diff options
Diffstat (limited to 'old/66179-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66179-0.txt | 2898 |
1 files changed, 0 insertions, 2898 deletions
diff --git a/old/66179-0.txt b/old/66179-0.txt deleted file mode 100644 index 1881656..0000000 --- a/old/66179-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2898 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kenyér és bor, by Dezső Kosztolányi - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kenyér és bor - -Author: Dezső Kosztolányi - -Release Date: August 30, 2021 [eBook #66179] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KENYÉR ÉS BOR *** - -EZT A KÖNYVEMET - -HORVÁT HENRIKNEK - -A MŰVÉSZNEK ÉS BARÁTNAK AJÁNLOM - -KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - -KENYÉR ÉS BOR - -ÚJ VERSEK - -1920 - -TEVAN-KIADÁS - -TEVAN NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓVÁLLALAT BÉKÉSCSABA - - - - -AZ ÁLDOTTAK - - -BOLDOG, SZOMORÚ DAL - - Van már kenyerem, borom is van, - Van gyermekem és feleségem. - Szivem minek is szomorítsam? - Van mindig elég eleségem. - Van kertem, a kertre rogyó fák - Suttogva hajolnak utamra, - És benn a dió, mogyoró, mák - Terhétől öregbül a kamra. - Van egyszerü, jó takaróm is, - Telefonom, úti böröndöm, - Van jó-szivü jót-akarom is, - S nem kell kegyekért könyörögnöm, - Nem többet az egykori köd-kép, - Részegje a ködnek, a könnynek, - Ha néha magam köszönök még, - Már sokszor előre köszönnek. - Van villanyom, izzik a villany, - Tárcám van igaz szinezüstből, - Tollam, ceruzám vigan illan, - Szájamban öreg pipa füstöl. - Fürdő van, üdíteni testem, - Langy téa, beteg idegemnek, - Ha járok a bús Budapesten, - Nem tudnak egész idegennek. - Mit eldalolok, az a bánat - Könnyekbe borít nem egy orcát, - És énekes ifju fiának - Vall engem a vén Magyarország. - De néha megállok az éjen, - Gyötrődve, halálba hanyatlón, - Úgy ásom a kincset a mélyen, - A kincset, a régit, a padlón, - Mint lázbeteg, aki feleszmél, - Álmát hüvelyezve, zavartan, - Kezem kotorászva keresgél, - Hogy jaj! valaha mit akartam, - Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, - A kincs, amiért porig égtem. - Itthon vagyok itt e világban - S már nem vagyok otthon az égben. - - -HITVES - - Még hozzád vágyik egyre e beteg szív - És úgy követlek, mint sötét detektiv, - A pesti utcán, a budai lankán, - Kedves Ilonkám. - - De egyre jobban szállnak már az évek, - Fáradt szemünk a semmiségbe réved - És a mi jön, az oly hűs és komorló, - Mint a koporsó. - - Az arcodon is feltün néha-néha - A fönség és gyász végtelen árnyéka - S életre buzditasz, halálra intesz, - Mint ama hitves, - - Ki kőbe vésve áll a sírok ormán - Egy anya fájdalmával és mogorván - A sír hálószobáját nézi csendben - S szeme se rebben. - - Mondd, mit tudsz erről, mindennek tudója, - Nő, kinek egy a szemfödő s a pólya, - Titokzatos alvótárs, földi vágyban - S a hideg ágyban. - - Rejtélyes, aki immár szomorúnak - Mutatod arcod, húga te a búnak, - Beszéld el, mi az élet szörnyü titka - És mi a kripta. - - Hitetlen én, ki senkibe se hittem, - Beléd fogódzom és kérdezlek itten, - Hová megyünk mi, élet koszorúsa, - Mélyszavu múzsa? - - -RÉSZEG VIRÁGOK ÉS DARÁZS-SZÓ - - Most harminckét éves vagyok. - Nyár van. - Lehet, hogy tán ez, amire - Vártam. - Egészség duzzaszt hallgatag, - Bronz-arcom égeti a nap - És lassan - Megyek fehér ruhában a - Lugasban - Pipámba sárgálló dohány, - S a füstje kékes, halovány, - A fák alatt egy kerti széken - Alszik szelíden feleségem. - A küszöbön fiam. A szeme kék láng, - Nagy szőke fej, - Álmos puha száján csiklandva csorran - A lanyha tej. - Vad délután, a föld parázsló, - Részeg virágok és darázs-szó. - - Ha haldoklom, ezt suttogom: - Nyár volt. - Jaj, a boldogság máshová - Pártolt. - Egészség fűtött hallgatag, - Égette bronzarcom a nap - És lassan - Mentem fehér ruhában a - Lugasban. - Pipámban sárgálló dohány - S a füstje kék volt, halovány - A fák alatt egy kerti széken - Aludt szelíden feleségem. - A küszöbön fiam. A szeme kék láng, - Nagy szőke fej. - Álmos, puha száján csiklandva csorrant - A lanyha tej. - Vad délután volt és parázsló. - Részeg virágok és darázs-szó. - - -JAJSZÓ - - Mult este kissé lehajoltam - S feleségem azt mondta halkan, - Őszülsz fiam. - - Tompán a lámpafénybe néztem, - Aztán zavartan fütyürésztem, - Búsan-vígan. - - Mint a hold-udvar őszi éjen - Olyan volt most a lámpa nékem, - Oly hallgatag. - - Ádám fiunk már álmodott rég - S én mintha messze-messze volnék, - A föld alatt. - - Az ablakokat mind bezártam - S úgy ültem a budai házban, - Mint aki fél. - - Eszem azon járt, ama tincsen, - Zörgette a szél a kilincsem, - Az ősz, a szél. - - Egy ember jár itt, csúnya ember, - Szakálla kender, a november, - Jaj istenem, - - Én láttam őt, mint apró-cseprő, - Söpör-söpör, kezébe seprő, - Jól ismerem. - - A kapudat hiába zárod, - Hiába bújsz, fejedre károg - S oly bús a dal. - - Nevetni nem hagy, sírni sem hagy, - Azt dudorássza egyre, nem vagy - Már fiatal. - - -VERÉS - - Hogy vertek engem, kisfiam, nőm, - Kiket szeretek, édesek. - Ti rólatok dalol ma lelkem, - Mely csupa jaj és csupa seb. - - Ha sírsz, fiam, halvány sirással - Versz engem és ütöd urad, - Én asszonyom, ha tompa délben - A hőmérőd lázat mutat. - - Akik gyűlöltek mindig adtak, - Ők a szelídek és a jók. - De görcs nekem, halál a jóság - És keserű és fáj a csók. - - Mert vertem akiket szerettem - S kiket szeretek, vernek ők. - Mostan sötét kezüket áldom, - Áldottak a nagyon-verők. - - Igy még csak az istent szerettem - Kisgyermeki, bús éjeken. - Ő vert ilyen kemény ütéssel - A nagy, a vak, a végtelen. - - Jaj, én tudtam, hogy nem mulatság - Szeretni és nem heverés. - De most tudom, szeretni szörnyű, - Szeretni az: verés, verés. - - Verjétek életem kegyetlen - Amint sose vert a harag, - Verjétek értetek kiáltó, - Könnytől fuldokló szájamat. - - Én nem panaszlom, hogy szerettem - És hogy szeretni fájt nagyon. - Verjétek a jobb és bal arcom, - Szívekkel verjetek agyon. - - -ANYAI NAGYAPÁM ARCKÉPE - - Szemem most gyakran visszanéz, - És úgy idézlek - Jó nagyapám, te régi gyógyszerész. - - Arcodon mély magány jegye. - Te félreültél, - Hogy mulatott cigánnyal a megye. - - Azt mondják régi emberek, - Tej, szódavíz volt - Italod hangos asztalok megett. - - Ruhádon nincs egy árva folt, - Oly szűzi-rendes, - De körmöd a sok jódtól sárga volt. - - Patikus-család hű fia, - Könyved se volt több - Csak egy latin, ó _Pharmacopoea_. - - Bolyongtál a magyar mezőn, - Lankadt zarándok, - Fájó göröngyre estél könnyezőn. - - Hányszor látlak, ifju füvész, - Alélva menni - Egy tájon, hol az inség fütyürész. - - Szivedbe méreg és virág, - Bot a kezedben, - A válladon egy ócska hátizsák. - - Ánizs, kamilla, jószagú - Gyökér volt benne - És benne volt, már benne volt a bú. - - -SAKKOZTUNK EGYSZER… - - Sakkoztunk egyszer három nagydiákok - Vörös tűznél, szigorú téli éjjel, - Az asztalon tuss és cirkalom állott, - S latin könyvek, kinyitva, szerteszéjjel. - Künn a fehér fák vártak, félve, halkkal, - A szél alighogy néha fölsóhajtott - S mi majszoltuk fiatal-lágy ajakkal - Az édes és bibor birsalma-sajtot, - Melyben dió volt… - - Még alig tiz éve - S szemem kutat az elborult határon, - Megoldódott a kedves-régi kéve - S a nagydiák már eltünt, mind a három. - Az első az, aki e verset írja, - A második, az isten tudja hol van, - S a harmadiknak púpos már a sírja, - Keresztje elvész a sötét falombban. - - Jaj, mit tudtak, három diák, az este, - Hogy térden állva nézni kell e szépet, - Csak én látom a mult falára festve, - Mi nem láttuk még akkor ezt a képet. - Türelmetlen vér nyargalt ereinkben, - Szerettünk volna mindig menni, menni, - Mit is sejtettük, hogy ez itt a minden, - És a mi aztán jön, a semmi, semmi. - Ha pitypang kelyhét fújtuk, semmiség volt, - Unottan vártuk az időt, mi eljő, - Hiába lángolt kelletőn az égbolt, - Csak ő kellett, a koldusi jövendő, - Mert azt hittük, az élet, mint a tenger - Bejárhatatlan, nem lesz soha vége, - Előre néztünk nyugtalan szemekkel - Míg lábunknál hevert a csönd, a béke. - - De én a tengerek végére értem, - Vitorlámat fordítom újra vissza - S most megpihen e régi, téli éjben - Szegény lelkem, a fáradt nihilista. - - -CSÁTH GÉZÁNAK - - Te sohase-jövő és sohase-beszélő, - Várlak ma is, halott, e hosszú és e késő, - Bús éjszakán. - - Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal, - S befestve a falam a bandzsal, csorba holddal - Oly halavány. - - Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan, - Hol fejfa és kereszt elvész a sűrü lombban - És sír a táj? - - Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben, - De hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem - És fájva fáj. - - Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád - S a végtelen felé táguló nagy pupillád - Szögezd felém. - - Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom - És a beléndeken s a vad farkasbogyókon - Alszik a fény. - - Ah jól siess. Szived még egyszer megszakad tán, - Ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán - S nem értenek. - - És űznek majd tovább idegen, bús hazádban, - Zsákutcán és közön, ideges és hazátlan - Kisértetet. - - Itt nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem. - Tudod, hogy portámon és a szivembe nincsen - Semmi gonosz. - - Mert nem feledtelek. A fülledt estbe úszó, - Ablakból fölsiró, homályos hegedűszó - Eszembe hoz. - - Igy látlak mindig én, édes, fiatal orvos, - Fehér köpenyben, a kavicsos és porondos - Kertudvaron. - - De jőjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek, - Férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek, - Eltagadom. - - Szemedbe bámulok és csellel kényszerítem - Kezedbe a kezem és a szivedre szívem, - Ha nem merem. - - Igen, elédmegyek és régi orvosomnak - Csuklóm odanyújtom, hogy vizsgáld meg mint szoktad, - Ütőerem. - - Oly jó az, aki ad s te élted odaadtad, - Angyali gyilkosa nődnek s tennen-magadnak, - Szelíd barát, - - Ki végtelent ittál s a lelked égre lázadt, - Majd összetörted a tébolyok és a lázak - Szent poharát. - - Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal, - Kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal - S a mult, a csend. - - Halkan beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt, - S fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt, - A névtelent. - - Síró Hungáriánk ma porba fekszik árván, - Fölötte az átok, mint fekete szivárvány, - Gyászt bontogat. - - Anyáink, húgaink járulnának elébed, - Kik éhesen rágják, elfáradott cselédek, - A csontokat. - - Jaj, megmutatnám én a szívem is, e szörnyet, - Mely nappal céltalan halott vágyakra görnyed - S éjszaka sír. - - Mert életem felén nem is vagyok, de látszom, - S reggel, ha öltözöm, csak játszom, egyre játszom - És vár a sír. - - Ó vad szerelmese az őrült morfiumnak - Adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak, - Akár a pap - - Kérlek kiáltozván és íróasztalomra - Fantasztikus lázban görbedek lehajolva, - Hogy hívjalak. - - Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas, - Ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass - Annak, ki él - - S álomtalan éjjel kétségbeesve vár rád, - A multnak koldusa és százszorosan árvább - A semminél. - - Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak, - Ki bátran indultál, kapudat megtaláltad - Az éj felé. - - De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen - Feledve önmagam, jajokba fúlva lettem - Az életé. - - -A NAGYVÁROSBAN ÉLTEM - - A nagyvárosban éltem, hol a börzék - Déltájt, mikor magasba hág a nap, - Üvöltenek és mint megannyi torzkép - Az ember-arcok görcsbe ránganak. - Középkorban, fényén egy régi délnek, - Szólt a harang, letérdelt a paraszt, - Ők így imádkoznak, kik mostan élnek, - Csak pénzt kiáltva, jajt és bús panaszt, - Ijedt számokkal istenről vitáznak, - Az új istenről, »adnak«, egyre »vesznek«, - Hódolnak az aranynak és a láznak, - Magasba szállanak s a mélybe vesznek. - Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak - És a tengerben egymást fojtogatják, - Kéken sötétlik ere homlokuknak, - Nem ismeri itt a fiú az atyját. - Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes, - Amelyre most a déli csönd alászáll, - Mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes, - A pénz ura, a csíszár és a császár. - - Jaj, nem lehet azt soha kőre róni, - Mit szenvedünk, kik épitjük ma nyúlánk, - Egekbe vágyó, óriási gúlánk, - Mit meg se látnak e kor Fáraói. - - Én is szolgálok, mint a többi árva - A láznak és aranynak, kósza lélek, - Irgalmat esdek, a karom kitárva, - S alázatos vagyok, mivelhogy élek. - Harminckét éve járok hőbe-hóba - S az életemnek kedve már hunyóba. - Szeretnék el-kivándorolni innen, - Hogy még lehetne az életbe hinnem. - Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel, - Mennék az országúton, vándorember. - El innen, el-el messze, édes álom, - És élni kissé, nem ily eltiportan. - Két kedvesem elől egy kis szamáron, - S én kampós bottal, lenn az úti porban… - - -ÁDÁM FIAM UTRAVALÓJA - - Ugy írom néked, kisfiam e verset, - Míg életemnek aszu fája korhad, - Minden nap egy sort, lassan és szelíden, - Hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. - Halkabbra vált már a szivem verése, - A vérem néha pezsgett, de lehülten, - S ha futni kellett volna a futókkal, - Egy utcapadra csüggeteg leültem. - - Egy képet akarok te néked adni, - Olyant, mi nékem kiskoromba tetszett, - Hogy életünk, melyet ma könnyel élünk - Ugy hasson rád, mint egy ódon fametszet. - A háború kalandor üstkössét - Rajzolgatom a vígasztalan égen, - Te egykor rátekintesz majd e képre, - S ámulva szólsz, rég lehetett, de régen. - - Mert mostan éltél. A magyar igére - Alig nyitottad gyenge, drága szádat. - Tejről beszéltél, mézről és anyáról, - S csizmák tiporták ártatlan hazádat. - Jaj, kismagyar. Te bénák közt tipegtél - A jodoform és karbol illatában - Mankókkal játszottál budai kertben - S szegény rokkantak néztek haloványan. - - Akik ma éltek, azok porba rogytak, - A krisztusi-szelídek nem beszéltek. - Akik ma sírtak, száraz szemmel álltak - S ájult szavakat mondtak el a szélnek. - Aggastyán sem tud szólni így a multról, - Se pókhálós könyv, mely bölcs és hideg lesz, - Figyelj reánk, akik ma vérben állunk, - Hajolj hozzánk, a ma-verő szivekhez. - - Aranyt neked, aranyt, tömjént és myrrhát, - A kisdednek, a dacosan növőnek, - Ki felkanyarodsz új koroknak ormán, - Aranyt tenéked s az arany jövőnek, - Legyen tiéd a föld, mit megtagadtam, - Az ősi birtok szálljon reád újra, - Az ember álma, az erő, a minden, - A föld, a föld, a szent föld hallelújja. - - Én, éhenkórász, rímelő apostol, - A mélyből a magasba epedek fel, - És látlak téged, biztosan, a földön, - Fehér villába, hófehér ebekkel. - Vagy gépkocsiban, autószemüveggel, - Mintha az egész világ ura volnál, - Vagy erkélyen, az ordító tömegben, - Párnás ajtók mögött, a telefonnál. - - Mikor e látnok verset befejeztem - Az áprilisi szél borzolta lanyhán - A bokrokat, s nehéz-sötét sóhajjal - Nézett anyád reád, a kis verandán. - Még nem csüggedt le az idők özönje - És egyre nőtt az ár és nőtt az átok, - S mint járvány-cédulák halotti házon - Rikítottak a bús, skarlát plakátok. - - Most tudd meg ezt és tudd meg merre mentek - Testvéreid az emberek, szegények. - De azt parancsolom neked utolszor, - Halál helyett kiáltsd ujjongva, élet. - Mi elveszünk mind. Én is cihelődöm - És csomaglom csöndesen a ládám. - De te maradj itt és beszélj helyettem, - Kit embernek neveztelek, kis Ádám. - - - - -ŐSZI KONCERT - - -ŐSZI KONCERT - -PRAELUDIUM: - - Sírj őszi vers… Sírj mindakét szemem, - Sírj őszi koncert, zengő zeneverseny. - Most itt az ősz és én vagyok az ősz - És régi bútól vemhes újra versem. - Beteg az arcom s beteg a dalom - És a múlást sápadva szomjazom, - Az életet, mely már csak félig-élet, - A hervadt holdat és a sírt - S a hűs napot, mely a holdnál sötétebb. - - Beteg vagyok, szépségektől beteg, - Nem is vagyok más, egy beteg poéta. - Ha egyet nézek, elfakul a fény - És ferdül a nap, mint a hold karéja. - Ha kettőt nézek, hullik a levél, - És feltámad az, aki rég nem él, - Ha hármat nézek, az erdőn keresztül - Szél száll és kiszakad a köd - És a világ fázlódva összerezdül. - - Most a ligetbe bolygok délután - És úgy jövök meg, mint egy temetésrül, - Talpig fekete gyászoló ruhám - S vörös szemem a könnyektől sötétül. - Fekete kalap és egy lomha bot, - S én révedten, álmodva ballagok. - Levelük a fák az aszfaltra sírják - És csengenek és zengenek - Az utolsó neszek, az őszi trillák. - -* - -INTERMEZZO: - - Most tetszenek nekem az üvegek: - Mély délutánban oly mélyen tüzelnek. - Most tetszenek a sárgahajú nők - Sugárzásán szeptemberi tüzeknek. - Most tetszenek nekem a temetők, - Az elborult szobák bús, barna színben, - A haldokló fák szörnyü kórusa - És tetszik a föld és mindenki, minden. - Most dalol az ősz s én is dalolok, - Lalláz az ősz lassú litániát. - Most dalol az ősz, dalol a szivem, - Dalolni kezd most az egész világ: - -A FÁK: - - Mult este kezdődött a rékviem. - Poros és szürke volt az alkony - A görbe fénybe mentek hazatérők - És béna vágyak mentek lomha mankón. - Mult este kezdődött a rékviem. - Mult este volt, igen, igen. - -A TÓ: - - Mult este volt, - Elbújt a hold - És megfagyott a csendtől a vizem. - Mult este kezdődött a rékviem. - -A FOLYÓK: - - Hazátlanul fütyültek - A ködben a hajók. - Keresve egymást sírva jártak, - Mint a kisértetek, az árnyak - S az ég, a föld úgy hallgatott. - És habjaim remegve összebújtak, - Akár a félő gyermekek - És sírdogáltak hajnalhasadásig, - Mind könnyezett, mind könnyezett. - -A TÓ: - - És a víz a piciny hajókon - Olyan nehéz lett, mint az ólom. - -A LIGET: - - És délután járt itt egy beteg ember - S azt mondta a fáknak, hogy őszre meghal. - -A RÉT: - - A lég is megfeszült, mint egy üvegfal - És fedve voltunk fénnyel, tiszta csenddel - -A HÁZAK: - - Mi is elbújunk a homályos égbe - És összeszorulunk, mint a csigák - És alkonyórán, alvó ablakokban - Fellobban a langyos lámpavilág. - Most a cseléd is elborulva nótáz - S az emeleten égő vasalót ráz - Vöröslő tűz-körökbe - És aki megtér elhagyott szobánkba, - Itten marad örökre. - A nő imádkozik, a férfi bámul - És jeleket les a jós éjszakábul. - Ügyetlen újjon bukdácsol a skála, - Az eső is skálázik egymagába - És a diák fönn egyedül - Egész éjszaka hegedül. - -AZ ABLAKOK: - - Mi is siratjuk őt, - Siratjuk, aki itt lakik, - A nyárt, a nyári álmait. - Mi is siratjuk őt. - Gyászoljuk őt és dobolunk, - A szél, az éj üvegdobunk. - És sírnak rá az üvegek. - -AZ ÉG: - - És az eső is megered. - -A VIHAROK: - - Már vérzik a nyár, - A vénülő asszony. - Szél a haraszton. - Kár érte, be kár. - És rebben a sóhaj, - Jaj várjatok, ne még. - És lombtakaróval - Takarja tar fejét. - Haha, haha, - Hull a haja - És vézna arca hóka. - Fején vörös paróka. - Jó éjszakát. - Minden csupa árnyék - És ő, a világszép - Már festi magát. - -AZ UTCÁK: - - Rajtunk a szél, a vak őrült kalandoz. - -A PÁLMÁK: - - Mi még hiszünk s imádkozunk a naphoz. - -A VIRÁGOK: - - Mi mitse várunk s mondjuk csendbe: jóéjt, - S borzongva isszuk a hűs, őszi holdfényt. - Jóéjt virágok és jóéjt világok, - Lázas lányok, halotti húgaim. - Jóéjt testvérek, őszi rózsa, - Bús rezeda, dús kankalin, - Buja thuja, szegény beteg ciklámen - Most haljatok meg. - -AZ ESŐ: - -Kip-kop. - -A FELLEGEK: - -Ámen, ámen. - -* - -A FÉRFI SZÓL: - - – Nézd, nyáron azt mondtam magamba: - De szép lesz ősszel, ha beteg leszek. - Jő valaki, ki csendes és beteg - S megnő a házunk, ez a bús, csodás ház - S a szél bongó telefondróton hárfáz. - Behull a meseházba a verőfény - És fűtjük arcunk bibor téa gőzén. - Vagy hintázunk a csendes hintaszéken, - Vagy álmodunk az elhagyott verandán. - Te hímezel s sötét arcomra bámulsz, - Amit tűzfénybe von nehéz havannám. - - – Nézd, nyáron azt mondtam magamba: - Majd jő valaki, ki szeret talán - És sárga fák közt járok lábbadozva, - S járni tanulok egy nő oldalán - Tipegek és ha félek hazamenni - És kertjeinkben árnyra árny oson, - Hazavezet és megcsókolja számat, - Gyógyítva csókol a mély folyosón. - És félti szám, mint egy szelíd sebet - És csendben eltol, ha csókot adok - És tiltva teszi ujját ajakára, - Mert betegnek árt, jaj árt a csók. - - Most itt vagy és vagy betegápoló, - Csókkal gyógyító beteg-apoló. - Csók, zavaros must, mézes, mérges, édes – - Csak sose lenne a csóknak szünetje – - Hajh nyári láz, hajh bús delirium, - Csókok szüretje, életem szüretje. - -* - -A NŐ SZÓL: - - De én szeretlek édes emberem, - Az életem gyógyítja a tiédet. - Gyógyítja egyik száj a másikat, - Gyógyítja egyik kéz a másikat, - Gyógyítja egymást két szegény kis élet. - Gyógyítja a vad, lázas bor a lázat, - A bűnt a bűnnél is búsabb bocsánat. - Gyógyítja a vak éjszakát a nap, - Gyógyítja a sziklákakat a patak. - Gyógyít a fény, a láng, a lég, a jég, - Ha ráborul a tűz-gyötörte főre, - Gyógyítja a fű a beteg sebet - S a fekete hajat – a szőke. - -* - -FÉRFI SZÓL: - - Makrancos munka, hogy gyűrűs kezed - Az ördögi cérnák között motoz. - Bukfencező csel, kínai kötés - És távoli, és titkos, és gonosz. - Egy kis manócska mindegyik kötőtű - S cikázó újjaid iramja gyors. - Te vagy, ki oldva-kötsz és kötve-oldasz, - Te vagy a sors, a sors. - - Makrancos munka, női mánia, - Valami baljós, balos, ördögi. - Mit nem tudok, csak félve bámulok - És távolságunk tűkkel tükrözi. - Oly messze vagy te s e galambi játék. - Fehér fonál puha pamutba tőr. - Ki hal meg itten és miért e háló? - A tű az öl, az öl. - - Makrancos munka, bújtó babona, - Alattomos, hisztérikus-merész. - Most sunnyogó, huncut, s igénytelen, - Mint lassu cica, hogyha egerész. - Játék a seb, játék a kacagás is - S komoly halál a díj egy kacajér. - És csillogó tűk, csillogó szemek közt - Hull-hull a vér, a vér. - -* - -A NŐ SZÓL: - - Mit énekelsz? Kivel beszélsz megint? - Mit lát szemed az üres levegőbe? - Mit énekelsz? Miért siránkozol? - Hisz senki sincs itt, mért beszélsz felőle? - Mért nézed úgy két dombos melleim, - Mint temetőben a sírhalmokat, - Mily könnyeket törölsz szegény hajamba - És éjidőn micsoda riogat? - Miért beszélsz mindig feketeségről, - Mért látod szőke fürtöm feketén? - Most sír vagyok és egy halotti urna – - Mondd, kit temetsz belém? - -* - -A FÉRFI SZÓL: - - Én eltemettem, édesem, beléd, - Kit most borzongva hívok újra vissza, - Mint halvány lángnál bomló spiritiszta - Halottjai kisértő szellemét. - Én eltemettem, édesem beléd, - Vidám szemedbe az ő bús szemét, - A te hajadba az ő dús haját, - Karját karodba - S most mind a pompa - A te szegény testedbe suhan át. - - De lásd, fejemen most a mult cikáz - És lelkem száll, a végtelenbe túl, - Száz idegem megint feléje nyúl - S mint beteget elönt az esti láz. - -A NŐ SZÓL: - - Pokoli éj: - Iszonyú, iszonyú - Az éjszaka mi mély, - Csupa láng és ború, - Halálharag, lég-háború. - Iszonyú, iszonyú. - -A FÉRFI SZÓL: - - És most megint elémbe jő – - Egy pillanatra – s régi minden, - Hervadtan és halotti ingben - Kopog-kopog az ősz, meg ő. - -A NŐ SZÓL: - - Ó jaj, te félsz, - Kiről beszélsz? - -A FÉRFI SZÓL: - - Idézem őt! - Gonosz, hazug kezét idézem. - Idézem őt! - Ezen a poklokszülte éjen. - És kék szemed fekete lesz. - Hajad sötéten csergedez. - Hozzá hasonlít gyenge főd - S a levegőben érzem őt. - Parancsoló árny, félig szent valóság, - Félig szeszély. - Most párka, végzet s a kezében orsó. - -A NŐ SZÓL: - -Beszélj, beszélj! - -A FÉRFI SZÓL: - - Ó, hogyha láttad volna egyszer - Amint könyezve, mereven, - Imádkozó, áldott kezekkel - Letörte én áldatlan életem. - Ó, hogyha láttad volna egykoron, - Mint mostan én az arcodon. - Igen, ilyen volt: festék és hamis máz, - A szája egy kis rózsaszínű szinház. - Villanylámpácskák gyultak a fejében, - Ha nevetett, - Rózsásvilágos lett a levegő is - Feje felett. - Tükrökbe nézte furcsa-gonosz arcát, - Mély tükrök mélyiben - És az ezüstmámortól szertepattant - A tükör és szivem. - Megfeketült a mellemen a rózsa, - Amit adott - És ráncos lett, mint egy vénasszony arca - S halott, halott. - És megvakult kezében - Az ezüst és arany… - -A NŐ SZÓL: - - Csitt-csitt, elég. - Mostan belép - S közénk ül szótalan. - -* - -A FÉRFI SZÓL: - - Te egy vagy azzal, ki mindnyájunk anyja - És nem mint én, ki tőle idegen, - Ki férfi-fejjel komorlok a létbe, - Dult csillagokba nézve mereven. - Te szent vagy és dal és harmónia. - Én a természet mostoha fia. - Nekem beszélni kell és sírni, sírni, - De a te némaságod szónokol. - Virág vagy és patak vagy, déli nap vagy - Üvegszekrénybe kincs, üvegcsokor. - Te bútora vagy elhagyott szobámnak, - Én gondolatkaosz. - Te élsz, ahogy a csillagok s a férgek - S nem vagy se jó, se rossz. - Te szép vagy és nő vagy, hevítő vagy - És hordozója százezer tavasznak. - Én kincseim közt nesztelen didergek, - De te mezítlen vagy királyi-gazdag. - Te néma vagy s úgy nyúlik el aranyló - Ovális tested a kereveten, - Mint egy gömbölyű, forró, eleven - Tengermorajt százszorzó, drága kagyló. - -* - -A NŐ SZÓL: - - Nézd őket… Ah, míg várunk a vonatra - Hogyan cicáznak kormos árnyaink. - A kavicsok közt, a fényes sineknél - Zöld csillagunk meddő sugára ing - És úgy folyik a fénye arcainkra, - Mint beteges, halványzöldszínű tinta. - Folyik a holdfény, - A rég kiholt fény - S lenn összesímul két alak - Sötét tagokkal, hallgatag. - Nézd, most húzódva messze távolodnak, - Most összeér árnyék-kezünk. - S ölelkeznek – szegény, szegény bolondok. - -* - -A FÉRFI SZÓL: - - Ó jaj, mi is ölelkezünk. - -* - -A FÉRFI SZÓL: - - Ez itt a korzó. - - Itt egy hervadó kert, - Mely érzi már a gyilkoló októbert - És sejtelmétől is oly halovány. - És fái közt olyan betegen illan - Az őszi nap, a sárga, őszi villany, - Bágyadt villanyfény haldokló szobán. - Lábujjhegyen járjunk most mindaketten, - Mert fájdalmas lelkembe meggyötörve - Bámulva nézi önmagát az ősz, - Mint egy kisérteties, mély tükörbe. - - Ez itt a korzó. - - Most tekints körül - S nézd a parázsló brilliántot, édes. - Nyiltan közönnyel, bátran, ahogy illik - Egy hypermodern költő kedveséhez. - Ott vannak még a nyártól züllött ernyők, - Halványpirossal, kiszíttan, fakón. - A kánikula sok-sok martaléka, - Egy kerti szék az őszi udvaron. - Rongyok, remények, megpörkölt rakéták - És cigarettavégek és szivek. - Fölöttük az árny, a halál, az éjjel - És a hideg, a szomorú hideg, - Itt egy kávéház fázó publikummal, - Ott meg az irodalmi emberek, - Kik szivarozva, szigorú szemölddel, - Szegény hullám fölött veszekszenek… - -* - -A NŐ SZÓL: - - Én odamegyek és megkérem őket, - Hogy tégedet nagyon szeressenek - És értsék meg vívódó éneked. - Én odamegyek és megkérem őket, - Pajkos kacajjal, mint egy éji tündér, - Hogy lássanak be fátyolos szivedbe - S szeressenek elátkozott szivünkér. - Általkarolom csendesen a lábuk, - Az életed szelíden elmesélem, - Hogy megriadjanak és tág szemekkel - Bámuljanak reám az őszi éjen. - - Mert szép a lelked régi bánatoktól, - Oly édes és jó, mint a tiszta óbor. - Ó én tudom ki vagy te és mi vagy te, - A te dalod rezgő rezedaillat. - Pünkösd a kedved, templom a szived - És hogyha szavad néha elijed, - Előtted szellemek és árnyak ingnak. - Én láttalak és nagy vagy és hatalmas, - Ha néha álomlátón hátra-hajlasz, - Én láttalak a kulcslyukon keresztül, - Hogy átölelt sok lenge látomány - És egy tekintetedre - Halványan és remegve - Bús angyalok röpültek a szobán. - -* - -INTERMEZZO. - - Gyümölcsös ősz – – - Te vérző, koszorús – - Én hódolója vagyok a gyümölcsnek. - Szeretem a virágok táncait, - De az érett gyümölcs mély szava bölcsebb. - Ő már a cél, a szín, a hervadás. - Nyarak alusznak benne s cukrok íze - S remény, öröm, valóvá semmisítve - Ő már a vég, az állomás, a nász. - Én szeretem az égő-fiatalt, - De várva-várom a bús diadalt, - Az utolsó-halálost, szomorút, - Mely lelkemet te hozzád igazítja - Tedd, vérző ősz, nehéz fájdalmaimra - És életemre komoly koszorúd. - -A NŐ SZÓL: - - Ne sírj, ne sírj. Ah én nem értelek - Csak érezem, hogy fáj s valami jajgat. - Szavaid sokszor félve hallgatom, - Csodálkozom az elröpült dalon - S idézem a világgá szállt siralmat, - Mely a szivedből jött – érintve szádat – - És mély, mint a halál, a jaj s a bánat. - - Ne sírj, ne sírj. Ah én nem értelek, - Gyümölcs s öröm közt édes a halál. - És szép a gyász, a félő suttogás, - A dal, ami remegve tétováz - És azután szédűlt magasba száll. - Nézd, hogy ragyog ránk ez a cifra bál. - E pirossárga, őszi karnevál. - -* - -A FÉRFI SZÓL: - - Boldog, pogány nő, boldog százezerszer, - Ruhák között is százszor meztelen, - A hervadásba nyúló buja csókfa, - Megrészegűlő bíbor levelen. - Örült menád – kavargó fürteidben - A régi lázak láza szálldogál. - Szüretre zendül minden táj körötted - Csiklandja orrod erjedt muskotály. - Ó örökegy, – ó ősi titkot érző – - Ó változó kép – táncos tünemény – - Te látod még a régi, részeg istent - Őrjöngve párduc-szekerén. - - Én másra leltem. Isten s ember nélkül - Daloltam ezt a férfi-éneket, - Hogy hallottam szívemben s a bokorban - A csendet, amely rajta lebegett. - A végtelenség bús hárfája lettem - És összegyűlt minden jaj a szivemben - S mostan viszik-viszik e kis dalok - És belezüllnek, meghalnak sóhajtón - -* - -AZ ÉG, AZ ŐSZ, AZ ÉJ: - - Tücsökcirippelés egy régi ajtón, - Amit mindenki elhagyott. - - - - -ÉGI KALANDOK - - -EGYRE KÖZELEBB - - És egyre-egyre közelebb - Megyek feléd, halál - S már ki se ejtem nevedet. - - Ifjan beh sokszor hivtalak - S lázam hűsíteni - Fejemre raktam a havad. - - Most már sírokra sem ülök, - Mosolygok lankatag, - Míg fáradok és szürkülök. - - Híredre lelkem nem riad, - Nem vagy már szörnyű se, - Apa vagy és én a fiad. - - Oly egy veled e meggyötört - Szív és e mellkosár, - Mint egy veled a rög s a föld. - - Ó a halál az, aki vén - S koporsó-érc ragyog - Jégszín haján, bús ajkivén. - - És egyre-egyre közelebb - Megyek feléd, halál - S már ki se ejtem nevedet. - - -EGYÜGYÜ ÉNEK - - Ma láttam én a holtakat, - A régen-régen voltakat, - Mezítlenűl és feketén, - A hullakamra fenekén. - - Az egyik azt mondotta: jaj, - Fején izzadt volt még a haj. - A másik azt mondotta: jó, - Áldott halál, lágy takaró. - - Én mondtam: édes véreim, - Megcsöndesült testvéreim, - Sok férfi, nő, agg, kisgyerek, - Elromlott, szent játékszerek. - - Egymás fölött feküdtek ők, - Nyílt szemmel, árva csecsemők, - Ki szülte őket, ottan áll, - Kegyetlen anyjuk, a halál. - - Az arcuk tompa és suta, - A lábukon egy cédula, - Szakállasak és vállasak, - Mosolyosak és árnyasak. - - Nincs jaja ennek, sem hire, - Nem várnak ők itt semmire, - Egyik kövér, másik sovány, - Mind földbe járuló, pogány. - - Nem szörnyű már, nem is csodás, - Nem őrület, lidércnyomás, - Se feketeség, se derű. - Csak egyszerű. Oly egyszerű. - - Nem sírtam, nem nevettem itt, - De ezt a vallást tettem itt. - Ma láttam én a holtakat, - A régen-régen voltakat. - - -ŐSI… RÉGI… - - Kibújt a hold. Most néki mennek - A vágyaim a végtelennek. - - Jaj, hogy mehetnék. Semmi célom - Ábránd a vágyam és acélom. - - Babonás vágy űz, ősi, régi, - Két ezredéves hősi, égi. - - Lennék kisértet, jámbor évek - És árnya egy szent remetének. - - Megállanék bús ablakoknál - A csendbe, hol egy légy motoszkál. - - Rohannék messze, egyre meszébb - És tévedeznék, révedeznék. - - Vágnék nyugatnak, napkeletnek - És várnék, amíg elfelednek. - - -CSILLAGOK - - Diákkoromba, vékony kis legényke - Fölnéztem a didergő csillagokra, - Mik fázva égtek fönn a téli éjbe. - - Lengett nyakkendőm könnyü-furcsa csokra - S én csak rohantam, sápatag-fehéren, - Vásott köpenyben, éhesen rajongva. - - Jaj, elbeszélni nem tudtam, mi nékem – - Oly ájuló-mély bűvöletbe estem – - A csillagfény a bús, kopott vidéken. - - Most járok itten, tiszta, téli esten, - Prémes bundába és megváltozottan - Dús vacsora ízével, Budapesten. - - Még most is ég a csillag, ahogy ottan, - Arany tüzekkel ékszeres az égbolt, - Csak én nem égek, aki úgy lobogtam. - - Álmos szemem keresi fönn a rég-volt - Csodákat és oly búsan mondja szívem, - Hogy nékem már a csillag is sötét folt. - - Vak vágyam mégis fölfelé feszítem, - A kis diákdalt újra sírva zengem - S kihunyt arcom fölmutatom szelíden, - - Ó csillagok, ismertek-e még engem? - - -ÉJI RIADALOM - - Hajnal, éjfél közt ocsúdva mély sötétbe fölriadtam - S az ablakból kihajolva bámultam, két óra tájt. - Mind aludtak, langyos éj volt, nesztelen, halotti-csöndes - És a gáz arany dsidával silbakolt az útakon. - A másik ház emeletjén szembe vélem egy ebédlő, - Az ablakja tárva-nyitva, halkan ég a villanya. - Véghetetlen, érthetetlen áll a kép az éjszakában, - Mint üres és furcsa szinpad, a szereplők nyugszanak. - A pohárszék hosszu árnya mozdulatlan nyúl a falra, - A márványlapon darab sajt és fölötte sajtharang. - A falon szorgalmasan jár egy polgári ingaóra, - Sétálója sárgarézből és egész hozzám ketyeg. - Arra gondolok, kik élnek itt, akiknek házi titkát - Egy szorongó éji órán mindörökre ellopom. - S megriadva kémlelődöm, mért e zajgás, mért e fájás, - Hogy a szám se tud beszélni s száj helyett beszél a szív. - Volt nekünk is sajtharangunk és volt kedves ingaóránk, - Mely szelíden járt az éjbe, míg aludtunk, gyermekek. - Most, álomtalan kesergő, nézem ezt a titkos órát, - Itt a hangtalan magányba hálóingbe hallgatom - És azon jár álmos elmém, hogy a föld száguld az ürben, - Óriás, zúgó robajjal mind ijedve vágtatunk, - Én, ki nézem, az, ki alszik, sajtharang és ingaóra - S reszketek, hogy életünk csak negyven, ötven, hatvan év. - - -BOHÓC - - Lecsuklik minden pilla most, - Nem is találsz több villamost, - Igy járok én is itt, gyalog, - Köröttem olcsó angyalok. - Kármin, sáfrány, körúti nők, - Selyem harisnyák rossz cipők - S ami búsítja bús dalom, - A fanyar arcon fájdalom. - - Ha a sír szavát hallanád, - Nem hallanál ily balladát. - Egy árva költő tévelyeg - S itt méri a mély éjeket. - Egy görbeutcán remegőn - Járkálok mint a temetőn. - Ó élet! sár! láz! csúnya út! - A vége és a mélye rút. - - De jó itt, mert ez utca fáj - És szép, mert téboly ez a táj - S álarc alól mártir-szemek, - Testvér szemei rémlenek. - Festett az arcom nékem is - És szenvedés az ékem is. - Jaj, a költő gyomrába kóc, - Ő is beteg és torz bohóc. - - -MINT - - Mint a beteg, ki néha visszagondol - Egészségére s könnyez és nem érti, - Úgy gondolok én vissza bús soromból - Az ifjúságra, lankadt lelkü férfi. - - Jaj, az enyém volt-e a régi hársfa, - Amelyre a vidéki éj aláfolyt, - S én voltam-e a lánynak útitársa, - Cigányhaján ki hordott lila fátyolt? - - Csak színezem tovább a régi hársfát - És életemnek régi-régi társát, - Mint a beteg, ki forró és fanyar - - Lázába édes képeket kavar - És álmodik, hogy jár a dombok alján, - Előtte a kutyája s bot a karján. - - -ÁRNYAK FEHÉR PROCESSZIÓJA - - Árnyak fehér processziója. - Te titkos és halk körmenet, - Mért hoz elém most minden óra? - - Ó, jaj, mi ez? Ó, hogy lehet, - Hogy őket én mind elfeledtem, - Hisz társaim, hisz emberek. - - Suhognak óriás seregben, - Ködfantomok, bús, vézna nép, - Mind ismerős és ismeretlen. - - Egy-egy ember utamba lép, - Hallok sok elnémult, csodás szót - S úgy zeng, ahogy a multba, rég. - - Kis társaim, ti porba játszók - Emelve sápadt fejetek - Az őszi kertekből kimásztok. - - Hervadva, búsan, réveteg - Lányok merülnek föl az éjben - S nagy, néma szájuk rám mered. - - Görnyedten ülök s sírva nézem, - Hogy tünedeznek szüntelen - És száll-lebeg velük fehéren - - Az életem, az életem. - - -REGGELI ÁLDÁS - - Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé - És egy nyugalmas, fekete szivar. - Hogy oly lázzal, mely ezer éjszakáé, - Azt mondjam a kelő reggelnek: ávé, - Az ébredés lázadt szavaival. - Künn köd. Regényes, reggeli roráté. - Itt benn a gyertya olyan halovány. - Fakó fal. Álmos ágyak. Örökös csönd. - Egy keltőóra, amely felcsörömpölt - S most süketen vár és ver tétován, - Hogy beleborzong fütetlen szobám. - - Ver a szivem… Órám is egyre ver még. - És fojtogatja torkom az öröm. - Micsoda ez a régi-régi emlék? - Dalolni és sikoltani szeretnék - És szállani a hajnali ködön. - Csiklandja mellemet, oly édesen tép, - Mint bús gyerekkorom emlékei, - Hogy álmosan gondoltam még az éjre - S petyhüdt arcom a mosdó vize érte - S szaladtam volna ki, a ködbe ki, - A nagy megindulást köszönteni. - - Még nincsen itt. De jön. Hajrá a reggel. - Még csupa folt és csupa sejtelem. - Nyomott szivem hozsannázva remeg fel, - Füstöl az út gyászkandeláberekkel - És holt magány kong árva tereken. - Ilyen magányt nem látott soha ember, - Ez a magány csak én velem rokon. - Gázlámpasor virraszt kihalt utaknál, - Az éj mellett ravatalgyertya barnál, - Igy megyek az ájult fővároson - S utolsó álmát félve meglopom. - - Fekete bársonyok közt éji pompa. - Oly nesztelen, oly csendes és kopár, - A kórházakba lámpa leng lobogva - Virrasztó lángok távol ablakokba - És éji fényük fájón folydogál. - Félő kaszárnyák bújnak össze sorba, - Mik éjjel is úgy álltak az uton - És szundikálnak, lomha, furcsa szörnyek, - Dermedt nyakuk sután előre görbed, - Kinos vonaglás reszket álmukon… - De itt a reggel, én, csak én tudom. - - Egy bérkocsin rohanok most elébe - Lihegve lesem, merre érkezik. - Külvárosokban bújok fázva-félve - És belenézek szürkülő szemébe, - Megcsókolom didergő térdeit. - Jaj, merre jön? Jaj, az utamba tér-e? - Itt már az éjjel fátyola szakad. - Fáradt leányok, éjjeli pincérek, - Ődöngő korhelyek, kik hazatérnek, - A percenő fényt várom sápatag, - Nehézszagú, sötét tetők alatt. - - A szívemet széttépem száz darabra - S az ébredőknek mind odavetem. - Az első villamos robog, hozsanna, - Egy kiscseléd lámpát gyújt a magasba - S zöld fénybe motoz az emeleten. - Áldott, aki a reggelt nékem adja, - Áldottak e bús, fáradt emberek, - Kik élnek és hozzám hajolva lágyan, - Szelíd kezekkel hűtik éji lázam, - Áldottak az alvók, a csendesek - S áldottak, akik menni kezdenek. - - Áldottak ők. Áldott, ezerszer áldott - E decemberi deres virradat, - Mely most szivembe, ahol minden átok, - Világot gyújt és nyújt egy jégvirágot, - Nekem, kinek már semmi sem maradt. - Áldott mindenki, zokogok, kiáltok - A tiszta lázak zengő reggelén, - Áldott a szívdobogtató és szürke hajnal, - Mely most megindul sejtető robajjal - S éj nap között, igy, még egész enyém - S áldott a föld és áldott legyek én. - - -LÁNGOK KÖZÖTT - - És fekszem itten betegen. - Ágyamra fény cikáz, - Bús villogását ismerem – - Ez a tavaszi láz. - - A láz, a gyász bennem cikáz – - Ez a sötét tavaszi gyász. - A szemeim oly könnyesek - S tündöklő arcom csupa seb, - Tüzespiros, vágyó-fehér. - Amerre nézek, csupa vér. - Fülemben mézes, buja szók. - Az ajkam könny, láng, csupa csók. - S a lelkem: az csupa zene - És a kezem - Oly vértelen, - Mint egy beteg leány keze. - - És újjam, újjam szótlanul – - Halk, tiszta gyertya – lángra gyul - És tavaszi ligetek árnyán - Lobog a zöld homályban árván – - Most a te szájad érezem, - Egy lángkaréj beteg kezem - S a tűz, a láng karjába fog – – - És lángolón és álmodón - Sötétlombu oltárokon - Én is, én is fellobbanok. - - -A MAGÁNY PAPJA - - Itt a magányban újra megtaláltam - Bolyongva síró, tévedt lelkemet - És hull a könnyem csendbe, lassu árban, - Mint bús mezőkre a halk permeteg. - - A földre fekszem s bámulom a fákat, - Könnyezve, dultan jő a szerelem. - S hogy a kongó mezőn senki se láthat, - Sötét dalok tömjénét égetem. - - Holt bánatom hamvát fejemre hintem, - Sivár imákba görnyed a gerincem, - A multak gyászmenetje felkeres. - - S merev ajakkal hallgatok kevélyen, - Magamra húzva éjsötét kedélyem, - Mint zord csuháját a bús szerzetes. - - -SZONETT EGY SZOBORRA, - -MELY AZ ÁLLÓ DANTÉT ÁBRÁZOLJA - - Egykor mi is majd igy fogunk megállni, - Mint ez a kőben szenvedő alak. - Leroskadó, merev ivek csodái, - Siró tagok, jajongó vonalak. - - Igy meredünk meg bánatunkba halkan, - Mikor az égre-orditás kevés. - A fájdalom ez, néma, mozdulatlan, - A végtelenbe beledermedés. - - Az önmagába fúló néma Kin – - Az ős Szükség a végzet partjain – - Hátrálni nem tud s nem előremenni. - - Önroncsain bús diadallal áll - S nincs fogcsikorgatás – és nincs halál – - Nincs békülés – és nincs könny. Ez a Semmi. - - -A SZŐKE NŐ PORTRÉJA - - Csitt – fel ne keltsétek. Hisz alszik, alszik. - Bús boldogságát eltemette rég. - Fekete csipkéin pici aranyszív. - Úgy nyújtja ki sápadtarany fejét. - - Alvó szemében megholt, régi átok. - Békébe fáradt bánat borúja. - Miért ezek a halk szomorúságok? - Ki tudja, mért a fátylas gyászruha? - - Csitt, csitt – a kacagása oly merengő - A szava halk, ezüstös mise-csengő, - Nincs szívtelenebb és nincs szomorúbb. - - Ha cseng, ha zeng, térdére hull a szépség - S ő mint hatalmas aranykoszorút - Némán viseli gőgös szőkeségét. - - -VÉNSÉG - - Nem így képzeltem. Furcsa, csúnya szörnyet - Gondoltam én és fáradt öreget, - Aki köhögve a botjára görnyed - S hátán a régi rőzse integet. - - De most hogy itt van, még százszorta szörnyebb, - Mint a mesébe, néma és meredt, - Majdnem derűs és kedves, azzal öl meg, - Hogy vár az iróasztalom megett. - - Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz, - Megismerem, hogy mindig ugyanaz - S belényugodtam, hogy a láz elillan. - - Nem sírok, ha az esték holdasok - És néha, hogyha éjjel olvasok, - Kissé homályosabban ég a villany. - - -ÁLDOTT SZEGÉNYSÉG… - - Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta, - Elhagytál s én is, jaj, elhagytalak. - Most úgy idézlek, mint a spiritiszta, - Éhes, sovány és légies alak. - - Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza - Hivlak, te bátor, rongyos és szabad, - Ki keserű poharát daccal issza - S tűzzel fakadnak száján a szavak. - - De merre vagy? Most tán még mostohábban - Laksz egy sötét és vak diákszobában, - Olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz? - - Vagy tán fekéllyel fekszel a szeméten, - Vagy mit se várva ifjan és setéten - Egy bús asztalra ráborulva sírsz? - - -AZ ÁTKOZOTT HÁZBAN - - Jaj, jaj micsoda bánat ez. - Ki hagyta rám, ki hagyta rám? - Úgy vesz körül, mint néma ház - S már ki se nézek ablakán. - - Már ki se nézek ablakán, - Ezen az átkos ablakon. - Az ablaka könny, csupa könny - S e ház, e ház a fájdalom. - - E ház, e ház a fájdalom - Nem is megyek innen tovább - És szeretem únt képeit - És bágyadt, barna bútorát. - - Sok bágyadt, barna bútorát, - Amelybe lassan átfolyok, - Mint este, ha bezárkozunk - És leeresztjük a rolót. - -* - - Úgy fekszem itten most az ágyon, - Mint egy rosz, összekötött ördög. - Kényszerzubbony nekem a sorsom - És benne esztelen dühöngök. - - Megátkozom a születésem, - Szájaskodó, zavart szavakban - S szivemben egy égigsötétlő. - Égigsötétlő, szörnyű kard van. - -* - - És néha úgy beszélek már magamról: - Ő szenved itten és Ő elmegy innen; - És néha látok még egy régi képet, - Egy idegen arcot a szemeimben. - És néha látom: hogy megy Ő az utcán - Lógó karokkal s mondom: vége, vége. - És néha látom: hogy búsul magában - Egy kiskávéház piszkos éjjelébe. - És néha megsiratom özvegy ágyát – - Hajnalban az ágy, mint egy pihenő sir. – - És néha szólok: Ő nyugodni tért már, - És mondom: Ő bánt engem s mondom: Ő sír. - - -AZ ELLENSÉG - - Én tettem ezt. Hogy most leestem - És szemfedő vár és kereszt. - Azt mondom innen mégis: ámen. - Magam ura, én tettem ezt. - - Szörnyű veréssel vert az isten, - De ellene nem vétkezem, - Szörnyebben az istenverésnél - Vert öngyilkos, bús két kezem. - - Vert a kezem és vert a szájam, - Szivem korbácsa és nyila. - Néha úgy keltem magam ellen, - Mint egy cudar haramia. - - Most itt vagyok. A bús határnál, - És sorsomat bennem keresd. - Mondd: ámen, övé a koporsó. - Mondd csöndesen: ő tette ezt. - - - - -KÁRTYA - - -KÁRTYA - -A KÁRTYÁS FELFOHÁSZKODIK: - - Ó színek színe, ördög bibliája - Fújd meg lelkembe roppant riadód. - Ó szívek szíve, züllött, furcsa szívem, - Vidd az ördöghöz drága véradód. - Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg, - Az élet asztalára dobd oda - És hogyha aludt a sors ezer évig, - Mostan történjen végre a csoda. - Vesztett csaták, vér és kudarc után - Más nem maradt, csak ez még és a semmi. - Ó érzitek-e, micsoda e hívás: - Szaladni, úszni s menni, menni, menni, - Örökre folyni örök körfolyásban - Ujhódni, veszni, hullni lefele, - Csók és halál, bús kezdet és búsabb vég, - Színkeverés, tánc és örök csere, - Lélekzeni parázsló oxigénben - És nézni, hogy minden hogy folyik el - És érezni, fejünkön a sisakkal - A harc előtt, hogy menni, menni kell? - -A KÁRTYÁS IMÁJA: - - Valami van: - A változás. - Valami van: - Ami oly csodás. - Én veszhetek, - De nem vesz el ő - A félszemmel siró, - Félszemmel nevető. - Valami van: - Öröm és iszony. - Valami van: - A földi sikon. - Valami van: - Ezt érezem, - Tapintja velőm - És látja kezem. - És hirdetem - Búsan-vigan - És esküszöm: - Valami van: - -A SÖTÉT PÁRKA: - - Három bús párka áll az élet utján - A nő, a kártya, a halál. - Ó sötét párka, fátylasarcu, rejtett, - Engem kötényed titka vár. - Nem kérdezem, tündér vagy-e, banya? - A szeretőm leszel száz éjszaka. - Az életem péntekjén felkereslek - Hozzád őrjöngve felfohászkodom - És kérem az igét, a szót, a kulcsot, - Lábadra ejtve ráncos homlokom. - Lassú nekem az élet – sokszorozd meg - És adj a láznál lázabb lázakat. - Oly titkos ez a kincsesláda, nyisd fel - És hulljon le az iszonyu lakat. - Pörögjenek most gyorsan minden orsók, - Lássak ragyogva, mint még sohasem - Mutass nekem most bölcsöt és koporsót, - Sötét ujakkal illesd meg a sorsot - És gombolyísd le lassú életem. - -TENGER ÉS VIHAR: - - És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek, - Recseg-ropog hajónk, - Kegyetlen vashajónk, - S hullámokon, ködön megyünk, örök merészek, - A szél, a köd jajong, - Hogy sir, jajong - És vasbordáival dacol a bús fedélzet. - Oda se könnynek, és oda se semmi vérnek, - Hurrah, tovább, tovább, - Mindég tovább, tovább - Csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek, - Sötét sziklákon át, - Millió poklon át - Szállunk tovább, tovább s szegény agyunk oly részeg - És rí a felleg is, és sziszeg a kötélzet, - Orditozunk: csodát! - Csodát, barbár csodát! - S csikorduló foggal csapunk neki a vésznek, - Káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek, - Zápor zuhog, kén és pokol zuhog - S hurrah, hogy minden a habokba halt, - Habzsoljuk az otromba diadalt, - Mint részeg matróz a nehéz rumot. - -AZ ÉJ, AZ ÁLOM S A KINOK: - - De éjidőn szörnyűket álmodunk… - Jönnek felénk piros kis ördögök - S tüzes vaspántba lüktet homlokunk, - Sárkányok üznek, krampusz ránk röhög. - Mint a fegyencek járunk szédelegve - Cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe, - Tengert iszunk s szomjunknak nem elég, - Éhségünket eteti az ebéd - Kincsek között, bársonyba, jóllakottan - Király ebédjén vagyunk éhesek - És ránk vicsorog a sötét sarokban - Egy tüzesszemü, ordas, éhes eb. - -SZEMÉT ÉS CSILLAGOK KÖZÖTT: - - Ha emberek közé megyünk, fényes terembe - Remegve toljuk a tiltó reteszt. - A tiszta nők nyugodt és enyhe mellén - Oly súlyosan lóg az aranykereszt. - Ez a talaj szilárd – s ők állnak, ülnek, - Vagy fekszenek s nyugodtan alszanak. - Övék a föld, a biztos rejtveélés - S vetésükben lassan kikél a mag. - Mi a jövőt fogunkkal ránczigáljuk, - Köldökzsinórját tépjük esztelen, - Mi Mágusok vagyunk, Előidézők - És korcsolyázunk kócos fellegen. - És minden úszik és csurog köröttünk, - Bukunk, ha csak hozzánk nyulnak puhán, - Folyton-folyó és folyton-ujuló lét, - Sikos, csuszamlós trottoir-roulant, - Hullám a szélben, szél a fellegekben, - Szemét és csillagok közt a kezünk - S bizonytalan habokban, életünkben - Alélva és őrjöngve evezünk – - Csak evezünk a ködben és a szélben, - Mint tántorgó és ájult szivbajos, - Ki kétes élete bús óczeánján - Rozzant ladikkal tétova hajós. - -A KÁRTYÁS DIADALA: - - Diadal! - Tüzes szekéren, lángnyelvek között, - A parfümös nő hozzánk költözött - És száll a dal: - Diadal! - Parfümzivatar, őrjöngő világ, - Rivalganak rettentő trombiták: - Diadal! - Kinálja testét, táncol, hahotázik, - Ő a miénk és öleljük rogyásig: - Diadal! - Nem egy a csók, de száz és százezer. - Ő most szeret és ő most követel: - Diadal! - Csóktól, aranytól részegek vagyunk - És orditunk és összeroskadunk: - Diadal! - -INDULÓ A KÖLTŐKHÖZ: - - Ez itt az élet, hámor és kohó – - Világ költői, ide jöjjetek. - Testvéri szemmel, örökös hazárdok - Nézzétek itt az ősi lényeget. - Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén - Ott ugrik a véletlen, mint a nyul - És kavarognak a szinek veszetten, - Mint álmainkba határtalanul. - Rémitve jönnek szörnyü figurák, - A feketék, a dörgő pirosak. - Ez itt az élet karneváli tánca, - Borzongató és édes iszonyat. - Költőszivünk sok kendőzött alakja, - Fantáziánknak lángoló salakja - Olvadva, sisteregve, feketén. - Ó élet, élet, roppant költemény, - Most láthatunk mezítelenül, ragyogva – – - Mi kéj. - Mily őrjitő, mily széditő – – - Mi mély. - -A KÁRTYA PAPJAI MISÉZNEK: - - Most így teszünk, most úgy, most ujra másként, - Ballábbal indulunk a harcba mi. - Súgunk magunkba, biccentünk fejünkkel, - Vajákosok mi, kártya papjai. - Hétszer szent a mi ceremóniánk, - Mert erre lejt a táncolók sora. - Ez a varázsszer nyitja meg a zárat, - Valóságnál valódibb babona. - Örök pecsét, mély titkokat lezáró - Lámpás, koszorú, mély habokba zászló, - Ő a bizalmunk, a szilárd, az áldott, - Ő gömbölyiti ki testté az álmot. - És hogyha eljő a nagy Gyertyaoltó, - Vesztünk s odaadjuk néki bánatunk. - De próbálva ő rajta is varázsunk, - Előbb, előbb még – hétig olvasunk… - -A KÁRTYÁS SÍR: - - Bitang! – kiáltja a szélvész utánunk, - Zsivány! – sziszegi és megyünk tovább - S mint a gyerek, akit véresre vertek, - Isszuk az undor keserű borát. - Finom kezünk szelíd arcunkra nyomjuk - S az álmok álma csendbe hull reája - És játszani kezd elhagyott szivünkben - Az életünk laterna magicája. - S látunk mezőt és virgonc, pici bárányt, - Látunk karácsonyt, kávés reggelit. - És az anyánkat is, kisirt szemekkel - És a szemünk könnyekkel megtelik. - És reszketünk, ha elfújjuk a gyertyát - És a sötétség járkál körülünk. - A paplanunkat is fülünkre huzzuk - S halálosan magunkba merülünk. - - Ilyenkor az ágy hófehér mezőin - Az életünktől borzadozunk által, - Az egyik sír, a másik átkozódik, - A költőben felreszket egy csodás dal. - És akinek egy pásztor volt az apja, - Az messziről egy pásztorfurulyát hall… - - - - -JAJVESZÉKLŐ - - -A MAGYAR ROMOKON - - Jaj, merre menjek? - Jaj, merre nézzek? - Jaj, mit rebegjek? - Jaj, mit hazudjak? - - Jaj, tán loholjak? - Jaj, tán feküdjek? - Jaj, mért akarjak? - Jaj, mért pihenjek? - - Jaj, régi kertünk? - Jaj, versek álma? - Jaj, drága fajtám? - Jaj, bús vidékem? - - Jaj, hogy sziszegjek? - Jaj, hogy üvöltsek? - Jaj, hogy kigyózzak? - Jaj, hogy harapjak? - - Jaj, hol az arcom? - Jaj, hol a multam? - Jaj, hol az ágyam? - Jaj, hol a sírom? - - -SZÉNRAJZ - - Most gondolok az őszi vándorokra, - Kik az országúton sóhajtva mennek, - Hátukon egy batyúval, tántorogva, - Vágyuk feszítve a vak végtelennek. - Eső szitál és hervad már a nyárfa, - Csak pár levele inog még fehéren - A holt galyon, oly búsan, mint az árva - Halott mellén a vitézségi érem. - - Minek is élni? Halni már a célja, - Elég, elég volt küzdeni idáig. - A tompa csöndből hallani alélva - Az elvonult nyár aranytrombitáit. - Ki tegnap állt, az fekszik most a földön - És sírni is erőtelen ezentúl. - Köröskörül a köd akár a börtön, - A hangtalan és ájult őszben elnyúl. - - De jajgatnak sírjukban a halottak, - Kik élni vágytak volna, jajveszéklő - Szóval kiáltanak és felzokognak. - Ti értetek bor… álom… pálma… szép nő… - Itt járnak ők sötét, halálra sértett - Arccal közöttünk és rázzák az ajtót, - Bitangoló sok millió kísértet, - A sírból az élet felé sóhajtók. - - A katona tanyák körül bolyong most, - Hol rózsaszín láng ég, az arca sápadt, - Csak nézi az égboltot, a borongóst, - Szíve üres, tarisznyájába bánat. - Hideglelős szemét feszíti tágra, - És óriás fantasztikus alakja, - A mint reá mered e bús világra - S lelkét, szegény lelkét a semmi lakja. - - Az ablakon lesi, a mint a polgár - Dunyhák között vetköződik az ódon - Hálószobában, puffadt vánkosoknál - S libeg-lobog gyertyája furcsa módon. - Hol az ő ágya? Hollók, éji varjak - Kárognak útján, gyengelábu, részeg - És átkozódva búsan tovaballag, - Mint a középkori lándzsás vitézek. - -(1918) - - -VIDÉKI ÉJ - - Milyen közeli most a nyári ég - S mily messzi-kék - Alatta az alvó, beteg vidék. - - A csillagos ég – fényes sírlepel – - Reád lehel - S a mindenséget kézzel éred el. - - Csak ússz az éjbe, tündökölve ússz, - Jó, égi túsz - Ó messzeség őrültje, Sziriusz. - - Mit hallasz itt? Az álmot hallod itt, - A halmokig - Halkan motoz, az éjjel álmodik. - - Egy távol mozdony hortyog valahol, - Mert áll a tor, - Vértől zabáltan lassan zakatol. - - Az ablakok lehunyják a szemük. - Csend mindenütt. - A toronyóra zengőn egyet üt. - - De felviláglik a mély éjszaka - Kigyullad a - Kis patikának kormos ablaka. - - Egy gyógyszerészlány – hadi, fiatal – - Felkel hamar, - Márványcsészében álomport kavar. - - Az élet és a felleg eluszik. - Olyan bús itt. - Élő, halott egyformán aluszik. - - Egyszerre a kis utcák dörgenek, - Egy szörnyeteg? - Nem, vas, halál, szij, Éji őrmenet. - - Elhangzik a dobaja. Semmi más, - Egy surranás. - Most két erős, gyors puskadurranás. - - Aszfaltra rogy egy bús, bitang legény - Fáradt szegény. - Csókolja a földet. Egy szökevény. - - Körötte senki. A vidék kiholt. - Nem is sikolt. - Ki volt az anyja, istenem, ki volt? - - A haja dús, még minden szála ép. - A szája szép - S harminckét foga büszke, drága ék. - - Sápadt fejéből csörgedez a vér – - S ki tudja mér? – - Bámulja őt a vén Göncölszekér. - -(1918) - - -ÓDA[1] - - E dobogón roppant neved köszöntöm - Petőfi Sándor, én az új poéta - Szegényes kincseim lábadhoz öntöm - S hívom emléked, mely ma újra néma. - Szóljon neked, ki biztos erő vagy, - E tétova és új-ideges ének - S halld meg szavát, a szomszédból jövőnek - Az alföld árva, koldús gyermekének. - - Kezembe nincsenek arany kalászok, - Se víg pipacs. Mind elhervadt, mi termett. - Vetésem a hold zöld vizében ázott - S egy vak szóbában sírtam, mint a gyermek. - Nap sem sütött rám. Mérgek és vad álmok - Igéztek engem az alföldi porban, - A bús vidéken és a betegágyról, - Az orvosságról és lázról daloltam. - - Ám nagyapám, ki honvédszázados volt - És verekedett a császári haddal, - Még látta arcod és hallotta hangod - Tűzben remegni, amikor a vad dal - Fölreszketett és még mesélt felőled - Olyant, amit mi álmodni se tudnánk, - Mély téli esten, a gyerekszobában, - Mikor a findzsán reszketett a rumláng. - - Igy látlak én még mostan is. Hatalmas, - Kiben az élet vére tüzesen vert, - Ifjú, kiben a magyar ég tetőzött - És meghaltál és nem láttad a tengert, - Elnémulok, csak hírmondód idézem, - A nagyapám árnyát e törpe, kalmár, - Sötét időben, aki még szabad volt - S dacolni is mert, régi forradalmár. - - Ő is bolyongott, hosszan, számkivetve - Az óceán hullámának eredvén, - Negyven napig vergődött új hazába – - Szegény emigráns – rozoga dereglyén. - És sírt, hogy a newyorki kikötőbe - Hajók tolongtak és nem várta senki, - A kéményerdő rámeredt sötéten, - Lármázott a víz és rohant a yankee. - - Aztán tíz évig élt így. Kosztolányi - Ágoston itta könnyeit hiába, - Szeneszsákot cepelt a vad Newyorkba, - Selyemre festett Philadelphiába. - Göndör fejét ereszté este búnak - És arra gondolt, vajjon haza ér-e, - Gondolt reánk, kik még meg sem születtünk - Az unokái távoli fejére. - - Mert azt akarta, ott a tengeren túl, - Hogy ne legyen rongyember soha többet - És unokája, ki költő leend majd, - Magyarul áldja az eget s a földet. - Most ime éneklek ő róla, híven, - Ki homlokod láthatta glóriásnak - S emléket állítok a kedves aggnak, - Ki szenvedett s te néked, óriásnak. - - Méltatlan költő, én, ki a neveddel - E pillanat tüzében összeforrok, - Ereklyéim adom, mik megmaradtak - A gyermekkorból s könnyeimtől forrók. - Iker nevetek fontam koszorúba – - Két drága honvéd – az én új dalomba: - És a küszöbön várom, hogy megilless, - Alázatosan, a porig hajolva. - - -ANYÁK - - Már a szemük oly szörnyű nagy, - Hogy megijed, ki belenéz - S szemük alatt sovány gödör, - Amelybe rémek alszanak. - Oly vékonyak, akár a rongy, - Tejadó mellük elapadt, - Könnyes szemük kiszáradott, - Kezük, mint a kardpenge oly - Éles, határozott, kemény, - S uruk sóhajtva néz reá, - A kézre, amely puha volt, - Az álmok lágy párnája volt, - S nem ismeri fel a kezet. - - Nem is nők többé, férfiak, - Álmos, sebesült katonák, - Fejükön fekete sisak, - A szenvedés, a vassisak. - - Mind egyformák ők: az anyák. - S ha lenne egy találkozás, - Leülnének a földre ők, - A föld anyái szeliden. - S azt mondanák: igen, igen. - Bólongnának: igen, igen, - Vádolnának: igen, igen. - - Igy csak járkálnak szótlanul, - S nem tudják merre, mért, hová, - Nem tudják soha, mi a hír, - Nem tudják, éj van-e, nap-e. - Csak néha emelik kezük, - Hogy megállítsák, ami megy, - A szörnyűséges valamit, - Miről remegve hallanak, - Ha ujságot olvas uruk. - Csak néha kelnek fel búsan, - Ebédidőn s berontanak - Oda, hol a fiuk lakott - S az üres ágyba keresik - Eltávozott kisfiukat, - S az üres égbe keresik - Az istent, aki nincs sehol. - - -KATONA A VILLAMOSBAN - - Úgy nézem a te arcodat, mint egy ős-régi rúnát, - Ó ismeretlen közbaka e kóbor villamosban - És olvasom a szenvedést, amit e háborún át, - Titkos karcokkal véstek rá s megdermedt rajta mostan - Mert minden itt van, ami volt – csak győzd lajstromra venni – - Tizennégyből a könny, a vér, tizenötből a hangzó - Halálüvöltés és roham, tizenhatból a jajszó, - Tizenhétből egy csúcshurut, tizennyolcból a semmi. - Ember, testvér, apánk, fiunk, öcsénk, bátyánk, te bálvány, - Oly mély vagy immár, hogy a nép elhúzódik felőled, - A végtelent sejdíti meg és ijedez te tőled, - Amint lecsuklik a fejed, halott közönnyel árván. - A föld, a tompa föld ilyen. Már egy hegycsúcs az orrod, - Mely a bús arcok völgyein szökell, magasba törve, - Két mély mocsár a két szemed és elhagyott, beomlott, - Ijesztő, néma kút a szád, szájad fekete gödre. - - -IDEGES RÍMEK - - Reménytelen, - Ki él, az mind reménytelen, - Csak könnye van, teménytelen. - - Ezt dúdolom, - Egy téli éjjel dúdolom - S szorítom ájult homlokom. - - Mit sirjak én? - E vad kornak mit sirjak én? - Mit jajgassak, mit irjak én? - - Száz év se kell, - Még annyi se, száz év se kell. - Sírunkon a szél énekel. - - Ki könnyet ont, - Bibor vért, halvány könnyet ont, - Egyforma lesz, mind görbe csont. - - A katona, - Vidám polgár, bús katona, - Nem tudja, mért járt itt, soha. - - A versiró, - Cenzor, szedő és versiró - Aludni fog s aludni jó. - - Menj, árva, zord, - Szegény dalom, te árva, zord, - Dalold a semmit és a port. - - Reménytelen, - Ki él, az mind reménytelen, - Csak könnye van, teménytelen. - - -GYÁSZKAR - - Megölték őt. Megölték. - Nagyhangon elkiáltom - Világnak embereknek. - Hegyeknek és folyóknak. - Megölték őt. Megölték. - - Gyászolni igy tudunk ma. - Orditó fájdalommal. - Elbóduló szavakkal, - Elbődülő haraggal. - - Mert jaj, nem azok ölték, - Kiket szegényke látott, - Hogy a földet harapta - És verte azt a földet - Irtózatos ököllel, - Mely nem lehet övé már. - - Mert jaj, nem azok ölték, - Kiket szegényke gondolt, - Hogy életét kereste - Rövidlátó szemével, - Ugy mint a kertje földjén - Szemüvegét kereste. - - Mert jajjaj, mások ölték, - Kiket sohase látott, - Mert jajjaj mások ölték, - Kiket sohase ismert. - - De én ismérem őket, - Én tudom, mit csinálnak, - Én tudom, merre laknak, - Én tudom, hogy mit esznek. - - Bujakór koszorúzza - A homlokuk pirossal, - És verje meg az isten - Őket sokféle jóval, - Élettel, hosszu-hosszu - Évekkel, pénz sokával, - Ásitó unalommal. - Hadd tolják őket édes - Ringásu párna-széken - És tágranyilt szemükben - Halkan égjen a téboly. - - -KÖNNYEK KOLDUSA - - Én voltam egykor szent edény. - A fájdalom lakott szivemben - S a boldogok - Poétának neveztek engem. - - Mostan vagyok koldus, szegény, - Mert elveszett, mi az enyém volt. - S a könny, a könny - A nagyvilágra szerteszétfolyt. - - Zokognak a föld kerekén - Mindenki sír, mindenki költő, - Vak jajgató, - Fájdalmát az égig üvöltő. - - De legnagyobb jaj az enyém, - Ki állok itt e bús özönben, - Sírók között - S nincs semmi búm és semmi könyem. - - -MAGYAR KÖLTŐK SIKOLYA EURÓPA KÖLTŐIHEZ - - Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, - Nincs is magas és nincs számunkra mély. - Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz, - Mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal, - Ha jő az éj? - - Ti messze költők, akik távol innen - Emelkedtek az isten szivihez, - Mi földön ülünk már s szavak hamúját - Kapargatjuk és felzokogva kérdjük, - Mi lesz, mi lesz. - - A versünk is már csak segélysikoltás, - Mely ki se hat a tűzön-poklon át, - Mint gyenge csecsemőé, kit megölnek - És mint a szűzé, akit meggyaláznak - A katonák. - -(1919) - - -RAPSZÓDIA - - Nincs ahova hazatérjek, - Ténfergek, mint a kisértet - Éjszaka. - - Süt a verő, mégse látnak, - A magyar a nagyvilágnak - Árvája. - - Megy az élet, jő az élet, - Ebek vagyunk és cselédek. - Bolondok. - - Jajgatok, de nincs ki hallja, - Vizes a kalapom alja - A könnytől. - - Jaj, ha szám egyet kiáltna, - Kitűzném a kapufára - Szívemet. - - Csak csöndesen szivem, aludj, - Jó nekem így, jó nekem úgy, - Akárhogy. - - Igy végezték bús hatalmak, - Olcsó víz a magyar harmat, - Sárba hull. - - Mit bánják ők? Nevetnek ők, - Várnák ákácos temetők - Mi reánk. - - Édesanyám minek szültél? - Elhervadtál, megőszültél - Hiába… - - -IMA HARC ELŐTT - - Belőlem majd bús lobogó lesz, - Mit összetép idők viharja, - Emlékemet is elsodorja - S nem kisér lárma, suttogó nesz. - - Belőletek lesz cafra dísz tán, - Bankár-kisasszonyoknak éke, - De az enyém a jó, a béke, - A becsületnek gyolcsa, tisztán. - - Mert odaadtam mind a kincsem, - Szivem jobbik felét a nőnek, - Felét zálogba a jövőnek, - És a kezembe semmi sincsen. - - A sorsomat adtam agyarnak, - Fognak, körömnek és tusának, - S mindent a földgömb koldusának, - A vak mártirnak, a magyarnak. - - Ő az Apa, a mondhatatlan, - A Nemző, aki sir a földön, - És most mit kaptam tőle kölcsön, - Az életem is visszaadtam. - - Csak gyújtsa más reá a tüzvészt, - Én sirva borulok nyomába, - Csörgesse a rongy és a gyáva, - A hirt, ezt a harminc ezüstpénzt. - - Nyirettyüjük mások rikassák, - Úri szalonba, úri bálon, - Én titkos arcod látva-látom, - Fajom, mert föld vagy, vér, igazság. - - Belőlem, majd bús lobogó lesz, - Mit sárba dobnak, elfelednek, - Árnyéka eltűnő nevemnek, - De becsűletbe bukni jó lesz. - -(1920) - - -SZONETT AZ ÖREG KIRÁLYRÓL - - Mily meghatottan gondolok ma rája, - Hogy nyavalyatörősen és bután - Fekszünk a sárban, annyi könny után - S szájunk a tébolyt és jajt kiabálja. - - Ezüstösen hullt a tél zuzmarája, - S öregapóként ült nagy trónusán - Az agg király, mi kávéztunk Budán - S a végtelen békére nyilt a pálya. - - Én ekkor voltam boldog. Aranyak - Bújtak rongyos zsebembe hallgatag - És fájt az élet, a rejtélyes-édes. - - Diadalmas tüzével vert a nap. - Sirtam, daloltam lombos kert alatt. - Mert költő voltam és huszonöt éves. - - -SZABADKA - - Szülőföldemnek bús határa, hajh, - Elér-e még a bánat és sóhaj? - - Mert hozzád többé nem visz a vonat, - Csak igy emelhetem rád arcomat. - - Gyermekkorom, áldott gyermekkorom - Te hontalan, hozzád kiáltozom. - - Bölcsők, koporsók, temetői por - És templomok ormán az estbibor. - - Kis iskolánk, amelybe a harang - Oly édesen beszélt, akár a lant. - - Lombok, virágok és szines kavics - A sinek mellett. Hullámos Palics. - - Hold, nyári bál, rakéta, kéjes ég - S a szélbe – karcsú lányok – jegenyék. - - Szivembe húsz év gazdagsága s lágy - Édes-halálos méz: a vágy, a vágy. - - Fejemre kulcsolom a két kezem - És koravénen rád emlékezem. - - Vagyok szegény, ki semmit sem akar, - Harmincnégy éves, elfáradt magyar. - - S nem kérdezem az ég ragyog-e még. - Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még? - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Székfoglaló a Petőfi Társaságban.] - - - - -TARTALOM - -AZ ÁLDOTTAK - - Boldog, szomorú dal 7 - Hitves 9 - Részeg virágok és darázs-szó 11 - Jajszó 13 - Verés 15 - Anyai nagyapám arcképe 17 - Sakkoztunk egyszer… 19 - Csáth Gézának 21 - A nagyvárosban éltem 26 - Ádám fiam utravalója 28 - -ŐSZI KONCERT - - Őszi koncert 33 - -ÉGI KALANDOK - - Egyre közelebb 55 - Együgyü ének 57 - Ősi… Régi… 59 - Csillagok 60 - Éji riadalom 62 - Bohóc 63 - Mint 65 - Árnyak fehér processziója 66 - Reggeli áldás 68 - Lángok között 71 - A magány papja 73 - Szonett egy szoborra 74 - A szőke nő portréja 75 - Vénség 76 - Áldott szegénység… 77 - Az átkozott házban 78 - Az ellenség 80 - -KÁRTYA - - Kártya 83 - -JAJVESZÉKLŐ - - A magyar romokon 93 - Szénrajz 94 - Vidéki éj 96 - Óda 99 - Anyák 102 - Katona a villamosban 104 - Ideges rímek 105 - Gyászkar 107 - Könnyek koldusa 109 - Magyar költők sikolya Európa költőihez 110 - Rapszódia 111 - Ima harc előtt 113 - Szonett az öreg királyról 115 - Szabadka 116 - - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KENYÉR ÉS BOR *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |