diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 17:54:42 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 17:54:42 -0800 |
| commit | 268f3d6e43dae7656a6429d98a8b83fc1899f6ed (patch) | |
| tree | 48dd76ef128bc5aa4248d01e89d63f772e04c1e1 | |
| parent | 9f7fc99e9727be5ab2fb39f53d8edbe66357ed7a (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66200-0.txt | 6900 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66200-0.zip | bin | 150225 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66200-h.zip | bin | 159541 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66200-h/66200-h.htm | 7612 |
7 files changed, 17 insertions, 14512 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..30150b9 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66200 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66200) diff --git a/old/66200-0.txt b/old/66200-0.txt deleted file mode 100644 index d24e24f..0000000 --- a/old/66200-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6900 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Bevezetés a filozófiába, by Wilhelm -Jerusalem - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Bevezetés a filozófiába - -Author: Wilhelm Jerusalem - -Translator: Aladár Schöpflin - -Release Date: September 1, 2021 [eBook #66200] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA *** - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA - -IRTA Dr JERUSALEM VILMOS - -FORDITOTTA SCHÖPFLIN ALADÁR - -BUDAPEST, 1916 - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA - -IRTA - -Dr JERUSALEM VILMOS - -A HARMADIK NÉMET KIADÁS UTÁN FORDITOTTA - -SCHÖPFLIN ALADÁR - -BUDAPEST, 1916 - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -ELSŐ FEJEZET. A filozófia jelentősége és állása. - - -1. §. A filozófia fogalma és feladata. - -Filozófia az a gondolkodó munka, melyet az ember azért vállal, hogy a -mindennapi élettapasztalatot és a tudományos kutatás eredményeit -egységes és ellenmondás nélküli világnézetté egyesítse, amely alkalmas -arra, hogy az értelem szükségleteit és a kedély követelményeit -kielégítse. Minden filozofálásnak közös célja kezdettől fogva az volt, -hogy zárt, harmonikus világnézetre jusson. A tartalom és módszer minden -különbözősége mellett ez minden filozófiai rendszer összekötő kapcsa. -Ebben az értelemben tehát a filozófia világnézet-tan. Mint ilyennek -azonban folytonos és szoros érintkezésben kell lennie az egyes -tudományokkal és ezeknek eredményeit tudomásul kell vennie. Az olyan -filozófia, amely a tudományos kutatások eredményeivel közönbösen állna -szemben, uralkodni akarna rajtuk vagy ellentétbe helyezkednék velük, -manapság nem találna figyelemre. E mellett azonban a filozófia mindig az -egészre irányítja tekintetét; felhasználja az évezredes szellemi munka -által teremtett gondolkodási eszközöket, hogy a részleteket, melyeknél -egyebet még a tudományosan kitágult tapasztalat sem nyújthat, egésszé -gondolja végig. Az egészre irányuló ez a szükségérzet azonban nemcsak az -ész szükségérzete, hanem sokkal magasabb fokban a kedély szükségérzete -is. Egészet akarunk gondolni, mert a részlet ellenkezik egységes -természetünkkel. Hasonlóképen a szívünk a világnézet mellett és benne -életnézetet is követel. Nemcsak a világegyetemet akarjuk átfoglalni, azt -is tudni akarjuk, milyen helyet foglal el benne az ember, mit csinál -benne és mi legyen benne. A kedély követelményei mint -kétségbevonhatatlan tények szintén elemei és részei az egyetemes -történésnek; mint ilyenek figyelmet és tekintetbevételt kívánnak egy -világ- és életnézet alkotásánál. A gondolkodásnak ezen kiegészítő -munkája által a filozófia nem szünik meg ugyan tudományos lenni, -feladata azonban fölébe nő a tudománynak. - - -2. §. A filozófia lélektani eredete. - -Az egységes világnézet szükségérzete mélyen benne rejlik az emberi -természetben. Legprimitivebb formája a _csodálkozás_ érzése, melyet már -_Plato_ és _Aristoteles_ is a filozófia kezdetéül jelöltek meg. Ez az -érzés akkor keletkezik, mikor egy új jelenség áll elénkbe, melyet nem -bírunk világképünk keretébe beilleszteni. A csodálkozással gyakran -félelem kapcsolódik, mert ami idegen, az könnyen tünik fel -ellenségesnek. De e mellett a mondhatni _praktikus_ csodálkozás mellett -már kis gyermekeknél is észlelni lehet az önálló, félelemmel össze nem -kötött csodálkozást, melyet theoretikus csodálkozásnak lehetne nevezni. -A gondolkodás, amelyet legelsősorban praktikus megfontolás és az élet -fenntartása céljából hozunk működésbe, olyan funkcióvá fejlődik, mely -tevékeny akar lenni akkor is, ha nem szorít erre közvetlen praktikus -szükség. Így a gyermeknél a csodálkozás legelőbb az arckifejezésben és -aztán naiv kérdésekben nyilvánul, a felnőtt embernél és egész népeknél -tudományos kutatásban és filozófiai spekulációban. A theoretikus -csodálkozás elkísér minket az egész életen át. Előbb az újon és idegenen -csodálkozunk. De eljön az az idő, mikor a világnézet, melyet a tradició -révén és a szociális és vallási tekintély befolyása alatt öntudatlanul -elsajátítottunk magunknak, éretté vált gondolkozásunkat már nem bírja -teljesen kielégíteni. Most azon csodálkozunk, ami eddig ismeretes volt, -mert új világításban tűnik fel előttünk. Épen ez a csodálkozás a -_mindennapin_, az _ismerten_ és _hagyományoson_ a filozófia -tulajdonképeni kezdete. - -Irányadó a filozófiai csodálkozásra az emberi szellemi élet egy másik -ősténye. Ez a _tudatunk egységének az érzése_. Ahogy mindegyikünk -egységes, önmagába zárt személyiségnek érzi magát, mely dacára -legkülönfélébb vonatkozásainak a természethez és az emberi világhoz és -dacára énünk nagy változásainak, melyeket a természetes fejlődés hoz -magával a bölcsötől a sírig, szüntelenül egy egésznek és ugyanannak érzi -magát, ép úgy igyekszünk a világot is, amely körülvesz, egységes alapból -megérteni és mint egészet felfogni. Ez a pszichikai tény nyilvánvalóan -tanusítja magát minden filozofálás föntebb megadott céljában. - -Mennél gazdagabban alakul most már világképünk a tudományos kutatás -következtében, annál nehezebbé válik a sokféleségben megtalálni az -egységet. De épen ezáltal kap a filozófiai csodálkozás egyre új -táplálékot és az egység szükségérzete annál erősebbé válik. Ennélfogva -bizonyosan lehet állítani, hogy dacára az energikus elutasításnak és -dacára a nyers gúnyolódásnak, melynek a filozófiai spekuláció a -speciális tudományok részéről gyakran ki van téve, a filozófiai -megismerés ösztöne sohasem fog megszünni. Ha a konstruált filozófiai -rendszerek egyike sem elégít is ki tartósan, _Schiller_ ismert szavai -szerint maga a filozófia mindig meg fog maradni. - - -3. §. A filozófia történeti eredete. - -Egymástól függetlenül több kultúrnép fejlesztett ki filozófiát. A XIX. -század tudós nyelvkutatása megismertetett a khínaiak, az egyiptomiak, a -perzsák és különösen az indusok terjedelmes és gyakran nagyon mély -filozófiai spekulációjával. A nyugati gondolkodás fejlődésére azonban, -ha nem veszünk számba néhány, csekélyszámú XIX. századi gondolkozót, -csak a _görög_ filozófia volt fontos. Ez az egész középkoron áthatolt, -sokféleképen hatással volt az újabb filozófiára, ezt megtermékenyítette -és történelmi hatásában még mindig nem ért véget. Itt állították fel -először azokat a problémákat, amelyekkel még ma is foglalkozunk, itt -találták meg először azokat a gondolkodási eszközöket, amelyekkel ma is -operálunk. A görög filozófia tanulmányozása ezért ma is elengedhetetlen -a problémák mélyebb megértése szempontjából s ezenkívül a kezdőre nézve -különösen tanulságos is. - -Jónia gazdag telepítvényeiben (Kisázsia nyugati partján), ahol az élénk -kereskedés és forgalom sokféle ösztönzést, a fokozódó jóllét pedig ráérő -időt adott a gondolkodásra, különösen kedvezők voltak a filozófiai -ösztön kifejlődése számára való pszichologiai feltételek. Ott kezdődik -Krisztus előtt 600 körül _Thales_-szel a gondolkozók hosszú sora, akik a -világrejtély megoldásán fáradoztak. - -A filozófia és filozófus elnevezésekre azonban csak a Kr. e. ötödik -század vége óta van tanuságunk. A _philosophia_ görög szó valószínűleg a -_philosophein_ igéből van levezetve s ez annyit jelent, mint -megismerésre törekedni és pedig merő tudásvágyból, anélkül, hogy az -ember amellett valami praktikus célt tartana a szeme előtt. A névnek -ebben a keletkezésében egyúttal szimbolikusan benne rejlik az a -jelentőséges igazság, hogy a filozófiában a filozófálás a legfontosabb. -Nem a fáradságosan elsajátított eredmény, hanem az érte való önálló -küzdés itt az értékes. - -Ebben a világnézetre való törekvésben, a végső okok után való kérdésben -a filozófia hagyományos vallási képzetekre bukkan, melyekből részben -maga is keletkezett. Ezért ajánlatos lesz, ha itt mindjárt tárgyaljuk a -filozófia és vallás közötti viszonyt. - - -4. §. Filozófia és vallás. - -A filozófia és vallás szoros kapcsolatban vannak egymással. Közös -mindakettőben az a törekvés, hogy a tapasztalatot egy egységes képpé -egészítsék ki, közös továbbá, különösen kezdeteikben, a naiv bizalom a -gondolkodás és alakítás erejében és az erős hit saját gondolkodási és -fantázia tevékenységünk alkotásaiban. _Plato_ nem hisz kevésbbé -szilárdan az ideák valóságában és realitásában, mint a jámbor lélek a -halál utáni életben. - -Míg azonban a vallási világnézetekben a fantázia és a kedély az alkotó -és ösztönző erők, a filozófiában a megismerés ösztöne visz arra, hogy -minden lét és történés végső okait keressük. A vallásos képzetek továbbá -a hagyomány erejénél és szociális érvényüknél fogva tartják fenn -hatalmukat a lelkek felett. A hagyományos hittételek örökölt közkincs, -melyet senkinek sem szabad büntetlenül érinteni vagy épen lerombolni. A -filozófiában ellenben az emberi szellem saját erejéből és az azelőtt -hittre való tekintet nélkül akar a világban tájékozódni s így akarja a -világ lényegét megérteni. A vallás tehát természeténél fogva -_autoritativ_ és _szociális_, a filozófia ellenben _kritikai_ és -_individualisztikus_. - -Ennélfogva érthető, hogy a filozófia első fölléptekor a vallási -tradiciók elleni fellázadás észlelhető. A görög filozófiában ez az -ellentét alkalomadtán élesen előtérbe lép. _Xenophanes_ szemükre veti a -homéroszi isteneknek az emberhez való hasonlóságukat és emberi -gyöngéiket, _Protagoras_ nem tudja, vannak-e egyáltalán istenek, -_Epikurosz_ pedig meghagyja ugyan az istenségeket mint ideális alakokat, -de megvon tőlük minden befolyást a világ folyására. Ezzel szemben már -meglehetős korán kezdődnek a kísérletek a vallás és filozófia -egyesítésére. _Plato_ és _Aristoteles_ spekulativ úton jutnak rá egy -egyetlen isten eszméjére, kinek a világhoz való viszonyát különbözőképen -határozzák meg. A sztoikusok megkísérelték a hagyományos isten és -hős-mondákat allegorikus magyarázás útján filozófiai rendszerükbe -beilleszteni. A zsidó alexandriai _Philo_ (szül. 20. Kr. e.) allegorikus -magyarázat útján igyekszik az ótestamentomi teremtési mondából egy -merőben filozófiai kozmologiát kiolvasni. A kereszténység sokféleképen -használ előbb kinyilatkoztatásának indokolására és védelmére, azután -tanításainak formulázására filozófiai gondolkodó-eszközöket, de a hitet -határozottan a tudás fölébe helyezi. A középkor skolasztikus -filozófiájában aztán energikus kísérlet történik arra, hogy a keresztény -vallás dogmáit filozófiailag megalapozzák. De csakhamar kiderült, hogy -nem minden dogma képes szigorúan észszerű indokolásra és erre -különválasztják a _természetes_ és _kinyilatkoztatott_ theologiát -(theologia naturalis és theologia revelata). Ami az utóbbihoz tartozik, -azt nem lehet bizonyítani, azt a kinyilatkoztatás alapján hinni kell. A -látszólag leküzdött ellentét tehát már a skolasztikán belül is ismét -feltámad. - -Az újabb filozófiát a XVII. és XVIII. század felvirágzó -természettudománya termékenyítette meg és különösen a mathematika volt -rá nagy befolyással. Kezdik egyfelől megbecsülni a megfigyelést és -kísérletet, mint az empirikus megismerés legbiztosabb forrásait, míg a -mathematika a föltétlenül érvényes, a tapasztalattól látszólag teljesen -független igazságok rendszerét nyújtja, melyek magából az észből -merítetteknek látszanak. Telve a megerősödött megismerőképességbe vetett -önbizalommal, a filozófia hivatottnak érzi magát, hogy állást foglaljon -a vallási problémákkal szemben és ezek még ma is buzgó elmélkedés -tárgyai. - -A XVIII. és XIX. század materializmusa ugyan minden vallást üres -agyrémnek tekintett és minden rávonatkozó problémát ki akart a -tudományból küszöbölni, azonban a legutóbbi évtizedek történelmi és -különösen ethnográfiai kutatásai újra megmutatták, hogy vallásos -képzetek mindenütt találhatók, ahol emberek élnek együtt és így ezek az -emberi szellem elemi gondolatai közé tartoznak. - -A filozófia és vallás egyesítésére való kísérletet nem szabad eleve mint -kilátástalant elvetni, mert hiszen nem lehet tagadni a lehetőségét, hogy -a filozófiai, tehát előítélet nélküli vizsgálat olyan eredményekre jut, -amelyek tisztult vallási képzetekkel megegyeznek. Bizonyos, hogy a -filozófiai spekuláció az ókorban és a jelenben igen sokkal járult hozzá -a vallásos képzetek tisztázásához és ezeket theoretikus és praktikus -tekintetben közelebb hozta a tudományos világnézethez. Bizonyos azonban -az is, hogy a filozófia egy olyan általános és a kultúréletbe olyan -mélyen belenyúló jelenséget, mint a vallás, nem hagyhat figyelmen kívül. -Az összehasonlító vallástudomány eredményeit tehát, melyek az utóbbi -évtizedekben nagy lendületet nyertek, tudomásul kell vennie és -egységbennéző és összefoglaló tevékenységében ép úgy figyelembe kell -őket vennie, mint a többi tudományok eredményeit. Ez magától átvezet a -filozófia és az egyes tudományok közötti viszony kérdésére. - - -5. §. Filozófia és tudomány. - -A filozófia első fellépése idejében a görögöknél azonos a theoretikus -tudománnyal. Az önmagáért való megismerésre való törekvés a filozófiának -ismertetőjele, ép úgy mint a tudományé. Különösképen a tudományos -természetszemlélet itt még teljesen a filozófusok feladata. Ennek a -fejlődésnek tetőpontját s egyúttal fordulópontját az ókorban -_Aristoteles_ jelenti, aki korának egyetemes tudását egyesítette magában -és összefoglalólag feldolgozta. Innen fogva kezdődik a tudományok -specializálódása és egyúttal elkülönülésük a filozófiától is. Ez a -folyamat csak lassan és fokozatosan ment végbe. Pihenés nélküli -megfeszített munkában az emberi szellem lassankint megtanulta, hogy -megfigyelt tényekből levonja a történés törvényeit s e törvények által -értse meg a természetet és uralkodjék rajta. Az évszázadok folyamán a -munkának mindinkább végbemenő megosztása által olyan gazdag ténybeli -anyag gyült össze, olyan komplikált módszerek és gondolkodási eszközök -találtattak, hogy ma az egyes embernek tökéletesen lehetetlen a kor -egyetemes tudásán önállóan uralkodni. Ezzel a tudásnak minden egyes -területe kitágul ugyan, de az a veszedelem is fenyeget, hogy minden -tudás összefüggése elvész. - -Ezt a veszedelmet fokozza még az is, hogy a XIX. század második felében -az egyes tudományok képviselőinél bizonyos ellenszenv mutatkozik minden -filozófiai szemléletmód ellen. Ennek az ellenszenvnek az alapja ismét -abban van, hogy a filozófia hosszú időn át mint a tudományok királynője -akart szerepelni s szerepelt is s mint ilyen magának követelte minden -tudás legmagasabb és legvégső kérdéseiben a végleges döntést. Még -természettudományi kérdésekben is időnkint a filozófia nemcsak hogy az -utolsó szót követelte magának, hanem alkalomadtán annyira ment, hogy -pontosan megfigyelt és biztosan bebizonyított tényeket letagadott és -lehetetleneknek bélyegezett, mert nem illettek bele a filozófiai -rendszerbe. - -Ilyen teljesen jogosulatlan igényekkel szemben, amilyenekkel kivált -_Hegel_ és iskolája lépett fel, a természettudománynak érvényesítenie -kellett önállóságát és mind újra rá kellett mutatnia arra, hogy a -megfigyelés és kísérlet útján talált tények és törvények minden -filozófiai spekulációtól függetlenül érvénnyel bírnak. Sőt inkább az így -talált tények adják azt az alapot, amelyen a tudományos filozófiának -tovább kell építeni. - -Az azelőtt nem is álmodott sikerek, melyeket a természettudomány és -technika a XIX. században felmutatott, a kutatók nagy többségénél azt a -véleményt keltették, hogy csak az exakt, egyfelől megfigyelésen és -kísérleten, másfelől mathematikán alapuló kutatási mód vezet -megismerésünk valóságos kitágítására s hogy ezzel szemben minden -filozófiai spekuláció csak hasztalan, teljesen értéktelen játéknak -tekintendő. - -A természettudományi módszert azonban azok a tudományok is alkalmazásba -vették, melyek a szellemi élet kutatását tűzték ki feladatukul. A nyelv, -a vallás, az erkölcs és minden szociális intézmény fejlődését -statisztikai és összehasonlító módszerrel kutatták és kutatják ma is és -itt is érvényesül a tények kultuszának és a spekuláció megvetésének egy -neme. - -A tudomány, a jelenkor egy kiváló kutatójának állítása szerint nem -egyéb, mint ökonomikusan elrendezett tapasztalat és feladata abban áll, -hogy a természetben és az emberi szellemben végbemenő jelenségeket -lehetőleg egyszerűen leírja. Ez az ellenszenv mindaz iránt, amivel mi -önmagunkból járulunk hozzá a tényhez és a törekvés, hogy a folyamatokat, -amint tényleg végbemennek, lehetőleg híven másoljuk le -gondolkodásunkban, mint módszertani szabály minden tudományos kutatás -számára rendkívüli fontosságú és ezért nem lehet elég gyakran elménkbe -vésni. - -Belső ösztönünk azonban arra, hogy minden tapasztaltat egységbe -foglaljunk, a szükségérzet, hogy a világot és önmagunkat necsak -megismerjük, hanem meg is értsük, nem tüntethető el a világból semmiféle -módszeres kutatási szabály által. Ehhez járul még, hogy minden -úgynevezett tényt, melyet megismerünk, szellemünknek kell megformálni, -hogy tulajdonunkká váljon. Minden tudományos kutatásnak észrevevésünk és -gondolkodásunk bizonyos általános tulajdonságai szolgálnak alapjául s -csak ezek teszik lehetségessé a kutatást, A tudománynak továbbá sohasem -egyes tények megismerése a célja, hanem a történés törvényeinek a -megismerése és így minden egyes kutatásnak, ha meg akarja érdemelni a -tudomány nevet, az egészre kell függesztenie tekintetét. - -Csakugyan az összefoglalásra való szükségérzet világosan felismerhető az -utóbbi években az egyes speciális tudományok művelőinél. _Wilhelm -Ostwald_ a kémikus, Lipcsében felolvasásokat adott ki a -természet-filozófiáról és folyóiratot is indított _Annalen der -Naturphilosophie_ (a természetfilozófia évkönyvei) címmel s a -folyóiratnak az a bevallott célja, hogy a tudományos kutatás általános -kérdéseit megvitassa és a tudományos módszerekről és megismerési -értékükről vizsgálatokat indítson. A történetkutatók is belefáradtak, -hogy csupán csak adatokat gyüjtsenek és érzik azt a szükségletet, hogy -megragadják a történelmi fejlődés mélyebb értelmét. A Herder és Hegel -által megalapított történetfilozófia ismét szóhoz jut, de kivált a -tények lényegesen kibővült ismeretéből, melyhez az egész emberektől -lakott föld bevonása révén jutott, sokkal konkrétebb és egyúttal -szélesebb alapot nyer. Minden speciális tudománytól általános kérdésekig -vezet az út s ezekre a felelet megadása épen a filozófia dolga. Eszerint -nincs is hathatósabb és jobb bevezetés a filozófiába, mint a valamely -speciális tudománnyal való foglalkozás. Innen általánosabb és mélyebb -problemákig előrehatolni a filozófikus elmének sürgető szükséggé válik. - -Így tehát minden tudomány, ha alaposan műveljük, filozófiai -vizsgálatokhoz vezet. Már most kérdeni fogják, tudomány-e a filozófia -vagy sem? Feleletül _Schiller_ egy szavát lehetne variálni. _Schiller_ a -maga _Die Künstler_ című költeményéről mondja egy helyt, hogy azért nem -kevésbbé költemény, ha több is mint költemény. A filozófia nem kevésbbé -tudomány azért, mert több mint tudomány. - -A filozófia tudomány, mert tudományos alapon és tudományos -kutatóeszközökkel dolgozik. _Több_ a tudománynál, mert a tapasztalatot -nemcsak rendezi, hanem kiegészíteni is kénytelen és mert céljának, a -harmónikus világnézetnek elérésén a fantáziának és a kedélynek is közre -kell működnie. A jelenkor filozófusának az az elutasíthatatlan -kötelezettsége, hogy a tudományos kutatás eredményeit lehetőleg nagy -kiterjedésben elsajátítsa és nevezetesen megismerkedjék azokkal a -gondolkozási eszközökkel, melyeket az egyes ismeretágak kidolgoztak. -Ezekkel a tudományos fegyverekkel felszerelve azonban meg kell hogy -legyen az a morális bátorsága és művészi alakító képessége, hogy a -tapasztalaton túlmenjen és a speciális kutatás eredményeit egy egésszé -szemlélje és foglalja össze. - -Az ilyen merészen kidolgozott és művészileg megalakított világnézetben -azután a filozófus örömét találhatja, mint a hadvezér a győzelemben vagy -a művész a művében. Az ilyen világnézet mint a hit egy neme kedvessé és -értékessé lesz. Ez az a pont, ahol tudomány, művészet és vallás -egyesülhetnek, de mindig az alatt az előfeltétel alatt, hogy a tudomány -az alap és a gondolkodási eszközök tudományosak maradnak. - - -6. §. A filozófia felosztása. - -A görögöktől maradt ránk a filozófia hármas felosztása, mely kevéssel -_Aristoteles_ után, tehát a Krisztus előtti harmadik század kezdetétől -fogva lett általános. A három rész: a logika, fizika és etika. - -_Logika_ alatt értették a megismerésről, a gondolkodás törvényeiről, az -igazság kritériumairól való tanítást és később a valószínűségről való -tanítást is. - -A _fizika_ magába foglalta a természettudományt, természetfilozófiát, -kozmológiát, valamint az emberi lélekről és sorsáról való tanítást is. -Később merült fel a _metafizika_ neve, amin a létezőről szóló tanítást -értették, vagyis azt, ami tőlünk függetlenül mint a dolgok lényege kell -hogy szerepeljen, szemben azzal, ahogy a dolgok előttünk feltünnek. A -metafizika elnevezés annak a véletlenségnek köszönheti eredetét, hogy -_Aristoteles_ munkája, amely ezekkel a legfőbb kérdésekkel foglalkozik, -összes iratainak sorrendjében a fizika mögé került és mivel nem volt -külön címe, így nevezték el: ami a fizika után következik (τὰ μετὰ τὰ -φυσικὰ). A név és fogalom mai napig megmaradt, holott alkalmasabb volna -a filozófiának ezt a részét az _ontológia_ – vagyis a létezőről szóló -tanítás – névvel megjelölni. - -_Etika_ alatt értették az ember erkölcsiségéről szóló tanítást, de a -régieknek az erkölcsiségről való sajátos fogalma szerint ez inkább a -legfőbb jóról, mint a morális kötelesség lényegéről szóló tanítás. Mint -az etika egy része szerepelt a _politika_, vagyis az államról és -formáiról való tanítás. - -A szépről és a művészetről szóló tanítást ugyan tárgyalják alkalmilag -_Plato_, _Aristoteles_ és különösen _Plotinus_, de az ókorban mégse volt -állandó része a filozófiának. - -A logikára, fizikára és etikára való felosztás irányadó maradt az egész -középkoron át és ma is alapjául szokott szolgálni a filozófiatörténet -előadásának. Az újabb időben kivált _Verulami Baco_ (1561–1626) és -_Wolff Keresztély_ (1679–1754) más felosztásokat adtak, melyek a -filozófia területét pszichológiai alapon igyekszenek tagolni. Ugyanennek -az elvnek alapján áll _Kant_ beosztása (1724–1804), mely a jelenkorig a -legnagyobb hatású maradt és amelyhez nagyjában mi is igazodni fogunk. - -_Kant_ «A tiszta ész kritikája» című művében adja a _megismerés_ -filozófiáját, «A praktikus ész kritikája» című műveben az _akarás_ -filozófiáját és «Az ítélőerő kritikája» című művében az _érzés_ -filozófiáját. - -Ennél a felosztásnál megmaradunk mi is. Csak a megismerés filozófiáját -kell két szakaszra tagolni. Az elsőnek a megismerés lehetőségeinek, -határainak, valamint eredetének kérdéseit kell tárgyalnia, míg a másik a -megismerés tárgyával fog foglalkozni. Az első szakaszban eszerint a -megismerés kritikája és teóriája tárgyalandó, míg a másiknak a létezőről -való tanítást, tehát az ontológiát kell tartalmaznia. - -Az _érzés_ filozófiája, amint meg fogjuk látni, nem egyéb, mint a -szépről és a fenségesről való tanítás. Ez a tanítás, melyet a -tizennyolcadik század közepe óta _esztétikának_ neveznek, ez idő óta -része a filozófiai szisztematikának. - -Az _akarás_ filozófiája az emberi cselekvések föltételeit és normáit -igyekszik megállapítani. Mint gyakorlati filozófia vagy mint _etika_ -kezdettől fogva fontos része a filozófiai rendszereknek. Mivel azonban -az emberi cselekvésre nézve nemcsak az egyes akarat, hanem az -_összakarat_ is irányadó, össze fogjuk kötni az etikával a filozófiai -diszciplinák legfiatalabbikát, az emberi társadalom lényegeről való -tanítást, vagyis a szociológiát. Ehhez csatlakozniok kell még egyes -megjegyzéseknek a neveléstan vagy _pedagógia_ általános elveiről. - -Mind e filozófiai problémák tárgyalását meg kell hogy előzze a -pszichológia és logika rövid áttekintése, amelyeket joggal tekintenek -előkészítő vagyis propedeutikus diszciplináknak. A pszichológia ugyan -önálló tudomány lett, amely függetlenül minden filozófiai spekulációtól, -merőben empirikus úton igyekszik eredményeit elérni. Nélkülözhetetlen -alapvonása azonban minden szellemi tudománynak és ezáltal belső -összeköttetést nyer a filozófiával. A _logika_ szigorúan véve minden -tudományra nézve fontos mint propedeutika, annál inkább a filozófiára -nézve, amely a kutatás speciális eredményeit általános elvek szerint -kell hogy rendezze. - -Mint a filozófiai tudomány fontos része joggal szerepel a _filozófia -története_: volt olyan kor, amikor a filozófia egész feladatát -történetére akarták korlátozni. Ezért ajánlatos lesz egyes -megjegyzéseket itt közbeiktatni e tanulmány fontosságáról. - - -7. §. A filozófia története. - -A filozófia tanulmányára nézve történetének ismerete -összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a tudás többi ágaira nézve. Aki -pl. a matematikát vagy fizikát választotta tudományos kutatása -területéül, az megismerkedhetik a kutatás módszereivel, gondolkodási -eszközeivel és eredményeivel anélkül, hogy mind e kutatási eszközök -lassankénti kialakulásának és keletkezésének históriailag utána járjon. -Csak a tudás magaslatára érve kezd talán némelyik bizonyos históriai -szükségérzést érezni és akkor mindenesetre be fogja látni, ahogy ezt -_Ernst Mach_ a fizikáról ismételten hangsúlyozta, hogy az -alapfogalmaknak mély és teljes megértése a történeti fejlődés ismerete -nélkül nem érhető el. - -Egész máskép áll a dolog ebben a vonatkozásban a filozófiánál. Itt egy -problémának csak megközelítően helyes megértése históriai fejlődésének -ismerete nélkül csaknem lehetetlen. Aki pl. ezt az állítást hallja: -mindaz, amit itt magam előtt látok, a csillagos ég fölöttem, a házak, a -mezők, a fák környezetemben, mindez csak az én képzetem, csak annyiban -léteznek, amennyiben én észre veszem őket, – az ezt az állítást legelőbb -is esztelenségnek fogja tartani. Történeti kialakulásának ismerete által -nyomban felfogható lesz mindenki számára és csak akkor lehetséges -kritikailag állást foglalni vele szemben, mint ahogy azt alább látni -fogjuk. - -Így tehát a filozófia történetének főadataival való ismeretség -elengedhetetlen előfeltétele a filozófiai problémák megértésének és -ezért sokan azt ajánlják, hogy a filozófia tanulmányát történetének -tanulmányozásával kezdjük. - -A filozófia története azonban olyan tanulmány, amely annak számára is -nagyon nyereséges, akinek nincs az a szándéka, hogy önállóan -filozofáljon. Megismerjük itt a keletkezését és kidolgozását azoknak a -gondolkodási eszközöknek, melyek segítségével az emberi szellem -lassankint meghódította a világot, megismerjük azokat a vívmányokat, -«melyeket a megszokás és meg nem támadott birtoklás oly szívesen -fosztana meg háládatosságunktól». Ha ma a legtöbb dologban -megkülönböztetjük az anyagot és formát, ha a lehetőség és valóság -fogalmai annyira teljesen közkeletűek lettek, akkor nagyon is könnyen -megfeledkezünk arról, hogy _Aristoteles_ volt az első, aki ezeket a -fogalmakat világosan kidolgozta és használatra alkalmassá gondolta. - -A gondolkodási eszközök lassankénti fejlődésének ismerete a legnagyobb -nyereség, melyet a filozófia történetének tanulmányozásából meríthetünk -és az e területet feldolgozóknak, akikben ugyancsak nincs hiány, ezt a -momentumot nyilvánvalóbban kellene kidomborítani. - -A filozófia története azonban nemcsak filozófia, hanem történet is. -Nagyon gyakran fejeződik ki a legvilágosabban és legmélyebben egy -filozófiai rendszerben annak a kornak szellemi tartalma, amelyben -keletkezett. Így például, mint már gyakran kiemelték, _Kant_ kategórikus -imperativusa a porosz kötelességtudás lecsapódása, míg a cinikusok és -sztoikusok világpolgársága világosan mutatja a görög nemzeti érzés -hanyatlását. - -A filozófia története tehát fontos alkatrésze a filozófia -tanulmányozásának. Mindenesetre megnehezíti a filozófiai műnyelv, amely -lassankint kifejlődött és amelyet okvetlenül el kell sajátítani. -Bevezetésünk ép ezért nagy gondot fog fordítani a legfontosabb -műkifejezések pontos magyarázatára, hogy ezen a módon megkönnyítse a -filozófia történetének tanulmányozását is. Amikor másfelől az egyes -problémák kifejtésénél történeti kialakulásukat is legalább vázoljuk, az -olvasó megismerkedik a történeti fejlődésnek legfontosabb tényeivel és -ezzel bevezettetik a filozófia történetébe is. - - - - -MÁSODIK FEJEZET. A propædeutikus (előkészítő) diszciplinák. - - -8. §. A pszichológia tárgya és feladata. - -A pszichológia az emberi lelki élet törvényeiről szóló tudomány. Tárgya -tehát az emberi szellemi élet maga, azaz gondolkodásunk, érzésünk és -akarásunk, szóval mindaz, amit mint lelki tevékenységet naponkint és -óránkint átélünk, ami nekünk mint ilyen élmény közvetlenül adva van és -ismeretes. A pszichológiának ennélfogva mindig csak eseményekkel, mindig -valami történéssel van dolga, sohasem a nyugvó levéssel. Az ezen -általunk átélt pszichikai jelenségek szubsztanciális, megmaradó -hordozójára vonatkozó kérdés, az a kérdés, hogy ezek a tevékenységek egy -megmaradó, az élmények váltakozásában változhatatlan lelki lényegből -indulnak-e ki, nem tartozik a pszichológiára, hanem a metafizika vagy -ontológia problémája. Természetesen ugyanoda tartozik a lélek -székhelyére, egyszerűségére és halhatatlanságára vonatkozó probléma. -Mind e dolgokról a különböző vallásrendszerek állíthatnak dogmákat, -melyek a vallásos autoritás erejénél fogva az illető hitvallás híveinél -hitelre találnak. Mind e dolgokról a tudományos filozófia beható -vizsgálatok alapján hipotéziseket állíthat fel. A pszichológiát mindez -nem érinti; ő átkutatja az emberi lelki életet, amely a -legkétségtelenebb tények egyike, amelyeket ismerünk, igyekszik -folyamatait a legegyszerűbb elemekre visszavezetni és a bennük ható -törvényeket kifürkészni, teljesen függetlenül minden teológiai dogmától -és metafizikai hipotézistől. - -A pszichológia ezzel semmikép sem támad valamely dogma vagy valamely -metafizikai hipotézis ellen. A lelki életre vonatkozó kutatása -ellenkezőleg érvényes marad minden metafizikai és teológiai dogmára. A -pszichológia époly kevéssé tud felvilágosítást adni a lélek lényegéről, -mint ahogy a mechanika sem tud az erő lényegéről. Itt is, ott is csak a -történés törvényét keresik. A pszichológia tehát merőben tapasztalati -jellemét tekintve, valamint módszereiben is nagyon közeledik a -természettudományokhoz, de a tárgyára való vonatkozásban ezektől -elkülönítve marad. A pszichológiának itt előadott felfogása, valamint -függetlensége minden metafizikától a legutóbbi évtizedek vívmánya. - -A hit a testtől különböző lélekben, amely a halál után elhagyja a testet -és aztán önálló létet él, mélyen bele van gyökerezve az emberi -természetbe és tényleg megtalálható a legprimitívebb, a legalacsonyabb -kulturális fokon maradt népeknél is. A világnak csaknem minden vallási -rendszere dogmává emelte ama hitet, amely mint magától értetődő -kiindulópont átment sok filozófiai rendszerbe is. Ennek megfelelőleg a -pszichológia mint a lélekről való tanítás az ókor, a középkor és az -újkor rendszereiben egy része a metafizikának vagy ontológiának. -Emellett azonban már aránylag korán megtaláljuk a tényleges lelki -életnek működése közben való megfigyelését is. _Plato_ és _Aristoteles_ -roppant fontos adalékokkal járultak hozzá, nemkülönben _Hippokrates_ az -orvos és iskolája, valamint az ókor későbbi filozófiai iskolái, a -sztoikusok, epikureusok (különösen Lucretius, a költő-filozófus) és a -neoplatonikusok (különösen _Plotinus_). Még a középkor scholasztikus -filozófiája sem volt ebben – mint Siebeck kimutatta – teljesen -terméketlen. Az újabb kor kezdete óta ezt a feladatot mind -energikusabban vették kezükbe. Miután a tizenhetedik és tizennyolcadik -században angol gondolkodók, mint _John Locke, George Berkeley, David -Hume, Adam Smith_ beható taglalással hatalmasan előbbre vitték a -tényleges lelki élet ismeretét, 1829-ben _James Mill_ (a híres logikus -és közgazdász _J. St. Mill_ apja) _Analysis of the Phenomena of the -Human Mind_ című munkájában létrejött a lelki életnek első, -metafizikától mentes előadása. Tudománnyá az empirikus pszichológiát -_Herbart_ emelte, aki azzal a kísérlettel is megpróbálkozott, hogy a -matematikát a lelki élet jelenségeire alkalmazza. - -_Herbart_ nagy tanítványa, _H. Lotze_ 1852-ben megjelent orvosi -pszichológiájában a lelki életet fiziológiai kísérő jelenségeivel való -kapcsolatban mutatta be. Csakhamar ezután _Fechner_ és _Wundt_ -pontosabban megvizsgálták ezt a kapcsolatot részleteiben és egyúttal -vállalkoztak arra, hogy a lelki élet jelenségeit alávessék a -kísérletnek. Mindkét utóbbi gondolkozó megérdemli, hogy a modern -pszichológia alapítóinak neveztessenek. _Wilhelm Wundt_ egyfelől -_Grundzüge der physiologischen Psychologie_ című művében (először -1874-ben jelent meg, azóta számos újabb kiadást ért, magyarra is -lefordította _Rácz Lajos_), másfelől az első kísérleti pszichológiai -intézet megnyitásával Lipcsében (1879) hatalmas lökést adott a további -munkálkodásnak, melyet ő maga a leghathatósabban mozdít elő. A lipcsei -intézet mintájára Németországban, Franciaországban, Angolországban, -Olaszországban, különösen pedig Amerikában számos hasonló intézet -alakult, melyekben serényen dolgoznak a lelki élet felkutatásán. - -Ezen a módon a pszichológia önálló, minden filozófiai spekulációtól -független tapasztalati tudománnyá vált, mely arra van hivatva, hogy -mindazoknak a tudományoknak, melyek a szellemi élettel foglalkoznak és -amelyeket újabb időben a szellemi tudományok neve alatt szokás -összefoglalni, alapvetéseül szolgáljon. Emellett bizonyos módszerek és -irányok fejlődtek ki, melyekkel az olvasót most meg akarjuk ismertetni. - - -9. §. A pszichológia módszerei és irányai. - -Mint minden tapasztalati tudománynak, a pszichológiának is elsősorban a -tények lehetőleg gazdag összegyüjtése a fontos. Erre a legközelebb eső -mód a végbemenő jelenségek megfigyelése. Ez a megfigyelés azonban a -pszichológiában lényegesen más, mint a természettudományokban. A -pszichikai jelenségeket nem lehet mint a természeti jelenségeket -érzékeinkkel észrevenni, csak valamennyiünk előtt ismeretes, de -közelebbről le nem írható módon közvetlenül át lehet élni. -Tapasztalatból csak azokat a pszichikai folyamatokat ismerem, amelyeket -magam átéltem a saját tudatomban. Hogy tényeket gyüjthessek tehát, meg -kell figyelnem azt, amit belsőleg átélek és alávetem ezt az ítéletemnek. -A pszichologus számára tehát a legfontosabb és leginkább alapvető -forrása a tanulságnak saját pszichikai élményeinek megfigyelése, vagyis -az _önmegfigyelés_. Az önmegfigyelés módszere, melyet az önmegfigyelés -angol szavával (introspection = belenézés) introspektiv módszernek -nevezünk, tehát az első és a legfontosabb. - -Az introspektiv módszernek azonban önmagában sokféle nehézsége és -ellentmondása van. Pszichikai élményeim megfigyelése maga is -öntevékenység és ezért lelki tevékenységeink belső összhangját tekintve, -módosítólag kell hogy hasson a megfigyelendő jelenség lefolyására, ezt -megváltoztassa és megszakítsa. Ha egy haragkitörés közben meg akarnám -magamat figyelni, akkor a harag abban a pillanatban elpárologna. Sokan -ezért az önmegfigyelést lehetetlennek tartják és ennek megfelelően az -introspektiv módszert hasznavehetetlennek. Ez a nézet azonban nem -helyes. Elemi élmények, mint érzéki észrevételek, egyszerű érzéki és -esztétikai érzések némi gyakorlattal közvetlenül megfigyelhetők, -anélkül, hogy ez a megfigyelés lényegesen változtatna rajtuk. -Komplikáltabb folyamatok pedig az emlékezetekben rekonstruálhatók és így -utólag megfigyelhetők. Itt a megfigyelés zavaró hatása csaknem egészen -elesik, mert az introspekció az emlékezettel egybeesik. - -A megfigyelt tényeket azután széttagolásnak, vagyis analizisnek kell -alávetni és ebben az analizisben áll ezidőszerint a pszichológus -főtevékenysége. Minden folyamat ugyanis, amelyet valóban átélünk, -közelebbi vizsgálatra összetettnek mutatkozik és most már arra kerül a -sor, hogy kikutassuk azokat az elemi folyamatokat, amelyekből a -megfigyelt folyamatok állnak és keletkeznek. Az introspektiv módszerhez -tehát hozzátartozik mint lényeges alkatrésze a széttagolás vagy -analizis. - -Az introspectiv módszer alapján végrehajtott analizis aránylag hamar -eléri határát. Valamely tárgynak a szem által való észrevevése például -úgy tűnik fel az önmegfigyelés előtt, mint egyszerű, további tagolást -nem kívánó folyamat. Már most itt lép közbe nagy sikerrel a _kísérlet_ -és segít abban, hogy az analizist folytassuk az önmegfigyelés határain -túl. - -A _kísérleti módszer_ a pszichológiában épúgy, mint a -természettudományokban abban áll, hogy a pszichikai folyamatok -keletkezésére való föltételek célzatosan és tervszerűen előidéztetnek és -pedig úgy, hogy önkényesen lehet őket úgy quantitativ, mint qualitativ -tekintetben variálni. A pszichológiai kísérlethez rendszerint két -személy kell, a kísérletező és a megfigyelő. A kísérletező idézi elő a -feltételeket és variálja őket, anélkül, hogy a megfigyelőnek tudomása -lenne a variálásról. A megfigyelő ezután részint szavakkal, részint -előre megbeszélt jelekkel jegyzőkönyvbe mondja benyomásait. A -megfigyelőnél természetesen megint csak az önmegfigyelés dolgozik és -valóban csak bizonyos gyakorlat után sikerül a hibaforrásokat -kiküszöbölni és biztos eredményeket elérni. Minden pszichológiai -kísérletre jellemző, hogy csak a kísérletek nagy száma, több -kísérletezővel végrehajtva nyujt használható eredményeket. Itt tehát -különösen nagy kitartásra és egészen különös pontosságra van szükség. -Ugyanazon a területen tehát éveken át folytatják a kísérleteket és -megváltozott föltételek mellett ismétlik. Fontos továbbá, hogy a nem -sikerült kísérleteket, vagyis azokat is feljegyezzék, melyek nem -vezettek a várt eredményre. - -A kísérleti módszer az utóbbi évtizedekben nagy mértékben tökéletesedett -és számos igen komplikált készüléket állított elő, melyek a kísérleteket -megkönnyítik és eredményeiket exaktabbá teszik. Különösen az érzéki -észrevételek analizise dolgában ez a módszer nagy eredményeket tud -felmutatni. Ma már tudjuk, hogy egy látási észrevétel létrejövetelében -nagy szerepet játszanak a recehártya érzékei mellett a szem mozgásai és -az ezzel előálló izom-érzetek. Ugyanez az eset áll a tapintási érzetekre -is. Általában a kísérleti módszer útján jutott napfényre az izom-érzetek -nagy fontossága és ezáltal lelki életünk természetéről való fogalmunk a -legmélyrehatóbb változásokon ment keresztül. A kísérleti módszerrel -derítették fel továbbá nagy mértékben a képzetek időbeli lefolyását, az -asszociáció törvényeit, az emlékezet teljesítményeit, az érzések tanát, -különösen az ütőér-mozgásokban általuk előidézett változásokra való -tekintettel, végül az elemi esztétikai érzéseket is s remélni lehet, -hogy a közös munkának ezen a téren még számos felfedezés fog sikerülni. - -Az introspektiv és a kísérleti módszer mellett nem fontosság nélküli -forrása a tanulságoknak a _mások megfigyelése_ sem. Ilyenkor -természetesen sohasem lehet közvetlenül megbeszélni a pszichikai -jelenséget, hanem csak testi kifejeződését a mozgásban, arckifejezésben -és beszédben. Magának a jelenségnek feltártnak kell lennie és ebben -megint a megfigyelő saját élményei adják az alapot; különösen -tanulságosak az ilyen megfigyelések gyermekeken és olyan egyéneken, akik -számára a természet egy kegyetlen kísérlete elzárta a megismerés -forrásainak egyikét. Vakon születettek, süketnémák és a nem nagyon ritka -siket-néma-vakok ebben gazdag tanulságot nyújtanak s az ilyen egyének -gondos megfigyelésének nem jelentéktelen felvilágosításokat köszönünk. -Különösen a siketnéma-vak _Bridgman Laura_, _Keller Helén_[1] és -_Heurtin Mária_ rendkívül tanulságos nevelésére kell utalnunk, akiknél -bámulatos módon mutatkozik, mire képes egyedül a tapintást érzék és -milyen fontossága van a szavakkal való beszédnek a gondolkodás -fejlődésére. - -Az introspectiv módszerrel, mondottuk már, a legszorosabban össze van -kötve az analizis, amely a megfigyelt folyamatokat elemeikre bontja. A -pszichikai folyamatok mindig csak valami _történést_, sohasem megmaradó -levést jelentenek s ez eseményszerű, természetüknél fogva az analitikus -szemlélés önmagától megy át a genetikus szemlélésbe, amely a lelki -életet mintegy fejlődési sorozatot fogja fel és azt kérdezi: melyik -folyamat az első, a legeredetibb. Az a kérdés, hogy miből áll egy -folyamat, elkerülhetetlenül ahhoz a kérdéshez vezet, hogy mikép és miből -keletkezik. - -A _genetikus_ szemlélési mód azonban önmagától túlvezet az egyes tényen -és arra kényszerít, hogy a társadalmat, amelyben az ember él, mint lelki -fejlődésének fontos tényezőjét szintén tekintetbe vegyük. Amilyen messze -ugyanis az ember történetét követni tudjuk, mindenütt és mindig mint -társas lényt, mint nyájban élő állatot találjuk. Aristoteles szavát, -hogy az ember természeténél fogva szociális lény, a modern néprajz a -legteljesebb mértékben igazolja. Nemcsak az embert körülvevő természet, -hanem a vele együtt élő embertársak is irányt és tartalmat adnak lelki -élete fejlődésének. Így szélesedik ki az egyéni pszichológia szociális -vagy néppszichológiává. Ez a tudomány, melyet _Lazarus_ és _Steinthal_ -alapítottak, az utóbbi évtizedekben nagy haladást tett. _Wilhelm Wundt_ -most megjelenő nagyarányú munkája a néppszichológiáról, amely különösen -a nyelvet, a mithoszok keletkezését és az erkölcsöt igyekszik -pszichológiailag megokolni, új és nagyon fontos szempontokat nyit. A -modern néprajz mesterének, _Adolf Bastiannak_ nagyszámú munkája is -rengeteg értékes anyagot nyújt. Ezért mi úgy véljük, minden -pszichológusra nézve elkerülhetetlen követelmény, hogy a modern -néppszichológia eredményeivel megismerkedjék és az emberi megismerés, -érzés és akarás fejlődésében a szociális tényezőt nagyobb mértékben -vegye figyelembe, mint eddig. _Darwin_ a fajok keletkezéséről szóló -korszakalkotó munkájában az egyén fejlődésére az _ontogenezis_, a faj -fejlődésére a _filogenezis_ terminust vezette be. Ebben az értelemben -támasztanók azt a követelményt, hogy a pszichológia az egyént necsak -mint egyes lényt, hanem a nemebeli társaitól nyert befolyás alatt is -szemlélje, hogy tehát ne csak az _ontogenetikus_, hanem a -_filogenetikus_ módszer is alkalmazásba jusson. - -Ha a lelki jelenségek eredetét és fejlődését kérdezzük, akkor csaknem -magunktól jutunk rá ezeknek a jelenségeknek belső kapcsolatára az -_életfentartással_. Hiszen elmélkedésünk és meggondolásunk nagy része, -mint mindenki tudja, bizonyos úgynevezett praktikus célokra szolgál, -vagyis arra van irányítva, hogy az egyes lény, családja vagy a közösség -életét fenntartsa, kellemesebbé, tartalmasabbá és tartósabbá tegye. Ha -most már az egész lelki életet ebből a szempontból tekintjük, akkor a -pszichológia egy részévé lesz a _biológiának_, vagyis az élet -törvényéről való tudománynak. Ez a biológiai módszer gyakran meglepő -világítást vet a lelki élet összefüggésére és nevezetesen az oly -rendkívül gazdag érzelmi életet sokkal jobban áttekinthetjük és -megérthetjük a segítségével. Újabb időben különösen _Herbert Spencer_ -alkalmazta nagy sikerrel a biológiai módszert s e sorok írója is -pszichológiai tankönyvében szigorúan szemmeltartani igyekezett ezt a -szempontot. - -Az introspektiv és kísérleti módszer arra igyekezik, hogy beható -analizis segítségével lehetőleg pontosan megállapítsa a pszichikai -tényálladékot, míg a genetikus szemléleti mód kettős alakjában, vagyis -mint ontogenetikus és mint filogenetikus módszer a biológiai módszerrel -karöltve, a lelki élet eredetét, fejlődését és jelentőségét igyekszik -kikutatni. - -Ami most már a különböző _irányokat_ illeti, melyek jelenleg a -pszichológiában kifejlődtek, ezek részint megfelelnek a bizonyos -módszerekre vetett nagyobb nyomatéknak, részint alapvető nézetek a lelki -folyamatok bizonyos alaposztályainak nagyobb vagy kisebb fontosságáról. - -A régebben használatos megkülönböztetés _racionális_ vagy spekulativ és -_empirikus_ pszichológia között ma már tárgytalanná vált. A mit -racionális pszichológiának neveztek, az most általában mint a metafizika -egy része szerepel és ki van zárva a pszichológiából. Épen ezért az -«empirikus», vagyis «tapasztalati» kifejezés ma magától értetődő és -ezzel fölöslegessé is vált. - -Ezzel szemben megkülönböztetjük az illető módszereknek megfelelően az -_introspektiv_ és a _kísérleti_ pszichológiát. Mind a két irány -alkalmilag élesen küzd egymással. Az introspektiv pszichológusok azt -vetik a kísérletieknek szemére, hogy hosszadalmas vizsgálataik -eredményei gyakran jelentéktelenek s ezenfelül inkább a fiziológiának -válnak hasznára, mint a lélektannak. A «kísérletiek» viszont szeretnek -gúnyolódni a «karosszék-pszichológusokon» és azt tartják, hogy csak a -laboratóriumban lehet exakt módon űzni a pszichológiát. - -Fentebbi fejtegetéseink értelmében mindkét iránynak megvan a maga -jelentősége s csak a kísérlet és az önmegfigyelés közreműködésével, -valamint beható analizissel lehet haladást elérni. - -Maguknak a pszichikai folyamatoknak megítélését illetőleg azelőtt -többnyire abban a véleményben voltak, hogy az észrevevés és elképzelés -elsődleges, az érzés és akarás pedig levezetett állapotok. Ezt az -irányt, amelynek még mindig sok a hive, _intellektualisztikus_ iránynak -nevezhetjük. - -Ezzel szemben újabb kutatók azt hangsúlyozzák, hogy nem az elképzelés, -hanem az _érzés_ és az ezzel a legszorosabban összekötött _akarás_ az -eredeti állapotok, melyekből az észrevevés és elképzelés kifejlődött. -Azt a nézetet, amely az élet egész fejlődéstörténetének sokkal jobban -megfelel, _voluntarisztikus_ pszichológiának nevezik. Ez az irány mind -jobban utat tör és egyre több híve akad. - - -10. §. Pszichológia és fiziológia. - -A szoros összefüggést a fizikai és fiziológiai folyamatok között, vagy -hogy rövidebben és népszerűbben fejezzük ki magunkat, test és lélek -között már nagyon régen felismerték s az a gondolkodókat sokat és sokáig -foglalkoztatta. Azokra a filozófiai problémákra, melyek az ezen -összefüggésen való elmélkedésből származnak, valamint a legfontosabb -megoldási kísérletekre alább fogunk rátérni. - -A modern pszichologiára nézve eldöntött dolog, hogy a pszichológiai -folyamatok túlnyomó többsége mellett fiziológiai jelenségek állnak mint -kísérő jelenségek. Teljesen bizonyos továbbá, hogy az utolsó közvetlen -feltétele egy fizikai folyamatnak mindig egy idegprocesszus kell hogy -legyen és pedig mindig olyan, amelyben végeredményben részes az emberi -agy. Az a nézet, hogy minden fizikai folyamatnak kivétel nélkül egy -agyprocesszus felel meg, csak annyiban van általánosan elismerve, hogy -minden komolyan vehető kutató meg van győződve, hogy agy nélkül -semmiféle öntudati folyamat nem jöhet létre. Ezzel szemben még mindig -véleménykülönbség van abban a kérdésben, vajjon valamely jelenségnek -minden pszichológiai analizissel feltárt részfolyamata egyúttal a -fiziológiai processzusnak egy fiziológiai részjelenségét -előfeltételezi-e? Így pl. _Wundt_ azt hiszi, hogy egy meghatározott -dolognak mindennemű észrevevése csak azáltal jön létre, «hogy az -objektum által előhívott benyomások komplexuma az «asszociációs -szintézis» egy aktusa által foglaltatik össze.» A szintézisnek ez az -aktusa, így gondolja a hírneves kutató, magában pszichikai természetű és -nincs hozzá párhuzamos fiziológiai jelenség. - -A pszichikai folyamatoknak messzemenő függése az agyprocesszusoktól sok -kutatót arra a felfogásra vezetett, hogy a pszichológiának csak az a -feladata, hogy az agy funkcióiról való ismereteinket gazdagítsa s így a -pszichológia csak egy része a fiziológiának. - -Ezzel szemben azonban utalni kell arra, hogy a pszichikai folyamatok -teljesen sajátos természetűek és a fiziológiai folyamatokkal össze nem -hasonlíthatók. Minden folyamat a természetben, amelybe természetesen az -emberi test is beletartozik, hozzáférhető az érzéki észrevevés számára -vagy hozzáférhetővé tehető mikroszkópok vagy észrevevőképességünk más -megerősítése útján. Még ahol ez eddigelé nem volt lehetséges, ott is -minden pillanatban sikerülhet a készülékek tökéletesítése útján és nincs -természeti processzus, amelynél elképzelhetetlen volna, hogy az érzéki -észrevételnek hozzáférhetővé tétessék. A pszichikai folyamtok ellenben -sohasem vehetők észre az érzékekkel, hanem csak közvetlenül átélhetők -bizonyos sajátságos, mindenki előtt ismeretes, de közelebbről be nem -írható módon. Ép ezért kikutatásuk egy külön tudomány tárgya kell hogy -legyen. - -A pszichológia a fiziológiától fontos ösztönzéseket fog nyerni újabb -pszichológiai analizisre, amint hogy a maga részéről a fiziológiának -problémákat tud nyújtani és utakat tud mutatni. Sohasem szünhetik meg -azonban a pszichológia önálló tudomány lenni. Tárgya mindig különböző -marad mindennemű természettudománytól. - - -11. §. Pszichológia és filozófia. - -A modern pszichologia, amint láttuk, függetlenné tette magát minden -filozófiai spekulációtól, különösen pedig minden filozófiai rendszertől -és önálló tapasztalati tudománnyá fejlődött. Mindazáltal fennmaradt a -szoros kapcsolat pszichológia és filozófia között. Természetesen a -viszony a két tudomány között kissé megfordult. A pszichológus szigorúan -véve lemondhat mindennemű metafizikai hipotézisről, ellenben a filozófus -ma jobban rá van utalva a beható pszichológiai analizisre, mint valaha. - -Ha a filozófia céljához, vagyis az egységes világnézethez akar jutni, -akkor nemcsak a fizikai történés törvényeit kell figyelembe venni, ahogy -azokat a természettudomány nyújtja, hanem még nagyobb mértékben a -pszichikai történés törvényeit is, ahogy azok kikutatását a pszichológia -magára vállalja. Csak pszichológiai alapon jelölheti ki ma a filozófus -az emberi megismerés határait, csak a pszichológia segítségével -találhatja és értheti meg a formákat, melyeket megismeréseink -szükségszerűen öltenek. Csak érzéseink pszichológiai analizise -taníthatja meg, hogy milyen feltételek között tartunk valamit szépnek és -csak e feltételek ismeretéből adódhatnak érvényes normák a művész -számára. Csak annak beható és pontos tanulmányozása, ami bennünk -végbemegy, mikor mások cselekvéseit helyeseljük, ha önmagunkkal -elégedettek vagy elégedetlenek vagyunk, vezethet arra az útra, amelyről -odajutunk, hogy erkölcsi normákat állíthassunk fel az emberi -cselekvésre. - -Ennek megfelelően a pszichológia a legfontosabb alapja a valóban -tudományos filozófiának s aki ezt elfelejti vagy a spekuláció erejébe -vetett merész, de meglehetősen időszerűtlen bizalommal azt hiszi, -túlteheti magát a pszichológiai alapvetésen, «annak sohasem áll -szilárdan a föld a talpa alatt s felhők és szelek játszanak vele.» - -De a pszichológia is csaknem magától vezet filozófiai problémákhoz, bár -nem lehet tagadni, hogy ezeket elutasíthatja és szabad is elutasítania -magától. - -Már az érzéki észrevevésekről való tanítás is arra a különös tényre -vezet, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb bizalommal vagyunk a -tapintási érzék adatai iránt, szemben a látással és hallással. A -pszichológusnak megvan a joga, hogy beérje a tény feljegyzésével, de -nagyon is erős a kísértés, hogy magyarázatot keressen. Ez pedig már -mélyen belenyúl az ismeretelméletbe. - -Még inkább izgat az erkölcsi és a vallási érzésekről, valamint az -akaratjelenségekről szóló tanítás arra, hogy közelebb férkőzzünk az -erkölcsi törvények indokoltságának kérdéséhez s az akaratszabadság -problémájához. Itt elsősorban szükség van arra, hogy a pszichológiai -tényállást pontosan és a filozófiai nézetre való minden tekintet nélkül -konstatáljuk. De épen ez a konstatálás gyakran magában tartalmazza a -probléma megoldását és nem lehet belátni, miért ne lehessen a -pszichológusnak az a bátorsága, hogy egy lépéssel tovább menjen a tények -konstatálásánál. - -A pszichológia tehát jelenlegi állása szerint önálló tudomány, de -nélkülözhetetlen alapvetése minden filozófiai vizsgálatnak. - - -12. §. A logika tárgya és feladata. - -_A logika a helyes gondolkodás formáiról szóló tanítás_. Helyesnek -mondható a gondolkodás akkor, ha objektive bizonyos ítéletekre vezet. -Objektivek azok az ítéletek, melyeket mindenki, aki hallja és a hozzájuk -vezető gondolatmenetet megértéssel kíséri, kénytelen igazaknak -elismerni. Mint valamely ítélet objektiv bizonyosságának második -kriteriumát tekintjük továbbá az illető ítéletre alapított várakozások -beteljesülését. - -Az objektív bizonyossággal szemben áll a szubjektiv, amelyet többnyire -nem lehet másra átvinni. Szubjektiv bizonyosságunk van példáúl arról, -hogy a barátunk, akit sok év óta ismerünk, egy bizonyos esetben így vagy -úgy fog cselekedni. Objektiv bizonyosságunk van ellenben arról, hogy a -barométer emelkedése a légnyomás fokozódását jelenti. - -A helyes gondolkodásnak, vagyis annak a gondolkodásnak, amely objektive -bizonyos ítéletekre vezet, a formái most már nem egyebek, mint ezen -objektiv bizonyosság általános föltételei. Ha még tekintetbe vesszük azt -a körülményt, hogy a tudományos kutatásban nem mindig jutunk objektive -bizonyos, hanem nagyon gyakran csak többé-kevésbbé valószínű ítéletekre, -akkor a logikát úgy is definiálhatjuk, mint az objektiv bizonyosság és -valószínűség általános föltételeiről szóló tanítást. - -Hogy a helyes gondolkodás formáit megtaláljuk, előbb egyáltalán a -gondolkodás formáit kell megvizsgálni, vagyis azután kell kutatni, hogy -mi a közös minden gondolkodási aktusban. Itt nyomul előtérbe -mindenekelőtt az ítélet-forma, mely minden gondolkodásnak alapjáúl -szolgál. A legegyszerűbb észrevételek, ép úgy, mint a legbonyolultabb -meggondolások eredményei mind az ítélet formájában jutnak kifejezésre. -Ez a gondolkodási forma a nyelvben az állító mondat formáját vette fel s -így a mondat és az ítélet, vagy ahogy szintén mondhatjuk, az -ítélet-mondat minden logikai vizsgálat középpontja. Mikor helyes -formálisan egy ítélet? Milyen feltételek mellett lehet egy vagy több -helyes ítéletből új helyes ítéletet levezetni? Ezek azok a kérdések, -amelyek a logika főtárgyai. Ennek megfelelően a logikát úgy is lehetne -meghatározni, mint a _helyes ítélet_ általános föltételeiről való -tanítást. - -De nem minden ítéleten állapíthatók meg helyességének ilyen általános -feltételei. Nagyszámú ítélet arra szolgál, hogy egyéni észrevételeket, -emlékeket, várakozásokat formulázzon és fejezzen ki. Minden olyan -ítélet, – szemléleti ítéletnek nevezzük őket – természeténél fogva csak -szubjektiv bizonyosságú és ezért nem ad alkalmat logikai megvizsgálásra. -Ilyen vizsgálat csak olyan ítéleteken hajtható végre, melyek általános -állításokat tesznek, vagyis pontosabban szólva, melyek nem egyénien -meghatározott és egyénien színezett tényeket jelölnek, hanem inkább a -történés törvényeinek kifejezései. Az ilyen ítéleteket fogalmi -ítéleteknek nevezzük és csak ezek lehetnek logikai vizsgálat tárgyai. - -Az ilyen vizsgálat, mint kétezeréves hagyomány tanítja, legjobban -azáltal sikerül, ha a fogalmi ítéleteket mesterségesen szétbontjuk -elemeikre. Ezek az elemek itt _fogalmak_, olyan gondolkozási forma, -amely ugyan csak az ítéletben jut eleven hatásra, mindazonáltal logikai -célokra is önálló vizsgálatnak kell hogy vettessék alá. - -Minden fogalomban benne van az _általánosság_ ismertető jegye. Mint sok -szemléleti ítélet lecsapódása keletkezik s egységes hordozója olyan -tulajdonságoknak és állapotoknak, melyek a képzetek egy bizonyos -számával közösek. A fogalmat egy szimbolikus jel, többnyire egy szó -tapasztja az öntudathoz. A szónak pontosan megszabott jelentése, vagyis -azok a tulajdonságok és állapotok, melyeknek hordozója a fogalom, adják -ennek a tartalmát, azok az objektumok, amelyeken az illető tulajdonságok -és állapotok találhatók, adják a fogalom terjedelmét. A hagyományos -logika már most oly módon fogott hozzá az ítéletek megvizsgálásához, -hogy megtanított arra, hogy fogalmi viszonyokról való kijelentéseknek -tekintsük őket. Emellett a terjedelmi viszonyok szemlélete sokkal -alkalmasabbnak bizonyult, mert ezek szemléletesen ábrázolhatók és mert -előnyösen lehet rájuk matematikai formulákat alkalmazni. A tartalmi -vonatkozások ellenben mindig absztraktok maradnak, nem lehet őket sem -szemléletesen ábrázolni, sem matematikailag formulázni. - -A hagyományos logika tehát többnyire terjedelmi logika maradt. -Megvizsgálja a lehetséges fogalmi viszonyokat önmagukban, azután azt -kérdi, melyek jutnak közülök az ítéletekben kifejezésre és igyekszik -kikutatni, hogy lehet adott fogalmi viszonyokból újakat levezetni. Ezt a -levezetést nevezik következtetésnek s a hagyományos logika így oszlik a -_fogalomról_, az _ítéletről_ és a _következtetésről_ szóló tanításra. - -Az ítéletnek mint egy fogalmi viszonyról való kijelentésnek a felfogása -sokáig megtévesztett az ítélet aktusának pszichológiai természetére -vonatkozólag. Míg mindig az ítéletnek két alkotórészéről beszéltek, -megfeledkeztek arról, hogy az ítéletnek alapjául szolgáló és általa -formált folyamat mind a két alkotórészt elkülönítetlenül tartalmazza. Az -ítéleti funkció pszichológiai és kivált ismeretelméleti fontosságáról -alább kell majd szólnunk. Itt azonban ki kell emelni, hogy a logika -teljesen jogosultan jár el, mikor az ítéletet fogalmakban oldja fel, -amennyiben ez a feloldás céljainak szolgál. Csakhogy a bizonyos -tudományos célok érdekében végrehajtott mesterséges átformálásnak nem -szabad azt az igényt támasztania, hogy a pszichikai aktus eredeti és -lényeges természetére nézve irányadó legyen. - -A fogalomról, ítéletről és következtetésről szóló tanítással azonban -nincs a logika feladata kimerítve. Meg kell mutatnia azt is, hogyan -alkalmaztatnak ezek a formák a tudományos gondolkodásban s ennek -megfelelően meg kell vizsgálnia a kutatás módszereit. Eközben, mint -Wundt kívánja, a már ismert tartalmak előadásának módszereit el kell -különíteni a vizsgálat módszereitől. Az előadás módszerei a _fogalmak -defimiciója és beosztása_, valamint a _bizonyítékok_ különböző módjai. A -vizsgálat módjai közt aztán az _indukció_ és _dedukció_, _analizis_ és -_szintézis_, valamint speciálisabb módszerek is jutnak ábrázolásra. A -módszertan azonban csak akkor lesz gyümölcsöző, ha leszáll az egyes -tudományokhoz és a rájuk nézve sajátságos módszereket szemlélteti. Ennek -megfelelően megkülönböztetünk egy általános és egy speciális -módszertant, amely utóbbi az egyes tudományok logikáját jelenti. _Wundt_ -háromkötetes logikai művében elvégezte ezt az óriási munkát és ezzel -roppantul kitágította a logika feladatát. - - -13. §. A logika fejlődése és irányai. - -Az általános gondolkodási törvények szabatos formulázására való -szükségérzet a Kr. e negyedik század vége felé vált érezhetővé, mikor az -úgynevezett megarai iskolához tartozó gondolkodók egyfelől kétséget -támasztottak az igaz ítéletek lehetősége iránt, másrészt szofisztikus -álokoskodással ellenfelüket zavarba hozni igyekeztek. Miután _Sokrates_ -feltámasztotta a _fogalmi_ megismerés iránti követelményt és _Platon_ -vizsgálatokat indított meg a fogalmak definiálásáról és beosztásáról, -_Aristoteles_ vállalkozott arra, hogy a következtetés és bizonyítás -szabályait pontosan és kimerítően kikutassa és megállapítsa. Ezzel -alapítójává lett a logikának. - -_Aristoteles_ tökéletesen tisztában volt azzal, hogy itt nem új -igazságok felfedezése, hanem a természetes gondolkodás eredményeinek -megvizsgálása a fődolog. Kifejezetten megmondja, hogy a logikának az a -feladata, hogy a tényleg végrehajtott következtetéseket visszavezesse -bizonyos formákra, hogy ezzel megvizsgálhassa helyességüket. -_Aristoteles_ azt is tudta, hogy erre a célra a valóban elért -következtetéseket az alapjukul szolgáló ítéletekre, az ítéleteket pedig -fogalmi elemeikre kell felbontani. Ezért helyesen adta tudományának az -analitika, vagyis elemzéstan nevet. - -_Aristoteles_ logikai iratait (a kategóriákról vagy alapfogalmakról, az -ítéletről, a következtetésről és bizonyításról, a valószínűségi -bizonyítékokról és a definicióról szóló tanítás; a Topika nyolc -könyvében) a későbbi ókor és a középkor «Organon», vagyis (a -gondolkodás) eszköze néven foglalta össze. Egy _Porphyrius_ új -platonikustól (III. század Kr. u.) készített kivonata ez iratoknak, -melyet _Boëthius_ (VI. század) fordított latinra az «Isagoge» -(bevezetés) cím alatt, mint tankönyv szolgál a középkor iskoláiban. -_Aristoteles_ tanítványai, _Theophrastos_ és _Eudemos_, a sztoikusok és -sok tekintetben a középkori scholasztikus filozófusok is még finomabban -kidolgozták a következtetések formáit és egy sereg új műkifejezést -teremtettek, melyekkel a gyakorlott dialektikusnak gyorsan és biztosan -kellett operálnia. - -A tizenhatodik században _Petrus Ramus_, aki ugyan ellensége volt a -scholasztikának, mégis egészen _Aristoteles_ nyomán készített egy -logikai tankönyvet, melyben az anyag úgy volt elrendezve, mint ma is a -szokásos logikai tankönyvekben. - -Az angol _Bacon_ «Novum Organon»-jában igyekezett kimutatni az -aristotelesi logika értéktelenségét és energikusan rámutatott az -indukcióra, amelyben az egyesről mennek fel az általánosra. -Mindazonáltal az aristotelesi scholasztikus logika főtanításaiban tovább -is tárgya maradt az iskolai tanításnak és nagy részében ma is az maradt. - -Új irányt adott a logikának _Kant_. A régi merőben formális logika -mellett, amelynek meghagyja érvényét, a logikai szemlélet egy új módját -teremtette meg, melyet ő maga transcendentális logikának nevezett el. Az -ítélet formáiban vélte az emberi ész alapfunkcióit megtalálni, melyeknél -fogva ez a kívülről beleáradó benyomásokat formálja és alakítja. _Kant_ -ezeket az alapfunkciókat úgy tekinti, mint szellemünk őstulajdonának -bizonyos nemét; e funkciók tevékenysége által szellemünk egyúttal maga -teremti meg a természeti történés törvényszerűségét. Ezáltal azonban a -logikai formák nemző, csaknem teremtő erőt kapnak. E gondolat egyoldalú -továbbfejlesztésével aztán _Hegel_ egy _metafizikai logikát_ eszelt ki, -amelyben a fogalmak logikai önkifejlődése az igazi történéssel, a dolgok -levésével egybeesik. _Hegel_ logikája, melynek dialektikus módszere -mélyreható hatásokat idézett elő, a tizenkilencedik század második -felében teljesen túlhaladottnak látszott, ma azonban más formában -újraéled. Ugyanúgy a középkori scholasztikusok logikája is ismét erélyes -védőkre talál. Ezekkel az áramlatokkal szemben megint egy egész más -felfogás igyekszik érvényre jutni, amely a logikai törvények szigorúan -tapasztalati jellemét hangsúlyozza. A jelenkori logikában a következő -irányok különböztethetők meg: - -1. A _pszichológiai_ logika behatóan vizsgálja a gondolkodási törvények -pszichológiai alapjait. Amikor itt a tényleges gondolkodást vették -kiinduló pontnak, igen sokkal hozzájárultak a gondolkodás -pszichológiájához és a gondolkodási folyamat természetét, ahogy tényleg -végbemegy, felderítették. Ez irány leghatározottabb képviselői, akikhez -e könyv szerzője is sorozza magát, úgy fogják fel a logikai törvényeket, -mint az általános és bevált tapasztalat lecsapódásait. A logika feladata -ekkor lényegileg abban áll, hogy megvizsgálja, mennyi általános és -bevált tapasztalat van minden egyes tapasztalatban. - -2. Az _ismeretelméleti_ logika nemcsak a gondolkodási törvények érvényét -igyekszik megállapítani a felismerhető körében, hanem meg akarja -állapítani a megismerés határait is. Ezzel túlmegy a specifikusan -logikainak a keretén és mélyen belejut a megismerési kritika és a -metafizika problémáiba. A megfelelő vizsgálatok sok tekintetben nagyon -fontosak, de a logika speciális célját, t. i. az objektiv bizonyosság -általános feltételeinek megismerését kevésbbé érik el, mert túlságos -mélyre ásnak és megrendítik a hitet minden objektiv bizonyosságban. - -3. A _matematikai_ logika az itélet és következtetés formái számára -lehetőleg pontos matematikai formulázást igyekszik nyerni. A megfelelő -vizsgálatok valamennyien a terjedelmi viszonyokat veszik alapul és -gyakran valóban meglepő eredményeket értek el. A régi iskolai szabályok -ezzel nagyon meg vannak egyszerűsítve és sokkal exaktabb fogalmazást -nyernek. Az így nyert formulák egyszerűbbjei nagy haszonnal -értékesíthetők az iskolai tanításban is, a komplikáltabbak ellenben a -szakember számára is nehezen érthetők. Mindenesetre gyümölcsöző -tevékenység tere van itt feltárva. - -4. A _metodológiai_ logika rendkívül gyümölcsöző kiterjesztése a logikai -kutatásnak. _John Stuart Mill_ induktív logikai rendszere és _Wilhelm -Wundt_ fentebb említett nagyszabású műve máris jelentékeny dolgot -műveltek. Itt még lehetne mélyebbre hatolni, ha elhatároznók magunkat, -hogy a logikát mint a gondolkodás módszertanát tekintsük és a -gondolkodási ökonomia _Ernst Mach_ által bevezetett fogalmát alkalmazzuk -rá. Ekkor a logika nem volna egyéb, mint a _gondolkodás_ általános -_ökonomikája_ s feladata abban állna, hogy kikutassuk, hogy alakultak és -hogy alakíthatók a gondolkodási eszközök mind ökonomikusabban. - -_Kant_ ismert mondása, hogy a logika _Aristoteles_ óta nem tudott egy -lépést sem tenni előre, de visszafelé sem kellett egy lépést sem tennie, -már Kant idejében is alig volt jogosult és ma még kevésbbé az. Azok az -alapok, amelyeket _Aristoteles_ a logikának adott, megmaradtak ugyan, de -hathatósan tovább építettek rajtuk, természetesen időnként helytelen -vagy túlságosan kiterjesztett terv szerint is. - - -14. §. Grammatika, logika és pszichológia. - -A logika mindjárt keletkezésekor, valamint fejlődése folyamán is -legszorosabb viszonyba lépett a grammatikával. Az alany és állítmány, a -tárgy, a melléknév és ige megkülönböztetése inkább logikai, mint -grammatikai megfontolás eredménye. A gondolkodási törvények csak a -nyelvbeli kifejezés széttagolása útján voltak megtalálhatók. A további -fejlődés folyamán azonban a logikai és grammatikai vizsgálatok -összekeverése sokféle tévedésre adott alkalmat. Amikor egy szó -jelentését a fogalom tartalmával, a mondatot az ítélettel azonosították, -azt hitték, hogy minden grammatikai vonatkozás egyúttal logikai is és -hogy fordítva a nyelv logikai törvények szerint fejlődik vagy így -kellene fejlődnie. - -A grammatika az emberi nyelv törvényeiről szóló tanítás. Ezek a -törvények fiziológiai és pszichológiai szempontok szerint fejlődnek és -ezért a fiziológia és pszichológia kell hogy a grammatika alapja legyen, -nem pedig a logika. A nyelv a képzetek, gondolatok, érzések és -akaratirányok kifejezése. Ha pontosan megmondom, amit gondolok, ha -pontosan megértem, amit a másik mond nekem, akkor a nyelv betöltötte -célját. Az a kérdés, hogy állításaim tárgyilag helyesek-e, itt -egyáltalán vagy legfeljebb másodsorban jönnek tekintetbe. A grammatikát -tehát egészen külön kell választani a logikai alaptól és a -pszichológiára alapítani. - -Ezzel szemben a logika mindig fel fogja használni a nyelvben elvégzett -gondolkodási munkát és megállapításaiban az uralkodó nyelvhasználathoz -kell tartania magát. A logikai iskolázottságnak bizonyára mindig -lényeges befolyása lesz a kifejezés korrektségére, de sohasem szabad, -hogy a logikának eszébe jusson, hogy a nyelv mestere akarjon lenni. A -logikának a gondolkodás formáival van dolga és csak az ebből következő -vonatkozások adják a tárgyát. Sokszor fogja a nyelvet haszonnal mint -útmutatót használni, de sehol sem szabad magát tőle félrevezettetnie. - -A logika viszonya a pszichológiához tulajdonképen már a fentebb -mondottakból folyik. A pszichológiának az emberi gondolkodást épúgy kell -kutatnia tényleges lefolyásában, mint más lelki tevékenységeket. A -logikus is jól teszi, ha a pszichológiának erre vonatkozó eredményeit -elsajátítja. A logikának azonban teljesen szabadságában áll, sőt ez a -tulajdonképeni feladata, hogy a természetes gondolkodási formákat -mesterségesen úgy alakítsa, hogy lehetségessé váljék az objektiv -bizonyosság általános feltételeinek megvizsgálása. - -A pszichológusra nézve a körülmények, melyek között egy ítélet -kimondatik, a személyek, amelyek kimondják, a mellékgondolatok és célok, -amelyek emellett közrejátszanak, a legnagyobb fontosságúak. A logikus -csak az ítéletet látja, illetőleg a fogalmi viszonyt. A gondolatot el -kell választania minden asszociációtól, minden érzelmi momentumtól, a -gondolkodónak minden céljától, sőt lehetőleg a gondolkozónak a -személyétől is, hogy formális helyessége szempontjából megvizsgálja. -Mennél pontosabban, mennél tökéletesebben hajtja végre a logikus ezt az -absztrakciót minden mellékkörülménytől, annál jobban sikerül a logikai -feladat. Csak nem szabad emellett abba a tévedésbe esnie, mintha a -mesterséges készítmény maga volna az igazi, eredeti, eleven gondolkodás. - -A logikai feladat tiszta elhatárolása hellyel-közzel meglehetősen nehéz. -Épen ezek a nehézségek kényszerítenek gyakran arra, hogy a specifikusan -logikairól magasabb problémákra emelkedjünk fel. Ezáltal keletkeznek a -logika kapcsolatai a filozófiával, melyeknek megbeszélésére most -átmegyünk. - - -15. §. Logika és filozófia. - -A logikát általában úgy tekintik, mint a filozófia nélkülözhetetlen -előiskoláját és mint filozófiai propädeutikát tanítják a -középiskolákban. S valóban a logika nélkülözhetetlen előiskola is, de -nemcsak a filozófiára, hanem minden tudományra. A szellemet ez nem -szorítja – ahogy Mefisztó gúnyolódik – spanyolcsizmába, hanem csak -meggondolásra neveli, megóvja túlgyors és elhamarkodott -általánosságoktól és arra szoktatja, hogy megkülönböztesse a bizonyosat -a csak valószínűtől. A logika öntudatra hozza az ösztönszerűen használt -gondolkodási törvényeket és arra indít, hogy amit gondolunk, azt -gondosan megvizsgáljuk. Az ilyen iskolázás minden tudományos munkára -nézve mellőzhetetlen. - -A logikai problémákkal való intenziv foglalkozás azonban csaknem -szükségszerűen túlvezet a merőben logikain és szigorúan filozófiai -vizsgálatokra késztet. Aki a fogalomról való tanításban tisztába akar -jönni a fogalomnak ismertetőjeleihez való viszonyával, aki ítéleteink és -következtetéseink érvényességi körét akarja megvizsgálni, az nem -mellőzheti azt a kérdést, hogy mennyiben képes egyáltalán megismerni a -valódit. - -Fölmerül az emberi megismerés lehetőségére és eredetére vonatkozó kérdés -és ezzel benne vagyunk a legfontosabb filozófiai diszciplinák egyikében, -az ismeretelméletben. A megismerés problémájával azonban a legbensőbben -összefügg az ismeretünk tárgyára vonatkozó kérdés, vagyis a valóban -fennállóra vonatkozó kérdés és így vezet a logika végül a létről szóló -tanításhoz, az ontológiához, a metafizikához. - - - - -HARMADIK FEJEZET. Ismeretkritika és ismeretelmélet. - - -16. §. Dogmatizmus, szkepticizmus, kriticizmus. - -Az ember megismerő képességében való bizalmat illetőleg a filozófia -legelőbb _dogmatikus_, azután _szkeptikus_ és végül _kritikus_. Emellett -azonban alkalmilag fordulnak elő visszaesések valamely előbbi fázisba. - -Dogmatikusnak nevezzük a gondolkodás azon irányát, amely teljes bizalmat -tanusít az észrevevés és gondolkodás eredményei iránt és megvan arról -győződve, hogy a világ csakugyan olyan, ahogy mi észrevesszük, vagy -ahogy gondolkozva konstruáljuk. Dogmatikus a nem filozofáló, naiv ember -a maga gondolkodásában és cselekvésében, mert neki eszébe sem jut, hogy -megismeréseinek helyességében vagy épen a megismerés lehetőségében -kételkedjék. Dogmatikus a vallás is, mert szilárdan hisz tanításainak -igazságában, még akkor is, vagy különösen akkor, mikor ezeknek az -érzékfölötti, a minden lehetséges tapasztalaton túl levő a tárgya. -Dogmatikus azonban a filozófia is fejlődésének hosszú időszaka alatt. -_Platon_, aki a dolgok lényegét immateriális ideákban vagy ősképekben -véli megtalálni, nem kevésbbé dogmatikus, mint _Leukippos_ és -_Demokritos_ (450. Kr. e.), akik csak a materiális atomok és az üres tér -valóságát ismerik el. _Descartes_ (1596–1650), aki a kételkedéssel -kezdi, azután azonban a saját öntudatában biztos, vitathatatlan tényt -ismer fel, nem kevésbbé dogmatikus, mint a materialisták a -tizennyolcadik és tizenkilencedik században, mint _Lamettrie_, -_Holbach_, _Karl Vogt_ és _Büchner_, akik csak az anyagot és ennek -tulajdonságait és erőit fogadják el valónak. - -_Szkepticizmus_ alatt értjük az abszolut kételkedést a megismerés -lehetőségében és az ebből konzekvencia gyanánt levont tartózkodást -minden pozitív kijelentéstől. A gondolkodás ez irányát a Krisztus előtti -harmadik században, nyilván a különböző filozófiai iskolák egymásnak -ellentmondó nézetei következtében először _Pyrrhon_ fejlesztette ki s -egész a késői római időkig sok híve volt. A szisztematikus kételkedés -pszichológiai indító oka a kedély nyugalmára való törekvés. Hogy bele ne -vonassanak a filozófiai iskolák szenvedélyes vitájába, a gondolkodók -jobbnak látják, ha semmit sem állítanak és minden képzelhető fáradságot -kifejtenek, hogy bebizonyítsák, hogy ez az egyedül észszerű dolog. -Azokról az argumentumokról, amelyeket ezek a gondolkodók felhoztak, -meglehetősen jól vagyunk tájékozva, de nem mondhatni, hogy az emberi -gondolkodó képességet lényegesen előmozdították volna. Legfeljebb azt -lehet tőlük megtanulni, hogy addig várjunk ítéletünkkel, míg az -előfeltételek meg vannak adva a döntésre. Az abszolut szkepszist azonban -nem lehet következetesen keresztülvinni. A filozófiai szkeptikusnak -elvégre is a mindennapi életben úgy kell viselkednie, mintha dogmatikus -volna. - -A tizenhatodik században _Montaigne_ és _Charron_, a tizenhetedik -században _Pierre Bayle_ újra fölvették az antik szkepticizmust és -nevezetesen energikusan küzdöttek a vallási dogmák logikai -bizonyíthatatlansága mellett. _Pierre Bayle_ ismert enciklopédiai -szótára által, amely egészen el van telve ama szkepticizmustól, erősen -hatott a tizennyolcadik századra és előkészítette egyrészt a -felvilágosodást és a materializmust, másrészt a filozófiai kriticizmust. -A szkeptikusok közé szokták sorolni _David Hume_-t (1711–1776), a nagy -angol gondolkodót is, csakhogy az ő alább megbeszélendő, valóban úttörő -vizsgálatai a gondolkodás alapfogalmairól, nevezetesen a szubsztanciáról -és a kauzalitásról már nem szkeptikusak, hanem a harmadik fejlődési fok, -a kriticizmus körébe tartoznak. - -_Kritikai_ a filozófia bizonyos értelemben már kezdeteiben. Amikor arra -vállalkozik, hogy a hagyománytól függetlenül, a saját gondolkodásánál -fogva világnézetre jusson, lényegéhez tartozik a kriticizmus. A szó -szorosan vett értelmében azonban kriticizmusnak nevezzük azt a -gondolkodási irányt, amely nemcsak a hagyományt, hanem a saját megismerő -képességét is vizsgálatnak veti alá. A kriticizmus ebben az értelemben -semmit sem fogad el érvényesnek előzetes vizsgálat nélkül. Az emberi -megismerés lehetőségét és határait kérdezi, megvizsgálja megismeréseinek -eredetét és fejlődését, megkérdi, mit adunk a magunkéból a tapasztalat -létrejöveteléhez és igyekszik a határokat kijelölni, melyeken belül az -emberi kutatás sikerre való kilátással fejtheti ki tevékenységét. - -A kriticizmus kezdetei már az antik filozófiában konstatálhatók. Az -_eleaták_ tanítása, mely az érzékektől megtagadta a megismerő -képességet; _Demokritos_ állítása, hogy édes és keserű, meleg és hideg, -hogy a színek nem valódi tulajdonságai a dolgoknak, hanem csak -szubjektiv érzetek, ez mind kritikai szellemet nevelt. Sokkal -határozottabban és összefoglalóbban érvényesül aztán a megismerő -szervünk megvizsgálására való szükségérzet újabb időben _John -Locke_-nál, _George Berkeley_-nél és _David Hume_-nál. Az utóbbinak -vizsgálatai intenziv hatást tettek _Kant_-ra és ő az, aki a filozófiai -kriticizmust megalkotta és kifejlesztette. - -_Kant_ óta aztán már nem lehetséges, hogy a dogmatizmusnál megálljunk. -Nem kell Kanttal mindenütt és minden tekintetben megegyezni, de -okvetlenül állást kell vele szemben foglalni, mi általa felvetett -kérdéseket el kell intézni, Azelőtt pozitiv megállapításokhoz jutunk. -Ahogy _Savigny_ után nem lehet többé tudományos jogi tanulmányokkal -máskép, mint történetileg foglalkozni, ahogy _Darwin_ után a szervek -formáit nem lehet többé máskép, mint fejlődéstörténetileg és -biológiailag vizsgálni, ép úgy _Kant_ után nem szabad többé a filozófiát -máskép űzni, csak kritikailag. - -A kriticizmus az ismeret problémáját teszi a filozófia csúcsára, mert ez -a legalapvetőbb és legelhatározóbb. Ezért kezdjük mi is a szorosabb -értelemben vett filozófiai problémák előadását ezzel. - - -17. §. Az ismeret problémái. - -Mit értünk a rendes nyelvhasználatban megismerés alatt? Megismerem az -errejárók közt a barátomat, az ismerősömet, ez annyit jelent, hogy meg -tudom mondani az illető ember nevét, ismerek sok viszonylatot, -amelyekben áll, tudom, mi a foglalkozása, a hivatása s talán arra is -emlékszem, hogy ezt vagy azt közösen éltem át vele. Ha megismerek egy -növényt, ez annyit tesz, hogy botanikailag meg tudom határozni, meg -tudom mondani a nevét, ismerem azt a helyet, melyet a tudományos kutatás -a növények rendszerében juttatott neki. - -Minden megismerés tehát nem egyéb, mint a gondolkodó megragadása egy -tartalomnak, amely maga különbözik a megismeréstől. Továbbá minden -ismeret egy ítélet alakjában megy végbe és aki ezt az ítéletet hozza, -abban a szilárd meggyőződésben is van, hogy ismeretet nyert, s egyúttal -arról is meg van győződve, hogy a megismert tárgy, vagy a megismert -esemény valóban megvan és valóban olyan természetű, függetlenül attól, -hogy ő megismeri-e vagy sem. A megismerés tehát az általános -nyelvhasználat szerint, előre feltételez egy tárgyat, amely önállóan -fennáll és a megismerőtől különböző. - -A megismerés tudományos jelentése nem tér el lényegesen ettől a -közönséges nyelvhasználattól. Csak nyilvánvalóbban van itt tudatossá -téve, hogy az ismeret nem csupán az érzéki észrevételen alapul, hanem -hogy elengedhetetlen hozzá ez észrevétel gondolkozó feldolgozása is. -Mindazonáltal a megismertnek független fennállása a tudományos kutatás -számára is magától értetődő előfeltétel. - -Az érzéki észrevétel és az ítélő aktus mélyebbre ható pszichologiája -most már megmutatja, hogy a vonatkozás a megismerés aktusa és a -megismert tárgy vagy folyamat között nem olyan egészen egyszerű. A nem -filozofáló észre nézve képzeteink és ítéleteink egyszerűen másolat-képei -a felfogott és megítélt folyamatoknak. Mélyebb elmélkedés azonnal -megmutatja ennek a felfogásnak a helytelenségét, sőt lehetetlenségét. -Képzeteink és ítéleteink mint nem-érzéki, pszichikai folyamatok nem -lehetnek másolat-képei érzékileg észrevehető dolgoknak. Képzeteink és -ítéleteink tehát nem másolat-képek, hanem legfeljebb _jeleiül_ -tekinthetők a folyamatoknak, melyek tőlünk függetlenül mennek végbe. Már -most az a kérdés, hogy a jelben, tehát a mi képzetünkben és ítéletünkben -való minden változásból egyúttal változásra lehet-e következtetni a -megjelölt, vagyis a valóságos dolgokban. A feleletet erre a kérdésre -megnehezíti az, hogy képzeteink és ítéleteink egyáltalán nincsenek csak -a környezetünk által meghatározva. A képzetalkotás és az ítélés -pszichologiája egyre világosabban mutatja, hogy a képzetek és ítéletek -alkotásában saját természetünk, saját szervezetünk és pedig a fizikai és -a pszichikai is egyaránt részes. Lázban olyan alakokat látunk, melyeknek -a valóságban semmi sem felel meg és fantáziánk az észrevett elemekből új -képeket alkot, amelyek a külvilágban sehol sem találhatók fel. Ki mondja -meg most már minden egyes esetben, vajjon észrevételeink nem -hallucinációk vagy álomképek-e, ki tudja eldönteni, mily kevés vagy mily -sok képzeleti kép lopódzott bele emlékképeink közé? Sőt lehet, hogy -összes úgynevezett ismereteink csak saját élményeink és ezeknek alapján -beszélhetünk ugyan öntudatunk állapotának és öntudatunk tartalmának -változásairól, de nincs semmi jogunk arra, hogy bármit is kimondjunk -olyan folyamatokról, amelyek tőlünk függetlenül folynak le. Ezekből a -kérdésekből, amelyeket nem lehet tartósan elutasítani, keletkeznek a -filozófiai ismeret-problémák. - -Röviden ezeket a problémákat az emberi megismerés lehetősége és határai -iránt való kérdéseknek lehet mondani. Ezekkel foglalkozik az -_ismeret-kritika_, a theoretikus filozófia egyik legnehezebb, de -egyúttal legfontosabb része is. - -Nem kevésbé fontos azonban az emberi ismeret _eredetének_ és -_fejlődésének_ kérdése. Itt különösen arról van szó, hogy meghatározzuk -azt a részt, amellyel az érzéki észrevétel és amellyel a gondolkodás bír -az ismeret létrejövetelében. Vajjon csak az érzékek nyujtják nekünk a -világképet? Csak az ész ragadja-e meg a dolgok valódi lényegét? Avagy az -elsődleges, másodlagos és harmadlagos pszichikai jelenségek összehatása -hozza-e létre az ismeretet? Arról van szó továbbá, hogy megállapítsuk az -érzelmi és akarati jelenségek részét és nevezetesen megvizsgáljuk a -nyelvnek jelentését is az ismeretre nézve. Minde problémák tárgyalását -az ismeretelmélet vállalja el. - - -18. §. Az ismeretkritika fejlődése és irányai. - -A nem filozófáló emberre nézve kezdettől fogva kétségtelen volt és -legnagyobb részben az ma is, hogy környezetének tárgyai tőle függetlenül -léteznek és hogy olyanok, amilyenekül neki feltünnek. Ezt a nemcsak -filozófia-előtti, hanem tudomány-előtti álláspontot, ezt a mindennemű -megismerési szerveinkre vonatkozó reflexiót megelőző és a nagy tömegeken -még ma is uralkodó gondolkodási irányt nevezzük _naiv_ realizmusnak. -Realizmus, mert ezen a gondolkodási fokon az észrevett és képzeteinkbe -fölvett külvilágot önállóan létezőnek, reálisnak tartjuk és naiv -realizmus, mert ez a felfogás nem kritikai megfontolások alapján van -kifejlesztve, hanem mint magától értetődő előfeltétel alapjává van téve -a gondolkodásnak és cselekvésnek. Egyszerűen nem tudják máskép. - -A naiv realizmus állapotánál azonban nem lehet a reflexió megkezdése -után sokáig megmaradni. Már a közönséges, csaknem mindennapi érzéki -csalódások megrendítik a hitet észrevevési ítéleteink föltétlen -helyességében. A tapasztalat, hogy a ferdén a vízbe merített bot nincs -csakugyan eltörve, hanem csak látszik eltöröttnek, hogy a messziről -látott tárgyak csakugyan nagyobbak, mint amilyeneknek látszanak, nem -sokáig várat magára. Ezzel azonban meg van rendítve a hit érzékeink -hitelességében és a filozófiai reflexió az ismeret más, biztosabb -forrásai után néz. Érthető, hogy itt könnyen jutottak a szélső túlzásba -és az érzékeknek túlságosan kevés, a gondolkodásnak túlságos sok -megismerőképességet tulajdonítottak. Egy dolog azonban mindenesetre -bizonyos: világképünk létrejöveteléhez két lényegesen különböző tényező -járul hozzá. Az egyik rajtunk kívül áll, önálló, független és lehetőleg -megmaradó, ez az _objektiv_ tényező. A másik mi magunk vagyunk, -érzékeink, gondolkodásunk, érzésünk. Ez változékony természetű, ez a -szubjektiv tényező. A naiv realizmus az észrevett és feltárt világot úgy -tekinti, mint teljesen objektivet. Számára a szubjektiv tényező még -nincs. _Ennek a szubjektiv tényezőnek a konstatálásával kezdődik az -ismeret-kritika._ - -Fejlődése most már oly módon megy végbe, hogy egyelőre bizonyos érzéki -benyomásokat, mint az íz, hőmérséklet és a szín merőben szubjektiveknek -ismerünk fel. Ezzel szemben a tapintási érzék adatai még sokáig -megtartják objektiv érvényüket és csak a legújabb időben vallottuk meg -magunknak, hogy a kemény és puha, a kerek és hegyes pontosan ép úgy -érzéki adatok, mint a szag, hang és szín és hogy ennek megfelelően -ismeretkritikailag ugyanazon bánásmódban részesítendők. - -Sokkal később konstatáltatott a szubjektiv tényező az absztrakt -gondolkodás eredményein is, miután sokáig mindaz, amit a spekulativ -szellem elgondolt, objektiv igazságszámba ment. Itt mindenekelőtt _Kant_ -kereste fel az észnek azokat a formáit, melyeknél fogva a tapasztalat -lehetségessé válik. Hogy mi a benyomások komplexumait mint önálló, -megmaradó dolgokat fogjuk fel, hogy szabályszerűen egymásra következő -eseményeket okilag összekapcsolva gondolunk, mindez és még sok más, -mondja _Kant_, eszünk veleszületett tulajdonsága. Ezen alapformák vagyis -_kategóriák_ útján formáljuk a nekünk kivülről adott, magában chaotikus -tartalmat és csak ezáltal válik lehetségessé a tapasztalat. -Világképünkben tehát minden ismeretünknek hozzáférhető meg van határozva -az _érzékiség velünk született formái által_, a _tér_ és _idő_ által, de -azután az ész kategoriái által is. Tehát csakis a szubjektiv tényező -ismerhető fel és tapasztalható. Ami a tapasztalatból ezenfölül -fennmarad, ha a szubjektiv tényezőt kiküszöböljük, ez a számunkra -teljesen felismerhetetlen «_Ding an sich_». Hogy ez a «Ding an sich» -önállóan és tőlünk függetlenül létezik, az Kantra nézve teljesen -bizonyos, de csak ez bizonyos. Az objektiv tényező tehát létezik, de -ránk nézve teljesen felismerhetetlen. - -A «Ding an sich»-nek, a magában való dolognak létezését, amelyet _Kant_ -még megenged, az újabb gondolkozók bebizonyíthatatlannak, sőt -elgondolhatatlannak állítják be. A _létezés_ is, mondják ezek, csak egy -kategoriája az észnek s így most szemben a naiv realizmussal a világkép -teljesen meg van fosztva objektiv tényezőjétől. - -Amit az életből észreveszünk és feltárunk, amit erről a tudományos -kutatás tanít, az csak _öntudatunk tartalmaira_ érvényes. Ha az emberi -öntudatot gondolatban eltávolítjuk, akkor vele együtt eltűnik minden, -ami az ő tartalma, ez pedig az egész világ. Ég és föld, víz és -szárazföld, hegy és völgy csak a mi képzeteink és aki azt állítja, hogy -van öntudatunktól független külvilág, az valami bebizonyíthatatlant, -ellentmondással teljeset állít. - -Ez a naiv realizmussal teljesen szembenálló gondolat-irány általában -véve az _idealizmus_ nevét viseli. Szerinte a világ csak -öntudat-tartalom vagy legalább is csak annyiban felismerhető, amennyiben -öntudat-tartalom. Ez irányon belül különböző árnyalatokat különböztetünk -meg, melyek közül a legfontosabbakat felsoroljuk. Előbb azonban az itt -szokásos terminológiával kell tisztába jönnünk. - -Ami mint öntudat-tartalom adva van vagy legalább annak tekintetik, azt -_immanens_-nek nevezzük. Ami túlmegy az öntudaton és ettől függetlenül -áll fenn, az _transcendens_ vagy _extramentális_. A szigorú ideálista -tehát csakis egy immanens világban hisz, a transcendens vagy -extramentális világ létezését egyáltalán nem fogadja el. - -Lényegesen különbözik azonban a transcendsentől a _transcendentális_, -amellyel különösen _Kant_ szeret operálni. _Kant_ e szó alatt érti -mindazt, ami a tapasztalattól független, tehát minden tapasztalás előtt, -vagyis a priori fennáll és bizonyítható. Kant _transcendentális -idealizmusa_ tehát azt állítja, hogy az érzékiségnek és az észnek vannak -bizonyos törzsforrásai, melyek nem a tapasztalat útján keletkeznek, -hanem megvannak minden tapasztalat előtt és a rájuk ható dolognak -alakítása által teszik lehetővé a tapasztalatot. Ez a nézet tehát még -annyiban realizmus, amennyiben megengedi a «Ding an sich» független, -extramentális vagy transcendens létezését. Ránk nézve csak a jelenség, -vagyis a phænomenon felismerhető s ezért ezt a nézetet -phænomenalizmusnak is nevezik. - -Ezzel szemben az _immanens idealizmus_, amely újabb időben _immanens -filozófiának_ nevezi magát, azt állítja, hogy a külvilág létezése -kimerül abban, hogy az emberi öntudat tartalma. Semmi transcendenset, -semmi extramentálist nem engednek meg. Aki egy az öntudattól független -életet állít, – így érvelnek az ideálisták – az egészen jogosulatlanul -megkétszerezi az életet. Amennyiben ez a világnézet arra vezet, hogy -minden gondolkodó csak önmagát és a saját öntudat-tartalmát ismeri el -adottnak, ezt a nézetet solipsizmus-nak is szokták nevezni (solus = -egyedül, ipse = maga). - -Ennek a szigorú nézetnek képviselői az úgynevezett neokantiánusok: -_Schuppe_, _Rehmke_, v. _Leclair_, _Schubert-Soldern_ stb. - -A phænomenalizmussal rokon az úgynevezett _pozitivizmus_ is. A tudomány -tekintet nélkül minden lét végső okaira, melyek felismerhetetlenek kell -hogy maradjanak, kutassa ki a törvényszerűséget a jelenségben, hogy az -eseményeken uralkodhassék. Ennek az iránynak megteremtője a francia -_Auguste Comte_ (1798–1857), hívei bizonyos értelemben _John Stuart -Mill_ Angolországban és _Ernst Laas_ Németországban. - -Ezekkel az idealista irányokkal szemben ismét felemeli a fejét a -realizmus. Bizonyos, ezt meg kell hogy engedje minden tudományos -gondolkozó, nem maradhatunk meg a naiv realizmus mellett. De ha a -szubjektiv tényezőnek a világképben teljes igazságot szolgáltatunk, még -mindig marad egy tekintélyes objektiv maradék és egy tőlünk független, -de ránk ható külvilág létezése mindennek dacára bizonyítható vagy -legalább is megmarad az a föltevés, amely nemcsak a józan észt, hanem a -filozófiai gondolkodást is legjobban kielégíti. Ezt az ismeretkritikai -gondolkodási irányt nevezik _kritikai realizmusnak_. - -A kritikai realizmus különböző irányaival alább fogunk az ismeret -eredetének tárgyalásánál foglalkozni. Most az idealizmus argumentumait -ismerjük meg és vizsgáljuk. - - -19. §. Az ismeretkritikai idealizmus. - -Abban a nézetben, hogy az engem körülvevő világ csak az én képzetem, -hogy minden, amit észrevevés vagy gondolkodás útján a világból -felismerni vélek, nem a világot illeti önmagán, hanem csakis mint az én -öntudattartalmam jöhet számba, van valami roppant elképpesztő a nem -filozofáló ész számára. Egész praktikus világnézetünk azon a föltevésen -nyugszik, vagyis inkább azon a magától értetődő előfeltételen, hogy amit -látok és megfoghatok, az valóban fennáll és akkor is fennáll, amikor én -nem veszem észre. - -A történeti fejlődés mindenesetre valamivel megfoghatóbbá teszi a -külvilág idealitásáról szóló nézetet. Könnyen belátjuk, hogy fizikai és -pszichikai organizmusunk a világkép létrejövetelekor nem viselkedik -merőben befogadóan vagy receptiv módon. Sőt inkább épen reakciói a külső -ingerekre, a saját tevékenységei azok, amelyek által a világkép -létrejöhet. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy mi magunk, vagyis testi és -lelki szervezetünk sokkal járul hozzá a tapasztalat létrejöveteléhez. -Még megfoghatóbbá és az egyes dolgokban érthetőbbé válik ez, ha kissé -gyakoroljuk magunkat a lélektani analizisben. Ha például vizsgálom az -asztalt, amelynél most dolgozom, akkor ez a naiv realizmus számára egy -négyszögletű, sárgára festett fa-lap, amely négy lábon áll. Ha azonban -kissé pontosabban vizsgálom ennek az észrevételnek a részleteit, akkor -meglátom, hogy a szín csak mint az én érzetem létezik, az asztal alakja -mint a szem kötőhártya és izomérzeteinek komplexuma útján jut -öntudatomba s a keménység, valamint a simaság, pontosan megvizsgálva, -csak tapintási qualitások. Így tehát a kezdetben egészen objektiv asztal -a szubjektiv érzet-kvalitások egész komplexumává lett. Most már csak az -a kérdés, mennyiben tűnik elém ez az asztal mint egység, mint olyan -dolog, amelynek tulajdonságai épen ezek az érzet-qualitások. Ha azt -kérdem, mi marad meg belőle, ha elvonom az asztaltól a színét, alakját, -keménységét, simaságát, akkor mindenesetre zavarba kell jönni és bajosan -tudnék mit megjelölni. Ha most már kiderül, hogy az érzetkomplexumoknak -ez az egységes dolgokká való összefoglalása az ember pszichikai -szervezetében leli alapját, akkor úgy látszik, az asztal tényleg merő -jelenséggé, öntudat-tartalommá válik, amelyről egyáltalán nem lehet -állítani, hogy öntudatomtól függetlenül létezik. - -Ugyanily módon bebizonyíthatom környezetem minden dolgáról, hogy -érzet-komplexus, amelyet természetemnek bizonyos organizációja foglal -össze egységgé. - -Ha most már a fizika fölfedezéseit arra használnók, hogy a szubjektivet -az objektivtől elválasszuk, ez egy szigorú idealistával szemben nem -használna semmit. Azt lehetne mondani: amit mi fénynek érzünk, a -valóságban éterrezgés, a hang pedig a levegő rezgése. A színek és hangok -csak szubjektive léteznek, de minden szemtől és fültől függetlenül -állanak fenn azok a rezgések, melyeket a fizika mint amaz érzetek -objektiv okát ismert fel. Az ideálista erre azt felelné: hiszen a levegő -és az éter rezgései mégis mindig csak _gondolt_ rezgések maradnak, -melyek kedvező körülmények között érzékileg észrevehetővé tehetők. A -szubjektiv tényező tehát itt sincs semmiképen kiküszöbölve és érzeteink -ezen «objektiv» okai öntudattartalmak maradnak. - -Ami azonban ezeknek a rezgéseknek kauzális jellemét illeti, ezzel -sajátságosan áll a dolog. A szem és fül csak _távolbaható_ érzékszervek. -Segítségükkel olyan folyamatokat ismerünk fel, melyek tőlünk bizonyos -térbeli távolságban játszanak le. Amint mi a megfelelő érzéki érzeteket, -mint a rezgések hatását fogjuk fel, melyek egész az érzékszervig -hatolnak és ott az érintés bizonyos módja útján az érzetet váltják ki, a -megfelelő érzetek a _tapintási_ érzetek jellemét kapják. A szemünk és a -fülünk ezáltal tapintási szervekké válnak, melyek csak látszólag hatnak -messzire, a valóság szerint ép úgy, mint a bőrünk, csak közvetlen -érintés által afficiálódnak. Már most sokáig a tapintási érzék -tekintetett s tekintetik sok tekintetben ma is, mint a -legcsalhatatlanabb, az objektumokat közvetlenül megragadó érzék. Az -idealizmusnak azonban kétségkívül igaza van abban, hogy a _tapintási -adatoknak_ ugyanolyan _szubjektiv_ a jellemük, mint a többi érzékéinek. - -Igazán teljesen lehetetlennek látszik tehát, hogy ismereteinkből a -szubjektiv tényezőt teljesen kiküszöböljük. Ahol úgy látszik, hogy az -objektiv ok és a szubjektiv hatás különválaszthatók egymástól, ott -mindig kiderül, hogy az «objektiv» ok is csak mint tudattartalom van -adva. - -Hathatós támogatást nyert a szigorú idealizmus a modern -érzék-fiziologiától is. _Johannes Müller_ ismert törvényében a -_specifikus érzék-energiákról_ azt a tényt formulázta, hogy -érzék-idegeink, bárhogyan is ingereltetnek, mindig csak egyforma módon -reagálnak. - -Ha pl. a látóideget (nervus opticus) nyomás által, nagy villamos áram -által izgatjuk, akkor is ép úgy színérzetek keletkeznek, mintha fénnyel -izgattuk volna. Ha tehát valamely érzéki érzetünk van, akkor e törvény -értelmében még az se biztos, vajjon egy objektive meglevő tárgy vagy -pedig valamely másféle, az érzék-idegekben előidézett folyamat-e ennek -az érzetnek az oka. - -Amíg mint egyes ember állok a világgal szemben, addig teljesen -cáfolhatatlannak tetszik, hogy a világ csak mint tudatom tartalma van -adva. Az általam észrevett dolgok léte (_esse_-je) lényegileg -észrevétetésükben (percipi) áll. Így formulázza _G. Berkeley_ röviden és -szabatosan az idealizmus álláspontját. Egy transcendens, extramentális -világ föltevése, úgy látszik, teljesen önkényes, fölösleges, -bebizonyíthatatlan. Kiváló természetkutatók, mint _Helmholtz_ és -_Meynert_ s bizonyos értelemben _Mach_ is, kimondották, hogy a -tudománynak be kell érnie a jelenségben mutatkozó törvényszerűség -felkutatásával és a folyamatok objektiv természetét nem tudja -bizonyítani. Sőt _Meynert_ mint a gondolkodóképesség próbáját állította -fel, hogy valaki el tudja-e gondolni a világ idealitását. - -Most aztán vizsgáljuk meg az argumentumok érvényességét. - - -20. §. Az ismeretkritikai idealizmus méltatása. - -Az a több mint kétezer év folyamán végzett gondolkodó munka, amely arra -a nézetre vezet, hogy az észrevehető dolgok léte észrevétetésükben áll -(esse = percipi, _Berkeley_) vagy hogy az élet az én képzetem -(_Schopenhauer_), mélyen bevilágított az emberi megismerés természetébe -és érvényessége körét körülhatárolta. Az érzéki csalódások ténye már az -ókorban megrendítette a hitet az érzékek hitelre érdemes voltában, -ellenben mindannak, amit az absztrakt gondolkodás felállított, meghagyta -objektiv érvényességét. _Berkeley_, _Hume_ és _Kant_ aztán felismerték -gondolkodási formáink szubjektiv természetét és ennek alapján csak a -jelenséget állapították meg mint megismerhetőt, a jelenség mögött levő -önmagában való dolgot (Ding an sich) felismerhetetlennek jelentették ki. - -Eddig a pontig fenntartás nélkül el kell fogadni az ismeretkritika -eredményeit. De hogy megóvjuk magunkat a durva félreértések ellen, -melyek az annyira absztrakt és sok tekintetben idegenszerű -gondolatsoroknál nagyon is könnyen becsúsznak, pontosan meg kell -különböztetnünk a _látszatot_ és a _jelenséget_. - -_Látszat_ alatt értjük az olyan képzetekre való alkalmat, melyek -helytelen ítéletekre vezetnek. Az érzéki látszat, amelyről itt főképen -szó van, abban a külső benyomásban áll tehát, melyet a dolgok -érzékeinkre tesznek, amennyiben ez a benyomás helytelen ítéletekre -vezet. Helytelenek az ítéletek akkor, ha utólagos észrevételek vagy -megfontolások helyesbítik, ha nem válnak be azok a várakozások, melyek a -látszatból eredő ítéletekre vannak alapítva. Két példával fogjuk ezt -megmagyarázni. - -A ferdén a vízbe merített bot szemünknek úgy tünik fel, mintha törött -volna, vagyis erre az ítéletre ad alkalmat: a bot el van törve. Ha most -már a botot kihúzzuk a vízből, akkor megtartja egyenes vonalúságát és -úgy ítélünk, hogy most nincs eltörve. De még fönnáll az a lehetőség, -hogy a víz eltöri a botot. Ekkor meggyőződünk a vízbe merített bot -megtapogatása útján arról, hogy a bot törött volta a vízben sem -állapítható meg tapintási érzékeink útján. A nagyobb hitel, melyet -tapintási ítéletünkkel szemben tanusítunk, arra az ítéletre vezet: a bot -_nincs_ eltörve, csak töröttnek _látszik_. Mikor aztán megismerjük a -fény törési törvényeit, akkor megtaláljuk a töröttség e látszatának -indokolását is és a dolog el van intézve. A legközelebbi alkalommal -ugyanaz az érzéki benyomásunk lesz a bot törött voltáról, de az -ítéletünket nem engedjük már megcsalni. - -Komplikáltabb a dolog a látszólagos égi mozgásoknál. Mindnyájan tudjuk -az iskolából, hogy a nap áll és a föld mozog. Mégis valamennyiünknek úgy -látszik, hogy a nap naponkint fölkel és leszáll, míg a föld látszólag -nem változtatja helyét és többnyire e szerint a látszat szerint ítélünk. -A kopernikusi világnézet helyességéről való meggyőződés azonban ép oly -szilárdan áll. Mivel azonban ezt a meggyőződést nem más észrevételek, -hanem cáfolhatatlan és kényszerű megfontolások idézték fel, alkalmilag a -látszat háttérbe szorítja. Egyetlen művelt ember sem engedi azonban -magát ez oly általános, oly hathatós és a szó szoros értelmében -kápráztató látszattól ítéletében megtéveszteni. - -Másvalamit értünk azonban _jelenség_ alatt. A jelenség a világ, ahogy -érzékeinknek nyújtja magát és szélesebb értelemben, ahogy mi -elgondoljuk. Jelenség alatt nemcsak az első, felületes, külső benyomást -értjük, nemcsak azt a külszínt, amely érzékeinkre tolúl, hanem a -világnak ismeretünk számára hozzáférhető darabját. Amennyiben a világ -számunkra felismerhető, annyiban jelenség. A jelenség nem csal, mint a -látszat, csak arra emlékeztet, hogy megismerésünknek korlátai vannak. - -Az ismeretkritika életbevágó kérdése most már az, hogy fel vagyunk-e -jogosítva a számunkra egyedül hozzáférhető jelenségből egy neki alapul -szolgáló lényegre következtetni, amely tőlünk függetlenül áll fenn, akár -felismerhető, akár nem. _Kant_, aki a jelenségeknek itt kifejtett -fogalmát először ragadta meg teljes mélységében, _Kant_, aki megismerő -szervünkbe oly mélyre bevezette az analizis szondáját, amint előtte -senki, erre a kérdésre határozottan igennel felelt. Dacára sok olyan -helynek, ahol a Ding an sich-et merő gondolattá szállítja le, végleges -meggyőződése, hogy minden jelenségnek valami reális, a megismerő -szubjektumtól függetlenül fennálló szolgál alapjául. _Kant_-tal együtt -igennel felel erre a kérdésre legbensőbb és legmélyebb érzésünk is, -amely teljes erejéből tiltakozik a tagadás ellen. Ha egy tárgyat -érzékeinkkel észreveszünk, akkor olyan kényszer alatt állunk, melyet -mint _külső_ kényszert kell megállapítanunk. Látjuk, hogy érzik ugyanezt -a kényszert embertársaink is és sohasem tudjuk elhinni, hogy az -észrevett dolgok eltünnek, amint nincs ember, aki észrevegye őket. - -Mindazáltal, mint fentebb már láttuk, a neokantiánusok szigorú -idealizmusának érvelésében nagy logikai erő van. Amíg én és környezetem -egyedül állunk egymással szemben, addig az idealisták bizonyításával, -hogy a világ az én tudattartalmam, nem lehet semmi helytállót -szembeállítani. Itt az ellentmondásnélküli világnézetre komolyan törekvő -gondolkozó tudatában egy hosszú időre elviselhetetlen állapot áll elő. A -kérlelhetetlen logika minden lépést az extramentálisba, mint meg nem -engedettet utasít vissza. Legbensőbb életérzésünk azonban nem -nyugodhatik bele s nem is akar belenyugodni a külvilág idealitásáról -való képzetbe. Az érzés ezen ellentmondása azonban nem lehet elég a -filozófusnak. Amit ő hamisnak érez, arról be is kell bizonyítania, hogy -hamis. Itt a gondolkodás és érzés közötti elviselhetetlen meghasonlásból -való igazi megváltásul kínálkozik a más tudatának szemlélése. - -A szigorú idealista számára a többi emberek természetesen csak -jelenségek. Amennyiben a testi szervezetük vétetik tekintetbe, ez nem -nyújt nehézségeket, mert hiszen testünket is a külvilághoz kell -számítanunk. Nehezebbé alakul azonban az ügy, ha az embertársak -tudattartalmai jönnek tekintetbe. - -Gondoljuk el, hogy egy embertársam _(E)_ meglátogat engem és beszél -velem. Amíg én _E_-t csak mint tudatom tartalmát veszem számba, addig -azokat a beszédhangokat, amelyeket ő hallat, olyasformán kell felfognom, -mint egy harang csengését, vagyis mint beszédszerveinek mechanikus -hatásait. Amint azonban felelek neki, kívánságait teljesítem, ezzel már -hallgatólagosan bevallom, hogy szavaiban pszichikai jelenségek -kifejezését látom. Ezzel azonban elismertem, hogy _E_-nek tudata, tehát -tudattartalmai is vannak. Ebben azután már benne van a bevallása annak, -hogy _E_ önálló, tőlem független lény. Mivel tudattartalma van, -szigorúan véve ugyanolyan önálló exisztenciával rendelkezik, mint -amilyenre én tartok igényt. Az olyan lény, amelynek magának -tudattartalmai vannak, nem lehet maga is egy másnak a tudattartalma, még -kevésbbé exisztálhat mint egy másnak merő tudattartalma. - -Még világosabbá lesz ez a következő meggondolásból. _E_ bizonyára sok -olyat élt meg és tapasztalt, amiről én nem tudok semmit. Ha most már -_E_-t csak mint az én tudattartalmamat venném számba, akkor vagy el -kellene tőle magától mindennemű tudatot tagadni, vagy legalább is -valamiképen bele kellene őt összes tudattartalmaival együtt helyeznem a -saját tudatomba. Ez azonban lehetetlen. Mert ha nem akarom a -legnyilvánvalóbb és leginkább kétségkívüli tényeket arcul ütni, sohasem -állíthatom, hogy _E_ összes tudattartalmait ismerem. Sőt egyenesen meg -kell engednem, hogy _E_-nek vannak tudattartalmai, amelyek egyáltalán -nem lehetnek az én tudattartalmaimmá. Most legyen aztán _E_ az én -tudattartalmammá! Ebből az a minden logikát kigúnyoló következés kerülne -ki, hogy _tudattartalmam tudattartalma nem az én tudattartalmam_. - -Ezzel tehát be van bizonyítva, hogy a szigorú ismeretkritikai idealizmus -következéseiben logikai képtelenségekre vezet és ezzel érvelése elveszít -minden meggyőző erőt. Az olyan világkép, melyben embertársaink csak mint -materiális mechanizmusok, nem pedig mint önálló tudatcentrumok találnak -helyet, nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy a valóság adaequat -kifejezése legyen. - -_G. Berkeley_, az idealizmus megalapítója nem is riad vissza attól, hogy -az önállóan érző és gondolkodó szellemek többesszámát vegye fel, de ő az -ebben rejlő következetlenséget észre sem vette. Újabb idealisták, mint -pl. _von Leclair_, teljesen felfogták a «te-probléma» nehézségét és -alkalmilag megengedték, hogy ez az ő szempontjukból nem oldható meg. -Azzal segítettek magukon, hogy fölvették egy _össztudat_ fikcióját, -melynek tartalma épen az _univerzum_. Hogy az ilyen hipotézis már nem -_ismeretkritikai_, hanem a legnagyobb mértékben _metafizikai_ és -transcendens, vagyis túlmegy minden lehetséges tapasztalaton, azt nem is -kell mondani. Pszichológiailag ez a hipotézis csaknem végrehajthatatlan. -Alig sikerül teljesen belegondolni magunkat. Az olyan elmélet azonban, -amely egy olyan kétségtelen tényt, mint amilyen a tudattal biró -embertársak létezése, teljesen érthetetlenné tesz vagy csak nagyon is -merész metafizikai hipotézisekkel tud megmagyarázni, természetszerűen -elveszít minden meggyőző erőt és ezzel minden filozófiai értéket. - -Ha ennélfogva az ismeretkritikai idealizmus a külvilág realitásának -tagadásával tarthatatlannak bizonyul, akkor tudományosan és -filozófiailag sokkal jogosultabb, ha visszatérünk az egészséges józan -ész nézetéhez és a világot a benne lakó emberekkel együtt, mint önálló -és a megismerő szubjektumtól független lényeget tekintjük. Ez pedig a -kritikai realizmus álláspontja. - - -21. §. A kritikai realizmus. - -A kritikai realizmus közeledik a józan emberész felfogásához. Különbözik -a naiv realizmustól, amennyiben az észrevett világ reális -exisztenciájában való hitet nem fogadja el megvizsgálás nélkül, hanem az -ellenérvek megcáfolása által szerzi meg ezt a hitet és módosítja az -ismeretkritika követelményei szerint. - -A kritikai realizmus álláspontjáról tekintve a természetben és az emberi -tudatban végbemenő folyamatok objektive vannak meg és a megismerő -szubjektumtól teljesen függetlenül léteznek. Amit mi objektiv -bizonyossággal vagy valószínűséggel észreveszünk és gondolkodva -megismerünk, az egy objektiv, tőlünk független tényező és ami saját -fizikai és pszichikai szervezetünknek produktuma. Érzékeink adatai a -kritikai realizmus számára is csak jelenségek, de valami valóságosnak, -önállóan létezőnek a jelenségei. A falevél zöld, ez a kritikai realizmus -értelmében ezt jelenti: a falevélnek megvan az a tulajdonsága, hogy az -emberi szemben megfelelő világítás mellett a zöld szín benyomását idézi -elő. Zöld, ez egy szem nélkül, amely lát, teljesen tartalomnélkül való, -de a zöld-érzet föltételei megmaradnak szín és fény nélkül is. Ezek a -föltételek a levél objektiv tulajdonságai. - -A kritikai realizmus nem azt mondja, amit a naiv: a dolgok olyanok, a -milyenekül feltűnnek, hanem azt mondja, olyanok _is_. Amit észreveszünk -és gondolkodva megismerünk, az az igazi, tőlünk függetlenül végbemenő -történés egy oldala és pedig a számunkra egyedül hozzáférhető, de -egyúttal az egyedüli ránk nézve jelentős oldala is. Hogy ugyanazok a -folyamatok hogyan tűnhetnek fel egy másféle szervezetű lénynek, azt -bizonyára lehetetlen kiokoskodni, de ez ránk nézve tökéletesen közömbös -is. _Kant_ «Ding an sich»-je tehát nem tökéletesen megismerhetetlen, -csak a számunkra hozzá nem férhető oldalt nyújtja felénk és a kutatás -azon fáradozik, hogy mind újabb oldalakat tegyen hozzáférhetővé. - -A Röntgen-sugarak felismerhetetlenek voltak szemünknek és létezésüket -mégis sajátszerű hatásuk révén ismertük fel. Bizonyára még sok a -természetben meglevő erő fogja hatása által elárulni meglétét a -kutatónak és ezzel a «Ding an sich» mind újabb oldalai lesznek -nyilvánvalóvá az emberiség előtt. - -Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e egy tőlünk függetlenül fönnálló -valóság megismerése, az ismeretkritikai idealizmus nemmel felel. A naiv -realizmus ezt a kérdést föl sem veti, mert számára ez nem is létezik. A -kritikai realizmus ellenben az ellenérvek gondos megvizsgálása után -határozott igennel felel. Az objektív ismeret lehetőségének tagadása -tárgytalanná teszi az eredetére vonatkozó kérdést. Igenlése ellenben -feltámasztja mindazokat a problémákat, melyeket fentebb (a 17. § végén) -mint az ismeretelmélet tárgyát jelöltünk meg. - - -22. §. Az ismeretelmélet fejlődése és irányai. - -Az ismeretelméletnek az a feladata, hogy az emberi megismerés eredetét -és fejlődését vizsgálja és e mellett megállapítsa azokat az elemi -folyamatokat, melyekből a nagyon komplikált ismeret-processzus -összetevődik. - -Az ismeretkritikától az ismeretelmélet annyiban különbözik, hogy a -kritika fölveti a megismerés lehetőségének kérdését, míg az elmélet azt -a tényt, hogy megismerünk, előre feltételezi s arra vállalkozik, hogy -fejlődése és törvényszerűsége szerint kikutatja és a megismerés -összefüggését a többi lelki élettel feltárja. A két filozófiai -diszciplina azonban többféleképen összeesik. Közös bennük a kérdés az -emberi megismerés határait illetőleg s ezért sok helyt egy diszciplinává -vannak összefoglalva. Az általunk alkalmazott különválasztás -megkönnyítheti a problémák megértését. - -Az ismeretelmélet a filozófia történetében később lépett fel, mint az -ismeretkritika. Már az eleaták és utánuk az atomisták (Kr. előtti ötödik -század) tagadták az érzékek megismerőképességét, de nem tettek -kísérletet arra, hogy a megismerés keletkezését megmagyarázzák. Még -energikusabb kritikát találunk az úgynevezett cirenaikusoknál (Kr. -előtti negyedik század), akik már csaknem a fenomenalizmust tanították. -Említésreméltó kísérletet a megismerés eredetének és fejlődésének -megmagyarázására csak _Aristoteles_ tett, de mindjárt összefoglaló -módon. Hasonlóképen a sztoikusok is vizsgálták a megismerés keletkezését -és kérdezősködtek az igazság kritériuma után. - -Mindazáltal csak az újabb kor dolga maradt, hogy a tudományos -ismeretelméletet kifejlessze. _John Locke_ (1632–1704.) adta itt a -leghatalmasabb ösztönzést és _Berkeley_, valamint _Hume_ tovább -dolgoztak. _Kant_ itt is alapvető fontosságú, amennyiben minden időre -megállapította az ismeretelméleti vizsgálat nélkülözhetetlenségét. - -A «tiszta ész kritikájában» _Kant_ élesen elkülönítette egymástól a -megismerés két forrását, talán élesebben, mint amennyire a pszichológiai -tényállás megengedhetőnek tünteti fel. Ez a két forrás az érzékiség és -az ész. Ez a kettéosztás irányadó az ismeretelmélet főirányaira. - -Arra a kérdésre, hogy honnan származik megismerésünk, két különböző -felelet merült fel. Némelyek az _érzékeket_ jelölik meg a legfontosabb, -sőt az egyedül megbízható ismeret-forrásul. Ennek a gondolkodási -iránynak a neve _szenzualizmus_. Mások úgy vélik, hogy csupán absztrakt, -fogalmi gondolkodás útján lehet biztos ismeretekre szert tenni, míg az -érzések csak chaotikus, zavaros benyomásokat adnak. Ezt a gondolkodási -irányt _racionalizmusnak_ szokás nevezni. Mivel azonban ezt a műszót -gyakran más értelemben is használják, a csodajelenségeknek észszerű -magyarázatát értik rajta, ajánlatosabb a szenzualizmussal szembenálló -ismeretelméleti irányt inkább _intellektualizmusnak_ nevezni. - -Ezek mellett az egyoldalú irányok mellett mindinkább érvényre jut az a -meggyőződés, hogy az ismeret az észrevevés és gondolkodás együttműködése -által jön létre. Ennek a kombináló iránynak a számára, mely bizonyára -egyedül felel meg a tényeknek, nem fejlődött ki határozott műkifejezés, -ami érthető is, mert rajta belül helyet találnak a legkülönbözőbb -nézetek. - -Minden eddigi ismeretelmélet arra korlátozódott, hogy az ismeret -eredetét és fejlődését az emberben mint egyes lényben vizsgálja, azaz -amennyiben az ember környezetével szemben áll és reagál azokra az -ingerekre, amelyek reá hatnak. A modern néprajzi tudomány azonban -kétségtelenné teszi, hogy az együttélés és az érintkezés nemcsak az -ismeret közlésére, hanem létrejöttére is nagy befolyással van. A nyelvet -illetőleg ezt rég felismerték és a nyelvnek ismeretelméleti fontosságát -behatóan vizsgálták. De ezenkívül is kétségkívül van _szociális tényező_ -az ismeretfejlődésben, melynek vizsgálatával a tudomány még távolról sem -foglalkozott eleget. - - -23. §. A szenzualizmus. - -Szenzualisztikus bizonyos értelemben a nem filozofáló ész, amikor az -érzéki észrevételt tekinti az ismeret legbiztosabb forrásának. Az _oida_ -(tudok) görög szó az _id_ tőből képzett perfectum-alak s ez a tő -«látást» jelent. «Tudok» tehát a görög nép tudatában annyi, mint -«láttam». Érdekes bizonyítékai ennek a népies felfogásnak _Homeros_ -Iliászának II. énekében a 484. s köv. sorok, ahol a költő a múzsákhoz -fordul, akik mindenütt jelen voltak és így tudnak mindent. Jellemző -különben a gondolkodás e fokára nézve az észrevevés és gondolkodás -azonosítása, amikor az utóbbi is az érzéki észrevevés egy módjának -számít. Ez a felfogás megtalálható még a régi görög filozófiában is. - -Szenzualizmus azonban filozófiai értelemben csak ott van, ahol az -érzékek ellentétben az ésszel egyedüli ismeretforrásnak tekintetnek. -Ebben az értelemben szenzualista a szofista _Protagoras_ (megh. 411. Kr. -e.), aki az érzéki bizonyságot elutasító eleatákkal szemben határozottan -kimondja, hogy csak az létezik, amit érzékileg észreveszünk és még a -geometriai tételek igazságát is vitatja, ha azok látszólag -ellentmondanak az érzéki észrevételnek. - -Újabb időben _John Locke_ ragadta meg újra a szenzualizmust, amikor -rámutatott minden tapasztalat érzéki eredetére. Azáltal azonban, hogy -_Locke_ megenged egy belső észrevevést is (reflection), szenzualizmusa -már nem egészen tiszta. A legkimondottabb szenzualista az újabb -filozófiában a francia _Condillac_ (1715–1780.). _Condillac_ szerint a -lélek csak egy egyetlen képesség, nevezetesen az érzéki érzés képessége -s ebből fejlődnek ki a komplikáltabb gondolkodási processzusok. -_Condillac_ elméletének szemléltetésére egy szobor fikcióját használja, -amely egymás után kapja meg a különböző érzékeket. Először szerzi meg a -szaglóérzéket és legutoljára a tapintó érzéket, amely a külvilág -képzetét hozza létre. - -Miután a nagy intellektualisztikus rendszerek, _Kant, Fichte, Schelling, -Hegel_ egy időre teljesen kiszorították a szenzualizmust, a modern -tudományban és filozófiában bizonyos mértékben újra érvényre jut. Az a -meggyőződés, hogy az érzéki észrevevés minden tapasztalat végső forrása, -egyre általánosabb lesz. Ha mint _Kirchhof_ és _Mach_ akarják, a -tudománynak csak az a feladata, hogy a tényeket leírja, és _Mach_ -formulázása szerint nem egyéb, mint ökonomikusan rendezett tapasztalat, -akkor ez bizonyos értelemben véve szenzualizmus. Ha most aztán a -legfontosabb gondolkodási eszköz, amelyet a leíráshoz és az ökonomikus -elrendezéshez használunk, nevezetesen a matematika, maga is végső ponton -érzéki szemléletre megy vissza, akkor a felfogás még -szenzualisztikusabbá válik. A szenzualizmusnak bizonyára abban is igaza -van, hogy amennyiben fizikai jelenségek jönnek tekintetbe, az érzéki -észrevevést mint legeredetibb forrását és végső instanciáját tekinti. -Nem látja azonban meg, hogy egyrészt a saját magunk által átélt -pszichikai jelenségek megfigyelésében nem kevésbbé biztos forrása nyilik -a tapasztalatnak s hogy másrészt az érzéki észrevevésbe észrevétlenül -magasabb, azaz komplikáltabb pszichikai jelenségek is belefolynak. - - -24. §. Az intellektualizmus. - -Az érzéki csalódások ténye, valamint az érzéki benyomások egyéni -különbözőségének ténye már korán arra vitte a filozófiát, hogy az -érzékeket ne tekintse tiszta megismerési forrásnak. Sőt inkább azt -hitték, hogy absztrakt, az érzéki világtól elfordult, önmagában elmerülő -gondolkodás útján lehet a dolgok valódi lényegét biztosan megragadni. Az -intellektualizmus ennélfogva már korán kifejlődött. - -Mint már többször említettük, az _eleaták_ azt hitték, hogy az igazi -világot csakis nem-érzéki gondolkodás útján lehet felismerni. Az ő -nyomaikban jár _Platon_, akinél még az a felfogás is hozzájárul, hogy a -lélek a testben mint valami börtönben lakik, hogy a testével való -érintkezés megfertőzteti és csak a testiségtől való teljes elfordulás -által válik az igazi megismerés lehetségessé. - -_Platon_nak ehhez a felfogásához csatlakozva, _Szent Ágoston_ kijelenti, -hogy szellemünk semmit sem tud oly biztosan, mint azt, ami számára -jelenvaló és semmi sem annyira jelenvaló számára, mint ő maga. (Nihil -tam novit mens, quam id, quod sibi praesto est, nec menti magis quidquam -praesto est, quam ipsa sibi. De trinitate 14, 7.) Ezt a gondolatot tette -aztán _Descartes_ minden filozófia alapjává, amikor a saját -gondolkodásunkról való tudomást mint az egyetlen biztos, teljesen -kétségtelen tényt állította oda. A _Szent Ágoston_ állításában és -_Descartes_ tételében (cogito, ergo sum) rejlő intellektualisztikus -felfogását a megismerési folyamatnak leginkább előmozdította a -_kopernikusi világnézet_ lassankénti elterjedése. Aki ezt elismerte, -annak meg kellett engednie, hogy az érzékek tanubizonysága, amely -megmondja nekünk, hogy a föld nyugszik és hogy a nap naponkint fölkél és -lemegy, nem tartható fenn a kopernikusi gondolat győzelmes hatalmával -szemben. A tizenhetedik és tizennyolcadik század felvirágzó -matematikája, amelyben a szemléletlen aritmetika hatalmasabbnak -bizonyult a szemléletes geometriánál, szintén sokkal hozzájárult, hogy -az absztrakt gondolkodást mint megismerési forrást az érzékek fölé -állítsa. Ezeknek az oly kétségbevonhatatlanul bizonyos matematikai -ítéleteknek a forrását akkor senkisem kereste az érzéki szemléletben, -hanem általánosan azt hitték, hogy itt az ész teljesen önmagából merít -és épen azért dolgozik oly föltétlen biztossággal, mert teljesen -befolyásolatlanul marad a jelenség káprázatától. - -_Kant_ érdeme marad, hogy e hit jogosultságát először tette kérdés -tárgyává. «Hogy lehetséges a tiszta matematika?» így teszi fel a kérdést -és a válasz nem egészen intellektualisztikus. Az érzékek szolgáltatják -_Kant_ meggyőződése szerint az ismeret anyagát és csak ezáltal izgatják -az észt a vele született funkciók kifejtésére. Az ismeret azonban csak -azáltal jön létre, hogy az érzékek által szállított anyagot az ész -formálja. Az ész közli a természettel saját törvényszerűségét és _Kant_ -ismert mondása szerint a természet törvényadójává lesz. _Kant_ azonban -még egy fontos lépéssel tovább megy. Az észnek szerinte megvan a joga, -hogy kategóriáival a szemlélhető alapon túl tovább operáljon s e mellett -«az objektumról való gondolatnak még mindig meglehetnek a maga igaz és -hasznos következményei a szubjektum ész-használatára». Ezen részleges -teljhatalmat, melyet itt _Kant_ az észnek juttat, _Hegel_ aztán oly -kiadósan használja fel, hogy az intellektus többé már nem törvényhozóvá, -hanem egyenesen a természet teremtőjévé válik. A világ lényege _Hegel_ -szerint szellemi és fogalmaink a világtörténést ábrázolják dialektikus -fejlődésében. - -Ezzel az intellektualizmus élére van állítva és gondolkodásunk anyagi -alapjától, az érzéki észrevételtől teljesen eltávolodott. Ennek -megfelelően csak természetes, hogy gondolkodásunk iránya ismét -szenzualisztikusabbá vált. - -Az intellektualizmusnak kétségkívül igaza van abban, hogy minden érzéki -észrevételt eszünknek kell formálnia, hogy igazi és használható ismeret -jöhessen létre. A gondolkodásnak ez a formáló és vonatkozó tevékenysége -az idő folyamán számos formát és gondolkodási eszközt teremtett, amelyek -átmentek húsunkba és vérünkbe. Ilyenek többek közt a több ismertetőjelű -dolog fogalma vagy _szubsztancia_ és _attributum_, ilyen továbbá a -kauzális fogalom, amelyet minden történésre mellőzhetetlenül -alkalmazunk. Itt azután könnyen megtörténik, hogy az ily fogalmakat az -ész őstulajdonainak tekintjük és velünk születettnek tartjuk. Velünk -született törzsformák vagy kategóriák föltételezésében azonban mindig -van sok kockázatos és erős megfoghatatlanságokat tartalmaz. Ezért az ily -feltevések helyére a formáló észtevékenység genetikus elemzésének kell -lépnie, hogy ama formák tapasztalati eredetét kinyomozzuk. - -Mielőtt azonban megbeszélnők a genetikus ismeretelmélet problémáit, -röviden rá kell mutatnunk az intellektualisztikus gondolkodási irány egy -kinövésére, amely minden időben el volt terjedve és most ismét -hatalmasabban emeli fel fejét. A magasabb ismeretet titokzatos, a -felületes megfigyelés elől kisikló forrásainak keresését, a -miszticizmust értjük. - - -25. §. A miszticizmus. - -Az intellektualisztikus gondolkodási irány végeredményben azon a -föltevésen alapszik, hogy a lélek, ha a testinek kötelékeitől teljesen -szabaddá tudja tenni magát, tiszta és magasrendű, valamint föltétlenül -biztos megismerést talál. A léleknek ez az eloldása a testtől azonban -olyan gondolat, amely mindig vallási képzetekkel van összekapcsolva és -mélyreható vallásos mozgalmakat keltett. - -A Krisztus előtti hatodik században az orfikusok Görögországban -elterjedt szektája a _lélekvándorlásról_ szóló tanával és mély -megváltási szükségérzetével alkalmat adott egy titkos tanítás filozófiai -formulására. Titkos kultuszaiban vagy misztériumaiban a lélek halál -utáni megváltása céljára sokféle szabályt eszeltek ki és misztikus -tanításokat fejlesztettek ki. Az új platonikusok és új pythagoreusok, -akik a Krisztus utáni első századtól kezdve egyre több befolyásra -jutottak a görög és római világban, a miszticizmust filozófiai -rendszerré képezték ki. _Plotinus, Jamblichus, Proclus_ ennek -legismertebb képviselői. A középkorban lép fel azután a keresztény -misztika, amely bő táplálékot talál a túlvilágba vetett erős hitben, -valamint a hús megölésének parancsában. _Eckhardt_ mester, _Berthold von -Regensburg, Johannes Tauber_ és később _Jacob Böhme_ kifejlesztették -rajongó eszméiket és hatalmas hatást tettek. - -Az újabb időben a miszticizmus tovább tartja magát és a tizennyolcadik -század felvilágosodása sem tudta elfojtani. A mult század utolsó -évtizedeiben a miszticizmus a spiritizmus formájában újra hatalmasan -föléledt és nagyszámú követőre tett szert. - -A miszticizmus, amennyiben filozófiai, azon a gondolaton alapszik, hogy -különösen kedvező körülmények között sikerülhet a tiszta lélekkel, amely -minden földitől felszabadította magát, a legmagasabb igazságokig -feljutni és belső szemünkkel _meglátni Istent_. Ehhez legtöbbnyire heves -kedélyizgalom, a pszichikai erők fokozása és koncentrálása szükséges, -amely csakis az eksztázisban, olyan állapotban lehetséges, ahol a földi -embert lehántottuk magunkról és egészen az isteninek adtuk oda magunkat. -Az ilyen módon fokozott fantázia-tevékenység aztán a legsajátszerűbb -képeket varázsolhatja elő, az eksztatikus hisz ezek valóságában és hívei -vele együtt hiszik. - -További gondolata a misztikának, amely a mágiához és varázslathoz -közelhozza, az a hit, hogy a pszichikai erők fokozása által közvetlenül -tud szellemekkel közlekedni s az érzékek közvetítése nélkül magasabb -igazságokat nyilváníttathat ki magának. A miszticizmusnak ezt a nemét, -amelyet manap különösen művelnek, _spiritizmusnak_ nevezik. Azt hiszik, -hogy csak bizonyos személyek (médiumok) képesek a szellemekkel való -érintkezésre s erre a magnetikus vagy helyesebben hipnotikus álmot -használják. Nagyon is sok itt a kísértés durva csalásokra s még neves -tudósok is áldozataivá lettek közönséges szemfényvesztőknek. - -A miszticizmus az önmagában való erős elmerűléssel gyakran képes arra, -hogy nem egyszer pszichológiai mélybe-látásra jusson és nevezetesen az -érzelmi életbe mélyen belevilágítson. Amint azonban tudományos formát -ölt és új, titokzatos megismerési források feltárására vállalkozik, – a -tudomány nem utasíthatja eléggé vissza. Ahol a tudomány uralkodik, onnan -nem tünik el minden titok, de eltünik minden titkolózás. - -Most azonban ideje már, hogy áttérjünk a genetikus ismeretelmélet -problemáira. - - -26. §. Genetikus és biológiai ismeretelmélet. - -Hogy a megismerés nem csupán az érzékek és nem is csupán a gondolkodás -útján jön létre, hanem hogy mindenütt mindkettőnek együtthatására van -szükség, az most általánosan elfogadott meggyőződés. Már most feltámad a -kérdés e két megismerési forrás osztályrésze és kölcsönös viszonyuk -dolgában. «Fogalmak tartalom nélkül üresek, szemléletek fogalmak nélkül -vakok», mondotta _Kant_ és ezzel kétségkívül megtalálta a helyesnek -egyik oldalát. Az érzéki észrevételekben a rendező ész minden hozzáadása -nélkül van valami zavaros, kaotikus. A fogalmakkal való merőben -absztrakt operálás hijjával van a materiális, anyagi alapnak és nem adja -biztosítékát a ténybeli érvényességnek. Ha tehát azt mondják: az érzékek -szolgáltatják az anyagát, az ész a formáját az ismeretnek, akkor ez -általánosságban igaz ugyan, de mégis túlságosan általános, semhogy -megfogható felvilágosítást tartalmazzon. - -A genetikus szemléletnek a megismerési processzust a többi lelki élettel -kapcsolatban kell vizsgálni. Az ismeretelméletnek nem szabad a -megismerést erőszakosan elválasztania az érzéssel és akarással való -kapcsolatából, röviden, az ismeretelméletnek _pszichológiai_ alapvetésen -kell alapulnia. - -Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy a megismerésre való ösztön az -életfentartás ösztönéből ered. Az embernek környezetében el kell -igazodnia, tudnia kell, az őt körülvevő tárgyak közül melyikkel kell -ellátnia magát, értenie kell aktuális és potentiális erőnyilvánításaikat -és meg kell tudni őket magyarázni, ha fenn akarja magát köztük tartani -és uralkodni akar rajtuk. Valóban minden tudomány is praktikus -szükségletnek köszönheti keletkezését. Így az asztronómia a mezőgazdaság -és a hajózás szolgálatában s talán a pontosabb időbeosztás céljából is -fejlesztetett ki. A geometria mint földmérő-mesterség keletkezett, az -aritmetika a kereskedelem szolgálatában fejlődött ki. A szükség nemcsak -imádkozni tanított, hanem gondolkozni is. Amint azonban a megismerésre -való ösztön fel volt keltve, sokkal szélesebbre és sokkal hatalmasabban -fejlődött ki, mint amennyire a közvetlen szükség terjedt. Szervezetünk -funkció-szükségévé vált, amely tevékenységet követel. Ezen az úton -keletkezett a tudásra való törekvés a tudásért magáért, így fejlődött ki -az a teoretikus csodálkozás is, melyet fentebb mint a filozófia kezdetét -jelöltünk meg. A megismerési ösztönnek biológiai eredetét azonban nem -szabad elfelejteni. - -Ha továbbá azt mondják, hogy az érzékek adják a megismerés anyagát, az -ész a formáját, akkor meg kell kísérelni, hogy azt a formát közelebbről -meghatározzuk. _Kant_ az ész alapformáit a lehető ítéleti formákra való -reflexió útján találta meg. Ezek a formák azonban a _formális logika_ -mesterséges termékei és egyáltalán nem azonosak a tényleg végrehajtott -ítéletekkel. Ezért helyesebbnek tetszik, az _ítélet_ formáját általában, -ahogy tényleg végbemegy, megvizsgálni. Hiszen minden ismeret, az -egyszerű érzéki észrevétel ép úgy, mint egy nagyon komplikált -gondolatsor eredménye az ítélet formájában kell hogy gondoltassék és -kifejlesztessék. - -A lényeges minden ítéleti aktusban most már nem, ahogy sokfelől hiszik, -a fogalmak összekapcsolása vagy a képzetek asszociációja. A megítélt -folyamat inkább az ítélet előtt mint egységes képzet van adva. Az ítélet -által most már a képzettartalom bizonyos formálást és tagozást nyer és -pedig oly módon, hogy a folyamat egy önállóan meglevő erőcentrumra -vonatkozhatik és mint ez erőcentrum erőnyilvánítása állíttatik oda. Az -illatos rózsa az ítélet számára mint egész van adva. Ebben az ítéletben: -a rózsa illatozik, az illatozás mint a «rózsa» erőcentrum -erőnyilvánítása van adva. Az erőcentrum az alany, a nyilvánítás az -állítmány. - -Ez a felfogás még érthetőbb lesz, ha megkíséreljük, hogy megtaláljuk az -általános pszichológiai törvényt, amely hathatósnak mutatkozik benne. -Tudniillik itt nincs egyébről szó, mint az appercipiálás egy minden -emberrel közös neméről. _Appercipiáláson értjük egy képzet formálását és -elsajátítását a figyelem által aktuálissá vált képzet-diszpoziciók -által._ Ha figyelmünket egy tárgyra koncentráljuk, akkor ez ezáltal a -tudat nézőpontjába emelkedik és minden képzet, amely a tárggyal, akár -hasonlóság, akár kontinuitás utján összefügg, megelevenedik ezáltal. -Ezek a fölébresztett képzetek most már együtt árasztják ki -világosságukat a tárgyra, miáltal ez új megvilágításba kerül. - -A meglevő képzet-diszpoziciók között természetesen azok elevenednek meg -legkönnyebben a figyelem útján, amelyek a legerősebben vannak kifejlődve -és ennélfogva a megfelelő egyéneknél az uralkodók. Egy és ugyanaz a -tárgy ezért különböző személyeknél különböző képzet csoportokat elevenít -meg, azaz különböző módokon appercipiáltatik. A legkönnyebben -felidézhető képzetcsoportokat nevezzük az _uralkodó appercepciós -masszának_. Így pl. a fáradt vándor egy erdőben csak az árnyat adó -helyet látja, a festő ellenben a színárnyalatokat és a facsoportokat -fogja figyelembe venni, az ács a fatörzsek nagyságára és erejére ügyel, -az erdész a fák növésére, a vadász a vad nyomára. - -Bármily különbözőképen appercipiálhatók most már ugyanazok a tárgyak, -mégis van egy felfogásmód, az appercepció egy módja, amelyet minden -történéssel egyforma módon állítunk szembe. Ha egy gyermek kísérletet -tesz, hogy egy tárgyat összenyomjon, akkor az az ellenállás, amelyet -tapasztal, mint akart ellennyomás tűnik fel neki. A gyermek t. i. saját -akarat-impulzusait a környező tárgyaknak is tulajdonítja és a -folyamatokat így mint akaratnyilvánításokat fogja fel. A gyermek minden -folyamatot úgy appercipiál, hogy ezáltal a legerősebb képzet-diszpozició -mozdul meg. Minden diszpozició között azonban egynek sincs hozzávetőleg -sem akkora ereje, mint annak a test mozgásai által mindig újra -aktuálissá váló diszpoziciónak, hogy akarat-impulzusokat éljünk át. Az -átélt akarat-impulzusok emléke tehát legkönnyebben ébresztődik fel és -ezek az emlékek adják az uralkodó appercepciótömeget, amelyet a gyermek -minden folyamatba belekever, amelyre figyelmét fordítja. Minden -észrevett tárgy a gyermek számára lelkes lényszámba megy és mindent, -amit a tárgyon észrevesz, mint a dolog akarat-cselekvését fogja fel. -Ugyanezt a meglelkesítő (animisztikus) és emberiesítő (anthropomorfikus) -felfogást találjuk a természeti népeknél is. A víz folyása, a szél -fúvása, a nap, a hold, a csillagok fénye, mindezek a folyamatok mint -látható vagy láthatatlan lények akaratnyilvánításai magyaráztatnak. Az -appercepciónak ezt a módját, mely által a környezet minden folyamata -mint önálló objektumok akaratnyilvánítása magyaráztatik, _fundamentális -appercepciónak_ nevezzük. - -_Kant_ a _Tiszta ész kritikájá_-ban ismételten szól az appercepció -szintetikus, eredeti, vagy transcendentális egységéről. A gondolkodásnak -azt a képességét érti alatta, hogy a látottat az öntudat egységében -tudja összekapcsolni. «A gondolkozom» – mondja – minden képzetemet kell -hogy kísérni tudja. Szerinte is minden megismerésnek ez az alapfeltétele -hat az ítélet aktusában s nyomatékosan mondja, hogy «az ítélet nem más, -mint annak a módja, hogy adott ismereteket az appercepció objektiv -egységébe hozzuk». A _transcendentális appercepció_ tehát Kant szerint -is végbemegy minden ítéletben s szerinte ez az alapformája és -alapföltétele minden megismerésnek. - -_Kantra_ támaszkodva, mégis tőle nyilvánvaló, sőt sarkalatos -különbségben nevezzük minden emberi megismerés alapformáját és -alapfeltételét nem transcendentális, hanem _fundamentális -appercepciónak_. Míg t. i. _Kant_ felfogása szerint az appercepció -egysége minden tapasztalat előtt adva van, tehát transcendentális és -ennélfogva apriori való, abban, amit fundamentális appercepciónak -nevezünk, van tapasztalat, persze olyan tapasztalat, melyet minden -emberi szervezet, amely egy környezetben fejlődik és ettől benyomásokat -kap, szükségszerűen kell hogy megtegyen és tényleg meg is tesz. Míg -továbbá Kant az appercepció transcendentális egységében csak az egészen -általános, közelebbről meg sem határozott föltételt látja képzetek -összekapcsolására, egy öntudatba való besorozására, mi a fundamentális -appercepcióban a pontosan meghatározott speciálisan emberi és -emberiesítő formálást véljük megtalálni, amelyen minden tartalomnak -keresztül kell menni, hogy szellemi tulajdonunkká váljék. A -fundamentális appercepció által környezetünk folyamatai az univerzum -nyelvéből emberi nyelvünkre fordíttatnak. - -Kísértsük meg most már az emberi ismeret fejlődési menetét, ahogy a -fundamentális appercepciónál fogva végbemegy, röviden vázolni. - -A lelki élet kezdete valószínűleg egy homályos _életérzés_, amely a -gyönyör és kín ellentétes állapotai közt mozog. Ezt az érzést úgy kell -tekintenünk, mint az öntudatnak eredeti, még egyáltalán nem -differenciált reakcióját a környezetben és a test belsejében ható -ingerekre. Ezt az érzést úgy látszik nem kísérik semminemű képzetek, még -egészen zavaros és kaotikus természetű. Mély álomból vagy ájultságból -való ébredéskor élünk meg valami hasonlót és ilyen öntudati állapotot -tételezhetünk fel újszülött gyermekeknél. - -Úgy látszik, ilyenkor a kín-állapotok sokkal világosabban érezhetők, -mint a gyönyör-érzetek és élénk mozdulatokban nyilvánulnak. Már élete -első napjaiban, sőt talán az első óráiban is a gyermek valószínűleg a -gyönyör és kínérzések különböző nemeit éli át. A lelki élet már kezd -_differenciálódni_ és sokfélévé alakulni. A fiatal lélek csak azt veszi -észre, ami fejlődésére előmozdítólag vagy ártalmasan hat. A környezet -jelenségei csak annyiban exisztálnak reá nézve, amennyiben gyönyört vagy -kínt szereznek. Mennél többféle benyomások áramlanak most már a -gyermekre, annál jobban differenciálódik gyönyör és kín érzése. Mikor -aztán mind több idő mulik el alvás és sírás között és a gyermek ráér, -hogy a környezetet magára hattassa, akkor a különböző gyönyör- és -kínérzések mind nyilvánvalóbban válnak el egymástól. A hideg más kínt -kelt, mint az éhség, a meleg fürdő olyan gyönyörérzést, amely láthatóan -különbözik attól az érzéstől, melyet a gyermek táplálék vételekor él -meg. Az öntudat-állapot változásai, melyeket a gyermek átél, akkor a -gyönyör- és kínérzés mellett még egy világosan észrevehető alkatrészt -tartalmaznak s ez az alkatrész az inger természetével sokkal szorosabb -vonatkozásban van, mint az eredeti gyönyör- és kínérzés. - -Ez az alkatrész az a pszichikai momentum, melyet érzetnek nevezünk. Az -érzet tehát bizonyos meghatározott változása az öntudat állapotának, -amely ép oly világosan elüt az őt kísérő kín- vagy gyönyörérzettől, mint -más változásoktól. - -A kifejlődött öntudatban nem fordulnak elő egyszerű érzetek. Itt mindig -csak az érzetek komplexumai vannak adva, amelyek külső vagy belső -ingerekre vonatkoznak és mint való dolgok vagy folyamatok tünnek fel. Az -ilyen érzetkomplexumokat nevezzük _észrevételeknek_. Az adott -érzet-csoportok összefoglalása egységes észrevételekké aztán a -fundamentális appercepció dolga. Az észrevett dolog az erőcentrum és az -érzetek, melyeket bennünk előhív, ennek erőnyilvánításai vagy -tulajdonságai. - -Az észrevételek aztán diszpoziciókat hagynak hátra szervezetünkben, -melyeknél fogva a tárgy képe öntudatunkban előállhat anélkül is, hogy az -érzéki inger hatna. Az ilyen reprodukált észrevételeket nevezzük -általában _képzeteknek_. A képzetek lefolyását különböző törvények -szabályozzák, főleg azonban a szervezet koncentrációjának bizonyos módja -határozza meg, melyet _figyelemnek_ nevezünk. Az önfentartási ösztön a -primitiv állapotban arra viszi az embert, hogy a tárgyaknak -mindenekelőtt azokra az ismertetőjeleire koncentrálja figyelmét, melyek -élete fentartására a legfontosabbak. A figyelemnek a _biologikusan -fontos_ ismertetőjelekre való e koncentrációja által keletkeznek a -tipikus képzetek, melyek fontos előzetes fokát adják a később -kifejlesztendő logikai _fogalmaknak_. A tipikus képzetek keletkezése -kiválóan alkalmas arra, hogy a biológiai momentumot az emberi ismeret -fejlődésében felismerhetővé tegye. Azáltal, hogy legelőbb arra -vigyázunk, amitől életünk fentartása függ, megtanuljuk az egyfajta -dolgokat egy gondolkozási aktusba összefoglalni és így megnyerjük -egyikét a legfontosabb eszközöknek tapasztalataink ökonomikus -rendezésére. - -Nagyon jelentékeny haladást idéz elő ebben az értelemben a nyelv. A -nyelv hangjai kétségkívül akaratlanul hallatott érzés-hangokból -keletkeztek. Ugyanazoknak a benyomásoknak gyakori ismétlődése által -eltompul az érzés és a hangok arra szolgálnak, hogy a beszélő -környezetében való folyamatokat jelöljenek. Ezeket a hangokat a többi -emberek megértik és aztán szándékosan előidézik, hogy társaikkal -megértessék magukat és közös munkára egyesüljenek. A nyelv első hangjai, -többnyire egytagú tőszavak, egy egész folyamatot jelölnek anélkül, hogy -ebben megkülönböztetnék a dolgot és a cselekvést. Mikor ezek az egyszerű -hangok többé már nem voltak elegendők arra, hogy megértést keltsenek, -egy folyamat megjelölését két ilyen tő-hanggal igyekeztek eszközölni és -ezzel a tő _alanyra_ és _állítmányra_ oszlott s meg volt találva a -_mondat_ formája. Ez a gondolkodási fázis, melyet alkalmilag meg lehet -figyelni a gyermekek beszélni tanulásánál, nagy fontosságú. A mondatban -t. i. a fundamentális appercepció megtalálta adaequat kifejezését. Az a -forma, amelyben a világot felfogni kénytelenek vagyunk, most már -világosan ki van domborítva, az így megjelölendő folyamat teljesen meg -van formálva, tagolva és egyúttal objektiválva. A nyelvileg formulázott -fundamentális appercepciót nevezzük most már ítélet-funkciónak. Az -ítélet alanya most mint önállóan létező erőcentrum van odaállítva, az -állítmány az alanynak épen most végbemenő erőnyilvánulását jelöli. - -Azáltal azonban, hogy a folyamat jelölésére egy hang már nem elég, egy -új és nagyjelentőségű fázis áll be. «A rózsa illatozik», – ennek az -ítéletnek az alanya, tehát «a rózsa» szó most már nem jelöl egy egész -folyamatot, hanem viselőjévé lesz minden egyáltalán lehetséges -hatásoknak, amelyek a rózsából kiindulhatnak. Minden objektum, amelyben -ugyanazok az erők rejlenek, ugyanazzal a névvel jelöltetik és ezáltal -egy gondolkozási aktusba van összefoglalva. A szó most a tulajdonságok -és állapotok viselőjévé válik, melyek minden hasonló nevű objektumot -megilletnek és ezáltal a tipikus képzet szilárd, a szóhoz tapadó -fogalommá fejlődik. - -Az állítmány által azonban a tulajdonságok, állapotok és vonatkozások is -bizonyos értelemben különválasztatnak a tárgyaktól, melyekhez tartoznak -és ezzel hozzáférhetővé tétetnek az önálló tárgyalás számára. Olyan -tulajdonságok, mint kemény és lágy, állapotok, mint járás és alvás, -vonatkozások, mint kicsiny és nagy ily módon önálló gondolkodási -objektumokká tétetnek és ezzel fogalmakká emelkednek. Csak most válik -lehetségessé, hogy az egyenletességeket és törvényszerűségeket a -világtörténésben ne csak felületesen észrevegyük, hanem «tartós -gondolatban megszilárdítsuk». Ezáltal azonban az emberi szellem egyre új -és mind jobb gondolkodási eszközöket nyer, hogy a tapasztalatot -ökonomikusan rendezze, a világtörténést felfogja és uralkodjék rajta. Az -ítélet-funkció mindig új, mind komplikáltabb, mindjobban összesűrített -formákká fejlődik és rövid, egyszerű és kényelmes formulázásokat talál -az összefoglaló gondolattartalmak számára. - -Az észrevevési ítéletek mellett, amelyekben egy épen most észrevett -folyamat az ismert módon formáltatik, tagoltatik és objektiváltatik, -keletkeznek _fogalmi ítéletek_, amelyekben a történés törvényei oly -módon formuláztatnak, hogy bizonyos fogalmakhoz bizonyos ismertető -jegyek soroztatnak. Ez a mondat: «a cethal emlős állat», tartalmazza azt -az állítást, hogy minden cethalat megilletnek azok az ismertető jegyek, -amelyek minden emlős állattal közösek. Ez ítélet alapján tehát minden -cethalról állíthatom, hogy piros és meleg vére van, tüdővel lélekzik, -eleven magzatokat hoz a világra stb. Emellett azonban megáll az ítélet -eredeti formája. A kezdetleges kulturfokok és a gyermekek durva -anthropomorfizmusa, ahol a környezet minden tárgyát lélekkel bírónak -tekintik és ennek minden tulajdonságát mintegy akarati tevékenység -kifolyását fogják fel, az előbbrehaladó ismeret előtt nem állhat helyt. -De a legabsztraktabb fogalom is gondolkodásunk számára az erőcentrum -bizonyos neme marad, melynek ismertető jegyeit mint potenciális hatásait -fogjuk fel. - -Az ítélet-funkcióból keletkezik az _igazságnak_ az ismeretelmélet -számára oly rendkívül fontos fogalma. Már _Plato_ és _Aristoteles_ is -helyesen emelték ki, hogy az ítélet a képzettől, vagy ahogy -_Aristoteles_ kifejezte magát, a «kötetlen beszéd»-től abban különbözik, -hogy csak az ítéletben lehet szó igazról és hamisról. Egy képzet, melyet -átélek, tényleg megvan, de magában véve se nem hamis, se nem igaz. Ha -ennek dacára beszélnek helyes és hamis képzetekről, akkor az csak -rövidített kifejezésmód. A helyes képzet olyan képzet, amely helyes -ítéletekre képesít, hamis képzet pedig az, amelyből helytelen vagy nem -igaz ítéletek támadnak. Érzésekre és akaratnyilvánításokra sem -alkalmazhatók az igaz és hamis predikátumok. Csak _ítéletek_, melyek -gyakran előtte járnak érzelmeinknek és akarati cselekvésünknek és fontos -rész-okai ezeknek az élményeknek, csak ítéletek lehetnek igazak vagy -hamisak s ez ítéleteknek igazságától vagy hamisságától függ gyakran az -ezáltal meghatározott érzelmi és akarati állapotok célszerűsége. - -Igazság tehát csak az ítéletben van és most már az a kérdés, hogy -keletkezik ez a fogalom és mit jelent. Az itt előadott nézet alapján e -kérdésekre választ adni nem nehéz. Az ítéletben egy adott képzettartalom -formáltatik, tagoltatik és objektiváltatik. Az ítélet ily módon -szellemünk spontaneitásának vagy öntevékenységének aktusa, olyan aktus, -amely által a fölvett benyomás magyarázatot nyer. Ha most már emlékszünk -arra, hogy az öntevékenységnek ez az aktusa az önfentartásra való -törekvésben gyökerezik, akkor könnyen be fogjuk látni, hogy a -benyomással végbevitt magyarázatnak az a célja, hogy megtalálja a -rendszabályokat, melyeket a gyermeknek alkalmaznia kell, hogy a -benyomásra a célnak megfelelő módon reagáljon. Ezen a fejlődési fokon a -magyarázat akkor helyes, ha a célnak megfelelő rendszabályok következnek -belőle, ellenben téves, ha ennek alapján ferde, azaz az életfentartásra -ártalmas intézkedések történnek. Mennél gazdagabbul és mennél -többféleképen fejlődik most már az élet, annál könnyebben fog beállani -az az eset, hogy egy és ugyanazon folyamatot különböző személyek -különbözőképen magyarázzák. Mivel minden magyarázat bizonyos -rendszabályokra vezet, tehát mindenki a saját magyarázatáért és az ennek -megfelelő intézkedésekért fog síkra szállni, a másokét ellenben -energikusan el fogja utasítani. Ezt a visszautasítást élénk érzelmek -kísérik és bizonyos hangokban nyilvánul. Mivel aztán az alkalmak az -ilyen helytelennek tartott magyarázatok visszautasítására bizonyára nem -ritkán adódnak, megfoghatónak tünik fel, hogy különleges hangjelek -fejlődtek ki, melyek egy folyamat magyarázatának visszautasítását, tehát -egy idegen ítélet és az ebből adódó következmények visszautasítását -fejezik ki. Ilyen hangjegyek a világ csaknem minden nyelvében vannak: -ezek a _tagadó szócskák_, vagyis a _negációk_. A «nem» és a «talán» most -is még gyakran olyan érzésekkel vannak egybekötve, amelyek eredetüket -elárulják. - -Az ismeretfunkció, mint láttuk, az önfentartási ösztönből fejlődik ki, -de nem marad meg ezen a fokon. Az általános belátás, hogy környezetünk -megismerése fontos, sőt nélkülözhetetlen eszköze önfentartásunknak, arra -indít, hogy ott is törekedjünk megismerésre, ahol jóllétünk nem -közvetlenül részes. Érdeklődünk tehát környezetünk folyamatainak -magyarázata iránt általában és hamar megtesszük a tapasztalást, hogy -magyarázataink helyesek vagy tévesek lehetnek. Mások helytelen -magyarázatait kezdetben élénken, később nyugodtabban utasítjuk vissza és -a tagadás ekkor ítéletünk merő formai elemévé válik. Magyarázataink -mindegyike visszautasításra találhat, tehát minden ítéletnél, amelyet -érzünk vagy hallunk, figyelünk a benne tartalmazott, a megítélt -folyamatokhoz való vonatkozásra. Csak abból a tapasztalatból, hogy az -ítéletek gyakran téves magyarázatokat tartalmaznak, tanuljuk meg ezeket -a vonatkozásokat az ítélet és a megítélt dolog között megismerni és -figyelembe venni. E vonatkozás figyelembevétele által keletkezik aztán -az _igazság fogalma_. - -Igazság tehát egy meghatározott vonatkozás az ítélet aktusa és a -megítélt folyamat között s most már arról van szó, hogy meghatározzuk -ennek a vonatkozásnak a módját és meglétének feltételeit. Rendszerint -azt mondják, az igazság abban áll, hogy az ítélet megegyezik a megítélt -folyamattal. Ebből az következnék, hogy az ítéletben a megítélt folyamat -egyszerűen utánképeztetik, bizonyos tekintetben kopiroztatik. Ez a naiv -elképzelés azonban a mai felfogásnak többé nem felel meg. Tudjuk, hogy -az ítéletben a képzettartalom formáltatik és tagoltatik és itt már nem -lehet szó megegyezésről. Sőt inkább azt kell mondanunk: az ítélet igaz, -ha a benne végrehajtott formálás és objektiválás a valóságos folyamatnak -oly módon megfelel, hogy a jóslások, melyek a kimondott ítéleten -alapulnak, tényleg beválnak, amiből aztán az következik, hogy az ítélet -a megítélt folyamatnak megfelel, hogy hozzá van szabva vagy vele -adaequat. Az ítélet a valódi folyamat funkciója kell hogy legyen abban -az értelemben, hogy az objektiv tényállás változásából az ítélet -megfelelő változása is következik és hogy a következtetések, melyek az -ítéletből adódnak, a folyamatra nézve érvénnyel bírnak. - -A jóslások beválása az ítélet igazságának legfontosabb és elhatározó -kritériuma. Ezt nevezzük _objektiv kritériumnak_. Nem egy ítéletnek -úgynevezett evidenciája, sem elgondolásának kényszerűsége a meggyőző -bizonyítéka igazságának, hanem a reá alapított jóslások beválása. Csak -ezáltal adhat az univerzum ítéleteinknek megcáfolhatatlan módon -bizonyító erőt és igazságértéket. - -Természetesen vannak aztán ítéletek, amelyeknél az ilyen igazolás nem -lehetséges. Ha megismerési törekvésünkben túlmegyünk a tapasztalat -határain, akkor be kell érnünk azzal, hogy az igazságnak egy kevésbbé -biztos kritériumát nyerjük, amely azonban még mindig bizonyos kezességet -nyujt aziránt, hogy gondolataink nem jutottak teljesen téves útra. Ilyen -kritérium a gondolkodó társak helyeslése. Nevezzük ezt interszubjektiv -kritériumnak. - -Ez a két kritérium adja tényleg a mértéket, amely szerint -meggyőződésünket valamely ítélet igazságáról megalkotjuk, ha ennek nem -is vagyunk mindig tudatában. Egy ítélet kimondásánál a hasonló esetekben -rája alapított jóslások gyakran bekövetkezett megerősítései, mint -emlékek oly módon hatnak ránk, hogy azt hisszük, nem kell előbb -bevárnunk, vajjon a jóslások bekövetkeznek-e. Hasonlóképen sok esetben -már előre bizonyosak vagyunk a gondolkozó társak helyesléséről. Minden -matematikai ítéletnél, vagyis olyanoknál, melyek számukra és nagyságukra -vonatkoznak, ha ezek az ítéletek az ismert számtörvényeknek megfelelőleg -állíttatnak fel, megvan az a rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy rájuk -alapított jóslásainknak be kell következniök és hogy minden gondolkozó, -aki az ítélet értelmét megérti, hozzájuk fog járulni. Bizonyos ítéletek -helyességéről való ez általános meggyőződésnek következtében sok -gondolkodónál az a vélemény alakult ki, hogy vannak ítéletek, melyek -minden tapasztalatot megelőzően és anélkül, hogy a tapasztalat által -való igazolásukat be kellene várni, kétségtelenül biztosak és igazak. -_Plato_ erre a vélt tényre alapítja azt a bizonyítást, hogy az ember -lelke már a testbe való belépése előtt is kell hogy létezett legyen, -mert vannak oly ismeretei, amelyeket nem serezhetett tapasztalatból. -Ezek a belátások emlékek abból az időből, mikor a lélek még a testtel -össze nem keverten élte makulátlan, tiszta, isteni létét és ezért helyes -belátásokat nyerhetett a dolgok lényegébe. Kissé kevésbbé misztikus -formában tér vissza ez a gondolat a tizenhetedik és tizennyolcadik -század gondolkodóinál, akik velünkszületett ideákról, eredeti -belátásokról szólnak és az emberi észnek azt a képességet tulajdonítják, -hogy saját erejéből tud igazságot találni. _Kant_ a «Tiszta ész -kritikájá»-ban vizsgálja ezt a képességet s e mű első részében arra a -kérdésre próbál megfelelni, hogy mikép lehetséges tiszta matematika? Azt -akarja tehát megmutatni, hogy szemlélőképességünk milyen őstulajdonánál -fogva jutunk arra, hogy minden tapasztalat előtt, tehát a priori, tudunk -ítéleteket mondani számokról és nagyságokról, amely ítéleteknek objektiv -érvényük van. - -A megismerési processzus és különösen az igazság-fogalom biológiai -szemlélése azonban arra tanít, hogy az ilyen őstulajdon, ilyen eredeti -belátások fölvétele nemcsak fölösleges, hanem egészen tarthatatlan. -Mindenütt, ahol egy ítélet evidenciájáról, elgondolásának -kényszerűségéről beszélnek, ez az evidencia és elgondolási kényszerűség -előbbi tapasztalatokon alapszik. Az emberi szellem fejlődésének folyamán -megtanulta, hogy a tapasztalatokat ökonomikusan rendezze. Eszközöket -talált arra, hogy az előbbi generációk tapasztalatait értékesítse és a -lehető legegyszerűbb formulákhoz juttassa. Mikor aztán minden következő -nemzedék az elértnek alapján tovább épít, a már elvégzett munkát nem -kell többé kezdettől fogva újra elvégeznie. Gyermekeinket már az elemi -iskolában megtanítjuk, hogy az örökölt gondolkodási eszközöknek hasznát -tudják venni és ekkor könnyen megtörténik, hogy azokat a gondolkodási -formákat, melyekhez gyermekkorunktól fogva hozzá vagyunk szokva, az -emberi szellem őstulajdonainak tartjuk, holott tényleg nem egyebek, mint -elmúlt nemzedékek fáradságosan összehalmozott örökségei. - -Ha a megismerés processzusát, ahogy ma a felnőtt ember tudatában tényleg -végbemegy, analitikai leírásnak akarnók alávetni, akkor bizonyára hamar -eljutnánk oly elementáris folyamatokhoz, melyekről az egyes ember nem -tudná többé kimutatni, hogy saját átélt tapasztalatából erednek. Ezáltal -megint egy a priori, fogalmak és gondolkozási formák dolgában való -őstulajdon látszata idéződnék elő. Épen ezért azonban a pszichológiai -tények és törvények kutatására nem elegendő az analitikai leíró módszer. -Csak a genetikus és biológiai szemléleti mód hozzájárulása által -lepleződik le az igazi tényállás. - -Az ilyen szemléleti mód alapján mondhatjuk most már: Nincs a priori -ismeret. Az organizmus és környezet összehatásából fejlődnek ki a minden -emberrel közös ismeret – formák, melyek legfontosabbikául és leginkább -alapvetőjéül a fundamentális appercepciót és az ebből keletkező -ítélet-funkciót kell tekintenünk. Ebből fejlődnek ki a -_szubsztanciálitás_ és _kauzalitás_ ismeret-formái vagy kategóriái, -melyeket Kant az ész veleszületett alapformái közé számít. - -A _szubsztancia_ fogalma, mely által a dolgok megmaradó, a jelenségek -változásában változatlan lényegét értjük, már előreképezve benne rejlik -az érzéki észrevételben, ahol érzetek komplexumai a fundamentális -appercepciónál fogva egységes dolgokká foglaltatnak össze. A mi -felfogásunkban megkülönböztetjük a dolgot tulajdonságaitól és úgy -tekintjük, mint azt, ami az állapotok és vonatkozások váltakozásában -megmarad és fentartja magát. Az ítélet-funkció által szintén valami -megmaradó jön létre a szubjektumban s ez a megmaradó tekintetik a belőle -kiinduló hatások hordozójának. Ha még ezután megtanuljuk a dolgokon -megkülönböztetni az anyagot és formát, akkor megint az anyag az, ami az -alakulás és mozgás változásában egyforma marad és fentartja magát. Így -fejlődik ki aztán a változatlan, a megmaradó fogalma, amely alapjául -szolgál minden változásnak és önmagával mindig egyforma marad. Mivel -minden szubjektum magában foglalja a szubsztancia fogalmát, ezért -érthető, hogy ez a valónak minden felfogásában visszatér s épen ezért -vélték benne az emberi ész alapformáját megtalálni. A filozófiai -rendszerekben épen úgy, mint a természettudományi teoriákban egyaránt -hathatósnak találjuk a szubsztancia-fogalmat. A fizikában és kémiában -sokáig az atómokat tartották és sok tekintetben tartják még most is az -utolsó, változhatatlan szubsztanciáknak, minden változás megmaradó -hordozóinak. A biológiában a sejteket vagy ezek alkatrészeit (neuronok, -plasomok) tekintik végső organikus szubsztanciáknak. Az utóbbi időkben -megtették ugyan azt a kísérletet, hogy a szubsztancia fogalmát -kiküszöböljék a természet-szemléletből. Utóbb rá fogunk térni ezekre a -kísérletekre, de már most ki kell mondanunk, hogy ez a kiküszöbölés -gondolkodóképességünk által sohasem hajtható tökéletesen és maradandóan -végre. - -A _kazualitás_ ismeretformája egyfelől akarat-cselekvéseinkben, másfelől -minden ítélet-aktusban közvetlenül adva van. Ha mi a virágzó fáról való -észrevételt ebbe az ítéletbe formáljuk át: «A fa virágzik», akkor a fát -mint erőcentrumot fogjuk fel, amely önmagából előhozza a virágzást. -Saját akarat-cselekvéseinkben hézagtalan közvetlenséggel éljük át az -átmenetet az akarat-elhatározástól az izomkontrakcióig. A -környezetünkben való eseményeknél néha a sorozatnak csak egyes tagjait -vesszük észre. Akarat-cselekvésünk analógiája szerint azonban -kiegészítjük a hiányzót és a fundamentális appercepciónál fogva az -események sorozatait, melyek szabályszerűen egymásra következnek, úgy -fogjuk fel, mintha az átmeneteknek ugyanaz a hézagtalansága uralkodnék -bennük. Minden folyamatot, melyet mi észreveszünk vagy feltárunk, -azáltal okozottnak kell gondolnunk, ami megelőzte, a kauzális -kapcsolatot nem küszöbölhetjük ki gondolkodásunkból. Amidőn ítélünk, -erőcentrumokat állítunk oda, amelyek hatnak s a szubjektum és predikátum -összekapcsolása marad az előképe minden oki kapcsolásnak. - -_David Hume_ volt az első, aki az okfogalom pszichológiával és -kritikájával foglalkozott. Azt hitte, bebizonyíthatja, hogy közvetlen -tapasztalatunkban csak szabályszerű egymásra következés van adva és hogy -az okozás eszméjét tévesen vittük bele a világba. _Kant_, kinek – mint ő -maga mondja – «ez a kritika félbeszakította dogmatikus álmát», a -kauzalitásban az ész oly alapformáját vélte megtalálni, melyet a -kívülről jövő érzet-anyaghoz hozzá kell tennünk, hogy tapasztalat váljék -lehetségessé. Szemléleti módunk arra tanít, hogy a kauzálitás az -ítélet-funkcióból természeti szükségszerűséggel fejlődik és hogy mint -ez, az organizmus és környezet kölcsönhatásának eredménye. A kauzálitás -tehát nem tartozik teljesen az ismeret szubjektiv tényezőjéhez, az -objektiv tényezőnek is része van létrejövetelében s így megvan annak -egészen észszerű értelme, ha objektiv okokról beszélünk. Újabb időben -sok tekintetben visszatérnek Humehoz és vele együtt azt állítják, hogy -mi mindig csak az események egymásra következését, de sohasem kauzális -kapcsolódását tapasztaljuk. Ezzel szemben arra kell utalni, hogy a merő -egymásra következés a kauzális kapcsolódástól lényegesen különbözik. -Olyan események között, melyek szabályszerűen egymásra következnek, az -időbeli következésen kívül még van egy belső kapcsolat, amely úgy -tetszik, ahhoz az összeköttetéshez hasonlít, melyet -akaratcselekvéseinkben az akarati impulzus és az izom-kontrakció között -mindennap átélünk. Ahol ezt az összefüggést megtaláljuk vagy alaposan -sejtjük, ott kauzális kapcsolatot sejtünk, ahol ellenben nincs meg, ott -csak erőbeli egymásrakövetkezésről lehet szó. Ha egy nagy háborút egy -üstökös megjelenése előz meg, akkor tapasztalat által vezetett elménk az -üstököst sohasem fogja amaz erőcentrumnak tekinteni, amelynek -erőnyilvánulása a háború. Itt tehát csak egymásra következés van -előttünk. Ha ellenben egy adag kininnek az az eredménye, hogy a beteg -testhőmérséklete csökken, akkor az ismételt tapasztalás alapján jogosan -tesszük fel, hogy a kinin beadása által olyan fiziológiai folyamat -vezettetik be, amely lefolyásában a hőmérséklet alábbszállását hozza -magával. - -A _számfogalmak_ is az ítélet-funkcióból fejlődnek ki. Egyforma tárgyak -csoportjai arra indítanak, hogy ugyanazt a megnevező ítéletet -ismételjük. A párosan elrendezett testrészek adhatták erre az első -alkalmat. «Kéz, kéz», «szem, szem», «láb, láb». Az ismétlést eredetileg -bizonyosan mozdulatok kísérték és az ismétlések számát a tárgyak -határozták meg. Aki egy három fából álló csoport szemlélésekor ezt az -ítéletet mondja: «fa, fa, fa», annak épen a harmadik ismétlésnél kell -megállani. A további ismétlésre hiányzik az alkalom, t. i. a -hozzátartozó tárgy. Az utolsó ismétlést egy hang kísérhette, amelyből -lassankint a megfelelő számnév lett. Ezt aztán a tárgyak minden oly -csoportjánál alkalmazták, amely az ismétlések ugyanakkora számára adott -alkalmat és így keletkeztek az első számfogalmak. Minden az egységek -foglalata lesz, amely pontosabb vizsgálat után bizonyos meghatározott -vonatkozásokat mutat ezekhez az egységekhez és más számokhoz. Ezek a -vonatkozások a tárgyak minden csoportjánál egyformák s ezért minden -tárgyra érvényük kell hogy legyen. Így itt is a gondolkodás összefoglaló -tevékenysége útján a nyelv közreműködésével rendkívül fontos -gondolkozási eszközt találtak, melynek nagy értéke van a tapasztalás -ökonomikus elrendezésére. - -Így fejlődnek az ítélet-funkcióból lassankint a megismerési formák és -gondolkozási eszközök, amelyekkel operálunk és amelyek szellemi -fegyverünkül szolgálnak. De a fundamentális appercepció mindig hathatós -marad és még a komplikált ítéletek is mindig ugyanazon a módon hajtják -végre az adott tartalmak formálását és objektiválását. Mikor -környezetünk benyomásait az univerzum nyelvéből a mi nyelvünkre -fordítottuk, ezzel ezeket a benyomásokat szellemi tulajdonunkká tesszük. -Ezt aztán azzal értékesítjük, hogy a felismert természeti erőket -szolgálatunkba kényszerítjük és így életünket nehéz feltételek között is -fentartani és tartalomban egyre gazdagabbá alakítani vagyunk képesek. Az -emberi szervezet és környezete közötti kölcsönhatás eredménye most már -így foglalható össze: _a világ megismerése az alakítás által és a világ -alakítása megismerés által_. - -Az igazság, amelyet rendszerint minden megismerés céljául szoktak -megjelölni, mint láttuk, egy bizonyos vonatkozás az ítéleti aktus és az -ezáltal megformált és objektivált folyamat között. Ez a vonatkozás -természetesen csak gondolkozó lények tudatában van meg és -legvilágosabban akkor lép elő, ha oly ítéleteket, melyek ránk -származtak, az általuk megjelölt folyamatokkal összehasonlítunk. Idegen -ítéletek e vizsgálatánál aztán olyan pszichikai jelenségek jutnak -felszínre, melyeknek az ismeret fejlődésére nagy fontosságuk van. Ha egy -hallott vagy olvasott ítéletet meg akarunk érteni, akkor a hallott vagy -olvasott ítéletben már megformált és tagozott képzettartalmat ismét -egységgé kell összefoglalni. Míg az önállóan előállított ítélet -analizis, az átöröklődött ítélet szintézist kíván tőlünk. Az -összefoglalás és újraegyesítés ez aktusánál aztán gyakran állnak be -nehézségek és akadályok. Ha nem sikerül a hallott ítéletet egységes -képzetté egyesítenünk, akkor nem értjük a hallottat. Akkor _kérdések_ -útján igyekezünk felvilágosítást nyerni. De gyakran megesik az is, hogy -sikerül a ránk származott ítéletben tagolt képzetet utólag -kiegészítenünk, azonban azt találjuk, az átöröklődött ítéletben -végrehajtott magyarázat nem helyes. Ebben az esetben a hallottat vagy -olvasottat jól megértjük, de nem hisszük el. Ezen a módon áll elő a hit -vagy általánosabban véve az _igaznak tartás_ pszichikai jelensége. - -Újabb időben többfelől mondották ki azt a felfogást, hogy az igaznak -tartás aktusában van maga az ítéletfunkció lényege. _John Stuart Mill_, -az angol logikus mondta: «Ítélni és egy ítéletet igaznak tartani egy és -ugyanaz a dolog». Ez a vélemény már azért is tarthatatlan, mert hiszen -az igaznaktartás tárgya csak egy ítélet lehet; mivel pl. egy képzet -magában véve se nem igaz, se nem hamis, tehát nem is tartható igaznak. -Ebben a nézetben helyes csak az, hogy minden ítélet-aktusban egy -objektiváló elem rejlik. Ha tehát az igaznaktartás nem azonos az -ítélettel, akkor meg kell vizsgálni, miben áll ennek a jelenségnek a -lényege és meg kell ismerni annak különböző formáit és -intenzitás-fokozatait. - -Az igaznaktartás vagy _tudás_, vagy _hit_. Tudásról akkor beszélünk, ha -az ítélet kimondásával az a bizonyosság van összekötve, hogy erre az -ítéletre ráillik az igazság _objektiv_ kritériuma. Ahol nem így áll a -dolog, ott csak meggyőződésről vagy hitről lehet beszélni. A tudás nem -ismeri az intenzitás fokozatait, vagy megvan, vagy nincs meg, aszerint, -amint az objektiv kritérium megvan vagy hiányzik. Ezzel szemben a hitben -az intenzitás sokféle fokozatai vannak meg. Kisebb vagy nagyobb -szilárdsággal hihetjük, többé vagy kevésbbé lehetünk meggyőződve. - -Ha most már a hit és a meggyőződés pszichológiai természetét kérdezzük, -akkor már az a tény, hogy mind a kettő intenzive fokozva van, arra a -sejtésre vezet, hogy itt nem gondolkodási processzusokkal, hanem -érzésekkel van dolgunk. Ebben a felfogásban erősít meg az a megfontolás, -hogy a hit ellentéte, a _kétség_, valamennyiünk előtt mint érzelmi -állapot ismeretes. - -Ha most már ezen érzések keletkezési föltételeit kérdezzük, akkor a -felelet nem lesz nehéz. A hit vagy a meggyőződés érzése akkor -keletkezik, ha egy ítélet megegyezése eddigi tapasztalatainkkal, -világnézetünkkel világosan tudatunkba jut. Megvonjuk egy ítélettől a -hitünket, ha ez minden eddigi tapasztalatunknak ellentmond, ha nem -tudjuk beleilleszteni világképünkbe, világnézetünkbe. A leghevesebb -lelki harcok sokszor ilyen új ítéletek eredményei, melyek nekünk -nyújtatnak. Így _Kopernikus_ állításainak sokáig nem hittek, mert hozzá -voltak szokva az emberek, hogy a bibliát tudományos kérdésekben is -tekintélynek tartsák. - -A fejlődés folyamán természetesnek kell hogy feltünjön, hogy oly -ítéletek, melyeket azelőtt igaznak tartottak, valótlanoknak bizonyulnak. -Az ilyen ítéletek azonban többnyire már fogalmakká sűrűsödtek s a velük -való operálást megszokták az emberek. Ha most már az ítéletek nem igazak -többé, akkor a fogalmakat sem lehet valóban meglevő erőcentrumoknak -tekinteni. Ha pl. a keresztény időszak első évszázadaiban a pogányok -keresztény hitre tértek, akkor szemükben az addig imádott jelenségek -elvesztették realításukat. A tizenhetedik és tizennyolcadik század -kémikusai erősen hisznek az általuk feltételezett phlogiston -realitásában, oly anyagéban, amely minden éghető anyagban megvan. Mikor -aztán _Lavoisier_ helyesen magyarázta meg az égési processzust, a -phlogiston fogalma elvesztette érvényét, realitását. Ennek megfelelően -egy az igazság-fogalommal analóg gondolkozási eszköz fejlődik ki, amely -a fogalom vonatkozását a valósággal jelöli meg. Ezt a gondolkozási -eszközt nevezzük _existencia-fogalomnak_. Újabb időben ezt is -többféleképen értelmezték és ez nem egy kontroverziára adott alkalmat. -Mi az existenciát úgy fogjuk fel, mint _predikátumot_, mely a szubjektum -hatóképességet fejezi ki. Ha azt mondjuk: Isten létezik, ez annyit -jelent, hogy: Isten nem az emberi fantázia teremtménye, hanem megvan -függetlenül attól, hogy hiszünk-e benne, önálló erőcentrum, melyet -hatásaiból ismerünk fel. _Schiller_ «Bürgschaft»-jában a zsarnok -Dionysos nem hitte, hogy az önfeláldozó baráti hűség csakugyan létezik. -Ekkor átél egy eseményt, amelyet nem magyarázhat másra, mint ama -kétségbevont hűség hatására. Ezért meggyőzve kiált fel: «a hűség mégse -merő agyrém». - -A megismerési processzus genetikus és biológiai vizsgálata megmutatta, -hogy minden ismeretforma és minden ismeret-tartalom a környezet és az -organizmus kölcsönhatásául tekinthető, midőn azonban a környezet -folyamatai az organizmuson belül különféle átformálódásokon és -feldolgozásokon mennek keresztül. Minden ismeretaktusban és minden -ismerettartalomban van egy objektiv és egy szubjektiv tartalom. A -szubjektiv komponensteket eddig megvizsgáltuk és legfontosabb fejlődési -fázisaikat feltüntettük. Most az objektiv komponenst fogjuk kérdezni, az -ismeret tárgyát, valóságos szubsztrátumát. Ezzel foglalkozik a második -része annak, amit a megismerés filozófiájának neveztünk. Ez a második -rész a levőről szóló tan, vagyis az ontologia. - - - - -NEGYEDIK FEJEZET. Metafizika vagy ontológia. - - -27. §. Az ontológiai probléma. - -Az ismeretproblémákkal szoros kapcsolatban van az ontologiai probléma. -Az a kérdés, hogy mit vagyunk képesek megismerni, magától vezet arra a -kérdésre, hogy mi létezik, mi a lényege a valóságosnak. Történelmileg az -utóbbi kérdés korábban merült fel, mint a megismerés problémája, ami -teljesen érthető, mert a levőnek természetéről való kérdésnek arra nézve -is megvan az értelme és érdeke, aki ismeretelméletileg még nem hagyta el -a naiv realizmus talaját. - -A nem filozofáló ész arra a kérdésre, hogy mi a való, ezt fogja felelni: -az engem körülvevő dolgok, melyeket látok, hallok, megfoghatok. A naiv -értelem felfogása szerint tehát az egyes dolgok rendezetlen sokasága a -létező, de még minden teoretikus spekuláció előtt, még a praktikus -világnézet talaján feltűnik és észrevevődik a különbség az _eleven_ és -_élettelen_ között. Az élettelen nyugton marad, amíg külső lökés nem -hozza mozgásba, az eleven saját ösztönéből és céltudatos módon mozog. Az -elevenben tehát oly lénynek kell laknia, amely ezt a mozgást előhívja. -Az a lény az álomban ideiglenesen, a halálban örökre elhagyja a testet. -Ezt a lényt leheletszerűnek képzelik, ugyanaz az alakja, mint a testeé, -de meg nem fogható, bizonyos értelemben immateriális. Ez a lény a -testtől különböző és elválasztható lélek. A _lélekhit_, mint ahogy a -néprajzi tudomány kétségtelenné teszi, _az emberi nem közkincse_. Sehol -sem találtak oly népet, amelynél ne volna meg ez a hit, amely a halál -jelenségeiből, valamint az álmokból is természeti szükségszerűséggel -fejlődik ki. - -Így már ezen a gondolkodási fokon a létező két nagy, egymástól teljesen -különböző csoportra oszlik: a _testek_ és a _lelkek_ birodalmára. Ez a -különválasztás persze még nem logikailag éles. A holt vagy legalább ép -most elhalt testet még érzésre képesnek tekintik és olyan tulajdonságok -viselőjének, melyeket mi pszichikaiaknak mondunk. Mikor Achilles a holt -Hektort végighurcolja a földön, akkor az ellenséget még ezzel kínozni -akarja és ha Patroklos lelke kesereg, hogy annyi férfiúi bátorságot és -ifjúságot el kell hagynia, akkor épen a test tekintetik a tulajdonságok -viselőjének. Egyáltalán ezen a fejlődési fokon a _test_ a _személyiség_ -hordozója és a lelket úgy tekintik, mint ettől különböző lényt. -Másrészről a léleknek van alakja, alkalmilag láthatóvá lesz és így -megfoghatatlan, testetlen ugyan, de nem a szó legszorosabb értelmében -immateriális. - -A filozófiai spekuláció aztán az ilyen bizonytalan, ilyen kevéssé éles -felfogással nem elégszik meg. Tekintettel a jelenségek -törvényszerűségére és egységes összefüggésére, megvan az a törekvése, -hogy a világmindenséget egy _egységes_ elvből fogja fel és magyarázza. - -Már most azt a nézetet, hogy egy elv elegendő a világ megmagyarázására, -hogy minden létező egységes és egyforma természetű, _monizmusnak_ -nevezik. - -Ezzel szemben annak a gondolkodási iránynak, mely két különböző -szubsztanciát vagyis lényeget vesz fel, _dualizmus_ a neve; az a nézet -pedig, mely szerint kettőnél is több a szubsztancia, _pluralizmus_. - -A nem filozofáló ész felfogását mint bizonytalan dualizmust lehet -megjelölni. A _monizmus_ ellenben különböző lehet. Azt lehet állítani, -hogy csak testi vagy anyagi van, hogy csak _matéria_ van és minden -szellemi csak az anyag funkciójául tekintendő s maga is valami -materiális. Ennek a gondolkodási iránynak a neve _materializmus_. - -De azt is lehet állítani, hogy csak a szellemi világnak van valóságos, -reális léte, míg minden materiális csak mint képzet van adva és így csak -úgy tekinthető, mint valami szelleminek a megjelenési formája. Ez a -_spiritualizmus_ álláspontja, mely gyakran _idealizmusnak_ is nevezi -magát. - -Emellett még vannak különböző, gyakran elég komplikált formái a -monizmusnak, melyek azonban, ha kevésbbé jelentékeny különbségeket -leszámítunk, két tipusra vihetők vissza. A monizmus egyik formája az -ős-szubsztanciának bizonyos nemét tételezi fel, amely maga se nem anyag, -se nem szellem, hanem mindkettőt mint kisugárzást, mint attributumot -vagy másvalamiképen tartalmazza. Ez az ős-szubsztancia, mely mint -önmagának saját oka (causa sui) és legtöbbnyire mint istenség is -gondoltatik, vagy változatlan marad, vagy mindig új formákba fejlődik. -Ezt a világnézetet, melyet kiváló gondolkodók képviselnek, a -_szubsztancia monizmus_-ának nevezzük. - -Ettől lényegesen eltérő a monisztikus gondolkodásmód egy másik neme, -amely szigorúan véve nem is támaszt arra igényt, hogy világnézet legyen. -Ujabb kutatók t. i. azt a kísérletet vállalták, hogy a merő tapasztalat -talajára álljanak és emellett eltávolítsák a különbséget a fizikai és a -pszichikai között. A tapasztalatot bizonyos elemekre és ezeknek -funkcionális vonatkozásaira kell visszavezetni és a tudomány ne tegyen -egyebet, mint hogy ezt a tapasztalatot ökonomikusan rendezi. A -szubsztancia helyére az energia fogalma vagy a történés még általánosabb -fogalma helyeztetik. Mivel az energia tömege állandó marad és formái -egymásba áthelyezhetők, tehát az univerzumot mint rendezett eseményt -fogják fel, amely egységes törvényeknek van alávetve. A -világszemléletnek ezt a nem épen könnyen érthető módját a _történés -monizmusá_-nak nevezzük. - -Ezekkel a monisztikus felfogásokkal szemben áll az az irány, amely a nem -filozofáló ész felfogásához tér vissza és két különböző lényeget, -anyagot és szellemet tételez fel. Ennek a dualizmusnak magától -értetődőleg különböznie kell a naiv tudatétól. A logikai -ellentmondásoknak el kell háríttatniok és a szellem és anyag kölcsönös -viszonya a tényeknek megfelelően kell hogy megfoghatóvá tétessék. - -Ezen gondolkodási irányok mindegyike külön-külön megvizsgálást kíván. - - -28. §. A materializmus. - -«A materializmus oly régi, mint a filozófia, de nem régibb», – mondja -_Lange_ a materializmus történetéről szóló kitünő művének elején. Ezzel -mindenekelőtt az az általánosan elterjedt, de téves nézet utasíttatik -vissza, hogy a materializmus a naiv ész felfogása. A materializmus -sokkal inkább metafizikai, vagyis a tapasztalaton túlmenő hipotézis, -amely a világtörténés összefüggését kísérli megfoghatóvá tenni. - -A görög filozófusok első kísérletei a világ magyarázására határozottan -materialisztikusak. Egy alap-anyagot keresnek, amelyből minden -keletkezett s ezt hol a vízben, hol a tűzben, hol a levegőben vélik -megtalálni. A szellemi élet emellett persze megmagyarázhatatlan marad, -miután még nem tárgya a filozófiai elmélkedésnek. _Empedokles_, a négy -elemről szóló tan megalapítója és _Anaxagoras_ (mindketten Kr. e. 450 -körül) értékesítettek először szellemi principiumot is a világ -magyarázatára, az első a szeretetet és gyűlöletet, az utóbbi a rendező -szellemet. Ezóta _szellem_ és _anyag_ küzdenek a világuralomért, melyet -a filozófia hol az egyiknek, hol a másiknak juttat, hol pedig mind a -kettőnek együtt. - -Határozottan materialisztikus _Leukippos_ és _Demokritos_ atomtana, -nemkülönben a sztoikusok ismerettana is. A középkor az uralkodó -teológiai befolyás folytán dualisztikus, ép így az újabb filozófia is -kezdeteiben. _Descartes_ adta a dualizmusnak legélesebb filozófiai -kifejezését. - -A tizennyolcadik században Franciaországban _Lamettrie_ orvos -(1709–1751) «_L’homme-machine_» (az ember mint gép) című könyvében -mondta ki a határozott materializmust és minden gondolkodást testi -tevékenységnek magyarázott. _Holbach_ báró (megh. 1789) azután «_Système -de la nature_» című művében ezt a materializmust részletesen indokolta -és vallási előítéleteket igyekezett segítségével leküzdeni. - -_Kant, Fichte, Schelling_ és _Hegel_ idealisztikus rendszerei által a -materializmus egy ideig vesztett tekintélyéből, hogy aztán _Hegel_ -bukása után újból feltámadjon. _Vogt, Moleschott, Büchner_ energikusan -síkra szálltak a materialisztikus világnézetért és _Büchner_ számos -kiadásban (magyarul is) megjelent _Erő és anyag_ című könyve nagyon -sokat tett ennek a tanításnak az elterjesztésére. Az érzékfiziológia és -az agyra vonatkozó vizsgálatok haladása nagy ösztönzői voltak e -terjedésnek. Tudományos körökben a materializmus az utolsó évtizedekben -ismét vesztett érvényéből, de a művelt laikusok között nagyon el van -terjedve. Most már meg kell ismerkednünk a materializmus legfontosabb -állításaival, valamint ezek indokolásával. - -A materializmus mindenekelőtt azt igyekszik bebizonyítani, hogy minden, -amit pszichikai folyamatnak nevezünk és amit mint ilyet tudatunkban -átélünk, tényleg nem más, mint szerveink funkciója, különösen pedig -agyvelőnké. Egy pszichikai folyamat, tehát egy gondolat, egy érzés, egy -akarat-elhatározás igazi lényege csak akkor ismerhető fel, ha a -megfelelő agy-processzus ki van kutatva. A _pszichológia_ a -materializmus számára nem egyéb, mint agy-fiziológia. Különösen -igyekszik a materializmus bebizonyítani, hogy a testtől különböző és -különvaló lélek föltételezése tudománytalan és minden tapasztalatnak -ellentmondó. A legfontosabb argumentumok, melyekkel ez állítás -bebizonyítására síkra száll, a következők: - -1. A _metodologiai_ argumentum: Egy immateriális, de mégis megmaradó, -önálló, a testtől különböző lélek feltételezése tudomány előtti és -tudománytalan. Aki így gondolkozik, az a természeti népek kulturális -fokán áll, melyek minden folyamatot mint egy láthatatlan démon hatását -fogják fel. A tapasztalatban csak a test és szervei vannak adva. -Mindazt, amit ez az organizmus végez és ami benne végbemegy, úgy kell -felfogni, mint szerveinek funkcióját. Egy lélek feltételezése époly -felesleges, mint tarthatatlan metafizika, melyet a szigorú tudománynak -kérlelhetetlenül ki kell küszöbölnie. - -2. A _mechanikai_ argumentum: A világtörténés természettudományos -felfogása azt az elvet állította fel és találta beváltnak, hogy a -világban meglévő erő-mennyiség vagy energia summája sem nem -gyarapítható, sem nem csökkenthető, hanem mindig állandó marad. Minden -történés csak az energiának más formáiba való változásában áll. Így -változik át a mozgás hővé, a hő mozgássá, a villamos áram, vizen -keresztül vezetve, kémiai hatásokat fejt ki és az univerzum összes -mechanizmusa az alatt az előfeltétel alatt válik érthetővé, hogy az -energiának semmiféle új teremtése nem megy végbe. Ha most már -feltételezünk egy a testtől különböző lelket, amely nemmechanikus -behatásával egy izmot összehúzódásra bír és egy mozdulatot hív elő, -akkor ez a meglévő energiának szaporodását, az erő egy újon-teremtését -jelentené. Ez a fölvétel az energia megmaradásának oly gyakran bevált -principiumával ellentmondásban van s ezért mint tudományellenes -elvetendő. - -3. A _kozmológiai_ argumentum: Volt idő, amikor földünk izzó gázköd -volt. Akkor nem lehetett rajta semmiféle organikus élet, sem ember s -következőleg semmiféle szellemi tevékenység sem. Csak mikor a föld -lehült és megvoltak a feltételek az organikus élet keletkezésére, csak -akkor jött létre a földön a növényi és állati világ, amelyből aztán az -ember is kifejlődött. A szellemi élet tehát csak az organikus élettel -együtt keletkezett s hozzákötve marad a fiziológiai föltételek -meglétéhez. Nincs tehát értelme, egy az organikustól eltérő szellemi -életet feltételezni, mivel ez az organikussal együtt keletkezett és -bizonyára ezzel együtt fog elpusztulni. - -Mindezeknek az argumentumoknak összevéve erősen meggyőző vagy legalább -rábeszélő erejük van, úgy hogy nem lehet csodálni, ha a materializmust -széles körökben az egyedül lehetséges tudományos világnézetnek tekintik. - -Ami most már a lélek föltételezése elleni metodologiai argumentumot -illeti, a modern pszichológia egyet kell hogy értsen a materializmussal, -de természetesen más okokból. Egy maguktól a pszichikai folyamatoktól -különböző lelki élet, amely mint gondolkodásunk, érzésünk és akarásunk -hordozója jönne számba, mindenesetre nincs adva semmiféle -tapasztalatban. Ellenkezőleg a lelki folyamatokra az a karakterisztikus, -hogy mindig mint történés, mint események lépnek elénk, amelyekben -szubsztanciális hordozó számára nincs hely. Ha most már ennek dacára -lélekről vagy szellemről beszélünk, ennek oka tényleg abban áll, amit -fentebb fundamentális appercepciónak neveztünk. Az egyszer kifejlődött -ítélet-funkció egy gondolattartalmat csakis az alany és állítmány -formájában tud elsajátítani. Ameddig a pszichológia ezt a lélekfogalmat -ugyanazon a módon használja, ahogy a fizikus a magnetizmusról vagy -elektromosságról beszél, ahol pedig tényleg csak mágneses vagy -elektromos jelenségek vannak számára adva, amíg a lélek csak a -pszichológiai folyamatoknak szubjektumául, nem pedig önálló -szubsztanciául tekintetik, addig ezt a kifejezési módot nem lehet -tudománytalannak mondani. Amint azonban a testtől különböző lelket -tételezünk fel, amely önállóan áll fenn és talán a halál után is tovább -fennáll, akkor erőszakot teszünk a tapasztalatban adott pszichikai -élményeken. - -Minden szubsztanciát azonban, ha még oly erőszakosan kiküszöbölünk is -belőle minden anyagit, mind újra _anyaginak_ képzelünk el. Minden, ami -megmarad, gondolkodásunk módja szerint tért kell hogy elfoglaljon és -ezzel materiális kell hogy legyen. Egy lélek-szubsztancia fölvétele, -mely ellen a materializmus oly buzgón és joggal is küzd, végül a -materializmushoz vezet. A tényeknek egyedül csak az felel meg, ha mindig -csak pszichikai _történésről_ beszélünk, sohasem pszichikai létről és -csak az ilyen szubsztrátumnélküli történés tényleg valami minden -materiálistól lényegesen eltérő. - -A szigoruan tudományos módszer, mely csak a tényeket akarja leírni, arra -tanít, hogy mindennapi és minden órai, valamint egyúttal legbiztosabb -tapasztalatunkban oly történés van adva, amely minden érzékileg -észrevehetőtől, minden materiálistól lényegesen különbözik, sőt ezzel -teljesen összehasonlíthatatlan. A materializmus által életrehívott -tudományos módszer tehát ez ellen a világfelfogás ellen dönt. - -A _mechanikai_ argumentum elveszti bizonyító erejét, ha arra gondolunk, -hogy akaratunk sohase teremt új energiát, hanem csak átalakítja az -izomban felgyülemlett feszítő erőt eleven erővé. A világ semmiféle -akarata sem képes az izomba az energia legkisebb mennyiségét is -belevarázsolni. - -A _kozmológiai_ argumentum kétségkívül nagyon valószínű hipotézisre -támaszkodik. Pszichikai folyamatoknak meghatározott kozmikus állapotok -között való meglétéről azonban a hipotézis a sejtelemnek még csak az -árnyékát sem mondhatja ki. Itt csaknem minden kívül marad az emberi -kutatáson s így az ilyen hipotézisekből vett argumentumnak sem lehet -bizonyító ereje. - -Az a tény, hogy a pszichikai folyamatok minden materiálissal teljesen -összehasonlíthatatlan valamik, oly nyomatékos erővel kényszeríti ránk -magát, hogy senki, aki ezt a tényt teljesen fölvette magába, a -materializmusban nem találhat kielégítést. - -A materializmusnak nagy érdemei vannak gondolkodóképességünk fejlesztése -körül és mint irányadó tényezőnek. A szoros összefüggés agy és lélek -között általa jobban bevésődött és eredményes kutatásokra adott ez -összefüggés részleteiről ösztönzést. Mint módszertani és heurisztikus -(új tények találására vezető) principiumnak még mindig megvan a nagy -fontossága, mint világnézet azonban nem szolgáltat igazságot a -tapasztalat egy nagy részének. Mint az idealista az idegen tudattal -szemben, époly tanácstalanul áll a materialista a saját tudatával -szemben, s egyik sem tudja a számára megmagyarázhatatlan jelenségeket -eltávolítani a világból. - - -29. §. A spiritualizmus. - -A _spiritualizmust_, vagyis azt a tanítást, hogy a dolgok igazi, a -jelenség mögött rejlő lényege szellemi természetű, az ismeretelméleti -intellektualizmus idézte fel. Ha nem az érzékek útján, hanem csak -absztrakt gondolkodás útján bírjuk a dolgok valódi természetét -felismerni, akkor ennek a lényegnek magának is szellemi természetűnek -kell lennie. Ezt a következtetést legelőször Platon vonta le -határozottan és az érzékileg észre nem vehető _ősképekben_ vagy -_ideákban_ vélte megtalálhatni a valóban létezőt. _Platon_ e gondolata -hathatósabban hatolt tovább, semmint gondolnók és még ma is befolyással -van gondolkodásunkra. Ha az ideák önálló életéről beszélünk, melyek -valamely időt mozgatnak, akkor tulajdonképen platonikusok vagyunk. A -római kor újplatonikus gondolkodói, különösen _Plotinus_ misztikus -értelemben képezték tovább ezt a tanítást. - -A középkor szigorúan dualisztikus érzelmű, de az újkor kezdetén, mikor -_Descartes_ az öntudatban találta meg az igazság legbiztosabb forrását, -a spiritualizmus újra föléled s _Leibnizben_ találja meg -legjelentékenyebb képviselőinek egyikét. _Leibniz_ monádjai szellemi -lények s szerinte ilyenekből áll a világ. Az angol _Berkeley_, aki az -ismeretkritikai idealizmust megalapította (lásd föntebb), szigorúan véve -spiritualista, amidőn azt állítja, hogy csak szellemek léteznek, -amelyeknek tudattartalma a világ. - -Újabb időben _Wilhelm Wundt_ alapított spiritualisztikus metafizikát, -amikor a lét tartalmát mint egyéni akarattevékenységek sokaságát fogja -fel, amelyek szellemi természetűek. _Hermann Lotze_ és _Theodor Fechner_ -is a spiritualizmusban vélték megtalálhatni az ontológiai problémák -kielégítő megoldását. _Lotze_ az anyagot és szellemet mint az abszolutum -megjelenési formáját fogja fel, amely maga túlnyomólag szellemi -természetű, míg _Fechner_ a mindent meglelkesítést veszi fel és ezzel a -materiális atómokat is végső ponton szellemieknek nyilvánítja. - -Végül _Schopenhauer_, aki az akaratot és _Jakob Frohschammer_, aki a -világfántáziát tekinti a dolgok végső és igaz lényegének, szintén -spiritualisztáknak tekintendők. Ha azonban a modern spiritizmus, melyet -fentebb mint misztikus gondolkodási irányt ismertünk meg és amely sokkal -többet dolgozik szemfényvesztő fogásokkal, mint argumentumokkal, a -spiritualizmus előkelő nevét veszi fel, akkor ezt mint megengedhetetlent -kell visszautasítani. - -A spiritualizmus közeli rokonságban van az ismeretkritikai -idealizmussal. Mindkét gondolkodási irány szerint a világ lényege -szellemi természetű. A lényeges különbség azonban abban rejlik, hogy az -ismeretkritikai idealizmus minden lépést a tapasztalaton túl, tehát -minden metafizikát elutasít és épen abban keresi erejét, hogy csak a -tapasztalatban adotthoz tartja magát, holott a spiritualizmus tudatos -metafizika és az is akar lenni és mint ilyen túlmegy a közvetlen -tapasztalaton. Az ismeretkritikai idealizmus számára a világ -_tudattartalom_, a spiritualizmus számára önálló, a megismerő -szubjektumtól független _szellemi lényeg_. - -A spiritualizmus, pontosan nézve, nem más, mint a természeti népek -_animizmusának_ filozófiai kialakítása. Az ősember a fát, a forrást, -néha még a követ is eleven, akarattal bíró lényeknek tekinti, amelyek -neki használnak vagy ártanak. A filozófus spiritualista felismeri a -természeti történés törvényszerűségét és a külvilágban az atomok tömegét -látja, melyek mechanikai és kémiai törvények szerint vonzzák vagy -taszítják egymást és ezen a módon «az istenség élő köntösét szövik.» -Ezen utolsó egységeknek azonban szellemet és tudatot tulajdonít, mert -egy objektumnak önálló létezését szellemi bensőség nélkül nem tudja -elképzelni. Akár képzetnek, akár akaratnak vagy fantáziának gondolja el -ezt a szellemi bensőséget, ez a mindent meglelkesítés fundamentális -appercepciónk varázsa alatt áll. A forma, amelyben a világot kénytelenek -vagyunk felfogni, bizonyosan igazi lényegének egyik oldala. Ezt azonban -egyetlenné tenni szerintünk époly tarthatatlan, mint értéktelen. - -A spiritualizmus bizonyos tekintetben magasabban áll, mint a -materializmus, mivel lelki életünk közvetlenül adott tényét belevonja -világképébe és nem alacsonyítja le fölösleges mellékkörülménnyé. A -különbség a fizikai és a pszichikai között azonban itt is elmosódik. -Époly kevéssé bírjuk felfogni, hogy mikép tud az anyag gondolkodni, mint -azt, hogy mikép lehet a szellemnek kiterjedése. A materiális folyamatok, -mint már megjegyeztük, megközelíthetők az érzéki észrevétel számára, a -szellemiek megközelíthetetlenek. Hogy most már ily össze nem -hasonlítható dolgok hogy keletkeznek egymásból és hogy mehetnek át -egymásba, azt sem akkor nem bírjuk belátni, ha az anyagból szellem, sem -akkor, ha a szellemből anyag lesz. - -A spiritualizmus azonban még egy másik, mélyebben fekvő hiányban is -szenved. Ha a világ szellemi lényegben áll, akkor a szellemi történésbe -valami megmaradónak, egy szubsztanciának a fogalma vezettetik be. Most -már azonban, mint már megjegyeztük, szellemi életünkre, a mint -tudatunkban végbemegy, jellemző az, hogy az mindig csak mint esemény, -mindig csak mint történés áll előnkbe. E történés felfoghatóságára aztán -a megmaradó szubsztancia fogalma tökéletesen alkalmatlan, szükségképen -félrevezető gondolkodási eszköz. A modern fizika még a -természettudományból is ki akarja küszöbölni ezt a fogalmat és itt is -csak a történés törvényeiről, de sohasem megmaradó hordozójáról akar -beszélni. Ez a törekvés a fizikai folyamatokra vonatkozólag nekünk -hasztalannak tűnik fel, de a lelki élet szemlélésére a -szubsztancia-fogalom abszolut kiküszöbölése nyomatékosan ajánlatos s a -modern pszichológia energikusan követeli, sőt részben már végre is -hajtotta. Ha szellemi szubstanciákról beszélünk, ezt ellenmondásnak kell -éreznünk, ha a pszichológiai jelenségek természetét a tényeknek -megfelelően fogjuk fel. Ezért a pszichológiának kell mindenekelőtt óvást -tenni az olyan világnézet ellen, amely oly kevéssé szolgáltat igazságot -a lelki folyamatok tényleg adott lefolyásának és természetének. - -Nem oly egyoldalúan, mint a materializmus és a spiritualizmus igyekeznek -megoldani az ontológiai problémát a többi monisztikus rendszerek, -melyekről fentebb szó volt. Folytonos absztrakció útján törekszenek egy -magasabb fogalomig eljutni, amely az anyagot és szellemet, a fizikai és -pszichikai történést magába foglalja. Ezt a magasabb fogalmat vagy egy -megmaradó, örök szubsztanciában, vagy a szüntelen levésben, a történés -törvényében igyekszenek megtalálni. Ezért a világfolyamat monisztikus -felfogásában két további formát különböztetünk meg: a szubsztancia -monizmusát és a történés monizmusát. - - -30. §. A szubsztancia monizmusa. - -Ennek a felfogásnak legrégibb formája az úgynevezett eleaták tanítása, -amely a Kr. e. hatodik és ötödik században fejlődött ki Görögországban. -Az iskola Elea dél-olaszországi várostól kapta nevét, ahonnan a -hozzátartozó gondolkodók közül többen származtak. Az iskola alapítója, -_Xenophanes_ protestált _Homéros_ és _Hesiodos_ az istenekről volt -emberiesítő felfogása ellen és azt tanította, hogy az istenség sem -alakra, sem gondolkodásmódra nem hasonlít az emberekhez. Ontologiailag -azonban csak tanítványa, az eleai _Parmenides_ alakította ki ezt a -tanítást. Már fentebb megismertük az eleatákat, mint egy -intellektualisztikus ismeretelmélet megalapítóit. Az érzéki észrevétel, -mondja _Parmenides_, teljesen csalóka. Az istennő, aki őt tanítja, óvja -attól, hogy «a semmit meg nem látó szemet és a zúgó fület» érvényesülni -engedje. Csak a tiszta gondolkodás vezet az igazán létezőnek -megismerésére. Ez a létező egységes és örök. Nem lett, nem ismer multat -és jövőt, hanem csak örök «most»-at. A létező továbbá oszthatatlan, -változhatatlan és ennek megfelelően nem ismer sem sokaságot, sem -mozgást. _Parmenides_ persze nem volt képes magas absztrakcióját -következetesen végiggondolni. Érzékietlen, csakis tiszta gondolkodás -által megfogható léte – ahogy ő mondja – hasonlít egy jól legömbölyített -golyó tömegéhez, amely a közepétől minden irányban egyforma vastag. Az -absztraktot tehát érzéki alakban is elképzeli. _Parmenides_ tanítványa, -az eleai _Zeno_, mestere tanítását éleselméjűen, de túlságos okoskodón -is igyekezett indokolni és több bizonyítékot hozott fel az érzékek -hitele, a sokaság és mozgás megléte ellen. Az eleaták tanítása nagy -hatással volt _Platóra_, aki ideáit az ő gondolkodásmódjuk szerint mint -örökkévalókat és változhatatlanokat állította oda, nemkülönben mint -merőben szellemi lényegeket, amelyek az érzékekkel fel nem foghatók, -hanem csak annak számára megfoghatók, aki a lelkét a jelenség -káprázatától nem engedi tévútra vezetni. - -Az eleaták alapgondolata a mai napig is jelentékeny maradt és nyilván a -jövőben is az marad. Hogy az érzéki észrevétel még természettudományi -kérdésekben sem mondhatja ki az utolsó szót, azt legnyilvánvalóbban és -legbehatóbban _Kopernikus_ bizonyította meg a gondolkodóvilágnak. Amikor -meg kellett győződni arról, hogy a nap, amelyet napról-napra föl- és -lemenni látunk, tényleg nem változtatja helyét, akkor az absztrakt, -matematikai gondolkozásnak, sőt a konstruktiv, tudományos fantáziának is -több az igazságértéke, mint a «semmit meg nem látó szemnek és a zúgó -fülnek.» _Kopernikus_ azonban még valami másra is tanította a -filozófusokat. A föld, addig a középpontja a világegyetemnek, kicsiny, -jelentéktelen planétává vált, amely sok mással együtt jár a nap körül. -_Giordano Bruno_ (1548–1600) volt az első filozófus, aki _Kopernikus_ -asztromóniai tanításaiból levonta az ontológiai következéseket. Lángoló -lelkesedéssel hirdette tanítását a világ végtelenségéről és az univerzum -egységéről. _Giordano Brunót_ 1600 február 17-én mint eretneket -megégették, mert tanítása az akkor érvényes dogmáknak ellentmondott és -mert vonakodott meggyőződését visszavonni és megtagadni. _Bruno_ -gondolata az univerzum egységéről, amely, mint alább látni fogjuk, -egyúttal isten és a világ azonosságát is jelentette, mindazáltal hatásos -maradt. Más, kevésbbé eleven, de logikailag következetesebb formában -vette fel ismét _Baruch Spinoza_ (1632 – 1677), kinek rendszerében a -szubsztancia monizmusa a legtisztábban jut kifejezésre. - -Mint amsterdami származású zsidó, Spinoza már fiú korában ismerte az -ótestamentumot és aztán megismerkedett a zsidó vallásfilozófusok -tanításaival is. Itt ismert meg egy istenfogalmat, amely, amennyire az -emberi gondolkodás számára elérhető, minden antropomorfizmustól -(emberiesítéstől) meg van tisztítva. Mindenesetre ez az isten a világtól -magától különböző lény marad. Megvolt «mielőtt a hegyek születtek» (90. -zsoltár) és szavával teremtette a világot. Mikor aztán _Spinoza_ -megismerkedett _Descartes_ (1596–1650) tanításaival és megismerte a -matematikai bizonyítás szigorúságát, az isten és a világ dualizmusa -többé már nem elégítette ki. Az _isteni szeretetnek_ az ótestamentumban -oly gyakran bevésett parancsát a legszigorúbb és legszélesebb értelemben -fogta fel és nem bírta ezt a parancsot máskép elgondolni, minthogy benne -az ember föltétlen odaadása kivántatik az isten végtelenségének. Ebből -fejlett ki benne lassankint _istennek mint az egyetlen szubsztanciának_ -a fogalma, amelyből minden lét, a testi és a lelki egyaránt, logikai -következetességgel levezethető. Ezért neki ép úgy, mint a szenvedélyes -_Giordano Brunónak_ isten és a világ egy és ugyanaz. (Deus sive natura.) - -Ennek az egyetlen szubsztanciának, melynek fogalma már magábafoglalja a -létet, két attributuma van: a _gondolkodás és a kiterjedés_. Minden -egyes dolog a világban, tehát minden ember is, nem egyéb mint az -egyetlen szubsztancia megjelenési formája. Ha a dolgokat nem -elkülönítettségükben, hanem az örökkévalóság szempontjából (sub specie -aeternitatis) szemléljük, akkor minden lét és történés tökéletesen -egységes. Mindég csak ugyanaz a szubsztanciánk van, melynek attributumai -számtalan jelenségben valósulnak meg. Az ember képzeteinek rendje és a -dolgok rendje ugyanaz, mert mindkettő ugyanabból a forrásból, az -egyetlen, örök, oszthatatlan szubsztanciából folyik. Az emberi ismeret -és egyúttal az emberi boldogság legmagasabb célja tehát a feltétlen -odaadás az univerzumnak, vagy ahogy Spinoza formulázza, az -intellektuális szeretet isten iránt. - -_Spinoza_ világnézete egységességében és merev zártságában -tagadhatatlanul nagyszerűnek látszik. Pontosabb vizsgálatra azonban -kiderül, hogy alapvetésében egy nagyon fontos dolgot nem vesz észre. Az -első, már gyakran kiemelt hiba az, hogy Spinoza az alap és következés -logikai viszonyát azonosítja az ok és hatás ontológiai viszonyával. -Minden létet és történést ugyanazon a módon vél a szubsztancia -_fogalmából_ levezethetőnek, ahogy a geometria tényleg levezetheti -tantételeit a téralakulatok definicióiból. Azért azt is hiszi, hogy -metafizikai megállapításait, melyeket etikájában geometriai módszerrel -vezet le, ugyanaz a rendíthetetlen bizonyító erő illeti meg, mint a -geometriai tételeket. Megfeledkezik arról, hogy a geometria önmaga által -teremtett, a filozófia azonban talált és adott fogalmakkal operál. A -spinozizmus másik hiánya az, hogy itt a világtörténésből az idő ki van -küszöbölve. _Spinoza_ fogalmi dedukciójában csak az örökké megmaradót, -az önmagával egyformának maradót látja és nem veszi észre, hogy a -világtörténésben állandó változás és fejlődés megy végbe. Mint a -spinozai világszemlélet harmadik hibáját kell tekinteni továbbá az -akkoriban általános, merőben intellektualisztikus felfogást a lelki -életről. Számára, mint _Descartes_ számára, az egész lelki élet egy -gondolkodás. A modern pszichologia azonban azt tanítja, hogy érzés és -akarás az öntudat eredeti tevékenységi módjai és hogy csak ezekből -fejlődik ki a gondolkodó tevékenység. - -A _Spinoza_-féle szubsztancia monizmusa tehát merev formájában nem -elégíthet ki. _Goethe_, akire Spinoza nagy hatással volt, önmagától -megelevenítette a merev szubsztancia-fogalmat. Neki az isten és -természet egysége nagyon rokonszenves volt, de számára a természet élet, -fejlődés és állandó változás. Ezért _Goethe_ is örömmel üdvözölte, mikor -1797-ben _Schelling_ természetfilozófiája megjelent, egy oly mű, melyben -_Spinoza_ alapgondolata, a természet és szellem egysége, meg van tartva, -de össze van kötve a fejlődés gondolatával. - -_Schelling_ (1775–1854) teljes öntudattal vette fel ismét _Spinoza_ -gondolatát. Már első munkái egyikében kifejezi azt a reményét, hogy -«realitást adhat annak az eszmének, hogy _Spinoza_ etikájával egy -elleniratot állíthat szembe». «Spinozista lettem – írja _Hegel_-nek – -nemsokára meg fogod látni, hogyan». Schelling számára is természet és -szellem az abszolut megjelenési formái, az univerzum az ő számára is -egységes természetű. Spinozától eltérőleg azonban _Schelling_ a -természetet és szellemet nem úgy fogja fel, mint az abszolut -attributumait, hanem mint két pólusét. A polaritás törvényét, ahogy a -mágnesség és elektromosság jelenségei mutatják, Schelling -világtörvénynek tekinti. Ahogy a mágnes a közepén sem északi, sem déli -mágnes-sarkot nem mutat, hanem mindkettőnek bizonyos nemű -indifferenciáját, úgy válik ketté az abszolut természetté és szellemmé. -Emellett azonban az abszolut igazi lényege mégis szellemi marad. A -természet Schelling számára «láthatóvá lett szellem». Ebben a Schelling -által úgynevezett «identitás-filozófia», amelynek számára gondolkodás és -lét egy s ugyanaz, mégis a spiritualizmus felé hajlik. Továbbá -Schellingnél az abszolut önmagában véve változatlan és mindig ugyanaz -ugyan, de különböző formában lesz jelenséggé és ezt a folyamatot -_Schelling_ mint fejlődési folyamatot fogta fel. Az abszolut két pólusa -közül _Schelling_ különösen a természetet tárgyalta kimerítően és -«természetfilozófiája» egy ideig jelentékeny, hanem is épen a haladásra -kedvező hatást tett. A modern természettudománynak a leghatározattabban -küzdenie kellett _Schelling_ módszere ellen, amely természeti -törvényeket vezet le filozófiai eszmékből s végérvényesen le kellett -győznie. Az utóbbi években azonban kezdték belátni, hogy _Schelling_ -gondolata, minden természeti erőt egy egységes principiumból magyarázni, -mégis sok helyeset tartalmaz, miután a modern természettudomány is -lassankint arra a felfogásra jutott, hogy minden természeti történést -úgy tekint, mint egy egységes energia átformálódását és áthelyezkedését. - -Sokkal zártabban és egységesebben van keresztülvive a szubsztancia -monizmusa _Hegel_-nél (1770–1831). A gondolkodás és lét identitását -_Hegel_ úgy fogta fel, hogy a fogalmak logikai, vagy ahogy _Hegel_ -mondta, dialektikai fejlődése egyúttal a világtörténés fejlődése is. A -_Schelling_-féle polaritási törvény _Hegel_-nél a fogalmak merő logikai -ellentétévé lesz. Minden fogalom _Hegel_ tanítása szerint arra szorít, -hogy ellentétét gondoljuk. Minden _A_ megköveteli kiegészítésül a maga -_non A_-ját. Ha azonban valamely fogalom mintegy kiűzte magából az -ellentétét, akkor előáll a logikai szükségérzet, hogy mindkét fogalmat -egy magasabb fogalom alatt egyesítsünk, vagy mint Hegel mondja, -«fölemeljünk». Úgy juthatunk tehát az abszolut igazsághoz, ha csak a -fogalmak önfejlődését gondolkodva újraalkotjuk. _Hegel_ így a lét -tiszta, tartalmatlan fogalmából vezet el az ideáig, amely «mint -természet szabadon elbocsátja magát», hogy aztán mint szellem ismét -visszatérjen önmagába. A szellem három fejlődési fokában, a szubjektiv, -objektiv és abszolut szellemben, amely utóbbi a művészetben, vallásban -és filozófiában nyilvánul, a fejlődés eléri tetőpontját és mégis -visszatér kiindulópontjához, a tiszta léthez. Míg _Schelling_ figyelmét -főleg a természetre fordította, _Hegel_ ereje a szellem filozófiájában -van. Itt nevezetesen az «objektiv» szellem fogalmával, amely a jogban, -moralitásban és erkölcsiségben valósítja meg magát és melynek megléte a -családi életben és az állami életben nyilvánvalóan megmutatkozik, a -történelmi szemléleti mód rendkívüli mértékben elmélyült. Tőle tanulták, -hogy minden egyes ember az objektiv szellem hatása alatt áll és hogy a -szellemi fejlődésnek minden elért foka csak a megelőző fejlődés beható -tanulmányozása által fogható fel. _Hegel_ azonban azt hitte, dialektikus -módszere fölébe emel annak, hogy exakt természettudományi és történelmi -tanulmányokkal vesződjünk és megengedi, hogy a lét és történés -törvényeit spekulativ módon levezessük. Ezért kellett az exakt -kutatásnak oly energikusan küzdenie befolyása ellen és ezért volt -_Hegel_-nek kivált a részletkutatók között oly sok heves ellensége. Ma -persze, mikor a ténykutatás már rég győzedelmeskedett, újra megvan az -elfogulatlanságunk, hogy igazságosabban méltassuk _Hegel_ érdemeit az -emberi tudás előmozdítása körül. _Hegel_ filozófiája, mint nagyszerű, -önmagában zárt gondolat-építmény már magában véve is elismerést és -bámulatot érdemel. De tanításának pozitiv tartalmából is a minden -szellemi történés történeti szemléleti módja megmarad mint értékes -eredmény. - -A szubsztancia monizmusa csak az eleatáknál és _Spinozá_-nál van teljes -szigorúsággal keresztülvive. _Schelling_-nél és _Hegel_-nél -összekapcsolódik vele a fejlődés gondolata is; _Schelling_-nél egy -valódi változás értelmében, míg Hegel a fejlődést inkább mint a fogalom -önkifejtését fogja fel. Ez a monizmus egyúttal, mint már említettük, -_Schelling_-nél és _Hegel_-nél spiritualisztikusan van színezve, -amennyiben az abszolut lénye mindkettőnél szellemi természetű. - -Újabb természetkutatók, különösen _Ernst Häckel_, ennek a monizmusnak -ismét inkább materialisztikus alapot adtak. _Häckel_, _A világrejtély_ -című sokat olvasott könyvében megkísérelte a világtörténést a különböző -erőkkel és tendenciákkal ellátott matéria fogalmából mint egységes -fejlődési menetet ábrázolni, amely fejlődési menetben egyszerű -materiális elemekből, melyek azonban már magukban hordják a szellemi -élet csiráit, az individuális és szociális élet legkomplikáltabb -jelenségei lassankint kifejlődnek. - -Másrészről ellenben fiziologiai és fizikai teóriák alapján megkísérelték -a szubsztancia-fogalmat, mint megmaradó, önmagával mindig egyformának -maradó anyagot teljesen kiküszöbölni a világszemléletből és csak a -folytonos törvényszerű változást tekintik maradandónak. Ezt a kissé -nehezen érthető, de nagyon szigorú következetességgel keresztülvitt -szemléleti módot, melyet fentebb a történés monizmusának neveztünk, -fogjuk most tárgyalni. - - -31. §. A történés monizmusa. - -Mint a szubsztancia monizmusa, a történés monizmusa is a görög ókorban -gyökerezik. Tudatos ellentétben az eleai gondolkodókkal, az efezusi -_Heraklitos_ (Kr. e. 500 körül) a _levést_ és a _változást_ állította -fel, mint a világtörténés principiumát. «Minden mozog és semmi sem marad -meg», így hangzik egyik kijelentése és a világtörténést egy folyóhoz -hasonlítja, azt állítva, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba -leszállni, mert akkor már többé nem ugyanaz. _Heraklitos_ ismerte fel -azt is, hogy mindebben a változásban egy törvény működik, egy neme a -világésznek, amelyet ő logosznak nevezett. «Ezt a világrendet – mondja – -mely ugyanaz minden lény számára, nem isten és nem is ember teremtette, -hanem mindig eleven tűz volt és az is fog maradni». A tűz, amely -_Heraklitos_ szerint az ősanyag, csak az örök mozgás jelképének látszik. -_Heraklitos_ ismeri már a folytonos magasabbra törekvés gondolatát is és -ezért nevezi a harcot minden dolgok atyjának. Ebből a harcból lettek -szerinte istenek és emberek, urak és szolgák. - -_Heraklitos_ gondolatait részben újra felvették a sztoikusok, de -anélkül, hogy az alapjául szolgáló szemléletet egész mélységében -ragadták volna meg. _Giordano Brunó_-nál is találkozunk _Heraklitos_ -nyomaival, amennyiben ez a tüzes szellem el van telve az örök levés -gondolatával. _Hegel_ _Heraklitos_-nál vélte saját rendszerének -alapeszméit megtalálni és _Hegel_ tanítványa, _Lassalle_ ebben az -értelemben írt Heraklitosról kétkötetes könyvet. Kétségtelenül _Hegel_ -és _Lassalle_ Heraklitos mondásaiba gyakran olyan értelmet olvastak -bele, amely a görög gondolkodótól távol áll, a fődologban azonban -helyesen ítéltek. _Heraklitos_ számára az univerzum nem megmaradó -szubsztancia, hanem világprocesszus. - -Ezt a gondolatot aztán a fejlődési tan alapján újabb kutatók energikusan -felkarolták és nagy következetességgel gondolták végig. Mielőtt azonban -ezt a legújabb monizmust tárgyalnók, egy pillantást kell vetnünk az -említett fejlődési tanra. - -A szervetlen világra nézve _Kant_ «Általános természetrajz és az ég -teóriája» (Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels) című -1755-ben megjelent munkájában a fejlődés gondolatát mechanikai törvények -szerint szigorúan és következetesen keresztülvitte. Hipotézisét az izzó -gázködökről, amelyekből naprendszerünk alakult, később _Laplace_ francia -asztronómus és matematikus, aki _Kant_-tól függetlenül jött ugyanarra az -eszmére, hasonlóképen állította fel s ma _Kant-Laplace-elmélet_ neve -alatt általánosan ismeretes. _Helmholtz_ egy rendkívül világosan írt -előadásban kimutatta, hogy ez az elmélet a kutatás jelenlegi állásának -is a legjobban megfelel. Az organikus világ előtt azonban _Kant_ teljes -tudatossággal megáll. Míg teljes bizalommal megállapításaiban azt hiszi, -fenhéjázás nélkül lehet mondani: «adjatok nekem anyagot és egy világot -fogok belőle építeni, azaz: adjatok anyagot és meg fogom mutatni, hogy -keletkezik belőle a világ» – nem bízik benne, hogy egyetlen szál gyom -vagy egy hernyó keletkezését meg tudja magyarázni. - -_Goethe, Lamarck, Geoffroy Saint-Hilaire, Spencer_ és _Darwin_ kutatásai -aztán az organikus világ fejlődésébe való betekintést lényegesen -előmozdították. Most tudjuk, hogy itt is egyszerű elemekből fejlődnek ki -a legkomplikáltabb alakulatok és legalább sejtelmünk van e fejlődés -törvényeiről. Az élet alaptulajdonságait, ahogy megvannak: növekvés, -táplálkozás, a belső funkciók alkalmazkodása a külső körülményekhez, -mindenesetre fel kell tételezni már az elemeknél is, akár sejteknek, -akár neuronoknak vagy plazómoknak, akárhogy is nevezzük őket. Az az egy -dolog azonban szilárdan áll, hogy minden szerv és minden funkció -bizonyos tendenciák alapján fejlődik, melyek arra vannak irányítva, hogy -az organizmust és faját fentartsák. Az ezen szemléleti módból -keletkezett tudomány az élet törvényeiről, azaz a _biológia_ serény -részletkutatások révén nagy haladást tett és elháríthatatlan feladattá -vált, hogy az ember szellemi életét is az életfentartás álláspontjából, -vagy hogy tudományosabban fejezzük ki, biologiai principiumok szerint -átkutassuk. _Herbert Spencer_ próbálta meg ezt először «A pszichológia -principiumai» című munkájában s ezáltal dacára annak, hogy kissé -túlságos szorosan fogalmazta meg az életfogalmat, sokkal hozzájárult a -lelki folyamatok megértéséhez. - -Ha mindent, ami az emberi szervezetben végbemegy, mint életfolyamatot -fogunk fel, akkor adva van a lehetőség, hogy pszichikai és fizikai -jelenségek számára egységesítő kapcsot találjunk és olyan fogalmat -állítsunk fel, amely mindkettőt tényleg egyesíti. Innen nézve azonban a -tekintetet minden történésre ki lehet tágítani és olyan monisztikus -felfogást nyerni, mely sokkal következetesebb és szigorúbb, mint az -eddig megkíséreltek. Ezekre a gondolat-utakra tértek _Richard Avenarius_ -és _Ernst Mach_ és az _Avenarius_ által alapított «empiriokriticizmus» a -legkövetkezetesebb monisztikus rendszer, amelyet eddig felállítottak. - -_Avenarius_ és _Mach_ egymástól függetlenül és egészen különböző utakon -jutottak eredményeikhez. _Avenarius_, aki eleinte sokat foglalkozott -Spinozával s ez a foglalkozás mindenesetre megerősítette az univerzum -szigorúan monisztikus felfogására való törekvésében, materialisztikus -szempontból indul ki, míg _Mach_ kezdetben közelebb áll az -idealizmushoz. Már kora ifjúságában – beszéli _Mach_ – _Kant_ -«Prologomena minden jövendő metafizikához» című művének olvasásakor arra -a gondolatra jutott, hogy egy felismerhetetlen «Ding an sich» fölvétele -tökéletesen felesleges. - -Az _Avenarius-Mach_-féle monizmus alapgondolata a fizikai és pszichikai -jelenségek közötti különbség megszüntetése. Erre a megszüntetésre -azonban a nevezett gondolkodók nem valami materialisztikus vagy -spiritualisztikus hipotezisek útján jönnek rá, hanem az _én-tudat_ -beható elemzése által. Ahogy _Kopernikus_ kényszerített minket, hogy a -geocentrikus álláspontot feladjuk és földünket csak úgy tekintsük, mint -az univerzum egy pontját, ép úgy igyekszenek ezek a kutatók -bebizonyítani, hogy az, amit énünknek nevezünk, csak egyes elemi -folyamatok komplexuma, melyeknek együttléte szilárd, de semmiképen sem -lerombolhatatlan. Az én-fogalom ezen feloldásában _David Hume_ már -megelőzte Machot, aki ismeret-elméleti kérdésekben különben is igen -közel áll hozzá. Az elemi folyamatok, melyek énemet teszik és -környezetem folyamatai között függőségi vonatkozások állanak, melyek -fajukban egyáltalán nem különböznek azoktól a függőségi vonatkozásoktól, -melyek az univerzum máskülönbeni folyamatai között hatnak. A matematika -a mennyiségek közti különböző függőségek összefoglalására a _funkció_ -általános fogalmát alkotta meg. _a_ egy funkciója a _b_-nek (a = f [b]), -ez annyit jelent: az _a_ minden mennyiség változásával mindig össze van -kötve a _b_-nek mennyiség-változása. Ha most már a funkció fogalmát -általánosítjuk oly módon, hogy nemcsak quantitativ, hanem qualitativ -függőségi vonatkozásokat is értünk ezalatt, akkor mondhatjuk: az -univerzumban nincs más, mint olyan elemek, amelyek között funkcióbeli -vonatkozások állanak fenn. A tudománynak akkor nincs más feladata, mint -ezeket az elemeket és funkcionális vonatkozásaikat lehetőleg egyszerűen -leírni. Ezzel a leírással egyúttal a tapasztalat ökonomikus rendjének -kell összekapcsolódnia, hogy a közös csak egyszer gondoltassék és így -lehetőleg kevés gondolkodás-pazarlással lehetőleg sok funkcionális -vonatkozás foglaltassék össze és váljon értékesíthetővé. Így a -számfogalmak nem egyebek, mint nagyon használható gondolkodási eszközök, -melyek megengedik, hogy nagy általánosságban való vonatkozások rövid és -szabatos formulákban álljanak rendelkezésre. - -A világ így, ahogy egy ifjabb kutató _(Heinrich Gomperz)_ kifejezi, -rendezett esemény. Itt nem lehet szó sem szubsztanciákról, sem okokról. -Minden szubsztancia azonnal a történések egész sorára bomlik s e -történések közt csak szabályos egymásra következésről és -koexisztenciáról lehet szó, de sohasem kauzális kapcsolatról. Csak a -biológiai funkcióknak az organizmusok életében való célszerűsége marad -meg, de csupán mint jellemző ismertetőjel, mint útmutató egy jövőbeli -egészen exakt, ökonómikusan rendezett leírásra. - -Az elemek, melyek között a funkcionális vonatkozások hatnak, -_Avenarius_-nál materiális, anyagi természetűek. Ő minden embert általa -észrevett, vele vonatkozásban álló környezetével együtt mint -«principiális koordinációt» szemlél, azaz mint egy kezdettől fogva -fennálló célszerűséget. Az «énnek-jelzett» és környezete egy egészet -képez. A _C_ rendszer, így nevezi _Avenarius_ az agyat, ennek a -principiális koordinációnak a központi tagja. Az emberi világfogalomban -aztán, amely mindenkiben magától alakul ki, embertársaink érszevételeit, -gondolatait és érzéseit a belsejükbe helyezzük. Megkülönböztetjük a fát -környezetünkben, egyúttal az «igazi fát» a fa képétől, amely -embertársunknak «lelkében» van. Ez a «behelyezés» vagy «introjectió» -_Avenarius_ szerint a világnak a tényekben nem indokolt megkettőztetése, -amidőn a környezetünkben levő «dolgokkal» szembeállítjuk -«gondolatainkat». Végül aztán testünk is a «dolgok» közé tartozik, de -egy sajátos és sajátszerű lény lakik benne, a lélek, mint a gondolatok -és érzések hordozója. Ez a megkettőztetés azonban _Avenarius_ szerint a -tiszta tapasztalat meghamisítása. Minden ember csak központi tagja egy -principiális koordinációnak és környezete, amennyiben ő észreveszi, -ugyanaz, amik a gondolatai és érzései: «függenek a C rendszertől» (az -agytól). - -A principiális koordináció fogalmának bevezetése által és azáltal, hogy -minden pszichikai jelenség merőben mint a «C rendszertől függő» van -felfogva, _Avenarius_ azt hiszi, hogy leküzdötte a fizikai és pszichikai -közti ellentétet és a természetes világfogalmat, amelynek számára az ő -véleménye szerint a történéseknek csak egyetlen egy neme van, -helyreállította. Mivel azonban nála az agy, tehát valami materiális, az -alapja monisztikus felfogásának, monizmusa mindig tartalmaz valami -materialisztikusat. Amit ő úgy nevez, hogy «a C rendszertől függő», az -ép úgy, mint a C rendszer maga és minden, ami benne végbemegy, mindig -anyagszerű, egy materiális szubsztrátumhoz kötött folyamat és ha -fejtegetéseit következetesen végiggondoljuk, akkor végül nem marad más -hátra, mint egy materialisztikus monizmus. - -Máskép áll a dolog ebben a tekintetben _Mach_nál. Mivel, mint már -említettük, _Mach_ az idealizmusból indult ki és kifejezetten megmondta, -hogy nézeteinek idealisztikus eredetét nem szabad elleplezni, a történés -monizmusa nála sokkal szigorúbban és következetesebben van -keresztülvive, mint _Avenarius_-nál. Az elemek, melyekből az univerzum -áll, _Mach_ számára érzetek. Ezek mint pszichikai jelenségek az -eseményszerűnek, a szubsztrátumnélküli történésnek jellemét hordják -magukon, amely minden lelki élménynek jellemzője. Mikor aztán _Mach_ -arra a meggyőződésre jut, hogy a fizikai jelenségek is, ha behatóan -taglaljuk őket, nem mint megmaradó szubsztanciák, hanem szintén csak -mint események mutatkoznak meg, egy valóban monisztikus felfogáshoz jut, -amely nem materializmus. Az egységes fogalom, amelyen által mindent -gondolunk, a történés fogalma. Az elemek nem megmaradó, változhatatlan -atómok, hanem elementáris _folyamatok_, melyek között funkcionális -vonatkozások állanak fenn. Ezért is hangsúlyozza _Mach_ nyomatékosan, -hogy szemléleti módjának idealisztikus eredetét nem szabad elleplezni. A -tiszta történés fogalmához és annak következetes alkalmazásához ugyanis -csak a saját lelki élet introspektiv szemlélete útján lehet jutni. Hogy -ezt a felfogást megértsük, természetesen fölébe kell emelkednünk -önmagunknak. Az archimedesi pontot saját énünkön kívül kell -megtalálnunk, hogy innen kiindulva, végigtekinthessük a világ forgását. -Mikor egynek érezzük magunkat az univerzummal, belátjuk, hogy az, amit -énünknek nevezünk, csak egy múló összegomolyodása a kozmikus -történésnek, melyben ugyanazok a törvények uralkodnak, mint a -természetben. A gondolkodó tisztult tekintete előtt aztán az univerzum -úgy tűnik fel, mint a törvényszerűségek egy sora és az elemek -különbsége, melyek közt a funkcionális vonatkozások működnek, teljesen -eltűnik. - -_Ismeret_ és _tévedés_ című művében _Mach_ még világosabban kifejtette -monisztikus szemléleti módját. Helyesnek mondja benne, hogy álláspontját -a történés monizmusának nevezik. A fizikai és pszichikai közti -különbséget abban állapítja meg, hogy «a térben _mindenki_ számára -meglevőnek összessége jelölendő a fizikainak», «ellenben a közvetlenül -csak _egynek_ adott, mindenki más számára azonban csak analógia útján -feltárható pszichikainak jelöltetik meg». Ez a megkülönböztetés azonban -nem rejlik a tapasztalat kezdetében, hanem csak az embereknek egymással -való közlekedése által megy végbe. «Aki valamely véletlenség folytán élő -társak nélkül tudna felnőni, szűkös képzeteit bajosan állítaná szembe az -érzetekkel, nem jutna el az én gondolatához s nem állítaná szembe a -világgal. _Minden történés rá nézve csak egy volna_». «Mikor az ember -analógia útján megtette azt a felfedezést, hogy más hozzá hasonló, -hasonlóan viselkedő élőlények, emberek és állatok, léteznek és amikor -arra kényszerült, hogy tiszta öntudatába hozza, hogy ezek viselkedését -olyan körülményekre való tekintettel kell megítélnie, melyeket nem képes -érzékileg észrevenni, melyeknek analogonai azonban különös -tapasztalatában ismeretesek előtte, akkor nem tehetett egyebet, két -részre kellett osztania a folyamatokat, olyanokra, melyek _mindenki_ -számára és olyanokra, melyek csak _egynek_ számára észrevehetők… Akkor -egyuttal világossá lett előtte az idegen én és a saját énje gondolata». -A fizikai és a pszichikai közti megkülönböztetés tehát _Mach_ számára ép -úgy, mint _Avenarius_ számára önkényes és ezért nem jogosult. Mind a -ketten a «tiszta tapasztalatot» akarják helyreállítani, ahol ez a -különválasztás még nem hajtatott végre. Semmikép sem igyekeznek a -fizikait és a pszichikait egy ismeretlen harmadik által összekötni, mint -_Spinoza_ tette, kinek isteni szubsztanciája egyaránt _túl_ van a -fizikain és pszichikain. Az az álláspont, melyet _Mach_ és _Avenarius_ -nyerni akarnak, inkább _innen van a fizikain és pszichikain_. Csak egy -univerzum van, csak egy egyetlen kozmikus történés, melyet két különvált -világra bontani nincs semmi ok. _Avenarius_ számára ebben inkább a -_szisztematikus_, _Mach_ számára inkább a _módszertani_ szempont az -irányadó. _Avenarius_ «természetes világfogalmat» akar, tehát egy -rendszert, egy világnézetet, _Mach_ ellenben csak egy álláspontot, -amelyet nem kell azonnal elhagynia, ha a fizikából a pszichologiába megy -át. _Mach_ felfogása ezért nem metafizikai, hanem csak módszertani -monizmus és mint ilyen kétségkívül nagy értékű a tudományos kutatás -munkájában, különösen fölösleges problémák kikapcsolására. Nem lehet -azonban tagadni, hogy _Mach_ metodológiai elvei egy oly világnézet -elemeit tartalmazzák, melyeket a történés monizmusának szabad nevezni. - -Ez a monizmus kétségkívül szigorúbb és következetesebb, mint minden más -monisztikus magyarázati kísérlet. Itt is azonban azt kell a kritikának -kérdeznie, vajjon ez a felfogás keresztülvihető-e. Lehetséges-e -egyáltalán tapasztalat azon az állásponton, mely a fizikain és -pszichikain innen fekszik és lehet-e itten komolyan szó világfogalomról? -A tapasztalat nem áll merőben a tények átélésében, a tapasztalat -mindenütt már a tények formálását és tagozását tételezi fel. Minden -benyomás, amely kívülről jön, keresztül kellett, hogy menjen az ember -centralizált organizációján, a C-rendszeren, mint _Avenarius_ mondja, -mielőtt tapasztalattá válhatik. Az emberek együtthatása is -elengedhetetlen a biológiailag értékesíthető tapasztalatok -létrejövetelére. Ilyen tapasztalatok azonban, mint fentebb kimutattuk, -nem tehetők a fundamentális appercepció nélkül és ez már feltételezi az -én és a világ közti ellentétet. Ezért nehezen lehet elhinni, hogy ezen -ellentét kiképzése előtt és e nélkül egyáltalán lehetséges tapasztalat s -ezért nekünk úgy tetszik, ez a nagyon jelentékeny kísérlet egy egységes -világfelfogásra szintén nem küzdi le teljesen a dualizmust. - -A monisztikus kísérletek, az ontológiai probléma megoldására nagy -mértékben fokozták a gondolkozó erőt és megtanítottak arra, hogy -tekintetünket az egészre irányítsuk. Tényleg azonban úgy látszik, eddig -nem sikerült a jelenségek világának sokaságát egy alap-principiumból, -mint tökéletesen egyneműt megragadni. Még akkor is, amikor a történés -formális fogalmára korlátozzuk magunkat és az általános -törvényszerűségben keressük az egységesítő kapcsot, megmarad, mint -fentebb megjegyeztük, a kettősség. Ezért legújabb időben ismét többfelől -visszatérnek a dualizmus látszatra tudományosan csekélyebb értékű, -tényleg azonban a valódi tapasztalatnak megfelelőbb felfogására. Az -ebből adódó problémákkal kell most foglalkoznunk. - - -32. §. A dualizmus. - -Dualisztikus, mint már fentebb mondottuk, a nem filozofáló ész -világnézete. A test és a lélek ezen a fokon két különböző lényeg, melyek -egy ideig együtt vannak és együtt hatnak. A lélekről való képzet azonban -e mellett nem szigorúan immateriális. A lélek oly lény, amely magában -létezik és megmarad s ezért anyagi marad, bármily ritkultan és -szublimáltan gondolják is el az anyagiságát. - -A filozófiai dualizmusnak most már a lélekfogalomból igyekeznie kell -tökéletesen kiküszöbölni minden materiálisat. Ez csak akkor sikerül -tökéletesen, ha nem egy megmaradó lelki szubstancia fogalmát tesszük -alapul, hanem a pszichikait mindig mint történést fogjuk fel, amely -tökéletesen tér-nélküli és csak időbeli lefolyást mutat fel. - -Ez a szigorú felfogás, mely azonban egyedül szolgáltat igazságot az -adott tényeknek, nagyon újkori keletű és még egyáltalán nem közkincse a -filozófusoknak. Sőt a lélek szubstanciális felfogása még mindig fennáll -és ez idézi elő a _test és lélek közti kölcsönhatás_ régi idők óta mind -újra tárgyalt problémáját. - -A dualizmus ezzel a problémával találkozik útjában és ez tulajdonkép a -magva minden dualisztikus világnézetnek. - -Az ókorban _Aristoteles_ mondotta ki legvilágosabban és -leghatározottabban a dualizmust. A lélek szerinte csak a forma ugyan, az -élőlény tökéletesedése (entelechia) is elpusztúl a testtel együtt. De a -testen kívül van még egy a testtől elválasztható _szellem_, amely benne -lakik, amíg a test él, akkor aztán elválik tőle és saját önálló életét -éli. Az aristotelesi tanítást lehetett legjobban egyesíteni a keresztény -vallás dogmáival s ezért csekély módosulásokkal az egész középkoron át -érvényben maradt. Sokkal szigorúbban és általánosabban formulázta a -dualizmust _Descartes_, aki a testet és a lelket mint tökéletesen -különböző lényegeket választotta el, amennyiben a testre jellemző -attributum a kiterjedés, a lélekre jellemző a gondolkodás. A kiterjedt -dolog (res extensa) és a gondolkodó dolog (res cogitans) a két egymással -tökéletesen szembenálló szubsztancia. - -A kölcsönhatás problémáját _Descartes_ úgy oldotta meg, hogy a léleknek -az agyban utalt ki székhelyet, ahonnan hatásokat fejt ki és nyer. -Későbbi gondolkodók előtt azonban két ilyen különnemű szubsztancia -kölcsönhatása logikai lehetetlenségnek tünt fel és máskép igyekeztek -megmagyarázni a tagadhatatlan kapcsolatot a fizikai és a pszichikai -között. Az úgynevezett _okkazionalisták_ (Geulincx, 1624–1669 és -_Malebranche_ 1648–1715) abból indultak ki, hogy isten minden fizikai -folyamat alkalmával létrehozza a neki megfelelő szellemi folyamatot és -megfordítva. A folyamatok tehát csak alkalmi okok (occasio = alkalom), -melyek istennek alkalmat nyujtanak a közbelépésre. Ennek a mindenkori -közbelépésnek helyébe aztán _Leibniz_ egy előre meghatározott -megegyezést tett, vagyis _praestabiliált harmóniát_. Ahogy egy ügyes -órás tudna két órát konstruálni, melyek anélkül, hogy egymással össze -volnának kötve, mégis pontosan egyformán járnak, ép úgy isten -mindenhatóságában úgy rendelkezett, hogy a test és a lélek mindig -egyforma harmonikus összefüggésben legyenek: amennyiben minden ingert az -érzet, minden akarati aktust a mozdulat kövessen, anélkül hogy test és -lélek egymásra hatnának. - -A dualizmusnak _Descartes_ után nem akadt következetes és energikus -előharcosa. Azt hitték, egy magasabban álló monizmussal túl lehet rajta -haladni. A kölcsönhatások problémája a pszichikai és fizikai folyamatok -közt azonban még mindig megbeszélés tárgya. - -Újabb időben állították fel ezeknek a kölcsönhatásoknak magyarázatául a -_pszicho-fizikai_ parallelizmus elméletét. Eszerint a fiziológiai -folyamatok az idegekben és különösen az agyban, melyek végső fokon -meghatározzák a pszichikai folyamatokat, pszicho-fizikai processzusok. -Csak egy folyamat megy végbe, de ez két oldalát nyújtja a szemlélet -számára. _Kívülről_ fizikai természetű és benne áll a természeti -történés okozati sorában, _belülről_ pedig ez a folyamat pszichikai, -érzet, észrevétel, képzet, érzés vagy akarati aktus. - -A pszicho-fizikai parallelizmus csak látszólagos, de nem igazi megoldása -a problémának, amely a fizikai és pszichológiai jelenségek -kölcsönhatásának mindennap átélt tényében rejlik. Ha «belsőnkről» -beszélünk, akkor ez csak csalóka kép. Nem azért nevezzük belső -folyamatoknak, mert a pszichikai jelenségek a szervezet belsejében -látszanak lefolyni, mert hiszen akkor a merőben fiziológiai -processzusokat is, mint az emésztés, a felszívódás, a vérkeringés, -melyek mind a test belsejében folynak le, ide kellene érteni. A -pszicho-fizikai processzus «belső-oldala» tehát csak maga a pszichikai -mint tudat-folyamat. Ha most már a tudat-folyamatot a hozzá rendelt -folyamatokkal együtt az agyban mint egységes folyamatot fogjuk fel, -akkor ez mindig materialisztikus magyarázatot jelent. Akkor azt kell -mondani: amint a fiziológiai folyamatok a komplikáltság bizonyos fokát -érik el, pszichikai élmények társulnak hozzájuk. Ezek azonban akkor csak -a fiziológiai processzus funkciói. Az egységes folyamat materiális és a -pszichikai, ahogy _Ribot_ kifejezi, csak hozzátétel (surajouté), amely a -processzus lényegére nézve tulajdonképen lényegtelen. Ezáltal azonban a -pszicho-fizikai parallelizmus tiszta materializmussá lesz és az összes -argumentumok, melyek ez ellen felhozattak, itt is érvényesek. Csak -_Mach_ álláspontján szűnik meg a kölcsönhatás a fizikai és pszichikai -között problémának lenni. Hogy azonban a dualizmus itt sincs teljesen -leküzdve, azt megmutattuk fentebb. - -Nézetünk szerint a dualizmust egyáltalán nem lehet megcáfoltnak -tekinteni. Az az állítás, hogy különnemű dolgok nem hathatnak egymásra, -egyáltalán nem foglaltatik benne a kauzalitás fogalmában. Ehhez járul -még, hogy a kölcsönhatás a fizikai és pszichikai között a legprimitivebb -tények egyike, amelyeket megélünk. Ha egy akarat-elhatározás alapján egy -mozdulatot hajtunk végre, akkor egyúttal érezzük, hogy mennek át ok és -hatás egymásba. Ez a kapcsolat, mint _Jodl_ mondja egy helyütt, minden -kauzalitás ősképe. Midőn azonban e mellett emlékeztetünk fentebbi -kijelentésünkre az ítélet-funkció keletkezésére vonatkozólag, még többet -is mondhatunk. Az akarat és mozgás e kapcsolata az egyedüli kapcsolat, -amelyet lefolyásában élünk meg. Egyúttal azonban az általa teremtett -fundamentális appercepció következtében a forrása minden ítélésünknek és -ezzel minden felfogásunknak. - -Már most annak nincs igazi értelme, hogy egy ilyen okot -megfoghatatlannak jelezzünk. Megfoghatatlannak csak akkor tűnik fel, ha -a kauzális vonatkozást egyoldalú, merőben természettudományi szempontból -tekintjük és minden kölcsönhatást az energia megmaradása elvének vetjük -alája. Ez az elv, kivált mióta _Robert Mayer, Joule, Helmholtz, Mach_ és -legújabb időben _Ostwald_ felismerték igazi jelentőségét, minden fizikai -történésre vonatkozóan fényesen bevált. Ezért bizonyára módszertanilag -helyesen járunk el, ha ehhez a bevált alaphoz újonnan előlépő -energia-formákkal szemben is, ahogy pl. ezeket a radio-aktiv -szubsztanciáknál észlelhetjük, addig ragaszkodunk, ameddig egyáltalán -lehetséges. Az energia megmaradásának elve azonban egyáltalán nem -egyetlen tevékenységi módja a kauzalitásnak. A pszichikai jelenségek -területén belül, tehát a szellem világában olyan kauzális vonatkozásokat -ismerünk fel, melyeknél az energia állandóságáról nem lehet szó. Már -minden egyes ember szellemi fejlődése is a lelki teljesítőképesség -fokozódását mutatja. Sokkal nagyszerűbben és nyilvánvalóbban tűnik -azonban elénk ez a fokozódás, ha az emberiség történeti fejlődését -vesszük szemügyre. A könyvnyomtatás feltalálása az emberiség szellemi -teljesítőképességét olyan mértékben fokozta, amelyről fogalmat sem -alkothatunk magunknak. Ma játszva operálunk olyan fogalmakkal, melyek -megalkotása és kifejezése egy _Aristotelesnek_ a legnagyobb -erőfeszítésébe került. A szellemi fejlődés megértésére az energia -megmaradásának elve nem alkalmas gondolkodási eszköz. Sokkal -alkalmasabbnak látszik a szellemi téren a _Wundt_ által felállított elv -a _szellemi energia növekvéséről_ (Wundt. Ethika. 3. kiadás, II. 72. k. -lap). A fizikai világban a kauzalitás zárt s az ok és hatás -equivalenciájának alapján nyugszik. A szellem és a szellemek világában -minden történést a megelőző események okoztak ugyan, de a hatások messze -túlmennek az előzményeken. A fizikai folyamatok szellemi folyamatokat -váltanak ki, ezek azonban azáltal, hogy sok emberre vannak befolyással, -olyan különbözőségen és sokszorosításon mennek keresztül, amely a -mérhetetlenig fokozódik. A kauzalitást tehát nemcsak ott lehet -megtalálni, ahol az energia megmaradásának érvénye van. A tényleg -meglévő kölcsönhatások fizikai és pszichológiai folyamatok közt – olyan -vonatkozások, melyeket naponkint és óránkint átélünk – sem magyarázhatók -máskép, mint kölcsönös befolyásolás és okozás által. Ez a magyarázat -egyáltalán nem ütközik bele, ahogy állítani szokták, valamely tudományos -gondolkodási törvénybe. Egyáltalán nincs benne az ok fogalmában, hogy a -hatás vele equivalens vagy csak egynemű is. Még a fizikai világban is az -úgynevezett «kiváltó» okok egyáltalán nem equivalensek a kiváltott -hatásokkal. Minden pszichikai folyamat azonban már maga is a kiváltások -egy neme és ismét kiváltó hatásokat gyakorol. Ezért a fizikai és a -pszichikai közötti kölcsönhatás gondolata minden ellene felhozott -kifogás ellenére tudományosan tartható marad. - -Ennélfogva vannak a világban fizikai folyamatok, azaz olyanok, amelyek -érzékileg észrevehetők vagy azzá válhatnak és amelyek egyúttal egy -szubstanciális viselőhöz kötötteknek tűnnek fel. Vannak továbbá -pszichikai folyamatok, melyek sohasem válhatnak érzékileg észrevehetőkké -és amelyek magukban nézve semmi alkalmat nem nyujtanak egy -szubstanciális hordozó fölvételére. Egyesülésük az emberi szervezetben -kölcsönhatáson alapszik, amelyben magában véve semmi megfoghatatlan -nincs. - -Ez a felfogás tudományosan lehetséges marad és így a dualizmus még ma is -megérdemli, hogy jogosult világnézet számba menjen. - - -33. §. A kozmológiai-teológiai probléma. Isten és világ. - -A lelkes és lélektelen, a test és szellem ellentéte, mely már a naiv -felfogásra is ráerőszakolja magát s amelyet a filozófia vagy elismer -(dualizmus), vagy áthidalni igyekszik (monizmus), az _ember_ szemlélete -által közel van hozva. Mindazáltal az embernél előbb volt tárgya a -filozófiai spekulációnak a világ, amely őt körülveszi. - -A világesemények korán észrevett összefüggése, a törvényszerű -szabályosság, melyet már az évszakok forgása is felmutat, magyarázatot -követeltek. A világegyetem igazi természete, eredete, fejlődése és -esetleges elpusztulása felől való kérdés adja a tartalmát a kozmológiai -problémának, melynek megoldásával a természetfilozófia foglalkozik, -amely viszont a metafizika egy részét képezi. - -Az első görög filozófusok a világtörténés összefüggését és -törvényszerűségét legegyszerűbben egy egyetlen alap-anyag fölvételével -vélték megmagyarázhatónak, amely alap-anyagból keletkezett minden. A -vizet, a levegőt, a tüzet vették fel különböző gondolkodók ily -alap-anyagnak. _Empedokles_ aztán az ismert négy elemet vette fel (víz, -tűz, levegő és föld), míg _Leukippos_ és tanítványa, _Demokritos_ az -atomisztikát alapították meg, mely szerint a világ qualitative egyenlő s -csak alak és nagyság dolgában különböző kis testecskékből áll, melyek -maguk oszthatatlanok (atomon = oszthatatlan valami) és csoportosulásuk -által hozzák létre a különböző testeket. - -Ezt a felfogást újabb időben finomodott gondolkodási eszközökkel és -módszerekkel továbbfejlesztették s a fizikusok nagy részénél ma is -alapjául szolgál a világ mechanikus felfogásának. A mozgási törvények -pontosabb kikutatása, valamint a testek kémiai tulajdonságainak -felismerése által ez a felfogás hasonlíthatatlanul komplikáltabb és -tartalmilag is különbözik _Leukipposétól_ és _Demokritosétól_, csak az -alapgondolat maradt ugyanaz. - -Ez a mechanikai felfogás azonban nem volt általánosan és tartósan -kielégítő. Az a feltünő célszerűség, melyet oly sok természeti jelenség -felmutat, hamar megszülte egy építőmesteri intelligencia gondolatát, -amely mindent tervszerűleg rendezett el. _Anaxagoras_ az első filozófus, -aki ilyen intelligenciát vesz fel a világ megmagyarázása céljára. Az ő -νοῦς-a vagy szelleme rendet hoz be a chaotikus világegyetembe. Ettől -fogva a kozmológiai probléma szorosan össze van kötve a világegyetem -szellemi szerzője és kormányzója kérdésével. Az _istenfogalom_, melyet a -vallási képzetek már megalakítottak, most a filozófiai spekuláció -hatáskörébe lép és megalkotja a theológiai problémát, mellyel a -metafizika egy másik része, a vallásfilozófia foglalkozik. - -Az istenfogalomnak azonban a filozófiában nemcsak metafizikai és -ismeretelméleti, hanem ethikai jelentősége is van. Hol az egyik, hol a -másik oldalát hangsúlyozzák inkább ennek a fogalomnak, mindkettő azonban -sokszorosan összefolyik. - -A kozmológiai probléma minden megoldási kísérlete ma állást kell hogy -foglaljon az istenfogalomhoz, akár ha ennek tagadásaképen is. Teljesen -figyelmen kívül hagyni azonban nem szabad, mivel évezredes fejlődés -következtében filozófiai fogalmaink állandó inventáriumába tartozik. - -A kozmológiai-teológiai probléma két ellentétes megoldási kísérletet -hozott létre, melyeket röviden _mechanizmusnak_ és _teleológiának_ -neveznek. - -A mechanikai felfogás a világtörténést úgy tekinti, mint erők -kifolyását, melyek magában a matériában rejlenek. A legkülönbözőbb -formájú vonzás és taszítás, nehézség és hajtóerő tartja meg a testeket -összetételükben és pályáikon. Az oly rendkívül fontos chemiai -processzusok is beleilleszthetők ebbe a felfogásba, ha még nem sikerült -is minden qualitativ különbséget quantitativvá redukálni. A chemiai -tulajdonságok is benne rejlenek az anyagokban és nem kívülről vannak -beléjük víve. - -A mechanikai felfogás szolgál csaknem kizárólag alapjául az ókori -fizikának és újabb időben is nevezetesen materialista oldalról -energikusan védik. Az élő szervezetekben végbemenő folyamatakot is -igyekeznek mechanikára és chemiára visszavezetni és visszautasítják egy -külön életerő felvételét. - -Az istenfogalom összeegyeztethető a mechanikai felfogással és gyakran -össze is kapcsolták vele. Itt isten az elrendezője _(Anaxogoras)_ vagy -az első mozgatója _(Aristoteles)_ az előtte már megvolt anyagnak. -Istennek mint a világ teremtőjének fogalma azonban alig egyeztethető -össze a mechanikai felfogással. - -A mechanikai felfogás különösen újabb időben azon igyekszik, hogy a cél -fogalmát teljesen kiküszöbölje a természet-magyarázásból s éppen ebben -ellentétben áll a _teleológiai_ felfogással. - -A _teleológia_ t. i. az a gondolat-irány, amely az egyes világesemények -és nevezetesen a test egyes szerveinek célszerűségét hangsúlyozva -föltételezi, hogy a világot egy magasabb intelligenciarendezte be -meghatározott tervek és célok szerint. _Platon_ azt veti szemére -_Anaxagorasnak_: hogy az ő νοῦς-a csak rendező-tevékenységet fejt ki, az -egyes berendezések céljáról azonban nem ad számot. A teleológiai -felfogás istenben találja a világ teremtőjét és irányítóját. - -Legvilágosabban van kimondva ez a felfogás az ótestamentum teremtési -történetében és ebből áthatolt a nyugat monoteisztikus vallásaiba, úgy -hogy magvává lett a legfontosabb vallási rendszereknek. Épen ezért ez a -felfogás gyermekkorunk óta ismerős előttünk. - -A teleológiának ez a formája egy személyes, világon-kívüli istent -tételez fel s ezért, mivel túlmegy a tapasztalaton, transcendens -teleológiának is nevezhető. - -Újabb időben emellett a teleológiának más formája is kialakult, amely a -célszerűséget mint egy a dolgokban, nevezetesen az organizmusokban -magukban bennüklevő tendenciát fogja fel. Ez az immanens teleológia az -úgynevezett fejlődési tan felfogása. - -Ez mindenesetre túlnyomóan a szerves természetre vonatkozik és -föltételezi, hogy minden organizmusban benne rejlik az önfentartás és -fajfentartás ösztöne. Ez ösztönnél fogva az organizmusok az -életfeltételeknek megfelelően fejlődnek s a létért való harcban mind -jobban alkalmazkodnak hozzá. - -Ezt a _Lamarck_ által alapított és _Goethe_ által is képviselt felfogást -először _Spencer Herbert_ (1856) formulázta filozófiailag, _Darwin_ -pedig (A fajok keletkezése, 1859) a műveltek közkincsévé tette. Darwin -azzal a messzire vivő hipotézissel bővítette ki, hogy az organizmusok a -létért való harcban szerzett tulajdonságaikat természetes kiválasztás -vagy tenyésztés révén átöröklik s ezzel az alkalmazkodó képességet a -mérhetetlenig tudják fokozni. A leginkább alkalmazkodók túlélése (the -survival of the fittest) és a természetes kiválasztás a magva az -úgynevezett darvinizmusnak, amely azonban nem azonos a fejlődés -gondolatával általában. Ha tehát újabb időben Darwin speciális tanaiból -sok tudományosan tarthatatlannak bizonyult is, az általa oly energikusan -és hatalmasan képviselt alapgondolat maradandó értékű. - -Az itt tanított immanens teleológiának nagy fontossága van a lelki élet -kikutatására és az összes szellemi tudományokra is. - -Az immanens teleológiával is, mint magának Darwinnak példája tanusítja, -össze lehet egyeztetni az istenfogalmat. Csak azt kell fölvenni, hogy -isten teremtette a legegyszerűbb előlényeket, mondjuk a protoplazmát és -hogy az általa megállapított fejlődési törvények szerint lassankint -fejlődött ki ebből az organizmusok sokfélesége. - -Istennek mint a világon kívüli intelligenciának felfogását, amely -végtelen gondolkozó és akaraterővel van felruházva, _antropomorfikus -theizmusnak_ nevezik. Antropomorfikusnak kell maradnia minden -theizmusnak, mert mi intelligenciát csakis az emberinek analógiájára -tudunk elgondolni. Lelki erőinket a végtelenig fokozva gondolhatjuk, de -mindig csak emberi erők maradnak. A theizmus nyers formájában minden -természeti nép felfogása, tisztultabb formában – s csak ezt szoktuk -ezzel a névvel jelölni – az uralkodó monotheisztikus vallások felfogása. - -Különbözik tőle a pantheizmus, amely szerint az isten és világ nem -különbözők, hanem mindkettő ugyanaz. Az isteni áthatja az egész -világmindenséget, mindenütt jelen van, de nincs elválasztva a dolgoktól, -hanem immanens bennük. A pantheizmus nyomai megtalálhatók már -_Xenophanesnél_, világosan kimondta _Giordano Bruno_, erőteljesen és -energikusan keresztülvitte és végiggondolta _Spinoza_. _Spinoza_ -számára, mint fentebb mondottuk, csak egy szubsztancia van és pedig -isten. Ennek a szubsztanciának két tevékenységi módja, vagy attributuma -van: gondolkodás és kiterjedés. Minden dolog az egyetlen szubsztanciának -modusa: így részt vesz istenségében. A bölcseség célja az örömteljes -odaadás a mindenségnek, melynek egy része mi vagyunk és ez az odaadás -az, amelyet _Spinoza_ istenszeretetnek nevez. - -A pantheizmus mellett a tizenhetedik és tizennyolcadik században -Angolországban az istenfogalomnak egy külön felfogása fejlődött ki, -melynek megjelölésére a _deizmus_ nevet választották. Ennek a -felfogásnak a képviselői (Cherbury ✝ 1648, Joland ✝ 1722, Collins ✝ -1733) az ész számára igénybe veszik azt a jogot, hogy a vallás dolgaihoz -is hozzászóljon és fellázadnak az észellenes dogmák és a hagyományos -tekintély ellen. Ezért szeretik magukat szabadgondolkodóknak nevezni. -Egy természetes vallásért szállnak síkra, ami az ő véleményük szerint -annyi, mint észvallás. Számukra isten a világ teremtője és irányítója, -főleg azonban benne látják az erkölcsi törvény forrását. Az ilyen -istenfogalmat le lehet vezetni az észből és nincs szükség -kinyilatkoztatásra és csodára, hogy benne higyjünk. A vallás értéke az -erkölcsi érzületben van, amelyet előidéz. «Higyél istenben és tedd meg a -kötelességedet» – ez a deizmus jelszava. - -A szükségérzet, hogy a vallási tradicióban adott istenfogalmat -filozófiailag feldolgozzák, különösen erősen érezhető volt a -középkorban. Előbb isten létét igyekeztek a fogalmából, a világ -célszerűségéből és más argumentumokból logikailag bizonyítani. Már -némely szkolasztikusok is (pl. Duns Scotus 1265–1308) felismerték -ezeknek a bizonyítékoknak a logikai tarthatatlanságát és isten létét a -kinyilatkoztatott, vagyis az ésszel nem indokolható igazságok közé -számították. Az újabb filozófiában is sokat foglalkoztak ilyen -bizonyítékokkal, míg _Kant_ isten létét bizonyíthatatlannak, azonban a -praktikus ész, vagyis az erkölcsi törvény követelményének állította be. -Azóta az istenfogalomnak főképen ethikai jelentőséget tulajdonítanak. - -A mi nézetünk szerint azonban az istenfogalom nem annyira az erkölcsi -törvény indokolására, mint inkább theoretikus világnézetünkre fontos. -Hogy ezt nyilvánvalóvá tegyük, ismét az ítélő funkcióra utalunk, mint a -fundamentális appercepcióra. Ha minden az észrevételben nekünk adott -tartalmat csak azáltal tehetünk szellemi tulajdonunkká, hogy átöntjük a -szervezetünknek megfelelő formába és nem foghatjuk fel másként, mint egy -erőcentrumot és ennek erőnyilvánítását, ha továbbá ez a forma évezredes -gondolkodó munkában bevált és kipróbáltatott és mi segítségével -szellemileg meghódítottuk a világot, akkor bizonyára közel fekszik a -gondolat, hogy azt a formát egyszer a világ-egészre alkalmazzuk. Amint -azonban ezt megkíséreljük, akkor ez az egész úgy tünik fel, mint egy -hatalmas, végtelen akarat műve, melynek erőnyilvánítása állandó. Csak -ezáltal kapja meg világképünk a kivánatos bevégzettséget. Ez a hatalmas -akarat az létoka az anyagnak és szellemnek, a természeti törvények az ő -törvényei, ő adta azokat, mint a zsoltáríró mondja, és ő maga sem szegi -meg. - -Így jutunk el a tapasztalatban bevált ítélet-funkció alkalmazásával a -világ-egészre egy megismerési ösztönünket kielégítő világnézetben, -amelyben az istenfogalom is megtalálja helyét. - - - - -ÖTÖDIK FEJEZET. Az esztétika útjai és céljai. - - -34. §. Az esztétika fogalma és feladata. - -Esztétika alatt általánosságban a szépről való tanítást értjük, ahogy a -természetben és a műalkotásban elénk lép. - -Ha a szépet mint valami önállót, érzésünktől függetlent tekintjük, akkor -az esztétikának a dolga a szépnek lényegét, objektiv tulajdonságait -meghatározni. Mivel ebben többnyire olyan fölvételeket csinálunk, melyek -túlmennek a tapasztalaton, amikor a szépet mint valami szellemit, mint -eszmét fogjuk fel, ezen az állásponton az esztétikát úgy kell -definiálni, mint a szép metafizikáját. - -Ha azonban a tapasztalatból indulunk ki, akkor el kell ismernünk, hogy a -szép csak ítéleteinkben és tetszési érzéseinkben van adva, melyeknek -természetesen nem-tetszési ítéletek és érzések is felelnek meg. Mikor -aztán azt a képességünket, hogy tetszési és nem-tetszési ítéleteket és -érzéseket éljünk át, az _ízlés_ szokásos nevével jelöljük, akkor az -esztétika az ízlés törvényeiről szóló tudomány. - -Amennyiben azonban nemcsak a széptől való afficiálódás vagy az -esztétikai élvezés, hanem a szépnek előállítása vagy a művészi alkotás -is tárgya lehet a tudományos vizsgálatnak s amennyiben az esztétikai -élvezés és a művészi alkotás a legszorosabb kapcsolatban állanak, az -esztétika feladatát is ennek megfelelően ki kell bővíteni. - -Már most a szépben talált tetszés érzését az jellemzi, hogy nincs mint a -legtöbb többi érzés megkivánással összekötve. Ez az először _Kant_ által -teljes élességében kimondott tény, hogy a szép «érdek nélkül» tetszik, a -legnagyobb fontosságú. Mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy az érzést -csakugyan joggal kell a pszichikai jelenségek különös alaposztályának -tekinteni, amely époly világosan különbözik a képzet-alkotástól, mint a -megkivánástól és akarástól. Az esztétikai érzés ennélfogva az a -pszichikai állapot, amely az érzés jelenségét a legtisztábban -tartalmazza magában és tudatra hozza. Erre a tényre való tekintettel -nevezte _Heinrich von Stein_ az esztétikát az érzésről általában szóló -tanításnak vagy az érzés filozófiájának. - -Ez a fogalmi meghatározás tetszik nekünk az esztétika lényege és -feladata legrövidebb, legpregnánsabb és egyúttal legmélyebb -kifejezésének. Az esztétikának sok dolga van ugyan a képzetekkel, mert -hiszen érzések képzetek nélkül a fejlett tudatban nem fordulnak elő, de -sohasem vizsgálja a képzet objektiv természetét, csak azt a módot, hogy -mikép reagál egész tudatunk a képzetre vagy képzet-sorokra, vagyis a -képzetek által keltett érzéseket. A művészi alkotás továbbá olyan -állapotokat mutat, melyeket egyáltalán nem lehet kivánás nélküli -érzéseknek tekinteni, csakhogy itt is az érzés marad a pszichikai -történés legbelsőbb magva, amennyiben a művész épen azáltal művész, hogy -élénkebben, intenzivebben érez, mint más emberek. Ez az erősebb érzés -adja meg képzelete tevékenységének azt az erőt és melegséget, amely a -belsőleg látottnak alakítására ösztönöz és képessé tesz. - -Az esztétika tehát az érzés filozófiája. Feladata azonban abban áll, -hogy a művészi alkotás, valamint az esztétikai élvezés törvényeit -megvizsgálja, hogy ezen az uton oly normákhoz jusson, melyek -megállapítják a legkedvezőbb föltételeket az esztétikailag értékesnek -keletkezésére és előállítására. Ennek a feladatnak első része -természetesen túlnyomóan pszichológia, amelyben a kísérleti módszer -épúgy alkalmazandó lesz, mint a mélyrehatoló analizis. Az utolsó, -normativ része az esztétikának csalhatatlanul kapcsolatba fogja ezt -hozni metafizikai és etikai problémákkal, miáltal az esztétikának épen -filozófiai jelleme lesz megőrizve. - - -35. §. Az esztétika fejlődése és irányai. - -Az esztétika szót oly értelemben, hogy a szép filozófiája, _Baumgarten_ -(1714–1762) használta először, aki 1750–1758-ban megjelent -esztétikájában egy hézagot igyekezett kitölteni a filozófia Wolff-féle -rendszerében és ezzel megteremtette az esztétikát, mint önálló -filozófiai disciplinát. - -A szó maga (a görög aiszthánesztai = észrevenni szóból ered) -tulajdonképen annyit tesz, mint az érzéki észrevételről való tanítás és -ebben az értelemben használja még _Kant_ is, aki a tiszta ész -kritikájának egy részét, épen az érzékiségről szóló tanítást -transcendentális esztétikának nevezte el. _Baumgarten_nél a szó szerinti -értelem még annyiban érezteti hatását, amennyiben nála a szép mint az -érzéki megismerés tökéletessége jelöltetik meg. _Kant_ a _Baumgarten_től -ajánlott kifejezést az ítélő-erő kritikájában már a ma szokásos -értelemben használta, úgy hogy az _esztétika_ szónak nála két teljesen -különböző értelme van. Ismerettanában az esztétika az érzéki -észrevételekről szóló tanítás s az ítélő erőről szóló műben a szépben -való gyönyörködésről szóló tanítást jelöli meg vele. - -Ismét más, némileg kibővített értelemben használja a szót _Herbart_ -(1776–1841), aki a praktikus filozófiát általában érti rajta, tehát -mindent, ami értékítéletekre vonatkozik s így az erkölcsösről és a -szépről való tanítást foglalja össze az esztétika neve alatt. A szó -használatának ezek az ingadozásai azonban ma már megszüntek s esztétika -alatt általában a szépnek és a művészetnek filozófiáját értjük. - -Míg tehát az esztétika elnevezés csak az újabb időben keletkezett, -tárgya, a szép és a művészet már meglehetős korán magára vonta a -gondolkodók figyelmét. _Platon_ a szép fogalmát külön dialogusban -(Hippias major) fejtegette és máskülönben is sokat tárgyalta a szép -eszméjét, amelyet szoros kapcsolatba hozott a szeretettel. _Aristoteles_ -híres poetikájában kidolgozta a költészet elméletét s különösen a -tragédiáét és _Horatius Aristoteles_ felhasználásával írta meg levelét a -költészetről. Az újplatonikus _Plotinus_ két mélyen járó filozófiai -értekezést hagyott hátra a szépről, amelyek még ma is komoly figyelmet -érdemelnek. Alkalmi adalékok az esztétikához akadnak a scholasztikus -filozófiában is, de csak a tizennyolcadik század kapta meg az érzelmi -élet dús fejlődésével a szépség-érzék tudományos felkutatását. - -Az angol _Shaftesbury_ (1671–1713) esztétikai morálfilozófiájával, a -skót _Home_ (1696–1782) és _Burke_ (1728–1797) pszichológiai -esztétikájukkal nagyon sokkal járultak hozzá a megfelelő lelki -folyamatok ismeretéhez s hatalmas hatással voltak a német gondolkodókra -és költőkre. - -Mikor aztán _Winckelmann_ az ókori művészeten igyekezett a szépségideált -felkutatni, _Lessing_ a költészet feladatát megpróbálta elkülöníteni a -képzőművészettől és _Herder_ a néplélek mélységében vélte feltalálhatni -a költészet ősforrását, _Kant_ «Az ítélő erő kritikája»-ban vetette meg -az esztétika tudományos alapját. - -_Kant_ szerencsés gondolata, hogy nem a szépet, hanem ízlés-ítéleteinket -vizsgálja s az az époly helyes, mint fontos megállapítás, hogy a szépben -való tetszés «érdek nélküli», vagyis hogy nem kíséri kivánság, még ma is -tartalmat és irányt ad a filozófiai esztétikának. - -Erőteljesen továbbfejlesztette _Kant_ esztétikáját _Schiller_. -Legkedvesebb gondolata, melyet már _Kanttal_ való ismeretsége előtt is -kifejezett «Die Künstler» című tankölteményében, hogy a szépség-érzék -egyedül az ember tulajdonsága és a forrása a megismerésnek és -erkölcsnek, valamint minden kulturának, nem tartható ugyan és a modern -fejlődési tannal szemben fel kell adni. Azonban a művészet levezetése a -játék-ösztönből, amely «az ember esztétikai neveléséről» szóló -levelekben van kifejtve, a legjelentékenyebb és legtermékenyebb -gondolatok egyike, melyeket az esztétika fölvetett. Csak a legújabb -időben kezdték ennek a gondolatnak a fontosságát méltatni és _Schiller_ -alapvetésén tovább építeni. - -_Hegel, Schelling_ és _Schopenhauer_ sokat foglalkoztak esztétikával és -pedig oly értelemben, mint a szép és a művészet metafizikájával. _Hegel_ -számára a művészet a legalacsonyabb fok, melyben az abszolut szellem -objektiválódik, míg a vallás és a filozófia a magasabb fokokat -képviselik. Ezek a fokok szerinte történetileg az ókorban, a középkorban -és az újkorban egymás után és egymásból fejlődtek ki. A szépség, -különösen a művészi szép, _Hegel_ szerint az eszme átfénylése az anyagon -és ez a gondolat többféle továbbképzésre talált. _Hegel_ szellemében -készültek _Fr. Fischer_ és _Carriere_ esztétikái, melyek közül az első -ma is ennek a disciplinának leginkább összefoglaló és legtartalmasabb -tárgyalása. _Schelling_ számára az egész teremtés műalkotás és -_Schopenhauer_ szerint a művészet az emberi szellem legmagasabb -vívmánya, mert benne a buta és vak élet-akarat teljesen le van győzve és -a tiszta intellektus jut kifejezésre. Mint legmagasabb művészetet -tekinti _Schopenhauer_ a zenét, amely a legmélyebb felvilágosításokat -adja a számára hozzáférhetőről. - -Szemben ezzel a tárgyalt dolognak tartalmára irányuló esztétikával -_Herbart_ azt hiszi, hogy a szép lényege csak bizonyos formákban és -viszonyokban áll. Ezt az esztétikát mint forma-tudományt a herbartiánus -_Zimmermann_ fejtette ki, aki az esztétika első történetét is írta. - -Míg az itt tárgyalt kísérletek mind a spekulativ uton járnak, _G. Th. -Fechner_ «Az esztétika előiskolája» című 1876-ban megjelent művében új -utakat nyitott. Az előbbi _felülről való_ esztétika helyébe _alulról -való_ esztétikát akar tenni s empirikus és kísérleti uton igyekszik az -esztétikai tetszés törvényeihez eljutni. _Fechner_ kiterjedt kísérletei -és beható pszichológiai elemzése sok becses eredményt hozott napvilágra -és még több ösztönzést adott. Különösen becses felfedezés _Fechner_ -megkülönböztetése a közvetlen és az asszociativ tényező között az -esztétikai megítélésben. Bizonyos érzéki benyomások, mint egyszerű teli -színek vagy színkombinációk, hangok, valamint bizonyos formák és alakok -idéznek elő közvetlen vagy elemi tetszést. Ezzel szemben nagyobb -festmények, szobrok és nevezetesen költemények csak az asszociativ módon -fölkeltett képzetek és érzések által hatnak esztétikailag. - -_Fechner_ szellemében dolgoznak most buzgón tovább a művészi alkotás és -az esztétikai élvezés törvényeinek kikutatásán. Sokszor maguk a művészek -hatnak itt előmozdítólag közre részint önvallomások, részint saját -vizsgálataik útján. A szellemek folyamatban levő mozgalmában nehéz a -megismerések biztos állagát megállapítani; de a modern esztétika -irányait és tendenciáit legalább érintenünk kell. - -A spekulativ esztétika, mely a szépnek és a művészetnek jelentőségét -általánosságban és a filozófia rendszerben való elhelyezését tárgyalja, -még nincs annyira túlhaladva, mint a spekulativ pszichológia, a -főérdeklődés azonban itt is a tapasztalati tárgyalásmód felé fordul. Az -empirikus esztétika normativra vagy technikaira és leíróra vagy -analitikaira oszlik. - -A normativ esztétika szabályokat állít fel a művész és normákat a -megítélő számára. A művész számára való szabályok legtöbbnyire a -művészet mesterségi részére vonatkoznak s ezt nevezik speciálisan -technikának. Ez a különböző művészeteknél különböző és különböző a -fontossága is. - -A képzőművészetek, mint az építészet, festészet és szobrászat -művelődésükhöz nagy mennyiségű tudományos előképzettséget és technikai -kiképzést kivánnak. Technikájukat meg kell tanulni, mielőtt a művészi -feladat megkezdődnék. E technika nehézségét tekintve nagyon is könnyen -előfordul, hogy a technikailag korrekt már művészi számba is megy. A -technika tehát itt nagy fontosságú és könnyen túl is becsülik. - -A zene technikája is alapos és olykor nehéz tanulmányozást kiván, ennek -dacára mégis nagyobb súly fekszik a speciálisan művészin és pontosabb -megkülönböztetést teszünk a technikailag korrekt és a zeneileg -jelentékeny között. - -A költészetben végül a technika egészen alárendelt szerepet játszik. -Organumával, a nyelvvel mindenki bánik, legfeljebb a drámai művészetben -van fontossága a színpadi viszonyok bizonyos ismeretének. Az ügyes -technika maga itt sehol sem elegendő arra, hogy művészi sikert arasson, -bár nem lehet tagadni, hogy egy kevés színpadi ügyességgel használható -színdarabot is lehet összehozni. - -A technikai esztétika tehát a képzőművészetekben és a zenében nagy, a -költészetben csekélyebb fontosságú. Mindig megáll azonban az esztétikai -kérdések magva előtt, inkább a külsőségekhez van köze, nem a műalkotás -belsejéhez. - -A leíró vagy analitikai esztétika ellenben mennél mélyebben igyekszik -belehatolni ebbe a magba. Azokat a föltevéseket, melyek között egy -műalkotás keletkezik és hat a művész lelkében, a kulturális állapotban, -a kor ízlés-irányában igyekszik minden oldalról feltárni. Ezen a módon -oszlik az esztétika pszichológiára és történetre. Tényleg a -pszichológiai és történeti módszernek az egyesítése vezet legbiztosabban -egy műalkotás teljes megismeréséhez. - -E különbségek mellett az esztétika módszerére és céljára vonatkozólag -újabb időben még oly esztétikai irányok is tünnek fel, amelyek a -művészet haladásáról való felfogásukban is különböznek egymástól. Az -_idealizmus_ra és a vele ellentétes _realizmus_ra vagy _naturalizmus_ra -gondolunk. - -Az esztétikai idealizmus abban látja a művészet czélját, hogy a -«tisztább valóság» magasabb szférájába emel bennünket és megragadó -emberi sorsok ábrázolásával leplezi le az emberi természet mélyebb -lényegét, úgy hogy fölemelkedettnek, megtisztultnak és új erőre -jutottaknak érezzük magunkat a napi feladatokra. Ennélfogva minden -szennyesnek, minden durvának, sőt minden köznapinak is száműzve kell -lenni a művészi alakításból. - -Ezzel szemben a naturalizmus azt állítja, hogy a művészetnek meg kell -mutatnia a világot úgy, ahogy van. Csak az ábrázolás legpontosabb és -leglelkiismeretesebb hűsége méltó a művészhez. Ha aztán sok rútnak és -visszataszítónak tünik fel, – ezzel a művész csak annál jobban meg akar -ragadni és felrázni. A naturalizmus nemcsak kiváló műveket hozott létre, -hanem erővel és ügyességgel is védte theóriáját. - -Az állásfoglalás ezekkel az irányokkal szemben nézetünk szerint csak -akkor lehetséges, tudományos meggyőződéssel, ha az esztétikát genetikus -és biológiai alapra állítjuk s a szépet és a művészetet eredeteiben és a -létfentartásra való fontosságában igyekszünk megismerni. Egy ilyen -esztétikának az alapvonásait vázoljuk itt. - - -36. §. Genetikus és biológiai esztétika. - -_Kant_ megtanított arra, hogy az esztétikai ítéletben «a képzetet nem az -ész által az objektumra», hanem «a szubjektumra és a gyönyör vagy kín -érzésére» vonatkoztatjuk. Az ízlés-ítélet, mondja, nem megismerési -ítélet, általa nem jelölünk meg semmit az objektumon magán, hanem maga a -szubjektum érzi benne magát, ahogy a képzet afficiálja. - -A szépben való gyönyörködés azonban Kant szerint különbözik a -kellemesben talált gyönyörtől és a jóban talált örömtől. A kellemes ép -úgy, mint az erkölcsi jó befolyással vannak a megkívánó-képességre, -holott a szépben való gyönyörködés érdeknélküli tetszés vagy, ahogy -szintén lehetne mondani, tiszta érzés. _Kant_ vizsgálata által az -esztétika átalakítását és pedig bensőbbé tételét hajtotta végre. -Úgylátszik, végérvényesen bebizonyította, hogy az esztétika centrális -problémája az kell hogy legyen, hogy lehető mélyen hatoljon bele az -esztétikai élvezés lényegébe. - -_Schiller_ hatalmas lépést tett ebben előre, amidőn, mint már -említettük, az esztétikai élvezés magyarázatára odavonta a játék -analógiáját. A játék Schiller véleménye szerint a fölösleges erőknek -foglalkoztatása, vagyis azon erőké, amelyek az élet szükségletei -ellátásánál nem jutnak alkalmazásba. Ugyanebben az értelemben fogta fel -a játékot _Herbert Spencer_, míg _Lazarus_, aki inkább a felnőttek -játékait tartotta szeme előtt, a pihenési szükségérzetből magyarázta a -játékot. _Karl Groos_ ellenben, aki a fiatal állatok és a gyermekek -játékait pontosan megvizsgálta, a játékban elő-gyakorlatot lát az -életre. - -A játéknak mindezen a felfogásai egyesíthetők és esztétikailag -értékesíthetők, ha arra gondolunk, hogy a játékban az öröm magából a -tevékenységből folyik, nem pedig egy a tevékenység által elérhető -célból. Minden komoly munkában, amelyet vállalunk, egy cél lebeg -előttünk, amelyet elérünk, egy eredmény, amelyet el akarunk végezni. -Ennek a célnak a képzete ösztökél és hajt minket, a szorosan szemünk -előtt tartott cél segít át a nehézségeken és elviselteti velünk a -kellemetlenségeket, amelyek minden munkával össze vannak kötve. A játék -ellenben főleg azért szerez nekünk örömöt, mert kellemesen foglalkoztat. -A fizikai és pszichikai erők működéséből származó öröm a játékban csak -egy speciális esetre egy általános biológiai-pszichológiai törvénynek, -amely eddigelé még kevés figyelemre talált. - -Minden szerv és funkció, amely az ember pszicho-fizikai organizmusában -az idő folyamán kifejlődött, bizonyos értelemben megkívánja a -tevékenységet. Ez a tevékenység objektive nézve követelmény, azaz -föltétele az emberi organizmus fentartásának és fejlődésének. Azért -követelmény, mert olyan organumok és funkciók, melyeknek nincs alkalmuk -a tevékenységre, az elsatnyulás veszedelmének vannak kitéve. Olyan -tagok, amelyeket sokáig nem mozgattak, megmerevednek és ha a funkciók -megakadása hosszabb ideig tart, mozdíthatatlanokká is válnak. Olyan -gyermekek, akik harmadik vagy negyedik évükben megsiketülnek, -rendszerint elfelejtik a beszédet is, mert ekkor már a beszéd hallása -nem ösztönzi többé a funkciót. Az egyes funkciók tevékenységének ez a -szüksége most már, amint ez más követelményeknél lenni szokott, -reflektálódik a tudatban és ezáltal keletkezik a szubjektive érzett -szükségleteknek egy sora, amelyeket funkciós szükségleteknek nevezünk. -Tényleg valamely funkciónak hosszabban tartó akadályoztatása kínnal, -ennek minden erőteljes gyakorlása gyönyörrel van összekötve. A játékban -talált öröm aztán nem más, mint a funkciós szükségletek kielégüléséből -származó gyönyörérzés. - -Ugyanaz érvényes az esztétikai élvezésre is. Az esztétikai élvezést mint -a funkciós-gyönyör egy nemét kell felfogni, vagyis mint azt az örömöt, -amely különböző pszichikai funkciók működtetéséből ered. Ezért ez a -gyönyör, ahogy _Kant_ oly rendkívül szerencsésen és találóan jegyezte -meg, befolyás nélkül marad a megkívánó-képességre és ugyanebből az okból -oly közel rokon az esztétikai élvezés a játékkal. Ezt a lényegbeli -rokonságot azonban semmikép sem szabad azonosságnak tekinteni. A -funkciós gyönyör, melyet a játékban megélünk, hasonló nagyon az -esztétikai élvezethez, de nem azonos vele. Az esztétikai élvezés -magasabb fejlődési formáiban olyan lelki funkciókkal jut kapcsolatba, -melyek a játékban csaknem egyáltalán nem jutnak tevékenységre. - -Már az érzéki észrevételek, különösen a látáséi és halláséi, de bizonyos -körülmények között a tapintáséi is gyakran vannak elemi esztétikai -érzésekkel összekötve. Egyszerű színek, de még inkább szín-kombinációk -is komplikáltabb fényhatások, amilyeneket például a szivárvány vagy a -csillagos ég nyujt, esztétikai tetszést keltenek. Még gazdagabbak és -többfélék azok az esztétikai érzések, melyeket geometriai diszítmények -vagy alakok keltenek. A látás funkciójának gyakorlása ezekben az -esetekben különösen gyönyörtkeltő, de az öröm forrását nem magunkban -keressük, hanem az objektumban, amely erre a gyönyörteljes gyakorlásra -alkalmat ad és ezt az objektumot szépnek mondjuk. Az ilyen esztétikai -ítéletek forrása, amennyiben ezeket önállóan mondjuk ki, nem pedig -gondolkodás nélkül utána mondjuk, mindig csak a tényleg átélt funkciós -gyönyör. A tárgynak objektive meglevő tulajdonságai mindig csak -közvetett okai az esztétikai ítéletnek. Ezt világosan mutatja az -eltompulás ténye. Olyan tárgy, amely első vagy második szemléletkor -szépnek tünt fel, közömbössé válik, ha naponkint és óránkint körülöttünk -van. Az objektum nem változott, de funkciós gyönyörünk eltompult. - -A hallási észrevételek közt leginkább egyszerű hangok, különösen azonban -a hangok és zörejek ritmikusan elrendezett sorai váltják ki az elemi -esztetikai hatásokat. A melódiákban és szimfóniai zeneművekben való -gyönyörködés ellenben magasabb és többféle funkciós szükségletek -kielégítésén alapszik. Ritmikus hangsorok sokszor ritmikus mozdulatok -eszközlésére ösztönöznek és itt egész nyilvánvalóan a funkciós gyönyör -hozza létre az esztétikai tetszést. Hasonló módon mutatkozik ez -tapintási észrevételek esztétikai hatásánál, amint ezt legújabb időben -siket-vakokon megfigyelték. Ezek gyönyört éreznek olyan tárgyak -tapintásakor, amelyek kellemes és ritmikusan rendezett -tapintó-mozdulatok eszközlésére adnak alkalmat. - -Elemi esztétikai érzések tehát azáltal keletkeznek, hogy az észrevételek -által, melyeket átélünk, szenzuális funkciós szükségérzetünk kellemes és -kellően intenzív módon elégíttetik ki. - -Aránytalanul változatosabban és gazdagabban fejlődik ki azonban az -esztétikai élvezés, ha a ránk ható tárgyak nemcsak érzékeinket, hanem -képzet-alkotásunkat és gondolkodásunkat is kellemesen foglalkoztatják. A -festészet vagy szobrászat egy alkotása, melynek alakjait megérteni és -magyarázni képesek vagyunk, erősebb és tartósabb élvezetet nyújt. Mennél -nagyobb mértékben izgatják az ábrázolt tárgyak és folyamatok emlékező és -képzelő tevékenységünket, mennél több gondolkodni valót adnak, annál -intenzivebb, annál gazdagabb lesz az esztétikai élvezet és annál -nehezebben tompúl el. Ezt az esztétikailag ható kielégítését -intellektuális funkciós szükségletünknek különösen nyilvánvaló módon -éljük át a költészet műveiben. A költő szavai mint érzéki észrevételek -jóformán semmit sem jelentenek és csak azok által a képzetek, gondolatok -és érzések által hatnak, melyeket bennünk felkeltenek. Ha most már -sikerül nekünk könnyen követni a költőt, ha megértjük, mit gondol, ha -fantáziánkat felszitja, akkor már ez maga elegendő, hogy magas -esztétikai gyönyört szerezzen. - - «Es lockt uns nach und nach, wir hören zu, - Wir hören und wir glauben zu verstehn, - Was wir verstehn, das können wir nicht tadeln, - Und so gewinnt uns dieses Lied zu letzt. - -_Schiller_ filozófiai lírája, _Goethe_ Faustjának nehéz helyei csak -akkor hatnak esztétikailag, ha sikerült a költő gondolatát felfogni, -magunkban utánaképezni és tovább fejleszteni. A míg ez nincs meg, -intellektuális funkciós szükségérzetünk akadályozott marad és az -esztétikai hatás elmarad. Ugyanezt az akadályoztatást éljük át gyakran -modern művészek festményeinél, ha semmikép sem sikerül a színek és -alakok tengerében a kompozició tervét felfedezni és az egésznek értelmét -kibetűzni. Szenzuális funkciós szükségletünket az ilyen műalkotások -gyakran nagy mértékben kielégítik, de az intellektuális funkciós -gyönyörnek ezzel összekötött akadályoztatása nem engedi feltámadni az -utólagos esztétikai hatást. - -Fordítva nagy gyártelepek, gépek, elmés találmányok és más technikai -mesterművek szemlélete nagy mértékben esztétikailag hat. Matematikai -feladatok elegáns megfejtései is, ahogy _Sophie Germain_, a francia -matematikusnő nagyon szépen kifejtette, esztétikai élvezetet szereznek. -Mindkét esetben lényegileg az intellektuális funkciós gyönyörön alapszik -az esztétikai hatás. Ez az intellektuális funkciós gyönyör a tartalma a -pszichikai élményeknek, melyeket a mindennapi életben teoretikus -érdeknek szoktak nevezni. A mi intellektusunkat kellemesen -foglalkoztatja, az érdekel minket, azt _érdekesnek_ találjuk. - -Újabb időben gyakran halljuk ép ezt a szót, mikor esztétikai ítéletet -mondanak ki. Sőt különbséget is szoktak tenni «szép» és «érdekes» -között. Az esztétikailag _értékes_ fogalma kibővült és nem csupán a -szorosabb értelemben vett szépet foglalja magában, hanem az érdekeset -is, vagyis azt, ami intellektuális funkciós gyönyörünket kielégíti. - -Az eddig tárgyalt szenzuális és intellektuális funkciós gyönyör azonban -még csak az esztétikai élvezés kezdeteit, bizonyos értelemben külső -műveit ismertette meg velünk. A művészi és természeti szépben talált -gyönyör legmélyebb lényegébe csak akkor hatolunk be, ha arra gondolunk, -hogy az érzés is alapfunkciója a tudatnak, amely tevékenységet kíván. -Tényleg szükségét érezzük a kedély-izgalomnak s ennek a szükségletnek a -kielégítése gyakran a legnagyobb mértékben gyönyörteljes. Ezt a -szükségletet emócionális funkciós szükségletnek fogjuk nevezni, az érzés -angol nevéről (emotion). A paraszt, aki az egész héten az eke után jár, -megkívánja a maga kis verekedését vasárnap a korcsmában. A vére ettől -hullámzásba jön és az ezzel egybekötött izgalmat mint nagyon jótékonyat -érzi. A római városi csőcselék tudvalevőleg kenyeret és cirkuszt -követelt a császártól (panem et circenses). A kenyeret éhsége és a -játékokat emocionális funkciós szükséglete számára. A mélyértelmű mese -Jancsiról, aki félni akart tanulni, világosan mutatja, hogy már a -tudomány-előtti pszichológia is ráfigyelt ennek a szükségletnek -tényleges meglétére. - -Az emócionális funkciós gyönyör minden érzés centrális természeténél -fogva sokkal mélyebben hatol bele a lelkiéletbe, mint a szenzuális és -intellektuális. Az izgalom itt sokkal jobban kiterjed, sokkal mélyebbre -hatol és ennélfogva gyakran olyan hatásokat vált ki, amelyek az egész -szervezetet megrázkódtatják és időnkint tartósan elváltoztatják. Itt -kell keresni a forrását azoknak a pszichikai diszpozicióknak, melyeket -szenvedélyeknek nevezünk, melyek gyakran emésztőleg hatnak, de igazán -nagyot is hoznak létre. - -Ami a szenzuális funkciós gyönyört kiváltja, az _kellemesnek_ és -_tetszetősnek_ tűnik fel előttünk, ami az észt kellemesen -foglalkoztatja, azt érdekesnek találjuk. Azoknak a folyamatoknak és -foglalkozásoknak számára azonban, melyeket emociónális funkciós gyönyör -kísér, a nyelv a _varázs_ és _varázslatos_ szavakat alkotta. Nagy -hazárdjáték és veszedelmes hegyi túrák sok emberre nézve nagy varázzsal -bírnak, mert az ezzel egybekötött izgalom emociónális funkciós gyönyört -idéz elő. - -Ez az emócionális funkciós gyönyör most már a forrása a leggazdagabb és -legintenzivebb esztétikai élvezésnek. Megpróbáljuk ezt egyelőre egy -példán megmagyarázni és _Schiller_ _A búvár_ című ismert költeményét -választjuk ki erre. Az érdekfeszítő elbeszélés foglalkoztatja -képzeletünket és gondolkodásunkat és ezzel felingerli intellektuális -funkciós gyönyörünket. A költemény már ezzel is esztétikailag hat. A -mélyebb és intenzivebb hatás azonban csak akkor áll be, ha részt veszünk -a merész ifjú sorsában, ha lemerülünk vele együtt az örvénybe, minden -aggodalmat vele élünk át és vele örülünk, mikor megint szerencsésen -feljön. Fokozódó részvéttel figyelünk elbeszélésére a mélység -szörnyetegeiről, aztán felháborodunk a király kegyetlen játékán, aki -másodszor is belekergeti, meleg rokonszenvet érzünk a királyleány és -felcsirázó szerelme iránt és nagyon meg vagyunk hatva, mikor a végét -olvassuk: «Az ifjút egy se hozza vissza már». Az érzések lefolyása, -melynek akadálytalanúl, a minket körülvevő valóságra való minden -tekintet nélkül odaadhatjuk magunkat, az olyan tisztán emberi érzések -átélése, melyek a mindennapi életben csak ritkán jutnak tevékenységhez, -mindez gazdag és intenziv funkciós gyönyört kelt és ebben az emócionális -funkciós gyönyörben áll a valódi esztetikai élvezet. - -Antigone, Hamlet, Macbeth, Othello, Lear király, Stuart Mária, -Wallenstein, Faust és Gretchen és más alakok sorsa, melyek a -világirodalom drámáiban kerülnek elénk, még nagyobb mértékben alkalmasak -arra, hogy élénk érzelmeket váltsanak ki. A színházban az emócionális -funkciós gyönyörhöz a szenzuális és intellektuális is módosítólag és -fokozólag járul (időnkint zavarólag is), de a lényeges mégis mindig az -alakok iránti belső részvét marad, az az élmény, melyet egy modern -esztétikus _(Theodor Lipps)_ nagyon találóan _beleérzés_-nek -(Einfühlung) nevez. - -Festmények és szobrok szintén alkalmasak arra, hogy emócionális funkciós -gyönyört keltsenek a nézőben, ha sikerül az ábrázolt alakok -arckifejezését, testtartását és csoportosítását helyesen magyaráznunk és -«beleéreznünk» magunkat a műalkotásba. Az ábrázolás könnyen érthetősége -nagyon megkönnyíti ezt a beleélést, míg túlságosan komplikált, -eszmekörünktől távoleső motivumok nem engedik kifejlődni az emócionális -funkciós gyönyört. - -A legerősebb érzelmi hatást az összes művészetek közül elismerten a -_zene_ idézi elő. Ez onnan van, hogy itt az érzést a hangok érzéki -észrevevése közvetlenül, az intellektus közreműködése nélkül ingerli -fel. A tiszta zenei hatás ezért sokkal igazabban és bensőbben jut -tudatra az úgynevezett «abszolut», szöveg-kíséret nélküli zenéből. Olyan -személyekre ellenben, akik kevésbbé muzsikális hajlandóságuak, -könnyebben hatnak az olyan dalok, melyeknek szövegét megértik. A -jelenkori zenedrámában, ahogy _Wagner Richárd_ kifejlesztette, a -funkciós gyönyör mindahárom neme, a szenzuális, az intellektuális és az -emócionális hatalmasan ingerlődik s ezért itt az esztétikai élvezet -különösen erős és tartós. Mindenesetre nem ritkán fordúl elő ezekben a -műalkotásokban, hogy a hangsorok érzéki felfogása nem sikerül azonnal -vagy hogy a gyakran nehéz szöveget nem értjük meg azonnal. Ez azután -akadályozza a szenzuális és intellektuális funkciót s ez akadályává lesz -az emócionális funkciós gyönyör kifejlődésének. Ha azonban ismételt -meghallgatás útján a felfogás nehézségein túljutottunk, akkor az -összhatás annál erősebb: a motivumok csaknem kimeríthetetlen gazdagsága -miatt csaknem egyáltalán nem tompul el. - -Minden esztétikai élvezés tehát egy neme a funkciós gyönyörnek és -ennyiben rokon a játékkal. Az esztétikai funkciós gyönyör hatása azonban -más és mélyebb, mint a játéké. A műalkotás vagy a természeti tárgy, mely -az esztétikai funkciós gyönyört fölkelti bennünk, előttünk áll. Megvan a -valóságban, észrevesszük érzékeinkkel, benne látjuk örömünk szerzőjét, -forrását, megörvendeztetettnek, fölemeltnek érezzük magunkat az objektum -által. A fundamentális appercepciónál fogva örömünket úgy tekintjük, -mint az előttünk álló objektum hatását, erőnyilvánítását és így funkciós -gyönyörünkből esztétikai ítéletek fejlődnek ki. Nem szükséges az ilyen -ítéletek megmagyarázására _Kant_-tal egy külön lelki képességet, egy -«esztétikai ítélő-erőt» föltennünk. A fundamentális appercepció teljesen -elegendő arra, hogy ilyen ítéletek keletkezése érthetőnek tünjék fel. Az -esztétikai élvezéskor kellemesen érintettnek, érdekesen elfoglaltnak, -hatalmasan megragadottnak érezzük magunkat, szóval sohasem kivánónak és -akarónak, hanem mindig afficiáltnak. Ezért csak természetes, hogy az -öröm forrását nem magunkban, hanem rajtunk kívül keressük és akkor ott -is találjuk, ahol valóban van, a műtárgyban. Mint mondtuk, a tárgyat, -amely az esztétikai funkciós gyönyört kiváltotta bennünk, az előidézett -funkciós gyönyör minéműsége szerint kellemesnek vagy tetszetősnek, -érdekesnek vagy bájosnak nevezzük. A legáltalánosabb predikátum azonban, -amelyet az esztétikailag ható objektumoknak tulajdonítunk, a _szépség_. -Szépnek nevezünk a legtágabb értelemben mindent, ami alkalmas arra, hogy -esztétikai funkciós gyönyörünket kiváltsa. - -Az esztétikai élvezésről való elméletünkből magától következik, hogy az -esztétikai ítéletekben nagy különbözőségek találhatók. A funkciós -gyönyör különböző nemeire való diszpoziciók az egyes egyéneknél nagyon -különböző módokon vannak kifejlődve. Így tehát érthető, hogy egy és -ugyanaz a tárgy nem képes minden szemlélőjében a funkciós gyönyörnek -ugyanazt a nemét és fokát kiváltani. Egy és ugyanaz az ember is nem -minden időben egyformán fogékony az esztétikai hatásokra, épen mert a -funkciós szükségletek nem mindig ugyanazok. Mindazáltal vannak -műalkotások, melyeket évszázadokon át, sőt évezredeken át a -legkülönbözőbb emberek szépeknek jelöltek meg. _Sophokles_ Ödipus -királyát, amely 2300 év előtt Athénben és Görögország más városaiban -eredeti nyelvén erős hatást tett, napjainkban fordításban játszották -olyan közönség előtt, melynek kulturállapota bizonyára nagyon különbözik -az athéni ősközönségétől. Mégis a darab ma is hatalmasan megragadta az -emberek ezreit. Ez nyilván feljogosít arra az ítéletre, hogy a drámában -objektív tulajdonságok találhatók, melyek erős esztétikai funkciós -gyönyört bírnak kiváltani. Hasonlót lehet mondani az ógörög építészet és -szobrászat nem egy művéről, valamint a régi olasz vagy németalföldi -festőiskola sok művéről. Az ilyen műalkotásoknál szabad objektív -szépségről beszélni, amennyiben ezen a műalkotásban magában bennerejlő -tulajdonságokat értjük, amelyek alkalmasak arra, hogy sok embernél -funkciós gyönyört váltsanak ki. Ezeket a föltételeket kinyomozni -bizonyára hálás és semmiesetre sem kilátástalan kutatói feladat. Az -objektív szépség azonban semmiesetre sem egyértelmű az abszolut -szépséggel. Ilyenről beszélni a szépségfogalom teljesen relatív -jelleménél fogva tökéletesen értelmetlen dolog. - -A szépség szónak azonban az itt megbeszélt bővebb fogalmazás mellett még -egy szűkebb jelentése is van. Ha egy tárgyat teljes meggyőződésből, -mondhatnám teljes szívből szépnek nevezünk, akkor az alatt nemcsak azt -értjük, hogy fölkelti tetszésünket. A tárgy iránt, amelyet ebben a -szűkebb értelemben szépnek nevezünk, a hála egy nemét érezzük az -élvezetért, amelyet szerez nekünk, a vonzódás egy nemét, amelyet, ha -magasabb fokot ér el, szeretetnek is nevezhetünk. Mindegyikünk nem egy -művész-alkotta alakot hord szeretetteljesen a szívében, úgy tekinti -őket, mint becses tulajdonát, melyeket hajlandó a rosszmájú kritizálás -ellen megvédeni. Ahol egy művész feltudja bennünk kelteni ezt a -szeretetet alakjai iránt, ott elérte a legmagasabb esztétikai hatást és -itt a funkciós gyönyörhöz új momentum járul, épen az, ami által az -esztétikai élvezés leginkább különbözik a játéktól. - -A _szeretet_ és _szépség_ kapcsolatát már rég felismerték és gyakran -kimondották. A viszony közönséges felfogása azonban többnyire az, hogy -az (objektív létező) szépség tekintetik oknak, a szeretet pedig -hatásnak. Ez a felfogás azonban pontosabb vizsgálatra nem bizonyúl -teljesen találónak. A nő szépsége bizonyára olyan varázzsal van, amely -szerelmet tud kelteni és kétségkívül az ókorban a fiúk szépsége gyakran -keltett a férfiaknál szerelmet. De lehet a fordítottja is igaz. Emberek -és dolgok, melyek által fölemeltnek érezzük magunkat és melyek bennünk a -vonzódás és szeretet érzését keltik fel, ez érzésnél fogva lényegesen -megszépültnek tünnek fel előttünk. _A szépség nem csupán oka, sőt talán -gyakrabban következése a szeretetnek._ Bensőnkből sugárzik ki a szépség -a szeretett tárgyakra és mindig új varázszsal veszi körül. - -A szeretet megszépítő erejét mindenki, aki figyel rá, saját -tapasztalatából megismerheti. Az anya szépnek találja szeretett -gyermekét, még ha mások előtt rútnak tünik is fel. Egy nekünk bármi -oknál fogva kedvessé lett könyv esetlen írásmódja gyakran különös -varázszsal van ránk. _Schopenhauer_ rajongása az inhiai Upanishádok -egyenesen stíltelen latin fordításáért, melyet _Anquetil du Perron_ egy -perzsa fordítás után készített, sajátságos példája a szeretet e -megszépítő erejének. Állításunk helyességének legnyilvánvalóbb -bizonyítékát azonban a természetérzés fejlődése adja. Az ókorban csak a -kedves nyári tájkép iránt volt érzékük az embereknek, amikor kellemesen -lehetett a hűvősben sétálni és pihenni a gyepen egy csobogó patak -partján. Az alpesi természet magasztos szépségei iránt azonban az ember -csak akkor lett fogékony, mikor kissé belefáradt a kulturába és szívesen -menekült a hegyek magányába. Szóval, az ember csak akkor találta szépnek -a természetet, mikor megtanulta szeretni. - -Most már ha a műtárgy oly erős és sokféle funkciós gyönyört vált ki -bennünk, hogy az alakokat, melyeket elénkbe visz, szívünkbe zárjuk, hogy -megszeretjük őket, akkor ebből a szeretetből egy új, különleges, meleg -szépség sugárzik vissza a műtárgyra és ez a szépség, amely a szeretetből -született, ez az, amit az igazi, a tulajdonképeni, szívet örvendeztető -szépségnek nevezünk. A műtárgyak, melyeket ebben az értelemben szépeknek -találunk, elkísérnek minket az életen át, meggazdagítják lelkünket és -megsokasítják boldogságunkat. Az ilyen alakok személyiségünk legmélyébe -hatolnak bele és semmi sem jellemzőbb egy ember egyéniségére, mint a -műtárgyak, melyeket ebben a szűkebb értelemben szépnek talál. - -Az esztétikai élvezés e szerint egész általánosan és röviden kifejezve -funkciós gyönyör. A fentebb megbeszélt három faj mindegyike magában is -képes arra, hogy esztétikai élvezetet nyújtson. Gazdagabb és -változatosabb, intenzivebb és megragadóbb lesz azonban az élvezet, ha a -szenzuális, intellektuális és emócionális funkciós gyönyör egyesülnek -egymással. Ezeknek kombinációi a különböző művészeteknél különbözők. A -szobrászat és a festészet elsősorban az érzékekre hat és az ész útján -keltik fel érzésünket. A költészet az intellektuális funkciós gyönyörrel -kezdődik és ezáltal idézi elő az emócionálisat, amely aztán megint -belülről ingerli a képzeletet szemléletes képek alkotására. A zenénél a -szenzuális funkciós gyönyör talán kinesztétikus (mozgási) érzetek -segítségével megy át közvetlenül az erős érzelmi hatásba. Ez az érzelmi -hatás vagy az emócionális funkciós gyönyör mindig a centrális része az -esztétikai élvezésnek. Ahol az emócionális funkciós gyönyör nem -következik be, ott az esztétikai élvezet a felszínen marad és nélkülözi -a belső melegséget. Ahol azonban az emócionális funkciós gyönyör -kiváltódik, ott előállhat belőle a szeretetnek fentebb vázolt érzése, -amelyből új, érzéstől meleg szépség sugárzik vissza a műalkotásra. - -Az esztétikai funkciós gyönyör tehát különbözik a funkciós gyönyör más -fajaitól, példáúl a játéktól, már csak azzal is, hogy képes ilyen a -legbelsőig terjedő hatásokra. Van azonban fontos ismertető jel, mely -által az esztétikai élvezés különbözik a játéktól. Minden esztétikai -élvezés, mint már említettük, esztétikai ítéleteket vált ki. Ezeket az -ítéleteket az élvezők mondják ki abban a meggyőződésben, hogy objektíve -érvényesek. Ami nekem tetszik, azt szépnek találom, vagyis azt állítom -ítéletemben, hogy a tárgy, melyet szemlélek, az a forrás, az az -erőközpont, amelyből élvezetem kiárad. Beható önmegfigyelés és másokon -való tapasztalatok most már mindenesetre arra tanítanak, hogy az -objektum szépsége csak a benne telt örömömben áll, mindazáltal tévedés -volna, ha az esztétikai ítéletből teljesen ki akarnók küszöbölni az -objektív tényezőt. Hiszen az esztétikai funkciós gyönyör csak akkor áll -be, ha valamely objektum kiváltja. Már most vannak, amint láttuk, -műtárgyak, melyek igen sok emberben különböző időkben esztétikai -funkciós gyönyört váltottak ki. Ezeknek a műtárgyaknak e szerint -objektíve meghatározható tulajdonságokkal kell bírniok, melyekből az -esztétikai hatások keletkeznek. Az esztétikának mint tudománynak ezek -után az a feladata, hogy az élvezésnek nemcsak a szubjektív, hanem az -objektív föltételeit is tanulmányozza. Még fontosabbakká válnak azonban -a kiváló műtárgyak ez objektív tulajdonságai azáltal, hogy az alkotó -művészek ezeken a műveken ismerik meg az eszközöket, melyek által -remélni lehet, hogy esztétikai hatásokat idézhetnek elő. - -Ezzel eljutottunk az esztétikának második feladatához, amely abban áll, -hogy kutassa a művészi alkotás törvényeit és ezzel normákhoz és -szabályokhoz jusson. Ebben rövidebbre kell fognunk a dolgot, mert a -művészi tehetségek nagy egyéni különbségeit tekintve csak keveset lehet -általánosságban megállapítani. A főfeladat itt az egyes művészetek -technikájára szorítkozik. - -A művészi alkotás általánosságban véve következménye a művészben -bennelakó tevékenységi és alkotó ösztönnek. Ez az alkotás szintén rokon -a játékkal, amennyiben a művész öröme magában az alkotásban, tehát a -funkcióban rejlik. De nem marad sokáig ennyiben. Ha egyszer a kultúra -annyira kifejlődött, hogy az esztétikai élvezet szükségérzete sok -embernél van meg, akkor már a művészt nem elégítheti ki és nem is -szabad, hogy kielégítse a saját alkotó ösztönében való merőben -individuális, csak rája nézve létező öröm. Arra van hivatva, hogy -másoknak örömet szerezzen és ezzel megszaporítsa az emberiség -boldogságát. Tevékenysége ekkor már nem merő játék, sőt komoly szociális -munkává lesz, mely a kultúra fejlődésére nézve nagy mértékben fontos. - -Hogy azonban hathasson, ahhoz már nem elég, ha a művész vakon átadja -magát alkotó ösztönének. Tanulnia kell. A művészet hosszú művészi -gyakorlaton alapuló, időnkint nehéz technikáját kell elsajátítania. -Kötelezettnek és arra szorítottnak érzi magát, hogy tanulmányozza -szakmája nagy művészeit, hogy megismerje azokat az eszközöket, melyek -által tapasztalat szerint sikerül funkciós gyönyört idézni elő az -élvezőknél. Képzetkörébe belelép a közönség, melynek az ő művei szánva -vannak. - -Azáltal azonban, hogy a legtöbb műtárgy megértéséhez hozzátartozik annak -a közönségnek az ismerete, amelynek szánva voltak, a művész munkája -művelődéstörténeti ténnyé válik. Ezért manap az elmúlt időszakok költőit -korukból kiindulólag igyekeznek megérteni és így fejlődött ki egy -históriai esztétika, amely sok felvilágosítást hozott, nem egy -félreértést eloszlatott és sokkal hozzájárult a művészek és költők -bensőbb ismeretéhez. Időnkint azonban a történelmi szemponthoz való -túlságos egyoldalú ragaszkodás elhomályosítja a műtárgyban rejlő -általános emberire, örökkévalóra vetett tekintetet. A művész ugyanis nem -csupán saját népe és ideje számára dolgozik. Mint Thukydides történelmi -művéről, a nagy művész is állíthatja képzeletének alkotásairól, hogy az -örökkévalóság számára való tulajdon (κπῆμα ἐς ἀεί) és nem csak a -pillanatnak való látványosságok (ἀγώνισμα ἐκ τοῦ παραχρῆμα). - -Az ilyen művész nemcsak múló funkciós gyönyört vált ki bennünk, hanem -ért ahhoz is, hogy szívünkben tartós szeretetet keltsen azon alakok -iránt, melyeket alkotott. Ebből a szeretetből azonban, mint az előbb -megjegyeztük, eleven, melegérzésű és benső szépség árad vissza -műalkotására s ezt előidézni a művész végső és legmagasabb célja. - -A művészi alkotás tehát először is játék, mint az alkotó ösztön -tevékenysége és a kultúrfejlődés folyamán válik komoly szociális -munkává, amely az emberi boldogság gyarapítását teszi céljává. -Legfelsőbb tökéletességében azonban a művészi alkotás egy neme a -szeretetkérésnek. Ha a művész szeretetkérését meghallgatjuk, akkor műve -legmélyebb és legigazabb értelemben szépnek tűnik fel. _Homérosz_ -szeretetet kér Achilles és Odysseus számára, _Raffael_ az isteni Madonna -számára, _Shakespeare_ nemcsak a filozofáló dán királyfi és a -boldogtalan Lear király számára, hanem Falstaff, a silányság e söpredéke -számára is, akit az isteni humor hoz szívünkhöz közelebb. - -Hogy azonban a művésznek sikerüljön bennünk funkciós gyönyört kiváltani -és szeretetet kelteni, benne is kell hogy lakjék valami a teremtő -leheletből, amely bele tudja lehelni alakjaiba az élet lelkét. Az élőt -elevenen ábrázolni, ez a feladat közös minden művésszel. Bennünk azonban -az kelt életet, az indít minket megfelelő reakciókra, ami eleven az -emberekben és környezetünk dolgaiban, ami eleven a jelen és mult -folyamataiban. Ez az eleven nem egyéb, mint ami karakterisztikus a -dolgokon, az, ami azzá teszi őket, amik és amit ránk nézve jelentenek, -ez pedig az, ami bennük _tipikus_. A tipikus képzet közvetlenül az -életszükségletből keletkezett. Az, ami a dolgokban biológiailag -jelentékeny, arra kényszerít minket, hogy figyelmünket reá koncentráljuk -és így foglalódik össze, ami számos egynemű dologban tipikus, egy -egységgé. Ezt a tipikusat látjuk minden egyes dologban és eszerint -igazodunk vele szemben. A művésznek most már nagyobb mértékben, mint -minden más embernek, bírnia kell azzal a képességgel, hogy az egyéniben -a tipikusat lássa és ábrázolja. A művész alakjai ránk nézve mindig -típusok, még akkor is, ha egészen valóságos személyek benyomását keltik. -Gretchen alakja Goethe Faustjában oly szemléletesen és egyénileg van -ábrázolva, hogy meg tudnók írni az élettörténetét. Mindazáltal -képzeletünkben úgy él, mint típusa annak a lánynak, aki szerelmesen -odaadja magát és elhagyják. Fejtsük le Lear királyról a királyi palástot -és csak az apa marad meg, akinek többet érnek a kedveskedő szavak, mint -Cordélia hallgatag szeretete. Mivel azonban minden apában rejlik egy -darab Lear királyból, ezért _Shakespeare_ költeménye sohasem veszti el -hathatósságát. - -Mennyire hozzátartozik a tipikus a művészi ábrázolás lényegéhez, ezt -legvilágosabban akkor látni, ha az ábrázolás tárgya a valóságban csak -egyetlen egyszer előforduló objektum, egy történelmi személyiség, egy -bizonyos tájkép vagy egy egyes ember a művész környezetéből. Az -egyéninek ábrázolásában is, hogy esztétikailag hathasson, a tipikust, a -karakterisztikust, az igazán elevent kell a művésznek kikeresnie, az -egyes tárgyon is ezt kell kifejeznie. - -A tipikus, ami minden művészi ábrázolásnak sajátsága, a művészetet -sajátszerű kapcsolatba hozza megismerési tevékenységünkkel és a -tudománnyal. - -A tipikus képzet, mint föntebb már hallottuk, a megismerés fejlődésében -előfoka az absztrakt fogalomnak. Mivel a művészet lényege szerint -alkalmas tipikus képzetek keltésére, melyek teljes eleven szemléletesség -mellett a reprezentatívnak, az általánosnak a jellemét is magukon -viselik, ezért a művészi ábrázolás gyakran vállalja a feladatot, hogy -tudományos megismeréseket, melyek fogalmakkal dolgoznak, szemléletes -képekben ábrázoljon. Az elvont tudományos fogalom a művészet keze alatt -átalakul eleven, érzésteljes és szemléletes képzetté, melyet akkor -gyakran az _eszme_ sokértelmű nevével jelölünk. A platói eszmék nem -egyebek, mint fogalmak, melyeket a mély és zseniális gondolkodó művészi -szelleme szemléletes képzetekké testesített meg. Épen ezért hihetett -_Plato_ e művészi gondolat-alakulatok önálló létezésében s ezért -emelhette őket a dolgok hathatós ősképeivé. _Hegel_ gondolata is, hogy a -szép úgy határozódik meg, mint «az eszme érzéki látszata» és hogy a szép -mint az eszme hordozója az igazzal azonos, érthetővé válik, ha közben -minden művészi ábrázolás tipikus jellemére gondolunk. A legmélyebben és -legvilágosabban azonban alighanem _Schiller_ fogta fel a tudománynak és -művészetnek a tipikus képzetben rejlő kapcsolatát, ha gondolata, hogy a -szépség-érzék hívta elő a megismerés ösztönét, nem tartható is fenn. A -művészi képzelet gyakran előresejtve jár a tudomány előtt és útat tár -neki: - - Eh’ vor des Denkers Geist der kühne - Begriff des ew’gen Raumes stand, - Wer sah hinauf zur Sternenbühne, - Der ihn nicht ahnend schon empfand? - -Ha azonban a tudomány saját útján jár és fáradságos kutatással és -szigorú gondolkodással kicsikarta a természettől titkát és a történés -törvényeit kikutatta, akkor megint a művész dolga a gondolkodó művét -megkoronázni és tökéletességre juttatni. Amit a tudomány száraz -formulákban és holt fogalmakban hirdet tanítványainak, azt a művészetnek -kell képeivel megelevenítenie, hogy minden ember konkrét -szemléletességgel láthassa maga előtt az elvont igazságot és fölvehesse -szívébe. - -Még bensőbb kapcsolatba lépett mindenkor a művészet kezdettől fogva a -vallással. A görög ókorban nem kevésbbé, mint a középkorban és az -újkorban a művészet a vallás szolgálatába állította szeretet-szerző -erejét. _Phidias_ Zeüsz-e, _Michel-Angelo_ Mózese, a sok felséges dóm, -_Raffael_ Madonnái és _Lionardo_ Utolsó vacsorája a legnagyszerűbb és -legbensőbb szeretetre-hívások a vallásos hit alakjai számára. De azáltal -is, hogy a művészet tiszta, kívánságnélküli örömöt ébreszt bennünk, -fölébe emel minket a mindennapi hangulatnak és fokozza áhitatra és belső -jámborságra való diszpoziciónkat. Ezért játszik a vallási kultuszban -különösen a zene oly nagy szerepet. - -Nem oly nagyon tisztázott ellenben a sokat tárgyalt kapcsolat a művészet -és etika vagy jobban mondva, művészet és erkölcsiség között. - -Ha a művészet nemesítő hatásáról van szó, akkor ez, mint mindjárt látni -fogjuk, bizonyos értelemben jogosult, de semmiesetre sem úgy, hogy a -művészetnek az legyen a feladata, hogy az erényt szépnek, a bűnt rútnak -ábrázolja. Az elevent és életteljeset a természetben és az emberi -világban igyekszik a művész megragadni és ábrázolni és ahol sikerül neki -a teljes emberéletet megragadni, ott lesz a műve ránk nézve érdekes. -Nyers erőt, féktelen szenvedélyt, sőt hitvány haszonlesést is állíthat -elénk a nagy művész úgy, hogy előadása a legélénkebb funkciós gyönyört -kelti bennünk. Sohasem kell a költőnek azt kérdeznie, hogy mikép ítéli -meg alakjait a szokásos morál. Ha nagyon is szűklelküen kérdezgeti ezt, -akkor ábrázolása nagyon is könnyen elveszti művészi értékét. -_Shakespeare_ III. Richárdja és még inkább Falstaffja nyilvánvaló -bizonyítékai annak, hogy az esztétikai élvezés független az erkölcsi -érték-ítéletektől. _Aristoteles_ hamisan értelmezett tanítása a tragikai -vétekről elég sokáig tévesztett meg a tragikai tárgyakban talált gyönyör -valódi alapját illetőleg. A művészet sohasem hathat nemesítőleg azáltal, -hogy valamiféle formában morált prédikál. - -Mindazáltal mély kapcsolat áll fenn a művészet és erkölcs között. Az -esztétikai élvezés tiszta, kívánságnélküli öröm és amikor a művész -alkalmat ad nekünk ilyen öröm átélésére, egy időre eltávolít minket a -mindennapi élet egoisztikus hajlamaitól, legalább rövid időre önmagunk -fölébe emel. Amíg a művész varázskörében állunk, lelkünkben a tiszta -emberi az úr. Semmi kicsinyes és alantas nem foglal tért szívünkben, -fölemelkedünk és a belső szabadsághoz vezető úton vagyunk. Ezáltal a -szabadító és tisztító hatás által, amely minden igazi műalkotásból -kiárad, lassankint magasabb álláspontra kell feljutnunk. Ha gyakran van -alkalmunk műalkotásokban gyönyörködni, akkor meg fogunk vetni más -szórakozásokat, melyek inkább a durva és alantas ösztönöket keltik fel. -Ezért az ifjúságnak mostanában joggal hangoztatott művészi nevelése -nagyfontosságú a jövendő nemzedék erkölcsi fejlődésére is. Amidőn -gyermekeinknek alkalmat adunk, hogy műalkotásokban gyönyörködjenek, -nemcsak a tiszta öröm gazdag forrását nyitjuk meg nekik, hanem megóvjuk -őket rontó élvezetektől. «Interest, unde quis gaudeat», mondja nagyon -találóan _Szent Ágoston_. Nem megy egyre, hogy hol keressük örömeinket. -A művészet olyan örömöket találtat az emberrel, - - Die reine Gier nicht in sein Leben reisst, - Die im Genusse nicht verscheiden. - -Nem morál-prédikációk által hat a művészet nemesítőleg, hanem azáltal, -hogy örömünket megtisztítja és részvétünket minden emberi iránt -fölemeli. - -Az esztétikát föntebb mint az érzés filozófiáját jelöltük meg. Az érzés -azonban legtisztábban a funkciós érzésekben lép fel, mert ezek befolyás -nélkül maradnak a kívánásra. Az érzés filozófiájának dolga most már -megmutatni, mekkora fontosság jut a tiszta érzésnek az ember lelki -életére és az emberi kulturára. Foglalkoznia kell azonban a tárgyakkal -is, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt a tiszta érzést kiváltsák. -Genetikus és biológiai szemléletünk azonban megmutatta, hogyan fejlődik -ki a funkciós szükségérzetből az esztétikai élvezés mint funkciós -gyönyör. Ebből a funkciós gyönyörből keletkezik aztán a benső szeretet a -művész alakjai iránt, olyan szeretet, mely kapcsolatban a funkciós -gyönyörrel a szépség forrása. Az esztétikai ítéletek, melyeket ezek az -érzések kiváltanak, a szubjektív tényező mellett még egy objektívet is -tartalmaznak, melynek kikutatása fontos feladata az esztétikának. E -szemléleti mód által azonban érthetőbbé vált fővonalaiban a művész -alkotása is. Ezzel meg vannak mutatva a tudományos esztétika céljai és -egyúttal az útak is, amelyeken remélhetjük, hogy serény munkával -eljutunk az érzés filozófiájához, amely nemcsak az esztétikailag érző -szubjektumnak, hanem az esztétikailag ható objektumnak is megmutatja -helyét és fontosságát az univerzumban, abban az univerzumban, melynek az -ember csak egy parányi része, de olyan része, amelyben benne lakik az a -törekvés, hogy az egészet, amelyhez tartozik, megértse, csodálja és -szeresse. - - - - -HATODIK FEJEZET. Etika és szociológia. - - -37. §. Az etika tárgya és feladata. - -Az etika vagy morálfilozófia tárgya az emberi cselekvések, amennyiben -erkölcsi megítélésnek vannak alávetve. Ennek a megítélésnek azonban nem -a cselekvés külső befolyása a tárgya, hanem az ennek alapjául szolgáló -motivumok, az eközben napfényre kerülő akarat-irány és érzület. Eszerint -az etikát az akarás filozófiájának is nevezhetnők. - -Az etika feladata többféle. Elsősorban szó van azoknak a pszichológiai -törvényeknek a felkutatásáról, melyek szerint a saját és mások -cselekvéseit morálisan megítéljük vagyis helyeseljük vagy megrójuk. A -morális megítélés eredetének és fejlődésének ilyen megítélése volna -tulajdonkép az alapvető előmunkálata a tudományos etikának. Ez a feladat -egyfelől pszichológiai, másfelől történeti természetű. Annak pontos -pszichológiai elemzése által, ami bennünk végbemegy, mikor a magunk vagy -mások cselekvéseit morálisan megítéljük, kellene egy erkölcstan -pszichológiai alapját megteremteni. Ezt a munkát, amint ezt a -pszichológia általános feladatául megjelöltük, nemcsak analitikailag, -hanem genetikailag és biológiailag is kellene keresztülvinni. Fel -kellene mutatni a morális megítélést s az ennek alapjául szolgáló -erkölcsi érzés eredetét, valamint e folyamatok fontosságát az egyén és a -faj fentartására. - -Mivel azonban már a felületes szemlélőnek is fel kell hogy tünjék, hogy -ugyanazok a cselekvések különböző időkben és különböző népeknél -különbözőképen ítéltetnek meg, hogy az egyik kor gyakran épen azt -becsüli és bámulja, amitől a másik irtózik és hogy nevezetesen a morális -kárhoztatás intenzitásbeli különbségei oly rendkívül jelentékenyek, -tehát a tudománynak az a rendkívül terhes és hosszadalmas feladat jut, -hogy a morális megítélést a legalacsonyabb kultúrfokoktól fogva -történetileg nyomozza, hogy esetleg megismerhesse fejlődésének -törvényeit. - -Már itt megjegyezzük, hogy az etikának ebbe a történeti részébe még alig -fogtak bele s itt még széles tere nyílik a termékeny, nagyon érdemes és -biztos sikert igérő tudományos munkának, amely főkép monografiai -vizsgálatokra bő anyagot nyújt. - -Csak ha az anyag pszichológiai és történeti vizsgálatok révén össze van -gyűjtve és fel van dolgozva, csak akkor lehet sikerre való kilátással az -etika további feladatát megoldani, amelyet legtöbbnyire a -legfontosabbnak tekintenek. Az etikának ugyanis normákat is kell -felállítani az emberi cselekvés számára, melyeknek alapelvekké kell -válniok, melyek szerint cselekvésünket berendezzük s melyek nevezetesen -a kötelességek összeütközésének gyakori eseteiben elhatározásunkat -eldönthessék. Különösen azonban az ifjúság nevelésére lennének irányadók -ezek a normák. Itt sokkal könnyebben juthatnak gyümölcsöző hatásra és -hozzájárulhatnak az erkölcsi fejlődés haladásához. Az etikának ez a -normatív feladata sokkal hamarább és sokkal kiterjedtebb mértékben -dolgoztatott fel, mint az elméleti, történeti. - -Az etika vagy morálfilozófia, melyet praktikus filozófiának is neveznek, -eszerint az akarás filozófiája. Feladata abban áll, hogy kikutassa az -erkölcsi megítélés törvényeit és normákat állítson fel az erkölcsi -cselekvésre. - - -38. §. Az etika fejlődése. - -Az emberről és belsejéről való elmélkedés fiatalabb, mint a természetről -és a világegyetemről való spekuláció. Ezért az etika is később fejlődött -ki, mint a metafizika. Erkölcsi intések és életszabályok akadnak ugyan -már nagyon korán a költőknél és közmondásokká sűrüsödnek össze, de -ezekben még csak az erkölcsi öntudat kezdetei mutatkoznak meg, nem pedig -az erről való rendszeres elmélkedés. - -Az altruisztikus _Demokritos_-ról nagyszámú etikai szentencia maradt -fenn, ezek azonban részint kétséges hitelességüek, részint nincs bennük -egységes összefüggés. Biztos az, hogy a Kr. e. ötödik századi Athénben -sokat foglalkoztak etikai kérdések megvitatásával és különösen hogy -kétségbe vonták a hagyományos normák érvényességét. - -Ebből a körből került ki _Sokrates_ (469–399), a tudományos etika -megalapítója. _Sokrates_, mint _Cicero_ mondja róla, a filozófiát -lehozta az égből a földre és az erkölcsi problémákról való elmélkedésben -látja a filozófia egyedüli méltó feladatát. Az erkölcsinek a lényege -szerinte a helyesbe való tiszta belátáson alapszik. Akiben ez a belátás -megvan, annak aszerint kell cselekedni; aki nem így cselekszik, az nem -jutott el még a belátás tökéletes tisztaságáig. Ezt a belátást a jó, a -szép, a jámbor, az igaz fogalmának logikai fejtegetésével érhetni el. Az -ilyen fejtegetések eredménye föltétlen biztonságot nyujt a gondolkozónak -és ezen a módon teljesen függetlenné teszi a hagyománytól és a -közvéleménytől. Ehhez a függetlenséghez _Sokrates_ rendíthetetlenül -ragaszkodott és vértanúhalált halt érte. Ezzel tanítása oly erőt nyert, -hogy hatása még ma is él. - -_Antisthenes, Sokrates_ tanítványa, az úgynevezett cinikus iskola -megalapítója, melynek legismertebb híve _Diogenes_, az erkölcsi -függetlenség lényegét az igénytelenségben látja. A cinikus iskolából -kiindult _sztoikusok_ megint az észnek az affektusok feletti uralmában -keresik a sokratesi függetlenséget. A bölcs a sztoikusok tanítása -szerint örömmel aláveti magát a természet folyásának, amelyen különben -sem változtathatna s ezáltal az örömteljes alávetés által különbözik az -oktalantól, aki hasztalan rugaszkodik a természet ellen és ebben -elveszti lelki nyugalmát. A sztoikus etika erősen hatott a -kereszténységre és így tovább plántálta Sokrates hatását a mi korunkig. - -_Sokrates_ egy másik tanítványa, _Aristippos_, megint a sokratesi -függetlenséget a derült lelki hangulatban találja, amely nem engedi -magát sem a szenvedélyektől, sem a sorscsapásoktól elhomályosítani. Ez -az _Epikuros_ által továbbfejlesztett tanítás a görög-római világban -számos hívet szerzett magának. - -_Sokrates_ az ismeretnek kétségkívül nagyon nagy fontosságát az erkölcsi -cselekvésre nézve egyoldalúlag túlfeszítette. Ezt az egyoldalúságot -_Aristoteles_ észrevette és azt hangsúlyozta, hogy az erkölcsi -cselekvésre nézve az _akaraterő_ és a megszokás époly fontosak. Szerinte -az erény megszokás által nyert _akarat-irány_. _Aristoteles_ továbbá -kimondta azt a rendkívül fontos gondolatot, hogy a boldogság nem a -passzív élvezetben, hanem a lélek ész-szerinti tevékenységében áll. - -_Sokrates_ legnagyobb tanítványa, _Platon_ kísérelte meg először az -etika metafizikai megalapozását. A _jó eszméje_, melyet _Platon_ -alkalmilag azonosít az istenséggel, végcélja minden létezőnek s megadja -neki reális valóságát és rendeltetését. Fontosabb azonban a plátói -etikában az a gondolat, hogy az igazságosság, minden erény -kvinteszenciája, csak az államban jut tökéletességére. Az általa ebben -az értelemben kitervezett állam-ideál hangsúlyozza az etika szociális -jellemét és olyan erkölcsi követelményeket tartalmaz, melyeknek ma is -megvan az aktuális fontossága. - -Az ókor etikájában mindenütt megvan az a magától értetődőnek tekintett -előfeltétel, hogy az erkölcsi cselekvés célja az egyéni boldogság -(eudaimonia). Az etika ez irányát, amely ezen az állásponton a javak -tudománya s csak az a feladata, hogy megtalálja a boldogságra való -eszközöket, _eudaimonizmusnak_ nevezzük. - -A _kereszténység_ mindenekelőtt szélesebb körben tette hathatóssá az -ótestamentum etikai alapgondolatait. A zsidóságnak ez az etikája az -isten-szeretet és az emberszeretet két alapvető kötelességén nyugszik. -Az isten-szeretet örömteljes és föltétlen engedelmességet kíván isten -parancsai iránt és föltétlen megadást akaratába. Az emberszeretet -igazságosságot, jóakaratot, jóságot és tevékenysegítséget kíván az -embertárs iránt, az ellenség iránt is. A kereszténység a szeretet -kötelességét még erősebben hangsúlyozza és kiterjeszti az egész -emberiségre. Minden ember isten gyermeke s ezért valamennyien testvérek. -A szeretet kötelességének ezen kiterjesztése által minden emberre a -kereszténység áttöri a zsidóság nemzeti korlátait és behozza a világba a -világ-testvériség nagy, még mindig meg nem valósult gondolatát, egy -valóban humánus, minden embert magába foglaló szeretet-kötelesség -gondolatát. - -Ehhez a gondolathoz azonban hozzáfűzi a kereszténység a görögök orfikus -titkos tanítása által (a Kr. e. 6-ik századtól kezdve) előkészített -hitet a túlvilági életben, amelynek az ótestamentumi zsidóságban csak -gyönge nyomai találhatók. A földi élet az első századokbeli keresztények -számára csak előkészület a halál utáni igazi életre, mikor a lélek, -megszabadulva a test salakjától, istenhez járul. A túlvilági életbe -vetett remény különösen a római birodalomban a szegényeinek és -nyomorúltjainak volt szívesen látott vigasztalása s ezek között az új -tanítás hihetetlen gyorsasággal terjedt el. Krisztusnak magának szemében -ez a gondolat egyáltalán nem volt a világtól való meneküléssel és -aszkézissel egybekötve. Arra tanította ugyan tanítványait, hogy -becsüljék kevésre a földi javakat, de semmikép sem ment az ő szemében -különös érdem számba, hogy az ember itt a földön kínozza magát. Az ő -beszédei ellenkezőleg teljes és meleg életörömet lehelnek. Csak később -alakult ki erősebben a minden földi ember bűnösségéről való gondolat s -ezt bőjtöléssel és önkínzással igyekeztek száműzni. Mindenesetre azonban -a túlvilági életbe vetett remény nagy mértékben fokozta az ember -áldozatra való képességét és az önlegyőzés kötelessége az aszkézis -értékelése által sokkal nyilvánvalóbban jutott öntudatra. - -Ezzel szemben a keresztény egyház első évszázadaiban feltünt és -_Augustinus_ által kifejtett tanítás a kegyelemről más értelemben -hatott. Míg az ember teljesen képtelennek nyilváníttatott arra, hogy -saját erejéből megszerezze a megváltást, az egyház hatalma, mint a -kegyelem egyedüli megszerzőjéé, hamarosan mérhetetlenné vált. A -keresztényre nézve fontosabbnak tünt fel a külsőleges ceremóniák -teljesítése által, mint belső erkölcsi megtisztulás által gondoskodni -lelki üdvéről. - -Az erkölcsi öntudat függetlenségi érzése azonban mégis útat tört -magának. A középkorban _Abälard_ próbálta egy a vallásos dogmától -független etika alapjait megvetni. A reformáció áthelyezi a boldogság -forrását az ember belsejébe és igazolást keres a hit által. A későbbi -protestantizmusban ezt a hitet is visszavezették ugyan a kegyelem egy -nemére, de a szellemek mozgalma, amely az erkölcsit nem az emberen -kívül, hanem belsejében kereste és függetlenül a hagyománytól az emberi -észre akarta alapítani, már nem volt feltartóztatható. - -Az újabbkori filozófiában kiváltképen angol gondolkozók mozdították -előre az etikai problémák intenzív feldolgozása által az erkölcsinek -természetébe és jellemébe való bepillantásunkat. A tizenhetedik -században _Locke_, _Hobbes_ és _Shaftesbury_, a tizennyolcadikban a skót -_Hutcheson_, _Hume_ és _Smith_ e tekintetben rendkívül gyümölcsöző -munkát végeztek. Az erkölcsi megítélés pszichológiáját mélyen beható -analizissel mozdították elő, alaposan tárgyalták az erkölcsiség -eredetének kérdését, az erkölcsinek szociális jellemét, vagyis -vonatkozását az összjólétre, határozottan hangsúlyozták az erkölcsi -normák önálló érvényét és vallási dogmáktól való függetlenségüket -többnyire energikusan védték. - -Franciaországban a tizenhetedik században _Descartes_ követői vagyis a -Cartesianusok, elsősorban _Malebranche_, próbálták az erkölcsi -metafizikáját megadni, míg a tizennyolcadik századi felvilágosulás -filozófiája, az angol gondolkodókra, különösen _Lockera_ támaszkodva, az -erkölcsi törvényeknek tapasztalati, a materialisztikus filozófiának -megfelelő alapvetését kísérelte meg, amely a törvényeket az ember -egoisztikus ösztöneiből igyekezett levezetni. - -_Spinoza_, _Leibniz_ és _Wolff_ szintén az etika metafizikai -levezetéseit kísérelték meg, miáltal azonban az erkölcsinek empirikus -megismerése számára is sok értékeset nyertek. - -Új irányt nyitott _Kant_, aki a praktikus ész kritikájában (1788) az -erkölcsit hasonló módon igyekezett levezetni, a hogy előbb az -ismeretelméletre vonatkozólag az ész és az érzékiség alapformáival -megkísérelte. Egy minden tapasztalattól függetlenül érvényes, velünk -született erkölcsi törvényt hordozunk magunkban, ezt tanította _Kant_. -Ezt az erkölcsi törvényt, a mely csak általános, formai természetű -lehet, nevezi _Kant_ a kategorikus imperativusnak. Ez parancsolja -nekünk, hogy úgy cselekedjünk, mintha cselekvésünk maximája akaratunk -által általános természeti törvénnyé kellene hogy legyen. Csak akkor -cselekszünk szabadon és erkölcsösen, ha akaratunk aláveti magát ennek a -törvénynek. Ez az alávetés azonban minden érzéstől szabad, logikai -szubszumció kell, hogy legyen, máskülönben hajlamból s nem kötelességből -cselekszünk. - -A hajlam és kötelesség ellentéte _Kant_ óta mértékadó lett az erkölcsi -megítélésre nézve. E két motivum túlságosan merev elválasztása daczára, -a mely ily ridegséggel nem vihető keresztül sem elméletileg, sem -gyakorlatilag, _Kant_ etikájában mindig megmarad a fenséges nagyság egy -vonása. - -Az összes etikai követelményeknek önálló, minden hagyománytól mentes -érvénye, a mely csak az emberben magában benne élő erkölcsi törvényre -van alapítva, még nagyszerűbben lép előtérbe _Fichte_nél, a ki saját -lelkiismeretében találja meg a jó és rossz fölötti abszolut, -csalhatatlan bírót. Az erkölcsiség az észlény tulajdonképeni feladata és -ez a feladat abban áll, hogy szabaddá és függetlenné tegye magát -mindattól, a mi maga nem ész. - -Az erkölcsinek ezen a saját lelkiismeretében nyugvó alapvetésével -szemben _Hegel_ úgy fogja fel az erkölcsiséget, mint az objektív szellem -tevékenységét. A szubjektiv lelkiismeret az ő ítélete szerint tévedhet a -jóról és rosszról való ítéletében. E fölött áll a családban, -társadalomban és államban megvalósúlt erkölcsiség, a mely mint reális -hatalom autoritatív módon köti az egyest. De az erkölcsiség mint az -objektiv szellem megjelenési formája sem valami nyugvó, megmaradó. -Minden államnak csak korlátolt része van az erkölcsi szabadság -eszméjének objektív megvalósításában. - -Ha _Hegel_-nek ezeket a gondolatait kivetkőztetjük metafizikai -burkukból, akkor fontos és maradandó belátások lépnek belőlük életbe; az -etikai követelményeknek egyénen felüli, vagyis szociális karaktere, -autoritatív megvalósításuk az államban és az állandó fejlődés gondolata. -A modern ethika mindezeket a gondolatokat újra fölvette, a nélkül -azonban, hogy mindig tudatában lett volna _Hegel_-lel való -összefüggésének. - -Inkább praktikus szükségletből kiindulva és állandó tekintettel a -pozitív törvényhozásra alapította meg _Bentham_ Jeremiás Angolországban -az úgynevezett _utilitarizmust_, melyet alább behatóbban fogunk -méltatni. - -Mellőzzük az ethikai probléma pszichológiai és metafizikai megoldási -kísérleteit, a hogy _Beneké_-nél, _Herbart_-nál és _Schopenhauer_-nél -találhatók és az evolucionista etika felé fordulunk, vagyis a gondolatok -azon iránya felé, a mely _Darwin_ fejlődési elméletének befolyása alatt -áll. - -_Spencer_ és _Darwin_ szerint csaknem lehetetlen a szellemi élet egy -darabját máskép, mint fejlődéstörténetileg és biológiailag tekinteni. -Ezt az elvet először _Carneri_ alkalmazta az etikára és _Herbert Spencer -Principles of Morality_ című művében behatólag vitte keresztül. Az etika -minden újabb tárgyalása többé-kevésbbé ezen az alapon áll vagy legalább -is állást foglal ezekben az elvekben. Az erkölcsi cselekvést mint az -élet egy darabját kell felfogni és mint az egyén és a faj fentartásának -egy föltételét megérteni. - -Ez irány kinövésének lehet tekinteni _Nietzschét_, a ki a hellén -életvágy és a Darwin-féle fejlődési tan kombinációjával az ember egy -magasabb tipusát, az «Übermenschet» tekinti a fejlődés kívánatos -czéljának. Számára minden áldozatkészség és lemondás megvetésreméltó -rabszolgaerkölcs, a mellyel az erőnek korlátlan kifejtését mint -úri-morált állítja szembe. Ez azt parancsolja, hogy a gyönge mennél -előbb elpusztúljon, hogy az erőseknek terük legyen erőik kíméletlen -kifejtésére. _Nietzsche_ ragyogó nyelvével, pszichológiai -mélyenlátásával, nemkülönben az egoisztikus ösztönöknek és a fiatalos -önteltségnek hizelgő elveivel sok hívőre tett szert. - - -39. §. Az akaratszabadság problémája. - -Amennyiben minden erkölcsi cselekvés egy tudatos akaratból indul ki, az -akarat szabad vagy nem szabad voltának kérdése az etika elkerülhetetlen -elő-kérdése. - -Két ellentétes feleletet adtak erre a kérdésre. Az akaratunk szabad és -egészen saját erejéből dönt, mondja az egyik rész. Az akaratra ható -motivumok közt mi, azaz akaratunk, egész önállóan és függetlenül -választunk. Az akaratot nem határozzák meg vagy determinálják okok, -hanem ő maga az egyedüli oka végleges elhatározásunknak. Ezt az irányt -nevezzük _indeterminizmus_-nak. - -Ezzel szemben a másik párt azt állítja: akarati cselekvésünk az egész -történés láncának egy tagja s ezért, mint ez, alá van vetve a kauzalitás -törvényének. Olyan történés, a melynek okai nincsenek teljesen benne az -előző eseményekben, ránk nézve egyenesen elképzelhetetlen. Az oknélküli -történés fölvétele ellentmond a tudományos kutatás minden elvének. -Akarati cselekvéseink organizációnk termékei, mely a származás, nevelés, -hagyomány és sors által teljesen meg van határozva. Az abszolút -intelligencia, amely fejlődésünk egész menetét minden egyes dologban -képes volna áttekinteni, elhatározásunkat minden esetben ép oly pontosan -és biztosan volna képes előre kiszámítani, a hogy a csillagászok előre -megmondják a napfogyatkozást. Ennek az iránynak neve _determinizmus_. - -Az indeterminizmus azt a tényt hozza fel maga mellett, hogy minden -elhatározás előtt az az érzésünk van, hogy máskép is tehetnénk, az -elhatározás után pedig, hogy máskép is tehettünk volna. Az -indeterminizmus továbbá érvényre juttatja azt az etikai momentumot is, -hogy csak akkor lehetünk erkölcsileg felelősek cselekvéseinkért, ha ezek -szabad elhatározásunk eredményei. - -A determinizmus a kauzális törvény általános érvényére támaszkodik, -testi és szellemi organizációnk összefüggésére és végül az emberi -cselekvéseknek a statisztika által legalább bizonyos mértékben -bebizonyított szabályszerűségére, ha az egyének elegendő nagy száma -vétetik tekintetbe. - -A probléma nehézsége, mely a legnagyobb szellemeket foglalkoztatta és -foglalkoztatja ma is, lényegesen csökken, ha a «szabad» szónak értelmét -pontosabban meghatározzuk. «Szabad» a szó metafizikai értelmében annyit -tesz, mint «a kauzalitás törvényén kívül álló», – «szabad» a -pszichológia értelmében ellenben annyit tesz, mint «a külső vagy belső -kényszer érzésétől mentes». - -Metafizikai értelemben nem tekinthető szabadnak egy akarati cselekvés, -amennyiben közvetlen tapasztalatunk tárgya és így mint az összes -tapasztalat a kauzalitás törvényének van alávetve. Annál biztosabb -ellenben, hogy akarati cselekvéseinket megilleti a szabadság ismertető -jele pszichológiai értelemben. Ez még világosabbá lesz a következő -megfontolás által: - -Amit énünknek, személyiségünknek nevezünk, az nem egyéb, mint pszichikai -élményeinknek tényleg meglevő összefüggése. Most már minden akarati -cselekvést, amely ennek az egész összefüggésnek az eredménye, -személyiségünk szabad elhatározásának értünk. Ahol ellenben egy képzet, -egy érzés annyira uralkodó, hogy a többi lelki erők ezáltal -tevékenységükben megakadályoztatnak, ott «ellenállhatatlan kényszer» -alatt cselekszünk. S csakugyan a jogtudomány is a beszámíthatóságot -akkor tekinti fennállónak, mikor a cselekvő szellemi erőinek teljes -birtokában van s ezzel abban a helyzetben van, hogy áttekintheti -cselekvésének horderejét és jelentőségét. - -Mennél gazdagabb most már ez az összefüggés, annál szabadabb lesz minden -elhatározás. Mennél változatosabbak a vonatkozások, melyekbe egy -véghezviendő cselekvés képzetét juttathatjuk, mennél több erő hat közre -az elhatározásnál, annál inkább teszi az elhatározás egy gondosan -megfontolt cselekvés benyomását. «A műveltség szabaddá tesz» – ez tehát -mély pszichológiai igazságú mondás. - -Minden cselekvés tehát, mely pszichikai élményeink egész összefüggéséből -indul ki, belső cselekvésünk, ilyennek érezzük s ez érzés folytán készek -is vagyunk következményeit magunkra venni. Mikor a tettet akarjuk, -akarjuk a következményeit is és ezzel, az etikára nézve legalább, a -kérdés el van intézve. Mindenki morálisan kötelezve van arra, hogy -viselje a felelősséget azért, amit erőinek teljes birtokában tett, -tekintet nélkül arra, hogy a metafizika szabadnak vagy nem szabadnak -mondja-e az akaratot. Ahol azonban a szellemi erők a normális mérték alá -sülyednek, ott jogilag és erkölcsileg egyaránt, megszünik a felelősség. - - -40. §. Az etika problémái és irányai. - -A tulajdonképeni etikai problémák közül legelső sorban az erkölcsinek -eredetéről való kérdést kell fölemlítenünk. Két különböző feleletet -adtak erre. A _nativizmuz_ azt állítja, hogy az erkölcsi az embernek -veleszületett hajlama. Az erkölcsi jó és rossz megkülönböztetése -megtalálható minden embernél, habár különböző időkben különböző -cselekvések helyeseltetnek vagy helyteleníttetnek. A nativizmus -kifejezett formája _Kant_ etikája, mely szerint még az erkölcsi törvény -is velünk született és a _Fichteé_, mely szerint a lelkiismeret -csalhatatlanul dönt. Ezzel szemben az _empirizmus_, amely itt az -evolucionizmus formájában lép fel, azt állítja, hogy az erkölcsi nem -velünk született, hanem a fejlődés terméke. Ez a nézet van ma legjobban -elterjedve. - -Az erkölcsi cselekvés célja az ókori etikusok szerint, mint már -említettük, a cselekvő boldogsága. Ennek az iránynak a neve -_eudaimonizmus_. Ezzel szemben áll a _Bentham_ (1748–1832) által -Angolországban alapított és ott, valamint a kontinensen is nagyon -elterjedt nézet, hogy az erkölcsi cselekvés célja az összesség haszna -vagy a legnagyobb tömeg legnagyobb boldogsága. Ezt az irányt nevezik -_utilitarizmusnak_. Végül némely etikusok számára az erkölcsi öncél, -vagy az emberek tökéletesedése, rendeltetésük betöltése az elérendő cél. -Ezt az irányt, miután a cél nem reálisan létező, hanem csak ideális -javakban rejlik, általában etikai idealizmusnak nevezzük. A keresztény -etika, amennyiben az isten országát igyekszik megvalósítani, vallási -idealizmus, amennyiben pedig a jövendő életben való jutalmakra utal, -túlvilági eudaimonizmus. - -Az erkölcsi cselekvés motívumait a gondolkodók egész sora az egoizmusból -igyekezett levezetni, míg mások eredeti együttérzést tételeznek fel, -amely szerint az embertársak örömeit és bánatait velük együtt érezzük. -Ezt az irányt az _A. Comte_ által kitalált szóval _altruizmus_nak -nevezik. Egoisztikus pl. az ókor morálja, épúgy a francia -felvilágosodásé (különösen _Helvetiusé_). _A. Smith_ altruisztikusan -igyekszik az erkölcsi érzéseket a szimpátiára, _Schopenhauer_ még -szorosabban a részvétre alapítani. Szigorúan altruisztikusan -gondolkoznak _Kant_ és _Fichte_ is. Az újabb fejlődési etika közvetítő -állást foglal el, amennyiben megmutatja, hogy a kétségkivül szociális -érzésekből nem hiányzik teljesen az egoisztikus alap. - -Ami most már az erkölcsi cselekvés normáit és szankciójukat illeti, itt -megint két irány válik el egymástól. Az egyik a morális előirások -indokolását és szankcióját önmagunkban keresi (autonóm etika), a másik -rajtunk kívül (heteronóm etika). Az autonóm etika az ész vagy a -lelkiismeret döntését szuverénnek tartja. Aszerint, a mint a döntés -folyamatát inkább ismeretnek vagy inkább érzésnek tekinti, az autonóm -irányon belül megkülönböztetünk egy reflexiós és egy érzelmi morált. -_Sokrates_ és _Kant_ mindketten autonóm etikusok és mindketten a -reflexiós morál hívei. _Shaftesbury_, _Adam Smith_ és _Schopenhauer_ -szintén az autonóm irányhoz tartoznak, de valamennyien érzelmi -moralisták. A heteronom etika a morális törvények indokolását egy az -egyéntől különböző és független autoritásban találja. Ilyenül tekinthető -a vallás vagy az egyház, de az állam is. Meg lehet még különböztetni a -vallási és politikai heteronómiát. - -Ezekhez a problémákhoz járul még az erkölcsiség s a vallás és a jog -viszonyának kérdése is, végül az egyén vonatkozásai a családdal, a -községgel és az egész emberiséggel. Az állásfoglalást mindezen -problémákhoz, mint ezt az ismeretelmélet és esztétika tárgyalásakor -láttuk, itt is megkönnyíti a genetikus és biológiai szemlélet. - - -41. §. Genetikus és biológiai etika. - -Az erkölcsi életnek két különböző pszichológiai tény az alapja. Az egyik -idegen cselekvések morális megítélése, mely a helyeslés és a -helytelenítés ellentéteiben mozog, ezeken belül azonban sokféle -fokozatot mutat fel. A másik az erkölcsi érzés, amelyet saját -akaratelhatározásunk előtt és után önmagunkban átélünk. Ez az érzés az -elhatározás előtt a képzetek és ösztönök élénk játékában nyilvánul, -melyet azokon mint ingadozást, ide-oda rángatottságot érzünk; az -elhatározás után az erkölcsi kielégültségben és megbánásban, amiben -megint sokféle fokozat lehet. Az ezen erkölcsi érzésre való pszichikai -diszpozíciót nevezzük általánosságban lelkiismeretnek. Az erkölcsi élet -pszichológiai alapja tehát egyfelől a morális megítélés, másfelől a -lelkiismeret. - -E két pszichikai alaptény között van ugyan összefüggés, de egyáltalán -nincs identitás. Ezért helyesebbnek látszik a kettőt elkülönítve -vizsgálni. - -A morális megítélés az értékelés fenomenonjának speciális esete. Minden -morális megítélés értékelés, de nem minden értékelés morális megítélés. -Az értékelés pszichológiai és történeti fejlődését a tudományos kutatás, -sajnos, még nem vizsgálta meg a kivánatos alapossággal. Mégis azt -hisszük, hogy nagyjában a következő fázisok állapíthatók meg. - -Idegen cselekvések értékelése meglehetősen komplikált pszichológiai -folyamat, melynek elemzése nem egészen könnyű. Nézzünk például egy -tornászt, aki nagy ügyességgel és biztonsággal csinál meg egy nehéz -gyakorlatot. Rendszerint tetszésünket leljük benne, vagyis -gyönyör-érzést érzünk. Ezeknek a gyönyör-érzéseknek végső oka lehet -testünk akaratlan együttmozgása, amelyre a tornász által végrehajtott -mozgások indítanak. Hasonlót élünk át, mikor egy atlétának valami kiváló -erőpróbáját nézzük. Szinte vele együtt emeljük fel a nehéz súlyt és -örülünk sikerének. Mivel azonban csak nézők vagyunk és az atléta által -végrehajtott mozgásokat csak utánozzuk, tehát tulajdonkép nem hajtjuk -végre, hanem csak markírozzuk, tehát természetesen nem érzünk semmit az -igazi erőlködésből, a súly nem nyom minket s így örömünk a más sikerén -kevésbbé intenzív ugyan, de tisztább, nincs azokkal a kín-érzésekkel -keverve, melyeket a mozdulatok igazi végrehajtása magával hoz. Abból az -erőlködésből, melyet az atlétán látunk, azt következtetjük továbbá, hogy -a feladat megoldásához nagy testi erő szükséges és ezt a testi erőt most -megbámuljuk. Mások cselekvései értékelésének legprimitívebb formája a -más testi erejének megbámulása. Az erő által létrehozott teljesítményben -nincs semmi további közvetlen érdekünk. Örömünket vagy bánatunkat nem -érinti, hogy a vasgolyót fölemelik-e vagy sem. - -_Homérosz_ Iliászában az ilyen értékelés több esete van megírva. -Diomedes fölemel egy követ, amelyet, mint a költő mondja, nem tudna -elvinni két olyan ember sem, amilyenek a mai emberek, de ő egész könnyen -elhajította, ő egymaga. Patroklos Achilles fegyvereit viszi a harcba, -csak a lándzsáját nem, mert azzal a görögök közül senki sem tud bánni, -csak Achilles maga. A költő mindkét esetben bámulatot akar kelteni -hallgatóiban hőseinek testi ereje iránt. - -Az Odysszeában már tovább fejlődött formáját tanuljuk meg az -értékelésnek. Az óriás Polyphemos kerül elénk e hősköltemény kilencedik -könyvében s e szörnyetegnek hatalmas erő-nyilvánításairól hallunk. A -végén azonban Odysseus ravaszságával határozottan fölébe kerül a -ciklopsznak és megtanuljuk megbecsülni a szellem erejét, amely mint okos -csel és ravaszság nyilvánul. Mindenesetre örülünk a szellemi erő által -kifejtett teljesítménynek is, amikor azt mondjuk, hogy úgy kellett -Polyphemosnak, Odysseus hat társának felfalásáért megérdemli a -büntetést. De Odysseus ravaszságát a költő és hallgatói magában véve is -megbámulják. - -Mint mások cselekvései értékelésének második fejlődési fázisát -tekinthetjük tehát az észbeli erő értékelését. Emellett nem tesz semmit, -hogy ez az észbeli erő, ez az okosság cselhez és csaláshoz, hazugsághoz -és megtévesztéshez folyamodik s épen ezen látszik meg, hogy az -értékelésnek e módjában még nincs erkölcsi momentum. - -Van aztán egy harmadik fázisa az értékbecslésnek, mikor csak az erőt -becsüljük, tekintet nélkül az általa létrehozott teljesítményre. Az -indiai rege tud olyan vezeklőkről beszélni, akik «ezer évig böjtölnek és -épen oly sokáig állnak egy lábon.» Istenek és emberek, mondja tovább, -egészen megmerednek a bámulattól e vezeklő erejének láttára. Itt az -akarat erejét csodáljuk, amely a természetes életfunkciók megállításában -nyilvánul. Magában a teljesítményben nincs senkinek érdeke s így itt is -az erő értékelésének esete előtt állunk. - -Így tehát ezt mondhatjuk: Más ember cselekvésén első sorban a benne -nyilvánuló erőt értékeljük. Ebben először a test erejét csodáljuk, aztán -a szellemét, később az akaratét is. Mindezen értékelésekből a morális -momentum teljesen hiányzik. Ez csak akkor áll be, mikor az erő mellett -az általa előidézett teljesítmény válik az értékelés tárgyává. A puszta -erő értékelése ma is megvan, de a teljesítményre való gondolat ma sokkal -közelebb áll hozzánk és csaknem mindig módosítja az erő értékelését. - -A létrehozott teljesítmény most már kelthet esztétikai tetszést vagy -nemtetszést és ezzel tárgyává lesz az esztétikai értékelésnek. -Amennyiben azonban a teljesítmény a társadalom közjavára fontossá válik, -amely társadalomhoz a cselekvő tartozik, amennyiben ez a teljesítmény -ezt a közjót tetemesen előmozdítja vagy károsítja, akkor érvénybe lép a -morális értékelés, a cselekvés helyeslésre vagy kárhoztatásra talál. Ha -Diomedes a nehéz szikladarabbal, melynek megragadása és elhajítása mint -kiváló erőnyilvánítás magában véve bámulatot kelt, megöl egy ellenséget, -akkor hazája fiai tettét szociálisan előmozdítónak tekintik s ezzel -morálisan helyeslik. Azt mondhatjuk eszerint: a morális megítélés egy -szociálisan jelentékeny teljesítmény értékelése. - -A morális megitélésnek kezdettől fogva szociális karaktere van s ezért -részt vesz a szociális fejlődésben. - -A míg az emberi nyáj csaknem ösztönszerüen követi a vezetőt, amíg az -egyes élete, vallás és erkölcs által megkötve, még csaknem teljesen -egyéni gondolkodás és érzés nélkül való, addig a teljesítmény, a tett, a -siker az egyedüli tárgya a morális megítélésnek. Gyilkosság és -agyonverés itt egyremegy, a tett a bűnös, nem a tettes. Ödipus bűnösnek -érzi magát, holott tudta és szándéka nélkül vétkezett. - -A gazdagabb kultúrfejlődés azonban a munka megoszlása és más momentumok -által önálló személyiségeket alkot, melyek szellemi különéletet élnek, -melyek az összakarattal – amint a vallásban és erkölcsben nyilatkozik – -szembeállítják saját akaratukat, a hagyományt kritikai vizsgálatnak -vetik alája és az összességen belül mint önálló erőcentrumok éreznek. -Ekkor sok tekintetben az egyesnek az akaratától függ, hogy mikép áll -szemben az összességgel. Ezen összesség jólléte attól van függővé téve, -vajjon az egyesnek van-e szándéka előmozdítani vagy károsítani. -Szociálisan tehát még inkább fontos az általános érzület, mint az egyes -tett. Ennek megfelelően az érzület válik mind kizárólagosabban a morális -megítélés tárgyává. Erkölcsi érzületnek tekintjük ma azt a pszichológiai -diszpoziciót, amelynél fogva mindig ügyelünk arra, hogy cselekvéseink -által a közjót előmozdítsuk vagy legalább is ne ártsunk neki. - -Mindazáltal a siker ma is nagy szerepet játszik morális megítélésünkben. -A közjó csakugyan elért előmozdítása összehasonlíthatatlanul -hatalmasabban hat, mint az erre való merő jó szándék. Fontos feladata -lesz egy jövendő etikának, hogy az erkölcsi érzület pontos elemzése -által megvizsgálja a siker fontosságát a morális megítélésre. - -Mennél inkább befelé terjed ugyanis a morális megítélés, annál inkább -figyelmen kívül marad az erkölcsi értékelésnél a siker és a cselekvés -tulajdonképeni célja. Sok tekintetben odajutunk, hogy az erkölcsi -kritériumát csak az akarat-irányban pillantsuk meg. Már most az akarat -tevékenysége volt a legérezhetőbb, ahol az szembehelyezkedik -szenvedélyünkkel és legyőzi. Ez az önlegyőzés számított azelőtt – s sok -tekintetben ma is számít – az erkölcsi fejlődés tulajdonképeni -feladatának, a magában érdemesnek, öncélnak. Az őskereszténység -aszkézisre és a világtól való menekülésre irányított morálja egyfelől, -az egyéniségnek hatalmas kifejlődése és a személyiség magas értékelése -másfelől támogatja ezt a véleményt. A jámbor keresztény azt reméli, hogy -önlegyőzés és önkínzás által a túlvilági boldogságot nyeri el, az -öntudatos és erejére hivatkozó egyéniség a teljes függetlenséget. - - «Von der Gewalt, die alle Wesen bindet, - Befreit der Mensch sich, der sich überwindet», - -mondja Goethe, a legnagyobb individualista, aki valaha élt. - -Ezzel szemben a genetikus-biológiai etikának erélyesen hangsúlyoznia -kell, hogy az önlegyőzés mindig csak nevelő eszköz marad, amelyet ugyan -alaposan kell gyakorolni, de sohasem szabad öncélul odaállítani. Az -egyesnek örömteljes odaadása a közjó céljaira szociálisan hathatósabb s -azért etikailag magasabban is áll. Az önlegyőzés mint öncél bénulásra -vezet, a szociális feladatoknak való örömteljes odaadás az erkölcsi erők -fokozására. - -A lelkiismeretet többször és behatóbban vizsgálták, mint a morális -megítélést, de eredetére nézve még mindig elágaznak a vélemények. Mivel -a vallási képzetek igen gyakran elemei a lelkiismeretnek, azt hitték, -hogy az erkölcsi kötelezettség érzésének forrása egyáltalán a vallásban -keresendő. Ennek azonban ellentmond az a kétségtelenül bebizonyított -tény, hogy a vallási képzeteknek és érzéseknek a fejlődés kezdő -stádiumaiban, ahogy primitiv természeti népeknél találhatók, semmi közük -az erkölcsiséghez. A vadember fél a démontól, amelynek a megfelelő -természeti erőt tulajdonítja, kedvezően igyekszik őt hangolni a maga -részére, hogy ne ártson neki. Merőben egoisztikus motivumok határozzák -meg cselekvését. Csak később tisztulnak meg a vallási képzetek és -érzetek a kifejlődött erkölcsi érzéknél fogva s az istenek, melyek -kezdetben csak ártalmas vagy hasznos természeti erők vagy elhaltak -lelkei voltak, az erkölcsi világrend őrzőivé emelkednek. A lelkiismeret -azonban épen úgy, mint a morális megítélés szociális elemekből áll elő, -azaz döntéseinket az a gondolat befolyásolja, hogy cselekvésünket a -faji, törzsi vagy állami közösségben társaink helyeslik vagy -helytelenítik. - -Az emberi nyáj korában a lelkiismeret csak mint a közakarattól való -megkötöttség érzése érvényesül, ahogy ez a közakarat a vallásban és -erkölcsben kifejezésre jut. Amint azonban a termékeny kulturmunkában -felküzdi magát a nyájból a személyiség, amint az önálló gondolkodás és -megfontolás a hagyománnyal szemben is tért foglal, akkor a lelkiismeret -is önálló, gazdag életre fejlődik ki. - -A közakaratnak a közügy előmozdítása a célja, de egyáltalán nem magától -értetődő, hogy a mindenkori vezetők a helyes eszközöket tudják -kiválasztani erre a célra. Az is elő kell, hogy forduljon, hogy olyan -intézmények, melyek hajdan hasznosak és szükségesek voltak, idővel -fölöslegesekké, sőt ártalmasakká válnak. A gazdagon kifejlődött, önálló -egyén az ilyen esetekben azt fogja találni, hogy a közakarat, vagyis a -fennálló intézmények és törvények formája a közösség javát nem mozdítja -elő, sőt árt neki. Miután azonban a fennállónak a hatalma mindazonáltal -jelentékeny marad és bizonyos szívóssággal tartja magát, számos -konfliktus keletkezik, melyek a maguk részéről ismét a morális -kötelességről való elmélkedésre ingerelnek s ezzel az erkölcsi életet -egyre gazdagabbá alakítják. - -Az egyén azt hiszi, hogy belátásánál fogva önállóan dönthet a jogról és -jogtalanságról s magát a hagyományt, a vallási és politikai -intézményeket is morális megítélésnek veti alá. Az észnek az a különösen -_Sokrates_ által dicsőített önállósága az erkölcsi kérdésekben aztán azt -a vélekedést kelti, mintha volna abszolut jó, ami független marad a -közjóra való hatásaitól. Ez azonban bizonyosan csalódás. Végső oka -annak, hogy valamit jónak tartunk, mindig csak az lehet, hogy általa az -emberiség előmozdíttatik, az élete tartalmasabbá és boldogabbá lesz. - -A lelkiismeret azonban a fejlődés folyamán kétféle formát ölt, amit -_Paulsen_ ismert fel először. A _szociális_ lelkiismeret az a pszichikai -diszpozició, amely visszatart attól, hogy a közjónak ártalmára legyünk. -Az individuális lelkiismeret ellenben arra ösztönöz, hogy az egyéni -sajátosságunknak megfelelő és helyesnek felismert úton kitartsunk és -erőinkhez képest előmozditsuk az összességet. Az erkölcsi tehát az -emberek együttélésének produktuma és lényege szerint szociális -természetű. De csak az egyéniségnek az együttélésből szükségszerűen -adódó fejlődése által, csak önálló, gazdag egyéni életet élő -személyiségek által jut az erkölcsi helyes kifejlődésre. - -Az önállóvá vált egyén könnyen alá van vetve annak a csalódásnak, hogy -az ismeretnek és a boldogságnak a forrását egyedül önmagában bírja és -hogy képességeinek kifejtése nem eszköz magasabb célok érdekében, hanem -öncél. A szociális gondolat azonban végül mégis diadalra jut és megtanít -minket arra, hogy évezredes felszabadító harcban szerzett gazdag -eszközeinket nem használhatjuk fel jobban és boldogítóbban, mintha az -emberiség szolgálatába állítjuk őket. - -_Aristoteles_ mondotta ki először azt a mély gondolatot, hogy a -boldogság a tevékenységben rejlik. A modern pszichológia ezt az -igazságot teljes mértékben igazolja. Nem a passziv élvezetben, hanem -egyedül és kizárólag erőinek sikeres használatában rejlik az ember -boldogsága. Sehol sem használhatja azonban az egyén erőit intenzívebben -és sikeresebben, sehol sem találhat számukra tágabb hatáskört, mint a -közhasznú munkában. - -Ebben a magas célban aztán az eudaimonizmus, utilitarizmus és etikai -idealizmus összeesnek és az irányok különbsége el van távolítva. Ép úgy -egyesíti a genetikai-biológiai szemlélet az egoizmust és altruizmust, -mert a közjóra való törekvés összeesik az ember saját boldogságával. - -Az erkölcsi eredetére vonatkozó kérdés dolgában szemléletünk határozott -evolucionizmusra vezet, mert az erkölcsi mint a legmagasabb fejlődési -termék tűnik fel nekünk. - -Az erkölcsi normák indokolásának kérdése tekintetében szintén az -ellentétek egyesítéséhez jutunk. Erkölcsi törvényünk autonóm, amennyiben -az emberiség s heteronóm, amennyiben az egyes jön tekintetbe. Az -egyénnel az összesség mint autoritás áll szemben, amely előtt előbb -kényszerülve hajol meg, hogy aztán önként részének tekintse magát és -szolgálatában találja meg saját boldogságát. - -Ami az erkölcsiség és vallás viszonyát illeti, a genetikai-biológiai -szemlélet teljes biztossággal eredményezi, hogy az erkölcsiség a -vallástól függetlenül keletkezett és hogy követelményei minden vallási -dogmától függetlenül érvénnyel bírjanak. Nem azért erkölcsös valamely -cselekmény, mert istennek tetsző, hanem azért istennek tetsző, mert -erkölcsös. Ezt a tételt nemcsak _Plato_ védelmezte az _Euthyphron_ című -dialógusban, hanem még szigorúan hívő theológusok is, mint _Aquinói -Tamás_, elismerték helyességét. - -Mindazáltal hosszú időközökön át szoros kapcsolat áll fenn vallás és -erkölcs között. A szociális szükségletekből keletkezett erkölcsi -normákat mint vallási kötelességeket fogjuk fel, ezek ezáltal vigasztaló -melegséget nyernek, amelyet a hűvös ész nem tud nekik megadni. Ha a -vallás a szociális munka szolgálatába áll, akkor ma is rendkívül -áldásosan hathat. Hiszen a durva antropomorfizmustól és egoizmustól való -megtisztulását csak erkölcsi megfontolásoknak és érzelmeknek köszönheti. - -A vallás azonban nemcsak szabályok summája, még nagyobb mértékben -világnézet és pedig metafizikai világnézet. Itt is annyiban érintkezik -az etikával, amennyiben annak normái az emberi nem tökéletesedésének -előzetes feltételén alapszanak. Ez a hit bizonyára elvonható a -tapasztalatból is, de csak akkor kapja meg a kívánatos szilárdságot, ha -harmónikus világnézetből folyik. Az ilyen világnézethez tartozik -azonban, amint fentebb kimutattuk, egy hatalmas akarat fölvétele, amely -a természeti és erkölcsi törvények forrásául tekinthető. - -A genetikai-biológiai szemlélet útján lehetséges olyan normákhoz jutni, -melyek megmutatják az emberi cselekvésnek a céljait és kétes esetekben -megkönnyítik a döntést. - -Család, község, állam és emberiség jelölik meg az erkölcsi tevékenység -szorosabb és tágabb területeit. A családon alapszik a község és az -állam. A benső családi élet az állam virágzásának elengedhetetlen -föltétele. Épen ezért kötelesség az összetartozás érzését a családban -ápolni és jóllétéről gondoskodni. Az állam érdekei azonban nem ritkán a -családi kötelességek feladását követelik. A hivatalnokot és a katonát -nem szabad hogy az asszonyért és gyermekért való gond akadályozza -hivatása kötelességeiben. A hazafias kötelességek általában véve -erősebben kötelezők, mint a családi kötelességek. - -Nehezebb lesz elhatárolni az állammal szemben való kötelességeinket -azoktól, amelyeket az egész emberiség ránk hárít. Az egyén hatalmas -kifejlődése itt életet adott az emberi méltóság fogalmának és az emberi -méltóság iránti kötelességeket helyezte szívünkbe. De bizonyára még sok -idő elfolyik, míg ezek a kötelességek oly mélyen belénk élték magukat, -hogy úgy a háborúban a kultúr-államok között, mint a civilizált -nemzeteknek kevésbbé művelt népekkel való érintkezésében mindenütt a -cselekvés zsinórmértékeivé lesznek. - -A mai társadalomban egyáltalán csak kompromisszumról lehet szó a háborús -morál és a békemorál között. - -Minden erkölcsi kötelesség teljesítésének lehetősége azonban nemcsak az -egyesnek a jóakaratától függ, hanem nagy mértékben a társadalmi rendtől -is, melyen belül az egyes él. A tudományos ethikának ezért az a -feladata, hogy a társadalmi rendet abból a szempontból vizsgálja, -mennyiben teszi lehetségessé az etikai feladatok teljesítését vagy más -szóval mily mértékben alkalmazkodik a társadalmi rend a valódi -életfeltételekhez. Ezzel azonban az etika beletorkollik az emberi -társadalom fejlődésének törvényeiről szóló tanításba, vagyis a -szociológiába. - - -42. §. Szociológia és a történet filozófiája. - -A szociológia a legfiatalabb a filozófiai tudományok közt s még ma sincs -mint ilyen általánosan elismerve. Tárgya az ember mint társadalmi lény. -Feladata abban áll, hogy az emberek együttélését vizsgálja, megmutassa -azokat a formákat, amelyekben ez nyilvánul s aztán ezen formák egymás -mellett és egymásban valóságát, valamint egymás után valóságát is -kikutassa. - -E tudomány fogalmát és nevét csak a tizenkilencedik század közepén -állapította meg _Auguste Comte_, a francia gondolkodó, a tárgyat magát -azonban már előbb is feldolgozták filozófiailag. Platon két -állam-ideáljában, melyeknek kivált a másodika, legapróbb részletekig ki -van dolgozva, kifejtette az állam etikai célját, amilyennek ő képzelte s -ezzel olyan szellemi fegyvereket kovácsolt, amelyeket a szociális -igazságosság mai előharcosai szívesen használnak. _Aristoteles_ a -korában fennállott államformákat példátlanul szabadszellemű módon -vetette kritikai vizsgálat alá. Az államot természeti produktumnak -tekinti és az alapgondolat, amelyből kiindul, hogy az ember természettől -fogva szociális lény, még ma is alapja minden szociológiai vizsgálatnak. - -A középkornak a theológiai problémák uralkodó szerepe miatt kevesebb -érzéke volt a szociológiai vizsgálatok iránt. Ezzel szemben a -renaissance és aztán az újabb filozófia sokat foglalkozott ilyen -kérdésekkel. _Hugo Grotius_ a természeti jogról szóló theoriájával -megvetette alapját a buzgón mívelt jogbölcseletnek, amely ma azonban nem -önállóan, hanem csak a szociológián belül számíthat érvényre. - -_Hobbes_ az államban olyan intézményt lát, melyet az emberek az egymás -elleni védelem céljából találtak ki s ezzel megalapítója lett a sokáig -érvényben maradt szerződési elméletnek. _Rousseau_ is mesterségesen -megalkotott szerződést lát az államban, azonban azt kívánja, hogy a -szabadság és egyenlőség talajára állítottnak kell lennie. Elmélete -jelszava lett a francia forradalomnak. - -A tizenkilencedik század visszatért az aristotelesi felfogáshoz, hogy az -állam természeti produktum s igyekezett az államot történeti -fejlődésében felfogni. _Auguste Comte_, aki mint említettük, a -szociológia fogalmát és nevét megalkotta, a társadalmi fejlődés -törvényeit teljesen úgy kívánja kikutatni és formulázni, mint a -természeti törvényeket. A szociológia az ő pozitív filozófiája -rendszerének a koronája. A tudományok lépcsőfokozatán, amely a -mathematikával kezdődik és innen az asztronómiához, fizikához, chemiához -és biológiához halad, a szociológia az utolsó és legmagasabb fokozat. A -már _Plato_ által vázolt organikus állam-elmélet a fejlődéstan révén -kifejlődött és sok tekintetben egyoldalúlag túl is feszítették. Az állam -ez elmélet szerint magasabb organizmus, amely hasonló törvények szerint -fejlődik, mint az egyes lény. _Schäffle_ «A szociális test szerkezete és -élete» című művében fejtette ki ezt az elméletet és határozottan -túlságba vitte az analógiát. - -Szigorúan fejlődéstörténeti alapon kísérelte meg _Herbert Spencer_ a -szociológia alapelveiről szóló művében a társadalmi fejlődés elméletét, -amely széles empirikus alapon gazdag néprajzi anyaggal van felépítve. Az -állam a primitívebb társadalmi formákból a fejlődés általános törvényei -szerint alakul ki, melyeket Spencer meg is állapított. Az állam -terjedelmében gyarapszik és egyúttal stabilisebbé válik. Emellett az -állam tagjai között, azaz a lakosságban ugyanaz a differenciálódó -folyamat megy végbe, melyet _Spencer_ az organizmusok fejlődésére nézve -kimutatott. Az egyes részek, melyek kezdetben egyöntetüek és kevésbbé -határozottak voltak, egyre különbözőbbekké válnak, de viszont mindegyik -magában sokkal határozottabbá. A munkamegosztás folytán az emberek -érdekei és karakterei mindig különbözőkké és emellett mindig -szilárdabban körülhatároltabbakká, mindig élesebben kidomborodókká -válnak. Egyúttal ezek a részek mind függőbbekké válnak az egésztől, -amely ezáltal egyre stabilisebbé válik. Az egyes ember azonban _Spencer_ -számára mindig az öncél egy neme lesz és sohasem szabad az állam -eszközévé lesülyednie. Az ideális állam az volna, amelyben minden egyes -azáltal, hogy magánérdekei után jár, az egésznek szolgál. - -A modern néprajz, az összehasonlító vallás és jogtudomány, a -nemzetgazdaság és az újabb időben nagyon serényen művelt -gazdaságtörténet egyre gazdagabb anyagot hoznak a szociológiának, míg a -jelenkor szociálrefomátori törekvései nagyon fokozzák a szociológiai -kutatások iránti érdeklődést. Csakhogy az anyag gazdagsága megnehezíti -az egésznek áttekintését, a pártpolitikai tendencia gyakran zavarja a -tudományos objektivitást. A szociológia ennélfogva még az erjedés -állapotában van és még sok részlettanulmányra és beható gondolkodási -munkára lesz szükség, hogy biztosított eredményekre jussunk benne. - -Egy dolog azonban már ma is bizonyos. Bárhol találkozunk akár -történetileg, akár földrajzilag az emberrel, soha és sehol nem találjuk -mint egyes lényt, hanem mindenütt szociális kapcsolatban él. Mennél -mélyebbre szállunk le már most a kultúr-fokon, annál inkább megkötöttnek -találjuk az embert az erkölcshöz, annál csekélyebb az individuális -önállósága. Csak a kulturális fejlődés folyamán dolgozza fel magát az -egyéniség s így _Spencer_nek teljesen igaza van, mikor azt mondja, hogy -a társadalom előbbről való, mint az egyén (Society is prior to Man). Az -önálló egyéniség a saját gondolkodásával, sajátos érzelmi világával és a -szabad akarat-elhatározással a szociális kultúrfejlődés vívmánya és -tegyük egyúttal hozzá, egyike legbecsesebb vívmányainak. - -Az egyén eljuthat arra a belátásra, hogy személyiségének legmagasabb és -egyúttal legboldogítóbb tevékenysége abban áll, hogy erőit az összesség -szolgálatába állítja, de a szabaddá lett ember sohasem fogja magát -önállótlan szociális rabszolgává lealacsonyítani. Nem az individualitás -megsemmisítése, hanem gondos ápolása a haladás föltétele s az egyesnek -betöltése szociális szellemmel egy messzetekintő szociálpolitika -egyedüli észszerű célja. - -A szociológiával közeli rokonságban áll a történet filozófiája. Ez a -történeti fejlődésben igyekezik a hajtó eszméket és a végső célokat -feltalálni. _Herder_ «Eszmék az emberiség történetének filozófiájához» -című művében a humanitást jelölte meg azon célul, amely felé a történeti -fejlődés törekszik. A humanitás a speciális emberi képességek teljes -kifejtése s ez itt öncél. A XVIII. század egyrészt individualisztikus, -másrészt kozmopolita jelleme ebben találja történetfilozófiai -kifejezését. - -_Hegel_ nagyszerű módon igyekezett a történetet az objektív szellemről -szóló tanában megérteni, mint a szabadság öntudatában való haladást. -Emellett az individuális szabadság iránt ép oly igazságos maradt, mint -az egyesnek az államhoz való kötöttsége iránt. Számos chronológiai -tévedése dacára _Hegel_ történelem-felfogása marad a legnagyszerűbb -kísérlet a történelmi levés egységes felfogására. - -_Hegel_ iskolájából tudvalevőleg nemcsak _Feuerbach_ modern -materializmusa indult ki, hanem _Lassalle_ és _Marx_ szocializmusa is. -_Marx_ koncipiálta meg a gazdasági történetfelfogást, amely ma a -szociálista párt dogmájává lett. Eszerint az összes eddigi történeti -fejlődés csak gazdasági szempontból érthető meg. A gazdasági -szükségletek és a javak termelésének és elosztásának formái a hajtó -alap-erők a történelemben. Vallási és erkölcsi érzések és más -«ideologikus momentumok» csak látszólagos, a felszínen látható tünetek. -Minden fordulatnak, minden nagy mozgalomnak az igazi okai mindig csak -gazdasági természetüek. - -Az ökonomikus történelmi felfogás, melyet alkalmilag materialisztikusnak -is neveznek, mint kutatási módszer nagy értékű és még sokkal fog járulni -a történelem helyes megértéséhez. Mint történetfilozófia azonban -határozottan egyoldalú és nyilvánvaló tényekkel nem számol. - -A történelem filozófiája tulajdonképen ugyanarra a célra törekszik, mint -a szociológia és ezért _Paul Barth_nak szerencsés gondolata («Die -Philosophie der Geschichte als Soziologie») a kettőt egy disciplinává -egyesíteni. Az ilyen szociológiának magas és fontos feladatok jutnak -osztályrészül. Meg kell mutatnia, mennyiben befolyásolja az egyes lelki -életét a szociális élet, az összakarat és könnyen kiderülhet, hogy ez -sokkal nagyobb mértékben van meg, mint ahogy ma hiszik. A szociális -tényező az ismeretfejlődésben, melyről már fentebb szó volt, itt teljes -hathatósságában és fontosságában fog napvilágra jutni és azt fogják -találni, hogy a pszichológia és az ismeretelmélet csak ennek a -tényezőnek figyelembevételével juthatnak további haladásra. Még az -esztétika, a filozófiai diszciplinák legindividualisztikusabbja számára -is sok újat adhat a szociológia, amennyiben a közönség, amelynek egy -művészi mű szánva van, a művészt gyakran öntudatlanul vezeti alkotásában -s amennyiben az egyesnek az esztetikai ítéletét erősen befolyásolja az -uralkodó ízlés-irány. Hogy az etikát csak szociológiai szempontból -szabad feldolgozni, az ma már csaknem általánosan el van ismerve és a -szociológia haladásával egyre nyilvánvalóbb lesz. - -Egész világ és élet-szemléletünk mint a szociális fejlődés produktuma -fog aztán feltünni, olyan fejlődésé, melynek legjelentékenyebb eredménye -az önállóan gondolkodó és szabadságot kívánó személyiségek létrehozása. -A jövő szociológiája eszerint nemcsak filozófiai tudomány, hanem minden -filozófia alapvetésévé alakulhat ki. - - -43. §. Neveléstudomány. - -Szoros kapcsolatban áll a filozófia problémáival, különösen a -pszichológiával egyfelől, az etikával és szociológiával másfelől a -_neveléstudomány_ vagy _pedagógia_. Ezért teljesen indokolt, hogy e -tudomány elméleti alapvetését többnyire olyan emberek vállalják, akik a -filozófia problémáival sokat és alaposan foglalkoztak. A nevelés -feladata, a házi nevelésé ép úgy, mint a nyilvános nevelésé, oly fontos, -az államra és az emberiségre nézve oly jelentőségteljes, hogy azok a -szempontok, melyekből iránya és útjai meghatároztatnak, nem lehetnek -elég magasak. - -A nevelés célját végső sorban csak az etika és szociológia határozhatja -meg, amelyek az ember erkölcsi feladatait és az egyesnek az összességhez -való viszonyát kell hogy vizsgálják. Hogy azonban ez a cél elérhető -legyen, a nevelőnek gondosan vizsgálnia kell a gyermek lelkét, ezért -elegendő pszichológiai iskolázottságának is kell lennie. Az intenziv -filozófiai képzettség tehát mellőzhetetlen mindenkinek, aki a nyilvános -nevelő vagy tanító felelősségteljes hivatását vállalni akarja. Minden -esetre kielégítőbb mértékben kellene a tanítók ily filozófiai -előképzettségéről gondoskodni, ahogy az most történik. - -A nevelő kiképzéséhez azonban a pedagógia filozófiai alapvetése még -egyáltalán nem elegendő. A tanítás technikáját ép úgy, mint minden más -technikát csak módszeres gyakorlással lehet elsajátítani s ennek -berendezésére a filozófiai képzés mellett főleg a praktikus iskolai -tapasztalat kell hogy irányadó legyen. - -A pedagógia története azt tanítja, hogy egy-egy időszak szellemi iránya -meghatározza azokat az elveket is, melyek az ifjuság nevelésére -érvényesek. Így a XVIII. és XIX. század individualisztikus -pedagógiájával szemben, amelyben az egyén minden oldalú kiképzése -számított a nevelés közcéljának, ma teljes joggal kívánják a -_szociál-pedagógiát_, amely kezdettől fogva arra törekszik, hogy a -felnövekvő nemzedéket szociális szellemmel töltse be és a szociális -kötelezettség érzését mennél korábban és mennél intenzivebben plántálja -bele a növendékbe. - -Ebből a filozófia és pedagógia egy eddig tekintetbe nem vett kapcsolata -származik. - -A filozofiának nevezetesen szüksége van, hogy teljes hatásra juthasson, -a neveléstudomány folytonos támogatására. Az a világ- és élet-szemlélet, -melyet a filozófus kidolgozott, a felnőttekre, még ha követik is -gondolatmenetét és helyeslik eredményeit, nem teheti már azt az -átalakító hatást, melyet a filozófus vár és kíván. A megszokott -meggyőződések és etikai elvek rendszerint még magánál a filozófusnál is -nagyobb fontosságuak maradnak életére, mint a saját filozófiája. Csak ha -ez a filozófia a nyilvános nevelés alapjává tétetik, csak akkor válhatik -a benne kifejtett világ- és élet-szemlélet vérré és hússá s juthat így -praktikus fontosságra. - -Az alkotó filozófus ezért gyakran hasonlít ahhoz a szántóvetőhöz, aki -olyan fákat ültet el, amelyeknek gyümölcseit már ő maga nem fogja látni. -Az eljövendő nemzedékek számára dolgozik, melyek magukba veszik és -feldolgozzák a gondolatait úgy hogy többé azt se tudják, ki gondolta ki -azokat az emberiség számára. A filozófus azonban szivesen beéri azzal a -halhatatlansággal, «amelyben a tett él és tovább halad, ha szerzőjének -neve elmarad is mögötte». - - - - -ÖSSZEFOGLALÁS. - -Az egyes filozófiai problémák megbeszélésekor az előbbiekben ismételten -megjelöltük a gondolatok amaz útjait, amelyek a jelen tudományos -álláspontjának legjobban megfelelnek, azokat az eszmeirányokat, melyek -nézetünk szerint egyedül vezethetnek a kívánt célra. A figyelmes olvasó -bizonyára maga is észrevette, hogy mindezen megoldási kísérleteknek -bizonyos elvi nézetek szolgálnak alapjául. Most már ajánlatos volna -ezeket a nézeteket a végén világosan megállapítani és azt a feladatot -vezetni le belőle, amelyet a jelen filozófiájának a szerző nézete -szerint maga elé kellene állítani. - -Az első és legáltalánosabb követelmény, melyet ma a filozófiával szemben -támasztanunk kellene, az, hogy empirikus és hogy tudományos legyen. Aki -ma _Hegel_ módjára a fogalmak egy rendszerét akarná konstruálni és a -tényeket ebbe beleerőszakolni, az bajosan számíthatna bárminemű -figyelemre. A filozófia épületének ma szilárd alapon kell állania, ha -azt várjuk, hogy valaki felüsse benne lakását. Hogy _Fechner_ szavát -variáljuk, az előbbi felülről való filozófia helyett _alulról való_ -filozófiát kívánunk. Emellett azonban annak kell maradnia, amivé -_Descartes_ tenni akarta és _Kant_ tényleg tette: belülről való -filozófia, nem pedig, ahogy a materializmus akarja, kívülről való -filozófia. Lelki életünk közvetlenül bizonyos tényeit önállóan magukban -kell szemlélnünk. A jelenkor történeti és nevezetesen ethnográfiai -kutatásai feltárták olyan szellemi hatalmak hathatósságát, amelyek a -fiziológiai magyarázat számára örökre megközelíthetetlenek maradnak. Egy -nép közakarata, ahogy nyelvvé, szokássá és vallássá sűrűsödött, csakis -pszichológiailag érthető meg és kutatható ki. Összagyat sehol sem -találhatni, ellenben az összakarat a nagy hatások által, amelyeket az -egyes akaratra gyakorol, valóban létezőnek bizonyúlt. - -A természettudományokból megtanultuk mindenekelőtt a tényeket -megállapítani. Épen ezért azonban óvakodnunk kellene attól, hogy lelki -életünk közvetlenül bizonyos tényeit mint valami másodlagosat, -mellékeset félretoljuk. Abban a magában véve helyes törekvésben, hogy -minden történés számára egyetlenegy magyarázó okot találjunk, nem szabad -annyira mennünk, hogy tökéletesen eltérő jelenség-csoportok sajátosságát -elhalványítsuk. Pszichikai és fizikai folyamatok összehasonlíthatatlanok -maradnak. Mindkettővel csak a történés tökéletesen üres és tartalmatlan -fogalma közös. Aki tehát azt állítja, hogy csak anyag van vagy csak -szellem, az kétségkívül erőszakot tesz a tények egy csoportjával és -mindenképen megszünt empirikusnak lenni. - -Ezzel összefügg egy másik követelmény, amelyet a jelenkor hangosan -támaszt. Azt követeli, hogy a filozófia térjen vissza a nem filozofáló -öntudat felfogásához, vagyis az egészséges józan észhez. - -Az egészséges józan észnek bizalma van az érzéki észrevételekhez és meg -van arról győződve, hogy amit látunk, hallunk és tapintunk, az valóban -megvan és akkor is megvan, ha senki sem veszi észre. Ugyanerre a -megismerésre jut azonban a filozófia is, miután évezredes gondolkodó -munka megvizsgálta megismerési organumainkat és keresztülment a -legradikálisabb kételyeken, valamint a legmélyebbre vágó kritikán is. A -filozófus számára is végül az érzéki észrevétel marad az igazság -legeredetibb és legutolsó forrása, amennyiben a fizikai történés jön -tekintetbe. - -A pszichikai folyamatokat az egészséges józan ész mint valami egészen -sajátosat, minden fizikaitól különbözőt tekinti, anélkül azonban, hogy -kételkednék a kettőnek állandó és szoros kölcsönhatásában vagy -megütköznék rajta. Minden ember tudja, hogy az időjárás befolyással van -hangulatunkra és hogy az izgalomtól néha reszket a kezünk. Végül azonban -a filozófusnak is be kell ismernie, hogy ez a bölcsesség vége. Minden -fáradozás ellenére sem sikerült az olyan teljesen összehasonlíthatatlan -folyamatokat, amilyenek egyfelől az úgynevezett külső észrevételben, -másrészt saját öntudatunkban adva vannak, egy kalap alá hozni. A -filozófusnak is, ha nem akar a legnyilvánvalóbb és legbiztosabb tényeken -erőszakot tenni, a folyamatok két különböző csoportját kell érvényre -engednie. A pszichikai és fizikai folyamatok kölcsönhatását azonban, -amely oly sokáig megfoghatatlan valaminek tünt fel, fentebb láttuk, mint -a közvetlenül átélt okozatiságot, mint minden kauzalitás ősképét, mint -minden ítélet és megértés forrását. - -Ha azonban a filozofálás eredménye a nem filozofáló öntudat felfogásához -való közeledésre vezet, azért a filozófus munkája semmikép sem volt -hiábavaló. Visszatérünk az egészséges józanészhez, de gazdagabban és -megfontoltabban, mint amilyenek voltunk, mielőtt tapasztalatunkat -taglalni kezdtük. Ahogy szemünk látóerejét távcsövekkel és -mikroszkópokkal erősítjük, az elemzés és kísérlet a pszichikai -mikroszkópok egy nemét szolgáltatta, melyek segítségével lelki -életünkben olyan folyamatokat fedeztünk fel, amelyek azelőtt -ismeretlenek és észrevétlenek maradtak. De ép úgy, mint ahogy az optikai -mikroszkóp nem tanított semmiféle új érzékkvalitások felfedezésére, -hanem mindig csak színeket és alakokat láttat, épúgy a pszichikai -mikroszkóp sem hozott napfényre új pszichikai elemeket, hanem csak módot -adott rá, hogy a meglévőket pontosabban differenciáljuk és hatásaikban -jobban kövessük. Ismeretünk határainak belátása továbbá semmiképen sem -kényszerít minket, ahogy azt az ismeret-kritikai idealizmus hiszi, -lemondásra a valónak minden megismeréséről, sőt inkább csak arra tanít, -hogy balgaság lehetetlenségre törekedni. Az elérhetőnek határain belül -azonban az emberi szellemnek megint bizalmat lehet nyernie saját -erejében és meggyőződhetik, hogy az ítéletek, melyeknek helyességét az -előre-megmondások bekövetkezése igazolja, csakugyan jelei egy -történésnek, amely tőlünk függetlenül megy végbe. - -Épen ezért az egészséges józan ész, melyhez nézetünk szerint a -filozófiának vissza kell térnie, nem ugyanaz, ami ellen _Kant_ a -«Prolegomena» ismert helyén teljes joggal fölemelte szavát. Nem «a tömeg -ítéletére való hivatkozást értjük alatta, a fecsegést, amelyen a -filozófus elpirul, a népszerű élceskedő azonban diadalmaskodik és -nagyképüsködik». A problémák megbeszélésében megmutattuk, hogy nem -kerüljük a kimélyítést, hanem inkább minden erőnkből keressük. Örülünk -azonban, hogy épen ezen kimélyítés által túlhaladtuk a kételyt és a -túlmesszire vitt kritikát és ismét bizalmat meríthettünk érzékeink és -eszünk megismerő képességében. Az egészséges józan észhez való érett -visszatérésünkből mindenesetre filozófiánk érthetőbbé válását és ezzel -hatásának fokozódását várjuk. Nem hihetjük, hogy a világosság és mélység -a filozófiában összeférhetetlenek, ellenkezőleg, a kettőnek -egyesítésétől a filozófia újjászületését várjuk. - -Empirikus és szigorúan tudományos jellem, valamint a visszatérés az -egészséges józan észhez azok a formális feltételek, melyeket a jelenkor -egy hathatós filozófia elé állít s állítani jogosult. Az egyes -problémákról való megbeszélésünk azonban tartalmilag is bizonyos közös -vonásokat mutat fel és pedig olyanokat, amelyekben a fejlődés menete, -amelyet a természet- és a szellemi tudományok a tizenkilencedik -században vettek, érvényesíti befolyását a filozófiai szemlélet módjára, -vagy legalább is érvényesítenie kellene szerző véleménye szerint. - -Azok a szempontok, melyek a filozófia számára ezen befolyás által adva -vannak, hogy egész röviden kimondjuk, a fizikai történés genetikus, a -biológiai és szociális szemléleti módja. - -A pszichológiára alkalmazva, e genetikus módszer arra tanít, hogy -kérdezzük az egyes pszichikai elemek eredetét és fejlődését. Nem elég -már nekünk, hogy elemzés útján kiderítsük, miből állanak a valódi lelki -életben egyedül adott komplexumok, azt is tudni akarjuk, hogyan és miből -állnak elő. Miután most már az önmegfigyelés által legkönnyebben -megközelíthető képzet-alkotást és gondolkodást elsőleges, az érzést és -akarást ellenben levezetett állapotokul tekintették, most mind szélesebb -körökben kezdik belátni, hogy a dolog valószínűleg fordítva áll. A -gyönyör és kín érzése és az azzal összekötött mozgásra való impulzusok -alighanem a kezdetei minden lelkiéletnek s minden látszat szerint csak -azután fejlődött ki ezekből az észrevevés és gondolkodás. A genetikus -módszer gyümölcse tehát az ujonnan keletkezett voluntarisztikus -pszichológia, amelynek, mint fentebb megjegyeztük, egyre több a híve. - -Az ismeretelméletben arra tanít a genetikus szemléleti mód, hogy sem a -szenzualizmus, sem az intellektualizmus nem ad kielégítő magyarázatot az -ismeret keletkezésére. Csak a receptív érzéki észrevétel együtthatása a -formáló és tagoló elmetevékenységgel hoz létre olyan ítéleteket, -melyeket igaznak tartunk és melyek igazságukat a rájuk alapított -jóslások bekövetkezésével igazolják. Mindenekelőtt pedig megtanított a -genetikus ismeretelmélet az ítélő funkció keletkezésére és fundamentális -fontosságára, amely ítélőfunkcióban az általunk elnevezett fundamentális -appercepció fejt ki tevékenységet. Biológiai motívumokból keletkezve, -arra ösztönöz minket az érdek, hogy figyelmünket fordítsuk környezetünk -dolgaira. Amidőn ez történik, nem kerülhetjük el, hogy ezekre a -folyamatokra ne alkalmazzuk a fentebb megbeszélt fundamentális -appercepciót, melynél fogva minden történést a Dolog – Tevékenység – -Erőcentrum – Erőnyilvánulás sémájába hozunk. - -Ezen genetikus szemléleti mód folyamán világosodik meg a nyelv -fontossága is a megismerésre és egyaránt meg leszünk óva attól, hogy ezt -a fontosságot túlmagasra vagy túlkevésre becsüljük. - -Az esztétikában a genetikus szemlélet a funkciós gyönyörhöz vezet, mint -az esztétikai élvezés forrásához. A centrális, az intellektuális és az -emociónális funkciós gyönyör az esztétikai élvezet önálló forrásainak -bizonyultak, amelyek azonban azokra együtt hatnak. Mint az esztétikai -érzés legmagasabb formáját ezután a műalkotás alakjai iránti szeretet -egy nemét láttuk keletkezni, olyan szeretetet, amelyből a szépség egy új -fajtája sugárzik vissza a műtárgyra. Láttuk, mikép fejlődnek ki a -funkciós gyönyörből esztétikai ítéletek, melyekben a szubjektív tényező -mellett az objektiv is érvényre jut. A művészi alkotást genetikus -szemlélet útján mint játékot, mint szociális munkát és legmagasabb -tökéletességében mint szeretet-kérést ismertük fel. - -Az etikában a genetikus módszer mostanáig több feladatot hozott -napvilágra, mint eredményt. A saját és mások cselekedetei morális -megítélésének eredetét előbb beható történeti és ethnológiai -kutatásoknak kell alaposan megvizsgálni, hogy empirikus alépítményt -hozzunk létre vagy az erkölcsi élet tényeinek és követelményeinek -megfelelő etikát állítsunk elő. Helyes és fontos problémák felállítása -azonban minden tudományra csaknem ép oly fontos, mint azok megoldása s -így a jelenkor követelményeinek megfelelő etika számára a genetikus -szemléleti mód sokat igérő kezdet. - -A filozófiai diszciplinák legifjabbika, a szociológia kezdettől fogva -magáévá tette a genetikus módszert s ennek a körülménynek is köszönheti -erőteljes felvirágzását és boldogulását. - -A genetikus módszerrel, mint fentebb megmutattuk, a legszorosabb -kapcsolatban van a biológiai szemléleti mód. Ez abból a meggyőződésből -indul ki, hogy az ember lelki élete az organikus élet-folyamattal a -legszorosabb kapcsolatban van és hogy e lelki élet immanens célja nem -más, mint az önfentartás és a tökéletesedés, vagyis az egyes élet -gazdagítása éppúgy, mint a faj életéé. - -A leggyümölcsözőbb ennélfogva a biológiai szemlélet a pszichológiára -nézve. A lelki élet egész felfogását lényegesen átalakította. -Nevezetesen ebből a szempontból sokkal könnyebben sikerül az érzelmi- és -ösztön-élet sokféleségébe világosságot és rendet hozni és a jelenségeket -áttekinthetőbben csoportosítani. Azonban ismeret-funkcióink -tevékenysége, a fantázia és az érdek jelenségei is besoroztatnak az -életfolyamatok kapcsolatába s ezáltal roppant sokat nyernek világosság -és érthetőség dolgában. - -Ha az ismeret-ösztönt úgy fogjuk fel, mint az általános önfentartási -ösztön részét, ez lényegesen megkönnyíti állásfoglalásunkat az -ismeret-kritika problémáival szemben. Nevezetesen ebből a szempontból az -ismeret-kritikai idealizmus, amely csak tudat-tartalmakat akar -elismerni, már biológiailag tarthatatlannak tűnik fel. Ha ugyanis ezt a -nézetet komolyan vesszük és a valóságos gondolkodásnak és cselekvésnek -alapjává tesszük, akkor ez csak ismeretszervünk szétrombolására, a -szellemi szétzüllésre vezetne. Egy megcáfolhatatlan és egyúttal -hihetetlen világnézet sohasem hathatja át egészen belsőnket s a benne -rejlő ellentmondás annak számára, aki komolyan veszi, idő mulva -elviselhetetlen lesz. A természetkutatók, akik ehhez a nézethez -csatlakoznak, többnyire beérik egy udvarias meghajlással, aztán nyomban -tovább mennek és úgy kutatnak, mintha a világ a tudattól függetlenül -állna fenn. _Rokitansky_ egyszer azt mondta és _Meynert_ vele mondja, -hogy nincs értelme feltételezni, hogy a világ az agyvelők eltávolítása -után még tovább is fennállana, mivel világképünk az agy műve. Mind a -ketten azt hiszik, hogy ezzel kifejezetten az idealizmushoz csatlakoznak -és teljesen elfelejtik, hogy mondásukban az agynak, amely pedig szintén -csak mint az én képzetem létezik, extramentális exisztenciát -tulajdonítanak. - -Megmutattuk fentebb, hogy az idealizmus egyáltalán nem megcáfolhatatlan -és ehhez hozzátettük, hogy ez a nézet, biológiai szempontból nézve, az -ismeret-ösztön hipertrofiájának nevezhető, amelynek vissza kell -fejlődnie, hogy gondolkozó organumunk egészséges maradjon. Az ismeret -végső fokon az élet fentartásának és tökéletesedésének szolgálatában -áll. Meg kell találnunk a helyünket a világban, tudnunk kell, mivel -lássuk el magunkat a környezetünkben levő dolgok közül, mert különben -tönkre kell mennünk. Mennél gazdagabban alakul most már az életünk -tartalma, annál nehezebbek lesznek a feltételek, melyek között mi a -fokozott szükségleteket kielégíthetjük, annál nagyobb erőfeszítéseket -kell tennie a tudománynak, hogy az ismeretet és ezzel a természeten való -uralkodást kitágítsuk és megszilárdítsuk. A munkamegosztás elvével van -aztán indokolva, hogy a tudományos kutatást sok ember kizárólagos -élethivatásáva teszi és ezeknek a férfiaknak a számára bizonyára nem -lealázó és lealacsonyító érzés, ha azt mondják maguknak, hogy az igazság -kikutatásával az emberiség javán munkálkodnak. - -Az esztétikában a biológiai szemléleti mód a funkciós szükségletre -vezetett. Az esztétikai élvezés gyakorolja a mindennapi életben -tevékenységre nem igen jutó lelki erőket és a mennyiben intellektuális -és emócionális funkciós szükségletünket kielégíti, gazdagabbá teszi -lelki életünket. Ha az ismeret arra van rendeltetve, hogy hatalmasabbá -tegyen minket, akkor a művészetnek magas feladata a boldogságunkat -gyarapítani. A művészek ezáltal valóságos jóltevőivé lesznek az -emberiségnek, sőt csak ők tesznek minket emberré a szó szoros -értelmében. - -Az etikában arra tanít a biológiai szemléleti mód, hogy az -erkölcsiségben az emberek együttélésének feltételét lássuk. Nem egy -apriorisztikus «tedd meg»-ből és nem érzékfeletti hatalmaktól való -félelemből, hanem az emberek eredettől fogva szociális természetéből -keletkeznek a morális helyeslés és helytelenítés érzései, melyek aztán a -maguk részéről a vallási képzeteket és érzéseket megtisztítják és -fölfokozzák. Amidőn azonban az eredeti emberi nyájból egyre -erőteljesebben dolgozza ki magát az egyéniség, a személyiség, e -személyiség megőrzése szükségletté válik s a fejlődés folyamán erkölcsi -követelménnyé. Ezáltal az erkölcsi a szociális mellett maga individuális -fontosságot nyer, amennyiben a személyiség fentartása és kialakítása az -emberi méltóság követelményévé emelkedik. A társadalom fenntartása és az -emberi méltóság megőrzése így céljaivá válnak az erkölcsi fejlődésnek, -melyet csak a biológiai szemléleti mód bírt világosan napfényre hozni. - -A biológiai szemléleti mód nem marad az egyes életére korlátozva, hanem -magában foglalja a faj életét is. Ez magától a harmadik követelményhez -vezet, melyet a filozófiai problémák tartalmi tárgyalására -felállítottunk. Ez a szociális gondolat, melyet a jelenkor filozófiája -nem utasíthat el magától. - -A pszichológiában arról van szó, hogy tudatára jöjjünk annak és mindig -tudatában is maradjunk, hogy az egyes ember szellemi élete összes -fejlődési fázisaiban és minden elemében a szociális környezettől, a -miliőtől van meghatározva s ennek befolyása alatt áll. Beleszületve egy -szociális organizmusba, gyermekkorunktól fogva a társadalom formál és -mintáz minket. Autoritatív hatalommal tudományos, vallási, erkölcsi és -esztétikai meggyőződéseket olt belénk és többnyire úgy hat ránk, hogy -befolyását észre sem vesszük. Ezt a szociális tényezőt a jelenkor -pszichológiája még egyáltalán nem vette eléggé figyelembe s mindannak -feldolgozásától, amit e téren a néprajz, a nyelv-, vallás- és -erkölcstörténet napvilágra hozott, nagy haladás várható az emberi lelki -élet megismerésére. - -Az ismeretelméletre nézve a szociális tényező figyelembe vétele különös -fontosságú. Kivált a vallási képzetek megszilárdulása e tényező nélkül -nem is érthető. Tévedés és igazság egyaránt az emberek összmunkájának -eredménye. Az önkényes ész, amely azt hiszi, egészen saját erejéből, az -eddig gondoltakra való tekintet nélkül, másokra való tekintet és mások -segítsége nélkül tudja a talányokat megoldani, a látszólag legeredetibb -gondolkodóknál is az időtől és a környezettől lényegesen befolyásoltnak -látszik. A jövőnek épp oly nehéz, mint érdemes feladata a szociális -tényezőt az emberi ismeret fejlődésében az emberi szellemi munka -évezredeiben nyomon követni és világosan megállapítani, mit örököltünk -szellemi tekintetben apáinktól és mit teszünk hozzá mi magunk. - -Még az esztétikában is, ahol az egyéninek a legnagyobb a hatásköre, -szerepet játszik a szociális gondolat, amennyiben itt is a közönség, az -általános ízlés-irány, a kultúrállapot befolyással van a művészi -alkotásra éppúgy, mint az esztétikai élvezetre. - -Alapvető fontosságú azonban a szociális szempont az etikában. Itt -minden, az eredet, a fejlődés, a célok annyira át vannak itatva -szociális gondolatokkal, hogy sokan az etikát csak az általános -szociológia egy részének tekintik. Ennek dacára itt még meggyökeresedett -előítéleteket kell legyőzni és még megfeszített munkára van szükség, -hogy általánossá lehessen tenni az erkölcsi követelmény szigorúan -szociális karakteréről való meggyőződést. Még az emberi méltóság -individuális kötelessége is hord magában szociális elemet, amennyiben az -egyén, amely a szociális kötöttségből az önálló személyiségig küzdötte -fel magát, nem szűnik meg tagja lenni egy szociális testnek és a -felszabadító harcban szerzett erőit nagy részben a szociális egész -szolgálatába kell állítania, ha máskülönben az oly nehezen kiküzdött -emberi méltóságot meg akarja tartani. - -Ebből az okból a szociológia, amely a szociális élet törvényeinek -kikutatását teszi feladatává, nem nagyon messze időben a -szellemfilozófia alapjává kell hogy tétessék. - -Ilyen elvektől hordozva és ilyen módszerekkel fölszerelve a filozófia -megint megtalálja a bátorságot, hogy régi feladatát, hogy világnézet-tan -legyen, újra munkába vegye. A sokféleségben az egységre ügyelni, -megtalálni minden dolog kapcsolatát, kezdettől fogva törekvése volt és -erre a célra most fokozódott ereje és belátása alapján újra különös -merészséggel törhet. - -A szervetlen természet egységes és szoros összefüggését úgylátszik a -tizennyolcadik században élénkebben érezték, mint a miénkben. Ha _Kant_, -_Newton_ nagyszerű gondolatmenetétől egészen áthatva az ég -természetrajzáról szóló művében felkiált: «adjatok nekem anyagot, -világot építek nektek belőle», akkor ebben a szilárd meggyőződésben -mindig van valami fölemelő és nagy. Ha most már meggondoljuk, hogy az -égitestek keletkezéséről szóló elmélete még ma is érvényben van, akkor -felismerjük, hogy az egészre irányított tekintet az egyesnek a tényleges -alkatát sem el nem hanyagolja, sem félre nem ismeri. - -Ha most már ma nekünk a spektrál-analízis fölfedezi az anyagokat, -melyekből a nap tömege áll, ha a kémia a legtöbb testnek nemcsak az -alkatrészeit, hanem belső felépítését is feltárta és konstitúciós -formuláival meghatározta a molekula elrendezkedését, ha végül a -biokémiai vizsgálatok mélyen belevilágítanak a mechanikai és chemiai -folyamatokba, amelyekből az organikus élet áll, akkor talán ideje volna -az eredményeknek egy természetfilozófiává való összefoglalásával a -természeti történés egységét és összefüggését általános tudatba hozni. - -A módszereket, melyek az egyesnek kikutatásakor beváltak, erre -értékesíteni, ez az a feladat, mely a jövő metafizikája elé van állítva. -A metafizika tehát nincs örök időkre elintézve, hanem az a középpont -marad, amely felé a filozófia mindig újra törekszik s amely körül a -többi filozófiai diszciplinák csoportosulnak. - -Természetesen a tudományos metafizika nem szabad, hogy teljesíthetetlent -követeljen tőlünk. Állításainak bevált módszerekből kell kiindulniok, -eredményük ellentmondás nélkül elgondolható és elképzelhető is kell hogy -legyen. Ebben az értelemben kíséreltem meg, a tapasztalat terén bevált -ítélő funkció alkalmazása által az összes történést, a fizikait úgy, -mint a pszichikait mint egy hatalmas akarat erőnyilvánítását felfogni, -amely a törvényeket, melyek szerint a világtörténés végbemegy, megadta -és ezeket a törvényeket, mint a zsoltárköltő mondja, maga sem hágja át. - -Az így felfogott isten-fogalom adja meg világnézetünknek a befejezést, -melyet tudatunk egysége megkíván. Postulátuma, nem mint _Kant_-nál a -praktikus, hanem a teoretikus észnek, amely a formát, amelyben minden -egyes történést a világon felfog és tulajdonává tesz, ezzel az -univerzumra, vagyis a világtörténés összességére alkalmazza. Az -istenfogalom itt bizonyos értelemben mint szubjektum van felfogva, -melynek predikátuma az összes világtörténés és ezzel egyidejüleg mint -szubsztancia, melynek lényege nem a nyugodt kihatásban, hanem mint -Leibnitz felfogta, szüntelen erőnyilvánításban áll. Itt minden fizikai -és pszichikai történést állandóan élő forrásul kell elgondolnunk és ezen -isteni akarat törvényeit kikutatni, feladata minden tudománynak. Az -egyszer adott törvénytől való eltérés természetesen -összeegyeztethetetlen volna az egyszer adott törvénnyel. - -Talán sikerül ezen az úton a filozófiát a megtisztult vallással -összeegyeztetni s ezzel az egyest fölemelni «az általános -megszenteléshez, ahol a hatalmas akkordok szólnak». Mindenesetre mindig -minden filozófia célja kell hogy maradjon egy harmonikus világnézetet -felépíteni és azt, ami ingadozó jelenségben lebeg, tartós gondolatokkal -megszilárdítani. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Keller Helén, a siketnéma-vak leány önéletrajza. Magyarra -fordította dr. Boros György. Budapest, Franklin-Társulat.] - - - - -NÉVMUTATÓ. - - =A=bälard 202 - Aquinói Tamás 222 - Anaxagoras 117, 155 - Antisthenes 199 - Aristippos 199 - Aristoteles 6, 13, 17 s köv., 22, 26, 44, 47, 77, 97, 147, 152, - 165, 193, 200, 202, 224 - Avenarius 139 s köv. - =B=acon 45 - Barth Paul 229 - Bastian 32 - Baumgarten 164 - Bayle 54 - Beneke 205 - Bentham 205, 210 - Berkeley 26, 55, 67 s köv. 73, 77, 124 - Berthold von Regensburg 85 - Boëthius 44 - Böhme Jacob 85 - Bridgmann Laura 31 - Bruno Giordano 128, 137 - Büchner 53, 118 - Burke 166 - =C=arneri 206 - Carriere 167 - Charron 54 - Cherbury 159 - Cicero 199 - Collius 159 - Comte 63, 210, 224, 225 - Condillac 79 - =D=arwin 32, 55, 138, 157, 205 - Demokritos 52, 55, 117, 154 - Descartes 53, 84, 124, 130, 148 s köv., 203, 233 - Diogenes 199 - Duns Scotus 160 - =E=ckhardt 85 - Empedokles 117, 154 - Epikuros 10 - Eudemos 45 - =F=echner 26, 124, 168, 233 - Feuerbach 228 - Fichte 80, 118, 204, 210 s köv. - Fischer Fr. 167 - Frohschammer 124 - =G=oethe 132, 138. 157, 176 - Gomperz 141 - Groos K. 172 - Grotius 224 - =H=äckel 135 - Hegel 14, 46, 80, 83, 118, 132 s köv. 167, 191, 205, 228, 233 - Helmholtz 67, 138, 151 - Helvetius 211 - Heraklitos 136 - Herbart 26, 165, 205 - Herder 166, 228 - Hesiodos 128 - Heurtin Mária 31 - Hippokrates 26 - Hobbes 203, 225 - Holbach 53, 118 - Home 166 - Homeros 79, 128, 189 - Horatius 165 - Hume 26, 54, 55, 68, 77, 105, 140, 203 - Hutcheson 203 - =J=amblichus 84 - Jodl 150 - Joland 159 - Joule 151 - =K=ant 19, 22, 45, 47, 55, 60, 68, 70, 77, 80 s köv., 86 s köv., - 105, 118, 137, 164 s köv. 171, 173, 181, 203, 210 s köv. - Keller Helén 31 - Kirchhoff 80 - Kopernikus 110, 129, 140 - =L=aas E. 63 - Lamarck 138, 157 - Lamettrie 53, 118 - Lange 117 - Laplace 137 - Lassalle 137, 228 - Lavoisier 111 - Lazarus 32, 172 - Leclair 63, 73 - Leibniz 124, 148 - Lessing 166 - Leukippos 52, 117, 154 - Lionardo 192 - Locke 26, 55, 77, 79, 203 - Lotze 26, 124 - Lucretius 26 - =M=ach 21, 47, 67, 80, 139 s köv., 151 - Malebranche 148, 203 - Marx 228 - Mayer Robert 151 - Meynert 67, 241 - Michel Angelo 192 - Mill James 26 - Mill John Stuart 47, 63, 109 - Moleschott 118 - Montaigne 54 - Müller Johannes 67 - =N=ietzsche 206 - =O=stwald, 16, 151 - =P=armenides 128 - Paulsen 220 - Petrus Ramus 45 - Phidias 192 - Philo 11 - Plato 6, 10, 18, 26, 44, 52, 81, 97, 123, 165, 191, 200, 221, 225 - Plotinus 18, 26, 84, 123, 165 - Porphyrius 44 - Proclus 84 - Protagoras 10, 79 - Pyrrhon 53 - =R=affael 189, 192 - Rehmke 63 - Ribot 150 - Rokitansky 241 - Rousseau 225 - =S=aint-Hilaire Geoffroy 138 - Savigny 55 - Schäffle 225 - Schelling 80, 118, 132, 167 - Schiller 8, 16, 166, 172, 176, 184 - Schopenhauer 68, 124, 167, 205, 211 - Schubert-Soldern 63 - Schuppe 63 - Shakespeare 189, 193 - Schaftesbury 166, 203, 211 - Smith Adam 26, 203, 211 - Sokrates 44, 198 s köv., 211, 219 - Sophokles 182 - Spencer 33, 138, 157, 172, 205, 225 - Spinoza 130 s köv. 159, 203 - Stein Heinrich von – 163 - Steinthal 32 - Szent Ágoston 84, 194 - =T=auber Johannes 85 - Thales 9 - Theophrastos 45 - Thukidydes 188 - =W=agner Richard 180 - Winckelmann 166 - Wolff Keresztély 19 - Wundt 26, 32, 36, 43, 47 124, 152 - =V=erulami Baco 19 - Vogl 118 - Vogt 53 - =X=enophanes 10, 128 - =Z=eno 128 - Zimmermann 167 - - - - -TARTALOM. - -ELSŐ FEJEZET. - -=A filozófia jelentősége és állása.= - - 1. §. A filozófia fogalma és feladata 5 - 2. §. A filozófia lélektani eredete 6 - 3. §. A filozófia történeti eredete 8 - 4. §. Filozófia és vallás 9 - 5. §. Filozófia és tudomány 13 - 6. §. A filozófia felosztása 17 - 7. §. A filozófia története 20 - -MÁSODIK FEJEZET. - -=A propædeutikus (előkészítő) diszciplinák.= - - 8. §. A pszichológia tárgya és feladata 23 - 9. §. A pszichológia módszerei és irányai 27 - 10. §. Pszichológia és fiziológia 35 - 11. §. Pszichológia és filozófia 37 - 12. §. A logika tárgya és feladata 39 - 13. §. A logika fejlődése és irányai 43 - 14. §. Grammatika, logika és pszichológia 48 - 15. §. Logika és filozófia 50 - -HARMADIK FEJEZET. - -=Ismeretkritika és ismeretelmélet.= - - 16. §. Dogmatizmus, szkepticizmus, kriticizmus 52 - 17. §. Az ismeret problémái 56 - 18. §. Az ismeretkritika fejlődése és irányai 59 - 19. §. Az ismeretkritikai idealizmus 64 - 20. §. Az ismeretkritikai idealizmus méltatása 68 - 21. §. A kritikai realizmus 74 - 22. §. Az ismeretelmélet fejlődése és irányai 76 - 23. §. A szenzualizmus 78 - 24. §. Az intellektualizmus 81 - 25. §. A miszticizmus 84 - 26. §. Genetikus és biológiai ismeretelmélet 86 - -NEGYEDIK FEJEZET. - -=Metafizika vagy ontológia.= - - 27. §. Az ontológiai probléma 113 - 28. §. A materializmus 117 - 29. §. A spiritizmus 123 - 30. §. A szubsztancia monizmusa 127 - 31. §. A történés monizmusa 136 - 32. §. A dualizmus 147 - 33. §. A kozmológiai-theológiai probléma. Isten és a világ 153 - -ÖTÖDIK FEJEZET. - -=Az esztétika útjai és céljai.= - - 34. §. Az esztétika fogalma és feladata 162 - 35. §. Az esztétika fejlődése és irányai 164 - 36. §. Genetikus és biológiai esztétika 171 - -HATODIK FEJEZET. - -=Etika és szociológia.= - - 37. §. Az etika tárgya és feladata 196 - 38. §. Az etika fejlődése 198 - 39. §. Az akaratszabadság problémája 206 - 40. §. Az etika problémái és irányai 209 - 41. §. Genetikus és biológiai etika 212 - 42. §. Szociológia és a történet filozófiája 224 - 43. §. Neveléstudomány 230 - - _Összefoglalás_ 233 - Névmutató 249 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -11 |megerősődött |megerősödött - -12 |egységaennéző |egységbennéző - -14 |temészettudománynak |természettudománynak - -17 |tudoménynál |tudománynál - -25 |leki életre |lelki életre - -28 |megfikyelt tényeket |megfigyelt tényeket - -29 |vizsgálatrá |vizsgálatra - -29 |ameleykből |amelyekből - -30 |fonotsság |fontosság - -31 |terméézetüknél |természetüknél - -48 |fejlődése foyamán |fejlődése folyamán - -62 |tapsztalat előtt |tapasztalat előtt - -63 |mint den lét |minden lét - -63 |Erns-Laas |Ernst Laas - -91 |hozzuk. |hozzuk». - -98 |különöbző személyek |különböző személyek - -130 |matematekai bizonyítás |matematikai bizonyítás - -131 |miverzumnak |univerzumnak - -141 |kezedttől fogva |kezdettől fogva - -150 |légprimitivebb |legprimitivebb - -150 |megmünk |megélünk - -150 |elozdulatot |mozdulatot - -183 |funckiós gyönyörhöz |funkciós gyönyörhöz - -225 |bológiához |biológiához - -234 |megközelíthetethenek |megközelíthetetlenek - -236 |meggyöződhetik |meggyőződhetik] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66200-0.zip b/old/66200-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 148a82d..0000000 --- a/old/66200-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66200-h.zip b/old/66200-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 9f4fea4..0000000 --- a/old/66200-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66200-h/66200-h.htm b/old/66200-h/66200-h.htm deleted file mode 100644 index a23f810..0000000 --- a/old/66200-h/66200-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7612 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Bevezetés a filozófiába by -Wilhelm Jerusalem</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h3 { - font-style: italic; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 80%; - line-height: 300%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Bevezetés a filozófiába, by Wilhelm Jerusalem</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Bevezetés a filozófiába</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Wilhelm Jerusalem</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Aladár Schöpflin</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: September 1, 2021 [eBook #66200]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_253">253</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-largest">BEVEZETÉS A -FILOZÓFIÁBA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">IRTA D<sup>r</sup> -JERUSALEM VILMOS</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA SCHÖPFLIN -ALADÁR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1916</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">D<sup>r</sup> JERUSALEM -VILMOS</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">A HARMADIK NÉMET -KIADÁS UTÁN FORDITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">SCHÖPFLIN -ALADÁR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1916</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">ELSŐ FEJEZET.</span><br /> -A filozófia jelentősége és állása.</h2> -<h3>1. §. A filozófia fogalma és feladata.</h3> -<p>Filozófia az a gondolkodó munka, melyet az ember azért vállal, -hogy a mindennapi élettapasztalatot és a tudományos kutatás -eredményeit egységes és ellenmondás nélküli világnézetté egyesítse, -amely alkalmas arra, hogy az értelem szükségleteit és a kedély -követelményeit kielégítse. Minden filozofálásnak közös célja -kezdettől fogva az volt, hogy zárt, harmonikus világnézetre jusson. -A tartalom és módszer minden különbözősége mellett ez minden -filozófiai rendszer összekötő kapcsa. Ebben az értelemben tehát a -filozófia világnézet-tan. Mint ilyennek azonban folytonos és szoros -érintkezésben kell lennie az egyes tudományokkal és ezeknek -eredményeit tudomásul kell vennie. Az olyan filozófia, amely a -tudományos kutatások eredményeivel közönbösen állna szemben, -uralkodni akarna rajtuk vagy ellentétbe helyezkednék velük, -manapság nem találna figyelemre. E mellett azonban a filozófia -mindig az egészre irányítja tekintetét; felhasználja az évezredes -szellemi munka által teremtett gondolkodási eszközöket, hogy a -részleteket, melyeknél egyebet még a tudományosan kitágult -tapasztalat sem nyújthat, egésszé gondolja végig. Az egészre -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -irányuló ez a szükségérzet azonban nemcsak az ész szükségérzete, -hanem sokkal magasabb fokban a kedély szükségérzete is. Egészet -akarunk gondolni, mert a részlet ellenkezik egységes -természetünkkel. Hasonlóképen a szívünk a világnézet mellett és -benne életnézetet is követel. Nemcsak a világegyetemet akarjuk -átfoglalni, azt is tudni akarjuk, milyen helyet foglal el benne az -ember, mit csinál benne és mi legyen benne. A kedély követelményei -mint kétségbevonhatatlan tények szintén elemei és részei az -egyetemes történésnek; mint ilyenek figyelmet és tekintetbevételt -kívánnak egy világ- és életnézet alkotásánál. A gondolkodásnak ezen -kiegészítő munkája által a filozófia nem szünik meg ugyan -tudományos lenni, feladata azonban fölébe nő a tudománynak.</p> -<h3>2. §. A filozófia lélektani eredete.</h3> -<p>Az egységes világnézet szükségérzete mélyen benne rejlik az -emberi természetben. Legprimitivebb formája a <i>csodálkozás</i> -érzése, melyet már <i>Plato</i> és <i>Aristoteles</i> is a -filozófia kezdetéül jelöltek meg. Ez az érzés akkor keletkezik, -mikor egy új jelenség áll elénkbe, melyet nem bírunk világképünk -keretébe beilleszteni. A csodálkozással gyakran félelem -kapcsolódik, mert ami idegen, az könnyen tünik fel ellenségesnek. -De e mellett a mondhatni <i>praktikus</i> csodálkozás mellett már -kis gyermekeknél is észlelni lehet az önálló, félelemmel össze nem -kötött csodálkozást, melyet theoretikus csodálkozásnak lehetne -nevezni. A gondolkodás, amelyet legelsősorban praktikus megfontolás -és az élet fenntartása céljából hozunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> működésbe, -olyan funkcióvá fejlődik, mely tevékeny akar lenni akkor is, ha nem -szorít erre közvetlen praktikus szükség. Így a gyermeknél a -csodálkozás legelőbb az arckifejezésben és aztán naiv kérdésekben -nyilvánul, a felnőtt embernél és egész népeknél tudományos -kutatásban és filozófiai spekulációban. A theoretikus csodálkozás -elkísér minket az egész életen át. Előbb az újon és idegenen -csodálkozunk. De eljön az az idő, mikor a világnézet, melyet a -tradició révén és a szociális és vallási tekintély befolyása alatt -öntudatlanul elsajátítottunk magunknak, éretté vált -gondolkozásunkat már nem bírja teljesen kielégíteni. Most azon -csodálkozunk, ami eddig ismeretes volt, mert új világításban tűnik -fel előttünk. Épen ez a csodálkozás a <i>mindennapin</i>, az -<i>ismerten</i> és <i>hagyományoson</i> a filozófia tulajdonképeni -kezdete.</p> -<p>Irányadó a filozófiai csodálkozásra az emberi szellemi élet egy -másik ősténye. Ez a <i>tudatunk egységének az érzése</i>. Ahogy -mindegyikünk egységes, önmagába zárt személyiségnek érzi magát, -mely dacára legkülönfélébb vonatkozásainak a természethez és az -emberi világhoz és dacára énünk nagy változásainak, melyeket a -természetes fejlődés hoz magával a bölcsötől a sírig, szüntelenül -egy egésznek és ugyanannak érzi magát, ép úgy igyekszünk a világot -is, amely körülvesz, egységes alapból megérteni és mint egészet -felfogni. Ez a pszichikai tény nyilvánvalóan tanusítja magát minden -filozofálás föntebb megadott céljában.</p> -<p>Mennél gazdagabban alakul most már világképünk a tudományos -kutatás következtében, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> annál nehezebbé válik a sokféleségben -megtalálni az egységet. De épen ezáltal kap a filozófiai -csodálkozás egyre új táplálékot és az egység szükségérzete annál -erősebbé válik. Ennélfogva bizonyosan lehet állítani, hogy dacára -az energikus elutasításnak és dacára a nyers gúnyolódásnak, melynek -a filozófiai spekuláció a speciális tudományok részéről gyakran ki -van téve, a filozófiai megismerés ösztöne sohasem fog megszünni. Ha -a konstruált filozófiai rendszerek egyike sem elégít is ki -tartósan, <i>Schiller</i> ismert szavai szerint maga a filozófia -mindig meg fog maradni.</p> -<h3>3. §. A filozófia történeti eredete.</h3> -<p>Egymástól függetlenül több kultúrnép fejlesztett ki filozófiát. -A XIX. század tudós nyelvkutatása megismertetett a khínaiak, az -egyiptomiak, a perzsák és különösen az indusok terjedelmes és -gyakran nagyon mély filozófiai spekulációjával. A nyugati -gondolkodás fejlődésére azonban, ha nem veszünk számba néhány, -csekélyszámú XIX. századi gondolkozót, csak a <i>görög</i> -filozófia volt fontos. Ez az egész középkoron áthatolt, -sokféleképen hatással volt az újabb filozófiára, ezt -megtermékenyítette és történelmi hatásában még mindig nem ért -véget. Itt állították fel először azokat a problémákat, amelyekkel -még ma is foglalkozunk, itt találták meg először azokat a -gondolkodási eszközöket, amelyekkel ma is operálunk. A görög -filozófia tanulmányozása ezért ma is elengedhetetlen a problémák -mélyebb megértése szempontjából s ezenkívül a kezdőre nézve -különösen tanulságos is. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Jónia gazdag telepítvényeiben (Kisázsia nyugati partján), ahol -az élénk kereskedés és forgalom sokféle ösztönzést, a fokozódó -jóllét pedig ráérő időt adott a gondolkodásra, különösen kedvezők -voltak a filozófiai ösztön kifejlődése számára való pszichologiai -feltételek. Ott kezdődik Krisztus előtt 600 körül -<i>Thales</i>-szel a gondolkozók hosszú sora, akik a világrejtély -megoldásán fáradoztak.</p> -<p>A filozófia és filozófus elnevezésekre azonban csak a Kr. e. -ötödik század vége óta van tanuságunk. A <i>philosophia</i> görög -szó valószínűleg a <i>philosophein</i> igéből van levezetve s ez -annyit jelent, mint megismerésre törekedni és pedig merő -tudásvágyból, anélkül, hogy az ember amellett valami praktikus célt -tartana a szeme előtt. A névnek ebben a keletkezésében egyúttal -szimbolikusan benne rejlik az a jelentőséges igazság, hogy a -filozófiában a filozófálás a legfontosabb. Nem a fáradságosan -elsajátított eredmény, hanem az érte való önálló küzdés itt az -értékes.</p> -<p>Ebben a világnézetre való törekvésben, a végső okok után való -kérdésben a filozófia hagyományos vallási képzetekre bukkan, -melyekből részben maga is keletkezett. Ezért ajánlatos lesz, ha itt -mindjárt tárgyaljuk a filozófia és vallás közötti viszonyt.</p> -<h3>4. §. Filozófia és vallás.</h3> -<p>A filozófia és vallás szoros kapcsolatban vannak egymással. -Közös mindakettőben az a törekvés, hogy a tapasztalatot egy -egységes képpé egészítsék ki, közös továbbá, különösen -kezdeteikben, a naiv bizalom a gondolkodás és alakítás erejében és -az erős hit saját gondolkodási és fantázia <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> -tevékenységünk alkotásaiban. <i>Plato</i> nem hisz kevésbbé -szilárdan az ideák valóságában és realitásában, mint a jámbor lélek -a halál utáni életben.</p> -<p>Míg azonban a vallási világnézetekben a fantázia és a kedély az -alkotó és ösztönző erők, a filozófiában a megismerés ösztöne visz -arra, hogy minden lét és történés végső okait keressük. A vallásos -képzetek továbbá a hagyomány erejénél és szociális érvényüknél -fogva tartják fenn hatalmukat a lelkek felett. A hagyományos -hittételek örökölt közkincs, melyet senkinek sem szabad büntetlenül -érinteni vagy épen lerombolni. A filozófiában ellenben az emberi -szellem saját erejéből és az azelőtt hittre való tekintet nélkül -akar a világban tájékozódni s így akarja a világ lényegét -megérteni. A vallás tehát természeténél fogva <i>autoritativ</i> és -<i>szociális</i>, a filozófia ellenben <i>kritikai</i> és -<i>individualisztikus</i>.</p> -<p>Ennélfogva érthető, hogy a filozófia első fölléptekor a vallási -tradiciók elleni fellázadás észlelhető. A görög filozófiában ez az -ellentét alkalomadtán élesen előtérbe lép. <i>Xenophanes</i> -szemükre veti a homéroszi isteneknek az emberhez való -hasonlóságukat és emberi gyöngéiket, <i>Protagoras</i> nem tudja, -vannak-e egyáltalán istenek, <i>Epikurosz</i> pedig meghagyja ugyan -az istenségeket mint ideális alakokat, de megvon tőlük minden -befolyást a világ folyására. Ezzel szemben már meglehetős korán -kezdődnek a kísérletek a vallás és filozófia egyesítésére. -<i>Plato</i> és <i>Aristoteles</i> spekulativ úton jutnak rá egy -egyetlen isten eszméjére, kinek a világhoz való viszonyát -különbözőképen határozzák meg. A sztoikusok megkísérelték -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> a hagyományos isten és hős-mondákat -allegorikus magyarázás útján filozófiai rendszerükbe beilleszteni. -A zsidó alexandriai <i>Philo</i> (szül. 20. Kr. e.) allegorikus -magyarázat útján igyekszik az ótestamentomi teremtési mondából egy -merőben filozófiai kozmologiát kiolvasni. A kereszténység -sokféleképen használ előbb kinyilatkoztatásának indokolására és -védelmére, azután tanításainak formulázására filozófiai -gondolkodó-eszközöket, de a hitet határozottan a tudás fölébe -helyezi. A középkor skolasztikus filozófiájában aztán energikus -kísérlet történik arra, hogy a keresztény vallás dogmáit -filozófiailag megalapozzák. De csakhamar kiderült, hogy nem minden -dogma képes szigorúan észszerű indokolásra és erre különválasztják -a <i>természetes</i> és <i>kinyilatkoztatott</i> theologiát -(theologia naturalis és theologia revelata). Ami az utóbbihoz -tartozik, azt nem lehet bizonyítani, azt a kinyilatkoztatás alapján -hinni kell. A látszólag leküzdött ellentét tehát már a skolasztikán -belül is ismét feltámad.</p> -<p>Az újabb filozófiát a XVII. és XVIII. század felvirágzó -természettudománya termékenyítette meg és különösen a mathematika -volt rá nagy befolyással. Kezdik egyfelől megbecsülni a -megfigyelést és kísérletet, mint az empirikus megismerés -legbiztosabb forrásait, míg a mathematika a föltétlenül érvényes, a -tapasztalattól látszólag teljesen független igazságok rendszerét -nyújtja, melyek magából az észből merítetteknek látszanak. Telve a -megerősödött megismerőképességbe vetett önbizalommal, a filozófia -hivatottnak érzi magát, hogy állást foglaljon a vallási -problémákkal <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> szemben és ezek még ma is buzgó -elmélkedés tárgyai.</p> -<p>A XVIII. és XIX. század materializmusa ugyan minden vallást üres -agyrémnek tekintett és minden rávonatkozó problémát ki akart a -tudományból küszöbölni, azonban a legutóbbi évtizedek történelmi és -különösen ethnográfiai kutatásai újra megmutatták, hogy vallásos -képzetek mindenütt találhatók, ahol emberek élnek együtt és így -ezek az emberi szellem elemi gondolatai közé tartoznak.</p> -<p>A filozófia és vallás egyesítésére való kísérletet nem szabad -eleve mint kilátástalant elvetni, mert hiszen nem lehet tagadni a -lehetőségét, hogy a filozófiai, tehát előítélet nélküli vizsgálat -olyan eredményekre jut, amelyek tisztult vallási képzetekkel -megegyeznek. Bizonyos, hogy a filozófiai spekuláció az ókorban és a -jelenben igen sokkal járult hozzá a vallásos képzetek tisztázásához -és ezeket theoretikus és praktikus tekintetben közelebb hozta a -tudományos világnézethez. Bizonyos azonban az is, hogy a filozófia -egy olyan általános és a kultúréletbe olyan mélyen belenyúló -jelenséget, mint a vallás, nem hagyhat figyelmen kívül. Az -összehasonlító vallástudomány eredményeit tehát, melyek az utóbbi -évtizedekben nagy lendületet nyertek, tudomásul kell vennie és -egységbennéző és összefoglaló tevékenységében ép úgy figyelembe -kell őket vennie, mint a többi tudományok eredményeit. Ez magától -átvezet a filozófia és az egyes tudományok közötti viszony -kérdésére. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h3>5. §. Filozófia és tudomány.</h3> -<p>A filozófia első fellépése idejében a görögöknél azonos a -theoretikus tudománnyal. Az önmagáért való megismerésre való -törekvés a filozófiának ismertetőjele, ép úgy mint a tudományé. -Különösképen a tudományos természetszemlélet itt még teljesen a -filozófusok feladata. Ennek a fejlődésnek tetőpontját s egyúttal -fordulópontját az ókorban <i>Aristoteles</i> jelenti, aki korának -egyetemes tudását egyesítette magában és összefoglalólag -feldolgozta. Innen fogva kezdődik a tudományok specializálódása és -egyúttal elkülönülésük a filozófiától is. Ez a folyamat csak lassan -és fokozatosan ment végbe. Pihenés nélküli megfeszített munkában az -emberi szellem lassankint megtanulta, hogy megfigyelt tényekből -levonja a történés törvényeit s e törvények által értse meg a -természetet és uralkodjék rajta. Az évszázadok folyamán a munkának -mindinkább végbemenő megosztása által olyan gazdag ténybeli anyag -gyült össze, olyan komplikált módszerek és gondolkodási eszközök -találtattak, hogy ma az egyes embernek tökéletesen lehetetlen a kor -egyetemes tudásán önállóan uralkodni. Ezzel a tudásnak minden egyes -területe kitágul ugyan, de az a veszedelem is fenyeget, hogy minden -tudás összefüggése elvész.</p> -<p>Ezt a veszedelmet fokozza még az is, hogy a XIX. század második -felében az egyes tudományok képviselőinél bizonyos ellenszenv -mutatkozik minden filozófiai szemléletmód ellen. Ennek az -ellenszenvnek az alapja ismét abban van, hogy a filozófia hosszú -időn át mint a tudományok <span class="pagenum"><a name="Page_14" -id="Page_14">-14-</a></span> királynője akart szerepelni s -szerepelt is s mint ilyen magának követelte minden tudás -legmagasabb és legvégső kérdéseiben a végleges döntést. Még -természettudományi kérdésekben is időnkint a filozófia nemcsak hogy -az utolsó szót követelte magának, hanem alkalomadtán annyira ment, -hogy pontosan megfigyelt és biztosan bebizonyított tényeket -letagadott és lehetetleneknek bélyegezett, mert nem illettek bele a -filozófiai rendszerbe.</p> -<p>Ilyen teljesen jogosulatlan igényekkel szemben, amilyenekkel -kivált <i>Hegel</i> és iskolája lépett fel, a természettudománynak -érvényesítenie kellett önállóságát és mind újra rá kellett mutatnia -arra, hogy a megfigyelés és kísérlet útján talált tények és -törvények minden filozófiai spekulációtól függetlenül érvénnyel -bírnak. Sőt inkább az így talált tények adják azt az alapot, -amelyen a tudományos filozófiának tovább kell építeni.</p> -<p>Az azelőtt nem is álmodott sikerek, melyeket a természettudomány -és technika a XIX. században felmutatott, a kutatók nagy -többségénél azt a véleményt keltették, hogy csak az exakt, egyfelől -megfigyelésen és kísérleten, másfelől mathematikán alapuló kutatási -mód vezet megismerésünk valóságos kitágítására s hogy ezzel szemben -minden filozófiai spekuláció csak hasztalan, teljesen értéktelen -játéknak tekintendő.</p> -<p>A természettudományi módszert azonban azok a tudományok is -alkalmazásba vették, melyek a szellemi élet kutatását tűzték ki -feladatukul. A nyelv, a vallás, az erkölcs és minden szociális -intézmény fejlődését statisztikai és összehasonlító módszerrel -kutatták és kutatják ma is és itt is <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> érvényesül a tények -kultuszának és a spekuláció megvetésének egy neme.</p> -<p>A tudomány, a jelenkor egy kiváló kutatójának állítása szerint -nem egyéb, mint ökonomikusan elrendezett tapasztalat és feladata -abban áll, hogy a természetben és az emberi szellemben végbemenő -jelenségeket lehetőleg egyszerűen leírja. Ez az ellenszenv mindaz -iránt, amivel mi önmagunkból járulunk hozzá a tényhez és a -törekvés, hogy a folyamatokat, amint tényleg végbemennek, lehetőleg -híven másoljuk le gondolkodásunkban, mint módszertani szabály -minden tudományos kutatás számára rendkívüli fontosságú és ezért -nem lehet elég gyakran elménkbe vésni.</p> -<p>Belső ösztönünk azonban arra, hogy minden tapasztaltat egységbe -foglaljunk, a szükségérzet, hogy a világot és önmagunkat necsak -megismerjük, hanem meg is értsük, nem tüntethető el a világból -semmiféle módszeres kutatási szabály által. Ehhez járul még, hogy -minden úgynevezett tényt, melyet megismerünk, szellemünknek kell -megformálni, hogy tulajdonunkká váljon. Minden tudományos -kutatásnak észrevevésünk és gondolkodásunk bizonyos általános -tulajdonságai szolgálnak alapjául s csak ezek teszik lehetségessé a -kutatást, A tudománynak továbbá sohasem egyes tények megismerése a -célja, hanem a történés törvényeinek a megismerése és így minden -egyes kutatásnak, ha meg akarja érdemelni a tudomány nevet, az -egészre kell függesztenie tekintetét.</p> -<p>Csakugyan az összefoglalásra való szükségérzet világosan -felismerhető az utóbbi években az egyes speciális tudományok -művelőinél. <i>Wilhelm Ostwald</i> <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> a kémikus, Lipcsében -felolvasásokat adott ki a természet-filozófiáról és folyóiratot is -indított <i>Annalen der Naturphilosophie</i> (a természetfilozófia -évkönyvei) címmel s a folyóiratnak az a bevallott célja, hogy a -tudományos kutatás általános kérdéseit megvitassa és a tudományos -módszerekről és megismerési értékükről vizsgálatokat indítson. A -történetkutatók is belefáradtak, hogy csupán csak adatokat -gyüjtsenek és érzik azt a szükségletet, hogy megragadják a -történelmi fejlődés mélyebb értelmét. A Herder és Hegel által -megalapított történetfilozófia ismét szóhoz jut, de kivált a tények -lényegesen kibővült ismeretéből, melyhez az egész emberektől lakott -föld bevonása révén jutott, sokkal konkrétebb és egyúttal szélesebb -alapot nyer. Minden speciális tudománytól általános kérdésekig -vezet az út s ezekre a felelet megadása épen a filozófia dolga. -Eszerint nincs is hathatósabb és jobb bevezetés a filozófiába, mint -a valamely speciális tudománnyal való foglalkozás. Innen -általánosabb és mélyebb problemákig előrehatolni a filozófikus -elmének sürgető szükséggé válik.</p> -<p>Így tehát minden tudomány, ha alaposan műveljük, filozófiai -vizsgálatokhoz vezet. Már most kérdeni fogják, tudomány-e a -filozófia vagy sem? Feleletül <i>Schiller</i> egy szavát lehetne -variálni. <i>Schiller</i> a maga <i>Die Künstler</i> című -költeményéről mondja egy helyt, hogy azért nem kevésbbé költemény, -ha több is mint költemény. A filozófia nem kevésbbé tudomány azért, -mert több mint tudomány.</p> -<p>A filozófia tudomány, mert tudományos alapon <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> és -tudományos kutatóeszközökkel dolgozik. <i>Több</i> a tudománynál, -mert a tapasztalatot nemcsak rendezi, hanem kiegészíteni is -kénytelen és mert céljának, a harmónikus világnézetnek elérésén a -fantáziának és a kedélynek is közre kell működnie. A jelenkor -filozófusának az az elutasíthatatlan kötelezettsége, hogy a -tudományos kutatás eredményeit lehetőleg nagy kiterjedésben -elsajátítsa és nevezetesen megismerkedjék azokkal a gondolkozási -eszközökkel, melyeket az egyes ismeretágak kidolgoztak. Ezekkel a -tudományos fegyverekkel felszerelve azonban meg kell hogy legyen az -a morális bátorsága és művészi alakító képessége, hogy a -tapasztalaton túlmenjen és a speciális kutatás eredményeit egy -egésszé szemlélje és foglalja össze.</p> -<p>Az ilyen merészen kidolgozott és művészileg megalakított -világnézetben azután a filozófus örömét találhatja, mint a hadvezér -a győzelemben vagy a művész a művében. Az ilyen világnézet mint a -hit egy neme kedvessé és értékessé lesz. Ez az a pont, ahol -tudomány, művészet és vallás egyesülhetnek, de mindig az alatt az -előfeltétel alatt, hogy a tudomány az alap és a gondolkodási -eszközök tudományosak maradnak.</p> -<h3>6. §. A filozófia felosztása.</h3> -<p>A görögöktől maradt ránk a filozófia hármas felosztása, mely -kevéssel <i>Aristoteles</i> után, tehát a Krisztus előtti harmadik -század kezdetétől fogva lett általános. A három rész: a logika, -fizika és etika.</p> -<p><i>Logika</i> alatt értették a megismerésről, a gondolkodás -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> törvényeiről, az igazság kritériumairól -való tanítást és később a valószínűségről való tanítást is.</p> -<p>A <i>fizika</i> magába foglalta a természettudományt, -természetfilozófiát, kozmológiát, valamint az emberi lélekről és -sorsáról való tanítást is. Később merült fel a <i>metafizika</i> -neve, amin a létezőről szóló tanítást értették, vagyis azt, ami -tőlünk függetlenül mint a dolgok lényege kell hogy szerepeljen, -szemben azzal, ahogy a dolgok előttünk feltünnek. A metafizika -elnevezés annak a véletlenségnek köszönheti eredetét, hogy -<i>Aristoteles</i> munkája, amely ezekkel a legfőbb kérdésekkel -foglalkozik, összes iratainak sorrendjében a fizika mögé került és -mivel nem volt külön címe, így nevezték el: ami a fizika után -következik (τὰ μετὰ τὰ φυσικὰ). A név és fogalom mai napig -megmaradt, holott alkalmasabb volna a filozófiának ezt a részét az -<i>ontológia</i> – vagyis a létezőről szóló tanítás – névvel -megjelölni.</p> -<p><i>Etika</i> alatt értették az ember erkölcsiségéről szóló -tanítást, de a régieknek az erkölcsiségről való sajátos fogalma -szerint ez inkább a legfőbb jóról, mint a morális kötelesség -lényegéről szóló tanítás. Mint az etika egy része szerepelt a -<i>politika</i>, vagyis az államról és formáiról való tanítás.</p> -<p>A szépről és a művészetről szóló tanítást ugyan tárgyalják -alkalmilag <i>Plato</i>, <i>Aristoteles</i> és különösen -<i>Plotinus</i>, de az ókorban mégse volt állandó része a -filozófiának.</p> -<p>A logikára, fizikára és etikára való felosztás irányadó maradt -az egész középkoron át és ma is alapjául szokott szolgálni a -filozófiatörténet <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> előadásának. Az újabb időben kivált -<i>Verulami Baco</i> (1561–1626) és <i>Wolff Keresztély</i> -(1679–1754) más felosztásokat adtak, melyek a filozófia területét -pszichológiai alapon igyekszenek tagolni. Ugyanennek az elvnek -alapján áll <i>Kant</i> beosztása (1724–1804), mely a jelenkorig a -legnagyobb hatású maradt és amelyhez nagyjában mi is igazodni -fogunk.</p> -<p><i>Kant</i> «A tiszta ész kritikája» című művében adja a -<i>megismerés</i> filozófiáját, «A praktikus ész kritikája» című -műveben az <i>akarás</i> filozófiáját és «Az ítélőerő kritikája» -című művében az <i>érzés</i> filozófiáját.</p> -<p>Ennél a felosztásnál megmaradunk mi is. Csak a megismerés -filozófiáját kell két szakaszra tagolni. Az elsőnek a megismerés -lehetőségeinek, határainak, valamint eredetének kérdéseit kell -tárgyalnia, míg a másik a megismerés tárgyával fog foglalkozni. Az -első szakaszban eszerint a megismerés kritikája és teóriája -tárgyalandó, míg a másiknak a létezőről való tanítást, tehát az -ontológiát kell tartalmaznia.</p> -<p>Az <i>érzés</i> filozófiája, amint meg fogjuk látni, nem egyéb, -mint a szépről és a fenségesről való tanítás. Ez a tanítás, melyet -a tizennyolcadik század közepe óta <i>esztétikának</i> neveznek, ez -idő óta része a filozófiai szisztematikának.</p> -<p>Az <i>akarás</i> filozófiája az emberi cselekvések föltételeit -és normáit igyekszik megállapítani. Mint gyakorlati filozófia vagy -mint <i>etika</i> kezdettől fogva fontos része a filozófiai -rendszereknek. Mivel azonban az emberi cselekvésre nézve nemcsak az -egyes akarat, hanem az <i>összakarat</i> is irányadó, össze fogjuk -kötni az etikával a filozófiai <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> diszciplinák -legfiatalabbikát, az emberi társadalom lényegeről való tanítást, -vagyis a szociológiát. Ehhez csatlakozniok kell még egyes -megjegyzéseknek a neveléstan vagy <i>pedagógia</i> általános -elveiről.</p> -<p>Mind e filozófiai problémák tárgyalását meg kell hogy előzze a -pszichológia és logika rövid áttekintése, amelyeket joggal -tekintenek előkészítő vagyis propedeutikus diszciplináknak. A -pszichológia ugyan önálló tudomány lett, amely függetlenül minden -filozófiai spekulációtól, merőben empirikus úton igyekszik -eredményeit elérni. Nélkülözhetetlen alapvonása azonban minden -szellemi tudománynak és ezáltal belső összeköttetést nyer a -filozófiával. A <i>logika</i> szigorúan véve minden tudományra -nézve fontos mint propedeutika, annál inkább a filozófiára nézve, -amely a kutatás speciális eredményeit általános elvek szerint kell -hogy rendezze.</p> -<p>Mint a filozófiai tudomány fontos része joggal szerepel a -<i>filozófia története</i>: volt olyan kor, amikor a filozófia -egész feladatát történetére akarták korlátozni. Ezért ajánlatos -lesz egyes megjegyzéseket itt közbeiktatni e tanulmány -fontosságáról.</p> -<h3>7. §. A filozófia története.</h3> -<p>A filozófia tanulmányára nézve történetének ismerete -összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a tudás többi ágaira nézve. -Aki pl. a matematikát vagy fizikát választotta tudományos kutatása -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> területéül, az megismerkedhetik a kutatás -módszereivel, gondolkodási eszközeivel és eredményeivel anélkül, -hogy mind e kutatási eszközök lassankénti kialakulásának és -keletkezésének históriailag utána járjon. Csak a tudás magaslatára -érve kezd talán némelyik bizonyos históriai szükségérzést érezni és -akkor mindenesetre be fogja látni, ahogy ezt <i>Ernst Mach</i> a -fizikáról ismételten hangsúlyozta, hogy az alapfogalmaknak mély és -teljes megértése a történeti fejlődés ismerete nélkül nem érhető -el.</p> -<p>Egész máskép áll a dolog ebben a vonatkozásban a filozófiánál. -Itt egy problémának csak megközelítően helyes megértése históriai -fejlődésének ismerete nélkül csaknem lehetetlen. Aki pl. ezt az -állítást hallja: mindaz, amit itt magam előtt látok, a csillagos ég -fölöttem, a házak, a mezők, a fák környezetemben, mindez csak az én -képzetem, csak annyiban léteznek, amennyiben én észre veszem őket, -– az ezt az állítást legelőbb is esztelenségnek fogja tartani. -Történeti kialakulásának ismerete által nyomban felfogható lesz -mindenki számára és csak akkor lehetséges kritikailag állást -foglalni vele szemben, mint ahogy azt alább látni fogjuk.</p> -<p>Így tehát a filozófia történetének főadataival való ismeretség -elengedhetetlen előfeltétele a filozófiai problémák megértésének és -ezért sokan azt ajánlják, hogy a filozófia tanulmányát történetének -tanulmányozásával kezdjük.</p> -<p>A filozófia története azonban olyan tanulmány, amely annak -számára is nagyon nyereséges, akinek nincs az a szándéka, hogy -önállóan filozofáljon. <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> Megismerjük itt a keletkezését és -kidolgozását azoknak a gondolkodási eszközöknek, melyek -segítségével az emberi szellem lassankint meghódította a világot, -megismerjük azokat a vívmányokat, «melyeket a megszokás és meg nem -támadott birtoklás oly szívesen fosztana meg háládatosságunktól». -Ha ma a legtöbb dologban megkülönböztetjük az anyagot és formát, ha -a lehetőség és valóság fogalmai annyira teljesen közkeletűek -lettek, akkor nagyon is könnyen megfeledkezünk arról, hogy -<i>Aristoteles</i> volt az első, aki ezeket a fogalmakat világosan -kidolgozta és használatra alkalmassá gondolta.</p> -<p>A gondolkodási eszközök lassankénti fejlődésének ismerete a -legnagyobb nyereség, melyet a filozófia történetének -tanulmányozásából meríthetünk és az e területet feldolgozóknak, -akikben ugyancsak nincs hiány, ezt a momentumot nyilvánvalóbban -kellene kidomborítani.</p> -<p>A filozófia története azonban nemcsak filozófia, hanem történet -is. Nagyon gyakran fejeződik ki a legvilágosabban és legmélyebben -egy filozófiai rendszerben annak a kornak szellemi tartalma, -amelyben keletkezett. Így például, mint már gyakran kiemelték, -<i>Kant</i> kategórikus imperativusa a porosz kötelességtudás -lecsapódása, míg a cinikusok és sztoikusok világpolgársága -világosan mutatja a görög nemzeti érzés hanyatlását.</p> -<p>A filozófia története tehát fontos alkatrésze a filozófia -tanulmányozásának. Mindenesetre megnehezíti a filozófiai műnyelv, -amely lassankint kifejlődött és amelyet okvetlenül el kell -sajátítani. Bevezetésünk ép ezért nagy gondot fog <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> fordítani -a legfontosabb műkifejezések pontos magyarázatára, hogy ezen a -módon megkönnyítse a filozófia történetének tanulmányozását is. -Amikor másfelől az egyes problémák kifejtésénél történeti -kialakulásukat is legalább vázoljuk, az olvasó megismerkedik a -történeti fejlődésnek legfontosabb tényeivel és ezzel bevezettetik -a filozófia történetébe is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">MÁSODIK FEJEZET.</span><br /> -A propædeutikus (előkészítő) diszciplinák.</h2> -<h3>8. §. A pszichológia tárgya és feladata.</h3> -<p>A pszichológia az emberi lelki élet törvényeiről szóló tudomány. -Tárgya tehát az emberi szellemi élet maga, azaz gondolkodásunk, -érzésünk és akarásunk, szóval mindaz, amit mint lelki tevékenységet -naponkint és óránkint átélünk, ami nekünk mint ilyen élmény -közvetlenül adva van és ismeretes. A pszichológiának ennélfogva -mindig csak eseményekkel, mindig valami történéssel van dolga, -sohasem a nyugvó levéssel. Az ezen általunk átélt pszichikai -jelenségek szubsztanciális, megmaradó hordozójára vonatkozó kérdés, -az a kérdés, hogy ezek a tevékenységek egy megmaradó, az élmények -váltakozásában változhatatlan lelki lényegből indulnak-e ki, nem -tartozik a pszichológiára, hanem a metafizika vagy ontológia -problémája. Természetesen ugyanoda tartozik a lélek székhelyére, -egyszerűségére és halhatatlanságára vonatkozó probléma. Mind e -dolgokról a különböző vallásrendszerek állíthatnak dogmákat, melyek -a vallásos autoritás erejénél fogva az illető hitvallás híveinél -hitelre találnak. Mind e dolgokról a tudományos filozófia beható -vizsgálatok alapján hipotéziseket állíthat fel. A pszichológiát -mindez nem <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> érinti; ő átkutatja az emberi lelki -életet, amely a legkétségtelenebb tények egyike, amelyeket -ismerünk, igyekszik folyamatait a legegyszerűbb elemekre -visszavezetni és a bennük ható törvényeket kifürkészni, teljesen -függetlenül minden teológiai dogmától és metafizikai -hipotézistől.</p> -<p>A pszichológia ezzel semmikép sem támad valamely dogma vagy -valamely metafizikai hipotézis ellen. A lelki életre vonatkozó -kutatása ellenkezőleg érvényes marad minden metafizikai és -teológiai dogmára. A pszichológia époly kevéssé tud felvilágosítást -adni a lélek lényegéről, mint ahogy a mechanika sem tud az erő -lényegéről. Itt is, ott is csak a történés törvényét keresik. A -pszichológia tehát merőben tapasztalati jellemét tekintve, valamint -módszereiben is nagyon közeledik a természettudományokhoz, de a -tárgyára való vonatkozásban ezektől elkülönítve marad. A -pszichológiának itt előadott felfogása, valamint függetlensége -minden metafizikától a legutóbbi évtizedek vívmánya.</p> -<p>A hit a testtől különböző lélekben, amely a halál után elhagyja -a testet és aztán önálló létet él, mélyen bele van gyökerezve az -emberi természetbe és tényleg megtalálható a legprimitívebb, a -legalacsonyabb kulturális fokon maradt népeknél is. A világnak -csaknem minden vallási rendszere dogmává emelte ama hitet, amely -mint magától értetődő kiindulópont átment sok filozófiai rendszerbe -is. Ennek megfelelőleg a pszichológia mint a lélekről való tanítás -az ókor, a középkor és az újkor rendszereiben egy része a -metafizikának vagy ontológiának. Emellett azonban már aránylag -korán megtaláljuk a tényleges lelki <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> életnek működése közben való -megfigyelését is. <i>Plato</i> és <i>Aristoteles</i> roppant fontos -adalékokkal járultak hozzá, nemkülönben <i>Hippokrates</i> az orvos -és iskolája, valamint az ókor későbbi filozófiai iskolái, a -sztoikusok, epikureusok (különösen Lucretius, a költő-filozófus) és -a neoplatonikusok (különösen <i>Plotinus</i>). Még a középkor -scholasztikus filozófiája sem volt ebben – mint Siebeck kimutatta – -teljesen terméketlen. Az újabb kor kezdete óta ezt a feladatot mind -energikusabban vették kezükbe. Miután a tizenhetedik és -tizennyolcadik században angol gondolkodók, mint <i>John Locke, -George Berkeley, David Hume, Adam Smith</i> beható taglalással -hatalmasan előbbre vitték a tényleges lelki élet ismeretét, -1829-ben <i>James Mill</i> (a híres logikus és közgazdász <i>J. St. -Mill</i> apja) <i>Analysis of the Phenomena of the Human Mind</i> -című munkájában létrejött a lelki életnek első, metafizikától -mentes előadása. Tudománnyá az empirikus pszichológiát -<i>Herbart</i> emelte, aki azzal a kísérlettel is megpróbálkozott, -hogy a matematikát a lelki élet jelenségeire alkalmazza.</p> -<p><i>Herbart</i> nagy tanítványa, <i>H. Lotze</i> 1852-ben -megjelent orvosi pszichológiájában a lelki életet fiziológiai -kísérő jelenségeivel való kapcsolatban mutatta be. Csakhamar ezután -<i>Fechner</i> és <i>Wundt</i> pontosabban megvizsgálták ezt a -kapcsolatot részleteiben és egyúttal vállalkoztak arra, hogy a -lelki élet jelenségeit alávessék a kísérletnek. Mindkét utóbbi -gondolkozó megérdemli, hogy a modern pszichológia alapítóinak -neveztessenek. <i>Wilhelm Wundt</i> egyfelől <i>Grundzüge der -physiologischen Psychologie</i> című művében (először 1874-ben -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> jelent meg, azóta számos újabb kiadást -ért, magyarra is lefordította <i>Rácz Lajos</i>), másfelől az első -kísérleti pszichológiai intézet megnyitásával Lipcsében (1879) -hatalmas lökést adott a további munkálkodásnak, melyet ő maga a -leghathatósabban mozdít elő. A lipcsei intézet mintájára -Németországban, Franciaországban, Angolországban, Olaszországban, -különösen pedig Amerikában számos hasonló intézet alakult, -melyekben serényen dolgoznak a lelki élet felkutatásán.</p> -<p>Ezen a módon a pszichológia önálló, minden filozófiai -spekulációtól független tapasztalati tudománnyá vált, mely arra van -hivatva, hogy mindazoknak a tudományoknak, melyek a szellemi -élettel foglalkoznak és amelyeket újabb időben a szellemi -tudományok neve alatt szokás összefoglalni, alapvetéseül -szolgáljon. Emellett bizonyos módszerek és irányok fejlődtek ki, -melyekkel az olvasót most meg akarjuk ismertetni.</p> -<h3>9. §. A pszichológia módszerei és irányai.</h3> -<p>Mint minden tapasztalati tudománynak, a pszichológiának is -elsősorban a tények lehetőleg gazdag összegyüjtése a fontos. Erre a -legközelebb eső mód a végbemenő jelenségek megfigyelése. Ez a -megfigyelés azonban a pszichológiában lényegesen más, mint a -természettudományokban. A pszichikai jelenségeket nem lehet mint a -természeti jelenségeket érzékeinkkel észrevenni, csak valamennyiünk -előtt ismeretes, de közelebbről le nem írható módon közvetlenül át -lehet élni. Tapasztalatból csak azokat a pszichikai folyamatokat -ismerem, amelyeket magam átéltem <span class="pagenum"><a name= -"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> a saját tudatomban. Hogy -tényeket gyüjthessek tehát, meg kell figyelnem azt, amit belsőleg -átélek és alávetem ezt az ítéletemnek. A pszichologus számára tehát -a legfontosabb és leginkább alapvető forrása a tanulságnak saját -pszichikai élményeinek megfigyelése, vagyis az -<i>önmegfigyelés</i>. Az önmegfigyelés módszere, melyet az -önmegfigyelés angol szavával (introspection = belenézés) -introspektiv módszernek nevezünk, tehát az első és a -legfontosabb.</p> -<p>Az introspektiv módszernek azonban önmagában sokféle nehézsége -és ellentmondása van. Pszichikai élményeim megfigyelése maga is -öntevékenység és ezért lelki tevékenységeink belső összhangját -tekintve, módosítólag kell hogy hasson a megfigyelendő jelenség -lefolyására, ezt megváltoztassa és megszakítsa. Ha egy haragkitörés -közben meg akarnám magamat figyelni, akkor a harag abban a -pillanatban elpárologna. Sokan ezért az önmegfigyelést -lehetetlennek tartják és ennek megfelelően az introspektiv módszert -hasznavehetetlennek. Ez a nézet azonban nem helyes. Elemi élmények, -mint érzéki észrevételek, egyszerű érzéki és esztétikai érzések -némi gyakorlattal közvetlenül megfigyelhetők, anélkül, hogy ez a -megfigyelés lényegesen változtatna rajtuk. Komplikáltabb folyamatok -pedig az emlékezetekben rekonstruálhatók és így utólag -megfigyelhetők. Itt a megfigyelés zavaró hatása csaknem egészen -elesik, mert az introspekció az emlékezettel egybeesik.</p> -<p>A megfigyelt tényeket azután széttagolásnak, vagyis analizisnek -kell alávetni és ebben az analizisben áll ezidőszerint a -pszichológus főtevékenysége. <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> Minden folyamat ugyanis, -amelyet valóban átélünk, közelebbi vizsgálatra összetettnek -mutatkozik és most már arra kerül a sor, hogy kikutassuk azokat az -elemi folyamatokat, amelyekből a megfigyelt folyamatok állnak és -keletkeznek. Az introspektiv módszerhez tehát hozzátartozik mint -lényeges alkatrésze a széttagolás vagy analizis.</p> -<p>Az introspectiv módszer alapján végrehajtott analizis aránylag -hamar eléri határát. Valamely tárgynak a szem által való -észrevevése például úgy tűnik fel az önmegfigyelés előtt, mint -egyszerű, további tagolást nem kívánó folyamat. Már most itt lép -közbe nagy sikerrel a <i>kísérlet</i> és segít abban, hogy az -analizist folytassuk az önmegfigyelés határain túl.</p> -<p>A <i>kísérleti módszer</i> a pszichológiában épúgy, mint a -természettudományokban abban áll, hogy a pszichikai folyamatok -keletkezésére való föltételek célzatosan és tervszerűen -előidéztetnek és pedig úgy, hogy önkényesen lehet őket úgy -quantitativ, mint qualitativ tekintetben variálni. A pszichológiai -kísérlethez rendszerint két személy kell, a kísérletező és a -megfigyelő. A kísérletező idézi elő a feltételeket és variálja -őket, anélkül, hogy a megfigyelőnek tudomása lenne a variálásról. A -megfigyelő ezután részint szavakkal, részint előre megbeszélt -jelekkel jegyzőkönyvbe mondja benyomásait. A megfigyelőnél -természetesen megint csak az önmegfigyelés dolgozik és valóban csak -bizonyos gyakorlat után sikerül a hibaforrásokat kiküszöbölni és -biztos eredményeket elérni. Minden pszichológiai kísérletre -jellemző, hogy csak a kísérletek nagy száma, <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> több -kísérletezővel végrehajtva nyujt használható eredményeket. Itt -tehát különösen nagy kitartásra és egészen különös pontosságra van -szükség. Ugyanazon a területen tehát éveken át folytatják a -kísérleteket és megváltozott föltételek mellett ismétlik. Fontos -továbbá, hogy a nem sikerült kísérleteket, vagyis azokat is -feljegyezzék, melyek nem vezettek a várt eredményre.</p> -<p>A kísérleti módszer az utóbbi évtizedekben nagy mértékben -tökéletesedett és számos igen komplikált készüléket állított elő, -melyek a kísérleteket megkönnyítik és eredményeiket exaktabbá -teszik. Különösen az érzéki észrevételek analizise dolgában ez a -módszer nagy eredményeket tud felmutatni. Ma már tudjuk, hogy egy -látási észrevétel létrejövetelében nagy szerepet játszanak a -recehártya érzékei mellett a szem mozgásai és az ezzel előálló -izom-érzetek. Ugyanez az eset áll a tapintási érzetekre is. -Általában a kísérleti módszer útján jutott napfényre az -izom-érzetek nagy fontossága és ezáltal lelki életünk természetéről -való fogalmunk a legmélyrehatóbb változásokon ment keresztül. A -kísérleti módszerrel derítették fel továbbá nagy mértékben a -képzetek időbeli lefolyását, az asszociáció törvényeit, az -emlékezet teljesítményeit, az érzések tanát, különösen az -ütőér-mozgásokban általuk előidézett változásokra való tekintettel, -végül az elemi esztétikai érzéseket is s remélni lehet, hogy a -közös munkának ezen a téren még számos felfedezés fog -sikerülni.</p> -<p>Az introspektiv és a kísérleti módszer mellett nem fontosság -nélküli forrása a tanulságoknak a <i>mások megfigyelése</i> sem. -Ilyenkor természetesen <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> sohasem lehet közvetlenül megbeszélni a -pszichikai jelenséget, hanem csak testi kifejeződését a mozgásban, -arckifejezésben és beszédben. Magának a jelenségnek feltártnak kell -lennie és ebben megint a megfigyelő saját élményei adják az alapot; -különösen tanulságosak az ilyen megfigyelések gyermekeken és olyan -egyéneken, akik számára a természet egy kegyetlen kísérlete elzárta -a megismerés forrásainak egyikét. Vakon születettek, süketnémák és -a nem nagyon ritka siket-néma-vakok ebben gazdag tanulságot -nyújtanak s az ilyen egyének gondos megfigyelésének nem -jelentéktelen felvilágosításokat köszönünk. Különösen a -siketnéma-vak <i>Bridgman Laura</i>, <i>Keller Helén</i><a name= -"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a> és <i>Heurtin Mária</i> rendkívül tanulságos -nevelésére kell utalnunk, akiknél bámulatos módon mutatkozik, mire -képes egyedül a tapintást érzék és milyen fontossága van a -szavakkal való beszédnek a gondolkodás fejlődésére.</p> -<p>Az introspectiv módszerrel, mondottuk már, a legszorosabban -össze van kötve az analizis, amely a megfigyelt folyamatokat -elemeikre bontja. A pszichikai folyamatok mindig csak valami -<i>történést</i>, sohasem megmaradó levést jelentenek s ez -eseményszerű, természetüknél fogva az analitikus szemlélés -önmagától megy át a genetikus szemlélésbe, amely a lelki életet -mintegy fejlődési sorozatot fogja fel és azt kérdezi: melyik -folyamat az első, a legeredetibb. Az a kérdés, hogy miből -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> áll egy folyamat, elkerülhetetlenül ahhoz -a kérdéshez vezet, hogy mikép és miből keletkezik.</p> -<p>A <i>genetikus</i> szemlélési mód azonban önmagától túlvezet az -egyes tényen és arra kényszerít, hogy a társadalmat, amelyben az -ember él, mint lelki fejlődésének fontos tényezőjét szintén -tekintetbe vegyük. Amilyen messze ugyanis az ember történetét -követni tudjuk, mindenütt és mindig mint társas lényt, mint nyájban -élő állatot találjuk. Aristoteles szavát, hogy az ember -természeténél fogva szociális lény, a modern néprajz a legteljesebb -mértékben igazolja. Nemcsak az embert körülvevő természet, hanem a -vele együtt élő embertársak is irányt és tartalmat adnak lelki -élete fejlődésének. Így szélesedik ki az egyéni pszichológia -szociális vagy néppszichológiává. Ez a tudomány, melyet -<i>Lazarus</i> és <i>Steinthal</i> alapítottak, az utóbbi -évtizedekben nagy haladást tett. <i>Wilhelm Wundt</i> most -megjelenő nagyarányú munkája a néppszichológiáról, amely különösen -a nyelvet, a mithoszok keletkezését és az erkölcsöt igyekszik -pszichológiailag megokolni, új és nagyon fontos szempontokat nyit. -A modern néprajz mesterének, <i>Adolf Bastiannak</i> nagyszámú -munkája is rengeteg értékes anyagot nyújt. Ezért mi úgy véljük, -minden pszichológusra nézve elkerülhetetlen követelmény, hogy a -modern néppszichológia eredményeivel megismerkedjék és az emberi -megismerés, érzés és akarás fejlődésében a szociális tényezőt -nagyobb mértékben vegye figyelembe, mint eddig. <i>Darwin</i> a -fajok keletkezéséről szóló korszakalkotó munkájában az egyén -fejlődésére az <i>ontogenezis</i>, a faj fejlődésére a <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> -<i>filogenezis</i> terminust vezette be. Ebben az értelemben -támasztanók azt a követelményt, hogy a pszichológia az egyént -necsak mint egyes lényt, hanem a nemebeli társaitól nyert befolyás -alatt is szemlélje, hogy tehát ne csak az <i>ontogenetikus</i>, -hanem a <i>filogenetikus</i> módszer is alkalmazásba jusson.</p> -<p>Ha a lelki jelenségek eredetét és fejlődését kérdezzük, akkor -csaknem magunktól jutunk rá ezeknek a jelenségeknek belső -kapcsolatára az <i>életfentartással</i>. Hiszen elmélkedésünk és -meggondolásunk nagy része, mint mindenki tudja, bizonyos -úgynevezett praktikus célokra szolgál, vagyis arra van irányítva, -hogy az egyes lény, családja vagy a közösség életét fenntartsa, -kellemesebbé, tartalmasabbá és tartósabbá tegye. Ha most már az -egész lelki életet ebből a szempontból tekintjük, akkor a -pszichológia egy részévé lesz a <i>biológiának</i>, vagyis az élet -törvényéről való tudománynak. Ez a biológiai módszer gyakran -meglepő világítást vet a lelki élet összefüggésére és nevezetesen -az oly rendkívül gazdag érzelmi életet sokkal jobban áttekinthetjük -és megérthetjük a segítségével. Újabb időben különösen <i>Herbert -Spencer</i> alkalmazta nagy sikerrel a biológiai módszert s e sorok -írója is pszichológiai tankönyvében szigorúan szemmeltartani -igyekezett ezt a szempontot.</p> -<p>Az introspektiv és kísérleti módszer arra igyekezik, hogy beható -analizis segítségével lehetőleg pontosan megállapítsa a pszichikai -tényálladékot, míg a genetikus szemléleti mód kettős alakjában, -vagyis mint ontogenetikus és mint filogenetikus módszer a biológiai -módszerrel karöltve, a lelki <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> élet eredetét, fejlődését és -jelentőségét igyekszik kikutatni.</p> -<p>Ami most már a különböző <i>irányokat</i> illeti, melyek -jelenleg a pszichológiában kifejlődtek, ezek részint megfelelnek a -bizonyos módszerekre vetett nagyobb nyomatéknak, részint alapvető -nézetek a lelki folyamatok bizonyos alaposztályainak nagyobb vagy -kisebb fontosságáról.</p> -<p>A régebben használatos megkülönböztetés <i>racionális</i> vagy -spekulativ és <i>empirikus</i> pszichológia között ma már -tárgytalanná vált. A mit racionális pszichológiának neveztek, az -most általában mint a metafizika egy része szerepel és ki van zárva -a pszichológiából. Épen ezért az «empirikus», vagyis «tapasztalati» -kifejezés ma magától értetődő és ezzel fölöslegessé is vált.</p> -<p>Ezzel szemben megkülönböztetjük az illető módszereknek -megfelelően az <i>introspektiv</i> és a <i>kísérleti</i> -pszichológiát. Mind a két irány alkalmilag élesen küzd egymással. -Az introspektiv pszichológusok azt vetik a kísérletieknek szemére, -hogy hosszadalmas vizsgálataik eredményei gyakran jelentéktelenek s -ezenfelül inkább a fiziológiának válnak hasznára, mint a -lélektannak. A «kísérletiek» viszont szeretnek gúnyolódni a -«karosszék-pszichológusokon» és azt tartják, hogy csak a -laboratóriumban lehet exakt módon űzni a pszichológiát.</p> -<p>Fentebbi fejtegetéseink értelmében mindkét iránynak megvan a -maga jelentősége s csak a kísérlet és az önmegfigyelés -közreműködésével, valamint beható analizissel lehet haladást -elérni.</p> -<p>Maguknak a pszichikai folyamatoknak megítélését illetőleg -azelőtt többnyire abban a véleményben <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> voltak, -hogy az észrevevés és elképzelés elsődleges, az érzés és akarás -pedig levezetett állapotok. Ezt az irányt, amelynek még mindig sok -a hive, <i>intellektualisztikus</i> iránynak nevezhetjük.</p> -<p>Ezzel szemben újabb kutatók azt hangsúlyozzák, hogy nem az -elképzelés, hanem az <i>érzés</i> és az ezzel a legszorosabban -összekötött <i>akarás</i> az eredeti állapotok, melyekből az -észrevevés és elképzelés kifejlődött. Azt a nézetet, amely az élet -egész fejlődéstörténetének sokkal jobban megfelel, -<i>voluntarisztikus</i> pszichológiának nevezik. Ez az irány mind -jobban utat tör és egyre több híve akad.</p> -<h3>10. §. Pszichológia és fiziológia.</h3> -<p>A szoros összefüggést a fizikai és fiziológiai folyamatok -között, vagy hogy rövidebben és népszerűbben fejezzük ki magunkat, -test és lélek között már nagyon régen felismerték s az a -gondolkodókat sokat és sokáig foglalkoztatta. Azokra a filozófiai -problémákra, melyek az ezen összefüggésen való elmélkedésből -származnak, valamint a legfontosabb megoldási kísérletekre alább -fogunk rátérni.</p> -<p>A modern pszichologiára nézve eldöntött dolog, hogy a -pszichológiai folyamatok túlnyomó többsége mellett fiziológiai -jelenségek állnak mint kísérő jelenségek. Teljesen bizonyos -továbbá, hogy az utolsó közvetlen feltétele egy fizikai folyamatnak -mindig egy idegprocesszus kell hogy legyen és pedig mindig olyan, -amelyben végeredményben részes az emberi agy. Az a nézet, -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> hogy minden fizikai folyamatnak kivétel -nélkül egy agyprocesszus felel meg, csak annyiban van általánosan -elismerve, hogy minden komolyan vehető kutató meg van győződve, -hogy agy nélkül semmiféle öntudati folyamat nem jöhet létre. Ezzel -szemben még mindig véleménykülönbség van abban a kérdésben, vajjon -valamely jelenségnek minden pszichológiai analizissel feltárt -részfolyamata egyúttal a fiziológiai processzusnak egy fiziológiai -részjelenségét előfeltételezi-e? Így pl. <i>Wundt</i> azt hiszi, -hogy egy meghatározott dolognak mindennemű észrevevése csak azáltal -jön létre, «hogy az objektum által előhívott benyomások komplexuma -az «asszociációs szintézis» egy aktusa által foglaltatik össze.» A -szintézisnek ez az aktusa, így gondolja a hírneves kutató, magában -pszichikai természetű és nincs hozzá párhuzamos fiziológiai -jelenség.</p> -<p>A pszichikai folyamatoknak messzemenő függése az -agyprocesszusoktól sok kutatót arra a felfogásra vezetett, hogy a -pszichológiának csak az a feladata, hogy az agy funkcióiról való -ismereteinket gazdagítsa s így a pszichológia csak egy része a -fiziológiának.</p> -<p>Ezzel szemben azonban utalni kell arra, hogy a pszichikai -folyamatok teljesen sajátos természetűek és a fiziológiai -folyamatokkal össze nem hasonlíthatók. Minden folyamat a -természetben, amelybe természetesen az emberi test is beletartozik, -hozzáférhető az érzéki észrevevés számára vagy hozzáférhetővé -tehető mikroszkópok vagy észrevevőképességünk más megerősítése -útján. Még ahol ez eddigelé nem volt lehetséges, ott is minden -pillanatban sikerülhet a készülékek tökéletesítése <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> útján és -nincs természeti processzus, amelynél elképzelhetetlen volna, hogy -az érzéki észrevételnek hozzáférhetővé tétessék. A pszichikai -folyamtok ellenben sohasem vehetők észre az érzékekkel, hanem csak -közvetlenül átélhetők bizonyos sajátságos, mindenki előtt -ismeretes, de közelebbről be nem írható módon. Ép ezért kikutatásuk -egy külön tudomány tárgya kell hogy legyen.</p> -<p>A pszichológia a fiziológiától fontos ösztönzéseket fog nyerni -újabb pszichológiai analizisre, amint hogy a maga részéről a -fiziológiának problémákat tud nyújtani és utakat tud mutatni. -Sohasem szünhetik meg azonban a pszichológia önálló tudomány lenni. -Tárgya mindig különböző marad mindennemű természettudománytól.</p> -<h3>11. §. Pszichológia és filozófia.</h3> -<p>A modern pszichologia, amint láttuk, függetlenné tette magát -minden filozófiai spekulációtól, különösen pedig minden filozófiai -rendszertől és önálló tapasztalati tudománnyá fejlődött. -Mindazáltal fennmaradt a szoros kapcsolat pszichológia és filozófia -között. Természetesen a viszony a két tudomány között kissé -megfordult. A pszichológus szigorúan véve lemondhat mindennemű -metafizikai hipotézisről, ellenben a filozófus ma jobban rá van -utalva a beható pszichológiai analizisre, mint valaha.</p> -<p>Ha a filozófia céljához, vagyis az egységes világnézethez akar -jutni, akkor nemcsak a fizikai történés törvényeit kell figyelembe -venni, ahogy azokat a természettudomány nyújtja, hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> még -nagyobb mértékben a pszichikai történés törvényeit is, ahogy azok -kikutatását a pszichológia magára vállalja. Csak pszichológiai -alapon jelölheti ki ma a filozófus az emberi megismerés határait, -csak a pszichológia segítségével találhatja és értheti meg a -formákat, melyeket megismeréseink szükségszerűen öltenek. Csak -érzéseink pszichológiai analizise taníthatja meg, hogy milyen -feltételek között tartunk valamit szépnek és csak e feltételek -ismeretéből adódhatnak érvényes normák a művész számára. Csak annak -beható és pontos tanulmányozása, ami bennünk végbemegy, mikor mások -cselekvéseit helyeseljük, ha önmagunkkal elégedettek vagy -elégedetlenek vagyunk, vezethet arra az útra, amelyről odajutunk, -hogy erkölcsi normákat állíthassunk fel az emberi cselekvésre.</p> -<p>Ennek megfelelően a pszichológia a legfontosabb alapja a valóban -tudományos filozófiának s aki ezt elfelejti vagy a spekuláció -erejébe vetett merész, de meglehetősen időszerűtlen bizalommal azt -hiszi, túlteheti magát a pszichológiai alapvetésen, «annak sohasem -áll szilárdan a föld a talpa alatt s felhők és szelek játszanak -vele.»</p> -<p>De a pszichológia is csaknem magától vezet filozófiai -problémákhoz, bár nem lehet tagadni, hogy ezeket elutasíthatja és -szabad is elutasítania magától.</p> -<p>Már az érzéki észrevevésekről való tanítás is arra a különös -tényre vezet, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb bizalommal -vagyunk a tapintási érzék adatai iránt, szemben a látással és -hallással. A pszichológusnak megvan a joga, hogy beérje a tény -feljegyzésével, de nagyon is <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> erős a kísértés, hogy -magyarázatot keressen. Ez pedig már mélyen belenyúl az -ismeretelméletbe.</p> -<p>Még inkább izgat az erkölcsi és a vallási érzésekről, valamint -az akaratjelenségekről szóló tanítás arra, hogy közelebb férkőzzünk -az erkölcsi törvények indokoltságának kérdéséhez s az -akaratszabadság problémájához. Itt elsősorban szükség van arra, -hogy a pszichológiai tényállást pontosan és a filozófiai nézetre -való minden tekintet nélkül konstatáljuk. De épen ez a konstatálás -gyakran magában tartalmazza a probléma megoldását és nem lehet -belátni, miért ne lehessen a pszichológusnak az a bátorsága, hogy -egy lépéssel tovább menjen a tények konstatálásánál.</p> -<p>A pszichológia tehát jelenlegi állása szerint önálló tudomány, -de nélkülözhetetlen alapvetése minden filozófiai vizsgálatnak.</p> -<h3>12. §. A logika tárgya és feladata.</h3> -<p><i>A logika a helyes gondolkodás formáiról szóló tanítás</i>. -Helyesnek mondható a gondolkodás akkor, ha objektive bizonyos -ítéletekre vezet. Objektivek azok az ítéletek, melyeket mindenki, -aki hallja és a hozzájuk vezető gondolatmenetet megértéssel kíséri, -kénytelen igazaknak elismerni. Mint valamely ítélet objektiv -bizonyosságának második kriteriumát tekintjük továbbá az illető -ítéletre alapított várakozások beteljesülését.</p> -<p>Az objektív bizonyossággal szemben áll a szubjektiv, amelyet -többnyire nem lehet másra átvinni. Szubjektiv bizonyosságunk van -példáúl arról, hogy a barátunk, akit sok év óta ismerünk, -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> egy bizonyos esetben így vagy úgy fog -cselekedni. Objektiv bizonyosságunk van ellenben arról, hogy a -barométer emelkedése a légnyomás fokozódását jelenti.</p> -<p>A helyes gondolkodásnak, vagyis annak a gondolkodásnak, amely -objektive bizonyos ítéletekre vezet, a formái most már nem egyebek, -mint ezen objektiv bizonyosság általános föltételei. Ha még -tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a tudományos kutatásban -nem mindig jutunk objektive bizonyos, hanem nagyon gyakran csak -többé-kevésbbé valószínű ítéletekre, akkor a logikát úgy is -definiálhatjuk, mint az objektiv bizonyosság és valószínűség -általános föltételeiről szóló tanítást.</p> -<p>Hogy a helyes gondolkodás formáit megtaláljuk, előbb egyáltalán -a gondolkodás formáit kell megvizsgálni, vagyis azután kell -kutatni, hogy mi a közös minden gondolkodási aktusban. Itt nyomul -előtérbe mindenekelőtt az ítélet-forma, mely minden gondolkodásnak -alapjáúl szolgál. A legegyszerűbb észrevételek, ép úgy, mint a -legbonyolultabb meggondolások eredményei mind az ítélet formájában -jutnak kifejezésre. Ez a gondolkodási forma a nyelvben az állító -mondat formáját vette fel s így a mondat és az ítélet, vagy ahogy -szintén mondhatjuk, az ítélet-mondat minden logikai vizsgálat -középpontja. Mikor helyes formálisan egy ítélet? Milyen feltételek -mellett lehet egy vagy több helyes ítéletből új helyes ítéletet -levezetni? Ezek azok a kérdések, amelyek a logika főtárgyai. Ennek -megfelelően a logikát úgy is lehetne meghatározni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> mint a -<i>helyes ítélet</i> általános föltételeiről való tanítást.</p> -<p>De nem minden ítéleten állapíthatók meg helyességének ilyen -általános feltételei. Nagyszámú ítélet arra szolgál, hogy egyéni -észrevételeket, emlékeket, várakozásokat formulázzon és fejezzen -ki. Minden olyan ítélet, – szemléleti ítéletnek nevezzük őket – -természeténél fogva csak szubjektiv bizonyosságú és ezért nem ad -alkalmat logikai megvizsgálásra. Ilyen vizsgálat csak olyan -ítéleteken hajtható végre, melyek általános állításokat tesznek, -vagyis pontosabban szólva, melyek nem egyénien meghatározott és -egyénien színezett tényeket jelölnek, hanem inkább a történés -törvényeinek kifejezései. Az ilyen ítéleteket fogalmi ítéleteknek -nevezzük és csak ezek lehetnek logikai vizsgálat tárgyai.</p> -<p>Az ilyen vizsgálat, mint kétezeréves hagyomány tanítja, -legjobban azáltal sikerül, ha a fogalmi ítéleteket mesterségesen -szétbontjuk elemeikre. Ezek az elemek itt <i>fogalmak</i>, olyan -gondolkozási forma, amely ugyan csak az ítéletben jut eleven -hatásra, mindazonáltal logikai célokra is önálló vizsgálatnak kell -hogy vettessék alá.</p> -<p>Minden fogalomban benne van az <i>általánosság</i> ismertető -jegye. Mint sok szemléleti ítélet lecsapódása keletkezik s egységes -hordozója olyan tulajdonságoknak és állapotoknak, melyek a képzetek -egy bizonyos számával közösek. A fogalmat egy szimbolikus jel, -többnyire egy szó tapasztja az öntudathoz. A szónak pontosan -megszabott jelentése, vagyis azok a tulajdonságok és állapotok, -melyeknek hordozója a fogalom, <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> adják ennek a tartalmát, -azok az objektumok, amelyeken az illető tulajdonságok és állapotok -találhatók, adják a fogalom terjedelmét. A hagyományos logika már -most oly módon fogott hozzá az ítéletek megvizsgálásához, hogy -megtanított arra, hogy fogalmi viszonyokról való kijelentéseknek -tekintsük őket. Emellett a terjedelmi viszonyok szemlélete sokkal -alkalmasabbnak bizonyult, mert ezek szemléletesen ábrázolhatók és -mert előnyösen lehet rájuk matematikai formulákat alkalmazni. A -tartalmi vonatkozások ellenben mindig absztraktok maradnak, nem -lehet őket sem szemléletesen ábrázolni, sem matematikailag -formulázni.</p> -<p>A hagyományos logika tehát többnyire terjedelmi logika maradt. -Megvizsgálja a lehetséges fogalmi viszonyokat önmagukban, azután -azt kérdi, melyek jutnak közülök az ítéletekben kifejezésre és -igyekszik kikutatni, hogy lehet adott fogalmi viszonyokból újakat -levezetni. Ezt a levezetést nevezik következtetésnek s a -hagyományos logika így oszlik a <i>fogalomról</i>, az -<i>ítéletről</i> és a <i>következtetésről</i> szóló tanításra.</p> -<p>Az ítéletnek mint egy fogalmi viszonyról való kijelentésnek a -felfogása sokáig megtévesztett az ítélet aktusának pszichológiai -természetére vonatkozólag. Míg mindig az ítéletnek két -alkotórészéről beszéltek, megfeledkeztek arról, hogy az ítéletnek -alapjául szolgáló és általa formált folyamat mind a két alkotórészt -elkülönítetlenül tartalmazza. Az ítéleti funkció pszichológiai és -kivált ismeretelméleti fontosságáról alább kell majd szólnunk. Itt -azonban ki kell emelni, hogy a logika teljesen jogosultan jár el, -mikor az <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> ítéletet fogalmakban oldja fel, -amennyiben ez a feloldás céljainak szolgál. Csakhogy a bizonyos -tudományos célok érdekében végrehajtott mesterséges átformálásnak -nem szabad azt az igényt támasztania, hogy a pszichikai aktus -eredeti és lényeges természetére nézve irányadó legyen.</p> -<p>A fogalomról, ítéletről és következtetésről szóló tanítással -azonban nincs a logika feladata kimerítve. Meg kell mutatnia azt -is, hogyan alkalmaztatnak ezek a formák a tudományos gondolkodásban -s ennek megfelelően meg kell vizsgálnia a kutatás módszereit. -Eközben, mint Wundt kívánja, a már ismert tartalmak előadásának -módszereit el kell különíteni a vizsgálat módszereitől. Az előadás -módszerei a <i>fogalmak defimiciója és beosztása</i>, valamint a -<i>bizonyítékok</i> különböző módjai. A vizsgálat módjai közt aztán -az <i>indukció</i> és <i>dedukció</i>, <i>analizis</i> és -<i>szintézis</i>, valamint speciálisabb módszerek is jutnak -ábrázolásra. A módszertan azonban csak akkor lesz gyümölcsöző, ha -leszáll az egyes tudományokhoz és a rájuk nézve sajátságos -módszereket szemlélteti. Ennek megfelelően megkülönböztetünk egy -általános és egy speciális módszertant, amely utóbbi az egyes -tudományok logikáját jelenti. <i>Wundt</i> háromkötetes logikai -művében elvégezte ezt az óriási munkát és ezzel roppantul -kitágította a logika feladatát.</p> -<h3>13. §. A logika fejlődése és irányai.</h3> -<p>Az általános gondolkodási törvények szabatos formulázására való -szükségérzet a Kr. e negyedik század vége felé vált érezhetővé, -mikor az úgynevezett <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> megarai iskolához tartozó gondolkodók -egyfelől kétséget támasztottak az igaz ítéletek lehetősége iránt, -másrészt szofisztikus álokoskodással ellenfelüket zavarba hozni -igyekeztek. Miután <i>Sokrates</i> feltámasztotta a <i>fogalmi</i> -megismerés iránti követelményt és <i>Platon</i> vizsgálatokat -indított meg a fogalmak definiálásáról és beosztásáról, -<i>Aristoteles</i> vállalkozott arra, hogy a következtetés és -bizonyítás szabályait pontosan és kimerítően kikutassa és -megállapítsa. Ezzel alapítójává lett a logikának.</p> -<p><i>Aristoteles</i> tökéletesen tisztában volt azzal, hogy itt -nem új igazságok felfedezése, hanem a természetes gondolkodás -eredményeinek megvizsgálása a fődolog. Kifejezetten megmondja, hogy -a logikának az a feladata, hogy a tényleg végrehajtott -következtetéseket visszavezesse bizonyos formákra, hogy ezzel -megvizsgálhassa helyességüket. <i>Aristoteles</i> azt is tudta, -hogy erre a célra a valóban elért következtetéseket az alapjukul -szolgáló ítéletekre, az ítéleteket pedig fogalmi elemeikre kell -felbontani. Ezért helyesen adta tudományának az analitika, vagyis -elemzéstan nevet.</p> -<p><i>Aristoteles</i> logikai iratait (a kategóriákról vagy -alapfogalmakról, az ítéletről, a következtetésről és bizonyításról, -a valószínűségi bizonyítékokról és a definicióról szóló tanítás; a -Topika nyolc könyvében) a későbbi ókor és a középkor «Organon», -vagyis (a gondolkodás) eszköze néven foglalta össze. Egy -<i>Porphyrius</i> új platonikustól (III. század Kr. u.) készített -kivonata ez iratoknak, melyet <i>Boëthius</i> (VI. század) -fordított latinra az «Isagoge» (bevezetés) cím alatt, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> tankönyv szolgál a középkor iskoláiban. -<i>Aristoteles</i> tanítványai, <i>Theophrastos</i> és -<i>Eudemos</i>, a sztoikusok és sok tekintetben a középkori -scholasztikus filozófusok is még finomabban kidolgozták a -következtetések formáit és egy sereg új műkifejezést teremtettek, -melyekkel a gyakorlott dialektikusnak gyorsan és biztosan kellett -operálnia.</p> -<p>A tizenhatodik században <i>Petrus Ramus</i>, aki ugyan -ellensége volt a scholasztikának, mégis egészen <i>Aristoteles</i> -nyomán készített egy logikai tankönyvet, melyben az anyag úgy volt -elrendezve, mint ma is a szokásos logikai tankönyvekben.</p> -<p>Az angol <i>Bacon</i> «Novum Organon»-jában igyekezett kimutatni -az aristotelesi logika értéktelenségét és energikusan rámutatott az -indukcióra, amelyben az egyesről mennek fel az általánosra. -Mindazonáltal az aristotelesi scholasztikus logika főtanításaiban -tovább is tárgya maradt az iskolai tanításnak és nagy részében ma -is az maradt.</p> -<p>Új irányt adott a logikának <i>Kant</i>. A régi merőben formális -logika mellett, amelynek meghagyja érvényét, a logikai szemlélet -egy új módját teremtette meg, melyet ő maga transcendentális -logikának nevezett el. Az ítélet formáiban vélte az emberi ész -alapfunkcióit megtalálni, melyeknél fogva ez a kívülről beleáradó -benyomásokat formálja és alakítja. <i>Kant</i> ezeket az -alapfunkciókat úgy tekinti, mint szellemünk őstulajdonának bizonyos -nemét; e funkciók tevékenysége által szellemünk egyúttal maga -teremti meg a természeti történés törvényszerűségét. Ezáltal -azonban a logikai formák nemző, csaknem teremtő erőt <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> kapnak. E -gondolat egyoldalú továbbfejlesztésével aztán <i>Hegel</i> egy -<i>metafizikai logikát</i> eszelt ki, amelyben a fogalmak logikai -önkifejlődése az igazi történéssel, a dolgok levésével egybeesik. -<i>Hegel</i> logikája, melynek dialektikus módszere mélyreható -hatásokat idézett elő, a tizenkilencedik század második felében -teljesen túlhaladottnak látszott, ma azonban más formában újraéled. -Ugyanúgy a középkori scholasztikusok logikája is ismét erélyes -védőkre talál. Ezekkel az áramlatokkal szemben megint egy egész más -felfogás igyekszik érvényre jutni, amely a logikai törvények -szigorúan tapasztalati jellemét hangsúlyozza. A jelenkori logikában -a következő irányok különböztethetők meg:</p> -<p>1. A <i>pszichológiai</i> logika behatóan vizsgálja a -gondolkodási törvények pszichológiai alapjait. Amikor itt a -tényleges gondolkodást vették kiinduló pontnak, igen sokkal -hozzájárultak a gondolkodás pszichológiájához és a gondolkodási -folyamat természetét, ahogy tényleg végbemegy, felderítették. Ez -irány leghatározottabb képviselői, akikhez e könyv szerzője is -sorozza magát, úgy fogják fel a logikai törvényeket, mint az -általános és bevált tapasztalat lecsapódásait. A logika feladata -ekkor lényegileg abban áll, hogy megvizsgálja, mennyi általános és -bevált tapasztalat van minden egyes tapasztalatban.</p> -<p>2. Az <i>ismeretelméleti</i> logika nemcsak a gondolkodási -törvények érvényét igyekszik megállapítani a felismerhető körében, -hanem meg akarja állapítani a megismerés határait is. Ezzel túlmegy -a specifikusan logikainak a keretén és mélyen belejut a megismerési -kritika és a metafizika <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> problémáiba. A megfelelő vizsgálatok sok -tekintetben nagyon fontosak, de a logika speciális célját, t. i. az -objektiv bizonyosság általános feltételeinek megismerését kevésbbé -érik el, mert túlságos mélyre ásnak és megrendítik a hitet minden -objektiv bizonyosságban.</p> -<p>3. A <i>matematikai</i> logika az itélet és következtetés formái -számára lehetőleg pontos matematikai formulázást igyekszik nyerni. -A megfelelő vizsgálatok valamennyien a terjedelmi viszonyokat -veszik alapul és gyakran valóban meglepő eredményeket értek el. A -régi iskolai szabályok ezzel nagyon meg vannak egyszerűsítve és -sokkal exaktabb fogalmazást nyernek. Az így nyert formulák -egyszerűbbjei nagy haszonnal értékesíthetők az iskolai tanításban -is, a komplikáltabbak ellenben a szakember számára is nehezen -érthetők. Mindenesetre gyümölcsöző tevékenység tere van itt -feltárva.</p> -<p>4. A <i>metodológiai</i> logika rendkívül gyümölcsöző -kiterjesztése a logikai kutatásnak. <i>John Stuart Mill</i> -induktív logikai rendszere és <i>Wilhelm Wundt</i> fentebb említett -nagyszabású műve máris jelentékeny dolgot műveltek. Itt még lehetne -mélyebbre hatolni, ha elhatároznók magunkat, hogy a logikát mint a -gondolkodás módszertanát tekintsük és a gondolkodási ökonomia -<i>Ernst Mach</i> által bevezetett fogalmát alkalmazzuk rá. Ekkor a -logika nem volna egyéb, mint a <i>gondolkodás</i> általános -<i>ökonomikája</i> s feladata abban állna, hogy kikutassuk, hogy -alakultak és hogy alakíthatók a gondolkodási eszközök mind -ökonomikusabban.</p> -<p><i>Kant</i> ismert mondása, hogy a logika <i>Aristoteles</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> óta nem tudott egy lépést sem tenni -előre, de visszafelé sem kellett egy lépést sem tennie, már Kant -idejében is alig volt jogosult és ma még kevésbbé az. Azok az -alapok, amelyeket <i>Aristoteles</i> a logikának adott, megmaradtak -ugyan, de hathatósan tovább építettek rajtuk, természetesen -időnként helytelen vagy túlságosan kiterjesztett terv szerint -is.</p> -<h3>14. §. Grammatika, logika és pszichológia.</h3> -<p>A logika mindjárt keletkezésekor, valamint fejlődése folyamán is -legszorosabb viszonyba lépett a grammatikával. Az alany és -állítmány, a tárgy, a melléknév és ige megkülönböztetése inkább -logikai, mint grammatikai megfontolás eredménye. A gondolkodási -törvények csak a nyelvbeli kifejezés széttagolása útján voltak -megtalálhatók. A további fejlődés folyamán azonban a logikai és -grammatikai vizsgálatok összekeverése sokféle tévedésre adott -alkalmat. Amikor egy szó jelentését a fogalom tartalmával, a -mondatot az ítélettel azonosították, azt hitték, hogy minden -grammatikai vonatkozás egyúttal logikai is és hogy fordítva a nyelv -logikai törvények szerint fejlődik vagy így kellene fejlődnie.</p> -<p>A grammatika az emberi nyelv törvényeiről szóló tanítás. Ezek a -törvények fiziológiai és pszichológiai szempontok szerint fejlődnek -és ezért a fiziológia és pszichológia kell hogy a grammatika alapja -legyen, nem pedig a logika. A nyelv a képzetek, gondolatok, érzések -és akaratirányok kifejezése. Ha pontosan megmondom, amit gondolok, -ha pontosan megértem, <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> amit a másik mond nekem, akkor a nyelv -betöltötte célját. Az a kérdés, hogy állításaim tárgyilag -helyesek-e, itt egyáltalán vagy legfeljebb másodsorban jönnek -tekintetbe. A grammatikát tehát egészen külön kell választani a -logikai alaptól és a pszichológiára alapítani.</p> -<p>Ezzel szemben a logika mindig fel fogja használni a nyelvben -elvégzett gondolkodási munkát és megállapításaiban az uralkodó -nyelvhasználathoz kell tartania magát. A logikai iskolázottságnak -bizonyára mindig lényeges befolyása lesz a kifejezés korrektségére, -de sohasem szabad, hogy a logikának eszébe jusson, hogy a nyelv -mestere akarjon lenni. A logikának a gondolkodás formáival van -dolga és csak az ebből következő vonatkozások adják a tárgyát. -Sokszor fogja a nyelvet haszonnal mint útmutatót használni, de -sehol sem szabad magát tőle félrevezettetnie.</p> -<p>A logika viszonya a pszichológiához tulajdonképen már a fentebb -mondottakból folyik. A pszichológiának az emberi gondolkodást épúgy -kell kutatnia tényleges lefolyásában, mint más lelki -tevékenységeket. A logikus is jól teszi, ha a pszichológiának erre -vonatkozó eredményeit elsajátítja. A logikának azonban teljesen -szabadságában áll, sőt ez a tulajdonképeni feladata, hogy a -természetes gondolkodási formákat mesterségesen úgy alakítsa, hogy -lehetségessé váljék az objektiv bizonyosság általános feltételeinek -megvizsgálása.</p> -<p>A pszichológusra nézve a körülmények, melyek között egy ítélet -kimondatik, a személyek, amelyek kimondják, a mellékgondolatok és -célok, amelyek emellett közrejátszanak, a legnagyobb <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> -fontosságúak. A logikus csak az ítéletet látja, illetőleg a fogalmi -viszonyt. A gondolatot el kell választania minden asszociációtól, -minden érzelmi momentumtól, a gondolkodónak minden céljától, sőt -lehetőleg a gondolkozónak a személyétől is, hogy formális -helyessége szempontjából megvizsgálja. Mennél pontosabban, mennél -tökéletesebben hajtja végre a logikus ezt az absztrakciót minden -mellékkörülménytől, annál jobban sikerül a logikai feladat. Csak -nem szabad emellett abba a tévedésbe esnie, mintha a mesterséges -készítmény maga volna az igazi, eredeti, eleven gondolkodás.</p> -<p>A logikai feladat tiszta elhatárolása hellyel-közzel -meglehetősen nehéz. Épen ezek a nehézségek kényszerítenek gyakran -arra, hogy a specifikusan logikairól magasabb problémákra -emelkedjünk fel. Ezáltal keletkeznek a logika kapcsolatai a -filozófiával, melyeknek megbeszélésére most átmegyünk.</p> -<h3>15. §. Logika és filozófia.</h3> -<p>A logikát általában úgy tekintik, mint a filozófia -nélkülözhetetlen előiskoláját és mint filozófiai propädeutikát -tanítják a középiskolákban. S valóban a logika nélkülözhetetlen -előiskola is, de nemcsak a filozófiára, hanem minden tudományra. A -szellemet ez nem szorítja – ahogy Mefisztó gúnyolódik – -spanyolcsizmába, hanem csak meggondolásra neveli, megóvja túlgyors -és elhamarkodott általánosságoktól és arra szoktatja, hogy -megkülönböztesse a bizonyosat a csak valószínűtől. A logika -öntudatra hozza az ösztönszerűen <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> használt gondolkodási -törvényeket és arra indít, hogy amit gondolunk, azt gondosan -megvizsgáljuk. Az ilyen iskolázás minden tudományos munkára nézve -mellőzhetetlen.</p> -<p>A logikai problémákkal való intenziv foglalkozás azonban csaknem -szükségszerűen túlvezet a merőben logikain és szigorúan filozófiai -vizsgálatokra késztet. Aki a fogalomról való tanításban tisztába -akar jönni a fogalomnak ismertetőjeleihez való viszonyával, aki -ítéleteink és következtetéseink érvényességi körét akarja -megvizsgálni, az nem mellőzheti azt a kérdést, hogy mennyiben képes -egyáltalán megismerni a valódit.</p> -<p>Fölmerül az emberi megismerés lehetőségére és eredetére -vonatkozó kérdés és ezzel benne vagyunk a legfontosabb filozófiai -diszciplinák egyikében, az ismeretelméletben. A megismerés -problémájával azonban a legbensőbben összefügg az ismeretünk -tárgyára vonatkozó kérdés, vagyis a valóban fennállóra vonatkozó -kérdés és így vezet a logika végül a létről szóló tanításhoz, az -ontológiához, a metafizikához.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">HARMADIK FEJEZET.</span><br /> -Ismeretkritika és ismeretelmélet.</h2> -<h3>16. §. Dogmatizmus, szkepticizmus, kriticizmus.</h3> -<p>Az ember megismerő képességében való bizalmat illetőleg a -filozófia legelőbb <i>dogmatikus</i>, azután <i>szkeptikus</i> és -végül <i>kritikus</i>. Emellett azonban alkalmilag fordulnak elő -visszaesések valamely előbbi fázisba.</p> -<p>Dogmatikusnak nevezzük a gondolkodás azon irányát, amely teljes -bizalmat tanusít az észrevevés és gondolkodás eredményei iránt és -megvan arról győződve, hogy a világ csakugyan olyan, ahogy mi -észrevesszük, vagy ahogy gondolkozva konstruáljuk. Dogmatikus a nem -filozofáló, naiv ember a maga gondolkodásában és cselekvésében, -mert neki eszébe sem jut, hogy megismeréseinek helyességében vagy -épen a megismerés lehetőségében kételkedjék. Dogmatikus a vallás -is, mert szilárdan hisz tanításainak igazságában, még akkor is, -vagy különösen akkor, mikor ezeknek az érzékfölötti, a minden -lehetséges tapasztalaton túl levő a tárgya. Dogmatikus azonban a -filozófia is fejlődésének hosszú időszaka alatt. <i>Platon</i>, aki -a dolgok lényegét immateriális ideákban vagy ősképekben véli -megtalálni, nem kevésbbé dogmatikus, mint <i>Leukippos</i> és -<i>Demokritos</i> (450. Kr. e.), akik csak a materiális -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> atomok és az üres tér valóságát ismerik -el. <i>Descartes</i> (1596–1650), aki a kételkedéssel kezdi, azután -azonban a saját öntudatában biztos, vitathatatlan tényt ismer fel, -nem kevésbbé dogmatikus, mint a materialisták a tizennyolcadik és -tizenkilencedik században, mint <i>Lamettrie</i>, <i>Holbach</i>, -<i>Karl Vogt</i> és <i>Büchner</i>, akik csak az anyagot és ennek -tulajdonságait és erőit fogadják el valónak.</p> -<p><i>Szkepticizmus</i> alatt értjük az abszolut kételkedést a -megismerés lehetőségében és az ebből konzekvencia gyanánt levont -tartózkodást minden pozitív kijelentéstől. A gondolkodás ez irányát -a Krisztus előtti harmadik században, nyilván a különböző -filozófiai iskolák egymásnak ellentmondó nézetei következtében -először <i>Pyrrhon</i> fejlesztette ki s egész a késői római időkig -sok híve volt. A szisztematikus kételkedés pszichológiai indító oka -a kedély nyugalmára való törekvés. Hogy bele ne vonassanak a -filozófiai iskolák szenvedélyes vitájába, a gondolkodók jobbnak -látják, ha semmit sem állítanak és minden képzelhető fáradságot -kifejtenek, hogy bebizonyítsák, hogy ez az egyedül észszerű dolog. -Azokról az argumentumokról, amelyeket ezek a gondolkodók felhoztak, -meglehetősen jól vagyunk tájékozva, de nem mondhatni, hogy az -emberi gondolkodó képességet lényegesen előmozdították volna. -Legfeljebb azt lehet tőlük megtanulni, hogy addig várjunk -ítéletünkkel, míg az előfeltételek meg vannak adva a döntésre. Az -abszolut szkepszist azonban nem lehet következetesen -keresztülvinni. A filozófiai szkeptikusnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> elvégre is -a mindennapi életben úgy kell viselkednie, mintha dogmatikus -volna.</p> -<p>A tizenhatodik században <i>Montaigne</i> és <i>Charron</i>, a -tizenhetedik században <i>Pierre Bayle</i> újra fölvették az antik -szkepticizmust és nevezetesen energikusan küzdöttek a vallási -dogmák logikai bizonyíthatatlansága mellett. <i>Pierre Bayle</i> -ismert enciklopédiai szótára által, amely egészen el van telve ama -szkepticizmustól, erősen hatott a tizennyolcadik századra és -előkészítette egyrészt a felvilágosodást és a materializmust, -másrészt a filozófiai kriticizmust. A szkeptikusok közé szokták -sorolni <i>David Hume</i>-t (1711–1776), a nagy angol gondolkodót -is, csakhogy az ő alább megbeszélendő, valóban úttörő vizsgálatai a -gondolkodás alapfogalmairól, nevezetesen a szubsztanciáról és a -kauzalitásról már nem szkeptikusak, hanem a harmadik fejlődési fok, -a kriticizmus körébe tartoznak.</p> -<p><i>Kritikai</i> a filozófia bizonyos értelemben már kezdeteiben. -Amikor arra vállalkozik, hogy a hagyománytól függetlenül, a saját -gondolkodásánál fogva világnézetre jusson, lényegéhez tartozik a -kriticizmus. A szó szorosan vett értelmében azonban kriticizmusnak -nevezzük azt a gondolkodási irányt, amely nemcsak a hagyományt, -hanem a saját megismerő képességét is vizsgálatnak veti alá. A -kriticizmus ebben az értelemben semmit sem fogad el érvényesnek -előzetes vizsgálat nélkül. Az emberi megismerés lehetőségét és -határait kérdezi, megvizsgálja megismeréseinek eredetét és -fejlődését, megkérdi, mit adunk a magunkéból a tapasztalat -létrejöveteléhez és igyekszik a határokat kijelölni, melyeken -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> belül az emberi kutatás sikerre való -kilátással fejtheti ki tevékenységét.</p> -<p>A kriticizmus kezdetei már az antik filozófiában konstatálhatók. -Az <i>eleaták</i> tanítása, mely az érzékektől megtagadta a -megismerő képességet; <i>Demokritos</i> állítása, hogy édes és -keserű, meleg és hideg, hogy a színek nem valódi tulajdonságai a -dolgoknak, hanem csak szubjektiv érzetek, ez mind kritikai -szellemet nevelt. Sokkal határozottabban és összefoglalóbban -érvényesül aztán a megismerő szervünk megvizsgálására való -szükségérzet újabb időben <i>John Locke</i>-nál, <i>George -Berkeley</i>-nél és <i>David Hume</i>-nál. Az utóbbinak vizsgálatai -intenziv hatást tettek <i>Kant</i>-ra és ő az, aki a filozófiai -kriticizmust megalkotta és kifejlesztette.</p> -<p><i>Kant</i> óta aztán már nem lehetséges, hogy a dogmatizmusnál -megálljunk. Nem kell Kanttal mindenütt és minden tekintetben -megegyezni, de okvetlenül állást kell vele szemben foglalni, mi -általa felvetett kérdéseket el kell intézni, Azelőtt pozitiv -megállapításokhoz jutunk. Ahogy <i>Savigny</i> után nem lehet többé -tudományos jogi tanulmányokkal máskép, mint történetileg -foglalkozni, ahogy <i>Darwin</i> után a szervek formáit nem lehet -többé máskép, mint fejlődéstörténetileg és biológiailag vizsgálni, -ép úgy <i>Kant</i> után nem szabad többé a filozófiát máskép űzni, -csak kritikailag.</p> -<p>A kriticizmus az ismeret problémáját teszi a filozófia csúcsára, -mert ez a legalapvetőbb és legelhatározóbb. Ezért kezdjük mi is a -szorosabb értelemben vett filozófiai problémák előadását ezzel. -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<h3>17. §. Az ismeret problémái.</h3> -<p>Mit értünk a rendes nyelvhasználatban megismerés alatt? -Megismerem az errejárók közt a barátomat, az ismerősömet, ez annyit -jelent, hogy meg tudom mondani az illető ember nevét, ismerek sok -viszonylatot, amelyekben áll, tudom, mi a foglalkozása, a hivatása -s talán arra is emlékszem, hogy ezt vagy azt közösen éltem át vele. -Ha megismerek egy növényt, ez annyit tesz, hogy botanikailag meg -tudom határozni, meg tudom mondani a nevét, ismerem azt a helyet, -melyet a tudományos kutatás a növények rendszerében juttatott -neki.</p> -<p>Minden megismerés tehát nem egyéb, mint a gondolkodó megragadása -egy tartalomnak, amely maga különbözik a megismeréstől. Továbbá -minden ismeret egy ítélet alakjában megy végbe és aki ezt az -ítéletet hozza, abban a szilárd meggyőződésben is van, hogy -ismeretet nyert, s egyúttal arról is meg van győződve, hogy a -megismert tárgy, vagy a megismert esemény valóban megvan és valóban -olyan természetű, függetlenül attól, hogy ő megismeri-e vagy sem. A -megismerés tehát az általános nyelvhasználat szerint, előre -feltételez egy tárgyat, amely önállóan fennáll és a megismerőtől -különböző.</p> -<p>A megismerés tudományos jelentése nem tér el lényegesen ettől a -közönséges nyelvhasználattól. Csak nyilvánvalóbban van itt -tudatossá téve, hogy az ismeret nem csupán az érzéki észrevételen -alapul, hanem hogy elengedhetetlen hozzá ez észrevétel gondolkozó -feldolgozása is. Mindazonáltal <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> a megismertnek független -fennállása a tudományos kutatás számára is magától értetődő -előfeltétel.</p> -<p>Az érzéki észrevétel és az ítélő aktus mélyebbre ható -pszichologiája most már megmutatja, hogy a vonatkozás a megismerés -aktusa és a megismert tárgy vagy folyamat között nem olyan egészen -egyszerű. A nem filozofáló észre nézve képzeteink és ítéleteink -egyszerűen másolat-képei a felfogott és megítélt folyamatoknak. -Mélyebb elmélkedés azonnal megmutatja ennek a felfogásnak a -helytelenségét, sőt lehetetlenségét. Képzeteink és ítéleteink mint -nem-érzéki, pszichikai folyamatok nem lehetnek másolat-képei -érzékileg észrevehető dolgoknak. Képzeteink és ítéleteink tehát nem -másolat-képek, hanem legfeljebb <i>jeleiül</i> tekinthetők a -folyamatoknak, melyek tőlünk függetlenül mennek végbe. Már most az -a kérdés, hogy a jelben, tehát a mi képzetünkben és ítéletünkben -való minden változásból egyúttal változásra lehet-e következtetni a -megjelölt, vagyis a valóságos dolgokban. A feleletet erre a -kérdésre megnehezíti az, hogy képzeteink és ítéleteink egyáltalán -nincsenek csak a környezetünk által meghatározva. A képzetalkotás -és az ítélés pszichologiája egyre világosabban mutatja, hogy a -képzetek és ítéletek alkotásában saját természetünk, saját -szervezetünk és pedig a fizikai és a pszichikai is egyaránt részes. -Lázban olyan alakokat látunk, melyeknek a valóságban semmi sem -felel meg és fantáziánk az észrevett elemekből új képeket alkot, -amelyek a külvilágban sehol sem találhatók fel. Ki mondja meg most -már minden egyes esetben, vajjon észrevételeink nem hallucinációk -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> vagy álomképek-e, ki tudja eldönteni, -mily kevés vagy mily sok képzeleti kép lopódzott bele emlékképeink -közé? Sőt lehet, hogy összes úgynevezett ismereteink csak saját -élményeink és ezeknek alapján beszélhetünk ugyan öntudatunk -állapotának és öntudatunk tartalmának változásairól, de nincs semmi -jogunk arra, hogy bármit is kimondjunk olyan folyamatokról, amelyek -tőlünk függetlenül folynak le. Ezekből a kérdésekből, amelyeket nem -lehet tartósan elutasítani, keletkeznek a filozófiai -ismeret-problémák.</p> -<p>Röviden ezeket a problémákat az emberi megismerés lehetősége és -határai iránt való kérdéseknek lehet mondani. Ezekkel foglalkozik -az <i>ismeret-kritika</i>, a theoretikus filozófia egyik -legnehezebb, de egyúttal legfontosabb része is.</p> -<p>Nem kevésbé fontos azonban az emberi ismeret <i>eredetének</i> -és <i>fejlődésének</i> kérdése. Itt különösen arról van szó, hogy -meghatározzuk azt a részt, amellyel az érzéki észrevétel és -amellyel a gondolkodás bír az ismeret létrejövetelében. Vajjon csak -az érzékek nyujtják nekünk a világképet? Csak az ész ragadja-e meg -a dolgok valódi lényegét? Avagy az elsődleges, másodlagos és -harmadlagos pszichikai jelenségek összehatása hozza-e létre az -ismeretet? Arról van szó továbbá, hogy megállapítsuk az érzelmi és -akarati jelenségek részét és nevezetesen megvizsgáljuk a nyelvnek -jelentését is az ismeretre nézve. Minde problémák tárgyalását az -ismeretelmélet vállalja el. <span class="pagenum"><a name="Page_59" -id="Page_59">-59-</a></span></p> -<h3>18. §. Az ismeretkritika fejlődése és irányai.</h3> -<p>A nem filozófáló emberre nézve kezdettől fogva kétségtelen volt -és legnagyobb részben az ma is, hogy környezetének tárgyai tőle -függetlenül léteznek és hogy olyanok, amilyenekül neki feltünnek. -Ezt a nemcsak filozófia-előtti, hanem tudomány-előtti álláspontot, -ezt a mindennemű megismerési szerveinkre vonatkozó reflexiót -megelőző és a nagy tömegeken még ma is uralkodó gondolkodási irányt -nevezzük <i>naiv</i> realizmusnak. Realizmus, mert ezen a -gondolkodási fokon az észrevett és képzeteinkbe fölvett külvilágot -önállóan létezőnek, reálisnak tartjuk és naiv realizmus, mert ez a -felfogás nem kritikai megfontolások alapján van kifejlesztve, hanem -mint magától értetődő előfeltétel alapjává van téve a -gondolkodásnak és cselekvésnek. Egyszerűen nem tudják máskép.</p> -<p>A naiv realizmus állapotánál azonban nem lehet a reflexió -megkezdése után sokáig megmaradni. Már a közönséges, csaknem -mindennapi érzéki csalódások megrendítik a hitet észrevevési -ítéleteink föltétlen helyességében. A tapasztalat, hogy a ferdén a -vízbe merített bot nincs csakugyan eltörve, hanem csak látszik -eltöröttnek, hogy a messziről látott tárgyak csakugyan nagyobbak, -mint amilyeneknek látszanak, nem sokáig várat magára. Ezzel azonban -meg van rendítve a hit érzékeink hitelességében és a filozófiai -reflexió az ismeret más, biztosabb forrásai után néz. Érthető, hogy -itt könnyen jutottak a szélső túlzásba és az érzékeknek túlságosan -kevés, a gondolkodásnak túlságos sok megismerőképességet -tulajdonítottak. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> Egy dolog azonban mindenesetre bizonyos: -világképünk létrejöveteléhez két lényegesen különböző tényező járul -hozzá. Az egyik rajtunk kívül áll, önálló, független és lehetőleg -megmaradó, ez az <i>objektiv</i> tényező. A másik mi magunk -vagyunk, érzékeink, gondolkodásunk, érzésünk. Ez változékony -természetű, ez a szubjektiv tényező. A naiv realizmus az észrevett -és feltárt világot úgy tekinti, mint teljesen objektivet. Számára a -szubjektiv tényező még nincs. <i>Ennek a szubjektiv tényezőnek a -konstatálásával kezdődik az ismeret-kritika.</i></p> -<p>Fejlődése most már oly módon megy végbe, hogy egyelőre bizonyos -érzéki benyomásokat, mint az íz, hőmérséklet és a szín merőben -szubjektiveknek ismerünk fel. Ezzel szemben a tapintási érzék -adatai még sokáig megtartják objektiv érvényüket és csak a legújabb -időben vallottuk meg magunknak, hogy a kemény és puha, a kerek és -hegyes pontosan ép úgy érzéki adatok, mint a szag, hang és szín és -hogy ennek megfelelően ismeretkritikailag ugyanazon bánásmódban -részesítendők.</p> -<p>Sokkal később konstatáltatott a szubjektiv tényező az absztrakt -gondolkodás eredményein is, miután sokáig mindaz, amit a spekulativ -szellem elgondolt, objektiv igazságszámba ment. Itt mindenekelőtt -<i>Kant</i> kereste fel az észnek azokat a formáit, melyeknél fogva -a tapasztalat lehetségessé válik. Hogy mi a benyomások komplexumait -mint önálló, megmaradó dolgokat fogjuk fel, hogy szabályszerűen -egymásra következő eseményeket okilag összekapcsolva gondolunk, -mindez és még sok más, mondja <i>Kant</i>, eszünk veleszületett -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> tulajdonsága. Ezen alapformák vagyis -<i>kategóriák</i> útján formáljuk a nekünk kivülről adott, magában -chaotikus tartalmat és csak ezáltal válik lehetségessé a -tapasztalat. Világképünkben tehát minden ismeretünknek hozzáférhető -meg van határozva az <i>érzékiség velünk született formái -által</i>, a <i>tér</i> és <i>idő</i> által, de azután az ész -kategoriái által is. Tehát csakis a szubjektiv tényező ismerhető -fel és tapasztalható. Ami a tapasztalatból ezenfölül fennmarad, ha -a szubjektiv tényezőt kiküszöböljük, ez a számunkra teljesen -felismerhetetlen «<i>Ding an sich</i>». Hogy ez a «Ding an sich» -önállóan és tőlünk függetlenül létezik, az Kantra nézve teljesen -bizonyos, de csak ez bizonyos. Az objektiv tényező tehát létezik, -de ránk nézve teljesen felismerhetetlen.</p> -<p>A «Ding an sich»-nek, a magában való dolognak létezését, amelyet -<i>Kant</i> még megenged, az újabb gondolkozók -bebizonyíthatatlannak, sőt elgondolhatatlannak állítják be. A -<i>létezés</i> is, mondják ezek, csak egy kategoriája az észnek s -így most szemben a naiv realizmussal a világkép teljesen meg van -fosztva objektiv tényezőjétől.</p> -<p>Amit az életből észreveszünk és feltárunk, amit erről a -tudományos kutatás tanít, az csak <i>öntudatunk tartalmaira</i> -érvényes. Ha az emberi öntudatot gondolatban eltávolítjuk, akkor -vele együtt eltűnik minden, ami az ő tartalma, ez pedig az egész -világ. Ég és föld, víz és szárazföld, hegy és völgy csak a mi -képzeteink és aki azt állítja, hogy van öntudatunktól független -külvilág, az valami bebizonyíthatatlant, ellentmondással teljeset -állít.</p> -<p>Ez a naiv realizmussal teljesen szembenálló <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> -gondolat-irány általában véve az <i>idealizmus</i> nevét viseli. -Szerinte a világ csak öntudat-tartalom vagy legalább is csak -annyiban felismerhető, amennyiben öntudat-tartalom. Ez irányon -belül különböző árnyalatokat különböztetünk meg, melyek közül a -legfontosabbakat felsoroljuk. Előbb azonban az itt szokásos -terminológiával kell tisztába jönnünk.</p> -<p>Ami mint öntudat-tartalom adva van vagy legalább annak -tekintetik, azt <i>immanens</i>-nek nevezzük. Ami túlmegy az -öntudaton és ettől függetlenül áll fenn, az <i>transcendens</i> -vagy <i>extramentális</i>. A szigorú ideálista tehát csakis egy -immanens világban hisz, a transcendens vagy extramentális világ -létezését egyáltalán nem fogadja el.</p> -<p>Lényegesen különbözik azonban a transcendsentől a -<i>transcendentális</i>, amellyel különösen <i>Kant</i> szeret -operálni. <i>Kant</i> e szó alatt érti mindazt, ami a -tapasztalattól független, tehát minden tapasztalás előtt, vagyis a -priori fennáll és bizonyítható. Kant <i>transcendentális -idealizmusa</i> tehát azt állítja, hogy az érzékiségnek és az -észnek vannak bizonyos törzsforrásai, melyek nem a tapasztalat -útján keletkeznek, hanem megvannak minden tapasztalat előtt és a -rájuk ható dolognak alakítása által teszik lehetővé a -tapasztalatot. Ez a nézet tehát még annyiban realizmus, amennyiben -megengedi a «Ding an sich» független, extramentális vagy -transcendens létezését. Ránk nézve csak a jelenség, vagyis a -phænomenon felismerhető s ezért ezt a nézetet phænomenalizmusnak is -nevezik.</p> -<p>Ezzel szemben az <i>immanens idealizmus</i>, amely újabb időben -<i>immanens filozófiának</i> nevezi magát, <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> azt -állítja, hogy a külvilág létezése kimerül abban, hogy az emberi -öntudat tartalma. Semmi transcendenset, semmi extramentálist nem -engednek meg. Aki egy az öntudattól független életet állít, – így -érvelnek az ideálisták – az egészen jogosulatlanul megkétszerezi az -életet. Amennyiben ez a világnézet arra vezet, hogy minden -gondolkodó csak önmagát és a saját öntudat-tartalmát ismeri el -adottnak, ezt a nézetet solipsizmus-nak is szokták nevezni (solus = -egyedül, ipse = maga).</p> -<p>Ennek a szigorú nézetnek képviselői az úgynevezett -neokantiánusok: <i>Schuppe</i>, <i>Rehmke</i>, v. <i>Leclair</i>, -<i>Schubert-Soldern</i> stb.</p> -<p>A phænomenalizmussal rokon az úgynevezett <i>pozitivizmus</i> -is. A tudomány tekintet nélkül minden lét végső okaira, melyek -felismerhetetlenek kell hogy maradjanak, kutassa ki a -törvényszerűséget a jelenségben, hogy az eseményeken uralkodhassék. -Ennek az iránynak megteremtője a francia <i>Auguste Comte</i> -(1798–1857), hívei bizonyos értelemben <i>John Stuart Mill</i> -Angolországban és <i>Ernst Laas</i> Németországban.</p> -<p>Ezekkel az idealista irányokkal szemben ismét felemeli a fejét a -realizmus. Bizonyos, ezt meg kell hogy engedje minden tudományos -gondolkozó, nem maradhatunk meg a naiv realizmus mellett. De ha a -szubjektiv tényezőnek a világképben teljes igazságot szolgáltatunk, -még mindig marad egy tekintélyes objektiv maradék és egy tőlünk -független, de ránk ható külvilág létezése mindennek dacára -bizonyítható vagy legalább is megmarad az a föltevés, amely nemcsak -a józan észt, hanem a filozófiai gondolkodást is legjobban -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> kielégíti. Ezt az ismeretkritikai -gondolkodási irányt nevezik <i>kritikai realizmusnak</i>.</p> -<p>A kritikai realizmus különböző irányaival alább fogunk az -ismeret eredetének tárgyalásánál foglalkozni. Most az idealizmus -argumentumait ismerjük meg és vizsgáljuk.</p> -<h3>19. §. Az ismeretkritikai idealizmus.</h3> -<p>Abban a nézetben, hogy az engem körülvevő világ csak az én -képzetem, hogy minden, amit észrevevés vagy gondolkodás útján a -világból felismerni vélek, nem a világot illeti önmagán, hanem -csakis mint az én öntudattartalmam jöhet számba, van valami roppant -elképpesztő a nem filozofáló ész számára. Egész praktikus -világnézetünk azon a föltevésen nyugszik, vagyis inkább azon a -magától értetődő előfeltételen, hogy amit látok és megfoghatok, az -valóban fennáll és akkor is fennáll, amikor én nem veszem -észre.</p> -<p>A történeti fejlődés mindenesetre valamivel megfoghatóbbá teszi -a külvilág idealitásáról szóló nézetet. Könnyen belátjuk, hogy -fizikai és pszichikai organizmusunk a világkép létrejövetelekor nem -viselkedik merőben befogadóan vagy receptiv módon. Sőt inkább épen -reakciói a külső ingerekre, a saját tevékenységei azok, amelyek -által a világkép létrejöhet. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy mi -magunk, vagyis testi és lelki szervezetünk sokkal járul hozzá a -tapasztalat létrejöveteléhez. Még megfoghatóbbá és az egyes -dolgokban érthetőbbé válik ez, ha kissé gyakoroljuk magunkat a -lélektani analizisben. Ha például vizsgálom az asztalt, amelynél -most dolgozom, akkor ez a naiv realizmus <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> számára -egy négyszögletű, sárgára festett fa-lap, amely négy lábon áll. Ha -azonban kissé pontosabban vizsgálom ennek az észrevételnek a -részleteit, akkor meglátom, hogy a szín csak mint az én érzetem -létezik, az asztal alakja mint a szem kötőhártya és izomérzeteinek -komplexuma útján jut öntudatomba s a keménység, valamint a simaság, -pontosan megvizsgálva, csak tapintási qualitások. Így tehát a -kezdetben egészen objektiv asztal a szubjektiv érzet-kvalitások -egész komplexumává lett. Most már csak az a kérdés, mennyiben tűnik -elém ez az asztal mint egység, mint olyan dolog, amelynek -tulajdonságai épen ezek az érzet-qualitások. Ha azt kérdem, mi -marad meg belőle, ha elvonom az asztaltól a színét, alakját, -keménységét, simaságát, akkor mindenesetre zavarba kell jönni és -bajosan tudnék mit megjelölni. Ha most már kiderül, hogy az -érzetkomplexumoknak ez az egységes dolgokká való összefoglalása az -ember pszichikai szervezetében leli alapját, akkor úgy látszik, az -asztal tényleg merő jelenséggé, öntudat-tartalommá válik, amelyről -egyáltalán nem lehet állítani, hogy öntudatomtól függetlenül -létezik.</p> -<p>Ugyanily módon bebizonyíthatom környezetem minden dolgáról, hogy -érzet-komplexus, amelyet természetemnek bizonyos organizációja -foglal össze egységgé.</p> -<p>Ha most már a fizika fölfedezéseit arra használnók, hogy a -szubjektivet az objektivtől elválasszuk, ez egy szigorú -idealistával szemben nem használna semmit. Azt lehetne mondani: -amit mi fénynek érzünk, a valóságban éterrezgés, a hang pedig a -levegő rezgése. A színek és hangok <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> csak szubjektive léteznek, -de minden szemtől és fültől függetlenül állanak fenn azok a -rezgések, melyeket a fizika mint amaz érzetek objektiv okát ismert -fel. Az ideálista erre azt felelné: hiszen a levegő és az éter -rezgései mégis mindig csak <i>gondolt</i> rezgések maradnak, melyek -kedvező körülmények között érzékileg észrevehetővé tehetők. A -szubjektiv tényező tehát itt sincs semmiképen kiküszöbölve és -érzeteink ezen «objektiv» okai öntudattartalmak maradnak.</p> -<p>Ami azonban ezeknek a rezgéseknek kauzális jellemét illeti, -ezzel sajátságosan áll a dolog. A szem és fül csak -<i>távolbaható</i> érzékszervek. Segítségükkel olyan folyamatokat -ismerünk fel, melyek tőlünk bizonyos térbeli távolságban játszanak -le. Amint mi a megfelelő érzéki érzeteket, mint a rezgések hatását -fogjuk fel, melyek egész az érzékszervig hatolnak és ott az érintés -bizonyos módja útján az érzetet váltják ki, a megfelelő érzetek a -<i>tapintási</i> érzetek jellemét kapják. A szemünk és a fülünk -ezáltal tapintási szervekké válnak, melyek csak látszólag hatnak -messzire, a valóság szerint ép úgy, mint a bőrünk, csak közvetlen -érintés által afficiálódnak. Már most sokáig a tapintási érzék -tekintetett s tekintetik sok tekintetben ma is, mint a -legcsalhatatlanabb, az objektumokat közvetlenül megragadó érzék. Az -idealizmusnak azonban kétségkívül igaza van abban, hogy a -<i>tapintási adatoknak</i> ugyanolyan <i>szubjektiv</i> a jellemük, -mint a többi érzékéinek.</p> -<p>Igazán teljesen lehetetlennek látszik tehát, hogy ismereteinkből -a szubjektiv tényezőt teljesen kiküszöböljük. Ahol úgy látszik, -hogy az objektiv ok és a szubjektiv hatás különválaszthatók -egymástól, <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> ott mindig kiderül, hogy az «objektiv» ok -is csak mint tudattartalom van adva.</p> -<p>Hathatós támogatást nyert a szigorú idealizmus a modern -érzék-fiziologiától is. <i>Johannes Müller</i> ismert törvényében a -<i>specifikus érzék-energiákról</i> azt a tényt formulázta, hogy -érzék-idegeink, bárhogyan is ingereltetnek, mindig csak egyforma -módon reagálnak.</p> -<p>Ha pl. a látóideget (nervus opticus) nyomás által, nagy villamos -áram által izgatjuk, akkor is ép úgy színérzetek keletkeznek, -mintha fénnyel izgattuk volna. Ha tehát valamely érzéki érzetünk -van, akkor e törvény értelmében még az se biztos, vajjon egy -objektive meglevő tárgy vagy pedig valamely másféle, az -érzék-idegekben előidézett folyamat-e ennek az érzetnek az oka.</p> -<p>Amíg mint egyes ember állok a világgal szemben, addig teljesen -cáfolhatatlannak tetszik, hogy a világ csak mint tudatom tartalma -van adva. Az általam észrevett dolgok léte (<i>esse</i>-je) -lényegileg észrevétetésükben (percipi) áll. Így formulázza <i>G. -Berkeley</i> röviden és szabatosan az idealizmus álláspontját. Egy -transcendens, extramentális világ föltevése, úgy látszik, teljesen -önkényes, fölösleges, bebizonyíthatatlan. Kiváló természetkutatók, -mint <i>Helmholtz</i> és <i>Meynert</i> s bizonyos értelemben -<i>Mach</i> is, kimondották, hogy a tudománynak be kell érnie a -jelenségben mutatkozó törvényszerűség felkutatásával és a -folyamatok objektiv természetét nem tudja bizonyítani. Sőt -<i>Meynert</i> mint a gondolkodóképesség próbáját állította fel, -hogy valaki el tudja-e gondolni a világ idealitását. <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Most aztán vizsgáljuk meg az argumentumok érvényességét.</p> -<h3>20. §. Az ismeretkritikai idealizmus méltatása.</h3> -<p>Az a több mint kétezer év folyamán végzett gondolkodó munka, -amely arra a nézetre vezet, hogy az észrevehető dolgok léte -észrevétetésükben áll (esse = percipi, <i>Berkeley</i>) vagy hogy -az élet az én képzetem (<i>Schopenhauer</i>), mélyen bevilágított -az emberi megismerés természetébe és érvényessége körét -körülhatárolta. Az érzéki csalódások ténye már az ókorban -megrendítette a hitet az érzékek hitelre érdemes voltában, ellenben -mindannak, amit az absztrakt gondolkodás felállított, meghagyta -objektiv érvényességét. <i>Berkeley</i>, <i>Hume</i> és <i>Kant</i> -aztán felismerték gondolkodási formáink szubjektiv természetét és -ennek alapján csak a jelenséget állapították meg mint -megismerhetőt, a jelenség mögött levő önmagában való dolgot (Ding -an sich) felismerhetetlennek jelentették ki.</p> -<p>Eddig a pontig fenntartás nélkül el kell fogadni az -ismeretkritika eredményeit. De hogy megóvjuk magunkat a durva -félreértések ellen, melyek az annyira absztrakt és sok tekintetben -idegenszerű gondolatsoroknál nagyon is könnyen becsúsznak, pontosan -meg kell különböztetnünk a <i>látszatot</i> és a -<i>jelenséget</i>.</p> -<p><i>Látszat</i> alatt értjük az olyan képzetekre való alkalmat, -melyek helytelen ítéletekre vezetnek. Az érzéki látszat, amelyről -itt főképen szó van, abban a külső benyomásban áll tehát, melyet a -dolgok érzékeinkre tesznek, amennyiben ez a benyomás <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> helytelen -ítéletekre vezet. Helytelenek az ítéletek akkor, ha utólagos -észrevételek vagy megfontolások helyesbítik, ha nem válnak be azok -a várakozások, melyek a látszatból eredő ítéletekre vannak -alapítva. Két példával fogjuk ezt megmagyarázni.</p> -<p>A ferdén a vízbe merített bot szemünknek úgy tünik fel, mintha -törött volna, vagyis erre az ítéletre ad alkalmat: a bot el van -törve. Ha most már a botot kihúzzuk a vízből, akkor megtartja -egyenes vonalúságát és úgy ítélünk, hogy most nincs eltörve. De még -fönnáll az a lehetőség, hogy a víz eltöri a botot. Ekkor -meggyőződünk a vízbe merített bot megtapogatása útján arról, hogy a -bot törött volta a vízben sem állapítható meg tapintási érzékeink -útján. A nagyobb hitel, melyet tapintási ítéletünkkel szemben -tanusítunk, arra az ítéletre vezet: a bot <i>nincs</i> eltörve, -csak töröttnek <i>látszik</i>. Mikor aztán megismerjük a fény -törési törvényeit, akkor megtaláljuk a töröttség e látszatának -indokolását is és a dolog el van intézve. A legközelebbi alkalommal -ugyanaz az érzéki benyomásunk lesz a bot törött voltáról, de az -ítéletünket nem engedjük már megcsalni.</p> -<p>Komplikáltabb a dolog a látszólagos égi mozgásoknál. Mindnyájan -tudjuk az iskolából, hogy a nap áll és a föld mozog. Mégis -valamennyiünknek úgy látszik, hogy a nap naponkint fölkel és -leszáll, míg a föld látszólag nem változtatja helyét és többnyire e -szerint a látszat szerint ítélünk. A kopernikusi világnézet -helyességéről való meggyőződés azonban ép oly szilárdan áll. Mivel -azonban ezt a meggyőződést nem más észrevételek, hanem -cáfolhatatlan és kényszerű megfontolások <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> idézték -fel, alkalmilag a látszat háttérbe szorítja. Egyetlen művelt ember -sem engedi azonban magát ez oly általános, oly hathatós és a szó -szoros értelmében kápráztató látszattól ítéletében -megtéveszteni.</p> -<p>Másvalamit értünk azonban <i>jelenség</i> alatt. A jelenség a -világ, ahogy érzékeinknek nyújtja magát és szélesebb értelemben, -ahogy mi elgondoljuk. Jelenség alatt nemcsak az első, felületes, -külső benyomást értjük, nemcsak azt a külszínt, amely érzékeinkre -tolúl, hanem a világnak ismeretünk számára hozzáférhető darabját. -Amennyiben a világ számunkra felismerhető, annyiban jelenség. A -jelenség nem csal, mint a látszat, csak arra emlékeztet, hogy -megismerésünknek korlátai vannak.</p> -<p>Az ismeretkritika életbevágó kérdése most már az, hogy fel -vagyunk-e jogosítva a számunkra egyedül hozzáférhető jelenségből -egy neki alapul szolgáló lényegre következtetni, amely tőlünk -függetlenül áll fenn, akár felismerhető, akár nem. <i>Kant</i>, aki -a jelenségeknek itt kifejtett fogalmát először ragadta meg teljes -mélységében, <i>Kant</i>, aki megismerő szervünkbe oly mélyre -bevezette az analizis szondáját, amint előtte senki, erre a -kérdésre határozottan igennel felelt. Dacára sok olyan helynek, -ahol a Ding an sich-et merő gondolattá szállítja le, végleges -meggyőződése, hogy minden jelenségnek valami reális, a megismerő -szubjektumtól függetlenül fennálló szolgál alapjául. -<i>Kant</i>-tal együtt igennel felel erre a kérdésre legbensőbb és -legmélyebb érzésünk is, amely teljes erejéből tiltakozik a tagadás -ellen. Ha egy tárgyat érzékeinkkel észreveszünk, akkor olyan -kényszer <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> alatt állunk, melyet mint <i>külső</i> -kényszert kell megállapítanunk. Látjuk, hogy érzik ugyanezt a -kényszert embertársaink is és sohasem tudjuk elhinni, hogy az -észrevett dolgok eltünnek, amint nincs ember, aki észrevegye -őket.</p> -<p>Mindazáltal, mint fentebb már láttuk, a neokantiánusok szigorú -idealizmusának érvelésében nagy logikai erő van. Amíg én és -környezetem egyedül állunk egymással szemben, addig az idealisták -bizonyításával, hogy a világ az én tudattartalmam, nem lehet semmi -helytállót szembeállítani. Itt az ellentmondásnélküli világnézetre -komolyan törekvő gondolkozó tudatában egy hosszú időre -elviselhetetlen állapot áll elő. A kérlelhetetlen logika minden -lépést az extramentálisba, mint meg nem engedettet utasít vissza. -Legbensőbb életérzésünk azonban nem nyugodhatik bele s nem is akar -belenyugodni a külvilág idealitásáról való képzetbe. Az érzés ezen -ellentmondása azonban nem lehet elég a filozófusnak. Amit ő -hamisnak érez, arról be is kell bizonyítania, hogy hamis. Itt a -gondolkodás és érzés közötti elviselhetetlen meghasonlásból való -igazi megváltásul kínálkozik a más tudatának szemlélése.</p> -<p>A szigorú idealista számára a többi emberek természetesen csak -jelenségek. Amennyiben a testi szervezetük vétetik tekintetbe, ez -nem nyújt nehézségeket, mert hiszen testünket is a külvilághoz kell -számítanunk. Nehezebbé alakul azonban az ügy, ha az embertársak -tudattartalmai jönnek tekintetbe.</p> -<p>Gondoljuk el, hogy egy embertársam <i>(E)</i> meglátogat engem -és beszél velem. Amíg én <span class="pagenum"><a name="Page_72" -id="Page_72">-72-</a></span> <i>E</i>-t csak mint tudatom tartalmát -veszem számba, addig azokat a beszédhangokat, amelyeket ő hallat, -olyasformán kell felfognom, mint egy harang csengését, vagyis mint -beszédszerveinek mechanikus hatásait. Amint azonban felelek neki, -kívánságait teljesítem, ezzel már hallgatólagosan bevallom, hogy -szavaiban pszichikai jelenségek kifejezését látom. Ezzel azonban -elismertem, hogy <i>E</i>-nek tudata, tehát tudattartalmai is -vannak. Ebben azután már benne van a bevallása annak, hogy <i>E</i> -önálló, tőlem független lény. Mivel tudattartalma van, szigorúan -véve ugyanolyan önálló exisztenciával rendelkezik, mint amilyenre -én tartok igényt. Az olyan lény, amelynek magának tudattartalmai -vannak, nem lehet maga is egy másnak a tudattartalma, még kevésbbé -exisztálhat mint egy másnak merő tudattartalma.</p> -<p>Még világosabbá lesz ez a következő meggondolásból. <i>E</i> -bizonyára sok olyat élt meg és tapasztalt, amiről én nem tudok -semmit. Ha most már <i>E</i>-t csak mint az én tudattartalmamat -venném számba, akkor vagy el kellene tőle magától mindennemű -tudatot tagadni, vagy legalább is valamiképen bele kellene őt -összes tudattartalmaival együtt helyeznem a saját tudatomba. Ez -azonban lehetetlen. Mert ha nem akarom a legnyilvánvalóbb és -leginkább kétségkívüli tényeket arcul ütni, sohasem állíthatom, -hogy <i>E</i> összes tudattartalmait ismerem. Sőt egyenesen meg -kell engednem, hogy <i>E</i>-nek vannak tudattartalmai, amelyek -egyáltalán nem lehetnek az én tudattartalmaimmá. Most legyen aztán -<i>E</i> az én tudattartalmammá! Ebből az a minden logikát -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> kigúnyoló következés kerülne ki, hogy -<i>tudattartalmam tudattartalma nem az én tudattartalmam</i>.</p> -<p>Ezzel tehát be van bizonyítva, hogy a szigorú ismeretkritikai -idealizmus következéseiben logikai képtelenségekre vezet és ezzel -érvelése elveszít minden meggyőző erőt. Az olyan világkép, melyben -embertársaink csak mint materiális mechanizmusok, nem pedig mint -önálló tudatcentrumok találnak helyet, nem léphet fel azzal az -igénnyel, hogy a valóság adaequat kifejezése legyen.</p> -<p><i>G. Berkeley</i>, az idealizmus megalapítója nem is riad -vissza attól, hogy az önállóan érző és gondolkodó szellemek -többesszámát vegye fel, de ő az ebben rejlő következetlenséget -észre sem vette. Újabb idealisták, mint pl. <i>von Leclair</i>, -teljesen felfogták a «te-probléma» nehézségét és alkalmilag -megengedték, hogy ez az ő szempontjukból nem oldható meg. Azzal -segítettek magukon, hogy fölvették egy <i>össztudat</i> fikcióját, -melynek tartalma épen az <i>univerzum</i>. Hogy az ilyen hipotézis -már nem <i>ismeretkritikai</i>, hanem a legnagyobb mértékben -<i>metafizikai</i> és transcendens, vagyis túlmegy minden -lehetséges tapasztalaton, azt nem is kell mondani. Pszichológiailag -ez a hipotézis csaknem végrehajthatatlan. Alig sikerül teljesen -belegondolni magunkat. Az olyan elmélet azonban, amely egy olyan -kétségtelen tényt, mint amilyen a tudattal biró embertársak -létezése, teljesen érthetetlenné tesz vagy csak nagyon is merész -metafizikai hipotézisekkel tud megmagyarázni, természetszerűen -elveszít <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> minden meggyőző erőt és ezzel minden -filozófiai értéket.</p> -<p>Ha ennélfogva az ismeretkritikai idealizmus a külvilág -realitásának tagadásával tarthatatlannak bizonyul, akkor -tudományosan és filozófiailag sokkal jogosultabb, ha visszatérünk -az egészséges józan ész nézetéhez és a világot a benne lakó -emberekkel együtt, mint önálló és a megismerő szubjektumtól -független lényeget tekintjük. Ez pedig a kritikai realizmus -álláspontja.</p> -<h3>21. §. A kritikai realizmus.</h3> -<p>A kritikai realizmus közeledik a józan emberész felfogásához. -Különbözik a naiv realizmustól, amennyiben az észrevett világ -reális exisztenciájában való hitet nem fogadja el megvizsgálás -nélkül, hanem az ellenérvek megcáfolása által szerzi meg ezt a -hitet és módosítja az ismeretkritika követelményei szerint.</p> -<p>A kritikai realizmus álláspontjáról tekintve a természetben és -az emberi tudatban végbemenő folyamatok objektive vannak meg és a -megismerő szubjektumtól teljesen függetlenül léteznek. Amit mi -objektiv bizonyossággal vagy valószínűséggel észreveszünk és -gondolkodva megismerünk, az egy objektiv, tőlünk független tényező -és ami saját fizikai és pszichikai szervezetünknek produktuma. -Érzékeink adatai a kritikai realizmus számára is csak jelenségek, -de valami valóságosnak, önállóan létezőnek a jelenségei. A falevél -zöld, ez a kritikai realizmus értelmében ezt jelenti: a falevélnek -megvan az a tulajdonsága, <span class="pagenum"><a name="Page_75" -id="Page_75">-75-</a></span> hogy az emberi szemben megfelelő -világítás mellett a zöld szín benyomását idézi elő. Zöld, ez egy -szem nélkül, amely lát, teljesen tartalomnélkül való, de a -zöld-érzet föltételei megmaradnak szín és fény nélkül is. Ezek a -föltételek a levél objektiv tulajdonságai.</p> -<p>A kritikai realizmus nem azt mondja, amit a naiv: a dolgok -olyanok, a milyenekül feltűnnek, hanem azt mondja, olyanok -<i>is</i>. Amit észreveszünk és gondolkodva megismerünk, az az -igazi, tőlünk függetlenül végbemenő történés egy oldala és pedig a -számunkra egyedül hozzáférhető, de egyúttal az egyedüli ránk nézve -jelentős oldala is. Hogy ugyanazok a folyamatok hogyan tűnhetnek -fel egy másféle szervezetű lénynek, azt bizonyára lehetetlen -kiokoskodni, de ez ránk nézve tökéletesen közömbös is. <i>Kant</i> -«Ding an sich»-je tehát nem tökéletesen megismerhetetlen, csak a -számunkra hozzá nem férhető oldalt nyújtja felénk és a kutatás azon -fáradozik, hogy mind újabb oldalakat tegyen hozzáférhetővé.</p> -<p>A Röntgen-sugarak felismerhetetlenek voltak szemünknek és -létezésüket mégis sajátszerű hatásuk révén ismertük fel. Bizonyára -még sok a természetben meglevő erő fogja hatása által elárulni -meglétét a kutatónak és ezzel a «Ding an sich» mind újabb oldalai -lesznek nyilvánvalóvá az emberiség előtt.</p> -<p>Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e egy tőlünk függetlenül -fönnálló valóság megismerése, az ismeretkritikai idealizmus nemmel -felel. A naiv realizmus ezt a kérdést föl sem veti, mert számára ez -nem is létezik. A kritikai realizmus ellenben az ellenérvek gondos -megvizsgálása után határozott <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> igennel felel. Az objektív -ismeret lehetőségének tagadása tárgytalanná teszi az eredetére -vonatkozó kérdést. Igenlése ellenben feltámasztja mindazokat a -problémákat, melyeket fentebb (a 17. § végén) mint az -ismeretelmélet tárgyát jelöltünk meg.</p> -<h3>22. §. Az ismeretelmélet fejlődése és irányai.</h3> -<p>Az ismeretelméletnek az a feladata, hogy az emberi megismerés -eredetét és fejlődését vizsgálja és e mellett megállapítsa azokat -az elemi folyamatokat, melyekből a nagyon komplikált -ismeret-processzus összetevődik.</p> -<p>Az ismeretkritikától az ismeretelmélet annyiban különbözik, hogy -a kritika fölveti a megismerés lehetőségének kérdését, míg az -elmélet azt a tényt, hogy megismerünk, előre feltételezi s arra -vállalkozik, hogy fejlődése és törvényszerűsége szerint kikutatja -és a megismerés összefüggését a többi lelki élettel feltárja. A két -filozófiai diszciplina azonban többféleképen összeesik. Közös -bennük a kérdés az emberi megismerés határait illetőleg s ezért sok -helyt egy diszciplinává vannak összefoglalva. Az általunk -alkalmazott különválasztás megkönnyítheti a problémák -megértését.</p> -<p>Az ismeretelmélet a filozófia történetében később lépett fel, -mint az ismeretkritika. Már az eleaták és utánuk az atomisták (Kr. -előtti ötödik század) tagadták az érzékek megismerőképességét, de -nem tettek kísérletet arra, hogy a megismerés keletkezését -megmagyarázzák. Még energikusabb kritikát találunk az úgynevezett -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> cirenaikusoknál (Kr. előtti negyedik -század), akik már csaknem a fenomenalizmust tanították. -Említésreméltó kísérletet a megismerés eredetének és fejlődésének -megmagyarázására csak <i>Aristoteles</i> tett, de mindjárt -összefoglaló módon. Hasonlóképen a sztoikusok is vizsgálták a -megismerés keletkezését és kérdezősködtek az igazság kritériuma -után.</p> -<p>Mindazáltal csak az újabb kor dolga maradt, hogy a tudományos -ismeretelméletet kifejlessze. <i>John Locke</i> (1632–1704.) adta -itt a leghatalmasabb ösztönzést és <i>Berkeley</i>, valamint -<i>Hume</i> tovább dolgoztak. <i>Kant</i> itt is alapvető -fontosságú, amennyiben minden időre megállapította az -ismeretelméleti vizsgálat nélkülözhetetlenségét.</p> -<p>A «tiszta ész kritikájában» <i>Kant</i> élesen elkülönítette -egymástól a megismerés két forrását, talán élesebben, mint -amennyire a pszichológiai tényállás megengedhetőnek tünteti fel. Ez -a két forrás az érzékiség és az ész. Ez a kettéosztás irányadó az -ismeretelmélet főirányaira.</p> -<p>Arra a kérdésre, hogy honnan származik megismerésünk, két -különböző felelet merült fel. Némelyek az <i>érzékeket</i> jelölik -meg a legfontosabb, sőt az egyedül megbízható ismeret-forrásul. -Ennek a gondolkodási iránynak a neve <i>szenzualizmus</i>. Mások -úgy vélik, hogy csupán absztrakt, fogalmi gondolkodás útján lehet -biztos ismeretekre szert tenni, míg az érzések csak chaotikus, -zavaros benyomásokat adnak. Ezt a gondolkodási irányt -<i>racionalizmusnak</i> szokás nevezni. Mivel azonban ezt a műszót -gyakran más értelemben is használják, a csodajelenségeknek észszerű -magyarázatát értik rajta, ajánlatosabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> a -szenzualizmussal szembenálló ismeretelméleti irányt inkább -<i>intellektualizmusnak</i> nevezni.</p> -<p>Ezek mellett az egyoldalú irányok mellett mindinkább érvényre -jut az a meggyőződés, hogy az ismeret az észrevevés és gondolkodás -együttműködése által jön létre. Ennek a kombináló iránynak a -számára, mely bizonyára egyedül felel meg a tényeknek, nem -fejlődött ki határozott műkifejezés, ami érthető is, mert rajta -belül helyet találnak a legkülönbözőbb nézetek.</p> -<p>Minden eddigi ismeretelmélet arra korlátozódott, hogy az ismeret -eredetét és fejlődését az emberben mint egyes lényben vizsgálja, -azaz amennyiben az ember környezetével szemben áll és reagál azokra -az ingerekre, amelyek reá hatnak. A modern néprajzi tudomány -azonban kétségtelenné teszi, hogy az együttélés és az érintkezés -nemcsak az ismeret közlésére, hanem létrejöttére is nagy -befolyással van. A nyelvet illetőleg ezt rég felismerték és a -nyelvnek ismeretelméleti fontosságát behatóan vizsgálták. De -ezenkívül is kétségkívül van <i>szociális tényező</i> az -ismeretfejlődésben, melynek vizsgálatával a tudomány még távolról -sem foglalkozott eleget.</p> -<h3>23. §. A szenzualizmus.</h3> -<p>Szenzualisztikus bizonyos értelemben a nem filozofáló ész, -amikor az érzéki észrevételt tekinti az ismeret legbiztosabb -forrásának. Az <i>oida</i> (tudok) görög szó az <i>id</i> tőből -képzett perfectum-alak s ez a tő «látást» jelent. «Tudok» tehát a -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> görög nép tudatában annyi, mint «láttam». -Érdekes bizonyítékai ennek a népies felfogásnak <i>Homeros</i> -Iliászának II. énekében a 484. s köv. sorok, ahol a költő a -múzsákhoz fordul, akik mindenütt jelen voltak és így tudnak -mindent. Jellemző különben a gondolkodás e fokára nézve az -észrevevés és gondolkodás azonosítása, amikor az utóbbi is az -érzéki észrevevés egy módjának számít. Ez a felfogás megtalálható -még a régi görög filozófiában is.</p> -<p>Szenzualizmus azonban filozófiai értelemben csak ott van, ahol -az érzékek ellentétben az ésszel egyedüli ismeretforrásnak -tekintetnek. Ebben az értelemben szenzualista a szofista -<i>Protagoras</i> (megh. 411. Kr. e.), aki az érzéki bizonyságot -elutasító eleatákkal szemben határozottan kimondja, hogy csak az -létezik, amit érzékileg észreveszünk és még a geometriai tételek -igazságát is vitatja, ha azok látszólag ellentmondanak az érzéki -észrevételnek.</p> -<p>Újabb időben <i>John Locke</i> ragadta meg újra a -szenzualizmust, amikor rámutatott minden tapasztalat érzéki -eredetére. Azáltal azonban, hogy <i>Locke</i> megenged egy belső -észrevevést is (reflection), szenzualizmusa már nem egészen tiszta. -A legkimondottabb szenzualista az újabb filozófiában a francia -<i>Condillac</i> (1715–1780.). <i>Condillac</i> szerint a lélek -csak egy egyetlen képesség, nevezetesen az érzéki érzés képessége s -ebből fejlődnek ki a komplikáltabb gondolkodási processzusok. -<i>Condillac</i> elméletének szemléltetésére egy szobor fikcióját -használja, amely egymás után kapja meg a különböző érzékeket. -Először szerzi meg a szaglóérzéket és legutoljára <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> a tapintó -érzéket, amely a külvilág képzetét hozza létre.</p> -<p>Miután a nagy intellektualisztikus rendszerek, <i>Kant, Fichte, -Schelling, Hegel</i> egy időre teljesen kiszorították a -szenzualizmust, a modern tudományban és filozófiában bizonyos -mértékben újra érvényre jut. Az a meggyőződés, hogy az érzéki -észrevevés minden tapasztalat végső forrása, egyre általánosabb -lesz. Ha mint <i>Kirchhof</i> és <i>Mach</i> akarják, a tudománynak -csak az a feladata, hogy a tényeket leírja, és <i>Mach</i> -formulázása szerint nem egyéb, mint ökonomikusan rendezett -tapasztalat, akkor ez bizonyos értelemben véve szenzualizmus. Ha -most aztán a legfontosabb gondolkodási eszköz, amelyet a leíráshoz -és az ökonomikus elrendezéshez használunk, nevezetesen a -matematika, maga is végső ponton érzéki szemléletre megy vissza, -akkor a felfogás még szenzualisztikusabbá válik. A szenzualizmusnak -bizonyára abban is igaza van, hogy amennyiben fizikai jelenségek -jönnek tekintetbe, az érzéki észrevevést mint legeredetibb forrását -és végső instanciáját tekinti. Nem látja azonban meg, hogy egyrészt -a saját magunk által átélt pszichikai jelenségek megfigyelésében -nem kevésbbé biztos forrása nyilik a tapasztalatnak s hogy másrészt -az érzéki észrevevésbe észrevétlenül magasabb, azaz komplikáltabb -pszichikai jelenségek is belefolynak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<h3>24. §. Az intellektualizmus.</h3> -<p>Az érzéki csalódások ténye, valamint az érzéki benyomások egyéni -különbözőségének ténye már korán arra vitte a filozófiát, hogy az -érzékeket ne tekintse tiszta megismerési forrásnak. Sőt inkább azt -hitték, hogy absztrakt, az érzéki világtól elfordult, önmagában -elmerülő gondolkodás útján lehet a dolgok valódi lényegét biztosan -megragadni. Az intellektualizmus ennélfogva már korán -kifejlődött.</p> -<p>Mint már többször említettük, az <i>eleaták</i> azt hitték, hogy -az igazi világot csakis nem-érzéki gondolkodás útján lehet -felismerni. Az ő nyomaikban jár <i>Platon</i>, akinél még az a -felfogás is hozzájárul, hogy a lélek a testben mint valami -börtönben lakik, hogy a testével való érintkezés megfertőzteti és -csak a testiségtől való teljes elfordulás által válik az igazi -megismerés lehetségessé.</p> -<p><i>Platon</i>nak ehhez a felfogásához csatlakozva, <i>Szent -Ágoston</i> kijelenti, hogy szellemünk semmit sem tud oly biztosan, -mint azt, ami számára jelenvaló és semmi sem annyira jelenvaló -számára, mint ő maga. (Nihil tam novit mens, quam id, quod sibi -praesto est, nec menti magis quidquam praesto est, quam ipsa sibi. -De trinitate 14, 7.) Ezt a gondolatot tette aztán <i>Descartes</i> -minden filozófia alapjává, amikor a saját gondolkodásunkról való -tudomást mint az egyetlen biztos, teljesen kétségtelen tényt -állította oda. A <i>Szent Ágoston</i> állításában és -<i>Descartes</i> tételében (cogito, ergo sum) rejlő -intellektualisztikus felfogását <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> a megismerési folyamatnak -leginkább előmozdította a <i>kopernikusi világnézet</i> lassankénti -elterjedése. Aki ezt elismerte, annak meg kellett engednie, hogy az -érzékek tanubizonysága, amely megmondja nekünk, hogy a föld -nyugszik és hogy a nap naponkint fölkél és lemegy, nem tartható -fenn a kopernikusi gondolat győzelmes hatalmával szemben. A -tizenhetedik és tizennyolcadik század felvirágzó matematikája, -amelyben a szemléletlen aritmetika hatalmasabbnak bizonyult a -szemléletes geometriánál, szintén sokkal hozzájárult, hogy az -absztrakt gondolkodást mint megismerési forrást az érzékek fölé -állítsa. Ezeknek az oly kétségbevonhatatlanul bizonyos matematikai -ítéleteknek a forrását akkor senkisem kereste az érzéki -szemléletben, hanem általánosan azt hitték, hogy itt az ész -teljesen önmagából merít és épen azért dolgozik oly föltétlen -biztossággal, mert teljesen befolyásolatlanul marad a jelenség -káprázatától.</p> -<p><i>Kant</i> érdeme marad, hogy e hit jogosultságát először tette -kérdés tárgyává. «Hogy lehetséges a tiszta matematika?» így teszi -fel a kérdést és a válasz nem egészen intellektualisztikus. Az -érzékek szolgáltatják <i>Kant</i> meggyőződése szerint az ismeret -anyagát és csak ezáltal izgatják az észt a vele született funkciók -kifejtésére. Az ismeret azonban csak azáltal jön létre, hogy az -érzékek által szállított anyagot az ész formálja. Az ész közli a -természettel saját törvényszerűségét és <i>Kant</i> ismert mondása -szerint a természet törvényadójává lesz. <i>Kant</i> azonban még -egy fontos lépéssel tovább megy. Az észnek szerinte megvan a joga, -hogy kategóriáival a <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> szemlélhető alapon túl tovább operáljon s -e mellett «az objektumról való gondolatnak még mindig meglehetnek a -maga igaz és hasznos következményei a szubjektum ész-használatára». -Ezen részleges teljhatalmat, melyet itt <i>Kant</i> az észnek -juttat, <i>Hegel</i> aztán oly kiadósan használja fel, hogy az -intellektus többé már nem törvényhozóvá, hanem egyenesen a -természet teremtőjévé válik. A világ lényege <i>Hegel</i> szerint -szellemi és fogalmaink a világtörténést ábrázolják dialektikus -fejlődésében.</p> -<p>Ezzel az intellektualizmus élére van állítva és gondolkodásunk -anyagi alapjától, az érzéki észrevételtől teljesen eltávolodott. -Ennek megfelelően csak természetes, hogy gondolkodásunk iránya -ismét szenzualisztikusabbá vált.</p> -<p>Az intellektualizmusnak kétségkívül igaza van abban, hogy minden -érzéki észrevételt eszünknek kell formálnia, hogy igazi és -használható ismeret jöhessen létre. A gondolkodásnak ez a formáló -és vonatkozó tevékenysége az idő folyamán számos formát és -gondolkodási eszközt teremtett, amelyek átmentek húsunkba és -vérünkbe. Ilyenek többek közt a több ismertetőjelű dolog fogalma -vagy <i>szubsztancia</i> és <i>attributum</i>, ilyen továbbá a -kauzális fogalom, amelyet minden történésre mellőzhetetlenül -alkalmazunk. Itt azután könnyen megtörténik, hogy az ily fogalmakat -az ész őstulajdonainak tekintjük és velünk születettnek tartjuk. -Velünk született törzsformák vagy kategóriák föltételezésében -azonban mindig van sok kockázatos és erős megfoghatatlanságokat -tartalmaz. Ezért az ily feltevések helyére a formáló észtevékenység -genetikus elemzésének <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> kell lépnie, hogy ama formák tapasztalati -eredetét kinyomozzuk.</p> -<p>Mielőtt azonban megbeszélnők a genetikus ismeretelmélet -problémáit, röviden rá kell mutatnunk az intellektualisztikus -gondolkodási irány egy kinövésére, amely minden időben el volt -terjedve és most ismét hatalmasabban emeli fel fejét. A magasabb -ismeretet titokzatos, a felületes megfigyelés elől kisikló -forrásainak keresését, a miszticizmust értjük.</p> -<h3>25. §. A miszticizmus.</h3> -<p>Az intellektualisztikus gondolkodási irány végeredményben azon a -föltevésen alapszik, hogy a lélek, ha a testinek kötelékeitől -teljesen szabaddá tudja tenni magát, tiszta és magasrendű, valamint -föltétlenül biztos megismerést talál. A léleknek ez az eloldása a -testtől azonban olyan gondolat, amely mindig vallási képzetekkel -van összekapcsolva és mélyreható vallásos mozgalmakat keltett.</p> -<p>A Krisztus előtti hatodik században az orfikusok Görögországban -elterjedt szektája a <i>lélekvándorlásról</i> szóló tanával és mély -megváltási szükségérzetével alkalmat adott egy titkos tanítás -filozófiai formulására. Titkos kultuszaiban vagy misztériumaiban a -lélek halál utáni megváltása céljára sokféle szabályt eszeltek ki -és misztikus tanításokat fejlesztettek ki. Az új platonikusok és új -pythagoreusok, akik a Krisztus utáni első századtól kezdve egyre -több befolyásra jutottak a görög és római világban, a miszticizmust -filozófiai rendszerré képezték ki. <i>Plotinus, Jamblichus, -Proclus</i> <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> ennek legismertebb képviselői. A -középkorban lép fel azután a keresztény misztika, amely bő -táplálékot talál a túlvilágba vetett erős hitben, valamint a hús -megölésének parancsában. <i>Eckhardt</i> mester, <i>Berthold von -Regensburg, Johannes Tauber</i> és később <i>Jacob Böhme</i> -kifejlesztették rajongó eszméiket és hatalmas hatást tettek.</p> -<p>Az újabb időben a miszticizmus tovább tartja magát és a -tizennyolcadik század felvilágosodása sem tudta elfojtani. A mult -század utolsó évtizedeiben a miszticizmus a spiritizmus formájában -újra hatalmasan föléledt és nagyszámú követőre tett szert.</p> -<p>A miszticizmus, amennyiben filozófiai, azon a gondolaton -alapszik, hogy különösen kedvező körülmények között sikerülhet a -tiszta lélekkel, amely minden földitől felszabadította magát, a -legmagasabb igazságokig feljutni és belső szemünkkel <i>meglátni -Istent</i>. Ehhez legtöbbnyire heves kedélyizgalom, a pszichikai -erők fokozása és koncentrálása szükséges, amely csakis az -eksztázisban, olyan állapotban lehetséges, ahol a földi embert -lehántottuk magunkról és egészen az isteninek adtuk oda magunkat. -Az ilyen módon fokozott fantázia-tevékenység aztán a -legsajátszerűbb képeket varázsolhatja elő, az eksztatikus hisz ezek -valóságában és hívei vele együtt hiszik.</p> -<p>További gondolata a misztikának, amely a mágiához és -varázslathoz közelhozza, az a hit, hogy a pszichikai erők fokozása -által közvetlenül tud szellemekkel közlekedni s az érzékek -közvetítése nélkül magasabb igazságokat nyilváníttathat ki magának. -A miszticizmusnak ezt a nemét, amelyet manap különösen művelnek, -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> <i>spiritizmusnak</i> nevezik. Azt -hiszik, hogy csak bizonyos személyek (médiumok) képesek a -szellemekkel való érintkezésre s erre a magnetikus vagy helyesebben -hipnotikus álmot használják. Nagyon is sok itt a kísértés durva -csalásokra s még neves tudósok is áldozataivá lettek közönséges -szemfényvesztőknek.</p> -<p>A miszticizmus az önmagában való erős elmerűléssel gyakran képes -arra, hogy nem egyszer pszichológiai mélybe-látásra jusson és -nevezetesen az érzelmi életbe mélyen belevilágítson. Amint azonban -tudományos formát ölt és új, titokzatos megismerési források -feltárására vállalkozik, – a tudomány nem utasíthatja eléggé -vissza. Ahol a tudomány uralkodik, onnan nem tünik el minden titok, -de eltünik minden titkolózás.</p> -<p>Most azonban ideje már, hogy áttérjünk a genetikus -ismeretelmélet problemáira.</p> -<h3>26. §. Genetikus és biológiai ismeretelmélet.</h3> -<p>Hogy a megismerés nem csupán az érzékek és nem is csupán a -gondolkodás útján jön létre, hanem hogy mindenütt mindkettőnek -együtthatására van szükség, az most általánosan elfogadott -meggyőződés. Már most feltámad a kérdés e két megismerési forrás -osztályrésze és kölcsönös viszonyuk dolgában. «Fogalmak tartalom -nélkül üresek, szemléletek fogalmak nélkül vakok», mondotta -<i>Kant</i> és ezzel kétségkívül megtalálta a helyesnek egyik -oldalát. Az érzéki észrevételekben a rendező ész minden hozzáadása -nélkül van valami zavaros, kaotikus. A fogalmakkal való -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> merőben absztrakt operálás hijjával van a -materiális, anyagi alapnak és nem adja biztosítékát a ténybeli -érvényességnek. Ha tehát azt mondják: az érzékek szolgáltatják az -anyagát, az ész a formáját az ismeretnek, akkor ez általánosságban -igaz ugyan, de mégis túlságosan általános, semhogy megfogható -felvilágosítást tartalmazzon.</p> -<p>A genetikus szemléletnek a megismerési processzust a többi lelki -élettel kapcsolatban kell vizsgálni. Az ismeretelméletnek nem -szabad a megismerést erőszakosan elválasztania az érzéssel és -akarással való kapcsolatából, röviden, az ismeretelméletnek -<i>pszichológiai</i> alapvetésen kell alapulnia.</p> -<p>Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy a megismerésre való ösztön -az életfentartás ösztönéből ered. Az embernek környezetében el kell -igazodnia, tudnia kell, az őt körülvevő tárgyak közül melyikkel -kell ellátnia magát, értenie kell aktuális és potentiális -erőnyilvánításaikat és meg kell tudni őket magyarázni, ha fenn -akarja magát köztük tartani és uralkodni akar rajtuk. Valóban -minden tudomány is praktikus szükségletnek köszönheti keletkezését. -Így az asztronómia a mezőgazdaság és a hajózás szolgálatában s -talán a pontosabb időbeosztás céljából is fejlesztetett ki. A -geometria mint földmérő-mesterség keletkezett, az aritmetika a -kereskedelem szolgálatában fejlődött ki. A szükség nemcsak -imádkozni tanított, hanem gondolkozni is. Amint azonban a -megismerésre való ösztön fel volt keltve, sokkal szélesebbre és -sokkal hatalmasabban fejlődött ki, mint amennyire a közvetlen -szükség terjedt. Szervezetünk funkció-szükségévé vált, amely -tevékenységet <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> követel. Ezen az úton keletkezett a -tudásra való törekvés a tudásért magáért, így fejlődött ki az a -teoretikus csodálkozás is, melyet fentebb mint a filozófia kezdetét -jelöltünk meg. A megismerési ösztönnek biológiai eredetét azonban -nem szabad elfelejteni.</p> -<p>Ha továbbá azt mondják, hogy az érzékek adják a megismerés -anyagát, az ész a formáját, akkor meg kell kísérelni, hogy azt a -formát közelebbről meghatározzuk. <i>Kant</i> az ész alapformáit a -lehető ítéleti formákra való reflexió útján találta meg. Ezek a -formák azonban a <i>formális logika</i> mesterséges termékei és -egyáltalán nem azonosak a tényleg végrehajtott ítéletekkel. Ezért -helyesebbnek tetszik, az <i>ítélet</i> formáját általában, ahogy -tényleg végbemegy, megvizsgálni. Hiszen minden ismeret, az egyszerű -érzéki észrevétel ép úgy, mint egy nagyon komplikált gondolatsor -eredménye az ítélet formájában kell hogy gondoltassék és -kifejlesztessék.</p> -<p>A lényeges minden ítéleti aktusban most már nem, ahogy sokfelől -hiszik, a fogalmak összekapcsolása vagy a képzetek asszociációja. A -megítélt folyamat inkább az ítélet előtt mint egységes képzet van -adva. Az ítélet által most már a képzettartalom bizonyos formálást -és tagozást nyer és pedig oly módon, hogy a folyamat egy önállóan -meglevő erőcentrumra vonatkozhatik és mint ez erőcentrum -erőnyilvánítása állíttatik oda. Az illatos rózsa az ítélet számára -mint egész van adva. Ebben az ítéletben: a rózsa illatozik, az -illatozás mint a «rózsa» erőcentrum erőnyilvánítása van adva. Az -erőcentrum az alany, a nyilvánítás az állítmány. <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Ez a felfogás még érthetőbb lesz, ha megkíséreljük, hogy -megtaláljuk az általános pszichológiai törvényt, amely hathatósnak -mutatkozik benne. Tudniillik itt nincs egyébről szó, mint az -appercipiálás egy minden emberrel közös neméről. <i>Appercipiáláson -értjük egy képzet formálását és elsajátítását a figyelem által -aktuálissá vált képzet-diszpoziciók által.</i> Ha figyelmünket egy -tárgyra koncentráljuk, akkor ez ezáltal a tudat nézőpontjába -emelkedik és minden képzet, amely a tárggyal, akár hasonlóság, akár -kontinuitás utján összefügg, megelevenedik ezáltal. Ezek a -fölébresztett képzetek most már együtt árasztják ki világosságukat -a tárgyra, miáltal ez új megvilágításba kerül.</p> -<p>A meglevő képzet-diszpoziciók között természetesen azok -elevenednek meg legkönnyebben a figyelem útján, amelyek a -legerősebben vannak kifejlődve és ennélfogva a megfelelő egyéneknél -az uralkodók. Egy és ugyanaz a tárgy ezért különböző személyeknél -különböző képzet csoportokat elevenít meg, azaz különböző módokon -appercipiáltatik. A legkönnyebben felidézhető képzetcsoportokat -nevezzük az <i>uralkodó appercepciós masszának</i>. Így pl. a -fáradt vándor egy erdőben csak az árnyat adó helyet látja, a festő -ellenben a színárnyalatokat és a facsoportokat fogja figyelembe -venni, az ács a fatörzsek nagyságára és erejére ügyel, az erdész a -fák növésére, a vadász a vad nyomára.</p> -<p>Bármily különbözőképen appercipiálhatók most már ugyanazok a -tárgyak, mégis van egy felfogásmód, az appercepció egy módja, -amelyet minden történéssel egyforma módon állítunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> szembe. Ha -egy gyermek kísérletet tesz, hogy egy tárgyat összenyomjon, akkor -az az ellenállás, amelyet tapasztal, mint akart ellennyomás tűnik -fel neki. A gyermek t. i. saját akarat-impulzusait a környező -tárgyaknak is tulajdonítja és a folyamatokat így mint -akaratnyilvánításokat fogja fel. A gyermek minden folyamatot úgy -appercipiál, hogy ezáltal a legerősebb képzet-diszpozició mozdul -meg. Minden diszpozició között azonban egynek sincs hozzávetőleg -sem akkora ereje, mint annak a test mozgásai által mindig újra -aktuálissá váló diszpoziciónak, hogy akarat-impulzusokat éljünk át. -Az átélt akarat-impulzusok emléke tehát legkönnyebben ébresztődik -fel és ezek az emlékek adják az uralkodó appercepciótömeget, -amelyet a gyermek minden folyamatba belekever, amelyre figyelmét -fordítja. Minden észrevett tárgy a gyermek számára lelkes -lényszámba megy és mindent, amit a tárgyon észrevesz, mint a dolog -akarat-cselekvését fogja fel. Ugyanezt a meglelkesítő -(animisztikus) és emberiesítő (anthropomorfikus) felfogást találjuk -a természeti népeknél is. A víz folyása, a szél fúvása, a nap, a -hold, a csillagok fénye, mindezek a folyamatok mint látható vagy -láthatatlan lények akaratnyilvánításai magyaráztatnak. Az -appercepciónak ezt a módját, mely által a környezet minden -folyamata mint önálló objektumok akaratnyilvánítása magyaráztatik, -<i>fundamentális appercepciónak</i> nevezzük.</p> -<p><i>Kant</i> a <i>Tiszta ész kritikájá</i>-ban ismételten szól az -appercepció szintetikus, eredeti, vagy transcendentális egységéről. -A gondolkodásnak azt a képességét érti alatta, hogy a látottat az -öntudat <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> egységében tudja összekapcsolni. «A -gondolkozom» – mondja – minden képzetemet kell hogy kísérni tudja. -Szerinte is minden megismerésnek ez az alapfeltétele hat az ítélet -aktusában s nyomatékosan mondja, hogy «az ítélet nem más, mint -annak a módja, hogy adott ismereteket az appercepció objektiv -egységébe hozzuk». A <i>transcendentális appercepció</i> tehát Kant -szerint is végbemegy minden ítéletben s szerinte ez az alapformája -és alapföltétele minden megismerésnek.</p> -<p><i>Kantra</i> támaszkodva, mégis tőle nyilvánvaló, sőt -sarkalatos különbségben nevezzük minden emberi megismerés -alapformáját és alapfeltételét nem transcendentális, hanem -<i>fundamentális appercepciónak</i>. Míg t. i. <i>Kant</i> -felfogása szerint az appercepció egysége minden tapasztalat előtt -adva van, tehát transcendentális és ennélfogva apriori való, abban, -amit fundamentális appercepciónak nevezünk, van tapasztalat, persze -olyan tapasztalat, melyet minden emberi szervezet, amely egy -környezetben fejlődik és ettől benyomásokat kap, szükségszerűen -kell hogy megtegyen és tényleg meg is tesz. Míg továbbá Kant az -appercepció transcendentális egységében csak az egészen általános, -közelebbről meg sem határozott föltételt látja képzetek -összekapcsolására, egy öntudatba való besorozására, mi a -fundamentális appercepcióban a pontosan meghatározott speciálisan -emberi és emberiesítő formálást véljük megtalálni, amelyen minden -tartalomnak keresztül kell menni, hogy szellemi tulajdonunkká -váljék. A fundamentális appercepció által környezetünk folyamatai -az univerzum nyelvéből emberi nyelvünkre fordíttatnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Kísértsük meg most már az emberi ismeret fejlődési menetét, -ahogy a fundamentális appercepciónál fogva végbemegy, röviden -vázolni.</p> -<p>A lelki élet kezdete valószínűleg egy homályos <i>életérzés</i>, -amely a gyönyör és kín ellentétes állapotai közt mozog. Ezt az -érzést úgy kell tekintenünk, mint az öntudatnak eredeti, még -egyáltalán nem differenciált reakcióját a környezetben és a test -belsejében ható ingerekre. Ezt az érzést úgy látszik nem kísérik -semminemű képzetek, még egészen zavaros és kaotikus természetű. -Mély álomból vagy ájultságból való ébredéskor élünk meg valami -hasonlót és ilyen öntudati állapotot tételezhetünk fel újszülött -gyermekeknél.</p> -<p>Úgy látszik, ilyenkor a kín-állapotok sokkal világosabban -érezhetők, mint a gyönyör-érzetek és élénk mozdulatokban -nyilvánulnak. Már élete első napjaiban, sőt talán az első óráiban -is a gyermek valószínűleg a gyönyör és kínérzések különböző nemeit -éli át. A lelki élet már kezd <i>differenciálódni</i> és sokfélévé -alakulni. A fiatal lélek csak azt veszi észre, ami fejlődésére -előmozdítólag vagy ártalmasan hat. A környezet jelenségei csak -annyiban exisztálnak reá nézve, amennyiben gyönyört vagy kínt -szereznek. Mennél többféle benyomások áramlanak most már a -gyermekre, annál jobban differenciálódik gyönyör és kín érzése. -Mikor aztán mind több idő mulik el alvás és sírás között és a -gyermek ráér, hogy a környezetet magára hattassa, akkor a különböző -gyönyör- és kínérzések mind nyilvánvalóbban válnak el egymástól. A -hideg más kínt kelt, mint az éhség, a meleg fürdő olyan -gyönyörérzést, amely láthatóan különbözik attól az érzéstől, -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> melyet a gyermek táplálék vételekor él -meg. Az öntudat-állapot változásai, melyeket a gyermek átél, akkor -a gyönyör- és kínérzés mellett még egy világosan észrevehető -alkatrészt tartalmaznak s ez az alkatrész az inger természetével -sokkal szorosabb vonatkozásban van, mint az eredeti gyönyör- és -kínérzés.</p> -<p>Ez az alkatrész az a pszichikai momentum, melyet érzetnek -nevezünk. Az érzet tehát bizonyos meghatározott változása az -öntudat állapotának, amely ép oly világosan elüt az őt kísérő kín- -vagy gyönyörérzettől, mint más változásoktól.</p> -<p>A kifejlődött öntudatban nem fordulnak elő egyszerű érzetek. Itt -mindig csak az érzetek komplexumai vannak adva, amelyek külső vagy -belső ingerekre vonatkoznak és mint való dolgok vagy folyamatok -tünnek fel. Az ilyen érzetkomplexumokat nevezzük -<i>észrevételeknek</i>. Az adott érzet-csoportok összefoglalása -egységes észrevételekké aztán a fundamentális appercepció dolga. Az -észrevett dolog az erőcentrum és az érzetek, melyeket bennünk -előhív, ennek erőnyilvánításai vagy tulajdonságai.</p> -<p>Az észrevételek aztán diszpoziciókat hagynak hátra -szervezetünkben, melyeknél fogva a tárgy képe öntudatunkban -előállhat anélkül is, hogy az érzéki inger hatna. Az ilyen -reprodukált észrevételeket nevezzük általában <i>képzeteknek</i>. A -képzetek lefolyását különböző törvények szabályozzák, főleg azonban -a szervezet koncentrációjának bizonyos módja határozza meg, melyet -<i>figyelemnek</i> nevezünk. Az önfentartási ösztön a primitiv -állapotban arra viszi az embert, hogy a tárgyaknak mindenekelőtt -azokra az ismertetőjeleire <span class="pagenum"><a name="Page_94" -id="Page_94">-94-</a></span> koncentrálja figyelmét, melyek élete -fentartására a legfontosabbak. A figyelemnek a <i>biologikusan -fontos</i> ismertetőjelekre való e koncentrációja által keletkeznek -a tipikus képzetek, melyek fontos előzetes fokát adják a később -kifejlesztendő logikai <i>fogalmaknak</i>. A tipikus képzetek -keletkezése kiválóan alkalmas arra, hogy a biológiai momentumot az -emberi ismeret fejlődésében felismerhetővé tegye. Azáltal, hogy -legelőbb arra vigyázunk, amitől életünk fentartása függ, -megtanuljuk az egyfajta dolgokat egy gondolkozási aktusba -összefoglalni és így megnyerjük egyikét a legfontosabb eszközöknek -tapasztalataink ökonomikus rendezésére.</p> -<p>Nagyon jelentékeny haladást idéz elő ebben az értelemben a -nyelv. A nyelv hangjai kétségkívül akaratlanul hallatott -érzés-hangokból keletkeztek. Ugyanazoknak a benyomásoknak gyakori -ismétlődése által eltompul az érzés és a hangok arra szolgálnak, -hogy a beszélő környezetében való folyamatokat jelöljenek. Ezeket a -hangokat a többi emberek megértik és aztán szándékosan előidézik, -hogy társaikkal megértessék magukat és közös munkára egyesüljenek. -A nyelv első hangjai, többnyire egytagú tőszavak, egy egész -folyamatot jelölnek anélkül, hogy ebben megkülönböztetnék a dolgot -és a cselekvést. Mikor ezek az egyszerű hangok többé már nem voltak -elegendők arra, hogy megértést keltsenek, egy folyamat megjelölését -két ilyen tő-hanggal igyekeztek eszközölni és ezzel a tő -<i>alanyra</i> és <i>állítmányra</i> oszlott s meg volt találva a -<i>mondat</i> formája. Ez a gondolkodási fázis, melyet alkalmilag -meg lehet figyelni a gyermekek beszélni <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> -tanulásánál, nagy fontosságú. A mondatban t. i. a fundamentális -appercepció megtalálta adaequat kifejezését. Az a forma, amelyben a -világot felfogni kénytelenek vagyunk, most már világosan ki van -domborítva, az így megjelölendő folyamat teljesen meg van formálva, -tagolva és egyúttal objektiválva. A nyelvileg formulázott -fundamentális appercepciót nevezzük most már ítélet-funkciónak. Az -ítélet alanya most mint önállóan létező erőcentrum van odaállítva, -az állítmány az alanynak épen most végbemenő erőnyilvánulását -jelöli.</p> -<p>Azáltal azonban, hogy a folyamat jelölésére egy hang már nem -elég, egy új és nagyjelentőségű fázis áll be. «A rózsa illatozik», -– ennek az ítéletnek az alanya, tehát «a rózsa» szó most már nem -jelöl egy egész folyamatot, hanem viselőjévé lesz minden egyáltalán -lehetséges hatásoknak, amelyek a rózsából kiindulhatnak. Minden -objektum, amelyben ugyanazok az erők rejlenek, ugyanazzal a névvel -jelöltetik és ezáltal egy gondolkozási aktusba van összefoglalva. A -szó most a tulajdonságok és állapotok viselőjévé válik, melyek -minden hasonló nevű objektumot megilletnek és ezáltal a tipikus -képzet szilárd, a szóhoz tapadó fogalommá fejlődik.</p> -<p>Az állítmány által azonban a tulajdonságok, állapotok és -vonatkozások is bizonyos értelemben különválasztatnak a tárgyaktól, -melyekhez tartoznak és ezzel hozzáférhetővé tétetnek az önálló -tárgyalás számára. Olyan tulajdonságok, mint kemény és lágy, -állapotok, mint járás és alvás, vonatkozások, mint kicsiny és nagy -ily módon önálló gondolkodási objektumokká tétetnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> és ezzel -fogalmakká emelkednek. Csak most válik lehetségessé, hogy az -egyenletességeket és törvényszerűségeket a világtörténésben ne csak -felületesen észrevegyük, hanem «tartós gondolatban -megszilárdítsuk». Ezáltal azonban az emberi szellem egyre új és -mind jobb gondolkodási eszközöket nyer, hogy a tapasztalatot -ökonomikusan rendezze, a világtörténést felfogja és uralkodjék -rajta. Az ítélet-funkció mindig új, mind komplikáltabb, mindjobban -összesűrített formákká fejlődik és rövid, egyszerű és kényelmes -formulázásokat talál az összefoglaló gondolattartalmak számára.</p> -<p>Az észrevevési ítéletek mellett, amelyekben egy épen most -észrevett folyamat az ismert módon formáltatik, tagoltatik és -objektiváltatik, keletkeznek <i>fogalmi ítéletek</i>, amelyekben a -történés törvényei oly módon formuláztatnak, hogy bizonyos -fogalmakhoz bizonyos ismertető jegyek soroztatnak. Ez a mondat: «a -cethal emlős állat», tartalmazza azt az állítást, hogy minden -cethalat megilletnek azok az ismertető jegyek, amelyek minden emlős -állattal közösek. Ez ítélet alapján tehát minden cethalról -állíthatom, hogy piros és meleg vére van, tüdővel lélekzik, eleven -magzatokat hoz a világra stb. Emellett azonban megáll az ítélet -eredeti formája. A kezdetleges kulturfokok és a gyermekek durva -anthropomorfizmusa, ahol a környezet minden tárgyát lélekkel -bírónak tekintik és ennek minden tulajdonságát mintegy akarati -tevékenység kifolyását fogják fel, az előbbrehaladó ismeret előtt -nem állhat helyt. De a legabsztraktabb fogalom is gondolkodásunk -számára az erőcentrum bizonyos <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> neme marad, melynek -ismertető jegyeit mint potenciális hatásait fogjuk fel.</p> -<p>Az ítélet-funkcióból keletkezik az <i>igazságnak</i> az -ismeretelmélet számára oly rendkívül fontos fogalma. Már -<i>Plato</i> és <i>Aristoteles</i> is helyesen emelték ki, hogy az -ítélet a képzettől, vagy ahogy <i>Aristoteles</i> kifejezte magát, -a «kötetlen beszéd»-től abban különbözik, hogy csak az ítéletben -lehet szó igazról és hamisról. Egy képzet, melyet átélek, tényleg -megvan, de magában véve se nem hamis, se nem igaz. Ha ennek dacára -beszélnek helyes és hamis képzetekről, akkor az csak rövidített -kifejezésmód. A helyes képzet olyan képzet, amely helyes ítéletekre -képesít, hamis képzet pedig az, amelyből helytelen vagy nem igaz -ítéletek támadnak. Érzésekre és akaratnyilvánításokra sem -alkalmazhatók az igaz és hamis predikátumok. Csak <i>ítéletek</i>, -melyek gyakran előtte járnak érzelmeinknek és akarati -cselekvésünknek és fontos rész-okai ezeknek az élményeknek, csak -ítéletek lehetnek igazak vagy hamisak s ez ítéleteknek igazságától -vagy hamisságától függ gyakran az ezáltal meghatározott érzelmi és -akarati állapotok célszerűsége.</p> -<p>Igazság tehát csak az ítéletben van és most már az a kérdés, -hogy keletkezik ez a fogalom és mit jelent. Az itt előadott nézet -alapján e kérdésekre választ adni nem nehéz. Az ítéletben egy adott -képzettartalom formáltatik, tagoltatik és objektiváltatik. Az -ítélet ily módon szellemünk spontaneitásának vagy öntevékenységének -aktusa, olyan aktus, amely által a fölvett benyomás magyarázatot -nyer. Ha most már emlékszünk arra, hogy az öntevékenységnek ez az -aktusa az <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> önfentartásra való törekvésben -gyökerezik, akkor könnyen be fogjuk látni, hogy a benyomással -végbevitt magyarázatnak az a célja, hogy megtalálja a -rendszabályokat, melyeket a gyermeknek alkalmaznia kell, hogy a -benyomásra a célnak megfelelő módon reagáljon. Ezen a fejlődési -fokon a magyarázat akkor helyes, ha a célnak megfelelő -rendszabályok következnek belőle, ellenben téves, ha ennek alapján -ferde, azaz az életfentartásra ártalmas intézkedések történnek. -Mennél gazdagabbul és mennél többféleképen fejlődik most már az -élet, annál könnyebben fog beállani az az eset, hogy egy és -ugyanazon folyamatot különböző személyek különbözőképen -magyarázzák. Mivel minden magyarázat bizonyos rendszabályokra -vezet, tehát mindenki a saját magyarázatáért és az ennek megfelelő -intézkedésekért fog síkra szállni, a másokét ellenben energikusan -el fogja utasítani. Ezt a visszautasítást élénk érzelmek kísérik és -bizonyos hangokban nyilvánul. Mivel aztán az alkalmak az ilyen -helytelennek tartott magyarázatok visszautasítására bizonyára nem -ritkán adódnak, megfoghatónak tünik fel, hogy különleges hangjelek -fejlődtek ki, melyek egy folyamat magyarázatának visszautasítását, -tehát egy idegen ítélet és az ebből adódó következmények -visszautasítását fejezik ki. Ilyen hangjegyek a világ csaknem -minden nyelvében vannak: ezek a <i>tagadó szócskák</i>, vagyis a -<i>negációk</i>. A «nem» és a «talán» most is még gyakran olyan -érzésekkel vannak egybekötve, amelyek eredetüket elárulják.</p> -<p>Az ismeretfunkció, mint láttuk, az önfentartási ösztönből -fejlődik ki, de nem marad meg ezen a <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> fokon. Az általános belátás, -hogy környezetünk megismerése fontos, sőt nélkülözhetetlen eszköze -önfentartásunknak, arra indít, hogy ott is törekedjünk -megismerésre, ahol jóllétünk nem közvetlenül részes. Érdeklődünk -tehát környezetünk folyamatainak magyarázata iránt általában és -hamar megtesszük a tapasztalást, hogy magyarázataink helyesek vagy -tévesek lehetnek. Mások helytelen magyarázatait kezdetben élénken, -később nyugodtabban utasítjuk vissza és a tagadás ekkor ítéletünk -merő formai elemévé válik. Magyarázataink mindegyike -visszautasításra találhat, tehát minden ítéletnél, amelyet érzünk -vagy hallunk, figyelünk a benne tartalmazott, a megítélt -folyamatokhoz való vonatkozásra. Csak abból a tapasztalatból, hogy -az ítéletek gyakran téves magyarázatokat tartalmaznak, tanuljuk meg -ezeket a vonatkozásokat az ítélet és a megítélt dolog között -megismerni és figyelembe venni. E vonatkozás figyelembevétele által -keletkezik aztán az <i>igazság fogalma</i>.</p> -<p>Igazság tehát egy meghatározott vonatkozás az ítélet aktusa és a -megítélt folyamat között s most már arról van szó, hogy -meghatározzuk ennek a vonatkozásnak a módját és meglétének -feltételeit. Rendszerint azt mondják, az igazság abban áll, hogy az -ítélet megegyezik a megítélt folyamattal. Ebből az következnék, -hogy az ítéletben a megítélt folyamat egyszerűen utánképeztetik, -bizonyos tekintetben kopiroztatik. Ez a naiv elképzelés azonban a -mai felfogásnak többé nem felel meg. Tudjuk, hogy az ítéletben a -képzettartalom formáltatik és tagoltatik és itt már nem lehet szó -megegyezésről. Sőt inkább <span class="pagenum"><a name="Page_100" -id="Page_100">-100-</a></span> azt kell mondanunk: az ítélet igaz, -ha a benne végrehajtott formálás és objektiválás a valóságos -folyamatnak oly módon megfelel, hogy a jóslások, melyek a kimondott -ítéleten alapulnak, tényleg beválnak, amiből aztán az következik, -hogy az ítélet a megítélt folyamatnak megfelel, hogy hozzá van -szabva vagy vele adaequat. Az ítélet a valódi folyamat funkciója -kell hogy legyen abban az értelemben, hogy az objektiv tényállás -változásából az ítélet megfelelő változása is következik és hogy a -következtetések, melyek az ítéletből adódnak, a folyamatra nézve -érvénnyel bírnak.</p> -<p>A jóslások beválása az ítélet igazságának legfontosabb és -elhatározó kritériuma. Ezt nevezzük <i>objektiv kritériumnak</i>. -Nem egy ítéletnek úgynevezett evidenciája, sem elgondolásának -kényszerűsége a meggyőző bizonyítéka igazságának, hanem a reá -alapított jóslások beválása. Csak ezáltal adhat az univerzum -ítéleteinknek megcáfolhatatlan módon bizonyító erőt és -igazságértéket.</p> -<p>Természetesen vannak aztán ítéletek, amelyeknél az ilyen -igazolás nem lehetséges. Ha megismerési törekvésünkben túlmegyünk a -tapasztalat határain, akkor be kell érnünk azzal, hogy az -igazságnak egy kevésbbé biztos kritériumát nyerjük, amely azonban -még mindig bizonyos kezességet nyujt aziránt, hogy gondolataink nem -jutottak teljesen téves útra. Ilyen kritérium a gondolkodó társak -helyeslése. Nevezzük ezt interszubjektiv kritériumnak.</p> -<p>Ez a két kritérium adja tényleg a mértéket, amely szerint -meggyőződésünket valamely ítélet <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> igazságáról megalkotjuk, -ha ennek nem is vagyunk mindig tudatában. Egy ítélet kimondásánál a -hasonló esetekben rája alapított jóslások gyakran bekövetkezett -megerősítései, mint emlékek oly módon hatnak ránk, hogy azt -hisszük, nem kell előbb bevárnunk, vajjon a jóslások -bekövetkeznek-e. Hasonlóképen sok esetben már előre bizonyosak -vagyunk a gondolkozó társak helyesléséről. Minden matematikai -ítéletnél, vagyis olyanoknál, melyek számukra és nagyságukra -vonatkoznak, ha ezek az ítéletek az ismert számtörvényeknek -megfelelőleg állíttatnak fel, megvan az a rendíthetetlen -meggyőződésünk, hogy rájuk alapított jóslásainknak be kell -következniök és hogy minden gondolkozó, aki az ítélet értelmét -megérti, hozzájuk fog járulni. Bizonyos ítéletek helyességéről való -ez általános meggyőződésnek következtében sok gondolkodónál az a -vélemény alakult ki, hogy vannak ítéletek, melyek minden -tapasztalatot megelőzően és anélkül, hogy a tapasztalat által való -igazolásukat be kellene várni, kétségtelenül biztosak és igazak. -<i>Plato</i> erre a vélt tényre alapítja azt a bizonyítást, hogy az -ember lelke már a testbe való belépése előtt is kell hogy létezett -legyen, mert vannak oly ismeretei, amelyeket nem serezhetett -tapasztalatból. Ezek a belátások emlékek abból az időből, mikor a -lélek még a testtel össze nem keverten élte makulátlan, tiszta, -isteni létét és ezért helyes belátásokat nyerhetett a dolgok -lényegébe. Kissé kevésbbé misztikus formában tér vissza ez a -gondolat a tizenhetedik és tizennyolcadik század gondolkodóinál, -akik velünkszületett ideákról, eredeti belátásokról <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> szólnak -és az emberi észnek azt a képességet tulajdonítják, hogy saját -erejéből tud igazságot találni. <i>Kant</i> a «Tiszta ész -kritikájá»-ban vizsgálja ezt a képességet s e mű első részében arra -a kérdésre próbál megfelelni, hogy mikép lehetséges tiszta -matematika? Azt akarja tehát megmutatni, hogy szemlélőképességünk -milyen őstulajdonánál fogva jutunk arra, hogy minden tapasztalat -előtt, tehát a priori, tudunk ítéleteket mondani számokról és -nagyságokról, amely ítéleteknek objektiv érvényük van.</p> -<p>A megismerési processzus és különösen az igazság-fogalom -biológiai szemlélése azonban arra tanít, hogy az ilyen őstulajdon, -ilyen eredeti belátások fölvétele nemcsak fölösleges, hanem egészen -tarthatatlan. Mindenütt, ahol egy ítélet evidenciájáról, -elgondolásának kényszerűségéről beszélnek, ez az evidencia és -elgondolási kényszerűség előbbi tapasztalatokon alapszik. Az emberi -szellem fejlődésének folyamán megtanulta, hogy a tapasztalatokat -ökonomikusan rendezze. Eszközöket talált arra, hogy az előbbi -generációk tapasztalatait értékesítse és a lehető legegyszerűbb -formulákhoz juttassa. Mikor aztán minden következő nemzedék az -elértnek alapján tovább épít, a már elvégzett munkát nem kell többé -kezdettől fogva újra elvégeznie. Gyermekeinket már az elemi -iskolában megtanítjuk, hogy az örökölt gondolkodási eszközöknek -hasznát tudják venni és ekkor könnyen megtörténik, hogy azokat a -gondolkodási formákat, melyekhez gyermekkorunktól fogva hozzá -vagyunk szokva, az emberi szellem őstulajdonainak tartjuk, holott -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> tényleg nem egyebek, mint elmúlt -nemzedékek fáradságosan összehalmozott örökségei.</p> -<p>Ha a megismerés processzusát, ahogy ma a felnőtt ember tudatában -tényleg végbemegy, analitikai leírásnak akarnók alávetni, akkor -bizonyára hamar eljutnánk oly elementáris folyamatokhoz, melyekről -az egyes ember nem tudná többé kimutatni, hogy saját átélt -tapasztalatából erednek. Ezáltal megint egy a priori, fogalmak és -gondolkozási formák dolgában való őstulajdon látszata idéződnék -elő. Épen ezért azonban a pszichológiai tények és törvények -kutatására nem elegendő az analitikai leíró módszer. Csak a -genetikus és biológiai szemléleti mód hozzájárulása által -lepleződik le az igazi tényállás.</p> -<p>Az ilyen szemléleti mód alapján mondhatjuk most már: Nincs a -priori ismeret. Az organizmus és környezet összehatásából fejlődnek -ki a minden emberrel közös ismeret – formák, melyek -legfontosabbikául és leginkább alapvetőjéül a fundamentális -appercepciót és az ebből keletkező ítélet-funkciót kell -tekintenünk. Ebből fejlődnek ki a <i>szubsztanciálitás</i> és -<i>kauzalitás</i> ismeret-formái vagy kategóriái, melyeket Kant az -ész veleszületett alapformái közé számít.</p> -<p>A <i>szubsztancia</i> fogalma, mely által a dolgok megmaradó, a -jelenségek változásában változatlan lényegét értjük, már -előreképezve benne rejlik az érzéki észrevételben, ahol érzetek -komplexumai a fundamentális appercepciónál fogva egységes dolgokká -foglaltatnak össze. A mi felfogásunkban megkülönböztetjük a dolgot -tulajdonságaitól <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> és úgy tekintjük, mint azt, ami az -állapotok és vonatkozások váltakozásában megmarad és fentartja -magát. Az ítélet-funkció által szintén valami megmaradó jön létre a -szubjektumban s ez a megmaradó tekintetik a belőle kiinduló hatások -hordozójának. Ha még ezután megtanuljuk a dolgokon megkülönböztetni -az anyagot és formát, akkor megint az anyag az, ami az alakulás és -mozgás változásában egyforma marad és fentartja magát. Így fejlődik -ki aztán a változatlan, a megmaradó fogalma, amely alapjául szolgál -minden változásnak és önmagával mindig egyforma marad. Mivel minden -szubjektum magában foglalja a szubsztancia fogalmát, ezért érthető, -hogy ez a valónak minden felfogásában visszatér s épen ezért vélték -benne az emberi ész alapformáját megtalálni. A filozófiai -rendszerekben épen úgy, mint a természettudományi teoriákban -egyaránt hathatósnak találjuk a szubsztancia-fogalmat. A fizikában -és kémiában sokáig az atómokat tartották és sok tekintetben tartják -még most is az utolsó, változhatatlan szubsztanciáknak, minden -változás megmaradó hordozóinak. A biológiában a sejteket vagy ezek -alkatrészeit (neuronok, plasomok) tekintik végső organikus -szubsztanciáknak. Az utóbbi időkben megtették ugyan azt a -kísérletet, hogy a szubsztancia fogalmát kiküszöböljék a -természet-szemléletből. Utóbb rá fogunk térni ezekre a -kísérletekre, de már most ki kell mondanunk, hogy ez a kiküszöbölés -gondolkodóképességünk által sohasem hajtható tökéletesen és -maradandóan végre.</p> -<p>A <i>kazualitás</i> ismeretformája egyfelől -akarat-cselekvéseinkben, <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> másfelől minden ítélet-aktusban -közvetlenül adva van. Ha mi a virágzó fáról való észrevételt ebbe -az ítéletbe formáljuk át: «A fa virágzik», akkor a fát mint -erőcentrumot fogjuk fel, amely önmagából előhozza a virágzást. -Saját akarat-cselekvéseinkben hézagtalan közvetlenséggel éljük át -az átmenetet az akarat-elhatározástól az izomkontrakcióig. A -környezetünkben való eseményeknél néha a sorozatnak csak egyes -tagjait vesszük észre. Akarat-cselekvésünk analógiája szerint -azonban kiegészítjük a hiányzót és a fundamentális appercepciónál -fogva az események sorozatait, melyek szabályszerűen egymásra -következnek, úgy fogjuk fel, mintha az átmeneteknek ugyanaz a -hézagtalansága uralkodnék bennük. Minden folyamatot, melyet mi -észreveszünk vagy feltárunk, azáltal okozottnak kell gondolnunk, -ami megelőzte, a kauzális kapcsolatot nem küszöbölhetjük ki -gondolkodásunkból. Amidőn ítélünk, erőcentrumokat állítunk oda, -amelyek hatnak s a szubjektum és predikátum összekapcsolása marad -az előképe minden oki kapcsolásnak.</p> -<p><i>David Hume</i> volt az első, aki az okfogalom pszichológiával -és kritikájával foglalkozott. Azt hitte, bebizonyíthatja, hogy -közvetlen tapasztalatunkban csak szabályszerű egymásra következés -van adva és hogy az okozás eszméjét tévesen vittük bele a világba. -<i>Kant</i>, kinek – mint ő maga mondja – «ez a kritika -félbeszakította dogmatikus álmát», a kauzalitásban az ész oly -alapformáját vélte megtalálni, melyet a kívülről jövő -érzet-anyaghoz hozzá kell tennünk, hogy tapasztalat váljék -lehetségessé. Szemléleti módunk <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> arra tanít, hogy a -kauzálitás az ítélet-funkcióból természeti szükségszerűséggel -fejlődik és hogy mint ez, az organizmus és környezet -kölcsönhatásának eredménye. A kauzálitás tehát nem tartozik -teljesen az ismeret szubjektiv tényezőjéhez, az objektiv tényezőnek -is része van létrejövetelében s így megvan annak egészen észszerű -értelme, ha objektiv okokról beszélünk. Újabb időben sok -tekintetben visszatérnek Humehoz és vele együtt azt állítják, hogy -mi mindig csak az események egymásra következését, de sohasem -kauzális kapcsolódását tapasztaljuk. Ezzel szemben arra kell -utalni, hogy a merő egymásra következés a kauzális kapcsolódástól -lényegesen különbözik. Olyan események között, melyek -szabályszerűen egymásra következnek, az időbeli következésen kívül -még van egy belső kapcsolat, amely úgy tetszik, ahhoz az -összeköttetéshez hasonlít, melyet akaratcselekvéseinkben az akarati -impulzus és az izom-kontrakció között mindennap átélünk. Ahol ezt -az összefüggést megtaláljuk vagy alaposan sejtjük, ott kauzális -kapcsolatot sejtünk, ahol ellenben nincs meg, ott csak erőbeli -egymásrakövetkezésről lehet szó. Ha egy nagy háborút egy üstökös -megjelenése előz meg, akkor tapasztalat által vezetett elménk az -üstököst sohasem fogja amaz erőcentrumnak tekinteni, amelynek -erőnyilvánulása a háború. Itt tehát csak egymásra következés van -előttünk. Ha ellenben egy adag kininnek az az eredménye, hogy a -beteg testhőmérséklete csökken, akkor az ismételt tapasztalás -alapján jogosan tesszük fel, hogy a kinin beadása által olyan -fiziológiai folyamat <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> vezettetik be, amely lefolyásában a -hőmérséklet alábbszállását hozza magával.</p> -<p>A <i>számfogalmak</i> is az ítélet-funkcióból fejlődnek ki. -Egyforma tárgyak csoportjai arra indítanak, hogy ugyanazt a -megnevező ítéletet ismételjük. A párosan elrendezett testrészek -adhatták erre az első alkalmat. «Kéz, kéz», «szem, szem», «láb, -láb». Az ismétlést eredetileg bizonyosan mozdulatok kísérték és az -ismétlések számát a tárgyak határozták meg. Aki egy három fából -álló csoport szemlélésekor ezt az ítéletet mondja: «fa, fa, fa», -annak épen a harmadik ismétlésnél kell megállani. A további -ismétlésre hiányzik az alkalom, t. i. a hozzátartozó tárgy. Az -utolsó ismétlést egy hang kísérhette, amelyből lassankint a -megfelelő számnév lett. Ezt aztán a tárgyak minden oly csoportjánál -alkalmazták, amely az ismétlések ugyanakkora számára adott alkalmat -és így keletkeztek az első számfogalmak. Minden az egységek -foglalata lesz, amely pontosabb vizsgálat után bizonyos -meghatározott vonatkozásokat mutat ezekhez az egységekhez és más -számokhoz. Ezek a vonatkozások a tárgyak minden csoportjánál -egyformák s ezért minden tárgyra érvényük kell hogy legyen. Így itt -is a gondolkodás összefoglaló tevékenysége útján a nyelv -közreműködésével rendkívül fontos gondolkozási eszközt találtak, -melynek nagy értéke van a tapasztalás ökonomikus elrendezésére.</p> -<p>Így fejlődnek az ítélet-funkcióból lassankint a megismerési -formák és gondolkozási eszközök, amelyekkel operálunk és amelyek -szellemi fegyverünkül szolgálnak. De a fundamentális appercepció -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> mindig hathatós marad és még a -komplikált ítéletek is mindig ugyanazon a módon hajtják végre az -adott tartalmak formálását és objektiválását. Mikor környezetünk -benyomásait az univerzum nyelvéből a mi nyelvünkre fordítottuk, -ezzel ezeket a benyomásokat szellemi tulajdonunkká tesszük. Ezt -aztán azzal értékesítjük, hogy a felismert természeti erőket -szolgálatunkba kényszerítjük és így életünket nehéz feltételek -között is fentartani és tartalomban egyre gazdagabbá alakítani -vagyunk képesek. Az emberi szervezet és környezete közötti -kölcsönhatás eredménye most már így foglalható össze: <i>a világ -megismerése az alakítás által és a világ alakítása megismerés -által</i>.</p> -<p>Az igazság, amelyet rendszerint minden megismerés céljául -szoktak megjelölni, mint láttuk, egy bizonyos vonatkozás az ítéleti -aktus és az ezáltal megformált és objektivált folyamat között. Ez a -vonatkozás természetesen csak gondolkozó lények tudatában van meg -és legvilágosabban akkor lép elő, ha oly ítéleteket, melyek ránk -származtak, az általuk megjelölt folyamatokkal összehasonlítunk. -Idegen ítéletek e vizsgálatánál aztán olyan pszichikai jelenségek -jutnak felszínre, melyeknek az ismeret fejlődésére nagy fontosságuk -van. Ha egy hallott vagy olvasott ítéletet meg akarunk érteni, -akkor a hallott vagy olvasott ítéletben már megformált és tagozott -képzettartalmat ismét egységgé kell összefoglalni. Míg az önállóan -előállított ítélet analizis, az átöröklődött ítélet szintézist -kíván tőlünk. Az összefoglalás és újraegyesítés ez aktusánál aztán -gyakran állnak be nehézségek és akadályok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> Ha nem -sikerül a hallott ítéletet egységes képzetté egyesítenünk, akkor -nem értjük a hallottat. Akkor <i>kérdések</i> útján igyekezünk -felvilágosítást nyerni. De gyakran megesik az is, hogy sikerül a -ránk származott ítéletben tagolt képzetet utólag kiegészítenünk, -azonban azt találjuk, az átöröklődött ítéletben végrehajtott -magyarázat nem helyes. Ebben az esetben a hallottat vagy olvasottat -jól megértjük, de nem hisszük el. Ezen a módon áll elő a hit vagy -általánosabban véve az <i>igaznak tartás</i> pszichikai -jelensége.</p> -<p>Újabb időben többfelől mondották ki azt a felfogást, hogy az -igaznak tartás aktusában van maga az ítéletfunkció lényege. <i>John -Stuart Mill</i>, az angol logikus mondta: «Ítélni és egy ítéletet -igaznak tartani egy és ugyanaz a dolog». Ez a vélemény már azért is -tarthatatlan, mert hiszen az igaznaktartás tárgya csak egy ítélet -lehet; mivel pl. egy képzet magában véve se nem igaz, se nem hamis, -tehát nem is tartható igaznak. Ebben a nézetben helyes csak az, -hogy minden ítélet-aktusban egy objektiváló elem rejlik. Ha tehát -az igaznaktartás nem azonos az ítélettel, akkor meg kell vizsgálni, -miben áll ennek a jelenségnek a lényege és meg kell ismerni annak -különböző formáit és intenzitás-fokozatait.</p> -<p>Az igaznaktartás vagy <i>tudás</i>, vagy <i>hit</i>. Tudásról -akkor beszélünk, ha az ítélet kimondásával az a bizonyosság van -összekötve, hogy erre az ítéletre ráillik az igazság -<i>objektiv</i> kritériuma. Ahol nem így áll a dolog, ott csak -meggyőződésről vagy hitről lehet beszélni. A tudás nem ismeri az -intenzitás fokozatait, vagy megvan, vagy nincs meg, aszerint, amint -az objektiv kritérium <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> megvan vagy hiányzik. Ezzel szemben a -hitben az intenzitás sokféle fokozatai vannak meg. Kisebb vagy -nagyobb szilárdsággal hihetjük, többé vagy kevésbbé lehetünk -meggyőződve.</p> -<p>Ha most már a hit és a meggyőződés pszichológiai természetét -kérdezzük, akkor már az a tény, hogy mind a kettő intenzive fokozva -van, arra a sejtésre vezet, hogy itt nem gondolkodási -processzusokkal, hanem érzésekkel van dolgunk. Ebben a felfogásban -erősít meg az a megfontolás, hogy a hit ellentéte, a <i>kétség</i>, -valamennyiünk előtt mint érzelmi állapot ismeretes.</p> -<p>Ha most már ezen érzések keletkezési föltételeit kérdezzük, -akkor a felelet nem lesz nehéz. A hit vagy a meggyőződés érzése -akkor keletkezik, ha egy ítélet megegyezése eddigi -tapasztalatainkkal, világnézetünkkel világosan tudatunkba jut. -Megvonjuk egy ítélettől a hitünket, ha ez minden eddigi -tapasztalatunknak ellentmond, ha nem tudjuk beleilleszteni -világképünkbe, világnézetünkbe. A leghevesebb lelki harcok sokszor -ilyen új ítéletek eredményei, melyek nekünk nyújtatnak. Így -<i>Kopernikus</i> állításainak sokáig nem hittek, mert hozzá voltak -szokva az emberek, hogy a bibliát tudományos kérdésekben is -tekintélynek tartsák.</p> -<p>A fejlődés folyamán természetesnek kell hogy feltünjön, hogy oly -ítéletek, melyeket azelőtt igaznak tartottak, valótlanoknak -bizonyulnak. Az ilyen ítéletek azonban többnyire már fogalmakká -sűrűsödtek s a velük való operálást megszokták az emberek. Ha most -már az ítéletek nem igazak többé, akkor a fogalmakat sem lehet -valóban meglevő erőcentrumoknak tekinteni. Ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> pl. a -keresztény időszak első évszázadaiban a pogányok keresztény hitre -tértek, akkor szemükben az addig imádott jelenségek elvesztették -realításukat. A tizenhetedik és tizennyolcadik század kémikusai -erősen hisznek az általuk feltételezett phlogiston realitásában, -oly anyagéban, amely minden éghető anyagban megvan. Mikor aztán -<i>Lavoisier</i> helyesen magyarázta meg az égési processzust, a -phlogiston fogalma elvesztette érvényét, realitását. Ennek -megfelelően egy az igazság-fogalommal analóg gondolkozási eszköz -fejlődik ki, amely a fogalom vonatkozását a valósággal jelöli meg. -Ezt a gondolkozási eszközt nevezzük <i>existencia-fogalomnak</i>. -Újabb időben ezt is többféleképen értelmezték és ez nem egy -kontroverziára adott alkalmat. Mi az existenciát úgy fogjuk fel, -mint <i>predikátumot</i>, mely a szubjektum hatóképességet fejezi -ki. Ha azt mondjuk: Isten létezik, ez annyit jelent, hogy: Isten -nem az emberi fantázia teremtménye, hanem megvan függetlenül attól, -hogy hiszünk-e benne, önálló erőcentrum, melyet hatásaiból ismerünk -fel. <i>Schiller</i> «Bürgschaft»-jában a zsarnok Dionysos nem -hitte, hogy az önfeláldozó baráti hűség csakugyan létezik. Ekkor -átél egy eseményt, amelyet nem magyarázhat másra, mint ama -kétségbevont hűség hatására. Ezért meggyőzve kiált fel: «a hűség -mégse merő agyrém».</p> -<p>A megismerési processzus genetikus és biológiai vizsgálata -megmutatta, hogy minden ismeretforma és minden ismeret-tartalom a -környezet és az organizmus kölcsönhatásául tekinthető, midőn -azonban a környezet folyamatai az organizmuson belül különféle -átformálódásokon és <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> feldolgozásokon mennek keresztül. -Minden ismeretaktusban és minden ismerettartalomban van egy -objektiv és egy szubjektiv tartalom. A szubjektiv komponensteket -eddig megvizsgáltuk és legfontosabb fejlődési fázisaikat -feltüntettük. Most az objektiv komponenst fogjuk kérdezni, az -ismeret tárgyát, valóságos szubsztrátumát. Ezzel foglalkozik a -második része annak, amit a megismerés filozófiájának neveztünk. Ez -a második rész a levőről szóló tan, vagyis az ontologia.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">NEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> -Metafizika vagy ontológia.</h2> -<h3>27. §. Az ontológiai probléma.</h3> -<p>Az ismeretproblémákkal szoros kapcsolatban van az ontologiai -probléma. Az a kérdés, hogy mit vagyunk képesek megismerni, magától -vezet arra a kérdésre, hogy mi létezik, mi a lényege a -valóságosnak. Történelmileg az utóbbi kérdés korábban merült fel, -mint a megismerés problémája, ami teljesen érthető, mert a levőnek -természetéről való kérdésnek arra nézve is megvan az értelme és -érdeke, aki ismeretelméletileg még nem hagyta el a naiv realizmus -talaját.</p> -<p>A nem filozofáló ész arra a kérdésre, hogy mi a való, ezt fogja -felelni: az engem körülvevő dolgok, melyeket látok, hallok, -megfoghatok. A naiv értelem felfogása szerint tehát az egyes dolgok -rendezetlen sokasága a létező, de még minden teoretikus spekuláció -előtt, még a praktikus világnézet talaján feltűnik és észrevevődik -a különbség az <i>eleven</i> és <i>élettelen</i> között. Az -élettelen nyugton marad, amíg külső lökés nem hozza mozgásba, az -eleven saját ösztönéből és céltudatos módon mozog. Az elevenben -tehát oly lénynek kell laknia, amely ezt a mozgást előhívja. Az a -lény az álomban ideiglenesen, a halálban örökre elhagyja a testet. -Ezt a lényt leheletszerűnek <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> képzelik, ugyanaz az -alakja, mint a testeé, de meg nem fogható, bizonyos értelemben -immateriális. Ez a lény a testtől különböző és elválasztható lélek. -A <i>lélekhit</i>, mint ahogy a néprajzi tudomány kétségtelenné -teszi, <i>az emberi nem közkincse</i>. Sehol sem találtak oly -népet, amelynél ne volna meg ez a hit, amely a halál jelenségeiből, -valamint az álmokból is természeti szükségszerűséggel fejlődik -ki.</p> -<p>Így már ezen a gondolkodási fokon a létező két nagy, egymástól -teljesen különböző csoportra oszlik: a <i>testek</i> és a -<i>lelkek</i> birodalmára. Ez a különválasztás persze még nem -logikailag éles. A holt vagy legalább ép most elhalt testet még -érzésre képesnek tekintik és olyan tulajdonságok viselőjének, -melyeket mi pszichikaiaknak mondunk. Mikor Achilles a holt Hektort -végighurcolja a földön, akkor az ellenséget még ezzel kínozni -akarja és ha Patroklos lelke kesereg, hogy annyi férfiúi bátorságot -és ifjúságot el kell hagynia, akkor épen a test tekintetik a -tulajdonságok viselőjének. Egyáltalán ezen a fejlődési fokon a -<i>test</i> a <i>személyiség</i> hordozója és a lelket úgy -tekintik, mint ettől különböző lényt. Másrészről a léleknek van -alakja, alkalmilag láthatóvá lesz és így megfoghatatlan, testetlen -ugyan, de nem a szó legszorosabb értelmében immateriális.</p> -<p>A filozófiai spekuláció aztán az ilyen bizonytalan, ilyen -kevéssé éles felfogással nem elégszik meg. Tekintettel a jelenségek -törvényszerűségére és egységes összefüggésére, megvan az a -törekvése, hogy a világmindenséget egy <i>egységes</i> elvből fogja -fel és magyarázza. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Már most azt a nézetet, hogy egy elv elegendő a világ -megmagyarázására, hogy minden létező egységes és egyforma -természetű, <i>monizmusnak</i> nevezik.</p> -<p>Ezzel szemben annak a gondolkodási iránynak, mely két különböző -szubsztanciát vagyis lényeget vesz fel, <i>dualizmus</i> a neve; az -a nézet pedig, mely szerint kettőnél is több a szubsztancia, -<i>pluralizmus</i>.</p> -<p>A nem filozofáló ész felfogását mint bizonytalan dualizmust -lehet megjelölni. A <i>monizmus</i> ellenben különböző lehet. Azt -lehet állítani, hogy csak testi vagy anyagi van, hogy csak -<i>matéria</i> van és minden szellemi csak az anyag funkciójául -tekintendő s maga is valami materiális. Ennek a gondolkodási -iránynak a neve <i>materializmus</i>.</p> -<p>De azt is lehet állítani, hogy csak a szellemi világnak van -valóságos, reális léte, míg minden materiális csak mint képzet van -adva és így csak úgy tekinthető, mint valami szelleminek a -megjelenési formája. Ez a <i>spiritualizmus</i> álláspontja, mely -gyakran <i>idealizmusnak</i> is nevezi magát.</p> -<p>Emellett még vannak különböző, gyakran elég komplikált formái a -monizmusnak, melyek azonban, ha kevésbbé jelentékeny különbségeket -leszámítunk, két tipusra vihetők vissza. A monizmus egyik formája -az ős-szubsztanciának bizonyos nemét tételezi fel, amely maga se -nem anyag, se nem szellem, hanem mindkettőt mint kisugárzást, mint -attributumot vagy másvalamiképen tartalmazza. Ez az -ős-szubsztancia, mely mint önmagának saját oka (causa sui) és -legtöbbnyire <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> mint istenség is gondoltatik, vagy -változatlan marad, vagy mindig új formákba fejlődik. Ezt a -világnézetet, melyet kiváló gondolkodók képviselnek, a -<i>szubsztancia monizmus</i>-ának nevezzük.</p> -<p>Ettől lényegesen eltérő a monisztikus gondolkodásmód egy másik -neme, amely szigorúan véve nem is támaszt arra igényt, hogy -világnézet legyen. Ujabb kutatók t. i. azt a kísérletet vállalták, -hogy a merő tapasztalat talajára álljanak és emellett eltávolítsák -a különbséget a fizikai és a pszichikai között. A tapasztalatot -bizonyos elemekre és ezeknek funkcionális vonatkozásaira kell -visszavezetni és a tudomány ne tegyen egyebet, mint hogy ezt a -tapasztalatot ökonomikusan rendezi. A szubsztancia helyére az -energia fogalma vagy a történés még általánosabb fogalma -helyeztetik. Mivel az energia tömege állandó marad és formái -egymásba áthelyezhetők, tehát az univerzumot mint rendezett -eseményt fogják fel, amely egységes törvényeknek van alávetve. A -világszemléletnek ezt a nem épen könnyen érthető módját a -<i>történés monizmusá</i>-nak nevezzük.</p> -<p>Ezekkel a monisztikus felfogásokkal szemben áll az az irány, -amely a nem filozofáló ész felfogásához tér vissza és két különböző -lényeget, anyagot és szellemet tételez fel. Ennek a dualizmusnak -magától értetődőleg különböznie kell a naiv tudatétól. A logikai -ellentmondásoknak el kell háríttatniok és a szellem és anyag -kölcsönös viszonya a tényeknek megfelelően kell hogy megfoghatóvá -tétessék. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Ezen gondolkodási irányok mindegyike külön-külön megvizsgálást -kíván.</p> -<h3>28. §. A materializmus.</h3> -<p>«A materializmus oly régi, mint a filozófia, de nem régibb», – -mondja <i>Lange</i> a materializmus történetéről szóló kitünő -művének elején. Ezzel mindenekelőtt az az általánosan elterjedt, de -téves nézet utasíttatik vissza, hogy a materializmus a naiv ész -felfogása. A materializmus sokkal inkább metafizikai, vagyis a -tapasztalaton túlmenő hipotézis, amely a világtörténés -összefüggését kísérli megfoghatóvá tenni.</p> -<p>A görög filozófusok első kísérletei a világ magyarázására -határozottan materialisztikusak. Egy alap-anyagot keresnek, -amelyből minden keletkezett s ezt hol a vízben, hol a tűzben, hol a -levegőben vélik megtalálni. A szellemi élet emellett persze -megmagyarázhatatlan marad, miután még nem tárgya a filozófiai -elmélkedésnek. <i>Empedokles</i>, a négy elemről szóló tan -megalapítója és <i>Anaxagoras</i> (mindketten Kr. e. 450 körül) -értékesítettek először szellemi principiumot is a világ -magyarázatára, az első a szeretetet és gyűlöletet, az utóbbi a -rendező szellemet. Ezóta <i>szellem</i> és <i>anyag</i> küzdenek a -világuralomért, melyet a filozófia hol az egyiknek, hol a másiknak -juttat, hol pedig mind a kettőnek együtt.</p> -<p>Határozottan materialisztikus <i>Leukippos</i> és -<i>Demokritos</i> atomtana, nemkülönben a sztoikusok ismerettana -is. A középkor az uralkodó teológiai befolyás folytán dualisztikus, -ép így az újabb <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> filozófia is kezdeteiben. -<i>Descartes</i> adta a dualizmusnak legélesebb filozófiai -kifejezését.</p> -<p>A tizennyolcadik században Franciaországban <i>Lamettrie</i> -orvos (1709–1751) «<i>L’homme-machine</i>» (az ember mint gép) című -könyvében mondta ki a határozott materializmust és minden -gondolkodást testi tevékenységnek magyarázott. <i>Holbach</i> báró -(megh. 1789) azután «<i>Système de la nature</i>» című művében ezt -a materializmust részletesen indokolta és vallási előítéleteket -igyekezett segítségével leküzdeni.</p> -<p><i>Kant, Fichte, Schelling</i> és <i>Hegel</i> idealisztikus -rendszerei által a materializmus egy ideig vesztett tekintélyéből, -hogy aztán <i>Hegel</i> bukása után újból feltámadjon. <i>Vogt, -Moleschott, Büchner</i> energikusan síkra szálltak a -materialisztikus világnézetért és <i>Büchner</i> számos kiadásban -(magyarul is) megjelent <i>Erő és anyag</i> című könyve nagyon -sokat tett ennek a tanításnak az elterjesztésére. Az -érzékfiziológia és az agyra vonatkozó vizsgálatok haladása nagy -ösztönzői voltak e terjedésnek. Tudományos körökben a materializmus -az utolsó évtizedekben ismét vesztett érvényéből, de a művelt -laikusok között nagyon el van terjedve. Most már meg kell -ismerkednünk a materializmus legfontosabb állításaival, valamint -ezek indokolásával.</p> -<p>A materializmus mindenekelőtt azt igyekszik bebizonyítani, hogy -minden, amit pszichikai folyamatnak nevezünk és amit mint ilyet -tudatunkban átélünk, tényleg nem más, mint szerveink funkciója, -különösen pedig agyvelőnké. Egy pszichikai folyamat, tehát egy -gondolat, egy érzés, egy akarat-elhatározás igazi lényege csak -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> akkor ismerhető fel, ha a megfelelő -agy-processzus ki van kutatva. A <i>pszichológia</i> a -materializmus számára nem egyéb, mint agy-fiziológia. Különösen -igyekszik a materializmus bebizonyítani, hogy a testtől különböző -és különvaló lélek föltételezése tudománytalan és minden -tapasztalatnak ellentmondó. A legfontosabb argumentumok, melyekkel -ez állítás bebizonyítására síkra száll, a következők:</p> -<p>1. A <i>metodologiai</i> argumentum: Egy immateriális, de mégis -megmaradó, önálló, a testtől különböző lélek feltételezése tudomány -előtti és tudománytalan. Aki így gondolkozik, az a természeti népek -kulturális fokán áll, melyek minden folyamatot mint egy láthatatlan -démon hatását fogják fel. A tapasztalatban csak a test és szervei -vannak adva. Mindazt, amit ez az organizmus végez és ami benne -végbemegy, úgy kell felfogni, mint szerveinek funkcióját. Egy lélek -feltételezése époly felesleges, mint tarthatatlan metafizika, -melyet a szigorú tudománynak kérlelhetetlenül ki kell -küszöbölnie.</p> -<p>2. A <i>mechanikai</i> argumentum: A világtörténés -természettudományos felfogása azt az elvet állította fel és találta -beváltnak, hogy a világban meglévő erő-mennyiség vagy energia -summája sem nem gyarapítható, sem nem csökkenthető, hanem mindig -állandó marad. Minden történés csak az energiának más formáiba való -változásában áll. Így változik át a mozgás hővé, a hő mozgássá, a -villamos áram, vizen keresztül vezetve, kémiai hatásokat fejt ki és -az univerzum összes mechanizmusa az alatt az előfeltétel alatt -válik érthetővé, hogy az energiának semmiféle <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> új -teremtése nem megy végbe. Ha most már feltételezünk egy a testtől -különböző lelket, amely nemmechanikus behatásával egy izmot -összehúzódásra bír és egy mozdulatot hív elő, akkor ez a meglévő -energiának szaporodását, az erő egy újon-teremtését jelentené. Ez a -fölvétel az energia megmaradásának oly gyakran bevált -principiumával ellentmondásban van s ezért mint tudományellenes -elvetendő.</p> -<p>3. A <i>kozmológiai</i> argumentum: Volt idő, amikor földünk -izzó gázköd volt. Akkor nem lehetett rajta semmiféle organikus -élet, sem ember s következőleg semmiféle szellemi tevékenység sem. -Csak mikor a föld lehült és megvoltak a feltételek az organikus -élet keletkezésére, csak akkor jött létre a földön a növényi és -állati világ, amelyből aztán az ember is kifejlődött. A szellemi -élet tehát csak az organikus élettel együtt keletkezett s -hozzákötve marad a fiziológiai föltételek meglétéhez. Nincs tehát -értelme, egy az organikustól eltérő szellemi életet feltételezni, -mivel ez az organikussal együtt keletkezett és bizonyára ezzel -együtt fog elpusztulni.</p> -<p>Mindezeknek az argumentumoknak összevéve erősen meggyőző vagy -legalább rábeszélő erejük van, úgy hogy nem lehet csodálni, ha a -materializmust széles körökben az egyedül lehetséges tudományos -világnézetnek tekintik.</p> -<p>Ami most már a lélek föltételezése elleni metodologiai -argumentumot illeti, a modern pszichológia egyet kell hogy értsen a -materializmussal, de természetesen más okokból. Egy maguktól a -pszichikai folyamatoktól különböző lelki élet, amely mint -gondolkodásunk, érzésünk és <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> akarásunk hordozója jönne -számba, mindenesetre nincs adva semmiféle tapasztalatban. -Ellenkezőleg a lelki folyamatokra az a karakterisztikus, hogy -mindig mint történés, mint események lépnek elénk, amelyekben -szubsztanciális hordozó számára nincs hely. Ha most már ennek -dacára lélekről vagy szellemről beszélünk, ennek oka tényleg abban -áll, amit fentebb fundamentális appercepciónak neveztünk. Az -egyszer kifejlődött ítélet-funkció egy gondolattartalmat csakis az -alany és állítmány formájában tud elsajátítani. Ameddig a -pszichológia ezt a lélekfogalmat ugyanazon a módon használja, ahogy -a fizikus a magnetizmusról vagy elektromosságról beszél, ahol pedig -tényleg csak mágneses vagy elektromos jelenségek vannak számára -adva, amíg a lélek csak a pszichológiai folyamatoknak -szubjektumául, nem pedig önálló szubsztanciául tekintetik, addig -ezt a kifejezési módot nem lehet tudománytalannak mondani. Amint -azonban a testtől különböző lelket tételezünk fel, amely önállóan -áll fenn és talán a halál után is tovább fennáll, akkor erőszakot -teszünk a tapasztalatban adott pszichikai élményeken.</p> -<p>Minden szubsztanciát azonban, ha még oly erőszakosan -kiküszöbölünk is belőle minden anyagit, mind újra <i>anyaginak</i> -képzelünk el. Minden, ami megmarad, gondolkodásunk módja szerint -tért kell hogy elfoglaljon és ezzel materiális kell hogy legyen. -Egy lélek-szubsztancia fölvétele, mely ellen a materializmus oly -buzgón és joggal is küzd, végül a materializmushoz vezet. A -tényeknek egyedül csak az felel meg, ha mindig csak pszichikai -<i>történésről</i> beszélünk, sohasem <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> -pszichikai létről és csak az ilyen szubsztrátumnélküli történés -tényleg valami minden materiálistól lényegesen eltérő.</p> -<p>A szigoruan tudományos módszer, mely csak a tényeket akarja -leírni, arra tanít, hogy mindennapi és minden órai, valamint -egyúttal legbiztosabb tapasztalatunkban oly történés van adva, -amely minden érzékileg észrevehetőtől, minden materiálistól -lényegesen különbözik, sőt ezzel teljesen összehasonlíthatatlan. A -materializmus által életrehívott tudományos módszer tehát ez ellen -a világfelfogás ellen dönt.</p> -<p>A <i>mechanikai</i> argumentum elveszti bizonyító erejét, ha -arra gondolunk, hogy akaratunk sohase teremt új energiát, hanem -csak átalakítja az izomban felgyülemlett feszítő erőt eleven erővé. -A világ semmiféle akarata sem képes az izomba az energia legkisebb -mennyiségét is belevarázsolni.</p> -<p>A <i>kozmológiai</i> argumentum kétségkívül nagyon valószínű -hipotézisre támaszkodik. Pszichikai folyamatoknak meghatározott -kozmikus állapotok között való meglétéről azonban a hipotézis a -sejtelemnek még csak az árnyékát sem mondhatja ki. Itt csaknem -minden kívül marad az emberi kutatáson s így az ilyen -hipotézisekből vett argumentumnak sem lehet bizonyító ereje.</p> -<p>Az a tény, hogy a pszichikai folyamatok minden materiálissal -teljesen összehasonlíthatatlan valamik, oly nyomatékos erővel -kényszeríti ránk magát, hogy senki, aki ezt a tényt teljesen -fölvette magába, a materializmusban nem találhat kielégítést.</p> -<p>A materializmusnak nagy érdemei vannak <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> -gondolkodóképességünk fejlesztése körül és mint irányadó -tényezőnek. A szoros összefüggés agy és lélek között általa jobban -bevésődött és eredményes kutatásokra adott ez összefüggés -részleteiről ösztönzést. Mint módszertani és heurisztikus (új -tények találására vezető) principiumnak még mindig megvan a nagy -fontossága, mint világnézet azonban nem szolgáltat igazságot a -tapasztalat egy nagy részének. Mint az idealista az idegen tudattal -szemben, époly tanácstalanul áll a materialista a saját tudatával -szemben, s egyik sem tudja a számára megmagyarázhatatlan -jelenségeket eltávolítani a világból.</p> -<h3>29. §. A spiritualizmus.</h3> -<p>A <i>spiritualizmust</i>, vagyis azt a tanítást, hogy a dolgok -igazi, a jelenség mögött rejlő lényege szellemi természetű, az -ismeretelméleti intellektualizmus idézte fel. Ha nem az érzékek -útján, hanem csak absztrakt gondolkodás útján bírjuk a dolgok -valódi természetét felismerni, akkor ennek a lényegnek magának is -szellemi természetűnek kell lennie. Ezt a következtetést legelőször -Platon vonta le határozottan és az érzékileg észre nem vehető -<i>ősképekben</i> vagy <i>ideákban</i> vélte megtalálhatni a -valóban létezőt. <i>Platon</i> e gondolata hathatósabban hatolt -tovább, semmint gondolnók és még ma is befolyással van -gondolkodásunkra. Ha az ideák önálló életéről beszélünk, melyek -valamely időt mozgatnak, akkor tulajdonképen platonikusok vagyunk. -A római kor újplatonikus gondolkodói, különösen <i>Plotinus</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> misztikus értelemben képezték tovább -ezt a tanítást.</p> -<p>A középkor szigorúan dualisztikus érzelmű, de az újkor kezdetén, -mikor <i>Descartes</i> az öntudatban találta meg az igazság -legbiztosabb forrását, a spiritualizmus újra föléled s -<i>Leibnizben</i> találja meg legjelentékenyebb képviselőinek -egyikét. <i>Leibniz</i> monádjai szellemi lények s szerinte -ilyenekből áll a világ. Az angol <i>Berkeley</i>, aki az -ismeretkritikai idealizmust megalapította (lásd föntebb), szigorúan -véve spiritualista, amidőn azt állítja, hogy csak szellemek -léteznek, amelyeknek tudattartalma a világ.</p> -<p>Újabb időben <i>Wilhelm Wundt</i> alapított spiritualisztikus -metafizikát, amikor a lét tartalmát mint egyéni akarattevékenységek -sokaságát fogja fel, amelyek szellemi természetűek. <i>Hermann -Lotze</i> és <i>Theodor Fechner</i> is a spiritualizmusban vélték -megtalálhatni az ontológiai problémák kielégítő megoldását. -<i>Lotze</i> az anyagot és szellemet mint az abszolutum megjelenési -formáját fogja fel, amely maga túlnyomólag szellemi természetű, míg -<i>Fechner</i> a mindent meglelkesítést veszi fel és ezzel a -materiális atómokat is végső ponton szellemieknek nyilvánítja.</p> -<p>Végül <i>Schopenhauer</i>, aki az akaratot és <i>Jakob -Frohschammer</i>, aki a világfántáziát tekinti a dolgok végső és -igaz lényegének, szintén spiritualisztáknak tekintendők. Ha azonban -a modern spiritizmus, melyet fentebb mint misztikus gondolkodási -irányt ismertünk meg és amely sokkal többet dolgozik szemfényvesztő -fogásokkal, mint argumentumokkal, a spiritualizmus előkelő nevét -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> veszi fel, akkor ezt mint -megengedhetetlent kell visszautasítani.</p> -<p>A spiritualizmus közeli rokonságban van az ismeretkritikai -idealizmussal. Mindkét gondolkodási irány szerint a világ lényege -szellemi természetű. A lényeges különbség azonban abban rejlik, -hogy az ismeretkritikai idealizmus minden lépést a tapasztalaton -túl, tehát minden metafizikát elutasít és épen abban keresi erejét, -hogy csak a tapasztalatban adotthoz tartja magát, holott a -spiritualizmus tudatos metafizika és az is akar lenni és mint ilyen -túlmegy a közvetlen tapasztalaton. Az ismeretkritikai idealizmus -számára a világ <i>tudattartalom</i>, a spiritualizmus számára -önálló, a megismerő szubjektumtól független <i>szellemi -lényeg</i>.</p> -<p>A spiritualizmus, pontosan nézve, nem más, mint a természeti -népek <i>animizmusának</i> filozófiai kialakítása. Az ősember a -fát, a forrást, néha még a követ is eleven, akarattal bíró -lényeknek tekinti, amelyek neki használnak vagy ártanak. A -filozófus spiritualista felismeri a természeti történés -törvényszerűségét és a külvilágban az atomok tömegét látja, melyek -mechanikai és kémiai törvények szerint vonzzák vagy taszítják -egymást és ezen a módon «az istenség élő köntösét szövik.» Ezen -utolsó egységeknek azonban szellemet és tudatot tulajdonít, mert -egy objektumnak önálló létezését szellemi bensőség nélkül nem tudja -elképzelni. Akár képzetnek, akár akaratnak vagy fantáziának -gondolja el ezt a szellemi bensőséget, ez a mindent meglelkesítés -fundamentális appercepciónk varázsa alatt áll. A forma, -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> amelyben a világot kénytelenek vagyunk -felfogni, bizonyosan igazi lényegének egyik oldala. Ezt azonban -egyetlenné tenni szerintünk époly tarthatatlan, mint -értéktelen.</p> -<p>A spiritualizmus bizonyos tekintetben magasabban áll, mint a -materializmus, mivel lelki életünk közvetlenül adott tényét -belevonja világképébe és nem alacsonyítja le fölösleges -mellékkörülménnyé. A különbség a fizikai és a pszichikai között -azonban itt is elmosódik. Époly kevéssé bírjuk felfogni, hogy mikép -tud az anyag gondolkodni, mint azt, hogy mikép lehet a szellemnek -kiterjedése. A materiális folyamatok, mint már megjegyeztük, -megközelíthetők az érzéki észrevétel számára, a szellemiek -megközelíthetetlenek. Hogy most már ily össze nem hasonlítható -dolgok hogy keletkeznek egymásból és hogy mehetnek át egymásba, azt -sem akkor nem bírjuk belátni, ha az anyagból szellem, sem akkor, ha -a szellemből anyag lesz.</p> -<p>A spiritualizmus azonban még egy másik, mélyebben fekvő hiányban -is szenved. Ha a világ szellemi lényegben áll, akkor a szellemi -történésbe valami megmaradónak, egy szubsztanciának a fogalma -vezettetik be. Most már azonban, mint már megjegyeztük, szellemi -életünkre, a mint tudatunkban végbemegy, jellemző az, hogy az -mindig csak mint esemény, mindig csak mint történés áll előnkbe. E -történés felfoghatóságára aztán a megmaradó szubsztancia fogalma -tökéletesen alkalmatlan, szükségképen félrevezető gondolkodási -eszköz. A modern fizika még a természettudományból is ki akarja -küszöbölni ezt a fogalmat és itt is csak a történés törvényeiről, -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> de sohasem megmaradó hordozójáról akar -beszélni. Ez a törekvés a fizikai folyamatokra vonatkozólag nekünk -hasztalannak tűnik fel, de a lelki élet szemlélésére a -szubsztancia-fogalom abszolut kiküszöbölése nyomatékosan ajánlatos -s a modern pszichológia energikusan követeli, sőt részben már végre -is hajtotta. Ha szellemi szubstanciákról beszélünk, ezt -ellenmondásnak kell éreznünk, ha a pszichológiai jelenségek -természetét a tényeknek megfelelően fogjuk fel. Ezért a -pszichológiának kell mindenekelőtt óvást tenni az olyan világnézet -ellen, amely oly kevéssé szolgáltat igazságot a lelki folyamatok -tényleg adott lefolyásának és természetének.</p> -<p>Nem oly egyoldalúan, mint a materializmus és a spiritualizmus -igyekeznek megoldani az ontológiai problémát a többi monisztikus -rendszerek, melyekről fentebb szó volt. Folytonos absztrakció útján -törekszenek egy magasabb fogalomig eljutni, amely az anyagot és -szellemet, a fizikai és pszichikai történést magába foglalja. Ezt a -magasabb fogalmat vagy egy megmaradó, örök szubsztanciában, vagy a -szüntelen levésben, a történés törvényében igyekszenek megtalálni. -Ezért a világfolyamat monisztikus felfogásában két további formát -különböztetünk meg: a szubsztancia monizmusát és a történés -monizmusát.</p> -<h3>30. §. A szubsztancia monizmusa.</h3> -<p>Ennek a felfogásnak legrégibb formája az úgynevezett eleaták -tanítása, amely a Kr. e. hatodik és ötödik században fejlődött ki -Görögországban. Az iskola Elea dél-olaszországi várostól kapta -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> nevét, ahonnan a hozzátartozó -gondolkodók közül többen származtak. Az iskola alapítója, -<i>Xenophanes</i> protestált <i>Homéros</i> és <i>Hesiodos</i> az -istenekről volt emberiesítő felfogása ellen és azt tanította, hogy -az istenség sem alakra, sem gondolkodásmódra nem hasonlít az -emberekhez. Ontologiailag azonban csak tanítványa, az eleai -<i>Parmenides</i> alakította ki ezt a tanítást. Már fentebb -megismertük az eleatákat, mint egy intellektualisztikus -ismeretelmélet megalapítóit. Az érzéki észrevétel, mondja -<i>Parmenides</i>, teljesen csalóka. Az istennő, aki őt tanítja, -óvja attól, hogy «a semmit meg nem látó szemet és a zúgó fület» -érvényesülni engedje. Csak a tiszta gondolkodás vezet az igazán -létezőnek megismerésére. Ez a létező egységes és örök. Nem lett, -nem ismer multat és jövőt, hanem csak örök «most»-at. A létező -továbbá oszthatatlan, változhatatlan és ennek megfelelően nem ismer -sem sokaságot, sem mozgást. <i>Parmenides</i> persze nem volt képes -magas absztrakcióját következetesen végiggondolni. Érzékietlen, -csakis tiszta gondolkodás által megfogható léte – ahogy ő mondja – -hasonlít egy jól legömbölyített golyó tömegéhez, amely a közepétől -minden irányban egyforma vastag. Az absztraktot tehát érzéki -alakban is elképzeli. <i>Parmenides</i> tanítványa, az eleai -<i>Zeno</i>, mestere tanítását éleselméjűen, de túlságos okoskodón -is igyekezett indokolni és több bizonyítékot hozott fel az érzékek -hitele, a sokaság és mozgás megléte ellen. Az eleaták tanítása nagy -hatással volt <i>Platóra</i>, aki ideáit az ő gondolkodásmódjuk -szerint mint örökkévalókat és változhatatlanokat állította oda, -nemkülönben mint <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> merőben szellemi lényegeket, amelyek az -érzékekkel fel nem foghatók, hanem csak annak számára megfoghatók, -aki a lelkét a jelenség káprázatától nem engedi tévútra -vezetni.</p> -<p>Az eleaták alapgondolata a mai napig is jelentékeny maradt és -nyilván a jövőben is az marad. Hogy az érzéki észrevétel még -természettudományi kérdésekben sem mondhatja ki az utolsó szót, azt -legnyilvánvalóbban és legbehatóbban <i>Kopernikus</i> bizonyította -meg a gondolkodóvilágnak. Amikor meg kellett győződni arról, hogy a -nap, amelyet napról-napra föl- és lemenni látunk, tényleg nem -változtatja helyét, akkor az absztrakt, matematikai gondolkozásnak, -sőt a konstruktiv, tudományos fantáziának is több az igazságértéke, -mint a «semmit meg nem látó szemnek és a zúgó fülnek.» -<i>Kopernikus</i> azonban még valami másra is tanította a -filozófusokat. A föld, addig a középpontja a világegyetemnek, -kicsiny, jelentéktelen planétává vált, amely sok mással együtt jár -a nap körül. <i>Giordano Bruno</i> (1548–1600) volt az első -filozófus, aki <i>Kopernikus</i> asztromóniai tanításaiból levonta -az ontológiai következéseket. Lángoló lelkesedéssel hirdette -tanítását a világ végtelenségéről és az univerzum egységéről. -<i>Giordano Brunót</i> 1600 február 17-én mint eretneket -megégették, mert tanítása az akkor érvényes dogmáknak ellentmondott -és mert vonakodott meggyőződését visszavonni és megtagadni. -<i>Bruno</i> gondolata az univerzum egységéről, amely, mint alább -látni fogjuk, egyúttal isten és a világ azonosságát is jelentette, -mindazáltal hatásos maradt. Más, kevésbbé eleven, de logikailag -következetesebb <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> formában vette fel ismét <i>Baruch -Spinoza</i> (1632 – 1677), kinek rendszerében a szubsztancia -monizmusa a legtisztábban jut kifejezésre.</p> -<p>Mint amsterdami származású zsidó, Spinoza már fiú korában -ismerte az ótestamentumot és aztán megismerkedett a zsidó -vallásfilozófusok tanításaival is. Itt ismert meg egy -istenfogalmat, amely, amennyire az emberi gondolkodás számára -elérhető, minden antropomorfizmustól (emberiesítéstől) meg van -tisztítva. Mindenesetre ez az isten a világtól magától különböző -lény marad. Megvolt «mielőtt a hegyek születtek» (90. zsoltár) és -szavával teremtette a világot. Mikor aztán <i>Spinoza</i> -megismerkedett <i>Descartes</i> (1596–1650) tanításaival és -megismerte a matematikai bizonyítás szigorúságát, az isten és a -világ dualizmusa többé már nem elégítette ki. Az <i>isteni -szeretetnek</i> az ótestamentumban oly gyakran bevésett parancsát a -legszigorúbb és legszélesebb értelemben fogta fel és nem bírta ezt -a parancsot máskép elgondolni, minthogy benne az ember föltétlen -odaadása kivántatik az isten végtelenségének. Ebből fejlett ki -benne lassankint <i>istennek mint az egyetlen szubsztanciának</i> a -fogalma, amelyből minden lét, a testi és a lelki egyaránt, logikai -következetességgel levezethető. Ezért neki ép úgy, mint a -szenvedélyes <i>Giordano Brunónak</i> isten és a világ egy és -ugyanaz. (Deus sive natura.)</p> -<p>Ennek az egyetlen szubsztanciának, melynek fogalma már -magábafoglalja a létet, két attributuma van: a <i>gondolkodás és a -kiterjedés</i>. Minden egyes dolog a világban, tehát minden ember -is, nem egyéb mint az egyetlen szubsztancia megjelenési formája. Ha -a dolgokat nem elkülönítettségükben, <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> hanem az örökkévalóság -szempontjából (sub specie aeternitatis) szemléljük, akkor minden -lét és történés tökéletesen egységes. Mindég csak ugyanaz a -szubsztanciánk van, melynek attributumai számtalan jelenségben -valósulnak meg. Az ember képzeteinek rendje és a dolgok rendje -ugyanaz, mert mindkettő ugyanabból a forrásból, az egyetlen, örök, -oszthatatlan szubsztanciából folyik. Az emberi ismeret és egyúttal -az emberi boldogság legmagasabb célja tehát a feltétlen odaadás az -univerzumnak, vagy ahogy Spinoza formulázza, az intellektuális -szeretet isten iránt.</p> -<p><i>Spinoza</i> világnézete egységességében és merev zártságában -tagadhatatlanul nagyszerűnek látszik. Pontosabb vizsgálatra azonban -kiderül, hogy alapvetésében egy nagyon fontos dolgot nem vesz -észre. Az első, már gyakran kiemelt hiba az, hogy Spinoza az alap -és következés logikai viszonyát azonosítja az ok és hatás -ontológiai viszonyával. Minden létet és történést ugyanazon a módon -vél a szubsztancia <i>fogalmából</i> levezethetőnek, ahogy a -geometria tényleg levezetheti tantételeit a téralakulatok -definicióiból. Azért azt is hiszi, hogy metafizikai -megállapításait, melyeket etikájában geometriai módszerrel vezet -le, ugyanaz a rendíthetetlen bizonyító erő illeti meg, mint a -geometriai tételeket. Megfeledkezik arról, hogy a geometria önmaga -által teremtett, a filozófia azonban talált és adott fogalmakkal -operál. A spinozizmus másik hiánya az, hogy itt a világtörténésből -az idő ki van küszöbölve. <i>Spinoza</i> fogalmi dedukciójában csak -az örökké megmaradót, az önmagával egyformának maradót látja és nem -veszi észre, hogy a világtörténésben állandó változás és fejlődés -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> megy végbe. Mint a spinozai -világszemlélet harmadik hibáját kell tekinteni továbbá az akkoriban -általános, merőben intellektualisztikus felfogást a lelki életről. -Számára, mint <i>Descartes</i> számára, az egész lelki élet egy -gondolkodás. A modern pszichologia azonban azt tanítja, hogy érzés -és akarás az öntudat eredeti tevékenységi módjai és hogy csak -ezekből fejlődik ki a gondolkodó tevékenység.</p> -<p>A <i>Spinoza</i>-féle szubsztancia monizmusa tehát merev -formájában nem elégíthet ki. <i>Goethe</i>, akire Spinoza nagy -hatással volt, önmagától megelevenítette a merev -szubsztancia-fogalmat. Neki az isten és természet egysége nagyon -rokonszenves volt, de számára a természet élet, fejlődés és állandó -változás. Ezért <i>Goethe</i> is örömmel üdvözölte, mikor 1797-ben -<i>Schelling</i> természetfilozófiája megjelent, egy oly mű, -melyben <i>Spinoza</i> alapgondolata, a természet és szellem -egysége, meg van tartva, de össze van kötve a fejlődés -gondolatával.</p> -<p><i>Schelling</i> (1775–1854) teljes öntudattal vette fel ismét -<i>Spinoza</i> gondolatát. Már első munkái egyikében kifejezi azt a -reményét, hogy «realitást adhat annak az eszmének, hogy -<i>Spinoza</i> etikájával egy elleniratot állíthat szembe». -«Spinozista lettem – írja <i>Hegel</i>-nek – nemsokára meg fogod -látni, hogyan». Schelling számára is természet és szellem az -abszolut megjelenési formái, az univerzum az ő számára is egységes -természetű. Spinozától eltérőleg azonban <i>Schelling</i> a -természetet és szellemet nem úgy fogja fel, mint az abszolut -attributumait, hanem mint két pólusét. A polaritás törvényét, ahogy -a mágnesség és elektromosság jelenségei mutatják, Schelling -világtörvénynek <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> tekinti. Ahogy a mágnes a közepén sem -északi, sem déli mágnes-sarkot nem mutat, hanem mindkettőnek -bizonyos nemű indifferenciáját, úgy válik ketté az abszolut -természetté és szellemmé. Emellett azonban az abszolut igazi -lényege mégis szellemi marad. A természet Schelling számára -«láthatóvá lett szellem». Ebben a Schelling által úgynevezett -«identitás-filozófia», amelynek számára gondolkodás és lét egy s -ugyanaz, mégis a spiritualizmus felé hajlik. Továbbá Schellingnél -az abszolut önmagában véve változatlan és mindig ugyanaz ugyan, de -különböző formában lesz jelenséggé és ezt a folyamatot -<i>Schelling</i> mint fejlődési folyamatot fogta fel. Az abszolut -két pólusa közül <i>Schelling</i> különösen a természetet tárgyalta -kimerítően és «természetfilozófiája» egy ideig jelentékeny, hanem -is épen a haladásra kedvező hatást tett. A modern -természettudománynak a leghatározattabban küzdenie kellett -<i>Schelling</i> módszere ellen, amely természeti törvényeket vezet -le filozófiai eszmékből s végérvényesen le kellett győznie. Az -utóbbi években azonban kezdték belátni, hogy <i>Schelling</i> -gondolata, minden természeti erőt egy egységes principiumból -magyarázni, mégis sok helyeset tartalmaz, miután a modern -természettudomány is lassankint arra a felfogásra jutott, hogy -minden természeti történést úgy tekint, mint egy egységes energia -átformálódását és áthelyezkedését.</p> -<p>Sokkal zártabban és egységesebben van keresztülvive a -szubsztancia monizmusa <i>Hegel</i>-nél (1770–1831). A gondolkodás -és lét identitását <i>Hegel</i> úgy fogta fel, hogy a fogalmak -logikai, vagy ahogy <i>Hegel</i> mondta, dialektikai fejlődése -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> egyúttal a világtörténés fejlődése is. -A <i>Schelling</i>-féle polaritási törvény <i>Hegel</i>-nél a -fogalmak merő logikai ellentétévé lesz. Minden fogalom <i>Hegel</i> -tanítása szerint arra szorít, hogy ellentétét gondoljuk. Minden -<i>A</i> megköveteli kiegészítésül a maga <i>non A</i>-ját. Ha -azonban valamely fogalom mintegy kiűzte magából az ellentétét, -akkor előáll a logikai szükségérzet, hogy mindkét fogalmat egy -magasabb fogalom alatt egyesítsünk, vagy mint Hegel mondja, -«fölemeljünk». Úgy juthatunk tehát az abszolut igazsághoz, ha csak -a fogalmak önfejlődését gondolkodva újraalkotjuk. <i>Hegel</i> így -a lét tiszta, tartalmatlan fogalmából vezet el az ideáig, amely -«mint természet szabadon elbocsátja magát», hogy aztán mint szellem -ismét visszatérjen önmagába. A szellem három fejlődési fokában, a -szubjektiv, objektiv és abszolut szellemben, amely utóbbi a -művészetben, vallásban és filozófiában nyilvánul, a fejlődés eléri -tetőpontját és mégis visszatér kiindulópontjához, a tiszta léthez. -Míg <i>Schelling</i> figyelmét főleg a természetre fordította, -<i>Hegel</i> ereje a szellem filozófiájában van. Itt nevezetesen az -«objektiv» szellem fogalmával, amely a jogban, moralitásban és -erkölcsiségben valósítja meg magát és melynek megléte a családi -életben és az állami életben nyilvánvalóan megmutatkozik, a -történelmi szemléleti mód rendkívüli mértékben elmélyült. Tőle -tanulták, hogy minden egyes ember az objektiv szellem hatása alatt -áll és hogy a szellemi fejlődésnek minden elért foka csak a -megelőző fejlődés beható tanulmányozása által fogható fel. -<i>Hegel</i> azonban azt hitte, dialektikus módszere fölébe emel -annak, hogy exakt természettudományi és <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> -történelmi tanulmányokkal vesződjünk és megengedi, hogy a lét és -történés törvényeit spekulativ módon levezessük. Ezért kellett az -exakt kutatásnak oly energikusan küzdenie befolyása ellen és ezért -volt <i>Hegel</i>-nek kivált a részletkutatók között oly sok heves -ellensége. Ma persze, mikor a ténykutatás már rég -győzedelmeskedett, újra megvan az elfogulatlanságunk, hogy -igazságosabban méltassuk <i>Hegel</i> érdemeit az emberi tudás -előmozdítása körül. <i>Hegel</i> filozófiája, mint nagyszerű, -önmagában zárt gondolat-építmény már magában véve is elismerést és -bámulatot érdemel. De tanításának pozitiv tartalmából is a minden -szellemi történés történeti szemléleti módja megmarad mint értékes -eredmény.</p> -<p>A szubsztancia monizmusa csak az eleatáknál és -<i>Spinozá</i>-nál van teljes szigorúsággal keresztülvive. -<i>Schelling</i>-nél és <i>Hegel</i>-nél összekapcsolódik vele a -fejlődés gondolata is; <i>Schelling</i>-nél egy valódi változás -értelmében, míg Hegel a fejlődést inkább mint a fogalom -önkifejtését fogja fel. Ez a monizmus egyúttal, mint már -említettük, <i>Schelling</i>-nél és <i>Hegel</i>-nél -spiritualisztikusan van színezve, amennyiben az abszolut lénye -mindkettőnél szellemi természetű.</p> -<p>Újabb természetkutatók, különösen <i>Ernst Häckel</i>, ennek a -monizmusnak ismét inkább materialisztikus alapot adtak. -<i>Häckel</i>, <i>A világrejtély</i> című sokat olvasott könyvében -megkísérelte a világtörténést a különböző erőkkel és tendenciákkal -ellátott matéria fogalmából mint egységes fejlődési menetet -ábrázolni, amely fejlődési menetben egyszerű materiális elemekből, -melyek azonban már magukban hordják a szellemi élet csiráit, -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> az individuális és szociális élet -legkomplikáltabb jelenségei lassankint kifejlődnek.</p> -<p>Másrészről ellenben fiziologiai és fizikai teóriák alapján -megkísérelték a szubsztancia-fogalmat, mint megmaradó, önmagával -mindig egyformának maradó anyagot teljesen kiküszöbölni a -világszemléletből és csak a folytonos törvényszerű változást -tekintik maradandónak. Ezt a kissé nehezen érthető, de nagyon -szigorú következetességgel keresztülvitt szemléleti módot, melyet -fentebb a történés monizmusának neveztünk, fogjuk most -tárgyalni.</p> -<h3>31. §. A történés monizmusa.</h3> -<p>Mint a szubsztancia monizmusa, a történés monizmusa is a görög -ókorban gyökerezik. Tudatos ellentétben az eleai gondolkodókkal, az -efezusi <i>Heraklitos</i> (Kr. e. 500 körül) a <i>levést</i> és a -<i>változást</i> állította fel, mint a világtörténés principiumát. -«Minden mozog és semmi sem marad meg», így hangzik egyik -kijelentése és a világtörténést egy folyóhoz hasonlítja, azt -állítva, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba leszállni, mert -akkor már többé nem ugyanaz. <i>Heraklitos</i> ismerte fel azt is, -hogy mindebben a változásban egy törvény működik, egy neme a -világésznek, amelyet ő logosznak nevezett. «Ezt a világrendet – -mondja – mely ugyanaz minden lény számára, nem isten és nem is -ember teremtette, hanem mindig eleven tűz volt és az is fog -maradni». A tűz, amely <i>Heraklitos</i> szerint az ősanyag, csak -az örök mozgás jelképének látszik. <i>Heraklitos</i> ismeri már a -folytonos magasabbra törekvés gondolatát is és ezért <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> nevezi -a harcot minden dolgok atyjának. Ebből a harcból lettek szerinte -istenek és emberek, urak és szolgák.</p> -<p><i>Heraklitos</i> gondolatait részben újra felvették a -sztoikusok, de anélkül, hogy az alapjául szolgáló szemléletet egész -mélységében ragadták volna meg. <i>Giordano Brunó</i>-nál is -találkozunk <i>Heraklitos</i> nyomaival, amennyiben ez a tüzes -szellem el van telve az örök levés gondolatával. <i>Hegel</i> -<i>Heraklitos</i>-nál vélte saját rendszerének alapeszméit -megtalálni és <i>Hegel</i> tanítványa, <i>Lassalle</i> ebben az -értelemben írt Heraklitosról kétkötetes könyvet. Kétségtelenül -<i>Hegel</i> és <i>Lassalle</i> Heraklitos mondásaiba gyakran olyan -értelmet olvastak bele, amely a görög gondolkodótól távol áll, a -fődologban azonban helyesen ítéltek. <i>Heraklitos</i> számára az -univerzum nem megmaradó szubsztancia, hanem világprocesszus.</p> -<p>Ezt a gondolatot aztán a fejlődési tan alapján újabb kutatók -energikusan felkarolták és nagy következetességgel gondolták végig. -Mielőtt azonban ezt a legújabb monizmust tárgyalnók, egy pillantást -kell vetnünk az említett fejlődési tanra.</p> -<p>A szervetlen világra nézve <i>Kant</i> «Általános természetrajz -és az ég teóriája» (Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des -Himmels) című 1755-ben megjelent munkájában a fejlődés gondolatát -mechanikai törvények szerint szigorúan és következetesen -keresztülvitte. Hipotézisét az izzó gázködökről, amelyekből -naprendszerünk alakult, később <i>Laplace</i> francia asztronómus -és matematikus, aki <i>Kant</i>-tól függetlenül jött ugyanarra az -eszmére, hasonlóképen állította fel s ma -<i>Kant-Laplace-elmélet</i> neve alatt általánosan ismeretes. -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> <i>Helmholtz</i> egy rendkívül -világosan írt előadásban kimutatta, hogy ez az elmélet a kutatás -jelenlegi állásának is a legjobban megfelel. Az organikus világ -előtt azonban <i>Kant</i> teljes tudatossággal megáll. Míg teljes -bizalommal megállapításaiban azt hiszi, fenhéjázás nélkül lehet -mondani: «adjatok nekem anyagot és egy világot fogok belőle -építeni, azaz: adjatok anyagot és meg fogom mutatni, hogy -keletkezik belőle a világ» – nem bízik benne, hogy egyetlen szál -gyom vagy egy hernyó keletkezését meg tudja magyarázni.</p> -<p><i>Goethe, Lamarck, Geoffroy Saint-Hilaire, Spencer</i> és -<i>Darwin</i> kutatásai aztán az organikus világ fejlődésébe való -betekintést lényegesen előmozdították. Most tudjuk, hogy itt is -egyszerű elemekből fejlődnek ki a legkomplikáltabb alakulatok és -legalább sejtelmünk van e fejlődés törvényeiről. Az élet -alaptulajdonságait, ahogy megvannak: növekvés, táplálkozás, a belső -funkciók alkalmazkodása a külső körülményekhez, mindenesetre fel -kell tételezni már az elemeknél is, akár sejteknek, akár -neuronoknak vagy plazómoknak, akárhogy is nevezzük őket. Az az egy -dolog azonban szilárdan áll, hogy minden szerv és minden funkció -bizonyos tendenciák alapján fejlődik, melyek arra vannak irányítva, -hogy az organizmust és faját fentartsák. Az ezen szemléleti módból -keletkezett tudomány az élet törvényeiről, azaz a <i>biológia</i> -serény részletkutatások révén nagy haladást tett és elháríthatatlan -feladattá vált, hogy az ember szellemi életét is az életfentartás -álláspontjából, vagy hogy tudományosabban fejezzük ki, biologiai -principiumok szerint átkutassuk. <i>Herbert Spencer</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> próbálta meg ezt először «A -pszichológia principiumai» című munkájában s ezáltal dacára annak, -hogy kissé túlságos szorosan fogalmazta meg az életfogalmat, sokkal -hozzájárult a lelki folyamatok megértéséhez.</p> -<p>Ha mindent, ami az emberi szervezetben végbemegy, mint -életfolyamatot fogunk fel, akkor adva van a lehetőség, hogy -pszichikai és fizikai jelenségek számára egységesítő kapcsot -találjunk és olyan fogalmat állítsunk fel, amely mindkettőt tényleg -egyesíti. Innen nézve azonban a tekintetet minden történésre ki -lehet tágítani és olyan monisztikus felfogást nyerni, mely sokkal -következetesebb és szigorúbb, mint az eddig megkíséreltek. Ezekre a -gondolat-utakra tértek <i>Richard Avenarius</i> és <i>Ernst -Mach</i> és az <i>Avenarius</i> által alapított -«empiriokriticizmus» a legkövetkezetesebb monisztikus rendszer, -amelyet eddig felállítottak.</p> -<p><i>Avenarius</i> és <i>Mach</i> egymástól függetlenül és egészen -különböző utakon jutottak eredményeikhez. <i>Avenarius</i>, aki -eleinte sokat foglalkozott Spinozával s ez a foglalkozás -mindenesetre megerősítette az univerzum szigorúan monisztikus -felfogására való törekvésében, materialisztikus szempontból indul -ki, míg <i>Mach</i> kezdetben közelebb áll az idealizmushoz. Már -kora ifjúságában – beszéli <i>Mach</i> – <i>Kant</i> «Prologomena -minden jövendő metafizikához» című művének olvasásakor arra a -gondolatra jutott, hogy egy felismerhetetlen «Ding an sich» -fölvétele tökéletesen felesleges.</p> -<p>Az <i>Avenarius-Mach</i>-féle monizmus alapgondolata a fizikai -és pszichikai jelenségek közötti különbség megszüntetése. Erre a -megszüntetésre <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> azonban a nevezett gondolkodók nem -valami materialisztikus vagy spiritualisztikus hipotezisek útján -jönnek rá, hanem az <i>én-tudat</i> beható elemzése által. Ahogy -<i>Kopernikus</i> kényszerített minket, hogy a geocentrikus -álláspontot feladjuk és földünket csak úgy tekintsük, mint az -univerzum egy pontját, ép úgy igyekszenek ezek a kutatók -bebizonyítani, hogy az, amit énünknek nevezünk, csak egyes elemi -folyamatok komplexuma, melyeknek együttléte szilárd, de semmiképen -sem lerombolhatatlan. Az én-fogalom ezen feloldásában <i>David -Hume</i> már megelőzte Machot, aki ismeret-elméleti kérdésekben -különben is igen közel áll hozzá. Az elemi folyamatok, melyek -énemet teszik és környezetem folyamatai között függőségi -vonatkozások állanak, melyek fajukban egyáltalán nem különböznek -azoktól a függőségi vonatkozásoktól, melyek az univerzum -máskülönbeni folyamatai között hatnak. A matematika a mennyiségek -közti különböző függőségek összefoglalására a <i>funkció</i> -általános fogalmát alkotta meg. <i>a</i> egy funkciója a -<i>b</i>-nek (a = f [b]), ez annyit jelent: az <i>a</i> minden -mennyiség változásával mindig össze van kötve a <i>b</i>-nek -mennyiség-változása. Ha most már a funkció fogalmát általánosítjuk -oly módon, hogy nemcsak quantitativ, hanem qualitativ függőségi -vonatkozásokat is értünk ezalatt, akkor mondhatjuk: az univerzumban -nincs más, mint olyan elemek, amelyek között funkcióbeli -vonatkozások állanak fenn. A tudománynak akkor nincs más feladata, -mint ezeket az elemeket és funkcionális vonatkozásaikat lehetőleg -egyszerűen leírni. Ezzel a leírással egyúttal a tapasztalat -ökonomikus rendjének kell összekapcsolódnia, <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> hogy a -közös csak egyszer gondoltassék és így lehetőleg kevés -gondolkodás-pazarlással lehetőleg sok funkcionális vonatkozás -foglaltassék össze és váljon értékesíthetővé. Így a számfogalmak -nem egyebek, mint nagyon használható gondolkodási eszközök, melyek -megengedik, hogy nagy általánosságban való vonatkozások rövid és -szabatos formulákban álljanak rendelkezésre.</p> -<p>A világ így, ahogy egy ifjabb kutató <i>(Heinrich Gomperz)</i> -kifejezi, rendezett esemény. Itt nem lehet szó sem -szubsztanciákról, sem okokról. Minden szubsztancia azonnal a -történések egész sorára bomlik s e történések közt csak szabályos -egymásra következésről és koexisztenciáról lehet szó, de sohasem -kauzális kapcsolatról. Csak a biológiai funkcióknak az organizmusok -életében való célszerűsége marad meg, de csupán mint jellemző -ismertetőjel, mint útmutató egy jövőbeli egészen exakt, -ökonómikusan rendezett leírásra.</p> -<p>Az elemek, melyek között a funkcionális vonatkozások hatnak, -<i>Avenarius</i>-nál materiális, anyagi természetűek. Ő minden -embert általa észrevett, vele vonatkozásban álló környezetével -együtt mint «principiális koordinációt» szemlél, azaz mint egy -kezdettől fogva fennálló célszerűséget. Az «énnek-jelzett» és -környezete egy egészet képez. A <i>C</i> rendszer, így nevezi -<i>Avenarius</i> az agyat, ennek a principiális koordinációnak a -központi tagja. Az emberi világfogalomban aztán, amely mindenkiben -magától alakul ki, embertársaink érszevételeit, gondolatait és -érzéseit a belsejükbe helyezzük. Megkülönböztetjük a fát -környezetünkben, egyúttal az «igazi fát» a fa képétől, <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> amely -embertársunknak «lelkében» van. Ez a «behelyezés» vagy -«introjectió» <i>Avenarius</i> szerint a világnak a tényekben nem -indokolt megkettőztetése, amidőn a környezetünkben levő «dolgokkal» -szembeállítjuk «gondolatainkat». Végül aztán testünk is a «dolgok» -közé tartozik, de egy sajátos és sajátszerű lény lakik benne, a -lélek, mint a gondolatok és érzések hordozója. Ez a megkettőztetés -azonban <i>Avenarius</i> szerint a tiszta tapasztalat -meghamisítása. Minden ember csak központi tagja egy principiális -koordinációnak és környezete, amennyiben ő észreveszi, ugyanaz, -amik a gondolatai és érzései: «függenek a C rendszertől» (az -agytól).</p> -<p>A principiális koordináció fogalmának bevezetése által és -azáltal, hogy minden pszichikai jelenség merőben mint a «C -rendszertől függő» van felfogva, <i>Avenarius</i> azt hiszi, hogy -leküzdötte a fizikai és pszichikai közti ellentétet és a -természetes világfogalmat, amelynek számára az ő véleménye szerint -a történéseknek csak egyetlen egy neme van, helyreállította. Mivel -azonban nála az agy, tehát valami materiális, az alapja monisztikus -felfogásának, monizmusa mindig tartalmaz valami materialisztikusat. -Amit ő úgy nevez, hogy «a C rendszertől függő», az ép úgy, mint a C -rendszer maga és minden, ami benne végbemegy, mindig anyagszerű, -egy materiális szubsztrátumhoz kötött folyamat és ha fejtegetéseit -következetesen végiggondoljuk, akkor végül nem marad más hátra, -mint egy materialisztikus monizmus.</p> -<p>Máskép áll a dolog ebben a tekintetben <i>Mach</i>nál. Mivel, -mint már említettük, <i>Mach</i> az idealizmusból indult ki és -kifejezetten megmondta, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> nézeteinek idealisztikus -eredetét nem szabad elleplezni, a történés monizmusa nála sokkal -szigorúbban és következetesebben van keresztülvive, mint -<i>Avenarius</i>-nál. Az elemek, melyekből az univerzum áll, -<i>Mach</i> számára érzetek. Ezek mint pszichikai jelenségek az -eseményszerűnek, a szubsztrátumnélküli történésnek jellemét hordják -magukon, amely minden lelki élménynek jellemzője. Mikor aztán -<i>Mach</i> arra a meggyőződésre jut, hogy a fizikai jelenségek is, -ha behatóan taglaljuk őket, nem mint megmaradó szubsztanciák, hanem -szintén csak mint események mutatkoznak meg, egy valóban -monisztikus felfogáshoz jut, amely nem materializmus. Az egységes -fogalom, amelyen által mindent gondolunk, a történés fogalma. Az -elemek nem megmaradó, változhatatlan atómok, hanem elementáris -<i>folyamatok</i>, melyek között funkcionális vonatkozások állanak -fenn. Ezért is hangsúlyozza <i>Mach</i> nyomatékosan, hogy -szemléleti módjának idealisztikus eredetét nem szabad elleplezni. A -tiszta történés fogalmához és annak következetes alkalmazásához -ugyanis csak a saját lelki élet introspektiv szemlélete útján lehet -jutni. Hogy ezt a felfogást megértsük, természetesen fölébe kell -emelkednünk önmagunknak. Az archimedesi pontot saját énünkön kívül -kell megtalálnunk, hogy innen kiindulva, végigtekinthessük a világ -forgását. Mikor egynek érezzük magunkat az univerzummal, belátjuk, -hogy az, amit énünknek nevezünk, csak egy múló összegomolyodása a -kozmikus történésnek, melyben ugyanazok a törvények uralkodnak, -mint a természetben. A gondolkodó tisztult tekintete előtt aztán az -univerzum úgy tűnik fel, mint a <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> törvényszerűségek egy -sora és az elemek különbsége, melyek közt a funkcionális -vonatkozások működnek, teljesen eltűnik.</p> -<p><i>Ismeret</i> és <i>tévedés</i> című művében <i>Mach</i> még -világosabban kifejtette monisztikus szemléleti módját. Helyesnek -mondja benne, hogy álláspontját a történés monizmusának nevezik. A -fizikai és pszichikai közti különbséget abban állapítja meg, hogy -«a térben <i>mindenki</i> számára meglevőnek összessége jelölendő a -fizikainak», «ellenben a közvetlenül csak <i>egynek</i> adott, -mindenki más számára azonban csak analógia útján feltárható -pszichikainak jelöltetik meg». Ez a megkülönböztetés azonban nem -rejlik a tapasztalat kezdetében, hanem csak az embereknek egymással -való közlekedése által megy végbe. «Aki valamely véletlenség -folytán élő társak nélkül tudna felnőni, szűkös képzeteit bajosan -állítaná szembe az érzetekkel, nem jutna el az én gondolatához s -nem állítaná szembe a világgal. <i>Minden történés rá nézve csak -egy volna</i>». «Mikor az ember analógia útján megtette azt a -felfedezést, hogy más hozzá hasonló, hasonlóan viselkedő élőlények, -emberek és állatok, léteznek és amikor arra kényszerült, hogy -tiszta öntudatába hozza, hogy ezek viselkedését olyan körülményekre -való tekintettel kell megítélnie, melyeket nem képes érzékileg -észrevenni, melyeknek analogonai azonban különös tapasztalatában -ismeretesek előtte, akkor nem tehetett egyebet, két részre kellett -osztania a folyamatokat, olyanokra, melyek <i>mindenki</i> számára -és olyanokra, melyek csak <i>egynek</i> számára észrevehetők… Akkor -egyuttal világossá lett előtte az idegen én és a saját énje -gondolata». A fizikai és a pszichikai közti <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> -megkülönböztetés tehát <i>Mach</i> számára ép úgy, mint -<i>Avenarius</i> számára önkényes és ezért nem jogosult. Mind a -ketten a «tiszta tapasztalatot» akarják helyreállítani, ahol ez a -különválasztás még nem hajtatott végre. Semmikép sem igyekeznek a -fizikait és a pszichikait egy ismeretlen harmadik által összekötni, -mint <i>Spinoza</i> tette, kinek isteni szubsztanciája egyaránt -<i>túl</i> van a fizikain és pszichikain. Az az álláspont, melyet -<i>Mach</i> és <i>Avenarius</i> nyerni akarnak, inkább <i>innen van -a fizikain és pszichikain</i>. Csak egy univerzum van, csak egy -egyetlen kozmikus történés, melyet két különvált világra bontani -nincs semmi ok. <i>Avenarius</i> számára ebben inkább a -<i>szisztematikus</i>, <i>Mach</i> számára inkább a -<i>módszertani</i> szempont az irányadó. <i>Avenarius</i> -«természetes világfogalmat» akar, tehát egy rendszert, egy -világnézetet, <i>Mach</i> ellenben csak egy álláspontot, amelyet -nem kell azonnal elhagynia, ha a fizikából a pszichologiába megy -át. <i>Mach</i> felfogása ezért nem metafizikai, hanem csak -módszertani monizmus és mint ilyen kétségkívül nagy értékű a -tudományos kutatás munkájában, különösen fölösleges problémák -kikapcsolására. Nem lehet azonban tagadni, hogy <i>Mach</i> -metodológiai elvei egy oly világnézet elemeit tartalmazzák, -melyeket a történés monizmusának szabad nevezni.</p> -<p>Ez a monizmus kétségkívül szigorúbb és következetesebb, mint -minden más monisztikus magyarázati kísérlet. Itt is azonban azt -kell a kritikának kérdeznie, vajjon ez a felfogás -keresztülvihető-e. Lehetséges-e egyáltalán tapasztalat azon az -állásponton, mely a fizikain és pszichikain innen fekszik és -lehet-e itten komolyan szó világfogalomról? <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> A -tapasztalat nem áll merőben a tények átélésében, a tapasztalat -mindenütt már a tények formálását és tagozását tételezi fel. Minden -benyomás, amely kívülről jön, keresztül kellett, hogy menjen az -ember centralizált organizációján, a C-rendszeren, mint -<i>Avenarius</i> mondja, mielőtt tapasztalattá válhatik. Az emberek -együtthatása is elengedhetetlen a biológiailag értékesíthető -tapasztalatok létrejövetelére. Ilyen tapasztalatok azonban, mint -fentebb kimutattuk, nem tehetők a fundamentális appercepció nélkül -és ez már feltételezi az én és a világ közti ellentétet. Ezért -nehezen lehet elhinni, hogy ezen ellentét kiképzése előtt és e -nélkül egyáltalán lehetséges tapasztalat s ezért nekünk úgy -tetszik, ez a nagyon jelentékeny kísérlet egy egységes -világfelfogásra szintén nem küzdi le teljesen a dualizmust.</p> -<p>A monisztikus kísérletek, az ontológiai probléma megoldására -nagy mértékben fokozták a gondolkozó erőt és megtanítottak arra, -hogy tekintetünket az egészre irányítsuk. Tényleg azonban úgy -látszik, eddig nem sikerült a jelenségek világának sokaságát egy -alap-principiumból, mint tökéletesen egyneműt megragadni. Még akkor -is, amikor a történés formális fogalmára korlátozzuk magunkat és az -általános törvényszerűségben keressük az egységesítő kapcsot, -megmarad, mint fentebb megjegyeztük, a kettősség. Ezért legújabb -időben ismét többfelől visszatérnek a dualizmus látszatra -tudományosan csekélyebb értékű, tényleg azonban a valódi -tapasztalatnak megfelelőbb felfogására. Az ebből adódó problémákkal -kell most foglalkoznunk. <span class="pagenum"><a name="Page_147" -id="Page_147">-147-</a></span></p> -<h3>32. §. A dualizmus.</h3> -<p>Dualisztikus, mint már fentebb mondottuk, a nem filozofáló ész -világnézete. A test és a lélek ezen a fokon két különböző lényeg, -melyek egy ideig együtt vannak és együtt hatnak. A lélekről való -képzet azonban e mellett nem szigorúan immateriális. A lélek oly -lény, amely magában létezik és megmarad s ezért anyagi marad, -bármily ritkultan és szublimáltan gondolják is el az -anyagiságát.</p> -<p>A filozófiai dualizmusnak most már a lélekfogalomból igyekeznie -kell tökéletesen kiküszöbölni minden materiálisat. Ez csak akkor -sikerül tökéletesen, ha nem egy megmaradó lelki szubstancia -fogalmát tesszük alapul, hanem a pszichikait mindig mint történést -fogjuk fel, amely tökéletesen tér-nélküli és csak időbeli lefolyást -mutat fel.</p> -<p>Ez a szigorú felfogás, mely azonban egyedül szolgáltat igazságot -az adott tényeknek, nagyon újkori keletű és még egyáltalán nem -közkincse a filozófusoknak. Sőt a lélek szubstanciális felfogása -még mindig fennáll és ez idézi elő a <i>test és lélek közti -kölcsönhatás</i> régi idők óta mind újra tárgyalt problémáját.</p> -<p>A dualizmus ezzel a problémával találkozik útjában és ez -tulajdonkép a magva minden dualisztikus világnézetnek.</p> -<p>Az ókorban <i>Aristoteles</i> mondotta ki legvilágosabban és -leghatározottabban a dualizmust. A lélek szerinte csak a forma -ugyan, az élőlény tökéletesedése (entelechia) is elpusztúl a -testtel <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> együtt. De a testen kívül van még egy a -testtől elválasztható <i>szellem</i>, amely benne lakik, amíg a -test él, akkor aztán elválik tőle és saját önálló életét éli. Az -aristotelesi tanítást lehetett legjobban egyesíteni a keresztény -vallás dogmáival s ezért csekély módosulásokkal az egész középkoron -át érvényben maradt. Sokkal szigorúbban és általánosabban -formulázta a dualizmust <i>Descartes</i>, aki a testet és a lelket -mint tökéletesen különböző lényegeket választotta el, amennyiben a -testre jellemző attributum a kiterjedés, a lélekre jellemző a -gondolkodás. A kiterjedt dolog (res extensa) és a gondolkodó dolog -(res cogitans) a két egymással tökéletesen szembenálló -szubsztancia.</p> -<p>A kölcsönhatás problémáját <i>Descartes</i> úgy oldotta meg, -hogy a léleknek az agyban utalt ki székhelyet, ahonnan hatásokat -fejt ki és nyer. Későbbi gondolkodók előtt azonban két ilyen -különnemű szubsztancia kölcsönhatása logikai lehetetlenségnek tünt -fel és máskép igyekeztek megmagyarázni a tagadhatatlan kapcsolatot -a fizikai és a pszichikai között. Az úgynevezett -<i>okkazionalisták</i> (Geulincx, 1624–1669 és <i>Malebranche</i> -1648–1715) abból indultak ki, hogy isten minden fizikai folyamat -alkalmával létrehozza a neki megfelelő szellemi folyamatot és -megfordítva. A folyamatok tehát csak alkalmi okok (occasio = -alkalom), melyek istennek alkalmat nyujtanak a közbelépésre. Ennek -a mindenkori közbelépésnek helyébe aztán <i>Leibniz</i> egy előre -meghatározott megegyezést tett, vagyis <i>praestabiliált -harmóniát</i>. Ahogy egy ügyes órás tudna két órát konstruálni, -melyek anélkül, hogy egymással össze volnának <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> kötve, -mégis pontosan egyformán járnak, ép úgy isten mindenhatóságában úgy -rendelkezett, hogy a test és a lélek mindig egyforma harmonikus -összefüggésben legyenek: amennyiben minden ingert az érzet, minden -akarati aktust a mozdulat kövessen, anélkül hogy test és lélek -egymásra hatnának.</p> -<p>A dualizmusnak <i>Descartes</i> után nem akadt következetes és -energikus előharcosa. Azt hitték, egy magasabban álló monizmussal -túl lehet rajta haladni. A kölcsönhatások problémája a pszichikai -és fizikai folyamatok közt azonban még mindig megbeszélés -tárgya.</p> -<p>Újabb időben állították fel ezeknek a kölcsönhatásoknak -magyarázatául a <i>pszicho-fizikai</i> parallelizmus elméletét. -Eszerint a fiziológiai folyamatok az idegekben és különösen az -agyban, melyek végső fokon meghatározzák a pszichikai folyamatokat, -pszicho-fizikai processzusok. Csak egy folyamat megy végbe, de ez -két oldalát nyújtja a szemlélet számára. <i>Kívülről</i> fizikai -természetű és benne áll a természeti történés okozati sorában, -<i>belülről</i> pedig ez a folyamat pszichikai, érzet, észrevétel, -képzet, érzés vagy akarati aktus.</p> -<p>A pszicho-fizikai parallelizmus csak látszólagos, de nem igazi -megoldása a problémának, amely a fizikai és pszichológiai -jelenségek kölcsönhatásának mindennap átélt tényében rejlik. Ha -«belsőnkről» beszélünk, akkor ez csak csalóka kép. Nem azért -nevezzük belső folyamatoknak, mert a pszichikai jelenségek a -szervezet belsejében látszanak lefolyni, mert hiszen akkor a -merőben fiziológiai processzusokat is, mint az emésztés, a -felszívódás, a vérkeringés, melyek <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> mind a test belsejében -folynak le, ide kellene érteni. A pszicho-fizikai processzus -«belső-oldala» tehát csak maga a pszichikai mint tudat-folyamat. Ha -most már a tudat-folyamatot a hozzá rendelt folyamatokkal együtt az -agyban mint egységes folyamatot fogjuk fel, akkor ez mindig -materialisztikus magyarázatot jelent. Akkor azt kell mondani: amint -a fiziológiai folyamatok a komplikáltság bizonyos fokát érik el, -pszichikai élmények társulnak hozzájuk. Ezek azonban akkor csak a -fiziológiai processzus funkciói. Az egységes folyamat materiális és -a pszichikai, ahogy <i>Ribot</i> kifejezi, csak hozzátétel -(surajouté), amely a processzus lényegére nézve tulajdonképen -lényegtelen. Ezáltal azonban a pszicho-fizikai parallelizmus tiszta -materializmussá lesz és az összes argumentumok, melyek ez ellen -felhozattak, itt is érvényesek. Csak <i>Mach</i> álláspontján -szűnik meg a kölcsönhatás a fizikai és pszichikai között -problémának lenni. Hogy azonban a dualizmus itt sincs teljesen -leküzdve, azt megmutattuk fentebb.</p> -<p>Nézetünk szerint a dualizmust egyáltalán nem lehet megcáfoltnak -tekinteni. Az az állítás, hogy különnemű dolgok nem hathatnak -egymásra, egyáltalán nem foglaltatik benne a kauzalitás fogalmában. -Ehhez járul még, hogy a kölcsönhatás a fizikai és pszichikai között -a legprimitivebb tények egyike, amelyeket megélünk. Ha egy -akarat-elhatározás alapján egy mozdulatot hajtunk végre, akkor -egyúttal érezzük, hogy mennek át ok és hatás egymásba. Ez a -kapcsolat, mint <i>Jodl</i> mondja egy helyütt, minden kauzalitás -ősképe. Midőn azonban e <span class="pagenum"><a name="Page_151" -id="Page_151">-151-</a></span> mellett emlékeztetünk fentebbi -kijelentésünkre az ítélet-funkció keletkezésére vonatkozólag, még -többet is mondhatunk. Az akarat és mozgás e kapcsolata az egyedüli -kapcsolat, amelyet lefolyásában élünk meg. Egyúttal azonban az -általa teremtett fundamentális appercepció következtében a forrása -minden ítélésünknek és ezzel minden felfogásunknak.</p> -<p>Már most annak nincs igazi értelme, hogy egy ilyen okot -megfoghatatlannak jelezzünk. Megfoghatatlannak csak akkor tűnik -fel, ha a kauzális vonatkozást egyoldalú, merőben -természettudományi szempontból tekintjük és minden kölcsönhatást az -energia megmaradása elvének vetjük alája. Ez az elv, kivált mióta -<i>Robert Mayer, Joule, Helmholtz, Mach</i> és legújabb időben -<i>Ostwald</i> felismerték igazi jelentőségét, minden fizikai -történésre vonatkozóan fényesen bevált. Ezért bizonyára -módszertanilag helyesen járunk el, ha ehhez a bevált alaphoz -újonnan előlépő energia-formákkal szemben is, ahogy pl. ezeket a -radio-aktiv szubsztanciáknál észlelhetjük, addig ragaszkodunk, -ameddig egyáltalán lehetséges. Az energia megmaradásának elve -azonban egyáltalán nem egyetlen tevékenységi módja a kauzalitásnak. -A pszichikai jelenségek területén belül, tehát a szellem világában -olyan kauzális vonatkozásokat ismerünk fel, melyeknél az energia -állandóságáról nem lehet szó. Már minden egyes ember szellemi -fejlődése is a lelki teljesítőképesség fokozódását mutatja. Sokkal -nagyszerűbben és nyilvánvalóbban tűnik azonban elénk ez a -fokozódás, ha az emberiség történeti fejlődését vesszük szemügyre. -A könyvnyomtatás <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> feltalálása az emberiség szellemi -teljesítőképességét olyan mértékben fokozta, amelyről fogalmat sem -alkothatunk magunknak. Ma játszva operálunk olyan fogalmakkal, -melyek megalkotása és kifejezése egy <i>Aristotelesnek</i> a -legnagyobb erőfeszítésébe került. A szellemi fejlődés megértésére -az energia megmaradásának elve nem alkalmas gondolkodási eszköz. -Sokkal alkalmasabbnak látszik a szellemi téren a <i>Wundt</i> által -felállított elv a <i>szellemi energia növekvéséről</i> (Wundt. -Ethika. 3. kiadás, II. 72. k. lap). A fizikai világban a kauzalitás -zárt s az ok és hatás equivalenciájának alapján nyugszik. A szellem -és a szellemek világában minden történést a megelőző események -okoztak ugyan, de a hatások messze túlmennek az előzményeken. A -fizikai folyamatok szellemi folyamatokat váltanak ki, ezek azonban -azáltal, hogy sok emberre vannak befolyással, olyan különbözőségen -és sokszorosításon mennek keresztül, amely a mérhetetlenig -fokozódik. A kauzalitást tehát nemcsak ott lehet megtalálni, ahol -az energia megmaradásának érvénye van. A tényleg meglévő -kölcsönhatások fizikai és pszichológiai folyamatok közt – olyan -vonatkozások, melyeket naponkint és óránkint átélünk – sem -magyarázhatók máskép, mint kölcsönös befolyásolás és okozás által. -Ez a magyarázat egyáltalán nem ütközik bele, ahogy állítani -szokták, valamely tudományos gondolkodási törvénybe. Egyáltalán -nincs benne az ok fogalmában, hogy a hatás vele equivalens vagy -csak egynemű is. Még a fizikai világban is az úgynevezett «kiváltó» -okok egyáltalán nem equivalensek a kiváltott hatásokkal. Minden -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> pszichikai folyamat azonban már maga is -a kiváltások egy neme és ismét kiváltó hatásokat gyakorol. Ezért a -fizikai és a pszichikai közötti kölcsönhatás gondolata minden -ellene felhozott kifogás ellenére tudományosan tartható marad.</p> -<p>Ennélfogva vannak a világban fizikai folyamatok, azaz olyanok, -amelyek érzékileg észrevehetők vagy azzá válhatnak és amelyek -egyúttal egy szubstanciális viselőhöz kötötteknek tűnnek fel. -Vannak továbbá pszichikai folyamatok, melyek sohasem válhatnak -érzékileg észrevehetőkké és amelyek magukban nézve semmi alkalmat -nem nyujtanak egy szubstanciális hordozó fölvételére. Egyesülésük -az emberi szervezetben kölcsönhatáson alapszik, amelyben magában -véve semmi megfoghatatlan nincs.</p> -<p>Ez a felfogás tudományosan lehetséges marad és így a dualizmus -még ma is megérdemli, hogy jogosult világnézet számba menjen.</p> -<h3>33. §. A kozmológiai-teológiai probléma. Isten és világ.</h3> -<p>A lelkes és lélektelen, a test és szellem ellentéte, mely már a -naiv felfogásra is ráerőszakolja magát s amelyet a filozófia vagy -elismer (dualizmus), vagy áthidalni igyekszik (monizmus), az -<i>ember</i> szemlélete által közel van hozva. Mindazáltal az -embernél előbb volt tárgya a filozófiai spekulációnak a világ, -amely őt körülveszi.</p> -<p>A világesemények korán észrevett összefüggése, a törvényszerű -szabályosság, melyet már az évszakok forgása is felmutat, -magyarázatot követeltek. A világegyetem igazi természete, -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> eredete, fejlődése és esetleges -elpusztulása felől való kérdés adja a tartalmát a kozmológiai -problémának, melynek megoldásával a természetfilozófia foglalkozik, -amely viszont a metafizika egy részét képezi.</p> -<p>Az első görög filozófusok a világtörténés összefüggését és -törvényszerűségét legegyszerűbben egy egyetlen alap-anyag -fölvételével vélték megmagyarázhatónak, amely alap-anyagból -keletkezett minden. A vizet, a levegőt, a tüzet vették fel -különböző gondolkodók ily alap-anyagnak. <i>Empedokles</i> aztán az -ismert négy elemet vette fel (víz, tűz, levegő és föld), míg -<i>Leukippos</i> és tanítványa, <i>Demokritos</i> az atomisztikát -alapították meg, mely szerint a világ qualitative egyenlő s csak -alak és nagyság dolgában különböző kis testecskékből áll, melyek -maguk oszthatatlanok (atomon = oszthatatlan valami) és -csoportosulásuk által hozzák létre a különböző testeket.</p> -<p>Ezt a felfogást újabb időben finomodott gondolkodási eszközökkel -és módszerekkel továbbfejlesztették s a fizikusok nagy részénél ma -is alapjául szolgál a világ mechanikus felfogásának. A mozgási -törvények pontosabb kikutatása, valamint a testek kémiai -tulajdonságainak felismerése által ez a felfogás hasonlíthatatlanul -komplikáltabb és tartalmilag is különbözik <i>Leukipposétól</i> és -<i>Demokritosétól</i>, csak az alapgondolat maradt ugyanaz.</p> -<p>Ez a mechanikai felfogás azonban nem volt általánosan és -tartósan kielégítő. Az a feltünő célszerűség, melyet oly sok -természeti jelenség felmutat, hamar megszülte egy építőmesteri -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> intelligencia gondolatát, amely mindent -tervszerűleg rendezett el. <i>Anaxagoras</i> az első filozófus, aki -ilyen intelligenciát vesz fel a világ megmagyarázása céljára. Az ő -νοῦς-a vagy szelleme rendet hoz be a chaotikus világegyetembe. -Ettől fogva a kozmológiai probléma szorosan össze van kötve a -világegyetem szellemi szerzője és kormányzója kérdésével. Az -<i>istenfogalom</i>, melyet a vallási képzetek már megalakítottak, -most a filozófiai spekuláció hatáskörébe lép és megalkotja a -theológiai problémát, mellyel a metafizika egy másik része, a -vallásfilozófia foglalkozik.</p> -<p>Az istenfogalomnak azonban a filozófiában nemcsak metafizikai és -ismeretelméleti, hanem ethikai jelentősége is van. Hol az egyik, -hol a másik oldalát hangsúlyozzák inkább ennek a fogalomnak, -mindkettő azonban sokszorosan összefolyik.</p> -<p>A kozmológiai probléma minden megoldási kísérlete ma állást kell -hogy foglaljon az istenfogalomhoz, akár ha ennek tagadásaképen is. -Teljesen figyelmen kívül hagyni azonban nem szabad, mivel évezredes -fejlődés következtében filozófiai fogalmaink állandó inventáriumába -tartozik.</p> -<p>A kozmológiai-teológiai probléma két ellentétes megoldási -kísérletet hozott létre, melyeket röviden <i>mechanizmusnak</i> és -<i>teleológiának</i> neveznek.</p> -<p>A mechanikai felfogás a világtörténést úgy tekinti, mint erők -kifolyását, melyek magában a matériában rejlenek. A legkülönbözőbb -formájú vonzás és taszítás, nehézség és hajtóerő tartja meg a -testeket összetételükben és pályáikon. Az oly rendkívül fontos -chemiai processzusok is <span class="pagenum"><a name="Page_156" -id="Page_156">-156-</a></span> beleilleszthetők ebbe a felfogásba, -ha még nem sikerült is minden qualitativ különbséget quantitativvá -redukálni. A chemiai tulajdonságok is benne rejlenek az anyagokban -és nem kívülről vannak beléjük víve.</p> -<p>A mechanikai felfogás szolgál csaknem kizárólag alapjául az -ókori fizikának és újabb időben is nevezetesen materialista -oldalról energikusan védik. Az élő szervezetekben végbemenő -folyamatakot is igyekeznek mechanikára és chemiára visszavezetni és -visszautasítják egy külön életerő felvételét.</p> -<p>Az istenfogalom összeegyeztethető a mechanikai felfogással és -gyakran össze is kapcsolták vele. Itt isten az elrendezője -<i>(Anaxogoras)</i> vagy az első mozgatója <i>(Aristoteles)</i> az -előtte már megvolt anyagnak. Istennek mint a világ teremtőjének -fogalma azonban alig egyeztethető össze a mechanikai -felfogással.</p> -<p>A mechanikai felfogás különösen újabb időben azon igyekszik, -hogy a cél fogalmát teljesen kiküszöbölje a természet-magyarázásból -s éppen ebben ellentétben áll a <i>teleológiai</i> felfogással.</p> -<p>A <i>teleológia</i> t. i. az a gondolat-irány, amely az egyes -világesemények és nevezetesen a test egyes szerveinek célszerűségét -hangsúlyozva föltételezi, hogy a világot egy magasabb -intelligenciarendezte be meghatározott tervek és célok szerint. -<i>Platon</i> azt veti szemére <i>Anaxagorasnak</i>: hogy az ő -νοῦς-a csak rendező-tevékenységet fejt ki, az egyes berendezések -céljáról azonban nem ad számot. A teleológiai felfogás istenben -találja a világ teremtőjét és irányítóját.</p> -<p>Legvilágosabban van kimondva ez a felfogás <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> az -ótestamentum teremtési történetében és ebből áthatolt a nyugat -monoteisztikus vallásaiba, úgy hogy magvává lett a legfontosabb -vallási rendszereknek. Épen ezért ez a felfogás gyermekkorunk óta -ismerős előttünk.</p> -<p>A teleológiának ez a formája egy személyes, világon-kívüli -istent tételez fel s ezért, mivel túlmegy a tapasztalaton, -transcendens teleológiának is nevezhető.</p> -<p>Újabb időben emellett a teleológiának más formája is kialakult, -amely a célszerűséget mint egy a dolgokban, nevezetesen az -organizmusokban magukban bennüklevő tendenciát fogja fel. Ez az -immanens teleológia az úgynevezett fejlődési tan felfogása.</p> -<p>Ez mindenesetre túlnyomóan a szerves természetre vonatkozik és -föltételezi, hogy minden organizmusban benne rejlik az önfentartás -és fajfentartás ösztöne. Ez ösztönnél fogva az organizmusok az -életfeltételeknek megfelelően fejlődnek s a létért való harcban -mind jobban alkalmazkodnak hozzá.</p> -<p>Ezt a <i>Lamarck</i> által alapított és <i>Goethe</i> által is -képviselt felfogást először <i>Spencer Herbert</i> (1856) -formulázta filozófiailag, <i>Darwin</i> pedig (A fajok keletkezése, -1859) a műveltek közkincsévé tette. Darwin azzal a messzire vivő -hipotézissel bővítette ki, hogy az organizmusok a létért való -harcban szerzett tulajdonságaikat természetes kiválasztás vagy -tenyésztés révén átöröklik s ezzel az alkalmazkodó képességet a -mérhetetlenig tudják fokozni. A leginkább alkalmazkodók túlélése -(the survival of the fittest) és a természetes kiválasztás a magva -az úgynevezett <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> darvinizmusnak, amely azonban nem -azonos a fejlődés gondolatával általában. Ha tehát újabb időben -Darwin speciális tanaiból sok tudományosan tarthatatlannak -bizonyult is, az általa oly energikusan és hatalmasan képviselt -alapgondolat maradandó értékű.</p> -<p>Az itt tanított immanens teleológiának nagy fontossága van a -lelki élet kikutatására és az összes szellemi tudományokra is.</p> -<p>Az immanens teleológiával is, mint magának Darwinnak példája -tanusítja, össze lehet egyeztetni az istenfogalmat. Csak azt kell -fölvenni, hogy isten teremtette a legegyszerűbb előlényeket, -mondjuk a protoplazmát és hogy az általa megállapított fejlődési -törvények szerint lassankint fejlődött ki ebből az organizmusok -sokfélesége.</p> -<p>Istennek mint a világon kívüli intelligenciának felfogását, -amely végtelen gondolkozó és akaraterővel van felruházva, -<i>antropomorfikus theizmusnak</i> nevezik. Antropomorfikusnak kell -maradnia minden theizmusnak, mert mi intelligenciát csakis az -emberinek analógiájára tudunk elgondolni. Lelki erőinket a -végtelenig fokozva gondolhatjuk, de mindig csak emberi erők -maradnak. A theizmus nyers formájában minden természeti nép -felfogása, tisztultabb formában – s csak ezt szoktuk ezzel a névvel -jelölni – az uralkodó monotheisztikus vallások felfogása.</p> -<p>Különbözik tőle a pantheizmus, amely szerint az isten és világ -nem különbözők, hanem mindkettő ugyanaz. Az isteni áthatja az egész -világmindenséget, mindenütt jelen van, de nincs elválasztva a -dolgoktól, hanem immanens bennük. A pantheizmus nyomai -megtalálhatók már <i>Xenophanesnél</i>, <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -világosan kimondta <i>Giordano Bruno</i>, erőteljesen és -energikusan keresztülvitte és végiggondolta <i>Spinoza</i>. -<i>Spinoza</i> számára, mint fentebb mondottuk, csak egy -szubsztancia van és pedig isten. Ennek a szubsztanciának két -tevékenységi módja, vagy attributuma van: gondolkodás és -kiterjedés. Minden dolog az egyetlen szubsztanciának modusa: így -részt vesz istenségében. A bölcseség célja az örömteljes odaadás a -mindenségnek, melynek egy része mi vagyunk és ez az odaadás az, -amelyet <i>Spinoza</i> istenszeretetnek nevez.</p> -<p>A pantheizmus mellett a tizenhetedik és tizennyolcadik században -Angolországban az istenfogalomnak egy külön felfogása fejlődött ki, -melynek megjelölésére a <i>deizmus</i> nevet választották. Ennek a -felfogásnak a képviselői (Cherbury ✝ 1648, Joland ✝ 1722, Collins ✝ -1733) az ész számára igénybe veszik azt a jogot, hogy a vallás -dolgaihoz is hozzászóljon és fellázadnak az észellenes dogmák és a -hagyományos tekintély ellen. Ezért szeretik magukat -szabadgondolkodóknak nevezni. Egy természetes vallásért szállnak -síkra, ami az ő véleményük szerint annyi, mint észvallás. Számukra -isten a világ teremtője és irányítója, főleg azonban benne látják -az erkölcsi törvény forrását. Az ilyen istenfogalmat le lehet -vezetni az észből és nincs szükség kinyilatkoztatásra és csodára, -hogy benne higyjünk. A vallás értéke az erkölcsi érzületben van, -amelyet előidéz. «Higyél istenben és tedd meg a kötelességedet» – -ez a deizmus jelszava.</p> -<p>A szükségérzet, hogy a vallási tradicióban adott istenfogalmat -filozófiailag feldolgozzák, különösen erősen érezhető volt a -középkorban. Előbb isten <span class="pagenum"><a name="Page_160" -id="Page_160">-160-</a></span> létét igyekeztek a fogalmából, a -világ célszerűségéből és más argumentumokból logikailag -bizonyítani. Már némely szkolasztikusok is (pl. Duns Scotus -1265–1308) felismerték ezeknek a bizonyítékoknak a logikai -tarthatatlanságát és isten létét a kinyilatkoztatott, vagyis az -ésszel nem indokolható igazságok közé számították. Az újabb -filozófiában is sokat foglalkoztak ilyen bizonyítékokkal, míg -<i>Kant</i> isten létét bizonyíthatatlannak, azonban a praktikus -ész, vagyis az erkölcsi törvény követelményének állította be. Azóta -az istenfogalomnak főképen ethikai jelentőséget tulajdonítanak.</p> -<p>A mi nézetünk szerint azonban az istenfogalom nem annyira az -erkölcsi törvény indokolására, mint inkább theoretikus -világnézetünkre fontos. Hogy ezt nyilvánvalóvá tegyük, ismét az -ítélő funkcióra utalunk, mint a fundamentális appercepcióra. Ha -minden az észrevételben nekünk adott tartalmat csak azáltal -tehetünk szellemi tulajdonunkká, hogy átöntjük a szervezetünknek -megfelelő formába és nem foghatjuk fel másként, mint egy -erőcentrumot és ennek erőnyilvánítását, ha továbbá ez a forma -évezredes gondolkodó munkában bevált és kipróbáltatott és mi -segítségével szellemileg meghódítottuk a világot, akkor bizonyára -közel fekszik a gondolat, hogy azt a formát egyszer a világ-egészre -alkalmazzuk. Amint azonban ezt megkíséreljük, akkor ez az egész úgy -tünik fel, mint egy hatalmas, végtelen akarat műve, melynek -erőnyilvánítása állandó. Csak ezáltal kapja meg világképünk a -kivánatos bevégzettséget. Ez a hatalmas akarat az létoka az -anyagnak és szellemnek, a természeti törvények <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> az ő -törvényei, ő adta azokat, mint a zsoltáríró mondja, és ő maga sem -szegi meg.</p> -<p>Így jutunk el a tapasztalatban bevált ítélet-funkció -alkalmazásával a világ-egészre egy megismerési ösztönünket -kielégítő világnézetben, amelyben az istenfogalom is megtalálja -helyét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">ÖTÖDIK FEJEZET.</span><br /> -Az esztétika útjai és céljai.</h2> -<h3>34. §. Az esztétika fogalma és feladata.</h3> -<p>Esztétika alatt általánosságban a szépről való tanítást értjük, -ahogy a természetben és a műalkotásban elénk lép.</p> -<p>Ha a szépet mint valami önállót, érzésünktől függetlent -tekintjük, akkor az esztétikának a dolga a szépnek lényegét, -objektiv tulajdonságait meghatározni. Mivel ebben többnyire olyan -fölvételeket csinálunk, melyek túlmennek a tapasztalaton, amikor a -szépet mint valami szellemit, mint eszmét fogjuk fel, ezen az -állásponton az esztétikát úgy kell definiálni, mint a szép -metafizikáját.</p> -<p>Ha azonban a tapasztalatból indulunk ki, akkor el kell -ismernünk, hogy a szép csak ítéleteinkben és tetszési érzéseinkben -van adva, melyeknek természetesen nem-tetszési ítéletek és érzések -is felelnek meg. Mikor aztán azt a képességünket, hogy tetszési és -nem-tetszési ítéleteket és érzéseket éljünk át, az <i>ízlés</i> -szokásos nevével jelöljük, akkor az esztétika az ízlés törvényeiről -szóló tudomány.</p> -<p>Amennyiben azonban nemcsak a széptől való afficiálódás vagy az -esztétikai élvezés, hanem a szépnek előállítása vagy a művészi -alkotás is <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> tárgya lehet a tudományos vizsgálatnak -s amennyiben az esztétikai élvezés és a művészi alkotás a -legszorosabb kapcsolatban állanak, az esztétika feladatát is ennek -megfelelően ki kell bővíteni.</p> -<p>Már most a szépben talált tetszés érzését az jellemzi, hogy -nincs mint a legtöbb többi érzés megkivánással összekötve. Ez az -először <i>Kant</i> által teljes élességében kimondott tény, hogy a -szép «érdek nélkül» tetszik, a legnagyobb fontosságú. Mindenekelőtt -azt bizonyítja, hogy az érzést csakugyan joggal kell a pszichikai -jelenségek különös alaposztályának tekinteni, amely époly világosan -különbözik a képzet-alkotástól, mint a megkivánástól és akarástól. -Az esztétikai érzés ennélfogva az a pszichikai állapot, amely az -érzés jelenségét a legtisztábban tartalmazza magában és tudatra -hozza. Erre a tényre való tekintettel nevezte <i>Heinrich von -Stein</i> az esztétikát az érzésről általában szóló tanításnak vagy -az érzés filozófiájának.</p> -<p>Ez a fogalmi meghatározás tetszik nekünk az esztétika lényege és -feladata legrövidebb, legpregnánsabb és egyúttal legmélyebb -kifejezésének. Az esztétikának sok dolga van ugyan a képzetekkel, -mert hiszen érzések képzetek nélkül a fejlett tudatban nem -fordulnak elő, de sohasem vizsgálja a képzet objektiv természetét, -csak azt a módot, hogy mikép reagál egész tudatunk a képzetre vagy -képzet-sorokra, vagyis a képzetek által keltett érzéseket. A -művészi alkotás továbbá olyan állapotokat mutat, melyeket -egyáltalán nem lehet kivánás nélküli érzéseknek tekinteni, csakhogy -itt is az érzés marad a pszichikai történés legbelsőbb magva, -amennyiben a művész <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> épen azáltal művész, hogy élénkebben, -intenzivebben érez, mint más emberek. Ez az erősebb érzés adja meg -képzelete tevékenységének azt az erőt és melegséget, amely a -belsőleg látottnak alakítására ösztönöz és képessé tesz.</p> -<p>Az esztétika tehát az érzés filozófiája. Feladata azonban abban -áll, hogy a művészi alkotás, valamint az esztétikai élvezés -törvényeit megvizsgálja, hogy ezen az uton oly normákhoz jusson, -melyek megállapítják a legkedvezőbb föltételeket az esztétikailag -értékesnek keletkezésére és előállítására. Ennek a feladatnak első -része természetesen túlnyomóan pszichológia, amelyben a kísérleti -módszer épúgy alkalmazandó lesz, mint a mélyrehatoló analizis. Az -utolsó, normativ része az esztétikának csalhatatlanul kapcsolatba -fogja ezt hozni metafizikai és etikai problémákkal, miáltal az -esztétikának épen filozófiai jelleme lesz megőrizve.</p> -<h3>35. §. Az esztétika fejlődése és irányai.</h3> -<p>Az esztétika szót oly értelemben, hogy a szép filozófiája, -<i>Baumgarten</i> (1714–1762) használta először, aki 1750–1758-ban -megjelent esztétikájában egy hézagot igyekezett kitölteni a -filozófia Wolff-féle rendszerében és ezzel megteremtette az -esztétikát, mint önálló filozófiai disciplinát.</p> -<p>A szó maga (a görög aiszthánesztai = észrevenni szóból ered) -tulajdonképen annyit tesz, mint az érzéki észrevételről való -tanítás és ebben az értelemben használja még <i>Kant</i> is, aki a -tiszta ész kritikájának egy részét, épen az érzékiségről szóló -tanítást transcendentális esztétikának nevezte <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> el. -<i>Baumgarten</i>nél a szó szerinti értelem még annyiban érezteti -hatását, amennyiben nála a szép mint az érzéki megismerés -tökéletessége jelöltetik meg. <i>Kant</i> a <i>Baumgarten</i>től -ajánlott kifejezést az ítélő-erő kritikájában már a ma szokásos -értelemben használta, úgy hogy az <i>esztétika</i> szónak nála két -teljesen különböző értelme van. Ismerettanában az esztétika az -érzéki észrevételekről szóló tanítás s az ítélő erőről szóló műben -a szépben való gyönyörködésről szóló tanítást jelöli meg vele.</p> -<p>Ismét más, némileg kibővített értelemben használja a szót -<i>Herbart</i> (1776–1841), aki a praktikus filozófiát általában -érti rajta, tehát mindent, ami értékítéletekre vonatkozik s így az -erkölcsösről és a szépről való tanítást foglalja össze az esztétika -neve alatt. A szó használatának ezek az ingadozásai azonban ma már -megszüntek s esztétika alatt általában a szépnek és a művészetnek -filozófiáját értjük.</p> -<p>Míg tehát az esztétika elnevezés csak az újabb időben -keletkezett, tárgya, a szép és a művészet már meglehetős korán -magára vonta a gondolkodók figyelmét. <i>Platon</i> a szép fogalmát -külön dialogusban (Hippias major) fejtegette és máskülönben is -sokat tárgyalta a szép eszméjét, amelyet szoros kapcsolatba hozott -a szeretettel. <i>Aristoteles</i> híres poetikájában kidolgozta a -költészet elméletét s különösen a tragédiáét és <i>Horatius -Aristoteles</i> felhasználásával írta meg levelét a költészetről. -Az újplatonikus <i>Plotinus</i> két mélyen járó filozófiai -értekezést hagyott hátra a szépről, amelyek még ma is komoly -figyelmet érdemelnek. Alkalmi adalékok az esztétikához <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> akadnak -a scholasztikus filozófiában is, de csak a tizennyolcadik század -kapta meg az érzelmi élet dús fejlődésével a szépség-érzék -tudományos felkutatását.</p> -<p>Az angol <i>Shaftesbury</i> (1671–1713) esztétikai -morálfilozófiájával, a skót <i>Home</i> (1696–1782) és <i>Burke</i> -(1728–1797) pszichológiai esztétikájukkal nagyon sokkal járultak -hozzá a megfelelő lelki folyamatok ismeretéhez s hatalmas hatással -voltak a német gondolkodókra és költőkre.</p> -<p>Mikor aztán <i>Winckelmann</i> az ókori művészeten igyekezett a -szépségideált felkutatni, <i>Lessing</i> a költészet feladatát -megpróbálta elkülöníteni a képzőművészettől és <i>Herder</i> a -néplélek mélységében vélte feltalálhatni a költészet ősforrását, -<i>Kant</i> «Az ítélő erő kritikája»-ban vetette meg az esztétika -tudományos alapját.</p> -<p><i>Kant</i> szerencsés gondolata, hogy nem a szépet, hanem -ízlés-ítéleteinket vizsgálja s az az époly helyes, mint fontos -megállapítás, hogy a szépben való tetszés «érdek nélküli», vagyis -hogy nem kíséri kivánság, még ma is tartalmat és irányt ad a -filozófiai esztétikának.</p> -<p>Erőteljesen továbbfejlesztette <i>Kant</i> esztétikáját -<i>Schiller</i>. Legkedvesebb gondolata, melyet már <i>Kanttal</i> -való ismeretsége előtt is kifejezett «Die Künstler» című -tankölteményében, hogy a szépség-érzék egyedül az ember -tulajdonsága és a forrása a megismerésnek és erkölcsnek, valamint -minden kulturának, nem tartható ugyan és a modern fejlődési tannal -szemben fel kell adni. Azonban a művészet levezetése a -játék-ösztönből, amely «az ember esztétikai neveléséről» szóló -levelekben van kifejtve, a legjelentékenyebb és <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> -legtermékenyebb gondolatok egyike, melyeket az esztétika fölvetett. -Csak a legújabb időben kezdték ennek a gondolatnak a fontosságát -méltatni és <i>Schiller</i> alapvetésén tovább építeni.</p> -<p><i>Hegel, Schelling</i> és <i>Schopenhauer</i> sokat -foglalkoztak esztétikával és pedig oly értelemben, mint a szép és a -művészet metafizikájával. <i>Hegel</i> számára a művészet a -legalacsonyabb fok, melyben az abszolut szellem objektiválódik, míg -a vallás és a filozófia a magasabb fokokat képviselik. Ezek a fokok -szerinte történetileg az ókorban, a középkorban és az újkorban -egymás után és egymásból fejlődtek ki. A szépség, különösen a -művészi szép, <i>Hegel</i> szerint az eszme átfénylése az anyagon -és ez a gondolat többféle továbbképzésre talált. <i>Hegel</i> -szellemében készültek <i>Fr. Fischer</i> és <i>Carriere</i> -esztétikái, melyek közül az első ma is ennek a disciplinának -leginkább összefoglaló és legtartalmasabb tárgyalása. -<i>Schelling</i> számára az egész teremtés műalkotás és -<i>Schopenhauer</i> szerint a művészet az emberi szellem -legmagasabb vívmánya, mert benne a buta és vak élet-akarat teljesen -le van győzve és a tiszta intellektus jut kifejezésre. Mint -legmagasabb művészetet tekinti <i>Schopenhauer</i> a zenét, amely a -legmélyebb felvilágosításokat adja a számára hozzáférhetőről.</p> -<p>Szemben ezzel a tárgyalt dolognak tartalmára irányuló -esztétikával <i>Herbart</i> azt hiszi, hogy a szép lényege csak -bizonyos formákban és viszonyokban áll. Ezt az esztétikát mint -forma-tudományt a herbartiánus <i>Zimmermann</i> fejtette ki, aki -az esztétika első történetét is írta.</p> -<p>Míg az itt tárgyalt kísérletek mind a spekulativ <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> uton -járnak, <i>G. Th. Fechner</i> «Az esztétika előiskolája» című -1876-ban megjelent művében új utakat nyitott. Az előbbi <i>felülről -való</i> esztétika helyébe <i>alulról való</i> esztétikát akar -tenni s empirikus és kísérleti uton igyekszik az esztétikai tetszés -törvényeihez eljutni. <i>Fechner</i> kiterjedt kísérletei és beható -pszichológiai elemzése sok becses eredményt hozott napvilágra és -még több ösztönzést adott. Különösen becses felfedezés -<i>Fechner</i> megkülönböztetése a közvetlen és az asszociativ -tényező között az esztétikai megítélésben. Bizonyos érzéki -benyomások, mint egyszerű teli színek vagy színkombinációk, hangok, -valamint bizonyos formák és alakok idéznek elő közvetlen vagy elemi -tetszést. Ezzel szemben nagyobb festmények, szobrok és nevezetesen -költemények csak az asszociativ módon fölkeltett képzetek és -érzések által hatnak esztétikailag.</p> -<p><i>Fechner</i> szellemében dolgoznak most buzgón tovább a -művészi alkotás és az esztétikai élvezés törvényeinek kikutatásán. -Sokszor maguk a művészek hatnak itt előmozdítólag közre részint -önvallomások, részint saját vizsgálataik útján. A szellemek -folyamatban levő mozgalmában nehéz a megismerések biztos állagát -megállapítani; de a modern esztétika irányait és tendenciáit -legalább érintenünk kell.</p> -<p>A spekulativ esztétika, mely a szépnek és a művészetnek -jelentőségét általánosságban és a filozófia rendszerben való -elhelyezését tárgyalja, még nincs annyira túlhaladva, mint a -spekulativ pszichológia, a főérdeklődés azonban itt is a -tapasztalati tárgyalásmód felé fordul. Az empirikus <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> -esztétika normativra vagy technikaira és leíróra vagy analitikaira -oszlik.</p> -<p>A normativ esztétika szabályokat állít fel a művész és normákat -a megítélő számára. A művész számára való szabályok legtöbbnyire a -művészet mesterségi részére vonatkoznak s ezt nevezik speciálisan -technikának. Ez a különböző művészeteknél különböző és különböző a -fontossága is.</p> -<p>A képzőművészetek, mint az építészet, festészet és szobrászat -művelődésükhöz nagy mennyiségű tudományos előképzettséget és -technikai kiképzést kivánnak. Technikájukat meg kell tanulni, -mielőtt a művészi feladat megkezdődnék. E technika nehézségét -tekintve nagyon is könnyen előfordul, hogy a technikailag korrekt -már művészi számba is megy. A technika tehát itt nagy fontosságú és -könnyen túl is becsülik.</p> -<p>A zene technikája is alapos és olykor nehéz tanulmányozást -kiván, ennek dacára mégis nagyobb súly fekszik a speciálisan -művészin és pontosabb megkülönböztetést teszünk a technikailag -korrekt és a zeneileg jelentékeny között.</p> -<p>A költészetben végül a technika egészen alárendelt szerepet -játszik. Organumával, a nyelvvel mindenki bánik, legfeljebb a -drámai művészetben van fontossága a színpadi viszonyok bizonyos -ismeretének. Az ügyes technika maga itt sehol sem elegendő arra, -hogy művészi sikert arasson, bár nem lehet tagadni, hogy egy kevés -színpadi ügyességgel használható színdarabot is lehet -összehozni.</p> -<p>A technikai esztétika tehát a képzőművészetekben és a zenében -nagy, a költészetben csekélyebb <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> fontosságú. Mindig megáll -azonban az esztétikai kérdések magva előtt, inkább a külsőségekhez -van köze, nem a műalkotás belsejéhez.</p> -<p>A leíró vagy analitikai esztétika ellenben mennél mélyebben -igyekszik belehatolni ebbe a magba. Azokat a föltevéseket, melyek -között egy műalkotás keletkezik és hat a művész lelkében, a -kulturális állapotban, a kor ízlés-irányában igyekszik minden -oldalról feltárni. Ezen a módon oszlik az esztétika pszichológiára -és történetre. Tényleg a pszichológiai és történeti módszernek az -egyesítése vezet legbiztosabban egy műalkotás teljes -megismeréséhez.</p> -<p>E különbségek mellett az esztétika módszerére és céljára -vonatkozólag újabb időben még oly esztétikai irányok is tünnek fel, -amelyek a művészet haladásáról való felfogásukban is különböznek -egymástól. Az <i>idealizmus</i>ra és a vele ellentétes -<i>realizmus</i>ra vagy <i>naturalizmus</i>ra gondolunk.</p> -<p>Az esztétikai idealizmus abban látja a művészet czélját, hogy a -«tisztább valóság» magasabb szférájába emel bennünket és megragadó -emberi sorsok ábrázolásával leplezi le az emberi természet mélyebb -lényegét, úgy hogy fölemelkedettnek, megtisztultnak és új erőre -jutottaknak érezzük magunkat a napi feladatokra. Ennélfogva minden -szennyesnek, minden durvának, sőt minden köznapinak is száműzve -kell lenni a művészi alakításból.</p> -<p>Ezzel szemben a naturalizmus azt állítja, hogy a művészetnek meg -kell mutatnia a világot úgy, ahogy van. Csak az ábrázolás -legpontosabb és leglelkiismeretesebb hűsége méltó a művészhez. Ha -aztán sok rútnak és visszataszítónak tünik <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> fel, – -ezzel a művész csak annál jobban meg akar ragadni és felrázni. A -naturalizmus nemcsak kiváló műveket hozott létre, hanem erővel és -ügyességgel is védte theóriáját.</p> -<p>Az állásfoglalás ezekkel az irányokkal szemben nézetünk szerint -csak akkor lehetséges, tudományos meggyőződéssel, ha az esztétikát -genetikus és biológiai alapra állítjuk s a szépet és a művészetet -eredeteiben és a létfentartásra való fontosságában igyekszünk -megismerni. Egy ilyen esztétikának az alapvonásait vázoljuk -itt.</p> -<h3>36. §. Genetikus és biológiai esztétika.</h3> -<p><i>Kant</i> megtanított arra, hogy az esztétikai ítéletben «a -képzetet nem az ész által az objektumra», hanem «a szubjektumra és -a gyönyör vagy kín érzésére» vonatkoztatjuk. Az ízlés-ítélet, -mondja, nem megismerési ítélet, általa nem jelölünk meg semmit az -objektumon magán, hanem maga a szubjektum érzi benne magát, ahogy a -képzet afficiálja.</p> -<p>A szépben való gyönyörködés azonban Kant szerint különbözik a -kellemesben talált gyönyörtől és a jóban talált örömtől. A kellemes -ép úgy, mint az erkölcsi jó befolyással vannak a -megkívánó-képességre, holott a szépben való gyönyörködés -érdeknélküli tetszés vagy, ahogy szintén lehetne mondani, tiszta -érzés. <i>Kant</i> vizsgálata által az esztétika átalakítását és -pedig bensőbbé tételét hajtotta végre. Úgylátszik, végérvényesen -bebizonyította, hogy az esztétika centrális problémája az kell hogy -legyen, hogy lehető mélyen hatoljon bele az esztétikai élvezés -lényegébe. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p><i>Schiller</i> hatalmas lépést tett ebben előre, amidőn, mint -már említettük, az esztétikai élvezés magyarázatára odavonta a -játék analógiáját. A játék Schiller véleménye szerint a fölösleges -erőknek foglalkoztatása, vagyis azon erőké, amelyek az élet -szükségletei ellátásánál nem jutnak alkalmazásba. Ugyanebben az -értelemben fogta fel a játékot <i>Herbert Spencer</i>, míg -<i>Lazarus</i>, aki inkább a felnőttek játékait tartotta szeme -előtt, a pihenési szükségérzetből magyarázta a játékot. <i>Karl -Groos</i> ellenben, aki a fiatal állatok és a gyermekek játékait -pontosan megvizsgálta, a játékban elő-gyakorlatot lát az -életre.</p> -<p>A játéknak mindezen a felfogásai egyesíthetők és esztétikailag -értékesíthetők, ha arra gondolunk, hogy a játékban az öröm magából -a tevékenységből folyik, nem pedig egy a tevékenység által elérhető -célból. Minden komoly munkában, amelyet vállalunk, egy cél lebeg -előttünk, amelyet elérünk, egy eredmény, amelyet el akarunk -végezni. Ennek a célnak a képzete ösztökél és hajt minket, a -szorosan szemünk előtt tartott cél segít át a nehézségeken és -elviselteti velünk a kellemetlenségeket, amelyek minden munkával -össze vannak kötve. A játék ellenben főleg azért szerez nekünk -örömöt, mert kellemesen foglalkoztat. A fizikai és pszichikai erők -működéséből származó öröm a játékban csak egy speciális esetre egy -általános biológiai-pszichológiai törvénynek, amely eddigelé még -kevés figyelemre talált.</p> -<p>Minden szerv és funkció, amely az ember pszicho-fizikai -organizmusában az idő folyamán kifejlődött, bizonyos értelemben -megkívánja a <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> tevékenységet. Ez a tevékenység -objektive nézve követelmény, azaz föltétele az emberi organizmus -fentartásának és fejlődésének. Azért követelmény, mert olyan -organumok és funkciók, melyeknek nincs alkalmuk a tevékenységre, az -elsatnyulás veszedelmének vannak kitéve. Olyan tagok, amelyeket -sokáig nem mozgattak, megmerevednek és ha a funkciók megakadása -hosszabb ideig tart, mozdíthatatlanokká is válnak. Olyan gyermekek, -akik harmadik vagy negyedik évükben megsiketülnek, rendszerint -elfelejtik a beszédet is, mert ekkor már a beszéd hallása nem -ösztönzi többé a funkciót. Az egyes funkciók tevékenységének ez a -szüksége most már, amint ez más követelményeknél lenni szokott, -reflektálódik a tudatban és ezáltal keletkezik a szubjektive érzett -szükségleteknek egy sora, amelyeket funkciós szükségleteknek -nevezünk. Tényleg valamely funkciónak hosszabban tartó -akadályoztatása kínnal, ennek minden erőteljes gyakorlása -gyönyörrel van összekötve. A játékban talált öröm aztán nem más, -mint a funkciós szükségletek kielégüléséből származó -gyönyörérzés.</p> -<p>Ugyanaz érvényes az esztétikai élvezésre is. Az esztétikai -élvezést mint a funkciós-gyönyör egy nemét kell felfogni, vagyis -mint azt az örömöt, amely különböző pszichikai funkciók -működtetéséből ered. Ezért ez a gyönyör, ahogy <i>Kant</i> oly -rendkívül szerencsésen és találóan jegyezte meg, befolyás nélkül -marad a megkívánó-képességre és ugyanebből az okból oly közel rokon -az esztétikai élvezés a játékkal. Ezt a lényegbeli rokonságot -azonban semmikép sem <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> szabad azonosságnak tekinteni. A -funkciós gyönyör, melyet a játékban megélünk, hasonló nagyon az -esztétikai élvezethez, de nem azonos vele. Az esztétikai élvezés -magasabb fejlődési formáiban olyan lelki funkciókkal jut -kapcsolatba, melyek a játékban csaknem egyáltalán nem jutnak -tevékenységre.</p> -<p>Már az érzéki észrevételek, különösen a látáséi és halláséi, de -bizonyos körülmények között a tapintáséi is gyakran vannak elemi -esztétikai érzésekkel összekötve. Egyszerű színek, de még inkább -szín-kombinációk is komplikáltabb fényhatások, amilyeneket például -a szivárvány vagy a csillagos ég nyujt, esztétikai tetszést -keltenek. Még gazdagabbak és többfélék azok az esztétikai érzések, -melyeket geometriai diszítmények vagy alakok keltenek. A látás -funkciójának gyakorlása ezekben az esetekben különösen -gyönyörtkeltő, de az öröm forrását nem magunkban keressük, hanem az -objektumban, amely erre a gyönyörteljes gyakorlásra alkalmat ad és -ezt az objektumot szépnek mondjuk. Az ilyen esztétikai ítéletek -forrása, amennyiben ezeket önállóan mondjuk ki, nem pedig -gondolkodás nélkül utána mondjuk, mindig csak a tényleg átélt -funkciós gyönyör. A tárgynak objektive meglevő tulajdonságai mindig -csak közvetett okai az esztétikai ítéletnek. Ezt világosan mutatja -az eltompulás ténye. Olyan tárgy, amely első vagy második -szemléletkor szépnek tünt fel, közömbössé válik, ha naponkint és -óránkint körülöttünk van. Az objektum nem változott, de funkciós -gyönyörünk eltompult.</p> -<p>A hallási észrevételek közt leginkább egyszerű <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> hangok, -különösen azonban a hangok és zörejek ritmikusan elrendezett sorai -váltják ki az elemi esztetikai hatásokat. A melódiákban és -szimfóniai zeneművekben való gyönyörködés ellenben magasabb és -többféle funkciós szükségletek kielégítésén alapszik. Ritmikus -hangsorok sokszor ritmikus mozdulatok eszközlésére ösztönöznek és -itt egész nyilvánvalóan a funkciós gyönyör hozza létre az -esztétikai tetszést. Hasonló módon mutatkozik ez tapintási -észrevételek esztétikai hatásánál, amint ezt legújabb időben -siket-vakokon megfigyelték. Ezek gyönyört éreznek olyan tárgyak -tapintásakor, amelyek kellemes és ritmikusan rendezett -tapintó-mozdulatok eszközlésére adnak alkalmat.</p> -<p>Elemi esztétikai érzések tehát azáltal keletkeznek, hogy az -észrevételek által, melyeket átélünk, szenzuális funkciós -szükségérzetünk kellemes és kellően intenzív módon elégíttetik -ki.</p> -<p>Aránytalanul változatosabban és gazdagabban fejlődik ki azonban -az esztétikai élvezés, ha a ránk ható tárgyak nemcsak érzékeinket, -hanem képzet-alkotásunkat és gondolkodásunkat is kellemesen -foglalkoztatják. A festészet vagy szobrászat egy alkotása, melynek -alakjait megérteni és magyarázni képesek vagyunk, erősebb és -tartósabb élvezetet nyújt. Mennél nagyobb mértékben izgatják az -ábrázolt tárgyak és folyamatok emlékező és képzelő -tevékenységünket, mennél több gondolkodni valót adnak, annál -intenzivebb, annál gazdagabb lesz az esztétikai élvezet és annál -nehezebben tompúl el. Ezt az esztétikailag ható kielégítését -intellektuális funkciós szükségletünknek különösen nyilvánvaló -módon éljük át <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> a költészet műveiben. A költő szavai -mint érzéki észrevételek jóformán semmit sem jelentenek és csak -azok által a képzetek, gondolatok és érzések által hatnak, melyeket -bennünk felkeltenek. Ha most már sikerül nekünk könnyen követni a -költőt, ha megértjük, mit gondol, ha fantáziánkat felszitja, akkor -már ez maga elegendő, hogy magas esztétikai gyönyört szerezzen.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Es lockt uns nach und nach, -wir hören zu,<br /></span> <span class="i0">Wir hören und wir -glauben zu verstehn,<br /></span> <span class="i0">Was wir -verstehn, das können wir nicht tadeln,<br /></span> <span class= -"i0">Und so gewinnt uns dieses Lied zu letzt.<br /></span></div> -</div> -<p><i>Schiller</i> filozófiai lírája, <i>Goethe</i> Faustjának -nehéz helyei csak akkor hatnak esztétikailag, ha sikerült a költő -gondolatát felfogni, magunkban utánaképezni és tovább fejleszteni. -A míg ez nincs meg, intellektuális funkciós szükségérzetünk -akadályozott marad és az esztétikai hatás elmarad. Ugyanezt az -akadályoztatást éljük át gyakran modern művészek festményeinél, ha -semmikép sem sikerül a színek és alakok tengerében a kompozició -tervét felfedezni és az egésznek értelmét kibetűzni. Szenzuális -funkciós szükségletünket az ilyen műalkotások gyakran nagy -mértékben kielégítik, de az intellektuális funkciós gyönyörnek -ezzel összekötött akadályoztatása nem engedi feltámadni az utólagos -esztétikai hatást.</p> -<p>Fordítva nagy gyártelepek, gépek, elmés találmányok és más -technikai mesterművek szemlélete nagy mértékben esztétikailag hat. -Matematikai feladatok elegáns megfejtései is, ahogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> -<i>Sophie Germain</i>, a francia matematikusnő nagyon szépen -kifejtette, esztétikai élvezetet szereznek. Mindkét esetben -lényegileg az intellektuális funkciós gyönyörön alapszik az -esztétikai hatás. Ez az intellektuális funkciós gyönyör a tartalma -a pszichikai élményeknek, melyeket a mindennapi életben teoretikus -érdeknek szoktak nevezni. A mi intellektusunkat kellemesen -foglalkoztatja, az érdekel minket, azt <i>érdekesnek</i> -találjuk.</p> -<p>Újabb időben gyakran halljuk ép ezt a szót, mikor esztétikai -ítéletet mondanak ki. Sőt különbséget is szoktak tenni «szép» és -«érdekes» között. Az esztétikailag <i>értékes</i> fogalma kibővült -és nem csupán a szorosabb értelemben vett szépet foglalja magában, -hanem az érdekeset is, vagyis azt, ami intellektuális funkciós -gyönyörünket kielégíti.</p> -<p>Az eddig tárgyalt szenzuális és intellektuális funkciós gyönyör -azonban még csak az esztétikai élvezés kezdeteit, bizonyos -értelemben külső műveit ismertette meg velünk. A művészi és -természeti szépben talált gyönyör legmélyebb lényegébe csak akkor -hatolunk be, ha arra gondolunk, hogy az érzés is alapfunkciója a -tudatnak, amely tevékenységet kíván. Tényleg szükségét érezzük a -kedély-izgalomnak s ennek a szükségletnek a kielégítése gyakran a -legnagyobb mértékben gyönyörteljes. Ezt a szükségletet emócionális -funkciós szükségletnek fogjuk nevezni, az érzés angol nevéről -(emotion). A paraszt, aki az egész héten az eke után jár, -megkívánja a maga kis verekedését vasárnap a korcsmában. A vére -ettől hullámzásba jön és az ezzel egybekötött izgalmat mint nagyon -jótékonyat érzi. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> A római városi csőcselék tudvalevőleg -kenyeret és cirkuszt követelt a császártól (panem et circenses). A -kenyeret éhsége és a játékokat emocionális funkciós szükséglete -számára. A mélyértelmű mese Jancsiról, aki félni akart tanulni, -világosan mutatja, hogy már a tudomány-előtti pszichológia is -ráfigyelt ennek a szükségletnek tényleges meglétére.</p> -<p>Az emócionális funkciós gyönyör minden érzés centrális -természeténél fogva sokkal mélyebben hatol bele a lelkiéletbe, mint -a szenzuális és intellektuális. Az izgalom itt sokkal jobban -kiterjed, sokkal mélyebbre hatol és ennélfogva gyakran olyan -hatásokat vált ki, amelyek az egész szervezetet megrázkódtatják és -időnkint tartósan elváltoztatják. Itt kell keresni a forrását -azoknak a pszichikai diszpozicióknak, melyeket szenvedélyeknek -nevezünk, melyek gyakran emésztőleg hatnak, de igazán nagyot is -hoznak létre.</p> -<p>Ami a szenzuális funkciós gyönyört kiváltja, az -<i>kellemesnek</i> és <i>tetszetősnek</i> tűnik fel előttünk, ami -az észt kellemesen foglalkoztatja, azt érdekesnek találjuk. Azoknak -a folyamatoknak és foglalkozásoknak számára azonban, melyeket -emociónális funkciós gyönyör kísér, a nyelv a <i>varázs</i> és -<i>varázslatos</i> szavakat alkotta. Nagy hazárdjáték és -veszedelmes hegyi túrák sok emberre nézve nagy varázzsal bírnak, -mert az ezzel egybekötött izgalom emociónális funkciós gyönyört -idéz elő.</p> -<p>Ez az emócionális funkciós gyönyör most már a forrása a -leggazdagabb és legintenzivebb esztétikai élvezésnek. Megpróbáljuk -ezt egyelőre egy példán megmagyarázni és <i>Schiller</i> <i>A -búvár</i> című <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> ismert költeményét választjuk ki erre. -Az érdekfeszítő elbeszélés foglalkoztatja képzeletünket és -gondolkodásunkat és ezzel felingerli intellektuális funkciós -gyönyörünket. A költemény már ezzel is esztétikailag hat. A mélyebb -és intenzivebb hatás azonban csak akkor áll be, ha részt veszünk a -merész ifjú sorsában, ha lemerülünk vele együtt az örvénybe, minden -aggodalmat vele élünk át és vele örülünk, mikor megint szerencsésen -feljön. Fokozódó részvéttel figyelünk elbeszélésére a mélység -szörnyetegeiről, aztán felháborodunk a király kegyetlen játékán, -aki másodszor is belekergeti, meleg rokonszenvet érzünk a -királyleány és felcsirázó szerelme iránt és nagyon meg vagyunk -hatva, mikor a végét olvassuk: «Az ifjút egy se hozza vissza már». -Az érzések lefolyása, melynek akadálytalanúl, a minket körülvevő -valóságra való minden tekintet nélkül odaadhatjuk magunkat, az -olyan tisztán emberi érzések átélése, melyek a mindennapi életben -csak ritkán jutnak tevékenységhez, mindez gazdag és intenziv -funkciós gyönyört kelt és ebben az emócionális funkciós gyönyörben -áll a valódi esztetikai élvezet.</p> -<p>Antigone, Hamlet, Macbeth, Othello, Lear király, Stuart Mária, -Wallenstein, Faust és Gretchen és más alakok sorsa, melyek a -világirodalom drámáiban kerülnek elénk, még nagyobb mértékben -alkalmasak arra, hogy élénk érzelmeket váltsanak ki. A színházban -az emócionális funkciós gyönyörhöz a szenzuális és intellektuális -is módosítólag és fokozólag járul (időnkint zavarólag is), de a -lényeges mégis mindig az alakok iránti belső részvét marad, az az -élmény, melyet egy <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> modern esztétikus <i>(Theodor -Lipps)</i> nagyon találóan <i>beleérzés</i>-nek (Einfühlung) -nevez.</p> -<p>Festmények és szobrok szintén alkalmasak arra, hogy emócionális -funkciós gyönyört keltsenek a nézőben, ha sikerül az ábrázolt -alakok arckifejezését, testtartását és csoportosítását helyesen -magyaráznunk és «beleéreznünk» magunkat a műalkotásba. Az ábrázolás -könnyen érthetősége nagyon megkönnyíti ezt a beleélést, míg -túlságosan komplikált, eszmekörünktől távoleső motivumok nem -engedik kifejlődni az emócionális funkciós gyönyört.</p> -<p>A legerősebb érzelmi hatást az összes művészetek közül -elismerten a <i>zene</i> idézi elő. Ez onnan van, hogy itt az -érzést a hangok érzéki észrevevése közvetlenül, az intellektus -közreműködése nélkül ingerli fel. A tiszta zenei hatás ezért sokkal -igazabban és bensőbben jut tudatra az úgynevezett «abszolut», -szöveg-kíséret nélküli zenéből. Olyan személyekre ellenben, akik -kevésbbé muzsikális hajlandóságuak, könnyebben hatnak az olyan -dalok, melyeknek szövegét megértik. A jelenkori zenedrámában, ahogy -<i>Wagner Richárd</i> kifejlesztette, a funkciós gyönyör mindahárom -neme, a szenzuális, az intellektuális és az emócionális hatalmasan -ingerlődik s ezért itt az esztétikai élvezet különösen erős és -tartós. Mindenesetre nem ritkán fordúl elő ezekben a -műalkotásokban, hogy a hangsorok érzéki felfogása nem sikerül -azonnal vagy hogy a gyakran nehéz szöveget nem értjük meg azonnal. -Ez azután akadályozza a szenzuális és intellektuális funkciót s ez -akadályává lesz az emócionális funkciós gyönyör kifejlődésének. Ha -azonban ismételt meghallgatás útján a felfogás <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> -nehézségein túljutottunk, akkor az összhatás annál erősebb: a -motivumok csaknem kimeríthetetlen gazdagsága miatt csaknem -egyáltalán nem tompul el.</p> -<p>Minden esztétikai élvezés tehát egy neme a funkciós gyönyörnek -és ennyiben rokon a játékkal. Az esztétikai funkciós gyönyör hatása -azonban más és mélyebb, mint a játéké. A műalkotás vagy a -természeti tárgy, mely az esztétikai funkciós gyönyört fölkelti -bennünk, előttünk áll. Megvan a valóságban, észrevesszük -érzékeinkkel, benne látjuk örömünk szerzőjét, forrását, -megörvendeztetettnek, fölemeltnek érezzük magunkat az objektum -által. A fundamentális appercepciónál fogva örömünket úgy -tekintjük, mint az előttünk álló objektum hatását, erőnyilvánítását -és így funkciós gyönyörünkből esztétikai ítéletek fejlődnek ki. Nem -szükséges az ilyen ítéletek megmagyarázására <i>Kant</i>-tal egy -külön lelki képességet, egy «esztétikai ítélő-erőt» föltennünk. A -fundamentális appercepció teljesen elegendő arra, hogy ilyen -ítéletek keletkezése érthetőnek tünjék fel. Az esztétikai -élvezéskor kellemesen érintettnek, érdekesen elfoglaltnak, -hatalmasan megragadottnak érezzük magunkat, szóval sohasem -kivánónak és akarónak, hanem mindig afficiáltnak. Ezért csak -természetes, hogy az öröm forrását nem magunkban, hanem rajtunk -kívül keressük és akkor ott is találjuk, ahol valóban van, a -műtárgyban. Mint mondtuk, a tárgyat, amely az esztétikai funkciós -gyönyört kiváltotta bennünk, az előidézett funkciós gyönyör -minéműsége szerint kellemesnek vagy tetszetősnek, érdekesnek vagy -bájosnak nevezzük. A legáltalánosabb predikátum <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> -azonban, amelyet az esztétikailag ható objektumoknak tulajdonítunk, -a <i>szépség</i>. Szépnek nevezünk a legtágabb értelemben mindent, -ami alkalmas arra, hogy esztétikai funkciós gyönyörünket -kiváltsa.</p> -<p>Az esztétikai élvezésről való elméletünkből magától következik, -hogy az esztétikai ítéletekben nagy különbözőségek találhatók. A -funkciós gyönyör különböző nemeire való diszpoziciók az egyes -egyéneknél nagyon különböző módokon vannak kifejlődve. Így tehát -érthető, hogy egy és ugyanaz a tárgy nem képes minden szemlélőjében -a funkciós gyönyörnek ugyanazt a nemét és fokát kiváltani. Egy és -ugyanaz az ember is nem minden időben egyformán fogékony az -esztétikai hatásokra, épen mert a funkciós szükségletek nem mindig -ugyanazok. Mindazáltal vannak műalkotások, melyeket évszázadokon -át, sőt évezredeken át a legkülönbözőbb emberek szépeknek jelöltek -meg. <i>Sophokles</i> Ödipus királyát, amely 2300 év előtt Athénben -és Görögország más városaiban eredeti nyelvén erős hatást tett, -napjainkban fordításban játszották olyan közönség előtt, melynek -kulturállapota bizonyára nagyon különbözik az athéni -ősközönségétől. Mégis a darab ma is hatalmasan megragadta az -emberek ezreit. Ez nyilván feljogosít arra az ítéletre, hogy a -drámában objektív tulajdonságok találhatók, melyek erős esztétikai -funkciós gyönyört bírnak kiváltani. Hasonlót lehet mondani az -ógörög építészet és szobrászat nem egy művéről, valamint a régi -olasz vagy németalföldi festőiskola sok művéről. Az ilyen -műalkotásoknál szabad objektív szépségről beszélni, amennyiben ezen -a műalkotásban magában <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> bennerejlő tulajdonságokat értjük, -amelyek alkalmasak arra, hogy sok embernél funkciós gyönyört -váltsanak ki. Ezeket a föltételeket kinyomozni bizonyára hálás és -semmiesetre sem kilátástalan kutatói feladat. Az objektív szépség -azonban semmiesetre sem egyértelmű az abszolut szépséggel. Ilyenről -beszélni a szépségfogalom teljesen relatív jelleménél fogva -tökéletesen értelmetlen dolog.</p> -<p>A szépség szónak azonban az itt megbeszélt bővebb fogalmazás -mellett még egy szűkebb jelentése is van. Ha egy tárgyat teljes -meggyőződésből, mondhatnám teljes szívből szépnek nevezünk, akkor -az alatt nemcsak azt értjük, hogy fölkelti tetszésünket. A tárgy -iránt, amelyet ebben a szűkebb értelemben szépnek nevezünk, a hála -egy nemét érezzük az élvezetért, amelyet szerez nekünk, a vonzódás -egy nemét, amelyet, ha magasabb fokot ér el, szeretetnek is -nevezhetünk. Mindegyikünk nem egy művész-alkotta alakot hord -szeretetteljesen a szívében, úgy tekinti őket, mint becses -tulajdonát, melyeket hajlandó a rosszmájú kritizálás ellen -megvédeni. Ahol egy művész feltudja bennünk kelteni ezt a -szeretetet alakjai iránt, ott elérte a legmagasabb esztétikai -hatást és itt a funkciós gyönyörhöz új momentum járul, épen az, ami -által az esztétikai élvezés leginkább különbözik a játéktól.</p> -<p>A <i>szeretet</i> és <i>szépség</i> kapcsolatát már rég -felismerték és gyakran kimondották. A viszony közönséges felfogása -azonban többnyire az, hogy az (objektív létező) szépség tekintetik -oknak, a szeretet pedig hatásnak. Ez a felfogás azonban pontosabb -vizsgálatra nem bizonyúl teljesen találónak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> A nő -szépsége bizonyára olyan varázzsal van, amely szerelmet tud kelteni -és kétségkívül az ókorban a fiúk szépsége gyakran keltett a -férfiaknál szerelmet. De lehet a fordítottja is igaz. Emberek és -dolgok, melyek által fölemeltnek érezzük magunkat és melyek bennünk -a vonzódás és szeretet érzését keltik fel, ez érzésnél fogva -lényegesen megszépültnek tünnek fel előttünk. <i>A szépség nem -csupán oka, sőt talán gyakrabban következése a szeretetnek.</i> -Bensőnkből sugárzik ki a szépség a szeretett tárgyakra és mindig új -varázszsal veszi körül.</p> -<p>A szeretet megszépítő erejét mindenki, aki figyel rá, saját -tapasztalatából megismerheti. Az anya szépnek találja szeretett -gyermekét, még ha mások előtt rútnak tünik is fel. Egy nekünk bármi -oknál fogva kedvessé lett könyv esetlen írásmódja gyakran különös -varázszsal van ránk. <i>Schopenhauer</i> rajongása az inhiai -Upanishádok egyenesen stíltelen latin fordításáért, melyet -<i>Anquetil du Perron</i> egy perzsa fordítás után készített, -sajátságos példája a szeretet e megszépítő erejének. Állításunk -helyességének legnyilvánvalóbb bizonyítékát azonban a -természetérzés fejlődése adja. Az ókorban csak a kedves nyári -tájkép iránt volt érzékük az embereknek, amikor kellemesen lehetett -a hűvősben sétálni és pihenni a gyepen egy csobogó patak partján. -Az alpesi természet magasztos szépségei iránt azonban az ember csak -akkor lett fogékony, mikor kissé belefáradt a kulturába és szívesen -menekült a hegyek magányába. Szóval, az ember csak akkor találta -szépnek a természetet, mikor megtanulta szeretni.</p> -<p>Most már ha a műtárgy oly erős és sokféle <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> -funkciós gyönyört vált ki bennünk, hogy az alakokat, melyeket -elénkbe visz, szívünkbe zárjuk, hogy megszeretjük őket, akkor ebből -a szeretetből egy új, különleges, meleg szépség sugárzik vissza a -műtárgyra és ez a szépség, amely a szeretetből született, ez az, -amit az igazi, a tulajdonképeni, szívet örvendeztető szépségnek -nevezünk. A műtárgyak, melyeket ebben az értelemben szépeknek -találunk, elkísérnek minket az életen át, meggazdagítják lelkünket -és megsokasítják boldogságunkat. Az ilyen alakok személyiségünk -legmélyébe hatolnak bele és semmi sem jellemzőbb egy ember -egyéniségére, mint a műtárgyak, melyeket ebben a szűkebb értelemben -szépnek talál.</p> -<p>Az esztétikai élvezés e szerint egész általánosan és röviden -kifejezve funkciós gyönyör. A fentebb megbeszélt három faj -mindegyike magában is képes arra, hogy esztétikai élvezetet -nyújtson. Gazdagabb és változatosabb, intenzivebb és megragadóbb -lesz azonban az élvezet, ha a szenzuális, intellektuális és -emócionális funkciós gyönyör egyesülnek egymással. Ezeknek -kombinációi a különböző művészeteknél különbözők. A szobrászat és a -festészet elsősorban az érzékekre hat és az ész útján keltik fel -érzésünket. A költészet az intellektuális funkciós gyönyörrel -kezdődik és ezáltal idézi elő az emócionálisat, amely aztán megint -belülről ingerli a képzeletet szemléletes képek alkotására. A -zenénél a szenzuális funkciós gyönyör talán kinesztétikus (mozgási) -érzetek segítségével megy át közvetlenül az erős érzelmi hatásba. -Ez az érzelmi hatás vagy az emócionális funkciós gyönyör mindig a -centrális <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> része az esztétikai élvezésnek. Ahol az -emócionális funkciós gyönyör nem következik be, ott az esztétikai -élvezet a felszínen marad és nélkülözi a belső melegséget. Ahol -azonban az emócionális funkciós gyönyör kiváltódik, ott előállhat -belőle a szeretetnek fentebb vázolt érzése, amelyből új, érzéstől -meleg szépség sugárzik vissza a műalkotásra.</p> -<p>Az esztétikai funkciós gyönyör tehát különbözik a funkciós -gyönyör más fajaitól, példáúl a játéktól, már csak azzal is, hogy -képes ilyen a legbelsőig terjedő hatásokra. Van azonban fontos -ismertető jel, mely által az esztétikai élvezés különbözik a -játéktól. Minden esztétikai élvezés, mint már említettük, -esztétikai ítéleteket vált ki. Ezeket az ítéleteket az élvezők -mondják ki abban a meggyőződésben, hogy objektíve érvényesek. Ami -nekem tetszik, azt szépnek találom, vagyis azt állítom ítéletemben, -hogy a tárgy, melyet szemlélek, az a forrás, az az erőközpont, -amelyből élvezetem kiárad. Beható önmegfigyelés és másokon való -tapasztalatok most már mindenesetre arra tanítanak, hogy az -objektum szépsége csak a benne telt örömömben áll, mindazáltal -tévedés volna, ha az esztétikai ítéletből teljesen ki akarnók -küszöbölni az objektív tényezőt. Hiszen az esztétikai funkciós -gyönyör csak akkor áll be, ha valamely objektum kiváltja. Már most -vannak, amint láttuk, műtárgyak, melyek igen sok emberben különböző -időkben esztétikai funkciós gyönyört váltottak ki. Ezeknek a -műtárgyaknak e szerint objektíve meghatározható tulajdonságokkal -kell bírniok, melyekből az esztétikai hatások keletkeznek. Az -esztétikának mint tudománynak <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> ezek után az a feladata, -hogy az élvezésnek nemcsak a szubjektív, hanem az objektív -föltételeit is tanulmányozza. Még fontosabbakká válnak azonban a -kiváló műtárgyak ez objektív tulajdonságai azáltal, hogy az alkotó -művészek ezeken a műveken ismerik meg az eszközöket, melyek által -remélni lehet, hogy esztétikai hatásokat idézhetnek elő.</p> -<p>Ezzel eljutottunk az esztétikának második feladatához, amely -abban áll, hogy kutassa a művészi alkotás törvényeit és ezzel -normákhoz és szabályokhoz jusson. Ebben rövidebbre kell fognunk a -dolgot, mert a művészi tehetségek nagy egyéni különbségeit tekintve -csak keveset lehet általánosságban megállapítani. A főfeladat itt -az egyes művészetek technikájára szorítkozik.</p> -<p>A művészi alkotás általánosságban véve következménye a művészben -bennelakó tevékenységi és alkotó ösztönnek. Ez az alkotás szintén -rokon a játékkal, amennyiben a művész öröme magában az alkotásban, -tehát a funkcióban rejlik. De nem marad sokáig ennyiben. Ha egyszer -a kultúra annyira kifejlődött, hogy az esztétikai élvezet -szükségérzete sok embernél van meg, akkor már a művészt nem -elégítheti ki és nem is szabad, hogy kielégítse a saját alkotó -ösztönében való merőben individuális, csak rája nézve létező öröm. -Arra van hivatva, hogy másoknak örömet szerezzen és ezzel -megszaporítsa az emberiség boldogságát. Tevékenysége ekkor már nem -merő játék, sőt komoly szociális munkává lesz, mely a kultúra -fejlődésére nézve nagy mértékben fontos.</p> -<p>Hogy azonban hathasson, ahhoz már nem elég, ha a művész vakon -átadja magát alkotó ösztönének. <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> Tanulnia kell. A művészet -hosszú művészi gyakorlaton alapuló, időnkint nehéz technikáját kell -elsajátítania. Kötelezettnek és arra szorítottnak érzi magát, hogy -tanulmányozza szakmája nagy művészeit, hogy megismerje azokat az -eszközöket, melyek által tapasztalat szerint sikerül funkciós -gyönyört idézni elő az élvezőknél. Képzetkörébe belelép a közönség, -melynek az ő művei szánva vannak.</p> -<p>Azáltal azonban, hogy a legtöbb műtárgy megértéséhez -hozzátartozik annak a közönségnek az ismerete, amelynek szánva -voltak, a művész munkája művelődéstörténeti ténnyé válik. Ezért -manap az elmúlt időszakok költőit korukból kiindulólag igyekeznek -megérteni és így fejlődött ki egy históriai esztétika, amely sok -felvilágosítást hozott, nem egy félreértést eloszlatott és sokkal -hozzájárult a művészek és költők bensőbb ismeretéhez. Időnkint -azonban a történelmi szemponthoz való túlságos egyoldalú -ragaszkodás elhomályosítja a műtárgyban rejlő általános emberire, -örökkévalóra vetett tekintetet. A művész ugyanis nem csupán saját -népe és ideje számára dolgozik. Mint Thukydides történelmi művéről, -a nagy művész is állíthatja képzeletének alkotásairól, hogy az -örökkévalóság számára való tulajdon (κπῆμα ἐς ἀεί) és nem csak a -pillanatnak való látványosságok (ἀγώνισμα ἐκ τοῦ παραχρῆμα).</p> -<p>Az ilyen művész nemcsak múló funkciós gyönyört vált ki bennünk, -hanem ért ahhoz is, hogy szívünkben tartós szeretetet keltsen azon -alakok iránt, melyeket alkotott. Ebből a szeretetből azonban, mint -az előbb megjegyeztük, eleven, <span class="pagenum"><a name= -"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> melegérzésű és benső -szépség árad vissza műalkotására s ezt előidézni a művész végső és -legmagasabb célja.</p> -<p>A művészi alkotás tehát először is játék, mint az alkotó ösztön -tevékenysége és a kultúrfejlődés folyamán válik komoly szociális -munkává, amely az emberi boldogság gyarapítását teszi céljává. -Legfelsőbb tökéletességében azonban a művészi alkotás egy neme a -szeretetkérésnek. Ha a művész szeretetkérését meghallgatjuk, akkor -műve legmélyebb és legigazabb értelemben szépnek tűnik fel. -<i>Homérosz</i> szeretetet kér Achilles és Odysseus számára, -<i>Raffael</i> az isteni Madonna számára, <i>Shakespeare</i> -nemcsak a filozofáló dán királyfi és a boldogtalan Lear király -számára, hanem Falstaff, a silányság e söpredéke számára is, akit -az isteni humor hoz szívünkhöz közelebb.</p> -<p>Hogy azonban a művésznek sikerüljön bennünk funkciós gyönyört -kiváltani és szeretetet kelteni, benne is kell hogy lakjék valami a -teremtő leheletből, amely bele tudja lehelni alakjaiba az élet -lelkét. Az élőt elevenen ábrázolni, ez a feladat közös minden -művésszel. Bennünk azonban az kelt életet, az indít minket -megfelelő reakciókra, ami eleven az emberekben és környezetünk -dolgaiban, ami eleven a jelen és mult folyamataiban. Ez az eleven -nem egyéb, mint ami karakterisztikus a dolgokon, az, ami azzá teszi -őket, amik és amit ránk nézve jelentenek, ez pedig az, ami bennük -<i>tipikus</i>. A tipikus képzet közvetlenül az életszükségletből -keletkezett. Az, ami a dolgokban biológiailag jelentékeny, arra -kényszerít minket, hogy figyelmünket reá koncentráljuk és így -foglalódik össze, ami <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> számos egynemű dologban tipikus, egy -egységgé. Ezt a tipikusat látjuk minden egyes dologban és eszerint -igazodunk vele szemben. A művésznek most már nagyobb mértékben, -mint minden más embernek, bírnia kell azzal a képességgel, hogy az -egyéniben a tipikusat lássa és ábrázolja. A művész alakjai ránk -nézve mindig típusok, még akkor is, ha egészen valóságos személyek -benyomását keltik. Gretchen alakja Goethe Faustjában oly -szemléletesen és egyénileg van ábrázolva, hogy meg tudnók írni az -élettörténetét. Mindazáltal képzeletünkben úgy él, mint típusa -annak a lánynak, aki szerelmesen odaadja magát és elhagyják. -Fejtsük le Lear királyról a királyi palástot és csak az apa marad -meg, akinek többet érnek a kedveskedő szavak, mint Cordélia -hallgatag szeretete. Mivel azonban minden apában rejlik egy darab -Lear királyból, ezért <i>Shakespeare</i> költeménye sohasem veszti -el hathatósságát.</p> -<p>Mennyire hozzátartozik a tipikus a művészi ábrázolás lényegéhez, -ezt legvilágosabban akkor látni, ha az ábrázolás tárgya a -valóságban csak egyetlen egyszer előforduló objektum, egy -történelmi személyiség, egy bizonyos tájkép vagy egy egyes ember a -művész környezetéből. Az egyéninek ábrázolásában is, hogy -esztétikailag hathasson, a tipikust, a karakterisztikust, az igazán -elevent kell a művésznek kikeresnie, az egyes tárgyon is ezt kell -kifejeznie.</p> -<p>A tipikus, ami minden művészi ábrázolásnak sajátsága, a -művészetet sajátszerű kapcsolatba hozza megismerési -tevékenységünkkel és a tudománnyal.</p> -<p>A tipikus képzet, mint föntebb már hallottuk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> a -megismerés fejlődésében előfoka az absztrakt fogalomnak. Mivel a -művészet lényege szerint alkalmas tipikus képzetek keltésére, -melyek teljes eleven szemléletesség mellett a reprezentatívnak, az -általánosnak a jellemét is magukon viselik, ezért a művészi -ábrázolás gyakran vállalja a feladatot, hogy tudományos -megismeréseket, melyek fogalmakkal dolgoznak, szemléletes képekben -ábrázoljon. Az elvont tudományos fogalom a művészet keze alatt -átalakul eleven, érzésteljes és szemléletes képzetté, melyet akkor -gyakran az <i>eszme</i> sokértelmű nevével jelölünk. A platói -eszmék nem egyebek, mint fogalmak, melyeket a mély és zseniális -gondolkodó művészi szelleme szemléletes képzetekké testesített meg. -Épen ezért hihetett <i>Plato</i> e művészi gondolat-alakulatok -önálló létezésében s ezért emelhette őket a dolgok hathatós -ősképeivé. <i>Hegel</i> gondolata is, hogy a szép úgy határozódik -meg, mint «az eszme érzéki látszata» és hogy a szép mint az eszme -hordozója az igazzal azonos, érthetővé válik, ha közben minden -művészi ábrázolás tipikus jellemére gondolunk. A legmélyebben és -legvilágosabban azonban alighanem <i>Schiller</i> fogta fel a -tudománynak és művészetnek a tipikus képzetben rejlő kapcsolatát, -ha gondolata, hogy a szépség-érzék hívta elő a megismerés ösztönét, -nem tartható is fenn. A művészi képzelet gyakran előresejtve jár a -tudomány előtt és útat tár neki:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Eh’ vor des Denkers Geist der -kühne<br /></span> <span class="i0">Begriff des ew’gen Raumes -stand,<br /></span> <span class="i0">Wer sah hinauf zur -Sternenbühne,<br /></span> <span class="i0">Der ihn nicht ahnend -schon empfand?<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Ha azonban a tudomány saját útján jár és fáradságos kutatással -és szigorú gondolkodással kicsikarta a természettől titkát és a -történés törvényeit kikutatta, akkor megint a művész dolga a -gondolkodó művét megkoronázni és tökéletességre juttatni. Amit a -tudomány száraz formulákban és holt fogalmakban hirdet -tanítványainak, azt a művészetnek kell képeivel megelevenítenie, -hogy minden ember konkrét szemléletességgel láthassa maga előtt az -elvont igazságot és fölvehesse szívébe.</p> -<p>Még bensőbb kapcsolatba lépett mindenkor a művészet kezdettől -fogva a vallással. A görög ókorban nem kevésbbé, mint a középkorban -és az újkorban a művészet a vallás szolgálatába állította -szeretet-szerző erejét. <i>Phidias</i> Zeüsz-e, -<i>Michel-Angelo</i> Mózese, a sok felséges dóm, <i>Raffael</i> -Madonnái és <i>Lionardo</i> Utolsó vacsorája a legnagyszerűbb és -legbensőbb szeretetre-hívások a vallásos hit alakjai számára. De -azáltal is, hogy a művészet tiszta, kívánságnélküli örömöt ébreszt -bennünk, fölébe emel minket a mindennapi hangulatnak és fokozza -áhitatra és belső jámborságra való diszpoziciónkat. Ezért játszik a -vallási kultuszban különösen a zene oly nagy szerepet.</p> -<p>Nem oly nagyon tisztázott ellenben a sokat tárgyalt kapcsolat a -művészet és etika vagy jobban mondva, művészet és erkölcsiség -között.</p> -<p>Ha a művészet nemesítő hatásáról van szó, akkor ez, mint -mindjárt látni fogjuk, bizonyos értelemben jogosult, de semmiesetre -sem úgy, hogy a művészetnek az legyen a feladata, hogy az erényt -szépnek, a bűnt rútnak ábrázolja. Az <span class="pagenum"><a name= -"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> elevent és életteljeset a -természetben és az emberi világban igyekszik a művész megragadni és -ábrázolni és ahol sikerül neki a teljes emberéletet megragadni, ott -lesz a műve ránk nézve érdekes. Nyers erőt, féktelen szenvedélyt, -sőt hitvány haszonlesést is állíthat elénk a nagy művész úgy, hogy -előadása a legélénkebb funkciós gyönyört kelti bennünk. Sohasem -kell a költőnek azt kérdeznie, hogy mikép ítéli meg alakjait a -szokásos morál. Ha nagyon is szűklelküen kérdezgeti ezt, akkor -ábrázolása nagyon is könnyen elveszti művészi értékét. -<i>Shakespeare</i> III. Richárdja és még inkább Falstaffja -nyilvánvaló bizonyítékai annak, hogy az esztétikai élvezés -független az erkölcsi érték-ítéletektől. <i>Aristoteles</i> hamisan -értelmezett tanítása a tragikai vétekről elég sokáig tévesztett meg -a tragikai tárgyakban talált gyönyör valódi alapját illetőleg. A -művészet sohasem hathat nemesítőleg azáltal, hogy valamiféle -formában morált prédikál.</p> -<p>Mindazáltal mély kapcsolat áll fenn a művészet és erkölcs -között. Az esztétikai élvezés tiszta, kívánságnélküli öröm és -amikor a művész alkalmat ad nekünk ilyen öröm átélésére, egy időre -eltávolít minket a mindennapi élet egoisztikus hajlamaitól, -legalább rövid időre önmagunk fölébe emel. Amíg a művész -varázskörében állunk, lelkünkben a tiszta emberi az úr. Semmi -kicsinyes és alantas nem foglal tért szívünkben, fölemelkedünk és a -belső szabadsághoz vezető úton vagyunk. Ezáltal a szabadító és -tisztító hatás által, amely minden igazi műalkotásból kiárad, -lassankint magasabb álláspontra kell feljutnunk. Ha gyakran van -alkalmunk műalkotásokban <span class="pagenum"><a name="Page_194" -id="Page_194">-194-</a></span> gyönyörködni, akkor meg fogunk vetni -más szórakozásokat, melyek inkább a durva és alantas ösztönöket -keltik fel. Ezért az ifjúságnak mostanában joggal hangoztatott -művészi nevelése nagyfontosságú a jövendő nemzedék erkölcsi -fejlődésére is. Amidőn gyermekeinknek alkalmat adunk, hogy -műalkotásokban gyönyörködjenek, nemcsak a tiszta öröm gazdag -forrását nyitjuk meg nekik, hanem megóvjuk őket rontó élvezetektől. -«Interest, unde quis gaudeat», mondja nagyon találóan <i>Szent -Ágoston</i>. Nem megy egyre, hogy hol keressük örömeinket. A -művészet olyan örömöket találtat az emberrel,</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Die reine Gier nicht in sein -Leben reisst,<br /></span> <span class="i0">Die im Genusse nicht -verscheiden.<br /></span></div> -</div> -<p>Nem morál-prédikációk által hat a művészet nemesítőleg, hanem -azáltal, hogy örömünket megtisztítja és részvétünket minden emberi -iránt fölemeli.</p> -<p>Az esztétikát föntebb mint az érzés filozófiáját jelöltük meg. -Az érzés azonban legtisztábban a funkciós érzésekben lép fel, mert -ezek befolyás nélkül maradnak a kívánásra. Az érzés filozófiájának -dolga most már megmutatni, mekkora fontosság jut a tiszta érzésnek -az ember lelki életére és az emberi kulturára. Foglalkoznia kell -azonban a tárgyakkal is, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt a tiszta -érzést kiváltsák. Genetikus és biológiai szemléletünk azonban -megmutatta, hogyan fejlődik ki a funkciós szükségérzetből az -esztétikai élvezés mint funkciós gyönyör. Ebből a funkciós -gyönyörből keletkezik aztán a <span class="pagenum"><a name= -"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> benső szeretet a művész -alakjai iránt, olyan szeretet, mely kapcsolatban a funkciós -gyönyörrel a szépség forrása. Az esztétikai ítéletek, melyeket ezek -az érzések kiváltanak, a szubjektív tényező mellett még egy -objektívet is tartalmaznak, melynek kikutatása fontos feladata az -esztétikának. E szemléleti mód által azonban érthetőbbé vált -fővonalaiban a művész alkotása is. Ezzel meg vannak mutatva a -tudományos esztétika céljai és egyúttal az útak is, amelyeken -remélhetjük, hogy serény munkával eljutunk az érzés filozófiájához, -amely nemcsak az esztétikailag érző szubjektumnak, hanem az -esztétikailag ható objektumnak is megmutatja helyét és fontosságát -az univerzumban, abban az univerzumban, melynek az ember csak egy -parányi része, de olyan része, amelyben benne lakik az a törekvés, -hogy az egészet, amelyhez tartozik, megértse, csodálja és -szeresse.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">HATODIK FEJEZET.</span><br /> -Etika és szociológia.</h2> -<h3>37. §. Az etika tárgya és feladata.</h3> -<p>Az etika vagy morálfilozófia tárgya az emberi cselekvések, -amennyiben erkölcsi megítélésnek vannak alávetve. Ennek a -megítélésnek azonban nem a cselekvés külső befolyása a tárgya, -hanem az ennek alapjául szolgáló motivumok, az eközben napfényre -kerülő akarat-irány és érzület. Eszerint az etikát az akarás -filozófiájának is nevezhetnők.</p> -<p>Az etika feladata többféle. Elsősorban szó van azoknak a -pszichológiai törvényeknek a felkutatásáról, melyek szerint a saját -és mások cselekvéseit morálisan megítéljük vagyis helyeseljük vagy -megrójuk. A morális megítélés eredetének és fejlődésének ilyen -megítélése volna tulajdonkép az alapvető előmunkálata a tudományos -etikának. Ez a feladat egyfelől pszichológiai, másfelől történeti -természetű. Annak pontos pszichológiai elemzése által, ami bennünk -végbemegy, mikor a magunk vagy mások cselekvéseit morálisan -megítéljük, kellene egy erkölcstan pszichológiai alapját -megteremteni. Ezt a munkát, amint ezt a pszichológia általános -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> feladatául megjelöltük, nemcsak -analitikailag, hanem genetikailag és biológiailag is kellene -keresztülvinni. Fel kellene mutatni a morális megítélést s az ennek -alapjául szolgáló erkölcsi érzés eredetét, valamint e folyamatok -fontosságát az egyén és a faj fentartására.</p> -<p>Mivel azonban már a felületes szemlélőnek is fel kell hogy -tünjék, hogy ugyanazok a cselekvések különböző időkben és különböző -népeknél különbözőképen ítéltetnek meg, hogy az egyik kor gyakran -épen azt becsüli és bámulja, amitől a másik irtózik és hogy -nevezetesen a morális kárhoztatás intenzitásbeli különbségei oly -rendkívül jelentékenyek, tehát a tudománynak az a rendkívül terhes -és hosszadalmas feladat jut, hogy a morális megítélést a -legalacsonyabb kultúrfokoktól fogva történetileg nyomozza, hogy -esetleg megismerhesse fejlődésének törvényeit.</p> -<p>Már itt megjegyezzük, hogy az etikának ebbe a történeti részébe -még alig fogtak bele s itt még széles tere nyílik a termékeny, -nagyon érdemes és biztos sikert igérő tudományos munkának, amely -főkép monografiai vizsgálatokra bő anyagot nyújt.</p> -<p>Csak ha az anyag pszichológiai és történeti vizsgálatok révén -össze van gyűjtve és fel van dolgozva, csak akkor lehet sikerre -való kilátással az etika további feladatát megoldani, amelyet -legtöbbnyire a legfontosabbnak tekintenek. Az etikának ugyanis -normákat is kell felállítani az emberi cselekvés számára, melyeknek -alapelvekké kell válniok, melyek szerint cselekvésünket berendezzük -s melyek nevezetesen a kötelességek összeütközésének gyakori -eseteiben elhatározásunkat <span class="pagenum"><a name="Page_198" -id="Page_198">-198-</a></span> eldönthessék. Különösen azonban az -ifjúság nevelésére lennének irányadók ezek a normák. Itt sokkal -könnyebben juthatnak gyümölcsöző hatásra és hozzájárulhatnak az -erkölcsi fejlődés haladásához. Az etikának ez a normatív feladata -sokkal hamarább és sokkal kiterjedtebb mértékben dolgoztatott fel, -mint az elméleti, történeti.</p> -<p>Az etika vagy morálfilozófia, melyet praktikus filozófiának is -neveznek, eszerint az akarás filozófiája. Feladata abban áll, hogy -kikutassa az erkölcsi megítélés törvényeit és normákat állítson fel -az erkölcsi cselekvésre.</p> -<h3>38. §. Az etika fejlődése.</h3> -<p>Az emberről és belsejéről való elmélkedés fiatalabb, mint a -természetről és a világegyetemről való spekuláció. Ezért az etika -is később fejlődött ki, mint a metafizika. Erkölcsi intések és -életszabályok akadnak ugyan már nagyon korán a költőknél és -közmondásokká sűrüsödnek össze, de ezekben még csak az erkölcsi -öntudat kezdetei mutatkoznak meg, nem pedig az erről való -rendszeres elmélkedés.</p> -<p>Az altruisztikus <i>Demokritos</i>-ról nagyszámú etikai -szentencia maradt fenn, ezek azonban részint kétséges -hitelességüek, részint nincs bennük egységes összefüggés. Biztos -az, hogy a Kr. e. ötödik századi Athénben sokat foglalkoztak etikai -kérdések megvitatásával és különösen hogy kétségbe vonták a -hagyományos normák érvényességét.</p> -<p>Ebből a körből került ki <i>Sokrates</i> (469–399), a tudományos -etika megalapítója. <i>Sokrates</i>, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> -<i>Cicero</i> mondja róla, a filozófiát lehozta az égből a földre -és az erkölcsi problémákról való elmélkedésben látja a filozófia -egyedüli méltó feladatát. Az erkölcsinek a lényege szerinte a -helyesbe való tiszta belátáson alapszik. Akiben ez a belátás -megvan, annak aszerint kell cselekedni; aki nem így cselekszik, az -nem jutott el még a belátás tökéletes tisztaságáig. Ezt a belátást -a jó, a szép, a jámbor, az igaz fogalmának logikai fejtegetésével -érhetni el. Az ilyen fejtegetések eredménye föltétlen biztonságot -nyujt a gondolkozónak és ezen a módon teljesen függetlenné teszi a -hagyománytól és a közvéleménytől. Ehhez a függetlenséghez -<i>Sokrates</i> rendíthetetlenül ragaszkodott és vértanúhalált halt -érte. Ezzel tanítása oly erőt nyert, hogy hatása még ma is él.</p> -<p><i>Antisthenes, Sokrates</i> tanítványa, az úgynevezett cinikus -iskola megalapítója, melynek legismertebb híve <i>Diogenes</i>, az -erkölcsi függetlenség lényegét az igénytelenségben látja. A cinikus -iskolából kiindult <i>sztoikusok</i> megint az észnek az affektusok -feletti uralmában keresik a sokratesi függetlenséget. A bölcs a -sztoikusok tanítása szerint örömmel aláveti magát a természet -folyásának, amelyen különben sem változtathatna s ezáltal az -örömteljes alávetés által különbözik az oktalantól, aki hasztalan -rugaszkodik a természet ellen és ebben elveszti lelki nyugalmát. A -sztoikus etika erősen hatott a kereszténységre és így tovább -plántálta Sokrates hatását a mi korunkig.</p> -<p><i>Sokrates</i> egy másik tanítványa, <i>Aristippos</i>, megint -a sokratesi függetlenséget a derült lelki hangulatban találja, -amely nem engedi magát <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> sem a szenvedélyektől, sem a -sorscsapásoktól elhomályosítani. Ez az <i>Epikuros</i> által -továbbfejlesztett tanítás a görög-római világban számos hívet -szerzett magának.</p> -<p><i>Sokrates</i> az ismeretnek kétségkívül nagyon nagy -fontosságát az erkölcsi cselekvésre nézve egyoldalúlag -túlfeszítette. Ezt az egyoldalúságot <i>Aristoteles</i> észrevette -és azt hangsúlyozta, hogy az erkölcsi cselekvésre nézve az -<i>akaraterő</i> és a megszokás époly fontosak. Szerinte az erény -megszokás által nyert <i>akarat-irány</i>. <i>Aristoteles</i> -továbbá kimondta azt a rendkívül fontos gondolatot, hogy a -boldogság nem a passzív élvezetben, hanem a lélek ész-szerinti -tevékenységében áll.</p> -<p><i>Sokrates</i> legnagyobb tanítványa, <i>Platon</i> kísérelte -meg először az etika metafizikai megalapozását. A <i>jó -eszméje</i>, melyet <i>Platon</i> alkalmilag azonosít az -istenséggel, végcélja minden létezőnek s megadja neki reális -valóságát és rendeltetését. Fontosabb azonban a plátói etikában az -a gondolat, hogy az igazságosság, minden erény kvinteszenciája, -csak az államban jut tökéletességére. Az általa ebben az értelemben -kitervezett állam-ideál hangsúlyozza az etika szociális jellemét és -olyan erkölcsi követelményeket tartalmaz, melyeknek ma is megvan az -aktuális fontossága.</p> -<p>Az ókor etikájában mindenütt megvan az a magától értetődőnek -tekintett előfeltétel, hogy az erkölcsi cselekvés célja az egyéni -boldogság (eudaimonia). Az etika ez irányát, amely ezen az -állásponton a javak tudománya s csak az a feladata, hogy megtalálja -a boldogságra való eszközöket, <i>eudaimonizmusnak</i> nevezzük. -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>A <i>kereszténység</i> mindenekelőtt szélesebb körben tette -hathatóssá az ótestamentum etikai alapgondolatait. A zsidóságnak ez -az etikája az isten-szeretet és az emberszeretet két alapvető -kötelességén nyugszik. Az isten-szeretet örömteljes és föltétlen -engedelmességet kíván isten parancsai iránt és föltétlen megadást -akaratába. Az emberszeretet igazságosságot, jóakaratot, jóságot és -tevékenysegítséget kíván az embertárs iránt, az ellenség iránt is. -A kereszténység a szeretet kötelességét még erősebben hangsúlyozza -és kiterjeszti az egész emberiségre. Minden ember isten gyermeke s -ezért valamennyien testvérek. A szeretet kötelességének ezen -kiterjesztése által minden emberre a kereszténység áttöri a -zsidóság nemzeti korlátait és behozza a világba a világ-testvériség -nagy, még mindig meg nem valósult gondolatát, egy valóban humánus, -minden embert magába foglaló szeretet-kötelesség gondolatát.</p> -<p>Ehhez a gondolathoz azonban hozzáfűzi a kereszténység a görögök -orfikus titkos tanítása által (a Kr. e. 6-ik századtól kezdve) -előkészített hitet a túlvilági életben, amelynek az ótestamentumi -zsidóságban csak gyönge nyomai találhatók. A földi élet az első -századokbeli keresztények számára csak előkészület a halál utáni -igazi életre, mikor a lélek, megszabadulva a test salakjától, -istenhez járul. A túlvilági életbe vetett remény különösen a római -birodalomban a szegényeinek és nyomorúltjainak volt szívesen látott -vigasztalása s ezek között az új tanítás hihetetlen gyorsasággal -terjedt el. Krisztusnak magának szemében ez a gondolat egyáltalán -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> nem volt a világtól való meneküléssel -és aszkézissel egybekötve. Arra tanította ugyan tanítványait, hogy -becsüljék kevésre a földi javakat, de semmikép sem ment az ő -szemében különös érdem számba, hogy az ember itt a földön kínozza -magát. Az ő beszédei ellenkezőleg teljes és meleg életörömet -lehelnek. Csak később alakult ki erősebben a minden földi ember -bűnösségéről való gondolat s ezt bőjtöléssel és önkínzással -igyekeztek száműzni. Mindenesetre azonban a túlvilági életbe vetett -remény nagy mértékben fokozta az ember áldozatra való képességét és -az önlegyőzés kötelessége az aszkézis értékelése által sokkal -nyilvánvalóbban jutott öntudatra.</p> -<p>Ezzel szemben a keresztény egyház első évszázadaiban feltünt és -<i>Augustinus</i> által kifejtett tanítás a kegyelemről más -értelemben hatott. Míg az ember teljesen képtelennek -nyilváníttatott arra, hogy saját erejéből megszerezze a megváltást, -az egyház hatalma, mint a kegyelem egyedüli megszerzőjéé, hamarosan -mérhetetlenné vált. A keresztényre nézve fontosabbnak tünt fel a -külsőleges ceremóniák teljesítése által, mint belső erkölcsi -megtisztulás által gondoskodni lelki üdvéről.</p> -<p>Az erkölcsi öntudat függetlenségi érzése azonban mégis útat tört -magának. A középkorban <i>Abälard</i> próbálta egy a vallásos -dogmától független etika alapjait megvetni. A reformáció áthelyezi -a boldogság forrását az ember belsejébe és igazolást keres a hit -által. A későbbi protestantizmusban ezt a hitet is visszavezették -ugyan a kegyelem egy nemére, de a szellemek mozgalma, amely az -erkölcsit nem az <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> emberen kívül, hanem belsejében kereste -és függetlenül a hagyománytól az emberi észre akarta alapítani, már -nem volt feltartóztatható.</p> -<p>Az újabbkori filozófiában kiváltképen angol gondolkozók -mozdították előre az etikai problémák intenzív feldolgozása által -az erkölcsinek természetébe és jellemébe való bepillantásunkat. A -tizenhetedik században <i>Locke</i>, <i>Hobbes</i> és -<i>Shaftesbury</i>, a tizennyolcadikban a skót <i>Hutcheson</i>, -<i>Hume</i> és <i>Smith</i> e tekintetben rendkívül gyümölcsöző -munkát végeztek. Az erkölcsi megítélés pszichológiáját mélyen -beható analizissel mozdították elő, alaposan tárgyalták az -erkölcsiség eredetének kérdését, az erkölcsinek szociális jellemét, -vagyis vonatkozását az összjólétre, határozottan hangsúlyozták az -erkölcsi normák önálló érvényét és vallási dogmáktól való -függetlenségüket többnyire energikusan védték.</p> -<p>Franciaországban a tizenhetedik században <i>Descartes</i> -követői vagyis a Cartesianusok, elsősorban <i>Malebranche</i>, -próbálták az erkölcsi metafizikáját megadni, míg a tizennyolcadik -századi felvilágosulás filozófiája, az angol gondolkodókra, -különösen <i>Lockera</i> támaszkodva, az erkölcsi törvényeknek -tapasztalati, a materialisztikus filozófiának megfelelő alapvetését -kísérelte meg, amely a törvényeket az ember egoisztikus ösztöneiből -igyekezett levezetni.</p> -<p><i>Spinoza</i>, <i>Leibniz</i> és <i>Wolff</i> szintén az etika -metafizikai levezetéseit kísérelték meg, miáltal azonban az -erkölcsinek empirikus megismerése számára is sok értékeset -nyertek.</p> -<p>Új irányt nyitott <i>Kant</i>, aki a praktikus ész <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> -kritikájában (1788) az erkölcsit hasonló módon igyekezett -levezetni, a hogy előbb az ismeretelméletre vonatkozólag az ész és -az érzékiség alapformáival megkísérelte. Egy minden tapasztalattól -függetlenül érvényes, velünk született erkölcsi törvényt hordozunk -magunkban, ezt tanította <i>Kant</i>. Ezt az erkölcsi törvényt, a -mely csak általános, formai természetű lehet, nevezi <i>Kant</i> a -kategorikus imperativusnak. Ez parancsolja nekünk, hogy úgy -cselekedjünk, mintha cselekvésünk maximája akaratunk által -általános természeti törvénnyé kellene hogy legyen. Csak akkor -cselekszünk szabadon és erkölcsösen, ha akaratunk aláveti magát -ennek a törvénynek. Ez az alávetés azonban minden érzéstől szabad, -logikai szubszumció kell, hogy legyen, máskülönben hajlamból s nem -kötelességből cselekszünk.</p> -<p>A hajlam és kötelesség ellentéte <i>Kant</i> óta mértékadó lett -az erkölcsi megítélésre nézve. E két motivum túlságosan merev -elválasztása daczára, a mely ily ridegséggel nem vihető keresztül -sem elméletileg, sem gyakorlatilag, <i>Kant</i> etikájában mindig -megmarad a fenséges nagyság egy vonása.</p> -<p>Az összes etikai követelményeknek önálló, minden hagyománytól -mentes érvénye, a mely csak az emberben magában benne élő erkölcsi -törvényre van alapítva, még nagyszerűbben lép előtérbe -<i>Fichte</i>nél, a ki saját lelkiismeretében találja meg a jó és -rossz fölötti abszolut, csalhatatlan bírót. Az erkölcsiség az -észlény tulajdonképeni feladata és ez a feladat abban áll, hogy -szabaddá és függetlenné tegye magát mindattól, a mi maga nem ész. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>Az erkölcsinek ezen a saját lelkiismeretében nyugvó -alapvetésével szemben <i>Hegel</i> úgy fogja fel az erkölcsiséget, -mint az objektív szellem tevékenységét. A szubjektiv lelkiismeret -az ő ítélete szerint tévedhet a jóról és rosszról való ítéletében. -E fölött áll a családban, társadalomban és államban megvalósúlt -erkölcsiség, a mely mint reális hatalom autoritatív módon köti az -egyest. De az erkölcsiség mint az objektiv szellem megjelenési -formája sem valami nyugvó, megmaradó. Minden államnak csak -korlátolt része van az erkölcsi szabadság eszméjének objektív -megvalósításában.</p> -<p>Ha <i>Hegel</i>-nek ezeket a gondolatait kivetkőztetjük -metafizikai burkukból, akkor fontos és maradandó belátások lépnek -belőlük életbe; az etikai követelményeknek egyénen felüli, vagyis -szociális karaktere, autoritatív megvalósításuk az államban és az -állandó fejlődés gondolata. A modern ethika mindezeket a -gondolatokat újra fölvette, a nélkül azonban, hogy mindig tudatában -lett volna <i>Hegel</i>-lel való összefüggésének.</p> -<p>Inkább praktikus szükségletből kiindulva és állandó tekintettel -a pozitív törvényhozásra alapította meg <i>Bentham</i> Jeremiás -Angolországban az úgynevezett <i>utilitarizmust</i>, melyet alább -behatóbban fogunk méltatni.</p> -<p>Mellőzzük az ethikai probléma pszichológiai és metafizikai -megoldási kísérleteit, a hogy <i>Beneké</i>-nél, <i>Herbart</i>-nál -és <i>Schopenhauer</i>-nél találhatók és az evolucionista etika -felé fordulunk, vagyis a gondolatok azon iránya felé, a mely -<i>Darwin</i> fejlődési elméletének befolyása alatt áll.</p> -<p><i>Spencer</i> és <i>Darwin</i> szerint csaknem lehetetlen -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> a szellemi élet egy darabját máskép, -mint fejlődéstörténetileg és biológiailag tekinteni. Ezt az elvet -először <i>Carneri</i> alkalmazta az etikára és <i>Herbert Spencer -Principles of Morality</i> című művében behatólag vitte keresztül. -Az etika minden újabb tárgyalása többé-kevésbbé ezen az alapon áll -vagy legalább is állást foglal ezekben az elvekben. Az erkölcsi -cselekvést mint az élet egy darabját kell felfogni és mint az egyén -és a faj fentartásának egy föltételét megérteni.</p> -<p>Ez irány kinövésének lehet tekinteni <i>Nietzschét</i>, a ki a -hellén életvágy és a Darwin-féle fejlődési tan kombinációjával az -ember egy magasabb tipusát, az «Übermenschet» tekinti a fejlődés -kívánatos czéljának. Számára minden áldozatkészség és lemondás -megvetésreméltó rabszolgaerkölcs, a mellyel az erőnek korlátlan -kifejtését mint úri-morált állítja szembe. Ez azt parancsolja, hogy -a gyönge mennél előbb elpusztúljon, hogy az erőseknek terük legyen -erőik kíméletlen kifejtésére. <i>Nietzsche</i> ragyogó nyelvével, -pszichológiai mélyenlátásával, nemkülönben az egoisztikus -ösztönöknek és a fiatalos önteltségnek hizelgő elveivel sok hívőre -tett szert.</p> -<h3>39. §. Az akaratszabadság problémája.</h3> -<p>Amennyiben minden erkölcsi cselekvés egy tudatos akaratból indul -ki, az akarat szabad vagy nem szabad voltának kérdése az etika -elkerülhetetlen elő-kérdése.</p> -<p>Két ellentétes feleletet adtak erre a kérdésre. Az akaratunk -szabad és egészen saját erejéből dönt, mondja az egyik rész. Az -akaratra ható <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> motivumok közt mi, azaz akaratunk, -egész önállóan és függetlenül választunk. Az akaratot nem -határozzák meg vagy determinálják okok, hanem ő maga az egyedüli -oka végleges elhatározásunknak. Ezt az irányt nevezzük -<i>indeterminizmus</i>-nak.</p> -<p>Ezzel szemben a másik párt azt állítja: akarati cselekvésünk az -egész történés láncának egy tagja s ezért, mint ez, alá van vetve a -kauzalitás törvényének. Olyan történés, a melynek okai nincsenek -teljesen benne az előző eseményekben, ránk nézve egyenesen -elképzelhetetlen. Az oknélküli történés fölvétele ellentmond a -tudományos kutatás minden elvének. Akarati cselekvéseink -organizációnk termékei, mely a származás, nevelés, hagyomány és -sors által teljesen meg van határozva. Az abszolút intelligencia, -amely fejlődésünk egész menetét minden egyes dologban képes volna -áttekinteni, elhatározásunkat minden esetben ép oly pontosan és -biztosan volna képes előre kiszámítani, a hogy a csillagászok előre -megmondják a napfogyatkozást. Ennek az iránynak neve -<i>determinizmus</i>.</p> -<p>Az indeterminizmus azt a tényt hozza fel maga mellett, hogy -minden elhatározás előtt az az érzésünk van, hogy máskép is -tehetnénk, az elhatározás után pedig, hogy máskép is tehettünk -volna. Az indeterminizmus továbbá érvényre juttatja azt az etikai -momentumot is, hogy csak akkor lehetünk erkölcsileg felelősek -cselekvéseinkért, ha ezek szabad elhatározásunk eredményei.</p> -<p>A determinizmus a kauzális törvény általános érvényére -támaszkodik, testi és szellemi organizációnk összefüggésére és -végül az emberi cselekvéseknek <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> a statisztika által -legalább bizonyos mértékben bebizonyított szabályszerűségére, ha az -egyének elegendő nagy száma vétetik tekintetbe.</p> -<p>A probléma nehézsége, mely a legnagyobb szellemeket -foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is, lényegesen csökken, ha a -«szabad» szónak értelmét pontosabban meghatározzuk. «Szabad» a szó -metafizikai értelmében annyit tesz, mint «a kauzalitás törvényén -kívül álló», – «szabad» a pszichológia értelmében ellenben annyit -tesz, mint «a külső vagy belső kényszer érzésétől mentes».</p> -<p>Metafizikai értelemben nem tekinthető szabadnak egy akarati -cselekvés, amennyiben közvetlen tapasztalatunk tárgya és így mint -az összes tapasztalat a kauzalitás törvényének van alávetve. Annál -biztosabb ellenben, hogy akarati cselekvéseinket megilleti a -szabadság ismertető jele pszichológiai értelemben. Ez még -világosabbá lesz a következő megfontolás által:</p> -<p>Amit énünknek, személyiségünknek nevezünk, az nem egyéb, mint -pszichikai élményeinknek tényleg meglevő összefüggése. Most már -minden akarati cselekvést, amely ennek az egész összefüggésnek az -eredménye, személyiségünk szabad elhatározásának értünk. Ahol -ellenben egy képzet, egy érzés annyira uralkodó, hogy a többi lelki -erők ezáltal tevékenységükben megakadályoztatnak, ott -«ellenállhatatlan kényszer» alatt cselekszünk. S csakugyan a -jogtudomány is a beszámíthatóságot akkor tekinti fennállónak, mikor -a cselekvő szellemi erőinek teljes birtokában van s ezzel abban a -helyzetben van, hogy áttekintheti cselekvésének horderejét és -jelentőségét. <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Mennél gazdagabb most már ez az összefüggés, annál szabadabb -lesz minden elhatározás. Mennél változatosabbak a vonatkozások, -melyekbe egy véghezviendő cselekvés képzetét juttathatjuk, mennél -több erő hat közre az elhatározásnál, annál inkább teszi az -elhatározás egy gondosan megfontolt cselekvés benyomását. «A -műveltség szabaddá tesz» – ez tehát mély pszichológiai igazságú -mondás.</p> -<p>Minden cselekvés tehát, mely pszichikai élményeink egész -összefüggéséből indul ki, belső cselekvésünk, ilyennek érezzük s ez -érzés folytán készek is vagyunk következményeit magunkra venni. -Mikor a tettet akarjuk, akarjuk a következményeit is és ezzel, az -etikára nézve legalább, a kérdés el van intézve. Mindenki morálisan -kötelezve van arra, hogy viselje a felelősséget azért, amit erőinek -teljes birtokában tett, tekintet nélkül arra, hogy a metafizika -szabadnak vagy nem szabadnak mondja-e az akaratot. Ahol azonban a -szellemi erők a normális mérték alá sülyednek, ott jogilag és -erkölcsileg egyaránt, megszünik a felelősség.</p> -<h3>40. §. Az etika problémái és irányai.</h3> -<p>A tulajdonképeni etikai problémák közül legelső sorban az -erkölcsinek eredetéről való kérdést kell fölemlítenünk. Két -különböző feleletet adtak erre. A <i>nativizmuz</i> azt állítja, -hogy az erkölcsi az embernek veleszületett hajlama. Az erkölcsi jó -és rossz megkülönböztetése megtalálható minden embernél, habár -különböző időkben különböző cselekvések helyeseltetnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> vagy -helyteleníttetnek. A nativizmus kifejezett formája <i>Kant</i> -etikája, mely szerint még az erkölcsi törvény is velünk született -és a <i>Fichteé</i>, mely szerint a lelkiismeret csalhatatlanul -dönt. Ezzel szemben az <i>empirizmus</i>, amely itt az -evolucionizmus formájában lép fel, azt állítja, hogy az erkölcsi -nem velünk született, hanem a fejlődés terméke. Ez a nézet van ma -legjobban elterjedve.</p> -<p>Az erkölcsi cselekvés célja az ókori etikusok szerint, mint már -említettük, a cselekvő boldogsága. Ennek az iránynak a neve -<i>eudaimonizmus</i>. Ezzel szemben áll a <i>Bentham</i> -(1748–1832) által Angolországban alapított és ott, valamint a -kontinensen is nagyon elterjedt nézet, hogy az erkölcsi cselekvés -célja az összesség haszna vagy a legnagyobb tömeg legnagyobb -boldogsága. Ezt az irányt nevezik <i>utilitarizmusnak</i>. Végül -némely etikusok számára az erkölcsi öncél, vagy az emberek -tökéletesedése, rendeltetésük betöltése az elérendő cél. Ezt az -irányt, miután a cél nem reálisan létező, hanem csak ideális -javakban rejlik, általában etikai idealizmusnak nevezzük. A -keresztény etika, amennyiben az isten országát igyekszik -megvalósítani, vallási idealizmus, amennyiben pedig a jövendő -életben való jutalmakra utal, túlvilági eudaimonizmus.</p> -<p>Az erkölcsi cselekvés motívumait a gondolkodók egész sora az -egoizmusból igyekezett levezetni, míg mások eredeti együttérzést -tételeznek fel, amely szerint az embertársak örömeit és bánatait -velük együtt érezzük. Ezt az irányt az <i>A. Comte</i> által -kitalált szóval <i>altruizmus</i>nak <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> nevezik. Egoisztikus pl. -az ókor morálja, épúgy a francia felvilágosodásé (különösen -<i>Helvetiusé</i>). <i>A. Smith</i> altruisztikusan igyekszik az -erkölcsi érzéseket a szimpátiára, <i>Schopenhauer</i> még -szorosabban a részvétre alapítani. Szigorúan altruisztikusan -gondolkoznak <i>Kant</i> és <i>Fichte</i> is. Az újabb fejlődési -etika közvetítő állást foglal el, amennyiben megmutatja, hogy a -kétségkivül szociális érzésekből nem hiányzik teljesen az -egoisztikus alap.</p> -<p>Ami most már az erkölcsi cselekvés normáit és szankciójukat -illeti, itt megint két irány válik el egymástól. Az egyik a morális -előirások indokolását és szankcióját önmagunkban keresi (autonóm -etika), a másik rajtunk kívül (heteronóm etika). Az autonóm etika -az ész vagy a lelkiismeret döntését szuverénnek tartja. Aszerint, a -mint a döntés folyamatát inkább ismeretnek vagy inkább érzésnek -tekinti, az autonóm irányon belül megkülönböztetünk egy reflexiós -és egy érzelmi morált. <i>Sokrates</i> és <i>Kant</i> mindketten -autonóm etikusok és mindketten a reflexiós morál hívei. -<i>Shaftesbury</i>, <i>Adam Smith</i> és <i>Schopenhauer</i> -szintén az autonóm irányhoz tartoznak, de valamennyien érzelmi -moralisták. A heteronom etika a morális törvények indokolását egy -az egyéntől különböző és független autoritásban találja. Ilyenül -tekinthető a vallás vagy az egyház, de az állam is. Meg lehet még -különböztetni a vallási és politikai heteronómiát.</p> -<p>Ezekhez a problémákhoz járul még az erkölcsiség s a vallás és a -jog viszonyának kérdése is, végül az egyén vonatkozásai a -családdal, a községgel és az egész emberiséggel. Az állásfoglalást -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> mindezen problémákhoz, mint ezt az -ismeretelmélet és esztétika tárgyalásakor láttuk, itt is -megkönnyíti a genetikus és biológiai szemlélet.</p> -<h3>41. §. Genetikus és biológiai etika.</h3> -<p>Az erkölcsi életnek két különböző pszichológiai tény az alapja. -Az egyik idegen cselekvések morális megítélése, mely a helyeslés és -a helytelenítés ellentéteiben mozog, ezeken belül azonban sokféle -fokozatot mutat fel. A másik az erkölcsi érzés, amelyet saját -akaratelhatározásunk előtt és után önmagunkban átélünk. Ez az érzés -az elhatározás előtt a képzetek és ösztönök élénk játékában -nyilvánul, melyet azokon mint ingadozást, ide-oda rángatottságot -érzünk; az elhatározás után az erkölcsi kielégültségben és -megbánásban, amiben megint sokféle fokozat lehet. Az ezen erkölcsi -érzésre való pszichikai diszpozíciót nevezzük általánosságban -lelkiismeretnek. Az erkölcsi élet pszichológiai alapja tehát -egyfelől a morális megítélés, másfelől a lelkiismeret.</p> -<p>E két pszichikai alaptény között van ugyan összefüggés, de -egyáltalán nincs identitás. Ezért helyesebbnek látszik a kettőt -elkülönítve vizsgálni.</p> -<p>A morális megítélés az értékelés fenomenonjának speciális esete. -Minden morális megítélés értékelés, de nem minden értékelés morális -megítélés. Az értékelés pszichológiai és történeti fejlődését a -tudományos kutatás, sajnos, még nem vizsgálta meg a kivánatos -alapossággal. <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> Mégis azt hisszük, hogy nagyjában a -következő fázisok állapíthatók meg.</p> -<p>Idegen cselekvések értékelése meglehetősen komplikált -pszichológiai folyamat, melynek elemzése nem egészen könnyű. -Nézzünk például egy tornászt, aki nagy ügyességgel és biztonsággal -csinál meg egy nehéz gyakorlatot. Rendszerint tetszésünket leljük -benne, vagyis gyönyör-érzést érzünk. Ezeknek a gyönyör-érzéseknek -végső oka lehet testünk akaratlan együttmozgása, amelyre a tornász -által végrehajtott mozgások indítanak. Hasonlót élünk át, mikor egy -atlétának valami kiváló erőpróbáját nézzük. Szinte vele együtt -emeljük fel a nehéz súlyt és örülünk sikerének. Mivel azonban csak -nézők vagyunk és az atléta által végrehajtott mozgásokat csak -utánozzuk, tehát tulajdonkép nem hajtjuk végre, hanem csak -markírozzuk, tehát természetesen nem érzünk semmit az igazi -erőlködésből, a súly nem nyom minket s így örömünk a más sikerén -kevésbbé intenzív ugyan, de tisztább, nincs azokkal a -kín-érzésekkel keverve, melyeket a mozdulatok igazi végrehajtása -magával hoz. Abból az erőlködésből, melyet az atlétán látunk, azt -következtetjük továbbá, hogy a feladat megoldásához nagy testi erő -szükséges és ezt a testi erőt most megbámuljuk. Mások cselekvései -értékelésének legprimitívebb formája a más testi erejének -megbámulása. Az erő által létrehozott teljesítményben nincs semmi -további közvetlen érdekünk. Örömünket vagy bánatunkat nem érinti, -hogy a vasgolyót fölemelik-e vagy sem.</p> -<p><i>Homérosz</i> Iliászában az ilyen értékelés több <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> esete -van megírva. Diomedes fölemel egy követ, amelyet, mint a költő -mondja, nem tudna elvinni két olyan ember sem, amilyenek a mai -emberek, de ő egész könnyen elhajította, ő egymaga. Patroklos -Achilles fegyvereit viszi a harcba, csak a lándzsáját nem, mert -azzal a görögök közül senki sem tud bánni, csak Achilles maga. A -költő mindkét esetben bámulatot akar kelteni hallgatóiban hőseinek -testi ereje iránt.</p> -<p>Az Odysszeában már tovább fejlődött formáját tanuljuk meg az -értékelésnek. Az óriás Polyphemos kerül elénk e hősköltemény -kilencedik könyvében s e szörnyetegnek hatalmas -erő-nyilvánításairól hallunk. A végén azonban Odysseus -ravaszságával határozottan fölébe kerül a ciklopsznak és -megtanuljuk megbecsülni a szellem erejét, amely mint okos csel és -ravaszság nyilvánul. Mindenesetre örülünk a szellemi erő által -kifejtett teljesítménynek is, amikor azt mondjuk, hogy úgy kellett -Polyphemosnak, Odysseus hat társának felfalásáért megérdemli a -büntetést. De Odysseus ravaszságát a költő és hallgatói magában -véve is megbámulják.</p> -<p>Mint mások cselekvései értékelésének második fejlődési fázisát -tekinthetjük tehát az észbeli erő értékelését. Emellett nem tesz -semmit, hogy ez az észbeli erő, ez az okosság cselhez és csaláshoz, -hazugsághoz és megtévesztéshez folyamodik s épen ezen látszik meg, -hogy az értékelésnek e módjában még nincs erkölcsi momentum.</p> -<p>Van aztán egy harmadik fázisa az értékbecslésnek, mikor csak az -erőt becsüljük, tekintet <span class="pagenum"><a name="Page_215" -id="Page_215">-215-</a></span> nélkül az általa létrehozott -teljesítményre. Az indiai rege tud olyan vezeklőkről beszélni, akik -«ezer évig böjtölnek és épen oly sokáig állnak egy lábon.» Istenek -és emberek, mondja tovább, egészen megmerednek a bámulattól e -vezeklő erejének láttára. Itt az akarat erejét csodáljuk, amely a -természetes életfunkciók megállításában nyilvánul. Magában a -teljesítményben nincs senkinek érdeke s így itt is az erő -értékelésének esete előtt állunk.</p> -<p>Így tehát ezt mondhatjuk: Más ember cselekvésén első sorban a -benne nyilvánuló erőt értékeljük. Ebben először a test erejét -csodáljuk, aztán a szellemét, később az akaratét is. Mindezen -értékelésekből a morális momentum teljesen hiányzik. Ez csak akkor -áll be, mikor az erő mellett az általa előidézett teljesítmény -válik az értékelés tárgyává. A puszta erő értékelése ma is megvan, -de a teljesítményre való gondolat ma sokkal közelebb áll hozzánk és -csaknem mindig módosítja az erő értékelését.</p> -<p>A létrehozott teljesítmény most már kelthet esztétikai tetszést -vagy nemtetszést és ezzel tárgyává lesz az esztétikai értékelésnek. -Amennyiben azonban a teljesítmény a társadalom közjavára fontossá -válik, amely társadalomhoz a cselekvő tartozik, amennyiben ez a -teljesítmény ezt a közjót tetemesen előmozdítja vagy károsítja, -akkor érvénybe lép a morális értékelés, a cselekvés helyeslésre -vagy kárhoztatásra talál. Ha Diomedes a nehéz szikladarabbal, -melynek megragadása és elhajítása mint kiváló erőnyilvánítás -magában véve bámulatot kelt, megöl egy ellenséget, akkor hazája -fiai tettét szociálisan <span class="pagenum"><a name="Page_216" -id="Page_216">-216-</a></span> előmozdítónak tekintik s ezzel -morálisan helyeslik. Azt mondhatjuk eszerint: a morális megítélés -egy szociálisan jelentékeny teljesítmény értékelése.</p> -<p>A morális megitélésnek kezdettől fogva szociális karaktere van s -ezért részt vesz a szociális fejlődésben.</p> -<p>A míg az emberi nyáj csaknem ösztönszerüen követi a vezetőt, -amíg az egyes élete, vallás és erkölcs által megkötve, még csaknem -teljesen egyéni gondolkodás és érzés nélkül való, addig a -teljesítmény, a tett, a siker az egyedüli tárgya a morális -megítélésnek. Gyilkosság és agyonverés itt egyremegy, a tett a -bűnös, nem a tettes. Ödipus bűnösnek érzi magát, holott tudta és -szándéka nélkül vétkezett.</p> -<p>A gazdagabb kultúrfejlődés azonban a munka megoszlása és más -momentumok által önálló személyiségeket alkot, melyek szellemi -különéletet élnek, melyek az összakarattal – amint a vallásban és -erkölcsben nyilatkozik – szembeállítják saját akaratukat, a -hagyományt kritikai vizsgálatnak vetik alája és az összességen -belül mint önálló erőcentrumok éreznek. Ekkor sok tekintetben az -egyesnek az akaratától függ, hogy mikép áll szemben az -összességgel. Ezen összesség jólléte attól van függővé téve, vajjon -az egyesnek van-e szándéka előmozdítani vagy károsítani. -Szociálisan tehát még inkább fontos az általános érzület, mint az -egyes tett. Ennek megfelelően az érzület válik mind -kizárólagosabban a morális megítélés tárgyává. Erkölcsi érzületnek -tekintjük ma azt a pszichológiai diszpoziciót, amelynél fogva -mindig ügyelünk arra, hogy cselekvéseink <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> által a -közjót előmozdítsuk vagy legalább is ne ártsunk neki.</p> -<p>Mindazáltal a siker ma is nagy szerepet játszik morális -megítélésünkben. A közjó csakugyan elért előmozdítása -összehasonlíthatatlanul hatalmasabban hat, mint az erre való merő -jó szándék. Fontos feladata lesz egy jövendő etikának, hogy az -erkölcsi érzület pontos elemzése által megvizsgálja a siker -fontosságát a morális megítélésre.</p> -<p>Mennél inkább befelé terjed ugyanis a morális megítélés, annál -inkább figyelmen kívül marad az erkölcsi értékelésnél a siker és a -cselekvés tulajdonképeni célja. Sok tekintetben odajutunk, hogy az -erkölcsi kritériumát csak az akarat-irányban pillantsuk meg. Már -most az akarat tevékenysége volt a legérezhetőbb, ahol az -szembehelyezkedik szenvedélyünkkel és legyőzi. Ez az önlegyőzés -számított azelőtt – s sok tekintetben ma is számít – az erkölcsi -fejlődés tulajdonképeni feladatának, a magában érdemesnek, -öncélnak. Az őskereszténység aszkézisre és a világtól való -menekülésre irányított morálja egyfelől, az egyéniségnek hatalmas -kifejlődése és a személyiség magas értékelése másfelől támogatja -ezt a véleményt. A jámbor keresztény azt reméli, hogy önlegyőzés és -önkínzás által a túlvilági boldogságot nyeri el, az öntudatos és -erejére hivatkozó egyéniség a teljes függetlenséget. <span class= -"poem"><span class="i0">«Von der Gewalt, die alle Wesen -bindet,<br /></span> <span class="i0">Befreit der Mensch sich, der -sich überwindet»,<br /></span></span> mondja Goethe, a legnagyobb -individualista, aki valaha élt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Ezzel szemben a genetikus-biológiai etikának erélyesen -hangsúlyoznia kell, hogy az önlegyőzés mindig csak nevelő eszköz -marad, amelyet ugyan alaposan kell gyakorolni, de sohasem szabad -öncélul odaállítani. Az egyesnek örömteljes odaadása a közjó -céljaira szociálisan hathatósabb s azért etikailag magasabban is -áll. Az önlegyőzés mint öncél bénulásra vezet, a szociális -feladatoknak való örömteljes odaadás az erkölcsi erők -fokozására.</p> -<p>A lelkiismeretet többször és behatóbban vizsgálták, mint a -morális megítélést, de eredetére nézve még mindig elágaznak a -vélemények. Mivel a vallási képzetek igen gyakran elemei a -lelkiismeretnek, azt hitték, hogy az erkölcsi kötelezettség -érzésének forrása egyáltalán a vallásban keresendő. Ennek azonban -ellentmond az a kétségtelenül bebizonyított tény, hogy a vallási -képzeteknek és érzéseknek a fejlődés kezdő stádiumaiban, ahogy -primitiv természeti népeknél találhatók, semmi közük az -erkölcsiséghez. A vadember fél a démontól, amelynek a megfelelő -természeti erőt tulajdonítja, kedvezően igyekszik őt hangolni a -maga részére, hogy ne ártson neki. Merőben egoisztikus motivumok -határozzák meg cselekvését. Csak később tisztulnak meg a vallási -képzetek és érzetek a kifejlődött erkölcsi érzéknél fogva s az -istenek, melyek kezdetben csak ártalmas vagy hasznos természeti -erők vagy elhaltak lelkei voltak, az erkölcsi világrend őrzőivé -emelkednek. A lelkiismeret azonban épen úgy, mint a morális -megítélés szociális elemekből áll elő, azaz döntéseinket az a -gondolat befolyásolja, hogy cselekvésünket a faji, törzsi vagy -állami <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> közösségben társaink helyeslik vagy -helytelenítik.</p> -<p>Az emberi nyáj korában a lelkiismeret csak mint a közakarattól -való megkötöttség érzése érvényesül, ahogy ez a közakarat a -vallásban és erkölcsben kifejezésre jut. Amint azonban a termékeny -kulturmunkában felküzdi magát a nyájból a személyiség, amint az -önálló gondolkodás és megfontolás a hagyománnyal szemben is tért -foglal, akkor a lelkiismeret is önálló, gazdag életre fejlődik -ki.</p> -<p>A közakaratnak a közügy előmozdítása a célja, de egyáltalán nem -magától értetődő, hogy a mindenkori vezetők a helyes eszközöket -tudják kiválasztani erre a célra. Az is elő kell, hogy forduljon, -hogy olyan intézmények, melyek hajdan hasznosak és szükségesek -voltak, idővel fölöslegesekké, sőt ártalmasakká válnak. A gazdagon -kifejlődött, önálló egyén az ilyen esetekben azt fogja találni, -hogy a közakarat, vagyis a fennálló intézmények és törvények -formája a közösség javát nem mozdítja elő, sőt árt neki. Miután -azonban a fennállónak a hatalma mindazonáltal jelentékeny marad és -bizonyos szívóssággal tartja magát, számos konfliktus keletkezik, -melyek a maguk részéről ismét a morális kötelességről való -elmélkedésre ingerelnek s ezzel az erkölcsi életet egyre gazdagabbá -alakítják.</p> -<p>Az egyén azt hiszi, hogy belátásánál fogva önállóan dönthet a -jogról és jogtalanságról s magát a hagyományt, a vallási és -politikai intézményeket is morális megítélésnek veti alá. Az észnek -az a különösen <i>Sokrates</i> által dicsőített önállósága az -erkölcsi kérdésekben aztán azt a vélekedést <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> kelti, -mintha volna abszolut jó, ami független marad a közjóra való -hatásaitól. Ez azonban bizonyosan csalódás. Végső oka annak, hogy -valamit jónak tartunk, mindig csak az lehet, hogy általa az -emberiség előmozdíttatik, az élete tartalmasabbá és boldogabbá -lesz.</p> -<p>A lelkiismeret azonban a fejlődés folyamán kétféle formát ölt, -amit <i>Paulsen</i> ismert fel először. A <i>szociális</i> -lelkiismeret az a pszichikai diszpozició, amely visszatart attól, -hogy a közjónak ártalmára legyünk. Az individuális lelkiismeret -ellenben arra ösztönöz, hogy az egyéni sajátosságunknak megfelelő -és helyesnek felismert úton kitartsunk és erőinkhez képest -előmozditsuk az összességet. Az erkölcsi tehát az emberek -együttélésének produktuma és lényege szerint szociális természetű. -De csak az egyéniségnek az együttélésből szükségszerűen adódó -fejlődése által, csak önálló, gazdag egyéni életet élő -személyiségek által jut az erkölcsi helyes kifejlődésre.</p> -<p>Az önállóvá vált egyén könnyen alá van vetve annak a -csalódásnak, hogy az ismeretnek és a boldogságnak a forrását -egyedül önmagában bírja és hogy képességeinek kifejtése nem eszköz -magasabb célok érdekében, hanem öncél. A szociális gondolat azonban -végül mégis diadalra jut és megtanít minket arra, hogy évezredes -felszabadító harcban szerzett gazdag eszközeinket nem használhatjuk -fel jobban és boldogítóbban, mintha az emberiség szolgálatába -állítjuk őket.</p> -<p><i>Aristoteles</i> mondotta ki először azt a mély gondolatot, -hogy a boldogság a tevékenységben rejlik. A modern pszichológia ezt -az igazságot teljes mértékben igazolja. Nem a passziv élvezetben, -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> hanem egyedül és kizárólag erőinek -sikeres használatában rejlik az ember boldogsága. Sehol sem -használhatja azonban az egyén erőit intenzívebben és sikeresebben, -sehol sem találhat számukra tágabb hatáskört, mint a közhasznú -munkában.</p> -<p>Ebben a magas célban aztán az eudaimonizmus, utilitarizmus és -etikai idealizmus összeesnek és az irányok különbsége el van -távolítva. Ép úgy egyesíti a genetikai-biológiai szemlélet az -egoizmust és altruizmust, mert a közjóra való törekvés összeesik az -ember saját boldogságával.</p> -<p>Az erkölcsi eredetére vonatkozó kérdés dolgában szemléletünk -határozott evolucionizmusra vezet, mert az erkölcsi mint a -legmagasabb fejlődési termék tűnik fel nekünk.</p> -<p>Az erkölcsi normák indokolásának kérdése tekintetében szintén az -ellentétek egyesítéséhez jutunk. Erkölcsi törvényünk autonóm, -amennyiben az emberiség s heteronóm, amennyiben az egyes jön -tekintetbe. Az egyénnel az összesség mint autoritás áll szemben, -amely előtt előbb kényszerülve hajol meg, hogy aztán önként -részének tekintse magát és szolgálatában találja meg saját -boldogságát.</p> -<p>Ami az erkölcsiség és vallás viszonyát illeti, a -genetikai-biológiai szemlélet teljes biztossággal eredményezi, hogy -az erkölcsiség a vallástól függetlenül keletkezett és hogy -követelményei minden vallási dogmától függetlenül érvénnyel -bírjanak. Nem azért erkölcsös valamely cselekmény, mert istennek -tetsző, hanem azért istennek tetsző, mert erkölcsös. Ezt a tételt -nemcsak <i>Plato</i> védelmezte az <i>Euthyphron</i> című -dialógusban, <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> hanem még szigorúan hívő theológusok -is, mint <i>Aquinói Tamás</i>, elismerték helyességét.</p> -<p>Mindazáltal hosszú időközökön át szoros kapcsolat áll fenn -vallás és erkölcs között. A szociális szükségletekből keletkezett -erkölcsi normákat mint vallási kötelességeket fogjuk fel, ezek -ezáltal vigasztaló melegséget nyernek, amelyet a hűvös ész nem tud -nekik megadni. Ha a vallás a szociális munka szolgálatába áll, -akkor ma is rendkívül áldásosan hathat. Hiszen a durva -antropomorfizmustól és egoizmustól való megtisztulását csak -erkölcsi megfontolásoknak és érzelmeknek köszönheti.</p> -<p>A vallás azonban nemcsak szabályok summája, még nagyobb -mértékben világnézet és pedig metafizikai világnézet. Itt is -annyiban érintkezik az etikával, amennyiben annak normái az emberi -nem tökéletesedésének előzetes feltételén alapszanak. Ez a hit -bizonyára elvonható a tapasztalatból is, de csak akkor kapja meg a -kívánatos szilárdságot, ha harmónikus világnézetből folyik. Az -ilyen világnézethez tartozik azonban, amint fentebb kimutattuk, egy -hatalmas akarat fölvétele, amely a természeti és erkölcsi törvények -forrásául tekinthető.</p> -<p>A genetikai-biológiai szemlélet útján lehetséges olyan normákhoz -jutni, melyek megmutatják az emberi cselekvésnek a céljait és kétes -esetekben megkönnyítik a döntést.</p> -<p>Család, község, állam és emberiség jelölik meg az erkölcsi -tevékenység szorosabb és tágabb területeit. A családon alapszik a -község és az állam. A benső családi élet az állam virágzásának -elengedhetetlen föltétele. Épen ezért kötelesség az <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> -összetartozás érzését a családban ápolni és jóllétéről gondoskodni. -Az állam érdekei azonban nem ritkán a családi kötelességek -feladását követelik. A hivatalnokot és a katonát nem szabad hogy az -asszonyért és gyermekért való gond akadályozza hivatása -kötelességeiben. A hazafias kötelességek általában véve erősebben -kötelezők, mint a családi kötelességek.</p> -<p>Nehezebb lesz elhatárolni az állammal szemben való -kötelességeinket azoktól, amelyeket az egész emberiség ránk hárít. -Az egyén hatalmas kifejlődése itt életet adott az emberi méltóság -fogalmának és az emberi méltóság iránti kötelességeket helyezte -szívünkbe. De bizonyára még sok idő elfolyik, míg ezek a -kötelességek oly mélyen belénk élték magukat, hogy úgy a háborúban -a kultúr-államok között, mint a civilizált nemzeteknek kevésbbé -művelt népekkel való érintkezésében mindenütt a cselekvés -zsinórmértékeivé lesznek.</p> -<p>A mai társadalomban egyáltalán csak kompromisszumról lehet szó a -háborús morál és a békemorál között.</p> -<p>Minden erkölcsi kötelesség teljesítésének lehetősége azonban -nemcsak az egyesnek a jóakaratától függ, hanem nagy mértékben a -társadalmi rendtől is, melyen belül az egyes él. A tudományos -ethikának ezért az a feladata, hogy a társadalmi rendet abból a -szempontból vizsgálja, mennyiben teszi lehetségessé az etikai -feladatok teljesítését vagy más szóval mily mértékben alkalmazkodik -a társadalmi rend a valódi életfeltételekhez. Ezzel azonban az -etika beletorkollik az emberi társadalom fejlődésének törvényeiről -szóló tanításba, vagyis a szociológiába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<h3>42. §. Szociológia és a történet filozófiája.</h3> -<p>A szociológia a legfiatalabb a filozófiai tudományok közt s még -ma sincs mint ilyen általánosan elismerve. Tárgya az ember mint -társadalmi lény. Feladata abban áll, hogy az emberek együttélését -vizsgálja, megmutassa azokat a formákat, amelyekben ez nyilvánul s -aztán ezen formák egymás mellett és egymásban valóságát, valamint -egymás után valóságát is kikutassa.</p> -<p>E tudomány fogalmát és nevét csak a tizenkilencedik század -közepén állapította meg <i>Auguste Comte</i>, a francia gondolkodó, -a tárgyat magát azonban már előbb is feldolgozták filozófiailag. -Platon két állam-ideáljában, melyeknek kivált a másodika, legapróbb -részletekig ki van dolgozva, kifejtette az állam etikai célját, -amilyennek ő képzelte s ezzel olyan szellemi fegyvereket kovácsolt, -amelyeket a szociális igazságosság mai előharcosai szívesen -használnak. <i>Aristoteles</i> a korában fennállott államformákat -példátlanul szabadszellemű módon vetette kritikai vizsgálat alá. Az -államot természeti produktumnak tekinti és az alapgondolat, -amelyből kiindul, hogy az ember természettől fogva szociális lény, -még ma is alapja minden szociológiai vizsgálatnak.</p> -<p>A középkornak a theológiai problémák uralkodó szerepe miatt -kevesebb érzéke volt a szociológiai vizsgálatok iránt. Ezzel -szemben a renaissance és aztán az újabb filozófia sokat -foglalkozott ilyen kérdésekkel. <i>Hugo Grotius</i> a természeti -jogról szóló theoriájával megvetette alapját a buzgón mívelt -jogbölcseletnek, amely ma azonban <span class="pagenum"><a name= -"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> nem önállóan, hanem csak -a szociológián belül számíthat érvényre.</p> -<p><i>Hobbes</i> az államban olyan intézményt lát, melyet az -emberek az egymás elleni védelem céljából találtak ki s ezzel -megalapítója lett a sokáig érvényben maradt szerződési elméletnek. -<i>Rousseau</i> is mesterségesen megalkotott szerződést lát az -államban, azonban azt kívánja, hogy a szabadság és egyenlőség -talajára állítottnak kell lennie. Elmélete jelszava lett a francia -forradalomnak.</p> -<p>A tizenkilencedik század visszatért az aristotelesi felfogáshoz, -hogy az állam természeti produktum s igyekezett az államot -történeti fejlődésében felfogni. <i>Auguste Comte</i>, aki mint -említettük, a szociológia fogalmát és nevét megalkotta, a -társadalmi fejlődés törvényeit teljesen úgy kívánja kikutatni és -formulázni, mint a természeti törvényeket. A szociológia az ő -pozitív filozófiája rendszerének a koronája. A tudományok -lépcsőfokozatán, amely a mathematikával kezdődik és innen az -asztronómiához, fizikához, chemiához és biológiához halad, a -szociológia az utolsó és legmagasabb fokozat. A már <i>Plato</i> -által vázolt organikus állam-elmélet a fejlődéstan révén -kifejlődött és sok tekintetben egyoldalúlag túl is feszítették. Az -állam ez elmélet szerint magasabb organizmus, amely hasonló -törvények szerint fejlődik, mint az egyes lény. <i>Schäffle</i> «A -szociális test szerkezete és élete» című művében fejtette ki ezt az -elméletet és határozottan túlságba vitte az analógiát.</p> -<p>Szigorúan fejlődéstörténeti alapon kísérelte meg <i>Herbert -Spencer</i> a szociológia alapelveiről <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> szóló -művében a társadalmi fejlődés elméletét, amely széles empirikus -alapon gazdag néprajzi anyaggal van felépítve. Az állam a -primitívebb társadalmi formákból a fejlődés általános törvényei -szerint alakul ki, melyeket Spencer meg is állapított. Az állam -terjedelmében gyarapszik és egyúttal stabilisebbé válik. Emellett -az állam tagjai között, azaz a lakosságban ugyanaz a -differenciálódó folyamat megy végbe, melyet <i>Spencer</i> az -organizmusok fejlődésére nézve kimutatott. Az egyes részek, melyek -kezdetben egyöntetüek és kevésbbé határozottak voltak, egyre -különbözőbbekké válnak, de viszont mindegyik magában sokkal -határozottabbá. A munkamegosztás folytán az emberek érdekei és -karakterei mindig különbözőkké és emellett mindig szilárdabban -körülhatároltabbakká, mindig élesebben kidomborodókká válnak. -Egyúttal ezek a részek mind függőbbekké válnak az egésztől, amely -ezáltal egyre stabilisebbé válik. Az egyes ember azonban -<i>Spencer</i> számára mindig az öncél egy neme lesz és sohasem -szabad az állam eszközévé lesülyednie. Az ideális állam az volna, -amelyben minden egyes azáltal, hogy magánérdekei után jár, az -egésznek szolgál.</p> -<p>A modern néprajz, az összehasonlító vallás és jogtudomány, a -nemzetgazdaság és az újabb időben nagyon serényen művelt -gazdaságtörténet egyre gazdagabb anyagot hoznak a szociológiának, -míg a jelenkor szociálrefomátori törekvései nagyon fokozzák a -szociológiai kutatások iránti érdeklődést. Csakhogy az anyag -gazdagsága megnehezíti az egésznek áttekintését, a pártpolitikai -tendencia gyakran zavarja a tudományos objektivitást. <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> A -szociológia ennélfogva még az erjedés állapotában van és még sok -részlettanulmányra és beható gondolkodási munkára lesz szükség, -hogy biztosított eredményekre jussunk benne.</p> -<p>Egy dolog azonban már ma is bizonyos. Bárhol találkozunk akár -történetileg, akár földrajzilag az emberrel, soha és sehol nem -találjuk mint egyes lényt, hanem mindenütt szociális kapcsolatban -él. Mennél mélyebbre szállunk le már most a kultúr-fokon, annál -inkább megkötöttnek találjuk az embert az erkölcshöz, annál -csekélyebb az individuális önállósága. Csak a kulturális fejlődés -folyamán dolgozza fel magát az egyéniség s így <i>Spencer</i>nek -teljesen igaza van, mikor azt mondja, hogy a társadalom előbbről -való, mint az egyén (Society is prior to Man). Az önálló egyéniség -a saját gondolkodásával, sajátos érzelmi világával és a szabad -akarat-elhatározással a szociális kultúrfejlődés vívmánya és tegyük -egyúttal hozzá, egyike legbecsesebb vívmányainak.</p> -<p>Az egyén eljuthat arra a belátásra, hogy személyiségének -legmagasabb és egyúttal legboldogítóbb tevékenysége abban áll, hogy -erőit az összesség szolgálatába állítja, de a szabaddá lett ember -sohasem fogja magát önállótlan szociális rabszolgává -lealacsonyítani. Nem az individualitás megsemmisítése, hanem gondos -ápolása a haladás föltétele s az egyesnek betöltése szociális -szellemmel egy messzetekintő szociálpolitika egyedüli észszerű -célja.</p> -<p>A szociológiával közeli rokonságban áll a történet filozófiája. -Ez a történeti fejlődésben igyekezik a hajtó eszméket és a végső -célokat feltalálni. <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> <i>Herder</i> «Eszmék az emberiség -történetének filozófiájához» című művében a humanitást jelölte meg -azon célul, amely felé a történeti fejlődés törekszik. A humanitás -a speciális emberi képességek teljes kifejtése s ez itt öncél. A -XVIII. század egyrészt individualisztikus, másrészt kozmopolita -jelleme ebben találja történetfilozófiai kifejezését.</p> -<p><i>Hegel</i> nagyszerű módon igyekezett a történetet az objektív -szellemről szóló tanában megérteni, mint a szabadság öntudatában -való haladást. Emellett az individuális szabadság iránt ép oly -igazságos maradt, mint az egyesnek az államhoz való kötöttsége -iránt. Számos chronológiai tévedése dacára <i>Hegel</i> -történelem-felfogása marad a legnagyszerűbb kísérlet a történelmi -levés egységes felfogására.</p> -<p><i>Hegel</i> iskolájából tudvalevőleg nemcsak <i>Feuerbach</i> -modern materializmusa indult ki, hanem <i>Lassalle</i> és -<i>Marx</i> szocializmusa is. <i>Marx</i> koncipiálta meg a -gazdasági történetfelfogást, amely ma a szociálista párt dogmájává -lett. Eszerint az összes eddigi történeti fejlődés csak gazdasági -szempontból érthető meg. A gazdasági szükségletek és a javak -termelésének és elosztásának formái a hajtó alap-erők a -történelemben. Vallási és erkölcsi érzések és más «ideologikus -momentumok» csak látszólagos, a felszínen látható tünetek. Minden -fordulatnak, minden nagy mozgalomnak az igazi okai mindig csak -gazdasági természetüek.</p> -<p>Az ökonomikus történelmi felfogás, melyet alkalmilag -materialisztikusnak is neveznek, mint kutatási módszer nagy értékű -és még sokkal fog <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> járulni a történelem helyes -megértéséhez. Mint történetfilozófia azonban határozottan egyoldalú -és nyilvánvaló tényekkel nem számol.</p> -<p>A történelem filozófiája tulajdonképen ugyanarra a célra -törekszik, mint a szociológia és ezért <i>Paul Barth</i>nak -szerencsés gondolata («Die Philosophie der Geschichte als -Soziologie») a kettőt egy disciplinává egyesíteni. Az ilyen -szociológiának magas és fontos feladatok jutnak osztályrészül. Meg -kell mutatnia, mennyiben befolyásolja az egyes lelki életét a -szociális élet, az összakarat és könnyen kiderülhet, hogy ez sokkal -nagyobb mértékben van meg, mint ahogy ma hiszik. A szociális -tényező az ismeretfejlődésben, melyről már fentebb szó volt, itt -teljes hathatósságában és fontosságában fog napvilágra jutni és azt -fogják találni, hogy a pszichológia és az ismeretelmélet csak ennek -a tényezőnek figyelembevételével juthatnak további haladásra. Még -az esztétika, a filozófiai diszciplinák legindividualisztikusabbja -számára is sok újat adhat a szociológia, amennyiben a közönség, -amelynek egy művészi mű szánva van, a művészt gyakran öntudatlanul -vezeti alkotásában s amennyiben az egyesnek az esztetikai ítéletét -erősen befolyásolja az uralkodó ízlés-irány. Hogy az etikát csak -szociológiai szempontból szabad feldolgozni, az ma már csaknem -általánosan el van ismerve és a szociológia haladásával egyre -nyilvánvalóbb lesz.</p> -<p>Egész világ és élet-szemléletünk mint a szociális fejlődés -produktuma fog aztán feltünni, olyan fejlődésé, melynek -legjelentékenyebb eredménye az önállóan gondolkodó és szabadságot -kívánó <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> személyiségek létrehozása. A jövő -szociológiája eszerint nemcsak filozófiai tudomány, hanem minden -filozófia alapvetésévé alakulhat ki.</p> -<h3>43. §. Neveléstudomány.</h3> -<p>Szoros kapcsolatban áll a filozófia problémáival, különösen a -pszichológiával egyfelől, az etikával és szociológiával másfelől a -<i>neveléstudomány</i> vagy <i>pedagógia</i>. Ezért teljesen -indokolt, hogy e tudomány elméleti alapvetését többnyire olyan -emberek vállalják, akik a filozófia problémáival sokat és alaposan -foglalkoztak. A nevelés feladata, a házi nevelésé ép úgy, mint a -nyilvános nevelésé, oly fontos, az államra és az emberiségre nézve -oly jelentőségteljes, hogy azok a szempontok, melyekből iránya és -útjai meghatároztatnak, nem lehetnek elég magasak.</p> -<p>A nevelés célját végső sorban csak az etika és szociológia -határozhatja meg, amelyek az ember erkölcsi feladatait és az -egyesnek az összességhez való viszonyát kell hogy vizsgálják. Hogy -azonban ez a cél elérhető legyen, a nevelőnek gondosan vizsgálnia -kell a gyermek lelkét, ezért elegendő pszichológiai -iskolázottságának is kell lennie. Az intenziv filozófiai képzettség -tehát mellőzhetetlen mindenkinek, aki a nyilvános nevelő vagy -tanító felelősségteljes hivatását vállalni akarja. Minden esetre -kielégítőbb mértékben kellene a tanítók ily filozófiai -előképzettségéről gondoskodni, ahogy az most történik.</p> -<p>A nevelő kiképzéséhez azonban a pedagógia filozófiai alapvetése -még egyáltalán nem elegendő. A tanítás technikáját ép úgy, mint -minden más <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> technikát csak módszeres gyakorlással -lehet elsajátítani s ennek berendezésére a filozófiai képzés -mellett főleg a praktikus iskolai tapasztalat kell hogy irányadó -legyen.</p> -<p>A pedagógia története azt tanítja, hogy egy-egy időszak szellemi -iránya meghatározza azokat az elveket is, melyek az ifjuság -nevelésére érvényesek. Így a XVIII. és XIX. század -individualisztikus pedagógiájával szemben, amelyben az egyén minden -oldalú kiképzése számított a nevelés közcéljának, ma teljes joggal -kívánják a <i>szociál-pedagógiát</i>, amely kezdettől fogva arra -törekszik, hogy a felnövekvő nemzedéket szociális szellemmel töltse -be és a szociális kötelezettség érzését mennél korábban és mennél -intenzivebben plántálja bele a növendékbe.</p> -<p>Ebből a filozófia és pedagógia egy eddig tekintetbe nem vett -kapcsolata származik.</p> -<p>A filozofiának nevezetesen szüksége van, hogy teljes hatásra -juthasson, a neveléstudomány folytonos támogatására. Az a világ- és -élet-szemlélet, melyet a filozófus kidolgozott, a felnőttekre, még -ha követik is gondolatmenetét és helyeslik eredményeit, nem teheti -már azt az átalakító hatást, melyet a filozófus vár és kíván. A -megszokott meggyőződések és etikai elvek rendszerint még magánál a -filozófusnál is nagyobb fontosságuak maradnak életére, mint a saját -filozófiája. Csak ha ez a filozófia a nyilvános nevelés alapjává -tétetik, csak akkor válhatik a benne kifejtett világ- és -élet-szemlélet vérré és hússá s juthat így praktikus -fontosságra.</p> -<p>Az alkotó filozófus ezért gyakran hasonlít ahhoz a -szántóvetőhöz, aki olyan fákat ültet el, amelyeknek <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> -gyümölcseit már ő maga nem fogja látni. Az eljövendő nemzedékek -számára dolgozik, melyek magukba veszik és feldolgozzák a -gondolatait úgy hogy többé azt se tudják, ki gondolta ki azokat az -emberiség számára. A filozófus azonban szivesen beéri azzal a -halhatatlansággal, «amelyben a tett él és tovább halad, ha -szerzőjének neve elmarad is mögötte».</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<h2>ÖSSZEFOGLALÁS.</h2> -<p>Az egyes filozófiai problémák megbeszélésekor az előbbiekben -ismételten megjelöltük a gondolatok amaz útjait, amelyek a jelen -tudományos álláspontjának legjobban megfelelnek, azokat az -eszmeirányokat, melyek nézetünk szerint egyedül vezethetnek a -kívánt célra. A figyelmes olvasó bizonyára maga is észrevette, hogy -mindezen megoldási kísérleteknek bizonyos elvi nézetek szolgálnak -alapjául. Most már ajánlatos volna ezeket a nézeteket a végén -világosan megállapítani és azt a feladatot vezetni le belőle, -amelyet a jelen filozófiájának a szerző nézete szerint maga elé -kellene állítani.</p> -<p>Az első és legáltalánosabb követelmény, melyet ma a filozófiával -szemben támasztanunk kellene, az, hogy empirikus és hogy tudományos -legyen. Aki ma <i>Hegel</i> módjára a fogalmak egy rendszerét -akarná konstruálni és a tényeket ebbe beleerőszakolni, az bajosan -számíthatna bárminemű figyelemre. A filozófia épületének ma szilárd -alapon kell állania, ha azt várjuk, hogy valaki felüsse benne -lakását. Hogy <i>Fechner</i> szavát variáljuk, az előbbi felülről -való filozófia helyett <i>alulról való</i> filozófiát kívánunk. -Emellett azonban annak kell maradnia, amivé <i>Descartes</i> tenni -akarta és <i>Kant</i> tényleg tette: belülről való filozófia, nem -<span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> pedig, ahogy a materializmus akarja, -kívülről való filozófia. Lelki életünk közvetlenül bizonyos tényeit -önállóan magukban kell szemlélnünk. A jelenkor történeti és -nevezetesen ethnográfiai kutatásai feltárták olyan szellemi -hatalmak hathatósságát, amelyek a fiziológiai magyarázat számára -örökre megközelíthetetlenek maradnak. Egy nép közakarata, ahogy -nyelvvé, szokássá és vallássá sűrűsödött, csakis pszichológiailag -érthető meg és kutatható ki. Összagyat sehol sem találhatni, -ellenben az összakarat a nagy hatások által, amelyeket az egyes -akaratra gyakorol, valóban létezőnek bizonyúlt.</p> -<p>A természettudományokból megtanultuk mindenekelőtt a tényeket -megállapítani. Épen ezért azonban óvakodnunk kellene attól, hogy -lelki életünk közvetlenül bizonyos tényeit mint valami -másodlagosat, mellékeset félretoljuk. Abban a magában véve helyes -törekvésben, hogy minden történés számára egyetlenegy magyarázó -okot találjunk, nem szabad annyira mennünk, hogy tökéletesen eltérő -jelenség-csoportok sajátosságát elhalványítsuk. Pszichikai és -fizikai folyamatok összehasonlíthatatlanok maradnak. Mindkettővel -csak a történés tökéletesen üres és tartalmatlan fogalma közös. Aki -tehát azt állítja, hogy csak anyag van vagy csak szellem, az -kétségkívül erőszakot tesz a tények egy csoportjával és mindenképen -megszünt empirikusnak lenni.</p> -<p>Ezzel összefügg egy másik követelmény, amelyet a jelenkor -hangosan támaszt. Azt követeli, hogy a filozófia térjen vissza a -nem filozofáló öntudat felfogásához, vagyis az egészséges józan -észhez. <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Az egészséges józan észnek bizalma van az érzéki észrevételekhez -és meg van arról győződve, hogy amit látunk, hallunk és tapintunk, -az valóban megvan és akkor is megvan, ha senki sem veszi észre. -Ugyanerre a megismerésre jut azonban a filozófia is, miután -évezredes gondolkodó munka megvizsgálta megismerési organumainkat -és keresztülment a legradikálisabb kételyeken, valamint a -legmélyebbre vágó kritikán is. A filozófus számára is végül az -érzéki észrevétel marad az igazság legeredetibb és legutolsó -forrása, amennyiben a fizikai történés jön tekintetbe.</p> -<p>A pszichikai folyamatokat az egészséges józan ész mint valami -egészen sajátosat, minden fizikaitól különbözőt tekinti, anélkül -azonban, hogy kételkednék a kettőnek állandó és szoros -kölcsönhatásában vagy megütköznék rajta. Minden ember tudja, hogy -az időjárás befolyással van hangulatunkra és hogy az izgalomtól -néha reszket a kezünk. Végül azonban a filozófusnak is be kell -ismernie, hogy ez a bölcsesség vége. Minden fáradozás ellenére sem -sikerült az olyan teljesen összehasonlíthatatlan folyamatokat, -amilyenek egyfelől az úgynevezett külső észrevételben, másrészt -saját öntudatunkban adva vannak, egy kalap alá hozni. A -filozófusnak is, ha nem akar a legnyilvánvalóbb és legbiztosabb -tényeken erőszakot tenni, a folyamatok két különböző csoportját -kell érvényre engednie. A pszichikai és fizikai folyamatok -kölcsönhatását azonban, amely oly sokáig megfoghatatlan valaminek -tünt fel, fentebb láttuk, mint a közvetlenül átélt okozatiságot, -mint minden kauzalitás ősképét, mint minden ítélet és megértés -forrását. <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<p>Ha azonban a filozofálás eredménye a nem filozofáló öntudat -felfogásához való közeledésre vezet, azért a filozófus munkája -semmikép sem volt hiábavaló. Visszatérünk az egészséges -józanészhez, de gazdagabban és megfontoltabban, mint amilyenek -voltunk, mielőtt tapasztalatunkat taglalni kezdtük. Ahogy szemünk -látóerejét távcsövekkel és mikroszkópokkal erősítjük, az elemzés és -kísérlet a pszichikai mikroszkópok egy nemét szolgáltatta, melyek -segítségével lelki életünkben olyan folyamatokat fedeztünk fel, -amelyek azelőtt ismeretlenek és észrevétlenek maradtak. De ép úgy, -mint ahogy az optikai mikroszkóp nem tanított semmiféle új -érzékkvalitások felfedezésére, hanem mindig csak színeket és -alakokat láttat, épúgy a pszichikai mikroszkóp sem hozott napfényre -új pszichikai elemeket, hanem csak módot adott rá, hogy a -meglévőket pontosabban differenciáljuk és hatásaikban jobban -kövessük. Ismeretünk határainak belátása továbbá semmiképen sem -kényszerít minket, ahogy azt az ismeret-kritikai idealizmus hiszi, -lemondásra a valónak minden megismeréséről, sőt inkább csak arra -tanít, hogy balgaság lehetetlenségre törekedni. Az elérhetőnek -határain belül azonban az emberi szellemnek megint bizalmat lehet -nyernie saját erejében és meggyőződhetik, hogy az ítéletek, -melyeknek helyességét az előre-megmondások bekövetkezése igazolja, -csakugyan jelei egy történésnek, amely tőlünk függetlenül megy -végbe.</p> -<p>Épen ezért az egészséges józan ész, melyhez nézetünk szerint a -filozófiának vissza kell térnie, nem ugyanaz, ami ellen <i>Kant</i> -a «Prolegomena» <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> ismert helyén teljes joggal fölemelte -szavát. Nem «a tömeg ítéletére való hivatkozást értjük alatta, a -fecsegést, amelyen a filozófus elpirul, a népszerű élceskedő -azonban diadalmaskodik és nagyképüsködik». A problémák -megbeszélésében megmutattuk, hogy nem kerüljük a kimélyítést, hanem -inkább minden erőnkből keressük. Örülünk azonban, hogy épen ezen -kimélyítés által túlhaladtuk a kételyt és a túlmesszire vitt -kritikát és ismét bizalmat meríthettünk érzékeink és eszünk -megismerő képességében. Az egészséges józan észhez való érett -visszatérésünkből mindenesetre filozófiánk érthetőbbé válását és -ezzel hatásának fokozódását várjuk. Nem hihetjük, hogy a világosság -és mélység a filozófiában összeférhetetlenek, ellenkezőleg, a -kettőnek egyesítésétől a filozófia újjászületését várjuk.</p> -<p>Empirikus és szigorúan tudományos jellem, valamint a visszatérés -az egészséges józan észhez azok a formális feltételek, melyeket a -jelenkor egy hathatós filozófia elé állít s állítani jogosult. Az -egyes problémákról való megbeszélésünk azonban tartalmilag is -bizonyos közös vonásokat mutat fel és pedig olyanokat, amelyekben a -fejlődés menete, amelyet a természet- és a szellemi tudományok a -tizenkilencedik században vettek, érvényesíti befolyását a -filozófiai szemlélet módjára, vagy legalább is érvényesítenie -kellene szerző véleménye szerint.</p> -<p>Azok a szempontok, melyek a filozófia számára ezen befolyás -által adva vannak, hogy egész röviden kimondjuk, a fizikai történés -genetikus, a biológiai és szociális szemléleti módja.</p> -<p>A pszichológiára alkalmazva, e genetikus módszer <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> arra -tanít, hogy kérdezzük az egyes pszichikai elemek eredetét és -fejlődését. Nem elég már nekünk, hogy elemzés útján kiderítsük, -miből állanak a valódi lelki életben egyedül adott komplexumok, azt -is tudni akarjuk, hogyan és miből állnak elő. Miután most már az -önmegfigyelés által legkönnyebben megközelíthető képzet-alkotást és -gondolkodást elsőleges, az érzést és akarást ellenben levezetett -állapotokul tekintették, most mind szélesebb körökben kezdik -belátni, hogy a dolog valószínűleg fordítva áll. A gyönyör és kín -érzése és az azzal összekötött mozgásra való impulzusok alighanem a -kezdetei minden lelkiéletnek s minden látszat szerint csak azután -fejlődött ki ezekből az észrevevés és gondolkodás. A genetikus -módszer gyümölcse tehát az ujonnan keletkezett voluntarisztikus -pszichológia, amelynek, mint fentebb megjegyeztük, egyre több a -híve.</p> -<p>Az ismeretelméletben arra tanít a genetikus szemléleti mód, hogy -sem a szenzualizmus, sem az intellektualizmus nem ad kielégítő -magyarázatot az ismeret keletkezésére. Csak a receptív érzéki -észrevétel együtthatása a formáló és tagoló elmetevékenységgel hoz -létre olyan ítéleteket, melyeket igaznak tartunk és melyek -igazságukat a rájuk alapított jóslások bekövetkezésével igazolják. -Mindenekelőtt pedig megtanított a genetikus ismeretelmélet az ítélő -funkció keletkezésére és fundamentális fontosságára, amely -ítélőfunkcióban az általunk elnevezett fundamentális appercepció -fejt ki tevékenységet. Biológiai motívumokból keletkezve, arra -ösztönöz minket az érdek, hogy figyelmünket fordítsuk környezetünk -<span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> dolgaira. Amidőn ez történik, nem -kerülhetjük el, hogy ezekre a folyamatokra ne alkalmazzuk a fentebb -megbeszélt fundamentális appercepciót, melynél fogva minden -történést a Dolog – Tevékenység – Erőcentrum – Erőnyilvánulás -sémájába hozunk.</p> -<p>Ezen genetikus szemléleti mód folyamán világosodik meg a nyelv -fontossága is a megismerésre és egyaránt meg leszünk óva attól, -hogy ezt a fontosságot túlmagasra vagy túlkevésre becsüljük.</p> -<p>Az esztétikában a genetikus szemlélet a funkciós gyönyörhöz -vezet, mint az esztétikai élvezés forrásához. A centrális, az -intellektuális és az emociónális funkciós gyönyör az esztétikai -élvezet önálló forrásainak bizonyultak, amelyek azonban azokra -együtt hatnak. Mint az esztétikai érzés legmagasabb formáját ezután -a műalkotás alakjai iránti szeretet egy nemét láttuk keletkezni, -olyan szeretetet, amelyből a szépség egy új fajtája sugárzik vissza -a műtárgyra. Láttuk, mikép fejlődnek ki a funkciós gyönyörből -esztétikai ítéletek, melyekben a szubjektív tényező mellett az -objektiv is érvényre jut. A művészi alkotást genetikus szemlélet -útján mint játékot, mint szociális munkát és legmagasabb -tökéletességében mint szeretet-kérést ismertük fel.</p> -<p>Az etikában a genetikus módszer mostanáig több feladatot hozott -napvilágra, mint eredményt. A saját és mások cselekedetei morális -megítélésének eredetét előbb beható történeti és ethnológiai -kutatásoknak kell alaposan megvizsgálni, hogy empirikus alépítményt -hozzunk létre vagy az erkölcsi élet tényeinek és követelményeinek -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> megfelelő etikát állítsunk elő. Helyes -és fontos problémák felállítása azonban minden tudományra csaknem -ép oly fontos, mint azok megoldása s így a jelenkor -követelményeinek megfelelő etika számára a genetikus szemléleti mód -sokat igérő kezdet.</p> -<p>A filozófiai diszciplinák legifjabbika, a szociológia kezdettől -fogva magáévá tette a genetikus módszert s ennek a körülménynek is -köszönheti erőteljes felvirágzását és boldogulását.</p> -<p>A genetikus módszerrel, mint fentebb megmutattuk, a legszorosabb -kapcsolatban van a biológiai szemléleti mód. Ez abból a -meggyőződésből indul ki, hogy az ember lelki élete az organikus -élet-folyamattal a legszorosabb kapcsolatban van és hogy e lelki -élet immanens célja nem más, mint az önfentartás és a -tökéletesedés, vagyis az egyes élet gazdagítása éppúgy, mint a faj -életéé.</p> -<p>A leggyümölcsözőbb ennélfogva a biológiai szemlélet a -pszichológiára nézve. A lelki élet egész felfogását lényegesen -átalakította. Nevezetesen ebből a szempontból sokkal könnyebben -sikerül az érzelmi- és ösztön-élet sokféleségébe világosságot és -rendet hozni és a jelenségeket áttekinthetőbben csoportosítani. -Azonban ismeret-funkcióink tevékenysége, a fantázia és az érdek -jelenségei is besoroztatnak az életfolyamatok kapcsolatába s -ezáltal roppant sokat nyernek világosság és érthetőség -dolgában.</p> -<p>Ha az ismeret-ösztönt úgy fogjuk fel, mint az általános -önfentartási ösztön részét, ez lényegesen megkönnyíti -állásfoglalásunkat az ismeret-kritika problémáival szemben. -Nevezetesen <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> ebből a szempontból az ismeret-kritikai -idealizmus, amely csak tudat-tartalmakat akar elismerni, már -biológiailag tarthatatlannak tűnik fel. Ha ugyanis ezt a nézetet -komolyan vesszük és a valóságos gondolkodásnak és cselekvésnek -alapjává tesszük, akkor ez csak ismeretszervünk szétrombolására, a -szellemi szétzüllésre vezetne. Egy megcáfolhatatlan és egyúttal -hihetetlen világnézet sohasem hathatja át egészen belsőnket s a -benne rejlő ellentmondás annak számára, aki komolyan veszi, idő -mulva elviselhetetlen lesz. A természetkutatók, akik ehhez a -nézethez csatlakoznak, többnyire beérik egy udvarias meghajlással, -aztán nyomban tovább mennek és úgy kutatnak, mintha a világ a -tudattól függetlenül állna fenn. <i>Rokitansky</i> egyszer azt -mondta és <i>Meynert</i> vele mondja, hogy nincs értelme -feltételezni, hogy a világ az agyvelők eltávolítása után még tovább -is fennállana, mivel világképünk az agy műve. Mind a ketten azt -hiszik, hogy ezzel kifejezetten az idealizmushoz csatlakoznak és -teljesen elfelejtik, hogy mondásukban az agynak, amely pedig -szintén csak mint az én képzetem létezik, extramentális -exisztenciát tulajdonítanak.</p> -<p>Megmutattuk fentebb, hogy az idealizmus egyáltalán nem -megcáfolhatatlan és ehhez hozzátettük, hogy ez a nézet, biológiai -szempontból nézve, az ismeret-ösztön hipertrofiájának nevezhető, -amelynek vissza kell fejlődnie, hogy gondolkozó organumunk -egészséges maradjon. Az ismeret végső fokon az élet fentartásának -és tökéletesedésének szolgálatában áll. Meg kell találnunk a -helyünket a világban, tudnunk kell, <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> mivel lássuk el magunkat -a környezetünkben levő dolgok közül, mert különben tönkre kell -mennünk. Mennél gazdagabban alakul most már az életünk tartalma, -annál nehezebbek lesznek a feltételek, melyek között mi a fokozott -szükségleteket kielégíthetjük, annál nagyobb erőfeszítéseket kell -tennie a tudománynak, hogy az ismeretet és ezzel a természeten való -uralkodást kitágítsuk és megszilárdítsuk. A munkamegosztás elvével -van aztán indokolva, hogy a tudományos kutatást sok ember -kizárólagos élethivatásáva teszi és ezeknek a férfiaknak a számára -bizonyára nem lealázó és lealacsonyító érzés, ha azt mondják -maguknak, hogy az igazság kikutatásával az emberiség javán -munkálkodnak.</p> -<p>Az esztétikában a biológiai szemléleti mód a funkciós -szükségletre vezetett. Az esztétikai élvezés gyakorolja a -mindennapi életben tevékenységre nem igen jutó lelki erőket és a -mennyiben intellektuális és emócionális funkciós szükségletünket -kielégíti, gazdagabbá teszi lelki életünket. Ha az ismeret arra van -rendeltetve, hogy hatalmasabbá tegyen minket, akkor a művészetnek -magas feladata a boldogságunkat gyarapítani. A művészek ezáltal -valóságos jóltevőivé lesznek az emberiségnek, sőt csak ők tesznek -minket emberré a szó szoros értelmében.</p> -<p>Az etikában arra tanít a biológiai szemléleti mód, hogy az -erkölcsiségben az emberek együttélésének feltételét lássuk. Nem egy -apriorisztikus «tedd meg»-ből és nem érzékfeletti hatalmaktól való -félelemből, hanem az emberek eredettől fogva szociális -természetéből keletkeznek a morális <span class="pagenum"><a name= -"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> helyeslés és -helytelenítés érzései, melyek aztán a maguk részéről a vallási -képzeteket és érzéseket megtisztítják és fölfokozzák. Amidőn -azonban az eredeti emberi nyájból egyre erőteljesebben dolgozza ki -magát az egyéniség, a személyiség, e személyiség megőrzése -szükségletté válik s a fejlődés folyamán erkölcsi követelménnyé. -Ezáltal az erkölcsi a szociális mellett maga individuális -fontosságot nyer, amennyiben a személyiség fentartása és -kialakítása az emberi méltóság követelményévé emelkedik. A -társadalom fenntartása és az emberi méltóság megőrzése így céljaivá -válnak az erkölcsi fejlődésnek, melyet csak a biológiai szemléleti -mód bírt világosan napfényre hozni.</p> -<p>A biológiai szemléleti mód nem marad az egyes életére -korlátozva, hanem magában foglalja a faj életét is. Ez magától a -harmadik követelményhez vezet, melyet a filozófiai problémák -tartalmi tárgyalására felállítottunk. Ez a szociális gondolat, -melyet a jelenkor filozófiája nem utasíthat el magától.</p> -<p>A pszichológiában arról van szó, hogy tudatára jöjjünk annak és -mindig tudatában is maradjunk, hogy az egyes ember szellemi élete -összes fejlődési fázisaiban és minden elemében a szociális -környezettől, a miliőtől van meghatározva s ennek befolyása alatt -áll. Beleszületve egy szociális organizmusba, gyermekkorunktól -fogva a társadalom formál és mintáz minket. Autoritatív hatalommal -tudományos, vallási, erkölcsi és esztétikai meggyőződéseket olt -belénk és többnyire úgy hat ránk, hogy befolyását észre sem -vesszük. Ezt a szociális tényezőt a <span class="pagenum"><a name= -"Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> jelenkor pszichológiája -még egyáltalán nem vette eléggé figyelembe s mindannak -feldolgozásától, amit e téren a néprajz, a nyelv-, vallás- és -erkölcstörténet napvilágra hozott, nagy haladás várható az emberi -lelki élet megismerésére.</p> -<p>Az ismeretelméletre nézve a szociális tényező figyelembe vétele -különös fontosságú. Kivált a vallási képzetek megszilárdulása e -tényező nélkül nem is érthető. Tévedés és igazság egyaránt az -emberek összmunkájának eredménye. Az önkényes ész, amely azt hiszi, -egészen saját erejéből, az eddig gondoltakra való tekintet nélkül, -másokra való tekintet és mások segítsége nélkül tudja a talányokat -megoldani, a látszólag legeredetibb gondolkodóknál is az időtől és -a környezettől lényegesen befolyásoltnak látszik. A jövőnek épp oly -nehéz, mint érdemes feladata a szociális tényezőt az emberi ismeret -fejlődésében az emberi szellemi munka évezredeiben nyomon követni -és világosan megállapítani, mit örököltünk szellemi tekintetben -apáinktól és mit teszünk hozzá mi magunk.</p> -<p>Még az esztétikában is, ahol az egyéninek a legnagyobb a -hatásköre, szerepet játszik a szociális gondolat, amennyiben itt is -a közönség, az általános ízlés-irány, a kultúrállapot befolyással -van a művészi alkotásra éppúgy, mint az esztétikai élvezetre.</p> -<p>Alapvető fontosságú azonban a szociális szempont az etikában. -Itt minden, az eredet, a fejlődés, a célok annyira át vannak itatva -szociális gondolatokkal, hogy sokan az etikát csak az általános -szociológia egy részének tekintik. Ennek dacára itt még -meggyökeresedett előítéleteket <span class="pagenum"><a name= -"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> kell legyőzni és még -megfeszített munkára van szükség, hogy általánossá lehessen tenni -az erkölcsi követelmény szigorúan szociális karakteréről való -meggyőződést. Még az emberi méltóság individuális kötelessége is -hord magában szociális elemet, amennyiben az egyén, amely a -szociális kötöttségből az önálló személyiségig küzdötte fel magát, -nem szűnik meg tagja lenni egy szociális testnek és a felszabadító -harcban szerzett erőit nagy részben a szociális egész szolgálatába -kell állítania, ha máskülönben az oly nehezen kiküzdött emberi -méltóságot meg akarja tartani.</p> -<p>Ebből az okból a szociológia, amely a szociális élet -törvényeinek kikutatását teszi feladatává, nem nagyon messze időben -a szellemfilozófia alapjává kell hogy tétessék.</p> -<p>Ilyen elvektől hordozva és ilyen módszerekkel fölszerelve a -filozófia megint megtalálja a bátorságot, hogy régi feladatát, hogy -világnézet-tan legyen, újra munkába vegye. A sokféleségben az -egységre ügyelni, megtalálni minden dolog kapcsolatát, kezdettől -fogva törekvése volt és erre a célra most fokozódott ereje és -belátása alapján újra különös merészséggel törhet.</p> -<p>A szervetlen természet egységes és szoros összefüggését -úgylátszik a tizennyolcadik században élénkebben érezték, mint a -miénkben. Ha <i>Kant</i>, <i>Newton</i> nagyszerű gondolatmenetétől -egészen áthatva az ég természetrajzáról szóló művében felkiált: -«adjatok nekem anyagot, világot építek nektek belőle», akkor ebben -a szilárd meggyőződésben mindig van valami fölemelő és nagy. Ha -most már meggondoljuk, <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> hogy az égitestek keletkezéséről szóló -elmélete még ma is érvényben van, akkor felismerjük, hogy az -egészre irányított tekintet az egyesnek a tényleges alkatát sem el -nem hanyagolja, sem félre nem ismeri.</p> -<p>Ha most már ma nekünk a spektrál-analízis fölfedezi az -anyagokat, melyekből a nap tömege áll, ha a kémia a legtöbb testnek -nemcsak az alkatrészeit, hanem belső felépítését is feltárta és -konstitúciós formuláival meghatározta a molekula elrendezkedését, -ha végül a biokémiai vizsgálatok mélyen belevilágítanak a -mechanikai és chemiai folyamatokba, amelyekből az organikus élet -áll, akkor talán ideje volna az eredményeknek egy -természetfilozófiává való összefoglalásával a természeti történés -egységét és összefüggését általános tudatba hozni.</p> -<p>A módszereket, melyek az egyesnek kikutatásakor beváltak, erre -értékesíteni, ez az a feladat, mely a jövő metafizikája elé van -állítva. A metafizika tehát nincs örök időkre elintézve, hanem az a -középpont marad, amely felé a filozófia mindig újra törekszik s -amely körül a többi filozófiai diszciplinák csoportosulnak.</p> -<p>Természetesen a tudományos metafizika nem szabad, hogy -teljesíthetetlent követeljen tőlünk. Állításainak bevált -módszerekből kell kiindulniok, eredményük ellentmondás nélkül -elgondolható és elképzelhető is kell hogy legyen. Ebben az -értelemben kíséreltem meg, a tapasztalat terén bevált ítélő funkció -alkalmazása által az összes történést, a fizikait úgy, mint a -pszichikait mint egy hatalmas akarat erőnyilvánítását felfogni, -amely a törvényeket, melyek szerint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> -világtörténés végbemegy, megadta és ezeket a törvényeket, mint a -zsoltárköltő mondja, maga sem hágja át.</p> -<p>Az így felfogott isten-fogalom adja meg világnézetünknek a -befejezést, melyet tudatunk egysége megkíván. Postulátuma, nem mint -<i>Kant</i>-nál a praktikus, hanem a teoretikus észnek, amely a -formát, amelyben minden egyes történést a világon felfog és -tulajdonává tesz, ezzel az univerzumra, vagyis a világtörténés -összességére alkalmazza. Az istenfogalom itt bizonyos értelemben -mint szubjektum van felfogva, melynek predikátuma az összes -világtörténés és ezzel egyidejüleg mint szubsztancia, melynek -lényege nem a nyugodt kihatásban, hanem mint Leibnitz felfogta, -szüntelen erőnyilvánításban áll. Itt minden fizikai és pszichikai -történést állandóan élő forrásul kell elgondolnunk és ezen isteni -akarat törvényeit kikutatni, feladata minden tudománynak. Az -egyszer adott törvénytől való eltérés természetesen -összeegyeztethetetlen volna az egyszer adott törvénnyel.</p> -<p>Talán sikerül ezen az úton a filozófiát a megtisztult vallással -összeegyeztetni s ezzel az egyest fölemelni «az általános -megszenteléshez, ahol a hatalmas akkordok szólnak». Mindenesetre -mindig minden filozófia célja kell hogy maradjon egy harmonikus -világnézetet felépíteni és azt, ami ingadozó jelenségben lebeg, -tartós gondolatokkal megszilárdítani.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Keller Helén, a -siketnéma-vak leány önéletrajza. Magyarra fordította dr. Boros -György. Budapest, Franklin-Társulat.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249"><br /> --249-</a></span></p> -<h2>NÉVMUTATÓ.</h2> -<ul class="TOC"> -<li><b>A</b>bälard <a href="#Page_202">202</a></li> -<li>Aquinói Tamás <a href="#Page_222">222</a></li> -<li>Anaxagoras <a href="#Page_117">117</a>, <a href= -"#Page_155">155</a></li> -<li>Antisthenes <a href="#Page_199">199</a></li> -<li>Aristippos <a href="#Page_199">199</a></li> -<li>Aristoteles <a href="#Page_6">6</a>, <a href="#Page_13">13</a>, -<a href="#Page_17">17</a> s köv., <a href="#Page_22">22</a>, -<a href="#Page_26">26</a>, <a href="#Page_44">44</a>, <a href= -"#Page_47">47</a>, <a href="#Page_77">77</a>, <a href= -"#Page_97">97</a>, <a href="#Page_147">147</a>, <a href= -"#Page_152">152</a>, <a href="#Page_165">165</a>, <a href= -"#Page_193">193</a>, <a href="#Page_200">200</a>, <a href= -"#Page_202">202</a>, <a href="#Page_224">224</a></li> -<li>Avenarius <a href="#Page_139">139</a> s köv.</li> -<li><b>B</b>acon <a href="#Page_45">45</a></li> -<li>Barth Paul <a href="#Page_229">229</a></li> -<li>Bastian <a href="#Page_32">32</a></li> -<li>Baumgarten <a href="#Page_164">164</a></li> -<li>Bayle <a href="#Page_54">54</a></li> -<li>Beneke <a href="#Page_205">205</a></li> -<li>Bentham <a href="#Page_205">205</a>, <a href= -"#Page_210">210</a></li> -<li>Berkeley <a href="#Page_26">26</a>, <a href="#Page_55">55</a>, -<a href="#Page_67">67</a> s köv. <a href="#Page_73">73</a>, -<a href="#Page_77">77</a>, <a href="#Page_124">124</a></li> -<li>Berthold von Regensburg <a href="#Page_85">85</a></li> -<li>Boëthius <a href="#Page_44">44</a></li> -<li>Böhme Jacob <a href="#Page_85">85</a></li> -<li>Bridgmann Laura <a href="#Page_31">31</a></li> -<li>Bruno Giordano <a href="#Page_128">128</a>, <a href= -"#Page_137">137</a></li> -<li>Büchner <a href="#Page_53">53</a>, <a href= -"#Page_118">118</a></li> -<li>Burke <a href="#Page_166">166</a></li> -<li><b>C</b>arneri <a href="#Page_206">206</a></li> -<li>Carriere <a href="#Page_167">167</a></li> -<li>Charron <a href="#Page_54">54</a></li> -<li>Cherbury <a href="#Page_159">159</a></li> -<li>Cicero <a href="#Page_199">199</a></li> -<li>Collius <a href="#Page_159">159</a></li> -<li>Comte <a href="#Page_63">63</a>, <a href="#Page_210">210</a>, -<a href="#Page_224">224</a>, <a href="#Page_225">225</a></li> -<li>Condillac <a href="#Page_79">79</a></li> -<li><b>D</b>arwin <a href="#Page_32">32</a>, <a href= -"#Page_55">55</a>, <a href="#Page_138">138</a>, <a href= -"#Page_157">157</a>, <a href="#Page_205">205</a></li> -<li>Demokritos <a href="#Page_52">52</a>, <a href= -"#Page_55">55</a>, <a href="#Page_117">117</a>, <a href= -"#Page_154">154</a></li> -<li>Descartes <a href="#Page_53">53</a>, <a href="#Page_84">84</a>, -<a href="#Page_124">124</a>, <a href="#Page_130">130</a>, <a href= -"#Page_148">148</a> s köv., <a href="#Page_203">203</a>, <a href= -"#Page_233">233</a></li> -<li>Diogenes <a href="#Page_199">199</a></li> -<li>Duns Scotus <a href="#Page_160">160</a></li> -<li><b>E</b>ckhardt <a href="#Page_85">85</a></li> -<li>Empedokles <a href="#Page_117">117</a>, <a href= -"#Page_154">154</a></li> -<li>Epikuros <a href="#Page_10">10</a></li> -<li>Eudemos <a href="#Page_45">45</a></li> -<li><b>F</b>echner <a href="#Page_26">26</a>, <a href= -"#Page_124">124</a>, <a href="#Page_168">168</a>, <a href= -"#Page_233">233</a></li> -<li>Feuerbach <a href="#Page_228">228</a></li> -<li>Fichte <a href="#Page_80">80</a>, <a href="#Page_118">118</a>, -<a href="#Page_204">204</a>, <a href="#Page_210">210</a> s -köv.</li> -<li>Fischer Fr. <a href="#Page_167">167</a></li> -<li>Frohschammer <a href="#Page_124">124</a></li> -<li><b>G</b>oethe <a href="#Page_132">132</a>, <a href= -"#Page_138">138</a>. <a href="#Page_157">157</a>, <a href= -"#Page_176">176</a></li> -<li>Gomperz <a href="#Page_141">141</a></li> -<li>Groos K. <a href="#Page_172">172</a></li> -<li>Grotius <a href="#Page_224">224</a></li> -<li><b>H</b>äckel <a href="#Page_135">135</a></li> -<li>Hegel <a href="#Page_14">14</a>, <a href="#Page_46">46</a>, -<a href="#Page_80">80</a>, <a href="#Page_83">83</a>, <a href= -"#Page_118">118</a>, <a href="#Page_132">132</a> s köv. <a href= -"#Page_167">167</a>, <a href="#Page_191">191</a>, <a href= -"#Page_205">205</a>, <a href="#Page_228">228</a>, <a href= -"#Page_233">233</a></li> -<li>Helmholtz <a href="#Page_67">67</a>, <a href= -"#Page_138">138</a>, <a href="#Page_151">151</a></li> -<li>Helvetius <a href="#Page_211">211</a></li> -<li>Heraklitos <a href="#Page_136">136</a></li> -<li>Herbart <a href="#Page_26">26</a>, <a href="#Page_165">165</a>, -<a href="#Page_205">205</a></li> -<li>Herder <a href="#Page_166">166</a>, <a href= -"#Page_228">228</a></li> -<li>Hesiodos <a href="#Page_128">128</a></li> -<li>Heurtin Mária <a href="#Page_31">31</a></li> -<li>Hippokrates <a href="#Page_26">26</a></li> -<li>Hobbes <a href="#Page_203">203</a>, <a href= -"#Page_225">225</a></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></li> -<li>Holbach <a href="#Page_53">53</a>, <a href= -"#Page_118">118</a></li> -<li>Home <a href="#Page_166">166</a></li> -<li>Homeros <a href="#Page_79">79</a>, <a href="#Page_128">128</a>, -<a href="#Page_189">189</a></li> -<li>Horatius <a href="#Page_165">165</a></li> -<li>Hume <a href="#Page_26">26</a>, <a href="#Page_54">54</a>, -<a href="#Page_55">55</a>, <a href="#Page_68">68</a>, <a href= -"#Page_77">77</a>, <a href="#Page_105">105</a>, <a href= -"#Page_140">140</a>, <a href="#Page_203">203</a></li> -<li>Hutcheson <a href="#Page_203">203</a></li> -<li><b>J</b>amblichus <a href="#Page_84">84</a></li> -<li>Jodl <a href="#Page_150">150</a></li> -<li>Joland <a href="#Page_159">159</a></li> -<li>Joule <a href="#Page_151">151</a></li> -<li><b>K</b>ant <a href="#Page_19">19</a>, <a href= -"#Page_22">22</a>, <a href="#Page_45">45</a>, <a href= -"#Page_47">47</a>, <a href="#Page_55">55</a>, <a href= -"#Page_60">60</a>, <a href="#Page_68">68</a>, <a href= -"#Page_70">70</a>, <a href="#Page_77">77</a>, <a href= -"#Page_80">80</a> s köv., <a href="#Page_86">86</a> s köv., -<a href="#Page_105">105</a>, <a href="#Page_118">118</a>, <a href= -"#Page_137">137</a>, <a href="#Page_164">164</a> s köv. <a href= -"#Page_171">171</a>, <a href="#Page_173">173</a>, <a href= -"#Page_181">181</a>, <a href="#Page_203">203</a>, <a href= -"#Page_210">210</a> s köv.</li> -<li>Keller Helén <a href="#Page_31">31</a></li> -<li>Kirchhoff <a href="#Page_80">80</a></li> -<li>Kopernikus <a href="#Page_110">110</a>, <a href= -"#Page_129">129</a>, <a href="#Page_140">140</a></li> -<li><b>L</b>aas E. <a href="#Page_63">63</a></li> -<li>Lamarck <a href="#Page_138">138</a>, <a href= -"#Page_157">157</a></li> -<li>Lamettrie <a href="#Page_53">53</a>, <a href= -"#Page_118">118</a></li> -<li>Lange <a href="#Page_117">117</a></li> -<li>Laplace <a href="#Page_137">137</a></li> -<li>Lassalle <a href="#Page_137">137</a>, <a href= -"#Page_228">228</a></li> -<li>Lavoisier <a href="#Page_111">111</a></li> -<li>Lazarus <a href="#Page_32">32</a>, <a href= -"#Page_172">172</a></li> -<li>Leclair <a href="#Page_63">63</a>, <a href= -"#Page_73">73</a></li> -<li>Leibniz <a href="#Page_124">124</a>, <a href= -"#Page_148">148</a></li> -<li>Lessing <a href="#Page_166">166</a></li> -<li>Leukippos <a href="#Page_52">52</a>, <a href= -"#Page_117">117</a>, <a href="#Page_154">154</a></li> -<li>Lionardo <a href="#Page_192">192</a></li> -<li>Locke <a href="#Page_26">26</a>, <a href="#Page_55">55</a>, -<a href="#Page_77">77</a>, <a href="#Page_79">79</a>, <a href= -"#Page_203">203</a></li> -<li>Lotze <a href="#Page_26">26</a>, <a href= -"#Page_124">124</a></li> -<li>Lucretius <a href="#Page_26">26</a></li> -<li><b>M</b>ach <a href="#Page_21">21</a>, <a href= -"#Page_47">47</a>, <a href="#Page_67">67</a>, <a href= -"#Page_80">80</a>, <a href="#Page_139">139</a> s köv., <a href= -"#Page_151">151</a></li> -<li>Malebranche <a href="#Page_148">148</a>, <a href= -"#Page_203">203</a></li> -<li>Marx <a href="#Page_228">228</a></li> -<li>Mayer Robert <a href="#Page_151">151</a></li> -<li>Meynert <a href="#Page_67">67</a>, <a href= -"#Page_241">241</a></li> -<li>Michel Angelo <a href="#Page_192">192</a></li> -<li>Mill James <a href="#Page_26">26</a></li> -<li>Mill John Stuart <a href="#Page_47">47</a>, <a href= -"#Page_63">63</a>, <a href="#Page_109">109</a></li> -<li>Moleschott <a href="#Page_118">118</a></li> -<li>Montaigne <a href="#Page_54">54</a></li> -<li>Müller Johannes <a href="#Page_67">67</a></li> -<li><b>N</b>ietzsche <a href="#Page_206">206</a></li> -<li><b>O</b>stwald, <a href="#Page_16">16</a>, <a href= -"#Page_151">151</a></li> -<li><b>P</b>armenides <a href="#Page_128">128</a></li> -<li>Paulsen <a href="#Page_220">220</a></li> -<li>Petrus Ramus <a href="#Page_45">45</a></li> -<li>Phidias <a href="#Page_192">192</a></li> -<li>Philo <a href="#Page_11">11</a></li> -<li>Plato <a href="#Page_6">6</a>, <a href="#Page_10">10</a>, -<a href="#Page_18">18</a>, <a href="#Page_26">26</a>, <a href= -"#Page_44">44</a>, <a href="#Page_52">52</a>, <a href= -"#Page_81">81</a>, <a href="#Page_97">97</a>, <a href= -"#Page_123">123</a>, <a href="#Page_165">165</a>, <a href= -"#Page_191">191</a>, <a href="#Page_200">200</a>, <a href= -"#Page_221">221</a>, <a href="#Page_225">225</a></li> -<li>Plotinus <a href="#Page_18">18</a>, <a href="#Page_26">26</a>, -<a href="#Page_84">84</a>, <a href="#Page_123">123</a>, <a href= -"#Page_165">165</a></li> -<li>Porphyrius <a href="#Page_44">44</a></li> -<li>Proclus <a href="#Page_84">84</a></li> -<li>Protagoras <a href="#Page_10">10</a>, <a href= -"#Page_79">79</a></li> -<li>Pyrrhon <a href="#Page_53">53</a></li> -<li><b>R</b>affael <a href="#Page_189">189</a>, <a href= -"#Page_192">192</a></li> -<li>Rehmke <a href="#Page_63">63</a></li> -<li>Ribot <a href="#Page_150">150</a></li> -<li>Rokitansky <a href="#Page_241">241</a></li> -<li>Rousseau <a href="#Page_225">225</a></li> -<li><b>S</b>aint-Hilaire Geoffroy <a href="#Page_138">138</a></li> -<li>Savigny <a href="#Page_55">55</a></li> -<li>Schäffle <a href="#Page_225">225</a></li> -<li>Schelling <a href="#Page_80">80</a>, <a href= -"#Page_118">118</a>, <a href="#Page_132">132</a>, <a href= -"#Page_167">167</a></li> -<li>Schiller <a href="#Page_8">8</a>, <a href="#Page_16">16</a>, -<a href="#Page_166">166</a>, <a href="#Page_172">172</a>, <a href= -"#Page_176">176</a>, <a href="#Page_184">184</a></li> -<li>Schopenhauer <a href="#Page_68">68</a>, <a href= -"#Page_124">124</a>, <a href="#Page_167">167</a>, <a href= -"#Page_205">205</a>, <a href="#Page_211">211</a></li> -<li>Schubert-Soldern <a href="#Page_63">63</a></li> -<li>Schuppe <a href="#Page_63">63</a></li> -<li>Shakespeare <a href="#Page_189">189</a>, <a href= -"#Page_193">193</a></li> -<li>Schaftesbury <a href="#Page_166">166</a>, <a href= -"#Page_203">203</a>, <a href="#Page_211">211</a></li> -<li>Smith Adam <a href="#Page_26">26</a>, <a href= -"#Page_203">203</a>, <a href="#Page_211">211</a></li> -<li>Sokrates <a href="#Page_44">44</a>, <a href="#Page_198">198</a> -s köv., <a href="#Page_211">211</a>, <a href= -"#Page_219">219</a></li> -<li>Sophokles <a href="#Page_182">182</a></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></li> -<li>Spencer <a href="#Page_33">33</a>, <a href="#Page_138">138</a>, -<a href="#Page_157">157</a>, <a href="#Page_172">172</a>, <a href= -"#Page_205">205</a>, <a href="#Page_225">225</a></li> -<li>Spinoza <a href="#Page_130">130</a> s köv. <a href= -"#Page_159">159</a>, <a href="#Page_203">203</a></li> -<li>Stein Heinrich von – <a href="#Page_163">163</a></li> -<li>Steinthal <a href="#Page_32">32</a></li> -<li>Szent Ágoston <a href="#Page_84">84</a>, <a href= -"#Page_194">194</a></li> -<li><b>T</b>auber Johannes <a href="#Page_85">85</a></li> -<li>Thales <a href="#Page_9">9</a></li> -<li>Theophrastos <a href="#Page_45">45</a></li> -<li>Thukidydes <a href="#Page_188">188</a></li> -<li><b>W</b>agner Richard <a href="#Page_180">180</a></li> -<li>Winckelmann <a href="#Page_166">166</a></li> -<li>Wolff Keresztély <a href="#Page_19">19</a></li> -<li>Wundt <a href="#Page_26">26</a>, <a href="#Page_32">32</a>, -<a href="#Page_36">36</a>, <a href="#Page_43">43</a>, <a href= -"#Page_47">47</a> <a href="#Page_124">124</a>, <a href= -"#Page_152">152</a></li> -<li><b>V</b>erulami Baco <a href="#Page_19">19</a></li> -<li>Vogl <a href="#Page_118">118</a></li> -<li>Vogt <a href="#Page_53">53</a></li> -<li><b>X</b>enophanes <a href="#Page_10">10</a>, <a href= -"#Page_128">128</a></li> -<li><b>Z</b>eno <a href="#Page_128">128</a></li> -<li>Zimmermann <a href="#Page_167">167</a></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253"><br /> --253-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<p class="center">ELSŐ FEJEZET.</p> -<p class="center"><b>A filozófia jelentősége és állása.</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>1. §. A filozófia fogalma és feladata <span class= -"ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li> -<li>2. §. A filozófia lélektani eredete <span class= -"ralign"><a href="#Page_6">6</a></span></li> -<li>3. §. A filozófia történeti eredete <span class= -"ralign"><a href="#Page_8">8</a></span></li> -<li>4. §. Filozófia és vallás <span class="ralign"><a href= -"#Page_9">9</a></span></li> -<li>5. §. Filozófia és tudomány <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li>6. §. A filozófia felosztása <span class="ralign"><a href= -"#Page_17">17</a></span></li> -<li>7. §. A filozófia története <span class="ralign"><a href= -"#Page_20">20</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK FEJEZET.</p> -<p class="center"><b>A propædeutikus (előkészítő) -diszciplinák.</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>8. §. A pszichológia tárgya és feladata <span class= -"ralign"><a href="#Page_23">23</a></span></li> -<li>9. §. A pszichológia módszerei és irányai <span class= -"ralign"><a href="#Page_27">27</a></span></li> -<li>10. §. Pszichológia és fiziológia <span class="ralign"><a href= -"#Page_35">35</a></span></li> -<li>11. §. Pszichológia és filozófia <span class="ralign"><a href= -"#Page_37">37</a></span></li> -<li>12. §. A logika tárgya és feladata <span class= -"ralign"><a href="#Page_39">39</a></span></li> -<li>13. §. A logika fejlődése és irányai <span class= -"ralign"><a href="#Page_43">43</a></span></li> -<li>14. §. Grammatika, logika és pszichológia <span class= -"ralign"><a href="#Page_48">48</a></span></li> -<li>15. §. Logika és filozófia <span class="ralign"><a href= -"#Page_50">50</a></span></li> -</ul> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span></p> -<p class="center">HARMADIK FEJEZET.</p> -<p class="center"><b>Ismeretkritika és ismeretelmélet.</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>16. §. Dogmatizmus, szkepticizmus, kriticizmus <span class= -"ralign"><a href="#Page_52">52</a></span></li> -<li>17. §. Az ismeret problémái <span class="ralign"><a href= -"#Page_56">56</a></span></li> -<li>18. §. Az ismeretkritika fejlődése és irányai <span class= -"ralign"><a href="#Page_59">59</a></span></li> -<li>19. §. Az ismeretkritikai idealizmus <span class= -"ralign"><a href="#Page_64">64</a></span></li> -<li>20. §. Az ismeretkritikai idealizmus méltatása <span class= -"ralign"><a href="#Page_68">68</a></span></li> -<li>21. §. A kritikai realizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_74">74</a></span></li> -<li>22. §. Az ismeretelmélet fejlődése és irányai <span class= -"ralign"><a href="#Page_76">76</a></span></li> -<li>23. §. A szenzualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_78">78</a></span></li> -<li>24. §. Az intellektualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_81">81</a></span></li> -<li>25. §. A miszticizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_84">84</a></span></li> -<li>26. §. Genetikus és biológiai ismeretelmélet <span class= -"ralign"><a href="#Page_86">86</a></span></li> -</ul> -<p class="center">NEGYEDIK FEJEZET.</p> -<p class="center"><b>Metafizika vagy ontológia.</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>27. §. Az ontológiai probléma <span class="ralign"><a href= -"#Page_113">113</a></span></li> -<li>28. §. A materializmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_117">117</a></span></li> -<li>29. §. A spiritizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_123">123</a></span></li> -<li>30. §. A szubsztancia monizmusa <span class="ralign"><a href= -"#Page_127">127</a></span></li> -<li>31. §. A történés monizmusa <span class="ralign"><a href= -"#Page_136">136</a></span></li> -<li>32. §. A dualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_147">147</a></span></li> -<li>33. §. A kozmológiai-theológiai probléma. Isten és a világ -<span class="ralign"><a href="#Page_153">153</a></span></li> -</ul> -<p class="center">ÖTÖDIK FEJEZET.</p> -<p class="center"><b>Az esztétika útjai és céljai.</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>34. §. Az esztétika fogalma és feladata <span class= -"ralign"><a href="#Page_162">162</a></span></li> -<li>35. §. Az esztétika fejlődése és irányai <span class= -"ralign"><a href="#Page_164">164</a></span></li> -<li>36. §. Genetikus és biológiai esztétika <span class= -"ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li> -</ul> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<p class="center">HATODIK FEJEZET.</p> -<p class="center"><b>Etika és szociológia.</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>37. §. Az etika tárgya és feladata <span class= -"ralign"><a href="#Page_196">196</a></span></li> -<li>38. §. Az etika fejlődése <span class="ralign"><a href= -"#Page_198">198</a></span></li> -<li>39. §. Az akaratszabadság problémája <span class= -"ralign"><a href="#Page_206">206</a></span></li> -<li>40. §. Az etika problémái és irányai <span class= -"ralign"><a href="#Page_209">209</a></span></li> -<li>41. §. Genetikus és biológiai etika <span class= -"ralign"><a href="#Page_212">212</a></span></li> -<li>42. §. Szociológia és a történet filozófiája <span class= -"ralign"><a href="#Page_224">224</a></span></li> -<li>43. §. Neveléstudomány <span class="ralign"><a href= -"#Page_230">230</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li><i>Összefoglalás</i> <span class="ralign"><a href= -"#Page_233">233</a></span></li> -<li>Névmutató <span class="ralign"><a href= -"#Page_249">249</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_11">11</a></td> -<td>megerősődött</td> -<td>megerősödött</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_12">12</a></td> -<td>egységaennéző</td> -<td>egységbennéző</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_14">14</a></td> -<td>temészettudománynak</td> -<td>természettudománynak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_17">17</a></td> -<td>tudoménynál</td> -<td>tudománynál</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td> -<td>leki életre</td> -<td>lelki életre</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_28">28</a></td> -<td>megfikyelt tényeket</td> -<td>megfigyelt tényeket</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_29">29</a></td> -<td>vizsgálatrá</td> -<td>vizsgálatra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_29">29</a></td> -<td>ameleykből</td> -<td>amelyekből</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>fonotsság</td> -<td>fontosság</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_31">31</a></td> -<td>terméézetüknél</td> -<td>természetüknél</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_48">48</a></td> -<td>fejlődése foyamán</td> -<td>fejlődése folyamán</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_62">62</a></td> -<td>tapsztalat előtt</td> -<td>tapasztalat előtt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>mint den lét</td> -<td>minden lét</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>Erns-Laas</td> -<td>Ernst Laas</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_91">91</a></td> -<td>hozzuk.</td> -<td>hozzuk».</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_98">98</a></td> -<td>különöbző személyek</td> -<td>különböző személyek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_130">130</a></td> -<td>matematekai bizonyítás</td> -<td>matematikai bizonyítás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_131">131</a></td> -<td>miverzumnak</td> -<td>univerzumnak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td> -<td>kezedttől fogva</td> -<td>kezdettől fogva</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_150">150</a></td> -<td>légprimitivebb</td> -<td>legprimitivebb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_150">150</a></td> -<td>megmünk</td> -<td>megélünk</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_150">150</a></td> -<td>elozdulatot</td> -<td>mozdulatot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_183">183</a></td> -<td>funckiós gyönyörhöz</td> -<td>funkciós gyönyörhöz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_225">225</a></td> -<td>bológiához</td> -<td>biológiához</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_234">234</a></td> -<td>megközelíthetethenek</td> -<td>megközelíthetetlenek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_236">236</a></td> -<td>meggyöződhetik</td> -<td>meggyőződhetik</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |