diff options
Diffstat (limited to 'old/66087-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66087-0.txt | 4611 |
1 files changed, 0 insertions, 4611 deletions
diff --git a/old/66087-0.txt b/old/66087-0.txt deleted file mode 100644 index 0d47f41..0000000 --- a/old/66087-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4611 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Pest 1916, by Gyula Krúdy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Pest 1916 - -Author: Gyula Krúdy - -Release Date: August 19, 2021 [eBook #66087] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK PEST 1916 *** - -PEST - -1916. - -IRTA - -KRÚDY GYULA - -1917 - -TEVAN-KIADÁS - -TEVAN ADOLF KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA - -_Ajánlom e könyvemet Pest széplelkü hölgyeinek, akik olyan nemesek, mint -a kócsagmadarak és oly szépek, mint a jelenkor divatja._ - -_K. Gy._ - - - - -SZENT JANUÁRIUS. - -Mostanában, (máskor zuzmarás szakállu januáriusban), midőn a pesti -tornyok óramutatóin nem foglalhatnak kényelmes helyet a csókák, délfelé -napsugár látogatott el a városba, kedves, ajándékot hozó jövevény és a -liget nagy fái fölött már nem látszanak titokzatos hieroglifjei a fekete -galyaknak: egy fiatal hölgy mosolyog valahol, valamerre, akinek -derültsége átsuhan a különben komor Budapest felett. Tán egy óriás-lány -lakik a ligetben, valahol az iparcsarnok mögött, későn ébred és mig -szeméből egy kedves, bohókás álmot dörzsölget az öklével, elmélázva -mosolyog az álom furcsaságain. - -Vagy tán az általános megjavulás jelvénye e különös napsugár, amely -tizenegy óra tájban naponkint a város tetőire ereszkedik, mintha a -felhők felett figyelő szinpadi mester mostanában ezen világosságot -találná megfelelőnek Budapest részére? Az alkalmatlanok, a katonai -szolgálat alól felmentettek, az öregek: jó emberek. Gyilkosság ritka a -városon, legfeljebb Budán öli meg önmagát meg feleségét egy érzelmes -hadnagy. - -E nagy háboru fejezetről-fejezetre érdekesebb regényében – mikor még -olvasó és szerző (mint hajdanában a füzetes regények irói) nincsenek -tisztában a befejezéssel: ki marad életben a regény hősei közül, ki lesz -boldog, ki hal meg, kit kell feltámasztani, aki az első oldalokon -(1914-ben, augusztusban!) már elvégezte tennivalóját és meghalt? – e -nagyszerü regényben a januári tavaszi napok bizonyos megpihenést -jelentenek. A gyorsan vágtató kocsiról árnyas hegyoldalt, ezüst -csermelyt, napfényes Stefánia-utat, mosolygó nőt lát az utazó, -megkopogtatja az Idő mogorva kocsisának a vállát: „álljunk meg, hadd -igyam egyet a napsugárból!“ Mint a hosszadalmas illavai tartózkodásból -szabadult rab, tünődik e földre szállott sugarak felett. Az ágyuk és -mozsarak, lángoló falvak füstje nem kormozta be a horizontot annyira, -hogy a téli Nap – e későn kelő és korán fekvő anyóka, – a magosságbeli -ablakból a földre, Budapestre pillantson. Mit csináltok asszonyok, -lányok? – kérdezi a fénylő levegőben a jóságos anyóka, aki estefelé néha -szitálva eregeti le a havat, mint a duruzsoló mesét, városi lakosoknak -és falusi magányosoknak egyformán. A jó és rossz nőknek. Koldus asszony -kopott, bohókás, félrecsapott kalapjára és dáma vállára, akinek -lakkcipője ugy fénylik, mint fülében brilliánsa. Mit csináltok -asszonyok, lányok? – kérdi a déli nap. Van elegendő férfi a városban, -aki furcsa és kedves ruhátok alól előbuvó lábatokat megcsodálja, – midőn -a nagyvárosi nők lába oly fontosságot tulajdonit most minden lépésnek, -mint a panorámás-legény, aki végre „önállósitotta magát?“ Van költő a -városban, aki rólatok, lenge szépek, őz-járásuak, ballet-lépésüek, – -holott az öreg Mazzantini már nem tanitja lépni hölgyeinket! – ti, -kecsesek, mint pasztell-figurák régi burnótosszelencéken, ti csábosok, -mint Csokonai álmodhatta bálba menő Lilláját, ti, kedvesek, akik -göndöritett hajatoknak, kis kalapkátoknak és harisnyátok szinének több -fontosságot tulajdonittok, mint egykor az olasz festő az Uristen -szakállának, – van költő a városban, aki cipőtöket, elhagyott, férfitől -elkülönitett életeteket, tollacskáitokat és fáradt háborus közönyöteket -megénekli? Az Ars amandi irójának kellene mostanában élni, hogy valaki -leirhassa a mai nővilágot, midőn januáriusi napsugárban, harcterekre -ment férfiakat nélkülözve, szinte csak a maga mulattatására óhajt szép, -kecses, kivánatos lenni. Mint a magányos nő, aki naphosszat tükre előtt -üldögél és céltalanul dörzsöli arcát a nyul-lábbal. Mint a setétségben, -hegytetőn, erdő mélyében, fürdőkádjában az egyedül való nő igyekszik -bájolni, tetszeni, – tán, hogy a mesterséget el ne felejtse és a -skáláját gyakorolja – olyan most e sok gyönyörü asszony és leány a -városon. - -A költők, akik jó és rossz napokban még akkor is pengetik hurjaikat, -midőn senki sem hallgat már rájuk, mint a muzsikás cigányok a bál után, -– fekete pápaszemmel járnak Budapesten. Mintha semmit sem látnának a mai -nőkből, e bájos figurákból, akik mindentől eltávolodtak, ami eddig őket -a férfiak látóköréhez kötötte. Ujak, mások, érdekesek, mulatságosak, tán -szerelmesebbek, mint valaha; Jókai nagyasszonyai és hitvesi figurái -eltüntek a magyar életből; Mária Terézia delnői, a Lajosok tanulékony, -nagymüveltségü dámái nincsenek; a forradalom vereskokárdás -népszónoknőjét sem találjuk. Nincsenek Lórántffy Zsuzsannák, sem Jean -d’Arcok. A Strindberg furcsa, félve, idegenkedve került asszonyfiguráit -vélem gyakran megpillantani az Andrássy-uton. Lelketlen, hazug, élveteg -nők szaporodtak el. - -Talán mindig is ilyenek voltak a nők, mint manapság. Csak a férfiakban -több volt az illuzió. Mily jó volt királynőnek, életnek, álomnak, -célnak, sirnivalónak, mézes-kalács szivnek, egyetlen hangnak, zsongó -vérnek hinni a nőket, – régente! - -A napsugár jótékonyan aranylik vén férfiak tar fején, tornyok gombján és -a csontnélküli, átlátszó katonaarcokon, amint a vérbaj – e csöndesen, de -hatalmasan dolgozó járvány – áttetszővé teszi az orrokat. És a nők, akik -a kezükben hordják, verébugrással terjesztik a betegséget, ragyogva, -nevetve mennek tovább. - - - - -VIZKERESZT NAPJÁN A HÁBORUS FŐVÁROSBAN. - -Farsang, – te gyászruhás ledér, – már második esztendeje jösz elő a téli -alkonyatból lengő fekete fátyolban, lakkcipőben, selyemharisnyában, a -parfőmödet tubarózsából szürték; falun, halott menyasszonyok ravatalánál -érezni ez illatot gyakorta; egyik setét szemed a végzetet siratja -lassan, omló könnyekkel, mig a másik tambúrmajor mozdulatait lesi, aki a -temetési zenét vezényeli nagy pálcájával… A szivedben vágy és gyász, -mint ifju özvegyasszonyéban, aki férje koporsójánál első szerelmével -találkozik; a bokádban tánc-lépés remeg, mint ez esti szél bujkál a nők -hajában, míg a térded imádságra rokkan egy csodatevő templomocskában; -nem tudod: sirj vagy nevess… szabad-e csókolózni a setétségben vagy -mindig a nagy vizbe bámulni a hidról? - -* * * - -Mikor falun laktam, a kutyáim Vizkeresztkor ugattak, farsangi figurák -mutatkoztak az utcán. A farsang áhitatos időszaka volt a kalendáriumnak. -Mindenki igyekezett megbolondúlni egy napra vagy egy órára. - -Az élet most fáradt és érdemtelen vén szinész, mindig ugyanazon -szerepeket játsza, mint némely öreg komédiások. Háboru és mindvégig -háboru. A férfiak élete oly egyformasággal folyik, mint akár a -középkorban, midőn a valamire való férfiu életének tiz vagy husz -esztendejét hadban töltötte. A királyok megharagudtak, sereget -szereztek, öregségére került néha vissza a szülővárosába a harcos, hogy -az unokáiban gyönyörködjék. A középkorban ez igen érthető és természetes -dolog volt. A fegyverviselésben eltöltött évek különös változatossággal, -nem egyszer anyagi haszonnal kecsegtették a zsoldos katonát. Egy -jóravaló zsoldos négy-öt királynál, fejedelemnél szolgált életében. A -Rajna mellől Nápolyba kerülhetett, hideg északról szenvedélyes délre, -Madridban vagy Krakóban tölthette a telet… A polgárság ezalatt a kulcsos -városokban folytatta a maga kalendárium-szabta életét. Megtartották az -ünnepeket, karácsonykor kalácsot sütöttek, farsangban álorcát tettek -fel, szerettek, házasodtak, meghaltak… A háboru, mint egy távoli -mennydörgés hallatszott a hegyek mögül. Igen természetes dolognak -látszott, hogy egyik király haragszik a másik királyra. Bivalybőr zekés, -rőt szakállu katonák vonultak át néha a városokon, az asszonyokat a -hátsó kamrákba zárták, a biró csapra ütötte a város borát és ha éppen -farsang volt a városban, az idegen katonák együtt dévajkodtak a -polgárokkal. Rákóczi Ferenc és Görgei Artur megtartatták hadaikkal a -mulatságok idejét. A felvidéki városokban a kuruc a sarokba állitotta -rövidnyelü csákányát és Vizkeresztkor megtáncoltatta a lőcsei -asszonyokat. A honvéd a téli hadjárat alatt Eperjesen vagy Körmöcön -vigadott, hajnalig pörgette a felvidéki szépeket, reggel rohamra ment a -Branyiszkóra. A régi hadviselések respektálták Gergely pápa -intézkedéseit a bőjtben és a farsangban. A nyomorult katona bélpoklos -lehetett Milanóban vagy kolerás az Odera mellékén: karácsonykor mézes -bort kapott, farsangban együtt ünnepelt a vigadó polgárokkal, husvétkor -a feltámadás ünnepén a tavaszi virágoktól és ifju nőktől szagos -templomokban fujhatta a zsoltárt. – A harcos katona bizonyossággal -tudta, hogy Vizkeresztkor leány-kéz tölti meg a kupáját egy utban eső -városban. - -* * * - -E végnélküli háboruban a kalendáriumot sohasem akasztják le a szegről a -vezérek. Igaz, más időszámitásuk van az oroszoknak a szerbeknek, mint -nekünk, de elfelejtik a saját ünnepnapjaikat is. - -Farsangról legfeljebb a városokban lehetne szó, ahol hajdanában gyönge -hó esett Vizkeresztkor és reggelre kelve a satyrok és más éjszakai -járókelők kecskelábnyomai maradtak a havon. A dévaj polgárok, a komoly -kékfestők, órások és borbélyok lelkesedéssel foglalkoznak a farsangi -maskarával; lópatát köt Ackerman, a bak hajlós szarvait erősiti -sapkájára Kristóf, az órás, a borbélyok és mindenek szakállt, parókát, -maszkát vesznek elő háznépük és a városi lakosság mulattatására. Fánk -illata van az egész világnak. Az asszonyok már meggyóntak, megáldoztak -karácsony hetében vagy ujesztendőre. (Bőjtben majd ujra lehet gyónni, a -barátok kámzsájának még majoranna és fahéj szaga van az elfogyasztott -ételektől és italoktól, de a kecskebőr-dudákat már szerte a városban a -padlásra akasztották.) A katona ekkor szivesen látott vendég volt a -vigalmakban és midőn a vadkant (egészben) négy ember a vállán az -ebédlőbe hozta, a városparancsnok kelyhét a fejedelem egészségére -üritette. Azok a nagyszemü, sovárajku asszonyok, akik a középkori -képekről nézegetnek alá, (mint hamu alatt a parázs a tekintetük) -farsangban szánkázni mentek a harcosokkal és nem ijedtek meg, ha az -erkélyük alatt megállapodott az éjszakai lámpás téveteg sugára és a -mulatságból hazatérő katonák egy-két nótát énekeltek az ablak alatt. -Tornyos-haju, tunikás, magos-galléros, keskenykezü középkori dámák, -akiket a képzelet az orsó vagy az imádságos könyv felett szeret látni, -farsangban, a két gyónás között, a szívét ették meg a fácánnak és a -harcos katonának. - -Vajjon milyen kép marad fenn mai dámáinkról, néhány száz esztendő multán -egy sánta könyvtáros lelkében, miután naphosszant a létrán fel és alá -járkált, hogy a korunkra vonatkozó disznóbőrbe kötött könyveket a magos -állványról vállán lecipelje? - -Rövid szoknyájuk, huncutkájuk, furcsa kedvük, mulatságuk, szenvedésük, -farsangjuk: hogyan tünik fel esztendők multával, midőn Pesttől, -Magyarországtól a háboru oly messzire döngött, mintha a föld alól -hallatszana a tetszhalott dörömbölése a koporsó fedelén?… A hét főbünök -a pesti tornyok tetején üldögélnek, mint álmos csókák; néha leszáll -egyik-másik a tetőről és megérinti egy arra haladó dáma vállát a -szárnyával. Elképzelhető, hogy remeték, jámbor aszkéták élnek valahol -Budapesten, akik a háboruért, Isten számos csapásaiért: vezekléssel, -önsanyargatással, szeges korbácscsal büntetik magukat? Lehetséges, hogy -valaki nem hagyta el lakását a háboru alatt és a szent könyveket -forgatja? A budai hegyek közé menekültek-e bölcsészettel foglalkozó -búskomor emberek, akik egy jánoshegyi barlangban vagy egy naphegyi -kunyhóban filozófikus nyugalommal, mozdulatlanul, tétlenül várják a -háboru végét? A zárdákban és kolostorokban megszaporodott-e a növendékek -száma? A tébolydák? A kegyhelyek? A csodatévő templomok? A búcsujáró -helyek? Hol van a rettenetes, a lélek és elme zsibbasztó döbbenet, amely -a háboruk alatt megingatni szokta a legkeményebb lelküeket is? Hová lett -a kapkodás, ijedelem, menekülési vágy, amely 1914-ben, a háboru első -hónapjaiban, mint valamely elfojthatatlan lelki járvány vágtatott végig -a világon? Egyetlen búcsu-járó helyre sem zarándokolnak el az emberek, -hogy jajgatásukkal, könyörgésükkel, térdreborulva a háboru végét kérjék? -Középkori háboruk leprája, kolerája és a többi rettenetes nyavalyája, -amely hajdanában a háborukat megállitotta, se közel, se távol. Az -éhséggel hatalmasan birkóznak az országok, – és Szilveszter éjszakáján -ugy mulattak szerte a világon, mintha az utolsó szilveszteri-éj -ereszkedett volna le a setét felhőkkel. - -* * * - -Farsangot jelent a kalendárium és hallomásom szerint, Pesten és másfelé -felujitják a régi álorcás-bálokat. Mulatni, mulatni vágyakoznak az -emberek. Elfelejteni a bajt, a nyomorúságot, el, a háborut s ezer -borzalmait… A városon nincsen hótakaró, de bizonyos, hogy jókedvü -satyrok kopognak el éjszakánkint az ablakok alatt. Zene és dal -hallatszik esténkint mindenfelé, a szinházak öble, mint az öröm vöröslő -kagylója gyüjti sokadalomba az embereket. Soha ennyit nem mulattak -Pesten. Bár nem volt osztriga, amit hajdanában a rosz utra térő -kisasszonyok némi ijedelemmel fogyasztottak. A kaviár sem a legjobb -mostanában Pesten, holott a régi pikáns ujságok ezt fontos kelléknek -tartották a mulatsághoz. És a gomba, – szegény innyencek! – hogy -megfogyatkozott! Eltünt a tejszin! A francia pezsgő drága, de még mindig -bőven folyik! A tengeri-rák is ritkaság. A lazacot magyar vizben -tenyésztik, pedig egykor a Rajna nélkül ő elképzelhetetlen volt, – Heine -verse és a kölni dóm látóképe volt rózsaszinü husában. Ananász nincs a -városban. Messzi, jószagu tengerek szigetei, Havanna, Cuba, Ceylon a -mesék világába távolodtak el. A januáriusi hajnalon – az esztendő -fordulóján, – oly népesek voltak a főváros utcái, mintha senki sem aludt -volna ezen éjszakán. Ebből következtetve: zajos, élénk, tobzódó farsang -közeleg e szökő-évben. - -A háboru: a koporsó deszkáinak döngetése nagyon messziről hangzik, a -föld alól. Itt, a föld felett aranylánc cseng a nők nyakán és farsangi -muzsika bujkál a Vigadó árkádjai alatt. A nagy Opera környékén a -várakozó kocsisok, százan is, rázzák bundájukról a hideg esőt. Ha eddig -élt volna valahol egy szent remete a Svábhegyen, az is eljönne -barlangjából a Pest felől hallatszó vidám lármázásra, vége van tán már a -háborunak? Bohócok, szinészek és ledér nők tarka csoportját látni a -messzelátó toronyból a város utcáin. Pénz és pénz mindenfelé. - -Csak a házak belsejébe, a kárpit mögé ne nézz, pajtás. És a katonát se -keresd sehol, a ki a farsangot is a lövészárokban tölti, Gergely pápa -kalendáriuma nem érvényes a harctereken. - - - - -ERDÉLYI KRÓNIKA. - -A Vénusz-csillag félhárom óra tájban kel nyár végén, szél jár a -kukoricásban, mint egy futó, aki az éjszaka elől menekül, a -székelyföldön oláh katonák tábortüze ég: a mult idők visszatérő -kisértetei, a szabadságharc honvédei, akik a kakas-kukorikolásig -bejárják itt a régi csatateret, köpenyegükkel eltakarják szemüket, és -riadtan menekülnek vissza a sóbányákba, behorpadt sirjukba. - -A székelyföldön megint ellenség jár, még élnek az öregemberek, akik itt -a muszkát látták, de Bemet is… Petőfi itt halt meg ama régi nyárban… -Vajjon a mostani emberek közül, hánynak adatik, hogy megöregedhessen és -egykor regélve beszéljen a székelyföld mai háborujáról? - -Vajjon megmozdulnak a magyar csontok a földben, midőn oláj katonák -csizmasarka tapodja őket? Megremeg a föld, amely egy félszázad előtt -itta a magyar vért, hogy ujra vért kapjon italul? Itt minden -talpalattnyi terület a magyarság csatamezője volt. Az élet, a szó, az -érzés, a magyar levegő mindig csatában volt a hegyszoros mögött lakó -ellenséggel. A fejszét nemcsak a medve ellen kellett élesre kifenni, -hanem az erdőségek mögül fenyegető ökölre is. - -Petőfi hasztalan keresett teteme itt porlad valahol és a hajnalcsillag -sugarán utazgató kisértet vajjon látja-e, hogy ismét ellenség lepte el -azt a földet, amelyért ő és társai meghaltak; a régi székely hősök -legendává lettek, hogy utat engedjenek unokáiknak, a 82-es bakáknak: – -tudják-e a temetők lakói, hogy mi történik felettük? - -Egy végtelen jajszó az, ami felénk zug a havasokból, szép határunk -erdőségeiből, negyvennyolcadiki honvédtemetőkből. Az utszéli fának itt -honvédalakja volt, Bem bicegett éjjel a görbe székelyutcákon, a -harangok, mikor este aludtak, azt álmodták, hogy egykor ágyu lesz -belőlük, mint Gábor Áron idejében, a kollégiumban ugy tanitották a -magyarok történetét, hogy megtanultak a kezek ökölbe szorulni e -tudománytól, a gyermekek a réten rozsdás kardvasat ástak ki a földből és -kifényesitették, hogy legyen mivel megvédeni hazájukat: – székelyek -laktak itt, a legjobb, szinte a meghatottságig drága magyarok, akik a -legöregebb magyar istennek, Hadurnak voltak a gyermekei. - -A Vénusz, amely a tragikus hajnalon felkelt a hegyhátak mögött, mit -látott a szorosokban? A segesvári csatát látta tán ujra, futókkal van -telve az országut, véres katonák huzzák maguk után eltört fegyvereiket, -paripák nyeritenek, asszonyok karjukon kisdedekkel szaladnak, vérvörös -köröskörül az ég… tán Petőfi is ott fut valahol a kukoricás mellett, -mint utoljára látták őt, a kozákok felé sietni, hajadonfőt, nyitott -ingben, vászonzubbonyban, csakhogy ma lobogó ősz haja, szakálla van az -egykori leventének. - -– Kapj fel a kocsimra! – kiált rá a barátosi pap. - -De a jelenés csak tovább fut, előre, a kukoricás mentén, amerről a mócok -jönnek. - -Ezt látta a hajnalcsillag? - -* * * - -Költő, aki véreddel megszentelted Erdély gyönyörüséges földjét, akinek -végső lehelete ott kóvályog az erdőségtől, enyhe mezőségtől, frissjárásu -vizektől jószagu levegőben, akinek egyetlen szive itt porrá omlott -jeltelen sir mélyén, hogy buza vagy virág teremjen belőle, amelyet -Erdélyben megesznek a gyermekek, megcsókolnak az esküvőn a hajadonok, -költő, ébredj a tulvilágon és a hajnalcsillag sugarán át küldj üzenetet. - -E véres és csodálatos napokban néha eszembe jut, hogy milyen különös -dolog volna, ha Petőfi élne. - -Ki merne verset irni, ha ő is verset irna? - -Ki tudna ma bevert fej nélkül hazudozni, hamisságot kalapálni rimekbe, -rossz dudát nyekeregtetni háborus lelkesedésről, boldogtalan -„szőkegyerekről“ énekelgetni, lengyel mezőkről talmi, bazár-verset -firkálni, oroszlánbőrben járni itthon és csatadalt üvölteni? - -Ki merne örvendezni elpusztult országokon, hajókon, városokon, Skodához -ódát irni, az ellenséget becstelen, piaci szavakkal illetni, gyülölni -azt, akit eddig nem gyülöltünk, szeretni, akit nem szerettünk, háborut -éljenezni, beteg katonától azt kérdezni, hogy mikor megy vissza a -csatába? - -Ki merné mindennap érdemül emlegetni a kötelességteljesitésnek azt a -végzetszerüségét, amelyet a magyar nemzet önfeláldozóan mivelt e háboru -alatt? - -Ha Petőfi most élne, nem nyilna fel sok gyáva, udvarló ajak, a háboru -széptevőit vers-buzogányokkal fogadta volna nem egyszer és a -diadalmámorosokat bizonyára higgadságra intené. - -Vagy talán hallgatott volna két hosszu esztendőn át, hisz nekünk idegen -országok és tartományok végzete teljesült be csupán az eddigi -történelemben. (Orosz vagy francia nevekhez, szerb fogalmakhoz, talián -vezényszavakhoz mért keresne rimet a költő?) - -Ámde ma, az erdélyi betörés napján lantjához nyulna a magyarok költője -és olyan dalt énekelne, amelynek hallatára visszatérnének a galiciai -hősi emlékek alá ásott magyar bakák, a foglyok széttörnék bilincseiket, -fegyvert fognának a gyermekek és aggastyánok… - -Most dalolna a költő, hogy az égő Kárpát, bérces Erdély visszhangozná -dalát, hogy a halni vágyók visszatérnének a másvilágra vivő lajtorjáról, -a megfogant magyar gyermekek az anyák méhében felkiáltanának -fájdalmukban, hogy a székely csatamezőkön a földből nyulnának ki a -barnaattilás honvédek csontkarjai, hogy megállitsák ádáz ellenségünket, -orgyilkos olájokat. - -De hol van a költő, aki megirná az uj Talpra magyar-t? - -Aki eddig nem tudott imádkozni Magyarországon, most megtanul; aki eddig -nem csikorgatta a fogát, nem szoritotta ökölbe a kezét és nem átkozta a -mindenséget, amely őt magyarnak küldte el szenvedni e földre: itt az -ideje, hogy elővegye a legvégső indulatot, amely után már csak egyetlen -igazi indulat következik, a meghalás. - -A szeptemberi égboltozaton vérbeborult minden csillag, amelyet szeliden -fénylőnek láttunk tegnap. - -Apánk szeme a másvilágról, kedvesünk hosszan rajtunk felejtett -tekintete, a gyermekek bizakodó, meseporos álma: amelyek eddig a -csillagos égboltozaton felettünk ragyogtak, állomtalan éjjel hozzánk -beszéltek, vigasztaltak, irgalmat kértek, mulattattak vagy elborongásra -késztettek, mind eltüntek a mennyről. - -Véres farkas-szemek állnak odafent, ahol máskor a szabadság csillaga -szokott ragyogni. Vér van az elhunyt hősök szemében, hazájukért küzdött -és megholt férfiak tekintetében. Véres kétségbeeséssel riad ránk -kedvesünk, gyermekünk tekintete. És a szétterülő égboltozaton, a -csillagok felett, mint egy tompa dübörgés hangzik a végzet lépése -Magyarország felett. Hogyan ébredjen a keleti égen a hajnali csillag, -mikor üszökre, vérre, kétségbeesésre kell néznie? Széles országutján -Erdélynek, amerre fejedelmek és honvédek lengették tollaikat, -aranykornak dicsőségét, harci diadaloknak hirét zengették a magyarul -beszélő hegységek: lehorgasztott fejü, hallgatag menekülők igyekeznek -nagy Magyarország felé, mintha valamely történelmi regény elevedne meg, -amelyet Jósika vagy Jókai irt. Tarkaruhás nők, az erdélyiek cifraságának -hervadt diszeiben, népviseleteiben, amely most a régi nagy uraság -kopottas öltönyeinek látszik; romantikus szemü, befont haju, -darázsdereku hajadonok a Báthoryak udvarából; a török hódoltságot, -tatárbetörést, oláj rablótámadást egyformán suta, tudatlan szemmel néző -gyermekek; megtört, az élet befejezése után sóhajtó öregemberek jönnek a -nagy országuton, amely a Királyhágón át az anyaországba vezeti balsors -üzte gyermekeit. Vajjon vissza tudjuk-e adni nekik bübájos tájékaikat, -tündérmesés folyóikat, népregebeli hegyeiket, erdőiket, szokásaikat, -dalaikat, erdélyiségüket, amely ékeikkel oly messzire, történelembe -estek tőlünk, mint ázsiai testvéreink? Különös, szépséges, vérbeli -magyarok vonulnak a történelem horizontján az erdélyi menekülésben. Most -kell éreznünk, hogy mennyire egyek, egy vér és hus vagyunk, midőn -szerencsétlenségbe jutott testvéreink megkopogtatják házunk ajtaját. - -Erdély, romantikus tüneménye, történelmi ó-aranya, gyöngye és féltett -menyasszonya Magyarországnak, visszaveszünk a rabló nyergéből. - - - - -TAVASZI HALÁL. - -Az égbenéző szemek, gömbölyödő ifjunői vállak, szeplők, furcsa álmok és -öngyilkosságok évadja: a tavasz Pesten ismét elvégezte a maga dolgát. - -A régi hirlapirók, akik négyszögletesre ülték a nadrágjukat és a hajuk -kihullott, a szemük megvakult, olykor az agyvelejük is végképpen -elfáradt a hirrovat szerkesztésében, hajdanában minden tavaszkor irtak -egy hangulatos ujdonságot az öngyilkosságok számának megszaporodásáról. -A tavasz! A szerelem! Az ifjuság márciusi áradása és a halál fehérbokros -hegyoldalakban tilinkózik a kart-karba öltő szerelmeseknek: irták -eleink. A kabánosz-szivarszagu ujdondász a Ferenciek-terén lévő -bolthajtásos irodában, (mikor a gázláng valóban sercegett az iróasztal -felett és a nyomdafesték édes méz volt,) a tavaszi öngyilkosságokról -megható pennarágással irt, előkeresvén a legfinomabb kifejezéseket, -amelyeket ifjukorában a versekbe foglalt, mint máskor irni szokott a -karácsonyról vagy a husvétról. (Régi szokás szerint az ünnepeket külön -hirben tárgyalta az ambiciózus ujdondász; rendőri hirek sivárságából a -költészet hangjainak magasságába lendült.) - -Tehát meglehetősen ó-dolog a tavaszkor járványszerüleg fellépő -öngyilkosság. A temetők telve vannak fejfákkal, amelyek alatt félignyilt -leányszivek és ábrándos ifjak alusznak, akik egy régi tavaszon azt -gondolták magukban, hogy nem érdemes tovább élni. A füzfák és a költők -feléjük lengetik karjaikat. (A halál és az öngyilkosság költészete egy -emberöltő előtti irodalomban nagy bajokat csinált, – az akkori uj -franciák, szentimentális németek és érzelgős magyarok sok tizenhat -esztendős szivnek sugdosták, hogy jobb meghalni, mint élni. Ifju nők és -serkedő bajuszu fiatalok, Reviczky rajongói, Indali Gyula gyászolói, -Balázs Sándor siratói nem gondoltak arra, hogy a költő életét nem a -temetőben tölti, hanem belvárosi kiskorcsma faragott asztalánál irja -verseit, a divatlap irodájának közelségében. A költők félbolond -hazugságai és viaszgyertyaszagu ábrándozásai sok ifju szívnek ásnak -korai sirt.) - -* * * - -Tavasz – „szerelem idénye“ – ez évben Pestre nagy kaszával jött, a régi -virágkoszorus sarló helyett. Feltünően nagyszámu fiatal nő lett -öngyilkos a városban, eltünt, nyomaveszett… Regények lettek. Az -ismerősök elmerengő hangon adják tovább történetüket, a családtagok -meghatott ábrándozással vélik felismerni a főváros emberforgatagában a -hazulról eltávozott Fanny vagy Mariska fekete szemét, kalapját, -szoknyafodrát… Az estilap hasábjain mindennap megtalálható egy-egy -hirdetés, amelyben az elbujdosottakat hivják vissza a szülők és -testvérek, akiknek kenyerük lett az aggodalom és a bánat. - -Talán a fővárosi szegénység és a kimondhatatlan drágaság is okozója, -hogy többen kivánnak megválni az élettől e beláthatatlanul hosszadalmas -háboruban, mint élve, megalázottan, nyomorogva, szivbéli gyászszal és -fájdalmas gondolatokkal bevárni az idők fordulását. „Reménytelenség“: ez -a neve annak a homokembernek, aki esténkint lezárulásra nyomkodja le a -fáradt szemeket. (Sirni már elfelejtettünk lefekvés előtt, hisz csaknem -minden imádságunkat, sóhajtásunkat, vágyakozásunkat elküldtük az éj -csendjében a messzi harcterekre, szeretett katonáink után. E két év -alatt elhullott magyar könnyek megdagasztanák a Tiszát, a kiömlött -magyar vér megduzzasztaná a Dunát, hogy annak hullámai a nagykörutra -jutnának és a sok elrepült sóhajtás mozgásba hozna minden szélmalmot -Magyarországon.) - -A költők halálcsábitásait, Byron szenvelgését, Anyegin Eugén -szenvedését, Reviczky mellbetegségét, a pisztolyokat, mérgeket, korai -hervadásokat, tavaszban való elmulásokat, husvét reggelén való -ünnepélyes eltávozásokat, virágos réteken való örökös elaluvásokat, – és -a többi tavaszi nippeket, amelyek egykori ifjuságunkban Himfy boldog -szerelmesévé vagy rejtelmes halottá változtattak egy áprilisi napon: a -régebbi életnek e kopottas kulisszáit, a tönkrement, kockásnadrágos -falusi szinigazgatótól átvette az uj igazgatóság, amely nem csupán egy -kisvárosi táncterem szinpadán vagy egy álmodozó falusi leányzó szivében -jászatja le a maga népszinmüveit, szomorujátékait, tragédiáit, hanem -Európa minden kis szinpadán egyszerre, egyidőben lépnek fel az aktorok, -a ruhájuk a hadbavonult katona ruhája és a nők gyászfátyolban lépnek -előre, midőn a korszellem, minden sziveknek kis sugója jelt ád -házikójából… - -Félve jegyzem fel, hogy e modern szinjátékban csaknem annyi a hamis póz, -mint a régebbi alakitásokban, mert meghalni idő előtt nem szükséges -manapság sem, legfeljebb az ellenség golyója által. - -* * * - -Sokáig hittem – valamikor és már mind ritkábban, – öngyilkosság -komolyságában. - -Azt véltem, hogy az öngyilkosság az istenségnek valamely különös -kedvezménye, amelylyel az embereket megajándékozta. Jogom és módom van -letérdepelni az állótükör előtt és a pisztolyt baloldalra szegezni -mindenkor, amikor már nem óhajtok résztvenni a majálison. Midőn már csak -a legszomorubb dolgok jutnak eszembe. Csak a két kezemre hajtom a -fejemet, amikor egyedül vagyok és nevetni többé nem tudok a szent -magányban furcsaságain az embereknek, a mindennapi életnek, B.-né -arcfestékén és szalaggal eltakart forradásos nyakán, C. uron, amint -komolyan viszi nagy hasát és kalapját, Dé–n, aki sokat beszél és -fontosnak véli kimondott ostobaságait a közügy számára… és mindenkit -kinevetni és megvetni és elkerülni egy napnak néhány érintetlen, szüzies -magány-óráiban, midőn Pesten az emberek egymás között lődörögnek a -kávéházban, az utcán, a szinházban… egy jó költő versét elolvasni, -rimeket, rimákat, rongyokat és romlatlanságot felvenni az utolsó -gondolat-vonat podgyászkocsijába és bucsulevelet senkinek nem irni, mert -tudom, hogy mily ferde sors vár ez alkalmatlan levelezőre. Midőn már -lefekszem és nem jut eszembe semmi érdemleges vagy izgalmas tennivaló, -amelyet a másnapi ébredéskor véghez kell vinnem. Sem Bayart lovag nem -vagyok többé, sem Bolond Istók. A térdemben spleen van és köszvény és -Kemény Zsigmond sétálgat a holdfényben az ablakom alatt, bozontos -szakállal és hátrafont kézzel. A barackvirág ifju nők fejére hull, -akiknek bokáját, kezét már egy másik nemzedék lefoglalta. A borbély -hosszadalmasan, gonddal és vakargatva beretválja ősz szakállamat. -Álmomban a vak harmónikás játszik az udvaron és megható, mély hangon -három érzelgős dalt énekel, amelyet bukott nők hallgatnak, hogy estvére -nagyobb elhatározással vegyék be a szublimátpasztillát. A nap egy -bágyadt fénykorong, a virág halottaknak való diszitmény, a muzsika -másnak szól, félbolondok és józan bölcsek hazudoznak körülötted, a -szivedet egyszer hajtüvel átszurták s te nem is tudsz róla, mindenki -hangosan és ordináré módra beszél, az élet megfigyelései csupán -emésztésre és más emberek magaviseletére szoritkozik: – – ekkor, -gondoltam hajdanán, majd meghalok az állótükör előtt, bohócnak vagy -bolondnak mondanak, többé ez reám nem tartozik. - -* * * - -Holott az élet és a halál egészen más dolog, mint róluk általában -gondolkozni szoktunk. - -Természetesen, senki sem tudja az igazat. A legnagyobbak, – irókra -gondolok, – akik az iskola és tapasztalás szerint csaknem -megközelitették az istenséget, kis lámpással járnak éjnek éjszakáján és -a földi békát nem tudják megkülönböztetni a lábuk elé került göröngytől. - -Igen valószinü és elfogadható az a tétel, hogy még az öngyilkosok sem -térnek vissza haláluk után. Végképpen elmennek e tájról, mig az élet itt -tovább ragyog, örül, büzlik és trágyát s virágot termel. A mulatság -megszakitás nélkül folyik, halálunk után ugrik bele a nagybőgőbe valaki, -börtönbe zárják, megházasodik, elválik, ujra kezdi, más kalapot tesz a -fejére, haját vagy bajuszát festi, sorsjegyen nyer vagy kocsin, -lábtörötten viszik haza déli sétájáról. Az élet legfurcsább változatai -hangzanak el a temetőkig és valóban kevés ember követ el öngyilkosságot -azzal a szándékkal, hogy még egyszer visszatér a városba. - -Általában bajos dolog ez évben régi barátainkat: halálos betegségeinket -emlegetni. Valamely gépfegyveres ritmus hangzatán elrepültek ők, régi -rimeink, boldogtalan szerelmeink, gyógyithatatlan betegségeink, álmatlan -éjszakáink, téves képzeteink és ideges fejfájásaink… elszálltak, mint a -selyempapir-ballerinák a gyufa lángjára. Most már a halál sem valamely -különösebb kaland, mint a velencei nászut. - -A nők, akik innen idő előtt a hullaházba menekülnek, többé nem -romantikus regényhősnék, hanem szánalomraméltó, de hibás élettársaink. -Most elmenekülni az életből nem hősiesség, vagy regény, hanem -szégyenletes megretirálás egy villámjárta égboltozat alól a jeges -verembe. A férfiak helyett – most valóban egyéb dolguk van a férfiaknak! -– a nőknek kell folytatni az élet isteni eredetiségét, gyönyörü -tennivalóit, szépséges és fárasztó feladatait. Ábrándozni és dolgozni, -helybenmaradni és a gondokat megszitálni, melegiteni az elhagyott -házakat és a gyermekek lábát megmosni, betegek feje alatt a párnát -megigazitani, titkon sirni, hangosan reménykedni, nappal mosolyogni, -éjjel könyezni, bizni, hinni, a reggeli naphoz imádkozni: ez most a nők -hivatása, nem pedig a kényelmes halál. - -A szép, szomoru öngyilkosság, amelyről költők panaszos hangon énekelnek -az elmult időkben, a nagy magyar müvész, Kerpely gordonkája szivrehatóan -zenél, (amint általában cselló-hangok mellett meghalni jó dolog volt a -régi érzések szerint,) végrendeletet irni Fauszt husvét reggelén, a -szép, szomoru öngyilkosság: egy másik, eljövendő kornak leend -szabadalma. Midőn majd ismét szabad félbolondnak, álmodozónak, spleenes -lordnak lenni, aki a világot megveti. - -Most élni kell. - - - - -MESSZE PIROSLÓ TÁJAK. - -Ha majd hetven esztendős leszek és egyszer visszagondolok a mai napokra, -mint különösebb évekre: vajjon mire emlékezem leginkább e furcsa időből? -– kérdem olykor magamtól hüvös, tiszta, magábaszállott délután, midőn az -ember ugy vágyakozik az öregség, a bölcseség, a nyugodt tavak országába, -mintha a rejtelmes születés, vándorfecske módjára estétől reggelig -elutazott ifjuság, cölöplábu férfikor, midőn az ember néha a svájci -szabadsághősök kis tollaskalapját hordja, máskor a seriff parókáját -illeszti fejére, ismét megbocsát mint a hüvösvölgyi szent remete, midőn -egész éjszaka Pesten dorbézolt, – mintha mindez, az egész élet csak arra -való volna, hogy egykor egy karosszékből visszanézhessünk a régi -országutakra, amelyeken lábnyomunkat behavazta a tél, kis házikónkra, -amelyeknek ablakán a pók szövi a felejtés szemfedőjét, a régi arcokra, -amelyek ugy vándorolnak el az öregség emlékezete előtt, mint a folyó -hullámai, az emberképü hegyek a felvidéken, őrházak a vonat ablakából… -Ha majd hetven esztendős leszek, mire gondolok egy parkban, zöldfák -alatt, amelyeken a lombokat egy égi gyermek arany keze tolja széjjel, -ahol üldögélek és ahonnan kinevetem az egész életet, az egész világot? - -* * * - -Gyermekkori őszeim, – öreg férfiak társaságában sokszor üldögéltem mély, -bükkfával fütött ebédlőkben, félhomályos korcsmaszobákban, ahol -szarvasaggancsból volt a fogas és még kétfejü-sasos rendeletek függtek a -falon üveg alatt, – e télszürke vének az emlékezet elkanyarodó -országutján csendesen tovaballagnak, visszanéznek… vajjon miről is -beszéltek ők, mikor még hangra nyilott a szájok és egymással jókedvet, -szomoruságot, köszvényt és egyéb testi nyavalyákat megbeszéltek? (És -legfiatalabb barátom kiskálnai Kálnay László Tompa Mihályt követő -korszaknál fejezte be érdeklődését az élet iránt) - -Beszéltek ők sok mindenről, ha a pattogó tüze a kályhának, az ablakok -mögött szállingozó hóesés, a mákizü karácsonyi est vagy a -hordókáposztához hasonlatos ropogásu ujesztendő, egy pohár bor s egy -pipafüst módjára szálladozó hangulat megoldotta a nyelvüket. - -Egy dohányszagu, birsalma-sajtot kedvelő vén emberke a macskabőr -bekecséből néha kinyujtotta az ádámcsutkáját és énekelve mondta: - -– Napoleont csaknem láttam… Győrben egy pincében ültünk, egy -vérpiros-képü dunántuli nemes szomoruan bólingatott a fejével, néha -felállott, kettőt-hármat fordult maga körül, amikor a zsidó-cigányok a -frissét pengették. Némelyek az asszonyokat is magukkal hozták, a -fehérnép nevetgélt, hazulról hozott almát, diót majszolt, mikor már -megszólaltak az ágyuk Győr alatt. A dunántuli nemes busan, mint akinek -valami kimondhatatlan nagy bánata van, mindig csak a fejét lógatta a -vastag pohár felé. Kőhidinek hivták szegényt. Tiz esztendős lehettem, az -anyámmal mentünk hadbaszállott apám után, hogy jönne már haza. - -A szomszéd felemelte szüzdohányszinü kezét. Csupán ennyire emlékezett a -Napoleon-korára, bármily hosszu volt az ünnepnapi délután és a nagyhavu -falusi tél. - -Zuzmarás fejü, vállas férfiu, akinek két szeme, mint télifán üldögélő -csókák, a virzsinia-szivar füstjét kedvelve nézegette. - -– Jurátus lehettem akkoriban. Katonaság verte a dobot a pesti utcákon. -„Jön a Duna!“ – kiáltotta nagy vigan egy suszterinas végig az uriutcán -és papucsaiban csattogva futott tova, mint farsangi mulatságra. -Hazamegyek. A kapuban összeütközöm Lotti kisasszonynyal, akinél szállást -béreltem. Egy harászkendő volt sovány nyakán és elfelejtette hamis -fürteit föltüzni. Egy madárkalitkát tartott a kezében… Menekült, a sok -drága ezüstje, antik ékszere, mindene ott maradt az emeleten. Csak a -madárkákat mentette meg. Ilyen bolond dolog volt a pesti árviz! - -– Wesselényi? – kérdezte valaki az asztal végén. - -A virzsiniás bölcs ember módjára legyintett. - -– Árvizkor nem ér rá az ember másokkal törődni. Hanem azt a bolond vén -leányt soha sem felejtem el. - -Egy honvédtiszt, aki Komáromban szolgált a szabadságharc alatt, -karácsonykor, névnapkor, kisgyerek születésekor mindig megemlézett, hogy -a várfokról messzelátón át lesték a futárt, aki a fővezérről hoz hirt. -Elől a tábornok állott csuklyás köpenyegben és a szeme míndig a -távcsövön volt. Mögötte a tisztek a bőrtokból elővonták a messzelátót. - -Ott álltunk és lestük Görgei futárát… Vártuk reggeltől-estig, amig csak -látni lehetett a tájékot. A futárt vártuk. - -(Már a bajuszom serkedt és a Morgó temetőben gerendát tettek keresztbe a -kapura, miután megtelt e régen használt nyugvóhely: az egykori -honvédtiszt szivdobogva várta még mindig a futárt… Mintha ezenkivül -semmi sem történt volna az életben.) - -* * * - -A szabadságharc általában körülbelül két emberöltőn át szakadatlanul -foglalkoztatta az emléket. Még éltek közöttünk a „nagy idők tanui“, -amint egy szellemes hirlapiró elnevezte a gyászrovat honvédeit. Apánk, -nagyapánk, atyánkfiai szemében nagypénteki komorsággal jelentkeztek a -mult idők szomoru árnyékai. Öreg honvédtisztek kihuzták a szalmakazalba -rejtett kardjukat és az ágyak felé akasztották. Az ó-fehérnemüs -szekrények fiókjaiban meg ott volt a megmaradt tépés. A temetőben nem -állitottak uj fejfákat a régiek helyére, amelyeket Slick generális -ágyuzott. Alig deresedtek meg a fejek, amelyeken viharszij szoritotta a -csákót a váci ütközetben… Mégis félig monda, félig legenda volt már e -nemzeti lángbaborulás azok számára, akik a szabadságharc után születtek. -Az én gyerekkorombeli öreg emberek még nem tudtak másról beszélni, mint -a forradalomról. Arról, hogy ki mit látott benne? Érdekes a történetiró -könyve, amint korszakok tárulnak fel a szemünk előtt mint ismeretlen -tájak, de mindig érdekesebbek az emberek, akik e korszakot megcsinálták, -benne résztvettek, véreztek, győztek, sirtak, megpihentek… A -gyerekkorombeli öreg embereken mindig valamely furcsa vonást, jelt, -különösséget kerestem, mint olyan másvilágbeli embereken, akik a nemzet -szabadságharcában személyesen résztvettek. Egynémelyiknek az öreges -szemében, elkomorodó vagy feltüzesedő pillantásában láttam néha -olyasvalamit, ami megkülönböztette őt a többi öregemberektől. Mintha -felgyujtott falvak lángja piroslana valahol a szemük függönyén, a -háttérben a debreceni nagytemplom tornyai emelkednek, a fiatal Kossuth, -mint egy üstökös, vagy mint egy csodálatos szellemalak suhan át az -akkori emberek szemének tükörében. Ők láttak, hallottak olyasmit, amit -az utánuk következő emberek már többé nem láthatnak… És mily csodálatos, -hogy minden szem mást látott, néha egyazon esemény megfigyelésében. -Mintha az emberi szemek sugárkévéi több és több oldalról fogtak volna -körül valamely eseményt. Egyik öreg barátom Kossuthot csak a debreceni -országgyüléseken látta. Komor, zárkózott, szinte epés férfiunak mondja. -„Mély haragok és szenvedelmek ülnek homlokán.“ Másik a gőzhajónál látta -Kossuthot, amint Pestre érkezik… „Költészet volt, harangszavu tavaszi -reggel arcu, lángoló, beszédes, ifjonti, gondtalan. Fekete magyar ruhája -volt… Estvére bál volt a Komlónál. Megkértem Steingassner Ilona kezét a -társasösszejövetelen“. És Ilonáról még nagyon sokat tudott volna -beszélni a szomszéd, mindez azonban már nem tartozott a szabadságharc -történetéhez. Egy öregasszonyság csak annyira emlékezett, hogy Görgeinek -császárpiros ruhája volt és fehér kendővel volt bekötve a homloka. A -muszka tüzéreknek parancsuk volt, hogy ne lőjjenek a bekötött fejü -alakra. – És alvégen lakott Csiszlák, egykor kántor és szabadsághős, és -minden héten másképpen irta le Petőfi Sándor alakját, akivel egy -csapatnál harcolt. - -Az emberi emlékezések csodálatos országutján összekeveredik az idő, a -mult a jelennel. Különben szavahihető öregbarátaim nem egyszer látták -fehér pantallóban sétálni Széchényi István grófot a vérmezőn, ahol a -koronázáskor az ökröket sütötték s a király aranypénzeket dobált a nép -közé. - -(És mig elcsendesedve hallgattam őket, amint régen meghalt férfiakról -ugy beszélgettek, mintha az illető az imént ment volna ki az ebédlőből -és öregasszonyságokról, akik tegnap szöktek meg az ablakon át a szülei -háztól, – a közelben gyors lovak – és eseményekről, amelyekre rajtuk -kivül a világon senki sem emlékezett, – amint hallgattam őket, gyakran -elmerengtem az öregség eme csodálatos adományán, hogy az ember arra -emlékezik leginkább, amire akar…) - -* * * - -Vajjon, ha egyszer vége lesz a háborunak, sok-sok esztendő elmulik, az -asztalos már csak karosszéket gyalul, mire fogunk leginkább -visszaemlékezni egy pipa csöndes kiszivásánál? Mennyi minden titok -kiderül, amire csak harminc vagy negyven esztendő mulva emlékezik az -ember! És a most szemünk előtt lejátszódó események, jövő-menő emberek -mily más világitásban állanak a sokat felejtő, csendesen megbocsátó -öregség szemhatárán, mint ma látjuk és érezzük a fejünk felett elzugó -szelet, a viharfelleget! - - - - -EGY ÉJ. - -Az augusztusi csillaghullást a csónakkikötő végéről szoktam nézni. - -Elhagyott fok ez éjidőben, mint egy fatető vagy egy kutnak a mélysége; a -tó nyugtalankodik olykor álmában, mintha valahol a viz közepén, a -beláthatatlan sötétségben most mesélné valaki a szendergő fogasoknak, -hogy Füreden egy öreg ur a tóba hágott és mindaddig előre ment, amig -lábai birták; ősz fürteit zilálta a hullámtaraj hátán lovagló szél; -viseletes cipősarka a Balaton homokjában, (hol már évezredek óta -ugyanazon viráglevél és kagyló alaku figurákat rajzolja a hullámverés), -uj nyomokat hagyott; a szivében egy kétségbeesett kiáltás vagy -fanatikus, haláltvágyó sóhajtás; mig elboritotta fejét a csapkodó -hullám… A tó nyugtalanul rezzen össze álmában, nem szereti, ha idegen -test van a medrében és az öreg bankigazgató eltorzult alakját kifelé -lökdösi a vizben rejlő erő a partok felé: menj öreg a földbe, az -egerszegi héberbetüs fejfák közé, sirhalmodon majd merengve üldögél az -emlékezet, mint a birsalma szagát váratlanul érezzük olykor téli délután -a szekrény tetejéről, ugy jut eszébe, évek mulva a hatvanéves férfiu a -rokonainak. A csónakkikötő végében egy bátortalan, élettől, zajtól, -lakomától és sziv-gyásztól megrendült férfiu a tejut alatt üldögélve, -helyeslően bólint Füred felé. Igaza volt az öreg urnak. - -Azt hiszem, a legkönnyebb meghalni: csillagos, augusztusi éjszakán. -(Pedig a léptekre, monológokra, keserves, fogcsikorgatós káromkodásokra, -az élet dühös hangjaira, amelyek néha ugy morognak az éjben, mint a -partról a vizbe gördülő kövek, nem egyszer rebben fel szerelmespár a -sötétségben, hogy önfeledt, hallgató kézfogóját más helyre fészkelje a -part mentén; a fiatal férfi tengerész sapkája és a nő szoknyafodra -fehérlik, mint egy gyujtó ellobanó fénye, aztán a csendes magány -telepedik e helyre: mint messzi tájakon felgyujtott és elégett rothadt -szalmának a füstje ráereszkedik mit sem tudó, nefelejts-virágos -árokpartokra, árok mélyén folydogáló tiszta kis patakok vizére, a vizen -a tavi rózsára és bekormozza távoli kertek tudatlan liliomainak a -kelyhét, mint romlott költő versei a leányiskola növendékeinek szivét: a -magány szomoru gondolatai fejemre igy szitálják hamvaikat, – a -„csendriasztó szenvedélyek“, mint a messzi nádas vadmadarainak -nyugtalankodása, messzire ülnek fészkeiken és tüzes tojásaikat nem -keresi a fok magányát választott éji ember. A csillag-rakéta lebukik az -égről, ám a nagy tüzijáték tovább ragyog a végtelenség nyugalmával, a -tejuton jön az uj népvándorlás, Göncöl fáradhatatlanul hajtja szekerét, -a lábomnál kidugja a fejét egy kis fogas a tóból és csodálkozva néz fel -a lelkekkel teli, fénylő, kisértetiesen néma égboltozatra, amelynek -leirásához minden penna gyenge, ecset haszontalan, fantázia sánta: -augusztusi csillagos éj! Bele kell nézni az éjbe, belekápráztatni a látó -szemünket az ezüstnek e tengerébe, a hold, mint egy szomoru, falusi -gavallér megy el a királyok és nagyurak e mulatságából, kisvárosi -figarótól való sápadt álarca szinte félrecsuszik fejéről; a kis -csillagok mint rugdalódzó balett-patkányok igyekeznek felfelé az ég -aljáról az első négyesbe; tündöklik egy nagy csillag, mint fejedelmi, -keleti szemü hölgy fodros fekete fürtei között a brilliáns; egy másik -csónakázik dél felé és kis hajóján egyedül fujdogálja tilinkóját; kelet -felé egy kis füstfelleg mögött, megnőtt szakállal, bánatos, nagy -tekintettel üldögél a megholt apám egy nyirfás, széljárta csillagocskán -és engem onnan nézeget éjszaka… Ó, mily közömbös lehetne ily órákban a -vetőasszony által megmutatott piros disznó és a piros nő, a holnapi -reménynek szürkülő mohos szakállu zöld királya és a makk-ász kis -házikója, a melyben egy leány fonja orsóján a nem felejtés fonalát! A fa -dereka mögött késsel várakozó maszka-bálos vendégek, a perdülő -szerencsegolyó után ravaszdi szemmel leső játékosok, komoran -lehorgasztott fejjel üldögélő cselt és ármányt szövögetők, szennyes -ágyakból elinditott orgyilkosok és a róka fénylő szemével tanácskozó -összeesküvők! A fehérszoknyás hableányok és képzelgő hölgyek a hintó -párnáján, kéjelgő gondolatu, fantasztikus hajnövésü, -boszorkány-anyajegyes, pirositott körmükkel tisztátalan helyen vájkáló -dámák és szennyórák, kócsagtollas büszkék, temetés-lassu érzésüek, -képzelt gazdagok és szemtelen szegények, dus ruházatuak, mindennapi -fehérharisnyások, rákot és gombát emésztők, divattal ábrándozgató, -vallásos zsidók és gyermeket nem szeretők: „nagyvilági nők“, akik a -pille tudatlanságával repkedik körül a maguk kis fénykörü életét, -amennyit egy villamoskörte világit meg sötét képzeletükben! Ők mind: -elfakulnak, messzire eltávolódnak. Itt, a kikötő fokán nem hallani a -kártyák különös kopogását, a könyv leveleinek zizegését, a szúette toll -végrendeletes percegését; a szerelmi álarcos-bálnak hamis sikolyát, a -gőzkalapács agyvelőt kalapáló ütéseit, sem az árvagyermek sirását, sem -az elcsábitott lány párnába fojtott keservét, nem kövér bánatot, nem -lutrizó örömet… mint a fa tetején ringatozó varju, mint elhagyott -pusztai kutgödör mélyében alvó földönfutó, mint siketnéma vén halász, -aki már nem várja hajóját a parton, mert rég elsülyedt az: csendesen -üldögélek a hidon és beleegyezőleg bólintok Füred felé. - -* * * - -A szélhámos élet messze eliramlik, célok, állomások, nyugovó helyek, -takarékpénztárak és halál utáni tervek semmiségekké válnak e csöndes -éjben, mintha csillagszemek előtt szégyenkezne földi dolgokról álmodozni -a virrasztó. A diva hajnalban ugyis elutazik és üres rizsporos-doboz -marad emlékül a szállodában. Az utolsónak hitt és remélt szerelem, amely -álszenteskedő arcfintorgatással, alattomos léptekkel sétált el a -nyárilak zugó jegenyefái előtt, már csak egy unott dal melódiájában él, -amelyet vándor kintornás orvul rázendit az utszéli fogadóban, ahová -lugast és az asztallapjára irott dátumot fölkeresni térünk be. A budai -erdőben a füvek, amelyeken énekelve hemperegtünk, javasasszony konyháján -férfibolonditó kotyvalékká főttek. A frakk megunt, a dalszinház lámpásai -bazáros fényben ragyognak, a jószagu hintó bőrülésére köszvényes -lábunkat fektetjük, ahol azelőtt ő ült és a kisérteties holdsugár más -nőknek a maszkját világitja a balatoni szállodában, midőn ismét és -mindig szinjátékot rendeznek egy férfi mulattatására. Az önmagunknak -hazudott kábitó érzések alig elviselhető szenvedélyek, émelygős -érzemények, egykor felejthetetlennek hitt élmények, megrenditő napok, -visszafojtott lélekzettel átélt órák, a halál árnyéka, a mennyország -üdve, a csóknak furcsa ize, ölelésnek varázsa, hangja, lépte, -kiszámitott mozdulata, raffinált illata a szerelemnek: mind-mind -elmaradnak egy napon az alvó nyársfasorban, mint egy szinész levetett -kabátja, aki segédjegyzőnek szökött vissza szülőfalujába. Az énekek, -mint csillogó üvegdarabok hevernek már az utszélen, a hajkoszoru és a -harisnyakötő kisepertetett és már nem érdemes uj végrendeletet sem irni, -örököljenek mindent az árva gyermekek. Ördöngős szemek nem nyilnak reánk -az egyedülvalóság perceiben, hivó hangon kiejtett nevünket sem halljuk, -álmunkban a szél és a fák zugásában ő nem repked siró, panaszkodó -falevél módjára. - -Csak egy-két magányos éjjelt kell eltölteni a vizparton, hátat forditva -a hajnali szendergésükben önfeledt nőknek, a holnap reményeinek és az -estve hallott nótáknak: az élet oly közel ereszkedik az emberhez, mint a -régi folyosóról vállunkra tornázó pók. Mintha halotti harisnyába burkolt -lábát tolná ki régi sirjából elaludt, eldorbézolt, eljátszott -ifjuságunk, egy percig tart csupán a rettenet, midőn merev lábunkat -megpillantjuk a földben, aztán a csodálatos égre, mélyen alvó vizre, és -a sötétsétségben a foltozó szabó csinytevő sánta csókájának bünbánatával -üldögélő lelkünkre forditjuk a szemünket: nem érdemes az élet arra, hogy -egyetlen örömkiáltással vagy kődobással fogadjuk zászlós kocsiját. Az -élet kortesei: ifjuság, szerelem, gazdagság más falukba szekereznek, -biztató danolásuk már nem érdekel a leszavazás után és a polgár -otthonába térve, értelmetlenül nézegeti bevert homlokát. - -* * * - -Felfigyelek a magányban; Istentől, éjtől, csillagtól a hullám -vándorlásától, a keserves önfeledtségből visszatérő lélekkel hallom, -hogy valahol boldogan sikolt egy nő a homályban, békára lépett talán, -csalogatóan gordonkázik egy férfihang, az árnyék ősziesen sóhajt utánuk. -Mondhatom-e őket közönségeseknek, csunyáknak, méltatlanoknak, mert éjjel -a kertbe szöktek s arról beszélgetnek, hogy milyen Zöld Walter kalapja? -Később egy flóta is felbátorodik a villasorban, billentyüjének -bizonyosan olaj- és dohányszaga van és a szakállas hölgyfodrász tartja -kezében. „Elmerengek sötét éjjel…“ fújja valaki áhitatosan s ezért én -haragudjam rá, holott egykor a sóstói erdőben Virág Irmával együtt -hallgattuk az ábrándos telekkönyvezető flótázását? A kis csillagok -elbujnak, mint korán este a kisgyermekek, akiket aludni küldenek. Éj -van. Reggel fájni fog egy nő szive. - - - - -GORDONKÁZÁS. - -De jó lett volna akkor tartózkodni a földön, midőn nem volt háboru, -midőn legfeljebb gutaütés, végelgyengülés, lovagi párbaj vagy szerelmi -bubánat szokott véget vetni az életnek. - -De jó lett volna akkor élni, mikor a husvéti reggelnek olyan illata -volt, mint a fiatal nők hajának. A tavasz mezitláb közelgett az -esőzéstől megpuhult gyalogösvényen, mint egy üde pórleányka. A házakat -ujra meszelték és a kis hidak alatt szokatlan jó kedvvel, mint egy kis -kutya, futott a viz. Ujruhás bokrok, asszonyszinü cseresznyefavirágok, -kergetőző madarak környékén a fürtöshaju ifju biztos szóval, pirositó -reménységgel foghatta meg hölgye kezét. - -De jó lett volna akkoriban Pesten járni, amikor valódi krinolinban -repült a dáma, a szerelmesek nyugodtan biztak az időben s évekig -epekedtek az első csókért; senki nem sietett, csak a lóvasut; a tavaszi -séta nagy élmény volt és esténkint mindenkinek volt ideje a hold állását -megfigyelni. Kis célokért, nagy semmiségekért, szerelemért folydogált az -élet és hónapokkal előre készültek az emberek karácsonyra, husvétra, a -kalendáriumi fordulókkal összefüggő tervekre. Én mindig csak a -városerdőbe jártam volna husvét napján, virágot szedni, merengeni, -verset irni egy fa alatt, bogarak titokzatos mászkálását megfigyelni és -bizonyosan lett volna egy ablak a városban, ahová csokromat elhelyezték -volna. - -De jó lett volna akkoriban Magyarországon lakni, amikor „földi Kanaán“ -volt e királyság neve és Mária palástja védőleg ráborult hegyekre, -völgyekre, mezőségekre és éjjelente a Tisza tükrében látszott a -csillagokkal kirakott mennyboltozat. Amikor mindenkinek volt bőséges -ennivalója; a rónák gazdasága, a szőlőhegyek fénylő nedve, magyar -tavaszok nemzése, nyarak érlelése, telek pihenéses, boldog ideje járta. -Hosszan és rozsdaveresen ásitott az ősz, mint a csősz a dombtetőn. - -De jó lett volna farsangban maszkabálra járni a régi redoutba, -Patikáriussal muzsikáltatni, Nagy Ignác beszélyein épülni, Vörösmarty -urat személyesen ismerni és valóban ábrándosan tölteni el az életet, -mint az emlékkönyvbe irtuk. Egyszer egy démoni, kancsi tekintetü, -tavasz-szeplős nő után koptatni a csizmát, máskor egy szelid barna -lányka ölébe helyezni a fáradt fejet a hosszadalmas fáraó-játék után. A -szeptemberek pirulását, a husvétok üzekedő bárányfelhőit egy régi falusi -ház ablakából lesni, ahol a nagyapa piros olajban néz veled farkasszemet -az ebédlő faláról és a nyakkendőjét még azért kötötte meg nagy -gondossággal, hogy tán a királynő észreveszi. Télen pedig szánkázni -csörgős lovakon, a franciánál fodoritani a fürtöket, egy nő páholya -alatt regényesen állongani, táncolni, udvarolni, amulettet kapni és -levélkét; szép szavakat mondani, nevetni, sirni, epedni, holdkóros -módjára állani az erkélyen és párbajban elesni egy nő kedvéért. - -De jó lett volna kajdács-madarat bolondos szavakra megtanitani, naplót -irni a magány óráiban, szerelmi kisgyereket nevelni az anyám falusi -házánál és midőn nevelik vala lovagolni, vivni, célbalőni, táncolni és -lányoknak udvarolni tanittatni egy gondos mester alatt. Vándorszinészek -játékán felüdülni és az állathecchez járni a régi kerepesi uton. -Háromszegletü fodor van Laborfalvi térde alatt, az énekesnő csaláninget -hord, De Caux Mimi szeme fénylik és elefántcsontlapocskára festi Barabás -megbizásunkból egy csábitó szinészné alakját. - -De jó lett volna a Kammon-kávéházban tekejátékot tanulni a zöld -asztalon, Indali Gyulával korhelykedni, a Hölgyfutárba beszélyt irni, -lóháton utazni szüretre és manapság csupán acélmetszetként élni egy -divatlap mellékletén. Régi, szentkép-arcu, szenteltviz-tisztaságu, -bazsarózsa-leheletü urnőkkel kalandozni; harisnyakötőt kapni emlékbe -vagy a Fanny nevével himzett kis selyemzsebkendőt; az egykori -Váci-utcában delfi lenni, kalandos, hóbortos, szerencsés és -szerencsétlen lovagja a nőknek; megátalkodott játékos a Török császárban -és éjféli kisértet a Belváros setét, gerbe-gurba utcáin, hol egy -zsalugáteren világosság szüremlik, fehér párnán fehér kéz költeményes -könyvet tart. - -De jó lett volna a régi, boldog, békés és naiv Magyarországban éldegélni -és forsponton utazni husvétkor tavasz-zöld mezőkön. És manapság csak -néha visszatérni, körülnézni e felfordulásban, a nagy szélfuvás elől -megnyugodva visszahuzódni a sirbolt vasajtaja mögé. - -* * * - -De jó volna ötven esztendő mulva élni… - -Egy holdas estvén, – a hold bizonyára nem sokat öregszik ötven év alatt, -egyformán világit a kóborló kuruc katonának és a budai katonai temető -nyugtalankodó proviánt-tisztjének, – egyszer elszökni a kriptából, hol -rózsafüzérrel dermedt ujjaid között fekete szalonkabátban, fehér ingben -és rövid selyemharisnyában feküdtél; selyempapucsban és lengő bő -nadrágban, kis fekete selyemsipkában, amely a halálos golyó helyét -eltakarta a halántékodon – a városba besétálni. - -Milyen a divat és mit játszanak a szinházban? - -A vámnál mélyen alszik a pénzügyőr és észrevétlenül lehet tovább -sétálni. Ősz-szakállu fiad, ezüstfejü lányod messziről megnézni és -idegenszerü unokáid ügyes-bajos dolgait felülvizsgálni! - -Bizonyosan nagy világosságok lesznek már akkorára éjszaka a városban és -te csodálkozva állongsz meg az ismeretlen utcákon idegen, sohasem látott -emberek között, mint a zsoldos katona, aki a harmincéves háborut -végigvándorolta, őgyelgett a lőcsei Jakab-templom környékén. Egy hátat, -egy fejet vagy egy járást, mintha felismernél: Cornidesz városbiró uram -ő kegyelme vagy a pesti lion, Kohner Jenő? Egy elsuhanó dámának -szakasztott olyan kócsagtollas kalapja van, mint Paulay Erzsébetnek, -csak a szomorkás, barna arcocskát nem találod többé a kalap alatt. -Arszlánok és delnők tolongnak az Opera környékén, egy uj tenorista -énekelt odabent „A szibériai éji szállás“ cimü operában és utána a -vendégségben lévő cári ballet pörgette bokáját. Wissendorf ur hátrafont -kézzel ballag ki a hátulsó kapun, hogy dolga végeztével serezni menjen -megszokott kis korcsmájába, de nem ajánlom, hogy barátságosan vállára -üssél a nevezetes fagottistának, idegen tekintet és idegen szem fordulna -régimódi öltözéked felé. Cseveg, nevet, hangos a hires Andrássy utja, a -nők gyujtogatnak a szemükkel, mert hisz ez a hivatásuk, a kalapok talán -altwieni formát vagy valamely modern repülőgép alakját mutatják és a -szoknyák, a cipők, a keztyük illatoznak. Karonfogózva megy a -mellékutcában a szerelem és a rendőr egy középkorias Habsburg-fogatnak -nyit utat az Oktogonon, hisz a spanyol ettiket örökéletü. - -Megállsz, figyelsz, hallgatózol és csodálkozva tapasztalod, hogy többé -senki sem beszél már a hires nagyháboruról, Limanovóról, Görzről, -Dukláról, Reimsről, U 12-ről, Greyről és Verdunről, – hisz már életedben -is megérted a hosszu háboru folyamán, hogy némely szivverést megállitóan -nagy eseményeket az évfordulón szelides, lanyha érdeklődésével vettek -tudomásul az emberek. Még éltél, amikor Przemyslnek már jubileuma lett, -a gyászmisén résztvettél, amelyet a limanovai huszárok emlékezetére -elmondtak; a háboru második esztendejében kezdődtek már a különös -évfordulók, amelyet a lelkiismeretes hirlapirónak számon kell tartani, -hogy hirben, bánatos cikkecskében emlékezzen meg eleinkről. De ötven -esztendő mulva csupán a tanuló-ifjuság tudja a háboru mindennapos -neveit; itt-ott éldegél valaki, aki a tizennyolcéves korában rohamra -ment a galiciai hidfő ellen, de a nagy távolságból már ő is olyanformán -látja a mai eseményeket, mint a szabadságharc öreg honvédei a móri -csatát, Görgei piros mentéjét, Kossuth sokatmondó szemét… Egykori öreg -huszárok és köszvényes bakák hetven-nyolcvan esztendős korukban ugy -emlékeznek az uzsoki szorosra, mint a szépapám a győri -inzurgens-táborra, legfőképen egy dunántuli menyecske fehér lábára. És -akik bicegnek az öregek közül ötven esztendő mulva, nem vallják be, hogy -lábtörést akkor szenvedtek, mikor a kőfalon leugrottak egy nőtől -menekülve, orosz vagy olasz srapnellt emlegetnek. És a történetirók, a -memoárok szerkesztői, a szenvedélyes régi levélgyüjtők, a muzeumi -buvárok le-lemerülnek a jelenlegi háboru emlékeibe és olykor -furcsasággal megrakodva felemelkednek az életbe, hogy egy különös krakói -vagy lembergi kalandot, szomoru szibériai hadifogságot, lengyel -tanitónőt vagy menekülő francia hercegnőt feljegyezzenek. - -Vajjon mit fognak beszélni egykor a mai Budapestről? A katonákról, a -tábornokokról, a szinésznőkről, divatos irókról, Tisza grófról és a -háboru legendás hőseiről? - -De jó volna ötven év mulva sirbolt-szagu szalonkabátban sétálni az -Andrássy-uton! - - - - -PACSIRTÁK - -Egy háborus leirásban olvastam, hogy a srapnellek felhői között, egy -északkeleti harcmezőn a pacsirták őskori nyugalommal szántották a -levegő-eget és kis dalukat elfütyölték az ágyudörgésben. A költők, az -emberiség éneklő madarai követik régi testvéreik példáját. Sőt a régen -meghalt irók szellemalakjai visszatérnek, hogy árnyból, fantáziából, -könyvek kis betüiből és az emberi élet csodálatos szivárványából szőtt -alakjukat ismét megmutassák az élőknek. Hajóágyuk és torpedók -zengésében, már a föld gyomrából is kifelé kivánkozó vasak -összecsördülésében, a végletekig megfeszült emberi szenvedélyek -reménytelen izgalmában, világháboruban: Don Quichotte, a falusi lovag -középkorias méltósággal, derüs szakállal és játszi kedvvel közeleg -mulatságos paripáján az országuton, szélmalmok integetnek karjaikkal, -kolduló barátok, donnák, furcsa kalandok, falusi korcsmárosok, -öszvérhajcsárok mutatkoznak egyidőben a horizont kárpitján, mig másfelől -Hamlet megifjodva, uj ruhában, friss parókában, pihent hangon kezdi a -végtelenségbe zengő monológját a Globe-szinház emelvényén: és az -ágyudörgéstől, borzalmaktól, nyomoruságtól és fájdalomtól sanyargatott -müvelt emberiség egy percre feledve sötét bánatát, ujjongó szivvel kiált -fel a nemes Don Quichotte láttára önfeledten tapsol Hamletnek, – amint a -szegény sáros, tépett, elgyötört ágyut sütögető tüzér is aggódott a -harctér felett szántó kis pacsirtáért és kormos szeme elandalodott a kis -madár repülésén. - -Az emberek e pokoli időszakban nem felejtették el, hogy háromszáz -esztendeje, ez évszak tájékán született Cadiz környékén Cervantes és a -szigeten, Stratford on Avonban Shakespeare. - -* * * - -A muló időnek sajátságos játéka, hogy az irók élete összekeveredik irott -müveik tartalmával, alakjuk regényhőseik figuráiba olvad. Ugyan kinek -jutna eszébe Cervantes alakját másképpen elképzelni, mint a Don -Quichotte felejthetetlen figuráját? A közvélemény – s mindig neki van -igaza, – Cervantest, a béna katonát, akinek élete „csupa sötétség és -szegénység“ s aki börtönben irja isteni müvét, nem ismeri. Az iró teste, -vágya, életmüködése, szenvedése és öröme, sőt büne is átöröklődik -álmatlan éjszakákon, kis irótollal nemzett gyermekeire. A béna katona -végleg elvonult a függöny mögé, a hegyek tetején, a tornyok -magasságában, az emberi képzelődés bárányfelhőin csupán Don Quichotte -lovagi képe mutatkozik. (A szegény fogoly különben életében sem -élvezhette pazarlóan isteni küldetésének gyümölcsét. Egy Lope de Vega -nevü drámairó volt divatban, „a legnagyobb mult és jelen között“, aki az -öt felvonásos szindarabokat öt óra alatt irta.) - -A szinházi zsöllyében, Shakespeare száz meg száz rendkivüli költeményén -át sohasem pillanthatjuk meg az egykori szinész és vadorzó arcát. Ez iró -csodálatosabban el tudott rejtőzni a kandi pillantások, megfigyelések és -gonosz szimatolások elől, mint bárki a világon. A bibliai Mózes helyén -legalább az égő csipkebokor maradt; Chevalier du Nordról minden utszéli -fogadós tudta, hogy a titokzatos lovag köpenyege alatt a svéd király -rejtőzik; Lothringen grófja sem mutatkozhatik egy városban, hogy József -császár nevét ne suttogják a háta mögött; a Waverley-regények szerzője -hiába bujt el Szemérmes Simon neve alá, IV. György királytól kezdve a -themze-parti halárusig mindenki tudja, hogy Sir Walter Scott Baronett -egy gőzgép erejével irja őket Abbotsfordban, hogy évi 15 ezer font -sterlingjét megszerezze; és az „Esther szerzője“, növendéke a magyar -lovagi regényekben hiven követte a mester példáját, hisz az inkognitó -mindig érdekelte az emberek kiváncsiságát. - -Shakespeare ellenben ugy elrejtőzött, mint egy isten. Valóban -borjuöléssel és gyapjumosással töltötte az életét? Ő volt a -Globe-szinház igazgatója Londonban, aki azért irta két kézzel a -szindarabokat, hogy a nézőteret mindennap megtöltse? Valóban a királyné -mulattatására idézte fel csupán az angol trónus véres és nemes -kisérteteit? - -Minél jobban távolodnak ők, az istenjegygyel megjelölt költők az időben, -annál kevesebbet tudunk valódi életükről, az iróasztalon kivül -elkövetett cselekedeteikről, hősökké válnak, akik sohasem ebédeltek, -sohasem aludtak, részeg állapotban nem dülöngőztek… Mintha mindig csak -irtak volna: királyt és bus lovagot, ravaszdi Falstaffot és agyafurt -parasztot, vindsori vig nőt és kacér szenyórát, az örök emberi élet -mulattatásához való nevetést és sirást, vért és csókot, méregkeverő -Mackbethet és bárgyu falusi lovagot, hegyláncát a torz-mosolynak és -viharzó tengerét a fájdalomnak, skót várkutak mélyén fénylő drágakövet -és középkori derült felhőket a spanyol dombokon, komor királyok -kardjának zördülését és a kolduló barát papucsának csattogását… - -Don Miguel Cervantes de Saavedra és William Shakespeare (ha ugyan -valóban igy nevezték őket,) nyugodtan aludhatnak a kövek alatt. Életük, -tévedéseik, esetleges botlásaik, gyengeségeik, elhibázott napjaik örökre -feledve és megbocsájtva még a legostobábbaktól is. Háromszáz esztendő -multán ők már csak mécses mellett ülnek, végtelen pergamentre a -végtelenséget rójják, sem börtön, sem korcsma, sem tiltott csók -gyalázata nem foltozza be a papirosukat kandi és fecsegő rigó módjára. - -* * * - -Kis országunknak nem voltak olyan irói, akiknek bármely évfordulóját -egyetlen falusi iskolában is számontartanák. Nemzetünknek nem sajátsága -az irók tulságos megbecsülése. Iróink ennélfogva elszomorodnak és -mindinkább eltávolodnak a nemzeti eszméktől. Mig a spanyolok, angolok, -oroszok, svédek, olaszok, indusok, s más nemzetbeli irók legfőképpen -annak szentelik irói tehetségüket, hogy nemzetükről, népükről, kis vagy -nagy országukról irjanak, verset vagy regényt, szindarabot vagy -történelmet, hazánkban ez mind ritkábban fordul elő. Ám ezt nem -panaszként emlitem. Minden közönségnek olyan irodalma van, amilyent -megérdemel. Országunkban a szegényebb népelem szereti hazáját. Annak -pedig nincs pénze irodalomra, sem szinházra. (A háborus gyülöletben is -tömérdek angol és francia könyvet vásároltak Magyarországon az olvasók, -a német könyvekről nem is szólva.) - -A nemzeti érzésnek az a felhevülése, amely az operettekből ismert őrült -spanyolt irói nevének emlitésekor előfogja: nem ismeretes mostanában -Magyarországon. A brittek a Hattyujukkal, a franciák számtalan nagy -iróikkal, az oroszok Puskinnal és Dosztojevszkijjel, a svédek Lagerlöf -Zelmájukkal, az alig ismert finnek Aho Jánossal, a dánok Knut Hamsunnal, -a hazátlan lengyelek Sinkewitz-cel: tele büszkélkedték a világot. S -otthon, hazájukban megjelölték a lábnyomukat iróiknak. - -Itt a legnagyobb iróink is furcsa, torzvilágitásban élnek a nemzeti -tudatban. Vörösmarty Mihály verseit nem mindenki olvasta el, aki tudja -róla, hogy éjfélkor járt a szállására a Csiga-vendéglőből. Jókai Mórt -nevezetes kortársa és irigye, az epés Mikszáth Kálmán irta meg maró -folyadékkal. Arany János zsugori és földszagu, Tompa tudatlan kálvinista -pap… Petőfi? Bizonyosan őt is csufolták már. - -A hóbortos Csokonai szánalmas korhely-figura. A költők mind bolondok. Az -irók szegények. Furcsa, élclapbeli figurák. Kalandosok, rongyosok, -tintanyalók; még követ sem lesz mindegyikből. - -A tanyák, falvak, kisvárosok fiai, akik olykor gyalog jönnek a „nemzet -szivébe“ és öreg iróknak ismeretlenül köszöngetnek a hatvani utcában, -majd az irói pályához éreznek maguk is vonzerőt, bizonyos idő multán -ásitva és megvetőleg beszélnek egykori mentoraikról. Gyulai Pál -emlékbeszédei, Mikszáth felvidékiesen ravaszdi Jókai életrajza, Petőfi -Sándorról irott kicsinyes és köznapias életiratok, a különböző -visszaemlékezések többnyire céltudatos és önző célok, rejtett vágyak, -leplezetlen tolakodások szüleményei. Az élőknek diadalma a halottak -felett. - -Kemény Zsigmond volt hü a Wesselényiekhez és Petőfi Sándor ragaszkodott -fiui szeretettel az öreg Vörösmartyhoz, mint Thos. Carlyle, aki -honfitársairól, a skót irókról korának legszeretőbb és iskolai példázatu -müvészettel s költői ihlettel készült emlékkönyveit irta. - -Hazai tollaink ezenkivül a lekicsinylés, guny, megvetés gödrét ássák a -megholt, szenté lett magyar irók emlékének. Fogatlan, vén kóristák -Katona Józsefet merik emlegetni, Petőfi ismeretségével dicsekszik a gaz, -hóbortos szegény irók személyét a korcsmaasztalhoz lerántják. - -A szinházban néha eljátszanak egy Kisfaludy vigjátékot az évfordulón, -mert szindarab iró volt, de Vajda Jánost már alig ismeri a mai nemzedék. - -Nálunk nincs nagy iró, akihez a nemzeti gondolat elzarándokolhatna -megtévesztés nélkül, ajtó előtt hagyott saruval, hevült lélekkel. Amint -általában senki sem nagy ember Magyarországon. Veszekedő, perlekedő, -gunyolódó, kárörvendő kis nemzet vagyunk. Egy nagyfalu, ahol a lakosokat -a csufnevükön ismerik, mint a parasztok egymást. Egyik, a pipotya J., a -másik korhely V., a harmadik kortes P… - -Nagyon kicsinyek a méreteink. A keritéseken mindenki belát. Az ablakaink -alacsonyak. A tálba látni. A hálószobák nyitottak. Kevés a pénzünk. -Minden ezüstforintoson harapás nyoma látszik. Amit az Andrássy-uton -fecseg valaki a kávéházban, azt egy óra mulva Püspökladányban tudják. Az -irók ingujjra vetkezve sétálnak a korzón vagy feltünés és siker céljából -már csaknem az akasztófa alá állanak, hogy mindenki lábujjhegyre -emelkedve nézze őket. E kor pacsirtái gramofon-lemezen énekelnek -pénzkeresés szempontjából. Ezenkivül mindegyik megveti a másikat. - -Azt szeretném látni, aki itt inkognitóban, távol az emberektől, tudna -egy malacot a kabátja alá dugni vagy egy jó regényt megirni? - - - - -A DÉMONHOZ. - -Ez a csárda vajjon merre van? - -Fenn volt, magosan a hegyoldalban, ahol petróleumlámpák és filozófus -elmék világitottak, amig volt kőolaj és bölcsészet. Félszemü, orrnélküli -és ragyavert bormérő, mint esztendő multán a szép halott, mindenkinek -névre szóló pohárba öntötte az italt; négyszögletes fejü, habzó száju -kutya hevert a küszöbön, miután már régebben elveszitette a falusi -kocsit, amely mögött a városba loholt; a vendégek halálsápadt arccal, -botra támaszkodva jöttek az életből, vásári verekedésből, ahol a hajukat -kitépték, szerelmes hársfa alól, ahol a szivüket levesben kifőzték és -rókák csalogatójának a csapó-vasban feltüzték vagy a börtönből jöttek -ide egyenest, ahol puhára mángorolták már a hátukat, karjukat, egyenesen -álló térdüket: lezuhantak a korcsmapadra és a homlokukat az asztal -széléhez ütötték. - -Itt nem ketyeget óra a falon, zene sohasem hangzott, hangtalanul, üres -szájjal (mint a sirverem) folyt az énekelgetés, de mégis megpihent -mindenki egy bizonyos időre. - -Egyik a sakktábláját vette elő és magát az élet királyának képzelve, -kergette a parasztot. - -A másik a találmányait teregette az asztalra és bonyolult számitásokba -merült, amelyek mindig kedvezően végződtek. - -A harmadik elveszitett ártatlanságával játszadozott, mint megrepedt -katonatükörrel és a napsugarat a törött üveggel is a falra vetitette. - -Máshol régen elveszitett pöröket nyertek itt, amelyet az élet ellen -beadtak, de már minden fórumon elutasitottak. - -A legtöbben könyökre támaszkodva biztosan várták a nőt, aki miatt -öngyilkosságot elkövettek, hogy szüzi fehéren és a tavasz szagával, -megujulva és a régi fiatalságban elmegy erre az utcán, szomoru szeme -felragyog és kis kezével int a busulónak. - -Itt ültek ők mind: a szerencsétlenek, a lesujtottak és földre tiportak, -itt a bolondok, a szegények és féllábuak, amint az életből elmenekültek, -mint elveszitett csatából, amelyet a bolgárokkal vivtak, akik egyetlen -foglyot sem ejtettek. - -Ide csuszott a darabokká zuzódott testőr-tiszt, irógörcsös költő és -egykor pirosarcu szerelmes, a démonhoz, aki még egyszer, utoljára -megsimogatta és helyesléssel biztatta elveszitett szemeiért azt, aki -sokat nézegetett az almafákon szüretelő nőkre; megdicsérte, akinek hamis -játékért tőből levágták a jobb kezét, megnyugtatta azt, aki sziv nélkül -jött ide, mert a szivét bukott nők piros papucsa széttiporta; az -öncsonkitókat, az öngyilkosokat, mámorosokat és bálványimádókat kitárt -karral fogadta a démon és olyan mézes italt öntött poharukba, mint az -angolok fokföldi bora. - -Itt, a démonnál, megtalálta mindenki önmagát. A futóbolond a tollakat, -amelyeket kalapjához illeszthet, az elátkozott költő a diadalmat, -kirugott szerelmes a női könyeket és a hamispénz-tulajdonos valódi -kincsek boldog birtokához jutott. Aki nem tudta leirni az R betüt, mert -az nagyon megsértette: akinek üres szélmalom kóválygott a fejében; -akinek kés volt a szive táján s minden dobbanásnál megsebezte; aki addig -csak négykézláb kuszott, mert kutya volt; aki éjszaka lidércnyomással -küzdött, mert nem tudott kimondani egy nevet: a démonnál meggyógyult. -Felpirosló orcával, egyenes gerinccel, elért szerelemmel és teljes -diadalommal mehetett ki a temetőbe, hogy megérdemelt sirjába -belefeküdjön. A démon mindent visszadott neki, amit az élet elvett tőle -és adott neki, amit amaz nem ajándékozott. Rothschildok és az Élet -királyai poharaztak a hegyoldalban, udvari költők gyönyörü rimeket -faragtak és a lábnélküli gavallérnak annyi kalandja volt, mint -Casanovának. A boltozat alatt minden percben belépett a pénzes -levélhordó, majd a futár, aki hirt hozott a gyermekek boldogságáról, a -királyi kitüntetésről, az elveszitett nagy permegnyeréséről és a -főnyereményről, majd hintón jöttek a nők, akik nem régen seprővel vagy -cípősarokkal támadtak, hütelenek voltak, mint a verebek és csalékonyak, -mint a hold sugara; most eljöttek és letérdepeltek, hogy megcsókolják a -mart sebeket. Az öröm, mint egy aranydisznó töntörgött be az ajtón. - -A Démonnál. - -Mikor még csak a maga baja volt mindenkinek. A szerencsétlenség oly -egyéni volt, mint egy régi, viseltes kalap. A boldogtalanság rossz kis -fehér kutya volt, amely zsinegre kötve vezetgeti éjszaka a részeg vakot. -A csőd személyesen hozta el iratait egy fakó, mellbeteg hivatalszolga -alakjában. Titok lehetett az, hogy valakinek sötét lyuk van a balmellén. -Mikor még minden egyéni volt a földön. - -A Démonnál akkor felejteni lehetett az életet. - -* * * - -A kis csárdákat azóta lerombolták, egy nagy cinteremben ülünk mindnyájan -és némán hallgatjuk a szél zugását és az égő városból a harangkongatást. - -Minden baj és bánat közös lett. A nyomoruság rongyos szürével betakar, -mint a csősz az utszélen talált porontyokat. - -Nincs külön bánata a grófnőnak, táncosnőnek és polgárasszonynak, holott -azelőtt éppen az volt a legnemesebb a fájdalomban, hogy az ember kiáltás -nélkül türhette, mint a spártai fiu a róka harapását. Az volt a -leggyönyörübb a bánatban, hogy egyedül vitte el az ember sétálni az őszi -erdőkbe, sárga fasorokba és a revolver ólommagjára olyan betüt -véshetett, amilyent akart. A gyász feketerigó módjára éldegélt egy -letakart kalitkában és az ember hivatali pontossággal bezárhatta az -ajtókat, midőn kedveseit megsiratni akarta. Lehetett futni, utazni; -elrejtőzködni hegyormon vagy barlangban, az első páholyban a -dalszinházban vagy egy gellérthegyi lebujban; a tengerre lehetett menni, -idegen városok zajgásában keresni kedves arcokat, amelyek egy -másodpercre megvigasztalnak; menekülni lehetett a részvét, káröröm s -leereszkedő őszi köd elől messzi tartományokba, ahol senkit sem -ismertünk és minket sem ismertek; lehetett álorcásan járni, mikor attól -féltünk, hogy vércsepp marad az utcán mögöttünk és lehetett dalolni, -mikor gondolatban a végrendeletünket fogalmaztuk. - -Most vége van a maszka-bálnak. - -A nemesitő főjdalmat egy nagy közös konyhán főzik, valamint ott tálalják -majd az örömet is. - -Az arcok többé nem titkosak, a szemekben nincs rejtély és a szivekre -egyforma fekete kokárda van tüzve. - -Testvérek vagyunk itt valamennyien, halottak napja van egész esztendőben -és reggeltől estig a temetőt látogatjuk. - -Az élet fellegei dühös morgással hömpölyögnek a hegyek felett és a -vészes villámlás mindnyájunkat megdermeszt. - -Az emberek rózsás kertjében sápadozó virágok vagyunk valamennyien; hol -van a hetyke szarkaláb, amely a viharban fel merné emelni a fejét? - -A piros hintók a kocsiszinbe vannak tolva, csak az irgalmas barát -kétkerekü kordéja közlekedik, hogy alamizsnát gyüjtsön a szegényeknek. - -A könyek egy közös nagy tóba ömlenek és a szegény házmesterlány -legdrágább fájdalma elvegyül a grófnék gyöngyeivel. - -A sebeket ugyanazon gézzel kötik szegényen és gazdagon, a boldogon és -boldogtalanon. - -* * * - -Azért jó volna, ha még állna a régi csárda, ahová el lehetne menni falu -bolondjának vagy dölyfös fejedelemnek. - -Harmadik ősz hideg esője veri őrjitő konoksággal a katona köpenyegét; -harmadik éve nincsenek bolondok, képzelődők, élet-királyok és elátkozott -költők Magyarországon. - -Hová lehetne jutni, hová lehetne a fejet lehajtani, hol lehetne a -mézeskalácsszivet az asztalra tenni és megeszegetni? - -Beretva-élen, egyformán, mint a borena éljük a hadi-életet; vigyázva -szippantunk a levegőből, kis karéjt vágunk a kenyérből, apróra -váltogatjuk a pénzünket, takarékosan bánunk a fájdalmunkkal, az örömet -kis amulettbe zárva hordjuk a szivünk felett, mint valamely régi -emléket. - -Hol van a béke nagy bolondsága, félrecsapott kalapja, hetyke kurjantása, -kihivó legénykedése és szétrugott nagybőgője? - -Hol van a Démonhoz cimezett csárda, ahol mindenki királynak vagy -koldusnak képzelheti magát? - -De jó volna egy napra elfelejteni a józanságot és megbolondulni! - - - - -EGY CINKOTAI POLGÁR KALANDJAI. - -… Elegánciájára jellemző, hogy egyszer felvette egy barátja -finánc-ruháját s ugy fotografáltatta le magát. - -(Egy pesti hetilapból.) - -– Hol kel fel a nap? – kérdezte Mátyás a király. - -Cinkotai kántor felelé: - -– Felségednek Budán, nékem meg Cinkotán. - -Tóth Margitnak és társnőinek a bádoghordóban már régen sehol nem kel fel -a nap. - -Szegény, szerelmes, egyszerü, ábrándozó és hiszékeny nőszemélyek, akik -szivük csendesitése, álmodozásuknak megvalósitása végett a cinkotai -házba utaztak, végigmentek a bünügyi regényekből jólismert udvaron, -abroncsok, szemétdombok, elhagyott viskók, elreteszelt kamarák között, – -vittek érzelmet, szivet, játékos vért, hervatag asszony lenge álmát, -ifju nő bizonytalan szerelmét, – nótát, jókedvet, kis regényt: a -bádogoshoz, aki hordóba tette őket, mint a füstölt hust, miután szerette -és megsimogatta látogatóit! – a nap nekik már nem kelt előbb, mint a -falusi temetőben, ahol rendőrök, csendőrök és a „Magyarország“ kitünő -ripportere felnyitogatták a jól elzárt bödönöket. - -A bádogos alakjának, – amely egy ismerőse megfigyelése szerint Bali -Mihály magyar királyi hóhéréhez volt hasonlatos – kell feltünni a májusi -délután szemhatárán, hogy a férfiak komolyan, őszintén megsajnálják a -nőket. - -A kerekfejü, köpcös, nyugodt, kiszámitott szavu, a magyar nótákat -dudolgató, halkan fütyörészgető cinkotai iparos nőkkel való eljárása -megdöbbenti a legkeservesebb asszony-gyülölőket. - -Talán mégis: szegény áldozatok gonosz kezek martalékai ők, a másik nemen -lévők, akik egykor mesterei voltak az álomtalan éjszakának és a -szórakozott nappali kinszenvedésnek? - -Talán nem oly erősek, elszántak, gonoszak ők, (mint egykor mutatkoznak a -legtöbb férfi életében) hisz egy vidéki bádogos elbánik velük, jajszó, -kiáltás, lárma, feltünés nélkül, a zsineget a nyakukra hurkolja, mint a -pajkos gyermekek a vizből kifogott macskakölyöknek, szakértelemmel, mint -egy kötélfonó, megköti a csomót a jobb állkapocs alatt… másodpercek -munkája, szivverés elhallgat, mennyboltozathoz hasonlatos szem bezárul, -darázs-derék elpihen, kisláb jéghidegszik, utolsó sóhajtással száll el -egy utban levő kislélek kijelölt utjáról és a boldog, gyanutlan, -tudatlan, önfelejtő szerelem nem tudja, hogy mi történt az éjben -vészben, álomtalan, szeretkező éjszakában, ravasz szavak, számitó -csókok, simogatás, dédelgetés, ölelés közben: a szerelem, mint egy -felriasztott nádi veréb kiáltoz rémületében a siket csendességhez, amig -a cinkotai polgár a cukor-spárgát hétszer átfonja. - -Talán mégsem lehet megrögzött nőgyülölettel élni tovább és ajtófélfában -rejtőző gonosz szeg módjára elszakitani a szegény nők ékességét, -selyemköntösét; egy középkori barát fanatizmusával tagadni jóságukat; -hiszékenységüket kigunyolni; szerelmüket lealacsonyitani? - -Talán: gyermekek ők, egy bádogos mesemondását hallgatják, sziv-kamrába -rejtik el az ajándékba kapott kedveskedő szavakat, hisznek, biznak, -remélnek, furcsa holnapokról álmodoznak, az eljövendő éjt mély -lélekzetvétellel szinezgetik a gondolatok pirostojásfestékével -koponyáikban, amelynek boltozatáról most rémesen elválik dus, szőke vagy -barna hajzatuk… ahol a fésülködés közben ugy zizegett, énekelt a fésü, -mint a bádogosmester hangja… a gombos-cipős lábak türelmetlenül -szállottak fel a cinkotai vicinálisra, hogy másnapra a bokánál -összezsinegeltessenek… köntösök, szoknyák, csipkés ingek, remények, -elképzelések repültek vélük Cinkota felé, hogy egy bádogkannában leljék -halottas-kamrájukat… Krajcáronkint összerakott forintok, négyrétbe -hajtott, sokszor megolvasott bankók, a gondtól álmatlan, megtakaritott -pénzecskék a szegény kis erszénykékben ágaskodtak, hogy Béla a cinkotai -polgár átvegye őket… Furcsa kis női kalapok, virrasztással varrott -szoknyák, napernyők, hajtük, vőlegény-látta harisnyakötők, formásan -kötött cipőszalagok, tarka alsószoknyák, egyszerü nők verses gondolatai, -szegény cselédleányok délutáni éneklése: mind elmentek az amerikai -büntanyákra emlékeztető udvarra, hogy végzetüket megleljék. - -Ha egyszer vallani kezdene a nyomaveszett nőgyilkos!… - -Ha egyszer csókos, dalolgató, szobalány-hazugságokra termett szája -elmondaná az éjek történetét!… - -Ha felrepülne a titokzatos kárpit a zordon cinkotai ház eseményei -felett; a szerelmeken, fojtogatásokon, elhangzott dédelgető hangokon és -eltömött sikoltásokon át a közelségébe kerülnénk e szokatlan emberi -történetnek: talán nem is remegne meg kezünkben az ujság, midőn Kis Béla -magyarázatát olvasnánk. - -Igy: a homályban, az elképzelhetetlen távolságban, szinte embertelen -egyedülvalóságban: titokzatos ő nekünk. És csak Darvas Róza egyszerü -szakácsnő ujjmutatása irányit a most szinte torz festmény felé, amely a -cinkotai ház kis virágos kertjét, benne a vasárnap délutáni, vasalt -ruhás szakácsnét, virágszedését, a küszöbön nyugodalmasan üldögélő -köpcös bádogost és a kerités mellől virágcsokor kötéshez és nőöléshez -való zsineget átnyujtó, negyvenkilenc esztendős, szürke bajuszos, -élemedett nyugodalmasságu, öreg napszámos Nagy Jánost ábrázolja… - -Tehát ilyen volt a vasárnap délután Cinkotán?… - -A nők barátja ásitva üldögél hordói között; Margit és társnői két -lépésnyire a háta mögött leforrasztott bádogban örökre hallgatnak; a -mühely sarkában a pók már befonta a hálóba a lyukat, amelyet egyszer, -felriadt éjben a fonálon ütött; a távolban harmónika szól; a Nagy -Itcénél boldog pestiek táncolnak; az öreg legény szunyókálva dől a -kerti-keritésnek; nyugodalmas, áhitott vasárnap délután, a Pestről -kirándult szakácsné tán gyermekkori ábránddal kérdezgeti az elásott -hullákon nőtt virágoktól, hogy a sirásó „szeret, nem szeret?“, a -toronyban megkondul az esti harangszó és zsineg kell a virágcsokor -megkötéséhez. - -Zsineg mindig volt a háznál… Darvas Róza nyaka helyett ez egyszer -tudatlan virágokra csavarodott a kender. - -* * * - -Nem kell azon csodálkozni, hogy Bélát szerették a nők. - -A nők többnyire a Béla-féle férfiakat szeretik. Még az alakja is a -tipikus nőhóditó alakja, regényesség, különcség, zavarosság és feltünés -nélküli figura, amely megnyugtató, bizalomgerjesztő hatással van a női -nemre. - -Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy biztos megfigyeléseim vannak -arról, hogy a nők nem szeretik tulságosan a kiváló külsejü vagy a -geniálitás nyugtalanitó szinü köpenyegében járogató lelkületü férfiakat. -Sem a tulságos „szép“-eket, sem a nagyon okosakat, a tudósokat, -lélekbuvárokat, okoskodókat. Ők a Bélákat szeretik. Bélát, aki -közönséges, könnyen megérthető, gyermekes, kedves dolgokról beszélget. -Alkalomadtán komoly, máskor könnyed, vidám, nótafi és a bajuszkötő alatt -is csókra dudorodik a szája. Jelentéktelen és egyszerü, hogy a -mindennapi nő is azt hiszi, hogy nyitott könyv betüit olvashatja Béla -szeméből. Csendes a járása, ha a nőnek bánata van és megérzi, mikor kell -a nótát elfujni a hölgy tiszteletére. Soha sem terhes az okoskodásával, -mindig közönséges, mint a hetivásár, a szép szavakat a régebbi -népdalokból idézi, mig beszélgetése hasonlatos a planéta-cédula -stilusához, amelyet kékre-pirosra festett madár huz ki a lábával. -Közömbös néki a világ jósága vagy romlottsága, sohasem gondolkozik a -falu tornyán tuleső fogalmakon. A nők csak a legritkább esetben szeretik -a kötéltáncost, a pék vagy bádogos veszélytelen, látható és női észszel -is felfogható mestersége tetszik lelküknek. (A hatvan esztendős, -fegyenc-külsejü öreg házasság-szédelgő, akinek egykor arcképét a rendőri -ujságban megpillantottam, az özvegy asszonyoktól birtokvásárlásra kapott -engedelmet. A fogatlan öreg néni gazdasági ismerettel, gyakran csinos és -kivánatos asszonykáknak dulta fel nyugalmát.) A megbizhatóság, amely a -cinkotai iparos köré vonszolta a nőket, mintegy alapja a szerelmi és -családi életnek az egyszerü, szivükkel gondolkozó nők világában. Béla -kalapálása, mühelye, női hullákkal megrakott házatája ilyenformán sok -szegény leánynak, asszonynak lett álom-világa. Béla mindig nyugodt volt, -hosszu leveleket irt barátnőinek, cédulát tett az ajtóra, ha eltávozott, -bizonyosan gyakran tisztálkodott és sötétkék ruházatban látogatott el -Pestre. A gondolkozó, igérő reménységgel forditotta bizalomgerjesztő -szemét a szegény nőkre és ostobaságaikat, bajaikat, álmaikat, terveiket -biztató főbólintással hallgatta. - -Hány női nevet tudott? - -Hány nő bizta rá a szerelmén kivül élményeit, apró életének történeteit, -barátnőit, rokonait, szüleit? - -Hány különös mesét hallgatott végig ez a nyugodt, pirosszáju Béla, -amilyen éjféltájban csak a nőknek jut eszébe, amig a zsineget -előkészitette? Jóságosan, helyeslően bólintott a nők panaszaira, az -igazságtalanságokra, a bajokra és a cukorspárgát tévedés nélkül a kellő -helyen meghuzta és megcsomózta. A bádoghordó már a mesterségéhez -tartozott. Talán csak először csodálkozott a szokatlan ipari munkán!… - -* * * - -Kiss Béla cinkotai polgár bádogba zárta a nőket, mert ez volt a -mestersége. Ha sirásó: elföldeli; ha mészáros: felaprózza barátnőit. -Mindenesetre végez velük, mert ez volt a természete. - -Pest kormos levegője körül, a kikötő-városi részek rendetlenségében, -menekülők és számüzöttek hallgatagságában, az anekdotás Cinkotán: Kis -bádogosmester a háborus katonai berukkolás nélkül számos hordót kalapált -volna késő öregségéig, mint egy szorgalmas megbizható iparoshoz illik. - - - - -BUJDOSÓ - -A bujdosó alakja régebbi olvasmányaim és hallomásaim nyomán regényes -ruházatban tünedezik föl, amely képzeletbeli élmény valószinüleg onnan -veszi eredetét, hogy gyermekkoromban igen sok, hosszu őszi estvékre -terjedő történeteket hallgattam öreg emberektől, koros hölgyektől, akik -emlékezésük virágkorát azon időben élték át, midőn Magyarországon -majdnem mindenki bujdosott. - -A „bujdosó“ szent fogalom volt bizonyos korszakban a mostani deresfejü -nemzedék előtti időben, mikor nagyapáink nézegették a tükörben a fehér -szálakat bajuszukban, és a hölgyek fejkötőszerü, direktoár-kalapot -illesztenek fejükre, hogy hamvasodó hollófürteiket elrejtsék a -kárörvendő szemek elől. - -A bujdosó holdvilág ezért éjjel járt az Ipoly partján, az udvarház -hátulsó ablakát halkan megzörgette… árvalányhaj volt homlokába huzott -kalapja mellett, Lendvay-köpenyeg vagy fekete szür burkolta alakját, a -hangjában fájdalom és csendes bánat, a kezében a szegénylegények fokosa -vagy Krudy Kálmán rövid karabélya… egy nemzet vonaglott néma -fájdalommal, a kukoricásban zsandár réz-sisakja fénylett, mély -csendesség borult az országra és a bujdosó reményt, mint a messzi -szivárványok, fojtott lelkesedést, mint az ősök által eldugott butéliák -tartalma, halk ébredezést, mint a táncoló asztalkának bolondos -arabeszküzenete hordott a tarisznyájában. A bujdosó – furcsa társadalmi -helyzeténél fogva – nem volt rossz hireknek a hordozója, Svájcból, -Párisból, Londonból kapott titokzatos hieroglifeket, az üldözött vad -csüggedését eltitkolta a vendégszerető háznép előtt és a hajnalos jövőt -festegette, mig vérdij volt a fejére kitüzve. - -Rokonszenves, nemzeti figuránk, a bujdosó hazafi: évtizedekig -foglalkoztatta a magyar fantáziákat. Ezidőtájt rejtegették Rózsa -Sándort, a Bakony szegény legényeit és a kapcabetyárokat. Az -utonállóknak legendájuk támad, a félszemü B. elszökik Szabolcs -vármegyéből, hogy szegény legény lehessen a Bakonyban. -Istóriás-könyveket irnak a kor Anonymusai, kalendáriumokban fekete -paripán nyargal Sobri Jóska, a betyár-romantika sziv-világa leend az -ifjuságnak, Petőfit rejtegetik a hiszékenyek, a nádasok bünterhelt -menekültjeit, az emberkerülő pákászokat kezdik emberszámba venni, -vándorszinész énekel a kisasszony ablaka alatt. „Moháczi bácsi“ és Bizay -még komoly figurák a közéletben… Regényes, szinészkedő Magyarország, a -rossz komédiások és álmodozó honfiak hazája: gyermekkoromban hány -kalandos történetet halottam elbujdosók koráról, midőn az igaz emberek -külföldön asztalosságot tanultak, vagy egy várbörtönben pókot -szeliditettek! - -* * * - -Később Amerika jött divatba. - -A bujdosók a tengernek veszik utjukat. Ám most nem Lendvay öreg szinész -divatja szerint van a köpenyeg vállukra vetve; váltók, csődök, -könnyelmüségek, anyagi és erkölcsi bajok, tévedések adják kezébe a -vándorbotot a nyolcvanas évek magyarjának. A hazafias bánatnak mind -kevesebb köze van az eltüntekhez. Newyork szabadságszobra integet -álmában az árvaszéki pénztárosnak, a csalárd kereskedőnek, a váltó -aláirójának, rossz társaságba került fiatalembernek. Amerikát járt -iparosok, felvidéki tótok elmondják e korban még vállalkozásos óceáni-ut -részleteit, Amerika még az igéret-földje mindazoknak, akik itthon -vétkeztek vagy boldogulni nem tudtak. Az Amerikába menekült sikkasztó, -váltóhamisitó eltünése még vezeklésnek mondható a nyolcvanas években, -sajnálják, fejüket csóválják az emberek: „milyen kedves cimbora volt…“ -Bizonyos mártirium, a szenvedések enyhitő glóriája tünik fel a vétkes -magyar alakja körül, aki itthagyván barátait, nőismerőseit, -vadászkutyáját, elárverezett kis házát, dobra került birtokát, a tömlöc -elől (nem egyszer a hatóság segitségével), evőeszköz-tisztitónak, -bőgő-hordozónak, farmernek vagy aranyásónak elvitorlázik, holott azelőtt -legfeljebb annyit tudott a hasznos foglalkozások közül, hogy hogyan -lehet énekelve leereszteni pohár bort a gégén. Kártyaveszteség miatt a -grófok, csalódott szerelemből kifolyólag a regényes vidéki urak, -rangjuktól megfosztott tisztek, de a lopók és félkézkalmárok is -Amerikába bujdostak. A nyolcvanas években a megszökés még mindig érdekes -cselekedet volt és ha évek multán levél jött a Gulyás-utcából, -könybeborult szemmel olvasták a kifosztott rokonok, megcsalt jóbarátok. - -Nagyon életre való elem volt, amely már ezidőtájt sem választotta uj -hazájának a verejtékes munkáju ujvilágot, hanem itthoni dolgai -végeztével kalandornak szállt ki Párisba vagy Monte-Carloba. Öreg -cigányprimások, tanulmányutas fiatalemberek, nyugtalan hirlapirók -gyakran hoznak hirt a francia földre szakadt véreinkről. Az irigyelt, -babonás hirü Párisban lakhatni, mindig a nagyopera páholyában -üldögélhetni, a ligetben lovagolhatni: ezért már nem borultak könyárba -az itthonmaradottak szemei… Közönséges büvészetnek vélik azt a -cselekedetet, amelynek vezekléseért még Newyorkig sem kell a hajót -füteni. - -* * * - -Manapság a bujdosó arcképe már nem csupán a vidéki szalónok, -fénykép-albumainak rejtett titka, hanem rendőrségi eszköz. A bujdosás, -az eltünés senkit sem emel tekintélyben, ellenben tettre buzditja a -nyomozó hatóságot. Egy-egy nevezetesebb sikkasztó, váltóhamisitó, -postacsaló nyomában nem mozdul meg annyira a szánalom érzete az emberi -szivekben, mint a régi jóidőkben. Azt mondhatni, hogy mindenki -segitségére van az igazságszolgáltatásnak a bünös menekülő -kézrekeritésében. Ezért mind ritkábban tünik el végképpen a tévedt ember -lábnyoma a világ nagyországutján. Határszéleken, kikötőkben, kis -szállodákban, vonatok fülkéiben szemek figyelnek és már akkor is -megérintette a rendőr keze a bujdosó vállát, midőn az teljes -biztonságban érezte magát. A bünösök tisztában vannak a „kiadatási -eljárás“ furfangosságával, a rendőrségek hálózatával, a telegráf-drótok -gyorsaságával. A menekülő vétkesnek nem lehet a legelső vonatra -felugrani a keleti pályaudvaron, hogy nyomot tévesszen. A régi időben -álszakállok, parókák, rejtett külvárosi odvak maholnap csak a -regényekben olvashatók. Kis és nagy tolvajok jól tudják, hogy csoda -révén menekülhetnek meg csupán és az álomtalan bujdosás helyett nem -egyszer önmagukat adják át a nyomozó hatóságnak. - -Kecskeméti Viktor – e félig-meddig legendává lett magyar ifju, – -bizonyosan valamely oly egyszerü, szinte paraszti fogásnak köszönhette -sikerült eltünését, amely a nyomozó hatóságnak tán eszébe sem jutott. -Egy régebbi rendőrtiszt emlékezete szerint: Kecskeméti, bünügyi -regények, reporter-fantáziák évekig kisértő alakja, nyugodtan átutazott -a prágerhofi vasuti állomáson. Látták, megállapitották, hogy felszállott -a trieszti vonatra. Ámde a pesti rendőrség akkoriban még nem tudta, hogy -Prágerhof csupán egy vasuti állomás és nem valami nagy város, ahol nincs -városi rendőrkapitányság, ahová a sürgönyt cimezték. Mig a pesti -rendőrök telegrammjával a nem létező prágerhofi rendőrkapitányságot -keresik, Kecskeméti nyugodtan átkel az állomáson és eltünik Olaszország -felé. - -Lehet, hogy igy volt, aki szeret hitelt adni az élet egyszerü -történeteinek, az szivesen elhiszi e megérthető menekülést. A -tapasztalatlan ifju városi hivatalnok olyan utat választ a bujósdiban, -amelynek állomásait a vasuti menetrend-könyvben megtalálja. Talán még -nem is olvasta a detektiv-regényeket, ahol robogó vonatokról ugranak le -a bünös emberek, vitorláznak, háztetőn járnak, hogy végül teljes -biztonsággal a detektiv karjai közé fussanak. A mozifilm -titkosrendőrszenzációja, e modern betyár-romantika meg csupán egy -király-utcai kis kávéházban volt a törzsvendégek mulattatója. Kecskeméti -Viktor tehát itt sem tanulhatta meg a browning rendszerét és elszánt -szinészek ugrándozását. - -Különös bünügyi rejtély maradt eltünése, amelyről az öreg detektivek még -sokáig beszélgetnek a fiatal kezdőknek. Sikkasztók álma, megfogott lopók -börtönbeli elgondolkozása, bünös hajlamu ifjak példázata maradt a -joghallgató, mert utja a negyedmillióval jól sikerült. - -* * * - -A mostani lapok rendőri eseménye, – amely békés időben mindenesetre sok -külföldi hirlapirót és kiváncsit csalogatott volna Cinkotára, – a -bádogos: kezd Kecskeméti Viktorhoz hasonlitani. A bádogos büne -tagadhatatlanul szenzációsabb, hátborzongtató, kisérteties: korunkban -is, mikor a halál vacsorázik asztalunknál és lekaszált sarju módjára -hull az emberiség. A bádoghordók a legprimitivebb és legfinomabb -lelkeket egyformán érdeklik, a herceg és a foltozó-varga mohón keresi -ujságjában a legfrisebb hireket, türelmetlenül mulnak a napok… a kalap -alá rejtett arcokban Kiss Béla vonásait keresi a járókelő… és Nagy János -konokul hallgat, (ha már legalább hazudott volna valamit!)… husz év -előtt nyomaveszett öregasszonyokat, bolond fejjel elkóborolt -szerencsétleneket keresnek a cinkotai bádogokban… és még senki sem tudja -él-e, meghalt-e Kiss Béla, az események néma hőse, akinek titokzatos -hordói egy bizonyos ideig a világháboru izgalmait is háttérbe -szoritották! - -Hol van a bádogos? - -Elesett a csatában, meghalt a kórházban, bujdosik Szerbiában, Győrben -vagy Budapesten?… Hol van e titkos, nagybajuszu katona, akinek egyszerü -cselekedetei, jámbornak látszó tettei most, büne napfényre kerülésével -mind titokzatosságok lettek. Kapufélfánál való fütyörészgetése: az ördög -nótája, Valjevói rabsága a bujdosó bünös öntudatos elrejtőzése. A tifusz -nyulik el sárgán a szomszédjában és ő talán kicseréli a halott -fejcéduláját a magáéval. Uttalan Szerbiában, sárban, vérben gázol a -bádogos, egy világháboru szinjátéka zeng körülötte, de ő már gondosan -takargatja lábnyomait, mert tudja, hogy 1916. májusában a hordókat -megtalálják Pestmegyében. Idegen, ellenséges földön, szerb -nyomoruságban, hullák, rombadőlt katonák, feldult lelkek között -rejtegeti sunyi, kerek fejét a bokor alá, kis sertésszemével előrelátóan -hunyorit, menekül, nyomot veszit… Szinte lehetetlen, hogy a halálnak e -jóismerőse, hüséges, megbizható szolgája e gyakorlott sirásó mindennapi, -katona-halállal távozott volna el az élők sorából. Még sokáig kisért -majd rejtelmes alakja. Nem is illik e titkok közé a bádogos eleven, -rendőrkézzel megfogott figurája. Müvészibb, ha köddé, párává, -emlékezetté válik. - - - - -18 ÉVES MAGYAROK, EGYKOR ÉS NAPJAINKBAN - -Vajjon mi történt a szépséges Kurz kisasszonyokkal, akiknek Késmárkon a -diákok örök hüséget esküdtek? - -Álomtalan éjszakákon, midőn nem álmodom égő házzal, fantasztikusan -lángbaborult folyosókkal, szivembe nyomuló késekkel, szemrehányó -arculatu halottakkal: néha a Kurz-kisasszonyok is meglátogatnak, -éjfélnek multával, fehér lenruhában, amint a másvilágról szokás -visszatérni, (pedig talán komoly homloku, aggodalmas szemü, -munkástenyerü asszonyok ők azóta,) naplementearcukon a szepesi folyók -esti szine játszik, a hajuk kék, mint a fenyves erdő a messzi -hegyoldalon, rozsvirágszinü a nyakuk és jószagu, mint szeptemberben a -fensik a Tátra alatt, a válluk fehérlik, mint a hegyszakadékban az -örökhó. Jönnek, meglátogatnak, hárman meghajolnak karbafogózva, mint -kora őszi és tavaszi estéken jártak Thököly tornya körül és annyi himpor -sem hullik le köntösükről, mint az éji lepke szárnyáról, mídőn -tovatünnek. - -Ők a diákok menyasszonyai voltak azon időben, midőn a Méze-féle serház -kertjében párbajokat vivtak érettük szakállas, embernyi tanulók, akik a -késmárki liceumba jöttek jóvátenni mindazt, amit más tanintézetekben -vétettek vagy elmulasztottak. Kicsapott és kóbor diákok menhelye volt a -liceum; ha kellő helyen felütöd a lapot, „hőstettei még emlékbe állnak -Vérynél.“ - -S ezidőtáj (sok évtized előtt,) e szakállas, meglett férfiak, alföldi -gazdák, könyvundorban vagy tehetségtelenségben leledző jómódu családból -való ifjak, – Magyarországon az intelligencia fokmérője e korban az -érettségi bizonyitvány volt, – fehér sisakot viseltek fejükön, mint -Stanley, a londoni hirlapiró, rövid, vastag, zsebredugható sétapálcát, -mint a bécsi gigerlik, vastag, fekete szivart tartottak a foguk között, -borbélyhoz és serházba jártak, becsületszóra kártyáztak, érettségi -vizsga után párbajt vivtak, telegrafáltak, regényeket olvastak, -kéteshirü házakban megverték a kémkedő pedellust, akit e dicső -korszakban Kacskának hivtak, szerenádot rendeztek a Kurz-kisasszonyok -ablaka alatt, nem egyszer zsongó, álmodozó szivvel, mélázó kedvvel, -vándorfecske módjára visszatéregető gondolattal hagyták el a régi -várost, ahol véleményük szerint legboldogabb éveiket élték… -Szeptemberben uj diákok jöttek Késmárkra, nagyobb szakálluak, -vállasabbak, tapasztaltabbak, Kurz-kisasszonyék sóhajtva kötötték át kék -szalaggal a régi gavallér leveleit és bodros hajuk ismét meglibbent az -esti szélben a Thököly ur tornya körül. (Anna, mint egy fejedelemnő, -Vilma fehér báli cipőben meghalt egy tavaszon, Nina jobban ismerte az -érettségi vizsga tananyagát, mint a professzorok, mert mindig együtt -készült a diákjaival.) - -Stanley hirlaptudósitó után más kalapok, uj dalok, uj regények, frissen -meszelt házak és talán más alaku felhők keletkeztek Késmárkon. Jelenleg -bizonyosan az a divat, hogy az érettségiző diákok vitézségi éremmel a -mellükön, esetleg mankóra támaszkodva, piros huszárnadrágban vagy -esőverte csukaszürkében foglalnak helyet a szük iskolai padban. Ah, ha -ezt az időt megérhették volna az ambiciózus Kurz-kisszasszonyok! Ámbátor -a hölgyi szivek fennen dobognak manapság is Késmárkon és Budapesten a -katonaviselt vagy szabadságolt katonasorban lévő diákok iránt. Csupán a -lelkes Kurz-kisasszonyok késtek el. - -* * * - -Az uj generációról, amely most katonakorában, tüzvonalból vagy -kaszárnyából visszatérve tanul könyvei felett a harminc egy nehány napos -szabadságban, könnyen megállapitható: hogy különb, életrevalóbb és -nemesebb nemzedék leend, mint sok előtte való. Némi fantáziával a -szabadságharckorabeli fiukat lehetne a maiakhoz hasonlitani, akik az -iskolát elhagyva, elmentek önként a sereggel. Milyen nagyszerü, páratlan -generáció volt az, amely az uj Magyarországot 48 után épiteni kezdte. -Csupa kiváló férfiak, akik a szabadságharcban dobosok, közkatonák, -tisztek lettek, akik várbörtönökben ültek, akik a nemzet fájdalmát, -szenvedését még átérzik, átviselik, mint a költő, aki hazája sorsán -borong! E megtört, de végleg meg nem ölt generáció, az emlékekkel, -árnyakkal, csalfa szivárványokkal, tulzó reményekkel, halhatatlan -álmokkal rendelkező nemzedék tartotta fenn továbbá is a nemzet -életerejét, kitartását, álmaihoz való hüségét. A megközelithetetlen -hazafiak, akik a nemzet bánatos időszakában szenvednek, mint lázbetegek, -a krizis mulásával erőteljesebben, elszántabban állnak talpra. A -fájdalmak, kinszenvedések méhkasai lettek az egykori dobosok, -veres-sipkások, amint a nemzeti háboru dörgött felettük és a menydörgés -mind messzebbről hangzott az elnémult pusztaság távolságából. Ekkor -támadnak és a magyar életben láncszemet alkotnak: a multakhoz -csökönyösen ragaszkodó táblabirák, az engesztelhetetlenek, a szivósak, a -meg nem alkuvók, az érckeménységüek vadmagyarok és konok literátorok, -nemzettudósok és szentéletü politikusok. A csapások, a sorsfordulatok, a -nemzeti szerencsétlenségek nem csüggesztették csak azokat, akik mindig -csüggedtek. A magyarság zöme, disze, virága, a negyvennyolcadiki ifjuság -várt, remélt, bizott, csillagot várt a borus horizonton. Egy bánatban, -keservben megedződött, tüzet, kolerát és belviszályt átszenvedett, -nyomoruságot, vesztett csatát, zászló lehanyatlását megélt férfiakból -álló generációt szült a szabadságharc. E korból tündöklő jellemü -hazafiakra tekinthet vissza a borongó emlékezet. Mintha minden magyar -intelligens férfi egyenkint képviselné nemzetét. A politikusok megannyi -égig növekedő fantasztikumok; a hazatérő számüzöttek imádott -regényhősök; a kor érzelmeit olykor a haldoklóhoz járó pap -csengetyüjével jelző, máskor hordó tetején kurjantó kortes hangján -beszélő, időbeli költök a nemzeti bálványozás figurái. Egy nagy teátrum -Magyarország, ahol mindenki Hamlet királyfi vagy Bánk bán szerepét -játssza, meggyőződésből, tüzvészben acélosodottan, büszkeségből és -hüségből. – Ezek a férfiak a szabadságharcban eltöltött éveik után -nőttek csaknem akkora nagyságra, hogy még sokáig érintik homlokukkal a -magyar égboltozatot. - -* * * - -Szokatlan megpróbáltatásnak alávetetett ifju generáció vizsgázik most a -pesti Barcsay-utcai gimnáziumban és szerte a magyar tanintézetekben. A -sarkantyus, bakkancsos, nem egyszer már háborut érzett ifju katonák, -akik a tanuló-termeket megtöltik, az életnek, világnak, emberi sorsnak -oly különös ismeretével, megtapasztalásával fognak majd hozzá a háboru -után következő élethez, amelyről a legnagyobb szakállu késmárki diáknak -sem volt fogalma. - -Elmuló ifjuságuk ez akácvirág-szagos juniusa remélhetőleg felejthetetlen -marad. (Ha elfelejtenék, eszükbe juttatnák az öreg népfelkelők, akik -bizonyosan életük végeig nem beszélnek egyébről, mint katonáskodásuk -élményeiről.) - -E májusnak ifjusága, amely lelkének hamvasságát, harctéri napsütötte -arcának pirját, széles, vitézkedő kedvét áldozza azért, hogy a -könyveivel, elmult tanulmányaival, polgári jövendőjével kontaktusban -maradjon, tanul, vizsgázik és egy korhadt iskolai rend értelmében -„érettségizik“: e májusi fiuk nyitott szemmel látják majd mindazt -későbbi években, ami körülöttük, velük most történik, mint általában az -ember az elmult dolgokra nézve teheti a legjobb megfigyeléseket. - -A hadi-érettségi kis katonái későbbi évekből visszanézve: látni fogják -nemzetük határtalan önfeláldozását, amellyel a hosszu háborut -lankadatlan kitartással, csüggedés és viszálykodás nélkül vivta. Ifju -szivük felejthetetlen emlékei közé iródnak az esztendő eseményei és -eredményei, amely emlékek majd irányt és meggyőződést adnak -bekövetkezendő férfi-életüknek. A magyarság, amely e háboru előtt tünő -délibáb volt a Kárpát felett lebegő horizontban, a magyar eszme, a -magyar virtus és magyar erő lángoszlopként világit utánuk életükben ez -évek emlékeiből. Az egykor multtá váló jelen sziklafalként emelkedik ki -a folytatólagos élet hullámos tengeréből és a sziklafalról nem moshatják -le az idők vizei a betüket, amelyek a magyarság hősi tetteit ez évekből -megörökitik. Hungária alakja, (amelyet egy másik nemzedék már csaknem -szürkülő, vénülő, rongyosodó asszonyságnak képzelt,) az ő szivük kincses -látományai között ismét nemes homlokán viseli a tüneményszerü ragyogást, -amely a magyar lélek mélyeiről veszi eredetét, mint keleten a közelgő -napkorong ragyogásával elárasztja a szürkület ólomszinü fellegeit. A -magyar katonák harci éneke, öreg népfelkelők fáradhatatlansága, -bajusztalan ifjak csodálatos szivóssága, a nemzet egységes, szinte -ünnepélyes hadbaszállása, majd egykori, későbbi években elgondolkozásra -ihleti a fejeket, amelyekben most csak az ifjuság és tankönyvek -májusillatu gondolatai bolyonganak. Az ő élettapasztalatuk, elérkező -férfiasságuk, háboruban elmult gyöngéd ifjuságuk: egy olyan magyar -nemzet létezéséről tud, amelyhez hasonlatos nagyszerü magyarság még -legnagyobb királyaink alatt sem lakott e buzaföldes rónákon. Ők ismerni -fogják e nemzet erejét, isteni önfeláldozását és nagyrahivatottságát, -amelyet már csaknem elfelejtettünk. - -A velük szálladozó gyermekkori álmok – (a régebbi magyarok tünékeny -szitakötők zörgését hallották a fülük mellett,) – őket az élet -hosszadalmasságába elkisérő ifjukori ábrándok: magyar katonák el nem -fogyó dalait, magyar anyák kiapadhatatlan könnyeit, csüggedetlen vének -biztató kiáltását és az egész nemzetnek fanatikus, jövőjében való hitét -jelentik. Ez esztendők emlékezetei vezérlik jövendőjüket. Bizonyosan nem -a keresztutra, hanem az egyenesen, égbe vezető ösvényre, ahol a -magyarság megdicsőülését képzelik a fantáziák. - -Be szép lesz egykor Magyarország! - - - - -UJHOLD. - -– Kegyed szomoru és hallgatag, – mondta hölgyem, – pedig én a tenger és -a hold rokona vagyok. – Igy szólt s ezután nemsokára a faképnél hagyott, -mert még mindig nem tudtam mit sem szólani, bár előkelő rokonságával -dicsekedett. - -Ezután a holdat néztem, – ujhold volt, érdekes, sejtelmes, felleges, -mint a közelgő tavasza az égitestnek, – valamint a fák között egyhangu -nótáját dudoló éji szél hangjait figyeltem. Az éjjeli természet -furcsaságai mindig megigéznek. A nappali pipacsok vajjon mit csinálnak -most a leereszkedett sötétségben? Szarkalábak, buzavirágok mikor -alusznak, hisz reggelre nyilnak, tehát éjszaka dolgoznak? És a buza, -rozs és fenyőfák növését miért nem hallani? Talán azért tutul az éji -szél a tájon, hogy a növények éjszakai hangjai örökké titokban -maradjanak az emberek előtt? - -* * * - -Juniusi éjben, ujholddal az égen, szélhirnök felhőrongyokkal a -horizonton, vagy messziségben figyelő csillagszemek alatt, elsuhanó -hölgyem a távolból visszakiáltja, (mintha egy ős-leány énekelne a fák -alatt): - -– Pedig én a hold és a tenger rokona vagyok. - -A holdra nézek, felhőn át fémlik, mint egy álombeli leányarc, amelyet -eltakar az álomvilág csodálatos füstje, az éj a távolban sóhajt, mintha -egy uj, nagy fenyőfa vagy tölgy született volna most e pillanatban a -föld kérge alól, az esős levegő oly harmatos körülöttem, mint a -gyermekszülés után az anyák ajka… juniusi éj, mondd nekem, a hold, a -tenger és a nő valóban testvérek e nagy midenségben, hol mindnyájan -rokonok vagyunk, ásványok, halak, gyikok és emberek? - -* * * - -Álmoskönyvek és tudósok régi-régi talánya a nő holddal való atyafisága. - -Legutóbb, mint egy orvosi ujságban olvassuk, a német statisztikusok -gyüjtötték össze a háboru alatt a nők holdváltozásinak dátumait. - -A pontos adatok alapján e szivós németek ceruzával a kezükben -kiszámitották, hogy milyen nemü leend az ujszülött, midőn az egynapos -szabadságra otthont járt német katona visszatér a szaloniki-frontra. - -A németekkel nem lehet tréfálni. - -A statisztikusok félelmetes pontossággal dolgoznak. Mintha azért volna a -rengeteg német a világon, hogy a ceruzával, az arabs-számjegygyel vagy a -logaritmussal feljegyezzen minden életnyilvánulást, amely a világon -történik. - -Már tudják, hogy hány szárnymozdulatot tesz a fecske egy perc alatt, -ismerik a földet, a vizet, a levegőt, statisztika van a katona lépteinek -számáról, a betegségről, halálról, részegségről, a varga és a takács -életkoráról, a gyermekekről, a sermennyiségről, amelyet egy német polgár -elfogyaszt, a balesetről, a montecarlói birodalmi öngyilkosokról… a -statisztika, mint egy ijesztő szürke torony álldogál a harcoló német -katona háta mögött és a láthatatlan gépezet feljegyzi, hányszor jut -eszébe császárja, felesége, gyermeke… most végre az otthonmaradt nőkre -került a sor, orvosok, szülésznők, rendőrségek dolgoztak együtt, amig a -német anyák holdfordulásaiból előállott az az impozáns, megdöbbentő -részletességü statisztika, amelynek alapján a tudósok most a születendő -gyermek nemét kivánják megállapitani. - -Sőt a félelmetes német statisztika tud arról az el-elenyésző kis -percentről a nők között, akik hütlenségbe keveredtek, mondhatom büszkék -lehetnek a német férfiak az asszonyok hüségére. - -Az orvos-ujság, amely utolsó számában e háborus statisztikával -foglalkozik, a hold fordulásával egyenes kontaktusba hozza az uj, kis -német fiuk és lányok születését. - -Ujholdkor a statisztika érzékeny mérlege a fiuk tömeges születését -jelzi, mig holdfogytával a kisleányok érkeznek Németországba a lekek -országutján. Ha negyedrésze igaz annak, amit a statisztikai táblázat -szemléltetőn mutat, (pedig a németek e száraz és nagyfontosságu -tudományt legjobban értik,) körülbelül eldőlt az álmoskönyvek, fanatikus -tudósok, javasasszonyok problémája: a világra jövendő gyermek nemét -lehet szabályozni. - -Ha a végtelen szenvedés, amelyet a háboru mért a nemzetekre, csupán -ezzel az embertani eredménynyel végződne, (amelyet állitólag a háborus -katonák hazatérése következtében fedezett fel a német tudomány): akkor -gyümölcse volna a fájdalomnak, könynek, vérnek, rombadőlt vagyonnak. - -* * * - -A falanszter közeledésével bizonyosan még elviselhetetlenebb leend a -lét, amelyet feledtetni minden időkben a szerelem volt hivatva. - -A szerelem, akinek a holdhoz mindig nagy köze volt, különösen a hold -leányai révén, gyanutlanul szálladozott az emberek és tengerek felett. -Bizonyosan nem sejtette az égi tünemény, hogy szárnycsapásait egy szürke -német jegyzőkönyvecskébe irja, midőn gyanutlanul visszaszállott az -elhagyott fészekbe. - -Repült a szerelem és a hold jóakarattal kisérte utjában, (mintha a -tenger dagálya és apálya és a szerelem éjjeli őre volna a hideg -csillagtest, mig a verejtékes munka zsarnoka, a napkorong felváltotta -andalgó őrhelyén és kinyujtotta a munkafelügyelő hosszu korbácsát a föld -felett,) gyanutlanul, tudatlanul, látszólag céltalanul repkedett az égi -madár az emberi szivekből ki az éjbe, talán csak a bolondos pipacsok, -jószagu buzák, hetyke szarkalábak tudták (magukkal hozván a mindenségből -ez öntudatot,) hogy miért szereti a szerelem május és junius havát. - -De tudta a gyümölcsérlő, illatos ősz is a magáét rozsdavörös -tájképeivel, merengő fellegeivel, elhalkult folyóival. - -Télnek dunyhás hóesése, betemetett háztetője, hosszu estvéje és -elcsendesült élete ismét csak közelebb hozta a lobogó vérü sziveket, -hogy a szerelem csikorgó januáriusban is meleg fészket leljen az emberi -képzeletben. - -Magyarországon, a lakosság tulnyomó részének életmódja folytán az „őszi“ -és a „téli“ gyerekek voltak többségben azon gyarló statisztikák szerint, -amelyet a Kis tükörben közöltek eleink. - -A nyári évszak a munkaideje volt hazánkban, megfeszitett erők, izmok, az -elernyedt gondolatok csupán a mezei munkában lelnek kielégülést. - -A szerelem pacsirtái szántanak ugyan a buzaföldek felett, de józan, -dolgos népünk, pitymalattal aratásba kezdő, a setétség beálltáig kaszáló -magyarok legfeljebb arra vigyázott, hogy sarlójával fel ne durja a -pacsirta fészkét, egyébként a verejtékét törölte homlokáról és gyorsan -aludt a kereszt tövében. - -Született a gyerek, amint Isten rendelte, őszre vagy tavaszra és a -gondviselés kiszámithatatlanságában megnyugodva vette népünk a -leány-áldást vagy a fiu-gyümölcsöt. Nagy háboruk után, mondják a -históriás könyvek, bőségesebb volt a fiutermés, mert a királynak katona -kellett a régiek helyére. Békés időben elszaporodnak a nők, aminthogy -mostanában elsokasodtak a világon, hogy szegényeknek maguknak kellett -már a kenyeret megkeresni, nem győzte a férfikar. A gyerek, az -Isten-áldás a mindenható szerelemben termett, mint a buza -Magyarországon. Legfeljebb ott sopánkodnak a fiugyermekért, ahol csupa -lány vagyon. Amig az anyák késői életükben, nem egyszer ötven esztendős -korukban, megérlelik a várva-várt gyümölcsöt. Boldog Magyarország, itt -sohase panaszkodott senki a gyerektermés ellen. Öt, hat, tiz gyereket -nevelt fel egy magyar anya, vegyesen fiut és leányt… - -Vajjon hogy lesz ezután, miután a németek beleavatkoznak az uristen -dolgába? - -* * * - -Az Ujhold már a fenyőerdőhöz ért, a hátam mögött megszólalt egy madár -is, pedig még setét van és az órámon hármat mutat a foszforos mutató. -Csak egyet-kettőt szólott a madár, álmából ébredt fel, mint a rossz -gyerek. A juniusi mezők felett halovány fátyol lebeg, mint a viznek, -sóhajnak, verejtéknek, álomnak a lepedője, amely alatt üditő álmát -hajnalban a mezőség, mi után a buzák, rozsok, vadfüvek, pipacsok egész -éjjel a kalandvadász szél hazudozását, udvarlását hallgatták, éjfélután -megadták, duruzsolva kért csókot, mire a vándor legény hajnal előtt -utrakelt a tájról. – A hold elment. Valahol messze a tengeren itt csend -van. A hold leányai aludni tértek. - - - - -MÉZESKALÁCS. - -A régi szép Magyarországról való álmok mindinkább eltávolodnak a -szemhatáron a mai nemzedék elől. Könyvek, feljegyzések, hagyományok -anyaga leend régi magyar életünk, mint a csodaszarvas története. Az -utánunk következő generáció már csak vidám vagy szomoru anekdótákból -ismeri honunk azon nevezetes állapotát, amelynek egy szakaszát a háboru -előtt még átéltük. Milyen volt apáink élete, konzervativ politikánk, a -magyar föld vándorlása, a középosztály kialakulása (és szenvedése a -háboru alatt,) furcsa, ősi szokásaink, nyugodalmas, alvó telünk, dalos -nyarunk, aratásunk, szüretünk, bohókás ünnepnapjaink és olykori -elkomolyodásunk… Elmerül a multba a régi Magyarország, mint a legendás -sziget, amely az óriáshal hátán alakult. A Vas Gereben Magyarországa, -Jókai és Mikszáth alakjai, az angol gentry fogalmát nem értő és utánzó -nemzedék figurái, Kisfaludy-rege és levendula-illat, nagykállói -követválasztás és Tisza Kálmán szolgabirái, a magyar földesur glóriás -alakja, a régi udvarházak holdvilágos árnyéka, a tejjel-mézzel folyó -földi Kanaán, vadfüves magyar felvidék, miveletlen alföldi táj, -beláthatatlan nádas és az első foglalásból való földbirtok… mind -elmulnak, amint a regények és elbeszélések megörökitik vala a hajdani -Magyarországot. A madár-látta, irodalom-irta meseszőtte Magyarországból -már mit sem látnak azok, akik a háboru után következnek. - -(Engem bizonyára öreg táblabirónak néznek néhány év multán az uj -emberek… Az időszámitás összezavarodván: én leszek a következő generáció -anekdotájában az az ember, aki nem akar a lánchidon vámot fizetni és -Ignotus viselt cilinderkalapot először Pesten.) - -Bele kell nyugodnom, hogy minden elmulik a világon, a kállai kettős, a -földesur, a cigány, a zsidó, a regényes követválasztás és a magyar -földbirtok igazságtalan, rendezetlen állapota. - -A magyar földek az idők jelei szerint ismét elkezdik vándorutjukat. Egy -nagyrahivatott elme a képviselőházban (Beck Lajos,) már rajzolgatja -Magyarország uj telekjegyzőkönyvét. Ha valóra válnak a függetlenségiek -tervei, a magyar föld nagyrészben gazdát cserél, ismét a magyaroké lesz, -az őstermelőnek nevezett magyar paraszté, akié voltaképpen ez a föld már -ezeresztendő óta, csak kölcsönbe adta uraknak, papoknak, zsidóknak. -Milyen másvilág kezdődne az országban, ha a hadbanjárt, megszolgált -paraszt kis földesuraságként térhetne haza, mint egykor a hosszu harcok -után Bocskay hajdui, a török hódoltság után régi királyaink alatt -idetelepitett svábok, csajkások, határőrvidéki szerbek, horvátok! Igaz, -hogy a madár-látta Magyarország napja ezzel végleg elmerülne a nyugati -ég felhői mögött. De nem élhetünk örökké egyformán. Az apák nem -kényszerithetik fiaikra a maguk életét. A fiuk uj életet élnek. -(Turgenjev Iván, bár orosz volt, az Apák és fiuk cimü regényét irván, -ugy tett tanubizonyságot hite mellett, hogy még az elmult század közepén -felszabaditotta összes jobbágyait anyja halála után. Egy kis csokor volt -ez a báden-bádeni francia énekesnőnek. És egyben nemes vallomása egy -reformátornak.) - -* * * - -Igen szép volt magyar táblabirónak lenni, felért a rozsnyói -püspökséggel, uri széket ülni, végtelen, bevetetlen, kihasználatlan -földek felett parancsolni, a parasztot lehuzatni, jus primae noctis -élvezni, boldogan, bőségben, uraságban végigélni az életet. A magyar -nemes ember élete minden nemzetek nemességei között a legkülönb volt. -Még a királylyal is lehetett packázni. Urak és parasztok országa volt ez -a föld. Ki is irta az irodalom. Szinét, mézét, kedvét, rezedaillatát -pirosra vetették az irók. (Csak Eötvös József okozott némi keserüséget A -falu jegyzőjével.) - -Szinte kimerithetetlen témája volt az irnivalóknak a régi Magyarország. -Mintha a mult század irói és költői a karhosszunyi távolságból is, amely -őket apáiktól elválasztotta: már látnák e régi magyar életnek -különködését, szomoruságát, örömét és megelégedettségét. A magyar élet -telve van figurákkal, amelyek utód nélkül halnak meg. Egy -nagyrahivatott, de tunya generáció a forradalom előtti Magyarország -területéről nyomtalanul elseprődik az ujhelyi fiskális jöttével. Az -irók, a nemzet krónikás-deákjai még becsületesebbek voltak, vagy -kevesebb fantáziával dolgoztak, szinte lemérték, lefotografálták régi -magyar életünket. Vas Gereben könyveiből, Nagy Ignác regényeiből egy -furcsa, okoskodó és a reformokkal ravaszkodó magyar világ kandikál ki. -(Már előbb: Kisfaludy, a vigjátékiró szeliden tréfálkozik a szinházjáró -magyarokkal.) Midőn Jókai végleg fölülmulja a lovagkor ködös világába -busan visszavonuló Jósikát, a komáromi ifjut itt várja egy egész, nagy, -különös, pompázatos magyar történelem, amelyet neki papirosra kell -vetni. Magyarország a forradalom előtt, a forradalom előtt és után. A -legfurcsább, érdekesebb és szimpátikus alakokkal teli időszak. Minden -kis magyar regényhős, mert hőskorban él. Különcök, megzavarodott lelkü, -regényes hajlamu, szabadság után áhitozó, nyugtalanul aluvó magyarok -élnek. A nők megannyi ábrándvilágbeli ideálok vagy férfiölő démonok. - -Bár nagy fantáziával dolgozott Jókai Móric, az ő könyvein át lehet -leginkább megközeliteni a régi magyar életünket. (A respublikánus -Horváth Mihály történelemiró tulzásában forradalmi tanokra próbálja -nevelni a bajor királyleányt, aki később Magyarország királynéja lett.) - -Valóban éltek-e a Kárpáthy Jánosok, Szentirmayak, Baradlayak? - -Hogyne éltek volna. Jókai, bár ezt sohasem vallotta be, magyar -regényeiben szeretett élő figurák után dolgozni, akiket idealizált. (A -lélekidomár, Aranyember stb.) - -El kell fogadnunk más hagyományok és szavahihető öregek tanuskodása -szerint, hogy a régi Magyarország nagyon hasonlitott a kalandos -országhoz, amelyről Jókai könyvtárnyi könyvét összeirta. - -Itt laktak a Józsa Gyurik, itt terültek el a végtelen nádasok, parlagon -heverő földek, legelőnek sem használt puszták, őserejü lápok, -megközelitetlen mocsarak, vademberek, lusta parasztok, botos hajduk, -mindig ebédután lévő urak, félbolond grófok, termetes asszonyságok, -lovat-ülő kisasszonyok, csepürágókért rajongó falusi hölgyek, -peregrinusok, vaskalaposok, nadrágszijat eresztő táblabirák, gonosz -uzsorások, Sobri Jóskák, sápadt összeesküvők, rajongó papok és a -megszámlálhatatlan különcök, akik minden faluban feltalálhatók voltak, -hol a pók beszőtte az ablakot és az eső átcsurgott a tetőn, és a -repülőgépen, az örökmozdonyon, asztronómián, régi királyok pecsétes -levelein, nyirviz-szabályozáson, világszabadságon törik a fejüket. Az -egész magyar panoráma benne van Jókaiban. És elmélázva, elgondolkozva -eresztjük le a könyvét, midőn őseink céltalan és boldog, tudatlan és -durva, cigánymuzsikás és holdvilágos, disznótoros és hideglelős élete -előttünk elvonul. - -A legnagyobb érték, ami Magyarországban volt, a föld: azzal nem törődött -senki. - -Ámbátor a messzilátó magyar gondolkozók mindig tudják, hogy mily nagy -kincsen járnak, mikor a magyar földön lépkednek. - -A királyok donációs-levelei, harcos, intrikus nagyurak, az agyafurt, -zendülő Dózsa György, eszükkel házasodó földesurak mindig tudták, hogy a -legfőbb jó az életben a földbirtok. Bocskay hajduit az alföld -tekenőjében helyezi el és földet ád talpuk alá. (Ahonnan mostanság is a -legjobb magyar ezredeket sorozták.) Martinovics a szászvári apát, -Kossuth Lajos és mindazok, akik álomtalan éjszakán a magyarság -jövendőjével foglalkoztak, a nemzet fennmaradását, fejlődését, végleges -erőrejutását a céltudatos földbirtok-politikában látták. - -A nagy háboruk után a királyok gazdátlan vagy hóditott területeket -osztanak szét katonáink között. A háboruk nem mindig folytak oly ideális -és kézzel meg nem fogható célokért, mint a mostani kényszerü magyar -háboru. A háborut viselő fejedelmek elég praktikus üzletemberek is -voltak. Minden fegyverviselő harcosukat bizonyos jutalommal, -elismeréssel, vagyonnal, ajándékkal, zsákmánnyal kecsegtették az időben -is, amidőn a háboru isteni eredetében még hittek a föld lakói. - -A magyar paraszt, aki megállotta helyét e háboruban, mint a bibliai -csoda, ezeréves álma a föld. Születése, élete és halála a szántóföld -szomszédságában, szinte a föld drága rögei között folyik le, mint a buza -vagy a rozs sorsa. Szülőanyja, hétköznapja, lehelete a föld szeretete. -Itt növekedik, ebben éli örömtelen, de szerelmes életét, itt hallgatja a -füvek növését, a szél beszélgetését, a buzatábla álmát. Mindene a föld, -amely nem az övé. Ennek a határtalan, szinte a természet törvényei -szerint való szent földszerelemnek a megvalósitását a harcoló magyar -parasztság részére: tüzték ki célul ideális férfiak, a függetlenségi -követek. Vajjon sikerül-e másodszor a jobágyság eltörlése? Akadnak-e -hazánkban uj Kossuthok, akik vezetik ez uj függetlenségi harcot? - -A régi Magyarország napja végleg leáldozott a háboru véres fellegei -mögött. Meg kell nyugodni mindenkinek a világ változó forgásában. Uj -emberek lettek, uj gondolatok születtek. Ma-holnap Deák Ferenc furcsa -tévedésébe esik mindenki, ha az uj áramlással szembeszáll, aki a -dunántuli gyorsparasztok tönkremenését féltette a váci vasuttól. - - - - -NYIRSÉG. - -Geszferéd, Balkány és a többi falvak, amelyek a nyirségi orkán után, -mint megannyi „leégett tető-vesztett községek“ merednek puszta falaikkal -a homokdombok között: tudják-e önök, mily derék, szinte honfoglaláskori -magyar faluk? - -A nyirségi orkán, amely e falvakat lerombolta az elmult napokban, a -valóságos magyarság eleven testén ütött sebet, midőn vagyon- és -életpusztitó munkáját végezte. Szegény nyirség, hol mostanában -napijáróföldre nem látni férfiembert, (mind elmentek a király mellé), -vajjon felépitik-e ledöntött házikóidat, hol századok homokján, -jövő-menő ezüst nyirfák alatt, szinte ázsiai tüzü napsugárban, az első -foglalásból maradott földeken az ősmagyarok ivadékai születtek, -szokásokat és hagyományokat tiszteltek, csak magyarul tudtak, felhőjük a -Tisza vizéből keletkezett, szelük a határszéli sorosok felől fujt, amely -az ősök lovainak fejét e tájra irányitotta és az ekevas nyomán olykor -kifordult a domboldalból egy napkeleti főur sarkantyuja vagy kardja… -Bolondos, zizegő, fáradhatatlan nyiri szél, amely az ezüst-fákat, makkos -tölgyeket, rezgő nyárfákat, jószagu ákácokat, barna szemü nőket, -méltóságos férfiakat, buskomoly nádasokat, hallgatag morotvákat nótázni -tanitod, hogy is tudtál megbolondulni ennyire, rombadöntöd a falut, -amely a régi időkben legfeljebb követválasztáskor volt szokásban? - -* * * - -A Nyirség Magyarország legszebb tája. - -Irni róla csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról. -Vagy egy elagott vitézi életről. Régi szép kalandokról, regényes -hőstettekről, amelyek ifju korában eszébe juthatnának egy tunya, -elcsitult falusi nemes embernek, midőn méhesében jelenen és multon -eltünődik. - -A magyar regényes-időknek hősi korában mindig az első sorban lengett -Zabolch zászlaja: a vármegyék idejében, az első hegedüt játszotta a -nemzeti hangversenyben; verekedés, vitézség, sujtásos és kortes években -a nyirség diktálja a divatot; politikai és hazafias időhullámok itt -lendülnek a felhőkig, hogy magukkal ragadják életre-halálra az idevaló -embereket a meggyőződések, politikai hitek; testvérek, atyafiak, apák és -fiuk állanak szemben nem egyszer az ellentáborokban és az időben -szokásos nemzeti politika miatt visszaküldik a más meggyőződéses -szülői-házhoz a szeretett ifju feleségeket, apák fiaikat kitagadják, -politikai okokból megvetnek, kigolyóznak hazafia. Nyiregyházán az -Ébredjünk! cimü hetilapban évtizedekig folyik társadalmat robbantó hecc -azon, hogy ki nem hiszi a vármegyében, hogy Görgei Artur áruló volt, a -csizmadia-szinben megbuktatják Fabinyi Teofilt, a minisztert, fokos, -tölgyfabot, dikics és bicska járja, ha elkezdődik az alkotmányos -küzdelem… holott valójában nem is lakott a vármegyében másféle érzelmü -hazafi, mint szélsőbaloldali. - -Egy nagy darab nemzeti történelem a Nyirség. Itt pusztult el a legtöbb -régi uraság, itt váltotta fel a régi helyét a legjobb, legmagyarabb, -legderekabb uj birtokos-osztály, itt nem vágatta ki a kőrisfát az uj -gazda, mert a régi szeretett alatta üldögélni, a komondorok szinte -érthető magyar nyelven ugatják a holdat és a keréknyomban ugyanaz a -magyar nap ragyog, mint a Tisza vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, -a szélnek, a viznek, a legelőnek volna itt olyan varázsa, hogy -vad-magyarrá lesz az is, akinek az apja még nem tudott magyarul. Daliás -zsidók és selyemruhás szlávok vére keveredett a honfoglalók vérével. -Muzsikus cigányok régi nótákat játszanak az ablak alatt, mig a csecsemő -a világra jön. Füben, fában, falevélben az elmult szép, régi magyar -világ; a kenyérnek illata, a viznek folyása, a hosszu őszi esőnek -kopogása, a télnek jószaga, a falusi harangok hangja: az apákra, az -ősökre emlékeztet, akiknek hagyományait szent tiszteletben tartják e -tájon. - -* * * - -Néha muzeumi hangulatot vélek érezni, midőn a Nyírségre gondolok, mert -láttam nagy csöndességben, alvó állapotban, holt vizek között, -lecsüngesztett lombu fák alatt, oroszosan mozdulatlan ködben, apátikus -kedvében, ujságpapirossal beragasztott ablakkal és tunya -mozdulatlanságában. Mintha az idevaló emberek éppen ugy élnék a nyarat -és az őszt, mint a természet: belsejükben viritanak és lélekben -elhervadnak, sárga nyirfa-levél lesz az egész vármegye, tiszai kiöntések -fölött állongó novemberi köd telepedik az elmékre, a szivekben -viszhangzik a szél, amely a régi temetők harasztját zörgeti. - -Ilyenkor is szeretem, mert ázsiai eredetünk, napkeletről jött, -változékony kedvünk, buskomor magyar szomoruságunk tükröződött a holt -vizekben és az emberi szemekben. Még az agarászok is leszállnak lovukról -némely esztendőben, a szüreteken csak a szőlőpásztor lövöldöz -bolondjában, a sóstói erdőben céltalanul hull a makk és a házőrző ebek -az első lábuk közé temetik hóbortos, szőrös fejüket. Némely esztendőben -az egész Nyirség elszomorodik. Nem tudni ennek az okát, mint a fellegnek -a célját, amely a lemenő napot eltakarja. Nem tudni, hogy miért énekel a -cinke egyik esztendőben halkabban a deres eperfákon és miért muzsikálnak -máskor éjjel-nappal a cigányok? Miért bánatosabb a nők szeme, miért -olvassák el ujra a gyerekkorukban olvasott Jókai-regényt, miért néznek -hosszasabban az első tüzbe, amely a pattogó hasábokon piros lángra -lobban? Miért hosszabb az ősz, mint a nyár, miért láthatók olykor -különös betük a holdvilágban és a sikság felett rengő csillagtábor miért -nem vidit a másvilági életre? A keleti népek érthetetlen melankóliája -hosszan ásit a tájon, ázsiai álmosság ragasztja le a csősz és a falusi -földesuraság szemét, a kocsikerék bánatos kelepeléssel vonult át a -hangtalan országuton és a kacsázó vadászok fegyvere csak néha dörren a -kemecsei tavak fölött. - -A gyerekkoromban elmuladozó kurtanemesség multakon való elszomorodása -volt a bánat, a mely e kutyabőrös, voksos, választó nyirségi falvakat -elborongta? Itt sokáig éltek abból a lakosok, hogy régi királyok -pecséteit őrizték a ládafiában, a mult vissza-visszatéregetett egy-egy -alispán- vagy követválasztáson és az elkövetkezett uj idők nehezen -nyomakodnak be a rozsdás kapu-kilincsü házakba. A történelem, (amelyet -itt mindenki kedve szerint értelmezett) a hagyomány, (amely -természetesen édes volt, mint az apák simogatása) a szokás-jog, (amelyet -e falvakban pogánytiszteletben tartottak): eltünedezőben volt. -Kataszter, nyirviz-szabályozás, telekjegyzőkönyv… Gyerekkoromban nem is -hallottam más szavakat az idős emberek szájából, urnak, papnak, -parasztnak uj törvényeket kellett tiszteletben tartani, uj emberek előtt -levenni a föveget és már kezdett nem jelentősége lenni a csendbiztos -komaságának. - -Talán ezért volt olyan szomoru olykor a Nyirség, mintha már nem is -nagyon volna érdemes az életet tovább folytatni. Elhanyagolta az apák -sirdombját és tunyán üldögélt a falusi nemes az udvarházában. A szél -dudált, a Tisza kiöntött, a dob pergett: ebből vette észre, hogy a -kalendárium valóban igazat mondott, midőn a napok elmulását jósolta. - -* * * - -A magyarságnak, a nemzeti gondolatnak, őseink tiszteletének tájképe, -ezüstös Nyir: a szomoruságom veled, hogy gyér falvaid száma -megfogyatkozott. A háboruban a gránicon vért ontani, itthon vihartól -tönkremenni, adók sulya alatt nyögni! Most lehet csak bánatos a táj, -amelynek melankóliája sohasem biztatott az élet szorgalmas folytatására. - - - - -PESTI NYÁR 1916-BAN. - -A pesti nyár kék ruhában, fehér cipőben és nefelejts-virágos kalapkában -végigsétál a városon, a szél meglengeti, déli nap felheviti, esti lámpa -csalogatva fehériti… nyár, mint a többiek voltak és a nők mindig -szebbek, midőn utazásunkban ez évszaknál pihenőt tartunk, körülnézünk a -tájon, a rövid szoknya alól fehérlő lábakat szemügyre vesszük, a -barnapiros arcokat vizsgáljuk, a hajakat a kivágott derék felett, a -fehér szoknyákat, amint gyermekkorunkban csupán véletlenül pillantottunk -meg egy öltözködő, alsószoknyás asszonyt, manapság hozzá hasonlatos a -nők ruházkodása. - -Bolondság a női divattal perelni. A férfiak ugy sem értik meg a -rejtélyeket. Örvendezzünk a szép lábaknak, nyakaknak, térdeknek, -amelyeket ingyen kinál Budapest mindenkinek, aki az utcára vetődik. Most -valóban nekünk szépek a nők. Friedmann Bácsi idegenjei, akiről sokat -ábrándozott a lelkes férfiu, sem közel, sem távol nem mutatkoznak. A -perzsa sah nem bámészkodik a dunaparti fogadó ablakából, Takova grófja -sem totyog a hatvani-utca környékén, a valeszi herceg nem lép ki -becsipett állapotban a kaszinóból, angolok, amerikaiak, franciák, -kereskedők, ügynökök, mulatnivágyó gazdag emberek végleg eltüntek a -szemhatárról. Vajjon hová lettek? Szájtátva-bámult Vanderbilt Kornél, -álmos nagykövet, maharadzsa, indus herceg, aki nyár felé megjelent -Budapesten és végignézte a budai hegységet, valamint a pesti oldal remek -hölgyközönségét; kalandok és füszeres mendemondák hősei; mosolygó holdak -az orfeum csillagtáborában; varrólányok álma, repkedő lángok a -házmester-kisasszonyok setét estvéjén, elvált asszonyok kitervelt -jövendőbeli barátja?… Nyárfelé a szegény leány nem minden reménység -nélkül vette fel fehér bluzát, a szabónők bizakodva hiteleztek a -félvilági nőknek, a nyári szinésznő még házasságra is gondolt az esti -libapecsenye és pezsgő mellett, télen sohasem látott kánikulai nők -karoltak az ugynevezett szalmaözvegy vagy a tévelygő utazó karjába. A -pesti nyár jelentett bizonyos szabadságot, olykor erőszakolt jókedvet, -alsó-szoknyás némberek visongását, bohózatirók csepürágó bukfencelését, -ligeti vizet áruló, mezitlábas leányok karrierjének a kezdetét, télen -dohosodó gavallérok kivasaltságát, lovarnő virágcsokrát, vörös -Friedmannt, könnyelmü Lantost, gumikerekes kocsit, fehérvirágos -hirlapirót, budai sétát éjfélkor a Várban, tüllszoknyás operettlit az -öreg Krecsányinál, alaguti csókolózást, enyhe hajnalt, szépleányt, bort, -buzát, egészséget… Ugy érzem, mintha egy régen letünt korról irnám e -reminiszcenciákat. Én vénültem meg vagy a világ? - -Már régen nincs nyár Pesten, a könnyelmü, muzsikás, lármás, esztelen -nyár talán akkor szökött el a városból, mikor az utolsó jambó az -ősbudavári zenekarból. A fiatal sikkasztók, szerelmes váltóhamisitók, -ördöngős kártyások, vidékről felvetődött pénzesemberek, jobb sorsra -érdemes katonatisztek bankócskáiból számos uj házat épitettek Pesten -azok az emberek és némberek, akik a régi nyarakat nevezetessé tették egy -mulatóhelyiség vagy pezsgős pavillon kibérelése révén. Az Andrássy-ut és -mellékutcáiban pontosan megmutathatók azok a házak, amelyek egy-két -sikerült nyár után uj gazdához jutottak. A lányok, akik az épitkezésnél -segitettek, azóta meghaltak kórházban, a gavallérok elrothadtak a -börtönben, még a cigányprimások is a másvilágra költöztek, akik itt a -pezsgő mellé a zenét szolgáltatták. (Csak a vörös Friedmann nem tudott -zöldágra vergődni, pedig ő értett legjobban e pesti nép mulattatásához.) - -* * * - -A dunaparti nyár ez esztendőben talán a legcsendesebb lesz, holott -számosan nem hagyják el a forró várost, szegénység, aggodalom, -határainkon duló veszedelem, csendes gyász, csüggedt bánat miatt. Az -ugynevezett nyaralás, amely a fővárosi életnek tüntető szenzációja volt, -szinte fordulata a mindennapi életnek, uj napoknak, havaknak reménységes -jövetele, társadalmi kényszer, fitogtatós divat és a jóegészség: a -pestiek ez esztendei nyaralása olyan félénken kopogtat a bérházak -csendes lakásaiban, mint a nem szivesen látott, börtönviselt atyafi. -Csacska kisasszonyok a korzón, ma délben nem adnak egymásnak hangos -szóval randevut az északi tenger mellett. Gyémántos dámák fogfájós -kedvvel nézik a divatlapot, a francia fürdőhelyek csak hiu emlékezésben -élnek. Talián-bolondok, Velence-imádók, szinte a norinbergi áruhoz -hasonló rajongások az olasz városok után: legfeljebb egy rövid -sóhajtással intézik el a kalendáriumot. Az édeskés talian-romantika a -mindennapi lelkek rajongása volt s ez nagyon érthető, midőn a panoráma, -a pesti mozi a legjobb üzlet a városban. Émelygős laguna-szerenádokra -rajongva gondol az olasz vasutról hazatért asszonyka és itthon -beleszeretett a cigányprimásba vagy a népdalköltőbe. Érzéstelen, sivár -pesti lelkek majmolva emlegették a francia Riviérát, mintha az volna -költészete életünknek, hogy az ottani hotelben megfordultak, de magukban -egyetlen szineset nem gondoltak. Pestiek: hiu szamárkák, akik -uti-emlékekkel óhajtották leplezni müveletlenségüket, hangulatnélküli, -megunt életüket, utazóbőröndnek vélték önmagukat és az utitáskájukra -felragasztott hotel-cédulák száma és minősége szerint értékelték -egymást. Egy alexandriai hájókázás renomét szerzett az egész életre; -furcsán, félszegen, szinte balkánias cicomázottsággal hangzott igy -nyárban a pestiek szájáról a sok külföldi fürdőhelynek névsora, ahová a -képzeletben vagy a valóságban elutaztak. Hányszor szántam őket, idegen -tengerek mellé kivánkozókat, hazudozókat, merészröptü nagyvilági hotelek -neveinek buzgó felsorolóit, expressz-vonatoknak nyári kalandosait, amint -a nyári utazást tulhangosan tervezik a nyilvános helyiségekben! -Szegények, elkivánkoztak Pestről, mert itt a sarki hordár is ösmerte -„pedigrée“-jüket, bugyellárisukat, családi viszonyaikat. Azt hitték: -lordnak mennek el Budapestről nyaranta és a kisasszonyok francia -beszélgetésén senki nem veszi észre, hogy budapesti nyelven társalognak. - -* * * - -A külföldi nyaralás hivei ez esztendőben legfeljebb multjukra -emlékezhetnek. A sorompók le vannak zárva grófok és zsidók előtt -egyformán. Itthon kell maradni, amennyire lehet. A családi kastélyban, a -falusi gazdaságban, a bérelt tanyán, a Dunánál, a Tátránál, a -Balatonnál. A sohasem, vagy ritkán olvasott francia könyvet nyáridőben a -siófoki sétautakon hordozza kezében a társalkodónő urasszonya után, a -divatszalón a tátrai fürdőhely kedvéért remekelt, még tán érdekesebb az -élet Pesten, hol néhány hozzáértő felülbirálja a szoknyákat, kalapokat, -mint egy eldugott üdülőhelyen. Amennyiben valaha kiváncsiak voltak, a -pesti nyaralók szép hazánk csodálatosságaira, zengő hátu, fenyvesekkel -boritott hegyekre, ködjárta völgyekre, svájci modorban épitett -házikókra, kedves cipcerekre, havasi gyopárra, fiatalosan éles levegőjü -Tátrára, most megismerhetik a gyönyörü magyar álomvilágot. Aki Dunántul -enyhe dombjain, bárányfelhőin, vers-lábas erdőzugásán, ritmus-izü -langyos levegőjén, álmodozó Balatonján óhajtott megpihenni, most is -megtalálhatja helyét A világ legszebb tájképe, a magyar felvidék hajnali -ködben várja az éjszakai pesti vonatot, dult sziveknek, nyugtalan -kedélyeknek, szomorkás embereknek sok bátoritást tudnak mondani a -mozdulatlan hegyek. A dunántuli gyorsvonaton napszállat előtt a Balatont -láthatja minden boldogtalan, amint Aliga tájékán, mint egy hüséges, -magában álmodozó, regéken andalgó, társtalan özvegyasszony, ezüstös -fejét, jóságát, nyugodalmát, napsütött vállát, csendes szivét -megmutatja. Majd jóasszonyos kacérsággal eltünik az öltöző-szobában, -hogy pongyollája helyett kimenő-ruháit is szemléltesse; a dombok mögé -buvik a tó, hogy a siófoki villák, mint megannyi selyemharisnyák, a -földvári házak, mint diszes asszony-frizurák, a polgári tájképek, mint -Rákóczi-indulós, vidáman, menyecskésen mutatkozó szoknyaráncok -mutatkozzanak. - -Szép hazám, a nyaralók ez évben ismét ellenőrzik, hogy igazat irt-e -Kisfaludy Badacsonyról, sok költő Füredről, Jókai a Balatonról, mások a -Tátráról. Jól viseljétek magatokat öreg hegyek, vén tavak, felhők, -szelek, napsütések, hogy egyetlen sóhaj se hangozzék el valamely háboru -előtt divatos, külföldi fürdőhely után. Szeresse meg végre a hangadó -pesti publikum hazáját, vizét, hegyét, gyönyörüséges nyarát. - -Ámbátor annyi festett arcu nő szaladgál Pesten, hogy a háborut nem lehet -elfelejteni. Nincs az idén nyár, sem nyaralás. Középkorias katonacsizmák -tapossák az aszfaltot, akiknek kedvéért a legerősebb illatszert -használják a nők, a korcsmáros a legvénebb borát méri, a muzsikás hurja -szakadatáig vonja a nótát, midőn Pestre jönnek a vitézek. - -Nincs most olyan tájék Európában, ahol az aggodalmas szivek -elfelejthetnék az ő nagy bánatukat, – a háborut. - - - - -HÁROM ÓRA. - -Hajnalban, egy nyárfa mellől kidugom a fejem a sétautra; vajjon a fák -alatt üldögél-e még az öngyilkos leány? - -A pad üres, mint a Szent Mihály lova a kamarájában, ám a szürke homokon -előtte vértócsa setétlik, amely estefelé a leány szájából ömlött ki -sugárban, midőn Magyari zenekara a tóparton régi magyarokat muzsikált -ártatlanoknak és bünösöknek, jambósapkásoknak és nagykalaposoknak, -szegény szélhámosoknak és hadseregszállitónéknak, amint a nők mostanában -a fürdőhelyen összekeverednek, – mig egy közülök, a parkban a szivére -szoritotta a forgópisztolyt és egy ujjnyomással elintézte mindazt, -amiért a tópartiak még sokáig sirnak, nevetnek, álorcát viselnek és -egyedülvalóságukban valóban hangosan felnyögnek és sóhajtanak, aprópénzt -olvasnak vagy a szeretőnek irott levél felett a tollszárat szórakozottan -sokszor dicsért szájukba dugják, némely helyen vakaróznak, illetlenül -ásitanak, nyujtózkodnak, a himlőhelyes arcu unatkozó agglegény által -néhány szóban megemlitett huncutkát a kézitükörben maguk is -megcsodálják, furcsa elgondolkozással varrnak fel egy gombot a -mellénykére, kirázzák az alsószoknyát és az örök vidorságu arc helyett -az igazit, a komorat, a ráncos homlokot, a kemény tekintetet -megmutatják, midőn azt hiszik, hogy senki sem látja őket… a parkbeli -kisasszony elszökött e tennivalók elől. Egy közeli villából a durranásra -megtermett, ideális külsejü szakácsné lépett ki, mint egy megölt csirkét -a földről felkapta a vérző leányt és egy kerités mögé fektette, ahol -senkinek sem volt utjában. Szürkecipős, szürkeharisnyás lábát egymás -mellé helyezte, a szoknyáját megigazitotta, törülközőt vetett arcára, -csak egy barna, délutáni séta előtt kolmizott hajfürt látszott tovább -folytatni az életet, göndörkésen lebegett a leány keskeny homloka -felett, mint akkor midőn létrejött, holott a bucsulevelek, mamához, -barátnőhöz és vőlegényhez már a kabátka zsebében voltak. Mondják -tizenhétesztendős volt és életét eddig leginkább azzal töltötte, hogy -vőlegénye melankólikus öreganyjára vigyázott, hogy kárt ne tegyen -magában, tüzet se rakjon az ágy alá. Kő ur, a falusi háziur elismeréssel -bólintott később a holttest felett: „szorgalmas, derék leány volt…“ - -És most vajjon ki vigyázz tovább az elmebajos öregasszonyra a -parasztházban? - -* * * - -A tizenhétéves kis vértanu nem tartotta meg a babonák utasitását, a -hullaházból, ahová éjjel parasztkocsin elszállitották, nem tért vissza a -soványlábszáru, dijnoktestü padra, hogy hajnalban kimeredt szemmel, -kisérteties orcával üldögéljen, a napernyőjére támaszkodva kiomlott vére -felé hajoljon, ahol majd napokig félve emelgetik felhércipős lábukat a -fürdőhely elkényeztett asszonykái, akik regényt remegve néznek bele éji -ablakukból a fogyó holdba és a francia könyvnek csak cimét tudják, de -irójának nevét nem; ők soha sem ülnek majd e padra oly elhatározással, -mint a piromániás öregasszony kiszemelt menye, aki bibliai éveit -szorgalmas házimunkával, szinte cselédi sorban töltötte, egy szegény, -anyja eltartása miatt házasodásra képtelen magánhivatalnokra várakozván. -Ők, e fehércipős lengő szoknyák, e csábok, ez ábrándok, nyavalyás kis -fényüzők, tudatlan katicabogarak és erőszakos seregély-madarak, a -fürdőhely üres tekintetü növényei, amelyek a francia kertész olcsó -fantáziájában a parkot, a virágágyakat környékezik: valamely érthetetlen -lelki szélhámosság folytán mindig elég elviselhetőnek vélik a létet, a -mulatságot ugy sóvárogják, mint a kövér ember a testi fogyatkozást, a -táncban hiu mozdulataikat lelki tükörben látják és a szerelem öntudatlan -óráiban és egy szelence fényes födelében nézik meg mellénykéjük -rózsaszinü szalagját. - -A kis mártir, akinek olcsó harisnyáját, „kis varrónő“ által varrott -szoknyáját, átlőtt szivét és szegény kis testét, (a rossz táplálkozás és -a fiatalság miatt hegyes térdekkel,) az izmos, gazdag konyhaszagu -szakácsnő a füre lefektette, egy hajnalnedves nyárfán kis madár -alakjában várja már a napfelkeltét Keszthely felől, hogy szárnyra kapva -ellengjen az örökös rózsaszin felé, mint egy önfeledt, boldog gondolat a -legnagyobb szomoruság idején. A zene tovább zeng a tóparton, a szinlapok -piroslanak a deszkabódén, mint a csalogató lámpa az elhagyott -utcácskában, a nyárfák bübájt, felejtést vagy édeskés emlékezést zugnak -a telepen, a rigó csufolódva kiált rá a park képzelgő urhölgyeire, -korábban jön az este és mind hosszabb az árnyék a láthatatlan -vándoruton: ő már elrepült innen, a vénasszony felgyujthatja a falut. – -Unott kézmozdulatu, megvető és érdemtelenül csüggedt álmodozásu barátom, -mit szólsz e kis hősnőhöz, aki nem volt kiváncsi már arra sem, hogy a -fürdőház hasadékán át a fürdőző X-nét mily ábrándok és illatok veszik -körül? - -* * * - -Még csak három óra, a napkorong a keleti grófság felett látható, a -hajnali madárka nedvesen gunnyaszt a lombok között, a fogyó hold, mint -egy halott gyermek fotografiája uszik az emlékezésben, a Balaton ugy -vergődik, mint egy hitvesgyilkos lelkiismeret vagy az őrült tornász, aki -a Nap és Hold között lengő trapézon a világmindenség mulattatására heves -testgyakorlati munkát végez. - -A tónak sajátságos esztendeje van. Kiismerhetetlen földalatti erők -nyujtóztak nagyot medrében, a föld belsejébe rejtett vizek találták meg -az összekötő utat testvérükhöz, örök setétségben élő földalatti -folyamok, mint a ternót nyert szegény csizmadiáék, törve, zuzva, -harsogva törekedtek fel napfénytelen életükből a Balaton tükörlapjába; -soha sem tudott vizek jöttek fel a tóból hemperegni a husvéti -napsugárban; a mélyben jéghideg hullámok, mint zordon szivek váratlan -megenyhülése, terültek a föld szinére, hogy a mesebeli Hold néhány -ezüstpénzt vessen kalapjukba királyi kocsikázásából; rejtett forrásokból -törtető évezredes rabságba zárt viztömeg; valahol, az ezeregyéjszakai -barlangban letelt ideje egy sziklává varázsolt igazhitünek, a néma -kisértet megfordult sarkán és a háta mögött felszabadult sok milliárd -kis vizcsepp, amelyek a gonosz szellemet okolták örömtelen életükért. - -A tó megnövekedett és rohanva ment régi ellenségei, a somogyi és zalai -partok ellen, ahonnan mindig alamuszi módjára hallgatá a kis falusi -tornyok esti harangozását és boszut forralt a harangozóra, aki aludni -hivja ismerőseit, a halászokat és a mosónők fehér lába kilépked a -partra. A legnagyobb magyar álmodozó, szüzleányok csalogatója, nóták és -regék kéklő, merengő hőse letette az álarcot: duhaj, verekedő kedvvel -ment neki jámbor őreinek, furulyaszóra meg halásznótára figyelmező -lankás partoknak. És vadsága nem csillapult, viharos és mogorva a kedve -korai tavasz óta, mintha orgyilkosságon törné a fejét; hajnalonkint -cimborájával, a déli széllel tombolva verdesik a mestergerendát, mint -bekeritett szegénylegények, akiknek utja a siralomházba vezet; kesergő -és érzékeny emberi indulatot megsemmisitő zugással vágódnak a partnak a -hajnali hullámok, mintha mindenkire véglegesen megharagudtak volna, aki -eddig szelid szőkeségüket, tudatlanságukat, ábrándvilágukat magasztalta; -ő tavasz óta a küzdelmes betyáréletet választotta pályának, a balatoni -főmérnök, e fáradhatatlan csendbiztos üzi motoros hajóján, ha valamerre -csinyt követ el… Kisfaludy és Jókai Balatonja egy könyvtári emlék, -amelyet régi csendes estén a tüz előtt olvastunk. - -* * * - -Három óra. - -Tajtékos, fehér, szellemjárta magányban, viharos parton, lábnyomok -felett megállok a nedves homokban. Sehol egyetlen ébren lévő lélek, a -szél most azokat a nótáit játssza, amelyeket a zenész szokott önmagának -gordonkázni, a hullám a maga mulatságára ugrik házmagasságut. Ez -elhagyott, viharos hajnalon a lábnyom felett csodálkozva állok. Egy nő -járt erre, kis cipője nyoma a viz felől közeleg és ingadozva, -meg-megállva vezet el a viztől… Hová vajjon? A Szentmihály-lovának -irányába, ahol estve az öngyilkosság történt. - -Talán a szegény kis leány is megijedt a mérges viztől, midőn utolsó -utjára indult. A forgópisztolyt választotta a zord hullám helyett, -amelyben megnyugvást nem mert remélni. - - - - -ANNA-BÁL. - -Éjjelente néha arra gondolok, hogy mily szánalomraméltók a hiu, -előkelősdi páholylátogatók, akik az utolsó felvonás előtt elhagyják -piros karosszéküket! A deszkákon még javában izzad a tenor, a dráma -hősnője frissen rizsporozza arcát, a karzat meghatott csendben figyel a -szomoruságos történetre, a frakkos szerző szétvetett lábbal szivja -cigarettáját a hátulsó kapunál és arra gondol, hogy mit ir a hirlapiró, -a kis sugó ujult erővel fellapozza a könyvet, a karnagy titkon tapsra -vár és az előkelősdi unottak már elhagyják a szinházat… Mindig sajnálom -őket, amint tüntetve, tetszelegve, céltalan gőggel hátat forditanak a -szegény szinészleánynak, aki remegve várja a végszót a nagy jelenethez, -a dobosnak, aki a dobverő dobálásával kiséri a taktust és a -nézőközönségnek, amely nagyrészt gyermekké, hivővé, ábrándossá válik, -amint a függönyt feleresztik a komédiaházakban… hisz éppen ezen az -alapon merészel a hisztrió orditani, a hősnő házasságtörést elkövetni, -Csortos fehérnadrágban és kék frakkban megjelenni, Rajnai bukfencet -vetni, Csillag Teréz nagyot kacagni és szép Acél Ilonka mélyen kivágott -ruhában mutatkozni… a szinház-üzlet ábécéje: az illuziók, a -szélhámosságok, a nézők hiszékenysége és a komédiázás lebilincselő -varázsa. Ezt a varázs-övet törik át a páholyok koránkelői, akik -előkelően eltávoznak az utolsó felvonás elől. (Én mindig végigvárom az -előadást és gyönyörködöm a lelkes, hivő szinészekben, akik hálásan -köszönik a tapsot, holott csupa emberi hátakat láthatnak maguk előtt a -deszkákról, a kárpit szárnya mögött vadul rohanó diszitőmunkások -rángatják a kanapét, amelyen az imént Márkus asszony meghalt, a tüzoltó -már hátrafont kézzel sétál, holott kipirultan verdesi tenyerét még a -karzat és tolongani nem szerető kényelmes nézők csendesen üldögélnek. A -csillárok alatt az elhangzott szép szavak és elgondolások vergődnek, -mint eltévedt lepkék, halkan száll szivükre a látott történet virágpora, -a kétség és hitetlenség messze zug, mint elhagyott szobában a dongó, a -szinésznő szép lába, a tenor barettja, a karmester groteszk mozdulata -vibrál a szemünk előtt… odakünn pedig, az előretolongók már érzik a -valóságos élet szagát, kapják a verést, mint karácsony után a gyermekek, -sivár józansággal nézik a tócsában a lámpafényt, mint a táncos, -diszöltönyös násznagy, midőn a lakodalomnak végérvényesen vége van… csak -az álomlátók és a gyermekek hagyják el nehéz szivvel a dalcsarnok -falait; félelmetes, hogy odakünn az utcán kemény kalapban járnak az -emberek! - -Ám a mostani nagy szinjáték utolsó felvonása elől nem távozhatik el a -legunottabb páholybérlő sem. - -* * * - -A tavon, ahol egy csónakot hajtok, mint valamely mult századbeli -balatoni gavallér, aki bánatot, csalódást, a „nemzet bárójának“ -fáraó-bankját, a nem sikerült éji zenét és a hölgy hütelenségét ment -felejteni a viz közepére, mennydörgés hallatszik. Az ég tiszta, a viz -elaludt, a szundikáló hegyek csaknem belebólintanak a Balatonba és a -mennydörgés ismétlődik. Egy tüzérségi gyakorlótér van valamerre, ott -próbálják meg az uj ágyukat. A tompa dörrenés, amely a szelidséget, -békét és jóizü emlékezést lehelő dombok mögött fehangzik, jelenti, hogy -a szemhatáron túl még mindig a vasszekeres hadiélet dörög tova gigászi -kerekeken és az országutról vaskeztyüs lovagok félreparancsolják a -jámbor vásárosok tulipán-ládás kocsijait, a mozgó komédiásházakat és az -enyhe batárokat, amelyekben széplelkü férfiak és nemesszivü honleányok -utaztak az Anna-bálra; az alkonyodó tó, Tátika felett az öreg Kisfaludy -pipafüstje módjára kanyargó bárányfelhő, badacsonyi álom-ut, tihanyi -regés visszhang, füben heverésző pásztorgyerek, siófoki dáma, füredi -öreg pap, a kiáltó sirály és a Balaton emlékezetes és felejthetetlen -mélasága: minden csak egy andalitó szinház szinpada, ahol a kedves és -kedvetlen figurák közül azokat látjuk meg, akiket a szinpadról szeretünk -vagy félünk: gyermekkorunkban a lengő, pirosbajuszu kómikust, később a -dráma érzékeny szendéjét vagy tömött, izes primadonnáját, ferdearcu -intrikust, a Három testőr fontoskodó, bárgyu hirlapiróját, minden csak -egy kis szinpad, amelyen a háboruelőtti, valóságos és mégis réginek -tetsző magyar életnek egy kis részét ujra láthatjuk. Mint öregember -emlékezésében a letünt ifjuság: alig elviselhető korunkban oly gyengéd -az idei balatoni nyár. – A hegyek mögött halálos erejü szörnyetegeket -tanitanak munkálkodásra és a tavon szitakötő módjára leng a fehér -vitorlás. A partokon pirosló nyári lakokban most valóban az élet -menekültjei köszöntik hálás szivvel a kelő napot és néznek aggodalmas -szivvel a felhők között aludni térő aranykorong után: csak még ne lenne -vége ezen tomboló, őrült tengerről üde sziget korál-piros öblébe -menekült nyári napnak, még folyjon az előadás a drága hangoktól zsongó -kis szinházban, bukfencezzenek az aktorok, lebegjen a könnyü dáma és a -karmester se szüneteljen ujabb jeladásokkal… még tartson a bohó, -ábrándos, léleknyugtató, életet megkedveltető, bút, bánatot, szörnyü -háborut felejtető balatoni nyár! Farkas Imre verseit mondják a lányok, -ne a szibériai ál-Petőfiét. Csak mulassanak, szeressenek, virágban, -csillagban, szempárban gyönyörködjenek még az emberek, akiket nem tiport -le a magurai hegyhát visszhangja, hogy végleg el ne felejtsék az emberi -életet; hogy a hazatérők megtanulják az itthoni arcokról ismét a -mosolygást, a dalt, az életszerelmet… Hogy legyen egy sziv -Magyarországon, amely az uj földalakulás tüzhányós, földrengéses, -tenger-áradásos idején is meghallja, hogy mit mond a bolond -szélkiáltómadár a nádasban: - -– Őszre vége van… - -A nyárnak vagy a háborunak? – Ki tudná? - -A csónak hosszu árnyékot vet a vizre, egy kis csillag kiváncsian -kukucskál le az ég kerületén, talán az Annák csillaga, aki korábban kel -ez estén, hogy leányait öltözködni, reménykedni, fésülködni és -táncrendet forgatni lássa. - -Mintha egyetlen Anna sem volna ez évben a Balatonon. - -Néma tájak mellett hajtom a csónakot, Füred csendben világit jobbra, -Siófok kacéran ragyog, mint a nagyvilág a falusi lányok álmában, a nyári -lakok elbujnak a leereszkedő homályban, csendes mélabú várja Annát, -amint piros rózsái között, egészségesen, kivánatosan, ropogva megjelen, -hogy az öregasszonyok kötőtüje belekösse a végtelen harisnyába a -legutolsó Anna-bál történetét… Ez esztendőben üresen marad a báli névsor -rendje a Hölgyfutárban. Bizay, a „nemzet bárója“, ha kisérteni jár a -balatoni partokra, hiába festette ki ez estére bajuszát. Szegény Annák! - -(1916.) - - - - -AZ UJSÁGIRÓ HALÁLA. - -Schrőder Béla, a Magyarország munkatársa, aki tegnap éjjel hirtelen -meghalt negyvenéves korában, egyáltalán nem gondolva a meghalásra, -bizonyosan fejtörő gondolatokkal foglalkozván a szivgyöngeség beállta -előtt néhány perccel, az ágy mellett egy fiatal asszonyka virrasztott, -reggel hadnagyi ruhába öltözködik, frontra megy, reportot ir a -Magyarország-nak: gondolta, amig a levegő mind ritkább, kevesebb lett -körülötte. „Már levegő sincs Pesten, ebben a tolvaj városban?“ – vélte -tán magában, bár mióta másodszor megházasodott az egykori félelmetes -lovag, párbajhős, grandseigneur, a „Három testőr“-ből való gavallér, a -pisztoly és a kard bajnoka, romantikus hős, Don Quixotte és gáncsnélküli -nemes: megjuhászodott és az öreg Zareckynek (az Anyeginből) adott -igazat, hogy bizonyos idő elteltével több napot kell tölteni az otthon -négy fala között, mint a korcsmákban vagy a bajvivótermekben. Talán e -családias megszelidülése, a polgárok nyelvén: magábaszállottsága, egykor -harcias kedvének elpihentetése, a háztartás és a Bulyovszky-utcai szelid -csend, a fák reggeli remegése az ablak előtt és a délelőtti ködnek, a -reggeli friss embereknek e megkedvelése: volt az okozója, hogy korábban -halt meg, mint erre gondolni lehetett. (A tudós Ferenci ezredorvos ur, -aki katonaruha nélkül, hires orvosi egyéniség városunkban, az iróknak – -e képzelgő, betegségekkel álmodó és foglalkozó férfiuknak – azt szokta -mondani, hogy sohasem tanácsos változtatni a régi életmódon, mert ez -néha halálesetet jelent.) S. B. csupán negyvenesztendős volt, kalandos, -furcsa, olykor érdekesebb figura, mint maga is óhajtotta. Sokszor -annyira szerette az ugynevezett igazságot, hogy komolyan bajba -keveredett. Háromszáz esztendő előtt tollaskalapban, Henrik királyfi -vállrózsájával, homálytalan pengével járt-kelt volna az emberek között -és megvédelmezi vala a szegényeket és árvákat a hatalmasok tulkapásai -ellen, az országuton megviv a rablólovaggal, ezer pistol van az -erszényében, egy igaz ügyért folytatott küzdelemben leli halálát és -dolgai végeztével Navarrai Margit naplójában talál megemlékezésre. – -Ellenben későn született, hirlapiró lett, – vidéken, s ez volt hőskora, -– kalandos lett, Aradban és hazájában csalódva mozdonyvezető óhajtott -lenni a Pacific-vonaton, farmer Délen, kávékereskedő Hamburgban, -misszionárius az afrikai vadak között, hajófütő egy oceánjáró gőzösön, -aranyásó, vagy cowboy: csak el, el Magyarországról, ahol véleménye -szerint az igazságot és becsületet reggeltől-estig temetik a -sirkertekben és a sirásók már nem érnek rá hatlábnyira megásni a gödröt, -a becsület, az igazság lába kimered a föld alól és a varjak kemény csőre -fényesiti a sarkantyu taréját… Vidéki hirlapiró volt! Lovag és bolond, -gyermek és bölcs, Hamlet apjának szelleme a bünöző társadalomban és kis -korcsmákban, a vak zenésznek vagy egy magához hasonló Grállovagnak volt -kénytelen elmondani poharazás közben, hogy a kutakat megmérgezték a -városban… Vidéki hirlapiró volt és grandseigneur! És a Schrőder Béla -különössége, hogy e két foglalkozást összeegyeztette. - -Szent, groteszk, bánatos és nekem nagyon gyönyörüséges figura a vidéki -hirlapirás hőskorából. A szerkesztő asztala felett vivókardok vannak a -falra erősitve és életveszélyes fenyegetések hangzanak el a városban, ha -egy kemény és bátor cikk megjelenik az ujságban. - -* * * - -Milyen volt a hirlapirás vidéken, husz-huszonöt év előtt, mielőtt -Schrőder Béla, grófok és bárók barátja, legelső gavallérnak Aradra -költözött! - -A vidéki hirlapirás hőskorát olyan pennának kell megirni, amely -hasonlatos ama Thackeray M. W. tollához, – amely a castlewoodi grófság -legszebb hollóinak a fényes tollából készült, – amely toll ir adósok -börtönéről, a korabeli londoni hirlapirókról, a Gulliver szerzőjéről és -a kiadóné szivnemességéről… A legjobb iró, érzelgős, mint „A wakefieldi -pap“ szerzője és egyszerüen mulatságos, mint Gvadányi legyen a tollas, -aki majd egykor a vidéki hirlapiró életét Magyarországon megirja. -Geográfiát kell tudnia, mint Hoffmannsegg bárónak, aki 1794-ben utazott -Magyarországon és a debreceni Vitéz üldögéljen valahol a közelben. -Cervantestől kell tanulni a harcok leirását és Falstaff John is -megjelenhetik a könyv lapjain, midőn a régebbi szerkesztőkről van szó… -Személyesen kell ismerni Lits Antalt és Csigorin Arturt – e nemes -lovagokat, a vidéki hirlapirói kar e testőreit; – hallgatni kell hosszu -történeteket egy éjjeli kávéházban, ahová a vidéki hirlapirók, mint -fáradt, bus vándormadarak megtérnek a munka után; tudni kell, ki volt a -primadonna anno 18**-ban Szegeden vagy Debrecenben, – és a holtak -emlékét tiszteletben tartani Iványi Ödön, Rudnyánszky Gyula, Gáspár -Imre, Kósa Barna alakjában; cigányprimással és a főispánnal barátkozni; -a városvégén lakni egy nádfedeles házban, ahol állitólag Petőfi lakott -egy télen; szegénynek, büszkének, rongyosnak, rajongónak, lovagnak, -költőnek lenni; huszéves korban cserfának lenni és öblös kortesnek; a -csillagokba nézni éjszaka és a reményt egyedül a Szaturnusz gyürüjében -megtalálni: – vidéki hirlapirónak lenni és gyalog utazni, mint egykor a -vándorszinészek. „Állást keresni“ Debrecenben, Miskolcon, Aradon… -Szentekkel, bolondokkal, félkézkalmárokkal, költőkkel, a „jövendő nagy -tehetségével“ üldögélni együtt és furcsa nőkhöz irni verseket, akik -esetleg a betüt sem ismerik, mig a primmadonna lakásának tájékán -jókedvü, szőke huszártisztek sarkantyujának a pengése hallatszik; -nagybőgőzni megtanulni és reménytelenül sétálni urinők ablaka alatt; -Reviczkyt, a mellbeteg költőt imádni és a pesti lapokban Tóth Béla -cikkeit keresni és elolvasni, megtanulni; esetleg Csernátonyt választani -mesterül vagy Pongrátz Bélát, az Olvasd! szerkesztőjét; céltalanul -mendegélni idegen alföldi városok hosszu sáros utcáin, tekintetes és -nagyságos urakkal parolázni a délelőtti korzón és a divatos asszonyka -ibolyaillatu keztyüjét hódolattal megcsókolni; lilaszinü -fátyol-darabkára borulni éjjel és sirni… És az álmokban, a kis -szobácskákban átsuhannak az elérhetetlen nők alakjai. A -hajnalpir-arculatu hercegnő, kócsagtollas bankárné, rozmaring-illatu -varróleány… Bundák, selymek, – amint az álmokban élnek e különös női -holmik, – az igézet fehérségében, nők nyakán a napkeleti szendergéshez -hasonlatos szinü igazgyöngyök, különös, izgató illatu keztyük, -selyemharisnyák, szénaillatu hintók bőrülései, perzsaszőnyegek virágai -és kezek, amelyek oly hajlékonyak és gyengédek, mint Anna királynő -kezei, amint megfojtaná a deres-bajuszu skót lovagot… Ez volt a vidéki -hirlapiró élete. - -Ha történetesen némi fékevesztett szenvedelmesség, bizonyos igazságoknak -a kedvelése, testi erő és a pengének nem félelme, hanem szeretete is -lakozik a vidéki hirlapiróban, délelőtt a kaszárnyában és bajvívó -termekben találkozott a helybeli urakkal, hallhatta bőrének különös, -papirszerü repedését és jóságos orvosok kegyelméből helyére varrták a -fülét, pisztolygolyót viselhetett az óraláncán, (végén a kapukulcscsal,) -Szegeden vagy Vácott hetekig üldögélt az államfogházban és az angol -nyelvtant életuntan forgatta, végül elérte éjszakai szomorkodásainak -végcélját, a közkórházat és némi idegenkedés után elcsendesedett, miután -utolsó perceiben átgondolta, hogy a „szinésznő“ sirni fog reggelre, a -Kopeczky-féle sörházban a déli sernél koszorura gyüjtenek a kollégák és -a Péter Pál „Dugóhoz“ cimzett kis vendéglőjében az asztaltársasági elnök -strófot mér a jelenlevőkre, a kisbőgős egy komoly dalt játszik az éjjeli -kávéházban… Zoltai a pesti ujságoknak megtelegrafálja az ismeretlen -nevü, nagyreményekre jogositó, vidéki kolléga elestét. Valaki – -utiköltség hiányában – gyalog elindul egy vidéki városból, hogy az -elhunyt hirlapiró helyét betöltse. - -Igy volt? - -* * * - -A különös Schrőder Béla, aki sokáig járta a vidéki bajvivó-termeket, -gavallér volt és boldog is volt, nyugtalan volt, mint egy magányos -házban zenélgető muzsikus játéka a poharak elfogyasztása után és -álmodozó, mint tegnap estve az égen a füstfoszlányok módjára elutazgató -felhőcskék a telihold előtt, bátor volt, mint Cervantes hőse és -kalandos, mint Jelky András: bólintana, midőn e sorokat olvasná. -Végzetes, igaz, példás élete és halála, mint egy regényhősé. Pedig ő -volt a legelső gavallér, hercegi ur egykor a vidéki hirlapirók között. -Mindent elkövetett, hogy a legérdekesebb életet élje végig – végül -párnák között hal meg, holott vágyódása az ellenséges golyó volt. -Életében és halálában a magyar hirlapiró küzdelmes, fáradtságos, -groteszk, céltalan, boldogtalan életét és halálát példázza. Vegyük le a -kalapot és vessünk keresztet a halottra és magunkra. - -Istenem, meghalni! - -Egy nyujtott, borzasztó jajszó az éjbeborult országuton, a melyen -bandukolunk. - - - - -HATÁRSZÉLI PODOLIN BOLDOG ÉVEI. - -A pataki kálvinista professzorok példájára podolini kegyesrendi -pap-tanárok is mozgalmat inditottak, hogy több száz esztendős -kolostorukat elhagyhassák, a lengyel határszél felől közelebb jöjjenek -az ország belsejéhez, esetleg Budapesthez, hisz mostanság mindenki a -nagyvárosokba kivánkozik. A kultura – mondják, – Pesten lakik, vagy -legalább is a főváros közelében; Patak és Podolin (mily különös, hogy e -két név egymás mellé kerül!) napi járóföldekre esik a metropolistól, -tehát a kulturát alig élvezheti. – Holott a régi emberek, ez iskolák -alapitói nem minden okoskodás nélkül helyezik vala a magyarság -védőbástyáit, a tanintézeteket a vegyes érzelmü és nyelvezetü lakosokkal -megrakott határszélekre. Midőn szekeren vagy lóháton volt szokás utazni, -egy-két heti utazásra volt szükség, hogy a diák Podolinba vagy Patakra -érjen az alföldről. Tündérországon, Magyaroszágon át vezetett az ut a -határszélekre és az utazó megtanulta hazáját csodálva szeretni. És a -Magurán oly sziklakeményen csengett a magyar szó és magyar szokás, mint -a sasok kiáltása visszhangzik a bércek között. A papok, tanárok, ifjak a -határszélek csendességében egy uj, szabad Magyarországról álmodtak. A -régi bástyákon – Patakon és Podolinban is – Rákóczi Ferenc nevét -találják; az álmok hőse, a magyar szabadság fejedelme lábnyomait nem -takarta el a felejtés avarja. - -* * * - -Podolin, a szepesi fensikon fehérlő városka régi királyaink leveleiben -felemlittetik, és sok száz esztendőn át borongott a városfalak körül a -lengyel világ emléke. Egy szentéletü Lubomirski herceg épitette a Poprád -partjára a kolostort és az akkori idők divatja szerint, kőfalakkal -megerősitette. – (Egykor, nagyon régen, három esztendeig járt-kelt a -századok porával belepett folyosókon egy ábrándozó fiu és szentképek és -lengyel hercegnők olajfestményei előtt hosszasan üldögélt. Az oltárkép -mögött Jókai bübájos regényeit lehetett olvasni; öngyilkos szerzetes -románja és cipcer kisasszonyok fehér lába volt érezhető a magos ablakok -körül csapkodó tavaszi és őszi esőzésekben; a korán jövő télben, a -vastag hóesésben lámpással járó polgárok estefelé megelevedni látták a -szepességi legendákat, a kolostor kapuját megdöngette az éjszaki szél, -tán Rákóczi áll odakünn és éjjeli szállást kér menekülésében?) - -Algimnáziuma volt a városkának, amelyet néhány esztendő előtt egy -ambiciózus szerzetes főgimnáziummá fejlesztett; a Magurán és a -határszéleken született tót fiuknak nem kellett többé Késmárkra -szekerezni, hogy tanulmányaikat folytassák. Nyakas, szabadságharcok -emlékeit kultiváló és rendesen igazságtalanság miatt elkeseredett -szerzetesek ették itt a számüzetés büntetésének kenyerét. Ah, egyik a -szinészetért rajongott, mielőtt a Rend ideküldte, a másik civilben -járt-kelt az élet örömei után. Podolinban, ahol az óraütés ugy -visszhangzott, mint a magyar történelmi mult, aluszékony csókák -üldögélnek a tornyokon, a városkában egyetlen nesz a takácsok -szövőgépének kattogása és a cipcer kisasszonyok térdig állanak a -Poprádba, midőn a fehérnemüjüket mossák: a számüzött szerzetesek szinte -forradalmi kedvvel tanitották a magyar történelmet. Itt nem a jámbor és -püspöki jóváhagyással cenzurált történelmet hallotta a Magura magyarrá -izmosodó fia, vagy a messzi alföldekről idetévedt nyirségi-fi; itt ugy -tanitották Rákóczi és Kossuth történetét, hogy egy-két évtizeddel előbb -várbörtönbe dugták volna érte a szerzeteseket. - -A Szepesség némely részében, ahol az öregek még nem tudtak magyarul és a -„Szepesi Lapok“-at csak az ifjuság olvasta: furcsa, vad, néha groteszk -soviniszta-magyarság volt divatban. A kincstár messze kiterjedő -erdőségeinek hivatalnokai, a táblabirós szolgabirák, a jókedvü -körjegyzők otthon még tótul beszélgetnek a feleségükkel, de künn az -életben hangosan, szinte diadalmasan hirdetik magyar voltukat. Itt még -büszkék voltak az emberek, hogy magyarok, hogy Rákóczi és Kossuth a -rokonuk, hogy függetlenségi a követjük… Hogy magyarul tudnak beszélni, -érezni, énekelni! Ez volt az élet büszkesége. Mialatt a haragos kedvü -papok a magyar történelmet és a szabadságharcok emlékét ököllel verték a -tót-fiuk fejébe. - -– A dédapátok még Rákóczi katonája volt! – mondották a messzi magurai -fürészmalmokból gyalog iskolába járó fiuknak. - -* * * - -Az hallatszik, mint a régi hirlapiró irná, hogy Poprádra helyeznék a -podolini főgimnáziumot, mert a kisvárosban nincs szinház, még csak mozi -sem és a szerzeteseknek gallérjukat Késmárkra kell küldeni keményités -végett. - -Ez bizony nem ok arra, hogy a századok emlékét megbolygassuk. Olyan szép -felhők Podolinban is vannak az égboltozaton, mint Poprádon. A hegyvidék -e határszél felé ugy szépül, mintha azt akarná, hogy az utazó -beleszeressen Magyarországba, mielőtt elhagyná. A tél Poprádon is -hosszu, az ősz mélabuval ásit az egész szepesi fennsikon és mindenütt -vannak uj fiuk, akiket magyarrá kell nevelni. - - - - -BUCSU SENKI SZIGETÉTŐL. - -Csapfi szélhámos volt Pesten, a hatvanas években. - -„Szerelem gyermekének“ nevezte magát, igazi atyjául egy osztrák -főherceget jelölt meg (máskor a számüzött kormányzó debreceni -tartózkodására tett célzást anyjával kapcsolatosan), holott a megcsalt -hitelezők, megkopasztott ideiglenes barátok, komor tekintetü -korcsmárosok, hol hitelben evett és ivott, nótázott és barátokat -megvendégelt: már régebben tudták, hogy Csapfi egy kassai gyertyaöntőnek -a fia és anyja oly szent nő volt, mint az oltárvirág a husvétot megelőző -vasárnapon. - -Köcsögkalapban járt, olykor Kossuthszakállt viselt, máskor simára -borotválta arcát, téli időben nappal is frakkban járt és a forró nyarat -nem egyszer töltötte prémes diszmagyarban, amelyet egy hiszékeny -Galamb-utcai szabó sajátkezüleg varrt. A haját viaszkkal, pomádéval, -sütővassal ápolta, a hosszura nőtt körmét használta irótollnak, -amelylyel a nevét kötelezvények alá kanyaritotta, a fuvós zenekar -kedvéért messzi vendéglőkbe is elballagott, becsipett mesterembereknek -és mulató grófoknak soha sem mulasztott el alkalmat bemutatkozni és a -barátságot másnap is fenntartani, ismerte a pesti hamiskártyásokat és -nagyobb nyereség után mindig meglátogatta őket; hetivásárkor a Griff -szalmás udvarán ácsorgott, ahová a vidéki kocsik befordultak; keresztapa -szeretett lenni budai polgárházaknál, váratlanul megjelent lakodalmakon, -midőn a hangulat már vidám volt és ugy viselkedett, mint jóságos atyafi, -de kedvelte a vidéki szüreteket is. Senki nem volt jobb barátja a Pestre -került falusi gavalléroknak Csapfinál és ha a legkisebb alkalom -mutatkozott nyomban párviadalt rendezett a budai lövőház mögött, midőn -is titokban és idejében értesitette az ellenfél édesanyját. Az -adósságait kis jegyzőkönyvecskébe irta és a jegyzéket a türelmetlen -suszter orra alá tartotta, miközben félelmetes hangon, méltatlankodva -kérdezte, vajjon elfeledkezett-e adósságáról? „Holott születésemnél -fogva nem vagyok a számjegyek embere“, füzte hozzá. - -A lakását senki sem tudta, mert mindig változtatta, egy telet a Griff -azon vendégszobájában töltött, hol reggelig kártyáztak a -disznókereskedők és a játék befejeztével mindig körülnézett az asztal -alatt elhullajtott bankók után; máskor egy távoli rokonához járt aludni -a messzi külvárosba, ahol leteritett ujságpapiroson aludt az egész -család, legtöbbször becsipett emberek karjába kapaszkodott, jóságosan -kvártélyukra vezetvén őket, a felügyeletet továbbra sem szüntette be: -körülnézett a szálláson és kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, mig uj -barátját egymás mellé rakott székekre fektette. - -Igy mult a pesti szélhámos élete, mig egy napon váratlan fordulat -zavarta meg az egyhanguságot. Megjelent Jókai Mór regénye, a cime: -Aranyember. - -Ismerik önök az Aranyember bübájos, elandalitó és sziv-csónakáztató -históriáját? A Timár Mihály nevü komáromi hajósgazdát, aki a Vaskapu -környékén, az ugynevezett Senki szigetén találja fel boldogságát egy -öreg asszonyság és egy fiatal hölgy társaságában, azt a boldogságot, -amelyet valamennyi aranyán és hajóján nem tudott megvásárolni -Komáromban? Az „élő alabástrom szobortól“ – Jókai még igy nevezte a -hüvös vérmérsékletü nőket –, hüséges feleségétől lopva menekült a -komáromi hajós a Duna elhagyott szigetére, ahol a rác hölgyek a -sziklafalon várják. A legideálisabb házasságtörő regény az Aranyember. -Sohasem tudja meg vala a világ, Timea asszony és a komáromi pletyka a -gazdag Timár Mihály szerelmi cselszövényét, ha Jókai Mór regényben nem -irja. A Senki szigete azóta is fel-feltünedezik a szentimentális férfiak -képzelődéseinek folyóján, mint egy halkan zenélve, uszó hajó. A -boldogtalan és megnyugvást nem találó férfiak Senki szigetére -vágyakoznak, ahol Noémi kitárt karral vár rózsafái között minden derék -és szenvedő férfiut. - -A közelmult évtizedeken, mint egy régi naplóban olvasom, mikor a férfiak -még boldogtalanabbak voltak mert komolyabban éltek, szenvedtek, hittek -és reméltek, mikor a regényes érzelmek mind közönségesen feltalálhatók: -grófok, kereskedők és hajósgazdák szivében, Senki szigete még inkább -csalogatta a sebzett sziveket. - -Csapfi, a korábban emlitett szélhámos, (aki vénségére naplót -szerkesztett), abból tengette-lengette életét, hogy elkalauzolta az -utasokat Senki szigetére. Olykor egy erdélyi falucska, havas vagy tanya -szerepelt a sziget gyanánt, máskor valóban hajóval vitte a szerető -párokat a Vaskapu felé, ahol a csendes szigetet megközelitették. Jókai -fantázia ihlette rózsafái helyett sivár mohamedánházakat talált az -utazó, ámde mindenért kárpótolt az illuzió. Ez a bizonyos Csapfi Senki -szigete ügynökének nevezte magát. Jó darabig szélhámoskodott Pesten, -megrontott néhány fiatal életet, veszélybe csalt rajongó dámákat, bajba -sodort titkos szeretőket, midőn Senki szigetére kormányozta őket, honnan -csak nagy bajjal, néha egy egész élet csalódásának árával tudtak -visszatérni. Ámbátor nem mindenki hagyta ott a fogát. A tiszteletreméltó -hölgy, akit a régi napló emlit, egy esztendeig bujdosott Senki szigetén -– egy erdélyi falucskában tanitván kis gyermekeket és havonkint kocsin -és gyalogszerrel megérkezett J. gróf Pestről Senki szigetére, az -Aranyember ruhájában. A nagyon tisztelt urnő egy napon megunta Noémi -egyhangu boldogságát és visszatért a fővárosba. Szépszámu család -környezetében hunyta le szemét öregségében, midőn már csaknem minden -valamirevaló egyletnek elnöknője lett. - -Az emberek rejtett vágyódását Senki szigete, a néma boldogság után, -amelyet az aranytollu regényiró könyvbe irt, amelylyel Csapfi Valér az -elmult évtizedekben a fővárosban ügynökösködött: soha el nem muló -délibáb csüggedt vándorlásaink közben. Vajjon ki nem szeretné, érett -férfiu, Noémi önfeláldozó szerelmét, a csendes boldogságot, a rózsafákat -és halk alkonyatokat? - -A háboru már azelőtt is sok Senki szigetet dult fel, midőn a Timár -Mihályok hadba vonultak és Noémi hasztalan várt a sziklafokon a közelgő -hajóra. Hány szegény teremtés járkál Magyarországon, aki az ábrándozás -szigetén várta az imádott férfiut esőben és hóban, mig egy napon -ágyugolyók kezdtek hullani. Erdély havasai, távoli alföldi tanyák, dunai -biztos szigetek, ahol a soha el nem muló regényesség hölgyeit -rejtegették szentimentális férfiak, hogy majd egykor a nászinduló zenéje -mellett a nagyvilágba kivezessék őket, ellenség dulta, háboru sujtotta -világ lett. De a pesti kis lakás is, ahol egy-egy hölgy várta epedve az -esti órát, midőn kedvese, jövendőbelije, rejtegetett szerelme -megérkezik, elárvult fészek lett. Hadba szállott a gavallér és a -szépjövőjü hölgyet valamerre elsodorta a szél. A háboru csodálatos -regényeit most meg sem látjuk, észrevétlenül megyünk el a Senki szigete -mellett, ahol a szerelem lakott, nincs érkezésünk följegyezni a nőket, -akik ifjan vagy éretten már a háboru előtt is várakozással, -reménykedéssel töltötték az életüket, – a háboru harmadik esztendejében -pedig tán alig áll régi kunyhó, amelyben a várakozás mécsese pislogna. -Majd a háboru után, ha jön egy uj Jókai, meg lehetne irni a könyvtárakat -e kor végtelen szenvedéseiről, midőn a fájdalom ugy devalválódott -értékében, mint minden az életben, midőn senki sem hisz már semmiben, -csupán az elmult, régi emberek viselt dolgai keltenek bizalmat, akik még -a háboru előtt éltek. - -Ki hisz ma Senki szigetében, ha nem a szinház deszkáin látja az -Aranyember cimü eredeti drámában? Van olyan ábrándos sziv, amely a -csendes, rejtett, zavartalan boldogságért dobogna korunkban, midőn -bizonytalan a vonatok és gyorsparasztok járása, az erdélyi havasok -kertjeiből durva kezek tépik le az őszi rózsát, a dunai szigetet az -ellenséges tüzérség célpontnak választotta és csaknem hajszálon függ -mindnyájunknak az élete? Hol van az a Csapfi, e romantikus hazug, aki -manapság elhitetné a szenvedő szivekkel, hogy feltalálható Senki szigete -s rajta a boldogság? - -A mult idők bágyadt aranyán elkáprázik szemünk, amig a szinházban a -százesztendő előtti és még néhány év előtt valódinak vélt történetei -elvonulnak előttünk. Csodálatos, zsongitó regényesség áramlik a régimódi -drámából, a szép szinésznők szavaiból és kopott butorokból. - -Ilyen volt valamikor Magyarországon az élet? – kérdezzük magunkban, -mintha egy messzi tartományban járnánk, ahol egykori ismerőseink mind a -temetőbe kerültek. - -(Az Aranyember előadásán.) - - - - -UTAZÁS BÉCSBE. - -Carolus, Leopoldus, Franciscus császárok idejében, mikor a magyarok a -suba alatt a fokosukat vagy rövidnyelü, kurucos csákányokat is magukkal -vitték Bécsbe, farkasfogu komondor kullogott a sarkukban és -végrendeletet irtak, mielőtt elutaztak, a magyarok fogadója az -országuton, közel a vámvonalhoz és messze az István-toronytól foglalt -helyet, az idők folyamán hivták Tigrisnek, Zöld fának, Piros almának; -Martinovics idején a Jámbor utazóhoz volt cimezve. - -A bécsi utazás körülményes eljárás volt. Senki se ment önszántából -Bécsbe, legfeljebb nem régen Ocskay, aki vérrel és korommal felirta a -város falára, hogy ott járt. A jelentősebb magyarok pecsétes levéllel, -idéző-irással járultak az udvari kancelláriához, az ügyes-bajos emberek -egy szekérderéknyi pörös irást hoztak magukkal. Még a szászvári apát is -szivdobogva ment a Burgba, ahol pedig kivételes bejárata volt a császár -szobájáig, – mintha a hóhérbárdot érezte volna a feje fölött a titkos -folyósón. Tán a megtermett daliák, a fehérlábu királynő testőrzői -idejében volt jó dolguk a magyar leventéknek. A testőr kardcsörtetését -kalaplevétellel üdvözölte a bécsi polgár és a mosónők bálján a -harmónikás kénytelen volt átengedni táncosnőjét a keményöklü nemes -testőrnek. Korunkban, a szép Andrássy Gyula óta, leginkább a fekete -szakállas Szemere Miklóst ismerik Holzer kocsijából a bécsiek, mig a -tánctermekben az idős virágárusnők Wahrmannra és Blaskovicsra emlékeznek -a magyarok közül. Ám a magyar gavallérok mindig exotikus jelenségek -voltak Bécsben, mint Párisban a perzsa hercegek. Keletiesen gazdag -borravalók egy időre ismerőssé tettek néhány magyar nevet a pincérek, -fiákeresok és orfeumhölgyek körében, Péchy piros szegfüjét is jól -ismerték a Freudenauban, a gusztusos Kopácsy Juliskát a szinpadról, -Vörös Elek primást az éjjeli mulatóból. És boldogult Rudolf hercegünk -idejében Rohonczy Gedeont és Károlyi Istvánt éppen ugy látták Bécsben, -mint a velszi herceget. Ottó herceg társaságában is sürün mutatkoztak -magyar tisztek. Mig az irók közül a pirosmellényes, fehérszakállu öreg -költő Erdélyi Gyulát vették tudomásul az Almánál és a Sachernél. - -Ámde mindez a kalendárium hátulsó lapjaira tartozik, ahol az adomák és -tréfák helyet foglalnak. Vagy a bús élettörténetekből való epizód volt -Bécs, ha emlékszünk Kármán József titokzatos bádeni villájára és a benne -álmodozó magasrangu hölgyre, vagy a kegyes hercegnőre, aki a főhadnagyot -szerette… Többnyire nehéz sóhajjal és meglehetős félelemmel tette lábát -a bécsi földre az ügyes-bajos magyar. Mindig voltak elszánt perlekedők, -akik nemcsak a magyar anekdotakört gazdagitották vagyonőrlő -szenvedélyükkel, hanem az utikalandok gyüjteményét is szaporitották. -Avas kutyabőrök, ronggyá kopott családi iratok, zsiros diósgyőri árkusok -járták meg az utat Bécs és Magyarország között a perlekedők -tarisznyájában. Mikor már idehaza minden elveszettnek látszott, a -haldoklók gyermekeiknek és unokáiknak meghagyogatták, hogy a családi per -továbbvitelére Bécsbe, a császárhoz forduljanak. Nemzedékről nemzedékre -szálltak az irások, amelyek féligmeddig már legendák lettek. - -Nem volt olyan magyar familia az elmult századokban, amelylyel valamely -sérelem, igazságtalanság, perlekedésre való ok ne történt volna. A -franciafedelü nemesi kuriákban vagy a düledező kapubálványu köznemesi -hajlékokban álmok éltek régi, elkobzott birtokokról, elmerült családi -fényről, legendás gazdagságról. Beláthatatlan földek jogos örökösének -képzelte magát minden elszegényedett nemes ember. A király elvette -valamiért a birtokot, nótába fogták az ősapát, a király adja vissza a -családi vagyont. A kurucok, hajduk, szabadságharcosok többnyire -megfosztattak javaiktól. Osztrák generálisok, jött-mentek birtokolták a -földeket, amelyek az első hóditásból valók voltak. A birtokáról elüzött -család tovább élt, reménykedett, pörölt, kérvényezett… Ha nemzeti -multunkat figyelemmel nézzük, nem is csodálható, hogy a pörösködés -szenvedély lett hazánkban. - -És a pör többnyire Bécsben végződött, a császárnál, ahová végső -elkeseredésében, reménységében, szegre akasztva nemzeti meggyőződését, -ősei hitvallását, elindult az ügyes-bajos magyar. - -* * * - -Hozott valaki eredményt haza Bécsből a pörösködők közül? - -A legtöbb sohasem juthatott a császár elébe. A régi érempénzekről ismert -császárokat életükben majdnem oly gondosan őrizték tanácsosaik és -szolgáik, mint halálukban a kapucinusok. A parókás császárok a legtöbbet -akkor tudtak Magyarországról, mikor Ocskay gyujtogatott az elővárosban. -A jó királynő, Mária Terézia, gazdasszonyos jósággal meghallgatta a -feketegatyáju pórokat, de az öklelő bajszu, keserves magyarokat ő sem -engedte szine elébe. A Piros almánál vagy a Zöld fánál, az országut -tájékán hónapokig üldögélt a magyar, reménykedve valamely csodában, mig -utolsó szalonnadarabját megosztotta kutyájával és tarisznyájával -visszaballagott hazájába. A legtöbb magyar sohasem jutott el a -belvárosba. Puszták és falvak népe megrettenve bámult a messzi -tornyokra, mint a Bakony bujdosói, a Hadurt imádó ősmagyarok egykor a -fehérvári tornyokra. Hisz Budán sem jött közelebb a vidéki magyar a -Fehér Farkasnál, Pesten a szalmás Griffnél; hogyan merészelte volna -Bécsben a glacisra tenni a lábát! Még a franciás müveltségü és -szinészkedő szerzetes, a császár barátja sem szívesen járkált nappal a -keskeny bécsi utcákon: ama bizonyos apát, aki a papirkereskedésben, -homályos irodában Mirabeau szavait először ismételte: „A forradalom -körülutazza a világot.“ - -Az ügyes-bajos magyar bizony ottragadt az elővárosban, medvetáncoltatók, -cigányok, vándorlegények, félkéz kalmárok martalékául. Valamely régi -memoárban olvastam bizonyos Hitzingről (bécsi előváros közönségesen), -akinek összeköttetése volt az udvarral, ha azért megfelelő pénzösszeget -kapott. Hitzing a fogadós utján megkopasztotta a pörösködő magyarokat és -a régi memoárban óva inti olvasóit az öreg magyar a bőbeszédü bécsi -sógortól. A vén Riszdorfer János, a nyiregyházi nótárius csaknem egy -esztendőt töltött a bécsi külvárosi fogadóban. Valamely pöre volt a -városnak és a nagyeszü nótáriust Bécsbe utaztatták. Elindult a város -pennája és nem jött vissza. Esztendő mulva derült ki, hogy a jeles -Riszdorfer János zálogban maradt a bécsi fogadóban, miután hónapokig -hiába irta egyik instanciát a másik után, hogy a császár elébe jusson. A -nyiregyházi tanács végre Riszdorferné asszonyt, a hajdani szépséges és -kardos menyecskét ünnepélyesen felkérte, hogy váltaná ki a zálogból a -város eszét. A katonás asszony felpakkolt és elindult Bécs városába, -hogy a rejtőzködő pennát felkeresse. (Gyermekkoromban gyakran hallgattam -e kalandos történetet.) A nótáriusné aztán nemcsak a rabló fogadóssal és -medvetáncoltató népséggel bánt el, hanem kieszközölte, hogy a császár -meghallgassa a nyiregyháziak panaszát. Az öreg Riszdorfer azonban -sohasem beszélt arról, hogyan került haza Bécsből Nyiregyházára az -ötvenes években. - -* * * - -A mai Bécs, véleményem szerint, semmiben sem különbözik a régi -anekdotabeli Bécstől, ami a magyarokat illeti. A bécsi utcákon ugy -észreveszik a ténfergő magyart, mint a külső kerepesi-uti boltos a -vidékit. Néhány pesti kereskedő, ügynök, vagy kalandor mozog csupán -teljes biztonsággal a Kärntnerstrasszén, de ugyanezek Berlinben vagy -Párisban is megállják a helyüket. A legtöbb magyar – legyen bár -budapesti – falusi megvetést vagy bámulatot érez a paloták és terek -városában. A Sacher télikertjében, vagy Riedl kávéházában mindnyájan ugy -érezzük, hogy a hátunkra van ragasztva egy cédula, amely azt adja hirül, -hogy magyarok vagyunk. A nevezetes kis sörházak, ahol a zenélő óra régi -Strausz-valcert játszik, a bormérések, ahol az Augusztin-korabeli -nótákat még ismerik, eltünedezőben vannak Bécsben és Budapesten is. A -kedélyes bécsi korcsmák, ahol a régi pesti belvárost véltük feltalálni, -a pörkölt és virsli szagát, a félhomályos boltozatok alatt serező -polgárokat és a falon függő képes ujság trikós-kisasszonya, mint egy -messzi, romlott, nagyvilág hirnöke mosolygott az évszázados nevü -utcácskában, a kedélyes Bécs manapság éppen ugy elrejtőzik az idegen -előtt, mint az igazi pesti jókedv eltünt a belváros ujjáépitésével. Hová -lettek azok az öreg bécsi polgárok, akiket egykor a Harangnál -hallgattam, akik fiatalkorából ismerték a császárt és az öreg -főhercegasszonyokat? Hová lett az a sok korcsma a fiáker-állomások -környékéről, ahová nyugodtan nyitott be a tájékozott bécsi sör- és -borivó, – az ital pompás és tiszta volt e helyeken, – ahol Bratfisch -üldögélt? Hol vannak a kis kávémérések, ahol nyugalomba vonult -sánzonettek és orfeumdámák harisnyát kötöttek és a pesti Kék macskáról -és a Flóra-termekről beszéltek a hallgató ifjunak? A polgárlakások a -szük utcácskákban, ahol madárkalitka lógott, a házi kisasszony szőkén, -piszén és rózsaszinü arccal fogadta az ablak alatti sétát, kis -cukrászdában üldögélt délután a fiatal menyecske és esténként a pajkos -masamódok lepték el a Ringet? A pesti belvárost megtaláltuk Bécsben, -amig a belváros a régi volt és a „kedélyes Bécs“ valóban létezett, -nemcsak a harmónikás elővárosi kertekben, hanem az István-torony -közelében. - -Ámde ekkor sem szerették jobban a magyarokat, mint manapság szeretik. A -fiákereseknek most is meglesz a maguk megjegyzése a diszmagyaros -urakról, akik nem nyujtottak át borravalót és a nők, a tarkaszoknyás, -nevetős, hangos, kövérkés bécsi nők legfeljebb annyit vesznek tudomásul, -hogy a magyarok manapság kevesebb bajuszpedrőt használnak, mint Ocskay -idejében. Testvériségről, atyafiságról, csókolózó szeretetről szó lehet -a fehér asztalnál, de az ügyes-bajos magyarok a hódolás után is az -országuti fogadóban üldögélhetnek, ha igazukat Bécsbe mennek keresni. - - - - -IRÓK BŐJTJE. - -Mikor Emich meg Ráth Mór voltak valamirevaló könyvárusok Pesten, egy-egy -uj magyar könyvnek a megjelenése oly ünnepélyes, meghatott, szinte -áhitatos esemény volt, hogy a pesti szalónokban, korcsmákban napokkal -előbb beszélgettek a készülő könyvkiadásról; a vidéken, a jóságos -Magyarországon pedig félesztendő mulva tudták meg egy Pesten járt -nagybácsi szivességéből, vagy egy meggondolt, lassan megfogalmazott -kritikai ismertetésből, amely a hirlapban megjelent, hogy az „Esther -szerzője“ uj regényt irt, Lisznyai verseket… A könyvárusok megannyi -tiszteletreméltó belvárosi polgárok, az irók és a költők szent emberek. - -Az élet olcsó volt és különben is a költő tudta magát mihez tartani az -életviszonyok között. A poéta meggyőződése volt, hogy a sorsüldözöttnek, -szegénynek jelöltetett meg a homlokán már fogantatása percében; -igénytelenül, ócska köpönyegben, hideg szobában és a végén a kórházi -ágyon tervezte már kezdetben életét. Egyetlen sem akadt a pályatársak -között, aki valaha arra számitott, hogy négyesfogaton hajt végig a -Sugár-uton pályabér gyanánt. Ellenben valamennyi tudta, hogy örök -szegénységet fogadott, mint a szerzetesek. Esőverte kabát, rongyos -köpenyeg, boldogtalan sziv… Sok jó és rossz verset irtak eleink. Az -iskolában tanitották, hogy Petőfi Sándor a pipája tüzénél melengette a -kezét télen Debrecenben, Csokonai kántor volt és a hanvai tiszteletes -más társaság hiján: a falusi bakterral vitázott az asztrológiáról… A -költői pálya soha sem igért semmit. Lehetséges, hogy egyszer eljut a -pályázó a Kispipába és Endrődi Sándor szomszédságában üldögélhet… -Benyithat éjszaka a régi Fiume-kávéházba, lapiró lehet az Egyetértésnél, -Emich egyszer megveszi a könyvét, Ráth Mórnál a kirakatba teszik, -Császár Elemér doktor ir majd róla valamely ostobaságot a lapjába, tiz -vagy husz esztendő mulva, midőn már a kis vidéki boltokban elharvadnak, -megsárgulnak a könyvei: önmaga is elfelejti, hogy valaha a költői -pályára készült és abból akart megélni, amit a könyvárusok ócska -zacskóból penészes tallérok alakjában a bolti asztalra leolvasnak… -Hőskor volt ez! Az irók ugy érkeznek vala Pestre, mint az ó-francia -regényekben a kalandorok Párisba. - -Ezért volt áhitatos, emlékezetes az óra, midőn a kézisajtóból kikerült -az első példánya valamely magyar könyvnek; iró és kiadó meghatottan -állottak az ujszülött felett. Vajjon eladják-e az ezer példányt, amit a -friss könyvből nyomtattak? A költő esküvőjére nem mehetett oly -felmagasztosult hangulatban, mint könyve megjelenéséhez. És a -becsületes, öreg kiadók őrömmel, büszkeséggel jelentették a homályos -könyvesboltban: „Ma itt járt Erzsébet királyné udvarhölgye és egy -példányt vásárolt a felséges asszony könyvtára részére“. Az iró ur a -Pipában foghegyről beszélt Karikás korcsmárossal. - -* * * - -Emich magyar nemes lett és meghalt. Ráth Mór boltjában többé nem üldögél -Deák Ferenc. A magyar könyvkiadást más alapokra fektették, mint a -Corvinában irni szokták. A nagyközönségnek nyomtatják a könyveket, nem -pedig azon falusi ismerősök részére, akiket Lisznyai cifra szürben, -Benedek Aladár lóháton meglátogatott és az előfizetést megejtette. A -könyvkiadás nem templomi hangulat, a könyvárusok immár nem csodálkoznak, -ha 6–7000 példányban is eladnak egy magyar könyvet. Tudomásunk van -arról, hogy csaknem minden könyvet eladnak, amelyet egy ismertebb -könyvkiadó vált magához. És most, a háboru alatt, olyan könyv-éhség -támadt Magyarországon, amelyre senki sem számitott, – elsősorban a -könyvkiadók csodálkoztak. - -Most már csaknem mindenki olvas Magyarországon hirlapot és a hirlapok -révén kedve kerekedik a könyvolvasáshoz. Nem a delizsánc, vagy a pesti -őszi vásár terjeszti a könyveket, egy uj könyv megjelenésének -hirüladásához nem hónapokra van szükség; – szinte önmagától, néha -biztatás, rábeszélés nélkül vásárol meg a közönség egyes könyveket, még -ha a kritika itélőszéke előtt elmarasztalták is a könyv szerzőjét. Az -öreg Emich és Aigner Lajos ugyancsak csóválnák a fejüket egy mai -könyvesbolt szerkezetén. A könyvvásárlók bejönnek a boltba, anélkül, -hogy hivná őket valaki. Falusi kisasszonyok, előkelő dámák, nagy -elfoglaltságu urak, diákok, mesteremberek: egyformán veszik az uj -könyvet. És most a háboruban, csatában lévő véreink között jelentkezett -olyan könyvvásárlási kedv, amelyre a magyar könyvkiadók nem számitottak. - -Csaknem minden magyar könyvet megvettek karácsony tájékán. Megvették a -háborus-könyvet, megvették a regényt, a verset, a filozófiát. -Tizenhathónapos leirhatatlan fizikai fáradalmak után a harcos katona -megszomjazott a könyvek apró betüire. De az itthonmaradottak is valamely -utbaigazitást kaphattak, hogy a könyvekben keressék a vigaszt, a -felejtést, a megnyugvást, a szórakozást: a könyvesboltok ajtaján -naphosszant csilingelt a csengő, mint a vidéki boltosnál, hol a legjobb -ostornyelet lehet kapni. Kerestek válogattak a magyar könyvek között. -Mérlegeltek, kritizáltak, tünődtek a felvágatlan könyvek felett. Végül -valamennyit megvették, amely uj volt. A karácsony táján megjelent magyar -könyvek általános keresletnek örvendeztek. - -Ellenben alig jelent meg tiznél több magyar könyv a karácsonyi -könyvvásár tiszteletére. Karácsonykor, mikor a kiadók a pincében és a -padláson elásott könyveiket is forgalomba hozzák; mikor a könyvárus -eladja a husz év előtt megjelent könyveket; midőn anyák, apák, -nagybácsik két kézzel viszik az ifjusági és gyermekkönyveket: alig -jelent meg Budapesten magyar könyv. Ha az öreg Emich élt volna, ő tudta -volna ezt előre. Hisz neki még csaknem alkudozni kellett a vevőivel, -mint a kanavászosnak, mégis eladta a reábizott könyveket! Mily könnyü a -helyzete a mai könyvárusnak, aki szabott áron dolgozik, mint a patikus -és nem kénytelen a József-napi vásárokra várni, hogy a felvidékről -Pestre fuvarozzon egy félbolond falusi uraság, aki könyvtárat tart. - -Tehát alig volt uj magyar könyv a karácsonyi könyvpiacon. Volt azonban -német könyv! Száz meg száz uj német könyv jelent meg a szövetséges -ország nyomdáiban. A pesti könyvárusok kirakataiban csak német könyvet -lehetett látni, – hisz magyar nem volt. És a magyarság, a nemzet, a -magyar élet e bibliai karácsonyán: ezer és ezer uj német könyvet vett -Magyarországon, mert a néhány uj magyar könyv eltünt a német ezredek -között. - -A könyvkiadók – akik ezen tapasztalatukat egy ujságiró ceruzája alá -diktálták – csodálkoznak, hogy a közönség mennyire pártolta karácsonykor -a német irodalmat! - -Emich nem csodálkozott volna, hanem gondoskodik vala uj és ujabb és -mindig ujabb magyar könyvekről. - - - - -ŐSZI LÁBAK. - -Pesten elszaporodtak a patkányok és a kéteshirü nők. Estefelé és éjjel, -– mikor a függönyök leereszkednek az ablakokra, mintha e nappali előadás -után a szinészek hazamennének sirni, – a kis tereken a gázlámpák ugy -lobognak, mint hazatérő lelkek, – a külvárosban a házmester azt álmodja, -hogy erősen csengetnek a kapun a galiciai mezőkön elmaradt szobaurak, – -az ágyak hidegek, mint a vizes sirok Lengyelországban, – estefelé és -éjjel patkány szalad el a lábad előtt az utcán, szoknyafodrát emeli -tanulatlan nő, a félretaposott sarku cipőnek mohó, éhes szeme van… -Mennyi mindent lehetne irni a ferdesarku pesti cipőkről, amelyek -alkonyattal ellepik az utcákat! Egykor ujak voltak a cipők, fiatalság, -reménység, bizalom feszitette a bokán a harisnyát, majd fáradtabban -lengett a derék, a francia piperének csak cifra doboza maradt meg, a -tábori levelezőlapokat belepte a por legyezőben, uj bluzt nem küldött a -vitéz és a sarok mind ferdébb lett a cipőn. Az árvagyermeket jobban -szeretem a göndöritett haju gyermeknél; a szegény, éhező, hervadó nők -mély részvétet ébresztenek bennem, amint mennek, igyekeznek, sietnek; -szentnek, tudatlannak, ártatlannak hiszem azt a nőt, aki rossz -cipőcskéjében próbál hóditani az esti bálon Pesten. Szegények! – -gondolom. Csak meg ne szólitsanak. - -* * * - -Az ősz Pesten: a nagyvilág, a divat, a szép élet megérkezési ideje, -irták valamikor a divatlap szerkesztők. A regénykönyvek olvasását -félbenhagyták a falusi kastélyokban, amidőn a vándor szél megcsörgette a -parasztházak ereszein a pirosló paprikafüzért. - -Asszonyom, akit még falun maraszt a méla őszi napsugár, egy befejezetlen -regény elolvasása vagy átélése, a szőlőhegyek aranya vagy a bánatos -elvonultság, amely helyesebb és indokoltabb mostanság, mint a -szentimentális korokban, tudósitom őket, hogy a lábak még mindig -divatosak Pesten. - -A lábak divatja e század eleje, amiről még nagyon sokat fognak irni a -korok sirásói. Selyemharisnya és magasszáru gombos cipő a rövid szoknya -alatt: e jelben áll a háborus divat. - -A minap, midőn ünnepnapot rendelt az izraelita kalendárium, déli órában, -a templomokból jövet Kelet, ezeregyéjszaka és raffinált nyugati izlés -vonult el szemünk előtt a pesti utcákon. Gyönyörü zsidónők selyemruhái -suhogtak, mintha az Esther cimü Jósika-regényből lépkedtek volna elő; a -lábak lépésében Kelet imbolygott, mint a buja rózsaillat, sötétkék, -ázsiai csillagokkal kirakott égboltozat alatt. A szemekről, a hosszunapi -asszonyszemekről csak egy fiatal és ártatlan szerzetes irhatna megfelelő -sorokat. A zsidónők napja e különben szomorkodásra és bőjtölésre rendelt -nap. A legjobb ruhájukat veszik magukra, mintha valóban Isten elé -járulnának. Megszépülnek, felragyognak, mint titkos szekrények mélyén -rejtegetett ékkövek, amint napvilágra kerülnek. Beillatositják a -körutakat, mintha jószagu, kibontott asszonyhajak lobognának. És -megmutatják a lábukat a rövid szoknya alatt, mintha a könnyek és -bánatok, a gyászok és jajgatások mind a templomok sötétjében maradtak -volna. Mintha csak egy óráig tartana a szépséges, örömteljes, kábitó -illatu életük, délben, napsugár alatt, amig a templomból hazáig mennek -az utcákon. A bús ima után és otthon váró sirás előtt – mindenki -sirdogál mostanában Pesten, mikor egyedül van, – egy félórára -felragyognak a napfényre került keleti ékszerek. Ezeregyéjszaka különös -mesealakjai, ótestamentumi derekak, hullámos hajzatu fejek, amelyekre a -divatos kalap helyett a vizmeritő korsót lehet elképzelni és lábak, -amelyek nem fáradtak, nem durvultak el a pusztában való bolyongásban -sem: mennek a pesti utcákon. Keleten vagyunk, délben, egy óra hosszáig. - -* * * - -Egy szép lábról szeretnék irni, egy nyerges, nagyon formás, asszonyos -teltségü lábról, amelynek lépésében az egészséges, szerelmes élet ropog, -mint a kivánság. - -Egy fiatal és egészséges kofaasszonyé e láb, aki hasonlatos kemény -paradicsomjaihoz és jószagu körtvéihez. Az ajka vérbő, mint az érett -szőlőbogyó. Hervatag őszi mezőkről, hol még a későn érő gyümölcsöktől -illatosak a fák, kölcsönözte kankalinszinü haját. - -És a karján bizonyosan híves és ropogós a hus, mint az uj káposzta -levele. Pesti kofa, egy kis téren árul bódéban, nevetős hangja a hamvas -gyümölcs alatt görnyedő szilvafákat játssza képzeletem elé: a mozdulata, -mint az almafákon a gyümölcsszedő menyecskék mozdulata, midőn a játékos -szél lengeti ruhájukat. Sárga rigó énekel az aranypiros szőlőhegyen, -amikor kacag. Bizonyosan almafán született, rózsaszinü virágpehely -alakjában, mielőtt kofa lett Pesten. - -A multkor a gyümölcsös természet e vig kereskedője kiugrott a -káposztafejek közül bódéjából és az utcán egy patkányra helyezte lábát. - -Este volt és a gázlámpák a kis térségen, Pesten és a messzi Budán nagyon -sok női láb lépései körül libegtek, mint orosz mocsarak lidérclángjai, -ám ebben az irányban e bátor, egészséges asszonylábnak volt a legnagyobb -sikere a városban. - -A kofa – mert talán egy kicsit félt a lába alatt vonagló patkánytól – -megemelte a szoknyáját. A járókelők megállottak. A patkányt nézték vagy -az asszony egészséges, formás lábát? Olcsó félcipő volt a lábon, -amilyenben a gyermeklányok iskolába mennek. - -– Patkány! – mondta szégyenlősen nevetve, bocsánatkérőleg, hogy -illetlenül, bokáig megmutatja a lábát, holott ez nem kenyere. - -Az utca hölgyei hivatásos cipőikben, szinházba lépkedő uridámák finom -köntöseikben megállottak. - -– Patkány, – szólt a hir és mindenki ijedten megemelintette a -szoknyáját. Kisleányok, gyémántos delnők, szobalányok és masamódok -álltak a kis téren, amelynek régies hangulata a Három muskétás Párisából -való. Vasalónők és boltikisasszonyok érkeztek az üzletekből. A „fasori -hercegnő“ lábához hasonlatos kofaláb körül gyürübe állottak a nők, -akiknek arcán játékos, gyermekes, félős mosoly játszadozott a gonosz -vagy férficsábitó indulatok helyett. És mindnyájan felkapták a -szoknyájukat, mikor meghallották, hogy miről van szó. - -– Patkány, – mondták a gázlámpák, a nagy fák, a furcsa kis kofabódék, a -kiváncsi paradicsomok. - -A szoknyájukat tartó nők csoportja közepén, mint a schönbrunni kertekben -a szökőkut erdei nimfája, állott az egészséges, fiatal asszony. Uri -férfiak érkeztek és látszólag szórakozott arccal nézték a különös -helyzetü nőket. Valaki a rendőrségre akart telefonálni. Kistermetü, -egérszemü hirlapiró leugrott a villamoskocsiról. Féllábu katona -szomorkás arcán játszi mosoly derült. „Pocok!“ mondta a katona. - -„A közelben állomásozó bérkocsisok“, amint a rendőri tudósitásokban -szoktuk olvasni, elősiettek, nagybundás emberek nehézkesen ugráltak le a -bakról és a szép kofaasszony segitségére mentek. Zsineget hoztak, -megkötözték a patkány farkát az asszony lába alatt, talán meg is csipték -e közben a bokáját. De a formás láb, az est szenzációja helyén maradt, -mig a patkányt végleg bilincsbe verték. - -Aztán diadalmasan elvitték a patkányt. A kofaasszony elpirulva, -szégyenkezve visszaült bódéjába és a szoknya alatt eldugta a lábait, -mintha e lábak bünt követtek volna el és most a rendőr keresi, mint -csinytevő gyereket. - -A női szoknyák leereszkedtek a téren és mindenki dolgára ment. - -* * * - -A magtárak, éléskamarák, pincék lakói, a patkányok, a felhalmozott -élelmü, téli hadjáratra felkészült Budapesten egyelőre nagyon -elszaporodtak. Talán a vidéki patkányok is ideköltöztek. Vajjon meddig -tart a jódolguk? - - - - -MARISKA BÉCSBEN. - -Egy régies, álmos osztrák városkában, ahol a háztetők szine piros, mint -a lányok köténye és a sáncárokban, magas hid alatt aluszékonyan, zölden, -mint a temetői lonc, viz folydogál és mindenféle furcsa ablakok néznek a -sáncra, amelyek mögött elátkozott szőke lányok mogorva lovagokat várnak, -holdas éjszakákon egy ház előtt elsétáltam, ahol magyar komondor ugatta -a holdat. - -A komondor nevezetessége volt a városkának. Mindenki ismerte a hangját, -a polgárok fejükre huzták a hálósapkát, ha a pusztai magyar kutya öblös -hangja felcsattant a háztetők között. A kutya gazdája egy nyugalmazott -magyar katonatiszt álmában bizonyára a Hortobágyra, vagy egy nyirségi -udvarházba képzelte magát… ezüstszinü nyárfák sorakoznak az éj -fehérségében elvesző látóhatáron… pásztorok tüze piroslik a ködös mezőn, -mint a népmese… Bodrinak hivják a házőrző ebet és Rákóczi vén hársfája a -mendemondák sóhajtásával leng néha az éji szélben. - -Egy pusztai magyar kutya hangja ott az idegen városban, hazafelé való -elmélázásra késztetett, furulyaszó hangzott valahol a távolban és a -házak árnyékából mindjárt kilép Ocskay varkocsos hajduja, aki erre -járván, talpára állott a kengyelben, hogy az emeleti ablak mögött -elátkozottan fonó kisasszonyok szivét elérje. - -A hortobágyi komondor a nyugdijas tiszt udvarán azt jelentette, hogy -kelet felé egy tündérország terül el, lengő nyárfák szegélyezik az -utakat, nedvdus, aranyzöld mezők felett mélázva szállong a madár és a -cirkamlós Tisza mentén egy kőris-erdőben vadgalamb bug a folyóban alvó -Attila királynak; a pázsiton az ürgék házai felett az anyánk napfehér -ludjai gágognak és szende ifju jegyesünk szorgalmas kis keze ábrándozó -rokkát pörget egy halk házban, ahonnan a kémény füstje oly fodrosan -száll a tető felett, mint a gyermekek rajzolják a füstöt. Ez volt -Magyarország, midőn estenden ugatni kezdett egy lompos házőrző a régies, -a kalandos osztrák városkában, ahol a fogadónak (a Posthoz volt cimezve) -ajtajai és ablakai oly rosszul záródtak, mintha a köpenyeges, homlokba -huzott kalapos utazók mind azért érkeznének az elhagyott városba, hogy -itt önkezüleg véget vessenek immár céltalan életüknek. Egy hátrafésült -haju, fehér homloku, bibliai arcu hölgy arcképe marad az éjjeli -szekrényen, aki egykor őrangyaluk, később a legnagyobb fájdalmuk lett. - -A komondor hüségesen ugatta a holdvilágot. A képzelet gyorsparaszt -szekéren utazott haza szép Magyarországba. - -Akik sokat barangolnak külföldön, messzi hideg országokban, ahol a -közömbös tekintet elmulik felettünk, mint Pesten a bukovinai csángók -felett, azt beszélik, hogy néha egy magyar ujságpéldány vagy egy -boltfelirat olyan hurokat üt meg a szivükben, amely érzelmekről azelőtt -tudomásuk nem volt. - -Párisban egy nóta, amit huszárnadrágos cigányok muzsikálnak, -Helgolandban egy tolmács, aki azelőtt egy budapesti szálloda -szolgálatában állott, Kopenhágában az esti lap példánya a pályaudvaron, -Szalonikiban egy mozgó gyógyszertáros, aki Pesten panorámás volt, -Newyorkban egy bankház, amelynek reklámtábláján többek között az is -olvasható: „pénzküldemények elfogadtatnak Magyarországba“, Londonban egy -hotel halljában zsokék téli pihenés alatt Teleki László lováról -beszélgetnek, Bukarestben egy artistalány pesti hirlapiró arcképét -hordja a rediküljében, Moszkvában egy öreg orosz földesur vengerkában -(magyarkában), – amint Turgenjev regényeiben még a zsinóros bekecset -nevezi – száll ki a trojkából, egy montecarlói étterem terraszán Bunkó -bandája muzsikál, Károlyi Mihály négy lovon hajtat a párisi ligetben, -egy berlini kávéházban hosszuhaju, ifju magyar iró üldögél az ablaknál, -az epsomi gyepen Batthyány Elemér cilindere fénylik a lordok -társaságában, Jókai Mór regénye szerénykedik egy stockholmi -könyvkereskedő kirakatában… Mindezen dolgok, amelyek itthon közömbös -érzelmeket ébresztenének, messze, idegenben szinte varázslatos módon -kezdik el játékukat a képzelemmel. Magyar juhászkutyák ők a távoli -városokban, hangjuk elandalit, elmerengtet kis magyar falvak felé, -amelyek mellett megállás nélkül szokott elhaladni a személyvonat és -Budapest, e furcsa város Krisztiániából a földkerekség legcsábitóbb -metropolisának látszik. - -És ha a szinlapok – idegen, hideg, közönyös városok tarka cédulái olykor -egy magyar iró nevével megjelölten foglalják el helyüket a fogadó -előcsarnokában és a hirdető oszlopon, nincsen olyan magyar, aki nem -szivdobogva, lelkes hangulatban váltaná meg jegyét a pénztárnál -Newyorkban vagy Londonban. „Az ördög“ egykor – bejárván a világot – -talán egy délamerikai, jenkivé lett ültetvényes szivében ébresztette fel -a harangszót, amelyet egykor, gyermekkorában Magyarországon hallott. -Londoni magyaroktól hallottam, hogy szivdobogással, boldogan és sohasem -érzett nemzeti büszkeséggel hallgatták a szinházi közönség tapsát a -Leányvásár előadása után. - -Itthon bánthatjuk, lenézhetjük, megvethetjük egymást. De odakint, a -hidegszivü, földrajzban és politikában járatlan nemzetek előtt, mindig -lángot vet a magyar származásu könyvkereskedősegéd vagy gyári mérnök -szeme, amikor magyar iró sikere vagy sikertelensége felett dönt egy -mulatni és szórakozni óhajtó szinházközönség itélete. Ilyenkor a nemzeti -becsület és virtus fojtogatja a lélekzetet, hivják F. Molnárnak vagy (?) -Emerich Kálmánnak a szinlapon megnevezett magyar költőt. - -A szinpad a legnagyobb nyilvánosság, ahol költő pozitiv, szinte testi -érintkezésbe kerül a közönséggel. A nyomtatott betü elzárt kastély vagy -elhagyatott padlás-szobácska, ahol kedvére bőghet a fájdalmas lakó, -hazudozhat a sánta könyvtáros, vallhat szerelmet az életnek, nőknek, -örömöknek és bánatoknak a tulajdonos, az ólomból holnap uj betüket -öntenek, amelyek uj szavakat és más érzelmeket közvetitenek a rezonans -szivekkel. És minden nyomtatási célokra dolgozó iró létesithet magának -külön postahivatalt. Egyik csak a gipszbeöntött lábu gentlemaneknek -küldheti levelét, a másik elhagyott nők számára dalol éjszaka egy budai -házban; a vadházasságban sinylődő poéta meggyőződéssel énekel a szent -családi élet örömeiről és a fogatlan dalnok magasztalhatja az alabástrom -sövényt az emberi szájban. A nyomtatott betü tollnoka lakhatik Pesten a -Royal-szállóban, vagy Döblingben, a tébolydában, soha sem kerül a -publikum öt-érzékének a közelségébe. A nyomtatás alá dolgozó iró a -mosdatlanság reménytelenségével üldögélhet vackán, itt-ott megüt egy -szivet, a tanitókisasszonyban faluhelyen vagy unatkozó öregur kezében -szétreped a régi Egyetértés. A félénk és udvariaskodó levelek, amelyeket -többnyire a költő intéz önmagához müve kinyomatása után, drága, könyes -szemü anekdotái a pályabérnek, az elismerésnek, a tiszteletnek. Kis -állomáson, amelynek két vonatja van napjában, a pénztárosné elkalandozik -az irók cselszövényes irásain és ha nincs éppen vásár a környéken, -levelet küld a lapirodába, közölvén nézeteit esetleg reménytelenségeit -ama frakkos, ellenállhatatlan férfiuról, aki Pankotai vagy Szindbád -álnevek alatt megtöri hiszékeny nők szivét. A nyomtatott betü egy -félénk, igénytelen vándorlegény, aki legfeljebb egy éjszakára kér -fedelet kóborlásában, mig a szinpadi szó ostorcsergéssel, négylovas -batáron, dolmányos püspöki hajduval a bakon vágtat végig a sziveken, -szemeken, fantáziákon. - -Ugyanezért nagyon fájdalmasan érinthet mindenkit, aki a kuvasz ugatásban -egy osztrák városkában a hortobágyi szél zugását is meghallja, hogy egy -bécsi szinpadon ismét csunyán elbántak a magyarokkal. Egy nem minden -tehetség nélkül való, jól táplált zeneszerző, aki megjelenésével egy -furcsa véletlen folytán a tükörtojás parajjal nevü eledelre emlékeztet, -operett-zenét irt és az operettben a magyarokat bárgyu, ostoba és nekünk -megszégyenitő formában vezetik a rivalda elé a szerzők. A régi -Mikoschok, betyárok, puszták, hajdukok vonulnak fel a bécsi operettben. -Ősi figurák, ahogyan határainkon tul bennünket elképzeltek. A -huszárnadrágos cigányok, a gatyák, a bokorugrós szoknyák, a szégyenletes -fokoschok, gulyások, paprikák és minden más hitvány, fantázia nélküli -ostobaságok, amiket hajdanában a magyarokról jellemzőnek kitaláltak, -irtak, beszéltek, a bécsi operettben sarkantyus csizmában a nézőközönség -elé vonul. - -Mily gonosz, olcsó és megvetendő dolog szép hazánk multját vagy jelenét -trikónadrágos, repedtsarku bécsi szinésznék szájára adni, nagyképü, -csepürágó bohócokat öltöztetni magyar ruhába, amikor a honvédek -hőstetteiről e háboru alatt az ausztráliai gyermekek is tudnak már és a -magyarok páratlan önfeláldozásáról a négernyelvü hirlapok is irtak a -cukor-ültetvények területén. Mily orcapirulással üldögélhet a bécsi -magyar a szinházban és a magyar származásu zeneszerző lelketlen, üzleti -zongorázása mily kinos, szégyenletes érzéseket ébreszthet a néző -magyarban, aki a legutóbbi napokig csak azt hallhatta hazájáról, hogy -innen dalolva és piros rózsával mennek a honvédek, el a háboruba, a -halálba!… - -* * * - -A komondor, amely egykor, régen a holdat ugatta őszi éjszakákon, -megszólalhatna egyszer a bécsi szinház tájékán. Talán az önfeláldozásunk -és minden képzeletet felülmuló erőfeszitésünk e szörnyü háboruban -megérdemeltetné e nemzettel, hogy ostoba, festett arcu fajankó ne legyen -többé a magyar még a bécsi operettekben sem. Drága, ábrándos, -csillagszemü szüzeink, dushaju, Petőfi-dalu, tiszai holdtölte és -balatoni nyári alkony ábrándu leányaink, szemérmes, hótiszta lelkü -Mariskáink ne jelenjenek meg félig meztelenül, wieni ordináréságban, -kärntnerstrasszei festékkel arcukon a fiakeresek előtt, akik régebben -altwien hangulatu, zenélőórás, hazug szentimentális érzésü nótákat -fujtak, fütyültek, verkliztek – és most ugyanazt fogják énekelni, a -zeneszerző ötletességéből kifolyólag: a csárdás tempójában. - -E sok vért, értéket, sőt történelmet veszitett nemzet nem illik a mai -halálosan komoly időben az operett izetlen, fecskefarku világába. - - - - -PESTI SZALON. - -… Ha az irónők nem mindig arról irnának, amit nem értenek – mostanában a -rohamozó honvédról, – de néhanapján őszinte feljegyzéseket tennének -arról is, amit maguk körül valóban látnak, tapasztalnak: a pesti szalon -háborus életéről sok érdekes dolgot olvashatnánk. Irónőink egynémelyike -ugyanis szivesen látott vendég a pesti szalonokban és bizonyos -tiszteletben részesülnek a háziasszony részéről, aki jelenleg a -szépirodalmi közlönyök előfizetője. - -Van-e szalon-élet Pesten azon nemes értelemben, mint azt Károlyi -Györgyné egyetem-utcai palotájában gondolták a forradalom előtt? Mely -szalonéletről a koronázás előtt Vahott Sándorné tesz emlitést -memoárjaiban? A „széplelkü Wohl nővérek“ nyolcvanas évek korabeli -szalonjának van-e párja, ahol a kalocsai érsek ő eminenciája üldögél -lila sapkájában és a grand seigneur finom mosolyával hallgatja az irónők -eszmecseréit? - -Azt hiszem, hogy a régi értelemben gondolt szalon-élet elmult, mint a -tizenkilencedik század sok szép asszonya és nemes lovagja visszavonult a -kárpit mögé, miután mondanivalóin túl esett. - -Az öregebb urak még emlékezhetnek azon időre, midőn Pesten is a francia -regények utasitása nyomán folytatták életmódjukat az urak és urnők. A -régi Párisban annyi értéke volt mindenkinek, mint a szalonnak, ahol -hetenkint megfordulni szokott. Nevezetes, szellemes asszonyok a főváros -legkiválóbb férfiait fogadták házuknál. A „Vallomások“ irója és a -lelencházi gyermekek apja a párisi szalonokbeli összeköttetéseinek -köszönhette későbbi sikereit. Hadvezérek, politikusok, a Goncourtok, -Maupassant szalonba jártak egy-egy finom dáma palotájába. Boldogult -Salamon Ödön és Justh Zsigmond, akik Párizsért rajongtak, haláluk -napjáig azon sopánkodtak, hogy nincs egyetlen szellemes asszony Pesten, -aki francia módra szalont tartana. Pedig akkor még Bogdanovics György -(Beksics Gusztávné) fáradozott azon, hogy az irókat és irónőket a -szalonjába gyüjtse. A „fehér kaméliás hölgy“ – öreg irók és mágnások és -kokottok jól tudják, kit neveztek igy hajdanában a Belvárosban, – hires -estélyeket rendezett irókkal és szinészekkel, falusi birtokán szüret -volt és ő regényben megirta élete történetét… - -Azon szalon-élet, amelyről a francia regényben olvastunk, hol az antik -álló óra mellett a politikusokból minisztereket csináltak a női kezek, -fiatal irókat kiemeltek az ismeretlenség setétjéből, falusi -kisasszonykákat ünnepelt fővárosi szépséggé alakitottak: soha sem volt -Pesten. - -A forradalom alatt és után politikai asztaltáncoltatás volt a pesti -szalonok jellege. Később az irodalom felé sóhajtottak hazánk fenköltebb -lelkü hölgyei, de Jókai Mór például sohasem járt szalonba, mert sokat -kellett irni, otthon apró betükből hosszu regényeket. Mikszáth sem -üldögélt a Pompadour-korabeli tükör alatt. Az irók a kávéházban egymást -rágták, Kuthy Lajost ismerték a dámák az irók közül. Majd az -oroszlánfejü Ábrányi tünt fel itt-ott egy páholyban az előkelő dáma -mögött. Satanelló a szinfalak közé járt, Braun Sándor a Nemzeti -Szinházban üldögél sarokhelyén és a többi szép emberek, a szép irók -legfeljebb az Orient Pósa-szalonjában fogyasztottak paprikás halat. Ide -hiába jött volna a szeretetreméltó, idős francia hercegnő, hogy egy szép -megjelenésü fiatal költőt a szalonjában maga mellé ültessen és belőle -nagyembert neveljen. Kuthy Lajos, mint egy zsongó emlék, képviselte az -irodalmat az öreg hölgyek álmodó szivében. - -* * * - -A mostani pesti szalonokból végleg elbucsuzott az irodalom, – néha egy -divatosabb irót némi női furfanggal elcsipnek – a politika messze jár, a -müvészetet egy pár igen olcsó kép pótolja. Pesten az asszonyok -kártyáznak. - -A dámák, akik azelőtt szinte túlvilági akcentussal ejtették ki -Tsajkovszkij nevét, Apponyi szónoklataihoz jártak a képviselőházban. -Hock János bőjti prédikációiról hetekig beszélgettek, Vay Sándor -könyveit olvasták: a háboru megérkezésével végleg beszüntették még azt a -kevés szellemi társalgást is, amelyet egymás ruhájáról és szerelmi -ügyeiről folytattak. Csak kártyáznak. - -Vadul, csalékonyan, tüzesen kártyáznak öregek és fiatalok. -„Kártya-délutánok“ vannak Budapesten a régi asszony-zsur helyett. A -háboru előtt még néha leültek a szőnyegre és téli alkonyattal -elmondogatták egymásnak szerelmi szenvedéseiket, (néha tizenkettő -vallotta be, hogy ő a legszerencsétlenebb nő) mig örvendeztek, ha -egy-egy unatkozó férfi feltünt a látóhatáron, aki megdicsérte ruhájukat, -hajukat, cipőjüket. És álmaikban néha folytatódott a hazugság, amit a -férfiak a fülükbe sugtak. Most a tökk hetessel álmodnak ugyanezen dámák. - -Ramsli, lórum, bakkarat: ez az asszonyok játéka Pesten. Néha eljátszák a -konyhapénzt, máskor uj fátyolt vagy kalapot vásárolnak a nyereségből. -Egy asszonyismerősöm pontos könyvvezetést visz a kártya-differenciákról, -egy másik, a „legpechesebb nő“-nek nevezi magát, a harmadik szeretné -korrigálni a szerencséjét. Ha férfi vetődik közéjük és régi lovag -módjára megnyomja a kezüket vagy a lábukat az asztal alatt: -csodálkoznak. Talán a kártyákra vonatkozik a jeladás? - - - - -A MAGYAR FÖLD ÉLETE. - -(Növény-regény.) - -Vajjon miért nem irnak regényt a buzáról, a rozsról vagy az árpáról, -hisz ők vannak olyan érdekesek, mint a világiaskodó pesti nők vagy -bukott táncosnők? - -Vajjon miért nem irta még meg magyar iró e földnek a regényét, tavaszát -és nyarát, mi történik a földben márciusban, mit csinálnak a -növénymagvak a hótakaró alatt, hogyan nő az élet, hisz a növények élete -érdekesebb, mert rejtettebb, mint az emberek mindennapi tevékenysége? - -Pedig agrár-ország vagyunk, Európa éléskamraja, buzánk, borunk oly -hirneves, mint vitézségünk és a hosszadalmas háboru alatt mindenki -megtudhatta, hogy hazánkban legfontosabb és egyetlen igazi érték: a -föld: miért nem irja meg senki a magyar föld regényét? - -* * * - -Egyszer Bródy Sándor kezdett a buzáról irni, de csakhamar visszatért a -nőkhöz. Herceg Ferenc és Molnár sohasem gondoltak még irásaikban -Magyarország legérdekesebb faunájára. Bársony irt a lápokról, -ingoványokról, Gárdonyi a csodálatos szivekről, Tömörkényi a nagyszerü -parasztokról, csak a buzát, Magyarország kincsét nem irta meg senki, -amint egy földmivelő-országban földjéből, növényféléiből táplálkozó és -abban élő királyságban az iróktól várni lehetne. - -Avagy könnyebb és hálásabb feladat a női szeszélyekről, -férfi-balgaságokról gyermekes szerelemről irogatni? - -Lehetséges, hogy ez jobban érdekli az olvasót, ámde az irónak nem lehet -hivatása mindig a közönség szájaize szerint folytatni királyi -mesterségét. Állitólag az irót bizonyos isteni hivatás küldte el a -milliónyi falevelek közül, adott neki szivet, szemet, hárfát és ásót, -hogy körülnézzen a földön és apró betükkel papirosra vesse, hogy -dalolnak az emberek és mi van a szivek mélyében. - -A divatok, eszme-áramlások, gondolat-légvonatok (amelyeket néha maguk az -irók teremtettek) pontosan kiolvashatók a különböző korban élő irók -müveiből. (Csak a legnagyobbak: Shakespaere vagy Dante épitettek -maguknak egészen különálló templomokat, ahol a maguk módja szerint -dicsérték az urat, bármilyen szél fujt odakünn.) Az irók többsége szinte -rabszolgája volt korának. Nehéz nem látni a jelenekben élő embereket, -nehezebb nem hallani meg a valóságos élet lármáját, legnehezebb uj -eszméket oltani, uj fényeket gyujtani és uj tornyot épiteni, ahonnan az -életet látni lehet ismeretlen tájain. A korok divatja vezette az irók -hajlékony tollát. (Mikor a legszerencsétlenebb nemzetnek éreztük -magunkat, hazáról irtunk, őseinkről, hőseinkről, nemzeti regényeinkről -álmodtunk. Angliában ugyanezen időben a nagyvárosi szegénységről, -elhagyott gyermekekről, rossz iskolákról irják a legtöbb regényt. A -franciáknál a divat szeszélye a demimonde felé hullámzik, mig a -gondolkozó oroszok a jobbágyság felszabaditásán törik fejüket.) - -Nos, e háboru alatt (és a háboru után még inkább) bebizonyosodik, hogy e -nemzetnek nem lehet más korszelleme, mint a föld. A követek a föld -megosztásáról ábrándoznak és kis földecskéről álmodik a somogyi baka -messze Galiciában. Minden megingott régi helyén a háboru orkánjában, -csupán egy maradt ősi nyugalommal mindenhatóságában: a föld. Az ő -gyönyörüséges, istenadta élete nem változott és egy füszállal sem nevelt -fel kevesebb gyermeket kebelén. Buzája, termője, rétje, gyepes halma a -régi. Az emberek csinálhatnak bármit, verekedhetnek vagy egymás nyakába -borulva sirhatnak, a természet végtelen fölényével átéli a föld a maga -regényeit, a Nap közelségét, a Nap távolságát, mig a tengerek a sápadt -Holdat imádják. - -Az elhullott, drága embervér talán nem tünik el nyomtalanul a föld -mélyében, hisz az olcsóbb verejték nyomán is élet szokott fakadni. E két -esztendős esőzés talán a legdrágább májusi esője lesz Magyarországnak. A -büszkén égbe meredő szemek alázatos, láb elé néző tekintetekké -változnak; az árvaság, az özvegység, az ember-ritkulás majd ismét -magukbaszállottakká teszik a magyarokat. Pillantásunk nem kalandoz el -idegen országok idegen eszméi, hangulatai, divatjai felé, a gondolatunk -fészkétőrző gólya módjára kelepel kis házikónk felett és a jövőnkbe -vetett reménységet a lábunk előtt keressük, e leghüségesebb barátban, -anyánkban, szerelmünkben, a magyar földben. - -* * * - -Még egyszer visszatérek e kis napló-jegyzet eredeti céljához: a -növény-regényhez. Földünk megismeréséhez, a városi lakosság -okositásához, magyar életünk megbecsüléséhez: szükséges volna, hogy -iróink foglalkozzanak a föld regényeinek megirásával. Ha a vén, -félkézkalmár Akadémiával lehetne beszélni, neki mondanám meg, hogy -tüzzön ki összeharácsolt vagyonából tekintélyes pályadijakat. De az -orgazda mélyen ül pincéjében, majd csak a rendőrök felszólitására számol -el sáfárkodásaival. Igy talán a gazdák szövetségének kellene gondoskodni -arról, hogy irják meg a legigazabb magyar regényt, a magyar föld -regényét, a tavaszt, a nyarat, a buzát honunkban, hogy bukott -nőszemélyek helyett egyszer harmatos kalászok sorsát kisérje az olvasó -figyelmező szeme. - - - - -ZORD IDŐKBEN. - -Őszentsége vatikáni könyvtárában és a donok és szényorok földjén, az -Escuriál levéltárában, a lengyel királyok podolini barát-klastromában és -a császári ház bécsi levéltáraiban körülbelől negyven esztendeje -feltünedezik egy alacsonytermetü, az idők folyamán őszbevegyülő haju -magyar tudós szerény alakja, aki a nyári hónapokban valamely idegen -ország idegen könyvtárában üldögél avas, megfakult könyvek felett, -okiratokon, leveleken, naplókon, amelyeket tán százesztendő óta nem -mozditottak el helyükről, amig Pestről eljött a szürkekabátos tudós és -Ballagi Aladár néven bemutatkozott a szekretáriusnak. Negyven esztendő -negyven nyara – mikor az iskolákat bezárják – vitte vándorutra a volt -kőbányai követet és egyetemi professzort s e hosszu idő alatt a -kontinens valamennyi nevezetes könyvtárában lapozott a kódexben, ritka, -néha egyetlen példányban megmaradott kötetekben, és kereste, -feljegyezte, eltette a magyarságra vonatkozó könyvtári és levéltári -emlékeket. Félhomályos zárdák padlásain, elhagyatott kastélyok -pincéiben, egy szentoroszországi kolostorban vagy Párisban a Bourbonok -levéltárában keresett könyveket, amelyek a magyarság régi történetéről -itt-ott egy odavetett sort irnak, hogy az apró betükből, okiratok, -hivatalos és családi levelek egykori megjegyzéseiből egy nemzet, az ő -nemzete hiteles, kétségtelenül igaz multját összeállitsa. A -történelem-tudós munkája, ha lelkiismeretesen végzi el ezt az isteni -megbizatást, nehezebb, mint a csillagász teendője, aki éjjelenkint -távcsövénél keres uj világokat és apró térségeket vizsgál az Ürben, hogy -végül az egész mindenségnek a térképét megrajzolhassa. A -történelem-tudós feladata érdekfeszitőbb a buvár leszállásánál a -tengerfenék ismeretlen mélységére. Csigák, növények, kőzetek, amelyek -rejtelmes életét, célját a buvárprofesszor kutatja, alsóbbrendü lények, -mint az emberek. A történelem-tudós elsősorban az embereket keresi, akik -innen már régen elmentek, sirjaikba elrejtőztek, hallgató kriptákba -vonultak, templom-küszöbök alatt vezekelnek és lábnyomaikat befutja a -homok. - -Ballagi Aladár – most hatvanhároméves – három és négyszáz esztendős -emberek társaságában töltötte az életét. Utánuk ment a régi -fejedelmeknek és királyoknak, akik mint a pásztortüz füstjének foszlánya -tüntek el a történelem horizontján. Megkopogtatta a régen lezárt -ajtókat, ahonnan a lakó háromszáz esztendő előtt elköltözött és ó-torony -tetőkről nézett szét idegen városokban, országokban, midőn régi magyarok -sarkantyus lépéseinek nyomait kereste Párizsban, – a királyi palota -környékén, – vagy Krakóban, ahová magyar királyok jártak misét hallgatni -a Jagellók tornya alá. Kereste őket, a kézirásaikat, a könyveiket, a -jeleiket, amelyet tán egy bástyafok homokkövébe karcoltak vagy okiratba -foglaltak és alája pecsétjüket ütötték. Negyven nyár mulott el, amint a -háromszáz esztendős magyarok kézfogását kereste a mult félhomályában és -negyven télen hullott a hó Pest felett, amig a tudós irószobájában -lámpása mellett megidézte a régi királyokat és vezéreket, mindig -szerényen, félrevonulva, hogy sokáig nem tudták a városban, hol lakik -Magyarország egyik legnagyobb tudósa. - -* * * - -Ballagi Aladár küldetése – hisz mindnyájan küldve vagyunk valamely -ismeretlen célból, járni-kelni, szeretni és sirni, majd meghajolni és -eltünni, mint télen a madarak, – hatvanhárom esztendős korában -magyaráztatott meg a magyaroknak. Küldve volt e szerény, csöndes tudós -férfiu, hogy megvédelmezzen egy háromszáz esztendős fejedelmet, a nemzet -ideálját, II. Rákóczi Ferencet. - -Tudományos téli estéinek, nyári zarándok-utjainak, két millió -„cédulájának“, könyvtárnyi irásainak, a tudós és szent életének az -állomásán, midőn a nagyságos fejedelmet megvédelmezte és megtartotta a -magyar nemzetnek, hálatelt szivvel gondol reá minden magyar ember. - -Az ostobák és gonoszok, a süketek és hamisak e napokban éppen ugy -láthatták, mint a jóakaratu emberek, hogy mi a célja és eredménye egy -magyar tudós munkás életének. Amire néhány év előtt senki sem gondolt, -midőn a fejedelem nemes emlékezete, mint a husvéti tömjénfüst -szálldosott a magyarok szivében, hagyományainkban és történelmünkben a -legfehérebb szent fa volt, ahová levetett saruval zarándokolt a mult -időkre való gondolat: – fordult az időjárás és szükséges lett a Rákóczi -emlékét valakinek megvédelmezni. Megvédeni, hogy többé, amig magyar -történelmet irnak, amig az őszies szél dudolásában a tárogató hangját -vélik hallani a Tisza mentén, többé soha se férjen kétség vagy gyanu -Rákóczi nevéhez. Ez volt Ballagi Aladár tudós küldetése. A zárdák és -királyi paloták könyvtáraiban már régen megközelitette a legnemesebb -magyar férfiu alakját, mielőtt a kassai dómban meghuzták volna a -harangot a hazatérő koporsó előtt. Francia hercegek és hercegnők -holló-tollal irott naplóin és levelein át látta meg a Hotel Transylvania -egykori remetéjét. Saint-Simon e nemes patináju ó-francia ur és -Maintenon asszony, aki bizonyára királyi barátjához méltó müvelt dáma -volt, tanuskodnak a fejedelem mellett. Ballagi Aladár Párisba menekült -nagyságos urunk lábnyomait követve a történelem-iró teljes -bizonyosságával megállapitotta, hogy a legnemesebb magyar volt, aki a -francia király udvarában megfordult. (Szegfü nevü népszerütlen iró, -kémek és orgyilkosok, hamis pénzverők és rablók tanu-csoportját idézte a -történelem birósága elé, midőn Rákóczit megvádolta.) - -E vádaskodó időben, midőn szivszorongva vártuk, hogy drága -kócsag-madarunk ujra felemelkedjen a magyar emlékezés napsugáros -égboltozatára, a tudós Ballagi serényen, éjjeli munkával is lapozott -negyvenéves munkálkodása cédulái között. Nem egy hamikártyás -védőbeszédére készült, hanem egy fejedelem nevét kellett hirdetnie a -történelem templomának lépcsőzetéről, Dolgozott a jegyzetei között, -amelyek ódon könyvtárak mélyéről hoztak régi aranyként fénylő -igazságokat; az ország egyik legértékesebb könyvtára – a tudós tulajdona -– gyakorta látta őt a lajtorján fel és alá mendegélni; háromszáz -esztendő előtti férfiak és nők virrasztottak az álma felett és talán -Kassán, a templomban felnyitotta szemét a halott Rákóczy… „Mikor jön már -hüséges emberem?“ - -* * * - -Nagy ünnepe volt a magyarságnak Ballagi Aladár akadémiai felolvasása. -Rákóczi, – aki a magyar égboltozaton álló csillag gyanánt tündököl, – a -tudós tanár előadásával átsuhant a borus Magyarország szivén, mint a -legszebb nemzeti álom. - -Zord idők járnak felettünk, szeretünk visszanézni hazánk bus multjába. - -Magyarországon nagyon sokan várták visszafojtott lélekzettel a Ballagi -Aladár Rákócziról szóló előadását. - -Zord idők. A magyarságnak napról-napra nagyobb szüksége van arra, hogy -visszanézegessen a csillagaira, amelyek a mult idők messziségéből -fénylenek. Olyan esztendők következnek – mutatja a horoszkóp – midőn -minden magyarnak a magyarságba vetett hite, élete, halála szükségesebb, -mint valaha volt. - - - - -BÚCSU AZ Ó-ÉVTŐL A HÁZTETŐK FELETT - -Az ablakom háztetőkre nyilik. Kürtőkalapos kéményekre, padlásablakokra, -telefon-gólyákra, amelyek mint furcsa hosszulábu madarak álldogálnak a -tetőkön és a város hangját egyik negyedből a másik városrészre viszik. A -sürü drótok e modern gázló-madarak körül Budapest hangszálait jelentik. -Mig a bágyadt, esztendővégi délután, mint egy fáradt vándorkatona ballag -tova a ködös országuton, a távoli Fasor ködbe, füstbe, télbe borult -tornyai között, nagy messziségben a liget alszik, mint a népmese és a -közel-távolban a háztetők, kémények eltünedeznek a leereszkedő -alkonyatban, mintha egyenkint kelnének utra tutajok módjára a setétség -vizén: – a vasdaruk szétterpesztett lábbal, megmerevedve állnak -helyükön, a vállukon a város hangja, mint soha meg nem szünő folyam -vándorol, vagy mint egy örökös szél Budapest hangja, amely -változatlanul, éjjel-nappal kering a telefon-drótokon át a város felett. -A hangok e világvárosias tömege fáradhatatlanul kuszik és repül a -háztetőkön át. Üzletet közvetit, parancsot szállit, szerelmesek -üzeneteit, nők csacskaságait tovaviszi. - -Ha a hangok egyszer megelevednének a háztetők felett és bizonyos -jelvénye mutatkozna minden hangnak a kémények között a vas-sinekből -épitett gólyákon! - -A kereskedő mérlege, az ügyvéd törvénykönyve, a nagymama kötőtüje, a -szerelmesek nefelejcs koszorucskája, Vázsonyi ökle, Tisza szemüvege, a -polgárőrség alabárdja, a nők uj kalapja, a tegnapi szinházest hőse fehér -lovaglónadrágban, iskoláslányok könyvestáskája, börziánerek -jegyzőkönyvecskéje, Höfer kardja, a kancellár sisakja, pesti barátnők -hosszadalmas fecsegése, mint a müvirágok, a randevuk bérkocsi-lámpásai -garconlakások házszámai és megcsalt nők, kijátszott férfiak vérbeborult -félszeme… és még sok minden látszik az esztendővégi téli alkonyatban a -telefon-daruk ködös lábszárainál. Vajjon, mikor gyullad fel a békés -betlehemi csillag a telefon-drótok között, amikor a láthatatlan -galambszárnyak majd elhozzák azon várva-várt hirt Budapestre? - -* * * - -Esztendő vége, – a papok összeszámlálják halottaikat, akiket ez évben -eltemettek, – de már harmadszor gurul végig az országutakon Szylvester -vénséges falusi szekere, hogy eltünjék a hegyhátak mögött: a papok -tanácstalanul állnak a hivek névsora felett. Nem lehet teljes -bizonyossággal tudni, hogy ki van életben az élők között és ki halt meg -valóban a holtak közül. A temető-könyvek megvékonyodtak, a városi és -falusi sirásó gyakran dologtalanul üldögél a Gondüző ivójában, a -kántorok kedvükre nem dalolhatnak a koporsók felett, mert alig van -jóravaló temetés idehaza. A telefon-drótok ha néha napján, csendes éji -órán, egymással beszélgetnek a város hütelen hölgyeiről, a kacérokról, a -csalókról, a jókról és az angyalokról, – hisz e magosban lakó ércfonálok -többet tudnak Budapest titkaiból, mint hajdanában a sánta ördög a -madridi tornyon, – egy zordon órában tán azokról is megemlékeznek, -akiknek a hangját már többé nem hordozzák, – akit tegnap még énekelve -vittek, majd a haldokló ágyon elbucsuztattak, (vajjon telefonoznak a -haldoklók?) – akik elmentek a város határába, a fübe feküdtek, mig az -élők tovább telefonoznak a vasuti töltések mentén. - -Egy öreg hölgy halt meg a napokban, aki a legtöbbet telefonozott -Budapesten. Matkovics Juliának hivták, telefonkezelőnő volt vagy harminc -esztendeig. Szerettem volna ismerni és meghallgatni, mielőtt meghalt. - -Mennyi mindent hallott e koros hölgy harminc esztendő alatt, amit az -emberek Budapesten beszélnek! A telefon-kagylóval fülén mintegy a -fejlődő, növekedő Budapest szájába nézett, mint az anyák vizsgálják -gyermekük szájában az ujonnan jött fogakat. Ő hallotta először Pesten -egy januári napon a miniszterelnöknek szóló üzenetet Rudolf trónörökös -haláláról. Kossuth, Erzsébet királyné meghalt és Julia telefonkezelőnő -adta tovább hirüket. A Sándor-utcában Apponyi tartja nevezetes -szónoklatait és a grófnők egymástól kérdezgetik a főrendiházi szavazatok -állását az egyházpolitikai javaslat idején. Hallotta Wekerle hangját -bukása és feltámadása idején. Gyászhirek, örömteljes jelentések, -sorsjegyek kihuzása, házasságok nyélbeütése, szerelmek, háboruk, gondok, -szomoruságok jutottak el füléhez. Ezer és ezer emberi hangot hallott a -bánat vagy a váratlan öröm percében. Senki sem ismerhette ugy az emberi -hang változatait, mint az öreg Matkovics Julia. Hallotta a fájdalom -gé-huron való játékát, az öröm pirosló nevetését, az unatkozó éjjeli -hirlapiró szines hazugságát a délutáni róka-vadászatról, táncosnők -keresték gavallérjukat, éjjeli kávéházak hölgyei telefonoztak egymásnak, -a plébánost csengetik, hogy adja fel valakinek az utolsó kenetet, majd a -mentőket hivják, anyák vajudnak és Vörös Elek cigányprimást sürgősen -kérik a telefonhoz. Egy csendes szobában, halkan, élvezetteljesen beszél -valaki a kagylóba és egy unatkozó nő az ágyban hallgatja a hosszadalmas -mondatokat. Jó éjszakát mondanak egymásnak a szerelmesek; korán reggel a -király közelgő vonatjáról beszél husz vonal, közben egy gyermekhang a -halottas házban pepitamellényes karmestert keres, aki állitólag -részegségében a Dunába ugrott éjjel… A Hentzi-szobrot felrobbantják -Budán és egy mély hang jelenti titokzatossággal az eseményt az éjjeli -szerkesztőnek, – mintha maga a tettes referálna a merényletről, majd -nyomban a budai kapitányságok csengői szólnak a régi telefonközpontban… -Baross Gábor telefonon rendelkezik az egész vasuthálózat felett… A -millennáris kiállitást épitik a városligeti tó partján és telefonon -jelentik, hogy az emlékezetes kézcsók megtörtént. Kecskemétit hetekig -üldözik az összes telefon-vonalakon; – Vilmos császár a budai várból -tudakozódik gyermekei egészsége iránt; – Jakabfy Tódort követi öngyilkos -utján az ujságriporter és telefonon jelenti, hogy a pisztoly -szabályszerüen eldördült az Esterházy-utcában; – hires párbajozókat, -haldokló államférfiakat, lóversenyeket lesnek a kagylókon át; – a -Szimplon-alagut áttörése vagy Bleriot repülése a csatornán át, Vidor -öngyilkossága vagy a bécsi derby eredménye: minden csak néhány -másodpercig tartott a Julia életében. Az élet nagy körforgó hintajátékán -uj csónak emelkedik a magasba, a csengő ujra megszólal, az események, -életek, jelentések, hivások: egy-egy rövid hang alakjában érintették -Juliát. E szorgalmas, pontos, gépies vénkisasszony életében az ezernyi -hangok talán olyanformán hallatszottak, mint magos toronyban hallhatni -az alant zugó város áradatát. Bizonyosan ismert már egyes hangokat -Budapesten és keze gépiesen végezte a mindennapi kapcsolást a két -szerelmesek, a két barátok, a két üzlettársak között… Vékony, buskomoly, -mormogó, tekintélyes, száraz, érzékeny, érzelgős és érzéki hangok, a -hazug hangok, amint az emberek egymással beszélni szoktak: olyanformán -jutottak el a Matkovics kisasszony lelkéhez, mint az ötödik emeletről -hallani a villamosvasut csengetését. - -Sokat hallott, – és tán semmit sem tudott abból, amit hallott. A -kötelességteljesitő vénleány, amig este otthon kávéját melegitette, -bizonyára nem gondolt arra, hogy a grófnő mit beszélt délután a gróffal; -hol várta a ligetben a kikapós menyecskét a gavallérja és mit gyónt meg -egy kisasszony a barátnőjének… Az egész, pesti, szines, zürzavaros, -ezerkivánságu, elégedetlen és nyugtalan élet elmaradt mögötte, amint -hivatalos bluzát levetette. Tán csak egy zenélő-órát hallgatott -esténkint a falról és kimerült hangszálait kamilla-teával öblögette. -Most meghalt és a felnövekedett Budapest életéből harminc esztendő -érdekes, bizonyára legérdekesebb történeteit a sirba vitte. Vajjon -hallja odalent a sirban, hogy idefent tovább folynak a kapcsolások? - -* * * - -Ó-esztendő estéjén a városrész háztetői felett nyugodtan, ködbe, -setétségbe borultan állonganak a vasgólyák és a telefon-drótok, mint -megannyi ráncok Budapest homlokán. A kémények, e zömök fickók álmosan -pipáznak, mint széleshátu életuntak, akik már nem kiváncsiak a városi, -az utcai életre. Vak padlásablakok, amelyeken hiába verdesi szárnyát a -vándormadár vagy kósza lélek, spleenes bágyadtsággal türik, hogy lenn, -négyemeletnyi mélységben a lányok ezidőtájt bokájukat mutogatják az esti -utcán, nők szeme villog, illatos rizsporral hinti be haját a delnő tükre -előtt. Itt fenn, a magosságban csak telefon gólyák végzik hüségesen, -hüvösen, megindultság nélkül kötelességüket. Az unalom hangját, a -csacskaságok pergését, üzleti beszélgetések fás kopogását, szerelmet, -közönyt, bünt, bajt, bánatot, imádságot, reményt, amely ez alant -lélélekző nagyvárosban előfordul, a szél közömbös zugásával viszik -tovább a tetők felett. - - - - -TARTALOM: - - Szent Januárius 1 - Vizkereszt 5 - Erdélyi krónika 12 - Tavaszi halál 18 - Messze pirosló tájak 25 - Egy éj 32 - Gordonkázás 39 - Pacsirták 46 - A Démonhoz 53 - Egy cinkotai polgár 59 - A bujdosó 66 - 18 éves magyarok 74 - Ujhold 81 - Mézeskalács 87 - Nyirség 94 - Pesti nyár 100 - Három óra 107 - Anna-bál 113 - Az ujságiró halála 118 - Határszéli Podolin 125 - Bucsu senki szigetétől 129 - Utazás Bécsbe 135 - Irók bőjtje 142 - Őszi lábak 147 - Mariska Bécsben 153 - Pesti Szalon 161 - A magyar föld élete 165 - Zord idők 169 - Bucsu az ó-évtől 175 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -51 |Pétőfi Sándorról |Petőfi Sándorról - -60 |kijelölt ntjáról |kijelölt utjáról - -62 |viragszedését |virágszedését - -83 |Már tndják |Már tudják - -89 |hihasználatlan |kihasználatlan - -91 |céltalan ós boldog |céltalan és boldog - -97 |amely s lemenő |amely a lemenő - -105 |társtlalan |társtalan - -158 |bonnünket |bennünket] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK PEST 1916 *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |