diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66241-0.txt | 4810 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66241-0.zip | bin | 103028 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66241-h.zip | bin | 108451 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66241-h/66241-h.htm | 4602 |
7 files changed, 17 insertions, 9412 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..f4cabab --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66241 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66241) diff --git a/old/66241-0.txt b/old/66241-0.txt deleted file mode 100644 index 850dfd2..0000000 --- a/old/66241-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4810 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Elbeszélések, by Zsigmond Sebők - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Elbeszélések - -Author: Zsigmond Sebők - -Release Date: September 8, 2021 [eBook #66241] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ELBESZÉLÉSEK *** - -ELBESZÉLÉSEK - -ÍRTA - -SEBŐK ZSIGMOND - -HARMADIK KIADÁS - -BUDAPEST - -AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA - -5729. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. - - - - -UTOLSÓ SZIKRÁK. - -Sohasem voltam úgy megelégedve tanuló koromban lakással, mint avval, -melyről szó van. A szoba úgy diákosan egyszerű volt; de nyájas, tiszta. -Még egy pár virágcserép is díszlett az ablakban, valami növényárvákkal, -melyek mindegyre iparkodtak bimbót, virágot, illatot produkálni; de -sohasem sikerült nekik a magas fővárosi házfalak között. Azonkívül -csönd, tökéletes csönd vett körül, mely – amint bevonultam a lakásba – -azonnal megmártotta a lelkemet otthonos melegségben. - -A legkülönösebb, hogy házigazdámnak három apró nebulója is volt; mégsem -hangzott a szobámban csetepaté. Meg is szólítottam a háziasszonyt. - -– Miféle írral keni a gyerekeket, hogy megsem mukkannak naphosszat? - -– Egyszer szépszó-olajjal, másszor friss mogyorófazsírral, – felelt az -asszony mosolyogva, – mert rá volt írva édes szelid anyaarcára, hogy -csak az első orvossághoz szokott folyamodni. - -– De hiszen ilyen korban még csatarázni, hancurozni szokott az apró nép! - -– Még csak az kellene ilyen-olyanjai! – pattant fel az asszony. Bele is -hánynám őket mind a Dunába, Tiszába… No, mi kell, te buksi? - -Ez utóbbi szavak egy kis fekete fejhez valának intézve, mely anya -köténye mellől integetett fel titkos szemjátékkal, hogy valami fontos -mondani valója volna… Anyja lehajolt; a fekete buksi rátapadt a fülére -és susogott abba valamit. Nem tudom, mi volt a válasz, de Buksi nagyon -meg volt vele elégedve és, mint a fiatal sólyom, elröppent. - -– Nem úgy vannak ezek nevelve, mint a városiak, – mondá a háziasszony -némi kevélységgel; aztán még hozzátette: - -– Elek se tűrné, ha zajongnának. - -Ez az Elek a férj volt; egy rendkívüli becsületes gyári asztalos, akivel -szivesen elbeszélgettem. Értelmes, szerény, komoly ember volt, avval a -bonhomiával arcán, mely a magyar embert jellemzi. Az a nyugodt, nyilt -kedély, mellyel a puszta néz reád ezernyi szemével, mozdulatlan, barna -szemöldökei, a nádasok alól. Ez a kép azért jutott eszembe, mert a -házigazdám is alföldi volt; szalontai fi. Valóban volt is valami benne -nagy földijének, Aranynak, nyugalmas egyszerüségéből; méltóságos mozgású -ritmusából; abból a sajátságos magyar jellegből, melynek zenéje, hangja, -szine egyszerre megkap – a táncban, a beszédben, a ruhában, az arcokban, -a szemekben, hogy úgy mondjam, a léptekben is. - -Szóval, a derék Tóth Elek igen rokonszenves ember volt, dióbarna -szemeivel, nyirt, tömött, ércesen szilárdnak tetsző fekete szakálával, -izmos vállaival és karjaival és az ő nyugodt szerénységével, melyet -azonban öntudatlanul mindig árnyalt bizonyos kevélység. Legalább is -annyi, hogy suttyomban (nyiltan átalt kirukkolni vele) az asztalos -mesterséget tartotta a legkülönb foglalkozásnak a világon és néha, mikor -híres tudósokról, nevezetes találmányokról hallott, megjegyezte: »A -koporsónkat, fejfánkat, keresztünket utoljára mégis csak az asztalos -csinálja.« - -Egy napon az asztalfiókban egy régi, sárgult levelű könyvet találtam: -Faublas lovag kalandjainak valami hajdani kiadását. Csodálkoztam, hogy -ezt a ledér könyvet itt lelem s átadtam a házigazdámnak. - -Megnézte és halk, szánakozó hangon mondta: - -– Bizonyosan a szegény öreg nagyságos úr hagyta itt. - -– Hát előttem valami nagy úr lakott ebben a szobában? - -Mosolygott jóakaróan: - -– Csak olyan kikopott úr volt ő kelme; de valamikor valahol a Bácskában -gulyája sétálgatott és gyönyörű ménese rugtatta a port a pusztában. Ugy -mondják, – a feleségem hallott róla egyet-mást, – mindent elvitt az -ördög bibliája: a gulyát, a ménest, a kastélyt; még a legutolsó jóravaló -kabátját is… Nagyon lefelé ment már szegény feje; egészen lefelé a -szekér alá; de azért csupa becsületből megadtam neki a nagyságos úri -titulust; mert láttam, hogy jól esik neki. Azután nem is tiszta a -lelkiismeretem az ő dolgában. - -– Hogy, hogy? - -– Bizony a kisbíró gyakran zörgi idebenn, hogy mikor már úgy is csúszott -lefelé, én is löktem egyet rajta. - -– Hogy történt ez, Tóth úr? - -– Elmondhatom, ha nem úntatom vele. - -Leült és rákezdte: - -– Most két esztendeje lehet. Akkorjában ütött be éppen nagy úri mód az -asztalosoknak: a sztrájk. Négy hétig egy szikrát sem dolgoztunk a -műhelyekben, ellenben nagyokat ittunk a korcsmában. Mikor aztán láttuk, -hogy a jó zsíros pogácsák, amiért a sztrájkot csináltuk, nem jönnek el, -szépen visszakullogtunk a munkába és jó volt a száraz kenyér is. De -bezzeg eljöttek a jó zsíros adósságok, amiket a sztrájk alatt szereztünk -és akkor aztán már kenyér se volt. Azért egyszer mondom a feleségemnek: -Hallod-e Évi, húzzuk össze magunkat addig, amíg kitisztázkodunk az -adósságból, a konyhában; a szobát pedig kiadjuk valami jóravaló lakónak. -Feleségem, a jó lélek kapott rajta. Még azt mondta, hogy régen a nyelvén -volt ez a tanács; amiben, tisztesség nem esik mondván, egy kicsit -füllentett az én Évikém; mert (ne vegye rossz néven az úrfi) még most is -olyan kárvallott képet vág, mikor a csukott szobaajtóra néz, hogy szinte -megsajnálom. Mert instállom, úgy tessék venni a dolgot, hogy a bátyám -Harsányban jegyző; a sógorasszony pedig parádés szobában ül; – hát csak -megfogamzik az irígység a konty alatt. De, hogy a szót szóba ne öltsem, -kitettük a cédulát a kapura, hogy ebben a házban egy gyönyörüséges -bútorozott szoba kiadó uraknak, úrfiaknak, válogatott cigánylegényeknek. -Én azt mondom: - -– Legjobban szeretnék egy pár életre való deákot. Azoktól egyszerre -megelevenedik a ház. - -Az asszony azt mondja: - -– Ugyan nagyot kivánt vele! Ha meg kell lenni, már csak jobb egy -tisztességes vaskereskedősegéd. - -(Arra spekulált a lelkem, hogy a vasassegédre sokat kell mosni, mert -hamar bekeveri a vaspor a fehérnemüjét, – láttam az orra hegyéről!) - -De az első lakónk nem lett se deák, se vasárussegéd; hanem a nagyságos -úr, akinek igen nagy úrnak kell lennie, – úgy gondolkoztunk, – mert a -vizitkártyáján korona volt s a neve igen úri hangzású: Kesztölczi és -Basaharczi Basarczy Döme. Hanem a podgyásza sokkal rövidebb volt, mint a -neve. Mikor hozzánk jött, nem volt nála egyéb, a testén levő ruhán -kívül, csak egy parupnyi. Azt mondta, hogy a »kadropja« vasuton jön… az -még most is jön. - -Hát jól van. Az én nagyságos uram jön, megy; nagyon keveset beszél; -többnyire otthon fekszik a divánon és órahosszat, naphosszat a levegőbe -bámul. - -Jön az elseje: no János, mondok magamban, ez egyszer se bú, se gond; -összeütöd a bokádat, még egy meszely bort is hozhatsz hozzá – azon a -temérdek pénzen, ami markodat üti a lakásért. Az ám, de múlik egy nap, -másik nap… és a nagyságos uram a fülét sem mozgatja. Évi már nagyon -zörög. - -– Szóljon már a nagyságos úrnak, Elek. Tán elfelejtette, hogy elsején -kell fizetni… Azt se tudom, hol a fejem; száz felől zargatnak az -adóssággal; magának pedig hasztalan imádkozom, még szólni se mer az öreg -úrral a pénzért. - -Nohát bementem hozzá. - -Felugrott a divánról, leültetett és elkezdett velem diskurálni -mindenféléről; de olyan nyájasan, olyan finoman, hogy… hogy biz én -egészen megfeledkeztem az adósságról. Elő se hozom, ha ő maga nem keríti -szóba, mikor már nagyon megbarátkoztunk. Megfenyegetett az ujjával -tréfásan és azt mondta: - -– Tudom ám, hogy alapjában miért keresett fel tisztelt barátja az -erénynek… Ugy-e a pénzért? - -– Óh, dehogy – mondom elveresedve. - -– No, no… nem is veszem zokon önöktől, uram, a türelmetlenséget. Magam -is szörnyen röstellem a dolgot, hogy az a pénz, amit várok, úgy késik a -postán. De legyenek nyugodtan, már nem késhet soká. - -Ami engem illet, meg is nyugodtam; hanem az asszony nagyon megmosta a -fejemet gyávaságomért. Hogy micsoda pipogya Jankó vagyok én, aki ilyen -aprópénzzel fizettetem ki magamat? A pipogya Jankót elnyeltem. És hozzá -az ebédemet is elégette. Az elégett sültet is elnyeltem. Hanem a -legközelebbi alkalommal meg is mondtam Évikémnek, ha olyan híres vitéz -egri asszony, rajta, menjen be ő az öreg úrhoz a pénzért. Hát be is megy -ő! Bement mint egy sárkány. A félig nyitott ajtón hallom a feleségem -illedelmes panaszait; a nagyságos úr elegáns orrhangját; – és látom, -hogy a sárkány úgy jön ki a szobából, mint a kezes bárány. Azt mondja: - -– Hiszen már holnap bizonyosan megjön az a pénz, nem kell mindjárt tüzet -kiáltani! - -Egyet hunyorítottam a szememmel, azután csendesen döcögve elsompolyogtam -hazulról. De iszen, jól vagyunk már! Az én asszonykámat, látom, -elszédítette az öreg úr; már most aztán nem tudom, ki veszi meg rajta a -pénzt. Eh, mit, gyalu, fürész…! azért még nem kötjük fel a -koldustarisznyát! Majd elélünk valahogy! - -Mikor egy este hazakerülök, azt mondja az én Évi lelkem igen haragos -kedvében: - -– Hallja Elek, miféle furcsa szobaurat hozott maga a nyakunkra? - -– Ugyan milyet? - -– Hiszen ez nem is anyaszülte ember, hanem valami táltos vagy tündér, -aki szúnyoglábbal vagy mivel él! - -– Hogy-hogy? - -– Három napja várom, egyre várom, mikor megy ebédelni vagy vacsorálni; -de uramfia, még csak ki sem mozdul a szobából! Egyre ott hever a kanapén -és a plafondot bámulja… Pedig azt mondja, hogy nem beteg. - -– Hát aztán mit tegyek most én vele? - -– Mit tegyek… Mit?… Ha én lennék az ember, a gazda, majd tudnám, mit -tegyek!… Ma úgy is három személyre főztem vacsorát! - -Ehen, értem már; eszerint az én Évikém megint olyat akar tenni, amit -utólag meg fog bánni és jó előre gondoskodik arról, hogy legyen kivel -perelni miatta. Azért hívjam én meg _először_ vacsorára a nagyságos -urat. - -Nohát, gyalu, fürész… egy asszony kereplése nem a világ. Meghívtam -szerény asztalunkhoz az öreg urat s mondjam, ne mondjam? – ettől fogva -nálunk vendégeskedett. Nagyon megszerettük. Nemcsak én meg az anyjukom, -hanem a rajkók is,… azok valósággal belebolondultak. Ha barackot nyomott -a fejükre, mintha sárgacukrot szopogatnának; mikor elküldte őket a -boltba, mindig betörték az orrukat a nagy versengésben, melyik érjen -hamarabb haza. Jó ég tudja, mivel kenyerezte le úgy őket! - -Eddig jól van; a pénz még egyre jön a postán… mi pedig várunk. Azon -vigasztalódunk, hogy majd jól esik egyszerre a nagy summa. Telik az idő; -szépen összeszokunk a nagyságos úrral; de azután meg mi összefogunk -magyarosan Évikémmel; dolgozunk éjjel-nappal; én fúrok, faragok, -gyalulok; ő meg mos; lassan törlesztgetjük az adósságot, sőt -összekaparítottuk valahogy a hátralékos házbért, valami nyolcvan -forintot. Akkor aztán, mikor minden szépen elsimul, az én bolond eszem -egyet kalamajkáz – és kész a baj. - -Nyilván az ördög incselkedett velem, mikor fejembe vettem azt a -gondolatot. Szombat volt. Korán kerültem haza a gyárból. Évi nem volt -otthon; valami vén nénémasszonyokkal szedriázott késő estig, a sátán -örömére. A nagyságos úr megint ott hevert a divánon és olyan szomorú, de -olyan keserves arcot vágott, hogy szinte a szivembe nyilallott valami. -Azt mondja odabenn Belzebub valamelyik fia: - -– Te, János, tudod-e miért olyan szomorú ez a szegény nagyságos úr? Nem -másért, mint amiért a szomjazó eleped víz nélkül, amiért a virág -elszárad napfény hián. A szegény nagyságos úr azért hervad el, mert -elvették tőle azt, ami neki a friss víz, a napfény, a levegő, – a -kártyát. Láthatod, hogy az öregnek nincs már egy veres rézgarasa sem, -hát nem is kártyázhat; hanem ha van benned egy kis szív, amíg az asszony -hazajön, ütsz vele egy-két krajcáros durákot! - -János egyet gondolt, kettő lett belőle. Az almárium tetejéről előkerült -egy pakli vén kártya; leülünk; osztunk, nyerünk, vesztünk; csak veres -pénzbe játszunk; hanem azért az öreg úr oly friss, oly boldog és szürke -vizes szemei mintha egyre mámorosabban csillognának. Gondolom is -magamban: - -– No, vén cimbora, úgy-e emelgeti most valami a rozzant bordáidat?… -Emlékszel-e, mikor az a kastély, meg az a gyönyörű erdő, meg az a szépen -kolompoló gulya úgy úszott el tőled, mint most tőlem a -csizmadia-tallérok? - -De hogy játszik! Milyen nyugodtan, milyen elegánsan, és hogy otthon érzi -magát… akár a madár a levegőben. Azután meg én nem tudom, micsoda -boszorkányság űz velem játékot… Ugy tetszik egyre, hogy én nem a -szegény, jámbor asztalos vagyok; hanem a harsányi jegyző, a híres -gavallér, aki jukker-kocsin hajtat át a vármegyén és a kaszinóban az -alispánnal tarokkozik. És amíg így valami ködben, valami álomban -botorkázom, a rézpénz átváltozik ezüstté, az ezüstpénz bankóvá; aztán -azon veszem észre magam, hogy a nagyságos úr már nem tartozik a lakás -árával sem; lassan lekvitteltük az egészet és egyszerre csak szépen át -kezdenek sétálni hozzá a házbérre félrerakott tizesek is. A jó Isten -tudja, hogy van?… Többnyire jó kártya kerül a kezembe; de az az öreg -ember ott azzal az ő számító, okos játékával és kigyulladt szemeivel -mindig magához csábítja a szerencsét. Mindig jobb kártyája van -végezetül. Egyszerre aztán nagyot döng valami a fülem mellett; mintha -felébresztettek volna. Akkor úszott el az utolsó forint. - -Fölkeltem és szó nélkül abba hagytam a játékot. Forgott velem a világ. -Nem látom, mint hajlik meg előttem a nagyságos úr olyan eleganciával, -mint egy gróf valami herceg előtt a játék után; nem hallom udvarias -köszöntését… A harsányi jegyző elpárolgott s itt maradt a jámbor -asztalos, aki érzi, hogy egy rettenetes bűnt követett el. - -Kimentem az utcára és sokáig kóboroltam odakünn háborgó lélekkel, keserű -szívvel. Nagy, nagy keserüség rágódott odabenn és mindegyre -kegyetlenebbül… Eszembe jutott, mennyit éjszakázott a szegény Évi, amíg -összekuporgattuk azt a pénzt, amit most elvertem; mi mindent meg nem -vont magától… Nem röstellem: mikor erre gondoltam, egy pár könnycsepp is -végig gurult az orcámon. És – Isten bűnül ne vegye! – mind a bennem -összegyült méreg a szegény nagyságos úr ellen fordult. De már ilyen az -ember: annak minden áron bűnbak kell. Évinek én vagyok az; nekem pedig -jó lesz ez a vén ember… Mert ámbár én hívtam őt kártyázni és én -képzeltem magamat a harsányi jegyzőnek, mégis ő az oka mindennek. Az -csak világos… gyalu, fürész! - -Mikor hazakerültem, az asszony már lefeküdt. Szerencsére, különben az -Isten tudja, hogy álltam volna meg a szeme előtt! De a nagyságos úr -kalitkája üres volt. A vén stiglic kiröpült. - -Hajnal tájban vetődött haza. De milyen állapotban! A beütött -cilinderéről hosszú rózsaszínű tüllfoszlány lógott le és a hátára három -pezsgős vignetta volt ragasztva. Tántorogva ment át a konyhán, hol -fütyörészve, hol meg ezt zümmögte elnyujtott siralmas nóta szóban: - -– Hej Obilics Milos… Kraljevics Márkó… - -No, szép madár, te ugyan jó helyre tetted a mi keservesen kuporgatott -pénzecskénket! – gondolom még jobban nekikeseredve és hallgatom -bosszusan a szobából kihangzó füttyöt meg mormogást. Egyszerre nagy -recsegés riaszt fel. - -– Még összetöri magát a vén fickó ebben az állapotban! – mondám -magamban, és felkelek; benyitok a szobába. - -Uramfia, hát az asztal alatt fekszik nagy kényesen! A fogai közt egy -kialudt cigarettát szorongatott. - -– Mit keres az asztal alatt nagyságos úr? – szólok be mérgesen. - -– Nem asztal ez fiam, hanem mennyezet. Nem valami aranyos; hanem mégis -valamelyes, hehehe… - -– De meghül ott az úr… jöjjön a puha, meleg ágyba! - -– Nem lehet… az olyan ágy parasztnak való… kesztölczi és basaharczi -Basarczy Döme mennyezetes ágyban született, mennyezetes ágyban tud csak -jóízüt aludni és mennyezetes ágyban kiván meghalni. - -Oh, te veszendő lélek! – gondoltam magamban és bár haragudtam rá, még -sem volt lelkem, hogy ott hagyjam a hideg, nyirkos padlón. Kihúztam az -asztal alól; felnyaláboltam és erőszakkal beletettem az ágyába. Az öreg -ezalatt egyre fecsegett valamit össze-vissza. - -– Te, ez a rác fruska, azokkal a bogár szemekkel, avval a koromszínű -hajjal… mondom neked cimbora, ennivaló… Oszt’ hogy énekel a tambura -mellett, de hogy! - -Megint elkezdte zümmögni keservesen: - -– Hej Obilics Milos, Kraljevics Márkó… - -Mikor másnap délben hazajöttem a gyárból, az asszony int, hogy lassan -járjak. - -– Ne zörögjön a csizmáival! – súgja. – A nagyságos úr még alszik. - -Hát persze, hogy alszik a tegnapi kirugás után. De én már nem bánom. -Csak azért is, úgy levágtam a zubbonyomat, hogy szinte porzott. Évi -egészen elképedt. - -– Megbolondult maga? – dadogta – és úgy állt ott mint a sóbálvány. A jó -lélek annyira beleszokott már abba, hogy a nagyságos úr rabszolgája -legyen, hogy az én lázadásomtól egészen megrémült. Pedig én kiabáltam -ám! - -– Meg hát; de akkor bolondultam meg, amikor rád hallgattam és ezt a vén -korhelyt tovább is itt tartottam a nyakunkon! Hát igen is kötözni való -bolond voltam akkor és ha kell, írást adok róla és aláírom: én Tóth -Elek, a főváros legnagyobb bolondja. - -Mindjárt meg is bántam a heveskedésemet; kivált mert odabenn a szobában -megmozdult valami. Csakugyan felébresztettem a nagyságos urat. Hallottam -amint feltápászkodott az ágyból és amint csoszogni kezdett papucsaiban. -Haragom mindjárt lecsillapult. Elszállt mint a füst a széllel. És azt -gondoltam, bárcsak ne hallotta volna meg szavaimat. Szégyeltem nagyon, -hogy majd azt hiszi, sajnálom a pénzt; ami ugyan igaz, de kimutatni nem -nagy gavallérság. Elhallgattam és szótlan tűrtem, mint nyelvel az Évikém -és bizonyítja fejemre az én nagy, álnok, fekete hazugságomat, mikor azt -mertem állítani, hogy ő tartotta itt az öreg urat. Egyszer aztán nyilik -az ajtó és a nagyságos úr egyenesen kifelé tart. Elment ebéd nélkül. - -Nem is jött többé vissza. Isten látja lelkemet, egy cseppet sem örültem -ennek; inkább sajnáltam. Hej no! gyalu, fürész, csak már ne hallotta -volna meg azt a gorombaságot, amit bolond fejjel kikottyantottam! De ki -hitte volna, hogy így a szívére veszi? - -Eltűnt; se híre, se hamva nem maradt. Jó ideig nem hallottunk róla -semmit. Egyszer a gyárból elhivatnak a kórházba egy beteghez, aki velem -akart beszélni. Megyek; bevezetnek a nagy közös betegszobába. Hát, -uramfia! – ott haldoklott kesztölczi és basaharczi Basarczy Döme úr egy -kemény kórházi ágyon… mennyezet nélkül! - -Bizony a nagyságos úr volt. Alig lehetett ráismerni, úgy elsoványodott; -– látni való volt, hogy a végét járja. Nagyon rútul lihegett már; a -lélekzet csak úgy sipolt a torkában. - -– Kedves nagyságos úr, – szólok hozzá, – hivatni tetszett, eljöttem. - -Mintha nagyon megörvendezett volna a látásomon. Azt susogja: - -– Köszönöm Tóth úr, köszönöm. Egy nagy kő nyomja lelkemet; nem tudnék -nyugodtan meghalni, amíg nem könnyítek rajta. - -Nagyon megnehezedett a szivem, mikor így hallottam beszélni. Elkezdtem -vigasztalgatni. - -– Ugyan már mit beszél, gyalu, fürész a nagyságos úr? Koccintunk mi még -a gyógyulása örömére! A feleségem már úgyis panaszkodik, hogy azóta még -a főzőkanál se áll a kezében, amióta a nagyságos úr nem dicséri a -főztjét. - -De ő csak rázza a fejét. - -– Nem gyógyulok meg én soha Tóth úr; suhog már mellettem az a fekete… -Hanem addig nem halok meg, amíg maga meg nem bocsát. - -– Már hogy én? De tán inkább én kérjek bocsánatot azért a gorombaságért… - -Csodálkozva tekint rám; jó ideig hallgat; azután azt mondja: - -– Hát nem tudja? - -– Mit? - -Csak úgy tördösi, alig hallhatóan az én nagyságos uram: - -– Hogy én magát – megcsaltam. - -Ehen, értem már, hova vág a beszéd. Az nyomja a lelkét szegénynek, hogy -csak úgy rövidesen kártyával fizetett ki, ami bizony hálának nem volt -valami szép. Azután az is igaz, hogy nem nagy dicsőség, ha az ember azt -se mondja, hogy befellegzett, csak elmarad rövidesen a kvártélyról. De -hogy a nagyságos urat valaha csalónak mondjam… Nohát, gyalu, fürész, -ördög vigye ezt az egész dolgot! Nagyon a lelkére beszélek, hogy ne -búsuljon. De rám sem hallgat. Azt motyogja: - -– Akkor volt az, amikor elnyertem a pénzüket… - -Nem értem. Hiszen én voltam a hibás; én vittem bele őt is a játékba azon -az átkozott estén. Akkor látom, hogy a szegény nagyságos úr arca olyan -veres mint a vér és hogy félrebeszél. Össze-vissza mindenfélét. Egyszer -ezt susogja: Ho-hó Csillag, Sármány… (No, ez bizonyosan a hajdani -lovaknak szólt!) Másszor, mintha valakivel beszélne: Édesem, maga akar -hajtani?… Aztán felkiált: Kergessétek ki azt a fekete varangybékátat a -tamburájával… (Ez meg alighanem a rác fruskának szólt, akit az én -pénzemen pezsgőztetett.) - -Azután rám veti szemeit és elkezd susogni: - -– Hé, hé, direktor, fizesse vissza ennek az embernek az ő pénzét, a -nyolcvan forintját… meg a többit… ezennel meghagyom és parancsolom… Ne -mondja senki Basarczy Döméről, hogy… hamis játékkal fosztotta ki… - -Egy kissé elhallgatott és a szeme körüljárt a falakon meg ablakokon. -Egyszer megint rám tekint. Hát hirtelen felemelkedik az ágyban és elkezd -kiabálni rekedten valakinek a levegőbe: - -– Gaz fickó, mért áll itt még ez az ember? Fizesse ki azt a rongyos -nyolcvan forintját vagy mennyijét, mert ha tovább váratja, -megkorbácsolom az urat és kihányatom minden pereputtyát az útra! - -Elszáradt, csontos karját felemelte, mintha csattantana az ostorral. -Azután visszaesett a párnára és mint a lehellet, olyan gyöngén susogta: - -– Adjátok el a lovaimat, az erdeimet, a kastélyt, az ezüstnemüt… adjátok -el az utolsó ingemet… de ezt az embert fizessétek ki… - -Elhallgatott; már alig lélekzett, lassan egészen vászonfehér lett az -arca. Még le se forgott félóra és egy nagyfőkötés apáca lefogta örökre a -szegény nagyságos úr szemeit. - - - - -PALI. - -Nem ismernék önök Palit? Lehetetlen. Nos hát, meg akarják ismerni, -hagyják oda az utolsó felvonás alatt a szinház nézőterét s menjenek ki a -legszellősebb előcsarnokba. Ott áll Pali egy sarokban, rá lehet ismerni -a vörös orráról és arról, hogy inkább ruhafogasnak, mint embernek -tetszik. Pedig jól megtermett három láb magas kis ember. Ha figyelmükre -méltatják a derék legénykét, a következő tárgyakat fogják nála találni: -_a)_ Egy hosszú rókamálos bundát, igen impozáns körvonalakkal. A szín és -minőség bizonytalan. Valószínüleg bársony és nem lehetetlen, hogy barna. -Pál úr különös nagy gonddal és szeretettel iparkodik e rengeteg -ruhaszörnyet oly módon venni szárnyai alá, hogy ne érintkezzék a föld -porával, amiből kitetszik, hogy az becses családi ereklye és a mamát -fogja előadás után lágy meleg keblével megóvni a zimankós idő mérgétől. -_b)_ Egy óriási kávébarna nagykendőt. Hivatása, hogy Ilonka kisasszony -gyöngéd vállaira boruljon hazamenet. A kisasszony ugyan lázongani fog -amiatt, hogy száz meg száz ember szemeláttára magára vegye a csúf -portékát; de a mama szeme egyet fog villámlani… és punktum. A lázadás le -van verve. Pál úr ráteríti a kendőt a szilfid termetre. _c)_ Egy világos -kabátkát Katica kisasszony számára. Katica kisasszony ugyanis erősebb, -izmosabb mint a »penészvirág« (ez Ilonka bece-neve), neki elég a hacuka -is. _d)_ Két esernyőt. _e)_ Két pár sárcipőt, egyet a mamának, másikat a -»penészvirágnak.« _f)_ Egy…, de ez még titok. Egy csomag sült -gesztenyét, mellyel meg fogja lepni szinház után testvéreit. A -kisasszonyok eleinte ugyan röstelkedni fognak a Kerepesi-úton, a mozgó -nép áradatában gesztenyét enni; de azután suttyomban egyik is, másik is -ki fog csenni egy szemet a csomagból és titokban rózsás ajkai közt -eltüntetni… tudjuk mi már azt jól! - -Ami a Paliból ily túlzsufoltság mellett még kilátszik, az a következő: -pufók piros arc, eleven, hamis szemek (ilyenek vannak Katicának is), -szöszke selyem haj (egészen a »penészvirágé«), kikopott térdek, tintás -ujjak, félrehágott cipősarkak és a bal szem alatt egy ellenséges kéz -karmolásának hosszas nyoma. Meg kell adni, hogy az egész alak nagyon -harcias benyomást tesz és valahol, valamelyik gimnázium osztálykönyvében -sűrün szerepelhet bizonyos Pál úrfi neve clamantesek és excedálók közt. -E percben azonban Pali arcán nagy megindultság, szelidség tükrözik s -egész magatartása elárulja, hogy nem közönséges dolog történik családja -életében. - -Mert az nagy eset. Képzeljék csak! Tavaly nyáron összeesküvés -keletkezett az özvegy árvaszéki ülnökné lakásában, melyben résztvettek -Ilonka és Katica. Célja az volt, hogy rávegyék a mamát, vigye el őket -egyszer szinházba. Hogyan, kérdik önök bizonyára, tavaly merült fel a -terv és még csak most ért sikert? Oh, mert önök talán nem tudják, miféle -nagy forrongás megy végbe egy szegény család körében, mikor szinházba -készül. A vagyonosok, kiket fogatok, bérkocsik röpítenek a szinház -csarnokához; kik akkor mennek előadásra, amikor kedvük tartja; kik -gyakran már unatkozva foglalnak helyet széküken és sajnálják az -elszalasztott vacsora-társaságot: nem is sejtik, hogy vannak a -szinházban olyanok, kik hónapok, teljes egy év álmait látják -megvalósulva, mikor a nézőtérre lépnek és hogy imitt-amott kis -lakásokban még nagyon sokáig fog csengni-bongni ennek a feledhetlen -estének emléke… - -Ime, itt is miféle Scyllak és Charybdisek közt evezett a révig a jól -szervezett összeesküvés. Először is a mama kijelentette, hogy a -szinházból nem lesz semmi se. - -– Varrjatok, kössetek beste lányai. No nézze meg az ember a tűzre -valókat! Ráértek szinházba járni, ha férjhez mentek, ha ugyan olyan -bolond uratok lesz, aki elereszt. - -No de a szegény jó mamát még könnyű levenni a lábáról. Mi kell egyéb, -minthogy a »penészvirág« odasimuljon az áldott asszonyság amazoni -kebléhez és patyolat kezével megsimogassa tokás állát, meg hogy Katica -az ő lator tekintetű szemét egy párszor kérőleg ráemelje? Még egy pár -»pusztuljatok a nyakamról«, »nem viszed innen azt a hegyes orrodat«, -»rávennék ezek a bűnre még a szenteket is« után megvan a koncesszió: -»Jól van no, adta csuf macskái, majd összespóroljuk a jegyek árát!« - -Igen ám, de ezzel a spórolással már nem lehet olyan könnyen beszélni, -mint a mamával. Mert hiába, drágák a jegyek, a garasnak meg száz helye -van. A kegydíj, amit a vármegye megszavazott az idő előtt elhúnyt ülnök -családjának, nagyon kicsi, a száj pedig sok, aki enni kér. Hát a házbér, -hát a ruha, hát a szén, fa, hát a cseléd, hát a mosópénz, hát a -kéményseprő… jajjaj gyerekek, beleőszül az ember, ha rágondol is! Aztán -lányok, mi nem mehetünk mindenféle helyre. Apátok oszlopos tisztviselő -volt a megyénél; öregapátok vicispán a tótok közt; én meg lánykoromban a -megyei bálokon táncoltam; hej lányok, az volt ám a valami, ott volt ám -ami volt stb. stb. - -No de hát végre együtt van a költség három körszékre. Azaz, hogy -többször is együtt volt biz az, de mindig lába kelt. Először Pál úrfi -iskolai könyveire ment el. Másodszor akkor, mikor a »penészvirág« -megbetegedett. No de az olyan ijedelem volt, hogy nem is gondoltak -sokáig szinházra, mulatságra. A harmadik eset meg egészen különös volt. -Már összekuporgatták megint a költséget, már zengett a ház a -készülődéstől, mikor emberek jöttek abból a faluból, ahol egykor a -vicispán nagyapa lakott és templomépítésre koledáltak. A rokonság minden -tagja alá volt már iratkozva, csak a szegény özvegy volt kénytelen -elrejtőzni előlük. De ettől fogva a jó asszonyságnak alig lehetett -szavát venni; szomoruan járt-kelt a szobában; az ételhez is csak hogy -hozzá nyult. Ezt már nem lehetett elviselni. Egyszer Ilona meg Katica -elfogták az utcán a kéregetőket, felvitték a lakásba és aláiratták a -mamával a jegyek árát. Ők pedig megint hoppon maradtak. - -Végre azonban minden kétséget kizárólag bizonyos volt, hogy »mennek«. -Most aztán egy új nagy kérdés merült fel: a _darab_. Mert annak kell a -legszebbnek lenni, amit valaha poéta kigondolt, toll leírt, szinész -eljátszott, közönség megtapsolt. Istenem, de hát melyik az? Abban -egyetértettek, hogy a nagy dívának benne kell lennie a darabban; de a -többi részlet ködben úszott előttük. Már-már kiválasztották a -megnézendőt, de akkor Penészvirág meghallotta valamelyik barátnőjétől, -hogy annak a bátyja ennél is szebb darabot látott. Jaj, várjuk meg, amíg -azt adják! Máskor meg Katica futott haza ilyen vészhírrel. No de ezek -csak aranyszegélyű bárányfelhők voltak, melyek mosolyogva úsztak át a -kis lakás derült egén. Végre megállapodtak a darabban is. - -Most vette kezdetét Pál úrfi szerepe. Ő bizatott meg avval, hogy kutassa -ki, melyik a legjobb hely a szinházban és váltsa meg a jegyeket. Pál -úrfi e megbizatásnak vitézül megfelelt. Tudod-e, ki az a buksifejű -legényke, aki már reggel nyolc órakor a szinház pénztárának ajtaja előtt -didereg, holott az csak tíz órakor nyílik meg? Tudod-e ki az, aki a -pénztárnyitáskor a tolongásban három hordárnak lesodorja a sipkáját, -másik háromnak pedig agyontapossa a tyúkszemeit? Aki mint egy diadalmas -hadvezér vonul hazafelé, zsebében a mai legjobb három körszék-jeggyel és -kabátja könyökén egy újabb szakadással? Akit izgatottan les Penészvirág -az ablakon s aki elé Katica százszor is kiszalad a lépcsőhöz, -összerezzenve, elsápadva, valahányszor léptek kopognak alulról? Aki -nemsokára ott ül méltóságosan az asztal mellett és egyfelől Katica, -másfelől Penészvirág diktálja bele a jól megérdemelt honoráriumot, -vagyis a túrós lepényt? - -Nem más, mint Pali; ugyanaz, aki jelenleg ott áll a szinház külső -csarnokában, dúsan megterhelve ruhanemüvel. Áll és figyel. Lelke odaben -van testvéreinél és kis fantáziájával száz meg száz alakban elképzeli -őket, amint mulatnak, kacagnak, amint kipiroslik arcuk az örömtől s -feldobog szivük az édes-bús nóták gyönyörétől… Tisztán látja őket maga -előtt. - -Úgy lesz bizonyosan. Ilonka mindenre könnyez, Katica pedig mindenre -kacag. De hogy kacag! Három gödör is képződik minden pofácskáján; a -szemei pedig eltünnek egészen. A mama néha rászól Katára: »Mindjárt -hazaviszlek adta lánya, ha így vihogsz!« Katica szájára tapasztja a -kendőt; egy darabig elcsendesül; de aztán kimegy valamelyik komikus a -szinpadra és van megint hahaha, hihihi… Ellenben Ilonka komolyan viseli -magát. Nagy, sötétkék szemeivel szinte felfalja az aranyos dívát és -dehogy engedne elröppeni szavaiból egyet a fülei mellett! Nem látja, -hogy szinházi messzelátók irányozódnak feléje; nem hallja, hogy mögötte, -előtte azt suttogják: ejnye be szép teremtés! Csak a mama morog magában: -»No nézd, milyen szemtelenül bámul ide az a sok pernahajder!« - -Azt hinnék persze önök, hogy Pali most irígykedik testvéreire? -Éppenséggel nem. A szeme szögletében ugyan leselkedik egy szikrázó kis -gnóm, mely azt suttogja neki: - -– Hát igazság ez Pali, hogy amíg ők mulatnak, te itt künn hallgatod a -légvonat süvítését? - -Hess, kísértő! Pali nem tántorodik meg. Komolyan, kevélyen jár fel s alá -a kockákon, mint ahogy illik egy olyan emberhez, aki ma fontos szerepet -töltött be a családban. De hallga… Onnan belülről egy édes hang éneke -csendül ki fojtottan… Pali elsápad. Ez bizonyosan a híres énekesnő! A -halkan kiszűrődő ének is azt sziszegi füleibe: - -– No Pali, hát te még sohasem hallottál engem?… Oh, oh… Hogy lehet az? A -pajtásaid már mind ismernek, mind tapsoltak nekem… No már még se járja, -hogy téged nem vittek el a szinházba… Oh te szegény Lázár! - -Pali összeszorítja fogait. Azért se hallgat a lázító szavakra, azért se -irígykedik! Égő szemeit a libegő gázlángokon, a rendőrök bolyhos -süvegein, a szinházi szolgáknak az üvegfal mögött sikamló piros -egyenruháin jártatja, csakhogy elvonja figyelmét e gondolatoktól. Néha -urak jönnek ki a nézőtérről és a ruhatárban magukra veszik a téli -kabátot. Az egyik dudol magában; a másik ajkain mosoly játszik; a -harmadik kacagva beszél valamit kimenőben a társának, amiből Pali csak -annyit hall: - -– Ennek a Kassainak az orra hallatlan… hát a grimaszai! - -Pali szive összeszorul. Kassai orra! Istenem, milyen lehet az? Valami -csodálatos, mulatságos dolog! És ő nem láthatja… Már ez sok. Mintha egy -könny szivárogna végig arcán, mintha a sok gázláng, rendőr, ruhatáros -mind rezgő táncot járna körülötte. Jó, hogy vége az előadásnak és a -nézők már ömlenek ki a szinházból. Ott jönnek a lányok is. Csupa fény, -csupa derű az arcuk. Pali repül elébük és amíg rájuk rakja a cókmókot, -ezer kérdéssel rohanja meg őket. Milyen a darab? Hogy mulattak? Jó -volt-e a hely?… Igen ám, ha olyan könnyű lenne felelni! Katica ugyan -beszél, amíg hazaérnek, folyton beszél, de abból egy szót sem lehet -érteni. Hanem otthon, mikor kilihegik egy kissé magukat, átveszi -birodalmát az emlékezés. Pitteg-pattog a hasáb a kályhában. -»Penészvirág« szépen elbeszél mindent töviről-hegyire; néha közbefecseg -Katica is; Pali pedig buzgón hallgatja őket s mintha csak hájjal -kenegetnék. - -Mikor lefekszenek, mikor a lámpa elalszik, még mindegyre folyik a mese; -egyszer egyik, másszor másik ágyból hangzik fel a szó; és a ragyogó est -képe átszövődik álmukba s ott folytatódik. Csak Pali hánykolódik ágyában -s egyszer óriási hahotában tör ki. - -– Mi az, Pali? – riadoznak fel a lányok. - -Pali álmosan motyogja. - -– Nincs itt? Hová tűnt? Hisz világosan láttam… - -– Kit? Mit? - -– Kassainak az orrát. - - - - -KATICA. - -Katica szőke hajú, eleven szemű és örökké pergő nyelvű leány. Életkora, -saját állítása szerint, tizenöt év (magunk közt azonban megvallhatjuk, -hogy csak 14 év) és szerencsétlen teremtésnek tekinti magát, mert -környezete állítása szerint igen közönséges, csunya arca van. (Magunk -közt azt is megvallhatjuk, hogy a környezet igazságtalan.) Azonban a -kisasszonyt az, hogy 15 évesnek és szerencsétlennek tartja magát, nem -akadályozza meg abban, hogy egész nap ne zajongjon és kacagjon. - -Eme figyelemreméltó személy életrajzi adatait körülbelül megkapjuk, ha -elmondjuk annak az egy napnak a történetét, melyet életéből kiszakítani -bátorkodunk. Tehát kezdjük el a reggel. A napsugarak a szobát már -benyaldossák és többek közt egy hófehér ágyacskát is megérintenek, -játszadozva egy csomó kusza, szőke hajszállal s megcsiklandozva egy -kövér rózsaszin nyakat, mely… Ah, de nem… Senki sem kivánhatja, hogy az -indiszkréciót még tovább vigyem egy 15 éves kisasszonnyal szemben, aki -reggeli álmát alussza gyanutlanul. Hess, pajkos toll… - -Különben is ki kell jelentenem, hogy a szőke hajnál és a rózsaszín -nyakrészletnél egyebet úgy sem lehet látni Katica kisasszonyból, -minthogy ez idő szerint az egész alak fülig egy kék paplan alá vonult, -még orrocskáját is alája temetve. A mai regg folyamán ugyanis már -másodszor riasztották fel azzal a rémhírrel, hogy ha tüstént fel nem -kel, elkésik az iskolából, – és eme hirek elől menekülendő, kénytelen -volt a paplan alá bujni. - -Ime, most kinyilik az ajtó és valaki gyöngéden megcirógatja a fedetlenül -maradt nyakrészletet. A szunyadó kisasszony, aki éppen azt álmodja, hogy -a perzsa királyfi valami táncvigalomban a második négyesre foglalkozik -vele, összerázkódik és felveti álommámorosan a szemeit. Előtte áll -nénje, a szelid Ilonka (akinek halovány arcáért »penészvirág« a -bece-neve.) - -– Katicám, kelj fel, a mama már nagyon haragszik! - -Katica kisasszony persze életre, halálra biztosítja nénjét, hogy ebben a -pillanatban felkel és tényleg olyan tüntetést rendez felkelési -mozdulatokból, hogy a könnyen hívő jó Penészvirág elámítva megy ki a -konyhába, jelenteni a mamának, hogy Katica már »kel«. Ez azonban, amint -az ajtó nénje karcsú alakja mögött bezárul, villámgyorsan ismét a paplan -alá búvik, hogy folytassa az érdekes álmot, és dobogó szívvel hallgatja -a perzsa királyfi epedő szavait, melyeket a fülébe sugdos, nem törődve -azzal, hogy őt környezete csunya lánynak tartja. - -A perzsa királyfi azonban rosszul számított, ha azt hitte, hogy egymaga -aspirál a második négyesre, mert azt a deli turkesztáni herceg is -követeli magának és minthogy egyik hős sem hajlandó lemondani arról a -túlvilági gyönyörről, hogy Katicával lejtsen és pörögjön a négyesben, -kardot rántanak… összecsapnak… a királyfi átdöfött szívvel borul hölgye -lábaihoz, akinek szivén metsző fájdalom fut át e látványra… - -Katica csakugyan metsző fájdalmat érez, felsikolt, rémülten felnyitja -szemeit, de nem a perzsa királyfi megtört szemei tekintenek reá, hanem a -Pali öccsééi, aki könyvtáskával vállán áll előtte és azzal foglalkozik, -hogy az ő haját cibálja. - -– Álmos macska, kelj fel, azt üzenik, sic öltözködni! - -Katica méltó felháborodásában a tíz körmével megy a Pali képének, amely -védelmi művelet, úgy látszik, imponál ennek, mert kimenekül a szobából. -A kisasszony pedig duzzogva, dormogva a másik oldalára fordul és rossz -kedvében a szegény turkesztáni herceget úgy meggyötri, de úgy… tudom -holta napjáig megemlegeti! - -Végre azonban jő maga az élő vihar: a mama. Erre aztán Katica nagy -gyorsan kiszökik az ágyból és nemsokára a következő párbeszédet lesz -alkalmunk hallani: - -_Katica_ (boglyasan és félig öltözötten meglapul a konyha ajtajánál és -szepegve suttogja): Édes Penészvirág, gyere ki egy kissé… - -_Penészvirág:_ Nos, mi történt? - -_Katica_ (zokog). - -_Penészvirág_ (ijedten): Mi bajod? Katica?… Istenem, milyen sápadt ez a -leány! No, ne sírj már te… még kiadja a lelkét a kis bolond… Katica, -mindjárt megharagszom, ha nem mondod el szép sorjában, mi történt? - -_Katica:_ A macska az oka… - -_Penészvirág:_ A macska? - -_Katica:_ Igen, az a cudar! - -_Penészvirág:_ De hát mit vétett a macska? - -_Katica_ (szívszaggatóan felzokogva): A váza… - -_Penészvirág:_ Összetört? - -_Katica:_ Igen, lezuhant a szekrényről, darabokra tört, édes Istenem… - -_Penészvirág:_ És a macska lökte le a szekrényről? - -_Katica:_ Nem…, hanem én… sehol se találtam a macskát, s azt hittem, -hogy a szekrényen van… felmásztam… így esett meg a szerencsétlenség! - -Ennek a párbeszédnek aztán az a következménye, hogy a konyhában -nemsokára valakit jól lehordanak a vázáért. - -– Hallod-e, Ilonka, hangzik a mama perpatvara, ha az a szeleverdi Katica -tenne ilyet, hát egy szót sem szólnék. (Jaj, dehogy nem!), de hogy te, -te… aki nála öregebb vagy, okosabb vagy, te sem tudsz vigyázni, az már -sok! Ha mind a ketten elkezditek a rontást, akkor aztán nem tudom mi -lesz stb. stb. - -A bűnös pedig ezalatt a nagyszobában csapot, papot, – azaz vázát, -Penészvirágot feledve, nagy vígan egy pajkos dalt énekel olyan -poziturában, amilyenben a hires énekesnő szokta, aztán hirtelen -megszakítja a dalt és mély páthosszal, tragikus hangon deklamál, úgy -ahogy a Nemzeti szinházban hallotta. Énekli és szavalja pedig mindezt a -tükörnek, azaz a tükörben levő Katicának. - -Hogy eközben még egy vázát el nem tör, az csak annak tulajdonítható, -hogy nincs mára még egy nénje, aki a bűnt magára vállalja. - -Ámde nem sokáig tart a vígság, mert bejő ismét a mama és ennek folytán -Katica pár perc mulva teljesen felkészülve áll az iskolába menetelre. -Könnyű, elegáns léptekkel halad végig a folyosón és lejt le a lépcsőn, -bodros fejecskéjét, melyen igen jól fest a kis tollas kalpag, kacéran -hátra vetve. Ő ugyan jobb szeretne hanyat-homlok lerohanni az utcára, -két-három lépcsőfokot szökve egyszerre át; de nem teheti, mert a második -emeletbeli orvosnövendék az ablakban áll és félő, hogy ilyen kevéssé -méltóságos ugrándozásban látva, kiábrándul szerelméből. (Mert az -bizonyos, hogy fülig szerelmes bele a szegény!) - -Az utcaszögletnél szemeit szendén lesüti és úgy halad tova. Hogy, hogy -nem, egyszerre csak egy ifju kerül melléje, aki a kisasszonyt mély -hódolattal köszönti és szintén lesüti a szemeit. - -A kabátja erősen duzzadt a mellén; nyilván azért, mert a könyvpaksamétát -a kabát alá rejtette; – nem lévén chic, hogy azt egy felső gimnázista -nyilvánosan a hóna alatt cipelje. - -– Későn jött egy kissé, Katica kisasszony, – szól az ifju. - -– Igen, Géza, – felel gyorsan Katica, – kissé elkéstem, majd ezentúl -korábban jövök… - -– Oh, Katica nagysád, nekem akkor is nagyon későn jön, ha hajnalban jön! - -– Maga nagyon udvarias, Géza. - -Az ifju hálásan feltekint, Katica szintén; pillantásuk találkozik; aztán -gyorsan lesütik ismét szemüket. - -– Hogy aludt Katica? – kérdi újra az ifju. - -– Oh, nagyon jól. - -– Álmodott szépeket? - -– Oh igen… - -– Rólam is? - -Katica még jobban lesüti szemeit és félig mosolyogva, félig zavartan -szól: - -– Maga nagyon kiváncsi Géza. - -Az ifju ismét felveszi a beszéd fonalát: - -– Hol mulatott, Katica, tegnap este? - -– Oh, csak otthon. - -– Kik voltak jelen? - -– Senki… csak mi egyedül… - -– Kótay Gyuri sem? - -Gyors pir. Összerezzenés. Zavar. - -– Aha, úgy-e nem felel?… Ez vallomás… Ott volt Gyuri? - -– Egy negyed óráig mindössze. - -– Hát mégis, hát mégis! - -– Maga valóságos Otello, Török úr! - -Az ifju fájdalmasan tekint fel, Katica is; pillantásuk találkozik; majd -megint a kövezetet keresi fel. - -Hosszú hallgatagság. Keserüen szól az ifju: - -– Oh, milyen ingatagok a nők! - -– Hát még a férfiak! - -– Ismeri ezt a dalt: Az asszony ingatag…? - -– A férfiak hazugsága az is! - -– Álnok és csalfa lény… - -– Török úr! - -– Azt mondja, hogy szeret… - -– Megtiltom, hogy folytassa! - -– S megfordul, kinevet. - -– Ön egy kissé szemtelen, Török úr! - -Katica haragosan elfordul, az ifju is, pillantásuk dacosan kalandozik a -földön. Egy világért se néznének fel egymásra. - -– Katica? - -– Nos, uram? - -– Megenged egy kérdést? - -– Halljuk uram! - -– Mért van az úgy elrendezve a világon, hogy a szép leányok mind -szívtelenek? - -– És ismer maga ilyen szép leányt? - -– Oh, bár ne ismertem volna meg azt, aki itt megy mellettem! - -– Ön nagyon igazságtalan, Géza! - -Az ifju epedve tekint fel, Katica szintén, pillantásuk édesen találkozik -és lágyan mosolyogva szegzik le szemüket ismét a földre. - -Még néhány feltekintés és összepislantás után elér kiki a maga -iskolájába, ahol szellemileg oly szerencsével folytatják a megszakadt -társalgást, hogy Török úr egy szekundával gazdagabban kerül haza, -szegény Penészvirág pedig egész délutánját avval tölti, hogy elkészíti -azt a feladatot, amit az iskolában Katicára szabtak büntetésül a -figyelmetlenségeért. - -És Katica? Hol van ezalatt Katica? Jer szives olvasó, csatlakozzunk a -kisasszony mamájához, aki éppen arra kiváncsi, amire mi. A termetes -asszonyság kutató anyai szemekkel veszi szemügyre a lakás minden -zeg-zugát és szerelmes leánykáját végre csakugyan felfedezi a kamrában -egy bödönön ülve, amint átszellemült arccal olvas valamit. - -Mit? Hm, első percben nem tudhatjuk meg, mert az olvasott tárgy vad -gyorsasággal eltünik Katica zsebében. - -– Mi az, te leány? - -– Ez mama, amin ülök?… Ez egy bödön… - -– Nem az, hanem amit a zsebedbe dugtál? - -– A zsebembe? (A kisasszony zsebébe nyul és kivesz belőle valamit.) Ez -egy Mária-kép, amit a hittanórán a tisztelendő úrtól kaptam. - -– Még más is van ott, csak ki vele! - -– Igen, van, (a zsebből újra kikerül valami) – egy félkeztyű… - -– De szélhordta lánya, engem nem szedsz rá! Fordítsd ki a zsebeidet! - -A kisasszony kifordítja készségesen a zsebeit és bár azokból egy egész -kis zsibvásár kerül napvilágra, a szigorú inkvizitor semmi gyanusat nem -talál közte. De azért nem bocsátja ki egyhamar áldozatát: - -– Te leány, azért nem menekülsz… egy, kettő, elő a harisnyával! - -S míg a szegény áldozat a szobában a harisnyával bajlódik, a mama egy -kis Kukliprédikációval szolgál neki, mely kezdődik azon, hogy az ő -lánykorában mi minden házias erényekben ragyogtak az olyan kisasszonyok, -amilyenek Katica, és végződik hosszú, hosszú út után azzal, amivel a -mamának minden multravaló visszaemlékezése végződni szokott: a -réges-régi bálokkal. Mert akármilyen alapról és úton indul a mama -emlékezete vissza a multba, ide mindig eljut. Hejh, gyerekek, az volt a -szép idő, az volt a gyönyörű világ… A só is sósabb volt, a méz is -édesebb volt! - -De amint a mama oda eljut, ez azt jelenti, hogy Katica megváltása a -kényszerkötés alól közel van. És csakugyan, a mamai ellágyulás egy -percében sikerül is kivívnia a szabadságot. - -A kiszabadult fogoly most oly észrevétlenül surran vissza a kamrába, -mint az egér. Ott óvatosan magára vonja az ajtót és egy befőttes üveg -mögül gyöngéden kihúzza ugyanazt a valamit, aminek olvastában a mama -meglepte. (Az Isten tudja, miféle ördöngösséggel sikerült neki a szigorú -inkvizició alatt a zsebéből a befőttes üveg mögé származtatni -észrevétlenül!) - -Ez pedig egy rózsaszínű levél, amely alá azonban – ej, ej Katica! – -nincs írva sem Török úrnak, a gimnázistának, sem Kótay Gyurinak, a -reálistának, a neve; hanem egy harmadik úré, bizonyos Kádár Zoltáné, -aki, ha nem csalódom, a polgári iskola rabláncait cipeli. Reményteljes -költői lélek lehet. Rózsaszín papiron, csengő versekben, alaposan -megcáfolja Katica környezetének azt az állítását, hogy a címzett -közönséges rút leány lenne. Ellenkezőleg, hattyunyak, csillagszem, -őztermet, s a többi. - -Katica minden strófára édesen összeborzong és úgy csavargatja orrát, -mintha valami ismeretlen illatot szívna. Az első vers hozzá!… Ah, ha a -poéta most itt ülne vele szemben, így szólna hozzá egy hálás tekintet -kíséretében: - -– Ön veszélyesen szellemdús ember, Kádár úr! - -A poéta nincs jelen, azonban valami nyávikolás mégis hallatszik. Katica -felveti fejét, fülel… A hangok a kuckóból származnak. Katica odaszökik, -felemel egy öreg kosarat és ott leli a hűtlen macskát, akit reggel -hasztalan keresett, – egész kis társaságban. - -A hű állat családot alapított. Három kis vaksi cica buvik össze az -irháján. Három kis cica! Katica szinte felsikolt a gyönyörtől: – ez több -mint amennyit egy 15 éves boldogtalan kisasszony kivánhat magának! - -És milyen gyönyörüek! Az egyik, egy tarka cica olyan kedvesen nyalogatja -a rózsaszínű nyelvével a száját, hogy Török úr örökre el van mellette -felejtve. A másik, fehér mint a hó, olyan ostobán prüszköl és rázza a -füleit, hogy Kótay Gyuri csillaga teljesen elhalványul az új kedvenc -mellett. A harmadik, egy cirmos cica, amint ölébe veszi, olyan ügyesen -megáll szétterpesztett négy lábacskáján, hogy – Kádár Zoltán emléke -rózsaszínű rigmusaival együtt elpárolog a levegőbe. Azaz a rózsaszínű -levélből csinos papirpántlikák kerülnek a cicák nyakára és lábaira, -amikkel azok oly szépen festenek, hogy az öreg macska is elégedetten -pislog a csemetéire. - -El van döntve: Katica nem törődik többé fiatal emberekkel, hanem egész -életét a cicáknak szenteli. - -A nap hátralevő részét új ismerősei közt tölti, úgy hogy este a -vacsorához is, meg utána ágyba is karhatalommal kell kergetni kis -kedvencei közül. Mikor ágya felett elkezdenek szárnyalni és zizegni az -álom arany pillangói, van dolga a turkesztáni hercegnek, amíg magára -tudja vonni a kisasszony figyelmét. Csak úgy sikerül néhány percre, hogy -egy parányi aranycsengőt hoz a kis cirmos nyakára… - - - - -A KAPÁSGYEREK. - -Ismertem az anyját is az istenadta teremtésnek. Tanyai kapás felesége -volt egy szegedi pusztán s fiatalon halt meg. Azaz tudja Isten, fiatal -volt-e, vén volt-e, mert arcban nagyon el volt fonnyadva s olyan zörgő, -üres hangon beszélt, mint a vénasszonyok. Persze, ennek az lehetett az -oka, hogy akkor már nagyon meg volt rongálva a tüdeje, meg lépe, de egy -közönséges kapás ember feleségének az ilyesmit nem lehet tüstént -felvenni; s csak úgy emelgette a zsákot, kapálta a homoki szőlőt, mintha -egészséges lenne. És ez a kapás olyan rettentő fösvény, rút és -gyámoltalan ember, – biceg is hozzá, – hogy csak ilyen szegény, senkinek -se jó, senkinek se tetsző asszonyt kaphatott, ki éppen olyan nyomorult -volt, mint ő maga. A fennemlített kis teremtés tán negyedik esztendőre -köszöntött le a kapásházba s körülbelül egy esztendőt morzsolt le a sors -által neki ajándékozott életéből. A szomszéd tanyásasszony, mikor -született, így fejezte ki a vézna gyerek felett véleményét: - -– Anyagyász! - -Mily virágos nyelven beszél ez a mi népünk! A kis »Anyagyász« azonban -még nem érzett semmit abból, mit e szó kifejezett, mert még volt két -szem, melyek »aranyörömet« láttak benne. Majd hírül hozták, hogy a kapás -felesége meghalt. A tanyai ember, aki ezt a hírt hozta, azt mondta: -»Megszakadt a dologban«. S oly közönyösen mondta, mintha ez lenne a -világon a legközönségesebb halálozási mód. - -Szép verőfényes nyári nap volt, mikor kimentem a tanyára. Sötét, ragyogó -kékség vonta be az eget; a homok szárazon fehérlett, csillogott az úton; -a mákvirág, mint valami rikító festékpamacsolás, virított a földeken. A -tanyán leheverésztem a fűbe s belemerültem a gondatlanság kéjes -érzetébe. - -Mint illatos levegő érint meg a pusztán, a tanyán töltött csöndes -délutánok emlékezete. Oly szép, oly békítő ott minden! Szemléltem az -eget habos felhőnyájával, mely lassan gomolygott át övén; követtem -szemeimmel nyugalmas térését, fordulását a sudarszarvú ökröknek, melyek -az ekét vonták; roppanó hasadását a zsíros fekete földnek; ekeszarvat -tartó polgártárs konok flegmáját; messzire kísértem haladását a -láthatárra emelkedő szekereknek, melyeket már amott túl a siványos -homoktengeren a délibáb kapott fel vizére és ringatta kényelmesen, -csodálatos nagyságra növesztve lovakat, járműt, embereket; mutogatta -messziről acélos vizét a nádas tó, hol bibicek, szárcsák, folyton visító -cerkók, snepfek, rucák tanyáznak; hol halásztürelemmel szemléli a sötét -vizet a gém; hol a víz szélén, mint a gangesparti bölcsek, csöndesen -merengnek a gubbasztó gólyák; s vígan kergetőznek a nád lábán fekete -piócák… Körülöttem csöndes minden. Nagy messze hallik valami elmosódott -zörgés; valószínüleg a seregélyek riasztására kerepelnek. Vagy talán egy -harkály kopogtatja a fát valahol. Lusta gyíkok másznak a fák árnyékában. -A buckai szőlőből idefehérlik vézna váza egy csőszállványnak, meg egy -madárijesztő karónak. Bogárhátú házak bujkálnak a háttérben. Ah, az -ember érzi, mint tölti el lényét végtelen könnyüség érzete s mint olvad -bele gondolkozása a nagy harmóniába és nyugalomba, mely körülveszi. - -Azt hittem egyedül vagyok a tanyán. Azonban csalódtam. A sövény alatt -egy vékony, sápadt arcot vettem észre, mely egyenesen felém volt -fordulva. Egy kopott garabolyban, még kopottabb vánkosok közt, kis -gyermek feküdt Istentől, embertől elhagyatva. Az ám, nini, hiszen ez a -kis »Anyagyász!« - -Oh, de mennyire megöregedett apró ismerősöm! Valóban alig lehet -ráismerni. A homloka megkeskenyedett s tele van ránccal, valóságos igazi -gondok szántotta mély barázdákkal. Arcbőre sárgás, aszott s áttetszenek -rajta vézna, üreges kis pofacsontjai. Szeme alatt a finom bőr millió -ráncba futott össze, s pilláit lepörzsölte a nap. És a szemei! Azok is -oly öregek, nyugodtak s fáradtak voltak s oly végtelen szánalmas, -közönyös tekintettel nézett fel velük mély szemüregeiből, hogy megesett -rajta az ember szíve. Ha nem lett volna vékony, feketés ajkai közé -gyömöszölve egy rongydarab, amit hivatásból kelle szopni, azt lehetett -volna hinni, hogy egy mesebeli törpe aggastyánt ejtettek foglyul valami -ellenséges hatalmak s büntetésből ide zárták a pólya-börtönbe. - -De ő volt, a kis kapásgyerek. Megrendülve álltam e veszendő lélek -kosárkoporsója előtt s kerestem annak a kis aszott öreg arcnak ráncai -közt élettörténetét. Soha gyermekarcon nem láttam jobban megírva az -árvaságot, mint ezen, melynek minden vonása sírt az elveszett anya után. -Bele volt írva ez halálosan fáradt, fénytelen szemébe. Az anya szemei -behúnyódtak s a kapásgyerek elvesztette vele az életadó napot s a -hatalmas természet minden létfejlesztő benyomását. Megvénült a pólyában, -körülvéve napsugártól, melegségtől, kék égbolttól, zsongó természettől… -Már alig piheg. Arcából már eltünt minden, ami az életre vallana, csak -még üres, nagy szemei fenekén lobog halványan egy kis fényszikra; de az -is ellobban csakhamar. Egy nagy bozontos kutya közeledik a kosárhoz s -füleit barátságosan rázza felette. A gyermek ránéz az ismert állatra, de -színtelen arcán nem fénylik át mosoly. Közönyösen nyugtatja rajta -szemeit. Pedig a gyermek első örömei egy pajtáskodó kutyához, egy -doromboló macskához vannak kötve; neki nincsenek gyermekörömei. - -… Hallgasd meg érzelmes szívű felebarátom, ki a városban filantrop -eszmékkel, embert, állatot, fűt, fát védő ideálokkal vagy telve, a -kapásgyerek élettörténetét. A kapásné meghalt. Kis öcsénk örökölte tőle -azt a garabolyt, melyben az elárusítandókat vitte a városba s azóta ez -volt az ő háza, mint a csigabigának a magáé. Ezt a szűk házat huzamosabb -időre többé se éjjel, se nappal el nem hagyta, abban folytak le napjai, -jól, rosszul, mint más boldogabb egy esztendős lényeknek mamák és dajkák -karjaiban, zöld ernyős kocsiban s rengő rózsás bölcsőben. Napi -életrendjének programmja az volt, hogy a bicegő kapás-papa reggel -kivitte a garabolyban a sövény alá, szájába nyomta az élelmező rongyot s -azután ott hagyta napestig az ég madarainak gondjában. Igy ment ez az -egész nyáron. Senki a világon nem törődött azzal a lélekző emberi -lénnyel, mely a sövény alatt dobogtatta kis szívét. Néha jöttek arra -szánakozó asszonyok; azok megigazították a feje alját; megszoptatták -irgalomból; – de ez a kis kapásgyerek élettörténetének elején esett csak -meg, mert később annyira megszokta a tanya a sövény alatt levő -csigaházat, hogy észre se vette senki. - -Élt Isten irgalmából, kis lelke csodálatos, emberfeletti erejéből, a -létösztön rejtelmességéből, – de nem az emberek kegyelméből vagy -szívéből. Élt oly észrevétlenül, mint egy színtelen földi féreg; napról -napra elpihegte szűk keble az egy napra eső lélekzetet; napról napra -elvégzé testében a vér csöndes keringését: – de máskülönben semmiben se -részesült, ami kiválasztja őt az élő és élettelen tömegek közül emberi -lénynek. A hév napsugarak arcát égették, a zivatar ott verte a sövény -alatt. Arca elfakult, szeme beesett, szíve elveszté örömeit, lelkéből -eltűnt a gyermetegség, olyan volt mint a levél, mely betemetkezik a föld -sarába s többé nem tud senki semmit felőle. Szegény kis anyátlan -»Anyagyász«! Nem tudok másképp, csak mély megindulással gondolni -gyámoltalan, öreg alakjára, mely különben most már kibontakozott a -kosárlakásból s eltűnt a föld színéről. - -A kapásgyerek azóta meghalt. Szemei mélyében kialudt a szikra. Néha az -éjben megzendülnek a pusztán csodálatos panaszos hangok, melyek -szülőokát senki se tudja. Ha az ember kitekint utánok, nem lát egyebet, -mint a felséges pompájában fürdő eget s a megvilágított mocsarat bolygó, -vérvörös lidérctüzeivel, melyek felett, a fénytől befestve, mint lengő -piros papirsárkányok, nesztelen szállnak a vadludak. Ki tudná e mosolygó -éjben, honnan származtak azok a hangok? Ilyen elhaló panaszos hang volt -a kapásgyerek élete is. Hatalmas, de szomorú is a puszta csöndes, -nyugalmas közönyében. - - - - -VILÁGOS. - -Szép júliusi nap volt, mikor a pusztai kapitánnyal (a ...i pusztán -tartózkodtomban) hivatalos szemlére mentünk. A kapitány rendőri területe -van akkora mint egy kis vármegye, s korán kellett indulnunk, hogy a -dolgunkat is elvégezzük, meg hogy éjjelre hazavergődjünk a kocsival. Az -ilyen csavargó út meglehetősen fáradságos. A lovak hamar kimerülnek a -homokban és nem győzik a farkukkal kergetni a felettük nagy tölcsér -alakokban rajzó bögölyöket; estefelé a szegény állatok bőre már -valósággal vértől verejtékezik. De az ember se jár jobban. Lassankint -kifehérszik a szakálla, a bajsza a rárakodott finom homoktól és mikor -rátekintek kapitány barátomra, azt hiszem, hogy egy porlepte kopott -antik szobor ül mellettem, akit a múzeumi szolga restségből nem porolt -le. Hát a stációk! Megállunk valamelyik tanyai kapitány (gazdaemberek -által viselt tiszteletbeli hivatal) sövénye előtt, duruzsoló, csevegő, -sugár jegenyék alatt. A lovakat a sötét, lomha árnyékba állítjuk. A -hajdú leszáll a bakról és felveri a házat. De egy lélek sem mutatkozik. -Csak egy nagy lompos eb csahol a nyomában dühödten, és egy fekete kakas -nézi az ő szemétdombja csúcsáról megbotránkozva a jövevényeket. -Kiabálunk, hahózunk. A zajra előkocog valahonnan egy százesztendős -banya, sötét kékfestő ruhában, furcsán feltüzdelt konttyal, és amint -meglátja a hivatalos személyeket, »Jézus Máriát« mormog és elmenekül. -Nagysokára előkerül a gazda is, végig paroláz a hajdutól a kapitányig -mindenkivel és előhoz a pincéből valami nyúlós, piros, dohszagú -folyadékot, amit szinte vágni lehetne. Buckai karcos tanyai kezelésben. -Ezt aztán törik-szakad, meg kell inni, különben nagy csorba esik az -emberségen. Hát megisszuk. A gazda aztán bevonul a kapitánnyal a házba, -hogy elintézzék a hivatali dolgokat; míg egy öreg, hosszúhajú aggastyán -odaáll az ablakba, nagyfogú fésüvel üstökében s kurtaszárú pipával -agyarán s nagy közönnyel nézi a szobában levőket. Az ajtó előtt egy pár -panaszos is összecihelődik s türelmesen várnak a kapitányra; de néha -összeprézsmitálnak. Nagy huzavona után végre megint a kocsiban ülünk. A -gazda megint megitat egy félrőf karcost; paroláz; a kutya tombolva -csahol a lovak lába körül; a sövénynél egy cigánybarna parasztmenyecske -villogtatja ránk bogár szemeit, s egy ölében levő kis síró tanyai -polgárt – úgy látszik – velünk ijesztget; a háttérből napraforgók sárga -kerek arca kacag egymásra és a magasban égő tűzgömbre… Végre -megindulunk, hogy a szomszéd kapitányságban ismétlődjék mindez. Táj, -ember, unalom, szakasztott egyformaságban jelenik meg újra. - -Öreg délután egy különös helyre értünk, amelyet még sohasem láttam. -Nagy, nyilt pusztaság volt, melynek homokján nem hajókáztak tanyák, nem -húzódoztak hosszú nyárfaligetek; üres, puszta, elhagyatott és kietlenül -néma volt az egész. A két szélén egy-egy ormótlan nagy fekete szélmalom -vitorlája sötétlett, de ezek is mozdulatlanul csüggtek alá… Mikor kissé -beljebb vonultunk, a puszta egyik sarkában egy nagy, hosszúkás tó -csillant fel ezüstösen, mely hol elnyuladozott, hol összezsugorodott, -mintha a tenger dagálya és apálya játszanék vele. A tó közepén, a fényes -hullámoktól nyaldosva, egy csomó nagy, fehér kőkocka feküdt, vakítóan -tündökölve a napfényben. Közelebb kerülve, a kövekről kitűnt, hogy lapos -födelű arabs házak, melyek közül néhány száz sugár minarét emelkedett a -légbe… egy egész keleti város. Soha sem láttam ezt a nagy tavat; soha -ezt a csodálatos várost; valami álomtündér lophatta ezt ide ebbe a sárga -pusztába. Csakugyan, tündér csente oda: a délibáb. Egy kis utazás után a -tó elfutott, a tornyok ledőltek, a házak felfordultak, azaz inkább -talpra álltak, még pedig négy lábra és csöndesen odábblépegettek a -korlátlanul uralkodó nap fényességében. Ökörcsorda volt; a gulyásbojtár -is ott kullogott utánuk békességben, göndörszőrű subáját a nyakában -cipelve. Nemsokára beolvadt a távolba ő is csordájával. Nem maradt a -pusztán egyéb, mint a két szélmalom, melyek azonban, akárhogy -törekedtünk az egyiktől el, a másikhoz közel jutni, mindig egyenlő -távolban sötétlettek. - -Egyszer aztán végképp elakadtunk a két malom közt, mert a kocsi egyik -kereke eltört. Egy darabig még vergődtünk a homokban lőcstámasztékok -segedelmével, de aztán megrekedtünk. Már alkonyodott is… A nap vérpiros -gömbje a földkorongot érintette aljával s mind jobban alámerült -álommámorosan a sötétségbe; az a néhány aranyban fürdő keskeny felhő, -mely felette lebegett, szintén pirosas, majd pedig fáradt lilaszínt -öltött; s a szélmalmok alakzatai lassankint elmosódtak a messzeségben. - -Éjjeli tanya után láttunk. Az úttól balra néhány nyárfa magasodott -(messzire elhallatszott nagy tereferéjük a búcsuzó napsugarakkal), egy -csordáskutat fogva körül. Ennél alkalmasabb hely alig kínálkozhatott -éjjeli pihenőre. - -A hajdú tüzet rakott és nemsokára vígan sercegett a lángocskák felett a -szalonna, ami a tarisznyából került elő. Friss ivóvízzel a csordakútja -szolgált. - -Gyönyörű est volt. A sötét légben gágogó vadlúdcsapatok, könnyű szárnyú -snepf-rajok húzódtak valami távoli nádas felé. Jött egy gólya is -méltóságosan szelve a levegőt; egyet keringett a tűz körül és mikor -annak fényénél meglátott bennünket, megfordult s hasonló ünnepélyes -szárnyalással úszott vissza, ahonnan jött, a homályba. - -Az ég alján, nagy messze hangtalan villámok cikáztak játszadozva; fejünk -felett kiültek már a csillagok; s lassan görgött tova felettünk négy -csillogó kerekén a Göncöl szekere… A közelben a lovak ropogtatták a -füvet, olykor felhorkantva; alakjukat azonban már beburkolta a homály. - -Az álom mákonya gyorsan rászállt szemünkre s nyugvóhelyet kerestünk. A -kapitány a kocsiba húzódott, a kocsis meg a hajdú a tűz közelébe -kuporodtak s ott bóbiskoltak, fél szemmel a lovakat tartva üggyel. Én a -kút közelében egy nyír alatt vetettem magamnak meg a subaágyat. - -Gyorsan elszunnyadtam. Alig pislogtam össze néhányszor egy kis fényes -csillaggal, mely a kútgém felett lebegett, elnyomott az álom. De csak -rövid ideig aludhattam, mert mikor felneszeltem, a kis égi tűz még nem -távozott messzire a gémtől. A lég csöndes és illatos volt s csak igen -kevéssé hűtötte le az éjjeli párázat. Hogy mégis közeledtünk már a -hajnalhoz, azt csak a könnyedén lengő hűs szellő tudatta, mely a -levegőben kóborolt és kedvtelve hallgatta a nyárfa-nénikék (hosszú, -sovány perszónák) fojtott perlekedését, melyek az Isten tudja mit tudnak -annyit összenyelvelni ilyen gyönyörű éjszakában. - -Körülnéztem. A nagy pusztaságból nem látszott más, mint három ellenkező -irányban, mérhetlen távolságban, három tűz; kettő pásztortűz lehetett, a -harmadik valami bolygó mocsári fény. Az égbolton minden csillag teljes -díszben ragyogott, mert még nem homályosította el fényüket a hold, mely -már későn kelt. A kékes, piros és halványsárga lángocskák -összevilágoltak a sötétkék mélységes mély égbolton; a közepén -méltóságosan húzódott le a tejút csillámló folyama; s a szikrázó nagy -égitestek körül Szent János-bogarakként rajzott a sok apró csillag, -fényfolt. És az ember szíve e tündérpompának láttára édesen -összeszorult… - -Egyszerre pár lépésnyire fekvőhelyemtől, ott, ahol a hamvadó tűz -pislákolt, hangok hallatszottak. Idegen, öreges hangok. Valaki kérdezett -valamit; míg egy másik hang töredezetten válaszolt, mintha el lenne -foglalva. Most hirtelen fellobogtak ismét a szenes rőzsehalom alól a -lángocskák s ezek fényénél egy pár embert vettem észre, a földön -ültében. Az egyik, a kérdező, juhász volt, mert amint a földön guggolt, -a vállához volt támasztva az S végű birkafogó bot; különben széles -karimájú kalapja és bocskora szintén elárulta foglalkozását. A másik -háttal ült felém s így nem láttam az arcát. Öreg paraszt lehetett, -akinek hosszú haját nagyfogú fésű tartotta hátul össze. Az általunk -árván hagyott tűz szításával foglalkozott s a kis rőzsemáglya alul -fürgén emelkedett fel a légbe a pirosas füstoszlop, mely egy kis -kóválygás után rézsút dőlt, amerre a hirtelen iderobogó friss szél -ragadta. Úgy látszik, sütöttek is valamit maguknak. - -Honnan került ide ez a két alak? Beszédjükből, mely jól hozzám -hallatszott, csakhamar megtudtam. Ügyes-bajosok, akik a kapitánnyal -akarnak beszélni, mert fülükbe jutott, hogy erre jár. A keresztútnál -várakoztak ránk, de mert nem érkeztünk oda, elénk jöttek a tanyánkhoz. A -tüzünkről tudták, merre találnak, mert arról mindjárt meglátták, hogy -nem pásztorember rakta. Persze megkéstek és csak a hajdut lelték ébren -közülünk (horkolt már az is!), s most kénytelenek a hajnalt megvárni, -hogy kiönthessék panaszukat a felsőbbség előtt. - -Halkan beszélgettek. A juhász (amint néztem, a magasabb rangú -juhász-kasztba tartozott, valami akolfőnök lehetett) ezt kérdezte nagy -fejbólogatás közt: - -– Hát oszt’ hogy keveredett a kend fia a verekedésbe? - -A másik mérgesen felelt: - -– A gőzmalom az oka mindennek, égetnék meg, aki kifundálta! - -– A gőzmalom? – csodálkozott a juhász. – Hogy hogy? - -– Csak úgy, hogy amióta ott füstöl a kéménye a város szélén, hát akár -meg se eresszük a vitorlát. Fujhat már alszél, felszél, nékünk -szélmolnároknak az mindegy. Alig alig fordítja felénk egy szekérke a -rúdját, mind a gőzmalmoshoz ballag, pedig jó kereszténynek nem kék hozzá -betenni a lábát, mert tudni való, hogy ő feszítette fel Krisztus -urunkat. - -A juhász bólintott egyet e nagy vádra, melyet a konkurrencia adott a -szélmalmos szájába. A másik folytatta: - -– Hát csak nézzük a fiammal, Jánossal, tudja kend, akit a tavasszal -huszárnak iratott a császár, csak nézzük az aratás után, hogy megy el -szekér, szekér hátán a malmunk mellett; mind a gőzmalomnak viszi az -életet őrlésre. Egyszer aztán azt mondja nekem a fiam János: Édes apám, -megverek valakit, vagy engem valaki! Mondom neki, ugyan már mire való a -bajban a baj? A gyerek hallgat: de látom, hogy felveszi a mándliját, a -botot és elmegy. Estére lepedőben hozták haza. A madarászi csárdában a -Csamangó Jóska két lyukat vert a koponyáján. Igy esett meg a baj. - -– Hát most kend ezért keresi a kapitány urat? – kérdezte a juhász. - -– Ezért hát. Csak nem hagyom a fiamat. Majd beüti a törvény három helyen -a Jóska kobakját! - -Elhallgattak. A fésüs a tüzet kotorta s amint oldalt fordult, látni -lehetett kis tatár fejét, magasan kiülő rézveres pofacsontjaival s -keskeny állával. Szürke, mohos bajusz árnyazta tömpe orra alatt az -ajkát. - -Összerezzentem. Hosszú csíkban, hirtelen zuhanással lehullt az ég -boltjáról egy csillag, úgy hogy szinte megdöbbentett váratlanságával. A -tengernyi égitest királyi közönnyel nézett a lebukó társ után és cseppet -sem törődve annak tragédiájával, szikrázva, csillogva enyelegett tovább -az éjjel… Közelünkben halk zaj támadt; valami nagy madár belekeveredett -a lengő füstbe, meg a tűz pirosan boltozó fényébe és kétségbeesett -vergődéssel menekült belőle; a távolban rekedt kiáltás hangzott -elhalóan. - -– Kiabálhatsz, nekem már nem kedves a beszéded! – szólt a fésüs a hangra -figyelve, mely alighanem a nagy szélkiáltóé volt. Aztán megint a -juhászhoz fordult: - -– No, úgy-e, hogy igazság az, hogy a pók megegye az apró legyeket? - -– Régi dolog az már, Márton bácsi. - -Kis ideig megint hallgattak. Már a természetükben volt ez a gyakori -hallgatagság; a foglalkozás mind a kettőt leszoktatta a sok beszédről. -Az egyiknél a kelepelő, lármás garat, a másiknál a nagy egyedüliség -tette ezt. - -– Kend miben fárad? – kérdezte a szélmalmos végre. - -– Az öreg Godó dolgában. - -– Hát osztán, mi baja van az öregnek? - -– Az, hogy törik, marják; már be is fogták. - -Ez nagy újság lehetett, mert a fésüs egészen elámult. - -– Befogták! Ne te, né! Ugyan már miért? Iszen légynek se vétett a -jámbor! - -– Azért, mert Urnapján misézett a kápolnában, meg mert a mult héten -eltemete a Négyökrű Mihály fiát a Fekete szélbe. Mert hogy nem szabad. - -– Nem-e? (A fésüs hangja egy kis csúfondáros csodálkozást fejezett ki.) - -– A főszolgabíró úr mondta neki, mikor temetett és azonmód mindjárt -vasba tette. Már jártunk azóta a megyeházán, hogy eresszék ki az atyust; -de nem volt foganatja, mert a papok nagyon haragszanak… A csöngölei még -átkot is eresztett a fejünkre. Tyűh, hogy szikrázott a szeme!… Most -pedig megtudván, hogy a kapitány úr erre jár, nem hagytak békén a -bojtárjaim, meg a népek, hogy kísértsem meg, hátha tenne valamit az -öregért. No hát most itt vagyok, majd meglássuk! - -– Pedig már régen miséz az öreg a kápolnában, eszemet se tudom, mióta? – -mondotta a szélmalmos elgondolkozva. - -– Bizony már a _szabadság_ előtt is, még se akadt bele senki. - -A szélmalmos keserüen legyintett a kezével. - -– Szabadság? – mormogta. – Mégis el kell tűrni, hogy ide hozzák a -gőzmalmot! Micsoda szabadság az? - -– Semilyen, mert eladták már azt régen, még a rác háboruban, – felelt -mély meggyőződéssel a juhász. - -A szélmalmos halkan kérdezte: - -– Hogy is volt azzal a rác háboruval? - -A juhász elgondolkozott, szeme elrévedezett a messze pásztortüzek felé, -azután elkezdte a mesemondás hangján: - -– Ugy volt, hogy a mi császárunk összeütközött a rác császárral… Nagy -oka volt rá a mi jó felséges urunknak, mert a rác császár csellel, -csallal elvette tőle híres Budavárát. Mondja erre a császár az ő -legvitézebb generálisának, Perczel Móricnak, akit a golyó nem fogott, -akiről a kard lepattant, mint a kőbálványról. Eredj fiam, Perczel Móric, -ülj fel a legszebbik lovamra, arra a hófehér aranyholdasra, arra a -könnyű szellő lábura; vedd kezedbe az aranybuzogányt és menj -Budavárához, annak a bástyájához, üss hármat a kapujára és mondd meg a -rác császárnak, adja vissza Budavárát, magyarok szabadságát, mert jaj -Rácországnak! Felült Perczel Móric hófehér lovára, arra az aranyholdas -fejüre, arra a szellő lábura és repült mint a fecske Budavára felé. -Amerre nézett, virág nyilt a réten; amerre lépett, rózsa virított a -nyomában. De a rác császár azt felelte néki: Nem adom vissza híres -Budavárát; nem adom vissza magyarok szabadságát; mert van nekem ezer -vörösköpönyeges szerviánom, ezer hosszú muskétám, ezer villogó kardom. -Mondja erre a mi felséges urunk nagy búbánatában megint az ő legvitézebb -huszárjának, Perczel Móricnak. Eredj fiam, Perczel Móric, ülj fel a -legszebbik paripámra, arra a cigányfekete ezüstholdasra, arra a szélvész -lábura; vedd kezedbe az ezüstbuzogányt; üss vele hármat Budavára -kapujára és kiáltsd be a rác császárnak, adja vissza Budavárát, magyarok -szabadságát, mert fekete gyászruhát húz minden anya, sírva fakad még a -halott is országjában! Felült Perczel Móric cigányfekete paripájára, -arra az ezüstholdas fejüre, arra a szélvész lábura és repült mint a -sólyom, Budavára felé. Amerre nézett, tüske termett a réten; amerre -lépett, tövis burjánzott fel a nyomában. De a rác császár megint csak -azt felelte, amit a multkor. Erre aztán megharagudott a mi felséges -urunk. Mondja megint az ő hűséges leventéjének: Eredj fiam, Perczel -Móric, pattanj fel a legszebbik lovamra, arra a vörös pejre, arra a -vihar lábura; vedd kezedbe a vasbuzogányt: eredj Budavára alá, üss -hármat a kapujára; de ne szólj semmit, a többit pedig tudod magad is. -Felült Perczel Móric vörös pej paripájára, arra a vihar lábura és röpült -mint a sas Budavára alá. Amerre nézett, lángot vetett az ország; amerre -lépett, szikrát hányt a kavics. Mikor először ráütött vasbuzogányával -Budavár kapujára, nevetett a rác császár. Mikor másodszor ráütött -vasbuzogányával Budavárára, elsápadt a rác császár. Mikor harmadszor -ráütött, feljajdult a rác császár. Mert, mint a csillag az égen, annyi -magyar vitéz állt Budavára előtt és mint a kasza a rendet, úgy vágta a -magyar szablya a vörösköpönyeges szerviánt. Igy kapta vissza a mi -felséges urunk Budavárát, így a magyar a szabadságát. - -A juhász itt elhallgatott. Az nem lepett meg együgyü meséjéből, hogy -Perczel Móricot tette a szabadságharc hősévé, mert ezt a vitéz -honvédtábornokot most is legendás nimbusz övezi az alföldnek ezen a -részén. De annál jobban bámultam azon, hogy jobbágyság, robot, dézsma, -mind nem fordul elő meséjében. Pedig inkább ezt vártam. De a puszta -nagyon mély és titokzatos; kevés hang hatol oda be a külvilágból. Ő a -szabadságharc történetét bizonyára abból alkotta meg magának, mikor -juhait őrizve néhány csapat vörösköpönyeges szerviánt látott átrobogni a -fénylő pusztaságon, amint a Perczel Móric huszárgyerekei megeresztett -kantárral űzték; azután elhallgatott minden a nagy drámából, mely a -puszta zárt világán kívül zajlott. - -Valami mély varázs fogott el, ha meggondoltam, hogy a nagy harsonából, -mely végig zúgott az országon s az egész világon, ide csak ez a pár -töredék jutott el. Egyszerre minden oly titokzatossá vált körülöttem. Az -ég rejtélyes világával; az éjszaka csodálatos hangjaival, melyek a -távolból ide csengtek; a tűzből beragyogott két ember… Mintha egy más -világba jutottam volna, heted-hétországon túlra, az operenciás tengeren -is túlra, oda, ahol a magyar népmese népszerű állatja, a kis kurtafarkú -disznó túr és az aranyvár csendesen forog a kacsalábon… - -– És aztán, mégis eladták a szabadságot a nép ellenségeinek… meg a -gőzmalmosoknak, törte meg a szélmalmos a csendet. - -– El azt, el bizony. Tudom, mert magam hallottam. Én még csak apró -siheder, olyan kis bojtár voltam a Vince bácsi mellett. Egyszer tereltük -a nyájat az akolba. Hát jön ám egy szép sugár legény deli fakó hátán. -Árvalányhajas pörge kalap volt a szemén, széplányvarrta borjuszájú ing, -rojtos gatya jó magán, módos szerszám a lován, fokos a kezében. Jön, -közeledik, a ló lába mintha a levegőben járna. Mikor hozzánk ér, -ledobban a földre; magának, lovának harapni valót kér. Akkor látjuk, -hogy a ló hátát feltörte a nyereg; az oldala pedig rongyos a -sarkantyútól. Adunk a lovasnak vacsorát, de nem nyúl hozzá. Megvetjük a -pihenő helyét, de csak a könyökére dől rajta s úgy búsul mint az -éjszaka. Mikor kipihente magát, felült a lóra, megköszönte a szállást és -azt mondta: No jó emberek, megmondom, ki vagyok, mi vagyok? Bujdosó -vagyok; nevem az akasztófán; mert ahonnan én jövök, az olyan hely, hogy -hallatára az ág is sírva fakad, a fű is elhervad; ott adták el a -szabadságot. Azután belevágta a sarkantyút a fakó oldalába és mint a -szél elvágtatott. - -– Hát azt nem mondta meg, hol adták el a szabadságot? - -A juhász révedezve nézett társára s elgondolkozva suttogta: - -– Megmondta, megmondta… de régen volt… elfelejtettem… - -A tűz az elszenesedett ágacskák alá húzódott s hamvadóban volt; csak -olykor futott fel egy lángocska nagy duruzsolással egy magasabban fekvő -ágacskára s vígan libegett rajta, mint egy kékszárnyú lepke. Az öregek -végképp elhallgattak. Lenn a láthatár szélén egy vékony ezüstcsík gyult -ki, jelentve a fejedelmi hold keltét s a csillaghárem közeledtére mintha -megreszketett volna. Szememre is álom ereszkedett. Lódobajra, -szekérzörgésre ébredtem fel. A kocsis jött meg frissen rekvirált -szekérrel, melyért hajnalban indult. Körülnéztem. Társaim már ébren -voltak; az égbolt keleten fényben úszva hirdette a nap jövetét. A két -világtól elmaradt öreg már nem volt sehol, s egy percre úgy tetszett, -mintha csak álmodtam volna róluk. De a láthatár szélén a két szélmalom, -mely búsan alálógatta szárnyait, eszembe juttatta, hogy egykor valahol -csakugyan eladták a szabadságot a gőzmalmosoknak. - - - - -AZ ÖREG KATUS. - -Korán mentem este haza. Az ablak alatt csendes beszéd folyt; a cselédek -prézsmitáltak valami felett. Hol vastagabb, hol vékonyabb hangok vették -át a szót; néha a zsibongás meghalkult s ilyenkor csak egy fejletlen -vékony gyermekhangot lehetett hallani, amely valami történetet beszélt -el. - -Felkeltem s az ablakhoz mentem. A fedett ambitusszerű folyosón négy-öt -cselédleány üldögélt, körülfogva egy kis pesztonkát, aki az első -emeletről jött fel a másodikra s a hallgatóságot szóval tartotta. Alig -tizenhárom éves vézna lányka volt, sápadt, sovány arcocskával és szőke -kenderhajjal. Úgy látszott, nagyon büszke arra, hogy ily díszes közönség -hallgatja (még a szakácsné is ott volt); de derekasan el is van fogódva -a nagy kitüntetéstől. - -Az első szavakból megtudtam, hogy az öreg Katusról, az első emeletbeli -vén cselédről van szó, aki harmad napja gyufaoldatot ivott. - -– Talán megszidta az asszonya? – kérdezte a szakácsné szánakozóan, -folytatva a tárgy megbeszélését. - -– Jaj, dehogy, Isten mentsen! – felelt a pesztra élénken. – Egyszer -szidta meg a nagyságos asszony szegényt, hanem Katus néni se hagyta ám -magát… Úgy elkezdett sírni, de úgy… A nagyságos asszony azt mondta: No, -hallja Katus, még a szinházban se lehet ilyen sírást hallani, még ott se -tudnak így pityeregni. Azóta nem mert többet mérgesen szólni hozzá a -nagyságos asszony. - -– Hát mi lehetett az oka? - -– Én nem tudom, Anna néni, – szólt a leány szerényen. – A nagyságos -asszony is egyre azt hajtogatja: Csak azt tudnám, mi lehet az oka? - -– Nem volt nagyon szomorú? - -– Volt is, meg nem is. Reggel még dalolt is. Egy szép tót nótát énekelt -és azt mondta, hogy ezt a nótát már régen elfelejtette; de most -egyszerre az eszébe jutott. Azután mikor beszélt, hát olyan furcsákat -mondott. - -– Mit mondott? – vágtak közbe többen. - -– Azt mondja nekem: Julcsa, törüld fel a padlón a vizet. Veszem a -rongyot, szétnézek, keresem a vizet – nincs sehol. Katus néni, mondom, -nem látok sehol vizet. Nem szól semmit, hallgat, azután azt mondja: Te -leány, vedd le innen a polcról a mozsarat. Odamegyek, le akarom venni a -mozsarat, de nincs ott. Katus néni, mondom, nincs a polcon a mozsár. Rám -néz, azután mérgesen mondja: eredj a dolgodra, mit lopod a napot! - -– Oh, a jó lélek! – sóhajtotta Anna asszony. - -A pesztra folytatta: - -– A dolgomra mentem. Katus néni is tett, vett amit kell; főzte az -ebédet. Csak elnéztem Katus nénit. Olyan furcsán csinált mindent, hogy -szinte nevethettem. Láttam, hogy fát akart tenni a tűzre, de a fakanalat -dobta a kályhába és a hasábfával akarta keverni a rántást. Már nem -birtam tovább, elnevettem magamat és rákiáltottam: Katus néni, mit -csinál? De azért jól elvégezte ám a dolgát! - -– Nagyon akurátus személy volt a jámbor, – bólogatott Anna asszony -könnyezve. - -– Mosogatás után – folytatta a lányka – azt mondja nekem: Julcsa lelkem, -állítsd fel a vasalódeszkát! Felugrottam, szaladtam, egy perc alatt -készen voltam. Katus néni pedig szenet rakott a vasalóba és elkezdte -vasalni a szoknyáit. Én a fás ládára ültem s vártam engedelmesen, mit -tetszik neki parancsolni. - -Csak vasal, háromszor is végig vasal egy szoknyát. Én ott ültem, moccani -se mertem, mert úgy összeszorult a szivem, mikor láttam, hogy mindegyre -megégeti a drága ruhákat. Máskor úgy féltette, olyan gondosan, olyan -gyönyörüen vasalt, hogy a nagysága is megbámulta. Azt mondta, hogy ez a -Katus nagy művész a vasalásban. - -Egyszer csak megszólalt. Azt mondja: Szép lány voltam ám én, Julcsa, -fiatal koromban. És olyan szeliden nézett rám. Azt mondja: tudod Julcsa, -szép hosszú hajam volt; két ágban eresztettem le a hátamon; de vastag -volt ám mind a két ága. Nézd csak Julcsa, ezért az öltő ruháért, akibe -ez a szoknya való, egy egész évig szolgáltam, mert selyem ez, aztán van -ám hozzá finom fehérnemű is. Azt mondja: nagyon rossz helyem volt; -többet sírtam mint ettem; de eltűrtem ezért a ruháért, mert akkor -szerencsém akadt. - -Azután elhallgatott megint. Csak mosolygott szeliden; elkezdte csöndesen -magában dünnyögni azt a tót nótát, ami reggel jutott az eszébe. Aztán -megint hozzám szólt, de nem is nézett rám, csak vasalt tovább. - -– Szerencsém akadt, – mondja, – pedig nem jártam se táncba, se -mulatságba, se promenádra… Tudod lelkem, nagyon ijedős voltam; nem -mertem volna a szemébe se nézni a legénynek. Vasárnap délután is otthon -ültem a konyhában; varrogattam, dolgozgattam; de egyszerre hipp, hopp, -mégis ott volt az a bizonyos. - -A hallgatóság egyik tagja, egy szöszke szobaleány, olyan megindítónak -találta azt a fordulatot, hogy elkezdett keservesen zokogni. A lányka -hangja mint valami rezgő sipocska hatolt át a szepegésen. - -– Igenis, kérem szépen – folytatja – azt mondta Katus néni, így mondta, -hipp, hopp, itt volt! - -– Tudod-e honnan jött, kincsecském? – mondja. - -– Nem tudom, Katus néni. - -Megint nevetgélt, megint vasalt egy kicsikét, azután felmutatott a -stukaturra. - -– A kéményből jött, – mondja. - -– Talán csak nem a kéményseprő, – tört ki még keservesebben zokogva a -szobaleány. - -– De igen is, a kéményseprő, – folytatta a lányka. Azt mondja Katus -néni: jaj Julcsa lelkem, de hogy megijedtem, mikor belépett a kéményt -tisztítni. Éppen a piacról jöttem; a kosarat elejtettem; a krumpli, a -celler mind széthullt; ő pedig csak bámult rám avval a fekete képével, -meg fekete szemeivel. Jaj de csúf volt! Azt mondja: Alásszolgája -kisasszony… - -– Galant kéményseprő! – hagyta helyben a cicus. - -– Mondja tovább Katus néni: Nem vagyok én kisasszony, nem kell nekem a -maga alászolgája, hogy ráijeszt a becsületes emberekre, illik az, így, -úgy, idegen helyen; dirr, durr, pattogtam, pereltem. Ő szegény -motyogott, mentegetőzött, kipkedett-kapkodott a krumpli után, kettőt -felvett, hármat elejtett…, be sokat nevettem rajta. Hanem milyen derék -szál legény volt Akkora mint egy jegenyefa, majd beütötte a fejével a -stukaturt. És akár a kezes bárány. Olyan szeliden, olyan szépen tudott -az beszélni, akár csak könyvből olvasta volna. Mert mondtam-e már, hogy -azóta minden héten eljött? Mindig szuvatosnak találta a mi kéményünket; -jaj de nagy bolond volt! Egyszer aztán, úgy bizony lelkem, egyszer csak -azt mondta, hogy legyünk mi egy pár, Isten is egymásnak teremtett -bennünket. Oh be szép lett volna az, Julcsa! Felöltöztetik a -menyasszonyt; elviszik a templomba; mindenki csodálkozik, hogy milyen -szép, milyen jó és mennyit sír… Aztán van lakzi; a sok vendég mind a -menyasszonnyal akar táncolni; az pedig forog, perdül mint az orsó… mert -szépen táncoltam ám én, Julcsa! De nem lett a dologból semmi… Hozz csak -egy kis parazsat, galambom! - -– Úgy volt az, – mondja Katus néni, – mikor elhoztam a parazsat, hogy -egyszerre csak beállít a konyhába egy vastag asszonyság. Hol van az a -személy, kiáltja, hadd lám azt a szép madarat, aki elcsavarta a fiam -fejét! Hát te vagy, oh te görcs, te céda, hogy mered a szemedet a fiamra -vetni? Tudod-e, ki vagyok én? Zsuppon vitetlek a fatornyos hazádba, ha -még egyszer rá mersz nézni. No lám, mit nem forgat a fejében az efféle -jött-ment rossz cseléd… Jaj, Julcsa, majd meghaltam szégyenemben. Két -hétig, három hétig nem ettem, nem ittam, csak sírtam, mint a záporeső… - -Katus néni elszomorodott, egy kicsit sírt is, aztán azt mondja: - -– Mese, mese, mesd ketté. Régen volt, talán nem is igaz. Dolgos, -szorgalmas lány voltam, nem mint most – ilyen semmire se jó. Annyi ruhát -szereztem magamnak, hogy az asszonyaim mind azt mondták: no Katus, az -ugyan jól jár, aki magát elveszi. Nézd csak lelkem, nézd! - -Egyenkint előszedte a ládából, meg a sifonból a drágalátos ruhákat. Jaj, -majd beleveszett a szemem világa! Oh be gyönyörű kasmirkendői voltak, -micsoda csipkék, micsoda szép selymek, jaj milyen aranystikkolások!… -Szinte repesett a szivem és még a lélekzetem is elállt. Nincs annyi szép -ruhája a király lányának se! - -A lányka szemei égtek és fonnyadt arcocskája egészen kipirult. A -hallgatóságban is izgatott moraj támadt erre a lelkes ecsetelésre. - -– Katus néni is gyönyörködve nézte a hummit, némelyikét meg is -simogatta, mint valami kedves bárányát. Egy szép blúzra még a szeméből -is ráesett a könny. - -Azt mondja, ezt egy jó asszonyától kapta, akinél nem volt áldottabb -lélek a világon. Hogy ez az egy úgy bánt vele mint a saját gyermekével; -nem szidta, nem bántotta; ha bánata volt, megvigasztalta; áldja meg az -Isten a haló porában, valamennyi virág az ő sírján virítson. - -Azután amint rakosgatta, amint bontogatta a ruhákat, amint mosolygott, -beszélt erről is, arról is, megint csak elszomorodott, megint csak -lehajtotta a fejét. - -– Hát érdemes volt ezekért a ruhákért élni? - -– Bizony érdemes! – feleltem én. - -– Mit tudsz te ahhoz! Te még gyerek vagy. Mit ér az már nekem? Nyomorult -vagyok, öreg vagyok, a mellem fáj, a karomat alig birom, rosszul esik -még a szó is. Olyan fáradt vagyok, olyan hitvány! Aztán az ember ide-oda -vetődik, hol itt, hol ott, mint az Orbán lelke. Úgy, úgy fiam, csak -húzzuk, húzzuk, amíg bírjuk, azután megszakad a gebe… - -Csak látom, hogy Katus néni feje leesik a mellére; csak látom, hogy a -képe egészen fehér; csak nézem, hogy ül ott helyén összekuporodva, -sokáig, sokáig. Azután megint olyan különöseket kezd beszélni, mint -délelőtt. Azt mondja: - -– Menyasszony lánya van! - -– Kinek? – kérdem. - -– Mi közöd hozzá! – torkol le; de azért csak beszél, susog tovább, Isten -tudja miről. - -– Láttam őket a templomban. Ott voltak mindnyájan. Az örömapa, az -örömanya, a menyasszony, a vőlegény. Most hirdették ki harmadszor a -fiatalokat. Oh be szépen prédikált a pap!… Mikor lenézett, csak mintha -megnyilt volna alattam a föld; mikor felnézett, mintha meghasadt volna -az ég és onnan angyalok integettek volna le énekelve, hárfázva. Olyan -szépen beszélt az Isten embere, olyan szomoruan, hogy se élő, se halott -nem voltam, csak forgott velem minden s majd megszakadt a szivem. - -Már megint nem szól egy jó órát, csak aztán kezdi: - -– Hej, de van nekem egy fekete kendőm, ha azt a fejemre veszem, minden -bánatomat elfelejtem; van nekem egy aranyos papucsom, ha azt a lábamra -veszem, ott leszek, ahol akarok; van egy szekér, felülök rá, hallom már -az ostorhegyes csengőjét, itt lesz nemsokára! - -Nem értettem belőle egy szót se. Vacsora után egy darabig még -motoszkált, tett-vett a konyhában; azután lefeküdt. Engem odahitt az -ágyához. - -– Loptál-e már valamikor? – kérdi. - -– Nem én, soha, Katus néni! – mondom. - -– Hát hazudtál-e? - -– Azt se? - -– Nincs se apád, se anyád, úgy-e? - -– Nincs, Katus néni, – árva vagyok. - -– Akkor jól van, – mondja, – de lassan, hogy alig hallom. Téged -meghallgatnak odafönn. Állj ide a fejem fölé és mondd el a miatyánkot! - -Elmondtam; Katus néni megsimogatta a képemet, és azt kérdezte, tudok-e -zsoltárokat? - -– Tudok. - -– Énekelj hát egyet, lelkem. - -Énekeltem; Katus néni összetette a kezeit és behunyta a szemeit. Egyszer -felriadt: - -– Hangosabban, gyermekem! - -– Felébred a nagysága, meghallja – mondom. - -– Meg, meg… felébred odafönn… meghallja… ő is meghallja… - -Ilyesmit beszélt össze-vissza a szegény Katus néni. Azután aludni -küldött és elfujta a gyertyát. Reggel fel akarom kelteni: nem mozdul. -Nézem az arcát, olyan sárga mint a halál. Sírva fakadok, rázom, -kiabálok: Katus néni, Katus néni! A nagyságos úr, a nagyságos asszony -beszaladnak; elküldenek doktorért, biztosért, a mentő urakért; de bizony -Katus néni többet nem ébredt fel. - -A lányka elhallgatott. Gyönge, vézna mellét csöndes szepegés -reszketette, amint befejezte a szegény együgyű Katus halálának -történetét. A lámpa fénye éppen ráesett szöszke fejecskéjére s -megvilágította hervadt arcát, melyen már mintha ott lebegne néhány vonás -abból a szomoruságból, mely az öreg cselédet sírba vitte. Fejletlen -gyermekhangját sokáig nem tudtam elfeledni. - - - - -MARISKA. - -Mariska felébredt, természetesen rosszkedvüen. Mindig rosszkedvüen -ébred. A szőkehajú bábú, aki vele hált, meg a csöngetyüs bárány, aki az -asztalon állva töltötte az éjt, gondba borultan nézik kis -gazdasszonyukat, s vigasztalhatlanoknak látszanak, hogy ügyet se vet -rájuk. Igen, az egész Mariskából nem látszik egyéb, mint egy sírásra -görbült durcás szájacska. - -Személyleírását még kiegészíthetjük a következőkkel: pufók arcocska, két -nagy kék szem, szöszke lenhaj, 23 fog (egyet, éppen a középsőt, elvitte -az egér), rózsás kövér karok és kacsók. - -Különben Mariskának teljesen igaza van, hogy szivecskéjébe egy kis -reggeli világfájdalmat engedett belopózni. A világ a négyéves emberrel -határozottan ellenségesen bánik reggel. Minden önálló akarattól -megfosztják. - -Mariska például azt tartja, hogy a mosdás szükségtelen valami és meg van -győződve, hogy szurtos ábrázattal is meg tudna élni. És mi történik? Az -egész világ ellentétbe helyezkedik az ő életfelfogásával és kaján -kárörömmel azt kiáltja: - -– Mosdasd meg Mariskát! gyötörd meg Mariskát! - -Tudniillik, a dadának kiáltják ezt, aki nem is késik követni a világ -parancsát. Mariska átéli a szivacs és hideg víz keserveit. - -Mariska véleménye szerint a fésülködés sem feltétlenül szükséges ahhoz, -hogy az ember megreggelizhessék. A reggelihez elég a kávé, a zsemlye, a -kanál, meg a kendő, amit az ember nyakába kötnek. De sőt ez az utóbbi -sem feltétlenül szükséges, mert sokkal jobban ízlik a kávé, ha az ember -leöntheti vele a ruháját. És az egész világ, amely pedig illetéktelen, -mert nem négyéves, azt a tant hirdeti, hogy a reggelihez szükséges a -fésű is. - -Mariskát megfésülik. - -De hogy visszatérjünk a ruhához, Mariska véleménye szerint a legnagyobb -igazságtalanság, amit a világ egy négyéves lénnyel szemben elkövet, a -ruhakérdés. Azt követelik tőle, hogy ne csak tépetlen legyen a -ruhácskája, hanem, hogy mind a két harisnyája meglegyen, sőt még az -egyik cipőjét sem engedik elveszteni. Ha nem volna az embernek függője, -amit hébe-korba elveszthet, bizony nem lenne érdemes élni ebben a -korban! - -És ha még kivánná azt, hogy harisnyát, cipőt huzzanak rá. De szó sincs -róla. Ő nem barátja az öltöztetésnek, sőt többnyire világosan tiltakozik -is ellene, s így méltán csodálkozik a nagy emberek eszejárásán, akik -mégis megvárják tőle, hogy vigyázzon a ruhájára. - -Mariska, átesvén a torturákon, kibocsájtja szivéből a világfájdalmat. -Hess, fekete bogár… Mariska átadja magát a nap élvezeteinek. - -Ezek közt az első helyet a reggeli foglalja el. Mariska, mint egy kis -királyné, egy székbe helyezkedik s teljes önérzettel várja a kávét. Az -étvágy nagyban követeli jogait; lábacskái türelmetlenül dobognak; de -azért nem feledkezik meg kis barátairól: a báburól s a bárányról sem. A -viaszkisasszony nyakára kis asztalkendő kerül. - -– Baba, jól viselje magát! Be ne piszkítsa a ruháját, mert Mariska -megharagszik. Bari, te is légy szófogadó, mert jön az ördög és elvisz! - -A bari olyan ostobán néz gyapjas pofájával kis gazdasszonyára, hogy -abból minden jó kimagyarázható a világon. Baba is egészen csöndesnek -igérkezik. Mariska meg van elégedve, s mikor a dada behozza a reggelit, -az első kanál kávé ugyan Mariskáé, de a második bizonyosan a babáé, a -harmadik a barié, sőt gyakran még a negyediket sem tartja meg magának a -nagylelkű Mariska. Az többnyire apáé, aki az asztalnál az ujságot -olvassa. A dada és a mama nem kapnak, mert hisz övék a hatalom és a kávé -birodalma. Ők annyi kávét ihatnak, amennyit csak akarnak. - -Ilyen módon aztán mindenki jóllakik; még a cica is jókedvüen dorombol a -szék lábánál (az is kapott néhány kanállal a kávéból). Mariskának most -az a kitünő gondolata támad, hogy milyen jó lenne egy kanállal -megkínálni a levegőt. - -A gondolatot tett követi s egy kanál tartalma szétfröccsen a levegőben… -A kávé túlnyomó része apa arcába röppent, aki prüszkölve törülgeti -bajszát és szakállát. Ez jó tréfa volt. Mariska sikongat örömében; a -viaszkisasszony nevet gyöngyszemeivel; bari nyakán megcsendül a kis -csengő; a cica a szék vállára ugrik, hogy jobban lássa a jelenetet; – és -ami fő, a papa is nevet. Igy hát a dolog rendben van. - -Csak a dada és a mama nem nevetnek. Azoknak külön véleményük van, sőt a -mama általános meglepetésre megpacskolja azt a kezét Mariskának, -amelyikkel a sikerült tréfát elkövette. - -A mécses persze eltörik. Mariska sír, még pedig olyan kétségbeesetten, -hogy az egész társaság meg van döbbenve. (Kivéve a mamát, meg a dadát.) -De csak egy-két percig tart a búbánat és Mariska gyorsan napirendre tér -felette. Azaz nem egészen, fejecskéjében tovább fűződik az eset, s egy -kis bölcselkedés után a következő eredményre jut: - -A mama haragszik az ő jobbkezére, mert az rosszul viselte magát. Csunya -jobbkéz! Mariska jó kis leány s elhatározza, hogy többé rá sem néz a -haszontalanra. Sőt ő maga is rádupláz a szegény kacsóra. (Nesze, te -rossz!) Igen, de a balkéz ártatlan. Arra nem haragszik a mama. Mi lenne, -ha avval próbálnók meg azt, ami az előbb oly gyászosan végződött? - -És Mariska most már balkézzel föccsenti szét a kávét a semmiségbe. -Tessék, igyatok ti is napsugarak, abrosz, papa szakálla… Mariska -diadalmasan néz szét, hogy a hatást lesse. Ah, a hatás még gyászosabb. - -Mama most már nemcsak a balkezet paskolja meg, hanem a kávét is elviteti -előle. Mariska sír egy verset és igen haragos mindenre. Hogy is ne, -mikor az ember manapság már azt sem tudja, melyik kezével szabad szerte -föccsenteni a kávét? - -A reggeli szórakozásai imigy véget érvén, következnek a többiek. A -második helyet a sorban az ujjszopás foglalja el. Ez az élvezet -kiadósabb mint a reggeli, mert egész nap részesülhet benne az ember és -érdekesebb is, mert tiltva van. Ha rajta csipik Mariskát, sokkal -terhesebb következményekkel jár, mint a kávémanipuláció, mert ez ellen -már nem csak a mama, meg a dada esküdtek össze, hanem apa is, a bácsi -is, a szakácsné is, az egész világ. Alig hinnék, mi történt a minap? - -Mariska a konyhában volt. Egyedül, egészen egyedül! Ilyesmi már hetek -óta nem történt vele. Szive lázasan dobogott, arca kipirult a -gyönyörtől, lator szemei még egyszer kémlelve futottak végig a tányérok -és kemence felett; – és a másik percben ujjacskája a szájában volt. Ah, -ez feledhetetlen, isteni élvezet volt. - -És a mama mégis megtudta. Soha sem találják ki azt, hogy ki volt az -áruló? A kéményseprő, aki a kemencét tisztogatta és nem lehetett látni. -A kéményseprők mindig kiállhatatlanok voltak, hátha még így viselik -magukat! - -De azért Mariska nem mond le az ujjszopás örömeiről. Ime, mi történik -most is? A mama a szobájában fésülködik. Mariska besompolyog hozzá s a -következő párbeszéd fejlődik köztük: - -_Mariska:_ Jaj, mama, mit csinált tegnap a Pista! - -_Mama:_ Mit, kis lányom? - -_Mariska:_ Az borzasztó volt, mama… jaj de furcsa… így tett… (Mariska -tétovázó arcot vág, mintha nem merne belefogni a mutatványba.) - -_Mama:_ No hát, mutasd meg már, mit tett az a Pista? - -_Mariska:_ Megengeded, mama? - -_Mama:_ Meg, fiam. - -_Mariska:_ Igy ni. (A kis ujjak egyike a gyöngyfogak közé kerül. Amint -kiderül a mutatványból, Pista tegnap az ujját szopta.) - -_Mama:_ Ezt tette Pista? Látod, Mariskám, milyen csúf dolog ez. Az ilyen -gyerekeket szokta a Mikulás a puttonyba tenni s elviszi őket a kútba. -Ott aztán szophatják az ujjukat. Te, kicsikém, ugy-e, sohasem teszed -azt? - -_Mariska_ (mohón áldozva az ujjszopásnak): Én, mama, sohasem. - -_Mama:_ Tudom, hogy nekem jó leánykám van… De Mariska, vedd ki már az -ujjadat a szádból; eleget láttam már, milyen utálatos fiu az a Pista. -Igy. Meg vagyok veled elégedve, angyalom! - -A dada, akitől az imént megugrott Mariska, megjelenik a szinhelyen s -Mariska vígan szökell ki a gyermekszobába. Ám kis idő mulva szerét ejti -apa szobájában is ilyen kis párbeszédre: - -_Mariska:_ Apa, tudod-e, mit csinált tegnap az a rossz Pista? - -_Apa:_ Mit, kincsem? - -_Mariska:_ Nem merem megmutatni, apa. Jaj, jaj, milyen az a Pista! - -_Apa:_ De csak hadd lássuk! - -_Mariska:_ Ezt, ni! (A mutatvány ugyanaz, ami az imént volt.) - -_Apa:_ Micsoda, irgum, birgum, makkalsó! Ezt tette Pista? No, majd -összeállunk az apjával és hátrakötjük a gézenguz sarkát. Nem viszi el ám -szárazon! - -Mariska ilyen fifikával kimerítvén napi élvezeteinek második pontját is, -egészen az ő kis országának, a gyermekszobának szenteli magát. - -Sebesen röppen itt a nap. Mariskának ezer dolga van a bábuval, aki -mindig rossz; s még több baja a báránnyal, aki nagyon ostoba. -Szerencsére ott van a macska, az nagyon eszes teremtés és igen jól -megértik egymást Mariskával. - -Közben pedig fogadja látogatóit. Mindennap vizitbe jönnek hozzá piros és -zöld borítékban a cukorkák. Ezekkel a kedves vendégekkel egy -nagybajuszos és szakállas úr is jön, a nagybácsi; de az egészen -mellékes. - -A bácsi imádja Mariskát, nem tudna ellenni egy napig sem, hogy az ölébe -ne ültesse s különösen nagy kedve telik benne, ha összeborzolja a -szakállát. Mariska ezt szivesen megteszi, mert még nincs itt a -szomszédék Pistája. Akkor a bácsi csillaga elhalványul. - -Pista apró-cseprő feketeszemű legényke, egy évvel idősebb mint Mariska, -és valóságos ezermester. Olyan kártyavárat tud építeni, hogy abban egy -törpe király ellakhatnék az egész udvarával; s egy szájdorombon olyan -furcsa nótákat fuj el, hogy Mariskának eláll a szeme-szája. Oh, az -gyönyörű! Pista fujja; Mariska táncra kerekedik a bábuval; lebeg a -szöszkisasszony aranysárga haja… hipp, hopp, sohase halunk meg! - -Azután Pista egy kis papirhajót készít. Van rajta vitorla, zászló, az -elejébe befog hat legyet s vígan indul a hajócska az -Operenciás-tengerre, vagy még annál is messzebbre. Gyí, lovak, gyí! A -két gyerek összebúva nézi, merre veszi útját a különös fogat. A -szőkefürtös fejecske, meg a borzas fekete buksi egymáshoz tapad; a két -kis pajtás karja egymás nyaka köré fonódok bizalmasan… És az öreg fali -óra barátságosan beszélget le hozzájuk: tik, tak, tik, tak. Majd zöngve -hirdeti az idő szállását a szobácska csöndjén át: egy, kettő, három, -négy… - -A kis pajtások megéheznek. A doromb elhallgat; a papirhajót felfordítják -a szárnyas lovacskák; bari a kuckóba kerül. Most érdekesebb dolog -foglalja el Mariskát, Pistát: a vajaskenyér, amit uzsonnára hoznak be -nekik. - -Kedves vajaskenyér! A Pistáé gyorsan eltűnik, mikor Mariska még alig -nyult a magáéhoz. Pistát, úgy látszik nem elégítette ki a maga része, -mert epedő szemmel nézi pajtásáét. Szophatná bár az ujját (ha ugyan igaz -a Mariska legendája), rajta nem zsarnokoskodhatik dada, aki a sarokban -köt valami százesztendős harisnyán; de ő az ujjánál ízesebbnek tartja a -vajaskenyeret. A buksiban önző terv fogamzik meg: - -– Mariska! hozok neked holnap egy szarvasbogarat. - -Mariska csaknem elejti a kenyerét meglepetésében. - -– Szarvasbogarat? – dadogja hihetetlenül. - -– Igen, Mariska, két nagy szarva van és sok lába. - -– És nekem adod? - -– Neked, ha te is nekem adod a vajaskenyered felét. - -Mariska arca elborul. A dolog komoly megfontolást érdemel. A -szarvasbogár nagyértékű, csábos valami, de az ár sem megvetendő. Pista -azonban ravaszul segít a dolgán: - -– Ha nem adod, akkor a szarvasbogarat Esztinek viszem. - -Ez hat. A kenyér kettétörik s a pajtások megosztoznak rajta. - -Az aranyos percek elfutnak. Az öreg falióra beszólítja a szobába az -estét; Pistát hazaviszik; a vacsorának is vége; a macska álmosan kucorog -az asztal alatt, alszik a bábú, szundikál a bárány; Mariska -felkivánkozik az anyja ölébe és ott összekuporodik, mint egy kis -gombolyag. Arcát elönti az álom tűzpiros mámora, szemei letapadnak és -édesen elalszik. - -Lefektetik ágyacskájába, melléje a bábut; apa, anya lábujjhegyen jár-kel -még egy darabig körötte, s a gyermekálmok édesen lebegnek fejecskéje -felett. Elhozzák a kis papirhajót vitorlájával, zászlójával újra; -Mariska beleül, mellé telepedik a viaszkisasszony meg a bárány, meg a -nagy agancsú, soklábú szarvasbogár, s csingling, indul a hajócska. De -ni, Pista is rajta van; kezében egy nagy darab vajaskenyér és uram, -teremtőm, alig hinné az ember, megkínálja a felével Mariskát! A saját -kenyerének a felével! Ah, mily gyönyör… Mariska első diadala! És a -hajócska csöndesen ring a hullámfodrokon. - - - - -MAROSSZÖGÖN. - -– Egy államkölcsönös város életéből. – - -Marosszög, a nagy alföldi város, kettőről nevezetes: árvizéről és -halpaprikásairól. Mikor én Marosszögre kerültem, az árvíz-szezón már -véget ért és így kiváncsiságom elsősorban kizárólag a halpaprikásban -koncentrálódott. - -Amint kissé megismerkedtem a városbeliekkel, felvetettem a kérdést: hol -lehet halpaprikást enni? - -– Most sehol… – felelték a bennszülöttek. – Hanem a jövő hónapban -nagyszerű halpaprikás-estélyek lesznek a »Durbincsban« és az -»Aranykecsegében.« - -– Hát jelenleg nincs elég hal a Tiszában? - -– Hal csak lenne a Tiszában, de étvágy nincs hozzá a városban. - -– Ah, ah – miért? - -– Mert az év e hónapjában Marosszög mindig gyászba van borulva. - -– És miért gyászol Marosszög? - -– Majd megtudja, ha itt lakik pár esztendeig… kivált ha viszi valamire! - -Eszerint tehát egy időre le kellett mondanom a halpaprikásról. Ám ez -időtájt egyéb meglepő tapasztalatoknak is jutottam birtokába. -Elsősorban, hogy a marosszögiek az év bizonyos szakaiban csak nyűtt, -kopott öltözetben járnak. – A polgármester (egy igen tekintélyes külsejű -alak) kis szőrement gombakalapban sétált az utcán, melynek karimáját az -idő foga úgy körülrágta, hogy egyszer, amint köszönt valakinek, a -kalapjából csak a karima maradt a kezében. (A többi kiesett belőle.) - -– Mért járnak önök Marosszögön mind ócska ruhában? – kérdeztem egy ízben -a főjegyzőtől. - -– Majd megtudja azt ön, amint kissé megmelegszik a falaink között. -Kivált ha véletlenül házat talál venni. (Ez utóbbi szavakat a város -pennája némileg fenyegető hangsúllyal mondta.) - -– De a polgármester a városi tekintélye érdekében mégis jobb kalapot -hordhatna! - -A főjegyző ünnepélyes arcot öltött. - -– Ne bántsa, uram, azt a kalapot! Az együtt korosodott és szenvedett -szeretett városunkkal. Az a kalap gondolkozott, szónokolt, ha kellett, -sírt az érdekünkben húsz esztendő óta. - -– Talán még sem csupán a kalap, hanem az is, aki alatta volt: a -polgármester? – vetettem közbe. - -– Nos igen, egy kicsit a polgármester is, de főképp a kalap. - -Nem értettem, amit arcom eléggé elárult. A főjegyző megveregette -vállamat: - -– No csak lakjék nálunk néhány esztendeig, majd megnyílik önnek is a -marosszögi politika misztériuma. Kivált ha házat talál venni fiatal -barátom! - -(Ez utóbbi szavakra már megint rátette a fenyegető hangsúlyt.) - -Ebből mindjárt sejthettem, hogy házat venni nem a legbátorságosabb dolog -lehet Marosszögön. - -A másik meglepő tapasztalat az volt, hogy a marosszögiek az év bizonyos -szakaiban nem borotválkoznak. Mikor tehát Szikora Mihályhoz, a -legnépszerübb marosszögi borbélyhoz betértem, igyekeztem ez ügyben -informáltatni magamat. - -A borbély nagy, vörös szakállú, bikanyakú ember volt, olyan termettel és -vállakkal, hogy mintául szolgálhatott volna egy Vulkán-szoborhoz. Mikor -borotválta az embert, szinte úgy tetszett, mintha egy őskori ciklops -incselkednék egy boldogtalan modern halandóval, akinek minden áron el -akarja metszeni a torkát. Az Isten tudja, hogy barátkozott össze két -olyan ellentétes valami, mint Szikora Mihály és a borbélymesterség. - -Tehát, mint említém, egyszer szóba is hoztam a kérdéses ügyet az -officinában. Szikora uram beléptemkor a fogait piszkálta unalmában. - -– Úgy látom, Szikora úr, mostanában rosszul megy az üzlet! – kezdtem a -szóba. - -– Hazafias marosszögi ember ilyenkor nem borotválkozik, – felelt mély -flegmával a borbély. - -– Ah, áh… és miért, ha szabad kérdenem? - -– Azért, mert most esedékes a marosszögi árvizes államkölcsön és a -borotválatlan arcok olyan szomorú külsőt adnak városunknak, hogy megesik -rajta a pénzügyigazgató szive és megadja a fizetési haladékot. - -Kezdtem hajzani hozzá, hogy ebben az időtájban Marosszögön mért -nincsenek halpaprikás-estélyek, mért nincs étvágy, mért járnak ócska -ruhában az emberek, – szóval mi okozza a közgyászt? - -A következő hónapban Marosszög megkapta a haladékot; ámde a polgárok -ábrázata ezután is szomorú, mogorva, tüskés maradt. - -– Hiszen most sem simák az állak városunkban? – szólítottam meg újra -Szikora uramat. - -– Bölcs marosszögi ember most sem borotválkozik. - -– Hát most már mért nem tetszik? - -– Mert most kezdődik a vadászat a fácányosban. - -– De hiszen a fácán nem kivánja a marosszögiektől ezt az áldozatot! - -– A fácán nem kivánja és nem is az ő kedvéért tesszük, hanem az -államtitkár urért, akit a főispán úr megszokott hívni a fővárosból a -vadászatra. Az okvetlenül behajtaná a jövő évben az államkölcsönt, ha -sima állakat és szépen nyirt szakállakat látna a városban. - -– És mit szól ön, az iparos, ehhez, akinek az üzletét tönkreteszi ez a -politika? - -Szikora uram olyan bölcsen felelt, mint egy görög és oly önzetlenül mint -egy római: - -– Bennem zokog a borbély, ezt látva, de elégülten nevet az -államkölcsönös polgár. - -– És nem kap hajba ez a kétféle Szikora Mihály? - -– De néha megesik ez is. Ilyenkor úgy állítom helyre köztük a rendet, -hogy elmegyek a »Durbincs« című polgári bormérőbe; ott maradok hajnalig; -és mikorra onnan hazakerülök, akkor már a borbély van vígan és az -államkölcsönös polgár sír. Amint illik. - -Ily módon lassankint lehullott szemeim előtt a lepel a marosszögi -politika misztériumairól. E politikának alapja a panasz volt. A panasz, -mely ott lebegett a borotválatlan arcokon, a kopott öltözékeken, minden -szóban, a gyűlésekben, a társaságokban, a boltok ajtóiban, sőt a cipők -és csizmák bánatos csikorgásában is. Ennek a politikának képezte csúcsát -a polgármester szőrement gombakalapja, mely úgy sírt és panaszkodott a -város fejének bubján, mint egy posztóba formált elégia. - -Kinek lett volna szive behajtani a kölcsönt azon a városon, melynek -polgármestere is rongyos kalapban jár? - -Egyébiránt pedig gyorsan otthonosan éreztem magamat a városban. - -Kedvesen üti meg szivemet mindig a marosszögi kávéházban töltött -délutáni órák képe! Látom az asztalok körül üldögélő polgárokat, amint, -szájukban a rózsaszínüre szítt hatalmas tajtékpipával, mély -hallgatásban, komoly érdeklődéssel kísérik a tekeasztalokon folyó -játszmát. - -Csörögnek az ibrikek; lebeg a füst illatos kék felhőket képezve a légben -(marosszögi ember csak szűz dohányt szí, ámbár azért szidja a trafikot); -a lapok érintetlenül szomorkodnak a falon (marosszögi ember nem olvas, -hanem csinál politikát); és ha a dákó kezelője jó lökést csinál, az -egész kávéházban olyan mormogás fut át, az arcok olyan kifejezést -öltenek, mintha azt mondanák: - -– Végre marosszögi emberre is mosolyog a szerencse annyi sorscsapás -után! - -Ha pedig a teke a legutolsó pillanatban várakozás ellenére cserben -hagyja emberét, keserű sóhaj emelgeti a kebleket: - -– Ilyen is csak marosszögi emberrel történhetik meg! - -Ezek a tekeasztalok voltak a marosszögiek legnagyobb gyönyörüségei, -legvonzóbb látványosságai. Az államkölcsönön és adókon kívül még csak -azok a partik érdekelték őket, melyeket azokon vívtak Marosszög tekéző -bajnokai. Ebéd után a város összes számot tevő eleme találkozót szokott -adni e helyen, sőt igen gyakran megjelent a küzdő téren a polgármester -gombakalapja is; – fájdalom, a katasztrófa óta már újdonaj új kiadásban. - -A város notabilitásai a nagy asztalt ülték körül, a polgármester -természetesen a főhelyet foglalván el, ahonnan, mint valami bércről, az -asztalok zöld csatasíkjait felségesen be lehetett látni. Körülötte ültek -a főemberek, a főjegyző, a főkapitány, a tanácsosok és a polgárság -kimagasló vezéralakjai, a gyógyszerész, a város legnagyobb gavallérja, -az ügyvéd, a város leghiresebb pörvesztője, Szücs Pál uram, a pék, a -város legnagyobb szája, akinek olyan nagy szája volt, hogy állandóan el -volt rekedve és évek óta egy szavát sem lehetett meghallani (ilyen is -csak marosszögi nagyszájú emberrel történhetik meg!), és az asztal -végére Szikora uram, a borbély, aki úgy került a nagyságok közé, hogy -neki van a városban a legnagyobb szakálla. - -Itt ismerkedtem meg az imádottam apjával… Mert beleszerettem rövid idő -alatt egy marosszögi leányba, még pedig a képzelhető legtisztább és -áldozatkészebb szerelemmel, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy imádottam – -államkölcsönös leány volt. - -Marosszögön ugyanis kétféle leány van: olyan, akinek az apjának van -valamije, ez az államkölcsönös leány és a rossz parti; továbbá olyan, -akinek apjának nincs semmije, tehát államkölcsöne sincs, ez a jó parti. -Az előbbiek a háziurak, az utóbbiak a lakók gyermekei. Az ifjuság -Marosszögön ez utóbbiak körül röpköd, nekik udvarol, őket adorálja, őket -táncoltatja a bálokban, ők csillognak, ragyognak; míg a háziurak leányai -többnyire a hamupipőke szerepét játszák. A helyi lap farsang idején -gyakran fakad ki ekképp: »A lakók leányai toilettekben ma is oly -fényüzést fejtettek ki, hogy a háziurak szegény leányai, kiknek nem -telik új ruhára, hovatovább kénytelenek lesznek elmaradni a bálokból.« A -telekkönyvet sem abban a reményben nézik meg, hogy van háza a leánynak, -hanem abban, hogy nincs és Marosszögön már számos válópernek képezte -alapját az, hogy utólag kisült, hogy az asszonynak van hozománya (értsd: -államkölcsöne); holott a férj abban a jó hiszemben vette el, hogy -vagyontalan. - -Imádottam atyja Tarcsay Gábor úr azzal keltette fel érdeklődésemet, hogy -ő volt a legszomorubb ember a kávéházban, – amely szomoruságra akkor -neki nagy oka volt, mert felmondott a lakója! - -Idegen ember nem tudja, mit jelent ez! Csak marosszögi ember szive -érezheti át teljes valójában, mi az, mikor valakiről szétröppen a hír: - -– Felmondott a lakója! - -Szomoruan kongnak e szavak. Sírnak hallatára még a levelek is az ágon. A -szél felkapja és zokogva hirdeti a fáknak, a mezőknek és a madaraknak: -felmondott a lakója! - -Úton-útfélen résztvevő arcok állítják meg a szerencsétlen férfiut; -szorongatják kezeit, veregetik vállát és hangzik a szánakozó -kérdezősködés: - -– Felmondott? - -– Fel bizony, kedves Csomainé nagysád, felmondott. - -– Istenem, istenem… vajjon mi lehet az oka? - -– Én nem tudom… én ártatlan vagyok… én a tenyeremen hordtam, óvtam még a -széltől is, mégis felmondott. - -A másik utcasarkon új vigasztaló fogja el: - -– Fogadd részvétemet… Hidd el, úgy érzem magamat, mintha a saját lakómat -vesztettem volna el. - -– Köszönöm részvétedet… – rebegi amaz. - -– Barátom, csak nyugalom… ne hagyd el nagyon magad! Gondold meg, Isten -adta a lakót, Isten elvette! - -– Isten adta, Isten elvette… – tördösi a boldogtalan háziúr és fejét -rázva, szomoruan baktat tovább. - -Hja, mert Marosszögön sok a háziúr, de kevés a lakó. A lakások többnyire -üresek, nem jövedelmeznek; a gazdán kívül egyedül csak az államkölcsön -lakik a házban, melyen az árvíz után felépítette. - -Ilyen állapotban ült Tarcsay is a kávéházban és valahányszor ránéztem, -mindig elfacsarodott a szivem. Annyi bánat lebegett arcvonásain és ha -néha tett is valamely megjegyzést a játszmára, mindjárt elhallgatott és -lesütötte fejét. Mintha ezt mondaná: - -– Azaz, mit is beszélek?… Az olyan ember, akinek felmondott a lakója, -húzza össze szerényen magát és hallgasson! - -Mély részvét fogott el e szomoruság láttára és elhatároztam, hogy -kifogadom a felmondott lakást. Mérnöki hivatásom ugyan gyakran a -környéken tartóztatott és nem volt szükségem nagy lakásra (eddig egy -fogadóbeli szoba is elég volt), de már nem állhattam ellent ennyi -nyomornak. - -Azért, mikor legközelebb a kávéházba mentem, bemutattam magamat Tarcsay -úrnak: - -– Török Elek, mérnök. - -– Örvendek a szerencsének! – felelt búskomolyan rám nézve, de ismét -lesütötte fejét. (Miféle szerencsének örvend az olyan ember, akinek -felmondott a lakója!) - -– Azt hallom, hogy Tarcsay úr házában egy lakás volna kiadandó. - -Emberemet mintha villamáram érte volna. Felegyenesedett, arca kipirult, -szemei csillogtak szemöldökei alatt: - -– Uraságodnak lakásra van szüksége? – rebegte. - -– Azt keresek, mert megúntam a vendéglői életet. - -Megragadta hálásan a kezemet: - -– Az Isten áldja meg ezért, – mondotta. – Igen, igen, csak az önálló -lakás ér valamit! Mert mi a lakás? Oh a lakás! Az a tűzhely, a haza… -minden! - -Denique, kivettem a lakást. Kényelmes, csinos ház volt, az udvaron kis -kerttel. Első reggel a házigazdám mindjárt karon fogott és minden zugot -megmutogatott. - -– Ez itt galambduc… de a mi galambjaink illedelmesek. Csak moderate -turbékolnak, nem zavarják a lakókat. Emezek itt a ketrecek… a -baromfiakat ketrecekben tartjuk, hogy ne lábatlankodjanak a lakóknak. - -– De mért vannak feketébe vonva a ketrecek? - -– A kakasok félrevezetésére. - -– Mi szükség van arra? - -– Hogy fel ne keltsék hajnalban a lakókat álmukból. A ketreceket este -bevonjuk fekete posztóval és a bevonatot csak reggel nyolc órakor -vesszük le. A kakasok azt hiszik, hogy nyolc órakor van hajnal és addig -nem kukorékolnak. - -(És volt szive az én elődömnek felmondani! Oh a marosszögi lakók -hálátlanok!) - -– Ez pedig itt Erzsike lányom, – mondá a házi gazdám, mikor felvezetett -a lakására, és egy kedves fejecske került elém olyan szőke hajjal, mint -egy nagy nyaláb kúpba csavart kalász. Az »államkölcsönös leány.« - -– Erzsikém, – Török Elek mérnök úr, a mi új lakónk. - -Azok a dévajan mosolygó szemek, melyek rám néztek, miközben a lágy -kezecske egy percre a kezeimbe simult, azt jelentették, hogy már -alaposan ki vagyok kémlelve holmi ablakfüggönyök mögül. - -És ezt a két mosolygó szemet többé nem tudtam elfelejteni. Mikor délután -künn húztam a láncot a határban, folyton egy kedves hang csengett a -fülemben: - -– Úgy-e elmegyünk, mamácska, délután öt órakor a Tiszapartra sétálni? - -Ezt Erzsike kérdezte Tarcsay mamától, kinek persze szintén bemutattak. -És a kék szemek kérdőleg sugaraztak rám: - -– Nos, jó vitéz, hát érted-e, hogy mért kérdem én ezt most és mért -jelölöm meg oly pontosan az időt és helyet? - -A vitéz persze, hogy értette és félbe-szerbe hagyva a sürgős munkát, -délután öt órakor ott illegett a szőke kalászkúp és a kék szemek mellett -a jó öreg Tisza partján. - -Ámde e perctől fogva marosszögi ismerőseim titokzatos szavakat -röpítgettek el füleim mellett, melynek értelmét sokáig nem tudtam -eltalálni. - -A főjegyző, kivel másnap találkoztam, igen komoly arccal állított meg az -utcán. Hangja oly ünnepélyesen rezgett: - -– Vigyázat, fiatal ember, vigyázat! - -– Mi történt? - -– Többet nem mondok. Atyailag tanácsolom, legyen óvatos! - -A gyógyszerész (kivel szintén bizalmas barátságot kötöttem) elmenőben -ezt súgta fülembe: - -– Memento – az államkölcsönre! - -Szikora uram pedig, mikor az officinában munkába vette a fejemet, nagyot -sóhajtva mondá: - -– Oh fiatalság! Milyen könnyelmüen sétál az az örvény szélén! - -Séta! Megvan! Világosság gyult agyamba… Hiszen az én marosszögi -ismerőseim azért aggódnak értem, mert az államkölcsönös leánnyal láttak -sétálni. Marosszögön ugyanis azt a legényembert, aki egy fiatal leánnyal -egyszer a sétálás bűnébe esett, elveszettnek tartják. - -Ami azonban engem illet, el kellett ismernem, hogy az ismerősök jól -szimatolnak. Komolyan beleszerettem a kis államkölcsönös leányba. Azért -tehát megadással tűrtem, hogy Szikora uram hatalmas tenyereivel úgy -megmossa az én könnyelmű fejemet, hogy szinte szikrázott bele a szemem. - -Igen, igen; bizalmas barátaim intelmei dacára tovább sétáltam az örvény -szélén, azaz jobban mondva a Tisza szélén, mely ott ömlik el Marosszög -mellett, hol szilajon harsogva megdagadt kebellel, hol szeliden mormolva -és összehúzódzkodva. A Tisza a marosszögi séták egyedüli célpontja; a -Tisza, mely folyton új meg új ábrázattal, új meg új szereppel mulattatja -nézőit, akár egy sokoldalú szinész. Csupa érdekes néznivaló: az áradó -meg apadó víz; a rakpart, melyet az állam építtetett a marosszögieknek -az árvíz után s mely azóta a lakosokat folyton azzal szórakoztatja, hogy -hol kidől, hol bedől; a tiszavirág ideje, mikor a sárga habokon az a -csillogó lepedő úszik… - -Milyen édesek azok a sétatervezgetések, melyek ugyancsak mindig egy pont -körül forognak (merre is vennénk utunkat egyebüvé?), de mindig -változatosak! - -– Hová megyünk ma sétálni? - -– A Tiszához. Megnézzük, árad-e? - -Elmegyünk a marosszögiek örök ellenségéhez és mégis bizalmas, régi -barátjához, az öreg Tiszához, melynek megáradt, sárga hullámaiban este -ingó táncot járnak a fürdő csillagok. A habokban a csillagok, az én -nyugtalan lelkemben pedig két szelid kék szem. És agyamra dől az est és -a szőke haj illatának mámora… - -Másnap megint felmerül a kérdés: - -– Hát ma hova megyünk? - -– A Tiszához. Megnézzük, apad-e már? - -Harmadnap, mondjuk csütörtökön, megint ez a jelszó: - -– Jerünk a Tiszához… Tekintsük meg felépült-e már a rakpart? - -Péntek délután: - -– Nos, mi a mai programm? - -– A Tisza… Hátha bedőlt megint a rakpart? (Hiszen ugyis péntek van.) - -Egy szép augusztusi napon végre – a rakpart éppen újra fölépült – -nyilatkoztam. Ott történt a vén Tisza partján. Az alkalom kitünő volt. A -mama ugyanis nem mert rálépni az új rakpartra, attól tartva, hogy bedől -alatta, és mi Erzsikével egyedül maradtunk rajta. - -Oda hajoltam a kedves fejecskéhez és remegő hangon suttogtam: - -– Erzsike, a mama nem bízik az állam mérnökeiben… használjuk fel ezt a -bizalmatlanságot… beszélhetek? - -Gyors, lihegő hang felelt. - -– Beszéljen… - -– Én szeretem magát. - -– Én is magát, Elek. - -– Akar az én kis feleségem lenni? - -– Igen… Oh Elek! - -Én is éppen azt akartam visszarebegni, hogy »oh Erzsike«, mikor a -rakpart elkezdett veszedelmesen inogni és kénytelenek voltunk -visszamenekülni a nem államilag készített szilárd területre. A mama nem -tudta, mitől legyen jobban meghatva: a veszedelemtől-e, melyben -forogtunk, vagy az én vallomásomtól? - -Tarcsay papa természetesen tüstént ránk adta áldását, mikor megkértem -Erzsike kezét. Csak az esküvő idejére merültek fel akadályok. - -– Nos, gyermekek, mikor tartjuk meg az esküvőt? – kérdé jövendőbeli -apósom örömtől ragyogó arccal. - -– A jövő hónapban, – feleltünk Erzsikével, minthogy erre nézve már -megállapodtunk. - -– Akkor nem lehet, édeseim, – szólt Tarcsay úr, felvéve újra a szomorú -marosszögi arcot. Akkor esedékes az államkölcsön és a pénzügyigazgató -nem ad haladékot, ha lakzit tartunk. - -– Hát legyen októberben! - -– Jaj, az még rosszabb! Októberben van a vadászat a fácányosban, melyre -az államtitkár… a jövő évben behajtaná az államkölcsönt bizonyosan -rajtam. - -– Hát mikor lehet Marosszögön lakzit tartani? - -– Augusztusban, most. Augusztusban a pénzügyigazgató fürdőre megy, s -akkor fellélegzik kissé Marosszög. Aztán minek húzni, halasztani? - -Megtartottuk tehát augusztusban a lakodalmat. - -Az esküvőn jelen volt a város egész intelligenciája. A vacsorán a -polgármester mondta reánk, az ifju párra, az első felköszöntőt, és mikor -mélyen megindult hangon megemlítette, hogy immár én is valóságos -marosszögi és jövendőbeli államkölcsönös polgár lettem, az egész -társaság felzokogott. A főjegyző elérzékenyülten megszorította a kezemet -és ezt rebegte: - -– Bátorság fiatal barátom, bátorság! Az élet rögös, de nem -elviselhetetlen! - -A gyógyszerész megölelt: - -– Barátom, a végzet útjai kiszámíthatatlanok. Még jóra fordulhat minden! - -Szikora uram pedig csak a kezével legyintett egyet-kettőt felém. - -Sohasem láttam ilyen esküvőt! - -Azóta beletörődtem a marosszögi viszonyokba egészen. Mind ez ideig még -csak lakó vagyok, de most nagy veszély fenyeget. Apósom beteg és -éjjel-nappal attól remegek, hogy rám testálja a házát. Tegnap már -rávettem, hogy egy távoli rokonára hagyja; de ma valamin felbőszült -ellenem és új végrendeletet készített. - -Én azonban ki fogok rajta. Elhozatom a leghíresebb professzort az -egyetemről és kigyógyíttatom az apósomat, ha addig élek is; ha az orvosi -honoráriumra rámegy egy évi keresetem; ha a lábam térdig kopik is a -parcellázásban. - - - - -A SZÖKEVÉNY. - -Egy barátságos családnál vacsoráltam. Az egész este arra voltam ítélve, -hogy egy kis sápadt gyermeket bámuljak, aki mindnyájunkat elbájolt az -okosságával. Rendkívüli gyermek volt. Csacsogott, nevetett és pityergett -is, de mindezt annyi utánozhatlan bájjal cselekedte, hogy odáig voltunk -elragadtatásunkban. Még a behozott kacsasültről is meg tudta mondani, -hogy ezek azok a fekete madarak, amiket tegnap a Nancsi a piacról -hozott. Névről a szegény kis szobavirág már nem ismerte a kacsákat. -Mikor már egészen telítve voltam a beszedett gyermeki okosságokkal, -minden további következmények elhárítására egy alkalmas pillanatban -búcsut vettem. - -Későn volt már. A főváros utcái üresen tátongtak; a házak idegenül, -siváran néztek le rám. Még számban volt az íze az elkényeztetett gyerek -okosságának. Szegény, széltől, levegőtől óvott, félszeg teremtés te, -akiben kicsavartak a helyéből mindent, ami igazán gyermeki! Mennyivel -szebb, okosabb lennél te, ha olyan volnál, mint azok a pillangókergető, -napsütötte arcú golyhók, akik együtt növekednek a pajtáskodó macskákkal, -csengetyüs bárányokkal és unalmas okosságok helyett mosolygó -ostobaságokat fecsegnek. Mennyi okod lesz egykor megsiratni elveszett -gyermekségedet! - -Szerencsére sokáig nyitotta ki a házmester a kaput és elég idő maradt -arra, hogy kipárologjon belőlem az okos gyerek emlékezete. Megszabadulva -tőle, sokkal könnyebben jártam meg a lépcsőket. - -Egyszerre összerázkódtam. A sötét, fedett folyosón, melyen elhaladtam, -botom egy heverő emberi testbe akadt. Borzongás futott a hátamon végig; -gyorsan gyufát gyujtottam. - -A folyosó szögletében egy összekuporodott kis alak feküdt. Feje egy kis -butyron pihent. Aludt; pihegését, bár igen halkan, hallani lehetett. -Közelebb világítottam. Valami hét-nyolc éves leányka volt. - -A világosságra felnyitotta szemeit, s anélkül, hogy megmozdulna helyén, -álmos, de egészen nyugodt tekintettel nézett rám. - -– Mit keressz itt te? – kérdeztem tőle. - -Felült helyén. Kémlelni látszott a gyufa libegő lángjánál arcomat. -Azután térdre ereszkedett, megigazította szöszke haja varkocsát, fejére -kötött egy kis piros kendőt, felkelt s kezébe vette a parányi butyrot. - -– Nem szabad itt hálnom? – kérdezte. - -Oly búsan, sajátságos szomorú hangon mondotta ezt a gyermek, hogy -egészen meghatott. Különösen a hangjának érett, komoly csengése lepett -meg. Mintha egy öreg ember szavát hallanám. - -– Itt nem maradhatsz, mert ha a házmester meglát, kikerget. - -Szó nélkül megindult a lépcsőház felé. - -– Hová mégy? - -– Tovább. - -Megállt és kissé a korlátfának támaszkodott, batyuját kezében tartva. -Tovább… Ismét ez a vigasztalan, értelmes, komoly hang. A kis fruska -ezzel az ő szűkszavú beszédjével, öreghez illő elszántsággal egészen -zavarba hozott. - -– Hova mennél ebben a hidegben? Nincsen anyád vagy valami rokonod, -akinél otthon lehetsz? - -A lányka rám emelte szemeit és nyiltan felelt, mint aki tudja, hogy -jussa volt arra, amit tett: - -– Megszöktem hazulról, oda nem mehetek vissza. - -– Hm. Teringette! No, mindegy, odakünn megfagynál. Gyere be, itt az -előszobában meghúzhatod magad. - -A leányka tétova nélkül követett. Az előszobában mindjárt kikeresett -magának egy alkalmas zugot, ahol mint egy becsülettudó utas, aki -szívbeli hálát ad az Istennek, hogy éjjeli szállást kapott és lehetőleg -kevés bajt akar okozni a jó embereknek, meghúzta magát csendesen. Ráült -a kis batyujára, összekuporodott ülőhelyében s mindenképp azon volt, -hogy lehetőleg kevés helyet foglaljon el a szobából. Szegény kicsi! -Hiszen amúgy is olyan apró és vézna volt, akár egy csigaházban is -meghálhatott volna. - -A lélekzetéből tudtam, hogy nem alszik. Kiszóltam hozzá: - -– Hogy hívnak lányka? - -– Annának – felelt illedelmesen. - -– Gyere be, Anna. - -A gyermek bejött s megállt előttem, még mindig azzal az elfogulatlan, -bátor magatartással, mint először. A lámpa rávilágított. Valóban az -érett hang nem illett ehhez a szegény, gyámoltalan, törékeny alakhoz. -Lenszőke, gondozatlan haja, színtelen, sovány kis arca, szánalmas, vézna -tagjai, kopott perkál-ruhácskája, az idomtalan, bizonyára öregebb -emberről lekerült nagy cipői, mind a kis oktondi csavargót gyaníttatták; -hanem fáradt, bús kifejezésű kék szemei és öntudatos, komoly viselkedése -mást mondtak. - -– Mért szöktél meg hazulról Anna? - -– Oh, kérem, higyje el, sokáig tűrtem, de ma – már nem birtam tovább. - -– No lám. Hát ki bántott? - -– Az édes apa. - -A leány elhallgatott. Az igaz, nem is kellett többet beszélnie. Egy nagy -daganat a homlokán, amit eddig nem vettem észre, eléggé beszélt -helyette. Azután – ez is most tűnt csak fel – sántított. Nem úgy mint a -bénák, hanem mint akinek minden tagja össze van törve. Ezt is -kétségkívül az édes apának köszönhette. - -– Többen vagytok testvérek? - -– Négyen vagyunk most, de azelőtt hatan voltunk. - -– Két testvéred meghalt, szegény kis Anna? - -Oly kevés volt e néhány közönséges részvevő szóban, de a lányka mégis -szívig ható, hálás, megindult tekintettel nézett rám értük. - -– Igen, azok meghaltak. De először a mama halt meg. Apát akkor becsukták -áristomba valamiért. Azután a Julcsa halt meg, aki legöregebb volt -köztünk. Az emberek akkor is bejöttek hozzánk és nagyon lármáztak -apával; de apa erősebb volt náluk és kidobta az embereket. Akkor bezárta -az ajtót és azt mondta nekünk, aki egy kukkot mer szólni róla valahol, -azt tüstént agyonlövi. Hallgattunk is ám. Azután a Kata halt meg. Mikor -nagyon beteg volt a szegény Kata, oda hívott az ágyához és azt mondta: -Anna, én meghalok; most már te vagy a legöregebb. Vigyázz, kis -Annácskám, a gyerekekre. Ha apa este hazajön, először bujjatok el és -csak akkor jöjjetek ki, mikor lefeküdt. Ha a Pista éjjel sírni kezd, -meséld el neki a kis kacsát, aki a fekete tóban fürdik, vagy a -jávorfácskát, furulyácskát; attól elalszik; de a száját fogd be, mert ha -apa felébred, agyonüti. Reggel mosdasd meg őket; fésüld meg a hajukat; -este altasd el a szegényeket; reggel menjetek el a majorosnéhoz, az ad -egy kis tejet; délben menjetek a pékhez, attól kaptok egy kis kenyérkét; -– mondjátok, hogy az Isten fizesse meg. Cipőt is adnak a jó emberek. -Hanem a Lajcsinak mondd meg, hogy a fecskéket ne bántsa, mert akkor -megharagszik rátok az Isten. – Ezt mondta a Kata, mikor meghalt, mert az -nagyon okos leány volt. - -– Hány éves volt akkor a Katátok? - -– Oh, az már nagyon idős volt. Nyolc esztendős. - -Az igaz, nagyon öreg volt kiszenvedésekor a szegény Kata. Mosolyognom -kellett a gyermekek örökös tervszerű védekezésén az apa ellenében. -Hasonlított ez a gyámoltalan bogarak, hernyók sztratégiájához, a nekik -rettentő madárszörnyek ellen. Szegény bogarak! Fájdalmas, elvénült -alakja ennek a gyermeknek azt bizonyította, hogy nem mindig sikerült a -sztratégia. - -– Azóta te viseled a gondjukat a gyerekeknek? - -– Igen, már egy esztendeje vagyok a legöregebb. Lajcsi még csak hat -esztendős, Mariska csak négy, Pista pedig három. Én már majdnem olyan -öreg vagyok mint Kata volt. - -Ezt különös büszkeséggel mondta a kis bujdosó. Beszédessé lett, csevegni -kezdett. Egészen oly beszédessé mint az asszonyok, mikor apró házi -dolgaikról beszélnek. Szaporán felelt arra a kérdésemre, mivel töltötték -a napot? - -– Reggel korán felkeltettem a gyerekeket, felöltöztettem őket. Pistát a -hátamra vettem, Marcsát a szoknyámhoz varrtam, hogy el ne maradjon. A -Lajcsival nem bírtam, mert az úgy ugrált mint egy kis csikó. És -elmentünk messzire a tehenesnéhez. Ott van az istállóban öt tehén, akik -mindjárt elkezdtek bőgni, mikor megláttak bennünket, úgy ismertek már. -Oda ültünk mind a négyen az ajtóküszöbre. A tehenes bácsi mindig ránk -kiáltott: hej, éhes verebek, rixum, rexum, takarodtok innen! De nem -haragudott, mert a fejés után mindig hagyott egy kis tejet a sajtárban -és azt mondta: No, babszemjankók, egy, kettő, igyatok! Hé, az volt a jó, -az volt az öröm! A tehenes bácsi is nevetett rajtunk és a bajszát -pödörte. Délben elmentünk a pékhez. Ott van a kapuban egy nagy kutya, -Sajónak hívják. Az nem ereszt más népeket az udvarba, csak minket. Ránk -nem haragszik a Sajó, mert tudja, hogy szegények vagyunk. Ott a -pékházban van nekünk két pártfogónk, a Dani úrfi, – tetszik tudni, az a -fehér sipkás fiú, aki perecekkel sétál a Városligetben – és a szakácsné -asszonyság, a Léni néni, aki a péklegényeknek főz. A Dani úrfi mindig -hozott ki nekünk cipódarabot vagy törött perecet, a Léni néni pedig -ételmaradékot. Néha együtt ebédeltünk a Sajóval és még el is kísért egy -darabra, mikor elmentünk. Sokat járkáltunk a mezőn is. Néha oláhok -jöttek az Angyalföldre, ahol mi lakunk és medvét táncoltattak; akkor -nagy nevetség volt, a gyerekek mindig a medvét akarták nézni és enni se -kivánkoztak. Azután, mikor már elég volt a szaladgálásból, hazamentünk, -lefektettem a gyerekeket és elaltattam őket. Éjjel nagyon féltünk. -Otthon mindig féltünk. De vannak az égen olyan kis csillagok, amik -vigyáznak ránk, mikor alszunk. Egy szomszéd asszony azt mondta nekünk, -hogy azok az Istenke szemei. - -– Hát apátok nem ment mindennap haza? – kérdeztem. - -– Oh, sokszor egy hétig se jött haza, de mikor aztán hazajött, mindig -nagyon haragos volt. Mindent összetört és mindjárt azt kiáltotta: hej, -gyerekek, ide veletek, most már kitekerem a nyakatokat! Mink -összebujtunk a konyhában és nem mertünk bemenni. De ha apa nagyon -parancsolta, hogy menjünk be, akkor csak én magam mentem a szobába. Azt -gondoltam, no, most végem van. Apa rám nézett, nevetett és azt mondta: -megijedtél, úgy-e, égetni való? A kicsik pedig a konyhában sírtak -keservesen, mert azt hitték, apa kitekeri a nyakamat. Hej, volt nevetés, -lárma, öröm, mikor kimentem. De ekkor meg ez a baj, mert apa kijött és -nagy bottal csendet csinált. Hé, de volt is ám csend! Azt is hallottuk, -hogyan muzsikáltak az egerek a lyukban. Mikor apa nem jött haza, nagy -mulatság, ugrándozás volt a szobában. Télen, mikor fáztunk, én meséltem -a gyermekeknek, úgy amint a Kata mondta, hogy elaludjanak. De ha a Pista -nagyon éhes volt, akkor nem volt neki elég a kis kacsa meg a -jávorfácska. A gyermek még nagyon ostoba. Több kellett neki. - -Itt megállapodott s elfogódottan, tétovázva nézett rám, mintegy ezt -kérdezve szép szerényen, szabad-e neki tovább is beszélnie ezekről a -dolgokról? Úgy látszik, azt olvasta le az arcomról, hogy kiváncsi vagyok -arra, mit kivánt még a telhetetlen Pista, mert újra belefogott a -mesemondás kissé énekes hangján: - -– Akkor meséltem a négy szegény gyermekről, akik elmentek vándorolni; -mentek, mendegéltek, egy sötét erdőben eltévedtek és majd meghaltak -éhen. Egyszer csak jön elibük egy angyal, akinek nagy, aranyos szárnyai -vannak, a derekára fehér kötény van kötve és a kezében főzőkanál. Azt -mondja, Isten hozta, vándorok, tessék beljebb kerülni, ebbe a kis -kunyhóba, éppen most készítettem jó ebédet, fel is van terítve, egyenek, -igyanak, amit szemük, szájuk kiván, tessék, tessék helyet foglalni! A -vándorok, esznek, isznak; asztal felett összesúgnak, ki lehet az angyal? -De nem kérdhetik meg tőle, mert a mennyországban harangoztak és az -angyal eltűnt. Eddig van. Lajcsi meg Marcsa azonnal kitalálták, hogy az -az angyal nem lehet más mint a mi Katánk. Azután elmeséltem nekik a -farkast, aki meg akarta enni a gyermekeket. Nagy foga van neki és egyre -azt kiabálja: gyereket keresek, a Pista gyereket keresem! A Pista sír, -el akar szaladni, de nem lehet, háta mögött a farkas. Egyszerre kiszalad -a bokorból egy leány: négy fél dióhéjat tesz a farkas útjába, amikben -szurok van; a farkas jön, hopp, belelép a dióhéjakba. Farkas bácsi -bosszankodik, mert a dióhéjban nem tud jól szaladni, a Pistát nem bírja -megfogni, oda a jó pecsenye. A gyerekek nevettek a farkason és azt -kiáltották, hogy az az okos leány is, aki a dióhéjat hozta, a Kata volt. -A Pista is örült, hogy nem birta utolérni a farkas és most már elaludt. -Mind örültünk, nevettünk a farkason, susogtunk a Katáról, szépen -elaludtunk. Úgy ám! - -A lányka arcán álmadozó, édes mosoly futott át a mesékre, melyet -valószínüleg ő maga talált ki. Hosszan fellélekzett és elhallgatott. Azt -kérdeztem tőle, hát ma miért hagyta el a gyerekeket? Erre elkomolyodott, -fejét lehajtotta. - -– A multkor bejöttem a városba, – mondotta lassan. – Oh, milyen szép itt -minden! A boltok tele vannak bábuval, cukorral, gyertyával… mennyi szép -kocsit láttam! Úgy szerettem volna örökre itt maradni. Láttam egy olyan -leányt is, amilyen én vagyok, aki kis gyermeket vezetett, napernyőt -tartott a kezében, gyönyörű ruhája volt és úgy nevetett! Meg is -kérdeztem tőle, kitől kapta azt a szép napernyőt meg azt a ruhát. Azt -mondta, a ruhát az asszonytól kapta, a napernyő a kis gyermeké, ő pedig -annak a dajkája. Olyan szomorú lettem erre. Úgy szerettem volna én olyan -dajka lenni, mint a szép ruhás leány! Azóta mindig szomorú voltam. Csak -jártam, jártam, a gyerekekkel, se nem ittam, se nem ettem, azt hittem, -meg kell halnom. Már most nem birtam tovább, bejöttem a városba. - -A lányka szivét határozott nagyravágyás szállta meg. Dajka akar lenni. -Gondoltam, nem lesz nehéz beszerezni gyermekek mellé. Azért -megnyugtattam. - -– Jól van, Anna, van egy ismerősöm, aki éppen most keres ilyen kis -lányt, mint te vagy. Most eredj aludni. Feküdj le künn a divánra. - -Nemsokára már hallatszott szaggatott pihegése. - -Kora reggel előttem állt a kis szökevény. A batyú megint a kezében volt, -mintha útra készen lenne. Szemei vörösek voltak a sírástól; kissé most -is lihegett a zokogástól. Alighanem egész éjszaka sírt. - -– Ni, hát hova készülsz ilyen korán? – szóltam rá meglepetve. - -– Elmegyek haza, – felelt halk, megreszkető hangon. – Nem bírok… Vissza -kell mennem… mit csinálnak ők nélkülem?… Egész éjszaka hallottam a Pista -sírását… Ki öltözteti fel őket most? Ki fésüli meg a szegényeket? - -– Hát attól nem félsz, hogy nagyon megver apád, mert elszöktél? - -– Most már nem bánom. Most már verhet! - -Nyugodtan tekintett fel szemeivel. Sápadt kis arcán ott látszott jövendő -rémülete, de még inkább kis lelke gondja, szeretete. Megköszönte a -szállást, csöndesen megfordult s ment oda, hova szive ellenállhatatlan -kötelességérzete vonta. Ment bátran, elszántan, tétovázás nélkül, a -piros kendőbe kötött batyut kezében tartva. - - - - -MARENGO. - -Marengó, büszke nevéhez éppen nem méltón, munkás, teherszállító ló volt. -Hűségesen szállította évek óta a bútorokat, lévén az ő gazdája -bútorkereskedő. Csontos, magas állat volt, sötét pej: vén, roskatag és -bozontos, mint az alföldi csárda. Lábai pókosak, egyik szemére vak, az -oldalbordái kidülledtek, tomporán hosszú, mély fakó nyomot horzsolt a -kötőfék. Sántított, mint egy nyugalmazott báli vezértáncos és pedig hol -az első lába valamelyikén, hol a hátsón, aszerint, amint a pók sajogni -kezdett rajtuk; hörgött, köhögött húzás közben, mint egy fürdővendég, -mélyen, szakadozottan, gyötrelmesen. A feje – csodálatos! – az a -szegény, félig világtalan nagy fej, az a mindig lecsüggő borzas, -keféletlen bús fej elütött többi sorsosának bárgyú formájától. Csinos, -szabályos idomok, régi szépség helyes vonásai ködlöttek a szikár, -ideges, hosszúkás fején s a megmaradt egyetlen szeme sajátságos -értelemmel csillogott elő csontos homloka alól. - -Marengót ismerte a városban minden gyerek. Fenhéjázó neve miatt, melyről -senki sem tudta, hogy ragadhatott rá, olyan általános bűnbak, mindenki -vesszőparipája volt; s ha végigdöcögött a bútorokkal az utcákon, -keservesen fujtatva öreg tüdejével, bizonyos közös derültség kapta el az -emberetek. A szó teljes értelmében népszerű volt s a kisvárosi élcelők -sohasem mulasztották el, amint meglátták, hogy meg ne csipkedjék avval -az attikai sóval, mely feles mennyiségben van raktározva náluk. A -legtöbb élc ugyan abban nyilvánult, hogy végig húztak a Marengó hátán; -de ennek a hatása frenetikus volt. Minden ember lelkéből kacagott rajta. - -Tulajdonképpen a szórakozások kiapadhatlan forrása volt Marengóra nézve -egy-egy út a bútorraktártól a célig. Minden ember barátságosan nógatta -útközben a szorgalmasabb haladásra; a víg bérkocsisok robogtukban -pártfogó ostorsuhintással biztatták; az ifju nemzedék hógolyóval, -nyáron, egyéb hián, görönggyel bombázta; nem egyszer tüzes taplót dugtak -titkon a fülébe; – szóval általános volt az érdeklődés és rokonszenv -Marengó iránt. - -A hálátlan Marengó azonban fel sem vette a jóakaró kedveskedéseket. Élc, -ostor, bomba hatástalanul pattant le az ő bőréről; még a tüzes taplót is -elhordta békén a fülében, amíg az ott magától ki nem hamvadt s a -világért se szaporázta lépteit. Sőt, mi több, figyelmesebb szemlélők azt -is észrevették, hogy Marengó lópofáján ilyenkor mindig bizonyos gúny -kifejezése ömlik el, mintha jóízüen nevetne magában az emberek hasztalan -igyekezetén. - -Igaz, hogy az a terű, amelyet Marengónak naponta a vasúthoz kelle -vonszolnia, pogány módon nehéz volt. Igaz, hogy a pókos lábai láthatólag -roskadoztak vonszolásában a szekérnek és nem egyszer szakadt ki a jámbor -állat melléből kínos, éktelen hörgés, szinte azt lehetett hinni, kiadja -tüstént a páráját. Igaz, hogy silány szalmakosztra volt fogva és -hajnaltól napestig húzta inaszakadtából, becsületes munkás módjára a -társzekeret. És ennélfogva nem rajta mult, hanem öreg csontjain és az -emberek könyörtelenségén, hogy gyorsabban nem szedegethette lábait. - -De ha Marengó nem is nevetett az emberek hasztalan fondorlatain, tevé -azt teljes mértékben mr. John Hurchuk, a kocsis, aki nem kevésbbé volt -népszerű a lovánál. Tulajdonképpen Hörcsök Jánosnak hívták; de egyszer -valamikor felcsapott jockeynak és akkor angolosan írta a nevét: azóta -megmaradt »Hurchuknak«. Mr. Hurchuk igazi angol flegmával ült a szekér -elején és nyugalmasan mosolygott a sok incselkedésen, amelyen útközben -átestek. Kocsis és ló egyformán vén, bozontos, viharverte volt. -Egymáshoz illettek. Marengó néha hátrahajtotta a fejét és a fél szemét -rajtcsillogtatta hűséges társán. Mr. Hurchuk nem késett a barátságos -megemlékezésre valami gyöngéd, kocsisi duruzslással felelni: »gyű te, -nohó, hé.« És haladtak. - -* * - -Egy ízben olyan esemény történt a mi városkánkban, amelyről teljes -joggal imitálhatta a helyi lap I. Napoleont e büszke szavakban: »Az -évezredek és a Bagolykő bámulva tekintenek le reánk.« T. i. lóversenyt -rendeztünk s ilyet még itt csakugyan nem láttak se az évezredek, se a -vén Bagolykő, mely becsületes öreg váromladék minőségében regényeskedik -határunkban. - -Az igazat megvallva, nekünk soh’sem jutott volna eszünkbe ily módon -ingerelni az időket és a Bagolykövet bámulatra, ha – mint lapunk -szellemesen mondá – »Karthágó veszedelmes konkurrenciája tettre nem -serkenti a helyi Scipiókat.« - -Karthágó a szomszéd Marosvár volt, ahol ez időtájt nagy rablógyilkosság -történt. Marosvárt ez egyszerre kiemelte a feledés homályából, mert a -pesti lapok napról-napra óriási tudósításokat hoztak a »marosvári -vérfürdőről«. Eleinte mi is érthető izgalommal olvastuk a részleteket, – -derék és erényes rendőrkapitányunk némi kárörömmel is, – de később -megsokaltuk a dolgot. - -Marosvár és mindig Marosvár! A lapok már nemcsak azt írták, mit csinál, -merre jár, mit sejt a marosvári rendőrség, hanem nagy ismertetéseket -kezdtek közölni Marosvár múltjáról, jelenéről és jövőjéről. - -S minél nagyobb fénnyel emelkedett ki Marosvár az éjből, mi ezzel -arányosan sülyedtünk a legfeketébb homályba. - -Titkos elégületlenség kezdett falaink közt terjedezni. Kivált mikor a -szép Basarczyné, akit az ura Bácskából, tehát viharosabb tájról hozott -csöndes városunkba, gúnyosan a helyi gavallérok szemébe vágta: - -– No, mondhatom, ez a maguk fészke ugyancsak unalmas. Mindenütt történik -valami… csak maguk alszanak. - -Ez a lesujtó kritika arról a cseresznyeajkról, azok közül a csodásan -ragyogó fehér fogsorok közül, megsemmisítően hatott ránk. - -Rettenetes volt elgondolni, hogy a szép menyecske, akibe titkon mind -szerelmesek voltunk, unatkozik városunk falai között és Marosvárra -vágyik, ahol mégis történik valami, – habár rablógyilkosság. - -– Persze, persze… a mi rendőrségünk! – mondogattuk fitymálóan, mert -eszünkbe jutott, hogy Pesten is a rendőrséget szidják az emberek, ha -unatkoznak. - -– De uraim! – védekezett derék rendőrkapitányunk, csak nem hozhatok -önöknek ide rablógyilkosokat? - -– De elfoghatná a marosváriakat! Hadd hallaná a világ, hogy mi is élünk, -mi sem alszunk. (Ez a Basarczyné szavainak hatása alatt mondatott.) - -Még ez sem volt elég. A következő héten a »Marosvári Tárogató« azt -indítványozta, hogy minekutána nálunk nem történik semmi, ő náluk még -rablógyilkosság is, ennélfogva el kell venni tőlünk a járásbíróságot, -ahol nincs semmi értelme és áttenni hozzájuk, ahova a gyakorlati élet -utalja. - -Erre aztán megmozdultak nálunk még a kövek is. Mindnyájan egyetértettünk -abban, hogy tenni kell valamit, amivel ellensúlyozzuk Marosvár -dicsőségét és magunkra vonjuk a figyelmet. Igy pattant ki a lóverseny -eszméje, mely egyszerre meghódított mindenkit. - -Városkánkra nem lehetett ráismerni. Forrt, lángolt és fenekestül -felfordult. Nagy reformerünk, a gyógyszerész a verseny előtt már -hónapokkal jockey-sipkában, trikónadrágban és angol czizmában járt; egy -nyugalmazott huszárkapitány mindennap őrült galoppban átvágtatott az -utcákon, hogy a lóverseny előre vesse árnyékát; a kaszinóban -éjjel-nappal gyűlések tartattak; tömérdek bizottság alakult, mely mind -sürgött, forgott, és »a gőz és villám századának magaslatán állott« -(helyi lapunk mondása); a város mellett egy nagy réten köralakú -versenypályát készítettek, tribünöket emeltek… Versenyző is tömérdek -jelentkezett. Akinek csak lova volt, az mind futtatni akart. Még a -cigányvajda is. - -Minden pompásan ment, mikor egyszerre beütött a mennykő. - -Úgy történt, hogy Basarczyné az utcán sétált az ő udvarával. Ragyogott, -mosolygott, mint a hajnal és sötétkék szemeitől, melyek mélységesek -voltak, mint a nyáréji égboltozat, szegény helyi gavallérjaink viaszként -olvadoztak. - -– Nos, választottak már favoritot, amelyre fogadnak? – kérdezte a szép -asszony kísérőitől. - -– A jelszót várjuk… arra fogadunk, amelyet nagyságos asszony favorizál, -– válaszolt udvariasan nagy reformerünk, a buzgó gyógyszerész és -sportsmann. - -– Hát én jelöljem ki? - -– Boldoggá tesz vele bennünket. - -Basarczyné az ajkát biggyesztette: - -– Kedves barátom, maguk kiállhatatlanok az udvariasságukkal. De így nem -menekülnek! Maguk már rég kiszemelték a favoritjukat s én tudni akarom, -melyik az. Értették? - -A gyógyszerész megadta magát. - -– Ha városunk legszebb hölgye… - -– A nevet! - -– Éjtündér. - -Ez gyönyörű név volt, meg kell adni. Méltó a cserkoszorura és az első -díjra. Éjtündér! És ami fő, a polgármester lova volt, tehát szinte -predesztinálva gazdája állása folytán arra, hogy a többi ló előtt -fusson. - -Fájdalom, egyről megfeledkeztek gavallérjaink: arról, hogy a -polgármester felesége, egy csinos barna asszonyka, Basarczyné egyetlen -számbavehető vetélytársa volt városunk gyöngédnembeli lakosságában. -Basarczyné tehát felduzta orrát. - -– Ugyan ne tréfáljanak! – kacagott. – Az a macska? - -A társaság hüledezett. - -– A polgármester lova macska? - -– Láttam a minap a hátán Katót. (Ez a polgármesterné volt.) Mondhatom -összeillettek! Én a maguk helyében jobban bíznám az első cigánygebében. - -Egyszerre felvetette a fejét s ajkán dévaj mosoly lebbent el. - -– Jól van, ha maguk úgy, én is úgy… Akarják látni, melyik az én -favoritom?… Ott van. - -Napernyőjével egy irányba mutatott. - -– Melyik? Hol van? - -– Az a fekete! Amelyik azt a szekeret húzza. - -Abból az irányból Marengó döcögött elő a bútoros szekérrel és mr. -Hurchukkel. - -– Marengó? – kiáltott és csaknem hanyatt esett ijedtében nagy -reformerünk, a gyógyszerész és sportsmann. Nagyságos asszonyom, csak -tréfál! - -– Nem tréfálok, – duzzogott Basarczyné. - -– Mert Marengó nem versenyképes. - -– Annyi joggal az is futhat mint Éjtündér. - -– A jury nem fogadja el. - -Basarczyné felsóhajtott. - -– Pedig épp oly szép lenne… Nézzék, milyen csinos feje van! És a neve -nagyszerű! Marengó! Pesten azt hinnék, hogy telivérek futottak gyepen. A -kocsisról azt mondják, hogy valaha jockey volt… Az lenne a diadal, ha -Marengó megverné Katót… azaz Éjtündért! - -A két »lenne«, meg a feltételes »megverné« egészen úgy hangzott már, -hogy Basarczyné lemondott a hirtelen támadt bohóságról. Ha derék -gyógyszerészünk e percben hallgat, kétségkívül baj nélkül elvonul -városunk egéről a viharfelhő. Ámde Basarczyné arca a lemondás után oly -kedvetlenné vált, mintha semmi öröme sem telnék többé a lóversenyben, -sőt semmi az egész világban. Ezt nem viselhette el lovagias -gyógyszerészünk; neki meg kellett szólalnia, hogy megvigasztalja a szép -asszonyt, – és ezzel kinyitotta Pandora szelencéjét. - -– Ej, – szólt rezgő hangon, – nagysád egészen elszomorodott… -Vigasztalhatatlanok lennénk, ha mi volnánk az oka. - -– Pedig bizony maguk! - -– Mi? Marengó miatt? - -Basarczyné vállat vont. De milyen elkeseredéssel! - -– Meg is érdemli az a vén gebe, hogy ez a szép homlok elboruljon miatta! - -– Én érdekesnek találom a lovat. És ez nem elég maguknak? - -– De az ég szerelmére, ez a ló sánta is, vak is, öreg is, nem -kompromittálhatjuk vele a versenyünket! - -– Legalább mulatságos lenne! - -– De ilyen makranc! - -Oh bár ne ejtette volna ki a száján soha ezt a szavat nagy reformerünk, -a buzgó gyógyszerész és sportsmann! Evvel mindent elrontott. Makranc! -Basarczyné szemei úgy felvillantak, mintha egy üteg ágyut sütöttek volna -el. Isten tudja, miért, halálos sértésnek vette ezt a szavat. - -– Azért is futni fog az a ló! – sziszegte. – És elfogadja az önök -juryje, ha a feje tetejére áll is! - -Azután gonoszul mosolygott kísérői megdöbbenésén: - -– Ha nem mernek fogadni a favoritomra, felmentem igéretük alól… Éjtündér -ellen pedig kettős pénzt tartok! - -Gavallérjaink megszeppenve hallgattak. Tudták, hogy a szeszélyes asszony -megvalósítja szándékát, ha törik, ha szakad és vége versenyünk -komolyságának. - -Úgy is volt. Pártok keletkeztek Marengó mellett és Marengó ellen. A -nyugalmazott huszárkapitány, akit bájos Bellonánk (ahogy a helyi lap -elnevezte a viszály szitóját) egészen levett a lábáról, párbajjal -fenyegetett mindenkit, aki Marengó ellen kinyitni meri a száját; egy-egy -nyájas szó elegendő volt, hogy a legmakacsabb tigris báránnyá -szelidüljön; s végül beadta a jury a derekát: »Isten neki, hadd fusson a -gebe!« – Ez volt az egyetlen felhő dicsőségünk szemhatárán. - -* * - -A lóverseny napja elérkezett. Az egész város künn forrt a »gyepen.« A -tribünön hölgyek, a pályán sportsmannjeink. Basarczyné szőke hajú szép -fejével, sárga ruhájában úgy tündöklött fenn magas trónusán, mint egy -királyné. Ah, szép nap volt az, soh’sem feledjük el! Még most is úgy -úszik előttünk, mint egy szép álom. - -Gyönyörű paripák táncolnak, ágaskodnak a gyepen. Egyiknek délceg teste -úgy tovaömlik, oly könnyedén mint a hullám; a másik szikár, ideges, -pompás állat impozáns körvonalakkal; a harmadik kicsi, filigrán, könnyű -zerge-lábakkal; a negyedik tüzes, tomboló alföldi példány, hatalmas -mellkasa úgy zihál, erős első lábai oly vadul kapálják a földet, mintha -most szakasztották volna ki a ménesből… S hátul, a jury-tagok mögött, -szerényen meghúzódva egy sötét árnyék, lesoványodott, pókos lábú gebe. -Az Marengó. Mellette régi jockey-sipkájában, veszettül kifaggyúzott -bajusszal mr. Hurchuk. - -A vén ló körül nagy a gaudium. Tréfa és gúny záporként hull mr. Hurchuk -nagy fejére. Éppen annyi évődést kell eltűrnie a szép protektornak is, -aki azonban mindezt boldog mosollyal fogadja. Soha sem volt annyira -megelégedve magával, mint most, hogy így sikerült megtréfálnia a várost. - -A starter felállítja a lovakat. Mr. Hurchuk is ráveti magát Marengóra. -Mind a kettőn meglátszik a láz. A ló egész testében reszket, melle -kínosan zihál, néha épp oly szakadozottan, mélyen hörög, mint akkor, -mikor a nehéz társzekeret húzta. Alig tud egyenesen megállni a lábán, -bokában el is bicsaklik; teste mindinkább összeroskad; förtelmesen -kiélesednek bőrén ormótlan bordái… - -– Vén csontok, vén csontok!… – mormogja az öreg lovász, érezvén, mint -roskadozik alatta a ló. - -Hajrá! Az adott jelre megindul a pariparaj. Hátul poroszkál egyedül -Marengója hátán mr. Hurchuk. Ujjongva, hahotázva biztatják a pálya -mentén a régi ismerősök. De ím… egyszerre elnémul a kacaj, elhal még a -szó is… A vén paripa fut… nem fut, valósággal úszik; úszik a légben, a -föld fölött, mint egy sötét felhő… lábai alig érik a földet; csak négy -hátracsuklott térd látszik… már elérte a lovak csapatját, el is hagyta, -még csak egyetlen ló száguld vele egy vonalban, az is elmarad. Mind -nagyobb a távolság Marengó és a többi ló közt. A nemes állat percről -percre nőni látszik, izmosabb, erősebb, vaskosabb, mintha egyszerre -levetette volna a vénséget. A nézők alig térnek magukhoz, már közeledik -a célhoz. Már hallatszik súlyos dobogása. Már az emelvény előtt, már a -célnál viharzik el sötét alakja, majd megáll… - -Nyaka, teste, lábai reszketnek; messzire hallhatóan fújja a lélekzetet; -véres habrongyok szakadoznak le szájáról; és fejét lelkesen, kevélyen -felemeli. De hirtelen összeesnek a roskatag térdek, a vén paripa lerogy -a földre. A porból még egyszer felveti fejét s melléből megrenditő vad -nyerités tör elő, mely egyszerre úgy hangzik, mint egy mulató duhaj -legény szilaj kurjantása, és mint valami szivetrázó fájdalmas panasz, -mely esztendőkön át összegyült mellében és most kiszállt belőle… és -hosszas vijjogással tova repült. - -Azután erős dobbanással visszahull a ló feje a porba, lassú vonaglás -rángásai vonulnak át testén, csöndesen hörög, szájából vér ömlik, s -megtörő félszeme mereven szegződik a tribünre, hol égő szinek dús árja -kavarog… amelynek mását, százszoros nagyságú képét ki tudja hol, ki -tudja hányszor látta. - -Száz meg száz ember fogja körül a vén paripát. - -– Honnan hozta ezt a lovat? – kiabálnak minden oldalról mr. Hurchukra. - -A lovász hallgat, fejét mélyen lehorgasztva. - -– Hisz ez valódi versenyló! Ez valahol diadalokat arathatott! Hogy -került ide? Ez volt mindig a neve? Hol futott? - -– Az Isten tudja!… – suttog az öreg lovász. – Csak úgy véletlenül -kerültünk össze, mikor már mind a ketten rongyok voltunk. - - - - -RÖPPENŐ ÉVEK. - - -December 29. - -Főfoglalkozásomra nézve kávéházi sakkozó vagyok; mellesleg pedig -hivatalnok, még pedig állami. De nem afféle elegáns miniszteri titkár -vagy fogalmazó, hanem csak a kezelő személyzetből. A nevem Pimoda Pál. -Látnivaló, hogy ilyen névvel csak nagyon kis hivatalt tölthet be az -ember. Mint sakkozó pontos s mint hivatalnok hanyag vagyok. Emelkedésre -kevés kilátásom van, de azért bízom a lajtorja, a mi kis lajtorjánk -igazságos lépcsőiben. - -Kollégáim előtt főismertető vonásom, hogy egész életemben csak egyetlen -egy asszonnyal keveredtem bizalmas, benső ismeretségbe: a fekete -királynéval a rendes sakkpartiek alatt, amiket én mindig a fekete -figurákkal játszom. Igaz, nekem is voltak egyéb szerelmeim, de azok mind -olyan különösen keletkeztek és végződtek, hogy alig tételezné fel az -ember egy Pimoda Pálról, aki a bürokrácia legalsó rétegeiben körmöl és -egyetlen strébersége, hogy ellenfelét a sakkasztalnál megverje. - -Ah, igen, »voltam én is király Boeotiában«. - -Ifjuságom abban telt el, hogy Álomváros leghosszabb utcáit naponta -néhányszor végig jártam s e sétáim közben különféle torlaszokat másztam -meg, ódivatú szuronyos puskával kezemben és ódivatú katonákkal -verekedve. Néha voltam diadalmas hős, néha babérkoszorus mártir. Első -szerelmem tárgyát is a nagy forradalomból választottam, a barnabőrű -Théroigne kisasszonyt, aki iránt való vonzalmam még akkor se hült meg, -mikor Michelet negyedik kötetében igen kompromittáló dolgok sültek ki -rá… - -Később, mikor Álomváros rombadőlt s félig nyilt szemmel a Való utcáin -ődöngtem, közelebb mentem az emberekhez. Akkor egy szinésznőbe voltam -szerelmes, – de csak a nézőtérről. Torlaszhősből udvaronccá lettem, mert -a szinésznő csak előkelő személyeket játszott, Stuart Máriákat, Medicis -Katalinokat, Pompadourokat. Mekkora hanyatlás! Denique szerelmes voltam -bele. Esténkint elmentem a szinházba és tele szívtam magam a fenséges -nemes arcvonásaival, aranyos szőke hajával, ömleteg édes hangjával és -nem ritkán kecses szóbotlásaival. Nappal… nappal verseken törtem a -fejemet. De a versírásból nem lett semmi. Amíg az utcán jártam, -aranyruhás gondolatok bolyongtak agyamban, de ezeknek az a rossz -szokásuk volt, hogy amint hazaértem, nem várták meg, míg leírom őket, -hanem azonnal kényelembe helyezték magukat, levetették az aranyköntöst -és közönséges kopott kabátot öltöttek magukra. E viszonyom úgy szünt -meg, hogy a fenséges egyszer infámis módon játszott. A sansculotte -fellázadt bennem s azt mormogta: - -– Asszonyom, még egy ilyen hamis hang és ön elveszti leghívebb rabját! -Már most is úgy látom, hogy komornájának ragyogóbb szeme van, mint -önnek. - -Harmadik szerelmem tehát egy szinpadi soubrette lett volna, ha ki nem -rekesztenek abból a világból, ahol az ember torlaszokon mászkál, -verseket ír, csodás sejtelmek és csodás hóbortok háborgatják. Tudniillik -kirekesztettem az álmadozó, aranyos ifjukorból s ettől fogva szürkén, -színtelenül folydogáltak el éveim, s mégis oly gyorsan, oly -észrevétlenül, mintha nesztelen denevér-szárnyakon repültek volna el -fejem felett. Hipp, hopp, vége a tavasznak… hipp, hopp, el készül -lobogni immár a nyár is… hipp, hopp, piroslanak már a dércsipte levelek, -hinti már szomorú mosolyát a vénasszonyok nyara. S lettem Pimoda Pál -kávéházi sakkozó és kishivatalnok. Lakom a harmadik emeleten. Reggel – -nem nagyon korán – felkelek, lebotorkázom az utcára s betérek a legelső -trafikos boltba, hogy ellássam magamat az egy napra szolgáló -burnót-mennyiséggel… Nem. A burnótozáshoz még csak ezután remélek -eljutni. Ebben a boltban találok egy anyókát, akin minden oly öreg mint -ő maga. Tőle kapom az egy napra való ujságokat. - -– Elmegyen-e az ifj’úr a temetésre? - -Ezt vagy valami effélét Mayerné kérdi szokott gondbaborult, szomorú -hangján. - -– Ki halt meg Mayerné asszony? - -Mayernénál mindig van raktáron egy sereg halott. Csak éppen azt várja, -hogy túladhasson legalább egy-kettőn. Elkezd sopánkodni. - -– Jaj, ne is kérdezze. Úgy hull az ember, mint a légy ősszel. Tegnap -reggel egy háziúr halt meg a Józsefvárosban, ugyanazon szent nap délután -pedig egy generális az omnibuszon. Omnibuszon, lelkem, képzelje csak! -Megütötte a guta a konduktor mellett. - -– A konduktor mellett? Csodálatos! - -– Képzelje, oh Istenem, még egy generálist is megüt a guta, az -omnibuszon! - -– Szomorú, nagyon szomorú, Mayerné asszony. - -Már csak úgy kimenőben hallom Mayerné kárvallott sopánkodását, amivel -egy igen sovány, vörös szakállú kőművest búsít, aki egy pakli -kapadohányt vásárol, mert csakugyan igaz is, hogy »hát akkor mit várjunk -mi szegény emberek, ha még egy generálissal is megtörténhetik ilyesmi«. - -Mayerné boltját elhagyva, délutáni két óráig puhafaíróasztalok, rozsdás -tollak, kék ívek, rezes orrú vagy májfoltos arcú kollégák, sörtehajú, -faggyúzott bajszú hivatalszolgák, ködös, homályos ablaküvegek a -társaságom, melyből alig várom, hogy meneküljek. Ha valaki talán -kiváncsi arra, milyen lehetett az epedő Tantalus, sziveskedjék -megtekinteni e sorok jámbor íróját úgy délutáni egy óra tájban az -íróasztala mellett, amint tollát nehézkesen vonszolja végig a kék -papiroson és szemei égve merednek a fali óra mutatójára, mely mindig -hihetetlen lustán mászik a megváltó 2-es felé. - -S amíg tollát vonszolja, nagy forrongás dúl bensejében. Lelke, mint egy -Marat, vijjog le a forradalmi szószékről: - -– Rab, rab, nyomorult irodamoly!… Törd össze azt a láncot, dobd a sutba -azt az acéltollat s menj, menj… lépkedj el büszkén, kevélyen amellett a -mindenkinél vörösebb orrú és májfoltosabb arcú zsarnok mellett, aki -amott trónol a főnöki íróasztalnál, repülj le a lépcsőn, el az aszfaltos -úton, oda, hol a nagy üvegtáblák csillognak, hol száz meg száz cilinder, -bajusz, ibrik, pohár nyüzsög össze-vissza s a kék szivarfüstös lég -aranyos órákat renget számodra! A szabadság, a függetlenség óráit. - -A rab azonban ezt nem fogja megtenni. Egy percre átfut szivén egy hullám -az ifjusági álmokból, azokból az édes-bús emlékű, büszke -fellengzésekből, melyek a csillagokig emelkedtek; egy perc a -torlaszhősből, a gondtalan kövezetkoptatóból, amikből nem maradt semmi; -azután szerényen visszavonul a higgadt jelen csigaházába és kegyre, -kegyelemre megadja magát a májfoltos zsarnoknak és az óramutatónak. - -Igen ám, ha az olyan könnyen menne! Sőt még csak most kezd zúgni -körülöttem a kisértés. Hirtelen egy csepp fekete alak lebeg elém s -belefú egy ezüst kürtöcskébe. Azután elkezd szónokolni: - -– Én, a rendes sakktábla tagja, a fekete futár, követségben jövök -hozzád, emberséges férfiu. Azt üzeni az udvar és a sereg, hogy jöjj -szaporán, mert már mindenki fogytán van a türelemnek. A parasztok -lázongnak, a lovak nyerítnek, – szeretnék már megpróbálni azt az új -ugrást, amit ma éjjel fundáltál ki, – a bástyák morognak, a király azzal -fenyegetőzik, hogy a falhoz veri a koronáját, ha sokáig késel, a -királyné pedig már migrént kapott a türelmetlenségtől és kétségbe ejti -sopánkodásaival az egész palotát, illetőleg szekrényt, amelyben -lakozunk. Tehát ne késlekedjél! - -Ezzel a kis futár újra megzendíti kürtjét s eltünik. Ah, de nyugalmam -utolsó maradványát is magával viszi. A toll megáll kezemben; asztal, -ablak, kopasz tarkó eltünik előlem s csak őt látom, őt, az én utolsó, de -legigazibb szenvedélyemet: a sakktábla fekete nemzetének bájos éjsötét -királynéját. - -Látom, amint fekete fejecskéjével kacérkodva int felém. Látom, amint -felmosolyog rám a kockás tábláról s biztatva susogja fülembe: Előre, -barátom! Látom, amint kecsesen lejt, bujkál a tarka mezőn; besiklik -dévajan az ellentábor kellő közepébe, pajkosan megkergeti a túlsó király -ő felségét, megtépázza egy kicsit a fehér királyné kontyát s fellökve -egy pohos ellenséges bástyát, kacagva visszapiruettezik helyére. Ah, -nincs ehhez fogható gyönyör a világon! - -És mennyi bizalmas titkunk van nekünk! Királynémnak és nekem. Mennyi -ravasz csínyt gondolunk ki s hajtunk végre azokon a nyájas délutánokon, -mikor összekerülünk! Mennyi kaland! Hányszor dobogtatja meg szivünket -valami veszedelmes lépés! Igen, mert ő is izgatott ám. Ne higyje senki, -hogy a sakkfigura nem érez. Bizonyosan tudom, hogy ő is ismeri a lépés -súlyát s velem együtt érzi át a kockázat édes borzalmait. Aggodalmasan -tipeg a veszélyes kocka-úton; csöndesen meghúzódik valami zugocskában; -néha álnokul átpislant hozzám, mintha azt mondaná: »eddig sikerült a -kaland«; majd ijedten integet, ha valahonnan vész tornyosul; aztán az -alkalmas percben előront, szétüt az ellenségben s oly büszkén foglalja -el diadala helyét, mint az alkonyi árnyék a lebukott napét. Hiszen úgyis -az éj gyermeke fekete fejecskéjével s ruházatával. - -S én büszkén… nem, nem, ez a szó hideg; igazi szerelemmel nyugtatom -rajta szemeimet s mellette elhomályosul minden eddigi szenvedélyem: -Théroigne kisasszony, Stuart Mária, meg a kis soubrette. Neki áldozom -délutánjaimat, gyakran estéimet, sőt néha éjjeimet; s mikor végül az -édes kicsike aludni tér udvarával s a skatulya teteje ráborul -fekhelyére, vele tépelődve baktatok vissza a harmadik emeletre, a kis -hónapos szobába, hol még sokáig pitteg-pattog körülöttem a mult órák -izgató emlékezete. Képzeletem újra meg újra visszavisz az elhagyott -kockás táblához; újra meg újra elém varázsolja az izgalmas helyzeteket; -futtatja a futárt, szökteti a lovat, királynémat pedig hirtelen -megnöveszti, ad neki testet, lelket, vakító szemet, ingó termetet, s -átviszi oda, ahonnan származott, az Ezeregy-éj birodalmába, a -hattyuszakállú sah oldala mellé, hárfák pengése, költők epedése közé, -mitsem törődve azzal, hogy holnap a szegény marqueurnek egyenesen -Perzsiába kell fáradnia, hogy ő felségét haza hozza a rendes játszmához. - -… Ah, de a mutató a 2-eshez ért. Tantalus gyötrelmei véget értek, s a -hihetetlen gyorsasággal bekapott ebéd után menten ott ül a sakkasztal -mellett, amelynél már morogva várja a hűséges partner, aki épp oly -szerelmes a sakkfigurák fehér felekezetébe, mint ő a feketébe. - -De különös… Ma furcsa előérzetem volt. Éreztem, hogy ma nem mindennapi -dolog fog történni velem; izgatott, figyelmetlen voltam és – akár -hiszik, akár nem – a fekete királyné is osztozott hangulatomban. Egész -délután nagyon szomorú volt. Búsan, kissé durcásan állt helyén s csak -immel-ámmal, nehézkesen engedte tolatni magát a húzásnál. -Egyszer-kétszer rossz helyre is tévedt, sőt – amit azelőtt sohasem tett -– el hagyta fogatni magát egy paraszttól. Egy szimplex paraszttól! Mikor -pedig úgy esti tíz óra tájban abbahagytuk a játékot, a pincér ujjai -közt, ki a szekrénykébe hányta a sakksereget, még egyszer felemelkedett -s fejecskéjével oly szomoruan intett felém búcsut, mintha azt mondaná: - -– Jó éjt, jó éjt… sohasem látjuk többé egymást! - -Hideg éji levegő érintette künn arcomat. A magas, sötét űrből súlytalan -ezüstszikrák hulltak alá, bár nem havazott s az égbolton háborítlanul -világítottak át egymásnak a csillagok. Mégis egyre omlott alá a légből -az ezüstfelleg, ragyogva, szikrázva s csodásan kápráztatva a szemet… -mintha Tündérországban járna az ember. - -Magam, mint rendesen, most is a lefolyt sakkjátszmában kérődztem. Az -igazi, a hivatott sakkjátékos mindig kombinál. Minden vesztett partiját -újra meg újra eljátsza fejében s nem nyugszik, míg a dönthetlen -húzásokat fel nem fedezi. De ma sehogy sem ment a kombinálás. -Minduntalan szétszaggatta a csataláncot a durcás királyné, ki vállát -vonogatva duzzogott: - -– Hagyjon békén! Maga úgy se jő vissza többé a sakkasztalhoz. - -– Hm, de miért? Mi okozná ezt a hirtelen változást? E sejtelmeken -töprengtem akkor is, mikor a lépcsőkön botorkáztam fel s egyszerre -meglepetve álltam meg. - -A lépcsőház oszlopa mellett egy karcsú női alak állt, félig -meggörnyedve, fejét mélyen áthajtva a korláton, mely alatt a három -emeletnyi mélység tátongott. Háttal állt hozzám s gyöngéd, vékonyka -vállaiból ítélve, melyek lassan követni látszottak a lefelé csüggő -szöszke fejet, félig még gyermekleányka lehetett. Valami olyan tizenhat -éves. Néha összerezzentek vállai, mintha zokogna, azután hirtelen -megmozdult egész alakja, mintha át akarná vetni magát a korláton. - -Egy pillanat alatt mellette termettem és átkapva derekát, -visszarántottam a veszedelmes helyről. Egy rövid másodpercre karjaimban -nyugodott nyulánk alakja… És mintha valami illat dőlne vállamra. És -mintha valami mámor agyamra. A leányka felsikoltott és – mi tűrés, -tagadás – a tíz körmével oly alaposan beleragaszkodott a hajamba, -amilyet az ember alig várna ilyen, a világgal leszámolt hölgyecskétől. - -– Mit akart tenni? – lihegtem szinte magamon kívül. - -A leányka egy jaguárhoz illő szökkenéssel kitépte magát karjaimból. Csak -az egyik keze maradt kezemben. Parányi puha kis keze. Ő maga úgy állt -előttem, mint egy kigyulladt lobogó szövétnek. Arca, amint azonnal -láttam, igen csinos kis arca, cseresznyepiros volt a dühtől; szemei úgy -villogtak mint a vadmacskáé; s aranyszöszke haja, melyet csak igen kis -részben fedett el egy kacér fekete kalap, mintha együtt lángolna a -gázfényben a haragos kis teremtéssel. Folyton kisérleteket tett keze -kiszabadítására. - -– Bocsásson el! – tört elő végre a szó remegő ajkai közül. - -– Mit akart tenni? – ismételtem szinte hangtalanul. - -– Bocsássa el a kezemet! – sziszegte felelet helyett. - -– Azt nem teszem. - -Egy egész felhő zöld szikra hullott rám fenyegetőleg a jelenleg még -meghatározhatlan színű szemekből. - -– Tüstént megharapom! - -– Az már más. Akkor bizony inkább eleresztem. Hanem előbb fogadja meg, -hogy… - -Kérdőleg tekintett rám, és egy pár mélységes szem kékesszürkesége -ragyogott ki a haragos felhők alul. Kékesszürke, mint a holdsugaras tó. - -– Mit? - -Zavarba jöttem. Nem tudtam, mint fejezzem ki azt a gyanut, amellyel -jelenlétét összekötöttem. - -– Hogy a harmadik emeletről… csak a lépcsőn megy le. - -Durcásan elfordult, s úgy látszik, egy darabig még ingadozott a harapás -és az igéret közt. Azután teljesen nyilt, de igen szomorú arccal fordult -vissza: - -– Hát ki mondta magának, hogy… hogy más úton akartam lemenni? - -– Hiszen már csaknem rajta volt azon az undok úton! - -A leányka oly sötéten, oly kétségbeesetten nézett maga elé. Vigasztalan, -komor hangon mondá: - -– Miért is nem engedett tovább rajta! - -Igen komoly arcot vágtam. - -– Ha így beszél, sohasem bocsátom el a kezét. Nos, igéri-e vagy nem? - -– Igérem. - -– Nagyon jól van. (A kezecske eltűnt egy karmantyúban, amit a kicsike -nem felejtett el magával hozni a szomorú, de hideg útra.) És most… igen, -lássuk csak, most mit teszünk? - -– Mit? Hát hazamegyek. - -– Igaz. Hol lakik? - -– Azt nem mondom meg. Mire való is lenne? - -– Hogy hazakísérjem. - -– Nem, nem… nem szabad… egyedül megyek. - -– Ne ellenkezzék. Mit gondol, éjjel, egyedül nem mehet az utcán egy -fiatal leány! Hiszen a házmester is végignézné nagyon, mikor a kaput -kinyitja. - -Az utóbbi érv hatott. Arra, hogy az utcán egyedül menjen végig, még -dacosan rázta meg a fejét, mintha azt mondaná: »én, aki felmentem a -harmadik emeletre, nem félek senkitől a világon«; de arra a kilátásra, -hogy a házmester nagyon végignézné, megjuhászodott. Szép csöndesen -elfogadta kíséretemet. - -Lassan lépegettünk egymás mellett. Néha lopva végig tekintettem csinos -alakján, mely nekem, aki addig a női nemből csak az egy sakkirálynéval -ismerkedtem meg közelebbről, elragadónak tetszett. Minden oly tökéletes -volt rajta! - -A légből még egyre hullt az ezüstfelhő. Az egész világ -csillogott-villogott. Egy-egy szilánk rátapadt a leányka kalapja alól -kiduzzadó hajszálakra s ott szikrázott merészen fehér homlokán. Mindez -csak növelte elragadtatásomat. Mikor pedig arra gondoltam, hogy én -tartottam meg ezt a szép teremtést az életnek, a gyönyör borzalma futott -végig tagjaimon. Úgy tetszett, hogy valami jogot szereztem hozzá. - -A leányka alighanem kitalálta gondolataimat, mert egyszerre megszólalt -kissé negédesen: - -– Nagyon messze voltam ám még »attól az úttól!« - -– Messze? – mormogtam sajnálkozva. - -– Igen bizony. A jóakarat ugyan megvolt, hanem a bátorság, az hiányzott. -Tudja, mikor ott fenn van az ember, azután lenéz… brr… Odalenn a kövek -és a sár… meg a piszkos papirdarabok… És ma három házban is megpróbáltam -és sehol sem sikerült. - -– Háromban? - -– Igen. A harmadikban még azt is megvártam, amíg becsukja a házmester a -kaput, csakhogy ki ne mehessek többé… De azért nem ment, nem ment. Ha -maga nem jön, talán reggelig ott kuksulok a korlátfán. De köszönöm, -amiért elkísért, én már itthon vagyok. - -Egy földszintes házacska elé értünk. A leány kivette zsebéből a -kapukulcsot. - -– Megálljon egy percre. Hát azt ne tudjam meg soha, miért akart azon a -korlátfán átugrani? - -Gondolkozott, egyszer-kétszer rám nézett, azután halkan felelt: - -– De igen. Majd egyszer elmondok mindent. Azt akarom, hogy maga ne -gondoljon rosszat rólam. - -– Mikor? - -– Majd egyszer, egyszer. Most sietek, mert enyéim már bizonyosan -türelmetlenkednek elmaradásomon. (Egy ugrással benn termett a kapu -alatt.) - -– Legalább a nevét! - -– Liza… suttogta vissza. - - -December 30. - -– Az én történetem igen egyszerű, – kezdé Liza… Mert találkoztunk -hamarabb mint hittük volna. A fekete királynénak igaza volt. Tantalussal -tíz év óta most történt meg először, hogy a két órát nem várta oly -türelmetlenül s nem rohant a sakkasztalhoz. Sőt mi több, valami -otthoniasságot kezdett tapasztalni a hivatalban. Az ablaküvegek mintha -tisztábbak lennének, a tollak ragyogóan fényesek, a kollégák arca -derült, tekintetük barátságos, sőt mintha a főnök arcáról is lemosott -volna a mult éj néhány májfoltot s orrának szine a vörösrézből a -sárgarézbe szelidült volna. - -És íme, milyen könnyen fut a toll a kék íven! Mintha apró kerekeken -gördülne tova kezem. A hátralék varázslatos gyorsan apad asztalomon s -valami fiatalos kedv pezsdül ereimben. Úgy tetszik, mintha egyszerre -kitörtem volna a régi kerékvágásból s új, szebb mesgyén ballagok dagadó -munkakedvvel. - -– Az én történetem igen egyszerű… – zeng a Liza kedves hangja felém. - -Alig vettem észre, hogy a hivatali időnek vége s én megint ott -csatangoltam az utcákon össze-vissza, mint egykor, süldő legény -koromban. Gyönyörű téli nap volt. Mint azok a régiek. Az utca moraja -andalítóan zúgott körülöttem. Mint hajdan, gondatlan sétáim alatt. Egy -percre ugyan mintha átzengene a kerékzörgésen a kis fekete futár -kürtjének hívó szózata, de hangját elnyomja az igazi élet zaja. Megyek a -nyüzsgő csoportokkal, de nem álomképeket kergetve, mint egykor, hanem -egy igazi, valóságos emberi lényt keresve, kékesszürke szemmel, -aranyszőke hajjal és kacér kalappal fején. És meg is találtam. - -– Nem hall valami különöset, az én történetem igen egyszerű – szólt -Liza, mikor bolyongva, csevegve s már baráti bizalmassággal egymás -mellett haladtunk az utcán. – Mi hatan vagyunk testvérek, de csak Katica -meg én vagyunk nagyok, a többi mind kicsike még. Katica köztünk a -legöregebb. Mikor szegény édes anyánk három esztendeje meghalt, Katicára -maradtunk mindnyájan, mert apám olyan álmodozó-féle. Tudja-e, hogy mi -az? Nyáron egész nap lepkéket fogdos a Rákoson és a budai hegyekben a -lepkegyüjteménye számára, télen pedig behúzódik egy kuckóba és nagy -vaskos könyveket olvas. Szegény apus! Azok a csúf szomszédok egyre -nyelvelik, hogy a gyerekei nyakán él, hogy nem keres semmit, ami igaz -is; de ha látná, milyen boldog, mikor egy szép lepkét fogott, ha -hallaná, mennyi mindenfélét beszél össze-vissza erről a fogásról, maga -sem haragudnék rája! Nem, nem lehet haragudni rá, olyan kedves, olyan -gyöngéd, alig hallani a szavát napestig… Mikor édes anyánk halála után -Katica lett a mi »kis mamánk« (mert így hívjuk mindnyájan), tüstént nagy -tervei voltak velünk. Azt mondta, te Liza, belőled művésznő lesz, -Károlyból orvos, Lajoskából ügyvéd, Tinire és Izára nézve egy időre -felfüggesztette végleges határozatát, mert olyan kicsik voltak, hogy -alig látszottak ki a porból. Mikor aztán ily szépen ki voltak osztva a -szerepek, engem beadott egy énekesnőhöz éneket tanulni (mert elhitette -magával, hogy tüneményes hangom van), Károlykát, az orvost, pedig a -gimnáziumba. És hogy bennünket taníttathasson, meg kenyeret is adhasson, -bement a gyárba. - -Egy kicsit elhallgatott és hosszú pilláin könnycseppek csillantak meg. - -– Bement a gyárba – ismételte szomoruan. – Mikor bement, olyan szép volt -mint egy királyné és olyan ragyogó mint a hajnal. És mi lett belőle! -Amíg én ott annál az énekesnőnél énekeltem és gondatlanul kacagtam, -mulattam szeleverdi társnőimmel, Katica egész nap porcellánvázákra, -majolikaedényekre festegetett, abban a rideg, undok gyárban. Oh, mily -gonosz voltam teljes életemben! Hányszor engedtem, hogy felcicomázzon, -mint egy grófkisasszonyt, pedig jól láttam, hogy ilyenkor pár hétig -mindig később jő haza és a kék karikák megszélesednek szemei alatt. Nem, -nem, semmit nem láttam! Nem láttam folyton halványuló arcát, nem -megnyúlt állát, nem összeeső mellét, sovány kezeit, még a köhécselését -sem hallottam, s csak akkor ébredtem fel szívtelen közönyömből, mikor -már ott feküdt az ágyon s nem tudott mozdulni. Oh, hogy téptem le akkor -magamról a grófi cifraságokat; oh, hogy dobtam a sutba a megúnt -zenedarabokat; oh, hogy öntöztem könnyeimmel én kis mártir mamácskám -erőtlen kezeit, aki feláldozta magát értem! Hogy szerettem volna -meghalni lábainál, hogy megbűnhődjem szívtelenségemért! - -Képzelheti, mi lett belőlünk Katica nélkül! Az orvos azt ajánlotta, hogy -télre vigyük Katicát Meránba, s nekünk betevő falatunk sem volt. Azok a -szomorú éjszakák, azok a szomorú nappalok! Még apus is elvesztette -flegmáját és eltökélte, hogy eladja lepkegyüjteményét. Azokat a szép, -aranyszárnyú lepkéket! Én pedig félig álomban, félig ébren folyton -valami csodára vártam, mely megszabadít irtóztató helyzetünkből. Igen, -igen, mosolyogjon, mindenből csodát, varázslatot vártam, ami körülöttem -volt, mint a mesékben. Egyszer apus lepkéi valóságos aranypillangókká -váltak, zizegve ölembe szálltak, én pedig örömrepesve kötényemből Katica -ágyára öntöttem. Másszor, mikor a lámpa libegő lángjába néztem, onnan -mindjárt kiszállt egy aranypalástos szerecsen herceg és térdre -ereszkedve felajánlotta nekem kezét és drágaságait. Mikor pedig már nagy -volt a kétségbeesés, megnyilt fölöttünk az ég és egy fényes szárnyú -angyal ereszkedett le a kis lakásunkba, hozván mindnyájunk számára -vigaszt, boldogságot. És egyszer csakugyan megérkezett a csoda. - -– Megérkezett? Hogyan? - -A leányka szomoruan felnézett a kalapka karimája alul. - -– Úgy van, eljött; de nem az angyal, hanem a fekete herceg. - -– Hogy értsem ezt, Liza? - -– Egy nagy úr, – szólt oly hangon, mintha fojtogatná valami a torkát, -míg arcát elöntötte a vér – egy nagy úr, aki igért nekem fogatot, fényes -toiletteket s Katica számára költséget Meránba vagy akár Olaszországba. - -Szinte elállt a lélekzetem. - -– Rettenetes, amit beszél Liza, – dadogtam. – És maga mit tett? - -– Visszautasítottam. De lássa, mikor tegnap este hallottam Katica -fuldoklását, apám sóhajait, a gyerekek sírását, úgy tetszett, hogy nekem -vagy fel kell áldoznom magamat Katicáért vagy meghalnom! Más választásom -nincs. - -– És… – hebegtem. - -– Elmentem meghalni, de amint látta tegnap – s hangja zokogóvá lett – én -ahhoz sem értek. De ha még egy olyan éjt kell átélnem, mint a tegnapi -volt, s az az ember újra kísérteni fog, Isten tudja, mi lesz velem… No, -ne nézzen rám így! Soha, soha sem fogadom el azt az ajánlatot! - -– De igérje meg, hogy a tegnapi esztelenséget sem kísérti meg újra! - -Jó darabig nem felelt. Arca álmodozó kifejezést öltött s halkan, alig -hallhatón, ahogy a széncinke csicsereg, elkezdett dudolni egy sort egy -vidám, könnyüvérű operettből… Isten tudja, hogy jutott az most eszébe! - -– Mást gondoltam – szólalt meg egyszerre. – Elmegyek én is a gyárba, -dolgozom mint Katica, s nem bánom, ha úgy kerülök is vissza mint ő. -Faragok én a Károlykából orvost, Lajoskából ügyvédet, magam helyett majd -a kis Tiniből csinálok művésznőt. Nagy, világhírű énekesnőt, amilyenről -a mi kis mamánk álmodozott. Jaj, csak Katica ne köhögjön az éjjel sokat… -tudja, akkor én mindjárt olyan gyáva leszek, de olyan… mintha a gyárra -is a harmadik emeletről néznék le, mintha az is ott lent volna a sárban, -a piszkos papirdarabok közt… - -– Most már tudja, mi vitt a harmadik emeletre, – suttogja Liza, mikor -elbúcsuzunk; s este egy harmadik emeleti szobácskában egy savanyú s már -meglehetősen kopott ifju ember, aki még érzi egy kis kéz meleg -szorítását, különféle kisérletekkel foglalkozik. Igy többek közt -megkísérti maga elé varázsolni az öreg álmodozót az ő -lepkegyüjteményével s ez annyira sikerül, hogy mindjárt megbarátkoznak s -az öreg neki ajándékozza a legkedvesebb, legaranyosabb pillangóját… Az -aranypillangó – hogy, hogy nem – lassankint, mint az álom, átváltozik -egy szöszke hajú, kékesszürke szemű emberi lénnyé, aki egy kis boldog -fészekben sürög-forog s egészen olyan formája van, mint egy ujdonsült -menyecskének… De egyszerre száraz köhécselés szólal meg valahonnan, majd -egy könnyelmű, halk énekszó: a ledér operettből… S mintha egy sugár -futna ki a világból. - - -December 31. - -Elveszett. - -Elutazott a »fekete herceggel«. - - -Január 1. - -Keserün, únott kedvvel ébredek. Valami rossz álom emléke háborgat a mult -esztendőből, melytől nem tudok megszabadulni; de nem is tudom -összeszedni egy egésszé töredékeit. Mintha hűtlenné lettem volna a -sakktáblához, a régi játékos cimborámhoz, hűséges fekete seregemhez s a -hivatalban olyan szorgalmasan dolgoztam, mint valami stréber, sőt úgy -futkostam a szoknya után, mint valami miniszteri fogalmazó. Lehetetlen. -Ezt csak úgy álmodhattam össze-vissza. Im, itt szürkéllik előttem az új -esztendő s abban a régi kerékvágás, melyen újra megindulok a rendes -módon. - -Nem, nem változott semmi. Mayerné is csak azon a síró hangon kérdi, mint -eddig, hogy tudom-e, ki halt meg az éjjel? - -– Tudom, tudom, Mayerné asszony. Az esztendő halt meg. Az évek gyorsan -röppennek. - -A hivatalban még soh’sem voltak ily homályosak az ablakok, soha ilyen -kelletlenek a kollégák, a főnök orra már nem is rezes, hanem violaszínű, -s az óramutató sem mászott oly nehézkesen még a kettősig mint ma. Hanem -a kávéházi levegő sem volt még oly illatos, a sakkpartik sem oly -érdekesek mint ma. A fekete királyné eszeveszett jókedvvel siklott, -zúdult végig a kockautakon s oly diadalmasan emelgette fejét, mint aki -tudja, hogy most küzdött meg az utolsó eleven vetélytárssal s ezentúl -már egyéb szenvedély nem rezzentheti meg szivemet, mint az, mely a -sakktábla világához tartozik. Az évek röppennek s én maradok, ami -voltam, Pimoda Pál, igen szerény férfiu, főfoglalkozására kávéházi -sakkozó, mellesleg kishivatalnok a minisztériumban. Mind a világ végéig. - - - - -MESE. - -Született egyszer egy nagy papirgyárban egy kis piros irka. Több anyja -volt: mindenféle különös alakú gép és egyszerre néhány ezer -testvérkéjével jött a világra. Mikor megszületett, a bábák, akik -szakállas, bajszos munkásemberek voltak, szép piros ruhába öltöztették, -cérnával lapjait összefűzték s aztán behányták egy kereken forgó ládába. - -A gyárból a piros irkát egy nagy raktárba vitték, mely tele volt -mindenféle színű és nagyságú társaival. - -A raktárban egy ideig mély csönd fogta körül. Nem hallatszott egyéb, -csak az egerek futó halk nesze és apró fogaik rágicsálása. Az ő -társainak lapjait ették a kis banditák. - -Végre egy napon kinyitották a raktárt és a piros irkát társaival együtt -kétkerekű kocsira rakták. Mikor pakoltak, egy hivatalnok folyton -mormogott: - -– Hm, ezt is megrágták az egerek. Ezt nem a boltosok kapják, hanem az -intézetek, melyekkel szerződésünk van. A boltosok kényesek. - -Utazott a kis piros irka. Utazott tengelyen, vasuton, virágos, erdős -tájékon, míg végre egy szép fényes papirboltba került, ahol elegáns -segéd urak hajlongtak a mappákkal, glóbusokkal, könyvekkel megrakott -hosszú asztalok előtt és olyan édeskésen mosolyogtak a levegőbe, mintha -csiklandozná valaki őket. Pedig csak hivatalból mosolyogtak. - -A piros irkát egy magas polcra helyezték s egy darabig ott lepte a por. -A boltba jöttek hiányosan kefélt ruhájú urak, kik a tudós folyóiratokat -lapozták; selyem-, bársonyruhás elegáns hölgyek, akik képeskönyvecskéket -vásároltak; és hogy szivesen látott vendégek voltak, teljesen -kiviláglott abból, hogy a segédek kétszer oly édesen mosolyogtak rájuk, -mint a hiányosan kefélt urakra. Végül jöttek apró buksi fickók, nagy -könyvpaksamétákkal hónuk alatt és rózsás arcú kis leánykák, takaros -könyvestáskákkal. Ezek voltak a legszivesebben látott törzspublikum, -mert ezek irkát, plajbászt, palavesszőt s több ily hasznos és fontos -tárgyat vásároltak. - -A piros irka sokáig hevert a polcon. Társait egyenkint elvitték a kis -Muzsafiak; végül egyedül maradt a rekeszben. Ekkor egy pirinyó -selyemfürtös leányka jött a boltba, pillangós szoknyácskában, picided -cipellőkben, rangos kalpaggal aranyos haján, mely alatt kék szem, pufók -arcocska és duzzadó csepp száj mosolygott. - -A kedves teremtés csengő hangon, bátran odaszólt a segéd uraknak, mintha -egzámenten a leckéjét vágná ki: - -– Kérek egy irkát! - -Az egyik segéd úr, mint az evet, felmászott erre a létrán oda, ahol a -piros irka nyugodott a rekeszben és aztán oly rangos pukkedlival, -amelynél különbet egy kis királyné sem kivánhatott volna, átadta a -leánykának az irkát. Az pedig kikapcsolta a táskát és gyöngéden -belehelyezte a piros irkát, de előbb egy szépet mosolygott gyönyörű -borítékjára és pompás kék léniáira. Azután, mint egy új irka -tulajdonosához illik, büszkén távozott a boltból s tipegett az utcán -hazáig, hol azonnal tollat fogott és hatalmas nagy betükkel, néhány -elnézendő malacka társaságában ráírta a piros irka táblájára: - -Ilonka első osztálybeli tanuló. - -A piros irkának ettől fogva jól ment dolga. Együtt járt az iskolába a -selyemfürtös leánykával, aki mikor először kivette ott a táskájából, a -többi iskolás leányka alig győzte megbámulni: Ejnye be szép piros irka! -Azután, mikor bejött a tanítókisasszony, az irka kis gazdasszonya -rátette kincsét a padra, piros tábláját hátrahajtotta s egy ezüstös -tollal olyan betüket kanyarított a kék léniák közé, mint a parancsolat. -Amelyek oly feszes glédában álltak egymás mellett, mint egy regement -katona, mikor a generálisnak szalutál. - -Otthon pedig megmutatta a leányka a piros irkát a mamának és azt is, -amit írt. A kis mama erre ölbe kapta Ilonkát s annyi csókot adott neki, -ahány betü volt a lapon. De ez még nem volt elég honorárium. A mama -behívta a papát, aki a szemüvegén oly álmélkodással nézegette a betüket, -mint valami ritka drágaságokat. És aztán sugdolóztak, apa és mama, hogy -mivel kellene Ilonka írói működését illendően megjutalmazni. -Valószínüleg meg is találták a kellő formát, mert valahány néni és bácsi -aznap a házhoz került, azoknak kivétel nélkül bemutatták a piros irkát -és nem találkozott senki, aki kis Ilonkát méltónak nem találta volna a -papa és mama által kieszelt jutalomra. - -Egy napon… hm, egy napon nagy dolog történt. Ezen a napon Ilonka éppen -az iskolába sietett, vállán a táskával, a táskában a piros irkával. Nem -lehet tudni mitől, de szomorú valóság, a táska alja kiszakadt s amint az -első osztálynak ez a szorgalmas növendéke sebesen tipegett a nagy téren, -a nagy házak tövében, a piros irka kihullott a szakadékon s ott maradt a -kövezeten, anélkül, hogy kis gazdája észrevette volna. - -A téren éppen egy csoport rabot kísértek át. Párosával mentek a rabok, -szürke darócruhában, elől szuronyos őr, hátul szuronyos őr. Volt köztük -egy öreg ember aki a legszomorubb volt valamennyi közt. Ez a szomorú rab -meglátta a piros irkát a földön s midőn elhaladt mellette, gyorsan -lehajolt és észrevétlenül felemelte. - -Sötét cellába került a piros irka az öreg rabbal. - -Éjjel, mikor a cellák mind elcsöndesültek s csak az őrök kopogó járása -hangzott a börtönudvar kockás kövezetén, az öreg rab elővette a piros -irkát és a folyosóról beszivárgó halvány lámpafénynél nézegetni kezdte. - -– Ilonka! – mormogta magában. – Téged is Ilonkának hívnak, szegény kis -leányom! - -Azután kinyitotta a piros irkát és hosszan nézte a szabályos, gyermekes -vonású betüket. - -– Éppen olyan betük mint az övéi – suttogta. – Éppen ilyen betüket írt ő -is, mikor kezecskéjét vezettem. Ez a »b« betü egészen az övé, evvel a -nagy tölcsérrel és evvel a kis karikával. Éppen ilyen gömbölyű »A« betüt -majszolt a papirra, mikor azt írta: Apa… - -Amióta idekerült, egy betüjét sem látta. Bizonyosan azt mondták neki, -hogy ő meghalt, vagy nem engedik meg, hogy írjon. - -A rab ráborult a piros irkára és könnyei benedvesítették a »b« betük -tölcséreit és karikáit és az »A« betük gömbölyű termetét. - -Az öreg rab azután nagy beteg lett. Küzdelmes, epesztő órákon, napokon -át a kórágyon feküdt. Egy ízben, az éjszakai sötétségben, hangokat -hallott maga felett, melyek öreg szivét eltöltötték csodálatos -örömökkel. Zengő harangok szavát hallotta, melyek úgy tetszettek neki, -mintha egyenesen az égből származnának. Több harang is szólt, az egyik -ünnepélyesen, érces, zúgó torokkal, a másik vígan csevegve, ringva a -légben, de valamennyi édes malasztban fürödve. Az öreg rab hallgatta az -éjféli harangokat, melyek halkan rezgették a kórház ablakait. -Kitekintett. A börtön templomának ablakai kifényesedve néztek feléje és -párosával alakok árnyai húzódtak mögöttük. - -– Karácsony éjjele lenne? – kérdezte magában a beteg rab álmélkodva. - -– Gilang-galang… – felelt nagy komolyan, mélységes bongással igenelve a -kérdést az öreg harang. - -A beteg önkénytelenül keblébe nyult, elővette onnan a durva ing alá -rejtett piros irkát és merőn nézte a kék léniák közt sorakozó betüket. -(»Tótantal, tótantal…« szólt közbe erősebben nekizendülten, köszöngetve, -bizalmaskodva a magasan csengő harang.) Úgy tetszett neki, hogy egy kis -kéz mozog a lapon és újra ráírja azokat az ismerős szép betüket, ő pedig -vezeti azt a kezet gyöngéden, mint egykor, s a fekete bogár szemek -vidáman rámosolyognak írás közben, mint egykor. (»Gingalló, szent ajtó…« -énekelte éppen most leghangosabban odakünn nótáját a legkisebb harang, -az a vékonyan csengő, az a gyermekesen fecsegő, az az édes emlékeket, -honvágyat ébresztő.) Oh, most már más értelmük van a betüknek mint -azelőtt; oly kedves, érdekes a tartalmuk mint egy naiv levélnek tőle; -mint ártatlan gügyügésnek ajkairól, amint hívja, szólítja… és ő soh’sem -látja többé! - -Másnap reggel a börtönmester azt jelentette az igazgatónak, hogy egy rab -az éjjel meg akart szökni, de az őr észrevette és lelőtte. Mikor az -orvos megvizsgálta a halottat, meglepetve mondta: - -– Ni! egy piros irka van az inge alatt. Vajjon mit akart vele? - - - - -A KIS EMIGRÁNS. - -Kezébe veszi a vándorbotot s fehér ingecskében, mezitláb, halvány -orcával indulni készül az ismeretlen világrészbe. Legtöbbször -összebeszél egész hadsereg ilyen kis emigráns s egyszerre felkerekedik -az útra, könnyedén, mint egy raj vándorfecske. - -Ennek az emigrációnak megakadályozására hasztalan mondanak szép -beszédeket a képviselőházban; hasztalan tagadják meg az útleveleket a -belügyminisztériumban; hasztalan állítja ki a szolgabíró a csendőröket -az útfélre. A rettenetes rút kivándorlási ügynökök, mindenféle nyavalya -formájában, belopóznak a kulcslyukon, a falakon s a kis emigránst -kiragadják játszótársai közül, s felültetik a kék kocsira, mely megindul -vele arra az útra, ahol a közbeneső stációk a sír meg a csillagok. - -A lovak kényesen tartják világoskék tollbokrétával diszített fejüket; -könnyedén emelgetik lábukat; nem kell megerőltetniök magukat a kocsi -húzásában, hisz a kis emigráns terhe alig nagyobb, mint azé az óriási -koszorué, mely koporsóján nyugszik. - -Az első stációnál végképp elbúcsuznak a rokonok és ismerősök a kis -vándortól s hazatérnek. Itthon aztán vagyonkáján megosztoznak -atyafiságosan az örökösei. - -A képeskönyveit Aranka huga örökli; a hintalovát az ostorral öccse, a -csepp Pista. A gyermekek nagyon meg vannak elégedve evvel a vásárral és -eleinte öröm is lopózik szivükbe afelett, hogy Béla otthon hagyta a -játékait. De mi is jutott az eszébe annak a fiunak? - -Ámde az új huszár még becsületesen ki sem nyargalhatta magát a -faparipán, már feldöntve fekszik az a sarokban s a cifranyelű ostor, a -Pista vágyainak netovábbja, teljes árvaságban hever a padlón. Aranka is -csak ímmel-ámmal lapozgat a képeskönyvekben; egyszer durcásan félre -veti, s egy székre könyökölve, álla alá helyezi kezeit s elgondolkozik. - -– Vajjon hova utazott Béla és mikor jön vissza? - -Szeretné megkérdezni a mamától, de ahhoz most nem lehet bemenni. Zsófi, -a cseléd sem akarja megmondani, csak egyre a szemét törli. A gyermekek -összebujnak és addig találgatják a Béla elutazásának titkát, míg egyszer -sírva fakadnak és pityeregve, duzzogva követelik, hogy kis bátyjuk -jöjjön haza. Nekik szükségük van rá a játéknál. Most már érzik hiányát s -igen elkeserednek először azon, hogy nincs itthon, másodszor, hogy ha -Béla elutazott, őket itthon hagyták. Ez pedig sehogy sem igazságos. - -Mérgesen sirdogálnak, makacsul visszautasítják a Zsófi vigasztalásait, -sőt a fenyegetésére sem reagálnak, s csöndesen belesírják magukat az -álomba. Éjjel igen nyugtalanul alszanak, folyton hánykolódnak s hol -egyik, hol másik ágyacskából hangzik a félig szepegő, félig ujjongó -hivás: - -– Béla, Béla… jer ide, Bélácska! - -Reggelre kelve, Pista szemei elsősorban a lóra lopóznak. A tegnapi -könnyű felhő kivonult gyermekszivéből s fürgén a szögletbe fut, ahol az -árvaságra jutott Bucefalus felfordulva hever. Pista felállítja a lovat, -kezébe veszi az ostort, nyeregbe pattan s hipp, hopp, nyargal, vágtat -Bergengóciába, vagy annál is messzebbre. - -Olykor azonban megáll s az új gazda megrezzenve tekint hátra: - -– Jaj, ha most bejönne Béla s üstökénél fogva a földre rántaná? Mert így -szokott tenni, ha rajtacsipte, hogy a lovára ült. - -Aranka is úgy találja, hogy tegnap nagyon igazságtalan volt a -képeskönyvekhez. Hiszen ezek gyönyörüséges jószágok! És könnyen lobbanó -szive ragaszkodó szerelemre gyullad egyenkint a bennük látható szépséges -házikók, tarka madarak, furcsa arcokat vágó Paprika Jancsik iránt s úgy -érzi, nem is tudna többé megválni tőlük. - -Gyorsan halványul a kis emigráns emléke-zete a gyermekszobában; a -pajtások puha szivéből sebesen elillannak a régi képek és újak nyomódnak -bele. - -Ám a mellékszobában nem olyan könnyen felejtenek. Valaki ott meghúzódik -egy zugban s amíg kezei valami munkán babrálnak, gondolatai szüntelenül -azon az egy hónapon járnak, mely a kicsike betegségével kezdődött s -halálával végződött. Százszor, ezerszer elképzeli a betegség részleteit. -A szomoruan virradó reggeleket, a kétségbeesett éjszakákat, a szeliden -felcsillanó reményt, mely egyszer váratlanul egy mosoly képében -megjelent a kis beteg sebes ajkain. - -De hamar elillant a remény s most, hogy annyiszor visszaálmodja a -megrendítő napokat, valami szomorú energiával keresgéli azt, ami -megtörtént, de nem lett volna szabad, és mi meg nem történt, de meg -kellett volna történnie. És mindig az ő virrasztástól és bánattól -hervadt alakját látja ott, ahol a hibák megestek. - -No, de az idő csöndes munkája itt sem szünetel és tartózhatatlanul -szitálja láthatatlan porrétegeit az eltávozott fiu lábnyomaira. -Lassakint belepi a finom homok a kis nyomdokokat; néhány ősz szele -besodorja száraz levéllel. - -Ámde azért emléke nem mulik el. Az ismeretlen tartományból csöndes -estéken néha hajók érkeznek, melyek vissza-visszahozzák apró árnyalakját -s a hajnali széllel ismét elviszik. Sőt mikor testvérei iskolába -kezdenek járni s a gyermekszoba elnéptelenedik, akkor egy időre ismét ő -foglalja el helyüket a játékoknál. A szülők most sűrübben látják ott -aranyfürtös fejecskéjét. Testvérei nőnek, szálasodnak, de ő mindig -olyannak marad meg, amilyen volt. - -Azok változnak, arcuk, szivük új vonásokat vesz fel, csak ő nem -változik, mikor néha nagy ritkán bekopog a szülei házba. Könnyű -gyermekalakja meghitten tipeg piros cipellőiben testvérei közt, akik -azonban már nem is ismernek rá. A kis emigráns idegenné vált hazájában. - -Már most mind jobban elmaradozik, s csak igen hosszú időközben jelenik -meg s felette véletlenül. Úgy jő meg, mint mikor egy véletlen széláram -egy aranyszárnyú pillét hajt be a nyitott ablakon s az halk zsibajjal -végig száll a szobán. Aranka első báljába készül. És hirtelen eszébe jut -a rég meghalt bátya. Lehet, hogy az album vastag lapjain át érkezett -meg, mely arcképét őrzi s beszállt Aranka fejecskéjébe, mely most ezer -csodás gondolattal van tele. Míg a leány a tükörben nézegette magát s -elméje össze-vissza röpdösött minden lehető és lehetetlen ismerősön és -ismeretlenen, akikkel az első bálján találkozni fog, hát ennek a -nyugtalan elmének egy hátulsó zugocskájában felbukkant egy mosolygó -szemű, rég elfeledett arcocska. A kis emigránsé. - -– Jaj, ha a szegény Béla élne… és így látna! - -Nos igen, ha a szegény Béla élne, hát bizonyosan elragadónak találná az -ő hiu kis huga első báli toilettjét és még bájosabbnak őt magát. És igen -büszkén vezetné abba az első bálba. De Aranka nem így látja a dolgot. Ő -nem tudná felnőtt embernek elképzelni Bélát, ő úgy hiszi, hogy Béla -olyan lenne, amilyen volt s most felmásznék örömében a nyakába és az -arcához dörzsölné piros arcocskáját. Bizonyosan össze is gyűrné a -ruháját, – de a nagylelkű Aranka nem törődnék evvel egy cseppet sem. -Megbocsátná neki azért, hogy él. - -Azután egy napon Aranka koszorus fővel ül egy asztalnál. Aranka -menyasszony, Pista pedig vőfélye. Az örömanya büszkén, boldogan -nyugtatja szemét bájos menyasszony leányán és szive egyszerre igen -ellágyul. Csudás boldog és fájdalmas érzések hánykódnak benne; úgy -tetszik, mintha valami felbolygatná benne a rég elnyugodott emlékeket, a -rég elhangzott bölcsődalokat s ki akar ömleni belőle az egész mult. -Látja szép leányát gyermekkora és leánykora minden fázisában; azután -végig fut deli legényfia multján és – amint a poharak összecsengenek, – -csing-ling… hajó érkezik a rejtelmek birodalmából s megjő rajta a kis -emigráns is. - -Mulik az idő. A nagymama lábainál három unoka játszadozik nagy zajjal. A -nagymama kézimunkál és olykor közbeszól: - -– No, no, gyerekek, jön a mumus, ha nem lesztek csöndben! - -Az unokák elhallgatnak s meghökkenve néznek az ajtóra. Hála istennek, -nincs semmi baj, nem nyílik meg az ajtó s a gyerekek csakhamar -napirendre térnek a mumus felett. (Hiszen be sem engedné a nagymama, -tudják ők azt jól!) - -A nagymama pedig mosolyogva nézi az újra meginduló csatarát. Hát ím, -egyszerre, csakugyan felnyílik nesztelenül az ajtó és no lám, ki jő be -rajta? Egy kis halvány arcú, fáradt vándor, mezítláb, fehér ingecskében. -Kissé elfogódva áll meg az ajtóban, mert úgy látszik, nem volt arra -elkészülve, hogy az apróságokat itt lelje, és mintha azon tünődnék, ne -oldjon-e kereket? De az anyja int neki (mert nyilvánvaló, hogy a kis -emigráns a jövevény) s ő fürgén hozzáfut, felmászik az ölébe és gyermeki -ártatlanság örökös fényétől övezett fejecskéjét keblére hajtja. Anyja -öreg szivéhez szorítja az elveszett gyermeket, aki, mint ő is behunyja -szemeit örökre, vissza se jő többé. Soha, soha többé. Beszél, susog -vele, megmutogatja neki az unokákat, elmondja, kit hogy hívnak, s milyen -kedvesek, ámde azért korántsem olyan jók, mint ő volt. A kis emigráns -nagyon büszkének látszik erre a dicséretre. - -– Ni, a nagymama elaludt – szólnak az unokák, összevillantva szemüket s -felhasználva az alkalmat, mint a fiatal sólymok, kiröppennek a szobából. - - - - -A SZALMASZÁL. - -– Igen, igen… a főherceghez megyek… Csodálatos, hogy ez csak most jut az -eszembe! - -Összefonta karjait s egy darabig mereven maga elé bámult. - -– Vajjon megismer-e ő fensége? – susogta bátortalanul és szomoruan tette -hozzá: Vagy talán nem is akar… - -De aztán újra remény szállta meg. Megint felemelte fejét. - -– Lehetetlen, hogy egészen elfelejtsen egy régi bajtársat. Nem, nem, -bizonyosan emlékszik reám, mint ahogy én emlékszem gyöngéd, fehér arcára -és szelid kék szemeire… Minden bizonnyal elfogad és meghallgat. Milyen -bárgyú vagyok, hogy csak most gondolok rá! - -Sírni és káromkodni szeretett volna egyszerre, hogy ez az ötlet, mely a -nyomortól minden bizonnyal megszabadítja, csak most jut az eszébe. -Hiszen ez a megoldás oly közel állott hozzá, mint a mesebeli tündér -alma: csak a feje fölé kelle nyulnia, hogy leszakassza. Még se látta -meg. Éveken át éjjel-nappal azon töprengett, kihez forduljon, aki -kétségbeesett helyzetéből kiszabadítsa; de bárhogy törte a fejét, nem -jutott senki az eszébe. Vagy akire gondolt, abban csalatkozott. - -De kihez is fordult volna? Volt ezredeséhez? Sohasem viselkedett jó -szívvel hozzá. Hiszen ha az védelmébe veszi, azért a csekélységért, amit -meggondolatlanságában elkövetett, nem fosztották volna meg a tiszti -rangtól. De meg különben is mit tehetne az érdekében? Talán küldene tiz -forintot. Bajtársait, a könnyelmű, vidám hadnagyokat és főhadnagyokat -zaklassa leveleivel, akik lehet, hogy néha még rokonszenvesen gondolnak -reá a pezsgő aranyhabjának csillogása s a cigány mámoros muzsikája -közben és egyszer-egyszer talán szomoruan össze is néznek, mintha azt -kérdenék: Vajjon az a boldogtalan Jenő hol lehet most? Hol? Nem, nem, ne -tudják ők meg, hogy hol van ő most; de valószínüleg úgy sem tartanák -összeegyeztethetőnek a katonai becsülettel, hogy egy diszkvalifikált -tiszt levelére válaszoljanak, pláne, mikor az pénzt kér. Holott -részvétet is csak igen kimért adagban mernének küldeni. - -Nem, valóban, tiszttársai nem segíthettek rajta s az a csekély -ismeretségi kör, melyre katonai pályája alatt szert tett, hamar -kimerült. Többnyire befolyás nélkül való emberek voltak s amellett -nagyképüek. Unatkozó arccal, kényszeredett hangon kérdezték a szegény -volt tiszttől, mikor ez valami foglalkozásért kopogtatott náluk: - -– Hm, hát tulajdonképpen mihez ért? - -»Tulajdonképpen« semmihez sem értett, kivéve, amit egy csapattisztnek -tudnia kell. Az pedig nem igen volt alkalmas valami polgári foglalkozás -betöltésére. Az ismerősök tehát hamarosan elpárologtak s az ő lelkébe -minden kudarcnál valami gyávaság, valami szomorú fáradtság lopózott s -nemsokára már oly óriási nehézségnek tetszett előtte az, hogy valaha -tisztességes foglalkozáshoz jusson, hogy alig mert rágondolni. -Valahányszor este lefeküdt egy új csalódással gazdagabban, mindig úgy -érezte magát, mint akin egy nagy szikla hempergett át, tagjai össze -vannak törve, lelke összezsugorodott s bátorsága végleg elenyészett. -Mikor pedig reggel felkelt, oly gyámoltalannak érezte magát, mint a -gyermek, akinek még gyönge a lába a járásra. Aki nem mer megmoccanni a -nagy, rejtélyes, ismeretlen világban, mely környezi s egy kézre vár, -mely szeretettel vezesse. - -A volt tisztnek könnyek gyültek a szemébe, ha eszébe jutott az a boldog -idő, mikor ő is ifju bajtársai, gondtalanul csörtetve a kardot, szuverén -megvetéssel s bizonyos naiv kiváncsisággal néztek le az idegen polgári -világra, mint valami távol morajló erdőre, melynek rejtekeit nem -ismerik; ha eszébe jutottak a jövendő háború csataképeiről való -ábrándok, a puskatűzzel elűzött ellenséges ütegek, a halomra lőtt -ellenséges lovasezred, az utolsó emberig védelmezett, ronggyá lyuggatott -zászló, mely képekben mindenütt látható egy nyugodt, energikus -főhadnagy, ki hidegen áll a golyók záporában s századával a -legképzelhetlenebb helyzetekből diadalmasan vergődik ki…; míg most -ugyanaz a bátor tiszt félénken, kábultan bolyong az idegen erdőben s -megdöbbenve áll meg minden göröngy előtt, mely útjába kerül s nem érez -annyi életrevalóságot sem magában, hogy felemelje s félrelökje… A -tehetetlenség érzetének nehéz, keserű könnyei voltak azok, melyek a -tiszt lázban égő szemeiből kisajtolódtak és arcán végig gördültek. - -Mi mindent élt is át ezalatt a szörnyüséges két év alatt! Mikor feljött -a fővárosba és ismerőseiben megcsalódott, neki is az volt első -gondolata, ami annyi másnak, aki kenyér után kapkod: a vasút. - -Mikor a folyamodványt elvitte a hatalmas palotába, melynek lépcsőin oly -sűrün hullámzik a hozzá hasonló aggodalmas arcú népség, kissé el volt -ugyan fogódva, de még elég keményen, bátran kopogtatott be a hivatalos -helyiségbe… Kip, kop… A hivatalszolga szinte meg volt illetődve ettől az -erélyes két koppanástól és sietett ajtót nyitni a belépőnek, aki -egyenesen a méltóságos úrral óhajtott beszélni. Fekete szalonkabát volt -rajta, ami új, fényes magas kalapjával együtt imponáló hatást gyakorolt -Jánosra, a hivatalszolgára, aki csak akkor hökkent meg egy kissé, mikor -az elegáns kabát belsejéből is csak az bontakozott ki, mi a kopottakból -szokott: a jól ismert kétrét hajtott miniszterpapiros. - -Már a második alkalommal, mikor a kérvény sorsáról jött el tudakozódni, -sokkal csendesebben lépett be az előszobába; nem is fekete szalonkabát -volt rajta, hanem egy, az időjáráshoz éppen nem alkalmazkodó szürke; s -nem óhajtott a méltóságossal »értekezni«, megelégedett az -irodavezetővel, aki közönyösen adta tudtul az ő makogó hangján: - -– Az ön kérvénye még nincs elintézve, kedves barátom. - -Harmadszor, negyedszer, ötödször s Isten tudja hányadszor már, csak úgy -lopva surrant be az előszobába, meghúzódott egy sarokban, s alázatosan -várt arra, amíg az irodavezető kegyes lesz elfogadni, hogy elmakogja a -rendes nótáját: - -– Sajnálom, kedves lelkem, de az ön kérvénye még nem került sorra. -Jöjjön el a jövő hét valamelyik napján, vagy talán jobb lesz, ha a jövő -hónap első felében. Addigra elintézik bizonyosan. - -Végre is megszánta a hivatalszolga. Ez vén obsitos lévén, úgy látszik -megérezte az előszobában lábatlankodó tapasztalatlanban a volt tisztet s -rokonszenvezett vele. - -– Ugyan ne bolondíttassa az úr magát tovább is azoktól a tintanyalóktól! -– szólt hozzá bizalmasan, négyszemközt. Ha az én szavamra hallgat, vegye -vissza azt az instanciát és vágja valamelyik tollkoptató fejéhez, aztán -felénk se nézzen többet. Hiszen háromezer ilyen folyamodvány lesi az -elintézést, mint a magáé, olyik két esztendő óta! - -Az első menedék terve így dugába dőlt s gyors egymásutánban következtek -mind azok a stációk, amelyekhez egy züllőfélben levő intelligens ember -el szokott jutni, legelső sorban is az iszákosság. Először díjnokság a -törvényszéknél, a városnál, másodszor irnokság valami ügyvédi irodában, -s mikor mindez nem sikerült, jő az utolsó szalmaszál: korrektorság -valamelyik lapnál. - -Beállít a szerkesztőhöz s elfogódottan, az izgalomtól kissé fuldokló -hangon adja elő kérelmét, mely oda irányul, hogy adjon az neki -foglalkozást lapjánál; bármily szerényet, esetleg a korrektorságot s -örökre lekötelezi őt szivességével. - -A szerkesztő jó ember, bizonyosan érzi is, hogy ennek az embernek -alázatosan lesütött feje, vérpiros arca és reszkető hangja valami -katasztrófát jelentenek, melyen átment és segítene is rajta szivesen, – -ha nem járt volna itt előtte ma már öt ilyen kérelmező, akik épp oly -elfogódott félénkséggel kérték azt a korrektorságot (ami különben nincs -is üresedésben). - -Mit tegyen? Feljegyzi a nevét, megigéri, hogy amint valami alkalmas hely -megürül, azonnal értesíti, s előzékenyen kéri a címét, hogy esetleg -írhasson neki. - -A cím? Az idegen tétovázik, hol elsápad, hol meg biborpirossá válik az -arca s azután rekedtes hangon dadogja: - -– Bocsánat, címmel nem szolgálhatok… majd inkább magam jövök el -tudakozódni… megengedi úgy-e szerkesztő úr? - -Persze, hogy megengedi szó nélkül. Csak nem vasalhatja ki ebből a -szerencsétlenből azt a vallomást, hogy azért nem adhat címet, mert ez -idő szerint nincs is lakása. Az pedig vállait összehúzza és -meghunnyászkodva botorkázik a szobákon keresztül, ki megint a rejtélyes -erdőbe, mely most is oly titokzatos és idegen előtte, mint tisztkorában, -bár már vagy másfél esztendeje hánykódik ide-oda benne. - -El is jő tudakozódni néhány hétig gyakrabban; azután csak egy hónap -mulva kerül fel s végezetül teljesen elmarad. Elvész, eltünik örökre -szem elől s a hirlapírók, akiket a tömérdek kilincselés egyre kiránt a -munka sodrából, megkönnyebbülve sóhajtanak fel: - -– Hál’ Istennek, megint elpusztult a nyakunkról egy kölönc! - -A »kölönc« pedig künn úszik a város szennyében, olyan állapotban, mely -lehetetlenné teszi, hogy intelligens ember elé kerüljön. Ruhája -lerongyollott, cipője oldalán kifordul a harisnya s haja, szakálla is -úgy elburjánzott, hogy teljesen szalonképtelenné tették viselőjüket. -Félénken surrant el a falak mellett, ha az utcán ment s többnyire a -külvárosi apró lebujokban tanyázott; reggelenkint beesett, sápadt arccal -és összecsapzott borzas szakállal bujt elő onnan. Már most minden -ellentállás nélkül engedte sodortatni magát balsorsától, kábán, vakon, -vízmentében. - -Egy álmatlanul töltött éj után künn kóborolt a kültelkeken s egy gépgyár -elébe ért, melynek kapujában nagy embercsoport zsivajgott, egymást -szorítva, törve. Megtudta, hogy a gyár most hirtelenében vagy száz -napszámost fogad fel s a vegyes publikum azért tolong úgy a kapuban, -mert itt is nagyon sok az ember a kevés fókához; aki hamarabb bejut, az -kap munkát. - -Még korán volt. A hatalmas épület ablakaiból még áradt a villamos napok -vakító fénye, zúgás, zaj, csörömpölés közepette. A volt tiszt megállt s -míg fejét a fehér sugárözönben s a munkazajban fürdette, szívén -egyszerre valami melegség hatott át. - -A nagy épület fellegbe nyúló kéményével s fényben úszó ablakaival olyan -volt előtte, mint az Isten háza, ahol a földresujtottak és nyomorultak -irgalmat és menedéket találnak, mikor körülöttük már minden szál -elszakadt. Ennek a szentegyháznak a kémény a tornya, a munkazaj -kebelében a zsolozsma, a kiáradó fény a tévelygők útmutatója, mely -messzire löveli a sötét külvárosi utcákba sugarait, mintegy hivogatóan -beszélve: ide, ide összezúzott emberek, ebben a házban is egy Isten -lakik, aki felemel benneteket válogatás nélkül: a munka! - -– Eh, félre veled ostoba előítélet, – mormogá a volt katona. Minden -munka tisztességes és a legbecsületesebb az, amit az ember a két kezével -végez. Mért ne lennék én is munkás? - -Ő is a tolongók közé ment és szerencsésen bejutott a gyárba. De -csakhamar meggyőződött, hogy az Isten, aki ebben a modern szentegyházban -lakik, nagyon önző és kegyetlen, aki drágán fizetteti meg az alamizsnát, -s pártfogoltjait halálra hajszolja. Akinek nincsenek a durva gyári -munkához szoktatott izmai; aki nem hajt elég hasznot neki: azt előbb, -amint lehet, kihasználja s aztán, mikor már végképp kimerítette, -irgalmatlanul összezúzza és kiveti szentélyéből. A volt tiszt is -hasztalan igyekezett a rideg istenség oltárán tetszetős áldozatot -mutatni be; az mindegyre jobban elfordult tőle; ő maga kimerült, -kifáradott a szokatlan munkától; lassankint alig tudta a kezét, lábát -mozgatni s egyszer végül a nagy gép kereke úgy földhöz találta vágni, -hogy bajjal lehetett felszedni onnan. - -– Teringette, sziszegte a gyár orvosa, mikor a földhöz lapított embert -megvizsgálta s konstatálta, hogy a gép ez egyszer csudálatosan humánus -volt, nem tört csontot, – ezekkel a finom, asszonyos kezekkel akar ön a -vasfúrásnál dolgozni? Kedves fiam, maga pályát tévesztett, maga ne -hozzánk jöjjön, hanem menjen képviselőnek vagy főispánnak, vagy más -ilyen kasza-kapa kerülőnek az ilyen kezekkel! - -Heti bérét kifizették és elküldték a gyárból. - -Tehát mindennek vége volt s még hozzá egy idő óta oly különösen érezte -magát. Folytonosan izzadt s a torka úgy égett, mintha egy világ lobogna -a mellében. Járni se volt kedve, folyton otthon lebzselt a tömeges -munkásszálláson, mereven maga elé bámulva. - -És íme, most, a végső kétségbeesés percében felmerül előtte, kilép a -ködből, mint a szent legendákban az aranyhajú, glória-koszorús tünemény, -mely megmenti őt. A főherceg. És pedig egy véletlen ötlet alakjában. - -– Csodálatos, igazán megfoghatatlan, hogy csak most jut az eszembe, – -mormogta, míg lesoványodott arcára keserű bánat ült ki. - -Emlékezete megbolygatott hullámaiból kikel a főherceg gyöngéd, lányos -alakja, szöszke hajával, nyájas, ábrándos, kék szemével, lágy hangjával. -Együtt kezdtek hadnagyoskodni az ő ezredénél s a kis főherceg -megtisztelte őt néhányszor azzal is, hogy egy szatócs fitos orrú -lánykája iránt táplált vonzalmának fázisaival megismertesse. - -– Igen, elmondok neki mindent. Ah, mindjárt hozzá kellett volna -fordulnom, akkor nem veszik el a kardomat azért a hiábavalóságért! - -Felvánszorgott az ágyról s elment a főparancsnoksághoz, hogy megtudja, -merre van a főherceg. Valami kis osztrák városban volt helyőrségen. - -– Messze van, – morogta kimenőben. – De sebaj! Még sincs a világ végén, -majd elutazom hozzá. - -De hogy miként utazik oda pénz nélkül s mint jut be hozzá rongyaiban, a -részletekkel nem törődött. Minek is. Amióta a kis főherceg aranyfürtös -feje megjelent előtte s szemei, mint kék napok, ráragyognak, oly -könnyünek, oly egyszerünek tetszett előtte minden, mint a gyerekjáték. - -– Jobban tenné, ha kórházba menne, mint hogy folyton utazásra gondol, -mondotta annak a munkásszállásnak a gazdasszonya, ahol az utolsó éjt -töltötte. Hiszen alig birják el a csizmát a lábai. - -– Katonadolog! – mormogta a beteg. – Egy kissé fáradt vagyok, ez az -egész. - -Hanem az igaz, hogy gyalázatosan érzi magát. Már az bizonyos, hogy el -kell halasztania azt az utazást néhány napra, amíg kipiheni magát. De e -pár nap alatt még rosszabbul lett. A láz egyre égette s a fejében -sajátságosan összezavarodott minden. Néha úgy összeszorult a torka, -mintha egy nagy durva kéz fojtogatná s a melle úgy zihált, mintha -folyton valami nagy súly nyomná. - -– Egy percig sem késem tovább, ez a dohos lyuk megöl, mielőtt ő -fenségéhez jutnék, – szólt magában türelmetlenül. - -Feltápászkodott, nyakába vette régi katonaköpenyét, amit nem tudott -eladni s kiment az utcára, a késői őszben elhagyatott liget felé vette -útját, amerre a vasuti sinek futnak napnyugatnak. Az járt agyában, ha -gyalog is, de meg nem áll addig, amíg a főherceghez nem ér. Nehezen -vánszorgott, szinte a végkimerüléshez közeledett, de alig vette észre. -Folyton egy dal csapongó refrénje csengett fülében, mely a kis főherceg -kedves nótája volt: Dali dali haj… Messziről a multból érces hangokat -hoz a szél, melyek egy csoport fiatal tiszt ajkairól ömlenek s melyek -egyesülnek az ifju májusi erdők illatával és vadgerlék szerelmes -turbékolásával. Dali dali haj… Hangzik a multból az ő férfias baritonja, -mely ha magasan emelkedett, zengzetes volt, mint a havasi kürt s ha -zokogott, epedőn lágy, mint a juhász furulyája. Hányszor hallgatta -elmerengve a kis fenség! Dali haj… Pipacsos, vadvirágos fűben, -napsütötte erdei tisztáson, öreg bükkök ünnepi tanuzása mellett egy -csoport derék ifju tiszt örök barátságot köt s egy finom kéz, melyet -koronák fénye aranyoz, kézből-kézbe vándorol… Ah, övébe is belesimul. -Érzi még a gyöngéd ujjak meleg szorítását; látja a barátságos, őszinte -szemeket, melyek oly melegen tapadnak a társak szemeibe, mintha emlékébe -akarná vésni arcuk vonásait; mintha lelkébe akarná szívni vidám zajukat, -éneküket. Minden oly szép, oly ifju s a szivek úgy tele vannak -barátsággal, tavaszi fénnyel! - -– Fenség, mint a fuldokló a szalmaszálat, úgy ragadom meg én is kezeit… - -Igen, igen, ezekkel a szavakkal fog elébe lépni. Vagy talán elébe -rogyni. S megmutatja beesett arcát s míg a kék napok szeliden -ráragyognak, elmondja hosszan, mi lett abból a gondtalan fiatal -bajtársból, kinél egykor kegyes volt letéteményezni ifjui ábrándjainak -néhányat és kinek dalait is oly szivesen hallgatta. S ha mindezt -elmondja, ha kitárja előtte szenvedéseit mérhetetlenségükben, óh, akkor -a szőkefürtös fej bizonyára lehajlik hozzá, mint ahogy Isten követe, a -mosolygó szivárvány lehajlik a föld felé s felemeli a porból, a -szennyből valami tisztább, napsugarasabb régióba. Hogy hová? Maga se -tudja. Még arra se gondolt, mit kér a főhercegtől, ha elébe kerül, csak -annyit érzett, hogy e lépéstől kezdve határozatlan formában új élet -kezdődik. - -Hideg, őszies idő volt. Alig vette észre, hogy kikerült a liget -legvégére s az alacsony bokrok közt bolyongott. Cél nélkül ment mind -beljebb a galyak szövevényében, nehezen lábalva a sárhabarcsban. Oly -fáradt, oly álmos volt; forgott vele a világ s minden csontja -lekivánkozott a földre, valami bokor tövébe. De ő csak azon rágódott még -mindig, mit fog a főhercegnek mondani. Folyton az zsongott agyában. - -– Igen, fenséged az én utolsó menedékem, az én utolsó horgonyom… Oh, -fenség, ámbár elszálltak az ifjui álmok, melyeket kegyes volt egy -szegény tiszttel megosztani, az mégis elég vakmerő emlékeztetni reájuk -fenségedet, mert neki ezek az egyetlen kincsei, melyek a tavaszból -megmaradtak. Ezekre az emlékekre hivatkozva kiáltok fenségedhez a -mélységből, fenségedhez, ki maga is ifju korunknak egy szép legendája, -egy fényes alakja… - -Megállt egy bokor mellett, zihálva, fuldokolva, azután szédülten ledült, -fejét a föld puha, de hideg keblére hajtva. S amint ott feküdt, -lassankint nagy könnyüség érzete töltötte el. Ugy tetszett, mintha egy -vonat kerekei dübörögnének alatta s versenyt repülne a futó felhőkkel. -Erdők, hegyek, városok gyorsan maradoznak el mögötte a csillagos -alkonyban s a hajnal arany fényességéből halk morajjal bontakozik ki az -osztrák városka, a hova utazni készült. Még alig csillan meg a távolban -tornyának keresztje, immár ott is a vonat s ő maga, Isten tudja mikép, -egyszerre csak ott áll a kis főherceg előtt, aki szöszke fejével -szakasztott olyan most is, mint akkorjában volt. A szelid kék szemek -részvéttel tekintenek reá. - -Szólni akar, de nem tudja mozgatni a nyelvét. Kiáltani akar, de torka -összeszorul. Szempillái egyre mélyebben csúsznak alá megtörő szemeire. -Végre nagy erőlködéssel, elhalóan susogja: - -– Fenség, mint fuldokló… a szalmaszálat… úgy ragadom meg… kezeit… - -S a szalmaszál mindegyre jobban kicsúszik megmerevülő kezéből, míg végre -ki is fut belőle. Egy pár csavargó veréb csicsereg felette a kopasz ágon -olyan altató félét s néhány lehulló sárga levél befogja szemeit örökre. - - - - -TARTALOM. - - Utolsó szikrák 3 - Pali 17 - Katica 24 - A kapás gyerek 33 - Világos 38 - Az öreg Katus 50 - Mariska 58 - Marosszögön 66 - A szökevény 80 - Marengo 89 - Röppenő évek 100 - Mese 118 - A kis emigráns 124 - A szalmaszál 130 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -21 |karcag. De hogy kacag! |kacag. De hogy kacag! - -24 |megvallhatjuk-hogy |megvallhatjuk, hogy - -24 |közön‘séges |közönséges - -27 |fest a a kis |fest a kis - -30 |csebébe nyul |zsebébe nyul - -47 |Mindja megint |Mondja megint - -77 |Erszike, a mama |Erzsike, a mama - -84 |istáillóban |istállóban - -101 |hazaértom |hazaértem - -110 |ros zat |rosszat] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ELBESZÉLÉSEK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66241-0.zip b/old/66241-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 88ba184..0000000 --- a/old/66241-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66241-h.zip b/old/66241-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index b962cad..0000000 --- a/old/66241-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66241-h/66241-h.htm b/old/66241-h/66241-h.htm deleted file mode 100644 index 1f1e208..0000000 --- a/old/66241-h/66241-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4602 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Elbeszélések by Zsigmond -Sebők</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Elbeszélések, by Zsigmond Sebők</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Elbeszélések</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Sebők</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: September 8, 2021 [eBook #66241]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ELBESZÉLÉSEK ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_143">143</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>ELBESZÉLÉSEK</h1> -<p class="center"><span class="caption-small">ÍRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">SEBŐK -ZSIGMOND</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">HARMADIK KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ATHENAEUM IRODALMI -ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">5729. – Budapest, az -Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>UTOLSÓ SZIKRÁK.</h2> -<p>Sohasem voltam úgy megelégedve tanuló koromban lakással, mint -avval, melyről szó van. A szoba úgy diákosan egyszerű volt; de -nyájas, tiszta. Még egy pár virágcserép is díszlett az ablakban, -valami növényárvákkal, melyek mindegyre iparkodtak bimbót, virágot, -illatot produkálni; de sohasem sikerült nekik a magas fővárosi -házfalak között. Azonkívül csönd, tökéletes csönd vett körül, mely -– amint bevonultam a lakásba – azonnal megmártotta a lelkemet -otthonos melegségben.</p> -<p>A legkülönösebb, hogy házigazdámnak három apró nebulója is volt; -mégsem hangzott a szobámban csetepaté. Meg is szólítottam a -háziasszonyt.</p> -<p>– Miféle írral keni a gyerekeket, hogy megsem mukkannak -naphosszat?</p> -<p>– Egyszer szépszó-olajjal, másszor friss mogyorófazsírral, – -felelt az asszony mosolyogva, – mert rá volt írva édes szelid -anyaarcára, hogy csak az első orvossághoz szokott folyamodni.</p> -<p>– De hiszen ilyen korban még csatarázni, hancurozni szokott az -apró nép!</p> -<p>– Még csak az kellene ilyen-olyanjai! – pattant fel az asszony. -Bele is hánynám őket mind a Dunába, Tiszába… No, mi kell, te buksi? -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p>Ez utóbbi szavak egy kis fekete fejhez valának intézve, mely -anya köténye mellől integetett fel titkos szemjátékkal, hogy valami -fontos mondani valója volna… Anyja lehajolt; a fekete buksi -rátapadt a fülére és susogott abba valamit. Nem tudom, mi volt a -válasz, de Buksi nagyon meg volt vele elégedve és, mint a fiatal -sólyom, elröppent.</p> -<p>– Nem úgy vannak ezek nevelve, mint a városiak, – mondá a -háziasszony némi kevélységgel; aztán még hozzátette:</p> -<p>– Elek se tűrné, ha zajongnának.</p> -<p>Ez az Elek a férj volt; egy rendkívüli becsületes gyári -asztalos, akivel szivesen elbeszélgettem. Értelmes, szerény, komoly -ember volt, avval a bonhomiával arcán, mely a magyar embert -jellemzi. Az a nyugodt, nyilt kedély, mellyel a puszta néz reád -ezernyi szemével, mozdulatlan, barna szemöldökei, a nádasok alól. -Ez a kép azért jutott eszembe, mert a házigazdám is alföldi volt; -szalontai fi. Valóban volt is valami benne nagy földijének, -Aranynak, nyugalmas egyszerüségéből; méltóságos mozgású ritmusából; -abból a sajátságos magyar jellegből, melynek zenéje, hangja, szine -egyszerre megkap – a táncban, a beszédben, a ruhában, az arcokban, -a szemekben, hogy úgy mondjam, a léptekben is.</p> -<p>Szóval, a derék Tóth Elek igen rokonszenves ember volt, dióbarna -szemeivel, nyirt, tömött, ércesen szilárdnak tetsző fekete -szakálával, izmos vállaival és karjaival és az ő nyugodt -szerénységével, melyet azonban öntudatlanul mindig árnyalt bizonyos -kevélység. Legalább is annyi, hogy suttyomban (nyiltan átalt -kirukkolni vele) az asztalos mesterséget tartotta a legkülönb -foglalkozásnak a világon és néha, mikor híres tudósokról, nevezetes -találmányokról <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> hallott, megjegyezte: »A koporsónkat, -fejfánkat, keresztünket utoljára mégis csak az asztalos -csinálja.«</p> -<p>Egy napon az asztalfiókban egy régi, sárgult levelű könyvet -találtam: Faublas lovag kalandjainak valami hajdani kiadását. -Csodálkoztam, hogy ezt a ledér könyvet itt lelem s átadtam a -házigazdámnak.</p> -<p>Megnézte és halk, szánakozó hangon mondta:</p> -<p>– Bizonyosan a szegény öreg nagyságos úr hagyta itt.</p> -<p>– Hát előttem valami nagy úr lakott ebben a szobában?</p> -<p>Mosolygott jóakaróan:</p> -<p>– Csak olyan kikopott úr volt ő kelme; de valamikor valahol a -Bácskában gulyája sétálgatott és gyönyörű ménese rugtatta a port a -pusztában. Ugy mondják, – a feleségem hallott róla egyet-mást, – -mindent elvitt az ördög bibliája: a gulyát, a ménest, a kastélyt; -még a legutolsó jóravaló kabátját is… Nagyon lefelé ment már -szegény feje; egészen lefelé a szekér alá; de azért csupa -becsületből megadtam neki a nagyságos úri titulust; mert láttam, -hogy jól esik neki. Azután nem is tiszta a lelkiismeretem az ő -dolgában.</p> -<p>– Hogy, hogy?</p> -<p>– Bizony a kisbíró gyakran zörgi idebenn, hogy mikor már úgy is -csúszott lefelé, én is löktem egyet rajta.</p> -<p>– Hogy történt ez, Tóth úr?</p> -<p>– Elmondhatom, ha nem úntatom vele.</p> -<p>Leült és rákezdte:</p> -<p>– Most két esztendeje lehet. Akkorjában ütött be éppen nagy úri -mód az asztalosoknak: a sztrájk. Négy hétig egy szikrát sem -dolgoztunk a műhelyekben, <span class="pagenum"><a name="Page_6" -id="Page_6">-6-</a></span> ellenben nagyokat ittunk a korcsmában. -Mikor aztán láttuk, hogy a jó zsíros pogácsák, amiért a sztrájkot -csináltuk, nem jönnek el, szépen visszakullogtunk a munkába és jó -volt a száraz kenyér is. De bezzeg eljöttek a jó zsíros adósságok, -amiket a sztrájk alatt szereztünk és akkor aztán már kenyér se -volt. Azért egyszer mondom a feleségemnek: Hallod-e Évi, húzzuk -össze magunkat addig, amíg kitisztázkodunk az adósságból, a -konyhában; a szobát pedig kiadjuk valami jóravaló lakónak. -Feleségem, a jó lélek kapott rajta. Még azt mondta, hogy régen a -nyelvén volt ez a tanács; amiben, tisztesség nem esik mondván, egy -kicsit füllentett az én Évikém; mert (ne vegye rossz néven az úrfi) -még most is olyan kárvallott képet vág, mikor a csukott szobaajtóra -néz, hogy szinte megsajnálom. Mert instállom, úgy tessék venni a -dolgot, hogy a bátyám Harsányban jegyző; a sógorasszony pedig -parádés szobában ül; – hát csak megfogamzik az irígység a konty -alatt. De, hogy a szót szóba ne öltsem, kitettük a cédulát a -kapura, hogy ebben a házban egy gyönyörüséges bútorozott szoba -kiadó uraknak, úrfiaknak, válogatott cigánylegényeknek. Én azt -mondom:</p> -<p>– Legjobban szeretnék egy pár életre való deákot. Azoktól -egyszerre megelevenedik a ház.</p> -<p>Az asszony azt mondja:</p> -<p>– Ugyan nagyot kivánt vele! Ha meg kell lenni, már csak jobb egy -tisztességes vaskereskedősegéd.</p> -<p>(Arra spekulált a lelkem, hogy a vasassegédre sokat kell mosni, -mert hamar bekeveri a vaspor a fehérnemüjét, – láttam az orra -hegyéről!)</p> -<p>De az első lakónk nem lett se deák, se vasárussegéd; hanem a -nagyságos úr, akinek igen nagy úrnak kell lennie, – úgy -gondolkoztunk, – mert a <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> vizitkártyáján korona volt s a neve igen -úri hangzású: Kesztölczi és Basaharczi Basarczy Döme. Hanem a -podgyásza sokkal rövidebb volt, mint a neve. Mikor hozzánk jött, -nem volt nála egyéb, a testén levő ruhán kívül, csak egy parupnyi. -Azt mondta, hogy a »kadropja« vasuton jön… az még most is jön.</p> -<p>Hát jól van. Az én nagyságos uram jön, megy; nagyon keveset -beszél; többnyire otthon fekszik a divánon és órahosszat, -naphosszat a levegőbe bámul.</p> -<p>Jön az elseje: no János, mondok magamban, ez egyszer se bú, se -gond; összeütöd a bokádat, még egy meszely bort is hozhatsz hozzá – -azon a temérdek pénzen, ami markodat üti a lakásért. Az ám, de -múlik egy nap, másik nap… és a nagyságos uram a fülét sem mozgatja. -Évi már nagyon zörög.</p> -<p>– Szóljon már a nagyságos úrnak, Elek. Tán elfelejtette, hogy -elsején kell fizetni… Azt se tudom, hol a fejem; száz felől -zargatnak az adóssággal; magának pedig hasztalan imádkozom, még -szólni se mer az öreg úrral a pénzért.</p> -<p>Nohát bementem hozzá.</p> -<p>Felugrott a divánról, leültetett és elkezdett velem diskurálni -mindenféléről; de olyan nyájasan, olyan finoman, hogy… hogy biz én -egészen megfeledkeztem az adósságról. Elő se hozom, ha ő maga nem -keríti szóba, mikor már nagyon megbarátkoztunk. Megfenyegetett az -ujjával tréfásan és azt mondta:</p> -<p>– Tudom ám, hogy alapjában miért keresett fel tisztelt barátja -az erénynek… Ugy-e a pénzért?</p> -<p>– Óh, dehogy – mondom elveresedve.</p> -<p>– No, no… nem is veszem zokon önöktől, uram, a türelmetlenséget. -Magam is szörnyen röstellem a dolgot, hogy az a pénz, amit várok, -úgy <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> késik a postán. De legyenek nyugodtan, már -nem késhet soká.</p> -<p>Ami engem illet, meg is nyugodtam; hanem az asszony nagyon -megmosta a fejemet gyávaságomért. Hogy micsoda pipogya Jankó vagyok -én, aki ilyen aprópénzzel fizettetem ki magamat? A pipogya Jankót -elnyeltem. És hozzá az ebédemet is elégette. Az elégett sültet is -elnyeltem. Hanem a legközelebbi alkalommal meg is mondtam -Évikémnek, ha olyan híres vitéz egri asszony, rajta, menjen be ő az -öreg úrhoz a pénzért. Hát be is megy ő! Bement mint egy sárkány. A -félig nyitott ajtón hallom a feleségem illedelmes panaszait; a -nagyságos úr elegáns orrhangját; – és látom, hogy a sárkány úgy jön -ki a szobából, mint a kezes bárány. Azt mondja:</p> -<p>– Hiszen már holnap bizonyosan megjön az a pénz, nem kell -mindjárt tüzet kiáltani!</p> -<p>Egyet hunyorítottam a szememmel, azután csendesen döcögve -elsompolyogtam hazulról. De iszen, jól vagyunk már! Az én -asszonykámat, látom, elszédítette az öreg úr; már most aztán nem -tudom, ki veszi meg rajta a pénzt. Eh, mit, gyalu, fürész…! azért -még nem kötjük fel a koldustarisznyát! Majd elélünk valahogy!</p> -<p>Mikor egy este hazakerülök, azt mondja az én Évi lelkem igen -haragos kedvében:</p> -<p>– Hallja Elek, miféle furcsa szobaurat hozott maga a -nyakunkra?</p> -<p>– Ugyan milyet?</p> -<p>– Hiszen ez nem is anyaszülte ember, hanem valami táltos vagy -tündér, aki szúnyoglábbal vagy mivel él!</p> -<p>– Hogy-hogy?</p> -<p>– Három napja várom, egyre várom, mikor megy ebédelni vagy -vacsorálni; de uramfia, még <span class="pagenum"><a name="Page_9" -id="Page_9">-9-</a></span> csak ki sem mozdul a szobából! Egyre ott -hever a kanapén és a plafondot bámulja… Pedig azt mondja, hogy nem -beteg.</p> -<p>– Hát aztán mit tegyek most én vele?</p> -<p>– Mit tegyek… Mit?… Ha én lennék az ember, a gazda, majd tudnám, -mit tegyek!… Ma úgy is három személyre főztem vacsorát!</p> -<p>Ehen, értem már; eszerint az én Évikém megint olyat akar tenni, -amit utólag meg fog bánni és jó előre gondoskodik arról, hogy -legyen kivel perelni miatta. Azért hívjam én meg <i>először</i> -vacsorára a nagyságos urat.</p> -<p>Nohát, gyalu, fürész… egy asszony kereplése nem a világ. -Meghívtam szerény asztalunkhoz az öreg urat s mondjam, ne mondjam? -– ettől fogva nálunk vendégeskedett. Nagyon megszerettük. Nemcsak -én meg az anyjukom, hanem a rajkók is,… azok valósággal -belebolondultak. Ha barackot nyomott a fejükre, mintha sárgacukrot -szopogatnának; mikor elküldte őket a boltba, mindig betörték az -orrukat a nagy versengésben, melyik érjen hamarabb haza. Jó ég -tudja, mivel kenyerezte le úgy őket!</p> -<p>Eddig jól van; a pénz még egyre jön a postán… mi pedig várunk. -Azon vigasztalódunk, hogy majd jól esik egyszerre a nagy summa. -Telik az idő; szépen összeszokunk a nagyságos úrral; de azután meg -mi összefogunk magyarosan Évikémmel; dolgozunk éjjel-nappal; én -fúrok, faragok, gyalulok; ő meg mos; lassan törlesztgetjük az -adósságot, sőt összekaparítottuk valahogy a hátralékos házbért, -valami nyolcvan forintot. Akkor aztán, mikor minden szépen elsimul, -az én bolond eszem egyet kalamajkáz – és kész a baj.</p> -<p>Nyilván az ördög incselkedett velem, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> fejembe -vettem azt a gondolatot. Szombat volt. Korán kerültem haza a -gyárból. Évi nem volt otthon; valami vén nénémasszonyokkal -szedriázott késő estig, a sátán örömére. A nagyságos úr megint ott -hevert a divánon és olyan szomorú, de olyan keserves arcot vágott, -hogy szinte a szivembe nyilallott valami. Azt mondja odabenn -Belzebub valamelyik fia:</p> -<p>– Te, János, tudod-e miért olyan szomorú ez a szegény nagyságos -úr? Nem másért, mint amiért a szomjazó eleped víz nélkül, amiért a -virág elszárad napfény hián. A szegény nagyságos úr azért hervad -el, mert elvették tőle azt, ami neki a friss víz, a napfény, a -levegő, – a kártyát. Láthatod, hogy az öregnek nincs már egy veres -rézgarasa sem, hát nem is kártyázhat; hanem ha van benned egy kis -szív, amíg az asszony hazajön, ütsz vele egy-két krajcáros -durákot!</p> -<p>János egyet gondolt, kettő lett belőle. Az almárium tetejéről -előkerült egy pakli vén kártya; leülünk; osztunk, nyerünk, -vesztünk; csak veres pénzbe játszunk; hanem azért az öreg úr oly -friss, oly boldog és szürke vizes szemei mintha egyre mámorosabban -csillognának. Gondolom is magamban:</p> -<p>– No, vén cimbora, úgy-e emelgeti most valami a rozzant -bordáidat?… Emlékszel-e, mikor az a kastély, meg az a gyönyörű -erdő, meg az a szépen kolompoló gulya úgy úszott el tőled, mint -most tőlem a csizmadia-tallérok?</p> -<p>De hogy játszik! Milyen nyugodtan, milyen elegánsan, és hogy -otthon érzi magát… akár a madár a levegőben. Azután meg én nem -tudom, micsoda boszorkányság űz velem játékot… Ugy tetszik egyre, -hogy én nem a szegény, jámbor asztalos vagyok; hanem a harsányi -jegyző, a híres gavallér, <span class="pagenum"><a name="Page_11" -id="Page_11">-11-</a></span> aki jukker-kocsin hajtat át a -vármegyén és a kaszinóban az alispánnal tarokkozik. És amíg így -valami ködben, valami álomban botorkázom, a rézpénz átváltozik -ezüstté, az ezüstpénz bankóvá; aztán azon veszem észre magam, hogy -a nagyságos úr már nem tartozik a lakás árával sem; lassan -lekvitteltük az egészet és egyszerre csak szépen át kezdenek -sétálni hozzá a házbérre félrerakott tizesek is. A jó Isten tudja, -hogy van?… Többnyire jó kártya kerül a kezembe; de az az öreg ember -ott azzal az ő számító, okos játékával és kigyulladt szemeivel -mindig magához csábítja a szerencsét. Mindig jobb kártyája van -végezetül. Egyszerre aztán nagyot döng valami a fülem mellett; -mintha felébresztettek volna. Akkor úszott el az utolsó forint.</p> -<p>Fölkeltem és szó nélkül abba hagytam a játékot. Forgott velem a -világ. Nem látom, mint hajlik meg előttem a nagyságos úr olyan -eleganciával, mint egy gróf valami herceg előtt a játék után; nem -hallom udvarias köszöntését… A harsányi jegyző elpárolgott s itt -maradt a jámbor asztalos, aki érzi, hogy egy rettenetes bűnt -követett el.</p> -<p>Kimentem az utcára és sokáig kóboroltam odakünn háborgó -lélekkel, keserű szívvel. Nagy, nagy keserüség rágódott odabenn és -mindegyre kegyetlenebbül… Eszembe jutott, mennyit éjszakázott a -szegény Évi, amíg összekuporgattuk azt a pénzt, amit most elvertem; -mi mindent meg nem vont magától… Nem röstellem: mikor erre -gondoltam, egy pár könnycsepp is végig gurult az orcámon. És – -Isten bűnül ne vegye! – mind a bennem összegyült méreg a szegény -nagyságos úr ellen fordult. De már ilyen az ember: annak minden -áron bűnbak kell. Évinek én vagyok az; nekem pedig <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> jó lesz ez -a vén ember… Mert ámbár én hívtam őt kártyázni és én képzeltem -magamat a harsányi jegyzőnek, mégis ő az oka mindennek. Az csak -világos… gyalu, fürész!</p> -<p>Mikor hazakerültem, az asszony már lefeküdt. Szerencsére, -különben az Isten tudja, hogy álltam volna meg a szeme előtt! De a -nagyságos úr kalitkája üres volt. A vén stiglic kiröpült.</p> -<p>Hajnal tájban vetődött haza. De milyen állapotban! A beütött -cilinderéről hosszú rózsaszínű tüllfoszlány lógott le és a hátára -három pezsgős vignetta volt ragasztva. Tántorogva ment át a -konyhán, hol fütyörészve, hol meg ezt zümmögte elnyujtott siralmas -nóta szóban:</p> -<p>– Hej Obilics Milos… Kraljevics Márkó…</p> -<p>No, szép madár, te ugyan jó helyre tetted a mi keservesen -kuporgatott pénzecskénket! – gondolom még jobban nekikeseredve és -hallgatom bosszusan a szobából kihangzó füttyöt meg mormogást. -Egyszerre nagy recsegés riaszt fel.</p> -<p>– Még összetöri magát a vén fickó ebben az állapotban! – mondám -magamban, és felkelek; benyitok a szobába.</p> -<p>Uramfia, hát az asztal alatt fekszik nagy kényesen! A fogai közt -egy kialudt cigarettát szorongatott.</p> -<p>– Mit keres az asztal alatt nagyságos úr? – szólok be -mérgesen.</p> -<p>– Nem asztal ez fiam, hanem mennyezet. Nem valami aranyos; hanem -mégis valamelyes, hehehe…</p> -<p>– De meghül ott az úr… jöjjön a puha, meleg ágyba!</p> -<p>– Nem lehet… az olyan ágy parasztnak való… kesztölczi és -basaharczi Basarczy Döme mennyezetes ágyban született, mennyezetes -ágyban tud csak jóízüt aludni és mennyezetes ágyban kiván meghalni. -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Oh, te veszendő lélek! – gondoltam magamban és bár haragudtam -rá, még sem volt lelkem, hogy ott hagyjam a hideg, nyirkos padlón. -Kihúztam az asztal alól; felnyaláboltam és erőszakkal beletettem az -ágyába. Az öreg ezalatt egyre fecsegett valamit össze-vissza.</p> -<p>– Te, ez a rác fruska, azokkal a bogár szemekkel, avval a -koromszínű hajjal… mondom neked cimbora, ennivaló… Oszt’ hogy -énekel a tambura mellett, de hogy!</p> -<p>Megint elkezdte zümmögni keservesen:</p> -<p>– Hej Obilics Milos, Kraljevics Márkó…</p> -<p>Mikor másnap délben hazajöttem a gyárból, az asszony int, hogy -lassan járjak.</p> -<p>– Ne zörögjön a csizmáival! – súgja. – A nagyságos úr még -alszik.</p> -<p>Hát persze, hogy alszik a tegnapi kirugás után. De én már nem -bánom. Csak azért is, úgy levágtam a zubbonyomat, hogy szinte -porzott. Évi egészen elképedt.</p> -<p>– Megbolondult maga? – dadogta – és úgy állt ott mint a -sóbálvány. A jó lélek annyira beleszokott már abba, hogy a -nagyságos úr rabszolgája legyen, hogy az én lázadásomtól egészen -megrémült. Pedig én kiabáltam ám!</p> -<p>– Meg hát; de akkor bolondultam meg, amikor rád hallgattam és -ezt a vén korhelyt tovább is itt tartottam a nyakunkon! Hát igen is -kötözni való bolond voltam akkor és ha kell, írást adok róla és -aláírom: én Tóth Elek, a főváros legnagyobb bolondja.</p> -<p>Mindjárt meg is bántam a heveskedésemet; kivált mert odabenn a -szobában megmozdult valami. Csakugyan felébresztettem a nagyságos -urat. Hallottam amint feltápászkodott az ágyból és amint csoszogni -kezdett papucsaiban. Haragom mindjárt lecsillapult. <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> Elszállt -mint a füst a széllel. És azt gondoltam, bárcsak ne hallotta volna -meg szavaimat. Szégyeltem nagyon, hogy majd azt hiszi, sajnálom a -pénzt; ami ugyan igaz, de kimutatni nem nagy gavallérság. -Elhallgattam és szótlan tűrtem, mint nyelvel az Évikém és -bizonyítja fejemre az én nagy, álnok, fekete hazugságomat, mikor -azt mertem állítani, hogy ő tartotta itt az öreg urat. Egyszer -aztán nyilik az ajtó és a nagyságos úr egyenesen kifelé tart. -Elment ebéd nélkül.</p> -<p>Nem is jött többé vissza. Isten látja lelkemet, egy cseppet sem -örültem ennek; inkább sajnáltam. Hej no! gyalu, fürész, csak már ne -hallotta volna meg azt a gorombaságot, amit bolond fejjel -kikottyantottam! De ki hitte volna, hogy így a szívére veszi?</p> -<p>Eltűnt; se híre, se hamva nem maradt. Jó ideig nem hallottunk -róla semmit. Egyszer a gyárból elhivatnak a kórházba egy beteghez, -aki velem akart beszélni. Megyek; bevezetnek a nagy közös -betegszobába. Hát, uramfia! – ott haldoklott kesztölczi és -basaharczi Basarczy Döme úr egy kemény kórházi ágyon… mennyezet -nélkül!</p> -<p>Bizony a nagyságos úr volt. Alig lehetett ráismerni, úgy -elsoványodott; – látni való volt, hogy a végét járja. Nagyon rútul -lihegett már; a lélekzet csak úgy sipolt a torkában.</p> -<p>– Kedves nagyságos úr, – szólok hozzá, – hivatni tetszett, -eljöttem.</p> -<p>Mintha nagyon megörvendezett volna a látásomon. Azt susogja:</p> -<p>– Köszönöm Tóth úr, köszönöm. Egy nagy kő nyomja lelkemet; nem -tudnék nyugodtan meghalni, amíg nem könnyítek rajta.</p> -<p>Nagyon megnehezedett a szivem, mikor így hallottam beszélni. -Elkezdtem vigasztalgatni. <span class="pagenum"><a name="Page_15" -id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>– Ugyan már mit beszél, gyalu, fürész a nagyságos úr? Koccintunk -mi még a gyógyulása örömére! A feleségem már úgyis panaszkodik, -hogy azóta még a főzőkanál se áll a kezében, amióta a nagyságos úr -nem dicséri a főztjét.</p> -<p>De ő csak rázza a fejét.</p> -<p>– Nem gyógyulok meg én soha Tóth úr; suhog már mellettem az a -fekete… Hanem addig nem halok meg, amíg maga meg nem bocsát.</p> -<p>– Már hogy én? De tán inkább én kérjek bocsánatot azért a -gorombaságért…</p> -<p>Csodálkozva tekint rám; jó ideig hallgat; azután azt mondja:</p> -<p>– Hát nem tudja?</p> -<p>– Mit?</p> -<p>Csak úgy tördösi, alig hallhatóan az én nagyságos uram:</p> -<p>– Hogy én magát – megcsaltam.</p> -<p>Ehen, értem már, hova vág a beszéd. Az nyomja a lelkét -szegénynek, hogy csak úgy rövidesen kártyával fizetett ki, ami -bizony hálának nem volt valami szép. Azután az is igaz, hogy nem -nagy dicsőség, ha az ember azt se mondja, hogy befellegzett, csak -elmarad rövidesen a kvártélyról. De hogy a nagyságos urat valaha -csalónak mondjam… Nohát, gyalu, fürész, ördög vigye ezt az egész -dolgot! Nagyon a lelkére beszélek, hogy ne búsuljon. De rám sem -hallgat. Azt motyogja:</p> -<p>– Akkor volt az, amikor elnyertem a pénzüket…</p> -<p>Nem értem. Hiszen én voltam a hibás; én vittem bele őt is a -játékba azon az átkozott estén. Akkor látom, hogy a szegény -nagyságos úr arca olyan veres mint a vér és hogy félrebeszél. -Össze-vissza mindenfélét. Egyszer ezt susogja: Ho-hó Csillag, -Sármány… (No, ez bizonyosan a hajdani lovaknak szólt!) <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> Másszor, -mintha valakivel beszélne: Édesem, maga akar hajtani?… Aztán -felkiált: Kergessétek ki azt a fekete varangybékátat a -tamburájával… (Ez meg alighanem a rác fruskának szólt, akit az én -pénzemen pezsgőztetett.)</p> -<p>Azután rám veti szemeit és elkezd susogni:</p> -<p>– Hé, hé, direktor, fizesse vissza ennek az embernek az ő -pénzét, a nyolcvan forintját… meg a többit… ezennel meghagyom és -parancsolom… Ne mondja senki Basarczy Döméről, hogy… hamis játékkal -fosztotta ki…</p> -<p>Egy kissé elhallgatott és a szeme körüljárt a falakon meg -ablakokon. Egyszer megint rám tekint. Hát hirtelen felemelkedik az -ágyban és elkezd kiabálni rekedten valakinek a levegőbe:</p> -<p>– Gaz fickó, mért áll itt még ez az ember? Fizesse ki azt a -rongyos nyolcvan forintját vagy mennyijét, mert ha tovább váratja, -megkorbácsolom az urat és kihányatom minden pereputtyát az -útra!</p> -<p>Elszáradt, csontos karját felemelte, mintha csattantana az -ostorral. Azután visszaesett a párnára és mint a lehellet, olyan -gyöngén susogta:</p> -<p>– Adjátok el a lovaimat, az erdeimet, a kastélyt, az ezüstnemüt… -adjátok el az utolsó ingemet… de ezt az embert fizessétek ki…</p> -<p>Elhallgatott; már alig lélekzett, lassan egészen vászonfehér -lett az arca. Még le se forgott félóra és egy nagyfőkötés apáca -lefogta örökre a szegény nagyságos úr szemeit.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<h2>PALI.</h2> -<p>Nem ismernék önök Palit? Lehetetlen. Nos hát, meg akarják -ismerni, hagyják oda az utolsó felvonás alatt a szinház nézőterét s -menjenek ki a legszellősebb előcsarnokba. Ott áll Pali egy -sarokban, rá lehet ismerni a vörös orráról és arról, hogy inkább -ruhafogasnak, mint embernek tetszik. Pedig jól megtermett három láb -magas kis ember. Ha figyelmükre méltatják a derék legénykét, a -következő tárgyakat fogják nála találni: <i>a)</i> Egy hosszú -rókamálos bundát, igen impozáns körvonalakkal. A szín és minőség -bizonytalan. Valószínüleg bársony és nem lehetetlen, hogy barna. -Pál úr különös nagy gonddal és szeretettel iparkodik e rengeteg -ruhaszörnyet oly módon venni szárnyai alá, hogy ne érintkezzék a -föld porával, amiből kitetszik, hogy az becses családi ereklye és a -mamát fogja előadás után lágy meleg keblével megóvni a zimankós idő -mérgétől. <i>b)</i> Egy óriási kávébarna nagykendőt. Hivatása, hogy -Ilonka kisasszony gyöngéd vállaira boruljon hazamenet. A kisasszony -ugyan lázongani fog amiatt, hogy száz meg száz ember szemeláttára -magára vegye a csúf portékát; de a mama szeme egyet fog villámlani… -és punktum. A lázadás le van verve. Pál úr ráteríti a kendőt a -szilfid termetre. <i>c)</i> Egy világos kabátkát Katica kisasszony -számára. Katica kisasszony ugyanis erősebb, izmosabb mint -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> a »penészvirág« (ez Ilonka bece-neve), -neki elég a hacuka is. <i>d)</i> Két esernyőt. <i>e)</i> Két pár -sárcipőt, egyet a mamának, másikat a »penészvirágnak.« <i>f)</i> -Egy…, de ez még titok. Egy csomag sült gesztenyét, mellyel meg -fogja lepni szinház után testvéreit. A kisasszonyok eleinte ugyan -röstelkedni fognak a Kerepesi-úton, a mozgó nép áradatában -gesztenyét enni; de azután suttyomban egyik is, másik is ki fog -csenni egy szemet a csomagból és titokban rózsás ajkai közt -eltüntetni… tudjuk mi már azt jól!</p> -<p>Ami a Paliból ily túlzsufoltság mellett még kilátszik, az a -következő: pufók piros arc, eleven, hamis szemek (ilyenek vannak -Katicának is), szöszke selyem haj (egészen a »penészvirágé«), -kikopott térdek, tintás ujjak, félrehágott cipősarkak és a bal szem -alatt egy ellenséges kéz karmolásának hosszas nyoma. Meg kell adni, -hogy az egész alak nagyon harcias benyomást tesz és valahol, -valamelyik gimnázium osztálykönyvében sűrün szerepelhet bizonyos -Pál úrfi neve clamantesek és excedálók közt. E percben azonban Pali -arcán nagy megindultság, szelidség tükrözik s egész magatartása -elárulja, hogy nem közönséges dolog történik családja életében.</p> -<p>Mert az nagy eset. Képzeljék csak! Tavaly nyáron összeesküvés -keletkezett az özvegy árvaszéki ülnökné lakásában, melyben -résztvettek Ilonka és Katica. Célja az volt, hogy rávegyék a mamát, -vigye el őket egyszer szinházba. Hogyan, kérdik önök bizonyára, -tavaly merült fel a terv és még csak most ért sikert? Oh, mert önök -talán nem tudják, miféle nagy forrongás megy végbe egy szegény -család körében, mikor szinházba készül. A vagyonosok, kiket -fogatok, bérkocsik röpítenek a szinház csarnokához; kik akkor -mennek előadásra, amikor kedvük tartja; kik gyakran már unatkozva -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> foglalnak helyet széküken és sajnálják az -elszalasztott vacsora-társaságot: nem is sejtik, hogy vannak a -szinházban olyanok, kik hónapok, teljes egy év álmait látják -megvalósulva, mikor a nézőtérre lépnek és hogy imitt-amott kis -lakásokban még nagyon sokáig fog csengni-bongni ennek a feledhetlen -estének emléke…</p> -<p>Ime, itt is miféle Scyllak és Charybdisek közt evezett a révig a -jól szervezett összeesküvés. Először is a mama kijelentette, hogy a -szinházból nem lesz semmi se.</p> -<p>– Varrjatok, kössetek beste lányai. No nézze meg az ember a -tűzre valókat! Ráértek szinházba járni, ha férjhez mentek, ha ugyan -olyan bolond uratok lesz, aki elereszt.</p> -<p>No de a szegény jó mamát még könnyű levenni a lábáról. Mi kell -egyéb, minthogy a »penészvirág« odasimuljon az áldott asszonyság -amazoni kebléhez és patyolat kezével megsimogassa tokás állát, meg -hogy Katica az ő lator tekintetű szemét egy párszor kérőleg -ráemelje? Még egy pár »pusztuljatok a nyakamról«, »nem viszed innen -azt a hegyes orrodat«, »rávennék ezek a bűnre még a szenteket is« -után megvan a koncesszió: »Jól van no, adta csuf macskái, majd -összespóroljuk a jegyek árát!«</p> -<p>Igen ám, de ezzel a spórolással már nem lehet olyan könnyen -beszélni, mint a mamával. Mert hiába, drágák a jegyek, a garasnak -meg száz helye van. A kegydíj, amit a vármegye megszavazott az idő -előtt elhúnyt ülnök családjának, nagyon kicsi, a száj pedig sok, -aki enni kér. Hát a házbér, hát a ruha, hát a szén, fa, hát a -cseléd, hát a mosópénz, hát a kéményseprő… jajjaj gyerekek, -beleőszül az ember, ha rágondol is! Aztán lányok, mi nem mehetünk -mindenféle helyre. Apátok oszlopos tisztviselő volt a megyénél; -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> öregapátok vicispán a tótok közt; én meg -lánykoromban a megyei bálokon táncoltam; hej lányok, az volt ám a -valami, ott volt ám ami volt stb. stb.</p> -<p>No de hát végre együtt van a költség három körszékre. Azaz, hogy -többször is együtt volt biz az, de mindig lába kelt. Először Pál -úrfi iskolai könyveire ment el. Másodszor akkor, mikor a -»penészvirág« megbetegedett. No de az olyan ijedelem volt, hogy nem -is gondoltak sokáig szinházra, mulatságra. A harmadik eset meg -egészen különös volt. Már összekuporgatták megint a költséget, már -zengett a ház a készülődéstől, mikor emberek jöttek abból a -faluból, ahol egykor a vicispán nagyapa lakott és templomépítésre -koledáltak. A rokonság minden tagja alá volt már iratkozva, csak a -szegény özvegy volt kénytelen elrejtőzni előlük. De ettől fogva a -jó asszonyságnak alig lehetett szavát venni; szomoruan járt-kelt a -szobában; az ételhez is csak hogy hozzá nyult. Ezt már nem lehetett -elviselni. Egyszer Ilona meg Katica elfogták az utcán a -kéregetőket, felvitték a lakásba és aláiratták a mamával a jegyek -árát. Ők pedig megint hoppon maradtak.</p> -<p>Végre azonban minden kétséget kizárólag bizonyos volt, hogy -»mennek«. Most aztán egy új nagy kérdés merült fel: a <i>darab</i>. -Mert annak kell a legszebbnek lenni, amit valaha poéta kigondolt, -toll leírt, szinész eljátszott, közönség megtapsolt. Istenem, de -hát melyik az? Abban egyetértettek, hogy a nagy dívának benne kell -lennie a darabban; de a többi részlet ködben úszott előttük. -Már-már kiválasztották a megnézendőt, de akkor Penészvirág -meghallotta valamelyik barátnőjétől, hogy annak a bátyja ennél is -szebb darabot látott. Jaj, várjuk meg, amíg azt adják! Máskor meg -Katica futott haza ilyen vészhírrel. No de ezek csak aranyszegélyű -bárányfelhők <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> voltak, melyek mosolyogva úsztak át a kis -lakás derült egén. Végre megállapodtak a darabban is.</p> -<p>Most vette kezdetét Pál úrfi szerepe. Ő bizatott meg avval, hogy -kutassa ki, melyik a legjobb hely a szinházban és váltsa meg a -jegyeket. Pál úrfi e megbizatásnak vitézül megfelelt. Tudod-e, ki -az a buksifejű legényke, aki már reggel nyolc órakor a szinház -pénztárának ajtaja előtt didereg, holott az csak tíz órakor nyílik -meg? Tudod-e ki az, aki a pénztárnyitáskor a tolongásban három -hordárnak lesodorja a sipkáját, másik háromnak pedig agyontapossa a -tyúkszemeit? Aki mint egy diadalmas hadvezér vonul hazafelé, -zsebében a mai legjobb három körszék-jeggyel és kabátja könyökén -egy újabb szakadással? Akit izgatottan les Penészvirág az ablakon s -aki elé Katica százszor is kiszalad a lépcsőhöz, összerezzenve, -elsápadva, valahányszor léptek kopognak alulról? Aki nemsokára ott -ül méltóságosan az asztal mellett és egyfelől Katica, másfelől -Penészvirág diktálja bele a jól megérdemelt honoráriumot, vagyis a -túrós lepényt?</p> -<p>Nem más, mint Pali; ugyanaz, aki jelenleg ott áll a szinház -külső csarnokában, dúsan megterhelve ruhanemüvel. Áll és figyel. -Lelke odaben van testvéreinél és kis fantáziájával száz meg száz -alakban elképzeli őket, amint mulatnak, kacagnak, amint kipiroslik -arcuk az örömtől s feldobog szivük az édes-bús nóták gyönyörétől… -Tisztán látja őket maga előtt.</p> -<p>Úgy lesz bizonyosan. Ilonka mindenre könnyez, Katica pedig -mindenre kacag. De hogy kacag! Három gödör is képződik minden -pofácskáján; a szemei pedig eltünnek egészen. A mama néha rászól -Katára: »Mindjárt hazaviszlek adta lánya, ha így vihogsz!« Katica -szájára tapasztja a kendőt; egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> darabig elcsendesül; de -aztán kimegy valamelyik komikus a szinpadra és van megint hahaha, -hihihi… Ellenben Ilonka komolyan viseli magát. Nagy, sötétkék -szemeivel szinte felfalja az aranyos dívát és dehogy engedne -elröppeni szavaiból egyet a fülei mellett! Nem látja, hogy szinházi -messzelátók irányozódnak feléje; nem hallja, hogy mögötte, előtte -azt suttogják: ejnye be szép teremtés! Csak a mama morog magában: -»No nézd, milyen szemtelenül bámul ide az a sok pernahajder!«</p> -<p>Azt hinnék persze önök, hogy Pali most irígykedik testvéreire? -Éppenséggel nem. A szeme szögletében ugyan leselkedik egy szikrázó -kis gnóm, mely azt suttogja neki:</p> -<p>– Hát igazság ez Pali, hogy amíg ők mulatnak, te itt künn -hallgatod a légvonat süvítését?</p> -<p>Hess, kísértő! Pali nem tántorodik meg. Komolyan, kevélyen jár -fel s alá a kockákon, mint ahogy illik egy olyan emberhez, aki ma -fontos szerepet töltött be a családban. De hallga… Onnan belülről -egy édes hang éneke csendül ki fojtottan… Pali elsápad. Ez -bizonyosan a híres énekesnő! A halkan kiszűrődő ének is azt -sziszegi füleibe:</p> -<p>– No Pali, hát te még sohasem hallottál engem?… Oh, oh… Hogy -lehet az? A pajtásaid már mind ismernek, mind tapsoltak nekem… No -már még se járja, hogy téged nem vittek el a szinházba… Oh te -szegény Lázár!</p> -<p>Pali összeszorítja fogait. Azért se hallgat a lázító szavakra, -azért se irígykedik! Égő szemeit a libegő gázlángokon, a rendőrök -bolyhos süvegein, a szinházi szolgáknak az üvegfal mögött sikamló -piros egyenruháin jártatja, csakhogy elvonja figyelmét e -gondolatoktól. Néha urak jönnek ki a nézőtérről és a ruhatárban -magukra veszik a téli kabátot. Az egyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> dudol -magában; a másik ajkain mosoly játszik; a harmadik kacagva beszél -valamit kimenőben a társának, amiből Pali csak annyit hall:</p> -<p>– Ennek a Kassainak az orra hallatlan… hát a grimaszai!</p> -<p>Pali szive összeszorul. Kassai orra! Istenem, milyen lehet az? -Valami csodálatos, mulatságos dolog! És ő nem láthatja… Már ez sok. -Mintha egy könny szivárogna végig arcán, mintha a sok gázláng, -rendőr, ruhatáros mind rezgő táncot járna körülötte. Jó, hogy vége -az előadásnak és a nézők már ömlenek ki a szinházból. Ott jönnek a -lányok is. Csupa fény, csupa derű az arcuk. Pali repül elébük és -amíg rájuk rakja a cókmókot, ezer kérdéssel rohanja meg őket. -Milyen a darab? Hogy mulattak? Jó volt-e a hely?… Igen ám, ha olyan -könnyű lenne felelni! Katica ugyan beszél, amíg hazaérnek, folyton -beszél, de abból egy szót sem lehet érteni. Hanem otthon, mikor -kilihegik egy kissé magukat, átveszi birodalmát az emlékezés. -Pitteg-pattog a hasáb a kályhában. »Penészvirág« szépen elbeszél -mindent töviről-hegyire; néha közbefecseg Katica is; Pali pedig -buzgón hallgatja őket s mintha csak hájjal kenegetnék.</p> -<p>Mikor lefekszenek, mikor a lámpa elalszik, még mindegyre folyik -a mese; egyszer egyik, másszor másik ágyból hangzik fel a szó; és a -ragyogó est képe átszövődik álmukba s ott folytatódik. Csak Pali -hánykolódik ágyában s egyszer óriási hahotában tör ki.</p> -<p>– Mi az, Pali? – riadoznak fel a lányok.</p> -<p>Pali álmosan motyogja.</p> -<p>– Nincs itt? Hová tűnt? Hisz világosan láttam…</p> -<p>– Kit? Mit?</p> -<p>– Kassainak az orrát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<h2>KATICA.</h2> -<p>Katica szőke hajú, eleven szemű és örökké pergő nyelvű leány. -Életkora, saját állítása szerint, tizenöt év (magunk közt azonban -megvallhatjuk, hogy csak 14 év) és szerencsétlen teremtésnek -tekinti magát, mert környezete állítása szerint igen közönséges, -csunya arca van. (Magunk közt azt is megvallhatjuk, hogy a -környezet igazságtalan.) Azonban a kisasszonyt az, hogy 15 évesnek -és szerencsétlennek tartja magát, nem akadályozza meg abban, hogy -egész nap ne zajongjon és kacagjon.</p> -<p>Eme figyelemreméltó személy életrajzi adatait körülbelül -megkapjuk, ha elmondjuk annak az egy napnak a történetét, melyet -életéből kiszakítani bátorkodunk. Tehát kezdjük el a reggel. A -napsugarak a szobát már benyaldossák és többek közt egy hófehér -ágyacskát is megérintenek, játszadozva egy csomó kusza, szőke -hajszállal s megcsiklandozva egy kövér rózsaszin nyakat, mely… Ah, -de nem… Senki sem kivánhatja, hogy az indiszkréciót még tovább -vigyem egy 15 éves kisasszonnyal szemben, aki reggeli álmát alussza -gyanutlanul. Hess, pajkos toll…</p> -<p>Különben is ki kell jelentenem, hogy a szőke hajnál és a -rózsaszín nyakrészletnél egyebet úgy sem lehet látni Katica -kisasszonyból, minthogy ez idő szerint az egész alak fülig egy kék -paplan alá vonult, még <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> orrocskáját is alája temetve. A mai regg -folyamán ugyanis már másodszor riasztották fel azzal a rémhírrel, -hogy ha tüstént fel nem kel, elkésik az iskolából, – és eme hirek -elől menekülendő, kénytelen volt a paplan alá bujni.</p> -<p>Ime, most kinyilik az ajtó és valaki gyöngéden megcirógatja a -fedetlenül maradt nyakrészletet. A szunyadó kisasszony, aki éppen -azt álmodja, hogy a perzsa királyfi valami táncvigalomban a második -négyesre foglalkozik vele, összerázkódik és felveti álommámorosan a -szemeit. Előtte áll nénje, a szelid Ilonka (akinek halovány arcáért -»penészvirág« a bece-neve.)</p> -<p>– Katicám, kelj fel, a mama már nagyon haragszik!</p> -<p>Katica kisasszony persze életre, halálra biztosítja nénjét, hogy -ebben a pillanatban felkel és tényleg olyan tüntetést rendez -felkelési mozdulatokból, hogy a könnyen hívő jó Penészvirág -elámítva megy ki a konyhába, jelenteni a mamának, hogy Katica már -»kel«. Ez azonban, amint az ajtó nénje karcsú alakja mögött -bezárul, villámgyorsan ismét a paplan alá búvik, hogy folytassa az -érdekes álmot, és dobogó szívvel hallgatja a perzsa királyfi epedő -szavait, melyeket a fülébe sugdos, nem törődve azzal, hogy őt -környezete csunya lánynak tartja.</p> -<p>A perzsa királyfi azonban rosszul számított, ha azt hitte, hogy -egymaga aspirál a második négyesre, mert azt a deli turkesztáni -herceg is követeli magának és minthogy egyik hős sem hajlandó -lemondani arról a túlvilági gyönyörről, hogy Katicával lejtsen és -pörögjön a négyesben, kardot rántanak… összecsapnak… a királyfi -átdöfött szívvel borul hölgye lábaihoz, akinek szivén metsző -fájdalom fut át e látványra…</p> -<p>Katica csakugyan metsző fájdalmat érez, felsikolt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> rémülten -felnyitja szemeit, de nem a perzsa királyfi megtört szemei -tekintenek reá, hanem a Pali öccsééi, aki könyvtáskával vállán áll -előtte és azzal foglalkozik, hogy az ő haját cibálja.</p> -<p>– Álmos macska, kelj fel, azt üzenik, sic öltözködni!</p> -<p>Katica méltó felháborodásában a tíz körmével megy a Pali -képének, amely védelmi művelet, úgy látszik, imponál ennek, mert -kimenekül a szobából. A kisasszony pedig duzzogva, dormogva a másik -oldalára fordul és rossz kedvében a szegény turkesztáni herceget -úgy meggyötri, de úgy… tudom holta napjáig megemlegeti!</p> -<p>Végre azonban jő maga az élő vihar: a mama. Erre aztán Katica -nagy gyorsan kiszökik az ágyból és nemsokára a következő -párbeszédet lesz alkalmunk hallani:</p> -<p><i>Katica</i> (boglyasan és félig öltözötten meglapul a konyha -ajtajánál és szepegve suttogja): Édes Penészvirág, gyere ki egy -kissé…</p> -<p><i>Penészvirág:</i> Nos, mi történt?</p> -<p><i>Katica</i> (zokog).</p> -<p><i>Penészvirág</i> (ijedten): Mi bajod? Katica?… Istenem, milyen -sápadt ez a leány! No, ne sírj már te… még kiadja a lelkét a kis -bolond… Katica, mindjárt megharagszom, ha nem mondod el szép -sorjában, mi történt?</p> -<p><i>Katica:</i> A macska az oka…</p> -<p><i>Penészvirág:</i> A macska?</p> -<p><i>Katica:</i> Igen, az a cudar!</p> -<p><i>Penészvirág:</i> De hát mit vétett a macska?</p> -<p><i>Katica</i> (szívszaggatóan felzokogva): A váza…</p> -<p><i>Penészvirág:</i> Összetört?</p> -<p><i>Katica:</i> Igen, lezuhant a szekrényről, darabokra tört, -édes Istenem…</p> -<p><i>Penészvirág:</i> És a macska lökte le a szekrényről? -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p><i>Katica:</i> Nem…, hanem én… sehol se találtam a macskát, s -azt hittem, hogy a szekrényen van… felmásztam… így esett meg a -szerencsétlenség!</p> -<p>Ennek a párbeszédnek aztán az a következménye, hogy a konyhában -nemsokára valakit jól lehordanak a vázáért.</p> -<p>– Hallod-e, Ilonka, hangzik a mama perpatvara, ha az a -szeleverdi Katica tenne ilyet, hát egy szót sem szólnék. (Jaj, -dehogy nem!), de hogy te, te… aki nála öregebb vagy, okosabb vagy, -te sem tudsz vigyázni, az már sok! Ha mind a ketten elkezditek a -rontást, akkor aztán nem tudom mi lesz stb. stb.</p> -<p>A bűnös pedig ezalatt a nagyszobában csapot, papot, – azaz -vázát, Penészvirágot feledve, nagy vígan egy pajkos dalt énekel -olyan poziturában, amilyenben a hires énekesnő szokta, aztán -hirtelen megszakítja a dalt és mély páthosszal, tragikus hangon -deklamál, úgy ahogy a Nemzeti szinházban hallotta. Énekli és -szavalja pedig mindezt a tükörnek, azaz a tükörben levő -Katicának.</p> -<p>Hogy eközben még egy vázát el nem tör, az csak annak -tulajdonítható, hogy nincs mára még egy nénje, aki a bűnt magára -vállalja.</p> -<p>Ámde nem sokáig tart a vígság, mert bejő ismét a mama és ennek -folytán Katica pár perc mulva teljesen felkészülve áll az iskolába -menetelre. Könnyű, elegáns léptekkel halad végig a folyosón és lejt -le a lépcsőn, bodros fejecskéjét, melyen igen jól fest a kis tollas -kalpag, kacéran hátra vetve. Ő ugyan jobb szeretne hanyat-homlok -lerohanni az utcára, két-három lépcsőfokot szökve egyszerre át; de -nem teheti, mert a második emeletbeli orvosnövendék az ablakban áll -és félő, hogy ilyen kevéssé méltóságos ugrándozásban látva, -kiábrándul szerelméből. (Mert az bizonyos, hogy fülig szerelmes -bele a szegény!) <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Az utcaszögletnél szemeit szendén lesüti és úgy halad tova. -Hogy, hogy nem, egyszerre csak egy ifju kerül melléje, aki a -kisasszonyt mély hódolattal köszönti és szintén lesüti a -szemeit.</p> -<p>A kabátja erősen duzzadt a mellén; nyilván azért, mert a -könyvpaksamétát a kabát alá rejtette; – nem lévén chic, hogy azt -egy felső gimnázista nyilvánosan a hóna alatt cipelje.</p> -<p>– Későn jött egy kissé, Katica kisasszony, – szól az ifju.</p> -<p>– Igen, Géza, – felel gyorsan Katica, – kissé elkéstem, majd -ezentúl korábban jövök…</p> -<p>– Oh, Katica nagysád, nekem akkor is nagyon későn jön, ha -hajnalban jön!</p> -<p>– Maga nagyon udvarias, Géza.</p> -<p>Az ifju hálásan feltekint, Katica szintén; pillantásuk -találkozik; aztán gyorsan lesütik ismét szemüket.</p> -<p>– Hogy aludt Katica? – kérdi újra az ifju.</p> -<p>– Oh, nagyon jól.</p> -<p>– Álmodott szépeket?</p> -<p>– Oh igen…</p> -<p>– Rólam is?</p> -<p>Katica még jobban lesüti szemeit és félig mosolyogva, félig -zavartan szól:</p> -<p>– Maga nagyon kiváncsi Géza.</p> -<p>Az ifju ismét felveszi a beszéd fonalát:</p> -<p>– Hol mulatott, Katica, tegnap este?</p> -<p>– Oh, csak otthon.</p> -<p>– Kik voltak jelen?</p> -<p>– Senki… csak mi egyedül…</p> -<p>– Kótay Gyuri sem?</p> -<p>Gyors pir. Összerezzenés. Zavar.</p> -<p>– Aha, úgy-e nem felel?… Ez vallomás… Ott volt Gyuri? -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span></p> -<p>– Egy negyed óráig mindössze.</p> -<p>– Hát mégis, hát mégis!</p> -<p>– Maga valóságos Otello, Török úr!</p> -<p>Az ifju fájdalmasan tekint fel, Katica is; pillantásuk -találkozik; majd megint a kövezetet keresi fel.</p> -<p>Hosszú hallgatagság. Keserüen szól az ifju:</p> -<p>– Oh, milyen ingatagok a nők!</p> -<p>– Hát még a férfiak!</p> -<p>– Ismeri ezt a dalt: Az asszony ingatag…?</p> -<p>– A férfiak hazugsága az is!</p> -<p>– Álnok és csalfa lény…</p> -<p>– Török úr!</p> -<p>– Azt mondja, hogy szeret…</p> -<p>– Megtiltom, hogy folytassa!</p> -<p>– S megfordul, kinevet.</p> -<p>– Ön egy kissé szemtelen, Török úr!</p> -<p>Katica haragosan elfordul, az ifju is, pillantásuk dacosan -kalandozik a földön. Egy világért se néznének fel egymásra.</p> -<p>– Katica?</p> -<p>– Nos, uram?</p> -<p>– Megenged egy kérdést?</p> -<p>– Halljuk uram!</p> -<p>– Mért van az úgy elrendezve a világon, hogy a szép leányok mind -szívtelenek?</p> -<p>– És ismer maga ilyen szép leányt?</p> -<p>– Oh, bár ne ismertem volna meg azt, aki itt megy mellettem!</p> -<p>– Ön nagyon igazságtalan, Géza!</p> -<p>Az ifju epedve tekint fel, Katica szintén, pillantásuk édesen -találkozik és lágyan mosolyogva szegzik le szemüket ismét a -földre.</p> -<p>Még néhány feltekintés és összepislantás után elér kiki a maga -iskolájába, ahol szellemileg oly szerencsével folytatják a -megszakadt társalgást, hogy Török <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> úr egy szekundával -gazdagabban kerül haza, szegény Penészvirág pedig egész délutánját -avval tölti, hogy elkészíti azt a feladatot, amit az iskolában -Katicára szabtak büntetésül a figyelmetlenségeért.</p> -<p>És Katica? Hol van ezalatt Katica? Jer szives olvasó, -csatlakozzunk a kisasszony mamájához, aki éppen arra kiváncsi, -amire mi. A termetes asszonyság kutató anyai szemekkel veszi -szemügyre a lakás minden zeg-zugát és szerelmes leánykáját végre -csakugyan felfedezi a kamrában egy bödönön ülve, amint átszellemült -arccal olvas valamit.</p> -<p>Mit? Hm, első percben nem tudhatjuk meg, mert az olvasott tárgy -vad gyorsasággal eltünik Katica zsebében.</p> -<p>– Mi az, te leány?</p> -<p>– Ez mama, amin ülök?… Ez egy bödön…</p> -<p>– Nem az, hanem amit a zsebedbe dugtál?</p> -<p>– A zsebembe? (A kisasszony zsebébe nyul és kivesz belőle -valamit.) Ez egy Mária-kép, amit a hittanórán a tisztelendő úrtól -kaptam.</p> -<p>– Még más is van ott, csak ki vele!</p> -<p>– Igen, van, (a zsebből újra kikerül valami) – egy -félkeztyű…</p> -<p>– De szélhordta lánya, engem nem szedsz rá! Fordítsd ki a -zsebeidet!</p> -<p>A kisasszony kifordítja készségesen a zsebeit és bár azokból egy -egész kis zsibvásár kerül napvilágra, a szigorú inkvizitor semmi -gyanusat nem talál közte. De azért nem bocsátja ki egyhamar -áldozatát:</p> -<p>– Te leány, azért nem menekülsz… egy, kettő, elő a -harisnyával!</p> -<p>S míg a szegény áldozat a szobában a harisnyával bajlódik, a -mama egy kis Kukliprédikációval szolgál neki, mely kezdődik azon, -hogy az ő lánykorában mi minden házias erényekben ragyogtak az -olyan <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> kisasszonyok, amilyenek Katica, és -végződik hosszú, hosszú út után azzal, amivel a mamának minden -multravaló visszaemlékezése végződni szokott: a réges-régi -bálokkal. Mert akármilyen alapról és úton indul a mama emlékezete -vissza a multba, ide mindig eljut. Hejh, gyerekek, az volt a szép -idő, az volt a gyönyörű világ… A só is sósabb volt, a méz is -édesebb volt!</p> -<p>De amint a mama oda eljut, ez azt jelenti, hogy Katica -megváltása a kényszerkötés alól közel van. És csakugyan, a mamai -ellágyulás egy percében sikerül is kivívnia a szabadságot.</p> -<p>A kiszabadult fogoly most oly észrevétlenül surran vissza a -kamrába, mint az egér. Ott óvatosan magára vonja az ajtót és egy -befőttes üveg mögül gyöngéden kihúzza ugyanazt a valamit, aminek -olvastában a mama meglepte. (Az Isten tudja, miféle ördöngösséggel -sikerült neki a szigorú inkvizició alatt a zsebéből a befőttes üveg -mögé származtatni észrevétlenül!)</p> -<p>Ez pedig egy rózsaszínű levél, amely alá azonban – ej, ej -Katica! – nincs írva sem Török úrnak, a gimnázistának, sem Kótay -Gyurinak, a reálistának, a neve; hanem egy harmadik úré, bizonyos -Kádár Zoltáné, aki, ha nem csalódom, a polgári iskola rabláncait -cipeli. Reményteljes költői lélek lehet. Rózsaszín papiron, csengő -versekben, alaposan megcáfolja Katica környezetének azt az -állítását, hogy a címzett közönséges rút leány lenne. Ellenkezőleg, -hattyunyak, csillagszem, őztermet, s a többi.</p> -<p>Katica minden strófára édesen összeborzong és úgy csavargatja -orrát, mintha valami ismeretlen illatot szívna. Az első vers -hozzá!… Ah, ha a poéta most itt ülne vele szemben, így szólna hozzá -egy hálás tekintet kíséretében:</p> -<p>– Ön veszélyesen szellemdús ember, Kádár úr! <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>A poéta nincs jelen, azonban valami nyávikolás mégis hallatszik. -Katica felveti fejét, fülel… A hangok a kuckóból származnak. Katica -odaszökik, felemel egy öreg kosarat és ott leli a hűtlen macskát, -akit reggel hasztalan keresett, – egész kis társaságban.</p> -<p>A hű állat családot alapított. Három kis vaksi cica buvik össze -az irháján. Három kis cica! Katica szinte felsikolt a gyönyörtől: – -ez több mint amennyit egy 15 éves boldogtalan kisasszony kivánhat -magának!</p> -<p>És milyen gyönyörüek! Az egyik, egy tarka cica olyan kedvesen -nyalogatja a rózsaszínű nyelvével a száját, hogy Török úr örökre el -van mellette felejtve. A másik, fehér mint a hó, olyan ostobán -prüszköl és rázza a füleit, hogy Kótay Gyuri csillaga teljesen -elhalványul az új kedvenc mellett. A harmadik, egy cirmos cica, -amint ölébe veszi, olyan ügyesen megáll szétterpesztett négy -lábacskáján, hogy – Kádár Zoltán emléke rózsaszínű rigmusaival -együtt elpárolog a levegőbe. Azaz a rózsaszínű levélből csinos -papirpántlikák kerülnek a cicák nyakára és lábaira, amikkel azok -oly szépen festenek, hogy az öreg macska is elégedetten pislog a -csemetéire.</p> -<p>El van döntve: Katica nem törődik többé fiatal emberekkel, hanem -egész életét a cicáknak szenteli.</p> -<p>A nap hátralevő részét új ismerősei közt tölti, úgy hogy este a -vacsorához is, meg utána ágyba is karhatalommal kell kergetni kis -kedvencei közül. Mikor ágya felett elkezdenek szárnyalni és zizegni -az álom arany pillangói, van dolga a turkesztáni hercegnek, amíg -magára tudja vonni a kisasszony figyelmét. Csak úgy sikerül néhány -percre, hogy egy parányi aranycsengőt hoz a kis cirmos nyakára…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<h2>A KAPÁSGYEREK.</h2> -<p>Ismertem az anyját is az istenadta teremtésnek. Tanyai kapás -felesége volt egy szegedi pusztán s fiatalon halt meg. Azaz tudja -Isten, fiatal volt-e, vén volt-e, mert arcban nagyon el volt -fonnyadva s olyan zörgő, üres hangon beszélt, mint a vénasszonyok. -Persze, ennek az lehetett az oka, hogy akkor már nagyon meg volt -rongálva a tüdeje, meg lépe, de egy közönséges kapás ember -feleségének az ilyesmit nem lehet tüstént felvenni; s csak úgy -emelgette a zsákot, kapálta a homoki szőlőt, mintha egészséges -lenne. És ez a kapás olyan rettentő fösvény, rút és gyámoltalan -ember, – biceg is hozzá, – hogy csak ilyen szegény, senkinek se jó, -senkinek se tetsző asszonyt kaphatott, ki éppen olyan nyomorult -volt, mint ő maga. A fennemlített kis teremtés tán negyedik -esztendőre köszöntött le a kapásházba s körülbelül egy esztendőt -morzsolt le a sors által neki ajándékozott életéből. A szomszéd -tanyásasszony, mikor született, így fejezte ki a vézna gyerek -felett véleményét:</p> -<p>– Anyagyász!</p> -<p>Mily virágos nyelven beszél ez a mi népünk! A kis »Anyagyász« -azonban még nem érzett semmit abból, mit e szó kifejezett, mert még -volt két szem, melyek »aranyörömet« láttak benne. Majd hírül -hozták, <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> hogy a kapás felesége meghalt. A tanyai -ember, aki ezt a hírt hozta, azt mondta: »Megszakadt a dologban«. S -oly közönyösen mondta, mintha ez lenne a világon a legközönségesebb -halálozási mód.</p> -<p>Szép verőfényes nyári nap volt, mikor kimentem a tanyára. Sötét, -ragyogó kékség vonta be az eget; a homok szárazon fehérlett, -csillogott az úton; a mákvirág, mint valami rikító -festékpamacsolás, virított a földeken. A tanyán leheverésztem a -fűbe s belemerültem a gondatlanság kéjes érzetébe.</p> -<p>Mint illatos levegő érint meg a pusztán, a tanyán töltött -csöndes délutánok emlékezete. Oly szép, oly békítő ott minden! -Szemléltem az eget habos felhőnyájával, mely lassan gomolygott át -övén; követtem szemeimmel nyugalmas térését, fordulását a -sudarszarvú ökröknek, melyek az ekét vonták; roppanó hasadását a -zsíros fekete földnek; ekeszarvat tartó polgártárs konok flegmáját; -messzire kísértem haladását a láthatárra emelkedő szekereknek, -melyeket már amott túl a siványos homoktengeren a délibáb kapott -fel vizére és ringatta kényelmesen, csodálatos nagyságra növesztve -lovakat, járműt, embereket; mutogatta messziről acélos vizét a -nádas tó, hol bibicek, szárcsák, folyton visító cerkók, snepfek, -rucák tanyáznak; hol halásztürelemmel szemléli a sötét vizet a gém; -hol a víz szélén, mint a gangesparti bölcsek, csöndesen merengnek a -gubbasztó gólyák; s vígan kergetőznek a nád lábán fekete piócák… -Körülöttem csöndes minden. Nagy messze hallik valami elmosódott -zörgés; valószínüleg a seregélyek riasztására kerepelnek. Vagy -talán egy harkály kopogtatja a fát valahol. Lusta gyíkok másznak a -fák árnyékában. A buckai szőlőből idefehérlik vézna váza egy -csőszállványnak, meg egy madárijesztő karónak. Bogárhátú házak -bujkálnak <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> a háttérben. Ah, az ember érzi, mint -tölti el lényét végtelen könnyüség érzete s mint olvad bele -gondolkozása a nagy harmóniába és nyugalomba, mely körülveszi.</p> -<p>Azt hittem egyedül vagyok a tanyán. Azonban csalódtam. A sövény -alatt egy vékony, sápadt arcot vettem észre, mely egyenesen felém -volt fordulva. Egy kopott garabolyban, még kopottabb vánkosok közt, -kis gyermek feküdt Istentől, embertől elhagyatva. Az ám, nini, -hiszen ez a kis »Anyagyász!«</p> -<p>Oh, de mennyire megöregedett apró ismerősöm! Valóban alig lehet -ráismerni. A homloka megkeskenyedett s tele van ránccal, valóságos -igazi gondok szántotta mély barázdákkal. Arcbőre sárgás, aszott s -áttetszenek rajta vézna, üreges kis pofacsontjai. Szeme alatt a -finom bőr millió ráncba futott össze, s pilláit lepörzsölte a nap. -És a szemei! Azok is oly öregek, nyugodtak s fáradtak voltak s oly -végtelen szánalmas, közönyös tekintettel nézett fel velük mély -szemüregeiből, hogy megesett rajta az ember szíve. Ha nem lett -volna vékony, feketés ajkai közé gyömöszölve egy rongydarab, amit -hivatásból kelle szopni, azt lehetett volna hinni, hogy egy -mesebeli törpe aggastyánt ejtettek foglyul valami ellenséges -hatalmak s büntetésből ide zárták a pólya-börtönbe.</p> -<p>De ő volt, a kis kapásgyerek. Megrendülve álltam e veszendő -lélek kosárkoporsója előtt s kerestem annak a kis aszott öreg -arcnak ráncai közt élettörténetét. Soha gyermekarcon nem láttam -jobban megírva az árvaságot, mint ezen, melynek minden vonása sírt -az elveszett anya után. Bele volt írva ez halálosan fáradt, -fénytelen szemébe. Az anya szemei behúnyódtak s a kapásgyerek -elvesztette vele az életadó napot s a hatalmas természet minden -létfejlesztő benyomását. Megvénült a pólyában, körülvéve -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> napsugártól, melegségtől, kék égbolttól, -zsongó természettől… Már alig piheg. Arcából már eltünt minden, ami -az életre vallana, csak még üres, nagy szemei fenekén lobog -halványan egy kis fényszikra; de az is ellobban csakhamar. Egy nagy -bozontos kutya közeledik a kosárhoz s füleit barátságosan rázza -felette. A gyermek ránéz az ismert állatra, de színtelen arcán nem -fénylik át mosoly. Közönyösen nyugtatja rajta szemeit. Pedig a -gyermek első örömei egy pajtáskodó kutyához, egy doromboló -macskához vannak kötve; neki nincsenek gyermekörömei.</p> -<p>… Hallgasd meg érzelmes szívű felebarátom, ki a városban -filantrop eszmékkel, embert, állatot, fűt, fát védő ideálokkal vagy -telve, a kapásgyerek élettörténetét. A kapásné meghalt. Kis öcsénk -örökölte tőle azt a garabolyt, melyben az elárusítandókat vitte a -városba s azóta ez volt az ő háza, mint a csigabigának a magáé. Ezt -a szűk házat huzamosabb időre többé se éjjel, se nappal el nem -hagyta, abban folytak le napjai, jól, rosszul, mint más boldogabb -egy esztendős lényeknek mamák és dajkák karjaiban, zöld ernyős -kocsiban s rengő rózsás bölcsőben. Napi életrendjének programmja az -volt, hogy a bicegő kapás-papa reggel kivitte a garabolyban a -sövény alá, szájába nyomta az élelmező rongyot s azután ott hagyta -napestig az ég madarainak gondjában. Igy ment ez az egész nyáron. -Senki a világon nem törődött azzal a lélekző emberi lénnyel, mely a -sövény alatt dobogtatta kis szívét. Néha jöttek arra szánakozó -asszonyok; azok megigazították a feje alját; megszoptatták -irgalomból; – de ez a kis kapásgyerek élettörténetének elején esett -csak meg, mert később annyira megszokta a tanya a sövény alatt levő -csigaházat, hogy észre se vette senki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Élt Isten irgalmából, kis lelke csodálatos, emberfeletti -erejéből, a létösztön rejtelmességéből, – de nem az emberek -kegyelméből vagy szívéből. Élt oly észrevétlenül, mint egy -színtelen földi féreg; napról napra elpihegte szűk keble az egy -napra eső lélekzetet; napról napra elvégzé testében a vér csöndes -keringését: – de máskülönben semmiben se részesült, ami kiválasztja -őt az élő és élettelen tömegek közül emberi lénynek. A hév -napsugarak arcát égették, a zivatar ott verte a sövény alatt. Arca -elfakult, szeme beesett, szíve elveszté örömeit, lelkéből eltűnt a -gyermetegség, olyan volt mint a levél, mely betemetkezik a föld -sarába s többé nem tud senki semmit felőle. Szegény kis anyátlan -»Anyagyász«! Nem tudok másképp, csak mély megindulással gondolni -gyámoltalan, öreg alakjára, mely különben most már kibontakozott a -kosárlakásból s eltűnt a föld színéről.</p> -<p>A kapásgyerek azóta meghalt. Szemei mélyében kialudt a szikra. -Néha az éjben megzendülnek a pusztán csodálatos panaszos hangok, -melyek szülőokát senki se tudja. Ha az ember kitekint utánok, nem -lát egyebet, mint a felséges pompájában fürdő eget s a -megvilágított mocsarat bolygó, vérvörös lidérctüzeivel, melyek -felett, a fénytől befestve, mint lengő piros papirsárkányok, -nesztelen szállnak a vadludak. Ki tudná e mosolygó éjben, honnan -származtak azok a hangok? Ilyen elhaló panaszos hang volt a -kapásgyerek élete is. Hatalmas, de szomorú is a puszta csöndes, -nyugalmas közönyében.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<h2>VILÁGOS.</h2> -<p>Szép júliusi nap volt, mikor a pusztai kapitánnyal (a ...i -pusztán tartózkodtomban) hivatalos szemlére mentünk. A kapitány -rendőri területe van akkora mint egy kis vármegye, s korán kellett -indulnunk, hogy a dolgunkat is elvégezzük, meg hogy éjjelre -hazavergődjünk a kocsival. Az ilyen csavargó út meglehetősen -fáradságos. A lovak hamar kimerülnek a homokban és nem győzik a -farkukkal kergetni a felettük nagy tölcsér alakokban rajzó -bögölyöket; estefelé a szegény állatok bőre már valósággal vértől -verejtékezik. De az ember se jár jobban. Lassankint kifehérszik a -szakálla, a bajsza a rárakodott finom homoktól és mikor rátekintek -kapitány barátomra, azt hiszem, hogy egy porlepte kopott antik -szobor ül mellettem, akit a múzeumi szolga restségből nem porolt -le. Hát a stációk! Megállunk valamelyik tanyai kapitány -(gazdaemberek által viselt tiszteletbeli hivatal) sövénye előtt, -duruzsoló, csevegő, sugár jegenyék alatt. A lovakat a sötét, lomha -árnyékba állítjuk. A hajdú leszáll a bakról és felveri a házat. De -egy lélek sem mutatkozik. Csak egy nagy lompos eb csahol a nyomában -dühödten, és egy fekete kakas nézi az ő szemétdombja csúcsáról -megbotránkozva a jövevényeket. Kiabálunk, hahózunk. A zajra -előkocog valahonnan egy százesztendős banya, sötét <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> kékfestő -ruhában, furcsán feltüzdelt konttyal, és amint meglátja a hivatalos -személyeket, »Jézus Máriát« mormog és elmenekül. Nagysokára -előkerül a gazda is, végig paroláz a hajdutól a kapitányig -mindenkivel és előhoz a pincéből valami nyúlós, piros, dohszagú -folyadékot, amit szinte vágni lehetne. Buckai karcos tanyai -kezelésben. Ezt aztán törik-szakad, meg kell inni, különben nagy -csorba esik az emberségen. Hát megisszuk. A gazda aztán bevonul a -kapitánnyal a házba, hogy elintézzék a hivatali dolgokat; míg egy -öreg, hosszúhajú aggastyán odaáll az ablakba, nagyfogú fésüvel -üstökében s kurtaszárú pipával agyarán s nagy közönnyel nézi a -szobában levőket. Az ajtó előtt egy pár panaszos is összecihelődik -s türelmesen várnak a kapitányra; de néha összeprézsmitálnak. Nagy -huzavona után végre megint a kocsiban ülünk. A gazda megint megitat -egy félrőf karcost; paroláz; a kutya tombolva csahol a lovak lába -körül; a sövénynél egy cigánybarna parasztmenyecske villogtatja -ránk bogár szemeit, s egy ölében levő kis síró tanyai polgárt – úgy -látszik – velünk ijesztget; a háttérből napraforgók sárga kerek -arca kacag egymásra és a magasban égő tűzgömbre… Végre megindulunk, -hogy a szomszéd kapitányságban ismétlődjék mindez. Táj, ember, -unalom, szakasztott egyformaságban jelenik meg újra.</p> -<p>Öreg délután egy különös helyre értünk, amelyet még sohasem -láttam. Nagy, nyilt pusztaság volt, melynek homokján nem hajókáztak -tanyák, nem húzódoztak hosszú nyárfaligetek; üres, puszta, -elhagyatott és kietlenül néma volt az egész. A két szélén egy-egy -ormótlan nagy fekete szélmalom vitorlája sötétlett, de ezek is -mozdulatlanul csüggtek alá… Mikor kissé beljebb vonultunk, a puszta -egyik sarkában <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> egy nagy, hosszúkás tó csillant fel -ezüstösen, mely hol elnyuladozott, hol összezsugorodott, mintha a -tenger dagálya és apálya játszanék vele. A tó közepén, a fényes -hullámoktól nyaldosva, egy csomó nagy, fehér kőkocka feküdt, -vakítóan tündökölve a napfényben. Közelebb kerülve, a kövekről -kitűnt, hogy lapos födelű arabs házak, melyek közül néhány száz -sugár minarét emelkedett a légbe… egy egész keleti város. Soha sem -láttam ezt a nagy tavat; soha ezt a csodálatos várost; valami -álomtündér lophatta ezt ide ebbe a sárga pusztába. Csakugyan, -tündér csente oda: a délibáb. Egy kis utazás után a tó elfutott, a -tornyok ledőltek, a házak felfordultak, azaz inkább talpra álltak, -még pedig négy lábra és csöndesen odábblépegettek a korlátlanul -uralkodó nap fényességében. Ökörcsorda volt; a gulyásbojtár is ott -kullogott utánuk békességben, göndörszőrű subáját a nyakában -cipelve. Nemsokára beolvadt a távolba ő is csordájával. Nem maradt -a pusztán egyéb, mint a két szélmalom, melyek azonban, akárhogy -törekedtünk az egyiktől el, a másikhoz közel jutni, mindig egyenlő -távolban sötétlettek.</p> -<p>Egyszer aztán végképp elakadtunk a két malom közt, mert a kocsi -egyik kereke eltört. Egy darabig még vergődtünk a homokban -lőcstámasztékok segedelmével, de aztán megrekedtünk. Már -alkonyodott is… A nap vérpiros gömbje a földkorongot érintette -aljával s mind jobban alámerült álommámorosan a sötétségbe; az a -néhány aranyban fürdő keskeny felhő, mely felette lebegett, szintén -pirosas, majd pedig fáradt lilaszínt öltött; s a szélmalmok -alakzatai lassankint elmosódtak a messzeségben.</p> -<p>Éjjeli tanya után láttunk. Az úttól balra néhány nyárfa -magasodott (messzire elhallatszott nagy tereferéjük a búcsuzó -napsugarakkal), egy csordáskutat <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> fogva körül. Ennél -alkalmasabb hely alig kínálkozhatott éjjeli pihenőre.</p> -<p>A hajdú tüzet rakott és nemsokára vígan sercegett a lángocskák -felett a szalonna, ami a tarisznyából került elő. Friss ivóvízzel a -csordakútja szolgált.</p> -<p>Gyönyörű est volt. A sötét légben gágogó vadlúdcsapatok, könnyű -szárnyú snepf-rajok húzódtak valami távoli nádas felé. Jött egy -gólya is méltóságosan szelve a levegőt; egyet keringett a tűz körül -és mikor annak fényénél meglátott bennünket, megfordult s hasonló -ünnepélyes szárnyalással úszott vissza, ahonnan jött, a -homályba.</p> -<p>Az ég alján, nagy messze hangtalan villámok cikáztak -játszadozva; fejünk felett kiültek már a csillagok; s lassan -görgött tova felettünk négy csillogó kerekén a Göncöl szekere… A -közelben a lovak ropogtatták a füvet, olykor felhorkantva; -alakjukat azonban már beburkolta a homály.</p> -<p>Az álom mákonya gyorsan rászállt szemünkre s nyugvóhelyet -kerestünk. A kapitány a kocsiba húzódott, a kocsis meg a hajdú a -tűz közelébe kuporodtak s ott bóbiskoltak, fél szemmel a lovakat -tartva üggyel. Én a kút közelében egy nyír alatt vetettem magamnak -meg a subaágyat.</p> -<p>Gyorsan elszunnyadtam. Alig pislogtam össze néhányszor egy kis -fényes csillaggal, mely a kútgém felett lebegett, elnyomott az -álom. De csak rövid ideig aludhattam, mert mikor felneszeltem, a -kis égi tűz még nem távozott messzire a gémtől. A lég csöndes és -illatos volt s csak igen kevéssé hűtötte le az éjjeli párázat. Hogy -mégis közeledtünk már a hajnalhoz, azt csak a könnyedén lengő hűs -szellő tudatta, mely a levegőben kóborolt és kedvtelve hallgatta a -nyárfa-nénikék (hosszú, sovány perszónák) fojtott perlekedését, -melyek az Isten tudja mit <span class="pagenum"><a name="Page_42" -id="Page_42">-42-</a></span> tudnak annyit összenyelvelni ilyen -gyönyörű éjszakában.</p> -<p>Körülnéztem. A nagy pusztaságból nem látszott más, mint három -ellenkező irányban, mérhetlen távolságban, három tűz; kettő -pásztortűz lehetett, a harmadik valami bolygó mocsári fény. Az -égbolton minden csillag teljes díszben ragyogott, mert még nem -homályosította el fényüket a hold, mely már későn kelt. A kékes, -piros és halványsárga lángocskák összevilágoltak a sötétkék -mélységes mély égbolton; a közepén méltóságosan húzódott le a tejút -csillámló folyama; s a szikrázó nagy égitestek körül Szent -János-bogarakként rajzott a sok apró csillag, fényfolt. És az ember -szíve e tündérpompának láttára édesen összeszorult…</p> -<p>Egyszerre pár lépésnyire fekvőhelyemtől, ott, ahol a hamvadó tűz -pislákolt, hangok hallatszottak. Idegen, öreges hangok. Valaki -kérdezett valamit; míg egy másik hang töredezetten válaszolt, -mintha el lenne foglalva. Most hirtelen fellobogtak ismét a szenes -rőzsehalom alól a lángocskák s ezek fényénél egy pár embert vettem -észre, a földön ültében. Az egyik, a kérdező, juhász volt, mert -amint a földön guggolt, a vállához volt támasztva az S végű -birkafogó bot; különben széles karimájú kalapja és bocskora szintén -elárulta foglalkozását. A másik háttal ült felém s így nem láttam -az arcát. Öreg paraszt lehetett, akinek hosszú haját nagyfogú fésű -tartotta hátul össze. Az általunk árván hagyott tűz szításával -foglalkozott s a kis rőzsemáglya alul fürgén emelkedett fel a légbe -a pirosas füstoszlop, mely egy kis kóválygás után rézsút dőlt, -amerre a hirtelen iderobogó friss szél ragadta. Úgy látszik, -sütöttek is valamit maguknak.</p> -<p>Honnan került ide ez a két alak? Beszédjükből, <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> mely jól -hozzám hallatszott, csakhamar megtudtam. Ügyes-bajosok, akik a -kapitánnyal akarnak beszélni, mert fülükbe jutott, hogy erre jár. A -keresztútnál várakoztak ránk, de mert nem érkeztünk oda, elénk -jöttek a tanyánkhoz. A tüzünkről tudták, merre találnak, mert arról -mindjárt meglátták, hogy nem pásztorember rakta. Persze megkéstek -és csak a hajdut lelték ébren közülünk (horkolt már az is!), s most -kénytelenek a hajnalt megvárni, hogy kiönthessék panaszukat a -felsőbbség előtt.</p> -<p>Halkan beszélgettek. A juhász (amint néztem, a magasabb rangú -juhász-kasztba tartozott, valami akolfőnök lehetett) ezt kérdezte -nagy fejbólogatás közt:</p> -<p>– Hát oszt’ hogy keveredett a kend fia a verekedésbe?</p> -<p>A másik mérgesen felelt:</p> -<p>– A gőzmalom az oka mindennek, égetnék meg, aki kifundálta!</p> -<p>– A gőzmalom? – csodálkozott a juhász. – Hogy hogy?</p> -<p>– Csak úgy, hogy amióta ott füstöl a kéménye a város szélén, hát -akár meg se eresszük a vitorlát. Fujhat már alszél, felszél, nékünk -szélmolnároknak az mindegy. Alig alig fordítja felénk egy szekérke -a rúdját, mind a gőzmalmoshoz ballag, pedig jó kereszténynek nem -kék hozzá betenni a lábát, mert tudni való, hogy ő feszítette fel -Krisztus urunkat.</p> -<p>A juhász bólintott egyet e nagy vádra, melyet a konkurrencia -adott a szélmalmos szájába. A másik folytatta:</p> -<p>– Hát csak nézzük a fiammal, Jánossal, tudja kend, akit a -tavasszal huszárnak iratott a császár, csak nézzük az aratás után, -hogy megy el szekér, szekér hátán a malmunk mellett; mind a -gőzmalomnak <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> viszi az életet őrlésre. Egyszer aztán -azt mondja nekem a fiam János: Édes apám, megverek valakit, vagy -engem valaki! Mondom neki, ugyan már mire való a bajban a baj? A -gyerek hallgat: de látom, hogy felveszi a mándliját, a botot és -elmegy. Estére lepedőben hozták haza. A madarászi csárdában a -Csamangó Jóska két lyukat vert a koponyáján. Igy esett meg a -baj.</p> -<p>– Hát most kend ezért keresi a kapitány urat? – kérdezte a -juhász.</p> -<p>– Ezért hát. Csak nem hagyom a fiamat. Majd beüti a törvény -három helyen a Jóska kobakját!</p> -<p>Elhallgattak. A fésüs a tüzet kotorta s amint oldalt fordult, -látni lehetett kis tatár fejét, magasan kiülő rézveres -pofacsontjaival s keskeny állával. Szürke, mohos bajusz árnyazta -tömpe orra alatt az ajkát.</p> -<p>Összerezzentem. Hosszú csíkban, hirtelen zuhanással lehullt az -ég boltjáról egy csillag, úgy hogy szinte megdöbbentett -váratlanságával. A tengernyi égitest királyi közönnyel nézett a -lebukó társ után és cseppet sem törődve annak tragédiájával, -szikrázva, csillogva enyelegett tovább az éjjel… Közelünkben halk -zaj támadt; valami nagy madár belekeveredett a lengő füstbe, meg a -tűz pirosan boltozó fényébe és kétségbeesett vergődéssel menekült -belőle; a távolban rekedt kiáltás hangzott elhalóan.</p> -<p>– Kiabálhatsz, nekem már nem kedves a beszéded! – szólt a fésüs -a hangra figyelve, mely alighanem a nagy szélkiáltóé volt. Aztán -megint a juhászhoz fordult:</p> -<p>– No, úgy-e, hogy igazság az, hogy a pók megegye az apró -legyeket?</p> -<p>– Régi dolog az már, Márton bácsi.</p> -<p>Kis ideig megint hallgattak. Már a természetükben volt ez a -gyakori hallgatagság; a foglalkozás mind <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> a kettőt -leszoktatta a sok beszédről. Az egyiknél a kelepelő, lármás garat, -a másiknál a nagy egyedüliség tette ezt.</p> -<p>– Kend miben fárad? – kérdezte a szélmalmos végre.</p> -<p>– Az öreg Godó dolgában.</p> -<p>– Hát osztán, mi baja van az öregnek?</p> -<p>– Az, hogy törik, marják; már be is fogták.</p> -<p>Ez nagy újság lehetett, mert a fésüs egészen elámult.</p> -<p>– Befogták! Ne te, né! Ugyan már miért? Iszen légynek se vétett -a jámbor!</p> -<p>– Azért, mert Urnapján misézett a kápolnában, meg mert a mult -héten eltemete a Négyökrű Mihály fiát a Fekete szélbe. Mert hogy -nem szabad.</p> -<p>– Nem-e? (A fésüs hangja egy kis csúfondáros csodálkozást -fejezett ki.)</p> -<p>– A főszolgabíró úr mondta neki, mikor temetett és azonmód -mindjárt vasba tette. Már jártunk azóta a megyeházán, hogy eresszék -ki az atyust; de nem volt foganatja, mert a papok nagyon -haragszanak… A csöngölei még átkot is eresztett a fejünkre. Tyűh, -hogy szikrázott a szeme!… Most pedig megtudván, hogy a kapitány úr -erre jár, nem hagytak békén a bojtárjaim, meg a népek, hogy -kísértsem meg, hátha tenne valamit az öregért. No hát most itt -vagyok, majd meglássuk!</p> -<p>– Pedig már régen miséz az öreg a kápolnában, eszemet se tudom, -mióta? – mondotta a szélmalmos elgondolkozva.</p> -<p>– Bizony már a <i>szabadság</i> előtt is, még se akadt bele -senki.</p> -<p>A szélmalmos keserüen legyintett a kezével.</p> -<p>– Szabadság? – mormogta. – Mégis el kell tűrni, hogy ide hozzák -a gőzmalmot! Micsoda szabadság az? <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Semilyen, mert eladták már azt régen, még a rác háboruban, – -felelt mély meggyőződéssel a juhász.</p> -<p>A szélmalmos halkan kérdezte:</p> -<p>– Hogy is volt azzal a rác háboruval?</p> -<p>A juhász elgondolkozott, szeme elrévedezett a messze -pásztortüzek felé, azután elkezdte a mesemondás hangján:</p> -<p>– Ugy volt, hogy a mi császárunk összeütközött a rác császárral… -Nagy oka volt rá a mi jó felséges urunknak, mert a rác császár -csellel, csallal elvette tőle híres Budavárát. Mondja erre a -császár az ő legvitézebb generálisának, Perczel Móricnak, akit a -golyó nem fogott, akiről a kard lepattant, mint a kőbálványról. -Eredj fiam, Perczel Móric, ülj fel a legszebbik lovamra, arra a -hófehér aranyholdasra, arra a könnyű szellő lábura; vedd kezedbe az -aranybuzogányt és menj Budavárához, annak a bástyájához, üss hármat -a kapujára és mondd meg a rác császárnak, adja vissza Budavárát, -magyarok szabadságát, mert jaj Rácországnak! Felült Perczel Móric -hófehér lovára, arra az aranyholdas fejüre, arra a szellő lábura és -repült mint a fecske Budavára felé. Amerre nézett, virág nyilt a -réten; amerre lépett, rózsa virított a nyomában. De a rác császár -azt felelte néki: Nem adom vissza híres Budavárát; nem adom vissza -magyarok szabadságát; mert van nekem ezer vörösköpönyeges -szerviánom, ezer hosszú muskétám, ezer villogó kardom. Mondja erre -a mi felséges urunk nagy búbánatában megint az ő legvitézebb -huszárjának, Perczel Móricnak. Eredj fiam, Perczel Móric, ülj fel a -legszebbik paripámra, arra a cigányfekete ezüstholdasra, arra a -szélvész lábura; vedd kezedbe az ezüstbuzogányt; üss vele hármat -Budavára kapujára és kiáltsd be a rác császárnak, adja vissza -Budavárát, magyarok szabadságát, mert fekete gyászruhát -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> húz minden anya, sírva fakad még a halott -is országjában! Felült Perczel Móric cigányfekete paripájára, arra -az ezüstholdas fejüre, arra a szélvész lábura és repült mint a -sólyom, Budavára felé. Amerre nézett, tüske termett a réten; amerre -lépett, tövis burjánzott fel a nyomában. De a rác császár megint -csak azt felelte, amit a multkor. Erre aztán megharagudott a mi -felséges urunk. Mondja megint az ő hűséges leventéjének: Eredj -fiam, Perczel Móric, pattanj fel a legszebbik lovamra, arra a vörös -pejre, arra a vihar lábura; vedd kezedbe a vasbuzogányt: eredj -Budavára alá, üss hármat a kapujára; de ne szólj semmit, a többit -pedig tudod magad is. Felült Perczel Móric vörös pej paripájára, -arra a vihar lábura és röpült mint a sas Budavára alá. Amerre -nézett, lángot vetett az ország; amerre lépett, szikrát hányt a -kavics. Mikor először ráütött vasbuzogányával Budavár kapujára, -nevetett a rác császár. Mikor másodszor ráütött vasbuzogányával -Budavárára, elsápadt a rác császár. Mikor harmadszor ráütött, -feljajdult a rác császár. Mert, mint a csillag az égen, annyi -magyar vitéz állt Budavára előtt és mint a kasza a rendet, úgy -vágta a magyar szablya a vörösköpönyeges szerviánt. Igy kapta -vissza a mi felséges urunk Budavárát, így a magyar a -szabadságát.</p> -<p>A juhász itt elhallgatott. Az nem lepett meg együgyü meséjéből, -hogy Perczel Móricot tette a szabadságharc hősévé, mert ezt a vitéz -honvédtábornokot most is legendás nimbusz övezi az alföldnek ezen a -részén. De annál jobban bámultam azon, hogy jobbágyság, robot, -dézsma, mind nem fordul elő meséjében. Pedig inkább ezt vártam. De -a puszta nagyon mély és titokzatos; kevés hang hatol oda be a -külvilágból. Ő a szabadságharc történetét bizonyára abból alkotta -meg magának, mikor juhait őrizve néhány <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> csapat -vörösköpönyeges szerviánt látott átrobogni a fénylő pusztaságon, -amint a Perczel Móric huszárgyerekei megeresztett kantárral űzték; -azután elhallgatott minden a nagy drámából, mely a puszta zárt -világán kívül zajlott.</p> -<p>Valami mély varázs fogott el, ha meggondoltam, hogy a nagy -harsonából, mely végig zúgott az országon s az egész világon, ide -csak ez a pár töredék jutott el. Egyszerre minden oly titokzatossá -vált körülöttem. Az ég rejtélyes világával; az éjszaka csodálatos -hangjaival, melyek a távolból ide csengtek; a tűzből beragyogott -két ember… Mintha egy más világba jutottam volna, heted-hétországon -túlra, az operenciás tengeren is túlra, oda, ahol a magyar népmese -népszerű állatja, a kis kurtafarkú disznó túr és az aranyvár -csendesen forog a kacsalábon…</p> -<p>– És aztán, mégis eladták a szabadságot a nép ellenségeinek… meg -a gőzmalmosoknak, törte meg a szélmalmos a csendet.</p> -<p>– El azt, el bizony. Tudom, mert magam hallottam. Én még csak -apró siheder, olyan kis bojtár voltam a Vince bácsi mellett. -Egyszer tereltük a nyájat az akolba. Hát jön ám egy szép sugár -legény deli fakó hátán. Árvalányhajas pörge kalap volt a szemén, -széplányvarrta borjuszájú ing, rojtos gatya jó magán, módos -szerszám a lován, fokos a kezében. Jön, közeledik, a ló lába mintha -a levegőben járna. Mikor hozzánk ér, ledobban a földre; magának, -lovának harapni valót kér. Akkor látjuk, hogy a ló hátát feltörte a -nyereg; az oldala pedig rongyos a sarkantyútól. Adunk a lovasnak -vacsorát, de nem nyúl hozzá. Megvetjük a pihenő helyét, de csak a -könyökére dől rajta s úgy búsul mint az éjszaka. Mikor kipihente -magát, felült a lóra, megköszönte a szállást és azt mondta: No jó -emberek, megmondom, ki vagyok, <span class="pagenum"><a name= -"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> mi vagyok? Bujdosó vagyok; -nevem az akasztófán; mert ahonnan én jövök, az olyan hely, hogy -hallatára az ág is sírva fakad, a fű is elhervad; ott adták el a -szabadságot. Azután belevágta a sarkantyút a fakó oldalába és mint -a szél elvágtatott.</p> -<p>– Hát azt nem mondta meg, hol adták el a szabadságot?</p> -<p>A juhász révedezve nézett társára s elgondolkozva suttogta:</p> -<p>– Megmondta, megmondta… de régen volt… elfelejtettem…</p> -<p>A tűz az elszenesedett ágacskák alá húzódott s hamvadóban volt; -csak olykor futott fel egy lángocska nagy duruzsolással egy -magasabban fekvő ágacskára s vígan libegett rajta, mint egy -kékszárnyú lepke. Az öregek végképp elhallgattak. Lenn a láthatár -szélén egy vékony ezüstcsík gyult ki, jelentve a fejedelmi hold -keltét s a csillaghárem közeledtére mintha megreszketett volna. -Szememre is álom ereszkedett. Lódobajra, szekérzörgésre ébredtem -fel. A kocsis jött meg frissen rekvirált szekérrel, melyért -hajnalban indult. Körülnéztem. Társaim már ébren voltak; az égbolt -keleten fényben úszva hirdette a nap jövetét. A két világtól -elmaradt öreg már nem volt sehol, s egy percre úgy tetszett, mintha -csak álmodtam volna róluk. De a láthatár szélén a két szélmalom, -mely búsan alálógatta szárnyait, eszembe juttatta, hogy egykor -valahol csakugyan eladták a szabadságot a gőzmalmosoknak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<h2>AZ ÖREG KATUS.</h2> -<p>Korán mentem este haza. Az ablak alatt csendes beszéd folyt; a -cselédek prézsmitáltak valami felett. Hol vastagabb, hol vékonyabb -hangok vették át a szót; néha a zsibongás meghalkult s ilyenkor -csak egy fejletlen vékony gyermekhangot lehetett hallani, amely -valami történetet beszélt el.</p> -<p>Felkeltem s az ablakhoz mentem. A fedett ambitusszerű folyosón -négy-öt cselédleány üldögélt, körülfogva egy kis pesztonkát, aki az -első emeletről jött fel a másodikra s a hallgatóságot szóval -tartotta. Alig tizenhárom éves vézna lányka volt, sápadt, sovány -arcocskával és szőke kenderhajjal. Úgy látszott, nagyon büszke -arra, hogy ily díszes közönség hallgatja (még a szakácsné is ott -volt); de derekasan el is van fogódva a nagy kitüntetéstől.</p> -<p>Az első szavakból megtudtam, hogy az öreg Katusról, az első -emeletbeli vén cselédről van szó, aki harmad napja gyufaoldatot -ivott.</p> -<p>– Talán megszidta az asszonya? – kérdezte a szakácsné -szánakozóan, folytatva a tárgy megbeszélését.</p> -<p>– Jaj, dehogy, Isten mentsen! – felelt a pesztra élénken. – -Egyszer szidta meg a nagyságos asszony szegényt, hanem Katus néni -se hagyta ám magát… <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> Úgy elkezdett sírni, de úgy… A nagyságos -asszony azt mondta: No, hallja Katus, még a szinházban se lehet -ilyen sírást hallani, még ott se tudnak így pityeregni. Azóta nem -mert többet mérgesen szólni hozzá a nagyságos asszony.</p> -<p>– Hát mi lehetett az oka?</p> -<p>– Én nem tudom, Anna néni, – szólt a leány szerényen. – A -nagyságos asszony is egyre azt hajtogatja: Csak azt tudnám, mi -lehet az oka?</p> -<p>– Nem volt nagyon szomorú?</p> -<p>– Volt is, meg nem is. Reggel még dalolt is. Egy szép tót nótát -énekelt és azt mondta, hogy ezt a nótát már régen elfelejtette; de -most egyszerre az eszébe jutott. Azután mikor beszélt, hát olyan -furcsákat mondott.</p> -<p>– Mit mondott? – vágtak közbe többen.</p> -<p>– Azt mondja nekem: Julcsa, törüld fel a padlón a vizet. Veszem -a rongyot, szétnézek, keresem a vizet – nincs sehol. Katus néni, -mondom, nem látok sehol vizet. Nem szól semmit, hallgat, azután azt -mondja: Te leány, vedd le innen a polcról a mozsarat. Odamegyek, le -akarom venni a mozsarat, de nincs ott. Katus néni, mondom, nincs a -polcon a mozsár. Rám néz, azután mérgesen mondja: eredj a dolgodra, -mit lopod a napot!</p> -<p>– Oh, a jó lélek! – sóhajtotta Anna asszony.</p> -<p>A pesztra folytatta:</p> -<p>– A dolgomra mentem. Katus néni is tett, vett amit kell; főzte -az ebédet. Csak elnéztem Katus nénit. Olyan furcsán csinált -mindent, hogy szinte nevethettem. Láttam, hogy fát akart tenni a -tűzre, de a fakanalat dobta a kályhába és a hasábfával akarta -keverni a rántást. Már nem birtam tovább, elnevettem magamat és -rákiáltottam: Katus néni, mit csinál? De azért jól elvégezte ám a -dolgát! <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p>– Nagyon akurátus személy volt a jámbor, – bólogatott Anna -asszony könnyezve.</p> -<p>– Mosogatás után – folytatta a lányka – azt mondja nekem: Julcsa -lelkem, állítsd fel a vasalódeszkát! Felugrottam, szaladtam, egy -perc alatt készen voltam. Katus néni pedig szenet rakott a vasalóba -és elkezdte vasalni a szoknyáit. Én a fás ládára ültem s vártam -engedelmesen, mit tetszik neki parancsolni.</p> -<p>Csak vasal, háromszor is végig vasal egy szoknyát. Én ott ültem, -moccani se mertem, mert úgy összeszorult a szivem, mikor láttam, -hogy mindegyre megégeti a drága ruhákat. Máskor úgy féltette, olyan -gondosan, olyan gyönyörüen vasalt, hogy a nagysága is megbámulta. -Azt mondta, hogy ez a Katus nagy művész a vasalásban.</p> -<p>Egyszer csak megszólalt. Azt mondja: Szép lány voltam ám én, -Julcsa, fiatal koromban. És olyan szeliden nézett rám. Azt mondja: -tudod Julcsa, szép hosszú hajam volt; két ágban eresztettem le a -hátamon; de vastag volt ám mind a két ága. Nézd csak Julcsa, ezért -az öltő ruháért, akibe ez a szoknya való, egy egész évig -szolgáltam, mert selyem ez, aztán van ám hozzá finom fehérnemű is. -Azt mondja: nagyon rossz helyem volt; többet sírtam mint ettem; de -eltűrtem ezért a ruháért, mert akkor szerencsém akadt.</p> -<p>Azután elhallgatott megint. Csak mosolygott szeliden; elkezdte -csöndesen magában dünnyögni azt a tót nótát, ami reggel jutott az -eszébe. Aztán megint hozzám szólt, de nem is nézett rám, csak -vasalt tovább.</p> -<p>– Szerencsém akadt, – mondja, – pedig nem jártam se táncba, se -mulatságba, se promenádra… Tudod lelkem, nagyon ijedős voltam; nem -mertem <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> volna a szemébe se nézni a legénynek. -Vasárnap délután is otthon ültem a konyhában; varrogattam, -dolgozgattam; de egyszerre hipp, hopp, mégis ott volt az a -bizonyos.</p> -<p>A hallgatóság egyik tagja, egy szöszke szobaleány, olyan -megindítónak találta azt a fordulatot, hogy elkezdett keservesen -zokogni. A lányka hangja mint valami rezgő sipocska hatolt át a -szepegésen.</p> -<p>– Igenis, kérem szépen – folytatja – azt mondta Katus néni, így -mondta, hipp, hopp, itt volt!</p> -<p>– Tudod-e honnan jött, kincsecském? – mondja.</p> -<p>– Nem tudom, Katus néni.</p> -<p>Megint nevetgélt, megint vasalt egy kicsikét, azután felmutatott -a stukaturra.</p> -<p>– A kéményből jött, – mondja.</p> -<p>– Talán csak nem a kéményseprő, – tört ki még keservesebben -zokogva a szobaleány.</p> -<p>– De igen is, a kéményseprő, – folytatta a lányka. Azt mondja -Katus néni: jaj Julcsa lelkem, de hogy megijedtem, mikor belépett a -kéményt tisztítni. Éppen a piacról jöttem; a kosarat elejtettem; a -krumpli, a celler mind széthullt; ő pedig csak bámult rám avval a -fekete képével, meg fekete szemeivel. Jaj de csúf volt! Azt mondja: -Alásszolgája kisasszony…</p> -<p>– Galant kéményseprő! – hagyta helyben a cicus.</p> -<p>– Mondja tovább Katus néni: Nem vagyok én kisasszony, nem kell -nekem a maga alászolgája, hogy ráijeszt a becsületes emberekre, -illik az, így, úgy, idegen helyen; dirr, durr, pattogtam, pereltem. -Ő szegény motyogott, mentegetőzött, kipkedett-kapkodott a krumpli -után, kettőt felvett, hármat elejtett…, be sokat nevettem rajta. -Hanem milyen derék szál legény volt Akkora mint egy jegenyefa, majd -beütötte a fejével a stukaturt. És akár a kezes <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> bárány. -Olyan szeliden, olyan szépen tudott az beszélni, akár csak könyvből -olvasta volna. Mert mondtam-e már, hogy azóta minden héten eljött? -Mindig szuvatosnak találta a mi kéményünket; jaj de nagy bolond -volt! Egyszer aztán, úgy bizony lelkem, egyszer csak azt mondta, -hogy legyünk mi egy pár, Isten is egymásnak teremtett bennünket. Oh -be szép lett volna az, Julcsa! Felöltöztetik a menyasszonyt; -elviszik a templomba; mindenki csodálkozik, hogy milyen szép, -milyen jó és mennyit sír… Aztán van lakzi; a sok vendég mind a -menyasszonnyal akar táncolni; az pedig forog, perdül mint az orsó… -mert szépen táncoltam ám én, Julcsa! De nem lett a dologból semmi… -Hozz csak egy kis parazsat, galambom!</p> -<p>– Úgy volt az, – mondja Katus néni, – mikor elhoztam a parazsat, -hogy egyszerre csak beállít a konyhába egy vastag asszonyság. Hol -van az a személy, kiáltja, hadd lám azt a szép madarat, aki -elcsavarta a fiam fejét! Hát te vagy, oh te görcs, te céda, hogy -mered a szemedet a fiamra vetni? Tudod-e, ki vagyok én? Zsuppon -vitetlek a fatornyos hazádba, ha még egyszer rá mersz nézni. No -lám, mit nem forgat a fejében az efféle jött-ment rossz cseléd… -Jaj, Julcsa, majd meghaltam szégyenemben. Két hétig, három hétig -nem ettem, nem ittam, csak sírtam, mint a záporeső…</p> -<p>Katus néni elszomorodott, egy kicsit sírt is, aztán azt -mondja:</p> -<p>– Mese, mese, mesd ketté. Régen volt, talán nem is igaz. Dolgos, -szorgalmas lány voltam, nem mint most – ilyen semmire se jó. Annyi -ruhát szereztem magamnak, hogy az asszonyaim mind azt mondták: no -Katus, az ugyan jól jár, aki magát elveszi. Nézd csak lelkem, nézd! -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Egyenkint előszedte a ládából, meg a sifonból a drágalátos -ruhákat. Jaj, majd beleveszett a szemem világa! Oh be gyönyörű -kasmirkendői voltak, micsoda csipkék, micsoda szép selymek, jaj -milyen aranystikkolások!… Szinte repesett a szivem és még a -lélekzetem is elállt. Nincs annyi szép ruhája a király lányának -se!</p> -<p>A lányka szemei égtek és fonnyadt arcocskája egészen kipirult. A -hallgatóságban is izgatott moraj támadt erre a lelkes -ecsetelésre.</p> -<p>– Katus néni is gyönyörködve nézte a hummit, némelyikét meg is -simogatta, mint valami kedves bárányát. Egy szép blúzra még a -szeméből is ráesett a könny.</p> -<p>Azt mondja, ezt egy jó asszonyától kapta, akinél nem volt -áldottabb lélek a világon. Hogy ez az egy úgy bánt vele mint a -saját gyermekével; nem szidta, nem bántotta; ha bánata volt, -megvigasztalta; áldja meg az Isten a haló porában, valamennyi virág -az ő sírján virítson.</p> -<p>Azután amint rakosgatta, amint bontogatta a ruhákat, amint -mosolygott, beszélt erről is, arról is, megint csak elszomorodott, -megint csak lehajtotta a fejét.</p> -<p>– Hát érdemes volt ezekért a ruhákért élni?</p> -<p>– Bizony érdemes! – feleltem én.</p> -<p>– Mit tudsz te ahhoz! Te még gyerek vagy. Mit ér az már nekem? -Nyomorult vagyok, öreg vagyok, a mellem fáj, a karomat alig birom, -rosszul esik még a szó is. Olyan fáradt vagyok, olyan hitvány! -Aztán az ember ide-oda vetődik, hol itt, hol ott, mint az Orbán -lelke. Úgy, úgy fiam, csak húzzuk, húzzuk, amíg bírjuk, azután -megszakad a gebe…</p> -<p>Csak látom, hogy Katus néni feje leesik a mellére; csak látom, -hogy a képe egészen fehér; csak nézem, hogy ül ott helyén -összekuporodva, sokáig, sokáig. <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> Azután megint olyan -különöseket kezd beszélni, mint délelőtt. Azt mondja:</p> -<p>– Menyasszony lánya van!</p> -<p>– Kinek? – kérdem.</p> -<p>– Mi közöd hozzá! – torkol le; de azért csak beszél, susog -tovább, Isten tudja miről.</p> -<p>– Láttam őket a templomban. Ott voltak mindnyájan. Az örömapa, -az örömanya, a menyasszony, a vőlegény. Most hirdették ki -harmadszor a fiatalokat. Oh be szépen prédikált a pap!… Mikor -lenézett, csak mintha megnyilt volna alattam a föld; mikor -felnézett, mintha meghasadt volna az ég és onnan angyalok -integettek volna le énekelve, hárfázva. Olyan szépen beszélt az -Isten embere, olyan szomoruan, hogy se élő, se halott nem voltam, -csak forgott velem minden s majd megszakadt a szivem.</p> -<p>Már megint nem szól egy jó órát, csak aztán kezdi:</p> -<p>– Hej, de van nekem egy fekete kendőm, ha azt a fejemre veszem, -minden bánatomat elfelejtem; van nekem egy aranyos papucsom, ha azt -a lábamra veszem, ott leszek, ahol akarok; van egy szekér, felülök -rá, hallom már az ostorhegyes csengőjét, itt lesz nemsokára!</p> -<p>Nem értettem belőle egy szót se. Vacsora után egy darabig még -motoszkált, tett-vett a konyhában; azután lefeküdt. Engem odahitt -az ágyához.</p> -<p>– Loptál-e már valamikor? – kérdi.</p> -<p>– Nem én, soha, Katus néni! – mondom.</p> -<p>– Hát hazudtál-e?</p> -<p>– Azt se?</p> -<p>– Nincs se apád, se anyád, úgy-e?</p> -<p>– Nincs, Katus néni, – árva vagyok.</p> -<p>– Akkor jól van, – mondja, – de lassan, hogy alig hallom. Téged -meghallgatnak odafönn. Állj ide a fejem fölé és mondd el a -miatyánkot! <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Elmondtam; Katus néni megsimogatta a képemet, és azt kérdezte, -tudok-e zsoltárokat?</p> -<p>– Tudok.</p> -<p>– Énekelj hát egyet, lelkem.</p> -<p>Énekeltem; Katus néni összetette a kezeit és behunyta a szemeit. -Egyszer felriadt:</p> -<p>– Hangosabban, gyermekem!</p> -<p>– Felébred a nagysága, meghallja – mondom.</p> -<p>– Meg, meg… felébred odafönn… meghallja… ő is meghallja…</p> -<p>Ilyesmit beszélt össze-vissza a szegény Katus néni. Azután -aludni küldött és elfujta a gyertyát. Reggel fel akarom kelteni: -nem mozdul. Nézem az arcát, olyan sárga mint a halál. Sírva -fakadok, rázom, kiabálok: Katus néni, Katus néni! A nagyságos úr, a -nagyságos asszony beszaladnak; elküldenek doktorért, biztosért, a -mentő urakért; de bizony Katus néni többet nem ébredt fel.</p> -<p>A lányka elhallgatott. Gyönge, vézna mellét csöndes szepegés -reszketette, amint befejezte a szegény együgyű Katus halálának -történetét. A lámpa fénye éppen ráesett szöszke fejecskéjére s -megvilágította hervadt arcát, melyen már mintha ott lebegne néhány -vonás abból a szomoruságból, mely az öreg cselédet sírba vitte. -Fejletlen gyermekhangját sokáig nem tudtam elfeledni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h2>MARISKA.</h2> -<p>Mariska felébredt, természetesen rosszkedvüen. Mindig -rosszkedvüen ébred. A szőkehajú bábú, aki vele hált, meg a -csöngetyüs bárány, aki az asztalon állva töltötte az éjt, gondba -borultan nézik kis gazdasszonyukat, s vigasztalhatlanoknak -látszanak, hogy ügyet se vet rájuk. Igen, az egész Mariskából nem -látszik egyéb, mint egy sírásra görbült durcás szájacska.</p> -<p>Személyleírását még kiegészíthetjük a következőkkel: pufók -arcocska, két nagy kék szem, szöszke lenhaj, 23 fog (egyet, éppen a -középsőt, elvitte az egér), rózsás kövér karok és kacsók.</p> -<p>Különben Mariskának teljesen igaza van, hogy szivecskéjébe egy -kis reggeli világfájdalmat engedett belopózni. A világ a négyéves -emberrel határozottan ellenségesen bánik reggel. Minden önálló -akarattól megfosztják.</p> -<p>Mariska például azt tartja, hogy a mosdás szükségtelen valami és -meg van győződve, hogy szurtos ábrázattal is meg tudna élni. És mi -történik? Az egész világ ellentétbe helyezkedik az ő -életfelfogásával és kaján kárörömmel azt kiáltja:</p> -<p>– Mosdasd meg Mariskát! gyötörd meg Mariskát!</p> -<p>Tudniillik, a dadának kiáltják ezt, aki nem is <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> késik -követni a világ parancsát. Mariska átéli a szivacs és hideg víz -keserveit.</p> -<p>Mariska véleménye szerint a fésülködés sem feltétlenül szükséges -ahhoz, hogy az ember megreggelizhessék. A reggelihez elég a kávé, a -zsemlye, a kanál, meg a kendő, amit az ember nyakába kötnek. De sőt -ez az utóbbi sem feltétlenül szükséges, mert sokkal jobban ízlik a -kávé, ha az ember leöntheti vele a ruháját. És az egész világ, -amely pedig illetéktelen, mert nem négyéves, azt a tant hirdeti, -hogy a reggelihez szükséges a fésű is.</p> -<p>Mariskát megfésülik.</p> -<p>De hogy visszatérjünk a ruhához, Mariska véleménye szerint a -legnagyobb igazságtalanság, amit a világ egy négyéves lénnyel -szemben elkövet, a ruhakérdés. Azt követelik tőle, hogy ne csak -tépetlen legyen a ruhácskája, hanem, hogy mind a két harisnyája -meglegyen, sőt még az egyik cipőjét sem engedik elveszteni. Ha nem -volna az embernek függője, amit hébe-korba elveszthet, bizony nem -lenne érdemes élni ebben a korban!</p> -<p>És ha még kivánná azt, hogy harisnyát, cipőt huzzanak rá. De szó -sincs róla. Ő nem barátja az öltöztetésnek, sőt többnyire világosan -tiltakozik is ellene, s így méltán csodálkozik a nagy emberek -eszejárásán, akik mégis megvárják tőle, hogy vigyázzon a -ruhájára.</p> -<p>Mariska, átesvén a torturákon, kibocsájtja szivéből a -világfájdalmat. Hess, fekete bogár… Mariska átadja magát a nap -élvezeteinek.</p> -<p>Ezek közt az első helyet a reggeli foglalja el. Mariska, mint -egy kis királyné, egy székbe helyezkedik s teljes önérzettel várja -a kávét. Az étvágy nagyban követeli jogait; lábacskái türelmetlenül -dobognak; de azért nem feledkezik meg kis barátairól: <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> a báburól -s a bárányról sem. A viaszkisasszony nyakára kis asztalkendő -kerül.</p> -<p>– Baba, jól viselje magát! Be ne piszkítsa a ruháját, mert -Mariska megharagszik. Bari, te is légy szófogadó, mert jön az ördög -és elvisz!</p> -<p>A bari olyan ostobán néz gyapjas pofájával kis gazdasszonyára, -hogy abból minden jó kimagyarázható a világon. Baba is egészen -csöndesnek igérkezik. Mariska meg van elégedve, s mikor a dada -behozza a reggelit, az első kanál kávé ugyan Mariskáé, de a második -bizonyosan a babáé, a harmadik a barié, sőt gyakran még a -negyediket sem tartja meg magának a nagylelkű Mariska. Az többnyire -apáé, aki az asztalnál az ujságot olvassa. A dada és a mama nem -kapnak, mert hisz övék a hatalom és a kávé birodalma. Ők annyi -kávét ihatnak, amennyit csak akarnak.</p> -<p>Ilyen módon aztán mindenki jóllakik; még a cica is jókedvüen -dorombol a szék lábánál (az is kapott néhány kanállal a kávéból). -Mariskának most az a kitünő gondolata támad, hogy milyen jó lenne -egy kanállal megkínálni a levegőt.</p> -<p>A gondolatot tett követi s egy kanál tartalma szétfröccsen a -levegőben… A kávé túlnyomó része apa arcába röppent, aki prüszkölve -törülgeti bajszát és szakállát. Ez jó tréfa volt. Mariska sikongat -örömében; a viaszkisasszony nevet gyöngyszemeivel; bari nyakán -megcsendül a kis csengő; a cica a szék vállára ugrik, hogy jobban -lássa a jelenetet; – és ami fő, a papa is nevet. Igy hát a dolog -rendben van.</p> -<p>Csak a dada és a mama nem nevetnek. Azoknak külön véleményük -van, sőt a mama általános meglepetésre megpacskolja azt a kezét -Mariskának, amelyikkel a sikerült tréfát elkövette.</p> -<p>A mécses persze eltörik. Mariska sír, még pedig <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> olyan -kétségbeesetten, hogy az egész társaság meg van döbbenve. (Kivéve a -mamát, meg a dadát.) De csak egy-két percig tart a búbánat és -Mariska gyorsan napirendre tér felette. Azaz nem egészen, -fejecskéjében tovább fűződik az eset, s egy kis bölcselkedés után a -következő eredményre jut:</p> -<p>A mama haragszik az ő jobbkezére, mert az rosszul viselte magát. -Csunya jobbkéz! Mariska jó kis leány s elhatározza, hogy többé rá -sem néz a haszontalanra. Sőt ő maga is rádupláz a szegény kacsóra. -(Nesze, te rossz!) Igen, de a balkéz ártatlan. Arra nem haragszik a -mama. Mi lenne, ha avval próbálnók meg azt, ami az előbb oly -gyászosan végződött?</p> -<p>És Mariska most már balkézzel föccsenti szét a kávét a -semmiségbe. Tessék, igyatok ti is napsugarak, abrosz, papa -szakálla… Mariska diadalmasan néz szét, hogy a hatást lesse. Ah, a -hatás még gyászosabb.</p> -<p>Mama most már nemcsak a balkezet paskolja meg, hanem a kávét is -elviteti előle. Mariska sír egy verset és igen haragos mindenre. -Hogy is ne, mikor az ember manapság már azt sem tudja, melyik -kezével szabad szerte föccsenteni a kávét?</p> -<p>A reggeli szórakozásai imigy véget érvén, következnek a többiek. -A második helyet a sorban az ujjszopás foglalja el. Ez az élvezet -kiadósabb mint a reggeli, mert egész nap részesülhet benne az ember -és érdekesebb is, mert tiltva van. Ha rajta csipik Mariskát, sokkal -terhesebb következményekkel jár, mint a kávémanipuláció, mert ez -ellen már nem csak a mama, meg a dada esküdtek össze, hanem apa is, -a bácsi is, a szakácsné is, az egész világ. Alig hinnék, mi történt -a minap?</p> -<p>Mariska a konyhában volt. Egyedül, egészen egyedül! Ilyesmi már -hetek óta nem történt vele. <span class="pagenum"><a name="Page_62" -id="Page_62">-62-</a></span> Szive lázasan dobogott, arca kipirult -a gyönyörtől, lator szemei még egyszer kémlelve futottak végig a -tányérok és kemence felett; – és a másik percben ujjacskája a -szájában volt. Ah, ez feledhetetlen, isteni élvezet volt.</p> -<p>És a mama mégis megtudta. Soha sem találják ki azt, hogy ki volt -az áruló? A kéményseprő, aki a kemencét tisztogatta és nem lehetett -látni. A kéményseprők mindig kiállhatatlanok voltak, hátha még így -viselik magukat!</p> -<p>De azért Mariska nem mond le az ujjszopás örömeiről. Ime, mi -történik most is? A mama a szobájában fésülködik. Mariska -besompolyog hozzá s a következő párbeszéd fejlődik köztük:</p> -<p><i>Mariska:</i> Jaj, mama, mit csinált tegnap a Pista!</p> -<p><i>Mama:</i> Mit, kis lányom?</p> -<p><i>Mariska:</i> Az borzasztó volt, mama… jaj de furcsa… így -tett… (Mariska tétovázó arcot vág, mintha nem merne belefogni a -mutatványba.)</p> -<p><i>Mama:</i> No hát, mutasd meg már, mit tett az a Pista?</p> -<p><i>Mariska:</i> Megengeded, mama?</p> -<p><i>Mama:</i> Meg, fiam.</p> -<p><i>Mariska:</i> Igy ni. (A kis ujjak egyike a gyöngyfogak közé -kerül. Amint kiderül a mutatványból, Pista tegnap az ujját -szopta.)</p> -<p><i>Mama:</i> Ezt tette Pista? Látod, Mariskám, milyen csúf dolog -ez. Az ilyen gyerekeket szokta a Mikulás a puttonyba tenni s -elviszi őket a kútba. Ott aztán szophatják az ujjukat. Te, -kicsikém, ugy-e, sohasem teszed azt?</p> -<p><i>Mariska</i> (mohón áldozva az ujjszopásnak): Én, mama, -sohasem.</p> -<p><i>Mama:</i> Tudom, hogy nekem jó leánykám van… De Mariska, vedd -ki már az ujjadat a szádból; eleget <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> láttam már, milyen utálatos -fiu az a Pista. Igy. Meg vagyok veled elégedve, angyalom!</p> -<p>A dada, akitől az imént megugrott Mariska, megjelenik a -szinhelyen s Mariska vígan szökell ki a gyermekszobába. Ám kis idő -mulva szerét ejti apa szobájában is ilyen kis párbeszédre:</p> -<p><i>Mariska:</i> Apa, tudod-e, mit csinált tegnap az a rossz -Pista?</p> -<p><i>Apa:</i> Mit, kincsem?</p> -<p><i>Mariska:</i> Nem merem megmutatni, apa. Jaj, jaj, milyen az a -Pista!</p> -<p><i>Apa:</i> De csak hadd lássuk!</p> -<p><i>Mariska:</i> Ezt, ni! (A mutatvány ugyanaz, ami az imént -volt.)</p> -<p><i>Apa:</i> Micsoda, irgum, birgum, makkalsó! Ezt tette Pista? -No, majd összeállunk az apjával és hátrakötjük a gézenguz sarkát. -Nem viszi el ám szárazon!</p> -<p>Mariska ilyen fifikával kimerítvén napi élvezeteinek második -pontját is, egészen az ő kis országának, a gyermekszobának szenteli -magát.</p> -<p>Sebesen röppen itt a nap. Mariskának ezer dolga van a bábuval, -aki mindig rossz; s még több baja a báránnyal, aki nagyon ostoba. -Szerencsére ott van a macska, az nagyon eszes teremtés és igen jól -megértik egymást Mariskával.</p> -<p>Közben pedig fogadja látogatóit. Mindennap vizitbe jönnek hozzá -piros és zöld borítékban a cukorkák. Ezekkel a kedves vendégekkel -egy nagybajuszos és szakállas úr is jön, a nagybácsi; de az egészen -mellékes.</p> -<p>A bácsi imádja Mariskát, nem tudna ellenni egy napig sem, hogy -az ölébe ne ültesse s különösen nagy kedve telik benne, ha -összeborzolja a szakállát. Mariska ezt szivesen megteszi, mert még -nincs itt <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> a szomszédék Pistája. Akkor a bácsi -csillaga elhalványul.</p> -<p>Pista apró-cseprő feketeszemű legényke, egy évvel idősebb mint -Mariska, és valóságos ezermester. Olyan kártyavárat tud építeni, -hogy abban egy törpe király ellakhatnék az egész udvarával; s egy -szájdorombon olyan furcsa nótákat fuj el, hogy Mariskának eláll a -szeme-szája. Oh, az gyönyörű! Pista fujja; Mariska táncra kerekedik -a bábuval; lebeg a szöszkisasszony aranysárga haja… hipp, hopp, -sohase halunk meg!</p> -<p>Azután Pista egy kis papirhajót készít. Van rajta vitorla, -zászló, az elejébe befog hat legyet s vígan indul a hajócska az -Operenciás-tengerre, vagy még annál is messzebbre. Gyí, lovak, gyí! -A két gyerek összebúva nézi, merre veszi útját a különös fogat. A -szőkefürtös fejecske, meg a borzas fekete buksi egymáshoz tapad; a -két kis pajtás karja egymás nyaka köré fonódok bizalmasan… És az -öreg fali óra barátságosan beszélget le hozzájuk: tik, tak, tik, -tak. Majd zöngve hirdeti az idő szállását a szobácska csöndjén át: -egy, kettő, három, négy…</p> -<p>A kis pajtások megéheznek. A doromb elhallgat; a papirhajót -felfordítják a szárnyas lovacskák; bari a kuckóba kerül. Most -érdekesebb dolog foglalja el Mariskát, Pistát: a vajaskenyér, amit -uzsonnára hoznak be nekik.</p> -<p>Kedves vajaskenyér! A Pistáé gyorsan eltűnik, mikor Mariska még -alig nyult a magáéhoz. Pistát, úgy látszik nem elégítette ki a maga -része, mert epedő szemmel nézi pajtásáét. Szophatná bár az ujját -(ha ugyan igaz a Mariska legendája), rajta nem zsarnokoskodhatik -dada, aki a sarokban köt valami százesztendős harisnyán; de ő az -ujjánál ízesebbnek tartja a vajaskenyeret. A buksiban önző terv -fogamzik meg: <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>– Mariska! hozok neked holnap egy szarvasbogarat.</p> -<p>Mariska csaknem elejti a kenyerét meglepetésében.</p> -<p>– Szarvasbogarat? – dadogja hihetetlenül.</p> -<p>– Igen, Mariska, két nagy szarva van és sok lába.</p> -<p>– És nekem adod?</p> -<p>– Neked, ha te is nekem adod a vajaskenyered felét.</p> -<p>Mariska arca elborul. A dolog komoly megfontolást érdemel. A -szarvasbogár nagyértékű, csábos valami, de az ár sem megvetendő. -Pista azonban ravaszul segít a dolgán:</p> -<p>– Ha nem adod, akkor a szarvasbogarat Esztinek viszem.</p> -<p>Ez hat. A kenyér kettétörik s a pajtások megosztoznak rajta.</p> -<p>Az aranyos percek elfutnak. Az öreg falióra beszólítja a szobába -az estét; Pistát hazaviszik; a vacsorának is vége; a macska álmosan -kucorog az asztal alatt, alszik a bábú, szundikál a bárány; Mariska -felkivánkozik az anyja ölébe és ott összekuporodik, mint egy kis -gombolyag. Arcát elönti az álom tűzpiros mámora, szemei letapadnak -és édesen elalszik.</p> -<p>Lefektetik ágyacskájába, melléje a bábut; apa, anya lábujjhegyen -jár-kel még egy darabig körötte, s a gyermekálmok édesen lebegnek -fejecskéje felett. Elhozzák a kis papirhajót vitorlájával, -zászlójával újra; Mariska beleül, mellé telepedik a viaszkisasszony -meg a bárány, meg a nagy agancsú, soklábú szarvasbogár, s -csingling, indul a hajócska. De ni, Pista is rajta van; kezében egy -nagy darab vajaskenyér és uram, teremtőm, alig hinné az ember, -megkínálja a felével Mariskát! A saját kenyerének a felével! Ah, -mily gyönyör… Mariska első diadala! És a hajócska csöndesen ring a -hullámfodrokon.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<h2>MAROSSZÖGÖN.</h2> -<p class="center">– Egy államkölcsönös város életéből. –</p> -<p>Marosszög, a nagy alföldi város, kettőről nevezetes: árvizéről -és halpaprikásairól. Mikor én Marosszögre kerültem, az árvíz-szezón -már véget ért és így kiváncsiságom elsősorban kizárólag a -halpaprikásban koncentrálódott.</p> -<p>Amint kissé megismerkedtem a városbeliekkel, felvetettem a -kérdést: hol lehet halpaprikást enni?</p> -<p>– Most sehol… – felelték a bennszülöttek. – Hanem a jövő -hónapban nagyszerű halpaprikás-estélyek lesznek a »Durbincsban« és -az »Aranykecsegében.«</p> -<p>– Hát jelenleg nincs elég hal a Tiszában?</p> -<p>– Hal csak lenne a Tiszában, de étvágy nincs hozzá a -városban.</p> -<p>– Ah, ah – miért?</p> -<p>– Mert az év e hónapjában Marosszög mindig gyászba van -borulva.</p> -<p>– És miért gyászol Marosszög?</p> -<p>– Majd megtudja, ha itt lakik pár esztendeig… kivált ha viszi -valamire!</p> -<p>Eszerint tehát egy időre le kellett mondanom a halpaprikásról. -Ám ez időtájt egyéb meglepő tapasztalatoknak is jutottam birtokába. -Elsősorban, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> a marosszögiek az év bizonyos szakaiban -csak nyűtt, kopott öltözetben járnak. – A polgármester (egy igen -tekintélyes külsejű alak) kis szőrement gombakalapban sétált az -utcán, melynek karimáját az idő foga úgy körülrágta, hogy egyszer, -amint köszönt valakinek, a kalapjából csak a karima maradt a -kezében. (A többi kiesett belőle.)</p> -<p>– Mért járnak önök Marosszögön mind ócska ruhában? – kérdeztem -egy ízben a főjegyzőtől.</p> -<p>– Majd megtudja azt ön, amint kissé megmelegszik a falaink -között. Kivált ha véletlenül házat talál venni. (Ez utóbbi szavakat -a város pennája némileg fenyegető hangsúllyal mondta.)</p> -<p>– De a polgármester a városi tekintélye érdekében mégis jobb -kalapot hordhatna!</p> -<p>A főjegyző ünnepélyes arcot öltött.</p> -<p>– Ne bántsa, uram, azt a kalapot! Az együtt korosodott és -szenvedett szeretett városunkkal. Az a kalap gondolkozott, -szónokolt, ha kellett, sírt az érdekünkben húsz esztendő óta.</p> -<p>– Talán még sem csupán a kalap, hanem az is, aki alatta volt: a -polgármester? – vetettem közbe.</p> -<p>– Nos igen, egy kicsit a polgármester is, de főképp a kalap.</p> -<p>Nem értettem, amit arcom eléggé elárult. A főjegyző megveregette -vállamat:</p> -<p>– No csak lakjék nálunk néhány esztendeig, majd megnyílik önnek -is a marosszögi politika misztériuma. Kivált ha házat talál venni -fiatal barátom!</p> -<p>(Ez utóbbi szavakra már megint rátette a fenyegető -hangsúlyt.)</p> -<p>Ebből mindjárt sejthettem, hogy házat venni nem a -legbátorságosabb dolog lehet Marosszögön.</p> -<p>A másik meglepő tapasztalat az volt, hogy a marosszögiek az év -bizonyos szakaiban nem borotválkoznak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> Mikor -tehát Szikora Mihályhoz, a legnépszerübb marosszögi borbélyhoz -betértem, igyekeztem ez ügyben informáltatni magamat.</p> -<p>A borbély nagy, vörös szakállú, bikanyakú ember volt, olyan -termettel és vállakkal, hogy mintául szolgálhatott volna egy -Vulkán-szoborhoz. Mikor borotválta az embert, szinte úgy tetszett, -mintha egy őskori ciklops incselkednék egy boldogtalan modern -halandóval, akinek minden áron el akarja metszeni a torkát. Az -Isten tudja, hogy barátkozott össze két olyan ellentétes valami, -mint Szikora Mihály és a borbélymesterség.</p> -<p>Tehát, mint említém, egyszer szóba is hoztam a kérdéses ügyet az -officinában. Szikora uram beléptemkor a fogait piszkálta -unalmában.</p> -<p>– Úgy látom, Szikora úr, mostanában rosszul megy az üzlet! – -kezdtem a szóba.</p> -<p>– Hazafias marosszögi ember ilyenkor nem borotválkozik, – felelt -mély flegmával a borbély.</p> -<p>– Ah, áh… és miért, ha szabad kérdenem?</p> -<p>– Azért, mert most esedékes a marosszögi árvizes államkölcsön és -a borotválatlan arcok olyan szomorú külsőt adnak városunknak, hogy -megesik rajta a pénzügyigazgató szive és megadja a fizetési -haladékot.</p> -<p>Kezdtem hajzani hozzá, hogy ebben az időtájban Marosszögön mért -nincsenek halpaprikás-estélyek, mért nincs étvágy, mért járnak -ócska ruhában az emberek, – szóval mi okozza a közgyászt?</p> -<p>A következő hónapban Marosszög megkapta a haladékot; ámde a -polgárok ábrázata ezután is szomorú, mogorva, tüskés maradt.</p> -<p>– Hiszen most sem simák az állak városunkban? – szólítottam meg -újra Szikora uramat.</p> -<p>– Bölcs marosszögi ember most sem borotválkozik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>– Hát most már mért nem tetszik?</p> -<p>– Mert most kezdődik a vadászat a fácányosban.</p> -<p>– De hiszen a fácán nem kivánja a marosszögiektől ezt az -áldozatot!</p> -<p>– A fácán nem kivánja és nem is az ő kedvéért tesszük, hanem az -államtitkár urért, akit a főispán úr megszokott hívni a fővárosból -a vadászatra. Az okvetlenül behajtaná a jövő évben az -államkölcsönt, ha sima állakat és szépen nyirt szakállakat látna a -városban.</p> -<p>– És mit szól ön, az iparos, ehhez, akinek az üzletét -tönkreteszi ez a politika?</p> -<p>Szikora uram olyan bölcsen felelt, mint egy görög és oly -önzetlenül mint egy római:</p> -<p>– Bennem zokog a borbély, ezt látva, de elégülten nevet az -államkölcsönös polgár.</p> -<p>– És nem kap hajba ez a kétféle Szikora Mihály?</p> -<p>– De néha megesik ez is. Ilyenkor úgy állítom helyre köztük a -rendet, hogy elmegyek a »Durbincs« című polgári bormérőbe; ott -maradok hajnalig; és mikorra onnan hazakerülök, akkor már a borbély -van vígan és az államkölcsönös polgár sír. Amint illik.</p> -<p>Ily módon lassankint lehullott szemeim előtt a lepel a -marosszögi politika misztériumairól. E politikának alapja a panasz -volt. A panasz, mely ott lebegett a borotválatlan arcokon, a kopott -öltözékeken, minden szóban, a gyűlésekben, a társaságokban, a -boltok ajtóiban, sőt a cipők és csizmák bánatos csikorgásában is. -Ennek a politikának képezte csúcsát a polgármester szőrement -gombakalapja, mely úgy sírt és panaszkodott a város fejének bubján, -mint egy posztóba formált elégia.</p> -<p>Kinek lett volna szive behajtani a kölcsönt azon a városon, -melynek polgármestere is rongyos kalapban jár? <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Egyébiránt pedig gyorsan otthonosan éreztem magamat a -városban.</p> -<p>Kedvesen üti meg szivemet mindig a marosszögi kávéházban töltött -délutáni órák képe! Látom az asztalok körül üldögélő polgárokat, -amint, szájukban a rózsaszínüre szítt hatalmas tajtékpipával, mély -hallgatásban, komoly érdeklődéssel kísérik a tekeasztalokon folyó -játszmát.</p> -<p>Csörögnek az ibrikek; lebeg a füst illatos kék felhőket képezve -a légben (marosszögi ember csak szűz dohányt szí, ámbár azért -szidja a trafikot); a lapok érintetlenül szomorkodnak a falon -(marosszögi ember nem olvas, hanem csinál politikát); és ha a dákó -kezelője jó lökést csinál, az egész kávéházban olyan mormogás fut -át, az arcok olyan kifejezést öltenek, mintha azt mondanák:</p> -<p>– Végre marosszögi emberre is mosolyog a szerencse annyi -sorscsapás után!</p> -<p>Ha pedig a teke a legutolsó pillanatban várakozás ellenére -cserben hagyja emberét, keserű sóhaj emelgeti a kebleket:</p> -<p>– Ilyen is csak marosszögi emberrel történhetik meg!</p> -<p>Ezek a tekeasztalok voltak a marosszögiek legnagyobb -gyönyörüségei, legvonzóbb látványosságai. Az államkölcsönön és -adókon kívül még csak azok a partik érdekelték őket, melyeket -azokon vívtak Marosszög tekéző bajnokai. Ebéd után a város összes -számot tevő eleme találkozót szokott adni e helyen, sőt igen -gyakran megjelent a küzdő téren a polgármester gombakalapja is; – -fájdalom, a katasztrófa óta már újdonaj új kiadásban.</p> -<p>A város notabilitásai a nagy asztalt ülték körül, a polgármester -természetesen a főhelyet foglalván el, ahonnan, mint valami -bércről, az asztalok zöld <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71">-71-</a></span> csatasíkjait felségesen be lehetett -látni. Körülötte ültek a főemberek, a főjegyző, a főkapitány, a -tanácsosok és a polgárság kimagasló vezéralakjai, a gyógyszerész, a -város legnagyobb gavallérja, az ügyvéd, a város leghiresebb -pörvesztője, Szücs Pál uram, a pék, a város legnagyobb szája, -akinek olyan nagy szája volt, hogy állandóan el volt rekedve és -évek óta egy szavát sem lehetett meghallani (ilyen is csak -marosszögi nagyszájú emberrel történhetik meg!), és az asztal -végére Szikora uram, a borbély, aki úgy került a nagyságok közé, -hogy neki van a városban a legnagyobb szakálla.</p> -<p>Itt ismerkedtem meg az imádottam apjával… Mert beleszerettem -rövid idő alatt egy marosszögi leányba, még pedig a képzelhető -legtisztább és áldozatkészebb szerelemmel, aminek legfőbb -bizonyítéka, hogy imádottam – államkölcsönös leány volt.</p> -<p>Marosszögön ugyanis kétféle leány van: olyan, akinek az apjának -van valamije, ez az államkölcsönös leány és a rossz parti; továbbá -olyan, akinek apjának nincs semmije, tehát államkölcsöne sincs, ez -a jó parti. Az előbbiek a háziurak, az utóbbiak a lakók gyermekei. -Az ifjuság Marosszögön ez utóbbiak körül röpköd, nekik udvarol, -őket adorálja, őket táncoltatja a bálokban, ők csillognak, -ragyognak; míg a háziurak leányai többnyire a hamupipőke szerepét -játszák. A helyi lap farsang idején gyakran fakad ki ekképp: »A -lakók leányai toilettekben ma is oly fényüzést fejtettek ki, hogy a -háziurak szegény leányai, kiknek nem telik új ruhára, hovatovább -kénytelenek lesznek elmaradni a bálokból.« A telekkönyvet sem abban -a reményben nézik meg, hogy van háza a leánynak, hanem abban, hogy -nincs és Marosszögön már számos válópernek képezte alapját -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> az, hogy utólag kisült, hogy az -asszonynak van hozománya (értsd: államkölcsöne); holott a férj -abban a jó hiszemben vette el, hogy vagyontalan.</p> -<p>Imádottam atyja Tarcsay Gábor úr azzal keltette fel -érdeklődésemet, hogy ő volt a legszomorubb ember a kávéházban, – -amely szomoruságra akkor neki nagy oka volt, mert felmondott a -lakója!</p> -<p>Idegen ember nem tudja, mit jelent ez! Csak marosszögi ember -szive érezheti át teljes valójában, mi az, mikor valakiről -szétröppen a hír:</p> -<p>– Felmondott a lakója!</p> -<p>Szomoruan kongnak e szavak. Sírnak hallatára még a levelek is az -ágon. A szél felkapja és zokogva hirdeti a fáknak, a mezőknek és a -madaraknak: felmondott a lakója!</p> -<p>Úton-útfélen résztvevő arcok állítják meg a szerencsétlen -férfiut; szorongatják kezeit, veregetik vállát és hangzik a -szánakozó kérdezősködés:</p> -<p>– Felmondott?</p> -<p>– Fel bizony, kedves Csomainé nagysád, felmondott.</p> -<p>– Istenem, istenem… vajjon mi lehet az oka?</p> -<p>– Én nem tudom… én ártatlan vagyok… én a tenyeremen hordtam, -óvtam még a széltől is, mégis felmondott.</p> -<p>A másik utcasarkon új vigasztaló fogja el:</p> -<p>– Fogadd részvétemet… Hidd el, úgy érzem magamat, mintha a saját -lakómat vesztettem volna el.</p> -<p>– Köszönöm részvétedet… – rebegi amaz.</p> -<p>– Barátom, csak nyugalom… ne hagyd el nagyon magad! Gondold meg, -Isten adta a lakót, Isten elvette!</p> -<p>– Isten adta, Isten elvette… – tördösi a boldogtalan háziúr és -fejét rázva, szomoruan baktat tovább. <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Hja, mert Marosszögön sok a háziúr, de kevés a lakó. A lakások -többnyire üresek, nem jövedelmeznek; a gazdán kívül egyedül csak az -államkölcsön lakik a házban, melyen az árvíz után felépítette.</p> -<p>Ilyen állapotban ült Tarcsay is a kávéházban és valahányszor -ránéztem, mindig elfacsarodott a szivem. Annyi bánat lebegett -arcvonásain és ha néha tett is valamely megjegyzést a játszmára, -mindjárt elhallgatott és lesütötte fejét. Mintha ezt mondaná:</p> -<p>– Azaz, mit is beszélek?… Az olyan ember, akinek felmondott a -lakója, húzza össze szerényen magát és hallgasson!</p> -<p>Mély részvét fogott el e szomoruság láttára és elhatároztam, -hogy kifogadom a felmondott lakást. Mérnöki hivatásom ugyan gyakran -a környéken tartóztatott és nem volt szükségem nagy lakásra (eddig -egy fogadóbeli szoba is elég volt), de már nem állhattam ellent -ennyi nyomornak.</p> -<p>Azért, mikor legközelebb a kávéházba mentem, bemutattam magamat -Tarcsay úrnak:</p> -<p>– Török Elek, mérnök.</p> -<p>– Örvendek a szerencsének! – felelt búskomolyan rám nézve, de -ismét lesütötte fejét. (Miféle szerencsének örvend az olyan ember, -akinek felmondott a lakója!)</p> -<p>– Azt hallom, hogy Tarcsay úr házában egy lakás volna -kiadandó.</p> -<p>Emberemet mintha villamáram érte volna. Felegyenesedett, arca -kipirult, szemei csillogtak szemöldökei alatt:</p> -<p>– Uraságodnak lakásra van szüksége? – rebegte.</p> -<p>– Azt keresek, mert megúntam a vendéglői életet.</p> -<p>Megragadta hálásan a kezemet:</p> -<p>– Az Isten áldja meg ezért, – mondotta. – Igen, <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> igen, csak -az önálló lakás ér valamit! Mert mi a lakás? Oh a lakás! Az a -tűzhely, a haza… minden!</p> -<p>Denique, kivettem a lakást. Kényelmes, csinos ház volt, az -udvaron kis kerttel. Első reggel a házigazdám mindjárt karon fogott -és minden zugot megmutogatott.</p> -<p>– Ez itt galambduc… de a mi galambjaink illedelmesek. Csak -moderate turbékolnak, nem zavarják a lakókat. Emezek itt a -ketrecek… a baromfiakat ketrecekben tartjuk, hogy ne -lábatlankodjanak a lakóknak.</p> -<p>– De mért vannak feketébe vonva a ketrecek?</p> -<p>– A kakasok félrevezetésére.</p> -<p>– Mi szükség van arra?</p> -<p>– Hogy fel ne keltsék hajnalban a lakókat álmukból. A ketreceket -este bevonjuk fekete posztóval és a bevonatot csak reggel nyolc -órakor vesszük le. A kakasok azt hiszik, hogy nyolc órakor van -hajnal és addig nem kukorékolnak.</p> -<p>(És volt szive az én elődömnek felmondani! Oh a marosszögi lakók -hálátlanok!)</p> -<p>– Ez pedig itt Erzsike lányom, – mondá a házi gazdám, mikor -felvezetett a lakására, és egy kedves fejecske került elém olyan -szőke hajjal, mint egy nagy nyaláb kúpba csavart kalász. Az -»államkölcsönös leány.«</p> -<p>– Erzsikém, – Török Elek mérnök úr, a mi új lakónk.</p> -<p>Azok a dévajan mosolygó szemek, melyek rám néztek, miközben a -lágy kezecske egy percre a kezeimbe simult, azt jelentették, hogy -már alaposan ki vagyok kémlelve holmi ablakfüggönyök mögül.</p> -<p>És ezt a két mosolygó szemet többé nem tudtam elfelejteni. Mikor -délután künn húztam a láncot a <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> határban, folyton egy kedves -hang csengett a fülemben:</p> -<p>– Úgy-e elmegyünk, mamácska, délután öt órakor a Tiszapartra -sétálni?</p> -<p>Ezt Erzsike kérdezte Tarcsay mamától, kinek persze szintén -bemutattak. És a kék szemek kérdőleg sugaraztak rám:</p> -<p>– Nos, jó vitéz, hát érted-e, hogy mért kérdem én ezt most és -mért jelölöm meg oly pontosan az időt és helyet?</p> -<p>A vitéz persze, hogy értette és félbe-szerbe hagyva a sürgős -munkát, délután öt órakor ott illegett a szőke kalászkúp és a kék -szemek mellett a jó öreg Tisza partján.</p> -<p>Ámde e perctől fogva marosszögi ismerőseim titokzatos szavakat -röpítgettek el füleim mellett, melynek értelmét sokáig nem tudtam -eltalálni.</p> -<p>A főjegyző, kivel másnap találkoztam, igen komoly arccal -állított meg az utcán. Hangja oly ünnepélyesen rezgett:</p> -<p>– Vigyázat, fiatal ember, vigyázat!</p> -<p>– Mi történt?</p> -<p>– Többet nem mondok. Atyailag tanácsolom, legyen óvatos!</p> -<p>A gyógyszerész (kivel szintén bizalmas barátságot kötöttem) -elmenőben ezt súgta fülembe:</p> -<p>– Memento – az államkölcsönre!</p> -<p>Szikora uram pedig, mikor az officinában munkába vette a -fejemet, nagyot sóhajtva mondá:</p> -<p>– Oh fiatalság! Milyen könnyelmüen sétál az az örvény -szélén!</p> -<p>Séta! Megvan! Világosság gyult agyamba… Hiszen az én marosszögi -ismerőseim azért aggódnak értem, mert az államkölcsönös leánnyal -láttak sétálni. Marosszögön ugyanis azt a legényembert, aki egy -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> fiatal leánnyal egyszer a sétálás bűnébe -esett, elveszettnek tartják.</p> -<p>Ami azonban engem illet, el kellett ismernem, hogy az ismerősök -jól szimatolnak. Komolyan beleszerettem a kis államkölcsönös -leányba. Azért tehát megadással tűrtem, hogy Szikora uram hatalmas -tenyereivel úgy megmossa az én könnyelmű fejemet, hogy szinte -szikrázott bele a szemem.</p> -<p>Igen, igen; bizalmas barátaim intelmei dacára tovább sétáltam az -örvény szélén, azaz jobban mondva a Tisza szélén, mely ott ömlik el -Marosszög mellett, hol szilajon harsogva megdagadt kebellel, hol -szeliden mormolva és összehúzódzkodva. A Tisza a marosszögi séták -egyedüli célpontja; a Tisza, mely folyton új meg új ábrázattal, új -meg új szereppel mulattatja nézőit, akár egy sokoldalú szinész. -Csupa érdekes néznivaló: az áradó meg apadó víz; a rakpart, melyet -az állam építtetett a marosszögieknek az árvíz után s mely azóta a -lakosokat folyton azzal szórakoztatja, hogy hol kidől, hol bedől; a -tiszavirág ideje, mikor a sárga habokon az a csillogó lepedő -úszik…</p> -<p>Milyen édesek azok a sétatervezgetések, melyek ugyancsak mindig -egy pont körül forognak (merre is vennénk utunkat egyebüvé?), de -mindig változatosak!</p> -<p>– Hová megyünk ma sétálni?</p> -<p>– A Tiszához. Megnézzük, árad-e?</p> -<p>Elmegyünk a marosszögiek örök ellenségéhez és mégis bizalmas, -régi barátjához, az öreg Tiszához, melynek megáradt, sárga -hullámaiban este ingó táncot járnak a fürdő csillagok. A habokban a -csillagok, az én nyugtalan lelkemben pedig két szelid kék szem. És -agyamra dől az est és a szőke haj illatának mámora…</p> -<p>Másnap megint felmerül a kérdés: <span class="pagenum"><a name= -"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> -<p>– Hát ma hova megyünk?</p> -<p>– A Tiszához. Megnézzük, apad-e már?</p> -<p>Harmadnap, mondjuk csütörtökön, megint ez a jelszó:</p> -<p>– Jerünk a Tiszához… Tekintsük meg felépült-e már a rakpart?</p> -<p>Péntek délután:</p> -<p>– Nos, mi a mai programm?</p> -<p>– A Tisza… Hátha bedőlt megint a rakpart? (Hiszen ugyis péntek -van.)</p> -<p>Egy szép augusztusi napon végre – a rakpart éppen újra fölépült -– nyilatkoztam. Ott történt a vén Tisza partján. Az alkalom kitünő -volt. A mama ugyanis nem mert rálépni az új rakpartra, attól -tartva, hogy bedől alatta, és mi Erzsikével egyedül maradtunk -rajta.</p> -<p>Oda hajoltam a kedves fejecskéhez és remegő hangon -suttogtam:</p> -<p>– Erzsike, a mama nem bízik az állam mérnökeiben… használjuk fel -ezt a bizalmatlanságot… beszélhetek?</p> -<p>Gyors, lihegő hang felelt.</p> -<p>– Beszéljen…</p> -<p>– Én szeretem magát.</p> -<p>– Én is magát, Elek.</p> -<p>– Akar az én kis feleségem lenni?</p> -<p>– Igen… Oh Elek!</p> -<p>Én is éppen azt akartam visszarebegni, hogy »oh Erzsike«, mikor -a rakpart elkezdett veszedelmesen inogni és kénytelenek voltunk -visszamenekülni a nem államilag készített szilárd területre. A mama -nem tudta, mitől legyen jobban meghatva: a veszedelemtől-e, melyben -forogtunk, vagy az én vallomásomtól?</p> -<p>Tarcsay papa természetesen tüstént ránk adta <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> áldását, -mikor megkértem Erzsike kezét. Csak az esküvő idejére merültek fel -akadályok.</p> -<p>– Nos, gyermekek, mikor tartjuk meg az esküvőt? – kérdé -jövendőbeli apósom örömtől ragyogó arccal.</p> -<p>– A jövő hónapban, – feleltünk Erzsikével, minthogy erre nézve -már megállapodtunk.</p> -<p>– Akkor nem lehet, édeseim, – szólt Tarcsay úr, felvéve újra a -szomorú marosszögi arcot. Akkor esedékes az államkölcsön és a -pénzügyigazgató nem ad haladékot, ha lakzit tartunk.</p> -<p>– Hát legyen októberben!</p> -<p>– Jaj, az még rosszabb! Októberben van a vadászat a fácányosban, -melyre az államtitkár… a jövő évben behajtaná az államkölcsönt -bizonyosan rajtam.</p> -<p>– Hát mikor lehet Marosszögön lakzit tartani?</p> -<p>– Augusztusban, most. Augusztusban a pénzügyigazgató fürdőre -megy, s akkor fellélegzik kissé Marosszög. Aztán minek húzni, -halasztani?</p> -<p>Megtartottuk tehát augusztusban a lakodalmat.</p> -<p>Az esküvőn jelen volt a város egész intelligenciája. A vacsorán -a polgármester mondta reánk, az ifju párra, az első felköszöntőt, -és mikor mélyen megindult hangon megemlítette, hogy immár én is -valóságos marosszögi és jövendőbeli államkölcsönös polgár lettem, -az egész társaság felzokogott. A főjegyző elérzékenyülten -megszorította a kezemet és ezt rebegte:</p> -<p>– Bátorság fiatal barátom, bátorság! Az élet rögös, de nem -elviselhetetlen!</p> -<p>A gyógyszerész megölelt:</p> -<p>– Barátom, a végzet útjai kiszámíthatatlanok. Még jóra fordulhat -minden!</p> -<p>Szikora uram pedig csak a kezével legyintett egyet-kettőt felém. -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Sohasem láttam ilyen esküvőt!</p> -<p>Azóta beletörődtem a marosszögi viszonyokba egészen. Mind ez -ideig még csak lakó vagyok, de most nagy veszély fenyeget. Apósom -beteg és éjjel-nappal attól remegek, hogy rám testálja a házát. -Tegnap már rávettem, hogy egy távoli rokonára hagyja; de ma valamin -felbőszült ellenem és új végrendeletet készített.</p> -<p>Én azonban ki fogok rajta. Elhozatom a leghíresebb professzort -az egyetemről és kigyógyíttatom az apósomat, ha addig élek is; ha -az orvosi honoráriumra rámegy egy évi keresetem; ha a lábam térdig -kopik is a parcellázásban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<h2>A SZÖKEVÉNY.</h2> -<p>Egy barátságos családnál vacsoráltam. Az egész este arra voltam -ítélve, hogy egy kis sápadt gyermeket bámuljak, aki mindnyájunkat -elbájolt az okosságával. Rendkívüli gyermek volt. Csacsogott, -nevetett és pityergett is, de mindezt annyi utánozhatlan bájjal -cselekedte, hogy odáig voltunk elragadtatásunkban. Még a behozott -kacsasültről is meg tudta mondani, hogy ezek azok a fekete madarak, -amiket tegnap a Nancsi a piacról hozott. Névről a szegény kis -szobavirág már nem ismerte a kacsákat. Mikor már egészen telítve -voltam a beszedett gyermeki okosságokkal, minden további -következmények elhárítására egy alkalmas pillanatban búcsut -vettem.</p> -<p>Későn volt már. A főváros utcái üresen tátongtak; a házak -idegenül, siváran néztek le rám. Még számban volt az íze az -elkényeztetett gyerek okosságának. Szegény, széltől, levegőtől -óvott, félszeg teremtés te, akiben kicsavartak a helyéből mindent, -ami igazán gyermeki! Mennyivel szebb, okosabb lennél te, ha olyan -volnál, mint azok a pillangókergető, napsütötte arcú golyhók, akik -együtt növekednek a pajtáskodó macskákkal, csengetyüs bárányokkal -és unalmas okosságok helyett mosolygó ostobaságokat fecsegnek. -Mennyi okod lesz egykor megsiratni elveszett gyermekségedet! -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Szerencsére sokáig nyitotta ki a házmester a kaput és elég idő -maradt arra, hogy kipárologjon belőlem az okos gyerek emlékezete. -Megszabadulva tőle, sokkal könnyebben jártam meg a lépcsőket.</p> -<p>Egyszerre összerázkódtam. A sötét, fedett folyosón, melyen -elhaladtam, botom egy heverő emberi testbe akadt. Borzongás futott -a hátamon végig; gyorsan gyufát gyujtottam.</p> -<p>A folyosó szögletében egy összekuporodott kis alak feküdt. Feje -egy kis butyron pihent. Aludt; pihegését, bár igen halkan, hallani -lehetett. Közelebb világítottam. Valami hét-nyolc éves leányka -volt.</p> -<p>A világosságra felnyitotta szemeit, s anélkül, hogy megmozdulna -helyén, álmos, de egészen nyugodt tekintettel nézett rám.</p> -<p>– Mit keressz itt te? – kérdeztem tőle.</p> -<p>Felült helyén. Kémlelni látszott a gyufa libegő lángjánál -arcomat. Azután térdre ereszkedett, megigazította szöszke haja -varkocsát, fejére kötött egy kis piros kendőt, felkelt s kezébe -vette a parányi butyrot.</p> -<p>– Nem szabad itt hálnom? – kérdezte.</p> -<p>Oly búsan, sajátságos szomorú hangon mondotta ezt a gyermek, -hogy egészen meghatott. Különösen a hangjának érett, komoly -csengése lepett meg. Mintha egy öreg ember szavát hallanám.</p> -<p>– Itt nem maradhatsz, mert ha a házmester meglát, kikerget.</p> -<p>Szó nélkül megindult a lépcsőház felé.</p> -<p>– Hová mégy?</p> -<p>– Tovább.</p> -<p>Megállt és kissé a korlátfának támaszkodott, batyuját kezében -tartva. Tovább… Ismét ez a vigasztalan, értelmes, komoly hang. A -kis fruska ezzel az ő szűkszavú <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> beszédjével, öreghez illő -elszántsággal egészen zavarba hozott.</p> -<p>– Hova mennél ebben a hidegben? Nincsen anyád vagy valami -rokonod, akinél otthon lehetsz?</p> -<p>A lányka rám emelte szemeit és nyiltan felelt, mint aki tudja, -hogy jussa volt arra, amit tett:</p> -<p>– Megszöktem hazulról, oda nem mehetek vissza.</p> -<p>– Hm. Teringette! No, mindegy, odakünn megfagynál. Gyere be, itt -az előszobában meghúzhatod magad.</p> -<p>A leányka tétova nélkül követett. Az előszobában mindjárt -kikeresett magának egy alkalmas zugot, ahol mint egy becsülettudó -utas, aki szívbeli hálát ad az Istennek, hogy éjjeli szállást -kapott és lehetőleg kevés bajt akar okozni a jó embereknek, -meghúzta magát csendesen. Ráült a kis batyujára, összekuporodott -ülőhelyében s mindenképp azon volt, hogy lehetőleg kevés helyet -foglaljon el a szobából. Szegény kicsi! Hiszen amúgy is olyan apró -és vézna volt, akár egy csigaházban is meghálhatott volna.</p> -<p>A lélekzetéből tudtam, hogy nem alszik. Kiszóltam hozzá:</p> -<p>– Hogy hívnak lányka?</p> -<p>– Annának – felelt illedelmesen.</p> -<p>– Gyere be, Anna.</p> -<p>A gyermek bejött s megállt előttem, még mindig azzal az -elfogulatlan, bátor magatartással, mint először. A lámpa -rávilágított. Valóban az érett hang nem illett ehhez a szegény, -gyámoltalan, törékeny alakhoz. Lenszőke, gondozatlan haja, -színtelen, sovány kis arca, szánalmas, vézna tagjai, kopott -perkál-ruhácskája, az idomtalan, bizonyára öregebb emberről -lekerült nagy cipői, mind a kis oktondi csavargót gyaníttatták; -hanem fáradt, bús kifejezésű kék szemei és öntudatos, komoly -viselkedése mást mondtak. <span class="pagenum"><a name="Page_83" -id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– Mért szöktél meg hazulról Anna?</p> -<p>– Oh, kérem, higyje el, sokáig tűrtem, de ma – már nem birtam -tovább.</p> -<p>– No lám. Hát ki bántott?</p> -<p>– Az édes apa.</p> -<p>A leány elhallgatott. Az igaz, nem is kellett többet beszélnie. -Egy nagy daganat a homlokán, amit eddig nem vettem észre, eléggé -beszélt helyette. Azután – ez is most tűnt csak fel – sántított. -Nem úgy mint a bénák, hanem mint akinek minden tagja össze van -törve. Ezt is kétségkívül az édes apának köszönhette.</p> -<p>– Többen vagytok testvérek?</p> -<p>– Négyen vagyunk most, de azelőtt hatan voltunk.</p> -<p>– Két testvéred meghalt, szegény kis Anna?</p> -<p>Oly kevés volt e néhány közönséges részvevő szóban, de a lányka -mégis szívig ható, hálás, megindult tekintettel nézett rám -értük.</p> -<p>– Igen, azok meghaltak. De először a mama halt meg. Apát akkor -becsukták áristomba valamiért. Azután a Julcsa halt meg, aki -legöregebb volt köztünk. Az emberek akkor is bejöttek hozzánk és -nagyon lármáztak apával; de apa erősebb volt náluk és kidobta az -embereket. Akkor bezárta az ajtót és azt mondta nekünk, aki egy -kukkot mer szólni róla valahol, azt tüstént agyonlövi. Hallgattunk -is ám. Azután a Kata halt meg. Mikor nagyon beteg volt a szegény -Kata, oda hívott az ágyához és azt mondta: Anna, én meghalok; most -már te vagy a legöregebb. Vigyázz, kis Annácskám, a gyerekekre. Ha -apa este hazajön, először bujjatok el és csak akkor jöjjetek ki, -mikor lefeküdt. Ha a Pista éjjel sírni kezd, meséld el neki a kis -kacsát, aki a fekete tóban fürdik, vagy a jávorfácskát, -furulyácskát; attól elalszik; de a száját fogd be, mert ha apa -felébred, agyonüti. Reggel mosdasd meg őket; fésüld meg a hajukat; -este altasd <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> el a szegényeket; reggel menjetek el a -majorosnéhoz, az ad egy kis tejet; délben menjetek a pékhez, attól -kaptok egy kis kenyérkét; – mondjátok, hogy az Isten fizesse meg. -Cipőt is adnak a jó emberek. Hanem a Lajcsinak mondd meg, hogy a -fecskéket ne bántsa, mert akkor megharagszik rátok az Isten. – Ezt -mondta a Kata, mikor meghalt, mert az nagyon okos leány volt.</p> -<p>– Hány éves volt akkor a Katátok?</p> -<p>– Oh, az már nagyon idős volt. Nyolc esztendős.</p> -<p>Az igaz, nagyon öreg volt kiszenvedésekor a szegény Kata. -Mosolyognom kellett a gyermekek örökös tervszerű védekezésén az apa -ellenében. Hasonlított ez a gyámoltalan bogarak, hernyók -sztratégiájához, a nekik rettentő madárszörnyek ellen. Szegény -bogarak! Fájdalmas, elvénült alakja ennek a gyermeknek azt -bizonyította, hogy nem mindig sikerült a sztratégia.</p> -<p>– Azóta te viseled a gondjukat a gyerekeknek?</p> -<p>– Igen, már egy esztendeje vagyok a legöregebb. Lajcsi még csak -hat esztendős, Mariska csak négy, Pista pedig három. Én már majdnem -olyan öreg vagyok mint Kata volt.</p> -<p>Ezt különös büszkeséggel mondta a kis bujdosó. Beszédessé lett, -csevegni kezdett. Egészen oly beszédessé mint az asszonyok, mikor -apró házi dolgaikról beszélnek. Szaporán felelt arra a kérdésemre, -mivel töltötték a napot?</p> -<p>– Reggel korán felkeltettem a gyerekeket, felöltöztettem őket. -Pistát a hátamra vettem, Marcsát a szoknyámhoz varrtam, hogy el ne -maradjon. A Lajcsival nem bírtam, mert az úgy ugrált mint egy kis -csikó. És elmentünk messzire a tehenesnéhez. Ott van az istállóban -öt tehén, akik mindjárt elkezdtek bőgni, mikor megláttak bennünket, -úgy ismertek <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> már. Oda ültünk mind a négyen az -ajtóküszöbre. A tehenes bácsi mindig ránk kiáltott: hej, éhes -verebek, rixum, rexum, takarodtok innen! De nem haragudott, mert a -fejés után mindig hagyott egy kis tejet a sajtárban és azt mondta: -No, babszemjankók, egy, kettő, igyatok! Hé, az volt a jó, az volt -az öröm! A tehenes bácsi is nevetett rajtunk és a bajszát pödörte. -Délben elmentünk a pékhez. Ott van a kapuban egy nagy kutya, -Sajónak hívják. Az nem ereszt más népeket az udvarba, csak minket. -Ránk nem haragszik a Sajó, mert tudja, hogy szegények vagyunk. Ott -a pékházban van nekünk két pártfogónk, a Dani úrfi, – tetszik -tudni, az a fehér sipkás fiú, aki perecekkel sétál a Városligetben -– és a szakácsné asszonyság, a Léni néni, aki a péklegényeknek főz. -A Dani úrfi mindig hozott ki nekünk cipódarabot vagy törött -perecet, a Léni néni pedig ételmaradékot. Néha együtt ebédeltünk a -Sajóval és még el is kísért egy darabra, mikor elmentünk. Sokat -járkáltunk a mezőn is. Néha oláhok jöttek az Angyalföldre, ahol mi -lakunk és medvét táncoltattak; akkor nagy nevetség volt, a gyerekek -mindig a medvét akarták nézni és enni se kivánkoztak. Azután, mikor -már elég volt a szaladgálásból, hazamentünk, lefektettem a -gyerekeket és elaltattam őket. Éjjel nagyon féltünk. Otthon mindig -féltünk. De vannak az égen olyan kis csillagok, amik vigyáznak -ránk, mikor alszunk. Egy szomszéd asszony azt mondta nekünk, hogy -azok az Istenke szemei.</p> -<p>– Hát apátok nem ment mindennap haza? – kérdeztem.</p> -<p>– Oh, sokszor egy hétig se jött haza, de mikor aztán hazajött, -mindig nagyon haragos volt. Mindent összetört és mindjárt azt -kiáltotta: hej, gyerekek, ide veletek, most már kitekerem a -nyakatokat! <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> Mink összebujtunk a konyhában és nem -mertünk bemenni. De ha apa nagyon parancsolta, hogy menjünk be, -akkor csak én magam mentem a szobába. Azt gondoltam, no, most végem -van. Apa rám nézett, nevetett és azt mondta: megijedtél, úgy-e, -égetni való? A kicsik pedig a konyhában sírtak keservesen, mert azt -hitték, apa kitekeri a nyakamat. Hej, volt nevetés, lárma, öröm, -mikor kimentem. De ekkor meg ez a baj, mert apa kijött és nagy -bottal csendet csinált. Hé, de volt is ám csend! Azt is hallottuk, -hogyan muzsikáltak az egerek a lyukban. Mikor apa nem jött haza, -nagy mulatság, ugrándozás volt a szobában. Télen, mikor fáztunk, én -meséltem a gyermekeknek, úgy amint a Kata mondta, hogy elaludjanak. -De ha a Pista nagyon éhes volt, akkor nem volt neki elég a kis -kacsa meg a jávorfácska. A gyermek még nagyon ostoba. Több kellett -neki.</p> -<p>Itt megállapodott s elfogódottan, tétovázva nézett rám, mintegy -ezt kérdezve szép szerényen, szabad-e neki tovább is beszélnie -ezekről a dolgokról? Úgy látszik, azt olvasta le az arcomról, hogy -kiváncsi vagyok arra, mit kivánt még a telhetetlen Pista, mert újra -belefogott a mesemondás kissé énekes hangján:</p> -<p>– Akkor meséltem a négy szegény gyermekről, akik elmentek -vándorolni; mentek, mendegéltek, egy sötét erdőben eltévedtek és -majd meghaltak éhen. Egyszer csak jön elibük egy angyal, akinek -nagy, aranyos szárnyai vannak, a derekára fehér kötény van kötve és -a kezében főzőkanál. Azt mondja, Isten hozta, vándorok, tessék -beljebb kerülni, ebbe a kis kunyhóba, éppen most készítettem jó -ebédet, fel is van terítve, egyenek, igyanak, amit szemük, szájuk -kiván, tessék, tessék helyet foglalni! A vándorok, esznek, isznak; -asztal felett összesúgnak, ki lehet az angyal? De nem kérdhetik meg -tőle, mert a <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> mennyországban harangoztak és az angyal -eltűnt. Eddig van. Lajcsi meg Marcsa azonnal kitalálták, hogy az az -angyal nem lehet más mint a mi Katánk. Azután elmeséltem nekik a -farkast, aki meg akarta enni a gyermekeket. Nagy foga van neki és -egyre azt kiabálja: gyereket keresek, a Pista gyereket keresem! A -Pista sír, el akar szaladni, de nem lehet, háta mögött a farkas. -Egyszerre kiszalad a bokorból egy leány: négy fél dióhéjat tesz a -farkas útjába, amikben szurok van; a farkas jön, hopp, belelép a -dióhéjakba. Farkas bácsi bosszankodik, mert a dióhéjban nem tud jól -szaladni, a Pistát nem bírja megfogni, oda a jó pecsenye. A -gyerekek nevettek a farkason és azt kiáltották, hogy az az okos -leány is, aki a dióhéjat hozta, a Kata volt. A Pista is örült, hogy -nem birta utolérni a farkas és most már elaludt. Mind örültünk, -nevettünk a farkason, susogtunk a Katáról, szépen elaludtunk. Úgy -ám!</p> -<p>A lányka arcán álmadozó, édes mosoly futott át a mesékre, melyet -valószínüleg ő maga talált ki. Hosszan fellélekzett és -elhallgatott. Azt kérdeztem tőle, hát ma miért hagyta el a -gyerekeket? Erre elkomolyodott, fejét lehajtotta.</p> -<p>– A multkor bejöttem a városba, – mondotta lassan. – Oh, milyen -szép itt minden! A boltok tele vannak bábuval, cukorral, -gyertyával… mennyi szép kocsit láttam! Úgy szerettem volna örökre -itt maradni. Láttam egy olyan leányt is, amilyen én vagyok, aki kis -gyermeket vezetett, napernyőt tartott a kezében, gyönyörű ruhája -volt és úgy nevetett! Meg is kérdeztem tőle, kitől kapta azt a szép -napernyőt meg azt a ruhát. Azt mondta, a ruhát az asszonytól kapta, -a napernyő a kis gyermeké, ő pedig annak a dajkája. Olyan szomorú -lettem erre. Úgy szerettem volna én olyan dajka lenni, mint a -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> szép ruhás leány! Azóta mindig szomorú -voltam. Csak jártam, jártam, a gyerekekkel, se nem ittam, se nem -ettem, azt hittem, meg kell halnom. Már most nem birtam tovább, -bejöttem a városba.</p> -<p>A lányka szivét határozott nagyravágyás szállta meg. Dajka akar -lenni. Gondoltam, nem lesz nehéz beszerezni gyermekek mellé. Azért -megnyugtattam.</p> -<p>– Jól van, Anna, van egy ismerősöm, aki éppen most keres ilyen -kis lányt, mint te vagy. Most eredj aludni. Feküdj le künn a -divánra.</p> -<p>Nemsokára már hallatszott szaggatott pihegése.</p> -<p>Kora reggel előttem állt a kis szökevény. A batyú megint a -kezében volt, mintha útra készen lenne. Szemei vörösek voltak a -sírástól; kissé most is lihegett a zokogástól. Alighanem egész -éjszaka sírt.</p> -<p>– Ni, hát hova készülsz ilyen korán? – szóltam rá -meglepetve.</p> -<p>– Elmegyek haza, – felelt halk, megreszkető hangon. – Nem bírok… -Vissza kell mennem… mit csinálnak ők nélkülem?… Egész éjszaka -hallottam a Pista sírását… Ki öltözteti fel őket most? Ki fésüli -meg a szegényeket?</p> -<p>– Hát attól nem félsz, hogy nagyon megver apád, mert -elszöktél?</p> -<p>– Most már nem bánom. Most már verhet!</p> -<p>Nyugodtan tekintett fel szemeivel. Sápadt kis arcán ott látszott -jövendő rémülete, de még inkább kis lelke gondja, szeretete. -Megköszönte a szállást, csöndesen megfordult s ment oda, hova szive -ellenállhatatlan kötelességérzete vonta. Ment bátran, elszántan, -tétovázás nélkül, a piros kendőbe kötött batyut kezében tartva.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<h2>MARENGO.</h2> -<p>Marengó, büszke nevéhez éppen nem méltón, munkás, teherszállító -ló volt. Hűségesen szállította évek óta a bútorokat, lévén az ő -gazdája bútorkereskedő. Csontos, magas állat volt, sötét pej: vén, -roskatag és bozontos, mint az alföldi csárda. Lábai pókosak, egyik -szemére vak, az oldalbordái kidülledtek, tomporán hosszú, mély fakó -nyomot horzsolt a kötőfék. Sántított, mint egy nyugalmazott báli -vezértáncos és pedig hol az első lába valamelyikén, hol a hátsón, -aszerint, amint a pók sajogni kezdett rajtuk; hörgött, köhögött -húzás közben, mint egy fürdővendég, mélyen, szakadozottan, -gyötrelmesen. A feje – csodálatos! – az a szegény, félig világtalan -nagy fej, az a mindig lecsüggő borzas, keféletlen bús fej elütött -többi sorsosának bárgyú formájától. Csinos, szabályos idomok, régi -szépség helyes vonásai ködlöttek a szikár, ideges, hosszúkás fején -s a megmaradt egyetlen szeme sajátságos értelemmel csillogott elő -csontos homloka alól.</p> -<p>Marengót ismerte a városban minden gyerek. Fenhéjázó neve miatt, -melyről senki sem tudta, hogy ragadhatott rá, olyan általános -bűnbak, mindenki vesszőparipája volt; s ha végigdöcögött a -bútorokkal az utcákon, keservesen fujtatva öreg tüdejével, -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> bizonyos közös derültség kapta el az -emberetek. A szó teljes értelmében népszerű volt s a kisvárosi -élcelők sohasem mulasztották el, amint meglátták, hogy meg ne -csipkedjék avval az attikai sóval, mely feles mennyiségben van -raktározva náluk. A legtöbb élc ugyan abban nyilvánult, hogy végig -húztak a Marengó hátán; de ennek a hatása frenetikus volt. Minden -ember lelkéből kacagott rajta.</p> -<p>Tulajdonképpen a szórakozások kiapadhatlan forrása volt -Marengóra nézve egy-egy út a bútorraktártól a célig. Minden ember -barátságosan nógatta útközben a szorgalmasabb haladásra; a víg -bérkocsisok robogtukban pártfogó ostorsuhintással biztatták; az -ifju nemzedék hógolyóval, nyáron, egyéb hián, görönggyel bombázta; -nem egyszer tüzes taplót dugtak titkon a fülébe; – szóval általános -volt az érdeklődés és rokonszenv Marengó iránt.</p> -<p>A hálátlan Marengó azonban fel sem vette a jóakaró -kedveskedéseket. Élc, ostor, bomba hatástalanul pattant le az ő -bőréről; még a tüzes taplót is elhordta békén a fülében, amíg az -ott magától ki nem hamvadt s a világért se szaporázta lépteit. Sőt, -mi több, figyelmesebb szemlélők azt is észrevették, hogy Marengó -lópofáján ilyenkor mindig bizonyos gúny kifejezése ömlik el, mintha -jóízüen nevetne magában az emberek hasztalan igyekezetén.</p> -<p>Igaz, hogy az a terű, amelyet Marengónak naponta a vasúthoz -kelle vonszolnia, pogány módon nehéz volt. Igaz, hogy a pókos lábai -láthatólag roskadoztak vonszolásában a szekérnek és nem egyszer -szakadt ki a jámbor állat melléből kínos, éktelen hörgés, szinte -azt lehetett hinni, kiadja tüstént a páráját. Igaz, hogy silány -szalmakosztra volt fogva és hajnaltól napestig húzta -inaszakadtából, becsületes munkás módjára a társzekeret. És -ennélfogva nem rajta mult, hanem <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> öreg csontjain és az emberek -könyörtelenségén, hogy gyorsabban nem szedegethette lábait.</p> -<p>De ha Marengó nem is nevetett az emberek hasztalan fondorlatain, -tevé azt teljes mértékben mr. John Hurchuk, a kocsis, aki nem -kevésbbé volt népszerű a lovánál. Tulajdonképpen Hörcsök Jánosnak -hívták; de egyszer valamikor felcsapott jockeynak és akkor -angolosan írta a nevét: azóta megmaradt »Hurchuknak«. Mr. Hurchuk -igazi angol flegmával ült a szekér elején és nyugalmasan mosolygott -a sok incselkedésen, amelyen útközben átestek. Kocsis és ló -egyformán vén, bozontos, viharverte volt. Egymáshoz illettek. -Marengó néha hátrahajtotta a fejét és a fél szemét rajtcsillogtatta -hűséges társán. Mr. Hurchuk nem késett a barátságos megemlékezésre -valami gyöngéd, kocsisi duruzslással felelni: »gyű te, nohó, hé.« -És haladtak.</p> -<p class="center">* *</p> -<p>Egy ízben olyan esemény történt a mi városkánkban, amelyről -teljes joggal imitálhatta a helyi lap I. Napoleont e büszke -szavakban: »Az évezredek és a Bagolykő bámulva tekintenek le -reánk.« T. i. lóversenyt rendeztünk s ilyet még itt csakugyan nem -láttak se az évezredek, se a vén Bagolykő, mely becsületes öreg -váromladék minőségében regényeskedik határunkban.</p> -<p>Az igazat megvallva, nekünk soh’sem jutott volna eszünkbe ily -módon ingerelni az időket és a Bagolykövet bámulatra, ha – mint -lapunk szellemesen mondá – »Karthágó veszedelmes konkurrenciája -tettre nem serkenti a helyi Scipiókat.«</p> -<p>Karthágó a szomszéd Marosvár volt, ahol ez időtájt nagy -rablógyilkosság történt. Marosvárt ez egyszerre <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> kiemelte a -feledés homályából, mert a pesti lapok napról-napra óriási -tudósításokat hoztak a »marosvári vérfürdőről«. Eleinte mi is -érthető izgalommal olvastuk a részleteket, – derék és erényes -rendőrkapitányunk némi kárörömmel is, – de később megsokaltuk a -dolgot.</p> -<p>Marosvár és mindig Marosvár! A lapok már nemcsak azt írták, mit -csinál, merre jár, mit sejt a marosvári rendőrség, hanem nagy -ismertetéseket kezdtek közölni Marosvár múltjáról, jelenéről és -jövőjéről.</p> -<p>S minél nagyobb fénnyel emelkedett ki Marosvár az éjből, mi -ezzel arányosan sülyedtünk a legfeketébb homályba.</p> -<p>Titkos elégületlenség kezdett falaink közt terjedezni. Kivált -mikor a szép Basarczyné, akit az ura Bácskából, tehát viharosabb -tájról hozott csöndes városunkba, gúnyosan a helyi gavallérok -szemébe vágta:</p> -<p>– No, mondhatom, ez a maguk fészke ugyancsak unalmas. Mindenütt -történik valami… csak maguk alszanak.</p> -<p>Ez a lesujtó kritika arról a cseresznyeajkról, azok közül a -csodásan ragyogó fehér fogsorok közül, megsemmisítően hatott -ránk.</p> -<p>Rettenetes volt elgondolni, hogy a szép menyecske, akibe titkon -mind szerelmesek voltunk, unatkozik városunk falai között és -Marosvárra vágyik, ahol mégis történik valami, – habár -rablógyilkosság.</p> -<p>– Persze, persze… a mi rendőrségünk! – mondogattuk fitymálóan, -mert eszünkbe jutott, hogy Pesten is a rendőrséget szidják az -emberek, ha unatkoznak.</p> -<p>– De uraim! – védekezett derék rendőrkapitányunk, csak nem -hozhatok önöknek ide rablógyilkosokat?</p> -<p>– De elfoghatná a marosváriakat! Hadd hallaná <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> a világ, -hogy mi is élünk, mi sem alszunk. (Ez a Basarczyné szavainak hatása -alatt mondatott.)</p> -<p>Még ez sem volt elég. A következő héten a »Marosvári Tárogató« -azt indítványozta, hogy minekutána nálunk nem történik semmi, ő -náluk még rablógyilkosság is, ennélfogva el kell venni tőlünk a -járásbíróságot, ahol nincs semmi értelme és áttenni hozzájuk, ahova -a gyakorlati élet utalja.</p> -<p>Erre aztán megmozdultak nálunk még a kövek is. Mindnyájan -egyetértettünk abban, hogy tenni kell valamit, amivel -ellensúlyozzuk Marosvár dicsőségét és magunkra vonjuk a figyelmet. -Igy pattant ki a lóverseny eszméje, mely egyszerre meghódított -mindenkit.</p> -<p>Városkánkra nem lehetett ráismerni. Forrt, lángolt és fenekestül -felfordult. Nagy reformerünk, a gyógyszerész a verseny előtt már -hónapokkal jockey-sipkában, trikónadrágban és angol czizmában járt; -egy nyugalmazott huszárkapitány mindennap őrült galoppban -átvágtatott az utcákon, hogy a lóverseny előre vesse árnyékát; a -kaszinóban éjjel-nappal gyűlések tartattak; tömérdek bizottság -alakult, mely mind sürgött, forgott, és »a gőz és villám századának -magaslatán állott« (helyi lapunk mondása); a város mellett egy nagy -réten köralakú versenypályát készítettek, tribünöket emeltek… -Versenyző is tömérdek jelentkezett. Akinek csak lova volt, az mind -futtatni akart. Még a cigányvajda is.</p> -<p>Minden pompásan ment, mikor egyszerre beütött a mennykő.</p> -<p>Úgy történt, hogy Basarczyné az utcán sétált az ő udvarával. -Ragyogott, mosolygott, mint a hajnal és sötétkék szemeitől, melyek -mélységesek voltak, mint a nyáréji égboltozat, szegény helyi -gavallérjaink viaszként olvadoztak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– Nos, választottak már favoritot, amelyre fogadnak? – kérdezte -a szép asszony kísérőitől.</p> -<p>– A jelszót várjuk… arra fogadunk, amelyet nagyságos asszony -favorizál, – válaszolt udvariasan nagy reformerünk, a buzgó -gyógyszerész és sportsmann.</p> -<p>– Hát én jelöljem ki?</p> -<p>– Boldoggá tesz vele bennünket.</p> -<p>Basarczyné az ajkát biggyesztette:</p> -<p>– Kedves barátom, maguk kiállhatatlanok az udvariasságukkal. De -így nem menekülnek! Maguk már rég kiszemelték a favoritjukat s én -tudni akarom, melyik az. Értették?</p> -<p>A gyógyszerész megadta magát.</p> -<p>– Ha városunk legszebb hölgye…</p> -<p>– A nevet!</p> -<p>– Éjtündér.</p> -<p>Ez gyönyörű név volt, meg kell adni. Méltó a cserkoszorura és az -első díjra. Éjtündér! És ami fő, a polgármester lova volt, tehát -szinte predesztinálva gazdája állása folytán arra, hogy a többi ló -előtt fusson.</p> -<p>Fájdalom, egyről megfeledkeztek gavallérjaink: arról, hogy a -polgármester felesége, egy csinos barna asszonyka, Basarczyné -egyetlen számbavehető vetélytársa volt városunk gyöngédnembeli -lakosságában. Basarczyné tehát felduzta orrát.</p> -<p>– Ugyan ne tréfáljanak! – kacagott. – Az a macska?</p> -<p>A társaság hüledezett.</p> -<p>– A polgármester lova macska?</p> -<p>– Láttam a minap a hátán Katót. (Ez a polgármesterné volt.) -Mondhatom összeillettek! Én a maguk helyében jobban bíznám az első -cigánygebében. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Egyszerre felvetette a fejét s ajkán dévaj mosoly lebbent -el.</p> -<p>– Jól van, ha maguk úgy, én is úgy… Akarják látni, melyik az én -favoritom?… Ott van.</p> -<p>Napernyőjével egy irányba mutatott.</p> -<p>– Melyik? Hol van?</p> -<p>– Az a fekete! Amelyik azt a szekeret húzza.</p> -<p>Abból az irányból Marengó döcögött elő a bútoros szekérrel és -mr. Hurchukkel.</p> -<p>– Marengó? – kiáltott és csaknem hanyatt esett ijedtében nagy -reformerünk, a gyógyszerész és sportsmann. Nagyságos asszonyom, -csak tréfál!</p> -<p>– Nem tréfálok, – duzzogott Basarczyné.</p> -<p>– Mert Marengó nem versenyképes.</p> -<p>– Annyi joggal az is futhat mint Éjtündér.</p> -<p>– A jury nem fogadja el.</p> -<p>Basarczyné felsóhajtott.</p> -<p>– Pedig épp oly szép lenne… Nézzék, milyen csinos feje van! És a -neve nagyszerű! Marengó! Pesten azt hinnék, hogy telivérek futottak -gyepen. A kocsisról azt mondják, hogy valaha jockey volt… Az lenne -a diadal, ha Marengó megverné Katót… azaz Éjtündért!</p> -<p>A két »lenne«, meg a feltételes »megverné« egészen úgy hangzott -már, hogy Basarczyné lemondott a hirtelen támadt bohóságról. Ha -derék gyógyszerészünk e percben hallgat, kétségkívül baj nélkül -elvonul városunk egéről a viharfelhő. Ámde Basarczyné arca a -lemondás után oly kedvetlenné vált, mintha semmi öröme sem telnék -többé a lóversenyben, sőt semmi az egész világban. Ezt nem -viselhette el lovagias gyógyszerészünk; neki meg kellett szólalnia, -hogy megvigasztalja a szép asszonyt, – és ezzel kinyitotta Pandora -szelencéjét.</p> -<p>– Ej, – szólt rezgő hangon, – nagysád egészen <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> -elszomorodott… Vigasztalhatatlanok lennénk, ha mi volnánk az -oka.</p> -<p>– Pedig bizony maguk!</p> -<p>– Mi? Marengó miatt?</p> -<p>Basarczyné vállat vont. De milyen elkeseredéssel!</p> -<p>– Meg is érdemli az a vén gebe, hogy ez a szép homlok elboruljon -miatta!</p> -<p>– Én érdekesnek találom a lovat. És ez nem elég maguknak?</p> -<p>– De az ég szerelmére, ez a ló sánta is, vak is, öreg is, nem -kompromittálhatjuk vele a versenyünket!</p> -<p>– Legalább mulatságos lenne!</p> -<p>– De ilyen makranc!</p> -<p>Oh bár ne ejtette volna ki a száján soha ezt a szavat nagy -reformerünk, a buzgó gyógyszerész és sportsmann! Evvel mindent -elrontott. Makranc! Basarczyné szemei úgy felvillantak, mintha egy -üteg ágyut sütöttek volna el. Isten tudja, miért, halálos sértésnek -vette ezt a szavat.</p> -<p>– Azért is futni fog az a ló! – sziszegte. – És elfogadja az -önök juryje, ha a feje tetejére áll is!</p> -<p>Azután gonoszul mosolygott kísérői megdöbbenésén:</p> -<p>– Ha nem mernek fogadni a favoritomra, felmentem igéretük alól… -Éjtündér ellen pedig kettős pénzt tartok!</p> -<p>Gavallérjaink megszeppenve hallgattak. Tudták, hogy a szeszélyes -asszony megvalósítja szándékát, ha törik, ha szakad és vége -versenyünk komolyságának.</p> -<p>Úgy is volt. Pártok keletkeztek Marengó mellett és Marengó -ellen. A nyugalmazott huszárkapitány, akit bájos Bellonánk (ahogy a -helyi lap elnevezte a viszály szitóját) egészen levett a lábáról, -párbajjal fenyegetett mindenkit, aki Marengó ellen kinyitni meri a -száját; egy-egy nyájas szó elegendő volt, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> a -legmakacsabb tigris báránnyá szelidüljön; s végül beadta a jury a -derekát: »Isten neki, hadd fusson a gebe!« – Ez volt az egyetlen -felhő dicsőségünk szemhatárán.</p> -<p class="center">* *</p> -<p>A lóverseny napja elérkezett. Az egész város künn forrt a -»gyepen.« A tribünön hölgyek, a pályán sportsmannjeink. Basarczyné -szőke hajú szép fejével, sárga ruhájában úgy tündöklött fenn magas -trónusán, mint egy királyné. Ah, szép nap volt az, soh’sem feledjük -el! Még most is úgy úszik előttünk, mint egy szép álom.</p> -<p>Gyönyörű paripák táncolnak, ágaskodnak a gyepen. Egyiknek délceg -teste úgy tovaömlik, oly könnyedén mint a hullám; a másik szikár, -ideges, pompás állat impozáns körvonalakkal; a harmadik kicsi, -filigrán, könnyű zerge-lábakkal; a negyedik tüzes, tomboló alföldi -példány, hatalmas mellkasa úgy zihál, erős első lábai oly vadul -kapálják a földet, mintha most szakasztották volna ki a ménesből… S -hátul, a jury-tagok mögött, szerényen meghúzódva egy sötét árnyék, -lesoványodott, pókos lábú gebe. Az Marengó. Mellette régi -jockey-sipkájában, veszettül kifaggyúzott bajusszal mr. -Hurchuk.</p> -<p>A vén ló körül nagy a gaudium. Tréfa és gúny záporként hull mr. -Hurchuk nagy fejére. Éppen annyi évődést kell eltűrnie a szép -protektornak is, aki azonban mindezt boldog mosollyal fogadja. Soha -sem volt annyira megelégedve magával, mint most, hogy így sikerült -megtréfálnia a várost.</p> -<p>A starter felállítja a lovakat. Mr. Hurchuk is ráveti magát -Marengóra. Mind a kettőn meglátszik a láz. A ló egész testében -reszket, melle kínosan zihál, néha épp oly szakadozottan, mélyen -hörög, mint <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> akkor, mikor a nehéz társzekeret húzta. -Alig tud egyenesen megállni a lábán, bokában el is bicsaklik; teste -mindinkább összeroskad; förtelmesen kiélesednek bőrén ormótlan -bordái…</p> -<p>– Vén csontok, vén csontok!… – mormogja az öreg lovász, érezvén, -mint roskadozik alatta a ló.</p> -<p>Hajrá! Az adott jelre megindul a pariparaj. Hátul poroszkál -egyedül Marengója hátán mr. Hurchuk. Ujjongva, hahotázva biztatják -a pálya mentén a régi ismerősök. De ím… egyszerre elnémul a kacaj, -elhal még a szó is… A vén paripa fut… nem fut, valósággal úszik; -úszik a légben, a föld fölött, mint egy sötét felhő… lábai alig -érik a földet; csak négy hátracsuklott térd látszik… már elérte a -lovak csapatját, el is hagyta, még csak egyetlen ló száguld vele -egy vonalban, az is elmarad. Mind nagyobb a távolság Marengó és a -többi ló közt. A nemes állat percről percre nőni látszik, izmosabb, -erősebb, vaskosabb, mintha egyszerre levetette volna a vénséget. A -nézők alig térnek magukhoz, már közeledik a célhoz. Már hallatszik -súlyos dobogása. Már az emelvény előtt, már a célnál viharzik el -sötét alakja, majd megáll…</p> -<p>Nyaka, teste, lábai reszketnek; messzire hallhatóan fújja a -lélekzetet; véres habrongyok szakadoznak le szájáról; és fejét -lelkesen, kevélyen felemeli. De hirtelen összeesnek a roskatag -térdek, a vén paripa lerogy a földre. A porból még egyszer felveti -fejét s melléből megrenditő vad nyerités tör elő, mely egyszerre -úgy hangzik, mint egy mulató duhaj legény szilaj kurjantása, és -mint valami szivetrázó fájdalmas panasz, mely esztendőkön át -összegyült mellében és most kiszállt belőle… és hosszas vijjogással -tova repült.</p> -<p>Azután erős dobbanással visszahull a ló feje a porba, lassú -vonaglás rángásai vonulnak át testén, <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> csöndesen -hörög, szájából vér ömlik, s megtörő félszeme mereven szegződik a -tribünre, hol égő szinek dús árja kavarog… amelynek mását, -százszoros nagyságú képét ki tudja hol, ki tudja hányszor -látta.</p> -<p>Száz meg száz ember fogja körül a vén paripát.</p> -<p>– Honnan hozta ezt a lovat? – kiabálnak minden oldalról mr. -Hurchukra.</p> -<p>A lovász hallgat, fejét mélyen lehorgasztva.</p> -<p>– Hisz ez valódi versenyló! Ez valahol diadalokat arathatott! -Hogy került ide? Ez volt mindig a neve? Hol futott?</p> -<p>– Az Isten tudja!… – suttog az öreg lovász. – Csak úgy -véletlenül kerültünk össze, mikor már mind a ketten rongyok -voltunk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<h2>RÖPPENŐ ÉVEK.</h2> -<h3>December 29.</h3> -<p>Főfoglalkozásomra nézve kávéházi sakkozó vagyok; mellesleg pedig -hivatalnok, még pedig állami. De nem afféle elegáns miniszteri -titkár vagy fogalmazó, hanem csak a kezelő személyzetből. A nevem -Pimoda Pál. Látnivaló, hogy ilyen névvel csak nagyon kis hivatalt -tölthet be az ember. Mint sakkozó pontos s mint hivatalnok hanyag -vagyok. Emelkedésre kevés kilátásom van, de azért bízom a lajtorja, -a mi kis lajtorjánk igazságos lépcsőiben.</p> -<p>Kollégáim előtt főismertető vonásom, hogy egész életemben csak -egyetlen egy asszonnyal keveredtem bizalmas, benső ismeretségbe: a -fekete királynéval a rendes sakkpartiek alatt, amiket én mindig a -fekete figurákkal játszom. Igaz, nekem is voltak egyéb szerelmeim, -de azok mind olyan különösen keletkeztek és végződtek, hogy alig -tételezné fel az ember egy Pimoda Pálról, aki a bürokrácia legalsó -rétegeiben körmöl és egyetlen strébersége, hogy ellenfelét a -sakkasztalnál megverje.</p> -<p>Ah, igen, »voltam én is király Boeotiában«.</p> -<p>Ifjuságom abban telt el, hogy Álomváros leghosszabb utcáit -naponta néhányszor végig jártam s e sétáim közben különféle -torlaszokat másztam meg, <span class="pagenum"><a name="Page_101" -id="Page_101">-101-</a></span> ódivatú szuronyos puskával kezemben -és ódivatú katonákkal verekedve. Néha voltam diadalmas hős, néha -babérkoszorus mártir. Első szerelmem tárgyát is a nagy -forradalomból választottam, a barnabőrű Théroigne kisasszonyt, aki -iránt való vonzalmam még akkor se hült meg, mikor Michelet negyedik -kötetében igen kompromittáló dolgok sültek ki rá…</p> -<p>Később, mikor Álomváros rombadőlt s félig nyilt szemmel a Való -utcáin ődöngtem, közelebb mentem az emberekhez. Akkor egy -szinésznőbe voltam szerelmes, – de csak a nézőtérről. Torlaszhősből -udvaronccá lettem, mert a szinésznő csak előkelő személyeket -játszott, Stuart Máriákat, Medicis Katalinokat, Pompadourokat. -Mekkora hanyatlás! Denique szerelmes voltam bele. Esténkint -elmentem a szinházba és tele szívtam magam a fenséges nemes -arcvonásaival, aranyos szőke hajával, ömleteg édes hangjával és nem -ritkán kecses szóbotlásaival. Nappal… nappal verseken törtem a -fejemet. De a versírásból nem lett semmi. Amíg az utcán jártam, -aranyruhás gondolatok bolyongtak agyamban, de ezeknek az a rossz -szokásuk volt, hogy amint hazaértem, nem várták meg, míg leírom -őket, hanem azonnal kényelembe helyezték magukat, levetették az -aranyköntöst és közönséges kopott kabátot öltöttek magukra. E -viszonyom úgy szünt meg, hogy a fenséges egyszer infámis módon -játszott. A sansculotte fellázadt bennem s azt mormogta:</p> -<p>– Asszonyom, még egy ilyen hamis hang és ön elveszti leghívebb -rabját! Már most is úgy látom, hogy komornájának ragyogóbb szeme -van, mint önnek.</p> -<p>Harmadik szerelmem tehát egy szinpadi soubrette lett volna, ha -ki nem rekesztenek abból a világból, ahol az ember torlaszokon -mászkál, verseket ír, <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> csodás sejtelmek és csodás hóbortok -háborgatják. Tudniillik kirekesztettem az álmadozó, aranyos -ifjukorból s ettől fogva szürkén, színtelenül folydogáltak el -éveim, s mégis oly gyorsan, oly észrevétlenül, mintha nesztelen -denevér-szárnyakon repültek volna el fejem felett. Hipp, hopp, vége -a tavasznak… hipp, hopp, el készül lobogni immár a nyár is… hipp, -hopp, piroslanak már a dércsipte levelek, hinti már szomorú -mosolyát a vénasszonyok nyara. S lettem Pimoda Pál kávéházi sakkozó -és kishivatalnok. Lakom a harmadik emeleten. Reggel – nem nagyon -korán – felkelek, lebotorkázom az utcára s betérek a legelső -trafikos boltba, hogy ellássam magamat az egy napra szolgáló -burnót-mennyiséggel… Nem. A burnótozáshoz még csak ezután remélek -eljutni. Ebben a boltban találok egy anyókát, akin minden oly öreg -mint ő maga. Tőle kapom az egy napra való ujságokat.</p> -<p>– Elmegyen-e az ifj’úr a temetésre?</p> -<p>Ezt vagy valami effélét Mayerné kérdi szokott gondbaborult, -szomorú hangján.</p> -<p>– Ki halt meg Mayerné asszony?</p> -<p>Mayernénál mindig van raktáron egy sereg halott. Csak éppen azt -várja, hogy túladhasson legalább egy-kettőn. Elkezd sopánkodni.</p> -<p>– Jaj, ne is kérdezze. Úgy hull az ember, mint a légy ősszel. -Tegnap reggel egy háziúr halt meg a Józsefvárosban, ugyanazon szent -nap délután pedig egy generális az omnibuszon. Omnibuszon, lelkem, -képzelje csak! Megütötte a guta a konduktor mellett.</p> -<p>– A konduktor mellett? Csodálatos!</p> -<p>– Képzelje, oh Istenem, még egy generálist is megüt a guta, az -omnibuszon!</p> -<p>– Szomorú, nagyon szomorú, Mayerné asszony. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>Már csak úgy kimenőben hallom Mayerné kárvallott sopánkodását, -amivel egy igen sovány, vörös szakállú kőművest búsít, aki egy -pakli kapadohányt vásárol, mert csakugyan igaz is, hogy »hát akkor -mit várjunk mi szegény emberek, ha még egy generálissal is -megtörténhetik ilyesmi«.</p> -<p>Mayerné boltját elhagyva, délutáni két óráig puhafaíróasztalok, -rozsdás tollak, kék ívek, rezes orrú vagy májfoltos arcú kollégák, -sörtehajú, faggyúzott bajszú hivatalszolgák, ködös, homályos -ablaküvegek a társaságom, melyből alig várom, hogy meneküljek. Ha -valaki talán kiváncsi arra, milyen lehetett az epedő Tantalus, -sziveskedjék megtekinteni e sorok jámbor íróját úgy délutáni egy -óra tájban az íróasztala mellett, amint tollát nehézkesen vonszolja -végig a kék papiroson és szemei égve merednek a fali óra -mutatójára, mely mindig hihetetlen lustán mászik a megváltó 2-es -felé.</p> -<p>S amíg tollát vonszolja, nagy forrongás dúl bensejében. Lelke, -mint egy Marat, vijjog le a forradalmi szószékről:</p> -<p>– Rab, rab, nyomorult irodamoly!… Törd össze azt a láncot, dobd -a sutba azt az acéltollat s menj, menj… lépkedj el büszkén, -kevélyen amellett a mindenkinél vörösebb orrú és májfoltosabb arcú -zsarnok mellett, aki amott trónol a főnöki íróasztalnál, repülj le -a lépcsőn, el az aszfaltos úton, oda, hol a nagy üvegtáblák -csillognak, hol száz meg száz cilinder, bajusz, ibrik, pohár -nyüzsög össze-vissza s a kék szivarfüstös lég aranyos órákat renget -számodra! A szabadság, a függetlenség óráit.</p> -<p>A rab azonban ezt nem fogja megtenni. Egy percre átfut szivén -egy hullám az ifjusági álmokból, azokból az édes-bús emlékű, büszke -fellengzésekből, melyek a csillagokig emelkedtek; egy perc a -torlaszhősből, <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> a gondtalan kövezetkoptatóból, amikből -nem maradt semmi; azután szerényen visszavonul a higgadt jelen -csigaházába és kegyre, kegyelemre megadja magát a májfoltos -zsarnoknak és az óramutatónak.</p> -<p>Igen ám, ha az olyan könnyen menne! Sőt még csak most kezd zúgni -körülöttem a kisértés. Hirtelen egy csepp fekete alak lebeg elém s -belefú egy ezüst kürtöcskébe. Azután elkezd szónokolni:</p> -<p>– Én, a rendes sakktábla tagja, a fekete futár, követségben -jövök hozzád, emberséges férfiu. Azt üzeni az udvar és a sereg, -hogy jöjj szaporán, mert már mindenki fogytán van a türelemnek. A -parasztok lázongnak, a lovak nyerítnek, – szeretnék már megpróbálni -azt az új ugrást, amit ma éjjel fundáltál ki, – a bástyák morognak, -a király azzal fenyegetőzik, hogy a falhoz veri a koronáját, ha -sokáig késel, a királyné pedig már migrént kapott a -türelmetlenségtől és kétségbe ejti sopánkodásaival az egész -palotát, illetőleg szekrényt, amelyben lakozunk. Tehát ne -késlekedjél!</p> -<p>Ezzel a kis futár újra megzendíti kürtjét s eltünik. Ah, de -nyugalmam utolsó maradványát is magával viszi. A toll megáll -kezemben; asztal, ablak, kopasz tarkó eltünik előlem s csak őt -látom, őt, az én utolsó, de legigazibb szenvedélyemet: a sakktábla -fekete nemzetének bájos éjsötét királynéját.</p> -<p>Látom, amint fekete fejecskéjével kacérkodva int felém. Látom, -amint felmosolyog rám a kockás tábláról s biztatva susogja fülembe: -Előre, barátom! Látom, amint kecsesen lejt, bujkál a tarka mezőn; -besiklik dévajan az ellentábor kellő közepébe, pajkosan megkergeti -a túlsó király ő felségét, megtépázza egy kicsit a fehér királyné -kontyát s fellökve egy pohos ellenséges bástyát, kacagva -visszapiruettezik <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> helyére. Ah, nincs ehhez fogható -gyönyör a világon!</p> -<p>És mennyi bizalmas titkunk van nekünk! Királynémnak és nekem. -Mennyi ravasz csínyt gondolunk ki s hajtunk végre azokon a nyájas -délutánokon, mikor összekerülünk! Mennyi kaland! Hányszor -dobogtatja meg szivünket valami veszedelmes lépés! Igen, mert ő is -izgatott ám. Ne higyje senki, hogy a sakkfigura nem érez. -Bizonyosan tudom, hogy ő is ismeri a lépés súlyát s velem együtt -érzi át a kockázat édes borzalmait. Aggodalmasan tipeg a veszélyes -kocka-úton; csöndesen meghúzódik valami zugocskában; néha álnokul -átpislant hozzám, mintha azt mondaná: »eddig sikerült a kaland«; -majd ijedten integet, ha valahonnan vész tornyosul; aztán az -alkalmas percben előront, szétüt az ellenségben s oly büszkén -foglalja el diadala helyét, mint az alkonyi árnyék a lebukott -napét. Hiszen úgyis az éj gyermeke fekete fejecskéjével s -ruházatával.</p> -<p>S én büszkén… nem, nem, ez a szó hideg; igazi szerelemmel -nyugtatom rajta szemeimet s mellette elhomályosul minden eddigi -szenvedélyem: Théroigne kisasszony, Stuart Mária, meg a kis -soubrette. Neki áldozom délutánjaimat, gyakran estéimet, sőt néha -éjjeimet; s mikor végül az édes kicsike aludni tér udvarával s a -skatulya teteje ráborul fekhelyére, vele tépelődve baktatok vissza -a harmadik emeletre, a kis hónapos szobába, hol még sokáig -pitteg-pattog körülöttem a mult órák izgató emlékezete. Képzeletem -újra meg újra visszavisz az elhagyott kockás táblához; újra meg -újra elém varázsolja az izgalmas helyzeteket; futtatja a futárt, -szökteti a lovat, királynémat pedig hirtelen megnöveszti, ad neki -testet, lelket, vakító szemet, ingó termetet, s átviszi oda, -ahonnan származott, az Ezeregy-éj birodalmába, <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> a -hattyuszakállú sah oldala mellé, hárfák pengése, költők epedése -közé, mitsem törődve azzal, hogy holnap a szegény marqueurnek -egyenesen Perzsiába kell fáradnia, hogy ő felségét haza hozza a -rendes játszmához.</p> -<p>… Ah, de a mutató a 2-eshez ért. Tantalus gyötrelmei véget -értek, s a hihetetlen gyorsasággal bekapott ebéd után menten ott ül -a sakkasztal mellett, amelynél már morogva várja a hűséges partner, -aki épp oly szerelmes a sakkfigurák fehér felekezetébe, mint ő a -feketébe.</p> -<p>De különös… Ma furcsa előérzetem volt. Éreztem, hogy ma nem -mindennapi dolog fog történni velem; izgatott, figyelmetlen voltam -és – akár hiszik, akár nem – a fekete királyné is osztozott -hangulatomban. Egész délután nagyon szomorú volt. Búsan, kissé -durcásan állt helyén s csak immel-ámmal, nehézkesen engedte tolatni -magát a húzásnál. Egyszer-kétszer rossz helyre is tévedt, sőt – -amit azelőtt sohasem tett – el hagyta fogatni magát egy paraszttól. -Egy szimplex paraszttól! Mikor pedig úgy esti tíz óra tájban -abbahagytuk a játékot, a pincér ujjai közt, ki a szekrénykébe -hányta a sakksereget, még egyszer felemelkedett s fejecskéjével oly -szomoruan intett felém búcsut, mintha azt mondaná:</p> -<p>– Jó éjt, jó éjt… sohasem látjuk többé egymást!</p> -<p>Hideg éji levegő érintette künn arcomat. A magas, sötét űrből -súlytalan ezüstszikrák hulltak alá, bár nem havazott s az égbolton -háborítlanul világítottak át egymásnak a csillagok. Mégis egyre -omlott alá a légből az ezüstfelleg, ragyogva, szikrázva s csodásan -kápráztatva a szemet… mintha Tündérországban járna az ember. -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Magam, mint rendesen, most is a lefolyt sakkjátszmában -kérődztem. Az igazi, a hivatott sakkjátékos mindig kombinál. Minden -vesztett partiját újra meg újra eljátsza fejében s nem nyugszik, -míg a dönthetlen húzásokat fel nem fedezi. De ma sehogy sem ment a -kombinálás. Minduntalan szétszaggatta a csataláncot a durcás -királyné, ki vállát vonogatva duzzogott:</p> -<p>– Hagyjon békén! Maga úgy se jő vissza többé a -sakkasztalhoz.</p> -<p>– Hm, de miért? Mi okozná ezt a hirtelen változást? E -sejtelmeken töprengtem akkor is, mikor a lépcsőkön botorkáztam fel -s egyszerre meglepetve álltam meg.</p> -<p>A lépcsőház oszlopa mellett egy karcsú női alak állt, félig -meggörnyedve, fejét mélyen áthajtva a korláton, mely alatt a három -emeletnyi mélység tátongott. Háttal állt hozzám s gyöngéd, vékonyka -vállaiból ítélve, melyek lassan követni látszottak a lefelé csüggő -szöszke fejet, félig még gyermekleányka lehetett. Valami olyan -tizenhat éves. Néha összerezzentek vállai, mintha zokogna, azután -hirtelen megmozdult egész alakja, mintha át akarná vetni magát a -korláton.</p> -<p>Egy pillanat alatt mellette termettem és átkapva derekát, -visszarántottam a veszedelmes helyről. Egy rövid másodpercre -karjaimban nyugodott nyulánk alakja… És mintha valami illat dőlne -vállamra. És mintha valami mámor agyamra. A leányka felsikoltott és -– mi tűrés, tagadás – a tíz körmével oly alaposan beleragaszkodott -a hajamba, amilyet az ember alig várna ilyen, a világgal leszámolt -hölgyecskétől.</p> -<p>– Mit akart tenni? – lihegtem szinte magamon kívül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p>A leányka egy jaguárhoz illő szökkenéssel kitépte magát -karjaimból. Csak az egyik keze maradt kezemben. Parányi puha kis -keze. Ő maga úgy állt előttem, mint egy kigyulladt lobogó -szövétnek. Arca, amint azonnal láttam, igen csinos kis arca, -cseresznyepiros volt a dühtől; szemei úgy villogtak mint a -vadmacskáé; s aranyszöszke haja, melyet csak igen kis részben -fedett el egy kacér fekete kalap, mintha együtt lángolna a -gázfényben a haragos kis teremtéssel. Folyton kisérleteket tett -keze kiszabadítására.</p> -<p>– Bocsásson el! – tört elő végre a szó remegő ajkai közül.</p> -<p>– Mit akart tenni? – ismételtem szinte hangtalanul.</p> -<p>– Bocsássa el a kezemet! – sziszegte felelet helyett.</p> -<p>– Azt nem teszem.</p> -<p>Egy egész felhő zöld szikra hullott rám fenyegetőleg a jelenleg -még meghatározhatlan színű szemekből.</p> -<p>– Tüstént megharapom!</p> -<p>– Az már más. Akkor bizony inkább eleresztem. Hanem előbb -fogadja meg, hogy…</p> -<p>Kérdőleg tekintett rám, és egy pár mélységes szem -kékesszürkesége ragyogott ki a haragos felhők alul. Kékesszürke, -mint a holdsugaras tó.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>Zavarba jöttem. Nem tudtam, mint fejezzem ki azt a gyanut, -amellyel jelenlétét összekötöttem.</p> -<p>– Hogy a harmadik emeletről… csak a lépcsőn megy le.</p> -<p>Durcásan elfordult, s úgy látszik, egy darabig még ingadozott a -harapás és az igéret közt. Azután teljesen nyilt, de igen szomorú -arccal fordult vissza: <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p>– Hát ki mondta magának, hogy… hogy más úton akartam -lemenni?</p> -<p>– Hiszen már csaknem rajta volt azon az undok úton!</p> -<p>A leányka oly sötéten, oly kétségbeesetten nézett maga elé. -Vigasztalan, komor hangon mondá:</p> -<p>– Miért is nem engedett tovább rajta!</p> -<p>Igen komoly arcot vágtam.</p> -<p>– Ha így beszél, sohasem bocsátom el a kezét. Nos, igéri-e vagy -nem?</p> -<p>– Igérem.</p> -<p>– Nagyon jól van. (A kezecske eltűnt egy karmantyúban, amit a -kicsike nem felejtett el magával hozni a szomorú, de hideg útra.) -És most… igen, lássuk csak, most mit teszünk?</p> -<p>– Mit? Hát hazamegyek.</p> -<p>– Igaz. Hol lakik?</p> -<p>– Azt nem mondom meg. Mire való is lenne?</p> -<p>– Hogy hazakísérjem.</p> -<p>– Nem, nem… nem szabad… egyedül megyek.</p> -<p>– Ne ellenkezzék. Mit gondol, éjjel, egyedül nem mehet az utcán -egy fiatal leány! Hiszen a házmester is végignézné nagyon, mikor a -kaput kinyitja.</p> -<p>Az utóbbi érv hatott. Arra, hogy az utcán egyedül menjen végig, -még dacosan rázta meg a fejét, mintha azt mondaná: »én, aki -felmentem a harmadik emeletre, nem félek senkitől a világon«; de -arra a kilátásra, hogy a házmester nagyon végignézné, -megjuhászodott. Szép csöndesen elfogadta kíséretemet.</p> -<p>Lassan lépegettünk egymás mellett. Néha lopva végig tekintettem -csinos alakján, mely nekem, aki addig a női nemből csak az egy -sakkirálynéval ismerkedtem meg közelebbről, elragadónak tetszett. -Minden oly tökéletes volt rajta! <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>A légből még egyre hullt az ezüstfelhő. Az egész világ -csillogott-villogott. Egy-egy szilánk rátapadt a leányka kalapja -alól kiduzzadó hajszálakra s ott szikrázott merészen fehér -homlokán. Mindez csak növelte elragadtatásomat. Mikor pedig arra -gondoltam, hogy én tartottam meg ezt a szép teremtést az életnek, a -gyönyör borzalma futott végig tagjaimon. Úgy tetszett, hogy valami -jogot szereztem hozzá.</p> -<p>A leányka alighanem kitalálta gondolataimat, mert egyszerre -megszólalt kissé negédesen:</p> -<p>– Nagyon messze voltam ám még »attól az úttól!«</p> -<p>– Messze? – mormogtam sajnálkozva.</p> -<p>– Igen bizony. A jóakarat ugyan megvolt, hanem a bátorság, az -hiányzott. Tudja, mikor ott fenn van az ember, azután lenéz… brr… -Odalenn a kövek és a sár… meg a piszkos papirdarabok… És ma három -házban is megpróbáltam és sehol sem sikerült.</p> -<p>– Háromban?</p> -<p>– Igen. A harmadikban még azt is megvártam, amíg becsukja a -házmester a kaput, csakhogy ki ne mehessek többé… De azért nem -ment, nem ment. Ha maga nem jön, talán reggelig ott kuksulok a -korlátfán. De köszönöm, amiért elkísért, én már itthon vagyok.</p> -<p>Egy földszintes házacska elé értünk. A leány kivette zsebéből a -kapukulcsot.</p> -<p>– Megálljon egy percre. Hát azt ne tudjam meg soha, miért akart -azon a korlátfán átugrani?</p> -<p>Gondolkozott, egyszer-kétszer rám nézett, azután halkan -felelt:</p> -<p>– De igen. Majd egyszer elmondok mindent. Azt akarom, hogy maga -ne gondoljon rosszat rólam.</p> -<p>– Mikor? <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>– Majd egyszer, egyszer. Most sietek, mert enyéim már bizonyosan -türelmetlenkednek elmaradásomon. (Egy ugrással benn termett a kapu -alatt.)</p> -<p>– Legalább a nevét!</p> -<p>– Liza… suttogta vissza.</p> -<h3>December 30.</h3> -<p>– Az én történetem igen egyszerű, – kezdé Liza… Mert -találkoztunk hamarabb mint hittük volna. A fekete királynénak igaza -volt. Tantalussal tíz év óta most történt meg először, hogy a két -órát nem várta oly türelmetlenül s nem rohant a sakkasztalhoz. Sőt -mi több, valami otthoniasságot kezdett tapasztalni a hivatalban. Az -ablaküvegek mintha tisztábbak lennének, a tollak ragyogóan -fényesek, a kollégák arca derült, tekintetük barátságos, sőt mintha -a főnök arcáról is lemosott volna a mult éj néhány májfoltot s -orrának szine a vörösrézből a sárgarézbe szelidült volna.</p> -<p>És íme, milyen könnyen fut a toll a kék íven! Mintha apró -kerekeken gördülne tova kezem. A hátralék varázslatos gyorsan apad -asztalomon s valami fiatalos kedv pezsdül ereimben. Úgy tetszik, -mintha egyszerre kitörtem volna a régi kerékvágásból s új, szebb -mesgyén ballagok dagadó munkakedvvel.</p> -<p>– Az én történetem igen egyszerű… – zeng a Liza kedves hangja -felém.</p> -<p>Alig vettem észre, hogy a hivatali időnek vége s én megint ott -csatangoltam az utcákon össze-vissza, mint egykor, süldő legény -koromban. Gyönyörű téli nap volt. Mint azok a régiek. Az utca -moraja andalítóan zúgott körülöttem. Mint hajdan, gondatlan sétáim -alatt. Egy percre ugyan mintha átzengene a kerékzörgésen a kis -fekete futár kürtjének hívó szózata, <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> de hangját elnyomja az -igazi élet zaja. Megyek a nyüzsgő csoportokkal, de nem álomképeket -kergetve, mint egykor, hanem egy igazi, valóságos emberi lényt -keresve, kékesszürke szemmel, aranyszőke hajjal és kacér kalappal -fején. És meg is találtam.</p> -<p>– Nem hall valami különöset, az én történetem igen egyszerű – -szólt Liza, mikor bolyongva, csevegve s már baráti bizalmassággal -egymás mellett haladtunk az utcán. – Mi hatan vagyunk testvérek, de -csak Katica meg én vagyunk nagyok, a többi mind kicsike még. Katica -köztünk a legöregebb. Mikor szegény édes anyánk három esztendeje -meghalt, Katicára maradtunk mindnyájan, mert apám olyan -álmodozó-féle. Tudja-e, hogy mi az? Nyáron egész nap lepkéket -fogdos a Rákoson és a budai hegyekben a lepkegyüjteménye számára, -télen pedig behúzódik egy kuckóba és nagy vaskos könyveket olvas. -Szegény apus! Azok a csúf szomszédok egyre nyelvelik, hogy a -gyerekei nyakán él, hogy nem keres semmit, ami igaz is; de ha -látná, milyen boldog, mikor egy szép lepkét fogott, ha hallaná, -mennyi mindenfélét beszél össze-vissza erről a fogásról, maga sem -haragudnék rája! Nem, nem lehet haragudni rá, olyan kedves, olyan -gyöngéd, alig hallani a szavát napestig… Mikor édes anyánk halála -után Katica lett a mi »kis mamánk« (mert így hívjuk mindnyájan), -tüstént nagy tervei voltak velünk. Azt mondta, te Liza, belőled -művésznő lesz, Károlyból orvos, Lajoskából ügyvéd, Tinire és Izára -nézve egy időre felfüggesztette végleges határozatát, mert olyan -kicsik voltak, hogy alig látszottak ki a porból. Mikor aztán ily -szépen ki voltak osztva a szerepek, engem beadott egy énekesnőhöz -éneket tanulni (mert elhitette magával, hogy tüneményes -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> hangom van), Károlykát, az orvost, -pedig a gimnáziumba. És hogy bennünket taníttathasson, meg kenyeret -is adhasson, bement a gyárba.</p> -<p>Egy kicsit elhallgatott és hosszú pilláin könnycseppek -csillantak meg.</p> -<p>– Bement a gyárba – ismételte szomoruan. – Mikor bement, olyan -szép volt mint egy királyné és olyan ragyogó mint a hajnal. És mi -lett belőle! Amíg én ott annál az énekesnőnél énekeltem és -gondatlanul kacagtam, mulattam szeleverdi társnőimmel, Katica egész -nap porcellánvázákra, majolikaedényekre festegetett, abban a rideg, -undok gyárban. Oh, mily gonosz voltam teljes életemben! Hányszor -engedtem, hogy felcicomázzon, mint egy grófkisasszonyt, pedig jól -láttam, hogy ilyenkor pár hétig mindig később jő haza és a kék -karikák megszélesednek szemei alatt. Nem, nem, semmit nem láttam! -Nem láttam folyton halványuló arcát, nem megnyúlt állát, nem -összeeső mellét, sovány kezeit, még a köhécselését sem hallottam, s -csak akkor ébredtem fel szívtelen közönyömből, mikor már ott feküdt -az ágyon s nem tudott mozdulni. Oh, hogy téptem le akkor magamról a -grófi cifraságokat; oh, hogy dobtam a sutba a megúnt zenedarabokat; -oh, hogy öntöztem könnyeimmel én kis mártir mamácskám erőtlen -kezeit, aki feláldozta magát értem! Hogy szerettem volna meghalni -lábainál, hogy megbűnhődjem szívtelenségemért!</p> -<p>Képzelheti, mi lett belőlünk Katica nélkül! Az orvos azt -ajánlotta, hogy télre vigyük Katicát Meránba, s nekünk betevő -falatunk sem volt. Azok a szomorú éjszakák, azok a szomorú -nappalok! Még apus is elvesztette flegmáját és eltökélte, hogy -eladja lepkegyüjteményét. Azokat a szép, aranyszárnyú lepkéket! Én -pedig félig álomban, félig ébren folyton <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> valami -csodára vártam, mely megszabadít irtóztató helyzetünkből. Igen, -igen, mosolyogjon, mindenből csodát, varázslatot vártam, ami -körülöttem volt, mint a mesékben. Egyszer apus lepkéi valóságos -aranypillangókká váltak, zizegve ölembe szálltak, én pedig -örömrepesve kötényemből Katica ágyára öntöttem. Másszor, mikor a -lámpa libegő lángjába néztem, onnan mindjárt kiszállt egy -aranypalástos szerecsen herceg és térdre ereszkedve felajánlotta -nekem kezét és drágaságait. Mikor pedig már nagy volt a -kétségbeesés, megnyilt fölöttünk az ég és egy fényes szárnyú angyal -ereszkedett le a kis lakásunkba, hozván mindnyájunk számára -vigaszt, boldogságot. És egyszer csakugyan megérkezett a csoda.</p> -<p>– Megérkezett? Hogyan?</p> -<p>A leányka szomoruan felnézett a kalapka karimája alul.</p> -<p>– Úgy van, eljött; de nem az angyal, hanem a fekete herceg.</p> -<p>– Hogy értsem ezt, Liza?</p> -<p>– Egy nagy úr, – szólt oly hangon, mintha fojtogatná valami a -torkát, míg arcát elöntötte a vér – egy nagy úr, aki igért nekem -fogatot, fényes toiletteket s Katica számára költséget Meránba vagy -akár Olaszországba.</p> -<p>Szinte elállt a lélekzetem.</p> -<p>– Rettenetes, amit beszél Liza, – dadogtam. – És maga mit -tett?</p> -<p>– Visszautasítottam. De lássa, mikor tegnap este hallottam -Katica fuldoklását, apám sóhajait, a gyerekek sírását, úgy -tetszett, hogy nekem vagy fel kell áldoznom magamat Katicáért vagy -meghalnom! Más választásom nincs.</p> -<p>– És… – hebegtem.</p> -<p>– Elmentem meghalni, de amint látta tegnap <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> – s -hangja zokogóvá lett – én ahhoz sem értek. De ha még egy olyan éjt -kell átélnem, mint a tegnapi volt, s az az ember újra kísérteni -fog, Isten tudja, mi lesz velem… No, ne nézzen rám így! Soha, soha -sem fogadom el azt az ajánlatot!</p> -<p>– De igérje meg, hogy a tegnapi esztelenséget sem kísérti meg -újra!</p> -<p>Jó darabig nem felelt. Arca álmodozó kifejezést öltött s halkan, -alig hallhatón, ahogy a széncinke csicsereg, elkezdett dudolni egy -sort egy vidám, könnyüvérű operettből… Isten tudja, hogy jutott az -most eszébe!</p> -<p>– Mást gondoltam – szólalt meg egyszerre. – Elmegyek én is a -gyárba, dolgozom mint Katica, s nem bánom, ha úgy kerülök is vissza -mint ő. Faragok én a Károlykából orvost, Lajoskából ügyvédet, magam -helyett majd a kis Tiniből csinálok művésznőt. Nagy, világhírű -énekesnőt, amilyenről a mi kis mamánk álmodozott. Jaj, csak Katica -ne köhögjön az éjjel sokat… tudja, akkor én mindjárt olyan gyáva -leszek, de olyan… mintha a gyárra is a harmadik emeletről néznék -le, mintha az is ott lent volna a sárban, a piszkos papirdarabok -közt…</p> -<p>– Most már tudja, mi vitt a harmadik emeletre, – suttogja Liza, -mikor elbúcsuzunk; s este egy harmadik emeleti szobácskában egy -savanyú s már meglehetősen kopott ifju ember, aki még érzi egy kis -kéz meleg szorítását, különféle kisérletekkel foglalkozik. Igy -többek közt megkísérti maga elé varázsolni az öreg álmodozót az ő -lepkegyüjteményével s ez annyira sikerül, hogy mindjárt -megbarátkoznak s az öreg neki ajándékozza a legkedvesebb, -legaranyosabb pillangóját… Az aranypillangó – hogy, hogy nem – -lassankint, mint az álom, átváltozik egy szöszke hajú, kékesszürke -szemű emberi lénnyé, <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> aki egy kis boldog fészekben -sürög-forog s egészen olyan formája van, mint egy ujdonsült -menyecskének… De egyszerre száraz köhécselés szólal meg valahonnan, -majd egy könnyelmű, halk énekszó: a ledér operettből… S mintha egy -sugár futna ki a világból.</p> -<h3>December 31.</h3> -<p>Elveszett.</p> -<p>Elutazott a »fekete herceggel«.</p> -<h3>Január 1.</h3> -<p>Keserün, únott kedvvel ébredek. Valami rossz álom emléke -háborgat a mult esztendőből, melytől nem tudok megszabadulni; de -nem is tudom összeszedni egy egésszé töredékeit. Mintha hűtlenné -lettem volna a sakktáblához, a régi játékos cimborámhoz, hűséges -fekete seregemhez s a hivatalban olyan szorgalmasan dolgoztam, mint -valami stréber, sőt úgy futkostam a szoknya után, mint valami -miniszteri fogalmazó. Lehetetlen. Ezt csak úgy álmodhattam -össze-vissza. Im, itt szürkéllik előttem az új esztendő s abban a -régi kerékvágás, melyen újra megindulok a rendes módon.</p> -<p>Nem, nem változott semmi. Mayerné is csak azon a síró hangon -kérdi, mint eddig, hogy tudom-e, ki halt meg az éjjel?</p> -<p>– Tudom, tudom, Mayerné asszony. Az esztendő halt meg. Az évek -gyorsan röppennek.</p> -<p>A hivatalban még soh’sem voltak ily homályosak az ablakok, soha -ilyen kelletlenek a kollégák, a főnök orra már nem is rezes, hanem -violaszínű, s az óramutató sem mászott oly nehézkesen még a -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> kettősig mint ma. Hanem a kávéházi -levegő sem volt még oly illatos, a sakkpartik sem oly érdekesek -mint ma. A fekete királyné eszeveszett jókedvvel siklott, zúdult -végig a kockautakon s oly diadalmasan emelgette fejét, mint aki -tudja, hogy most küzdött meg az utolsó eleven vetélytárssal s -ezentúl már egyéb szenvedély nem rezzentheti meg szivemet, mint az, -mely a sakktábla világához tartozik. Az évek röppennek s én -maradok, ami voltam, Pimoda Pál, igen szerény férfiu, -főfoglalkozására kávéházi sakkozó, mellesleg kishivatalnok a -minisztériumban. Mind a világ végéig.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<h2>MESE.</h2> -<p>Született egyszer egy nagy papirgyárban egy kis piros irka. Több -anyja volt: mindenféle különös alakú gép és egyszerre néhány ezer -testvérkéjével jött a világra. Mikor megszületett, a bábák, akik -szakállas, bajszos munkásemberek voltak, szép piros ruhába -öltöztették, cérnával lapjait összefűzték s aztán behányták egy -kereken forgó ládába.</p> -<p>A gyárból a piros irkát egy nagy raktárba vitték, mely tele volt -mindenféle színű és nagyságú társaival.</p> -<p>A raktárban egy ideig mély csönd fogta körül. Nem hallatszott -egyéb, csak az egerek futó halk nesze és apró fogaik rágicsálása. -Az ő társainak lapjait ették a kis banditák.</p> -<p>Végre egy napon kinyitották a raktárt és a piros irkát társaival -együtt kétkerekű kocsira rakták. Mikor pakoltak, egy hivatalnok -folyton mormogott:</p> -<p>– Hm, ezt is megrágták az egerek. Ezt nem a boltosok kapják, -hanem az intézetek, melyekkel szerződésünk van. A boltosok -kényesek.</p> -<p>Utazott a kis piros irka. Utazott tengelyen, vasuton, virágos, -erdős tájékon, míg végre egy szép fényes papirboltba került, ahol -elegáns segéd urak hajlongtak a mappákkal, glóbusokkal, könyvekkel -megrakott hosszú asztalok előtt és olyan édeskésen <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> -mosolyogtak a levegőbe, mintha csiklandozná valaki őket. Pedig csak -hivatalból mosolyogtak.</p> -<p>A piros irkát egy magas polcra helyezték s egy darabig ott lepte -a por. A boltba jöttek hiányosan kefélt ruhájú urak, kik a tudós -folyóiratokat lapozták; selyem-, bársonyruhás elegáns hölgyek, akik -képeskönyvecskéket vásároltak; és hogy szivesen látott vendégek -voltak, teljesen kiviláglott abból, hogy a segédek kétszer oly -édesen mosolyogtak rájuk, mint a hiányosan kefélt urakra. Végül -jöttek apró buksi fickók, nagy könyvpaksamétákkal hónuk alatt és -rózsás arcú kis leánykák, takaros könyvestáskákkal. Ezek voltak a -legszivesebben látott törzspublikum, mert ezek irkát, plajbászt, -palavesszőt s több ily hasznos és fontos tárgyat vásároltak.</p> -<p>A piros irka sokáig hevert a polcon. Társait egyenkint elvitték -a kis Muzsafiak; végül egyedül maradt a rekeszben. Ekkor egy -pirinyó selyemfürtös leányka jött a boltba, pillangós -szoknyácskában, picided cipellőkben, rangos kalpaggal aranyos -haján, mely alatt kék szem, pufók arcocska és duzzadó csepp száj -mosolygott.</p> -<p>A kedves teremtés csengő hangon, bátran odaszólt a segéd -uraknak, mintha egzámenten a leckéjét vágná ki:</p> -<p>– Kérek egy irkát!</p> -<p>Az egyik segéd úr, mint az evet, felmászott erre a létrán oda, -ahol a piros irka nyugodott a rekeszben és aztán oly rangos -pukkedlival, amelynél különbet egy kis királyné sem kivánhatott -volna, átadta a leánykának az irkát. Az pedig kikapcsolta a táskát -és gyöngéden belehelyezte a piros irkát, de előbb egy szépet -mosolygott gyönyörű borítékjára és pompás kék léniáira. Azután, -mint egy új irka tulajdonosához illik, büszkén távozott a boltból s -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> tipegett az utcán hazáig, hol azonnal -tollat fogott és hatalmas nagy betükkel, néhány elnézendő malacka -társaságában ráírta a piros irka táblájára:</p> -<p class="center">Ilonka<br /> -első osztálybeli tanuló.</p> -<p>A piros irkának ettől fogva jól ment dolga. Együtt járt az -iskolába a selyemfürtös leánykával, aki mikor először kivette ott a -táskájából, a többi iskolás leányka alig győzte megbámulni: Ejnye -be szép piros irka! Azután, mikor bejött a tanítókisasszony, az -irka kis gazdasszonya rátette kincsét a padra, piros tábláját -hátrahajtotta s egy ezüstös tollal olyan betüket kanyarított a kék -léniák közé, mint a parancsolat. Amelyek oly feszes glédában álltak -egymás mellett, mint egy regement katona, mikor a generálisnak -szalutál.</p> -<p>Otthon pedig megmutatta a leányka a piros irkát a mamának és azt -is, amit írt. A kis mama erre ölbe kapta Ilonkát s annyi csókot -adott neki, ahány betü volt a lapon. De ez még nem volt elég -honorárium. A mama behívta a papát, aki a szemüvegén oly -álmélkodással nézegette a betüket, mint valami ritka drágaságokat. -És aztán sugdolóztak, apa és mama, hogy mivel kellene Ilonka írói -működését illendően megjutalmazni. Valószínüleg meg is találták a -kellő formát, mert valahány néni és bácsi aznap a házhoz került, -azoknak kivétel nélkül bemutatták a piros irkát és nem találkozott -senki, aki kis Ilonkát méltónak nem találta volna a papa és mama -által kieszelt jutalomra.</p> -<p>Egy napon… hm, egy napon nagy dolog történt. Ezen a napon Ilonka -éppen az iskolába sietett, vállán a táskával, a táskában a piros -irkával. Nem <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> lehet tudni mitől, de szomorú valóság, -a táska alja kiszakadt s amint az első osztálynak ez a szorgalmas -növendéke sebesen tipegett a nagy téren, a nagy házak tövében, a -piros irka kihullott a szakadékon s ott maradt a kövezeten, -anélkül, hogy kis gazdája észrevette volna.</p> -<p>A téren éppen egy csoport rabot kísértek át. Párosával mentek a -rabok, szürke darócruhában, elől szuronyos őr, hátul szuronyos őr. -Volt köztük egy öreg ember aki a legszomorubb volt valamennyi közt. -Ez a szomorú rab meglátta a piros irkát a földön s midőn elhaladt -mellette, gyorsan lehajolt és észrevétlenül felemelte.</p> -<p>Sötét cellába került a piros irka az öreg rabbal.</p> -<p>Éjjel, mikor a cellák mind elcsöndesültek s csak az őrök kopogó -járása hangzott a börtönudvar kockás kövezetén, az öreg rab -elővette a piros irkát és a folyosóról beszivárgó halvány -lámpafénynél nézegetni kezdte.</p> -<p>– Ilonka! – mormogta magában. – Téged is Ilonkának hívnak, -szegény kis leányom!</p> -<p>Azután kinyitotta a piros irkát és hosszan nézte a szabályos, -gyermekes vonású betüket.</p> -<p>– Éppen olyan betük mint az övéi – suttogta. – Éppen ilyen -betüket írt ő is, mikor kezecskéjét vezettem. Ez a »b« betü egészen -az övé, evvel a nagy tölcsérrel és evvel a kis karikával. Éppen -ilyen gömbölyű »A« betüt majszolt a papirra, mikor azt írta: -Apa…</p> -<p>Amióta idekerült, egy betüjét sem látta. Bizonyosan azt mondták -neki, hogy ő meghalt, vagy nem engedik meg, hogy írjon.</p> -<p>A rab ráborult a piros irkára és könnyei benedvesítették a »b« -betük tölcséreit és karikáit és az »A« betük gömbölyű termetét. -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>Az öreg rab azután nagy beteg lett. Küzdelmes, epesztő órákon, -napokon át a kórágyon feküdt. Egy ízben, az éjszakai sötétségben, -hangokat hallott maga felett, melyek öreg szivét eltöltötték -csodálatos örömökkel. Zengő harangok szavát hallotta, melyek úgy -tetszettek neki, mintha egyenesen az égből származnának. Több -harang is szólt, az egyik ünnepélyesen, érces, zúgó torokkal, a -másik vígan csevegve, ringva a légben, de valamennyi édes -malasztban fürödve. Az öreg rab hallgatta az éjféli harangokat, -melyek halkan rezgették a kórház ablakait. Kitekintett. A börtön -templomának ablakai kifényesedve néztek feléje és párosával alakok -árnyai húzódtak mögöttük.</p> -<p>– Karácsony éjjele lenne? – kérdezte magában a beteg rab -álmélkodva.</p> -<p>– Gilang-galang… – felelt nagy komolyan, mélységes bongással -igenelve a kérdést az öreg harang.</p> -<p>A beteg önkénytelenül keblébe nyult, elővette onnan a durva ing -alá rejtett piros irkát és merőn nézte a kék léniák közt sorakozó -betüket. (»Tótantal, tótantal…« szólt közbe erősebben -nekizendülten, köszöngetve, bizalmaskodva a magasan csengő harang.) -Úgy tetszett neki, hogy egy kis kéz mozog a lapon és újra ráírja -azokat az ismerős szép betüket, ő pedig vezeti azt a kezet -gyöngéden, mint egykor, s a fekete bogár szemek vidáman -rámosolyognak írás közben, mint egykor. (»Gingalló, szent ajtó…« -énekelte éppen most leghangosabban odakünn nótáját a legkisebb -harang, az a vékonyan csengő, az a gyermekesen fecsegő, az az édes -emlékeket, honvágyat ébresztő.) Oh, most már más értelmük van a -betüknek mint azelőtt; oly kedves, érdekes a tartalmuk mint egy -naiv levélnek tőle; mint ártatlan <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> gügyügésnek ajkairól, -amint hívja, szólítja… és ő soh’sem látja többé!</p> -<p>Másnap reggel a börtönmester azt jelentette az igazgatónak, hogy -egy rab az éjjel meg akart szökni, de az őr észrevette és lelőtte. -Mikor az orvos megvizsgálta a halottat, meglepetve mondta:</p> -<p>– Ni! egy piros irka van az inge alatt. Vajjon mit akart -vele?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<h2>A KIS EMIGRÁNS.</h2> -<p>Kezébe veszi a vándorbotot s fehér ingecskében, mezitláb, -halvány orcával indulni készül az ismeretlen világrészbe. -Legtöbbször összebeszél egész hadsereg ilyen kis emigráns s -egyszerre felkerekedik az útra, könnyedén, mint egy raj -vándorfecske.</p> -<p>Ennek az emigrációnak megakadályozására hasztalan mondanak szép -beszédeket a képviselőházban; hasztalan tagadják meg az útleveleket -a belügyminisztériumban; hasztalan állítja ki a szolgabíró a -csendőröket az útfélre. A rettenetes rút kivándorlási ügynökök, -mindenféle nyavalya formájában, belopóznak a kulcslyukon, a falakon -s a kis emigránst kiragadják játszótársai közül, s felültetik a kék -kocsira, mely megindul vele arra az útra, ahol a közbeneső stációk -a sír meg a csillagok.</p> -<p>A lovak kényesen tartják világoskék tollbokrétával diszített -fejüket; könnyedén emelgetik lábukat; nem kell megerőltetniök -magukat a kocsi húzásában, hisz a kis emigráns terhe alig nagyobb, -mint azé az óriási koszorué, mely koporsóján nyugszik.</p> -<p>Az első stációnál végképp elbúcsuznak a rokonok és ismerősök a -kis vándortól s hazatérnek. Itthon aztán vagyonkáján megosztoznak -atyafiságosan az örökösei. <span class="pagenum"><a name="Page_125" -id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>A képeskönyveit Aranka huga örökli; a hintalovát az ostorral -öccse, a csepp Pista. A gyermekek nagyon meg vannak elégedve evvel -a vásárral és eleinte öröm is lopózik szivükbe afelett, hogy Béla -otthon hagyta a játékait. De mi is jutott az eszébe annak a -fiunak?</p> -<p>Ámde az új huszár még becsületesen ki sem nyargalhatta magát a -faparipán, már feldöntve fekszik az a sarokban s a cifranyelű -ostor, a Pista vágyainak netovábbja, teljes árvaságban hever a -padlón. Aranka is csak ímmel-ámmal lapozgat a képeskönyvekben; -egyszer durcásan félre veti, s egy székre könyökölve, álla alá -helyezi kezeit s elgondolkozik.</p> -<p>– Vajjon hova utazott Béla és mikor jön vissza?</p> -<p>Szeretné megkérdezni a mamától, de ahhoz most nem lehet bemenni. -Zsófi, a cseléd sem akarja megmondani, csak egyre a szemét törli. A -gyermekek összebujnak és addig találgatják a Béla elutazásának -titkát, míg egyszer sírva fakadnak és pityeregve, duzzogva -követelik, hogy kis bátyjuk jöjjön haza. Nekik szükségük van rá a -játéknál. Most már érzik hiányát s igen elkeserednek először azon, -hogy nincs itthon, másodszor, hogy ha Béla elutazott, őket itthon -hagyták. Ez pedig sehogy sem igazságos.</p> -<p>Mérgesen sirdogálnak, makacsul visszautasítják a Zsófi -vigasztalásait, sőt a fenyegetésére sem reagálnak, s csöndesen -belesírják magukat az álomba. Éjjel igen nyugtalanul alszanak, -folyton hánykolódnak s hol egyik, hol másik ágyacskából hangzik a -félig szepegő, félig ujjongó hivás:</p> -<p>– Béla, Béla… jer ide, Bélácska!</p> -<p>Reggelre kelve, Pista szemei elsősorban a lóra lopóznak. A -tegnapi könnyű felhő kivonult gyermekszivéből s fürgén a szögletbe -fut, ahol az árvaságra <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> jutott Bucefalus felfordulva hever. -Pista felállítja a lovat, kezébe veszi az ostort, nyeregbe pattan s -hipp, hopp, nyargal, vágtat Bergengóciába, vagy annál is -messzebbre.</p> -<p>Olykor azonban megáll s az új gazda megrezzenve tekint -hátra:</p> -<p>– Jaj, ha most bejönne Béla s üstökénél fogva a földre rántaná? -Mert így szokott tenni, ha rajtacsipte, hogy a lovára ült.</p> -<p>Aranka is úgy találja, hogy tegnap nagyon igazságtalan volt a -képeskönyvekhez. Hiszen ezek gyönyörüséges jószágok! És könnyen -lobbanó szive ragaszkodó szerelemre gyullad egyenkint a bennük -látható szépséges házikók, tarka madarak, furcsa arcokat vágó -Paprika Jancsik iránt s úgy érzi, nem is tudna többé megválni -tőlük.</p> -<p>Gyorsan halványul a kis emigráns emléke-zete a gyermekszobában; -a pajtások puha szivéből sebesen elillannak a régi képek és újak -nyomódnak bele.</p> -<p>Ám a mellékszobában nem olyan könnyen felejtenek. Valaki ott -meghúzódik egy zugban s amíg kezei valami munkán babrálnak, -gondolatai szüntelenül azon az egy hónapon járnak, mely a kicsike -betegségével kezdődött s halálával végződött. Százszor, ezerszer -elképzeli a betegség részleteit. A szomoruan virradó reggeleket, a -kétségbeesett éjszakákat, a szeliden felcsillanó reményt, mely -egyszer váratlanul egy mosoly képében megjelent a kis beteg sebes -ajkain.</p> -<p>De hamar elillant a remény s most, hogy annyiszor visszaálmodja -a megrendítő napokat, valami szomorú energiával keresgéli azt, ami -megtörtént, de nem lett volna szabad, és mi meg nem történt, de meg -kellett volna történnie. És mindig az ő virrasztástól <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> és -bánattól hervadt alakját látja ott, ahol a hibák megestek.</p> -<p>No, de az idő csöndes munkája itt sem szünetel és -tartózhatatlanul szitálja láthatatlan porrétegeit az eltávozott fiu -lábnyomaira. Lassakint belepi a finom homok a kis nyomdokokat; -néhány ősz szele besodorja száraz levéllel.</p> -<p>Ámde azért emléke nem mulik el. Az ismeretlen tartományból -csöndes estéken néha hajók érkeznek, melyek vissza-visszahozzák -apró árnyalakját s a hajnali széllel ismét elviszik. Sőt mikor -testvérei iskolába kezdenek járni s a gyermekszoba elnéptelenedik, -akkor egy időre ismét ő foglalja el helyüket a játékoknál. A szülők -most sűrübben látják ott aranyfürtös fejecskéjét. Testvérei nőnek, -szálasodnak, de ő mindig olyannak marad meg, amilyen volt.</p> -<p>Azok változnak, arcuk, szivük új vonásokat vesz fel, csak ő nem -változik, mikor néha nagy ritkán bekopog a szülei házba. Könnyű -gyermekalakja meghitten tipeg piros cipellőiben testvérei közt, -akik azonban már nem is ismernek rá. A kis emigráns idegenné vált -hazájában.</p> -<p>Már most mind jobban elmaradozik, s csak igen hosszú időközben -jelenik meg s felette véletlenül. Úgy jő meg, mint mikor egy -véletlen széláram egy aranyszárnyú pillét hajt be a nyitott ablakon -s az halk zsibajjal végig száll a szobán. Aranka első báljába -készül. És hirtelen eszébe jut a rég meghalt bátya. Lehet, hogy az -album vastag lapjain át érkezett meg, mely arcképét őrzi s beszállt -Aranka fejecskéjébe, mely most ezer csodás gondolattal van tele. -Míg a leány a tükörben nézegette magát s elméje össze-vissza -röpdösött minden lehető és lehetetlen ismerősön és ismeretlenen, -akikkel az első bálján találkozni fog, hát ennek a nyugtalan -elmének <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> egy hátulsó zugocskájában felbukkant -egy mosolygó szemű, rég elfeledett arcocska. A kis emigránsé.</p> -<p>– Jaj, ha a szegény Béla élne… és így látna!</p> -<p>Nos igen, ha a szegény Béla élne, hát bizonyosan elragadónak -találná az ő hiu kis huga első báli toilettjét és még bájosabbnak -őt magát. És igen büszkén vezetné abba az első bálba. De Aranka nem -így látja a dolgot. Ő nem tudná felnőtt embernek elképzelni Bélát, -ő úgy hiszi, hogy Béla olyan lenne, amilyen volt s most felmásznék -örömében a nyakába és az arcához dörzsölné piros arcocskáját. -Bizonyosan össze is gyűrné a ruháját, – de a nagylelkű Aranka nem -törődnék evvel egy cseppet sem. Megbocsátná neki azért, hogy -él.</p> -<p>Azután egy napon Aranka koszorus fővel ül egy asztalnál. Aranka -menyasszony, Pista pedig vőfélye. Az örömanya büszkén, boldogan -nyugtatja szemét bájos menyasszony leányán és szive egyszerre igen -ellágyul. Csudás boldog és fájdalmas érzések hánykódnak benne; úgy -tetszik, mintha valami felbolygatná benne a rég elnyugodott -emlékeket, a rég elhangzott bölcsődalokat s ki akar ömleni belőle -az egész mult. Látja szép leányát gyermekkora és leánykora minden -fázisában; azután végig fut deli legényfia multján és – amint a -poharak összecsengenek, – csing-ling… hajó érkezik a rejtelmek -birodalmából s megjő rajta a kis emigráns is.</p> -<p>Mulik az idő. A nagymama lábainál három unoka játszadozik nagy -zajjal. A nagymama kézimunkál és olykor közbeszól:</p> -<p>– No, no, gyerekek, jön a mumus, ha nem lesztek csöndben!</p> -<p>Az unokák elhallgatnak s meghökkenve néznek az ajtóra. Hála -istennek, nincs semmi baj, nem nyílik meg az ajtó s a gyerekek -csakhamar napirendre <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> térnek a mumus felett. (Hiszen be sem -engedné a nagymama, tudják ők azt jól!)</p> -<p>A nagymama pedig mosolyogva nézi az újra meginduló csatarát. Hát -ím, egyszerre, csakugyan felnyílik nesztelenül az ajtó és no lám, -ki jő be rajta? Egy kis halvány arcú, fáradt vándor, mezítláb, -fehér ingecskében. Kissé elfogódva áll meg az ajtóban, mert úgy -látszik, nem volt arra elkészülve, hogy az apróságokat itt lelje, -és mintha azon tünődnék, ne oldjon-e kereket? De az anyja int neki -(mert nyilvánvaló, hogy a kis emigráns a jövevény) s ő fürgén -hozzáfut, felmászik az ölébe és gyermeki ártatlanság örökös -fényétől övezett fejecskéjét keblére hajtja. Anyja öreg szivéhez -szorítja az elveszett gyermeket, aki, mint ő is behunyja szemeit -örökre, vissza se jő többé. Soha, soha többé. Beszél, susog vele, -megmutogatja neki az unokákat, elmondja, kit hogy hívnak, s milyen -kedvesek, ámde azért korántsem olyan jók, mint ő volt. A kis -emigráns nagyon büszkének látszik erre a dicséretre.</p> -<p>– Ni, a nagymama elaludt – szólnak az unokák, összevillantva -szemüket s felhasználva az alkalmat, mint a fiatal sólymok, -kiröppennek a szobából.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<h2>A SZALMASZÁL.</h2> -<p>– Igen, igen… a főherceghez megyek… Csodálatos, hogy ez csak -most jut az eszembe!</p> -<p>Összefonta karjait s egy darabig mereven maga elé bámult.</p> -<p>– Vajjon megismer-e ő fensége? – susogta bátortalanul és -szomoruan tette hozzá: Vagy talán nem is akar…</p> -<p>De aztán újra remény szállta meg. Megint felemelte fejét.</p> -<p>– Lehetetlen, hogy egészen elfelejtsen egy régi bajtársat. Nem, -nem, bizonyosan emlékszik reám, mint ahogy én emlékszem gyöngéd, -fehér arcára és szelid kék szemeire… Minden bizonnyal elfogad és -meghallgat. Milyen bárgyú vagyok, hogy csak most gondolok rá!</p> -<p>Sírni és káromkodni szeretett volna egyszerre, hogy ez az ötlet, -mely a nyomortól minden bizonnyal megszabadítja, csak most jut az -eszébe. Hiszen ez a megoldás oly közel állott hozzá, mint a -mesebeli tündér alma: csak a feje fölé kelle nyulnia, hogy -leszakassza. Még se látta meg. Éveken át éjjel-nappal azon -töprengett, kihez forduljon, aki kétségbeesett helyzetéből -kiszabadítsa; de bárhogy törte a fejét, nem jutott senki az eszébe. -Vagy akire gondolt, abban csalatkozott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>De kihez is fordult volna? Volt ezredeséhez? Sohasem viselkedett -jó szívvel hozzá. Hiszen ha az védelmébe veszi, azért a -csekélységért, amit meggondolatlanságában elkövetett, nem -fosztották volna meg a tiszti rangtól. De meg különben is mit -tehetne az érdekében? Talán küldene tiz forintot. Bajtársait, a -könnyelmű, vidám hadnagyokat és főhadnagyokat zaklassa leveleivel, -akik lehet, hogy néha még rokonszenvesen gondolnak reá a pezsgő -aranyhabjának csillogása s a cigány mámoros muzsikája közben és -egyszer-egyszer talán szomoruan össze is néznek, mintha azt -kérdenék: Vajjon az a boldogtalan Jenő hol lehet most? Hol? Nem, -nem, ne tudják ők meg, hogy hol van ő most; de valószínüleg úgy sem -tartanák összeegyeztethetőnek a katonai becsülettel, hogy egy -diszkvalifikált tiszt levelére válaszoljanak, pláne, mikor az pénzt -kér. Holott részvétet is csak igen kimért adagban mernének -küldeni.</p> -<p>Nem, valóban, tiszttársai nem segíthettek rajta s az a csekély -ismeretségi kör, melyre katonai pályája alatt szert tett, hamar -kimerült. Többnyire befolyás nélkül való emberek voltak s amellett -nagyképüek. Unatkozó arccal, kényszeredett hangon kérdezték a -szegény volt tiszttől, mikor ez valami foglalkozásért kopogtatott -náluk:</p> -<p>– Hm, hát tulajdonképpen mihez ért?</p> -<p>»Tulajdonképpen« semmihez sem értett, kivéve, amit egy -csapattisztnek tudnia kell. Az pedig nem igen volt alkalmas valami -polgári foglalkozás betöltésére. Az ismerősök tehát hamarosan -elpárologtak s az ő lelkébe minden kudarcnál valami gyávaság, -valami szomorú fáradtság lopózott s nemsokára már oly óriási -nehézségnek tetszett előtte az, hogy valaha tisztességes -foglalkozáshoz jusson, hogy alig mert rágondolni. Valahányszor este -lefeküdt egy új <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> csalódással gazdagabban, mindig úgy -érezte magát, mint akin egy nagy szikla hempergett át, tagjai össze -vannak törve, lelke összezsugorodott s bátorsága végleg -elenyészett. Mikor pedig reggel felkelt, oly gyámoltalannak érezte -magát, mint a gyermek, akinek még gyönge a lába a járásra. Aki nem -mer megmoccanni a nagy, rejtélyes, ismeretlen világban, mely -környezi s egy kézre vár, mely szeretettel vezesse.</p> -<p>A volt tisztnek könnyek gyültek a szemébe, ha eszébe jutott az a -boldog idő, mikor ő is ifju bajtársai, gondtalanul csörtetve a -kardot, szuverén megvetéssel s bizonyos naiv kiváncsisággal néztek -le az idegen polgári világra, mint valami távol morajló erdőre, -melynek rejtekeit nem ismerik; ha eszébe jutottak a jövendő háború -csataképeiről való ábrándok, a puskatűzzel elűzött ellenséges -ütegek, a halomra lőtt ellenséges lovasezred, az utolsó emberig -védelmezett, ronggyá lyuggatott zászló, mely képekben mindenütt -látható egy nyugodt, energikus főhadnagy, ki hidegen áll a golyók -záporában s századával a legképzelhetlenebb helyzetekből -diadalmasan vergődik ki…; míg most ugyanaz a bátor tiszt félénken, -kábultan bolyong az idegen erdőben s megdöbbenve áll meg minden -göröngy előtt, mely útjába kerül s nem érez annyi életrevalóságot -sem magában, hogy felemelje s félrelökje… A tehetetlenség érzetének -nehéz, keserű könnyei voltak azok, melyek a tiszt lázban égő -szemeiből kisajtolódtak és arcán végig gördültek.</p> -<p>Mi mindent élt is át ezalatt a szörnyüséges két év alatt! Mikor -feljött a fővárosba és ismerőseiben megcsalódott, neki is az volt -első gondolata, ami annyi másnak, aki kenyér után kapkod: a -vasút.</p> -<p>Mikor a folyamodványt elvitte a hatalmas palotába, <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> melynek -lépcsőin oly sűrün hullámzik a hozzá hasonló aggodalmas arcú -népség, kissé el volt ugyan fogódva, de még elég keményen, bátran -kopogtatott be a hivatalos helyiségbe… Kip, kop… A hivatalszolga -szinte meg volt illetődve ettől az erélyes két koppanástól és -sietett ajtót nyitni a belépőnek, aki egyenesen a méltóságos úrral -óhajtott beszélni. Fekete szalonkabát volt rajta, ami új, fényes -magas kalapjával együtt imponáló hatást gyakorolt Jánosra, a -hivatalszolgára, aki csak akkor hökkent meg egy kissé, mikor az -elegáns kabát belsejéből is csak az bontakozott ki, mi a -kopottakból szokott: a jól ismert kétrét hajtott -miniszterpapiros.</p> -<p>Már a második alkalommal, mikor a kérvény sorsáról jött el -tudakozódni, sokkal csendesebben lépett be az előszobába; nem is -fekete szalonkabát volt rajta, hanem egy, az időjáráshoz éppen nem -alkalmazkodó szürke; s nem óhajtott a méltóságossal »értekezni«, -megelégedett az irodavezetővel, aki közönyösen adta tudtul az ő -makogó hangján:</p> -<p>– Az ön kérvénye még nincs elintézve, kedves barátom.</p> -<p>Harmadszor, negyedszer, ötödször s Isten tudja hányadszor már, -csak úgy lopva surrant be az előszobába, meghúzódott egy sarokban, -s alázatosan várt arra, amíg az irodavezető kegyes lesz elfogadni, -hogy elmakogja a rendes nótáját:</p> -<p>– Sajnálom, kedves lelkem, de az ön kérvénye még nem került -sorra. Jöjjön el a jövő hét valamelyik napján, vagy talán jobb -lesz, ha a jövő hónap első felében. Addigra elintézik -bizonyosan.</p> -<p>Végre is megszánta a hivatalszolga. Ez vén obsitos lévén, úgy -látszik megérezte az előszobában lábatlankodó tapasztalatlanban a -volt tisztet s rokonszenvezett vele. <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>– Ugyan ne bolondíttassa az úr magát tovább is azoktól a -tintanyalóktól! – szólt hozzá bizalmasan, négyszemközt. Ha az én -szavamra hallgat, vegye vissza azt az instanciát és vágja -valamelyik tollkoptató fejéhez, aztán felénk se nézzen többet. -Hiszen háromezer ilyen folyamodvány lesi az elintézést, mint a -magáé, olyik két esztendő óta!</p> -<p>Az első menedék terve így dugába dőlt s gyors egymásutánban -következtek mind azok a stációk, amelyekhez egy züllőfélben levő -intelligens ember el szokott jutni, legelső sorban is az -iszákosság. Először díjnokság a törvényszéknél, a városnál, -másodszor irnokság valami ügyvédi irodában, s mikor mindez nem -sikerült, jő az utolsó szalmaszál: korrektorság valamelyik -lapnál.</p> -<p>Beállít a szerkesztőhöz s elfogódottan, az izgalomtól kissé -fuldokló hangon adja elő kérelmét, mely oda irányul, hogy adjon az -neki foglalkozást lapjánál; bármily szerényet, esetleg a -korrektorságot s örökre lekötelezi őt szivességével.</p> -<p>A szerkesztő jó ember, bizonyosan érzi is, hogy ennek az -embernek alázatosan lesütött feje, vérpiros arca és reszkető hangja -valami katasztrófát jelentenek, melyen átment és segítene is rajta -szivesen, – ha nem járt volna itt előtte ma már öt ilyen kérelmező, -akik épp oly elfogódott félénkséggel kérték azt a korrektorságot -(ami különben nincs is üresedésben).</p> -<p>Mit tegyen? Feljegyzi a nevét, megigéri, hogy amint valami -alkalmas hely megürül, azonnal értesíti, s előzékenyen kéri a -címét, hogy esetleg írhasson neki.</p> -<p>A cím? Az idegen tétovázik, hol elsápad, hol meg biborpirossá -válik az arca s azután rekedtes hangon dadogja: <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> -<p>– Bocsánat, címmel nem szolgálhatok… majd inkább magam jövök el -tudakozódni… megengedi úgy-e szerkesztő úr?</p> -<p>Persze, hogy megengedi szó nélkül. Csak nem vasalhatja ki ebből -a szerencsétlenből azt a vallomást, hogy azért nem adhat címet, -mert ez idő szerint nincs is lakása. Az pedig vállait összehúzza és -meghunnyászkodva botorkázik a szobákon keresztül, ki megint a -rejtélyes erdőbe, mely most is oly titokzatos és idegen előtte, -mint tisztkorában, bár már vagy másfél esztendeje hánykódik ide-oda -benne.</p> -<p>El is jő tudakozódni néhány hétig gyakrabban; azután csak egy -hónap mulva kerül fel s végezetül teljesen elmarad. Elvész, eltünik -örökre szem elől s a hirlapírók, akiket a tömérdek kilincselés -egyre kiránt a munka sodrából, megkönnyebbülve sóhajtanak fel:</p> -<p>– Hál’ Istennek, megint elpusztult a nyakunkról egy kölönc!</p> -<p>A »kölönc« pedig künn úszik a város szennyében, olyan -állapotban, mely lehetetlenné teszi, hogy intelligens ember elé -kerüljön. Ruhája lerongyollott, cipője oldalán kifordul a harisnya -s haja, szakálla is úgy elburjánzott, hogy teljesen -szalonképtelenné tették viselőjüket. Félénken surrant el a falak -mellett, ha az utcán ment s többnyire a külvárosi apró lebujokban -tanyázott; reggelenkint beesett, sápadt arccal és összecsapzott -borzas szakállal bujt elő onnan. Már most minden ellentállás nélkül -engedte sodortatni magát balsorsától, kábán, vakon, -vízmentében.</p> -<p>Egy álmatlanul töltött éj után künn kóborolt a kültelkeken s egy -gépgyár elébe ért, melynek kapujában nagy embercsoport zsivajgott, -egymást szorítva, törve. Megtudta, hogy a gyár most hirtelenében -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> vagy száz napszámost fogad fel s a -vegyes publikum azért tolong úgy a kapuban, mert itt is nagyon sok -az ember a kevés fókához; aki hamarabb bejut, az kap munkát.</p> -<p>Még korán volt. A hatalmas épület ablakaiból még áradt a -villamos napok vakító fénye, zúgás, zaj, csörömpölés közepette. A -volt tiszt megállt s míg fejét a fehér sugárözönben s a munkazajban -fürdette, szívén egyszerre valami melegség hatott át.</p> -<p>A nagy épület fellegbe nyúló kéményével s fényben úszó -ablakaival olyan volt előtte, mint az Isten háza, ahol a -földresujtottak és nyomorultak irgalmat és menedéket találnak, -mikor körülöttük már minden szál elszakadt. Ennek a szentegyháznak -a kémény a tornya, a munkazaj kebelében a zsolozsma, a kiáradó fény -a tévelygők útmutatója, mely messzire löveli a sötét külvárosi -utcákba sugarait, mintegy hivogatóan beszélve: ide, ide összezúzott -emberek, ebben a házban is egy Isten lakik, aki felemel benneteket -válogatás nélkül: a munka!</p> -<p>– Eh, félre veled ostoba előítélet, – mormogá a volt katona. -Minden munka tisztességes és a legbecsületesebb az, amit az ember a -két kezével végez. Mért ne lennék én is munkás?</p> -<p>Ő is a tolongók közé ment és szerencsésen bejutott a gyárba. De -csakhamar meggyőződött, hogy az Isten, aki ebben a modern -szentegyházban lakik, nagyon önző és kegyetlen, aki drágán -fizetteti meg az alamizsnát, s pártfogoltjait halálra hajszolja. -Akinek nincsenek a durva gyári munkához szoktatott izmai; aki nem -hajt elég hasznot neki: azt előbb, amint lehet, kihasználja s -aztán, mikor már végképp kimerítette, irgalmatlanul összezúzza és -kiveti szentélyéből. A volt tiszt is hasztalan igyekezett a rideg -istenség oltárán tetszetős áldozatot mutatni be; az <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -mindegyre jobban elfordult tőle; ő maga kimerült, kifáradott a -szokatlan munkától; lassankint alig tudta a kezét, lábát mozgatni s -egyszer végül a nagy gép kereke úgy földhöz találta vágni, hogy -bajjal lehetett felszedni onnan.</p> -<p>– Teringette, sziszegte a gyár orvosa, mikor a földhöz lapított -embert megvizsgálta s konstatálta, hogy a gép ez egyszer -csudálatosan humánus volt, nem tört csontot, – ezekkel a finom, -asszonyos kezekkel akar ön a vasfúrásnál dolgozni? Kedves fiam, -maga pályát tévesztett, maga ne hozzánk jöjjön, hanem menjen -képviselőnek vagy főispánnak, vagy más ilyen kasza-kapa kerülőnek -az ilyen kezekkel!</p> -<p>Heti bérét kifizették és elküldték a gyárból.</p> -<p>Tehát mindennek vége volt s még hozzá egy idő óta oly különösen -érezte magát. Folytonosan izzadt s a torka úgy égett, mintha egy -világ lobogna a mellében. Járni se volt kedve, folyton otthon -lebzselt a tömeges munkásszálláson, mereven maga elé bámulva.</p> -<p>És íme, most, a végső kétségbeesés percében felmerül előtte, -kilép a ködből, mint a szent legendákban az aranyhajú, -glória-koszorús tünemény, mely megmenti őt. A főherceg. És pedig -egy véletlen ötlet alakjában.</p> -<p>– Csodálatos, igazán megfoghatatlan, hogy csak most jut az -eszembe, – mormogta, míg lesoványodott arcára keserű bánat ült -ki.</p> -<p>Emlékezete megbolygatott hullámaiból kikel a főherceg gyöngéd, -lányos alakja, szöszke hajával, nyájas, ábrándos, kék szemével, -lágy hangjával. Együtt kezdtek hadnagyoskodni az ő ezredénél s a -kis főherceg megtisztelte őt néhányszor azzal is, hogy egy szatócs -fitos orrú lánykája iránt táplált vonzalmának fázisaival -megismertesse. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>– Igen, elmondok neki mindent. Ah, mindjárt hozzá kellett volna -fordulnom, akkor nem veszik el a kardomat azért a -hiábavalóságért!</p> -<p>Felvánszorgott az ágyról s elment a főparancsnoksághoz, hogy -megtudja, merre van a főherceg. Valami kis osztrák városban volt -helyőrségen.</p> -<p>– Messze van, – morogta kimenőben. – De sebaj! Még sincs a világ -végén, majd elutazom hozzá.</p> -<p>De hogy miként utazik oda pénz nélkül s mint jut be hozzá -rongyaiban, a részletekkel nem törődött. Minek is. Amióta a kis -főherceg aranyfürtös feje megjelent előtte s szemei, mint kék -napok, ráragyognak, oly könnyünek, oly egyszerünek tetszett előtte -minden, mint a gyerekjáték.</p> -<p>– Jobban tenné, ha kórházba menne, mint hogy folyton utazásra -gondol, mondotta annak a munkásszállásnak a gazdasszonya, ahol az -utolsó éjt töltötte. Hiszen alig birják el a csizmát a lábai.</p> -<p>– Katonadolog! – mormogta a beteg. – Egy kissé fáradt vagyok, ez -az egész.</p> -<p>Hanem az igaz, hogy gyalázatosan érzi magát. Már az bizonyos, -hogy el kell halasztania azt az utazást néhány napra, amíg kipiheni -magát. De e pár nap alatt még rosszabbul lett. A láz egyre égette s -a fejében sajátságosan összezavarodott minden. Néha úgy -összeszorult a torka, mintha egy nagy durva kéz fojtogatná s a -melle úgy zihált, mintha folyton valami nagy súly nyomná.</p> -<p>– Egy percig sem késem tovább, ez a dohos lyuk megöl, mielőtt ő -fenségéhez jutnék, – szólt magában türelmetlenül.</p> -<p>Feltápászkodott, nyakába vette régi katonaköpenyét, amit nem -tudott eladni s kiment az utcára, a késői őszben elhagyatott liget -felé vette útját, amerre a vasuti sinek futnak napnyugatnak. Az -járt agyában, <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> ha gyalog is, de meg nem áll addig, -amíg a főherceghez nem ér. Nehezen vánszorgott, szinte a -végkimerüléshez közeledett, de alig vette észre. Folyton egy dal -csapongó refrénje csengett fülében, mely a kis főherceg kedves -nótája volt: Dali dali haj… Messziről a multból érces hangokat hoz -a szél, melyek egy csoport fiatal tiszt ajkairól ömlenek s melyek -egyesülnek az ifju májusi erdők illatával és vadgerlék szerelmes -turbékolásával. Dali dali haj… Hangzik a multból az ő férfias -baritonja, mely ha magasan emelkedett, zengzetes volt, mint a -havasi kürt s ha zokogott, epedőn lágy, mint a juhász furulyája. -Hányszor hallgatta elmerengve a kis fenség! Dali haj… Pipacsos, -vadvirágos fűben, napsütötte erdei tisztáson, öreg bükkök ünnepi -tanuzása mellett egy csoport derék ifju tiszt örök barátságot köt s -egy finom kéz, melyet koronák fénye aranyoz, kézből-kézbe vándorol… -Ah, övébe is belesimul. Érzi még a gyöngéd ujjak meleg szorítását; -látja a barátságos, őszinte szemeket, melyek oly melegen tapadnak a -társak szemeibe, mintha emlékébe akarná vésni arcuk vonásait; -mintha lelkébe akarná szívni vidám zajukat, éneküket. Minden oly -szép, oly ifju s a szivek úgy tele vannak barátsággal, tavaszi -fénnyel!</p> -<p>– Fenség, mint a fuldokló a szalmaszálat, úgy ragadom meg én is -kezeit…</p> -<p>Igen, igen, ezekkel a szavakkal fog elébe lépni. Vagy talán -elébe rogyni. S megmutatja beesett arcát s míg a kék napok szeliden -ráragyognak, elmondja hosszan, mi lett abból a gondtalan fiatal -bajtársból, kinél egykor kegyes volt letéteményezni ifjui -ábrándjainak néhányat és kinek dalait is oly szivesen hallgatta. S -ha mindezt elmondja, ha kitárja előtte szenvedéseit -mérhetetlenségükben, óh, akkor a szőkefürtös fej bizonyára lehajlik -hozzá, mint ahogy Isten <span class="pagenum"><a name="Page_140" -id="Page_140">-140-</a></span> követe, a mosolygó szivárvány -lehajlik a föld felé s felemeli a porból, a szennyből valami -tisztább, napsugarasabb régióba. Hogy hová? Maga se tudja. Még arra -se gondolt, mit kér a főhercegtől, ha elébe kerül, csak annyit -érzett, hogy e lépéstől kezdve határozatlan formában új élet -kezdődik.</p> -<p>Hideg, őszies idő volt. Alig vette észre, hogy kikerült a liget -legvégére s az alacsony bokrok közt bolyongott. Cél nélkül ment -mind beljebb a galyak szövevényében, nehezen lábalva a -sárhabarcsban. Oly fáradt, oly álmos volt; forgott vele a világ s -minden csontja lekivánkozott a földre, valami bokor tövébe. De ő -csak azon rágódott még mindig, mit fog a főhercegnek mondani. -Folyton az zsongott agyában.</p> -<p>– Igen, fenséged az én utolsó menedékem, az én utolsó horgonyom… -Oh, fenség, ámbár elszálltak az ifjui álmok, melyeket kegyes volt -egy szegény tiszttel megosztani, az mégis elég vakmerő emlékeztetni -reájuk fenségedet, mert neki ezek az egyetlen kincsei, melyek a -tavaszból megmaradtak. Ezekre az emlékekre hivatkozva kiáltok -fenségedhez a mélységből, fenségedhez, ki maga is ifju korunknak -egy szép legendája, egy fényes alakja…</p> -<p>Megállt egy bokor mellett, zihálva, fuldokolva, azután szédülten -ledült, fejét a föld puha, de hideg keblére hajtva. S amint ott -feküdt, lassankint nagy könnyüség érzete töltötte el. Ugy tetszett, -mintha egy vonat kerekei dübörögnének alatta s versenyt repülne a -futó felhőkkel. Erdők, hegyek, városok gyorsan maradoznak el -mögötte a csillagos alkonyban s a hajnal arany fényességéből halk -morajjal bontakozik ki az osztrák városka, a hova utazni készült. -Még alig csillan meg a távolban tornyának keresztje, immár ott is a -vonat s ő maga, Isten tudja mikép, egyszerre csak ott áll a kis -főherceg előtt, aki <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> szöszke fejével szakasztott olyan most -is, mint akkorjában volt. A szelid kék szemek részvéttel tekintenek -reá.</p> -<p>Szólni akar, de nem tudja mozgatni a nyelvét. Kiáltani akar, de -torka összeszorul. Szempillái egyre mélyebben csúsznak alá megtörő -szemeire. Végre nagy erőlködéssel, elhalóan susogja:</p> -<p>– Fenség, mint fuldokló… a szalmaszálat… úgy ragadom meg… -kezeit…</p> -<p>S a szalmaszál mindegyre jobban kicsúszik megmerevülő kezéből, -míg végre ki is fut belőle. Egy pár csavargó veréb csicsereg -felette a kopasz ágon olyan altató félét s néhány lehulló sárga -levél befogja szemeit örökre.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143"><br /> --143-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Utolsó szikrák <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Pali <span class="ralign"><a href="#Page_17">17</a></span></li> -<li>Katica <span class="ralign"><a href= -"#Page_24">24</a></span></li> -<li>A kapás gyerek <span class="ralign"><a href= -"#Page_33">33</a></span></li> -<li>Világos <span class="ralign"><a href= -"#Page_38">38</a></span></li> -<li>Az öreg Katus <span class="ralign"><a href= -"#Page_50">50</a></span></li> -<li>Mariska <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li>Marosszögön <span class="ralign"><a href= -"#Page_66">66</a></span></li> -<li>A szökevény <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li>Marengo <span class="ralign"><a href= -"#Page_89">89</a></span></li> -<li>Röppenő évek <span class="ralign"><a href= -"#Page_100">100</a></span></li> -<li>Mese <span class="ralign"><a href= -"#Page_118">118</a></span></li> -<li>A kis emigráns <span class="ralign"><a href= -"#Page_124">124</a></span></li> -<li>A szalmaszál <span class="ralign"><a href= -"#Page_130">130</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_21">21</a></td> -<td>karcag. De hogy kacag!</td> -<td>kacag. De hogy kacag!</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td> -<td>megvallhatjuk-hogy</td> -<td>megvallhatjuk, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td> -<td>közön‘séges</td> -<td>közönséges</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>fest a a kis</td> -<td>fest a kis</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>csebébe nyul</td> -<td>zsebébe nyul</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_47">47</a></td> -<td>Mindja megint</td> -<td>Mondja megint</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_77">77</a></td> -<td>Erszike, a mama</td> -<td>Erzsike, a mama</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_84">84</a></td> -<td>istáillóban</td> -<td>istállóban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_101">101</a></td> -<td>hazaértom</td> -<td>hazaértem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_110">110</a></td> -<td>ros zat</td> -<td>rosszat</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK ELBESZÉLÉSEK ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |