diff options
Diffstat (limited to 'old/66214-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66214-0.txt | 12785 |
1 files changed, 0 insertions, 12785 deletions
diff --git a/old/66214-0.txt b/old/66214-0.txt deleted file mode 100644 index e1c27a1..0000000 --- a/old/66214-0.txt +++ /dev/null @@ -1,12785 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of De kár megvénülni!, by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: De kár megvénülni! - Regény egy vén öcsém-uram élményei után - -Author: Mór Jókai - -Release Date: September 3, 2021 [eBook #66214] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK DE KÁR MEGVÉNÜLNI! *** - -JÓKAI MÓR - -ÖSSZES MŰVEI - -NEMZETI KIADÁS - -XC. KÖTET - -DE KÁR MEGVÉNÜLNI - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA - -1898 - -DE KÁR MEGVÉNÜLNI! - -REGÉNY - -EGY VÉN ÖCSÉM-URAM ÉLMÉNYEI UTÁN - -IRTA - -JÓKAI MÓR - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK - -TULAJDONA - -1898 - - - - -ELŐSZÓ. - -Először azt a czimet akartam adni ennek az izének, (mely, fájdalom! rám -nézve nem regény), hogy «egy becsületes ember gonosztettei». Mert hát én -az vagyok: becsületes ember; egyéb czímem sincs: se «tisztelt hazafi», -se «szeretett polgártárs», se «elismert szakférfiu». Csak becsületes -ember: minden pontban; még a pontok pontjában is. - -Mustrája vagyok a férjeknek, annyira, hogy azt beszélik rólam, hogy ha -meghalok, porrá égetnek, s mint Artemizia királyné tett Mauzolusz -királylyal, italba keverik hamvaimat s úgy adogatnak be, de nem a -nőknek, hanem a férjeknek, mint óvó-szérumot a hűtlenség bakteriumai -ellen. - -És ez nem is lett volna rossz regényczím: egy becsületes embernek a -gonosztettei. Hanem hát ez még is nagyon hasonlít a sviháksághoz, egy -neme a hetvenkedésnek: virtuskodás olyannal, a mi nincs. Sohasem -szerettem a dicsekedést. Mit dicsekedjem a bűnömmel? Elég ha a feleségem -így szólít, hogy te «bűnöm!» - -Inkább választottam ezt a czímet «… De kár megvénülni!» - -Ezzel aztán be van ismerve, hogy vén vagyok. - -Biz az vagyok. Az ötvenediket járom. - -De hogyha összeszedem magamat, ha a szerpántot jól megszorítom a -derekamon, a szakállamat odáig, a meddig bicolor lett, kiborotválom, -senki sem mond többnek negyvenyolcznál. Ebben is megmaradok állhatatosan -negyvennyolczasnak. - -Csak annak a melanogénnek ne volna olyan penetrans szekfüszeg bűze, mely -három lépésről elárulja, hogy az ember a haját védelmezi! - -Hát én bizony nem tagadhatom, hogy a porosz háboruban már hadnagy -voltam: vitézségi érmet is hoztam haza magammal. Annak is urát tudom -adni, hogy hogyan szereztem. - -Mikor Benedek kiadta azt a korszakalkotó ordre du bataillet, mely -szerint a katonáknak megtiltatik a pipát a patrontáskába dugni, én -voltam e rendelet végrehajtásánál a legserényebb. Én magam a századomnál -negyvennyolcz makrapipát koboztam el a bakáim tölténytartóiból; be is -szolgáltattam a generalintendaturának. - -Ezért kaptam a medáliát. - -Szereztem ugyan Szadovánál egy kardvágást is a fejemre; ha egy -tüzérhadnagy kollegám fel nem szed a földről, az ágyujára felültetve, -Nikkelnek hitták a derék embert, hát ott taposnak össze. - -Holmi svihák ember azzal dicsekednék, hogy ezért kapta a vitézségi -érmet; de én jobban ismerem a dolog meritumát: nem azé az érdem, a ki a -vágást kapta; hanem a ki adta. Fődolog a disciplina. Az én -Tapferkeitsmedaillem a 48 pipáért jutott ki. - -Igaz, hogy a régi módi magyar hadvezérek más szisztémát követtek mint -Benedek: ezt bizonyítja az a megörökített adat, a mely szerint Damjanics -a szolnoki ütközetben, mikor az ordináncz huszárja alól egy ágyúgolyó -ellőtte a paripát, azt kérdé a talpra ugró legénytől: «no fiam, hát ég-e -a pipád?» «Az enyim ég: csak az üvé égjen!» felelt a huszár. A mi azt -bizonyítja, hogy a régi magyar harczregula megengedte, hogy a katonák az -ellenséges ütegek tüzelése alatt is pipázzanak. - -… No hát régi legény vagyok. - -De azért még nem mondtam le a világról! - -Maradok a szadovai rangomnál. Főhadnagy. Penziót nem adnak: tehát aktiv -állapotban vagyok. Még annyira nem jutottam a becsületességben, mint -Gyulay Pali, hogy a férjek rám bizzák a szép asszonyaikat gardirozni. -Tőlem rettegjenek! - -Tehát kezdjük az elején. - -Valljuk meg őszintén, hiszen úgy is hiába titkolnám, hogy én nekem a -feleségem már a hetedik rubrikában következik. - -Előtte már hat sorszám van betöltve. - -Pedig igen korán házasodtam: alig voltam huszonöt éves. - -De hát nagyon gyorsan változott a repertoár. - -S igen hamar ment nálam a beleszeretés egy szép arczba. - -Az első lángom klasszikus oltáron gyulladt meg: egy fekete haju, de kék -szemü görög leány volt az. A görög nyelv professzorának a leánya, a -kihez privátára jártam. (Azt kérded, hogy a kettő közül melyikhez?) Hát -hiszen ha az elébbit értettem volna, azt mondanám, hogy «mihez». - -Majd azután elmondom én mindegyiknek a tragédiáját sorba, csak elébb -hadd mutatom be a szinlapot. - -A második szerelmem volt egy pompás rácz leány: ennek meg szőke haja -volt és fekete szeme. - -A harmadik lángom egy hővérü asszony volt. Férjes nő, erős -temperamentummal. Micsoda szemei! Tűzbe ugrottam volna érte – hűtőzni. - -A negyedik volt egy színművésznő. Már ennek az arczát nem próbálom meg -leírni; mert az annyiféle volt, a hány szerepet játszott. Azt pedig a -szinpadon kivül többet játszott, mint a szinpadon. Ez volt rám nézve a -legveszedelmesebb láng. Képes lettem volna érte elhagyni a juridikus -pályámat s elmenni vele szinésznek. A mire ő is biztatott. Én persze -primo amorozónak képzeltem magamat, csakhogy ő meg apaszerepkört szánt -nekem. Ez volt a legczifrább történet. - -Az ötödik ideálom volt egy «Sáron rózsája». Igazán mélyen szeretett -polgártársné! Az is nagyon szeretett engem. De nem érhettünk czélt, mert -az a bizonyos törvényczikkely még akkor nem volt szentesítve. - -A hatodik volt egy szelid tekintetü, ártatlan gyermek, a kinek a komoly -arczába, az okos beszédjébe voltam szerelmes. Egy septemvirnek a leánya, -a kinek az apja is szivesen látott. A mellett még lett volna belőlem -valami. Annak volt ambitiója. Gesztenyeszin haja volt és olyan szemei, -mint az őznek. - -(Te most lecsapod a tollat az asztalra, s azt mondod: «de hát -megbolondultál te öreg, hogy ilyen leleplezéseket adsz magadról? Hát ha -a feleséged olvasni fogja? Rád ismer a történetedről álnév alatt is.» -Légy te a felől nyugodt. Ez a hat rózsa mind huszonöt év előtt virágzott -számomra és most huszonöt év mulva mind összekerültek egy csoportba a -házamnál: mindennapos látogatói a feleségemnek; néha mind a heten együtt -ülnek az ozsonnázó asztalnál; hat fertályszázados ideálom, hetedik a -feleségem: képzelheted, hogy mi mindent beszélnek azok én rólam! Meg van -én nekem számlálva minden hajamszála; de annyi nincs, hogy minden -bűnömet fedezné egy hajszál.) - -No ez ellenmondásnak látszik a bevezetésben előadott jellemrajzommal, -melyben Mauzolus királylyal egy ugyanazon taplóból faragott férjnek -vázoltam magamat. Hja ezt csak a világ hiszi rólam: az egész világ; de -azt, hogy titokban milyen gonosztevő vagyok, azt csak azoknak a -párkáknak a törvényszéke tudja, a kik a szivekben és vesékben és -asztalfiókokban olvasnak. - - -Χ. - -«Hát ez már micsoda schwindli megint? Egyszerre a X-ik fejezeten kezdeni -a regényt! Az olvasó, meg a kiadó becsapására van-e ez fundálva? -Higyjék, hogy már kilenczet átforgattak belőle s a szerint számítsák a -honoráriumot? - -… Nem a! Kérem alássan; nem római X-es szám az odafönn, nem is egy -kétlábra állított érdemkereszt, sem pedig ama bizonyos mathematikai -föladványokban szereplő «egy ismeretlen», hanem valósággal az első -regényszakasznak a czíme: a fatális görög «Ch» betü, a hellen alfabetben -= Χ. - -Az a kiakolbólitott «ch», a mit az új magyar irók, mint szittya ajkakhoz -érdemetlen indigenát a köztünk lakhatás engedélyétől megfosztottak s -helyette, váltogatva, hol a «k»-t, hol a «h»-t sorakoztatják, a használt -szó természete szerint. Így például, a hol anarchiáról van szó, ott azt -irják, hogy «anarkia», (mert az kemény falat) ellenben, a hol -psychologia fordul elő, ott azt irják, hogy «pszyhologia» (lágy az!) A -bacchanál a kezdetén iródik «bakkanálnak», a vége felé aztán jó neki a -«bahhanál»; a machinatiót pedig az határozza meg, hogy ki követi el? ha -a néppárt részes benne, akkor «makináció»; de ha a púroszok csinálják, -akkor «mahináczió». - -De bár hamarább tették volna derék nyelvigazítóink ezt az idegen betü -számkivetést! De sok keserűségtől megőriztek volna egy egész -generácziót: különösen pedig engem. - -Azt persze nem is sejti már a jelen ivadék, hogy micsoda nagy -szenvedéseken kellett átlábbadozni a megelőző bácsiknak. - -A Bach-korszakban azzal sanyargatták a szittya legények porczikáit, hogy -németül tanulni muszájoltattak. Hát persze azt tették, hogy nem tanulták -meg. Az érettségi vizsgánál azonban erre is rákerült valahogy a sor. -Calculust kellett belőle kapni, külömben nem adták ki a bizonyítványt. A -vizsgázó tanár megmondá őszintén a vizitátor tanfelügyelőnek: «egy szót -sem tud ez a fiú németül: nem vette be a nyaka.» «Dehogy nem tud! -biztatá a hatalmas úr; állj elém fiam Szekeres: hát hogy mondják németül -azt, hogy «ember?» «Mensch!» felelt rá készen a diák. Például: «az ember -próbál?» «Das Mensch próbirt.» (Ezt a tarokkból tanulta.) «Hát azt hogy -mondanád magyarul, hogy «Ferd?» «Lú!» «Nagyon jól van fiam Szekeres! -Hiszen tudsz te németül». S adtak neki «elégségest». - -Mikor aztán következett az új politikai korszak, a rájkszráttal, akkor a -furfangos állambölcsek azt eszelték ki, hogy fordítanak egyet a -közérzületen: ne szidják már a mérges dentumogerek a «német»-et, szidják -inkább a «görögöt». - -Én épen akkor jutottam az érettségi vizsga fogzási korszakába. - -Maig sem tudom, hogy miért kellett nekünk görögül megtanulnunk! Hiszen -nem mi járunk Athénásba Wertheim-kasszákat feltörni. - -Abból pedig most már komolyan kellett vizsgázni, nem úgy, mint hajdan a -«Márton gramatikából»; mert ezzel az intézkedéssel magasabb kormányzati -és állampolitikai czélok voltak összekötve: gátat vetni az -intelligenczia túltengésének. Hogy ne legyen annyi jogász -Magyarországon. Erre volt jó a görög nyelv. - -Engem a közgyámom, (árva gyerek voltam) nehogy a fővárosi erkölcstelen -világnak idejekorán martalékul essem, elküldött egy vidéki városban -hireskedő középiskolába; ott is, nagyobb biztosság kedvéért kvártélyra -és kosztra állandósított magánál a nagytudományu igazgatótanárnál. - -Nagyérdemű, tudós Poprádi Esdrás uram igazán megérdemelte a czimeit; -mert ő maga négy kathedrát látott el. Ő tanította a geografiát, a -mathezist, az antikvitáteszt, meg a görög nyelvet. - -A beszélő organumának bizonyos sajátságaért úgy hitták, hogy «szuszka.» -(Ugyanaz, a mit a német tájszólam úgy határoz meg, hogy «der -Knyaufete.») A ki a mássalhangzókat elvetéli: az «m»-et «b»-nek, az -«n»-et «d»-nek, a «g»-t «k»-nak, az «ny»-et «ty»-nek, a «z»-t «sz»-nek -ejti: az «r»-et pedig úgy elköszörüli, hogy «ch» lesz belőle. - -Ez az átkozott görög «ch»! Soha sem volt vele a tanár megelégedve, a -hogy a görög «chi»-t kiejtettem: – úgy kell azt mondani, a hogy ő mondja -az «r»-et. - -Ennélfogva a mit a clarissime praelegált, abból a szittyák nem értettek -semmit, a miből az a jó következett, hogy kénytelenek voltak a könyvből -is elolvasni az illető tudományt; mikor aztán felelni kellett, akkor -iparkodtak épen olyan szuszka (Dunántúl «tutma») kiejtéssel felelni, -mint a minő a professzor úré; a miből megint a professzor úr nem értett -semmit, de azért meg volt vele elégedve. – Egyáltalában nem üldözte a -studiózusokat az egzaminálással. Életelve volt: «quieta non movere.» -Bejött a tanterembe: fölolvastatta a katalógust, azzal leült a pulpitusa -mögé, fölnyitotta a könyvet, a hol a szamárfül be volt hajtva; rákezdte -a prelekcziót, ledarálta a penzumot; mikor az óra ütött, becsapta a -könyvet, leszállt a pódiumról s elballagott. - -A ki többet akart tőle megtudni, az följárhatott hozzá privátára. - -Ezek között különösen a görög nyelvtanból adott magánleczkék voltak -látogatottak, mivel hogy reggel hét órakor volt a terminusuk; télen úgy, -mint nyáron. - -Nem, mintha a diákok nagyon tartanák magukat az «aurora musis amica»-hoz -s szeretnének korán fölkelni, hanem inkább azért, mert akkor még a -professzor aludt. Soká szokott aludni, soká fenn volt éjszaka. - -Hát aztán ki tartotta a privátát Esdrás úr helyett? - -Az bizony supleáltatta magát a külön tanórán a leánya által. Ő ott aludt -a mellékszobában, nyitott ajtónál, semmi vétség nem volt a dekorum -ellen; aztán a professzor fia is ott volt, – egy notórius árulkodó. Az -is velem egy klasszisban tanult. - - -Ψ. - -Ez megint egy új fejezetnek a czíme; egy görög betü, úgy mondják ki, -hogy «pszi.» - -Sajnálom, de nem tehetek róla; – minden nyelvet az alfabeten kell -kezdeni. – Majd lesz itt még orosz «asbuki» is. - -Első a helyes kiejtés. - -Hárman ültünk a hosszú asztalnál, a kik ezt tanultuk. Én, – a ficzkó, – -a báró, meg az Amarillis. - -Le is szokás az alakokat írni ugye, a kik a regényben okvetetlenkednek? - -Hát engem ismersz; valamivel csinosabb voltam, mint most, akkor még -olyan sűrű szőke hajam volt, hogy beletört a fésű foga; ezúttal még -lelógott a homlokomra, később aztán kefemódra lenyiratott; de ez majd -utóbb jön; bajusz, szakáll még csak akkor ütközött; karcsu legény -voltam, de jól megtermett; én voltam az első táv- és magas-ugró a -tornában. Büszke voltam a szép fogaimra, a profilomban volt valami -napoleonias, ellenben a két pofám olyan kidudorult, hogy sokszor azt -kérdezték tőlem: min nevetek? most is olyan; az volt a gúnynevem, hogy -«lomkiri» (L’homme, qui rit). - -Az egyik szobatársam volt a «ficzkó», a tanár fia. Volt ugyan -keresztneve is: Agezilaus, de ezt nem használták, legföljebb a végét, -megtoldva egy «pub»-bal, – az apja maga is csak ficzkónak titulálta. Ezt -ki nem állhattuk, mert ő volt a legjobb tanuló a klasszisban. Már akkor -stréber volt. - -Valamennyiünk között ő volt a legvéznább termetü, nyápicz legény; azért -még is ő készült tiszti pályára lépni. Azt mondta: ezredes lesz. - -A másik szobatársam volt a báró. A báró Nikkel. No ennek nem kellett -gúnynév; elég volt annak a maga neve. Báró is, meg Nikkel is. Az apja -würtembergi volt; mint dragonyos tiszt került hazánkba; beleházasodott -egy felvidéki tótkirály familiájába s lett a fiából a legpogányabb -magyar sovinista, a ki csak valaha ablakokat beverni segített. Attila -nevet kapott a keresztségben. Széles vállu legény volt; karja hoszszú, -tenyerei éktelen nagyok. Erős inai voltak, különben szikár termete; -arczbőre odafeszült a koponyájához, hatalmas orral volt megáldva s annyi -bajusza volt már, hogy hegyesre kipödörhette s követelte, hogy azt -meglássák. Ez is jól tanult; a mathezisben különösen előtte járt a -professzornak. – Szünetszüntelen verekedtünk; ökölre, botra, birokra, a -vivó oskolában karddal csupasz testre; és a mellett a legjobb pajtások -voltunk; egy életünk, egy halálunk, egy erszényünk – és még az is -megesett rajtunk, hogy egy szeretőnk. Az egész életfonalám úgy -össze-vissza van szőve, gubanczolva a jó Nikkel Attiláéval, hogy le nem -tudom a kettőt egymás nélkül gombolyítani; s végül is tartok tőle, hogy -csomóra fog fulni. - -A negyedik volt az asztalunknál a bennünket oktató vezérszellem: -Amarillis kisasszony… - -… Megálljunk elébb egy szóra. Nem így hitták az én első ideálomat. A -szent keresztségben igazi kalendariumi martyrnő nevét viselte. - -Azonban hát noblesz oblizs. Hölgyek irányában tartozik az ember -diskrétus lenni. - -Én a hölgyek neveit, a kik ezt az én regényemet szövik-fonják, jónak -látom virágnevekkel helyettesíteni. - -Így lesz a görög leányból «Amarillis.» - -A szép rácznőt hivni fogom «Iringó»-nak. - -Az eleven ördög lesz a «Fritillaria.» - -A művésznőt hivom «Passifloranak.» - -A sémi hölgy neve lesz «Mirrha.» - -A bölcs szűzek mintaképe lesz «Estike.» (Diákul Hesperis matronalis.) - -S végül a törvényes összeköttetésem vezéralakjának érdeme szerint jut a -«Palma.» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Eként előre bocsátottam a szinlapot. - -Már most lássunk a maszkirozáshoz. - -Amarillis kisasszony tökéletes görög szépség volt; valódi Minerva, -külsőleg és szellemben is. - -Arczban ugyanaz a kép, a mit a rajztanárunk másoltatott velünk -krejonnal, csak a sisak hiányzott a fejéről, a négy ágaskodó paripával. - -S hogy tudta szavalni az Iliászt! - -No, ha én lettem volna Parisnak a bőrében, mikor a három istennő közül -választani kellett, én már csak Pallas-nak adtam volna az arany almát. S -milyen bolond fordulat lett volna ebből! Ha megszöktetem az Olympról az -alma matert! Most nem volnának diákok a világon! - -Amarillis kisasszony is úgy ugrott ki készen fegyverzetestül az életbe, -miként hajdan Minerva Jupiter fejéből. - -De ez nem az apja fejéből ugrott ki. Az anyja volt görög nő. – Igazi, -Maczedoniából hozott görög nő, kinek szülői, mint kereskedő-család -honosultak meg a városban. Esdrás urat a görög nyelv ismerete segíté a -boldog házassághoz. Amarillis az anyatejjel együtt szívta be a görög -tudományt, maga az anyja játszva tanította meg rá. A ficzkó már nem -részesülhetett ebben a könnyü methodusban, mert az anyja korán elhalt. -Amarillis valami öt évvel lehetett idősebb az öcscsénél: lehetett húsz -éves, a ficzkó tizenöt, én és a báró (engedelmet kérek: az «ember» az -«én»-nél kezdődik és nem a «báró»-nál) voltunk tizennyolczasok. - -Ezekre a statisztikai adatokra szükség van egy olyan históriánál, a -melyet nem a költői fantázia nemzett, de melyet az objectiv contemplatio -költött ki a pszihologia és fiziologia, valamint a pozitiv helyzetek -studiumának kemenczéjében. - -Mert ha például az a helyzet áll elő «most» (a század X-ik évtizedében), -hogy két 18 esztendős diák beleszeret egy 20 esztendős leányba, előre -tudja az olvasó a végét: – vetélytársak fekete golyót húznak, – amerikai -párbaj, – megmaradt pár boldogságát szülők ellenzik, – mennek -vendégfogadóba, este vacsorálnak, – reggel két agyonlőtt gyerek egymás -mellett. – Ez már a rendes befejezés ma napság; akár ne is olvassa az -ember végig. Hanem ez még a hatvanas években nem volt általános -társadalmi sablon. Mi ifjak még akkor szerettük az életet s arra meg -épen nem voltunk képesek, hogy egy szeretett leánynak a szép fejét -golyóval szétzuzzuk; ha a mienk nem lehet, a másé se legyen. Ez csak a -mostani kényes, nyaffadt, nyámnyila nemzedéknek a kibuvója. - -Tehát az én időmben a gyerekek közti szerelemnek, kivált a hol a leány -idősebb a fiunál, kellett valami praktikus megoldást keresni. - -Ez volt mindenek előtt a görög nyelv. - -Talán emlékezel is arra az adomára, a mit ez időben szájról-szájra adtak -az akkori osztrák kultuszminiszterről? Ő exczellencziája, a kinek a -görög kedvencz eszméje volt, egyszer egy diszlakománál kihúzta a -chronométerét a zsebéből s így szólt: «most az én órámon félnégyre és én -bizton mondhatom, hogy ebben a perczben a Gesammtmonarchia összes -iskoláiban kétszázhatvanhétezer diák mondja ezeket a szavakat: «ΤΕΤΥΦΟΣ, -ΤΕΤΥΦΙΑ, ΤΕΤΥΦΟΝ.» - -Mi is azok közé a Gesammtstudentek közé tartoztunk, a kiknek összesített -himnusza eként szállt az égbe. - -Amarillis ajkairól tanultuk a helyes kiejtést. Készakarva nehezen, hogy -többször szájunkba rágja azokat a kimondhatlan görög betüket. - -«Khi! khi! khi!» - -«Nem jól van.» - -«Rhhhi! Rhkhi!» - -Ez csúf betü. - -Olyan, mint mikor a macska fuj mérgesen a kutyára. - -Sokkal kedvesebb hangzásu a «Kszí». - -Mint mikor a kutyát uszítják «ksz–ksz!» - -De legkedvesebb (nőajkról eltanulva) a «Pszi». - -Én ezt mindig úgy mondtam, hogy «Puszi». - -Kellett hogy megkorrigáljon. - -Én persze azon törekedtem, hogy ő tanulja meg tőlem «Ψ»-t úgy ejteni ki, -hogy «puszi». - -Egyszer aztán formális kiejtési vita támadt közöttünk. - -De ennek megint új fejezetet kell szentelnem. - - -Χ? vagy ξ? Görög X. - -Amarillis kisasszony dolga volt a mi irásbeli egzerczicziumainkat -revideálni és kiigazítani, nehezebb föladatoknál kerékvágásba segíteni. - -Én egyszer a következő sort írtam a gyakorlataimba: - -«Κισασσονυ! ὴν μαγάτ ῾αλάλβα ιμὰδομ» - -A mit ő ezzel az alája írt sorral adott vissza. - -αλάλ ελλεν νινξ ορβοσσάγ! - -– Ohó! Ez nincs helyesen irva! disputáltam én. A «kszi» nem -helyettesítheti a «cs»-ét. - -A miből a laikus olvasó is kitalálja, hogy a két görög betüs sor magyar -frázist takargat. Az enyim azt mondja «kisasszony! én magát halálba -imádom», az övé pedig így szól «halál ellen nincs orvosság!» - -Csakhogy a görög alfabetből hiányzik a magyar «cs» betü. - -– Én nem fogadom el a «ninksz»-et «nincs» helyett. - -Én azt állítottam, hogy a magyar «cs» betünek a görög «chi» felel meg; ő -pedig azt mondta, hogy a jóni kiejtés szerint a «kszi» a valóságos «cs.» - -– Döntsön a professzor úr; én ő rá apellálok. - -Amarillis azt mondta rá: «jó lesz.» - -– De én nekem nem elég az, hogy «jó lesz», hanem fogadjunk. - -– No hát, mibe fogadjunk? - -– Mit kiván kegyed, ha én vesztem a fogadást? - -Amarillis nagy árt szabott; egy autogrammot korunk leghiresebb költője: -Dombiratosi Leótól, a kinek a daliás alakja rendes rovatképe vala a -«Bolond Miska» czimű lapnak. Amarillisnek az autogramm-gyüjtés volt a -szenvedélye. - -– Megszerzem, – igértem én. - -– És ön? – kérdé Amarillis. - -– Én pedig, ha nyerem a fogadást, kapok öntől egy görög Ψ-t: az én -kiejtésem szerint. - -Márványarcz maradt. Azt felelé: «áll» - -Appellálunk a professzorra: valjon Χ-e vagy ξ a Cs? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Hiszen ha szokása lett volna Esdrás úrnak csak egyetlenegyszer is -beletekinteni az irás-gyakorlatainkba, csodadolgoknak jöhetett volna -nyomára; de ő ezzel nem rontotta a nyugalmát. - -Tudta, hogy istentelenségeket csinálunk; inkább ránk sem nézett, hogy -meg ne botránkozzék benne. A lustaság volt a szignaturája. A két órai -priváta alatt rendesen aludt, mi költöttük föl, mikor már közeledett az -iskolábamenés ideje. - -Hanem délben aztán annál beszédesebb volt. Sokat evett, sokat ivott és -sokat beszélt. Csakhogy nem bort, hanem vizet ivott. Fenékig ürítette az -öblös poharat minden étel után. Valóságos krapulát ivott magának – -vizből. - -De aztán, a mit beszélt asztal fölött, az is méltó volt a -viz-részegséghez. Folyvást a muszkát dicsérte előttünk. - -Ez a nemzet van hivatva a jövőben arra a szerepre, a mit a multban a -görög nemzetre ruházott a sors. Megalkotja maczedoniai Nagy Sándor -birodalmát a Hellespontustól Keletindiáig s a Hyperboræokig. - -Egységes nemzet, száz millió lélek, egy nyelv, egy vallás, egy fő, egy -akarat. - -Semmi beteges szabadelvüsködés; erős, öntudatos absolutizmus. Ideálja a -kormányformának. - -Hatalom, mely előtt minden másnak el kell enyészni. - -Hát még az irodalma! Valamennyi orosz irót mind ismerte; azoknak az -eszméi az igazi világító tűzoszlopok a pusztában. - -Itt nem állt meg; átvegyegett a gyakorlati politika mezejére. - -Elhistorizálta, hogy ő végig járta az egész magyar szabadságharczot. Nem -svihákoskodott. Bevallotta őszintén, hogy nem kombattans minőségben. A -magyar kormány kinevezett minden hadsereghez egy tollfogható egyént, -akinek hivatalos czime ez volt, «hisztoriograf»; a honvédek azonban úgy -hivták őket, hogy «hadi pacsirta» – ő Nagy Sándor hadtesténél fungált, -mint hadi pacsirta. - -Itt ismerkedett meg a vége felé az orosz tisztekkel. Fraternizáltak. - -Óh az oroszok nagyon szeretik a magyarokat! - -Azt mondta az egyik orosz parlamentér a magyar tisztek lakomáján: -«Barátim! Mi nem azért jöttünk Magyarországra, hogy titeket leigázzunk; -hanem hogy magunkhoz fölemeljünk. A ti országotok a mi egyenes utunk -Konstantinápolyba. Meglátjátok, hogy mennyire meg tudja becsülni az -orosz a dicső magyar népet. A magyar ezredek fogják képezni az orosz -czár testőrseregét, a hogy most a finnek. Ezeknek is meghagytuk az ősi -szabadságukat, alkotmányukat, országgyülésüket. Beszélhetnek, irhatnak, -nyomtathatnak a maguk nyelvén, a mit csak ők értenek. Még bankót is -nyomhatnak, a min egymástól vásároljanak. Terringettét! Ha a magyar -mágnások befészkelik egyszer magukat Szentpétervárra, kiszorítják a -czári udvarból az orosz főurakat. – A magyarok talentumait fényesen -fogják ott megjutalmazni! Kapva-kapják majd a magyar művészt, irót! – -Hát még a prókátoroknak micsoda aratásuk lesz Oroszországban! – És a -nagy üzletek! A hol annyi a heverő pénz, az ugar-föld, az arany-bánya s -a munkához szokott tenyér! Csak Oroszországban úr az úr igazán!» - -Ilyen glicsériákat kellett nekünk hallgatnunk mindennap Esdrás úr -asztalánál – pohár víz mellett. Csak legalább egy kis rostopsint adott -volna hozzá! - -Annyiban alkalmazta a konyháját szármata szimpatiáihoz, hogy minden -héten kétszer főzetett «stsi» levest, meg «barcs» levest. Ez nem is -rossz. Az egyik káposztából készül, a másik vörös répából, kalbász -darabkákkal. - -Így töltögette belénk kanállal az orosz eszméket. - -Mikor aztán a kosztosok megszöktek az asztaltól, akkor még ott fogta a -ficzkót s elkezdett neki oktatást adni az orosz nyelvtanból. - -– Ennek fogod köszönni a szerencsédet, ficzkó! - -S a ficzkónak ebéd után, addig az egy óráig, a mig mi balmoztunk, neki -kellett fekünni az orosz nyelv tanulásának s magolni nyelvtornázó -szavakat. - -Az igaz, hogy nem is neki való volt a balmozás. - -Manapság már ezt a szót is alig ismeri valaki. Az én diákkoromban pedig -ez volt a mulatságok koronája. - -A magyar «balom» szó valószinüleg a franczia «ballon» – ból származik, -külömben Kollárék azt is a szláv nyelvnek reklamálnák. - -Egy roppant nagy lapda volt az borjubőrből, melynek töltelékét egy -fölfujt marhahólyag képezte. Ezt ököllel kellett fölütni a magasba; -mentül erősebb volt a legény, annál magasabbra repült a balom; – és -ennek azután többet nem volt szabad a földre leesni; a körben álló -fiúknak a leszálló balmot röptében kellett ismét ököllel fölcsapni a -levegőbe; a ki elhibázta, az maga kapott ütleget a többiektől. Gyors -láb, ügyes kar, biztos szemmérték kellett hozzá; játék után föl volt -dagadva az embernek az ökle. Ez volt a magyar laun-tennisz. - -Hát ez persze nem volt a ficzkónak való mulatság. - -Én sem tudom, hogy nekünk mire használt; ma már kiment a divatból. - -Hanem, hogy a ficzkó jól járt a muszkanyelv tanulásával, azt már -bizonyosan tudom. - -Minthogy ez az alak az elején túl nem kerül elő ebben az én -történetemben, mindgyárt abfertigolom, elmondva röviden a curriculum -vitaeját. Poprádi Agesilaus mindenféle iskolákon keresztülvágva magát, -végre bejutott a bécsi hadügyminiszterium valamelyik bransába, -főhadnagyi sarzséval. Új korszak, új kormány előálltával, a -szentpétervári nagykövetség is új diplomatával lett betöltve, aki -egészen a maga izlése szerint kivánta a hivatalos személyzetét -megalakítani. Olyan katonai attasét kivánt maga mellé, aki tökéletesen -birja szóval és tollal az orosz nyelvet. A hadügyminiszterium lámpással -kereste a muszkául értő tisztet. Nem talált mást, mint a főhadnagy -Poprádit. Azt rögtön kinevezték katonai attasénak a nagykövetséghez. A -mint megérkezik Szent-Pétervárra s bemutatja magát a főnökének, az -méregbe jön: azonnal telegrafáltat a hadügyminiszternek, hogy mit küld ő -mellé egy hadnagyocskát katonai attasénak? Egy nagykövetnek legkevesebb -őrnagyi rangu attasé kell! Nosza fölhajtják az őrnagyokat, sorba kérdik: -«Ki tud oroszul?» – «Hát az ördög!» (Az tud; de nem vállal attaséi -hivatalt.) «Ki tanul meg rögtön oroszul?» – «Hiszen Kolumbus tojása ez!» -Ki kell nevezni főhadnagy Poprádit őrnagynak. S főhadnagy Poprádi -megkapta az őrnagyi rangot, a pléhgalléros uniformissal együtt, persze -egy utászezrednél. Akkor jött aztán még csak dühbe a szentpétervári -nagykövet, mikor az új őrnagy bemutatta magát a molnárszinü őrnagyi -uniformisában. Hej, de összetelegrafteremtette az egész miniszteriumot: -«Hát egy pionérrel parádézzak én az orosz czár udvari báljaiban? Rögtön -tegyétek át az attasémat egy huszárezredhez hasonló rangminőségben, még -pedig az orosz czár nevét viselő huszárezredhez!» No hát ezt is meg -kellett adni neki. A huszármente is utána küldetett. S így lett a mi -hajdani iskolatársunkból fél eszdendő alatt pionérhadnagyból -huszárőrnagy. Ennél gyorsabb káriért, úgy hiszem, még senki sem csinált. -És mind ezt azért, mert ő az alatt, a míg mi ebéd után balmoztunk, a -muszka grammatikának feküdt neki. – Most már úgy tudom, hogy alezredes. -S ha még soká tart a béke, bizonyosan ezredességre viszi. A hogy előre -megjövendölte magának, mint kitüzött életczélt. - -Én pedig maradtam főhadnagy (többet nem is érdemeltem), de a másik -pajtásom, a báró, a ki jól kitanult zsenikari tiszt volt, három -háboruban részt vett, mint tüzértiszt, az ütege élén Königgräcznél -bravurokat követett el, új puskaport is talált föl, nem vitte följebb a -dolgát a kapitányságnál. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Üss hátba, kérlek! Hisz én azt igértem, hogy regényt fogok neked -diktálni s most veszem észre, hogy interpellácziót szuggerálok kezdő -delegátusok számára. Hát én nem értek a regényiráshoz, (ketten együtt se -sokat); azért, a mint rajta érsz, hogy divagálok, csak te üss hátba. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Hát ott hagytuk el, hogy valjon a magyar «cs» betü, melyet a német négy -betüvel tud csak nyélbesütni (tsch), melyik irásjegygyel azonosítható a -görögben, a Χ-vel e, vagy ξ-el? - -Azon függ, hogy lesz-e ebből regény vagy nem lesz? - -Az ám! Csakhogy mielőtt a fogadás kétséges tétele az illetékes biró elé -terjesztetett volna, Amarillis kisasszony biztosítékot kivánt letétetni: -zálogot. - -No, az ő zálogát nem kellett birói kézbe deponálni. - -Hanem az enyimet. – Az volt halhatatlan költőnk, Dombiratosi Kázmér -(most már Kázmér?) nagybecsü autogrammja. Elébb az legyen biztos kézben. - -Megszereztem. Hogyan jutottam hozzá? - -Levelet irtam a nagy költőnek, melyben úgy mutattam be neki magamat, -mint orientálistát, azt a kérdést intézve hozzá, hogy valjon a -legújabban megjelent remek népballadája: «Jóska és Sárika» nem -utánzata-e a hirhedett persa költő, Firduszi «Josszuf és Zulejka» -költeményének, mely ugyan még európai nyelvre nincs lefordítva, de a -melyet ismerhetett kedves barátja, Lisznyay Kálmán palócz dalaiból, a ki -szintén írt hasonló balladát? - -No már egy ilyen kérdésre csak kell választ adni a legmegátalkodottabb -czelebritásnak is. - -Pár nap mulva kezemben volt a felelet. - -«Vigye el önt az ördög a Firduszijával együtt. Én nem olvastam soha azt -a persa balladát; Lisznyay Kálmán pedig nekem nem volt kedves barátom; – -hisz én nekem még akkor hátul gombolták a ruhámat, a mikor az már -meghótt. Én nem lopok mástól, csak magamtól. Dombiratosi Rafael!» - -(De sok keresztneve van!) - -A drága zálog tehát már kézben volt. - -De nem olyan könnyü volt ám a pert levátába bocsátani. - -Mert a tanár úrnak az a szokása volt, hogy ha kérdeztünk tőle valamit, -akkor ő a helyett, hogy válaszolt volna, visszakérdezett. - -– Tanár úr! Én egy kérdést volnék bátor megkoczkáztatni. - -– Elébb majd én kérdezek tőled valamit. - -– Tessék. - -– Mit szoktatok ebéd után csinálni? - -– Balmozunk. - -– Hogy híjják görögül a balmot? - -– «Szfaira.» - -– Igen, ha labda. – De hát ha ballon? - -– Akkor «Ochrezisz.» - -– A macska egyen meg! Az a «ballet». A léggömböt kérdeztem. - -– «Thülákósz.» - -– Hát a gólyát hogy hivják görögül? - -– Pelargósz. - -– Már most a kettőből hogy csinálnál egy szót? - -– «Pelargothülákosz.» - -– Nagyon jól van. Már most fogd ezt a könyvet s fordítsd le belőle ezt a -mesét. Majd azután add elő a magad dolgát. - -Valami kis tömzsi könyvet húzott elő a zsebéből kutyabőrbe kötve; abban -meg volt jelölve fogpiszkálóval a lap, amivel nekem el kell bánnom. - -Egy régi görög mese volt a lefordítandó föladvány. - -Amarillis kisaszony segítségével diadalmaskodtam fölötte. - -A görög mese maczedoniai Nagy Sándor utazását írja le, a hogy a nagy -hódító a Khokonoor hegységen keresztül átszállt Kelet-Indiába. - -Hozatott magának egy óriási nagy saskeselyüt. Annak a hátára fölült, -mint egy nyeregbe. A sas fölszállt vele a magasba. És ekkor nagy Sándor -egy hosszú dárda hegyére föltüzött egy ürüczombot s ezt előretolta a sas -orra elé; abban az irányban, a merre Keletindia feküdt. A sas elkezdte -üldözni az izletes falatot, neki eresztett szárnyakkal. S minthogy azt -sohasem érheté el, tehát egyenesen elszállítá a királyt a hegyek fölött -Keletindiába. - -– No látod! mondá Esdrás úr, mikor a penzumot átadtam neki. Most már -érted a hüszteron-proteront? Ezen a nagysándori tradiczión alapul az én -találmányom, a mit nem adok alább egy milliónál. Mióta keresik már a -léggömb kormányozhatóságának titkát? – Nem ér semmit az okoskodás. – -Gázmotor, villanygép mind haszontalanság. Én azt teszem, hogy fölviszek -magammal a léggömb kosarában négy anyányi gólyát. Azokat hámba fogva -odakötöm a kosárhoz. Ki lesznek jól éheztetve. Akkor előre tolok egy -nagy gereblyét, a melynek a fogaira hosszú zsinegre kigyók, békák és -apró kacsafiak lesznek fölakasztva. Arra a négy gólya fölrebben, utána -száll a csaléteknek s hatalmas szárnycsapásaival irányt ad a léggömbnek; -nekem aztán csak az a föladatom, hogy a gereblyével kormányozzak bölcs -belátásom szerint. Ezt a találmányomat én a muszka kormánynak fogom -eladni. - -Én el voltam ragadtatva e zseniális eszmétől. - -– Van-e nálatok otthon gólya? - -– Százával, mikor kiárad a Béga. - -– Hozass nekem négy darab gólyát. - -Megigértem, hogy hozatok; de hazafiui indulatom kiköttette, hogy elébb -az osztrák miniszteriumot kinálja meg a találmányával. - -Elvégre hozzá tudtam jutni a kérdés föltevéséhez. - -– Azon disputálunk a kisasszonynyal, hogy valjon a görög betük közül -melyik használható a magyar «cs» kifejezésére: a «chi»-e, vagy a «kszi»? - -– Szeretem, hogy ilyen tudományos kérdések iránt támad érdeklődés az -ifjú szivekben. Erre a kételyre világos konkrét adattal felel meg a -történelem. A görög krónikairó igy ír egy magyar nevet Χαβυξινγιλας -(Chabukszingilász), a mit filológusaink aként olvasnak «Csabacsüdgyula.» -És így mind a chi, mind a kszi használtatott a görögök által a magyar -nevekben előforduló cs betü helyett. - -Mi egymás szemébe néztünk Amarillissal. - -– De én ebben az itéletben nem nyugszom meg! henczegtem én. Mi fogadtunk -a kisasszonynyal. Az nem járja, hogy mind a kettőnknek igazat adjon a -döntő biró. Mi legyen akkor a fogadás dijával, ha mind a két fél párin -marad? - -– Igen! igen! segített Amarillis. A dijnak ki kell adatni! (Ő sem akarta -engedni a költői autogrammot, a mit már magáénak hitt.) - -– No hát az attól függ, hogy micsodák a fogadók? vegyeskereskedők-e, -vagy szportmenek? Ha vegyeskereskedők, akkor azt cselekszik a kölcsönös -igazság esetén, a mit a nürnbergi szivar-exporteur, meg a pesti -patyikus. A szivar-exporteur küldött a pesti patyikus nyakára egy ládika -portoricot, harmincz márka utánvétel mellett; arra a pesti patyikus meg -fogta magát, küldött a nürnbergi szivarosnak harmincz márka utánvét -mellett egy nagy doboz bajuszkenőcsöt. Kölcsönösen megadják a dijat. Ha -pedig szportmenek a fogadók s egyszerre érnek a lovaik a jelpóznához, -akkor azt mondják: «todtes Rennen!» s nem fizetnek semmit. - -– De én ez ellen kifogásolok. Én fél lófejjel elébbre vagyok. Mert én -bebizonyítom a magyar heraldikából, hogy cs betü helyett mindenkor ch -használtatott: a Zicsi és Pécsi neveket mindig így irták: Zichy, Péchy, -és soha sem irták Zixinek, Péxinek. - -– No hát elismerem, hogy fél lófejed van, szólt papa Esdrás. Amarillis -fizeti a dijat, föltéve, hogy nem kerül pénzbe. - -– Dehogy kerül. - -– Akkor vedd meg rajta. - - -IV. AZ ELSŐ CSÓK. - -Másnap korábban fölkeltem, mint a két szobatársam. Azt hittem, hogy azok -még alusznak. Még nem ütött a görög leczke órája. - -Kimentem a kertbe. Szép tavaszi reggel volt. A verebek csiripeltek. A -jáczintok, tulipánok piros csiráikat dugdosták elő a virágágyakból. -Fürge veres bogárkák szaladgáltak a földön, egymás ismeretségét keresve. -A nyárfák rügyeinek balzsamától csupa ambraillattal volt tele a levegő. -Az ifjú szivben is ilyenkor támad valami megzsendülés, a miben ott van a -tavasz melege. Bogár volna: fölébredne, csira volna: kibujkálna, balzsam -volna: illatoznék. - -Jól sejtettem. Ő is ott volt. Amarillis. - -A jáczint ágyat porhanyította kis gereblyéjével, neki térdelve. - -Nekünk szabad volt a kertbe járnunk, a leczkéket könyv nélkül tanulnunk. - -Én egyenesen oda mentem hozzá. Kivülünk nem volt ott senki. - -– Kisasszony! Én jövök a fogadásom dijáért. - -Erre ő fölállt, a ruháját rendbehozta, a mi föl volt tűzve míg térdelt, -leverte a port két tenyerével magáról, s azzal a karjait hátratéve, -odaállt elém: «tessék.» - -Semmivel sem volt több élet az arczán, mint egy alabástrom szoborén. - -Megcsókoltam az ajkát. Hideg volt, mint a kő. Nem pirult el utánna. A -szempillája sem mozdult meg. Tudta, hogy mit csinál; fizeti a vesztett -fogadást. - -Én úgy éreztem magamat e csók után, mintha uzsorás adósság fejében -koboztam volna el egy árvaleánynak az utolsó vánkosát. - -Magam pirultam el. - -– No hát, kisasszony, ne higyje azt, hogy én olyan czudar önző vagyok. -Legyen úgy, hogy én vesztettem el a fogadást. Itt van nézze; odaadom -magának a dijat, a költő levelét, s aztán nem bánom, ha visszaveszi is -tőlem azt a szomorú csókot. - -S odaadtam neki a nagybecsü autogrammot. - -Erre rögtön kétfelé nyilt az ajka; az arczán kisütött a mosolygás, a -keze reszketett a kezemben, mikor a zálogot átvette, s azzal egyszerre a -nyakamba borult, átölelte a fejemet – s ez már aztán igazi csók vala. -Csók, a mely leszalad a szivig; – még annál is odább; fölgyújtja a vért -és az istenné tevő balzsamokat az idegekben. - -Soha sem felejtem el, a míg élek, ezt az első csókot. - - -IV. ALFA ÉS OMEGA. - -Ezzel a két egybekötött betüvel jelezi a szent szimbolisztika a -világföntartó lényt. Úgy is van. - -Az alfa és az omega a szerelem. - -A ki a szerelemben az alfát kimondta, annak az omegáig nem lehet -megállni. - -Azért vigyáztam én magamra a későbbi dolgaimnál; vagy nem mondtam ki az -alfát, vagy mingyárt az omegánál kezdtem. - -Attól a percztől kezdve, a melyben én az első «cs» betüt megmagyaráztam -a görögöknek, nem volt nyugalma tőlem az országban lakozó -czelebritásoknak. Csűstül kényszerítettem őket autogrammok kiállítására. -Nincs a svihákságnak, a schwindlinek, az imposztorságnak az a fajtája, a -mit alkalmazásba ne vettem volna ellenük, csakhogy a névaláirásukat -megkapjam. Legtöbbször sikerült. Bennem egy nagy világcsaló veszett el, -a mennyi talentumot ki tudtam fejteni e zsánerben. Valóságos -hochstaplere, szélhámosa voltam az autogramm-szerzésnek. Az -álorczásságot sem vetettem meg. Egyszer rajongó kis leány voltam, ki -festett nefelejts koszoru közepébe kivánja iratni a hires nevet; máskor -boldog családapa, ki engedelmet kér, hogy új szülöttét a nagy férfiú -nevére kereszteltesse. – Memmeg gazdag tőzsér, ki testamentumot akar -tenni s azt kérdi, hogy minő hazai czélokra hagyományozza a százezreit? -Egy regényirót azzal rohantam meg, hogy a regényében előforduló -félkézkalmár neve az enyimmel azonos: nyilatkozzék iránta. - -Egy szatmármegyei czelebritást azzal interpelláltam meg, hogy ez a -fogadás eldöntendő, miként mondatik helyesen: «csikaja», vagy «csikója»? -Megkaptam rá a választ; helyesen mondjuk: «csikaója.» - -S ezeket én mind beváltottam aranyra, – annyi csókot kaptam értük, – -mikor már a jérikói rózsa-lugas lombja olyan sűrű volt, hogy nem -lehetett keresztül látni rajta. - -Oh, alfa és omega! - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Van egy szép tengeri csiga, a neve «conus litteratus» (betüs kup.) Ennek -a talapján köröskörül tökéletesen rajzolt káldéi betük vannak, egymás -mellett a kezdő és végző betük. – Még ez a tengerfenéken lakó csiga is -tudja azt! - - -VII. A GÓLYÁS LÉGGÖMB = PELÁRGOTHÜLÁKÓSZ. - -Nagyon indikálva volt részemre, hogy Esdrás úrnak a neutralitását -föntartsam. Erre legjobb strategema volt a kedvencz rögeszméjének a -táplálása. - -Mikor egy tudósnak valami fiksza ideája van, akkor ha azt előhozzák -neki, se lát se hall, mint a süketfajdkakas dürgéskor. - -Hozattam neki a pusztánkról két fiókgólyát; azok megszoktak a háznál. -Nyers húst, paczalt kaptak; később az egeret is elfogták. - -A hím komoly természetü uraság volt: ezt elneveztük a kontempláló -magaviseleteért Hamletnek. Az Oféliája ellenben minden jó és rossz -tulajdonságaival birt nemének. Sokat kelepelt, nyalánk volt, kiszedte a -moslékból az izletes hulladékot, sőt a szomszédból áttévedt kis kacsákat -is elkapkodta; kutyát, macskát üldözött, a professzorhoz járó diákoknak -a fejére röpült s a kalapjaikat kilikasztotta az eltávozóknak jót -csipett a lábaszárába a hegyes csőrével; graciöz tudott balletet -tánczolni. - -Ez volt Esdrás úrnak a kegyencze. Ennek a tehetségeire alapította -léghajózási rendszerét. - -Legelső dolog volt hozzászoktatni a gólyát a hámhoz. - -A hámot először szironyból készítették. Azt a gólya rövid időn megette; -azt hitte kigyó. Azután bőgőhúrból próbáltak rá kantárt rakni. Az meg -épen delikatesz volt neki; földi gilisztának nézte: lenyelte. Végre -sodronynyal körülfont húrral szerszámozták föl; azt már nem tudta -elrágni. - -Azután kipróbálták, hogy mennyi tehernek felel meg a gólya -húzóképessége. - -Egy kosarat kötöttek a hámhoz s aztán repülésre birták a madarat. -Megfelelt a várakozásnak. - -Most aztán komolyan hozzáfogott Esdrás úr a találmánya létrehozásához. - -Hazafias kollekta útján beszereztetett a léggömb előállításához -megkivántató összeg. – Szakértő kezek szabályszerüen elkészíték -tafotából a ballont, behúzva reczével. A gimnáziumunk vegytani -laboratoriuma szolgáltatta hozzá a szükséges könléget. - -A kisérlet sikerétől függött a korszak átalakulása. - -Ha sikerül a léggömböt betanított madarak segítségével útba irányítani, -mint a hogy lehet a földi jármüveket oktalan barmokkal, ökrökkel, -lovakkal mozgásba hozni, utaztatni, gyorsítani, akkor az egész -hadviselés megváltozik s azzal együtt a politika, nemzetgazdászat, -kereskedelem, – sőt az egész társadalmi rendszer. - -A kisérlet iránt megyeszerte nagy volt az érdeklődés - -Faluról begyültek a czelebritások. A városház előtti tér átengedtetett a -hatóság által a kisérlet számára. A notabilitások és úrhölgyek számára -tribünök állíttattak. A helyben állomásozó lovasság és szekerészet -főparancsnokai is megigérték megjelenésöket. - -A nevezetes napot megelőző huszonnégy óra alatt az Ofélia nevet viselő -gólya minden ételben való részesüléstől visszatartatott, hogy annál -bizonyosabban beváljon a czélzatos furfang azzal a bizonyos póznára -tüzött csalétekkel. - -A léggömbhöz tudniillik egy fűzfavesszőből font csónak volt csatolva, -melynek hátulsó részére (puppis) egy tollseprükből alkotott kormány -(timon) alkalmaztatott, az orrára (prora) pedig egy haránt fekvésü -pálcza helyezteték, melynek végén zsinegre kötött kigyó ficzkándozott. - -Csalhatatlan volt a számítás. - -A mint a csónakban elhelyeztetett gólya megpillantja a ragadozó kigyót, -azonnal föl fog repülni és utána eredni. A begyéhez kötött hámnál fogva -magával ragadja a csónakot, a csónak a léggömböt s eként «ad hominem» -(azaz «ad ciconiam») be lesz bizonyítva a tétel, hogy ha a léghajó -csónakjában egy lelkes állat, (például egy ember) fog ülni s a léggömböt -négy, vagy tiz gólya röpíti tova, akkor azt tetszés szerint lehet a -szélrózsa minden irányában kormányozni. - -Pünkösdi szünidő volt; a szyttyáknak nem volt iskolájuk; mind kijöhettek -a hecczre. - -Én voltam a professzor úrnak a Handlangere, vagy, a hogy magyarul -hivják: fizikus-inas. - -Óriási közönség gyült össze a városháztéren. A főiskolai fiatalság -tartotta fönn a rendet. - -A városi közkutnál töltöttük meg könléggel a ballont - -Szépen földuzzadt s büszkén lebegett a magasban. - -Nagy betükkel volt az oldalára festve miniommal a világra szóló -«PELARGOTHULAKOS.» - -Mikor a léggömb lengő állapotba volt hozva, belekapcsoltuk a kötelékeibe -a vesszőből font csónakot, a melynek az orrán ott ficzánkolt egy nagy -coluber nájász madzagra kötve; a kasban pedig ott gunnyaszkodott a nap -hőse: a vezérszerepre szánt eszterág. - -Mikor Esdrás úr vezényszava elhangzott, természetesen görögül: -«afürein!» (elereszteni!) a tizenkét szyttya, a ki addig a léggömb -köteleit fogta, egyszerre kibocsájtá a magáét a kezéből s arra az -elszabadult ballon nagy sebességgel lódult föl a felhők országába, a -néző-sereg éljenrivallása közben. - -Hanem a gólya nem repült ki a csónakból. - -A léggömb ment föl egyenesen az ég felé. Tökéletes szélcsend volt. - -A csónak pedig lóbálózott, mint az óra perczingája. - -Egyszer csak kidobta a gólyát a párkányán keresztül. - -A nyomorult eszterág azonban mindenhez értett inkább, mint a repüléshez. -Azt tökéletesen elfelejtette. A mint azt érezte, hogy hozzá van kötve -valami légbenjáró szörnyeteghez, elvesztette minden madártalentumát; -bukfenczeket hányt a levegőben, lábbal fölfelé, fejjel lefelé vergődött -s hagyta magát hurczolni az erősebb léggömb által, a merre annak -tetszett. - -Távcsövekkel néztünk utánuk. - -Egyszer aztán elérte a ballon a magas régiókban azt a légréteget, a hol -a könlég fajsulya összetalálkozik az atmoszféra légnyomásával. Itt meg -szokott pihenni a léggömb. - -Ekkor azonban az eszterág is visszanyerte a lelki ekvilibriumát. -Észrevette, hogy most már ő az úr a levegőben. - -Most azután, nemhogy arra használta volna föl a szupremacziáját, hogy a -pálcza végén fityegő kigyót üldözze, hanem elkezdett a maga tudományával -még magasabbra repülni. - -Ennek aztán az lett a következése, hogy a léggömb, a ki egy ilyen -ellenmanőverre nem volt készen, fölfordult s a nyitott felével tátongott -az égre. A hidrogén természetesen kiillant a fölfordított szájpadláson -keresztül s arra a léggömb kezdte a sulyát érvényesíteni s megint a -gólyát rántotta alá, míg ismét olyan légrétegbe jutott, a hol a maradék -könlég ujra föntartotta. Innen megint a gólya czibálta fölfelé. Utoljára -a lottyadttá lapult ballon ráesett a gólyára, mint egy repülő -palacsinta, a spárgaháló belekeveredett a madár szárnyaiba, lábaiba, -csőrébe s együtt mind a ketten spirál-oszlopban kanyarogva beleestek -valahol egy távol fekvő morotvába. Soha sem talált rájuk senki. -Bizonyosan morkoláb lett belőlük. - -A pelargothülákosz kisérlete gyalázatosan megbukott; oda az egy millió -rubel! - -Aztán a Hamlet is megszökött. Egy délután, hogy megunta várni az -Oféliáját, fölnyujtotta csőrét perpendikulárisan az ég felé; tizet -kelepelt, hármat ugrott s azzal szétcsapva a szárnyait, elrepült -boldogabb hazák felé. - -Biz azt soha sem küldte vissza «India cum donis», miként hajdan a -«Ciconiam Polonis». - -S ennek az æronauta kudarcznak az én első szerelmem is nagy kárát -vallotta. - - -VIII. ÉLETRE-HALÁLRA. - -Az a jerikói rózsa (a mi különben nem is rózsa, hanem «loncz») még sem -eléggé sűrű. Az a ficzkó egyszer ránk lesett, mikor szép hajnalban az -autogrammot az autotyppal kicseréltük a lugasban. - -Elárult a ficzkó! De nem az apja előtt. Tudta, hogy az nem fog rá -hederíteni: még akkor nagy kegyében állottam; (a gólyásballon bukása -előtt volt); hanem a pajtásomnak sugott be. Az pedig titokban vágytársam -volt. - -Eddig még keveset beszéltem a báróról, csak a külsejéről. Hallgatag fiu -volt; mintha csak pénzért adná a szót. Az iskolában is ilyen volt. A -szöveget nem tanulta meg könyv nélkül szó szerint, hanem kivette a való -tartalmát s a saját szövegezésével mondta el lassan, ovakodva; de azért -helyesen. Szépen jártak nála Pulszky Guszti frázisremekei jogász -korában. Mint katona is ilyen volt: kiszámító, de kiszámíthatatlan. Soha -sem árulta el előttem, hogy ő is szerelmes a szép Amarillisba. Még az -udvarlástól is tartózkodott. Én sem dicsekedtem el neki a szerencsémmel. -Titkoltam előtte: tudtam, hogy ez gonosztett. - -Mikor az embernek még gyermekszive van, olyan helyesen meg tudja azt -érezni, hogy mi az a gonosztett, a mi eltitkolni való. Mikor már -dicsekszik vele, akkor már pimasz. Vénségünkben aztán (azaz, hogy -«vénség» nincs: másod fiatalságunkban) ismét visszatérnek a kedély -stádiumai. Bizonyos korban az ősz ifiu titkolja, sőt eltagadja a -gonosztetteit: csak mosolyog, csak hunyorít, ha példálóznak rá s a -jogosult szemrehányások ellen komolyképü hamis igazsággal mossa magát: -ez a naiv öregurság; az utolsó stádiumban aztán már ismét dicsekszik a -gonosztetteivel (a miket el nem követett). Ez a pimasz öregurság. - -No majd meglátod, hogy én tisztára mosom magamat. Még abban a stádiumban -lélegzem. - -Nyugodt lehetsz. A mit én neked lediktálok, egészen denaturalizálva van -már. A milyenre az egyszeri backfisch azt mondta, hogy «ez olyan -ártatlan regény, hogy ezt még a mama is elolvashatja». - -Az én Nikkelem, mint mondám, soha sem magolta be könyv nélkül a leczkét. -Elég volt neki azt egyszer elolvasni, az értelme a fejében maradt s azt -elmondta a saját fogalmazása szerint. - -Egyszer csak hirtelen megváltoztatta a rendszerét. A mint virradni -kezdett, fölugrott az ágyból, felöltözött, kapta a könyvet, kiment a -kertbe biflálni. Mire én megjelentem a légyotton, már akkor ő ott lépte -a nagy lábaival a száztűhoszszát. - -Amarillissel aztán, a ki szintén odatévedt, én egy bizalmas szót sem -válthattam többé, ha csak ribizlit nem segítettem neki szedni. - -Világos volt a kabala. Ez az ember engem kontrakariroz. - -No megállj Nikkel! Ha még piczulát nem vertek belőled! - -Egy reggel azt mondám a bárónak: - -– Hallod-e te báró; te mostanában nagyon korán kelsz. - -– A nap is korán kel. Ha az orromra süt, nem tudok az ágyban maradni. - -– No hát én majd teszek róla, hogy az ágyban tudj maradni. - -Leczke után nehányan, válogatott legények, össze szoktunk gyülni a -vivóiskolában. Így hittuk a gimnazium nyáron üres fáskamráját, a hol -karddal, rapérral hadazni szoktunk. Egy dragonyos őrmester volt a -professzorunk, a kinek havonkint egy forintot kontribuáltunk; kardot, -fejés karvédőt kiki maga szerzett magának. - -Ha csak mancsettáztunk, akkor nem kötöttük föl a plasztront, s a béllelt -sapak helyett is csak a rostély maszkot tettük föl. - -Az összeszólalásunk utáni délután, mikor a klasszisból lementünk a -vivodába, oda sugtam a bárónak: - -– Ma plasztron nélkül fogunk vivni – egész testre; aztán egész a -fegyverképtelenségig. - -– Állok elébe. - -Természetesen vivásleczkénél nem lesik szekundánsok a harcz kimenetelét; -az őrmestertanár is rábizza a felekre, hogy ott üssék egymást, a hol -érik; a kardok ugyan nincsenek kiköszörülve s a vivókat takarja egy -vékony gyapot jankli; de mi ketten ez alkalommal úgy helybehagytuk -egymást a tompa élü kardokkal, hogy ha az Pesten történt volna, -vezérczikket irtak volna róla a Nyilt-Térben. Én kaptam a karomra, a -mellemre, a vállamra olyan hurkákat, mint egy kolbász; bőrrepedést, a -miből kiserkedt a vér; a fejemre is egy daganatot; ellenben a Nikkel -viselt tőlem egy emléket a nyakán, a mitől berekedt, egy -kup-dő-Zsarnákot a térdére, a mitől megsántult; meg egy veszedelmes -csapást a könyökére, a mitől fegyverképtelenné lett. - -«Urak, ez már nem tréfa!» mondá a vivómesterünk. Ki kell békülni rögtön! -Ez a regula. Kezet is nyujtottunk egymásnak s «pardon»-t mondtunk. - -No de én czélt értem. A magam sebeit megkuráltam ötven krajczár ára -arnikával, meg vattával s eltakarhattam a ruhámmal; de a báró a -megsántult lábát nem tagadhatta el, neki csakugyan felcsert kellett -hivatni, a ki ágyba fektette, beflastromozta, bekötözte, mint egy igazi -párbajban megsebesültet. - -De másnap nem jöhetett ki az én találkozómat elrontani a kertbe. Én -kimehettem; mert nem vallottam be semmit. A jobb karomat ugyan nem -tudtam megemelni; de hiszen félkarral is lehet ölelkezni. - - -IX. A KATASZTRÓFA. - -A gólyás-ballon bukása a mi regényünk bukását is maga után vonta. - -Esdrás úr lelkét betöltötte a világfájdalom, Europa-unalom és -gólyagyülölet. – Rossz kedvét alattvalóival éreztette. Agesilaus csak -úgy tudta magát a szuverén atyai zsarnokság ellen megvédelmezni, hogy -kurtára lenyiratta a haját. Nem lehetett megczibálni. - -Esdrás úr katalogust olvastatott és examinált. Kapcziózuskodott. (Ez is -régi szó, de örökké új). - -A gyászos kimenetelü vivóiskolai párbajunk már a bukott gólya után -következett. Az ágybanfekvő kosztos historiáját bizonyosan a borbély -fedezte föl a professzor előtt. Hanem az indító okot, a miért ez a -püfölődzés végbement, másnak kellett elárulni. Soha sem beszéli ki a -fejemből senki, hogy ez a Judás a szentpétervári katonai attasé volt. - -Egyszerre csak az jutott eszébe a professzor úrnak, hogy bekövetelte -tőlünk az irásbeli görög gyakorlatainkat. - -Én azt a negativ igazságot mondtam neki, hogy elvesztettem a magamét. -Vigasztalhatatlan vagyok. - -– No hát csak vigasztalódjál meg, mert én megtaláltam. Mondá Esdrás úr. - -S odatartotta az orrom elé. Szép kis exercicium volt. mondhatom. - -Senki sem disputálja ki belőlem, hogy a szentpétervári nagykövetség -révén jutott hozzá. - -Nojszen szép konzekvencziákat vonhatott le belőle! - -Ott volt a mi egész ideális korrespondencziánk görög betükben kifejezve. - -A sajnos fölfedezés legelső eredménye az volt, hogy Amarillis -kisasszonyt elküldték kolostorba; beadták apáczának. - -Nekünk pedig, t. i. nekem és báró Nikkelnek, az examen napjára -odacsődítették a sorsunk intéző zsarnokait: Nikkelnek a nyugalmazott -alezredes édes apját, nekem meg a mindig nyugalmi állapotban levő -tútoromat, a nagybátyámat. Azok még láthatták a kék-zöld foltokat a -drága magzataik élő pergamenjén, a mit azok egymásra fölrúnáztak – egy -pár szép szem miatt. - -A két zsarnok kölcsönös eszmecserék utján abban állapodott meg, hogy két -ilyen veszekedő ficzkót lehetetlen más irányba terelni, mint ha mind a -kettőt beadják jövendőben a bécsujhelyi katonai akadémiába. - -Akkor még az a meggyőződés uralkodott a magyarok között, hogy ha van a -familiában egy olyan rossz kölyök, a kiből semmi rendes embert nem lehet -formálni, azt be kell adni a «Stiftbe». - -Ez volt a műneve annak a rettegett intézetnek, a melyben katonatiszteket -nevelnek. - -Közbeesett azonban a bevégzett gymnáziumi tanév s a kezdődő katonai -akadémiai kurzus közé a szokásos vakáczionális két hónap. - -S ennek a két hónapnak ismét egy új fejezetet kell szentelni. - -Az első novella ezzel be van fejezve. (Egyelőre.) Már most kérek egy pár -napi haladékot, hogy a második novellához összeszedjem az eszemet. – -Mert ez az én historiám hét különböző novellából fog állani, a mik végül -egy nyolczadikban mind összekerülnek s egy kerek egész lesz belőlük. - -Furcsa lesz az nagyon! - - - - -«IRINGÓ.» - - -I. A KALUGYER. - -A nagybátyámat hitták az ismerősei odalenn a Bánságban «kalugyernek». -Egész helytelenül; mert a kalugyer jelent orosz papot, a kinek a -felesége meghalt s a kit a dogma kényszerít azontul nőtlennek maradni és -száját a husevéstől megtartóztatni. – Már pedig az én nagybátyám soha -rácz pópa nem volt, soha feleséget nem vett, és így özvegy nem lehetett, -a mi pedig a vegetarianismust illeti, attól olyan messze állott, mint az -a debreczeni diák, a kinek a dárdása hozta a czivától az ebédet fazékban -s keletkezett közöttük a következő szóváltás: «Quid tulisti?» – -«Brassicam.» – «Est ne sus intus?» – «Minime gentium.» – «Tundas ad -eperfám!» Ezt az anekdotát a vakáczió alatt nekem minden héten kétszer -kellett a bácsitól bevennem, vasárnap, meg szerdán, a mikor a töltött -káposztát fölmelegítve adták föl az asztalra; hát csak vegye be a -tisztelt olvasó is, ha már ismeri, fölmelegítve s ha új volna, fogjon -magának egy gymnazistát s magyaráztassa meg, mit tesz? - -Azért híhatták így a bácsit, mert egészen visszavonulva élt. Ő sem járt -mások nyakára, őtet sem látogatta senki. A kaszinóba is csak pipázni -járt; nem kártyázott. Hivatkozott a nagy emberek példájára. – Deák -Ferencz, Kossuth Lajos, Nyáry Pál notorie nem vett kártyát a kezébe -soha. Valamennyi czelebris politikus mind «achartista». (Lásd, milyen -szép új szóval gazdagítottam az irodalmat!) Hej, ha most látná a -Ferraris históriai tarokkpartieját! - -Szép nagy ősi háza volt; nagy kertje, külső, belső gazdasága. A külső -árendába volt adva mindig, a belső fölött pedig korlátlanul gazdálkodott -a Flóra asszony. - -A Flóra asszony valamikor tüzes szépség lehetett, a szerecsikáról és az -ólomfehérről ugyan előhaladt korában sem mondott le. Az arczát divat -szerint csak a füléig zománczolta be, azontul aztán kőbarna volt a bőre -s a fogai megfeketültek a festéktől. Az öltözete zsiros volt, de -selyemvirágokkal és skófiummal himezve s a fején arany-ezüst fejkötőt -viselt; az aranycsipke már egy kicsit zöldes volt, az ezüst pedig -gyöngén vereses. Irással, olvasással soha nem vesztegette az idejét; de -azért a számadásokat úgy kitudta a fejében kálkulálni, hogy mikor a -bácsinak egy forintból beszámolt, száztiz krajczár került ki belőle. - -Ennek az érdekes hölgynek a társaságában töltötte el az én nagybátyám az -egész életét. - -Mert hát a cœlibátust nem csak a papok jóvoltára találták föl. Akadnak -az eklézsián kivül is okos emberek, a kik ennek az előnyeit fölismerik -és magukra alkalmazzák. - -Nem volt a bácsi életében semmi tragikus sorsfordulat, holmi poétás -szerelmi csalódás. Ő egyszerüen kommodus ember volt, a ki nem akart -senkivel bajlódni. Asszony! Gyerek! Minek az? - -Mikor lejött értem Esdrás úr vészharangozására, hogy hajamnál fogva -kirántson az enyvből, kegyes útmutatásokat adott: - -«Édes öcsém, ha bolondságokat csinálsz, úgy csináld, hogy mást tégy -bolonddá, ne magadat. – Magadra vigyázz. – Hidd el nekem, hogy a -házasságoknak fele vigyázatlanságból származik. Valamint hogy a -lábtöréseknek is száz eset közül ötvenben vigyázatlanság az okozója.» - -E szerint ő a lábeltörést, meg a házasságot egy kategoriába sorozta. - -Óh, be mély belátásu és látnoki eszű politikus volt az én Kalugyer -bátyám! Ha az ő elvei szerint komponálná magát a társadalom, most nem -volna egyházpolitikai hercze-hurcza. Az volna egyszerüen a jelszó: -«Keresztények, vigyázzatok, hogy házasságba ne bukjatok.» - -Az is igaz, hogy ezzel az életnézettel nem állt egyedül a bácsi. El volt -az terjedve magában a népben is. De biz a legszebb petrezselyem -teremhetett volna ott az ő mezővárosában a plébános és a pópa házának a -küszöbe előtt, a házasságra lépni kivánó párok miatt. Bevett népszokás -volt, hogy vőlegény és menyasszony egy félesztendeig kitanulják elébb, -hogy egymásnak valók-e? S ha a praxisban arra a meggyőződésre jutottak, -hogy nincs meg köztük a kellő harmónia, akkor szépen elbucsuztak, -szélyel mentek. Az új menyecskének egy esztendeig föl sem tűzték a -kontyát s nem tették föl a fejkötőjét s egy évig szabad volt neki -tánczolni a rodinában és eljárni a fonókába. - -Aztán volt vajákos asszony elég, a ki kényes természetü helyzetben -készen állt a segítséggel. Nem történt ott szerencsétlenség soha. A pap -stólája többet látott a temetések, mint a keresztelések alkalmából. - -De már most üss hátba, kérlek: hiszen csaknem beleestem a moralizálásba. - -Hát bánja a szösz, hogy milyen volt az én nagybátyám, gazdasszonyostul; -meg az ő egész háza tája? Hanem beszéljünk már egyszer a szép Iringóról. - -Iringónak hivják a virágzó korában (eringium) csodaszépségű burjánt; -levele, szára kék mint az indigó; csupa tövis, még a virága is, -megszúrja a hozzányulókat; mikor azután megszárad, a szél letöri a -száráról; megkapja, végigkergeti a fenyéren, akkor már úgy hivják, hogy -«ördögszekér, ördögborda». - - -II. A HIDEGÍTŐ CSÓK. - -Mikor a delibácsi kastély udvarára behajtattunk, a nagybácsi saját -négyes fogatán, a pitvarból egy leány jött ki elénk, aki a bátyámnak -kezet csókolt, a hogy a bricskából leszállni segített neki, amire a -bátyám azt mondta: «jól van no!» - -Azután nekem is segített leszállni a leány a hintóból s nekem is kezet -csókolt. - -Nem is igen néztem rá, csak azt láttam, hogy katrinczát visel. - -Nekem ugyan még soha senki sem csókolt kezet, először esett meg rajtam. -Nem tudom, más ember úgy van-e vele? De nálam még óra mulva is érzik a -hidege annak a kezemet ért csóknak; olyan, mintha valami érczdarab volna -oda téve. Később (plane most!) gyakran volt már ehhez az -amfibium-csókhoz szerencsém. - -Mi volt ez, szolgáló? Hogy kezet csókol a hazaérkező gazdájának; meg még -a vendégének is. - -Még sem szolgáló, mert ő parancsolgat a bátyám hajdujának, hogy szedje -le a bőröndöket, utitáskákat s melyiket hová, melyik szobába vigye. - -Mint minden régi ház, úgy volt a bátyámé is berendezve, hogy a konyhán -keresztül kellett a szobákba menni. Nagyon raczionális beosztás. A -konyha egyuttal cselédlakás is. Az az egy darab nőszemély ott a tüzhely -mellett egy személyben portás, szakácsné, bejelentő komornyik, -gazdasszony; – meg még ki tudja mi? - -Ott találtuk a nyitott tüzhely előtt. - -Megmagyarázzam neked, hogy mi az a nyitott tüzhely? Neked nem -magyarázom; mert magad is olyan mellett nevekedtél föl. A mai -generácziónak pedig hiába elemezném, hogy mi az a «vaskutya», -«ludlelke», «lábos», «tévő», «pemete», a kik sohase láttak ilyent. - -A bátyám gazdasszonyát már a föntebbi fejezetben szinskizzeltem (no -nézd, megint egy szép új szóval gazdagítottalak). Hát ez most nem -fogadhatta az érkező uraságot, mert ott ült abban a négyszögletü -sülyesztőben, mely a sütőkemencze barlangjának oduját előzi meg s abban -serénykedett, hogy a tévőt felyül vizes rongyokkal tapasztotta be, alul -pedig a kemenczéből kihúzott parázszsal halmozta félmagasságig. A -tüzhely előtt, zsámolyon állva, forgatta a nyársra kényszerített pulykát -egy kis tömpe «szuka». Tudod, hogy a diákok között ez a titulusa a -fiatal vászoncselédnek. - -E szerint az a másik leány még sem szolgáló. - -A házi doromb fölnézett rám onnan a sugólyukból. - -– No hát! Ez az a hires gólyás úrfi? Kiáltott rám familiáris komázással. - -«Gólyás-úrfi!» Hisz itt már mindent tudnak. - -Majd letapostam a bácsinak a lábát, úgy siettem a konyhából a szobába -eloldalogni. - -A benyiló volt az én leendő garszonlakásom. Egy ágy, egy bőr kanapé, egy -asztal, egy sublód, egy csukható tükör, egy pipatartó, meg egy köpőláda. -Teljes komfort. Nem! Az nem volt… A mire a gyertyát szokás tenni -lefekvéskor. - -Hozzá jött az én bőröndöm. Azt a hajdu meg a hetes letette az ágy elé. - -Nyomban utánuk bedugta az ajtón a fejét az – Iringó. - -– Nos! Be lehet magához jönni? – kérdezé kiváncsi képpel. - -Ekkor aztán jobban megnéztem. - -Kapitális kis leánydarab volt. - -Olyan gömbölyü rajta minden, mintha esztergából került volna elő. - -Ezt ugyan ti ritmuscsinálók szebben tudjátok kifejezni, például -Csokonai: - -«… úgy domboroda ki, - -Mintha birsalmából harapták volna ki.» - -Piros két pofácskája, akarta nem akarta, mindig nevetésre állt, a szája -meg épen csupa gúnykaczaj volt a szegleteivel fölfelé huzódva; egy kis -gyenge pihécske hamvadott a fölső ajka két végében, a mi annak még -hamisabb kifejezést adott; a két szemöldöke olyan volt, mint két eleven -csík; sűrű fekete haja egy vastag czopfliba fonva. Piros korall volt a -nyakán. Aztán a két karja egész vállig csak egy nagyon átlátszó -reczeficzével nem takarva, de elárulva. Egy katrincza elől, a másik -hátul s a hol azok elváltak, meglátszott a házi csipkével diszitett -fersing; rózsaszinü harisnya volt a lábán aranypillangós piros szattyán -papucscsal. - -Ezt az én szemem egyszerre mind lemomentfotografálta. - -– No adja ide frissen a kupferje kulcsát; (így mondta) hadd rakjam ki -belőle a czókmókját. - -Kezébe adtam az óralánczomon függő kulcsot. Odaguggolt vele a bőröndöm -elé s fölnyitotta a tetejét. - -Az első beletekintésre összecsapta a két kezét. - -Legfölül találta a két vivókardot. Kezébe vette. - -– Hát ilyenekkel kaszabolják maguk egymást össze? szólt oda hozzám, -azzal a feddőző fejbólintgatással, a minőre csak valami közel -atyafiságos viszony jogosíthat föl. – No ezeket jó lesz, ha a szalmazsák -alá eldugja; mert ha a nagybácsi meglátja, beledobatja a kutba; az ám! -Azt mondta. Csitt, patt! Azzal a két kezébe fogva a két kardot, -egymáshoz verte őket. – De szeretnék én is ilyen karddal vivni. - -– Majd én megtanítom magát. - -– Óh persze, hogy jól rám huzogasson. - -– Nem. Én csak védekezni fogok: maga üthet, ha tud. - -– Dejszen, ha én egyszer ráhuzok magára, tudom, hogy megemlegeti. Nézze, -milyen karom van! – S föltürte a reczeficzét vállig. Látja? - -Ugyan láttam. - -A nagybácsi lépései hangzottak a mellékszobában az ajtóm felé. - -Iringó hirtelen eldugta a vivókardjaimat az ágyterítő alá. - -– Siess! Ne trécselj annyit! Krákogott a kalugyer. Láss az asztalterítés -után. - -Iringó kettőthármat rázott a vállán. Szép a parancsosztogatás, csak -legyen, a ki megfogadja. - -A leány még nem fejezte be a fölvett thémát. - -– Aztán olyan igen nagyon szép volt az a leány, a ki miatt maguk úgy -összekaszabolták egymást? - -Ohó! Hisz ez mindenről jól van értesülve. - -Ez nem cseléd. - -Ez a familiához tartozik. - -Hogyan? miképen? Azért hárítsuk a felelősséget a kalugyerre. - -– Bizony szép volt. - -Ez a válasz megnyujtá az arczát. - -– De azért lehet szebb leány is a világon, mondám. - -Erre megint mosolygásra gömbölyültek az orczái. - -Iringó folytatta a kipakolást. - -Szép kis zsémbelés lett belőle. - -Hát bizony mikor egy diák elpakolja a czókmókját, ott nincs valami -pedáns rend. - -– Hát már a szennyest ide kellett begyürni a tiszta közé? Legfeljül meg -az opánkákat? - -Volt egy pár ficsúros czipőm sárga bőrből; azt ő opánkának nevezte. -Megnézte nagyon. - -– De furcsa czipellő! Nem is férfi lábára való ez, olyan kicsiny. Ez női -czipő! - -S azzal lerántotta a pillangós papucsot a lábáról s egy húj alatt az ő -lábán volt a sárga lábtyűm. Akkurát rápászolt. - -– Ezt maga attól a bizonyos frajlától hozta el emlékül; ezt nem a maga -lábára szabták! - -Úgy rám támadt, hogy kénytelen voltam védekezni. - -Persze az útra a hosszúszáru vadászcsizmámat húztam föl, abban nagy volt -a lábam. - -Addig nem hagyott békét, míg le nem húztam a csizmámat (ő is segített) s -a sárga czipőket föl nem erőtettem a lábamra. Az igaz, hogy szűken -jártak. «Nem szégyenli, hogy ilyen kicsi lábai vannak?» - -Azzal folytatta a rakosgatást; az öltönyöket a fogasra akasztotta, előbb -kikeresve a zsebeiket; talált is bennük egyetmást; a tiszta -fehérnemüeket a subládba rakta. A szennyest egy zsebkendőbe csomagolta. - -Mindig alább hatolva, egyszer csak megint talált valami megcsudálni -valót. - -– Hát abban a kis koporsóban mi van? - -– Nem koporsó az, hanem hegedütok. - -– Hát maga szokott hegedülni? Hiszen maga nem czigány. - -– A guszliczások sem czigányok. - -– No hát akkor én majd tanítok magának szép nótákat; azokat húzza el, ha -tudja. - -– El is huzom. - -Legalul voltak a könyvek. - -– Ezeket magának mind meg kellett tanulni? – Huh, de nem szeretnék diák -lenni! - -A könyvek alul előkerültek a rajzoló eszközeim, festéktokom, meg a -rajz-albumom. Mikor azt fölnyitotta, egyszerre nagy respektusa támadt -irántam. - -– Hát maga festeni is tud? Ezt mind maga rajzolta? Aztán szabad kézzel? -Le tudna egy embert is festeni? Élő embert. - -– Az az én mesterségem. - -– Engem is le tudna festeni, így, ahogy vagyok? - -– Nagy gyönyörüséget találnék benne. - -– Menjen már! Aztán mit kell érte fizetni? Van ám pénzem! - -– Magát szép kis leány ingyen festem le. - -– A – á! Az nekem nagyon drága… - -(Van ennek már esze!) - -A bőrönd fenekén volt még egy nagy skatulya, papirból. Hogy össze ne -törjön az oldala, bele volt csavargatva abba a gyapot trikó-zubbonyba, a -mit a vivásnál szoktunk fölvenni. Azt le kellett a dobozról göngyölíteni -a leánynak. - -Hogy elszörnyedt, mikor ennek az öltönydarabnak a mivoltát meglátta. -Hosszú hasítások, szögletes repesztések rajta, itt-amott barna foltok a -szöveten. Egyszerre kitalált mindent. - -– Ugy-e? Ez az a vivó-zubbony, a miben verekedett? Hogy összehasogatta -az a csunya kard! Ezek itten vérfoltok mind? A maga saját vére? De így -összeveretni magát!… Szegényke! - -S mikor azt mondta, hogy «szegényke!» a szemében valami nedvesség -ragyogott. - -A legveszedelmesebb bakterium a világon! Asszonykönny! – De sokszor -voltam a betege. – S hogy ennek még nem találták ki a serumát a -doktorok! - -Hanem aztán szépen megjárta vele az Iringó, mikor a kiváncsisága -rávitte, hogy a dobozt fölnyissa. - -Abban volt, gondosan vatta közé elpakolva a gipszmodellem, a mi minden -rajztanodában otthonos: a küzdő gladiátor. Ezen természetesen nem csak -hogy semmi öltözet sincs, de még az epidermis is el van távolítva róla, -hogy az izmok fekvése teljesen tanulmányozható legyen rajta. - -– Juj de csunya portéka! – szólt összeborzadva Iringó. - -– Tegye csak oda a sublód tetejére. - -Dejszen hozzá nem nyult volna egy világért ehhez a szörnyű alakhoz. – -Hanem egyet gondolt. Volt a nyakán egy himzett fulárd kendő, mely -csücskéivel a keblébe vonult le; azt leoldotta a nyakáról s aztán -odakötötte a gladiátor derekára. - -Persze a gladiátornak több szüksége volt arra a takaróra, mint az ő -nyakának. - -Így aztán kezébe merte venni s oda tette a tükör mellé. - -– De le ne vegye róla; – szólt megfenyegetve az ujjával, – mert különben -soha sem mernék bejönni a szobájába. - -Lármázhatott ez alatt a kalugyer, hogy miért nem jön asztalt teríteni a -fruska? Én magam is figyelmeztettem e fölhivásra a leányt. - -– Ejh! Hisz ott van az anyám, majd megterít. - -Ebből aztán megtudtam, hogy az Iringó a gazdasszonynak a leánya, ő pedig -a ház elkényeztetett zsarnoka. Eszmetársulat útján innenstul azt is -megtudtam, hogy hát a kalugyer kicsoda? - - -III. A HEGEDŰ MEG A PEMZLI, MINT KIGYÓ. - -Hát bizony fiatal koromban bennem is megvoltak a bohemien hajlamok. - -De ugyan minek czifrázzuk a szót? Mire való nekünk az a «bohemien» -kifejezés? Az csak a francziának jelent «czigányt»; nekünk pedig csehet. -Mondjuk magunk magunknak őszintén «czigány». - -Poéta, piktor, muzsikus, képfaragó, szinész: az mind a nömös czigány -nemzetséghöz tartozik. Büszke lehet rá. Még tán a katonatisztnek is -szoríthatnának helyet maguk között. - -Én is irtam zöld koromban verseket, novellákat; virtuózul hegedültem, -festettem arczképeket; deklamáltam és énekeltem. A mellett vivni, -lovagolni is tudtam. Akármelyik fajtájában a czigányhivatásnak hires -emberré lehettem volna. Neki is rugaszkodtam hol az egyik, hol a másik -«göröngyös» pályának; s csak az Isten őrzött, hogy végig nem futottam -rajta, és most babér koszorúval a homlokomon, de csizmatalp nélkül, ott -volnék a végczélnál: – valamelyik rokkant táltos-ápoló intézetnek a -nyakán. - -Hát biz a mennyei gondviselés őrzött meg tőle, hogy nagy emberré nem -lettem. Mert nem szorultam rá. Tény az, hogy az éhség a legjobb -Maecenas, az csinálja a hires embereket. A legtöbb zseni annak -köszönheti a dicsőségét, hogy az uzsorásai folyvást rángatják alóla a -gyékényt. A lyukas csizmatalp a legkitünőbb közlekedési eszköz az -Olympusra. - -Az apámnak volt a pesti határban egy rozzant vityillója, nehány hold -telekkel, a mi konkurzuális masszából maradt neki veszett fejsze -nyeléül. Fizetett érte egy milimári száz forint haszonbért. Egyszer -aztán a vaspályának új magazin kellett; útjába esett az én örökségem, -kaptam érte kétszázezer forintot. - -Akkor aztán nem versifikáltam, nem muzsikáltam többé, vért sem ontottam -a hazáért, szegre akasztottam a kardot és hegedűt, azt sem tudom, hová -lettek? A feleségem bizonyosan fölvitette a padlásra, a rajzolást pedig, -a hogy a német mondja «zeichnen», csak részvényeken gyakorlom. - -Hanem hát még anno boldog-idők, akkor még remekül tudtam hegedülni. Ha -kinyitottam az ablakomat s elkezdtem a száraz fát ríkatni a -nyirettyűvel, rögtön visszhangot adott rá egy édes csengő leányhang a -kertből. A nagybátyámnak hires gyümölcsös kertje volt, (a kalugyerek -mind szenvedélyes kertészek) akkor érett épen a cseresznye, meg a meggy, -annak a leszedésével foglalkozott az Iringó, az anyja meg befőttet -csinált belőle. - -Hol ő dalolta el az én hegedűszóm után a nótát; hol én hegedültem utána -az ő népdalát. Ez a banális kezdete a falusi idyllnek. - -Így lesz a hegedüből kígyó. - -A második stádium az volt, hogy (felsőbb beleegyezéssel) lefestettem az -Iringót. - -Ott ült a leány előttem egész hosszú délutánonként, ünneplő jelmezében, -melyen én igazgattam valamit, festői műérzékkel. Vállat mit – ki kell -szabadítani a hüvelyéből; – s aztán hogy derült arczot csináljon, -bohókás tréfákat mondtam neki, némelyikért durczás is lett. Utoljára is -a festő a modelljével lehetetlen, hogy meg ne ismerkedjék. Bókokat is -csak illik neki mondani. - -Így lesz az ecsetből kigyó. - -Azt azonban kikötötte az Iringó, hogy a kész arczkép az ő tulajdonába -menjen át s én azért a festői honorariumot elfogadjam, szép fényes -koronástallér képében. - -Ez volt az egyetlen pénz, a mit ezzel a tudományommal kerestem. - -Sokáig hordtam az óralánczomon. - -Az Iringóval lassankint valóságos játszópajtások lettünk. Két pajkos -gyerek, aki egymást kergeti, tépászsza. Csináltunk bodzafából -fecskendőket, azokkal permeteztük egymást nyakon. Az Iringó megtette azt -a tréfát, hogy éjszaka, mikor az előálmomat aludtam, odalopózott az -ajtómhoz (a szobám a folyosóra nyilt) s elkezdett rajta két ököllel -dobolni. Én fölriadtam; azt hittem zsiványok törtek ránk. Kirohantam az -ajtón, vadászpuskával a kezemben; senkit se találtam. Alig aludtam el -ujra, megint feldörömbölt. Most már karddal, puskával rohantam ki az -ajtón; minden zeget-zugot összekerestem, sohol sem találtam a koboldra. - -Reggel aztán jól kinevetett. - -«Itt voltam elbujva a fülkében.» - -«Kaphattalak volna csak meg!» - -Hogy a vadászcsizmámba tojásokat dugott, a vánkosom alá skatulyába zárt -szarvasbogarakat rejtett, hogy guzsalyszárból kisértetet csinált s azt -az ágyamhoz támasztotta; meg hogy a viselő ruháimnak egyik szárát -kifordította, arra mindennap el lehettem készülve. Ha rajta kaptam, -rávertem. - -S ez nekünk mind jó mulatság volt. - -A kalugyer nem törődött velünk. - -A mámi pedig nem ért rá. - -Aztán hát mi baj? - -Gondolom, hogy a te csikó-korodban is így volt - - -III. HOGY LESZ A SPANYOLMEGGYBŐL ALMA? - -Már erre magad is csak kiváncsi vagy ugye, mint incarnatus kertész? - -Hát vannak, a kik az almát ki nem állhatják; még ha hallják is, hogy -valaki almát eszik, egyszerre elvásik tőle a foguk. Úgy vagyok én a -spanyolmegygyel. Ránézni is irtózom. A nagybátyámnak a kertjében pedig -teljes gyüjteménye volt ennek a nemes gyümölcsnek. Azoknak az érés-ideje -pedig különböző. Studium és szájiz kell hozzá, hogy mikor leszedni -valók. Ebben jeleskedett az Iringó; azért neveztetett ki a kalugyer -által legfőbb spanyolmeggyleszedőnek. Minden délután hozott a kertből -egy teletetéz kosárral. Engemet is megkinált vele. – Távozz tőlem sátán! - -Egyszer aztán valami rendkivül finom ritkaságot hozott be a kertből. -Első termése volt egy fiatal csemetének, melyre tülanglé krinolint -húztak érés idején, hogy a madarak, cetoniák meg ne csipkedjék; csak egy -tányérkával volt, szépen szőlőlevélre rakva. - -Azt is odahozta a szobámba a kis leány s dévaj módon kinált meg vele: -«no, ezt csak megkóstolja!» - -– Nem én. - -– «Izabella királyné.» - -– Úgy meg már épen nem. Én spanyolnak republikánus vagyok. - -– Csak egy szemet. - -– Soha! - -– Hát egy felet? - -Hogy lehet egy szem spanyolmeggyet megfelezni? - -Hát úgy, hogy azt az óriás meggyet odavette a szájába, úgy, hogy fele az -ajkai közt kikandikált, úgy kinált meg vele. A meggy épen olyan piros -volt, mint a száj. Nem is tudni, hol végződik a meggy, hol kezdődik az -ajk. - -Így persze hogy elfogadtam. - -Hiszen nagyon jó az a spanyolmeggy! Így megfelezve. - -De nem maradt abból az Izabella királynéból a tányéron kóstolónak való -sem a kalugyer számára. - -Ettül fogva aztán rettenetesen megszerettem a spanyolmeggyet. Nincs -annál édesebb gyümölcs a világon. Még magam is segítettem szedni az -Iringónak a magasabb fákról. Én tartottam a kettős lajtorját alatta, -hogy el ne csúszszék. - -Le is rajzoltam ezt a gruppot az albumomba. - -Így lett a spanyolmeggyből alma: az a bizonyos alma, melyet Éva anyánk -megosztott Ádám apóval, a gonosz kígyó (hegedü és ecset) rábeszélésére. - -Egyszer aztán minket is kizártak a paradicsomból; (miféle angyal -árulkodhatott ránk?) a kalugyer sejtett-e valamit, vagy Iringónak az -anyja? a meggyet, cseresznyét eladták fáján mind egy vándor kofának s -azontúl vége volt minden hanczuzásnak. Az Iringót többé takarítani sem -eresztették a szobámba; az anyja járt be. Azt mondta, hogy a leánynak -tanulni kell már a sütést-főzést; mert itt az ideje, hogy férjhez -menjen; a házasságnál pedig fődolog a konyha. A mely asszony a rácz -pitét meg nem tudja csinálni úgy, a hogy kell, azt az ura megveti és – -megveri. - - -IV. A RÁCZ PITE. - -Megvallom, hogy egy dologban chauvinista[1] vagyok: a magyar -tésztanemüek appreciálásában. - -Magyarországon túl még csak fogalma sincs senkinek arról, hogy miféle -paradicsomi ételekké lehet átalakítani a boldogasszony képét viselő -buzaszemet. - -Az erdélyi levelensült, az aranygaluska, a kecskeméti túrós béles, a -debreczeni fonatos, a túrós metélt, mind ideálszámba mennek; a -szentmártoni mákosrétesről pláne allelujával végződő zsolozsma szól; de -mind valamennyi elől elnyeri a pálmát a «rácz pite». - -(Ne fintorgasd az orrodat, édes barátom, hogy annyi hetet-havat -összedarálok; meglátod később, hogy ez is hozzátartozik az én fátumom -auguriumaihoz.) - -Tehát a rácz pite készítéséhez különös talentum, beható studium és -szerencsés kéz kivántatik. Hogyan kell a gyurt tésztát fátyol -vékonyságra elnyujtani; akkor nem úgy, mint a rétest, azon nyersen -behinteni, összegöngyölíteni, hanem előbb félig megszikkasztani, azután -mindenféle heterogén husnemüeket apróra összevagdalni, kemény -tojássárgáját, meg nem tudom én még mi mindent közé keverni; az egyik -tésztalapot ezzel behinteni, tollhegyével zsirt vagy talán tejfelt -(tudja kő!) ráfecskendezni; a másik vékony tésztapatyolatot ráborítani; -az elébbi manővert megismételni, mig véges-végül az összerakott lapokból -egy brosür lesz; képzeld csak! egy brosür, mely megehető; még szép -kötése is van, azzal együtt megehető; nincs benne semmi sületlenség; -együtt a realizmus az idealizmussal. – Ez a rácz pite. - -A feleségem öt esztendeig keresett egy szakácsnét, aki rácz pitét tud -mívelni, míg végre talált egy igazit s azt szerződtette a millennium -végéig nyugdijképességgel; – de erről majd később. Ne félj, még kapsz a -rácz pitéből. - -Tehát egy szép napon egy tál szépen fölvágott rácz pitét hozott föl az -asztalra a gazdasszony, dicsőségtől ragyogó orczával hirdetve: «ezt maga -csinálta a leányom!» - -A kalugyer azt mondta rá, hogy fölséges! Megevett belőle tiz darabot. -Kilelte tőle a hideg. - -… No hát már most férjhez lehet adni az Iringót. - - -V. AZ ÉN DEVERSÉGEM. - -No nesze! Megint egy szép új magyar szó: «deverség», a mi nem található -a Magyar Tudós Akadémia nagy szótárában. «Devernyázás» az ismeretes; -meglehet, hogy ennek a gyök-szava a «dever». - -Úgy látszik, hogy török szó, ámbár a szerb irók az állítják, hogy rácz -szó s jelent magyarul vőfélyt; de én kénytelen vagyok disputába -elegyedni velük s a minősítésből leszármaztatni az igazi értelmet. A mi -a magyaroknál a vőfély, a vendéghivogató, ételfölhordó, rigmus-reczitáló -bohókás figura: az a ráczoknál a «csausz». Ez is török szó. A mi pedig a -ráczoknál a «dever»: a vőlegény asszistense, a lakodalom rendezője, a -menyasszonyvezető, a tánczkezdő, a vigasztaló, a ki rendszerint a -vőlegénynek az öcscse, azt a magyar népajk úgy irja, hogy «kisebbik -uram». - - («Nem szeretem az uramat, hajahaj! - Csak a kisebbik uramat, hajahaj!) - -Tudom én jobban, mint a filologusok, hogy mi a dever? (Voltam dever. -Ámbátor vérségi rokonságban nem álltam a vőlegénynyel.) - -Egy vasárnap délután két öreg matrona jött látogatóba a házhoz. Az egyik -volt az Iringó nagyanyja. A rácz nők, ha megvénülnek, úgy bebugyolálják -az arczukat, hogy csak a szemük látszik ki, s azt nagyon okosan -cselekszik. - -Hogy mi szándékkal jöttek, azt rögtön megtudtam abból, hogy az Iringó -visítozva futott ki a konyhából, mely egyúttal a hölgyek hálószobája és -elfogadó szalonja is volt, s fölszaladt a padlásra, magára zárta az -ajtót; estig le nem lehetett onnan csalogatni. - -Mikor vacsorára hittak (a konyhán kellett keresztül mennem) ott találtam -egy ládán ülve a leányt, két karja a térdén s a feje a könyökére hajtva. - -– Mi lelt, babám? – szólítám meg. - -Nem felelt semmit, csak a megemelt könyökével utalt a sublód felé valami -új tárgyra, amit úgy hínak, hogy «mátkatál». Himes tojások és csinált -virágok közepett egy arany füsttel borított alma. - -Abba az almába van beledugva egy arany pénz. - -Ez a «susogó». - -Ezzel kérdi a legény a leánytól: «jössz-e hozzám?» - -Mikor másnap visszajönnek a matrónák, az a kérdés, hogy az alma ép-e, -vagy kettémetsződött? Ha épen maradt, ez a visszautasítás, ha ketté -vágva nyilatkozik, akkor jöhet a leánykérő háztűznézőbe. - -Másnap ketté volt vágva az alma s még az nap este fejés után (most már -ebben is részt kellett venni az Iringónak; négy riska volt a háznál) -megjelent a két matrona s látva a symbolumot: a kettészelt «jabukát» a -mátkatálon, örvendezve távozék el, értesítve a kapuzábé mellett -settenkedő kérő legényt, hogy odamehet már az ablakra: kinyitják. - -Az első ismerkedés az ablakon keresztül történik; még ez nem az -eljegyzés; annak még sok előljáró teketóriája van. - -Elébb kell találni egy sztári szvátot, meg egy vojvodát: amaz a -menyasszony, emez a vőlegény násznagya; azután kell két debelikum: ezek -a tanuk; két prikumák, a tanuk lóggósa, egy csausz, vőfély, ez a -vőlegény bizalmasa, egy dever, ez meg a menyasszonyé, aztán két -nyoszolyó leány a menyasszony mellé, a kiket megint szép török szóval -úgy hínak, hogy «jengyebulik». - -Hát az nagyon természetes, hogy a sztári szvát hivatala egyenesen a -nagybátyámra nézett s következőleg a vőlegénynek öcscse nem lévén, a -dever missziója én rám származott át. - -Ezt az Iringó anyja előre közölte velem, lelkemre kötve, hogy másnap, a -mikor a vőlegény hivatalos látogatást tesz nálam, azzal szépen csókot -váltsak s bátyámnak nevezzem. - -Megsugta, hogy az bizony nem valami világcsudája szép legény, de gazdag; -van tornáczos háza, pajtája, góréja, hat ökre, négy lova, birkanyája, -sertéskondája, szántóföldje, kaszálója, szőleje, szilvása; jó -asszonytartó ember válik majd belőle. - -Másnap csakugyan megismerkedtem a bátyámmal. - -Hórihorgas égmeszelő volt, nálam félfejjel magasabb; pedig én sem szedem -zsámolyról a málnát; – de a mellett szertelenül sovány és laza egy alak; -a két térde megnyaklott alatta, ha ment, ha állt; a dereka előre -görbült, a feje lehúzta a nyakát; ez pedig hosszú vala, ökölnyi -ádámalmával; cserszinű arczbőre megfeszült a kiülő pofacsontján; nagy, -görbe keselyűorra minden egyebet absorbeált, úgy, hogy állra alig maradt -neki; a két szeme keresztbe kancsalított, mintha azok is arra -bámulnának, hogy mekkora orr! S volt egy ritka különlegessége: az, hogy -a sűrű, sarlóforma szemöldei szénfeketék voltak, a hosszú, vékony lelógó -bajusza pedig savószinű. - -Ehez kellett az Iringónak feleségül menni. - -Kiegészítette a kellemetességeit az, hogy rendkivül sebesen hadarta a -szót; hanem annál inkább borizü hangon s beszéd közben folyvást -nevetett, úgy, hogy a nevetéstől csupa ráncz lett az arcza; különben -egészen fiatal legény volt, úgy, hogy a keresztelőlevél döntötte el, -hogy bátyám-e vagy öcsém? - -Az ismeretséget nagyon hamar megkötöttük a Jóczával. (A kalugyernek igen -jó baraczkpálinkája volt.) Nagy hamar kutyupajtások lettünk s kész volt -közöttünk a szinczerizálás. - -Azt kérdi tőlem a Jócza: - -– No, bruderkám, te csak ismered jól azt az én menyasszonyomat? - -– Hogyne ismerném? Egy házban lakunk. - -– De azt mondám, hogy «jól» ismered? - -– Hát jónak kell, hogy ismerjem. - -– De igazán jónak? - -A hogy a két keresztbeálló szemével rám nézett, el kellett értenem, hogy -hova czéloz. - -– Már annyira jónak nem ismerem. - -– Eredj már! Hiszen sokszor láttam a kerítésen keresztül, hogy -kergetőztetek a kertben. El is fogtad. - -– Az csak ártatlan gyerekjáték volt. Arról biztosítalak, hogy én felőlem -a jegyesed olyan, mint a mályvarózsának a bimbója. - -A Jócza keserves grimászt csinált s a tarkóját vakarta. Majd meg -fütyürészni kezdett. Nem tudta, hogyan magyarázza ki magát? - -Egy kupicza pálinka tovább segítette a kifejezéseiben. - -– Mert hát tudod, én nekem már volt egy szeretőm, a kivel jegyben jártam -s aztán ott hagytam a faképnél. Annak az anyja pedig egy boszorkány. – -Én azt gondolom, hogy minden asszony, a kinek eladó leánya van, -boszorkány. Ha aztán férjhez adta a leányát, akkor átváltozik anyóssá. - -(Sajátszerű szláv mythologiai adat!) - -(Talán nem is specziális szláv?) - -Meg kellett vallanom, hogy még ebben az egyben nincs tapasztalásom. - -– Hát ez a banya boszuból azért, hogy a leányát ott hagytam; pedig nem -is igaz, hogy otthagytam, mert én becsületesen elszöktettem a fonóból; -tudod, ezt úgy híják nálunk, hogy «otmica». De ő vissza szökött tőlem. S -én aztán nem mentem érte vissza másodszor, a hogy szokás. - -– Egészen értem. - -– No hát ezért az anyja összebeszélt azzal a vargával, a ki nekem -csizmát szokott varrni s egy szárított békát dugott a csizmám talpába. - -– Hát aztán? - -– Nos, azt csak tudod, hogy milyen nagy baj az, hogy ha egy legénynek -szárított békát dugnak a csizmájába s rajta jár, nem veszi észre? - -Azt mondtam «tudom hát»; pedig ideám sem volt róla. - -Erre a Jócza bátyám kihúzta az öve mellől a pipáját, dohányzacskóját s -rágyujtott. Rézfödelü csibukja volt: török dohányt szítt, igazi -«bokcsa-tütünt». - -Mikor már jó nagy füstöt csinált maga körül, akkor kihúzta a csibukból a -pipaszárát s marokra fogta. - -– Látod ezt a pipaszárat? Ez igazi török-meggyfa. Hát mikor én úgy egy -asszonyfélével összekerülök nyájaskodás végett, akkor az rendesen azon -végződik, hogy én ezzel a török-meggyfa-pipaszárral jól végigverek a -hátán. - -– Az igazán különös formája a kurizálásnak. - -– Az ám, olyan nevezetes meggyfa-pipaszár ez az enyim. - -– No, csakhogy örömöd telik benne. - -– Dehogy telik benne örömöm. Én csak akkor örülök igazán, ha az -asszonyféle kikapja kezemből a pipaszárt s ő ver vele végig a hátamon. – -Ez aztán gyönyörüség. - -– Hát külömbözők a gusztusok. - -Azzal a Jócza bátyám kiverte a csibukja hamvát a padlómra, s egész -becsülettudással el is taposta, mert még tüzes volt s búcsút vett még -egy kupicza pálinkával. - -Én aztán azzal a jó tanácscsal bocsátottam el, hogy jövőre ne viseljen -csizmát, a minek varrott talpa van, hanem opánkát, azaz bocskort. - -– Hisz azt bolond nélkül is tudom, de késő már. A babona megfogott s azt -senki sem veszi le rólam. No hát zbogom. - -– Zbogom. - -Azzal szépen dolgára ment. - -Én pedig deveri hivatalom szabályrendelete szerint vettem a menyasszony -számára nászajándékot: egy pár arany fülönfüggőt szép nagy csengőkkel, a -milyent csak az úri kisasszonyok viselnek. - -Az Iringónak azonban még nem volt kifúrva a füle. - -S a népszokás azt kivánja, hogy a ki a menyasszonynak fülönfüggőt -ajándékoz, annak a föladata, hogy maga fúrja ki az arának a füle gombját -s illeszsze bele a függőt. - -Én pedig mindenkor tiszteltem a hagyományokat. Mit meg nem tesz az ember -az ősök iránt való kegyeletből! - -Ámbár soha sem próbáltam még, szerencsésen végrehajtottam a műtétet. A -függők be lettek kapcsolva. - -S dicséretére mondhatom a szép arának, hogy meg se nyikkant alatta. - -Odafordult a tükörhöz s tetszelegve mosolygott magára. Aztán egyet -rázott a fején, hogy csak úgy csilingelt a két függő a fülében. - -Természetes, hogy a nászajándékomat sajátajkulag megköszönte: – ezúttal -spanyolmeggy nélkül. – Hiszen én voltam a dever. - - -VIII. AZ ÉN CZIPŐIM. - -A rácz lakodalom leirását elengedem a tisztelt olvasónak. A ki nagyon -kiváncsi rá, üsse föl az Osztrák-magyar monarchia VII-ik kötetét, abban -igen szépen és körülményesen leirva megtalálhatja azt Hadzsics Antal -költői tollából; ki azt a megjegyzést teszi a népies ünnepélyre, hogy -példabeszéddé vált: «Szemérmetlen, mint egy szerb lakodalom». – Nem -akarnám ilyennel jelen elbeszélésemnek eddigi ascetai tenorát alterálni. - -Még kevésbbé ereszkedem azoknak a körülményeknek a részletezésébe, a -melyek azután történnek a vőlegény házánál, a midőn a Develi Kum, a ki a -menyasszonynyal kezdi a kóló tánczot, védenczét áttánczoltatja a -nászszobába. - -Csak arra az egyszerű adatra szorítkozom, hogy másnap reggel már a -menyasszony hazaszökött az anyjához. - -Ott volt biz az, már korán reggel meg is fejte a riskákat. - -Még csak a polivacsinát sem várta be, sem a kravájt, a mi a nászéj utáni -czeremoniákat befejezi, a mikor a vendég urak már minden tálat, kancsót -összetörtek, tyukot, libát agyonvertek s a szekereket fölrakták a -háztetejére. Pedig a polivacsinánál a menyasszonynak kell tartani a -mosdótálat, melyben az urak megmosdanak (a hölgyek nem tehetik -szinváltozás nélkül) s aztán egy ezüst pénzt hagynak a medencze fenekén. -A kraváj pedig azokat az ajándékokat jelenti, a mikkel a hivatalosok és -atyafiak a menyasszonyt megtisztelik. - -Maga az örömanya jött be hozzám ezt az intermezzót bejelenteni. Én -tudnillik abban a szerencsében részesültem, hogy már éjfélkor kidobtak a -lakodalmas szobából; hazamentem, lefeküdtem. Magam is úgy akartam. -Bántott valami, a mit nem akarok most elemezni. - -– Otthagyta a polivacsinát, meg a kravájt! lamentált a mama -kétségbeesve. - -– Valjon mi történhetett vele? - -Az örömanya bizalmas suttogással közlé a fülembe a titkot. Azt mondtam -rá: - -– Tudom, tudom. A vőlegényt megbabonázta a vila. - -– Az ám, az ám. Aztán megverte a menyasszonyát. Az meg kapta magát, -kiugrott az ablakon, hazaszaladt. A Jócza utána ugrott, de beleakadt a -plundrája hátul az ablak kiakasztójába, ott lógott reggelig kalimpázva, -míg a prikumákok le nem vették. - -Ezen aztán nevettünk nagyot mind a ketten. - -Ez alatt odajött az öreganya is. - -Derék, okos, tapasztalt hölgy volt. - -Azt mondta, se baj! Sűrűen megesik az ilyen dolog Delibácson. Hogy a -menyasszony az első nászéj után kiugrik az ablakon s haza szalad az -anyjához. Majd visszatérítik. Meg van annak is a maga babonája. - -Szerencsére a rácz lakodalom nem tart csak egy napig, hanem egész hétig. -Ha a menyasszony elfutott, ott maradnak a vendégek; esznek, isznak és -tánczolnak. Tudják jól, hogy másnap vagy harmadnap a menyasszonyt majd -visszahozza a dever. Annak a hivatala ez. - -A devernek pedig olyan fajta legénynek kell lenni, mint az a bizonyos -Potifárné kezéből elrugaszkodott József – lehetett. - -(No ne taszigálj hát! Hisz a bibliai történetekből csak szabad idézni, a -miket nyolcz esztendős leányoknak tanítanak az iskolában.) - -Tehát a devernek föladata az, hogy «két csillag hajnala» között -vigasztalja és engesztelje az elkeseredett menyasszonyt s birja rá a -férje házához való visszatérésre. - -A mi nem megy minden varázslat nélkül. - -Ha a menyasszony a devernek a czipőit fölhúzza a lábára, azok oly csoda -bűbájt gyakorolnak rá, hogy haza megy az urához. - -Nem tagadhattam meg a hozzájárulásomat a kegyes föladat -megvalósításához. - -Pedig ebből a tudományból sem tanultam az iskolában. - -Jól van: föláldozom a czipőimet. - -A két csillag hajnala között hallgattam az elzüllött ara keserű -panaszait, s kerestem számukra a vigasztalást, törülgettem a könyjeit s -beszéltem neki az asszonyi kötelességekről. Ékesszóló rábeszélésem nem -is maradt siker nélkül; csillag hajnalodtára rá hagyta magát -beszéltetni, hogy fölhúzza az én czipőimet. Föntebb már említettem, hogy -azok egészen rápászoltak az ő lábára. - -A babona tökéletesen bevált. Szép Iringó engedte magát általam a Jócza -házához visszavezettetni, a hol nagy derendócziával fogadta az egész -násznép. - -Útközben nem mulasztottam el némi informácziókkal ellátni. Többek -között, hogy ha jövőben látja, miként a Jócza csavarja a meggyfa -pipaszárat a csibukból, ne várja be, míg ez veri meg, hanem kapja ki a -kezéből s rakja el jól a hátát vele; mert az kell annak. - -No hát! Ezzel megalapítottam egy családnak a boldogságát. Ki tudja, -mennyi időre. - -Magamnak pedig csináltattam a delibácsi suszternél a kegyes indulattal -föláldozott turista czipőm helyett egy másikat everlasztingból. - -Hát biz az nem tartott tovább egy hétnél. - -(Mi? Az everlaszting czipő?) - -Dehogy az everlaszting czipő! A családi boldogság. Egy hét mulva megint -otthon volt az anyjánál szép Iringó. Megint nekem kellett őtet -kiengesztelni a goromba, nyámnyila férje iránt. Én voltam a dever. – -Megint egy pár czipőmbe került a kegyes babona. Azok vitték haza az -urához szép Iringót. - -Akkor varrattam a suszterrel egy pár fénymázos czipőt. - -Az sem állta ki nálam tovább egy hétnél. - -Majdan szarvasbőr czipőre került a sor. - -Követte társait az oldalt gombolt lábtyű, aztán meg a félvászon topánka. - -De mikor már a hetedik pár lábbelinek a kontójával molesztálta a német -varga a nagybátyámat, a kinek azt ki kellett fizetni, dühbe jött és -nyakon fogott a kalugyer. - -– Hát mi a hétágu ménkü! Eszed te a czipőket, vagy a pokolra jársz -velük? - -(Közel találgatta a dolgot.) - -Én azzal vágtam ki magamat, hogy a suszter nagyon szűkre csinálja, -mingyárt kidül az oldaluk. - -Másnap aztán behivott a pipatoriumába. - -– No fiacskám. Tudsz már magadtól is enni. Nem kell dajka. -Elválasztalak. Itt van a számodra egy pár igazi jó lábtyű, a mi tudom, -hogy nem szakad le egyhamar a nohikról.[2] - -Az volt egy pár jó fisléder katona bakancs. - -– Holnap viszlek a katonai akadémiába. Pakolhatsz, búcsúzhatsz. - -Hát biz ezúttal utoljára láttam az Iringót. De szép tüskerózsa volt még -akkor! - - - - -FRITILLÁRIA. - - -I. A TITKOS PATRONESSZ. - -Fritillaria virágnév: nálam nőnév. Népies elnevezése «császárkorona». -Megérdemli a nevét, igazán fejedelmi virág; sűrű pálmaforma levélkorona -közül hat aranyszinü virágharang csüng alá, ezüst harang-nyelvvel. -Diószegi azonban ezt a nevet adta neki «hatkotú». Hát már ezt a magyar -nevet, daczára minden chauvinizmusomnak, nem adhatom a regény-hősnémnek: -«Hatkotú asszonyság». – Azt pedig Diószegi azért cselekszi, mivelhogy a -szép virág belsejében minden szirom alatt rejtőzik egy «kotú», amit a -fűvész «mézgödör»-nek nevez. - -No hát ennek a pompás virágnak a mézét nem hordják el a méhek. - -No te hires botanikus vagy. Tudod, hogy mért nem kedvelik a fritillária -mézét a méhek? – Nem tudod. – Hát majd megtanulod ebből az én -elbeszélésemből. - -Muszáj volt ám (ezerszer engedelmet kérek) ezt a botanikai bevezetést -előre bocsátanom; mert ez a fritillária is egyike az én sorsomat intéző -párkáknak, vagy walküröknek, vagy alirumnáknak, vagy hogy hivják azokat -a félelmetes tündéreket, akiknek az a küldetésük, hogy az embereket -gyönyörűséggel halálra kinozzák. - -Azonban tartsunk rendet. - -Az Iringó lakodalma miatt egy kicsit elkéstünk az akadémiából. A -beiratkozás határideje elmult már s a bécsujhelyi akadémiánál numerus -clausust tartanak; a határozott számon túl nem vesznek föl senkit. No de -én előre jelezve voltam az igazgatónál, illetőleg a dékánnál s a -nagybátyám bizott abban az egy gönczi hordó karloviczi ürmösben, a mit -előre küldött a tanár úrnak kedveskedésül, hogy expiálja vele a -mulasztásomat. - -Ő maga is velem jött Bécsujhelyig. Jó ember volt a kalugyer, el kell -ismernem aztat. - -Mikor azon a hires nagy kapun behajtottunk, melynek boltozata egy egész -templomot emel, épen mise volt; a növendékek mind a templomban voltak, -egyet sem láthattam közülök. - -Az ordináncz fölvezetett bennünket a dékánhoz. - -Ott találtuk őt a chémiai laboratoriumban. - -Nem jól mondtam, hogy mise volt; mert már annak vége volt; hanem a -tanulóknak ott kellett még maradniok, gyónás végett, a min a tanév -kezdetével át kell esni. A tanárok azonban már haza vonulhattak. - -Az én professzorom alacsony termetü katonatiszt volt; fakó arczszinű, -ritka haju, deres szakállu férfi (úgy a negyvenes évek derekán), -szemüveget viselt; az egyenruhája őrnagynak vallotta. - -Szárazon és hidegen fogadott bennünket, előreküldött névjegyeinket -kezében tartva. Nagybátyám élőszóval is megmondta a nevét. - -– Van szerencsém, mondá az őrnagy. Tegnap érkezett uraságod -küldeményekép a czimemre egy hordó bor. De jobb lett volna, ha önnek a -gyámfia előzte volna meg a becses küldeményt. - -A kalugyer a kedvemért hazudni is kész volt. - -– Mulaszthatlan családi ügyek tartóztattak vissza. - -– Tudom. Lakodalom volt a háznál s neki ott kellett vőfélykedni. - -(Hát már azt itt is tudják? Honnan tudhatták már azt meg, mikor én -senkinek sem irtam erről, csupán csak a Nikkel pajtásomnak?) - -– Itt pedig már minden szoba el van foglalva, minden alapítványi hely -betöltve, minden ágy fölött ott függ a hozzátartozó nevével a tábla. Ha -egy hatalmas szószólója nem lett volna az úrfinak, most szépen -visszakocsikázhatna a bánságba. - -Nagybátyám bizalmasan vigyorgott. - -– Óh nem! Nem a karloviczi ürmös! szólt az őrnagy, el sem mosolyodva, de -elértve a konfidens arczkifejezést; annál hatalmasabb befolyás őrizte -meg az úrfit a hopponmaradástól. A feleségem kivánta, hogy fölvétessék. - -(A felesége! A ki engem soha sem látott. Én sem láttam. Hogy nyerhettem -meg eként a kegyét?) - -Az őrnagy észrevehette, hogy micsoda ostoba pofát csinálok fülig -elpirulva. - -– Hát, nehogy soká törje a fejét ezen a talányon az úrfi, megismertetem -a megfejtéssel. Az én feleségem szenvedélyes gordonkajátszó. Ez az úrfi -pedig kitünően hegedül, képes lesz esténkint duót játszani vele. -Remélem, elhozta a hegedüjét? Ha nem hozta volna, van nekünk egész -hegedügyüjteményünk. Hát ennek az érdemének köszönheti, hogy szabály -ellenére föntartottam az elkésett úrfi számára egy rezervált ágyhelyet, -az úgynevezett Cannagatta szobában. Majd ebéd fölött elmondom önöknek, -hogy ki volt az a Cannagatta? Ma lesz szerencsém önökhöz ebédre. A -feleségem szivesen látja önöket. Csak magunkban leszünk. Rajtunk kivül -csak önnek a szobatársa lesz még az asztalnál. Ismerni fogja az úrfi: -Nikkel kadét. - -Most már aztán olcsó volt a talány lehüvelyezése. Nikkel már itt van. -Annak a révén aztán lehetett jól értesülni az én naczionálémról. - -De hát még is érthetetlen marad, hogy miként lett Nikkel az első héten -ilyen bizalmas embere a dékánnak? Hogy még én rólam is pletykázhatott -neki. Ilyen konfidenczia nem szokott létezni egy katonai akadémia -professzora és kadétja között. - -Az őrnagy nem soká hagyott elmélkednem. - -– A kadét keresse föl a szobáját, az ordináncz átvezeti, a holmiját -utána fogják vinni. A tekintetes úrral majd elvégezzük a -czirkumstancziákat. Pont kettőkor ebédelünk. - -Én még nem tudtam, hogyan kell katonásan szalutálni, még czivilben -voltam, az egyenruhám készen volt ugyan a bőröndben elpakolva, de míg -föl nem vétettem, nem volt szabad kuszpitolnom; – annálfogva meglehetős -balogsüti módon vettem búcsút az őrnagytól. - -Még jobban éreztem a gyámoltalanságomat, mikor az udvarra kijutottam. - -A laboratorium földszinten volt, fölötte az emeleten az -őrnagy-professzor szállása, a tulsó traktusba voltak a tantermek, meg a -kadétok hálótermei. A két szárny között egy nagy udvar. A professzorok -lakásainak az ablakai kifelé a sánczokra nyiltak, azokra nem lehetett a -diákoknak látni. - -Épen szembe találkoztam a beözönlő kadétsereggel. - -Közel négyszázan lehettek, de én ezernek láttam. - -A gyónás után jöttek a kápolnából lármázva és kaczagva. Mindenik azt -beszélte a másiknak, hogy miket gyónt meg a páternek. - -Én még akkor czivilben voltam, a férfi felöltőt abban az évben dzsekknek -hivták. Még gyerekebbnek nézett ki benne az ember. Ha nő viselte, akkor -úgy hitták, hogy «szótánkanó» (csónakba ugró). - -Persze, hogy belém kötött a siserahad, akárhogy igyekeztem előle a -lépcsőbejárathoz jutni. - -Előljött egy vén diák, a ki bizonyosan megrepetálhatta az iskolát, mert -már bajusza is volt; széles vállu, czipóhátu ficzkó, csontos pofával, -előre álló nagy masztodon állal. - -– Hát ez kinek a csibéje? – kiálta rám vigyorogva. - -Én, gondolva, hogy valami előljáró, levettem előtte szépen a kalapomat. -Erre aztán valamennyi kaczagott rajtam! Milyen diga! - -A masztodon baraczkot adott a fejemre, ez volt köszöntésemre a fogadj -Isten. - -Az ordináncz felelt a kérdésre. - -– Ez az a másik a Cannagatta szobából. - -– A Cannagatta szobából? Hisz akkor ez is valami leány. - -(Hát akkoriban csakugyan az volt a divat, hogy a fiatal férfiak középen -választották el a hajukat, a mi valóban leányos kinézést adott a -szőrtelen arcznak.) - -– No ezt megvizitáljuk elébb, – röhögött pimasz módon a vasgyuró, felém -nyujtva hosszú karjait. - -Nekem azonban volt egy jól betanult fogásom, a mit «Rappó-gambit»-nak -neveztek akkoriban. Az ember az ellenfelének a két karját megragadja, -birokra kelve, akkor a jobb lábát hirtelen a küzdő társa jobb lábán -innen helyezi, a jobb kezével áttaszítja a térdén, az súlyegyent veszít -s mire észreveszi magát, már ott hever a földön. - -Ezuttal is bevált a Rappó-fogás. - -A masztodon fölbukott. Maga is elbámult rajta. - -– Ez istenucscse nem leány! - -Én pedig hetyke henczegéssel mondám: - -– Ejh, de megütötted a pondus speczificumoddal a földet, pajtás! - -Ekkor a sok fiú közül kivált egy és odalépett közénk. - -– Hagyjatok ennek a fiúnak békét, – szólt röviden, – én jót állok róla, -hogy ő férfi. Itt viselem a homlokomon a stampigliáját. - -Csak akkor ismertem rá. Ez az én pajtásom, Nikkel. - -Hogy elváltoztatja az embert az egyenruha. - -De az arcza, tekintete, mind úgy megváltozott. - -Biz annak még látható volt a homlokán a hegedés, a mit tőlem kapott -emlékül a vivóiskolai párbajban. - -Én pedig szétnyitottam a mellemen a plastront odamutatva: - -– Csak kölcsönbe esett, urak; nézzétek: én meg az ő emlékét viselem. - -Ott is látható volt a sebhely. - -Erre aztán vivátot kiáltottak a pajtások s maga a vén kadét nyujtá a -kezét legelébb s megkövetett a sértésért; aztán kamerádok lettünk. - -Nikkel pajtás karon fogott s vitt magával a közös czellánkba. - - -II. A FEHÉR ÉS FEKETE POR. - -Az én Nikkel pajtásom még útközben, a hogy a két emeleten fölmentünk, -fölvilágosított a helyzetről. - -– A mi szobánk kiváltságos czella, a mit csak kitüntetésül osztogatnak. -Protekczió itt nem használ. Császári királyi sarjadékok is ott laknak -tizedmagukkal egy teremben. Hanem vannak a dékánnak kiválasztottjai, -kegyenczei. - -– Hát hogy lettél te egy ilyen rövid idő alatt a tanár kegyenczévé? - -– Azért lettem kegyencze, mert én hiszek benne. - -– Mi a manó? Tán Messiás ez a tanár? - -– Persze, hogy Messiás. S én vagyok az apostola. Most nem érek rá -mindent elmondani. Majd ebéd után. Én is híva vagyok hozzá ebédre. -Megmutatta a nagybátyád levelét. Most siess az egyenruhádat fölvenni. - -Eljutottunk a szobánkba. Legutolsó volt a folyosón. - -Kicsiny volt, de csinos, tiszta, két ágy egymás mellett, egy pokrócz -takaróval. Nagy örömömre szolgált, hogy az ágyak fölé akasztott táblák -egyikére a Nikkel pajtásom nevét, a másikra a magamét láttam fölirva. Be -voltam véve in absentia. Nagy kegyelem! - -Hozzá fogtam a kipakoláshoz, átöltözéshez. Elébb megmosdottam. Külön -mosdó medenczém volt, a mibe egy csapból lehetett ereszteni a vizet. A -csap fölé az volt írva nagy betükkel: «ebből a vizből nem kell inni». -Nikkel pajtás megmagyarázta. A vizvezetékhez a parkon átfolyó patak -szolgáltatja a vizet; de az a sok fabrika salakjától, a mik mellett -elfolyik, egészen telítve van már mindenféle csávával és érczméreggel. -Ott áll a palaczk tiszta forrás vizzel, a kadétok italáról jól -gondoskodnak itt. Azt a hegyek közül hozzák naponta frissen. -Megkóstoltam, viznek elég jó víz volt. - -Én azonban ahoz voltam szokva otthonról, hogy ebéd előtt szükségképen be -kell hörpinteni egy kupicza pálinkát. - -– Nincs egy kis gugyid? - -– Gugyi? Annak a nevét se vedd a szádba. A kadétok nem isznak mást, mint -vizet, az igaz, hogy fölséges jó vizet. - -– Ej ha! - -Ugyancsak elhültem, mert a pajtás kikaczagott. - -– Bizony komám, a mai ebédnél sem kapsz te abból a drága karloviczi -ürmösből, a mit a nagybátyád küldött a dékánnak. Nem látsz te mátul -fogva jövő Szent István király napjáig mást, mint kristálytiszta vizet. -– Ha néha «per fas et nefas». - -– Hogyan «per fas et nefas»? - -– Majd megtudod, – szólt Nikkel s olyan furcsán mosolygott hozzá. - -Én aztán gálába tettem magamat. Mikor az a nyalka egyenruha rajtam volt, -magam is úgy éreztem, hogy valami új ember vagyok. Ejh az a kardottartó -szíj, hogy kiegyenesíti a legény derekát egyszerre. A bajuszom után -kapkodtam, a mi még nem volt. - -Czudar érzés! Hogy az embernek kardja már van, de bajusza még nincs. - -No de itt a szivar, az kontesztálja a férfiasságot. Elővettem a -szivartárczám. - -– Hohohó pajtás! – akadályozott meg Nikkel. – Soh se fáraszd magad a -rágyujtással. A kadétok föl vannak mentve a szivarozás kellemetlenségei -alól. Majd István napkor délben, mikor az első pohár bort kapod, a búcsu -pohárt, oda lesz téve a szalvétád alá egy virginia, arra majd -rágyujthatsz, de csak akkor, mikor már fönnülsz a kocsin. - -– Hát te sem szivarozol soha? Éjjel sem? - -– Nekem meg épen nem lehet; éjjel pláne! A hol én a fél éjszakát töltöm, -ott nem szabad tűzzel bánni. - -– Hát hol töltöd te az éjszakádat? - -– Odalenn a chémiai laboratóriumban az őrnagygyal. - -– S mit csináltok ottan? - -– A «fehér port». - -– Mi a ménkű az? - -– Ha nem is ménkű, de mindenesetre annak a sógora: fehér lőpor. - -– Hát mire jó az? - -– Még most a te paraszt eszednek hiába magyaráznám egész tudományosan, -hogy mi az. Te biz a lyceumban is hátramaradtál a chémiából, míg én -nekem az passzióm volt. Fizikus-inasnak csúfoltatok; de most ennek a -tökéletességemnek köszönhetem, hogy rögtön a professzor kegyenczévé -lettem, mikor bevallottam, hogy én hiszek a fehér lőporban. - -– Ez egy uj krédó? - -– Az artilleristák uj krédója. A mivel merőben szemközt áll az orthodox -tüzérek egyedül idvezítőnek tartott fekete lőpora. Egészen jól mondtad, -hogy ez a mi dékánunk egy új Messiás. Az ő fehér lőpora harmadfélszer -messzebbre lő, mint a fekete lőpor. Tudod, hogy Magentánál meg -Solferinónál csúffá tették a franczia vont-csövű ágyúk a mi sima-csövű -lövegeinket; hát most ezek ellenében nekünk olyan lőport kell -föltalálnunk, a mi a mostani ágyúcsövekből nagyobb lódító erővel -taszítja ki a granátot. E fölött aztán egész árkoláj-harcz folyik a -fehér por és fekete por hivői között. Mi a feketéket bonczoknak -csúfoljuk, azok meg a fehéreket derviseknek. - -Én pedig mindebből nem értettem semmit. - -– Persze, te még pogány vagy! De majd ha keresztül mégy a -tűzkeresztségen. - -– Te tán már keresztül mentél? - -– Keresztül ám. Nézd, hogy leégette a hajamat. Te is a miénk lész. - -– De köszönöm! Akkor én megyek a feketékhez! - -– Akkor egyszerre kiesnél a kegyelemből. Ez a két secta ad internecionem -üldözi egymást. Siiták és szunniták úgy nem ungorkodnak egymással, mint -a fehér és fekete por proselitái. Az egyik a lőport akarja átalakítani, -a másik meg az ágyúcsöveket s mind a kettő a miniszterium alá fűti a -poklot, a kinek nincs pénze hozzá. Legjobb lesz, ha neutrális maradsz; -mondd, hogy szamár vagy, nem tudsz a chemiához, csak huszár akarsz -lenni. Már az infanteristának szint kell vallani, vagy fehéret vagy -feketét, mert a puskákról is szó van. - -– Hát az természetes! - -– Természetes? Mit értesz hozzá? Te zöld vagy még, az is maradsz. A -fehér lőport már a francziák is, a poroszok is föltalálták, de majd az a -hibája, hogy a legkisebb ütésre fölrobban, majd meg az, hogy a vas -csövet oxydálja, csak réz csőbe használható. No hát az, a mit a mi -tanárunk föltalált, eddig legtökéletesebb; mert nem robban föl, csak -tűzszikrától, s nem oxydálja a vasat s perczenkint ezerötszáz lépésnyi -sebességet ád a golyónak, a mi három ezer lépésnyire is Kernschusz. -(Szeglövés? vagy inkább «széklövés?») - -– Hát akkor mért nem fogadják el azonnal? - -– Azért, mert még az a kérdés, hogy az állásban nem veszti-e el a -robbanó sajátságát? Ez a kriterium. Mert nagy készletet kell tartani -töltényekben. Azért, a mi fehér lőport most fabrikálunk, azt raktározzuk -s majd a nyáron a Steinfelden kipróbáltatik, hogy olyan jó-e, mint -frissiben volt. No de most fogd a hegedűdet, menjünk az őrnagyékhoz. - -Az őrnagy szállása ott volt az emeleten, a chémiai laboratorium fölött. -Az őrnagyné boudoirja épen a puskaporfőző konyha tetejében. - -Igazán boldogító érzést kelthet egy asszonyságnál az a tudat, hogy az ő -alkovenje alatt főzi, darálja, keveri a férje a fehér lőport, a mihez -csak egy üveg eltörése, egy reagens savany elcsöppenése kell s ő -nyoszolyástul, zongorástul repül föl (ki tudja milyen társaságban?) az -égbe vagy – körülmények szerint – a pokolba. - -Mikor benyitottunk a folyosóról az őrnagy szobájába, mely egyuttal -ebédlő is volt, már in medias res elmerülve találtuk a két urat: a -gazdát, meg a vendéget, egy cognacos üveg mellett. - -Természetes, hogy ők csupa lőporról beszéltek. Disputáltak. - -A bátyám fekete lőporos volt. - -Nem mintha valami sokat járt volna háborúba, hanem, hogy volt neki egy -vasbányája Krassó vármegyében, a mit maga tartott üzemben, hát onnan -voltak tapasztalatai mindenféle robbantó szerekről. Nagyon belevesztett -az experimentumokba. Egyszer rádisputálták a bányamérnökök a lőgyapotot. -Nem ér az semmit! Csak legjobb a régi becsületes lőpor. Az való a mi -fegyvereinkhez. Külömben ezek sem érnek semmit. Montecuculi szerint -annyi mázsa ólmot lövöldöznek el minden ütközetben, a hány halott ott -hagyja a fogát a csatatéren. In ultima analysi legtöbbet értek a nyilak, -a melyeket a mi szittya-őseink használtak, azokat nem puffogatták el -találomra, mert mint Constantinus Porphyrogenneta följegyzé, egy -ütközetben kilőtték Dárius Hystaspes bai szemét s a nyílvesszőre föl -voltak vésve e szavak: «Dárius király szemébe.» - -Nagybátyám ezzel bebizonyítva nagy olvasottságát, fölhagyott a további -vitatkozással, nem akarva magát a kadétok előtt kompromittálni. - -Véget vetett a veszedelmes disputának a házi asszony megjelenése -közöttünk. - -Fritillária valóban büszke szépség volt. - -(De talán itt már végződnék a fehér por fejezete? Kezdhetnénk új -szakaszt. Az olvasó alaposan megunhatta már a robbantó szerek themáját.) - -Jaj, csak ne fuscherolj te bele az én historizálásomba. Nem olyan könnyü -az, mint a regényírás. - -Igen is, hogy van még a fehér porból. - -Az őrnagyné büszke szépség volt; renaissancekori frizurával, dús szőke -haja magasra föltornyozva és stylszerüen fehérre puderezve. No hát, ez -is a tárgyhoz tartozik, mert fehér por. - -A mit pedig a két szemeiben hordott, mondhatom neked, hogy annál -veszedelmesebb gyujtószert nem találtak föl a pyrotechnikusok. - -A két piros arcza, azokkal a gödröcskékkel, valóságos tűzakna; az egész -alak egy dinamittal töltött mina: egy eleven torpedó. - -Nagyobb veszedelem van itt, mint a lőporgyártó officzinában. - -Mikor bemutatott neki a férje, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy leány? - -A büszke delnő, úgy látszik, egy véleményen volt velem. - -Elnevette magát, mikor meglátott. - -– Nézz ide! Hisz ez a valóságos Cannagatta! - -Ezt a férjének mondta. - - -III. CANNAGATTA. - -Annyit hallottam ma már ezt a nevet emlegetni, hogy szinte kiváncsi -lettem rá. - -Azonban hozták a levest s ez a világon a legnagyobb úr, a ki még a -királynak is parancsol. Sőt még a parlamentnek is parancsol. A leves a -klotür. – Még többet mondok! A leves még a ferblikompániának is -parancsol. «Czupász.» - -– No csak tegye le a hegedűjét valahová a kadét, – mondá az őrnagy. - -– Aztán ösmered az anekdotát öcsém; sohse keresd a helyed: a hová te -leülsz, ott az utolsó hely, – elméskedék a nagybátyám. - -– Hogy ne ismerném, már az öregapámat is ezzel traktálták patvarista -korában. - -A leves után sört hoztak az asztalra, nekünk is jutott egy pohárral. - -– Kivételképen, – mondá katonás pedanteriával az őrnagy. – Ma és soha -többet tíz hónapig. A kadétok vizet isznak. - -Aztán kegyes volt az elejtett thémára visszatérni. - -– Igaza van madám. Nekem magamnak is felötlőtt első pillantásra, hogy az -új kadét mennyire hasonlít a Cannagattához. Mingyárt le is hozattam az -arczképét a képes teremből. - -Azzal intett az inasnak, hogy hozza elő a portrét. - -Olajfestmény volt; egy mellkép: fiatal főhadnagyot ábrázolt. - -– Majd meg fogja látni a kadét, – szólt hozzám intézve a szót. – Nekünk -három nagy termünk van, tele hirhedett czelebritások arczképével, a kik -nálunk lettek kiképezve. Úgy igyekezzék, hogy az ön képe is ide jusson. - -(Már bizony nem jutott oda. Én vagyok a legalsó tizezerek egyike -Magyarországon, a kinek az arczképe soha sem jelent meg, sem a -Politisches Volksblattban, sem a magyar élczlapokban, még karikaturának -sem; a mi elég nagy pironkodás.) - -A Zsán odahozta az arczképet. Elég görbére volt festve. A jobb szeme a -fülébe sugdosott, a szája meg utána sietett hallgatózni. Épen nem -hizlalta a büszkeségemet, hogy köztem és ez arczkép között -hasonlatosságot találnak. Az az egy, hogy annak is középen volt kétfelé -választva a haja. – Elhatároztam, hogy holnaptól kezdve simára nyiratom -a fejemet. - -– Ez egy igen érdekes történetnek a hőse; magyarázá az őrnagy. Jobban -mondhatnám: hősnője. Minthogy authentikus följegyzéseken alapszik, -elmondhatom önöknek a történetet, a kik azt még nem ismerik. Cannagatta -asszony előkelő milanói olasz hölgy volt. A férje Armeeliferant, a ki -daczára ezen minőségének meglehetős korlátolt vagyoni viszonyok közt -halt meg. Két iker gyermeke maradt. Franczesko és Francziska. -Köznyelven: Cecco és Fanny. A Cecco nehéz fejü ficzkó volt, annál -élesebb eszű a Fanny. A házi tanító oktatása közben a leány együtt -tanult a fivérével, hogy kedvet csináljon neki a tudományhoz. Az lett -belőle, hogy a fiú mindent rosszul tanult meg, a leány pedig jól. – -Tizennégy esztendős korában Ferenczet felküldte Cannagatta asszony a -bécsujhelyi katonai akadémiába. Az volt az özvegy vágya, hogy a fiából -derék katonatiszt legyen. – De a Cecco itt sem igen akart tanulni; -vívásban, testgyakorlatokban sem volt ügyes, úgy hogy egy ünnepi szünidő -alatt haza küldték az anyjához pihenni. Ott a fiú maláriát kapott s -nagyhirtelen meghalt. Az anya kétségbe volt esve, hogy nagyralátó -terveit így el kell temetnie. Ekkor így szólt az anyjához a Fanny. «Hát -majd folytatom én ott, a hol a Cecco elhagyta. Én is Ferencz vagyok.» Az -anya beleegyezett a vakmerő vállalatba. A leány bámulatosan hasonlított -az iker fivéréhez. A mint a bátya egyenruháját fölvéve, visszatért a -katonai akadémiába, senki sem vette észre a cserét. Csak annyiban -tapasztalták a változást, hogy a visszakerült Cannagatta Ferencz sokkal -komolyabb volt az eltávozottnál; szorgalma, tanulékonysága által -mindenkit meglepett, iskolatársait mindenben fölülmulta, úgy, hogy nem -sokára mintaképül lehetett állítani a többiek elé. Előljárói kegyét -megnyerte, azt a kiváltságot élvezte, hogy egy külön czellát kapott -lakásul, a melyet egyedül foglalt el. (Ez az, a melyben most a két kadét -tanyáz.) Így lehetett valószinüvé, hogy három éven át el tudta titkolni -a nemét. A tanfolyamot elvégezve, azonnal áttétetett hadnagyi ranggal a -hadsereghez. Ott is nagyhamar kitüntette magát bátorsága, vitézsége -által. Kitört a franczia háború. Ferencz főhadnagy lett. Egy ütközetben, -az ellenséget üldözve, megsebesült. Ekkor aztán nem lehetett a tábori -orvos előtt eltitkolnia a nemét. Kitudódott, hogy a vitéz Cannagatta -Ferencz – kisasszony. A dolog ő felsége elé került. Az udvarnál nagy -szenzácziót keltett. Határos volt a mesével. Ő felsége teljes -fizetésével nyugdíjazta a vitéz főhadnagyot, a ki azután ismét fölvette -a szoknyát s nagy hamar férjhez ment egy őrnagyhoz, a kivel aztán évek -hosszú során át boldog házasságban élt, s kisérte őt mindenüvé a -napoleoni hadjáratokban. Végre özvegy lett, öregasszony lett. Levelében, -mely az emlékezetes iratok közt látható odafenn a múzeumban, dátuma -1852, ezt a nevet látjuk aláirásul: «Cannagatta Ferencz, nyugalmazott -cs. k. főhadnagy és özvegy őrnagyné». - -Ezek mind authentikus adatok Cannagatta Franczeskoról. - -Azért az előadás végén mégis azt mondá a bűbájos Fritillária német -repülőszóképen: - -«Und wer das nicht glaubt, der zahlt einen Groschen.» - -(S a ki ezt el nem hiszi, az fizet egy garast.) - -Úgy látszik, hogy a nagybátyám reszkirozni akarta a garast. - -– Hihetetlen történet ez, őrnagy úr, – szólt egyet hörpentve a -karlovicziból. (A miből mi már nem kaptunk.) - -– Hogyan? ön nem hisz az irott dokumentumoknak? szólt fölfortyanva az -őrnagy. – Az authentikus jegyzőkönyvnek? A császár Handbilletjének? - -A nagybátyám meg volt szorítva, könyörgő tekintettel fordítá szemfehérig -elveresült arczát az őrnagyné felé, mintha azt instálná, hogy ha -belevitte ebbe a csávába, hát rántsa ki belőle. - -Fritillária megtette neki e szolgálatot. - -– A tekintetes úr bizonyosan nem abban kételkedik, hogy Cannagatta -kisasszony mind e rendkivüli vállalkozást egész a csatatéri -megsebesülésig valóban megtette hanem hogy női volta, az adott -körülmények között, oly hosszú időn át fölfedezetlenül maradhatott, egy -négyszáz diáktól lakott internátusban. - -– Igen, igen, így értettem! – kapott a mentő kötélhez a kalugyer, a -kinek külömben jól húztak a lovai, csak ha a kátyuba rekedt szekerét -valaki onnan kiemelte. - -– Hát először is, – magyarázá az őrnagy, – Cannagattának egy külön -czella volt átengedve, kiváló szorgalma végett, a hol szobatárs nélkül -lakott. Azonfelül pedig kulcsot ád ez a tény ahoz az absolut moralis -integritáshoz, a miben a mi kadétjaink neveltetnek. Az a fiatal katona, -a ki a bécsujhelyi akadémiából kikerül, mikor a hadnagyi kardbojtot -megkapja, még nem ismeri a bort, a dohányt, a kártyát és az asszonyt. - -– Ezt elhiszem, de a professzorok csak ismerik! – Erősíté a thémát a -nagybátyám, a ki minden áron szeretett volna magánál okosabb ember -hirébe keveredni. - -– Nos aztán? – kérdezé az őrnagy. - -– Hát – hát – hát, hogy is mondjam? Akkoriban a katonai egyenruha frakk -volt és feszes nadrág. Hát már csak lehetetlenség… - -Az őrnagyné tűkön látszott ülni. - -A kalugyer még tovább feszegette a dolgot. Falusi rüpők volt. Nem -tekintette, hogy asszony ül az asztalnál. A két diákgyerek pedig épen -nem zsenirozta semmit. - -– Hát – hát az asszonyi organizmusnak vannak bizonyos szabályai, a miket -nem lehet eltitkolni. - -Az őrnagyné már emelkedett a székéről, hogy kiszaladjon a szobából. - -Én aztán megmutattam, hogy snájdig gyerek vagyok. Bátorságot vettem -magamnak közbeszólni. - -– Úgy tudom, hogy urambátyám nőtlen legény, honnan ismeri hát olyan -nagyon az asszonyok szokásait? - -Ez az ostobaságig naiv közbeszólás roppant hatást idézett elő. - -Az őrnagyné visítva kaczagott föl; az őrnagy kholerikus nevetésre -döczögtette a mellét; mi ketten kadétok is bátorkodtunk minden -Vorschrift mellőzésével akkompányirozni a röhögésünkkel; csak a -nagybátyám mérgelődött. Nem tudott egyebet mondani, mint azt a goromba -frázist, hogy «pueri taceant in ecclesia». (Nem is «pueri»-nek szól -pedig a regula. – Aztán ez nem ecclesia, hanem refectorium.) - -Ezzel azonban szerencsésen agyon volt ütve a delikát természetű napirend -előtti tárgyalás. - -Én pedig egy csapással figyelemreméltó subjectté lettem. - -– Ez egy Teufelskerl! – mondá az őrnagy. (A mi magyarul tán úgy -mondható, hogy fenegyerek.) S aztán, hogy a bácsi vissza ne térhessen a -kényes thémára, tartott neki egy tudományos disszertacziót a héber -Sulchán Áruchból, melyben az parancsoltatik, hogy asszonyokról in natura -csupán feleséges embereknek, vagy özvegy férfiaknak szabad szólni; ha -nőtlenek cselekszik azt, szíjjal megkorbácsoltassanak. - -A bácsi azzal akart rajtam boszut állni, hogy beárulkodott. - -– No hát akkor csak tessék az öcsém uramat jól végig korbácsoltatni, -mert ez már tudja, hogy mi az x + y? Azért kellett idejekorán azt a -lakodalmat megtartani, a mi miatt elkéstünk. Hát aztán az a hét szűk -czipő, a mi mind asszonylábra való volt! Te istentelen! - -Én alázatosan húztam a fejemet a vállam közé, bűnbánó hangon rebegve: - -– Ha tudtam volna, hogy kedves nagybátyámnál atyai érzelmeket érintek… - -Erre a második erupcziója következett a közderültségnek. - -Nagybátyám átlátta, hogy jobb lesz neki a bifsztekkel vesződni, mint -velem. - -Fritilláriának a szeme azonban egészen hozzám szegődött. Jól be voltam -már nála aufführolva. Valahányszor rám nézett, elnevette magát, -csipkekendőjét szája elé tartva. Azt is mondta, hogy «Dummer Kerl». – A -mi húsz éven alul – hizelgő epitheton. - - -IV. HEGEDŰ ÉS GORDONKA. - -Az egész ebédet nem irom le per longum et latum, a mire annál több okom -van, mert itt az a szokás, hogy a kadétnak, még ha vendégül van is híva -a tanárjához, nem szükséges végig várni az egész lakomát, a sült után az -mondatik: «a kadétok fölkelhetnek az asztaltól.» - -Három tál ételből jól lakhattak; édesség, fagylalt nem nekik való, -kipotyogna tőle a foguk; a fekete kávé, chartreuse rájuk nézve épen -méreg. Mehetnek labdázni. - -Mi ketten megtörültük a szánkat és szalutáltunk. Nikkel ment előre. - -– Ohó! Apropos! – kiálta utánam az őrnagy, mikor én is nyultam a hegedűm -után. – Hiszen maga az a hegedűvakaró! No hát halljunk valami szép -nótát. Mit tud? Valami szép magyar nótát. - -Kész voltam rá. - -Már akár hiszed, akár nem, én gyerek koromban valóságos csodagyerek -voltam. Azt jósolták rólam, hogy második Reményi leszek. A velenczei -karnevál variaczióit kotta nélkül tudtam végig játszani, egészen a la -Reményi, arpeggióval, pizzicatóval, flageolettel. - -– Bien! Tres bien! – mondogatá az őrnagy, rábólintva. - -A nagybátyám is megdicsért. - -– Hogy nagy czigány vagy, azt mindig tudtam; de hogy ilyen tökéletes -czigány volnál, azt nem gondoltam volna. - -Fritillária szakértő véleményt hallatott. - -– Igen jó iskolája van. Tud ön hangjegyekből is játszani? - -– Óh igen. Hangjegyből eljátszom akár Beethoven Ess-dur symphoniáját, -akár Chopin étudjeit. - -– Az már derék… az én kedvencz piészeim. - -Nagybátyám jónak látta kellemeteskedni. - -– Szabad volna meginstálni bájos nagyságodat, – hallom, hogy kitünően -gordonkázik, – hogy ha ez olympi élvezettel koronázná be a mai lukullusi -lakomát. - -– Igen szivesen, – mondá az őrnagyné, – örülök rajta, ha közönségem -akad; úgy is ritkán akad. - -S kezdett az asztaltól fölczihelődni. - -– Majd a Zsán kihozza a cellót, – monda az őrnagy, – tessék ülve -maradni. - -– A cellót kihozhatja a Zsán, – mondta Fritillária, de a hangjegyeket -még is csak magunknak kell kikeresnünk a halmazból. - -– Magunknak? Akadt fel e szón az őrnagy. - -– Igen, nekem, meg a kadét úrnak. A hegedű partiturák is ott vannak. -Tudja, tekintetes úr, a gordonka, hegedű kiséret nélkül, magában nagyon -szomorú hangszer. - -A Zsán pedig épen jött a mellékszobából, egy tálczán hozva a kávés -findzsákat, meg a chartreuseös pohárkákat. - -– Csak vigye még vissza! – parancsolá az őrnagyné. Nem szeretem, ha -kávéskanalakkal csörömpölnek, mikor csellót játszom. Aztán hozza ki a -csellót, meg a két hangjegytámlányt. - -A Zsán visszavitte a tálczát. - -Fritillária pedig kegyteljesen intett nekem, hogy menjek utána. - -Engedelmeskedtem; tudtam, hogy itt ki viszi a kommandót. - -Az a szoba szalon is volt, boudoir is volt, mindenféle izlésü -butorzattal. Zongora is volt benne. A zenevirtuózra vallott minden. - -A Zsán, mint rendtudó ember, odatette a tálczát a zongorára. Mi -elkezdtünk a hangjegyek közt válogatni. - -Én nagy hamar rátaláltam a hegedű számára irott Chopinváltozatokra. - -Fritillária nem akadt a magáéra. - -Nem ám, mert mindig én rajtam volt a szeme. - -Micsoda szemek voltak azok! Az éhes párducz szemei, amikkel az argalit -nézi. (Nem tudom, birka-e az vagy kecske?) - -– No hát – nem fog ön gyantázni? – kérdé tőlem dévaj mosolygással. - -– Gyantázni? (Hiszen nem volt nálam a hegedűvonóm.) - -Fölkaczagott. - -– Soh sem hallotta még ezt a műkifejezést? Nem iszik egy pohár -chartreuset? (Persze, hogy persze. Arra mi felénk is ezt hivják -gyantázásnak.) - -– Szabad? – rebegtem én hülye módon. (Bizony csak birka az argali.) - -Erre Fritillária fölvett egy pohárkát a tálczáról s elsőbb a saját -ajkához vitte; egy kicsit szürcsölt belőle, piros nyelve hegyét -megnedvesíté a likőrrel, aztán odanyujtotta nekem. - -Én hirtelen felhörpentettem a chartreuset. - -(Még is csak kecske az argali.) - -Most aztán tudtam, hogy mit tesz az a «per fas et nefas». - -Én a gordonkát tartom a legrokonszenvesebb hangszernek a világon; ennek -a zenéje hasonlít legjobban az emberi tüdő hangoztatta dalhoz. (Nem a -brugót értem, a mi már bassus hangon bömböl, hanem a bariton hangon -éneklő violoncellót.) - -A gordonka azonban épen azért, mert a zenéje olyan nagyon hasonlít a -bariton férfihang dalához, magában játszva, tulságosan melancholikus -hatású; – hogy tökéletes legyen a hatás, szelidítő közbenolvadással kell -melléje csatlakozni a hegedű kiséretnek. A violin hangja aztán megint -közeltalál a női sopran énekhez. - -A duo együtt egy pár: nő és férfi. - -Most azután képzeljük a helyzetet épen megfordítva, hogy nő játszsza a -gordonkát s férfi a hegedűt. - -Nem is szólok a pózról. Az olasz úgy nevezi a gordonkát, hogy «viola de -gamba», a játszó térdei közt tartja a hangszert. Az embernek az esze -zavarodik, ha rágondol. - -Az első produkczió után meg volt velem elégedve az őrnagyné. Az őrnagy -is. - -«Bánja a szösz!» – dörmögé vállatvonva a kalugyer. - -Nekem már akadt hivatalom. - -Ezentul minden este, mikor vége volt a tanóráknak, a tornázásnak, -vivásnak, lovaglásnak s vacsora után fölszabadították a növendékeket, -hogy választásuk szerint mehetnek a játszóterembe, sakkot, dominót, -ostáblát játszani, vagy pedig a hadjátékasztalhoz, a hol (a mappán) -ütközeteket gyakoroltak, vagy a rajzoló iskolába: mi ketten Nikkellel -más nemes szórakozásban részesültünk. - -A Nikkel ment az őrnagygyal a chémiai laboratoriumba fehér puskaport -főzni. Nyakig bele volt bolondulva a pyrotechnikába. - -Én pedig mentem duót játszani Fritilláriával. - -A gordonka és hegedű melódiás harmóniája folyvást lehangzott az épen -alattunk levő vegytani műhelybe. Az őrnagy folyton hallhatta, hogy a -feje fölött szól a zene. Egy perczre sem szakad félbe, sem egy taktus el -nem hibáztatik. - -Ez épen olyan biztosíték, mint volt azé a földesúré, a ki azt követelte -a hajdujától, hogy folyvást fütyüljön az alatt, a míg a pinczében bort -ereszt a csapról. - -Mikor mi abba hagytuk a hegedűszót, az őrnagy rögtön sietett föl a -puskaporok konyhájából. - -Némelykor nagyon sokáig eltartottak a zenegyakorlatok, késő éjfélig is. -Én olyan passzionátus zenevirtuóz lettem, hogy semmi más mulatságra nem -gondoltam. Még azt is eltitkoltam, hogy rajzolni tudok. - -Egykor az őrnagy mégis azt a megjegyzést koczkáztatta Fritillária előtt: - -– Önök nagyon is hosszú zenegyakorlatokat tartanak. - -– Igen, mert egy új hegedűvel tanuljuk be a duót, a mit úgy hínak, hogy -«violon d’amour». - -– Potz Teufel! – mondá az őrnagy. S mért hivják azt violon d’amournak? -(Szerelem hegedüje). - -– Azért, mert nem négy húr van rajta, mint a rendes hegedűn; hanem hét. - -– S mire jó az? - -– Majd meg tudja ön, ha egyszer hallani fogja; annak a hangja még jobban -összeolvad a viola de gambáéval. - -– Nagyon jól van. - -S nyugodtan főzte tovább a fehér puskaport. - -Egyszer megint elkezdett okvetetlenkedni. - -– De sokszor ismételnek önök egy idő óta egy nótát; már magam is utána -kezdem danolni: «lalla, lalla, lalla». - -– Az egy igen mesterséges darab. - -– Mi a neve? - -– Ez az Arditi «Csók keringője». - -– «Csók keringője?» De furcsa nevet választott magának! - -– Igen; mert így kezdődik: «Sul le – sul le labbre». - -– De a szöveget csak éneklik hozzá. - -Fritillária nagyot nevetett. - -– «Telles choses se font, mais ne se chantent pas.» - -A dicső föltalálója a fehér puskapornak nyugodtan ülhetett a lombikjai -között. - -A mikor «chantent», akkor ne «font pas». - -De már most komolyan mondom ám, és «hony soit, qui mal y pense», hogy -remekül összetanultuk a duókat Fritilláriával. Még nyilvános -konczerteken is fölléptünk együtt. Nagyon kedvező esztendő volt. Volt -egy országos fagy, egy tartományi árvíz, egy nagy tűzvész, inség -mindenfelé. Megannyi kedvező alkalom jótékony hangversenyekre. Mindig -tele volt a terem, mikor mi együtt fölléptünk. Még Bécsből is rándultak -le egész társaságok, a mi hirhedett celloviolino előadásainkat élvezni. - -Furcsa érzés volt az! Mikor én a nevemet a Fritillária nevével egy -szinlapra nyomtatva olvastam. Aztán meg az a közös partitura. Ugyanazon -hangjegyek. Ez egy neme a a fakultativ polgári házasságnak. A -Kapellmeister taktusverője adja rá az áldást. (Lám, még a «kápolna» szó -is előfordul benne.) Mikor azt az Arditi «Csókkeringő»-jét -végigjátszottuk, a művészi exaltaczió közepett úgy tetszett, mintha a -közönség tapsai, brávozásai biztatnának, hogy azt megismételjük, egészen -más regiókba, más tengerekre repülve és evezve át, az az átkozott -nyirettyű szárnynyá, evezővé lett metamorphosiálva. – És aztán a közös -dicsőség! - -(Látom a képeden, hogy te azt mondod magadban, hogy «jól van jól, Herr -Kadét; de hát aztán a tanulás, hogy mint ment? A bécsujhelyi katonai -diákoknak rengeteg sok tudományt kell beszedni a fejükbe, ott csak jól -tanuló egyéneket türnek meg, a gyöngéket kimustrálják).» - -Ne félts te engem. Minden jól ment. - -Mondtam már, hogy a magasabb katonai körökben, különösen az «arkoláj»[3] -terén, nagy volt a küzdelem két ellenkező systéma között. A pattantyusok -egyik tábora új lőporral, a másika új ágyúkkal akarta reformálni a régi -schlendriánt. A hadügyminiszterium rájuk hagyta az experimentálást. - -Az új ágyúk eszméje Uchatius ezredesé volt. (Még akkor csak ezredes -volt.) Ő gondolta ki a hátultöltő aczélbronz ágyúkat. - -Az volt a terve, hogy az ágyúcsövet nem egészben kell önteni s azután -üreget fúrni bele, mint eddig; hanem követni kell a népies utasítást: -«veszünk egy nagy lyukat, azt körülöntjük rézzel s kész az ágyú». Azt az -ürt azután keresztül préselt aczélkupokkal addig tágítjuk, a míg a cső -belseje a mechanikai sajtolás által a réz lágyságából az aczél -keménységébe megy át. Így lesz belőle aczélbronz; ebből aztán dupla adag -lőporral lehet lőni. Itt azonban az volt a legnagyobb kérdés, hogy -honnan vegyük azt a lyukat, a mit körülöntsünk bronzzal? - -A laikus ember neveti ezt a gondot. Hát hiszen a lyuk nem kerül semmibe. -Dehogy nem kerül! - -Először úgy próbálták meg, hogy az öntő minta közepébe lebocsátottak egy -bronz csövet, az képezte a kalibert, ezt a csövet pedig megtöltötték egy -Celsius fokra lehűtött vízzel, hogy majd az megakadályozza az olvadt -érczet, hogy magát a csövet elolvaszsza. - -Hát aztán az lett belőle, hogy a mint az olvasztó-kohóból azt a 300 -hőfoku érczfolyamot beleereszték az ágyúmintába, az egy pillanat alatt -forró gőzzé alakította át a csőben talált jéghideg vizet s ez a gőz oly -elementáris erőszakkal tört ki az öntő-tárnából, hogy az öntőműhely vas -tetejét földobta az arzenál tetejére s agyonütött egynehány kanonirt. - -Hát ez a baleset nagy örömére szolgált a fehér puskaporosoknak. Annál -nagyobb elkeseredést szült az aczélbronz ágyúsoknál, a kik a balsiker -daczára sem hagytak föl az eszméjükkel s most már azt tervezték, hogy a -lyukat képviselő csövön nem hideg vizet, hanem jéghideg levegő-áramlatot -vezetnek keresztül folyton működő fujtatóval, a hogy csakugyan sikerült -is később az Uchatiuságyúk öntése. – De egy időre le voltak pipálva. - -S minthogy valamennyien ennek az új ágyúnak a hívei voltak, annálfogva -engem különösen protezsáltak, aki abszolute nem értettem semmit a -fehérpuskaporhoz; én könnyen csusztam át minden fogas kérdésen. Ellenben -a Nikkel pajtásom, a ki a fehér lőporos dékánnak bevallott Handlangere -volt, a legkeményebb examenekben részesült. - -Ha valaki az indexeinket nézte, azt hihette, hogy én vagyok az iskola -czímere s a Nikkel a sereghajtó. - - -V. A LŐPOR PRÓBÁJA. - -Nem akarlak zavarba hozni, kedves barátom. - -Ismerem a methodusodat. - -Te úgy irod a regényedet, hogy azt ne csak zárt ajtóknál olvassák a -backfischek, hanem még a mamák is olvashassák – nyitott ajtóknál. - -Hja, biz a franczia regényirónak jó a dolga. Számára nyitva áll a -«félvilág». Az osztrigát eszik s pezsgőt iszik. – De a magyar regényiró -kénytelen a tisztességes emberek számára irni; mert ezekből telik ki a -publikum. – Aztán eszik pörköltet és iszik vinkót. De azért is ezer -hála! – S végtére is nagy kérdés, hogy nem jobb-e a malaczság villával a -tányérból élvezve, mint könyvből falva? – Én az előbbit szeretem. - -Azért nem szuggerálom se neked, sem az olvasóidnak a mi -violoncello-violon tanulmányaink misteriumait. Annyit sejteni engedek, -hogy egészen belebolondultam (már tudniillik a violoncellóba). Képes -voltam rá, hogy valami nagy bolondságot kövessek el, a mi rám nézve -végzetes lehetett volna. Az őrnagynak messzelátó tervei voltak. - -Ha a fehér puskapor beválik, akkor ő nem csak ezredesi rangra emelkedik -(a professzorság nem irigylésre méltó állapot), hanem félmillióval -kecsegtető vállalathoz jut. Az járt a fejében, hogy ha az ő szisztemája -győz, ő lesz a hadsereg megmentője. Aztán hull az égből az aranyeső, -csak a tollaskalapját kell alája tartani. Szerencséje, hogy megbukott a -puskaporával, Uchatius lett a győztes az aczélbronz ágyúkkal. - -Láttad a pompás síremlékét ugy-e, a bécsi Centralfriedhofban, az -Uchatius tábornokét, a mindeneknél tökéletesebb ágyúk létrehozójáét. El -kell ismerni róla, hogy ennél pompásabb síremlék kevés van a világon. -Meg lehet vele elégedve, a ki alatta fekszik. Csak azt ne kérdezze -valaki, hogy hogyan jutott oda? - -A mi barátunkat megőrizte a jó sors ettől a fényes kimeneteltől azzal, -hogy a lőpora csütörtököt adott. - -Egy nyári napon általános próbát tartottak az új tüzéri kisérletekből az -ismeretes Steinfelden. - -Derék egy darab föld! Mértföldnyire köröskörül semmi egyéb, mint kavics, -terméskő, békasó, kova. Egy szál fű sehol. Csak itt-ott tör elő egy -sárgavirágú «királydárda»; népiesen «ökörfark-kóró». - -Itt tartják a mi tüzéreink a lőgyakorlataikat. A mennyire a kilőtt golyó -eltévedhet, élő lényt nem talál sehol, a kiben kárt tehessen. A sikon -palánkok vannak keresztül húzva, ezer-ezer lépésnyire egymástól, az első -palánk két ezerre az ágyúteleptől. - -A lőpróbára a növendékek is meg voltak híva. - -Hölgyek is jöttek ki hintókon. Fritillária is ott volt és számos -tábornoki hitvestársak és egyéb herczegasszonyok. Nikkel meg én az -őrnagy hintóján jöttünk ide, az első ülésben elhelyezkedve. - -A lövészterepen megállapodva, leugráltunk, az őrnagyné a hintóban maradt -ülve. Onnan legjobban láthatott, jó tábori látcsővel fölfegyverkezve. - -Megkezdődött a czéllövés. - -Először a fekete lőporral tettek próbát. A kilőtt golyók kétezer lépésen -innen már ricochettiroztak, alig talált minden ötödik teke -derék-lövéssel a czélpalánkba. – Egy ágyúcső, a mit erősebb adag -lőporral töltöttek meg, széjjelszakadt s ternónak lehet nevezni, hogy -senkit sem ütött agyon. Ekkor aztán a fehér lőporral tettek kisérletet. -Ennek az elsütéséhez egészen e czélra készült gyutacsokat használtak, -mert ez a közönséges kanócz tüzétől föl nem robban. Még akkor csak -elültöltő ágyúink voltak. - -Frissen készült lőpor volt. - -Az őrnagy Nikkel pajtást bizta meg az ágyú elsütésével; ő maga -czélozott. A kétezer lépésnyire húzott palánkra nagy czélkarika volt -festve. - -«Feuer!» - -Az ágyú elsült; sokkal kisebb dördülése volt, mint a másiknak s alig -adott valami füstöt, az is egy percz alatt eloszlott a levegőben. - -«Bravó, bravó!» hangzott a Generalstab csoportjában; a tábori látcsövek -mutatták, hogy a kilőtt golyó egy hármast talált a czélkarikán. Gyönyörű -egy Kernschusz volt! - -A fekete lőporral nem lehet ily preczizióval czélozni. - -Egy második, egy harmadik megint a karikát érinté. - -No most próbáljuk a háromezer lépésnyi távolban levő palánkon. - -A cső száját följebb kellett emelni. - -Háromezer lépésnyire is bevált a lövés. Ívet képezett már, de még is a -palánkba furódott. - -Újabb hangos tetszés-nyilvánítások. - -Most négyezer lépésnyiről tettek kisérletet a fehér lőporral. - -Ott már háromszoros palánk volt fölállítva, vastag deszkákból s a mögött -még egy golyófogó téglafal. - -A kilőtt golyó keresztültörte mind a három palánkot, de még a téglafalon -is rést ütött. - -Ezt csinálják utánunk a fekete lőporosok! - -Magam is megtértem fehér porosnak. - -A generálisok siettek a mi őrnagyunknak gratulálni. - -– Függeszszük föl még egy kicsit a véleményadásunkat, – mondá egy -pápaszemes főtiszt. – Ezek a lövési kisérletek mind a frissen fabrikált -fehér porral történtek, a mi csakugyan csodaeredményeket mutat föl. De -meddig tart ez a csodaerő? az a kérdés. Mert a lőpornak raktáron kell -állni, hogy a háború kitörésekor egész hadjáratra való készen legyen. - -(Ismételem, hogy még akkor az armádiánknak semmiféle hátultöltő fegyvere -nem volt, az ágyúkba a cső száján dugták be a lőport és a golyót azzal a -bizonyos tömőruddal, a végén kefével, a mivel minden lövés után -kikefélték, mint a kéményt). - -A mi fehér lőporunk összesajtolt állapotban dugatott be az ágyúcsőbe. - -Előhoztak egy lőszekérrel olyan fehér lőpor tömecseket, a mik már egy év -óta hevertek a raktárban. Egyet azokból beletoltak az ágyúba. - -Most is emlékezem azokra a gunyosan mosolygó arczokra, a mik az ágyú -mellett egy csoportba verődtek. - -Az őrnagy irányozta az ágyút. Czélzott, föltette a gyutacsot, aztán -félre állt. «Feuer!» - -Nikkel megrántotta a csappantyu zsinórját. Az ágyú elsült. Nem -mondhatom, hogy eldördült; sőt inkább valami csunya serczegő-szortyogó -hangot adott s nem tűz és füst lövelt ki a száján, hanem valami hosszú -fehér lövet, mintha nem is ágyú volna, hanem fecskendő. A kilökött golyó -pedig ott gurult valami ötven lépésnyire a kavicsokon ugrálva, hogy azt -csupa tréfa volt elnézni. - -Egy tüzér utána szaladt a golyónak, elfogta, visszahozta. - -Nagy volt a gaudium fölötte – bizonyos körben. - -Annál nagyobb a boszuság az ellenpártban. - -Másik próba következett. - -Azzal is oly pórul jártunk. - -A pápaszemes főtisztnek most már nagyon megnyilt a szája; eddig csak -dohogott. - -– Megmondtam előre, hogy a fehér lőpor egy év alatt elveszti a robbanó -erejét. Most az egész lőpormagazinnal gulyáshúst lehet főzni. - -Ez a sottise egészen kihozta az őrnagyot a csigaházából. - -– Gulyáshúst? – rivallt mérgesen a pápaszemesre. - -– Igen is! Gulyáshúst, a hogy a figura docebit. - -A tüzéreknél volt tábori bogrács, szolgafa; azt a szabadban -fölállították, a bográcsot megtöltötték conservvel, akkor a pápaszemes -odahelyeztetett a bogrács alá egy egész töltésre való összesajtolt régi -fehér lőport; kivett a zsebéből egy viaszkos gyufát, azt meggyújtotta s -égve beledugta a lőpor-pogácsába. - -Minden ember szétriadt e merénylet előtt, mely, ha «ne adj Isten» -rosszul üt ki, mindenikünk ott hagyja a szeme világát, csak a pápaszemes -maradt ott a bogrács mellett, egy nagy főzőkanállal a kezében. - -Mikor aztán a gyufa odáig égett, a hol a lőport érte, az bizony csak nem -pukkadt szét, hanem elkezdett szép csöndesen serczegve égni, azután -lángra is kapott, égett fényesen lobogva a bogrács alatt; az volt a jó, -hogy nem volt füstje; nem kozmásította meg az ételt. Ez bizony kitünő -helyettesítője lesz a hadjáratban a – tőzegnek; meg lehet mellette főzni -az egész menázst. - -A pápaszemes még olyan malicziózus volt, hogy a hosszúnyelű főzőkanállal -egyre kavargatta a bogrács tartalmát s mikor egészen elégett alatta a -fehér lőpor, levette a szolgafáról és sorba kinálta vele az ismét -visszasomfordált illusztris társaságot: «méltóztassék, pompás jó -gulyáshús!» – Az őrnagy engem keresett a szemével. Mikor meglátott, egy -intéssel maga elé hivott. - -Még sápadtabb volt az arcza, mint máskor. - -– Menjen ön a feleségemhez s mondja meg neki, hogy távozzék el innen. -Kisérje ki a vasuthoz. Aztán jöjjön vissza a kocsival azonnal. -Megálljon! Madame utazzék vissza Bécsujhelybe. - -– Egyedül? - -Ettől a kérdéstől egészen megvadult az őrnagy. Úgy prüszkölt, mint egy -hörcsög. - -– Hát mi az ördög menykő? - -– Úgy értettem, hogy a Venczel. – Az volt a Privatdiener, a ki a bakon -ülve maradt. - -– Úgy? Az mehet vele. - -Én odasiettem Fritilláriához. Mondtam neki, hogy kudarczot vallottunk a -lőporral. - -A madame vállat vont kedvetlenül s francziául beszélt hozzám. - -– Je le savais bien. Je l’ avais lui dit, moi. Ça ne vaut rien. J’en -étais sur. - -(Hogy ő azt tudta előre? hogy előre megmondta neki? hogy ez nem ér -semmit? Valjon honnan vette a tudományát?) - -Én aztán átadtam neki az izenetet, a mit a férje küldött általam, hogy -kocsikázzon rögtön a vasuthoz, majd én odáig elkisérem, onnan aztán a -legelső vonattal Bécsujhelybe. A Venczelt viheti magával. - -– No hát üljön föl. Én mehetek. - -Én fölhágtam a csézába; – az első ülésbe ültem, a hogy dukál a kadétnak, -mikor őrnagynéval kocsikázni van szerencséje. Szemközt ültünk, a -térdeink egymáshoz értek. - -Aztán, a mint a Steinfeldet elhagytuk, Fritillária a napernyőjét a -kocsiülés felé fordította. Nagy terebély napernyője volt, aféle en tout -cas. Mind a ketten elfértünk alatta. - -– Az nem baj, hogy a fehér lőpor megbukott, – suttogá hozzám, – hanem, -hogy a mi cello duóink is megbuktak, az a csapás. - -Arra én is gondoltam már. - -– Ez után a fiaskó után előre látható, hogy mi következik. A -hadügyminiszterium abba hagyat minden további experimentálást a fehér -lőporral; az őrnagy nem fogja a fél éjszakákat a chémiai laboratóriumban -tölteni, hanem otthon marad, beül az én szobámba, pipázik és altvatert -iszik. - -– Rosszul alszik tán? - -– Nagyon rosszul. Aztán mentül többet pipázik, mentül több altvatert -iszik, annál álmatlanabb. Én a cellomat az almáriumba zárhatom. - -– Én meg a hegedűmet akaszthatom szegre. - -– Nem is ér a cello hegedű nélkül semmit. - -Azzal a két térde megszorította a térdemet. - -Fatális állapot. - -– A mi duóinknak vége! - -S két könnycsepp gyült a szemébe. - -(Nagyon szerethette – azt a hegedűt). - -Magam is meg voltam rőkönyödve. - -Egészen közel hajolt hozzám, úgy hogy a forró lélekzetét éreztem, mikor -suttogott: - -– De én nem fogok lemondani… én találok ki valamit… nem nyugszom bele… -ha az ördögökkel kötök is szövetséget… - -Én kértem, hogy lassabban beszéljen; az inas meghallhat valamit a bakon. - -– Ejh, mit! Az az én emberem. Tőlem kap havonkint húsz forint -extra-fizetést. Olyan hűséges, mint a kutyám. - -S aztán folytattuk tovább a páros suttogást. - -Az az eddigi biztos módja a találkozásnak, valószinü, hogy a mai naptól -kezdve el lesz előttünk zárva. - -Mit tehetünk ezentul? - -Őrültnél őrültebb terveket gondoltunk ki. - -Egy sem vált be. - -Az őrnagy nem zárkózik be többé a vegytani terembe; nappal engem -strázsál az iskolában, este meg Fritilláriát a szobájában. - -Eddig minden gondja a fehér lőporra volt, ezentul a rizsporra is -gyanakodni fog. - -Abban a nagy kaszárnya-akadémiában minden találkozás lehetetlen. Annak -ezer szeme van. - -De talán a parkban lehet. - -A katonai akadémiának van egy hetven holdas parkja. - -Abban van egy szép temető. A hová azokat helyezik el, a kik időközben a -nagy katonai intézetben elhaláloznak. A halottak siremlékeit -megkoszorúzni kegyeletes kötelesség. Vannak közöttük, a kiknek emléke -Fritilláriára nézve kedves. Szokott nekik virágokat hordani. – Az a -temető olyan kedves hely. – Azokra nézve, a kik még örülnek az életnek! - -A Venczel közvetíteni fogja az izeneteket. - -Ezt az életrevaló eszmét tovább fejlesztettük, a vasuti perronon -sétálva, a míg a vonat megérkezett. - -Forró kézszorításokkal vettünk egymástól búcsút. - -Engem ez persze sokkal jobban érdekelt, mint a világ minden puskapora. -Lőhettek a Steinfelden miattam, a hová akartak. - -Pedig bizony mondom, hogy az az egyszeri tengerész, a ki a lőporos -hordóba dugott égő gyertya lángjánál gyújtott pipára, nem követett el -olyan eszeveszett bolondságot, mint én ebben az órában; majd elmondom -később, hogy te is megitélhesd: föl lehet-e ezt venni egy regénybe? nem -mondják-e rá azt az olvasók, meg a kritikusok, hogy ez hihetetlenebb a -háromszinü kandurnál is? - -Mikor aztán a vonat tovaragadta előlem Fritilláriát, én is visszatértem -a Steinfeldre. - -Ott már akkor vége volt minden lőkisérletnek; a főtisztek csézái már -robogtak az országúton; a laffeták szekereikhez voltak már csatolva; az -őrnagy is készen volt, Nikkellel egyben; csupán csak én rám vártak. Nem -azért, mintha én lettem volna a legnagyobb úr a társaságban, hanem -mivelhogy elvittem az őrnagynak a kocsiját. - -Fogadtak is szép heilige Kreuz Donnerwetterrel! «Hol járt ön?» - -Mondtam, hogy a bárónét kisértem, utasítás szerint, a vasuthoz, s ott -őriztem, míg a vonat megjött. - -– Ezer milliom mennykő! Önnek nincs semmi dolga a professzorné mellett, -hanem a professzora mellett! - -Hát ezt én eddig nem tudtam. - -No de már most megtanultam. - -A professzor mérges volt az egész úton. Nem tudtam már hová dugni a -lábamat, hogy össze ne tapossa. Szemben ültem vele. - -S a rossz lelkiismeret azt sugdosta a belsőmben, hogy azok a haragos -csizmasarkok igazán meg vannak érdemelve. - - -XI. «60.» - -Másnap, mikor a tanterembe fölmentem, ezt a számot találtam az iskola -nagy számvető fekete táblájára kolosszális jegyekkel fölkrétázva: - -«60». - -Nikkel pajtás megmagyarázta nekem: ez a szám azt jelenti, hogy még mátul -hatvan napig maradunk az intézetben. István király napján végződik a -szemesztrisz, akkor aztán szabadulunk haza, kivéve azokat, a kiket itt -hagynak, vagy grácziából, vagy büntetésből. Ezt a 60 napot tehát, mely a -vizsgákkal végződik, ugyancsak föl kell használni s neki feküdni egész -szorgalommal a tantárgyaknak. - -Ezentul minden nap egy számmal kevesebb lesz fölirva a táblára, egész az -1-ig. A 0-t már nem irja föl senki. - -Nekem is hozzá kellett (volna) látnom a könyvekhez. E miatt «is» -pihenhetett a hegedű. - -De más okból is. - -Az őrnagy határozottan tudtomra adta, hogy nála semmi keresni valóm -nincs; ott már minden hivatal be van töltve. A Nikkel sem járt többé a -chémiai laboratóriumba. Az őrnagytól elvették a kulcsát. Megsütheti a -fehér lőporát. Az most tetszett magának a Jónás próféta szerepében a -töklevél alatt. A tantermen kivül sehol sem volt látható. Ott pedig igen -kellemetlen examináló kedvében volt, különösen én irányomban. Mintha -csak kiválasztott kegyencze lettem volna, engemet maczerált legjobban a -physikából, chémiából és mathematikából, a miket ő tanított. Tőlem akart -megtudni olyan dolgokat, hogy hogyan támad a jégeső? Mi okozza az -északifényt? Mi lehet a holdnak tulsó oldalán? - -Én persze nem tudtam kielégíteni a kiváncsiságát. - -Olyankor aztán komoly dorgatoriumot tartott. - -– Ön hibás utat választott szellemi tehetségeinek kifejlesztésére. Ön a -fantáziáját raffinirozza, holott az elismert thezis, hogy a -képzelőtehetség túltengése mindig az emlékezőtehetség rovására történik. -A poétáknak erős fantáziájuk van, azért gyönge a memóriájuk. Ez a két -tehetség olyan, mint az ellentétes szinek, a ki folytonosan veres szinre -néz, ha fehér papirra tekint, zöldet lát; ha feketére néz, fehéret, vagy -hogy ad hominem szóljak, a memoria és a fantázia olyan két egymást -absorbeáló fogalom, mint a tankönyv, meg a hangjegy. - -Nekem kapóra jött a felelet. - -– De hiszen akkor, nagyságos tanár úr, nekem mindig a tankönyvet kellene -magam előtt látnom, mikor fehér papirosra nézek. - -– Üljön le! – riadt rám mérgesen. – A tanárnak felelni kell, de nem -visszafelelni! Ha ön a tudományos kiképződésben ily retrograd -progressziót fog tanúsítani én kénytelen leszek önt a tanév bevégezte -előtt a gondnokához hazaküldeni. - -Ettől a fenyegetéstől ugyancsak megszeppentem. - -Hazaküldetni! most! - -Hát akkor a mi merész terveinkből Fritilláriával mi lesz? - -Mik voltak azok a merész tervek? - -Hát már most mégis rátérek. - -De kérlek, ne csinálj hozzá valami túlságosan fancsali képet. - -Meg akartunk szökni együtt a nagyvilágba. - -Ezt főztük ki azon a fiaskós napon, a hintóban és perronon. - -Az volt a tervünk, hogy ketten együtt beutazzuk Európát, minden -fővárosban konczerteket adva. Elkezdjük Schweizban. Azért ottan, mert -nyáron az a tourista-nép gyülhelye s ott legkevésbé lehetünk holmi -hivatalos üldözésnek kitéve. Elébb Varsóra gondoltunk. Fritillária orosz -nő volt; de ott kellemetlenségeknek lettünk volna kitéve. Másutt pedig -saison mort van ilyenkor. Párisban télen szándékoztunk fölmerülni. - -Csoda sikereket jósoltunk magunknak! Sapristi! Sakinka! Teringette! -Milyen plakátok! Egy orosz hölgy, meg egy magyar fiu. Amaz a -violoncellon, ez a hegedün virtuóz. - -Óriási nagy bolondság volt biz ez; – de hát mondtam én valaha, hogy nem -voltunk tökéletes bolondok mindaketten? - -Még rám nézve nem is elég a «bolond» jelző, én még azonfölül czudarságot -is követtem el. Tönkre akartam tenni nem csak egy asszonynak a jó -hirnevét, hanem még egy derék embernek az egész életpályáját is. Ebből -olyan botrány kerekedik, a mi az őrnagyot lehetetlenné teszi. Velem nem -duellálhat; egy őrnagy egy iskolás kadéttal. Kénytelen lesz állásáról, -tiszti rangjáról lemondani. - -Hogy ezt én nem láttam! - -S az őrültségünkben volt systema. - -Fritilláriának minden lépését őrízték. Lehetetlen volt a vele -érintkezés. (Van is lehetetlenség a világon, ha egy asszony akarja.) - -Először is a jó Venczel Fritillária zsoldosa volt. Húsz forint havonkint -egy privatdinernek szép pénz! Azért érdemes egy kis perfidiát elkövetni. -Tehát leveleket kaphattam Fritilláriától, a mikben arról értesített, -hogy dolgunk a legjobb kerékvágásban van; részleteket élőszóval a -tudvalevő helyen. - -Az a tudvalevő hely volt a park végében levő kis temető. - -Ott nyugszanak azok a növendékek és tanárok, kik a katonai akadémiában -haláloztak el. - -Fritilláriánál nagy volt a kegyelet. - -Kalendáriumában minden gyásznap meg volt jelölve egy kereszttel, a -melyen egy kedves ismerős elment abba a csendes iskolába – örökké tartó -vakáczióra. - -Azokon a napokon Fritillária koszorut kötött télizöldből s maga vitte el -azt a kedves halott sírjára. - -Kiválasztotta azt az órát, a melyen a növendékek a parkban gyakorlatokat -tartanak. - -E gyakorlatok között legnépszerűbb volt a szökevénykergetés. Erre -pályadíj volt kitűzve – egy lázsiás tallér. - -Ha nem akadt önkényt vállalkozó kadét, sorshuzás útján választottak -egyet, a kinek három percznyi egérutat engedtek, hogy az alatt a parkban -elrejtőzhessék. Van ott sok mindenféle menedék, palánkok, grották, -bozótok, sánczok, terebélyes fák, rőzserakások, csatornák, a mik mögé el -lehetett bujni. A ki legelébb fölfedezte a szökevényt, az kapta meg a -tallért, a szökevény pedig kapott ütlegeket a pajtásaitól, a mennyi elég -volt neki. Ha azonban egy óra alatt nem birták a buvóhelyét megtalálni, -akkor a szökevény magától előjött, jelentkezett az auditornál s ő kapta -meg a jutalom tallért. - -Azokon a délutánokon, melyeken Fritillária a sírkertben lerótta a -kegyelet adóját: én voltam rendesen az önkénytesen jelentkező. - -Én pedig az ilyen alkalmat onnan tudtam meg, hogy ilyenkor a temető-őr, -kinek a házikója a sírkertben belül volt, künn állt az ajtóban. – -Strázsált. – Meg volt neki hagyva, hogy az alatt, míg az őrnagyné a -temetőben jár, senkit be ne bocsásson; de mindenkinek a nevét -följegyezze, a ki közeledik s netán be akar menni. A sírkertnek nyolcz -láb magas fala van s másutt nincs bejárás. - -Nincs ám rendes embernek; de egy dezentornak! - -Volt eszem, hogy nem kerültem az ajtóra, hanem megkerültem a kert falát. -Hátul nagy platán-fák voltak, a miknek az ágai áthajoltak a kertfalon. -Hires voltizsirozó voltam. Egy ilyen platánról könnyű szerrel átjutottam -a kertfalra; a belső oldalához a falnak egy fokozatos állvány volt -támasztva, melyen a kertész apró cserepei voltak sorba rakva, a mikben ő -árvácskákat, verbenákat s egyéb sírdiszítésre szánt virágokat -tenyésztett. Ezen az állványon, mint egy kész lépcsőn szállhattam le a -falról. - -A sírkertben van egy szép nagy emlék, fehér és fekete márványból, egy -hires igazgatótanáré; ennek az oszlopos fülkéje, a lépcsőzete egészen -arra van teremtve, hogy azt egy titkolózó pár bizalmas suttogásaira -fölhasználja. - -Köröskörül hangzott liget, csalit az üldözők lármájától. Az alatt nekem -elmondta Fritillária, hogy melyik impresszáriótól minő választ kapott a -szándékolt vendégszereplésre, minő föltételek mellett konczertezhetünk -és mikor? Egész programmot állított már össze a jövő saisonra. Még -Amerikából is kapott kecsegtető ajánlatokat. Az egész tournéenk -biztosítva van már. - -Engem igazán csak a «miatyánk» őrzött, hogy most valami hires -hegedű-virtuóz nem vagyok; – vagy, hogy agyon nem ütöttek. Mind a -kettőhöz volt elég hivatásom. - -Mikor aztán az óra letelt, az üldözés lármája elvonult, én megint -ugyanazon az úton, a melyen idejöttem, szépen visszaszöktem s mentem -jelentkezni az auditorhoz. Társaim faggattak, hol bujkáltam? Mondtam -nekik mindent, csak az igazat nem. A jutalom tallért elkuráltam -fagylaltra vagy dinnyére a pajtások közt. - -Szép Fritillária pedig keresett négylevelű lóherét a sirok közt s azt -hazavitte a férjének; azzal legitimálta magát. - - -XII. A BŐGŐ-VONÓ. - -Annyi csepp józan ész maradt meg nálunk, hogy meggondoljuk, miszerint be -kell várnunk a tanév lefolytát, a bizonyítványom kiadását, a hivatalos -hazabocsátást; mert ha elébb találok elillanni, mint katonaszökevényt -csipnek el s abból aztán majd olyan konczert lesz, a hol nem én fogom a -hegedűt, hanem a hegedű fog engem. - -Tehát ez volt az operette-tervünknek a fináléja. - -A vizsgák befejezte után a hazamenendő katonatiszt növendékek este -nagyszerű mulatságot rendeznek a parkban; mely végződik tüzijátékkal, -melynek rakétáit maguk a kadétok készítették (a fekete lőporosok). Ezen -szemvakító és fülsiketítő produkczió alatt én észrevétlenül elpárolgok a -sokaság közül; egy ugrással átvetem magamat a harmadfél öl széles -patakon (megtettem én azt elégszer salto mortaléval is, bukfenczet vetve -a levegőben), hátul a kertajtót nyitva találom, azon kiosonok; egy -fedett hintó fog várni a «Rákóczy torony» előtt, Venczellel a bakon, a -ki az őrnagyné bőröndjét az enyémmel együtt és a hangszereket tokostul -előre elhozta; benn a hintóban Fritillária. Én beugrom a hintóba: azzal -«alea jacta est!» vágtatunk ki a vasuthoz. Ott fütve a mozdony. Előre -megrendelt különvonat áll készen a rendelkezésünkre, s míg az illetők a -római fáklyákban és tűzkerekekben gyönyörködnek, mi már a Semmering -alagútjaiban bujkálunk, s aztán üthetik már bottal a síneinket. - -Minden úgy klappolt, mint egy népszinházi prémieren. - -Az utolsó napja a szemesztrisnek kánikula derekán a legpompásabb -mulatság közt telt el. Elbúcsúztunk egymástól és a tanárainktól. De -engem nem vitt rá a lélek, hogy az őrnagyhoz is fölmenjek. A tanteremben -vettem tőle búcsút s a bezárt ajtajának a kulcslyukába dugtam be a két -névjegyet (egyet a bárónő számára p. p. c.) - -A megszökés is teljesen sikerült. A Stuweriád alatt észrevétlenül -jutottam ki a hátulsó ajtón. - -Minden ember az égre bámult, a rakétákban gyönyörködött. - -Ott volt a Rákóczy-torony előtt az igért hintó. - -A Venczel is ott állt, a felső kabátomat tartva a karján. - -– No csak frissen! frissen! vegye föl! - -Hirtelen rám segíté a felső kabátomat. - -– Itt van ő? – kérdezém tőle. - -– Itt hát. Odabenn ül már. Csak tessék beszállni. - -– Hát a bőgő? – kérdezém én, nem látva a bakon a violoncellot. - -– Az is benn van a kocsiban. - -Azzal fölnyitá a kocsi ajtót és erővel betuszkolt. - -Arra egy kellemetlenül ismerős borizű hang szólalt meg a hintó sötét -odujából: - -– Bőgő nincs, de a bőgővonó itt van. - -Fritillária helyett a kalugyer ült a hintóban, aki egy kezével a -köpönyegem gallérját ragadta meg, a másikkal pedig egy görcsös botot -húzott elő maga mellől. - -Én ki akartam magamat szakítani a kezéből, de akkor két hatalmas marok -ragadta meg a karjaimat hátulról. - -– Csak be a hintóba urficskám, szépen – dörmögé Venczel a fülembe. Erős -ficzkó volt (s a tettenkapott gonosztevőnek nincs ereje), oda tolt a -hátulsó ülésbe. Aztán maga is beült a hintóba, velem átellenbe. - -– Te gazember! Te áruló! – ordítottam reá. - -De már a kocsis becsapta a hintó-ajtót, fölugrott a bakra s hajtatott -lóhalálában elfelé. - -Én átláttam, hogy két erős férfi ellenében hasztalan a ficzánkolás s -megadtam magamat. Csak szóbeli invektivákkal éltem. - -– Hát áruló lettél, Venczel. Pedig olyan jól fizetett az úrnőd. Húsz -forintot adott havonkint azért, hogy titkát megőrizd. - -– De az uram még jobban fizetett, az harmincz forintot adott azért, hogy -a báróné titkát eláruljam. - -– Te gazember! - -Erre közbe szólt a kalugyer: - -– Ne szidd a Venczelt, öreg. A Venczel a valóságos őriző angyalod. Ő -tégedet megóvott attól, hogy a magad életét tönkre silányítsd s -azonfelül egy asszonynak a becsületét elrabold s egy derék embernek az -egész sorsát fölforgasd. - -Ennél igazabbat Socrates sem mondott soha. - -– Ez az őrnagy te neked jóltevőd volt – folytatá a nagybátyám a bölcs -korholást. – Ugy bánt veled, mint az édes fiával. S mikor már rájött a -gonoszságaidra, a helyett, hogy kitörte volna a nyakadat, a hogy -rászolgáltál, kegyesen elhallgatott. Mindent tudott a felesége -leveleiből. A ti bolond világfutó plánumotokat. S aztán szépen -kinyitotta előtted az ajtót, a min a magad ásta labyrintból -kiszabadulhattál. Nem kergetett, hagyott futni. Már most neked az lesz -az első dolgod, hogy a vasuti állomáson irsz az őrnagyodnak egy szép -búcsúzó levelet, bocsánatot kérsz tőle a pajkosságaidért, megköszönöd -számtalan jóságát, csókoltatod a méltóságos asszony kezeit. A levelet -majd elhozza a Venczel; a derék, becsületes Venczel. – No, most aztán -gyujts rá öreg; tudom, hogy tíz hónap óta nem szivaroztál. - -Azzal előhúzta a szivartárczáját s megkinált egy regalitással. - -Mit tehettem? – rágyujtottam. - -A vasutig aztán egész tréfás kedvvel elmondá a Venczel, hogyan hordta ő -a báróné leveleit, a miket tőle küldözött én hozzám meg az -impresszáriókhoz, elébb a férjéhez. Azt is elmondta szakértő -magyarázattal, hogyan tudta a tanár a lepecsételt leveleket elolvasni, -anélkül, hogy az adresszátus észrevette volna, hogy az a levél föl volt -nyitva. - -Ezt a tudományt följegyeztem magamnak; de most nem mondom el, mert még -magam is hasznát vehetem valaha. - -Ekkép végződött a szép Fritillária novellája. - -* * * - -Már most tudod, hogy mért nem szednek a méhek a császárkorona -harangkelyhéből mézet! - - - - -PASSIFLORA. - - -I. AZ ÉLETMEGHOSSZABBÍTÓK. - -Hahhó! - -(Ez már sensatiós fejezet-czím!) - -«Életmeghosszabbítók!» - -(Hát van ilyen a világon?) - -Van hát. Én magam is éltem vele. - -(De hisz annak, a ki az életet meg tudja hosszabbítani, okvetlenül -milliomossá kell lenni.) - -Azzá is lesz a! - -Azonban tartsunk sort. - -A mint a nagybátyám engemet a Circe tengeréből erőhatalommal (mint -hajdan Odyszszeüszt az árboczhoz kötözve) a száraz földre kimentett, az -volt a kérdés, hogy «quid nunc?» - -A katonai akadémiából egy rezervlájtinánti pátenssel lettem elbocsájtva. -A katonai pályával végeztem. Azaz, hogy a nagybátyám gondolta, hogy -végeztem. Már a mi az ő fogalma volt a katonatiszti pályáról. Délelőtt -rekrutákat abriktolni; délután kurizálni. - -A helyett komoly életpályát választott a számomra; a juridikait -folytassuk, a hol elhagytuk. Rájött, hogy az ilyen gonosz ficzkót, mint -én, nem helyes dolog professzorok felügyeletére bizni; mert ott -elcsábítja a professzorok leányait, feleségeit. Más systémát kell velem -kezdeni. – Alló föl Budapestre, a világ közepébe! Beiratkozni az -egyetemre. - -Itt nem olyan könnyű a gyereknek asszonyokat, leányokat elbolondítani, -mert nagy a konkurrenczia. - -Nem volt ám akkor még Andrássy-út, tele sétáló istennőkkel. - -Még Andrássy sem volt. - -A mi szépség található a fővárosban, annak meg nagy az ára. Az a sok -börziáner, a sok defraudans lehetetlenné teszi a diákféle embernek a -versenyzést. - -A diák kap száz forintot havonkint, abból élelmezi magát: azt a diák az -első héten mind ellumpolja; a hónap három negyedrészében aztán -kényszermértékletességre van utalva, kénytelen otthon maradni és -szorgalmaskodni. «Sine Cerere et Baccho friget Venus».[4] - -Több pénzt pedig nem kap! Punktum! - -Én pedig már akkor az ujságokból értesültem arról, hogy a vasuttársaság -az apám puszta telkét fölvásárolta kerek kétszázezer forintért. Az ott -van az árvapénztárba letéve, ötös kamatra. Az nekem tizezer forintot -jövedelmez évenkint. Azonkivül a földbirtokom, a mit örököltem. Minek -bifláljam én az osztrák jogot? – Mikor azt a nélkül is a szegletbe -vágjuk. Mihelyt egyszer a Garibaldi megjön. - -De hát hiába remonstráltam: a kalugyer hajthatatlan volt a maga -életnézeteiben. - -– Még csak húsz esztendős vagy. Ilyen suhancznak nem kell pénzt adni a -kezébe. Vársz, a míg nagykorú fogsz lenni, négy esztendeig. - -Addig az örökségem jövedelmét a kapitálishoz csatolják. - -Ezt így rendeli a törvény. - -Valóságos Juszticzmord ez! - -Az embert nem engedik huszonnégy esztendős koráig élni! - -A törvény kényszeríti az emberi kukaczot, hogy mint a selyembogár -mindennap rágjon meg egy csomó levelet, aztán kösse be magát egy -selyemgubóba, lesse, míg azt fonálkint a vizsgán legombolyítják róla a -rigorozumok motollájával; akkor még egy darabig pupa állapotban heverjen -lábak és szárnyak nélkül, s csak a huszonnegyedik esztendőben pattanjon -ki a bábhüvelyéből, mint himes pillangó! Ez erőszakoskodás! - -No de szerencsére ennek is van ellenszere. - -Vannak derék, jószivű emberek, a kik a korábban élni kivánó ifjakat -megszánják s lehetővé teszik rájuk nézve, hogy az életet korábban -elkezdjék. A közéletben úgy híjják ezeket a csodadoktorokat, hogy -uzsorások. - -Ezek azok a bizonyosok, a kik az élet meghosszabbításával foglalkoznak. - -Mert hiszen a ki nekem hetven-nyolczvan esztendőn túl fölfelé -hosszabbítja meg az életemet, az süsse meg a tudományát. Hanem azok az -én jóltevőim, a kik a huszonnégy éves koromon innen lefelé segítették az -életemet meghosszabbítani. Maig is örök hálával emlékezem meg róluk, – -meg egy csomó tizenkétszer prolongált s négyszer kifizetett váltóval. - -A kalugyer ugyan csalatkozott, mikor azt hitte, hogy én nem tudom a -jövedelmemet elkölteni, azért, mert ő rajta ül a Wertheim-kasszán, a -mibe az el van zárva. - - -II. SZINHÁZAINK ANNO EINSBÓL. - -Azt a boldog korszakot, a melyben még nem voltak «átkos közös ügyeink» -(Bécsnek volt minden, nekünk semmi), szoktuk egymás közt úgy híni, hogy -«anno eins». - -De kár, hogy ennek a mi Budánknak «és» Pestünknek az akkori képét meg -nem örökítette a Vasárnapi Ujság. - -Különösen a szinházainkét. - -Ott állt a nemzeti szinházunk körül véve, oldalt fogva, szembe szállva a -Zrinyivel, a Griffel, a Vörös ökörrel, három hires csárdával, a miknél -modálisabbat Püspök-Ladánytól Füzes-Abonyig nem találni. Mostani -oszlopos csarnoka helyén állt a Katona, Bánk-Bán szerzőjének szobra, -melyet áldott emlékü Tomorynk öntetett Züllich Róbert, akkor még -egyetlen hazai szobrászunkkal; a vasköltő merész poziturával lép előre, -égfelé emelve a – pennáját. Némelyek úgy magyarázták azt a pózt, hogy -most kiakarja fecskendezni a tintáját az égbe s csillagok lesznek -belőle; mások ellenben azt állították, hogy de bizony bele akarja -mártani tollát a holdvilágba, hogy fényes költeményeket irhasson vele. A -mi azonban nem akadályozta a kerepesi-úton végig vonuló búcsújárókat, -hogy körül ne térdepeljék és zsolozsmájukkal meg ne tiszteljék. Azt -hitték, ez a szent Kajafás. - -A lánczhid előtt Budán volt egy rengeteg nagy granárium, a minek a -homlokára ormótlan nagy betükkel volt fölirva a dicsekvő mondat: -«hazafiság a nemzetiségnek». Itt tánczolta a legszebb kánkánt (Dunanan -apóban) a nemzetiség a hazafiságnak. - -A harmadik volt a Borju-téren, vagy hol? Egy szóval az egyik -körülhagymás piaczán a még-nem-fő-sem-szék-városnak. Itt röhögtem -életemben legnagyobbakat a «Háromcsőrű kacsában». - -Ezek a magyar muzsának szolgáltak. - -Azután emlékezem még arra a gunyhók öreg apjára, a mi az új vásártéren -tehénkedett: egy deszka Parthenon. Az volt a német szinház. Aztán még -ott volt a krisztinavárosi arena. Az még most is uralkodik. - -Mindezt pedig csak azért hordom elé, hogy a tisztelt olvasót -megkonfundáljam vele, hogy ne találgathassa, hogy ki volt, mi volt, hol -volt az a primadonna, aki az én negyedik novellámra tárgyat -szolgáltatott. Ott volt a Thespis-szárnyékok valamelyikében. - -Ezt a virágnevet választottam a számára: «Passiflora». - -Universal genie volt. - -Játszott mindent. Naivát, hősnőt, paraszt menyecskét. Énekelt -népszinműben, operettben; még ballettre is vállalkozott. (Salambó -szerepében.) És mindenben remekelt. - -És aztán a színpadon kivül is annyiféle szerepet tudott játszani. A -milyen a publikuma volt. - -Idekinn is nagy publikuma volt. - -És azokban a szerepeiben is remekelt. - -Én nekem például a Kaméliás Hölgyben tetszett legjobban. - -Többet jártam én a szinpadi próbákra, mint a leczkékre. Többet is lehet -ott tanulni. - -Még egészen tele volt a mellem a Fritillária reminiszczencziáival. - -Még vissza-visszagondoltam azokra a szép álmokra, a mik a művész -állványt trónussá magasztosítják. - -De magamban nem hegedülök. - -Ellenben most egy új Olympus nyilt meg előttem. A pieridák berke a maga -egész pompájában. Istennők és nimfák, trikóban és tülangléban; éneklő, -tánczoló szilfidek, najádok és hamadriádok. - -Nekem is volt tehetségem e mámorító pályához. - -Én is szavaltam egyszer egy verset «szükölködő horvát testvéreink» -javára. S a közönség el volt tőle ragadtatva. Dicsérték (még a lapok is) -a hangomat, meg a taglejtéseimet. - -Ugyan kérem, van valaki a világon, akinek életében egyszer át ne villant -volna a szivén az a vágy, hogy szinészszé legyen? - -Én annál inkább elmondhatom ezt, mert a hegedűvirtuoztól a szinészig -nincs több, mint egy lépés. - -Kivált ha az ember szerelmes. Ugy, ahogy én voltam. - -Őrjöngtem az én Passiflorámért. - -Igenis: az «én Passiflorámért». - -Én tartottam neki butorozott szállást. - -Féltékeny voltam rá. Duelláltam érte. - -Akkor még szabad volt párbajozni s nem intézték el az afféreket -jegyzőkönyvvel. - - -III. A HŰ BARÁT. - -Minden héten összevagdalkoztam valakivel Passiflora miatt. - -Hol én kaptam egyet, hol én adtam egyet. - -A Passiflorának nem udvarolt senki büntetlenül. - -Grófocskák, bárócskák, bankárfiucskák tanulták respektálni a szerzett -jogokat. - -Passiflora természetesen ártatlan volt mindenekben. - -Ő nekem hűségesen meggyónta mindig, ha valaki veszedelmesebb modorban -udvarolt neki. Arra persze nem lehettem féltékeny, hogyha a -szinésztársai a szinpadon ölelgették. Hát ez a szerepében van. Hát ha a -szinpadon csókolóznak is, az ellen nincs törvényeinkben védelem. A -szinpadi csók «egy szükséges jó» (annak, a ki kapja), «egy szükségtelen -rossz» (annak, a ki nézi). - -Ha egy férj, egy szerető féltékeny arra, hogy a feleségét, a szeretőjét -a szinpadon mások megcsókolják, ez nagy nyavalya. - -De annak csak egy orvossága van. - -Lediktálhatom a reczipéjét. - -Az ilyen féltékeny férj, vagy szerető álljon be maga is szinésznek, -játszszon szerelmes szerepeket, akkor a szinpadon is maga fogja -ölelgetni, csókolgatni a drága kincsét és senki más. (Ezt a három sort -húzd alá (cursiv), mert ebből még lesz valami.) - -Én azonban nem strázsálhattam egész nap a Passiflorát. Tanulni is csak -kellett, pedig sokat. - -Szerencsémre volt egy biztos jó barátom. Régi, kipróbált czimbora. A -derék Nikkel. - -Ő mint aktiv szolgálatban levő tüzérhadnagy került ki az akadémiából s -ide lett transferálva Budapestre. - -Átkozott kevés dolga volt. A gellérthegyi czitadellának az őrzése volt -rá bizva. - -Ördögöt strázsálta ő azt a czitadellát! - -Maguk a katonák is mókát csináltak belőle. Hiszen senki sem lopja el -azokat a mihaszna vaságyúkat. - -Hanem a helyett valahányszor a Passiflora szobájába léptem, már rendesen -ott találtam az én Nikkelemet, tiszteletteljes poziturában ülve a pamlag -előtti fotelben, a csákója a kezében, a kardja a térde között. - -Ez engem nagyon megnyugtatott. - -Egy katonatiszt nagyon jó arra, hogy az orczátlan czivilista udvarlókat -elriaszsza az embernek a felesége és imádottja közeléből. Ilyet minden -okos embernek kellene tartani. Ha felesége is van, meg imádottja is van, -akkor kettőt. - -No! Magától a Nikkeltől csak nem félthettem a szép Passiflorát. - -Szegény kis secondlájtinánt, a kinek hazulról alig van annyi apanázsa, -hogy egy violacsokrot vehessen prezentbe. Az csak nem konkurrálhat az én -thearózsa és kamélia bukéimmal! - -Aztán Passziflora praktikus ész. Tud külömbséget tenni az udvarlók -között. Ő olyan hűséges hozzám, mint Helena volt Párishoz. - -(De hát tudja azt valaki, hogy Helena hűséges volt Párishoz?) - -Egyszer ugyan már keményen összevagdalkoztunk egy szép leány miatt. De -hát akkor még gyerekek voltunk. – Azóta csak megjöhetett az esze – a -Nikkelnek. - -Aztán micsoda ügyetlen udvarló volt szegény ficzkó! - -Az én jelenlétemben egyébről sem tudott beszélni Passiflorához, mint a -rengeteg sok strapácziákról, a miket egy szegény tüzérhadnagynak ki kell -állni a mindennapi übungokon, vizben, sárban; meg hogy milyen rossz a -koszt a kantinban, s hogy a privadinere hogy lopja a czigarettáit. - -Nevetni való figura volt. - -(Nono, majd aki legutoljára nevet!) - -S aztán nem sok idő mulva, hogy én Passiflorához megérkeztem, fölkelt, -fölhúzta a szarvasbőr-keztyüjét, ajánlotta magát Passiflora előtt. -Passiflora odanyujtotta neki a kis ujját, melyet ő is az ujja hegyével -érintett; megmondta, hogy rapportra kell neki menni; velem kezet -szorított és eltávozott; nem akart bennünket zavarni a boldogságunkban. - -Mikor aztán betette maga után a szőnyegajtót, Passiflora fölkaczagott -hangosan s egész tréfát csinált belőle. - -– Szegény fiú! Ön régóta ismeri? Mindig ilyen volt? Ilyen szemérmetes? -Milyen kómikus figura! Mikor itt ül órahosszant, s csak a kalpagja -lószőr-kokárdáját czirógatja s nem mer fölnézni a szemembe. Mindig az -anyjáról beszél; más nő nem létezik ránézve. Aztán nagyokat sóhajt. Azt -mondja, hogy nagyon boldogtalan. Ha kérdem tőle, mi baja, akkor elkezd -arról beszélni, hogy ő milyen jó barátja önnek; hogy egymáshoz vannak -forrva gyermekkoruk óta. Önért az üdvéről is képes volna lemondani. – -Aztán, hogy ő meg nem házasodhatik soha. Katonatiszt csak olyan leányt -vehet el, a ki kaucziót tud letenni. – Aztán beszél arról, hogy ön -milyen gazdag fog lenni, ha nagykorúvá lesz. – Szerelmes belém nyakig, -szegény fiú. De a világért el nem árulná előttem egy szóval, bármennyi -avanszot adok is neki. - -– De hát miért ád neki avanszokat? - -– Ön azt nem tudja megérteni? Hogy milyen nagy kincs egy nőre nézve egy -igaz jó barát, a ki csak jó barát és semmi egyéb. - -– De az viszont nagyfokú kegyetlenség, egy jó barátot soha sem teljesülő -vágyak fölkeltésével megkinozni. - -– Ezt mondja ön másnak, ne egy szinésznőnek. Hát nem az-e nekünk a -mindennapi hivatásunk, hogy minden érző szivet zsongásba hozzunk? Hogy -minden fantáziát fölébreszszünk? Hogy varázsunkat éreztessük? Nincs-e a -szerződésemben, hogy a szerepeimet hiven fogom eljátszani? - -– De nem a szinpadon kivül! - -Passiflora földuzta az orrát. - -– Ha ön úgy kivánja, én megtehetem, hogy mától fogva úgy élek, mint egy -apácza: elzárkózom a külvilágtól. Nekem ez nem nagy erőfeszítésembe -kerül; hisz ön legjobban tudhatja, hogy még ön irányában sem voltam -gyönge soha. - -Ez előtt kapitulálnom kellett. Ez már igaz. Volt gyöngédség, ábrándozás, -turbékolás, a mennyi elég; de annyira nem jutottam, hogy egymásnak azt -mondtuk volna, hogy «te és te». - -S a hány imádója csak azzal dicsekedhetett, hogy Passiflorával együtt -szupirozott, az mind kénytelen volt bevallani, hogy a bizalmasságban -soha sem mentek annyira, hogy a pezsgős poharakat egymásnak a fején -összetörték volna. Passiflora sokat tartott a renoméjára! - -Még azt a titkot is keblembe zárta, hogy egy szép délután Nikkel hadnagy -ilyen nyilatkozatot tett előtte: - -– Kisasszony! én vagyok a világ leggyávább embere! – Ha én olyan volnék -az ellenség előtt, mint a milyen gyáva vagyok, mikor önnel szemben ülök, -nem érdemelném, hogy egy napig egyem a császár kenyerét. - -Ilyen respektust tudott ám tartani a Passiflora. - -Megkövetelte, hogy a deklarált imádójának komoly szándékai legyenek -vele. - -Az voltam én. – Azok voltak nekem. - - -IV. KOMOLY SZÁNDÉKOK. - -(Ugyan mik lehettek azok a komoly szándékok, a mik szoros kapcsolatba -fűztek egy még gyámi hatóság alatt levő diákot, meg egy állandó angazsma -nélkül való vidéki primadonnát?) - -Olvasd csak el, a mit a megelőző fejezetben az aláhúzott sorokban -megörökíték. - -Igenis. - -A filisztereknek, a mindennapi embereknek a vezércsillaga a «fixum»; a -zseniknek a «fixa» (idea.) - -Az én fixa ideám az volt, hogy Passiflorát elválhatatlanul magamhoz -fűzöm. - -Ennek pedig csak az az egy módja van, hogyha magam is szinészszé leszek. - -Nincs ennél szebb életpálya a kerek földön. - -Ehhez nem kell se kineveztetés, se megválasztatás; nem követeltetik se -index, se érettségi bizonyítvány, se tesztimonium, se diploma, s egyéb -fészkes fránya; az ember kinevezi maga magát művésznek, s az lesz. Ha -van talentuma, beleszületik, ha van zsenije, felnő az égbe. - -A ki szinész lesz, minorennisből egyszerre majorennissé lesz. – A -szinész nem fizet adót. (Sem adósságot.) Mindig szabad vándorművészt -értek alatta; mert a fix angazsált pesti szinész már glebæ (klebæ) -adstrictus. (A második szó tótul van.) - -A szinész, ha szerelmes lesz, semmi sem állja útját a boldogságának. Az -megházasodik, a nélkül, hogy az impedimentumok, czeremoniák, -dispenzácziók, dimisszorialisok, matrikulák, reverzálisok, moringlevelek -labyrintusán keresztül törné magát; – ha kinyomtatják a teátrumczédulára -a neveiket egymás mellé: ..y úr és ..y asszonyság, rendben van minden. - -Aztán micsoda magasztos hivatás! Terjeszteni a magyar nyelvet és -irodalmat; megküzdeni az idegennel, meghódítani Pozsonyt, Temesvárt. -«Veni, dixi, vici!» Fentartani a lelkesedést a nemzetben! Minden újév -napján előadni Bánk-Bánt, márczius 15-ikén Bem apót, Husvétkor a -Peleskei Nótáriust, Pünkösdkor Rákóczyt, István napján a Szigetvári -vértanúkat, Mindszentek napján a Molnár és gyermekét, Karácsonykor a -Szökött katonát s látni a nemzetet, a mint sír és a mint kaczag? - -Az írók elneveztek minket a nemzet napszámosainak! Mily fölséges czím! – -Emlékeztet a fűrészporra! - -És általjában ez az egész szinpadi társadalom, ez az exlex osztály, a -mit semmi törvény nem reguláz, egymás között mily összetartó, csak a -szeretet tartja őket össze. A világgal mindig haragban, de egymással -mindig barátságban. Hulló csillagokat követelnek, de hulló morzsákkal is -beérik. Egy krájczervirslivel, egy krigli sörrel, kvarglival mivel, meg -az aranyos anekdotáikkal olyan lakomát csapnak, hogy Bontoux -irigyelhetné őket. Soha sem fáj a fejük a miatt, hogy mit ad holnap a -sors? Mit adunk mi? Ez a kérdés. - -Aztán még egyet tegyünk hozzá. - -Hiszen lesznek még sokan, a kik az 1861-től 1865-ig lejárt időt végig -lépkedték lánczos lábbal, azok előtt még megrémlik, mint egy gonosz -álom, hogy micsoda nyomorúságos elbusulni való állapot kisértett akkor -itt nálunk végtül végig, alul-felül. Az egész ország egy nagy -nyavalyában, a mit nem tud gyógyítani, szégyel bevallani. - -Az egyetlen szabad ember az országban a kóbor komédiás, a ki még nincs -megstemplizve, megfinánczolva, megmászrégelozva; a többi mind rabszolga, -helóta, igavonó barom, dög! - -Lehet-e csodálkozni azon, hogy akadtak hevesvérű suhanczok, kiknek -fejükbe ment a multak dicsősége s aztán neki szaladtak a felhőnek, hogy -ők azt majd másfelé hajtják a köpönyegeikkel? - -Bizony el akartam én szökni az iskolából vándorszinésznek. - -S aztán két szép szem is biztatott rá. - -Csodálatos proteusai a szemeknek. Mennyi változatra tudtak alakulni. De -hiszen azért volt szinésznő. - -De még csodásabb adománya volt ezeknek a szép szemeknek, hogy az -embernek a lelkébe tudott vele látni. - -Ez a fődolog! - -Mivelhogy van és lesz egy örökké tartó háború két ellenfél között, a -kiknek neve «nő» és «férfi». Míg a világ világ lesz, ez a két ellenfél -folyton hódító háborút fog egymás ellen folytatni. Szó sincs -békekötésről. Dualismusról talán? Ha az egyik fél meghódol. Ezzel a -princzipiummal: «a mi az enyém, az az enyém; a mi pedig a tied, – az is -az enyém». - -S ha épenséggel a nő szinésznő, akkor ez a háború valóságos várostrom -természetét veszi föl. - -Mi pedig a háborúban a fődolog? - -Tudom, tudom. Az a banális frázis Montecuculitól: «pénz, pénz és megint -pénz». Csak Montecuculi ne beszéljen. Ő értett ehhez valamit, a mikor -harmincz esztendeig elpiszmogtak egy háborúval. - -Láttunk mink már egy olyan háborút, a mikor az egyik félnél semmi pénz -sem volt, a másiknál volt minden pénz, mégis az a fél, a melyiknek semmi -pénze sem volt, maga alá kerítette azt, a melyiknél minden pénz ott -volt. Nem is nagyon messze volt tőlünk. - -A fődolog a háborúban megtudni azt, hogy mi szándéka van az ellenfélnek. -A kinek legjobb kémei vannak, az a győztes. Albrecht herczeg is ezzel -nyerte meg a custozzai ütközetet. - -No hát ilyen spionjai voltak Passiflorának a szemeiben. - -Az embernek a szive közepéig látott velük. - -A hizelgés, az esküdözés, az igéret vagy igazi vagy hamis. - -A sok hamis közül kiválasztani az igazit, ez a tudomány! - -S ezzel birt Passiflora. Az igazi az enyim volt. - -Én voltam az igazi bolond, a ki kész voltam beváltani azt, a mit igérek: -hogy megválok az életpályámtól, áttérek a szeretőmére. A míg nagykorú -nem leszek, élem a czigány életet, támaszkodva a jótékony Bärelékre, a -tékozló fiúk gondviselésére. Ha pedig nagykorú leszek, megkapom a -pénzemet, akkor magam leszek szinigazgató; én szervezek társaságot s -abban aztán magam leszek a hérosz, primo amoroso, szinpadon és szinpadon -kivül; ő pedig a primadonnám, a kit még a wiedeni szinház sem fog -elszerződtethetni tőlem, mert túlliczitálom. - -Ez volt a mindennapi álmom. - - -V. A PIÓCZÁK. - -(Hiszen már beszéltél róluk!) - -Nem az uzsorásaimról akarom én folytatni az elcsépelt thémát. Igazi -pióczákról van szó. - -Egy reggel, a mint a rendes olvasmányomat sietek fölkeresni a fekete -táblán (nem az egyetem fekete tábláján, hanem a hirdetmény-táblán), nagy -ijedelemmel látom a rózsaszinű czédulán, hogy a tegnapra hirdetett -előadás megváltozott – Passiflora betegsége miatt. - -Vágtattam komfortébli-halálában a szállására! - -Csöngetésemre ijedt képü szobaleány nyitotta ki az ajtót. - -– Hogy van? - -– Fekszik. - -– Szabad bemennem? - -– A doktor van odabenn. - -– Kérdezze meg. - -Addig a konyhában hagytak állni. - -Bebocsátottak. - -Passiflora ott feküdt a csipkés vánkosok között, a doktor reczeptet írt -az asztalnál; egy hosszút, egy rövidet, meg egy még rövidebbet. - -Én köszöntem neki. Azt mondta rá «szervusz». - -Félve lépkedtem az alkovenhez. - -Passiflorának az arcza egészen veres volt a hőségtől Hogy ne? - -Egy nagy zacskó volt kötve a nyakára, megtöltve bodzavirággal, olyan -forrón, a hogy csak ki lehet állni. - -– Nagyfokú torokgyulladás, – mondta a doktor. - -Passiflora egy hangot sem tudott adni. - -– Csak tessék föntartani a bodzavirágzacskót, s a mint kihül, másikat -alkalmazni, a milyen forrón csak eltűrheti. Közben óránkint egy kanállal -iszogatni az elixirt, a mit majd a patikából adnak erre a reczeptre. -Azután majd jön egy kataplazma, lenmaglisztből és egy pár mustártapasz a -pácziens talpára; de ha estig nem enyhül a baj, akkor okvetlen hat -pióczát kell alkalmazni a torkára. - -A doktornak még holmi titokteljes kérdezősködése volt Passiflorától, a -mihez az én jelenlétem nem volt kivánatos. Én az alatt az ablakba -álltam. - -– Csak ki nem dugni a kezeit a paplan alól, még egy dunnát kérni a -szomszédból. Ha szomjas, langyos mandula tejet inni. - -A mint a doktor betette maga után az ajtót, Passiflora lerúgta magáról a -dunnát, takarót; ledobta a nyakáról a forró bodzavirágos zacskót, a két -karjáról felrántotta a hálórekli ujjait s fuldokolva rikácsolá -«meghalok!» - -Én rémülten ugrottam oda hozzá; akkor egyszerre átölelte a két karjával -a fejemet és hevesen megcsókolt. Olyan forró volt a lehellete, mint -mikor a szamovár tetejét felnyitják. - -Még ilyen helyzetben nem találtam. - -Egészen magánkívül volt. Az arcza lángolt, a szemei villámlottak. Meg -voltam ijedve; nem magamért, hanem ő érte. Egészen komolyan vettem azt, -hogy most mindjárt meg fog halni. Itt az én karjaim közt, engemet -ölelve, csókolva. - -Mert hisz az egészen természetes, hogy ha már egyszer meg akar halni, -hát akkor legalább kiveszi az életből a maga részét, a miért érdemes -volt ezen a planétán vegetálni. - -Kértem igen szépen, hogy feküdjék vissza az ágyába, mezítláb van, -meghűti magát; a rekliujjakkal is ujra betakartam a karjait. - -Akkor aztán elkezdett sírni. - -De meg a három reczept is a kezemben volt. - -– Engedje meg, hogy elküldjem a szobaleányt a patikába a reczeptekkel. - -(A doktor nekem nyomta azokat a markomba. Clairvoyant volt. Tudta, hogy -én fogom kifizetni.) - -Erre megint odahúzta a fejemet magához, valamit akart a fülemben súgni: -«az a doktor egy nagy szamár!»[5] (Ezt ugyan fenhangon is mondhatta -volna.) - -Azzal a fülemnek adott egy csattanó csókot, majd megsüketültem bele. - -– Ne sirjon, az ég áldja meg! Még jobban megfájdul a torka. - -– Hadd fájduljon! – Lihegé. – Bár meghalnék. - -– Meg nem hal, de elvesztheti a hangját. - -Ez hatott rá. - -– No hát csöngessen a szobaleánynak. - -A szobaleány jól nevelt házi szellem volt, ha nem csöngettek neki, nem -jött be az ajtón. - -Én utasításokat adtam neki, hogy hol csináltassa meg az orvosságot: a -király-utczai patikában, Török Józsefnél, ott kapni a legjobbat; itt a -pénz rá. Aztán üljön fel az én komfortéblimba, hogy hamarább megjárja az -utat. Majd én addig itt maradok, bezárom utána a konyhaajtót s aztán ha -visszajön, háromszor egymásután húzza meg a csengetyűt; arról tudom meg, -hogy ő van az ajtón. Siessen! - -Hjuj, de mérges volt Passiflora, mikor visszatértem hozzá. A kis vánkost -a fejemhez vágta. - -– Maga ostoba! – hörgé reszelő hangon. – Miért mondta a szobaleánynak, -hogy háromszor csöngessen? - -– Hát hogy ráismerjek róla, hogy ő van az ajtón; ne nyitogassam az ajtót -minden bolond embernek: szinházi szolgának, mosónőnek, ördögpokol -kéregetőnek. - -– Maga bolond! – dühösködék. - -– Édes Passiflora! Maga deliriumban van. - -– Az apja lelke. - -– Nyujtsa a kezét. A balt. - -A pulzusát akartam megtapintani s azt jól tudtam az orvosi tudományból, -hogy az embernek csak a balkezén van pulzusa, mert azon az oldalon van a -szive. - -Ide adta aztán nem a balkezét, hanem a jobbot, de úgy, hogy a fülem is -megcsendült bele. - -A hölgytenyér bűnét aztán logice az ajaknak kell expiálni. - -A pofonütés utalvány a csókra – a vista. - -Passiflora alaposan félreértette a doktor utasítását; azt hitte, az én -nyakamnak van szüksége a forró umschlagra. Paroxismusban volt. - -Most aztán számlálhattam az érverését. - -Én bizony nem tartottam a kezemben a zsebórámat, hogy megmondhatnám, -hány perczig tartott a paroxismus? - -Sokáig tarthatott, mert egyszer csak felhangzott a hármas csengetés a -konyhaajtón. - -Passiflora nem akart elbocsátani. - -– Maradjon. - -– A szobaleány jött meg a patikából. - -– Hadd várjon. - -– De az orvosságot hozta meg. - -– Az is várjon. - -A hármas csengetés azonban kétszer, háromszor is ismétlődött. - -– Még a kezében marad a csengetyűhúzó. - -– No hát menjen a pokolba, nyissa ki az ajtót. - -Én siettem az ajtót kinyitni; de meg is lettem érte jutalmazva szép -meglepetéssel. Nem a Katika volt a türelmetlen csengető, hanem a – -Nikkel pajtás. - -Olyan ostoba képet csináltunk egymásra, a milyent csak lehetett. - -A Nikkel azt rebegte zavarában. - -– A Katika… - -A mire én visszakadencziáztam. - -– A patika… - -(Hát az ő jeladása a hármas csengetés?) - -– Passiflora beteg? - -– Az ám! beteg. - -– Én most hallottam a lovardában. - -– Én meg a Venczel professzor előadásán. - -Olyan szemtelenül hazudtunk egymásnak, mint két, ugyanegy portékában -utazó vigécz. - -– Mi baja van Passiflorának? – kérdezé tőlem Nikkel. - -– De ne állj itt az ajtóban, hanem gyere be. – Nógattam én. - -De ő csak állt ott kint a gangon, mint egy tűzkárvallott kéregető. - -– Te benn voltál nála? - -– Hogy ne lettem volna? Csak nem ülök itt a konyhában a sparherd előtt. - -– Beszéltél a doktorral? - -– Ő beszélt; én hallgattam. - -– Mit mondott a doktor? - -– Azt mondta, hogy nagyfokú torokgyuladása van Passiflorának. - -Erre a szóra a Nikkelnek az arcza olyan fakó lett, mint a csizmatalp. -Hátrahőkölt. - -– Torokbaj? Hisz az ragályos lehet. Te nem félsz? - -– Én nem tudom. Mit értek én a nyavalyákhoz? - -– De én tudom; mert én mingyárt megkapom a torokbajt, ha csak beszélnek -is róla. - -– Hát be sem jösz az ajtón? - -– Nem én, ha Mahumed paradicsomának az ajtaja volna is. - -– Meg sem nézed a Passiflorát? - -– A míg meg nem gyógyul a nyaka. - -– Hát visszafordulsz az ajtóból és elszaladsz? - -– De még te veled sem szorítok kezet; hisz már te is megkaptad a -bacillusokat. - -S ugyancsak haladt a sarkával előre a barátom. - -– Hallod-e te Nikkel pajtás; ha te katonának is olyan gyáva volnál -ellenséggel szemben, mint a milyen vagy udvarlónak Passiflora ellenében, -nem érdemelnéd, hogy egy napig egyed a császár kenyerét. - -Nikkel pajtás a fülét hegyezte; mintha rá ismerne erre a czitátumra. -Aztán a szája egyik szögletét félrehuzva, a másikon meg hegyesre pödörve -azt a kis bajuszát, olyan furcsa-furcsa-furcsa mosolygással nézett rám. - -– Hát csak eredj vissza pajtás; ápold a szép Passiflorát; ott egyikünk -fölösleges. - -Azzal egy gyors Flankenbewegunggal rükkvertzkonczentrálta magát a lépcső -felé. Engem ott hagyott az ajtóban. - -Bizony nem szaladtam utána; de az ajtóban sem maradtam. - -Ez az átkozott hármas csöngetés nem ment ki a fejemből. - -Valami furfangos stratagémát gondoltam ki. - -Nem zárom be az ajtót. - -A csöngetyüt pedig elnémítom olyanformán, hogy a hosszúnyelű seprűnek a -szakállas keféjét beledugom a szájába. Most már rángathatják felőlem. -Ellenben, hogy ha a Katika megérkezik, azt mégis megtudjam, fogtam két -bádog kannát; az egyik tejes, a másik petroleumos volt, üresek; azokat -az ajtó elé állítottam, egymás tetejébe; ha valaki az ajtón benyit, majd -csinálnak azok zörgést. - -Azzal visszamentem a szobába. - -Passiflora türelmetlen volt már. - -– Hol van az orvosság? - -– Nem a Katika jött. - -– Hát ki csengetett? - -Nagyot nyeltem. Mit hazudjak, hogy fel ne ingereljem? - -– A szinházi szolga volt. - -– Ejnye, te hazug kutya! - -Először szólított pertu; igaz, hogy nem igen szép czím kiséretében, de -majd jön még szebb is. Folytatá a szép szót. - -– Hát hol vette volna a jogot a szinházi szolga háromszor megrántani a -csöngetyüt? - -Észrevette, hogy elszólta magát s nekem már a nyelvem hegyén volt a -kérdés, hogy «hát ennek a kanonirnak van joga háromszor csöngetni?» -Megelőzött. A kardvívásban úgy híjják ezt, hogy «elővágás». - -– A Nikkel volt itt!… - -Ezzel aztán föl voltam szabadítva, hogy a jó pajtásomat -lepocskondiázzam. Nem én árultam el. - -– Igen. Ő volt itt. A gyáva! A mint meghallotta, hogy magának a torka -fáj, úgy elszaladt, mint egy szekerész. - -Passiflora nem itélte el e megfutamodást, még pártjára kelt. - -– Szegénynek gyakran szokott torokgyuladása lenni s azt idegen embertől -könnyen megkapja az ember. Lehet ragályos. - -– Hát ha én nem félek a ragálytól, hogy megkapom magától a torokgyikot? - -Erre olyan ördögi kedvességgel mosolygott rám, halkan suttogva. - -– Hiszen te nem vagy idegen. - -Ezzel aztán lefegyverezte minden rebellis indulatomat; boszúság, -féltékenység elnémult; csak a rabszolga szerelem maradt meg. - -Megmutattam, hogy én nem félek a lélekzetét beszívni. - -S erről igazán orvosi értekezést lehetne írni. Hogy az anginát hogy -lehet kigyógyítani szájacskával. (Gondolom, így híjják a -pharmaceuticában magyarul az «osculumot».) - -A hol nem lehet hirtelen kapni kataplazmákat, vezikatóriákat, sürgős -esetekben… - -Egyszer aztán csak «drum-bum-csirr-csörr!» mintha a sistergő menkő ütött -volna be, a konyhaajtóval fellökte valaki a bádog kannákat. - -– Vénus anyám! sikolta föl szép Heléna: azaz hogy Passiflora; s valami -más nevet invokált, de nekem úgy tetszett. - -Szaladtam ki a konyhába. Persze, hogy a Katika jött meg a patikából. -Épen jókor érkeztem, hogy röptiben elfogjam, nehogy kiszaladjon a gangra -s fölordítsa a házat, hogy rablók vannak a konyhában. Megértettem vele a -dolgot. Gyors fölfogásu személy volt. Egyszerre kapiskálta a causalis -nexust a hármas csöngetés, a bartvis, meg a bádog kannák között. -«Tudtam, hogy ez lesz belőle.» - -Oda tette a kezembe a patikából hozott két orvosságos üveget. - -Én siettem be Passiflorához. - -– Itt a jó mediczina! - -Magam siettem neki beadni az ezüst kanállal a gyógyszert. - -Persze, hogy összetévesztettem a dekoktumot a gargarizáló lélötytyel. Az -utóbbit adtam be neki az evőkanállal. Azt hiszem, mindegy volt az. De -észrevette a zamatjáról s összeszidott. Azt mondta, hogy semmire sem -vagyok használható. Kikergetett, hogy csináljam meg a kataplazmát. - -Szót fogadtam. - -Kimentem a Katikához. - -– Hozott mustárt? - -– Igaz! Itt van. - -– Hát lenmaglisztet? - -– A meg emitt van. – Szedte ki a zsebéből egyenkint. - -– Hogy kell ezt megcsinálni? – Kérdezém. - -– Az egyiket hidegen, a másikat melegen. – Felelt Kati. - -– De ehez valami vászon is kell. - -– Igazság az. Honnan vegyük? - -– Rántson elő egy inget a szennyesből! - -Azt széthasogattuk. - -Én aztán elkezdtem a pépet fölkenni egy hosszún hasított vászondarabra. - -– Az nem jó! az nem jó! az az alja! Kiáltott rám a szobalány. - -– Hát azután? - -– Az alja gyapotvászonból van. Az nem jó burkoláshoz. Csak az eleje van -rumburgi vászonból, az jó flastromnak. - -Még ezt sem tudtam. Mennyit tanul az ember prakszisból. - -Aztán fölkentük a két csodaszert a vászonra. Hidegen a lenmaglisztet, -melegen a mustárt. Azt is megfordítva kellett volna. Ezeket már a Katika -vitte be. - -Egy percz mulva bömbölve jött vissza. A fejéhez vertek mindent. - -Pedig igazán mondom, jobb lett volna megfordítva. - -Itt aztán az orvosi tudományom teljesen véget ért. Sohasem gyakoroltam -magamat betegápolásban. - -Eszembe jutott, hogy még nincsenek kimerítve a reczeptek. - -Dekoktum – gargarizma, – kataplazma, – szinapizmus… még van valami -hátra! A «hirudó». - -– Elhozta a pióczákat? – Kérdém a szobaleánytól. - -– Én? pióczákat? Hátha minden omnibuszkocsis egyszerre herczeggé lesz? - -– Hiszen üvegben adják azt. - -– De engem kitör a nyavalya menten, ha csak ránézek is! Aztán papirossal -van az letakarva, keresztül rágja magát rajta. - -– Hátha föl kell rakni a pióczát a kisasszony nyakára? - -– Én ugyan hozzá nem nyulok… - -No szépen vagyunk! Akkor ez a hivatal is az én nyakamba szakad. - -Most aztán magamnak kellett elszaladnom a patikába, fölvásárolni a -nadályokat. A patyikus utánam kiáltott: - -– Aztán ne tessék elfelejteni a grájzlernél beszólni tíz krajczár ára -taplóért. - -– Mi a frányának? - -– A vérzés elállítására. - -Még egyszer visszakiáltott a patyikus: - -– De ne bükkfataplót tessék venni! hanem zsidóbőrtaplót! - -– Értem, értem. - -Mire visszakerültem hozzá, már akkor tele volt a szobája részvevő -látogatókkal. Szinésznő kollegái: a naiva, a komika, a kegyes anya, a -rivális mind sorba ülték a pamlagot. Direktor, rendező, karmester -egymásnak adták a kilincset. Azok mind tudtak valami csalhatatlan -gyógyszert a torokgyuladás ellen. A komika hozott magával -bürök-flastromot, a mi ő neki mindig használt, úgy hivják, hogy «minuten -flaster» (a melilotisról); a második primadonna megajándékozta Morrison -pilulákkal, a miknek a hatása csalhatatlan; a naiva pedig egy egész -eleven homeopatha doktort hozott magával, a kinek a lapdacsaitól -délutánra úgy elmulik a torokfájás, hogy este fölléphet Passiflora a -«Tücsök»-ben. (Ez volt a force-szerepe.) - -Ő azonban mind valamennyit biztosította, hogy holnap reggelre meg fog -halni. - -Engem szóhoz sem hagytak jutni a pióczáimmal. Kinéztek a szobából. A -direktor hónom alá öltötte a karját. - -– Gyerünk innen, amice. Itt mi alkalmatlanok vagyunk. - -S elhurczolt magával. Nem gorombáskodhattam vele, mert nekem is -præsumtiv direktorom volt. - -De délután, a mint a Szikszaynál letettem a kanalat, rögtön siettem a -Passiflora betegágyához. - -Akkor meg csupa mosóné, putzwäsch-tisztítóné, varróné, zsidóné, -kosztadóné, masamódné állta körül az ágyat; megint nem juthattam hozzá. - -Öt óra tájt ismét szerencsét próbáltam. - -Hát nem ott ült már valamennyi női tagja a társaságnak a kávés -asztalnál? Nem kompromittálhattam Passiflorát. - -Hét órakor aztán bizonyosra jöttem vissza. Olyan darabot adtak, a miben -valamennyi mind szerepelt. Üres maradt a szobája. - -De már akkor igazán halálán volt Passiflora. - -Az arcza egészen ki volt kelve magából, a szemei lázban égtek; -«megfulladok», lihegé, mikor odaléptem a fekhelyéhez. - -– Mingyárt fölrakjuk a pióczákat, – mondám én, előhúzva a zsebemből a -két üveget. Az egyikben voltak azok a vérszopó szörnyetegek, számszerint -hatan, a másik pedig azoknak a fölrakására szolgált. (Napközben -informáltattam magamat egy medikus kolléga által, hogy miféle -sorkamorkái vannak ennek a műtétnek.) - -Elébb meg kell a bőrt nedvesíteni czukros vízzel, hogy a nadály -beleharapjon, azután egyenkint minden nadályt beletenni a szűk fiólába -szájával fölfelé fordítva s akkor az üvegcsét precise a pácziens nyakára -illeszteni. - -Probavi et successit. - -Rettenetes látvány, mikor egy szép hölgynek a tokáján így lóg sorban hat -ilyen fekete szörnyeteg; vonaglanak, szivnak, poczakosra duzzadnak, -kinyúlnak, meg összehúzódnak. Szörnyű egy collier! - -Nem is azokat néztem én, hanem Passiflora arczát s nagy elégtételemre -szolgált perczről-perczre láthatni, hogy változik az kedvezőbbre; a -lázas veresség elmulik rajta; a szemek tüze lelohad, a szempillák -álmosan lecsukódnak, az ajkak szétnyilnak; a pácziens szépen elalszik. -Derék pióczák! Soha sem fogom többet az uzsorásokat pióczáknak nevezni. - -Már most aztán igazán ott kellett maradnom, hogy a pióczákat -strázsáljam; mert azok el nem távolíthatók onnan, a hová egyszer -bekaptak, a mig maguktól le nem válnak. Aztán mikor egy-egy -lekanyarodik, azt hirtelen el kell fogni, hogy a rekli himzett fodrait -össze ne vérezze. A harapás nyilásán még folyik a vér magától, azt -szivacscsal föl kell itatni; a lehullott vérszívót egy csészébe dobni. -Néhány percz mulva aztán a vérző sebet egy csipetnyi taplóval betömni, a -mi a vérzést elállítja s ezt öt izben ismételni. - -Mit meg nem tesz az ember, mikor szerelmes? Máskor egy nadálylyal -világgá kergethettek volna. - -Passiflora pedig az alatt szépen aludt. Megtapintottam a pulzusát: egész -rendesen veregetett. Megszünt a láza. Letörültem az izzadságot -homlokáról a zsebkendőmmel. – Aztán hagytam aludni. – A gyertyát -elvittem az asztalra, hogy ne süssön a szemébe. - -Hát már most ezekkel a pióczákkal mit csináljak? - -A medikus az mondta, hogy újabb használatra való képesség tekintetéből -sót kell hinteni a hátukra: akkor kiadják magukból a vért. Azt is -megtettem. – Milyen szép piros vére volt! - -Egy gondolatom támadt. - -Én ezeket a drága vércsöppeket nem hagyom elveszni: megörökítem. -Találtam egy üvegcsét, a miben mandula olaj volt: még volt belőle valami -a fenekén. Abba csorgattam át a halhatatlanságnak szánt drága kincset; -az olaj felül marad: megőrzi az elpárolgástól; örökké cseppfolyó marad, -miként Szent Januárius vére Nápolyban. – Sit venia verbo az analogiáért. - -Ez az enyim; ehez nekem jogom van. Ezt én holtomig őrizni fogom. – Ez ő -maga. – «Pars pro toto.» Ha a tenyeremre teszem ezt az üveget, mintha őt -magát tartanám a kezemben; az alvó Hófehérkét üvegkoporsóban. – És ha -valamikor hűtelen lesz hozzám, ezt el fogom temetni ünnepélyesen egy vad -rózsa bokor alá. Az én halottamat. - -Egészen szentimentálissá tett ez a gondolat. - -Jó hosszú ideig alhatott már, mikor nyöszörgését hallottam. Odasiettem -hozzá lábhegyen. - -Meglepetve mosolygott: - -– Te vagy itt? - -– Hát ki volna más? Fáj még a torka? - -– Nem érzek semmi szúrást. - -– Aludt valamit? - -– Nagyon jól. - -– Kell mandulatej? - -Megivott egy egész pohárral. - -Azután arra kért, hogy emeljem föl, változtassam meg a vánkosát, a -melyik alúl volt, azt tegyem fölül. - -A betegápolással sok bizalmaskodás jár együtt. Ez benne a jó. - -– Nem mégy még haza? – kérdezé tőlem. - -– Nem hagyhatom magára. A szobalány be nem jön egy világért a pióczák -miatt. - -– Sok vért szívtak a nadályok? - -Mutattam neki a csészét. - -– Hisz ez nagyon kevés! Alig nehány csepp. Ez nem jól van. - -Ekkor aztán csak előmutattam neki a zsebembe dugott fiólát. Nem -haragudott érte, inkább elérzékenyült. Két tenyere közé fogta a fejemet. - -– Kedves kis szamaram! Te meg akarod tartani emlékül az én véremet. -Tartsd meg. A tied az. Mint a többi. - -Ettől az órától kezdve aztán tegeztük egymást. - -Megkaptam a czímemet: «kis szamaram». - -Ezentul mindig úgy szólított, – ha egyedül voltunk. - -Ez a legmagasabb titulus a világon. - -Hittak már téged «kis szamaramnak?» - -(Kicsinek nem.) - -Passiflora is kapott tőlem ez órában egy emléket, – a mit holtig fog -viselhetni: annak a hat pióczacsipésnek a helyét. Az ott marad, mint hat -szem igaz gyöngy, a nyakán, a míg csak él. - - -VI. AZ ÉDES TITOK. - -Ez az idyll tartott egy darab ideig. - -Boldogságom még azzal is meg lett tetézve, hogy ezt az impertinens -«szekerészt» (így csufoltam a Nikkelt) valahára még is csak elvitte az -ördög a láthatáromról. A tüzérezredével együtt fölkommandirozták a -legsötétebb Csehországba. Többet nem kellett rá féltékenykednem. - -Egy szép napon aztán Passiflora egy édes titkot sugott a fülembe. Azt a -titkot, a mi egy szerető férfinak a lelkét üdvadó büszkeséggel tölti el -egyszerre. De egyúttal arra is inti, hogy most már komolyan kell -gondolni a jövendőre. - -Passiflora nagyon meghalaványult. Néhány nap mulva nagy leczkét tartott -nekem. - -– Kis szamaram, most már elő kell venned a jobbik eszedet. Járj az -egyetemre szorgalmasan s a hosszú estéket szenteld a könyveidnek; tedd -le a vizsgákat. Én már úgysem soká maradok Pesten; mert ezt a rozoga -barakot itt a piaczon lebontják; elég szép volt tőle eddig is, hogy -mindnyájunkat: szinészeket, publikumot agyon nem ütött. Ide a mi Thespis -kordénk vissza nem nyikorog többet. Utánam pedig nem jöhetsz, mert én -karriért akarok csinálni s ahoz egy deklarált imádó csak czölönk s majd -magamnak is egy időre vissza kell vonulnom csöndes magányba a -szinpadról. A magyar publikum nagyon prüd; megköveteli az erkölcsösség -látszatát. Engem nem szabad kompromittálnod. – Arról is tégy le végkép, -hogy szinészszé légy. Úgy is csak az én kedvemért tennéd. Őszintén -megmondom, hogy nincs rá hivatásod; láttalak műkedvelői előadásokban; -kulisszenreiszer voltál. Kitapsoltak; de az csak alkalmi tetszés volt, -jótékony czélra összeverbuvált ismerősök részéről. Vidéken nincs -jótékonyczélu publikum, nincsenek jó pajtások ingyen klakőröknek. Semmi -képzettséggel nem birsz. A szinpadon sok a kezed, kevés a lábod. -Legföljebb másod-, harmadrendű szinész válna belőled, a ki az első -szerelmest csak a feleségénél játszsza. Az lehet becsületes férj, hanem -az czudar szerepkör. Hidd el nekem, hogy annak a pudlinak, a ki a -szakácsné után viszi a kosarat a szájában, külömb állapotja van, mint -annak a segédszereplő szinésznek, a ki egy primadonnának a férje. Aztán -nekem is vannak ambiczióim, a mik a vándor művészi élet horizonján -túlterjednek. Azért láss utána, hogy komoly, derék embert csinálj -magadból. Akkor jöjj elém, a mikor azt monthatod, kész ember vagyok. - -S a többi, s a többi! - -Egy szóval úgy lehütött ilyenfajta okos beszédekkel, hogy tökéletesen -megkocsonyásodtam s fogadást tettem neki, hogy komoly tanulmányok után -látva, igyekezendek magamat méltóvá tenni a szerelmére. - -Addig is azonban, mint komoly emberhez illik, gondoskodtam róla anyagi -tekintetben, hogy a Passiflora el legyen látva a szükséges költséggel. -Kivált arra az időre, a midőn a szinpadról félre kell vonulnia. - -Hogy ezt miként intéztem el, kiskoruságom daczára, annak is elmondom a -methodusát, a mire Pinkász úr tanított meg. - -Pinkász úr nem ordináré uzsorás, ő előkelő ékszerárus. A gavallér ember -odamegy hozzá: ékszereket akar vásárolni. Kitárja kincseit; enged -válogatni belőlük. Nincsen pénze az ifjunak? Van hitele! Óh a Pinkász -nobel firma! Elvárhat két esztendeig is. Összevásárolhat nála a fiatal -dzsentlmen négyezer forint ára schmukkot. Beirják a nevét a főkönyvbe. -Nem kérdezik hány esztendős? Mi köze a juvelirnek ahoz, hogy van-e már -bajusza a vásárlónak vagy nincs? A négyezer forintos ékszert aztán -elviszi a gavallér az országos zálogházba; ott megbecsülik; megér -kétezer forintot, adnak rá kölcsön ezeret. – Mikor aztán megint szorul a -kapcza, akkor a gavallér előveszi a zálogházi czédulát, fölkeresi a -Nyakigláb zugzálogüzletét, ott meg a czédulát vágja be, ott megint kap -rá ötszáz forintot, a miből százat kamatul ott fognak, megint marad -négyszáz. – Ilyen a kétnyiretü birka! - -Mikor vége volt a szezónnak, érzékeny búcsút vettünk egymástól -Passiflorával. Hónap primája lévén, nagy úr voltam. Elkisértem -Passiflorát Püspök-Ladányig. Ott kiszálltam, a társaság tovább ment. Egy -hétig tanulmányoztam a fölöttébb érdekes Püspök Ladányt, minden délután -a kalarábé vonattal lerándulva abba a vidéki metropolisba, a hol -Passiflora játszott, azért, hogy esténkint egy bukétot dobhassak neki az -első fölvonás után: míg aztán össze nem szidott s haza nem kergetett -Pestre. - -Első sétám a szinház-tér felé vitt. - -A szinház nem volt már sehol. Azt már lebontották az alatt. - -Egy nagy szérü volt a helyén, terítve dicsőséges szeméttel, a miben -rongyászok turkáltak kampós botokkal. - -Oda mentem közéjük; hátha azok között a rongyok között, a mik a világot -képviselik, találnék valami emléket. – Csakugyan! Egy rongyász előkapart -a szemétből egy atlaszczipősarkat. Emlékeztem rá. Egyszer Passiflorának -odaszorult a kulisszahasadékba a czipősarka és leszakadt. – Nevezetes -eset volt az, mert úgy kellett neki végig játszani a fölvonást, hogy az -egyik lába három hüvelykkel rövidebb volt mint a másik. Kináltam a -rongyásznak a leleményeért egy dupla piczulát. Ide adta. Meglehet, hogy -hamis volt. A czipősark is, meg a piczula is. De mi boldoggá voltunk -téve. A rongyász is, meg én is. - -Még azután másnap is, meg harmadnap is elvándoroltam a lebontott szinház -helyére; a rongyászok nem voltak már ott, magam turkálhattam a -szemétben. Az értékes tárgyakat: tüllangle-rongyot, tapacziros-szeget, -füles-gombot, mider-füzőt, czipő-csattot, arczfestékes-tégelyt, -frufrufésüt, chignon-hajtűt már mind elhordták belőle, csak az eltépett -papirosok hevertek még ott, bizonyosan szerelmes levelek, a miket a -kulisszák hasadékain le szoktak dobálni. - -Azt kutattam, nincs-e azok között olyan levél is, a mi ő hozzá iródott? - -Ugy-e bár, ez már-már annak a jelensége, hogy meg voltam gyöngén -gárgyulva? - -Majd jövök még erősebbekkel is. - -Mikor elbúcsúztunk egymástól, szent esküvéssel fogadtuk föl, hogy -mindennap fogunk egymásnak levelet irni. Én meg is tartottam a -fogadásomat. Mindennap fölvittem a levelemet a postára magam. (Még akkor -levélszekrény nem volt, úgy voltunk megegyezve, hogy a leveleink poste -restante érkeznek.) Minden istenáldotta nap megkérdeztem a -Schalterlöwétől, hogy nincs-e poste restante levelem? – Nix iszt ta! -volt rá a felelet. - -Nix iszt ta! - -Egy hétig folyvást azt hallani, hogy nix iszt ta! Hisz ez egy szentet is -kihozna a türelméből. - -Mi történhetett vele, hogy nem ír? - -Talán csak nem halálos beteg? - -Vagy elfelejtett volna? - -Hűtelen lett hozzám? - -Minden újabb levelemben hevesebben unszoltam, hogy írjon már, mert engem -a kétségek Euménidái marczangolnak. Nem felelt rá. - -S az alatt minden nap eljártam a borjutérre, a lerombolt szinház -helyére, turkapiszkálni a szemétté vált biledúk között. - -Egyszer aztán ezt a mulatságomat is megirigyelte a magisztrátus. - -Nem tudom mi ütött hozzájuk? (Még akkor nem voltak «városatyák», csak -«városdajkák».) Egyszer csak összeseperték a borjutéren a szemetet és -elhordatták. - -Most azután egészen elvesztettem a lábam alól a földnek a czentrumát. - -Elővett a melankólia. - -Szerelmes voltam. - -A lelkiismeret furdalt. - -A kétségek marczangoltak. - -Gyülöltem a világot. - -Nem állhattam tovább ezt a torturát. - -Hát hiszen ha a mártirokat máglyán megégették, a még egészen -kompatibilis állapot volt nekik; de hogy egy árva mártirnak mindennap -reggeltől estig sütögessék tüzes harapófogóval a szivét, az mégis -túlságos pretenzio! - -Én azt tovább nem türöm! - -«Aut Caesar, aut Tóth Pál!» - -Leszek Tóth Pál. - -Vigye el az ördög az egész osztrák jogot! Hét ördög a római jogot! -Hetvenhét ördög az egyházjogot! Én nem ismerek más jogot, mint a jus -naturaet! - -Levelet irtam a nagybátyámnak. - -Nagyon szép levél lehetett. Nagyon sajnálom, hogy párját meg nem -tartottam. – Abban kifejtettem összes világnézeteimet. - -Az összesége az volt a levelemnek, hogy én nem maradok többé a jogászi -pályán, hanem átmegyek a művészi pályára; mert én nekem semmi vokácziom -nincsen az elébbihez, de annál nagyobb misszióm van az utóbbihoz. És -hogy engemet ettől az elhatározásomtól semmi földi és égi hatalom el nem -tántorít. - -Ezt a blaszfémiát én valósággal irásba is tettem. - -A nagybátyámhoz írt levelemet magam vittem el a postára. - -Mi előtt föladtam volna, elébb ismét kisérletet tettem annál a -ketrecznél, a melynek a rácsa mögött a poste restante levelek őriző -sárkánya tartózkodott. - -– Nincs poste restante levelem? – kérdezém dobogó szivvel. - -– Ugyan csak van! Tessék! - -S azzal odadobott elém egy gyanús hosszúságú paksamétát. - -Az a sunda szürke papiros, de még inkább a macskakarmolta czimezés -megdöbbentő volt rám nézve; véglegesen gondolkozóba ejtett a reverz -oldalán levő pecsét, mely ostya minőségben egy ormótlan nagy kétfejü -sast reprezentált. Ez nem a Passiflora czímere. - -Siettem fölszakítani. - -Nagyon rövid epistola volt; a bécsi főhadparancsnokságtól. - -«N. N. rezervista hadnagy, e levél vétele után 24 óra alatt siessen -magát az ezred parancsnokánál jelenteni – Pardubitzban.» - -Erre az egyre nem gondoltam; hogy rezervista hadnagy is vagyok. Még -pedig huszárhadnagy – és terepfuttató. - -Hát mégis csak van még a világon magasabb hatalom, mely megtiltja a -meggárgyult diákoknak, hogy a fejükkel keresztül törjék a falat! - -Nekem be kell rukkolnom huszonnégy óra alatt! - -… Ausztria mobilizál! - -Ez olyan jó volt, mint mikor valakit azal költenek föl a mély álmából, -hogy egy egész lavór vizet a nyakába öntenek. - -Engem már visznek. - -A nagybátyámhoz irott desperátus levelemet azért csak föladtam a -postára. Ha már megírtam: élvezze is az öreg. - -Hanem aztán siettem a táviró hivatalba. - -Nem volt ám még akkor a pompás postai palota a világon; hanem a -levélposta ott rejtőzött a hatvani utcza sarkán, egy Mária Therézia -korabeli ócska házban földszint; éjjel-nappal égett benne a gáz. A -távirda pedig kinn volt a Dunaparton, a mit még akkor senki sem nevezett -Ferencz-József térnek. - -Ott megirtam a telegrammot a nagybátyámhoz. - -«Berendeltettem ezredemhez Pardubitzba. Háboru küszöbön. Táviratilag -küldendő ötszáz forint Tiller Mórhoz, uniformisra.» - -A telegramm hamarább fog érkezni Delibácsra, mint a levél. Elképzelhető -a hatás. - -A kalugyer, mikor a táviratot elolvassa, hogy fogja szidni öblös basszus -hangon az oberste Kriegskommandót. - -Mikor aztán az utána sántikáló levelemet elolvassa, hogy fogja vékony -fisztula hangon magasztalni az oberste Kriegskommandót, az ilyen -meggárgyult suhanczok földi gondviselését. - -Én pedig azonnal fölvásároltam Tiller Mórnál a huszárhadnagyi -uniformist. Azzal futottam haza bepakolni a bőröndöt. - -Otthon várt egy levél, a mit a rendes postakihordó hagyott ott. -Passiflora irását láttam meg rajta. Elébb a pakolást végeztem. Csak -azután olvastam el. Persze, hogy semmi sem volt benne. Olyan levél, a -mit azzal a gonddal irtak, hogy ha eltalál tévedni, senkit se -kompromittáljon. A megszólítás: «Tisztelt barátom.» Semmi «Kis -szamaram.» - -Nem értem rá válaszolni. - - -VII. A BISMARCK PÁNCZÉLINGE. - -A háboru a levegőben lógott. - -Mindenki beszélt róla. - -A bécsi állambölcsek (Bécs mindig tele volt bölcsekkel), miután -segítettek a poroszok számára kikaparni a forró gesztenyét a parázsból -Schleswig-Hohlsteinban: megérték azt az elégtételt, hogy a porosz -kikomplimentirozta őket Németországból, azzal a jóakaró utasítással, -hogy keressék a monarchia súlypontját Magyarországon. - -Ezen aztán a két német összeveszett egymással a fölött, hogy ki a -nagyobb német? - -A magyarok persze azt vallották, hogy bárcsak jól megverne a -nagyon-igen-nagyon-német minket még-nem-igen-nagyon-németeket. - -Hát, hogy rusztikus példával éljek, a kendert meg kell előbb tilolni, a -szőlőt meg kell taposni, hogy rendeltetésének megfelelő valami legyen -belőle; s a ki ezt elköveti, az a kendernek és a szőlőnek a jóltevője. - -Ilyen jóltevője volt Ausztriának Bismarck. - -Erről már előre beszélt minden ember. - -Sőt még az is köztudomásu dolog volt, hogy vannak fanatikus konspirálók -(nem magyarok! németek,) a kik Bismarckot meg akarják ölni orozva, mint -a kit a két német állam között kitörni készülő testvérháboru dæmonának -tartanak. - -A régiek emlékezni fognak még báró L–i Árpádra. - -Ez volt az egyetlen egy praktikus forradalmár a magyarok közt. A többi -mind theoretikus volt. - -A külseje is elárulta. Zömök, izgékony alak volt, aczélizmokkal. Ha -szóba állt veled, ha kapaczitált, úgy meglökdösött, úgy megmarkolászott, -hogy kék foltokat vittél haza a diskurzusból. - -Egy szép áprilisi napon beállít L–i Árpád Bismarckhoz Berlinben, a ki a -magyarokat mindig vendégszeretően fogadta, elmondva látogatója előtt, -hogy őtet is milyen szivesen látták a magyarok hajdanában Kecskeméten. -Hosszú pipaszáru szipkából szitta a kegyetlen brandenburgi termésü -szivart. - -Rövid bevezetés után rátértek a készülő háborura. - -L–i Árpád arra kérte Bismarckot, hogy csak jól dömöczkölje ki a -hátunkból a csömört, mert ez a legjobb kúra a világon. A mire Bismarck -azt felelte neki: «Ja, seiens beruhigt; wir werden sie schon hauen». -(Nem állíthatom egész preczise, hogy nagy S-el mondta-e a «Sie» t, vagy -kicsinynyel.) - -L–i Árpád erre még jobban kigombolkozott Bismarck előtt; tudniillik a -mellényét is kigombolta. Az alatt volt látható egy pánczéling. L–i -Árpádnak a saját találmánya. - -Nem titok; elmondhatom. Hat sor atlaszselyem, sűrűn összevarrva -keresztül-kasul selyemczérnával; ez képezte a pánczélt. - -Ezt hozta ajándékul L–i Árpád Bismarck grófnak. (Még akkor csak gróf -volt.) - -– Háboruban puskagolyó ellen ugyan nem véd meg; de pisztolygolyót, -revolver-löveget visszautasít. Jó lesz ezt a testén hordani; mert -orgyilkosok kerülgetik. - -L–i Árpád fölszólítá Bismarckot, hogy próbálja ki ezt a pánczélinget ő -rajta magán egy revolverrel. - -Bismarck a próbát nem tette meg: de azért elfogadta az atlasz-pánczélt -az exaltált magyartól. - -És néhány nap mulva csakugyan megesett rajta, hogy az utczán egy -elkeseredett német diák három lépésnyiről rálőtt revolverrel háromszor. -Bismarck (így irták a lapok) a szeme közé nevetett a merénylőnek. A -golyók lepattantak az atlaszpánczélról. - -A diákot, a ki Bismarckot le akarta lőni, Kulmannak hitták. - -A «vas gróf» még akkor csak ötven esztendős fiatal ember volt. – -Bizonyos tekintetben kollégám. – Én is megtettem azt, hogy a pesti -vígszinház primadonnájával együtt egy lapon lefényképeztettem magamat; – -ugyanabban az esztendőben, a melyben «Ő» Biarritzban járt Napoleont -lekenyerezni; mely inczidensről Andréhoz írt levelében azt mondja: «De -azért bizonyára gondom lett volna rá, hogy kivül maradjak a ránk -szegzett üveg hatáskörén, ha nyugodt pillanatban meggondoltam volna, -mily botrányt okozhat e gyerekség sok jó barátom körében.» - -Csodálom, hogy olyan genialis, ötletdús embernek, mint Bismarck, nem -jött kapóra az a magyarázat, hogy az attentátumoktól féltében vette maga -mellé azt a társat. Egy fotograf-masinával a legszebben lelőhetik az -embert. Biarritzban annyira óvakodott az orgyilkosoktól, hogy egyedül -soha ki nem ment az utczára s az ablak elé le nem ült. - -Csakhogy az én páros fényképemnek még azután folytatása is lett. - -Egy szép juniusi napon levelem érkezett egy nagy magyar alföldi -városból, per avia et devia, az állomáshelyemre. - -Passiflora irta hozzám a levelet, melyben értesít bizonyos fölöttébb -örvendetes családi eseményről, ezzel a megszólítással: «Egyetlenem». -Mellékelve volt a borítékban egy fénykép, az ő saját arczképe, egy -bepólyált babát tartva az ölében, aláirva: «a mi kis Violánk». – -Violának keresztelték szegénykét. – Ott volt a keresztlevele is, juniusi -kelettel, az üresen hagyott rubrikába, plajbászszal beirva az én nevem, -Passiflora kézvonásaival. A kisérő levél a legmelegebb ömledezésekkel s -a legőszintébb nyiltsággal volt fogalmazva. És aztán mellékelve volt még -egy nyugtatvány húsz forintról Baracskayné asszonyságtól junius hónapra, -ki a keresztlevélben, mint keresztanya volt megnevezve. - -Passiflora leveléből értesültem, hogy a gyermek ott marad a -keresztanyjánál. Passiflorának szerződése van Aradon. Egyelőre eltünik -szem elől, úgy is szinház-szünet van. - -Természetes dolog. - -Ez a levél igen komoly embert csinált belőlem. - -Rögtön küldtem Baracskayné asszonynak száz forintot. Legyünk előre. - -Passiflorának nem irhattam, nem tudtam az adreszét. - -Nekem nem volt szinházszünet. Az ágyúk megkezdték az ouverturát. - - - - -MIRRHA. - - -I. HÁBORU, MEG MINDENFÉLE. - -Hogyan is szedjem csak össze a gubanczba szakadt fonalakat? - -Mert hát én nem értek a regényiráshoz; soha sem próbáltam. Csak úgy -historizálom a történt dolgokat, a hogy egymás után következnek. - -De hát azt nem tudom épen, hogy miképen következnek egymás után? - -Azon végeztem, hogy háboruban vagyok; ágyu moraj hangzik. - -No de mielőtt a nyeregbe fölkapnék,… hadd kezdjem ott, hogy egy levelet -kaptam az ideálomtól egy kettős arczképpel. - -(Ugyan mi köze annak a háborúhoz.) - -Nagy köze van hozzá. - -A katonáknak babonáik vannak. - -Mikor hadjáratba mennek, a dolmányuk balzsebébe egy női arczképet -szoktak rejteni talizmánul. Ha nem szent kép, annál hatályosabb -talizmán. Ez távol tartja tőlük a szanaszét repkedő golyókat. Én azt a -kettős arczképet s a hozzátartozó levelet rejtettem a szivem fölé. - -Ezzel ugyan el is hallgathattam volna; mert nem válik valami különös -dicséretemre, hogy féltem a golyótól; de hát megvallom őszintén, hogy -fél attól minden katona, amig benne nincs a hajczihőben. - -Azután még egyet. - -Mielőtt csatába indulnánk, elébb minden huszárnak megvizitáltattuk a -patrontását, hogy nincs-e bele pipa dugva? Az őrmester vizitált. Benedek -tábornagy szigorú napiparancsban tiltotta meg e kihágást. – Persze, hogy -mindenkinek ott volt a patrontásában a pipája. Az őrmester egyet sem -látott meg. A huszártiszteknek is van patrontása. Az meg a -pisztolytöltények számára való. Az őrnagy azoktól is megkérdezte: -rendben van-e a patrontás? – Persze, hogy mind rendben volt. – Persze, -hogy mind tele volt szivarral. – A huszár nem gondol a lövöldözésre. – -Csak az én tölténytartómban nem volt szivar. Hanem abban volt elrejtve -az én legdrágább ereklyém: az a bizonyos üvegcse, azzal az emlékül -megtartott isteni nedvvel, melylyel egykor Cythere fölkarczolt lába a -rózsát pirosra festette. Ezt mindenütt magammal hordoztam. - -Hiába nevetsz ki, kérlek! Ezek az én amulétjeim engemet az egész -csehországi hadjárat alatt csodamódon megvédelmeztek. Nem fogott rajtam -ellenség golyója. – Amit főképen annak tulajdoníthatok, hogy az egész -hadjárat alatt a szadovai napig nem láttam ellenséget. – A lovasság -egyátaljában kevés alkalmazást nyert; az én svadronyom pedig csupa -ujonczokból és tartalékosokból állt; azt ágyúfedezetnek használták. -Mikor előre mentünk, akkor én a hátvédet képeztem; ha pedig hátráltunk, -akkor az előcsapatot. Így sohsem kaptam az ellenségből még kostolóra -valót sem. – Igazán lett volna időm és alkalmam ezt a hadjáratot leirni. - -Mert hát egy regényiró, aki sohasem volt háborúban, valami szépen le -tudja irni azt, hogy milyen az a háboru; de aki maga benne volt a -melegében, az ugyan nem tudja, hogy volt, mint volt? - -Én ugyan még annyit sem tudtam soha, hogy a lovamnak a feje felé van-e -előre, vagy a farka felé? - -Mindig elfut a méreg, mikor azt olvasom, hogy hadi léggömböket fognak -használni a jövendő háborúkban; ennyi meg ennyi millió kell ballon -captifokra, kormányozható léghajókra. Mire legyenek ezek jók? Az -ellenségre granátokat hajigálni az égből? – Hisz innen a földről sokkal -jobban oda tudunk egymásra czélozni a mostani ágyúkkal, míg egy haladó -léghajóról lefelé czélozni, iszonyú komplikált föladat. – Hát, hogy az -ellenség hadiállását kikémleljék onnan a magasból. – Ugyan mit akarnak -meglátni onnan a háromezer méternyi távolból? Hiszen minden -katonaköpenyeg szürke, onnan nem látnak egyebet, mint egy boly hangyát. -Ha pedig alább szállnak, onnan lepuskázzák őket a mostani rettenetes -fegyverekkel. A mostani puskagolyó izzó, az fölrobbantja a ballon gázát. -Aztán a legtöbb csapatmozdulatot éjjel hajtják végre. A sadovai ütközet -fátumát a swiebi erdőben harczolták végig, ahol tizennégy porosz -zászlóalj tartotta magát fél napon át s ura maradt az erdőnek -negyvenkilencz osztrák zászlóalj ellen, pedig ezek oroszláni bátorsággal -harczoltak s fele elhullott a küzdelemben. Se Benedek, se Bismarck nem -tudta, mi történik az erdőben; pedig ott volt az orruk előtt. Nézték a -távcsővel. A porosz király már nyugtalan volt délfelé s odaküldte -Bismarckot Moltkéhoz, hogy kérdezze meg tőle: «mi lesz már?» De -Bismarcknak nem volt bátorsága meginterpellálni a jégembert, hanem -ahelyett megkinálta a szivartárczájával és Moltke végig ropogtatta a -szivarokat s a melyik legjobb volt, azt kiválasztotta. Bismarck -visszalovagolt a királyhoz és referált: «Jól vagyunk már. Moltke -megropogtatta a szivarokat előbb, mi előtt egyre rágyújtott». - -Maslovédnél a nagyváradi ezredet félóráig lövette a szomszéd osztrák -dandár tüzérsége; nem ismert a saját katonáinkra ezer lépésnyiről, a sík -földön, fényes nappal. - -Mi pedig Chlumnál gyönyörüségesen belementünk vállra vetett puskával, -hüvelybe dugott karddal egy porosz hadtestbe, amelyet a magunkénak -néztünk. Ez az egy eset az, amit a saját tapasztalatomból el tudok -mesélni, meg a pajtásaim utólagos tudósításából. - -Hát amit mink ki nem tudunk venni ötszáz lépésnyiről a sík földön, -hogyan tudhatná azt meg az a Mongolfièr ott a felhőben három -kilométernyi magasságából? - -Hogy történhetett meg ilyen tévedés? - -Hisz ez az egész szadowai ütközet a valóságos «tévedések vígjátéka» volt -(a mi részünkről), hogy mikor visszagondol rá az ember, a fejét szeretné -a falba verni s úgy kaczagni, míg bele nem őrül. - -Vakon mentünk neki erdőnek, mélységnek, mocsárnak, ellenségnek; -generálisaink, dandárnokaink, főtisztjeink derék emberek voltak, hősök -voltak, elől rohantak; ott hullottak el a szemünk előtt, a Festeticsek, -Brandensteinok, Groebenek; de senkinek sem használtak dicsőséges -halálukkal. Élniök kellett volna inkább! - -Az ellenség láthatatlanul csúszott közelünkbe. Itt egy csöndes bozót -előttünk; amott egy hullámzó rozsvetés az oldalunkban, egy kanyargó -patak folyása, nefelejtses, rekettyés parttal s mikor odaérünk, -megelevenül bozót, vetés, rekettyés s emberirtó golyózáport zúdít reánk. -Amott jön mögöttünk egy kis köpönyegnyi felhő; esik belőle a pásztás -eső, aztán mikor közel jön hozzánk, villámlani kezd, hull a zápor; igen, -ágyúk villáma, golyózápor. Annak a kis felhőnek a takarója alatt egy -ellenséges dandár jött a hátunkba. - -Mit segíthetne itt az égbenjáró æronauta, mikor maguk a mennybeli -hatalmak is ellenünk fordulnak? - -A «chlumi köd!» A mire a fővezér hivatkozik az ütközet utáni -jelentésében. Magam is láttam azt, ami az ellenséget láthatatlanná -tette: a ködöt. (Junius harmadikán ködöt!) Csak akkor vettük észre, hogy -a kiket utolérni sietünk, nem az osztrák sereg dandára, hanem a poroszé, -mikor azok arczvonalba fordultak felénk s elkezdtek minket lőni. - -Rettenetes zürzavar támadt e gyilkos meglepetésre. - -Azt már tudtuk, hogy a hátunk mögött a poroszok nyomulnak előre. – Azt -sem a kémeink által tudtuk meg, hanem maguk a burkusok izenték meg a -közénk röpített granátjaikkal. Kár, hogy vizitkártyát is nem -ragasztottak a granátokra, hogy megtudhattuk volna, kihez van -szerencsénk? Ki kopogtat odahátul? – Az a porosz trónörökös volt. - -Mi hosszú marschoszlopban haladtunk előre az országúton; elől három üteg -nyolcz fontos ágyu. - -A negyedik üteg a hátvédnél volt a tartalékos huszár svadrony fedezete -alatt, melynek én voltam egyik hadnagya. - -A porosz lovasság tömegben közeledett a vetésen keresztül. - -Ekkor történt az a hadjáratokban hallatlan remek hőstett, a mit Groeben -ütegparancsnok véghez vitt. Egyedül a lovas ütegével, minden lovassági -fedezet nélkül, odavágtatott s támadó ellenséggel szembe kétszáz -lépésnyi közelbe; ott lekapcsoltatta az ágyuit s elkezdett közé -kartácsoltatni a támadó lovasságnak: azt elseperte, szétzavarta; akkor a -lovasság mögül gyalog zászlóaljak nyomultak előre s elkezdték azt az -átkozott gyorstüzelést a gyútűs puskáikkal. A magában álló üteg ezekkel -is elfogadta az egyenlőtlen harczot s addig szórta a kartácsait az -ellenség soraira, míg az utolsó tüzér is el nem esett az ágyúk mellett; -köztük maga az ütegparancsnok, a hős Groeben. A nyolcz ágyu mind ott -veszett, mert a lovakat is mind lelőtték. Hanem ezzel a dicsőséges -önfeláldozással meg lett mentve a másik két üteg s azzal az egész -osztrák dandár; a csapatokat lehetett rendezni, a futamodást rendes -visszavonulásra alakítani, a lovasságot arczvonalba állítani. - -Én ezt ott láttam körülbelől olyan távolból, mintha a svábhegyi «Kakukk» -villától néznők a vérmezőn folyó csatát. – Az valami csodálatos érzés, -egy ilyen szemünk előtt lefolyó hőstett példája; egyszerre megszünik -szivünkben minden remegés; ismeretlen tűz lepi meg zsigereinket, -szomjazzuk a vért, óhajtjuk a halált, a düh megszállja agyunkat, hogy -szemünk előtt vérben úszik az egész világ; még az eget is lángveresnek -látjuk. - -A szemközt jövő ellen leszerelt ágyúinkat elfoglalva visszavonult. -Elérte czélját; megszállta az előttünk fekvő várost, Chlumot, melynek a -túlsó oldalán állt Benedek a táborkarával. - -Ekkor a hátunk mögött dördültek meg az ágyúk. A visszavonulási útunk is -el lett vágva; ott közelítettek a porosz trónörökös csapatai. Egy üteget -az országúton állítottak föl: az hajigálta a sistergő granátait közénk; -fedezetéül szolgált két svadrony testőrhuszár. - -Mi voltunk legközelebb hozzájuk: én az ujoncz svadronyommal, meg a -negyedik lovas üteg. - -Rendes stratégia szerint az lett volna a föladat, hogy a mi ágyúink -feleseljenek az ellenség ütegével. De már ekkor ki volt forgatva minden -taktikai szabály a kerékvágásból. Előre! hangzott a kapitányok -parancsszava; a mi huszárcsapatunk neki eresztett kantárral vágtatott -egyszerre az ellenséges ütegnek s egy mesemondási rövid idő alatt -elértük az üteget, levágtuk a tüzéreket s azzal neki a porosz -huszársvadronynak, mely átkozott nyugalommal állt az országúton és az -árok jobb oldalán. - -Az volt a taktikájuk, hogy a másik svadrony a hátunkba kerül s -körülfogják, foglyul ejtik a mi egész csapatunkat. - -Ekkor aztán ismétlődött ugyanaz a hősi csoda, ami egy órával előbb a -szemünk előtt végbement, a példa gyújtott: az ütegparancsnok, aki -mögöttünk járt, észrevéve, hogy a második porosz svadrony a hátunkba -akar kerülni, letért az ágyuival az országútról s – szórul-szóra úgy, -mint Groeben, – szemközt vágtatott az ellenséggel, kartács-távolra -lekapcsoltatta az ágyúit s mind a nyolczczal közé zúdított a -lovasságnak. Ugyanaz a siker! A második porosz svadrony megharmadolva -rebbent széjjel s menekült minden irányban. - -A mi ujoncz huszár csapatunk pedig, a porosz üteggel alaposan végezve a -dolgát, rohant a porosz lovasságra. - -Flegmatikus legények azok a burkus huszárok; úgy álltak ott glédában, -mintha parádéra volnának sorakozva; még a kardjukat sem húzták ki. -Ellenben revolvert tartottak a kezükben s mikor százlépésnyi formán -lehettünk tőlük, gyorsan egymás után kilőtték mind a hat csövét a forgó -pisztolynak; nem emberre czéloztak, hanem lóra. Az én paripám is kapott -két vagy három golyót; egy az orrát zsurolta. Ettől legjobban megvadult; -fölágaskodott, a fejét hátravetette, aztán, hogy sarkantyuba kaptam, -megfordult a két hátulsó lábán, hogy azt még a czirkuszi ló sem -produkálja szebben s azzal keresztül ugrott az országút árkán velem s -vitt, – igazán lóhalálában, – neki a sík mezőnek, aztán bele a -kartácstól szétzavart porosz lovas gomolyba, ahol egyszerre három-négy -ellenség között találtam magamat. Azok is úgy meg voltak rőkönyödve, -mint én, – ijedtében dühös az ember. Én is vágtam, ők is vágtak. Öltem-e -meg valakit? Bizony nem tudom én. A sekundansok nem vettek föl róla -jegyzőkönyvet. Azt tudom, hogy csak fejet vágtam. Egyszer aztán én is -kaptam a fejemre egy kardvágást, hogy meglódult tőle az agyvelőm s abban -a perczben a lovam összeroskadt alattam; nem birta tovább a kapott -golyókat s lerogytában engem is maga alá szorított. - -A porosz huszárok odább robogtak; én magamra maradtam. Eszméletemnél -voltam, de a lábamat nem bírtam kihúzni a ló hullája alól. Láttam, hogy -a magyar huszárok keresztül vágták magukat a porosz huszárokon s azzal -rohannak előre. Ki tudja hová? Sokan elhullottak közülök; egy nehány még -verekedett, a tömegtől körülfogva. - -A szétkartácsolt porosz lovasság mögött azonban csatárlánczban -közeledett egy csapat porosz lövész. - -Én halálos veszedelmemben is kiváncsian néztem a következő jelenetet. - -A mi ütegünk kapitánya hűségesen utána csinálta Groebennek a bravourját. - -Fölcsatoltatta az ágyúkat s «előre» vezényelt. Ő támadta meg a porosz -gyalogságot, ágyúkkal, fedezet nélkül. - -Láttam, amint a nyolcz ágyu elgördült a mezőn, közelemben. - -A legszélső ágyu mellett lovagolt Nikkel hadnagy, a trombitással. - -Mint már többször fölhoztam, ennek az embernek a sorsa végzetesen össze -van fonva az enyimmel; a fátum olyan takács-csomókat, olyan -matróz-hurkokat gabalyit a kettőnk életfonalából, hogy azt még karddal -sem lehet szétoldani, mint a gordiusi bogot. - -Az én barátom észrevette, hogy én ott fekszem a lótól leszorítva, vértől -elborított fejjel. - -«Állj!» kiáltá a tüzéreknek. - -Az az egy ágyu megállítódott, a többi hét előre vágtatott. - -Nikkel leugrott a lováról, odadobva a kantárt a trombitásnak. - -Azzal odarohant hozzám – megkapta két kézzel a lodingomat s kirántott a -lovam alul. - -Egy vártüzér leugrott az ágyuról: hárman ültek rajta; odafutott a -hadnagyhoz segíteni. - -«Csigavér!» dörmögte az öreg s kirántva a zsebéből a dohányzacskóját, -egy marék vágott dohányt vett ki belőle, azzal teletömte a nyílt sebet a -koponyámon; Nikkel hirtelen bekötözte azt a zsebkendőjével. Akkor aztán -fölültettek az ágyura, a három tüzér közé. - -Ezzel annyi idő telt el, hogy az alatt a másik hét ágyu egészen -kartács-lőtávolra érhetett az ellenséghez. - -De a hét ágyu közül csak kettőnek volt ideje egy lövést tenni az -ellenségre. - -Egy percz alatt (egyetlen egy percz alatt) halomra volt lőve mind a hét -ágyúnak valamennyi tüzére, szekerésze, lova. Maga az ütegparancsnok is -megöletett. Ime a Groeben bravourjának az ismételt előadása. - -Csak az az egy változat volt benne, hogy innen egy ágyut megmentettek: a -Nikkelét, mely nem került a gyútűs puskák hordtávolába. - -Nikkel, látva a katasztrófát, «fordulj»-t vezényelt s az egyetlen -megmaradt ágyuval visszavágtatott a dandár zöméhez. Az én életemet is -megmenté. - -Nagy áldozatot hozott vele a barátságnak, mert az bizonyos, hogy e miatt -legalább is megrovást fog kapni. Hogy merte megmenteni azt a nyolczadik -ágyut? Holott neki az volt vezényelve, hogy rohanjon a bizonyos halálba, -veszszen el ő is ott, a hol a társai! A katona ne okoskodjék, ne -szemfüleskedjék; hanem teljesítse vakon a parancsszót. Bizonyosra -vehető, hogy szegény Nikkel azzal, hogy az ágyuját hazahozta s hogy -engem is fölszedett: eljátszotta az egész katonai karrierjét. - - -II. MIRRHA. - -Jó lesz talán erről az unalmas thémáról nem beszélni többet (a -háboruról.) - -Nem töltött káposzta ez, hogy mentül többször fölmelegítik, annál -ennivalóbb legyen. - -Csak is annyiban tartozott ez a véres epizód az én tréfás regényemhez, -hogy urát adhassam, hogyan kerültem én az én Mirrhám ismeretségéhez. - -Königgräczre vonultunk vissza. Azt mondják, hogy nagyon keserves utazás -volt. Én nem tudok róla semmit, mert eszméletemen kivül érkeztem oda. A -kórházak már mind zsufolva voltak sebesültekkel. A magánosok samaritánus -érzelméhez kellett folyamodni. Engemet egy zsidó házalóhoz szállásoltak -be. - -Soha derekabb emberrel nem találkoztam az életemben. - -Ő maga batyuval hordta a hátán az úri házakhoz a kelméket; közvetített -ezüstneműt, ékszervásárlást; antik butorokat szerzett és eladott; egész -nap talpon volt, járta az utczákat és emeleteket, de uzsorával semmi -szín alatt nem foglalkozott; tékozlókkal, bolondokkal szóba sem állt; -csak ebédre, vacsorára került a családjához haza; akkor aztán együtt -voltak mind. Volt két fia, meg egy leánya; özvegy volt. – A leánya vitte -a háztartást. A fiúk iskolába jártak. Mikor hazajöttek az iskolából, -akkor velük együtt érkezett meg egy nevelő, aki a tálalás idejéig a -franczia nyelvből leczkét adott nekik s korrepetálta velük a -tanulmányaikat. Mikor az apa hazaérkezett a hátán a batyuval, a leány -föltálalta az ételt; addig főzött a konyhában. A nevelő is ott étkezett. -Egyfélét ettek; de az jól volt elkészítve. Ebéd után jött a -zongoramesternő s a leánynak leczkét adott; azalatt a fiúk mathesist -tanultak a nevelő felügyelete alatt. - -Az a batyuhordó zsidó a fiainak nevelőt, a leányának zongoramesternőt -tartott. Délután a leány himzett. Pénzt keresett vele. - -Egy szobában laktak mind a négyen, abban volt három ágy; az egyik -tolófiókkal ellátva, a két fiú számára. Volt még egy másik szobájuk is, -de az zárva volt rendesen. Abban álltak az apa mindenféle árúczikkei: -kelmék, szőnyegek, ékszerek, ezüstneműek, régiségek zsufolva. - -(Én nem szeretem regényben a nagyon aprólékos részletezést; azt rendesen -olvasatlan átlapozom; de ezek mind hozzátartoznak az én történetemhez. -Én ebben a szobában töltöttem el egy egész hónapot.) - -Mikor ide hoztak, eszméletemen kivül voltam. Késő éjjel volt, mire -Königgräczbe bevergődtünk. Hogy kerültem ehhez a házhoz, azt nem tudom. -Már akkor a sebláz előfogott, hagymázban voltam. Csak arra emlékezem, -hogy óra számra – egy örökkévalóságig vert az eső s az nagyon rossz -volt; rázott a kocsi, az még rosszabb volt; egyszer aztán száraz ruhát -adtak rám, az jól esett; meleg ágyba fektettek, az meg épen boldogság -volt. - -Abból az ágyból a zsidóleány kelt föl, a kit én Mirrhának hívok. Azért -volt olyan meleg a helye. - -A három ágy közül egyet át kellett engedni a sebesültnek, a leány -engedte át a magáét. - -Ő maga pedig azután úgy aludt, hogy három széket oda fordított az -átengedett ágy felé s azokra feküdt. Egyuttal ápolónőm is volt. - -Én napokig teljes deliriumban voltam. - -Azokból a chaotikus lázálmokból különösen egy vizio maradt meg -állhatatosan a fejemben. Vannak olyan nagy iskolai térképek, a miken a -földnek mind a két félgömbje látható egymás mellett. Minthogy a föld -felületének nagyobb része tenger, a két földgömbön a kék szín uralkodik. - -Ezt a kettős kék szférát láttam én minduntalan hagymázos ködképeim -között újra meg újra megjelenni. Majd mint kidomborult félgömböket, a -mik a véghetetlenségből közelítenek felém; látom az ismeretlen -virányokat bennük, beléjük szédülök, a lelkemet kivonzzák belőlem; -rettegek tőlük, ha még közelebb jönnek, apróra fognak törni, ha rám -esnek, összezúznak; majd meg úgy látom, mint két távozó világot, a mi -már fölvette magába a lelkemet s viszi magával a végtelenségbe; látom -egyre kisebbé lenni és még mindig látom benne a kék tengert, a zöld -ligetet, kétségbeejtő miniaturában; a félelem, rettegés, a vágy és a -gyönyör pokolbeli korcsszülött érzése kínoz, akár közelíteni, akár -távozni látom. Ki akarom találni a láz fantáziájával, hogy mi az, a mit -látok? Egy iszonyú nagy bagolynak a két világító szeme? Egy óriási -bálvány istennőnek: Mylittának, Astarténak a szemei zafirból? - -Míg egyszer aztán napok múlva, mikor az erős természet győztes maradt a -halálküzdelemben, agyamról eltisztult a hagymáz, egy egészséges, hosszú, -álomlátástalan alvás után fölvetettem a szempilláimat s láttam a -szemeimmel valódi világot; akkor tudtam meg, hogy az a két csodálatos -szféra, a mi untalan visszatér hozzám, a szegény kis Mirrhának a két -szeme. - -Nem tudom én ennek az arczát leirni. - -Van egy díszművem; régi már, amikor még az aczélmetszetek divatban -voltak. (Micsoda idealis kor volt az! Most már leszorította a gyönyörű -aczélmetszeteket az utálatos heliogravür.) A könyv czime: «Die Frauen -der Bibel». Abban van «Miriám» képe. Ehez hasonlított tökéletesen az én -Mirrhám. - -Joggal nevezhetem az én Mirrhámnak. - -Soha egy nő sem volt oly igazán, oly érdek nélkül, ok nélkül, gyönyör -nélkül az enyim, mint ez a szegény kis zsidólány. Aki egész éjeket ott -virrasztott át mellettem, egy halálos sebben nyavalygó férfi mellett; -ápolt, mintha anyám, mintha testvérem volna. Nem kérdezte, szokás-e az? -összefér-e az illendőséggel, amit velem tesz? Nem gondolt rá, hogy ez a -nyomorék, akiért ő nőiségét föláldozza, ha az ő ápolása mellett -fölgyógyulhat, nem lesz-e fenevaddá? nem fogja-e azt a szép fehér kezet -megmarni, melyet az én véremen kivül más szenny nem ért soha? - -Majd beszélek még erről többet. - -Mikor legelőször eszmélni kezdtem arra, amit a szemeimmel látok, -mosolygó arcza ragyogott elém. Azt mondta, hogy a doktor megengedte, -hogy levest kapjak. Azt hozta elém csészében. Az egyik kezével a fejemet -fölemelte, a másikkal úgy itatott. Előbb maga belekóstolt a levesbe, -hogy nem forró-e? - -Azután tiszta inget adott rám. Hol vette? Nem tudom. Mert az én -exuviáimat valahol a burkusok mutogatták trofeumaik között. - -Majd megujította a jégburkot a fejemen. (Még akkor Semmelweisz -antiszeptikus kötőlékei nem voltak használatban.) - -Az alatt megérkezett a zsidó orvos. (A tábori orvosok a kórházakban -voltak elfoglalva a tömérdek sebesülttel; azt sem győzték.) - -Az orvos igen jó modorú ember volt. Megvizsgálta a sebemet. Meg volt -velem elégedve. Megbiztatott. - -– Hadnagy úr szerencséről beszélhet. Uszögtől vagy orbáncztól féltettem; -de az szerencsésen elmult; a seb rendes lefolyással gyógyul. Önnel -igazán csoda történt. Csak legyen nyugodtan. - -Én magamban gondoltam valamit. - -«Csoda bizony! Amuletem volt! Az szabadított meg.» - -Az orvos aztán utasításokat adott Mirrhának, hogy miket kövessen el -velem. Azzal magunkra hagyott. A fiúk iskolában voltak, az apa ócska -fehérnemüeket vitt a kórházba, amit hitsorsosai és kuntsaftjai között -gyüjtött össze, mint samaritánus adományt; arra van most legtöbb -szükség. A leány tépést csinált a himző asztalánál. Az most a -legdivatosabb mulatság. - - -III. A HEROIKUS KÚRA. - -Mondjuk, hogy «lókúra»; minthogy rajtam lett végrehajtva. Jó sikerrel. - -De ezt nem a zsidó doktor követte el velem. Nem is Mirrha. Majd rájövünk -arra. - -Nekem a doktor mondása motoszkált a fejemben. - -Önnel csoda történt. - -Az eszmetársulat egyenesen rávezetett az amuletemre. - -«Kisasszony!» susogtam az ágyból. - -Szó nélkül odalebbent hozzám s rámhajolt, hogy hangos beszéddel meg ne -erőltessem magamat. - -– Nem tudja kegyed, hogy mikor idehoztak s a ruháimat levetették rólam, -mi történt a dolmányom zsebében található pugyillárisommal? - -– De igen. Az a tüzérhadnagy úr, aki önt idehozta, kivette a tárczát -önnek a dolmányzsebéből s átadta az atyámnak megőrzés végett. Az atyám -megszámlálta, hogy mennyi pénz van benne s erről elismervényt adott a -hadnagy úrnak. - -Ez engem nyugtalanított. - -– Nem találtak abban a tárczában egy levelet is, borítékba téve? - -– Úgy tudom, hogy igen. - -– Nem nyitották föl a borítékot? - -– Nem. - -– A hadnagy sem tekintett bele? - -– Az sem. - -Megkönnyebbült a lelkem a biztosításra. - -– Kisasszony! Nem kaphatnám én a kezemhez azt a borítékba tett levelet? - -– Most rögtön nem. Mert az apám önnek a tárczáját mindenestől elzárta -egy Wertheim-ládikóba s annak a kulcsát átadta a hadnagy úrnak, akit úgy -hínak, hogy Nikkel. - -– Nem szokott Nikkel hadnagy úr hozzám ellátogatni? - -– Minden reggel hat órakor. Máskor szolgálatban van. Ma már volt itt. -Önnek türelemmel kell lenni holnap reggelig. - -E szerint én egy egész éjjel kénytelen vagyok nélkülözni az -amuletjeimet. - -Mikor a halállal küzdöttem, az általános érzés az idegeimben hasonlított -a gyönyörhöz. Emberfölötti bátorságot éreztem a lelkemben. Hivogattam -kézszorításra azt a rejtélyes alakot, akit a klasszikus korban angyalnak -ábrázoltak, lefelé fordított fáklyával, mi pedig rémalaknak festünk. -Mindegy volt, akármelyik jön; itt a kezem. Lássuk, melyikünk lesz, aki -nem állja ki a másiknak a kézszorítását? Diák koromban sokszor próbáltam -ezt. Nem volt pajtás, aki a kézszorításom elől vissza ne huzódott volna. -Ugy látszik, hogy ő kegyetlensége sem állhatta ki. Visszavonult. - -Mikor aztán gyógyulásra váltam, akkor az ellenkező érzés vett rajtam -erőt, az elüzhetetlen félelem. Olyan rettegővé lettem, mint egy rossz -kölyök, aki a mumustól fél. Tárgytalan, alaktalan rémek kisértettek. - -Legkinzóbb aggodalmam volt az, hogy az amuletem nincsen velem. Az a -kettős arczkép. Ha azt ide tehetném a szivem fölé, az engem -megoltalmazna. Pedig olyan közel van hozzám, itt a mellékszobában. De be -van zárva. Egyre azon törtem a fejemet, hogy lehetne egy Wertheim-ládát -kulcs nélkül fölnyitni. Egy egész hosszú éjszakát kell végig kinlódnom, -míg hozzá juthatok. - -Az elmult éjszakákon mély lázas álmaim voltak. Ezen az új éjszakán egy -perczre sem birtam elaludni. - -Mirrha nem győzte az arczomról törülgetni a verítéket. - -Ott volt mellettem a három székből csinált fekhelyén. - -Minden óraütésre hozta az orvosságot, amit csöppenkint megszámlálva -kellett beadni. Koronkint megujította a jeges borítékot a koponyámom. -Éjjeli mécs égett az éjszekrényen. Ha szomjaztam: czitromvizet adott. -Nem birtam az álmatlanságot eltürni. Arra kértem, hogy beszélgessen -velem. - -Ugyan miről konverzáljon egy fiatal leány egy idegen seblázas férfival -egy mélységes éjszakán át? - -– Van önnek édes atyja? kérdé Mirrha. - -– Nincs. - -– Hát anyja? - -– Azt soha sem ismertem. - -– Hát azért lehetett ez? - -– Micsoda? - -– Hogy ön ide jutott. - -– Aki csatába megy, ide jut. - -– Hát minek ment ön oda? - -– Mert oda kommandiroztak. - -– Valóságos katonatiszt ön? - -– Nem. Jogász vagyok. Még iskolába járok. - -– Lássa, az én bátyáim is iskolába járnak; az egyik orvos akar lenni, a -másik kereskedő; ezeket nem viszik soha a csatatérre. - -– Hogy lehet az? - -– Úgy lehet, hogy az én apám mind a kettőért lefizette a -katonaváltság-dijat, az ezer forintot. Pedig az én apám szegény ember. -Nehezen keresi a pénzt. Mégis összezsugorgatta azt a két darab ezrest, -amit törvény szerint, igazság szerint váltságul letesznek az olyan -fiakért, akikből a szülőik nem akarnak katonát csinálni. Hát önöknél nem -ismerik ezt a törvényt? - -(«Ezt a törvényt? A «lex Schmerlingiánát». Melynek érvényében ezerforint -lefizetésével minden gondos családapa megszabadíthatja a jobb sorsra -szánt magzatját a haza védelmének, a trón oltalmazásának véres -kötelessége alól. Menjenek verekedni, akiknek a dulakodás a passziójuk; -akiknek a világ egy nagy korcsma s a mulatság vége fejbeverés. – Oh te -bölcs államférfi, te jóltevője az intelligens ifjuságnak! De kár, hogy -nem vagy itt már. – Most nem volna rajtunk a keserves 25: – már -tudniillik nem a hajdani olvasatlan 25, hanem a nagyon is agyonolvasott -25. §.) - -(Ugyan kérlek, könyökölj oldalba, hogy ne politizáljak!) - -Valahogy mégis csak rám virradt a reggel; egész éjjel a Mirrha tartott -mesével, napi hirekkel, suttogva, hogy a többieket föl ne zavarja, akik -a szobában alusznak. - -Négy órakor már világos volt. Mirrha legelébb fölkelt, kiment a -konyhába; valószinüleg ott végezte el a toilettjét. A diákok öt órakor -keltek, s neki feküdtek a könyveiknek. Félhatra fölkelt az apa, s egy -óra-negyedig fenhangon imádkozott. Akkor bejött a konyhából Mirrha a -tejes kannával; az asztalra tett csészéket tele töltötte, a zsemlyés -kosarat föltette; három percz alatt mindenki végezte a reggelijét; a -fiúk hónuk alá csapták a könyveiket, elsiettek; a házaló vállára vette a -batyuját s ment üzérkedni. Mirrha az én számomra köménymagos levest -főzött, ami nekem nagyon jól izlett. - -A mint az óra hatot ütött, sarkantyus lépések hangzottak a konyhában; -kopogtattak: «szabad». Az ajtón belépett Nikkel. - -– Nos, öreg ház! Hisz te már egész helyre-legény vagy! – szólt, mikor -meglátta, hogy már levest kanalazok. – Kisztihand Frájla. - -– Csakhogy itt vagy! – rebegtem én, elsoványult karomat eléje nyujtva. - -Mirrha azonban egyszerre kifutott a szobából, oly rögtönösen, hogy el -nem tudtam gondolni, mi lelte? - -Én nem találtam ki az ő gondolatját; de ő kitalálta az enyimet. Az apja -után szaladt az utczára, hogy visszahivja. - -– Add ide pajtás azt a kulcsot, a mit magadhoz vettél, mondám Nikkelnek. -– A tárczámat szeretném megkapni, a mi el van zárva. - -– Sürgetős szükséged van rá? - -– Igen sürgetős. - -– Csakhogy a szobakulcs meg a gazdádnál van s az a mai nap csak estefelé -kerül haza. Most beszéltem vele az utczán. - -– Csak estére! – sóhajték föl. – Hát még egy egész nap ne birjam a -talizmánomat! - -– Miért olyan sürgetős neked az a tárcza? Ha pénz kell: adhatok. Nálam -van a nyolczadik üteg pénztára, s a legénységnek igen nagy oka van rá, -hogy a lénungját benn hagyja. - -(Az ám! Azok már igen szépen el vannak kvártélyozva a chlumi pázsit -alatt.) - -– Nincs nekem pénzre szükségem; mire fordítanám? Hanem egy levelet -szeretnék belőle kivenni; abban van egy arczkép. - -Erre a szóra elébb elnevette magát Nikkel, aztán egyszerre komoly -feszességet vont az arczára. - -– Jaj, de gyerek vagy! – De ilyenek ám a többi sebesültek is mind: -valóságos gyerekké lesznek, mikor gyógyulni kezdenek. Képes könyveket -kérnek, meg játékszereket, muzsikáló szájharmonikát. Hát neked meg -arczkép kell. Szép hölgy arczképe? - -– Meg egy szép gyermeké, – rebegtem én. - -– Meg egy szép gyermeké? – ölbeli babáé? - -– Ez az én amuletem, – mondám én, a jó barát kezét megszorítva forrón. - -Ő pedig olyan kiállhatatlan gunyos szánalommal nézett az arczomra, hogy -kedvem lett volna fölugrani s a torkát megragadni. Észrevette, hogy -orrolok. - -– Jól van, jól, pajtás. Nem csufollak én ki azért, hogy babonás vagy. Én -is az vagyok. Nekem is itt van a tárczámban egy ilyen amulet. Egy -arczkép. Addig is, míg a magadéhoz jutsz, odaadhatnám kölcsön az -enyimet. - -S kivette a belső zsebéből a nagy pugyillárisát, a miben az üteg -kasszája volt. - -– De még sem «most még». – Dörmögé ismét visszadugva a bőrtárczát a -zsebébe. - -Különben sem fogadtam volna el ezt a kölcsönt. - -– Te szamár! A te amuleted engem nem idvezít. - -– No hát csak gyógyítson meg a magadé. - -Ezalatt Mirrha visszaérkezett az apjával, a kit utolért az utczán. - -A házaló azt hitte, hogy becsületbeli adósságot kell visszafizetnem, -azért akarok olyan sürgetősen hozzájutni a tárczámhoz. Ha tudta volna, -hogy csak egy arczképrejtő levelet akarok belőle kivenni, bizony nem -czepelte volna vissza a batyuját. - -A Mirrha kitalálta a kivánságomat. Hisz egész éjjel arról hallott -fantáziálni. - -Akkor aztán fölnyitották a szobát és a ládát; a gazdám kezembe adta a -tárczámat. – Nagyon furcsán csóválta aztán a fejét, mikor azt látta, -hogy a pénzhez hozzá sem nyulok, csak egy levelet veszek ki a tárcza -rejtekéből; azt elébb az ajkamhoz szorítom, s aztán az ingem alá -csusztatom. Aztán a tárczát ismét visszatettem a kezébe. - -A jó ember magasra emelte a kezeit, halkan mormogva: - -«Min haólám wead haólám» (Egyik örökkévalóságtól a másikig.) - -Azután ismét bezártak ládát, ajtót, s a házaló és Nikkel együtt hagyták -el a szobát. Én egyedül maradtam Mirrhával. Most már nem egyedül. - -Mert ő is ott volt: – Passiflora. - -Akkor aztán, a mint ez a bűbájos amulet ott feküdt a szivemen, egyszerre -meglepett az álom; a szemeim leragadtak s aludtam oly mélyen, csöndesen, -hogy semmi zaj körülöttem föl nem ébresztett. - -Mikor végre fölneszeltem az álmomból, azt láttam, hogy a nap besüt az -ablakon. - -A mint nyüzsögni kezdtem, Mirrha odajött hozzám. - -– Reggel van már? – kérdezém. - -– Nem! Este van. Hét óra lesz. - -Tehát tizenkét órát aludtam egy huzomban. - -– Nem akartam önt fölkelteni, olyan jól aludt. Az orvos is itt volt az -alatt. Azt mondta: Többet segít most az álom minden orvosságnál. – (Ah -az én amulétom!) - -No de mondhatom, hogy rossz amuletet választottam magamnak. Először -fejbe hágy vágni a burkusnak, azután meg még betegebbé tesz, mikor azt -várom tőle, hogy meggyógyítson. Úgy nyomja a szívemet, mintha a hét -főbűn terhét viselném rajta. - -Egészen nyomorultnak érzem magamat. Az orvos azzal biztat, hogy a sebem -egész normális hegedési procedurát követ; én pedig ellenkezőleg azt -érzem, hogy napról-napra jobban közeledem a végemhez. - -Egyszer Mirrha odahozta elém a tükört. Én kivántam. Nem ismertem -magamra. Hisz ez az a bizonyos Lázár! Ebbe a pofába ugyan nem lehet oka -senkinek se beleszeretni! - -Végre rájött az orvos, hogy valami nehéz kedélybajnak kell a gyógyulás -utjába állni. Neki persze nem gyóntam azt meg. - -De a Mirrha egyszer-egyszer rajtakapott, hogy a vánkosom alá tett -arczképet előhúzom, nézegetem s utána még nyugtalanabb leszek. Ápolóm -volt: ez jogot adott neki, hogy kivallasson. - -– Úgy-e bár, önnek az a fénykép okoz nyugtalanságot? - -Olyan szivbeli jósággal kérdezett, hogy válasz helyett odaadtam neki a -fényképet. - -Elbámult rajta. - -– Ez az ön felesége? kérdezé, még nagyobbra csinálva a szemeit, mint -maguktól voltak. - -– A gyermek az enyém. A nő szinésznő. A gyermeket elhagyta dajkaságba. -Maga elment komédiázni. És engem most az a gondolat kinoz, hogy ha én -itt meghalok, ez a szegény kis gyermek nyomorultul el fog pusztulni. Ki -gondoskodik róla tovább? - -– Majd beszélek én erről az apámmal. Ő tud ezen segíteni. - -Azt mondtam rá, nem bánom; de nem volt semmi hitem hozzá, hogy egy -házaló mit segíthetne ezen a bajon. - -Hanem a házaló egyuttal az Assicurazioni Generali ügynöke is volt s a -leánya értesítése után kész tervet hozott elém. - -– Ön egy újszülött sorsát akarná biztosítva látni. Van arra mód. - -Azzal előkereste a prospektusból az idevonatkozó tabellát. - -«Havonkinti husz forint ellátási díj ujszülöttnek mennyi időre?» - -– Hát mennyi időre? Amíg férjhez nem megy. - -«Évi befizetés ennyi.» - -– Hát az egyszer mindenkorra leteendő összeg? - -Rákeresett: ennyi. - -«Azon esetben, ha a biztosító elébb meghal?» Ennyi. - -– De ha a biztosító még kiskoru, s az összeget le nem teheti? - -– Tehet végrendeletet, mint kiskoru is s azt az örökösök tartoznak -teljesíteni. - -Ez jó megoldás lesz. - -A házigazdám magára vállalta, hogy az egész ügyet egy közjegyzővel -rendbehozza; nyugodt lehetek felőle. Több ilyen esetnél volt már -közbenjáró. - -Ezzel nagyon megnyugtatott. Megjött az étvágyam s éjszaka tudtam aludni. - -Másnap a házigazdám már az elkészített okiratokkal jött hozzám, a mik -aláirásomra vártak. Ott volt a végrendelet is, melyben a keresztlevélben -megnevezett gyermek javára 240 frt évi járadék biztosíttatik -férjhezmeneteléig. - -– Hát férjhezmenetelekor? Egy kelengye? kérdezé az ügynök. - -– Az is jó lesz. - -– Mennyi? Tizezer forint? - -– Legyen húszezer. - -– Szép. - -– Örököseim, akiket nem ismerek, kétszázezer forint készpénzt lelnek -utánam; abból kifizethetik jó lélekkel. - -Most még csak a testamenti executort kellett megnevezni az okiratban. - -Én egyenesen Nikkelre gondoltam. Ő már értette az én dolgomat. És -nagykoru volt. - -– Nagyon helyes, mondá a házaló. Mirrha is azt mondta rá, hogy az lesz a -legjobb. - -Én nem akartam holnap reggelig várni, amikor Nikkel a szokott órában -eljön meglátogatni, hanem arra kértem a házi gazdámat, hogy keresse föl -rögtön a barátomat s amint az hivatalától szabadulhat, hozza ide, a -közjegyzővel együtt. - -Nyugtalan voltam. A hegedő seb úgy lüktetett a fejemben, mintha minden -érütés egy pőrölycsapás volna. Attól féltem, hogy holnap reggelig -meghalhatok s akkor mi lesz abból a nyomorult féregből? - -Délután előkerült a házigazdám Nikkellel és a közjegyzővel együtt. - -– Nos öreg! Hát mi az a sürgetős dolog? Nyakunkon a burkusok? kiabált a -pattantyus, brutális tréfa hangján. Miért hivattál olyan sürgetősen? - -Hát ha már akkor meg lett volna irva a «Kőszivü ember fiai» regény, azt -hihetné valaki, hogy abból plagizálom ezt a jelenetet, a mi akkurát úgy -folyott le (részemről), a hogy ott le van irva egy halálra sebesült -vitéz kétségbeesésének tüneteivel, aki könnyelmü anyjától elhagyott -porontyát pajtása védelmébe ajánlja. - -«Ennek a gyermeknek a sírása még a föld alatt sem enged nyugodnom!» - -No de én ezt nem loptam Palvitz Ottótól; mert ez két évvel előbb -történt, mint az említett regény iródott; ez én nekem saját szájból -szakadt mondásom, s az egész jelenet az én eredeti invenczióm. - -De a befejezése a scénának aztán erősen különbözik attól a másiktól. -Annyit mondhatok, hogy sokkal drasztikusabb amazénál. - -Jelen voltak e drámai előadásnál Mirrha, az atyja, Nikkel, a közjegyző, -aztán meg én. - -Nikkel végighallgatta az egész expektorácziómat, az ágyam szélén ülve; a -közjegyző az asztalnál ült a dokumentumokra könyökölve; a házigazda a -biztosítási kötvényt szorongatta a kebeléhez. Én előhúztam a vánkosom -alól az én ereklyéimet: a Passiflora levelét, az arczképet, a -keresztelőlevelet, s mindazokat Nikkelnek nyujtám, kérve, hogy -mellékelje az aktákhoz, mint dóczékat. - -Nikkel elolvasta a levelet, megnézte az arczképet, a keresztlevélbe is -belenézett s aztán ledobta mind a hármat az asztalra. - -A közjegyző hivatalos applombbal intézé hozzá a kérdést: - -– Elvállalja ön a testamenti executor szerepét? - -– Dehogy vállalom! - -Mindenki bámulva nézett rá; én elszörnyedve kiáltottam rá: - -– Nem vállalod el? - -Nikkel körülnézett, mintha a jelenlevőket akarná fölkérni, hogy -vonuljanak át a másik szobába; hanem aztán vállat vont s cynikus -egykedvüséggel mondá: - -– Eh mit? Komédia! legyen hozzá publikum. - -Azzal odalépett hozzám, megfogta a kezemet erősen. - -– Nem biz én pajtás, nem leszek a testamentomod végrehajtója. Először is -azért, mert neked semmi okod sincs végrendelettel foglalkozni. Meg fogsz -gyógyulni. Két hét múlva lovon ülhetsz, s aztán élhetsz akár Matuzsalem -koráig, ha csak párbajban agyon nem lőnek. Verd ki a fejedből ezt a -hőbörtös gondolatot. Ami pedig azt a lelkifurdalást illeti emiatt az -árva poronty miatt, nyugtasd meg magadat egészen, nem a te bűnöd az, -hanem az enyim. A hozzád irt levél, meg a keresztelőlevél két hónappal -későbbi keletü, mint a születési nap. Hasonló arczképet én is kaptam, -csakhogy hat héttel hamarább, mint te. Itt van. Nézd meg. S hogy még -bizonyosabb légy felőle, itt van a levél is, amiben az arczképet -küldték, olvasd el. - -Elém tárta a levelet, Passiflora ismerős czifráival. Csak a megszólítást -olvastam el belőle: «Kedves kis szamaram!» - -– Kedves kis szamaram! - -Föl akartam ugorni az ágyból. Nikkel lefogott, s a két szemével az én -szemembe nézve mezmerizáló erővel, a szájamba beszélt. - -– Igen is: «Kedves kis szamaram»; te pedig voltál az ő «nagy szamara»; -most is az vagy, akit egy szívtelen komédiásné megbűvölt s te meg akarsz -halni csupa szuggesztioból. - -– Megöllek! hörgém dühösen; aztán, hogy nem tudtam a sovány kezemet az ő -erős markából kiszabadítani, elbágyadtan rebegém: «megöltél». - -Nikkel pedig megcsókolta jobbról, balról az orczámat s gyöngéden sugdosá -az arczomba: - -– Dehogy ölsz te meg engem, dehogy öltelek én meg téged, pajtás. -Meggyógyítottalak. Tudom, hogy heroikus kúra volt: lókúra; de hát neked -az kellett. Már most nevessünk egymás szemébe egyet. Nem eresztelek el -addig, amíg nem nevetsz. Hahaha! Nevess te is. Megcsiklandozzalak? - -A két férfi a jelenet kezdetén úgy megijedt, hogy mind a ketten -átfutottak a benyilóba. Mirrha pedig az ablakmélyedésbe húzta magát, és -onnan nézte az én tehetetlen dulakodásomat Nikkellel. Annyi helyes -érzéke volt, hogy nem jött segítségemre. Megértette, hogy a Nikkel most -engem gyógykezel: massziroz. - -Aztán én is megcsókoltam Nikkelnek az arczát. - -Ekkor aztán elbocsátotta a kezeimet; megigazította a fejemen a -félrecsuszott köteléket. - -– No lásd fiacskám! Milyen jó volt, hogy azt a tályogot fölmetszettük. -Hadd tisztuljon a rosszaságtól a véred. Ugye, hogy nem szur már ott -belül? Ha fáj még, csak szólj! Még mélyebbre is vághatok a késsel. -Akarod, hogy elmondjam, mennyit nevettünk fölötted, rajongó bolondon, -aki elhagytad magaddal hitetni, hogy egy pattantyus hadnagy olyan gyáva -egy szép, ingerlő hölgygyel szemben, hogy nem érdemelné egy napig a -császár kenyerét, ha az ellenséggel szemben is olyan gyáva volna? És te -azt elhitted, még czitáltad is a szemembe. No hát már most végy egy nagy -lélekzetet! No még egyet. Azután majd fordulj a fal felé s aludjál -szépen. Azt a lelkiismeretmardosást hagyd egészen én nekem. Az én lelkem -pachidermis, vastagbőrü. Tudod, hogy a disznó nem fél a kigyómarástól; -megeszi a kigyót mérgestől együtt. Ne legyen neked szívfájásod amiatt a -gyerek miatt. Majd pártját fogják annak. A szinésznő leánya már féléves -korában annyit tud komédiázni, hogy lefőz vele mindenkit; egy éves -korában már énekel, másfél éves korában balletet tánczol és zsarnoka -lesz a háznak mindvégig. - -Ennyi gyöngédség után még sem mondhattam neki egyebet, mint azt, hogy -«óh te országos gazember!» - -– Országos gazember vagyok? Azért, hogy ideje korán fölnyitottam a -szemedet? Azért, hogy nem engedtem rajtad azt a tréfát elkövettetni, -amit a parasztasszonyok praktikáznak, mikor a kotló elhagyja csibéit s -akkor egy kappannak pálinkás zsemlyét adnak? Akkor lettem volna ugy-e -becsületes ember, hogyha engedlek utána szaladni? rádhagyom, hogy vedd -el? add neki a nevedet? Magam pedig ott maradok becsületes házibarátnak? -S aztán játszom veled azt a gyermekkori bujosdit, amihez azt a nótát -énekeltük: «eb hátán fecskefészek, minden ember látja; csak maga nem -látja?» Te így tettél volna, ugy-e? Te országos becsületes ember! - -Nem tudtam rá mit felelni. Le voltam pipálva. Persze, hogy én így tettem -volna. Nem is «volna», hanem «volt». - -Csak azt tudtam nyögni: - -– Mért nem hagytál ott veszni a csatatéren? - -– Ördögök csiklándozzák meg a te szentimentális talpadat! Most még te is -ungorkodol velem amiatt, hogy fölszedtelek a halottak közül! Nem elég, -hogy ezek odafönn mindennap maczerálnak, mortifikálnak, chikanálnak -ezért a szamaritánus tettemért; kicsi híja, hogy főbe nem lőttek érte, -de még megeshetik, hogy infám-kasszálnak; hanem még te is előállsz -sápítozni, hogy mért nem hagytalak ott? - -Beláttam, milyen igazságtalan vagyok hozzá. Odanyujtottam a kezemet -felé. - -– Bocsáss meg, pajtás. A beteg ember igazságtalan. Megszabadítottál egy -rémtől; de egy iszonyu üresség maradt utána a lelkemben. - -– Majd betelik az magától. - -Azzal megszorította a kezemet s mintha eszmetársulat nyomán keresné az -üresség betöltőjét: a szemeivel kereste Mirrhát, ki az ablakfüggöny -mögül leskelődött; nem gondolva rá, hogy a csipkefüggöny átlátszó. -Nikkel úgy tett, mintha nem látna át a függönyön. Nekem azt mondta, hogy -«Csau», Mirrhának pedig nem köszönt. Azzal eltávozott. - -Én nem láttam, hogy Mirrha ott van; háttal voltam az ablaknak. - -Azt hittem, hogy egyedül vagyok a szobában. - -Nem tudtam magamat visszatartani többé. - -Elkezdtem zokogva sírni. - -Hiszen mi erős férfiak is sirunk ám, mikor senki sem látja. - -Egyszer aztán azt vettem észre, hogy ketten sirunk. - -Egymás nyakába borulva. - -Ő azért sir, hogy engem vigasztaljon. - -S nekem ez a vigasztalás jól esik. - -Azon veszem észre magamat, hogy megcsókoltam a kezét. - -Mit adhattam neki egyebet, a könyeiért? - -Akkor aztán tartott nekem egy kegyes beszédet, hogy legyek nyugodtan; a -fölindulás megárt. - -Én viszont biztosítottam felőle, hogy most már egészen fölgyógyultnak -érzem magamat s holnap föl fogok kelni s aztán rendes ember leszek. - -Arra ő kihúzta a kezét a kezemből. - -– Kérek öntől valamit, mondám a leánynak. - -– Mi a kivánsága? - -– Hozza ide nekem onnan az asztalról azt a levelet, meg az arczképet. - -Belenézett a szemembe mélyen; kitalálta a gondolatomat. - -– Ön össze akarja azokat tépni? - -– Igen. Apró darabokra fogom tépni. - -Erre olyan áldott, szelid, kérlelő tekintetet sugárzott rám. - -– Ne tegye ön azt!… Hiszen olyan nagyon szerethette… Boldog volt vele… -Amit vétett ön ellen, azt hamar el fogja felejteni; de a boldogságára -örökké vissza fog emlékezni. Ajándékozza ön nekem ezeket. - -Olyan szépen tudott kérni, hogy én neki adtam azokat a tárgyakat, amik -tegnap még amulét voltak rám nézve; drága kincs, ma pedig szemét, -undokság. - -– De már azokat a hivatalos irkafirkákat csakugyan összetépem. A -végrendeletet és a biztosítást. - -Erre a zsidó leány odajött hozzám s a mutató ujjának a hegyét odatette a -homlokomra. - -– Uram; ön nemes ember. Gavallér. Illik-e az egy nemes emberhez, hogy -boszut álljon egy gyermeken, akit még tegnap szeretett, azért, mert ma -meggyűlölte az anyját? Visszaveszi-e egy gavallér az adott alamizsnát, -egy koldustól? - -Ejh, de megvoltam pirítva! Hogy nekem egy zsidó leánytól kellett -megtanulnom, mi a nemes ember szokása. - -– Önnek nemes szíve van Mirrha… Szégyenlem magam ön előtt… - -Ekkor aztán megsajnálta azt a vért, amit a szégyen az arczomba -kergetett. Le akarta azt a pirt törülni onnan. Elnevette magát. Éles -hangot erőltetett a beszédéhez. - -– Oh bizony nem a nemes szív mondatta ezt velem; mirevaló volna az az én -fajtámnak? Hanem, hogy az apámnak ebből a biztosítási üzletből provizió -jár, hogy az kárba ne veszszen. - -De most már a Mirrha arcza lett lángvörös. Hazudott. - -Dejszen, nem teszel engem bolonddá! Nem az a kis önérdek mondatta ezt -veled, hanem a te gyémánt szived! - -– Hivja be az urakat, mondám Mirrhának. S aztán aláirtam az okmányokat. -A «Viola» el van látva egész életére. Agyiő, madám! Nem álmodunk többet -egymásról. - - -VI. TRÉFÁS TEMETKEZÉS. - -Bizony valóságos operáczió volt ez! Kivágtak egy darabot a szivemből, -összevarrták, bekötötték. Ezt mind a Nikkel hajtotta végre. Nem tudom, -melyik doktor csinálja utána? (akiket budapesti nyelven -«Menschenschneidereknek» hínak.) - -Nagyot aludtam utána s mikor fölébredtem, megettem egy egész csirkét, -becsinálva. (Ritkaság volt pedig a baromfi akkor, egy ellenségtől körül -zárolt várban.) - -A gyógyuló fejsebem sem igen sajgott már. «Ebcsont beforr!» - -A lunátikus érzések, halluczinácziók eltisztultak az idegeimről. Csak -bizonyos restelkedés maradt hátra a kedélyemben. - -Szégyenlettem magamat ez előtt a zsidó leány előtt. - -Mennyire leszállhattak előtte az akcziáim! - -Hogy henczegtem eddig a gonosztetteimmel! - -Milyen deklamácziót csaptam, onnan az akasztófáról! - -S most leszállítanak onnan, szégyenszemre, nem én következem oda, hanem -más. Az már lógg! Az én fogasomon. Czudar egy csalfaság! Hogy az -embernek még az akasztófához való jussát is elveszik. Még a pokolbeli -örökségétől is elütik! - -Hogy lenéz most engem ez a leány! - -Pálinkás zsemlyével kotlóssá tett kappan! - -Az ördög vigye el ezt a Nikkelt a népies hasonlataival. - -Csak legalább sirni ne látott volna! - -S még ő is együtt sirt velem! - -Micsoda emlék! Micsoda furcsa viszony! Egymás nyakába hullattuk a -könyeinket. - -Olyan derült arczczal jön oda hozzám. Azt hiszem, hogy magában kinevet. - -– Miért nevet Mirrha? - -– Azért, mert örülök. Az orvos megengedte, hogy fölkelhet, s kijöhet egy -órára a kertbe; gyönyörü meleg idő van. - -No ez nekem is örömhír volt. - -Hát biz engem úgy kellett felöltöztetni, mint egy gyermeket. -Természetes. Új szülött vagyok. Alig több két hetesnél. - -Mirrha segített felöltöznöm. Olyan áldott jó gyermek volt! - -Milyen nehéz a horizontális embernek beletanulni az egyenes állásba! Nem -is megy eleinte. Egyik kezemmel a botra kell támaszkodnom; a másikkal -meg a Mirrha vállára. Úgy lépek, mint aki hepehupás jégen jár: a sarkam -alul ki akar csúszni a föld. Kérnem kell Mirrhát, hogy a karjával ölelje -át a derekamat. - -Így botorkálunk ki a kertbe. - -Nagy feladat. - -A folyosóról három lépcsőn kell leszállni a kertajtóig. - -No barátom! Aki a bécsujhelyi patakot saltó mortaléval, bukfenczvetve -ugrottad át, hogy szállsz le ezen a meredeken most? - -Megpróbáltuk vállvetve. És sikerült. - -Nagy volt a megelégedésem, hogy a kertbe jutottam. Szép virágos kert -volt. A szomszéd tűzfalát egy rózsa-lugas futotta be. Az épen tele volt -virággal. Az a szimpla rózsa volt, amit minálunk pecsétrózsának hívnak; -se szine, se szaga nem vall a rózsára, a szine spanyolviaszk, az illata -bodzalekvár. De azért gyönyörüség volt az nekem. Egy karosszék volt -odahelyezve a számomra: abba leültettek. - -Mirrha leszakított egy pecsétrózsát s odatűzte a gomblyukamba. Nem -huszár ruha volt rajtam; hanem invalidus zubbony, a fejemen pedig -holtzmützli: a kötött sapka fölé téve. - -– Mondja csak Mirrha, miért nevet maga mindig, mikor rám néz? - -– Azért, mert örülök, hogy önt már lábbadozni látom. - -– Hát nem azért nevet rajtam, hogy engem sirni látott? - -Erre nagyon komoly arczot csinált. - -– Ah! Hogy nevetnék én azon? - -– Hát nem nevetni való figura egy férfi a ki sír? - -– Hiszen ön egy halottat siratott. - -– Akár csak Arany népdalából vette volna: - - «Volt szeretőm: esztendeig sirattam, - Ő volt az én mindennapi halottam.» - -Ha a betyár bevallhatja: a huszár mit szégyenelné? - -Rittig! Most jut eszembe! Fölfogadtam én ezt egyszer! Tudod, mikor? Azon -a keserűédes éjszakán! - -A mikor megloptam a vérét! A mit elrejtettem kristály üvegcsébe. -Magammal hordoztam. Azt hittem, őt magát tartom a kezemben. - -Mit fogadtam akkor? - -«És ha egyszer hűtlen találsz hozzám lenni: akkor eltemetlek, mint -kedves halottamat, virágos vadrózsa tövébe.» - -S a vadrózsa ugyancsak virágzik… - -Mirrha odahozott egy kis zsámolyt s odaült a lábamhoz. - -– Szereti maga a regényeket? – kérdezém tőle. - -– Nagyon szeretem. De csak szombaton lehet olvasnom, amikor nem szabad -dolgoznom. - -– Hát ha szereti, én majd most elmesélem magának az én regényemet, -aminél furcsábbat nem kapni a kölcsönkönyvtárban. - -S aztán elmeséltem neki az én regényemet a Passiflorával. Nagy -érdeklődéssel hallgatta. - -– A vége a regénynek itt folyott le a kegyed szeme láttára, füle -hallatára. - -(Akkor nem sejtettem, hogy ennek a regénynek még valamikor folytatása is -lesz, s bolond vége lesz ennek nagyon, s ehez a bevégzéshez megint nagy -befolyása lesz Mirrhának.) - -Mirrha azt kérdezte tőlem. - -– És mi lett abból az ereklyéből, a mit ön oly drágaságul tartogatott? - -– Hiszen azért meséltem ezt végig kegyednek, hogy valamire akartam -kérni. A tölténytáskám ott lesz az egyenruhámon, fegyverzetem mellett. -Legyen szives abba belenyulni: ott megtalálja azt a phiolát. Hozza ki -nekem. - -Mirrha fölment a kertből a házba. - -Én pedig az alatt, amig ő odafönn járt, találtam egy ásót, azzal -csináltam egy arasznyi sirgödröt két rózsabokor közé. - -Mire visszajött a leány, készen voltam vele. - -Dugva hozta el a phiolát, hogy meg ne lássa valaki. - -Zsémbelni kezdett, hogy meglátta az ásót a kezemben, s a megásott -sirgödröcskét. - -– Ön dolgozott? Az nem volt szabad. Én elvégeztem volna. - -– Kegyed az, akinek nem szabad a dolog. Ma szombat van. Én pedig ma ezt -el akarom végezni. - -– Mit? - -– A temetést. Adja ide. - -Azzal letérdeltem a földre. Az üvegcsét, azzal a féltve őrzött drága -ichórral belefektettem a gödörbe, s a kezemmel ráhárítottam a földet. - -Megadtam neki a végső tisztességet. - -«Sit tibi terra levis!» - -«Ő» bizonyosan nem is sejti, hogy én ma őt ünnepélyesen eltemettem. Ma -épen nevenapja van. Bizonyosan az ajándékokban gyönyörködik, amikkel a -számos tisztelői megörvendeztették. - -Mirrha elértette, hogy mit csinálok. - -Elfelejtette, hogy szombat van: a zsidó leánynak nem szabad ma munkát -végezni. És még milyen munkát! Késével öt orgonavesszőből kicsiny -keresztet faragott, s odaadta, hogy tüzzem a sír fölé. - -Én szétbontottam a vesszőkeresztet, s elszórtam a darabjait. - -– Tán nem katholikus hitü, – kérdezé tőlem Mirrha. - -– Nincs annak semmi hite. - -Azzal lenyomkodtam a lábammal a kis sirt egész laposra. - -– Gyerünk a szobába. - -Hanem a mint másnap ismét levezetett a jó Mirrha a kertbe, a napsugárban -sütkérezni: arra a letaposott sirra egy passiflorát találtam elültetve… - -Mennyi gyöngéd vigasztalást, mennyi hűséges ápolást találtam én ennél a -kedves teremtésnél! Én szegény sebesült, vérvesztett, testben-lélekben -rokkant nyomorék, aki ő neki mindezt nem adhatom vissza. - -Egyszer példálóztam előtte, hogy nem tudná-e egy szerető szivért -elhagyni a hitét? - -A fejét ingatta s a parazolja hegyével ezt irta a homokba: - -V. parancsolat. - -(Tiszteljed atyádat.) - -Hogy nem tudott az a Mózes a X parancsolat közé még egyet odaszorítani. - -«Férfi szeresd a te asszonyodat, asszony szeresd a te férjedet!» - -Vagy hogy erre nem kell törvény? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Két hét mulva helyreállt a béke. A város fölszabadult az ostromzár alól: -a lábbadozó sebesülteket hazaszállították az illetőségükbe. - -S ezzel a Mirrha novellájának – vége. - - - - -HESPERIS. - - -ELŐLJÁRÓ BESZÉD. - -Dejszen várhatsz arra a Hesperisre! - -Arra csak egy esztendő mulva kerül a sor. - -Szerencsére a regényben az esztendő nem tart tovább három napnál. (Épen, -mint a vasorru bába házánál.) - -Elébb a tisztelt publikumnak föl kell kanalazni egy teletányér -pszihologiai és fiziologiai értekezést. (Aki a levest meg nem eszi, nem -kap húst!) - -Mert azt csak valahogyan igazolnom kell, hogy én belőlem, a nagy -széltolóból, hogy lett egyszerre mustrája a szolid ifjaknak, akivel a -többit ijesztgetik? S hogy ennek következtében hogy fészkelte be magát -az életem curriculumába egy olyan üres esztendő, amelyben nem történt -velem semmi s amely alatt nem fordul elő más női név, mint az «alma -mater» (ahogy a muzsafiak tisztelik az egyetemet). - -Nagyon valószinű, hogy az a becsületes kardvágás, amelyet az én áldott -ellenségem, a burkus huszár hagyott emlékül a koponyámon, olyan -anatomiai befelé képződést okozott a fejcsontomon, mely a «henczegési -organum»-ot a minimális működésre szállította alá. - -Azonban nem csak ez a materiális, de egyéb morális következése is lett -ennek a végzetes sebhelynek. - -Én ez által a társaságban egyszerre a tiszteletreméltó egyéniségek -kategoriájába rukkoltam elő. Mindenütt úgy fogadtak, mint egy harczban -kipróbált hőst. «Ah!» Ezzel fogadott minden ember. Úgy bámultak, mint -egy portentumot. Csodadolgokat beszélhettek rólam a tisztelőim. - -Aztán egy vitézségi érdemrendet is küldtek utánam s azt nekem föl -kellett tüznöm az uniformisomra s egy csoport vitéztársammal együtt -lefotografáltatnom magamat egy gruppban, akik mind velem együtt -mitmakolták azt a bravurstiklit a chlumi nagy ködben s a maslowedi -hajczéczuban. Csak később olvastam a hadi bulletinekből, hogy mink akkor -magát a porosz trónörököst támadtuk meg. Meg nem vertük, de legalább -megmutattuk neki, hogy nem félünk tőle. A hányan megmaradtunk a huszár -századból, mind elfértünk azon a fényképlapon. Mind föl voltunk -dekorálva. - -Az ilyen nagy tisztesség szintén szolid magaviseletre kényszeríti a -fiatal embert. - -Hozzájárult egyrészt a becsületérzés is. - -Nagybátyám igen emberségesen viselkedett irányomban e katasztrófa óta. -Feljött hozzám Pestre (én még nem voltam obsitolva), úgy beszélt hozzám, -mint komoly férfiúhoz, a tárgyalás fonalát ott kötve össze, ahol -elszakadt: annál a bizonyos levélnél, amiben tudattam vele, hogy megyek -a szinfalak közé házasságot kötni. - -– Ugyan csak megijesztettél ezzel a levéllel, öcsém. - -– Remélem. - -– Annál jobban megörvendeztettél azzal a távirattal, hogy visznek a -háboruba. - -– Gondolom. - -– Azt hiszem, hogy kigyógyultál ebből a bolondságból. - -– Tökéletesen. - -– Én mindent tudok. - -– Én meg még annál is többet. - -– Nem akarod feleségül venni a divát. - -– Nem érzem magamat Zeüsznek. - -– Hanem a kis leányáról gondoskodtál? - -– Azt nemes emberi kötelességemnek ismertem. - -– Szeretem, hogy nemes emberi hajlamokat ápolgatsz. Tudod, hogy miben -külömbözik a nemes ember a többitől? - -– Tudom. Abban, hogy ha a szavát adja valamire, azt megtartja. - -– No hát, hogy te is megtarthasd a szavadat, hát add nekem a szavadat. -Én elvállalom minden kötelezettségeid lebonyolítását. Fedezem azokat a -saját vagyonomból, hogy a te örökségedet intacte adhassam a kezedbe. -Elvállalom a ratificatióját az Assicurazioni Generalivel kötött -tontinádnak is ama bizonyos életjáradék és eventualis kelengye iránt; de -már ezt a magadéból kell fizetned, mert én kilenczvennégy esztendeig -akarok élni (az apám is addig élt): addig nem örökölsz utánam. Hanem -mindezekért a concessiókért viszonzásul egy nemesi becsületedre fundált -igéretedet akarom intabulálni. Ha nemesi szavadat adod, hogy mától -számított egy esztendő alatt leteszed a vizsgákat jó sikerrel! - -– Szavamat adom. Itt a kezem. - -Ezzel aztán paroláztunk. S ezzel én el voltam adva egy álló esztendőre -Mnemosynének, Themisnek, Minervának s mindazoknak az istenasszonyoknak, -kik a hálójukba kerített ifjak ereiből a vért kiszivattyuzzák s helyébe -az istenek ichorját injiciálják. - -Én hát – a becsületszavamért – egy álló esztendeig nem cselekedtem mást, -mint ettem a tudományt merő kanállal; bálványoztam Wenczelt, Paulert, -Kerkápolyt; – Pulszky Gusztiból pedig valódi kultuszt csináltam. - -Hol maradna hely ezek között szép hölgyek számára? - -De hogy a legvalódibb okát is bevalljam ennek az én pillangóból hernyóvá -visszaváltozásomnak: nem annyira az a csapás igazította helyre az én -fejemet, a mit az áldott ellenségtől kaptam, mint amit az átkozott jó -barát sújtott le rá a végzetes leleplezésével. - -Belém volt ójtva a széruma, az ellenszere a szerelmességnek. Annak a -tudata, hogy valaki más az arany, én csak a talmi vagyok. Nem is úgy: -hanem hogy annak a szép hölgynek, aki nyájasan tekint rám, van már egy -Nikkele, akit velem akar megezüstözni. - -Mennyire lehetetlennek tartottam én, hogy ez az asszony rajtam kivül -mást szerethessen! Hiszen annyira nekem ajándékozta lelkét, vérét, hogy -velem kellett vagy idvezülnie vagy elkárhoznia. Az őrüléshez voltam -közel miatta! – Hogy jártam a lebontott szinház szeméthalmára egy -leszakadt czipősarkát keresni! Hogy neveztem amulétemnek az ő emlékeit! -– És ő nevetett rajtam! Duettben nevetett az igazi kedvesével! Mikor ez -eszembe jutott, szerettem volna a fejemet belebuktatni egy kád jeges -vízbe. - -Azt meg is tettem. Rettenetes Priznitz-kurát követtem el magammal. Hideg -víz, úszás, távgyaloglás volt az egyedüli mulatságom. Télen-nyáron a -puszta pallón háltam, a rajztáblám volt a fejem alatt a vánkos. A bort -gyűlöltem, mint a mérget. Hogy szinházba nem jártam, az magától érthető. - -Ilyenformán aztán be tudtam váltani az adott szavamat, hogy egy év alatt -minden jogásznak való tudományból leteszem a vizsgát. Letettem, kitünő -sikerrel. - -Nem láttak engem ez idő alatt még csak egy házi bálban sem, csak egy -Kränzchenben sem. Ha hittak, azt mondtam, nem tudok tánczolni. Arra is -jó kifogás volt a fejemre kapott vágás. - -Óh ezért én nagyon sok hálával tartozom annak, aki adta. - -Ilyen unalmas históriának a hőse lett belőlem egyszerre. - -De lesz ez még unalmasabb is, csak hadd gémberedjek bele, hadd -fanyarodjak bele. Tudok én is olyan impressionista képeket festeni, ahol -a lehámozott emberalaknak csak a héja van meg, ráragasztva a levegőre. A -négy újja egymásba ragadva, a szája egy fekete gomblyuk, a szemöldöke -egy strikla. - -A nagybátyám teljesen meg volt velem elégedve. - -Amint a bizonyítványaimat megkaptam, stante pede karonfogott, magával -vitt a főváros egyik legelőkelőbb jogtanácsosához, ki régi jó ismerőse -volt, de akinek mind ez ideig nem akart bemutatni. - -Hogy miért nem akart? azt majd el fogja ő mondani. - -Elébb azonban jónak látta engemet beavatni a saját fiziologiai -tanulmányaiba a prókátorok felől. - -– Mert hát, tudod öcsécském, a prókátornépnek többféle kategóriái -vannak; az «ügyvéd» az csak csipeget, a «fiskális» az ellenben markol, a -«jurium direktor» nyalábol, de a «jogtanácsos» az már kazaloz! - -Hát bizony csak kazalozunk. - -– Tudod, öcsécském, az a te leendő princzipálisod a legalaposabb -tudományú és tapasztalatú jogtudósok egyike a fővárosban, aki teljesen a -helyzet magaslatán áll. Ennek a kis újjában van nemcsak a köz- és -váltójog, de minden kereskedelmi törvény; a külföldi codexek, a -biztosítási szabályok, a tengerészeti jog, az angol, franczia, német -törvénykezési praxis, minden furfangjaival, teketóriáival, amikben egy -közönséges fiskális úgy elvész, mint mikor a vadászkutya hinár közé -kerül. Milyen örökségi pereket tudott az megnyerni, öcsécském! Más -ügyvéd bele sem merte volna vágni a fejszéjét. Hiszen majd meglátod. Egy -esztendő alatt annyit tanulsz nála, amennyit négy alatt nem tanultál az -univerzitáson. - -(Amire én szerényen megjegyeztem, hogy az az én hibám, nem az egyetemi -fakultásé.) - -– Hát tudod, öcsécském, addig, amíg a vizsgákat le nem tetted, nem -akartalak a jogtanácsos barátomnak a házához bevezetni. Könnyen -megzavarhatott volna a szorgalmatoskodásodban. Mert hogy előre tudassam -veled a helyzetedet, neked, mint gyakornoknak, ott kell laknod az ő -házánál, (házánál igenis, az a kétemeletes az ő tulajdona) és az ő -asztalánál étkezned. A jogtanácsosnak pedig van egy csodaszép fiatal -felesége, akihez foghatót még soha sem láttál. No no! Csak ne szimatolj -egyszerre! Az nem vadászni való vad! - -Én biztosítottam felőle a nagybátyámat, hogy ha bár maga volna is a -princzipálisom felesége a csábos Koleikháb, Potifár úr felesége, én az -lennék irányában, ami volt József, a Czaféát Panéákh. Soha a szememet -sem fogom hozzá fölemelni. - -– Én erre ismét kész vagyok nemesi szavamat lekötni. - -Amire az öregem, kurta bajuszát furcsa gesztussal pödörgetve, azt mondá: -«Csak hagyjuk ezt a fogadást in suspenso, öcsécském.» - -Sedriai műszó! - -– Leszámoltam az asszonyokkal. - -– Egyelőre. Jól tetted. Minek is az? A tengerészek esztendő számra nem -látnak egy asszonyt. Hanem ez nem olyan, mint a többi. Ez kivétel. Az -udvarlók úgy dongják körül, mint a rózsabogarak a «Königin der Rosen»-t. -Csak a töviséből kapnak. Ha kedve tartaná, négyesbe foghatná az imádóit, -úgy parádézhatna velük. Nem teszi. Példánya a női erénynek. Majd -meglátod. Ha udvarolni próbálsz neki, úgy megfagysz mellette, mint a -vaniliafagylalt. Hanem ha rezerváltan tartod magadat, akkor fölcsapod -előtte az «égót». A férje pedig, aki princzipálisod lesz, egy beteges -ember. Valami olyan kronikus baja van, ami egy vagy két esztendő alatt -okvetlenül elviszi. - -Ez a szó nagy szeget ütött a fejembe. - -Akkor én minek állok be ehez az emberhez gyakornoknak? - -– Kár érte – folytatá az öregem, – mert igen szép praxisa van. Ki fogja -tovább vezetni az irodáját? - -Ez volt előtte a legnagyobb aggodalom. - -– Tudod öcsém, nekem van számodra egy horoskopom. Hanem még csak -embryóban van. - -(Vajjon tudja az öreg, hogy mit jelentenek ezek az idegen szavak? -Azoknak a használatában nagy latitüdöt szokott engedni magának.) - -Iparkodtam lehetőleg buta képet csinálni előtte, ami annyira sikerült, -hogy az öreg kipattantotta, hogy mi az a horoskop. - -– Te fiú! Ha okosan viszed a dolgodat, te fogsz lenni a szép Pálmának a -második férje, s a hirhedett irodának a princzipálisa. - -Ezzel a szóval aztán teljesen dühbe hozott! Hogy engem majd úgy visznek -valahová, mint a Bájrám-ünnepi ajándékul szánt rabszolgaszüzet az «arany -kapu»-hoz. Előre destinálva! - -Ki is fakadtam. - -– No már, bátyám, én soha sem ismertem az Erbschleichereit (nincs rá -magyar szó: örökség után csúszás-mászás), de ennek a legcsúfabb neme az, -amit az ön horoskopja nekem szuggerál, hogy én egy becsületes embernek, -pártfogómnak hátrahagyandó özvegyére spekuláljak! - -– Bukfejes! Hát mondtam én, hogy spekulálj rá? Én csak a horoskopot -állítottam föl. Tanultál görögül. Hora = óra, skopein = vizsgálni. Ami a -csillagokban meg van irva, az megtörténik. Ez astronomiai kiszámítás. A -csillagász kikalkulálja előre, mikor kell Jupiternek a hold háta mögött -keresztül menni. S Jupiternek a kiszámított órára – akarja, nem akarja – -bele kell ütni az orrát a holdba. – Pedig a Jupiter csak külömb legény -mint te. - -– Dehogy külömb! A Jupiter csak egy planéta; megy a merre muszáj; de én -egy üstökös vagyok, aki arra megyek, a merre nekem tetszik. - -Az öreg nagyot nevetett: - -– Majd mondtam rá valami bolondot, de csak nem mondom el. - -– No hát én majd megmutatom, hogy az egész gyakornokságom alatt soha -szemébe sem fogok nézni a nekem szánt kandidátus özvegylendő -menyasszonynak. - -– Mutasd, mutasd! – Az öreg úgy paczkázott velem, mint a pók a légygyel, -aki már a hálójába került. Én azt tettem aztán, hogy mondtam neki egy -gorombaságot, amiért, ha egy csöpp gentleman-vér van az öregben, rögtön -ott hagy s megszakít velem minden rokonsági összeköttetést. - -Kirántottam a karomat a kezéből s ráförmedtem pimaszul: - -– No ez egy olyan monstruozus idea, amilyen csak egy kalugyernek az -agyában foganhatott! - -Dehogy volt az öregben az a bizonyos fölfortyanható csöpp vér! – -Szatirásan kunczogott; ismét visszadugta a karom alá a kezét, s tolt -előre. Többet el nem eresztett. Vitt magával, mint a konstábler a -kurrentált szökevényt, míg oda nem állított a leendő princzipálisom elé. - -– Itt hozom az én legkedvesebb öcsémet. - - -II. A SZÜRKE EMBER. - -Azt hittem, hogy nem is embert látok magam előtt, hanem csak egy -embernek az árnyékát. - -Szürke volt a kabátja, szürke az inggallérja, szürke az arczszine, a -haja, a rövidre nyirt szakálla, bajusza, s szürke szemüveget viselt; még -az óraláncza is platinából volt, hogy az is szürke legyen. Mikor -megmozdult, olyan volt, mint azok a kisértet-sablonok, akik Makbethben -(az operában) végig sasiroznak a szinpadon. - -Arczkifejezéséből minden orvosi tapasztalat nélkül föl lehetett ismerni -az életműszereiben duló vészt; mélyen bele voltak vésve a kín redői, -azok a sebhelyek, amiket egy lassan gyilkoló kakodémon karmai vájnak -oda. - -De szelidítette e kifejezést egy szép metszésű száj mosolygása, melyben -öntudatos jóság volt. Tudta, hogy aki rátekint, megijedt. Biztatóan -mosolygott. Nem kell miatta aggódni. - -A nagybátyámmal régi jurátuskorbeli pajtások voltak; együtt -czenzuráztak; azóta is levelezésben álltak. - -Az első rövid szóváltás után könnyen kitaláltam, hogy a princzipálisom -nagyon alaposan van informálva az iránt, hogy ki vagyok? mi vagyok? Ő -volt az elintézője az uzsorásaimból való kibontakozásomnak; azt is -tudta, hogy a drága kölcsönöket miféle szentetlen czélokra fordítottam! -azt a biztosítási ügyet is ő bonyolította le és a tőkepénzemet is ő -fruktifikálta, állampapirokba elhelyezve, amik (akkoriban) sokkal többet -jövedelmeztek, mint az árvapénztárban. - -Mingyárt elfogadásul megismertetett a házi szokásokkal. - -Az inas átveszi a bőröndömet s a szobámban elhelyezi az öltönyeimet. -Szobámnak külön kijárása van a folyosóra. - -– Ön itt fog nálam étkezni; mert kell, hogy minden időben -rendelkezésemre álljon; önnél fog állni a stampiglia; a prokurával is -meg lesz bizva. Az inventariumot kezeli; a napi postát átveszi, a -vevényeket aláírja és regisztrálja; a bélyegeket evidencziában tartja s -a kézipénztárt kezeli; arról könyvet vezet. Később aztán egyéb -hivatásköre is fog nyilni. Egyelőre ezzel is el lesz foglalva az egész -ideje. – Azért kell, hogy a háznál étkezzék. A többi segédek, kiknek -szabott óráik vannak, mehetnek azokon kivül, hová nekik tetszik. -Ebédhez, vacsorához csöngetnek. Mikor én étkezem, egyszer; mikor a nőm: -kétszer. - -– Én az egyszeri csöngetésre jelenek meg. - -– Nem biz az, ifju barátom. Mert az én étkezésem nagyon különleges; azt -én egyedül végzem. Orvosi rendelet szerint. Nekem külön konyhám van s az -én vendégségem nem egészséges ifju gyomornak való. Ön a feleségem -asztalánál fog rendesen étkezni. - -Egyszerre fejembe lőtt a vérem. - -A princzipálisom maga útasít, hogy a nejével együtt ebédeljek, mint -rendes asztaltárs. Hisz ez már a horoskop! - -Bizonyosan észrevette, hogy fülig pirultam; mert eddigi jóságos -mosolygását még egy sardonicus gunyorral is kellemesebbé téve, -megnyugtatólag mondá: - -– A nőmnél rendesen van társaság. Ismerős hölgyek. Jó barátnéi. Délben -is, este is. Rendesen ott fogja ön találni az elválhatlan hölgyet: -Adelphe Philinet, az athosz-hegyi kék apáczák provinczialisnőjét, a -feleségem mellett. - -– Nojszen, te tudsz görögül; elbeszélgethetsz vele! – Kottyant közbe a -kalugyer. (Szerettem volna a tyúkszemére hágni.) - -Azzal a szobámba küldtek. Nekik még elintézni valóik voltak, amikhez nem -kellett az én jelenlétem. - - -III. EGY CSAPÁS HELYETT KETTŐT – A LÉGYNEK. - -Az udvariasság szabályai azt diktálták, hogy a hová ebédre vagyok -hivatalos, ott elébb vizitet tegyek a házi asszonynál s bemutassam -magamat. - -Az irodaszolgát vettem elő, attól kérdeztem meg, hogy mikor fogad ő -nagysága. - -Az azt mondta, hogy ő erről nem tud semmit, mert ez nem az ő szakmája, -hanem értekezzem róla a komornyikkal; az asszonysághoz azon az átelleni -ajtón kell bemenni. - -Becsöngettem. A komornyik igen komoly magatartású úr volt. A névjegyemet -megtekintve, magas leereszkedéssel mondá, hogy igen is van már tudomása -a létezésemről; megkapta az utasítást, hogy egy terítékkel többet -tetessen az asztalra s kétféle bort, fehéret és vöröset. S egészen a -helyzet magaslatán állva, a választ is megadta a kérdésemre, a mire -legmagasabb helyről előre föl volt hatalmazva. – Tisztelgő előzetes -vizitemet ő nagysága ez órában nem fogadhatja, mivel ilyenkor a -konyhában ellenőrzi a nagyságos úr számára, hygiéniai tekintetek mellett -készített ételeket; azután pedig, mikor a nagyságos úr étkezik, átmegy -annak a szobájába s ott marad, amíg az az ebédét be nem fejezte, -pontosan fölügyelni, hogy az orvosi rendelet szabályai megtartassanak. -Mikor ennek vége van, akkor rögtön következik a második ebéd, a második -csöngetés. Ezt tehát az én vizitemnek meg kell előzni. Fönn maradna az -az expediens, hogy a nagysága távollétében sétálnék be a szalonba s ott -mutatnám be magamat Adelphe Philine fejedelemnőnek, ki itt az úrnő -alteregója s a látogatókat elfogadja, azonban (s ezt diplomatai -bizalmassággal súgá meg sub rosa) az apácza fejedelemnő, nevemnek -hallatára, határozottan megtagadta az elfogadás helyettesítését. - -A menykőbe! Hát már az Áthosz hegyéig elhatott volna a gonoszságaimnak a -híre? - -Azonban ez az expediens ajánltatott számomra a komornyik részéről: hogy -az első csöngetés után menjek be a nagyságos úr szobájába, ott fogom -találni a nagyságos asszonyt. S bemutathatom neki magamat s ezzel a -társadalmi illem és etikett szigorú szabályainak elég lesz téve. - -De jó, hogy okos emberek vannak a világon! - -Én hát csak az első csöngetésre füleltem. - -Amint az elhangzott, alig engedtem magamnak annyi időt, hogy a -bajuszomat fölfelé keféljem, siettem a princzipálisom szobájába, ahol -egyedül szokott étkezni. - -Már akkor ott volt a nagyságos asszony, – «Palma». - -Rossz regényiró volnék, azt elismerem, aki előre kibeszélem a mesémnek a -végét. Már a bevezetésnél közhirré tettem, hogy «Palma» a hetedik. Az a -feleségem. - -Amit csatányos meglepetésül kellett volna visszatartanom, elárultam -előre. (Mintha csak ismerném az olvasónőknek azt a szokását, hogy -legelébb is a végét olvassák el a regénynek.) De hát én csak úgy -historiázhatok, ahogy nekem jön. Úgy mondom el, ahogy tudom. - -Mikor legelőször megláttam ezt a hölgyalakot, azt éreztem, mintha minden -tagomban egy-egy szív volna; úgy meg voltam lepetve. - -Tökéletes klaszszikus szépség volt. Nem tudom máshoz hasonlítani, mint a -kapitoliumi Vénus-szoborhoz; a szobornak a márvány simaságával és -márványhidegségével. - -S hogy még teljesebbé tegye a csalódást, nem viselt sem korzettet, sem -krinolint. Volt merészsége daczolni az egész czivilizált világ -divattörvényével; végig mert menni az utczán; bátorkodott megjelenni a -társaságokban azok nélkül az aczélabroncsokra feszített volantok nélkül; -a nélkül a természetszabályozó halcsontpánczél nélkül. Ez a legkihívóbb -agaczéria lett volna, ha nem paralizálja az a hideg, északfényi -tekintet. - -Igazán mondom, nem tudom, mit mondtam neki az első önbemutatásnál. Azt -hiszem, hogy a nevemre sem emlékeztem. - -Segítségemre jött a princzipális közbeszólása. (Közbe? Hát szólt valaki -valamit?) - -– Épen önről beszéltünk a nőmmel. Az új joggyakornokom. - -A hölgy egyszerre nem nyújthatta a kezét, mert az egyikben tartotta az -ételes csészét, a másikban pedig kanállal szürögette a bulljont, ami még -nagyon meleg lehetett; azt elébb meg kellett langyosítani, így nyújtotta -a férjének szürcsölésre, miután maga egy kanállal megízlelt belőle egy -csöppet. – Csak azután nyújtotta nekem a kezét. - -A kéz meleg volt és nedves. Hideg szív tanújele. - -Én egy kézcsókot lehelltem rá messziről. - -Azzal helyet mutatott az asztal mellett, magával szemben. Közbül a -princzipális ült. - -Egyéb nem volt napirenden, mint az étkezés. - -Az irodaszolga valami sürgős paksamétát hozott be. Az úrnőnek egy -szemöldökintése visszariasztá; az ebédet nem szabad megzavarni. - -Én végignéztem, hogy segédkezik a hitvestárs a férjnek az étkezésnél; -hogy vágja ki számára a rosztbifből azt a középső falatot, amit meg -szabad neki enni. Aztán tölt neki a poharába egy szüknyakú palaczkból -fehér bort; keveset. Ő ismeri a mértéket. A bort roncsenyói vízzel kell -neki inni. Az ott van egy kicsiny négyszögletü sötétkék palaczkban. A -hölgy homlokán a két szemöld között egy minervai ráncz mutatkozik; a -csöngetyüt megnyomja az újjával. Én kitalálom a homlokredő titkát; -látom, hogy a dugó nincs kihúzva az ásványvizes palaczkból; megelőzöm a -zivatart; kihúzom a zsebemből a tollkésemet a dugóhuzóval, (azt minden -magyar hord a zsebében) s mire az inas bejön, kiszabadítom a dugaszt, -ami egy halk «köszönöm»-mel lesz megjutalmazva. Akarok belőle tölteni a -princzipális boros poharába: attól már letiltanak; «csak én tudom a -mértéket» s aztán ő maga tölt a kék palaczkból a bor közé az -ásványvízből, amitől a neszmélyi aranyszine egyszerre haragos zölddé -válik. Hát biz annál tudni kell a mértéket, mert annak a víznek -ásványalkatrésze – arzenikum. Annak a kredenczolását a feleség nem bízza -másra. – Még magára a beteg férjre sem. - -Így folyik le az egész ebéd. Akár csak a patikában készítették volna. -Végre megengedtetik, hogy egy szivarra gyújtson. A feleség megnézi a -zsebóráját. Egy óra. A következő szivarra csak öt óra mulva lesz szabad -rágyújtani. Azt is helyébe hozzák majd a délutáni ozsonnával együtt; az -pedig forralt, lefölözött tej. - -Az úrnő föláll; felém fordúl: «uram». - -Én veszem a kalapom, bókolok, az ajtófelé hátrálok; távozás közben -szabad látnom, hogy az úrnő odatartja az arczát a férje elé, a férj -csókot nyom elébb az arczára, azután a kezére s aztán a felesége karjába -akasztva a kezét, fölkel az asztaltól. - -Negyed óra múlva hangzik a kettős csöngetés; én átsietek az úrnő -lakosztályába. A komornyik nyájas arczczal fogad. - -– Van más vendég is? – tudakozódom tőle. - -– Igen is. Adelphe Philine fejedelemnő. - -Ajtót nyitnak előttem: belépek. Szemben találom magammal a háziasszony -oldalán a kék- és fehér köntösbe öltözött Adelphe Philine -fejedelemasszonyt. – Most van aztán okom eltátni szemem szám. - -Hisz ez az áthoszhegyi apácza fejedelemasszony az én egykori -görögnyelves ideálom: Amarillis. - -«Heuréka!» - -Hat év múlt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. - -Amarillisnek azóta tökéletes szépséggé kellett kifejlődni; az is volt; -csakhogy olyan fehér lett az arcza, olyan félig átlátszó, mint a -tejopál. - -A lelkiismeret megmozdult bennem: ez a fehér arcz engemet vádol. - -Az én hebehurgyaságom volt az oka, hogy Amarillisből apácza lett. Ha az -én bolond fejem nem keresztezi az ő életutját, most talán piros arczú -menyecske volna valahol a Szerémségben. - -Világos kék gyolcs köntös volt rajta, hoszszú bő ujakkal, a nyaka körül -fehér csipkegallér s onnan hosszan alá omló fehér lebernyeg, úgy, hogy a -termetének semmi idoma nem volt kivehető. Egy nagy zafirokkal kirakott -arany kereszt függött a mellén, a fejét fehér csipkés kék burkony -takarta, mely a nyakát is körülfogá. A hajából semmi sem látszott. - -Szegény Amarillis! - -Azonban már egy óra mulva megbántam, hogy sajnálkoztam rajta. Egészen -beletalálta az magát a hivatásába. - -– Hiszen mi öreg ismerősök vagyunk! - -Ezzel fogadott. - -(Furcsa nyelv az a magyar! A mire a németnek csak egy kifejezése van -«alt», azon nevez időt, lovat, bort, ruhát, embert, arra a magyar mind -külön jelzőt használ: régi idő, vén ló, ó bor, ócska ruha, öreg ember; -ha elcseréli őket, az gúny számba megy.) - -Mondhatta volna úgy is, hogy «régi» ismerősök, de talán azt akarta vele -sejtetni, hogy a görögök nem tudják a magyar synonimákat megválogatni; -vagy hogy mi öreg, rengeteg öreg emberekké lettünk azóta, hogy egymást -nem láttuk, hogy az idők távolsága miatt a kezünket sem nyujthatjuk -egymásnak. - -Nem is vette elő a kezét azokból a bő ujjakból. - -Hanem a nyelvével annál inkább megtisztelt. - -A csodálkozó háziasszony előtt sietett fölvilágosítani az enigmát. - -– Adjunktus úr az én atyámnál volt kosztban, mint fiatal diák, s akkor -én korrepetáltam vele a görög nyelvből. - -– Ah! És nagy sikerrel? - -– Meglehetőssel. Csak a kiejtése volt hibás. - -(Ez már vakmerőség!) - -Siettem szárnyát szegni a repkedésének. - -– Én ugyan mindent elkövettem a tökéletesítésére, s a tanításban sem -volt hiány. - -(Megérthette belőle, hogy emlékezem a «pszi» consonans történetére.) - -– Azért érdekel ez a kérdés, mondá a háziasszonyság, mert én is kedvencz -tanúlmányul választottam ki magamnak a görögöt. A fejedelemasszony -fölügyelete alatt Homér «Iliász»-át fordítom. - -(Rettenetes asszony!) - -– Ismeri ön Homér Iliászát? vallatott az úrnő. - -– Óh, hogy ne ismerném: «Ménin aide thea Peliadéo Achilleósz Uloménen, -hé műrin Achájoisz algen ethéke, Pollász d’ifthimusz pszűchász aidi -proiapszen, Heroon…» Le is fordítottam magyar hekszameterekre: «Zengd -istennőm a Péliszfi Achillesz haragját. A veszedelmest, mely sok -Acháinak adta halálát, S sok hősnek fenkölt lelkét elküldte pokolra, Jó -idején.» - -– Ah ez derék! Hisz akkor ön nekem nagy segítségemre lehet. - -– (Alászolgája. Észrevettem, hogy beleestem.) - -– Nem biz én nagyságos asszonyom. Nem akarok schwindlerozni. Ez a három -sor az egész, amit Homéroszból tudok. Ami görögöt tudtam, azt már mind -elfelejtettem. Kárbaveszett rajtam a fejedelemasszony tanítása. Azóta -nem gyakoroltam magamat benne. - -– Igen, igen, – jegyzé meg rá Adelphe Filine Amarillis. Más kedvenczebb -tanúlmányok foglalták el a helyét: a rácz nyelv, a violoncsello, a -szavaló művészet, sőt a héber nyelv is s kitünő tanítói lehettek. - -(Megannyi viperacsipés!) - -(Hisz ez az áthoszhegyi szent alaposan értesülve van az én -faczinoráimról! No itt nekem szépen meg lesz vetve a fejem allja. Talán -már meg is van?) - -A jogtanácsosné jó szive nem engedte, hogy így féllábra állítsanak, mint -egy leczkenemtudó szeksta diákot. - -– Hiszen a hadászati pálya is elvonhatta önt eléggé a költészet -mívelésétől. - -S odatekintett a még nagyon jól látható sebhelyre a homlokomon. - -Hát nem megcsipett újra az aszkétai szent hölgy? - -– Ön igazán büszke lehet a sebhelyére, melyet királya védelmében kapott, -nem pedig holmi elfeledésre méltó hölgy miatti párbajban. - -Ez megint emlékeztetés volt arra, hogy «hiszen kaptál te a fejedre én -miattam is egy ilyen kardvágást, csakhogy tompa éllel, a miért nekem -apáczává kellett lennem. Te elfeledted azt már, de rám nézve meghalt a -világ! - -Erre aztán elhallgatva, asztalhoz ültünk. De a forró levessel hol az -egyikünk, hol a másikunk égette meg a száját. - -Én mind azon törtem a fejemet, hogy honnan meríthette a felőlem való -pontos informáczióit a fehér arczu Adelfe? – Pedig ugyan könnyen -kitalálhattam volna. - -S ez mindennap itt van a jogtanácsosné asztalánál? - -Nem leszek a jogtanácsos örököse! - - -III. A SEPTEMVIR LEÁNYA. - -No hát letelt az esztendő. A mivel bíztattam a t. cz. olvasót. A három -napos boszorkány esztendő. - -Meg kell vallanom, hogy igen kellemetes csalódáson mentem keresztül. - -Közelről látva (ellenkezőleg a rendes szokásnál) minden ember, a kivel -érintkeznem kellett, diametraliter ellenkezője volt annak az első -fogalomnak, amit felőle alkottam (a saját előnyére). - -A jogtanácsos nem volt unalmas jogtudós. A hivatalos ügyekben is oly -érdeket tudott kelteni, hogy csupa élvezet volt az informáczióit -átvenni. Voltak kétségbeesett ügyei, de azoknak a részén volt az -igazság. Én apródonkint megtanultam az ellenfeleit gyűlölni; azok voltak -a schwindlerek, a rabulisták, az örökségmászók, az álorczások, a -stellionatusok, a felonisták, a hamisítók, az accaparisták, a -hochstaplerek, a hamis cridások; az ő cliensei a rokonszenves, -becsületes emberek. - -A hivatalos órák után pedig az én princzipálisom megszünt jogász lenni; -nagyon érdekelte a politika, (1867-ben!) az irodalom, a művészet. Volt -igen szép képtára, nagybecsü művészremekekből összegyűjtve; nagyszerü -könyvtára, klasszikusokból, inkunábulákból s valamennyi magyar iró -műveiből, a miket ő maga marginális jegyzetekkel látott el. - -Minden héten jour fix volt nála, a melyen fényes termeiben összegyűlt a -főváros minden előkelő osztálya; szellemi és társadalmi czelebritások; -művészek és művésznők. Ott énekeltek, szavaltak, hegedűltek, -zongoráztak, czimbalmoztak s ha idegen művész került Budapestre, az -rendesen ott fényeskedett a mi jour fixeinken. Semmi feszesség, semmi -prüderie; szabad, de elegáns, szellemes társalgás folyt. Maga a -princzipálisom a legérdekesebb társalkodó volt; mintha elfelejtette -volna halálos betegségét. Csak annyiban külömbözött a vendégeitől, hogy -nem evett, nem ivott semmit. A gazdag buffet a közönséget delektálta. - -Én azonban nagyon passziv szerepet játszottam ezeken az estélyeken. -Tetszettem magamnak a «kukkó» szerepében, aki blazirt pofával leül az -olvasó asztal mellé s a külföldi illusztrált lapokban levelész. - -Hegedűltek a konczert-teremben. Minden ember odatódult. Azt mondták: -Terezina Tua hegedül. Bánom is én! Hegedült már nekem a Terezina Mea is. -Annak is betege vagyok. - -Valaki odajött hozzám, fölszólított, hogy akkompanyáljak a nagy -művésznőnek. - -– Én? - -– Hát nem értesz a hegedűhöz? - -– Annyit értek hozzá, mint a székely góbé, aki azt mondta a hegedűre, -hogy «ettem is!» - -– Nagyon szép leány ám. - -– Ahhoz meg épen nem értek. - -Azzal leültem a sakkozó asztalhoz s elkezdtem sakkozni magamban. Ez a -monomániának a kezdete. - -Egyszer csak selyemruhasuhogást hallok a hátam mögött. - -A jogtanácsosné volt. - -– Jőjjön csak hamar; be akarom önt mutatni a septemviréknek. - -Nagy gráczia! Maga jött fölkeresni, holott a komornyikjával is -hivathatott volna. - -Ah! A septemvirék! Eddig is sokat hallottam róluk beszéltetni. A -septemvir legszorosabban összecsatolt jó barátja volt a -princzipálisomnak. Sok ügye az ő kezén keresztül ment körösztül. Legelső -jogtudósnak tartották az országban, úgy, hogy az első felelős -miniszterium megalkotásánál ő is szóba került, mint igazságügyminiszteri -kándidátus. - -– A septemvirnek leánya is van. A gardedámja nem az anyja, hanem egy -távoli rokona, akivel nem lehet konverzálni, mert nagyot hall. Az anyja -korán elhalt. - -Ennyi informácziót szükségesnek talált velem közölni a patronám. - -Súgva még hozzá tette: - -– Társalkodjék ön a kisasszonynyal hosszasabban. Szeretném önnek a -véleményét megtudni felőle. - -Ez nevezetes prospektus! Mondhatnám – különös. - -A terembe értünk. Épen egyenesen rábukkantunk a septemvirre. - -Nagy feje volt; rengeteg hosszú, oroszlán-fakó szakállal, széles válla, -melle és dereka hosszú, úgy, hogy ha így folytatta volna az alkotó, egy -óriásnak kellett volna neki lenni; azonban a lábszárak szertelenűl -kurták voltak hozzá; úgy, hogy egybevéve, az alacsony termetüek közé -volt sorolható. Hogyha ült, akkor imponált az embernek. - -A mint a nevemet kimondta előtte a jogtanácsosné, egyszerre derült -mosolyra szaladtak szét a vonásai. Mintha kellőleg informálva volna már -a jó és rossz tulajdonságaim felől. Szívesen megrázta a kezemet s azzal -bocsátott el, hogy reméli, el fogok járni a jourjaikra. Majd elküldi a -meghivást. - -Szerencsémnek tartottam. - -A jogtanácsosné aztán egyet fordított rajtam s arrafelé pilótált, ahol a -fiatal leányok csoportja volt a terem közepén. A gardedámok a mindenféle -kereveteken foglaltak helyet és theáztak, pletykáztak; a kisasszonyok -pedig a terem közepén álltak és várták a jó szerencsét. - -Azok közt volt a septemvir leánya is, a kit én a magam regényében -elneveztem Hesperisnek. (Hesperis matronalis Linnæi.) Már az öltözetével -is föltünt. 1867-ben rég el volt feledve a hét év előtt inaugurált -magyar divat, az urak elfáradtak az antik gombok viselésében; a hölgyek -fejét zsenirozta a rezgős főkötő és a gyöngyös párta; párisi divatot -viseltek a delnők, frakkot, klakkot a delfiak s virágjában volt a -sinyón, ez az idegen szőrökből csavarintott hurkatorony a hölgyek fején; -ki mentűl több hamis hajat föl tudott rakni a kontyába, az volt a -legszebb. Hesperis még mindig a magyar divatot viselte. Fűzött dereku -ingvállt, dúdoros újjakkal; csipke kötényt nagyvirágu szoknyához; -leeresztett hajfonatot, keskeny pártát, pillangós czipőket. - -Ezen a thémán mingyárt elkezdhettem a társalgást, mikor bemutattak neki. - -– Nagysád még mindig hű a magyar divathoz. (Magam is hű voltam hozzá; -huszár egyenruhámat kellett viselnem társas estélyeken.) - -– Boldogult anyámtól így tanultam, – felelt Hesperis. Én más forma ruhát -szabni nem tudok. - -Nagyot bámultam. - -– Hát kegyed maga szabja a ruháit? - -– Magam is varrom meg. - -(Hisz ez egy klenodium! Ennek a papája nem ismer szabókontót, -masamódkontót, konfekcziós boltot! Nem borzad el, mikor divatműáru -kereskedés kirakata előtt végig halad! Ez a tulajdonság maga egy -hozomány!) - -– Nagyon derék! - -Egyenesen rátértem a legközelebb eső themára. - -– Hogy tetszett nagysádnak a hegedű-művésznő? - -– Semmit sem értek a zenéhez. - -– Ah! Tehát nagysád nem is zongorázik? - -– Nem birtam megtanulni. Nincs semmi tehetségem hozzá. - -Most már jobban megkezdtem nézni. Egy leány, aki nem zongorázik! Ez -lefotografálni való! Szép tojásdad metszésű arcza volt, gyöngéd pirral -áthajnalodva, sötétkék szemei, sötét szőke haja, vékony, finom metszésü -ajkai és igen kicsiny, nagyon szép rózsaszin fülei, vékony orra, lüktető -czimpákkal. Termete nyulánk volt és karcsu, minden ámító mellékletek -nélkül. A vállat és keblet irigyen őrzi a magyaros ruhaderék. - -– És így konczertekre nem jár nagysád? - -– Nem tudnám élvezni. - -– És bálba? - -– Egyszer voltam, tavaly. Többet nem kivánkoztam oda. - -– Nem is tánczol? - -– Soha. - -– Tán orvosa tiltja? - -– Oh nem. A testgyakorlást szeretem. A svéd gymnasztikában otthon -vagyok. Vívni is tudok. De a tánczot nevetségesnek találom; úgy, ahogy -nálunk szokásban van. A hogy a keletiek élvezik a tánczot: kitanított -tánczosnőket lejtetve, az urak csak nézik; minők Egyptomban az almék, -Kelet-Indiában a bayadérek, Japánban a gejzák: úgy én is tudnám élvezni -a tánczot, mint művészetet; de hogy én magam egy soha nem látott -embernek a nyakába boruljak, aki engem körülforgat s végig szalad velem -a termen; előre-hátra ugráltat, hozzácsapkod a többi tánczosokhoz, -konvulziókba jön; keze-lába kalimpázik; meg-meg kap, fölhajigál a -levegőbe; magához szorongat; ugyan mit szólhat ehhez egy süket néző, aki -nem hallja a zenét, csak a mozdulatokat látja? - -In theoria tökéletes igazat kellett adnom a kisasszonynak. A táncz csak -nézni való. In praxi ellenkező nézetben voltam. - -Áttértem más materiára. Beszéljünk szinházról, irodalomról. - -No ezekben már otthon volt. De itt is ellenkezőek voltak a fölfogásaink. -Hesperis valóságos fakiri önkinzásnak tartotta a versirást, hogy egy -ember el tud nyavalyogni azon, hogy egy gondolatot, amit elmondhatna egy -sorban, kinyujtson négysoros strófává s keresse lepkefogóval a rimező -szavakat a sorok végére. Fogalma sem volt róla, hogy ez önkényt jő s ez -épen a költői adomány. Ő úgy fogta föl, hogy ez takácsmesterség s -osztovátán készűl. A prózairodalomban kedvencz olvasmányát képezte -Macaulay, Carlyle, Renán. A magyar regényirók közül nem szeretett mást, -mint Vas Gerebent; a többi mind schwindler volt előtte. – Ezer -bocsánatot kérek. – E fölött nagyon összedisputáltunk. A thema nem lett -megoldva. Azzal váltunk el, hogy ezt a vitát folytatni fogjuk a -legközelebbi jour fixen. - -Veszedelmes egy ismeretség! - -Egy hölgy, akinek paradoxon ideái vannak! - - -IV. PALMA NÉZETEI A JÓ HÁZAS ÉLETRŐL. - -Adelphe Philine nem vett részt a világi mulatságban. - -Sőt a rákövetkező napon is csak egy rövid látogatásra szorítkozott. -(Bőjti nap volt s azt a görögök szigorúan megtartják, míg a jour fixek -után annyi maradék pecsenye követeli az értékesítését.) Ebéd után a -jogtanácsosné azt mondta, hogy maradjak még. - -– Nos, hát hogy tetszett önnek a septemvir leánya? - -Az ilyen banális kérdésre banális feleletet szokás adni. - -– Igen szellemes hölgy. - -– Ezzel semmi sincs mondva. - -– Őszintébben szólva: kivételes hölgy. - -– Miben áll a kivételessége? - -– Nincsenek szenvedélyei; nem piperéskedik, a tánczot unja, a zenét nem -élvezi, a költészetet lenézi. - -– Lássa ön, ez a normális hölgy; legalább a mi magyar társadalmunkban -az. - -(A nyelvem hegyén volt: «Ezt nagysád mondja? aki az Iliászt fordítja;» -de csak elhallgattam vele.) - -– De hát akkor micsoda föladatokkal tudja betölteni az életét? - -– Az élet gyakorlati föladataival. Ő vezeti a háztartást. Higyje el ön -nekem, hogy ez egy olyan sok oldalu föladat, mely apró részletekből -összerakva a legnagyobb problémát oldja meg. A háztartás nehéz talány -annál az uri osztálynál, melynél a családfő előkelő rangja nem engedi -meg a cynicus félrehuzódást, a bukólikus egyszerüsködést; de -rákényszeríti egyenesen, hogy állása tekintélyét a társadalomban is -érvényesítse; a midőn a föladathoz a családapának, talán egy szerény -falusi kisbirtok jövedelmén kivül, a fiksz fizetéséből kell az egész -lukszusnak előteremtetni. A septemvirék háztartása egyenlő a mienkkel. -És ez ő nekik egy negyedrész kiadásba kerül, mint nekünk. S ez a -kisasszony tudománya. Ez az ő művészete; ez az ő poézise. Prózai dolog, -ugye bár? De aztán a septemvir nem is küzködik pénzügyi zavarokkal soha, -mint rangbeli társainak legtöbbje. Lássa ön: én ezt a leányt önnek -szántam feleségül. - -– Nekem? – Nagyot kellett rá nevetnem. - -– No hát mit nevet rajta? - -– Hiszen mi tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak. - -– Az a jó. A házas életben az ellentétek egészítik ki egymást. A mi az -egyiknek hiányzik, azt kipótolja a másik. - -– De hiszen mi minden óráját az együttlételünknek azzal keserítenők meg, -hogy a diskurzust disputává fejlesztenők; amit aztán mind a -háromszorhétszemélynök sem tudna dirimálni. - -– Hát ön azt hiszi, hogy a házastársak közötti disputa keserűség? -Ellenkezőleg! Az a legválogatottabb élvezet. Ha két együtt élő ember, -akinek mind magának való esze van, ellenkező fölfogásból vitat meg egy -tárgyat, egy fogalmat, egy eseményt: ez a szellemi harcz a legnagyobb -gyönyörűség. Én a férjemmel éjfélekig eldisputálok: ha valaki a -mellékszobából hallgatná, azt hihetné, hogy veszekedünk. Ő a politikában -demokrata, én arisztokrata vagyok; ő szabadkőmüves, én pietista; ő -verdista, én wagnerista s minden szenzácziós napi eseménynél, minden -családi drámánál a férjem rendesen a nőt védi, a férfit itéli el; én -pedig a férfinak adok igazat a nő ellenében s ez az ellentét, ez a -küzdelem erősebben köt bennünket össze, mint minden egyéb érzés, -becsület, kötelesség. Csak egy tárgy fölött nem szabad a nőnek disputát -kezdeni a férjével. A saját érdeke fölött. Még ha szivérdek volna is az. - -Ez nagy mondás volt! - -Nem hagyhattam megjegyzés nélkül. - -– Hát az utóbbi esetben a külömböző fölfogásoknak nem szabad kifejezésre -jutni? - -– Nem. Mert annak semmi haszna nincsen. Ily esetben az okos nő hallgat -és tür. Hallgatása és türelme lehet, hogy megszünteti a bajt. Ha szól, -csak növeli azt. Azon törekszik, hogy titokban maradjon. Senki meg ne -tudja, hogy neki fáj valami. S ha aztán a baj orvosolhatlan, ha -köztudomásuvá lesz: a nő akkor sem csinál jeleneteket, hanem nyugodtan -azt mondja: «uram, mi voltunk boldogok; annak vége van; most már -legalább ön legyen boldog; váljunk el harag nélkül.» - -Ezek a szavai a jogtanácsosnénak nagy hatást tettek rám. - -Magasra emelkedett a nagyrabecsülésem skáláján. - -Ez a nő nincs beavatva az én horoskópomba! - -Bizonyítja az, hogy ő nekem jövendőbelit keres. - -De még inkább az, amit most elmondott. - -Nem! Ilyen paszpartuval nem látják el azt a bizonyos zarándokot! - -– No hát – fog ön látogatást tenni a septemviréknél? - -– Még ma nagyságos asszonyom. - -… S másnap már megkaptam a meghivót a septemvirék jourjaira. - -És aztán szorgalmasan eljártam az ő jourjaikra is, meg a többi -czelebritásokéira, akik ugyanazon társaságokat egyesíték -összejöveteleiken – s tehetségem szerint udvaroltam a Hesperisnek, aki a -normal-hölgyet képviselte ebben a mi budapesti Szent-Dzserménünkben. - - -VI. VŐLEGÉNY IN PETTO. - -Ez már aztán komoly viszony volt! - -Határozottan udvaroltam Hesperisnek. - -Rövid idő alatt megértettük egymást. - -Arra is rájöttünk, hogy mi egymás számára vagyunk teremtve. - -Mindennapos lettem a septemvirék házánál. - -Délútán, mikor vége volt a hivatalos ügyeknek, rögtön odasiettem. Ha -látogatót találtam már ott, azt kibőjtöltem. Ott maradtam egész vacsora -idejéig; néha vacsorára is ott marasztottak. A süket társalkodónő miatt -beszélhettünk akármit. De az az akármi csupa merő, bölcs dolog volt. -Annyira, hogy mind a ketten tartottunk külön jegyzékkönyvecskét s azokba -az egymástól hallott emlékezetes aforizmákat följegyeztük. Mindig -allegoriákban beszéltünk. Például: «a jéggé vált szerelmet nem jó -fölmelegíteni, mert akkor meg vizzé válik». Ezt ő mondta. - -Hogy milyen hatással voltunk egymásra, azt a konkrét tények sejtették. - -Én például rátudtam birni Hesperist, hogy hagyja el már a boldogult -mamájától örökölt kecskeméti divatot, hisz azt már Kecskeméten sem -viselik; sőt a Hortobágyon a csikósok, gulyások is azt danolják, hogy -«nem is leány turnür nélkül», hogy az ilyen különcz öltözet feltünési -vágyra mutat; hogy könnyen politikai demonstrácziónak vétetik; míg -megtette a kedvemért, hogy európai divat szerint alakította az -öltözeteit; azokat is maga szabta és diszítette ugyan s csinált magának -olyan pomp fünébre kosztümöket, hogy az embernek kedve támadt -megkondoleálni a toilettjeit; de legalább mutogathatók voltak. - -Ő ellenben rábirt engem, hogy hagyjak föl a tánczolással, ami ő előtte a -férfit lefokozza. Megtettem érte. Pedig szenvedélyes csárdás-rázó -voltam. - -Arra is rávett, hogy olvassam végig Renánt. - -Házasságról természetesen még korán lett volna egymással beszélnünk. Úgy -voltunk egymás mellett, mint két téli körte, a mikre a kertész fölirta -tintával: 1. Kronprinz Ferdinánd, érés ideje deczember, január. 2. -Josephine de Malline; érés ideje február, márczius. - -Nekünk is meg kellett várnunk az érés idejét. - -Nekem a gyakornoki esztendőt le kellett szolgálnom, akkor lehettem -önálló ügyvéddé; a nagykoruságomat is be kellett várnom; Hesperisnek -pedig még rengeteg sok ingbetétet, alsószoknya fodrot kellett -kischlingolni, hogy a kelengye komplét legyen. Az mind saját keze -munkája volt. - -Szinházba én kisértem őt s ott mellette váltottam zártszéket; haza is én -kisértem s ha esős idő volt, tartottam fölötte az umbrélát. - -Társaságokban más nővel nem beszéltem; annyit már tudtam, hogy Hesperis -a végletekig féltékeny. - -Ellenben ő is egészen rezerváltan viselte magát más férfiak irányában. -Azok is ismerték a helyzetet s respektálták az én szerzett jogaimat. - -A Nikkel pajtást én magam mutattam be neki. Megint a pesti garnizonba -transferálták. Jó, fidelis czimbora volt. Mindenki tudta felőle azt az -epopeját, a hol a burkusok kezéből kiszabadított, ezért az én barátaim -előtt nagy volt a becsülete. - -Neki megengedtem, hogy udvaroljon Hesperisnek. - -Tőle nem volt mit féltenem az imádottamat. - -Egy szegény katonatiszt egy nem gazdag leánynál nem veszedelmes -konkurrens. Komoly eszméi nem lehetnek, mert kaucziót letenni nem képes; -könnyelmű eszmékkel pedig Hesperishez nem közelíthet. Ah! Hesperis -erénye erősen áll, mint a Gellérthegy; de még annál is erősebben; mert a -Gellérthegyről töredeznek le egyes sziklacsompók, de nem a Hesperis -grániterényéről! - -Kivált, miután tudja Nikkel, hogy Hesperis az én jövendőbelim. - -… De hát vajjon tudja-e? - -Mondtam én már valakinek, hogy Hesperist nőül akarom venni? - -Nem én. Senkinek sem. Még ő neki magának sem. - -Hanem hát ez a titoktartás, mely nagy bolondságnak látszik, ha előadom -az okait, egyszerre érthetővé lesz. - -Amíg a nagykoruságom el nem érem, addig a kalugyer kezében van a nyakam. -Ha az megtudja, hogy én eljegyeztem a septemvir leányát, azzal a szerény -hozománynyal s ezzel megzápítottam az ő horoskópját, az egyszerre meg -fog mozdítani minden eget, földet és poklot, hogy ezt a házasságot -megakadályozza; befeketít a septemvir előtt, úgy (érdemem szerint), hogy -az rögtön kiadja az útat. Hisz én notórius csélcsap, csapodár vagyok, -aki úgy cseréli a szeretőket, mint más ember a gyeplős lovat. Kezében a -Passifloráról irt levelem; meg a Violának az életbiztosítása. Aztán -tékozló, préda, könnyelmű vagyok, veszekedő, krakéler, iszákos! Ezt mind -megkapom, ha idő előtt elárulom a szándékomat. – Csakhogy a horoskópnak -igaza legyen. - -Másfelől meg itt van az Amarillis. A hajdani ideál. Ez meg a Hesperis -előtt fog elárulni, ha megtudja, hogy nőmmé akarom tenni. Mert ez nem -tűri azt el, hogy én valaha boldog legyek, a ki őt boldogtalanná tettem. -Ha ő apácza lett, legyek én trappista. - -Ha én szerencsés volnék a Magyar Bazár, Ország Világ, Magyar Géniusz, -Magyar Szalón, Uj idők, A hét, A Jókai stb. szellemdús szerkesztőnőivel -és szerkesztő férfiaival közelebb ismeretségben lehetni, rég proponáltam -volna nekik, hogy tűzzék ki lapjukban ezt a megfelelésre méltó kérdést: -«Szükséges-e két szerelmes egyén között a szóbeli nyilatkozás?» - -Nagy érdeklődéssel várnám a beérkező válaszokat. - -Meg vagyok felőle győződve, hogy a nagy többség azt felelné, hogy «nem -szükséges», sőt sokan emlékeztetnének Heine «madame, je vous aime» -schlagwortjával arra, hogy a szerelmi nyilatkozat egyenesen a banális -frázisok kategoriájába tartozik: tréfának sok, komolynak kevés. - -Ezen a nézeten voltam én is. Akiért én forrón érezek, az tartozik az én -melegemet érezni; ha az én lelkem az ő lelkét keresi, az ő lelkének a -dolga magát megtaláltatni. Én az egész valómat neki adományoztam; azt -teheti velem, amit akar; rabja vagyok, mit akar még tőlem többet? Egy -röpke szót? Egy igéretet? Hiszen nem vagyunk még Észak-Amerikában, ahol -egy be nem váltott házassági igéret biró elé kerül s dollárokban -taksáltatik. - -Lesznek sokan, akik azt fogják mondani, hogy igen is van egy szájjal -kifejezhető szerelmi nyilatkozat, mely minden kétséget kizár, s mely -daczára annak, hogy semmi nemzet szótárában föl nem található, sőt még -hieroglyphokban sincs kifejezve, mégis minden nemzet által megértetik; -ezt a nyilatkozatot száj mondja szájnak. - -Csakhogy a mi adott viszonyaink között ez nem volt alkalmazható. - -Hesperis soha sem volt található a nagynénje nélkül. De külömben is -nagyon óvatos volt. - -Egy arany mondását megörökítettem a jegyzőkönyvemben. - -«Aki egy leányt, akit nőül akar venni, elébb megcsókol: saját magának -rak föl szarvakat.» - -Rettenetes mondás ez! - -De hát mikor a leányok Shakespearet tanulmányozzák s találnak benne -ilyen dolgokat: - - «Ofélia. Míg hozzád nem menék, nászszal kecsegtetél.» - «Hamlet. El is vevélek, – ha hozzám nem jövél.» - -Igazán! A leányok a szinházban annyi okos dolgot tanulnak, hogy szinte -csoda, ha még egy leányt el lehet bolondítani a rendes életben. - -Meg voltam felőle győződve, hogy Hesperisben olyan nőt fogok birni, akit -teljes életemben – becsülni fogok. - -Egészen megnemesültnek éreztem általa magamat, lelkem magasabb régiókban -csapongott s korábbi életemre elitélő szigorral gondoltam vissza. - - -VIII. AZ ÉLVEZETES NÁSZUTAZÁS. - -No! hála a papnak! Hallom e fejezet czimének olvasásánál, csakhogy a -végén járunk már ennek az unalmas históriának. Viszi már a hős a -menyasszonyát! - -Dehogy vége! Dehogy unalmas! Dehogy viszi! - -Most lesz ez még csak tréfás dolog! - -Az én esztendőm vége felé törekedett, ami a kánikulába esett. - -A jogtanácsosék elutaztak Karlsbadba, hat heti kurára. A törvényszékek -szüneteltek, az ügyek pihentek, igazgatósági gyülések nem tartattak. Én -vendéglőbe költöztem, mert a cselédség is mind szabadságot kapott. Ez -idő alatt aztán mindennapos látogatója voltam a septemvirék házának. - -Ők állhatatosan Budapesten töltötték a nyarat. Hesperis azt állította, -hogy szebb üdülő hely nincs a világon Budapestnél. Itt van fürdő is, -hétféle: hideg, meleg, sós, sáros, az ember válogathat benne. Az öreg úr -néha példálózott, hogy milyen nagyon szeretné megnézni a dobsinai -jégbarlangot, már tíz esztendeje nem volt kinn a fővárosból. Tátra-Füred -is nagyon szép lehet. Aztán csak nagyot sóhajtott. Nem lehet, mert nem -lehet. - -– No majd augusztusban! – mondám én, jelentésteljes pillantást vetve a -szemlesütő Hesperisre. - -Akkor majd lehet. - -Ki lehetett vetni az abrakadabra útján, hogy ennek a biztatásnak mi az -értelme. - -Többször előhoztam Hesperisnek, hogy én augusztus közepén érem el a -nagykoruságom napját, akkor egyszerre ura leszek a sorsomnak, átvehetem -a vagyonomat és megházasodhatom. - -… Akkor aztán mehet a septemvir Tátra-Füredre, nem kell neki leányt -őrizni idehaza. - -Ezt csak értheti, aki logikát tanult! - -Ha csak egy szót szólt volna a septemvir: «Kérem, magyarázza meg ön -jobban?» Hát előrukkoltam volna vele szabatos formulázással. De én azt -hittem, hogy érti, tisztában van vele. - -Augusztus elseje bekövetkezvén, egy határozott lépést tettem előre. - -Ez a nap a nyári költözködések határideje. - -Titokteljes önérzettől ragyogó (gondolom legalább) orczával jelentém -Hesperisnek, hogy úri szállást fogadtam a kerepesi-úton. Első emelet, -négy szoba az utczára, kettő az udvarra; szalon, ebédlő, boudoir, -dolgozó szoba; stb. - -Annál a szónál, hogy «boudoir» gyöngéden tekintettem a szemébe: -gondoltam, ezt csak megérti? Nem látszott megérteni. - -Még jobban megmagyaráztam. - -Elmondtam neki, milyen butorokkal szereltem föl a szállást. A boudoir -szakasztott mása annak, ami Hesperis itthona; erről van lemásolva. (Ez -már csak világosan érthető.) - -«Most már nem hiányzik más az én otthonomból, mint egy édes női hangnak -idvezítő zengése.» - -Hesperis azt mondta rá, hogy «szép», – a czérna végét elharapva a -fogával s tovább stikkolt, a czérnát a tűbe fűzve. - -– Ez az utolsó fodor ugye bár, a mit most himez? - -– Nem tudom. - -(Mégsem tudja? A násznap után nem stikkolnak több fodrot). - -A septemvirnek is elreferáltam az új szállásom eseményét. - -Az meg azt mondta rá, hogy «ej ha!» - -Csak legalább kérdezte volna meg tőlem, hogy minek öcsém-uramnak az a -hat szoba? (Eddig egy is sok volt.) - -Mikor aztán elközelgett az a nap, a mely nagykorúvá születésemet -meghozta, jónak láttam világosabban nyilatkozni Hesperisék előtt. - -Délelőtt tettem látogatást, a mikor a septemvir is otthon volt. Először -is ő hozzá nyitottam be. - -Egész komolysággal előadtam, hogy én most leutazom a Bánságba, abból a -czélból, hogy a néhány nap mulva bekövetkezendő nagykorúságom alkalmából -apai birtokomat átvegyem s eddigi gyámommal leszámoljak. Mihelyt ez -megtörtént s én a sorsomnak és vagyonomnak urává lettem, azonnal sietek -vissza s első dolgom lesz családi boldogságomat megállapítani. - -A septemvir megrázta a kezemet s minden jót kivánt jártomban, keltemben. - -(Hát mi a manóért nem kérted meg ott mingyárt a leánya kezét?) - -Elmondom az okát. - -Hát én a leánykérést egész ünnepélyességgel akartam végrehajtani, ahogy -apáink szokták, ahogy más magyaroknál láttam. Kérő násznagy által -istápolva, tolmácsolva. S kérő násznagynak a jogtanácsost választottam; -amint az hazaérkezik Karlsbadból. - -Hanem azt már csakugyan megtehettem volna, hogy magának Hesperisnek -megmondjam, mikor egy órára egészen egyedül maradtam vele; a -társalkodónő távol volt: «kisasszony! én magát szeretem; én a kezét, -szivét, lelkét magamévá akarom tenni, cserében az enyimért» mielőtt -búcsút vettem tőle. - -Máig is önfölpofozási vágyakat érzek, ha visszagondolok rá, hogy micsoda -ostoba helyzetet szereztem magamnak, a midőn a kiválasztott kedvesemnek -nem mondtam meg, hogy mi a komoly szándékom vele? - -Zsebemben volt a jegygyűrű. Ráhúzhattam volna az újjára. Az is -nyilatkozat lett volna. - -Nálam volt a szállásom kulcsa. Letehettem volna az asztalára azzal a -kéréssel, hogy távollétemben nézze meg azt a kék szobát; olyan szépnek -találja-e, mint az itthonit? Ez is lett volna valami. - -De én egyikre sem tudtam magamat elhatározni. Én, aki más nőknél -mingyárt az egzekuczión kezdtem a proczesszust, olyan félénk voltam -ezzel a leánynyal szemben, mint egy gymnázista az első tánczleczkén. Az -a kalugyer feküdt a mellemen az átkozott horoskópjával. Hiszen ha -nagykorú leszek, megnyilik a torkom egyszerre! - -Az egész búcsúzás csupa szentimentális sóhajtozásból telt ki. A szemeink -kérdeztek és feleltek, de nem volt fonograf, amely ezt a beszédet -megfixirozza. - -Még mikor a búcsúvételnél kezet szorítottam vele, úgy nógatott valami, -hogy «no most! itt van szemközt; szorítsd egyszerre magadhoz! Nyomj egy -forró csókot az ajkára!» – Azzal is meg lett volna pecsételve a kettőnk -sorsa. – Ezt a perczet is elszalasztottam. - -Majd ha visszatérek! Mint diadalmas hódító! - -Hiszen csak néhány nap a külömbség. - -Addig még hadd maradjon kinyilatlan a lótuszbimbó. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Amit most elmondok, azt már mástól hallottam később. - -Amint eltávoztam Hesperistől, a septemvir átjött a leánya szobájába. - -– Nos? Nyilatkozott előtted? - -– Nem az. - -– Én előttem sem. - -– Elmondta, hogy házasodni készül, de hogy kit akar elvenni, arról nem -szólt. - -– Nem értem a dolgot. - -Abban nyugodtak meg, hogy talán majd levélben fogom a nyilatkozatomat -közölni velük. Vártak szép türelmesen. - -Azonban az én nagynevezetességű 25-ik születésnapom is elmult s az én -levelem még sem jelentkezett. - -És azután még egy hét elmult s levél csak nem jött. - -A septemvir egyre iparkodott vigasztalni nyugtalankodó leányát, hogy -nekem most véghetetlen sok a dolgom. Egy ilyen örökség átvevés -komplikált história. A közjegyzői intézmény még nem volt behozva. -Mindent ex praesidio kellett elintézni. Fürdőidény van. Viczispán, -árvaszéki elnök, bizonyosan ki Buziáson, ki Mehádián, ki Monyászán -áztatja fáradt tagjait, azokat most nehéz kihúzni a kádból. Az is nagyon -valószínű, hogy az árvapénztár nem képes olyan rögtön liquidálni a -kapitálisomat. Sőt föltehető, hogy én most abban fáradozom, hogy a -szülői kastélyt helyretataroztassam; oda szándékozom vinni a mézes -hetekre a menyasszonyomat. De már azért csak irhatnék egy rövid levelet. -Csak annyit, hogy mikor térek vissza. Végre már nem maradt más, mint az -a föltevés, hogy a postás, aki a levelemet szállította, -postaszekrényestől együtt belefulladt a legutóbbi felhőszakadás okozta -árvizbe; vagy pedig a Macsvánszky bandájának a kezébe került. - -Én pedig az egész levélnemirást egy idétlen theáterkup kedvéért -rendeztem. Úgy akartam beesni a szinpadra, ahogy azt a vigjátékokban -láttam s addig nem szóltam senkinek egy szót sem a házasulási tervemről, -a míg az örökségem birtokába nem jutottam s az apai házat lakható -állapotba nem helyeztem. - -… Egy szép (azaz, hogy csunya) reggelen aztán bekopogtat a septemvirhez -Nikkel. - -Az én kedves barátom, akit eddig folyton az örök uniformisában lehetett -csak látni, ezúttal koczkás czivilruhába volt öltözve; -Bismarck-án-colére szinű nyakravalóval, májszinű kalappal, turista -bakkancs a csánkóin, a mancsai vörös keztyükbe hüvelyezve. Még fehér -szegfű is volt a gomblyukában. - -A septemvir szobájában volt épen a leánya is, aki a látogató érkeztével -el akart tünni a mellékszobába. - -– Kérem kisasszony, maradjon itt, – instálta Nikkel – kegyednek is meg -kell hallani azt, amit ő méltóságának előadni készülök. - -S azzal belépett, in medias res. - -– Én, mint leánykérő jövök ide. A katonai pályától megváltam, az -aczélbronczból elég volt nekem, áttértem a vaspályára. Egy új hazai nagy -vasútnál elnyertem a főmérnöki állást, három ezer forint fix fizetéssel, -ezer forint lakpénzzel s egyéb akczidencziákkal; képes vagyok egy nőt -becsületes munkámmal eltartani: később előmenetelre is van kilátásom. Én -a kisasszonyt régóta szeretem s ha viszonzásra találnék, a lelkemet -teszem rá, hogy boldoggá fogom tenni. - -A septemvir a leányára nézett, a leány pedig az apjára. - -– Önnek az ajánlata fölöttébb megtisztelő ránk nézve, – mondá a -septemvir. – De engedni fog ön nekünk egy pár napi gondolkozási időt. - -– Nem lehet méltóságos uram. Én a társulatomtól mától számított két heti -szabadságot kaptam; abból egy napot sem lehet elvesztegetnem. Önök engem -egy év óta ismernek; tudják ki vagyok, mi vagyok. Én két nap mulva sem -leszek se szebb, se jobb, mint ebben az órában. Két óra untig elég lesz -önöknek az elhatározásra. Én az alatt elfutok a püspökhöz, kiveszem tőle -a dispenzácziót; magammal hozom a káplánt, meg két tanut. Itt a háznál -végbemehet az esküvő. A mi az útra legszükségesebb, az egy kézitáskában -elfér s ha Isten úgy akarja, a délután két órai vonattal már a rezervált -kupéban ülünk s robogunk a szép Helvéczia felé. – Tehát a -viszontlátásig. - -A ficzkó egész bizonyosra vette a dolgot. - -A septemvir meg a leánya hüledezve nézett egymásra. - -– Mit szólsz ehez, leányom? - -– Mit szólsz hozzá, édes apám? - -– Én azt mondom, hogy ez meggondolni való dolog. - -– Az ám. - -– Sőt azt mondom, hogy ezen nincs mit gondolkozni. Ez már itt van. Ez -beszél, nyilatkozik, világosan szól. Ennek a szándékát nem kell -abrakadabrával lehüvelyezgetni. Az a másik kupczihér, ki tudja, hol jár? -Ki tudja, mit akar? Se szól, se beszél, se ír: se nekem, se neked. -Teljes életében mindig csapodár volt. Ki tudja, a sok régi szeretője -közül melyiket szándékozik az új szállásába beplántálni? Kitelik tőle, -hogy az oltár előtt hagy ott. Ez a fiú pedig, megvallom igazán, hogy -egészen az én kontentumom szerint való. Igazi selfmademan. Nem stréber. -Szolid pályát választott. S mingyárt fölül kezdte. Ebből derék férj -lesz. Én azt mondom, hogy csapj föl a kezébe. Ennél jobb partit nem -csinálhatsz.[6] - -A szép Hesperis először vállat vont; azután egy pár könycseppet törült -ki a szeméből. Ezek voltak a búcsúkönycsepjei. Azután jöttek a -boszankodás, az elkeseredés könyei; míg egészen belekeseredte magát az -irántam való méltó haragba s a kitüzött két óra elmultával már nem -látszott meg a szemein, hogy sírt. - -Az alatt bepakolt a kézi táskába. - -A Nikkel pedig vágtatott egyenesen a püspökhöz. - -Az épen útra készült. Már a porköpönyegét is fölvette. - -– Mi kell fiacskám? Alig ismerek rád ebben a kadrollirozott kosztümben. - -– Frissen, szent atyám, egy dispenzácziót. - -– Fiam! útban vagyok. Itt a négylovas hintó a parochia előtt, visznek -falura, előkelő nostras, oszlopos tagja az egyházkerületnek, haldoklik, -óhajtja az úr vacsoráját föladatni. Estére hazakerülök. Addig várhatsz. - -– Aki vacsorálni akar, inkább várhat. Az én dolgom sürgetős. Mert én még -ebédelni akarok a vasutnál s addig meg kell történni az esküvőmnek. - -Addig erőszakoskodott, amíg kicsikarta a szent atyától a szükséges -fölmentést a háromszori egyházi kihirdetés czeremóniája alól. - -Azzal aztán szaladt a káplánhoz. - -Az jó pajtása volt. - -– Szervusz pajtás, frissen vedd föl azt a stólát! - -– Ki haldoklik? - -– Én esküszöm. Ebben az órában. - -– De én meg utazni akarok. Itt a körutazási jegy a tárczámban. A vonat -indul délben s ma még templomot kell tartanom. - -– Hiszen délig mind átesünk rajta. Itt hagyom a fiakkeremet. Hozz -magaddal két násznagyot is. Templom után foghatsz a hivek közül, két -forint napi dijért; aztán vágtatsz az egyházfival a septemvir házához; -annak a leányával esküszöm. - -Ez döntött. A septemvir is nostras. - -A káplán megigérte, hogy ott lesz templom után. - -Nikkel a két órai határidő elteltével betoppant ismét a septemvirhez. - -– Minden rendben van. – Mondá ő méltósága. - -– Részemről is. – Mondá Nikkel. – Itt a püspöki dispenzáczió, itt a két -karikagyűrű, rögtön érkezik a káplán a két násznagygyal. - -A papa ezzel átvezette a leendő vejét a leányához. - -Hesperis úthoz volt öltözve, csak épen a menyasszonyi fátyolt próbálta -föl a fejére, ami mulhatlanul hozzátartozik a házasságkötéshez. - -(Remélem, hogy amint a miniszter elrendelte, hogy a polgári házasságnál -a fungáló államhivatalnok tartozik a széles háromszinű rendszalagot -föltenni, a menyasszonyra is ráparancsoltatik, hogy a kontyára fátyolt -tűzzön). - -Nikkel úszott a boldogságban. - -Pontban tizenkét órára megérkezett a káplán, az egyházfival meg a két -tanuval; nem sokat czeremóniázott; ő is sietett a vasutra; az övé Ruttka -felé ment; hamarjába összeadta a boldog jegyeseket, fölhúzta az ujjaikra -a jegygyűrűt, megáldotta őket. A nagy móles matrikulát természetesen nem -hozta magával; hanem beirta az összeadott pár nevét, a két (templomból -kijöttében elfogott) tanu nevével együtt a tárczájába; majd otthon -beirhatja az anyakönyvbe. Azzal futott haza; a dejeunert sem várta be. A -boldog pár sem várta be; azt maga költhette el az örömapa a süket -nagynénével. A gyerekek siettek boldogságuk útját megkezdeni. A vasuti -restauráczióban kényelmesen megebédeltek. Az első csöngetésnél Nikkel -karjára vette a menyasszonyát, meg a plaidjét; kezébe kapta az -útitáskáját s vitte magával a perronra, ahol a vasutiak, mint magas -vasuti hivatalnokot, szivélyesen üdvözölték. - -Én pedig ugyanakkor a temesvári vonattal zakatoltam fölfelé; tele büszke -tervekkel és szivárványos reményekkel. - -Az alföldi vonat két perczczel hamarább érkezik meg, mint a Bécs felé -induló vonat elindul. A pasasiroknak addig várni kell a kiszállással, -amíg a bécsi vonat ki nem robog az indóházból. Addig nem nyitják ki a -waggon ajtókat. - -Én kiváncsian néztem ki a kocsiablakon. - -Hát egyszer mit látok? - -Az én Hesperisemet látom fölkapaszkodni a lépcsőkön az átelleni -waggonban! - -S utána mingyárt megint kit látok fölmerülni a lépcsők fokán? Az én -Nikkel pajtásomat, – álruhában, stutzernek öltözve; koczkás dzsekkben, -májszin kalappal, fehér szegfű a gomblyukában, útitáska a kezében, meg -parazol. - -Ezek odatelepesznek le, épen velem átellenben egy kupéba, igen gyöngéden -bánnak egymással. Még annyit láthatok, hogy Nikkel kiveszi a fehér -szegfűt a gomblyukából s azt Hesperisnek nyujtja, a mit Hesperis azzal -viszonoz, hogy a keblébe tűzött piros szegfűt adja érte cserébe. – Azzal -lehúzzák a függönyt az ablakra s hogy semmi kétség se maradjon fönn, a -kalauz kiakasztja az ablakra kivülről a sokatmondó táblát «gemiethet!» - -Hisz ez leányszöktetés! Nőrablás! Fényes nappal. - -Ki akartam ugrani az ablakon! Meg is teszem, ha az a rézpálcza keresztbe -nem áll előttem. - -A gyorsvonat fütyült, s azzal az orrom előtt vitte el robogva a -menyasszonyomat. - -Én erőszakkal fölnyitottam a waggon ajtót s azzal eszeveszetten rohantam -le a vaslépcsőkön s neki iramodtam a szabaddá lett sinek között a -gyorsvonatnak. - -Szerencsére az inspekcziós rendőrbiztos nyakon kapott, visszarántott. - -– Megveszett az úr? - -– Meg hát. Ahol! Rabolják a menyasszonyomat! - -– Csak nem akarja ön elfogni a gyorsvonatot röptében? - -– De mikor a menyasszonyomat rabolják az orrom előtt! - -– Hát azért ne szaladjon ön a vonat után, mert azt el nem éri. Van -telegráf a világon. Elébe kerülhet. - -Ez eszemre térített. Persze, hogy itt a telegráf, tíz lépésnyire a hátam -mögött. - -– Egyszerű a dolog, – magyarázta a rendőrbiztos. Telegrafálunk a váczi -rendőrkapitánynak, meg az esztergominak, az érsekujvárinak, a -pozsonyinak sorban, valamelyik csak letartóztatja a szökevényeket. - -– No hát gyerünk, telegrafáljunk! - -– Hja, az nem megy olyan rövidesen. Nekem erre nincs meghatalmazásom; -önnek a följelentése sem bir elég hitelességgel, hogy annak az alapján -két utazót elfogjanak a szabad Magyarországon. Alkotmányos korszakban -élünk uram! Az nem járja, hogy egy urat meg egy hölgyet csak úgy -mirnikszdirniksz útközben letartóztassanak. Hanem tessék velem a -rendőrségre jönni s ott a főkapitány úr előtt legitimálni a -följelentést. - -Végig kellett hallgatnom a megérdemelt útbaigazítást. - -Mentem a főkapitányhoz, vittem magammal a fiakkeren a rendőrbiztost. Aki -látott minket együtt kocsikázni, azt hitte bizonyosan, hogy az visz -engem. Egyenruhában volt. - -Tíz percz mulva ott álltam a főkapitány előtt. - -Hiszen ismerted Thaisz Eleket. Jó pajtásod volt. - -No hát! - -Mekkorát nevetett a szemem közé, mikor előadtam neki a följelentésemet, -meg a letartóztatás iránti követelésemet. - -– Te vagy-e bolond, vagy engem tartasz annak? Az a te állítólag -elszöktetett menyasszonyod Kiss Mihály septemvirnek a leánya, az -elszöktető pedig báró Nikkel, császári tüzérkapitány. Ha én ezeket -letartóztatom a te föladásodra, akkora orrokat kapok – kettőt, a -belügyminisztertől, meg a hadügyminisztertől, hogy viselhetem az egyiket -elől, a másikat hátul. A viczlapok mind nekem esnek! Hátha csalódtál? -Nem ők voltak. Ablakon keresztül láttad. Gőz kutyafuttában! -Halluczináczió lehetett. Szerelmes ember szemének nem lehet hinni. Eredj -el a biztossal a septemvir lakására; hátha otthon van a mátkád? - -Ez egy eszme volt! - -Csakugyan! Hátha otthon ül Hesperis szépen és stikkolja az utolsó -hálóréklifodrot s a szerelmes pár, akit én láttam, valami vigécz volt az -orfelinájával. - -Köszöntem, vittem magammal a rendőrbiztost a septemvirék lakására. Három -lépcsőnként ugorva rohantam föl a második emeletre. Becsöngettem. Nem -jött senki az ajtót kinyitni. Még jobban csöngettem. Még jobban nem -jöttek. Aztán a belső folyosón a konyhaajtóra kerültem. Az is be volt -zárva. Benéztem a konyhaablakon. Nem láttam senkit. Ebből a szállásból -minden ember kihalt. - -– Gyerünk le a házmesterhez, – indítványozá a biztos. - -A septemvirék szállása egyikében volt azoknak a régi módi belvárosi -kontignácziós házaknak, a miknek szűk kapubejárata, hosszú, keskeny -udvara van s ennek a legvégső odujában a házmester lakása, úgy, hogy -onnan senkit sem lehet meglátni a ki- s bejárók közül. - -Munka volt felzörgetni az odu egyetlen lakóját. - -Csak a viczeházmester volt otthon. Az először is tót volt, másodszor -csizmadialegény volt, harmadszor pedig délután volt. Mikor a -rendőrbiztost meglátta, úgy megijedt, hogy a hallását is elvesztette. - -Nagy biztatásra, hogy nem őtet akarjuk elfogni, tudott annyit rebegni, -hogy ő nem tud semmit, nem látott senkit, mert ő csak a viczeházmester; -a főházmester, meg a felesége elmentek korán hajnalban Budakeszre -búcsura. Ő maga csak itthon tartotta a búcsut, de azt olyan alaposan, -hogy most a saját nevére sem emlékezik. - -Innen tehát olyan okosan kerültünk vissza, mint idejöttünk. - -– Septemvir kisasszony nincs otthon! – Referáltam a főkapitánynak. - -– Jól van, öcsém; ülj le. Mindjárt visszajön a másik biztos, akit Nikkel -kapitány keresésére küldtem ki a Neugebäudéba. - -Én szorongva néztem az órámat. Már Váczon túl járnak! Ott már nem -csiphetik el őket… - -No, de megérkezett a biztos a Neugebäudéból. - -– Nikkel tüzérkapitány letette a tisztirangját s nincs többé a -kaszárnyában. - -– Ez már sulyosító körülmény – mondá a főkapitány. - -– No hát! utána azzal a telegráffal! Már Esztergom-Nánánál járnak. - -– No, csak ne nánánázz annyit! Egy stáczió akár inde akár unde. - -– De ördögöt akár inde, akár unde! Mikor menyasszonyról van szó, meg a -csábitójáról! - -– Hiszen nem eszik meg egymást! - -– De mikor lehúzták az ablakfüggönyt! - -Még csak a két detektiv visszatértét kellett bevárni, akik a fiakkereket -járták sorba. - -Volt már öt óra, mire előkerültek. Az egyik rátalált arra a bérkocsisra, -aki Hesperist és Nikkelt szállította a vasuthoz. Ez tanuskodott róla, -hogy az általam jelzett házból vitt egy quadrollirozott urat, meg egy -fehérrel diszített fekete ruhás fiatal hölgyet a vasuthoz, nem volt -egyéb útikészségük egy kézi táskánál, meg egy waterprufnál. - -– Ez ő! Az ő pomp fünébre kosztümje! – kiálték én felbőszülten. – -Telegrafálni! főkapitány úr! - -– Csitt csak! Hadd szóljon a másik detektiv. - -Az meg rátalált a septemvir úr rendes komfortáblis kocsisára. - -Akkurát fél óra mulva az elébbi útrakelés után ugrott föl a septemvir úr -is a konflisba, szintén nagyon kevés útikészséggel s ezt a szót hallatva -a konfidens kocsissal: «No most már én is futhatok a leányom után!» - -– Itt van! Tessék! – Kiabáltam én. – Az apa is fut az elrabolt leánya -után. Tessék gyorsan telegráfálni! - -A főkapitány még szabadkozott, hogy az az «után» nem okvetlenül azt -teszi, hogy a leánya «után» szalad; hanem, hogy miután a leánya már -elment, az után már most ő is szaladhat valamerre. - -Erre aztán méregbe jöttem, fenyegetőztem, amerikai párbajjal kináltam a -rendőrfőnököt, míg utoljára kötélnek állt s telegrafált a pozsonyi -rendőrkapitánynak a szökevények letartóztatása végett, utasításul adva, -hogy csak okosan, szőrmentében bánjon el e kényes ügygyel. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«Station Preschburg!» hangzott a perronon. (Még akkor német volt a -vasut.) - -– Itt kapni fölséges mákos kalácsot! – Mondá Nikkel. - -– Én jobb szeretem a diós kalácsot. – Viszonzá Hesperis. - -Nikkel kidugta a fejét a waggon ablakán. - -– Sie! Hé! Nuszpájgl her! - -Egyszer csak nyitogatták a waggon ajtót. - -– Nos! Hozzák már azt a Nuszpájglt? - -– Azt ugyan nem hozok, – szólt a fejét bedugó egyéniség, – mert én a -pozsonyi rendőrkapitány vagyok; hanem bátorkodom uraságodtól -tisztelettel megkérdezni, hogy uraságod méltóztatik-e báró Nikkel, -nyugalmazott tüzérkapitány lenni? - -– Igen is én vagyok. - -– Akkor bátor vagyok önt tisztelettel fölszólítani a törvény nevében, -hogy kegyeskedjék a kiséretében levő hölgygyel együtt leszállani a -waggonból és engemet követni. - -– Micsoda dolog ez? - -– Az a csoda, hogy én a budapesti rendőrfőnöktől kaptam táviratilag -parancsot, hogy önt, mint leányszöktetőt, letartóztassam s a tovább -utazásban meggátoljam. - -– Ez egy ostoba Schábernakk! – kiabált Nikkel. Ez a hölgy az én -törvényes feleségem, akivel rendes lelkész által, két tanu és saját -atyja jelenlétében formaszerint összeeskettettem. - -– Elhozta uraságod magával a házasságlevelét? - -– Hozta az ördög. Hát kinek jut eszébe a házasságlevelét a zsebében -hordani, mint valami passzust? - -– Pedig az jó volna, ha itt volna; mert akkor én, annak az előmutatása -után, uraságodat tisztelt nejével együtt, a saját felelősségemre, tovább -hagynám utazni; így azonban a kapott parancs értelmében kénytelen vagyok -ismételten fölszólítani, hogy szálljanak le mind a ketten a kupéból s -kegyeskedjenek magukat az én felügyeletem alá helyezni. Semmi -kompromittálás nem lesz belőle. Önök beszállnak a Zöldfa vendéglőbe, két -külön szobába. Egy telegráfváltás tisztázni fogja a helyzetet. -Legfeljebb nehány órai késedelem lesz belőle. Az esteli vonattal tovább -utazhatnak önök Bécsbe. - -Nikkel nagyot nevetett a tréfán, aztán Hesperis is nevetett. Kiszálltak -a waggonból s bementek a váróterembe, folyvást udvariasságokkal -traktáltatva a rendőrkapitány által, ki maga hozott nekik pozsonyi -móhnpájglit és nuszpájglit. - -Amint a vonat tovább robogott, a rendőrkapitány maga ajánlkozott -Nikkelnek, hogy a letartóztatása elleni protestácziójáról jegyzőkönyvet -vesz föl, a bizonyítékait elősorolva s azt rögtön táviratilag tudatni -fogja a pesti rendőrfőnökkel. - -Nikkel aztán tollába mondta, hogy ő Kiss Mihály septemvir úr leányát -atyja beleegyezésével vette nőül, amelyre authentikus bizonyítékok -találhatók először az atyánál, másodszor pedig az eskető káplánnál, akit -szintén megnevezhet, ott lesz beirva az anyakönyvbe a mai dátum alatt a -megkötött házasság. - -Nagyon jól van. Ez mind föladatott a táviró hivatalba. A válasz egy pár -óra mulva itt lehet. - -Addig kényelmesen meg lehet vacsorálni a vasuti traktirnál. Nikkel a -rendőrkapitányt is meghitta az asztalukhoz; bruderschaftot is ivott -vele: «hiszen mindketten kollégák vagyunk: te is kapitány, én is». - -– Ez a kis intermezzó egészen regényessé teszi a nászutazásunkat, – -mondá Nikkel. Hesperis kevésbbé volt elragadtatva. Az ő büszkeségét -sértette az, hogy őt csak egy óráig is elszöktetett leánynak tarthassa -valaki. - -Még hamarább, mint a Pestről jövő esteli vonat, megérkezett a távirati -válasz a pozsonyi rendőrkapitányhoz. Igen rövid tartalmu volt. - -«Fölhozott ellenbizonyítékok nem találhatók. Letartóztatás továbbra -föntartandó. Bővebben levélben». - -– Ez már bolond helyzet! – fakadt ki Nikkel, míg Hesperis el kezdett -sirni. – Hogy értsem ezt? Bizonyítékok nem találhatók? Elnyelte a föld a -septemvirt? a papot? a mátrikulát? - -– Én nem tudom, – szabódék a rendőrkapitány. De már most kénytelen -vagyok a letartóztatást érvényesíteni s önöket beszállítani a -vendéglőbe. Egy éjszaka nem a világ. Reggel majd földerül a talány. - -S azzal föleskortálta a boldog párt a Zöldfába; ott fogadott ki a -számukra két szobát, de nem egymás mellett, hanem átellenben, s ott -hagyott egy detektivet a két szobát elválasztó folyosón, azzal a szigorú -utasítással, hogy ezt az urat és hölgyet semmi szín alatt egymással -összejönni ne engedje; ha az egyik elhagyja a szobáját, a másik maradjon -a magáéban, amíg amaz vissza nem tér; beszélhetnek az ajtóból egymással, -levelezhetnek; de kezet már nem szabad egymásnak nyujtaniok. - -Ilyen volt az én kedves Nikkel barátom nászutazásának az első éjszakája. - -Másnap reggel megérkezett a pesti rendőrfőnök tudósító levele a pozsonyi -rendőrkapitányhoz. - -Kiss Mihály septemvir elutazott, senkinek sem mondta meg hová. Lakásán -nem maradt senki; minden cseléd szabadságot kapott, nem tudni mennyi -időre; azok mind szétfutottak, nem tudni merre? – A káplán is elutazott, -azt a végczélt hagyva hátra, hogy megy Norvégiába az éjféli napfölkeltét -megnézni. A matrikulába nincs beirva semmi az nap kötött házasság. (Azt -a káplán úr a nagy uti sietségben a tárczájában felejtette, gondolva, -hogy majd ráér beirni, mikor visszakerül Awa Saxárul.) Az egyházfi pedig -semmiről sem tud semmit. Azt mondja, hogy őtet künn hagyták a konyhában, -se egy darab kalácscsal, se egy pohár borral meg nem kinálták, még csak -a szokásos tallért sem nyomták a markába. (Itt van, nesze Nikkel, a te -fösvénységednek a jutalma!) Ő bizony semmit sem tud róla, hogy a -septemviréknél lakodalom lett volna. Azt a két embert sem ismeri, akivel -egy kocsin ment odáig; nem tudja, honnan szedte föl őket a káplán. - -– No, most meg vagyunk lőve! – lamentált Nikkel kétségbeesve. - -Ekkor aztán Hesperis tanusítá nagyobb lélekerejét. - -– Ne essünk kétségbe. Én tudom, hová ment apa? Nekem sokszor mondta: -«hej, amint téged férjhez visznek, azonnal vágtatok Dobsinára; jégre -teszem magamat a kánikula alatt.» - -No hát rögtön irtak Dobsinára hivatalból, ott van-e Kiss Mihály úr? - -A dobsinai előljáróság visszafelelt: «Igen is, itt volt Kiss Mihály úr, -de nem találta eléggé hidegnek a jégbarlangot s odább pályázott -hidegebbet keresni Tátra-füredre.» - -Tehát utána Tádrafüredre! Még akkor nem volt ám ezen a vidéken se vasut, -se táviró. Delizsánczon ment a gyorsposta. - -Tátrafüredről visszajött a válasz a pesti főrendőrséghez: - -«Itt volt igen is Kiss Mihály úr, de nagyon hidegnek találta a vizet s -odább fuvarozott Trencsén-Tepliczre.» - -(És az alatt Nikkel barátom és Hesperis folyvást diskurálhattak a két -szemközti ajtóból egymással, – amiről nekik tetszett.) - -Végre ott nyomták Kiss Mihály urat Tepliczen, mikor épen a tagjait -áztatta a tükörfürdőben. - -Csakhogy az azt válaszolta a hozzá intézett kérdésekre, hogy ő soha sem -volt septemvir, mert ő patyikus Kisujszálláson és semmiféle leányát sem -adta férjhez, mert még felesége sincsen. - -– No, most már ide vagyunk fagyva! – kiáltá Nikkel dühösen. - -– Személyleirás szerint kell apát köröztetni! – erősködött Hesperis még -dühösebben. - -Azt is megtette a kedvükért a derék rendőrség. Minden fürdőintézethez -megküldték Kiss Mihály septemvir urnak a személyleirását, a «puncta de -utri»-val együtt. - -Hogy hány vörös szakállu, nagyfejü, kurtalábu hazafit fogtak nyakon -ennek a kurrentálásnak a következtében, Kabolya-Polyánától kezdve -Krapina-Tepliczig Kiss Mihály septemvir helyett? azt nem tudom; hanem -hogy az igazit nem találták meg, az históriai adat. - -És az alatt nap-nap után ott ült az én barátom Nikkel, meg az én -Hesperis barátném a pozsonyi Zöldfában, két külön szobában és irt -egymáshoz szerelmes levelet. - -Én pedig az alatt mindennap kétszer rohantam be ajtóstul Thaisz Elekhez, -hogy hozzák-e már a szökevényeket haza? úgy, hogy már azt indítványozta -a főkapitány, hogy itt van egy üres zárka a rendőrházban, vegyem ki -árendába s lakjam benne. - -Hiszen tudtam volna én, hogy mit csináljak? Amint értesültem róla, hogy -Nikkelt letartóztatták Pozsonyban, amint tapasztaltam, hogy a dolog -hosszu pórázra huzódik, nap-nap után mulik s a Nikkelt, meg a Hesperist -még sem szállítják haza, elszántam magamat, elmentem a puskamíveshez, -vettem két jó párbajpisztolyt s siettem a vasuthoz. - -El Pozsonyba! Majd szerzek én magamnak satisfactiót! Nem kell nekem ahoz -rendőri assistentia. - -Mi előtt azonban jegyet váltottam volna, oda jött hozzám az a bizonyos -ismerős rendőrbiztos s a karomra téve a kezét, azt mondá nyájasan: -«Uraságod Pozsonyba akar utazni, ugye?» – «Igen.» – «Nikkel urat akarja -fölkeresni, ugye?» – «Az ám.» – «Ebben a fekete tokban pisztolyok -vannak, ugye?» – «Ühüm.» - -– No hát barátságosan figyelmeztetem önt előre a sorsára. A midőn -uraságod a «Zöldfa» vendéglőhöz megérkezik, ott önt egy jólértesült -rendőrfogalmazó veszi gondviselése alá, aki el fogja önt vezetni a -szobájába, amely épen a Nikkel uré mellett van. Ott azután a falon -keresztül beszélhetnek önök egymással, amit akarnak; de egyszerre -kijárni a szobájukból tiltva lesz; önök egyformán rendőri felügyelet alá -vannak helyezve. - -No már ez egészen kihozott a sodromból. - -Micsoda dolog ez? Muszkaországban vagyunk-e? Politzájstaat lett-e -Hunnia? Ezt nem tűri el a magyar! - -Rohantam a vasuttól egyenesen a rendőrfőnökhöz. - -Majd tartok én annak egy filippikát! - -No ugyan jó helyre mentem. - -Thaisz Elek épen föl volt paprikázva egy ellenzéki czikk invectiváitól, -mikor bebotlottam hozzá. - -El sem hagyta kezdenem a replikámat. - -Úgy förmedt rám, mint egy erzerumi kajmakán. Nem per tu, hanem per «az -úr» beszélt hozzám. - -– Az úr el akart szökni Pestről! Hallja az úr! Ha az úr denuncziál, -akkor az úr tartsa itt a fejét s ne bujkáljon az úr! Mink az úr -denuncziálására a fél országot föllármázzuk, s akkor az úr megfordul a -sarkán, egyet ugrik: itt hágy bennünket, mint Szent Pál az oláhokat! Azt -mondom az urnak, hogy otthon tartsa magát az úr, míg le nem bonyolódik -az ügy, amit megindított az úr, mert ha még egyszer el próbál szökni az -úr, vasra veretem az urat, s aztán szaladhat az úr Böszörményihez, -Simonyi Ernőhöz panaszra. Amit kotyvasztott az úr, azt igya meg az úr! -Hallja az úr! - -No még így urrá nem voltam téve soha! - -Örültem, mikor kiszabadúltam az oroszlán barlangjából. - -Hát már a magyarnak még elégtételt venni sem szabad? - -Ide jutottunk? - -Ezalatt Nikkel és Hesperis élvezhették az ujmódi nászutazás -gyönyörüségeit szakadatlanúl. A szobát, a vendéglőt egyszerre csak az -egyiküknek volt szabad elhagyni, a másik azalatt rendőri fölügyelet -alatt maradt a szobájában. Az erkölcsőrző konstáblert minden hat órában -fölváltották az ajtajuk előtt; étkezniök csak a szobájukban volt szabad. - -Nikkel dühös volt! Dinamitbombákkal fenyegetődzött. Protestált, -rekurrált e hallatlan jogsértés ellen; leirta a vele történt rémesetet -az ujságokba; peticziót küldött az országgyüléshez, rekurrált a -belügyminiszterhez, igazságügyminiszterhez; azok intimálták az ügyét a -főispánnak, a királyi ügyésznek; fölvilágosítást követeltek a -polgármestertől, a rendőrfőnöktől; ediktaliter czitálták a káplánt a -norvégiai követség útján; az egész adminisztraczionális apparátus -mozgásba hozatott, de azért Nikkel és Hesperis csak nem szabadult ki a -kontumácziából s a szerelmes tête-á-téte-nél ott volt közöttük a -konstábler… - -Egyszer aztán csak hazakerült a septemvir Pestre. Nem volt ő a világ -végén. Itt ült Balaton-Füreden az egész idő alatt s minden délután ott -tarokkozott a veranda alatt egy nagyváradi kanonokkal, meg egy trencséni -szolgabiróval szinház idejéig. Talán ha ujságot olvasott volna, megtudta -volna belőle a szeretett családtagjai esetét hamarább is. - -Természetes, hogy amint értesült az egész hajczihőről, rögtön sietett a -rendőrségre, megadni a fölvilágosítást, hogy a leánya valósággal -törvényes felesége a báró Nikkelnek. - -A rendőrfőnök aztán sietett értesíteni a pozsonyi rendőrkapitányt, hogy -rendben van a dolog; a letartóztatott párt szabad egy szobába -összeereszteni; törvényes a viszony. - -Ezalatt lejárt Nikkelnek a szabadság ideje, fordulhatott vissza, -mehetett Schweicz helyett a szép Erdélyországba, vasutat traszirozni. - -Engem pedig fölczitáltak a rendőrségre, ott leszidtak tetőtül talpig, -hogy máskor ha valakit bolonddá akarok tenni, arra ne válaszszam ki a -pesti rendőrséget, mert az hazafiatlan cselekedet, s megfizettették -velem a tetemes költséget, amibe ez a kriminális hajtóvadászat került. -Még félév mulva is egyre fizettem erre a kontóra. - -Ez volt az a bizonyos «mulatságos nászutazás!» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Hanem már most azt kérdezhetné tőlem valaki, hogyan lehet az, hogy ezen -affér után, mi ketten Nikkellel, úgy meg nem ettük egymást az utolsó -farkányi falatig, mint a mesebeli két oroszlán? Hát arra igen világosan -megfelelek. - -Amely nap Nikkelt fölszabadították a vesztegzár alól s nekem is -megengedték, hogy már most mehetek hetvenhét felé: otthon már várt reám -egy telegramm Karlsbadból, melyben a princzipálisom azonnal útra küld -Amsterdámba, egy desperátus igénypörnek dülőre hozatala végett, ahol -periculum in mora. Nekem ugranom kellett Hollandiába. - -Ott pedig két hónapig ragasztott oda ez a furfangokkal tele proczesszus, -ahol a legravaszabb ellenfél kifárasztott már minden hazai és külföldi -ügyvédet. Nojszen emberére talált én bennem, amilyen kannibáli kedvemben -voltam most. Utoljára maga könyörgött a mynherr, hogy menjek már a -pokolba, fizet mindent, csak tőlem megszabaduljon. A hazai -hajóstársaságnak elhoztam ötvenezer forintot, amit ők már régen a -behajthatlanok közé rubrikáztak. - -Ezalatt aztán kipárolgott a fejemből az egész Hesperissel való história. - -Nagyon valószinü a mesének a megoldása. - -Amint a septemvir hazaérkezett s megtudta, hogy én micsoda konfuziót -csináltam idehaza, megijedt, hogy mi lesz ennek a következése? Duellum, -életre-halálra! Azt sem engedhette, hogy én csináljak a leányából özvegy -asszonyt, a Nikkelt megölve; de azt sem kivánhatta, hogy a veje kezdje -el a polgári életpályát emberöléssel s obligát börtönbecsukatással, -tehát megtáviratozta a dolgot a princzipálisomnak Karlsbadba; az pedig -sietett engem keresztül dobni három ország határán. A Nikkel sem -találhatott rám, akinek én épen úgy feküdhettem a gyomrában, mint ő az -enyémben. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Valami fél esztendő múlva találkoztunk össze egymással a -Dorottya-utczában. - -Ha áll az a közmondás, hogy a «nagy lelkek egy gondolaton vannak:» úgy -mi bizonyára a nagy lelkek számába megyünk; mert a találkozónál -egyszerre kiáltottuk egymásra ugyanazt az üdvözlő mondatot: - -– Hogy a Kozarek kösse meg a te nyakravalódat! - -(Kozarek volt a pesti hóhér.) - -Mást nem mondtunk egymásnak; mentünk ki jobbra, ki balra. - -* * * - -És ezzel végződött az én hatodik novellám. - -Következik a regényem. - -Már most találd ki, hogy hogyan lesz e hat szál fonálból, egy hetedik, -meg egy nyolczadik fonál közbevetélése mellett egy egész darab sávolyos -vászon? – No majd azt is lediktálom. No de most eredj te is fürödni, -mosd le a tintát az ujjaidról. - - - - -PÁLMA. - -Mizogin lettem. - -Gyűlölni akartam mindent, ami nőnemen van. - -Az asszonytartáshoz berendezett szállásomat fölcseréltem -garszonlakással. - -Mindent elpusztítottam a kezem ügyéből, a mi csak asszonyra emlékeztet. -Illatos levélkék, szárított virágok, négylevelü lóherék: autodaféba -velük. Fotografiák? Ki a rámából! Majd vigyorogtok itt a szemembe az -iróasztalomon! Nem ismerjük egymást! - -Ahelyett szereztem az antikváriustól egy csontkoponyát. Azt helyeztem az -iróasztalomra. Férfikoponya volt, kardvágás nyomával. - -Az eddigi külső formámat is alaposan megváltoztattam. Az államat -kiborotváltam, s akkora merev ingallért viseltem, hogy túlszárnyaltam -vele Irinyi Józsit. (Azé pedig tipikus fátermörder volt.) - -Az ajtómon réztáblába vésve volt olvasható, hogy mikor vagyok -hivatalosan található, máskor soha. - -Mert hivatalom már volt elég. Hogyan jutottam hozzá? Annak igen egyszerü -a magyarázata. - -A kétszázezer forintnyi örökségemet megkaptam, amint nagykoruvá lettem, -kész pénzben, s ezen részvényeket vásároltam ugyanazon intézetektől, -amelyeknél princzipálisom, mint jogtanácsos foglalatoskodott. Azoknál -fogva bejutottam az igazgató-tanácsba. Jó hirem meg volt alapítva a -külföldön elért tökéletes siker óta. - -… A szürke ember bizony még szürkébben került haza Karlsbadból, mint -odament. Az orvosok nem találták el a diagnozist. Az egyik egy bajról -kurálta, a másik másról. - -Ő maga is tudta jól, hogy számára nincs orvosság. - -És a mellett irtóztatót szenvedett. - -Csak a morfium befecskendés tette rá nézve elviselhetővé az életet. -Aztán meg a folytonos munka. - -Nem tudja azt, aki nem próbálta, hogy micsoda tónikus hatása van az -emberi zsigerekre a szellemi munkának. - -Ő csak azért élt még, hogy dolgozzék, hogy emelje, gyarapítsa azokat az -iparral, kereskedelemmel foglalkozó intézeteket, amik keze alatt -fölvirágoztak. Ebben a küzdelemben valóságos hős volt. - -Nekem bevallá egy bizalmas pillanatban, hogy emberfölötti kínokat -szenved. - -– Régen leszámoltam volna az élettel, s ahoz igen könnyü módszerem -volna, csak ezt a mérget, amit csöppenkint számlálva kell két óránkint -bevennem, hajtanám föl egyszerre az egész üveggel, egy óra múlva már nem -fájna semmi, de ezek a függőben levő ügyek nem bocsátanak. - -És aztán sietett velem megismertetni a kezére bizott vállalatok -bonyodalmas jogi kérdéseit. Tudatta velem, hogy engem szemelt ki -hivatali utódjául. - -… A füstbement házasságom óta nem nyitottam be többé azt az ajtót, amely -a felesége lakosztályához vezet. Nem voltam már se kosztosa, se -pártfogoltja. Beszéltem volna, ha arra a kérdésére kellett volna -felelnem, hogy mi volt az oka annak a megfoghatatlan fiaskónak? – -Nikkelnétől sem tudhatta azt meg; mert az az urával járt a keleti -vaspályát traszirozni; ma itt volt, holnap amott. - -… Egy délelőtt, mikor ismét meglátogattam a főnökömet, az ágyon kivül a -karszékében találtam őt ülve; a felesége is ott volt mellette. Amint az -asszonyt megláttam, visszahuzódtam az előszobába. Percz mulva csöngetés -hangzott, az inas bement, rögtön kijött s ajtót tárt előttem; már akkor -az asszony nem volt ott. - -A szoba tele volt moschus és karbol illattal. - -Én gratuláltam a betegnek, hogy elhagyta az ágyat és karszékben ülhet. - -– Gratulálhatsz, fiacskám, – mondta a beteg, azzal a fanyar humorral, -ami a legnagyobb fájdalmai között sem hagyta el soha. – Majd még az -asztalra is kerülök. Az orvosok elhatározták, hogy operálni fognak. -Holnap lesz a napja. Az én névnapom. - -Én olyanformát motyogtam, hogy a műtétnek kedvező eredménye várható. - -– Nagyon kedvező eredmény lesz, – mondta ő. – Az, hogy likvidálok s -lezárom a mérleget. Én ebbe bele fogok halni. - -Én biztatni akartam olyanformán, hogy magasztaltam előtte Balassa és -Kovács Sebestyén doktorokat, no meg Lumniczert, aki még akkor csak -asszistens volt. - -– Csak hagyd el fiacskám. Nem értesz te ahoz. Én jól tudom, hogy más -bajom van: majd holnap a doktorok is megtudják, hogy nekem volt igazam; -de már az nekem egészen közönyös lesz. Az én bilánszom be van fejezve. -Erről ne beszéljünk többet. Most elébbvaló dolgunk van egymással. - -S azzal egész hidegvérrel mondogatá el előttem, hogy melyik ügycsomagot -melyik szekrényben találom; az iróasztala fiókjából kivétette velem a -lánczrafűzött kulcscsomagot: mind Wertheim-szekrények kulcsai voltak. - -– Ezeket vedd magadhoz, a meghatalmazásom a végrendeletemmel együtt ott -van a trezórban. Téged neveztelek meg testamenti exekutornak. - -Közbe-közbe nagyot sziszszent, az öldöklő kíntól elfordultak a szemei, -az ajkait összeharapta, az álla reszketett, a nyakán földagadt az aorta, -a halántékain lüktettek az erek. - -Megint csak folytatta tovább, amint a fájdalom szünetet tartott. - -– Az igazgatóságokat már eleve értesítettem. Még tegnap beküldtem a -lemondásomat a jogtanácsosságról s tégedet ajánlottalak utódomul. Azok -még ma gyűlést tartanak s meg fognak téged választani. Amit különben az -én ajánlásom nélkül is megtennének – saját érdekükben. Te igen jól fogsz -engemet kipótolni. - -Azzal azt a kiszáradt ideges kezét odanyujtá elém. - -Én kénytelen voltam odatérdelni eléje, a könyeimet nem tudtam -eltitkolni. Ő több volt rám nézve az életben az édes apánál. - -Azzal csak ott tartá az ölében a megszorított kezemet, a másik forró -kezét pedig a fejemre tette. - -– Úgy-e, hogy jól fogsz engemet kipótolni? Ismétlé, még erősebben -szorítva a kezemet. Ezeknél az én kedvencz alkotásaimnál, amiket én -emeltem fokról-fokra, becsülettel, értelemmel, a közönség, a haza -javára. Ami e nehéz órában megnyugvást ád a lelkemnek, az a tudat, hogy -nem fognak ez alkotások összeomlani; lesz erős kéz, okos fő, becsületes -sziv, ami azokat tovább építi. – Ugy-e fiacskám? - -– Ez sok nekem, édes öregem. - -– Megállj csak. Még több is jön. Még nem szabadulunk meg egymástól. Még -van egy nagy közös adósságunk. Egy közös obligónk, amiben le van kötve -testünk, lelkünk, örök idvességünk. - -Valami bizonytalan sejtelem fogott elő erre a szóra. - -– Mi tartozunk valamivel közösen? – kérdezém. - -– Igen. Egy elrontott emberélet helyrehozásával. Mikor benyitottál -hozzám, itt láttál valakit mellettem s azzal visszahuzódtál. Mikor meg -én behívattalak, akkor «ő» sietett ki innen. Tinektek nem szabad -egymástól elfutnotok többé. - -Ezzel mind a két kezével megragadta a kezemet. - -– Tudod most már, hogy ki az, akinek mi annyival tartozunk mind a -ketten? Ez a szegény asszony, aki martyrja volt a női erénynek egy -évtizeden keresztül. Ha annyit vétett volna egy nyomorult élettárs -mellett, mint Magdolna, megbocsátana neki érte a megváltó. De ő jó volt -mindig. Csak én hozzám volt jó. Föláldozta magát értem. Úgy olvasok a -lelkében, mint egy kitárt könyvben. Ő szeret téged. Azért akart -megházasítani, hogy a lelkét megvédelmezze e szenvedély ellen, nehogy -bűnné fajuljon az. De te is szereted őt, – mert kerülöd. Hogy a kész -házasságod így bomlott szét, annak semmi más magyarázata nincs, mint -hogy magad akartad így; mert a szived mással volt tele. - -(Még elhiteti velem, hogy az élhetetlenségem virtus volt!) - -– Ő neki már szóltam erről a thémáról; épen ebben az órában, mielőtt ide -jöttél. Ő persze hallani sem akart erről; biztatott, hogy a műtét után -fel fogok épülni, ismét ember lesz belőlem, s aztán majd az őszszel -elmegyünk együtt a La Cocumellába (ott Sorrento mellett) s ott elmondjuk -egymásnak, milyen napokat éltünk ugyanott, ezelőtt tiz esztendővel, a -nászutazásunkban. De én tudom jól, hogy ő özvegy fog lenni három nap -mulva. Többet nem adok magamnak. Korábban is özvegygyé tehettem volna -őt, mert halálos szer mindig van körülettem elég. De az öngyilkosságtól -mindig visszatiltott a becsület. Egy biztosító-társaságnál nagy összeg -van lekötve a halálomra. Itt az öngyilkosság lopás, csalás. De arra a -holnapi műtétre maga az a biztosító-társaság kényszerített rá. Itt járt -az ügynöke s olyanféle czélzást ejtett el, hogy a műtét még megujíthatná -az életemet. Hát legyen az ő kivánságuk szerint. Megcsókolom a műtevő -orvosnak a kését s azt mondom: «köszönöm.» Az én obligáczióm ki van -fizetve. Most jön a tied. Hát te fizetsz-e? Ahogy becsületes adós fizet -– irás nélkül – puszta szóra? - -Nem tudtam neki mit felelni. A torkomat összeszorította a görcs. - -Csöngetett. - -– Kéretem a feleségemet, – mondta az inasnak. - -Pálma bejött a mellékajtón. - -Mikor meglátta, hogy én minő helyzetben vagyok, térdepelve a férje lába -előtt, – elkezdett sirni. - -– Semmi gyöngeség, Pálma! – suttogta a szürke ember. – Ezen ma át kell -esnünk. Még ma. Holnap már se idő, se alkalom. - -Azzal a másik kezével Pálma kezét ragadta meg. - -A nő is odatérdelt eléje a tulsó oldalon. - -Akkor aztán egymásba tette a kezeinket. Mintha ő volna az eskető pap. - -– Jó kézben hagylak benneteket… suttogá. – Utolsó óráimat ez a gondolat -megenyhíti. Úgy lesz minden, ahogy lenni kell… Úgy kivánja már a testem -a megszabadító kést, mint az üdvösséget… Nem hagyom magamat elaltatni a -műtét alatt; gyönyörködni akarok benne… De ne beszéljünk erről… Rövid az -idő… Sok mondani valóm van: nem kell közbeszólni… - -A két kezünket odaszorítá a melléhez; érezhettük, hogy lüktet a szive -lázsebességgel. - -– A végrendeletemről akarok neked beszélni: – végrehajtójához. Minden -vagyonomban a feleségemet teszem általános örökösömmé, azzal a világos -nyilatkozattal, hogy annak új házasságkötés esetén is birtokában marad. -Egy csomó jótékonysági és kulturális czélra tett hagyaték terheli az -egészet. - -Itt pihenőt kellett tartania. Az az ismeretlen gyilkos démon odabenn -olyant szorított vaskezével a szivén, hogy perczekig megszünt a verése. -Az arcza eltorzult alatta. - -– Nagyon szenvedsz? – suttogta a nő. - -– Dehogy… mosolygok. - -A szívlüktetés ujra megindult. - -Pálma a digitalin-csöppek után nyult, a kis üvegcse ott állt a karszék -alsó támláján. - -– Hagyd el, már jól van minden. - -Azzal ismét felém fordult. - -– A mellékletben arról intézkedem, hogy milyen legyen a temetésem. A -legegyszerübb. Fakoporsó, semmi selyem, semmi aranyozás, semmi koszoruk. -Aztán egy rövid imádság. Semmi kenetteljes gyászbeszéd. Isten tudja azt, -nem a pap, hogy áll az érdemeim és bűneim mérlege, majd ő itél. Nem kell -kripta. Ott akarok a többi jámborok közt aludni. Hadd táplálja a porom a -fa gyökerét. - -Valami keserű mosolygás vonaglott végig az arczán. - -– Frázis, frázis! Kár vele az időt tölteni. Hanem van közte egy komoly -intézkedés is. Meghagyom, hogy engem a nőm hat hétnél tovább ne -gyászoljon. Ennyi elég a kegyeletnek. Akkor tegye le az özvegyi fátyolt, -s vegye föl a menyasszony-köntöst. Én akarom, én rendelem így! Az -egyitek protestáns, a másik katholikus. Mind a két pap előtt -megtartsátok a szertartást. És azután menjetek ki Belgiumba, s ott -kössétek meg ujból az ottani törvények szerint a polgári házasságot, -minthogy erre még nálunk nincsen törvény. Ennek az okát is közlöm veled. -Te hivatalos minőségedben gyakran fogsz Frankhonba és Belgiumba utazni, -természetesen az asszonyodat is elviszed magaddal. Ott megtisztelnek -majd előkelő főurak, miniszterek, maguk az uralkodók is udvari -estélyekre, elfogadásokra való meghivásokkal. Ily eseteknél aztán nagy -keserüséget okoz a nőnek, ha a nevét kifelejtik a hivatalos meghivóból. -Ha a meghivott férj nem röstell utána kérdezősködni az illetékes helyen -a mellőzésnek: akkor egész udvariasan megsugják neki, hogy a franczia és -belga törvények szerint a pusztán pap előtt kötött házasságot nem -tartják érvényesnek, s az asszonyt nem nézik feleségnek. Tehát nehogy -úgy járj te is, mint én jártam, mikor a nőmmel kinn voltam Párisban, s a -császári estélyre meghivást kapva – egyedül – kénytelen voltam magamat -betegnek jelenteni, hogy Pálmát meg ne keserítsem vele. - -Nevetett ezen a szürke ember… nevetett! – Mi pedig sirtunk, mint két -gyermek… - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Minden úgy következett be, ahogy ő megmondta. - -Másnap végbement a véres műtét. Rendkivüli, komplikált eset volt. Még a -külföldi orvosi folyóiratok is körülményesen közölték a tanulságait. Én -végig néztem; mert ő kivánta, hogy ott legyek; de a leirását elengedem -magamnak. A publikum, tudom, hogy falná; nagyon szép az! - -Negyednapra aztán meg volt a temetés, melyhez a pompát csak az -utczarekesztő nagy sokaság szolgáltatta. - - -EGY KIS PROZÓDIA ÉS EGY KIS LITURGIA. - -(No még csak ez kellett ennek a diktándó készült regénynek, hogy a -tisztelt olvasó egy kis költészeti rántásillattal meg egy csöpp -egyházpolitikai frissítővel regaliroztassék). - -Már pedig ezt, kedves barátom, be kell venned, mert ez olyan, mint a -tatárszósz: hozzá tartozik a menühöz. - -Azt már elárultam az elején, hogy Pálma és Amarillis egymáshoz nőtt -Dioszkurák voltak. Először is a költészet és a görög nyelv egyesíté -őket. - -A görög nyelv igen szép világ! - -A poézis szintén igen szép provinczia! - -Ok tehát együtt vállalkoztak Homér Iliászának a lefordítására. Nekem is -adtak belőle egyszer-másszor kóstolót. Mint ahogy -birsalma-liktarium-főzésnél szoktak a gyereknek adni a fenekén -maradtból. - -Amíg Pálma nem volt jegyesem, addig csak lenyeltem – no a -birsalma-liktáriumot. Nem tettem rá észrevételt. - -De a megboldogult princzipálisom halála után ebből nekem mindennap -kijárt. - -A gyászra szabott hat hetet valamivel el kellett faragni. - -Én minden délutánt ott töltöttem a menyasszonyomnál. - -Soha sem volt egyedül, mindig az apácza fejedelemnő társaságában. - -Mikor jótékonyczélu hangversenyeket nem rendeztek, olyankor rendesen -Iliászt fordítottak. Nekem szabad volt a szótárból kikeresnem, hogy mit -tesz ez, meg amaz. - -Aztán meg kellett hallgatnom a már lefordított verseket. - -De már itt elhagyott az udvariassági kötelem. - -– Tisztelt hölgyeim! ezek nem versek! Ezek hatlábu állatok ugyan, de nem -hekszameterek. Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a daktylus? - -Pálma őszintén bevallotta, hogy biz ő nem tudja, mi az? - -De Amarillis pulykavörös lett, s azt állította, hogy ő tudja. - -Én aztán egyetlen egy hekszameter sorból háromszor kimutattam, hogy nem -tudja. - -– Daktylus görög-latin szó, azt teszi, hogy «mutatóujj», első ize -hosszú, két másik rövid, ez a versforma szintén egy hosszú, két rövid -izből áll; ha a szó végén magánhangzó van s utána a másik szó -magánhangzóval kezdődik, akkor a végtag keménynyé lesz, a daktylus bukik -s azzal oda a hekszameter. Ez nem hölgyeknek való! Hölgyekből lehetnek -doktorok, lehetnek fiskálisok, de hekszameterirók nem lehetnek. -Fordítsák le kegyetek az Iliászt alekszandrinusokban. Nézzék, milyen -szépek Arany János hőskölteményei. - -Pálma megadta magát. Belátta, hogy csakugyan nekem van igazam. Nagy -áldozat volt tőle, de meghozta a kedvemért. Nem folytatja tovább a -Homér-fordítást hatos versekben. - -Ebből is látható, hogy milyen hű lelke van! - -De annál jobban magamra dühítettem ezzel Amarillist. - -Készen lehettem rá, hogy boszut fog rajtam állani. - -Majd valami más téren, ahol készületlenül találhat. - -A gyászhetek alatt askétákhoz illő életet folytattunk. Kézcsók volt a -legnagyobb kegy rám nézve. Pálmának a boudoirjába még csak benéznem sem -volt szabad. - -A gyászhetek letelte utáni első napra volt kitüzve a menyegzőnk. - -Én a menyasszonyomnál úti toilettben jelentem meg, rögtön a menyegző -után megkezdendő a nászutazást, (miként Nikkel barátom tevé) egy nagy -rózsacsokorral a kezemben. - -Ezuttal szabad volt Pálma öltöző-szobájába berontanom. - -Ő is fölkészülten várt rám. - -Én azt hittem, hogy most már az a jelenés következik, ahol a vőlegény -átnyujtja a menyegzői csokrot s aztán az első csókot kicseréli a -menyasszonyával. - -Pálma azonban rezervált állásba helyezte magát. - -– Kedves barátom, mielőtt a végzetes lépést megtennők, még egy nagy -kérdésem van önhöz, aminek a válaszára meggondolási időt ajánlok. Ez egy -liturgiai skrupulus. - -Azt tudtam, hogy Pálma hitbuzgó, de nem bigott. - -– Mi lehet az? - -– Én rájöttem, hogy az esketési formula a kálvinistáknál külömbözik a -katholikusokétól. - -– Az lehetetlen. - -– Itt van. Elhozattam a préposttól is, a protestáns lelkésztől is a kézi -könyveiket, olvassa el. - -Én beletekintettem az elsőbe s olvastam a formulát. - -«Én N. N. ezt a hölgyet, akit kezemen tartok, szeretem, szeretetből -feleségül veszem; vele türök, vele szenvedek; sem jó, sem balsorsában -hűtelenül soha el nem hagyom. Isten engem úgy segéljen.» - -– No hát a kálvinista esketési formula is szórul-szóra eként hangzik. - -– Nem, kedves barátom. A kálvinista pap könyvében még egy sorral több -van; nézzen ide: «vele holtomig beérem». – Gondolja meg. Az esküvő előtt -a keresztleveleinket elő kell mutatnunk. Nem titkolhatjuk el az -életkorunkat. Én huszonkilencz éves vagyok. Ön pedig huszonnégy éves. -Még most szép vagyok, fiatal vagyok: egymásnak valók vagyunk. De -gondolja ön meg, hogy húsz esztendő mulva én már éltes matrona leszek, -ön pedig élte virágában levő férfi. Nem lesz-e önnek rabláncz akkor ez -az eskü? Gondolja meg a választ. - -De már ugyan jobbrul-balrul pofoncsapni való ficzkó lettem volna, ha -erre mást válaszoltam volna, mint hogy mind a két karommal magamhoz -öleltem, nem törődve a mellcsokra sorsával s annyi csókot nyomtam az -ajkára, amennyi csak ráfért. - -– Már most menjünk a paphoz; – még pedig az enyimhez elébb… - - -A NŐ OTTKINN ÉS OTTHON. - -Hát biz azóta szép idők elmulának! - -Az idén ültük meg az ezüst menyegzőnket. - -(Látom, hogy vakarod az orrodat! «No ez szép kis regény lesz! Philemon -és Baucis!» – No csak légy nyugton. Lesz itt meglepetés, cselszövény, -nevetnivaló elég!) - -Azt azonban el kell mondanom, hogy az én nőm minden tökéletességeknek a -mintaképe. Még testi alakjában is az. Ennek nincsenek se migrénjei, se -görcsei, se idegességei. Ennek nem kell se Marienbad, se Ostende: beéri -Balaton-Füreddel. Ez nem használ se kozmétikumokat, se szépítő szereket; -de még nem is tubákol, (ami csaknem hihetetlen). - -Aztán nem féltékeny; soha sem is volt az. – Tudod, ezt meg lehet ismerni -az arczon. A mely asszony féltékeny, annak az álla alatt tokája támad; -minden féltékeny asszonyt elárul a kidülledő toka. Az én feleségemnek az -álla most is szépen összefoly a nyakával szépségvonalban. Ez azért van, -mert nem féltékeny. – No majd a tények próbákat fognak szolgáltatni -erre. - -Hogy pedig a jellemét mindjárt egy nagy vonással vázoljam, azon kezdem, -hogy Pálma a megboldogult férje után örökölt tetemes életbiztosítási -összeget egy emberbaráti intézmény alapjául szentelte. A nyilvánosság -nem beszél róla, mert titokban működik. Az a föladata, hogy a rejtőző -nyomort enyhítse, fölkeresse azt az inséget, mely nem jön ki az utczára; -hajdan boldog élethez szokott családfők, akik most a napszámbajárás és -öngyilkosság között válogatnak; szép leányok, kik a válaszúton állanak, -ahol az éhhalál és a bűn ösvényei keresztezik egymást ezeknek utána -járni, sorsukat kipuhatolni, azután kiokoskodni, hogy miféle munkakör, -foglalatosság által lehetne számukra állandó jólétet eszközölni. Ez egy -igen szép intézmény, magam is működő tagja vagyok. - -De azt is el kell ismernem, hogy a siker oroszlánrésze soror Amarillist -illeti meg. Ő volt ennek az intézménynek az igazgatónője. -Kifáradhatatlan buzgalom, éleslátó itélőtehetség, lelkiismeretes -pontosság. Ő volt valóban a pedanteria istenasszonya. - -(Ennek van ám tokája, de azt én csak most vettem észre. Ki gondolna az ő -világi állásában a tokára?) - -No de amellett aztán, hogy a nőm ideje egy részét az emberiség javára -szentelte, a többi része mind az én boldogságomnak tökéletes -kimodellirozására volt fordítva. - -«A szerelem mindent pótol!» azt mondja Petőfi és nekünk volt mindenünk, -s még azon fölül «ez» is. Csakhogy ebben is hygieniai szempontok -uralkodtak. Nem tudom, Pálma Platot olvasta-e, vagy Gibbonból Zenobia és -Odenatus történetét, de annyi bizonyos, hogy a bittsei várban Thurzó -püspök nászfülkéjének homlokára vésett aranybetüs mondatok senkire úgy -rá nem illettek, mint mi ránk. - -És aztán, ami a boldog házaséletnek a fundamentuma: a konyha! Ebben az -én feleségem felülmulhatatlan. Mindig azt kereste, hogy mik a kedvencz -ételeim; azoknak a készítésmódját maga tanította be a szakácsnénak. Te -bizonyosan tudod apprecziálni, hogy mi az? Az a riskása leves -lúdaprólékkal, az a bableves disznókörömmel, azok a tüdőstáskás levesek, -gulyás levesek; aztán azok a pörkölt malaczok tarhonyával, zöld -paprikával; azok a kolozsvári töltött káposzták; azok a tárkonyos -bárányok; azok a spékelt vesepecsenyék, a vadak mindenféle nemei, meg -azok a drága dorongos fánkok, farsangi fánkok, barátfülek; bőjtösnapokon -a ráklevesek, halászlevek, töltött csigák, irósvajas túrós csuszák. -Aztán, amit csak a föld megterem ritkaságképen, az a csemege mind oda -lett hordva az én asztalomra: az erdélyi baraboly, a lengyelországi -rizikegomba, spárga az esztendő minden szakaszában, végre a gyümölcsök, -befőttek és liktáriumok sokasága. Fekete kávét pedig úgy nem tud a -világon senki főzni, mint az én feleségem. - -Mondanom sem kell, hogy Amarillis mindennapos vendég volt az ebédünknél. -Délelőtt konferencziáztak a feleségemmel s aztán ott marasztották. - -Egyszer azt találtam mondani az ebédnél: - -– No már így a kinai császár sem él, mint én. - -– Pedig annak az asztalára bizonyosan a legjavát válogatják a -mopszli-pecsenyének – mondá Amarillis, emlékünkbe idézve azt a jól -ismert adomát, melyben a kinai császár díszlakomáját élvező angol -nagykövet, az aranytálon fölhozott pecsenyére mutatva, azt kérdi a -császártól: «Miau, Miau?» – «Nó, felel a császár: bau bau». - -Azután azt a kérdést intézte hozzám: - -– Hát vallja meg ön, van-e a kerek földön még valami kedvencz étel, amit -ön nagyon szeret s amit még Pálma az ön kedvéért meg ne csináltatott -volna? - -– Igen is, van – feleltem én. – A ráczpite. - -Ennek csakugyan soha a nevét sem hallotta a feleségem. - - -A RÁCZ-PITE. - -(De most már csakugyan az asztalhoz csapod a tolladat; ki fog regényt -irni a rácz-pitéről? Jól van no, öreg; adjunk neki más czimet, törüld ki -a föntebbit. Jó lesz ez: «Amit Amarillis főzött?» No hát beszéljünk -Amarillisról). - -Az már való szent igaz, hogy az a czirkuszi bűvész, aki azt produkálja, -hogy a nagy boa konstriktort a dereka, meg a nyaka körül tekergeti, -minden nap azt koczkáztatva, hogy ha egyszer az a nagy szörnyeteg -megharagszik, egyetlen szorításával kiszoríthatja belőle a lelket, hát -az nem követ el akkora vakmerőséget, mint mikor én Amarillist otthonossá -tettem a házamnál. - -Felejtheti ez el valaha, hogy mit tettem vele? Nekem ifjukori pajkosság -volt az, de neki az egész életét megfordította. Kiszakította az ő -csillagát a zodiakusból, s kilódította üstökös csillagnak a nagy -világürbe. Én miattam lett belőle apácza. Vajjon az apáczák nem ismernek -boszúállást? vajjon az aszkezis, mely a teremtő szenvedélyeket eloltja, -a romboló indulatokat is el tudja-e oltani? Az ő egész élete egy végig -árkolt egyenes út, melyen nincs kitérés, nincs megpihenés, a végén egy -kereszt. - -Nincs zárdába csukva, szabadon jár-kel a világban; annál rosszabb reá -nézve; látja az örvendezőket – és kerüli. Látja, hogy pompázik a -nővilág; minden évben új divat, csak az övé nem, az apácza kantus. - -És ez minden nap lát engem, beszél hozzám s magában átkozza azt az órát, -melyben nekem görög betűk kimondását tanította. - -És nap-nap után kell neki látni, hallani! hogy én milyen boldog vagyok. -Mert ámbátor jóizlésű ember nem szokta a mások jelenlétében családi -gyöngédségeit kimutatni, de hallhatja a feleségemtől minden nap, hogy -mennyire szeret – ez hagyján! – de hogy mennyire becsül! A férjek -mintaképének tart. De elmondja neki ezt a terített asztal; elmondja a -velős koncz, milyen nagyra van velem a feleség. Hja bizony, a velős -koncz, és hozzá a pirított kenyér; ezt csak olyan férjek kapnak, akik rá -szolgálnak s ha még hozzá az asszony egy kis gyönge hagymát is nyújt -mellé! Hány asszony van a világon, aki ezt megcselekszi? Az a zöld -hagyma a hitvesi törhetlen hűségnek a szimboluma! - -Az után a multkori ebéd után, amint beakartam nyitni a feleségem -szobájába, rám kiáltottak belülről, hogy «nem szabad». - -Ahán! Fontos tanácskozmányok folynak Pálma és Amarillis között. - -Valami egy hét mulva aztán egyszer csak föltesz a fölszolgáló inas az -asztalra egy teletetéz tál – ráczpitét. - -Ime, itt van! - -Ami eddig a boldogságomból hiányzott, az is megkerült. - -Pálma diadalmasan kaczagott. - -Én – in medias res – hozzá láttam. Épen olyan volt, mint amilyen az -emlékemben meg van örökítve. Az az íz, az a zamat, az az illat, az a -ropogós, foszlós rétegesség. Ez az! Ez az igazi rácz-pite. - -– Új szakácsnét fogadtam! – mondá a feleségem. - -– Híja be azt a szakácsnét! – mondám az inasnak, – meg kell őt -ünnepélyesen dicsérnem. - -Percz múlva visszajött az inas, kezénél húzva a szakácsnét. - -De az utolsó falat majd a torkomon akadt. - -Az a rácz-pitékben remeklő szakácsné nem volt más, mint Iringó. - -Iringó volt biz az! de nem az én hajdani Iringóm. Hanem az, amelyiket a -szél, tövéről letépve, végigszekereztet az aszú fenyéren. - -Amióta nem láttam, kész vén asszony lett belőle. Arczbőre megbarnult; -szemei mély ólomkarikákba sülyedtek; szemöldökei erősen előrenőttek, s -az ajkán olyan csinos kis bajusz ékeskedett, amely becsületére vált -volna akármelyik egyéves önkénytesnek. Én bizony, ha véletlenül -találkozom vele az utczán, rá nem ismerek. - -De annál jobban rám ismert az Iringó. Sírt és nevetett a jó teremtés, -mikor meglátott; odarohant hozzám, elkapta a kezemet, összecsókolta, -drága uracskájának nevezett, áldotta a védszentjét, hogy ismét hozzám -vezérelte, akinél jobb ura nem volt, amikor még csak kis gazdája voltam. - -Mikor nevetett, akkor még csunyább volt: feketék voltak a fogai. - -Szerencsémre nagyon keveset tudott magyarul. Soha sem voltam -chauvinista, beszéltem a szeretőimnek a nyelvén s nem iparkodtam őket -nemzetem számára elhódítani. - -De annál inkább értette a rácz nyelvet Amarillis. - -Mikor eltolmácsolta Pálmának a hallottakat, a feleségem nyájas -leereszkedéssel kinálta meg Iringót, hogy üljön le közénk egy székre, -húzza a széket az asztalhoz; az nagyon kedves meglepetés, hogy ő már -volt egyszer a mi házunknál. - -– A kalugyerénél… szóltam közbe. - -És aztán elmondatta vele az élete történetét. Iringónak volt annyi esze, -hogy onnan kezdte, amidőn már férjhez ment, én pedig elhagytam a -nagybátyai házat; az ura részeges, kártyás volt, mindenét elitta, -elvesztegette, utoljára részeg fővel belefulladt az alibunári -kokojszásba; a hitelezők elkótyavetyélték a házát; Iringó kénytelen volt -szolgálatba állani. De hát jót tett vele a csodatevő szent Szűz, mert -idevezérelte az áldott soror Amarillis közelébe, aki őt aztán ide -beszerezte, ahonnan ő halála napjáig meg nem fog válni; lesz olyan -hűséges szakácsnéja, gazdasszonya, ápolója az ő hajdani kis gazdájának, -amilyen volt az anyja a nagybátyámnak, a kalugyernek. - -Az én feleségem ezen a csodálatos intézkedésén a gondviselésnek egészen -el volt érzékenyülve; biztosította Iringót afelől, hogy az ő házánál -holtig elmaradhat, eltört edényeket soha be nem számítanak neki, s a -havi bére öt forinttal megjavíttatik. - -Én pedig megtudtam, hogy Amarillis volt az a kegyes, aki ezt az én -hajdani szívlángomat fölkutatta és a háztartásomhoz annektálta. - -Már most vannak ketten, akik rólam tanúbizonyságot tesznek. - -Azzal ugyan meg voltam nyugtatva, hogy a feleségem össze nem ül -cselédekkel pletykázni; de ellenben bizonyosra vehettem, hogy Amarillis -kigyóntatja Iringóval a csiklandósabb tartalmú részleteket. Azokat a -menyasszonyhazavivő czipőket! És a többi… - -Nos aztán? Ha megtudja is mindezt a feleségem? - -Nagyot fog rajta nevetni, s azt fogja rá mondani, amit mondanak ilyenkor -a magyar asszonyok: - -«_Elvágta, ameddig megsült._» - - -MARCHESA VIOLETTA DI GAMBA. - -Egy napon a feleségem egy folyamodást hozott be hozzám azzal az -utasítással, hogy ezt személyesen kell átadnom a kultuszminiszternek. -Magával hozta asszisztencziának Amarillist. - -Ez volt az én hivatalom. Folyamodásokat közvetíteni minisztereknél, -bankoknál, vasutaknál, igazgatóknál; néha sikere is volt; többször pórul -jártam vele, azért csak megtettem. - -A kezembe adott folyamodás (olasz nyelven) a kultuszminiszterhez volt -intézve s abban Marchesa Violetta di Gamba kér engedélyt a magyar -fővárosban általa berendezendő nyilvános jellegű magán-zeneiskolához -leányok számára. - -– De kedvesem, én nem ismerem marchesa Violetta di Gambát, se híréből, -se személyesen. - -– Amarillis ismeri. - -– Ön ismeri? De hát ért ön valamit a zenéhez? - -– Hogyne? - -– Ugyan mikor szerezte? - -– Legyen ön megnyugtatva. - -– És hátha a miniszter úr azt kérdi tőlem, hogy hallottad te azt a -marchesát valaha muzsikálni? - -– Mondja ön, hogy hallotta. - -– Hazudjam egy nagyot? - -Amarillis kenetteljes mosolylyal mondá: - -– Én abszolválni fogom önt ezen bűn alól: – aztán hirtelen más hangba -csapva át, azt mondá: biztosíthatom önt a felől, hogy a miniszter úr nem -fogja azt öntől kérdezni. - -Mit tehettem? Megadtam magamat. - -Elmentem a marchesa folyamodásával a kultuszminiszterhez. Kedves embere -voltam; (ami csak ingyenhivatal van a vallás és közoktatás mezején, azt -én mind viseltem az ő megbizásából). Korán reggel mehettem hozzá, a -hivatalos órák előtt. Még öltözködés közben elfogadott; megmosdott, -megtörülközött, inget váltott s mikor készen volt, elvette tőlem a -folyamodást. - -Amint belenézett, mosolyogva csóvált fejet. Mosolygó fejcsóválás? Mi -lehet ez? - -– Tudom már! – mondá aztán nagyot hunyorítva. – Jól van, meglesz. - -Azzal valamit írt a folyamodás szögletére vörös plajbászszal s az iratot -összehajtva, odadugta az íróasztalán levő broncz krokodilusfejnek a -fogai közé. Ez jó előjel. A krokodilus a kedvező numenek közé tartozik. - -– El lesz intézve kivánságod szerint – mondá ő kegyelmessége s kezet -nyújtott. - -Én valami hála formát rebegtem. Tudom is én, hogy mért hálálkodtam? - -A miniszter még egy perczig fogva tartá a kezemet s az alatt, folyvást -azzal a szemöldök rángató mosolygással, azt mondá: - -– No hát mégis csak igaza van annak a német közmondásnak, hogy van -valami a világon, ami a régiségtől nem rozsdásodik meg. - -Azzal megrázva a kezemet, kegyesen elbocsátott. - -És csakugyan nem kérdezte meg tőlem, hogy hát mit tudok én marchesa -Violetta di Gamba zeneismeretéről. - -Én aztán törhettem rajta a fejemet, hogy mi lehet az az izé, ami a német -közmondás szerint nem rozsdásodik meg? – Bizonyosan a gumilásztikum. - -Pár nap mulva aztán örömrepesve tudatá velem a feleségem, hogy ő -kegyelmessége által a marchesa folyamodványa egészen kedvező válaszszal -érkezett vissza; a marchesa délután vizitet fog nálunk tenni, a -közbenjárásomat megköszönni: el ne menjek addig hazulról. - -Örülni fogok a szerencsének. - -Délután a feleségem át hívatott a szobájába. - -Ott volt már akkor a látogatónő. Hogy valósággal marchesa, azt bizonyítá -a sok szalag, csipke, dudor, amivel az öltönye túl volt ékesítve; hanem -a Viola di Gamba, az hiányzott nála. - -Hanem azért mégis ráismertem. Hisz ez az én hajdani Fritilláriám! - -No ha erre mondtam volna azt a miniszternél, hogy ismerem a -zenetehetségeit, az nem lett volna valami főbenjáró hazugság. - -Most is elég szép volt még, bár egy kicsit molletté lett. - -A feleségem ennek is nagyon megörült, hogy olyan régi ismeretségünk -újult meg vele. Ő aztán hozzá kezdett a historizáláshoz, hogy miként -lett őrnagynéból markinővé; én bizony nem vártam be a végit: -«igazgatósági ülésem van, sietek». Ott hagytam a feleségemnél, beszélje -el neki a multakat, Amarillisnek pedig a még multabbakat. - -Most találtam már ki a miniszternek a kharádáját azzal a német -proverbiummal: «Alte Liebe!» Ez az, ami «rostet nicht». Ej, ej, -kegyelmes uram! mingyárt rosszat kell gondolni az emberről? - -… No hát most már vannak hárman. - - -ANGIOLINA D’ISTRIA. - -Remélem, hogy magadtól is kitalálod, ki legyen e névnek viselője. - -Nemcsak a világtörténetnek van logikája, hanem az egyes emberek -élettörténetének is. Ahogy kezdődtek a regényem elején a fejezetek, úgy -kell azoknak folytatódni is. - -De meg aztán aki a 60-as, 70-es években ujságolvasással foglalkozott, -annak minduntalan kellett találkoznia a szép hangzású «Angiolina -D’Istria» névvel, melyet egy kitűnő énekesnő viselt, nagyon viselt! -Elhordta azt a világ minden fővárosába; minden lapnak a művészeti -rovatában olvashatók voltak az elismerő referáták művészi -vendégszerepléseiről. Még Amerikába is átvitorlázott s ott is felül mult -minden eddig ott járt művésznőt – reklámcsinálás dolgában. - -Magadtól is kitaláltad, hogy ez volt az én Passiflorám. (S a többié.) - -Még az én házasságom előtt kivándorolt az eléggé nem méltányolt művésznő -a hálátlan hazából, mely nem tudta eléggé megbecsülni (osztrák értékben) -művészi tehetségeit. Olasz nevet adoptált, amihez joga volt, mert -csakugyan Istriában született; Passiflorának csak én bérmáltam el. - -Nagy megnyugvásomra szolgált, hogy a külföldön úgy ünnepelik. Rettegtem -attól a gondolattól, hogy ha egyszer eltalálja veszíteni a hangját, -akkor haza jön s szülötte nemzetének fogja szentelni tehetségeit; itthon -okvetlenül barátságot köt a feleségemmel s akkor az én jó hírem -kártyavára menten összeomlik. - -Azonban hát sorsát senki sem kerülheti el. - -Egyszer csak feltűnt a művészet csillaga Szentpétervárott. Ez a -művészkarrierben az ultima Thule. Onnan aztán lassankint szállt lefelé; -Varsóba, Krakkóba, majd Prágába; utoljára Bécsbe. Én ahoz hasonló -rettegéssel olvastam a vendégszerepléseiről szóló tudósításokat, mint a -kholera híreket. (Tán csak huzatott a kormány kordont a magyar határon?) - -De hát ami már egyszer a «kizmet»-ben meg van irva! - -Egy napon soror Amarillis hiányzott az asztalunknál. - -Én szimulált részvéttel kérdezém a feleségemtől, hogy talán beteg a -tiszteletreméltó úrhölgy? - -Erre Pálma suttogva mondá: - -– El ne áruld senkinek. Mi egy nagy konczertre készülünk, az -ápolóintézetünk gyarapítására. A programm már kész, csak a piész deö -rezisztansz van még hátra. Amarillis azért ment föl Bécsbe, hogy a -hangverseny számára megnyerje a világhírű D’Istria Angiolina -közreműködését. - -– Amarillis hozza ide? - -– Igen. Én fölajánlottam neki a saját szállásomat ittléte alatt. - -– Hüh! Teringettét! Ez nagy… - -– Micsoda, édesem? - -– Azt mondom, hogy nagylelkűség. (Akartam mondani: nagy bolondság!) - -Aztán Pálma körülczirógatta a pofámat a síma tenyerével. - -– Ugy-e bár, helyesled, hogy én Amarillisnak azt adtam utasításba, hogy -ha a híres művésznő valami exorbitans föllépési díjat talál igényelni, -csak egyezzék bele, majd az uram kifizeti. - -– Már mint én? - -– Hát te vagy az én uram. - -Mit tehettem? Olyan szépen mondta azt, hogy «te vagy az én uram». Bele -kellett nyugodnom, hogy «úr» vagyok. - -Igaz, hogy azzal az összeggel kilencz inséges családapának az évi -házbérét kifizethettem volna rövid kézből. - -D’Istria Angiolina csakugyan beleegyezett a közreműködésbe. - -Két nappal a konczert előtt már lejött Budapestre. - -Úgy illett, hogy a perronon fogadják a dívát a jótékony hölgyek, -rózsabukéttal, riporterek kiséretében. Az én hintóm várt reá. - -És aztán nekem kellett őt fogadnom odahaza a lépcsőtornáczban s -karonfogva vezetnem a számára rendelt apartmába. - -Még most is szép asszony volt. Hiszen csak tizenhat év mult el azóta, -hogy utoljára láttuk egymást: legfeljebb harminczhat éves lehetett. -Aztán a szinésznők nem vénülnek. - -A feleségemnek azonnal elfecsegte, egész dicsekedéssel, hogy mi jó -ismerősök vagyunk, s még most is veszedelmes lehetnék rá nézve, ha olyan -«jól őrzött vár és jól táplált őrsereg» nem volnék, (a hogy a német -közmondás kifejezi). - -Vacsoránál egymással átellenben ültünk s akkor még jobban szemügyre -vehettem. A termete kissé nagyon megerősödött; az arcza azonban semmit -sem vesztett hajdani derültségéből. Hosszú csigába csavart hunczutkái -voltak (à la Mars kisasszony) amikről azt rebegi a fáma, hogy két -keskeny sebhely eltakarására valók. Nehány év előtt a diva azt a -kellemetlen fölfedezést tette, hogy az orczáin időjelző vonalak -(magyarán «ránczok») kezdenek otthonosulni. Egy amerikai műtő aként -segített ezen a hátrányon, hogy a fül közelében egy-egy vékony -szijacskát kihasított az arczbőréből s azzal a solutio continuitátist -szépen összevarrta; az által a ránczok elsímúltak. Csak szinésznők -képesek ilyen heroizmusra. - -Egy másik emlékének pedig csak én tudom a titkát, Junói nyakán egy két -ujjnyi széles bársony szalagot visel, egy sor gyémánttal. (Igazak-e? azt -nem tudom.) Ez a bársony szalag annak a hat pióczacsipésnek a nyomát -takarja el, amik soha el nem mulnak. - -Egyébiránt olyan pompás jó kedve volt, miként hajdan és kitünő étvágya -hozzá. - -Hivatalos volt a vacsorához Violetta di Gamba asszonyság is, mint -szintén résztvevő tag a holnaputáni konczertben. Mind a három hölgy el -volt ragadtatva a negyediknek a szeretetreméltóságától. A pezsgőnél -te-s-tu-t ittak vele s bizony fölhajtogatták a poharaikat, csak -Amarillis nem. Ő csak az ajkát értette a pohárhoz. Ő józan akart -maradni. – Engem tanulmányozott. - -… Tehát már vannak négyen! - -Valjon – rendszer van ebben? - - -NÉGY UTÁN – HAT. - -Van ugrás a logikában is. - -A négy után következik az öt, de itt elejbe ugrik a hat. - -Az utczák teleragasztva a mai konczert rózsaszínű plakátjaival, melyeket -mind a négy oldalon szegélyez a főfő vonzerő: «Angiolina D’Istria» -mindenféle lehetetlen alakú betűk verszáljaiból kiformálva; nekem pedig -tele a két zsebem zártszékjegyekkel, amiket estig el kell adnom a velem -üzleti összeköttetésben álló egyéniségeknek. Minthogy azonban én az -útonállásnak ezt a nemét a szegénylegénykedés legutolsó fajtájának -tartottam, hát az ilyen rámbízott üzletnek rendesen az szokott a -végeredménye lenni, hogy rálesek, mikor a diákok az egyetemből kijönnek -seregestől; egy ismerős fiút elfogok, annak a kezébe nyomom az egész -csomó jegyet; «nesze pajtás; oszd ki a kollégáid között, aztán majd -tapsoljatok». (A jegyek árát megfizetem magam.) - -E miatt ott kellett a múzeum előtt alá s föl lőgéreznem. - -Egyszer-egyszer be is tértem a nagy lélekszállítóba, megnézni, hogy nem -készül e még rajzáshoz a köpü. - -Amint megint kijöttem a gyalogjáróra: épen egy karonfogott pár haladt el -előttem; kétségtelenül férj és feleség. Az asszonyságon csokoládébarna -posztó öltöny volt, elől, a vállán kezdve egész csipőig, hosszú egyenes -fehér zsinórokkal ellátva, hátul pedig szintén mindenféle fehér -sújtásokkal kiteremtettézve, amik nagyobb távolságból tökéletesen -hasonlítottak az epitáfiumokon látható emblémához. Halálfej és -karcsontok. - -Mintha én ezt a divatot már valaha láttam volna! - -A fején óriási Rembrandt kalapot viselt a hölgy, melynek karimájáról -bordóveres fátyol volt lehúzva az álláig, úgy, hogy az arczát nem -lehetett meglátni. De arra is használatos volt ez a hatalmas kalap, hogy -a párját képező férfinak az arczát is eltakarta. Jobbjában japáni -napernyőt viselt a hölgy, bambusznád nyéllel s ugyanarra a karjára vetve -viselt egy lebernyeget, mely tele volt hímezve kicsiny és nagy zsett -gyöngyökkel. Meleget nem tarthatott az, de ha verekedésre kerülne a sor, -kegyetlenül helyben lehetne vele hagyni valakit, – aki engedi magát. - -Pedig úgy látszott, hogy most mingyárt arra kerül a sor. - -Czivódtak egymással. A hölgy hangosan, a férfi csak mormogva. - -Egyszer-egyszer a hölgy a könyökével nagyot taszított a férfi bordáiba. - -Kiváncsi voltam rá, hogy ugyan min veszekesznek? A sarkukba nyomultam. - -– Mit? Te még most is azt mered állítani, hogy azt a nyakravalót magad -kötötted így föl? – Így nem tud férfi nyakkendő-csokrot kötni. Így csak -a kávéházi pénztárosnők tudják megkötni a csokrot. - -A férfi morgott rá valamit. - -– No vagy az orfeumi ballerinák! Illik az ilyen feleséges embernek? Hisz -ez valóságos madár-csalogató! - -Mikor aztán a Nemzeti szinház Szikszay-kapujához értek, akkor -betuszkolta a férjét a kapu alá; napernyőjét, lebernyegét kezére bizta, -ő maga fölbontotta az inkriminált nyakkendőt és megkötötte illedelmes -máslinak, a hogy az rendes életet folytató férjekhez illik. - -Mikor aztán kifelé jöttek a kapu alól, akkor végre mégis csak meg -kellett látnom a férfinak a képes felét. - -– Ezt a pofát én már láttam! – mondám doktor Bartolóval. - -Mire a pofa tulajdonosa ugyanazon tónusból énekelt vissza Almavivával: -«Sok szerencsét én kivánok…» - -Hisz ez Nikkel pajtás. - -De mi lelte ezt? Hisz ez most fél fejjel kisebb, mint volt hajdanában! - -Nem nőtt ez visszafelé, csak a fejét tanulta meg a válla közé húzni a -felesége jelenlétében. - -Ez a saisi fátyol alá takart hölgy tehát Hesperis! - -Bizony régen nem láttam. - -S ma sem lesz a napja, hogy meglássam, úgy látszik, hozzá van esküdve az -a rókaszinű fátyol. - -Ő is rám ismert és megszólalt. (A hangjáról sem ismertem volna rá: olyan -szőlőrekettye-izű hang volt.) - -– No ez derék! Mi épen önökhöz indultunk látogatóba. - -– No annak fölöttébb örülök. A feleségem el lesz ragadtatva. - -– Mehetünk együtt. - -(Hogy én ezzel a figurával menjek végig a városon! Meglűnek!) - -Jó ürügyem lett volna ugyan az elmenekülésre, hogy tele a zsebem -konczert-jegyekkel s azokat értékesítenem kell statarialiter. De aztán -valami ötlött az eszembe; «no hiszen jó helyre hozod az uradat most mi -hozzánk; ott van Passziflóra». – Nem! azt a jelenetet, amikor ezek -egymásra bukkannak, nem engedhetem el magamnak; azt nekem élveznem kell. - -Tehát azt tettem, hogy odaintettem az ismerős hordárt onnan a -szegletről; kezébe nyomtam a hangversenyjegyeket azzal az utasítással, -hogy szerezze el, ahogy tudja, a mit kaphat belőlük, azt vigye haza a -feleségének; nekünk pedig hozzon egy jó nagy csukott négy ülésest. -Férjet felesége mellé helyeztem a hátulsó ülésben, magam az első ülésben -foglaltam helyet, háttal a kocsisnak. Itt nem látnak meg. - -Hesperis lamentált, hogy minek ez a költekezés? Én megnyugtattam, hogy -igen messze lakunk, aztán sáros az út. Aztán nekem is sietnem kell: -referálnom a feleségemnek, hogy a mai konczertre a jegyek már mind -elkeltek; most már ázsióval árulják őket; majd ettől a mai nap -«Star»-jának is jobban megnyilik a hangja, ha ezt meghallja, mivel, hogy -az isteni Angiolina d’Istria a mi házunknak a vendége. - -Megszántam a szegény Nikkel pajtást; figyelmeztetni akartam az -ámbüszkádra. - -Nikkel e szónál meg akarta nyomni a lábamat. Ámde Hesperis lábacskája -ott detektiveskedett mellette s ő hágott a férje lábára. - -– Most mért akartad a barátod lábát megnyomni? - -– Én? Dehogy akartam. - -Hesperisnek a találkozása Pálmával a könyek libáczióinak volt szentelve. -Zokogva borult az asszony nyakába s három verset sírt. Az egyiket -bizonyosan a derék szürke emberért, a kinek soha sem kellett volna -meghalni, a másikat kétségtelenül Pálmáért, hogy ilyen emberhez kellett -férjhez mennie, a harmadikkal valószinüleg saját magát siratta el, a -miért Nikkelhez került. – Mert hát a férfiak mind rosszak. – Ha két nő -viszontlátja egymást, igazán nem is tehet egyebet, mint hogy sirjon. - -– Hát mi ne sirjunk egy kicsit? dörmögé hozzám Nikkel. - -– Hallottam! szólt oda a fátyol alól Hesperis, s aztán csak megtörlé a -zsebkendővel orrát, szemét, – mindig a fátyol alatt. - -Mikor Nikkel pajtás fedetlen fővel mutatkozott, akkor tünt csak fel a -nagy változás, a min az idő (a nagy öltöztető) keresztül vitte. Szakállt -nem viselt többé, csak bajuszt; a haja egyik fülétől a másikhoz volt -átfésülve, hogy a fensíkot fedezze, s haj és bajusz fekete volt; holott -nekem úgy tetszik, mintha a legutolsó búcsúvételünk alkalmával szőke -lett volna. (Persze, Dácziában nem árulnak szőke melanogént.) Az arcza -is rezes lett egy kicsit. S az egész modora valami kedélyes sunyiságot -árult el, mint a ki tudja azt magáról, hogy őtet mindig szidják a háta -mögött valami bűneért, a mit ő vagy elkövetett, vagy nem követett el; -szemben pedig mindig vallatják érte, de a mit ő bizonyosan le fog -tagadni. - -A felesége nem is titulálja a barátnéi előtt máskép, mint «ez a rossz -ember». Ezt neki ép úgy meg kellett szokni, mint nekem azt, hogy a -feleségem úgy szólít, hogy «fiacskám». - -Azonban még Hesperis hozzá sem kezdhetett, hogy oly hosszú távollét után -kipanaszolja magát hajdani kebelbarátnéja előtt, a midőn az előszobában -kedélyes vita hangzott fel két hölgyajakról, kiknek mindegyike -áterőszakolni igyekezett az ajtónbelépés elsőbbségét a másikra. Nehéz is -azt eldönteni: az egyik «diva», a másik «beata». - -– Amarillis és Passiflora… Súgám én hirtelen Nikkel fülébe. - -A mire ő olyan hunyász pofát csinált, mint egy ártatlan kandur, a ki még -soha madarat el nem fogott. - -Csakugyan Amarillisnek kellett elébb belépni. - -Mikor Nikkel pajtást meglátta, egyszerre összehúzta a szemeit laposra, -mintha csak apródonkint akarná átereszteni az alakját emlékezete -retinájára. (Ez a másik!) - -Egészen ellenkező hatása volt Nikkel meglátásának a második hölgyre. -Passiflora szeme szája tágult, s egy pillanatig az az ötlet volt -olvasható az arczán, hogy az ajtóból visszaforduljon, elszaladjon, itt -hagyjon konczertet, jótékony nőket, s meg se álljon Amerikáig. - -Hogy ezt Hesperis szemei ott a fátyol alatt észre ne vették volna, alig -hihető. - -Én azonban siettem (váltóőri ügyességgel) a vasuti összeütközést -elhárítani, azzal, hogy odavetettem magamat a sinekre, s tárt karokkal -fogtam el egyszerre, mind a két delnőt. - -– Diadal, hölgyeim! Jegyeink az utolsóig mind elkeltek. Az utczákon -ázsióval kinálják az elővásárlók! - -– No, no, fiacskám! – szólt közbe a feleségem. – Engedd meg, hogy hadd -mutassam be elébb a hölgyeket egymásnak. - -S azzal megnevezte őket fejenkint, mire azok kezet nyujtottak egymásnak -előirt mosolygással. Hesperis és Passiflora még újak voltak egymásnak: -Nikkel pajtásnak pedig valóságos «új kapu» volt az Adelphe Philine -fejedelemasszony czím, a mi alatt Amarillist viszontlátta. - -A két utóbb érkezett hölgynek valami rövid közlendője volt Pálmával, -félsuttogás mellett. Nikkel a tükör felé fordult s bajuszát igazgatta. -Hesperis odalépett hozzám s egyet csipett a karomon, odasúgva: - -– No ha maga így tud hazudni egyszerre két hölgynek… - -– Hogy tud még akkor háromnak! - -Amarillis meg akarta mutatni, hogy ő itt is ura a helyzetnek. Maga jött -oda Nikkelhez, őt megszólítani. - -– Hiszen mi már találkoztunk az életben. - -– Igen, a klasszikus görög földön! a Pieridák berkében. - -A bordóvörös fátyol csak úgy libegett Hesperis kalapján e szóváltásra. - -Siettem interveniálni. - -– Jer velem, pajtás, a szobámba, – mondék Nikkelnek, azon törekedve, -hogy őt valahogy kihúzhassam a karjánál fogva a tükör és Amarillis -közül, a hová be volt szorítva. Te szeretted a régi pénzeket: énnekem -igen szép gyűjteményem van. - -Amarillis rám nézett. - -– Úgy? Nem is tudtam, hogy ön oly szenvedélyes régipénzgyűjtő! - -(Nem is voltam én az; hanem azért ritka szép nummismatikai múzeumom -volt, a mit a megboldogult elődöm gyűjtött össze). - -– S ön is úgy szereti az antikokat? – kérdé Amarillis Nikkeltől. - -– Imádom. - -– Akkor ebben a szalonban is találhat eleget. A mit itt lát, az mind -antik. - -(A feleségemnek ez volt a főszenvedélye: butorokban, képekben, -porczellánokban: vieux Sèvres, alt Wien, vieux Saxe, old-Chine, Szaczúma -japán). - -Nikkel bámulva nézegetett széjjel s elragadtatással mondá: - -– Nagyszerű! Pompás! Csupa antik. (S az alatt hol az egyik, hol a másik -hölgyre tekintett.) S milyen jól vannak konzerválva! - -Amarillis baziliskus-szemeket vetett rám. (Hiszen nem én, hanem a -Nikkel!) – (De csak nekem kell ezért majd meglakolnom.) - -– No, ha ön olyan nagy kedvelője a régi pénzeknek, én majd rávezetem önt -egy olyan kútforrásra, a hol ön a legritkább példányokat kaphatja. - -– Háládatos leszek érte. - -… Hej de jól éreztük magunkat Nikkel pajtással, mikor ebből a -tündérbarlangból az én pipázómba átszabadulhattunk. - -– Te pajtás! – könyörgött Nikkel, – az Isten szerelméért, el ne mondd a -feleségemnek, hogy én Passiflorát ismerem valamiképen. - -Nagyot kaczagtam rajta. - -– Féltékeny a feleséged? - -– De még mennyire! Azzal fenyeget, hogy ha én őt megcsalom: bizony -levágja álmomban az orromat. Már pedig nem szeretnék ezüst orral sétálni -a világban, mint a «Georgiai nők» férjei az operettben. - -– De hát nem is csalod meg? - -– Tudod, pajtás, a szerzetesek által letett «votum castitatis»-ban is -ott van a mentő «quantum possum» (a mennyire tehetem) formula. - -Az inas jött be. - -Nagyságos Nikkel úrnak adta át a feleségem meghivását a mai ebédre. A -nagyságos asszony addig is itt marad. - -Itt marad? - -Akkor azután is itt marad. - -Ő lesz az ötödik! - -Uram segíts! Ki van még hátra? - -Én ezt az ebédet négy hajdani lángom világítása mellett költöttem el; az -ötödik lángomnál főtt az ebéd. - -Ezt nem csinálja utánam Edison! - - -HERR VON ENTENFUSZ. - -Ebédről beszélek; pedig hát az a mai napról kimaradt. - -Ma dezsönéroztunk. Így volt a muszáj. - -A művésznőre való tekintetből kellett ezt a franczia étkező szokást -elfogadnunk. Föllépésük napján a művésznők nem ebédelnek. Korán egy -dezsőné, előadás után aztán majd lesz egy banket a művésznő -tiszteletére, ez aztán nagyszerű lesz! - -A villásreggelihez be kellett még várnunk mosziő Antanfüt. Ez volt a -diva imprezáriója. Imprezárió nélkül a divák nem utaznak. - -A nevét többször hallottam már emlegetni az asszonyoktól: «itt volt -mosziő Antanfü»; de az ortografiájával csak akkor ismerkedtem meg, mikor -a névjegyén leirva olvashattam: «Alfred Entenfusz». - -Impertinens kis németbe ójtott franczia volt. Mindig kalatyolt, senkit -szóhoz nem hagyott jutni. Elmondta egy szusz alatt, hogy ma délelőtt -milyen óriási munkát végzett: tizenkét hirlap szerkesztőségeit -szaladgálta be, kellő informácziókat hagyva hátra; egyebekről is -gondoskodott, a mi ilyen barbár országban nehezen megy; másutt ez mind -magától kinálkozik. - -Ez alkalommal az ebédnél a hölgyek letevén a kalapokat, Hesperist is -láthattam fátyol nélkül. Bizony nagyon megsoványkodott a jó teremtés. S -a sovány nőknél a féltékenység a nyak-inak merevségében nyilatkozik. - -Ej haj!… de kár megvénülni. - -… Denique az esteli konczert fényesen sikerült. A vigadó megtelt. Jelen -voltak a főváros celebritásai. Ott volt Rózsavölgyi és Társa is. A -fiatalság kitett magáért; volt taps és eléhivás elég; kivált midőn a -diva a cavatinák után rágyujtott egy magyar népdalra: «Ugyan édes komám -asszony, Mért kend olyan sovány asszony? Hogy tudott így elfogyni? Lám -én milyen kövér vagyok, Mint a háj, majd elolvadok, Ebben a nagy -melegben». – Ezzel a magyarok tökéletesen le voltak főzve. - -Kapott a diva nagyszámu bukétokat és koszorukat és azután egy lantot -csupa kaméliákból, azután meg egy virágkosarat rózsákból, meg egy -életnagyságú hattyut csupa tubarózsából kiformálva; végül egy -diadalszekeret, mely elé fehér galambok voltak fogva. A bámuló közönség -közt az a hírszellő járt, hogy mindezen nagyszerű ajándékokról egy -titokban maradni kivánó mæcenás gondoskodott. (Nem mertem a tükör felé -fordulni, nehogy föl találjam fedezni ezt a rejtőzni kivánó anonimust.) - -Annyi igaz, hogy én adtam – a feleségem kezébe – a diva által igényelt -fölléptidijat: egy lepedőt.[7] - -A nagy bankett alatt, a diva toasztjaira szolgáló pezsgőt is én -tartottam szerencsémnek kifizethetni. - -Mondtam is a feleségemnek – másnap, – hogy remélem, a diva meg van -elégedve az eredménynyel. - -Pálma a vállát vonogatta. - -– Alig maradt neki valami belőle. - -– Az ezer forint föllépti-dijból? - -– Az imprezárió annyi mindent fölszámított neki. - -– Ugyan miket? - -– Hát a sok reklám; azok a virágok, hattyuk, lantok, virágkosarak, -azokat mind Bécsből hozták. Azután az itteni hirlapok, a reczenziók, -mind véres nagy pénzbe kerültek. - -De már erre a szóra bennem is lobbot vetett a nemzeti büszkeség. - -– De már akkor szemtelenül hazudott az a svihák imprezárió. Magyar -kritikust még nem vesztegettek meg soha. Ebben a mi hirlapirodalmunk még -szűz! - -– Mosziő Antanfű azt mondta. A számlát is megmutatta Angiolinának. - -– Dobja a szeme közé a számlát a ficzkónak, magát meg dobja ki az ajtón. - -– Hiszen ő maga is szeretne már tőle megszabadulni, de nem bir. - -– No hát majd megszabadítom én a divát mosziő Kacsalábtól. - -Könnyű volt azt elkövetnem. - -Az irodám fiatal személyzete között mindig szokott lenni egy-két poéta. -Nem, mintha az én hivatalomnak lett volna szüksége a poétákra, hanem -inkább, mert a poétáknak volt szükségük az én hivatalomra. - -Hát biz a versírásból nehéz megélni a fiatal, kezdő tehetségnek; kapóra -jön mellé egy kis biztos alkalmazás valami fővárosi intézet irodájában. -Csaknem minden hitelintézetnek, biztosítónak, iparvállalatnak van egy -poétája, «levelező» czím alatt, a ki délig korrespondencziákat üt -nyélbe, délután meg verset, humoreszket, szinbirálatot cselekszik. - -Nálam épen volt kettő. - -– No ti derék gavallérok vagytok! – ezzel a szóval ronték az irodába – -ti pesti hirlapirók! Hát mikor egy ilyen czelebritás, egy honunk -szülötte csillag a művészet egén leszáll a hazai földre, ti azt -levetkőztetitek ad peram et saccum. - -– Ki meri azt mondani? – kiáltott egyszerre az én két poétám, leugorva a -levelezői srófos székről. - -– Hát maga mosziő Antanfü. Ő maga! - -Erre az én két poétám otthagyott kopirtintát, hektográfot, szandarakát; -ugrott a kalapjáért, futott ki az irodából. - -Két óra alatt föllármáztak minden szerkesztőséget. - -Két óra mulva hétrendbeli párbajra kihivás volt Entenfusz tisztelt -barátomnak az asztalán, a becsületükben megsértett fővárosi -hirlaptudósítók részéről. - -Entenfusz úr természetesen egyet sem fogadott el. Erre aztán a -fölingerelt múzsafiak galléron ragadták, odaczepelték Angiolina d’Istria -asszonyság szine elé, s ott kellett neki, tanuk jelenlétében, polgári -becsületére bevallani, hogy ő tőle magyar és német-magyar budapesti -hirlapiró se forintokban, se frankokban, se dollárokban, se márkákban, -se rubelekben, se sterlingekben, se lirákban, se drachmákban egyetlen -egy piczulát sem kapott, s az egész elszámolása falzum! S ennek a -korolláriumául kényszerítették a művésznőtől e hamis czimen elharácsolt -összeg azonnali leszámítolására. Végül pedig vitték a vasutra, s a -melyik vonat legelőbb indult, arra felültették s ellódították innen -Tarnopolba, vagy hová? - -No ettől az imprezáriótól hát alaposan megszabadítottam a divát. - -De vajjon nem volt-e neki egyebe is, mint imprezáriója? - -Hüh, teringettét! Erre nem gondoltam. - -Csak a fait accompli után kezdtem hátratekintgetni, hogy mi volt ez? - -Hisz én most megint valami nagy bolondságot míveltem. - -Hát minek volt nekem beleavatkoznom egy világhirű vándor-primadonna, meg -az imprezáriója ügyébe? Mi közöm nekem ahoz, hogy ők hogyan osztoznak -meg a zsákmányukon? - -Hogy azt a föllépési dijat én magam spendiroztam? Hát mi gondom nekem -arra a pénzre, a mit már kidobtam az ablakon? - -Hogy nem tűrhettem el a magyar hirlapirók rágalmaztatását? - -Ez is bolondság! Hát mi jót teszek én a magyar hirlapirókkal azáltal, -hogy elhiresztelem róluk: milyen megvesztegethetetlenek? Hogy a -dicséretet ingyen osztogatják? Ád valaki a magyar hirlapirónak egy új -kalapot – azért, hogy ő olyan becsületes? - -De a legnagyobb bolondság volt tőlem ennél a beavatkozásnál az a ferde -helyzet, a mibe saját magam kerültem Passiflorával szemben. - -Ez a drága hölgy most szentül azt hiszi, hogy én a Cicisbeoját azért -ugrattam el mellőle, mert féltékeny voltam rá. A tizenhat év előtt -kialudt láng újra föllobbanását látja benne. - -Ezt a meggyőződését észrevehető módon engedi sejtetni velem. - -A jótékony hangverseny után semmi előkészületet nem tesz a -továbbutazásra, nagyon jól érzi magát a házunknál, derült kedve van, az -egész társaságot elmulattatja. Maga kinálkozik közreműködéssel -jótékonyczélú hangversenyekben – minden föllépti díj nélkül. Egyszerre -meglepte a honleányi érzület. Szépnek találja a fővárost, kedvesnek a -közönséget, érdekli a nemzeti politika. - -Már látom: ez nekem itt marad a nyakamon. - -El voltam szánva, hogy védelmezni fogom magamat. - -Nagyon sok dolgom lett egyszerre a házon kivül, alig találkoztam -naphosszant az asszonyokkal. Az a sok gyűlés! - -Egyszer mégis sarokba szorított az Amarillis. - -– Megálljon csak! Ne szaladjon még el az asztaltól. Ön jó lábon áll a -nemzeti szinház intendánsával, ugy-e? - -Aha! Kezdődik már. - -Parirozni akartam a prim-vágást egy fintával. - -– Az az, hogy én a magam lábán jól állok; de az intendáns biczczent. - -– No no, uram! Ne utazzék ön kalauerekben; mert ott nagy konkurrencziát -talál maga előtt. Önnek nagy befolyása van a szinházi igazgatóságra. - -– Abból áll a befolyásom, hogy első emeleti páholyt tartok s a -bérletszüneteket is megváltom. - -– Ön mindennap találkozik az intendánssal. - -– A pikétasztalnál. Csak krajczárba pointjét. Hol ő nyer, hol én; nem -tartozunk egymásnak. - -– Ön előhozhatná neki egyszer Angiolina ügyét. - -– Ügyét? Hát van neki valami ügye? - -– No igen. Elhatározta, hogy művészi tehetségeit ismét hazájának fogja -szentelni. - -– Az nagyon szép tőle. - -– Hisz ön ismeri Angiolina tehetségét. - -– No de mennyire. - -– Milyen regiszter! Milyen iskola! Mekkora repertoár! Milyen trillák! És -aztán az a művészi játék! - -– Ez mind köztudomású dolog. - -– Ilyen tehetséget kár volna elszalasztani. - -– Kétségtelen. - -– No hát fog ön szólni az intendánsnak Angiolina érdekében? - -– Nem én. - -Amarillis fölnézett a magasba, aztán az asztal alá, meg két oldalt, -mintha keresné azt, aki így szólt: - -– Ön mondta ezt? - -– Saját szájammal. - -– Hogy ön Angiolinát nem fogja ajánlani az intendánsnak. - -– Tudja, szent barátném, én szivesen előmozdítom az ajánlásommal bármely -fiatal tehetségnek a pályafutása kezdetét, protegálom is, amíg a siker -stádiumába el nem jut; de bevégzett művésznők szenzálja nem akarok -lenni; ha a hazai operához akar szerződni a diva, ezt végezze a -karmesterek útján. Ebbe én nem avatkozom. - -Ezzel a szóval úgy megharagítottam Amarillist, hogy Adelphe Philine -fátyolába burkolta az arczát és ott hagyott. - -De hát Adelphe Philine is mit avatkozik profán dolgokba, mint a szinház? - -Ez órától fogva azután Passiflora is olyan képet csinált, mikor eléje -kerültem, mintha ő is apáczafejedelemasszony volna. - -De a többi asszonyok is mind éreztették velem a szolidarításukat. Még a -feleségem is. Valóságos hideg sugárzott ki belőle. Betegséget szimulált. - -Hát ti engemet boycottirozni akartok. - -No megálljatok! - -Azt tettem, hogy hivatalos kiküldetést adattam magamnak – Amszterdámba. - -«Másutt is Edison napja süt!» - -Ezt ugyan Shakespeare idejében úgy mondták, hogy «másutt is Isten napja -süt!» - -De hiszen a bölcs Ben Akiba sem mondta volna, hogy «semmi új sincs a nap -alatt», ha ismerte volna a «villanyos napot». Az alatt még sok új dolog -terem. - -Először utaztam egyedül, amióta feleséges vagyok. - -De azért ennek ne szenteljünk új fejezetet. - -Szégyenszemmel vallom meg: kaptam rajta, hogy a feleségem gyöngélkedik. - -Meg is vert érte az Isten! - -Az útban olyan grippét szereztem magamnak, hogy amint haza kerültem, -rögtön ágynak estem; három hétig meg nem szabadultam ettől az -akczióképes nyavalyától, amelyben az embernek az összes életczélja az -orrában összpontosul, annak van alárendelve minden egyéb életműszere. -Gyomor, tüdő, szív, mind azt lesi, hogy mit mond hozzá ő nagysága: az -orr? Az ember mindig alhatnék és soha sem tud aludni s úgy szeretné a -fejét valakivel elcserélni. - -A feleségem nagyszerű volt az ápolásban. De a többi hölgyek is hűségesen -segítettek neki. Vagy az egyik vagy a másik ült az ágyam mellett. -Mindegyik más meg másféle gyógykezelést kisértett meg rajtam. Ahol fájt, -ott megmassziroztak, sósborszeszszel bedörzsöltek; a fülem dombjára -spanyollégy flastromot ragasztottak; az egész idő alatt ujságot nem -olvashattam, mert a szemem fájt a világosságtól; csak az asszonyi -mendemondákból éltem. Különben sem értettem volna belőle semmit. Buta -voltam. Az eszem pauzált. Azt tudtam, hogy «hatan» vannak. De akárhogy -számláltam, nem tudtam reggeltől estig többet összehozni ötnél. Sorba -szedtem a neveiket: «Pálma, Amarillis, Iringo, Fritillária, Hesperis». -Ki lehet a hatodik, aki nincs itt? S miért nincs itt? Nem birtam -kiokoskodni. - -Egyszer aztán a grippének is csak vége szakadt, a gyógyulás abban -jelentkezett, hogy megkivántam az ujságolvasást. Kezembe adták a -Vasárnapi Ujságot (ezt az én kedvencz lapomat, aminek minden évfolyama -itt áll bekötve a könyvtáramban!) Hát amint fölnyitom, mit látnak benne -a szemeim? Passiflora arczképét egész féloldalon. - -«Passiflora»! Ez a hatodik ni! Most már eszembe jutott a neve. - -A kép alá ugyan «Angiolina D’Istria» volt jegyezve. - -Most már aztán arra is rájöttem, hogy miért nem látogatott meg a -betegségem alatt, ahogy a többi jó lelkek? - -Azért, mert haragszik rám. - -Haragszik rám, mert nem ajánlottam az intendánsnak a szerződtetését. - -Amint azonban a képhez csatolt életirását olvasni kezdtem, mindjárt az -elején ezen örvendetes hirrel találkoztam: «Angiolina D’Istria» -világszerte ismert művésznőt sikerült az intendaturának a magyar -dalszinház számára előnyös föltételek mellett szerződtetni. - -No hát! Megvan! Szivem, mi kell még? - -Épen Amarillis volt a virrasztóm. - -Mutattam neki a képet, nagy diadalommal. - -Nem volt tőle meglepetve. - -– No hát Angiolina D’Istria szerződtetve van az itteni operában. - -– Igen, – mondá nagyon fanyar képpel. - -– A saját tehetségeiért, az én ajánlgatásom nélkül. - -– Az ám. - -– Akkor hát nincs neki oka többé rám neheztelni. - -– De nagy oka van. Mert ha ön puszirozta volna a szerződtetését az -intendánsnál, akkor az intendáns fogadta volna el az Angiolina -föltételeit: héthavi szereplés, háromhavi szabadság, négy föllépés -havonkint, azontul külön föllépti díj, tizezer forint gázsi, – míg -ellenben az ön segítsége elmaradván, Angiolina volt kénytelen elfogadni -az intendáns föltételeit: kilencz havi szereplés, egyhavi szabadság, -nyolcz fellépés havonkint, négyezer forint gázsi, annak is fele -játékdíj, ami levonatik, ha a föllépés az ő hibájából elmarad. – Hát ez -a külömbség a dologban, uram. Érti ön? - -Hogyne érteném? Tehát nekem kellett volna az archimedesi csavarnak -lennem, aki az intendánst rákényszeríti az előnyösebb szerződésre. - -És ezt Amarillis egészen összeférhetőnek tartotta az ethikával. Épen -úgy, mint szent Krispin a lopott bőrből csizmavarrást mezítlábas emberek -számára. - -Azt már most a grippés fejemmel is megértettem, hogy emiatt bizony -Passiflorának van oka rám neheztelni. - -De annak az okát nem birtam kitalálni, hogy miért fogadott el egy -világhirü művésznő, aki egy hangversenyi föllépteért ezer forintot kap, -egy négyezer forintos szerződést háromnegyedévre? Ez még sublimior -mathesis volt az én beteg agyamnak. - -Pár nap mulva aztán, hogy a fejem is tisztább lett, napilapokat is -kezdtem olvasgatni, rábukkantam a szinházi kritikák rovatában a -tudósításokra, melyek Angiolina D’Istria első szinpadi fölléptére -vonatkoznak. Hát biz ezek nagyon langymelegek voltak. Nem olyan tüzesek, -mint a konczertreferádák. - -Még megjegyzéseket is tettek holmi elkopott középhangokról. Nem volt már -itt mosziö Antanfü, a ki szuggrálja a lelkesedést. - -Hogy azt elugrattam a művésznőtől, az már csakugyan az én bűnöm. - -De még nagyobb az, hogy Entenfusz úr hivatala ekként vakancziába -kerülvén, azt nem siettem betölteni. - -Ez a mea maxima culpa. - -… Amíg a grippém tartott, a sok konfuzus álom között azok a vizióim is -voltak, hogy én vagyok az Entenfusz. De megizzadtam bele! - -Soha többet, csak most kigyógyuljak valahogy! - -… Aztán utoljára mégis csak meglátogatott Passiflora, s úgy tett, mintha -nagyon örülne a fölgyógyulásomnak. - -Vajjon mit forralhat ellenem? - - -NACHTIGALLNÉ ASSZONY. - -Régóta hallottam én ezt a nevet emlegetni a házunknál, de nem sokat -ügyeltem rá. - -Gyakran, mikor egyedül voltunk a feleségemmel, jött az inas, vagy a -szobaleány jelenteni. - -– A Nachtigallné van itt. - -– Vezesd az öltözőmbe. - -Néha az is megtörtént, hogy a feleségem ilyenkor távoztában azzal vett -búcsút tőlem, hogy «adj egy ötvenest: majd elsőben beszámoljuk». Amiből -azt sejthettem, hogy Nachtigallné asszony is egyike azoknak a házi -szellemeknek, akik nélkül a feleségem nem tud meglenni. - -Pálma soha sem vásárolt semmit a boltokból, mindent a házalók útján -szerzett be. Az igaz, hogy olyan szenvedélyei voltak, amiket a boltosok -nem tudtak volna kielégíteni. Mindenben az antikot kereste. Még az -öltözeteinek a kelméi is vagy a renaissance, vagy legalább a directoire -korból valók voltak. Hát én ebbe nem szóltam bele; nem értettem hozzá. -Az antik históriák nekem magamnak is tetszenek. Például a tajtékpipák. -Egy Apafi fejedelem korabeli buzogányért is képes vagyok áldozatot -hozni; kiváltképen, ha még az azzal kiporolandó selyemtóga is kapható -volna, (a benne levő fürmenderrel együtt). - -Hát mikor már annyira helyreépültem a bajomból, hogy a fekete kávét a -karosszékben költhettem el, a nőm segédkezése mellett: jön az inas -jelenteni a Nachtigallnét. A feleségem azt mondja neki: vezesse ide, -ezúttal az uramnak hoz valamit. Nekem megsugta: «igazi Attila -aranypénzeket». - -Igazi Attila aranypénzeket! Ez nagyszerű! - -Lábbadozó betegeknek így szoktak kedélyemelő meglepetéseket szerezni. - -Hol van az a Nachtigallné azokkal az Attila aranyakkal? - -Az Attila aranyak azonban korántsem leptek meg annyira, mint maga a -velük kereskedő Nachtigallné. - -Hisz ez is egy antik. - -– Nini! Hát maga az Mirrha! - -A Nachtigallné az én königgraeczi zsidóleány ideálom volt. - -Pálma erről sem tudott semmit. - -Azzal odaültette közénk a házalónét s elmondatta vele az élettörténetét, -amiből én is értesültem Mirrha sorsfordulatairól. Ő férjhez ment egy -börzeágenshez, a férje elköltözött Amerikába, az atyja meghalt; az -antikvárüzlet ő rá maradt, a miből ő nagynehezen tudott megélni, míg -végre a mennyei gondviselés eléje hozta ezt a boldogtalanok őrző -angyalát, az áldott Adelphe Philine fejedelemasszonyt, aki őt -rábeszélte, hogy tegye át az egész antikvár-üzletét Budapestre; azóta -igen jól mennek a dolgai. - -Ebből aztán megtudtam, hogy még Mirrhát is Amarillis vezette a nyomomba. -No most már együtt vannak mind a hatan! - - -BARACSKAINÉ ASSZONYSÁG. - -Még eddig semmi baj sincs. - -Hát mi kárt tehetnek mind a hatan? - -A multakra senki sem féltékeny. - -Azaz, hogy nem jól mondtam, hogy senki sem; csak az én feleségem az, aki -nem féltékeny. - -Bizonyosan informálva van már. Mert, hogy amit hat asszony tud egy -férjről, azt a hetedik, a feleség meg ne tudja, az ellenkezik az -akusztika törvényeivel. - -Ő nem csinál belőle semmit; összegyüjti őket maga körül, traktálja, -ozsonnáztatja őket, a szakácsnét ajándékkal tartja, a zsidóasszonytól -vásárol, a többiek kedvéért zsur fikszeket ád; nekem csak a férfiakról -kell gondoskodnom, asszony van elég. - -Azt hiszem, hogy a feleségem épenséggel parádézik velük. Ahogy más delnő -fölrakja az antik ékszereit, a régi brüsszeli csipkéit, úgy rakja föl az -én feleségem magára a praehistorikus vetélytársnőit. (Vagy ha jobban -tetszik a klasszikus hasonlat, ahogy a Grakkhusok anyja mondá a fiaira: -«ezek az én klenodiumaim».) - -Aztán – van egy nagy igazság, amit nem hiszem, hogy a glosszák és -kszéniák irói előlem elragadtak volna s ez az, hogy «idő jártával -fiatalabbak nem leszünk». (Nem szedeted kurzivval ezt a remek mondást? – -Legalább tedd macskakörmök közé.) - -No hát így folyt az én életem kedélyesen és unalmasan a maga egyenes -vágányában. - -Egy napon egy erősen összegyürt levelet kapok hordárkézből, mely nem -volt borítékba téve, hanem csak úgy összehajtva és lepecsételve. - -«Tekintetes úr!» - -(Ez még nem tudja, hogy Budapesten, aki nem méltóságos úr, vagy -kegyelmes úr, az mind nagyságos úr.) - -«Alólirott asszonyság sziveskedem tekintetes uraságodat meginstálni, -hogy engemet bátorkodjék meglátogatni a szállásomon, igen sürgetős -ügyben, amit lesz szerencséje általam azonnal megismerni. Pénz nem -kéretik, nehogy azt tessék gondolni. Lakásom medve-utcza 16. szám, -földszint, (mivelhogy a lábaim rosszak) nro 6 ajtó. – Jóakaró szolgája -özvegy néhai Baracskai Lászlóné, akire tetszik jól emlékezni. - -«Baracskai Lászlóné?» - -Dehogy tetszik jól emlékeznem erre a névre. - -Úgy rémlik, mintha valaha, az ősidőkben, hallottam, vagy olvastam volna -ilyenforma névről valamit; de hogy hol, mikor és mit, arról még csak -sejtelmem sem volt. - -Melyik korszakból kerül ez elő? - -Olyan kategórikus meghívás volt, hogy nem birtam neki ellenállani. Ebéd -után, amint a kanalat letettem a kezemből, siettem az ismerős -fiakkeremet fölkeresni. Tudja-e hol van a medve-utcza? Hogy ne tudná? -Ott van egy budai külvárosnak a szélén. Hanem fiakkerrel nem lehet -belemenni, mert zsák-utcza s megfordulni nem lehet benne. - -Odahajtattam hát, a meddig lehetett, odább gyalog. - -Aféle kis kapásház volt, aminek két szobája van utczára, a kapu által -elválasztva; az egyikben a gazda lakik, a másikat kiadják bérbe. - -Az udvaron épen szapulással, ruhateregetéssel foglalkoztak. - -– Itten lakik Baracskainé asszonyság? – kérdém a mosóhölgyek -legtekintélyesebbikétől. - -Az a könyökével mutatott (a két kezével épen a nedves ruhát csavarta), -hogy melyik ajtón kopogtassak. - -A kopogtatásra fölnyilt az ajtó egy kissé. Az ajtónyiláson át valami -fiatal leányarczot pillantottam meg egy perczre, mely azonban rögtön -eltünt; az ajtót félig nyitva hagyva előttem. - -Még egyszer kopogtattam, megvártam, míg egy hang azt mondta: szabad, -azzal beléptem. - -Olyan tisztességes tabáni házikó tiszta szobája volt az. (A gazda -valószinüleg kapás, ez még a filokszéra előtt volt, a gazdaasszony pedig -mosónő). A kanapé fölött tükör rámájába dugott szentelt bárkával, -mellette paraszt majolika szent képek. - -Az asztal mellett volt egy szalmafonatos karszék, abban ült egy éltes -asszonyság; viselete, különösen fejkötője elárulta a római nőt -(kálvinista rómait). Lábai egy nagy zsámolyra voltak fölrakva. - -Körülnéztem; rajta kivül senkit sem láttam a szobában. - -A szögletben volt egy nagy zöld cserépkályha, mély, fiókos koczkákkal, -kávémelegítő tűzhelylyel, aminőket csak a veszprémi vásáron kaphatni. - -– Baracskainé asszonyságot keresem, – adám elő megjelenésem okát. - -– Én vagyok az, lelkem galambom, legyen szerencséje közelebb jönni. -Tessék helyet foglalni ott a széken. Én mindjárt ráismertem az -arczképéről, aki nálunk megvan. - -Azt hittem, hogy valami csalóval van dolgom. - -– Nem nagyasszony, az én arczképem nem lehet az ön birtokában; mert én -elvből sohasem fotografáltattam le magamat, se a képes lapok nem -közölték a képemet soha. - -A nagyasszony kettőt legyintett a kövér tenyerével, nagyot hunyorítva. - -– Nem is aféle mai világbeli húsz krajczáros potograpia az, lelkem adta -teremtette galambom, hanem egy valóságos piktura; alá van irva a neve -is; maga festette aztat tükörből. Igaz, hogy régecskén volt. De azért -még most is hasonlatos. - -Tyhü, teringettét! Most virrad meg egyszerre az agyamban! Tudom már, -hogy ki ez a Baracskainé asszonyság? Az én tükörből festett képem! - -Véletlenül a szemben levő tükörbe pillanték, s abból épen oda láttam a -zöldkályha mögötti sutba. Az imént megpillantott ifjabb hölgyalak -rejtőzött oda, hiányos toaletjét, melyben megleptem, kiegészíteni. - -– Ott van biz ez az arczkép nálam, – folytatá a nagyasszony, – maga az -hagyta ottan, akinek a számára tetszett pingálni emlékül. Nagy -becsületben tartjuk. A kis leány is. No gyere elő onnan a sutból, kis -leány. - -Erre aztán, kissé durczás toppantással előlépett rejtekéből a kis leány. - -Igazán kis leány volt; csupa gyermekes félszegség, negédesség, naivság, -szemérem, aminőt csak egy két esztendős kis leánytól lehetne betanulni; -nem lepett volna meg, ha azon kezdi, hogy «csecse baba – bebe bácsi – -dádá». - -Külömben magasra felnőtt karcsu alak volt, szépen fejlődött idomokkal; -arcza hamvas piros, ajkai teltek, haja két tekercsbe fonva, le volt -eresztve, sötétszőke, egy kis aranyveres csillámmal. Különösen szép -homloka volt, s nem volt takargatva mesterséges frufrukkal. - -– No nézze! Hát itt van a Viola! - -(Ah! A Viola! Csakugyan! Ilyen virágnevet hallottam már valaha.) - -– Ugy-e, hogy megnőtt! Hja bizony megnő a leány, ha az ágy alá dugják -is. István király napján mult tizenhat esztendős. No hát csókolj kezet a -nagyságos úrnak. - -A leány vonakodott azt megtenni. Én protestáltam. - -– Leány nem csókol kezet férfinak soha. Szorítson velem kezet s aztán -üljön ide mellém, Viola. - -A leány eltakarta az arczát. - -– No azért nincs mit elpirulni, hogy egy idegen úr a neveden szólít. Ez -az úr a te jóltevőd, akinek köszönhetsz mindent. Még azt is, hogy ilyen -szép ruhád van. Ő neked atyád helyett atyád volt, születésed (azaz, hogy -kereszteltetésed óta). Azért szeretheted ezt az urat, úgy, mint az édes -atyádat. Óh én jól tudok mindent; nekem annak idejében elmondtak -mindent. (Ezt az utóbbi mondatot egészen hozzám intézte a nagyasszony, a -fél szemével bizalmasan hunyorítva.) - -– Hát bizony csak megnőtt ez a leány az idők jártával, hála a nagyságos -úr kegyes gondoskodásának. Minden hónap primáján ott volt az asztalomon -a havi dáczia, ahogy dukált; semmi fogyatkozás nem volt. S én abból -fölneveltem a leányt, tisztességesen, iskolába járattam, kitaníttattam. -Tud varrni, himezni, sütni, főzni, úgy mint egy kisasszony. Mutasd csak -azt a csipkekrézlit a nyakadon. Azt a csipkét is maga csinálta. - -Én nem maradtam adós bámulatom kifejezésével. - -– Hanem hát nem locsogni-fecsegni jöttem én föl ide olyan nagy -messzeségből, hanem egyenesen a Violának a sorsa miatt; azt valahogyan -dülőre kell vinni. A leány már tizenhat esztendős, én pedig már öreg -test vagyok, a lábaimban csúz van, én nem hordhatom a leányt a világba, -ahogy szokás, magában pedig csak nem szaladgálhat egy ilyen nagy leány. - -Most valamit készült velem közölni a nagyasszony, amit a leánynak nem -kellett meghallani. - -– Eredj csak, kis leányom, fogd azt a vizes palaczkot, hozz bele friss -vizet. A nagyságos úr szomjas. Jól kihúzd a kutat, hogy friss legyen a -víz. Be ne locskold a czipődet. - -Alig húzta ki a lábát a leány a szobából, a nagyasszony fülbe súgva -mondá: - -– A leány művésznő akar lenni. Ha ellenzem, elszökik. Hát inkább úgy -teszek, mint Aranyi professzor uram tett az ablakkal, nehogy a macska -törje ki, hát inkább maga ütötte ki a botjával. Fölhoztam a leányt -Pestre. Eddig én neveltem hűségesen; nevelje már most tovább, akinek -nagyobb jussa van hozzá. Vagy az eddigi jóltevője, vagy a vérszerinti -édes apja. Annak is tudom ám én a nevét. Nekem mindent elmondott az -illető annak idejében. - -(Az illető!) - -– Csak egy szót, nagyasszony, a míg magunk vagyunk. Ismeri ez a leány az -anyját? - -– Nem tud ez róla semmit. Az anyja nem kérdezősködött róla soha. Úgy -elfelejtette, mintha nem is volna. De csak egy születésnapi ajándékot, -csak egy kis fülbevalót sem küldött a leányának soha. Csak egy kis hajas -babát, vagy egy szalagot a hajába, a miről ráemlékezzék. Soha. Aztán én -sem irtam neki a leányáról soha. Nem is hiszem, hogy örült volna neki. -Hiszen még a becsületes magyar nevét is elfordította taliánra, hogy a -leánya még a matrikula után se találjon a nyomára. A Viola azt hiszi az -anyjáról, hogy meghótt. Meg is hótt az ránézve valósággal. Nem is vinne -rá a lélek, hogy az anyjához vigyem a leányt, inkább az apját keresem -föl vele. - -– No oda meg épen ne vigye. (Az kellene most csak épen a szegény Nikkel -kopasz fejének!) - -– Hát akkor?… - -– No majd gondoljunk ki valamit. - - -VIOLA. - -A leány visszajött a friss vizzel, töltött belőle egy pohárba s -megkinált vele, én megittam. (Ejh, de régen ittam vizet szép leány -kinálatára.) - -Egészen gyereknek látszott a viselkedésében; az a félénken tolakodó -mórikálás, azok az ügyetlen balogsüti mozdulatok, mint aki most került -ki az elemi iskolából. A szemeit még nem mutatta meg. - -– No csak ne féljen tőlem kis leány. Én nem vagyok zsettatóre, nem verem -meg a rossz szemeimmel a kis leányokat. - -– Óh, mi attól nem is félünk, – felelt meg a leány helyett a nagyasszony -– attól, aki a szemével megver, akit minálunk prikulicsnak hínak. Mink -nem vagyunk babonásak, mert mink kálvinisták vagyunk. Amint én azt -látom, hogy valaki megverte a szemével a leányt, azonnal azt teszem, -hogy eleven szénnel vizet oltok, abban megmosdatom a leánynak az arczát -s azzal meg van törve a babona. - -Viola ez alatt abban mesterkedett, hogy a kötényének a két szalagját a -legbonyolultabb csomóvá bogozta össze. - -– Hát figyeljen csak rám, kis leány, a jó nagynéni azt tudatta velem, -hogy maga a művészi pályára szándékozik lépni. Úgy van-e? - -A kis leány aztán azt tüzte ki feladatául, hogy az összeczorkázott -kötényszalagokat megint szétbontogassa s csak úgy összefogott szájjal -felelt rá: «Igen». - -– De hát annak, aki művésznő akar lenni, nagyon sokat kell ám tanulni. - -– Tudom. (Ezt már hangosabban mondá.) - -– De hát van magának tehetsége a művészethez? - -– Van. (Ennél a szónál fölnyitotta a szemét. A szemében volt a neve: -igazi viola. S bátran a szemembe nézett; a kötényszalagnak is békét -hagyott, öntudatosan fölemelte a fejét.) - -– Van önnek szép hangja? - -– Nincs. A hangom gyönge és hamis. - -– Tehát énekesnő nem lehet. Azonban a szavaló művészethez is -megkivántatik a terjedelmes hang. - -– De én nem akarok színművésznő lenni. - -– Hát mi? - -– Hanem zeneművésznő. - -– Ah! Úgy? – Én a tíz ujammal mutattam valamit az asztalon. - -– Nem! Nem zongora-kalapáló. - -Aztán más pantomiát jeleztem. - -– Nem is hegedű-reszelő. - -– Tán csak nem…? - -– De igen; nekem a violoncellóhoz van tehetségem. - -– S honnan tudja azt? - -– Tanultam egy évig; a kollegiumi zenekarban volt egy theologus diák, -hires cellista; attul vettem leczkéket. Kottábul a vista játszom; de -hallás után is eljátszom akármit. - -Nekem úgy tetszett, hogy emelkedik velem a szék. Átkozott violoncelló! -Hát nem elég volt egyszer? - -– A bizony lelkemadta teremtette galambom, – erősíté a nagyasszony, -olyat csapva kövér tenyerével a czombomra, hogy csak úgy csattant. – Úgy -játszik ez a leány a brúgón, mint egy valóságos czigány. Ha az ember -behunyja a szemét, azt hiszi, hogy a Csicsa. - -No ez nevezetes reproduktió a fátumtól! Ha az emberrel valami nagy -bolondság történik az életben, rá kellene irni a hátára: «Gare au -contrefait!» Tilos az utánzás. - -Az pedig logikai következetesség a fátumtól, ha már ezt az utánzást -elkövette, hogy még egy cellovirtuóznét hozzon a világra; azt egyenesen -az én szárnyaim alá vezesse, mert hiszen én vagyok épen az a protektor, -aki a miniszternél kieszközöltem, hogy Nro I-nek adja meg az engedélyt -zenetanműhely fölállítására. Ha van egy csellót játszó leány a világon, -annak okvetlenül én vagyok a védszentje, mint a tűzoltóknak Szent -Flórián, a vinczelléreknek Orbán. - -– Jól van, – mondám a leánynak. – Majd holnap próbát teszünk Viola -kisasszonynyal a direktornénál. - -– Hát hiszen azért is fáradtunk ide, – mondá a nagyasszony. - -– Majd én elviszem magukat oda reggel nyolcz órakor; mert később a -rendes leczkeórák folynak. - -– Legyen szerencséje. - -– Hanem maguknak át kell költözni Pestre, egy rendes vendéglőbe. - -– Jaj lelkem, galambom, nem tudok ám én grádicson fölmászni, ezekkel a -nohikkal. (Népies elnevezése a lábaknak.) - -– Menjenek a Hungáriába; ott van lift, amin fölhúzzák az embert. - -– Tyhü, dehogy merek én ráülni egy olyan pokolmasinára, akin élve -szállítják az embert a mennyországba. - -– Hát hiszen a nagyasszony kálvinista, aki nem fél a babonától. Tegyen -úgy, ahogy én szoktam, mikor a fölhuzóba belépek. Nyomjon egy piczulát -annak az ördöngős ficzkónak a markába, aki a gépet iszkurálja: meglátja, -hogy semmi baja sem történik. Aztán a vendéglői költségekre adok magának -egy kis pénzt, no meg bérkocsira, hogy a nohikat ne fáraszsza. A -kisasszonynak is kell egy új ruhát venni; kapni készen; meg kalapot és -kesztyüt, napernyőt. - -Azzal a kezébe nyomtam egy száz forintost. - - -AZ ELSŐ SZÁZ FORINT. - -Baracskainé asszonyság, mikor a százas bankót a kezébe nyomtam, közel -volt hozzá, hogy azt a szimbolisztikus ráköpködéssel üdvözölje; mert -igaz, hogy a kálvinisták nem babonásak, de azért megteszik azt, hogy -mikor valami első pénz kerül a markukba, úgy tesznek, mintha -megköpködnék «fthü-thü» s magukban mondják: «apád, anyád idejöjjön». - -A leány azonban kerekre fölnyitotta a szemeit, amint a százast meglátta -(eddig csak hiréből ismerte), az arcza egyszerre lángvörös lett, gyors -mozdulattal kikapta azt a nagyasszony kezéből s visszaadta nekem, aztán -a két tenyerével eltakarta az arczát. - -– Ugyan, ugyan, te bohó leány – zsémbelt rá a nagyasszony. - -Én pedig megfogtam a két kezét s kényszerítém azokat elpirult arczának -elhagyására. - -– Ne értsen félre, kedves Viola. Maga egy ártatlan gyermek. Tőlem -orczapirulás nélkül elfogadhat mindent. Én az ön atyjának testilelki jó -barátja vagyok. Ő az én életemet mentette meg egykor a bizonyos -halálból. Még annál többet is tett velem. A becsületemet óvta meg. Hogy -mi módon, azt én magának meg nem magyarázhatom. (Nem ám, azt csak nem -mondhatom el neki, hogy «megóvott attól a szégyentől, hogy a te mamádat -nőül vegyem».) Ezért én ő neki holtomig lekötelezettje maradok s csak -egy nehéz adósságomat rovom le, amidőn egyetlen gyermekének sorsáról -gondoskodom. Eddig is tettem azt, s ha a próba sikerülni fog holnap, -azontul még nagyobb mértékben tenni fogom. S az én nekem nem lesz -áldozat és kegyedet semmi háládatosságra nem kötelezi irántam. - -Azzal visszacsúsztattam a ruhájának a fodrai közé a százast. Engedte. - -(S eközben eszedbe jutott az automat, akinek egy négy krajczárost dugnak -a szájába s arra kiugrik belőle egy skatulya gyufa). - -Ej, ej! De rossz nyelve van az ilyen inkarnátus pszikológusnak! - -Másnap fiakkerrel mentem a Hungáriába. - -Csakugyan tudtak valahol egy földszinti szobát adni a nagyasszonynak, -ahová nem kellett pokolgépen repülni. - -Violának már új ruhája volt, amit nekem dicsekedve mutatott be. Az árát -is megmondta, csak huszonhét forint volt. - -A nagyasszonyt is elvittem Violával együtt a zeneiskoláig. Fritillária -(már én csak maradok ennél a névnél) a harmadik emeleten lakott, ahová -Baracskainé a Szent Dávid hegedüjeért sem volt hajlandó fölmászni; őt -odalenn hagytuk a kocsiban. - -Magam vezettem föl Violát a zenetanárnőhöz. - -Az rögtön próbát tett vele. Előkeresett a számára egy gordonkát s -leültette a hangjegytámlány mellé. Legelőbb is a kezdetleges -skálatanulmányokat játszatta el vele hangjegyekből. Egy hibát sem -ejtett. Azután egy nehéz szonátát tett eléje. A leány azt is végig -játszotta a legnagyobb preczizióval. Utoljára fölszólította, hogy -játszszon valamit könyv nélkül, valami magyar melódiát. A leány aztán -elhúzta a Bihari kesergőjét, meg a «Szemembő könypatak csereg» -melódiáját, de annyi érzéssel és bámulatra méltó technikával, hogy a -tanárnő tapsolni kezdett neki. - -– Igazán rendkivüli tehetsége van a kisasszonynak – mondá gratuláló -kézszorítással fordulva hozzám. – Első rendű talentum. - -– No hát! Elsőrendű talentumokat protegálni nemcsak jogunk, de -kötelességünk. - -Én megegyeztem a tanárnővel a leczkék díjában; holnaputántól kezdődik a -rendes oktatás. Tetszik tudni, a mai és holnapi nap eltelik a szállás -kereséssel. - -Mert egy gordonkatanuló kisasszony számára nem olyan könnyű szállást -találni a fővárosban. - -Annak olyan elszigetelt lakás kell, ahol ő sem alkalmatlankodik a -skála-tanulmányaival se a mellette, se a fölötte, se az alatta lakóknak; -de viszont azok sem zavarják őt zongorával, énekszóval, lármás -foglalkozással. Ilyen alkalmatos helyiséget csak a külvárosok -valamelyikében lehetett kapni; két szoba, egy konyha, kettős kijárással. -Az természetesen mind butorozatlan volt. Tehát butorokat is kellett bele -szerezni egyszerüeket, de mégis elegánsakat; aztán meg konyha edényt. -(Az első százast követte az ötödik, meg a hatodik.) - -A leány csak egyre bámult; kiváncsi volt, de nem értett semmit. Annál -szivesebben rendezkedett a nagyasszony. - -Én röviden iparkodtam a helyzetemet tisztázni. - -– Kedves Viola. Ez lesz önnek a szállása. A házbért kifizettem előre -egész évre. Kegyed kap tőlem élelmezésre havonkint száz forintot, mind -addig, amíg a művészete jövedelmezővé lesz. Abból kijöhet, még ruházatra -is marad. Vettem önnek egy gordonkát, meg egy varrógépet. Azokkal -fölváltva foglalkozhatik. A jó nagynéni lesz olyan kegyes, hogy felügyel -kegyedre. - -– Jaj, lelkemadta teremtette galambom, – szólt közbe a nagyasszony, -saját térdeit ütögetve a tenyereivel. – Én bizony nem lehetek olyan -kegyes, hogy itt maradjak leányőrzőnek; mert én nekem otthon gazdaságom -van, amit nem hagyhatok ebadóba; nekem haza kell utaznom. Hanem van -énnekem egy régi hűséges cselédem, a jó Magda; majd azt leküldöm a -Violának, ő volt a dajkája kicsiny korában; ezután is hűségesen fogja őt -szolgálni. Egy kicsit süket szegényke, de külömben áldott jó teremtés. - -– No hát – úgy is jól lesz. - - -PIA FRAUS. - -«Pia fraus»-nak nevezzük az olyan szelidebb fajta csalást, mely egy -valakinek hasznára szolgál, anélkül, hogy más valakinek kárt okozna. - -Idáig hát megvolnánk. Viola fölfedezve, Viola elhelyezve. - -De mit szólnak majd ehez odahaza? A semmisítő törvényszék? A -septemfœminalis tabula! Ez az igazi hétszemélyes törvényszék. - -Annyi bizonyos, hogy amely napnak a reggelén én Violát bevezettem -Fritillária zeneiskolájába, annak a napnak az öt órai thea-uzsonnáján -ezt ki fogja hirdetni Fritillária asszony urbi et orbi. - -Innen csak az egyenes út vezet ki. Még ugyanaz nap az ebédnél saját -magam elmondok mindent a feleségemnek, ami igaz. - -(Mindent? Te!) - -No tudod, kilencz tizedrészt. Sokallod? Hát mondjunk tizenhét -huszadrészt. Hát hiszen mikor egy kulánsan fizető férj a feleségének -elmondja az igazat, magának is csak jár belőle provizió. - -Tehát a következőket: - -1. Van egy jó barátom, kinek nagy hálával tartozom. - -2. Annak van egy titokban nevelt leánya, titkolt viszonynak a szülötte. - -3. A leány egy jószivü nagynéne gondjai alatt nevelkedett föl. - -4. A nagynéne lábai rosszak, nem járhat velük. - -5. A leány életmódja biztosítva van rendes pénzügyi művelet által. A -jóltevő neve eltitkolandó, állására és feleséges voltára való -tekintetből. - -6. A leány művészi tehetségekkel van fölruházva. Fényes jövendő -várakozik reá. - -7. A leány erényes, felügyelete szigoru. - -8. Én bizvást apja lehetnék. - -No hát olyan adat ez mind, amit el lehet hinni. - -Pálma elfogadta azt en bloc, csak azt mondta, hogy szeretné azt a leányt -megismerni. - -Biztosítottam felőle, hogy be fogja mutatni magát, mihelyt rendben lesz. - -Így aztán Pálma az öt órai theaozsonnán azzal vághatta ketté Fritillária -szenzácziós hirmondását, hogy «mindent tudok, a férjem már elmondta». - -Így szedik ki a kigyónak a méregfogait. - -Az pedig, hogy Viola rendben lesz, azt jelentette, hogy amint a régi -dajkája megérkezik s elfoglalhatja a nagynéne helyét. - -Én azonnal, amint Magda (így hitták a dadát) megérkezett, hazabocsátám -Baracskayné asszonyt, azzal a megvigasztalással, hogy azok a bizonyos -husz forintok, melyek a biztosító társaság által eddigelé az asztalára -havonkint leszámíttattak, ezentúl is meg fognak ugyanott jelenni. -Fogadja el eddigi hű ápolása jutalmául. A Violának nem lesz már arra -szüksége. Megértette a jó lélek s nagy könyhullatások között -elbúcsúzott. - -Viola pedig beszegődtette a Magdát az én segítségemmel, amire nagy -szükség volt, mert a jámbor nagyot hallott. Különösen azt nem akarta -meghallani, mikor Viola tíz forint havi bért kinált neki; hanem mikor én -azt mondtam neki, hogy másik tizet én teszek hozzá, azt meghallotta. Meg -hogy a fát, vizet a házi szolga fogja hordani a konyhára. - -Az is tetszett neki, hogy egy öltözet új ruhát kapott ajándékba. - -Erre a díszes jelmezre azért volt szükség, hogy a látogatás alkalmával, -mint Viola kisérőnéje legyen bemutatható a feleségemnél. - -Én ugyan a feleségemet eleve informáltam, hogy a kedves nagynéne lábai -nem birják meg a lépcsőmászást; ő majd lenn fog maradni a hintóban az -alatt, amig én Violát fölvezetem; de Pálma humanus lelkülete talált -kedvezőbb megoldást. Odarendelt két hordárt egy karosszékkel a kapuhoz s -mikor mi megérkeztünk a bérkocsival (a saját hintómon nem jártam Viola -szállásáig), szépen kiemelték Magda asszonyt, karra véve, beleültették a -zsöllyébe s így szállították föl a garádicson. Engedett magával mindent -elkövetni. - -A bemutatás megtörtént annak rende szerint. Pálma egyedül fogadta a -látogatókat, leültette őket a karszékbe; nekem is helyet mutatott. Avval -kezdődött a benevolum. - -– Baracskay Viola a neve? - -– A nevelőanyám után. Valósággal az anyám nevét viselem; de azt -férjhezmenetelemig nem szabad használnom. - -– Az atyjáról nem tud ön semmit? - -– Azt tudom, hogy előkelő állásu hivatalnok és nős. - -– Gondoskodtak önnek a megélhetéséről? - -– Óh igen. Havonkint kapok életbiztosítási alapon száz forintot. (No, -itt esett egy kis korrektura az igazságon.) – Az elég szép. Abból igen -tisztességesen megélhet. - -– Óh, én igen kevésből kijövök; a fölösleget félreteszem. Hogy ha itt -kitanultam az iskolát, Párisba kimehessek, tovább képeztetés végett. -(Második korrektura!) - -Pálma intézett egynéhány kérdést Magdához is; amire azonban a tisztelt -hölgy állhatatos némasággal válaszólt. - -– Elégségesnek találja ön – szólt végre Pálma a leányhoz – a nagynénje -felügyelését magára nézve? - -– Még van azonkivül egy felügyelőm – szólt Viola, önérzetes -fejfölemeléssel. A – saját ambiczióm. - -– Ah! a művészi ambiczió! - -– Nem csak az – folytatá a leány. – Még más ambiczió is. Nekem vágyam -van társadalmi állást foglalhatni el. S ehez van jogosult reményem. -Ugyanaz a jóltevő kéz, mely napi szükségeimről gondoskodott, szintén -azon biztosító társaságnál huszezer forint kelengyét kötelezett le a -számomra férjhezmenetelem esetére. Én tudom jól, hogy egy könnyelmü -ballépéssel egy vagyont és egy társadalmi állást dobnék el magamtól. – -Ez a tudat az én erényőröm. - -Pálma úgy meg volt hatva ettől a szónoklattól, hogy a kezét nyujtá a -leánynak, amit az háromszor megcsókolt. - -Én pedig meggyőződtem felőle, hogy az én védenczem nagy szinművésznő. - -Azzal Pálma elbocsátá a látogatóit, a hordárok ismét levitték karszékbe -ültetve Magda asszonyt a hintóig, én odáig vezettem Violát s -elbucsuzásunkkor azt sugám neki: - -– Délután négy órakor meglátogatom. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Tehát volt már közöttünk valami közös. A közös hazugság. – Ez is egy -neme a liézonnak. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Pálma néhány nap múlva egy drága kerekes széket küldött a «nagy -néni»-nek, amin az, saját kezeivel hajtva a kereket, tehetett nagyobb -kirándulásokat az utczán. Eleinte Magda nem akart hozzászokni ehez a -furcsa járműhöz; hanem aztán Violával addig biztattuk, míg kedvet kapot -hozzá, hogy ezen járjon ki a piaczra, csirkét, uborkát bevásárolni. -Annyira, hogy még az ujságba is bekerült; a «Neues Politisches -Volksblatt» képben is megörökítette: «Die Haushälterin auf Rädern». -Pálma büszke volt rá s eltette a lapot emlékül. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Délután négy órakor elmentem Violát meglátogatni. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -És azután minden délután négy órakor elmentem hozzá. S rendesen nyolcz -óra után kerültem haza. - -Hiszen ez a rendes hóra kanonika. - -Ez a tisztességes férjeknek, családapáknak a rendes ideje. – Mikor az -asszonytársaság egybegyül a theánál, egy kicsit pletykázni, intrikálni, -embertszólni, divatról, konyháról értekezni, néha-néha fölolvasásokat -tartani, jótékony konczerteket rendezni, ritka esetekben lutrit, Hammer -und Glockét játszani, olyankor a jámbor férj veszi a kalapját s megy a -klubba, a kaszinóba, tarokkozni, pikétezni. Aztán nem csak egy klubb és -kaszinó van Budapesten; én adófizető tagja vagyok hétnek. Ha -történetesen kerestek és nem találtak az egyikben, bizonyosan ott voltam -a többi hatban. - -Pedig hát egyikben sem vesztegettem a pénzemet. - -Egy új világot fedeztem föl. - -Ez a leány valóságos Meluzine volt. - -Mindig jó kedvü, mindig tréfára kész. Amitől én úgy elszoktam már húsz -év óta. Akit csak magam körül látok, az mind komoly, szigorú, birálgató, -csipkedő, éles, zsémbes, panaszos, unatkozó, kevély, rátartó, leskelődő, -neheztelő, haragtartó, kényes, finnyás, begyeskedő, szórakozott, orroló, -erkölcsbiró, szemérmetes, szeszélyes, fanyar, izetlen, fáradt, legjobb -esetben czivakodó. – Én ezekből a virágokból birok egy egész üvegházat. - -Nagy csoda-e, hogyha ebből az üvegházból kiszabadulva odabódorodok egy -csalitba, ahol a viola nyilik s jól esik végig hevernem a pázsiton, a -bokroktól beárnyékolva. - -Hiszen hát azt is csak meg kellett tudnom, hogy a pártfogoltam mennyit -haladt a művészi tanulmányaiban. Viola minden délután produkálta magát -előttem a gordonkán. - -Egyszer aztán eszembe jutott, hogy hiszen néhanapján én is tudtam -hegedülni s a hegedümmel milyen szépen akkompanyáltam a bűbájos -Fritilláriának. Hátha most is tudnék még valamit abból, amit bécsujhelyi -kadét koromban tudtam? - -Vettem magamnak Bécsben egy straduáriót s azt egyenesen odaküldettem -Viola szállására. - -És azután én kisértem hegedüvel az ő gordonkáját; – épen, mind hajdan; -bécsujhelyi kadét koromban, a bűbájos Fritilláriáét. - -Ettől kezdve én valóságos kettős életet folytattam. Egy szigorút és egy -vidámat. Hivatalomban pontos, otthonomban rendes, rejtekemben élvezetes -életet. - -Viola meseszerűen ragaszkodott hozzám. Rajtam kivül az egész világ nem -létezett ránézve. A zeneiskolában nem kötött senkivel baráti -ismeretséget, még csak a szállását sem tudatta senkivel. - -Az a szállás is a legczélszerübben volt kiválasztva. Átellenében egy -templom, onnan senki sem láthatott az ablakaira. Szögletház volt, a -mellékutczából egy percz alatt a kapuhoz lehetett jutni; a kapuboltozat -alatt volt az ajtó, ami Viola szobájába nyilt. A másik szobából a -konyhába lehetett jutni, annak az ajtaján át az udvarra, az udvarról a -kertbe, a kert ajtaján át ki egy szűk sikátorba, melynek oldalait -istállófalak és beszennyesedett ablaku házak képezték. Nekem minden -ajtóhoz kulcsom volt. Ha a kertajtó felől jöttem, az utczaajtón -távoztam, vagy megfordítva. Mindig gyalog jöttem ide. Lehetetlen volt -utánam leskelődni bárkinek is. - -(Te! Ez még mindig a «Pia fraus» fejezet alá tartozik?) - -Még mindig. Csak te irjad, ahogy mondom. - -A tanév szerencsésen lefolyt. A vizsgák megtartattak Fritillária -zeneiskolájában; mi is jelen voltunk a feleségemmel együtt: no meg -Amarillissel együtt; ott volt a miniszteri tanácsos, a zeneakadémia -igazgatója, a filharmonikusok, a klakvehuteszek; mindnyájan el voltak -ragadtatva Viola elegáns gordonkajátéka által. És mindnyájunknak a -véleménye abban összpontosult, hogy e kiváló talentumnak mulhatlanul -szükséges magasabb kiképeztetés végett Bécsbe, Berlinbe és Párisba -kirándulni. Most úgy is két hónapi vakáczió kezdődik. - -És csodálatosképen az általam jogtanácsolt társaságoknak is épen erre az -időre akadtak olyan kiküldetései számomra, melyek utamat Bécs, Berlin és -Páris felé irányozták. - -(Megállj csak! Hadd nyissak föl új tintásüveget; mert a kalamárisomból -kifogyott a «pia fraus»-hoz való tinta.) - -Jól van no! - - -A DINAMITBOMBA. - -Külföldi ekszmisszióimból én mindannyiszor a legértékesebb -meglepetéseket hoztam haza a feleségemnek. Zafir ékszereket és gyémánt -butónokat, keleti sálokat, brüsszeli csipkéket, csinkve csento -bútorokat, tökéletesen beszélő papagájokat, kapuczinus majmokat, egész -bundát kék róka prémből, amivel furórét költött a társaságban s a -porczellánoknak mindenféle faját… - -(«Megannyi tanújelek egy válóperre», mondá egyszer az ilyenekre egy -delegátus kollégám.) - -No de annyit elismert felőlem mindenki, hogy olyan generosus férj, mint -én, nincs több Európában. - -Idehaza, a honi fővárosban, a későbbi időkben már nagyobb elővigyázattal -kellett élnem. Violának ismeretségei akadtak, részint az iskolatársai -révén, részint a feleségemhez járó asszonyokból. Azt koczkáztattam, hogy -mikor benyitok hozzá, ott találok egy ismerős vizitet nála. Ezen úgy, a -hogy segítettünk. Egy leeresztett függöny a kapu felőli ablakon azt -jelzé, hogy senki sincs ott, a fölhúzott függöny jelenté, hogy van benn -valaki. - -Ez később olyan alkalmatlanná vált rám nézve, hogy szállást cseréltettem -Violával. - -De ott megint csak rátaláltak. - -Majd minden évnegyedben más szállásra költözött. - -Akkor meg már épen előőrsöket állítottak föl, akik az átelleni -ablakokból leskelődjenek rám. - -A feleségem egy arczvonással sem árulta el, hogy sejt vagy tud valamit. -Ugyanaz volt irántam, a ki mindig: nyájas, előzékeny és hideg. Egy -csöppje a féltékenységi virusznak nem volt a vérében. - -Egyszer-egyszer a lelkiismeret megszólalt bennem: hogy ez mégis -kegyetlenség, amit Pálmával teszek; de aztán csak elaltattam azzal a -zofizmával, hogy «nem fáj az neki». – Megmondta ő ezt ez előtt húsz -esztendővel. De minek is hosszabb a kálvinista esketési forma azzal az -egy sorral? - -Mikor vettem észre, hogy az asszonyok formális kémhadjáratot folytatnak -ellenem: akkor «dezden kon dezden!» azt a ravaszságot gondoltam ki, hogy -csak azért is otthon maradtam a feleségem öt órai thea-ozsonnáira; magam -is odaültem az asszonyok közé tereferélni, tartottam őket -pletykabeszéddel s udvaroltam nekik sorba egész a szemtelenségig; azok -majd megpukkadtak mérgükben. Ha nagyon vakmerően példálóztam a multakra: -meg is vertek; én csak tartottam a hátamat. - -Ez a legjobb methodus. Ha egy férjet azzal denuncziálnak a felesége -előtt, hogy van egy főbenjáró bűne: akkor túlhajtani a vádat: «nem egy -van, de hét!» - -Hanem egyszer aztán beütött egy nem várt katasztrófa. - -Hesperis már több nap óta nem jelent meg az öt órai ozsonnákon. Én azt -hittem, hogy én rám les, a Viola szállásával átellenes ablakból; pedig -hát nem én rám vadászott a derék hölgy, hanem a saját Nikkeljére. - -Egy pénteknapon, (nagyon jól emlékszem rá, hogy péntek volt, mert az -ordináriusom rendelete következtében a feleségem által szigoruan -megtartott bőjtös ebédek kikerülése végett pénteken a házon kivül -kellett étkeznem higiéniai szempontból. Violánál voltam; jó paprikás -halászlével traktált meg.) Tehát pénteknap délután az ozsonnaasztalnál -javában mulattatám a hölgytársaságot pajkos anekdotáimmal, amidőn -hirtelen, minden kopogtatás nélkül, föltárul az ajtó s berohant rajta -lélekszakadva a rég nem látott úrhölgy, a Hesperis. Már a külső -fölszerelése elárulta szokottnál is nagyobb harczias hangulatát. - -A fején volt egy lángvörös kalábriai kalap, egy margaréta bukéttal, meg -két szál fenyegető fáczántollal; a nyakát Sarah Bernhard csipke-örv -burkolá; narancssárga ruhája volt, fekete sávokkal, mint egy tigrisnek, -kakadoa szinű övvel derékban átszorítva. Két keze csuklóját ezüst -lánczok köríték, nagy lecsüggő golyókkal, emlékpénzekkel és egyéb -relikviákkal, amik a beszédét kisérő taglejtés közben félelmesen -csörgöttek. Azonkivül egy selyem ridikül is volt a karjára akasztva. Az -arzenál! - -– Itt van! Megfogtam valahára a semmirekellőt! A gyilkos gonosztevőt! – -Mindig tudtam, hogy pokolravaló az átkozott; de hogy ennyire -elvetemedett imposztor legyen, azt még álmodni sem mertem volna; a -gyalázatos! – Ezt lihegé első beköszöntésül Hesperis. - -– Az Istenért! Mi történt? Kiről van szó? – kérdé a feleségem. Magam is -megijedtem, azt hittem, engem aposztrofálnak. - -– Hát ugyan kiről volna szó, mint a Nikkelről? Mikor én azt mondom, hogy -«gyalázatos», lehet-e az más, mint a Nikkel? Hisz a többi is mind -czudar, csalárd, lator, de legalább iparkodik eltitkolni a gonoszságát; -(itt nekem jutott egy jelentésteljes szemvágás) de ilyen nyiltan, ilyen -vakmerően vinni a toronymagas gonoszságot, ez csak egy Nikkeltől telik -ki. - -E közben leült az asztalhoz s lehüvelyezte a hosszú fekete selyem -keztyüit. Ellenben a ridikült odatette az asztalra, a két tenyerével -lenyomtatva. - -– Mindig gyanakodtam az átkozottra, hogy megcsal. Délután soha sem úgy -volt a nyakravalója csokorra kötve, ahogy én reggel megkötöttem s -gyakran rajtakaptam, hogy a «Fischerin, du kleine»-t danolja, mikor a -szobájában van. Hol danolják ezt a nótát? Az orfeumban. Minden reggel, -amíg a fürdőben volt, én megvizitáltam a tárczáját, mennyi pénz van -benne? – Egy-egy napon azt mondta, hogy éjjeli inspekcziója van a -hivatalokban. Reggel került haza. Az olyan inspekcziós éjjelek után -rendesen tíz forint hiányzott a tárczájából. - -– A vacsora… sipegtem én közbe. - -– Csitt! Maga jobb, ha nem szól! Megállj! (Itt neki türközött.) Azt -mondtam neki, hogy szeretném egyszer meglátni, hogy milyen az az orfeum? -Vigyen el egyszer oda magával vacsorálni. Nagyon dicsérte az előadást. A -kaucsuk-ember nagyszerű, aztán meg az éneklő malaczok, meg a néger -bohóczok. Elmentem vele; végignéztem az egész előadást. De még inkább -néztem a Nikkel arczát. De nem kellett annak se éneklő malacz, se -tamburázó szerecsen; hanem amint egyszer kikalimpázott a szinpadra egy -szemtelenül kurta szoknyás perszona; dehogy kurta, semilyen! s rákezdte -a maga impertinens nótáit, lehetetlen mimikával kisérve, akkor a Nikkel -majd kibujt a bőréből. Az a maskara is egyszerre rátalált a -csókaszemeivel a Nikkelre s egész kihivóan kokettirozott rá. Ahán! Ez -hát az a «Fischerin du kleine!» - -– De barátném, – szóltam én közbe. – Kokettiroz az mindenkivel. - -– Csak maga ne prókátorkodjék, drága barátom. Megállj! mondék. Majd -végére járok én ennek. Másnap nagy sczénát csináltam a Nikkelnek, a -fölött a théma fölött, hogy nagyon könnyelmüen bánik a pénzzel. Igazam -volt, átlátta, kénytelen volt magát megadni. - -Én elvettem a tárczáját: kiadtam neki belőle öt forintot. Ennyi elég -véletlen kiadásokra. Majd a szivarokat is én vásárlom be ezentul. - -(Hej, hogy áldottam magamban a sorsot, hogy nem nekem juttatta azt a -bizonyos nászutazást Hesperissel.) - -– A Nikkel átment a szobájába, a szolgálónak azt mondta, hogy hivjon -neki egy hordárt. – Minek neki az a hordár? – Én a kulcslyukon keresztül -benéztem a szobájába, hogy mit csinál a Nikkel? Az iróasztalnál ült és -irt. Levelet irt. Az ostyával pecsételte le. Nem használt -spanyolviaszkot a lepecsételéshez, mert annak a szaga elárulja a -levélirást. Nem sokára belépett a külső ajtón a hordár. Ismerem. Sándor -volt. Többször járt már Nikkelnél. – Én hirtelen kapom a kalapomat, -kisiettem a folyosóra; az auszgusz nyilásánál meghúztam magam s vártam, -míg a hordár jön nagy biczebóczázva. Mikor elejbém ért, kiugrottam a -lesből, megfogtam a nyakravalóját a ficzkónak: «ide azzal a levéllel». -Nem is vártam, hogy mit szól rá, hanem kirántottam a zsebéből a levelet -hirtelen kézzel. «Alló mars!» – «Legalább a fizetésemet!» nyögte a -nyavalyás. «Nesze a fizetés!» Azzal pitts, patts! Egyet jobbrul, másikat -balrul. A posztilyon damur szaladt a másfél lábával, ahogy tudott. - -A hölgyek mind tapsoltak az előadásnak: még magam is. - -– No hát kezemben volt már a korpusz delikti! folytatá a hős amazon. – -Hát nem jól sejtettem? Hát nem az volt az adressere irva -«Fischerin-du-kleine». És aztán a szállása világosan kiirva: -«Sertéshajcsár-utcza 26/B. II. udvar, 3. emelet, 47. ajtó». - -Általános elszörnyedés moraja zsibongott végig a társaságon. - -A ridikül megnyilt, Hesperis ujjai elővonszolták rejtekéből a -bűntanujelt. - -Itt van! Tessék a borítékot nézni! (Azt kézről-kézre adta.) De hát még a -tartalom! (Azt nem bocsátá ki a kezéből.) «Drága angyal! Bocsáss meg, -hogy ezuttal nem küldhetek neked pénzt; mert a tettleges hatalom zár alá -vetette a kasszámat.» – «Tettleges hatalom?» Ez bizonyosan én vagyok! De -hát hallott már valaha ilyet ember, hogy egy férj a feleségét «tettleges -hatalomnak» nevezze? «De mihelyt megkapom a salláriumomat a mappázásért -a bürótól…» - -– Ahá! – kiáltott közbe Fritillária, – ezt úgy mondják a németek, hogy -«ein Geld, wovon die Frau nichts weisz». Ugy-e bár, jogtanácsos úr? - -Hesperis folytatá a levélolvasást. - -«… azonnal sietek igényeidnek eleget tenni. Addig is 10000 cs. cs. cs. – -A te elbűvölt Nikiczád.» - -«Nikiczád!» Itt van! Tessék! Még egy poczát is ejtett a neve mellé. - -S azzal odatartotta az orrom elé a veszedelmes levelet. - -– Tessék! Tessék! Önnek a testi-lelki barátja! A gyönyörüséges mákvirág! -Nos hát mit csináltam? Mit gondol, uram? - -Minthogy kérdezett, felelnem kellett rá. - -– Rohant kegyed a Nikkelre haragvolkánjának egész lávakitörésével. - -– Azért sem találta el! Rohantam, de nem a Nikkelre, hanem a -sertéshajcsár utczába, a Fischerin-du-kleinet fölkeresni. - -– Vitt magával egy üveg vitriolt, meg egy staniczli paprikát. - -– Azért sem azt vittem. Hanem elvittem magammal a Nikkelnek a lefoglalt -pugyillárisát. - -– Mit fogunk hallani? - -– Igen is, a pugyillárisát. Itt van a ridikülben. (Azt is megmutatta.) -Otthon találtam a frajlát. Bizony mondhatom, hogy nappal nem olyan szép, -mint gázvilágításnál. Tele az arczbőre ebagákkal. (Mitfresser.) - -– Ez a szinpadi festéktől van – szólt közbe szakszerüen Fritillária. - -– Óh bizony attól nem támadnak ebagák az arczon, – protestált még -szakértőbben Passiflora. – Nézzék meg az én arczomat. (Neki nappalra is -ki volt festve az arcza.) Csakhogy nem szabad a festéket vizzel lemosni, -hanem arczkenőcscsel kell ledörzsölni. - -– De legkevésbbé szabad azt lenyalatni! – kiáltá mérgesen Hesperis, aki -dühös volt a miatt, hogy az ő érdekes előadásait ilyen haszontalan -intermezzóval szakítják félbe. Az öltözet is nagyon sófel volt. Hogy -mondják azt magyarul, hogy «schofel»? (Ezt a kérdést hozzám intézte.) - -– Sunda. - -– No hát sunda volt. Arra is alapos oka volt. Az elegans toalettjei mind -a tisztítóban voltak. - -– Így hivják a fiókzálogházat, – magyarázám én. - -– Tudom. Én hát rövid proczesszust csináltam vele. Megmondtam, hogy ki -vagyok. Köszönöm, nem ülök le. Nem fáradtam el. Még csak ezután akarok -elfáradni. Megmutattam neki a levelet, amit röptiben elfogtam. «Magának -pénzre van szüksége, de az uramnak a tárczája nálam áll. Itt van, -tessék! No hát adok én magának pénzt. Ha maga én nekem azokat a -leveleket, amiket a Nikkel magához irt, mind egy szálig kiszolgáltatja, -hát én magának adok rögtön húsz forintot». - -– Ah! Ah! Húsz forintot! – hangzott az elcsodálkozás fölkiáltása minden -ajkról. - -– S nem utasította vissza a «drága» angyal ezt a kinálatot nagy -indignáczióval? – bátorkodtam én a vért szagolt tigristől kérdezni. - -– Mit? Indignáczióval? De a két füléig szaladt a szája örömében. «Itt -van! Tessék kikeresni» – szólt nevetve s azzal fölnyitott előttem egy -nagy bolond kuffert. Kérem, az telides tele volt mindenféle szinű -levelekkel. Hiszen ha azokat mind eladhatná húsz forintjával, hát -herczegnő lenne belőle. Szerencsére a Nikkel levelei mind legfölül -voltak. Még is nem igen régi lehet a viszony. Összeszedtem valamennyit. -Így is tíz darab volt. - -– Két forint darabjáért! «Olcsó» angyal, – dörmögém oda. - -– Odadobtam neki a pénzt – folytatá Hesperis. – Azt sem mondtam neki, -hogy «szervusz». Hanem ő, a szemtelen! még azt mondta, hogy a -«viszontlátásig!» Itt van mind a tíz levél! A tizenegyedik az elfogott. -Én még a konfortébliben elolvastam valamennyit. - -Ezzel előhuzgálta a leveleket a ridikülből s lerakta őket sorba az -asztalra, mint mikor az ember pasziánszt készül játszani. - -– Most csak a megszólításokat olvasom föl belőlük kegyeteknek. Tessék -ide hallgatni. – «Imádott bálványom!» – «Ragyogó csillagom!» – «Egyetlen -muczuskám!» – «Napok napja!» – «Bujdosó tündérem!» «Kicsikém.» – «Üdvem -angyala!» – «Mennyei tünemény!» – «Királyném!» – «Majmocskám!» – Ez az -utolsó, ami megöl. Így csak engemet szokott szólítani. Hát még a -tartalom? – Azt majd máskor. Ezt egyenkint kell végig olvasni, hogy az -ember alaposan megítélhesse, mekkora pokol lakik egy férfi szivében! - -– Hát aztán mi történt? – rebegém én a félelem kiváncsiságával. - -– No azt el lehet képzelni, hogy rohantam a levelekkel haza. - -– S mit tett Nikkel? - -– Hogy mit tett Nikkel? Hát azt tette, hogy a válla közé húzta a fejét s -engedte a hátát üttetni. De attól is az én kezem fájdult meg, nem az ő -háta. - -– No én nem azt tettem volna az ő helyzetében. - -– Hát mit? - -– Hanem ezt ni. - -Azzal fölugrottam a székemről s szaladtam az ajtó felé. - -De ugyan megjártam vele; mert az ajtóban szemközt találkoztam Iringóval, -aki egy theáscsészékkel tele tálczát hozott a két kezében; az -elbarrikádozta az utamat s azzal a sok asszonyszemély visítva utánam -rohant, csakugy csattogott a tenyerük a hátamon. Amarillis, Fritillária, -Passiflora, Hesperis, kiki lerótta a régi tartozását, az utamat álló -Iringó pedig kárörvendően nevetett, «üssék, üssék! úgy kell a gazdának». -Végre én is megharagudtam, szembe fordultam velük s erőszakot használva -erőszak ellen, sorba csókoltam valamennyit. Erre aztán visszavonultak. – -Csak Pálma maradt az asztalfőn ülve, istennői flegmájával. - -No hát tessék! A szegény Nikkelt megverik azért, mert kihagyja sütni -magára az egész turpisságot, engem meg azért püfölnek el, mert nem -hagyok magamra kisütni semmit. - -Hesperis pedig az egész város békességét fölforgatta azokkal a szerelmes -levelekkel. Járt velük házról-házra, ahol csak asszony ismerőse volt; -elragályosította a féltést minden eddig békében élő házastársra; háborut -indított a két nem között ezzel a csatajelszóval: «nincs hű férj a -világon!» – úgy, hogy a szegény fenyegetett férjek már deputáczióba -készültek járulni Csatári Grósz Lajoshoz, az országos egészségügyi -bizottság elnökéhez, hogy vegye alkalmazásba a szükséges rendszabályokat -ez epidemia ellen, ami úgy terjed, mint hajdan a konvulzionérek -vitustáncza. Egy férj sincs biztosítva az ellen, hogy egy éjjel levágják -az orrát s aztán szaladgálhat ezüst orral a világban. - - -A SZERZŐDÉS. - -Hanem hát ez mind tréfa dolog és nevetni való. Apró sánzonett énekesnők, -kicsi ballerinák utáni appetitus mind olyan muló baj, ami jóllakás (meg -gyomorelrontás) után elmulik. Csak olyan kedélynátha ez, amit nem kell -gyógyítani. Hányszor láttam én már budapesti városatyákat Bécsbe járni -deputáczióba, akik estenkint összebeszéltek, hogy itt meg ott fognak -mulatni (a Práterben); soh’sem mentem velük; nem szeretek a más -poharából inni; aztán mikor hazakerültek, megint olyan jámbor családapák -lettek, mint azelőtt voltak. - -Hanem mikor valaki olyan helyzetbe jut, mint én, egy félretérés miatt az -egyenes utról, az aztán a nehéz állapot. - -Nekem az első lépésnél meg kellett volna gondolnom, hogy mi lesz abból -idő jártával, ha én egy ilyen ártatlan léleknek a sorsát, mint Viola, a -magaméval összekötöm? - -Ez az egész lelkével csügg rajtam, egészen föláldozza magát értem. S mit -adhatok én neki ezért cserében? - -Pénzt? - -Igaz, hogy az nekem van bőséggel. Pénz, amiről az asszony nem tud -semmit. Pénz, ami nekem csak egy névaláirásomba kerül. - -Komisz, alávaló lelkületü férfiak mondhatják azt, hogy hiszen ez az -ekvivalens, de én nekem érzékeny kedélyem van. Rám nézve álomrontó az a -gondolat, hogy én egy leányt föláldozok a magam gyönyörüségének, kilátás -nélkül, hogy ezért valaha kárpótoljam, hogy valami czélhoz eljuttassam. - -És amellett Violának nagy ambicziói voltak, amiknek ő előttem kifejezést -is adott. Művésznő is akart lenni – és még más: «nő». - -Három évig volt már Fritillária tanítványa; hangszerének minden -művészetét eltanulta. Többször föllépett már nyilvános hangversenyeken, -Budapesten és Bécsben s a zenekritika igen kedvezően szólt felőle. - -Egy ilyen bevégzett művészi tehetség csak nem azért jött a világra, hogy -én velem játszék duettet – hallgatók nélkül. - -Nem szerettem róla gondolkozni. - -Egy látogatásom alkalmával különös jó kedvében találtam Violát. - -– Nézze csak, milyen Haupttreffert csináltam ma. - -– Ah! A vöröskereszt sorsjátékon? - -– Nem. Egy szerződést kaptam egy külföldi imprezáriótól, aki művészi -körútra akar velem vállalkozni, Bécs, Berlin, Páris, London, -Szentpétervárra; azután a tengeren túlra, Newyork, Chicago, -Philadelphia, Boston, San-Francziscoba. A szerződés három évre szól, -első évben hatezer, másodikban hét, harmadikban nyolczezer forintra, -szabad utazás és élelmezés mellett. - -Igazán meg voltam döbbenve. Hisz így egészen elveszítem Violát. Csak nem -járhatok együtt vele a világot körülutazni. Pedig, hogy ez így fog -következni, az előrelátható volt. Egy nagy tehetségű művésznő csak nem -azért tanul gordonkázni, hogy egy pesti hölgyzenekarban állandósítsa -magát, hanem azért, hogy a művészetét a kerek világ előtt ragyogtassa. - -Főtt a fejem ettől a gondolattól. - -– Hadd lássam azt a szerződést – mondám neki. - -Kivette a szekrényéből s átadta. - -Formaszerű szerződés volt, két példányban, közjegyző által hitelesítve. - -Hanem aztán egyszerre visszakaptam a lelki ruganyosságomat, a mint a -szerződést aláirt imprezárió nevét megpillantottam. - -– Ah! Entenfusz uram! - -Azzal az asztalhoz vágtam a szerződést. - -– Ez az a bizonyos mosziő Antanfü. - -– Ismeri őt? - -– Hogy ne ismerném? Ez egy országos csaló, a ki a művésznőket behálózza, -aztán kiszipolyozza. Én már egyszer kiverettem innét Budapestről csalárd -manipulácziók miatt. Ezzel nem szabad magának szerződésre lépni, mert ez -magát megcsalja, kirabolja, még a becsületétől is megfosztja. Ez egy -swindler! - -Viola sirva fakadt. - -– Pedig én már úgy örültem ennek a szerencsének. - -Szerencsének nevezte azt, hogy engem elhagyhat. - -– De hát mi lesz így belőlem? örökké iskolába fogok járni? örökké az ön -nyakán fogok élődni? Soha sem lesz nevem? - -Nagyon megesett rajta a szivem. - -– Várj egy pár napig; akkor megmondom, hogy mi lesz belőled? Addig -tartsd függőben a szerződést. - -E pár nap alatt likvidált a szindikátus egy kőszénbánya-vállalatban, -melynél nekem negyvenezer forint nyeremény jutott. Olyan pénz, a miről -az asszony nem tud semmit. - -Harmadnap meglátogattam Violát a szállásán. - -– Most én hoztam neked egy szerződést aláirás végett. Te megveszed ezt a -házat, a melyben lakol, negyvenezer forintért. Akkor aztán lesz valami -czímed. «Házbirtokosnő». Elfogadod? - -Viola széttépte az imprezárió szerződését s aztán a keblemre veté magát -és átölelt. – Hát mégis csak meg tudtam őt tartani. - - -AZ EGYENRUHA. - -Ettől kezdve nagyon megváltozott Violának a társadalmi helyzete. A -rendőri rovatban nem szerepelt többé, mint «zeneiskolai növendék», hanem -mint «háztulajdonosnő». S ezzel meg volt előtte nyitva a világ. -Fogadhatott látogatókat, köthetett ismeretségeket, adhatott estélyeket s -maga is eljárhatott a barátnői estélyeire. Férfi ismeretségét képezték -fiatal államhivatalnokok, orvosok, mérnökök, szinészek, rám nézve nem -veszélyes emberek. - -Eszemben sem volt, hogy ezek közül valamelyikre féltékeny legyek. Már -egy vén szerelmes is nevetséges egy figura, hát még egy vén -szerelemféltő. Csak az kellene még! Aztán teljesen megbizhattam Viola -szilárd elveiben. Az az ő kettős ambicziója! - -Otthon azt mondtam, hogy Violának az édes atyja csinált egy fényes -üzletet, a miből annyit nyert, hogy a leányának azt a házat vehette -ajándékba. (Szegény Nikkelnek még a mindennapi szivarpénzt is úgy -adogatták ki piczulánként; váltig alkudozott a feleségével, hogy irni -fog neki szerelmes leveleket két forintért, de Hesperis nem állt rá.) - -Most már fényes délben is ellátogathattam Violához. Mint jogtanácsos. -Minthogy Violának volt egy örökösödési pöre, a melynek vitelével engemet -bizott meg. A boldogult édes anyjának az apja után maradt egy temesvári -ház, földekkel együtt; a nagyapa végrendelet nélkül halt meg, az -oldalrokonok igénypört támasztottak a hagyatékhoz, minthogy a nagyapa -állítólag kitagadta a leányát az örökségből s holta napjáig nem is vonta -vissza az átkát a fejéről. - -(Hohohohó! Hiszen Viola megboldogult mamája még mindig ott énekel az -operában.) - -– Hiszen nem neked beszélem én ezt, hanem az asszonyoknak! Tehát ezzel -az örökösödési pörrel paszpartum volt Violához minden órában. -Szállásának két kijárata volt, egyik a lépcsőre, másik az udvari -folyosóra, amaz az előszobán, emez a konyhán vezetett keresztül. -Hölgylátogatók rendesen a konyhaajtóra kerültek, a jó Magdán keresztül, -férfilátogatók ellenben csöngettek a főajtón. Az én jelzésem volt a -háromszoros csöngetés. Azt persze a Magda nem hallotta meg, annálfogva -Viola maga jött kinyitni az ajtót. Ott mindjárt megkérdeztem, van-e nála -valaki? Megmondta őszintén. Ha volt odabenn valaki, vagy megfordultam a -sarkamon, majd később jövök, vagy pedig bementem; nagyon örültem a -szerencsének, s a látogató jelenlétében rögtön hozzákezdtem az -örökösödési pör jelen fejlődményeinek ismertetéséhez, hivatkozva -referádákra, tanuvallomásokra, semmiségi beadványokra, -felülvizsgálatokra, míg a látogató megunta a dolgot és elkotródott. -Akkor aztán azt a bizonyos bartvist a csöngetyü alá tettük a szakállas -felével, több csöngetés nem volt hallható. - -Eközben egy névtelen levelet kaptam, melyben egy jóakaróm arra -figyelmeztetett, hogy a Viola házával átelleni lakások egyik ablakában -egész délutánonkint fölváltva ül egyike az én házi barátnőimnek, a ki -ott én rám spekulál. (Hát hiszen én abból nem csinálok titkot, hogy -Violát meglátogatom: az az örökösödési pör!) Igen ám, de a ki spekulál, -egyuttal kalkulál is. Azt is kiszámítja, hogy meddig maradok ott? Mert -nincs az az örökösödési pör, aminek az előadására két-három óra volna -szükséges. - -Ez ellen én azt találtam ki, hogy vettem egy olyan divatos fehér nyári -napernyőt, a mi esernyőnek is megjárja, a mit a szibarita férfiak a -napsütés ellen használnak, annak a födözete alatt szépen elsurrantam a -kémszemlélő ablak előtt. Nem jó gondolat? - -Egy nagy pártlakoma után, mely délután öt órakor végződött, erősen -fölpezsgőzve siettem Viola lakására (a fehér napernyő alatt), három -lépcsőt ugorva egy lépéssel. A frakkom zsebében hoztam a számára a -bankettről egy bonboniért, Sarazáte arczképével. - -A hármas csöngetésre jött Viola az ajtót kinyitni. - -– Nincs látogatója? – kérdezém. - -– Van. – Olyan furcsán mosolygott hozzá. - -– Kicsoda? - -– Mosziő Antanfü… - -– Micsoda? Az Entenfusz? No annak én kitöröm a nyakát! - -– Ne törje ki, kérem, a nyakát. - -Én berohantam a szalon-ajtón, marokra fogott ántukával. - -Hanem aztán szépen visszahökkentem. - -Az a mosziő Antanfü egy katonatiszt volt. Kék hajtókás hadnagy a -sorgyalogságból. - -No ennek a nyakát nem törhetem ki! Először, mert ő felségének az -armádiáját egy hadnagyától megfosztani nem illik; azután meg, mert annál -kard van, nálam meg csak paraplé. - -Átkozott presztizse van annak a katonai egyenruhának. Egészen más ember -benne minden ember. Én azt hiszem, hogy a kard a kiegészítő része a -férfinak. Miért is nem hordunk mink valamennyien katonai egyenruhát? A -férfi czivilruhában olyan, mintha az oroszlán csizmát húzna a lábára. - -Látszott is rajta, hogy érzi a fölényét irányomban. - -Még ő fogadott magas leereszkedéssel, mint régi «jó» ismerőst, kezét -nyujtva elém lovagias parolázásra. - -– Mennyire örülök önt ismét láthatni. - -És aztán csak ismét leereszkedék a fotelbe, egyik lábszárát a másikra -vetve, még szivarozott (a kupczihér!) Viola szobájában! - -S mielőtt én kipakolhattam volna az örökségi proczesszussal, már az én -hadnagyom nagy nyelvkészséggel folytatá az eddigi diskurzust az Uchátius -ágyúkról, a miknek szerkezetével megismerteté Violát. (Ha ugyan ez is -nem aféle örökösödési proczesszus.) S hogy én is megértsem a dolgot, -ujra elől kezdte, hogyan öntik az Uchátius csövet, hogyan tágítják, -hogyan fúrják bele a csavargó rovátkokat, a mik pergő irányt adnak a -lövegnek… - -Én meguntam az előadást, vettem a paraplémat s otthagytam a vitézt. - -Viola utánam jött az ajtót bezárni. - -– Egy óra mulva visszajövök! – mondám neki nagy boszúsan. - -Azzal a fejem fölé tartottam a paraplét s mentem a klubba pikétezni. -Nyertem. Az is boszantott. - -Egy óra mulva visszamentem Viola szállására. Csöngettem. Viola kijött az -ajtót nyitni. - -– Egyedül van? - -– Nem. - -– Ki van itt? - -– Antanfü. - -– Hogy az ördögök vigyék el azt az Antanfüt. Még mindig ágyút önt? - -Azzal megfordultam, lementem a lépcsőn. - -Megint föl a klubba. Most már nem ültem le pikétezni, hanem letelepedtem -egy tarokkista mellé kibicznek. Annak is őrült szerencsét hoztam. Nem -telt bele egy óra, s három szólót, négy ultimót, és egy volátot csinált, -az én befolyásom alatt. - -Ez már megdöbbentő. - -A másik három partner azzal fenyegetett, hogy kidobnak a klubból. - -Megyek én magamtól is. - -Megint csak kifeszítettem az esernyőt; pedig már se nap nem sütött, se -eső nem esett. - -Ismét ott álltam az ajtó előtt. Csöngettem. Viola kijött. - -– Magában van? - -– Nem. - -– Hát most megint ki van itt? - -– Antanfü. - -Már erre dühösen futottam el s nem mentem többet semmiféle klubba, hanem -nyargaltam végig az utczán, a korzóra, a Dunapartra, mint egy őrült. - -– Nekem ezt az embert meg kell ölnöm! Milliom átok! Hiszen én is vagyok, -a ki vagyok! Az én kardom sem gyékénykáka! Gulyáshúsnak aprítom ezt a -ficzkót! - -Hanem aztán a dunaparti szél kifujta lassankint a fejemből a borgőzt is, -meg a szenvedélyt is. - -Ugyan szép kis botrány lenne, ha egy széles körökben ismert jogtanácsos -párbajt vívna egy hadnagyocskával, feleséges ember létére, egy kis -zeneiskolai növendék miatt. Ez volna aztán a kövér falat a hirlapoknak! -Majd hoznák a portrémat a lapok akaratom ellen. - -– Nem! Nem fogok semmi bolondságra vetemedni. - -Sötét este volt már, mire a sétámból visszakerültem. Egészen ki voltam -józanodva. - -Az utam megint Viola szállása előtt vitt el. Ezuttal az utcza tulsó -gyalogjáróján haladtam végig. Föltettem magamban, hogy föl sem fogok -tekinteni az ablakára. - -Hanem aztán csak még sem tudtam megállni, hogy egy futó pillantást ne -vessek arra a nagyon emlékezetes ablakra. - -És hát csakugyan! Ott égett abban az ablakban egy szál gyertya. - -Ez a gyertya egyenesen az én számomra gyujtatott meg. Ez jelezte azt, -hogy engem várnak. - -Egyszerre vége lett minden haragomnak, sértett önérzetemnek; -megfordultam, harmadszor is fölmentem a fatális lépcsőkön. - -Ezuttal nem kellett csöngetnem; a félig nyitott ajtóban állt a Magda s -mutatta, hogy bemehetek a szobába. - -Viola egyedül volt. Hidegen üdvözölt, széket mutatva. Nem ültem le. - -– Magának nagyon hosszú értekezése volt a hadnagy úrral. - -– Igen. - -– És érdekes? - -– Az. Antanfü hadnagy elmondta előttem az egész élete történetét. -Mennyit küzdött, mennyit hányódott a világban, mennyit csalatkozott. -Most mindez megváltozott. Egy gazdag nagynénje meghalt s minden vagyonát -ő rá hagyta. Ekkor ő belépett a hadsereg tettleges állományába, ahol -eddig csak tartalékos tiszt volt s komoly szándéka a katonai pályán -karriért csinálni. - -– S mennyiben érdekli ez magát? - -– Annyiban, hogy egyuttal megkérte a kezemet. Régóta szerelmes belém. Én -beleegyezésemet adtam. S ő eljegyzett engem menyasszonyául. Itt van a -jegygyűrűje az ujjamon. - -Mutatta az ujjára húzott gyűrűt; volt a közepében egy kicsi kis gyémánt. - -… Ez volt aztán a hideg zuhany! - -Teljesen eszemre tértem. - -– Igaza van, édes Viola. Magának nem lehet czéltalanul ődöngeni a -világban. Ha már megakadályoztam a művészi pálya megkezdésében, nem -fogom a másik czéljának útját állni. Én lemondok. S ha a kérője -csakugyan az a szolid ember, akinek ön bemutatta, akkor csak azt -mondhatom rá, hogy beleegyezem. Legyen ön boldog. - -Itt most következett volna egy érzékeny jelenet, aminőt egy valamirevaló -drámairó el nem engedne a publikumnak. Viola e nagylelkü nyilatkozatra -térdre omlik, csókokkal és könnyekkel árasztva el áldó jobbomat. Ami -talán meg is esett volna, ha a jó Magda be nem dugja a fejét az ajtón -ezzel a kérdéssel: - -– Hány személyre hozzak a boltból parizert, meg szalámit? - -Amire Viola nem mondhatott neki egyebet, mint hogy «menjen a pokolba!» - -– Értem. Hát háromra, – mondá Magda és visszahúzta a fejét. - -Én egyre nyugodtabban fogtam föl a dolgot. - -– A katonatiszti házasságnál megkivántató biztosíték dolgát majd én -elintézem. Azt az ön házára is be lehet tábláztatni; azonban önnek -férjhez menetele alkalmával a biztosító társulat is fog húszezer -forintot kézbesíteni s ha előbb lesz rá szükség, hát én azt majd -előlegezem. - -– Igen köszönöm. - -– És azontúl is, a hogy önnek a háztartási költségeihez eddig -hozzájárultam, úgy jövőre is ugyanennyit fölajánlok. - -– Nem tudom, hogy a férjem elfogadja-e? - -– Szintén a biztosító társaság útján, mint atyai alapítványt. - -– Úgy talán igen. - -– Még egyet. Mostanában háborús hirek járnak. Ilyen időben a katonai -magasabb körök nagyon skrupulozusok a tisztek számára osztandó házassági -engedélyek dolgában. – Ha netalán az ön vőlegénye ilyen akadályokkal -találkoznék, én szivesen fölajánlom a jó szolgálatomat azoknak az -elhárítására összeköttetéseim kapcsán. - -– Ön nagyon lekötelez bennünket e jóságával. - -– És már most minden jókat kivánok önnek s többé nem fogom -megjelenésemmel háborítani. - -Azzal meghajtottam magamat és mentem kifelé. Még csak kézszorítással sem -vettem tőle búcsút. Nem lehetett, az egyik kezem tele volt a kalapommal, -a másik az esernyőmmel. Amíg az előszobán végig mentem, úgy jött, mintha -Violának utánam kellene futni, az ajtó előtt nyakamba ugrani, nagyot -kaczagva: - -– Óh te bolond! Hogyan felültél! Hiszen csak tréfa volt! Gyere vissza! - -De biz az nem következett be. Engedtek eltávozni, egy Istenhozzád -nélkül. Mikor leértem az utczára, átmentem a tulsó járdára, még egyszer -föltekintettem arra az ablakra. Az egy szál gyertya akkor is ott égett. -Meglehet, hogy ez a fárósz más hajónak is világított. - -Én aztán hidegvérrel gondoltam végig a dolgon. Ennek a leánynak igaza -van. Én is egoista voltam, ő is az. Ő nem tartozik nekem semmivel, én -vagyok neki adósa elrabolt ifju éveivel, amiknek élményeiből neki sem -marad, nekem sem, amit eltegyünk magunknak emlékül. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Azt a Sarazate képes bonbonniért a pártlakomából a feleségemnek vittem -haza megemlékezésül. - - -A FELESÉGEM. - -Hát bizony eszembe jutott, hogy feleségem is van. - -Mikor kidobtak a hajóból, mint fölösleges terhet, akkor gondoltam rá, -hogy van valahol az oczeánon egy csöndes kis zöld sziget, a mit úgy -hinak, hogy «itthon». - -Két délutánt már otthon töltöttem, este sem mentem föl a klubba. -Találtam elég dolgot odahaza. A regénycsinálás mellett nagy volt a -hátralék a hivatalos ügyekben. Annál buzgóbban igyekeztem a mulasztást -helyrehozni. A kalandozás nem jogtanácsosnak való. - -Otthon vacsoráltam s aztán ott maradtam még egy óráig a feleségem -szobájában; ott eldiskurálgattunk kettecskén. Volt théma a közéletben -elég. Tisza Kálmán miniszterelnökké lett. Ezzel a hírrel egy egész estén -elhárítottam a fejem fölött lógó zivatart. - -Mert, hogy ott lógott, azt, mint tapasztalt meteorolog, előre sejtettem. - -Pálma oltárszőnyeget hímzett. - -Aztán panaszkodott, hogy fájnak a szemei. - -– Minek hímezel lámpavilágnál? - -– El kell vele készülnöm október 16-ára. - -Az volt a házasságunk évfordulója. - -Aztán fölkelt, azt mondta, hogy aludni megy; jó éjszakát kivánt; neki -korán kell fölkelni. - -Tudtam, hogy mindennap öt órakor fölkel s még lámpavilágnál elmegy, -akármilyen rossz idő van, a templomba, hajnali misére. - -Szóba hoztam a dolgot. - -– Te nagyon is szigoruan veszed az ájtatosságot. - -– Hát uram, bizonyos korban egyedüli menedékünk a vallás. Az áhitatosság -megnyugtatja a lelket. - -– Hiszen én is nagyra becsülöm az áhitatosságot s egész tisztelettel -gondolok a te hithűségedre. - -– Szükségem van rá. Gyermekkorom óta a hitben nőttem föl. A szent képek, -szobrok az én ismerőseim, akik előtt kitárhatom a lelkemet: -meghallgatják. A liturgiának minden szava, az ének minden hangja átjár a -szivemen, hazajön velem, visszhangzik az agyamban. A keresztre feszített -Jézus, a szűz anya, tőröktől átszúrt szivével itt van előttem, a -szobámban; éjjel-nappal velük beszélek. Ez az én üdvöm itt a földön. - -Hiszen tudtam én azt jól. A feleségem épen olyan buzgó katholikus, mint -amilyen skeptikus protestáns vagyok én. - -Ekkor hirtelen szembe fordúlt velem az asszony s egészen átváltozott -arczkifejezéssel, fölemelt hangon szólt hozzám, kezével megragadva -vállamon az öltönyt: - -– És én, uram, kész vagyok lemondani az én idvezítő hitemről, elfutni a -templomom küszöbéről, megtagadni a szenteimet, eltávolítani a fekhelyem -fölül a feszületet és a Mária-szobrot, áttérni az unitárius vallásra: – -azért, hogy öntül elválhassak. - -Meg voltam dermedve. - -Ez nem az a Pálma volt, akit én ismerek: a szelid, jóságos, hidegvérű -hitvestárs; ez egy boszúálló, harczoló ellenség! - -– Ön engem megcsal! – kiáltá, mutatóujjával eltolva magától. – Évek óta -megcsal és meggyaláz, következetesen, tervszerüen. - -Én valamit akartam mondani. - -– Ne szóljon ön. Ne alázza meg magát. Férfinak nem áll jól a hazugság. -Ön engem nem szeret, nem becsül. Ön más nőnek adta szerelmét és -becsülését. - -– Ezt tagadom! (Ezt már egész bona fide mondhattam.) - -Erre Pálma fölkaczagott. - -– Ön azt hiszi, hogy az egész világ süket és vak, hogy ön bírja azt a -varázssüveget, ami az embert láthatatlanná teszi. Én nem kémkedtem ön -után soha. Járhatott, kelhetett a világban, utazhatott hivatalos -ügyekben, nem kisértem önt. De helyembe küldtek minden adatot. Nézzen -ebbe a szekrénykébe. Ez tele van tudósításokkal a világ minden -városából, hol járt ön? hol szállt meg? hol tartott pihenőt? hová -rándult ki? Mindenütt ott találkozott ön ezzel a leánynyal. Még az -álneveiket is tudatták velem, amik alatt a vendéglői lajstromba beirták -magukat. Grosz Sámuel, Bermini Salvator, Viardot Klemens! Nem az ön -álnevei voltak Bernben, Brüsszelben, Prágában? A leányé pedig Amelotti -Klára? - -A világ forogni kezdett körülöttem, amint ezeket az adatokat magamra -olvasni hallottam. Hisz én a legrettenetesebb módon vagyok elárulva! -Engem egy detektivhálózat vesz körül. Hol a revolver? hadd lövöm magamat -főbe. - -Pálma megszánt. Látta az arczomon a fölháborodásomat. Elnevette magát. - -– Ne jőjj zavarba, kedvesem. (Tegezésre fogta a megszólítást.) Látod, -hogy mindent tudok. Évek óta értesülve vagyok minden titkos lépésedről. -Ugy-e, nem vetted észre az arczomon, a magamviseletén soha? Mindig -csöndesen tűrő voltam. Azt mondtam magamban, hogy hiszen megjósoltam én -azt előre. Én már asszonynak vén vagyok, te még férfinak fiatal. Én már -csak imádkozni tudok, te még élvezni tudsz. Nem csináltam neked házi -jeleneteket, a hogy száz asszony közül kilenczvenkilencz teszi. Nevettem -rajta, ha mások dühösködtek. De most már mi rajtunk kezdenek el nevetni. -Ezt nem tudom elviselni. Ez lehetetlen. Elviselheti az ember a -vagyonvesztést, nagy szerencsétlenségeket; de azt, hogy nevetségessé -legyen, arra nincs elég lélekerő. Bajból, nyomorból, gyalázatból ki -lehet épülni; de a nevetségessé lételből soha. Seprőzzenek meg inkább, -minthogy karikaturát csináljanak rólam. Ennek a helyzetnek véget kell -vetni. – Más módját nem tudom, mint hogy váljunk el, becsületesen, -törvényszabta szokás szerint, kölcsönös gyülöletet vallva, de nem érezve -(inkább, mint érezve és eltitkolva) s akkor aztán vedd el azt a leányt, -akit szeretsz, csinálj belőle becsületes asszonyt, légy neki becsületes -férje. Én nem féltek mást, csak a te becsületedet. Hogy azt megmentsem, -kidobom érte a hajóból a házi szenteimet. - -Olyan puha lettem, mint az a gyurma, amivel a fogorvos mértéket vesz a -machoirhoz. - -Megfogtam Pálmának a kezét s végig czirógattam. - -– Kedves Pálmám. Te azt mondád, hogy ennek a helyzetnek véget kell -vetni. Én már véget vetettem. De más módon, mint te mondád. Én azt a -leányt már férjhez adtam: tegnapelőtt történt meg az eljegyzése. - -Most már Pálmán volt a meglepetés sora. Nagy szemeket mereszte rám. - -– Igaz ez? - -– Úgy éljek. - -– Ki a vőlegénye? - -– Egy katonatiszt a rendes hadseregtől. - -– A neve? - -– Entenfusz hadnagy. - -Pálma összecsapta a kezeit. - -– Te ahoz adtad a Violát, akit mint csalót kidobtál a házadból? - -– Akkor imprezárió volt; de most hadnagy, szép vagyon örököse, és derék, -jellemes ember. Vessünk fátyolt a multakra. - -Pálma gyanakodóan rázta a fejét. - -– Te! Ez az Entenfuszszal való házasság nekem gyanus dolog. - -– Te azt hiszed úgy-e, hogy ez csak olyan takaróköpönyeg-féle férj akar -lenni, – aminőre vannak példák. No hát megnyugtatásodra mondhatom, hogy -a néhány nap múlva bekövetkezendő egybekelése után rögtön átteszik -Entenfusz hadnagyot az ezredével együtt Budapestről Dalmácziába s viszi -magával a feleségét. Egyébiránt akármi történik is: én többet Violának a -küszöbét át nem lépem, s vele többet nem találkozom. S erre -becsületszavamat adom. - -Pálma a tenyerét a szájam elé nyomta. - -– Nem! Nem! Nem! Ne mondd ki azt a szót! Ne fogadj semmit a -becsületedre! Az nekem drága! Hát ha nem tartod meg? - -– Arra meg már az összes bűneimnek az utálatára esküszöm, hogy meg fogom -tartani. - -Erre aztán szent lett a béke. Szegény jó Pálma odaborult a keblemre és -kisírta magát. Én olyan büszke voltam, mintha valami hódítást követtem -volna el. - -Aztán ott maradtam késő éjjelig az ő szobájában s segítettem neki az -oltárszőnyeget hímezni. Nem jutott eszembe az eretnek voltom. - -Hanem arra gondoltam, hogy ugyancsak ez időben Viola is együtt himez, -egy és ugyanazon rámán valamit a hadnagyával. - -… No hát «birja békével». - -(Ezt szokta mondani az én tarokkpartnerem, a főispán, mikor a játékvivő -a talonból a hármas királya mellé még a dámát is megkapja.) - -«Habeat sibi.» Diákul így mondják. - -Hát bizony, ha huszonöt esztendővel fiatalabb lettem volna, ez a -fordulat nem végződött volna ilyen polgáriasan. Viola szenvedélyem volt. -S a szivem szív maradt. Hanem hát az életkor még az indulatokat is -megváltoztatja. Az a szürke szakáll azt beszéli, hogy egy cserepár -hadnagy többet ér, mint akárminő jogtanácsos túl a hetedik klimakterikus -éven. Nem fogom festeni a szakállamat. - - -A CSODATEVŐ EREKLYE. - -Most már én is kezdtem a csodatevő vizekben hinni. - -Engem csak egyszer öntöttek nyakon egy ilyen zuhanynyal, s ime, milyen -szépen kigyógyultam tőle. - -Eddig nem tudtam a lábamnak egyéb hasznát venni, mint tilos útakon járni -vele. Nagyon rossz volt a lábam: mindig görbe útakra vitt. Folyvást -botlottam vele. Nagyokat estem. És ime, most milyen szépen járok az -egyenes úton! Ezt mind az a gyógyerős zuhany idézte elő. - -Milyen nagy boldogság az embernek megpihenni – a vétkezésből. - -Nem kell többé azon törnöm a fejemet, hogy mit hazudjam? - -Nem kell azt a fehér napernyőt mindig magammal hordanom. - -A hivatalnokaim nem győzik lemásolni a sok firkát, amit egész nap -halomra szaporítok. Még ilyen munkaszezón nem volt. - -Amellett az étvágyam is megjött. Milyen jó az a házi koszt! Most még a -pénteki ebédeket is otthon költöm el. A kedvemért extra rántott csirke -jön az asztalra. De a hal is nagyon jó, úgy ahogy itthon csinálják. -Fogas ajókával: ez a feleségem reczeptje után készül. Csak hiába, olyan -konyhája, mint a feleségemnek, nincs senkinek a világon. - -– Elmegyünk az idén, galambom, Sorrentoba; csak a dolgaimat befejezzem. -Az őszt, meg a tél elejét Olaszországban töltjük. – Ezt mondtam a -feleségemnek s egészen boldoggá tettem vele. - -Violáról semmi hírt sem hallottam: nem is vártam. Nem voltam rá -kiváncsi. Annyi büszkeséget tartottam meg magamnak, hogy mint a -leskártolt kártya, ne törődjem a játék folyamával. Engem el nem ütnek. - -Egy levelet még kell kapnom Violától: azt, a melyben tudtul adja, hogy a -mai napon egybekelt Entenfusz csácsári királyi hadnagy úrral. Ezt -megkivánja az etikett. - -Mintegy két hét múlhatott el így szép csöndesen lemorzsolgatva, amidőn -egy délelőtt, a hivatalomba kullogva, a házam mögött valami mazurka -lépésben siető lábkopogás tesz figyelmessé. Hátranézek, hát a kis sánta -hordár igyekezik utólérni, egyre piszszegetve. Nekem szól ez a titkolózó -sziszegés? A sánta hordár kétfelé nézett óvakodva s azzal a sipkája -belsejéből egy levelet vett elő s azt titkolózva a kezembe nyomta. - -A zsebembe nyúltam, «várjon a dijáért!» De az én sántám úgy elsietett -erre, hogy utól nem értem. Hátrafelé még jobban tudott futni. Talán a -«pitts-pátts» jutott az eszébe. - -A levél czímzéséről ráismertem az irójára. - -Violától jön. - -Ezért ugyan kár volt ez a titkolózó kézbesítés; a postával is lehetett -volna küldeni. Nem voltam a tartalmára kiváncsi. Értesítés a végbement -esküvőről. Felöltőm zsebébe dugtam a levelet. Rendes ember külömben sem -szokott utczán jártában levelet olvasni. - -Ott is felejtettem aztán a levelet. - -Csak amidőn a hivatalból, a póstát aláírva, hazatértem, gondoltam rá, -hogy elővegyem a Viola levelét s elolvassam a banális tartalmát. - -Hát biz az a tartalom nem volt banális. - -Ezzel a megszólítással kezdődött: «Mindenem!» - -És aztán igen meglepő dolgok következtek benne. - -… hogy az a hadnagygyal kötendő házasság tiszta-puszta komédia volt… a -hadnagynak soha eszébe sem volt Violát nőül kérni… nem is tartott ama -látogatása órákig, ahogy a háromszori visszatérésem alatt elhitették -velem; mert utánam rögtön eltávozott: egy udvariassági vizit volt az -egész, semmi más… az egész ember haszontalan baba, ha egyedül volna a -világon, akkor sem kellene neki. - -… azért volt pedig ez a komédia eként szerezve Viola által, hogy engemet -«egy időre» alaposan magára haragítson. - -… mivelhogy az egész világ irigykedik rá és kémkedik ellene. - -… az volt a czélja, hogy engem magától elriaszszon, s hogy azután a -feleségemmel kibéküljek, a pletykázás, kémkedés megszűnjék. - -… ez mind eléretett; a városi mende-monda új irányt kapott. A legújabb -karikatura az, hogy az Ariadne alól kiszaladt mándrucz hazafutott a -mándrucznéjához. - -… Violának a szive azonban most is változatlanul az, ami volt, amiről -meggyőződhetem a legelső viszontlátásnál. - -… ő tudja nagyon jól, hogy erre az alkalom igen meg van nehezítve. Az ő -szállását éjjel-nappal éber szemekkel őrzik, ablakokból, boltajtókból, -házmester fülkéjéből. Azt hiszi, hogy a cselédje, a hű Magda is meg van -vesztegetve. De még nagyobb kémkedésnek vagyok én áldozatul hozva. Az -egész világ egy nagy pókháló rám nézve. Akárhol ütődöm egy fonalszálába, -a szögletben ülő pókok értesülnek róla. - -… azért ő ezt a furfangos tervet fundálta ki ellenőrizhetlen -találkozásunk számára. - -… van Budapesten egy vendéglő, amit nagyon ritkán emlegetnek, a budai -rakóparton van, ablakai a Dunára néznek. Ezt az átellenes pesti paloták -ablakaiból nem lehet kémszemlélni. Ott fog ő ma délután három órakor -reám várni az első emeleti 7-ik számú szobában. Hogy pedig én teljesen -észrevétlenül jöhessek oda, ezt a fortélyt ajánlja. Ma lesz az árverése -az erzsébetfalvai pusztatelkeknek, melyeket házhelyeknek parczelláztak. -Én otthon azt mondom, hogy délután odamegyek árverezni. Az egész -délutánom szabad, mivelhogy épen ma tartja a jótékony nőegylet a -Margit-szigeten a népünnepélyt, melyen a feleségem valamennyi -hozzátartozó hölgyekkel együtt tevékeny részt fog venni. - -… én tehát a kocsisomat a város határáról visszabocsátom, magam pedig, -ahelyett, hogy homokot vásárolni mennék, lekerülök gyalog a Dunához, ott -fölfogadok egy révészt, aki átszállít Budára. Ott azután nem lát meg -senki. Este aztán, a konczert idejére az ó-budai gőzössel szépen -fölrándulhatok a Margitszigetre. Ha kérdik, mit vettem? – azt mondom, -drága volt a homok, s inkább a jótékony bazárban vesztegetem el a -pénzemet. - -… tárt karokkal vár – a «hajdani». - -Erre a fordulatra csakugyan nem voltam készen. - -Ez a levél egész lelkemet fölzavarta. - -Rossz az ember, kedves barátom, nagyon rossz! - -Nem jól mondjuk azt: «homo sum!» Adjuk alább! «Animal sum!» Nem az, hogy -«ember vagyok»; «állat vagyok». - -A kutyát megverik azért, mert kilopta a húst a fazékból; a jövő órában -megint ki fogja lopni, ha nem látják. - -«Canis sum!» - -Hogy becsületszavamat adtam? Az igaz. De hiszen titokban marad! Ez a -fődolog. Minden kutyaság szabad, – ha titokban maradhat. - -Eszembe jutott minden vérfölforraló, agyszédítő emléke a multnak. - -Hát fölér-e egy órájával a gyönyörnek minden túlvilági üdvösség? - -Blaszfémia! - -Tudom, hogy blaszfémia; de nem merném szavazatra bocsátani a kérdést. - -Most tudtam meg, hogy milyen közel van hozzánk a pokol. A hátunkon -hordjuk. Álmunkban rátalálunk s benne ébredünk föl. És aztán ott -maradunk. - -Hogy elfelejtettem egyszerre a bölcs életnézeteimet, nem csak a -becsületszavamat, de még a megszégyenülésemet is. Két hétig úgy jártam a -világban, mint az a kutya, akit a szomszéd konyhájában leforráztak; most -egyszerre visszanyerte a kedélyem a ruganyosságát. Ejh hiszen te még -kapós vagy! Nézd, hogy bolondul utánad a világ szépe! - -Nehéz küzdelem volt saját magammal; őszintén megvallom. - -Nem mertem a tükörbe nézni; attul féltem, hogy az a másik magam -összegazemberez, vagy legalább is a szemem közé nevet: «hát nem -megmondtam már neked egyszer, hogy szürke a szakállad? Festeni fogod? -Aztán parádés napokon fölveszed a hadnagyi uniformisodat, s pályázol a -szekondlájtinántokkal? Fűzöd magadat, hogy karcsu légy? Parókát viselsz? -A szarvaid kilátszanak alóla! Vén szamár! - -Az ebédnél csak ketten voltunk a feleségemmel. A mi hölgyeink már -délelőtt kimentek a Margitszigetre. Pálmának egy kis változása volt, (az -okát is megtudtam később). - -Ha csak egy szóval mondja azt a feleségem, hogy gyöngélkedik, a feje -fáj; én bizonyára azt mondom neki: «no hát maradj itthon; az a -népünnepély végbemegy nálad nélkül is; aztán én is itthon maradok, -előveszszük a kártyát s elpikétezünk estig; akkor majd együtt átmegyünk -a szigetre, vagy itthon maradunk, ahogy neked jobban esik». - -De hát Pálma erőltette a jó kedvet; nagyon mutatta, hogy a rokokó -ruháját milyen szörnyen szeretné bemutatni a társaságnak. Ebéd után egy -kissé majd ledül szunyókálni, három óra tájon aztán megy a gőzhajóhoz, s -ki a szigetre. - -– Sajnálom, hogy nem kisérhetlek el; de ma van az erzsébetvárosi -parczelláknak az árverezése, oda kell mennem. (Volt pofám azt -elmondani.) - -– No csak valami drágán ne hagyj rád veretni valamit. - -– Eszemen járok. (Hol van az?) - -Aztán megint azt mondta Pálma, hogy még sem fekszik le ebéd után; inkább -rögtön kikocsikázik a gőzhajóhoz; a friss lég a Dunán jót fog tenni a -fejének. - -– Aztán majd kérlek küldd vissza a kocsit, hogy elvigyen -Erzsébetfalvára. - -Azzal megcsókoltam. És ő nem viszonozta azt egy megérdemlett pofonnal, s -nem vágta a szemem közé ezt a szót: «te Judás!» - -Utána néztem a hintónak az ablakból; Pálma a napernyőjével intett -üdvözletet. - -Már most hol van az én napernyőm? Az a bizonyos. Az a fehér. - -Két óra volt délután. - -Még egy órát kell várnom. - -Gyerekkorom óta még így nem környékezett félelem, mint e perczben. - -Az inasom bejött jelenteni, hogy itt van Nachtigallné asszonyság, -valamit akar nekem mutatni. - -Ejh, de jókor hozza ide a – fátum! Jöjjön be! Megveszem, akármit hozott. - -A kis fürge zsidó asszony bependeredett az ajtómon, jónapot kivánt és -szokás szerint nyájasan mosolygott. Ezeknek a házalónőknek már oda van -fagyva a mosolygás az arczukhoz. - -– Nos, Nachtigallné, hát mit hozott? - -– Egészen önnek való dolgokat. Legelőször iz ezt. - -Azzal kivett a kézi táskájából egy kis nyeles tükröt, elefántcsont -rámája volt; de egészen egyszerű. Azt mondta, ez a Cagliostro tükör. - -– Hát mi különöset látok én ezen a tükrön? - -– Nézzen csak bele. - -– Magamat látom benne. - -– Egy holt embert lát ön benne, akit maholnap el fognak temetni, – -suttogá, de erősen hallhatólag. - -– Madame! - -– Ön útban van, hogy magát semmivé tegye. Én azért jöttem, hogy önnek a -kezét megkapjam, mielőtt az örvénybe lezuhanna. - -– Mit akar ezzel mondani? - -– Azt, hogy a Violával való dolga mind tudva van. Tudja a felesége. S -tudják ezek az asszonyok valamennyien. - -– Ezek mind túlhaladott álláspontok. Multak dolga, a mi ki van -egyenlítve, – mondám én, leülve a karszékembe anélkül, hogy az -asszonyságot megkinálnám, hogy foglaljon helyet. - -– Értem. Az üzletvilágban úgy hivják azt, hogy «Kiegyenlítési eljárás». -A hitelezők beérték a kinált perczenttel: a kridát megszüntették! ujra -lehet kezdeni az üzletet. De ugyan nem ütött önnek szeget a fejébe, hogy -ki lehetett az a kém, aki mint az árnyék követte önt mindenüvé s a -legpontosabb értesítéseket küldözé a világ minden részéből az ön -nejének? - -– Nem értem rá ezeken törni a fejemet. - -– Most pedig még kevésbbé ér ön rá, mert az idő drága. Két óra már -elmult s önnek három órakor új légyottja van Violával! Budán, a -Széchenyi hotelben. - -De már erre a szóra fölugrottam a székemből. - -– Ki mondja azt? - -– Egy levél, melyben az ön nejét előre értesítik erről a légyottról, s -amit nekem is megmutattak. - -Elállt a szavam. - -– Nem akar ön nekem hinni? Hát győződjék meg róla a saját szemeivel. Az -ön neje vett tőlem egy antik kasszettet bösztörzárral, amihez nem -szolgál kulcs; fortélylyal nyilik föl. A szekrényke itt áll a neje -szobájában; én tudom a nyitját. Ott vannak e bizonyos levelek. - -Azzal megfogta a kezemet Mirrha s áthurczolt a nőm szobájába. Percz -alatt kinyitotta a ládikó tetejét s a legfelső levelet kivette a -halmazból. - -– Itt van, olvassa ön, - -A levél görög irásjegyekkel volt irva, ami a kézvonást fölismerhetlenné -teszi. Ez állt benne. - -«Önnek férje ma délután 3 órakor találkozni fog Violával Budán a -Széchenyi vendéglőben a 7. számu szobában.» - -Meg voltam dermedve. - -Honnan jön ez az árulás? - -Nem mondtam ki, de az arczomról lehetett olvasni. - -Mirrha összecsapta a kezeit. - -– És ön még most sem találja ki, hogy ki az a rejtélyes detektiv, a ki -önnek minden lépését a tilalmasban elárulja? - -A fejemet ráztam. Fogalmam sincs róla. - -– No már igaz az, hogy a jogtudósoknak nincsen fantáziájuk. Hát ugyan ki -irhatta volna ezeket a tudósításokat más, mint maga Viola? - -– Viola? Badarság! Hogy ő maga magát rágalmazza? Miért tenné ezt? - -– Azért, hogy önt elválaszsza a nejétől, s aztán felegül vétesse magát -önnel. - -Ez megint egyszerre olyan világosságot gyujtott körülöttem, hogy egészen -elvakultam bele. Hisz ez egyszerű és világos dolog! - -– Hallja csak, mi van ön ellen mai nap készülőben? Az ön neje nem ment a -Margitszigetre, hanem kiszállt a gőzösrűl a várbazárnál s fölment a -vendéglőbe. A 8-as számú szobában már ott vár rá a két tanuja: az egyik -Angiolina D’Istria, a másik Nikkelné asszonyság. A pásztoróra közepén, -amit az ön számára rendeztek, fölnyilik az oldalajtó, s önnek a vétke -két tanu által hitelesen bizonyítva lesz. Nyilvános botrány lesz belőle; -a válóperhez kész az alap. Nem lesz nagy baj. Ön is jól jár vele, a -felesége is, meg Viola is. Már addig, a meddig. Csakhogy egy olyan -alakra nézve, mint ön, a kinek az állása a renomméjával együtt -emelkedik, vagy elbukik: egy ilyen botrány egyértelmű az -eltemettetéssel. Hát nem jól mondtam-e, hogy egy holt embert lát ön -abban a tükörben, akit ma temetni visznek? A nevetséggé lett ember: -mumia, ön pedig az fog lenni: egy bácsi, aki fiatal feleséget vesz – a -hadnagyoknak. - -Nekem a veríték csorgott a homlokomról. Lázban voltam a fölháborodástól. -Hát azok mind, a kikről azt hittem, hogy szeretnek, összeesküdtek-e -ellenem, hogy elbuktassanak? – De hát nem megcsaltam-e valamennyit? – -Csak ez az egyetlen lény, ez a Mirrha, ez a házaló zsidóasszony volt -hozzám könyörületes. – Igaz, hogy azt nem csaltam meg soha. - -Letörültem az arczomról a verítéket, keserűn fölkaczagva. - -– De hát én nem fogok odamenni. - -Erre aztán a Mirrha diadalmasan nevetett fel. - -– Dehogy nem fog ön odamenni? Ezt tudva, fog ön csak igazán elmenni a -légyottra. Nézzen csak ide. Én a régiségeimből nem csak azt a -Cagliostro-tükröt hoztam el az ön számára, hanem ezt a tárczát is. - -Azzal a kézitáskájából kihúzott egy kopott pénztárczát. - -– Ismeri ezt? - -– Igen. Ez az én katonakorombeli bugyillárisom. - -– Ezt ott hagyta ön nálam emlékül. És még holmi apró-cseprő ereklyéket, -amikről ön rég megfeledkezett, de a miket én gondosan megtakargattam. -Tudja, az ilyen régiségkufár mindent megtartogat, míg eljő rá a kedvező -idő. Most itt van. Nézzen ön csak abba a tárczába. Találni fog benne -valamit. S abból a valamiből kitalálja, hogy mi módon vágja ki magát -ebből a kelepczéből? - -Én fölnyitottam a tárczát. Láttam, mi van benne. Azzal elkezdtem -nevetni, mint aki az eszét vesztette. Azzal végeztem, hogy kezet -csókoltam a Mirrhának. Még soha kézcsók jobban meg nem volt érdemelve. - -– El fogok menni a légyottra! - -S azzal zsebembe dugtam azt a kopott tárczát. Kincsek voltak abban rám -nézve! - -A kocsim visszaérkezett a gőzhajótól. Dehogy csináltam én azt a nagy -teketóriás útat, ki a Rákosra, aztán csónakkal át Budára! Egyenesen -áthajtattam a lánczhidon, a budai vendéglőig. Lásson meg akárki! A -kocsisnak azt hagytam meg, hogy várjon rám, amíg visszatérek, a -szögleten. Rátaláltam a 7. számu ajtóra. - -Viola előre sietett azt kinyitni előttem. Hüledezve kérdezé: - -– Ön egyenesen jött ide a saját kocsiján? Láttam az ablakból. - -– Láthatta más is. - -És aztán figyelmeztettem rá, hogy ne igen közelítsen hozzám, mert -borzasztó náthám van: ráragad. - -– Félek, hogy elárulnak bennünket. - -– Bánom is én. - -– A világ nyelve rossz. - -– Majd teszek róla, hogy megjavítsam. Nem fogok titkolózni többé. - -Viola összeborzadt. - -– De én félek a botránytól. - -Úgy tettem, mintha elhinném. Aztán rátértem a tulajdonképeni érdemleges -tárgyára az idejövetelemnek. Mert, hogy nem enyelegni jöttem ide, azt az -első rámtekintésből megértette. Mi volt az a komédia azzal az -Entenfuszszal? Ez a kérdés. - -Ő aztán a karomba fogózott s elkezdte mesélni a dolgot, alá s föl -sétálva velem a hosszú szobában; tele volt a kompozicziója -ellenmondásokkal, képtelenségekkel. A vége az a megnyugtató adat volt, -hogy a hadnagyot tranzferálták már Kninbe, valahová a morlákok közé, -ahová csak gyalogút vezet. De hogyha tele volna is Budapest házasulandó -hadnagyokkal, s azok mind ő érte epednének is, ő engem föl nem cserélne -egygyel is közülök, mert én vagyok ránézve minden: mult, jelen és -jövendő. - -Ezt olyan hangosan mondá, hogy a szomszéd szobában is meg lehetett -hallani. Én gondosan megóvtam a számat attól, hogy valamit közbeszóljak. - -Nekem éles hallásom van. Észleltem, hogy a szomszédban suttogás, -tipegés, selyemruhák ismeretes frufruja kisért. - -A két ellenséges asszony azt akarta, hogy be kell várni, míg egy -gyöngédebb természetű jelenet fejlődik ki közöttünk; de Pálma nem -egyezett bele; neki elég volt az is, hogy én, a becsületszavamat -megszegve, eljöttem a Viola találkozójára. Sietteté a katasztrófát. - -A két szobát összekötő ajtó zárjában egyszerre csak kulcsnyikorgás -hangzott. - -– Szent atyám! – sikolta föl Viola. – El vagyok árulva! Ránk törnek! – S -azzal a két kezével a szivéhez kapott s odaájult a karjaim közé. Az ajtó -ki volt már nyitva; de még egy pamlag állt az útjában. - -Én szépen elhelyezém az alélt hölgyet egy karszékba s aztán elhúztam a -pamlagot az ajtó elől, hadd táruljon az föl egészen. - -A három hölgyalak ott állt egy csoportban. A wallkürök! - -Passiflora büszkén, fölemelt fővel, karjait mellén összefonva, -lehunyorított szempillákkal, Brünhildi pózban állt előttem; Hesperis -ellenben kárörvendő vigyorgással mutatott az elalélt leányzóra, a -szemének a fehérét lehetett látni, amint lefelé forogtak, maga volt a -boszuálló Erynnis. Csak Pálma tartotta meg szelid, méltóságos nyugalmát. - -– Uram! – szólt hozzám reszkető hangon. – Ön nekem azt mondta, hogy ezt -a hölgyet férjhez adta és soha többet vele találkozni nem fog. -Becsületszavára mondta. - -– Úgy van – szóltam én teljes nyugalommal. – De ez egyszer mégis kellett -vele találkoznom, hogy tudassam vele a szülőinek a nevét, amire szüksége -van – az egybekelésnél. - -– No! És hát kik a szülői Viola kisasszonynak? – kérdé Pálma. - -Én szépen kihúztam a zsebemből azt a kopott pénztárczát s kiszedtem -belőle a Mirrha által megőrzött ereklyéket. - -– Az anyja Viola kisasszonynak ez az asszonyság itt: (Passiflorára -mutattam) – az atyja pedig én vagyok; – ahogy meggyőződhetel róla ebből -a hozzám irt levélből, ebből a kettős arczképből s ebből a -keresztlevélből, melyben az üres rubrikába e tisztelt hölgy sajátkezüleg -irta be az én nevemet. - -De nem a feleségem arczára voltam én kiváncsi, amíg az ereklyéket -átnyujtottam neki; hanem a Passifloráéra. Az egy percz alatt hétféle -szint és kifejezést váltott; elsápadt, elvörösödött, ijedtség, boszuság, -szégyen és düh váltakoztak rajta; egyszer csak kitört az ajkain ez a -mondás: - -– De hiszen nem… - -De mielőtt tovább mondhatta volna, összetalálkozott a tekintete -Nikkelnéével s a torkába fagyott tőle a folytatás. Az a Meduza ábrázatja -volt. - -Nikkelné odaugrott hozzá s megkapta a kezét. - -– Mit akar ön azzal mondani, hogy «de hiszen nem…?» - -Hesperisnek nagy ösztöne volt a találgatáshoz. - -Pálmának az arcza pedig egészen kiderült a három ereklyének a -megszemlélése után. Mind a hármat a keblébe dugta s aztán felém nyujtá a -jobbját, e rövid szóval: «jól van!» - -Erre a fordulatra Viola is egyszerre magához tért az elájulásból. A -szerepe megváltozott. - -Pálma odajárult hozzá, megcsókolá a leánynak a homlokát s megfogta a -kezét. - -– Hát te az én uramnak a leánya vagy, akkor ott van mellettem a helyed. -Ezentul az én házamnál fogsz lakni. - -Viola térdre esett és csókolta Pálmát, ahol érte. - -– Itt van a kocsim! Mehetünk együtt, – mondám én. - -Mikor Violának föladtam a vállára a lebernyeget, azt súgta: - -– Nekem így még jobban tetszik. – Szépen kezet csókolt – nekem. - -S aztán kocsikáztunk végig a városon együtt hárman. A leány a szemközti -ülésen, ahogy a családi regula elészabja. - -A két, tanunak hozott, hölgyet ott hagytuk; azoknak még nagy vitájuk -volt egymással azon kérdés fölött, hogy «mit akart ön azzal mondani, de -hiszen nem…?» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Néhány nap mulva nagy családi ünnepet ültünk. - -Ott voltak valamennyien. - -A toasztoknál még Iringót is behivtuk, ő is koczintson velünk. A Mirrhát -extra én magam sajátkezüleg irt levélben hivtam meg. - -Mikor aztán a jókedvű asztaltársaság szétoszlott, magam is a szobámba -mentem, utánam jött Adelphe Philine: az áldását rám adni. - -– Nos uram, hát most már van önnek nyolcz hölgy a házánál; azok között -egy felesége, egy leánya, hét szeretője és hat Swiegermuttere.[8] Hát -meg van ön velem elégedve? - -E szerint ezt a regényt Amarillis csinálta nekem! - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Kérek minden fő- és felelős és segédszerkesztőt, korrektort -és revizort, inkluzive metrompázsot, ki ne korrigálják ezt a szót -«sóvinistának»: mert Chauvin tulajdonnév, s azoknál meg kell tartanunk -az idegen betürakást: nem irhatjuk Cassagnacot Kasszanyaknak, Lady -Macbethet lédi Mekbesznek.] - -[Footnote 2: Igy hivják tréfásan a lábakat.] - -[Footnote 3: Máig is nevethetném rajta, mikor ezt a szót leirom. A -magyar lapok egy akkoriban megjelent katonai brochuret, melynek az volt -a czíme «Arkolay», kegyetlenül leszidtak. Egy magyar nevű ember! Ilyen -schwarzgelb munka szerzője. Pedig hát ez a név Arkolay nem egy -tekintetes úrnak a neve, hanem egy minden tüzérségi tudományt magában -foglaló kollektiv czím.] - -[Footnote 4: Ceres és Bacchus nélkül fázik Venus.] - -[Footnote 5: (Betüszedő úrnak: Kérem a felkiáltójelet lefelé fordítani, -hogy suttogó jel legyen belőle.)] - -[Footnote 6: Én mind ezt nem fantázia után diktálom; nekem (később) úgy -pipaszónál, kedélyes ebéd után maga a septemvir mondta el az egész -történetet minden párbeszédestől.] - -[Footnote 7: «Lepedő» = 1000 frtos bankó.] - -[Footnote 8: Van erre magyar szó kettő is, de egyik sem csikorog ilyen -szépen.] - - - - -TARTALOM. - - Előszó 1 - «Iringo» 33 - Fritillária 57 - Passiflora 96 - Mirrha 131 - Hesperis 163 - Pálma 212 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -175 |zsebében |zsebében) - -188 |mozdítaní |mozdítani - -189 |kífejezhető |kifejezhető - -229 |En abszolválni |Én abszolválni - -244 |megszabadítottem |megszabadítottam - -248 |kiokoskodní |kiokoskodni - -284 |félíg nyitott |félig nyitott] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK DE KÁR MEGVÉNÜLNI! *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |