diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66561-0.txt | 5723 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66561-0.zip | bin | 103974 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66561-h.zip | bin | 114641 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66561-h/66561-h.htm | 5205 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66561-h/images/01.png | bin | 2927 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 10928 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..d70dc52 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66561 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66561) diff --git a/old/66561-0.txt b/old/66561-0.txt deleted file mode 100644 index 4d39d56..0000000 --- a/old/66561-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5723 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet), -by Gusztáv Lauka - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet) - -Author: Gusztáv Lauka - -Release Date: October 18, 2021 [eBook #66561] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK (2. -KÖTET) *** - -MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK. - -Irta - -Lauka Gusztáv. - -II. KÖTET. - -NAGYVÁRAD, 1858. - -Tichy Alajos nyomtatása. - - - - -A MADARÁSZI MADARÁSZ. - -Erdödtől éjszaknyugotnak egy cserjékkel, s fiatal fákkal tarkázott rónán -fekszik Madarász nevü oláh-sváb falu. Sem a mult, sem a jelen időben nem -birt jelentőséggel, kebelében mégis történtek események, melyek közől -egypárt felemliteni nemcsak nem felesleges, sőt érdemes is. Én mint -egykori erdődi lakos gyakorta megfordultam Madarászon vadászat közben, -gyakorta betértem az ottani oláh dászkálhoz, ki nekem a következő -eseményt hitelt érdemlő arcfintorgatások és szemöldmaltretirozások közt -beszélte. - -Vidékszerte ismeretes ember volt Lupuj Páwel a madarászi madarász. -1750-ben született és 1800-ban halt meg. Élt félszázadot. A 18. század -közepét kinyitotta és végét befogta. Szeretetreméltó együgyü ember volt, -s talán ez okból tudott mindenféle madarat megfogni. Nappal többnyire -künn lakott a mezőn, cserjén vagy fiatalosban; éjszaka a falu legszélső -házában a kereszt mellett. Rendkivül rosz emlékező tehetséggel birt, -miért ő igen kevés embert ismert, őt azonban mindenk ismerte. Ő meg nem -keresett senkit, őt azonban madárvásárlások miatt sokan megkeresték. -Keresett anyi pénzt, mennyiből ő egy maga becsületesen élhetett. - -Egy kellemes nyári alkonyon épen madarászatra volt az öreg Páwel. Valaki -megbizta, hogy egy him fürjet fogjon számára. Az öreg szavatartó ember -volt, s minthogy igéretet tőn, hogy a him fűrjet okvetlenül megfogja, -eltökéllte künn a réten addig leskelődni, mig terve sikerülend. - -Az öreg majd mindenféle kisebbnemü madár éneklését, vagy fütyölését -tudta utánozni; hiven utánzó pitypalatyolásával pedig sokszor a -tapasztaltabb vadászokat is tévutra vezetgette. - -Az esti borulat megérkeztekor már fogva volt a him fürj. Páwel jól -ismerte fogolymadarát, mert olyat több százat fogott, mégis szemét -száját eltátotta, midőn madarát közelebbről vizsgálni kezdette. A him -fürj nyakában selyem zsinegen egy arany karikagyűrű lógott. Páwel látta, -hogy gyűrü van a fürj nyakában, de az aranyat nem ismerte. Mihelyest -dolgai ugy állottak, hogy igéretének eleget tehetett, szép csendesen -haza ballagott. Épen midőn kisded kalibája ajtaját nyitni akarná, -találkozott Medárddal, a tisztelendő atya csinos és fiatal kocsisával. -Legkisebb tartózkodás nélkül beszélte el neki e különös történetet, sőt -a gyűrűt is haladéktalanul bemutatta. Boldog éjt, s boldog viradást -kivánva váltak el egymástól. - -Medárd utközben, sőt odahaza is folytonosan a gyűrűről gondolkodott. -Bizonyosan nem tudta, de gyanitotta, hogy arany, s az is megfordult -emlékében, mint fogna Juliska örülni az ilyen arany gyűrűnek. - -Éjjeli 1 óra tájban nagyon is nyáriasan öltözött alak ólálkodott Páwel -szegény kalibája körül, s miután meggyőződött volna, hogy az öreg oly -jóizüen horkol, mintha fel sem akarna ébredni, nesztelenül belopódzott -az öreg csendes kamrácskájába, lassudan felkereste a fürj kalitkáját, a -fürjet szép csendesen kiemelte, nyakából a zsineget lemetszette, a -fürjet vissza helyezte, ő pedig maga a gyűrűvel nesztelenül ugyanazon -ablakon, melyen bemászott – kimászott. - -Az orzó Medárd volt. - -Páwel mihelyest felébredt, gondja volt a fűrjet megtekinteni, s minthogy -azt vidámnak s elevennek találta, ugyszólva igen keveset törődött az -elorzott gyűrűvel. - -Másnap éjjelig Medárd a gyűrűt a lóistáló padolatja alatt rejtegette. - -Mi történt későbben a gyűrűvel, haladéktalanul el fogom beszélni; -mielőtt azonban azt tehetném, kénytelen vagyok a történtek folyamában -két héttel visszamenni, s e tárgygyal nagyon is összefüggő eseményről -emlékezni meg. - -Épen két héttel a történtek előtt az erdődi ugynevezett vár-kastélyban -kedélyesen időzött és lármásan mulatott 8 tagból álló társaságocska. E -vigadó társaságocska nevezetesebb tagjai valának: - -Schneider Szepi praefectus, a várkastély ideiglenes ura, gondviselője és -lakója. Fekete, száraz magas egyéniség, mintegy 64 éves. - -Anna, a praefectus neje. Izmos és kövér testalkatu, a miért inkább -beillett volna Fleischhakkernénak, mint Schneidernének. Mint a nap -éjszaka venné ki magát, ugy vette ki magát vörös egyéniségével férje -mellett. - -Lotti, szeretetreméltó leánygyermeke ez épen nem szeretetreméltó párnak, -szőke karcsu teremtés, mintegy 19 éves. - -Tubarózsa Győző ügyvéd. - -Zabku Anasztáz lókupec. - -Voltak többen is, de kettőn kivül a már emlitetteket is kár volt -megnevezni. - -Én tökéletesen bele nyugszom e házasságba, de azt előre kikötöm, hogy -Tubarózsa barátom felhagy kedélyt rázó kalandozásaival, don-juani -kicsapongásaival, s mint ügyvéd irgalmasabban bánand a szegény -emberekkel. - -Ezeket mondva Schneider, az ügyvédhez közeledék, s vállát barátságosan -veregette. - -Az ügyvéd mindent igért, s előleges biztositásul nemcsak a mama, de -Zabku Anasztáz által is pártoltatott. - -Valamennyiök között Lotti kisasszony volt a legboldogabb, mert ő az -ügyvédet igazán szerette. - -Az esteli igen jó volt. Még vaddisznót is ettek hecsepecscsel. A -vendégek felségesen mulattak. - -Esteli után Tubarózsa Győző és Schneider Lotti jegyet váltottak. -Jegyváltás után Lotti zongorázott, csakhogy Romeo operából, éneklés -közben a verseket hibásan ejtette ki, p. o. e helyett: én szeretlek -szivemnek tüzével, mindig ezt mondta: én szeretlek szivemnek dühéből. - -E hibát az ügyvéden kivül senki sem vette észre, annak pedig tetszett. -Zongorázás után volt egy kis ábrándozás, azután egy kis merengés, éjjeli -egy óra tájban egy kis flótázás, későbben egy kis sohajtozás, álmodozás, -végre reggel mindnyájan szerencsésen felébredtek. - -Elváláskor ez volt utolsó szava Lottinak: Szeretett Győzőm! meg ne -csalj, jegyet váltottunk s igy tudd meg; hogy mennyasszonyod vagyok. - -Én, és megcsalni! Üdvemet adnám birhatásodért. Nincs nő, nincs leány, -kiért még csak üdvemet is feládoznám, hát még tégedet. - -Lotti megnyugodott; ily nyilatkozat után megnyugodott volna Cleopatra -is, de Antonius mikor legtöbbet mondott, sem mondott ennyit. - -Győző egy hét mulva a történtek után vadászni ment. Nehogy gyűrűjét, -melyet Lottitól jegyben kapott, elkarcolja vagy elveszitse, lehúzta azt -ujjáról, egy zsinegre fűzte s a zsineget kedves fürjének nyakába -kötötte. - -Mig vadászni járt, kedves fürje kiszabadult, elszökött, s pár oráig a -madarászi réteken bivoakirozott, a midőn Páwel madarászi madárász által -szerencsésen, de a fürjre s az ügyvédre nézve szerencsétlenül -elfogatott. - -A többit már tudjuk. - -Épen azért térjünk vissza Medárdhoz. - -Nagyon szép holdvilágos éj volt, midőn Medárd Madarászról Erdőd felé -kiindult. Utjában társai valának az elorzott gyűrű és régi gondolatjai. -Egy negyedéves viszony alatt Juliskának egy batkát sem ajándékozott, s -igy a kisded aranykarikából maradandó becsü kerekeket alkotott -phantasiájában boldogsága kocsijához, melyen Juliskával ülend és -utazandik. - -A parasztnak, kivált ha egészséges, sokszor merészebb phantasiái vannak, -mint a legelegansabb uracsköltőnek. - -Juliskáék vityillója két hegy közé volt temetve, s talán épen azért nem -akart ez ideig házzá feltámadni. Medárd szive erősen dobogott, amint az -ablak alá elért. Juliska ablaka rendesen nyitva állott. Medárdnak nem -kellett kopogtatni, csak bemászni, s igy nagy előnynyel birt a kopogó -szellemek felett, kiknek mielőtt bemászhatnának, kopogtatniok kelletik. - -Juliska ugy aludt, mintha soha sem akart volna felébredni. - -Medárd azonban nem utazott fél mértföldet, hogy amatája szuszogásaiban -györködjék?! Egy hatalmas lökéssel kiemelte Morpheus meleg karjaiból. - -Istenem; ki az!? - -Én vagyok, Medárd! - -Te vagy Medárd?! - -Én vagyok Juliska! - -Es ist eine alte Geschichte, doch bleibt sie immer neu… - -A felébredés utáni szóváltás igy kezdődött Herodotus Siculus korában, s -igy fog kezdődni Alexandrovics alatt is. Már most még csak azokat a -kitételeket kivánom ismételni, melyek történetünkkel egybefüggésben -állanak. - -Negyedéve szeretlek Julis, s még csak azt sem mondtam: „nesze egy -keszkenő!“ - -Eléggé fájt az nekem Medárd! lásd pedig azt igérted, hogy a közelgő -Medárdvásárkor veszesz vásárfiát, a Medárd vásár elmult, de igéreted -teljesülése is elmult. Medárd, ez nem szép! - -Az igaz, hogy nem szép, de gyönyörü ez az arany gyűrű, ugy-e? - -Medárdom, egyetlen Medárdom, aranyos Medárdom, add nekem. - -Mit adsz értte? - -Csókot! - -Nesze! - -Mit azután beszéltek, történetünkhez nem tartozik, azért azt nem is -akarjuk ismételni. - -Medárd reggel haza ment Madarászra, Juliska pedig felsétált a -várkastélyba két garasára aludttejért. Az aludttej-kereskedés minden -osztálybeliek által mai napon nagyban űzetik Erdődön. - -A tensasszony aludt; Lotti kisasszony mérte ki az aludttejet. - -Te! mutasd csak ujjadat? - -Juliska megmutatta az ujját, a gyűrű pár perc mulva a Lotti körmei -között ragyogott. - -Loptad, vagy kaptad e gyűrőt semmirevaló? - -Azért hogy szegény lány vagyok, kár engem a kisasszonynak igy -megbecsteliteni. Sohasem kellett nékem másnak egy gombostűje sem. - -Ezeket mondva elkezdett Juliska pityeregni. - -Ha kaptad, nem becsületes uton kaptad, mert ezt a gyűrűt én adtam -jegyben vőlegényemnek, Tubarózsa Győzőnek. Tőle kaptad!? - -Nem! - -Hát kitől kaptad? - -Azt nem mondom! - -Takarodjál semmirevaló! majd kiviláglik későbben minden, addig a gyűrű -itt marad. - -A leányka sirva, a kisasszony dühtől halványan váltak el egymástól. - -Harmadnapra ezen catasztropha után Tubarózsa Győző megjelent a -kastélyban. A hajdu oly iszonytató pofavágásokkal fogadta, hogy az -ügyvéd szükségesnek látta őt torkon ragadni. - -Gazember! ki jogositott fel e velőtrázó grimászokra? - -A kisasszony! a tensur! a tensasszony! egy szóval az egész család. - -S mi jogon, lókötő? - -Azt a nagy isten tudja. Tegnap este még olyanokat is hallottam, hogy a -tensurfi bitang – s hogy: ebből soha sem lesz szalonna. - -Tubarózsa egy ölnyire lökte magától az inast s berontott. - -Több figyelmet reméltem azoktól, kiket barátságom és szeretemre -méltaték; – szólott az elébe lépő atyához. - -Én meg több solidaritást attól, kit leányom kezével felemeltem. - -Schneider olykor olykor politikai lapokat is olvasgatván, e kitételt -solidaritás nagyon szerette. - -Hogy érti ezt az ur? - -Ugy értem, hogy ön az aranygyűrűt, mit leányomtól jegyben nyert, egy -izének, vagy minek ajándékozta. - -E párbeszéd alatt jelent meg Lotti. - -Pfuj! – csak ennyit mondott. - -Gyalázatos rágalom, egyetlen betü sem igaz az egészből. - -Százszor pfuj! hiszen ön hazudni is tud. Itt a jegygyűrű, egy… ujjairól -huztam le. - -Meglehet. De én a gyűrűt egy fürj nyakába kötöttem, az megszökött; s a -gyűrű csak ez alapon juthatott más idegen leány birtokába. - -Ismerjük az olyatén fürjeket! – vágott közbe a megjelent mama enyelegve. - -Uraim s asszonyaim, esküszöm…! - -Hiában esküszik ön, velem azért nem fog megeskünni! - -Bien! kérem jegygyűrümet. - -Kocsisomnak adtam, hogy önnek kézbesitse. - -Kisasszony, ez gyalázat! - -Tromfra tromfot! - -Önök műveletlen himpellérek! - -János! – kiáltott Schneider dühösen. - -János megjelent. - -Fogd fülön Tubarózsa ügyvédet, dobd ki az ajtón. - -Uram! becstelenitési keresetet kezdek az ur ellen, s bezáratom. - -János! - -János a második felszolitásra haladéktálanul engedelmeskedett, nyakon -fogva Tubarózsát, az ajtón kidobta. - -Az ügyvéd levert kedélylyel haladt hazafelé, s gondolatilag még utjában -feltette az actiot. - -A pert megnyerem, de Lottit örökre el fogom veszitni! - -E rendkivüli esemény következtében, a nem épen jó hirben álló ügyvéd -több dolgokról lőn szerencsés meggyőződhetni, nevezetesen: - -Hogy sokszor a ki nyer is veszit. - -Hogy sokszor a legigazságosabb ügyet is ellehet vesziteni, ha az ügy -védői nem becsületes és nem lelkiismeretes emberek. - -Hogy az ember könnyen kétségbe eshetik, látván: miként diadalmaskodik a -gazság az igazság felett. - -Hogy vannak vesztett ügyek, melyekben minden apellata haszontalan; végre - -Hogy sokszor az ügyvédnek könnyebb másokat, mint magát védelmezni. - - - - -INEZ, vagy az ESTREMADURAI SZERELEM. - -Inez de Baca Monte oly nevezetes szépség volt Estremadurában, mint -Angliában Nottingham Betti, Franciaországban Lascelles Flora, -Németországban Hoffmann Klára, Magyarországban Kopányi Julis. Kik vele -először találkozának, megállottak, kik pedig álltokban pillanták meg, -szaladni kezdének a csodálkozás miatt. A tartomány tükrének nevezék, és -szerencsés volt, ki e tükörbe beletekinthetett. - -Szépségéről s bájairól lapokat irhatnánk össze, s még akkor sem volna -leirásunk tökéletes; a miért szépségének s bájainak csak kitünőbb -részleteit fogjuk elősorolni. - -Tizenöt évet számlált. Tizenöt év a spanyol égalj alatt épen elégséges -arra, hogy az ember szeressen és szerettessék. Hollófürtei buján -hullámzának fehér vállaira, s a magas, gömbölyü alabastrom nyak körül -tömör fodrokká verődve, az ifju szerető szivek irányában veszedelmes -Scyllát és Charibdist alkotának. Szemei sötétkékek valának, mint az -alkanzori szilvák hamvai, hosszú szempillái az athenei szépekre -emlékeztetének, melyeket Graecia Romanzeroi alkotának. Halvány fehér -kolorit, vékony szegélyü hosszúkás száj, incarnát fülecskék, gyöngy -fogsorok, pogácsa kacsócskák, gömbölyü lábacskák, antilop termet, lepke -könnyüség. – Ineznek csak mutatnia kellett magát, s a don-ok és sennorok -őrjöngének. - -Inez szegény volt, de azért elkezdve don Fernando Bodrogargestől, ki egy -millio évi jövedelemmel rendelkezett, le egészen don Gabrielo Topánkáig, -ki hires uszó volt az adósságban, minden don megkereste szerelmével. - -Inez megesküvék, hogy szeretni fog hűn, igazán és rendületlenül, de csak -olyat, ki tökély leend testben és lélekben. - -Grand Pergő kezét visszautasitá, mert Grand Pergőnek olyan orra volt, -mint egy angol nyereg, s olyan lábai, mint egyegy szórólapát. - -Don Manuel nem kellett neki, mert don Manuel görbe volt, mint egy -estramaduriai Coriso. - -Lepantes hercegtől iszonyodott, mert Lepantes herceg tele volt -pattanással, minden pattanásra tapaszt helyezett, s az urnapi ünnepen -oly tarka pofával jelent meg, mint a libuctojás. - -Fernando Bodrogarges odvas fogakkal birt és gyakran nevetett. - -Don Gabrielo Topánka pedig ugy tele volt aranyérrel, mint a Mont-Byan. - -Inez atyja lakatosmester volt a Velliutcában egy kisded házzal, s még -kisebb kerttel birt, s egész Spanyolországban a leghiresebb zárakat s -lakatokat készité. A sennorok, donok és grandok naponként özönlének -hozzá, csakhogy Inezt szemlélhessék, halomra készittették a kulcsokat és -lakatokat, mind hasztalan, Inez szivecskéjének zárját egyik sem birta -felnyitni. - -Albuquerque hercegnek 6000 lakatja készült Inez atyjánál, a Montinoi -gróf pedig 24 köböl kulcscsal bírt a Toledo-utcában. - -Az öreg lakatos napról napra jobban lépesedett, s alig birta kitalálni -minek köszönheti e kitüntetést és szerencsét. - -Mialatt ezek történtek, a Velli-utca kisded kertjében egy ifju szegény -halász sohajtozott, kit Pietronak neveztek. Pietro szépségben -felülhaladá Spanyolország valamennyi hirhedtebb szépségeit, feddhetlen -lélekkel birt, bátor volt, a vidéken a szomszédok szeplőtlennek -nevezték. - -Inezt egy sétán szemlélte meg először, ugyanakkor érezte szivét -legelőször erősebben dobogni, ugyanakkor kezdett először gondolkodni e -szó jelentőségéről: szerelem. - -Keveset aludt el azután Pietro, a nélkül hogy Inezről ne álmodott volna. - -Éjszakákon át is a folyamon felejté magát, s mig csolnaka szép csendesen -lefelé úszott, ő fel-felsohajtott s Inez nevét emlité. - -Még ekkor Inez nem ismerte Pietrot; nem ismert más udvarlót, csak a -nagyorru grandokat, don-okat s odvas fogu hercegeket. - -Mindketten szenvedtek: Inez és Pietro. - -A lehető legkellemesebb nyári alkony volt. A bájos Inez kiillant öreg -atyja oldala mellől, a kertbe nyitott, hol az illatozó keleti hársak -árnyai alá huzta magát s ábrándozott. - -Egy hosszu és jelentős sohaj üté meg füleit. - -Megjegyzendő, hogy Spanyolországban kétféle sohajok vannak, jelentős és -jelentéktelen sohajok. Az elsők akkor szakadnak fel a kebelből, midőn az -ember szeret; a jelentékteleneket rendesen megterhelt gyomor kergeti a -szabadba. Testvérek, egy uton járnak, s mégsem egy atyának gyermekei. - -Inez a hosszú és jelentős sohajra felpillantott. Minthogy azonban fenn -semmit sem látott, oldalt pillantott, hol egy deli, szép ifjun akadt meg -tekintete. - -Pietro – mert ő volt – érzelemgazdagon emelé nagy sötét szemeit Inezre. -Néhány percig mindketten hallgattak. Pietro szólott először: - -Szabad-e a szegény Pietronak reád emelni szemeit, Estremadura virága?! - -A punica granata is örömest tűrné ily szemek pillanatait; egy oly -szerény virágot pedig, mint a milyen én vagyok, büszkévé tesz az ilyen -pillanat. - -Spanyolország a költészet hazája. Spanyolországban midőn spondeusban -szól valaki, jambusban válaszolnak. - -Inez, ma másodszor szemlélem önt, de kivánja életemet, s én odaadom, a -nélkűl hogy kérdezném szeret-e? - -Én meg ma először szemléllek Pietro, s esküszöm a madonna dei setti -dolorira, hogy szivemet vagy te birandod, vagy senki sem! - -Pietro mint a villám Inez előtt termett, térdeire ereszkedék, ajkaihoz -emelé Inez kezét, s fenhangon rebegé: - -Vesszen ki mindkét szemem világa, ha életemben más leányra csak gondolok -is. - -Midőn hűséget esküdtek, az alkony csillaga felnyitá ragyogó szemeit, -alig észrevehető illatos szél keletkezett keletről, s a csattogányok -csattogtak. - -Spanyolországban röviden és jól szoktak végezni. - -Spanyolországban nem ólálkodik a szerelmes három hétig az ablak alatt, s -nem flautázza agyon a szomszédokat, mint Stiriában. - -Spanyolországban nem vesztegeti a szerelmes a papirost, s nem levelez, -mint Németországban. - -Spanyolországban nem alkalmatlankodik mindennap a szerelmes, és nem -traktáltatja magát, mint Franciaországban. - -Spanyolországban nem köszöntget a szerelmes, s nem lábatlankodik uton -utfélen, mint Csehországban. - -Spanyolországban nem beszél a szerelmes az időről, mulatságról, -olvasmányokról, s más több efféle szamárságokról, mint Magyarországban. - -Spanyolországban meglátják egymást; s vagy megtetszenek egymásnak, s -örök hűséget esküsznek, vagy megriadnak egymástól, s megfutamlanak. - -Pietro eljegyzé magának Inezt, – másnap köpenyt kerekitett vállaira, egy -araszszal magasabban hordta fejét, mint azelőtt, és ép olyan büszke, -lett, mint don Enrico a Calatravarend nagymestere. - -A donok, grandok, sennorok majd megpukadtak mérgökben, a rongyos -halásznak pedig rendesen olyan jó kedve volt, mintha quaternot csinált -volna. - -Inez is boldognak érezte magát. E tekintetben a spanyol leányok sem -különböznek a többi europai leányoktól, ők is csak akkor lesznek -boldogokká, midőn szeretnek, és szerettetnek. - -Az öreg Baca Monte megnyugodott e választásban. - -A másik héten már az esküvőt is megtartották, - -Az öreg egy garast sem adott leányával. - -A vén fickó, hogy zsugoriságát palástolja, mindenfelé azt beszélgette, -hogy azért nem ád egy garast sem, hogy sennor Pietro érdektelen -szerelméről tökéletesebben meggyőződhessék. - -Annyi bizonyos, hogy a lakodalmon sem volt egyéb keménymaglevesnél, meg -riskásánál. - -A spanyol szerelmesek azonban igen kevéssel megelégszenek, kivált esküvő -napján, az estebéd pedig mentül ritkábban jut eszökbe. Ineznek csak -másnap jutott eszébe, hogy a riskására jó volna egy kis fűrj, vagy -fogolypecsenye is, hogy azonban kedvesét ne keseritse, nagylelkün -hallgatott. - -A sennorok, donok és grandok mindent elkövettek, hogy magokat a büszke s -visszautasitó Inezen megboszulják. - -A montinói gróf oly magasra emelteté a halászati haszonbért, miszerint -Pietro kénytelen volt lemondani. - -E lemondás után Albuquerque herceg meglátogatta a szép menyecskét, 2000 -darab aranynyal kinálta meg szerelmeért, de büszkén visszautasittatott. - -Pietro szinte agyon dolgozta magát, csakhogy szerettett nejének meleg -étellel szolgálhasson. - -Bodrogarges Pietroval próbált értekezni, de négyszemközt egy -nyaklevessel tiszteltetett meg. - -Bodrogarges mint grand meg nem vivhatott egy szegény sorsu halászszal, -de minden lehető módokat elkövetett, hőgy magát Pietron megboszulhassa. -Több hónapok teltek el, mig Pietrot körmei közé keritheté. Egy viharos -éjszakán fogadott zsoldosai a Pietro lakása előtt ólálkodtak, s midőn a -szegény halász izzasztó munkájából hazatért, megcsipték s a grand elé -hurcolták. A grand annyira le méltóztatott bocsátkozni magas -sphaerájából, hogy a szegény halászt személyesen meglovagostorozta. - -Pietro testileg levert ugyan, de mint igaz spanyol, lelkileg büszkén -tért szállására. Mindent elbeszélt Ineznek. A hű szerető fülig pirult, -későbben gondolkodóba esett, mig végre nyugodt lelletkületet szinlelve, -megcsókolta Pietrot, s ugy tért alunni. - -Másnap nagy ünnep volt a városban. - -Inez legszebb ruhájába öltözködött, á la Rianzares foná be hajfürteit, s -ugy jelent meg a főegyházban. Egy szájjal s egy lélekkel mondá a -közönség, hogy Inez legszebb menyecske Estremadurában. - -Haladéktalanul körül rajongták a grandok és sennorok, de Inez csak -Bodrogarges grandra lövelé gyulasztó pillanatait. Váláskor egy -kacsintást is nyert az őrült grand, mely miatt ebédkor még a -vadzergecombot is érintetlenül hagyá. Ebéd után, mihelyest az alvást -végezte, egy szerelmi levelkét componált Ineznek, mely szóról szóra igy -hangzott: - -„Ideálom megközelitője! - -Az okosabb enged, – te engedni látszatol. Meggyőzhetéd magadat Palmilla -példájáról, hogy ki grandokkal társalog és szerelmeskedik, selyemben -jár, s 16 félét ebédel. Pietro most is fát vág, s a favágók nejei -örülhetnek, ha főtt májhussal táplálkozhatnak. A szerelem igen szép -dolog, de csak gazdagsággal garnirozva. Ha szived nevet séges lángja már -ellobogott, vágd magad kipárnázott kocsim belsejébe, s tisztelj meg a -tartósabb parázszsal. Esteli öt órakor kocsim lakod előtt fog állani. -Pietro akkor még fürészel. Csodálód - -Grand Bodrogarges.“ - -A spanyol aristocratia kurta levelet ir, de azok tele vannak hosszú -viccekkel. - -Inez elolvasta a levelet, s elmosolyogta magát. - -A grand domesticusa e mosolyból csak jót magyarázhatott, a miért -látatlanul is megesküdött, hogy Inez meg fog jelenni. - -A grand örömében inasát megajándékozta, legkedvesebb lovát pedig agyon -lovagolta. - -Mit csinált Inez? Inez egy tőrt köszörült ki, s a legszeretetreméltóbb -helyre rejtette. - -Hát Pietro? Pietro fát vágott, s kedélyesen dalolta az Abenzerragok -hattyudalát. - -Inez pontban esteli 6 órakor kopogtatott be grand Bodrogarges fogadó -teremébe. – Bodrogarges mintha tudta volna, hogy a kedves menyecske jő, -elébe siettett, és kézcsókolással fogadta. - -A fogadó teremből karöltve egy második szobába sétáltak, a másodikból -egy harmadikba, a harmadikból egy negyedikbe, a negyedikből egy -ötödikbe, hol egy kényelmes divánon foglaltak helyet. - -Valahára tehát enyim vagy szép Inez? – szólt grand Bodrogarges. - -Tied életed folytáig! – felelt Donna Inez. - -Esküszöm, hogy mig szépséged, s ifjuságod tart, el nem hagylak. - -Megjegyzendő itt ismét, hogy a spanyolok között még az ily urak sem -szoktak hazudni. - -Szolj szép Inez, minő érzelem vezetett hozzám? - -Inez elmosolyogta magát, de mosolyában volt valami, mitől még a grand is -visszaborzadott. Megmagyarázhatlan ösztöntől üzetve felugrott -ülőhelyéről, de Inez könnyü és hajlékony volt, mint a leguán, azon -pillanatban oldalánál termett, és sziven szurta. A másik pillanatban már -az utczán volt. - -A grand elorditotta magát, s meghalt. - -A szeretőknek sem volt tanácsos soká időzni a városkában, egy negyeddel -a történttek után utnak indultak, s azon napi éjszakát a Byan erdőben -töltötték. - -Harmadnapon nem ettek csak szarvasgombát. - -Szeretsz-e ennyi nyomor közepett Inez!? - -Örökké Pietro! Negyednap nem ettek csak bubulyicskát. - -Pietro még szomorubban kérdezé! - -Inez! lelkem egyetlenem tudsz-e még szeretni? - -Pietro én boldog vagyok! - -Ötödnap nem ettek semmit. - -Zöldelő hársak között csergedező patak partján pihentek – noha ki sem -voltak fáradva – illatozó virágok között, s Pietro egy mór románc -utósorait éneklé: - - Benita a szép királyné - A korzárt oly hűn szerette, - Hogy bár honn dús asztal várta, - Éhen veszett el érette. - -Inez sirt és mosolygott is. – Pietro átölelte kedvesét, s az égre -nézett, de biz a manna nem akart hullani. - -Hatodnap olyan bágyadt volt Pietro, hogy a még bágyadtabb Inezt sem -birta felemelni. Ugyan az nap délután egy majom egy nagy kokus diót -hajitott közibök. Testvériesen osztoztak meg a dión. Inez, mintha erőre -kapott volna. - -Jó asszony, téged nem fognak bántani, térj vissza a városba és mentsd -meg életedet. – Inez szemrehányólag tekintett Pietrora. - -A nyolczadik napon aludtak. - -A kilencedik napon a legrémitőbb fájdalmakra ébredtek fel. - -A tizedik napon ismét elaludtak – – – – örökre. - -Fogadni mernék, hogy valami kutyabőrbe kötöt táblabiró együgyüségnek, -nevetségességnek, ostobaságnak mondandja az ilyen szerelmet. - -De mi költők – jóllakva megmosolyogjuk, és sajnálkozunk az ilyen -bornirtságon. - -Különben szükség itt azt is megnevezni, hogy Spanyolországban soha sem -voltak, és soha sem lesznek táblabirók. - - - - -GENIALIS LECKE. - -Ezelőtt, mintegy 12 esztendővel, Magyarországnak bizonyos városkájában, -élt bizonyos kereskedő, kit keresztneven Menyhértnek neveztek. - -Megkülönböztetésül mi is e nevet használandjuk elbeszélésünkben. - -Menyhért becsületes jószivü ember volt, mit már az is eléggé tanusit, -hogy neje halála miatt szinte vigasztalhatlanná lőn. Egy év alatt -többször látták nyilvánosan sirni, barátinak s ismerőinek pedig -mindennap panaszkodott. Szerencsétlenségére azonban Menyhért is ember -volt, egy év multával az idő kifogott rajta; soh sem sirt, ritkábban -panaszkodott, mig végre tökéletesen megnyugodott. - -Szomszédja – bizonyos gyógyszerárus, kit szinte megkülönböztetésül -Gáspárnak nevezendünk – felhasználta Menyhért nyugalmas állapotát, s -elhitette vele hogy asszony nélkül boldogságot képzelni sem lehet. Az -ember könnyebben elhiszi a mi ártalmára nincsen, s igy történt, hogy -Menyhért is hitelt adott a Gáspár szavainak. Gáspár – isten tudná mi -okból – Menyhértnek hitestársul egy távolabb rokonát ajánlotta, kit, -miután fiatal is volt, szép is volt, Menyhért haladéktalanul elfogadott. -A szükséges formalitások végrehajtása után, Menyhért Eufrosinát, mint -szeretett nejét szállitotta a piacon épült egyemeletes házába. A ház, -melyben laktak, nem volt olyan nagy mint boldogságuk, de azért Menyhért -a kereskedésről sem feledkezett meg, s többet volt lenn a boltban, mint -fenn, a neje által lakott termekben. - -Egy évig Menyhértnek legkisebb kifogása sem volt boldogsága ellen, sőt -Gáspár szomszédjával, kinek boldogságát köszönheté, gyakrabban kezet -szoritott, mit Gáspár viszonozni ohajtván, gyakrabban vásárolt a -Menyhért kereskedéséből – hitelben. - -Közel Menyhérthez a szolgabiró lakott, kinek igen csinos fiatal -gyakornoka volt, valami Maulaff Árpád nevezetü. Maulaff Árpád többször -fordult meg a Menyhért boltjában szivar, vagy gyufák vásárlása végett, s -egyszer másszor megtörtént, hogy a boltban Eufrosinát is benn találta. -Láták egymást, beszéltek egymással, sőt mint az életben számtalanszor -megtörténik, megis szerették egymást, Menyhért kereskedésében napról -napra jobban fogyott a szivar és gyufa. - -Menyhért mindennel kereskedett, még aszalt szilvával is, s igy -gyakrabban megtörtént, hogy két-három napot, sőt olykor egy hetet is -távol töltött házától s szeretett Eufrosinájától. Mindannyiszor forró -ölelések és csókok közepett váltak el. Eufrosina végtelen szerette -férjét – midőn távozott, de azért háromszor négyszer is szivére kötötte, -hogy soká ne maradjon, s valahányszor távozott, mindig határozottan meg -kellett Menyhértnek mondani: mikor fog megérkezni. - -Menyhért távoltéte alatt Maulaff mindig kevesebb szivart és gyufát -fogyasztott, s a földszint bolt helyett egyenesen az első emeletben tett -látogatást. A Maulaff látogatásai mindig meglátszottak a thea, rhum és -cukortartalékokon, minthogy azonban férje távollétében Eufrosina -teljhatalommal uralkodott, az inasok hallgattak, s legkisebb aggodalom -nélkül folytatták az üzletet. - -Megtörtént egyszer, hogy Menyhért számba vette a bolti czikkeket, s nagy -fogyatkozásokat talált a thea, rhum, és cukorban. Az inasok komolyan -kérdőre vonattak. Eleinte csodálkozni látszottak e fogyatkozáson, -későbben bevallották, hogy azokból a teinsasszony nagy mennyiségben -szokott elhordani. - -Menyhért szeretett életpárjától a legilledelmesebben kért -felvilágositást, s a válaszban, miszerint a theát, rhumot, és cukrot a -gyakori nővendégek emésztették fel, teljes szivéből megnyugodott. - -Hogy a repce-üzérkedés fel ne akadjon, Menyhért távolabb vidékre -kénytelenittetett utazni. Forró ölelések és csókok közepett vált el -kedvesétől, ki a másik percben őszinte kezet szoritott Maulaffal. -Tartósan és jól időzhettek, mert Eufrosina több izben küldött le a -boltba szivarokért. Az inasok csóválták fejöket, s mosolyogva mondák -egymásnak: - -A teinsasszony szivaroz! - -Azalatt Gáspár is többször vásárolgatott a boltban, de az inasok -fecsegésein nem mosolygott, hanem összehuzta a szemöldeit, s gondolkodva -távozott. - -Menyhért jelentős összeget nyert a repce-üzérkedésben, s egy tele láda -ajándékot hozott Eufrosinájának, kit kissé halványabbnak talált. -Résztvevőleg kérdezősködött egészségi állapotáról. - -Eufrosina könyüvel szemeiben állitotta, hogy epedve várakozék utána, s -azt mondotta, hogy ez epedés tette halványnyá. - -Menyhért két egész hónapig nem távozott szeretett neje oldalától, minek -az lőn következménye hogy a napraforgó olaj kereskedésében tetemes kárt -kénytelenitett szenvedni. Ő azonban, miután elesége pirosságát többre -becsülte egypár ezer forint haszonnál, s eléggé gazdag volt, e -jelentéktelen Niederlagét számba sem vette. - -Én már tökéletesen jobban vagyok; a gubics ára tetemesen feljebb -szökkent, jó volna ha kissé körültekintenél a bükkalján. - -Eufrosina ezeket tele grátiával, s tele szeretetreméltósággal mondotta. - -Menyhértnek csak parancsolni kellett, ő nejének haladéktalanul -engedelmeskedett. Másnap korán utazott el a bükkaljára. - -Maulaff miután már két éjszaka korhelykedett, beesett szemekkel s -halványan jelent meg Eufrosinánál. - -Mi baja Árpád, szokatlanul halvány!? - -Kérdezheti ezt? Két hónapja egyetlenegyszer láttam, akkor is a függönyön -keresztül. Még egyetlen hét ily bizonytalanságban, s elkerülhelenül -meghalok. - -Eufrosina most tudta meg először, hogy a gyakornokok sem halhatatlanok. -Mindent elkövetett, hogy két hosszú hónap nélkülözéseit kárpótolja. A -theát köbölszámra itták, Árpád a szivarokat százankint hordta -szállására. Miként a gyakornokok szokták, Árpád baráti előtt nem nagy -titkot csinált e különben igen ártatlan viszonyból, sőt azt mind -legkönyebb s legbiztosabb szivarszerezhetési módot teletorokkal -ajánlgatta. - -Menyhért 3000 köböl gubics kiséretében érkezett haza a bükkaljáról. -Leirhatatlan jókedvében még az inasokat is megajándékozta, Eufrosinát -pedig „Mennyországának“ nevezte. - -Kissé csudálkozott Menyhért, hogy mikor ő odahaza van, Eufrozina -nővendégei, illetőleg barátnéi nem igen jelentkeznek, s csodálkozását -neje előtt is kinyilatkoztatta. Erre csak ügyes asszony válaszolhatott -volna kielégitőleg. Eufrosina jobbnak látta egy szót sem válaszolni. - -Épen ma hallottam, hogy a sertéseknek nagy áruk van! nem volna-e -célszerű Szalontára utaznod? - -Mit Eufrozina célszerünek talált, Menyhért is célszerűnek találta, s -köpcös lelke távolról sem gyanitotta a motivumokat. - -Egészségesen és kedélyesen utazott el. - -A szerelem igen bolond portéka, s mint olyan, számtalanszor bolondokat -követtet el az emberrel. Eufrosina egy Maulaff kiséretében látogatta meg -a szinházat, s ott ugy viselte magát, miszerint csak az nem látta, a ki -nem akarta, hogy felségesen időzget. - -A közönségnek sem kellett több. Másnap az egész városban kizárólag az -Eufrosina és Maulaff közötti veszedelmes viszonyról beszélgettek. -Menyhértet hazatértekor már a hidvámbérlő is gúnymosolylyal fogadta. -Menyhért azonban a szalontai sertések nagy fülei miatt semmit sem -látott, röfögésük miatt semmit sem hallott. Odahaza mindent ugy talált, -a mint óhajtotta. - -Volt Menyhértnek egy esküdt ellensége, Blumbokk, egy másik kereskedő. -Ezzel hazajövetele után másnap este a casinoban találkozott. - -Hallom Menyhért, nagy szerencsével folytatod üzérkedéseidet? - -Csendesen, de biztosan! - -Mindezeket nődnek köszönheted, ki hallom, rendesen figyelmeztetni -szokott, midőn egyetmás árucikk emelkedésben van. - -Nőm ügyes asszony! - -Azt én s a közönség sem tagadjuk. Melléje minő csinos, minő kedélyes, -minő művelt. - -Mindezen tulajdonait én birálhatom meg legjogosabban. - -Igaz! igaz! a minapában azonban mindezen tulajdonait a szinházban -előttünk is bebizonyitotta. - -Nőm a szinházban volt!? - -Maulaffal, a gyakornokkal, s mondhatom felségesen mulatott. - -Ezeket mondva Blumbokk, szemeit összehúzta, száját kitátotta, s jóizüt -kacagott. - -Menyhért haladéktalanul haza ment a casinoból. - -Angyalom te szinházban voltál?! - -Maulaff Árpád urral, a Recipéék társaságában. Nem mentem volna, de -jótékony célra játszottak. - -Hüm! hüm! s honnan ismered Maulaff urat? - -A boltból! tudod rendesen nálunk szokott vásárolni. - -Holmi jelentéktelen csékélységeket, szivart és gyufát. Máskor ha -szinházba ohajtasz menni, nőbarátnéidhoz csatlakozzál, most hamis -világot élünk, a fiatal menyecskét hamar megszólják. - -Igazad van Menyhért! Máskor nőbarátnéimhoz fogok csatlakozni. - -Menyhért még egy kis ideig Maulaffról gondolkodott, azután szivarait -ment számba venni. Mig Szalontán volt, 3,000 darab fogyott el. Máskor -három hónap előtt sem kelt el ily számban. - -A szivarnak szép kelete volt! szólt az inasokhoz mogorván. - -A teinsasszony száz számra hordatta az első emeletbe. Menyhért -szótalanul nyitott az Eufrosina termeibe. Derült arccal szólott kevéssel -azután: - -Holnap délután Debrecenbe kell mennem, csak egy hét multával térhetek -vissza ölelő karjaidba. - -Eufrosina búskomoly arcot öltött, s férjét több izben megcsokolta. A -határozott délután Menyhért csakugyan elutazott, másnap délután azonban -gyalog visszatért, s mintegy esteli 7 órakor lábujjhegyen haladt fel a -lépcsőzeten, neje termeinek ajtajánál megállott, füleit az ajtóra -nyomta, s hallgatódzott. - -Nem volt magokat mitől genirozniok, hangosan conversáltak. - -Ha az ember szeret, tökéletesen boldog! A szerelem minden, ha az van, -nem kell egyéb semmi. - -Ezt a határtalan ostobaságot Maulaff Árpád mondta, s Eufrosina csak -ennyit felelt reá: - -Igazsága van báratom! - -Majd meglátjuk! mormogott Menyhért csendesen, az ajtótól elfordult, s -lefelé haladt a lépcsőzeten. - -Az első emeletet a földszintől egy vasajtó választotta. - -A vasajtó áttörhetlen volt, Menyhért nejét lehivatta, s a vasajtót nagy -elővigyázattal kulcsolta be. Magának s nejének – az inasok nem kis -csodálkozására ágyat a boltban vettetett. - -Az első nap csendben mult el. Másnap déltájban erősen mozgatták a -vasajtót, de senki sem hallotta. Menyhért hajthatlan volt. Másnap reggel -egy cédulácskát lökött be a rostélyzaton, melyen irva volt: - -Ha az ember szeret, tökéletesen boldog. A szerelem minden, ha az van, -nem kell egyéb semmi. - -A cédulára saját nevét aláirta. - -Árpád kétségbeesése a cédula elolvasása után a legvégső pontra hágott. -Haszontalan! Menyhért tette magát, mintha semmit sem hallott volna, -Maulaff az éhségtől gyengülni kezdett, s igy kénytelennek látta magát az -első emeletből az ablakon kiugrani. Igy még megmentheté magát, különben -éhen kellett elvesznie. - -Negyednapon éjszaka Maulaff az első emelet ablakából kiugrott. - -Jajveszéklései következtében az éji őrök feltalálták, s összuzott lábbal -és kézzel vitték szállására. - -Másnap mindent megtudott a közönség. Azt még sem tudhatta meg: Menyhért -mit mondott és mit csinált kedves Eufrosinájával. - - - - -ZAM-MIDI. - -1839-ben kilenc hónapot töltöttem B…-ben bizonyos távol rokonomnál, ki a -vadászsoron meglehetős szállodát tartott bérben. Az első emeletben két -szoba s egy csinos alkoven állott rendelkezésem alatt. Tőlem balra a 14. -számu osztályzatban, mely három szobából, egy nagyobb salonból, s egy -előcsarnokból állott, X. olasz marquis szállásolt gyönyörü fiatal -nejével, komornik- és komornával, s egy Afrikában született -szobaleánynyal, kit Zam-Midinek neveztek. - -Zam-Midi gyermek volt, alig 16 éves; arcát feketére festette Afrika -napja, de lelke fehéren maradt. E gyermek maga volt a jóság és -szelidség. Többször találkoztam vele a folyosón, irányában mindenkor -leereszkedőleg viseltem magamat, mi szivében szeretetet, és bizalmat -ébresztett irántam. Többször beszélt nékem hazája ormairól, hegyeiről, -folyóiról, rengetegeiről, s olyankor mindig könyezett. Beszédét -mindenkor örömmel hallgattam, mint valami regényt, vagy költeményt, -melyet a természettől tanult meg, s nekem elszavalt. - -Napról napra örömestebben csevegtem e fekete virággal, de legörömestebb -csak akkor, midőn senkisem látta. Hiába! szobaleányokkali társalgásból, -ha mindjárt Afrikában születnek, se nagy dicsőséget aratunk mi europai -gentlemenek. Annyit azonban lelkiismeretesen állithatok, hogy Zam-Midi -iránt mindent inkább éreztem, mint szerelmet. Szerettem vele csevegni, -tréfálkodni, magam sem tudom miért? meglehet épen azért, mert -észrevettem, hogy ő irántam tulságos ragaszkodással és bizalommal -viselteték. - -Előre kell bocsátanom, hogy 19 éves, nőtelen, diákos ember voltam, s az -egészen ártatlan szobaleányviszonyok egy cseppet sem geniroztak A -marquis gyönyörü nejével az operában volt. Midi nálam ült egy -karszékben, én pamlagomon nyugodtam. Tizenkilenc éves fiatal nőtelen -ember pajkosabb kérdésektől sem iszonyodik, főleg midőn azoknak nemtelen -célokat nem fektet alapjául. - -Hagytál-e kedves emlékeket Afrikában? - -Szüleimet, s a természet szépségeit. - -Ezen emlékek veled születtek, s veled fognak meghalni; mást értettem. -Gondolkozott-e szived Afrikában szerelemről? - -Igen! - -Nem maradt-e szived ilyetén gondolatja hazádban? - -Nem! - -Szüleiden, s a természet szépségein kivül tehát, Afrikában nem szerettél -senkit? - -Soha senkit! - -Mennyivel boldogabb s nyugodtabb vagy, mintha szerettél volna! -Visszatérsz-e még valaha hazádba? - -Szeretnék visszatérni! - -Igyekezzél, hogy szerelem nélkül csókolhasd meg hazád földjét. Europában -egymást is alig tudjuk szerelmünkkel boldogitani, hát még egy -ismeretlen, egy messze haza gyermekét! Neked a mi szerelmünk halál -volna! - -Igazad van… és én már mégis szeretek! - -Izgatottan ugrottam fel pamlagomról, azt hittem engem fog nevezni. - -Szerencsétlen Midi! fekete és fehér! a világosság megöli a sötétséget. -Az ébenfa kiszárad a mi földünkben. Szerencsétlen Midi, te megölted -magadat! - -A leányka szemérmesen nézett a földre, valamivel későbben rám szegezé -onyx szemeit, azután fájdalmasan mosolygott. E percben szebbnek tetszett -nékem Afrika éjszakája, mint az europai nappalok. - -Én örömest meghalok azért, a kit szeretek! – felelt a fájdalom édes -hangján, s egy gyöngyöt hullatott ki szemeiből. - -Megérdemli-e választottad, hogy úgy szeresd? Van-e sziv e roppant -városban, mely szivedet megérdemelje? - -Szivemet és a halhatatlanságot Siare völgyében! Meg kell halnom érette, -hogy megérdemeljem! - -S biztositott-e szerelméről? - -Szavát adta, kinyilatkoztatván: hogy Afrikában hideg lesz s feketén fog -világolni a hold, midőn elfeled! - -Megkönnyebbültem, annyit legalább biztosan kipuhatoltam, hogy nem én -vagyok választottja. - -Elváltunk. Keserüen édes gondolatok cikáztak keresztül agyamon. Afrika -virágai, folyói rengetegei jutottak eszembe… a szerelem… és Zam-Midi. - -Három nap mulva a történtek után Nestroynak egy bohózatát adták. -Megjelentem a szinházban, s rendkivül jól mulattam. Szomszédném, a -külvárosból tejárusné, oly jóizüen kacagott, hogy a rendőrség kénytelen -volt felszólalni a vidor kedély ezen illetlen kitörése ellen. A véletlen -ugy akarta, hogy a kedélyes tejárusnővel ugyanazon sörházban költsem el -estelimet. Most még sokkal derültebb kedélyben találtam, annyival -inkább, mert most sem a közönséget, sem a rendőrséget nem genirozta -falakat döntő hahotáival. Ismételve végig kellett hallgatnom e -bohózatot; – Frau Liz – igy nevezték több ismerői – előlről kezdve végig -ismételte Nestroy momusát, s minden elmondott jelenetet ismételve -megröhögött. Most tapasztaltam életemben először, hogy jóizü kacagás -közepett rettenetes étvágyat nyer az ember s minden eledel jobban izlik. -Minden nálam találtató pénzemet felettem és felittam. Pedig nem ettem -meg huszonöt pár virslit, és nem ittam meg 8 itce sört, mint baloldali -szomszédom, egy kétszázfontos szíjgyártó, kinek arca vörösebb volt a -cinobernél. Tele gyomorral és üres erszénynyel tértem szállásomra. - -Amint a vendéglő ajtaján beléptem, egy fekete köpenybe burkolt sugár -magas férfi surrant el mellettem. Szemei mint arragoniai tőr ugy -világoltak. Megrettenve huzódtam félre, ő szótalanul haladt el -mellettem. Ezen ember vagy kalandról jő, vagy tolvaj, gondolám magamban, -s vizsgálódva haladtam fel a lépcsőzeten. - -Zam-Midit a folyosón talátam; a folyosó nyitott ablakánál állott, s -fejét kis kezére hajtva tekintett le az utcára. Annyira el volt mélyedve -gondolataiba, hogy megjelenésemet sem vette észre, mit én haladéktalanul -felhasználva, lábujjhegyen, nesztelenül állottam meg háta mögött. -Ügyekeztem szemlélődési irányát feltalálni, mi csakhamar sikerült is; az -utcán sebesen haladó fekete köpenybe burkolt férfit kisérte -pillanataival. Az ismeretlen egy utcakanyarulatban nemsokára elveszett. -Midi azonnal megfordult, a mint megpillantott, elsikoltá magát, én -azonban bizalmasan helyeztem kezemet ajkaira. - -Találkoztam kedveseddel Midi! esküszöm, hogy mindent titokban fogok -tartani. - -A leányka ajkaihoz emelé kezemet, s hulló könyei megnedvesiték ujjaimat. - -Prio egyedül van, ki engemet szeret hazátokban, megölném magamat, ha őt -is elvesziteném. - -Prio tehát Afrika szülöttje? – kérdeztem kiváncsian. - -Midi ajkaira helyezve gyönyörű ujjait, hallgatást intett. - -E pillanatban nyitott a marquis a folyosóra. Midi mint nyil tünt el -mellőlem, én mozdulatlanul tartottam meg helyemet. - -Fiatal barátom, vigyázzon magára! Nekünk europaiaknak halál mindenféle -szerelmi viszony Afrika szülötteivel. Ők ugy szoktak nyilatkozni -Megajándékoztál sziveddel, én azt minden áron: birni akarom, vagy magad -hagyod örök birtokomban, vagy gyilkommal veszem ki kebledből. Fiatal -barátom vigyázzon magára! - -A marquis mosolyogva hagyott el. Én boszankodtam e meglepetésen, -annyival inkább: mert épen semmi hasznát sem vehettem a marquis, -meglehet a legjobb szándékból nyujtott tanácsainak. Midit sajnáltam, -féltettem; hogy a marquise őt sem kimélendi meg tanácsaitól, melyek -szobaleánya irányában bizonyosan szemrehányásokká fajulandnak. - -Izgatottan nyitottam szobámba, s igen soká nem tudtam elaludni. - -Csakhamar mint minden a világon, e jelenet is feledve lőn általam, s a -marquis által. Többször találkoztam vele azután, többszőr beszélgettünk -egyet, másról, de a nékem nem épen kellemes meglepetésről egyetlen -szóval sem emlékezett. - -Midivel gyakrabban csevegtem a folyoson azután is; midőn Priot -felemlitém, a helyett hogy örült volna, mindannyiszor elkomolyodott. - -Egy hónap alatt legkisebb változatosság sem történt életünkben, -mindannyian napi foglalkozásainkat végeztük, vagy megszokott -szórakozásaink után futkostunk. A vendéglőhez egy meglehetős terjedelmü -kert is volt csatolva; én ebédem végeztével lementem a kertbe, hogy ott -meglehetősen meleg nap után kedves tavaszillatot élvezhessek. Egy jó -órát időzhettem már, amint Zam-Midit felém közeledni észrevettem. Szinte -két hónap alatt nappal soha sem szemléltem ily közelről. Fekete merino -felöltönyben volt, kihajtott hó fehér galérral. Ében fürtei közé -gondatlanul egy fehér rózsabimbó volt tűzve. Boichot meséire -emlékeztetett, melyben az ördögök angyalok képében jelennek meg; -csakhamar azonban készakarva kitöröltem e képeket emlékemből, s a jó és -szelid Zam-Midit választottaink közé soroltam. - -Szemeiből élénk fény ragyogott, de e ragyogásban erény tündökölt és -szeretet. Arcbőre sima volt és fekete, mint az ébenfa, keskeny, de -rendes hajlásu homlokán a gyermekgondtalanság játszott. Vastag szegélyü -ajkai keleti gyöngyöket mutattak. - -Arca örökké nyugodt volt és egyforma, örömben és fájdalomban. Lelki -életére csak hangjaiból lehetett következtetni. - -A marquis családostól kikocsizott a népkertbe; Zam-Midi is szabadságot -kapott hogy elmehessen, de Zam-Midi Prio nélkül nem tud mulatni. - -Zam-Midi jó leány, s a leghűségesebb szerető. Zam-Midi megérdemli, hogy -Prio boldogságot teremtsen számára. - -Nagyszerű bánat van az én szivemben; beteg az én lelkem; Zam-Midi -szeretne meghalni. - -Mi baj talált kis bohó! talán csak nem csalt meg kedvesed. Hiszen -mindössze rövid ideje ismerkedtetek, és szeretitek egymást, lehetlen, -hogy Prio még megunt volna, ilyen hamar mi europaiak sem szoktunk -feledni. - -Más baja van Zam-Midinek. A marquis ma ebéd alatt azt mondta, hogy -nemsokára Olaszhonba fog utazni. Akkor követnem kell e családot, melynek -tulajdona vagyok, s meg kell válnom Priotól, s talán örökre. - -Ezeket mondva a leányka, keservesen sirni kezdett. - -Prio ha igazán szeret, bizonyosan módot találand, hogy viszontláthasson. -Beszéld el kedvesednek a mit hallottál, s vigyázz arra, mit válaszolni -fog. - -Még mintegy két óráig fecsegtem a leánykával. Szinte jól esett szivemnek -tapasztalnom, mennyi örömöt talál szavaimban. Ezalatt tökéletesen -bealkonyodott. - -Egyike lőn azon igéző estéknek, melyek a nagyobb nyári forróságot -megszokták előzni. - -A ki boldog volt, boldogabbá lőn, a ki szenvedett, kétszeresen -szenvedett. Hársfa árnyaiban vontuk meg magunkat, s egy gyeppadon helyet -foglaltunk. Zam-Midi Afrikáról, s az ősi tűzhelyről kezdett beszélgetni. -Örömmel hallgattam a költeményeket, melyek hegyeken, tengereken -keresztül kisérték a számüzöttet, s melyeket nékem ártatlan lelke könyük -között szavalt el. - -Ezalatt rokonom cselédei is megjelentek a kertben, s a nap eseményeiről -kezdtek beszélgetni. - -Azt mondjátok boldogok a műlovagok, az egész dolguk mulatságból áll és -játékból, a mellett roppant fizetést húznak s sokszor még ajándékokat is -kapnak a közönségtől. - -Ezeket rokonom szolgája mondotta. - -Én most is azt mondom, hogy boldogok. Inkább volnék Bajazzo a Soulie -társaságában, mint első kocsis akármelyik hercegnél. - -Ezeket rokonom kocsisa válaszolta. - -A szolga folytatá: - -Azért beszélsz igy, mert valamint a közönség, ugy te sem látod mi -történik a cirkus háta megett. Láttad volna csak azt, mit én ma láttam, -tudom nem kivánkoznál ezen komédiások közé. - -Magam is figyelmessé lettem, Midi meg nyugtalankodott is. - -Hát mit láttál? kérdé a kocsis kiváncsian. - -Nem tudom melyik, vérig korbácsolta a szerecsent, elannyira, hogy társai -eszméletlen állapotban szállitották egy külön szobába. Azt is hallottam, -hogy meghalhat e baromi bánás következtében. - -Zam-Midi egyetlen sikoltást hallatott, azután ájulva rogyott össze -lábaimnál. Szerencsére a domesticusok mit sem vettek észre, egyedül -voltam tanuja e meglepő, de egyszersmind szerfelett kellemetlen -jelenetnek. - -Midőn magához jött, legelőször is felém emelé sötét szemeit. Azután -megszoritá kezemet, azt ajkaihoz emelé, és oly hangon esengett, -miszerint gyengének éreztem magamat bárminő tagadó válaszra. - -Nemde, midőn mindnyájan legnyugodtak, el fogsz engemet kisérni?! - -Hová? – kérdezém nem kevéssé meglepetve. - -Majd foglak én vezetni. Ha egyedül mennék, könnyen letartóztathatnának, -s megtörténhetnék, hogy nem láthatnám, és nem vigasztalhatnám -kedvesemet. - -Én gondolkodva, ő kissé nyugodtabban tértünk szállásainkra. - -Pontban 11 órakor kopogtatott ajtómon. A hold teljes fényben ragyogott, -midőn elindultunk. Utcák hosszu sorain vezetett keresztül, mig végre, -egyik külváros keskeny utcájában csinnal épült, tiszta külsejü kisded -ház előtt megállottunk. - -Várj meg engemet; mindössze legfeljebb félórát mulatok. Imádkozni fogok, -hogy az ur megjutalmazzon jóságodért. A kisded lakba lépett, én künn -maradtam. - -Elfordultam az épülettől, a halvány holdra vetém pillantatomat. Nem -láthattam semmit, de hallottam fájdalmas hangokat és zokogást. - -Mig én künn ábrándokba sülyedtem, benn két lény szenvedett. Ugyanazon -hold világitott felettem s a szenvedők felett. - -Midi korábban jelent meg, mint igérte. - -Siessünk! – szólt titokteljes hangon, – szivem megrepedhetne közelében, -s én nem teljesithetném fogadásomat. - -Siettünk, mennyire csak lehetett. Épen éjfélkor értünk a folyosóra. Midi -erősen szoritá meg kezemet, s e szavakkal kivánt jó éjszakát: - -Midi egyedül marad a világon… de csak addig, mig Prio a légbe szórja -porait, hogy az orkán Afrikába vihesse – Zam-Midi poraival együtt. - -Mielőtt el birtam alunni, soká gondolkodtam Zam-Midi szavairól. Másnap -komoly sötét éjszaka lőn. Fekete felhők usztak a magasban, villám -cikázott, s tompa dörgés hangozott közel és távolban. - -Féltizenkettőkor kopogtak ajtómon; felébredtem. Zam-Midi azonnal -megismertette magát. Ajtót nyitottam. Visszaborzadtam a látványtól. -Zam-Midi széttépett kebellel, és szétzilált fürtökkel állott előttem. - -Végezd be munkádat, hogy mindörökre megáldhassalak! kisérj el utoljára -Priohoz. - -Féltem volna nemmel válaszolni. - -Ugyanazon uton, melyen tegnap haladtunk, értünk el az emlitett kis -lakhoz. Épen éjfélt ütött, midőn a kis ajtón belépett. Mintha -lecövekeltek volna, reszketve állottam meg az ablak alatt. Imádkozni -kezdtem magamért, és talán a Prio lelkéért. - -Mintha valami láthatatlan erő késztetett volna, betekinték az alacson -ablakon. Prio holtan, kiteritve feküdt a padlaton, Zam-Midi épen azon -pillanatban csókolta meg a hideg ajkakat, és feküdt melléje. - -Szaladtam, a mennyire erőm engedé, de még fele uton sem lehettem, midőn -a karmeliták tornyában vészre kongatták a harangot. - -Fényben úszott a város egy része, a fekete felhőket vörös szalaggal -szegte be az alant pusztitó bősz elem. - -Visszapillantottam. A kisded ház, melyben Prio és Zam-Midi egymás -mellett nyugodtak, lángtenger volt. Élő és halott egyszerre hamvadtak -el. - -Zam-Midi megtartotta fogadását. A szeretők porait vad orkán ragadta -magasra, s szórta szét Afrika térein, azon hazában a hol születtek. - - - - -TERÉZ. - -Esteli 6 órakor esküdtek meg Nyegle Pál, és Tulipán Teréz a kaploni sz. -Ferenciek egyházában. Pál esküvő előtt, alatt és után folytonosan -mosolygott, mintha mondani akarta volna; megleltem, sajátommá tettem a -világ legnagyobb kincsét, s én boldog vagyok. - -Teréz könyes szemekkel lépdelt fel az oltár lépcsőzetén az „igent“ -zokogva mondta ki, s midőn kifelé haladtak az egyházból, az ajtónál egy -magános szegletbe huzódott, és sötét köpenybe burkolt ifjunak ezt sugta: - -Leo! isten áldjon örökre! Teréz boldogtalan - -A sötét köpenybe burkolt ifju egy nagyot sohajtott, s nemsokára elveszté -Terézt szemei elől. - -Esküvő után kastélyba tértek vőlegény, és menyasszony. Egymást érték a -szerencsekivánatok, és ételek. Mindenki boldog volt, mert ehetett, -egyedül Teréz volt boldogtalan, egyedül Teréz szenvedett. - -A nővendégek résztvevő kebellel és gyomorral jelentek meg a lakomában, s -a kedves szenvedőt még tele szájjal is vigasztalták. - -A vőlegény mindent elkövetett, hogy menyasszonyát vigasztalja. – De e -szerelmes majom annyi hatást gyakorolhatott csak kedvesére, mint a nap, -jégeső után, a letarolt virágokra. - -Tiz óra tájban táncolni kezdettek. A vendégek sorba hurcolták a -boldogtalant; maradandó emlékül egypár fésületlen kamasz a gyengéd nő -még gyengédebb lábacskáit szinte szerte taposta. - -Teréz (midőn igazán sirnia kellett volna) mosolygott. Szegény gyermek -most saját tapasztalásból érezte, minő különbség van egy gyengéd láb, és -egy gyengéd sziv összetaposása között. - -A férj is több izben táncolt nejével, s mindent elkövetett, hogy -kellemesnek tünjék fel. E szánakozásra méltó majom azt hitte, hogy abban -dicsőség van, ha egy férfiu egy nőt kellemetesen boldogtalanit. - -A vendégek közől nehányan leittasodva tréfálni is kezdettek. - -Majom-fajunk soha sem mutatkozik nyomorúbb alakban, mint akkor, midőn -más fájdalmai közé éretlen tréfákat vegyit. Vannak nemes egyéniségek, -kiket meg a legőszintébb vigasztalás is bánt és keserit olyankor. - -Teréz menekülni óhajtott a tréfálkozók köréből. - -Pál! engedd meg, hogy kissé távozzam, leánykori emlékeimet kivánom -összeszedni, hogy midőn távozunk, magammal vihessem. - -Ennyit Othello is megengedett volna Desdemonának. Pálról pedig még ekkor -nem lehetett tudni, az Othello vagy Desdemona jellemével bir-e? -Nagylelküen adott engedelmet hitvesének. - -Teréz haladéktalanul eltünt a teremből. Gyertyával kisded kezében -egyedül végig haladt a csendes folyosón, s leánykorából egyik -legkedvesebb teremébe nyitott. Bezárta az ajtót gondosan, a pamlagra -veté magát, és keservesen zokogott. - -A leánykori kedves emlékek, mint széltől ragadott hársfalevelek huzódtak -el lelke előtt. - -Hadd tekintsek még egyszer végig, kedves vidék, halotti mezbe öltözött -virányaidon, hadd hivjam fel emlékembe mindazon kedves órákat, melyeket -körödben Leommal átéltünk, ugyis nemsokára én is fehér és hideg leszek, -mint te vagy! - -Ezeket mondva Teréz felkelt a pamlagról, az ablak elébe állott, s -elmerengve tekintett a messze vidékre. - -Az előtte oly igen ismeretes és kedves hársfához támaszkodva, egy sötét -köpenybe burkolt ifju vesztegelt; Teréz azonnal felismerte Leot, s -akaratlanul elsikoltá magát. Nemsokára azután gondolatokba sülyedt, -többször kérdezte magától, távozzék-e, vagy maradjon, szive azt sugta: -maradjon, s ő megmaradt. - -A következő percben gyengéd kopogás hallatszott az ablakzaton; Teréz oda -pillantott; pillanata a Leo esdeklő pillanatával találkozott. Ki ne -nyitná fel az ablakot oly lénynek, kit igazán szeret, még akkor is, -midőn sors, szülei parancs, vagy más le nem győzhető körülmények, egy -más számára csikartak ki hűségi esküt ajkairól. - -Az ablak felnyittatott, s Leo belépett a terembe. - -Teréz! mindenem: - -Leom! - -A nő szeretője keblére nyugasztá fejecskéjét s a szerető gyönyörittasan -boritá el csókjaival az illatos fürtöket. - -Leom, örökre válni fogunk! - -Soha! itt halok meg lábaidnál, de többé el nem eresztelek! - -E pillanatban léptek hallatszának a folyosón. - -Nagy isten! férjem. Mindenre a mi szent, távozzál! - -Soha! - -Leom, ha valaha szerettél, ments meg a bekövetkezhető jelenettől. Férjem -rajtam fogná magát megboszulni, kérlelhetlenül meggyilkolna! - -Együtt fogunk meghalni! - -De becsületem, a vendégek gúnyai, a közönség itélete, s üldözései?… - -Leo kissé gondolkodni kezdet, csakhamar igy szólott: - -Szeretsz-e igazán? - -Egyedűl tégedet igazán, és örökre! - -Leo még egyszer karjaiba zárta kedvesét, bucsucsókot hintett ajkaira, s -merre jött, arra távozott. - -Pál épen akkor tette kezeit a kilincsre. Teréz haladéktalanul -bebocsátotta. - -Készen vagy? - -Pár perc mulva készen leszek! - -Pál bevárta a rendezést, s nejével egyszerre jelent meg a vendégek -között. - -Teréz derűs arccal s mosolygó ajkakkal köszönté ismerőit. - -Mindenki csodálkozott e hirtelen változáson, az asszonyságok összedugták -fejeiket, valamit suttogtak, s azután jóizűen kacagtak. - -E derű az alig mult találkozás derűje volt az azelőtt borús arcokon. -Ilyesmit azonban senki még csak nem is gyanithatott. - -Holnap még jobb kedve lesz! – jegyzé meg az atya tudományos arccal, mely -jóslathoz az anya még ennyit ragasztott: - -Kik esküvő alatt legtöbbet sirnak, rendesen, legtöbbet nevetnek azután. - -Erre minden asszony elbeszélte, mennyit sirt és mennyit nevetett. - -A férfi-vendégek közül sokan irigyelni kezdették a Pál ur szerencséjét. - -Pál ur azonban egyébről gondolkodott, s készületeket tett az induláshoz. - -Paraszt! még esküvője napján viszi haza menyasszonyát! – jegyzék meg -néhányan, kik még inni és dőzsölni szerettek volna. Ha azonban a -vendégek kivánata mindenben teljesednék, akkor senki sem nőszülne. - -Igy gondolkodott Nyegle Pál is, s keveset adva az itt ott hallható -megjegyzésekre – befogatott. - -Pontban egy órakor állottak meg a lovak és szánka a porticus előtt. - -Hárman ültek a szánkában: férj és nő, bundák- és nagy kendőkbe jól -bepakolva, és a kocsis fürtös gubában. Négy telivér ló ragadta tova a -könnyü de meglehetősen terhelt jármüvet. - -Eleinte cserjés és erdős rónán haladtak, hó, s halvány holdsugár kétes -csillámlási között. A férj jövő, s közel boldogságáról álmodozott, Teréz -ellenben vizsga szemekkel pillantott mindenfelé, s ébren hallgatott a -legkisebb zörejre. Többször ugy tetszett, mintha levél- s -bozótcsörrenést hallana az erdőség elhagyatott, fagyos és zuzmarás -utain. Ilyenkor azután remegni kezdett; minthogy azonban olyasmit is -gondolhatott, mi szomoru helyzetében csak kedves lehetett, gondosan -elrejté félelmét. - -Már jó régen haladtak, midőn Teréz hirtelen elsikoltá magát, s erősebben -simult férjéhez. - -Angyalom mi lelt, mitől félemlettél meg?! – kérdezé a férj gonddal s nem -kevés remegéssel. - -Valami vad haladhatott végig a havas avaron, mintha valami átsikamló -árnyat szemléltem volna. - -Teréz csakugyan látott valamit, de az nem vad, hanem emberi árnyhoz -hasonlitott, – de nem mert, vagy nem akart nyilatkozni. - -Miska, nem láttál valamit? - -Láttam biz én valami kétlábut, de ha szemeim nem csaltak, oly magas -volt, hogy négylábunak is beillett volna. - -Egyet, vagy többet?! - -Csupán egyet! - -Egytől, ha mindjárt sárkány volna, sincs mit tartanunk. Két pisztoly s -egy kétcsövü puska négyszer oszt halált, a pedig egynek elég, ha -mindjárt Dávid vagy Herkules volna is. - -Teréz Leora gondolt s elborzadott. - -Minden további akadály s meglepetés nélkül értek ki az erdőből. A messze -elnyuló, hallgatag pusztaság világosabban ugyan, de mégis borzasztóbb -alakban tünt fel. - -E magános pusztán még farkasokkal is találkozhatunk! – szólt Miska -enyelegve, s a lovak közé cserditett. - -Teréznek ismét ugy tetszett, mintha balról, mely oldalról ült, paralell -irányban emberi árny követné menetöket. Remegett, de hallgatott. - -Oly sürű rengeteg közepébe értek, hol nemcsak a sötétség, de itt ott -felmerülő jeges tócsák, kiálló rögök, s fatörzsökök miatt csak nehezen -lehetett haladni. Lépést hajtatott a gondos férj, és boldog vőlegény. -Egy bokrokkal tömötten benőtt laposon vonatott a szánka, midőn Teréz -alig hallhatólag felé eső oldalról e szavakat különböztetheté meg: - -Teréz! én követlek! - -Mit a nő tökéletesen megértett, a férj előtt, mint meg nem -különböztethető nesz vonult el. - -Miska, hallottál valamit? - -Igen uram, hallottam! valami ordas sohajtott, bizonyosan még ma nem -ebédelt, s nem vacsorált. - -Uram, én remegek! – szólt Teréz reszkető hangon, s szive csaknem -hallhatóan dobogott. Teréz ekkor már mindent gyanitott, gondolta, hogy -Leo titokban követi, s nem tőle félt, hanem őt féltette férje gyilkoló -fegyvereitől. - -Szegény nő, mindinkább gyengülni érezte erejét, szive közel volt a -szétszakadáshoz, midőn észrevette, hogy férje lőfegyverét magasra emeli, -a kakasokat felhuzza, s a lövésre minden pillanatban készen áll. - -Édes Pálom! vigyázz a fegyverrel, sötétben senki sem tudhatja, kire lő, -s megeshetik, hogy vadállat helyett, a legjámborabb ember esik -áldozatul. - -Mindezt Teréz fennhangon mondá, azon reményben, hogy azt Leo is -meghallhatja. Csakhogy kedvesét megmenthesse, férjét, kit soha nem -szeretett, édes Páljának nevezte. - -Legyen bár ki, mihelyest szó nélkül közeledik, meg fogom gyilkolni. - -Gyilkos férjet soha sem tudnék szeretni; – válaszolt Teréz résztvevő -hangon, s még egyszer vigyázatra inté sorsosát. - -A szerető nő egész életében sem szenvedett annyi gyötrelmet, mint ezen -pár órai utazás alatt. Minduntalan megfordult emlékében a hű szerető, ki -őt e fagyos, viharos éjszakán követi, csakhogy folytonosan szemlélhesse, -képzelte őt meggyilkolva, vérében fetrengve, csupán azért, mert őt -igazán s hűségesen szerette. Még azon kevés, mit érzett férje iránt, is -kihalt e gondolatok közepett kebeléből. - -Pál egyik, Teréz a másik oldalára hajoltak a szánkának, ugy ábrándoztak. - -Ismét egy bokros laposon kellett áthaladniok. - -Teréz előbb forró lehelletet érzett arcain, később forró ajkakat. Valami -ösztönszerű elővigyázat elfojtá a sikoltást ajkain. E mindent kockáztató -ténytől mégis annyira elborzadt, hogy férje felé forditá arcait. - -Férjem, miről gondolkodol? - -Mig Teréz ezeket mondotta, Leo ezt sugá fülébe: - -Még egyszer szólanunk kell. - -Midőn a nő későbben remegve visszatekintett, már üresen állott a szánka -láballója. - -Midőn a sürűségből kiértek, mint nyil repült el egy lovag a haladók -előtt. Mindkettő szive dobogni kezdett. A férjé félelemtől, a nőé -szerelemtől. - -Fél óra mulva azután az ősi udvar közepén állottak. - -Csinnal öltözött domestikusok fogadták a háziurat, s ifju boldogságát. - -Teréz a számára gazdagon és kényelmesen butorzott hálószobába -vezettetett. - -Midőn komornájával egyedül maradt, épen három órát ütött egy asztalióra. - -Kevéssel azután a komorna csak azért távozott, hogy a háziur, és boldog -férj megjelenhessen. - -A férj helyett azonban a nő nem kevés meglepetésére, Leo nyitott a -terembe. - -Leo! te itt?! elvesztünk. - -Pár perc mulva férjed is meg fog jelenni! - -Leo, mindenre kérlek a mi szent, gyilkolj meg engemet; én igy is, ugy is -boldogtalan vagyok. Ő férjem, s használni fogja jogait; te kedvesem -vagy, ha már meg kell halnom, inkább te ölj meg engem. - -Téged megölnöm?! boldogságomat, üdvemet!? Teréz, Teréz, te nem szeretsz -engemet! - -Egyedül tégedet Leom! egyedül tégedet! - -Mutasd meg, hogy szeretsz, s kövess! Vesztegetni való időnk nincs. -Szökésünkre minden készen van, ez emelet az igaz magas, de kötélhágcsó -segedelmével azonnal lenn leszünk, lovam készen vár, pár perc mulva -kivül és tul leszünk mink minden veszedelmen. - -De jó hirem, szülőim, becsületem?! - -Igazad van Teréz!… itt már készen vár a menyasszonyi ágy… - -Teréz a szoba egyik szegletébe pillantott, mint hullámzó tenger -fehérlett a menyasszonyágy, ezernemű virágokkal behintve. - -Teréz undorral forditá el az ágyról pillanatát. - -Legkisebb zörej és baj nélkül értek le a szabadba. - -Leo lovára veté magát, s Terézt gyengéden a nyeregbe emelte. - -A ló száguldva iramlott a boldogokkal. - -De a golyó még sebesebben repült, mint a szeretők. - -A lövés után Leo visszahanyatlott, Terézt is visszarántá, ugy hogy annak -fejecskéje kebelére hanyatlott, melyből a vér forráskint csergedezett. - -Leom, egyetlen szerelmem, szólj mi bajod… nagy ég! meggyilkoltak… oh én -szerencsétlen… - -Csakhamar egy másik lövés következett, mely Teréz szivét szakgatta -keresztül. - -Szegény, szegény Teréz! – szólt alig hallhatólag a haldokló. - -Szerelmem, ne sajnálj, már én is boldog vagyok. - -A ló két hullával száguldott a fehér és hideg vidéken. - - - - -EGY BOLHA EMLÉKLAPJAI. - -Születtem 1852-dik évben julius havának 20-dik napján esteli 8 órakor -Magyarországon, Békésmegyében Kondoros pusztán, egy Merino birka selyem -gyapfodrai között. Atyám don Ugrados Pattogados Spanyolhonban született -egy Biscajai Majo inexpressible korcai között 1850-ben. 1856-ban egy -kényelmes barett tetején kijött Spanyolországból; az Abruzzokon egy -farkas hátára került, ki a spanyolt egészen megette, s csak barettjét -hagyta meg; annak hátáról végre per Bakony, Ömböl, és Gombás egy tolvaj -nyaka közé üldözteték, ki őt Kondoros pusztán lelökte. A kondorosi -pusztán igen soká őgyelgett tüzhely s haza nélkül, mig végre csellel, -egy merino (a már emlitett merino) gyapsorompóin keresztül csempészvén -magát – megtelepedhetett, fészket rakhatott, s a családi csendes élet -körében feledheté Spanyolhont, Granadát, s Cuenca laposait. Merinoban -ismerkedett meg Nigranával, egy makói vadbolha egyetlen leány -gyermekével, s miután félévig tiltott viszonyban éltek volna, -összekeltek törvényesen Merinóban 1852. Februar 23-án. E vegyes -házasságból 9 gyermek született: 6 leány s 3 fiu: Anda, Banda, Canda, -Danda, Fanda, Ganda leányok, Ago, Bago, Fago, fiuk. A leányok -különbözőleg sorskedvezményekben és sorscsapásokban részesűlének. Anda -nőül ment egy gazdag kereskedőhez, ki nagy szállást tart herceg Massano -teremszőnyegén, és haute-creme vérrel élősködik. Banda meghalt -vérhasban. Canda megszökött egy olasz acrobatával, s most mint első -gymnasta szerepel a Sperlben, bádogtokban, fehér abroszon, tapsokat és -koszorukat aratva. Danda divatárusnő egy szobaleány forró karjain; Fanda -meggyilkoltatott rablók által Lola Montez kebelhalmain; Ganda -gazdálkodásra adta magát, s kendert nyű egy phlegmaticus pudli kutya -hátgerincén, hol tagositott birtoka van. – A fiuk még szerencsésebbek -lőnek: - -Ago privatier, s igen kényelmes életet él egy nyugalmazott mente -astragan prémjei között. - -Bago jelenben a Natalia gőzösön utazik a cephalonai fürdőkbe, hogy -májdaganatját szétoszlathassa, s nyárára Tietha völgyét beutazhassa. - -Fago (az én vagyok) szerencsés lesz emléklapjait adni multjának és -jelenének. - -Egy hetes koromban már meguntam Merinot, s átköltöztem Electoralba. -Főleg azért hagytam el szülőföldemet, mert Merinot minduntalan majd -egyik, majd a másik kanibal sortirozván, ilyenkor fajunknak több tagjai -részint elvesztek, részint kegyetlenül meggyilkoltattak. Electoralban -két egész hónapot töltheték nyugodtan és megelégedetten. Ekkor azonban a -Sodoma és Gomoráéhoz hasonló pusztulás érte Electoralt. Husig és bőrig -lekoppasztatott a gyapju (azaz a mi szállásunk) egy zsákba pakoltatott, -egy szekérre felhányatott, s Pestre a Valero raktárába inditatott. -Éhségtől kellendett elvesznünk, ha magunkról elég korán nem -gondoskodánk. Észrevétlenül bujtunk ki, holmi csak nehezen átmászható -rejtekeken keresztül a jól bekötött zsákokból, s ki erre, ki arra -keresett menedéket. - -Én a gyapjut szállitó irnok Fattermörderén húztam meg magamat, s csak -délben és este lopódzkodtam be nagy vitorla füleibe ebédelni, és -vacsorálni. Egyszer azonban ugyancsak veszedelmesen megugratott, s ha -véletlenül egy nagy borzas kesztyü nincs ujjain, bizonyosan agyon -szorit. Ujjáról azután mellényére huztam magamat, onnan inexpressibléje -zsebébe, hol meglehetősen nyugalmas éjszakát töltöttem. Korán reggel, -midőn reggelizni ismét vitorlafülébe vettem magamat, egy ismerőmmel -találkoztam, ki uti kalandjainak elbeszélésével gyönyörködtetett. -Szolnoknál vasutra tértünk, hol azután a vagonokban kényünk kedvünkre -válogathatánk. Én az irnoktól egy kedves külsejü, mintegy 20–21 éves -menyecskéhez szegődtem, kinek hófehér hullámzatos nyakrónáin mennyei -gyönyöröket élveztem. Corpo di bacco! Minő vér! minő ruganyos talap! -minő lágy, andalitó és boldogitó nyugalom! Ez angyali lény már regebben -megszokhatá e bolhaszerü csiklandozásokat, mert Pestig egyetlenegyszer -sem háboritotta meg bolhaköltészetem pásztoróráit. Pesten bizonyos -pézsmaillatu chewalier fogadá karjaiba, oly veszedelmesen ölelvén meg -patronámat, miszerint a nyak átkarolásakor engem is meglehetősen -lepréselt. Sokáig nem láthatták egymást, mert a kedves viszontlátás ez -idylli préselése tovább tartott 10 percnél. Későbben Patronám kényelembe -tette magát, s egy emelettel én is tovább szállásoltam be magamat. - -Régen volt oly kényelmes szállásom. - -Boldogságom azonban csak estélig tartott. A gyertyafénynél executirozott -„Két világ“ feletti szemle alkalmával rám talált a kedves teremtés, s az -első emeletből a földszintre kellett ugranom, hogy életemet -megmenthessem. - -Egész éjszaka hazátlanul bolyongtam; mig végre reggel felé a háziur -fekete bársony lajblijára merészkedém, mely naponkint többszsr jutván -közel régi szállásomhoz, megerőtetésem nélkül átköltözködhetém. - -Varietas delectat! ezt mondja a deák, e tétel jelentőségét azonban én is -felfogtam; s azt ténylegesiteni is ohajtottam. – Bizonyos vasárnap -délutánján 16 éves fiatal leányka látogatta meg háziasszonyomat, ki -nekem végtelenü megtetszett, s kibe későbben annyira bele szerelmesedém, -hogy ruha övjére lopva magamat, véle a másodszori látogatás alkalmakor -megszöktem. - -Legelőször havas vállain béreltem szállást. - -A kedves gyermeket gyengéd, s alig észrevehető csipéseim is genirozták, -s minduntalan halálra keresett. - -Későbben juhászbojtár lettem azokon a halmokon, melyeket a költők -„Boldogság halmainak“ neveznek. Mint juhászbojtár készitém e sorokat: - - Piros bimbó, fehér halom, - Boldog én, ha itt meghalom! - -Meg kell jegyeznem, hogy a bolha-literaturában a halni ik-es ige. - -Röviden csak annyit irhatok még, hogy tágabb kört nyitottam -bojtárságomnak. - -Nem tudom meddig fogom háborítatlanul élvezhetni boldogságomat!? - -Rettegni van elég okom! - -A csendes térségen bizonyos ideje persecutorok mutatkoznak. - - - - -ÁLARCOS BÁL. - -Szólj angyalom, mi bajod? - -Már hányszor kértelek föl, ne nevezz angyalodnak; hányszor mondjam még, -hogy angyalok csak nők lehetnek. - -Jó, jó édesem, de hát mi bajod? - -Unatkozom! - -Parancsolj velem, s én mindent elkövetek, hogy unalmadat elűzhessem. Mit -miveljek, hogy számodra szórakozást szerezzek? - -Semmit! - -Mi kell?! - -Semmi! - -Szegény nőm mindent próbált, hogy unalmamat elűzhesse, de én -rendűletlenül unatkoztam, s unalmam nagyobb volt a mindenségnél. -Tökéletesen hiszem, hogy unalomból meg lehet őrülni; többet hiszek! -hiszem, hogy az ember unalomból meg is ölheti magát. - -Eredj lelkem Szelenceihez, ő élceivel vagy… - -Elég… elég! jer, hadd csókoljalak meg; ha ti nem segittek, nem segit -senki; ugyan mi lenne a világból feleség nélkül? hiszen ti még azt is -kitaláljátok, miként lehet az unalmat elűzni, pedig ez már csak nagyobb -mesterség magánál a puskapor-csinálásnál, annyival inkább, mert azt is -csak unalomból lehetett feltalálni. - -Nagynehezen fölkapaszkodtam pamlagomról, szeretett nőmet megcsókoltam, -(mit annyival inkább megérdemelt, mert még azért sem haragudott, hogy -körében unatkoztam) kalapot ragadtam, keresztül-kasul mászkáltam két -utcát és három sikátort, mig végre egy kisded, de csinos külsejü házba -betérve, Szelenceihez nyitottam be. - -Ő is pamlagon hevert, csakhogy ő nem unatkozott, hanem aludt. – -Haladéktalanul fölvertem. - -Mit álmodál? - -Azt, hogy te egy lőni való vadállat vagy. Ki mást mennyálmából fölzavar, -nem ember, hanem állat, s igy te állat vagy. - -Bocsáss meg, de az unalom kezdett honn fojtogatni. - -Medve! talán azt hiszed, hogy én mulatságból aludtam el?! - -Ki akartad magad nyugonni! - -Talán észre jösz; igazad van, miután az unalom szinte agyonzaklatott és -üldözött. - -Társaságban talán nem fogunk unatkozni? - -Végtelenül rosz hisztorikus vagy! Chinában egyszer 30,000,000 ember -unatkozott. - -Beszélj valamit kalandgazdag életedből! - -Nincs kedvem! - -Olyat, mit kedv nélkül is lehet elbeszélni. - -Szelencei kissé gondolkodott, azután megkinált szivarral, maga is -rágyujtott, s beszélt a mint következik: - -Hogy Rizát szerettem, azt ugy hiszem mondanom sem kell, de hogy őt sem -szerettem annyira, hogy kivüle más nőt vagy leányt ne tudtam volna -szeretni, azt ki természetemet ismeri, szinte könnyen elhiendi. Riza -végtelenül szeretett (ő maga mondta); kivülem egyetlen lény tetszett -neki – Ormy! ezen ember elég vakmerő volt, őt folytonos udvarlásaival -ostromolni. – De sikeretlenül! E két szóban feküdt akkor mindenem, -nyugalmam, üdvem, boldogságom, mert én Rizát féltettem, nemcsak Ormytól, -hanem 60 éves házmesteremtől is: – és ismét ezen két szóban feküdt -butaságom. - -Riza tudta ezt; oh bár ne tudta volna, nem büntetett volna meg oly -kegyetlenül. - -Riza távozott hazulról, egyikét barátnéinak meglátogatni. - -Egyedül maradtam. Egész életemen keresztül féltem a magánytól, most is -lehető legroszabbul éreztem magamat, és csak azt vártam, hogy szivarom -végig égjen, azonnal kalapot, botot ragadtam, s minden cél, és irány -nélkül a szabadba nyitottam. A Kristóftérről a váciutcába kanyarodtam, -midőn egy könnyü, karcsu barna teremtés vágott el mellettem. - -Elvágott, juratusi kitétel, de sokszor felségesen használható. - -Egy ideig mozdulatlanul állottam meg, s szemet, szájt tátva eredtem -utána. Csak sötét selyemfelruhája alól kifehérlő fodros másod mezét s -piros szattyánba szoritott kicsiny gömbölyü lábacskáit ne láttam volna!? -Ellent nem állhaték, utána rohantam. - -A Dorottya-utca derekán egy másik nővel találkozott, ki valamivel -éltesebb, de sokkal csunyább volt. - -Párbeszédök minden szavát világosan kivehettem. - -Tehát bizonyosan ott lészsz a mai álarcosbálban? - -Okvetlenül ott leszek, s mi több, reményem van igen jól mulathatni. - -Minő szerencse, hogy ismét együtt lehetünk, mint a mult farsangon; – s -minő alakban akarsz megjelenni? - -Tehát selyem álarc, fekete selyem domino, kámzsámon egyszerű fehér -keresztke. A lehető legkényelmesebben, hogy annál inkább mulathassak. - -Igaza van! nincs kellemetlenebb valami, mint a feszes öltözék, majd itt, -majd amott szoritja az embert valami; a helyett, hogy az ember mulatság, -szórakozás után járhatna, levegőt kell keresnie, hogy magát kifujhassa. - -Tehát bizonyosan találkozunk. - -Bizonyosan. - -Midőn e szavakat kicserélték, egy ház első emeletébél női fej tekintett -le a járó-kelőkre, s a mint a karcsu, könnyü teremtésen végig szaladt -pillanatával, reám nyugasztá tekintetét, ki épen ennyit mondottam. - -Én is bizonyosan ott leszek! - -Nőm, – mert ő volt – mindent látott és hallott, a nélkül, hogy őt láttam -volna. - -Esteli hat órakor mindketten otthon voltunk. - -Riza, ma álarcos-bál lesz! szóltam nőmhez közönbösen, s annál -biztosabban, mert tudtam, hogy ő az álarcos bálokat ki nem állhatja. - -Tudom! miattam lehet mindennap, én nem vágyom belé; én az álarcos -bálokat silány portékákban gazdag városoknak tekintem. - -Én egy barátomnak szavamat adtam, s el fogok menni. - -Riza szavaimra alig észrevehetőleg elpirult. Én e pirulást oda -magyaráztam, mintha Riza neheztelt volna, hogy ismét egyedül hagyom. - -Bocsáss meg angyalom! istenemre mondom, nem örömest hagylak magadra, de -egy régen nem látott barátom erőszakoskodása, s unszolásai… - -Riza hirtelen elfordult tőlem, s a mellékterembe távozott. - -Én e hirtelen távozást neheztelésnek vettem, pedig az megvetés volt. Nőm -azon percben megutált, a mint meghazudtoltam. - -Az estelit együtt ültük át. Riza egy szót sem szólott, magam is -legtanácsosabbnak láttam hallgatni. - -Esteli után öltözködni kezdtem. Négyszer, ötször állottam meg a tükör -előtt, mégis mindig találtam igazitni valót magamon. Ugy akartam -megjelenni, hogy a legszigorubb műbirök se találjanak kifogást -öltözékemben, a nők s leánykák pedig minden áron észrevegyenek. - -Furcsa, de lelkemre mondom, végtelenül szerettem Rizámat, s a szép -ismeretlennek mégis minden áron tetszeni akartam. - -Egyik jellemző oldala majomfajunknak, a változatosság utáni kapkodás. -Elhagyjuk az aranyat az ezüstért, és ólomért, mert ez sárga, ez fehér, -emez szürke. A belbecsre csak akkor gondolunk, midőn a jobb elveszett, a -roszabb megmaradt. - -Midőn a táncestélybe benyitottam, a legélénkebben folyt a mulatság, -nagyszámmal voltak a vendégek, és álarcosok. Egy rögtönzött szemle után -stranierám keresésére indultam, minden nődominon végig tekinték, a fehér -keresztke egyelőre vagy kikerülte figyelmemet, vagy az, ki miatt ezen -táncestélyt megláttogattam, még nem volt jelen. - -Háromszor, négyszer keresztül kasul sétáltam a termeken; találkoztam -mindenféle ismerőimmel, s az ismerők tarka válogatott csoportozatával, -csak az hiányzott, kit kerestem. - -Megnéztem órámat. Pont tizet mutatott. Azzal vigasztaltam magamat, mivel -helyzetemben más ember is vigasztalandotta magát, t. i. hogy még korán -van, hogy még eljöhet. Nincs rettenetesebb, mint valaki után várakozni, -de e rettenetesség még sokkal rettenetesebb, ha az unalmas várakozásért -azon egyetlen lény nyujthat kárpótlást, kiért várakoztunk. - -Nyugtalanságomban egy francia négyesbe keveredtem. Kedvetlenebbül talán -életemben sem táncoltam. - -Az az ur talán kölcsön kérte lábait, azért bánik velök oly -lelkiismeretesen. - -Az az ur én voltam, s több ilyen észrevételeket kénytelenitettem -hallani. - -Tizenegy óra is elmult, hiába meresztgetém szemeimet, mindenkit láttam, -csak őt nem szemlélhetém. - -Egynegyed tizenkettőre jelent meg – egyedül. Ugy volt öltözködve, amint -a Dorottya-utcában megmondotta. - -Még jóformán nem is tájékozhatta magát, már oldalánál termettem. - -Tudod-e ismeretlen ismerős, hogy egyedül miattad látogattam meg a mai -táncestélyt, s ha még ¾ig nem jösz, haza megyek, a nélkül, hogy mulattam -volna. - -Oh… oh… minek e tettetés?! ha te is álarcban jelentél volna meg, -megjárná, de igy?!… különben is mindenekelőtt tudatnom kell veled, hogy -csalódol, te mást keresessz, miután én soha sem láttalak, nem ismerlek, -s igy te sem ismerhetsz. - -Fájdalom, szinte igazad van, egyetlenegyszer láttalak, de ezen -egyetlenegyszeri látás is elégséges volt arra, hogy szeresselek. - -Amint az utolsó szót kimondám, a kedves ismeretlen karjaimba illeszté -magát, s nem annyira keresztül vive, mint keresztül ragadva a vigadókon, -egy magános helyen maga mellé nem leültetett, hanem lehúzott. - -Én falusi leányka vagyok, s nem egy könnyen hiszek az ilyen városi -urfiaknak. - -Esküszöm!… - -Ki tudja, nem esküdtél-e már másnak is?! - -Ezen kételyt kifejező kérdés által mindent eszembe juttatott: Rizámat, s -Rizámnak tett hűségi eskümet. Fejemet leeresztém, s hallgattam. - -Na de mindegy, én azért jöttem faluról a városba, hogy mulassak, hogy -élvezzek, én nem kivánok csak néhány órai galanteriát, s néhány percnyi -hűséget, s ha a maradandó becsü való helyett, csupán egy kedves emlékkel -térhetek is vissza csendes magányomba, meg leszek elégedve. - -Magasra emeltem fejemet, s elragadtatással szónokoltam. - -Leány, bennem lovagodra akadtál; mostantól kezdve reggelig rabszolgád -vagyok; akard, hogy táncoljak – haladéktalanul táncolni fogok; – akard -hogy nyiltan mint udvarlód lépjek fel – én az egész világ szemeláttára -térdeimre ereszkedem előtted; – akard, hogy megvivjak éretted – én -minden emberrel megverekszem, ki elsőségedben kétkedik, ki szépségedet -nem dicsőiti, ki nem csodál. - -Mindenek előtt azt akarom, hogy izletes esteliről rendelkezzél. - -Eszeveszetten rohantam az étterembe, egy perc alatt három pincérnek is -parancsoltam. – Kevéssel azután meleg ételektől gőzölgő asztal előtt -ültünk. - -Ha szépen kérlek, nemde le fogod tenni álarcodat? - -Szivesen! – ezeket mondva, selyem álarcát lebontá, s az igéző kedves -ismeretlen ismerős ült előttem. - -Minő étvágygyal evett, különben ki coloritjét figyelemmel kisérte, -azonnal észreveheté, hogy tele van egészséggel. - -A főpincér amint bejött, s végig tekintett rajta, gúnyosan mosolygott. – -E mosoly ki nem kerülheté figyelmemet. - -Szabad tudnom e gúnymosoly okát Jean? - -Engedje meg uraságod, hogy e kicsiny jogot, mi számunkra is -biztosittatott, szabadon gyakorolhassuk, különben is ha megmondanám, -megeshetnék, hogy a legjobb illusiokat silányitanám tönkre. - -Szerencsétlenségemre a nyilatkozat értelmét nem forciroztam, s oda -magyaráztam, hogy talán valamelyik étel adatott fel nevetséges alakban. - -Későbben még egy álarcos nővel szaporodott társaságunk, ki parancsolt -ugyan valamit, de azt meg sem izlelé; társalgásunkat azonban éber -figyelemmel kiséré. - -A főpincér ismét megjelent, most a másik nőt méregette gyanus -pillanataival, s alkalmasint elismerte, mert egész bizodalommal felé -hajlott, s valamit sugott fülébe. - -Az idegen nő éles sikoltást haltatott, hirtelen azonban összeszedte -magát, nem annyira felkelt, mint felugrott ülőhelyéből, s mint villám -tünt el a sokaság között. - -A főpincér zavarodva huzódott vissza, s csak ennyit mondott: csalódtam. - -A sikoltás mint tőr huzódék keresztül szivemen, s a nélkül, hogy -számolni tudtam volna magamnak, elkomorodtam. - -Menjünk innen! – szólt az ismeretlen ismerős, s ismét karomba öltve -magát, vitt a nélkül, hogy tudtam, vagy éreztem volna, csak akkor jöttem -eszméletre, midőn lenn az üvegajtónál kocsizörgést, s lódobogást -hallottam. - -Kevéssel azután kényelmes bérkocsiban ültünk egymás mellett. - -Reggeli 6 órakor tértem vissza szállásomra. Fejem nehéz volt, azt mégis -elbirhatám; de keblemben nyomott valami, azt alig tudtam elbirni. - -Reszketve tettem kezemet a kilincsre, tántorogva nyitottam a szobába. -Minden üres volt. Iróasztalomon egy iratka hevert pecsételve, következő -tartalommal: - -Uram! - -Hogy ön megcsalt, megbocsátom. Hisz e tekintetben alig kérhetünk önöktől -többet, mint hogy ugy vétkezzenek, miszerint nyugalmunkat ne háboritsák, -s a közönség előtt magokat meg ne bélyegezzék, mert még azon esetben is -a gyalázat nagyobb terhét mi vagyunk kénytelenek elviselni. De hogy ön -meggyalázott, azt soha meg nem bocsátom és soha sem fogom feledni. – Ön -ugyanazon mérlegbe veté szerelmemet olyan szerelemmel, melyet -megvásárolhat. Mit mondana ön, ha azon kincset, melyhez ön legnemesebb -érdekeit, sőt életét köté, áruba bocsátanám?! Tegyen ön ugy; hogy ne -átkozzam! Ne mondja senkinek, hogy birt valaha, hogy szeretett, hogy -nője voltam. Eddig ön közelében, akkor távol öntől is pirulnom kellene. - -És én mindezt megérdemeltem! - -Mi lett Rizából? - -Nő, ki magában is elég arra, hogy nemesen szórakozzék, ki feledni tanult -és feledni tud. - - - - -A NÉMA ÉS FECSEGŐ UDVARLÓ. - -Az 1843-iki év nyarán egy uj egyéniség jelent meg Xben, ki későbben ott -meg is telepedett, s magát Keritési Gábor ügyvédnek nevezte. Csakhamar -letelepedése után több előkelő házakkal ismerkedett meg, s minthogy -csinos, müvelt fiatal embernek tüntette fel magát, mindenütt szivesen -látott vendég volt. - -Leggyakrabban Konti vasárusnál jelent meg, ki vendégszerető ember volt, -azonkivül egy igen szép leánygyermekkel birt, a 15 éves Florával. -Kontiék szivesen látták a minden tekintetben jeles ifjut, Keritési -ügyvédet. - -A vasárusnál a városnak minden valamire való fiatal embere megfordult, -legtöbbször azonban Keritési ügyvédet, és Bontó Pál mérnököt lehetett a -család körében feltalálni. - -E két egyéniség a két legellenkezőbb természetet képviselte. - -Keritési végtelenül szerény volt, és hallgatag; órákig elült szótalanul -a pamlagon, órákig elmerengett a szép Flora kellemein, órákig elmélázott -a Flora által elővarázsolt bűvös zongora-accordokon, belesülyedt -valamely nyitva állt könyv olvasásába, s nagyon sok volt, midőn három -négy kérdést tőn, s ugyanannyi feleletet adott. - -Bontó Pál ellenben valóságos ördög volt emberi alakban, szarvak nélkül -ugyan, de tüzes nyelvvel. Egy percig sem nyugodhatott; majd sétált fel s -alá, majd egy helyről a másikra vágta magát, majd ülő, vagy álló -helyében feszengett, – ajkai pedig szakadatlanul mozogtak; folytonosan -csevegett. - -A gyermek Florának annyi válogatott szépségeket mondott egyetlen -délután, hogy a kedves leányka irult pirult, folytonos nyugtalanságban -volt, sőt nem egyszer sirva fakadt. - -Leszámitva ez ártatlan hibákat, Bontó Pál igen csinos fiatal és szép -ember volt, Flora nagyság mégis több rokonszenvet érzett Gábor iránt. - -Három hónapi látogatás, és ismeretség után Keritési midössze ennyit -mondott, mi egyenesen Florának szólott: - -Nagysám zongora-játéka által egészen el vagyok ragadtatva. - -Bontó ellenben tökéletesen kimerité a szerelmi nyilatkozatok szótárát, -sőt maga egy egészen uj szótárt teremtett, melyből igen kevés tárgyak -hiányzottak. - -Bontó serenadokat teremtett, különnemü szappanokat és mosdóvizeket -ajándékozott Florának, száz meg százféle virágokat lopott imádottja -ablakába, mindennemü olvasmányokkal és varrómustrákkal kedveskedett, a -párisi divatképeket halomra vásárolta. – Keritési egyetlenegy fehér -rózsát nyujtott szótlanul Florának, s azon egyetlenegy fehér rózsa a -kedves gyermek kebelén hervadt el. - -Szinházakban Bontó mint méh rajongott a szép virág körül. - -Bálokban fáradhatlanul táncolt választottjával. - -Sétatéreken folytonosan oldala mellett lépdelt. - -Keritési a darabba mélyedt el, s csak olykor vetett egy titkos -pillanatot a leánykára. - -Bálokban szegletbe huzta magát, bámult és gondolkodott. - -Sétatéreken távolról kisérte a kedves gyermeket. - -Bontó szerelmet vallott nyiltan és határozottan, a leányka nem merte -kereken visszautasitani, miután Keritési 6 hónapon keresztül ennyit sem -mondott: - -Barátném! - -Flora pedig sokkal többet érzett Gábor iránt, mint barátságot. - -A leányka is sokkal szerényebb és szemérmesebb volt, hogysem -kezdeményezést mert volna, Folytonosan remélt, s legtöbbet várt a -jövőtől. - -A farsang is elérkezett, a válogatottnál válogatottabb bálok -megkezdettek. - -Flora majd minden bálban megjelent. Látható volt ugyanazon -táncestélyekben Bontó mérnök és Keritési ügyvéd is. - -A mérnök csaknem elrepült, oly elegant volt öltözködve. Keritési -szerényen, de izletesen. Flora csak pár percet volt szabad udvarlójától, -Bontó teremből terembe kisérte, vallomást vallomásokra halmozott, -traktált, a leánykát majd megölte megelőző szivességeivel. Minden táncot -végig lejtett a leánykával, s oldala mellett pihente ki magát. - -Keritési egy magános szegletbe vonta magát, gyönyörittasan legelteté -szemét a szép Flora kellemein; és gondolkodott. - -A leányka már neheztelni kezdett, csupa szerelemből, e közönbösségen. - -Ujolag megzendült a zene, a cigányok mazurt játszottak. Alkalmat vett -Flora az ügyvédet egy külön ábrában a sorozatba bevezetni. - -Keritési pirulva engedelmeskedett, a közönböst játszotta, pedig boldog -volt e megkülönböztetésnek miatta. - -Bontó mosolygott, távolról sem jutott volna eszébe, a szótalantól -választottját félteni. - -Barátom, nemde ön gyülöli az embereket, szólt remegve a leányka a -táncsorozatban. - -Nagysád, én minden embert szeretek! – ennyit válaszolt az ügyvéd. Az -ábrának vége lőn. - -Bontó haladéktalanul helyt állott, s jelentősen kárpótolta az ügyvéd -némaságát. - -Táncközben Flora virágbokrétát vesztett el kebeléről. Keritési, ki a -leánykát folytonosan szemeivel kisérte, azonnal észrevette a -veszteséget, hirtelen felállot ülő helyéről s az elvesztett bokrétát -felemelte – ismét helyére ült, ismét bámult, és ismét gondolkodott. -Meglehet akaratlanul emelte ajkaihoz a Flora kebeléről levesztett -virágbokrétát, de Flora mindent látott, és boldognak érezte magát. - -Nyugóra előtt még egy lepke-keringőt lejtettek, s a leányka ismét a -colonnéba vihette választottját. - -Érdekli-e önt valaki, és valami e táncestélyben? - -Én örömmel látok másokat mulatni; érdekelni azonban egyetlen lény -érdekel. - -Mindezt Keritési legnagyobb közönbösséggel mondotta, a nélkül hogy -mosolygott volna, vagy pillantásaiból egyebet lehetendett kimagyarázni. - -A szerény leánykának e válaszszal meg kellett elégednie. - -Bontó még a bál előtt elhatározta, hogy választottjának mindent fel fog -fedezni. - -Elmondta: hogy mielőtt Florát megismerte volna, nem tudta mi a szerelem. - -Elmondta: hogy a leánykát őszintén és igazán szereti. - -Elmondta: hogy birhatásától feltételeztetik boldogsága, vagy -boldogtalansága. - -Elmondta: hogy szerelme változhatlan, hű és - -Végre bevallotta: hogy komoly s határozott szándéka Florát nőül venni. - -Florának lelki küzdelmek között lehetett mindezt végig hallgatnia, s -csupán az vigasztalta, hogy a mérnök még azon este nem esengett -viszontvallomásért. - -Még talán nincs minden elveszve, gondolta a leányka magában, s alig -várta, hogy a bálnak vége legyen. - -Midőn távoztak és elváltak, a legolvadékonyabb, s igen sokat jelentő -hangon kivánt jó éjt Keritésinek. - -Florának nyugtalan álmai voltak. - -Az ügyvéd a virágbokrétával aludt el, s igy igen szép álmai lehettek. - -Másnap még nehezebb szerep jutott a leánykának. - -Fagyos zuzmorás téli délután volt. Egyike azon kedélyt ölő napoknak, -midőn a nappal 8, az este 5, az éj pedig 11 órából áll. Mindenki meleg -termeket, baráti köröket, és részvevő kebleket keresett. - -Belül fülő kandalló vidáman pattogó tüzénél együtt ült a kis család. - -Jelen voltak, Keritési űgyvéd, és Bontó mérnök is. - -Férj és nő egymás közelében ültek, s a mult napi eseményekről -beszélgettek. Bontó Flora mellé vette magát, s oly dolgokról fecsegett, -melyek ha Keritési ajkairól jövendettek, Florának nagy örömöt okoztak -volna. - -Keritési egy távolabb eső pamlagról figyelemmel kisérte ugyan a bennülők -társalgásaikat, de hallgatott. - -Ügyvéd barátom, mint mulatott a tegnapi táncestélyen? – kérdezé a háziúr -s bajuszán egy jót pederintett. - -Jól! mint mindenki, ki jelen volt, még táncoltam is. - -Táncolt is!? Lám, lám! az ilyen bohó mulatságok még a legkomolyabb -emberen is erőt vesznek. - -Szabad-e tudnunk, kivel táncolt ügyvéd ur? kérdé a mama kiváncsian. -Megjegyzendő, hogy Flora, a háziasszony egy előkelő barátnéjának -szárnyai alatt bocsáttatott a táncestélybe. - -Én egyedül Flora nagysámmal táncoltam, s be kell vallanom, hogy mással -bármi árért sem táncoltam volna. - -Keritésinek e nyilatkozatában annyi érzés és bensőség volt, hogy a szép -gyermek akaratlanul felé forditá nagy kék szemeit, s mindent igérőleg -mosolygott. - -Az ügyvédnek végtelenül jól eshetett e pillanat, gyenge pir ömlött el -arcán, de hallgatott. - -E hallgatás igen fájt Flórának. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Bontó ismét fölvette a táncestélyben elszakadt beszéd fonalát, ismét -felnyitotta keblét, hogy annak minden érzelmeit bemutathassa, ismét -hozzá fogott a szép jövő rajzolásához, azon különbséggel, hogy most -minden áron oda tökeredett, miszerint a lányka érzelmeit is -kipuhatolhassa. - -Utóbb unszolásaira a lányka csak ennyit válaszolt. - -Engedje meg mérnök ur, hogy a válaszszal holnapután délutánig adósa -maradjak. - -Az ilyen halasztásokban ugyan nem nagy örömet találnak a szeretők, -minthogy azonban a szerelmesek között a leány, azaz a gyengédebb fél -akaratja mindenkor parancs, a mérnök haladéktalanul engedelmeskedett. - -A mint a vendégek távoztak, Florának azonnal megeredtek könyei, s -zokogva nyilatkozott szülei jelenlétében: - -Egyetlen jó szülém, én Keritésit szeretem, vagy övé leszek, vagy senkié. - -Kis bohó! – válaszolt először az atya – Keritési modorából régen -meggyőződhetél, hogy ő sohasem fog megházasodni. - -Még nagyanyámtól hallottam, hogy a mely férfi nem táncol, és nagyon -keveset beszél, nem házasodik! – egészité ki a mama. - -De ha Keritési mégis szeretne, és mégis megházasodnék, nemde nem lesz -ellenvetéstek? - -Őszinte szivből adom áldásomat e frigyhez – szólt a papa. - -Szeretni fogom férjedet, mint saját gyermekemet – egészité ki a mama. - -Flora letörlé könyeit, még mindig volt mit reméleni; kinek pedig van mit -reméleni, az nem egészen boldogtalan. - -Másnap Bontó szokatlan órában jelent meg. Minthogy még a kitűzött -határidő meg nem érkezett, Florával igen keveset beszélt a szerelemről, -a szülők előtt azonban határozott akaratját meztelenül kitárta. - -A szülőknek legkisebb ellenvetésük sem volt, de nem is lehetett. Bontó -biztos állásnak örült, s mint becsületes ember volt ismeretes. - -Ha leányunk önt szereti, mi e frigybe bele nyugszunk, erőtetni soha sem -fogjuk, ritkán van áldás az erőtetett összekelésen. - -Bontó annyit nyert, mennyit várt, nyugodtan távozott. - -Keritési délután a szokottnál valamivel korábban jelent meg. Florát -bánatos arccal és kisirt szemekkel találta. - -Mi bántja Flora nagysádat? – kérdé fájdalmas lassu hangon. Eddigelé még -ennyi részvétet sem tanusitott. - -Barátom, önnek mindent megvallok! Bontó megkérte szüleimtől kezemet, s -azoknak nem volt ellenvetésük. Én végtelenül boldogtalan vagyok! - -Én is! – válaszolt az ügyvéd csaknem siró hangon; azután hallgatott. - -Mindketten szerették egymást. Többet egyik sem mert mondani. Kevéssel -azután Bontó is megjelent, s uj erővel fogott az ostromhoz. Keritési -külön szegletbe vonult, gondolkodott – és néma maradt. - -Mindketten egyszerre távoztak. Az nap éjszakáján Keritési, Flora, -mindketten lenyugodtak, de egyik sem tudott aludni. - -Másnap fölkérte a mérnök váltsztottját igéretének beváltására. - -Szüleimnek igazuk van, Keritési sohasem fog megnőszülni; gondolá Flora -magában, s „igent“ mondott udvarlójának. - -Két hét mulva eskünniök kellett. - -Keritési mint azelőtt, mindennapos vendég volt a háznál, azon -különbséggel: hogy még komolyabbá és szótlanabbá lőn, mint azelőtt volt. - -Flora mindenkép ohajtotta volna vele megértetni, hogy szereti, mind -hiába, az ügyvéd gondolkodott és hallgatott. - -Előkészületek tétettek az eskővőhez. Keritési egy müvészileg és gonddal -készült ezüst rózsával kedveskedett imádottjának, de azt szó nélkül -nyujtotta át. – Flora szemei előtt emelte e kedves ereklyét ajkaihoz, -minő haszontalan, az ügyvéd, talán repedt szivvel is, néma maradt. - -Az esküvő alkonyban a lehető csendben történt meg. - -Keritési hiányzott az esküvőről. - -A fiatal csinos menyecske másnap haladéktalanul tudakozódott barátja -mint- és hollétéről. A háztulajdonos csak ennyit üzenhetett, miszerint -Keritési az esküvő napján miudenét összepakoltatta, s messze utra -távozott. - -Tiz év mult el, Flora megszokta férjét, a házaséletet, boldog volt, de -azért gyakorta megemlékezett barátjáról. Annyit tudhatott csak még róla, -hogy Pesten lakik, és még mindig nőtelen. - -Rendetlenség hogy kik boldogitanák nejüket, nem nőszülnek; jegyzé meg a -még mindig szép menyecske ingerülten, mire a boldog férj célzásokkal -egykori ismerőjére, jó izüen kacagott. - -Ismét eltelt boldog tiz év. Flora, leánygyermekétől, ki Pesten -nagybátyjánál tartózkodott, ilyen tartalmu levelet kapott: - -„… Végtelenül elégedett vagyok, a nagyvilág, és müvészet közepett -rokonnak érzem magamat; nagybátyámnál megfordulnak a legnevesebb irók és -müvészek, s életemet a legszebb álommá varázsolják; minden este -szinházban vagyunk, s én csak azért nyugszom le, hogy álmaimat -folytathassam. – Apropos! nagybátyámnak van egy igen kedves barátja, ki -rólad is gyakran megemlékezik, egy fecsegő, és fáradhatlan udvarló -agglegény, mulatságos egyéniség volna, ha az embert agyon nem untatná -antik szerelmi vallomásaival, Keritési ügyvédnek nevezik, nem tudom, -emlékszel-e még ilyszerü emberre.“ - -Szegény barátom! midőn beszélnie kellett volna, hallgatott, midőn -hallgatnia kellene, akkor beszél. – Fiatal korában némán is megértettem, -vagy legalább óhajtottam megérteni mit akar, most elég érthetőleg -beszél, s a fiatalság kigunyolja. A néma gyermeknek anyja sem érti -szavát, a szerető leány pedig még kevésbé. Szerencsétlen barátomról -méltán elmondhatjuk: elhallgatta szerencséjét. - -Flora közölte a levelet férjével. Bontó mosolyogva csak ennyit jegyzett -meg: - -Nem mindig igaz az arab közmondás: beszélni ezüst, hallgatni arany – ha -ezen ember nem hallgatott volna, ő most boldog volna, én meg -boldogtalan. A szerető olyan, mint a csecsemő, akkor legkedvesebb, mikor -beszélni kezd. - - - - -ET NOS FUIMUS TROJES! - -Én is voltam 20 éves legény, az én arcaimon is nyiltak rózsák, az én -Vergissmeinnicht szemeim is ragyogtak. És mert husz éves valék, mert -arcaimon rózsák nyiltak, Vergissmeinnicht szemeimet felemeltem, fel -mertem emelni a pirospozsgás tiszttartónéra… Klotildra. - -Ő méltóztatott engem észrevenni! engem egyszerű igénytelen irnokot, ki -az asztalnál legalul ültem, s egy egész éven keresztül csak nyakakat és -főket kaphattam a liba, csirke, kappan, és pulyka-sültekből. - -Oh én tömérdek nyakakat emésztettem meg s több főket szeldeltem le, mint -Kinizsi a Kenyérmezőn. - -De én örömest vittem e vérengző szerepet – Klotildért. Ha principálisom -távozott hazulról, megsajnált a bájos nő, s a zuzából is részesitett. -Egyetlen jó napért, feledtem husz, harminc rosz napot. - -Eleinte felnézésekkel, és lenézésekkel kezdtük, későbben a legkomolyabb -viszony fejlődött ki közöttünk. És e komoly viszony oly titokban -szövődött és folyt, hogy kivéve a házi personálét, azt senki még csak -nem is gyanithatá. - -Alig vártam a sessiot, akkor principálisomnak távozni kellett, s én -Klotilddal egyedül maradtam. - -Mindjárt reggelinél kezdtünk enyelegni, mi azután vacsoráig is tartott. -Midőn kettecskén valánk, mindig Mándikámnak nevezett. - -Képzelhetitek elragadtatásomat, ha megmondom, hogy Mándinak a kanárikat -szokták nevezni. Ő engem, Klotild engem kanárijának nevezett. - -Reggeli, ebéd, és estebédnél egymás mellett ültünk. Láttátok volna csak, -mennyi kellemmel cukrozta meg kávémat, s ezt annyiszor, hogy utoljára a -nagy édesség miatt kávémat meg sem ihattam. Kicserélgetve, majd ő az én -findzsámból, majd én az ő findzsájából ittam. Valami profanus ember nem -is képzelheti, mennyi gyönyörüséget okozott ez mindkettőnknek. - -Reggeli után azután délig, egy végtiben olvasgattam Klotildomnak. – -Engedjetek meg, hogy őt ezentúl csak igy nevezhessem. - -Többnyire ugy olvastunk, hogy én a pamlag támlájára dültem jobb -karommal. Ő meg illatos fejecskéjét keblemre nyugasztá. Megtörtént -azonban, hogy én hollófürtös fejecskéjét magasra emelém, s -márványhomlokára egy forró csókot illesztettem. - -Mándikám, ugyan miért nincs minden harmadnap sessio!? - -Azért angyalom, mert a harmadnapos sessio Rottschildet is bankerottá -tenné. Mit gondolsz, mennyit eszik meg 26 tenyeres talpas uradalmi -tiszt?! egy sessionalis intertentio bizonyosan bele jő 50–70 -pengőforintba; többe, mint az én egész esztendei fizetésem. - -Hogy van az lelkem, hogy a mostani világban csak meglett, és idős -emberek nőszülnek, pedig én azt gondolom, hogy sokkal célszerűbb volna -abban a korban, melyben most te vagy, nőszülni?! - -Mi öremest megnőszülnénk; anynyit mondhatok, hogy rajtunk nem mulik. De -először nem szabad, másodszor nem lehet megnőszülnünk. Érzés van -bennünk, tűz és energia is akármennyi, de fizetésünk csizmára is kevés, -czizma nélkül pedig az ember feleségét be sem mutathatná. - -Folytonos édeskedések között hasonló nemes és költői tárgyakkal -mulattattuk egymást. - -A sors nagy gixert csinált, midőn Klotildból tisztartónét alkotott, ő -sehogy sem passolt a takarmány, s aprómarhák közé, ő müvésznőnek -született, Klotildban sok volt a phantasia, költészet, kitartás, és -akaraterő. - -Mándikám; te nem irnoknak születtél?! - -Ne gondoljátok, hogy a kölcsönbókot adta vissza, midőn igy nyilatkozott, -én a fönebb mondottakról soha egy szóval sem emlékeztem előtte, marquirt -egyéniségére soha nem is céloztam, s maig sem tudom hogy jött azon -öntudatra, mely véle e való, e méltányos, s rám nézve, ha ismertek, egy -cseppet sem hizelgő meggyőződést kimondotá: - -Mándikám! te nem irnoknak születtél!? - -Higyjétek meg nékem, hogy keserves az, midőn az ember nem -tiszttartónénak született, és tisztartóné; de még keservesebb, midőn nem -irnoknak született, és irnok lesz belőle. - -Pontban 12 órakor ebédeltünk. - -A jó lélek mindig előre megkérdezte, mit szeretek legjobban. Ha -kettecskén voltunk, rendesen töltöttkáposztát, turóshaluskát és -kappanpecsenyét ebédeltünk. - -A sarkantyuval igen sok tréfánk volt. Azt bolondnál bolondabb, -mulatságosnál bolondságosabb találgatások között húztuk, s törtük ketté. - -Nem is képzelitek, mennyire delikat volt. Találgatásai mindenkor engemet -tárgyaltak. Engedjétek meg, hogy e sorokban egyuttal a finomnál finomabb -befőztekről is megemlékezhessem. Azt az átlátszó kajszin-barackot, azt a -zöldbársonyszinü diót, azt a karminszinü somott, ha száz évig élek, sem -fogom feledni. - -Ugyan mit gondoltok, volt-e olyan bora a tisztartónak, a melyikből én -nem ittam volna?! – Olyan volt, a melyikből a tisztartó maga sem ivott, -de a melyikből én nem ittam, olyan nem volt. - -Ebéd után jó egy órát sétáltunk a virágos kertben azután egészen -átnemesbültünk. Virgilius pásztorai hozzánk képest valóságos -borjupásztorok voltak. - -Hacsak lehetett, a hársfa alatt telepedtünk meg. Klotildom kiválólag -szerette a hársvirág illatát, magam is bolondja voltam ezen költői -illatnak, azért a legnagyobb örömmel követtem választottamat. Mihelyest -a hársfa alá értűnk, azonnal hozzá fogtunk a virágszaggatáshoz, midőn jó -csomót szedtünk, teleraktuk orlyukainkat, s ugy élveztük a természet -ezen kedves ajándokát. - -Hogy a hársfa virággali költői és ártatlan érintkezések még -tökéletesebbek legyenek, felmásztam a fára, s valamennyi virágot -ráráztam kedves pihenő Klotildomra. Egyszer azonban a hulló virágok -között véletlenül egy darázs is leesett, egyenesen kedvesem orrhegyére, -hová, azaz melybe azután fulánkját be is ereszté. - -Istenem, minő borzasztó orrt kapott szegény Klotildom. - -Egyedül az volt a szerencsénk, hogy másnap reggel a tisztartó -megérkezett, s a nagyorrali társalgás és szórakozás neki jutott. - -A hársfa alatt azután énekeltünk is. Leggyakrabban énekeltük: „Káka -tövén költ a ruca“ sat. Egyetlen Klotildom, mintha most is hallanám -szeretetreméltó nyávogásait, de melyek nékem kedvesebbek valának, a -későbben hallott Lind Jenny csattogányveréseinél. - -Mindent tudott a kedves teremtmény, csak énekelni nem. - -Midőn alkonyodni kezdett, betértünk a szobába. - -Vacsora előtt azután még langepuffoztunk vagy elfmándliztunk. - -Örökké igy élnünk mi boldogság volna! - -Kivált nekem egyetlen Klotildom, mert te csak meg vagy valahogy, ha a -vén sas itthon van is, de én!? egyszer a birkákhoz, másszor a -szántókhoz, most a krumplifelezéshez, majd a dohánysimitáshoz; de hidd -el, mindezt szó nélkűl eltűrném, csak veled lehetnék gyakrabban, csak -reád vethetném bátrabban szemeimet! - -Szegény mándikám! - -Ne sajnálj, mert meghalok! - -Ilyenkor azután kezei közé szoritá fejemet, és megsimogatott. - -Nyolc órakor estebédeltünk. - -Esteli alatt a legfinomabb ürmösöket ittuk, méz és dió mindig volt. - -Mit gondolsz, ne igyunk egypár pohár puncsot? - -A hogy gondolod?! Tudod én nem vagyok a jónak elrontója. - -Megvan majd minden fiatal emberben, hogy kevés van, a mivel ha -megkinálják, el ne fogadja. - -Puncsoztunk is. A puncs felhevitett mindkettőnket. - -Klotild a pamlagra ült, én guitárt ragadtam, mellé ültem, s elkezdtem -phantasirozni. - -Tapasztalásból merem állitani, hogy a guitárnál nincs alkalmasabb -hangszer szerelmi viszonyokban. - -Fütyölni ugy tudtam mint egy sárgarigó. Klotild guitár melletti -fütyöléseimben végtelenül gyönyörködött. - -Egyetlen Mándikám, holnap délre itthon lesz Márkus! - -Márkusnak a tiszttartót hítták; midőn nevét emlité Klotild, kiesett a -guitár kezeimből s azonnal elszomordtam. - -Ne szomorkodjál, még van vagy 12 óránk! - -De azután három, vagy meglehet négy hétig? - -Vissza fogsz emlékezni a boldog percekre, melyeket egymás társaságában -élveztünk. - -Ilyenkor azután nyakam körül foná kezecskéjét, s ugy simogatott, mint -valami kétéves gyermeket. - -De hátha majd innen máshová tesznek át?! - -Jő másik, a ki talán nálam még sokkal szeretetreméltóbb lesz. - -Fog-e az tudni fütyölni és guitározni?! - - - - -CONVENIENZ HÁZASSÁG. - - -I. - -Harminckét éves vagyok. Kivéve, hogy naponkint egyszer-másszor szárazon -köhécselek, a nagyobb terheket nem birom, gyakori derékfájásban -sinlődöm, lábszáraim néha nyilalnak, – ép, egészséges ember vagyok. -Arcom meglehetős; csúf, visszataszitó arccal lehetetlen volt volna annyi -asszonyt és leányt elbolonditani. Társalgásom kellemes, módos. A kiket -meglátogattam, szivesen fogadtak. Charakterem van, pénzem nincs; de épen -azért akarok megnőszülni, hogy pénzem is legyen. Individualitásom most -megér egypár ezer forintot, még most férjének választ valami pénzes nő, -későbben nekem kellene pénzemnek lennem, hogy nőt választhassak. -Egyetlen percet sem lehet s szabad mulasztanom. - -Ki gazdag partiet akar csinálni, – a fürdőket s búcsukat keresse fel. -Gazdag leányra, vagy özvegyre, ki ezen tulajdon mellett szép is legyen, -csak szép és gazdag ifju, vagy férfiu számithat. Az ilyeneket -táncvigalmakban, estélyekben, vagy szinházakban kell keresni. A gazdag, -de csúf leányok vagy özvegyek fürdőkben tartózkodnak, hogy szépekké -mosakodjanak, vagy búcsuhelyeket látogatnak, hogy áhitatos fohászaik -nyomán az égtől férjt nyerjenek. - -Én mint szegény legény, csak fürdőkben, vagy búcsujáró helyeken -várhattam s remélhettem sikert. - -A Mária-pócsi uribúcsu küszöbén állottunk. Pócs tartózkodásom helyéhez -négy órajárásnyira esett, kevés költséggel rövid idő alatt megjárhatám. -Kezdetben észszerüebben nem is választhattam volna. A kitüzött napon -reményteljes kebellel hajtattam be hat megyének Meccájába. - -Az a nélkül is fulladásig tömött egyházba kellett magamat -beerőszakolnom, hogy az elkerülhetetlenül szükséges szemlét megtehessem. -Egy pseudo joniai oszlop mellett állottam meg, s mennyire csak -lehetséges volt, kimeredt szemekkel tekinték végig a csoportozaton. -Kilencet jegyeztem ki a csúfnemből (ha jól emlékszem, már megjegyeztem, -hogy csak csúfakban bizakodhattam) kik, külsőről itélve, gazdagok -lehetének. Egy himlőhelyes barna nyakig selyemben volt; bizonyos -vöröshaju szőke ujjai gyémántoktól ragyogának; egy inexpressibile vastag -és kövér háta megett formaruhás inas ácsorgott; kettőnek ráncos nyakán -szekérkötő aranyláncok fénylettek; a szószék alatt ülő sovány ötvenes -két darab aranyat bocsátott a perzselybe; kettő vörös bársony székben -ült; az utolsó végre aranynyal diszitett imakönyvből ájtatoskodott. - -Váltogatva majd egyikre, majd a másikra tekintettem. Mintha tekéztem -volna, figyelmemnek e kilenc báb körül kellett öszpontosulnia, hogy -találjak, s a zsinórt behuzhassam. Legelőször is a vöröshaju szőkével -találkozott pillanatom, nem hazudok, ha azt mondom, hogy jó öt percig -legelteté arcmischlingemen birkatekintetét. Feltüntem neki; adja az ég, -hogy mint Syrius maradandólag ragyoghassak életfirmamentumán. - -Csakhamar a halvány, sovány ötvenes figyelmére méltatott. Lucifer! és -minden bukott angyal! ez volna a legjobb, ezt még száraz köhécselésem -mellett is túlélhetném, s a hátrahagyott kincsekkel a pokolból a -mennyországba changirozhatnám magamat. Mint valami kétségbeesett francia -amoroso, ugy kezdtem fixirozni; vitézül kiállotta két sugárágyum -tüzeléseit, sőt rongált mozsaraiból vissza is lövöldözött; természetesen -csak nyulsréttel. Majd az oltárképre tekintgetett, majd felém, -imádkozott és sohajtott. Bizonyosan érettem és birhatásomért imádkozott. -Hallgasd meg uram könyörgéseit, s az ő kiáltozása jusson elődbe. - -A himlőhelyes sem restelte felém forditani nagy fekete szemeit. Rút volt -az igaz, mint a kisértet, de mint az olyan kisértet, ki 2000 darab -aranynyal kisérti valamely magasabb szivtörvényszék elnökét. Az olyan -himlőhelyeket, melyeket gyöngyökkel tölthetni be, könnyü látathatlanokká -varázsolni. Nyájas, leereszkedő, mondhatnám szerelmes tekintettel -viszonoztam magas kegyét. Mosolygott; mosolygásában, kivéve a fogakat, -minden volt. Ki az ételekben válogathat, a fogakat is könnyen -nélkülözheti, gondolám magamban, s mosolyát agioval váltottam be. - -A vastag, kövér mozdulatai nyiltan elárulták, hogy látni szeretne. Kurta -vaskos nyakát azonban veszedelem nélkül nem forgathatá. Feltartottam -magamnak a szerencsét, egyéniségemet neki az isteni-tisztelet végeztével -mutathatni be. - -A két bársonyszékes figyelmére sem méltatott. Annyi szerencse közepett, -e kis szerencsétlenséget nem is éreztem. - -Az aranyláncosok komoly beszélgetésbe voltak elmerülve. - -Az aranynyal diszitett imakönyves az égben járt, én pedig a földön -voltam. - -Az „áldás“ alatt mind a kilencen felállottak. Alkalmam nyilt e -nagyratermett áldozatok, e magas lelkek tokjait is szemügyre vehetni. - -Legmagasabb és sugarabb volt a halvány ötvenes, s e szerint ő nagysága -még testalkat tekintetében is megfelelt kupec céljaimnak. Ily gyengéd -testalkatot, ily fillegran munkát minden évben halomra dönthetett, -minden évben összerombolhatott a március, vagy aprilis. - -A vaskosnyaku volt legkisebb, elannyira: hogy hossza szinte egyforma -volt szélességével. - -Az ilyen külső is felséges! gondolám magamban, s gyönyörrel legeltetém -szemeimet ezen imposant architecturán. Az ilyen testalkatok találták fel -a gutaütést; annál biztosabb ütést pedig csak somfabottal tehetni, mi -még egyrészről barbar eljárás, más részről az akasztófával kokketiroz. - -Ha csak a sors másképen nem rendelkezik, e kettő közül fogok választani. -– Az istenitiszteletnek vége lőn, a hivők egymásután hagyták el az -egyházat. Választottjaim is csakhamar követték a többieket, méltósággal -lépdelvén a tömegben, oly méltósággal, minőt csak gazdagság vagy -születés igényelnek. - -Nem minden igénynélküli szemlémet folytatandó, az egyház erkélyén -állottam meg. Itt kellett keresztül vonulniok; e helyen tetőtől fogva -talpig még egyszer végig nézhetek egész valójukon. - -Legelől jött a két bársonyszékes. Közönbös tekintetet vetettem feléjök, -miután eddigelő figyelemre sem méltattak. Megtartották hidegségüket. -Egyetlen pillanatra sem érdemesittetém. Ezek vagy nők már, vagy -tiszteletreméltó jellemek, kik az efféle generalis vadászatokat -megvetik. Csakhamar őszbeborult férfiu csatlakozék hozzájok, kölcsönös -üdvözletek váltattak, a nyujtott karok elfogadtatatának s távoztak. - -Az aranynyal diszitett imakönyves a szabad ég alatt is megtartá ájtatos -manierjeit, kimért léptekkel haladott a nélkül, hogy jobbra vagy balra -tekintett volna, egyet, egyet sohajtott, minden tiz tizenkettedik -lépésnél az ég felé tekintett, s olyan ártatlan arcfintoritásnak engedé -át magát, hogy az ember azoknak szemléletére minden földi bolondságokról -megfeledkezett és transcendentalis tárgyakról kezdett gondolkodni. - -Az ilyen egyéniséget égből földre huzni le, demagog tempo volna. - -A himlőhelyest bársonynyal bélelt kocsi várta, formaruhás inas emelé az -ülésre, s ezüsttel ékitett szerszámba öltöztetett paripák ragadták tova. -Két kemény pillantást nyerék ő nagyságától, az egyik nekem, a másik -ruhámnak volt cimezve. - -Nem ismerte azon gazdag asszonyságot? kérdezém egy mellettem álló -incognitotól. - -Özvegy gróf Pardubicné, felelt nyájasan az incognito. - -Zu hoch für mich! Demontirozott tüdőm nem birja meg az ilyen magas -hegyeket. Fájdalmas lemondás követte nyilatkozatomat. Még egyszerüen -„Pardubicné“ is belemarkolász a cseh aristokratia historiájába, hát még -gróf Pardubicné. - -Vágyaim centruma is megjelent, a halvány, sovány ötvenes. Mielőtt -fellépheték, egy rendkivülibb éjszaki szél mindent elronthatott. Ily -sylphid termetet csak a Cruischank ballet carricaturáiban szemlélhetni. -Élő skelet volt ő nagysága; megáldva azon könnyüséggel, melyet a tüdő-, -máj- és vesevész, uralkodása első éveiben kölcsönöz. A mint megjelent, -gazdag egyenruhás inas emelte egy izletes és divatos berlinerbe. Egy -hosszu, igen sokat jelentő pillanatot s egy kurta, igen keveset tagadó -mosolyt nyertem. Első intradára több volt az elégnél. Misem volt egyéb -hátra, mint megtudni: ki lehet ő, lehet-e reménylenem? Szabadon -rendelkezik-e mulandó egyéniségével s maradandó kincseivel. - -Ismét az incognitohoz folyamodtam, de most valamivel finomabban. - -Hát ezen asszonyságot méltóztatik ismerni. - -Igen, ismerem: özvegy Zafranovics gőbölkereskedőné. Minden évben -megjelenik a pócsi búcsun, különben Margittán lakik s a zaványi fürdőben -tölti a nyarat. Innen egyenesen Zaványba fog menni. - -Megcsókoltam volna örömömben emberemet, pedig ugy nézett ki, mint egy -szesz alá készült szilvahordó belseje. - -Ennyi öröm közepett sem feledkeztem meg a vaskosnyaku és kövér -asszonyságról. A legbiztosabb győzelem mellett is szükséges a -tartaléksereg. A természet dulásait is szem előtt kellett tartani. Egy -erősebb kitörés s halovány választottam tüdeje ezerfelé repedhetett, s -ily esetben más partiet kellett keresnem reményhorgonyomnak. - -Az aranyláncosok is elhaladtak. Miként későbben megtudtam, testvérek -voltak, s a legjobb esetben háromezer pengő forintot öröklöttek -egyenkint. Az olyan egyén, ki a tavaszi, nyári, őszi és téli saisont -ugyanazon egy helyen éli keresztül, az ilyen összeggel is csodákat -csinálhatott, nékem háromezer pengő forintos házasság még Nottingham -Bettivel sem izlett. Aut Caesar, aut Tóth Gáspár. Monstrum 10 ezer pengő -évi jövedelemmel, vagy kikiáltott szépség O-val. - -Végre a tartalék-centrum is mutatkozni kezdett. Az egyház belsejéből az -erkély közepéig épen egy negyedóra alatt érkezett. Ki kellett magát -pihennie, hogy meg ne fuljon. Az egész Siesta alatt kizárólag velem -kokketirozott. Az ilyen vaskos kokketirozás nem csak azt fárasztja ki, a -ki kokketiroz, hanem azt is, a ki kokketiroztatik. Magam is izzadni -kezdettem. Egész hevülésemet magnetico-electricus reportoknak -tulajdonitottam. - -Ah, uram, igen elfáradtam! szólott az érzelem pianissimoján. - -Lehetek valamivel szolgálatára, asszonyom? – válaszoltam valamicskével -feljebb. - -Kocsisom a világ legnagyobb gazembere, rendesen néhány perccel mindenkor -későbben szokott kiállani, mint én, ugy hogy sokszor a legborzasztóbb -időben várnom kelletik. Kérem, legyen szives őt előszólitani. - -Szabad nevét tudnom e korhely kópénak? Mátyás; én közönségesen csak -Matyinak szólitom. - -Őrizkedni akarván mindennemü reformoktól, én is csak „Matyit“ -kiáltottam. - -A kocsis az equipageval csakhamar megjelent. Hogy Matyi hovávaló volt, -azt nem tudhatám, de hogy akasztófáravaló volt, annyi bizonyos. - -Inas sem keletről, sem nyugotról nem mutatkozván, magam siettem ő -nagyságát a kocsiba emelni. - -Kicsibe mult, hogy ezen óriás teher alatt én, s velem együtt az egész -lehető viszony meg nem szakadt. - -Mátyás oly lassan hajtott, mintha porcellánt vitt volna. - -Az incognito még mindig az erkélyen campirozván, harmadszor is hozzá -folyamodtam, s pedig a lehető legudvariasabban. - -Még egyszer alkalmatlankodom uraságodnak, ki két Stranierával -ismertetett meg, okvetlenül meg fog a harmadikkal is ismertetni, szabad -kérnem… - -A legtisztább szivből, ezen asszonyság, kit ön a kocsiba emelt, pócsi -lakos özvegy Schalugáterné. - -Nagy isten! hisz akkor keresztanyám… vágtam az incognito szavaiba; -Schalugáterné tartott ezelőtt harminckét évvel a viz alá, akkor még -Penészleken lakott; mily szerencse, hogy ennyi évek után még egyszer -láthatom, e percben meglátogatandom. - -Tegye azt uraságod! az az asszonyság végtelenül fog örülni szives -megemlékezésének. - -Egyetlenül maradtál e szerint halovány angyalom; te lől vágyaim, -reményeim soloja! Igyekezni fogok, hogy el ne szalaszszalak. - - -II. - -Schalugáterné comfortabel fogadott: árnyékban. Egy a la Kara Mustafa -divánon foglaltam helyet mellette. Első beléptemkor elkékült. Midőn -rendes állapotban a vörös szin uralkodik, rendkivüli esetekben a -meglepetés csak kék szint idézhet elő. Midőn értesitém, hogy ki vagyok s -felemlitém, hogy keresztanyám, nyakamba borult, könnyezett, s magán -kivül volt örömében. A legközelebbi órában már a legválogatottabb borok, -– s legfinomabb csemegék állottak szolgálatomra. – Nem soká hagytam -magamat kináltatni, keményen nyakaltam, s neki láttam az üvegeknek mint -valami kefekötő. - -A legkivánatosabb bizalom fejlődött ki közöttünk. Beszéltünk a régen -mult idő szépségeiről, boldogságáról és jóságáról; az istenben boldogult -Schalugáter nemes oldalairól, és erényeiről, s mindazokról, kik azon -időben brilliroztak, becsületességük vagy akasztófáravalóságuk által -kitüntették magukat. - -Hogy van az, hogy mi mindennap roszabb napokat élünk? – kérdé -keresztanyám. - -E kérdésre Spinosából feleltem. - -S hogy van az, hogy ezelőtt vallásosabbak, s becsületesebbek voltak az -emberek? – folytatá keresztmámi. - -Most Puffendorfból idéztem magyarázó, és megfejtő helyeket. - -Az egészre nézve komolyan jegyeztem meg, hogy minden embernek szebb a -multja, mint a jelenje. - -Átmentünk leánykori hóditásaira is. Az abbékat és kapitányokat különösen -kedvelé. - -Minő más világ volt akkor, – szólt elragadtatva – tizennyolc éves -koromban száz kérő között válogathattam, egyik szebb volt a másiknál, -megesküdtek reá, hogy érdek nélkül szeretnek; egyedül azt sajnáltam, -hogy egyet választhaték, száz sem lett volna sok ily emberekből. - -Kedves nagymámi, ez most is igy van, mindig igy lesz, – feleltem ismét -Spinosából – nagymámi szép volt, nagymámi gazdag volt, ilyen tulajdonok -mellett könnyü volt hóditani. - -Annyi igaz, hogy esküvőm napján, miként Oktondi consiliárusné állitá, -ugy néztem ki, mint Mária Teresia, – válaszolt keresztmama ganz -gelassen. - -Végre személyemre került a sor, állapotomról, helyzetemről, -összeköttetéseimről kezdettünk fecsegni, sőt bizván könyörületes -lelkületében, házassági terveimet sem titkoltam el előtte. - -Tetszhetett neki inclusiv bizalmam, mert miután kissé csintalanul -megsimogatott volna, igy szólott: - -Bolondos kópé, én fogok rólad gondolkozni, fél év alatt asszonyt keritek -számodra, jót és gazdagot, de azután megbecsüld… - -Tejbe vajba fogom füröszteni, – válaszoltam hirtelen, – reggeltől estig -oldala mellett fogok turbékolni, imádni fogom őt, keresztmamát pedig -áldani. - -Kevesebbet igérj és többet adj, – szólt keresztmama, légy irányában -nyájas és szeretetreméltó, gondos és gazdaságos. A tejet és vajat hagyd -a konyha számára, az imádást pedig ne vesztegesd földi tárgyakra, -imádnunk csak égieket szabad. - -Hátha már tudnék is valakit számodra?! - -Szóljon, mindenre kérem, szóljon! - -Negyvenkét éves! - -Superbe, keresztmama. superbe! - -Magas, nyulánk! - -Magnifique keresztmama, magnifique. - -Huszezer pengőforint asszonya. - -Angéliko, keresztmama, angéliko. - -Leány! - -Tout egal, keresztmama, ha asszony is sebaj, csak férje ne legyen. - -Szereti a regényes vidékeket, és fürdőket, minden évben utazik. - -A legfelségesebb kilátás, most Sveic, majd Helgoland, váltogatva Parma, -Piacenca, és Quastala, nyarankint Ischl, Tátrafüred, Mehádia, -Gleichenberg, Spaa vagy Marienbrunn. - -De arra is figyelmeztetlek, hogy szerelemféltő. - -Miféle nemzetbeli? - -Német! - -Akkor nincs mitől tartanom; legroszabb esetben meghal bánatában, vagy -elhágy, de rajtam nem boszulandja meg magát. - -Egy hét mulva ha akarod bemutathatlak, mert jelenben a bixádi fürdőt -használja. - -Hát az ilyen komisz fürdőkbe is eljár? - -Nem mulatságból ment, hanem orvoslás végett, dugulásokban szenved. - -Altera cosa. Két hét mulva örömestebb venném e bemutatást, mert holnap -Zaványba utazom. - -Mikor akarod. Akkor sem leend késő, csak előlegesen arra -figyelmeztetlek, hogy mint komoly és vallásos egyén mutasd be magadat, -rendkivül ellenszenvez az ugynevezett szélhajtókkal, és léhűtőkkel. - -Igyekezni fogok, hogy kedves Keresztmámimnak dicséretül szolgáljak, s -ismeretlen szépem kegyeibe férkőzhessem. Szabad-e nevét tudnom -aménámnak? - -Még most nem… későbben mindent. - -Reményteljes kebellel, tele gyomorral, a legpikkantabb spiccel, de üres -erszénynyel hagytam el özvegy Schalugáternét, szeretetreméltó -keresztmamámat. - -Másnap hajnalban már uton voltam Zavány felé. - -Elől remény, hátul remény, ilyen bedekkung mellett lehetetlen volt -biztosan nem érni el a valót. - - -III. - -A zaványinál egész Europában csak egyetlen alábbvaló fürdő van, a -bixádi. Mindkettőt kiválólag a dögbőr- és gubics-aristokratia látogatja. -Vidéke mindkettőnek regényes, igen sokat ártanak azonkan ezen -regényességnek azon prosai viszonyok, melyek e fürdőkben köttetnek. – -Azt mondják, hogy a zaványi fürdő köszvényes bajokban biztos orvosszer; -miután bolondabbakat is mondanak, s az ember elhiszi, bizvást hitelt -adhat az efféle mondásoknak is. Bixádon vagy kigyógyul az ember, vagy -meghal, a miért kétségbeesett betegeknek lelkiismeretesen ajánlható. De -nincs is fürdő, melyhez közelebb legyen a klastrom és a temető. Az első -a léleknek, a másik a testnek biztosit nyugalmat. - -Délutáni öt órakor érkeztem meg Zaványba. Négy, életveszély nélkül -lakható szobából, egyetlen egy maradt rendelkezésemre; a plafondja ugyan -ennek is csepegett, ablaktáblái hiányzottak, padolatja nem volt, mégis -kénytelenittettem elfogadni, különben a szabad ég alatt kellendett -szállásolnom. Csakhamar bele költözködém, egy negyed multával azonban, -midőn a szabadba nyitottam, már tele voltam rheumatismussal. - -Első teendőim közé soroltam özvegy Zafranovics gőbölkereskedőné után -tudakolódni. Fél nappal érkezett meg uraságod előtt, a második szám -alatt szállásol – volt a felelet. - -Véletlenül kell véle találkoznom, igy okoskodám magamban, ezt hozza -magával nemcsak az etiquette, hanem az ildom is. Ismét kérdezősködnöm -kellett, – merre időzik leggyakrabban, merre sétál naponkint, hol -tartózkodik legörömestebb? - -Tudomásomra juttaták, hogy az egész reggelt szobájában tölti, de az esti -órákban naponkint órahosszat sétál a kőrösfák alatt. - -Megfoghatatlan, hogy tudja naponkint szenvedni azt a kellemetlen átható -illatot – szóltam a zsidó pincérhez fordulva. - -Jaj uram, annak oka van, válaszolt a pincér hosszú pofával – Zaványban a -kőrösbogárillat orvosság, Krampusz doctor azt igen gyakran -praescribálja. - -Ugy-e!? – viszonzám tettetett csudálkozással, Zaványban talán ezen -kőrösfasor az egyetlen gyógyszertár, – feleletet azonban nem várva, -magára hagytam ezt az ó testamentomi tinót. - -Pontban hat órakor a kőrösfák alatt sétáltam. Hogy minő hatást gyakorolt -reám ez a Krampuszféle medicina, azok is kitalálhatják, kik nincsenek -ugyan benn jelenben a civilisatio csarnokában, de retourjegyekkel vannak -ellátva. Szinte gyanakodni kezdettem: nem marta-e meg reményim -altissimoját valami veszett eb, és Krampusz nem azért rendelte-e neki -ezt a veszett kutyának való sétát, a mint a doctor szinte észrevétlenül -mellettem megjelent. - -Engedelmet instálok, de egy szerény kérésem van uraságodhoz – szólt az -orvos illedelmes hajlongások közepett. - -Mielőtt válaszolnék, szabad legyen tudnom kihez van szerencsém, feleltem -némi pikantsággal. - -Én dr. Krampusz vagyok, a zaványi fürdő rendes orvosa, a drezdai és -würzburgi orvosi társulatok rendes, a párisi orvosi egyetem levelező -tagja, magister chirurgiae, obstetriciae, bacalaureus, és egy félfontos -arany érdempénz viselhetési joggal felruházott tulajdonosa. - -Végezve beszédét, vitorlavászon felöltönyét kigombolta, s a mellényéről -fityegő decoratiot és szalaggruppirungot bemutatta. - -Kérdésére várok orvostudor ur?! - -Kitől meltóztatott jegyet váltani a kőrösfasorhoz? - -Senkitől! - -Engedelmet kérek uraságodtól, de az nem megy… Zaványban a kőrösfasor -orvosság, s az az alatti sétát, és annak következtében a -körösbogár-illatot csak jegy mellett pénzért lehet használni. - -Megvallom, e szokásról mit sem hallottam. S ki adja e jegyeket, s mi -egynek az ára? - -Én adom. Egynek az ára harminc sétára, azaz egy hónapra 10 pforint, két -hétre is válthatni öt pengőforintért. - -Nem tudtam boszankodjam-e vagy nevessek, minthogy azonban Zafranovicsné -is látható lőn, két heti sétára praenumeráltam. - -Az orvostudor magunkra hagyott, egypár ezer kőrösbogár társaságában. - -Ah, ön itt!? e szavakkal közelitett felém választottam – minő szerencse -reám nézve e vad vidéken ismerőssel találkozhatnom, adja ön kezét, hagy -szoritsam meg. - -Ha nagysád meg nem előz, ugyanezt kellendett nyilatkoztatnom, én is -szivemből örülök e viszontlátáson – válaszoltam erőtetett -kedélyességgel. - -Remélem, hosszas ideig ohajt ön Zaványban időzni? - -Két hétig szándékom szórakozni e regényes fürdőben. - -Felséges! ön a legszeretetreméltóbb ember, két héten tul én sem maradok. - -Minő szerencse reám nézve; mintha csak össze beszéltünk volna. - -Láthatlan befolyása a sympathiának! - -Nagysám bókokat mond nékem, én azokat elfogadom. - -Karöltve sétáltunk még jó ideig e rettenetes fasorok között, -beszélgetésünk fő részét a sympathiák tették. Nyolc órakor haza kisértem -választottamat szállására, másnap kegyes meghivása következtében együtt -valánk ebédlendők. - -Hizelgés nélkül kell megvallanom, hogy választottamnak több -szeretetreméltó oldalai valának; engem főleg az ragadott el, hogy ezen -szeretetreméltó oldalak az épen nem szeretreméltó oldalakkal együtt igen -kurta jövőt igértek. Amatám dacára a drasticus sétáknak napról napra, -sőt mondhatnám óráról órára átlátszóbb alakban kezdett mutatkozni, testi -complexioja pedig decrescendo haladt az utolsó tökéletesbülés felé, mit -dr. Krampusz jóslata szerint három, legfeljebb négy hét alatt okvetlenül -el kellett érnie, ha mindjárt a kőrösbogaraknak nemcsak illatát, hanem -magokat a kőrösbogarakat beszivta volna is. - -Az ebéd nem volt rosz, némi gőbölkereskedői szinezetet a nálamnál -közönségesebb gourmand is észrevehetett volna, a nagy quantumban -felhordott, de ugyancsak vöröshagymásan, fokhagymásan és fűszerszámosan -készült ételeken; jóllakni, azonban jóllakhatott volna bármelyik pókhasu -barát is. - -A borok ellen nem lehetett kifogásom, azok az Érmellékről szállitattak. - -Ebéd után haladéktalanul lábaihoz borultam, s bevallottam szerelmemet. - -Potemkini mosolylyal fogadott, s annyi gunynyal, mennyi száraz pofájára -ráfért, szólott hozzám: - -Keljen fel ön, ne alázza ön meg magát lelketlen tárgyak előtt, tartsa -fen ön ezen megtiszteltetést olyanok számára, kiknek nemcsak nevét, -hanem szivét is odaadandja; istennek hála, nekem becsületes nevet -hagyott Zafranovics, van egy katonatestvérem, ki néhány ezer forintommal -az ezredben szerencsét csinálhat, s ha meghalok, legalább lesz egy lény, -ki sirni fog, ki áldani fogja poraimat. Tudom, hogy halálom közel van, -azt is tudom, hogy ön néhány ezer forintomért elült volna betegágyamnál, -valamint azt is tudom, hogy pénzem nélkül undorral fordulandott el -oszlásnak indult valómtól. Keljen fel ön, s maradjunk barátok. - -Azt nem teszem, asszonyom! térdelni akarok ily roppant belátás, ennyi -ész, és ennyi philosophia előtt. Ha valaha Conversations-Lexicont -szerkesztenék, a Z. betüben okvetlenül ben találtatnék özv. -Zafranovicsné, mint a természeti logica superlativussa, s az én reményim -ablativussa. Térdelni akarok előtted elveszett paradicsom, ki bele -lőttél ugyan speculativ vágyaim centrumába, de azon keresztül láthatóvá -tetted szinte láthatlan testedben óriás lelkedet, – azon lelket, melyet -én e perctől fogva minden földi érdekektől menten is szeretni, imádni -akarok. Add ezreidet katona testvérednek, de magad légy enyém! - -Uram ne vigy a kisértetbe! uram ne csábits el egy haldoklót! – A nélkül, -hogy tudtam volna, van-e egyetlen fivéred, önkénytelenül követtelek -Zaványba, nem hogy elvegyelek, hanem hogy körödben lehessek; megvallom -azonban azt, hogy házasodni csak gazdagon akartam, s későbben hittem -kipuhatolhatni financialis állapotodat, s a szerint intézkedni, de hogy -sympathiroztam veled, annyi bizonyos, arra esküszöm… - -Zavarodásomban összevissza fecsegtem, összevissza hazudtam mindent, de a -nagysám is annyira el volt fogulva, hogy egyelőre semmit sem hallott, -semmit sem látott, csak érdektelen szerelmemet, s a speculatioból -kötendő házasságot egészen elfeledte. - -Mit fog a világ mondani!? gúny és hahota kisérend siromba. - -A világ!? minő kisszerű pont leendő óriás boldogságunk mellett. Midőn az -ember mennyországban van, könnyen feledi a földet. - -Tehát bizhatom benned, hogy neveddel együtt szived is sajátommá lesz? - -Miként a lélek halhatatlanságában asszonyom. Egyetlen jelszavunk lesz, s -az ennyiből fog állani: „mindenem a tied.“ - -Kivéve készpénzemet! azt katonatestvéremnek óhajtom küldeni. - -Azon hiszemben, hogy most is érzelmeimet próbálgatja, tettetett -lelkesedéssel válaszoltam: - -Csak szivedet tartsd meg számomra, egyebedet add katona-testvérednek. - -Ezeket mondva felállottam, s egy kurta, de nékem végnélküli csókkal -pecsételtük szóbeli szerződésünket. - -Felségesen teltek a napok Zaványban. Tiz napon keresztül gyakorta láttam -őt, s mindannyiszor a legkivánatosabb helyen: asztalánál. Szemlátomást -gyarapodtam ezen szemlátomást soványkodó szépség mellett; gyenge tüdőm -feslései naponként forradoztak, mig az ő tüdeje érezhetőleg foszlott -elannyira, hogy már csak suttogva beszélgethetett jövendő -boldogságunkról. Azt különben igen jól tette, olyan boldogságról -fenszóval beszélgetni, bűn fogott lenni. - -A tizenegyedik napon illedelmes kopogtatás után dr. Krampuszhoz -nyitottam be. Azt gondolhatta, hogy beteg vagyok, mert a lehető -legudvariasabban fogadott. - -Tisztelt ügyvéd ur, ma különösen halovány – szólt a részvét azon -hangján, melyet az orvosok az egyetemben tanulnak. - -Nyugtalan éjszakám s borzasztó álmaim valának – feleltem a tökéletes -jólét kemény és érchangján. - -Kérem üterét. - -Köszönöm, nem saját ügyemben alkalmatlankodom tisztelt orvostudor urnál, -én már tökéletesen jól érzem magamat. - -Krampusz nagy szemeket vágott, de a sulyegyent megtartotta. - -Komolyan folytatám: – Először is, legyen meggyőződve orvostudor ur, hogy -a mit kérdezni fogok, nem ok nélkül kérdezem; másodszor legyen bizonyos -abban, hogy válaszát kivülem s e falakon kivül, senki sem fogja hallani. - -Krampusz még jobban kimereszté szemeit s nyugtalankodni kezdett. - -Legyen nyugodt orvostudor ur, kérdésem belül marad a törvényes -korlátokon. - -Méltóztassék parancsolni, szólt Krampusz vidoran, s pápaszemet helyezett -szemeire. - -A legjobb esetben meddig élhet még Zafranovicsné asszonyság? - -A legjobb esetben Zafranovics asszonyság még élhet… egy hetet. - -Köszönöm! csendesen egy aranyat csusztattam Krampusz markába. - -Udvarias hajlongások között épen egy fél mérföldnyire kisért ki, -födetlen fővel, azután ujabb kézszoritások és hajlongások között -elváltunk. - -A legelső látogatás alkalmával megpenditém választottam előtt leendő -egybekelésüuket, s az esküvő napjáról kérdezősködtem. - -Ha akarod, mához egy hétre megesküdhetünk, suttogott Amatám, s bágyadt -szemeivel igézőleg tekintett felém. - -Hullával a kaliforniai aranybányákért sem esküszöm meg, gondolám -magamban s nyaka körül fonva karomat, olvadékony hangon válaszoltam: - -Nem lehetne előbb. angyalom, én mielőbb birni szeretnélek, Zsanet! - -Csötörtökön, vagy ha akarod, szerdán. - -Midőn ezeket beszéltük, hétfőt irtak a római katholikus naptárak -szerint. - -Szerdán, ha megengeded. - -Megengedem-e te kis bohó! a boldogság soha sem jő elég korán. - -Csók és ölelés közepett váltunk el, miként állitók, ügyeinket -rendezendők. - -A kedden estet már Margittán töltöttük, menyasszonyom lakában. - -Szerdán pontban déli 12 órakor kezet adtunk egymásnak oltár előtt, s -mindketten komolyan mondottuk el a legrettenetesebb igent. - -* * * - -Krampusz igen keveset hibázott, nőm az esküvő után egy hónap mulva -örökre behunyta szemeit. Végrendeletének felbontásakor magamon kivül -voltam örömömben, annak elolvasása után leestem lábaimról, és még most -is fekvő beteg vagyok. - -Ingóságait öreg szakácsnéjának testálta. - -Készpénzét még életében elküldötte katona testvérének. - -Nekem nem hagyott egyebet emlékezeténél; hogy azt minő kebellel -fogadtam, nem szükség mondanom. Mig élt, látva melancholiámat, -folytonosan bolonditott igéreteivel; halálakor sem tagadta meg -charakterét: kivánom, hogy halála után nyugodjék oly békességben, mint -minőben engemet hagyott. - -Egyedül csak az fáj, hogy impertinens külseje dacára azon hitben halt -meg, hogy én őt érdektelenül szerettem. - -Ha más világon találkozhatom véle valaha, legelőször is azzal köszöntöm: -hogy utáltam, utálom, s utálni fogom mind örökön örökké. - - - - -MUZEUMBA VALÓ PÉLDÁNYOK. - -Ketten ültünk az estebédnél. Főnököm Isztriczi és Papi Penyige János -több tek. nemes megyék táblabirája, és én, akkoriban királyi táblai -hitesjegyző. Főnököm alacsony zömök pohos ember volt, hetven éves, de -azért még segitség nélkül fel birt ülni a kocsiba, s rendetlenebb -fejszédüléseket kivéve, kitünő egészségnek örvendezett. Szerette a -zsiros ételeket és az ó borokat, a tábla határozataiban pedig jobban -megnyugodott, mint az evangeliumban. Minden ünnepnapon meglátogatta az -egyházat, pénteken és szombaton bőjtölt, nagycsütörtökön gyónt. Ha csak -azért el nem kárhozik, mert táblabiró volt, isztrici és Papi Penyige -János okvetlenül üdvezülni fog. Engem nemcsak örömest szenvedett maga -mellett, hanem szeretett is, meglehet azért, mert annyiról, mint Pesthez -Rio Janeiro, rokona voltam. Hetvenéves koráig nőtelenül tenyészett, s ez -okozhatá, hogy a természet hosszu folyást engedett véges napjainak. -Fiatalabb korában csinos domestikák sürgölődtek udvarában és termeiben, -de azokkal csak azt akarta bebizonyitani, hogy kitünő aesthetikus. Soha -sem sirt, ritkán mosolygott; acélos organismusáról visszapattantak a -kül- és belbenyomások. - -Miként fenebb emlitém, 18** october 20-diki estéjén ketten ültünk az -estebédnél, ő, és én. Igazán szólva ő csak ült az estebédnél, én -vacsoráltam is. Főnököm rendkivül félt a nehéz álmaktól, s hogy könnyű -álmai legyenek, üres gyomorral, de tele fejjel tért nyugalomra. Minden -este két itce ó bor kisérte alvó teremébe. Alvótermének ablakai alatt -minden éjjel hangversenyt adtak a komondorok és kuvaszok, mert -hortyogása a falu déli szélétől a falu éjszaki széleig elhallott. -Szerencsénk volt, hogy nem vacsorált, mert ha vacsorált volna, fejünk -felett szakadt volna össze a XVI. század par excellence erős -architecturája, melynek hirhedt előnyeit, góth stilben épült comicus -külsejü lakháza képviselte. - -Ma elmarad a Tarkli! korábban fogunk lefeküdni, mert korábban fogunk -felkelni; szólott főnököm, felállott az asztaltól, jó éjt kivánt s -nehézkes léptekkel távozott. - -Negyven éven keresztül minden este tarklizott jurátusaival; nagy dolgok -élén állhat az öreg ur, gondolám magamban, hogy az ma elmaradt. Kevéssel -azután én is lenyugodtam. - -A mi soha sem történt, ő ébresztett fel álmaimból. - -Uramöcsém egy napi utra készűljön el, de izibe! Kocsisom fog már, a -reggeli készen van, nem szeretném, ha várakoznom kellene. - -Azt én sem szeretném! gondolám magamban, mert egy hétig mindig duzzognál -miatta. Katonásan felöltöztem, katonásan reggeliztünk, de az öreg nagyon -is paposan ült a kocsiba. Legujabb attilája, és zsinoros -inexpressibléje, legelegansabb fekete selyem mellénye fedé testét, -csizmaszára ragyogott a fénymáztól, ezüst sarkanytyu s az aranyrojtok -sem hiányzának. Bajusza, ha egy hétig bajuszkenőt evett volna, sem -lehetett volna hegyesebb. - -Kedves bátyám tán tanácsos lett, s e magas kegyet megy megköszönni. - -Szarva közt keresed a tőgyit, Gazsi öcsém! Mándra megyünk Buciékhoz. -Ketten megyünk el, hárman jövünk vissza. - -Minthogy az öreg ritkán tréfált, nem volt könnyü tréfáit megérteni. - -Fiu! azután előre megmondom, kezet csókolj Polin kisasszonynak, mert nem -sokára hasznát láthatod magas kegyeinek. - -Az öreg nyilatkozatai a helyett hogy utbaigazitottak volna, még jobban -megzavartak. - -Az öreg az ut folyama alatt folyvást csinositotta és egyengette magát, -bajuszát legalább is huszszor kipödörte. - -Mit mondsz a bajuszkenőm illatára, Gazsi? - -Azt hogy tiszaujlaki kedves bátyám, még pedig a javából! - -Találtad Gazsi! Rojkó készitmény, Londonban sem készitnek különbet. Hát -attilám mit vétett? - -A hunnok királyáé sem lehetett különb kedves bátyám; fogadni mernék, -hogy Kostyál öntötte. - -Találtad Gazsi! - -Bátyámnak vagy paroxismusa van, vagy észkerekei bomlottak meg, gondolám -magamban, s rendkivül elszomorodtam. Midőn legjobb kedve volt, sem -bolondozott ennyit egy hét alatt sem. - -Üss ki Sándor, nem sokára, ha isten segit, magam is kiütök; kiáltott -bakon ülő inasához, s jóizüen kacagott. - -Mi is mindannyian kacagni kezdtünk, de egyikünk sem tudta, melyik mit -kacag. - -Háromnegyedkettőre hajtattunk be Mándon Buciékhoz. - -Buci Polin s fitestvére Buci Arthur a tornácon várakoztak reánk, s már -meszsziről mosolyogtak. Két tagból állott az egész Buci-család. Arthur -Mándon az atyai házban élvezte harminc évi katonai szolgálatjának -érdemlett nyugalmát. - -A mint a kocsi megállott, bátyám azonnal a földön termett, össze is -rokkant volna, ha én hirtelen, szinte észrevétlenül fel nem tartom, s -rögtön lábra nem állitom. - -Gazsi ezt jól adtad, megmentettél a zavartól, jutalmul tied csibukom; -ezeket mondva, erőtetett könnyüséggel lépdelt a lépcsőkön felfelé. -Mindenütt nyomban követtem. - -Polin kisasszony! szavamat megtartottam; engedje át kacsóit, hogy azokat -ajkaimhoz emelhessem. - -Polin kisasszony átengedte kacsóit, s bátyám azokat ajkaihoz emelte. -Hasonlót tettem én is. Csaknem kificamodott ajakam a ráncokban. Arthur a -nyugalmazott kapitány mindkettőnket megölelt, s megcsókolt. Én láttam a -történteket, de még ekkor mit sem értettem az egészből. Bátyám, Arthur s -én kandallós szobába vezetteténk, hol én szivarra gyujtotam, az öregek -pedig melengették magokat, Polin kisasszony, miként mosolyogva -felemlité, intézkedni távozott. - -Mig odajár, lesz szerencsém őt bemutathatni. - -Bucy Polin ötvenötéves lehetett, magas sovány egyéniség. Fiatalabb -korában nem lehetett rút, legalább a régibb hagyományokban piros -ajkairól, sugár termetéről, égszemeiről itt ott emlités történik. Egy -debreceni diák meg is énekelte, még pedig trocheusokban. Bucy Polin -nálánál mindig magasabb születésü egyénekkel koketirozván, ez okozta, -hogy ötvenötéves koráig leány maradt, s dacára jelentős vagyonának s -akkoriban meglehetős külsejének, főkötő alá sem élte tavaszában, sem -élte nyarában nem juthatott. Ez őt eleinte boszantá, későbben -kétségbeejtette elannyira: hogy negyvenöt éves korában bizonyos -ludimagister által udvaroltatott magának, de kétheti turbékolás és -gitározás után, összehorpadt kellemeitől az is megugrott. - -Szeretett bátyám Penyige János mikor, és hol ismerte meg, az alkalmasint -azok előtt is titok marad, kik egykoron a spectabilis biographiáját -irandják. - -A két öreg annyira neki hátalt a meleget pazarul adó kandallónak, hogy -szeretett bátyám akkor kezdte magát legkellemesebben érezni, midőn mi -pas des deux majd megfultunk; az ő attilájának fél szárnya pedig -elhamvadt; az ős ruha szerencsétlen szárnyánál, még hunkirály barbar -áldozatai sem szórhattak kellemetlenebb illatot. A spectabilis mint majd -minden táblabiró, egyetlen öltönyt hordozván magával, e niederlagén -vigasztalhatatlan lőn. A nyugdijazott huszárkapitány megkinálta ugyan -egy mentével, de az szeretett bátyámnak dolmánynak is szűk lett volna. - -Kétnegyed háromra ültünk a gazdagon ellátott asztalhoz. - -Polin kisasszony praesideált, mellette jobb kézen bátyám feszengett -gombostűkön az elhamvadt attila-szárny miatt. E szárny-hiány még -udvarlás röpteiben is gátolta. - -Midőn legkomolyabbnak kellene lennem, akkor tétetem a sors által -legnevetségesebbé – szólott bátyám komoly nevetségesen. - -Kedves Jankóm, nincs kitől geniroznod magadat, jegyesed s testvérem -ülünk az asztalnál, bizonyos lehetsz benne, hogy mi meg nem itélünk, -válaszolt Polin tele gyengeséggel. - -Egy perc alatt minden világos lőn előttem, kedvem volt volna megőrűlt -bátyámat megsiratni. Hetven éves vőlegény, és ötvenöt éves menyasszony. -Ily későn még a tropusok alatt sem házasodnak. - -Egy természeti tüneményt is kénytelen vagyok megemliteni. A hetvenéves -Penyige Jánosnak több foga volt, mint az ötvenéves Bucy Polinak. - -Egyetlen Jankóm azt hiszem, elég jókor esküszünk két órakor. - -Valamivel jókorabb ohajtanék, angyalom, megvallom nem szeretek éjszaka -utazni; talán hat órakor. - -So so Schwester, um sex Uhr; mormogott közbe a kapitány, s a -huszonhatodik karánsebesi csigát temette el. - -Amint legjobbnak gondoljátok édeseim, Jankót már is ugy tekintem, mint -férjemet, s közvetlen rendelkezése alá bocsátom magamat. - -Főnököm zsiros ajkaihoz emelé a Polin paradicsomalmás kacsóit. - -Én könnyen megfejthető okokból a lehető legszorosabb étvágygyal -falatoztam. - -Arthur sógor! te rendkivül keveset eszel, tán változásod van? - -Bátyám ezt az észrevételt akkor tette, mikor Arthur sógor már egy tányér -levest, huszonhat darab csigát, és másfélfont marhahust fogyasztott el. - -Nem vagyok normalis állapotban, annyi bizonyos válaszolt Arthur -bágyadtan, már tegnap este éreztem némi változást, nem is ettem három -tál kocsonyánál egyebet vacsorára. - -Én folytonos nevetés és sirás között oscilláltam. - -Polinom angyalom! parancsolsz a szalonkából? - -Csak essentiájából fogok kérni, tizenöt éve minden husos eledeltől -őrizkedem. - -Miután fogaid kihullottak, gondolám magamban, s a szalonka essentiájára -vad pillanatokat vetettem. - -Néhány órák multával egyedül maradok a Bucy telekben! Szólt Arthur -fájdalmas hangon. - -De rendezett udvarral, s kamrával, felelt Polin vigasztalólag. - -Arthur kiderült. - -A fekete kávétól majd mindannyian a falra másztunk, olyan erős volt, a -kezünkbe szolgáltatott csibuk három percnyi szivása után pedig bátyám és -Arthur elaludtak, én pedig a gutaütés elől a szabadba rohantam – -szellőzni. - -Polin öltözködéshez fogott, és öltözködött épen hat óráig. - -Urambátyám perzselt atilában, Polin kisasszony karmazin vörös -selyemruhában mentek az esküvőre, Arthur kapitányi formaruháját öltötte -fel, s ugy kisérte őket sarkantyusan a parádéra. - -Az oltár zsámolyán Polin elájult, urambátyám emelte karjaiba. Urambátyám -minden szót fortissimo ejtett ki, Polin pianissimo. Arthur a reglement -szerint viselte magát, s nem is mosolygott; én valóságos kinpadon -állottam, szemeim kidüledtek a fuldoklástól, kicsibe mult, hogy ki nem -pukkantam a kacajinger miatt, miként későbben hallottam egy -szemlélődőtől, nagyon hasonlitottam a makk-kétszemhez. - -Az egyház előtt két kocsi várt készen, az oltártól egyenesen a kocsikba -léptünk Az előlmenő kocsiban Polin és urambátyám ültek, a hátulsóban én, -és Arthur. - -Soha sem láttam férfit felvertebbnek mint bátyámat, soha asszonyt -levertebbnek mint Polint. Csak az vigasztalt, hogy e szélsőségek -okvetlen kiegyenlitendik magokat. - -Még kétezer ölet alig haladtunk az első kocsi megállott. - -Mi is megállottunk. - -Urambátyám szállott ki. - -Egy negyed óra mulva ismét megállottunk. - -Polin nagysám szállott ki. - -Valamivel későbben ismét megállottunk. - -Mindketten kiszállottak, a rosz ut miatt. - -Urambátyám lakáig tizenegyszer állott meg az első kocsi. Arthur -nevetett, kevéssel azután szitkozódott, mert kocsink felfordult, s ő -hosszában egy tövisbokorba esett. - -Odahaza halmozott asztallal vártak; urambátyám a legerősebb borokból -hozatott. Polin nagysám theázott, a mint észrevettem, öregem csészéjébe -titokban egy darabka mákonyt szalajtott. Arthur annyit evett, mintha -agyon akarta volna magát enni, nem is aludt egész éjszaka, hanem -folytonosan egy pincserrel mulatott, ki meg véletlenül épen semmit sem -kapott enni. - -Másnap tizenegy órakor reggeliztünk, tiz óráig urambátyámat még -domesticusai sem szemlélhették. A reggelinél tréfásabbak voltak a -házaspárok mint valaha, a két vén szerelmes nem győzte a kávét -édesiteni, s ugy udvaroltak egymásnak, mint Romeo és Julia Romeo és -Juliában. - -Reggeli után Arthur haladéktalanul haza ment, én dolgozószobámba -siettem, hol csakhamar főnököm által lepettem meg. - -Gazsi öcsém, mit mondasz nőmre? láttál-e nemesebb vonásokat? - -Soha! - -Láttál-e uriasb külsőt? ismertél-e magasztosabb belsőt? - -Soha! - -Ugy van Gazsi, soha: megnőszültem s boldog vagyok. Tudod szeretett -öcsém, midőn az embernek van mit apritani a tejbe, azután meg a -pénzesláda sem üres, észszerű utódokról gondolkodni, az ember könnyen -meghal, s nem szeretné, ha hagyományában idegenek, vagy ellenségek -dulakodnának. Igaz-e Gazsi? - -Igaz kedves urambátyám! - -Fiu! azt mondom, megbecsüld asszonyodat, és jó dolgod lesz, de csak -gyéren járj körülötte, mert inadhoz kötöm a sarkodat. Fiatal menyecske -mellett veszedelmes a juratus, tudom öcsém magamról… ugy kutyálkodjál, -hogy megsrétezlek. - -Nem tudtam nevessek-e vagy haragudjam. Hetvenéves férj és ötvenöt éves -asszony között én mint házasságrontó! Még a gondolatra is kilelt a -hideg. - -A második hétben már Polin kormányozott, de urambátyám még mindig boldog -volt. A negyedik hétben nagy ebédeket és még nagyobb vacsorákat adott -Polin, bátyám keveset evett, de annál többet ivott, a vendégek boldognak -kiáltották, ő hallgatott. - -A második hónap végével szegényebb sorsu, de csinosabb fiatal legénykék -is hivatalosak lőnek Penyige nagysám estélyeire, urambátyám mogorván ült -és pipázott, Polin nagysám udvaroltatott magának, sőt táncolt is. Boldog -férjnek kiáltaték ki másodszor, sőt harmadszor is urambátyám, de már nem -hitte. - -Fél év mulva Polin nagysámtól rendesen vénsasnak cimezteték urambátyám, -a pénz fogyott, de a bor is, mert urambátyám rendetlenül ittas volt. - -Egy év mulva, egyszer a fiatalság előtt vén bolondnak nevezte Polin -nagysám urambátyámat. Urambátyám ugy leitta magát, hogy ki kellett az -estélyről vezetni. - -Polin nagysám rendetlenkedni kezdett, olykor olykor hitelezők is -jelentkeztek. Urambátyám rendesen ittas volt. - -Executio jött az ősi udvarra. Urambátyám mit sem tudott róla, mert -betegen feküdt a legvégső szobában. Amint a vagyon fogyni kezdett, -fogytak a fiatal vendégek is, két év mulva pénzért sem lehetett volna -egyet találni. Polin nagysám gondolkozóba esett, s annyira gondolkodott, -hogy hajfürtei is elhullottak. Megnézte a beteget, száraz szemeit -megtörülte keszkenőjével s ugy távozott. Urambátyámnak mindegy leendett, -ha nedves szemeket törült volna is meg, mert ő már ez időben nem látott, -nem hallott, csak szuszogott. - -Polin nagysám asztalhoz ült, számba vette az ingóságokat, s azokat -árulni kezdette. Kevésből sokat ő sem tudott teremteni. A nagy -gondolkodásban most már az epe is elöntötte. - -Kesergő arccal ment be urambátyámhoz. - -Kedves Jankóm, csehül állunk, ha nem segitesz! nincs-e valahol pénzed -dugaszban. - -Urambátyám nem felelt, miután a halottak nem szoktak felelni közönbösebb -kérdésekre sem. - -Még nekem kellett huszonöt forintot kölcsönöznöm, hogy a vén bolondot -eltakarithassuk. - -Arthur az esküvő után két hétre mindent pénzé tett, s Amerikába -vitorlázott. Nem akart testvére boldogságának lába alatt lenni. - -Ő mint tapasztalt huszárkapitány, jól tudta, hogy hetvenéves férj egy -ötvenöt éves asszonynak sem elég. - - - - -Studiummal egy hónap alatt csodákat tehet ügyes nő a zongorán. - -Magamon kivűl voltam örömömben, midőn az esküvőről szállásomra -hajtatánk. Szathmárról házasodtam, hol nőm teljes fényben ragyogott. Az -ifjak irigyelték szerencsémet, a férfiak hallgattak, az öregek ugy -nyilatkoztak: természetéhez nézve okosabban is választhatott volna. Én -nem hallottam és nem láttam semmit. Tökéletesen boldognak éreztem -magamat. - -Az utban hazáig négyszer pihentettem lovaimat, de legalább is -tizenhatféle gratulatiot kellett hallanom: - -Barátom, erényesebb nőt nem is választhatott volna; – ezt mondá -legnagyobb ellenségem, ki nőmnek leánykorában udvarolt. - -Az urnak van legszebb neje az egész vidéken; – ezt olyan egyén mondta, -ki az aestheticát Lőcsén tanulta. - -A tekintetes ur neje igen gazdag; – ezzel egy izraelita hitelezőm -köszöntött. - -Önnek neje igen ájtatos, az áldás bizonyos ön családéletében, – ezt egy -lelkésztől hallottam. - -Nőm termetének s alkatának leirásával, egy katona-ismerősöm -örvendeztetett meg. - -Málcsi nagysága a legszelidebb asszony lesz az egész világon; e -kitétellel az ispánné szakácsnéja hizelgett, ki azelőtt nőm családjánál -állott szolgálatban s kit Málcsi kisasszony minden áldott nap megcibált, -vagy megpofozott. - -Hallhattam ezenkivül jövendöléseket, szerencsekivánatokat, szép -szavakat, melyek mind jövendő boldogságomat tárgyalák. - -Végre haza érkeztem; szeretett Amáliámat csinosan és izléssel rendezett -termekbe vezettem, s tele kebellel és óriás reményekkel kezdettem meg a -legigézőbb családéletet. - -Egy egész hetet a legnagyobb boldogságban töltöttem el. Nőm -szeretetreméltó szerepet vállalt ellenemben, azt hiba nélkül betanulta s -oly ügyesen játszotta el, hogy többször akaratlanul kiálték fel: Lőni -kell, ki nem házasodik, én vagyok a legboldogabb halandó az egész -világon. - -Ha az ember nőstény-krokodilust venne nőül, az első hétben még talán az -is megbecsülné magát. - -A második hét első vasárnapján hideglelésben feküdtem, Málcsi pedig -egész nap mulatott a helységben. Szegényke hogy szórakozzék, egész héten -át; nem csoda, ha idehaza megunja magát. Minden szemrehányástól -megkiméltem őt. - -Hétfőn a szakácsné keresett fel kisirt szemekkel és véres orral. Zokogva -panaszkodott, hogy szeretett nőm oknélkül irgalmatlanul megkinozta. -Sajnáltam bár, mégis elégtétel nélkül kellett elkergetnem, szeretett -Málcsimat nem compromittálhattam. - -Csütörtökön kocsisom panaszkodott, hogy ő egy percig sem szolgál, ha -napról napra bécsi tök vastagétellel traktálják. A szakácsné sorsában -részesült. Nőmet még mindig imádtam, s igy neki volt igazsága. - -Szombaton nőm lépett dolgozószobámba, divánomra vágta magát, s gyengéden -szólitott, foglalnék helyet mellette. Haladéktalanul engedelmeskedtem. - -Angyalom Fricikém, azt megengeded, hogy folytonosan nem dolgozhatom, ha -pedig nem dolgozom; rendkivül unatkozom. - -Édesem, az unatkozás a falusi élettel jár, azt mindenkor a legjobb -akarat mellett sem lehet elkerülni. - -De hátha én tudnék egy módot? szólott csintalanul. - -Szólj szerelmem, mindenem,… – feleltem olvadékonyan. - -A zongora használatlanul ott hever dolgozótermemben, a -legszükségesebbeket még szüleim házánál megtanultam, ügyes tanitó -mellett, szorgalommal sokra vihetném s unalmas óráimat a legnemesebben -üzhetném el. - -De hol van az ügyes tanitó? – kérdezém, erszényemre gondolva kissé -komolyabban. - -Fenn várakozik az ebédlőben, ügyes és nemes fiatal ember, azt állitja, -hogy egy hónap alatt virtuoz fogok zongorázni, ellenkező esetben -egyetlen krajczárt sem kiván. - -Mennyit kiván szerelmem, hogy virtuozzá müveljen. - -Angyalom Fricikém, veled kiván szerződni. - -Küld be, elfogadom. - -Nőm hirtelen eltünt, pár perc mulva a mestro nyitott szobámba. - -Külsőről itélve, huszonöt, huszonhat éves lehetett, magas nyulánk -egyéniség. Egészen fekete öltönyben, hegyes orral, vékonyszegélyü -ajkakkal, fekete szemekkel, szemöldökkel és hajfürtökkel, sáppadt -arcszinezettel hasonlitott Mephistofeleshez, de azért nem volt -érdektelen. Volt rajta valami nagyvárosi, az is meglátszott arcain, hogy -nagyvárosban nemcsak lakott, hanem élt is úgyancsak. - -Apostolo Pharao, zongoramüvész szolgálatjára! - -Méltóztassék helyet foglalni. Mintha már valahol szerencsém lett volna -uraságodhoz. - -Egyenesen Cremonából jövök, Pesten két napot mulattam. - -Bár hol, de látnom kellett. Azonban nem forciroztam. - -Uraságod tehát bizik magában, hogy nőmet egy hónap alatt virtuozzá -avatandja. - -Signore! bizonyos vagyok benne. - -De gondolja meg uraságod,… egy hónap vajmi rövid idő. - -A signorának vajmi fogékony lelke van, methodusom piu celebri, a siker -elkerülhetetlen. - -Én uraságod nyilatkozatában megnyugszom. S most legyen szives uraságod -fáradságának diját meghatározni. - -Tiz darab arany! – válaszolt annyi nyugalommal és büszkeséggel, mintha -azt kivánta volna tudtomra adni, hogy tiz darab arany mesteri -ügyessegének csak féldíját jelölheti. - -Feleljen meg uraságod igéretének s én a legörömestebben teljesitendem -dijbeli kivánatait. - -Kölcsönös köszönések közöt elváltunk. - -Bizonyosan láttam őt valahol, e gondolattól nem birtam szabadulni, előbb -vagy később, de bizonyosan eszembe ötlik a hely, hol a maestroval -találkőztam. Fejem ugy tele volt különnemü gondolatokkal, hogy -szórakozás, azaz jobban szellőzés végett a szabadba nyitottam. - -A mint a tornácra léptem, nőm szobájából ördögi gunyhahota csapta meg -fűleimet. Apostolo Pharao és Amália nőm kacagtak – bizonyosan az én -együgyüségemen. - -E kacaj Apostolo Pharaonak és nőmnek sokba kerülhet, gondolám -hirtelenében, s ingerülten nyitottam szobámba. Utánam csakhamar derült -arccal nőm jelent meg. - -Angyalom, Fricikém köszönöm, ezerszer köszönöm! – ezeket mondva forró -csókot tüzött homlokomra. - -Szerelmem, meg vagy velem elégedve? - -Jobban mint valaha. - -Minő renddel fog tanitani? - -Mindennap délután két órát. A választást reám bizta, én hat órától nyolc -óráig választottam. - -Végtelenül örülök, hogy e tekinietben is eleget tehettem kivánatodnak, -majd meglátom minő sikere leend tiz darab aranyomnak. - -A legjobb, bizonyosan a legjobb. – Amáliám a nyakamba ugrott s ismételve -megcsókolt, csakhamar azután távozott. - -Apostolo Pharao Cremonából jött, hol a mennykőben találkozhatott volna. -Amáliámmal; ki tudja mit fecseghetett Apostolo; nőm hamar kacag, az -olaszok pedig viccesek. A zongora divatos hangműszer, zenéje kellemes, -andalitó, költői; husz darab aranyat is örömest fizetek, azon -bizonyosságban, hogy nőm virtuoz fog játszani. Bezzeg felséges leend -télen át a kandalló mellet, csibukal és jó török dohánynyal végig -hallgatni a nevezetesebb csárdásokat. - -Denique megnyugodtam, de ki nem nyugszik meg a házasság első hetében. - -Három nap a legsikeresebben végződött. Amáliám minden este -zongora-petyegtetéssel altatott el; az nékem rendkivül tetszett. A -negyedik napon épen a kertben sétáltam, midőn a tanóra elkezdetett, -akaratlanul csaknem, de mégis lábujhegyen, a tanszoba kertrenyiló -ablakához sompolyogtam. A zongora háttal állván az ablakhoz engemet sem -Apostolo, sem Amália nem láthatott. - -„Busul a vitéz“ cimü mazurt kezdte a Pharao - -Nem felesleges bevallanom, hogy lengyel vagyok – de azért nem busultam, -még ekkor nem volt okom a busulásra. - -Amália és Pharao jót kacagtak, a nőm által elénekelt sentimentalis első -soron. - -Az olasz ezután megfordult, s legkisebb genirozás nélkül csókolta meg -nőm hajfürteit. - -Szerencsémre vasrostélyzat volt az ablakon, különben berontok s -idejekorán mindent elronthaték. - -A tanóra végeig leskelődtem, e napon nagyobb botrány nem történt. - -Husz arany sem leendett sok Pharaonak, szólott nőm lelkesedetten az -estebéd alatt, meglásd Fricikém, ez az ifju csodákat fog vélem müvelni; -müvészete maga a tökély, manierjai elragadók. - -A lelkemből beszélsz angyalom, manierjai valóban elragadók, én egészen -el vagyok ragadtatva. - -Holnap az Alvajáró jő, azután Bájital, későbben Lammermoori Lucia. - -Azután meg a Sevillai borbély, folytatám annyi derüvel, mennyit arcaimra -kidühösködhettem. - -Ha a tökélyt elérem, estenkint kellemes órákat teremtek számodra. - -Előre is reszketek a boldogságtól. Nem hazudtam, mert valóban reszkettem -is. - -Most hallgasd meg angyalom a legujabb mazurt. - -„Busul a vitéz“, zongorához ült s eljátszotta. - -Majd megfojtott az ingerültség. Felboszantott először, hogy lengyel -vagyok, másodszor hogy csakugyan busultam. Megcsalt bár, mégis sajnáltam -a hitszegőt. - -Az ötödik napon nem leskelődtem; ebédre asparagust ettem, mit mindenek -felett, még nőm felett is szeretvén, háboritlanul kivántam megemészteni. - -A hatodik napon vendégem volt, bizonyos nyolcszor elkergetett -bureaucrata, ki oly hosszasan és ostobául értekezett a XIX. század -polilitikájáról, hogy nemcsak zongorázó feleségemről, de még pressant -érdekeimről is megfeledkeztem, s mire eszméimet rendezhetém, már -vacsorálni hittak. - -A hetedik napon kilelt a hideg, a nyolcadik napon forróságom volt, a -kilencedik napon névnapot ültünk, s ugy leittam magamat, hogy mire -magamhoz tértem, már a tizedik napra viradtunk. - -E napon menten minden földi érdekektől, Socratesi praecisioval foglaltam -el ablak mellett helyemet. - -A cremonai hegedű nem ád felségesebb hangokat, mint ez az -akasztófáravaló olasz adott, hogy szeretett Amaliámat elcsábithassa. - -A szerelem égből jő, hogy a földet menynyé varázsolja. Szökjél meg velem -angyglom, cyprus aljában fogunk lakni, narancs és citrommal tartalak. - -Szegény tapasztalatlan Amáliám, nem tudta, hogy a narancs s citromnak -párja Cremonában két garas. - -Guitárral altatlak el, s hárfa hangjaival ébresztelek. - -A semmirekellő alig ha nem borbély, a civilisatio a guitárt régen -számüzte a borbélyok, s biennis diákok karjaiba. - -Nem leend más teendőd; mint szeretni, szeretni engemet, ki izzadni, -fáradni fogok, hogy élv között, és kényelemben tölthesd napjaidat. - -Hiszek néked Apostolo s már előre is boldognak érzem magamat – szólt -Amália olvadékonyan s a cremonai apostol nyakába borult. - -Istenem! mennyire fajult az emberiség, ha a régi apostoloknak ily -könnyen hittek volna, már pusztán egy akol, s egy pásztor leendne. - -De lengyel férjedet feledned kell mia caram, még pedig örökre. - -Örökre fogom őt feledni Apostolo, örökre! - -Azon pillanatban ugy meghültem Amália iránt, mintha Kamcsatkában voltam -volna. - -A mi pénzecskéje van, azt elcsalod, mert pénz nélkül az öröktavaszu -Olaszországban is tél vagyon. - -Nagy isten, hiszen ez a gazember valóságos rabló, Pharao per mops engem -ki akar fosztani. - -Megpróbálom kedvesem, a sikerről azonban jót nem állhatok, mert Fricim -eszes ember. - -Szerencsétlen Amáliám még Nymphomaniájában is Fricijének nevezett, és -elismerte, hogy eszem van. Minden áron meg kell őt mentenem, ma még nem -késő, holnap már késő lehet. - -Az alvajáróból egy magándalt játszott a cudar maestro. - -Amália odaolvadással hallgatta. - -Nekem olyan paroxismusom volt, hogy szinte az ablakra kapaszkodtam. - -A játék után kölcsönös ömlengések következtek, azután csók-zápor és -ölelés-zivatar. - -Most kell mennydörögnöm és leütnöm, holnap már odább állhatnak, s én -pusztaságon, vagy sivatag rónán tombolhatok. - -Odahagytam leshelyemet, s udvaromon termettem. - -A tornácon Buvár József szomszédommal találkoztam, egy talpig becsületes -emberrel. - -Arcimat is eltorzithatá a benső indulat, mert e szavakkal köszöntött: - -Frigyes, te veszett kedélyben vagy, tán kancád zabált meg, vagy Szajkó -kopód gombostűtől fuldoklik. - -Oh ha csak az volna Szepi, mosolyognám, nagy az én bajom, nagyobb a -Chimborassonál. - -Talán oldalbordád enyeleg szabadabban a makaronifalóval?! - -Egy szót sem feleltem, hanem Szepit torkon ragadtam, s elkezdetettem -fojtogatni. - -Szemei kidüledtek, észrevettem, hogy értekezni akar. - -Bitang, mi alapon fecsegsz ilyeneket, hogy mered Amáliámat gyanusitani? - -Torkát szabadon eresztettem, hogy felelhessen. - -A maestro tegnap maga dicsekedett vele a vendégfogadóban, hogy nőd -imádja, s bármelyik percben megszökik vele. - -Meggyilkolom mindkettőt, orditottam magamon kivül s elrohantam. Szepi -galléron fogott. - -Frigyes, te okos, eszes ember vagy, ne compromittáld magadat. - -Hát mittévő legyek? kérdezém a confusio pianissimoján. - -Várd be pajtás a hónap végét, s midőn nőd a zongorát tökéletesen -kitanulta, küld Apostoloval együtt Cremonába. Céltalanul erőtetnéd őt -oldalad mellé, mert tudnod kell: k****ból nem lesz szalonna. - -Érzésteljesen öleltem meg szomszédomat, megcsókoltam, s megigértem, hogy -tanácsa szerint fogok cselekedni. - -A tizenegyedik napon a Bájitalt játszották. Én mosolyogtam. - -A tizenkettedik napon Lammermoori Luciát. Én ismét mosolyogtam. - -A tizenharmadik napon a Sevillai borbélyt. Én még mindig mosolyogtam. - -Hét nap csak, és azok ömlengések között repültek el. Busan leskelődtem -ez ablak alatt. - -A huszadik napon megunták az operát, drámát kezdettek játszani. - -Kedvem lett volna Apostolot megtapsolni, sokszor oly ügyesen játszotta -szerepét. - -Szegény Amáliámon megtetszett, hogy szerepei első szinpadi próbái. - -Legutolsó nap Chivri Dianát adták, megsirattam örökre számüzendő -Amáliámat; de ez utolsó drámában magam is megjelentem. - -Pharao megtartotta lelki éberségét, Amália kissé megrettent. -Arckifejezésem bizonyosan elárulta lelkiállapotomat. - -A hónap utolsó napja ma vagyon, engedelmökkel én is megjelentem, hogy a -sikerről személyesen meggyőződhessem. - -Uram! ön csodálkozni fog, kedves neje a nagyságos asszony tökéletesen -képzett zongora-virtuoz. - -S más semmi? kérdezém észrevehető gúnynyal. - -Amália fülig pirult, a cremonai maestro nem confundálta magát. - -Énekel is, de e részben még sok tanulni valója van. Válaszolá olasz -szemtelenséggel. - -Ha ugy tetszik, fogjanak hozzá, egészen fül leszek! Nőm igen kedves -divánján foglaltam helyet. - -Amália sebesen játszott, tele affectatioval és charlatanismussal. - -Pharao ur, ezennel ünnepélyesen szólitom fel önt, pártfogolja -lelkiismeretesen kedvesét Olaszországban, különben ez asszony -virtuozitása mellett éhen veszhet el. - -Amália térdeire hanyatlott, esedezésre kulcsolá kezeit. - -Visszataszitottam. - -Apostolo szólani akart. - -Egyetlen szócskát sem uram, én önt megkorbácsáltathatnám, de nem teszem, -ön nemcsak csábitó, hanem alávaló gazember is, de egy asszonynak -kedvese, kit egy órával ezelőtt a világ nőmnek nevezett, s ki becsületes -nevemet viselte. - -Takarodjatok semmirekellők Olaszországba a cyprusfa aljába, s egyetek -narancsot és citromot. Fájdalom, de az én kertemben ilyesmi nem termett. - -Asszonyom, isten áldja meg, én önt még igy is sajnálom, és mégis -lehetlen másként cselekednem. - -Mindent, mindent, csak a hitszegést s hűségtelenséget nem tudom -megbocsátani. - - - - -SÉTA A HOLDVILÁGNÁL. - -Midőn udvaromból az utcára nyitottam, épen tizet vert a piaristák -toronyórája. - -„Kedélyes kedélyben voltam, szerettem volna szeretni, és szerettetni“ -ezt a kitételt olyan költőktől tanultam, kik elhitették magokkal, hogy a -holdvilág az ő kedvökért teremtetett. - -Mindenekelőtt a cigányvég felé fordultam, s elindultam kimért, de biztos -léptekkel. - -Szivem nyugodtan dobogott, mint bármelyik falusi kovács kalapácsa, – -amit szobámban hon hagytam, kevéssel ért többet annál, mit magammal -hordoztam; mielőtt pedig elindultam volna, álomra hunyta szemeit testben -sárga, lélekben fehér kanálim, vagy mint mások nevezik, kanárim. - -Nagy-Károlyban különben abban az időben még nem is voltak sem -ezüstkanál-, sem kanáritolvajok, s ha olykor olykor egy kettő akadt is, -az olyan világért sem mert volna jaquemar-keztyűt huzni, s a bálban -quadrillet táncolni. – Kaputos tolvajoktól nem volt mit félni, a -gatyások pedig nem igen merészkedtek zártfalak közé hatolni, és jobban -szerették a szabad téreket, és a szabad téreken találtató tyukokat vagy -libákat. - -Azóta a nagy Europával haladunk mi is, kicsinyek! - -Nem tartom feleslegesnek megmondani, miért tartottam a cigányvég felé, -mielőtt azonban megemliteném, a cigányvég statistico-topographicus -ismertetésébe bocsátkozom. - -A csanálosi utca végén létező Bóreh-korcsmától, a vállaji utca végeig -nyuló cikcakkos tért cigányvégnek nevezik; nem azért, mintha itt vége -volna a cigányoknak, hanem azért, mert a város ezen vége kizárólagosan -cigányoknak szolgál lakhelyül. Van a cigányvégen mintegy 50 lakható ház, -s tiz szinte lakhatlan kunyhó; minthogy azonban nyáron át minden bokor -szállást ad, kérem e kitételt csupán télen át alkalmazni. Ezen 50 -lakható házban, s 10 kunyhóban más nemzetbeli megférne legfeljebb 250; – -cigány lakik legkevesebb 500, aludván egymás hátán, s mulatván egymás -nyaka közt. Minthogy a szó legszorosabb értelmében mindenök közös, -keritést a világért sem fedezhet fel a szemlélődő; a belső határt -legfeljebb is egypár cövek jelöli, melyhez garasos kötelen poltrás malac -a legszivrehatóbban recitativozik. Éghajlatja egészséges, földe -termékeny, cholerában egész Nagy-Károlyban a cigányok közől halt meg -legkevesebb; a cigányvégi parkokban pedig a bürök és lapu lehető -legbujábban tenyészik, sőt itt ott heleborus stipatus, és galagonya -grandiflorákra is akadhatni. - -Hogy a csalogányok, és stinglincek az ilyen nővényeket és fákat nem -szeretik, arról a cigányok nem tehetnek, valamint az sem az ő hibájuk: -hogy az ilyen vegetatio este felé bolondit, reggel korán csikarást, -délben pedig émelygést okoz. - -Mindezekből azonban még sem puhatolhatta ki a szives olvasó, miért -tartottam én mindenek előtt a cigányvég felé?! Megmondom. Azért -tartottam a cigányvég felé, mert ezen Fobourg 1436. számu házban lakott -a hires Tigili Bori, ki teljes holdfénynél, ha az ember szeme közé és -tenyerébe nézhetett – (de csak pénteken) előre meg tudott mindent -mondani, mit az ember későbben csak akkor tudhatott meg, midőn már -elmult, röviden: Tigili Bori par excellence jövendőmondó volt, még pedig -érdeknélküli jövendőmondó. Ő maga sohasem kért egy garast sem, a mit -adtak elfogadta, ha nem adtak legfeljebb ilyesmit kivánt az embernek: -törjék el a lába tizenkétszer mig hazaér; vagy akaszszák fel! - -Az asszonyproféta háza már külsőleg is megfelelt a vendég várakozásának, -birván mindazon kellékekkel, melyek az efféle rendkivüli tulajdonokat -folytonosan egyforma erőben fentartják, és titokszerü dolgokat látszanak -tartalmazni. - -A házacska három szegletre volt épitve, ilyenformán: - - -Az A B C ábra a frontispiciumot mutatja, mely vala fából és sárból; a -hátsó részt képzelje utána a szives olvasó esőlegesen, azt azonban előre -kikötöm, hogy phantasiája legfeljebb a napraforgó, és nádig -bocsátkozzék. Az előrésze volt az épületnek legmagasabb, a hátsórésze -legalacsonyabb, még pedig olyan furcsa arányban, hogy mig mindjárt elől -egy öl magas granátos is megállhatott, hátul az ember bütyökujja is -betörhette volna a fejét. Az épűleten egyetlen ajtó volt (lit. b.), mely -oly alacsony volt, hogy csak hason lehetett rajta bemászni; egyetlen -ablak (lit. a), mely gömbölyü volt, s melyen egy szopós gyermek ökle -talán befért volna. Ezen ablak, s több architectonicus repedések és -hézagok világitották az egyetlen terem belsejét, melyben az ember oly -furcsa coluraturát kapott, mintha sugár szalagokkal stráfolták volna ki. -A terem közepére volt helyezve a Tigili Bori ágya, a szegletekbe a -különnemü instrumentok; mert Tigili Bori nemcsak proféta volt, hanem -kuruzsló, babonázó, és boszorkány is. Minthogy bizonyosan tudtam, hogy ő -rendkivüliségét egypár civilisált férfi, és nő is meglátogatta, bennem -is roppant vágy keletkezett, ezen minden tekintetben érdekes -ismeretségre. - -A kitüzött helyen megérkezve, mindenek előtt kopogtatnom kellett, -megtudandó, otthon van-e ő boszorkánysága, vagy a Gellért hegyére tett -sétaseprüzést. - -Egy a gyomor fenekéröl jövő hang helyett, minőt ily körülmények között -várhattam, a legkedvesebb gégehang bontakozék ki a terem pókhálója -közől, kopogtatásom után. - -Ki van künn? - -Idegen férfiu, ki Tigili Borival kiván szólani. - -Tigili Bori a szomszédba ment egy szem vadgesztenyéért, tessék egy kissé -várakozni. - -Távoznom kellett vagy engedelmeskedni, az utolsót választottam. - -Talán mióta megteremtették, sem világitott szebben a hold, mint ezen -éjszakán; a legkivánatotosabb sikerrel kecsegtettem magamat. Megvallom -nem kis érdeket költött bennem az ismeretlen leányka is (hangjából -itélve annak kellett lennie) ki a titokszerüségeken belül e percben -talán egyetlen vadgesztenyébe vetette minden bizalmát. Öt perc elmult a -nélkül, hogy Tigili Bori s a gesztenye megérkeztek volna; elmult még öt -perc, még tizenöt – sem Bori, sem a gesztenye. - -Ugyan édes lelkem, mit gondol, nem jobb volna-e, ha én is benn -várakoznám, ketten talán kevésbé unatkoznánk. - -A hogy tetszik, csak Bori néni meg ne haragudjék?! - -Lelkem; tudja meg, hogy a proféták nem szoktak haragudni, a ki -indulatban van, azt sem mondhatja meg egy fertály mulva mi történik, nem -hogy évekre előre tudna jövendőlni. Csak kinek keblében csend honol, az -olyan láthat keresztül a jövendő falán s vakolatjain. - -Miután észrevettem, hogy az ismeretlen fogoly állitásaimban -meynyugodott, hasra vágtam magamat mint valami chinai antipes, s -keresztül csusztam a kutyaszoritón. Csak midőn felállottam, vettem -észre, hogy egy az ajtóba helyezett rohatag bécsi tököt zuspeissá -préseltem. Fehér nadrágom proboscisa ugy nézett ki, mintha a nap e -percben kelt volna fel, és sütött volna ki rónáiról. Még egy lépést -haladva előre, fejemet aludttej-lávába mártottam, melyből szabadulni -akarván, az orticulum plafondja emelkedett vállaim alatt. Meg kellett -állapodnom, hogy az oraculum titokszerü fészkét levegőbe ne emeljen. - -Menyire a holdvilág engedé, tanulmányozni kezdettem ismeretlen sorsosom -külsejét. Fiatal leányka lehetett, mintegy 18 éves, magas sugár -termettel, a lehető legnyáriasabb costuméban. Látnom kellett valahol, -mert mentül hoszasabban nézdeltem, annál ismeretesebbnek tetszett -előttem, találkoznunk kellett már ezelőtt, ha máshol nem, az utcán, vagy -valamely inexpressible redoutban. - -Hogy hivják galambom? - -Zsuzsinak szolgálatjára! - -A név meglehetősen hangzott eféle titokszerü találkozásokra. - -Jövendöltet magának nemde? meg akarja tudni ki fogja nőül venni? -egészséges-e kedvese? nem lett-e Zsuzsikájához hűtelen? - -Egészen mást akarok megtudni, a mitől jobban félek, s a mi jobban -érdekel mint mindezeknek a dolgoknak megtudása. - -Szebb oldalaim közé tartozott, hogy az etiquette szabályokat a -szobaleányok, sőt szolgálók irányában is megtartottam. Tigili Bori -tulajdonairól kezdtem kérdezősködni. - -Bori néni, azt hiszem a legrejtettebb dolgokat is meg tudja jövendölni?! - -Bori néni mindent tud, mindent elcsinál és megcsinál; csakhogy meg is -fizetteti ám magát. - -Mintegy mennyibe kerülhet egy ilyen vadgesztenyeféle kuruzsolás? - -Harminc garasba, meg egy selyem keszkenőbe! - -Le Roi a hires francia felcser sem kivánt többet egy kis tapogatódzásért -s egyetlen vadgesztenyéért. - -De Bori néni ám nagyon hires asszony; egy héttel ezelőtt kisasszonyunk -is meglátogatta, s azóta nem győzi dicsérni. - -S meg tudnád-e mondani édes Zsuzsikám, a kisasszony mi járatban volt -Bori néninél. - -Maris asszony a szakácsné azt mondja, azt volt megtudni, hogy kell -szertőjét az embernek ugy magához madzagolni, hogy többé el ne -szabadulhasson. - -S nem vetted észre, mit használt a kisasszony? - -Pogácsát használt biz az, de hogy miből készitette azt nem tudom, mert -együtt sütöttek főztek Bori nénivel. Azt láttam, hogy ezeket a -pogácsákat Lajos báró ette meg. - -Mig mi igy társalogtunk, léptek hangzottak a ház előtt. - -A ki Nostradamust végig olvasta, azonnal tudhatta, hogy nem mindennapi -lény közeledik. Az a mágnesszerü léghuzam, mi a vityillóban keletkezett; -az a kisérteties lábcsoszogás mi kivülről hangzott; az a velőtrázó -elfogultság, mi kebleinkben tábort ütött, meredező füleinkbe ilyesmit -suttogott: - -Tigili Bori künn áll az ajtó előtt: - -Zsuzsi reszketni kezdett, alig hallhatólag szólott: urfi! én félek. - -Ne félj galambom mig engem látsz, s árva tölgyfabotomat. Az árva tölgyfa -oly antidotum, mely örökre elnémitja és elerőtleniti nemcsak azokat, a -kik a multról tudnak beszélni, hanem azokat is, kik jövendölni képesek. - -Idegen szagot érzek, – szólott künn valaki a gyomor fenekéről. - -Karsamadiner! már ez azután müvésziesen boszorkányhang, már most én is -elhiszem, hogy meg tudja jövendölni, holnapután szerda lesz-e vagy -csütörtök! - -Mindenre kérem, ne tréfáljon; megismertem a hangját, nem más van künn -mint Bori néni. - -Respekt! akkor hallgatok, én is szeretném megtudni: fakó lesz-e -feleségem, vagy kesely!? - -Két perc után egy negyedfél láb magas, fél majom, fél ember állott -közöttünk. Amint engemet megpillantott, olyan szemeket nyitott, mint egy -galambtojás, s a helyett hogy előbbre lépett volna, legalább két lépést -hátrált. - -Tán a kaplonyi utról hoztál gesztenyét, te vén pemete, hogy oly soká -hagytál magadra várakozni? végezz Zsuzsival, de izibe, mert nekem idő -kell, mig bajomat elbeszélem, s azon nem segit egy félvéka vadgesztenye -sem. - -Tigili Bori bátor fellépésemre minden bűvös fenségét elvesztette, s oly -pimasz alakban mutatkozott, mint az első legroszabb susinkát áruló kofa. - -A leányasszony haza mehet, majd holnap a mészárszékben tudósitom, mikor -keressen fel; még e néhány szót sem ugy mondta, mint kellett volna, -hanem mentül természet-alattiasabban, holott az ember az ilyen -kuruzslótól némi természet-felettiséget várt volna. - -Mind hárman kibúvtunk a szabadba. Tigili alkalmasint belátta, hogy velem -jobban boldogul a csilagok s holdvilág alatt, mint a nagybányai retorták -között. - -Künn azonnal észrevettem, mi baja Zsuzsikának; valamint azt is -kénytelenittettem elismerni, hogy e tekintetben Bori néni meglehetősen -biztosan jövendölhet. - -Tigili még pár szót váltott a kesergővel, mialatt tetőtől talpig -megismerkedhettem nem épen érdektelen triposommal. - -Miként emlitém, negyedfél láb magas lehetett; feje ugy nézett ki, mint -valamely szénaboglya vihar után; szája hasonlitott a majoméhoz, szeme a -bivalyéhoz, füle a szamáréhoz, foga a lóéhoz, lába az elefántéhoz, -felöltönye francia zászlóhoz a lipcsei ütközet után. Sohasem lehetett -szép, mi cigánynőben ritkaság – talán épen azért lett belőle boszorkány. - -Te nagy hirben állsz Bori! rólad azt beszéli a világ, hogy rendes tagja -vagy a gellérthegyi borstörő társaságnak. - -Ha közelebbről ismerne, az urfi sem beszélne velem oly magasan. Sokat -tud Bori, a mit az urfi nem tud, s a mit az urfi tudni szeretne. - -Épen azért kerestelek fel, hogy a mit te tudsz, mindazt én is megtudjam. - -A ki sokat kér, keveset kap. Negyven esztendőt nem lehet egypár órával -kicserélni. - -Attól függ Bori, mit adnak tódásban. Te beszélsz 10 órától éjfélig; én -fizetek a mig élsz. - -Bori összegörnyedt; alkalmasint kevéske rágást kapott ez ekkorig nem -izlelt szavaktól. - -Urfi! ha csak felét adja is annak, a mit igér, én egészen szolgálatjára -állok. - -Mindenekelőtt nézz szemeim közé. – Na, már most mondd meg meddig élek? - -A meddig pontosan fizeti az igért évdijat. Engem tulél legalább ötven -évvel. - -Ki lesz nőm? - -A kit legjobban fog szeretni! - -Milyen lesz, szőke-e vagy barna? - -Nézze meg az urfi esküvője éjszakáján; épen olyan haja és szeme lesz, -mint most az urfinak! - -Lesznek-e gyermekeim? - -A tensasszonynak kedves és szép gyermekei lesznek! - -Melyikünk fog előbb meghalni? - -Akármelyik hal meg előbb, de annyi bizonyos, hogy szomoru lesz a -temetés. - -Az előzmények meggyőztek, miszerint kérdéseimre ha nem eléggé világosan -is, de elég érthetően fog válaszolni. Mint a legszükségesebbet, – -legelőször is, egy ötvenforintos bankjegyet csusztattam művész ujjai -közé, azután egy sétára kértem fel, mely a cigányvég, csanálosi és -kaploni utca hosszában 10 órától éjfélig tartott. - -Megnevezd mindazon urakat és asszonyságokat, kik életben felkerestek, -egyenkint, pontosan és hűségesen, azután elbeszéled mire kértek fel, -vagy mi tárgyban biztak meg. Ha igazán szólasz, pártfogód leszek e -perctől sirodig – ha hazudsz, vagy valamit eltagadsz; életedben soha se -láss pecsenyét, holtod után pedig vigyen el az ördög. - -Ugy legyen! – válaszolta Tigili Bori ünnepélyes hangon, azután elkezdett -beszélni: - -Legelőször életemben A. ispán ur látogatott meg, s az iránt -kérdezősködött, hű-e neje vagy hűtelen? szeremcsémre azt válaszoltam, -hogy hű; mert csakhamar utána B. ur látogatott meg, s tudakozódott A. -urról; sejt-e valamit a titkos viszonyról s közötte már mint B. ur -között. B. ur becsületes ember volt, sokkal többet fizetett A. urnál. C. -kereskedő ur azt kérdezte, szerencsés lesz-e ha kártyázik? D. -gyógyszerész-segéd ur: – soká él-e még a gyógyszerész? E táblabiró ur, -tudja az melyik mindenét elprédálta, hol van pénz elásva? F. orvos ur, -mikor lesz cholera? G. pénztárnok ur ki a legügyesebb lakatos a -városban? H. urfi, tudok-e álomport késziteni? J. kért adnék neki -valamit, a mitől a bajusza megnőne. K. ur bizonyos lányokról -kérdezősködött, de a szivemre kötötte, hogy neje előtt egy árva szócskát -se emlitsek e találkozásról. L. ur dajkát keresett, de nem akarta -megmondani hogy kinek. M. ur huszonöt forintot fizetett, babonáznám meg -hogy ne lenne olyan kövér. N. ur nevét kérdezte annak a lápibüröknek, -mely az embert megöli. O. ur, kiről azt beszélik, hogy a nejét megölte, -valami álomhozó szert kért; panaszolta: hogy már egy éve nem tud alunni. -P. ur, tudja az a ragyás, rimánkodott, csinálnám meg, hogy X. kisasszony -bele szeressen. R. ur megkért, mig oda lesz lesném meg ki jár házához. - -S meglested? - -Jó pénzért mért ne lestem volna! - -S kit láttál? - -Mintha nem tudná az ur… jobb lesz hallgatni. - -S megmondtad T. urnak ki jár házához? - -Nem mondtam, mert a ténsasszony kétszer annyit fizetett. - -U urfi olyan szert kért, a mitől reggelig táncolhat, a nélkül hogy -kifáradna. V. ur arra kért, tegyek lakatot a felesége szájára. Z. ur -pedig husravalót igért, ha tyukszemeit elveszitem. – C. kisasszony -orvosságért járt hozzám a sápadság, D. kisasasszony pedig a pirosság -ellen. - -S mit tanácsoltál nekik? - -C. kisasszonynak borivást, D. kisasszonynak pedig ecetivást. F. -tensasszony azt kérte, jövendölném meg, mikor teszik más állomásra a -dzsidásokat. G.-né pedig az orvosnét kivánta megbabonázni, hogy ragyás -legyen. H. kisasszony valami furcsa fű után tudakolódott; a szép Luiza -pedig sirva kért, szerezzem meg számára Sándor urfit, különben a kutba -ugrik. L.-né tudni akarta férje mikor jő haza; M.-né, mikor megy el; N. -asszonyság – mikor hal meg. P. asszony azt kérdezte meddig lesz boldog -kedvesével. - -Ugyan mit válaszoltál a szép barnának? - -Azt válaszoltam: mig kedvese az ablakon jár be hozzá, nem az ajtón! - -De S.-né kivánt ám bolondot! - -Ugyan mit kivánt, te nyeletlen seprü? - -Azt kivánta, hogy a mennyi férfi a városban van, mind őt szeresse! - -Furcsa a világ! férje pedig azt hiszi, hogy ő egymaga több az elégnél. - -Ugyan valld meg igazán, B.-né volt nálad? - -Nem volt! egyetlenegyszer az utcán találkoztunk. - -Mondott valamit? - -Azt mondta, ha az urfit elpusztitom, nekem adja selyem ruháját. - -De már annál többet érek, mert az már ócska, azt még az őrnagy -csináltatta. - -Hát azt nem tudnád megmondani, kinél vannak a P.-né gyűrűi, kanalai, s -aranyai? - -Nem tudom! - -Nem is gyanitod? - -Ha gyanitanám is, szégyelném azt kaputos embernek megmondani! - - - - -A NŐKKEL NEM TANÁCSOS TRÉFÁLNI. - -Első feleségem egyike volt a legkülöncebb természeteknek. Kedélye, mint -novemberhóban az idő, majd minden percben változott, most derűs volt, -majd esős, sőt olykor szeles is. Különös szenvedélylyel viseltetett -gesztenyeszinü hajfürteim iránt, az edénynemüek között pedig oly -szeretettel rombolt, hogy egypár hét alatt rendesen kétszer is kellett -vásárolni a rimaszombati cserepesektől. Ha szép és kellemes a nő, sokat -tűr az okos férj, én pedig nagyot tartottam arra, hogy az okos férjek -közé számítassam. - -Mindketten az incivilasatió egy égbekiáltó bünében sinlődtünk; t. i. -féltettük egymást. - -Ha csak a szomszédhelységbe rándultam, már nyugtalanná tőn, ha pedig -szemeláttára társalogtam valamelyik szembeötlőbb szépséggel, görcsöket -kapott, odahagyta a társaságot, és a szolgálókon és a rimaszombati -készleteken boszulta meg magát. Ilyenkor a legnagyobb remegés között -tértem szállásomra, s nagynehezen csak ugy sulyegyenezhettem a kitörendő -vihart, ha az indulatoskodást én is mindjárt a kapunál kezdettem, s nőm -teremébe véres szemekkel, összehuzott szemöldökkel, és ráncos homlokkal -nyitottam be. - -Különös, hogy bár nőm egész mértékben érezte a szerelemféltés -gyötrelmeit, s azt is jól tudta, hogy én e tekintetben kevéssel vagyok -jobb Othellonál, mégis egyike volt a legcoquettabb asszonyszemélyeknek, -kiket valaha ismertem. – Mosoly nélkül nem is tudott férfival beszélni, -szemei folytonosan játszottak, s az udvarlást a legegyügyübb s -mindennapibb dandytól is elfogdta. - -Én méltó joggal félthettem nőmet, mert igen szép volt. Nyulánkabb és -karcsubb termet nem volt egész Pozsonymegyében, gömbölyü kicsiny lábai -és kezei mintául szolgálhatának Sanzionak, gyönyörü gömbölyü, – szőke -hajfürtökkel buján fedett fejecskéje pedig lord Byron Ágnesére -emlékeztetett. Egy szóval annyira szép volt, hogy Pozsonyban, hol -veszettebb a civilisatio, nem maradhaték vele biztosan, s leutaztam vele -a kevésbé veszedelmes Szathmárvármegyébe, hol az udvarlást a senyorok -avval kezdik, hogy a nő olcsóbb s izléstelenebb gyűrűjét, egy drágább és -izlésteljesebbel kicserélik. - -Szakaszon telepedtünk meg. Miután Szakaszon csak egy görbe orru ispán és -nyulbőrkupecek fordultak meg, minden tekintetben biztositottnak hittem -legdrágább kincsemet. - -Homo proponit, deus disponit: a vidékre nem is gondoltam, egészen -megfeledkeztem, hogy a szép asszony hire szerte repül szabadon, s -ragyogása parancsol az éjnek, elfeledtem, hogy Don Juan százmértföldnyi -tért is becsatangolt egy kedves asszonyért; elfeledtem, hogy a közel -Nantűn nemcsak szép nő lakik, hanem szép férfi is. - -Ugy jártam, mint ki a mennykő elől a tölgyfa alá rejtette magát. - -Letelepedésünk harmadik hetében, meglátogatott bennünket a nantűi -nagyvilág, s e nagyvilágban Geniékkel azonnal barátságot is kötöttünk. - -Genie Tivadar charakterrel quietált huszárkapitány volt, ép, egészséges, -mintegy harminckét éves, szép és derék férfi. Neje, a husz éves Jacinta -szépség királynéja lehetendett nemcsak e nyomoru provinciának, hanem a -mérhetetlen orosz birodalomnak is. Nem emlékszem, hogy valaha szebb nőt -szemléltem volna, az én meglehetős szépségi hirben álló nőm ugy -enyészett el mellette, mint elenyészik a Sarepta az Ananasz mellett. - -Még most is előttem vannak a nagy kifejezésteli égszin szemek, a vékony -rendes vonások, a tiszta, finom halvány bőr. Hát a lábak és kezek? s -általában az egész termet? nem a valónak, de még a költészetnek is -munkát adott volna ily nőt teremteni. - -Mint majd minden szerelemféltő férj, ugy én is azonnal bele tudtam -szerelmesedni akármiféle szépségbe, s mig nőm felett argusszemekkel -őrködtem, igen keveset gondoltam azzal, hogy ő mit fog mondani. -Szerencsétlenségemre azonban nőm épen igy gondolkodott, s a nélkül, hogy -az én érzelmeimet kileshette volna, épen olyan óriásilag szeretett bele -Geniebe, mint én Genienébe. - -S innen könnyen kimagyarázható, miért fogadtuk mindketten nyilt karokkal -Geniéket. Én nem győztem a huszárkapitányt magasztalni, nőm pedig a -huszárkapitánynét, pedig állitásainkkal ellenkezőleg, neki a kapitány, -nekem pedig a kapitányné tetszett. - -Én nem voltam jobb nőmnél, nőm nem volt jobb nálamnál. Mindketten roszak -voltunk, vagy legalább akartunk lenni. - -Három egész hónapig hasonló fegyverekkel és hasonló szerencsével -manoevriroztunk; egy keserves őszi nap délutánján azonban csupa -véletlenségből oly dolgoknak jutottam birtokába, melyek az előnyt egy -időre nekem átszolgáltatták. - -Generalis vadászaton voltam Erdődön. Generalis vadászat nem annyit tesz, -hogy a generalis is vadászik, mert akkor a kapitánynak is jelen kellene -lenni, hanem annyit tesz, hogy általános nagyszerü hajtóvadászat van. Én -jelen voltam, a kapitány is igérkezett, – de mint okos ember nőmnél -maradt Szakaszon. Temérdek vad jött felém, de én egymásután hibáztam, -különben jó lövőnek tartatva, resteltem a dolgot, menteni sem igen -tudtam magamat, s tele rosz sejtelemmel boszankodással és Rheumával, még -mielőtt a vadászat véget ért volna, hazahajtattam szakaszra. - -Fertelmes ut volt, resteltem a hosszu falun végig kinlódni, hanem annak -elején leszálltam a kocsiról, s a kert ösvényén gyalog mentem be -udvaromra. Udvarom közepére már kihatott a cselédség kacaja és -hincározása. - -Rosz jel! gondolám magamban, nőm, vagy nincs hon, vagy szerfelett el van -foglalva, különben siri csend volna az alsó departementében. Legelőször -is egy boglyas szolgálóval találkozám. - -Hol van nőm? kérdém kissé ingerülten. - -Benn van a szobában, vendége van a teinsasszonynak – felelt a kérdezett. - -Kicsoda? Erőtetnem kellett magamat, hogy zavarodásomat e pimasz szolgáló -észre ne vegye. - -Teins Genie kapitány ur! - -Benyitottam a szobába. Ajkaik egy ujnyi távolságban is alig lehettek -egymástól. Nőm elpirult, Genie felugrott, felém rohant, átölelt, és -megcsókolt. Judás, gondolám magamban, de hallgattam, mert eszembe jutott -angyali neje, kit imádtam. Mathesis nélkül is ki lehetett calculálni, -hogy a mult percben csókolkodniok kellett, de arra sem volt nehéz -reflectálni, hogy ilyenkor hallgatni arany, beszélni pedig spodium. - -Barátom uramról azt hittem szenvedélyes puskás, hogy tudott e nevezetes -vadászatról elmaradni? - -Még Szakaszra sem értem, midőn gyomrom fájni kezdett, kedves nejénél -megállottam, szivességéből egy findza fekete kávét ittam, azt hivén, -hogy a fájdalom szünni fog, s tovább mehetek, de bizony gyomrom állapota -egy cseppet sem változott, kénytelenittettem itt megpihenni. - -Szerfelett örülök e bizalomnak, annyival inkább, mert ilyen ködben -vadászni csakugyan nem a legmulatságosabb dolog. - -Genie vacsorára is nálunk maradt, vacsora után piquetiroztunk, elnyerte -20 pengő forintomat, megett egy szelence Sardinámat, megcsókolta -feleségemet, s gyomorgörcs nélkül hazalovagolt Nantűre. Visszaadom a -kölcsönt, gondolám magamban, s elkezdtem feleségemmel perelni. - -Lenka angyalom, te javithatlan vagy kacérságoddal, ma holnap megölsz, -miután pedig én nemcsak hogy félek a haláltól, de okom is van soká élni, -hogysem idő előtt megölj, inkább váljunk el. - -Akár e percben, ilyen bornirt medvével nem nagy öröm együtt élni, nem én -tégedet, de te ölsz meg engemet nevetséges szerelemféltéseddel, minden -alávalóságot képes vagy rólam feltenni, pedig jól tudod hogy egyedül -szeretlek igazán és hiven, utoljára még azt kivánnád, hogy idegenekkel -ne is társalogjak, hanem mint valami apáca folytonosan szobámba -zárkózzam, ha tudtam volna hogy ilyen bolondos leszesz, inkább soha sem -mentem volna férjhez, – váljunk el, én nem bánom, tudom az a bajod, hogy -már meguntál, megjövendölték azt nekem előre, – mulass kedvedre, tudom -nemsokára meghalok! – ezeket egy huzomban elmondva, elkezdett -pityeregni. - -A könyűk az asszonyok legerősebb fegyvereik közé tartoznak; olvadozni -kezdett szivhártyám nyakába borultam, engedelmet kértem, megcsókoltam, -és parforce elhitettem magammal, hogy nőm egészen ártatlan. A jövő -percben már ő is egészen kiderült, tréfásan megtépte üstökömet, -megsimogatott, s azt állitotta, hogy noha Geniet csinos embernek -tartják, de ő ki nem állhatja, csak miattam látja szivesen, és sohasem -tudná szeretni. - -Miután mind ezen állitásait esküvel erősité, nyugodtan mentem aludni. - -A bájos Jacintával az erdődi sokadalomban találkoztam, ez események után -először. Egész reggel kizárólagosan velem társalgott, s nem egy szavából -vehettem ki, hogy rokonszenvvel viseltetik irántam. - -Milyen nagy szerencsétlenség, hogy a csaknem tökéletesen egyforma -természetü egyéniségek az életben legtöbbször igen későn találkoznak. Ah -nagysám, miért nem ismertem én önt ezelőtt öt évvel. - -Szavaimra egy hosszút sohajtott, s karomat gyengéden megszoritá. - -Kora ifjuságomtól kezdve, egész életemen keresztül a költőiséget, és -mysticismust vadásztam, hallgatag, halovány égszemű lényekről -álmadoztam, lényekről, kiket egy eszmékben és érzelmekben gazdagabb -olvasmány ábrándokba ringatott, kiket a zene tragicum-mindenhatósága -édesen keserü fájdalmakkal árasztott el, kik a holdvilágos éjszakákat -szerették, s a nyári napok illatos alkonyát. Ah miért nem ismertem önt -ezelőtt öt évvel Jacinta?! - -Jacinta egy nagyot sohajtott, karomat erősebben megszoritá. - -Számüzve a civilisatio töltöttkáposztás, és kolbászos légköréből, egy -ily teremtéssel a Somo sierrán is boldog fogtam volna lenni. -Grassálhatott volna miattam az 1817-iki éhség, az 1831-diki cholera, -ilyen nő oldala mellett egyetlen panaszt sem hallott volna a teremtő -ajkaimról. Ah Jacinta, Jacinta! - -Jacinta egy hosszút, és nagyot sóhajtott, kiejtett egy vég kanavászt -kezeiből, s oly epedve tekintett felém, hogy én akaratlanul két lépést -hátráltam, s egy tót sátor csecsebecse romjai felett állapodtam meg. - -A kár a városbiróság által azonnal megbecsültetett, s én -kénytelenittettem huszonöt forintot fizetni. - -Ily felfedezésért, mint a minőt tettem, huszonöt forint kevesebb a -semminél. - -Mint declarált szerelmesek váltunk el, Genie meg volt boszulva. - -Hazatértemkor nőm iszonyu arckifejezéssel fogadott. Szemeinek -villámlásaiból könnyen kiszámithatám és beláthattam a kitörendő vihar -nagyságát. Villámháritóról haszontalanul gondolkodtam, midőn nőmnél -mennydörgött, a villám az üvegbe, sőt a selyemkelmékbe is beütött. -Béketürés volt az egyetlen óvszer ellenében, ahoz folyamodtam, a szoba -közepén szótalanul állottam meg. - -Szörnyeteg! hűtlen csábitó! azért távozott oly derűs kedélylyel az -erdődi sokadalomba, mert bizonyos volt benne, hogy ott Jacintával fog -találkozni. Mindent tudok, mintha csak oldalatoknál voltam volna, -szentségtörők! S uram, ön még tőlem hűséget mer követelni? még -gorombáskodik midőn nékem Genie udvarol? Gyönyörü méltányosság, -mondhatom, felséges jutalom zárdai hűségemért. Oh de hiszen várjon csak -ön, drága férj, majd visszaemlékezendik még az erdődi sokadalomra, de -ugy hiszem, hogy akkor már késő lesz. Kérem mentse magát!? - -Angyalom engedj meg, de egy ideje azt kelletik hinnem, hogy nem minden -időben vagy tisztában magaddal, ily gyermekségért oly nagy zajt -csinálni, a legszelidebben szólva illetlenség. Tudhatod lelkem, hogy -vannak convenience-szabályok, melyeket meg nem tartanunk lovagiatlanság, -sokadalomban ismerős nővel találkozni, s ha dolgainkat végeztük, annak -szolgálatunkat fel nem ajánlani, nemcsak erőszakos megsértése a társas -formáknak, hanem valóságos blasirtság. - -Csak hallgass kérlek… a férfiak mindig ki tudják magokat menteni, -szegény nőknek ellenben semmi sem szabad; ti udvaroltok, szépet tesztek, -szivességet tanusitottok, s az mind a convenience rovására történik; de -ha mi udvaroltatunk magunknak, ha szivességet teszünk, készen álltok -gorombaságaitokkal, s nemtelen gyanusitásaitokkal. Tudd meg, ha -Genienének fogsz ezentul udvarolni, én mindannyiszor Genievel -udvaroltatok magamnak. - -Megcsókoltam perlekedő Lenkámat, engedelmet kértem tőle, s megigértem, -hogy soha többé udvarolni nem fogok. - -Mi folytonos harcban éltünk, keresztül kasul szőve a legkellemesebb -fegyverszünetekkel. Capitulálni egyikünk sem akart, a békepontokat -minduntalan elfogadtuk, csakhogy azokat egyikünk sem tartotta meg. - -Geniének névünnepe egy szombatra esett, marquirtabb viszonyban éltünk -velök, hogysem az e vidéken divatozó névnapi köszöntéseket kikerülhettük -volna. – Szeles, esős pénteki nap délutánján befogattam lovaimat, nőmet -wasserdicht a szekérre pakoltam, s áthajtottam Nantűre. Mikorra az -udvarra behajtattam; az már tömve volt idegen szekerekkel. - -Többen leszünk mint gondolám, szóltam nőmhöz gyengéden – lelkem, előre -figyelmeztetlek, büszkén és komolyan lépj fel, hogy okom ne legyen -boszankodni, ne mosolyogj minduntalan, ne kacsingas minden pimaszra, s -tánc közben ne hányd vesd magadat oly eszeveszetten, mint valami -porkolábné, kosarat ne osztogass ugyan, azt nem kivánom; de azt -követelem, hogy kizárólag quadrillet táncolj. - -Legyen, miként akarod, de szabad legyen nekem is követelnem, hogy ne -igyál tul a mértéken, ferbliasztalhoz le ne ülj, ne udvarolj Genienének, -sem azoknak, kiket nem szenvedhetek, s ne játszad az őrült szerecsen -szerepét, ha táncközben egyik vagy másikkal élénkebb társalgásba -keveredem. - -Még jóformán nem is köszöntünk mindenkinek, midőn nőmet a helybeli oláh -pap csinos fia keringőre felhivta, ki feledve igéretét, száguldva repült -el mellőlem, s kézről kézre adatva, csak a keringő végeztével hanyatlott -pirosan mint főtt rák, egy ruganyos pamlagra. - -Kedvem lett volna felé rohanni, és őt szétszaggatni, de azon percben, -midőn feléje közeledém, hogy szemrehányásaimmal elhalmozzam, Genie -kapitány ereszkedék melléje. - -Vérem agyvelőmhöz tolult, visszatántorogtam a játszóterembe, s ott -elkezdtem ferblizni. - -Hűtlen lett hozzám nemcsak nőm, de szerencsém is. Egymásután hánytam el -ötpengőseimet, midőn Lenka a játszóterembe lépett, már kölcsönpénzzel -játszottam. - -Palikám, lelkem, állj fel egy szóra, azután ismét leülhetsz, fontos -közlendőim volnának. - -Egy ingerült tekintet volt minden válaszom. - -Játszótársaim mosolyogni, nőm könyezni kezdett. Még egy szemrehányó -pillanatot vetett felém, s távozott. - -A jövő percben mindent megbántam, megsajnáltam nőmet, kit minden -különcségei dacára végtelenül szerettem, felálltam ülőhelyemből s addig -tétováztam a mulatók között, mig végre nőmmel egyedül találkozhatám. - -Lenka, te rettenetes vagy, hogy kértelek, ne táncolj keringőt, s te -kérésemet annyira nem méltatod figyelmedre, – hogy mindjárt -belépésünkkor karodat nyujtád az oláh pap fiának. - -Lelkem, tudhatod, hogy a nélkül is mások lenézésével vádoltatom, – bár -ki kért volna fel keringőre, könnyebben visszautasithatám, mint e -candidatust, ki a milyen egyszerü, épen olyan aprehensivus; te magad -állitottad, hogy az ember igen sokszor engedni kénytelenitetik a -conveniencének. - -Ismét mint legjobb barátok váltunk el, békekötésünket egy őszinte -csókkal pecsételtük. - -Quadrillet játszott a zenekar. Fél etiquetéből, és egész kiszámitásból a -házasszonyát, a kedves Jacintát kértem fel. Genie nem maradt adósom, ő -nőmet kinálta meg karjával, mit az elfogadott. Azon percben -elkomolyodtam, elhagyott előbbi nyugodtabb kedélyem, összehuztam -szemöldökömet, s mindenfelé vadszemeket vetettem. Nőm észrevehette -nyugtalanságomat, elkezdett mosolyogni, mi ingerültségemet tetőpontra -csigázta. - -Vis a vis állottunk. - -Boszuságomban udvarolni kezdettem szép táncosnémnak, de kedélyem annyira -ingerült volt, hogy a szerelem édes kifejezéseit is szokatlan hangon -ejtettem, mi feltünvén táncosnémnak, zavarodtan kérdezé, mi okozza -nyugtalanságomat. - -Geniet soha sem találtam kedélyesebbnek, a quadrille kellem lehetőségét -egészben kimerité, folytonosan élénk társalgásban részelteté csapodár -nőmet, mosolygott, hajlongott, sőt suttogott is. Lenka figyelmére sem -méltatott, mintha e pillanatban legboldogabb volt volna a világon. - -Erőmet hanyatlani éreztem, fejem szédülni kezdett, eszeveszetten -csókoltam meg táncosném kezét, s kirohantam a teremből. - -Lenkám, férjed roszul van, siessünk segélyére! - -A quadrille-colonne megbomlott, mindenki tánc előtti helyét foglalá el, -Genie, nőm, és Jacinta utánam siettek az udvarra. - -Én az udvar közepén fennhangon rendelkeztem kocsisommal, háromszor -ismételve, hogy pár perc alatt készen álljon szekerem az udvar közepén. - -Mindenki hirtelen távozásom okát tudakolta, csak nőm vetett felém gunyos -pillanatokat. Megvallom rendkivül szégyeltem magamat, s miután magamat -másként nem menthettem, kénytelenitettem fillenteni: - -Szerfelett roszul érzem magamat, kénytelenitetem távozni, engedelmet -kérek, hogy egy percnyi változás zavart idézett elő a mulatozás rendes -folyamában. - -Nőm és Jacinta valamit suttogtak együtt, azzal magamra hagytak. - -A kocsis előhajtott, én siettem köszönni. Nagyobbrészt mosolygó arcokkal -találkozám. - -Remélem kisérni fogod beteg férjedet – szóltam Lenkához fél gunynyal. - -Egy tapodtat sem távozom a mulatság végeig; testi bajaidban talán tudnék -segiteni, de lelki bajaidban csak az isten lehet orvosod! - -Ha most nem követsz, soha többé házamnál ne mutasd magadat, mert… - -Nőm gunyosan lenézett, hátat forditott s eltünt a vendégek között. -Kacagtam, de lelkem sirt a boszutól; e percben csakugyan eltökéltem, -hogy nőmet soha sem eresztem szemeim elé, de midőn kivül a falun egyedül -éreztem magamat, indulatom engedni kezdett, s a józan gondolkodás -karolta át lelkemet. - -Igazán felvéve hibás-e nőm!? de hát mit vétett? táncolt!? táncolni nem -vétek; táncosával társalgott!? társálogni nem vétek; mosolygott!? -mosolyogni nem vétek, de suttogott a kapitánynyal; ez vétek, ez -illetlenség. Uristen! hát nem suttognak sokszor a legártatlanabb -emberek; hát nincsenek tárgyak, melyek magukban véve a legártatlanabbak, -és mégsem szeretjük, hogy szomszédjaink hallják azokat. Hiszen ha a nő -rosz akar lenni, ezer utja van férjét kijátszani, a nélkül, hogy -legkisebb gyanura okot volna kénytelen szolgáltatni. Addig ne féltsük -nejeinket, mig szemünk láttára kacérkodnak, mig jelenlétünkben -udvaroltatnak maguknak, mig előttünkk engedik át kezecskéiket valamely -dandynek. - -Megforditatám szekeremet, s ugyaazon uton, melyen jőttem, tértem vissza -Geniékhez, mintegy 200 lépésnyire a háztól állottam meg. Leszálltam a -szekérről, és csendesen lábujjhegyen közeledtem a gyertyafényben uszó -épület felé. - -A mulatság még javában tartott, egy félreeső ablakból leskelődve mindent -kivehettem. Nőm egyedül ült a pamlagon, szép fejét jobb karjára -nyugasztá, s gondolataiba látszék elmélyedettnek. - -Szerettem volna berohanni a terembe, térdre esni előtte, s engedelmet -esengeni annyi méltatlan bántalmakért. - -Hát ha mégis bűnös! gondolám magamban, s folytattam leskelődésemet. - -Egy pillanatra a vendégek felé vetém szemeimet, mire visszatekintettem, -Genie ült nőm oldala mellett. - -Alkalmasint rólam emlékezett meg a kapitány, mert nőm gunyosan -mosolygott. Ismét szerettem volna szétszakgatni, ismét megátkoztam a -percet, melyben oltárhoz vezettem, ismét elhatároztam, hogy soha sem -eresztem szemeim elé. - -A világon nincs nagyobb szerencsétlenség mint az ingerlékeny organismus. -Mit évek alatt teremtünk, egy perc alatt képesek vagyunk elrontani, -össze nem forrasztható láncokat szakgatunk szét, sebeket ütünk, melyek -begyógyitására nem létezik ír birtokunkban. - -Nőm egy kék selyem hullámzatos kendőt emelt ajkaihoz, s azt több izben -forrón megcsókolta. E kendőt házasságom első napjaiban ajándékoztam -nőmnek, azt első pillanatra felismertem. - -Erős metszést éreztem szivemben, könyűim megeredtek. - -Nőm ártatlan, bizonyosan ártatlan, ki kelletik őt engesztelnem. -Haladéktalanul visszatértem alkalmatosságomhoz, azzal az eltökélt -szándékkal, hogy egyenesen az udvarra hajtatok, s nőmmel együtt térek -Szakaszra. Férfiui büszkeségem azonban győzött gyengeségemen, kissé -könnyebb kedélylyel vágtam magamat ülésembe, s egyedül hajtaték visza -lakásomba. - -Ha szeret, bizonyosan megtöri lelkét, ő közelit meg szerelmével, reggel -visszatér, s én ölelő karjaimba zárom, s forró csókjaimmal halmozom el. - -Ez édes reményben aludtam el; igen igen szép álmaim valának. - -Későn, tizenegy órakor ébredtem fel. Kedves nőm helyett kellemetlen -szakácsnéja lépett a terembe. Nyugtalanul vártam egész estig, másnap, -harmadnap. - -Ide s tova tiz éve mult, hogy Geniéknél névnapot ültünk. Lenkát az -időtől fogva nem láttam soha. - -A nőkkel nem tanácsos tréfálni. - - - - -ÉJI ZENE. - -Prokátor rendezte az egészet. Ki? és mikor? kabinettitkaim közé -tartozik. Műkedvelőkből állott a társaság, kik kölcsön fejében -hangászokul felajánlkoztak, miután a prokátor is zenész volt s adandó -alkalmakkor szivesen fútta a fagótot. - -Vendéglőben jöttek össze, hol addig dőzsöltek, mig feljött a holdvilág. - -Vidéki éji zenéknél a holdvilág sine qua non; ha a zeneadót, a -megtisztelt fel nem ismerheti, az egész éji zene, mint roszul sikerült -dolog ugy tekintetik. - -Egy óra tájban feljött a holdvilág, ha fel nem jött volna, a világnak -kellett volna elveszni. Minthogy megjövendöltetett: a világ vesztét -rendkivüli dolgok fogják megelőzni. - -A társaság egy U alakban épült földszintes ház előtt állott meg. E -házban lakott Róza kisasszony, s utcára nyiló ablakkal ellátott szobában -álmodott, talán épen a prokátorról. - -A prokátor az ablak mellé lapult, örömestebb lapult volna talán máshová, -de a ház közelében még eperfa sem találtatott. - -Pianissimo osztá ki rendeleteit. - -Először a Makbeth indulóját fogjátok játszani, Róza majd megvész ezen -indulóért. - -A prokátor a szavakat, kivált éjszaka, nem igen válogatta. - -Az induló forti, fortiori, fortissimo eljátszatott – a csupa fuvó -hangszerekkel működött társaság felséges zajt csinált. - -György – igy hivták a Róza apjának inasát, a fortissimora, keresztül -kasul a kertajtón az utcán termett s épen egy trombita dilettáns mellett -állott meg. - -Kissé pihenjetek! azután a tormási keringő következik; Róza dühödik e -keringő után. - -A keringő is executiroztatott. - -A szünet alatt prokátor cimboránk, magán ömlengések által ragadtatott -el, mi alatt még közelebb lapult az ablakhoz. - -Róza! lelkem rózsája, ezen szerény ünnepélyecske egyedül miattad -rendezteték, szivecskéd ártatlanságát dicsőitik keblem zengő hurjai, -neked, kizárólag neked szól szivem rózsácskája. - -Mazurt! minden áron mazurt a keringő után. A mazurt Róza nemcsak imádja, -hanem őrült szenvedélylyel szereti táncolni is. - -A mazurban hallatszott ugyan egypár hamis hang is, de az annyi tökély -közepett ugy enyészett el, mint a vizözönben a Chimborasso. - -A prokátor ismét ábrándokba sülyedt. - -Földi nagyság, észreveszed-e parányiságomat, mennyei tökély, remélhet-e -tökéletlenségem? Angyal, akarod-e boldogitani az embert? ne vedd rosz -neven, hogy mennyálmaidból felriasztottalak, mert hidd meg, mindent -elkövetendek, hogy mennyálmaid egykoron valósuljanak. Hol álmod -végződik, ott fog a való kezdődni, s hol a való végződik, ott fog álmod -kezdődni. Müvészi világot teremtek körötted, irigyelni fognak még azok -is, a kik eddigelő érdektelen barátaid valának. Olympiát csinálok, azaz -Olympussá varázsolom lakásod. - -Az alvajárót, fiuk! az alvajárót! hadd merengjen ébredő angyalom! Az -alvajárót annyi bensőséggel kezdték, mennyit pár napi studiumtól -kivánhatni, főleg a klarinettos remekelt. Hiszem, hogy maga Donizetti, -ha neheztelt volna is, de el nem űzte volna a műkedvelőket. - -Da capo! da capo! kiáltott a prokátor magán kivül az elragadtatástól, s -az ablak előtt térdeire ereszkedett. - -Csak arra kérlek benneteket, hogy lassan és érzéssel játszatok. Lassan -azért, hogy a kebel rétegeit kényelmesen keresztül járhassa. Érzéssel -azért, hogy a sziv bimbóit virággá fakaszsza. - -A társaság lassan játszott, és érzéssel. - -Másodszori játszás alatt prokátor barátunk carricaturell, grotesk és -drolatik grimaszirozásoknak adta át organismusát. - -Fejét a holdvilág felé hajitá. - -Kezeit imára kulcsolá. - -Későbben szivéhez kapkodott, szemeit az ablakra mereszté, homlokon -öklözé magát, és sohajtott. - -Tartósabb szünet következett. - -A prokátor sorban szoritgatá a működők kezeit, s mindenkinek mondott -valamit. Ezt is csak azért tette, hogy Róza által minden áron -felismertessék. - -A fuvoláshoz igy szólt: – Pista, te ha igyekszel, utoléred Briccialdit. - -A trombitáshoz: – Egy év mulva te tapsokat arathatsz Klagenfurtban. - -A clarinétoshoz, ha tüdőd kibirja, brillirozni fogsz. - -A fagotoshoz: – Kezed közt a fagót fagott. - -A második szakaszt a Neruda-csárdással fogjuk megnyitni. - -Ugy lőn a mint kivánta, ráfutták a Nerudacsárdást. - -Prokátor barátunk mindjárt a kezdetén az utca közepére ugrott, csipőjére -helyezé kezeit s ugy megaprózta, hogy szintugy rengett a föld bele. -Ügyességét, könnyüségét s deli termetét kivánta Rozának bemutatni. A -szünet alatt alig tudta lélekzetét organisálni. Pihegve és lihegve -tántorgott az ablak alá, s mégis, nehogy szuszogása haszontalanul -enyészszék el, epedő sóhajokká alakitá azt. - -Quadrillet, de a javából, p. o. Ernanit. - -A társaságnak csak parancsolni kellett, az haladéktalanul -engedelmeskedett. Rögtön megzendült az Ernani-quadrille. - -Szemeid tűzpillantásival harmatozd be szempilláimat. Beszélj velem, -bájolj el engemet!… nemde édes szeretni és érzeni, hogy imádva -szeretlek? Ketten lenni egyedül? oh az édes, a szerelemről beszélni -egymással, éjszakán, midőn már minden aluszik? Oh engedj nyugodnom, -kebleden álmodnom, te én Solom! én szivem, én szép feleségem! - -Ilyesmit mondott Hernani donna Sol de Silvának, ilyesmit érzek én s -mondok el neked Csegefalvi Csegő Róza, – szólt a prokátor elragadtatva. - -A quadrille egy kommával sem volt hibátlanabb, a prokátor forditásánál. - -Mi nem volt még barátim? - -Polka és Polonaise. - -A salonpolkát, utána a Sobiesky-polonaiset. - -A polka véletlenül már akkor játszatott el, midőn a marhát hajtották, s -igy azon már a korábban felkölt szolgálók ugyancsak chachiroztak. - -A polonaiséhez a prokátor kedélyesen recitativozott. - -Tralalallatallalalla; i hahahhahaha; tadadadadám; tadadadadadám; -tadadadadám, dallá!… - -Kissé mégis bántotta gavallér barátunkat, hogy az egész Serenade alatt -az érdekes ablaknak még csak redőnyei sem mozdultak meg. - -Kegyetlen szépem, jól lát, de restelli mutatni. Holnap délután, midőn -meglátogatom, mosolyogni fog, s picinke kacsóival meg fog fenyegetni. -Későbben negédesen fog kérdezősködni: - -Barátom, mit csinált az éjszaka? - -Csintalan mosolylyal ajkaimon válaszolandok: – Áldozátot vittem a -szerelem oltárára. - -Ej, ej, csak hamis ember az a… - -Hiába Róza nagysád; a szerelem dárdája, szivemet általjárja, nincs -nyugodalmam. - -Menjen, menjen kis hamis! Ennyiből fog állni szemrehányása. - -Prokátor barátunk maga magával tartotta ezt az érdekes párbeszédet. - -A keleti indulót, azután pakoljunk. - -A keleti indulót valóban keleti indulás követte most, midőn indulandók -valának, felkelőben volt a nap. - -Istenem, hogy fogja sajnálni Róza kisasszony hogy nem hallhatá ezt a -Nachtmusik-ot, kezdé György szomoruan. - -A prokátor oldalánál termett, zavarodva kérdezé: – Mit beszél kend -György bácsi, hát nem hált idehaza Róza kisasszony? - -Egy lélek sem uram, még tegnap estéli hét órakor ment el a tekintetes ur -feleségestől, gyermekestől, cselédestől Kapnikra, egyedül maradtam -idehaza. - -A prokátor kétségbeesetten rohant a hangászkar után. - - - - -EGY KANÁRI-MADÁR MEMOIRJAI. - -Születtem 1847-ben egy főkertész ebédlő teremében. Gyermekségemet a -legkivánatosabb társaságban töltöttem, kedélyes és vig kanárik között. A -főkertésznő szenvedélyes barátja volt fajunknak, minek következtében -ötvennél kevesebben soha sem fütyöréztünk a csinnal összeállitott tág -zöld kalitkában. A főkertész ingerültségében számtalanszor állitgatta, -hogy sorba fojtogat bennünket, de a főkertésznének nehány könycsepjei -mindannyiszor megmentettek e rettenetes haláltól. A kertésznél ételünk s -italunk rendesen kijárt, sőt ritkábban fehér cukordarabkákkal is -megajándékoztatánk. Háborithatlanul fütyörézhettünk, és mulathattunk -áldott szállásunkon; a főkertész örökké kóborolt, ötvenes neje pedig -vagy kötött, vagy imádkozott szótalanul. Áldott jó asszony volt, de öreg -és rút; a főkertésznek nem tetszett, s e birhatta hasonló -nyilatkozatokra: „Egész gyönyörüségemet bennetek találom, aranyos -kanárik.“ Mi nagyon sajnáltuk, hogy gyengédségét nem viszonozhattuk, de -recsegő hangjától és ráncos kezeitől mindnyájan remegtünk. - -Mi folytonosan szaporodtunk, ők folytonosan ketten maradtak. - -A főkertész igen ritkán méltatott bennünket figyelmére, s akkor is a -lehető leggyengédtelenebbül bánt velünk. Megmeg szorongatott, vagy -megtépte tollainkat. Többször nyilatkozott ilyetén formán is: - -Szeretnélek mindannyitokat kipusztitani pártfogónétokkal együtt! - -Midőn igy nyilatkozott, mindenkor maga volt a teremben. Valahol igen -megboszanthatták; egy csötörtök délután ugyanis, indulatosan nyitván a -terembe, midőn észrevette, hogy egyedül van, minden legkisebb -gondolkodás nélkül kalitkánknak rohant, annak főajtaját kinyitotta, s -egyetlen markolásra hatot fojtott agyon közülünk. - -A boldogultakat egy sorba nyujtóztatta ki az asztalon. - -Midőn a főkertészné a terembe lépett, legelső pillanata is a halottakra -esett. Végig vágta magát a pamlagon ugy sirt. A főkertész ellenben -fenhangon hahotázott. - -Sohasem szemléltünk s hallottunk borzasztóbb contrastot; tollszállaink -felemelkedtek, s a remegéstől sziveink hallhatólag dobogtak. - -Gyilkos szörnyeteg, miért ölted meg ez ártatlanokat? – nyöszörgött a -főkertészné fájdalmasan, felemelkedett pamlagáról, az asztalhoz -közeledett, s boldogult rokonainkat egyenkint keblébe rakosgatá. - -Rakogasd oda e pityegő hullákat, rakogasd. Ezeket mondva a főkertész, -ismét iszonyatosan röhögött. - -Bezzeg mig aranyaimat el nem költötted, nem volt ellenem kifogásod, és -hallgattál. - -Beszélni ezüst, hallgatni arany! Ha arany helyett ezüstjeid voltak -volna, bizonyosan beszélendettem. - -Nem rettegsz az istentől, miután esküdet megszegted?! - -Soha sem esküdtem meg arra, hogy kanárit nem gyilkolandok. - -De arra megesküdtél, hogy engem szeretni fogsz. - -A főkertész kalapja után nyult, azt fejébe vágta, s elrohant. A -főkertészné zokogva szedegette ki boldogult rokoninkat kebeléből, és -sorba csókolgatta azokat. Későbben rózsafabokorban ásott sirt -hulláiknak, kölni vizzel meglocsolta a tetemeket, diófalevélbe -takargatta, s ugy ásta el könyzápor közepett. - -Öt hím, egyetlen jérce! A vadállat legalább már csupa jércéket gyilkolt -volna meg! Ismét keservesen zokogott. - -Mi hímek elismeréssel és méltánylattal fogadtuk e nyilatkozatot. A -jércék rendkivül nehezteltek, s még velünk is éreztették -kedélytelenségüket. - -A kanári-pusztitás óta folytonos harag és dulakodás volt a párok között. -Az egyenetlenkedés annyira ment, hogy a főkertészné biztosság kedvéért a -tornácra helyezett bennünket. Félóráig alig gyönyörködhettünk a nap -éltető sugáraiban, midőn signor Cirmos, a főkertész legkedvesebb -kandurja, fölfedezte helyzetünket, kalitkánk tetején termett, s egyetlen -benyulással tizenkettőt nyujtóztatott ki közülünk. - -Én is kaptam körmölést, el is ájultam, de a sors ugy akarta, hogy -életben maradjak. - -Cirmos, egy negyeddel e merény után, letört derékkal feküdt pártfogója a -főkertész lábaihoz. - -Krautli Hánz – igy nevezték a főkertészt – először feleségének rohant, -az azonban a vakmerő végrehajtás után, élve a gyanuperrel, konyhakéssel -látta el magát, s bőszült férjét elszánttan fogadta. Meggyőződvén -Krautli, miszerint e fellépése siker nélküli, nejétől egyenesen felénk -szökött, s lakházunkat, csinos kalitkánknak jobb szegletét markolta meg, -azon pillanatban lakházunk mellett termett pártfogónőnk is, – s ugyanazt -cselekedte kalitkánk balszegletével. - -Mindez künn a szabadban történt a tornácon. - -A lehető legnagyobb ingerültséggel kezdődött meg a huza-vonás, mialatt -lakházunk gyenge szerkezete engedni kénytelenitvén, ketté recsent, s -nekünk szabad nyilást mutatott a menekülésre. Mi használtuk az alkalmat, -s elsőtől utolsóig kirepültünk. Talán egyedül én mertem -visszapillantani. A főkertész a főkertészné, – a főkertészné a főkertész -üstökét tartotta. - -Soha többé hiröket sem hallottam. - -Egy kajszin-barackfán állapodtam meg, s kezdtem jövőmről gondolkodni. -Más fajta madár örömében ugrált, és fütyörézett volna, maga előtt látván -a nagy mindenséget. Minálunk kanáriknál egészen máskép áll a dolog. Mi -kalitkában születünk, és kalitkában halunk meg. Minékünk kedvesebb e -négy fal, mint a mindenség végtelensége. Kalitkában gyengéd kezek -tartanak és ápolnak bennünket, fajunk szaporitásáról és neveltetéséről -gondoskodnak, mig künn a természetben minden másfajta madár -kipusztitásunkon dolgozik. Egészen elszomorodtam; de jóformán nem is -tájékozhattam magamat, midőn már egy rút szemtelen veréb mellettem -termett, s kegyetlenül megcsipkedett. Alig volt időm tova repülni; -egyenesen egy csinos ház virágokkal tömött ablakába repültem; amint az -első éneket hallatám, hófehér kéz nyult utánam, meglipedtem alatta, -gyengéden megfogott, forró piros ajkaihoz emelt, kevéssel azután -gyengéden egy sárgadrót kalitkába helyezett. Még csak most volt időm -pártfogómat közelebbről megvizsgálni. - -Uj pártfogónőm fiatal, szép leányka volt; miként saját ajkairól -hallottam, 17 éves. Mindenkor gömbölyü kis kezecskéivel emelt ki a -kalitkából, s forró piros ajkairól etetett. Ah mennyivel másképen izlett -a cukor és kendermag, mintha azt magamnak kellett volna a -porcelán-edényekből szemelgetnem! Miért nem időzhettem gyakrabban -alabastrom-kebelén? Miért nem rakhattam fészket selyempuha hollófürtei -között? Annyira beleszerelmesedtem Rizába – igy nevezték urnőmet – hogy -valamennyi jérce kanárikról megfeledkeztem. - -Reszkettem az örömtől midőn magához ölelt, midőn ajkaimat ajkaihoz -emelé. - -Énekemmel altattam el, énekemmel ébresztettem fel. - -Többször nyilvánitotta rajongó pillanatokban, hogy senkit sem szeret -jobban nálamnál. Másfél hétig – igazat mondott. Másfél hét mulva -megjelenésem után, mindennap délután 6 órakor, elegans szép ifju -kopogtatott be Rizához. Négy hét még nem mult el, már ilyesmit kellett -hallanom: - -Ödön! én önt ugy szeretem, mint egyetlen kanárimat. - -Később ennél többet is hallottam, s szivem szinte megszakadt a -fájdalomtól. - -Riza egyszer az Ödön keblére borult, s igy szólott: - -Ödön! életem! mindenem! Jobban szeretlek mint kanárimat. Vagy a tied -leszek, vagy a siré. Riza az Ödöné lett, más szállást fogadtak, s az én -kalitkámnak is költözni kellett. - -Az uj háznál uj szokások jöttek folyamba. Engem egy nagyfejü, de -kisszemü szobalány etetett. Riza egy hétben egyszer méltatott -figyelmére, olyankor is csak kis ujját nyujtá be kalitkámon, melyet én -haragomban megcsipkedtem. Az Ödön természete is nagy változásokon ment -keresztül, egy cseppet sem volt jobb Krautli Hanznál; szüntelen -kóborolt; midőn hon maradt, nejét folytonosan gyötörte és szidalmazta. -Hűtlenségről fecsegett, mit azonban nem értettem, s most sem értem -micsoda. - -Szegény Riza tűrt a mig tűrhetett, folytonosan sirt és epedett, -szemlátomást fogyott, és emésztette magát; hiában énekeltem, nem tudott -elalunni, egy hajnalban szinte hiában énekeltem, nem tudtam -felébreszteni. Meghalt. - -Miköztünk madarak között nincsenek oly szivtelen férjek, mint az emberek -között. Pedig többször hallottam emlitetni, hogy az emberek -legnemesebbek valamennyi teremtmények között. - -Ödön hamar elfeledhette egykori Rizáját, s valakinek udvarolt. Ezt annál -bizonyosabban állithatom, mert a szép Riza halála után tized napra -kalitkámat velem együtt a nagyfejü szolgáló bizonyos távolabb utczában -épült házba vitte, s velem együtt e szavakkal nyujtotta át egy mogorva -magas, köpcös, de csinos képü kisasszonynak. - -Tiszteli és csókolja Ödön ur a kisasszonyt, s ezen kanárival -kedveskedik. - -Ezeket mondva, a szobaleány, az asztalra helyezett. - -Mondd meg, hogy köszönöm; válaszolt röviden a kisasszony, s engemet -kalitkámmal együtt, egy fenyőalmáriom tetejére helyezett. - -Sorsom ellen nem panaszkodhatám; ennem és innom rendesen adtak, -éneklésemet is gyakrabban megdicsérték, és mégis többször megemlékeztem -a porhadó Rizáról. Meleg ölelései, forró csókjai kedvesebbek voltak -nekem, mint azon nagy cukordarabok, melyeket Angelika uj urnőm előmbe -helyezett. - -Nem sokára Ödönt is szemlélhettem. Legkisebb figyelmére sem méltatott, -sőt ugy tetszett, mintha kerülné tekintetemet. Én e hidegséget igen -természetesnek találtam, látásom nem a legkellemesebb érzéseket -korbácsolhatá fel keblében. Annyit mint kanári is beláthattam, hogy a -kedves Riza kora halálát egyesegyedűl ő eszközölte. - -Angelikával nem lehet oly könnyen boldogulni. Angelika tapasztalt -leányzó volt, meglatolta Ödön ur szavait, s a különnemü esedezésekre -követelésekkel felelt. – Ödön három egész hétig folytatta az ostromot, -miután észrevette, hogy erőszakkal nem bolgogul, feltételekkel s -ajánlatokkal lépett fel. Az azok ellenébe – Angelika részéről fektetett -– ajánlatoktól és feltételektől azonban jónak látta megszökni. - -Én sohasem tudnám önt ugy szeretni, mint Riza, mert én sohasem tudnék az -ön kedviért meghalni. - -Ezek valának Angelikának utolsó szavai Ödönhez. - -E szakadás után Angelika engemet rhetor testvérének ajándékozott, ki még -az nap bizonyos szabómesternek adott el 20 ezüst krajcárért. - -Mintha a világ egy más részébe számüzettem volna. Egészen más élet, -egészen más emberek. - -A vendégszobában függtem, az utcára nyiló egyik ablak szegletében. -Minden áldott nap reggeli 8 órakor láttattam el itallal és élelemmel. -Ezen egyetlen órát kivéve egész héten át csupán vasárnap láttam élő -lényeket. Vasárnap mindenkor a vendégszobában teritettek, a legdrágább, -s lehetőleg legcsinosabb étszereket, s asztalneműeket hordták fel, s én -meglehetősen nagyszámu társaságban gyönyörködhettem. - -Gazdámat céhmesternek titulázták, gazdasszonyomat céhmesterné -asszonyomnak. Minden étel után boroztak kétszer is, este felé pedig -rendesen csipetesek valának. Ilyenkor házi gazdám gyakrabban megcsókolta -gazdasszonyomat, s kedves oldalbordájának nevezte. - -Esteli után csak a férfiak maradtak, ittak mint valami kefekötők, -füstöltek mint valami pálinkaház. Mellem észrevehetőleg gyengült, s ha a -véletlen nem könyörülendett rajtam, egy év alatt elkerülhetlenül -beleestem volna a tüdővészbe. - -Majd minden vasárnap egész reggelig anekdotokkal mulatták magokat. A -nevezetesbek közől egypárt feljegyeztem. - -Veimarban, mint legény – igy kezdé gazdám – 1810-ben egy gyönyörü -mopszli kutyát loptam. Másnap dobszó mellett következő dolgot hirdettek: - -„Y hercegnő mopszlija elveszett, a ki megtalálja s visszahozza, 10 darab -aranyat kap jutalomban; a ki ellopta s magánál tartja, bebörtönöztetik, -s meg fog korbácsoltatni.“ - -Megijedtem, s reggel haladéktalanul bejelentettem magamat a mopszlival -együtt a városháznál. Esküvel állitottam, hogy találtam. A mopszlit -átvették, a 10 aranyat kifizették, s igy a lopásért nemhogy megbüntettek -volna, sőt inkább megjutalmaztak. - -Mindnyájan bámulták a céhmester eszét, és ügyességét, s kétkét poharat -üritettek egészségeért. - -Bezzeg szerencsétlenebbül járt majszterem Stockholmban. Nagy boltot -tartott tele mindennemü ruhával. Csütörtök délután volt, épen én is a -boltban dolgoztam. Rohamosan benyit egy urforma a szobába, a majszter -után kérdezősködik, s midőn az magát bemutatja, lerántja frakkját -magáról, s e szavakkal nyujtja át gazdámnak: - -Frakkom zseboldala sebes léptemben beleakadt egy kirakat szegletébe, és -hosszában végig repedt, legyen szives majszter ur fél óra alatt -megigazitatni, s addig valami költsön felöltönynyel látni el, hogy kellő -időn a pénzügyi főigazgatóságnál megjelenhessek, hol fontos végzendőim -vannak. Nemcsak frakkom reparaturáját fizetem ki, hanem a kölcsönt is -megjutalmazom. - -Méltóztassék választani! szólott gazdám a nélkül, hogy az idegen nevét -megkérdezte volna. - -Az idegen egy gyönyörü vadgalambszinü posztófelöltönyt választott -magára, s azzal odább állott. Negyvennyolcszor fél óra is elmult, az -idegen még sem jelent meg. - -Ugyancsak sok dolga lehet a financigazgatóságnál, mormogott majszterem, -s fejét vakargatta. Később megunta a várakozást, a városházhoz ment, -onnan a rendőrséghez, mindent próbáltak, mindent elkövettek, de biz sem -a galambszinü felöltöny, sem az idegen nem kerűlt meg. - -Ennél nagyobb csalás sohasem fordult elő Stockholmban. - -Az az idegen ur még okosabb volt céhmester urnál, szólottak a -szabómajszterek, nevettek s ittak nagyokat. - -Ez igy volt hétről hétre, minden vasárnap. - -Napról napra gyengült tüdőm, sőt már köhécseltem is. Egy véletlen -szerencsétlenség, mi gazdámat szinte földönfutóvá tette, szerencsésen -utat nyitott szabadulásomra. - -Gazdám háza kigyuladt. A vendégszobából az ablakon keresztül mindent az -utcára dobtak, kalitkástól együtt engemet is. Nem soká hevertem az -ágynemüek között, egy borbélylegény szerencsésen ellopott, s kedvesének -ajándékozott, bizonyos masa-modnénak. - -A masa-modnénál mód nélkül vigan voltunk. Minden este szavalás, ének, és -guitarre. Figaro vagy szavalt, vagy guitározott, én s a masamodné -énekeltünk. Figaro szebbnél szebb dolgokat hazudott amatájának; p. o. - -Két év mulva Kolozsvárott házat veszek, te selyemben fogsz járni, én -bársonyban. Kék selyem kalapot fogsz hordani, én meg vörös -selyemnyakravalót. Ah Fánni! - -Ma azt mondta a főszolgabiróné, hogy nincs ügyesebb fattyu Samunál, s -ügyesebb leány Fanninál. Igazán hogy összeillenek. Ah Fanni! - -Láttad azt a szép karperecet Kis Ferkonál? – a mint elnök ur tyukszemét -operáltam, s ha kifizet, azonnal megprezentellek egy olyannal. Ah Fánni! - -Beszéltem polgármester urral, azt igérte, hogy ha jól viselem magamat, -kieszközli, hogy officinát nyithassak. Haladéktalanul nőmmé teszlek, s -Frau von-ná leszesz. Ah Fánni! - -Holnap bál lesz, bele viszlek, sőt egy fánkot is kapsz, sört is iszunk. -Ah Fánni! - -Ez igy ment félévig. Mindennap szavalás, ének guitarre, s ah Fánni! - -Mi történt azután nem tudom, mert tüdőm foszlani kezdett, vért ....... -és meg ...... - - - - -Tartalom. - - A madarászi madarász 1 - Inez, vagy Estremadurai szerelem 12 - Genialis leczke 24 - Zam-Midi 34 - Teréz 47 - Egy bolha emléklapjai 59 - Álarcos bál 64 - Néma és fecsegő udvarló 76 - Et nos fuimus Trojes 89 - Convenienz házasság 97 - Muzeumba való példányok 122 - Studiummal egy hó alatt csudákat tehetni a zongorán 135 - Séta a holdvilágnál 149 - A nőkkel nem tanácsos tréfálni 164 - Éji zene 181 - Egy kanári memoirjai 188 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -20 |hosszű viccekkel |hosszú viccekkel - -28 |hosszű hónap |hosszú hónap - -32 |tökéletsen |tökéletesen - -37 |sem a rendőrsége |sem a rendőrséget - -63 |lálogatás |látogatás - -68 |Rocsáss meg |Bocsáss meg - -78 |gondolkodntt |gondolkodott - -85 |vegtelenül |végtelenül - -91 |De előszór |De először - -93 |tökeletesebbek |tökéletesebbek - -109 |bemututhatlak |bemutathatlak - -112 |órahossszat |órahosszat - -129 |udvarrral |udvarral - -130 |kiserte |kisérte - -130 |hngy ki |hogy ki - -152 |gombölyü |gömbölyü - -155 |tartozottt |tartozott - -161 |előttt |előtt - -189 |Többszor |Többször - -190 |csókolgalta |csókolgatta - -191 |főkertéez legkedvesebb |főkertész legkedvesebb] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK (2. -KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66561-0.zip b/old/66561-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index c679c56..0000000 --- a/old/66561-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66561-h.zip b/old/66561-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 789c633..0000000 --- a/old/66561-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66561-h/66561-h.htm b/old/66561-h/66561-h.htm deleted file mode 100644 index d00df14..0000000 --- a/old/66561-h/66561-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5205 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Megtörténtek és -megtörténhetők (2. kötet) by Gusztáv Lauka</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 50%; - line-height: 200%; -} - -h1 span.small { - font-size: 75%; - line-height: 200%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet), by Gusztáv Lauka</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Megtörténtek és megtörténhetők (2. kötet)</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Gusztáv Lauka</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: October 18, 2021 [eBook #66561]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK (2. KÖTET) ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_201">201</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1><span class="small">MEGTÖRTÉNTEK</span><br /> -<span class="smaller">ÉS</span><br /> -MEGTÖRTÉNHETŐK.</h1> -<p class="center"><span class="caption">Irta</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">Lauka -Gusztáv.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">II. KÖTET.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NAGYVÁRAD, 1858.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Tichy Alajos -nyomtatása.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>A MADARÁSZI MADARÁSZ.</h2> -<p>Erdödtől éjszaknyugotnak egy cserjékkel, s fiatal fákkal -tarkázott rónán fekszik Madarász nevü oláh-sváb falu. Sem a mult, -sem a jelen időben nem birt jelentőséggel, kebelében mégis -történtek események, melyek közől egypárt felemliteni nemcsak nem -felesleges, sőt érdemes is. Én mint egykori erdődi lakos gyakorta -megfordultam Madarászon vadászat közben, gyakorta betértem az -ottani oláh dászkálhoz, ki nekem a következő eseményt hitelt -érdemlő arcfintorgatások és szemöldmaltretirozások közt -beszélte.</p> -<p>Vidékszerte ismeretes ember volt Lupuj Páwel a madarászi -madarász. 1750-ben született és 1800-ban halt meg. Élt félszázadot. -A 18. század közepét kinyitotta és végét befogta. Szeretetreméltó -együgyü ember volt, s talán ez okból tudott mindenféle madarat -megfogni. Nappal többnyire künn lakott a mezőn, cserjén vagy -fiatalosban; éjszaka a falu legszélső házában a kereszt mellett. -Rendkivül rosz emlékező tehetséggel birt, miért ő igen kevés embert -ismert, őt azonban mindenk ismerte. Ő meg nem keresett senkit, őt -azonban <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> madárvásárlások miatt sokan megkeresték. -Keresett anyi pénzt, mennyiből ő egy maga becsületesen -élhetett.</p> -<p>Egy kellemes nyári alkonyon épen madarászatra volt az öreg -Páwel. Valaki megbizta, hogy egy him fürjet fogjon számára. Az öreg -szavatartó ember volt, s minthogy igéretet tőn, hogy a him fűrjet -okvetlenül megfogja, eltökéllte künn a réten addig leskelődni, mig -terve sikerülend.</p> -<p>Az öreg majd mindenféle kisebbnemü madár éneklését, vagy -fütyölését tudta utánozni; hiven utánzó pitypalatyolásával pedig -sokszor a tapasztaltabb vadászokat is tévutra vezetgette.</p> -<p>Az esti borulat megérkeztekor már fogva volt a him fürj. Páwel -jól ismerte fogolymadarát, mert olyat több százat fogott, mégis -szemét száját eltátotta, midőn madarát közelebbről vizsgálni -kezdette. A him fürj nyakában selyem zsinegen egy arany karikagyűrű -lógott. Páwel látta, hogy gyűrü van a fürj nyakában, de az aranyat -nem ismerte. Mihelyest dolgai ugy állottak, hogy igéretének eleget -tehetett, szép csendesen haza ballagott. Épen midőn kisded kalibája -ajtaját nyitni akarná, találkozott Medárddal, a tisztelendő atya -csinos és fiatal kocsisával. Legkisebb tartózkodás nélkül beszélte -el neki e különös történetet, sőt a gyűrűt is haladéktalanul -bemutatta. Boldog éjt, s boldog viradást kivánva váltak el -egymástól. <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<p>Medárd utközben, sőt odahaza is folytonosan a gyűrűről -gondolkodott. Bizonyosan nem tudta, de gyanitotta, hogy arany, s az -is megfordult emlékében, mint fogna Juliska örülni az ilyen arany -gyűrűnek.</p> -<p>Éjjeli 1 óra tájban nagyon is nyáriasan öltözött alak ólálkodott -Páwel szegény kalibája körül, s miután meggyőződött volna, hogy az -öreg oly jóizüen horkol, mintha fel sem akarna ébredni, nesztelenül -belopódzott az öreg csendes kamrácskájába, lassudan felkereste a -fürj kalitkáját, a fürjet szép csendesen kiemelte, nyakából a -zsineget lemetszette, a fürjet vissza helyezte, ő pedig maga a -gyűrűvel nesztelenül ugyanazon ablakon, melyen bemászott – -kimászott.</p> -<p>Az orzó Medárd volt.</p> -<p>Páwel mihelyest felébredt, gondja volt a fűrjet megtekinteni, s -minthogy azt vidámnak s elevennek találta, ugyszólva igen keveset -törődött az elorzott gyűrűvel.</p> -<p>Másnap éjjelig Medárd a gyűrűt a lóistáló padolatja alatt -rejtegette.</p> -<p>Mi történt későbben a gyűrűvel, haladéktalanul el fogom -beszélni; mielőtt azonban azt tehetném, kénytelen vagyok a -történtek folyamában két héttel visszamenni, s e tárgygyal nagyon -is összefüggő eseményről emlékezni meg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p>Épen két héttel a történtek előtt az erdődi ugynevezett -vár-kastélyban kedélyesen időzött és lármásan mulatott 8 tagból -álló társaságocska. E vigadó társaságocska nevezetesebb tagjai -valának:</p> -<p>Schneider Szepi praefectus, a várkastély ideiglenes ura, -gondviselője és lakója. Fekete, száraz magas egyéniség, mintegy 64 -éves.</p> -<p>Anna, a praefectus neje. Izmos és kövér testalkatu, a miért -inkább beillett volna Fleischhakkernénak, mint Schneidernének. Mint -a nap éjszaka venné ki magát, ugy vette ki magát vörös -egyéniségével férje mellett.</p> -<p>Lotti, szeretetreméltó leánygyermeke ez épen nem szeretetreméltó -párnak, szőke karcsu teremtés, mintegy 19 éves.</p> -<p>Tubarózsa Győző ügyvéd.</p> -<p>Zabku Anasztáz lókupec.</p> -<p>Voltak többen is, de kettőn kivül a már emlitetteket is kár volt -megnevezni.</p> -<p>Én tökéletesen bele nyugszom e házasságba, de azt előre kikötöm, -hogy Tubarózsa barátom felhagy kedélyt rázó kalandozásaival, -don-juani kicsapongásaival, s mint ügyvéd irgalmasabban bánand a -szegény emberekkel.</p> -<p>Ezeket mondva Schneider, az ügyvédhez közeledék, s vállát -barátságosan veregette.</p> -<p>Az ügyvéd mindent igért, s előleges biztositásul <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> nemcsak a -mama, de Zabku Anasztáz által is pártoltatott.</p> -<p>Valamennyiök között Lotti kisasszony volt a legboldogabb, mert ő -az ügyvédet igazán szerette.</p> -<p>Az esteli igen jó volt. Még vaddisznót is ettek hecsepecscsel. A -vendégek felségesen mulattak.</p> -<p>Esteli után Tubarózsa Győző és Schneider Lotti jegyet váltottak. -Jegyváltás után Lotti zongorázott, csakhogy Romeo operából, éneklés -közben a verseket hibásan ejtette ki, p. o. e helyett: <em class= -"gesperrt">én szeretlek szivemnek tüzével</em>, mindig ezt mondta: -<em class="gesperrt">én szeretlek szivemnek dühéből</em>.</p> -<p>E hibát az ügyvéden kivül senki sem vette észre, annak pedig -tetszett. Zongorázás után volt egy kis ábrándozás, azután egy kis -merengés, éjjeli egy óra tájban egy kis flótázás, későbben egy kis -sohajtozás, álmodozás, végre reggel mindnyájan szerencsésen -felébredtek.</p> -<p>Elváláskor ez volt utolsó szava Lottinak: Szeretett Győzőm! meg -ne csalj, jegyet váltottunk s igy tudd meg; hogy mennyasszonyod -vagyok.</p> -<p>Én, és megcsalni! Üdvemet adnám birhatásodért. Nincs nő, nincs -leány, kiért még csak üdvemet is feládoznám, hát még tégedet.</p> -<p>Lotti megnyugodott; ily nyilatkozat után megnyugodott volna -Cleopatra is, de Antonius mikor legtöbbet mondott, sem mondott -ennyit. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>Győző egy hét mulva a történtek után vadászni ment. Nehogy -gyűrűjét, melyet Lottitól jegyben kapott, elkarcolja vagy -elveszitse, lehúzta azt ujjáról, egy zsinegre fűzte s a zsineget -kedves fürjének nyakába kötötte.</p> -<p>Mig vadászni járt, kedves fürje kiszabadult, elszökött, s pár -oráig a madarászi réteken bivoakirozott, a midőn Páwel madarászi -madárász által szerencsésen, de a fürjre s az ügyvédre nézve -szerencsétlenül elfogatott.</p> -<p>A többit már tudjuk.</p> -<p>Épen azért térjünk vissza Medárdhoz.</p> -<p>Nagyon szép holdvilágos éj volt, midőn Medárd Madarászról Erdőd -felé kiindult. Utjában társai valának az elorzott gyűrű és régi -gondolatjai. Egy negyedéves viszony alatt Juliskának egy batkát sem -ajándékozott, s igy a kisded aranykarikából maradandó becsü -kerekeket alkotott phantasiájában boldogsága kocsijához, melyen -Juliskával ülend és utazandik.</p> -<p>A parasztnak, kivált ha egészséges, sokszor merészebb phantasiái -vannak, mint a legelegansabb uracsköltőnek.</p> -<p>Juliskáék vityillója két hegy közé volt temetve, s talán épen -azért nem akart ez ideig házzá feltámadni. Medárd szive erősen -dobogott, amint az ablak alá elért. Juliska ablaka rendesen nyitva -állott. Medárdnak nem kellett kopogtatni, csak bemászni, -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> s -igy nagy előnynyel birt a kopogó szellemek felett, kiknek mielőtt -bemászhatnának, kopogtatniok kelletik.</p> -<p>Juliska ugy aludt, mintha soha sem akart volna felébredni.</p> -<p>Medárd azonban nem utazott fél mértföldet, hogy amatája -szuszogásaiban györködjék?! Egy hatalmas lökéssel kiemelte Morpheus -meleg karjaiból.</p> -<p>Istenem; ki az!?</p> -<p>Én vagyok, Medárd!</p> -<p>Te vagy Medárd?!</p> -<p>Én vagyok Juliska!</p> -<p>Es ist eine alte Geschichte, doch bleibt sie immer neu…</p> -<p>A felébredés utáni szóváltás igy kezdődött Herodotus Siculus -korában, s igy fog kezdődni Alexandrovics alatt is. Már most még -csak azokat a kitételeket kivánom ismételni, melyek történetünkkel -egybefüggésben állanak.</p> -<p>Negyedéve szeretlek Julis, s még csak azt sem mondtam: „nesze -egy keszkenő!“</p> -<p>Eléggé fájt az nekem Medárd! lásd pedig azt igérted, hogy a -közelgő Medárdvásárkor veszesz vásárfiát, a Medárd vásár elmult, de -igéreted teljesülése is elmult. Medárd, ez nem szép!</p> -<p>Az igaz, hogy nem szép, de gyönyörü ez az arany gyűrű, ugy-e? -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Medárdom, egyetlen Medárdom, aranyos Medárdom, add nekem.</p> -<p>Mit adsz értte?</p> -<p>Csókot!</p> -<p>Nesze!</p> -<p>Mit azután beszéltek, történetünkhez nem tartozik, azért azt nem -is akarjuk ismételni.</p> -<p>Medárd reggel haza ment Madarászra, Juliska pedig felsétált a -várkastélyba két garasára aludttejért. Az aludttej-kereskedés -minden osztálybeliek által mai napon nagyban űzetik Erdődön.</p> -<p>A tensasszony aludt; Lotti kisasszony mérte ki az -aludttejet.</p> -<p>Te! mutasd csak ujjadat?</p> -<p>Juliska megmutatta az ujját, a gyűrű pár perc mulva a Lotti -körmei között ragyogott.</p> -<p>Loptad, vagy kaptad e gyűrőt semmirevaló?</p> -<p>Azért hogy szegény lány vagyok, kár engem a kisasszonynak igy -megbecsteliteni. Sohasem kellett nékem másnak egy gombostűje -sem.</p> -<p>Ezeket mondva elkezdett Juliska pityeregni.</p> -<p>Ha kaptad, nem becsületes uton kaptad, mert ezt a gyűrűt én -adtam jegyben vőlegényemnek, Tubarózsa Győzőnek. Tőle kaptad!?</p> -<p>Nem!</p> -<p>Hát kitől kaptad?</p> -<p>Azt nem mondom! <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Takarodjál semmirevaló! majd kiviláglik későbben minden, addig a -gyűrű itt marad.</p> -<p>A leányka sirva, a kisasszony dühtől halványan váltak el -egymástól.</p> -<p>Harmadnapra ezen catasztropha után Tubarózsa Győző megjelent a -kastélyban. A hajdu oly iszonytató pofavágásokkal fogadta, hogy az -ügyvéd szükségesnek látta őt torkon ragadni.</p> -<p>Gazember! ki jogositott fel e velőtrázó grimászokra?</p> -<p>A kisasszony! a tensur! a tensasszony! egy szóval az egész -család.</p> -<p>S mi jogon, lókötő?</p> -<p>Azt a nagy isten tudja. Tegnap este még olyanokat is hallottam, -hogy a tensurfi bitang – s hogy: ebből soha sem lesz szalonna.</p> -<p>Tubarózsa egy ölnyire lökte magától az inast s berontott.</p> -<p>Több figyelmet reméltem azoktól, kiket barátságom és szeretemre -méltaték; – szólott az elébe lépő atyához.</p> -<p>Én meg több solidaritást attól, kit leányom kezével -felemeltem.</p> -<p>Schneider olykor olykor politikai lapokat is olvasgatván, e -kitételt <em class="gesperrt">solidaritás</em> nagyon szerette.</p> -<p>Hogy érti ezt az ur?</p> -<p>Ugy értem, hogy ön az aranygyűrűt, mit leányomtól <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> jegyben -nyert, egy izének, vagy minek ajándékozta.</p> -<p>E párbeszéd alatt jelent meg Lotti.</p> -<p>Pfuj! – csak ennyit mondott.</p> -<p>Gyalázatos rágalom, egyetlen betü sem igaz az egészből.</p> -<p>Százszor pfuj! hiszen ön hazudni is tud. Itt a jegygyűrű, egy… -ujjairól huztam le.</p> -<p>Meglehet. De én a gyűrűt egy fürj nyakába kötöttem, az -megszökött; s a gyűrű csak ez alapon juthatott más idegen leány -birtokába.</p> -<p>Ismerjük az olyatén fürjeket! – vágott közbe a megjelent mama -enyelegve.</p> -<p>Uraim s asszonyaim, esküszöm…!</p> -<p>Hiában esküszik ön, velem azért nem fog megeskünni!</p> -<p>Bien! kérem jegygyűrümet.</p> -<p>Kocsisomnak adtam, hogy önnek kézbesitse.</p> -<p>Kisasszony, ez gyalázat!</p> -<p>Tromfra tromfot!</p> -<p>Önök műveletlen himpellérek!</p> -<p>János! – kiáltott Schneider dühösen.</p> -<p>János megjelent.</p> -<p>Fogd fülön Tubarózsa ügyvédet, dobd ki az ajtón.</p> -<p>Uram! becstelenitési keresetet kezdek az ur ellen, s -bezáratom.</p> -<p>János! <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>János a második felszolitásra haladéktálanul engedelmeskedett, -nyakon fogva Tubarózsát, az ajtón kidobta.</p> -<p>Az ügyvéd levert kedélylyel haladt hazafelé, s gondolatilag még -utjában feltette az actiot.</p> -<p>A pert megnyerem, de Lottit örökre el fogom veszitni!</p> -<p>E rendkivüli esemény következtében, a nem épen jó hirben álló -ügyvéd több dolgokról lőn szerencsés meggyőződhetni, -nevezetesen:</p> -<p>Hogy sokszor a ki nyer is veszit.</p> -<p>Hogy sokszor a legigazságosabb ügyet is ellehet vesziteni, ha az -ügy védői nem becsületes és nem lelkiismeretes emberek.</p> -<p>Hogy az ember könnyen kétségbe eshetik, látván: miként -diadalmaskodik a gazság az igazság felett.</p> -<p>Hogy vannak vesztett ügyek, melyekben minden apellata -haszontalan; végre</p> -<p>Hogy sokszor az ügyvédnek könnyebb másokat, mint magát -védelmezni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<h2>INEZ, vagy az ESTREMADURAI SZERELEM.</h2> -<p>Inez de Baca Monte oly nevezetes szépség volt Estremadurában, -mint Angliában Nottingham Betti, Franciaországban Lascelles Flora, -Németországban Hoffmann Klára, Magyarországban Kopányi Julis. Kik -vele először találkozának, megállottak, kik pedig álltokban -pillanták meg, szaladni kezdének a csodálkozás miatt. A tartomány -tükrének nevezék, és szerencsés volt, ki e tükörbe -beletekinthetett.</p> -<p>Szépségéről s bájairól lapokat irhatnánk össze, s még akkor sem -volna leirásunk tökéletes; a miért szépségének s bájainak csak -kitünőbb részleteit fogjuk elősorolni.</p> -<p>Tizenöt évet számlált. Tizenöt év a spanyol égalj alatt épen -elégséges arra, hogy az ember szeressen és szerettessék. -Hollófürtei buján hullámzának fehér vállaira, s a magas, gömbölyü -alabastrom nyak körül tömör fodrokká verődve, az ifju szerető -szivek irányában veszedelmes Scyllát és Charibdist alkotának. -Szemei sötétkékek <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> valának, mint az alkanzori szilvák -hamvai, hosszú szempillái az athenei szépekre emlékeztetének, -melyeket Graecia Romanzeroi alkotának. Halvány fehér kolorit, -vékony szegélyü hosszúkás száj, incarnát fülecskék, gyöngy -fogsorok, pogácsa kacsócskák, gömbölyü lábacskák, antilop termet, -lepke könnyüség. – Ineznek csak mutatnia kellett magát, s a don-ok -és sennorok őrjöngének.</p> -<p>Inez szegény volt, de azért elkezdve don Fernando -Bodrogargestől, ki egy millio évi jövedelemmel rendelkezett, le -egészen don Gabrielo Topánkáig, ki hires uszó volt az adósságban, -minden don megkereste szerelmével.</p> -<p>Inez megesküvék, hogy szeretni fog hűn, igazán és rendületlenül, -de csak olyat, ki tökély leend testben és lélekben.</p> -<p>Grand Pergő kezét visszautasitá, mert Grand Pergőnek olyan orra -volt, mint egy angol nyereg, s olyan lábai, mint egyegy -szórólapát.</p> -<p>Don Manuel nem kellett neki, mert don Manuel görbe volt, mint -egy estramaduriai Coriso.</p> -<p>Lepantes hercegtől iszonyodott, mert Lepantes herceg tele volt -pattanással, minden pattanásra tapaszt helyezett, s az urnapi -ünnepen oly tarka pofával jelent meg, mint a libuctojás.</p> -<p>Fernando Bodrogarges odvas fogakkal birt és gyakran nevetett. -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Don Gabrielo Topánka pedig ugy tele volt aranyérrel, mint a -Mont-Byan.</p> -<p>Inez atyja lakatosmester volt a Velliutcában egy kisded házzal, -s még kisebb kerttel birt, s egész Spanyolországban a leghiresebb -zárakat s lakatokat készité. A sennorok, donok és grandok naponként -özönlének hozzá, csakhogy Inezt szemlélhessék, halomra készittették -a kulcsokat és lakatokat, mind hasztalan, Inez szivecskéjének -zárját egyik sem birta felnyitni.</p> -<p>Albuquerque hercegnek 6000 lakatja készült Inez atyjánál, a -Montinoi gróf pedig 24 köböl kulcscsal bírt a Toledo-utcában.</p> -<p>Az öreg lakatos napról napra jobban lépesedett, s alig birta -kitalálni minek köszönheti e kitüntetést és szerencsét.</p> -<p>Mialatt ezek történtek, a Velli-utca kisded kertjében egy ifju -szegény halász sohajtozott, kit Pietronak neveztek. Pietro -szépségben felülhaladá Spanyolország valamennyi hirhedtebb -szépségeit, feddhetlen lélekkel birt, bátor volt, a vidéken a -szomszédok szeplőtlennek nevezték.</p> -<p>Inezt egy sétán szemlélte meg először, ugyanakkor érezte szivét -legelőször erősebben dobogni, ugyanakkor kezdett először -gondolkodni e szó jelentőségéről: szerelem.</p> -<p>Keveset aludt el azután Pietro, a nélkül hogy Inezről ne -álmodott volna. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Éjszakákon át is a folyamon felejté magát, s mig csolnaka szép -csendesen lefelé úszott, ő fel-felsohajtott s Inez nevét -emlité.</p> -<p>Még ekkor Inez nem ismerte Pietrot; nem ismert más udvarlót, -csak a nagyorru grandokat, don-okat s odvas fogu hercegeket.</p> -<p>Mindketten szenvedtek: Inez és Pietro.</p> -<p>A lehető legkellemesebb nyári alkony volt. A bájos Inez kiillant -öreg atyja oldala mellől, a kertbe nyitott, hol az illatozó keleti -hársak árnyai alá huzta magát s ábrándozott.</p> -<p>Egy hosszu és jelentős sohaj üté meg füleit.</p> -<p>Megjegyzendő, hogy Spanyolországban kétféle sohajok vannak, -jelentős és jelentéktelen sohajok. Az elsők akkor szakadnak fel a -kebelből, midőn az ember szeret; a jelentékteleneket rendesen -megterhelt gyomor kergeti a szabadba. Testvérek, egy uton járnak, s -mégsem egy atyának gyermekei.</p> -<p>Inez a hosszú és jelentős sohajra felpillantott. Minthogy -azonban fenn semmit sem látott, oldalt pillantott, hol egy deli, -szép ifjun akadt meg tekintete.</p> -<p>Pietro – mert ő volt – érzelemgazdagon emelé nagy sötét szemeit -Inezre. Néhány percig mindketten hallgattak. Pietro szólott -először:</p> -<p>Szabad-e a szegény Pietronak reád emelni szemeit, Estremadura -virága?!</p> -<p>A punica granata is örömest tűrné ily szemek <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> -pillanatait; egy oly szerény virágot pedig, mint a milyen én -vagyok, büszkévé tesz az ilyen pillanat.</p> -<p>Spanyolország a költészet hazája. Spanyolországban midőn -spondeusban szól valaki, jambusban válaszolnak.</p> -<p>Inez, ma másodszor szemlélem önt, de kivánja életemet, s én -odaadom, a nélkűl hogy kérdezném szeret-e?</p> -<p>Én meg ma először szemléllek Pietro, s esküszöm a madonna dei -setti dolorira, hogy szivemet vagy te birandod, vagy senki sem!</p> -<p>Pietro mint a villám Inez előtt termett, térdeire ereszkedék, -ajkaihoz emelé Inez kezét, s fenhangon rebegé:</p> -<p>Vesszen ki mindkét szemem világa, ha életemben más leányra csak -gondolok is.</p> -<p>Midőn hűséget esküdtek, az alkony csillaga felnyitá ragyogó -szemeit, alig észrevehető illatos szél keletkezett keletről, s a -csattogányok csattogtak.</p> -<p>Spanyolországban röviden és jól szoktak végezni.</p> -<p>Spanyolországban nem ólálkodik a szerelmes három hétig az ablak -alatt, s nem flautázza agyon a szomszédokat, mint Stiriában.</p> -<p>Spanyolországban nem vesztegeti a szerelmes a papirost, s nem -levelez, mint Németországban. <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>Spanyolországban nem alkalmatlankodik mindennap a szerelmes, és -nem traktáltatja magát, mint Franciaországban.</p> -<p>Spanyolországban nem köszöntget a szerelmes, s nem lábatlankodik -uton utfélen, mint Csehországban.</p> -<p>Spanyolországban nem beszél a szerelmes az időről, mulatságról, -olvasmányokról, s más több efféle szamárságokról, mint -Magyarországban.</p> -<p>Spanyolországban meglátják egymást; s vagy megtetszenek -egymásnak, s örök hűséget esküsznek, vagy megriadnak egymástól, s -megfutamlanak.</p> -<p>Pietro eljegyzé magának Inezt, – másnap köpenyt kerekitett -vállaira, egy araszszal magasabban hordta fejét, mint azelőtt, és -ép olyan büszke, lett, mint don Enrico a Calatravarend -nagymestere.</p> -<p>A donok, grandok, sennorok majd megpukadtak mérgökben, a rongyos -halásznak pedig rendesen olyan jó kedve volt, mintha quaternot -csinált volna.</p> -<p>Inez is boldognak érezte magát. E tekintetben a spanyol leányok -sem különböznek a többi europai leányoktól, ők is csak akkor -lesznek boldogokká, midőn szeretnek, és szerettetnek.</p> -<p>Az öreg Baca Monte megnyugodott e választásban.</p> -<p>A másik héten már az esküvőt is megtartották, <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>Az öreg egy garast sem adott leányával.</p> -<p>A vén fickó, hogy zsugoriságát palástolja, mindenfelé azt -beszélgette, hogy azért nem ád egy garast sem, hogy sennor Pietro -érdektelen szerelméről tökéletesebben meggyőződhessék.</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy a lakodalmon sem volt egyéb -keménymaglevesnél, meg riskásánál.</p> -<p>A spanyol szerelmesek azonban igen kevéssel megelégszenek, -kivált esküvő napján, az estebéd pedig mentül ritkábban jut -eszökbe. Ineznek csak másnap jutott eszébe, hogy a riskására jó -volna egy kis fűrj, vagy fogolypecsenye is, hogy azonban kedvesét -ne keseritse, nagylelkün hallgatott.</p> -<p>A sennorok, donok és grandok mindent elkövettek, hogy magokat a -büszke s visszautasitó Inezen megboszulják.</p> -<p>A montinói gróf oly magasra emelteté a halászati haszonbért, -miszerint Pietro kénytelen volt lemondani.</p> -<p>E lemondás után Albuquerque herceg meglátogatta a szép -menyecskét, 2000 darab aranynyal kinálta meg szerelmeért, de -büszkén visszautasittatott.</p> -<p>Pietro szinte agyon dolgozta magát, csakhogy szerettett nejének -meleg étellel szolgálhasson.</p> -<p>Bodrogarges Pietroval próbált értekezni, de négyszemközt egy -nyaklevessel tiszteltetett meg.</p> -<p>Bodrogarges mint grand meg nem vivhatott egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> szegény -sorsu halászszal, de minden lehető módokat elkövetett, hőgy magát -Pietron megboszulhassa. Több hónapok teltek el, mig Pietrot körmei -közé keritheté. Egy viharos éjszakán fogadott zsoldosai a Pietro -lakása előtt ólálkodtak, s midőn a szegény halász izzasztó -munkájából hazatért, megcsipték s a grand elé hurcolták. A grand -annyira le méltóztatott bocsátkozni magas sphaerájából, hogy a -szegény halászt személyesen meglovagostorozta.</p> -<p>Pietro testileg levert ugyan, de mint igaz spanyol, lelkileg -büszkén tért szállására. Mindent elbeszélt Ineznek. A hű szerető -fülig pirult, későbben gondolkodóba esett, mig végre nyugodt -lelletkületet szinlelve, megcsókolta Pietrot, s ugy tért -alunni.</p> -<p>Másnap nagy ünnep volt a városban.</p> -<p>Inez legszebb ruhájába öltözködött, á la Rianzares foná be -hajfürteit, s ugy jelent meg a főegyházban. Egy szájjal s egy -lélekkel mondá a közönség, hogy Inez legszebb menyecske -Estremadurában.</p> -<p>Haladéktalanul körül rajongták a grandok és sennorok, de Inez -csak Bodrogarges grandra lövelé gyulasztó pillanatait. Váláskor egy -kacsintást is nyert az őrült grand, mely miatt ebédkor még a -vadzergecombot is érintetlenül hagyá. Ebéd után, mihelyest az -alvást végezte, egy szerelmi levelkét <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> componált -Ineznek, mely szóról szóra igy hangzott:</p> -<p class="i2">„Ideálom megközelitője!</p> -<p>Az okosabb enged, – te engedni látszatol. Meggyőzhetéd magadat -Palmilla példájáról, hogy ki grandokkal társalog és szerelmeskedik, -selyemben jár, s 16 félét ebédel. Pietro most is fát vág, s a -favágók nejei örülhetnek, ha főtt májhussal táplálkozhatnak. A -szerelem igen szép dolog, de csak gazdagsággal garnirozva. Ha -szived nevet séges lángja már ellobogott, vágd magad kipárnázott -kocsim belsejébe, s tisztelj meg a tartósabb parázszsal. Esteli öt -órakor kocsim lakod előtt fog állani. Pietro akkor még fürészel. -Csodálód</p> -<p class="right">Grand Bodrogarges.“</p> -<p>A spanyol aristocratia kurta levelet ir, de azok tele vannak -hosszú viccekkel.</p> -<p>Inez elolvasta a levelet, s elmosolyogta magát.</p> -<p>A grand domesticusa e mosolyból csak jót magyarázhatott, a miért -látatlanul is megesküdött, hogy Inez meg fog jelenni.</p> -<p>A grand örömében inasát megajándékozta, legkedvesebb lovát pedig -agyon lovagolta.</p> -<p>Mit csinált Inez? Inez egy tőrt köszörült ki, s a -legszeretetreméltóbb helyre rejtette.</p> -<p>Hát Pietro? Pietro fát vágott, s kedélyesen dalolta az -Abenzerragok hattyudalát. <span class="pagenum"><a name="Page_21" -id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Inez pontban esteli 6 órakor kopogtatott be grand Bodrogarges -fogadó teremébe. – Bodrogarges mintha tudta volna, hogy a kedves -menyecske jő, elébe siettett, és kézcsókolással fogadta.</p> -<p>A fogadó teremből karöltve egy második szobába sétáltak, a -másodikból egy harmadikba, a harmadikból egy negyedikbe, a -negyedikből egy ötödikbe, hol egy kényelmes divánon foglaltak -helyet.</p> -<p>Valahára tehát enyim vagy szép Inez? – szólt grand -Bodrogarges.</p> -<p>Tied életed folytáig! – felelt Donna Inez.</p> -<p>Esküszöm, hogy mig szépséged, s ifjuságod tart, el nem -hagylak.</p> -<p>Megjegyzendő itt ismét, hogy a spanyolok között még az ily urak -sem szoktak hazudni.</p> -<p>Szolj szép Inez, minő érzelem vezetett hozzám?</p> -<p>Inez elmosolyogta magát, de mosolyában volt valami, mitől még a -grand is visszaborzadott. Megmagyarázhatlan ösztöntől üzetve -felugrott ülőhelyéről, de Inez könnyü és hajlékony volt, mint a -leguán, azon pillanatban oldalánál termett, és sziven szurta. A -másik pillanatban már az utczán volt.</p> -<p>A grand elorditotta magát, s meghalt.</p> -<p>A szeretőknek sem volt tanácsos soká időzni a városkában, egy -negyeddel a történttek után utnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> indultak, s azon napi -éjszakát a Byan erdőben töltötték.</p> -<p>Harmadnapon nem ettek csak szarvasgombát.</p> -<p>Szeretsz-e ennyi nyomor közepett Inez!?</p> -<p>Örökké Pietro! Negyednap nem ettek csak bubulyicskát.</p> -<p>Pietro még szomorubban kérdezé!</p> -<p>Inez! lelkem egyetlenem tudsz-e még szeretni?</p> -<p>Pietro én boldog vagyok!</p> -<p>Ötödnap nem ettek semmit.</p> -<p>Zöldelő hársak között csergedező patak partján pihentek – noha -ki sem voltak fáradva – illatozó virágok között, s Pietro egy mór -románc utósorait éneklé:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Benita a szép -királyné<br /></span> <span class="i0">A korzárt oly hűn -szerette,<br /></span> <span class="i0">Hogy bár honn dús asztal -várta,<br /></span> <span class="i0">Éhen veszett el -érette.<br /></span></div> -</div> -<p>Inez sirt és mosolygott is. – Pietro átölelte kedvesét, s az -égre nézett, de biz a manna nem akart hullani.</p> -<p>Hatodnap olyan bágyadt volt Pietro, hogy a még bágyadtabb Inezt -sem birta felemelni. Ugyan az nap délután egy majom egy nagy kokus -diót hajitott közibök. Testvériesen osztoztak meg a dión. Inez, -mintha erőre kapott volna.</p> -<p>Jó asszony, téged nem fognak bántani, térj <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> vissza a -városba és mentsd meg életedet. – Inez szemrehányólag tekintett -Pietrora.</p> -<p>A nyolczadik napon aludtak.</p> -<p>A kilencedik napon a legrémitőbb fájdalmakra ébredtek fel.</p> -<p>A tizedik napon ismét elaludtak – – – – örökre.</p> -<p>Fogadni mernék, hogy valami kutyabőrbe kötöt táblabiró -együgyüségnek, nevetségességnek, ostobaságnak mondandja az ilyen -szerelmet.</p> -<p>De mi költők – jóllakva megmosolyogjuk, és sajnálkozunk az ilyen -bornirtságon.</p> -<p>Különben szükség itt azt is megnevezni, hogy Spanyolországban -soha sem voltak, és soha sem lesznek táblabirók.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<h2>GENIALIS LECKE.</h2> -<p>Ezelőtt, mintegy 12 esztendővel, Magyarországnak bizonyos -városkájában, élt bizonyos kereskedő, kit keresztneven Menyhértnek -neveztek.</p> -<p>Megkülönböztetésül mi is e nevet használandjuk -elbeszélésünkben.</p> -<p>Menyhért becsületes jószivü ember volt, mit már az is eléggé -tanusit, hogy neje halála miatt szinte vigasztalhatlanná lőn. Egy -év alatt többször látták nyilvánosan sirni, barátinak s ismerőinek -pedig mindennap panaszkodott. Szerencsétlenségére azonban Menyhért -is ember volt, egy év multával az idő kifogott rajta; soh sem sirt, -ritkábban panaszkodott, mig végre tökéletesen megnyugodott.</p> -<p>Szomszédja – bizonyos gyógyszerárus, kit szinte -megkülönböztetésül Gáspárnak nevezendünk – felhasználta Menyhért -nyugalmas állapotát, s elhitette vele hogy asszony nélkül -boldogságot képzelni sem lehet. Az ember könnyebben elhiszi -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> a mi ártalmára nincsen, s igy történt, -hogy Menyhért is hitelt adott a Gáspár szavainak. Gáspár – isten -tudná mi okból – Menyhértnek hitestársul egy távolabb rokonát -ajánlotta, kit, miután fiatal is volt, szép is volt, Menyhért -haladéktalanul elfogadott. A szükséges formalitások végrehajtása -után, Menyhért Eufrosinát, mint szeretett nejét szállitotta a -piacon épült egyemeletes házába. A ház, melyben laktak, nem volt -olyan nagy mint boldogságuk, de azért Menyhért a kereskedésről sem -feledkezett meg, s többet volt lenn a boltban, mint fenn, a neje -által lakott termekben.</p> -<p>Egy évig Menyhértnek legkisebb kifogása sem volt boldogsága -ellen, sőt Gáspár szomszédjával, kinek boldogságát köszönheté, -gyakrabban kezet szoritott, mit Gáspár viszonozni ohajtván, -gyakrabban vásárolt a Menyhért kereskedéséből – hitelben.</p> -<p>Közel Menyhérthez a szolgabiró lakott, kinek igen csinos fiatal -gyakornoka volt, valami Maulaff Árpád nevezetü. Maulaff Árpád -többször fordult meg a Menyhért boltjában szivar, vagy gyufák -vásárlása végett, s egyszer másszor megtörtént, hogy a boltban -Eufrosinát is benn találta. Láták egymást, beszéltek egymással, sőt -mint az életben számtalanszor megtörténik, megis szerették egymást, -Menyhért kereskedésében napról napra jobban fogyott a szivar és -gyufa. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Menyhért mindennel kereskedett, még aszalt szilvával is, s igy -gyakrabban megtörtént, hogy két-három napot, sőt olykor egy hetet -is távol töltött házától s szeretett Eufrosinájától. Mindannyiszor -forró ölelések és csókok közepett váltak el. Eufrosina végtelen -szerette férjét – midőn távozott, de azért háromszor négyszer is -szivére kötötte, hogy soká ne maradjon, s valahányszor távozott, -mindig határozottan meg kellett Menyhértnek mondani: mikor fog -megérkezni.</p> -<p>Menyhért távoltéte alatt Maulaff mindig kevesebb szivart és -gyufát fogyasztott, s a földszint bolt helyett egyenesen az első -emeletben tett látogatást. A Maulaff látogatásai mindig -meglátszottak a thea, rhum és cukortartalékokon, minthogy azonban -férje távollétében Eufrosina teljhatalommal uralkodott, az inasok -hallgattak, s legkisebb aggodalom nélkül folytatták az üzletet.</p> -<p>Megtörtént egyszer, hogy Menyhért számba vette a bolti -czikkeket, s nagy fogyatkozásokat talált a thea, rhum, és cukorban. -Az inasok komolyan kérdőre vonattak. Eleinte csodálkozni látszottak -e fogyatkozáson, későbben bevallották, hogy azokból a teinsasszony -nagy mennyiségben szokott elhordani.</p> -<p>Menyhért szeretett életpárjától a legilledelmesebben kért -felvilágositást, s a válaszban, miszerint a theát, rhumot, és -cukrot a gyakori nővendégek <span class="pagenum"><a name="Page_27" -id="Page_27">-27-</a></span> emésztették fel, teljes szivéből -megnyugodott.</p> -<p>Hogy a repce-üzérkedés fel ne akadjon, Menyhért távolabb vidékre -kénytelenittetett utazni. Forró ölelések és csókok közepett vált el -kedvesétől, ki a másik percben őszinte kezet szoritott Maulaffal. -Tartósan és jól időzhettek, mert Eufrosina több izben küldött le a -boltba szivarokért. Az inasok csóválták fejöket, s mosolyogva -mondák egymásnak:</p> -<p>A teinsasszony szivaroz!</p> -<p>Azalatt Gáspár is többször vásárolgatott a boltban, de az inasok -fecsegésein nem mosolygott, hanem összehuzta a szemöldeit, s -gondolkodva távozott.</p> -<p>Menyhért jelentős összeget nyert a repce-üzérkedésben, s egy -tele láda ajándékot hozott Eufrosinájának, kit kissé halványabbnak -talált. Résztvevőleg kérdezősködött egészségi állapotáról.</p> -<p>Eufrosina könyüvel szemeiben állitotta, hogy epedve várakozék -utána, s azt mondotta, hogy ez epedés tette halványnyá.</p> -<p>Menyhért két egész hónapig nem távozott szeretett neje -oldalától, minek az lőn következménye hogy a napraforgó olaj -kereskedésében tetemes kárt kénytelenitett szenvedni. Ő azonban, -miután elesége pirosságát többre becsülte egypár ezer <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> forint -haszonnál, s eléggé gazdag volt, e jelentéktelen Niederlagét számba -sem vette.</p> -<p>Én már tökéletesen jobban vagyok; a gubics ára tetemesen feljebb -szökkent, jó volna ha kissé körültekintenél a bükkalján.</p> -<p>Eufrosina ezeket tele grátiával, s tele szeretetreméltósággal -mondotta.</p> -<p>Menyhértnek csak parancsolni kellett, ő nejének haladéktalanul -engedelmeskedett. Másnap korán utazott el a bükkaljára.</p> -<p>Maulaff miután már két éjszaka korhelykedett, beesett szemekkel -s halványan jelent meg Eufrosinánál.</p> -<p>Mi baja Árpád, szokatlanul halvány!?</p> -<p>Kérdezheti ezt? Két hónapja egyetlenegyszer láttam, akkor is a -függönyön keresztül. Még egyetlen hét ily bizonytalanságban, s -elkerülhelenül meghalok.</p> -<p>Eufrosina most tudta meg először, hogy a gyakornokok sem -halhatatlanok. Mindent elkövetett, hogy két hosszú hónap -nélkülözéseit kárpótolja. A theát köbölszámra itták, Árpád a -szivarokat százankint hordta szállására. Miként a gyakornokok -szokták, Árpád baráti előtt nem nagy titkot csinált e különben igen -ártatlan viszonyból, sőt azt mind legkönyebb s legbiztosabb -szivarszerezhetési módot teletorokkal ajánlgatta.</p> -<p>Menyhért 3000 köböl gubics kiséretében érkezett <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> haza a -bükkaljáról. Leirhatatlan jókedvében még az inasokat is -megajándékozta, Eufrosinát pedig „Mennyországának“ nevezte.</p> -<p>Kissé csudálkozott Menyhért, hogy mikor ő odahaza van, Eufrozina -nővendégei, illetőleg barátnéi nem igen jelentkeznek, s -csodálkozását neje előtt is kinyilatkoztatta. Erre csak ügyes -asszony válaszolhatott volna kielégitőleg. Eufrosina jobbnak látta -egy szót sem válaszolni.</p> -<p>Épen ma hallottam, hogy a sertéseknek nagy áruk van! nem volna-e -célszerű Szalontára utaznod?</p> -<p>Mit Eufrozina célszerünek talált, Menyhért is célszerűnek -találta, s köpcös lelke távolról sem gyanitotta a motivumokat.</p> -<p>Egészségesen és kedélyesen utazott el.</p> -<p>A szerelem igen bolond portéka, s mint olyan, számtalanszor -bolondokat követtet el az emberrel. Eufrosina egy Maulaff -kiséretében látogatta meg a szinházat, s ott ugy viselte magát, -miszerint csak az nem látta, a ki nem akarta, hogy felségesen -időzget.</p> -<p>A közönségnek sem kellett több. Másnap az egész városban -kizárólag az Eufrosina és Maulaff közötti veszedelmes viszonyról -beszélgettek. Menyhértet hazatértekor már a hidvámbérlő is -gúnymosolylyal fogadta. Menyhért azonban a szalontai sertések nagy -fülei miatt semmit sem látott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> röfögésük miatt semmit sem -hallott. Odahaza mindent ugy talált, a mint óhajtotta.</p> -<p>Volt Menyhértnek egy esküdt ellensége, Blumbokk, egy másik -kereskedő. Ezzel hazajövetele után másnap este a casinoban -találkozott.</p> -<p>Hallom Menyhért, nagy szerencsével folytatod üzérkedéseidet?</p> -<p>Csendesen, de biztosan!</p> -<p>Mindezeket nődnek köszönheted, ki hallom, rendesen -figyelmeztetni szokott, midőn egyetmás árucikk emelkedésben -van.</p> -<p>Nőm ügyes asszony!</p> -<p>Azt én s a közönség sem tagadjuk. Melléje minő csinos, minő -kedélyes, minő művelt.</p> -<p>Mindezen tulajdonait én birálhatom meg legjogosabban.</p> -<p>Igaz! igaz! a minapában azonban mindezen tulajdonait a -szinházban előttünk is bebizonyitotta.</p> -<p>Nőm a szinházban volt!?</p> -<p>Maulaffal, a gyakornokkal, s mondhatom felségesen mulatott.</p> -<p>Ezeket mondva Blumbokk, szemeit összehúzta, száját kitátotta, s -jóizüt kacagott.</p> -<p>Menyhért haladéktalanul haza ment a casinoból.</p> -<p>Angyalom te szinházban voltál?!</p> -<p>Maulaff Árpád urral, a Recipéék társaságában. Nem mentem volna, -de jótékony célra játszottak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Hüm! hüm! s honnan ismered Maulaff urat?</p> -<p>A boltból! tudod rendesen nálunk szokott vásárolni.</p> -<p>Holmi jelentéktelen csékélységeket, szivart és gyufát. Máskor ha -szinházba ohajtasz menni, nőbarátnéidhoz csatlakozzál, most hamis -világot élünk, a fiatal menyecskét hamar megszólják.</p> -<p>Igazad van Menyhért! Máskor nőbarátnéimhoz fogok -csatlakozni.</p> -<p>Menyhért még egy kis ideig Maulaffról gondolkodott, azután -szivarait ment számba venni. Mig Szalontán volt, 3,000 darab -fogyott el. Máskor három hónap előtt sem kelt el ily számban.</p> -<p>A szivarnak szép kelete volt! szólt az inasokhoz mogorván.</p> -<p>A teinsasszony száz számra hordatta az első emeletbe. Menyhért -szótalanul nyitott az Eufrosina termeibe. Derült arccal szólott -kevéssel azután:</p> -<p>Holnap délután Debrecenbe kell mennem, csak egy hét multával -térhetek vissza ölelő karjaidba.</p> -<p>Eufrosina búskomoly arcot öltött, s férjét több izben -megcsokolta. A határozott délután Menyhért csakugyan elutazott, -másnap délután azonban gyalog visszatért, s mintegy esteli 7 órakor -lábujjhegyen haladt fel a lépcsőzeten, neje termeinek ajtajánál -megállott, füleit az ajtóra nyomta, s hallgatódzott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>Nem volt magokat mitől genirozniok, hangosan conversáltak.</p> -<p>Ha az ember szeret, tökéletesen boldog! A szerelem minden, ha az -van, nem kell egyéb semmi.</p> -<p>Ezt a határtalan ostobaságot Maulaff Árpád mondta, s Eufrosina -csak ennyit felelt reá:</p> -<p>Igazsága van báratom!</p> -<p>Majd meglátjuk! mormogott Menyhért csendesen, az ajtótól -elfordult, s lefelé haladt a lépcsőzeten.</p> -<p>Az első emeletet a földszintől egy vasajtó választotta.</p> -<p>A vasajtó áttörhetlen volt, Menyhért nejét lehivatta, s a -vasajtót nagy elővigyázattal kulcsolta be. Magának s nejének – az -inasok nem kis csodálkozására ágyat a boltban vettetett.</p> -<p>Az első nap csendben mult el. Másnap déltájban erősen mozgatták -a vasajtót, de senki sem hallotta. Menyhért hajthatlan volt. Másnap -reggel egy cédulácskát lökött be a rostélyzaton, melyen irva -volt:</p> -<p><em class="gesperrt">Ha az ember szeret, tökéletesen boldog. A -szerelem minden, ha az van, nem kell egyéb semmi.</em></p> -<p>A cédulára saját nevét aláirta.</p> -<p>Árpád kétségbeesése a cédula elolvasása után <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> a legvégső -pontra hágott. Haszontalan! Menyhért tette magát, mintha semmit sem -hallott volna, Maulaff az éhségtől gyengülni kezdett, s igy -kénytelennek látta magát az első emeletből az ablakon kiugrani. Igy -még megmentheté magát, különben éhen kellett elvesznie.</p> -<p>Negyednapon éjszaka Maulaff az első emelet ablakából -kiugrott.</p> -<p>Jajveszéklései következtében az éji őrök feltalálták, s -összuzott lábbal és kézzel vitték szállására.</p> -<p>Másnap mindent megtudott a közönség. Azt még sem tudhatta meg: -Menyhért mit mondott és mit csinált kedves Eufrosinájával.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<h2>ZAM-MIDI.</h2> -<p>1839-ben kilenc hónapot töltöttem B…-ben bizonyos távol -rokonomnál, ki a vadászsoron meglehetős szállodát tartott bérben. -Az első emeletben két szoba s egy csinos alkoven állott -rendelkezésem alatt. Tőlem balra a 14. számu osztályzatban, mely -három szobából, egy nagyobb salonból, s egy előcsarnokból állott, -X. olasz marquis szállásolt gyönyörü fiatal nejével, komornik- és -komornával, s egy Afrikában született szobaleánynyal, kit -<em class="gesperrt">Zam-Midinek</em> neveztek.</p> -<p>Zam-Midi gyermek volt, alig 16 éves; arcát feketére festette -Afrika napja, de lelke fehéren maradt. E gyermek maga volt a jóság -és szelidség. Többször találkoztam vele a folyosón, irányában -mindenkor leereszkedőleg viseltem magamat, mi szivében szeretetet, -és bizalmat ébresztett irántam. Többször beszélt nékem hazája -ormairól, hegyeiről, folyóiról, rengetegeiről, s olyankor mindig -könyezett. Beszédét mindenkor örömmel hallgattam, mint valami -regényt, vagy költeményt, <span class="pagenum"><a name="Page_35" -id="Page_35">-35-</a></span> melyet a természettől tanult meg, s -nekem elszavalt.</p> -<p>Napról napra örömestebben csevegtem e fekete virággal, de -legörömestebb csak akkor, midőn senkisem látta. Hiába! -szobaleányokkali társalgásból, ha mindjárt Afrikában születnek, se -nagy dicsőséget aratunk mi europai gentlemenek. Annyit azonban -lelkiismeretesen állithatok, hogy Zam-Midi iránt mindent inkább -éreztem, mint szerelmet. Szerettem vele csevegni, tréfálkodni, -magam sem tudom miért? meglehet épen azért, mert észrevettem, hogy -ő irántam tulságos ragaszkodással és bizalommal viselteték.</p> -<p>Előre kell bocsátanom, hogy 19 éves, nőtelen, diákos ember -voltam, s az egészen ártatlan szobaleányviszonyok egy cseppet sem -geniroztak A marquis gyönyörü nejével az operában volt. Midi nálam -ült egy karszékben, én pamlagomon nyugodtam. Tizenkilenc éves -fiatal nőtelen ember pajkosabb kérdésektől sem iszonyodik, főleg -midőn azoknak nemtelen célokat nem fektet alapjául.</p> -<p>Hagytál-e kedves emlékeket Afrikában?</p> -<p>Szüleimet, s a természet szépségeit.</p> -<p>Ezen emlékek veled születtek, s veled fognak meghalni; mást -értettem. Gondolkozott-e szived Afrikában szerelemről?</p> -<p>Igen! <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Nem maradt-e szived ilyetén gondolatja hazádban?</p> -<p>Nem!</p> -<p>Szüleiden, s a természet szépségein kivül tehát, Afrikában nem -szerettél senkit?</p> -<p>Soha senkit!</p> -<p>Mennyivel boldogabb s nyugodtabb vagy, mintha szerettél volna! -Visszatérsz-e még valaha hazádba?</p> -<p>Szeretnék visszatérni!</p> -<p>Igyekezzél, hogy szerelem nélkül csókolhasd meg hazád földjét. -Europában egymást is alig tudjuk szerelmünkkel boldogitani, hát még -egy ismeretlen, egy messze haza gyermekét! Neked a mi szerelmünk -halál volna!</p> -<p>Igazad van… és én már mégis szeretek!</p> -<p>Izgatottan ugrottam fel pamlagomról, azt hittem engem fog -nevezni.</p> -<p>Szerencsétlen Midi! fekete és fehér! a világosság megöli a -sötétséget. Az ébenfa kiszárad a mi földünkben. Szerencsétlen Midi, -te megölted magadat!</p> -<p>A leányka szemérmesen nézett a földre, valamivel későbben rám -szegezé onyx szemeit, azután fájdalmasan mosolygott. E percben -szebbnek tetszett nékem Afrika éjszakája, mint az europai -nappalok.</p> -<p>Én örömest meghalok azért, a kit szeretek! <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> – felelt a -fájdalom édes hangján, s egy gyöngyöt hullatott ki szemeiből.</p> -<p>Megérdemli-e választottad, hogy úgy szeresd? Van-e sziv e -roppant városban, mely szivedet megérdemelje?</p> -<p>Szivemet és a halhatatlanságot Siare völgyében! Meg kell halnom -érette, hogy megérdemeljem!</p> -<p>S biztositott-e szerelméről?</p> -<p>Szavát adta, kinyilatkoztatván: hogy Afrikában hideg lesz s -feketén fog világolni a hold, midőn elfeled!</p> -<p>Megkönnyebbültem, annyit legalább biztosan kipuhatoltam, hogy -nem én vagyok választottja.</p> -<p>Elváltunk. Keserüen édes gondolatok cikáztak keresztül agyamon. -Afrika virágai, folyói rengetegei jutottak eszembe… a szerelem… és -Zam-Midi.</p> -<p>Három nap mulva a történtek után Nestroynak egy bohózatát adták. -Megjelentem a szinházban, s rendkivül jól mulattam. Szomszédném, a -külvárosból tejárusné, oly jóizüen kacagott, hogy a rendőrség -kénytelen volt felszólalni a vidor kedély ezen illetlen kitörése -ellen. A véletlen ugy akarta, hogy a kedélyes tejárusnővel -ugyanazon sörházban költsem el estelimet. Most még sokkal derültebb -kedélyben találtam, annyival inkább, mert most sem a közönséget, -sem a rendőrséget <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> nem genirozta falakat döntő hahotáival. -Ismételve végig kellett hallgatnom e bohózatot; – Frau Liz – igy -nevezték több ismerői – előlről kezdve végig ismételte Nestroy -momusát, s minden elmondott jelenetet ismételve megröhögött. Most -tapasztaltam életemben először, hogy jóizü kacagás közepett -rettenetes étvágyat nyer az ember s minden eledel jobban izlik. -Minden nálam találtató pénzemet felettem és felittam. Pedig nem -ettem meg huszonöt pár virslit, és nem ittam meg 8 itce sört, mint -baloldali szomszédom, egy kétszázfontos szíjgyártó, kinek arca -vörösebb volt a cinobernél. Tele gyomorral és üres erszénynyel -tértem szállásomra.</p> -<p>Amint a vendéglő ajtaján beléptem, egy fekete köpenybe burkolt -sugár magas férfi surrant el mellettem. Szemei mint arragoniai tőr -ugy világoltak. Megrettenve huzódtam félre, ő szótalanul haladt el -mellettem. Ezen ember vagy kalandról jő, vagy tolvaj, gondolám -magamban, s vizsgálódva haladtam fel a lépcsőzeten.</p> -<p>Zam-Midit a folyosón talátam; a folyosó nyitott ablakánál -állott, s fejét kis kezére hajtva tekintett le az utcára. Annyira -el volt mélyedve gondolataiba, hogy megjelenésemet sem vette észre, -mit én haladéktalanul felhasználva, lábujjhegyen, nesztelenül -állottam meg háta mögött. Ügyekeztem szemlélődési irányát -feltalálni, mi csakhamar sikerült <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> is; az utcán sebesen haladó -fekete köpenybe burkolt férfit kisérte pillanataival. Az ismeretlen -egy utcakanyarulatban nemsokára elveszett. Midi azonnal megfordult, -a mint megpillantott, elsikoltá magát, én azonban bizalmasan -helyeztem kezemet ajkaira.</p> -<p>Találkoztam kedveseddel Midi! esküszöm, hogy mindent titokban -fogok tartani.</p> -<p>A leányka ajkaihoz emelé kezemet, s hulló könyei megnedvesiték -ujjaimat.</p> -<p>Prio egyedül van, ki engemet szeret hazátokban, megölném -magamat, ha őt is elvesziteném.</p> -<p>Prio tehát Afrika szülöttje? – kérdeztem kiváncsian.</p> -<p>Midi ajkaira helyezve gyönyörű ujjait, hallgatást intett.</p> -<p>E pillanatban nyitott a marquis a folyosóra. Midi mint nyil tünt -el mellőlem, én mozdulatlanul tartottam meg helyemet.</p> -<p>Fiatal barátom, vigyázzon magára! Nekünk europaiaknak halál -mindenféle szerelmi viszony Afrika szülötteivel. Ők ugy szoktak -nyilatkozni Megajándékoztál sziveddel, én azt minden áron: birni -akarom, vagy magad hagyod örök birtokomban, vagy gyilkommal veszem -ki kebledből. Fiatal barátom vigyázzon magára!</p> -<p>A marquis mosolyogva hagyott el. Én boszankodtam e meglepetésen, -annyival inkább: mert <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> épen semmi hasznát sem vehettem a -marquis, meglehet a legjobb szándékból nyujtott tanácsainak. Midit -sajnáltam, féltettem; hogy a marquise őt sem kimélendi meg -tanácsaitól, melyek szobaleánya irányában bizonyosan -szemrehányásokká fajulandnak.</p> -<p>Izgatottan nyitottam szobámba, s igen soká nem tudtam -elaludni.</p> -<p>Csakhamar mint minden a világon, e jelenet is feledve lőn -általam, s a marquis által. Többször találkoztam vele azután, -többszőr beszélgettünk egyet, másról, de a nékem nem épen kellemes -meglepetésről egyetlen szóval sem emlékezett.</p> -<p>Midivel gyakrabban csevegtem a folyoson azután is; midőn Priot -felemlitém, a helyett hogy örült volna, mindannyiszor -elkomolyodott.</p> -<p>Egy hónap alatt legkisebb változatosság sem történt életünkben, -mindannyian napi foglalkozásainkat végeztük, vagy megszokott -szórakozásaink után futkostunk. A vendéglőhez egy meglehetős -terjedelmü kert is volt csatolva; én ebédem végeztével lementem a -kertbe, hogy ott meglehetősen meleg nap után kedves tavaszillatot -élvezhessek. Egy jó órát időzhettem már, amint Zam-Midit felém -közeledni észrevettem. Szinte két hónap alatt nappal soha sem -szemléltem ily közelről. Fekete merino felöltönyben volt, kihajtott -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> hó fehér galérral. Ében fürtei közé -gondatlanul egy fehér rózsabimbó volt tűzve. Boichot meséire -emlékeztetett, melyben az ördögök angyalok képében jelennek meg; -csakhamar azonban készakarva kitöröltem e képeket emlékemből, s a -jó és szelid Zam-Midit választottaink közé soroltam.</p> -<p>Szemeiből élénk fény ragyogott, de e ragyogásban erény tündökölt -és szeretet. Arcbőre sima volt és fekete, mint az ébenfa, keskeny, -de rendes hajlásu homlokán a gyermekgondtalanság játszott. Vastag -szegélyü ajkai keleti gyöngyöket mutattak.</p> -<p>Arca örökké nyugodt volt és egyforma, örömben és fájdalomban. -Lelki életére csak hangjaiból lehetett következtetni.</p> -<p>A marquis családostól kikocsizott a népkertbe; Zam-Midi is -szabadságot kapott hogy elmehessen, de Zam-Midi Prio nélkül nem tud -mulatni.</p> -<p>Zam-Midi jó leány, s a leghűségesebb szerető. Zam-Midi -megérdemli, hogy Prio boldogságot teremtsen számára.</p> -<p>Nagyszerű bánat van az én szivemben; beteg az én lelkem; -Zam-Midi szeretne meghalni.</p> -<p>Mi baj talált kis bohó! talán csak nem csalt meg kedvesed. -Hiszen mindössze rövid ideje ismerkedtetek, és szeretitek egymást, -lehetlen, hogy Prio még megunt volna, ilyen hamar mi europaiak sem -szoktunk feledni. <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Más baja van Zam-Midinek. A marquis ma ebéd alatt azt mondta, -hogy nemsokára Olaszhonba fog utazni. Akkor követnem kell e -családot, melynek tulajdona vagyok, s meg kell válnom Priotól, s -talán örökre.</p> -<p>Ezeket mondva a leányka, keservesen sirni kezdett.</p> -<p>Prio ha igazán szeret, bizonyosan módot találand, hogy -viszontláthasson. Beszéld el kedvesednek a mit hallottál, s vigyázz -arra, mit válaszolni fog.</p> -<p>Még mintegy két óráig fecsegtem a leánykával. Szinte jól esett -szivemnek tapasztalnom, mennyi örömöt talál szavaimban. Ezalatt -tökéletesen bealkonyodott.</p> -<p>Egyike lőn azon igéző estéknek, melyek a nagyobb nyári -forróságot megszokták előzni.</p> -<p>A ki boldog volt, boldogabbá lőn, a ki szenvedett, kétszeresen -szenvedett. Hársfa árnyaiban vontuk meg magunkat, s egy gyeppadon -helyet foglaltunk. Zam-Midi Afrikáról, s az ősi tűzhelyről kezdett -beszélgetni. Örömmel hallgattam a költeményeket, melyek hegyeken, -tengereken keresztül kisérték a számüzöttet, s melyeket nékem -ártatlan lelke könyük között szavalt el.</p> -<p>Ezalatt rokonom cselédei is megjelentek a kertben, s a nap -eseményeiről kezdtek beszélgetni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>Azt mondjátok boldogok a műlovagok, az egész dolguk mulatságból -áll és játékból, a mellett roppant fizetést húznak s sokszor még -ajándékokat is kapnak a közönségtől.</p> -<p>Ezeket rokonom szolgája mondotta.</p> -<p>Én most is azt mondom, hogy boldogok. Inkább volnék Bajazzo a -Soulie társaságában, mint első kocsis akármelyik hercegnél.</p> -<p>Ezeket rokonom kocsisa válaszolta.</p> -<p>A szolga folytatá:</p> -<p>Azért beszélsz igy, mert valamint a közönség, ugy te sem látod -mi történik a cirkus háta megett. Láttad volna csak azt, mit én ma -láttam, tudom nem kivánkoznál ezen komédiások közé.</p> -<p>Magam is figyelmessé lettem, Midi meg nyugtalankodott is.</p> -<p>Hát mit láttál? kérdé a kocsis kiváncsian.</p> -<p>Nem tudom melyik, vérig korbácsolta a szerecsent, elannyira, -hogy társai eszméletlen állapotban szállitották egy külön szobába. -Azt is hallottam, hogy meghalhat e baromi bánás következtében.</p> -<p>Zam-Midi egyetlen sikoltást hallatott, azután ájulva rogyott -össze lábaimnál. Szerencsére a domesticusok mit sem vettek észre, -egyedül voltam tanuja e meglepő, de egyszersmind szerfelett -kellemetlen jelenetnek.</p> -<p>Midőn magához jött, legelőször is felém emelé <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> sötét -szemeit. Azután megszoritá kezemet, azt ajkaihoz emelé, és oly -hangon esengett, miszerint gyengének éreztem magamat bárminő tagadó -válaszra.</p> -<p>Nemde, midőn mindnyájan legnyugodtak, el fogsz engemet -kisérni?!</p> -<p>Hová? – kérdezém nem kevéssé meglepetve.</p> -<p>Majd foglak én vezetni. Ha egyedül mennék, könnyen -letartóztathatnának, s megtörténhetnék, hogy nem láthatnám, és nem -vigasztalhatnám kedvesemet.</p> -<p>Én gondolkodva, ő kissé nyugodtabban tértünk szállásainkra.</p> -<p>Pontban 11 órakor kopogtatott ajtómon. A hold teljes fényben -ragyogott, midőn elindultunk. Utcák hosszu sorain vezetett -keresztül, mig végre, egyik külváros keskeny utcájában csinnal -épült, tiszta külsejü kisded ház előtt megállottunk.</p> -<p>Várj meg engemet; mindössze legfeljebb félórát mulatok. -Imádkozni fogok, hogy az ur megjutalmazzon jóságodért. A kisded -lakba lépett, én künn maradtam.</p> -<p>Elfordultam az épülettől, a halvány holdra vetém pillantatomat. -Nem láthattam semmit, de hallottam fájdalmas hangokat és -zokogást.</p> -<p>Mig én künn ábrándokba sülyedtem, benn két lény szenvedett. -Ugyanazon hold világitott felettem s a szenvedők felett. -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Midi korábban jelent meg, mint igérte.</p> -<p>Siessünk! – szólt titokteljes hangon, – szivem megrepedhetne -közelében, s én nem teljesithetném fogadásomat.</p> -<p>Siettünk, mennyire csak lehetett. Épen éjfélkor értünk a -folyosóra. Midi erősen szoritá meg kezemet, s e szavakkal kivánt jó -éjszakát:</p> -<p>Midi egyedül marad a világon… de csak addig, mig Prio a légbe -szórja porait, hogy az orkán Afrikába vihesse – Zam-Midi poraival -együtt.</p> -<p>Mielőtt el birtam alunni, soká gondolkodtam Zam-Midi szavairól. -Másnap komoly sötét éjszaka lőn. Fekete felhők usztak a magasban, -villám cikázott, s tompa dörgés hangozott közel és távolban.</p> -<p>Féltizenkettőkor kopogtak ajtómon; felébredtem. Zam-Midi azonnal -megismertette magát. Ajtót nyitottam. Visszaborzadtam a látványtól. -Zam-Midi széttépett kebellel, és szétzilált fürtökkel állott -előttem.</p> -<p>Végezd be munkádat, hogy mindörökre megáldhassalak! kisérj el -utoljára Priohoz.</p> -<p>Féltem volna nemmel válaszolni.</p> -<p>Ugyanazon uton, melyen tegnap haladtunk, értünk el az emlitett -kis lakhoz. Épen éjfélt ütött, midőn a kis ajtón belépett. Mintha -lecövekeltek volna, reszketve állottam meg az ablak alatt. -Imádkozni <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> kezdtem magamért, és talán a Prio -lelkéért.</p> -<p>Mintha valami láthatatlan erő késztetett volna, betekinték az -alacson ablakon. Prio holtan, kiteritve feküdt a padlaton, Zam-Midi -épen azon pillanatban csókolta meg a hideg ajkakat, és feküdt -melléje.</p> -<p>Szaladtam, a mennyire erőm engedé, de még fele uton sem -lehettem, midőn a karmeliták tornyában vészre kongatták a -harangot.</p> -<p>Fényben úszott a város egy része, a fekete felhőket vörös -szalaggal szegte be az alant pusztitó bősz elem.</p> -<p>Visszapillantottam. A kisded ház, melyben Prio és Zam-Midi -egymás mellett nyugodtak, lángtenger volt. Élő és halott egyszerre -hamvadtak el.</p> -<p>Zam-Midi megtartotta fogadását. A szeretők porait vad orkán -ragadta magasra, s szórta szét Afrika térein, azon hazában a hol -születtek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<h2>TERÉZ.</h2> -<p>Esteli 6 órakor esküdtek meg Nyegle Pál, és Tulipán Teréz a -kaploni sz. Ferenciek egyházában. Pál esküvő előtt, alatt és után -folytonosan mosolygott, mintha mondani akarta volna; megleltem, -sajátommá tettem a világ legnagyobb kincsét, s én boldog -vagyok.</p> -<p>Teréz könyes szemekkel lépdelt fel az oltár lépcsőzetén az -„igent“ zokogva mondta ki, s midőn kifelé haladtak az egyházból, az -ajtónál egy magános szegletbe huzódott, és sötét köpenybe burkolt -ifjunak ezt sugta:</p> -<p>Leo! isten áldjon örökre! Teréz boldogtalan</p> -<p>A sötét köpenybe burkolt ifju egy nagyot sohajtott, s nemsokára -elveszté Terézt szemei elől.</p> -<p>Esküvő után kastélyba tértek vőlegény, és menyasszony. Egymást -érték a szerencsekivánatok, és ételek. Mindenki boldog volt, mert -ehetett, egyedül Teréz volt boldogtalan, egyedül Teréz szenvedett. -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>A nővendégek résztvevő kebellel és gyomorral jelentek meg a -lakomában, s a kedves szenvedőt még tele szájjal is -vigasztalták.</p> -<p>A vőlegény mindent elkövetett, hogy menyasszonyát vigasztalja. – -De e szerelmes majom annyi hatást gyakorolhatott csak kedvesére, -mint a nap, jégeső után, a letarolt virágokra.</p> -<p>Tiz óra tájban táncolni kezdettek. A vendégek sorba hurcolták a -boldogtalant; maradandó emlékül egypár fésületlen kamasz a gyengéd -nő még gyengédebb lábacskáit szinte szerte taposta.</p> -<p>Teréz (midőn igazán sirnia kellett volna) mosolygott. Szegény -gyermek most saját tapasztalásból érezte, minő különbség van egy -gyengéd láb, és egy gyengéd sziv összetaposása között.</p> -<p>A férj is több izben táncolt nejével, s mindent elkövetett, hogy -kellemesnek tünjék fel. E szánakozásra méltó majom azt hitte, hogy -abban dicsőség van, ha egy férfiu egy nőt kellemetesen -boldogtalanit.</p> -<p>A vendégek közől nehányan leittasodva tréfálni is kezdettek.</p> -<p>Majom-fajunk soha sem mutatkozik nyomorúbb alakban, mint akkor, -midőn más fájdalmai közé éretlen tréfákat vegyit. Vannak nemes -egyéniségek, kiket meg a legőszintébb vigasztalás is bánt és -keserit olyankor.</p> -<p>Teréz menekülni óhajtott a tréfálkozók köréből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Pál! engedd meg, hogy kissé távozzam, leánykori emlékeimet -kivánom összeszedni, hogy midőn távozunk, magammal vihessem.</p> -<p>Ennyit Othello is megengedett volna Desdemonának. Pálról pedig -még ekkor nem lehetett tudni, az Othello vagy Desdemona jellemével -bir-e? Nagylelküen adott engedelmet hitvesének.</p> -<p>Teréz haladéktalanul eltünt a teremből. Gyertyával kisded -kezében egyedül végig haladt a csendes folyosón, s leánykorából -egyik legkedvesebb teremébe nyitott. Bezárta az ajtót gondosan, a -pamlagra veté magát, és keservesen zokogott.</p> -<p>A leánykori kedves emlékek, mint széltől ragadott hársfalevelek -huzódtak el lelke előtt.</p> -<p>Hadd tekintsek még egyszer végig, kedves vidék, halotti mezbe -öltözött virányaidon, hadd hivjam fel emlékembe mindazon kedves -órákat, melyeket körödben Leommal átéltünk, ugyis nemsokára én is -fehér és hideg leszek, mint te vagy!</p> -<p>Ezeket mondva Teréz felkelt a pamlagról, az ablak elébe állott, -s elmerengve tekintett a messze vidékre.</p> -<p>Az előtte oly igen ismeretes és kedves hársfához támaszkodva, -egy sötét köpenybe burkolt ifju vesztegelt; Teréz azonnal -felismerte Leot, s akaratlanul elsikoltá magát. Nemsokára azután -gondolatokba sülyedt, többször kérdezte magától, <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> -távozzék-e, vagy maradjon, szive azt sugta: maradjon, s ő -megmaradt.</p> -<p>A következő percben gyengéd kopogás hallatszott az ablakzaton; -Teréz oda pillantott; pillanata a Leo esdeklő pillanatával -találkozott. Ki ne nyitná fel az ablakot oly lénynek, kit igazán -szeret, még akkor is, midőn sors, szülei parancs, vagy más le nem -győzhető körülmények, egy más számára csikartak ki hűségi esküt -ajkairól.</p> -<p>Az ablak felnyittatott, s Leo belépett a terembe.</p> -<p>Teréz! mindenem:</p> -<p>Leom!</p> -<p>A nő szeretője keblére nyugasztá fejecskéjét s a szerető -gyönyörittasan boritá el csókjaival az illatos fürtöket.</p> -<p>Leom, örökre válni fogunk!</p> -<p>Soha! itt halok meg lábaidnál, de többé el nem eresztelek!</p> -<p>E pillanatban léptek hallatszának a folyosón.</p> -<p>Nagy isten! férjem. Mindenre a mi szent, távozzál!</p> -<p>Soha!</p> -<p>Leom, ha valaha szerettél, ments meg a bekövetkezhető -jelenettől. Férjem rajtam fogná magát megboszulni, kérlelhetlenül -meggyilkolna!</p> -<p>Együtt fogunk meghalni! <span class="pagenum"><a name="Page_51" -id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>De becsületem, a vendégek gúnyai, a közönség itélete, s -üldözései?…</p> -<p>Leo kissé gondolkodni kezdet, csakhamar igy szólott:</p> -<p>Szeretsz-e igazán?</p> -<p>Egyedűl tégedet igazán, és örökre!</p> -<p>Leo még egyszer karjaiba zárta kedvesét, bucsucsókot hintett -ajkaira, s merre jött, arra távozott.</p> -<p>Pál épen akkor tette kezeit a kilincsre. Teréz haladéktalanul -bebocsátotta.</p> -<p>Készen vagy?</p> -<p>Pár perc mulva készen leszek!</p> -<p>Pál bevárta a rendezést, s nejével egyszerre jelent meg a -vendégek között.</p> -<p>Teréz derűs arccal s mosolygó ajkakkal köszönté ismerőit.</p> -<p>Mindenki csodálkozott e hirtelen változáson, az asszonyságok -összedugták fejeiket, valamit suttogtak, s azután jóizűen -kacagtak.</p> -<p>E derű az alig mult találkozás derűje volt az azelőtt borús -arcokon. Ilyesmit azonban senki még csak nem is gyanithatott.</p> -<p>Holnap még jobb kedve lesz! – jegyzé meg az atya tudományos -arccal, mely jóslathoz az anya még ennyit ragasztott:</p> -<p>Kik esküvő alatt legtöbbet sirnak, rendesen, legtöbbet nevetnek -azután. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Erre minden asszony elbeszélte, mennyit sirt és mennyit -nevetett.</p> -<p>A férfi-vendégek közül sokan irigyelni kezdették a Pál ur -szerencséjét.</p> -<p>Pál ur azonban egyébről gondolkodott, s készületeket tett az -induláshoz.</p> -<p>Paraszt! még esküvője napján viszi haza menyasszonyát! – jegyzék -meg néhányan, kik még inni és dőzsölni szerettek volna. Ha azonban -a vendégek kivánata mindenben teljesednék, akkor senki sem -nőszülne.</p> -<p>Igy gondolkodott Nyegle Pál is, s keveset adva az itt ott -hallható megjegyzésekre – befogatott.</p> -<p>Pontban egy órakor állottak meg a lovak és szánka a porticus -előtt.</p> -<p>Hárman ültek a szánkában: férj és nő, bundák- és nagy kendőkbe -jól bepakolva, és a kocsis fürtös gubában. Négy telivér ló ragadta -tova a könnyü de meglehetősen terhelt jármüvet.</p> -<p>Eleinte cserjés és erdős rónán haladtak, hó, s halvány holdsugár -kétes csillámlási között. A férj jövő, s közel boldogságáról -álmodozott, Teréz ellenben vizsga szemekkel pillantott mindenfelé, -s ébren hallgatott a legkisebb zörejre. Többször ugy tetszett, -mintha levél- s bozótcsörrenést hallana az erdőség elhagyatott, -fagyos és zuzmarás utain. Ilyenkor azután remegni kezdett; minthogy -azonban <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> olyasmit is gondolhatott, mi szomoru -helyzetében csak kedves lehetett, gondosan elrejté félelmét.</p> -<p>Már jó régen haladtak, midőn Teréz hirtelen elsikoltá magát, s -erősebben simult férjéhez.</p> -<p>Angyalom mi lelt, mitől félemlettél meg?! – kérdezé a férj -gonddal s nem kevés remegéssel.</p> -<p>Valami vad haladhatott végig a havas avaron, mintha valami -átsikamló árnyat szemléltem volna.</p> -<p>Teréz csakugyan látott valamit, de az nem vad, hanem emberi -árnyhoz hasonlitott, – de nem mert, vagy nem akart nyilatkozni.</p> -<p>Miska, nem láttál valamit?</p> -<p>Láttam biz én valami kétlábut, de ha szemeim nem csaltak, oly -magas volt, hogy négylábunak is beillett volna.</p> -<p>Egyet, vagy többet?!</p> -<p>Csupán egyet!</p> -<p>Egytől, ha mindjárt sárkány volna, sincs mit tartanunk. Két -pisztoly s egy kétcsövü puska négyszer oszt halált, a pedig egynek -elég, ha mindjárt Dávid vagy Herkules volna is.</p> -<p>Teréz Leora gondolt s elborzadott.</p> -<p>Minden további akadály s meglepetés nélkül értek ki az erdőből. -A messze elnyuló, hallgatag pusztaság világosabban ugyan, de mégis -borzasztóbb alakban tünt fel.</p> -<p>E magános pusztán még farkasokkal is találkozhatunk! -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> – szólt Miska enyelegve, s a lovak közé -cserditett.</p> -<p>Teréznek ismét ugy tetszett, mintha balról, mely oldalról ült, -paralell irányban emberi árny követné menetöket. Remegett, de -hallgatott.</p> -<p>Oly sürű rengeteg közepébe értek, hol nemcsak a sötétség, de itt -ott felmerülő jeges tócsák, kiálló rögök, s fatörzsökök miatt csak -nehezen lehetett haladni. Lépést hajtatott a gondos férj, és boldog -vőlegény. Egy bokrokkal tömötten benőtt laposon vonatott a szánka, -midőn Teréz alig hallhatólag felé eső oldalról e szavakat -különböztetheté meg:</p> -<p>Teréz! én követlek!</p> -<p>Mit a nő tökéletesen megértett, a férj előtt, mint meg nem -különböztethető nesz vonult el.</p> -<p>Miska, hallottál valamit?</p> -<p>Igen uram, hallottam! valami ordas sohajtott, bizonyosan még ma -nem ebédelt, s nem vacsorált.</p> -<p>Uram, én remegek! – szólt Teréz reszkető hangon, s szive csaknem -hallhatóan dobogott. Teréz ekkor már mindent gyanitott, gondolta, -hogy Leo titokban követi, s nem tőle félt, hanem őt féltette férje -gyilkoló fegyvereitől.</p> -<p>Szegény nő, mindinkább gyengülni érezte erejét, szive közel volt -a szétszakadáshoz, midőn észrevette, hogy férje lőfegyverét magasra -emeli, <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> a kakasokat felhuzza, s a lövésre minden -pillanatban készen áll.</p> -<p>Édes Pálom! vigyázz a fegyverrel, sötétben senki sem tudhatja, -kire lő, s megeshetik, hogy vadállat helyett, a legjámborabb ember -esik áldozatul.</p> -<p>Mindezt Teréz fennhangon mondá, azon reményben, hogy azt Leo is -meghallhatja. Csakhogy kedvesét megmenthesse, férjét, kit soha nem -szeretett, édes Páljának nevezte.</p> -<p>Legyen bár ki, mihelyest szó nélkül közeledik, meg fogom -gyilkolni.</p> -<p>Gyilkos férjet soha sem tudnék szeretni; – válaszolt Teréz -résztvevő hangon, s még egyszer vigyázatra inté sorsosát.</p> -<p>A szerető nő egész életében sem szenvedett annyi gyötrelmet, -mint ezen pár órai utazás alatt. Minduntalan megfordult emlékében a -hű szerető, ki őt e fagyos, viharos éjszakán követi, csakhogy -folytonosan szemlélhesse, képzelte őt meggyilkolva, vérében -fetrengve, csupán azért, mert őt igazán s hűségesen szerette. Még -azon kevés, mit érzett férje iránt, is kihalt e gondolatok közepett -kebeléből.</p> -<p>Pál egyik, Teréz a másik oldalára hajoltak a szánkának, ugy -ábrándoztak.</p> -<p>Ismét egy bokros laposon kellett áthaladniok.</p> -<p>Teréz előbb forró lehelletet érzett arcain, később <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> forró -ajkakat. Valami ösztönszerű elővigyázat elfojtá a sikoltást ajkain. -E mindent kockáztató ténytől mégis annyira elborzadt, hogy férje -felé forditá arcait.</p> -<p>Férjem, miről gondolkodol?</p> -<p>Mig Teréz ezeket mondotta, Leo ezt sugá fülébe:</p> -<p>Még egyszer szólanunk kell.</p> -<p>Midőn a nő későbben remegve visszatekintett, már üresen állott a -szánka láballója.</p> -<p>Midőn a sürűségből kiértek, mint nyil repült el egy lovag a -haladók előtt. Mindkettő szive dobogni kezdett. A férjé félelemtől, -a nőé szerelemtől.</p> -<p>Fél óra mulva azután az ősi udvar közepén állottak.</p> -<p>Csinnal öltözött domestikusok fogadták a háziurat, s ifju -boldogságát.</p> -<p>Teréz a számára gazdagon és kényelmesen butorzott hálószobába -vezettetett.</p> -<p>Midőn komornájával egyedül maradt, épen három órát ütött egy -asztalióra.</p> -<p>Kevéssel azután a komorna csak azért távozott, hogy a háziur, és -boldog férj megjelenhessen.</p> -<p>A férj helyett azonban a nő nem kevés meglepetésére, Leo nyitott -a terembe.</p> -<p>Leo! te itt?! elvesztünk.</p> -<p>Pár perc mulva férjed is meg fog jelenni! <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Leo, mindenre kérlek a mi szent, gyilkolj meg engemet; én igy -is, ugy is boldogtalan vagyok. Ő férjem, s használni fogja jogait; -te kedvesem vagy, ha már meg kell halnom, inkább te ölj meg -engem.</p> -<p>Téged megölnöm?! boldogságomat, üdvemet!? Teréz, Teréz, te nem -szeretsz engemet!</p> -<p>Egyedül tégedet Leom! egyedül tégedet!</p> -<p>Mutasd meg, hogy szeretsz, s kövess! Vesztegetni való időnk -nincs. Szökésünkre minden készen van, ez emelet az igaz magas, de -kötélhágcsó segedelmével azonnal lenn leszünk, lovam készen vár, -pár perc mulva kivül és tul leszünk mink minden veszedelmen.</p> -<p>De jó hirem, szülőim, becsületem?!</p> -<p>Igazad van Teréz!… itt már készen vár a menyasszonyi ágy…</p> -<p>Teréz a szoba egyik szegletébe pillantott, mint hullámzó tenger -fehérlett a menyasszonyágy, ezernemű virágokkal behintve.</p> -<p>Teréz undorral forditá el az ágyról pillanatát.</p> -<p>Legkisebb zörej és baj nélkül értek le a szabadba.</p> -<p>Leo lovára veté magát, s Terézt gyengéden a nyeregbe emelte.</p> -<p>A ló száguldva iramlott a boldogokkal.</p> -<p>De a golyó még sebesebben repült, mint a szeretők. <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>A lövés után Leo visszahanyatlott, Terézt is visszarántá, ugy -hogy annak fejecskéje kebelére hanyatlott, melyből a vér forráskint -csergedezett.</p> -<p>Leom, egyetlen szerelmem, szólj mi bajod… nagy ég! -meggyilkoltak… oh én szerencsétlen…</p> -<p>Csakhamar egy másik lövés következett, mely Teréz szivét -szakgatta keresztül.</p> -<p>Szegény, szegény Teréz! – szólt alig hallhatólag a haldokló.</p> -<p>Szerelmem, ne sajnálj, már én is boldog vagyok.</p> -<p>A ló két hullával száguldott a fehér és hideg vidéken.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<h2>EGY BOLHA EMLÉKLAPJAI.</h2> -<p>Születtem 1852-dik évben julius havának 20-dik napján esteli 8 -órakor Magyarországon, Békésmegyében Kondoros pusztán, egy Merino -birka selyem gyapfodrai között. Atyám don Ugrados Pattogados -Spanyolhonban született egy Biscajai Majo inexpressible korcai -között 1850-ben. 1856-ban egy kényelmes barett tetején kijött -Spanyolországból; az Abruzzokon egy farkas hátára került, ki a -spanyolt egészen megette, s csak barettjét hagyta meg; annak -hátáról végre per Bakony, Ömböl, és Gombás egy tolvaj nyaka közé -üldözteték, ki őt Kondoros pusztán lelökte. A kondorosi pusztán -igen soká őgyelgett tüzhely s haza nélkül, mig végre csellel, egy -merino (a már emlitett merino) gyapsorompóin keresztül csempészvén -magát – megtelepedhetett, fészket rakhatott, s a családi csendes -élet körében feledheté Spanyolhont, Granadát, s Cuenca laposait. -Merinoban ismerkedett meg Nigranával, egy makói vadbolha egyetlen -leány gyermekével, s miután <span class="pagenum"><a name="Page_60" -id="Page_60">-60-</a></span> félévig tiltott viszonyban éltek -volna, összekeltek törvényesen Merinóban 1852. Februar 23-án. E -vegyes házasságból 9 gyermek született: 6 leány s 3 fiu: Anda, -Banda, Canda, Danda, Fanda, Ganda leányok, Ago, Bago, Fago, fiuk. A -leányok különbözőleg sorskedvezményekben és sorscsapásokban -részesűlének. Anda nőül ment egy gazdag kereskedőhez, ki nagy -szállást tart herceg Massano teremszőnyegén, és haute-creme vérrel -élősködik. Banda meghalt vérhasban. Canda megszökött egy olasz -acrobatával, s most mint első gymnasta szerepel a Sperlben, -bádogtokban, fehér abroszon, tapsokat és koszorukat aratva. Danda -divatárusnő egy szobaleány forró karjain; Fanda meggyilkoltatott -rablók által Lola Montez kebelhalmain; Ganda gazdálkodásra adta -magát, s kendert nyű egy phlegmaticus pudli kutya hátgerincén, hol -tagositott birtoka van. – A fiuk még szerencsésebbek lőnek:</p> -<p>Ago privatier, s igen kényelmes életet él egy nyugalmazott mente -astragan prémjei között.</p> -<p>Bago jelenben a Natalia gőzösön utazik a cephalonai fürdőkbe, -hogy májdaganatját szétoszlathassa, s nyárára Tietha völgyét -beutazhassa.</p> -<p>Fago (az én vagyok) szerencsés lesz emléklapjait adni multjának -és jelenének.</p> -<p>Egy hetes koromban már meguntam Merinot, s átköltöztem -Electoralba. Főleg azért hagytam el szülőföldemet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> mert -Merinot minduntalan majd egyik, majd a másik kanibal sortirozván, -ilyenkor fajunknak több tagjai részint elvesztek, részint -kegyetlenül meggyilkoltattak. Electoralban két egész hónapot -töltheték nyugodtan és megelégedetten. Ekkor azonban a Sodoma és -Gomoráéhoz hasonló pusztulás érte Electoralt. Husig és bőrig -lekoppasztatott a gyapju (azaz a mi szállásunk) egy zsákba -pakoltatott, egy szekérre felhányatott, s Pestre a Valero raktárába -inditatott. Éhségtől kellendett elvesznünk, ha magunkról elég korán -nem gondoskodánk. Észrevétlenül bujtunk ki, holmi csak nehezen -átmászható rejtekeken keresztül a jól bekötött zsákokból, s ki -erre, ki arra keresett menedéket.</p> -<p>Én a gyapjut szállitó irnok Fattermörderén húztam meg magamat, s -csak délben és este lopódzkodtam be nagy vitorla füleibe ebédelni, -és vacsorálni. Egyszer azonban ugyancsak veszedelmesen megugratott, -s ha véletlenül egy nagy borzas kesztyü nincs ujjain, bizonyosan -agyon szorit. Ujjáról azután mellényére huztam magamat, onnan -inexpressibléje zsebébe, hol meglehetősen nyugalmas éjszakát -töltöttem. Korán reggel, midőn reggelizni ismét vitorlafülébe -vettem magamat, egy ismerőmmel találkoztam, ki uti kalandjainak -elbeszélésével gyönyörködtetett. Szolnoknál vasutra tértünk, hol -azután a vagonokban kényünk <span class="pagenum"><a name="Page_62" -id="Page_62">-62-</a></span> kedvünkre válogathatánk. Én az -irnoktól egy kedves külsejü, mintegy 20–21 éves menyecskéhez -szegődtem, kinek hófehér hullámzatos nyakrónáin mennyei gyönyöröket -élveztem. Corpo di bacco! Minő vér! minő ruganyos talap! minő lágy, -andalitó és boldogitó nyugalom! Ez angyali lény már regebben -megszokhatá e bolhaszerü csiklandozásokat, mert Pestig -egyetlenegyszer sem háboritotta meg bolhaköltészetem pásztoróráit. -Pesten bizonyos pézsmaillatu chewalier fogadá karjaiba, oly -veszedelmesen ölelvén meg patronámat, miszerint a nyak -átkarolásakor engem is meglehetősen lepréselt. Sokáig nem láthatták -egymást, mert a kedves viszontlátás ez idylli préselése tovább -tartott 10 percnél. Későbben Patronám kényelembe tette magát, s egy -emelettel én is tovább szállásoltam be magamat.</p> -<p>Régen volt oly kényelmes szállásom.</p> -<p>Boldogságom azonban csak estélig tartott. A gyertyafénynél -executirozott „Két világ“ feletti szemle alkalmával rám talált a -kedves teremtés, s az első emeletből a földszintre kellett ugranom, -hogy életemet megmenthessem.</p> -<p>Egész éjszaka hazátlanul bolyongtam; mig végre reggel felé a -háziur fekete bársony lajblijára merészkedém, mely naponkint -többszsr jutván közel régi szállásomhoz, megerőtetésem nélkül -átköltözködhetém. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<p>Varietas delectat! ezt mondja a deák, e tétel jelentőségét -azonban én is felfogtam; s azt ténylegesiteni is ohajtottam. – -Bizonyos vasárnap délutánján 16 éves fiatal leányka látogatta meg -háziasszonyomat, ki nekem végtelenü megtetszett, s kibe későbben -annyira bele szerelmesedém, hogy ruha övjére lopva magamat, véle a -másodszori látogatás alkalmakor megszöktem.</p> -<p>Legelőször havas vállain béreltem szállást.</p> -<p>A kedves gyermeket gyengéd, s alig észrevehető csipéseim is -genirozták, s minduntalan halálra keresett.</p> -<p>Későbben juhászbojtár lettem azokon a halmokon, melyeket a -költők „Boldogság halmainak“ neveznek. Mint juhászbojtár készitém e -sorokat:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Piros bimbó, fehér -halom,<br /></span> <span class="i0">Boldog én, ha itt -meghalom!<br /></span></div> -</div> -<p>Meg kell jegyeznem, hogy a bolha-literaturában a <em class= -"gesperrt">halni</em> ik-es ige.</p> -<p>Röviden csak annyit irhatok még, hogy tágabb kört nyitottam -bojtárságomnak.</p> -<p>Nem tudom meddig fogom háborítatlanul élvezhetni -boldogságomat!?</p> -<p>Rettegni van elég okom!</p> -<p>A csendes térségen bizonyos ideje persecutorok mutatkoznak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<h2>ÁLARCOS BÁL.</h2> -<p>Szólj angyalom, mi bajod?</p> -<p>Már hányszor kértelek föl, ne nevezz angyalodnak; hányszor -mondjam még, hogy angyalok csak nők lehetnek.</p> -<p>Jó, jó édesem, de hát mi bajod?</p> -<p>Unatkozom!</p> -<p>Parancsolj velem, s én mindent elkövetek, hogy unalmadat -elűzhessem. Mit miveljek, hogy számodra szórakozást szerezzek?</p> -<p>Semmit!</p> -<p>Mi kell?!</p> -<p>Semmi!</p> -<p>Szegény nőm mindent próbált, hogy unalmamat elűzhesse, de én -rendűletlenül unatkoztam, s unalmam nagyobb volt a mindenségnél. -Tökéletesen hiszem, hogy unalomból meg lehet őrülni; többet hiszek! -hiszem, hogy az ember unalomból meg is ölheti magát.</p> -<p>Eredj lelkem Szelenceihez, ő élceivel vagy… <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Elég… elég! jer, hadd csókoljalak meg; ha ti nem segittek, nem -segit senki; ugyan mi lenne a világból feleség nélkül? hiszen ti -még azt is kitaláljátok, miként lehet az unalmat elűzni, pedig ez -már csak nagyobb mesterség magánál a puskapor-csinálásnál, annyival -inkább, mert azt is csak unalomból lehetett feltalálni.</p> -<p>Nagynehezen fölkapaszkodtam pamlagomról, szeretett nőmet -megcsókoltam, (mit annyival inkább megérdemelt, mert még azért sem -haragudott, hogy körében unatkoztam) kalapot ragadtam, -keresztül-kasul mászkáltam két utcát és három sikátort, mig végre -egy kisded, de csinos külsejü házba betérve, Szelenceihez nyitottam -be.</p> -<p>Ő is pamlagon hevert, csakhogy ő nem unatkozott, hanem aludt. – -Haladéktalanul fölvertem.</p> -<p>Mit álmodál?</p> -<p>Azt, hogy te egy lőni való vadállat vagy. Ki mást mennyálmából -fölzavar, nem ember, hanem állat, s igy te állat vagy.</p> -<p>Bocsáss meg, de az unalom kezdett honn fojtogatni.</p> -<p>Medve! talán azt hiszed, hogy én mulatságból aludtam el?!</p> -<p>Ki akartad magad nyugonni!</p> -<p>Talán észre jösz; igazad van, miután az unalom szinte -agyonzaklatott és üldözött.</p> -<p>Társaságban talán nem fogunk unatkozni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Végtelenül rosz hisztorikus vagy! Chinában egyszer 30,000,000 -ember unatkozott.</p> -<p>Beszélj valamit kalandgazdag életedből!</p> -<p>Nincs kedvem!</p> -<p>Olyat, mit kedv nélkül is lehet elbeszélni.</p> -<p>Szelencei kissé gondolkodott, azután megkinált szivarral, maga -is rágyujtott, s beszélt a mint következik:</p> -<p>Hogy Rizát szerettem, azt ugy hiszem mondanom sem kell, de hogy -őt sem szerettem annyira, hogy kivüle más nőt vagy leányt ne tudtam -volna szeretni, azt ki természetemet ismeri, szinte könnyen -elhiendi. Riza végtelenül szeretett (ő maga mondta); kivülem -egyetlen lény tetszett neki – Ormy! ezen ember elég vakmerő volt, -őt folytonos udvarlásaival ostromolni. – De sikeretlenül! E két -szóban feküdt akkor mindenem, nyugalmam, üdvem, boldogságom, mert -én Rizát féltettem, nemcsak Ormytól, hanem 60 éves házmesteremtől -is: – és ismét ezen két szóban feküdt butaságom.</p> -<p>Riza tudta ezt; oh bár ne tudta volna, nem büntetett volna meg -oly kegyetlenül.</p> -<p>Riza távozott hazulról, egyikét barátnéinak meglátogatni.</p> -<p>Egyedül maradtam. Egész életemen keresztül féltem a magánytól, -most is lehető legroszabbul éreztem magamat, és csak azt vártam, -hogy szivarom <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> végig égjen, azonnal kalapot, botot -ragadtam, s minden cél, és irány nélkül a szabadba nyitottam. A -Kristóftérről a váciutcába kanyarodtam, midőn egy könnyü, karcsu -barna teremtés vágott el mellettem.</p> -<p><em class="gesperrt">Elvágott</em>, juratusi kitétel, de sokszor -felségesen használható.</p> -<p>Egy ideig mozdulatlanul állottam meg, s szemet, szájt tátva -eredtem utána. Csak sötét selyemfelruhája alól kifehérlő fodros -másod mezét s piros szattyánba szoritott kicsiny gömbölyü -lábacskáit ne láttam volna!? Ellent nem állhaték, utána -rohantam.</p> -<p>A Dorottya-utca derekán egy másik nővel találkozott, ki -valamivel éltesebb, de sokkal csunyább volt.</p> -<p>Párbeszédök minden szavát világosan kivehettem.</p> -<p>Tehát bizonyosan ott lészsz a mai álarcosbálban?</p> -<p>Okvetlenül ott leszek, s mi több, reményem van igen jól -mulathatni.</p> -<p>Minő szerencse, hogy ismét együtt lehetünk, mint a mult -farsangon; – s minő alakban akarsz megjelenni?</p> -<p>Tehát selyem álarc, fekete selyem domino, kámzsámon egyszerű -fehér keresztke. A lehető legkényelmesebben, hogy annál inkább -mulathassak. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Igaza van! nincs kellemetlenebb valami, mint a feszes öltözék, -majd itt, majd amott szoritja az embert valami; a helyett, hogy az -ember mulatság, szórakozás után járhatna, levegőt kell keresnie, -hogy magát kifujhassa.</p> -<p>Tehát bizonyosan találkozunk.</p> -<p>Bizonyosan.</p> -<p>Midőn e szavakat kicserélték, egy ház első emeletébél női fej -tekintett le a járó-kelőkre, s a mint a karcsu, könnyü teremtésen -végig szaladt pillanatával, reám nyugasztá tekintetét, ki épen -ennyit mondottam.</p> -<p>Én is bizonyosan ott leszek!</p> -<p>Nőm, – mert ő volt – mindent látott és hallott, a nélkül, hogy -őt láttam volna.</p> -<p>Esteli hat órakor mindketten otthon voltunk.</p> -<p>Riza, ma álarcos-bál lesz! szóltam nőmhez közönbösen, s annál -biztosabban, mert tudtam, hogy ő az álarcos bálokat ki nem -állhatja.</p> -<p>Tudom! miattam lehet mindennap, én nem vágyom belé; én az -álarcos bálokat silány portékákban gazdag városoknak tekintem.</p> -<p>Én egy barátomnak szavamat adtam, s el fogok menni.</p> -<p>Riza szavaimra alig észrevehetőleg elpirult. Én e pirulást oda -magyaráztam, mintha Riza neheztelt volna, hogy ismét egyedül -hagyom.</p> -<p>Bocsáss meg angyalom! istenemre mondom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> nem -örömest hagylak magadra, de egy régen nem látott barátom -erőszakoskodása, s unszolásai…</p> -<p>Riza hirtelen elfordult tőlem, s a mellékterembe távozott.</p> -<p>Én e hirtelen távozást neheztelésnek vettem, pedig az megvetés -volt. Nőm azon percben megutált, a mint meghazudtoltam.</p> -<p>Az estelit együtt ültük át. Riza egy szót sem szólott, magam is -legtanácsosabbnak láttam hallgatni.</p> -<p>Esteli után öltözködni kezdtem. Négyszer, ötször állottam meg a -tükör előtt, mégis mindig találtam igazitni valót magamon. Ugy -akartam megjelenni, hogy a legszigorubb műbirök se találjanak -kifogást öltözékemben, a nők s leánykák pedig minden áron -észrevegyenek.</p> -<p>Furcsa, de lelkemre mondom, végtelenül szerettem Rizámat, s a -szép ismeretlennek mégis minden áron tetszeni akartam.</p> -<p>Egyik jellemző oldala majomfajunknak, a változatosság utáni -kapkodás. Elhagyjuk az aranyat az ezüstért, és ólomért, mert ez -sárga, ez fehér, emez szürke. A belbecsre csak akkor gondolunk, -midőn a jobb elveszett, a roszabb megmaradt.</p> -<p>Midőn a táncestélybe benyitottam, a legélénkebben folyt a -mulatság, nagyszámmal voltak a vendégek, és álarcosok. Egy -rögtönzött szemle <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> után stranierám keresésére indultam, -minden nődominon végig tekinték, a fehér keresztke egyelőre vagy -kikerülte figyelmemet, vagy az, ki miatt ezen táncestélyt -megláttogattam, még nem volt jelen.</p> -<p>Háromszor, négyszer keresztül kasul sétáltam a termeken; -találkoztam mindenféle ismerőimmel, s az ismerők tarka válogatott -csoportozatával, csak az hiányzott, kit kerestem.</p> -<p>Megnéztem órámat. Pont tizet mutatott. Azzal vigasztaltam -magamat, mivel helyzetemben más ember is vigasztalandotta magát, t. -i. hogy még korán van, hogy még eljöhet. Nincs rettenetesebb, mint -valaki után várakozni, de e rettenetesség még sokkal rettenetesebb, -ha az unalmas várakozásért azon egyetlen lény nyujthat kárpótlást, -kiért várakoztunk.</p> -<p>Nyugtalanságomban egy francia négyesbe keveredtem. -Kedvetlenebbül talán életemben sem táncoltam.</p> -<p>Az az ur talán kölcsön kérte lábait, azért bánik velök oly -lelkiismeretesen.</p> -<p><em class="gesperrt">Az az ur én</em> voltam, s több ilyen -észrevételeket kénytelenitettem hallani.</p> -<p>Tizenegy óra is elmult, hiába meresztgetém szemeimet, mindenkit -láttam, csak őt nem szemlélhetém.</p> -<p>Egynegyed tizenkettőre jelent meg – egyedül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> Ugy volt -öltözködve, amint a Dorottya-utcában megmondotta.</p> -<p>Még jóformán nem is tájékozhatta magát, már oldalánál -termettem.</p> -<p>Tudod-e ismeretlen ismerős, hogy egyedül miattad látogattam meg -a mai táncestélyt, s ha még ¾ig nem jösz, haza megyek, a nélkül, -hogy mulattam volna.</p> -<p>Oh… oh… minek e tettetés?! ha te is álarcban jelentél volna meg, -megjárná, de igy?!… különben is mindenekelőtt tudatnom kell veled, -hogy csalódol, te mást keresessz, miután én soha sem láttalak, nem -ismerlek, s igy te sem ismerhetsz.</p> -<p>Fájdalom, szinte igazad van, egyetlenegyszer láttalak, de ezen -egyetlenegyszeri látás is elégséges volt arra, hogy -szeresselek.</p> -<p>Amint az utolsó szót kimondám, a kedves ismeretlen karjaimba -illeszté magát, s nem annyira keresztül vive, mint keresztül -ragadva a vigadókon, egy magános helyen maga mellé nem leültetett, -hanem lehúzott.</p> -<p>Én falusi leányka vagyok, s nem egy könnyen hiszek az ilyen -városi urfiaknak.</p> -<p>Esküszöm!…</p> -<p>Ki tudja, nem esküdtél-e már másnak is?!</p> -<p>Ezen kételyt kifejező kérdés által mindent <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> eszembe -juttatott: Rizámat, s Rizámnak tett hűségi eskümet. Fejemet -leeresztém, s hallgattam.</p> -<p>Na de mindegy, én azért jöttem faluról a városba, hogy mulassak, -hogy élvezzek, én nem kivánok csak néhány órai galanteriát, s -néhány percnyi hűséget, s ha a maradandó becsü való helyett, csupán -egy kedves emlékkel térhetek is vissza csendes magányomba, meg -leszek elégedve.</p> -<p>Magasra emeltem fejemet, s elragadtatással szónokoltam.</p> -<p>Leány, bennem lovagodra akadtál; mostantól kezdve reggelig -rabszolgád vagyok; akard, hogy táncoljak – haladéktalanul táncolni -fogok; – akard hogy nyiltan mint udvarlód lépjek fel – én az egész -világ szemeláttára térdeimre ereszkedem előtted; – akard, hogy -megvivjak éretted – én minden emberrel megverekszem, ki -elsőségedben kétkedik, ki szépségedet nem dicsőiti, ki nem -csodál.</p> -<p>Mindenek előtt azt akarom, hogy izletes esteliről -rendelkezzél.</p> -<p>Eszeveszetten rohantam az étterembe, egy perc alatt három -pincérnek is parancsoltam. – Kevéssel azután meleg ételektől -gőzölgő asztal előtt ültünk.</p> -<p>Ha szépen kérlek, nemde le fogod tenni álarcodat? <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Szivesen! – ezeket mondva, selyem álarcát lebontá, s az igéző -kedves ismeretlen ismerős ült előttem.</p> -<p>Minő étvágygyal evett, különben ki coloritjét figyelemmel -kisérte, azonnal észreveheté, hogy tele van egészséggel.</p> -<p>A főpincér amint bejött, s végig tekintett rajta, gúnyosan -mosolygott. – E mosoly ki nem kerülheté figyelmemet.</p> -<p>Szabad tudnom e gúnymosoly okát Jean?</p> -<p>Engedje meg uraságod, hogy e kicsiny jogot, mi számunkra is -biztosittatott, szabadon gyakorolhassuk, különben is ha -megmondanám, megeshetnék, hogy a legjobb illusiokat silányitanám -tönkre.</p> -<p>Szerencsétlenségemre a nyilatkozat értelmét nem forciroztam, s -oda magyaráztam, hogy talán valamelyik étel adatott fel nevetséges -alakban.</p> -<p>Későbben még egy álarcos nővel szaporodott társaságunk, ki -parancsolt ugyan valamit, de azt meg sem izlelé; társalgásunkat -azonban éber figyelemmel kiséré.</p> -<p>A főpincér ismét megjelent, most a másik nőt méregette gyanus -pillanataival, s alkalmasint elismerte, mert egész bizodalommal -felé hajlott, s valamit sugott fülébe.</p> -<p>Az idegen nő éles sikoltást haltatott, hirtelen azonban -összeszedte magát, nem annyira felkelt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> mint -felugrott ülőhelyéből, s mint villám tünt el a sokaság között.</p> -<p>A főpincér zavarodva huzódott vissza, s csak ennyit mondott: -csalódtam.</p> -<p>A sikoltás mint tőr huzódék keresztül szivemen, s a nélkül, hogy -számolni tudtam volna magamnak, elkomorodtam.</p> -<p>Menjünk innen! – szólt az ismeretlen ismerős, s ismét karomba -öltve magát, vitt a nélkül, hogy tudtam, vagy éreztem volna, csak -akkor jöttem eszméletre, midőn lenn az üvegajtónál kocsizörgést, s -lódobogást hallottam.</p> -<p>Kevéssel azután kényelmes bérkocsiban ültünk egymás mellett.</p> -<p>Reggeli 6 órakor tértem vissza szállásomra. Fejem nehéz volt, -azt mégis elbirhatám; de keblemben nyomott valami, azt alig tudtam -elbirni.</p> -<p>Reszketve tettem kezemet a kilincsre, tántorogva nyitottam a -szobába. Minden üres volt. Iróasztalomon egy iratka hevert -pecsételve, következő tartalommal:</p> -<p class="i2">Uram!</p> -<p>Hogy ön megcsalt, megbocsátom. Hisz e tekintetben alig kérhetünk -önöktől többet, mint hogy ugy vétkezzenek, miszerint nyugalmunkat -ne háboritsák, s a közönség előtt magokat meg ne bélyegezzék, mert -még azon esetben is a gyalázat nagyobb terhét mi vagyunk -kénytelenek elviselni. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> De hogy ön meggyalázott, azt soha meg nem -bocsátom és soha sem fogom feledni. – Ön ugyanazon mérlegbe veté -szerelmemet olyan szerelemmel, melyet megvásárolhat. Mit mondana -ön, ha azon kincset, melyhez ön legnemesebb érdekeit, sőt életét -köté, áruba bocsátanám?! Tegyen ön ugy; hogy ne átkozzam! Ne mondja -senkinek, hogy birt valaha, hogy szeretett, hogy nője voltam. Eddig -ön közelében, akkor távol öntől is pirulnom kellene.</p> -<p>És én mindezt megérdemeltem!</p> -<p>Mi lett Rizából?</p> -<p>Nő, ki magában is elég arra, hogy nemesen szórakozzék, ki -feledni tanult és feledni tud.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<h2>A NÉMA ÉS FECSEGŐ UDVARLÓ.</h2> -<p>Az 1843-iki év nyarán egy uj egyéniség jelent meg Xben, ki -későbben ott meg is telepedett, s magát Keritési Gábor ügyvédnek -nevezte. Csakhamar letelepedése után több előkelő házakkal -ismerkedett meg, s minthogy csinos, müvelt fiatal embernek tüntette -fel magát, mindenütt szivesen látott vendég volt.</p> -<p>Leggyakrabban Konti vasárusnál jelent meg, ki vendégszerető -ember volt, azonkivül egy igen szép leánygyermekkel birt, a 15 éves -Florával. Kontiék szivesen látták a minden tekintetben jeles ifjut, -Keritési ügyvédet.</p> -<p>A vasárusnál a városnak minden valamire való fiatal embere -megfordult, legtöbbször azonban Keritési ügyvédet, és Bontó Pál -mérnököt lehetett a család körében feltalálni.</p> -<p>E két egyéniség a két legellenkezőbb természetet képviselte.</p> -<p>Keritési végtelenül szerény volt, és hallgatag; <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> órákig -elült szótalanul a pamlagon, órákig elmerengett a szép Flora -kellemein, órákig elmélázott a Flora által elővarázsolt bűvös -zongora-accordokon, belesülyedt valamely nyitva állt könyv -olvasásába, s nagyon sok volt, midőn három négy kérdést tőn, s -ugyanannyi feleletet adott.</p> -<p>Bontó Pál ellenben valóságos ördög volt emberi alakban, szarvak -nélkül ugyan, de tüzes nyelvvel. Egy percig sem nyugodhatott; majd -sétált fel s alá, majd egy helyről a másikra vágta magát, majd ülő, -vagy álló helyében feszengett, – ajkai pedig szakadatlanul -mozogtak; folytonosan csevegett.</p> -<p>A gyermek Florának annyi válogatott szépségeket mondott egyetlen -délután, hogy a kedves leányka irult pirult, folytonos -nyugtalanságban volt, sőt nem egyszer sirva fakadt.</p> -<p>Leszámitva ez ártatlan hibákat, Bontó Pál igen csinos fiatal és -szép ember volt, Flora nagyság mégis több rokonszenvet érzett Gábor -iránt.</p> -<p>Három hónapi látogatás, és ismeretség után Keritési midössze -ennyit mondott, mi egyenesen Florának szólott:</p> -<p>Nagysám zongora-játéka által egészen el vagyok ragadtatva.</p> -<p>Bontó ellenben tökéletesen kimerité a szerelmi nyilatkozatok -szótárát, sőt maga egy egészen uj <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> szótárt teremtett, melyből -igen kevés tárgyak hiányzottak.</p> -<p>Bontó serenadokat teremtett, különnemü szappanokat és -mosdóvizeket ajándékozott Florának, száz meg százféle virágokat -lopott imádottja ablakába, mindennemü olvasmányokkal és -varrómustrákkal kedveskedett, a párisi divatképeket halomra -vásárolta. – Keritési egyetlenegy fehér rózsát nyujtott szótlanul -Florának, s azon egyetlenegy fehér rózsa a kedves gyermek kebelén -hervadt el.</p> -<p>Szinházakban Bontó mint méh rajongott a szép virág körül.</p> -<p>Bálokban fáradhatlanul táncolt választottjával.</p> -<p>Sétatéreken folytonosan oldala mellett lépdelt.</p> -<p>Keritési a darabba mélyedt el, s csak olykor vetett egy titkos -pillanatot a leánykára.</p> -<p>Bálokban szegletbe huzta magát, bámult és gondolkodott.</p> -<p>Sétatéreken távolról kisérte a kedves gyermeket.</p> -<p>Bontó szerelmet vallott nyiltan és határozottan, a leányka nem -merte kereken visszautasitani, miután Keritési 6 hónapon keresztül -ennyit sem mondott:</p> -<p>Barátném!</p> -<p>Flora pedig sokkal többet érzett Gábor iránt, mint -barátságot.</p> -<p>A leányka is sokkal szerényebb és szemérmesebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> volt, -hogysem kezdeményezést mert volna, Folytonosan remélt, s legtöbbet -várt a jövőtől.</p> -<p>A farsang is elérkezett, a válogatottnál válogatottabb bálok -megkezdettek.</p> -<p>Flora majd minden bálban megjelent. Látható volt ugyanazon -táncestélyekben Bontó mérnök és Keritési ügyvéd is.</p> -<p>A mérnök csaknem elrepült, oly elegant volt öltözködve. Keritési -szerényen, de izletesen. Flora csak pár percet volt szabad -udvarlójától, Bontó teremből terembe kisérte, vallomást -vallomásokra halmozott, traktált, a leánykát majd megölte megelőző -szivességeivel. Minden táncot végig lejtett a leánykával, s oldala -mellett pihente ki magát.</p> -<p>Keritési egy magános szegletbe vonta magát, gyönyörittasan -legelteté szemét a szép Flora kellemein; és gondolkodott.</p> -<p>A leányka már neheztelni kezdett, csupa szerelemből, e -közönbösségen.</p> -<p>Ujolag megzendült a zene, a cigányok mazurt játszottak. Alkalmat -vett Flora az ügyvédet egy külön ábrában a sorozatba bevezetni.</p> -<p>Keritési pirulva engedelmeskedett, a közönböst játszotta, pedig -boldog volt e megkülönböztetésnek miatta.</p> -<p>Bontó mosolygott, távolról sem jutott volna eszébe, a -szótalantól választottját félteni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>Barátom, nemde ön gyülöli az embereket, szólt remegve a leányka -a táncsorozatban.</p> -<p>Nagysád, én minden embert szeretek! – ennyit válaszolt az -ügyvéd. Az ábrának vége lőn.</p> -<p>Bontó haladéktalanul helyt állott, s jelentősen kárpótolta az -ügyvéd némaságát.</p> -<p>Táncközben Flora virágbokrétát vesztett el kebeléről. Keritési, -ki a leánykát folytonosan szemeivel kisérte, azonnal észrevette a -veszteséget, hirtelen felállot ülő helyéről s az elvesztett -bokrétát felemelte – ismét helyére ült, ismét bámult, és ismét -gondolkodott. Meglehet akaratlanul emelte ajkaihoz a Flora -kebeléről levesztett virágbokrétát, de Flora mindent látott, és -boldognak érezte magát.</p> -<p>Nyugóra előtt még egy lepke-keringőt lejtettek, s a leányka -ismét a colonnéba vihette választottját.</p> -<p>Érdekli-e önt valaki, és valami e táncestélyben?</p> -<p>Én örömmel látok másokat mulatni; érdekelni azonban egyetlen -lény érdekel.</p> -<p>Mindezt Keritési legnagyobb közönbösséggel mondotta, a nélkül -hogy mosolygott volna, vagy pillantásaiból egyebet lehetendett -kimagyarázni.</p> -<p>A szerény leánykának e válaszszal meg kellett elégednie. -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Bontó még a bál előtt elhatározta, hogy választottjának mindent -fel fog fedezni.</p> -<p>Elmondta: hogy mielőtt Florát megismerte volna, nem tudta mi a -szerelem.</p> -<p>Elmondta: hogy a leánykát őszintén és igazán szereti.</p> -<p>Elmondta: hogy birhatásától feltételeztetik boldogsága, vagy -boldogtalansága.</p> -<p>Elmondta: hogy szerelme változhatlan, hű és</p> -<p>Végre bevallotta: hogy komoly s határozott szándéka Florát nőül -venni.</p> -<p>Florának lelki küzdelmek között lehetett mindezt végig -hallgatnia, s csupán az vigasztalta, hogy a mérnök még azon este -nem esengett viszontvallomásért.</p> -<p>Még talán nincs minden elveszve, gondolta a leányka magában, s -alig várta, hogy a bálnak vége legyen.</p> -<p>Midőn távoztak és elváltak, a legolvadékonyabb, s igen sokat -jelentő hangon kivánt jó éjt Keritésinek.</p> -<p>Florának nyugtalan álmai voltak.</p> -<p>Az ügyvéd a virágbokrétával aludt el, s igy igen szép álmai -lehettek.</p> -<p>Másnap még nehezebb szerep jutott a leánykának.</p> -<p>Fagyos zuzmorás téli délután volt. Egyike azon kedélyt ölő -napoknak, midőn a nappal 8, az este <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> 5, az éj pedig 11 órából -áll. Mindenki meleg termeket, baráti köröket, és részvevő kebleket -keresett.</p> -<p>Belül fülő kandalló vidáman pattogó tüzénél együtt ült a kis -család.</p> -<p>Jelen voltak, Keritési űgyvéd, és Bontó mérnök is.</p> -<p>Férj és nő egymás közelében ültek, s a mult napi eseményekről -beszélgettek. Bontó Flora mellé vette magát, s oly dolgokról -fecsegett, melyek ha Keritési ajkairól jövendettek, Florának nagy -örömöt okoztak volna.</p> -<p>Keritési egy távolabb eső pamlagról figyelemmel kisérte ugyan a -bennülők társalgásaikat, de hallgatott.</p> -<p>Ügyvéd barátom, mint mulatott a tegnapi táncestélyen? – kérdezé -a háziúr s bajuszán egy jót pederintett.</p> -<p>Jól! mint mindenki, ki jelen volt, még táncoltam is.</p> -<p>Táncolt is!? Lám, lám! az ilyen bohó mulatságok még a -legkomolyabb emberen is erőt vesznek.</p> -<p>Szabad-e tudnunk, kivel táncolt ügyvéd ur? kérdé a mama -kiváncsian. Megjegyzendő, hogy Flora, a háziasszony egy előkelő -barátnéjának szárnyai alatt bocsáttatott a táncestélybe.</p> -<p>Én egyedül Flora nagysámmal táncoltam, s be <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> kell -vallanom, hogy mással bármi árért sem táncoltam volna.</p> -<p>Keritésinek e nyilatkozatában annyi érzés és bensőség volt, hogy -a szép gyermek akaratlanul felé forditá nagy kék szemeit, s mindent -igérőleg mosolygott.</p> -<p>Az ügyvédnek végtelenül jól eshetett e pillanat, gyenge pir -ömlött el arcán, de hallgatott.</p> -<p>E hallgatás igen fájt Flórának.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Bontó ismét fölvette a táncestélyben elszakadt beszéd fonalát, -ismét felnyitotta keblét, hogy annak minden érzelmeit bemutathassa, -ismét hozzá fogott a szép jövő rajzolásához, azon különbséggel, -hogy most minden áron oda tökeredett, miszerint a lányka érzelmeit -is kipuhatolhassa.</p> -<p>Utóbb unszolásaira a lányka csak ennyit válaszolt.</p> -<p>Engedje meg mérnök ur, hogy a válaszszal holnapután délutánig -adósa maradjak.</p> -<p>Az ilyen halasztásokban ugyan nem nagy örömet találnak a -szeretők, minthogy azonban a szerelmesek között a leány, azaz a -gyengédebb fél akaratja mindenkor parancs, a mérnök haladéktalanul -engedelmeskedett.</p> -<p>A mint a vendégek távoztak, Florának azonnal megeredtek könyei, -s zokogva nyilatkozott szülei jelenlétében: <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> -<p>Egyetlen jó szülém, én Keritésit szeretem, vagy övé leszek, vagy -senkié.</p> -<p>Kis bohó! – válaszolt először az atya – Keritési modorából régen -meggyőződhetél, hogy ő sohasem fog megházasodni.</p> -<p>Még nagyanyámtól hallottam, hogy a mely férfi nem táncol, és -nagyon keveset beszél, nem házasodik! – egészité ki a mama.</p> -<p>De ha Keritési mégis szeretne, és mégis megházasodnék, nemde nem -lesz ellenvetéstek?</p> -<p>Őszinte szivből adom áldásomat e frigyhez – szólt a papa.</p> -<p>Szeretni fogom férjedet, mint saját gyermekemet – egészité ki a -mama.</p> -<p>Flora letörlé könyeit, még mindig volt mit reméleni; kinek pedig -van mit reméleni, az nem egészen boldogtalan.</p> -<p>Másnap Bontó szokatlan órában jelent meg. Minthogy még a -kitűzött határidő meg nem érkezett, Florával igen keveset beszélt a -szerelemről, a szülők előtt azonban határozott akaratját meztelenül -kitárta.</p> -<p>A szülőknek legkisebb ellenvetésük sem volt, de nem is lehetett. -Bontó biztos állásnak örült, s mint becsületes ember volt -ismeretes.</p> -<p>Ha leányunk önt szereti, mi e frigybe bele nyugszunk, erőtetni -soha sem fogjuk, ritkán van áldás az erőtetett összekelésen. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Bontó annyit nyert, mennyit várt, nyugodtan távozott.</p> -<p>Keritési délután a szokottnál valamivel korábban jelent meg. -Florát bánatos arccal és kisirt szemekkel találta.</p> -<p>Mi bántja Flora nagysádat? – kérdé fájdalmas lassu hangon. -Eddigelé még ennyi részvétet sem tanusitott.</p> -<p>Barátom, önnek mindent megvallok! Bontó megkérte szüleimtől -kezemet, s azoknak nem volt ellenvetésük. Én végtelenül boldogtalan -vagyok!</p> -<p>Én is! – válaszolt az ügyvéd csaknem siró hangon; azután -hallgatott.</p> -<p>Mindketten szerették egymást. Többet egyik sem mert mondani. -Kevéssel azután Bontó is megjelent, s uj erővel fogott az -ostromhoz. Keritési külön szegletbe vonult, gondolkodott – és néma -maradt.</p> -<p>Mindketten egyszerre távoztak. Az nap éjszakáján Keritési, -Flora, mindketten lenyugodtak, de egyik sem tudott aludni.</p> -<p>Másnap fölkérte a mérnök váltsztottját igéretének -beváltására.</p> -<p>Szüleimnek igazuk van, Keritési sohasem fog megnőszülni; gondolá -Flora magában, s „igent“ mondott udvarlójának.</p> -<p>Két hét mulva eskünniök kellett.</p> -<p>Keritési mint azelőtt, mindennapos vendég volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> a háznál, -azon különbséggel: hogy még komolyabbá és szótlanabbá lőn, mint -azelőtt volt.</p> -<p>Flora mindenkép ohajtotta volna vele megértetni, hogy szereti, -mind hiába, az ügyvéd gondolkodott és hallgatott.</p> -<p>Előkészületek tétettek az eskővőhez. Keritési egy müvészileg és -gonddal készült ezüst rózsával kedveskedett imádottjának, de azt -szó nélkül nyujtotta át. – Flora szemei előtt emelte e kedves -ereklyét ajkaihoz, minő haszontalan, az ügyvéd, talán repedt -szivvel is, néma maradt.</p> -<p>Az esküvő alkonyban a lehető csendben történt meg.</p> -<p>Keritési hiányzott az esküvőről.</p> -<p>A fiatal csinos menyecske másnap haladéktalanul tudakozódott -barátja mint- és hollétéről. A háztulajdonos csak ennyit -üzenhetett, miszerint Keritési az esküvő napján miudenét -összepakoltatta, s messze utra távozott.</p> -<p>Tiz év mult el, Flora megszokta férjét, a házaséletet, boldog -volt, de azért gyakorta megemlékezett barátjáról. Annyit tudhatott -csak még róla, hogy Pesten lakik, és még mindig nőtelen.</p> -<p>Rendetlenség hogy kik boldogitanák nejüket, nem nőszülnek; -jegyzé meg a még mindig szép menyecske ingerülten, mire a boldog -férj célzásokkal egykori ismerőjére, jó izüen kacagott. -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Ismét eltelt boldog tiz év. Flora, leánygyermekétől, ki Pesten -nagybátyjánál tartózkodott, ilyen tartalmu levelet kapott:</p> -<p>„… Végtelenül elégedett vagyok, a nagyvilág, és müvészet -közepett rokonnak érzem magamat; nagybátyámnál megfordulnak a -legnevesebb irók és müvészek, s életemet a legszebb álommá -varázsolják; minden este szinházban vagyunk, s én csak azért -nyugszom le, hogy álmaimat folytathassam. – Apropos! nagybátyámnak -van egy igen kedves barátja, ki rólad is gyakran megemlékezik, egy -fecsegő, és fáradhatlan udvarló agglegény, mulatságos egyéniség -volna, ha az embert agyon nem untatná antik szerelmi vallomásaival, -Keritési ügyvédnek nevezik, nem tudom, emlékszel-e még ilyszerü -emberre.“</p> -<p>Szegény barátom! midőn beszélnie kellett volna, hallgatott, -midőn hallgatnia kellene, akkor beszél. – Fiatal korában némán is -megértettem, vagy legalább óhajtottam megérteni mit akar, most elég -érthetőleg beszél, s a fiatalság kigunyolja. A néma gyermeknek -anyja sem érti szavát, a szerető leány pedig még kevésbé. -Szerencsétlen barátomról méltán elmondhatjuk: elhallgatta -szerencséjét.</p> -<p>Flora közölte a levelet férjével. Bontó mosolyogva csak ennyit -jegyzett meg: <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Nem mindig igaz az arab közmondás: <em class="gesperrt">beszélni -ezüst, hallgatni arany</em> – ha ezen ember nem hallgatott volna, ő -most boldog volna, én meg boldogtalan. A szerető olyan, mint a -csecsemő, akkor legkedvesebb, mikor beszélni kezd.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<h2>ET NOS FUIMUS TROJES!</h2> -<p>Én is voltam 20 éves legény, az én arcaimon is nyiltak rózsák, -az én Vergissmeinnicht szemeim is ragyogtak. És mert husz éves -valék, mert arcaimon rózsák nyiltak, Vergissmeinnicht szemeimet -felemeltem, fel mertem emelni a pirospozsgás tiszttartónéra… -Klotildra.</p> -<p>Ő méltóztatott engem észrevenni! engem egyszerű igénytelen -irnokot, ki az asztalnál legalul ültem, s egy egész éven keresztül -csak nyakakat és főket kaphattam a liba, csirke, kappan, és -pulyka-sültekből.</p> -<p>Oh én tömérdek nyakakat emésztettem meg s több főket szeldeltem -le, mint Kinizsi a Kenyérmezőn.</p> -<p>De én örömest vittem e vérengző szerepet – Klotildért. Ha -principálisom távozott hazulról, megsajnált a bájos nő, s a zuzából -is részesitett. Egyetlen jó napért, feledtem husz, harminc rosz -napot. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Eleinte felnézésekkel, és lenézésekkel kezdtük, későbben a -legkomolyabb viszony fejlődött ki közöttünk. És e komoly viszony -oly titokban szövődött és folyt, hogy kivéve a házi personálét, azt -senki még csak nem is gyanithatá.</p> -<p>Alig vártam a sessiot, akkor principálisomnak távozni kellett, s -én Klotilddal egyedül maradtam.</p> -<p>Mindjárt reggelinél kezdtünk enyelegni, mi azután vacsoráig is -tartott. Midőn kettecskén valánk, mindig <em class= -"gesperrt">Mándikámnak</em> nevezett.</p> -<p>Képzelhetitek elragadtatásomat, ha megmondom, hogy <em class= -"gesperrt">Mándinak</em> a kanárikat szokták nevezni. Ő engem, -Klotild engem kanárijának nevezett.</p> -<p>Reggeli, ebéd, és estebédnél egymás mellett ültünk. Láttátok -volna csak, mennyi kellemmel cukrozta meg kávémat, s ezt annyiszor, -hogy utoljára a nagy édesség miatt kávémat meg sem ihattam. -Kicserélgetve, majd ő az én findzsámból, majd én az ő findzsájából -ittam. Valami profanus ember nem is képzelheti, mennyi -gyönyörüséget okozott ez mindkettőnknek.</p> -<p>Reggeli után azután délig, egy végtiben olvasgattam -Klotildomnak. – Engedjetek meg, hogy őt ezentúl csak igy -nevezhessem.</p> -<p>Többnyire ugy olvastunk, hogy én a pamlag támlájára dültem jobb -karommal. Ő meg illatos fejecskéjét keblemre nyugasztá. Megtörtént -azonban, <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> hogy én hollófürtös fejecskéjét magasra -emelém, s márványhomlokára egy forró csókot illesztettem.</p> -<p>Mándikám, ugyan miért nincs minden harmadnap sessio!?</p> -<p>Azért angyalom, mert a harmadnapos sessio Rottschildet is -bankerottá tenné. Mit gondolsz, mennyit eszik meg 26 tenyeres -talpas uradalmi tiszt?! egy sessionalis intertentio bizonyosan bele -jő 50–70 pengőforintba; többe, mint az én egész esztendei -fizetésem.</p> -<p>Hogy van az lelkem, hogy a mostani világban csak meglett, és -idős emberek nőszülnek, pedig én azt gondolom, hogy sokkal -célszerűbb volna abban a korban, melyben most te vagy, -nőszülni?!</p> -<p>Mi öremest megnőszülnénk; anynyit mondhatok, hogy rajtunk nem -mulik. De először nem szabad, másodszor nem lehet megnőszülnünk. -Érzés van bennünk, tűz és energia is akármennyi, de fizetésünk -csizmára is kevés, czizma nélkül pedig az ember feleségét be sem -mutathatná.</p> -<p>Folytonos édeskedések között hasonló nemes és költői tárgyakkal -mulattattuk egymást.</p> -<p>A sors nagy gixert csinált, midőn Klotildból tisztartónét -alkotott, ő sehogy sem passolt a takarmány, s aprómarhák közé, ő -müvésznőnek született, Klotildban sok volt a phantasia, költészet, -kitartás, és akaraterő. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Mándikám; te nem irnoknak születtél?!</p> -<p>Ne gondoljátok, hogy a kölcsönbókot adta vissza, midőn igy -nyilatkozott, én a fönebb mondottakról soha egy szóval sem -emlékeztem előtte, marquirt egyéniségére soha nem is céloztam, s -maig sem tudom hogy jött azon öntudatra, mely véle e való, e -méltányos, s rám nézve, ha ismertek, egy cseppet sem hizelgő -meggyőződést kimondotá:</p> -<p>Mándikám! te nem irnoknak születtél!?</p> -<p>Higyjétek meg nékem, hogy keserves az, midőn az ember nem -tiszttartónénak született, és tisztartóné; de még keservesebb, -midőn nem irnoknak született, és irnok lesz belőle.</p> -<p>Pontban 12 órakor ebédeltünk.</p> -<p>A jó lélek mindig előre megkérdezte, mit szeretek legjobban. Ha -kettecskén voltunk, rendesen töltöttkáposztát, turóshaluskát és -kappanpecsenyét ebédeltünk.</p> -<p>A sarkantyuval igen sok tréfánk volt. Azt bolondnál bolondabb, -mulatságosnál bolondságosabb találgatások között húztuk, s törtük -ketté.</p> -<p>Nem is képzelitek, mennyire delikat volt. Találgatásai mindenkor -engemet tárgyaltak. Engedjétek meg, hogy e sorokban egyuttal a -finomnál finomabb befőztekről is megemlékezhessem. Azt az átlátszó -kajszin-barackot, azt a zöldbársonyszinü <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> diót, azt -a karminszinü somott, ha száz évig élek, sem fogom feledni.</p> -<p>Ugyan mit gondoltok, volt-e olyan bora a tisztartónak, a -melyikből én nem ittam volna?! – Olyan volt, a melyikből a -tisztartó maga sem ivott, de a melyikből én nem ittam, olyan nem -volt.</p> -<p>Ebéd után jó egy órát sétáltunk a virágos kertben azután egészen -átnemesbültünk. Virgilius pásztorai hozzánk képest valóságos -borjupásztorok voltak.</p> -<p>Hacsak lehetett, a hársfa alatt telepedtünk meg. Klotildom -kiválólag szerette a hársvirág illatát, magam is bolondja voltam -ezen költői illatnak, azért a legnagyobb örömmel követtem -választottamat. Mihelyest a hársfa alá értűnk, azonnal hozzá -fogtunk a virágszaggatáshoz, midőn jó csomót szedtünk, teleraktuk -orlyukainkat, s ugy élveztük a természet ezen kedves ajándokát.</p> -<p>Hogy a hársfa virággali költői és ártatlan érintkezések még -tökéletesebbek legyenek, felmásztam a fára, s valamennyi virágot -ráráztam kedves pihenő Klotildomra. Egyszer azonban a hulló virágok -között véletlenül egy darázs is leesett, egyenesen kedvesem -orrhegyére, hová, azaz melybe azután fulánkját be is ereszté.</p> -<p>Istenem, minő borzasztó orrt kapott szegény Klotildom.</p> -<p>Egyedül az volt a szerencsénk, hogy másnap <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> reggel a -tisztartó megérkezett, s a nagyorrali társalgás és szórakozás neki -jutott.</p> -<p>A hársfa alatt azután énekeltünk is. Leggyakrabban énekeltük: -„Káka tövén költ a ruca“ sat. Egyetlen Klotildom, mintha most is -hallanám szeretetreméltó nyávogásait, de melyek nékem kedvesebbek -valának, a későbben hallott Lind Jenny csattogányveréseinél.</p> -<p>Mindent tudott a kedves teremtmény, csak énekelni nem.</p> -<p>Midőn alkonyodni kezdett, betértünk a szobába.</p> -<p>Vacsora előtt azután még langepuffoztunk vagy -elfmándliztunk.</p> -<p>Örökké igy élnünk mi boldogság volna!</p> -<p>Kivált nekem egyetlen Klotildom, mert te csak meg vagy valahogy, -ha a vén sas itthon van is, de én!? egyszer a birkákhoz, másszor a -szántókhoz, most a krumplifelezéshez, majd a dohánysimitáshoz; de -hidd el, mindezt szó nélkűl eltűrném, csak veled lehetnék -gyakrabban, csak reád vethetném bátrabban szemeimet!</p> -<p>Szegény mándikám!</p> -<p>Ne sajnálj, mert meghalok!</p> -<p>Ilyenkor azután kezei közé szoritá fejemet, és -megsimogatott.</p> -<p>Nyolc órakor estebédeltünk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Esteli alatt a legfinomabb ürmösöket ittuk, méz és dió mindig -volt.</p> -<p>Mit gondolsz, ne igyunk egypár pohár puncsot?</p> -<p>A hogy gondolod?! Tudod én nem vagyok a jónak elrontója.</p> -<p>Megvan majd minden fiatal emberben, hogy kevés van, a mivel ha -megkinálják, el ne fogadja.</p> -<p>Puncsoztunk is. A puncs felhevitett mindkettőnket.</p> -<p>Klotild a pamlagra ült, én guitárt ragadtam, mellé ültem, s -elkezdtem phantasirozni.</p> -<p>Tapasztalásból merem állitani, hogy a guitárnál nincs -alkalmasabb hangszer szerelmi viszonyokban.</p> -<p>Fütyölni ugy tudtam mint egy sárgarigó. Klotild guitár melletti -fütyöléseimben végtelenül gyönyörködött.</p> -<p>Egyetlen Mándikám, holnap délre itthon lesz Márkus!</p> -<p>Márkusnak a tiszttartót hítták; midőn nevét emlité Klotild, -kiesett a guitár kezeimből s azonnal elszomordtam.</p> -<p>Ne szomorkodjál, még van vagy 12 óránk!</p> -<p>De azután három, vagy meglehet négy hétig?</p> -<p>Vissza fogsz emlékezni a boldog percekre, melyeket egymás -társaságában élveztünk. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>Ilyenkor azután nyakam körül foná kezecskéjét, s ugy simogatott, -mint valami kétéves gyermeket.</p> -<p>De hátha majd innen máshová tesznek át?!</p> -<p>Jő másik, a ki talán nálam még sokkal szeretetreméltóbb -lesz.</p> -<p>Fog-e az tudni fütyölni és guitározni?!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<h2>CONVENIENZ HÁZASSÁG.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Harminckét éves vagyok. Kivéve, hogy naponkint egyszer-másszor -szárazon köhécselek, a nagyobb terheket nem birom, gyakori -derékfájásban sinlődöm, lábszáraim néha nyilalnak, – ép, egészséges -ember vagyok. Arcom meglehetős; csúf, visszataszitó arccal -lehetetlen volt volna annyi asszonyt és leányt elbolonditani. -Társalgásom kellemes, módos. A kiket meglátogattam, szivesen -fogadtak. Charakterem van, pénzem nincs; de épen azért akarok -megnőszülni, hogy pénzem is legyen. Individualitásom most megér -egypár ezer forintot, még most férjének választ valami pénzes nő, -későbben nekem kellene pénzemnek lennem, hogy nőt választhassak. -Egyetlen percet sem lehet s szabad mulasztanom.</p> -<p>Ki gazdag partiet akar csinálni, – a fürdőket s búcsukat keresse -fel. Gazdag leányra, vagy özvegyre, ki ezen tulajdon mellett szép -is legyen, <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> csak szép és gazdag ifju, vagy férfiu -számithat. Az ilyeneket táncvigalmakban, estélyekben, vagy -szinházakban kell keresni. A gazdag, de csúf leányok vagy özvegyek -fürdőkben tartózkodnak, hogy szépekké mosakodjanak, vagy -búcsuhelyeket látogatnak, hogy áhitatos fohászaik nyomán az égtől -férjt nyerjenek.</p> -<p>Én mint szegény legény, csak fürdőkben, vagy búcsujáró helyeken -várhattam s remélhettem sikert.</p> -<p>A Mária-pócsi uribúcsu küszöbén állottunk. Pócs tartózkodásom -helyéhez négy órajárásnyira esett, kevés költséggel rövid idő alatt -megjárhatám. Kezdetben észszerüebben nem is választhattam volna. A -kitüzött napon reményteljes kebellel hajtattam be hat megyének -Meccájába.</p> -<p>Az a nélkül is fulladásig tömött egyházba kellett magamat -beerőszakolnom, hogy az elkerülhetetlenül szükséges szemlét -megtehessem. Egy pseudo joniai oszlop mellett állottam meg, s -mennyire csak lehetséges volt, kimeredt szemekkel tekinték végig a -csoportozaton. Kilencet jegyeztem ki a csúfnemből (ha jól -emlékszem, már megjegyeztem, hogy csak csúfakban bizakodhattam) -kik, külsőről itélve, gazdagok lehetének. Egy himlőhelyes barna -nyakig selyemben volt; bizonyos vöröshaju szőke ujjai gyémántoktól -ragyogának; egy inexpressibile vastag és kövér háta megett -formaruhás inas ácsorgott; kettőnek ráncos nyakán szekérkötő -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> aranyláncok fénylettek; a szószék alatt -ülő sovány ötvenes két darab aranyat bocsátott a perzselybe; kettő -vörös bársony székben ült; az utolsó végre aranynyal diszitett -imakönyvből ájtatoskodott.</p> -<p>Váltogatva majd egyikre, majd a másikra tekintettem. Mintha -tekéztem volna, figyelmemnek e kilenc báb körül kellett -öszpontosulnia, hogy találjak, s a zsinórt behuzhassam. Legelőször -is a vöröshaju szőkével találkozott pillanatom, nem hazudok, ha azt -mondom, hogy jó öt percig legelteté arcmischlingemen -birkatekintetét. Feltüntem neki; adja az ég, hogy mint Syrius -maradandólag ragyoghassak életfirmamentumán.</p> -<p>Csakhamar a halvány, sovány ötvenes figyelmére méltatott. -Lucifer! és minden bukott angyal! ez volna a legjobb, ezt még -száraz köhécselésem mellett is túlélhetném, s a hátrahagyott -kincsekkel a pokolból a mennyországba changirozhatnám magamat. Mint -valami kétségbeesett francia amoroso, ugy kezdtem fixirozni; -vitézül kiállotta két sugárágyum tüzeléseit, sőt rongált -mozsaraiból vissza is lövöldözött; természetesen csak nyulsréttel. -Majd az oltárképre tekintgetett, majd felém, imádkozott és -sohajtott. Bizonyosan érettem és birhatásomért imádkozott. Hallgasd -meg uram könyörgéseit, s az ő kiáltozása jusson elődbe.</p> -<p>A himlőhelyes sem restelte felém forditani <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> nagy -fekete szemeit. Rút volt az igaz, mint a kisértet, de mint az olyan -kisértet, ki 2000 darab aranynyal kisérti valamely magasabb -szivtörvényszék elnökét. Az olyan himlőhelyeket, melyeket -gyöngyökkel tölthetni be, könnyü látathatlanokká varázsolni. -Nyájas, leereszkedő, mondhatnám szerelmes tekintettel viszonoztam -magas kegyét. Mosolygott; mosolygásában, kivéve a fogakat, minden -volt. Ki az ételekben válogathat, a fogakat is könnyen -nélkülözheti, gondolám magamban, s mosolyát agioval váltottam -be.</p> -<p>A vastag, kövér mozdulatai nyiltan elárulták, hogy látni -szeretne. Kurta vaskos nyakát azonban veszedelem nélkül nem -forgathatá. Feltartottam magamnak a szerencsét, egyéniségemet neki -az isteni-tisztelet végeztével mutathatni be.</p> -<p>A két bársonyszékes figyelmére sem méltatott. Annyi szerencse -közepett, e kis szerencsétlenséget nem is éreztem.</p> -<p>Az aranyláncosok komoly beszélgetésbe voltak elmerülve.</p> -<p>Az aranynyal diszitett imakönyves az égben járt, én pedig a -földön voltam.</p> -<p>Az „áldás“ alatt mind a kilencen felállottak. Alkalmam nyilt e -nagyratermett áldozatok, e magas lelkek tokjait is szemügyre -vehetni.</p> -<p>Legmagasabb és sugarabb volt a halvány ötvenes, s e szerint ő -nagysága még testalkat tekintetében <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> is megfelelt kupec -céljaimnak. Ily gyengéd testalkatot, ily fillegran munkát minden -évben halomra dönthetett, minden évben összerombolhatott a március, -vagy aprilis.</p> -<p>A vaskosnyaku volt legkisebb, elannyira: hogy hossza szinte -egyforma volt szélességével.</p> -<p>Az ilyen külső is felséges! gondolám magamban, s gyönyörrel -legeltetém szemeimet ezen imposant architecturán. Az ilyen -testalkatok találták fel a gutaütést; annál biztosabb ütést pedig -csak somfabottal tehetni, mi még egyrészről barbar eljárás, más -részről az akasztófával kokketiroz.</p> -<p>Ha csak a sors másképen nem rendelkezik, e kettő közül fogok -választani. – Az istenitiszteletnek vége lőn, a hivők egymásután -hagyták el az egyházat. Választottjaim is csakhamar követték a -többieket, méltósággal lépdelvén a tömegben, oly méltósággal, minőt -csak gazdagság vagy születés igényelnek.</p> -<p>Nem minden igénynélküli szemlémet folytatandó, az egyház -erkélyén állottam meg. Itt kellett keresztül vonulniok; e helyen -tetőtől fogva talpig még egyszer végig nézhetek egész -valójukon.</p> -<p>Legelől jött a két bársonyszékes. Közönbös tekintetet vetettem -feléjök, miután eddigelő figyelemre sem méltattak. Megtartották -hidegségüket. Egyetlen pillanatra sem érdemesittetém. Ezek vagy nők -már, vagy tiszteletreméltó jellemek, kik az <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> efféle -generalis vadászatokat megvetik. Csakhamar őszbeborult férfiu -csatlakozék hozzájok, kölcsönös üdvözletek váltattak, a nyujtott -karok elfogadtatatának s távoztak.</p> -<p>Az aranynyal diszitett imakönyves a szabad ég alatt is megtartá -ájtatos manierjeit, kimért léptekkel haladott a nélkül, hogy jobbra -vagy balra tekintett volna, egyet, egyet sohajtott, minden tiz -tizenkettedik lépésnél az ég felé tekintett, s olyan ártatlan -arcfintoritásnak engedé át magát, hogy az ember azoknak -szemléletére minden földi bolondságokról megfeledkezett és -transcendentalis tárgyakról kezdett gondolkodni.</p> -<p>Az ilyen egyéniséget égből földre huzni le, demagog tempo -volna.</p> -<p>A himlőhelyest bársonynyal bélelt kocsi várta, formaruhás inas -emelé az ülésre, s ezüsttel ékitett szerszámba öltöztetett paripák -ragadták tova. Két kemény pillantást nyerék ő nagyságától, az egyik -nekem, a másik ruhámnak volt cimezve.</p> -<p>Nem ismerte azon gazdag asszonyságot? kérdezém egy mellettem -álló incognitotól.</p> -<p>Özvegy gróf Pardubicné, felelt nyájasan az incognito.</p> -<p>Zu hoch für mich! Demontirozott tüdőm nem birja meg az ilyen -magas hegyeket. Fájdalmas lemondás követte nyilatkozatomat. Még -egyszerüen <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> „Pardubicné“ is belemarkolász a cseh -aristokratia historiájába, hát még gróf Pardubicné.</p> -<p>Vágyaim centruma is megjelent, a halvány, sovány ötvenes. -Mielőtt fellépheték, egy rendkivülibb éjszaki szél mindent -elronthatott. Ily sylphid termetet csak a Cruischank ballet -carricaturáiban szemlélhetni. Élő skelet volt ő nagysága; megáldva -azon könnyüséggel, melyet a tüdő-, máj- és vesevész, uralkodása -első éveiben kölcsönöz. A mint megjelent, gazdag egyenruhás inas -emelte egy izletes és divatos berlinerbe. Egy hosszu, igen sokat -jelentő pillanatot s egy kurta, igen keveset tagadó mosolyt -nyertem. Első intradára több volt az elégnél. Misem volt egyéb -hátra, mint megtudni: ki lehet ő, lehet-e reménylenem? Szabadon -rendelkezik-e mulandó egyéniségével s maradandó kincseivel.</p> -<p>Ismét az incognitohoz folyamodtam, de most valamivel -finomabban.</p> -<p>Hát ezen asszonyságot méltóztatik ismerni.</p> -<p>Igen, ismerem: özvegy Zafranovics gőbölkereskedőné. Minden évben -megjelenik a pócsi búcsun, különben Margittán lakik s a zaványi -fürdőben tölti a nyarat. Innen egyenesen Zaványba fog menni.</p> -<p>Megcsókoltam volna örömömben emberemet, pedig ugy nézett ki, -mint egy szesz alá készült szilvahordó belseje. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Ennyi öröm közepett sem feledkeztem meg a vaskosnyaku és kövér -asszonyságról. A legbiztosabb győzelem mellett is szükséges a -tartaléksereg. A természet dulásait is szem előtt kellett tartani. -Egy erősebb kitörés s halovány választottam tüdeje ezerfelé -repedhetett, s ily esetben más partiet kellett keresnem -reményhorgonyomnak.</p> -<p>Az aranyláncosok is elhaladtak. Miként későbben megtudtam, -testvérek voltak, s a legjobb esetben háromezer pengő forintot -öröklöttek egyenkint. Az olyan egyén, ki a tavaszi, nyári, őszi és -téli saisont ugyanazon egy helyen éli keresztül, az ilyen összeggel -is csodákat csinálhatott, nékem háromezer pengő forintos házasság -még Nottingham Bettivel sem izlett. Aut Caesar, aut Tóth Gáspár. -Monstrum 10 ezer pengő évi jövedelemmel, vagy kikiáltott szépség -O-val.</p> -<p>Végre a tartalék-centrum is mutatkozni kezdett. Az egyház -belsejéből az erkély közepéig épen egy negyedóra alatt érkezett. Ki -kellett magát pihennie, hogy meg ne fuljon. Az egész Siesta alatt -kizárólag velem kokketirozott. Az ilyen vaskos kokketirozás nem -csak azt fárasztja ki, a ki kokketiroz, hanem azt is, a ki -kokketiroztatik. Magam is izzadni kezdettem. Egész hevülésemet -magnetico-electricus reportoknak tulajdonitottam.</p> -<p>Ah, uram, igen elfáradtam! szólott az érzelem pianissimoján. -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>Lehetek valamivel szolgálatára, asszonyom? – válaszoltam -valamicskével feljebb.</p> -<p>Kocsisom a világ legnagyobb gazembere, rendesen néhány perccel -mindenkor későbben szokott kiállani, mint én, ugy hogy sokszor a -legborzasztóbb időben várnom kelletik. Kérem, legyen szives őt -előszólitani.</p> -<p>Szabad nevét tudnom e korhely kópénak? Mátyás; én közönségesen -csak Matyinak szólitom.</p> -<p>Őrizkedni akarván mindennemü reformoktól, én is csak „Matyit“ -kiáltottam.</p> -<p>A kocsis az equipageval csakhamar megjelent. Hogy Matyi hovávaló -volt, azt nem tudhatám, de hogy akasztófáravaló volt, annyi -bizonyos.</p> -<p>Inas sem keletről, sem nyugotról nem mutatkozván, magam siettem -ő nagyságát a kocsiba emelni.</p> -<p>Kicsibe mult, hogy ezen óriás teher alatt én, s velem együtt az -egész lehető viszony meg nem szakadt.</p> -<p>Mátyás oly lassan hajtott, mintha porcellánt vitt volna.</p> -<p>Az incognito még mindig az erkélyen campirozván, harmadszor is -hozzá folyamodtam, s pedig a lehető legudvariasabban.</p> -<p>Még egyszer alkalmatlankodom uraságodnak, ki két Stranierával -ismertetett meg, okvetlenül <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> meg fog a harmadikkal is -ismertetni, szabad kérnem…</p> -<p>A legtisztább szivből, ezen asszonyság, kit ön a kocsiba emelt, -pócsi lakos özvegy Schalugáterné.</p> -<p>Nagy isten! hisz akkor keresztanyám… vágtam az incognito -szavaiba; Schalugáterné tartott ezelőtt harminckét évvel a viz alá, -akkor még Penészleken lakott; mily szerencse, hogy ennyi évek után -még egyszer láthatom, e percben meglátogatandom.</p> -<p>Tegye azt uraságod! az az asszonyság végtelenül fog örülni -szives megemlékezésének.</p> -<p>Egyetlenül maradtál e szerint halovány angyalom; te lől vágyaim, -reményeim soloja! Igyekezni fogok, hogy el ne szalaszszalak.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Schalugáterné comfortabel fogadott: árnyékban. Egy a la Kara -Mustafa divánon foglaltam helyet mellette. Első beléptemkor -elkékült. Midőn rendes állapotban a vörös szin uralkodik, -rendkivüli esetekben a meglepetés csak kék szint idézhet elő. Midőn -értesitém, hogy ki vagyok s felemlitém, hogy keresztanyám, nyakamba -borult, könnyezett, s magán kivül volt örömében. A legközelebbi -órában már a legválogatottabb borok, – s legfinomabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -csemegék állottak szolgálatomra. – Nem soká hagytam magamat -kináltatni, keményen nyakaltam, s neki láttam az üvegeknek mint -valami kefekötő.</p> -<p>A legkivánatosabb bizalom fejlődött ki közöttünk. Beszéltünk a -régen mult idő szépségeiről, boldogságáról és jóságáról; az -istenben boldogult Schalugáter nemes oldalairól, és erényeiről, s -mindazokról, kik azon időben brilliroztak, becsületességük vagy -akasztófáravalóságuk által kitüntették magukat.</p> -<p>Hogy van az, hogy mi mindennap roszabb napokat élünk? – kérdé -keresztanyám.</p> -<p>E kérdésre Spinosából feleltem.</p> -<p>S hogy van az, hogy ezelőtt vallásosabbak, s becsületesebbek -voltak az emberek? – folytatá keresztmámi.</p> -<p>Most Puffendorfból idéztem magyarázó, és megfejtő helyeket.</p> -<p>Az egészre nézve komolyan jegyeztem meg, hogy minden embernek -szebb a multja, mint a jelenje.</p> -<p>Átmentünk leánykori hóditásaira is. Az abbékat és kapitányokat -különösen kedvelé.</p> -<p>Minő más világ volt akkor, – szólt elragadtatva – tizennyolc -éves koromban száz kérő között válogathattam, egyik szebb volt a -másiknál, megesküdtek reá, hogy érdek nélkül szeretnek; -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> egyedül azt sajnáltam, hogy egyet -választhaték, száz sem lett volna sok ily emberekből.</p> -<p>Kedves nagymámi, ez most is igy van, mindig igy lesz, – feleltem -ismét Spinosából – nagymámi szép volt, nagymámi gazdag volt, ilyen -tulajdonok mellett könnyü volt hóditani.</p> -<p>Annyi igaz, hogy esküvőm napján, miként Oktondi consiliárusné -állitá, ugy néztem ki, mint Mária Teresia, – válaszolt keresztmama -ganz gelassen.</p> -<p>Végre személyemre került a sor, állapotomról, helyzetemről, -összeköttetéseimről kezdettünk fecsegni, sőt bizván könyörületes -lelkületében, házassági terveimet sem titkoltam el előtte.</p> -<p>Tetszhetett neki inclusiv bizalmam, mert miután kissé -csintalanul megsimogatott volna, igy szólott:</p> -<p>Bolondos kópé, én fogok rólad gondolkozni, fél év alatt asszonyt -keritek számodra, jót és gazdagot, de azután megbecsüld…</p> -<p>Tejbe vajba fogom füröszteni, – válaszoltam hirtelen, – -reggeltől estig oldala mellett fogok turbékolni, imádni fogom őt, -keresztmamát pedig áldani.</p> -<p>Kevesebbet igérj és többet adj, – szólt keresztmama, légy -irányában nyájas és szeretetreméltó, gondos és gazdaságos. A tejet -és vajat hagyd a konyha számára, az imádást pedig ne <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> -vesztegesd földi tárgyakra, imádnunk csak égieket szabad.</p> -<p>Hátha már tudnék is valakit számodra?!</p> -<p>Szóljon, mindenre kérem, szóljon!</p> -<p>Negyvenkét éves!</p> -<p>Superbe, keresztmama. superbe!</p> -<p>Magas, nyulánk!</p> -<p>Magnifique keresztmama, magnifique.</p> -<p>Huszezer pengőforint asszonya.</p> -<p>Angéliko, keresztmama, angéliko.</p> -<p>Leány!</p> -<p>Tout egal, keresztmama, ha asszony is sebaj, csak férje ne -legyen.</p> -<p>Szereti a regényes vidékeket, és fürdőket, minden évben -utazik.</p> -<p>A legfelségesebb kilátás, most Sveic, majd Helgoland, váltogatva -Parma, Piacenca, és Quastala, nyarankint Ischl, Tátrafüred, -Mehádia, Gleichenberg, Spaa vagy Marienbrunn.</p> -<p>De arra is figyelmeztetlek, hogy szerelemféltő.</p> -<p>Miféle nemzetbeli?</p> -<p>Német!</p> -<p>Akkor nincs mitől tartanom; legroszabb esetben meghal bánatában, -vagy elhágy, de rajtam nem boszulandja meg magát.</p> -<p>Egy hét mulva ha akarod bemutathatlak, mert jelenben a bixádi -fürdőt használja. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Hát az ilyen komisz fürdőkbe is eljár?</p> -<p>Nem mulatságból ment, hanem orvoslás végett, dugulásokban -szenved.</p> -<p>Altera cosa. Két hét mulva örömestebb venném e bemutatást, mert -holnap Zaványba utazom.</p> -<p>Mikor akarod. Akkor sem leend késő, csak előlegesen arra -figyelmeztetlek, hogy mint komoly és vallásos egyén mutasd be -magadat, rendkivül ellenszenvez az ugynevezett szélhajtókkal, és -léhűtőkkel.</p> -<p>Igyekezni fogok, hogy kedves Keresztmámimnak dicséretül -szolgáljak, s ismeretlen szépem kegyeibe férkőzhessem. Szabad-e -nevét tudnom aménámnak?</p> -<p>Még most nem… későbben mindent.</p> -<p>Reményteljes kebellel, tele gyomorral, a legpikkantabb spiccel, -de üres erszénynyel hagytam el özvegy Schalugáternét, -szeretetreméltó keresztmamámat.</p> -<p>Másnap hajnalban már uton voltam Zavány felé.</p> -<p>Elől remény, hátul remény, ilyen bedekkung mellett lehetetlen -volt biztosan nem érni el a valót.</p> -<h3>III.</h3> -<p>A zaványinál egész Europában csak egyetlen alábbvaló fürdő van, -a bixádi. Mindkettőt kiválólag a dögbőr- és gubics-aristokratia -látogatja. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> Vidéke mindkettőnek regényes, igen -sokat ártanak azonkan ezen regényességnek azon prosai viszonyok, -melyek e fürdőkben köttetnek. – Azt mondják, hogy a zaványi fürdő -köszvényes bajokban biztos orvosszer; miután bolondabbakat is -mondanak, s az ember elhiszi, bizvást hitelt adhat az efféle -mondásoknak is. Bixádon vagy kigyógyul az ember, vagy meghal, a -miért kétségbeesett betegeknek lelkiismeretesen ajánlható. De nincs -is fürdő, melyhez közelebb legyen a klastrom és a temető. Az első a -léleknek, a másik a testnek biztosit nyugalmat.</p> -<p>Délutáni öt órakor érkeztem meg Zaványba. Négy, életveszély -nélkül lakható szobából, egyetlen egy maradt rendelkezésemre; a -plafondja ugyan ennek is csepegett, ablaktáblái hiányzottak, -padolatja nem volt, mégis kénytelenittettem elfogadni, különben a -szabad ég alatt kellendett szállásolnom. Csakhamar bele -költözködém, egy negyed multával azonban, midőn a szabadba -nyitottam, már tele voltam rheumatismussal.</p> -<p>Első teendőim közé soroltam özvegy Zafranovics gőbölkereskedőné -után tudakolódni. Fél nappal érkezett meg uraságod előtt, a második -szám alatt szállásol – volt a felelet.</p> -<p>Véletlenül kell véle találkoznom, igy okoskodám magamban, ezt -hozza magával nemcsak az etiquette, hanem az ildom is. Ismét -kérdezősködnöm <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> kellett, – merre időzik leggyakrabban, -merre sétál naponkint, hol tartózkodik legörömestebb?</p> -<p>Tudomásomra juttaták, hogy az egész reggelt szobájában tölti, de -az esti órákban naponkint órahosszat sétál a kőrösfák alatt.</p> -<p>Megfoghatatlan, hogy tudja naponkint szenvedni azt a kellemetlen -átható illatot – szóltam a zsidó pincérhez fordulva.</p> -<p>Jaj uram, annak oka van, válaszolt a pincér hosszú pofával – -Zaványban a kőrösbogárillat orvosság, Krampusz doctor azt igen -gyakran praescribálja.</p> -<p>Ugy-e!? – viszonzám tettetett csudálkozással, Zaványban talán -ezen kőrösfasor az egyetlen gyógyszertár, – feleletet azonban nem -várva, magára hagytam ezt az ó testamentomi tinót.</p> -<p>Pontban hat órakor a kőrösfák alatt sétáltam. Hogy minő hatást -gyakorolt reám ez a Krampuszféle medicina, azok is kitalálhatják, -kik nincsenek ugyan benn jelenben a civilisatio csarnokában, de -retourjegyekkel vannak ellátva. Szinte gyanakodni kezdettem: nem -marta-e meg reményim altissimoját valami veszett eb, és Krampusz -nem azért rendelte-e neki ezt a veszett kutyának való sétát, a mint -a doctor szinte észrevétlenül mellettem megjelent.</p> -<p>Engedelmet instálok, de egy szerény kérésem <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> van -uraságodhoz – szólt az orvos illedelmes hajlongások közepett.</p> -<p>Mielőtt válaszolnék, szabad legyen tudnom kihez van szerencsém, -feleltem némi pikantsággal.</p> -<p>Én dr. Krampusz vagyok, a zaványi fürdő rendes orvosa, a drezdai -és würzburgi orvosi társulatok rendes, a párisi orvosi egyetem -levelező tagja, magister chirurgiae, obstetriciae, bacalaureus, és -egy félfontos arany érdempénz viselhetési joggal felruházott -tulajdonosa.</p> -<p>Végezve beszédét, vitorlavászon felöltönyét kigombolta, s a -mellényéről fityegő decoratiot és szalaggruppirungot bemutatta.</p> -<p>Kérdésére várok orvostudor ur?!</p> -<p>Kitől meltóztatott jegyet váltani a kőrösfasorhoz?</p> -<p>Senkitől!</p> -<p>Engedelmet kérek uraságodtól, de az nem megy… Zaványban a -kőrösfasor orvosság, s az az alatti sétát, és annak következtében a -körösbogár-illatot csak jegy mellett pénzért lehet használni.</p> -<p>Megvallom, e szokásról mit sem hallottam. S ki adja e jegyeket, -s mi egynek az ára?</p> -<p>Én adom. Egynek az ára harminc sétára, azaz egy hónapra 10 -pforint, két hétre is válthatni öt pengőforintért.</p> -<p>Nem tudtam boszankodjam-e vagy nevessek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> -minthogy azonban Zafranovicsné is látható lőn, két heti sétára -praenumeráltam.</p> -<p>Az orvostudor magunkra hagyott, egypár ezer kőrösbogár -társaságában.</p> -<p>Ah, ön itt!? e szavakkal közelitett felém választottam – minő -szerencse reám nézve e vad vidéken ismerőssel találkozhatnom, adja -ön kezét, hagy szoritsam meg.</p> -<p>Ha nagysád meg nem előz, ugyanezt kellendett nyilatkoztatnom, én -is szivemből örülök e viszontlátáson – válaszoltam erőtetett -kedélyességgel.</p> -<p>Remélem, hosszas ideig ohajt ön Zaványban időzni?</p> -<p>Két hétig szándékom szórakozni e regényes fürdőben.</p> -<p>Felséges! ön a legszeretetreméltóbb ember, két héten tul én sem -maradok.</p> -<p>Minő szerencse reám nézve; mintha csak össze beszéltünk -volna.</p> -<p>Láthatlan befolyása a sympathiának!</p> -<p>Nagysám bókokat mond nékem, én azokat elfogadom.</p> -<p>Karöltve sétáltunk még jó ideig e rettenetes fasorok között, -beszélgetésünk fő részét a sympathiák tették. Nyolc órakor haza -kisértem választottamat szállására, másnap kegyes meghivása -következtében együtt valánk ebédlendők. <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Hizelgés nélkül kell megvallanom, hogy választottamnak több -szeretetreméltó oldalai valának; engem főleg az ragadott el, hogy -ezen szeretetreméltó oldalak az épen nem szeretreméltó oldalakkal -együtt igen kurta jövőt igértek. Amatám dacára a drasticus sétáknak -napról napra, sőt mondhatnám óráról órára átlátszóbb alakban -kezdett mutatkozni, testi complexioja pedig decrescendo haladt az -utolsó tökéletesbülés felé, mit dr. Krampusz jóslata szerint három, -legfeljebb négy hét alatt okvetlenül el kellett érnie, ha mindjárt -a kőrösbogaraknak nemcsak illatát, hanem magokat a kőrösbogarakat -beszivta volna is.</p> -<p>Az ebéd nem volt rosz, némi gőbölkereskedői szinezetet a -nálamnál közönségesebb gourmand is észrevehetett volna, a nagy -quantumban felhordott, de ugyancsak vöröshagymásan, fokhagymásan és -fűszerszámosan készült ételeken; jóllakni, azonban jóllakhatott -volna bármelyik pókhasu barát is.</p> -<p>A borok ellen nem lehetett kifogásom, azok az Érmellékről -szállitattak.</p> -<p>Ebéd után haladéktalanul lábaihoz borultam, s bevallottam -szerelmemet.</p> -<p>Potemkini mosolylyal fogadott, s annyi gunynyal, mennyi száraz -pofájára ráfért, szólott hozzám:</p> -<p>Keljen fel ön, ne alázza ön meg magát lelketlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> tárgyak -előtt, tartsa fen ön ezen megtiszteltetést olyanok számára, kiknek -nemcsak nevét, hanem szivét is odaadandja; istennek hála, nekem -becsületes nevet hagyott Zafranovics, van egy katonatestvérem, ki -néhány ezer forintommal az ezredben szerencsét csinálhat, s ha -meghalok, legalább lesz egy lény, ki sirni fog, ki áldani fogja -poraimat. Tudom, hogy halálom közel van, azt is tudom, hogy ön -néhány ezer forintomért elült volna betegágyamnál, valamint azt is -tudom, hogy pénzem nélkül undorral fordulandott el oszlásnak indult -valómtól. Keljen fel ön, s maradjunk barátok.</p> -<p>Azt nem teszem, asszonyom! térdelni akarok ily roppant belátás, -ennyi ész, és ennyi philosophia előtt. Ha valaha -Conversations-Lexicont szerkesztenék, a Z. betüben okvetlenül ben -találtatnék özv. Zafranovicsné, mint a természeti logica -superlativussa, s az én reményim ablativussa. Térdelni akarok -előtted elveszett paradicsom, ki bele lőttél ugyan speculativ -vágyaim centrumába, de azon keresztül láthatóvá tetted szinte -láthatlan testedben óriás lelkedet, – azon lelket, melyet én e -perctől fogva minden földi érdekektől menten is szeretni, imádni -akarok. Add ezreidet katona testvérednek, de magad légy enyém!</p> -<p>Uram ne vigy a kisértetbe! uram ne csábits el <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> egy -haldoklót! – A nélkül, hogy tudtam volna, van-e egyetlen fivéred, -önkénytelenül követtelek Zaványba, nem hogy elvegyelek, hanem hogy -körödben lehessek; megvallom azonban azt, hogy házasodni csak -gazdagon akartam, s későbben hittem kipuhatolhatni financialis -állapotodat, s a szerint intézkedni, de hogy sympathiroztam veled, -annyi bizonyos, arra esküszöm…</p> -<p>Zavarodásomban összevissza fecsegtem, összevissza hazudtam -mindent, de a nagysám is annyira el volt fogulva, hogy egyelőre -semmit sem hallott, semmit sem látott, csak érdektelen szerelmemet, -s a speculatioból kötendő házasságot egészen elfeledte.</p> -<p>Mit fog a világ mondani!? gúny és hahota kisérend siromba.</p> -<p>A világ!? minő kisszerű pont leendő óriás boldogságunk mellett. -Midőn az ember mennyországban van, könnyen feledi a földet.</p> -<p>Tehát bizhatom benned, hogy neveddel együtt szived is sajátommá -lesz?</p> -<p>Miként a lélek halhatatlanságában asszonyom. Egyetlen jelszavunk -lesz, s az ennyiből fog állani: „mindenem a tied.“</p> -<p>Kivéve készpénzemet! azt katonatestvéremnek óhajtom küldeni.</p> -<p>Azon hiszemben, hogy most is érzelmeimet próbálgatja, tettetett -lelkesedéssel válaszoltam: <span class="pagenum"><a name="Page_118" -id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Csak szivedet tartsd meg számomra, egyebedet add -katona-testvérednek.</p> -<p>Ezeket mondva felállottam, s egy kurta, de nékem végnélküli -csókkal pecsételtük szóbeli szerződésünket.</p> -<p>Felségesen teltek a napok Zaványban. Tiz napon keresztül -gyakorta láttam őt, s mindannyiszor a legkivánatosabb helyen: -<em class="gesperrt">asztalánál</em>. Szemlátomást gyarapodtam ezen -szemlátomást soványkodó szépség mellett; gyenge tüdőm feslései -naponként forradoztak, mig az ő tüdeje érezhetőleg foszlott -elannyira, hogy már csak suttogva beszélgethetett jövendő -boldogságunkról. Azt különben igen jól tette, olyan boldogságról -fenszóval beszélgetni, bűn fogott lenni.</p> -<p>A tizenegyedik napon illedelmes kopogtatás után dr. Krampuszhoz -nyitottam be. Azt gondolhatta, hogy beteg vagyok, mert a lehető -legudvariasabban fogadott.</p> -<p>Tisztelt ügyvéd ur, ma különösen halovány – szólt a részvét azon -hangján, melyet az orvosok az egyetemben tanulnak.</p> -<p>Nyugtalan éjszakám s borzasztó álmaim valának – feleltem a -tökéletes jólét kemény és érchangján.</p> -<p>Kérem üterét.</p> -<p>Köszönöm, nem saját ügyemben alkalmatlankodom <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> -tisztelt orvostudor urnál, én már tökéletesen jól érzem -magamat.</p> -<p>Krampusz nagy szemeket vágott, de a sulyegyent megtartotta.</p> -<p>Komolyan folytatám: – Először is, legyen meggyőződve orvostudor -ur, hogy a mit kérdezni fogok, nem ok nélkül kérdezem; másodszor -legyen bizonyos abban, hogy válaszát kivülem s e falakon kivül, -senki sem fogja hallani.</p> -<p>Krampusz még jobban kimereszté szemeit s nyugtalankodni -kezdett.</p> -<p>Legyen nyugodt orvostudor ur, kérdésem belül marad a törvényes -korlátokon.</p> -<p>Méltóztassék parancsolni, szólt Krampusz vidoran, s pápaszemet -helyezett szemeire.</p> -<p>A legjobb esetben meddig élhet még Zafranovicsné asszonyság?</p> -<p>A legjobb esetben Zafranovics asszonyság még élhet… egy -hetet.</p> -<p>Köszönöm! csendesen egy aranyat csusztattam Krampusz -markába.</p> -<p>Udvarias hajlongások között épen egy fél mérföldnyire kisért ki, -födetlen fővel, azután ujabb kézszoritások és hajlongások között -elváltunk.</p> -<p>A legelső látogatás alkalmával megpenditém választottam előtt -leendő egybekelésüuket, s az esküvő napjáról kérdezősködtem.</p> -<p>Ha akarod, mához egy hétre megesküdhetünk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> -suttogott Amatám, s bágyadt szemeivel igézőleg tekintett felém.</p> -<p>Hullával a kaliforniai aranybányákért sem esküszöm meg, gondolám -magamban s nyaka körül fonva karomat, olvadékony hangon -válaszoltam:</p> -<p>Nem lehetne előbb. angyalom, én mielőbb birni szeretnélek, -Zsanet!</p> -<p>Csötörtökön, vagy ha akarod, szerdán.</p> -<p>Midőn ezeket beszéltük, hétfőt irtak a római katholikus naptárak -szerint.</p> -<p>Szerdán, ha megengeded.</p> -<p>Megengedem-e te kis bohó! a boldogság soha sem jő elég -korán.</p> -<p>Csók és ölelés közepett váltunk el, miként állitók, ügyeinket -rendezendők.</p> -<p>A kedden estet már Margittán töltöttük, menyasszonyom -lakában.</p> -<p>Szerdán pontban déli 12 órakor kezet adtunk egymásnak oltár -előtt, s mindketten komolyan mondottuk el a legrettenetesebb -igent.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Krampusz igen keveset hibázott, nőm az esküvő után egy hónap -mulva örökre behunyta szemeit. Végrendeletének felbontásakor -magamon kivül voltam örömömben, annak elolvasása után <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> leestem -lábaimról, és még most is fekvő beteg vagyok.</p> -<p>Ingóságait öreg szakácsnéjának testálta.</p> -<p>Készpénzét még életében elküldötte katona testvérének.</p> -<p>Nekem nem hagyott egyebet emlékezeténél; hogy azt minő kebellel -fogadtam, nem szükség mondanom. Mig élt, látva melancholiámat, -folytonosan bolonditott igéreteivel; halálakor sem tagadta meg -charakterét: kivánom, hogy halála után nyugodjék oly békességben, -mint minőben engemet hagyott.</p> -<p>Egyedül csak az fáj, hogy impertinens külseje dacára azon hitben -halt meg, hogy én őt érdektelenül szerettem.</p> -<p>Ha más világon találkozhatom véle valaha, legelőször is azzal -köszöntöm: hogy utáltam, utálom, s utálni fogom mind örökön -örökké.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<h2>MUZEUMBA VALÓ PÉLDÁNYOK.</h2> -<p>Ketten ültünk az estebédnél. Főnököm Isztriczi és Papi Penyige -János több tek. nemes megyék táblabirája, és én, akkoriban királyi -táblai hitesjegyző. Főnököm alacsony zömök pohos ember volt, hetven -éves, de azért még segitség nélkül fel birt ülni a kocsiba, s -rendetlenebb fejszédüléseket kivéve, kitünő egészségnek -örvendezett. Szerette a zsiros ételeket és az ó borokat, a tábla -határozataiban pedig jobban megnyugodott, mint az evangeliumban. -Minden ünnepnapon meglátogatta az egyházat, pénteken és szombaton -bőjtölt, nagycsütörtökön gyónt. Ha csak azért el nem kárhozik, mert -táblabiró volt, isztrici és Papi Penyige János okvetlenül üdvezülni -fog. Engem nemcsak örömest szenvedett maga mellett, hanem szeretett -is, meglehet azért, mert annyiról, mint Pesthez Rio Janeiro, rokona -voltam. Hetvenéves koráig nőtelenül tenyészett, s ez okozhatá, hogy -a természet hosszu folyást engedett véges napjainak. Fiatalabb -korában csinos domestikák sürgölődtek <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> -udvarában és termeiben, de azokkal csak azt akarta bebizonyitani, -hogy kitünő aesthetikus. Soha sem sirt, ritkán mosolygott; acélos -organismusáról visszapattantak a kül- és belbenyomások.</p> -<p>Miként fenebb emlitém, 18** october 20-diki estéjén ketten -ültünk az estebédnél, ő, és én. Igazán szólva ő csak ült az -estebédnél, én vacsoráltam is. Főnököm rendkivül félt a nehéz -álmaktól, s hogy könnyű álmai legyenek, üres gyomorral, de tele -fejjel tért nyugalomra. Minden este két itce ó bor kisérte alvó -teremébe. Alvótermének ablakai alatt minden éjjel hangversenyt -adtak a komondorok és kuvaszok, mert hortyogása a falu déli -szélétől a falu éjszaki széleig elhallott. Szerencsénk volt, hogy -nem vacsorált, mert ha vacsorált volna, fejünk felett szakadt volna -össze a XVI. század par excellence erős architecturája, melynek -hirhedt előnyeit, góth stilben épült comicus külsejü lakháza -képviselte.</p> -<p>Ma elmarad a Tarkli! korábban fogunk lefeküdni, mert korábban -fogunk felkelni; szólott főnököm, felállott az asztaltól, jó éjt -kivánt s nehézkes léptekkel távozott.</p> -<p>Negyven éven keresztül minden este tarklizott jurátusaival; nagy -dolgok élén állhat az öreg ur, gondolám magamban, hogy az ma -elmaradt. Kevéssel azután én is lenyugodtam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>A mi soha sem történt, ő ébresztett fel álmaimból.</p> -<p>Uramöcsém egy napi utra készűljön el, de izibe! Kocsisom fog -már, a reggeli készen van, nem szeretném, ha várakoznom -kellene.</p> -<p>Azt én sem szeretném! gondolám magamban, mert egy hétig mindig -duzzognál miatta. Katonásan felöltöztem, katonásan reggeliztünk, de -az öreg nagyon is paposan ült a kocsiba. Legujabb attilája, és -zsinoros inexpressibléje, legelegansabb fekete selyem mellénye fedé -testét, csizmaszára ragyogott a fénymáztól, ezüst sarkanytyu s az -aranyrojtok sem hiányzának. Bajusza, ha egy hétig bajuszkenőt evett -volna, sem lehetett volna hegyesebb.</p> -<p>Kedves bátyám tán tanácsos lett, s e magas kegyet megy -megköszönni.</p> -<p>Szarva közt keresed a tőgyit, Gazsi öcsém! Mándra megyünk -Buciékhoz. Ketten megyünk el, hárman jövünk vissza.</p> -<p>Minthogy az öreg ritkán tréfált, nem volt könnyü tréfáit -megérteni.</p> -<p>Fiu! azután előre megmondom, kezet csókolj Polin kisasszonynak, -mert nem sokára hasznát láthatod magas kegyeinek.</p> -<p>Az öreg nyilatkozatai a helyett hogy utbaigazitottak volna, még -jobban megzavartak.</p> -<p>Az öreg az ut folyama alatt folyvást csinositotta <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> és -egyengette magát, bajuszát legalább is huszszor kipödörte.</p> -<p>Mit mondsz a bajuszkenőm illatára, Gazsi?</p> -<p>Azt hogy tiszaujlaki kedves bátyám, még pedig a javából!</p> -<p>Találtad Gazsi! Rojkó készitmény, Londonban sem készitnek -különbet. Hát attilám mit vétett?</p> -<p>A hunnok királyáé sem lehetett különb kedves bátyám; fogadni -mernék, hogy Kostyál öntötte.</p> -<p>Találtad Gazsi!</p> -<p>Bátyámnak vagy paroxismusa van, vagy észkerekei bomlottak meg, -gondolám magamban, s rendkivül elszomorodtam. Midőn legjobb kedve -volt, sem bolondozott ennyit egy hét alatt sem.</p> -<p>Üss ki Sándor, nem sokára, ha isten segit, magam is kiütök; -kiáltott bakon ülő inasához, s jóizüen kacagott.</p> -<p>Mi is mindannyian kacagni kezdtünk, de egyikünk sem tudta, -melyik mit kacag.</p> -<p>Háromnegyedkettőre hajtattunk be Mándon Buciékhoz.</p> -<p>Buci Polin s fitestvére Buci Arthur a tornácon várakoztak reánk, -s már meszsziről mosolyogtak. Két tagból állott az egész -Buci-család. Arthur Mándon az atyai házban élvezte harminc évi -katonai szolgálatjának érdemlett nyugalmát.</p> -<p>A mint a kocsi megállott, bátyám azonnal a földön termett, össze -is rokkant volna, ha én hirtelen, <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> szinte észrevétlenül fel -nem tartom, s rögtön lábra nem állitom.</p> -<p>Gazsi ezt jól adtad, megmentettél a zavartól, jutalmul tied -csibukom; ezeket mondva, erőtetett könnyüséggel lépdelt a lépcsőkön -felfelé. Mindenütt nyomban követtem.</p> -<p>Polin kisasszony! szavamat megtartottam; engedje át kacsóit, -hogy azokat ajkaimhoz emelhessem.</p> -<p>Polin kisasszony átengedte kacsóit, s bátyám azokat ajkaihoz -emelte. Hasonlót tettem én is. Csaknem kificamodott ajakam a -ráncokban. Arthur a nyugalmazott kapitány mindkettőnket megölelt, s -megcsókolt. Én láttam a történteket, de még ekkor mit sem értettem -az egészből. Bátyám, Arthur s én kandallós szobába vezetteténk, hol -én szivarra gyujtotam, az öregek pedig melengették magokat, Polin -kisasszony, miként mosolyogva felemlité, intézkedni távozott.</p> -<p>Mig odajár, lesz szerencsém őt bemutathatni.</p> -<p>Bucy Polin ötvenötéves lehetett, magas sovány egyéniség. -Fiatalabb korában nem lehetett rút, legalább a régibb -hagyományokban piros ajkairól, sugár termetéről, égszemeiről itt -ott emlités történik. Egy debreceni diák meg is énekelte, még pedig -trocheusokban. Bucy Polin nálánál mindig magasabb születésü -egyénekkel koketirozván, ez okozta, hogy ötvenötéves koráig leány -maradt, s dacára jelentős vagyonának s akkoriban <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -meglehetős külsejének, főkötő alá sem élte tavaszában, sem élte -nyarában nem juthatott. Ez őt eleinte boszantá, későbben -kétségbeejtette elannyira: hogy negyvenöt éves korában bizonyos -ludimagister által udvaroltatott magának, de kétheti turbékolás és -gitározás után, összehorpadt kellemeitől az is megugrott.</p> -<p>Szeretett bátyám Penyige János mikor, és hol ismerte meg, az -alkalmasint azok előtt is titok marad, kik egykoron a spectabilis -biographiáját irandják.</p> -<p>A két öreg annyira neki hátalt a meleget pazarul adó -kandallónak, hogy szeretett bátyám akkor kezdte magát -legkellemesebben érezni, midőn mi pas des deux majd megfultunk; az -ő attilájának fél szárnya pedig elhamvadt; az ős ruha szerencsétlen -szárnyánál, még hunkirály barbar áldozatai sem szórhattak -kellemetlenebb illatot. A spectabilis mint majd minden táblabiró, -egyetlen öltönyt hordozván magával, e niederlagén vigasztalhatatlan -lőn. A nyugdijazott huszárkapitány megkinálta ugyan egy mentével, -de az szeretett bátyámnak dolmánynak is szűk lett volna.</p> -<p>Kétnegyed háromra ültünk a gazdagon ellátott asztalhoz.</p> -<p>Polin kisasszony praesideált, mellette jobb kézen bátyám -feszengett gombostűkön az elhamvadt <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> attila-szárny miatt. E -szárny-hiány még udvarlás röpteiben is gátolta.</p> -<p>Midőn legkomolyabbnak kellene lennem, akkor tétetem a sors által -legnevetségesebbé – szólott bátyám komoly nevetségesen.</p> -<p>Kedves Jankóm, nincs kitől geniroznod magadat, jegyesed s -testvérem ülünk az asztalnál, bizonyos lehetsz benne, hogy mi meg -nem itélünk, válaszolt Polin tele gyengeséggel.</p> -<p>Egy perc alatt minden világos lőn előttem, kedvem volt volna -megőrűlt bátyámat megsiratni. Hetven éves vőlegény, és ötvenöt éves -menyasszony. Ily későn még a tropusok alatt sem házasodnak.</p> -<p>Egy természeti tüneményt is kénytelen vagyok megemliteni. A -hetvenéves Penyige Jánosnak több foga volt, mint az ötvenéves Bucy -Polinak.</p> -<p>Egyetlen Jankóm azt hiszem, elég jókor esküszünk két órakor.</p> -<p>Valamivel jókorabb ohajtanék, angyalom, megvallom nem szeretek -éjszaka utazni; talán hat órakor.</p> -<p>So so Schwester, um sex Uhr; mormogott közbe a kapitány, s a -huszonhatodik karánsebesi csigát temette el.</p> -<p>Amint legjobbnak gondoljátok édeseim, Jankót már is ugy -tekintem, mint férjemet, s közvetlen rendelkezése alá bocsátom -magamat. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Főnököm zsiros ajkaihoz emelé a Polin paradicsomalmás -kacsóit.</p> -<p>Én könnyen megfejthető okokból a lehető legszorosabb étvágygyal -falatoztam.</p> -<p>Arthur sógor! te rendkivül keveset eszel, tán változásod -van?</p> -<p>Bátyám ezt az észrevételt akkor tette, mikor Arthur sógor már -egy tányér levest, huszonhat darab csigát, és másfélfont marhahust -fogyasztott el.</p> -<p>Nem vagyok normalis állapotban, annyi bizonyos válaszolt Arthur -bágyadtan, már tegnap este éreztem némi változást, nem is ettem -három tál kocsonyánál egyebet vacsorára.</p> -<p>Én folytonos nevetés és sirás között oscilláltam.</p> -<p>Polinom angyalom! parancsolsz a szalonkából?</p> -<p>Csak essentiájából fogok kérni, tizenöt éve minden husos -eledeltől őrizkedem.</p> -<p>Miután fogaid kihullottak, gondolám magamban, s a szalonka -essentiájára vad pillanatokat vetettem.</p> -<p>Néhány órák multával egyedül maradok a Bucy telekben! Szólt -Arthur fájdalmas hangon.</p> -<p>De rendezett udvarral, s kamrával, felelt Polin -vigasztalólag.</p> -<p>Arthur kiderült.</p> -<p>A fekete kávétól majd mindannyian a falra <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> -másztunk, olyan erős volt, a kezünkbe szolgáltatott csibuk három -percnyi szivása után pedig bátyám és Arthur elaludtak, én pedig a -gutaütés elől a szabadba rohantam – szellőzni.</p> -<p>Polin öltözködéshez fogott, és öltözködött épen hat óráig.</p> -<p>Urambátyám perzselt atilában, Polin kisasszony karmazin vörös -selyemruhában mentek az esküvőre, Arthur kapitányi formaruháját -öltötte fel, s ugy kisérte őket sarkantyusan a parádéra.</p> -<p>Az oltár zsámolyán Polin elájult, urambátyám emelte karjaiba. -Urambátyám minden szót fortissimo ejtett ki, Polin pianissimo. -Arthur a reglement szerint viselte magát, s nem is mosolygott; én -valóságos kinpadon állottam, szemeim kidüledtek a fuldoklástól, -kicsibe mult, hogy ki nem pukkantam a kacajinger miatt, miként -későbben hallottam egy szemlélődőtől, nagyon hasonlitottam a -makk-kétszemhez.</p> -<p>Az egyház előtt két kocsi várt készen, az oltártól egyenesen a -kocsikba léptünk Az előlmenő kocsiban Polin és urambátyám ültek, a -hátulsóban én, és Arthur.</p> -<p>Soha sem láttam férfit felvertebbnek mint bátyámat, soha -asszonyt levertebbnek mint Polint. Csak az vigasztalt, hogy e -szélsőségek okvetlen kiegyenlitendik magokat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Még kétezer ölet alig haladtunk az első kocsi megállott.</p> -<p>Mi is megállottunk.</p> -<p>Urambátyám szállott ki.</p> -<p>Egy negyed óra mulva ismét megállottunk.</p> -<p>Polin nagysám szállott ki.</p> -<p>Valamivel későbben ismét megállottunk.</p> -<p>Mindketten kiszállottak, a rosz ut miatt.</p> -<p>Urambátyám lakáig tizenegyszer állott meg az első kocsi. Arthur -nevetett, kevéssel azután szitkozódott, mert kocsink felfordult, s -ő hosszában egy tövisbokorba esett.</p> -<p>Odahaza halmozott asztallal vártak; urambátyám a legerősebb -borokból hozatott. Polin nagysám theázott, a mint észrevettem, -öregem csészéjébe titokban egy darabka mákonyt szalajtott. Arthur -annyit evett, mintha agyon akarta volna magát enni, nem is aludt -egész éjszaka, hanem folytonosan egy pincserrel mulatott, ki meg -véletlenül épen semmit sem kapott enni.</p> -<p>Másnap tizenegy órakor reggeliztünk, tiz óráig urambátyámat még -domesticusai sem szemlélhették. A reggelinél tréfásabbak voltak a -házaspárok mint valaha, a két vén szerelmes nem győzte a kávét -édesiteni, s ugy udvaroltak egymásnak, mint Romeo és Julia Romeo és -Juliában.</p> -<p>Reggeli után Arthur haladéktalanul haza ment, <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> én -dolgozószobámba siettem, hol csakhamar főnököm által lepettem -meg.</p> -<p>Gazsi öcsém, mit mondasz nőmre? láttál-e nemesebb vonásokat?</p> -<p>Soha!</p> -<p>Láttál-e uriasb külsőt? ismertél-e magasztosabb belsőt?</p> -<p>Soha!</p> -<p>Ugy van Gazsi, soha: megnőszültem s boldog vagyok. Tudod -szeretett öcsém, midőn az embernek van mit apritani a tejbe, azután -meg a pénzesláda sem üres, észszerű utódokról gondolkodni, az ember -könnyen meghal, s nem szeretné, ha hagyományában idegenek, vagy -ellenségek dulakodnának. Igaz-e Gazsi?</p> -<p>Igaz kedves urambátyám!</p> -<p>Fiu! azt mondom, megbecsüld asszonyodat, és jó dolgod lesz, de -csak gyéren járj körülötte, mert inadhoz kötöm a sarkodat. Fiatal -menyecske mellett veszedelmes a juratus, tudom öcsém magamról… ugy -kutyálkodjál, hogy megsrétezlek.</p> -<p>Nem tudtam nevessek-e vagy haragudjam. Hetvenéves férj és -ötvenöt éves asszony között én mint házasságrontó! Még a gondolatra -is kilelt a hideg.</p> -<p>A második hétben már Polin kormányozott, de urambátyám még -mindig boldog volt. A negyedik hétben nagy ebédeket és még nagyobb -vacsorákat <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> adott Polin, bátyám keveset evett, de -annál többet ivott, a vendégek boldognak kiáltották, ő -hallgatott.</p> -<p>A második hónap végével szegényebb sorsu, de csinosabb fiatal -legénykék is hivatalosak lőnek Penyige nagysám estélyeire, -urambátyám mogorván ült és pipázott, Polin nagysám udvaroltatott -magának, sőt táncolt is. Boldog férjnek kiáltaték ki másodszor, sőt -harmadszor is urambátyám, de már nem hitte.</p> -<p>Fél év mulva Polin nagysámtól rendesen vénsasnak cimezteték -urambátyám, a pénz fogyott, de a bor is, mert urambátyám -rendetlenül ittas volt.</p> -<p>Egy év mulva, egyszer a fiatalság előtt vén bolondnak nevezte -Polin nagysám urambátyámat. Urambátyám ugy leitta magát, hogy ki -kellett az estélyről vezetni.</p> -<p>Polin nagysám rendetlenkedni kezdett, olykor olykor hitelezők is -jelentkeztek. Urambátyám rendesen ittas volt.</p> -<p>Executio jött az ősi udvarra. Urambátyám mit sem tudott róla, -mert betegen feküdt a legvégső szobában. Amint a vagyon fogyni -kezdett, fogytak a fiatal vendégek is, két év mulva pénzért sem -lehetett volna egyet találni. Polin nagysám gondolkozóba esett, s -annyira gondolkodott, hogy hajfürtei is elhullottak. Megnézte a -beteget, száraz szemeit megtörülte keszkenőjével s ugy távozott. -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> Urambátyámnak mindegy leendett, ha -nedves szemeket törült volna is meg, mert ő már ez időben nem -látott, nem hallott, csak szuszogott.</p> -<p>Polin nagysám asztalhoz ült, számba vette az ingóságokat, s -azokat árulni kezdette. Kevésből sokat ő sem tudott teremteni. A -nagy gondolkodásban most már az epe is elöntötte.</p> -<p>Kesergő arccal ment be urambátyámhoz.</p> -<p>Kedves Jankóm, csehül állunk, ha nem segitesz! nincs-e valahol -pénzed dugaszban.</p> -<p>Urambátyám nem felelt, miután a halottak nem szoktak felelni -közönbösebb kérdésekre sem.</p> -<p>Még nekem kellett huszonöt forintot kölcsönöznöm, hogy a vén -bolondot eltakarithassuk.</p> -<p>Arthur az esküvő után két hétre mindent pénzé tett, s Amerikába -vitorlázott. Nem akart testvére boldogságának lába alatt lenni.</p> -<p>Ő mint tapasztalt huszárkapitány, jól tudta, hogy hetvenéves -férj egy ötvenöt éves asszonynak sem elég.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<h2>Studiummal egy hónap alatt csodákat tehet ügyes nő a -zongorán.</h2> -<p>Magamon kivűl voltam örömömben, midőn az esküvőről szállásomra -hajtatánk. Szathmárról házasodtam, hol nőm teljes fényben -ragyogott. Az ifjak irigyelték szerencsémet, a férfiak hallgattak, -az öregek ugy nyilatkoztak: természetéhez nézve okosabban is -választhatott volna. Én nem hallottam és nem láttam semmit. -Tökéletesen boldognak éreztem magamat.</p> -<p>Az utban hazáig négyszer pihentettem lovaimat, de legalább is -tizenhatféle gratulatiot kellett hallanom:</p> -<p>Barátom, erényesebb nőt nem is választhatott volna; – ezt mondá -legnagyobb ellenségem, ki nőmnek leánykorában udvarolt.</p> -<p>Az urnak van legszebb neje az egész vidéken; – ezt olyan egyén -mondta, ki az aestheticát Lőcsén tanulta.</p> -<p>A tekintetes ur neje igen gazdag; – ezzel egy izraelita -hitelezőm köszöntött. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Önnek neje igen ájtatos, az áldás bizonyos ön családéletében, – -ezt egy lelkésztől hallottam.</p> -<p>Nőm termetének s alkatának leirásával, egy katona-ismerősöm -örvendeztetett meg.</p> -<p>Málcsi nagysága a legszelidebb asszony lesz az egész világon; e -kitétellel az ispánné szakácsnéja hizelgett, ki azelőtt nőm -családjánál állott szolgálatban s kit Málcsi kisasszony minden -áldott nap megcibált, vagy megpofozott.</p> -<p>Hallhattam ezenkivül jövendöléseket, szerencsekivánatokat, szép -szavakat, melyek mind jövendő boldogságomat tárgyalák.</p> -<p>Végre haza érkeztem; szeretett Amáliámat csinosan és izléssel -rendezett termekbe vezettem, s tele kebellel és óriás reményekkel -kezdettem meg a legigézőbb családéletet.</p> -<p>Egy egész hetet a legnagyobb boldogságban töltöttem el. Nőm -szeretetreméltó szerepet vállalt ellenemben, azt hiba nélkül -betanulta s oly ügyesen játszotta el, hogy többször akaratlanul -kiálték fel: Lőni kell, ki nem házasodik, én vagyok a legboldogabb -halandó az egész világon.</p> -<p>Ha az ember nőstény-krokodilust venne nőül, az első hétben még -talán az is megbecsülné magát.</p> -<p>A második hét első vasárnapján hideglelésben feküdtem, Málcsi -pedig egész nap mulatott a helységben. Szegényke hogy szórakozzék, -egész héten <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> át; nem csoda, ha idehaza megunja -magát. Minden szemrehányástól megkiméltem őt.</p> -<p>Hétfőn a szakácsné keresett fel kisirt szemekkel és véres orral. -Zokogva panaszkodott, hogy szeretett nőm oknélkül irgalmatlanul -megkinozta. Sajnáltam bár, mégis elégtétel nélkül kellett -elkergetnem, szeretett Málcsimat nem compromittálhattam.</p> -<p>Csütörtökön kocsisom panaszkodott, hogy ő egy percig sem -szolgál, ha napról napra bécsi tök vastagétellel traktálják. A -szakácsné sorsában részesült. Nőmet még mindig imádtam, s igy neki -volt igazsága.</p> -<p>Szombaton nőm lépett dolgozószobámba, divánomra vágta magát, s -gyengéden szólitott, foglalnék helyet mellette. Haladéktalanul -engedelmeskedtem.</p> -<p>Angyalom Fricikém, azt megengeded, hogy folytonosan nem -dolgozhatom, ha pedig nem dolgozom; rendkivül unatkozom.</p> -<p>Édesem, az unatkozás a falusi élettel jár, azt mindenkor a -legjobb akarat mellett sem lehet elkerülni.</p> -<p>De hátha én tudnék egy módot? szólott csintalanul.</p> -<p>Szólj szerelmem, mindenem,… – feleltem olvadékonyan.</p> -<p>A zongora használatlanul ott hever dolgozótermemben, -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> a legszükségesebbeket még szüleim -házánál megtanultam, ügyes tanitó mellett, szorgalommal sokra -vihetném s unalmas óráimat a legnemesebben üzhetném el.</p> -<p>De hol van az ügyes tanitó? – kérdezém, erszényemre gondolva -kissé komolyabban.</p> -<p>Fenn várakozik az ebédlőben, ügyes és nemes fiatal ember, azt -állitja, hogy egy hónap alatt virtuoz fogok zongorázni, ellenkező -esetben egyetlen krajczárt sem kiván.</p> -<p>Mennyit kiván szerelmem, hogy virtuozzá müveljen.</p> -<p>Angyalom Fricikém, veled kiván szerződni.</p> -<p>Küld be, elfogadom.</p> -<p>Nőm hirtelen eltünt, pár perc mulva a mestro nyitott -szobámba.</p> -<p>Külsőről itélve, huszonöt, huszonhat éves lehetett, magas -nyulánk egyéniség. Egészen fekete öltönyben, hegyes orral, -vékonyszegélyü ajkakkal, fekete szemekkel, szemöldökkel és -hajfürtökkel, sáppadt arcszinezettel hasonlitott Mephistofeleshez, -de azért nem volt érdektelen. Volt rajta valami nagyvárosi, az is -meglátszott arcain, hogy nagyvárosban nemcsak lakott, hanem élt is -úgyancsak.</p> -<p>Apostolo Pharao, zongoramüvész szolgálatjára! <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Méltóztassék helyet foglalni. Mintha már valahol szerencsém lett -volna uraságodhoz.</p> -<p>Egyenesen Cremonából jövök, Pesten két napot mulattam.</p> -<p>Bár hol, de látnom kellett. Azonban nem forciroztam.</p> -<p>Uraságod tehát bizik magában, hogy nőmet egy hónap alatt -virtuozzá avatandja.</p> -<p>Signore! bizonyos vagyok benne.</p> -<p>De gondolja meg uraságod,… egy hónap vajmi rövid idő.</p> -<p>A signorának vajmi fogékony lelke van, methodusom piu celebri, a -siker elkerülhetetlen.</p> -<p>Én uraságod nyilatkozatában megnyugszom. S most legyen szives -uraságod fáradságának diját meghatározni.</p> -<p>Tiz darab arany! – válaszolt annyi nyugalommal és büszkeséggel, -mintha azt kivánta volna tudtomra adni, hogy tiz darab arany -mesteri ügyessegének csak féldíját jelölheti.</p> -<p>Feleljen meg uraságod igéretének s én a legörömestebben -teljesitendem dijbeli kivánatait.</p> -<p>Kölcsönös köszönések közöt elváltunk.</p> -<p>Bizonyosan láttam őt valahol, e gondolattól nem birtam -szabadulni, előbb vagy később, de bizonyosan eszembe ötlik a hely, -hol a maestroval találkőztam. Fejem ugy tele volt különnemü -gondolatokkal, <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> hogy szórakozás, azaz jobban szellőzés -végett a szabadba nyitottam.</p> -<p>A mint a tornácra léptem, nőm szobájából ördögi gunyhahota -csapta meg fűleimet. Apostolo Pharao és Amália nőm kacagtak – -bizonyosan az én együgyüségemen.</p> -<p>E kacaj Apostolo Pharaonak és nőmnek sokba kerülhet, gondolám -hirtelenében, s ingerülten nyitottam szobámba. Utánam csakhamar -derült arccal nőm jelent meg.</p> -<p>Angyalom, Fricikém köszönöm, ezerszer köszönöm! – ezeket mondva -forró csókot tüzött homlokomra.</p> -<p>Szerelmem, meg vagy velem elégedve?</p> -<p>Jobban mint valaha.</p> -<p>Minő renddel fog tanitani?</p> -<p>Mindennap délután két órát. A választást reám bizta, én hat -órától nyolc óráig választottam.</p> -<p>Végtelenül örülök, hogy e tekinietben is eleget tehettem -kivánatodnak, majd meglátom minő sikere leend tiz darab -aranyomnak.</p> -<p>A legjobb, bizonyosan a legjobb. – Amáliám a nyakamba ugrott s -ismételve megcsókolt, csakhamar azután távozott.</p> -<p>Apostolo Pharao Cremonából jött, hol a mennykőben találkozhatott -volna. Amáliámmal; ki tudja mit fecseghetett Apostolo; nőm hamar -kacag, az olaszok pedig viccesek. A zongora divatos hangműszer, -<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> zenéje kellemes, andalitó, költői; husz -darab aranyat is örömest fizetek, azon bizonyosságban, hogy nőm -virtuoz fog játszani. Bezzeg felséges leend télen át a kandalló -mellet, csibukal és jó török dohánynyal végig hallgatni a -nevezetesebb csárdásokat.</p> -<p>Denique megnyugodtam, de ki nem nyugszik meg a házasság első -hetében.</p> -<p>Három nap a legsikeresebben végződött. Amáliám minden este -zongora-petyegtetéssel altatott el; az nékem rendkivül tetszett. A -negyedik napon épen a kertben sétáltam, midőn a tanóra elkezdetett, -akaratlanul csaknem, de mégis lábujhegyen, a tanszoba kertrenyiló -ablakához sompolyogtam. A zongora háttal állván az ablakhoz engemet -sem Apostolo, sem Amália nem láthatott.</p> -<p>„Busul a vitéz“ cimü mazurt kezdte a Pharao</p> -<p>Nem felesleges bevallanom, hogy lengyel vagyok – de azért nem -busultam, még ekkor nem volt okom a busulásra.</p> -<p>Amália és Pharao jót kacagtak, a nőm által elénekelt -sentimentalis első soron.</p> -<p>Az olasz ezután megfordult, s legkisebb genirozás nélkül -csókolta meg nőm hajfürteit.</p> -<p>Szerencsémre vasrostélyzat volt az ablakon, különben berontok s -idejekorán mindent elronthaték. <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p> -<p>A tanóra végeig leskelődtem, e napon nagyobb botrány nem -történt.</p> -<p>Husz arany sem leendett sok Pharaonak, szólott nőm lelkesedetten -az estebéd alatt, meglásd Fricikém, ez az ifju csodákat fog vélem -müvelni; müvészete maga a tökély, manierjai elragadók.</p> -<p>A lelkemből beszélsz angyalom, manierjai valóban elragadók, én -egészen el vagyok ragadtatva.</p> -<p>Holnap az Alvajáró jő, azután Bájital, későbben Lammermoori -Lucia.</p> -<p>Azután meg a Sevillai borbély, folytatám annyi derüvel, mennyit -arcaimra kidühösködhettem.</p> -<p>Ha a tökélyt elérem, estenkint kellemes órákat teremtek -számodra.</p> -<p>Előre is reszketek a boldogságtól. Nem hazudtam, mert valóban -reszkettem is.</p> -<p>Most hallgasd meg angyalom a legujabb mazurt.</p> -<p>„Busul a vitéz“, zongorához ült s eljátszotta.</p> -<p>Majd megfojtott az ingerültség. Felboszantott először, hogy -lengyel vagyok, másodszor hogy csakugyan busultam. Megcsalt bár, -mégis sajnáltam a hitszegőt.</p> -<p>Az ötödik napon nem leskelődtem; ebédre asparagust ettem, mit -mindenek felett, még nőm felett is szeretvén, háboritlanul kivántam -megemészteni.</p> -<p>A hatodik napon vendégem volt, bizonyos <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> -nyolcszor elkergetett bureaucrata, ki oly hosszasan és ostobául -értekezett a XIX. század polilitikájáról, hogy nemcsak zongorázó -feleségemről, de még pressant érdekeimről is megfeledkeztem, s mire -eszméimet rendezhetém, már vacsorálni hittak.</p> -<p>A hetedik napon kilelt a hideg, a nyolcadik napon forróságom -volt, a kilencedik napon névnapot ültünk, s ugy leittam magamat, -hogy mire magamhoz tértem, már a tizedik napra viradtunk.</p> -<p>E napon menten minden földi érdekektől, Socratesi praecisioval -foglaltam el ablak mellett helyemet.</p> -<p>A cremonai hegedű nem ád felségesebb hangokat, mint ez az -akasztófáravaló olasz adott, hogy szeretett Amaliámat -elcsábithassa.</p> -<p>A szerelem égből jő, hogy a földet menynyé varázsolja. Szökjél -meg velem angyglom, cyprus aljában fogunk lakni, narancs és -citrommal tartalak.</p> -<p>Szegény tapasztalatlan Amáliám, nem tudta, hogy a narancs s -citromnak párja Cremonában két garas.</p> -<p>Guitárral altatlak el, s hárfa hangjaival ébresztelek.</p> -<p>A semmirekellő alig ha nem borbély, a civilisatio a guitárt -régen számüzte a borbélyok, s biennis diákok karjaiba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Nem leend más teendőd; mint szeretni, szeretni engemet, ki -izzadni, fáradni fogok, hogy élv között, és kényelemben tölthesd -napjaidat.</p> -<p>Hiszek néked Apostolo s már előre is boldognak érzem magamat – -szólt Amália olvadékonyan s a cremonai apostol nyakába borult.</p> -<p>Istenem! mennyire fajult az emberiség, ha a régi apostoloknak -ily könnyen hittek volna, már pusztán egy akol, s egy pásztor -leendne.</p> -<p>De lengyel férjedet feledned kell mia caram, még pedig -örökre.</p> -<p>Örökre fogom őt feledni Apostolo, örökre!</p> -<p>Azon pillanatban ugy meghültem Amália iránt, mintha Kamcsatkában -voltam volna.</p> -<p>A mi pénzecskéje van, azt elcsalod, mert pénz nélkül az -öröktavaszu Olaszországban is tél vagyon.</p> -<p>Nagy isten, hiszen ez a gazember valóságos rabló, Pharao per -mops engem ki akar fosztani.</p> -<p>Megpróbálom kedvesem, a sikerről azonban jót nem állhatok, mert -Fricim eszes ember.</p> -<p>Szerencsétlen Amáliám még Nymphomaniájában is Fricijének -nevezett, és elismerte, hogy eszem van. Minden áron meg kell őt -mentenem, ma még nem késő, holnap már késő lehet.</p> -<p>Az alvajáróból egy magándalt játszott a cudar maestro.</p> -<p>Amália odaolvadással hallgatta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Nekem olyan paroxismusom volt, hogy szinte az ablakra -kapaszkodtam.</p> -<p>A játék után kölcsönös ömlengések következtek, azután csók-zápor -és ölelés-zivatar.</p> -<p>Most kell mennydörögnöm és leütnöm, holnap már odább állhatnak, -s én pusztaságon, vagy sivatag rónán tombolhatok.</p> -<p>Odahagytam leshelyemet, s udvaromon termettem.</p> -<p>A tornácon Buvár József szomszédommal találkoztam, egy talpig -becsületes emberrel.</p> -<p>Arcimat is eltorzithatá a benső indulat, mert e szavakkal -köszöntött:</p> -<p>Frigyes, te veszett kedélyben vagy, tán kancád zabált meg, vagy -Szajkó kopód gombostűtől fuldoklik.</p> -<p>Oh ha csak az volna Szepi, mosolyognám, nagy az én bajom, -nagyobb a Chimborassonál.</p> -<p>Talán oldalbordád enyeleg szabadabban a makaronifalóval?!</p> -<p>Egy szót sem feleltem, hanem Szepit torkon ragadtam, s -elkezdetettem fojtogatni.</p> -<p>Szemei kidüledtek, észrevettem, hogy értekezni akar.</p> -<p>Bitang, mi alapon fecsegsz ilyeneket, hogy mered Amáliámat -gyanusitani?</p> -<p>Torkát szabadon eresztettem, hogy felelhessen.</p> -<p>A maestro tegnap maga dicsekedett vele a vendégfogadóban, -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> hogy nőd imádja, s bármelyik percben -megszökik vele.</p> -<p>Meggyilkolom mindkettőt, orditottam magamon kivül s elrohantam. -Szepi galléron fogott.</p> -<p>Frigyes, te okos, eszes ember vagy, ne compromittáld -magadat.</p> -<p>Hát mittévő legyek? kérdezém a confusio pianissimoján.</p> -<p>Várd be pajtás a hónap végét, s midőn nőd a zongorát tökéletesen -kitanulta, küld Apostoloval együtt Cremonába. Céltalanul erőtetnéd -őt oldalad mellé, mert tudnod kell: k****ból nem lesz szalonna.</p> -<p>Érzésteljesen öleltem meg szomszédomat, megcsókoltam, s -megigértem, hogy tanácsa szerint fogok cselekedni.</p> -<p>A tizenegyedik napon a Bájitalt játszották. Én mosolyogtam.</p> -<p>A tizenkettedik napon Lammermoori Luciát. Én ismét -mosolyogtam.</p> -<p>A tizenharmadik napon a Sevillai borbélyt. Én még mindig -mosolyogtam.</p> -<p>Hét nap csak, és azok ömlengések között repültek el. Busan -leskelődtem ez ablak alatt.</p> -<p>A huszadik napon megunták az operát, drámát kezdettek -játszani.</p> -<p>Kedvem lett volna Apostolot megtapsolni, sokszor oly ügyesen -játszotta szerepét. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>Szegény Amáliámon megtetszett, hogy szerepei első szinpadi -próbái.</p> -<p>Legutolsó nap Chivri Dianát adták, megsirattam örökre számüzendő -Amáliámat; de ez utolsó drámában magam is megjelentem.</p> -<p>Pharao megtartotta lelki éberségét, Amália kissé megrettent. -Arckifejezésem bizonyosan elárulta lelkiállapotomat.</p> -<p>A hónap utolsó napja ma vagyon, engedelmökkel én is megjelentem, -hogy a sikerről személyesen meggyőződhessem.</p> -<p>Uram! ön csodálkozni fog, kedves neje a nagyságos asszony -tökéletesen képzett zongora-virtuoz.</p> -<p>S más semmi? kérdezém észrevehető gúnynyal.</p> -<p>Amália fülig pirult, a cremonai maestro nem confundálta -magát.</p> -<p>Énekel is, de e részben még sok tanulni valója van. Válaszolá -olasz szemtelenséggel.</p> -<p>Ha ugy tetszik, fogjanak hozzá, egészen fül leszek! Nőm igen -kedves divánján foglaltam helyet.</p> -<p>Amália sebesen játszott, tele affectatioval és -charlatanismussal.</p> -<p>Pharao ur, ezennel ünnepélyesen szólitom fel önt, pártfogolja -lelkiismeretesen kedvesét Olaszországban, különben ez asszony -virtuozitása mellett éhen veszhet el.</p> -<p>Amália térdeire hanyatlott, esedezésre kulcsolá kezeit. -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Visszataszitottam.</p> -<p>Apostolo szólani akart.</p> -<p>Egyetlen szócskát sem uram, én önt megkorbácsáltathatnám, de nem -teszem, ön nemcsak csábitó, hanem alávaló gazember is, de egy -asszonynak kedvese, kit egy órával ezelőtt a világ nőmnek nevezett, -s ki becsületes nevemet viselte.</p> -<p>Takarodjatok semmirekellők Olaszországba a cyprusfa aljába, s -egyetek narancsot és citromot. Fájdalom, de az én kertemben ilyesmi -nem termett.</p> -<p>Asszonyom, isten áldja meg, én önt még igy is sajnálom, és mégis -lehetlen másként cselekednem.</p> -<p>Mindent, mindent, csak a hitszegést s hűségtelenséget nem tudom -megbocsátani.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<h2>SÉTA A HOLDVILÁGNÁL.</h2> -<p>Midőn udvaromból az utcára nyitottam, épen tizet vert a -piaristák toronyórája.</p> -<p>„<em class="gesperrt">Kedélyes kedélyben voltam, szerettem volna -szeretni, és szerettetni</em>“ ezt a kitételt olyan költőktől -tanultam, kik elhitették magokkal, hogy a holdvilág az ő kedvökért -teremtetett.</p> -<p>Mindenekelőtt a cigányvég felé fordultam, s elindultam kimért, -de biztos léptekkel.</p> -<p>Szivem nyugodtan dobogott, mint bármelyik falusi kovács -kalapácsa, – amit szobámban hon hagytam, kevéssel ért többet annál, -mit magammal hordoztam; mielőtt pedig elindultam volna, álomra -hunyta szemeit testben sárga, lélekben fehér kanálim, vagy mint -mások nevezik, kanárim.</p> -<p>Nagy-Károlyban különben abban az időben még nem is voltak sem -ezüstkanál-, sem kanáritolvajok, s ha olykor olykor egy kettő akadt -is, az olyan világért sem mert volna jaquemar-keztyűt <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> huzni, -s a bálban quadrillet táncolni. – Kaputos tolvajoktól nem volt mit -félni, a gatyások pedig nem igen merészkedtek zártfalak közé -hatolni, és jobban szerették a szabad téreket, és a szabad téreken -találtató tyukokat vagy libákat.</p> -<p>Azóta a nagy Europával haladunk mi is, kicsinyek!</p> -<p>Nem tartom feleslegesnek megmondani, miért tartottam a cigányvég -felé, mielőtt azonban megemliteném, a cigányvég -statistico-topographicus ismertetésébe bocsátkozom.</p> -<p>A csanálosi utca végén létező Bóreh-korcsmától, a vállaji utca -végeig nyuló cikcakkos tért cigányvégnek nevezik; nem azért, mintha -itt vége volna a cigányoknak, hanem azért, mert a város ezen vége -kizárólagosan cigányoknak szolgál lakhelyül. Van a cigányvégen -mintegy 50 lakható ház, s tiz szinte lakhatlan kunyhó; minthogy -azonban nyáron át minden bokor szállást ad, kérem e kitételt csupán -télen át alkalmazni. Ezen 50 lakható házban, s 10 kunyhóban más -nemzetbeli megférne legfeljebb 250; – cigány lakik legkevesebb 500, -aludván egymás hátán, s mulatván egymás nyaka közt. Minthogy a szó -legszorosabb értelmében mindenök közös, keritést a világért sem -fedezhet fel a szemlélődő; a belső határt legfeljebb is egypár -cövek jelöli, melyhez garasos kötelen poltrás malac a -legszivrehatóbban recitativozik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> Éghajlatja egészséges, -földe termékeny, cholerában egész Nagy-Károlyban a cigányok közől -halt meg legkevesebb; a cigányvégi parkokban pedig a bürök és lapu -lehető legbujábban tenyészik, sőt itt ott heleborus stipatus, és -galagonya grandiflorákra is akadhatni.</p> -<p>Hogy a csalogányok, és stinglincek az ilyen nővényeket és fákat -nem szeretik, arról a cigányok nem tehetnek, valamint az sem az ő -hibájuk: hogy az ilyen vegetatio este felé bolondit, reggel korán -csikarást, délben pedig émelygést okoz.</p> -<p>Mindezekből azonban még sem puhatolhatta ki a szives olvasó, -miért tartottam én mindenek előtt a cigányvég felé?! Megmondom. -Azért tartottam a cigányvég felé, mert ezen Fobourg 1436. számu -házban lakott a hires Tigili Bori, ki teljes holdfénynél, ha az -ember szeme közé és tenyerébe nézhetett – (de csak pénteken) előre -meg tudott mindent mondani, mit az ember későbben csak akkor -tudhatott meg, midőn már elmult, röviden: Tigili Bori par -excellence jövendőmondó volt, még pedig érdeknélküli jövendőmondó. -Ő maga sohasem kért egy garast sem, a mit adtak elfogadta, ha nem -adtak legfeljebb ilyesmit kivánt az embernek: törjék el a lába -tizenkétszer mig hazaér; vagy akaszszák fel!</p> -<p>Az asszonyproféta háza már külsőleg is megfelelt a vendég -várakozásának, birván mindazon <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> kellékekkel, melyek az -efféle rendkivüli tulajdonokat folytonosan egyforma erőben -fentartják, és titokszerü dolgokat látszanak tartalmazni.</p> -<p>A házacska három szegletre volt épitve, ilyenformán:</p> -<div class="figcenter"><img src="images/01.png" alt="" /></div> -<p>Az A B C ábra a frontispiciumot mutatja, mely vala fából és -sárból; a hátsó részt képzelje utána a szives olvasó esőlegesen, -azt azonban előre kikötöm, hogy phantasiája legfeljebb a -napraforgó, és nádig bocsátkozzék. Az előrésze volt az épületnek -legmagasabb, a hátsórésze legalacsonyabb, még pedig olyan furcsa -arányban, hogy mig mindjárt elől egy öl magas granátos is -megállhatott, hátul az ember bütyökujja is betörhette volna a -fejét. Az épűleten egyetlen ajtó volt (lit. b.), mely oly alacsony -volt, hogy csak hason lehetett rajta bemászni; egyetlen ablak (lit. -a), mely gömbölyü volt, s melyen egy szopós gyermek ökle talán -befért volna. Ezen ablak, s több architectonicus repedések és -hézagok világitották az egyetlen terem belsejét, melyben az ember -oly furcsa coluraturát <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> kapott, mintha sugár szalagokkal -stráfolták volna ki. A terem közepére volt helyezve a Tigili Bori -ágya, a szegletekbe a különnemü instrumentok; mert Tigili Bori -nemcsak proféta volt, hanem kuruzsló, babonázó, és boszorkány is. -Minthogy bizonyosan tudtam, hogy ő rendkivüliségét egypár -civilisált férfi, és nő is meglátogatta, bennem is roppant vágy -keletkezett, ezen minden tekintetben érdekes ismeretségre.</p> -<p>A kitüzött helyen megérkezve, mindenek előtt kopogtatnom -kellett, megtudandó, otthon van-e ő boszorkánysága, vagy a Gellért -hegyére tett sétaseprüzést.</p> -<p>Egy a gyomor fenekéröl jövő hang helyett, minőt ily körülmények -között várhattam, a legkedvesebb gégehang bontakozék ki a terem -pókhálója közől, kopogtatásom után.</p> -<p>Ki van künn?</p> -<p>Idegen férfiu, ki Tigili Borival kiván szólani.</p> -<p>Tigili Bori a szomszédba ment egy szem vadgesztenyéért, tessék -egy kissé várakozni.</p> -<p>Távoznom kellett vagy engedelmeskedni, az utolsót -választottam.</p> -<p>Talán mióta megteremtették, sem világitott szebben a hold, mint -ezen éjszakán; a legkivánatotosabb sikerrel kecsegtettem magamat. -Megvallom nem kis érdeket költött bennem az ismeretlen leányka is -(hangjából itélve annak kellett lennie) <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> ki a -titokszerüségeken belül e percben talán egyetlen vadgesztenyébe -vetette minden bizalmát. Öt perc elmult a nélkül, hogy Tigili Bori -s a gesztenye megérkeztek volna; elmult még öt perc, még tizenöt – -sem Bori, sem a gesztenye.</p> -<p>Ugyan édes lelkem, mit gondol, nem jobb volna-e, ha én is benn -várakoznám, ketten talán kevésbé unatkoznánk.</p> -<p>A hogy tetszik, csak Bori néni meg ne haragudjék?!</p> -<p>Lelkem; tudja meg, hogy a proféták nem szoktak haragudni, a ki -indulatban van, azt sem mondhatja meg egy fertály mulva mi -történik, nem hogy évekre előre tudna jövendőlni. Csak kinek -keblében csend honol, az olyan láthat keresztül a jövendő falán s -vakolatjain.</p> -<p>Miután észrevettem, hogy az ismeretlen fogoly állitásaimban -meynyugodott, hasra vágtam magamat mint valami chinai antipes, s -keresztül csusztam a kutyaszoritón. Csak midőn felállottam, vettem -észre, hogy egy az ajtóba helyezett rohatag bécsi tököt zuspeissá -préseltem. Fehér nadrágom proboscisa ugy nézett ki, mintha a nap e -percben kelt volna fel, és sütött volna ki rónáiról. Még egy lépést -haladva előre, fejemet aludttej-lávába mártottam, melyből -szabadulni akarván, az orticulum plafondja emelkedett vállaim -alatt. Meg kellett <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> állapodnom, hogy az oraculum titokszerü -fészkét levegőbe ne emeljen.</p> -<p>Menyire a holdvilág engedé, tanulmányozni kezdettem ismeretlen -sorsosom külsejét. Fiatal leányka lehetett, mintegy 18 éves, magas -sugár termettel, a lehető legnyáriasabb costuméban. Látnom kellett -valahol, mert mentül hoszasabban nézdeltem, annál ismeretesebbnek -tetszett előttem, találkoznunk kellett már ezelőtt, ha máshol nem, -az utcán, vagy valamely inexpressible redoutban.</p> -<p>Hogy hivják galambom?</p> -<p>Zsuzsinak szolgálatjára!</p> -<p>A név meglehetősen hangzott eféle titokszerü találkozásokra.</p> -<p>Jövendöltet magának nemde? meg akarja tudni ki fogja nőül venni? -egészséges-e kedvese? nem lett-e Zsuzsikájához hűtelen?</p> -<p>Egészen mást akarok megtudni, a mitől jobban félek, s a mi -jobban érdekel mint mindezeknek a dolgoknak megtudása.</p> -<p>Szebb oldalaim közé tartozott, hogy az etiquette szabályokat a -szobaleányok, sőt szolgálók irányában is megtartottam. Tigili Bori -tulajdonairól kezdtem kérdezősködni.</p> -<p>Bori néni, azt hiszem a legrejtettebb dolgokat is meg tudja -jövendölni?!</p> -<p>Bori néni mindent tud, mindent elcsinál és megcsinál; csakhogy -meg is fizetteti ám magát. <span class="pagenum"><a name="Page_156" -id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Mintegy mennyibe kerülhet egy ilyen vadgesztenyeféle -kuruzsolás?</p> -<p>Harminc garasba, meg egy selyem keszkenőbe!</p> -<p>Le Roi a hires francia felcser sem kivánt többet egy kis -tapogatódzásért s egyetlen vadgesztenyéért.</p> -<p>De Bori néni ám nagyon hires asszony; egy héttel ezelőtt -kisasszonyunk is meglátogatta, s azóta nem győzi dicsérni.</p> -<p>S meg tudnád-e mondani édes Zsuzsikám, a kisasszony mi járatban -volt Bori néninél.</p> -<p>Maris asszony a szakácsné azt mondja, azt volt megtudni, hogy -kell szertőjét az embernek ugy magához madzagolni, hogy többé el ne -szabadulhasson.</p> -<p>S nem vetted észre, mit használt a kisasszony?</p> -<p>Pogácsát használt biz az, de hogy miből készitette azt nem -tudom, mert együtt sütöttek főztek Bori nénivel. Azt láttam, hogy -ezeket a pogácsákat Lajos báró ette meg.</p> -<p>Mig mi igy társalogtunk, léptek hangzottak a ház előtt.</p> -<p>A ki Nostradamust végig olvasta, azonnal tudhatta, hogy nem -mindennapi lény közeledik. Az a mágnesszerü léghuzam, mi a -vityillóban keletkezett; az a kisérteties lábcsoszogás mi kivülről -hangzott; az a velőtrázó elfogultság, mi <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> -kebleinkben tábort ütött, meredező füleinkbe ilyesmit -suttogott:</p> -<p>Tigili Bori künn áll az ajtó előtt:</p> -<p>Zsuzsi reszketni kezdett, alig hallhatólag szólott: urfi! én -félek.</p> -<p>Ne félj galambom mig engem látsz, s árva tölgyfabotomat. Az árva -tölgyfa oly antidotum, mely örökre elnémitja és elerőtleniti -nemcsak azokat, a kik a multról tudnak beszélni, hanem azokat is, -kik jövendölni képesek.</p> -<p>Idegen szagot érzek, – szólott künn valaki a gyomor -fenekéről.</p> -<p>Karsamadiner! már ez azután müvésziesen boszorkányhang, már most -én is elhiszem, hogy meg tudja jövendölni, holnapután szerda lesz-e -vagy csütörtök!</p> -<p>Mindenre kérem, ne tréfáljon; megismertem a hangját, nem más van -künn mint Bori néni.</p> -<p>Respekt! akkor hallgatok, én is szeretném megtudni: fakó lesz-e -feleségem, vagy kesely!?</p> -<p>Két perc után egy negyedfél láb magas, fél majom, fél ember -állott közöttünk. Amint engemet megpillantott, olyan szemeket -nyitott, mint egy galambtojás, s a helyett hogy előbbre lépett -volna, legalább két lépést hátrált.</p> -<p>Tán a kaplonyi utról hoztál gesztenyét, te vén pemete, hogy oly -soká hagytál magadra várakozni? végezz Zsuzsival, de izibe, mert -nekem <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> idő kell, mig bajomat elbeszélem, s -azon nem segit egy félvéka vadgesztenye sem.</p> -<p>Tigili Bori bátor fellépésemre minden bűvös fenségét -elvesztette, s oly pimasz alakban mutatkozott, mint az első -legroszabb susinkát áruló kofa.</p> -<p>A leányasszony haza mehet, majd holnap a mészárszékben -tudósitom, mikor keressen fel; még e néhány szót sem ugy mondta, -mint kellett volna, hanem mentül természet-alattiasabban, holott az -ember az ilyen kuruzslótól némi természet-felettiséget várt -volna.</p> -<p>Mind hárman kibúvtunk a szabadba. Tigili alkalmasint belátta, -hogy velem jobban boldogul a csilagok s holdvilág alatt, mint a -nagybányai retorták között.</p> -<p>Künn azonnal észrevettem, mi baja Zsuzsikának; valamint azt is -kénytelenittettem elismerni, hogy e tekintetben Bori néni -meglehetősen biztosan jövendölhet.</p> -<p>Tigili még pár szót váltott a kesergővel, mialatt tetőtől talpig -megismerkedhettem nem épen érdektelen triposommal.</p> -<p>Miként emlitém, negyedfél láb magas lehetett; feje ugy nézett -ki, mint valamely szénaboglya vihar után; szája hasonlitott a -majoméhoz, szeme a bivalyéhoz, füle a szamáréhoz, foga a lóéhoz, -lába az elefántéhoz, felöltönye francia zászlóhoz <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> a -lipcsei ütközet után. Sohasem lehetett szép, mi cigánynőben -ritkaság – talán épen azért lett belőle boszorkány.</p> -<p>Te nagy hirben állsz Bori! rólad azt beszéli a világ, hogy -rendes tagja vagy a gellérthegyi borstörő társaságnak.</p> -<p>Ha közelebbről ismerne, az urfi sem beszélne velem oly magasan. -Sokat tud Bori, a mit az urfi nem tud, s a mit az urfi tudni -szeretne.</p> -<p>Épen azért kerestelek fel, hogy a mit te tudsz, mindazt én is -megtudjam.</p> -<p>A ki sokat kér, keveset kap. Negyven esztendőt nem lehet egypár -órával kicserélni.</p> -<p>Attól függ Bori, mit adnak tódásban. Te beszélsz 10 órától -éjfélig; én fizetek a mig élsz.</p> -<p>Bori összegörnyedt; alkalmasint kevéske rágást kapott ez ekkorig -nem izlelt szavaktól.</p> -<p>Urfi! ha csak felét adja is annak, a mit igér, én egészen -szolgálatjára állok.</p> -<p>Mindenekelőtt nézz szemeim közé. – Na, már most mondd meg meddig -élek?</p> -<p>A meddig pontosan fizeti az igért évdijat. Engem tulél legalább -ötven évvel.</p> -<p>Ki lesz nőm?</p> -<p>A kit legjobban fog szeretni!</p> -<p>Milyen lesz, szőke-e vagy barna?</p> -<p>Nézze meg az urfi esküvője éjszakáján; épen olyan haja és szeme -lesz, mint most az urfinak! <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>Lesznek-e gyermekeim?</p> -<p>A tensasszonynak kedves és szép gyermekei lesznek!</p> -<p>Melyikünk fog előbb meghalni?</p> -<p>Akármelyik hal meg előbb, de annyi bizonyos, hogy szomoru lesz a -temetés.</p> -<p>Az előzmények meggyőztek, miszerint kérdéseimre ha nem eléggé -világosan is, de elég érthetően fog válaszolni. Mint a -legszükségesebbet, – legelőször is, egy ötvenforintos bankjegyet -csusztattam művész ujjai közé, azután egy sétára kértem fel, mely a -cigányvég, csanálosi és kaploni utca hosszában 10 órától éjfélig -tartott.</p> -<p>Megnevezd mindazon urakat és asszonyságokat, kik életben -felkerestek, egyenkint, pontosan és hűségesen, azután elbeszéled -mire kértek fel, vagy mi tárgyban biztak meg. Ha igazán szólasz, -pártfogód leszek e perctől sirodig – ha hazudsz, vagy valamit -eltagadsz; életedben soha se láss pecsenyét, holtod után pedig -vigyen el az ördög.</p> -<p>Ugy legyen! – válaszolta Tigili Bori ünnepélyes hangon, azután -elkezdett beszélni:</p> -<p>Legelőször életemben A. ispán ur látogatott meg, s az iránt -kérdezősködött, hű-e neje vagy hűtelen? szeremcsémre azt -válaszoltam, hogy hű; mert csakhamar utána B. ur látogatott meg, s -tudakozódott A. urról; sejt-e valamit a titkos viszonyról -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> s közötte már mint B. ur között. B. ur -becsületes ember volt, sokkal többet fizetett A. urnál. C. -kereskedő ur azt kérdezte, szerencsés lesz-e ha kártyázik? D. -gyógyszerész-segéd ur: – soká él-e még a gyógyszerész? E táblabiró -ur, tudja az melyik mindenét elprédálta, hol van pénz elásva? F. -orvos ur, mikor lesz cholera? G. pénztárnok ur ki a legügyesebb -lakatos a városban? H. urfi, tudok-e álomport késziteni? J. kért -adnék neki valamit, a mitől a bajusza megnőne. K. ur bizonyos -lányokról kérdezősködött, de a szivemre kötötte, hogy neje előtt -egy árva szócskát se emlitsek e találkozásról. L. ur dajkát -keresett, de nem akarta megmondani hogy kinek. M. ur huszonöt -forintot fizetett, babonáznám meg hogy ne lenne olyan kövér. N. ur -nevét kérdezte annak a lápibüröknek, mely az embert megöli. O. ur, -kiről azt beszélik, hogy a nejét megölte, valami álomhozó szert -kért; panaszolta: hogy már egy éve nem tud alunni. P. ur, tudja az -a ragyás, rimánkodott, csinálnám meg, hogy X. kisasszony bele -szeressen. R. ur megkért, mig oda lesz lesném meg ki jár -házához.</p> -<p>S meglested?</p> -<p>Jó pénzért mért ne lestem volna!</p> -<p>S kit láttál?</p> -<p>Mintha nem tudná az ur… jobb lesz hallgatni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>S megmondtad T. urnak ki jár házához?</p> -<p>Nem mondtam, mert a ténsasszony kétszer annyit fizetett.</p> -<p>U urfi olyan szert kért, a mitől reggelig táncolhat, a nélkül -hogy kifáradna. V. ur arra kért, tegyek lakatot a felesége szájára. -Z. ur pedig husravalót igért, ha tyukszemeit elveszitem. – C. -kisasszony orvosságért járt hozzám a sápadság, D. kisasasszony -pedig a pirosság ellen.</p> -<p>S mit tanácsoltál nekik?</p> -<p>C. kisasszonynak borivást, D. kisasszonynak pedig ecetivást. F. -tensasszony azt kérte, jövendölném meg, mikor teszik más állomásra -a dzsidásokat. G.-né pedig az orvosnét kivánta megbabonázni, hogy -ragyás legyen. H. kisasszony valami furcsa fű után tudakolódott; a -szép Luiza pedig sirva kért, szerezzem meg számára Sándor urfit, -különben a kutba ugrik. L.-né tudni akarta férje mikor jő haza; -M.-né, mikor megy el; N. asszonyság – mikor hal meg. P. asszony azt -kérdezte meddig lesz boldog kedvesével.</p> -<p>Ugyan mit válaszoltál a szép barnának?</p> -<p>Azt válaszoltam: mig kedvese az ablakon jár be hozzá, nem az -ajtón!</p> -<p>De S.-né kivánt ám bolondot!</p> -<p>Ugyan mit kivánt, te nyeletlen seprü?</p> -<p>Azt kivánta, hogy a mennyi férfi a városban van, mind őt -szeresse! <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>Furcsa a világ! férje pedig azt hiszi, hogy ő egymaga több az -elégnél.</p> -<p>Ugyan valld meg igazán, B.-né volt nálad?</p> -<p>Nem volt! egyetlenegyszer az utcán találkoztunk.</p> -<p>Mondott valamit?</p> -<p>Azt mondta, ha az urfit elpusztitom, nekem adja selyem -ruháját.</p> -<p>De már annál többet érek, mert az már ócska, azt még az őrnagy -csináltatta.</p> -<p>Hát azt nem tudnád megmondani, kinél vannak a P.-né gyűrűi, -kanalai, s aranyai?</p> -<p>Nem tudom!</p> -<p>Nem is gyanitod?</p> -<p>Ha gyanitanám is, szégyelném azt kaputos embernek -megmondani!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<h2>A NŐKKEL NEM TANÁCSOS TRÉFÁLNI.</h2> -<p>Első feleségem egyike volt a legkülöncebb természeteknek. -Kedélye, mint novemberhóban az idő, majd minden percben változott, -most derűs volt, majd esős, sőt olykor szeles is. Különös -szenvedélylyel viseltetett gesztenyeszinü hajfürteim iránt, az -edénynemüek között pedig oly szeretettel rombolt, hogy egypár hét -alatt rendesen kétszer is kellett vásárolni a rimaszombati -cserepesektől. Ha szép és kellemes a nő, sokat tűr az okos férj, én -pedig nagyot tartottam arra, hogy az okos férjek közé -számítassam.</p> -<p>Mindketten az incivilasatió egy égbekiáltó bünében sinlődtünk; -t. i. féltettük egymást.</p> -<p>Ha csak a szomszédhelységbe rándultam, már nyugtalanná tőn, ha -pedig szemeláttára társalogtam valamelyik szembeötlőbb szépséggel, -görcsöket kapott, odahagyta a társaságot, és a szolgálókon és a -rimaszombati készleteken boszulta meg magát. Ilyenkor a legnagyobb -remegés között tértem szállásomra, s nagynehezen csak ugy -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> sulyegyenezhettem a kitörendő vihart, -ha az indulatoskodást én is mindjárt a kapunál kezdettem, s nőm -teremébe véres szemekkel, összehuzott szemöldökkel, és ráncos -homlokkal nyitottam be.</p> -<p>Különös, hogy bár nőm egész mértékben érezte a szerelemféltés -gyötrelmeit, s azt is jól tudta, hogy én e tekintetben kevéssel -vagyok jobb Othellonál, mégis egyike volt a legcoquettabb -asszonyszemélyeknek, kiket valaha ismertem. – Mosoly nélkül nem is -tudott férfival beszélni, szemei folytonosan játszottak, s az -udvarlást a legegyügyübb s mindennapibb dandytól is elfogdta.</p> -<p>Én méltó joggal félthettem nőmet, mert igen szép volt. -Nyulánkabb és karcsubb termet nem volt egész Pozsonymegyében, -gömbölyü kicsiny lábai és kezei mintául szolgálhatának Sanzionak, -gyönyörü gömbölyü, – szőke hajfürtökkel buján fedett fejecskéje -pedig lord Byron Ágnesére emlékeztetett. Egy szóval annyira szép -volt, hogy Pozsonyban, hol veszettebb a civilisatio, nem maradhaték -vele biztosan, s leutaztam vele a kevésbé veszedelmes -Szathmárvármegyébe, hol az udvarlást a senyorok avval kezdik, hogy -a nő olcsóbb s izléstelenebb gyűrűjét, egy drágább és -izlésteljesebbel kicserélik.</p> -<p>Szakaszon telepedtünk meg. Miután Szakaszon csak egy görbe orru -ispán és nyulbőrkupecek <span class="pagenum"><a name="Page_166" -id="Page_166">-166-</a></span> fordultak meg, minden tekintetben -biztositottnak hittem legdrágább kincsemet.</p> -<p>Homo proponit, deus disponit: a vidékre nem is gondoltam, -egészen megfeledkeztem, hogy a szép asszony hire szerte repül -szabadon, s ragyogása parancsol az éjnek, elfeledtem, hogy Don Juan -százmértföldnyi tért is becsatangolt egy kedves asszonyért; -elfeledtem, hogy a közel Nantűn nemcsak szép nő lakik, hanem szép -férfi is.</p> -<p>Ugy jártam, mint ki a mennykő elől a tölgyfa alá rejtette -magát.</p> -<p>Letelepedésünk harmadik hetében, meglátogatott bennünket a -nantűi nagyvilág, s e nagyvilágban Geniékkel azonnal barátságot is -kötöttünk.</p> -<p>Genie Tivadar charakterrel quietált huszárkapitány volt, ép, -egészséges, mintegy harminckét éves, szép és derék férfi. Neje, a -husz éves Jacinta szépség királynéja lehetendett nemcsak e nyomoru -provinciának, hanem a mérhetetlen orosz birodalomnak is. Nem -emlékszem, hogy valaha szebb nőt szemléltem volna, az én meglehetős -szépségi hirben álló nőm ugy enyészett el mellette, mint elenyészik -a Sarepta az Ananasz mellett.</p> -<p>Még most is előttem vannak a nagy kifejezésteli égszin szemek, a -vékony rendes vonások, a tiszta, finom halvány bőr. Hát a lábak és -kezek? s általában az egész termet? nem a valónak, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> még a -költészetnek is munkát adott volna ily nőt teremteni.</p> -<p>Mint majd minden szerelemféltő férj, ugy én is azonnal bele -tudtam szerelmesedni akármiféle szépségbe, s mig nőm felett -argusszemekkel őrködtem, igen keveset gondoltam azzal, hogy ő mit -fog mondani. Szerencsétlenségemre azonban nőm épen igy -gondolkodott, s a nélkül, hogy az én érzelmeimet kileshette volna, -épen olyan óriásilag szeretett bele Geniebe, mint én Genienébe.</p> -<p>S innen könnyen kimagyarázható, miért fogadtuk mindketten nyilt -karokkal Geniéket. Én nem győztem a huszárkapitányt magasztalni, -nőm pedig a huszárkapitánynét, pedig állitásainkkal ellenkezőleg, -neki a kapitány, nekem pedig a kapitányné tetszett.</p> -<p>Én nem voltam jobb nőmnél, nőm nem volt jobb nálamnál. -Mindketten roszak voltunk, vagy legalább akartunk lenni.</p> -<p>Három egész hónapig hasonló fegyverekkel és hasonló szerencsével -manoevriroztunk; egy keserves őszi nap délutánján azonban csupa -véletlenségből oly dolgoknak jutottam birtokába, melyek az előnyt -egy időre nekem átszolgáltatták.</p> -<p>Generalis vadászaton voltam Erdődön. Generalis vadászat nem -annyit tesz, hogy a generalis is vadászik, mert akkor a kapitánynak -is jelen <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> kellene lenni, hanem annyit tesz, hogy -általános nagyszerü hajtóvadászat van. Én jelen voltam, a kapitány -is igérkezett, – de mint okos ember nőmnél maradt Szakaszon. -Temérdek vad jött felém, de én egymásután hibáztam, különben jó -lövőnek tartatva, resteltem a dolgot, menteni sem igen tudtam -magamat, s tele rosz sejtelemmel boszankodással és Rheumával, még -mielőtt a vadászat véget ért volna, hazahajtattam szakaszra.</p> -<p>Fertelmes ut volt, resteltem a hosszu falun végig kinlódni, -hanem annak elején leszálltam a kocsiról, s a kert ösvényén gyalog -mentem be udvaromra. Udvarom közepére már kihatott a cselédség -kacaja és hincározása.</p> -<p>Rosz jel! gondolám magamban, nőm, vagy nincs hon, vagy -szerfelett el van foglalva, különben siri csend volna az alsó -departementében. Legelőször is egy boglyas szolgálóval -találkozám.</p> -<p>Hol van nőm? kérdém kissé ingerülten.</p> -<p>Benn van a szobában, vendége van a teinsasszonynak – felelt a -kérdezett.</p> -<p>Kicsoda? Erőtetnem kellett magamat, hogy zavarodásomat e pimasz -szolgáló észre ne vegye.</p> -<p>Teins Genie kapitány ur!</p> -<p>Benyitottam a szobába. Ajkaik egy ujnyi távolságban is alig -lehettek egymástól. Nőm elpirult, Genie felugrott, felém rohant, -átölelt, és megcsókolt. Judás, gondolám magamban, de hallgattam, -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> mert eszembe jutott angyali neje, kit -imádtam. Mathesis nélkül is ki lehetett calculálni, hogy a mult -percben csókolkodniok kellett, de arra sem volt nehéz reflectálni, -hogy ilyenkor hallgatni arany, beszélni pedig spodium.</p> -<p>Barátom uramról azt hittem szenvedélyes puskás, hogy tudott e -nevezetes vadászatról elmaradni?</p> -<p>Még Szakaszra sem értem, midőn gyomrom fájni kezdett, kedves -nejénél megállottam, szivességéből egy findza fekete kávét ittam, -azt hivén, hogy a fájdalom szünni fog, s tovább mehetek, de bizony -gyomrom állapota egy cseppet sem változott, kénytelenittettem itt -megpihenni.</p> -<p>Szerfelett örülök e bizalomnak, annyival inkább, mert ilyen -ködben vadászni csakugyan nem a legmulatságosabb dolog.</p> -<p>Genie vacsorára is nálunk maradt, vacsora után piquetiroztunk, -elnyerte 20 pengő forintomat, megett egy szelence Sardinámat, -megcsókolta feleségemet, s gyomorgörcs nélkül hazalovagolt Nantűre. -Visszaadom a kölcsönt, gondolám magamban, s elkezdtem feleségemmel -perelni.</p> -<p>Lenka angyalom, te javithatlan vagy kacérságoddal, ma holnap -megölsz, miután pedig én nemcsak hogy félek a haláltól, de okom is -van soká élni, hogysem idő előtt megölj, inkább váljunk el. -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>Akár e percben, ilyen bornirt medvével nem nagy öröm együtt -élni, nem én tégedet, de te ölsz meg engemet nevetséges -szerelemféltéseddel, minden alávalóságot képes vagy rólam feltenni, -pedig jól tudod hogy egyedül szeretlek igazán és hiven, utoljára -még azt kivánnád, hogy idegenekkel ne is társalogjak, hanem mint -valami apáca folytonosan szobámba zárkózzam, ha tudtam volna hogy -ilyen bolondos leszesz, inkább soha sem mentem volna férjhez, – -váljunk el, én nem bánom, tudom az a bajod, hogy már meguntál, -megjövendölték azt nekem előre, – mulass kedvedre, tudom nemsokára -meghalok! – ezeket egy huzomban elmondva, elkezdett pityeregni.</p> -<p>A könyűk az asszonyok legerősebb fegyvereik közé tartoznak; -olvadozni kezdett szivhártyám nyakába borultam, engedelmet kértem, -megcsókoltam, és parforce elhitettem magammal, hogy nőm egészen -ártatlan. A jövő percben már ő is egészen kiderült, tréfásan -megtépte üstökömet, megsimogatott, s azt állitotta, hogy noha -Geniet csinos embernek tartják, de ő ki nem állhatja, csak miattam -látja szivesen, és sohasem tudná szeretni.</p> -<p>Miután mind ezen állitásait esküvel erősité, nyugodtan mentem -aludni.</p> -<p>A bájos Jacintával az erdődi sokadalomban találkoztam, ez -események után először. Egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> reggel kizárólagosan -velem társalgott, s nem egy szavából vehettem ki, hogy -rokonszenvvel viseltetik irántam.</p> -<p>Milyen nagy szerencsétlenség, hogy a csaknem tökéletesen -egyforma természetü egyéniségek az életben legtöbbször igen későn -találkoznak. Ah nagysám, miért nem ismertem én önt ezelőtt öt -évvel.</p> -<p>Szavaimra egy hosszút sohajtott, s karomat gyengéden -megszoritá.</p> -<p>Kora ifjuságomtól kezdve, egész életemen keresztül a -költőiséget, és mysticismust vadásztam, hallgatag, halovány égszemű -lényekről álmadoztam, lényekről, kiket egy eszmékben és érzelmekben -gazdagabb olvasmány ábrándokba ringatott, kiket a zene -tragicum-mindenhatósága édesen keserü fájdalmakkal árasztott el, -kik a holdvilágos éjszakákat szerették, s a nyári napok illatos -alkonyát. Ah miért nem ismertem önt ezelőtt öt évvel Jacinta?!</p> -<p>Jacinta egy nagyot sohajtott, karomat erősebben megszoritá.</p> -<p>Számüzve a civilisatio töltöttkáposztás, és kolbászos -légköréből, egy ily teremtéssel a Somo sierrán is boldog fogtam -volna lenni. Grassálhatott volna miattam az 1817-iki éhség, az -1831-diki cholera, ilyen nő oldala mellett egyetlen panaszt sem -hallott volna a teremtő ajkaimról. Ah Jacinta, Jacinta! -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>Jacinta egy hosszút, és nagyot sóhajtott, kiejtett egy vég -kanavászt kezeiből, s oly epedve tekintett felém, hogy én -akaratlanul két lépést hátráltam, s egy tót sátor csecsebecse -romjai felett állapodtam meg.</p> -<p>A kár a városbiróság által azonnal megbecsültetett, s én -kénytelenittettem huszonöt forintot fizetni.</p> -<p>Ily felfedezésért, mint a minőt tettem, huszonöt forint kevesebb -a semminél.</p> -<p>Mint declarált szerelmesek váltunk el, Genie meg volt -boszulva.</p> -<p>Hazatértemkor nőm iszonyu arckifejezéssel fogadott. Szemeinek -villámlásaiból könnyen kiszámithatám és beláthattam a kitörendő -vihar nagyságát. Villámháritóról haszontalanul gondolkodtam, midőn -nőmnél mennydörgött, a villám az üvegbe, sőt a selyemkelmékbe is -beütött. Béketürés volt az egyetlen óvszer ellenében, ahoz -folyamodtam, a szoba közepén szótalanul állottam meg.</p> -<p>Szörnyeteg! hűtlen csábitó! azért távozott oly derűs kedélylyel -az erdődi sokadalomba, mert bizonyos volt benne, hogy ott -Jacintával fog találkozni. Mindent tudok, mintha csak oldalatoknál -voltam volna, szentségtörők! S uram, ön még tőlem hűséget mer -követelni? még gorombáskodik midőn nékem Genie udvarol? Gyönyörü -méltányosság, mondhatom, felséges jutalom zárdai hűségemért. -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> Oh de hiszen várjon csak ön, drága -férj, majd visszaemlékezendik még az erdődi sokadalomra, de ugy -hiszem, hogy akkor már késő lesz. Kérem mentse magát!?</p> -<p>Angyalom engedj meg, de egy ideje azt kelletik hinnem, hogy nem -minden időben vagy tisztában magaddal, ily gyermekségért oly nagy -zajt csinálni, a legszelidebben szólva illetlenség. Tudhatod -lelkem, hogy vannak convenience-szabályok, melyeket meg nem -tartanunk lovagiatlanság, sokadalomban ismerős nővel találkozni, s -ha dolgainkat végeztük, annak szolgálatunkat fel nem ajánlani, -nemcsak erőszakos megsértése a társas formáknak, hanem valóságos -blasirtság.</p> -<p>Csak hallgass kérlek… a férfiak mindig ki tudják magokat -menteni, szegény nőknek ellenben semmi sem szabad; ti udvaroltok, -szépet tesztek, szivességet tanusitottok, s az mind a convenience -rovására történik; de ha mi udvaroltatunk magunknak, ha szivességet -teszünk, készen álltok gorombaságaitokkal, s nemtelen -gyanusitásaitokkal. Tudd meg, ha Genienének fogsz ezentul -udvarolni, én mindannyiszor Genievel udvaroltatok magamnak.</p> -<p>Megcsókoltam perlekedő Lenkámat, engedelmet kértem tőle, s -megigértem, hogy soha többé udvarolni nem fogok.</p> -<p>Mi folytonos harcban éltünk, keresztül kasul <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> szőve a -legkellemesebb fegyverszünetekkel. Capitulálni egyikünk sem akart, -a békepontokat minduntalan elfogadtuk, csakhogy azokat egyikünk sem -tartotta meg.</p> -<p>Geniének névünnepe egy szombatra esett, marquirtabb viszonyban -éltünk velök, hogysem az e vidéken divatozó névnapi köszöntéseket -kikerülhettük volna. – Szeles, esős pénteki nap délutánján -befogattam lovaimat, nőmet wasserdicht a szekérre pakoltam, s -áthajtottam Nantűre. Mikorra az udvarra behajtattam; az már tömve -volt idegen szekerekkel.</p> -<p>Többen leszünk mint gondolám, szóltam nőmhöz gyengéden – lelkem, -előre figyelmeztetlek, büszkén és komolyan lépj fel, hogy okom ne -legyen boszankodni, ne mosolyogj minduntalan, ne kacsingas minden -pimaszra, s tánc közben ne hányd vesd magadat oly eszeveszetten, -mint valami porkolábné, kosarat ne osztogass ugyan, azt nem -kivánom; de azt követelem, hogy kizárólag quadrillet táncolj.</p> -<p>Legyen, miként akarod, de szabad legyen nekem is követelnem, -hogy ne igyál tul a mértéken, ferbliasztalhoz le ne ülj, ne -udvarolj Genienének, sem azoknak, kiket nem szenvedhetek, s ne -játszad az őrült szerecsen szerepét, ha táncközben egyik vagy -másikkal élénkebb társalgásba keveredem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> -<p>Még jóformán nem is köszöntünk mindenkinek, midőn nőmet a -helybeli oláh pap csinos fia keringőre felhivta, ki feledve -igéretét, száguldva repült el mellőlem, s kézről kézre adatva, csak -a keringő végeztével hanyatlott pirosan mint főtt rák, egy ruganyos -pamlagra.</p> -<p>Kedvem lett volna felé rohanni, és őt szétszaggatni, de azon -percben, midőn feléje közeledém, hogy szemrehányásaimmal -elhalmozzam, Genie kapitány ereszkedék melléje.</p> -<p>Vérem agyvelőmhöz tolult, visszatántorogtam a játszóterembe, s -ott elkezdtem ferblizni.</p> -<p>Hűtlen lett hozzám nemcsak nőm, de szerencsém is. Egymásután -hánytam el ötpengőseimet, midőn Lenka a játszóterembe lépett, már -kölcsönpénzzel játszottam.</p> -<p>Palikám, lelkem, állj fel egy szóra, azután ismét leülhetsz, -fontos közlendőim volnának.</p> -<p>Egy ingerült tekintet volt minden válaszom.</p> -<p>Játszótársaim mosolyogni, nőm könyezni kezdett. Még egy -szemrehányó pillanatot vetett felém, s távozott.</p> -<p>A jövő percben mindent megbántam, megsajnáltam nőmet, kit minden -különcségei dacára végtelenül szerettem, felálltam ülőhelyemből s -addig tétováztam a mulatók között, mig végre nőmmel egyedül -találkozhatám.</p> -<p>Lenka, te rettenetes vagy, hogy kértelek, ne <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> táncolj -keringőt, s te kérésemet annyira nem méltatod figyelmedre, – hogy -mindjárt belépésünkkor karodat nyujtád az oláh pap fiának.</p> -<p>Lelkem, tudhatod, hogy a nélkül is mások lenézésével vádoltatom, -– bár ki kért volna fel keringőre, könnyebben visszautasithatám, -mint e candidatust, ki a milyen egyszerü, épen olyan aprehensivus; -te magad állitottad, hogy az ember igen sokszor engedni -kénytelenitetik a conveniencének.</p> -<p>Ismét mint legjobb barátok váltunk el, békekötésünket egy -őszinte csókkal pecsételtük.</p> -<p>Quadrillet játszott a zenekar. Fél etiquetéből, és egész -kiszámitásból a házasszonyát, a kedves Jacintát kértem fel. Genie -nem maradt adósom, ő nőmet kinálta meg karjával, mit az elfogadott. -Azon percben elkomolyodtam, elhagyott előbbi nyugodtabb kedélyem, -összehuztam szemöldökömet, s mindenfelé vadszemeket vetettem. Nőm -észrevehette nyugtalanságomat, elkezdett mosolyogni, mi -ingerültségemet tetőpontra csigázta.</p> -<p>Vis a vis állottunk.</p> -<p>Boszuságomban udvarolni kezdettem szép táncosnémnak, de kedélyem -annyira ingerült volt, hogy a szerelem édes kifejezéseit is -szokatlan hangon ejtettem, mi feltünvén táncosnémnak, zavarodtan -kérdezé, mi okozza nyugtalanságomat.</p> -<p>Geniet soha sem találtam kedélyesebbnek, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> -quadrille kellem lehetőségét egészben kimerité, folytonosan élénk -társalgásban részelteté csapodár nőmet, mosolygott, hajlongott, sőt -suttogott is. Lenka figyelmére sem méltatott, mintha e pillanatban -legboldogabb volt volna a világon.</p> -<p>Erőmet hanyatlani éreztem, fejem szédülni kezdett, eszeveszetten -csókoltam meg táncosném kezét, s kirohantam a teremből.</p> -<p>Lenkám, férjed roszul van, siessünk segélyére!</p> -<p>A quadrille-colonne megbomlott, mindenki tánc előtti helyét -foglalá el, Genie, nőm, és Jacinta utánam siettek az udvarra.</p> -<p>Én az udvar közepén fennhangon rendelkeztem kocsisommal, -háromszor ismételve, hogy pár perc alatt készen álljon szekerem az -udvar közepén.</p> -<p>Mindenki hirtelen távozásom okát tudakolta, csak nőm vetett -felém gunyos pillanatokat. Megvallom rendkivül szégyeltem magamat, -s miután magamat másként nem menthettem, kénytelenitettem -fillenteni:</p> -<p>Szerfelett roszul érzem magamat, kénytelenitetem távozni, -engedelmet kérek, hogy egy percnyi változás zavart idézett elő a -mulatozás rendes folyamában.</p> -<p>Nőm és Jacinta valamit suttogtak együtt, azzal magamra hagytak. -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>A kocsis előhajtott, én siettem köszönni. Nagyobbrészt mosolygó -arcokkal találkozám.</p> -<p>Remélem kisérni fogod beteg férjedet – szóltam Lenkához fél -gunynyal.</p> -<p>Egy tapodtat sem távozom a mulatság végeig; testi bajaidban -talán tudnék segiteni, de lelki bajaidban csak az isten lehet -orvosod!</p> -<p>Ha most nem követsz, soha többé házamnál ne mutasd magadat, -mert…</p> -<p>Nőm gunyosan lenézett, hátat forditott s eltünt a vendégek -között. Kacagtam, de lelkem sirt a boszutól; e percben csakugyan -eltökéltem, hogy nőmet soha sem eresztem szemeim elé, de midőn -kivül a falun egyedül éreztem magamat, indulatom engedni kezdett, s -a józan gondolkodás karolta át lelkemet.</p> -<p>Igazán felvéve hibás-e nőm!? de hát mit vétett? táncolt!? -táncolni nem vétek; táncosával társalgott!? társálogni nem vétek; -mosolygott!? mosolyogni nem vétek, de suttogott a kapitánynyal; ez -vétek, ez illetlenség. Uristen! hát nem suttognak sokszor a -legártatlanabb emberek; hát nincsenek tárgyak, melyek magukban véve -a legártatlanabbak, és mégsem szeretjük, hogy szomszédjaink hallják -azokat. Hiszen ha a nő rosz akar lenni, ezer utja van férjét -kijátszani, a nélkül, hogy legkisebb gyanura okot volna kénytelen -szolgáltatni. Addig ne féltsük nejeinket, mig szemünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> láttára -kacérkodnak, mig jelenlétünkben udvaroltatnak maguknak, mig -előttünkk engedik át kezecskéiket valamely dandynek.</p> -<p>Megforditatám szekeremet, s ugyaazon uton, melyen jőttem, tértem -vissza Geniékhez, mintegy 200 lépésnyire a háztól állottam meg. -Leszálltam a szekérről, és csendesen lábujjhegyen közeledtem a -gyertyafényben uszó épület felé.</p> -<p>A mulatság még javában tartott, egy félreeső ablakból leskelődve -mindent kivehettem. Nőm egyedül ült a pamlagon, szép fejét jobb -karjára nyugasztá, s gondolataiba látszék elmélyedettnek.</p> -<p>Szerettem volna berohanni a terembe, térdre esni előtte, s -engedelmet esengeni annyi méltatlan bántalmakért.</p> -<p>Hát ha mégis bűnös! gondolám magamban, s folytattam -leskelődésemet.</p> -<p>Egy pillanatra a vendégek felé vetém szemeimet, mire -visszatekintettem, Genie ült nőm oldala mellett.</p> -<p>Alkalmasint rólam emlékezett meg a kapitány, mert nőm gunyosan -mosolygott. Ismét szerettem volna szétszakgatni, ismét megátkoztam -a percet, melyben oltárhoz vezettem, ismét elhatároztam, hogy soha -sem eresztem szemeim elé.</p> -<p>A világon nincs nagyobb szerencsétlenség mint az ingerlékeny -organismus. Mit évek alatt teremtünk, egy perc alatt képesek -vagyunk elrontani, <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> össze nem forrasztható láncokat -szakgatunk szét, sebeket ütünk, melyek begyógyitására nem létezik -ír birtokunkban.</p> -<p>Nőm egy kék selyem hullámzatos kendőt emelt ajkaihoz, s azt több -izben forrón megcsókolta. E kendőt házasságom első napjaiban -ajándékoztam nőmnek, azt első pillanatra felismertem.</p> -<p>Erős metszést éreztem szivemben, könyűim megeredtek.</p> -<p>Nőm ártatlan, bizonyosan ártatlan, ki kelletik őt engesztelnem. -Haladéktalanul visszatértem alkalmatosságomhoz, azzal az eltökélt -szándékkal, hogy egyenesen az udvarra hajtatok, s nőmmel együtt -térek Szakaszra. Férfiui büszkeségem azonban győzött gyengeségemen, -kissé könnyebb kedélylyel vágtam magamat ülésembe, s egyedül -hajtaték visza lakásomba.</p> -<p>Ha szeret, bizonyosan megtöri lelkét, ő közelit meg szerelmével, -reggel visszatér, s én ölelő karjaimba zárom, s forró csókjaimmal -halmozom el.</p> -<p>Ez édes reményben aludtam el; igen igen szép álmaim valának.</p> -<p>Későn, tizenegy órakor ébredtem fel. Kedves nőm helyett -kellemetlen szakácsnéja lépett a terembe. Nyugtalanul vártam egész -estig, másnap, harmadnap.</p> -<p>Ide s tova tiz éve mult, hogy Geniéknél névnapot ültünk. Lenkát -az időtől fogva nem láttam soha.</p> -<p>A nőkkel nem tanácsos tréfálni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<h2>ÉJI ZENE.</h2> -<p>Prokátor rendezte az egészet. Ki? és mikor? kabinettitkaim közé -tartozik. Műkedvelőkből állott a társaság, kik kölcsön fejében -hangászokul felajánlkoztak, miután a prokátor is zenész volt s -adandó alkalmakkor szivesen fútta a fagótot.</p> -<p>Vendéglőben jöttek össze, hol addig dőzsöltek, mig feljött a -holdvilág.</p> -<p>Vidéki éji zenéknél a holdvilág sine qua non; ha a zeneadót, a -megtisztelt fel nem ismerheti, az egész éji zene, mint roszul -sikerült dolog ugy tekintetik.</p> -<p>Egy óra tájban feljött a holdvilág, ha fel nem jött volna, a -világnak kellett volna elveszni. Minthogy megjövendöltetett: a -világ vesztét rendkivüli dolgok fogják megelőzni.</p> -<p>A társaság egy U alakban épült földszintes ház előtt állott meg. -E házban lakott Róza kisasszony, s utcára nyiló ablakkal ellátott -szobában álmodott, talán épen a prokátorról. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>A prokátor az ablak mellé lapult, örömestebb lapult volna talán -máshová, de a ház közelében még eperfa sem találtatott.</p> -<p>Pianissimo osztá ki rendeleteit.</p> -<p>Először a Makbeth indulóját fogjátok játszani, Róza majd megvész -ezen indulóért.</p> -<p>A prokátor a szavakat, kivált éjszaka, nem igen válogatta.</p> -<p>Az induló forti, fortiori, fortissimo eljátszatott – a csupa -fuvó hangszerekkel működött társaság felséges zajt csinált.</p> -<p>György – igy hivták a Róza apjának inasát, a fortissimora, -keresztül kasul a kertajtón az utcán termett s épen egy trombita -dilettáns mellett állott meg.</p> -<p>Kissé pihenjetek! azután a tormási keringő következik; Róza -dühödik e keringő után.</p> -<p>A keringő is executiroztatott.</p> -<p>A szünet alatt prokátor cimboránk, magán ömlengések által -ragadtatott el, mi alatt még közelebb lapult az ablakhoz.</p> -<p>Róza! lelkem rózsája, ezen szerény ünnepélyecske egyedül miattad -rendezteték, szivecskéd ártatlanságát dicsőitik keblem zengő -hurjai, neked, kizárólag neked szól szivem rózsácskája.</p> -<p>Mazurt! minden áron mazurt a keringő után. A mazurt Róza nemcsak -imádja, hanem őrült szenvedélylyel szereti táncolni is. -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>A mazurban hallatszott ugyan egypár hamis hang is, de az annyi -tökély közepett ugy enyészett el, mint a vizözönben a -Chimborasso.</p> -<p>A prokátor ismét ábrándokba sülyedt.</p> -<p>Földi nagyság, észreveszed-e parányiságomat, mennyei tökély, -remélhet-e tökéletlenségem? Angyal, akarod-e boldogitani az embert? -ne vedd rosz neven, hogy mennyálmaidból felriasztottalak, mert hidd -meg, mindent elkövetendek, hogy mennyálmaid egykoron valósuljanak. -Hol álmod végződik, ott fog a való kezdődni, s hol a való végződik, -ott fog álmod kezdődni. Müvészi világot teremtek körötted, -irigyelni fognak még azok is, a kik eddigelő érdektelen barátaid -valának. Olympiát csinálok, azaz Olympussá varázsolom lakásod.</p> -<p>Az alvajárót, fiuk! az alvajárót! hadd merengjen ébredő -angyalom! Az alvajárót annyi bensőséggel kezdték, mennyit pár napi -studiumtól kivánhatni, főleg a klarinettos remekelt. Hiszem, hogy -maga Donizetti, ha neheztelt volna is, de el nem űzte volna a -műkedvelőket.</p> -<p>Da capo! da capo! kiáltott a prokátor magán kivül az -elragadtatástól, s az ablak előtt térdeire ereszkedett.</p> -<p>Csak arra kérlek benneteket, hogy lassan és érzéssel játszatok. -Lassan azért, hogy a kebel rétegeit kényelmesen keresztül járhassa. -Érzéssel azért, hogy a sziv bimbóit virággá fakaszsza. <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>A társaság lassan játszott, és érzéssel.</p> -<p>Másodszori játszás alatt prokátor barátunk carricaturell, -grotesk és drolatik grimaszirozásoknak adta át organismusát.</p> -<p>Fejét a holdvilág felé hajitá.</p> -<p>Kezeit imára kulcsolá.</p> -<p>Későbben szivéhez kapkodott, szemeit az ablakra mereszté, -homlokon öklözé magát, és sohajtott.</p> -<p>Tartósabb szünet következett.</p> -<p>A prokátor sorban szoritgatá a működők kezeit, s mindenkinek -mondott valamit. Ezt is csak azért tette, hogy Róza által minden -áron felismertessék.</p> -<p>A fuvoláshoz igy szólt: – Pista, te ha igyekszel, utoléred -Briccialdit.</p> -<p>A trombitáshoz: – Egy év mulva te tapsokat arathatsz -Klagenfurtban.</p> -<p>A clarinétoshoz, ha tüdőd kibirja, brillirozni fogsz.</p> -<p>A fagotoshoz: – Kezed közt a fagót fagott.</p> -<p>A második szakaszt a Neruda-csárdással fogjuk megnyitni.</p> -<p>Ugy lőn a mint kivánta, ráfutták a Nerudacsárdást.</p> -<p>Prokátor barátunk mindjárt a kezdetén az utca közepére ugrott, -csipőjére helyezé kezeit s ugy megaprózta, hogy szintugy rengett a -föld bele. <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> Ügyességét, könnyüségét s deli termetét -kivánta Rozának bemutatni. A szünet alatt alig tudta lélekzetét -organisálni. Pihegve és lihegve tántorgott az ablak alá, s mégis, -nehogy szuszogása haszontalanul enyészszék el, epedő sóhajokká -alakitá azt.</p> -<p>Quadrillet, de a javából, p. o. Ernanit.</p> -<p>A társaságnak csak parancsolni kellett, az haladéktalanul -engedelmeskedett. Rögtön megzendült az Ernani-quadrille.</p> -<p>Szemeid tűzpillantásival harmatozd be szempilláimat. Beszélj -velem, bájolj el engemet!… nemde édes szeretni és érzeni, hogy -imádva szeretlek? Ketten lenni egyedül? oh az édes, a szerelemről -beszélni egymással, éjszakán, midőn már minden aluszik? Oh engedj -nyugodnom, kebleden álmodnom, te én Solom! én szivem, én szép -feleségem!</p> -<p>Ilyesmit mondott Hernani donna Sol de Silvának, ilyesmit érzek -én s mondok el neked Csegefalvi Csegő Róza, – szólt a prokátor -elragadtatva.</p> -<p>A quadrille egy kommával sem volt hibátlanabb, a prokátor -forditásánál.</p> -<p>Mi nem volt még barátim?</p> -<p>Polka és Polonaise.</p> -<p>A salonpolkát, utána a Sobiesky-polonaiset.</p> -<p>A polka véletlenül már akkor játszatott el, midőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> a -marhát hajtották, s igy azon már a korábban felkölt szolgálók -ugyancsak chachiroztak.</p> -<p>A polonaiséhez a prokátor kedélyesen recitativozott.</p> -<p>Tralalallatallalalla; i hahahhahaha; tadadadadám; tadadadadadám; -tadadadadám, dallá!…</p> -<p>Kissé mégis bántotta gavallér barátunkat, hogy az egész Serenade -alatt az érdekes ablaknak még csak redőnyei sem mozdultak meg.</p> -<p>Kegyetlen szépem, jól lát, de restelli mutatni. Holnap délután, -midőn meglátogatom, mosolyogni fog, s picinke kacsóival meg fog -fenyegetni. Későbben negédesen fog kérdezősködni:</p> -<p>Barátom, mit csinált az éjszaka?</p> -<p>Csintalan mosolylyal ajkaimon válaszolandok: – Áldozátot vittem -a szerelem oltárára.</p> -<p>Ej, ej, csak hamis ember az a…</p> -<p>Hiába Róza nagysád; a szerelem dárdája, szivemet általjárja, -nincs nyugodalmam.</p> -<p>Menjen, menjen kis hamis! Ennyiből fog állni szemrehányása.</p> -<p>Prokátor barátunk maga magával tartotta ezt az érdekes -párbeszédet.</p> -<p>A keleti indulót, azután pakoljunk.</p> -<p>A keleti indulót valóban keleti indulás követte most, midőn -indulandók valának, felkelőben volt a nap.</p> -<p>Istenem, hogy fogja sajnálni Róza kisasszony <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> hogy -nem hallhatá ezt a Nachtmusik-ot, kezdé György szomoruan.</p> -<p>A prokátor oldalánál termett, zavarodva kérdezé: – Mit beszél -kend György bácsi, hát nem hált idehaza Róza kisasszony?</p> -<p>Egy lélek sem uram, még tegnap estéli hét órakor ment el a -tekintetes ur feleségestől, gyermekestől, cselédestől Kapnikra, -egyedül maradtam idehaza.</p> -<p>A prokátor kétségbeesetten rohant a hangászkar után.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<h2>EGY KANÁRI-MADÁR MEMOIRJAI.</h2> -<p>Születtem 1847-ben egy főkertész ebédlő teremében. -Gyermekségemet a legkivánatosabb társaságban töltöttem, kedélyes és -vig kanárik között. A főkertésznő szenvedélyes barátja volt -fajunknak, minek következtében ötvennél kevesebben soha sem -fütyöréztünk a csinnal összeállitott tág zöld kalitkában. A -főkertész ingerültségében számtalanszor állitgatta, hogy sorba -fojtogat bennünket, de a főkertésznének nehány könycsepjei -mindannyiszor megmentettek e rettenetes haláltól. A kertésznél -ételünk s italunk rendesen kijárt, sőt ritkábban fehér -cukordarabkákkal is megajándékoztatánk. Háborithatlanul -fütyörézhettünk, és mulathattunk áldott szállásunkon; a főkertész -örökké kóborolt, ötvenes neje pedig vagy kötött, vagy imádkozott -szótalanul. Áldott jó asszony volt, de öreg és rút; a főkertésznek -nem tetszett, s e birhatta hasonló nyilatkozatokra: „Egész -gyönyörüségemet <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> bennetek találom, aranyos kanárik.“ Mi -nagyon sajnáltuk, hogy gyengédségét nem viszonozhattuk, de recsegő -hangjától és ráncos kezeitől mindnyájan remegtünk.</p> -<p>Mi folytonosan szaporodtunk, ők folytonosan ketten maradtak.</p> -<p>A főkertész igen ritkán méltatott bennünket figyelmére, s akkor -is a lehető leggyengédtelenebbül bánt velünk. Megmeg szorongatott, -vagy megtépte tollainkat. Többször nyilatkozott ilyetén formán -is:</p> -<p>Szeretnélek mindannyitokat kipusztitani pártfogónétokkal -együtt!</p> -<p>Midőn igy nyilatkozott, mindenkor maga volt a teremben. Valahol -igen megboszanthatták; egy csötörtök délután ugyanis, indulatosan -nyitván a terembe, midőn észrevette, hogy egyedül van, minden -legkisebb gondolkodás nélkül kalitkánknak rohant, annak főajtaját -kinyitotta, s egyetlen markolásra hatot fojtott agyon közülünk.</p> -<p>A boldogultakat egy sorba nyujtóztatta ki az asztalon.</p> -<p>Midőn a főkertészné a terembe lépett, legelső pillanata is a -halottakra esett. Végig vágta magát a pamlagon ugy sirt. A -főkertész ellenben fenhangon hahotázott.</p> -<p>Sohasem szemléltünk s hallottunk borzasztóbb <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> -contrastot; tollszállaink felemelkedtek, s a remegéstől sziveink -hallhatólag dobogtak.</p> -<p>Gyilkos szörnyeteg, miért ölted meg ez ártatlanokat? – -nyöszörgött a főkertészné fájdalmasan, felemelkedett pamlagáról, az -asztalhoz közeledett, s boldogult rokonainkat egyenkint keblébe -rakosgatá.</p> -<p>Rakogasd oda e pityegő hullákat, rakogasd. Ezeket mondva a -főkertész, ismét iszonyatosan röhögött.</p> -<p>Bezzeg mig aranyaimat el nem költötted, nem volt ellenem -kifogásod, és hallgattál.</p> -<p>Beszélni ezüst, hallgatni arany! Ha arany helyett ezüstjeid -voltak volna, bizonyosan beszélendettem.</p> -<p>Nem rettegsz az istentől, miután esküdet megszegted?!</p> -<p>Soha sem esküdtem meg arra, hogy kanárit nem gyilkolandok.</p> -<p>De arra megesküdtél, hogy engem szeretni fogsz.</p> -<p>A főkertész kalapja után nyult, azt fejébe vágta, s elrohant. A -főkertészné zokogva szedegette ki boldogult rokoninkat kebeléből, -és sorba csókolgatta azokat. Későbben rózsafabokorban ásott sirt -hulláiknak, kölni vizzel meglocsolta a tetemeket, diófalevélbe -takargatta, s ugy ásta el könyzápor közepett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Öt hím, egyetlen jérce! A vadállat legalább már csupa jércéket -gyilkolt volna meg! Ismét keservesen zokogott.</p> -<p>Mi hímek elismeréssel és méltánylattal fogadtuk e nyilatkozatot. -A jércék rendkivül nehezteltek, s még velünk is éreztették -kedélytelenségüket.</p> -<p>A kanári-pusztitás óta folytonos harag és dulakodás volt a párok -között. Az egyenetlenkedés annyira ment, hogy a főkertészné -biztosság kedvéért a tornácra helyezett bennünket. Félóráig alig -gyönyörködhettünk a nap éltető sugáraiban, midőn signor Cirmos, a -főkertész legkedvesebb kandurja, fölfedezte helyzetünket, kalitkánk -tetején termett, s egyetlen benyulással tizenkettőt nyujtóztatott -ki közülünk.</p> -<p>Én is kaptam körmölést, el is ájultam, de a sors ugy akarta, -hogy életben maradjak.</p> -<p>Cirmos, egy negyeddel e merény után, letört derékkal feküdt -pártfogója a főkertész lábaihoz.</p> -<p>Krautli Hánz – igy nevezték a főkertészt – először feleségének -rohant, az azonban a vakmerő végrehajtás után, élve a gyanuperrel, -konyhakéssel látta el magát, s bőszült férjét elszánttan fogadta. -Meggyőződvén Krautli, miszerint e fellépése siker nélküli, nejétől -egyenesen felénk szökött, s lakházunkat, csinos kalitkánknak jobb -szegletét markolta meg, azon pillanatban lakházunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> mellett -termett pártfogónőnk is, – s ugyanazt cselekedte kalitkánk -balszegletével.</p> -<p>Mindez künn a szabadban történt a tornácon.</p> -<p>A lehető legnagyobb ingerültséggel kezdődött meg a huza-vonás, -mialatt lakházunk gyenge szerkezete engedni kénytelenitvén, ketté -recsent, s nekünk szabad nyilást mutatott a menekülésre. Mi -használtuk az alkalmat, s elsőtől utolsóig kirepültünk. Talán -egyedül én mertem visszapillantani. A főkertész a főkertészné, – a -főkertészné a főkertész üstökét tartotta.</p> -<p>Soha többé hiröket sem hallottam.</p> -<p>Egy kajszin-barackfán állapodtam meg, s kezdtem jövőmről -gondolkodni. Más fajta madár örömében ugrált, és fütyörézett volna, -maga előtt látván a nagy mindenséget. Minálunk kanáriknál egészen -máskép áll a dolog. Mi kalitkában születünk, és kalitkában halunk -meg. Minékünk kedvesebb e négy fal, mint a mindenség végtelensége. -Kalitkában gyengéd kezek tartanak és ápolnak bennünket, fajunk -szaporitásáról és neveltetéséről gondoskodnak, mig künn a -természetben minden másfajta madár kipusztitásunkon dolgozik. -Egészen elszomorodtam; de jóformán nem is tájékozhattam magamat, -midőn már egy rút szemtelen veréb mellettem termett, s kegyetlenül -megcsipkedett. Alig volt időm tova repülni; egyenesen egy csinos -ház virágokkal tömött ablakába repültem; amint az <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> első -éneket hallatám, hófehér kéz nyult utánam, meglipedtem alatta, -gyengéden megfogott, forró piros ajkaihoz emelt, kevéssel azután -gyengéden egy sárgadrót kalitkába helyezett. Még csak most volt -időm pártfogómat közelebbről megvizsgálni.</p> -<p>Uj pártfogónőm fiatal, szép leányka volt; miként saját ajkairól -hallottam, 17 éves. Mindenkor gömbölyü kis kezecskéivel emelt ki a -kalitkából, s forró piros ajkairól etetett. Ah mennyivel másképen -izlett a cukor és kendermag, mintha azt magamnak kellett volna a -porcelán-edényekből szemelgetnem! Miért nem időzhettem gyakrabban -alabastrom-kebelén? Miért nem rakhattam fészket selyempuha -hollófürtei között? Annyira beleszerelmesedtem Rizába – igy -nevezték urnőmet – hogy valamennyi jérce kanárikról -megfeledkeztem.</p> -<p>Reszkettem az örömtől midőn magához ölelt, midőn ajkaimat -ajkaihoz emelé.</p> -<p>Énekemmel altattam el, énekemmel ébresztettem fel.</p> -<p>Többször nyilvánitotta rajongó pillanatokban, hogy senkit sem -szeret jobban nálamnál. Másfél hétig – igazat mondott. Másfél hét -mulva megjelenésem után, mindennap délután 6 órakor, elegans szép -ifju kopogtatott be Rizához. Négy hét még nem mult el, már ilyesmit -kellett hallanom: <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p>Ödön! én önt ugy szeretem, mint egyetlen kanárimat.</p> -<p>Később ennél többet is hallottam, s szivem szinte megszakadt a -fájdalomtól.</p> -<p>Riza egyszer az Ödön keblére borult, s igy szólott:</p> -<p>Ödön! életem! mindenem! Jobban szeretlek mint kanárimat. Vagy a -tied leszek, vagy a siré. Riza az Ödöné lett, más szállást -fogadtak, s az én kalitkámnak is költözni kellett.</p> -<p>Az uj háznál uj szokások jöttek folyamba. Engem egy nagyfejü, de -kisszemü szobalány etetett. Riza egy hétben egyszer méltatott -figyelmére, olyankor is csak kis ujját nyujtá be kalitkámon, melyet -én haragomban megcsipkedtem. Az Ödön természete is nagy -változásokon ment keresztül, egy cseppet sem volt jobb Krautli -Hanznál; szüntelen kóborolt; midőn hon maradt, nejét folytonosan -gyötörte és szidalmazta. Hűtlenségről fecsegett, mit azonban nem -értettem, s most sem értem micsoda.</p> -<p>Szegény Riza tűrt a mig tűrhetett, folytonosan sirt és epedett, -szemlátomást fogyott, és emésztette magát; hiában énekeltem, nem -tudott elalunni, egy hajnalban szinte hiában énekeltem, nem tudtam -felébreszteni. Meghalt.</p> -<p>Miköztünk madarak között nincsenek oly szivtelen férjek, mint az -emberek között. Pedig többször <span class="pagenum"><a name= -"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> hallottam emlitetni, hogy -az emberek legnemesebbek valamennyi teremtmények között.</p> -<p>Ödön hamar elfeledhette egykori Rizáját, s valakinek udvarolt. -Ezt annál bizonyosabban állithatom, mert a szép Riza halála után -tized napra kalitkámat velem együtt a nagyfejü szolgáló bizonyos -távolabb utczában épült házba vitte, s velem együtt e szavakkal -nyujtotta át egy mogorva magas, köpcös, de csinos képü -kisasszonynak.</p> -<p>Tiszteli és csókolja Ödön ur a kisasszonyt, s ezen kanárival -kedveskedik.</p> -<p>Ezeket mondva, a szobaleány, az asztalra helyezett.</p> -<p>Mondd meg, hogy köszönöm; válaszolt röviden a kisasszony, s -engemet kalitkámmal együtt, egy fenyőalmáriom tetejére -helyezett.</p> -<p>Sorsom ellen nem panaszkodhatám; ennem és innom rendesen adtak, -éneklésemet is gyakrabban megdicsérték, és mégis többször -megemlékeztem a porhadó Rizáról. Meleg ölelései, forró csókjai -kedvesebbek voltak nekem, mint azon nagy cukordarabok, melyeket -Angelika uj urnőm előmbe helyezett.</p> -<p>Nem sokára Ödönt is szemlélhettem. Legkisebb figyelmére sem -méltatott, sőt ugy tetszett, mintha kerülné tekintetemet. Én e -hidegséget igen természetesnek találtam, látásom nem a -legkellemesebb érzéseket korbácsolhatá fel keblében. Annyit -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> mint kanári is beláthattam, hogy a -kedves Riza kora halálát egyesegyedűl ő eszközölte.</p> -<p>Angelikával nem lehet oly könnyen boldogulni. Angelika -tapasztalt leányzó volt, meglatolta Ödön ur szavait, s a különnemü -esedezésekre követelésekkel felelt. – Ödön három egész hétig -folytatta az ostromot, miután észrevette, hogy erőszakkal nem -bolgogul, feltételekkel s ajánlatokkal lépett fel. Az azok ellenébe -– Angelika részéről fektetett – ajánlatoktól és feltételektől -azonban jónak látta megszökni.</p> -<p>Én sohasem tudnám önt ugy szeretni, mint Riza, mert én sohasem -tudnék az ön kedviért meghalni.</p> -<p>Ezek valának Angelikának utolsó szavai Ödönhez.</p> -<p>E szakadás után Angelika engemet rhetor testvérének -ajándékozott, ki még az nap bizonyos szabómesternek adott el 20 -ezüst krajcárért.</p> -<p>Mintha a világ egy más részébe számüzettem volna. Egészen más -élet, egészen más emberek.</p> -<p>A vendégszobában függtem, az utcára nyiló egyik ablak -szegletében. Minden áldott nap reggeli 8 órakor láttattam el -itallal és élelemmel. Ezen egyetlen órát kivéve egész héten át -csupán vasárnap láttam élő lényeket. Vasárnap mindenkor a -vendégszobában teritettek, a legdrágább, s lehetőleg legcsinosabb -étszereket, s asztalneműeket <span class="pagenum"><a name= -"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> hordták fel, s én -meglehetősen nagyszámu társaságban gyönyörködhettem.</p> -<p>Gazdámat céhmesternek titulázták, gazdasszonyomat céhmesterné -asszonyomnak. Minden étel után boroztak kétszer is, este felé pedig -rendesen csipetesek valának. Ilyenkor házi gazdám gyakrabban -megcsókolta gazdasszonyomat, s kedves oldalbordájának nevezte.</p> -<p>Esteli után csak a férfiak maradtak, ittak mint valami -kefekötők, füstöltek mint valami pálinkaház. Mellem észrevehetőleg -gyengült, s ha a véletlen nem könyörülendett rajtam, egy év alatt -elkerülhetlenül beleestem volna a tüdővészbe.</p> -<p>Majd minden vasárnap egész reggelig anekdotokkal mulatták -magokat. A nevezetesbek közől egypárt feljegyeztem.</p> -<p>Veimarban, mint legény – igy kezdé gazdám – 1810-ben egy -gyönyörü mopszli kutyát loptam. Másnap dobszó mellett következő -dolgot hirdettek:</p> -<p>„Y hercegnő mopszlija elveszett, a ki megtalálja s visszahozza, -10 darab aranyat kap jutalomban; a ki ellopta s magánál tartja, -bebörtönöztetik, s meg fog korbácsoltatni.“</p> -<p>Megijedtem, s reggel haladéktalanul bejelentettem magamat a -mopszlival együtt a városháznál. Esküvel állitottam, hogy találtam. -A mopszlit átvették, a 10 aranyat kifizették, s igy a lopásért -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> nemhogy megbüntettek volna, sőt inkább -megjutalmaztak.</p> -<p>Mindnyájan bámulták a céhmester eszét, és ügyességét, s kétkét -poharat üritettek egészségeért.</p> -<p>Bezzeg szerencsétlenebbül járt majszterem Stockholmban. Nagy -boltot tartott tele mindennemü ruhával. Csütörtök délután volt, -épen én is a boltban dolgoztam. Rohamosan benyit egy urforma a -szobába, a majszter után kérdezősködik, s midőn az magát bemutatja, -lerántja frakkját magáról, s e szavakkal nyujtja át gazdámnak:</p> -<p>Frakkom zseboldala sebes léptemben beleakadt egy kirakat -szegletébe, és hosszában végig repedt, legyen szives majszter ur -fél óra alatt megigazitatni, s addig valami költsön felöltönynyel -látni el, hogy kellő időn a pénzügyi főigazgatóságnál -megjelenhessek, hol fontos végzendőim vannak. Nemcsak frakkom -reparaturáját fizetem ki, hanem a kölcsönt is megjutalmazom.</p> -<p>Méltóztassék választani! szólott gazdám a nélkül, hogy az idegen -nevét megkérdezte volna.</p> -<p>Az idegen egy gyönyörü vadgalambszinü posztófelöltönyt -választott magára, s azzal odább állott. Negyvennyolcszor fél óra -is elmult, az idegen még sem jelent meg.</p> -<p>Ugyancsak sok dolga lehet a financigazgatóságnál, mormogott -majszterem, s fejét vakargatta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> Később megunta a -várakozást, a városházhoz ment, onnan a rendőrséghez, mindent -próbáltak, mindent elkövettek, de biz sem a galambszinü felöltöny, -sem az idegen nem kerűlt meg.</p> -<p>Ennél nagyobb csalás sohasem fordult elő Stockholmban.</p> -<p>Az az idegen ur még okosabb volt céhmester urnál, szólottak a -szabómajszterek, nevettek s ittak nagyokat.</p> -<p>Ez igy volt hétről hétre, minden vasárnap.</p> -<p>Napról napra gyengült tüdőm, sőt már köhécseltem is. Egy -véletlen szerencsétlenség, mi gazdámat szinte földönfutóvá tette, -szerencsésen utat nyitott szabadulásomra.</p> -<p>Gazdám háza kigyuladt. A vendégszobából az ablakon keresztül -mindent az utcára dobtak, kalitkástól együtt engemet is. Nem soká -hevertem az ágynemüek között, egy borbélylegény szerencsésen -ellopott, s kedvesének ajándékozott, bizonyos masa-modnénak.</p> -<p>A masa-modnénál mód nélkül vigan voltunk. Minden este szavalás, -ének, és guitarre. Figaro vagy szavalt, vagy guitározott, én s a -masamodné énekeltünk. Figaro szebbnél szebb dolgokat hazudott -amatájának; p. o.</p> -<p>Két év mulva Kolozsvárott házat veszek, te selyemben fogsz -járni, én bársonyban. Kék selyem <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> kalapot fogsz hordani, én -meg vörös selyemnyakravalót. Ah Fánni!</p> -<p>Ma azt mondta a főszolgabiróné, hogy nincs ügyesebb fattyu -Samunál, s ügyesebb leány Fanninál. Igazán hogy összeillenek. Ah -Fanni!</p> -<p>Láttad azt a szép karperecet Kis Ferkonál? – a mint elnök ur -tyukszemét operáltam, s ha kifizet, azonnal megprezentellek egy -olyannal. Ah Fánni!</p> -<p>Beszéltem polgármester urral, azt igérte, hogy ha jól viselem -magamat, kieszközli, hogy officinát nyithassak. Haladéktalanul -nőmmé teszlek, s Frau von-ná leszesz. Ah Fánni!</p> -<p>Holnap bál lesz, bele viszlek, sőt egy fánkot is kapsz, sört is -iszunk. Ah Fánni!</p> -<p>Ez igy ment félévig. Mindennap szavalás, ének guitarre, s ah -Fánni!</p> -<p>Mi történt azután nem tudom, mert tüdőm foszlani kezdett, vért -....... és meg ......</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<h2>Tartalom.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A madarászi madarász <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>Inez, vagy Estremadurai szerelem <span class="ralign"><a href= -"#Page_12">12</a></span></li> -<li>Genialis leczke <span class="ralign"><a href= -"#Page_24">24</a></span></li> -<li>Zam-Midi <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li>Teréz <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></li> -<li>Egy bolha emléklapjai <span class="ralign"><a href= -"#Page_59">59</a></span></li> -<li>Álarcos bál <span class="ralign"><a href= -"#Page_64">64</a></span></li> -<li>Néma és fecsegő udvarló <span class="ralign"><a href= -"#Page_76">76</a></span></li> -<li>Et nos fuimus Trojes <span class="ralign"><a href= -"#Page_89">89</a></span></li> -<li>Convenienz házasság <span class="ralign"><a href= -"#Page_97">97</a></span></li> -<li>Muzeumba való példányok <span class="ralign"><a href= -"#Page_122">122</a></span></li> -<li>Studiummal egy hó alatt csudákat tehetni a zongorán -<span class="ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li> -<li>Séta a holdvilágnál <span class="ralign"><a href= -"#Page_149">149</a></span></li> -<li>A nőkkel nem tanácsos tréfálni <span class="ralign"><a href= -"#Page_164">164</a></span></li> -<li>Éji zene <span class="ralign"><a href= -"#Page_181">181</a></span></li> -<li>Egy kanári memoirjai <span class="ralign"><a href= -"#Page_188">188</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_20">20</a></td> -<td>hosszű viccekkel</td> -<td>hosszú viccekkel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_28">28</a></td> -<td>hosszű hónap</td> -<td>hosszú hónap</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_32">32</a></td> -<td>tökéletsen</td> -<td>tökéletesen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_37">37</a></td> -<td>sem a rendőrsége</td> -<td>sem a rendőrséget</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>lálogatás</td> -<td>látogatás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_68">68</a></td> -<td>Rocsáss meg</td> -<td>Bocsáss meg</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_78">78</a></td> -<td>gondolkodntt</td> -<td>gondolkodott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_85">85</a></td> -<td>vegtelenül</td> -<td>végtelenül</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_91">91</a></td> -<td>De előszór</td> -<td>De először</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_93">93</a></td> -<td>tökeletesebbek</td> -<td>tökéletesebbek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_109">109</a></td> -<td>bemututhatlak</td> -<td>bemutathatlak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_112">112</a></td> -<td>órahossszat</td> -<td>órahosszat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_129">129</a></td> -<td>udvarrral</td> -<td>udvarral</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_130">130</a></td> -<td>kiserte</td> -<td>kisérte</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_130">130</a></td> -<td>hngy ki</td> -<td>hogy ki</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_152">152</a></td> -<td>gombölyü</td> -<td>gömbölyü</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_155">155</a></td> -<td>tartozottt</td> -<td>tartozott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_161">161</a></td> -<td>előttt</td> -<td>előtt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td> -<td>Többszor</td> -<td>Többször</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_190">190</a></td> -<td>csókolgalta</td> -<td>csókolgatta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_191">191</a></td> -<td>főkertéez legkedvesebb</td> -<td>főkertész legkedvesebb</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK (2. KÖTET) ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> diff --git a/old/66561-h/images/01.png b/old/66561-h/images/01.png Binary files differdeleted file mode 100644 index ec62a85..0000000 --- a/old/66561-h/images/01.png +++ /dev/null |
