diff options
Diffstat (limited to 'old/66560-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66560-0.txt | 6032 |
1 files changed, 0 insertions, 6032 deletions
diff --git a/old/66560-0.txt b/old/66560-0.txt deleted file mode 100644 index 8c1c3fc..0000000 --- a/old/66560-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6032 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Megtörténtek és megtörténhetők (1. kötet), -by Gusztáv Lauka - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Megtörténtek és megtörténhetők (1. kötet) - -Author: Gusztáv Lauka - -Release Date: October 18, 2021 [eBook #66560] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK (1. -KÖTET) *** - -MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK. - -Irta - -Lauka Gusztáv. - -I. KÖTET. - -NAGYVÁRAD, 1858. - -Tichy Alajos nyomtatása. - - - - -Előszó. - -Az olvasó előtt fekvő két kötetkében vig, és komoly tartalmu beszélyek -foglaltatnak. Ha a műbirálók véleményzését, – birálatait – és -tanácsaikat követendettem, kizárólagosan humoreszkeimet kellendett -kiadnom, ők többször állitván: miként humoreszkjeim életrevaló -dolgozatok – s a közönség által kész örömmel fogadtatnak. A birálat -azonban bár mennyire pártatlan, bár mennyire jó legyen, nem mindenkor -viszhangja a közönség művéleményzése, és műnézeteinek. Van a közönségnek -ugyanis bizonyos része, mely a vignemü irodalmi dolgozatokban épen nem -gyönyörködik, s csak a regényest, kalandost, rémest, vagy borzasztót -szereti. – Többeket ismertem – ki – válólag a nőnemből – kik Zam-Midi, -Fenice, Zacharias, Anglien herczeg stb. komolytartalmu beszélykéimről -dicsérőleg nyilatkoztak, mig legjobb humoreszkjeimről csak odavetőleg -emlékezének. Én sok hálával tartozom a közönségnek, mert mindig jó, -mindig méltányos volt irántam. A criticusok sokszor méltatlanul -megróttak (megbocsátható ellenszenvek!) de olykor méltatlanul fel is -dicsértek (megbocsátható rokonszenvek!) s igy örömmel hallgattam rájok -is! E két kötetke kibocsátásakor figyelmeznem kellett mind a közönségre, -mind a birálókra, méltánylat, elismerés, és hálából. En irónak -születtem! Kedvezőbb körülmények, nyugalmasabb vérmérséklet, szerencsésb -viszonyok mellett, főleg a korábbi években tett mulasztások -leszámitásával, meglehet most versenyezhetnék a legjobbakkal, igy -alkalmasint meghalok a nélkül, hogy nagyobbszerűt teremtheték. Nem -okolok senkit, csak magamat. A nemesb czélokhoz az eszközöket nem -őrizték hétfejü sárkányok, az előre tolult akadályok férfiui erővel -leküzdhetők valának. Vagyok oly jó, mint a nagyobb rész, de ezzel -vigasztalják azok magokat, kiket az irodalom terére gyermekhiuság, -unalom vagy munkakerülés kergetének. – Ha bár mi kevés hasznost, és jót -eszközöltem meglehetősen árva irodalmunkban, – számitassék be enyhitő -körülményül annyi irodalmi vétkeimért. - -A Királyhágón 1857. Május 22-én. - -Lauka. - - - - -St. Jago di Compostella. - -(Azoknak, kik a regényest szeretik.) - - -1. - -St. Jago 1400 éves családból származott. Egyik elődje a gothok ellen -harcolt, s cimerének körirata ennyiből állott: „Az isten háza után a St. -Jago ház.“ Elbeszélésünk hőse a 28 éves St. Jago Vasques Salamankában -végezte tanulmányait, s mint 17 éves ifju arról volt nevezetes, hogy egy -év alatt kilenc dottorénak csábitotta el aragoniai szemü leánykáit. – A -dottorék részint dühösködtek, részint szomorkodtak, St. Jago Vasques -ellenben holdvilágos éjen guitarre, és énekhang mellett megszökött -Salamankából. A dottorék kitörülték a jelöltek sorából ő nagyságát, s -mint javíthatlan egyént körözteték egész Spanyolországban, de minthogy ő -nagyságának volt mit apritania a tejbe – bár csaknem összeroskadt e -kegyetlen végzés ónsulya alatt – nagyot mosolygott magában, s don Juant -olvasgatta. - -St. Jago bizonyos időre Sevillában telepedett meg. Sevillában abban az -időben olyan fényüzés volt, hogy thea mellé minden elegansabb körökben -kolibritojást serviroztak, s a kétszersülteket ananász-lekvárba -mártogatták. St. Jago mint telivér salonember, nemcsak az előbbkelő -aristocratiát majmolta, hanem még a billiomos Grand Dugo los Barackados -Kajszinossal is versenyzett. - -Egy ebédet, melyet három évre bérelt márványpalotájában rendezett, -megpróbálunk lemásolni. A terem díszitvényeit és műcsoportozatait -elhallgatjuk, s csak annyit jegyzünk meg, hogy annak létrehozása, egy -általunk is látott, de ő általa is kibocsátott s elfogadott váltó -szerint 10,000 genuai lirába került. - -Száz vendég volt hivatalos, véletlenül azonban kétszáz jelent meg, de az -ő nagyságát nemcsak hogy nem zavarta, hanem neki kifejezhetlen örömeket -okozott. A vendégek nagyobb része grandokból állott, voltak marquisek és -nobilik is. A vendégek az akkori etiquette szabályai szerint keveset -ettek, de annál többet ittak, úgy hogy ő nagyságának legdrágább borai -mind elfogytak, a megmaradt értékes ételek pedig a cselédség, s kutyák -között prédáltattak el. - -Ébenfaasztalra csalánból szőtt asztalnemű boríttatott, melyen a -legfinomabb madárpehelyből műremeklett hímezések, a goth s maurok -közötti csatázásokat ábrázolták. Az asztalközépen angoriai kecsketejből -kristálizált vásában oly növény illatozott, mely csak minden 2000-dik -évben virágzik, s igy a világ teremtése óta St. Jago asztalán épen -másodszor nyitotta ki közszemlére bimbóját. E virágban ugyan mindössze -is egypár óráig gyönyörhödhetének a vendégek, miután az szőrén szálán -elveszett, s többé meg sem került, tiltván az akkori etiquette azt is: -hogy grandok, marquisek, és nobilik között tolvajlási kutatások, és -fitatások történjenek – de a háziurat az sem zavarta meg, miután a virág -oly szerencsés időszakban csipetett el, midőn a vendégkoszorú en masse -jelen volt, s azt egyenkint csodálhatta. Minden vendég számára -aranytányérok, platinakések, villák és kanalak, -sáfránygyökér-fogpiszkálók, és kristálypoharak helyeztettek. A -csalánasztalkendők minden harapás után kicseréltettek, s öblitésül ambra -grisea szolgáltatott smaragd-poharakban. Legtöbben azért ettek keveset, -mert szájuk a csodálkozástól folytonosan tátva állott. Kik legtöbbet -ettek, kárhoztatták legkeményebben St. Jagot, sőt egypár, kiken ebéd -végével eret kellett vágni, bolondnak is nevezte. Egy hitelezője bámulta -eszélyességét, de utána tette, hogyha elei is oly eszélyesen éltek -volna, az isten háza után nem következnék a St. Jago ház. - -Minden vendég körűl külön inas sürgölődött különböző ruhában, oly -ügyesen, hogy egyetlen grand önteték nyakon americai köszméte-mártással, -de az is csak két hét mulva vette észre mantillján a rombolást, midőn -nem volt ember Sevillában, ki mantillja lapockáján segithetett volna. - -Minden étel után ujra teritettek; azon poharak, melyekből egyszer ittak, -az utcára szórattak, minden ételhez más darabot játszott a zenekar, -annyi tapintattal, hogy a medvetalpak a legfelségesebb krakovianka -kiséretében emésztettek meg. A konyhában csupa ezüstedények -használtattak, citrom- és narancsfák égettettek, a pecsenyeforgató -dreizehngrädig aranyból készült Párisban, s zöld bársonyfutrálban -szállitatott Sevillába. - -Magyarosan szólva: volt ötven tál étel, mindegyikből ötvenféle. Ha ugy -tetszik a nevezetesbeket megemlithetem: - -A levesnemüek között kitünt: a pisztrángmájgaluska, a keleti -fűszerszámmal barnitott fekete levesben igen jól vette ki magát az -engadi őszi barackfa alabástrom-fehér gyöngye. Marquis Barbara kapott -ugyan e levestől kisebbszerű hascsikarást, de kinevették, s azt mondták: -nem – nónak való a gyömbér. A napkeleti zeller is meglehetős hatást -gyakorolt, de csak a nobilik között. - -A marhahús marhából volt, de 24 féle marhából, de ki tudná azokat -előszámlálni. Későbben tudtam meg, hogy a takarmányozás különfélesége -eszközölte a marhák különféleségét. Dőfődy nobili igen jó viccet mondott -e különféleségre, azt állitotta, hogy ilyenféle különféleség lehet az -emberek között is. - -A vastagételek közől csupán a violaszinü olasz káposzta, a gimplivel -töltött pejkáposzta, s a tubákszinü burgonya dicsértettek. A sötétzöld -sárgarépának is akadt egykét kedvelője, de a mint hallottam, nem igen -mertek nyilatkozni. - -Az assiettekről szinte megfeledkeztem, pedig azokat előbb kellett vala -emlitenem. - -Sokat ettek az ephesusi snidlinges rétesből. - -Többet a jeruzsalemi spárgából, mely azonban oly vastag volt, hogy -kötélnek is beillett. - -Legtöbbet a búbosszalonka nyelvéből, melyet csak Arabiában lehet fogni -nagypénteken, esős időben, holdvilágnál, éjszaka, pontban háromnegyed -egy órakor. - -Feltálaltak egypár szürkeszemü bagolytojást is, de azonnal le is -tálalták, mert miután egyet feltörtek volna, észrevették, hogy sáfrány -helyett babérlevélbe voltak bepakolva, s megromlottak. - -Még az nap irt St. Jago spediteurjének, felmondott neki, sőt össze is -huncfutozta. Ezt annál könnyebben tehette, mert a konto még fizetlen -vesztegelt iróasztalán. - -A becsináltak feleltek meg legkevésbé a vendégek várakozásinak, azon -azonban senki sem csodálkozott, miután későbben nyilvánossá lőn, hogy ő -nagysága szakácsa Maskaraból került, hol a becsináltak sohasem -divatoztak. Némi tájékozásul mint legjelesbet mégis megemlitem a Niagara -zuhatagi szürke béka-becsináltat. - -A tésztás ételek érdemlett furorét eszközöltek. - -A persiai lisztlángból, papagálytojással készült palacsinták utósóig -elfogytak; nagy kelendőségnek örvendett a cyprusi szőlőzsirral sütött -asturiai fánk és nyerges- ujfalusi lepény is. A nobilik csaknem csömört -ettek a lacryma christivel satózott vichessirei plumbuddingból. - -Még csak a sültekről kivánok szólani, s a csemegékről. - -Szónoklati remekek puffantattak el, az iramszarvas-comb felett. - -A zebra-vesepecsenye, a szakácsot koszorúzta meg. - -A giraffe-nyelv pedig „non plus ultra“ kifejezéssel dicsőitteték. - -A stajer kappannak csak az elejét ették, a fácánoknak a hátulját, a -szalonkáknak közepét; a kócsagszivek nyárson sülve, austriga-mártással -teritékeltettek. - -A csemegék állottak a tengerfenéken található solitair diókból, libanoni -mogyorókból, keleti szilvákból, nyugati almákból, déli szőlőkből, és -északi körtvékből. A legkisebb alma 20, a legkisebb körte 18 fontot -nyomott. Egész mogyorót csak grand Pilato birt megenni. - -Az ebédnél mindenről beszélgettek, csak politicáról nem, a spanyoloknak -mindenkor volt annyi eszük, hogy főleg ebéd alatt, gyomraikat par force -nem rontogatták. A legkönnyebb, érzékiebb, s bizarab dolgok vitattattak -meg, a lehető legviccesebben, s különösen herceg Masancker maradandó -becsü oszlopot emelt vicceinek. - -Egyetlen nobili feledkezett meg magáról, s emlitett olyasmit, hogy a -hivatalos kimutatás szerint tegnapelőtt Sevillában százan haltak meg -éhen, de ő is csakhamar észrevette magát, s jobban elpirult undelicat -beszéde miatt, mint magok a grandok és marquisek. - -Ezen brilliant ebéd után ő nagysága St. Jago hirbe, s az adóssági -börtönbe került. Legjobban boszantotta, hogy fogságában egyetlen barátja -látogatta meg, grand Veracruz, kit pedig az ebédre hivottak jegyzékéből -véletlenül kifeledett. - -St. Jago három hónapig ült fogságban; midőn szabadságba helyezteték, -sokkal kövérrebb volt, mint azelőtt, az érdekes morbidezzából ellenben -igen sokat veszitett. - -Minthogy a becsületről álfogalmakkal birt, két napra kiszabadulása után -odahagyta Sevillát, s Toledoba költözött. - - -2. - -Toledoban mint Don Juan kivánt működni, jól tudván, hogy Toledo a -kalandok Eldoradója. Szállást legelőszőr is egy özvegy asszonynyal, s -annak 18 éves leánykájával vis à vis fogadott. Nem csalatkozott, a -lányka folytonosan az ablakban űlt, neki is folytonosan ott kellett -ülnie, hogy választottját folytonosan szemlélhesse. Mennyire a függönyök -közől kivehette, a lánykának gyönyörü fejecskéje volt, egész valóját -háromnapi les után sem ismerhette meg. - -A negyedik napon egy osztály karabélyos ment azon utcán keresztül, -melyben szállásolának. A függönyök azon pillanatban széthuzattak. -Kiváncsiságában a leányka pongyolájáról is megfeledkezett. St. Jago a -legszebb szemeket szemlélheté; szemeit azokon feledte. - -Mindketten a második emeletben szállásoltak; eléggé megbánta St. Jago, -hogy a harmadik emeletben nem bérelt lakosztályt, a perspectiva onnan -sokkal nagyobbszerü fogott lenni. - -A karabélyosokról St. Jagora veté tekintetét a leányka; pillanataik -találkoztak. Mintha mosolyogni is látta volna. Biztosan ki nem vehette, -miután a leányka lábujjhegyein forogván meg, csakhamar eltünt. - -E gyanitott mosoly, s e biztos pillanattalálkozás volt ismeretségük -introductioja. - -Csakhamar a történtek után örömeinek és ürömeinek sorsosa, Pietro nevü -inasa nyitott szobájába. - -Nos!? kérdé St. Jago kiváncsian. - -Megbizásodat uram, a lehető legpontosabban hajtottam végre. Özvegy -senátorné, leányát Maritánának nevezik. - -Hát még mit tudsz? - -Kétezer genuai lira kamatjából élnek; Maritánának egyetlen fitestvére -van Paolo, hadnagy a király testőrei között; az asszony fiatal korában -nagy dáma volt; reggel és este láthatólag és hallhatólag nem imádkozik; -csak a legcardinalisabb ünnepeken jár egyházba; Maritánát Rolla Genoveva -nevelte, ki Cadixban született, s Toledoban halt meg végkimerültséggel -összekötött idegrángásban. - -Több az elégnél, solitaire Pietrom! - -St. Jago intett, Pietro azonnal eltávozott. - -Maritana az enyém, a nélkül, hogy nőül kellene vennem. Paoloval lesz -ugyan párbajom, de én őt okvetlenül meggyilkolandom. A kereset elől -Palermoba szököm, és két hétig a kripta nevezetességeiben fogok -gyönyörködni; ezeket mondva St. Jago ismét az átellenes ablaknál foglalt -helyet. - -Csakhamar Marítana is megjelent. Pillanataik másodszor is találkoztak, -gyenge pir lopódzék arcaira; igen igen kedves volt. Csinosan kötött -könyvet vett fehér kezecskéibe, s folytonosan St. Jago felé tekintgetve -aláhuzásokat tett. - -E könyvet hacsak pár percre is, de okvetlenül meg kelletik szereznem. Az -ilyen aláhuzásokból igen sokat meg lehet érteni; ezeket a legkedvesebb -mosoly közepett gondolá St. Jago. - -Maritana hirtelen felkelt ülőhelyéből, s távozott; már ő nagysága is -épen leshelyét volt odahagyandó, a mint Maritana felöltönynyel kezében -ismét megjelent, és azt egy nagy állótükör előtt magára illesztgeté. - -Az asszonyok a tetszelgésben kifogyhatatlanok, jegyzé meg ő nagysága. - -Maritana azután végkép eltünt. - -Mig fenn ezek történtek, azalatt lenn a ház előtt bérkocsi állott meg. A -bérkocsiban az özvegy és leánya helyet foglalának. - -A Bravo villába! kiáltott a kedves gyermek ezüsthangjain. - -Pietro! kiáltott St. Jago is haladéktalanul. Bérkocsit, azután -legdivatosabb mantillomat. - -A bérkocsi előállott, legdivatosabb mantillját felölté. - -Hová parancsolja nagyságod? kérdezé a bérkocsis illedelmesen. - -Bravo, villába! válaszolt St. Jago büszkén. - -Elrobogtak. - -* * * - -A különnemü fák, virágok és füvek gazdag vegetatiójában egészen máskép -érezték magokat. Hiában! a szerelemnek zöldség kell, hogy comfortabel -fölléphessen. - -Zöld gyeppadon, Maritánával szemben foglalt helyet. - -Eleinte szótalanul nézegettek egymásra. St. Jago a tapasztalatlan, a -kezdő és remegő szerelmest szinlelte. Csakhamar azonban átmelegültek. - -St. Jago fölkelt ülőhelyéből, gratiával meghajtá magát, megmondta nevét, -s engedelemkérés mellett helyet foglalt Maritana mellett, úgy, hogy a -donna, a kedves gyermek anyja, balkézről esett. - -Mennyivel szebb künn e villában, mint benn Toledoban! szólt Maritana. - -Hasonlithatlanul szebb! Toledo nyárban a Oved-Mouitouija Afrikában, a -villa Bravo ellenben a Jeffersy sziget; válaszolt St. Jago kedélyesen. - -A mama nagy szemeket vágott a Hidalgora, mintegy tanusitandó, hogy ő is -figyelmet igényelne. - -St. Jago sokkal dressirozottabb gentleman volt, hogysem a szemvágásokat -el ne értette volna. - -Nagysám gyakrabban használhatja a természet szépségeit, az éltető és -frisitő levegőt, mert udvarlás nélkül állithatom, hogy a nagysám -coloritjánál élénkebb coloritot sohasem szemléltem. - -Higyje meg nemes úr, hogy nem a természet szépségei, és nem az éltető -levegő okozzák, hanem egyenesen a telivér. Anyám Perdita di Lares, -bőrfinomsága miatt „selyem-lánynak“ nevezteték, nagyanyám Correcta pedig -bőrfehérsége miatt „havasnak.“ - -Elhiszem, tökéletesen, szólt St. Jago nagy képpel, s valódi salonmosoly -közepett kezet csókolt donna Flaminának. - -Flamina azon pillanatban leányához hajolt, s ezt sugá füleibe: - -St. Jago szeretetreméltó fiatal nemes. - -Maritana bólintott fejével, s forró pillanatokat lövelt lovagjára. - -Hol a mama is jelen van, ott a szerelmesek nem igen mulathatnak. Ennyit -St. Jago régen megtanult, miért Maritánát s kedves mamáját mint -vendégeit, teritett asztalhoz ülteté. - -Elfogadták. Teritett asztaltól kevés halandó szökik meg, a spanyolok -pedig pecsenye és bornak élnek. - -Az ozsonna alatt borzasztó haladást tett St. Jago nemcsak új -ismeretségében, hanem új szerelmében is. - -Ne beszéljetek nekem ti irósvaj-illatu költők merengésről, -ábrándozásról, gerlebúgásokról, és fülmile-csattogásokról. Jó étvágy -mindig legbiztosabb jele a rokonszenvnek, és semmi sem éleszti úgy a -kebellángot, mint tele asztal és jó borok. - -Mint declarált szerelmesek váltak el, s tértek szállásaikra. - -* * * - -Másnap reggel 10 óra tájban átküldötte Maritana a csinosan kötött -könyvet. Fernandes Rose „Pásztorórái“ valának. Több sort aláhuzott, a -többek között ezeket: - - Lombos fa árnyaiban ültek egyedül, - A szerelem több ember között kihűl. - -ismét: - - Holnap anyám mulatni megy - – – – egyedül lesz. - -ismét: - - Jerr hozzám, várlak! stb. - -Értelek angyalom! orditott St. Jago ördögi hahota között, s a jövő -percben Pietrot kiáltotta. - -Legdivatosabb ruháimat fickó, ma nagy napot ülök! Ha terveim sikerülnek, -inasból urrá teremtlek, ha megbukom, megyünk abba a szigetbe, hol az -aristocratia is gombával és csicsókával él, a termeket pedig scorpiók és -más gyilkos férgek lakják. - -Desidero che questo negozio vi riesca, szólt Pietro, s a jövő percben -St. Jago idealisálva nyitott a szabadba. - -Maritana otthon volt, még pedig egyedül. - -A világ legkényelmesebb divánján foglaltak helyet egymás mellett. A nő -St. Jago kebelére hajtá szép fejét, ajkait ajkaihoz emelte. - -Örökké igy! szólt olvadékonyan. - -Nem bánom! válaszolt St. Jago vontatva. A világon ezen egyetlen -kitételtől remegett: „örökké.“ - -Alkonyodni kezdett. St. Jago egy hála-odával köszönté a lenyugvó napot. -Maritánának végtelenül tetszett a St. Jago odája. - -Későbben a mama is haza érkezett a városból. „Későn jött mama!“ szólt -Maritana negédesen. Vasques már távozni fog. - -Oly korán!? szólt a mama észrevehető gúnynyal, szemöldjeit összehuzá, s -először életében megemlékezett a porhadó Rolla Genoveváról. - -A csarnokban még egyszer megcsókolták egymást, s még egyszer maradandó -becsű hűséget esküdtek. - -St. Jago megbotlott, amint a küszöbön szobájába lépett. - -Gonosz jel! szólt Pietro szomoruan, kivonta a St. Jago rozsdás kardját -hüvelyéből, s azt egy andalusiai titokteljes nóta mellett, elkezdte -köszörülgetni. - -Ha meghalok, rendelkezzél testemmel mint sajátoddal, aranyos -felöltönyömet add valamelyik koldusnak, s hagyd meg neki, hogy a fény s -pompa között se feledkezzék meg istenéről, s lelkem nyugalmáért -imádkozzék egy évig minden nagypénteken egy miatyánkot. - -Amen! válaszolt Pietro, s ijedtében a kardot kiejté kezeiből. - -* * * - -St. Jago becsületesen ki sem alhatta magát, mert reggeli 11 órakor a -Pietro erős karjai rázták fel mennyálmaiból. Maritináról álmodott. - -Első pillanata egy ölmagas ifjura esett. - -Ismersz-e engemet? don St. Jago Vasques di Compostella. - -Személyedet nem, de ruhádat igen. Te don Riego di Comba, Tacomba, -Catacomba Paolo vagy, őrje a legnagyobb királynak, testvére a legszebb -leánynak. - -Kit te megcsaltál, kit te meggyaláztál! - -Az ember soha sem tudja, hogy mire ébred, don Riego di Comba, Tacomba, -Catacomba. - -Ismered a lovagok törvényeit? don St. Jago Vasques die Compostella. - -Doctoratust tettem belőlök! don Riego di Comba, Tacomba, Catacomba. - -A fulgida erdő Toledotól félóra járásnyira esik. - -Te tőlem fél másodperc járásnyira fogsz esni. - -Életre, halálra! - -Játszani csak a diákok, meg a jebuzeusok szoktak. - -Kard, vagy pisztoly? - -A kard árkot csinál, a pisztoly lyukat. Könnyebb befulni az árokba. - -Reggel, vagy este?! - -Reggel! az ember lenyugszik, mielőtt a nap lenyugonnék! - -Isten velünk! don St. Jago Vasques di Compostella. - -És a szerencse! don Riego di Comba, Tacomba, Catacomba. - -Nyiss ajtót a lovag számára Pietro! majd bezárni számára én fogom. - -Nincs gyönyörűbb nép a spanyolnál, kivált a nobilik ennivaló fattyuk. - -St. Jago az nap felségesen aludt. Más nemzetbeli okvetlenül virasztott -volna. - -Másnap reggel 7 órakor találkoztak a fulgida erdőben. - -A spanyol lovagok röviden végeznek, öt perc alatt el van döntve, ki -marad ezen a világon, s ki utazik a más világra. A panamai -országgyülések követei tanulhattak volna a spanyoloktól. - -A don St. Jago kardja beletört a don Riego oldalába. - -Riegonak voltak legvastagabb bordái egész Toledoban. Az orvos hangosan -állitotta, hogy Riegot kigyógyitja, de ő nagysága harmadnapra a -történtek ntán meggyónva, és megáldozva örökre quietált. - -A spanyol orvosok között is megtörténik, hogy többet mondanak, mint a -mennyit megbirnak; de azért épen ugy kifizették, mintha a don életben -maradt volna. Ez különben máshol is úgy megyen. - -St. Jago kénytelen volt Toledoból is megszökni. - - -3. - -Cadixban – hova Toledoból költözött, St. Jago a legkomolyabb s -legsolidabb férfiak között említetett. Jó hirének alapját abban vetette -meg, hogy a gazdag Barbiero nobili 40 éves leányát Formosát nőül -megkérte. Ez volt a legutolsó mód, pénzbeli ügyeit rendezhetni. Formosát -minden valamire való nobilinak egy millioval kinálgatták, negyven évig -azonban nem akadt nemes egész Spanyolországban, ki ily szép összeggel a -rút Formosát nőül elvállalta volna. St. Jago minden lehető számitásokból -kifogyván, a gazdag Formosa kezét megkérte, s azt megnyerte. - -A menyekző, mely egy 1400 éves családból származott nobili, s egy -mesésgazdagságu nobili leánya között tervezteték, csak fényes és pompás -lehetett. - -Kétszáz nagykoma, ugyanannyi kiskoma, és 2000 tanu lőn hivatalos. - -Vöfélynek Cadix valamennyi ifjai, nyoszolyaleánynak valamennyi leányai -fölkérettek. - -Formosa már az esküvő előtt három nappal elkezdett nevetni, s az -esküvőig folytonosan nevetett. St. Jago is igéretet tett magának, hogy a -mint az esküvőnek vége lesz, ő is nevetni fog. - -Az oltárlépcsőzetek vörös bársonynyal vonattak be; az egyház falai, -melyben az esküvő történt, kék selyemmel diszitettek. Az egyházszolga, -ki a szertartást végezte – a cadixi érsek – 50,000 aranyat érő gyémántos -gyűrűvel ajándékoztaték meg, az orgonista a villa Viciosát kapta -emlékül. - -Négy hétig egész Cadix kapatos volt, csak a menyasszony és vőlegény -voltak józanok; az első az unalomtól, a második az örömtől. - -Esküvő után a St. Jago háza minden nobilinak nyitva állott. Nagyszerű -ebédek, estélyek, és estelik egymást váltották. A hatodik hónapban St. -Jago már 200 percentes pénzekkel tartogatta fel a nagyéletbeli -súlyegyent, s Formosával csak minden tizednap váltott pár szót, s akkor -is nagyon ouvrier-kitételeket használt. - -Formosa többször siránkozott; St. Jago végtelenül jó izűeket kacagott. -don Barbiero a „habeas corpus liberum“ ellen szavazott. - -Egy napon Formosa haza ment szüleihez panaszkodni. - -St. Jago egyedül maradt Pietroval. - -– Pietro hivem, hat hónap alatt épen egy millió forintot ráztam le a -nyakamról; adj tanácsot, hogy rázzam le Formosát. - -Hagyja el nagyságod Cadixot, – miután Formosa Cadixban lakik, e nyomon -Formosa is el fog maradni. - -Fiu, te genie vagy, megérdemlenéd, hogy a vürzburgi philosophiai -társulat tiszteletbeli tagjává nevezzen. - -E párbeszéd közepett lépett a terembe don Barbiero Formosával. - -Kedves atyám, méltóztassék helyet foglalni; szólt St. Jago udvariasan. - -Don Barbiero helyet foglalt; Pietro távozott. - -Fiamuram! ön ellen panasz van!? - -Megtörve, de nem leverve állok a legkegyelmesebb biró előtt. - -Szeretett leányom Formosa azt állitja, hogy St. Jago nemes igen -nemtelenül bánik vele. - -Uram, a millio forintból, melyet adni méltóztattál, egy fillérem -sincsen. - -Szeretett leányom Formosa tovább azt is állitja, hogy St. Jago nem -szereti. - -Uram 200 percentes pénzekkel élősködöm; ha nem segitesz, a St. Jago -előtti ház sem szabadit meg az adósok börtönétől. - -Szeretett leányom Formosa végre azt is állitja, hogy örömest megbocsát -St. Jagonak, ha az magát megjavitja. - -Uram! csak még egyszer utoljára, méltóztassál rajtam könyörülni, s -ajándékozz meg egy millio forinttal. - -Szeretett leányom Formosa nyugalma megér egy millio forintot. Még -egyszer s utoljára adom a kért összeget, de ha St. Jago Vasques di -Compostella meg nem javitja magát, becstelen lesz előttem, egész -Spanyolország… - -S az egész világ előtt! egészité ki St. Jago. - -A szerelmesek egymás karjaiba rohantak; az öreg Barbiero mosolyga, s -igen jól érezte magát. - -Egy millio még meg nem zavarja a spanyol nobiliket, s ily csekélység -miatt a mosoly el nem szökik ajkaikról. - -St. Jago még azon éjjel eljátszotta az egész összeget, de azért egész -Spanyolországban senki sem aludt jobb ízüen nálánál. Felserkentekor úgy -találta, hogy Formosa most még sokkal rútabb, mint azelőtt volt, s -kiadta a parancsolatot, hogy egyedül kiván reggelizni. - -A vágás sokkal keményebb volt, hogysem azt Formosa eltűrhette volna, -nyomban ment Barbierohoz panaszra. - -Barbiero hatodmagával jelent meg St. Jagonál. A piacon is azonnal -beszélgetni kezdették, hogy St. Jagonál nagy dolgok menendnek végbe. - -Barbiero a főterem ajtaja előtt még egyszer ismételte ordréit. - -Én don Barbiero los Bajuszados becstelennek fogom St. Jagot nevezni. - -Mi ismételni fogjuk – kiáltottak a nobilik egyszerre. - -Ha kardot ránt?! - -Mi is kardot rántunk! - -Ha erőszakot használ?! - -Felnyársoljuk! - -S igen, hogy el ne feledjem, szivesen látom önöket ebédre. - -Nagy sarkantyukkal és nagy kardokkal nyitottak be a terembe. Minden -szobát összevissza kerestek, minden szoba üres volt. - -A nagyságos úr mindenét összepakolta, s elutazott. Ennyit egy -hátrahagyott domesticus mondott, kit mind a hatan nyakon vertek. - -A történttek meghallása után Formosa görcsökbe esett, s csak akkor -szabadult meg a görcsöktől, midőn a görcsök tőle. Éjfélkor kiadta -lelkét. - -A cadixi lapok három hasábot töltöttek meg a fényes és pompás temetés -leirásával, melyekből mindenki meggyőződhetett, hogy a gazdagok között -épen úgy akadnak bolondok, mint a szegények között. - - -4. - -Két évvel a történtek után la Mancha tartományban Ciudad Real, és -Valdepenas között ó divatu utikocsi haladt egy osztály mellvértesektől -fedezve. A kocsiban benn egyetlen személy ült, a szenvedélyes angol -utazó Lord Chester, a bakon inasa, s egy fogadott fuvaros. A -mellvértesek lépést haladtak, a lépést vonszolt terheskocsi előtt, után, -és körül, s majd nemzeti danákat hangoztattak, majd pedig fütyörésztek. -Az angol mint szenvedélyes sajt- és liktáriom-evő, egy mázsa limburgert, -s 200 üveg liktáriumot cipelt magával, s kizárólagosan ezen falható -tárgyak fedezése és védelmezése végett, fizetett minden mellvértest -mintegy két váltóforintjával állomásonkint. A la manchai vidék azon -időben hirhedt rablók által fenyegetteték, és nyugtalanittaték. - -Az angol minden állomásig megevett egy pár üveg liktáriumot, s minthogy -azoknak alkatrészei elmaradoztak, csupasz ajkain és orra alatt, még -magok a fedezetre kirendelt mellvértesek is azt hitték, hogy valami -mogorva nagy bajuszu magyar táblabiró Borsod vármegyéből, a kit -kisérnek. Az angol vagy evett, vagy aludt, vagy a spanyol institutiókat -szidalmazta. Inasa minden bükfában egyegy rablót látott, s majd magáért, -majd honhagyott nejéért s gyermekeért sohajtozott. - -Utjok egy sürü sötét erdőben épen Valdepenas helység felé kanyarult, a -mint a rengeteg sűrüjéből éles füttyök hangzának. - -Los ladrones! kiáltott a csapatvezér, s csatarendbe állitá mellvértes -legényeit. A kardok egy perc alatt kirántattak a hüvelyekből, a -pisztolyok kakasai felhuzattak. - -Ha személyemet s a liktáriumot megmentitek, tripla lénungot kap minden -legény; szólt az angol, s egy üveg szederliktáriumot, mit legjobban -szeretett, oldalzsebébe rejtett. - -A tripla lénnung igérete neki bátoritá a legénységet, annyival inkább, -mert eddigelő a simplát sem szedegették fel rendesen. - -Negyven főből álló rablósereg rohanta meg az utazókat s a mellvértes -fedezetet. Egyetlen lövés sem hangzott; a mellvértesek látván az -alterumtantumot, szép csendesen visszavonultak, s magára hagyták a -megriadt angolt, jó sajtjaival és liktáriumával. - -Hollófekete paripán azon percben a kocsi előtt termett a rablóvezér. -Vörös mantillban volt, arany hímezésekkel, fekete barettjén fehér toll -hullámzott alá. Külseje a vezérnek vonzó volt és érdekes. Magas sugár -termet, fekete fürtök és szemek, barnás bajusz és barkó a szebb férfiak -közé sorozták a büszke labradoresket. - -Uram! meltóztassál kiszállni! ezt oly jól ejté ki angolul, hogy a lord -hirtelenében azt gondolhatá, miszerint Londonban Boz Dickenssel -conversál. - -A lord engedelmeskedett. - -Van-e pénzed gentleman? - -Van, de nem hordom magammal, assignátáim vannak több spanyol kereskedő -házakra. - -Assignátákkal nem bajlódunk, hát mit viszesz magaddal? - -Sajtot és liktáriumot! - -Mind a negyvenen elkezdtek nevetni. - -Látszik, hogy angol vagy, a sajtot meg liktáriumot fedezet mellett -cipeled magaddal. - -Ti pedig látszik, hogy spanyolok vagytok, nem tudjátok mi a jó. - -Elmehetsz, de egyszersmind tudathatod a világgal, hogy St. Jago di -Compostella és társai a sajtos és liktáriumos szekereket megkimélik. - -Az angol szép csendsen utnak eredt, s a legelső állomáson mindent -elbeszélt. - -Idegen utazók ez eseményből meggyőződhettek, hogy Spanyolországban -sajttal, és liktáriummal bátran utazhatnak. - -Az esemény mint villám terjedt el a manchai tartományban. A hatóság -katonaságot, alguazileket, sbirreket, parasztokat, és vérebeket inditott -St. Jago felkeresésére, s elfogására. - -St. Jago épen két héttel korábban tudta meg, hogy üldözőbe fog vétetni. -Mielőtt mentő tervekről gondolkozhatott volna, elrabolt az üldözésre -kirendelt katonaosztály parancsnokától két lovat, s 200 darab aranyat, -egy alguazilnek levágta a jobb fülét, két sbirrt megpofozott, a -parasztokat pedig megvendégelte s velök eskü melletti barátságot kötött. -A vérebekkel nem találkozhatott, azokat már jóval előbb elzárták, és -koplaltatták, hogy a mint kieresztik, St. Jagot, azaz őt, haladéktalanul -felfalják. - -A nagyszerű üldözési, s elfogatási munkálatok rettenetes hűhóval -megkezdettek. Az egész tartomány talpra állittaték, s oly szigorral -fogtak az üldözéshez, hogy még a privát rablók is megijedtek, dacára a -születési, rangosztályzati, s más mellékes salvaguardiáknak. - -St. Jago Sierrában hallotta ez eseményeket, s mint megtért bünös, -dicsérő beszédeket tartott a spanyol rendőrségről. Sierrában azonban még -sem maradhatott. - -St. Jago üldöztetése nyomán 2000 rabló került hurokra, bele nem -számitván a kisebb tolvajokat, kiket majd mindenütt előbb utóbb szabadon -szoktak bocsátani. - -Egy történetiró ezek következtében St. Jagoról ugy emlékezik munkájában, -mint a la manchai kerület rablóktóli megtisztitójáról, s őt az utókor -emlékezetébe ajánlja. Innen eredhetett későbben a meghasonlás, miszerint -St. Jagot némelyek rablónak címezték, mig mások azt állitották, hogy St. -Jago volt a legbecsületesebb nobili. - -Husz évvel későbben egy spanyol conversations-Lexiconban St. Jagoról -ezeket olvastam: - -… Salamankában a philosophiai tanulmányokat kitünő szorgalommal -hallgatta, bizonyos szerelmi kalandok miatt azonban kényteleníttetett -Salamankát odahagyni. Toledoban á la don Juan lépett fel, az -előbbkelőknek leányait szerencsétlenné tette, a szobaleányokat ellenben -boldogitotta, ivott és kártyázott, sőt adósságokat csinált, melyeket -soha sem akart kifizetni. Először emlitett hibáiért maradhatott volna, -de hitelezői addig üldözték, mig meg kellett szöknie. Cadixban -megházasodott. Ha meg nem házasodik, talán mint Spanyolország legnagyobb -férfiainak egyike fog meghalni. Vannak irók, kik azt állitják, hogy -rablóvezér is volt, sőt mint ilyen, üldöztetett is. Azért, hogy sajtot -és liktáriumot rabolt tréfából, vakmerőség illyesmit állitani. (Furcsa a -historia; épen arról vádolják, minek ellenkezőjéről lord Chester is -bizonyságot tehetne. (Az én megjegyzésem). Bizonyosabb, hogy Cadixból -Magyarországba szökött, és Szathmáron mint szorgalmas magántanitó -halálozott meg. (A szathmári lyceum históriáját ha átlapoztam, ez utolsó -állitás valóságáról vagy valótlanságáról bizonyosabban szólhatok. (Az én -megjegyzésem.) - - - - -FENICE. - -Spanyolországban történt, hol melegebb az égalj, forróbban pezseg a vér, -erősebb a szenvedély. - - -1. - -Don Aquilar egyike volt a leggazdagabb spanyol nemeseknek. Sevillában -márványpalotája volt, Sevilla körül regényes villákat birt, a tengeren -kereskedőhajói cirkáltak. – Don Lancas koronát viselt cimerében, -Sevillán kivül egyetlen fája sem volt, a Ventadore-utcában erős és 10000 -darab aranyat érő házán 15000 arany volt betáblázva. Százezerszer -szegényebb, de huszezerszer büszkébb volt don Aquilarnál. Mindkettő -spanyol volt, és nemes; mint barátok szerették egymást. - -Don Aquilar midőn jó kedvet akart magának teremteni, urodalmaira -gondolt, megszámlálta aranyait, s végig tekintett gyémántjain. Don -Lancas gyönyörködendő, őseit sorolta emlékében, s 16 éves leányát -Fenicét szemlélgette. Mindketten csak egyetlen tárgy után vágyakodtak, -Don Lancas gazdagság, Don Aquilar Fenice után. - -Mint jó barátok osztozának örömeikben, és fájdalmaikban, elbeszélgették -egymásnak vágyaikat, ohajtásaikat, sőt annyira szerették egymást, miként -elhatározták, segiteni egymáson. Don Aquilar kincseket igért a -hatvanötéves don Lancasnak, don Lancas pedig nőül igérte 16 éves -leányát, Fenicét a hatvanéves don Aquilarnak. - -Az egyik kincseket adandott a sírnak, a másik tavaszt a télnek. A nagy -uraknak más számtanjok van, mint nekünk szegényeknek, nálok sokszor -összeadás, mi nálunk elosztás volna; ők azt hiszik, hogy a szívből is -lehet törtszámot csinálni, s a homogeneumok s heterogeneumok -összeadhatók. - -Don Aquilar soha egy szóval sem kérdezte Fenicétől, tudná-e őt szeretni. -Don Lancas szemlélte gyakorta leánya könyüit, dé látta barátja kincseit, -s gazdagságát is, s kinyilatkoztatta, hogy megőrül, meghal, ha Feenicéje -ellentáll akaratjának. Fenice nem akart atyagyilkossá s engedetlenné -lenni, már 9 éves korában tanulta: „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy -hosszuéletü lehess a földön.“ - -Arra senki sem gondolt, hogy sokszor a tisztelet épen az, mi az embert -ideje korán elöli. - -Az esküvő aug. 20-ára határoztatott. - -A reggel derüs éggel köszöntött be; a fénylő nap sugárai vakitólag -törtek meg az Aquilar palota lemez-fedelén, s átlopódzva a vérvörös -függönyök aranyhimzésü szegélyei között, mesésországot teremtének, a -keleti fénynyel butorzott teremekből. - -Don Aquilar mámoros volt az örömtől; őrült ábrándjában azt gondolta, -hogy még az égiek is kedveznek személyének, s nagyobbitani ohajtják -gyönyöreit. Azt hitte, mit vele együtt több grandok hisznek, hogy a nap -is ő miatta ragyog fényesebben, azt hitte e fűszerszámos hulla, hogy ha -ő nem volna a világon, és társai, a szegény népnek holdvilágnál kellene -izzadni, és fáradni, hogy éhen el ne veszszen, hogy mindennapi kenyerét -kiérdemelhesse. - -A derűs éggel, egy borus arcu lovag is jelent meg Sevillában. Közel, -ezen a történetben nevezetes ó városhoz, egy kisded városkában a -Quadiana torkolatnál Ayamonteban élt egy halász, kit becsületességénél, -és ájtatosságánál fogva az egész vidék ismert, szeretett, s közönségesen -csak Pietro Padre-nak nevezett. Ezen halásznak egyetlen figyermeke volt -Carlos. – Az öreg halász minden jövedelmét Carlos nevelésére forditotta; -Salamancában öt évig fizetett érette a sennoroknak, beutaztatta vele -egész Spanyolországot, s midőn tudományokban és tapasztalatokban -gazdagon mint 24 éves ifju haza jött, e szavakkal irta át neki kisded, -de rendezett birtokát: - -Becsületes nevet, és becsületesen szerzett kisded birtokot adok neked -át, szeretett Carlosom, igyekezzél mindkettőt megtartani, gyarapitani, -és szeresd atyádat. - -Carlos könyüs szemekkel vette át szeretett atyjától, mit az becsületesen -meggazdálkodott, megcsókolta az öreg kezét, s kimutatta neki a -kiérdemlett nyugalmat. A jó tanácsot pedig elfogadta, megköszönte, s -megesküdött, hogy a szerint fog cselekedni. Carlos szavát betüértelemben -megtartotta. - -A borús arcu lovag, ki Sevillában don Aquilar menyekzője napjának -reggelén megjelent, az öreg Pietro Padrenak gyermeke Carlos Cuentas, -Sevillában épen olyan ismerős volt mint Ayamonteben. Az alsóbb osztályok -szeretettel, és bizalommal viseltetének iránta, saját köre baráti -érzelemmel, és részvéttel ölelte, a magasabb körök tisztelték. Ő volt a -szegények atyja, tanácsadója, ügyvédje, baráti büszkén vallották őt -magukénak, a magasabb körök örömmel beszélgetének lovag tetteiről. - -Carlos Cuentas a Ventadore utcában egy kisded, de tiszta épület előtt -állott meg. A nélkül, hogy a ház lakóinál beköszöntött volna, -átszolgáltatta paripáját, egy már többször igénybe vett domesticus -kényszolgálatának, rendbeszedte öltönyeit, s a jövő percben Don Lancas -fogadótermében megjelent. - -Az öreg Don Lankas összehuzott szemöldökkel és boszusan fogadta Carlos -Cuentast. - -Uram don Lancas! én szerettem, szeretem, és fogom szeretni ön nemes -leányát Fenicét. - -Tudom Carlos Cuentas! – felelt büszkén a Don – ahhoz önnek teljes jogot -adtak törvényeink. Fenicét szerethette volna bárminő labradoreszk, s -nekem tűrnöm kellett volna. De leányom Fenice kezével mint atya én fogok -rendelkezni. Bár mikor is szivesebben láttam volna önt Carlos Cuentas! -Fenicének ma lesz menyekzője Don Aquilarral! Vannak illedelemszabályok, -melyeket a középosztályok lovagjai is megtartanak. Carlos Cuentas sokba -mertem volna fogadni, hogy önt ma látni nem fogom. - -Változhatlan akaratja önnek uram, hogy leánya Fenice Don Aquilar nejévé -legyen. - -Élve vagy halva Carlos Cuentas, de leányom csak a don neje lehet! - -Uram! s Fenice mit szól ön parancsára? - -Carlos Cuentas; ez kissé szabálytalan kérdés, de annyit tudhatna ön, -hogy midőn parancsolunk, nem gondolkodunk arról, mit szólanak -parancsunkra. - -Engedje meg uram, hogy egyetlen szóval bucsuzhassam Fenicétől. - -Akaratommal s tudtommal ezelőtt sem találkozott ön soha Fenicével, -akaratommal s tudtommal most még kevésbé találkozhatik; mint leánynyal, -esküszöm, egy szót sem fog ön többé szólani, mint asszonynyal pedig -Fenicével don Aquilar fog rendelkezni. Isten önnel… Don Lancas ezeket -mondva megfordult, s egyedül hagyta Carlos Cuentast. - -Az ifju fülig pirult, hirtelen kardjához nyult, de csakhamar feleszmélt -ingerültségéből, s lassu léptekkel távozott. - -Amint a Lancaspalota balszegletén haladt volna, a magasból egy csaknem -egészen rohadtnak látszó narancs gurult a kövezeten elébe, s egy alig -észrevehető pszt! – hangzott. Carlos hirtelen feltekintett, de senkit -sem láthatott. A narancsot gondolkodva felemelte, s csakhamar egy -következő tartalmu levelkét vont elő belsejéből. - -Sevilla, esküvőm napján Aug. 20. 17** - -Én Carlosom! - -Hallottad atyám akaratját, s most nem titok többé előtted, miként ohajt -felőlem rendelkezni. Meghalok érette, hogy ő ne haljon meg hiusult -nagyravágyása következtében. Légy meggyőződve én Carlosom, hogy egyedül -téged foglak szeretni. Egyetlen ohajtásom vajha veled még egyszer -találkozhatnám. Isten veled! örökre tied. - -Fenice. - -Látni foglak, ha többször nem, egyetlenegyszer, ha mindjárt életembe -kerül is. - -Carlos Cuentas még az nap visszalovagolt Ayamontébe, hosszasan beszélt -atyjával, sőt meglátogatta egy két bizalmasabb szomszédjait is, mire -azonban a sápadt hold felmerült a láthatáron, egyedül haladt sötét -gondolatokba mélyedve Sevilla felé. - - -2. - -Az Aquilar-palota egyike volt a legszebb palotáknak Sevillában; körözete -egy spanyol mérföldet foglalt el, melynek közepén százados fák közé -temetve magaslott, s főajtóval a Salvadore utcára nyilt. - -Az esküvő esteli 6 órakor ment végbe; kik jelen voltak, egyhangulag -állitották, hogy Fenice igen halovány volt, s hogy az öreg Don is -észrevehetőleg reszketett. A nagy urak rendesen nagy philosophusok; az -öreg ur is belátta az esküvő alatt, hogy Fenice örömestebb ment volna -nőül a szegényebb Carlos Cuentashoz, mint a gazdagabb Don Aqilarhoz. A -dicsvágy és hiuság azonban ritkán enged a philosophiának, s az öreg Don -Aquilarnak nem kellett szerető, hanem feleség. - -Az Aquilar-palota teljes fényben és pompában fogadta a vendégeket. Az -előcsarnok ki volt világitva, az oldalszárnyakon és Facadén a gombostűt -is meg lehetett volna találni, a gránitlépcsőzeten virágok diszelegtek -minden oldalon. A teremek és csarnokokból vakitó fény özönlött; olykor -benyitásoknál kivülről is láthatók valának, a szőnyeg, faragvány, és -szobrászat remekei. A selyemfüggönyökön átlopódzott fénysugarak illatos -fák zöld levelein törtek meg; kik kivülről bámulták e fényt és pompát, -azt hitték, hogy e palotában csak mennyország lehet, egy gyenge nő -ellenben azt pokolnak tartá. A boldogtalanság bár hogy világitassék ki, -boldogtalanság marad, a boldogság pedig sötétben is kedves. - -A teremek lassankint telni kezdettek, egymást kergették a cimeres -hintók, megrakva Sevilla nagyjaival; mindenki örömest mutatta magát oly -helyen, hol izletes asztalon kivül szép asszonyt is szemlélhetett. - -Tiz óra után tökéletes volt a társaság, az uri társalgás zaja is -kicsapott a kert csendébe, s érthetetlen chaosként lebbent el a zenekar -válogatott darabjai között. - -Végre Fenice is megjelent a vendégek között; minden szem azonnal feléje -fordult, az asszonyoké tele irigységgel, a férfiaké tele ámulattal; alig -észrevehető suttogás szaladt végig a teremen. Fenice mint automat állott -e derűs világban, nem hallott és nem látott semmit, lelke régen -tulszárnyalta a fény és pompa e lármás csarnokát, s Carlossa mellett -volt Ayamonteben. E boldogitó ábránd azonban soká nem tarthatott, innen -egy nyájas kérdés, amonnan egy udvarias nyilatkozat, visszaragadták -fényes boldogtalanságába. A Don mindent elkövetett, hogy tessék, túltett -bárminő husz éves szerelmesen, aranyjövőt igért a gyermekleánynak, sőt -annyira saloni volt, hogy Fenicének a legdelibb lovagokat mutatta be -egymásután, csakhogy borus homlokáról a bánat fellegét elüzhesse. Fenice -azonban folyvást bánatos arcot mutatott, egykedvüleg hallgatta a -divatlovagok udvarias társalgásaikat, nem birta a nagy élet társas -szabályait, nem etiquettéjét, nem tudott mosolyogni, midőn szive -vérezett. - -Legmulatságosabb volt Don Lancas, mintha megbűvölték volna, egyetlen -szót sem szólott, tizenegy óra után kilopta magát a főteremből, -lábujhegyen benyitott barátja könyvtárába, levette Calderon egy -kötetjét, azt az első legjobb helyen felnyitotta, maga elébe állittatott -néhány boutella Xeresit, s reggelig annyit ivott, hogy mire feltalálták, -nem ismert sem istent, sem embert. Ő Andalusiában született, valódi -spanyol hidalgo volt, még pedig kékvérü. Ő volt a consequenti legokosabb -valamennyiek között, mert ő keresztül itta, és aludta az Aquilar-palota -botrányait. - -Carlos Cuentas éjfél előtt néhány perccel korábban érkezett meg -Sevillában. - -A fenséges nyári napot, még fenségesebb nyári éj követte; alig -észrevehető szellő szárnyalt keresztül, megrakva a nyugati égalj -illatával, az Aquilar park labyrintjain, mellynek sötétjeibe a -csattogány dala mellett, szőtte be a tiszta hold ezüst szálait. A -természet mintha vetekedni akart volna a belső fénynyel, künn a -szabadban szétszórta kincseit; csillárok helyett csillagok ragyogtak, az -erdők hangászkara működött, zöld bársony pázsit felett, illatozó fák és -buja harmatos növényzet között, a költészet láthatlan szellemei -társalogtak. A kert, melly müvészkezek, s az akkori kornak izlése -szerint rendezteték, magában elég leendett, egy költői lelkü egyénben -oly érzelmeket gerjeszteni, melyek mig egy részről ábrándos gyönyöröket -nyujtanak, más részről a fájdalomnak azon megmagyarázhatlan tulajdont -kölcsönzik, mely a test nélkűlözésével egyedül a lelket emészti. - -A társaság egy arabeskekkel ékitett, és üvegoldalakkal ellátott hüs -pavillonban estebédelt, melynek külrészeit illatos növények indái -futották be, s annak belsejében ingerlő, és kellemesen bóditó légkört -teremtének. - -Fenice egy tapasztalatdús ötvenes coquet duenna, s a kedves örökké ifju -Seranos marquisné között ült, szemben Sevilla legelegansabb, s -legkicsapongóbb lovagjával, don Canabandossal. Szomszédnéi mindent -elkövettek, hogy mosolyt és pirt csaljanak halovány ajkaira, Don -Canabandos pedig egymásután százszor is megesküdött, hogy a vis a vis -kedvesebb előtte életénél. Fenice egykét fájdalmas mosolyt láttatott, de -halovány ajkai zárva maradtak. - -Mig ezek benn történtek, addig künn a tündéri parkban egy vérző keblü -lovag vándorolt, a százados fák, és gazdag növényzet ezrei között. - -Cuentas Carlos megesküdött, hogy kerüljön bár életébe, a nászéj előtt -látni fogja Fenicét. Carlos Cuentas valódi lovag volt; s a mire -megesküdött, mindenkor megtartotta. - -A pavillon jobb oldalától mintegy tizenöt lépésnyire egy buja, -virágokkal gazdagon megrakott fehér rózsabokor állott. Carlos Cuentas -miután több ideig hasztalanul bolyongott volna, a több száz csalutakkal -keresztül kasul metszett parkon, végre feltalálta a fényben úszó -pavillont, és szemben imádott Fenicéjével, a fehér rózsabokor mellé -rejtőzködött, ugy azonban, hogy annak zöld levelei és tövises ágai közöl -kedvesének minden mozdulatát kivehette a nélkül: hogy ő észrevétethetett -volna. - -A forrón ohajtott pillanat elérkezett, a kedves Serranos marquisné -szomszédjával egy csínos siciliai katonatiszttel csevegett, a coquett -duenna pedig Canabandos viccei által foglaltaték el, egyedül Fenice -tekinte ábrándos szemeivel a hold sugárai által megezüstözött rózsabokor -fehér rózsáira, mely mellől hirtelen Carlos Cuentas sötét alakja -emelkedék magasra. Fenice első pillanatra megismerte szive lovagját, s -gyengéden elsikoltá magát. Azonnal minden szem, a most még sokkal -halványabb Fenice felé fordult, s különösen don Aquilar nem birta -meglepetését eltitkolni. - -Fenice gyengéd szive még jobban megfélemlett, s mielőtt egyetlen -észrevétel hallatszott volna, alig hallhatólag szólott: - -Még gyermekkoromban hallottam anyámnak egy bizalmas nőcselédjétől, hogy -menyekzőm éjjelén a fehér rózsa szemlélete nékem szerencsétlenséget hoz; -rég elfeledtem e bohóságot, de most a mint a szabadba tekintettem, s a -velem átellenes fehér rózsabokrot véletlenűl megpillantottam, eszembe -jutottak a hű cseléd szavai, s akaratlanul némi kis borzadály lepett -meg. Bohóság az egész, s most magamnak is meg kell mosolyognom e -dőreséget. - -E szavak után Fenice ajkain egy alig észrevehető mosoly vonaglék -keresztül. - -Mindenkit ki látszék e nyilatkozat elégiteni, csak az öreg férj huzá -össze szemöldökét, s tekintett bizalmasan, sokat jelentőleg -Canabandosra. - -Canabandos mintha érteni látszatott volna e tekintetet, felkelt -ülőhelyéről, s szótalanul a szabadba nyitott. - -Fenice hirtelen elpirult, lesüté szemeit, csakhamar azonban magasra -emelé szép fejét, s ismét a régi halvány lőn. - -Canabandos néhány percek multával ismét megjelent. „A pavillon körül -csak a nyugati szellő beszélget, s a madarak dalolnak“ szólott a nélkül -hogy kérdeztetett volna, s megnyugtató tekintetet vetett az -Aquilar-palota birtokosára. - -Fenice legkisebb jelét sem árulta el az örömnek. - -Az estebédnek vége lett, a vendégek nem sokára egymásután távoztak el. -Fenicének kimutattatott költőileg rendezett hálótereme, melyet ő, -komornájától kisérve, csakhamar igénybe is vett. - -Márta, én szerfelett boldogtalan vagyok! - -Márta hallgatott; sűrün folyó könyeit törülgette szemeiből. - -Márta! Szereted-e ugy asszonyodat, mint eddig szeretéd? - -Asszonyom! Szolgáltattam-e valaha okot, hogy rólam az ellenkezőt higyed. - -– Soha!… Márta! én gyülölöm a nemtelen Aquilart, ki nejévé erőszakolt a -nélkül, hogy megkérdezte volna szivemet; most érzem csak igazán mennyire -szeretem Carlosomat… örökké csak őt fogom szeretni! örökké! Inkább -meghalok, mintsem Aquilaré maradjak. Márta! Carlosom a parkban vár, én -láttam őt, és beszélnem kell vele, megigértem neki, s ő Ayamontéból -Sevillába lovagolt, csakhogy még egyszer láthasson. Reád bizom titkomat, -Márta, még egyszer, te azt 12 hónapig hiven megőrzötted. Zárd be -belülről az ajtókat, s ha don Aquilar keres, mondd hogy vetkezem, hogy -várjon… mondj a mit legjobbnak gondolsz, csak azt eszközöld, hogy néhány -percig Carlosommal háborithatlanul időzhessek. Isten veled jó Martám, -isten veled. - -Fenice magára burkolá sötét mantillját, s piciny lábain észrevétlenül -szökött le a márványlépcsőzeten, háboritatlanul a parkba. - -Don Aquilar Márta csodálkozására nem jelent meg a hálóterem ajtajánál, -Don Aquilar egy a falban készült rejtekből mindent látott és hallott, mi -Fenice hálóteremében történt, s miután aragoniai tőrét derekára övedzte, -s bő köpenyét vállaira hajtotta volna, csendesen egy irányban haladt -Fenicével. - -Fenice csakhamar elérte a fehér rózsabokrot, melynek lombjai között -kedvese rejtőzködött, s mielőtt a tény nagyszerüségét átgondolhatá, -Carlos Cuentas keblén nyugodott. - -Tisztán ragyogó hold mosolygott e két igaz szeretőre, és sohajtásaik -közé alig lengedező nyugati szél hordta a virágok illatát. - -Hű keblemen vagy lelkem mindene, innen csak a halál választhat el ezen -utra! - -Nem ugy én Carlosom!? én Aquilarnak hűséget esküvém, sorsom s -boldogságom felett ő rendelkezendik; szivem és szerelmem örökre tied, de -nekem vissza kell térnem Aquilarhoz! - -Soha!… Az erőszakolt eskü érvénytelen; a büszke kéjenc soha egy szóval -sem kérdezte szereted-e… nejévé erőszakolt, hogy szennyes vágyait -kielégithesse, s téged boldogtalanná tegyen, elrabolt tőlem, s veled -elrabolta mindenemet; hű szived azonban visszahozott birtokomba, enyim -vagy Fenice! csak a halál tép le kebelemről! - -Carlos! gyilkolj meg engemet, sziveden örömest meghalok; fojts meg -leheleteddel, és én áldani foglak! - -Élni fogsz Fenice! nélküled nem kell az élet, veled akarok élni, vagy -meghalni… - -E pillanatban a szeretők előtt Don Aquilar sötét alakja emelkedék -magasra. Fenice egy sikoltást hallatott, és erősebben simult kedvese -kebelére. - -Carlos Cuentas mint tolvaj lopódzott parkomba, kileste kincsem rejtekét, -s azt mint gazember elorozta. - -E kincs mielőtt don Aquilar rá tette volna szennyes kezeit, isten és -ember előtt sajátom volt, alkudott olly birtokra, melyet én előtte jóval -jogosan sajátomnak nevezheték. Carlos Cuentas ugy cselekedett, mint -nemes lovag; Don Aquilar volt nemtelen gazember! - -Don Aquilar azonban nem oly gyáva és buta lény, minőnek Carlos Cuentas -tartotta, megleste a tolvajt, rajtérte az orzáson, s elég jókor érkezett -meg, hogy igaz birtokát visszakövetelje, s a vétkest megfenyitse. - -Ezeket fél gúnynyal, fél indulattal szólva, Don Aquilar meztelen tőrrel -közeledék Carlos Cunentas felé. – Fenice eszméletlenül feküdt az ifju -karjaiban. A jövő pillanatban a Carlos kezében is fénylő kard villogott, -s miután egy lépést hátrált volna, merészen kiáltott Don Aquilárra. - -Egyetlen lépést még uram, s én kénytelen leszek magamat védeni, s ha a -támadó férjt megöli a védő szerető, csak isten fog igazságosan itélhetni -a gyilkos felett! még egyszer mondom uram, egyetlen lépést sem többet. - -Don Aquilar hüvelyébe rejté fegyverét, s kevés gondolkodás után szinlett -engesztelődés hangján felelt: - -Spanyol törvényeink szerint én teljes jogot gyakorlok, midőn nőmet -visszakövetelem, de ha ön ellenkezőt hiszen, nyugodjék meg a választott -birák itéletében s ha az ön javára dülne el, szó nélkül engedem át -Fenicét. - -Nem ugy Don Aquilar! a szerelemben egyedül a természet törvénye szent -előttem, mely azt mondja: viszontszerelem nélkül senkinek sincs joga -bárkit is nejévé erőszakolni, oly törvényt soha sem fogok tisztelni, -mely arra feljogosit, hogy valakit boldogtalanná tegyünk. - -Jól van Carlos Cuentas! önnek nem tetszenek törvényeink, nekem pedig nem -tetszenek az ön törvényei. Válaszszunk tehát egy harmadikat, válaszszuk -a lovagok azon törvényét, mely párbajjal hiszi eldönthetőnek az -igazságot. Én a hatvanöt éves Don Aquilar megverekszem a huszonöt éves -Carlos Cuentassal. Az erőtelen gyenge öreg kockára teszi életét, imádott -nejéért, ki törvényeink szerint már a nélkül is igaz tulajdona fogott -lenni. - -Ki hatvanötéves létére elég erőt érezett magában egy gyenge nőt -boldogtalanná tenni, az vivhatik annak jogtalan birhatásáért is. Legyen! -én elfogadom! Akarom azonban, hogy a párbaj eldüléseig Fenice -sértetlenül maradjon az Aquilar-palotában, s mind azon jogokat -élvezhesse, melyeket bárminő vendég, egy müvelt, és becsületes gazdától -igényelhet. Ezt igérje meg nekem Don Aquilar, akkor elfogadom a párbajt, -s isten igazságos kezeibe teszem le sorsomat. - -Fenice nem sokára magához tért ájulásából, s szorult szivvel hallgatta -végig a fenebbi párbeszédet. Jól tudta Fenice, hogy Carlos mint ismert -nemeskeblü lovag aljas eszközökhöz soha sem folyamodandik, hogy Don -Aquilartól elválaszthassa, azt is tudta azonban, hogy kedvese által csak -ily uton szabadittathatik meg, s bár csaknem megrepedt szive azon -lehetőség át gondolásán, hogy Carlosa eleshetik, mégis a kénytelenség -által erőtetve, szó nélkül egyezett bele ezen véres szerződésbe. - -Don Aquilar lovagi becsületszavát adta, és megesküdött, hogy palotájának -egy külön szárnyában fog termeket nyittatni a Fenice rendelkezésére mind -addig, mig a párbaj végre nem hajtatik, hol Fenice egyedül maradand -komornájával, s hová csak azokat fogja beereszteni, kiket akar. - -Adott szavam zálogául fogadja el a Sennora aragoniai tőrömet, s -védelmezze magát ellenemben, mint rabló ellenében, ha a kitűzött idő -határáig kimutatott termeinek küszöbeit átlépném. - -Az e szavak mellett átnyujtott tőrt Fenice elfogadá, s miután egy -hosszú, kifejezésteli tekintetet vetett volna kedvesére, Don Aquilartól -kisérve, csendes léptekkel, és gondolkodva tért vissza a palotába. - -Carlos Cuentas a melyik uton jött, ugyanazon uton ment vissza -Ayamontéba. - - -3. - -August 24-kének éjszakáján csaknem egy időben négy álarczos férfi jelent -meg Sevillában az „Arany egyszarvu“ vendégfogadó udvarán, s miután egy -közülök a nagyterem kulcsait a főpincértől előkérte volna, mind a négyen -egyszerre haladtak fel a lépcsőzeten az első emeletbe, s egymásután -nyitottak be, az általok már ezelött pár nappal kibérelt főterembe. - -A főterem, miként előlegesen meghagyatott, egészen kiürittetett, -egyetlen bútor sem maradt, a mindennemü ékitvényektől megfosztott falak -között, pusztán állott a különben diszes főterem, festvények, tükrök, -diszitvények, és csillárok nélkül, mint ajtátosság végeztével a -puritanusok vagy quakkerek egyházai. - -A terem közepén a földre helyezett karos gyertyatartóban négy -viaszgyertya világolt, fekete foltokat árnyalva a fehér plafondon. - -A férfiak a szoba közepén állottak meg, levevék álarcaikat, és szivesen -üdvözölték egymást. Don Aquilar halvány volt, és zavart, Carlos Cuentas -szemeiből bátorság világolt ugyan, de a helyzet szokatlansága reá nézve -is kellemetlen hatást látszott gyakorolni. - -A segédek a pisztolyokat az ellenfelek szemei előtt töltötték meg, s -miután azt egymásután kicserélték volna, az „isten segélj“ divatos -szójárás megemlitésével átnyujták a feleknek. - -Don Aquilar keresztben a felső jobb, Carlos Cuentas az alsó jobb -szegletét foglalá el a teremnek. Az egyik segéd a gyertyatartót emelé -fel, a másik pedig, miután társa is künn volt, a teremajtót kulcsolá be -kivülről, figyelmesen próbálva meg a závárt. - -A teremben pokolsötét lőn és síri csend. - -Az ellenfelek egymás lehelleteikre, sohajtásaik és szivdobbanásaikra -figyeltek, hogy biztos, és csalhatatlan irányt adhassanak gyilkolandó -ónjaiknak. Egy zajosabb lépés, erősebb lélekzet; egy elnyomható sohaj, -remegésből származott hangosabb szivdobogás elárulta az ellenfél -álláspontját, s átszolgáltatta őt a bátrabb, nyugodtabb, ügyesebb -boszujának. Ez volt Spanyolországban a párbajok legiszonyatosabbika, a -legbátrabb lelkületü egyén homlokát is hideg verejték futotta be, a -gyáva pedig rendesen kétszeres halált halt. - -A segédek keresztbe kulcsolt kezekkel figyeltek a gondosan bezárt terem -ajtajánál, melyen belűl vértfagylaló némaság, és nesztelenség -uralkodott. - -* * * - -Mig az „arany egyszarvuhoz“ cimzett vendégfogadóban a vad szenvedély -boszút szomjuhozott, azalatt az Aquilarpalota egyik teremében a -gyengédebb és nemesebb érzelem virágai fakadoztak. Mig don Aquilar és -Carlos Cuentas egymás sziveit keresték, hogy azt golyóikkal halálra -szakgathassák, addig Fenice térdeire ereszkedve ég felé emelé szemeit, -és forró áhitattal imádkozék don Aquilar lelkeért, s Carlosa életeért. - -A birtokos domesticusai az alsó osztályzat egy félreeső szárnyában -laktak, Fenice egyedül volt meghitt komornájával termeiben. Részint hogy -ájtatos elfoglaltatásában ne háborittassék, de főleg félelemből belülről -bekulcsolá termének ajtaját. - -Lelki elmélyedettségéből a folyosón keletkezett gyenge nesz költé fel. -Összeborzadva felugrott térdelő zsámolyáról, s Márta közelében állott -meg. - -Nagy isten! ki közeledhetik ily órában. Márta, én félek. - -Asszonyom! bizonyosan a cselédek valamelyike jő parancsodat kikérni. - -E rövid szóváltást az ajtón gyenge kopogás szakitá meg. - -Ki az? kiáltott Márta elhalványulva. - -Én vagyok don Lancas, asszonyod atyja, pár szóm volna don Aquilar -nejével, donna Fenicével. - -Az öreg don Lancas hidegen és mogorva arccal lépett be. Fenice esdeklő -arckifejezéssel közeledék atyja felé, megcsókolván kezét, és szólani -akart. - -Mindent tudok asszonyom! minden szó, melyet mentségedül mondasz, jobban -elárul, és csak neveli haragomat. Aquilar és Cuentas e percben halálra -küzdenek, s ha Aquilar elesik, örökre megátkozlak, és esküszöm, hogy -Carlos Cuentas csak akkor birand, ha engemet is meggyilkolt. Ha ő esik -el, engedelmet kérsz Aquilartól és atyádtól, szeretni fogod férjedet, és -számithatsz áldásomra. Én is kell, hogy jelen legyek a párbajnál. Isten -veled. – - -Kegyelem atyám, kegyelem! Don Lancas nem hallotta többé leánya szavait, -sebes léptekkel hagyta el a palotát. - -Fenice egy ideig határozatlanul állott, csakhamar azonban visszanyerte -lelkének minden éberségét. - -Ha övé nem lehetek, haszontalanul ví, és haszontalanul fogna meghalni. -Meg kell őt mentenem! - -Csak pár perccel ért későbben az „arany egyszarvu“ vendéglőbe, mint -atyja. - -* * * - -Mind kettő szereti életét, s a vén róka ugyancsak összeszedi minden -erejét, hogy lyukacsos tüdeje ne szeleljen – suttogott félgúnynyal az -egyik segéd. - -Mikor az ember nem izlelt falatot hágy ellenségének, nem örömest hal -meg, a halál még egyszer olyan boszantó, ha azon gondolat kisér a -mulandóságba, hogy legdrágább kincsünk felett ellenünk rendelkezendik. - -E párbeszéd közben érkezett meg Don Lancas. Csendet intve kezével állott -meg a segédek között. - -A teremből gúnyos kacagás hangozott, rögtön utána pisztolydurranás. - -Ez az Aquilar hahotája, bizonyosan kileste a vad fekvését, és biztosan -célozott. Carlos Cuentas veszve van, kiáltott fenhangon Don Lancas. - -A lépcsőzet felől, mely a főteremhez vezetett, éles sikoltás lőn -hallható, és valami nehezebb testnek esése. - -Ő az Fenice! – kiáltott másodszor is Don Lancas, ki gyermeke sikoltását -megismeré. – - -Azon percben egy második lövés történt, és egy még nehezebb test esése -hangzott. - -Ő az enyém, Don Aquilar elesett. Carlos Cuentas kétszer kopogott a -főterem zárt ajtaján. Az egyik segéd azonnal felnyitotta a závárt. - -Carlos Cuentas tekintete legelőször is Don Lancas tekintetével -találkozott. - -Még nem az öné uram! most az atyával kell önnek megvivnia, s ha azt is -megölte, akkor háborithatlanul birhatja őt, atyai átkommal együtt. - -Cuentas, mint ki nehéz álomból ébred fel, meredten és szó nélkül nézett -kedvese atyjára. A segédek az eszméletét visszanyert Fenicét akarták -atyjának átadni, de az ingerülten taszitá el leányát magától. - -Kegyelem uram ártatlan gyermekednek. Ha van közöttünk bünös, az egyedül -én vagyok. Uram, én az atyával nem vivok, én az atyát tisztelem, mert -leányát szeretem. Nemtelen volna a leány, ki atyja gyilkosát tudná -szeretni. Én megvivtam Aquilarral, kockára tettem életemet, nem egyedül -azért, hogy birtokát biztositsam, hanem azért is, hogy boldogtalan -helyzetéből kiragadjam. – Uram! nekem szép álmaim voltak, hogy azok nem -valósulhattak, oka nem vagyok. Hogy leányodat szerettem, s viszont -szerettetém, ez minden hibám, az isten itéljen felettem. Te oly árt -szabtál leányodnak, melyért nem akarom birni. Mondj a minek akarsz, de -lovagi szavamra mondom, én veled nem vivok! – Isten hozzád Fenicém, az -érzés, melyet keblemben teremtettél, tiszta volt és örökre az marad, ha -enyim nem leszesz is, mégis foglak szeretni, egyedül, változatlanul. -Isten hozzád. - -Fenice könyüs tekintetettel intett istenhozzádot egyetlen szerelmének, -kit többé soha senki sem látott Sevillában. - -Mi lett Lancasból, és Fenicéből?! - -Lancasból egy a lelkiismeret furdalásaitól gyötört atya. Fenicéből egy -áldottlelkü bánatos gyermek, ki vad atyját utolsó percéig vigasztalta. - - - - -VACSORA ELŐTT, ALATT, és UTÁN. - -1850-ben január 20-án délutáni 2 órakor négylovas kocsi állott meg V… -Miklós X–i birtokos udvarán. A kocsiból fiatal ember szállott ki, s -hangos örömmel nyitott a régen látott cimbora szobájába. - -Adjon isten a mi nincs – Miklós cimbora! eljöttem, hogy megtudjam élsz-e -még? - -Isten hozott Zsiga pajtás! Soha jobb időben nem jöhettél volna. - -A két barát összevissza ölelte, összevissza csókolta egymást. - -Soha jobb időben nem jöhettél volna Zsiga pajtás, mig oda leszek, a -háziurat fogod játszani. - -Miklós, ha igy beszélsz, ki sem fogatok; nem szives háziúr az, ki -vendégét oly könnyedén oda hagyja! - -Igazságod van; de két esetben mégis meg lehet bocsátani a távozást. - -Ki vele Miklós! megvallom, nekem ujságot mondasz! - -Talán bizony jó öreg anyád mult ki, Miklós czimbora? - -Három évvel ezelőtt! - -Hiszen becsületes apádat meg ezelőtt tíz évvel temettük el,… hát hova -távozol!? - -Esküvőre Zsiga pajtás, esküvőre! Holnap hajnalban esküszöm F. -Piroskával, ki M.-ben lakik, négy óra járásnyira udvaromtól, s igy -akaratom ellenére legfeljebb egy óra mulva indulnom kelletik, hogy -Piroskát mielőbb haza hozhassam, s téged mielőbb láthassalak. - -Fillentesz Miklós! te ugy éltél, mint ki soha sem fog megházasodni. - -Csak a századot utánozom, Zsiga pajtás, a melyben élünk. Most mindenki -ellenkezőjét tanulja annak, a mi lenni akar, s csak ugy boldogulhat. A -statusférfiu instructorságot tanul, az instructor pedig politikai -tanulmányokkal foglalkozik. Lehetlen hogy ne tapasztaltad volna, -miszerint századunkban legszerencsésebb emberorvosok a baromorvosok, és -vice versa. - -Jó! jó! de ugy-e bolondozol?! - -Látható földi, és láthatlan mennyei birtokaimra, nem; – holnap reggeli -tiz órakor asszony lesz a háznál, de minő asszony Zsiga pajtás?! fogai -fehérebbek a fehér galambnál, fürtei feketébbek a fekete rigónál – fogai -és fürteibe lettem szerelmes, s most már per mops egész valóját imádom. - -Husz aranyban mégis fogadok Miklós, hogy én azon fogakat és azon -hajfürtöket holnap reggeli 10 órakor mint sajátjaidat nem szemlélhetem. - -Kezet rá Zsiga! - -Itt van Miklós! - -Kezet szoritottak, s a fogadás megerősitetett. - -Rosz álmod lehetett Miklós, hogy megházasodol!? - -Nagyon rosz álmom volt. Képzeld, azt álmodtam, hogy kisded falunkat mint -egy Sodomát és Gomorát tüzeső látogatta meg. Én, a rector és gyönyörű -rectorné egy szekeren menekültünk, A rector elől ült, én és a rectorné -hátul. Miért tagadjam, udvaroltam neki, sőt meg is csókoltuk egymást! -váltig mondtam a rectornak, ne nézzen vissza, mert úgy jár, mint a Lót -felesége, t. i. sóbálványnyá változik. Hasztalan kiabáltam. A rector -visszanézett s mindent meglátott; volt hadd el hadd. En szerettem volna -sóbálványnyá változni. - -Megbirom magyarázni álmodat; de hiszen nem minden rector szerelemféltő! - -Igazad van, de nem minden rectorné hűtelen! - -Neked is igazad van! Csakhogy nemcsak rectornék vannak a világon, hanem -vannak tiszteletesnék is. - -Elhiszem, csakhogy a tiszteletesek is vissza mernek tekinteni az égő -Sodomára vagy Gomorára! - -Egy szónak száz a vége. Te házasodol Miklós? - -Száz szónak is egy a vége. Házasodom. - -Rövid öröm, hosszu bánat – Miklós! - -Nem lehet az hosszu, a minek közepén is túl járunk, Zsiga, elmultam én -30 éves. - -Az örömben egy év 24 óra, a bánatban 24 óra egy év. - -Konyhaphilosophia! - -Minden jó a konyhából jő, Miklós, s igy annak a philosophiája se lehet -rosz. - -Huszonnégy éves koromban én is igy okoskodtam Zsiga; huszonnégy éves -korunkban nem csak az agyban, de a lábszárokban levő velő is okoskodik. - -Cifra beszéd Miklós, valóságos syllogismus hybridus. Esküvő előtt nehány -órával megjárja. - -Esküvő után még jobban megjárná; de a velővel nem lehet rendelkeznünk. - -Állitásod igazságáról a különnemü cratiák élő bizonyságot szolgáltatnak. - -Most azonban mennem kell kedves Zsigám, különben késő jövök az esküvőre. - -Arra mindig korán mégysz Miklós cimborám. Esküvő és halál mindig korán -jő. - -Harminc esztendőn innen! - -Innen is! túl is! A mig hidon innen rosz az út, rendesen rosz azon túl -is. - -A kocsi előállott. - -Miklós cimborám, hát csakugyan nem bolondozol?! - -Majd megtudod, midőn a husz aranyat fizeted! - -Nyerés esetében is nagyon olcsón adtad el boldogságodat. - -Igazad volna, ha husz aranyért nőmet kapnád cserében! - -A két barát derülten vált el egymástól. - - -Vacsora előtt. - -Miklós kizárólag menyasszonyával társalgott. - -Egy a kertre nyiló ablakmélyedésbe vonulva, pásztorórák gyönyöreinek -engedték át magokat. - -A pásztorórák a romai birodalom bukása óta nagyszerü változásokon mentek -keresztűl. A Publius Virgilius pásztorórái végtelenül roszul éreznék -magokat a mostani pásztorórák alatt, melyeket zárt falak között, pacsuli -illat mellett élveznek keresztül. Én részemről pásztorórát csak szabad -ég alatt, mezei virágok közepette képzelhetek; miután azonban több neves -iróknak tetszett az ilyen órákat zárt falak közé is becsempészni, az e -fajta idétlen kitétektől magam sem rettenek vissza. - -Miklós és Piroska hársak árnyai helyett ablakfüggönyök árnyaiban -pásztoróráztak. - -Reggel hogy érzended magad Piroskám? - -Ha csak az éjjel meg nem hülök, felségesen! Nekem egyetlen ellenségem -van, az áthülés. - -Istenem be boldog vagy! Nekem a hideg káposzta is azonnal megárt. - -Denique a káposztánál is a hideg szerepel. - -Kitől tanultál diákul? - -Nehány szót testvérem tanitójától, egy tudományos és müvelt tót -fiataltól. - -Egyebet nem tanultál tőle angyalom? - -Nehány szót diákul; s hogy kell a köszvényt gyógyitani. Trszkzsák igen -tudományos ember volt, - -Apád nagyon szerethette? - -Képzelni sem lehetett őket egymás nélkül; éjjel nappal együtt voltak. - -Hogy válhattak meg egymástól oly könnyedén? - -Sőt igen nehezen váltak meg egymástól; atyám talán még gyilkosságot is -meg tudott volna bocsátani; de azt mint jó keresztény el nem szivelheté, -hogy házánál lutheranus tartózkodjék. Ezt pedig csak későbben tudta meg. - -Ingerülten távozott? - -Gúnyosan mosolygott, s azt állitotta: hogy Mongoliában civilisáltabbak a -favágók, mint Magyarországon a földesurak. - -S mit felelt apád? - -Apám azt felelte, hogy ő többet ád a mennyországra, mint a -civilisatiora. Én megvallom sajnáltam Janót, mert nagyon szépen tudott -gyűrűt kötni. - -Hát mama? - -Mama boszankodott, és irult pirult. Mert ő azt tartja a vallásról mit a -gombáról. - - Mind jó gomba, a gomba, - Csak az ember goromba. - -Piroskám! holnap ilyenkor én fogom hajfürteidet kibontani. - -Kedves Miklósom! mindent, csak azt nem; hajfürteimre igen kiclich -vagyok. - -Igazság! a hajfürtök kibontásáról jut eszembe,… angyalom én -szobaleányról nem gondoskodtam. Julist elhozod magaddal? - -A világ kincséért sem! végtelenül sokat eszik, sőt válogat is. - -Igy kénytelen leszek szakácsnémat megtartani! - -Nem engedhetem meg. Oly lényt nem tűrök házunknál, ki multadat ismeri! - -Engedj meg galambom, de az én multam tisztább a gyémántnál. - -Hagyjuk azt Miklóskám; ha valaki én is ismerem a férfiakat… na de se -baj, teritsünk átláthatlan szemfedőt a multakra. - -A kert elejét két részre osztottam, az egyik részbe tulipánokat, a másik -részbe narcisokat ültetek. - -A tulipánok helyett inkább liliomokat; a liliomlevél pálinkába főzve -nagyon jó a köszvényre. - -Hálószobádat világoskékre festettem. - -Meszeltesd be lelkem Miklósom; festesd halovány sárgára. - -Négy pár gyöngytyukot is szereztem számodra. - -El velök Miklóskám, el velök! Szerezz inkább libákat, rendkivül -kedvellem a gágogást. - -Gondoskodtam forte-pianoról is! - -Ne feledj spékelő tűt is vásorolni. A mamáé elveszett. - -Hát mangorlótok van? - -A forte-pianohoz a Willmers compositióit hozasd meg. - -Télen át otthon kell időznünk; falunkban térdig ér a sár. - -Majd kandalló mellett ülünk, te fenszóval olvasod Kartigánt, én pedig -búzát szemelek. - -Piroskám! én leszek a legboldogabb halandó! - -Ily fenséges tervek mellett látja az ember mennyit veszit – mert nem -halhatatlan. - -Tessék bejőni, az asztalon a leves. - -Egy nagyszáju inas szétrombolta otromba orditásával a legszebb -perczeket. - - -Vacsora alatt. - -Menyasszony és vőlegény egymásmellett ültek. - -Miklós a boldog Amorosot annyi gyöngédséggel játszotta, mennyit csak a -XIV-dik század mutathatott fel a Percy Bobus teremeiben. - -Az érdekes vacsorát heten élvezték: a Piroska tatája és mamája, -testvéröcscse Gyuri, leánytestvére Gunda, az uj tanitó Malachias, a -vőlegény és menyasszony. - -Minthogy komoly családünnepély volt, az asztal ragyogott a -Brecenheim-féle porcellántól. Az asztal közepét virágcsomagok disziték; -az inas zsinorosan és sallangosan hivataloskodott. - -A tata zrinyiben ökölnagyságu gombokkal, a mama sárga selyemüberrockban -tetszett magának. - -A tanitó kicsapta pamuting gallérját, – mint nyelvét szokta kicsapni a -megzaklatott vadászeb. - -Gyuri megszokott eredetiségében mutatkozott, ő a la Blanchi utálta a -formalitásokat. - -Piroska feketébe öltözött; meg akarta a nemsokára örökre odahagyandó -boldog leányságot gyászolni. - -Miklós világoskék frakban jelent meg, s elhitette a társasággal, hogy -esküvő előtt Barbarossa is világoskék frakkban vacsorált. - -Az esküvő előtti ünnepélyt a tata rendelte meg, elhitetvén magával, hogy -az által uj divatot honosít meg a XIX-dik században. - -A derültebb kedély a gulyáshussal együtt nyitott a terembe. - -Fiam Miklós, holnap ilyenkor szegényebb leszek egy gyermekkel – szólt a -tata érzékenyen. - -De egy család összeköttetéssel gazdagabb – válaszolt Malachias -törölközőkendő hosszuságu arccal. - -Miklós teleszájjal Piroskára emelé szemeit, és nagyot nyelt, hogy -mielőbb sohajthasson. - -Gyuri másodszor akart a gulyáshussal telt tál után nyulni; de a mamának -egy haragos tekintete által visszariasztatott. - -Piroska vőlegényének részvevő megjegyzésére: miért nem eszik gulyáshust? -érzékenyen jegyzé meg: hogy ő a husételeket gyermekségétől fogva utálja. - -Miklós egyszer sem mulasztotta el a Piroska üres poharát tele tölteni, s -az asztalkendőt párszor maga is ledobta, csakhogy felemelhesse. -Mindannyiszor egy egy tömött mosolylyal üdvözöltetett. - -Reméllem fiam uram, szeretett leányom kiséretében többször meg fog -bennünket látogatni? – kérdezé a mama tele bensőséggel. - -– Napokat, sőt heteket fogunk tölteni a szeretett családkörben, ha -mamánk megengedi; válaszolt Miklós hangnyomatos külsőséggel. - -A házasság mindössze kétezeréves találmány, s én merem állitani, hogy a -családboldogság sem vénebb; szólt Malachias azon apolecticus -arcgrimásszal, melyet Curtius Ruffustól kezdve le egész Fekete Mártonig -beszédközben, minden historicus kisebb nagyobb mértékben használni -szokott. - -A házasság a keresztény vallás bölcsőjében fogamzott, s azért boldogit; -válaszolt a háziur áhitattal, s a falon függő sz. István király -arcképére emelé szemeit. - -Miklós bácsi adja nekem a liba zuzáját, vinyogott Gyuri elkeseredetten. -Miklós fülig pirulva changirozta a tányérán levő libazuzát a Gyuri -tányérjára. - -A Gyuri nyilt charaktere nagy kedvetlenséget okozott. - -Piroskám lelkem, te igen keveset eszel? - -Miklóskám, midőn a sziv tele van, a gyomor is igénytelen. - -Miklós ajkaihoz emelé menyasszonya kacsóit. - -Hát kedves atyánkhoz mikor lesz szerencsénk? - -Mikor a sertéseket hajtatom, magam is meglátogatlak! - -Gunda leányom, hát te miért vagy oly szótalan? – kérdezé a mama -résztvevőleg. Sajnálom Piroskát, kogy olyan fiatalon lesz asszonynyá, -mert mindig azt hallottam, csak egyszer lány a lány, de asszony többször -is lehet. - -Az ilyen naiv gyermekek a legszeretreméltóbbak. Piroska a huszonötödik -évben járt; s a kedves gyermek a legártatlanabbul gunyolta ki testvérét, -épen ugy mint Meridor Diana VI. Henrik fertelmes lovászmesterét és… való -fővadászát. - -Malachias zárta be a vacsorát egy hatalmas toasttal: - -A házasság, nem eszköz a boldogságra, hanem maga a cél, maga a -boldogság! - -Jó, hogy bizonyos kasznár nem hallotta Malachiást, mert talán -meggyilkolta volna. - -… Adja az ég, hogy a tisztelt pár, ki holnap a célban benn leszen, azt -széles és tágas értelemben élvezhesse, az eszköz soha eszébe ne jusson, -azaz a boldogságot se apadni, sem áradni ne lássa. Legyen az olyan kör, -mely nem a holdhoz, hanem a naphoz hasonlit, azaz nem telik és nem fogy, -hanem a világ kezdetétől a világ végeig egyforma. Adja az ég, hogy midőn -nőnek, szaporodjanak, midőn szaporodnak, nőjenek, azaz multiplicatio -után ne következzék subtractio. Adja az ég, hogy feloszlásuk után a -mennyekben ismét compacte élvezhessék az örök boldogságot, mit nékik, ha -erényeikre gondolok, utólagos jóváhagyás reményében biztositani ezennel -bátorkodom. - -Az utolsó constructiót Malachiás a terebesi nagy orátor remek beszédéből -lopta ki, azon beszédből, melyet ezer auctor dicsért és csodált, egy -nagyszerű uradalom pedig kinyomatott. - - -Vacsora után. - -Szivarra gyujtottak a férfiak, Piroska pedig zongorához ült. - -Csak a régibb telegraphok bábjai hányták ugy kezeiket és lábaikat, mint -azokat Piroska hányni vetni méltóztatott. Faluhelyeken az ilyen görcsös -rángatódzás mai napig, mint tökélymérő úgy tekintetik. Ki a kisebb -falukon húrokat nem szakgat, kótákat nem tép, nem rugdos, és nem lökdös, -furorét nem csinálhat. Falukon minden a mi csöndes, középszerü. Minden a -mi zajos, nagyszerű. Mi csak orkánokban és zivatarokban gyönyörködünk. -Mi nálunk az az igazi tánczos, ki tánczosnéját földre ejti, vagy a -kemenczéhez mázolja. Ki ablakokat tör és csillárokat rombol, -utolérhetlen magnifique. - -Miklós elragadtatott a Piroska ügyessége által, s egy könnyel áldozott a -müvészet istenének. - -A Biharyét, leányom, hadd sirjak utánna. - -Executiroztatott a Biharyé, de azért nem sírt az öreg. Ő egész életében -egyszer sirt, midőn inasa ujdonuj bagariáját megperzselte. - -Az öregek sorra csókolták gyermekeiket, jó éjt kivántak s jelt adtak a -lenyugvásra. Mindannyian távoztak. Miklósnak az épület legszélső szobája -mutattatott ki nyughelyül. A vőlegény menyasszonyát hálóterme ajtajáig -kisérte. - -Jó éjt angyalom és rózsás álmokat! holnap ilyenkor enyimnek nevezhetlek! - -Jó éjt Miklóskám, álmodjál Piroskádról. - -Rólad s boldogságunkról álmodok mindenem! Jó éjszakát. - -A csók olyan hosszu volt, hogy elért volna Henczidától Bonczidáig. - -Miklós tele gyomorral és tele kebellel aludt el. - -Épen a Piroska hollófürteiről és fehér fogairól álmodott, midőn pokoli -zaj és ördögi lárma által felriasztaték. - -Tűz van! tűz van! a ház ég! hangzott mindenfelé! - -Egy perc alatt talpon volt, mire felöltözött, lángnyelvek csapdosták a -falakat, s izzó sárkányok repdestek be az ablakon. - -Őrülten rohant menyasszonya hálótereméhez. A teremajtó tárva nyitva -volt, – az ágy üresen, a szoba üresen találtatott. Egészen az ágyig -hatolt, az ágy mellett éjjeli szekrényen, meredt szemmel pillantá meg -Piroska hajfürteit és hofehér fogait. - -Álfürtök! álfogak! kiáltott magánkivül, s az ágyra hanyatlott. -Ájulásából azonban csak hamar föleleveniték a tűz becsapkodott lángjai. - -Hirtelen felugrott, a vendéghajat s hamis fogakat oldalzsebébe rejté, s -elrohant. - -Odahaza Zsiga barátjával szemközt kezdette recapitulálni a mult éj -csalódásait és borzalmait. - -* * * - -Ide a húsz aranynyal Miklós cimbora! - -Zsiga pajtás nyertem, de mégis vesztettem. - -Piroska nélkül jöttél, s igy megnyertem a fogadást. - -De birtokomban szemlélheted sötét fürteit s fehér fogait, s igy fizetned -kell. - -Ezeket mondva Miklós, Zsiga elébe rakta az álfürtöket és álfogakat. - -Zsiga válaszolni sem tudott a kaczagástól, hanyat vágta magát a divánon, -s könyei hullottak nevettében. - -A jókedv olyan, mint a cholera, nagyon könnyen ráragad bárkire is közel -szomszédjától. - -Miklós Zsiga mellé hanyatlott, s együtt kacagtak szinte szakadásig. - -Igaz marad a közmondás, Miklós pajtás, hogy gyakran a szerencsétlenség -hoz szerencsét; ha véletlenül ki nem gyul a ház, az álfürtökkel és -álfogakkal Piroskát is hazaszállitod. - -S idő előtt gyilkosom lesz a kopasz boldogság. - - - - -NORA. - -1840-ben dolgaim Abaujmegye éjszaki részén utaztattak keresztül; -bizonyos napon véletlen körülmények által késleltetve, éjszakára a -kitűzött helyet el nem érhettem, s hálásra E. falucskában maradtam meg. -A falu birtokosának praefectusa szivesen, sőt mondhatnám barátságosan -fogadott; felednem engedé az utazás gyakrabban előforduló -kényelmetlenségeit; mi távol ismerősöktől, s bizalmas barátoktól -felettébb jól esett. - -A praefectus nős volt; neje egyike volt a legszeretetreméltóbb -teremtéseknek. Gyermekeik nem lévén, a szeretet, e legnemesebb érzés -szétszóratlanul oszlott fel közöttök. Arcaik derűje, s romlatlan -kedélyük tanusitották a családboldogságot; a több fiatal házasoknál -divatban lévő idétlen enyelgésekkel, s émelygős széptevésekkel nem -untatának. Nem ajkaik, hanem arcaik s szemeik mondották, hogy boldogok. - -Az ily nemes példányok akaratlanul eszünkbe hozzák saját kedveseinket, s -mig egy részről a csendélet ábrándjaiba bevezetnek, másrészről saját -szebb emlékeink ajtaját tárják fel előttünk. A közel estelig -családügyeinkről beszélgettünk, s többször emlegettük azokat, kik -előttünk legkedvesebbek. - -Egyszerű, de izletes estelihez ültünk. Mintha az anyag élvezete, össze -nem fért volna a szellemi érintkezésekkel, közönbös tárgyakról kezdtünk -beszélgetni. - -Az esteli alatt fiatal leányka tette a szolgálatot. A háziur s kedves -neje egyszerüen Norának szóliták. - -Menten minden költői elragadtatástól, teljesen meggyőződéssel állitom, -hogy soha sem láttam igézőbb főt, szebb külsőt, és tökéletesebb -termetet. Akaratlanul bár, de többször s hosszasabban nyugodott rajta -tekintetem. - -Nora legfeljebb 17 éves lehetett, tökéletes birtokában azon szépségnek, -mit az élet kora, romlatlan tavasza szokott kölcsönözni. Sötétkék -szemeinek szelidsége, olykor tüzes és határozott pillanatokba -emelkedett. Gesztenyeszin fürtei buja hajlásokban fedezték gyönyörü -fejecskéjét, s tisztán hagyva a kékeres halántékot, a fej hátsó részén -sötét fodrokban vesztek el. Ragyogó halvány arcbőr hasonlitott a márvány -bágyadt fényéhez. Kis kezek, kis lábak, nyulánk de gömbölyü testalkat, -idomzatos karcsusággal Norában a természet remekét mutatták fel. - -Lelkem ennyi tökély szemléltekor hidegen maradt. Szerető nőmre gondolék, -s illusioim szétfoszoltak mint ködfátyol az izzó nap sugáraitól. -Többször egymásután vallottam be magamnak, hogy e leányka gyönyörü, de -szivem menten maradt mindennemü érzelemhevülésektől. Én Norában a -teremtés müvészetét csodáltam, s csak annyit éreztem, mennyit érezni -szoktunk, midőn Canova valamelyik nőszobrát bámuljuk. - -Nemde ritka külső, – enyelgett a szives házi gazda minden tartózkodás -nélkül – első pillanatra feltünt mindazoknak, kik őt szemlélheték. Mások -nyilatkoztak, ön hallgat; de épen ezen szemlélődő hallgatásban rejlik a -meglepetés nagyobbszerüsége. - -Jól esett, hogy ez őszinteség által az illemszabályok alól felmentetém, -és szabadon nyilatkozhatám. - -Azt tartják, a szépség mindenütt királyné; a királynékról pedig -dicsérőleg pirulás nélkül nyilatkozhatunk bárminő korban, mégis -engedelmet kell kérnem nagysádtól azért, mit bevallandó vagyok, t. i. -hogy a kis Norát igen szépnek találom. - -Szives gazdám szeretetre méltó neje mosolygott, mégis volt pikkantság -válaszában. - -Szolgálómra még akkor sem tudnék szerelemféltő lenni, ha én Latona -volnék, ő pedig Diana. - -Lehet valaki szeretetreméltó sublime müveltség nélkül is. E tétel -igazságáról házigazdám szeretetreméltó neje győzött meg. Más választ -örömestebb fogadtam volna. - -Minthogy pedig a szépség soha sem érdektelen, meg nem állhatom, hogy -Noráról egy mulattató eseményt el ne beszéljek. - -Kissé elfogultan észrevétel nélkül hagytam a praefectus nyilatkozatát. - -Nora árva leány. Szülei egyszerre haltak el az 1853-iki cholera -alkalmakor. Atyja kerülő volt grófom jószágaiban, egyszerű, de -becsületes ember. Anyja többet volt házamnál, mint odahaza. A -gyermek-leány udvaromban nőtt fel, s szüleinek halála után mint hálás -emlék maradt udvaromban. Konyhámban, és cselédszobáimban növelteték, a -szakácsnék és szolgálók által, mely utóbbiak közül mainap egyiknek -helyét pótolja. Ismeri ön hetesemet? - -Egyetlen táblabirót ismertem rútabbat Szathmármegyében, ha a -ragya-logarithmus szépségnek tartatnék, Samu volna legszebb ember a -világon! válaszoltam mosolyogva. - -Nora szerelmes ezen ragyás ördögbe, sőt mi több, megkinálta szép -kezeivel, de izléstelen udvarnokom kereken visszautasitá e jelentős -ajánlatot. - -Sus de glandibus:… különben könnyen megfejthetem magamnak ezen -abnormitást. Nora tiszta öltözete s azon pártfogolás nyomán, melyet önök -részéről nyer, a házi cselédség előtt némi aristocraticus szinben -mutatkozik, az e fajta domesticusok pedig irtóznak mindentől, mi -legkisebb uriasságot tanusit. Nem ismertem parasztot, ki az ananást -kedvelte volna, a bécsitök legkedvesebb ételök. - -Korán reggel folytattam tovább utamat. - -* * * - -1844-ben a telet Kolozsváron töltöttem. Operasaison következett, magam -sem tudom miért, miért nem, örültem e változásnak. Ez időben par -excellence opera járta, azzal bolonditottuk egymást, s abban majmoltuk a -nagyvilágot. Megérkeztem után másnap esteli 8 órakor régi ismerőm egy -szinészliterator nyitott szobámba. - -Reméllem ma eljösz az operába?! - -Ma, és mindenkor. Örömestebb nézem Dérynét Camillában, mint Rachelt -Portiában. - -Ismerőm még nem is mosolygott. Az ily szamárságokon az időben nem is -mosolyogtak. - -Hidd meg, szinte jobban szeretném, ha nem jőnél, vetélytársaim gomba -módra teremnek, veled ismét kebelgyilkosaim fognak szaporodni. - -Hogy hogy? - -Szemlélni fogod Norát, s azon pillanatban bele szerelmesedel. - -Nős vagyok, és szeretem Alojziámat, én Norában ha megérdemli, csak a -művésznőt fogom csodálni. - -Nora névről akaratlanul eszembe ötlött a praefectus szolgálója. -Kiváncsian kérdezém: Légy szives nekem imádottadat lefesteni, én is -ismertem egy gyönyörü Norát, vajjon nem az-e? - -Mindenekben hasonlitott a praefectus Norájához, szinészlitterator -ismerőm carissimája, – csak valamivel testesebbnek copiroztaték. - -Származási történetét is ajkaidról szeretném hallani? - -Két éves szinésznő; Pelikán komikus hozta valahonnan a tótok közől; -Magyarországban kellett születnie szegénységben; ha igy folytatja? -Párizsban fog meghalni gazdagságban. - -S Pelikán hogy veszité el e tót kohinort. - -Vérével akart táplálkozni a bitang. Nora megutálta, megszökött, s egy -kegyesebb madárfajhoz szegődött. Egy éve a Kajetán operaszemélyzetében -brillirozik. - -Ő az, bizonyosan ő, a praefectus Norája. Szerencsétlen hetes! - -Miféle praefectus Norája? nyilatkozzál érthetőbben, hadd keressem fel -antagonistámat, hadd híjjam párbajra s hadd gyilkoljam meg. - -Háládatlan, kedvesed jóltevőjét akarnád meggyilkolni?! - -A szerelemben nincs jóltevő, minden első szerető, rabló, orgyilkos. - -Nora árva leány volt, a praefectus nevelte fel. Öld meg inkább a hetest, -ki angyalod szerelmét visszautasitotta. - -A hetes nem halált, a hetes örök életet érdemel. Ki ilyen szépséget -vissza bir utasítni, az olyan hetes halhatatlan. - -S minő hirben áll Nora Kolosvárott? - -Ragyogó hirben! Akarata márvány; erénye platina. - -Saját kilátásaid? - -A jelenben még göröngyös utakon járok, de rózsaszinü ég alatt. - -Egyedül? - -Többed magammal; több száz lángoló keblüeknek vagyok vezére. - -Ha első találsz czélt érni, még akkor is meggyűl bajod követőiddel. - -Át nem hágható határt vonok köztem és közöttök. Kezemmel kinálom meg -imádottamat; oltár előtt biztositom törhetlen hűségemről. - -S ha visszautasit? - -Meghalok. - -Félóra mulva e bramarbas után a kolozsvári operában találtam magamat. -Normát adták. A cimszerepet Nora meglehetősen játszotta, koszorúkat s -tapsokat aratott; ki ügyességét, müvészetét ritka szépségü külsejével -összekötötte, gazdag jövőt jósolhatott Norának, fénykört nevének. Sever -kegyetlenkedett. Adalgisa ha vajból lett volna, sem játszhatott volna -lágyabban. A chorus demonstrálta, hogy a druidok sem voltak mentek a -bőgéstől. - -Opera után Norával ugyanazon vendéglőben, ugyanazon asztalnál -vacsoráltunk. Társalgásában annyi könnyüség volt, hogy azt bármelyik -marquisnő születési gyengeségei is megbirták volna. - -Midőn reám tekintett, felismert s kissé elpirult. - -Nagysám a legkegyesebb müvésznő a világon, nemcsak a szinpadon, de még -azután is hagyja magát csodáltatni. - -Azon különbséggel, hogy a szinpadon kivül nem szoktam szerepet -változtatni, s örökké Nora vagyok. - -De nem mindenkinek?! - -Mindenkinek, kiknek igényük lehet velem társaloghatni. Hogy kiknek van -joguk ez igényre, azt magam szoktam meghatározni. - -Szinészliterátor ismerőm a fokhagymás rostélyosról a pacsulis Norára -emelé szemeit. Nem tartozhatott a jogositottak közé, mert Nora a helyett -hogy figyelmére méltatta volna, egy koppantó orru tanár tubákolásában -mélyedt el. - -Parancsol vizet Nora nagysám? – kérdezé figyelmet gerjesztő hangon -szerelmes ismerőm. - -Ma kizárólag pezsgőt és aszút ohajtok izlelni, válaszolt Nora hidegen. - -Ismerőm hallgatott. Egy boutella pezsgő 3 pft, egy boutella aszu 2 pft -volt Kolozsvárott. Dacára e jellemzetes némaságnak, csakhamar pezgős s -aszús boutellák mutatkoztak az asztalon. Poharak osztattak körül, s -szinig töltettek. - -A legkedvesebb Norma egészségeért. - -Mindannyian fenékig üritők poharainkat. A szinészliterátor megmutatandó -mennyire imádja a müvésznőt, háromszor ivott egymásután. - -Minden társalgási könnyüsége mellett, még meglehetősen mindennapi volt -Nora Kolozsvárott. Különben ennyi mindennapi lény között nem kis feladat -leendett ünnepi alakban mutatkozni. – Későbben több statiszták s -mindennemü és rangu szinészek jelentek meg. Végtelen zaj keletkezett. -Sokat evett, de még többet ivott a társaság. A nők versenyeztek -férjeikkel és kedveseikkel. Nora volt a legjózanabb közöttük, de azért ő -is belekönyökölt a becsináltos tálba, felforgatott egy pár poharat, s -éjfél felé megengedte magát öleltetni egy juristától. Még ez időben Nora -mindenekben hasonlitott azon papnékhoz, kik 1844-ben Thalia templomában -a müvészet istenének áldozának. - -* * * - -1850-ben Nora Párizsban a Servandoni utcában, egy a Saint Sulpice háta -mögött épült palotában lakott. - -Juliusban egy délután nyitottam fogadó teremébe. Müvészi kezektől vésett -tölgyfabutorok, sápadt selyemmel bélelt székek, karszékek és pamlagok -ajánlkodtak a legszükségesebbek fedezésére és kényelemül. Nem volt semmi -a teremben, mi ma szükséges, holnap szükségtelen; a legkisebb tárgy -tanusitotta, hogy a birtokosné bir izléssel, feltünni akarás nélkül. A -legválogatattabb belföldi és külföldi növények illatoztak költői -rendetlenségben, élvezhetővé sőt kellemessé alkotva, az év e szakában -szokottan leverő és kellemetlen forróságot. Tengerzöld függönyeit Lebrun -festette, a plafond ékességei Tenardot dicsőíték. - -A müvészi elismerés és méltánylat aranyból s ezüstből készült s igy -maradandó becsü emlékei, idősoros egymásutániságban hevertek, egy -ébenfából készült elefántcsont claviaturáju zongorán. - -Midőn a terembe léptem, Nora bő fehér kaschmir reggeli öltönyben tükör -előtt állott, s hullámzó buja fürteit rendezte. Kedvesen mosolygott, -midőn megpillantott, s szives fogadtatásjelül fehér kezecskéjét nyujtá. - -Köszönöm önnek, hogy meg nem feledkezett földijéről! - -Földimről, s a müvésznőről, ki hazám dicsőség-koszorujába mindennap fris -virágokat tűz. - -Mióta mulat ön Párisban? - -Tegnapelőtt éjszaka érkeztem, öt nap mulva távoznom kelletik. - -Előre is hizelegni merek magamnak, hogy ön mindennap meg fog látogatni. - -Egymás mellett foglaltunk helyet a pamlagon. – Mint régibb ismerősök -bizalmasan csevegheténk a multakról is. - -Megvallom, kissé meglepett Norának tettetésment természetessége, mégis -zavarodás nélkül köszöntem meg bizalmát. - -Élnek-e még a praefectus, páratlan jószivü neje, s a jellemzetes hetes, -Sámuel? - -Egyetlenegyszer sem találkoztam azontul velök az életben. - -Barátom! különösnek fog ön előtt tetszeni, midőn azt állitom, hogy -szerencsémet egyedül a Samu ambitiojának köszönöm. Aajánlatom -visszautasitása költé fel lelkemben az önérzetetet, eltökéltem magamban, -hogy mit ő semminek sem tekintett, szépségem által kell boldogulnom. A -hetes s a mostani század philosophiája nagyon különböznek egymástól. -Samu belsőmet vizsgálta, s mert ugy találta, hogy az az ő belső -tökélyeivel ellenkezik, eltaszitott magától; a világnak a külső kell s -mert ugy találta, hogy arcom szép, termetem tökéletes, lábaim, kezeim -kicsinyek, felkarolt, fölemelt magához, s boldogított! Pelikán vezetett -a nagyvilágba, s csak akarnom kell: herceg vagy gróf karjain fogom azt -elhagyni. - -Távozásom után vicomte Sengal foglalta el helyemet a pamlagon. - -Másnap gróf Deforral ebédeltem Noránál. - -Harmadnap marquise Segurral találkoztam. - -Bizalmas akarok lenni önhöz, barátomhoz. Egy hónapja mult, hogy nem -éneklek, hogy nem játszom. A fiatal herceg Rohan megajándékozott -szivével, szerelmével. Mindkettővel sőt vagyonával is szabadon -rendelkezem. En a herceget viszont szeretem, nem azért mert gazdag és -hatalmas, hanem azért, mert fiatal, szép és szeretreméltó. Egy pár hetet -még Párizsban fogunk tölteni, azután Görögországba utazunk. Megismerni -az egész világot, az egész emberiséget, ez vágyaim legutolsója. -Beutazzuk a müvelt és müveletlen földrészeket, s hogy a herceg se -panaszkodhassék, egy pár év mulva visszatérek egyedül Magyarországba; a -herceg pedíg előlről kezdheti. A hercegek azt hiszik, hogy két év alatt -a mennyország is élvezhetetlen. Ha a hervadt nőket, miként a hervadt -virágokat emlékkönyvek foliantok közé lehetne rejteni, tartósabb -hajlamokról is hallana barátom. - -Norát ötödnap is meglátogattam. A szokottnál komolyabbnak és -halványabbnak találtam. - -Isten tudja mikor fogok utazhatni, egészen más tervekről kell -gondoskodnom. - -Talán a herceg… - -Igen a herceg,… vágott hirtelen beszédembe, olvassa ön ezen levelkét. - -Illatos levélből következőt olvastam: – „Szerelmem! Meguntam életemet, -az minden változatosság mellett nem egyéb unalmas egyformaságnál. -Különccé kell lennem, hogy forradalmat csináljak salon életünkben. -Minden érdemünk abban áll, hogy különcök vagyunk! én par excellence az -akarok lenni, hogy mentül nagyobb érdemeim legyenek. Fogadd el kezemet, -s add érette a tiedet. Ha akarod, holnap Rohan hercegnének fognak -nevezni. Egészen a tied - -Rohan.“ - -Olvassa el ön válaszomat. – Hercegem! A herceg kedvesét meglehetősen -játszottam; legalább a közönség s önnek baráti többször megdicsértek. -Meglehet a hercegnőt roszul fognám játszani, már pedig müvészi -dicsőségemet, ragyogó nevemet s koszoruimat királyi koronáért sem -veszélyeztethetem. A hercegek az igaz, hogy különcök, de a müvésznők még -különcebbek. Nora.“ - -S mit teendő lesz most barátném? - -Énekelni és játszani fogok. - -Nora, kit nőül egy rút hetes nem akart elfogadni, tiz év mulva egy -hercegnek adott kosarat. - - - - -AZ ERDŐDI KASZAMÁTÁKBAN. - -1838-tól 1840-ig az erdődi vár kertrenéző tornyának azon teremében -laktam, melyben Kontrás Fridrik titoknok magát főbe lőtte. Kontrás -Fridrik igen kis ember, de igen nagy szamár volt, mit olvasóim is -azonnal el fognak hinni, mihelyest felfedezem, hogy szerelemféltésből -vetett kisszerű, de az akkori Pithaiser időszakban nagyszerü életének -véget. Lakosztályommal első pillanatra megbarátkoztam, noha takaritóném -Köpcös Náni egy reggel tizszer is állitotta, hogy Kontrás Frici feljár s -az embert halálra ijesztgeti. Én az élőktől egész életemben jobban -féltem, mint a halottaktól, s ez okozhatá, hogy Kontrás Frici megkimélt -csoszogó, suhogó, halovány és hideg látogatásaitól. Dacára azon -előzményeknek, mindazonáltal be kelle vallanom, hogy az erdődi várban -rémletes dolgok történtek, mi annál csodaszerűbb, mert ezen rémletes -dolgok épenségesen szobámban kezdődtek, de istennek hála az „erdődi -kaszamátákban“ végződtek. - -Principálisomnak szeretetreméltó oldalai közé tartozott a későn -vacsorálás. Minden embernek vannak gyengéi s ez alapon principálisom -gyengéjét is örömest eltürtem volna, de az mégis szerfelett bántott, -hogy éjjeli 11 órától éjjeli 12 óráig, meddig t. i. asztalnál ültünk, -rendesen burgonya vagy svaicer sajt mellett ismertetett meg óriás -gazdasági theoriájával s még óriásabb praxisával. Felesége áldott jó -asszony volt, Gmundenben született s évenkint csupán tejfelből többet -csinált 300 v. forintnál. Gyermekeik nem valának. A nemesebb fajok -ritkán szoktak szaporodni. Rokonaik voltak, de azokat, istennek hála, -csak principálisom anecdotjaiból volt szerencsém ismerni. Principálisom -egyetlen tengeri-csutkáról órahosszat el tudott beszélgetni, felesége -pedig, ha véletlenül a lélekvándorlás került szőnyegre, annyira neki -keseredett a gmundeni rémes eseményeknek, hogy reggel mondtunk egymásnak -jóéjszakát, s én az ágy helyett a szérün vagy az ugaron nyugodtam ki -magamat. - -Principálisom szerfelett félt a kisértetektől, az asszony ellenben bátor -volt. Mindezt én igen természetesnek találtam s velem mindazok, kik -Nostradamust és Spiagudrit figyelemmel átolvasták. Majd minden -kisértetnek meg van az a malitiája, hogy az asszonyokat nagyobb -szenvedélylyel üldözi s éjjelenkint főleg azok ágyaik felé közeledik. - -A mi háromságunkon kivül még egy másik háromság is lakott a várban. -Kövér Peti a hetes, Egyenes Anica szakácsné és Pisze Bori a szolgáló. -Mulatságosabb háromságot még Patavia sem teremtett, pedig ő ugyancsak -sok bolondot karcolt egy rakásra. Kövér Peti végtelenül száraz volt és -legalább 7 láb magas, bátran beillett volna a mainzi münsterbe -meszelőnek; Egyenes Anica olyan görbe volt, hogy mig balkezével -csizmaszárát sem igazgathatá, jobb kezével tyukszemeit a legnagyobb -kényelemmel vagdalhatta; Pisze Bori nemcsak pisze volt laplandi -kiadásban, hanem sejpitett is, és Stromayert a világért sem tudta volna -kimondani. - -Mindszent napja volt, a megholtak ünnepe s a kisértetek nagyünnepe. E -nagy napon a halottak megmozdulnak sirjaikban, az élők ellenben -mozdulatlanul ülnek szobáikban, minthogy e napon rendesen hüvös őszi -szél fütyörész, s a hideg eső ugyancsak hull alá. E jelentős nap -csendesen hanyatlott lefelé, minek én annyival inkább örültem, mert ebéd -alatt egy paszternáktól csömört kaptam. Elhatároztam magamban, hogy -vacsorára, nehogy gyomromat megterheljem, csupán 8 lágy tojást fogok -megenni. Határozatomat státuscsin nélkül hajthattam végre. Vacsora után -azonnal szobámba vonultam s végig nyulva pamlagomon a megholtakról -kezdtem gondolkodni. - -Eszembe jutott először is Gottesmann Ábráhám hitelezőm, a halhatatlan -halandó, historiai egyéniség, az egyetlen ember, ki mint hitelező kegyes -volt a váltókifizetés előtt nagy szemeit örökre lehunyni. Én általa -megértem azt, mit Don Cesar de Bazan s vele tőbb milliók meg nem értek, -én szemléltem hitelezőt, én hallottam hitelezőt meghalni. Légyen neki a -föld oly könnyü, mint milyen nehéz volt nékem az én adósságom. - -Eszembe jutott másodszor Juliska barátom, ő addig iszogálta a mákonyt, -mig örökre elaludt. Juliska rendkivül szeszélyes volt, mégis jobban -szeretém őt Ferkónál. - -Eszembe jutott az incorrigible Panni. - -Az incorrodible Fánni. - -Az invincible Hánni. - -Az incomprehensible Nánni. - -Ennyi érdekes le, ugyan miért ment le. - -Eszembe jutott nem tudom hogy hogy nem Kontrás Frigyes is, és -emlékezetemet ugy lekötötte, mintha az Ancienne regime valamelyik -táblabirója szerint vallatni akartam volna. Már emlitettem, hogy a -halottaktól nem félek, de mindszent napján Frici mégis kellemetlen -hatást gyakorolt kedélyemre. - -Künn egészen ismeretlen nótát fütyörészett a szél, ablaktábláimat a -hideg eső egészen a la Hoffmann kopogtatta. Olyasmit éreztem, mintha -fáztam volna. Sötétben morfondirozván, mindenekelőtt gyertyagyujtásról -kezdtem gondolkodni. Mig a gyufákat megtaláltam, térdeim kicsiben hogy -össze nem törtek alattam. Máskor a legelső is azonnal meggyuladt, most a -harminchatodikkal is alig birtam világot teremteni. A mint a gyertya -világolt, térdeim erősbülni kezdének s hideglelésem szünni kezdett. Az -isten áldja meg a szappanosokat, meg minden gyufakészitőt, még Irinyi -János barátomat is. - -Pamlagom közel esvén bizonyos misteriosus szeglethez, a kandalló mellett -foglaltam helyet, csakhamar azonban feltünvén a kémény, sötét, kifelé -tartó üregével, ágyam mellé telepedtem, honnan ismét egy homályos -olajfestés riasztott a ládámra. Ládám már nagyapám korában recsegett, -mégis elhitettem magammal, hogy e recsegést ma hallom először. Minden -recsegésre egy egy jégcsapot huztak rajtam keresztül. - -De minek hallgassam e recsegést, mikor nem vagyok vele muszáj!? - -Olvasó asztalomhoz széket helyeztem s egy iró novelláit nyitottam fel, -oly iróét, kiről bizonyos voltam, hogy munkáiban sem szellemmel, sem -szellemekkel nem találkozandom. Egy negyed óra alatt három személy -meggyilkolását s tizenhárom személy megkinoztatását kellett végig -olvasnom. Egészen elérzékenyültem. A helyett hogy könnyitettem volna, -még nehezitettem sorsomon. Lelki állapotom megfoghatlan lőn előttem, -álmodni sem mertem volna valaha, hogy remegni is tudok. - -Hegedűlök – gondolám magamban, ha ez nem segit, trombitálok, oly -kisértet nem létezik, kit a trombita el nem riaszt, a trombitától az -ökrök sőt a vadállatok is megfutamlanak. - -Akaratlanul a halotti indulót játszottam Dom Sebastianból. A második -huzásnál megállottam s épen valami vigabbról gondolkodtam, a mint gyenge -nesz érinté füleimet. Mozdulatlanul állottam meg, mint Camillo első -felléptekor a Convent-Garden szinházban. Hajam rendes állapotjában sem -szokott fekünni, de most észrevehetőleg felállott. Figyelni kezdettem. -Siri csend honolt szobámban. Nem szeretem a lármát, de most -örülendettem, ha a Druidok bőgtek volna. Kiállhatlanabb csend soha sem -boszantott. Ismételve nyultam hegedűm után, az első huzásra azonban az -elsőnél valamivel erősebb nesz villámlott fülembe. Letettem a hegedüt és -vonót, s egy érzékeny, de hangos monologban tudattam ismeretlen -vendégemmel, hogy ugy ijesztgessen, miszerint irgalmatlanul lepuffantom. - -Szélfüty és esőkopogás válaszolt szavaimra. - -Hirtelen a vakablakhoz rohantam s ugyancsak meghuztam rhumos -boutellámat. Ugy éreztem, hogy nem jól érzem magamat. A malheur ritkán -jő egyedül, ha egy jő, jő több is. Órámat is meg kellett tekintenem. -Háromnegyed mult tizenkettőre. - -Huh! megrázkódtam. - -Egy erősebb széllökés megrázkodtatá nemcsak az ablaktáblákat, hanem a -plafondot is. - -Annyi erőm maradt, hogy fegyveremet magamhoz ragadjam, s felhuzzam. Az -egész egy másodperc műve volt. - -Csakhamar azonban elkomolyodtam. - -Ki árnyékát akarja meglőni, szamár, de ki kisértetet akar lőni, az nagy -szamár. Fegyverem előbbi állásába helyeztem. - -Kedvem lett volna kiabálni. De a nevetségessé tételtől még jobban -féltem, mint a kisértetektől. Hatalmas döbörgő léptekkel kezdtem fel s -alá sétálni. Azt kellett tapasztalnom, hogy a félelem olyan betegség, a -min csak bátorsággal segithetni. Eltökéltem magamban, hogy bátor leszek. -Kinyitottam ablakomat, s a kertbe tekintettem; a fák, bokrok stb. -egészen más alakban mutatkozának, mint szokottan, alig tudtam fejemet -künnről visszavonni s az ablakokat ismét bezárni. - -Minden halott eszembe jutott, kiket valaha kiteritve szemléltem. - -A hosszu fekete selyemöltönyök, fekete harisnyák, fekete hálósipkák, -mint megannyi kisértő rémek vonultak el szemeim előtt. - -A helyett, hogy kevesbitettem volna, még magam szaporitottam a -phantomokat. - -Rugóval ellátott falórám agyvelőt fagylalólag verte a tizenkettőt. -Másszor ha huszonkettőt ütött, sem ijesztett meg ennyire. - -Térdeim ismét inogni kezdének, hajszálaim érezhetőleg emelkedtek, szivem -hallhatólag dobogott. - -Egy percre elszégyeltem magamat, s hangosan felkacagtam. Későbben -örömestebben sirtam volna, de nem lehetett. Tisztán, hallhatólag -kivehettem, mint sétál valaki szobám falai között a padlásról a -kaszamátáknak lefelé. - -Ez ő! Kontrás Frigyes! suttogtam fogvacogva, s reszketve meredeztem egy -helyben. „Minden igaz lélek dicséri az istent.“ e szokásos praeservativa -készen állott ajkaimon. - -Szobám falai között minden lecsendesült, de künn a folyosón idegrontó -lábcsoszogást különböztetheték meg. - -Nagy Isten! körül került, hogy szobámban ijeszszen nyavalássá. A -legszélső szegletbe vontam magamat, s szemeimet eltakartam, bár csak -mindenem eltakarhattam volna. Mindennemü megrontó eventualitások végig -cirkáltak agyamon, s sua forma elborzadtam. A lábcsoszogás mindinkább -közeledett. - -Az én végem sincs messze. Még az is elhagyott, a ki senkit sem szokott -elhagyni: a reménység. - -Csak néhány lépésnyi távolságra lehetett már szobaajtómtól. - -Meredten néztem, majd ismét eltakartam szemeimet. Küzdöttem, mint kit -bekötött szemmel ledérdepeltettek a főbelövési itélet végrehajtása -előtt. - -Hallottam mint tette a kilincsre csontkezeit. Benyitott. Akaratlanul -felé pillantottam. Hófehér mezben jelent meg, hófehér pofákkal. - -Eszméletlenül estem arcaimra. - -Nem tudom mennyi idő mulva principálisom jajveszékléseire ébredtem fel -eszméletlenségemből. Principálisom szólitott, de még mindig Kontrás -Frigyes állott előttem. - -„Minden igaz lélek dicséri az istent.“ - -Én is dicsérem uram, de jőjön segitsen! válaszolt Kontrás a principális -hangjain. - -Távozzál elkárhozott – szólj mit kivánsz? - -Uram segitsen, mert meghalok ijedtemben; szobám falai között Kontrás -kisért. - -Nagy isten mi lelte önt!? Csak nehezen ismertem principálisomra. - -Megriadva odahagytam szobamat, hogy önhöz szaladhassak, utközben az -udvaron a meszes gödörbe zuhantam. Halál elől, halál hátul, halál -mindenfelé. - -Ezeket mondva, hosszasan beszélte el a mit tapasztalt s a mit hallott. - -Ő épen ugy, miként én borzadva hallgatta a falközötti kisértetes sétát, -s ő is miként én azt tapasztalta, hogy a kisértet a házszinről a -kaszamáták felé törekedett. - -Soha sem láttam magamat nevetségesebbnek, mint a principálisban, minek -következtében elhatároztam tőbbé soha nem félni, s hosszas vitatkozás -után principálisomat is rávettem, hogy a kasamátákat együtt látogassuk -meg, s ha lehet a kisértetről saját szemeinkkel meggyőződjünk. -Kérésemnek nehezen, de mégis engedett. - -Mindenekelőtt egy rőfös viasztyertyát nyomtam a markába. - -Viasztyertyát azért adok principálisurnak, mert viasz a legfelségesebb -antidotum a kisértet ellen; a viasztól csak az olyan Potifárné-féle -kisértetek nem remegnek. Komolyan meghagyom, hogy mindenütt nyomban -kövessen. - -Kedves öcsém uram, nem jobb volna, ha magába menne?! - -Mindenből meglátszik principális uram, hogy nem szeret olvasni, különben -tudhatná, hogy a kisértet két embernek soha sem szokott mutatkozni, vagy -ha néha mutatkozik is, elveszti az erejét. - -Hátha mégis találkoznánk vele, mit mondjak?! - -Semmit. Majd beszélek én principális ur helyett is. - -Ő viasz-, én fagygyu-gyertyával kezemben, ő reszketve, én bátran -haladtunk a penészes földalatti üregben. - -Nagy hordó mellől több denevér repült fel. Principálisom elsikoltá -magát, a viasztyertyát elejtette, s egy kisebb hordón keresztül esett. - -Kedves uram öcsém, eresszen engem haza, menjen egyedül, meglássa itt -halok meg a kaszamatákban. - -Ha fél principális ur, nem bánom, hagyjon magamra, de azt előre -megmondom, hogy én vissza nem kisérem. - -Miként gondoltam, ugy lőn, nem mert visszamenni. - -Semmitől se tessék tartani… eszembe jutott a talismán, melyel minden -ördögöt legyőzök, kezemmel valamit csinálok, s csak ennyit mondok: - - Katra, hatra, latra, - Kuszi, buszi, gyuszi; - Dögröm, bögröm, ögröm, - Csőbe, lőbe, főbe. - -Vigyázva haladtunk, kivált a principális nem csak nagy szemeit, de még -nagy füleit is felnyitotta. - -Közeledtünk a kaszamáták vége felé. - -Principálisom ismét elsikoltá magát, mozdulatlanul megállott. - -Uramöcsém, én látok valamit mozogni! - -Csendesen principális ur! ön jól lát, én is látom Kontrás Frigyest. - -Pár lépéssel előbb állván principálisomnál, három macskafiut, s a -kandurt azonnal felismertem. - -Principális ur meg ne mozduljon, én közelebb megyek s megszabaditom a -szerencsétlen titoknokot. Mintegy husz lépést előre haladtam. Állásom -ugy intéztem, hogy én mindent, principálisom semmit sem látott. - -Nőstény macska fiait szoptatta, a lyukas falakon keresztül a padról -hordta azoknak az eleséget. - -Miért nincs sirodban nyugalmad, szerencsétlen Kontrás? kérdém -ünnepélyesen. - -Más hangon még ünnepélyesebben válaszoltam magam magamnak: - -Titoknok koromban esküvel fogadtam egy szerencsétlen irnoknak, hogy -ispánná promoveáltatom, eskümet meg nem tartva haltam meg. Mig valaki -nem könyörül rajtam, s egy irnokból ispánt nem tesz, kóborolnom -kelletik; még egy ut van megmentésemre, ha egy gyermektelen inspectort -halálra ijesztek, akkor is megszabadulok. Ma holnap kénytelen leszek ez -utolsó módhoz folyamodni, miután száz évig hiában várakoztam. - -Hallja principális ur?! - -Hallom egyetlen szerelmes uramöcsém, igérje meg Fricínek a nevemben, -hogy pár nap alatt uramöcsémből ispánt teremtek. - -Hallod ezt Kontrás?! - -Hallom! - -Megnyugszol az inspector ur igéretében? - -Megnyugszom! - -Akasztófa gazember, még halálra íjeszthetett volna, pedig hidd meg -kedves öcsém, hogy régen feltettem magamban, miszerint ispánt csinálok -belőled. - - - - -A VIASZALAKOK MŰTEREME. - -Egyetlen figyermekének kellő kiképeztetése tekíntetéből Lomby 1843-ban -Pestre költözött. Lomby Tivadar, a nagyreményü csemete oldala mellé a -legnevezetesebb mesterek szereztettek meg, s a készpénztől, mi -legnagyobb mennyiségben találtatott a dúsgazdag családnál, a convenience -és etiquette legszélsőbb szabályaig, semmi sem kiméltetett, csakhogy a -szeretett egyetlen fiu mint tökéletesen kiképzett ifju adathassék át a -társaságnak. A termékeny és tiszta földben buján fogamzanak meg a -gonddal választott, s gonddal elvetett jó magok, s a mesterek -sikerkoronázottan s a szülők megelégedésével hagyták oda a Lomby -családot. - -Lomby mint jelentős állásu állam-hivatalnok, Tivadarnak is e pályán -ohajtott fényes jövendőt; miért azt előlegesen oldala mellett kivánta, -az e pályán készülők legszükségesebb tanulmányaiba beavatni. Tivadar itt -is, mint eddig mindenütt, eleget tett atyja várakozásinak. Lomby semmit -sem kivánt egyebet tartós életnél, hogy igy fiának előmenetelét -szemlélhesse, s a legnemesebb őrömeket élvezhesse. - -A szülők rendesen későbben szoktak arról gondolkodni, mi az ifjuvá -fejlődött gyermek kebelében, annak idejében elkerülhetlenül lobot vet: a -szerelemről. - -Tivadar 1846-ban ismerkedett meg bizonyos ügyvéd hirhedt szépségü alig -17 éves lányával: Stefaniával. - -Az ügyvéd, pereivel lévén elfoglalva, Stefania nevelése kizárólagosan -anyjára bizatott, ki, legtöbb nagyvárosi anyák példájakint, minden -figyelmét, minden tehetségét leánya külsejére forditotta; a benső élet, -a lélek kifejtendő nemesebb tulajdonai pedig elhanyagoltattak. Stefania -külseje mindenfelé magasztaltatott, lelki tulajdonairól azonban legjobb -ismerősei is örömest hallgattak. - -A világ- és emberismeret valamennyi tudományok legnehezebbike, és -egyszersmind legszükségesebbike. A mesterek s tanitók között is kevesen -birnak e tudománynyal, s Tivadar is, minden kellő kiképeztetése mellett, -nem dicsekhetett az azokbani jártassággal. - -Tivadar szabad idejét Stefaniánál töltötte; az érzelmek csakhamar -kicseréltettek; s mindketten, ifju és leány boldogoknak vallották -magokat. A szerelem olyan érzés, mely a lehető legrövidebb idő alatt -mély gyökeret ver, de melynek kiirtására azután igen igen hosszu idő -kivántatik. Az ügyvéd csak annyit tudott, hogy Lomby Tivadar udvarol -leányának, s a gazdag szeretetreméltó ifju irányában nem voltak -kifogásai; a Stefania anyja azonban nem csak kifogásokat nem tett, hanem -minden tehetségeit arra forditotta, hogy a viszonyt mindinkább -elősegélje, azt tartóssá tegye, s az érzelmi lobot mind a két részről -kiolthatlanná varázsolja. Czélt látszott érni, mert ifju és leány -nemcsak végtelenül szerették egymást, hanem a társasélet divatszótára -szerint, örök hűséget esküdtek egymásnak. - -Tivadar a következő évben királyi táblai ülnökké nevezteték. A táblai -ülnökség abban az időben olyan hivatal volt, melynek csarnokából a -legjelentősebb és legfényesebb hivatalok teremébe is benyithatandott, ki -magát észbeli, s lelki tulajdonai által kitüntette. Az öreg Lomby igen -jól gondolkodott, midőn fiához igy szólott: - -Tivadar, csak akarnod kell, s családunk fénye és dicsősége általad -nemcsak emeltetni fog, hanem halhatlanitathatik is. - -Tivadar minden kellő kiképeztetése mellett örömestebb gondolkodott -nyugalmas házi boldogságról, mint halhatatlanságról, s a fény s dicsőség -helyett Stefania jutott eszébe. Még azonban kissé koránlotta ártatlan -viszonyát atyja előtt felfedezni. - -Ez időszakban látogatta meg az öreg Lombyt dúsgazdag rokona Folyamy -Arnold Nógrádból, egyetleányával Valeriával. Az öregek szinte agyon -fojtogatták egymást örömükben; tizenötévi távollét után nagyon jól esett -a viszontlátás a távolrokonoknak, iskolatársaknak és barátoknak. A -gyermekek valamivel tartózkodóbbak voltak egymás irányában, de azért -Tivadar mindent elkövetett, hogy Valeria ne unatkozzék, hanem mentül -kellemesebben időzhessen. Egy hét kölcsönös mulattatások közepett folyt -el, mely idő alatt Lomby Valeriát nemcsak kiismerte, hanem megis -szerette. Hasonló történt Folyamyval Tivadar irányában. - -Egy reggel mig Tivadar hivataloskodott, a két öreg összeült, és komoly -beszélgetésbe keveredett. - -Egyetlen gyermekem, szeretett Tivadarom jövendőjére nézve megvolnék -nyugodva, csupán bekövetkezendő házassága aggaszt még némileg. A jó nő -legfőbb kincs e világon, a rosz nő ellenben mindent, még a jövendő -boldogságot is kockáztatja. - -E kérdést érdeklőleg egyetlen Valeriám nem kevesebb gondot ád -Tivadarodnál. Sőt én talán méltobban aggódhatom; egy férfi mint erősebb, -mindenkor könnyebben dacolhat a sorssal és körülményekkel, biztosabban -rendelkezhetik magával és nejével; de a gyenge nő, nevezetesen szeretett -Valeriám, ha roszul választott, nemcsak magát és boldogságát gyilkolta -meg, hanem őseim, és saját magam ötvenévi becsületes keresményét is a -levegőbe szórhatja. - -Arany szavak! az okosság épen azért tanácsolja, hogy e komoly ügyet -érdeklőleg, még éltünkben ugy rendelkezzünk, hogy holtunk után békén -nyugodhassunk s boldog gyermekeink áldólag emlékezzenek neveinkről. - -Gyémánt szavak! bolondnak nevezhetnők, ki el nem fogadná, s alá nem irná -azokat. Szólj hát valami okosat. - -In senibus consilium. Mint öregebbtől te tőled várom az előzményeket. - -Nem restellem megvallani, hogy e tárgyban végtelenül gyenge vagyok, -boldogult nőmet is szegény Márton testvérem kérte meg számomra. Te nagy -kópé voltál fiatal korodban, te törd meg a jeget, különben itéletnapig -sem gázolunk át a folyamon. - -Körülnéztél-e már a férfiak között, szemeltél-e már ki valakit Valeriád -számára? - -Egyetlen egyszer jutott eszembe, hogy a leány nőnek van teremtve, akkor -is örömestebb láttam volna a papot, mint a vőlegényt; harmadéve -gondolkoztam komolyabban leányomról, beteges állapotomban, midőn -akaratlanul is eszembe ötlött, hogy meghalhatok, s Valeriát gyám nélkül -hagyom e világon. - -Ha tanácsomat elfogadod, e pillanatban segitve lesz mindkettőnkön. - -Okos embertől csak okos tanács telhetik ki, Előre is kezemet reá. - -Mindketten régi nemes és vagyonos családból származtunk; őseink nevét, -becsületét és vagyonát férfiasan megőriztük. Nekem egyetlen fi-, neked -egyetlen lánygyermeked van. Csináljunk belőlök egypár embert, mindkettő -fedhetlen jellemü, mindkettőnek van a tejbe mit apritani, s a mellett -vagyonunk sem megy idegen kézre, hanem rokonok között marad, kikről -feltehetjük, hogy prédálás helyett szaporitandják. Arnold én Valeriád -kezét ezennel ünnepélyesen megkérem Tivadar fiam számára. - -Én meg ünnepélyesen odadom. Adjon az isten nekik annyi s oly tartós -boldogságot; minőt mi élveztünk nejeinkkel. - -A két rokon és barát megölelte, megcsókolta egymást, s mosolyogva -távoztak különböző osztályokba. - -Még egyet barátom,… haladéktalanul beszélj leányoddal, én is azonnal, -mihelyest megjő, beszélendek Tivadarral. - -Valeriánál aligha volt ártatlanabb gyermek a világon. Midön atyja a -gondosan kifőzött tervvel megismertette, fülig pirult, s elkezdett -pityeregni; ő csak hiréből ismerte a házasságot, csendes boldogsága -mellett arról gondolkozni sem volt ideje. Nehéz volna meghatározni; -örömében sirt-e vagy pedig elfogultságában, annyi bizonyos: hogy -kevéssel azután lesütött szemekkel fogadta a hazatérő fiatal ülnököt, s -atyja választásában egész szivből és lélekből megnyugodott. - -Az öreg, fiát, kevéssel azután egy külön terembe szólitotta, hol egy -kissé hosszabb bevezetés után egyenesen a dolog közepébe vágott. - -Tivadarral valamicskével nehezebb volt boldogulni. A tapasztalás -tanitja, hogy szerelmünk első tárgyától legnehezebben szoktunk megválni, -s azt legkésőbben feledjük. - -Gondolkodtál-e már a házasságról Tivadar!? kezdé az öreg enyelegve. - -Ezelőtt soha, egypár hónapja gyakrabban. - -Hüm! hüm! s te arról atyád előtt egy szóval sem emlékeztél. - -Tökéletesen kivántam választottamat ismerni, mielőtt megnevezve -beleegyezésedet kikérendettem. - -Tapasztaltabb emberismerő azonnal felismerhette volna a benső -nyugtalanságot, mely e nyilatkozat következtében az öreg urban -keletkezett. - -Te tehát már választottál is magadnak?! - -Most már feltétlenül mondhatom: igen. - -Nem lennél szives őt nekem megnevezni? - -Sőt legnagyobb örömömre szolgál őt megnevezhetnem. Választottam -Stefania, Boréky ügyvéd leánya. - -Szép, nagyon szép. A leányt nem ismerem; annyjáról sok jót és szépet -hallottam; e szavakat tele gúnynyal ejté az öreg ur; – atyja Boréky -Lajos neves ügyvéd, de mint ilyen is 10,000 pfttal adósom. Na hiszen ha -leányát elveszed, a közel atyafiság jussán ezen összegecskét -lequittoljuk. - -Kedves atyám tanácsait, és okadolt ellenvetéseit, mint önálló férfiu is -nem csak hogy örömest elfogadom, sőt azokat ünnepélyesen ki is kérem; -hagyjon fel azonban csipkedő észrevételeivel, melyek mig egy részről -izgatnak, más részről azt, kihez intéztetnek, kisebbitik, sőt ha szabad -igy nyilatkoznom, gyermeki módra lealacsonyitják. - -Mindezt nemes érzettel mondotta Tivadar; az öreg – ugy tetszett – -restelte a modort, melyben fellépett. - -Egész életemen keresztül azt igyekeztem bebizonyitani, hogy javadat s -boldogságodat akarom, s ugy hiszem, e tekintetben szigoruan feleltem meg -szülői kötelességeimnek: ha most mondani fogok egyetmást, mi talán -nehezedre esik, ez alapon magyarázd, s légy meggyőződve, hogy azzal csak -a te boldogságodat célozom. Boréky ügyvédnét már régebben ismerem, -röviden elég legyen róla annyit megjegyeznem, hogy háza három osztálynak -éjjel nappal nyitva állott, s szivéből mindenkinek több jutott, mint -férjének; az ilyen asszonyokat mint szükséges rosszakat ugy tekintik -legtöbben a társas életben, sőt olyanok is akadnak, kik az olyanokat -magasztalják. Én részemről megvallom, nem tudnám őt pirulás nélkül -rokonomnak nevezni. Az ilyen szenny jelentéktelennek látszik, kivált ha -gyermekeink nyomán ragad ránk, de mégis kellemetlen és nehéz azt -lemosni. Atyja Boréky olyan, mint legtöbbje az ügyvédeknek, kevesebbet -gondol mással, mint magával, s a lelkiismeret-furdalások nem igen -háborgatják. Tizezer forintommal adós; ez ugyancsak akkor fogná rosz -oldalról jellemezni, ha azt nem akarná megadni, ezt előlegesen állitanom -bűn volna. Stefaniát nem ismerem, lehet, hogy ő a legszeretetreméltóbb, -legnemesebb, s legfedhetlenebb jellemü teremtmény. A fennemlitett -körülmények között ha ellenkezőjével birna is a feltett tulajdonoknak, -egy cseppet sem lehetne csodálkozni. Ennyit és nem többet kivántam -megjegyezni választásod irányában; te nem vagy többé gyermek, legjobban -magad határozhatod meg, mit, és mennyit lehet, és szabad csellekedned. - -Megvallom igen sok okot szolgáltattál komoly gondolkozásra; e -pillanattól fogva egészen más irányban fogok tapogatózni, s ha -felfedezéseim megfelelnek észrevételeidnek, bárminő áldozattal, de -örömest lemondok e viszonyról. Jobb kis fájdalom nagy és hosszasan tartó -boldogtalanságnál. Atya és fiu, mint egy lélek két testben váltak el -egymástól. - -Tivadar haladéktalanul Borékyékhoz sietett. Először az ügyvéddel -szólott, azután annak nejével. Legkisebb tartózkodás nélkül tudatta -mindkettővel, miszerint Stefaniávali összeköttetésében atyja ellenkezik. - -Az ügyvéd phlegmaticus ember volt, per között nőtt fel, és per között -őszült meg, röviden csak ennyit válaszolt: „Ha az öreg ur ellenkezik, -hát hagyja abba uramöcsém. Az öreg ur tehetős büszke ember, s mint ilyen -csak jelentős összeköttetésekben gyönyörködik. A Lombyak még Jeruzsálemi -András korában üttettek lovagokká, s mint ilyenek nem örömest -sógorosodnak ujdonsült nobilikkal.“ - -Mindezt a lehető legderültebb arrccal mondotta az űgyvéd. Tivadart mégis -sértette a közönséges tréfa. A mamára egészen más hatást gyakoroltak az -öreg ur ellenkezései; először sirt, azután indulatoskodott, végre mint -bölcs tanácsadó ugy kivánt fellépni. - -Tivadar lesütött szemmel, és szégyentől pirosan hallgatta végig a -tanácsot, melynek ismétlését tiltja az etiquette. - -S gondolja nagysám, hogy Stefania beleegyezendik e tanácsba. - -Bizonyos vagyok benne! - -Szeretném magától Stefaniától hallani… egyedül az igent vagy nemet. - -Stefania reszkető ajakkal igent mondott. - -Tivadar hidegen köszönt és szó nélkül távozott. Akkor volt utolszor -Borékyéknál. - -Az öreg Lomby igaz bensőséggel ölelte magához az okos és nemes -gyermeket. - -Három hónap mulva a történtek után Valeria Tivadar neje lőn. - -Stefania két hónappal és három héttel előbb esküdött meg Varjasi -ügyvéddel. - -1851-ben Serafin viaszalakokat mutogatott a dunaparton, egy e végre -csinnal rendezett, s gondosan ősszeállitott műteremben. A szemlélődő -látogatók között jelentek meg Tivadar is, és Valeria. Voltak a teremben -ismertebb alakok. Látható volt az orvos, ki nejét agyon csiklándozta. -Meglepő csoportozatot mutatott az urvacsorája. Tökéletlenebbek voltak az -abruzzi rablók, és Salvator Rosa. - -Tivadarnak egy nőalak tünt fel. Hosszasabban és figyelmesebben nézdelte. -Nagyon hasonlitott valakihez, kit igen jol ismert, de kit nem tudott -magának hirtelen megnevezni. – Serafintól kérdezte meg, kit ábrázol a -viasz nő? - -Egy kacér, szenvedélyes teremtést, ki férjét a legalacsonyabb módon -kötéllel végezte ki. Midőn legédesebben aludt, zsineget hurkolt nyakára, -ugy fojtotta meg. A nőt Boréky Stefaniának hivták, a szerencsétlen… - -Tivadar szédülni kezdett, alig volt annyi ereje, hogy hirtelen -megfordulhasson: neje karjaiba fogódzék, s a teremet odahagyta. – Több -napokig ágyban fekvő beteg lett, mindent elbeszélt szeretett nejének, s -a mint felüdült, hálaimát mondott a világ- s emberismerő lelkiismeretes -atya sirhalmánál. - - - - -KEDVES VISZONTLÁTÁS. - -1843-ki május 16-án bucsuztam el Frosinától. Romeo és Julia nem -bucsuztak keservesebben, mint én és Frosina. Minden részletesb -apróságokat leszámitva, elég ha annyit bevallok, hogy ő elájult, én -pedig bőgni kezdtem. - -Szerencsétlenségünkre a legkellemesebb tavaszéj volt, a lugas körűl, hol -bucsuzánk, különnemü madarak hangicsáltak, sőt még a hold is teljes -fényben ragyogott. Az egész természet oda látszék működni, hogy -elválásunk költői, tragicus és drasticus legyen. - -Látlak-e még valaha Szepi? szólt siró hangon Frosina. - -Miután most majd minden évben van kholera, egész bizonyossággal nem -állithatom, hanem azt remélem, igen! válaszoltam én. - -Én a kholerától nem félek ugy, mint attól, hogy el fogsz felejteni. - -Attól mit se félj! a nő háromszor felejt addig, mig mi egyszer, különben -ha mégis hajlamot éreznék a feledésre, kandirozott kalmusgyökeret eszem, -az az emlékezőtehetséget végtelenül előmozditja. - -Szepi! egyetlen Szepim! - -Frosina! - -Lásd Pest az élvek, gyönyörök tengere, te benne okvetlenül el fogsz -merülni. - -Ne félts egyetlenem! Voltam én már másszor is Pesten, mégis épen hoztam -vissza számodra szivemet. Én jobb uszó vagyok magánál lord Byronnál, -pedig az a Darda–Nelliket is átuszta. - -Szepi! egyetlen Szepim? - -Frosina! - -Valami nálamnál csinosabb, gszdagabb asszony vagy leány hálójába kerit, -s mint a pók a legyet, felélvez. - -Nincs az a szépség, nincs az a tökély, mely hozzád mérve törpévé ne -silányuljon, nekem csak emlékeznem kell reád a büvös csábok közepett, s -haladéktalanul meggyőzhetlen s rendületlen maradok, mint valami -gránitszikla. - -Szepi! egyetlen Szepim! - -Frosina! - -Hiszem, hogy egykét évig nem fogsz feledni, hiszem, hogy fenséges és -próbált szerelmed megbirkozik pár év ostromló s csábitó változatosságot -mutogató rohamaival; de három, négy, öt, sőt több évek kihűtik az -aethnát is, száz év Heklót csinál Heklából is. - -Matusalem hatszáz évig maradt hű kedveséhez, pedig Matusalem hozzám -képest barbar, és majom volt. Az időtől ne félj egyetlenem! az idő -diadalmaskodhatik még az ércen is, de az én szivem gyémántból van, sőt -annál is keményebb. - -Szepi! egyetlen Szepim! - -Frosina! - -Dacára ezen valóban érzékeny kitöréseknek, ezen mondhatni keserü -kételyeknek, ezen boszantó szemrehányásoknak, Frosina a bucsu órájától -egy év mulva feledett, s nejévé lőn egy sveici órakereskedőnek, ki -nálamnál sokkal rútabb volt, a comfortra pedig annyit sem adott, mint -egy vargalegény, s télen nyáron anginetet viselt, s báránybőr-sápkában -járt. - -Ez nekem végtelenül fájt, nem egyedül azért, hogy Frosina hűtelen lőn, -hanem főleg azért, hogy hűtelensége által az egész asszonyi nem iránt -elvesztém bizalmamat. - -Bizalomvesztésemnek lettek azután a legkellemetlenebb következményei. - -Mindig csak közeledtem a nők felé, de kellőleg egyhez sem mertem -simulni. - -A leánykák irányában távol egy helyben maradtam, minek természetes -kővetkezménye lőn, hogy a cél is távol maradt tőlem. - -Elszalasztottam egy özvegyet, kinek terjedelmes orra volt ugyan, de -terjedelmes birtokai is voltak. - -Elszalasztottam egy másikat, ki száguldó aszkórban volt, már régen -meghalt, s 100;000 forintot hagyott hátramaradt férjének. - -Elszalasztottam egy harmadikat, ki oly hirhedt gazdaasszony volt, hogy -csupán tejfelből jelentős vagyonkát gyűjtött, tojásárulásból pedig -csinos házacskát vett Debrecenben a 13 városban. - -Mit mondjak a hajadonokról. - -Enyim lehetett volna a Forstmeister leánya Teréz, kinek szépségéről -ugyan mindenki hallgatott, de vagyona hetedhét országra szólt. - -Enyim lehetett volna Babett, ki vak volt és siket, de férjét -háromemeletes házba vezette. - -Enyim lehetett volna a kedves és szeretetreméltó szerény Fanni, kit -szépsége miatt a vidék büszkeségének neveztek. - -Enyim lehetett volna Anna, Panna, Iluska és Piroska! mind megannyi -gratiák és aurorák selyem, vagy arany köntösben. - -Most, s igy pedig egyedül állok bizalmatlanságomért. - -Tiz év alatt Frosináról igen keveset hallottam, jobb leendett, ha semmit -sem hallottam volna. - -Férjét ugy tekinté, mint divatcikket; felvette és letette. - -Kalandjai is voltak, melyeket, meglehet nagyitva adtak elő ellenségei. - -Megszökött egy pálinkafőző-legénynyel, s távol férjétől három hónapot -töltött Kolosváron. - -Ruhaszekrényében a szobaleány viklerjét keresvén, egy fiatal embert is -talált. - -Mulató teremének ablaka alatt egy kitört nyaku urfit találtak. - -Egyszer egy hétre ment el hazulról, azt állitván férjének, miszerint -rokonait megy látogatni; későbben kisült, hogy rokonai épen oly kevéssé -látták a hét lefolyta alatt, mint férje ura. - -Bizonyos csinos pórsuhancnak aranygyürüt adott ajándékba. - -Férje ura, a legkedvesebb frakkját egyszer a nobelbálban egy fiatal -patvaristán felismerte. - -Még olyan bolondot is hallottam róla, hogy egy csinos örmény -boltoslegénytől ingyen kapott selyem bálruhát. - -Hogy mindezen hirekből valami igaz is lehetett, tanusitotta az, hogy -férje ura 1853-ban 30 éves korában mellevesedésben halt meg, mit a -halandók dr. Ájváj állitása szerint, rendesen bánatjukban szoktak kapni. - -1853-ban emészthetlenségben sinlődtem. Ezen év az ételek országából nem -birt olyasmit felmutatni, a mit meg tudtam volna emészteni. – Próbáltam -mindent, elkezdve a gabonapálinkától le a centauriáig, mind hasztalan, -utoljára nemcsak nem fogyasztottam, hanem fogytam is. Az orvosok -minthogy a gyógyszertári szerekről határozottan lemondtam, mérgökben -Marien-Badot ajánlották, jól tudván, hogy ha én nem emésztek is, de -ajánlott curájok kevés pénzemet okvetlenül meg fogja emészteni. - -Az ember, kivált midőn nem emészt, fűhöz, fához ragaszkodik; ajánlatukat -elfogadtam. - -Elutaztam a kijelölt fürdőbe. Meglehetős számu roszgyomru egyéneket -találtam, kivált a magasabb osztályokból, és szépnemből. Rosz gyomrom -után itélve a pincér engemet is bárónak cimzett. - -A meg nem emészthető vituluszt pótolja legalább a titulus; gondolám -magamban, s a bárócimet elfogadtam. - -Ittam a vizet mint valami gődény, még pedig sikerrel, két hét mulva meg -birtam emészteni egy galambcombot, s hét szem befőtt szilvát. - -Hiszem, hogy tökéletesen kigyógyultam volna, ha véletlenül Frosinával -nem találkozom. - -Szegény Frosina gyomra még ziláltabb állapotban lehetett az enyimnél, -mert ugy nézett ki, mint a viasz, s oly vékony volt, mint a papiros. - -Ah minő szerencse önnel találkoznom! – szólott oly szellemi hangon, -miszerint bárki észreveheté, hogy az nap nem emészthetett meg többet egy -sármánynál. - -Enyim a szerencse! – válaszoltam galambcomb-hangon. - -Sok történt velem azóta, mióta utolszor láttuk egymást. - -Velem igen kevés, de gyomrommal annál több. - -Szegény jó Szepi! - -Szegény (rosz) Frosin! A „rosz“ mellékletet csak gondoltam. - -Tud-e még ön ábrándozni? - -Tudok! de csak annyira, mennyíre egy galambcombtól, s hét szem szilvától -kitelik. - -Elég, sőt sok is olyan lénynek, ki ma sem evett többet egy szál -paszternáknál. Jőjön ön szobámba, s csevegjünk a 10-évelőtti boldog -napokról. - -Nem bánom! - -Karöltve sétáltunk szállására. Lassabban karöltve, csak egy galambcomb, -s egy szál paszternák sétálhatott volna. - -Bámultak, kik már egy tányér spinóttal, s egy fél csirkével is -megbirkozhatának. - -Kényelmes pamlagon, egymás mellett foglaltunk helyet. - -Szepi, én özvegy vagyok! - -Frosina! én nőtlen maradtam. - -Ah! - -Oh! - -Épen ma egy hete ültem születésem 26-todik évét! - -Én ma két hete a 36-kat. - -Tiz év külőnbség; mindig a spártaiak jutnak eszembe. - -Nekem meg a görögök és romaiak! - -40,000 forinttal rendelkezem. - -Én 250 forinttal! - -Szepi! akarod kezemet, pénzemet, mindenemet? - -Holnapig gondolkodom. - -E párbeszéd alatt egy hat éves piszeorru gyermek jelent meg. - -Kié ez a kedves gyermek Frosina? - -Az enyim. - -Holnaputánig gondolkodom. - -Egy másik hétéves ragyás leányka mutatkozott. - -Tinikém! csókolj kezet Szepi bácsinak. - -Frosina! egy hétig gondolkodom. - -Pupos vállu öt éves kölyök czammogott be. - -Miskuc! hol csavarogtál ily soká? - -Frosina! egy hónapig gondolkodom! - -Vöröshaju, nagyfülü 9 éves leányka csókolt kezet mindkettőnknek. - -Legnagyobb gyermekem Aurora! - -Minő kedves teremtmény! Frosina, fél évig gondolkom! - -Félszemre vak, 8 éves kölyök tört a szobába. - -Gyuszimnál nincs pajkosabb gyermek a világon. - -Frosina! kilenc hónapig gondolkodom. - -Fajdtyuk-szemkörnyezetü négy éves fiucska oldalgott be. - -Kedves jó Fricikém, ehetnél? - -Frosina! egy évig gondolkodom. - -A dajka egy csenevész félszopós, féléves gyermekkel jelent meg. - -Legkisebb s épen azért legkedvesebb csemetém! - -Frosina! ilyen gyomorral lehetetlen házasodni. - -Lelkem Szepim, az enyim sem jobb. - -Épen azért még kevésbbé szövetkezhetünk; egy rosz gyomor is elég baj, -hát még kettő. - -Vigasztalandjuk egymást. - -Falra borsót hánynánk; a rosz gyomor a vigasztalást sem képes -megemészteni. - -Zöldségekről előre gondoskodtam; van céklám, karórépám, kartifiolám, -spinotom, podlupkám, zellerem, murokrépám. - -A sóskától várok mindent, azért a jövő tavasznál előbb semmi esetre sem -nyilatkozhatom. - -Kegyetlen! - -A sors igen; én ártatlan vagyok, ennyi gyermek közé jó gyomor kell. - -Ma holnap megnőnek szárnyaik, s ők bizonyosan el fognag repülni. - -Igaz, csak az a baj, hogy vannak közöttök csuszó mászók is. - -Nevelőbe adom! - -Akkor szárnyra kél a 40,000 forint is! Mostanában ingyen csak a pesti -dologházban nevelnek. - -Szepi! te kérlelhetlen vagy!? - -Engedd meg angyalom, hogy kissé távozzam; májam, vesém, lépem… jaj… -görcsök!… szivszorulás… rágás… nyilalás… mindjárt visszatérek. - -Szepi! egyetlen Szepim, tekintsd árváimat! - -Egyedül azokat tekintem. - -Még azon éjszaka megszöktem Marien-Badról Gleichenbergbe. - - - - -A FEHÉR RÓZSA. - -Bellini „Romeo“ cimü operáját adták. A szinház zsufolva tömve volt. Maga -a darab meglehetős vonzerővel bir, de még nagyobb vonzerővel birt -Signora Bianka, ki nem régen jött Olaszországból, s először lépett fel -Juliában. - -Bianka magas nyulánk egyéniség volt, hollófürtőkkel, és égszemekkel, -hófehér gömbölyü keze, s kerekded piciny lábai, még a csillárok fényénél -is feltüntek; ajkait és fogait pedig bizonyos divatlap ujdondásza, már -fellépte előtt a korallokhoz és keleti gyöngyökhöz hasonlitá. - -Hirhedt énekesnő volt, Olaszországban minden felléptét 100 darab -aranynyal dijazták, s grófok, sőt hercegek is megtapsolták, a divatlapok -koszorúba foglalták nevét, midőn róla megemlékezének. - -Még pár napja lehetett Pesten, már két előkelő uracsot emlegettek, -kikkel örömestebben társalkodott. - -Vezekény László, és Haracs Tihamér voltak a boldogok. - -Vezekény gyakrabban sétált vele Pest legnépesebb utcáin; Haracscsal -ugyanazon kocsiból látták a szinház előtt kiszállani. - -Az operában jelen volt mind a két udvarló, – külön páholyban, -midazonáltal közel egymáshoz. - -A müvésznő minden legkisebb mozzanatát figyelemmel kisérte a közönség, -az énekrészek után viharzó taps keletkezett, koszoruk repültek a -szinházban, de a koszoruzápor között is meg lehetett három kisebb -bokrétát különböztetni, melyben a virágok között valami egyéb is -csillogott. - -Az egyik bokrétát Vezekény dobta, a másikat Haracs. - -A harmadik bokréta ismeretlen kéz által repült rendeltetése helyére. - -A darabnak vége lőn, a szinház nem sokára azután kiürült. - -Az énekesnőt az öltözőterem ajtajánál két uracs várta, kik noha igen -közel, egyetlen szót sem váltottak egymással. - -Kevéssel azután a müvésznő megjelent, egyetlen fehér rózsával, még a -fehér rózsánál is fehérebb kezében. - -Mindketten egyszerre szólottak. - -A müvésznő válaszolni akart… de egyszersmind a fehér rózsát is -nyujtotta. Azon pillanatban férfiui hang hallatá: - -Bianka! - -A müvésznő hirtelen megfordult, a fehér rózsát Vezekény átragadta, s -ajkaihoz emelé, mig Haracs dühtől szikrázó szemekkel rohant el. - -Bianka az ismeretlennel, ki nevét hangozá, űlt kocsiba, mely velök -elrobogott. - -Vezekény mindig kezeiben tartá a fehér rózsát, epedve nézett utánok, s -egy nagyot sóhajtott. - -Ugyanazon éjszaka, midőn Haracs a boszútól és kételytől nyugtalanul -virasztott, Vezekény a szebb való helyett kellemes álmokban -ringatódzott, gróf X kéjittasan játszott a kedves teremtés -hollófürteivel. - -Mindenki terveket készitett a viradó napra, de a tervek kivihetők -lesznek-e, arról talán egyedűl Haracs gondolkodott. - -Másnap korán reggel Vezekény inasa Haracsot jelenté. - -A háziur reggeli pongyolában volt, s egy illatos szivar bodor füstjében -gyönyörködött. - -Uram! talán ha nem szólok is, ki fogja találni ily korán miért -alkalmatlankodom. - -Egész éjszaka álmadoztam, s ön alkalmasint tudni fogja, hogy az -álmadozók képtelenek találgatásra. - -Uram, ön egy fehér rózsát tulajdonitott el tőlem, mely mint virág igen -csekély értékü ugyan, mint szerelmi ajándék nekem felette becses. - -Uram! én az ön véleményében tökéletesen osztozom! - -Elhinném, ha ön tettleg ellenkezőt nem tanusitott volna; ön a nekem -nyujtott rózsát erőszakosan elrabolta. - -Ön talán csak álmodta azt, mit most valóság képében előad. - -Tudja meg az úr, miszerint nekem Biankával komolyabb viszonyom volt, és -van… a fehér rózsát operánk disze nekem nyujtá. - -Egy virág sohasem jogosithat fel lovag embert az ily viszony -bevallására. - -Nem jöttem leckét hallgatni, hanem hogy önt megleckézzem. - -Elég! uram! ön az én termeimben, az én szállásomon van… - -Talán ki fog ön engem dobatni? - -Csak figyelmeztetem, hogy gazdai jogaimmal élhetek! - -Minthogy ön szeret a lovagiasságról beszélni, remélem künn a szabadban -hasonló hidegverüséget fog ön tanusitani. - -Ma végzendőim vannak, holnap reggel szivesen megadom az elégtételt, mit -ugyan ön, magaviseletéről itélve meg nem érdemelt. - -Künn a zugligetben, a csillagvölgyben reggel 8 órakor. - -A hol tetszik. - -Vezekény, mintha semmi sem történt volna, igen kedélyesen reggelizett, -későbben csinosan és izletesen felöltözött, s pontban 12 órakor Biankát -meglátogatta. - -Egyedűl, és olvasásba merülve találta. - -Bianka kedélytelennek mutatkozott, s Vezekényt, pár nap előtt még -elfogadott, s kedvelt udvarlóját közönbösen fogadta. - -Az ügyes szemlélődő azonnal észrevette a hidegséget. - -A szelid égalj csalogánya, tegnap este mint Julia, egész fenségében -ragyogott. - -Találjanak már ki önök, valami ujabb epithetont másnak dicsőitésére; e -kitételt ma legalább hatodszor hallom. - -Vannak ajkak, melyekről Bianka hetedszer is örömest hallotta volna. – -Vezekény észrevehető gúnynyal válaszolt. - -Igaza van önnek… miért titkolódzam, én tegnap este óta ismét boldog -vagyok! - -Hányszor mondhatta ezt el a szép Bianka életében? - -Istennek hála, igen sokszor. Lássa barátom, az ember nem él örökké, mit -elmulaszt, sokszor akarva sem tudja helyrehozni. - -S a müvésznők azt hiszik, hogy tudnak szeretni? - -Forróbban s lángolóbban, mint bárki más; csak ember kell, ki e nemes -tüzet folytonosan éleszteni tudja és akarja. - -Legkisebb bejelentés, és kopogtatás nélkül, egy Vezekény előtt -ismeretlen egyéniség lépett a terembe. - -Köszönet hercegem, ön mint mindig, ugy ma is megtartá szavát; ön -szeretetreméltóságát magával hozta s egyedül unalmas nejét hagyta -Florencben. - -Okos ember azon törekszik, hogy minél könnyebben utazzék, a marquise -kissé nehézkes volt ily hosszú utra. - -A herceg csak most vette észre Vezekényt, s azonnal belátta, hogy kissé -sokat mondott. - -Egyik őszinte tisztelője bravourjaimnak! - -Igaza van a kisasszonynak, én a müvészt az embertől meg szoktam -különböztetni. - -Vezekény e sokféleképen magyarázható válasz után kalapot vett, s -távozott. - -Bianka pedig mintha mi sem történt volna, ruganyos pamlagára ült, s az -álmélkodó herceget maga mellé szólitá. - -* * * - -A kitüzött helyen s kitüzött órában mindketten megjelentek: Haracs és -Vezekény. - -Mielőtt élet, s halál felett vettetnék el a kocka, a fehér rózsát, mi ön -részéről, irányomban annyi méltatlanságra nyujtott alkalmat, ezennel -önnek kézbesitem, a müvésznő tegnapi magaviseletével csakugyan -meggyőzött, hogy ajándoka méltóbban illeti önt, mint engemet. - -Mindezt Vezekény gúnynyal mondá, s a fehér rózsát indulattal dobta -Haracs lábaihoz. - -Mindketten egyforma távolságban állunk az élet és halálhoz, e -középvonalon azt hiszem, a legerősebb és legsértőbb bántalmak sem -bántanak, válaszolt Haracs oly ember hangján, ki szemközt egy másikkal, -kissé remeg társától. - -Még egyet! Mielőtt lőnénk, kötelességemnek, magam iránti legszentebb -kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, miszerint nem a Bianka -szerelmeért vivok, s szántam magamat a halálra, hanem saját -becsületemért; ezeket mondván Vezekény, helyét elfoglalá. - -Ugyanezt tevé Haracs is. - -Már előbb megegyeztek, hogy segédek nélkül vivandnak. - -Mindketten csaknem egyszerre s igen kis kűlönbséggel lőttek egymásután. - -Haracsnak megtörtek lábai, azon helyen, hol állott, rogyott össze. - -Bianka, csak legalább mostani helyzetemben láthattál volna… – szólt -hörgő hangon. - -Ön akarta, s én mégis nagyon sajnálom önt. Ön nemsokára örökre lehunyja -szemeit, Bianka pedig talán épen e percben is, bizonyos olaszországi -herceg udvarlásait fogadja el. - -A Haracs vonásaiban e szavakra a lehető legkeserűbb érzés tükröződött. - -Uram! teljesiti-e ön egy haldokló utolsó kivánatát?! - -Szivemet hazudtolnám meg, ha azt nem teljesiteném! - -Vegye fel a fehér rózsát, fesse pirosra csorduló véremmel, s küldje el -Biankának. - -E szavak után Haracs nem sokára örökre lecsuká szemeit, Vezekény ugy -tőn, mint megigérte. Valamivel későbben vadászsipot vont elő zsebéből, -füttyentett, mire négy erőskaru férfi megjelent, s a hullát karjaikon -egy szekérre helyezék, mely azután csendesen haladt a város felé. -Vezekény is kocsin ült, melynek lovai száguldva ragadták szállására. - -A vértől pirosló rózsát, e sorok kifejezetében küldötte Biankának. - -„A kisasszony fehér rózsájáért pirossal kedveskedik Haracs. Az ember -élete csekély ott, hol a becsülettel tétetik párhuzamba, de végtelenül -nagy áldozat egy léha asszonyért.“ - -Vezekény egy órával későbben vaggonban ült Bécs felé. - -* * * - -Hercegem, nem volna-e kedved visszatérni Olaszországba? - -Veled örömest! s honnan e rögtöni elhatárzás? - -Lásd, ott ha mind feltámadnának is, kik szerelem miatt elvérzettek, sem -csinálnának olyan lármát, mint ezen országban érdekeink egyetlen -áldozatja. - -Párbaj nemde!? s az egyik elesett? - -Ugy van! de mindez legkevésbé sem bántana, de az nagyon geniroz, hogy e -miattam történt halálról, már az egész városban beszélgetnek. - - - - -SZÉP NAPOK. - -Szép napok valának. A megelégedés és benső nyugalom napjai. - -A közönség esőt kért, s a magas ég megadta. - -Élvezhetém én is e napokat, s épen azért nem adnám magamat egy millo -zechinoért. - -Irták pedig akkor az 1840-ik évet, s a vastagételek között a töltött -káposzta uralkodott. - -Akkor husz éves valék; most harminchárom éves vagyok. Tizenhárom év óta -sok minden megváltozott, legészrevehetőbben azonban kedélyem változott -meg, s inaim ruganyossága. Megváltoztak azok is, kiket szerettem, s kik -engemet szerettek; arcaik megráncosodtak, szivük pedig gyengébben -lüktet. Boldogok, kiknek gyomruk jól emészt. Fájdalom! én ezt az -enyémről nem mondhatom. - -1840-ben Vállajban laktam. Vállaj a legszebb sváb falu, Heim Mariska -pedig a legszebb sváb leány volt az egész világon. Abban az időben még -jobban birván szemeimet felnyitni, Maricsli az első pillanatra feltünt -előttem. Krumpliszedéskor ismerkedtünk meg, kukurica-morzsolás alatt -haladtunk az ismeretségben, dohánysimitáskor viszonyunk fait accompli -volt. Szerencsémet még tisztartó főnököm is irigyelte, kit, ha meg nem -halt volna, szerencsés lennék megnevezhetni; a holtakat azonban -békességben hagyom. - -Mint minden pórleány, Maricsli szerette a csecsebecsét, s innen -magyarázható, hogy nemcsak fizetésemet huzta, hanem még adósságokat is -csináltam miatta. Egy irnoknak akkoriban 100 bankó forint volt fizetése, -most a kocsisoknak 120 bankó forintot fizetnek. A kor változott, de -változtak az irnokok, sőt kocsisok is. - -Maricslinak az akkori szokásként házasságot igértem. Későbben jót -nevettem e bolond igéreten. Maricsli pedig jót sirt. Már akkor is -divatban volt, hogy a min egyik ember nevetett, a másik sirva fakadt. Ég -és föld elmulhatik, de ez a divat bajosan fog elmulni. - -Főnököm haragudott reám; nem azért, hogy Maricslit bolonditgatom, hanem -hogy ő nem bolonditgathatja. Főnököm tiszttartó létére is ember volt, s -büszke volt reá, hogy magát annak nevezhette. Az ember arra rendesen -legbüszkébb, a mi legkevesebb fáradságába került. - -A viszony csendesen kezdődött, de lármásan végződött, mi rám nézve annál -kellemetlenebb volt, mert akkoriban fülfájásban szenvedtem. Örömest -betömtem volna szájukat a lármázóknak, de nem volt mivel. Egy irnok, -kivéve lelki tehetségeit, vajmi kevéssel rendelkezhetik. - -Fuss! vagy fizess! Futottam – Vállajról egyenesen az alföldre. Az -alföldön magánosságot kerestem. Hol egyik helység 12 mérföldnyire esik a -másiktól, könnyü ott magánosságot találni. Az ember azonban olyan mint a -nemesis, megtalálja az embert az alföldön is. - -Ez az ember egy juhászati individuum volt, ki engem mód nélkül -szeretett, s kit én módosan gyülöltem. Az ilyetén viszony, milyenben mi -voltunk, módi az alföldön. Mint módi soká nem tarthatott. Összejöttünk, -először szépen, azután csufosan, végre elváltunk diplomatice, azaz -szerencsét kivántunk egymásnak. Ő megvárta, mig felgyujtották, s vizesen -ment a felföldre, én a szó szoros értelmében szárazon hajtattam be az -ország szivébe Pestre, mely már akkor is jelentékenyen dobogott. - -Pesten az élet hullámzó tengerére vetettem magamat compass nélkül, s -csak innen magyarázható, hogy későbben a való helyett a jó reménység -fokánál kötöttem ki. - -Kopott ruhában léptem a nagyvárosi életbe, mégis elegans és splendid -barátim akadtak. Azt tartották, a mit Rousseau, hogy a kopott ruha alatt -legtöbbször jó sziv dobog. - -Semmit sem dolgoztam. Az ember fiatal korában igen boldognak érzi magát, -ha semmit sem dolgozik. Vallásos voltam, egész bizodalmamat az égbe -vetettem. Későbben keserüen tapasztaltam, hogy az ég az izraelitákat -nálamnál jobban pártolta. Legelőször is olyan ember akart rajtam -könyörűlni, kinek magának sem volt semmije, s ki azt hitte, hogy midőn -engemet pártfogol, lekötelezi magának az emberiséget. Annyit mégis -kivitt, hogy bizonyos ideig pas des deux koplaltunk, következőleg -lelkiismeretesen vigasztalhattuk egymást. - -Az olyan viszony, mit koplalás kötöz össze, gyenge, s hamar elszakad. -Elszakadtunk összekötözhetlenül. Fajunk közös gyengeségében sinlődtem -azaz tetszettem magamnak, s azt hittem, szükségképen másnak is fogok -tetszeni. Ez alapon derüs arccal néztem a jövőbe. Derüs arcomba bele -szerelmesedett az egész világ, s komoly arcu pártfogókra találtam. -Legelőször is egy tengeri fóka arcu tabularis prokátor méltatott -figyelmére, s mint patvaristát asztalhoz ültetett. Tetszettek neki -élceim, személyemmel nője volt megelégedve, én kosztját találtam -szeretetreméltónak. Castor és Pollux nem élt kellemesebb viszonyban, -mint mi hárman éltünk három hónapig egymással. - -A gazda ritkán volt odahaza, én is szerettem volna kószálni, de fiatal -oldalbordája Sarolta, holmi nyalánkságokkal hon marasztalt. E házias -magamviselete annyira megtetszett főnökömnek, hogy mint solid fiatal -embert, országszerte magasztalt és ajánlgatott. Egyszer azonban olyasmit -vett észre, mit észrevenni a tabularis prokátorok sem szeretnek, – -gyengéden felemlegette szabad kosztomat, s lakásomat, s miután gorombán -lehordott volna, a lehető legdurvábban elutasitott. - -Csak kosztját sajnáltam. Vigasztalt azonban a gondolat, hogy ez nem -első, s utolsó jó kosztom lesz a világon. E merész gondolat későbben -számtalanszor szinte kétségbe ejtett. Planetám azonban nem hagyott -elveszni; az oroszlánjegy alatt születtem. - -A multat feledve, a jövőről nem gondolkodva, egyedül a jelennel -bibelődve, nyitottam a szinházba. Opera volt. Meggyőződhetém, miként a -bőgésben is van müvészet, s e meggyőződés a müvészet felé forditá -eszmélkedésemet. Még azon éjszaka irtam egy poemát, melyet valamennyi -belletristicus és politicus lap visszadobott. E dobás kicsibe mult, hogy -agyon nem vert. - -Vigasztalásul ismét az élethez folyamodtam, s másnap jóllaktam -salmanádlival. A milyen vastag volt a salmanádli, épen olyan vastag volt -megelégedésem. Novellát irtam, a legborzasztóbb novellát, melyben a hőst -agyon püffentik, a primadonnát agyon döfik, a lateralis és collateralis -személyeket megbélyegzik, guillotinozzák, kartácsolják, sőt még egy -almáriumot is felforgatnak. Novellámat az akkori szerkesztők -legtudományosabb, de legszegényebbike – verje meg a mindenható – kiadta. -Az nap nem ettem egyebet annál a novellánál, s a dicsőséggel tökéletesen -jóllaktam. - -Ennek a szerkesztőnek köszönhetem négy évnek dicsőségét, kilenc év -dicstelenségét, és nyomoruságát. - -Mint iró végtelenül magasan hordtam fejemet, egyébként meglehetősen -alant maradtam. - -Első szépirodalmi művem következtében, egy vidéki vaddisznó megbámult, -két logicus pedig kalapot emelt előttem. Hizott lelkem a dicsőségtől, -testem ellenben meghurkadt. - -Ezen idő alatt egy veszélyes kalandba bonyolódtam, melyből üres -erszényem rántott ki. – A városerdőbeni arenában csepüt evett, s -pántlikát okádott valami strachinoi olasz. A müvészetnek minden ágát -szerettem, még a veszettkutya-üldözést is, a miért elhatároztam, hogy a -sennort megnézem. Két font megevett csepü után, 16 rőf pántlikát -mutatott be a közönségnek. Olyan nagy volt a közönség részérőli -lelkesedés, hogy dacára egy lap általi megbizatásomnak, nem voltam képes -azt leirni. Az olasz nép már akkor is olyan szerencsés volt, hogy a -csepüevéssel is furorét csinált. Lelkesedésem közepett tekintetem egy -fehércseléd arcain akadt meg, kinek végtelenül kis feje, és végtelenül -nagy kalapja volt. Mosolygott reám; mosolyát 25%-val adtam vissza. Ismét -mosolygott 50% dukált. Már szinte félnem lehetett, hogy ilyen roppant -uzsoráskodásért becsipnek. A gyönyörü arccal biró kis fej ez undok nagy -kalapban is jól vette ki magát, s én hizelegtem magamnak, miszerint -stranierám á la Luis IV. öltözik. Pillanataink harmadszor is -találkoztak. Signor Bombino épen akkor varázsolt egy 21 hüvelyk hosszu -magasteteju kalapot kolbászszá. A kolbászt szeretem, de mégis -elragadtatásomban figyelmemre sem méltatám e barbar metamorphosist. -Megmagyarázhatlan gyönyörrel nézdeltem a kis főt, és óriás kalapot. - -A signor egy spádéba ült; e mutatványban mutatta meg, hogy halhatatlan; -e mutatványnyal egyszersmind befejezte azon napi dicsőségét. - -Hogy egy félöles spádé hol veszhetett el egy háromnegyedrész öles -olaszban, még a leghiresebb naturalisták, sőt antropologusok sem birták -megfejteni. - -Kimenetkor mindent elkövettem, hogy stranierámhoz közel maradjak, s szem -elől ne téveszszem. Hasztalan volt e gondos elővigyázat, ő jobban -vigyázott reám, mint én reá. Az előcsarnokban találkoztunk; egy -részérőli sokat igérő mosoly nyiltan elárulta, hogy e találkozásra -számitott. - -Nagyvárosiasságomat kitüntetendő, tartózkodás nélkűl megszólitottam. - -Minek köszönhetem a rendkivüli szerencsét, hogy nagysám figyelmére -méltatott? - -Ön végtelenül hasonlit szeretett testvéremhez Güntherhez, ki hadnagy, s -most az Ichthyophagok ellen harcol Gedrosiában. - -Bárminek köszönhetem is azt, de én e délutánt soha sem fogom feledni. - -Alkalmat nyujtok önnek, hogy sohase kellessen arról gondolkodnia. -Szivesen elfogadom önt szállásomon. - -Meghajtottam magamat; kevéssel azután karomba csimpalkadott, s a -legélénkebb társalgás közepett gyalogoltunk a tehén-utcába, hol egy -alacsony, de tiszta épületben mutatta ki szállását. - -Szobái egyszerüen, de tisztán és izletesen voltak butorozva. - -Szereti ön az aludt tejet? e kérdéssel nyitotta meg a kevés időre bezárt -társalgást. - -Mi alszik, mindent szeretek! - -Egy nagy guta tál helyeztetett elibünk. Kissé tejfelesebbnek ohajtottam -volna, de nyilatkoznom nem lehetett. „Nagyon is természetes leányka“ -gondolám magamban, s tetszett az ozsonna. - -Egy hónapon keresztül mindennap aludttejeztünk. Bizonyos tekintetben -biztositva voltam tehát, s költségvetéseimben nagy törléseket tehettem. - -Megtörtént azonban, a mit nem vártam. Bizonyos nap délutánján az -aludttejezés alatt, egy hosszu tót szolgáló magánál még hosszabb -contóval jelent meg a kisasszony előtt, s a hónap folytában felfalt -aludtejért 5 pftot követelt. A kisasszony bizalmas tekintetet vetett -felém, s miután a szolgáló várakozásra utasitatott volna, négyszemközt -igy kezdé beszédét: - -Restellem az egész dolgot. Tantom épen reggel küldi havi járandóságomat, -legyen szives barátom, reggeli 8 óráig 5 ftot kölcsönözni. - -Én sokkal jobban resteltem a dolgot, s az öt pengőt, azaz tárcámnak -egész tartalmát markába nyomtam. - -Még két hétig mindennap aludtejeztünk, de az öt forintról egyetlen árva -szócskával sem emlékezett. Nehogy ismét restelleni való dolgok -jelentkezzenek, elmaradtam tőle, s szállásától. Jóllaktam nemcsak -aludtejével, hanem vele is. - -Később is gyakrabban eszembe jutott a biztositott aludttej, de a -straneriát végképen feledtem. - -Az aludttej-epocha alatt megismerkedtem egy baromorvossal is, ki hideg -vizzel gyógyitott, s kit e merény miatt baromorvos társai rettenetesen -üldöztek. – Hiába mutogatta és bizonyitgatta a szerencsétlen furulyás, -hogy az embernek és baromnak csaknem egyforma természete van, hiába -gyógyitgatott a legnagyobb sikerrel, elannyira hogy még embertársai is -hozzá folyamodtak, ellenei annyival dühösebben üldözték, sőt egy -orvostársa szemtől szemébe ugy nyilatkozott: miszerint nem baromorvos, -hanem barom – orvos. - -E megsértésből párbaj keletkezett. A segédi szereppel én tiszteltetém -meg, s előre örültem, hogy valahára orvost is láthatok meghalni, s hogy -egy orvossal kevesebb lesz a világon. - -A kikötés szerint hajnalban kellett vivniok, fedetlen fővel. - -Pontban öt órakor megjelentünk társammal, a sértő orvos segédjével. - -Nyolc óráig várakoztunk, sem sértett, sem sértő nem mutatkozott. - -Később tudtuk meg, hogy félelmökben mindketten megszöktek, az ég kegyére -bizván beteg embereiket, s beteg barmaikat. - -Egy novellát penderitettem a poltronok emlékére e cim alatt: - -„Párbaj egy barom, s rendes orvos között.“ - -Novellám rendkivüli hatást gyakorolt, kivált a magasabb körökben, -mindent adtak, csak azt nem, a mi kellett volna, honoráriumot. A -szerkesztő kinyilatkoztatta, miszerint nagy ember lesz belőlem, s -meghítt ebédre. - -Délután öt forintot kértem tőle szórakozásra, de nem adott, azt -állitván: miszerint még igen sokat kell irnom és tanulnom, hogy mint -középszerű iró is felléphessek. - -E nyilatkozat végképen elriasztott az irodalomtól, s a khemiára -(vegytan) adtam magamat. A vegytan tanulmányozása mellett legkönnyebb -éhen meghalni, a nélkül hogy az ember kivánt sikerhez juthatna. A -vegytantól a bölcsészeti tanulmányokhoz szegődtem. A bölcseleti -tanulmányok és koplalás együtt járnak, s igy attól is szöknöm kellett. -Az ipar és mesterségek nyujtanak életbiztositékot és kényelmet. - -Oly mesterséget kivántam választani, mely tisztán magyar embereket, és -csupa szép leányokat tartalmaz. - -Csizmadiává lettem Nagykárolyban. A legterjedelmesebb osztályba -kebeleztetém be magamat, Nagykárolyban tömérdek csizmadia van, de -okosabb egy sem volt nálamnál. Mint inas, céhmesteri titoknokká -neveztetém, s én vittem és vezettem a céhgyülési jegyzőkönyveket. -Titoknokságom kezdetén már annyira birtam főnököm bizalmát, miszerint -tanácsomra egy praesidialist adna ki, mely szóról szóra igy hangzott: - -Minden társulat főnökének jogában állván, oly rendeleteket bocsátani -közre, melyek által a társulat haladása, előmenete, felvirágzása, -boldogulhatása biztosittatik, rendelem a mint következik: - -1-ször. Minden néven nevezendő csizmadia magyar zsinoros dolmányban, -csizmábahuzott magyar nadrágban, nem különben kerek kalapban fog járni. - -2-szor. A céhmester nádbotot használ, a többiek intra et extra gremium -somfa-, vagy különös engedély mellett, tölgyfabotot. - -3-szor. Gubát csak a városon kivül szabad hordani. - -4-szer. Kivánatos, hogy csizmadia csak csizmadiacsaládból házasodjék. - -5-ször. A csizmadia-táncestélyek csárdással kezdődnek és csárdással -végződnek. Sebesebben forgatni csak a 18 éven aluli leányokat szabad. - -6-szor. Mindenki annyi süteményt visz a táncestélybe, mennyit egy ember -elbir. - -7-szer. A hétfő – blauer Montag helyett – „Heverdel hétfő“nek fog -cimeztetni. - -8-szor. Kivánatos, hogy a céh-ülésekben kevesebb bor fogyasztassék, s -többet tanácskozzanak. - -9-szer. Tapasztaltatott, hogy több csizmadiának szánt gyermekek Gyula, -Aurél, Koriolan, Edgard, Evalin, s Jenő nevekre kereszteltetnek. Őseink -s elődeink József, János István, György, Sándornak kereszteltették -gyermekeiket, pedig erősebb csizmákat varrtak, mint mi varrunk; -maradjunk e becsületes magyar nevek mellett. - -10-szer. Ünnepnapokon pedertessenek ki a bajuszok. - -11-szer. Mennyiben lehet, nélkülözzük a schuszterek szokásaikat. - -12-szer. Igyekezzék mindenki rámás csizmákat késziteni. - -E rendelet nagy applausussal fogadtatott, én 24 inast praetereáltam, s -kineveztetém legénynek, megtartva titoknoki állásomat, s napról napra -több kitüntetésekkel jutalmaztatám. - -A céhmester leányostól belém szeretett. - -Ágnes későbben nőm lett, s jelenben mint igen boldog csizmadiamester, -ajánlom szolgálatomat s tehetségeimet a a nagyérdemü közünségnek. - -Lakásom van az Árokparton numeró 2224. - -Dolgozom rámával és ráma nélkül. - -Egypár uj csizma 6 váltó forint, a fejelés 3 forint, a talpalás 1 forint -40 krajcár. - -A jövő héten érkeznek meg fontostalpaim. - - - - -FÉRJ-PÉLDÁNY. - -Egy férjet mutatok be nektek nyájas olvasóim, ki maga is boldog volt, -neje pedig többször nyilatkoztatta: miszerint a mennyországot már e -földön feltalálta. - -Egyiket sem fogom közőlök megnevezni; ismerni ugy sem ismertétek e -boldogokat, de végig tekintek a férj életmodorán, hogy megtanulhassátok, -miként lehettek boldogok, s miként lehet egy nőt, azaz nejeiteket, -boldogitnotok. - -Alkonyban esküdtek meg, hogy közelebb legyenek a csillagos éjszakához, -mely a házas boldogság ouverturája. Az esküvő egy kisded kápolnában -hajtatott végre; mindjárt kezdetben össze kellett szoritani a -boldogságot, hogy az későbben szét ne másszon. Esküvő után -haladéktalanul haza szállitotta a vőlegény menyasszonyát, hogy azt ne -csak lélekben, hanem egészen birhassa. - -Midőn az ősi udvaron, az erkély alatt megállott az üveges hintó, oly -gyengéden emelé le a férj nejét, miként ha életökben először találkoztak -volna. A férj valamicskével előbbre haladt, s a főterem ajtószárnyai -ismét kézcsókolás mellett nyittattak meg. - -Minő fogadtatás, minő meglepetés várt a nőre a főteremben, ezennel -másolni megpróbálom. - -Oly nagyszerű volt a kivilágitás, hogy a padlaton a gombostű gombját is -meg lehetett találni. A miféle és a hányféle virág nyilik juniusban, -mindannyi s mindannyiféle tarka változatosságban illatozott a teremben. -Kanárik, kenderkék, pintyőkék énekeltek; a fülemüle csattogott. Ezen -éneklés és csattogás közé ismeretlen helyekről ismeretlen zenedarabok -harmoniája vegyült. - -Most magánosan hagylak, élvezd költői ábrándjaidat! – ezeket mondva a -gyengéd férj, haladéktalanul magára hagyta kedves nejét. - -A java még most következik. - -A gyengéd férj igen jól ismerte azon egyéneket, kiknek irányában neje, -mint leány nem volt közönbös. - -Legelőször egy karcsu, fiatal, piros uhlántiszt nyitott a terembe. A -költői ábrándokat költői való követte. - -Következett bizonyos költő. A költő rút volt ugyan, de tele volt -szellemmel, s mint olyan a legrútabb éjszakát is hajnallá varázsolta. -Eliz – mint leány örömest türte körében a dalnokot, mint asszony pedig -annál szivesebben fogadta, mert feltette róla, miszerint kijelölendi a -határt a mult s jövendő között, s e kettő közötti különbséget -megéneklendi, felfedezvén oly élveket is, melyekről a költők, ha még oly -rútak is, leggyakrabban szoktak énekelni. - -Éjjeli 11 órakor külsőleg hűtő, belsőleg melegitő estelihez ültek férj -és nő. Esteli alatt egy szóval sem emlékezett a férj olyan dolgokról, -melyekről esküvő napján legtöbbször szoktunk emlékezni. Egyetlen csigát -evett meg, azt is torma nélkül; vizet ivott, s nem restelte -kinyilatkoztatni, hogy tökéletesen jóllakot. Volt thea is, de a férj azt -meg sem kóstolta. Midőn felkeltek, engedelmet kért a 14 tál ételből -frugalis esteliért, kezet csókolt, lóhátra vágta magát, s távozott. - -A nő maga sokallotta e kissé tulságos gyengédséget, de azért senkinek -sem panaszkodott. Hogy nehéz álmai lehettek, onnét gyanítható, mert -másnap halványabb volt, mint rendesen lenni szokott. - -A férj másnap reggeli 9 órakor érkezett meg, s ugy örűlt e -morbidezzának, mint a chinai kölykök a megváltásnak. - -Kedvesem, parancsolj domesticusaimmal, fogass be, s menj kocsikázni. - -Eliz engedelmeskedett. Parancsolt a domestikusokkal, befogatott, s -elment kocsikázni. - -A gyengéd férj nejének, még mint leánynak kitanulta rokon- s -ellenszenveit. Mire haza érkezett, a nagy komondorok akkora mind -száműzettek, s a boldog nőt egy tigrisszőrű ölebecske várta a pamlagon. -– Az ölebecskét Camillának hivták, utolsó leánygyermeke volt -Tribetlinek, kinek ősei Tannegui udvarában szerepeltek, s kinek nagyapja -a fekete szőrü Makon, párbajban esett el a Tiberis partján. - -Eliz karjaiba ölelé a kedves állatot; egyetlen kifogása volt irányában, -mit azonban férje hathatós unszolásaira sem akart megmondani. Annyit -egyszer mégis kinyilatkoztatott, miszerint jobban szeretné, ha Camillát -Zampának lehetne nevezni. - -Még az nap estéjén egy fakószőrü Zampával vigasztaltatott meg Eliz és -Camilla. - -Alfréd, ma éjszakára vissza megyek anyámhoz! - -Parancsolj velem angyalom! mikor küldjek utánad? - -Holnap ilyenkor! - -Eliz éjszakára haza kocsizott. Alfréd Zampával és Camillával tölté az -éjszakát. - -Alfréd, én beteg vagyok! - -Franz! szaladj Boletus doktor ur után. - -Az nem kell. Vén szamár, és pipaszagu. - -Hát ki után küldjek? - -Tok doktor után. - -Megemlitendő, hogy Tok doktor Pesten lakott, igen módos és szép fiatal -ember volt, Eliznek még mint leánynak udvarolt, s magnetismussal -gyógyitotta a vérkelést is. - -Tok doktor ötödnap esteli 8 órakor megjelent, s Eliz egész éjszaka a -legjobban érezte magát; másnap ismét roszul lett, estére tökéletesen -kigyógyult. - -Doktor Tok demonstrálta, miszerint Eliznek a nap ártott, s a holdvilág -kigyógyitotta; neki ugyanis sikerült Luna nagysám sugarait mittelst -magnetische Geheimnisse öszpontositani, ezen öszpontositás pedig -megtette a magáét, azaz: Elizt kigyógyitotta. - -Az Alfréd örömét lehetetlen leirni; de másnak érezni, mint Alfrédnak -magának, még lehetetlenebb. - -Tok látogatása az Alfréd legkedvesebb inasának Hanznak hivatalába -kerűlt. Hanz Milchenauban születvén, nem tudott csak németül, miért a -reggeli helyett mindig früstököt mondott – Egyszer azonban véletlenül e -szavakkal nyitott be: - -Das Frühs-tok ist fertig! - -Eliz annyira megneheztelt, nem a frühs, hanem a tok miatt, hogy Hanzit -haladéktalanul el kellett kergetni. - -Hanz és Tok egyszerre mentek el. - -Mind ketten sirtak: Alfréd és Eliz, Alfréd Hanzért, Eliz Tokért. - -Eliz, doktor Tok gyógyitási rendszere következtében annyira belebőszült -a magnetismusba, miszerint Alfrédnak minden hirhedt magneses egyént -halomra kellett hordani. Akkor időben meglehetős hirben állottak: két -debreceni reform. diák, egy ungvári oláh clericus, meg Nádi Vakarcs -Börvelyből Mind a négyen előráncigáltattak, de bizony kevés sikerrel; a -két diákból minden mágnest kiexperimentáltak a collegiumban, a clericus -éjszak helyett délnek tartott, a harmadik pedig, qua tős gyökeres -paraszt, kinyilatkoztatta, hogy ő addig egy orvosságot sem fedez fel, -mig le nem issza magát. Borral kinálták is, de ő par force pálinkát -akart. - -Ha a mágnes nem használ, hideg vizhez folyamodom! - -Hideg viz, vagy meleg viz! csak parancsolnod kell, én engedelmeskedem. - -Te vagy a férjek legnemesbike. - -Ez volt a legelső elismerés, s ez Alfrédet jobban megörvendeztette, mint -a lonatói győzelem Bonapartét. - -Alfréd, én Gräfenberget választám! - -Szabad választásod van angyalom a déli sarktól az éjszaki sarkig, a -Dardanelláktól a jeges tengerig. - -Jöszte Alfréd, hadd csókoljalak meg. - -Házassága tizenhetedik napján kapta Alfréd az első csókot, s e mézes -csókkal nyitott be a családboldogság Arkadiájába. - -Eliz másnap Gräfenbergbe utazott. Teljes három hónapot töltött és -mulatott Gräfenbergben. Ezen három hónap alatt egyetlen egy levelet irt -Alfrédjének, mely szóról szóra igy hangzott: - -„Férjem Alfréd! Tegnap nálunk nagy mennydörgés volt… a következményekről -hallgatok. Priesznitz azt mondja nem ismer, de szeretne ismerni. A -hushoz itt mogyoróhagymát is esznek, még pedig kura gyanánt, igen -előmozditja a kigőzölgést. Csókolom Zampát és Kamillát. - -Eliz m. p. - -Alfréd ezen levelet, mint legtisztább szerelem bizonyitékát, még -szomszédjainak is megmutogatta. - -Eliz hazaérkezte után harmadnapra sárgaságba esett, Alfréd 10 fontos -aranyláncot vett számára, csakhogy mielőbb kigyógyithassa. - -Presto! tudd meg ő nagyságától, megengedi-e hogy kézcsókolására -mehessek. - -E szavakkal bocsátotta el Alfréd inasát, házassága második évében. - -Eliz nagysád tiszteli a tekintetes urat, de most álmodozni méltóztatik. - -E szavakat üzente vissza a szerető nő. - -Haladéktalanul rendelkezzél, hogy szalma hintessék el az udvarra, s a -domestikusok még a szalmában is lábujjhegyen járjanak. - -Öt óra mulva a történtek után megengedtetett Alfrédnak, hogy -kézcsókolásra felmehessen. – Reszketve emelé a boldog férj nője puha -kacsóit ajkaihoz, s e szavakkal emelé el ajkaitól: - -Eliz! egyetlen Elizem! én végtelenül boldog vagyok! - -Alfréd, neked utaznod kell. Lásd kedvesem, tapasztalást csak utazás -által lehet szerezni, tapasztalás nélkül pedig a legszeretreméltóbb férj -kezei között is tönkre megy a gazdaság. - -Hová utazzam angyalom? - -Mindenekelőtt Németországba, ott megtanulod a comfortot és finomságot; -későbben Olaszországba, ott megtanulod a cukrászatot; azután -Franciaországba, ott megtanulod az izlést s társalgásbani könnyűséget; -Londonban azaz Angliában megtanulod a juhászatot; Poroszországban a -chemiát; Oroszországban az asztronomiát; Bajorországban a sörfőzést, -Hollandiában a halászatot; Belgiumban a madarászatot; Tirolban a -vadászatot; Hamburgban a piócázatot; Törökországban a juhvajkészitést; -végre Egyptomban a bűvészetet. Mind szükséges tudományok olyan embernek, -kinek heves vérmérsékletü fiatal neje van. - -Röviden, végig kell mennem a zodiakuson; mit gondolsz, mennyi idő -kivántatik ezen ártatlan kirándulásokra. - -Minthogy legtöbbször gőzhajón és vasuton fogsz utazni – három év. - -Haladéktalanul engedelmeskedem, üdvöm üdve. - -A boldog férj másnap hajnalban elutazott. - -Kegyelmes volt iránta a sors. Megkimélték őt a kaimakok és krokodilok -sergei; megkimélte őt a petecs, és sárgaláz; megkimélték őt a bravok és -labradoreskek; megkimélte őt a kötél, bárd, kard, pisztoly és tőr; -megkimélték őt az explosiok, eruptiok és invasiok; megkimélte őt a -vizár, habár, és dagár, földrengés, villám, orkán és zivatar. Három év -multával egészségesebben és kövérebben tért meg, mint távozott. - -Midőn kocsijából kiszállott, Eliz karjaiba ölelé. Alfréd feledte az ut -fáradalmait, és boldog volt. - -A tudományos emberek a legunalmasabbak a világon, Alfréd, én unatkozom. - -Mindent elkövetendek, hogy számodra szórakozást szerezzek. - -Alfréd még jóformán ki sem mondta e szavakat, már is vidor kedélylyel -házi barátokról gondolkodott. – Házi barátokat könnyü volt találni. -Alfréd felséges asztalt tartott, Eliza szép volt, s még csak 24 évet -számlált. Az udvar minden istenadta nap teli volt kocsikkal, az ól -lovakkal, a termek vendégekkel. - -Meguntam e sok vendégeket, távozzunk hazulról, pár hétre, ha megjövünk, -Rónaynak s Dombynak irsz, csak e kettőt ohajtom körömben. – Rónay erős, -egészséges 25 éves fiatal ember volt, Dombyt pedig az egész vidék -Adonisnak hítta szépségeért. - -Mind hiába! igazán csak városban lehet mulatni! - -Egész Europa rendelkezésedre áll, angyalom. Görc vagy Gradiska, Florenc -vagy Koblenc, Bécs, vagy Pécs, Bellinhausen vagy Münkhausen – amint -parancsolod. - -Egyik sem azok közül! Velence, a vizek istennője, vagy Athen, a Mythos -hazája. - -Menjünk Velencébe, ott legalább mindennap fris csukát kap az ember! - -És stockfischt – hahaha! Szerencsétlen ember azt sem tudod, hogy a -tengernek kicsi a csuka, a csukának ellenben nagy a tenger, azért is -Athenbe megyünk. - -Amint parancsolod. - -Athenben kilenc évig laktak; Eliz borzasztó hóditásokat tett, végre -Ypsilantyval megszökött Nankingba, Nankingból Pekingbe, hol -porcellánfedél alatt lakott, s a legdrágább shawlt törülköző helyett -használta. - -Kirándulásokat tettem Nankingba, és Pekingbe, nemde nem aprehendálsz? - -Esküszöm az élő istenre, hogy azóta a kapucinusokhoz jártam ebédre, s -nőszemélylyel egyetlenegyszer sem beszélgettem. - -Mustra vagy Alfréd, mustra. - -Már most nekem minden áron nyugalom és kényelem kell, menjünk vissza -Domahidára?! Amint parancsolod. - -Tiz nap alig mult el, s már Domahidán találták magukat. - -Ah Alfréd! - -Mi bajod angyalom? - -Minden, és semmi! - -Oh Alfréd! - -Az istenért Eliz! könyörgök, nyilatkozzál! - -Mindennel jól lehet lakni, mint a riskásával. - -Ilyesmit mond valahol Genlis asszony is. - -A....... h! - -Eliz! Lelkem Elizem! - -O....... h! - -Parancsolj, s én mindent elkövetek, hogy szórakozhassál. - -Már késő! - -Nagy Isten! meguntál mindent? - -Mindent! - -Engemet is? - -Mindent, még Zampát és Camillát is. - -Alfréd elrohant, lerántott a szegről egy rozsdás karabint, azt -megtöltötte postával, a kert alá huzódott, s ott egy tó partján -agyonpuffantotta magát. - -Eliz egy hétre a történtek után mazurt táncolt Rónayval. - -Szegény Eliz! Boldog Alfréd! - - - - -ZAKARIÁS. - -1812. aug. 20-kán egy bükkaljai szegény oláh falucskában ismeretlen -idegen telepedett le. Az izlés és csin, melyel a kibérlett lakban -szobáit rendezé, öltönyeinek választékossága, ezüstnemüi s egyéb -ingóságai nyiltan elárulák, hogy előkelő családból kellett származnia, -vagy idejekorán saját buzgalma, s a körülmények nyomán oly állást vivott -ki a társaséletben, melyben anyagi előnyök mellett szellemi kincseket is -szerezhetett. - -Ezen falucskában, mint tulajdonában egy művelt előkelő család is lakott, -Tormayék. A család főnöke Tormay Gergely több gyermekeken kivül egy -szeretetre méltó leánynyal is birt, – a 16 éves Máriával, ki 1811-ben az -egész év folyama alatt Pesten tartózkodott, s nagynénje házánál -gyakrabban találkozott Zakariással. A nagynéne e gyakori találkozásból -egy rendes ismeretségnél egyebet nem következtetett, miután a háznál -több felnőtt leányok is találkoztak, s Zakariás mindnyájoknak inkább -udvarolt, mint Máriának. Minthogy ok nem szolgáltatott legkisebb gyanura -sem, – Pestről Tormay Gergelylyel váltott levelekben a nagynéne egy -szóval sem emlékezett Zakariásról, miért az, midőn az oláh falucskában -megtelepedett, egészen ismeretlen volt a Tormaycsalád előtt. - -Volt-e hatással a Máriávali ismeretség e megtelepedésre? bizonyosan nem -állithatjuk, annyi igaz, hogy egy évig Zakariás egyetlenegyszer sem -fordult meg Tormayéknál, s egészen elzárt életet élt, könyvei s -magánérdekei közé temetkezve. - -Mint majd minden idegen, Zakariás is némi rejtélyes szinben állott a -falucska lakossága előtt, főleg midőn orvosi ismeretei is hirbe jöttek, -– minek alapul szolgált egy a faluból származott nőcselédjének nagy -betegségből történt kigyógyitása, s több szerencsésen sikerült -orvoslatok, melyekre ez uton a lakosság által egyszermásszor -felszólitatott. - -Történt, hogy Tormay legkiseb gyermeke, egy kedves kis fiucska Anginát -kapott. A betegség halál kimenetet gyaníttatott, oly sebesen haladt -előre, miért, miután közel orvos nem találtatott, hogy e szeretett -gyermek életét megmenthessék, mások javalatára Tormay Zakariáshoz -folyamodott. - -Zakariás a felszólitás után haladéktalanul megjelent egészen fekete -gálában, mely öltözet neki rendkivül jól állott. Nem leend fölösleges -Zakariás külsejéről röviden szólanunk. – Mintegy 32 éves lehetett, -nyulánk magas testalkatu. Rövidre nyirott hollófékete haja, olájszin -bőre, magas homloka; vékony szegélyü szája, romai orra, spanyol szakála -és vékony bajusza oly kinézést kölcsönzének neki, mely által, főleg nők -között, mindenkor kedvas szokott lenni. Gondoljunk még ezek mellé csengő -érc-organumot, kellemes kiejtést, könnyüséget mozdulatokban és -társalgásban, s azonnal fogalmunk lehet Zakariás physicumáról. - -Az idegen a gyermeket a Kalomell segitségével pár nap multával tökéletes -egészségben adta át szüleinek. A szóbeli hálálkodás minden nemeivel -elhalmoztatott, sőt jelentős és becses ajándokokkal is megkináltatott, -melyeket azonban a leggyöngédebben utasitott vissza. - -Uram, ön bizonyosan gyülöli az embereket, s kerüli a társaságokat, -különben nem igyekeznék oly elvonultan s magánosan élni? - -Az ismeretségeket nem keresem, de ha önkint jőnek, szivesen elfogadom, s -igyekszem azokat megtartani. Igen korán megtanitott az élet, mennyire -bizhatni a nagy tömegben, a tapasztalás pedig: mennyivel biztosabb azon -boldogság és megelégedés, melyet a magány és elzárkozottság, mint melyet -a gyakori közlekedés és társas élet nyujtanak. - -Szerencséltessen ön bennünket gyakrabban becses megjelenésével, s mi -igyekezni fogunk önt az ellenkezőről győzni meg, a nélkül, hogy az által -az általánosságot tekintve, önnek igen bölcs nézeteit megváltoztatni -ohajtanók. - -A legjobb szabálynak is vannak kivételei, s ezen kivétel nekem nem csak -örvendetes, hanem kedves is fog lenni. - -Az első látogatás, s illetőleg elválás után Tormay az udvarról e -szavakkal nyitott be övéihez. Nekem ezen ember tetszik, hideg ugyan, de -őszinte, s nem ragaszkodik a társas élet sok kivetni való üres -formáihoz, – meglásd nőm, nekünk még igen sok jó órát fog szerezni ez az -embergyülölő ezermester. - -Mert gyermekemet visszaadta anyai szivemnek, az én kedvezésemet őrökre -biztositván, részvétemre minden időben számolhat. - -Mária egy szót sem szólott. Mosolygott… s titkos öröm sugárzott szép kék -szemeiből. - -* * * - -Az egész vidéken Tormayéké volt az egyetlen ház, hol Zakariás gyakrabban -megfordult. Rövid idő lefolyta alatt mindenki részvétét és barátságát -megnyerte, s különösen a hosszasabb téli estéken érdekes elbeszéléseivel -sok kellemes órákat szerzett a háziaknak. Senki azonban annyira nem -örült jelenlétének, mint Mária, s távozásakor esdeklőbben senki sem -tekintgetett utána. Mi okból? talán nem is volna nehéz kitalálni – de a -kedves gyermek még távolról sem gyanittatá, hogy Zakariást már Pesten -ismerte, s hogy körében már több órákat töltött légyen el. A -szerelmeseknek majd mindig vannak titkai, Mária és Zakariás pedig -szerették egymást, miként azt egy rövidke magányos együttlét alatt be is -vallották. - -Kellemetlen januári délután volt; hideg éjszaki szél sürű hópelyheket -szórva ide s tova süvöltött keresztül kasul a falucska néptelen utcáin, -mely fölött a rengeteg százados tölgy és bükk lombtalan fái között -olykor olykor éhes farkasok vonitásai hangzának. Ezen évszaknak is -megvan az ő szépsége és regényessége, mint a tavasz, nyár, és ősznek. A -tavaszban a természet teremtő ereje s költőisége, a nyárban szelidsége, -az őszben a feloszlás s mulandóság poesise, a télben költői vadsága -gyönyörködteti lelkünket. Visszaálmodjuk mult napjainkat, élvezzük a -jelent, vagy elmerengünk a jövőben. Szeretünk, élünk, s meghalunk. - -Az öreg Tormay egy generalis farkasvadászat örömeit, és gyötrelmeit -osztotta meg a nemes megye magistrátuálistáival, háromszor is ismételve -nejének, hogy solid vacsorával várakozzék reá, miért a gondos -háziasszony kora délutántól férje hazajöveteléig folytonosan a konyhában -tűz körül forgolódott, s kedves vendége Zakariás mulattatását Mari -leányára bizta, ki ezen bizalomnak végnélkül örült. - -Zakariás és Mária egy vigan pattogó száraz gyertyánfával zsúfolt ősi -stilben készült kandalló közelében ültek, egymás szomszédságában. -Zakariás jobb kezében tartá a leányka balkezét, s már előbb megkezdett -beszédét mindinkább növekedő tűzzel folytatá: - -Igen Mária, én önt boldoggá ohajtom tenni, végtelenül boldoggá; – legyen -szivemnek minden dobbanása, minden gondolatom, minden érzelmem egyedül -öné, – nevezze meg a helyet, az embereket, és én ott azok körében -kivánok, azok társaságában fogok önnel élni, csak azt tudjam, hogy -szeret, hogy egyedül, hogy végtelenül szeretni fog. Erre feleljen nekem -kedves Máriám, csak annyit mondjon „igen“ vagy „nem.“ - -Mária gyöngéden elpirult, lesüté szép nagy szemeit, melyekből könyüi -akaratlanul megeredtek. - -Az anya e pillanatban lépett be a konyhából, tanuja lőn leánya -könyüinek, a legnemesebb öröm könyüinek, de melyeket oly nehéz -megkülönböztetni a fájdalom és szenvedés könyüitől, midőn a lélek belső -állapotát nem ismerjük… - -Mi bajod kedves gyermekem? – az istenre uram, mi, szóljon, mi történt -szeretett Máriámmal? - -Semmi rosz, asszonyom. E könyük, melyek a fájdalom könyüinek látszanak, -az én boldogságomnak milliókat érő könyüi, e könyükben vallotta meg -nekem Mária szerelmét, e könyükben biztositotta boldogságomat. - -S az anya, Zakariás és Mária igen sokat és igen sokáig beszéltek -lelkesedve a szerelemről, Zakariás őszintén derült arccal vallotta be -terveit, Mária végtelen szerelmét, s még a két szerető örömittasan -merengett egymáson, a nem kevésbé boldog anya nyugodtan távozott kedves -férje kellő fogadására. - -Tormay az igért órában megérkezett, s bár a mindenkor nevezetes -farkasvadászatról végetlenül hosszasan kezdett beszélgetni, mégsem birta -az anya és leány türelmét kifárasztani annyira, hogy azok titkukkal elő -ne állottak volna, remegve és gondosan lesve le a férj és atya -arculatjáról minden gondolatot. - -Zakariás ellen legkisebb kifogásom sincs – ő ugy látszik, müvelt, -becsületes ember, nem tudom ugyan körülményesen kicsoda, s képes-e -leányomat családjához képest illendően eltartani, s foghatja-e -boldogitani; de az elsőt nem lesz nehéz megtudni, a második pedig -közelebbről érdekli leányomat, mint engemet. Ő pedig nem fog saját -magának boldogtalanságot akarni, s mielőtt ily fontos lépést tenne, -számot vetend magával, én egybekelésöket nem ellenzem Máriám, ha -Zakariás olyan ember, mint a milyennek látszik, s az az ember, a kit az -ég neki rendelt, ugy táncolni fogok magam is lakodalmotokon. Holnap még -többet mondandok, – mert most átkozottul fáradt vagyok, s jobban ohajtom -a nyugalmat bár minő egyéb érdekeknél. - -Kevés idő mulva Mária Zakariásról álmodott, Tormay pedig egy ordas -farkast lőtt, de melynek bőrét nem jó leendett előre meginni, mert az -első ébredéskor már az is elveszett. - -* * * - -Zakariásnak a világon egyetlen barátja, egyetlen biztos embere volt, -Pauli nevü inasa. Urának életviszonyaiba és titkaiba kora gyermekségétől -be lévén avatva, jelentős hatást látszatott felette gyakorolni. – A -fenebb emlitett szerelmi vallomások után mintegy három héttel Pauli egy -szorgosan couvertezett levéllel nyitott be urához, s miután az ajtót -maga után gondosan betette, s figyelmesen körültekintett volna, közelebb -lépett Zakariáshoz, ki elnyujtozkodva hevert a pamlagon, s a rejtélyes -Zanoni memoirjeit olvasá. - -Uram egy levél Olaszhonból Kamozzitól; – ezeret mernék egyre feltenni, -hogy e levél fontosságokat tartalmaz, Kamozzi okos ember, s csak akkor -vesztegeti a papirost, midőn tudósitásai elkerülhetlenek. - -Zakariás hévvel ragadta ki a levelet inasa kezeiből, s miután a cimer, s -pecséten hiuz tekintettel végig szaladt volna, legkisebb gondolkodás -nélkül feltörte azt. - -Uram, mielőtt a levelet elolvasnád, engedj pár szót szólanom. Meglehetős -régen nyomja valami lelkemet, félek, hogy jöhet idő, midőn kérelmemre -azt mondhatnád: késő Pauli, előbb kell vala szólanod! - -Zakariás az asztalra helyezé a levelet, s átszuró tekintetet vetett -inasára, kit azon tekintet legkevésbé sem zavart meg. - -Beszélj Pauli… egészen fül vagyok! - -Uram emlékszel, azt igérted, hogy egészen magadba zárkozott életet fogsz -élni, kerülni fogsz minden ismeretséget, kerülni az emberi társaságokat; -magad tudod mennyire kivánatos volt, hogy ez igéretet, e feltételedet -megtartottad legyen; de te bizonyos idő óta arról egészen -megfeledkeztél, s gyakorta emberek közé tévedsz, sőt Tormayék házánál -pár hete szinte napos vendég lettél. Uram mi ennek oka?! - -Pauli, voltál valaha szerelmes?! - -Egyetlen egyszer Fiesole legszebb gyermekébe az alig 15 éves, Biankába… -istenem hol vannak azon szép napok!… Bianka hütelen lőn hozzám, s én… de -minek beszéljek, hiszen te mindent tudsz, kivüled titkomat csak isten -tudja. A halottak nem fecsegnek. - -Te okos ember vagy Pauli, de azt csak megismered, hogy nem minden nő -egyforma! - -Nincs falevél, mely mindenben hasonlitana egymáshoz, de azért minden -falevél falevél, minden nő – csak nő, uram, ki nőhűségre épit, homokra -épit, azt mondja a példabeszéd, azután meg az emberek is az -állatországhoz tartoznak, azután meg ki maga kárán tanul, többnyire -bolond szokott lenni. – Uram az idő mindent feledékenységbe taszit, még -egy pár év, s nyugodtan felléphettünk volna, ha Olaszországban nem is, -de a világ más részében akárhol. - -Igazat beszélsz Pauli, de tudnod kell, hogy én Máriát nőül veendem; a -pénz ha csak magunk nem csináljuk, nem tart örökké. Mária pedig gazdag -leány. Kérlek jó Pauli, hagyj magamra, ha szükségellek, híni foglak. - -Pauli távozott. Zakariás elővette a levelet, s annak következő -tartalmát, minden legkisebb habozás nélkül végig olvasta. - -Milano, decemberben 1812. - -Én kedves barátom Luigi! - -A rendőrség a mult hetekben nyomába jött, hogy Magyarországon -tartózkodol, s ha jól értesültem, személyes leirásod mellett, -arcképmásosodat is megküldötte a bécsi rendőrségnek. Tudva lévő -gyilkolásaidon kivül még három ujabb erőszakos rablást, és egy -gyilkolást bizonyitottak be ellened a meghitelt tanuk; légy szemes, és -vigyázz magadra. - -Barátod Kamozzi. - -Zakariás csengetett, Pauli megjelent. - -Jó Pauli készen tartsd mindenemet, nem tudom mely percben indulunk. -Máriávali egybekelésemet siettetnem kell. Igazságod volt, Kamozzi igen -fontos ujságokat ir. Vedd e levelet, s olvasd. - -Pauli aként cselekedett, miként mondatott. - -Rólam egy szó sincs a levélben; annál jobb, szerepet cserélhetünk; -keresett és üldözött személyek sokkal könnyebben rejtőzhetnek el inas, -mint uri álarc alatt. - -Add elő felöltönyömet, még e pillanatban értekeznem kell Máriával. Ő -szeret, bizonyosan hajlani fog kérésemre, s az esküvőre határozott tiz -nap helyett holnap, vagy legfeljebb holnapután esküdhetünk. - -Uram! – vága közbe hirtelen Pauli – vigyázz magadra és légy szemes, a -szerelem a boldogság helyett, sok nagy embert vitt már vérpadra, pedig -te értted, lelkemre mondom, kár volna, előtted még sok szép évei állnak -az öröm-, s gyönyöröknek. - -Zakariás kevéssel, e rövidke párbeszéd után, csinosan öltözködve -bekopogtatott Tormayék társalgási teremébe. - -A sors ugy akarta, hogy bizonyos időre egyedül lehessen Máriával; -Zakariás sietett e kedvező percet felhasználni. - -Mária, menyasszonyom vagy, ujjodon szerelmem, végetlen szerelmem záloga -ragyog, akarod-e vőlegényednek egy igen jelentős, de nagyfontosságu -kérését teljesíteni. - -Tormay a mellékszobában a „Bécsi Curir“t olvasta. - -Ha kérésed erőmet nem haladja a teljesitésben, s az szüleim jóváhagyását -is megnyerheti, szólj Zakariás, örömömre szolgáland kérésed -teljesiteni?! - -Pestről tegnap, anyagi érdekeimet igen közelről tárgyazó tudósitást -vettem, ezen levélben értésemre adja bizományosom, hogy egy hét alatt -személyes jelenlétem fenn elkerülhetlen. Te tudhatod Máriám, mit tesz -vőlegénynek menyasszonyától az eskü előtt hosszasabb időre válni el, – -eltérni az utról, mely az üdvösséghez vezet. Csak akarnod kell, s én -nyugodtan, boldogan távozhatom; ha vélem jösz, kétkedés, gyötrelem és -remegés helyett örömet és megelégedést viszek kebelemben; vélem pedig -csak ugy jöhetsz, ha nőm leszesz – a határozott tiz nap helyett, -esküdjünk meg holnap, vagy legfeljebb holnapután miután felmenetelemet a -lehető legjobb esetben sem halaszthatom pár napnál továbbra. - -Részemről legcsekélyebb ellenvetésem sincs, a boldogság igen korán soha -sem jő, ha atyám s anyám akarja, én szivemből teljesitem kivánatodat. - -Egyesült erővel mindenkor többet vihetni ki Máriám, együtt menjünk -szüleidhez – okaimnak, melyek fontosak s melyek téged épen ugy -érdekelnek, mint engemet, bizonyosan engedendnek a jó szülők. - -Anyám a nélkül is emlitette, hogy… - -E pillanatban lépett a szobába Tormay, gúnyosan mosolygó ajkakkal, s a -szégyentől vagy boszútól pirosló arccal, kezében tartva a „Bécsi Curir“ -egy számát. - -Zakariás Zakariás leendő fiam uram, mikor hagyta ön oda Bukovinát? - -Ezelőtt két évvel, s néhány hónappal. Ha jól emlékszem, midőn kilétemről -oly kimeritőleg beszélgettem atyámmal, hasonló kérdésre már egyszer -ugyan ezt feleltem. - -Meglehet! nincsenek Zakariás leendő fiam uramnak rokoni Olaszországban? - -Zakariás ajkaiba harapott, s szokatlanul halovány lett. - -Mielőtt kérdésére felelnék, szabad-e tudnom e különös tudakozódásnak -okát? - -Csekélység az egész! egy önhöz külsőleg, de talán belsőleg is nagyon -hasonló becsületes fiatal emberről van szó, a „Bécsi Curir“ 60-ik -számában, ki nevezetes dolgokat vitt végbe Olaszországban, s kit -keresnek, hogy megjutalmazzák! – Olvassa ön, igen érdekes közlés. - -Hidegen nyujtá át az emlitett számot Zakariásnak. - -Mária kiváncsian nézett majd apjára, majd vőlegényére, de legkisebbet -sem értett a különös jelenetből. - -Zakariás erőtetett nyugalommal olvasta végig a közlést. Tormay miután a -számot ismét átvette, intett kezével, s Zakariással egy mellékszobába -távozott. - -Mária tele gyötrelemmel, künn foglalatoskodó anyját kereste fel. - -Mintegy jó negyed óra multával, Zakariás bucsut vőn Tormayéktól; midőn -Máriához közeledett, szokatlanul levert volt, és reszkettett, meg akarta -csókolni, de Tormay nyers hangon megtiltá azt. - -Mit jelent mindez kedves atyám?! kérdé Mária könyűs szemekkel. - -Mindent meg fogsz tudni rövid idő mulva, addig légy nyugodt, tudod hogy -szeretlek, s mindennel mit cselekszem, boldogságod kivánom előmozditani. - -Másnap korán reggel titokban hagyta el Zakariás az oláh falucskát. - -* * * - -1821-ben, éppen 9 évvel az előbbi pontokban leirt történet után, -Erdélynek Fogaras vidékén S. nevü mezővároskában, a régi gróf B. család -izletes kastélyában, ugyancsak az emlitett gróf praefectusánál két férfi -ült estebédnél. Az egyik alacsony zömök pirospozsgás egyéniség maga volt -a praefectus, a másikra, ha személyét másolnám azonnal rá ismernének -olvasóim, az nem volt más mint Zakariás, csakhogy a praefectushoz az -éjszakára már Liverpool név alatt szállott be. - -Az ilyen kövek, mint minő praefectus ur gyűrűjében ragyog, csak -Olaszországban divatoznak, ilyen köveket más országokban szemlélhetni a -ritkaságok közé tartozik. - -E gyűrű még feledhetetlen nőmről maradt, Tormay Máriáról, ő e gyűrűt, -miként többször emlité, egy rablógyilkos olasztól kapta, s csupán azért -nem dobta el magától, mert azt hitte, hogy mint olyan ember tulajdona, -rablott tárgy lehet, s valaha valódi gazdájának visszaszolgáltathatik. – -Szegény asszony csak az örökké éber gondviselésnek köszönhette, hogy -ezen becstelen ember nejévé nem lőn, ki szerelmébe szinlette magát, s -kit forrón szeretett. - -Mennyi ideje, hogy önnek szeretett Máriája meghalálozott? - -Mintegy negyedfél éve! - -S mi történt azon gazember olaszszal? - -Bizonyosan hurokra került s nevével együtt az enyészetnek adatott át. – -Bár mi késő jőjön is, de a bünt büntetés szokta követni. - -Az olasz ajkain egy alig észrevehető gúnyos mosoly surrant el. - -Uram, egy igénytelen kérésem volna… én holnap korán reggel távozom, az -útban gyakorta fordulnak elő apróbb fizetések, melyek ha nem -teljesithetők, kellemetlenségeket szoktak előidézni, légy szives nékem -egy ezer forintos bankjegyet apróra váltani, igen lekötelezendesz. - -Azonnal megtekintem a grófi pénztárt, ha abban annyi aprópénz található, -a legtisztább szivvel teljesitem kivánatodat. - -A praefectus más gyertyát gyujtott s a kastély félreesőbb részébe -távozott. - -Pauli haladéktalanul a praefectus távoztával megjelent. - -Pauli, e kastélyban több pénz lehet, mint gondolnók, nekünk jelenben -kincsekre van szükségünk, gondosan vizsgáld meg a praefectus hálótermét, -mit a háziinas segélyével megtehetsz, nem tudom melyik szoba rendeltetik -az én számomra, jól megismerkedjél az épület minden szege zugával… hol -hálnak a cselédek… merre visz az ut az udvarból… van-e kerités… árok… te -okos ember vagy! pontban 2 órakor éjfél után készen légy a lovakkal, -fütyölni el ne feledd. Tőrömet a párnák alá fogod rejteni. - -Pauli meghajtotta magát és távozott. - -A praefectus kevéssel utána megjelent, s igen örvendett, hogy vendége -kérelmének eleget tehetett. - -Tizenegy órakor mindenki mélyen aludt a kastélyban, csak Zakariás és -Pauli volt ébren. - -Egy órakor felkelt az olasz, felöltözködött mindent magához vett, bal -kezében égő gyertyájával, jobb kezében a kifent tőrrel lábujjhegyen ment -egy hosszu folyosón keresztül, a praefectus hálóterem ajtajához, -csendesen próbálta a kilincset, a szoba zárva volt. Műeszközeihez -folyamodott, pár perc mulva háboritlanul nyitott a hálóterembe, amint -körültekintett, nehány lépést iszonyodva tántorgott vissza, egész -testében reszketni kezdett, a tőr pengve hullott ki kezéből. - -Tormay Mária ugy miként utolszor látta, állott a praefectus fejénél, -fehér mezben, fehér arccal, jegesült szemekkel tekintve a gyilkosra. - -A praefectus a zörejre felébredt, bámészan függesztve szemeit -Zakariásra, ki néhány lépésnyi távolságban reszketve állott előtte. - -Uram! hogy jött ön e szobába, melynek ajtaját saját kezeimmel zártam be. - -Zakariás nem felelt, magasra emelkedett hajszálakkal meredt Máriára. - -A praefectus felkelt ágyából, s a rémült olasz felé közeledett, ki -mozdulatlanul látszék őt bevárni akarni. A harmadik lépésnél a tőrre -lépett, s azt odább dobta. Figyelmes lőn a pengésre, borzadva felemelte -a gyilkos eszközt. - -Gyilkos! kiáltott magánkivül – gyilkos! mit akartál, miért kerestél fel -hálóterememben? - -Zakariás nem felelt, mozdulatlanul állott előbbi helyzetében. - -A praefectus csengetett, lármázni kezdett, csakhamar telve lőn hálóterme -domesticusaival, kik uroknak parancsára megkötözték Zakariást és inasát. - -Másnap korán reggel a kolosvári törvényszéknek adatott át. Mindent -bevallott. Olaszországban végezték ki Paulival együtt bitófán. - -A praefectus Máriát, mindjárt halála után gypsbe lenyomatta, s minden -éjszaka menyasszonyi ruhájában ágyához helyezte, hogy elalvásakor és -ébredésekor feledhetlen vonásait szemlélhesse. - - - - -A HÖLGYEK HÖLGYE. - -Mit elbeszélendő vagyok, egy kalabriai szigeten történt közel Afrikához. -Három nap előtt még a sziget nevét is tudtam, egy gyilkos fejrheuma -következtében azonban nemcsak azt feledtem el, de még Kalabria is csak a -karalábéról jutott eszembe. Bocsánat e nagyon is ártatlan élceért, de az -ember az ilyen gyilkos fejrheumák után neki szilajodik; különben ilyen -ártatlanságokra a halhatatlan Zafir élcei között is akadhatni, pedig -Saphir zaphir, én pedig csak egy halandó carneol vagyok. - -A meg nem nevezhető szigeten lakott egy dúsgazdag halzsir-kereskedő; -Phalonio-Tran. Nejét a Sirocco fojtotta meg, de örömül és gyönyörüségeül -megmaradt egyetlen leánya – Palma. Tran rendkivül erényes és vallásos -ember volt, elannyira, hogy a vidéken Santrannak nevezték, mi -természetesebb tehát, mint az: hogy egyetlen kincsét, leányát -Sanpalmának nevelte. - -Minden ünnepnapon száz szegény számára volt teritve asztalánál, kik -közül többen ugy tele itták magokat, hogy hideglelést kaptak, mig mások -forma szerint kérődztek, többen pedig az utcán dültek el a részegségtől. - -Ilyenkor Tran és Palma szolgáltak az asztal körül, s egész nap -böjtöltek. - -Vala pedig ekkor az 1670-dik év, midőn is a boldog embereket rendkivül -nagyra becsülték. - -Palma felnevekedett erényben és vallásosságban, s oly szép lett, hogy a -későbbi trakták alkalmával még a koldusok is kevesebbet zabáltak, -időnkint Palmára meregetvén az ő szemeiket. - -A szép lánynak, ha rosz is, hire jár, ha pedig szépség mellett valamely -lányról csak jót beszélnek, a hir nemcsak madársebesen repül, hanem még -figyelmet is képes ébreszteni. Az erényes és vallásos Palmának hire -egész Afrikáig hatolt, hol figyelmet ébresztett bizonyos Tubal nevü -gazdag gyarmatosban is. - -Tubal mindenekben hasonlitott az afrikai gyarmatosokhoz. Szerette az -árnyékot és vadászatot s a gyönyörök s élvezetek mindenféle nemeit. -Atyja már mulatt volt, s nagyapjáról a kedélyes fiu, egy kis sötét -szinezetet kivéve, semmit sem örökölt. A nagyapó, mint néger és -rabszolga sokat szenvedett, az apó ellenben husz éves korában egy -europai fehér nővel kelt össze, Messinában tanult, pénzt szerzett -magának, birtokot s rabszolgákat vásárolt Afrikában, s azokat szeretett -gyermekének, egyetlen fiának Tubalnak hagyományozta. Tubal magas volt és -száraz, de a mellett oly izmos, hogy rabszolgái közől többeket egyetlen -ökölütéssel meggyilkolt. - -Rabszolgái félték őt, de mégis szerették, ő ellenben sem nem félt, sem -nem szeretett. Tubal tökéletes keveréke volt az afrikai erények, és -europai bünöknek. Minthogy különnemü fűszerekkel kereskedett, gyakran -fordult meg Siciliában s Kalabriában; egy ilyen megfordulás alkalmával -ismerkedett meg Phalonio-Trannal, s annak gyönyörüséges leányával -Palmával. - -Palma midőn először meglátta, ugy megijedt tőle, hogy a hideg is -kilelte. Tran ellenben, minthogy Tubal mindent nagyon olcsón adott a már -akkor nem csupán halzsir, hanem vegyes kereskedőnek – igen -szeretetreméltónak találta. Tubal mint minden afrikai, nagyon tudta -magát tettetni, s oly ártatlan és szenvedélytelen pofákat vágott, s -annyi cukkerbakkerájjal kedveskedett, hogy Palma hidegleléséből -harmadnap szerencsésen felgyógyult. Tubalt dolgai nemsokára azután -Afrikába hítták, de megigérte, hogy rövid idő mulva hosszasabb időre fog -tisztelkedni. A távozás és isméti megjelenés időhézaga alatt egypár -majmot, s több apróbb nagyobb értékü csecsebecséket küldött Palmának, ki -azoknak annyira megörült, hogy másodszor örömében lelte ki a hideg. - -Egy hónap elteltével Tubal ismét megjelent, a midőn is látására Palma -kisasszony egészséges maradt, sőt az azelőtt lenmagolajszinü Tubalt -narancsszinünek találta. Az öreg Tran pedig annyira belebődült az -afrikai fűszerszámosba, hogy másként nem is szólitotta, csak „uram -öcsémnek!“ - -Tubal – nyakra-főre udvarolva Palmának – két egész hetet töltött a Tran -házánál. Tran nagyra becsülte e baráti megkülönböztetést, s az afrikai -gyarmatossal és fűszerszámossal jelentős kereskedelmi szerződéseket -kötött. E kereskedelmi szerződések következtében, egy pár évig ha -akartak volna, sem szabadulhattak volna egymástól, minthogy a kötések -legrövidebbike is öt esztendőre szólott. - -Tubal ismét távozott, most azonban már pofon csókolta ura bátyját, a -Palma kacsóit pedig mint valódi gentleman udvarló, narancsszinű ajkaihoz -emelte. - -A kisded szigeten már ugy beszélgettek Palmáról, mint Tubal leendő -nejéről, s akadtak, kik meg is szidták a kisasszonyt. A házasulandó -nobilik dühösködtek, nekik fájt, hogy Afrika Europán diadalmaskodik, -szólni azonban nem igen mertek, mert Tubal lőni, és vágni egyiránt jól -tudott. - -Tran, minthogy leánya kiházasitásáról nem gondolkodott, Tubalban csak -sympathiákat fedezett fel, szerelmi érzelmekről azonban nem is álmodott. -Palma is azt gondolta, hogy Tubal neki csak ugy kedveskedésből hordja az -értékes csecsebecséket, és válogatottnál válogatottabb déli -gyümölcsöket. A Tubal kebele ellenben szintugy ropogott a vadabbnál -vadabb szerelmi érzések terheitől. A kebel mozgalmai még az afrikai -birtokon is meglátszottak, miután Tubal hazatértekor haladéktalanul -mindent szépíttetett, tisztogattatott, ujittatott, ugy hogy a melyik -rabszolga ki nem dült a naphosszat tartó munkától és fáradságtól, azt ő -ütötte főbe, s igy vagy amugy, elmaradhatlanul ki kellett dülnie. - -Afrika, dacára a sok költőiségnek, mely ege alatt otthonos, Tubal előtt -napról napra prozaiabbnak mutatkozott, sőt, a mi egy afrikai -gentlemannél szinte hallatlan dolog, sohajtozni is kezdett. - -Az a lágy vágy, mi keblét elfoglalá, kedélyére is hatást gyakorolt, s -egy pár napra annyira neki szelidült, hogy a rendesen gyötörtetett -rabszolgákat majd megölte a csodálkozás. A csodálkozás nemsokára merev -bámulattá fajult, miután ő kegyelmessége már nemcsak sohajtozot, hanem -flótáját előkeresve s kitisztogatva, flótázott is. - -Mi természetesebb, mint az, hogy az ur flótázván, a rabszolgák -táncoltak. - -Tubalt azonban, mint minden szerelmes embert, többé nem elégitették ki -sem a rendezések, sem a flótázás; szüntelen Kalabriát hordá emlékében, -szakadatlanul Palmához vágyott. Afrikában a vágy akarat, az akarat pedig -kivitel. Phalonio-Trannál még jóformán ki sem seperték a szobát, melyet -Tubal beszemetelt, már ismét megjelent a szerelmes fűszerszámos. - -Művészileg képzett emberismerő azonnal felismerte volna az epedő -szerelmest, Phalonio azonban, ki csak a halzsirt, szerecsendiót s -babérlevelet tanulmányozta, mit sem gyanitott. Palma nagysám azonban -észrevette, hogy a Tubal szórakozottságának, gyakori kebelemelkedéseinek -van valami alapja, s a kedves lány sua forma megriadt. - -Tata én félek! - -Mitől gyermekem? - -Tubal szerelmes belém? - -Kis bohó! hát baj az? Tubal becsületes kereskedő ember és gazdag -birtokos, ha nőül vesz, Afrikában kevés halandó lesz boldogabb náladnál, -ha pedig csak ugy szeret, mint Europában legtöbben szoktak, de elvenni -nem akar, ajtót mutatok és bankerottot csinálok. - -Phalonio-Tran olyan ember volt, ki boszuból még gazember is tudott volna -lenni. - -Tata! én sohasem megyek Tubalhoz! - -Akkor sem ha becsületes uton nőül kér? - -Akkor sem! - -Akkor sem ha tata akarja? - -Akkor sem! - -Akkor sem ha tata parancsolja? - -Akkor… igen! - -E párbeszédből kiviláglik, mennyire szereté Palma Tubal uramat. - -Tubal halasztotta volna az elkerülhetlenül szükségessé vált -nyilatkozatokat, de azokat halasztani veszedelmes leendett. A sziv, ha -még oly erős is, megszakadhat. - -Felkereste tehát először Phalonio-Trant. - -Bátyám! mindenem van; vannak babérlugasaim, cukornád réteim, szilvásaim, -rizszsel és kávéval bevetett földeim, de nincs szerető nőm, egy szóval -semmim sincsen. - -Uram öcsém nagyokat mond, de tudom magamról, hogy a ki szeret, nagyokat -szokott mondani. Midőn én istenben boldogult nőmről mint szerető -ábrándoztam, sohasem mondottam kisebb dolgokat a Mont-Perdunél, pedig -Afrikában melegebben szeretnek, mint Calabriában, s Siciliában. - -A szerelem nálunk Afrikában élet, vagy halál. Minket emel, dagaszt, -éleszt; vagy száraszt, fogyaszt, megöl. De mi legnevezetesebb? az, hogy -mi afrikaiak, nem mint önök europaiak 18–20, hanem 10 éves korunkban -kezdünk szeretni, s 80 éves korunkban épen oly dühösen szeretünk, mint -önök husz éves korukban. - -Boldog hazája a szerecsendiónak és tartós szerelemnek! Minő különbség -Afrika és Europa között; csak vegye öcsém uram p. o. az én állapotomat. -Én ötven éves koromban többre becsültem 100 tonna halzsirt, 100 darab -asszonynál. - -Sajnálnom kellene uram bátyámat, ha túl nem esett volna örömön és -fájdalmon, minthogy azonban túlesett, rajtam a sor; bátyám kénytelen -engemet sajnálni. - -Hogy? hogy?! - -Én szeretem Palmát, szeretem afrikailag, életre, halálra, vagy nőm lesz, -vagy meghalok! - -Az ön halála a legrettenetesebb zavarokat idézhetné elő kereskedésemben, -önnek élni kell, legyen Palma az öné. - -Tubal szinte szétszedte örömében Phalonio-Trant, s szobájából egyenesen -a Palma teremébe rohant. - -A kedves gyermek megriadva szökelt fel pamlagáról. - -Tudja-e Palma, mi tárgyban alkalmatlankodom?… - -Tubal, ön atyámtól megkérte kezemet, s jött azt nékem jelenteni. - -Palma, Sanpalma! ő nem csak a föld, hanem az égnek is választottja. -Belát az ember gondolatjaiba, s tudomása van termeiben oly dolgokról, -melyek a Phalonio-Tran termeiben történnek. Palma nekem nemcsak e földön -nyujt boldogságot, hanem az örök üdvességet is biztositja számomra. - -Mi engemet illet, én már csak tulvilági boldogságról álmadozhatom; – -válaszolt Palma szomoruan. - -Phalonio-Tran nékem ajándékozta a kedves Palma kezét. - -Palma hüséges és engedelmes leány, s atyja parancsolatjának -engedelmeskedni fog. - -Tubalnál vadabb borju nem volt egész Afrikában; még Palma fenebbi -nyilatkozataiból sem birta, vagy nem akarta kitudni, hogy a kedves -gyermektől nem szerettetik. - -Mit Afrika szépet, nemest, magasztost, nagyszerűt felmutathat, lábaidhoz -rakom, s magam is elődbe térdelek. - -Palma hallgatott. - -Europai müvészekkel népesitem meg afrikai gyarmatomat, kik éjjelt -nappallá teremtnek, csakhogy téged mulattathassanak. - -Palma hallgatott. - -Parancsolj, magam szántom a rizsföldet, magam töröm a cukornádat, magam -készitek csukoládét, magam kefélem rabszolgáimat. - -Palma hallgatott. - -Dacára e sokat beszélő hallgatásnak, Tubal Palmával harmadnap -megesküdött. - -Europától Afrikáig folyvást zokogott Palma, vizen és szárazon. - -A legelső nap estéjén haladéktalanul, a legiszonyatosabb alakban mutatta -be magát a kékvérü afrikai. Felborzolt hajjal és kidüledt szemekkel -jelent meg fehér bőrü neje előtt. - -Szerettél-e előttem valakit Palma? mert ha szerettél, azonnal -megnyúzlak. - -Palma ég felé emelte szemeit, azután Kalabria felé tekintett, sohajtott, -s igy válaszolt: - -Sohasem szerettem senkit! - -Ugy üdvezülj? ugy kapj csörgőkigyóhimlőt? sárgalázt? és fekete -epemirigyet. - -Igen! - -Ilyetén kitörés után azután szerelmi őrjöngésbe esett, átkarolta Palmát, -csókjaival fojtogotta, melyek tikkasztók, s fulasztók valának, mint a -Samum és Sirokko. - -Egyetlen panasz sem hangzék Sanpalma ajkairól. - -Egy szeretetreméltó majommal időzött Sanpalma; Tubal ez ártatlan -szórakozás közepett lepte meg, neki rohant, egyetlen ökölütéssel földre -teritette, s csergedező vérében gyönyörködve, igy orditott: - -A majmoktól is féltelek, még egy ilyen rendezvous, és á la Othello -megfojtalak. - -Palma sirt, égfelé emelé szemeit, Kalabria felé tekintett, de -hallgatott. - -A majomnak szive repedt meg bánatában. - -Orkán, villám és mennydörgés közepett hurcolta őt kocsikázni. - -Nappal kellett alunnia, éjjel mulatnia. Tubal felforgatta a természetet, -hogy afrikai kedélye ne unatkozzék; de Sanpalma, mint olyan lény, ki e -földön már mitsem remél, s mitsem vár, szótalanul engedelmeskedett. - -Imádsz angyalom? - -Istent imádom csak Tubal, az embereket legfeljebb szeretnem lehetne. - -Én Moab vagyok Giaur, nagyobb minden Phariseus, Jebuseus, és profétánál. -– Ezeket elorditva Sanpalmát arculcsapá. - -Palma sirt, égfelé emelé szemeit, Kalabria felé tekintett, de egy szót -sem válaszolt. - -Mig ezek Afrikában történtek – Phalonio-Tran meghalt Europában. - -Tubal egy hivatalos kirándulást tett Maskarába, szóval, nem volt -odahaza. A majom s Palma boldogok voltak, mulatozhattak egymással. Tubal -előbb jött meg, mintsem váratott. Egyedül találta a majmot, és -Sanpalmát. - -Dühtől vonagló ajkakkal, dühtől reszkető karjain vitte Palmát egy -kokusfa alá. Palma az ég felé tekintett és mosolygott. Tubal ellenben -bőgött, Palmát zsinegen felkötötte, és megfojtotta. - -Phalonio Tran mindenféle kötelezvényeit, s egy bőrt küldött Europába, -egy ilyen tartalmu levél kisérete mellett: - -„Kedves urambátyám! Mielőtt meghalunk, szükség számadásainkat -bevégeznünk. Én önnek legdrágább kincsét tettem semmivé, küldöm helyette -passiv kötelezvényeit. Quittek vagyunk. A bőrrel beszámolok, mint minden -becsületes bojtár. - -Tubal m. p. - -Phaloniot már a sirban találván e levél, a massae curatorok nem birták -kitalálni minő bőr a Tubal által küldött bőr, és – cipőket csináltattak -belőle. - -* * * - -Századunkban ilyetén forma regények, s novellák kezdenek divatozni. - - - - -ANGLIEN HERCEG és KUAN DIANA. - - -I. - -1615-dik évi Május 1-ső napján esküdött meg Dessort gróf Kuan Diannával. -Az estély a gróf Veron nevü kastélyában tartatott meg Franciaországban. - -„Veron kastélyban mulat a legszebb pár,“ beszélgetének mindenfelé. Kuan -Diana hallotta mit beszéltek, mosolygott, és Anglien herceg jutott -eszébe. Anglien herceg nem volt jelen az estélyen. Három napon keresztül -mulattak a vendégek a kastélyban, a gróf egyetlen pillanatra sem -maradhatott egyedül fiatal hirhedett szépségü nejével. Negyedik napon -mindenki távozott, s a gróf telt kebellel sietett Diana termeibe. Mint -esküvő előtt, Dianát halványan és hidegnek találta. - -Engedje meg asszonyom, hogy az esküvő előtti kérdést még egyszer -ismételhessem: Szeret-e ön engemet?! – szólt a gróf érzésteljesen, de -komolyan. - -Szeretem! – válaszolt Diana egykedvüen; felállt ülőhelyéből, az ablakhoz -ment, s könyűs szemeit a messze távolban legelteté. A gróf nem vette -észre nejének könyeit, s mire Diana megfordult, könyek helyett szemeiben -mélaság mutatkozott. - -Asszonyom! ön mint leány Anglien herceget szerette; az időken szabadon -rendelkezhetett szivével, ezentúl azonban, miután nekem szerelmet s -hűséget esküdött, feledni kell a herceget. Kérem, mindenre kérem, -feledje őt! - -Uram, ön maga mondja, hogy önnek szerelmet és hűséget esküdtem, ennél -többet ne kivánjon nejétől, én akarom feledni a herceget, de ha -megemlékezném róla, még azon esetben is biztositom önt, hogy női -kötelességeimről nem fogok megfeledkezni. - -Asszonyom, ön jobban ismerheti magát, mint én, a miért nyilatkozatában -megnyugszom. - -A történtek után egy órával karöltve sétáltak Dessort gróf és Kuan Diana -a Veron parkban. - -Gyönyörü tavaszi délután volt, illatos lég játszott a zöldellő fák -lombjaival és leveleivel, külennemű madarak csevegtek és daloltak, -Dessort gróf bájos nejének szépségein legelteté szemeit, Kuan Diana -Anglien hercegről gondolkodott. - -A kellemes hónapokat Veronban töltendjük, a telet Párisban. - -S miért ne töltenők a telet is Veronban?! őszintén megvallom, szerfelett -meguntam a zajongó és nyugtalan párisi életet. - -A grófnak tetszhetett e nyilatkozat, derült arccal válaszolt: - -Parancsolj Diana, s akár az örökkévalóságig Veronban maradok. - -Magas és lombos platan árnyékában foglaltak helyet. - -Diana, tetszésedre bizom a nap felosztását; rendelkezzél velem, s -parancsolj szolgáimmal. - -Lovaglás, séta és kocsizás a szabadban, benn válogatott könyveim, s ha -megengeded, Dessort gróf társasága. - -A gróf lelkesedve emelé ajkaihoz a legszebb kezeket. - -Először is kikocsikázhatnánk a közel majorba, s megtekinthetnénk a -barbeauxi erdőséget. - -Igen! annyi ideig tartott szobaélet után végtelenül jól fog esni a -szabad levegő. - -A gróf elrohant, hogy kocsiról s lovakról gondoskodjék. Diana egyedül -maradt – és sohajtott. - -Pár perc alig telhetett el, megzörrent a platan háta melletti csalit, s -Kuan Diana előtt vadászosan öltözött férfi állott meg. Anglien herceg -volt. Diana elsikoltá magát. Dessort gróf szerencsére még az udvarban -rendelkezett, s a sikoltást nem hallotta. - -Herceg! ön engemet sohasem szeretett! különben nem veszélyezteti életét -s az én becsületemet. - -Egyedül téged Diana, ezelőtt s ezután. Becsületed szent előttem, -életemmel keveset gondolok, mert nem birhatlak. Ah Diana, te engemet el -tudtál feledni. - -Soha! hercegem, soha! - -A gróf léptei hangzának, csakhamar maga is megjelent, Dianát egyedül -találta. - -Kevéssel azután együtt kocsiztak a majorba, s a barbeauxi erdőségbe. - - -II. - -A barbeauxi erdőség Verontól mintegy három negyedórányira feküdt, s ezer -egynehány holdnyi térséget foglalt el. Vágásokra osztva, széles és -keskenyebb utakkal gazdagon volt behálózva, melyeknek elsőjei felett a -nyilt ég láttathatott, mig a keskenyebbek fölébe, az év melegebb -szakaiban árnyas lombok vonának boltívet. A növényélet buja -változatosságban mutatkozott, a száz éves cser- és bükfák ezrei között, -s hol szelidebben munkált a természet, gyengédebb erdei virágok is -tarkállottak. Időszakonkint őzek és szarvasok csörtetének a sötét és -sürű reketyékben, nyulak iramlottak az utakon keresztül, mig a magasban -megszámlálhatlan torok dalolt, vagy csevegett. Ki a természet -költészetét szerette, azt a barbeauxi erdőségben feltalálhatá. - -A nap nyugodni hajolt, midőn Dessort gróf kocsija az erdőség közepét -átmetsző keresztuton elhaladt, s egy a baloldalra vivő keskenyebb -kocsijáráson befordult. A kocsiban Kuan Diana ült férjével, kivül -bizalmas cseléd kormányozott két telivér angol heréltet. - -A barbeauxi erdő legkedvesebb birtokom, még gyermekkoromban szerettem -meg; ifju koromban gyakorta időztem hallgatag sátraiban; mint férfiu -többször keresem fel, hogy egykori boldogitó reflexioimat megujitsam. - -Diana nem felelt, zöld cserfalevelet tépett darabokra, és saját -gondolataiba mélyedett. - -Diana, ezen ut atyám sirjához vezet; az öreg Dessort Achill távol az -emberektől a barbeauxi erdőben kivánt nyugodni. A legidősebb bükfa -mellett ásattam sirt a legnemesebb kebelnek, az ősök fája őrzi porait. - -Diana még mindig nem felelt, Dessort gróf ingerültebben szólott: - -Kuan Diana nem ohajtja szemlélni férje atyjának nyughelyét? - -Uram én rettegek a halottaktól, a halottak nyughelyétől borzadok; majd -máskor – egy kellemes reggelen, midőn a nap egész fenségében ragyog, -vagy délben, vagy korán délután… Uram ön bús!? önt szomoritja -nyilatkozatom, jőjön kérem, nézzük meg a jó atya nyughelyét, ön -mellettem lesz, s én megpróbálom nem borzadni. - -A kocsi a legidősb bükfa aljában emelt siremlék mellett állott meg. -Dessort gróf és Kuan Diana kiszállottak. Karöltve haladtak. A férj -érezte, miként reszketnek a nő karjai. - -Az emlék sötét márványból egyszerü, mégis nagyszerű stilben volt épitve. -Aranybetük jelölték az élőknek a halott nevét, s azon állásokat, -melyeket az életben elfoglalt, a cimek, s évszám sem hiányzottak. - -A gróf, a mint az emlékhez közeledtek, elkomolyodott, későbben letérdelt -a talapzatra, lehajtá fejét, s igy vesztegelt szótlanul. - -Mysticus elmélyedettségéből éles sikoltás riasztá fel. Kuan Diana -halványan s reszketve állott előtte. - -Uram siessünk el innen… különben meghalok, szólott a nő alig -hallhatólag. - -Az isten szerelmiért, mi lelte önt asszonyom! talán szemlélt, talán -hallott ön valamit? e hirtelen és szokatlan változás, az éles sikoltás, -önnek reszketése. - -Azon pillanatban, mialatt ezen kérdések tétettek, sötét alak bontakozott -ki az emlék melletti csalitból, s alig észrevehetőleg tünt el az erdőség -sűrűjében. - -Mindenre kérem önt gróf, távozzunk! - -Dessort gróf észrevette az alig észrevehetőleg távozót. Egész erejéből -nézett utána, de fel nem ismerheté. - -Asszonyom! szemlélte ön a távozót? - -Távozzunk uram! mindenre kérem távozzunk! igen én szemléltem őt s az -ijedtségtől szinte eszméletem hagyott el. - -Őt!? kit? tehát felismerte az előttem ismeretlent? - -Dessort gróf épen ugy ismeri Anglien herceget, mint Kuan Diana. - -A grófnak minden vére arcába szökelt, csakhamar azonban elsápadt, alig -hallhatólag szólott nejéhez: - -Anglien herceget!? talán az idegen ismeretlen… - -Anglien herceg volt! válaszolt Diana lesütött szemekkel. - -Köszönöm asszonyom! megnevezé nekem a nemtelen csábitót, s én e perctől -fogva bizom ön szerelmében… rendelkezzél velem, szeretett Dianám!? - -Grófom, ha ugy tetszik!? E pár szóban annyi hidegség volt, hogy Dessort -szinte reszketni kezdett. Karját nyujtá nejének, a kocsihoz kisérte, s -mindketten előbbi helyeiket foglalták el. - -A kocsi sebesebben haladt, mint azelőtt, a Veron kastély felé. - -* * * - -A gróf nejét egészen fogadó termeig kisérte, az ajtónál azonban -udvariasan meghajtá magát és szótlanul távozott a kastély udvarára, hol -legkedvesebb hátaslovának felnyergelését parancsolta meg. Mig az -megtörténhetett, melegebb felöntönyt változtatott, kardot, pisztolyokat -s tőrt vett magához. - -Midőn elindult, egészen este volt, a messze láthatáron egyetlen bucsuzó -sugár sem játszodott. Sebesen száguldott sötét felleges ég alatt a -veroni vonalon, melly egyenesen a barbeauxi erdő felé vezetett. -Félórával későbben a nevezett erdő homálya boritotta el a lovat és -lovagot. - -Hüvös szél kiséretében hideg eső csapkodá a grófot, ki átkozódva emlité -meg Anglien herceg nevét, kivel minden áron találkozni kivánt. - -Bizott nejében, magában mégis boszut esküdött a herceg ellen, ki az -egykori viszony alapján jogokat látszék igényelni a nő, Diana irányában -is, s azáltal nyugtalanságot lopott be a gróf a nélkül is ingerlékeny -kebelébe. - -Vagy hercegi becsületszavát adja, hogy többé Dianával nem találkozandik, -vagy gyilkosa leszek a becstelennek. Bizom nőm hűségében, de e bizalom -mellett megőrülhetek, ha a herceggel találkozhatnom kelletik közelében. -Diana bár nem szereti, de nem tudja feledni; a herceg férfiu, legyen -erősebb Dianánál, szeresse, de feledje örökre, s ne akarjon oly -asszonynyal találkozni, ki csak ugy viszonozhatná érzelmeit, ha előbb -becstelenné aljasodnék. - -Dessort megsarkantyuzá lovát és még sebesebben haladt a barbeauxi -erdőségben. A fellegek mindinkább sürüdtek, a sötétség szemlátomást -növekedett. A zsinóregyenes és tiszta vágáson könnyü volt haladni, most -azonban egy baloldali ösvényre kellett térni, mely tövises volt és -egyenetlen, elannyira, hogy csak lépést is a legnagyobb elővigyázattal -folytathatá utját a lovagló. - -Mindjárt esküvőm után ennyi nyugtalanság és kellemetlenség, mit mindent -rejthet pedig még a jövendő?! Mig harapni nem tud, kell összetipornom -boldogságom kigyóját, mert ha megnő, legyőzhetlenné fajulhat, s -boldogságomat fojthatja meg. - -Épen a már emlitett siremlék mellett kellett elhaladniok. A ló -félreugrott s hirtelen megállott. A gróf reszketve érinté sarkantyujával -a ló ágyékát, de nem mert az emlék felé tekinteni. Raszk – igy hivták a -lovat – egyetlen ágaskodással messze előre szökött, nyeritett, s -vágtatva száguldott az ösvényen, vérig szakadottan tövis és bokortól. -Csakhamar azonban ismét lépést volt kénytelen haladni. - -Jó másfél órai lovaglás után elmaradt a barbeauxi erdőség, s a távolban -a Seine messze rónája mutatkozott. Csendes volt minden és hallgatag, itt -ott mezei pásztorok őrtüzei tünedeztek fel. A gróf folytonosan egyetlen -pont felé tekintgetett, s hol leginkább szeretett volna világossággal -találkozni, ott minden sötét volt. - -Hova a pokolba mehetett volna ily hamar!? alkalmasint az épület éjszaki -részében időzik, vagy a nyaraló osztályait foglalta el, hogy regényesebb -helyen gondolkodhassék kalandjairól és szerelméről, vagy… - -Félt a gróf tovább gondolni, s ismét sebesebb menésre készteté kedves -Raszkját. Herceg Anglien majorja egész kiterjedésében téglaalapon nyugvó -vasrácsozattal köriteték, s erős magas vasazott tölgyfa-kapun engedett -bejárást. - -Midőn Dessort megérkezett, leszállott lováról s csengetett. Azonnal -megjelent a kapus. - -Dessort grof Anglien herceggel kiván szólani. - -Fájdalommal kell tudatnom méltóságoddal, hogy nagyméltósága egy órával -hagyta el ezelőtt kastélyát. - -Merre, s hová ment?! – kérdé a gróf ingerülten. - -Bocsánatot kérek, de e kérdésre sem szolgálhatok megnyugtató válaszszal. -A herceg eltávozott a nélkül, hogy valamelyikünkkel tudatta volna, hová? -vagy merre megy? - -Dessort azon pillanatban ismét lován termett, s azon uton, melyen jött, -távozott az Anglien kastelytól. Midőn az erdőségbe ért, a fákat is alig -lehetett megkülönböztetni a sötétségtől, a szél erősebben fútt, az eső -sűrűbben csapkodott. - -Mind bolond, ki igy megnőszül! ördög vigye el Anglien herceget! - -Mintegy közepén a barbeauxi erdőségnek fel nem ismerhető lovag suhant el -a gróf mellett, mint szellem alig hallhatólag, és alig láthatólag. - -Pontban éjfélkor találkoztak a barbeauxi erdőségben Dessort gróf és -Anglien herceg. - - -II. - -Több hónap telt el, a nélkül, hogy Veron kastély belső életében változás -történt volna. A herceg gyakrabban találkozott Kuan Dianával, -látogatásait azonban oly ügyesen tette, hogy a komoly viszonyról Dessort -gróf mitsem tudott, mitsem gyanitott. Diana időről időre -szeretetreméltóbb alakban mutatkozott férje előtt, s oly ügyesen vitte -szerepét, miként a gróf tartós és biztos boldogságról álmodozott. - -Komoly őszi estén derült kedélylyel nyitott a gróf Diana időző teremébe. -Izletes és tiszta Franklinban illatos szilfa pattogott, kellemes meleget -s egészséges levegőt idézve a falak közé. A gróf dagadó vánkossal -ellátott ruganyos pamlagra ült, hová nemsokára neje is követte; mosolygó -arccal foglalván helyet férje jobb oldalán. - -Boldog vagy-e Dianám Veronban?! - -Kivüled magamat is megcsalnám, ha ellenkezőt mondanék… grófom, én boldog -vagyok; válaszolt a nő lelkesedetten. - -Igy tehát egészen nyugodt lehetek… Gondolkozol-e még a hercegről? A gróf -hangjában csak ügyesebb emberismerő vehetett volna észre némi gúnyt. - -Diana azonnal elkomolyodott, és sértett önérzettel válaszolt: - -A grófnak, ugy látom, érdekében fekszik, hogy feledjem a herceget, s -mégis felemliti őt előttem, hogy visszavarázsolja emlékembe. - -Bocsáss meg asszonyom! midőn boldogok vagyunk, akaratlanul eszünkbe -ötlenek mindazok, kiktől félünk, hogy boldogságunkat megzavarhatják. -Kérdésemmel nem volt célom sérteni, s a herceg felemlitésével csak azt -akartam felmutatni, hogy mennyire szeretlek. - -Köszönöm. Igérd meg mindamellett, hogy feledni fogod a herceget, s az -Anglien nevet többé nem emlited előttem. A multban vannak kedves és és -gyülölt halottjaim, hagyjuk azokat nyugodni; én a jelenben boldog -vagyok, ha a mult halottjait mind feltámasztanók, oly lényeket is -idézhetnénk életre, kik boldogságomat megsemmisithetnék. - -A gróf nem felelt, örömet sugárzó szemekkel tekintett Dianára. – Pár -percig szünet lőn. - -A napokban gondolkodtam róla, ne töltsük-e a telet Párisban; a tél -örökkévaloságnak fog tetszeni ezen elhagyatott kastélyban, mig Párisban -a nagyélet, s müvészet karjaiban észrevétlenül fog elrepülni. - -Maradjunk Veronban, örömestebb tölteném házasságom első évét távol a -nagy világ zajától, hol több rózsák viritanak, de több a tövis is. - -Maradjunk hát Veronban, én ohajtásodnak hittem hizeleghetni, midőn -Párist felemlitém; mi engem illet, én Párist akár mindenkorra -nélkülözhetném, én Párissal tökéletesen elteltem, s kivált veled -szeretett Dianám, Kamcsatkát is élvezhetőnek fognám találni. - -Dessort gróf a legszeretetreméltóbb férj a világon; Györgyöm, én neked -végtelen sokkal tartozom… - -Egyedül szerelmeddel Dianám, szeress, s fogadd helyette akaratomat, -rendelkezzél azzal, mint sajátoddal. - -Diana ajkain csipős gúnymosoly rángatódzék keresztül, a gróf azonban -mitsem vett észre, ő még mindig nejének szavairól gondolkodott. - -De olykor-olykor egy kis kirándulás nem lesz ellenedre, p. o. -meglátogathatnók Dervilliers marquist a szomszéd majorban, Viard grófot -Vitriben? - -A marquis szeretetreméltó öreg úr, Viard gróf neje régi barátném, már -régebben gondolkodtam ilyszerű kirándulásokról. - -A tél mégis felettébb unalmas fogna lenni ez izolált kastélyban, a -marquis szereti a vendégeket, termeiben összegyülnek a vidék nemesei, -mig Viard grófnál a nevezetesebb müvészeket találjuk. - -Szeretetreméltó házak, s én előre sok élvet igérek magamnak. - -Meglátogathatnók Prevel abbét is: ő valóságos bekötött könyve e vidék -többszázados historiájának, az ilyen egyének hosszabb téli estéken -megfizethetlenek. - -Hát Monterau gróf az öreg tábornok, kedves leányával, Helennel?! őket se -feledjük ki a sorozatból. - -Minden valamire való nemest meg fogunk látogatni, egyik nap ennél, a -másik nap amannál, harmadnap Veronban – észre sem veendjük, midőn jég és -fehér havas lepel helyett zöld fákat és virágokat szemlélendünk. - -E tárgyalás közepett Diana hálótereméből ablakzörej hallatszott. - -Mi az?! kiáltott a gróf hirtelen, s azon percben fölállott, ugy -tetszett, mintha hálótermed ablakainak valamelyik tábláját meghajitották -volna? - -Diana valamivel halványabb lőn; csakhamar azonban összeszedve minden -erejét, a lehető legnagyobb nyugalommal válaszolt. - -A jobboldali ablak kapcsai kissé meggyengültek, a szél többször -felriasztott már legmélyebb álmaimból. - -S mindezt ily későn tudatod velem Dianám, az egész nehány percnyi munkát -igényel, s te legszebb álmaidat áldozád fel ily csekélységnek. - -A grófnak jól esett, hogy ezen alapon kiváncsiságát kielégitheté, -azonnal gyertyát vőn és sorban megnézdelé a hálóterem ablakait. -Nyugalommal tért vissza nejéhez. - -Igazad van Dianám, a kapcsok gyengültek meg; reggel első teendőm leend -azok megerősitését parancsolnom. - -Még egy ideig beszélgettek, későbben a gróf jó éjt kivánt, s valamivel -nyugtalanabbul, mint jött – távozott. - -Diana a jövő percben már nyitott ablaknál állott, kihajlott azon, s alig -hallhatólag suttogott: A gróf ébren van és őrködik. Csakhamar azután -becsukta az ablakokat s lenyugodott. - -Másfélóra mulva Dessort gróf nyitott szobájába, megcsókolta s érzékenyen -szólt: - -Még egyszer akartam jó éjt kivánni szeretett Dianám. - -S megvizsgálni nem rejtőzik-e a herceg termeimben – szólt Diana magában. - -Jó éjt grófom. - -Későbben csend lőn a Veron kastélyban. - - -IV. - -A zord téli napok bekövetkeztek, s mint ezen évszak kezdetén szokott, -ködös lég, szeles napok, havas eső, nedves egészségtelen levegő, saras -mocsáros utak jelölék a természetet. Dessort gróf mindent elkövetett, -hogy szeretett Dianája előtt a kellemetlen évszak észrevétlenül osonjon -el. A szórakozásnak minden ágai forgalomba hozattak; vagy Veronban -mulatott a vidéki nemesség, vagy kivül a kastélyon estélyek, -hangversenyek, táncmulatságok tarka változatosságában veszett el az -igéző Diana kedélytelensége. - -A gróf örömmel tapasztalta, hogy neje igen szeret mulatni. - -Viard gróf nagy előkészületeket tesz a holnapi táncmulatságra; -mindenképen azon van, hogy Dervilliers marquison győzedelmeskedjék. -Apropos! még nem is kérdeztem, hogy mulattál a marquisnál? - -Felséges táncosom akadt a quadrilleben! Nem vetted észre mennyi -gratiával, s minő könnyüséggel táncol a fiatal Olivér…? - -Lancry gróf…? – vágott közbe Dessort, kissé nyugtalanul. - -Én őt mindenkor csak Oliviernek nevezem,… atyám testvérének gyermeke; -már régebben száműztük társalgásunkból az unalmas cimezéseket. - -Tudod, Dianám, hogy Anglien herceg is hivatalos Vitrybe? - -Annál jobb; Györgyöm, személyesen tanuja lehetsz, minő érzelemmel -viseltetem ő nagyméltósága iránt. Ha a herceg elég alávaló volt volna -engemet hirbe hozni, nyilvánosan boszulhatnám meg magamat. - -A hercegnek mindössze is annyiból állott a büne, hogy téged most is -szeret; ő leánykori viszonyodból jogokra következtet. - -Mint művelt ember pedig tudhatá: hogy a házasság át nem léphető falakat -von a korábbi viszonyok elé. - -A szerelemnek mindig különös philosophiája van, édesem; a szerelem vagy -nagyon engedékeny biró; elitél, vagy megbocsát, de a kimondott büntetés -nem lehet kevesebb a halálnál. - -Az ajtónálló Lancry grófot jelenté. - -Dessort gróf nehány lépést ment elébe, s kedvelt barátját tárt karokkal -fogadta. - -Diana kissé elpirult, későbben mosolyogva köszöntötte fiatal és szép -rokonát. - -Olivier barátom igazán lovag ember, bizonyitotta, mennyit ád szavára; a -mit igért, megtartotta, remélem ma vendégünk leszesz. - -Veronban hálok, hogy holnap együtt utazhassunk Vitrybe, – válaszolt -Olivier, miközben tűzteljes pillantatokat lövelt Dianára. - -Dessort látta e pillantatokat, de azokat az önérzet büszkeségére -magyarázta. - -A szerelemféltő férjekben az is megvan, hogy két szeretőtől egyszerre -ritkán féltik nejeiket. A grof még mindig Anglien hercegről -gondolkodott, s gróf Lancry a világért sem jutott volna eszébe. - -A három tagból álló társaságocska néhány negyedóráig igen kedélyesen -mulatott, későbben a háziur eltávozott, s Olivier egyedül maradt -Dianával. - -Dianám, minő nyugtalanul vártam e pillanatot, hogy szerelmemmel -háborítatlanul időzhessek! gondoltál-e reám az utolsó együttlét óta. - -Egyedül reád Olivier! a grófnak mint felséges táncost ugy dicsértelek, -hogy gyakoribb együttlétünk, s élénkebb társalgásunk legkisebb gyanura -se szolgáltasson alkalmat. - -A gróf tehát szerelemféltő? - -E tekintetben tökéletesen polgári. Felteszem róla, hogy -szerelemféltésből paraszttá tudna fajulni, meggyilkolná ellenfelét, s -nejét nyilvánosan gyalázná meg. - -Minő szerencse, hogy neje férje bornirtságát ügyesen képes kijátszani. - -Ne bizzál egészen ügyességemben Olivier, s vigyázz magadra, a legkisebb -megaláztatás, vagy szerencsétlenség, mi e tekintetben téged érhetne, -életembe kerülne. - -Szerelmem, egyetlen Dianám, vigyázni fogok magamra, nem magamért, hanem -teérted. Holnap ismét boldog leszek, de holnapután, s azután? - -Holnapután Veronon keresztül térsz vissza birtokodba, ezt meg kell -igérned. Egy hét mulva táncestély lesz kastélyunkban, s te nem utasitod -vissza szives meghivásunkat. - -Kölcsönt kölcsönért, megjelenek Veronban, ha ti is megigéritek, hogy -megjelentek Lancryban. - -Diana csintalan mosoly közepett nyujtá kezét Oliviernek, ki azt -gyengéden szoritá meg, s lelkesedve emelé ajkaihoz. - -Minő szép napok mosolyognak felém! – szólott az ifju ábrándosan. - -Minő szép napok mosolyognak felénk! – igazitá ki Diana, s nagy kék -szemeit kedvesén felejté. - -Dessort gróf lépett a terembe. - -Épen jókor György, hogy terveinket helyeseld vagy kiigazítsd, te is -birsz szavazattal, habár azt nem tekintendjük is eldöntőnek. - -Egészen fül vagyok! - -Holnap Vitryben, egy hétre azután Veronban, valamivel későbben -Lancryban. Magától értetik, mindenütt nemcsak baráti kör, hanem -táncestély. - -Felséges! elfogadom és megerősitem! holnap Vitryben, azután Veronban, -valamivel későbben Lancryban. - -Csengettek. Formaruhás inas lépett be. - -S most az asztalhoz kedves Dianám és Olivier barátom; végzé be a gróf a -legderültebb kedélylyel. - -Az ebéd végeztével sétakocsizás történt a barbeauxi erdőségbe. - -Diana s Olivier egy kocsiban foglaltak helyet, a gróf a kocsi mellett -lovagolt. - -A szerelmi szócserék közepett észre sem vették Lancry és Diana Dessort -gróf szótalanságát és komolyságát. Anglien herceg szemközt jött velök, s -a gróf által már távolról felismertetett. Csakhamar épen a helyen, hol -az út az erdőségbe kanyarodik, közel szemben találkozott a -sétakocsizókkal. - -Lancryt nevén szólitá, s barátságosan köszönt. - -Olivier, a mint a hercegre veté szemeit, mosolygó ajkain némi gúnyt vett -észre, mit azon időben még meg nem magyarázhatott magának. - -Diana hidegen fogadta kedvese köszöntését. Dessort elfordult. Ő a -herceggel régibb időtől fogva ellenségeskedésben élt, az ellenszenv még -azon időben keletkezett, midőn együtt udvaroltak Kuan Dianának. - -A hercegben kevés discretio van, ellenszenvvel viseltetünk egymás iránt, -mégis gyakorta lovagol a barbeauxi erdőn keresztűl – szólt a gróf -észrevehető nehezteléssel. - -Különös, hogy nem szeretitek egymást, pedig Anglien a -legszeretetreméltóbb ember a világon, – jegyzé meg Lancry könnyűséggel. - -Dessortnak nem igen tetszhetett e megjegyzés, sarkantyut adott lovának -és szótalanul vágtatott előre. - -Dianám, te mit tartasz Anglien hercegről?! - -Diana, mintha megzavarodott volna, akadozva válaszolt. - -Engedd meg, hogy a válaszszal adósod maradjak; bizonyos vagyok benne, -hogy róla még máskor is fogunk beszélni. - -Lancry épen ugy észrevette Diana zavarodását; mint a gúnyt a herceg -mosolyában, s mindkettőről komolyabban kezdett gondolkodni. - -Dessort készakarva csendesebben haladott, s utólérette magát. - -Tudod-e Olivier, hogy legkedvesebb birtokomon hajtatunk keresztül. A -barbeauxi erdőségben nyugosznak Dessort Achill, és gyermekkori álmaim. - -Az elsőt még feltalálhatod a másvilágon, a másodikat soha többé, az már -halva volt, midőn született; – jegyzé meg Olivier ábrándosan. - -Igazad van Olivier, a gyermekkori álmok par excellence álmok, mert azok -sohasem szoktak beteljesedni, – folytatá a gróf kedélyesebben. - -Összevissza kocsikáztak az erdőségben, a gróf csak néha társalgott a -kocsiban ülőkkel, s Olivier ellenében – akaratlanul bár, de a -legildomosabb férj szerepét játszodta. - -Midőn azon helyen haladtak, hol Anglien herceggel találkoztak, Olivier -hirtelen Dianára emelé szemeit, s némi nyugtalansággal kérdezte: - -Mióta Veronban lakol, találkozol-e olykor olykor Anglien herceggel? - -Diana szemrehányólag felelt: - -Már kértelek Olivier… mindent meg fogsz tudni a táncestély után. - -Épen beesteledett, midőn a kastély kapuján behajtattak. - - -V. - -Viard gróf estélyén számosan találkoztak a vidékről. Válogatott férfi- -és hölgykoszorú diszité, és élénkité a termeket. - -A gróf egy ideig nem csinált egyebet, mint a férfiak kezeit szoritgatta, -s a növendékek előtt hajlongott. Viard grófné mindenkit elbájolt -kedélyességével, s a lehető legügyesebben vitte a honneursokat. - -Diana azon percben, midőn belépett, udvarlókból jelentős kört teremtett -maga körül. Lancry nemcsak büszke volt viszonyára, hanem azt az egész -világgal szerette volna észrevétetni. Egy pillanatra sem távozott -imádottja oldalától. - -Dessort mellékszobában kártyapartiet egészitett ki, s mig egy részről -nyugtalankodott, más részről mogorva volt, mert folytonosan veszitett. - -Anglien herceg legkésőbben jelent meg, s némi mozgalmat idézett elő -nemcsak ragyogó rendjelei, hanem ragyogó külseje következtében is. -Számtalan szerelmes pillanatokkal találkozott, de kitől egtöbbet várt -volna, attól legkevesebbet nyerhetett. Kuan Diana kerülni látszott a -herceget. - -Anglien herceg bizonyossá lőn, hogy gyanuja nem alaptalan, meggyőződött -róla, hogy Lancry gróf győzedelmeskedett. A herceg, noha bizonyos volt -ujabb és ujabb hóditásokban, mégis sértette hiuságát Lancry győzedelme. - -Csakhamar általánossá lőn a szórakozás; táncoltak, társalogtak, -kártyáztak. Társas tánc rendezteték. Lancry Dianával, Anglien herceg -Monterau Helennel mint párok egymás mellett állottak. - -A tánc szabályai szerint szemközt kellett jönniök, s táncosnét -cserélniök. - -Bizonyos időre Anglien herceg karjain tartá Kuan Dianát. A herceg meg -akarta boszulni megaláztatását. - -Asszonyom, ha ön herceg Anglien után királyi vérből választatandott -udvarlót, leesése esetére még felfogtam volna karjaimmal, de ha a gróf -karjaiból fog alább esni, biztositom, hogy mint herceg, nem fogom -felemelni. - -Diana elpirult, csakhamar azonban halványan és reszketve fonódék Lancry -karjaiba. - -Mi bajod Dianám, e hirtelen változásod megmagyarázhatlan, halvány vagy -és reszketsz… - -Anglien herceg lovagiatlan volt irányomban, ő engemet meggyalázott – -válaszolt Diana indulatosan. - -A társas tánc befejeztetett, a párok különváltak, a társalgás ismét -külön gruppokra osztá a vendégeket. - -Anglien herceg és Lancry gróf karöltve, és sebes léptekkel haladtak egy -egészen magános terembe. - -A herceg azon percben, midőn Dessort gróf nejével méltatlankodott, -mindenről, talán még nevéről s cimjeiről is megfeledkezett? – kérdezé -Lancry csipős gunynyal. - -Ha mindenről megfeledkeztem volna is, arról megemlékeztem, hogy Kuan -Diana ezelőtt párnappal még kedvesem volt, s hogy ezelőtt egy héttel -egész nap együtt mulattunk Veronban, – válaszolt a herceg közönbösen. - -Uram, ha mind igaz is, a mit beszél, mégis tudni fogja, hogy ilyesmi -csak mészároslegényeket jogosithat fel méltatlankodásra, nők irányában. - -Én csak annyit tudok, hogy Lancry gróf nem régen került ki az -egyetemből, s hogy Lancry grófnak még sokat kell tanulnia, hogy Anglien -hercegnek leckéket adhasson. - -De az elégtételt, remélem, egy diáktól nem vonná meg Anglien herceg? - -A világért sem, kivált ha azon diákot Lancry grófnak neveznék. - -Hol és mikor? - -A barbeauxi erdőben, holnap délután 3 órakor. Szeretném Dessort gróf -ifjukori álmait felriasztani. - -A táncmulatság reggeli öt óráig tartott; a vendégek nem is gyanithaták a -történteket. - -Dessort gróf, Lancry és Diana együtt kocsikáztak Veronba. Anglien -valamivel korában távozott Vitryből. - -* * * - -Illatos thea mellett, kandalló közelében ruganyos fauteillek karjaiban -kellemes volt, és jól esett a társalgás. Talán hogy e kényelem annál -kedvesebb legyen, a hatalmas természet a szabadban ellentétet képezett; -künn pokoli setétben éjszaki szél süvöltött, s nehéz fellegek fagyos -esőt szórtak a vidékre. - -A beszéd csaknem kizárólagosan a mult napi táncmulatság, s annak -vendégei körül forgott. Lancry és Diana kifogyhatatlanok voltak -észrevételekben, Dessort gróf hallgatott; ő még mindig komoly volt a -tegnapi veszteségtől, sőt még egyéb, egy megmondhatlan valami is -nyugtalanitá. - -Legelső állott fel és kivánt jó éjszakát, Lancry gróf az épület külön -osztályába vezettetett, Diana szinte távozott termeibe. - -Kevéssel azután némaság lőn Veronban. - -* * * - -Ki ezen sötét és zivataros éjszakán a barbeauxi erdő kanyarulatánál, -mely Veron felé vezet, állott volna, egy köpenyébe burkolt lovagot -kellendett észrevennie, ki egyenes vágtatva a kastély felé tartott. -Mihelyest a kastély parkjához ért, megcsendesité lova lépéseit, s csak -lasabban haladva közeledett egy jól ismert bejáráshoz, mely keskeny -ösvényen egyenesen az épület éjszaki részéhez vezetett. A bejárásnál -leszállott lováról, s az emlitett ösvényen gyalog ment bizonyos ablak -irányában, mely Diana hálotermébe szolgáltatott világosságot. - -Mig ezek künn a szabadban történtek, addig benn a kastélyban Dessort -gróf gyötrő gondolatoktól nyugtalanitva, ismét meggyujtá nem régen -eloltott gyertyáját, felöltözött, s a Diana lakosztályának csarnokába -lépve, csendesen haladott nejének hálóterme felé. - -Dessort egész éjen át kártyázott Vitryben, mégis sok mindent látott és -hallott, mi neki nem tetszett. A szerelemféltőknél, ha nem Othellok is, -kevés okok nagy dolgokat következtetnek. - -Diana igen ismerheté férjét, s mindig résen kellett lennie; midőn -Dessort gróf a csarnokba lépett, Lancrynak haladéktalanul kimutattatott: -hová rejtőzzék, s a gyertyák azonnal kioltattak. - -A másik percben szerelemféltő férj nyitott be hűtelen nejéhez. - -Nézzük mi történt ezalatt odabenn. - -Anglien herceg – mert ő volt – mihelyest a jól ismert ablak alatt -találta magát, azonnal felpillantott, meggyőzendő magát, egyedül van-e -Diana? - -A gyertyák e felpillantással egyszerre oltathattak ki. - -Egyedül van és aluszik; kisded levélkét gömbölyü kőre boritott s azt -többször próbált ügyességgel dobá be az ablakon. - -Dessort gróf mindent hallott. Midőn gyertyavilág lett, ő nyult a kő és -cédulácska után, ő olvasta el. - -„Asszonyom! - -Holnap víni fogok, nem az ön, hanem saját becsületemért; halhatatlan nem -vagyok, s igy megtörténhetik, hogy elesem, mely esetben igen -restelleném, ha bizalmas levelkéim idegen kezekbe kerülnének; legyen -szives asszonyom azokat gombolyagba kötni s lehajítani, cserében az ön -levelkéit fogom haladéktalanul átszolgáltatni. - -Anglien herceg.“ - -A herceg szerelmes leveleit asszonyom! - -Diana reszketve nyujtá át azokat. - -Dessort magánkivül az ingerültségtől, s mégis vérző kebellel nyitotta ki -az ablakot; mindamellett annyira uralkodott magán, hogy inkább -kedélyesnek, mint zavartnak tetsző hangon szólott a herceghez: - -Anglien herceg tartsa meg Kuan Diana szerelmes leveleit, mert én is -megtartom azokat, melyeket a herceg irt Dianának, azok legméltóbban a -férjt illetik. Jó éjt hercegem; a viszontlátásig. - -A herceg egy betüt sem válaszolt, lovára veté magát, s különféléket -gondolva nyargalt majorjába. - -Most asszonyom, engedelmével teremmotozást fogok tartani. - -Még alig végezé, midőn Lancry gróf rejtekéből előbujt, s erőtetett -nyugalommal elébe lépett. - -Diana halálsápadtan rogyott pamlagára. - -Nemde jó előrelátásom volt asszonyom, midőn „Olivier“ után azt jegyzém -meg, „Lancry gróf.“ - -Diana nem felelt. - -Gróf ur… – kezdé Lancry zavarodva. - -Uram, sohase mentegetődzék; ön vendégem, Veronban hajszála sem fog -meggörbedni; használja a kényelmet, mi szerény kastélyomban kinálkozik, -nyugodja ki magát, mert holnap önre terhes munka vár. Ha a gróf ereje e -munkát megbirandja, holnapután remélem… - -A gróf felettébb megbecsül, fogadja őszinte köszönetemet. Holnapután, ha -ugy tetszik? - -Igen holnapután. Nem Kuan Diana, hanem a Dessort gróf becsületeért. Ily -asszonyokért csak Anglien herceg és Lancry gróf veszélyeztetik életüket. - -Lancry elpirult, de egy szót sem válaszolt. A grófnak igaza volt. - -Most a férj nejéhez fordult. - -Mihelyest önnek magaviselete közbeszéd tárgya leend, ön irányában is meg -leszek boszulva. Ön e perctől fogva egyszerüen Kuan Diana. - -Mindenik távozott, hogy nyugodjék, de egyik sem tudott nyugodni. - -* * * - -Anglien herceg megölte Lancry grófot. - -Anglien herceget megölte Dessort gróf. - - - - -Tartalom. - - St. Jago di Compostella 1 - Fenice 28 - Vacsora előtt, alatt, és után 53 - Nora 68 - Az erdődi kaszamátákban 81 - A viaszalakok műtereme 94 - Kedves viszontlátás 106 - A fehér rózsa 116 - Szép napok 125 - Férjpéldány 138 - Zakariás 150 - A hölgyek hölgye 168 - Anglien herczeg 180 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -32 |öunek uram |önnek uram - -45 |kenytelenség |kénytelenség - -56 |hossszu bánat |hosszu bánat - -66 |Ajulásából |Ájulásából - -84 |meg nom |meg nem - -92 |Allásom |Állásom - -130 |sőt mép |sőt még - -132 |ozsonnna |ozsonna - -133 |hossszu tót |hosszu tót - -138 |FÉRJ-PELDÁNY |FÉRJ-PÉLDÁNY - -141 |hathatős |hathatós - -148 |augyalom |angyalom - -184 |nyngodni |nyugodni] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MEGTÖRTÉNTEK ÉS MEGTÖRTÉNHETŐK (1. -KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |