diff options
Diffstat (limited to 'old/66100-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66100-0.txt | 3650 |
1 files changed, 0 insertions, 3650 deletions
diff --git a/old/66100-0.txt b/old/66100-0.txt deleted file mode 100644 index f01a70b..0000000 --- a/old/66100-0.txt +++ /dev/null @@ -1,3650 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Oedipus király, by Sophocles - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Oedipus király - -Author: Sophocles - -Translator: Gergely Csiky - -Release Date: August 21, 2021 [eBook #66100] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OEDIPUS KIRÁLY *** - -SOPHOKLES. - -* - -OEDIPUS KIRÁLY - -FORDÍTOTTA - -CSIKY GERGELY. - -HARMADIK KIADÁS. - -BUDAPEST. - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IRODALMI INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. - -1904. - - - - -SZEMÉLYEK. - - -Oedipus. - -Pap. - -Kreon. - -Kar: thebai aggastyánok. - -Tiresias. - -Jokaste. - -Korinthi követ. - -Pásztor. - -Hirmondó. - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -BEVEZETÉS. - -Laïos, Theba királya sok éven át élt Jokaste nejével gyermektelen -házasságban. A delphii Apollóhoz fordultak végre s tőle azon választ -nyerték, hogy gyermekök fog ugyan születni, de ez apjának gyilkosa s -anyjának férje lesz. Megszületett a gyermek; szülei a szörnyü jóslattól -való félelmökben egyik hű szolgájoknak adták át, hogy Kithæron hegyén -kitegye; de a szolga szánalomból nem veszíté el a gyermeket, hanem átadá -egy ismerős korinthi pásztornak, ki hazájába vitte s Polypos királynak -ajándékozta. A gyermektelen király örökbe fogadta a fiut, kit dagadt -lábáról Oedipusnak nevezett. A fiu, Polypos gyermekének tartva magát, -derék ifjúvá nőtt. Egy korinthi ember sértő szavára kételkedni kezdvén -származása felől, nem elégedett meg vélt szülei feleletével, hanem -Delphibe ment, bizonyosat hallani eredetére nézve. A jósda erről nem -világosítá ugyan fel, de azon választ adá, hogy egykor atyját megöli s -anyját nőül veszi. - -Nehogy ez teljesüljön, nem mert visszatérni Korinthba, hanem idegen -földeken bolyongott szüntelen. Ez útja közben Daulia táján találkozott -Laïossal, kinek kocsisa a gyalog Oedipust durván félrelöké az útból, -miből verekedés támadt s Oedipus mind Laïost, mind kísérőit, egynek -kivételével, megölte. Nem sejtve atyját a megölt aggastyánban, tovább -haladt s Thebába érkezett hol a nép nagy zavarban és aggodalomban volt. -Mert a város kapuja előtt megjelent a sphinx, a felül szűz, alul -oroszlán alakú szárnyas szörnyeteg. Rejtett szavakat adott fel a város -lakóinak, s mindenkit meggyilkolt, ki hozzá közeledett, mert senki sem -tudta azokat megoldani. A királyi trón s az özvegy királyné keze volt -annak igérve, ki a várost megmenti e szörnyetegtől. Oedipus vállalkozott -erre. A sphinx e rejtett szót adá fel: «Mi az, mi reggel négy lábon, -délben kettőn, este hármon jár?» Oedipus megoldá: «Az ember» – s a -sphinx legyőzetve lebukott sziklájáról és a város megszabadult. Oedipus -elnyerte Jokaste kezét és Theba királyi trónját. - -Több év mulva, midőn már négy gyermeke Polynikes, Eteokles, Antigone és -Ismene született e házasságból, az istenek megsokallták a vérbűnt és -fertőzetet, s pusztító dögvészt küldöttek a városra. A nép nagy -csoportokban tódult az oltárakhoz, szabadulásért könyörögve; Oedipus -pedig elküldé Kreont, Jokaste bátyját, Delphibe, hogy Apollótól kérjen -tanácsot e csapás megszüntetésére – s itt kezdődik a tragédia -cselekvénye. - - - - -OEDIPUS KIRÁLY - -(A háttérben a királyi palota. Oldalt csarnokok, elül oltárok és -szobrok. A lépcsőkön aggastyánok és gyermekek, részint ülve, részint -állva; mindegyik kezében olajfalomb, melyet az oltár felé lehajtva -tartanak. A csoport közepén áll a pap. Oedipus kilép a palotából.) - -OEDIPUS. - - Oh, gyermekek, ős Kadmos[1] ifju sarjai, - Mért gyültök össze itt e lépcsők fokain, - Esdeklő lombot[2] tartva kezetek között? - A város tömjén illatával van tele, - Könyörgő ének, jajgató hang tölti be. - Nem más hirnök szájából vágyva hallani - Okát, magam jövék e helyre, gyermekek, - Én, Oedipus, a kit dicsőit minden ajk.[3] - -(A paphoz.) - - Mondd hát öreg, mert téged illet a beszéd - Ezek nevében, mily szándékkal ültök itt? - Féltek vagy kértek? Én mindenben kész vagyok - Segélyetekre lenni; mert kemény szivű - Volnék, ha ily esdeklés nem inditna meg. - -PAP. - - Igen, hazám uralkodója, Oedipus, - Im, itt látsz minket, minden korból egyaránt, - Oltáraidnál: kisdedet, ki gyenge még - Nagy útra kelni, kor terhelte papokat, - Engem, Zeus áldozóját, s ifjaink színét; - A többi nép lombokkal ékesitve ül - A téreken, nagy Pallas kettős temploma[4] - Előtt, s Ismenos jósló hamvai felett.[5] - A város, láthatod magad, meg van nagyon - Rendülve, és nem képes felemelni már - Fejét a vérözönből, melybe sülyedett, - Pusztulva földje termékeny csiráiban, - Pusztulva a gulyákban és az asszonyok - Gyermektelen szülésiben;[6] reá rohant - A gyujtó isten, a borzasztó döghalál,[7] - S kiirtja Kadmos házát, a sötét pokol - Sóhajban és panaszban gazdagabb leszen. - Hozzád jövénk hát, én s e gyermekek velem, - Mert nem számitunk bár az istenek közé, - De emberek legelsejének gondolunk, - Az élet bajai s az ég csapási közt; - Ki eljövél s föloldád Kadmos városát - A szörnyü dalnok[8] szedte gyász adó alól, - Nem nyerve tőlünk semmiféle oktatást, - Sem utasítást; mert isten segélyivel - Váltád meg életünket, mondjuk s hiszszük ezt. - Most is tehát, hatalmas Oedipus király, - Esengve kérünk tégedet mindannyian, - Segits rajtunk, akár istennek ihlete, - Akár halandó ember oktatott reá: - Fel, emberek legjobbja, mentsd meg városunk, - Fel, vedd gondodba; mert e föld még szüntelen - Megváltónak hív régi buzgóságodért. - Ne emlékezzünk kormányodra úgy soha, - Hogy fölemelt előbb s elejtett azután! - Segitsd hát ismét biztosságra városunk: - A jó szerencse egykor hozzánk vezetett, - Hogy boldogságot hozz ránk: légy olyan megint. - Ha úr akarsz e honban lenni – mint vagy is –: - Inkább légy emberek, mint puszta föld felett; - Nem ér többé semmit sem a torony s hajó, - Ha elveszté a népet, mely lakója volt. - -OEDIPUS. - - Tudom, hogyan ne tudnám, szegény gyermekek, - Mily vágy hozott e helyre. Szenvedtek, tudom, - Mindnyájan; ámde bármennyit szenvedjetek, - Nem szenved úgy, miként én, egy sem köztetek. - Mert mindegyik gyötrelme egymagára szól, - S magáért szenved csak, nem másért; ám szivem - Egykép keserg miattam, értted s a honért. - Nem is álomból költ fel engem hangotok, - Mert sok könyet hullattam már, hígyétek el, - És sokfelé bolyongtak lelkem gondjai, - Mig feltaláltam sok fontolgatás után - Az egyetlen mentséget; sógorom Kreont, - Menœkeus szülöttét Phœbos pythoi[9] - Lakába küldém, hogy tanácsot kérjen ott, - Mily tettel, szóval válthatnám meg városunk? - És egybevetve távoztával e napot, - Aggódom már, hová lett? Mert hosszabb idő - Mult el azóta, mint ez útra kellene. - De majd ha megjő, hitvány lennék akkor én, - Nem téve mindent, mint az isten rendelé. - -(Nehányan a paphoz lépnek s halkan szólnak hozzá.) - -PAP. - - Lásd, épen jókor szóltál erről, mert ezek - Kreon közelgését jelentik most nekem. - -OEDIPUS. - - Oh, nagy Apollo, bárcsak hozna ő nekünk - Oly jó szerencsét, mint a hogy szeme ragyog! - -PAP. - - Örömmel látszik jönni; másképen fejét - Nem koszorúzná ily gazdag babérfüzér.[10] - -OEDIPUS. - - Megtudjuk tüstént; hozzá juthat már szavam. - Testvér, Menœkeus fejdelmi gyermeke, - Mily jóslatot hozál az istentől nekünk? - -(Kreon föllép.) - -KREON. - - Jót; mert úgy vélem, minden jó sikerre jut, - Ha a nehéz balvégzet is jó véget ér.[11] - -OEDIPUS. - - De mit mondott a jóslat? Mert szavad nem önt - Szivembe sem bizalmat, sem balérzetet. - -KREON. - - Ezek jelenlétében kivánsz hallani, - Avagy bemenni? Én szólásra kész vagyok. - -OEDIPUS. - - Beszélj előttök; több gyötrelmet szenvedek - Miattok, mintsem ennen életem miatt. - -KREON. - - Elmondom hát, mit hallék isten ajkiról. - Tisztán[12] kimondja nagy Phœbos király nekünk: - Üzzük ki a fertőztetést, melyet hazánk - Táplál ölében, s büntetlen ne hagyjuk itt. - -OEDIPUS. - - Minő engesztelés kell? Mily fertőzet ez? - -KREON. - - Száműzetés, vagy gyilkosságért gyilkolás, - Mert vér az, mely megfertőztette városunk. - -OEDIPUS. - - S mily ember sorsát érti isten jóslata? - -KREON. - - E föld fejdelme Laïos volt, oh király, - S te ő utána lettél városunk ura. - -OEDIPUS. - - Tudom hallásból; mert nem láttam őt soha. - -KREON. - - Ennek halálaért kell bosszut állni most - A gyilkosok felett, így rendelé az ég. - -OEDIPUS. - - Hol vannak ők? Hol lelhetjük fel biztosan - A régi bűnnek elmosódott nyomait? - -KREON. - - E honban, mondá. Ha kutatjuk, rájövünk, - De elszalasztjuk, ha nem ügyelünk reá. - -OEDIPUS. - - Hol lett a gyilkos áldozatja Laïos, - Házában, a mezőn, vagy idegen hazán? - -KREON. - - Azt mondá, jóslatért megy; ám lakába nem - Tért többé vissza, a mióta távozott. - -OEDIPUS. - - Nem látta sorsát hirmondó vagy útitárs, - Ki kérdésünkre választ adna biztosan? - -KREON. - - Meghaltak egyen kivül, a ki elfutott, - S a látottakból egyet tud csak mondani. - -OEDIPUS. - - Mit? egy dolog sok másnak a nyomára visz, - Ha kis reménysugárt gyujt szemeink előtt. - -KREON. - - Rablósereg támadt rá – mondja – és nem egy - Kéz gyilkolá meg, ám sokaknak fegyvere. - -OEDIPUS. - - De hogy mert volna erre vetemedni a - Rabló, ha innen[13] pénzzel föl nem bérelik? - -KREON. - - Igy látszott akkor. Ám hogy meghalt Laïos, - Nem volt, ki megboszulja sok bajunk között. - -OEDIPUS. - - S minő baj gátolá meg a fölfedezést, - Midőn királytok igy elveszté életét? - -KREON. - - A rejtélyes dalú sphinx vitt rá, hogy jelen - Bajunkra nézzünk, s hagyjuk el a titkokat. - -OEDIPUS. - - Magam fogom hát földerítni a homályt; - Mert méltó hozzád, méltó volt Pœboshoz is, - Hogy a halott emlékét így felköltitek; - Azért jogos, hogy én frigytársatok legyek, - Megbosszulván e hont s az istent egyaránt. - Hisz nem távol barátok érdekében, ám - Ennen magam javára sujtom ezt a bünt. - Mert bárki volt az, a ki őt meggyilkolá, - Kezével engem is le fog tán sujtani. - Amazt szolgálva magamon segitek igy. - Fel hát sietve gyermekek, távozzatok - E lépcsőkről, vigyétek el a lombokat;[14] - Más menjen, gyüjtse össze Kadmos népeit - E helyre; mindent megteszek most; mert az ég - Most fogja megmutatni: véd-e vagy lesujt? - -PAP. - - Oh, gyermekek, keljünk fel, hisz azért jövénk - E helyre, a mit ajka igér most nekünk. - Phœbos, ki ezt a jóslatot küldé, legyen - Megváltónk, s távoztassa tőlünk a csapást. - -(Oedipus és Kreon a palotába, a nép másfelé távozik. A kar fellép.) - -KAR. - -Első versszak. - - Oh, Zeus édes igéje, mi az, mit a thebai népnek - Kincses Pytho felől hozál? - Megfagy a vér ereimben’, szivem riadozva remeg fél, - Oh gyógyító delosi Pæan![15] - Félve lesem, mi parancsokat adsz nekem - Teljesítésre jelenben, vagy ha befutja körét az év, - Mondd, mi az, oh kit arany bizalom szüle, isteni szózat![16] - -Első ellenversszak. - - Hozzád fordulok, oh Zeus lánya, Athena először, - S hozzád, honvédő Artemis, - Ki ragyogó fénytrónodon ülsz a piacz gyürüjében,[17] - S te messzelövő nagy Apollo: - Hármas erővel, oh, védjetek engemet! - Hisz ti üzétek el egykoron innen a szörnyü csapás tüzét,[18] - Mely kiölé e hazát: legyetek segedelme ujonnan! - -Második versszak. - - Jaj nekem, ah! számtalan nyomor - Gyötri szivemet; a nép beteg, - S tehetetlen a gondolat arra, - Hol vegyen irt e bajára; nem érleli - Gyümölcsit a föld; a kinos vajudások - Nehéz gyötrelmei közt az anyák oda lesznek. - S száll egyik a másik után, sebesebben a tűznél, - Mint a repülő madarak raja, esteli - Isten sötét honába.[19] - -Második ellenversszak. - - Pusztul a nép számlálhatatlanul; - Elhagyatva fedik a föld szinét - A halált lehelő tetemek már;[20] - Hitvesek, őszbe borult anyák sora - Köriti emitt is, amott is az oltárt, - S zokogva kér segedelmet e szörnyü keservben. - Pæan dalával szomorún vegyül egybe panaszhang; - Nézz mi reánk szelid arczczal ujonnan, oh - Zeus aranyos leánya![21] - -Harmadik versszak. - - Üzd el a rettenetes Arest, ki pajzstalan közelg,[22] - S vadul kiáltva éget egyre engem, - Oh, üzd ki városomból messze tájra őt, - Vagy oda, hol Amphitrite - Nagy nyoszolyája zajlik,[23] - Vagy Thracia zord özönének - Sivatag honába. - Hiszen mit megkimél az éj, - Romba dönti azt a nap. - Hatalmas Zeus, atyám, - Sujtsd le mennyköveddel őt, - Oh, sujtsd le, te, ki az ég tüzét vezérled! - -Harmadik ellenversszak. - - Hozzád eseng szavam, oh te farkasirtó nagy király,[24] - Röpitsd ki arany ijad legyőzhetetlen - Nyilát segélyemül; gyuladj ki Artemis - Tűzlángja, mely Lykia - Hegyei közt bolyongasz;[25] - Meg téged, aranysövegű[26] és - Ittas arczu Bakchos,[27] - Hazám szülötte,[28] Mænadok - Társa,[29] téged kérlek én, - Rohanj az istenek - Közt legellenségesebb - Istenre,[30] jer lobogó szövétnekeddel![31] - -(Oedipus föllép.) - -OEDIPUS. - - Imádkozol; s a mit kérsz, elnyered, ha rám - Hallgatva, teljesíted isten jósszavát, - Meggyógyul akkor és megkönnyebbül bajod. - Mint a jóslatban és a bünben egyaránt - Járatlan szólok; egymagamban nem sokat - Kutathatok ki, némi jel ha nem vezet.[32] - Legkésőbb jutva hát a polgárok közé, - Egész Kadmos népének im ezt hirdetem: - Akárki tudja köztetek, mily férfiú - Gyilkolta meg Laïost, Labdakos fiát, - Parancsolom, jelentsen mindent föl nekem. - Ne féljen attól, hogy talán önnönmagát - Vádolja majd be; mert nem éri semmi baj, - Csupán a várost hagyja el sértetlenül. - Ki meg talán egy idegenben ismeri - A gyilkost, el ne rejtse tőlem; mert reá - Nagy jutalom vár, és hálámban részesül. - De ha nem szóltok, s egyik-másik önmagát - Avagy barátját féltve, megvetné szavam: - Ime halljátok, mit teendek akkor én. - Megtiltom, hogy ez embert, bárki légyen is, - E földön, melyen mint király uralkodom, - Akárki befogadja, vagy szóljon vele, - Vagy részesítse őt az áldozatban és - Imákban, vagy megszentelt vizzel hintse meg; - Mindenki űzze el házából őt, miként - Mindnyájunk megfertőztetőjét; ezt adá - Tudtomra most isten pythói jóslata. - És én mindenben ez istennek s a halott - Királynak egykép hű frigytársaként teszek. - Reátok bizom, mindezt teljesiteni, - Érettem, istenért s e földért, mely kihal - Istentől elhagyottan és gyümölcstelen. - Ha nem jött volna istenektől e parancs, - Engeszteletlen hagyni a legjobb király - S ember halálát még akkor sem illenék. - Kutatni kell azt. Ámde most, hogy az enyém - A hatalom, mely az övé volt egykoron, - Enyém lett ágya és atyává tett neje, - S testvérekül neveznék egymást gyermekink, - Ha gyászos végzet ki nem irtja fajzatát: - Most hogy fejére nehezült a sors keze, - Én küzdöm érte ezt a harczot, mint saját - Atyámért, semmit kisérletlen nem hagyok, - A mig föl nem találom azt, ki megölé - A Labdakidát, Polydoros fajzatát, - Kadmos sarját, kit nemze ősi Agenor.[33] - Az istenekhez fordulok: ne adjanak - Sem termő földet, sem nejöktől magzatot - Azoknak, kik nem teljesítik szavamat; - A dögvész szálljon rájok s még rosszabb halál! - De a gyilkost megátkozom, bár egyedül - Tevé titokban, vagy többekkel frigyesen; - Fejezze be hitványul hitvány életét! - S ha tán házam lakója volt, s én tudva ezt, - Megtürtem tüzhelyemnél, szálljon mind reám - Az átok, melyet a gyilkosra mondtam én. - De nektek Kadmos népe, kik helyeslitek - Szándékomat, legyen Diké oltalmatok, - S az istenek áldása védjen szűntelen! - -KAR. - - A mint köt átkod, akként szólok, oh király! - Sem nem vagyok a gyilkos, sem nem mondhatom - Nevét; Phœbosnak, a ki ezt reánk bizá, - Lett volna dolga, fölfedezni a bünöst. - -OEDIPUS. - - Jól mondod; ám az embernek hatalma nincs, - Az istent arra birni, a mit nem akar. - -KAR. - - Mondok más módot, melyet jónak gondolok. - -OEDIPUS. - - Ha hármat is tudsz, ne habozz kimondani. - -KAR. - - Tudom, mit Phœbos isten lát, azt látja jól - A jós Tiresias is; megkérdezve őt, - Mindent legjobban megtudhatnál, oh király! - -OEDIPUS. - - Nem voltam én e tárgyra nézve sem hanyag; - Kreon szavára kétszer is meghívtam őt, - S csodálkozom, hogy oly sokáig elmarad. - -KAR. - - A többi hir bizonynyal kósza szóbeszéd. - -OEDIPUS. - - Mily szóbeszéd? Minden szót megvizsgálok én. - -KAR. - - Azt mondják, útasok vevék el életét. - -OEDIPUS. - - Hallottam én is; ám a tettre nincs tanú. - -KAR. - - Ha van szivében még egy szikra félelem, - Nem fog habozni, hallva szörnyü átkodat. - -OEDIPUS. - - Ki tenni nem félt, szótól meg nem rémül az. - -KAR. - - De van, ki fölfedezze: im az isteni - Jóst erre vezetik már, egyedül reá - Szállt emberek közt az igazság szelleme. - -(Oedipus küldöttei föllépnek a vak Tiresiassal, kit egy gyermek kezén -vezet.) - -OEDIPUS. - - Tiresias, ki szellemeddel áthatod - Az égnek, földnek nyilt és titkos dolgait, - Tudod, bár nem látod szemeddel, mily nehéz - Kór gyötri városunkat; s egyedül te vagy, - Kiben fölleljük megváltóját, oh uram! - Mert Phœbos, mint tán mondák is követjeim, - Azt adja kérdésünkre válaszul, hogy úgy - Találhatunk csak szörnyü kórunk ellen irt, - Ha fölfedezve Laïos gyilkosait, - Halált mondunk reájok vagy száműzetést. - Ne sajnáld tőlünk hát a jóslatot, melyet - Madár szavából vagy máskép szerezhetél, - És mentsd meg városunkat, engem s tenmagad - Lemosva rólunk a vérbűn fertőzetét. - Benned reménylünk; hisz ki jót tesz ott, a hol - Hatalma s módja van rá, legszebben tesz az. - -TIRESIAS (magában). - - Ah, ah! mily iszonyú baj, tudni azt, minek - Tudása nincs javunkra. Jól ismertem ezt, - De feledém; máskép nem jöttem volna el. - -OEDIPUS. - - Mi történt? Mért jelensz meg oly kedvetlenül? - -TIRESIAS. - - Bocsáss lakomba vissza; könnyebb lesz a sors - Reád s reám is, ha tanácsomnak hiszesz. - -OEDIPUS. - - Nem jog szerint szólsz, s hálátlan vagy városunk - Iránt, mely táplált, megtagadva ezt a szót. - -TIRESIAS. - - Látom, hogy tenmagad javára sem leszen - Szavad; s nehogy hasonló érjen engem is – - -OEDIPUS. - - Az égre! el ne menj, ha sejted a valót; - Mindnyájan kérünk, lábaidhoz borulunk. - -TIRESIAS. - - Mindnyájan dőrék vagytok; nem szólok soha, - Nehogy feltárjam a te szörnyü bajodat. - -OEDIPUS. - - Mit hallok? Mindent tudsz és szólni nem akarsz? - S elárulsz minket, elveszíted a hazát? - -TIRESIAS. - - Nem foglak gyötreni sem téged, sem magam; - Mit faggatsz hasztalan? Tőlem meg nem tudod. - -OEDIPUS. - - Oh, rosszak roszsza! – mert haragra gyujtanád - A kősziklát is – nem fogsz végre szólani? - Ily érzéketlen és makacs maradsz tehát? - -TIRESIAS. - - Makacsságom fellázit; ám a tiedet - Nem látod; egyedül bennem találsz hibát. - -OEDIPUS. - - Ki az, kit föl nem ingerelne ily beszéd, - Hallván, miként veted meg városunk javát? - -TIRESIAS. - - Minden megjő, bár hallgatással fedjem is. - -OEDIPUS. - - Mi fog megjönni? Ezt kell épen mondanod. - -TIRESIAS. - - Nem mondok többet; most, ha tetszik, haragod - Törjön ki, bárha legdühöngőbb lánggal is. - -OEDIPUS. - - Bizony nem is fogom magamba fojtani - Dühömben azt, mit sejtek; tudd meg, rád esik - Gyanúm, te terveléd s tevéd meg ezt a bünt, - Csakhogy nem tenkezeddel; ha világtalan - Nem volnál, téged vádolnálak egyedül. - -TIRESIAS. - - Valóban? S én azt mondom, tartsd meg átkodat, - Melyet kimondál, s mától fogva ne beszélj - Többé soha e férfiakkal, sem velem, - Mert tenmagad vagy e föld bűnfertőzete. - -OEDIPUS. - - Hah! ily szót mersz arczomba dobni, szemtelen? - S azt véled, elkerülöd büntetésedet? - -TIRESIAS. - - Már elkerültem; mert igazság van velem. - -OEDIPUS. - - Ki oktatott rá? Csak nem jós-művészeted? - -TIRESIAS. - - Te, a ki kedvem ellen szólni késztetél. - -OEDIPUS. - - Mit? Mondd el ismét, jobban meg kell értenem. - -TIRESIAS. - - Nem értéd már meg? Vagy kisérteni akarsz? - -OEDIPUS. - - Nem értettem meg tisztán; mondd még egyszer el. - -TIRESIAS. - - Azt mondom, hogy te vagy a gyilkos, kit kutatsz. - -OEDIPUS. - - Nem fogsz másodszor boszulatlan sérteni. - -TIRESIAS. - - Mást mondjak hát, hogy még nagyobb haragra gyúlj? - -OEDIPUS. - - Mondhatsz akármit; hasztalan fogsz szólani. - -TIRESIAS. - - Szeretteidhez, mondom, öntudatlanul - Gyalázat fűz, s nem látod, meddig sülyedél. - -OEDIPUS. - - És mindig boszulatlan szólsz így, azt hiszed? - -TIRESIAS. - - Igen, ha megvan az igazság ereje. - -OEDIPUS. - - Megvan, de nem te benned; mert világtalan - Vagy szemre, fülre és lélekre egyaránt. - -TIRESIAS. - - Boldogtalan! szememre hányod azt, a mit - Mindenki nemsokára rád fog mondani. - -OEDIPUS. - - Ej szállt reád, nem árthatsz többé sem nekem, - Sem másnak, ki a napvilágot látja még. - -TIRESIAS. - - Nem általam hoz végzeted bukást reád; - Elég erős Apollo, az ő gondja ez. - -OEDIPUS. - - Kreon gondolta ezt ki, vagy te egymagad? - -TIRESIAS. - - Kreon nem hoz reád bajt, csak te egy magad. - -OEDIPUS. - - Kincs, hatalom, müvészet, mely felülmulod - A versengő élet minden művészetét,[34] - Oh, mily irígység jár nyomodban szüntelen, - Ha már e trónomtól is, mely kéretlenül - Jutott ajándékkép a várostól nekem, - Kreon, e régi és hűséges jó barát, - Alattomos cselekkel vágy megfosztani, - Fölbérelvén ez álnok bűvészt ellenem, - E csalfa szemfényvesztőt, a kinek szeme - Csak nyereségét látja, ám jóslásra vak. - Ugyan mondd hát, miben mutathatsz jóserőt? - Midőn itt volt a szörnyeteg dalos, miért - Nem tudtad a polgárokat megmenteni? - Mert minden jött-ment nem tudá megoldani - A rejtett szót, nem; jóstehetség kelle ott, - Melyet madárjelekből meg nem tanulál, - Isten sem ihletett meg; ekkor jöttem én, - S elnémítám őt, én, tudatlan Oedipus, - Értelmem által, nem madárjelek szerint; - Én, kit te megbuktatni vágysz, remélve, hogy - Kreon trónjához közelebb fogsz állani. - S én azt reménylem, téged és bűntársadat - Meg fog rikatni ez engesztelés.[35] Ha nem - Volnál ily vén, megkeserülnéd szándokod. - -KAR. - - Nekünk úgy látszik, hogy harag sugallta csak - Ennek szavát, s a tiedet is, Oedipus, - Pedig nincs erre szükség, inkább lássuk azt, - Mint oldjuk meg legjobban isten jóslatát. - -TIRESIAS. - - Habár király vagy, abban egyenlők vagyunk, - Hogy megfeleljek; van jogom rá nékem is. - Mert Loxiasnak[36] szolgálok csak, nem neked; - Kreonra sem szorultam, hogy védőm legyen. - Kimondom hát, mert gúnyolád vakságomat: - A te szemed lát, s mégsem látod, mennyire - Sülyedtél, mily helyen vagy és kivel lakol. - Tudod, kitől születtél? Ellensége vagy - Élő s holt kedvesidnek öntudatlanul. - Apádnak és anyádnak kettős átka fog - Ez országból kiüzni téged egykoron, - S ki napfényt látsz most, akkor éj borul reád. - Hol van Kithæron,[37] hol a rév mely csakhamar, - Nem fogja visszhangozni jajgatásodat, - Ha megtudod, mily zátonyos part volt a nász, - Hová szerencsésen hajózva eljutál? - És nem látod még más bajoknak tengerét, - Mely rád és gyermekidre fog zúdulni majd. - Most hát gyalázd Kreont, szidalmazd ajkamat; - Hisz nincs e földön emberek közt senki sem, - Ki iszonyúbban vész el, mint te egykoron. - -OEDIPUS. - - Meddig hallgassam még az ily beszédeket? - Nem lesz vesztedre? Nem sietsz már? Nem akarsz - Házadba térni és elhagyni e helyet? - -TIRESIAS. - - Ha nem hivatsz, nem jöttem volna én ide. - -OEDIPUS. - - Ha tudhatom, hogy ily botorságot beszélsz, - Bizony nem is hivatlak hozzám tégedet. - -TIRESIAS. - - Botor vagyok szerinted, ámde szüleid - Szemében, kiktől éltet nyertél, bölcs valék. - -(Távozni akar.) - -OEDIPUS. - - Mi ez? Maradj! Mily ember adta éltemet? - -TIRESIAS. - - E mai nap szül és veszít el tégedet.[38] - -OEDIPUS. - - Mily rejtelmekben és homályosan beszélsz. - -TIRESIAS. - - Rejtett szavakhoz nem legjobban értesz-e? - -OEDIPUS. - - Vesd csak szememre azt, mi fényt hozott reám. - -TIRESIAS. - - Épen szerencséd tette tönkre éltedet. - -OEDIPUS. - - Mit bánom én, ha csak megmentém e hazát. - -TIRESIAS. - - Megyek hát; és te gyermekem jövel, vezess. - -OEDIPUS. - - Igen, vezessen el; jelenléted zavar, - Mig eltávozván, nem fogsz többé gyötreni. - -TIRESIAS. - - Megyek, de halld, mért jöttem; mert nem rettegek - Arczodtól, nincs hatalmad életem fölött. - Kimondom hát: ez ember, kit régen kutatsz, - Hirdetve, fenyegetve, – Laïos gyilkosa - Itt van, s azt vélik róla most, hogy idegen - Bevándorolt, de nemsokára thebai - Szülöttnek ismerik fel, s nem lesz öröme - E változásban; koldus lesz, ki dús vala, - Vak lesz, ki látott, s vándorbottal idegen - Országokban fog számüzetve bolygani. - Kitűnik majd, hogy önnön gyermekeinek - Testvére s atyja, és az asszonynak, kitől - Éltét vevé, szülötte s férje egyaránt, - Vérfertőző és apagyilkos. Menj be hát, - S gondolkozzál felőle; és ha lelsz hazug - Szót benne, mondd, hogy elhagyott a jóserő. - -(Tiresiast a gyermek elvezeti. Oedipus a palotába megy. A kar egyedül -marad.) - -KAR. - -Első versszak. - - Kiről jelenté a pythói szikla jósigéje, - Hogy vértől ázott kezeit e szörnyü tettre nyujtá? - Szökjék rohanó vihar - Szárnyán sebesebben a - Futó paripánál. - Ime Zeus fia mint rohan ellene már, - Tüzes ostora van boszuló keze közt; - S léptét a halál vad - Szellemei kisérik. - -Első ellenversszak. - - Parancsot ád hó boritotta Parnass orma immár, - A szó felhangzott, a bűnös nyomát kutassa minden. - Mint űzött bika bolyg talán - Erdők vadonán, avagy - A szirtüregekben, - Egyedül, szomorún, nyomorogva szegény, - S fut a jóslat elől, mely a föld közepén[39] - Hangzik, s a bolyongót - Üzi örök erővel. - -Második versszak. - - Rettenetest, rettenetest - Jósol a bölcs látnoki szó: - Elhagy a kétség, el a hit, - És agyam eszméje megáll. - Sürü éj árnya borult - Arra, mi volt, s arra, mi van. - Soha sem, most sem, előbb sem - Hallottam a harczról, Polybos[40] - Gyermeke s a Labdakidák közt; - Van-e próba, bizonyság, mely elég biztos, erős, - Letiporni dicső hírét a királynak, - Hogy boszulója legyek a titkos halálnak, - Mely orozva lesujtá a Labdakidát? - -Második ellenversszak. - - Ismeri jól, ismeri Zeus - S Phœbos az ember szive mély - Titkait, ám helytelen azt - Mondani, hogy emberi jós - Szeme jobb, mint az enyém. - Mert tudomány s ész diadalt - Ül ugyan más tudományán, - De nem hiszem a vádszavakat, - Mig csak a tett nem bizonyitja. - Ime láttuk a szárnyfedte leány[41] ellen a bölcs - Erejét s tudományát, melylyel a várost - Megszabaditva, e hont üdvére vezérlé: - Soha sem fogom én rossznak mondani őt. - -(Kreon föllép.) - -KREON. - - Polgárok, értesülvén, hogy mily iszonyú - Dolgokkal vádol engem Oedipus király, - Ime, jövök leverten; mert ha azt hiszi, - Hogy tőlem tettel vagy beszéddel valami - Kárt szenvedett jelen gyötrelmeink között, - Úgy nem vágyódom többé, ilyen vád alatt. - Sokáig élni. Nem csekély a szenvedés, - Melyet viselnem kell e megszólás miatt; - A legnagyobb kín lesz reám, ha városunk - S te rossznak vélsz, s barátim rossznak tartanak. - -KAR. - - Talán inkább csak a felingerült harag - Sugá e vádat, s nem józan megfontolás. - -KREON. - - Miből tűnt az ki, hogy tanácsom biztatá - A jós ajkát hazug szavakra ellene? - -KAR. - - Igy mondá. Hogy mily értelemben, nem tudom. - -KREON. - - S nem volt zavart értelme és tekintete, - Midőn kimondá ezt a vádat ellenem? - -KAR. - - Azt nem tudom; uralkodóknak tetteit - Vizsgálni nem szokásom. Itt jön ő maga. - -(Oedipus föllép.) - -OEDIPUS. - - S te itt vagy? Mily orczával jösz e hely felé? - Hogy mersz házamba lépni, a ki életem - Ellen meréd emelni gyilkos kezedet, - És nyiltan elrabolni készülsz trónomat? - Az égre, mondd, gyávának véltél engemet, - Vagy őrültnek, hogy ezt a tervedet szövéd? - Azt hitted nem fedem föl titkos cseledet, - Vagy rájövén, nem mernék szembe szállani? - Nem inkább esztelenség a te szándokod, - Pénz és barátok nélkül vágyva trón után, - A melyre néppel s kincscsel juthatsz egyedül? - -KREON. - - Tudod, mit tégy most? Szavaidra válaszul - Hallgasd meg szómat, és meghallgatván, itélj. - -OEDIPUS. - - Jól tudsz beszélni, ám én roszul hallgatok - Reád; mert ellenséget lát benned szemem. - -KREON. - - Ép e felől hallgasd meg szavamat. - -OEDIPUS. - - Ép e felől ne mondd, hogy bűntől tiszta vagy. - -KREON. - - Ha azt hiszed, hogy oktalan fejeskedés - Dicsőségedre válik: helytelen hited. - -OEDIPUS. - - Ha azt hiszed, hogy a rokont büntetlenül - Illetheted sértéssel: helytelen hited. - -KREON. - - Elismerem, hogy a mit mondál, mind helyes; - De szólj, minő a sértés, melyet szenvedél? - -OEDIPUS. - - Te birtál-e, vagy nem te birtál arra, hogy - Magamhoz hivjam a dicső, nagy látnokot? - -KREON. - - Ez most is véleményem változatlanul. - -OEDIPUS. - - És mily hosszú idője mult, hogy Laïos – - -KREON. - - Mit mondasz? Mit tett Laïos? Nem értelek. - -OEDIPUS. - - Mikor történt, hogy gyilkos kéztől elveszett? - -KREON. - - Hosszú nagy évek teltek el azóta már. - -OEDIPUS. - - S a jós gyakorlá akkor is művészetét? - -KREON. - - Oly bölcseséggel mint most, s ép úgy tisztelék. - -OEDIPUS. - - S azon időben említett-e engemet? - -KREON. - - Nem, legalább jelenlétemben sohasem. - -OEDIPUS. - - S a gyilkosságnak nem kutattátok nyomát? - -KREON. - - Kutattuk; hogy ne? Ám nem jöttünk semmire. - -OEDIPUS. - - S mért nem fedezte akkor azt föl ez a bölcs? - -KREON. - - Azt nem tudom; s nem tudva, inkább hallgatok. - -OEDIPUS. - - De annyit tudsz, és tudva el is mondhatod – - -KREON. - - Mi az? Nem hallgatok felőle, ha tudom. - -OEDIPUS. - - Hogy az, ha csak egyet nem ért veled, soha - Nem fogta volna rám a gyilkosság bünét. - -KREON. - - Te tudhatod legjobban, ezt mondotta-e? - De most hadd kérdjelek ki, mint te kérdezél. - -OEDIPUS. - - Kérdezz; nem bizonyítod rám a gyilkolást. - -KREON. - - No hát? Nem vetted hitvesül testvéremet? - -OEDIPUS. - - E kérdésedre tagadást nem mondhatok. - -KREON. - - És nem osztod meg a hatalmat s trónt vele? - -OEDIPUS. - - A mit kivánhat, tőlem mindazt megnyeri. - -KREON. - - S nem állok én mind harmadik mellettetek? - -OEDIPUS. - - Ép ebből látszik, hogy mily rossz barát valál. - -KREON. - - Nem úgy, ha jól megfontolod, mint én tevém. - Először is, nézd: hol van az, ki félelem - Között akarna inkább trónon ülni, mint - Békén pihenni épen oly hatalmasan? - Bizonynyal én olyan vagyok, hogy a király - Hatalmát inkább óhajtom, mint a nevét; - És ilyen minden józanul gondolkodó. - Most nyugton élek s tőled megvan mindenem; - Mig sokszor kedvem ellen tennék, mint király. - Hogy volna mégis kedvesebb a trón nekem, - Mint gondtalan uralkodás és hatalom? - Még nem sülyedtem oly nagy balgaságba én, - Hogy mást kivánjak, mint a szépet s hasznosat. - Most minden ember szivesen lát, üdvözöl, - S hozzám fordul mindenki, a ki rád szorul; - Mert ettől függ kéréseik jó sikere. - Mért veszteném el mindezt a király czimért? - Nem vetemül ily rosszaságra józan ész. - Soha sem voltam én ily szándék embere, - Nem is segitnék ebben másokat soha. - Bizonyságul, menj, kérdezd Pythóban magad, - Hogy híven meghozám-e isten jóslatát; - S ha rajta kapsz, hogy a büvészszel közösen - Terveltem bármit: ölj meg, nem csupán magad - Itéletével, én is hozzá járulok. - De zavaros gyanuból vádat ne emelj. - Mert nem jogos, ha könnyen jónak gondolod - A rossz embert, és rossznak véled azt, ki jó. - Ki hű barátját eltaszitja, azt hiszem, - Saját éltének legszebb kincsét dobja el. - Idővel mindezt biztosan megtudhatod; - Mert az idő mutatja csak ki az erényt, - Mig a gonoszt egy nap alatt megismered. - -KAR. - - Jó volt beszéde annak, ki elesni fél, - Király! A gyors itélet nem jár biztosan. - -OEDIPUS. - - Midőn gyorsan jő rám a titkos cselvető, - Részemről is szükséges gyors határozás. - Ha nyugton várok, végre hajtja szándokát, - S haszontalan fáradság lesz, mit én teszek. - -KREON. - - Mi szándokod hát? Számüzésbe küldsz talán? - -OEDIPUS. - - Oh, nem! Halálra s nem futásra szántalak. - -KREON. - - De hát előbb mutasd ki, hogy méltán gyülölsz. - -OEDIPUS. - - Nem engedsz? nem hiszed szavam, hogy így beszélsz? - -KREON. - - Mert látom, nincs eszed. - -OEDIPUS. - - Saját javamra van. - -KREON. - - Az én javamra is legyen. - -OEDIPUS. - - Gonosztevő! - -KREON. - - De ha tévednél? - -OEDIPUS. - - Tenned kell parancsomat. - -KREON. - - Nem, ha rosszul parancsolsz. - -OEDIPUS. - - Oh, én városom! - -KREON. - - Nemcsak te, én is a városhoz tartozom. - -KAR. - - Hagyjátok ezt, fejdelmek! Épen idején - Látom Jokastét házából közelgeni; - Előtte föl kell e viszálylyal hagynotok. - -(Jokaste föllép.) - -JOKASTE. - - Miért kelétek, oh, ti boldogtalanok! - E dőre nyelvcsatára; nem szégyenlitek, - Az ország ily bajában egymást bántani? - Nem mégysz lakodba, s te Kreon nem térsz haza? - Vagy semmiből nagy bajt akartok kelteni? - -KREON. - - Oh, testvér! szörnyü szándékkal van ellenem - Királyi férjed, Oedipus; két rossz közül - Vagy számüzéssel, vagy halállal fenyeget. - -OEDIPUS. - - Megvallom, oh, nőm, úgy van; rajtakaptam őt, - Hogy gonoszul éltemre tör gonosz csele. - -KREON. - - Haljak meg átkozottan és boldogtalan, - Ha abból, melylyel vádolsz, bármit is tevék. - -JOKASTE. - - Az istenekre, hígy szavának, Oedipus; - Tartsd tiszteletben, melyet monda, esküjét, - Gondolj reám, s ezekre, kik itt állanak. - -KAR. - -Versszak. - - Fogadd az észnek, szivnek szavát, oh, király! - -OEDIPUS. - - Miben kivánod tennem azt? - -KAR. - - Hogy őt, ki nem volt előbb sem botor, s eskü véd most, meg ne vesd. - -OEDIPUS. - - Tudod, mit kivánsz? - -KAR. - - Jól tudom. - -OEDIPUS. - - Beszélj tehát. - -KAR. - - Alaptalan gyanúból el ne itéld - A hű barátot, a kit szent eskü véd. - -OEDIPUS. - - Tudd meg, hogy ezt kivánva, enhalálomat - Kivánod tőlem, vagy száműzetésemet. - -KAR. - - Az istenek legelsejére, nagy - Heliosra, nem! Veszszek el nyomorultan, hagyjanak el - Az ég s emberek, ha ez szándokom. - Ámde kín tépi bús szivemet - E honnak szenvedésein, ha még - Ti is tetézitek a régi bajt. - -OEDIPUS. - - Menjen tehát, bár menthetetlenül halál - Vagy szégyenítő számüzés vár is reám. - Kérő szavad, s nem ő, indítá szivemet - Ez irgalomra; őt, bárhol lesz, gyűlölöm. - -KREON. - - Gyülölve engedsz, ám ha csillapul dühöd, - Magadnak lész terhére. Ily természetek - Önnönmagoknak leggyötrelmesb terhei. - -OEDIPUS. - - Nem hagysz el hát, nem távozol már? - -KREON. - - Távozom; - Te félreismersz, itt a régi maradok.[42] - -(El.) - -KAR. - -Ellenversszak. - - Jokaste, mért nem sietsz ezzel a házba most? - -JOKASTE. - - Előbb tudnom kell, mint esett? - -KAR. - - A szóbeszédből gyanú lett; hiú bár, de fáj az ilyen is. - -JOKASTE. - - Mindkettejök részéről? - -KAR. - - Ugy van. - -JOKASTE. - - És mi volt? - -KAR. - - Legyen elég, elég sok bajunk között; - Hagyjuk a szót, hol a viszály végződött. - -OEDIPUS. - - Látod, hová jutsz? Jó levén a szándokod, - Lenézed, eltompitni akarod szivem. - -KAR. - - Király, mondám nem egyszer, ime halld: - Esztelen botor volnék s helyes itéletre képtelen, - Ha elhagyva megtagadnálak én - Tégedet, ki nyomor s baj közül - Kimentéd egykor drága honomat; - Vezéreld most is üdvre, mint tudod. - -JOKASTE. - - Az istenekre mondd el, oh király, nekem, - Mi volt az ok, mely ily haragra ingerelt? - -OEDIPUS. - - Elmondom, mert ezeknél[43] többre tartalak; - Halld hát, mily terveket szőtt ellenem Kreon. - -JOKASTE. - - Beszélj, mi biztos vádat mondhatsz ellene? - -OEDIPUS. - - Azt mondja, hogy én voltam Laïos gyilkosa. - -JOKASTE. - - Saját vagy más bizonyságára mondja ezt? - -OEDIPUS. - - Egy jóst, egy szemfényvesztőt tolt előre, mert - Saját nyelvét mindentől menten tartja ő. - -JOKASTE. - - Vesd el most annak gondját, a mit emlitél, - S hallgass rám és tanuld meg, hogy az emberek - Között nincs egy sem, a ki a jövőbe lát. - Bizonyságát rövid szavakban ime halld: - Laïos király jós mondatot vett egykoron, - Nem mondom, hogy Phœbostól, ám szolgáitól, - Hogy a gyermek kezétől kell meghalnia, - Ki tőlem s tőle fogja nyerni életét. - S mégis, mint híre jár, hármas keresztuton - Idegen rablók gyilkolák meg hajdan őt; - Fiát pedig, ki életének harmadik - Napját sem látta, megkötött lábakkal és - Más ember által zord hegyen kitéteté. - És igy Apollo nem tölté be jóslatát, - Sem a fiú nem lett atyjának gyilkosa, - Laïos sem gyermekétől nyerte a halált. - Pedig mindezt előre hirdeté a jós! - Ne gondolj hát vele. Mit isten föl akar - Deritni, könnyen napvilágra hozza azt. - -OEDIPUS. - - Mint megzavarja, megrendíti lelkemet - A szó, melyet most hallék tőled, hitvesem. - -JOKASTE. - - Mily aggódás rendíte meg, hogy igy beszélsz? - -OEDIPUS. - - Ugy tetszik, mintha azt mondottad volna, hogy - Hármas keresztuton ölték meg Laïost. - -JOKASTE. - - Ez volt a hír felőle, s nem szűnt meg ma sem. - -OEDIPUS. - - És mely vidéken érte őt e baleset? - -JOKASTE. - - Phokisnak mondják a vidéket, s Daulia - És Delphi útja egyesül azon helyen. - -OEDIPUS. - - És mily hosszú idő mult el azóta már? - -JOKASTE. - - Kevéssel az előtt, hogy elfoglaltad ez - Országnak trónját, érkezett hozzánk a hir. - -OEDIPUS. - - Oh, Zeus, minő végzetre szántál engemet? - -JOKASTE. - - Mi az, mit úgy szivedre vettél, Oedipus? - -OEDIPUS. - - Ne kérdezz még; de mondd milyen volt alkata - Laïosnak, mily előre haladott kora! - -JOKASTE. - - Magas volt, őszbe csavarodtak fürtjei, - S alakja tőled nem nagyon különbözött. - -OEDIPUS. - - Oh, jaj nekem? Magamra szórtam hát ma én - A szörnyü átkok árját öntudatlanul. - -JOKASTE. - - Mit mondasz? Rettegek rád nézni, oh, király! - -OEDIPUS. - - Borzadva aggódom, hogy jól látott a jós; - De hogy egészen meggyőzz, mondj még egyet el. - -JOKASTE. - - Úgy félek! Ám ha kérdezz, felelek reá. - -OEDIPUS. - - Csekély kiséret volt mellette, vagy talán - Miként királyhoz illik, számos fegyveres? - -JOKASTE. - - Öten voltak mindössze és ezek között - A hirnök; s Laïost egyetlen szekér vivé. - -OEDIPUS. - - Jaj, jaj, minden világos immár! És ki volt, - Oh, asszony, a ki nektek erről hirt hozott? - -JOKASTE. - - Szolgája, az egyetlen, ki megmenekült. - -OEDIPUS. - - Vajon most is jelen van még a házban ő? - -JOKASTE. - - Nincs többé már itt; mert hogy visszatért ide, - S a trónon téged látott s halva Laïost, - Esengve kére, megragadva kezemet, - Bocsássam a mezőre, a juhnyájhoz őt, - Hogy a várostól mentől távolabb legyen. - El is bocsátám; mert akármily szolga volt, - Ennél nagyobb kegyelmet is megérdemelt. - -OEDIPUS. - - Lehetne ismét gyorsan visszahivni őt? - -JOKASTE. - - Minden bizonynyal; ámde mért kivánod ezt? - -OEDIPUS. - - Oh, asszony, félek attól, hogy nagyon sokat - Mondottam már, a mért most látni vágyom őt. - -JOKASTE. - - El fog hát jönni; ám én is méltó vagyok - Megtudni, hogy mi gyötri kebledet, király. - -OEDIPUS. - - Nem hallgatok, ha kinzó aggodalmaim - Eddig jutottak már. Ki volna kívüled, - Kinek méltóbban mondhatnám el sorsomat? - Atyám korinthi Polybos volt, és anyám - A dorisi Merope. Legnagyobb valék - Én ott a polgárok közt, miglen oly eset - Történt velem, mely méltán meglepett ugyan, - De nem volt méltó haragomra, mely kigyúlt. - Egy ember, lakománál, borozás között, - Ittas fővel cserélt fiúnak nevezett. - Csak nehezen tartottam vissza e napon - Boszúmat; s másnap megkérdém szülőimet, - Kik e sértésért nagy haragra gyultanak - Ez ember ellen, hogy ilyen szót ejte ki. - És én elégedett voltam velök; de még - Mindig gyötört ez; mert nagyon szétment hire. - Szülőim tudtán kivül elmenék tehát - Pythóba. És Apollo, bár nem méltatott - Válaszra abban, a miért jövék; de más - Szörnyű, rettentő sorsot nyilváníta ki, - Hogy nászra kell anyámmal lépnem, és e föld - Szinére elviselhetetlen fajt hozok, - S atyámnak, a ki nemzett, gyilkosa leszek. - Ezt hallva elfutottam, s ezután csupán - A csillagok szerint mértem ki, merre van - Korinth vidéke,[44] hogy ne lássam magamon - Beteljesülni ezt a szörnyű jóslatot. - S tovább haladva eljuték a tájra, hol - – Miként te mondád – meggyilkolták a királyt. - Midőn a hármas úthoz már közel valék, - Egy fullajtár jött szembe vélem, s fiatal - Csikóktól vont szekéren olyan férfiú, - Minőt leirtál; a szekérhajtó s maga - Az aggastyán erővel félre űztenek. - Én haragomban megütöttem a kocsist, - Ki eltaszított; az aggastyán látva ezt, - S kilesve, a mint a szekérhez érkezém, - Kettős hegyű botjával fejtetőmre sujt.[45] - De nem hasonló viszonzást nyert; hirtelen - Reá sujték botommal, és ő a szekér - Öléből tüstént fejtetőre kibukott; - Aztán meggyilkolám a többit. Ha talán - Rokonság van ez idegen s Laïos között,[46] - Ki nyomorultabb akkor, mint ennen magam, - Ki az, kit inkább gyűlölnek az istenek? - Kit nem fogadhat sem polgár, sem idegen - Lakába, nem beszélhet hozzá senki sem; - Elűzi házából mindenki. S én magam - Mondám fejemre ezt az átkot, senki más. - A holtnak ágyát meggyalázzák kezeim, - Melyek meggyilkolák őt. Nem vagyok gonosz? - Nem minden ízemben tisztátlan? Hogyha el - Kell innen futnom, nem szabad enyéimet - Meglátnom, sem hazámba tennem lábamat, - Nehogy anyámmal nászra lépjek, s Polybost - Megöljem, a ki nemzett engem s fölnevelt. - Nem eltalálja a valót, ki azt hiszi, - Hogy mind e bajt kegyetlen dæmon küldi rám? - Soha, soha ne lássam többé e napot, - Oh isten szent felsége! Inkább tünjem el - Az emberek szeméből, hogysem magamon - Betelni lássam ennyi balsors szégyenét. - -KAR. - - Reánk is aggasztó ez, oh, király, de mig - Ki nem hallgattad a tanút, bizzál s remélj. - -OEDIPUS. - - Ugyis csupán ez egyetlen remény maradt - Számomra, hogy a pásztort várjam még ide. - -JOKASTE. - - És mit vársz tőle, hogyha majd megérkezett? - -OEDIPUS. - - Megmondom. Ha megegyezik azzal szava, - A mit te mondál, úgy többé nem rettegek. - -JOKASTE. - - Mit hallottál te tőlem olyan feltünőt? - -OEDIPUS. - - Azt mondád, hogy szerinte rablók voltanak, - Kik meggyilkolták Laïost. Ha most is ily - Többes számban szól, úgy nem én öltem meg őt; - Hiszen egy embert többnek nézni nem lehet. - De ha csupán egy vándorról fog szólani, - Világos akkor, hogy rám súlyosúl e tett. - -JOKASTE. - - Tisztán igy szóla akkor, hidd el biztosan, - És nem lehet, hogy visszavonja most szavát; - Mert az egész nép hallá, nem csak én magam. - De ha első szavától el is térne tán, - Mégsem derítené fel bizton, oh, király, - Laïos halálát; hisz kimondá Loxias, - Hogy gyermekem kezétől kell meghalnia. - És e szegény bizonynyal meg nem ölte őt, - Mert már előbb elveszté önnön életét. - Azért bizony sem erre, sem amarra nem - Tekintenék én többé jóslatok miatt. - -OEDIPUS. - - Helyes beszéd. De mégis küldj el valakit - E szolgáért, hadd jöjjön; ne mulaszd el ezt. - -JOKASTE. - - Azonnal érte küldök, s most menjünk haza. - Nem tennék semmit, a mi nem kedves neked. - -(Oedipus, Jokaste a palotába mennek.) - -KAR. - -Első versszak. - - Oh, vajha sorsom lehetne, - Szüntelen megóvni ajkam s tetteim - Szent tisztaságát, mint az égi törvény - Rendeli, mely mennyei fény - Ölén született, s egyedül Olympos - Volt atyja, nem emberi - Múló akarat szülé, - S melyet nem altat el sohasem a feledés, homály. - A nagy isten élteti azt s nem évül el. - -Első ellenversszak. - - A büszkeség zsarnokot szül; - És ha dőrén felfuvalkodván, magát - Eltölti azzal, mi nem üdvös és jó, - S fölhatol a legmagasabb - Oromra: lehull onnan mély nyomorba, - Honnan soha nem viszik - Ki lábai. Ám az ég - Vezesse győzelemre a harczot honom üdveért.[47] - A nagy isten volt s marad útamon vezér. - -Második versszak. - - Ámde kinek szavát s kezét a büszkeség ragadja el, - Nem tiszteli istenek lakát s Dikétől nem remeg, - Azt érje a végzet átka, - Gőgje büntetéseül, - Ha jogtalan hasznot keres magának, - A bűnnek útjain halad, - S dőrén az ellen szól, mi sérthetetlen. - Az ily bünös keble hogy maradna ment - A boszú sujtó nyilától? - Mert ha ily tett is jutalmat érdemel: - Miért az imádság? - -Második ellenversszak. - - Nem megyek áhítattal én a földközép[48] felé soha, - Olympia[49] szent helyére, Abæ[50] templomába sem, - Ha nem teljesül e jóslat - Az egész világ előtt. - Mindenható Zeus – hogyha joggal illet - E név – ki mindenek fölött - Úr vagy, ne légyen rejtve ez előled! - Az ősi jóslat, melyet Laïos kapott, - Megvetésnek tárgya lett már, - És Apollo fénye nem ragyog sehol, - Eltűnik a szentség. - -(Jokaste jő a palotából hölgyeivel, kik koszorúkat, korsókat s -illatszereket hoznak.) - -JOKASTE. - - Országnagyok, azt gondolám, az istenek - Szent templomába térek, felajánlani - E koszorúkat és ez illatszereket. - Tulságosan kinozza Oedipus szivét - Ezernyi gond; s az újat nem fontolja meg, - Mint bölcshez illenék, a régiek szerint,[51] - Nem; minden szóra hallgat, mely megrémiti. - -(Az oltár felé fordul, melyet hölgyei ezalatt megkoszorúztak s rajta -tüzet gyujtottak, s illatszereket szór a lángok közé.) - - Mivel tanácsom rajta semmit sem segit, - Lykeios Phœbos[52] (mert te vagy legközelebb) - Ez áldozattal kérve hozzád fordulok: - Adj tiszta, szent feloldást bajaink alól; - Mert reszketünk mindnyájan, látva, hogy hajónk - Kormányosát mily félelem bénitja meg. - -(A korinthi követ fellép.) - -KÖVET. - - Megtudhatnám-e tőletek, idegenek, - Hol lelhetem föl Oedipus király lakát? - Vagy inkább mondjátok meg, hol van ő maga. - -KAR. - - Ez háza és ő benn van most, oh, jövevény! - S e nőben gyermekeinek anyját láthatod. - -KÖVET. - - Legyen hát boldog s éljen mindig boldogok - Között, e férfiúnak áldott hitvese. - -JOKASTE. - - Ezt kívánom viszont neked, oh, idegen, - Méltó vagy rá e szives óhajtásodért; - De mondd, mi kívánságod, milyen hirt hozál? - -KÖVET. - - Jó hírt házadnak es férjednek, asszonyom. - -JOKASTE. - - Minő hir az? Kinek részéről küldetél? - -KÖVET. - - Korinthból; és a hirnek, a melyet hozok, - Örülni fogsz, hogy is ne; s tán bánkódni is. - -JOKASTE. - - De mily hir az? Kettős hatása mint lehet? - -KÖVET. - - Királyunkká akarják őt választani - A földszoros[53] lakói; igy beszélik ott. - -JOKASTE. - - Hogyan? Nem ül már trónusán ősz Polybos? - -KÖVET. - - Nem többé; sirba rejté őt már a halál. - -JOKASTE. - - Mit mondasz, oh, aggastyán! Meghalt Polybos? - -KÖVET. - - Ha nem valót beszélek, haljak meg magam. - -JOKASTE (egyik hölgyéhez.) - - Leányom, menj sietve tudtul adni ezt - Uradnak. És ti, istenek jóslatjai, - Hol vagytok? Ez volt, a kit Oedipus került, - Félvén, nehogy megölje őt; és ime, most - A sors vevé el életét, nem Oedipus. - -(Oedipus fellép). - -OEDIPUS. - - Oh, szeretett Jokaste, drága nőm, miért - Hivattál ki a palotából engemet? - -JOKASTE. - - Hallgasd ez embert, s meghallgatva lásd, hová - Jutott az istenek felséges jóslata. - -OEDIPUS. - - Ki hát ez ember és minő hirt hoz nekem? - -JOKASTE. - - Korinth földéről érkezik, jelentve hogy, - Nincs már életben, meghalt Polybos, atyád. - -OEDIPUS. - - Mit mondasz? Add tudtomra, idegen, magad. - -KÖVET. - - Ha ezt kell legelőször tisztán mondanom, - Tudd biztosan, hogy elragadta a halál. - -OEDIPUS. - - Csalárdság ölte-é meg, avagy kór keze? - -KÖVET. - - Megdönt elaggott testet egy könnyű lökés. - -OEDIPUS. - - Igy hát, mint látom, kór ölé meg a szegényt. - -KÖVET. - - S a kóron kívül élte hosszú évei. - -OEDIPUS. - - Ah, ah! Miért hát megkérdezni, hitvesem, - A jós Pytho oltárát és a madarak - Légben rikoltó hangját! Hisz megjósolák, - Hogy meg fogom atyámat ölni, és ime, - A föld alatt pihen már ő, s én itt vagyok, - Kardot se’ fogva – ha csak nem az ölte meg, - Hogy értem vágyott; – így hoztam rá csak halált. - Hades keblében nyugszik Polybos, vele - A sirba szálltak e hivságos jóslatok. - -JOKASTE. - - Nem mondtam én ezt régtől fogva már neked? - -OEDIPUS. - - Mondtad; de engem megzavart a félelem. - -JOKASTE. - - Ne engedj hát most ennek szívedben helyet. - -OEDIPUS. - - Hogyan? S anyámnak ágyától ne féljek-e? - -JOKASTE. - - Mit féljen az, kit a véletlen sors vezet, - De a jövőben nem lát semmit biztosan? - Legjobb vaktában élni, a mint csak lehet. - Azért anyád nászától egy cseppet se félj; - Sok ember látta már álmában önmagát - Mint anyja férjét. Ám ki ezt föl sem veszi, - Az könnyedén átéli földi napjait. - -OEDIPUS. - - Helyes beszédnek mondanám minden szavad, - Ha már anyám nem volna életben; de mert - Még él, szükséges félnem, bármi jól beszélj. - -JOKASTE. - - Atyádnak sirja mégis nagy vigasz reád. - -OEDIPUS. - - Elismerem; de az élőtől rettegek. - -KÖVET. - - Mily asszony az, ki ily nagy félelemre készt? - -OEDIPUS. - - Merope, oh, aggastyán! Polybos neje. - -KÖVET. - - S mi benne az, mi ily nagy rettegésbe ejt? - -OEDIPUS. - - Egy isten-küldte szörnyü jóslat, idegen! - -KÖVET. - - Elmondható-e? Vagy nem tudhat róla más? - -OEDIPUS. - - Sőt inkább. Azt jósolta hajdan Loxias, - Hogy frigyesülnöm kell saját anyámmal, és - Atyám vérét ennen kezemmel ontanom. - Ezért távoztam régtől fogva messzire - Korinthtól, és szerencsém volt ez – ah! pedig - Nincs édesebb, mint a szülők tekintete. - -KÖVET. - - S ettől való féltedben számüzéd magad? - -OEDIPUS. - - Hogy ne legyek atyám gyilkosa, oh, öreg! - -KÖVET. - - Miért ne oldjalak fel téged, oh, király, - E rettegéstől? Hisz jó szándékkal jövék. - -OEDIPUS. - - Bizonynyal méltó hála jutna részedül. - -KÖVET. - - Azért jövék leginkább, hogy ha egykoron - Honodba térsz, jutalmat nyerjek tőled ott. - -OEDIPUS. - - Szülőimhez nem térek vissza én soha. - -KÖVET. - - Jól látom, nem tudod, mit tészsz, oh, gyermekem! - -OEDIPUS. - - Hogyan, öreg? Az égre magyarázd meg ezt! - -KÖVET. - - Ha ez az ok, mely a hazától futni keszt. - -OEDIPUS. - - Félek, nehogy elérjen Phœbos jóslata. - -KÖVET. - - Hogy fertőzet ne érjen szüleid miatt? - -OEDIPUS. - - Igen, aggastyán, ettől félék szüntelen. - -KÖVET. - - Nos hát tudod, hogy minden ok nélkül remegsz? - -OEDIPUS. - - Hogyan? Hát nem vagyok szülőim gyermeke? - -KÖVET. - - Mert Polybosnak nincsen törzsedhez köze. - -OEDIPUS. - - Mit mondasz! Nem Polybos nemzett engemet? - -KÖVET. - - Nem inkább, mint saját magam, csak épen úgy. - -OEDIPUS. - - Hogy volna egyenlő atyámmal, ki nem az? - -KÖVET. - - Ép úgy nem volt atyád ő, mint én nem vagyok. - -OEDIPUS. - - De mért mondott hát gyermekének engemet? - -KÖVET. - - Mert, tudd meg, kezeimből nyert ajándokul. - -OEDIPUS. - - S más kézből nyerve, oly nagyon szerethetett? - -KÖVET. - - Hosszú gyermektelenség birta erre őt. - -OEDIPUS. - - S te vettél engem, vagy véletlenül lelél? - -KÖVET. - - Kithæron erdős völgytorkában leltelek. - -OEDIPUS. - - S miért vevéd ezen vidékre útadat? - -KÖVET. - - A nyájat őrzém, mely a hegységben legelt. - -OEDIPUS. - - Pásztor valál hát, a ki bérért vándorol? - -KÖVET. - - S azon időben megmentőd is, gyermekem. - -OEDIPUS. - - Mitől mentél meg? Mily gyötrelmet szenvedék? - -KÖVET. - - Bizonyságot tehetnek lábcsuklóid is. - -OEDIPUS. - - Oh, jaj, miért emlited régi bajomat? - -KÖVET. - - Én oldtam fel keresztül fűzött lábadat. - -OEDIPUS. - - Ily szörnyü volt a pólya, melyet viselék! - -KÖVET. - - E balszerencse adta aztán nevedet. - -OEDIPUS. - - Atyámtól vagy anyámtól? Oh, az égre, szólj! - -KÖVET. - - Ezt jobban tudja, a kitől átvettelek. - -OEDIPUS. - - Tehát mástól vevél át, nem magad lelél? - -KÖVET. - - Nem; más pásztor volt, a ki átadott nekem. - -OEDIPUS. - - Ki volt az? Nem tudnád-e megnevezni őt? - -KÖVET. - - Ugy mondák, Laïos háznépéhez tartozott. - -OEDIPUS. - - Ahhoz, ki egykoron e föld királya volt? - -KÖVET. - - Igen, ezen királynak volt ő pásztora. - -OEDIPUS. - - És él-e még ez ember, hogy láthassam őt? - -KÖVET (a karhoz). - - Ti benszülöttek, legjobban tudjátok ezt. - -OEDIPUS. - - Ti, kik mellettem álltok valamennyien, - Van köztetek, ki ezt a pásztort ismeri, - S akár kinn a mezőn, akár itt látta őt? - Beszéljetek; most jő napfényre a titok. - -KAR. - - Azt vélem, nem lesz senki más, mint épen az, - Kit már előbb kivántál látni; ámde nőd - Jokaste legjobban meg tudná mondani. - -OEDIPUS. - - Mit gondolsz, asszony, egy személy-e az, a kit - Behívatánk, és, az kiről emez beszél? - -JOKASTE. - - Mi az? Kiről szólt? Mit törődöl te vele? - Hiú beszédét legjobb lesz ha feleded. - -OEDIPUS. - - Azt nem teszem, hogy ily nyomokra jutva most, - Ne hozzam napvilágra származásomat. - -JOKASTE. - - Az istenekre, ne kutasd ezt, ha saját - Élteddel gondolsz. Ah! elég az én kinom. - -OEDIPUS. - - Bizzál! Legyek bár harmadik anyám szerint - Hármas rabszolga, nem hoz az szégyent reád.[54] - -JOKASTE. - - Oh, kérlek, hagyj föl ezzel és fogadd szavam. - -OEDIPUS. - - Nem tehetem, föl kell derítnem a homályt. - -JOKASTE. - - Én jót akarva legjobbat tanácsolok. - -OEDIPUS. - - E legjobb az, mi régtől gyötri lelkemet. - -JOKASTE. - - Boldogtalan, bár meg ne tudnád, hogy ki vagy! - -OEDIPUS (egyik szolgájához). - - Menj és vezesd azonnal a pásztort elém. - -(Jokaste felé.) - - Ez meg fényes törzsére büszke hadd legyen. - -(A szolga elsiet.) - -JOKASTE. - - Jaj, jaj, boldogtalan! Ez egy szóval lehet - Téged szólitnom, semmi mással ezután. - -(Elrohan a palotába.) - -KAR. - - Miért rohant el a királyné, Oedipus, - Ily keserű bánattal? Rettegek, nehogy - E hallgatásból nagy bajok támadjanak. - -OEDIPUS. - - Hadd jöjjön, a minek reám kell jönnie, - De törzsöm ismernem kell, bárminő csekély. - Amaz meg, nagyralátó asszony létire, - Hadd szégyenelje aljas származásomat. - Ám én, szerencse-osztó Tyche[55] fiaként - Tekintve enmagam, pirúlni nem fogok. - Ő volt anyám; s éltem kisérő holdjai - Kicsinynyé majd meg nagygyá tettek engemet. - Ilyen levén, más czélra törni nem fogok, - Mint arra, hogy megtudjam származásomat. - -KAR. - -Versszak. - - Ha a jövőt látja jós szemem, s agyamban ész honol, - Ugy az Olympra, megéred, oh Kithæron, - Hogy mihelyt feljő az égre holnap - A tele hold, sugarát mint Oedipus - Anyja s dajkája köszöntöd, - S tánczczal ünneplünk, ki országunk fejedelminek oly nagy - Jótevője voltál. - Engedd, legyen így kedvedre, gyógyító Phœbos! - -Ellenversszak. - - Isteni lányok közül ki volt, kitől éltet nyerél?[56] - Kedvese tán a hegyen bolyongó Pánnak? - Vagy Apollo karja közt pihent? Mert - Kedveli ő is az erdős bérczeket. - Tán a kyllenei isten,[57] - Vagy hegyormon székelő Bakchos fia, vagy Helikonnak - Játszi gyermekétől?[58] - Hisz sokszor enyelge ő a bérczi nymphákkal. - -(A pásztor föllép.) - -OEDIPUS (a karhoz). - - Gyanítom, ámbár nem találkozám vele - Előbb soha, hogy azt a pásztort látom itt, - Kit régtől fogva keresénk; mert aggkora - -(A korinthi követre mutatva.) - - E férfiúval ép’ egyenlővé teszi, - S azokban, kik kisérik, jól ráismerek - Cselédjeimre; ám te jobban tudhatod, - Mint én, hisz ezelőtt is többször láttad őt. - -KAR. - - Ráismerek bizonynyal; mert hű pásztora - Volt ő Laïosnak mindig, mint tán senki más. - -OEDIPUS. - - Először, oh, korinthi idegen, te szólj: - Erről beszéltél? - -KÖVET. - - Erről, a kit lát szemed. - -OEDIPUS (a pásztorhoz.) - - Te meg, öreg, tekints reám és válaszolj - Kérdéseimre. Hajdan Laïos volt urad? - -PÁSZTOR. - - Igen, de nem vásárolt; nála születém. - -OEDIPUS. - - Minő munkád volt, milyen életét vivél? - -PÁSZTOR. - - A nyájat őrzém éltem legtöbb napjain. - -OEDIPUS. - - S leginkább mily vidéken választál tanyát? - -PÁSZTOR. - - Kithæron hegységében vagy hozzá közel. - -OEDIPUS. - - Emlékezel, hogy láttad ott e férfiút? - -PÁSZTOR. - - Minő dologban? Milyen férfiról beszélsz? - -OEDIPUS. - - Erről, ki itt áll. Volt-e már dolgod vele? - -PÁSZTOR. - - Hamarjában nem emlékezhetem reá. - -KÖVET. - - Nem is lehet csodálni, oh, király! De én - Tisztán eszébe juttatom. Mert jól tudom, - Emlékszik arra, hogy Kithæron oldalán - (Ő kettős nyájat őrizvén, csak egyet én) - Tavasztól őszig én magam s e férfiú - Három félévet éltünk szomszédok gyanánt; - S a tél jöttével én saját tanyám felé, - Ő meg Laïos aklába hajtá nyájait. - Akként történt-e, mint elmondám, vagy nem úgy? - -PÁSZTOR. - - Való, mit mondasz, bár hosszú idője mult. - -KÖVET. - - Mondd hát, emlékszel a fiúra, kit nekem - Adál, hogy fölneveljem, mint sajátomat? - -PÁSZTOR. - - Mi ez? Mi végre kérdezed most tőlem ezt? - -KÖVET (Oedipusra mutat). - - Itt áll, barátom, a fiú, kit átadál. - -PÁSZTOR. - - Vesztedre indulsz? Nem hallgatsz el iziben? - -OEDIPUS. - - Ah, meg ne ródd e férfiú szavát, öreg, - Mert inkább illet téged, mint őt megrovás. - -PÁSZTOR. - - De hát miben vétkeztem, oh, legjobb király? - -OEDIPUS. - - Nem szólsz, kiről ez kérdez, a fiú felől. - -PÁSZTOR. - - Semmit se tudva szólt ez, ámde hasztalan. - -OEDIPUS. - - Ha jó szántodból nem beszélsz, majd sírva szólsz. - -PÁSZTOR. - - Az égre, kimélj, vén létemre, engemet. - -OEDIPUS (szolgáihoz). - - Kössétek tüstént hátra mind a két kezét. - -PÁSZTOR. - - Oh jaj, miért? Mit kívánsz tőlem hallani? - -OEDIPUS. - - Te adtad ennek a fiút, kiről beszél? - -PÁSZTOR. - - Én adtam. Bár meghaltam volna az napon! - -OEDIPUS. - - Ma fogsz meghalni, ha nem mondasz igazat. - -PÁSZTOR. - - Előbb halok meg, ha kimondom a valót. - -OEDIPUS. - - Ez ember, a mint látszik, kibuvót keres. - -PÁSZTOR. - - Bizonynyal nem; hisz rég mondám: én adtam át. - -OEDIPUS. - - Kitől vevéd? Sajátod volt vagy másoké? - -PÁSZTOR. - - Nem volt sajátom, más kezéből vettem át. - -OEDIPUS. - - Minő polgártól, milyen házból származott? - -PÁSZTOR. - - Ne kérdj, az égre, oh ne kérdj többet, király! - -OEDIPUS. - - Meghalsz, ha még másodszor kell ezt kérdenem. - -PÁSZTOR. - - A gyermek Laïos háznépéhez tartozott. - -OEDIPUS. - - Szolgától vagy királyi törzsből született? - -PÁSZTOR. - - Jaj, jaj! rettentő az, mit mondani fogok. - -OEDIPUS. - - S én hallani; de még is meg kell hallanom. - -PÁSZTOR. - - Laïos fiának mondák; ám nőd oda benn - Legjobban elmondhatja, mind ez mint esett. - -OEDIPUS. - - Ő adta át tehát neked? - -PÁSZTOR. - - Igen király! - -OEDIPUS. - - Minő szándékkal? - -PÁSZTOR. - - Hogy kioltsam életét. - -OEDIPUS. - - Saját szülője! Szörnyü! - -PÁSZTOR. - - Bal jóslat miatt. - -OEDIPUS. - - Mi volt az? - -PÁSZTOR. - - Hogy meg fogja ölni szüleit. - -OEDIPUS. - - S miért adád ez aggastyán kezébe őt? - -PÁSZTOR. - - A szánalom vitt rá, király, azt vélve, hogy - Honába, távol földre fogja vinni őt; - De csak szörnyű bajokra tartá fenn. Ha te - Vagy az, kiről szólt, úgy bánatra születél. - -OEDIPUS. - - Oh, jaj, jaj! Minden tisztán napvilágra jött. - Oh, fény, utószor látlak immár téged én, - Ki születém, hol nem kellett, ki férj valék, - Hol nem lehet, s megöltem azt, kit nem szabad. - -(El a palotába. A követ és pásztor másfelé távoznak.) - -KAR. - -Első versszak. - - Ah, emberek, emberek! - Kik itt éltek a föld szinén, - Oh, mily semmi az élet! - Ki az, hol a férfiú, - Hogy több élv juta részeül, - Mint mennyit ad a képzelet, - Mely képzelve enyészik? - Gyász példád im előttem áll, - S szörnyü végzeted, Oedipus, - És boldognak az ég alatt - Senkit se dicsérek. - -Első ellenversszak. - - A legmagasabb fokig - Jutottál utadon, merő - Boldogság vala részed - (Oh Zeus!) letiportad a - Horgas körmü, dalos szüzet, - S védő bástya gyanánt e hont - Megmentéd a haláltól. - És ezért a királyi trón - S fényes Theba uralma lett - Osztályrészed, a legnagyobb - Fény, tisztelet ére. - -Második versszak. - - De most, ki az, kit nagyobb nyomor gyötör, - Ki boldogtalanabb az emberek - Között, ki sülyedt annyira? - Oh, jaj, Oedipus dicső feje! - Mért fogadta egy - Rév ölébe, ah! - Az atyát s fiút, - S a szülöttet férj gyanánt? - Mint lehet az, miként lehet, - Hogy boszulatlan elviselt - Ennyi időn át szülői telked? - -Második ellenversszak. - - Nyomorba ért a mindent látó idő, - Elitélve a szörnyü nászfrigyet, - Melyet szülő s szülött kötött. - Oh, jaj, Laïos szegény fia! - Bár ne láttalak - Volna én soha. - Nem találhatok - Szavakat, keservemet - Hogy kifejezzem. Hisz valót - Szólva, te adtad éltemet - Vissza, te hoztál szememre álmot. - -(A hirmondó jő a palotából.) - -HIRMONDÓ. - - Ti, e hazának mindig tisztelt nagyjai, - Mit fogtok látni, oh, mit fogtok hallani, - Mily szörnyü lesz fájdalmatok, ha Labdakos - Házát még nagyra tartja honfi kebletek! - Mert sem az Ister, sem a Phasis árjai[59] - Nem moshatják tisztára e ház rejtező - Bünszennyét, s nemsokára napvilágra jő - A szándékos, nem kényszerített borzalom.[60] - S minden baj közt a szándékos legsúlyosabb. - -KAR. - - Mi sem hiányzik abban, a mit már tudunk, - A borzalomból; mit mondhatsz ezen kivül? - -HIRMONDÓ. - - Kevés szóval kimondhatom s megértheted: - A felséges Jokaste már halálra vált. - -KAR. - - Boldogtalan! és mi hozott reá halált? - -HIRMONDÓ. - - Saját keze. De azt, mi legfájdalmasabb, - Nem érezed; mert szemtanúja nem valál; - Mégis, mint emlékemben megmaradhatott, - Hallgasd meg a szegénynek szenvedéseit. - Bősz fájdalmában átfutván a csarnokon, - A nászágyas terembe rohant egyenest, - Mindkét kezével tépve bomlott fürtjeit. - Aztán belülről jól bezárva ajtaját, - Laïos nevét kiáltá, a ki rég halott, - Emlitve régi nászát, mely megölte őt, - És önfiának hagyta hátra özvegyét, - Hogy gyermekétől szüljön átkos fajzatot. - Siratta ágyát, hol kétszer boldogtalan, - A férjtől férjet s gyermektől szült gyermeket. - Mily módon halt meg ezután, azt nem tudom; - Mert Oedipus orditva tört be ekkor, és - Miatta nem láthattuk szenvedéseit; - Csak erre néztünk, mint rohant fel és alá. - Futkosva kardot kére tőlünk, majd megint - Nejét kérdé, ki nem neje, s a kétszeres - Anyát, ki őt és önnön sarjait szülé. - Egy isten végre megmutatta, hol van ő, - Mert a jelenlevőkből egy sem mutatá. - Mikéntha titkos kéz vezetné, iszonyún - Kiáltva, most a kétszárnyú ajtóra ment, - Kiemelé sarkából, s a szobába tört. - S itt láttuk a királynét hurkolt kötelen - Magasról függve. A mint a boldogtalan - Ezt látta, szörnyü ordítással rá rohant, - S feloldozá a fonalat. S mig a szegény - Földön feküdt, borzasztót láttak szemeink: - Kitépte az aranyból készült kapcsokat, - Melyek fentarták a királyné öltönyét, - S felkapva két szemébe verte, hangosan - Kiáltva: Nem láttátok eddig, mit teszek, - Nem láttátok, mit szenvedék, mit vétkezém, - Lássátok most sötétben, kit nem volt szabad - Látnom, s ne ismerjétek, kit kivántatok.[61] - Igy átkozódva feltartá pilláit és - Többször szemébe szúrt; a vérző szemgolyók - Megöntözék orczáit; nem csepegve húllt - A vér sebéből; ah! áradva tört elő - Szeméből fekete vérének zápora. - Kettőtől és nem egytől származott e vész, - A férfiút s az asszonyt sujtva egyaránt. - A régi áldás, mely e ház fölött pihent, - Valóban áldás volt ugyan, de a mai - Napon gyalázat, átok, siralom, halál, - S mi rossz név csak van, nem hiányzik egy sem itt. - -KAR. - - S miként pihent meg gyötrelmében a szegény? - -HIRMONDÓ. - - Kiált, nyissák ki a kaput, s a kadmosi - Népnek mutassák azt, ki apját megölé, - Ki anyját – ah! nem mondhatom szörnyű szavát. - Önnön magát akarja most száműzni ő, - Mert önmagára mondott átka üldözi, - De szükséges számára oltalom s vezér; - Mert szenvedése súlyát nem viselheti. - Saját szemeddel láthatod. Im a kapu - Megnyilik már; oly látvány tűnik most eléd, - Mely szánalomra indít ellenséget is. - -(Oedipust szolgák vezetik a palotából.) - -KAR. - - Oh, iszonyu látvány emberi szemnek! - Oh, legiszonyúbb mindannyia közt, - Mely előmbe tünt valaha! Oh, nyomorult, - Mi vad őrület szállt meg? Melyik isten - Sujtotta fejedre csapásainak - Legszörnyűbb csapását? - Jaj, jaj! Oh, szegény! - Nem nézhetem arczodat, ah! pedig én - Annyit akarnék kérdeni tőled, tudni felőled, - De borzalom fog el engem. - -OEDIPUS. - - Jaj, jaj! - Oh, boldogtalan én! Hova, mily - Földre jutok? Hova hangzik a szó - Ajkamról? Sorsom, mire váltál? - -KAR. - - Nem látott, hallott borzalommá változott. - -OEDIPUS. - -Első versszak. - - Oh, iszonyú, - Oh, örök éji homály, melynek neve nincs, - Nincs irja, határa! - Jaj! jaj! - És még egyszer jaj! Egyesülve gyötrenek - Sebem fájdalma és szörnyű emlékeim! - -KAR. - - Ily gyászos, rettentő nyomorban nem csoda, - Ha kétszer érzed és panaszlod kínodat. - -OEDIPUS. - -Első ellenversszak. - - Oh, hű barát, - Oldalomon maradál s gondját viseled - Annak, kit az éj fed. - Jaj! jaj! - Mert nem vagy rejtve, tisztán hallom hangodat, - S megismerem, bár éjhomály borul reám. - -KAR. - - Szörnyű tett! Oh, mint olthatád ki igy szemed - Világát? Melyik isten biztatott reá? - -OEDIPUS. - -Második versszak. - - Apollo, igen, Apollo vala, - Betetőzve ekként kinjaimat. - De senki más nem sujta rám, saját kezem tevé. - Miért a szem nekem, - Ki látva semmi kellemest nem láthatok? - -KAR. - - Valóban úgy van, mint beszélsz. - -OEDIPUS. - - Mi az, mit látnom, szeretnem, mi az, mit hallanom - Kedves lehetne rám, barátaim? - Oh, vigyetek, vigyetek el innen engemet, - Vigyetek el, ki e föld átka vagyok, - Leggonoszabb, legméltóbb istenek - Gyülöletére. - -KAR. - - Boldogtalan, kit sorsod sujt s az öntudat, - Oh, bár ne tudtam volna rólad én soha! - -OEDIPUS. - -Második ellenversszak. - - Oh, átok reá, ki feloldozá - Kötelékeitől lábaimat, - S kimente a halálból. Átkozott e szánalom! - Ha akkor meghalok, - Nem gyötreném most enmagam s szerettimet. - -KAR. - - Szerintem is jobb volna úgy. - -OEDIPUS. - - Nem lettem volna bizonynyal atyámnak gyilkosa, - Sem annak férje, ki világra szült. - Most bűn fia s az egektől elhagyott vagyok, - Megosztva atyámmal a násznyoszolyát, - Oh, ha van, a mi rosznál rosszabb: - Engemet ért az! - -KAR. - - Nem mondhatom helyesnek azt, a mit tevél, - Jobb volna nem létezned, mint élned vakon. - -OEDIPUS. - - Ne mondd, hogy nem legjobban tettem, mit tevék, - Ne oktass erre és ne adj tanácsokat. - Mert nem tudom, mily szemmel nézhetném atyám - Tekintetét, ha majdan Hadeshez jutok, - Avagy szegény anyámat, kikkel azt tevém, - Mire bitófa nem elég nagy büntetés? - Vagy gyermekim látása volna rám öröm, - Kik úgy születtek, a miként születtenek? - Oh, nem, az én szememnek nem kivánatos - Többé sem ez, sem Theba, sem a várorom, - Sem a szent szobrok, melyektől én, nyomorult, - Ki származásra Thebában legjobb valék, - Ennen magam fosztám meg; én parancsolám, - Hogy űzze el mindenki a gonosztevőt, - Kit isten s Laïos vére azzá bélyegez. - Ekként kinyilvánitva nagy szennyfoltomat, - Hogyan lehetne még rátok tekintenem? - Sehogy sem. Sőt ha el lehetne tiltani - A hangokat fülemtől, pillanatra sem - Haboznék, úgy elzárni gyászos testemet, - Hogy vak levén, ne halljak semmit sem. Hiszen - A szenvedőre édes mit sem érzeni. - Oh, jaj Kithæron, mért fogadtál el, miért - Nem gyilkolál meg tüstént engem, hogy soha - Ne tudta volna senki származásomat? - Oh, Polybos, Korinthos és te, őseim - Vélt palotája, oh, miért neveltetek - Diszes külsőben nagyra ennyi rothadást! - Mert rossz vagyok most s rossz szülőknek gyermeke. - Oh, hármas ösvény és te rejtett völgy öle, - Sötét erdő, hol egyesül a három út, - Melyet saját atyám vérével itatott - Ennen kezem, oh, emlékeztek még reám, - Mily tetteimnek voltatok tanúi, mit - Tevék itt újra aztán? Oh, te nász, te nász! - Mely engem szültél, s a szülöttől azután - Ismét termékenyülve, egy vérből adál - Atyát, testvért és egy személyben gyermeket, - Anyát, menyasszonyt és nőt,[62] és mindazt, a mi - Az emberek szemében szörnyü borzalom. - De mert a rút tettekről nem szép szólni sem, - Az istenekre, dobjatok ki engemet - Ez országból, vagy öljetek meg, rejtsetek - Tenger mélyébe, hogy többé ne lássatok. - Fel, fel, ragadjátok meg a boldogtalant; - Hígyétek, nincs mit félnetek. Hisz átkomat - Nem képes ember elviselni kívülem. - S ha már az emberekkel nem törődtök is, - Tartsátok tiszteletben a nagy Helios - Mindent tápláló lángját, leplezetlenül - Nem hagyva ily fertőzetet, melyet se’ föld, - Sem égi zápor, sem napfény nem türhet el. - Vigyétek gyorsan most a házba vissza őt; - Mert a rokon fájdalmát, szent szokás szerint, - Csak önfajának illik látni s hallani.[63] - -KAR. - - Kivánságodra épen jókor jő Kreon, - Tanácsot adni s tenni, mert helyedben ő - Marad az ország oltalmára egyedül.[64] - -OEDIPUS. - - Oh, jaj, minő szavakkal forduljak felé? - Mi az, mit tőle joggal várhatok? Holott - Előbb hozzá mindenben jogtalan valék? - -(Kreon föllép.) - -KREON. - - Nem jöttem, gúnyolódni rajtad, Oedipus, - Avagy szemedre hányni régi rosszakat. - -OEDIPUS. - - Az istenekre, ha reményemen felül - Ily jószivű vagy a leggonoszabb iránt, - Hallgass meg, kérlek, éretted, nem magamért. - -KREON. - - Mi az, mit tőlem ily forrón epedve kérsz? - -OEDIPUS. - - E földről gyorsan űzz ki engemet oda, - Hol többé nem fér hozzám emberek szava. - -KREON. - - Megtenném, hidd el bizton, ha nem kellene - Előbb istentől megkérdezni, mit tegyünk. - -OEDIPUS. - - Hiszen tisztán kinyilvánitá már szava, - Halált mondván a gaz apagyilkosra, rám. - -KREON. - - Ezt mondta; ámde most, hogy igy fordult az ügy, - Jobb lesz mégis megtudni tőle, mit tegyünk. - -OEDIPUS. - - Ily nyomorult sorsáért kéritek szavát? - -KREON. - - Az isten jóslatának már te is hihetsz. - -OEDIPUS. - - Igen, s te benned bízom s esdve kérlek én, - Temesd el azt, ki ott benn van,[65] kedved szerint; - Hisz illik ezt megtenned tennen törzsödért. - De azt ne várja ősi városom soha, - Hogy engem élve lásson falai között; - Nem, engedj a hegyekben laknom, ott az én - Kithæronomnak ormán, melyet szüleim - Még életemben választának siromul; - Hadd haljak úgy meg, a miként ők akarák. - Bár jól tudom, nem pusztit el se’ kór, se’ más; - Hisz nem kerűltem volna már el a halált - Hajdan se’, ha nem várna szörnyü kín reám. - De menjen hát, a merre indult, végzetem! - Figyermekim ne hozzanak gondot reád, - Kreon; hisz férfiak, és bárhol legyenek, - Nem fog sehol hiányt szenvedni életök; - De két leányom, ah szegény kis lányaim! - Kiknek számára asztalt nélkülem soha - Nem terítének, s mindenben részök vala, - Mit én élveztem; – kérlek, két kis lányomat - Vedd oltalmadba; és engedd meg most nekem, - Hogy átöleljem őket és sirjak velök. - Uram, menj! - Nemes szülött, menj! Hisz ha őket ölelem, - Enyémnek vélem, mint midőn látott szemem. - -(Kreon intésére kivezetik a palotából Oedipus két kis leányát, Antigonét -és Isménét.) - - Mit mondok? - Az istenekre, nem két kedves kicsinyem - Sirását hallom? Megsajnált tehát Kreon, - S előmbe hozta legdrágább szülöttimet? - Való ez? - -KREON. - - Való; én vezetém elődbe; jól tudám, - Hogy örömödre lesz, mit hajdan szeretél. - -OEDIPUS. - - Élj boldogul hát, és ez utadért legyen - Az isten jobb oltalmad, mint nekem vala. - Oh, gyermekim, hol vagytok? Jertek hát ide, - Jertek, fogjátok e testvéri kezeket. - Melyek okozták, hogy atyátok két szemét, - A hajdan fényeset, most igy kell látnotok, - Atyátokét, ki nem látott, nem kérdezett, - S az által lett atyátok, őt a ki szülé. - Könyem hull rátok – ah! mert nincs tekintetem – - Ha keserü jövőtöket meggondolom, - A mely reátok vár az emberek között. - Mert mily körökben, milyen ünnepélyeken - Fogtok részt venni, honnan házatokba nem - Könyezve tértek vissza, élvezet helyett? - S ha egykoron eléritek a nász korát, - Hol lesz a férfi, gyermekim, ki botorul - Magára venné a szégyent, mely egyaránt - Szülőitekre és reátok háramol? - Mily borzalom hiányzik? Atyját megölé - Atyátok; anyját, a ki életét adá, - Nőűl vevé, és onnan nyerte gyermekit, - A honnan egykor önnön vére származott. - Ezt hányják szemetekre. S igy ki venne el? - Oh, gyermekim, nem lesz oly férfi! Násztalan, - Meddőn kell élteteknek elhervadnia. - S te, oh, Menœkeus fia, ki egyedül - Maradsz most atyjok – mert mi, a kik éltöket - Adtuk, mindketten elveszénk – rokonidat - Ne hagyd szegényen s férjtelen bolyongani, - Ne engedd, hogy balsorsom érje őket is. - Oh, szánd meg őket; lásd, ily ifjan semmijök - Nincs e világon, csak mi tőled jut nekik! - Igérd meg, adj kezet rá, oh, nemes rokon! - Ti nektek sok tanácsot adnék gyermekim, - Ha felfognátok; most csak az kivánatom, - Hogy bárhol enged élni sorsotok, legyen - Jobb s boldogabb az élet, mint atyátoké. - -KREON. - - Már elég a köny, a sóhaj; térj a házba vissza most. - -OEDIPUS. - - Engedek, bár nem örömmel. - -KREON. - - Mindennek van ideje. - -OEDIPUS. - - Ám tudod, mily kikötéssel? - -KREON. - - Mondd el, akkor megtudom. - -OEDIPUS. - - Hogy száműzz e földről engem. - -KREON. - - Isten ítél e fölött. - -OEDIPUS. - - Hisz az isten gyűlöl engem. - -KREON. - - Úgy kérésed teljesül. - -OEDIPUS. - - Azt hiszed? - -KREON. - - Hiún nem mondom azt ki, mit nem gondolok. - -OEDIPUS. - - Úgy vezess el innen engem. - -KREON. - - Jöjj s bocsásd el gyermekid. - -OEDIPUS. - - Ne ragadd el tőlem őket. - -KREON. - - Mindent birni ne akarj. - Hisz mit birnod sikerült is, híved az sem maradott. - -KAR. - - Theba városom lakói, lássátok, ez Oedipus, - Ki a rejtett szót megoldá s leghatalmasabb vala, - Boldog sorsát irigyelte minden polgár egyaránt: - Lássátok, mi szörnyü balsors árja zúdul most reá! - Senki hát halandó embert, a kinek még hátra van - Végső napja, ne nevezzen boldognak, mig élete - Véghatárát bánat nélkül el nem érte biztosan. - - - - -JEGYZETEK OEDIPUS KIRÁLYHOZ. - -[Footnote 1: Kadmos, Theba alapítója.] - -[Footnote 2: Az esdeklők borostyán- vagy olajfalombot tartottak -kezökben, annak jeléül, hogy magokat az istenek oltalma alá helyezték. A -lombokat az oltárra tették, s ha az istenek megadták a kért segélyt, -elvették onnan.] - -[Footnote 3: Oedipus nem dicsekvésből mondja ezt, hanem az esdeklők -vigasztalására, hogy ő, az egész világon dicsőitett király, személyesen -jő részt venni bánatokban.] - -[Footnote 4: Pallast Thebában több név alatt tisztelték, azért nem lehet -határozottan tudni, hogy sok temploma közül melyik kettőről van szó.] - -[Footnote 5: Apollo temploma, Theba kapuja előtt, az Ismenos partján, -hol az áldozat hamvaiból jósoltak.] - -[Footnote 6: A város pusztulása minden éltető forrásában mutatkozik: a -föld magvai kivesznek, a marhanyájak elpusztulnak, a nők holt -gyermekeket szülnek.] - -[Footnote 7: A döghalált gyujtó istennek nevezi, mert a lobogó tűz -jelképe a legszörnyűbb pusztításnak.] - -[Footnote 8: A sphinx, mely versekben adta elő rejtélyét, s azt, ki meg -nem oldá, elnyelte.] - -[Footnote 9: Pytho, Delphi rége neve.] - -[Footnote 10: A kik szerencsés jóslatot nyertek, babérkoszorús fővel -tértek haza.] - -[Footnote 11: Kreon, nem akarván ily tömeg előtt világosan beszélni, -nehogy a bűnös, ha tán jelen volna, megmenekülhessen, kitérőleg, -általános kifejezésben beszél: «Jó hírrel jövök, mert szerintem a súlyos -szerencsétlenség is szerencsére fordul, ha a helyes módon járunk -végére.»] - -[Footnote 12: Mert a jóslatok különben többnyire kétértelműek szoktak -lenni.] - -[Footnote 13: Thebából. Oedipus azt hiszi, hogy a támadás Laïos élete -ellen Thebából indult ki.] - -[Footnote 14: Annak jeléül, hogy az isten meghallgatta a könyörgést.] - -[Footnote 15: A jóniai – attikai monda szerint Apollo Delosból ment -Attikán keresztül Pythóba, míg a boeotiaiak szerint az ő országokban -született. Sophokles, mint atheni, az attikai mondát követi. Pæan, ima -Apollohoz: néha, mint itt is, maga Apollo.] - -[Footnote 16: Az isteni szózat a jósda oraculuma, melyet az arany -bizalom, remény szül, mert a kik hozzá fordulnak, a legjobbat -reménylik.] - -[Footnote 17: Artemis oltára és szobra a piacz közepén állt.] - -[Footnote 18: A sphinx pusztításait értik, melyet Oedipus a három -védisten segélyével győzött le.] - -[Footnote 19: A esteli isten Hades, mert a homeri felfogás szerint -lakását a föld nyugati szélén képzelték, hol a nap leáldozik.] - -[Footnote 20: A dögvészben elhúnytak, kikhez senki sem mer közeledni, -mert még halva is a dögvészt terjesztik.] - -[Footnote 21: Pallas Athene.] - -[Footnote 22: A dögvészt, melyet fölebb gyujtó istennek nevezett, most a -hadi istennel hasonlítja össze, mert mindkettő halált hoz az emberekre; -de megkülönböztetésül utána teszi, hogy «pajzstalanul» közelg.] - -[Footnote 23: A középtenger, melyet Poseidon neje, Amphitrite ágyának -nevez.] - -[Footnote 24: Apollo, ki megszabadította a sikyoniakat a pusztító -farkasoktól.] - -[Footnote 25: A vadászó Artemis mindkét kezében lobogó fáklyával s -nymphái kiséretében barangol a neki szentelt Lykia hegyei közt.] - -[Footnote 26: Bakchos gazdag fürtjeit tarka kendő szorította össze, -innen van Chryseomitres mellékneve.] - -[Footnote 27: Bakchos a bor istene.] - -[Footnote 28: Mert Thebában született Semelétől.] - -[Footnote 29: A Mænadok Bakchos állandó kisérőnői.] - -[Footnote 30: Az ellenséges isten, ki nem részesül a többi istennel -egyenlő tiszteletben, Ares.] - -[Footnote 31: Bakchos lobogó fáklyák kiséretében szokott a Parnassuson -járni.] - -[Footnote 32: Oedipus erősen hangsulyozza, hogy ő maga teljesen -ismeretlen azon körülményekkel, melyek Laïos meggyilkolására -vonatkoznak, s azért csak úgy vezethet sikerre a vizsgálat, ha a thebai -polgárok némi jelekkel elősegítik kutatását.] - -[Footnote 33: Laïos genealogiája. Agenor fia volt Kadmos, ezé Polydor, s -ettől született Labdakos, Laïos atyja.] - -[Footnote 34: Azon művészetét érti Oedipus, melylyel megfejtette a -sphinx rejtélyét. Apollo említésére hirtelen fölébredt gyanúja Kreon -ellen, ki épen most jött Delphiből, hogy talán szövetkezett Tiresiassal -az ő megbuktatására. Azért említi kincsét, hatalmát, melyre Kreon -vágyik, s művészetét, melyet a jós irigyel tőle.] - -[Footnote 35: Gúnyosan mondja, hogy veszedelmökre lesz azon gondolat, -hogy Oedipus kiüzése által tisztitsák meg a várost.] - -[Footnote 36: Loxias, Apollo mellékneve homályos jóslatai miatt.] - -[Footnote 37: Kithæron, a határhegy Attika és Boeotia közt. Tiresias -általában hegy helyett említi külön Kithæront, titkos vonatkozással -Oedipus kitételére.] - -[Footnote 38: Ma fogod megtudni születésed titkát, s ennek következtében -fogsz elveszni.] - -[Footnote 39: A föld közepe Delphi, mert két sas, vagy más monda szerint -két holló, melyeket Zeus a föld két végén elbocsátott, itt találkozott.] - -[Footnote 40: Polybos korinthi királyt tartották Oedipus atyjának.] - -[Footnote 41: A sphinx.] - -[Footnote 42: Te félreismersz ugyan, de itt, a thebai polgárok szemében, -még mindig az vagyok, a mi voltam.] - -[Footnote 43: A kart érti, melynek igyekezete, hogy az egész viszályt -elsimítsa, Oedipust ellene is haragra és gyanúra ingerli.] - -[Footnote 44: A csillagok állásából számítni ki valamely irányt: e -kifejezést leginkább azokról használják, kik a tengeren vagy a -sivatagban utaznak. Oedipus Korinthot vélve hazájának, nehogy -beteljesüljön a jóslat, nem tér oda vissza, s csak a csillagok állásából -tudja eztán, merre van Korinth.] - -[Footnote 45: A kéthegyű bot, melylyel a régiek lovaikat gyors haladásra -szokták nógatni.] - -[Footnote 46: Oedipus retteg egyenesen kimondani azon gondolatot, hogy -ez idegen talán maga Laïos volt.] - -[Footnote 47: Hogy Laïos gyilkosát fölfedezzék.] - -[Footnote 48: Delphi.] - -[Footnote 49: Olympiában Zeus ősrégi jósdája volt, hol a papok az -elégetett áldozatokból jósoltak.] - -[Footnote 50: A phokisi Abaeban Apollo temploma és jósdája volt, melyet -régiebbnek tartottak a delphii jósdánál. E három híres szentély -fölemlítésével a kar, melynek kegyelete megbotránkozott Jokaste miatt, -ki oly kicsinylőleg beszélt Apollo jóslatáról, – ezt mondja: Ha az -isteni jóslat megvetése büntetlenül marad, úgy semmit sem ér többé az -istenek tisztelete, s nem érdemes többé az isteni jósdákhoz fordulni.] - -[Footnote 51: Oedipus az új jóslatot nem itéli meg a régiek szerint, -melyek nem teljesültek; s azért aggódik hasztalan.] - -[Footnote 52: Lykeios Apollo mellékneve, vagy mivel Lykiában született, -vagy mivel Sikyonban a farkasokat kiirtotta.] - -[Footnote 53: Korinth a Hellas és Peloponnesos közötti földszoroson -feküdt.] - -[Footnote 54: «Habár anyám, nagyanyám és szépanyám is rabszolga volt s -így én három nemzedéken át rabszolgavérből születtem, nem fog az reád -szégyent hozni.» Oedipus még mindig azon reményben van, hogy a pásztor -tanúsága fel fogja őt menteni a gyilkosság gyanúja alól; azért, nem -sejtve Jokaste rettegésének okát, arra magyarázza, mintha a pásztor -vallomásától azért félne, nehogy Oedipus születése igen alacsonynak -tünjék ki.] - -[Footnote 55: Tyche (a római Fortuna) a szerencse istennője. Oedipus nem -fél születése titkának földerítésétől, mert bármily törzsből származott -is, tulajdonképeni anyjának Tychét tekintheti, ki őt eddig különös -oltalmába vette s a legalsóbb sorsból legmagasabbra emelte.] - -[Footnote 56: A Kithæron hegy nymphái közül melyik szülte Oedipust? A -kar előbb az anyát kérdi, s a következő sorokban találgatja, ki lehetett -Oedipus atyja; Pan vagy Apollo, vagy Hermes vagy Bakchos nemzette-e őt -valamely nymphával?] - -[Footnote 57: Hermes, kit a nyájak isteneként is tiszteltek, Arkadia -kyllenei ormán született.] - -[Footnote 58: A Helikon nymphái a múzsák, kik a Parnass ormát kedvelő -Bakchossal gyakori összeköttetésben vannak.] - -[Footnote 59: Az Istert (Duna) és a kolchisi Phasist a régiek Európa és -Ázsia legnagyobb folyóinak tartották.] - -[Footnote 60: Mert önkénytesen szúrta ki szemét Oedipus, önkénytesen -akasztotta fel magát Jokaste.] - -[Footnote 61: Gyermekeit érti, kiket soha sem lett volna szabad látnia, -s szüleit, kiket mindig vágyott ismerni, s kiket most, ha velök Hadesben -találkozik, nem fog megismerni.] - -[Footnote 62: Oedipus, ki egy személyben nejének fia, gyermekeinek -testvére és atyja, s Jokaste, ki anyja és neje fiának.] - -[Footnote 63: Ez utolsó nyolcz verset a kéziratok Kreonnal mondatják el, -s igy van a Donner-féle fordításban is, Nauck azonban Oedipus szájába -adja, s helyesen, mert ha Kreon mondaná ezt, úgy Oedipus tovább egy -perczig sem maradhatna kinn, s leányait sem vezethetnék ki hozzá. -[Schöll (76. l.) – ki azonban a két utolsó verset mégis Kreonnak -tulajdonítja.]] - -[Footnote 64: Mert Polynikos és Eteokles még kiskorúak.] - -[Footnote 65: Jokastét, kinek nevét Oedipus borzad kiejteni.] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OEDIPUS KIRÁLY *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |