diff options
Diffstat (limited to 'old/65797-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/65797-0.txt | 9451 |
1 files changed, 0 insertions, 9451 deletions
diff --git a/old/65797-0.txt b/old/65797-0.txt deleted file mode 100644 index 5c5f251..0000000 --- a/old/65797-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9451 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A balatoni utazás vége, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A balatoni utazás vége - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: July 8, 2021 [eBook #65797] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BALATONI UTAZÁS VÉGE *** - -Eötvös Károly Munkái - -XXIII. KÖTET - -A BALATONI UTAZÁS VÉGE. - -Eötvös Károly Munkái - -XXIII. - -A BALATONI UTAZÁS VÉGE - -BUDAPEST MXMIX - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -A BALATONI UTAZÁS VÉGE - -BUDAPEST MXMIX - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -SZEGEDY RÓZA HALÁLA. - - -I. - -(Betegeskedése, szobái, áhitatos lelke, szent képecskéi. – Kik -látogatták halálos betegségében? – Utolsó szavai. – Szegedy Róza -kertecskéje. – Mit bizonyit a halotti anyakönyv?) - -A vég közel volt már. A fenséges fény kialudni készült, melynél a nagy -költő ihlete lángra lobbant. - -Szegedy Róza történetét eddig meg nem irták. Pedig még nem született nő -a magyar faj kebelén, kinek alakját a költészet dicsősége ugy körülvette -volna, mint az övét. Története a nemzet mivelődésének történetéhez -tartozik. Emléke szent és dicső. - -Halálának körülményeit akarom itt ismertetni. Hamvai már régóta -porlanak. Hetvenegy esztendeje lesz néhány hónap mulva, a mikor sirjába -1832-ik évben május hó 18-án lefektették. - -Gyermekkoromban érdeklődtem már neve, alakja és története iránt. Egy-két -év mulva ötven éve lesz már, a mikor sirját először fölkerestem. Azután -husz év mulva kerestem föl s végül két év előtt. Most már kötelességem -mindent elmondani, a mit haláláról tudok. - -Gyermekészszel nem gondoltam arra: akkor kérdezősködni róla, a mikor még -lehetett volna, a mikor még százan, meg százan éltek, a kik őt ismerték -s tiszteletükkel és rajongásukkal körülvették. A mikor még élénk volt -róla az emlékezet s közénk s életének hagyományai közé nem szállt le a -feledés köde. Mikor eszembe jutott: akkor már késő volt. Akkor már -kevesen éltek, a kik szinről-szinre látták s vele ismerősök voltak. S az -ő beszédüket is kétféle feledés csonkitotta meg. Az ő feledésük s az -enyém. Hiszen mindent följegyezni akkor se jutott eszembe. - -Élete folyamán sokszor volt beteges. 1831-ben csaknem egész éven át -gyöngélkedett. Férjének legbizalmasabb egyik barátja az én egykori öreg -barátom, Fülöp József volt, vármegyémnek mind haláláig tiszteletbeli -főmérnöke. Ő beszélte nekem, hogy 1831-ben már mindig komoly volt. Sőt -szomorunak látszott. Arcza halavány, szine hervadozó, csak sötét -égszinkék szemeiben volt meg a régi sugár. Nem volt már fiatal, közel -volt az ötvenhetedik évhez. Haja már szürkülni kezdett, noha nem igen -lehetett észrevenni. A Szegedy-család szőke hajszine volt az övé s ezen -kevéssé látszik meg a dérnek szürkesége, melyet ráhullat az élemedett -kor. Ez évben valami Rédl nevü sümegi orvos látta el tanácscsal. -Fizetést nem fogadott el, de a mikor a betegség sulyossá kezdett válni, -akkor a nagyobb orvosi tekintélylyel biró Stamborszky orvost hivták a -beteghez. Rédlnek szerény, de azért tisztes ajándékot adott a költő. - -A szent emlékü asszony nem volt kényes. Bár nagy családból származott s -a legelső főuri családokkal állt rokonságban, mégse feküdt ágyba, a mig -csak lábain állni tudott. - -A belső gazdaságot ezentul is ő vezette, háztartásának számadási -könyveibe ezentul is pontosan följegyzett mindent. Nagyszámu belső -cseléde volt. Szakácsné, szobalány, két szolgáló, két bejáró asszony. -Nagy szelidséggel, de még betegen is feleselt velük. Konyhára, -éléstárra, apró állatjaira csak ő ügyelt föl. A háznak jóléte, fénye, -tisztasága, az asztalnak gondja az ő vállain nyugodott. A vezetést csak -az utolsó négy-öt napon engedte ki kezéből. Férjének, a nagy költőnek -elég dolga volt a külső gazdasággal, a közügyekkel, a tenger adóssággal -s a nagy ábrándokkal, melyektől elszakadni soha nem tudott. - -A költő anyja Sándorffy-lány volt. A sümegi Kisfaludy-ház, a melyen ott -van a nagy költő márványemléke, Sándorffy-örökség. A ház ma is ugy áll, -a hogy másfél század előtt az öreg Sándorffy épitette s a hogy azt -1809-ben Kisfaludy Sándor megtoldotta. Két szobával s egy -keresztfolyosóval toldotta meg. Nem nagy szobák ezek. Egyik dolgozó s a -másik pipázó férfiszoba volt a férfivendégek számára. - -E két szobán kivül három szobája volt a Sándorffy-háznak. A nagyasszony -belső birodalma volt mind a három. Az utolsó mellett volt a konyha. Régi -divatu, sütőkemenczés, nyitott tűzhelyü konyha. A zárt katlannak, -takaréktűzhelynek még akkor nemesi házakban semmi nyoma nem volt. A -konyhán túl volt a tágas cselédszoba a női cselédek számára. A nő -hálószobája a konyha mellett fekvő utolsó szoba volt. - -Ebből nyilt az ugynevezett középső szoba. »Középső«, e néven lett -hiressé, igy nevezik most is. Ez volt a nő diszszobája, a terem. Előkelő -vendégeit itt szokta fogadni. Innen nyilt a harmadik szoba, mely -egyuttal női vendégszoba is volt. A férfivendégeket a toldalék két -szobában szokták elszállásolni. Volt egyébiránt vendégszoba még az -udvarbeli épületekben is. - -Sulyosabbá az 1832-ik év április havában, a hónapnak végén lett Szegedy -Róza betegsége. - -Néhány napig még akkor is rendes hálószobájában feküdt. A mint azonban a -betegség fájdalmasabb lett, a konyha zaját, a lányok vihogását nem tudta -türni. Halálos ágyát átvitette a »középső« szobába. Innen távol esett a -konyha zaja is, a férfiszobák zaja is. - -Nem idegeit bántotta a zsivaj. A régi magyar nemes asszonyok közé -tartozott, a kik nem ismerték az idegességet. Nem is volt meg hajdan ez -a furcsa betegség. A jó gazdasszony annyit járt a napon, szélben, hóban, -szabad levegőn, hogy ezt a betegséget meg nem kaphatta. - -Hanem áhitatát bántotta a zsivaj. - -Gyöngéd, vallásos és álmodozó lélek volt. Lánykorát nagy szerelmi bánat -s szomoru, de fenséges ábrándok töltötték be. Életre-halálra szerette a -nagy költőt, a délczeg ifjut. De 1796-ban viszály ütött ki köztük. Az -ifju, a ki akkor 24 éves volt, elment világgá, a francziák ellen folyt -véres háboruba. A husz éves szüz árva szivvel, bús lélekkel maga maradt. -Isten szerelmében, a vallás édes vigaszában keresett menedéket. Mikor -nagy vagyonu, fényes állásu, deli alkatu imádók legyeskedtek körülötte; -mikor a rokonok rajt hajtottak, hogy vesse le szüz fátyolát s adja kezét -méltó ifjunak s mikor attól félt, hogy ereje eltalálja hagyni s -szerelméhez s örök fogadásához hütlen talál lenni: mindig isten -anyjához, a boldogságos szüzhöz folyamodott s álmodozó, gyötrött lelke -mindig az egekbe vágyakozott. Ismét és ismét zárdába akart menni, hogy -Jézusnak legyen örök szüz menyasszonya, semmint az eltünt ifjuhoz való -szerelmét megtagadja. Pedig az az ifju minden nap a halállal állott -szemközt s éveken át nem is gondolt arra, hogy valamikor vele -egyesülhessen. - -Ekkor lett lelke olyan vallásossá. - -S most, a mikor már háta mögött volt a hosszu élet s a mikor a halál -közelgett feléje: szüz hajadon korának mély vallásos ábrándjai, az -áhitatnak istenre és a halhatatlanságra néző vágyai lepték el szentséges -lelkét. - -Csaknem rajongó lett haldoklásának napjaiban. Imával és édes könnyekkel -tölté nappalait s éjszakáit. Nem félt a haláltól, vágyott -megdicsőülésre. Imádkozott szüleinek s elhalt testvérének mennyei -üdvéért s férjének és élő testvéreinek boldogságáért. És a szegényekért -és rokonaiért és barátaiért. - -Két szent ereklye mindig mellette volt halálos ágyán. - -Az egyik boldogságos szüz Margitnak képe. Egyszerü, kis, vallásos -képecske, bizonyára megvan sok kegyes család birtokában. Most e -pillanatban meg nem tudom mondani, hol és mikor láttam, de bizonyos, -hogy azt a szent képet láttam, melyen Szegedy Róza haldokló lelke -révedezett utoljára. - -A kép a szüz királykisasszonyt ábrázolja. Ruhája, a mely testét érinti, -hófehér. Felső öltönye mintegy palást, csillagokkal behintett fekete -szövet. Homloka félig fehér kendővel be van kötve, mint a zárdai -szüzeké. Lábainál porban fetrengő korona, háta mögött a Duna vize, -csónakos emberekkel. Arcza jobb oldalán ez van a papiron: Beata -Margareta Virgo. Boldogságos szüz Margit. Jobb felől pedig ez van irva: -Belae quarti regis Hunniae filia. Negyedik Bélának, Magyarország -királyának lánya. - -Sok szent képecskéje volt a dicső emlékü nőnek. Külön is, imakönyveiben -is. De halálos ágyához éppen ezt választotta vigasztalóul. Annak a -királylánynak a képét, a ki félreállt a világ elől s annak minden fénye, -dicsősége és boldogsága elől, hogy puszta szigeten magányosan ajánlhassa -föl szüz lelkét a mennyei boldogságnak. - -Másik ereklyéje volt egy feszület, egy kis kézbeli szent emlék. -Kisfaludy Sándornak nagy szerepe volt az 1809-iki franczia háboruban a -nemesi fölkelés körül. E szerepét mint József nádorispán és fővezér -hadsegéde töltötte be. A nádor felette becsülte és szerette a nagy -költőt. 1809-ben Szegedy Róza is meglátogatta férjét Budán a nádori -palotában. A nádor ekkor tisztelgett nála s emlékül ezt a feszületet -ajándékozta neki. - -Csinos és érdekes mű. Ezüstből van. Rajta a keresztre feszitett megváltó -képe fehér és rózsaszinü zománczból. Lábainál halálfej. Feje fölött kis -táblácskán Pontius Pilatus feliratának négy betüje. Jesus Nazarenus Rex -Judeorum. - -Ez ereklye most Kisfaludy Sándornak, tatai királyi közjegyzőnek -birtokában van, a ki a nagy költő Mihály testvéröcscsének unokája. A -költő hiven őrizte ez ereklyét s halála után Kisfaludy Dénesnek, -unokaöcscsének jutott. - -Utána szállt fiára, a tatai királyi közjegyzőre, ki szives barátsággal -mutatta meg nekem. Kezembe vettem, sokáig elnéztem. Hideg ércz, élet -nélkül való tárgy, emberi kéz csinálmánya. De a megváltónak szenvedő -arcza s lábainál a halálfej gondolatok és érzések áradatát hajtja -lelkünkbe. - -Im ez volt utoljára a szent emlékü nő kezében. Ezt csókolta, ezt -szoritotta kebléhez utoljára. Mikor szeme már az élet és halál határán -révedezett, szemeinek édes sugara ezen tört meg utoljára. S lelke, mint -madár a virágos galyról, innen röppent fel a magasságba. - -Vajjon kik látogatták halálos ágyában? - -Sokan. Alig lehetne ma már őket felsorolni. - -Idvezitőnk azt tanitja: látogassátok a betegeket. Szent és csodálatos -tanitás ez. A kit elhagyni készül az élet s a ki elhagyni készül a -világot: keressék őt fel azok, a kik szerették s a kiket szeretett. -Lehet-e az utolsó utra édesebb érzéssel elindulni? - -A jó Anna, Mayer József őrnagy felesége Nemes-Dömölkről bizonyára nála -töltötte az utolsó napokat. Ez volt a nagy költőnek legfiatalabb -testvérhuga. Még kis leányka volt, mikor bátyja összekelt Szegedy -Rózával. Éveket töltött a fiatal pár házánál s valósággal Szegedy Róza -növendéke volt. - -Jöttek látogatók a szomszéd falvakból és városokból, a Kisfaludy- és -Szegedy-családok rokonai. Hetven év előtt az Üdvözitő tanitását még -jobban követték az emberek, mint ma. Akkor még a halálos beteg szelid -ápolása is atyafiságos és hű rokoni kötelesség volt, a melyet szivből -teljesitettek. Az ápolás még akkor nem volt különös keresetmód; -zárdaszüzeket, vörös-keresztnőket nem bocsátottak a haldokló mellé. Csak -azokat, a kiket ismert s a kiket szeretett. - -Két gyöngéd látogatójának nevét különösen megtartotta az emlékezet. - -Az egyik volt Rosthy Katalin, Oszterhuber Ferenczné, kegyes jólelkü -asszony. Rokonságban állott közelebbről vagy távolabbról mind a -Kisfaludy-, mind a Szegedy-nemzetséggel. Ősi család ivadéka. Az ős -együtt jött be Árpáddal; száz év előtt még virágzó nagy család, mely -azonban tul a Dunán már kihalt vagy onnan elköltözött. Négy évvel később -ő is elhunyt. - -A második volt Szentgyörgyi Horváth Borbála. Dabronyi Cseh József -felesége. Három évvel volt fiatalabb, mint Szegedy Róza, de együtt -leánykodtak s mindig jó barátságban éltek. Több mint husz évvel élte túl -dicső barátnéját. - -A halálos beteg a háztartás vezetését az utolsó óráig nem eresztette ki -kezéből. Számadási naplója bizonyitja ezt. Utolsó bejegyzése halála -előtt tizenkilencz nappal történt. Ekkor már az ágyból nem tudott -fölkelni. - -Közlöm utolsó bejegyzését, de ezen meg ne ütközzenek szives hallgatóim. -Ez bizony mindennapi közömbös dolog. Nem bölcs mondás, nem is vers, nem -is képzelgés és ábrándozás. Hanem mindezeknél becsesebb. A nemes magyar -urnőnek, a jó gazdasszonynak imádandó gondossága. - -Sulyos betegsége alatt éppen Szent-György napja volt, a belső cselédek -változása s bérfizető napja. Ápril 29-én ezt irta számadó könyvébe: - -– Eörzse szakácsnét végkép kifizettem. Panni szolgálót szintén. Zsuzsi -szolgálót szintén. Náni szakácsnénak foglalót adtam. - -Cselédjeinek vezetéknevét nem jegyezte föl, csak keresztnevét. Egykori -cselédjeire e miatt már akkor se lehetett ráakadni, a mikor én -kérdezősködtem utánuk. Panni, Zsuzsi, Juli, Böske, Rózi: im, ezek voltak -állandó cselédei. Bizonyára szegénysorsu szolgáló leányok; ki elhalt, ki -férjhez ment, ki elköltözött időközben. Lehet, hogy magas aggkorban ma -is él még közülük valaki. De ki tudná ezt megmondani, ki az a Zsuzsi, ki -az a Böske, a ki ezelőtt ötven-hatvan évvel valamely nagyobb városban -szolgáló volt egy rég kihalt családnál? - -Hogy Szegedy Róza nem jegyezte föl a cselédek családi nevét, ne -csodálkozzék ezen a mai nemzedék. Hiszen a mostani urnőink se jegyzik -föl számadó könyvükbe. Hiszen még számadó könyvet se vezet urnőink -mindegyike. Azt pedig éppen kevesen tudják, hogy cselédjük hová való, -mikor született, mi a családi neve, él-e még apja, anyja? Törődnek is -ezzel a mi urnőink. De hetven évvel az anyakönyvvezetők se törődtek. -Éppen a sümegi plébánia anyakönyvében olvashatók effélék: »Juli szolgáló -meghalt.« – »Egy vándorló köszörüs meghalt.« A mai anyakönyvbe egész -lapokat irnak tele róla, ki született, ki halt meg, de azért a mai se ér -többet, mint a régi. Halottnak, koldusnak, hazátlannak pedig semmit se -ér. - -Halála előtti napon, május 17-én gyönyörü verőfényes idő volt s a szent -emlékezetü asszony kinézett az ablakon. - -A Kisfaludy-ház ablakjai a várra néznek, mely omladékban hever s melynek -csak elbarnult, csonka falai meredeznek az ég felé és a püspöki palotára -néznek, melyet százötven év előtt Biró Márton veszprémi püspök épitett. -Odanéztek a »középső« szoba ablakjai is, a hol a nagy beteg feküdt. A -püspöki palota kertjében fák voltak s tömegesen orgonabokrok is. Azt -kérdezte a haldokló: - -– Nyilik-e már az orgona virága? - -Azt felelték: a várkertben még nem nyilik. - -Fényes, de hervadt arczán nem látszott nyugtalanság. Kis idő mulva azt -kérdezte: - -– Hát az én kertemben nyilik-e? - -Szegény haldokló asszony, hogyan nyilnék a te kertedben, holott az még -sokkal árnyékosabb, mint a püspöki palota kertje. - -Negyvennyolcz év előtt néztem meg először Szegedy Róza kertjét. Kicsi -kert a kapunál, az udvarnak az utczára dülő részén. De akkor még élt -négy-öt korhadó gyümölcsfa, melynek virágos illatát s édes gyümölcsét -még élvezte a dicső asszony. Még padja is megvolt, a hol az árnyékban -forró napokon pihenni, üdülni s barátaival társalogni szokott s a hova -behivta apró szárnyasait, hogy velük el-elbeszélgessen. Mennyi érzés, -mennyi gondolat, mennyi álmadozás szállt innen föl egykoron. - -Harmadfél év előtt is megnéztem. A régi fák már mind kidőltek, -törzsöküket is elvitték, nyomukra se akadtam. Csak egy régi-régi -tamariszk-fa él még ott ifjabb növendékei társaságában, melyről azt -állitják, hogy ez még a nagy költőnek a fája s ezt még Szegedy Róza -harmatkeze ültette. Nem tudom, meddig él a tamariszk s miként fejlődik. -Gyermekkoromban még nem volt divatos az én falumban; nem figyelhettem -meg eléggé. De ha mindenki mondja és mindenki hiszi, mégis ugy nézünk -arra a fára, mintha azt Szegedy Róza emlékezetének ragyogása venné -körül. - -De ha az orgonavirág nem nyilott is, az ibolya már rég nyilt s azzal -fölékesitették a haldokló szobáját. - -Május 10-ikétől kezdve egy ferenczi-barát volt közelében állandóan a -sümegi zárdából. Ott imádkozott zakadatlanul a folyosón s néha a beteg -szobájában is. Ez a barát látta el a haldoklók szentségével s ez adta rá -az utolsó kenetet is. Május 18-án halt meg, napfelkölte után nemsokára. - -Vajjon mi volt betegsége, mi volt halálának közvetlen oka? Az orvosok -azt mondták: betegsége idegláz volt. Ez van a haláláról szóló -jelentésben. Ma ezt a betegséget hagymáznak, tifusznak nevezik. Fülöp -József öreg barátom emlékezete szerint május elsejétől kezdve az ágyat -már nem hagyhatta el s május 10-e után már többször ájulásba, -eszméletlenségbe esett. - -Az ország alig-alig tudta meg a nagy esetet. A halotti jelentést -kinyomtatták, de az se történt gyorsan. Lovas küldöttek vitték a hirt -minden irányban. Keszthelyre, Téthre, Eötvösbe, Szombathelyre, -Egerszegre, Veszprémbe, Nemes-Dömölkre s általában mindenüvé a -rokonokhoz s a vármegyék főembereihez. - -Vasut, táviró akkor még nem volt. Budapesten volt ugyan egy-két hirlap, -de hiszen mikor ért idáig a levél? Belekerült nyolcz napba, ha postán -küldték a levelet. Budapest se volt még akkor, hanem volt Buda és volt -Pest. Az egyikről bizton tudtuk, hogy német város, – a másikról bizton -hittük, hogy valamikor magyar város lesz. Bizton hiszszük ezt még ma is. -A két város lakosságának nem volt akkor még nemzeti ügye. A magyar költő -sorsát épen nem tartotta nemzeti ügynek. Vajjon hogy keltette volna fel -figyelmét egy messze földön elhalt kisvárosi tekintetes asszonynak -halála, a kit személyesen sohase látott s a kinek még csak nevét se -hallotta soha? - -Megnéztem, mi van följegyezve haláláról az anyakönyvben. Hát bizony a jó -öreg plébános mindent följegyzett, a mit róla tudott. Hogy a neve -Szegedy Róza, férje Kisfaludy Sándor, vallása katholikus, származása -nemes, életkora 57 esztendős, állapota tekintetes asszony: mindezt -följegyezte. - -De még mást is följegyzett. Azt, hogy nyolcz verset harangoztak rá. - -Ne mosolyogjanak hallgatóim. A harangozás az egyház figyelme a halott -iránt. De még inkább azok iránt, a kiké a halott. Szegény ember egy -verset kap, sokszor azt se kapja, ha nincs rá pénze. S azt a verset is -talán csak egy haranggal kapja meg. Másként áll a dolog a magas állásu -halottakkal. - -A nagy költő felesége nyolcz verset kapott. Talán nem is azért, mert a -nagy költőnek volt a felesége, hanem inkább azért, mert a -Szegedy-nemzetség szülöttje volt a nagy halott. Hiszen mikor a nagy -költő második felesége halt meg: akkor csak négy verset harangoztak. - -Ez is benne van az anyakönyvben. - -Hanem hogy Himfy szerelmének költészete mekkora világot gyujtott a -magyar szivekben, hogy ez a költészet miként ébresztette föl a nemzet -közszellemét s hogy ez a költészet Szegedy Róza dicső alakja körül -született meg: ez bizony nincs följegyezve az anyakönyvben. - -Csak egy tekintetes asszonynyal van kevesebb Zalavármegyében, Sümeg -városában: ezt tanuljuk meg abból a könyvből. - - -II. - -(A temetés. – Az öltöztetők. – Kik voltak a temetésen? – Utolsó -rendelkezése. – Hol feküdt első sirja? – Látogatásaim sirjánál. – Most -már férje mellett pihennek hamvai.) - -A temetés nagy diszszel történt. »Nagy temetés volt«: igy szokták -mondani. Ha az ország nem ismerte is Szegedy Rózát s ha már férjének, a -nagy költőnek nevére is rá kezdett borulni a feledés, ha saját -testvéröcscse Kisfaludy Károly, Kölcsey és Vörösmarty a nemzeti -költészet föllángolásában túlszárnyalták is őt: azért Túl a Dunának -mégis ő volt akkor legnagyobb költője s az ábrándos szivek, az ifju -lelkek s az ifjuságukra visszaemlékező aggok előtt mégis Himfy dalai -képezték a nemes szerelem csillagos egét, melynek minden fénye Szegedy -Róza alakját sugározta körül. - -A ki most már ott feküdt a koporsóban. - -Akkor még nem voltak temetkezési egyletek s temető-ünnepet rendező -vállalatok. Gyászhintók ezüstös sujtással, koszoruszállitó társzekerek, -kardos-, mentés-, panyókás gyászemberek, szegődött siratók, kőnyomatos -tudósitók, az elhunytak érdemeinek és örök dicsőségének vállalati -hirdetői: mindezeket nem ismerte a régi nemesi világ. - -Akkor a család tagjai és tisztelői, a közeli és távoli rokonok, a -keresztfiak és leányok, a jóbarátok, a vármegye tisztikara, a város -tisztviselői, az egyház férfiai s a czéhek és a város szegényei képezték -a temetői kiséretet. A czéhek ünneplő ruhában, lobogóikat bevonva -gyászfekete fátyollal. És a szegények és ügyefogyottak, a sánták, bénák, -szabadságos koldusok tömege. Az iskolás gyerekek és leányok nagy serege. -Az uraság és urnő jobbágyai tizenegy faluból. A cselédek és zsellérek. - -Volt két bejáró asszonya az elhunyt urnőnek. Az egyik volt Csólics -fazekasnak a felesége. A másik volt özvegy Czinczné. Ennek valami -szőlőmunkás volt az ura valamikor. Ezek voltak az öltöztetők. Ezek -öltötték a kedves alakra legszebb fehérnemüjét s legnehezebb fekete -selyemruháját. Ezek huzták föl ujjára jegygyürüjét, ezek fésülték meg s -fonták be haját s tették nyakára ékszerét. Ezek egyengették el a koporsó -fenekén a gyönge fenyőforgácsot; szelidre, simára, hogy a harmattestet -föl ne törje. Ezek igazitották meg a fejalja vánkost, a melyen az az -angyalfej nyugodni fog ezentul. Könnyeik hullatása közben oly vigyázva -rendeztek el mindent, mintha most is élne, s most is rájuk nézne jó -urnőjük. - -A temetés költségeinek a jegyzéke megmaradt. - -A plébánia, a templom, az egyházi szertartás, a harangozás kilenczvenegy -forintba került. A sirásók harmadfél forintot kaptak s ezért be is -gyöpözték a sirhalmot. A gyöpös göröngyöt sirhantnak nevezik. Ott -metszik ki a temetőben a sirhalmok közt levő mezőcskékről. A koporsó -tölgyfából és diófából készült. Diszes munka volt. Hatvan forintot -kapott érte az asztalosmester. Tizenhárom czéh állott ki a temetésre -egész diszben. A nagy költőtől összesen harmincznégy forintot fogadtak -el czéhköltségül. A kolduló barátok hat forintot, a város szegényei -huszonnégyet kaptak ajándékul. A két halottöltöztető is megkapta a maga -jutalmát. - -A gyertya-osztás akkor általános szokás volt. Az előkelőknek nagy szál -gyertya, a kisebb ranguaknak kisebb szál. A gyertyát viaszból öntötték. -Diszes öntésü gyertyának harmadfél ezüst forint volt bécsi fontja. -Harminczhat fontnyi viaszgyertyát osztottak ki. - -A házbelieket s közelvalókat, az árva gyerekeket fekete kelmével, -gyászruhával is el kellett látni. A Scheiber zsidó és Wellner zsidó -voltak a szállitók. Tizenöt rőf fekete tafota, nyolczvannyolcz rőf -fekete fátyol, fekete pántlika és fejre való fekete keszkenő a fehér -cselédeknek. Az összes temetési költség mintegy ezer koronába került. -Ebben benne van Stamborszky orvos dija és az Antal kőmüvesnek bére is, a -ki kimeszelte a »középső« szobát, melyben az urnő utoljára feküdt. És -benne van még a fekete spanyolviasz is. Ugy kivánta a kor izlése, hogy -egy ideig fekete pecsétet üssön leveleire az, a ki gyászol. Ma a -levélboritékok fekete szegélye a fekete pöcsét. - -Mindez kicsiség. - -A temetésen mindenki ott volt a vidék előkelői közül, a ki csak -mozdulhatott. Bizonyos, hogy a nagy költő vőtársa, Bezerédy György is -ott volt Kámból László fiával s a Szegedyek se maradtak el. Az eötvösi -uradalom tisztikara, cselédsége s jobbágysága ünneplő diszben jelent -meg. Ott volt Kehidáról Deák Antal, a nagy költőnek egyik legjobb -barátja s Deák Ferencz. Ott voltak Csányból Csányi László, a közelből és -távolból a Hertelendy, Bogyay, Nedeczky, Bezerédy, Oszterhuber, -Berzsenyi, Kisfaludy, Kerkapoly, Forintos és Gyömrey nemzetségek tagjai. -A főuri rokonságból megjelent Keszthely ura Festetich László gróf, ki -Szegedy Rózának unokatestvérje volt s vele ott volt közeli uradalmainak -egész tisztikara. A nagy Széchenyi István gróf is unokatestvére volt, de -ehhez későn ért el a nagy költő értesitő levele. Csak levélben fejezte -ki részvevő érzését. - -Nem beszélhetem el részletesen a temetés lefolyását. Időm sincs rá, de a -mai temetésekben se találok nagy gyönyörüséget s ugy hiszem, sokan -vannak velem egy izlésen. Csak az életnek emlékezete becses, nem a -halálé. - -A megdicsőült asszonyt utolsó napjaiban nem bántották gondok, -aggodalmak. - -Gyermeke nem volt. - -Közeli s távoli rokonai mind vagyonosak; jólétben, tekintélyben -biztosak. - -Férjével, a nagy költővel egyetértett már régen halála esetére. Régen -készült már a halálra. Végrendeletét tizenegy év előtt megcsinálta. Ez -Sümegen kelt 1821-ik évi szeptember 4-ikén. A veszprémi káptalanban -biztos helyre volt eltéve. Ott megőrizték. - -Nem rendelkezett nagy vagyon fölött. A mi az ősi vagyonból osztályrészbe -jutott rá: az visszaszállott a testvérekre, minthogy gyermeke nem -született. - -Édes testvérével Szegedy Ferenczczel élő szóban ugy állapodott meg, hogy -az ő »kedves férjéhez« vitt csekély ingó javainak egyharmadrészét -férjének hagyhassa s hogy gyöngyékszere fölött szabadon rendelkezhessék. -A másik két testvérrel nem tudott megállapodni. - -Gyöngyékszere nyakláncz volt s nyolczszázharmincz gyöngyből állott. Ezt -ő maga ezer ezüstforintra becsülte; ez összeg ma kétezerszáz koronának s -mintegy ötezer korona forgalmi értéknek felelne meg. Csupán erről -intézkedett. - -Ezt örökös tőkének alapitotta meg s kezelését a veszprémi nemes -káptalanra bizta. - -Ennek évi jövedelmét akként osztotta föl, hogy az ő emlékezetéért s a -legszegényebb halottakért évenkint egy-egy misét tartsanak s ezért -három-három forint járjon. Ugyanannyi mindenkor a sümegi szegényeknek. - -A legelhagyatottabb szegény betegek ápolására hat ezüstforintot, a -sümegi kórház szegényeire tizennyolcz ezüstforintot forditsanak s a -többit egyenlően felosztva a sümegi iskola legjobb s legerkölcsösebb -fiu- és leánygyermekei közt oszszák el évenkint segitségül. - -Nagyon lelkére köti a nemes káptalannak, hogy e végső intézkedését -igazán végrehajtsa. Azért intézkedik igy, hogy ott, a hol életének -nagyobb részét töltötte, a szegényeknél és a kis gyermekeknél -megmaradjon jó emlékezete. - -A végrendelet nem ment foganatba. Legalább ugy nem, mint az elhunyt urnő -kigondolta. - -Gyöngynyaklánczát »napkeleti gyöngyöm«-nek nevezi végrendeletében. Ezt -az ékszerét nagyon szerette, ezt korán elhalt édes anyjától kapta -örökségbe. Édes gondolata volt, hogy e legkedvesebb értékes tárgya -legyen a szegényeké. - -A végrendeletet a nagy költő is aláirta s a mennyiben őt illette, -kötelezte magát annak megtartására. - -Jött azonban az osztozás. Az elhalt feleség vagyonát ki kellett adni a -vérszerinti rokonoknak. A rokonok követelték a napkeleti gyöngyöket is. - -A költő 1833-ban ezt irta Szegedy Róza végrendeletére: - -– Miután méltóságos Bezerédy György ur ezen végrendelést nem akarván -állani, boldogult feleségemnek gyöngyeit visszakivánta, én azokat -visszaadtam és ezen végrendelésnek terhét én vállaltam magamra és -örököseimre; – tisztelvén mind a jószivü rendelőt, mind a jóságos és -hasznos rendelést. - -Nyugodtan pihenhettek hát a nagy lélek hamvai, szegényei megkapták a -szerény emlékeztető adományt. - -De a tőkét nem helyezték el a veszprémi káptalanban. Legalább én nem -tudok róla semmit. - -A szentemlékü nő sirja ott van a sümegi temetőben. - -A temető a város keleti oldalán a városon kivül emelkedett helyen -fekszik, a sümegi szőlőhegy lábánál. A mult század elején helyezte oda a -város. Kis kápolna van legmagasabb dombján, mely 1816-ban épült. Kereszt -a tetején s régebben kis halálharang előtte, a mely most már nincs ott. -E kápolna ajtaja előtt a legszebb helyre tették Szegedy Róza sirját. Ott -vált porrá egykor ragyogó alakja. - -A sir fölött egyszerü, tompa tetejü piramis áll, nem négyszögletü, hanem -lapos, de tömör homokkőből. A piramis tetején kereszt, ugyanazon kőből -faragott. Felirata rövid, csak néhány szóból áll. »Szegedy Rozália, -Kisfaludy Sándorné. 1832. 18. máj.« - -Elég is. - -A sirkövet a költő maga állitotta. Hiányzik róla a Szegedy-család nemesi -előneve: Mezző-szegedi. Pedig akkor nem szokták elhagyni az előnevet. A -költő ezt szükségtelennek találta. Mire való volna a nemesi név a -Himfy-dalok istenasszonyának, a nagy költő feleségének? - -De a jelvények mégis tanuságot tesznek a két család előkelő voltáról. - -A név fölött kettős czimer a kőbe faragva. Az egyik az ős -Kisfaludy-czimer. Hármas halom közepén korona, a koronán sas -kiterjesztett repülő szárnyakkal s jobblábában a kettős kereszttel. A -másik a Szegedy-czimer. Ez is sas, koszorus fejjel. Repül a földgömb -felett. Jobblábában királyi pálcza, ballábában pallós, mely a földgömböt -éri. Ezeken kivül két lehajtott fáklya. - -A nagy költőt, mikor meghalt, nem Szegedy Róza mellé temették. Neje -halála után a költő ismét megnősült, feleségül vette egyik távoli -rokonát, Vajda Amáliát, a ki 20–21 éves hajadon volt. Ez 1834. évi -februárban történt. E nő azonban nem sokáig élt, 1841-ben az év elején -meghalt. Ennek sirjába vagy sirja közelébe temették negyedfélév mulva a -nagy költőt. - -Emléket nem állitottak se neki, se második nejének. Azonban Sümeg lelkes -népének kegyelete a nagy költő hamvait kiemelte a jeltelen sirból s -azokat Szegedy Róza sirjának közelében, attól jobbra temette el ujból s -akkor diszes siremlékkel látta el. A két nagy sziv porai im mégis egymás -mellé kerültek. Vajda Amália sirja nyomtalanul eltünt. Senki se -emlékezik már rá, hol volt valamikor. Fából készült egykori kisded -sirkeresztjét negyven-ötven év előtt felemésztette már a korhadás. - -Én fölkerestem Szegedy Róza sirját 1854-ben. Azután megnéztem husz év -mulva, a mikor erdélyi nagyhirü barátaimmal a Balaton körüli utazást -végeztük. Végre fölkerestem két év előtt is, a mikor elhatároztam, hogy -életének történetét, bánatos és édes szerelmének s házas életének -történetét, a mennyire lehet, meg fogom irásaimban örökiteni. - -A költők, a világ összes költői hálátlanok a nők iránt. Kevés a kivétel. -Társaságunk dicső elnöke, Jókai Mór mindenesetre kivétel. Lantjuk zengő -dala s költészetük ragyogása rendszerint csak addig veszi körül a nő -alakját, mig az lányka, mig hajadon, mig menyasszony. A nő szivének -történetével az esküvő után nem igen foglalkozik a költészet. Pedig a nő -azután hasonlit legjobban az istenekhez. Azután teremt, azután alkotja -meg és őrzi meg a boldogságot s azután gondoskodik arról, hogy folyton -szebb legyen a világ. - -Igaz, – a korunkbeli irodalom és költészet foglalkozik a házas nők -szivbeli ügyeivel is. De oly irányban, hogy nincs köszönet benne. A nők -imádása helyett a nők élvezésére buzdit Helikon serege. - -Sohase született még nő e világon, kinek alakja, szive, fenséges -gondolkodása magasabb és nemesebb érzelmekre hangolta volna a költő -lantját, mint Szegedy Róza. A világirodalom más nemzetek nyelvén ismer -nagynevü nőket, mert azoknak már akadt történetirójuk. Szegedy Rózának -eddig még nem akadt. - -Pedig ő magyar nő volt. Mig leány: a magyar leánynak, mint asszony: a -magyar asszonynak mintaképe. Ép oly ragyogó, mint a történet bármelyik -fényes alakja. Ha méltó történetirója akad: az ő alakjának világánál -látja meg a következő nemzedék, milyen volt egykor a magyar asszony s -milyennek kell lennie ezután is. - -Megálltam sirhalmának pázsitos oldalán s el-messze néztem a vidékre, a -hova siremléke ellát. Jobbról alatta a város, melynek lakói közt már -talán senki sincs, a ki élő szemeivel látta, de senki sincs, a ki ma is -édes és meleg büszkeséggel ne gondolna rá. Napsugaras alakjának -firól-fira száll hagyománya. - -Jobbról napnyugot felé ott van Sümeg ősi vára, korhadó sziklákon, -korhadt korona gyanánt sötétlenek omladozó falai. Balra napkelet felé a -sarvalyi és dobosi rengetegek, annyi néphagyomány buzogó forrásai. -Szemközt a völgyeken túl a hegység, melynek ormain Tátika és Rezi vára -búsong a multakon s távolabb kissé Szentgyörgy hegye, Csobáncz vára és a -fenséges Badacsony, a mint lábait füröszti a Balatonban. Habár régi, de -igaz nemzeti költészet aranyozza be az egész vidéket. - -Ábránd, álmadozás, káprázat játszik velünk annál a sirhalomnál. Mintha -emlékének hideg kövén át még most is Szegedy Róza nézné azt a vidéket s -annak a költő által megteremtett édes szüzi alakjait. S mintha -valamennyi közt a legszebbet, a legédesebbet mi magunk is látnók – a -szerelmes szüz hajadont, ki költőt teremtett a rideg katonából, Szegedy -Rózát. - -S emléke ezentúl mindig dicsőbb és fényesebb lesz. A nemzet fiatalsága -még el fog zarándokolni a sirhoz, melynek ölében az ő hamvai nyugosznak. -Nemessé a miveltség s nagygyá a nemzet csak ugy lehet, ha vére, -szelleme, költészete ismét imádandó magasságba emeli a nemzet derék -asszonyait. Ha odaemeli, a hol Szegedy Róza történeti alakja árasztja -szét meleg sugarait. - -* * * - -E kisded mű Szegedy Róza utolsó betegségéről és haláláról nem irott -munka, hanem emlékeim és jegyzeteim segitségével rögtönzött elbeszélés. -A Petőfi-társaságban, mint megválasztott tagnak, székfoglaló előadást -kellett tartanom. A társaságnak 1903. évi január hó 6-án tartott -nagygyülésén hangzott el székfoglaló gyanánt szóbeli előadásom. -Gyüjteményes műveim e kötetében tárgyánál fogva méltán foglalhat helyet. - -Most már nem ott, nem abban a sirban fekszik a dicső halott ott a -kápolna előtt, a hová temették. Hamvait átvitte a hálás kegyelet férje -sirjába, nem messze első sirjától nyugat felé. Most már a két nagy -lélekből mindaz, a mi az enyészeté, együtt pihen, egymás mellett. A -mikor sirját felbontották, hamvaiból némi ereklyéket helyeztek el a -Darnay-muzeumban. Halotti ruhájából két darabkát, változatlanul maradt -hajából kisded fürtöt s gyermeklányka nagyságu lábáról kis czipőjét. - - - - -A SÜMEGI KÉKFESTŐ. - - -I. - -(Mi a gazdagság? – Magyar irók, magyar költők hogy vannak a -gazdagsággal. – Mire oktatnak a tanitók? – Eötvös József báró és -Wodiáner bankár. – Bugyli kutyánk és takarékpénztára. – Ki a gazdag, ki -az ur? – Salamon Ferencz aranypénz-buvárlata.) - -Sümegen vagyunk. Otthagytuk félben utazásunk elbeszélését. De -megigértük, hogy az utazást is, az elbeszélést is befejezzük s nem -nyugszunk addig, mig Gyulai Pál urat erőben, egészségben Budapestre -vissza nem szállitjuk. - -Ott ültünk a püspöki palota kis ebédlőjében asztal mellett estebédnél. -Evés után tüzes bor, tüzes fekete kávé, dohányfüst és adoma járta. - -Rájött a szó a gazdag kékfestőre s a kékfestőről a gazdagságra. - -Mi a gazdagság? - -Nagyon érdekes erről olyan emberek vélekedése, a kik maguk körül nem -ismerik a gazdagságot. - -Két magyar történetiró: Salamon és Szilágyi. Egy magyar költő és -kritikus: Gyulai Pál ur. Egy magyar szerkesztő: Nagy Miklós. Egy lelkes -honvéd: Szentirmay. Szentirmay ugyan tudta, mi a nagyuri kényelem, de se -ő nem tudta igazán, se a többi, mi a gazdagság. - -Csókolni való kedves ostoba népség a magyar iró, magyar költő, magyar -tudós. Sohase jut eszébe, hogy a gazdagság is valami. Sohase táplál -vágyat a gazdagodásra. Társalgása, mulatozása, emlékezései, élczei -sohase terjeszkednek ki a gazdagságra, vállalkozásokra, pénzgyüjtésre. -Legföljebb gunyolja, lenézi vagy elfelejti a gazdagot. - -Mit tanitanak az iskolákban? Miként nevelik a gyereket? - -Minden tanitó szegény, minden tanár és tudós szegény, mint a templom -egere. Ha szegény nem volna: nem lenne tanitó, tanár és tudós, hanem -keresne magának más hivatást, más mulatságot, változatosabb életörömet. - -Az a szegény tanitó és tanár miért dicsőitené a gazdagságot? Miért -lelkesülne ő maga s miért lelkesitené a gyereket a gazdagságért? A -legjobb tanitó csak a takarékosságra buzdit, a legtöbb tanár és tudós -csak hiábavalóságnak, csak elmulandó jónak hirdeti a nagy vagyont. - -Szeressétek a szülőket! Szeressétek a hazát! Lelkesüljetek az -igazságért! Legyetek hősök, bátrak, elszántak s törekedjetek a nemes -dicsőségre! Leonidász, Alkibiádesz, szigetvári Zrinyi Miklós legyen a -példa lelketek előtt! Szerénység, tisztesség, alázatosság és becsület -erényeivel teljék meg szivetek! Imádjátok az istent, hódoljatok a -királynak, megbecsüljétek a papokat és az előljárókat s teljesitsétek a -törvényt. - -Ezekre oktatják a fiatalokat s ezeken kivül mindenféle okos és bolond -világi tudományra. - -Mind jó és bölcs dolog ez. Nincs is én nekem ez ellen semmi kifogásom. -Hanem nekem mégis ugy tetszik, mintha az életnek bölcsessége és a -tanitóknak bölcsessége nem járna egy nyomon. Valamelyikben hibának kell -lenni. - -Vagy háboruban élünk vagy békében. A háboru abból áll, hogy agyonütjük -az ellenséget fegyverrel. Mi legyünk az erősebb, ne az ellenség. A béke -abból áll, hogy elszerezzük az ellenség pénzét iparral, kereskedéssel. -Mi legyünk a gazdagabb, ne az ellenség. - -Hajdan az lett a hazafi, a hős és a nemes ember, a ki agyonütött egy -ellenséget. Most ugyan nem lesz hős, de mégis hazafi lesz és nemes ember -lesz, a ki nagy vagyont gyüjt össze. - -Ez az életnek bölcsessége. - -De azért a tanitók még se lelkesitik az ifjakat arra, hogy vagyont -gyüjtsenek. - -»Ne Leonidászért rajongj, ifju ember, hanem Rothschildért!« - -A melyik tanár igy szólna tanitványához, azt nyomban kilöknék az ajtón, -lába se érné a földet. - -S igazuk lenne azoknak, a kik nyomban kilöknék. Mert hiszen koruk -nőttével, éveik szaporodásával ugy is csak gyüjtenek vagyont az emberek. - -Csak a magyar iró, magyar költő, magyar tudós nem gyüjt. Mig fiatal: -azért nem gyüjt, mert fiatalságához efféle szürke erény épen nem illik. -Mikor öreggé lesz: azért nem gyüjt, mert öreg korában csak nem adhatja -fejét ilyen bolondságra. Igy vélekedik valamennyi. Arany János nagy -vagyont gyüjtött, nem is tartották tökéletes embernek életében. -Csokonay, Tompa, Petőfi, Vörösmarty sohase láttak egy csopron ezer -forintot: ezek voltak a tökéletes emberek. S a kik ott harminczhárom éve -Sümegen együtt ültünk: azok közül Salamon Ferencz, Szilágyi Sándor, Nagy -Miklós, sőt Szentirmay József barátom is, mikor elmultak, mit hagytak -maguk után? Jó hirt, becsületes nevet, nemzeti dicsőséget s néhány jó -barát számára édes emlékezetet. Egyebet semmit. - -Eötvös József báró is magyar iró volt s ő se gyüjtött semmit. Pedig ő -még egyéb is volt, mint magyar iró. Államférfi, országkormányzó, -törvényhozó, európai hirnevü ember: mind nem használt neki semmit. -Minden gazdagodásnak utját állta, hogy magyar iró, magyar tudós volt. - -Ha Bécsbe ment, báró Wodiáner Móricznak volt állandó vendége. Báró -Wodiánernek volt vagy tizenöt-husz milliója. S nagyobbára maga szerezte. - -A meggazdagodásról beszélgetett egy izben vele báró Eötvös s egész -gyermekes tűzzel azt kérdezé: - -– De ugyan édes Wodiáner, hogy lehet igy meggazdagodni? - -A bankár elnevette magát. - -– Semmi se egyszerübb ennél, kegyelmes uram. Ha a fiatal ember fölteszi -magában, hogy meggazdagszik s aztán egész életén át más czélt nem ismer, -csak azt, hogy meggazdagodjék, ennek áldozza éjjelét és nappalát, ezért -fut, ezért fárad, ezért dolgozik s ezt még szerelmében se téveszti szeme -elől: okvetlenül meggazdagszik mindenki. - -– Igaza lehet, de hol marad a becsület? - -A sok milliós nagy ur rátette egyik kezét báró Eötvös vállára s egész -komolysággal e szavakat mondá: - -– A kinek már van néhány milliója: az az ember, kegyelmes uram, könnyü -szerrel megszerzi a becsületet. Ez a nagy vagyonnak a legnagyobb átka. - -Irtóztató igazságot mondott az a bankár. A nagy tudós, költő és -államférfi csak elképpedt ezekre a szavakra. Még évek mulva is bizonyos -felindulással beszélt a mivelt társadalom ama nagy örvényeiről, melyek e -nagy igazság mögött zúgnak és üvöltenek. - -Pedig nem volt indoka a felindulásra. Hiszen a népnek egyszerü és tiszta -esze oly rég ismeri és hirdeti már ezt az igazságot: »pénz: emberség; -ruha: tisztesség«. - -Nagy vagyon nélkül nincs gazdag nemzet. Gazdagság nélkül nincs a -nemzetnek tekintélye s tekintély nélkül se keze, se lába a becsületnek. - -A nagy vagyon magától nem gyülemlik. Háboruval és rablással se -gyülemlik. Azt valahogy másként kell gyüjteni. S a gyüjtési kedvnek bent -kell lenni az emberi természetben. - -De hát miért kell bent lenni? Erő-e vagy gyöngeség-e a vagyongyüjtésre -való hajlandóság? Erő-e vagy gyöngeség-e a gazdagodási vágy? Ez a -kérdés. - -A kis gyerek nem gyüjt. A mi játékot adnak neki, azt is összetöri s -otthagyja. Csak a kis lány őrzi hiven a babáját. Nem sokallja, ha ebből -több van is neki. De ez nem tőkegyüjtési szenvedély, hanem valami más. - -A kamasz és az ifju se gyüjt. Vigan éli világát. Azt is tékozolja, a mit -apja-anyja gyüjtött. »Sohase halunk meg:« ez a jelszava. Akkora erőt -érez magában, szinte röstell arra gondolni, hogy holnapra is jó lenne -eltenni valamit. - -A fiatal nemzetek se gyüjtenek. Ott a norman, ott a magyar, ott a török. -Bekalandozzák a fél világot, hadakoznak, hóditanak, fénylenek. Minden -kaput feltörnek maguk előtt s egyet se zárnak be maguk után. Mintha -egykor az lett volna bölcsességük: a ki majd hátul jön, tegye be az -ajtót. - -De ki gyüjt hát? - -Belekontárkodjunk-e Darwin tudásába? - -Volt kis gyermekkoromban egy kuvasz kutyánk. A neve volt: Bugyli. Furcsa -név, talán nem is magyar szó, de nem tehetek róla; valósággal Bugyli -volt a neve. Szennyes barna bozontos szőrü eb, közepes nagyságu, -külsején semmi különös megjegyezni való. De története nagy van. Nagy is, -szép is. De történetéből csak vagyonszerzési szenvedélyét beszélem el. - -Akárhogy szerettük: utóbb csak megöregedett. Orrán, homlokán elkezdett -őszülni; fogai is gyöngültek, töredeztek; játszani se volt már valami -nagy kedve, engem ugyan el-elkisért még kertbe, mezőre, szántóföldekre, -de ezenkivül csak pihenni szeretett. - -Egyik reggelen látom, hogy karéj kenyerét nem eszi meg. Elveszi szép -illedelmesen, farka csóválásával meg is köszöni szépen, de nem eszi meg, -hanem kibaktat vele az utczára, átmegy az utczán, beviszi a szilvás -kertbe, mely rézsut szemközt volt lakásunkkal s ott a gunyhó felé tart. - -Utána megyek. - -A gunyhó mögött semfüsemfa kerités, a kerités mellett ölnyi magas -laboda, bürök, vadüröm, sóslórom, valóságos bozót. Odamegy a Bugyli, -leteszi a karéj kenyeret, lábaival lyukat ás, a kenyeret beleteszi a -lyukba s aztán földdel betemeti. A mint e munkát elvégezte: eljön onnan -nyugodt szivvel, valami kétszer visszanéz a bozótra s azután megy vissza -az udvarba. - -Nem értettem a dolgot. - -Másnap ismétlődött a jelenet. A karéj kenyér megint odakerült, de más -helyre, egy vadkender tövébe. S igy történt napokon át. - -Délben rendesen megette a Bugyli a csontot, étel maradékot, de -reggelijét rendesen elásta. Mit akart ő ezzel? - -Magam is nagyon szerettem a gunyhóban heverészni. Magammal hivtam a -Bugylit, szivesen jött, odafeküdt mellém, de ugy, hogy feje kivül maradt -a gunyhón. - -Gyakran odajött valamelyik fiatalabb másik kutyánk is. A Bugyli -hidegvérrel fogadta, de szemeivel folyton kisérte s ha valamelyik -földalatti karéj kenyeréhez közelitett, nyomban morogni kezdett. S -morgott mindaddig, mig a fiatalabb kutya más irányba nem fordult. Jöttek -oda legelészni és bogarászni pulykák, kácsák és ludak is. Ezeket is -szemmel kisérte, de ezekre, ha kenyereihez közelitettek is, akkor se -morgott. De mikor jött a kakas és a kotlós tyuk: azokra megint -kegyetlenül morgott. Valamint a malaczokra is. - -Világos volt, hogy a Bugyli őrzi és félti az ő kenyereit. Kutya, kakas, -malacz, kotlós tyuk ki tudja turni és kaparni a föld alól, azokat tehát -jól összeszidja, ha oda közelitenek; pulyka, lúd, kácsa nem turja, nem -kaparja ki: azokat tehát szó nélkül türi. - -De hát miért félti kenyereit? - -Másnap reggel nem adtam neki szokott karéját s délben se kapta meg a -csontot és ételmaradékot. - -Sebaj! Van ő neki gyüjtött tőkéje, van ő neki takarékpénztára. -Odaballagott a gunyhó melletti bozóthoz, egyik laboda tövéből kiásta -tegnapi karéj kenyerét s megette jóizüen. Kivett takarékpénztári -betétéből akkora összeget, a mekkora egy napra elég volt. - -Jól van Bugyli, okos vagy, bölcs vagy. Kishitü vagy ugyan, mert -fölteszed, hogy az én apám házánál nem lesz meg holtig való kenyered s -ezért a kishitüségért ugyancsak megérdemlenéd a pirongató szót, de azért -mégis el kell ismernem előrelátásod bölcsességét, valamint a koreszmék -felfogására valló jóindulatod buzgóságát is. Fáy András épen ekkor -hirdette lelkesen a takarékpénztárak alapitásának üdvös eszméjét s te, -jó öreg kuvasz, öregséged daczára is nyomban felkaroltad azt az eszmét. -A mit pedig nagyhirü emberkortársaid közül sokan nem cselekedtek. - -Azonban van néhány kérdésem, Bugyli. - -Miért nem voltál te ilyen takarékos fiatal korodban? A mikor még gyomrod -jó volt, lábad gyors volt, fogad éles volt s szeretőt is tartottál -magadnak? Akkor lám mindent megettél, a mit csak kaptál. - -Miért vagy te olyan zsugori? Miért félted te fiatal ebtől, kakastól, -kotlós tyuktól a te tőkédet, holott te már ugy se tudod azt -felhasználni? - -Ha pedig be találod hunyni szemeidet: kire hagyod tőkéidet? Eszedbe -jut-e a jótékonyság? Nem ugy cselekszel-e, mint a mai magyar főurak, a -kik mérhetlen millióikból nemzeti közczélra se nem adnak, se nem hagynak -semmit? Nem tanácslom, hogy az ő példájukat kövesd. Mert azok azért csak -magyar főurak maradnak, te pedig, Bugyli, csak rongyos kuvasz maradsz! - -De az is igaz, hogy igy is, ugy is csak kuvasz maradsz. - -Hanem azért, a mit cselekedtél, mégis olyan példa, mely a homályban -világot gyujt előttünk. - -A hetyke erő nem gyüjt, mert eszébe se jut, hogy ő nem kifogyhatatlan. - -A magabiró fiatalság nem gyüjt, mert szentül hiszi, hogy neki a tél is -rózsát terem. - -Csak a hanyatló kornak jut eszébe komolyan meggondolni: miből élünk -holnap. A mikor már napról-napra kevesebb lesz előttünk a holnap. - -Csak a gyöngének jutott először eszébe a gazdagodás S ma is és örökké -tökéletlen, gyönge ember az, ki nem gondol egyébre, mint a -meggazdagodásra. - -Igaza volt Wodiáner bárónak. A meggazdagodás nem ördögség. A legostobább -ember is képes rá, ha egyébre nem törekszik, hanem még szerelmében is -csak erre törekszik. - -Nincs is egyéb átka a nagy vagyonnak, csak az, hogy az ostobát is -bölcsnek hirébe hozza s a gazembernek is becsületet szerez. - -Nagy ámitó a nagy vagyon. - -Azt mondja a köznép: »ez az ember boldogul«. Olyanról mondja, a kinek -vagyona szaporodik. »Ez az ember nem boldogul.« Olyanról mondja, a kinek -vagyona fogy. - -Van igazság, de átkozottul kevés igazság van ebben a szóban. Mert hiszen -a vagyon sok örömöt nyujthat s az öröm mégis csak egy része a -boldogságnak. Csakhogy a gazdagság még se boldogság s a kinek semmi -egyebe nincs, mint a vagyona, az mélyen alatta áll annak a koldusnak, a -ki összekéregetett filléreiből este egy ital bort vesz s azt jó szivvel -megosztja kolduló társával. Minő fenséges alak ez a koldus a mellett a -milliomos mellett, a ki rongyos gyermeket lát az utczán dideregni s -nincs szive egy darab gunyát vetni rá! - -De ki hát a gazdag? - -A kinek egy fillérrel mindig több van, mint a mennyi szükséges: az a -gazdag. A kinek egy fillérrel mindig kevesebb van, mint a mennyi -szükséges: az a szegény. De sok szegény ember van a milliomosok között! -De sok inség gyötri az urakat! - -Mert gazdag és ur: ez se mindegy. - -Deák Andrisnak hivták azt a kis pufók, piros, erős paraszt kölyket, a -kivel együtt kerültem föl az elemi iskolába. Apja is, öreg apja is Deák -András volt. Osztatlan családi birtokunkat birták haszonbérben. Gulya, -ménes, birkanyáj sétálgatott ki az udvarukból. - -Azt mondja egyszer nekem nagy bizakodással a kis Deák Andris: - -– Az én apám gazdag, a te apád ur! - -Ő is hat éves volt, én is. Ime a két hat éves kölyök a művelt világ -legnagyobb és legnehezebb kérdésében már tisztán látott. Ő már -különbséget tudott tenni a vagyon és a társadalmi állás között s én -megértettem az ő szavát. Hejh, milyen sokra becsülném most, ha akkor -megkérdeztem volna tőle, miben látja ő a különbséget a gazdag és az ur -között s ha most vissza tudnék emlékezni elmélkedésére! - -Igaz, hogy a kis Deák Andrisból bizakodás is beszélt. A bizakodás édes -testvére a hiuságnak. A hiuság szülte a nagy és dicső tettek legnagyobb -részét, melyek az emberiség történetében följegyezvék. Igaz, hogy a nagy -bűnök nagy részét is a hiuság szüli. S ha a gyöngeség érzete volt a -gazdagodás első ösztöne: második és sokkal hatalmasabb ösztöne ma már a -hiuság. - -Nincs hiusággal teljesebb lélek, mint a költő, iró és tudós lelke. Ez a -lélek, ha semmi jele nem mutatkozik is nála a hiuságnak, tele van ezzel. -Salamon Ferencz egy egész esztendőt szánt életéből annak a nagy -rejtélynek a megoldására, hány szemernyit nyomott Nagy Lajos magyar -királynak egy aranya, melyet a budai pénzverőben veretett? - -Bolondság volt ez? - -Sehogyse az volt. Sőt a legfenségesebb buzgóság, a legtisztább -hazaszeretet volt. Erény, kötelességnek nemes teljesitése, valódi -hősiesség. Mégis csak hiuság, de nem a maga, hanem nemzete dicsőségét -ragyogta szét a világba. - -Egykor a magyar aranypénz volt az európai aranypénzek értékmérője. Még -Lipcsében, még Hamburgban, még a nagy, széles, büszke Németországban is, -még a tengerek partján is a budai arany volt az első tekintély. Ehhez -mérték a többit. - -Akkor is a pénz segitette a csereberét. Akkor is volt pénzértéke -mindennek. De az embereknek a tudomány kedvéért is tudniok kell, mit ért -akkor s mibe került az életnek minden szükséglete. De ezt csak ugy -tudhatjuk meg, ha előbb kipuhatoljuk, mit ért akkor az arany s mennyi -volt az aranyból a budai magyar aranypénzben? - -Ezzel vesződött Salamon Ferencz álló egy esztendeig. Egy történeti és -egy társadalmi igazságot akart földeriteni s magyar nemzetének -becsületét magasabbra emelni. El is érte czélját. - -Ezért imádandó ostobaság az, hogy a magyar iró, magyar költő, magyar -tudós nem töri fejét a meggazdagodáson. Ha a gazdagság vágyában merülne -el lelke: sohase irná meg Vörösmarty Szép Ilonka szomoru történetét, -sohase menne Petőfi meghalni nemzetéért a csatatérre és sohase ölné -Salamon Ferencz életének egész egy esztendejét abba a kérdésbe, mennyit -nyomott Nagy Lajos aranypénze? - -S ezért nyugszom meg abban is, hogy a tanitók és tanárok nem nagy -buzgósággal lelkesitik a fiatal nemzedéket a gazdagodásra. - -De ne bölcselkedjünk tovább. Lássunk az után, miként gazdagodott meg a -sümegi kékfestő? Ha nem lett volna derék ember, ha csak holmi rongyos -gazdag ember lett volna: meg nem emlékezném róla semmiért. - - -II. - -(A sümegi kékfestő és fia. – A gyolcsos tót. – A nadrágszij -természetrajza. – Janó, a tót legény. – A kékfestő fia vándorutra megy. -– Mit talált a gyolcsos tótnál? – Beállott hozzá takácslegénynek. – -Versenyre száll gróf Révayval a szép tót leány kezéért. – Miként győzi -le a grófot?) - -Kisfaludy Sándor korában a mult század elején élt Sümegen Ramazetter -Leopold, a kékfestő. Neve német, szorgalma és takarékossága német, maga -jó magyar. Életemben nem is láttam kékfestőt, a ki Árpáddal együtt jött -volna országunkba. A kékfestő czéh mindenütt német emberekből állott. - -De azért Ramazetter jó magyar volt. Biztosan tudom ezt. Mikor Kisfaludy -Sándor Balaton-Füreden 1831-ben a Nemzeti Szinházat alapitotta és -épittette: nem egyszer szorult meg pénz dolgában. De a sümegi kékfestő s -a veszprémi postamester mindig kisegitette. A költő hiába fordult volna -adományért királyhoz, nádorispánhoz, püspökhöz, káptalanhoz: nem látott -volna egy fillért. Olyan világ volt akkor. De a kékfestő és a -postamester meleg honfiszivvel s tele erszénynyel mindenkor készségesen -állt szolgálatára. - -Nagy kamasz fia volt a kékfestőnek. Vincze volt a neve. Ez a fiu lesz -elbeszélésünk hőse. Erről szólt az adoma fél éjszakán át köztünk a -sümegi palotában. - -Az öreg kékfestő otthon ült, vezette a munkát, igazgatta a száritót és -mángorlót, pörölt a legényekkel és csomagolókkal; rendelte a vásznat, -gyolcsot, kartont, tafotát, indigót és berlini kéket, a fia pedig járt -vásárokra. Somogy, Tolna, Baranya, Vas és Veszprém vármegyék minden -városa és minden országos vására ott látta a sümegi kékfestő magas szál -legény fiát, hosszu zöld kocsiját s világoskék sátorát. Volt ugyan -azokon a vásárokon más kékfestő is, de a sümegivel nem versenyezhetett -senki. Szép fiu volt az a kékfestő legény, ugy tudott beszélni a -menyecskékkel, mint a fecske a fiaival; mig az ő kék vászna, babos kék -kartonja el nem fogyott, hiába tartotta a többi kékfestő a rőfön a -kezét. - -De nemcsak kékfestőkkel találkozott a vásárokon, hanem gyolcsos tótokkal -is. - -Van-e még gyolcsos tót a vásárokon? Én bizony nem tudom. Azt hiszem, -most is csak kell lenni. Kár volna, ha a gyolcsos tót is elmult volna. - -Leverik a karófát a földbe, felaggatják a keresztfákat a karófákra s -azután a keresztfákat telerakják mindenféle fehérnemüvel. - -Mit árul a gyolcsos tót? - -Derék ember lenne az, a ki el tudná mondani. Abrosz, törülköző, -asztalkendő, sütőruha, portörlő és sikároló, lazsnak, durva vászon, -finom vászon, rumburgi, sléziai, karton, patyolat, mind tisztán, -fehéren, jól kihuzva, finoman vasalva és hajtogatva, tisztán mángorolva. -De ez még mind semmi. Abrosz-sávolyok, csipkék, szalagok, czifrásak, -szatying, gatyamadzag, fehér füző, véggyolcsok halomszámra. A mint ki -van rakva minden, a vásári szellő hajnaltól estélig libbegeti a gyolcsos -tótnak világkiállitását. - -A gyolcsos tót jó ember, szelid ember, kevés beszédü ember. Azért is, -mert nem tud jól magyarul s azért is, mert ugy ejti ki tótos nyelvén a -magyar szót, hogy a sok vásározó fehér cselédet rögtön előveszi a -nevetés. Ezt pedig a gyolcsos tót se szereti. De ha beszélni keveset -tud: valamivel mégis csak oda kell csalogatni a vevőközönséget. Erre -való a nadrágszij és a csengő. Hajdanában minden nemes, minden magabiró -paraszt magyar nadrágban járt. Ahhoz pedig tenyérnyi széles, rézcsatos -vagy aczélcsatos, örökké tartó, soha el nem málló nadrágszij kellett, a -melynek se lakodalomban, a mikor gazdája igazán jól lakott, se -birkózáskor, se tüsszenéskor, se lóra-üléskor elszakadnia nem volt -szabad. Apáról fiura szállt az igazi nadrágszij, mint a nemesség. A -nadrágszij volt a fenyitő eszköz a szigoru apák kezében. A nadrágszijon -levő lyukak száma volt a mulatság vidám természetének erőmérője. Hét -lyuk volt a nadrágszijon. Az első csak tartalék volt, ha netalán száraz -betegség venné elő az embert. A második lyuk jelentette a hétköznapi -étkezést. A harmadik lyuk a vasárnapit és a sátoros ünnepit. A negyedik -a vásári áldomást, az ötödik a lakodalmat és tisztujitást, a hatodik a -keresztelő paszitát. A hetedik lyuk megint tartalék volt. Arra az időre -tudniillik, mikor az embert öregbirónak választják. Mert az öregbirónak -nagy hasának kellett lenni. Nagy has nélkül nincs elég tekintély, -tekintély nélkül nincs igazság a földön. - -Mert hát a has szófogadó állat. Ha szépen beszélnek vele; ha tyukkal, -kalácscsal, pecsenyével, jó borral keresik kedvét: akkor -engedelmeskedik, szót fogad, kitágul, ereszkedik s terjeszkedik. De -terjeszkedésének határt szab a nadrágszij csatjának a lyuka. Az utolsó -lyukig lehet, azon tul nem lehet. Minden három-négy tál étel után egy -lyukkal küljebb kell a csatot ereszteni; ha pedig az utolsó lyuk is -betelt már, okos ember többé nem iszik, nem eszik. - -Hejh mennyi okosság tünt el a föld szinéről, mióta elmult a nadrágszij! - -Hát a csengő? - -Azt is a gyolcsos tót árulta. Ő hozta a felvidékről, idegen országból; -érczbányák, huták, kemenczék, öntő mühelyek birodalmából. Csikócsengő, -hámos lócsengő, gyorskocsi csengő, szánhoz való csörgő, nyájkolomp, -ökörharang: mindezt a gyolcsos tót árulta. Egy tót legény egyebet se -csinált, csak a csengőket, kolompokat szólongatta a vásár alatt. Csak -ugy tódult oda a közönség. - -Hát a többi tót legény mit csinált? - -Vigyázott. A kocsira is, a kirakatra is vigyázott. Minden vásárban annyi -volt a czigány, csavargó, félkézkalmár, vásári tolvaj, hogy minden tót -legénynek ezekre kellett vigyázni. - -A gyolcsos tót pedig nem olyan tót, mint a többi tót. Arató tót -szennyes, üveges tót piszkos, drótos tót füstös, napszámos tót részeges, -de a gyolcsos tót tiszta és fehér, mint a patyolat. Nem is vennék tőle a -gyolcsot, ha olyan volna, mint a többi. - -Különösen tiszta és fehér volt az az öreg gyolcsos tót, a kivel a sümegi -fiatal kékfestő minden vásáron összetalálkozott. - -Hiszen ha csak összetalálkozott volna! De minden vásárban azt -tapasztalta, hogy a vén gyolcsos tót olcsóbban adja a vásznat, a -kartont, gyolcsot, patyolatot, mint a hogy a kékfestőék nagyban tudják -venni. Ördöge van ennek a gyolcsos tótnak. Hiszen ha ez olyan olcsón -tudja adni: akkor még olcsóbban tudja venni. Ha pedig olyan olcsón tud -vásárolni: akkor előbb-utóbb nem a kékfestő lesz a gazdag ember, hanem -ez a gyolcsos tót. - -A fiatal kékfestő, Ramazetter Vincze pedig gazdag ember akart lenni. - -Egyik vásár utolsó napjának alkonyatán, a mikor már a berakodást -mindenütt elvégezték, oda szól a kékfestő egy tót legényhez: - -– Hejh Janó vagy Gyuró, nem jönnél velem egy pohár borra? - -– Hajh bizony nem! - -– De én fizetek. - -– Hajh bizony akkor megyek! - -Megisszák az első pohár bort. - -– Hát Janó, mi a család neve? - -– Hajh bizony Kompanek a Ferencz. - -Megitták a második pohár bort. - -– Gazdag az a te gazdád, Janó? - -– Hajh bizony viczispán, főispán nem is olyan gazdag. - -– Aztán hol lakik ez a te gazdád, Janó? - -– Hajh bizony messze Nyitra vármegyében, egy hét is kell, két hét is -kell, mire haza érünk. - -Tölt a kékfestő harmadszor is a pohárba. - -– Hát Janó, hol veszi a te gazdád a vásznat, gyolcsot? - -A Janó fölkel, összeüti a tenyerét. - -– Hajh bizony már nem iszom többet. - -Hajh, bizony a Janó kemény tót legény volt. El nem árulta volna -gazdájának üzleti titkát a világért se, de sőt még egy pohár borért se. -A kékfestő legény hiába simogatta meg tarkóját: a Janó többet nem -mondott. - -A Vincze gyerek mindezt hüségesen elbeszélte apjának, az öreg -kékfestőnek. - -Az öreg kékfestő okos ember volt, azonnal fölismerte a helyzetet s elég -komolynak találta. - -– No lásd, kölyök! - -Üzleti dolgokban a fiát csak kölyöknek nevezte. Nem kell ezen -megütközni. Embernek ugyan nincs kölyke, csak a kutyának, macskának van -kölyke. De nincs kedvesebb állat a világon, mint a kutyakölyök, -macskakölyök. Szereti ezt mindenki. A kölyök szó tehát kedveskedő szó -mindaddig, mig nyakon nem ütik érte az embert. - -– No lásd, kölyök! Nekem van házam, szőlőm, műhelyem. Háromemeletes a -száritóm, tizenhat legényem van munkában, huszezer forintot ér a kész -portékám, tizenhatezer forintom van kamatra kiadva, ötezer forintom -fekszik a szekrényben, adósságom semmi. Én hát ebből már megélek. Te is -megélsz, mert, ha becsületes ember maradsz, mind rád hagyom. Nekem tehát -a gyolcsos tótra semmi gondom. Neked se legyen semmi gondod, ha csak -gazdag ember nem akarsz lenni. Akarsz-e hát? - -– Akarok. - -– Akkor szedd össze minden gönczödet, készitsd el a batyudat, holnap -hajnalban indulj Győrbe, a czéhmesterrel irasd alá a vándorló könyvedet -s aztán a te dolgod, miként jutsz el a gyolcsos tóthoz s miként szerzed -meg az ő titkait. Itt van nesze tizenkét huszas. - -– Gyalog menjek? - -– Nem is négylovas hintón. Még pedig mezitláb, mig az idő engedi. -Legénykori vándorló botomat elviheted. - -Ugy lett. A kölyök összeszedte gönczeit. Négy pár fehérnemü, két -törülköző, négy kékfestett zsebkendő, ünneplő fekete ruha, egy pár -munkához való ruhadarab, szappan, imádságos könyv, tű, czérna, vándorló -levél, apró tükör, sós-paprikás szelencze, szőlőzsir, nyulháj, egy kis -gombolyag madzag, közepes ruhakefe: mind bele jött a batyuba. - -Kezébe vette apjának legénykori vándorló botját. Jó nehéz, erős, görcsös -jószág, vaspeczek a végén, szijból való kezénlóggó a fején, az apja is -ugy örökölte a nagyapjától, szerencse jár ezzel a bottal és jó egészség. -Ez a fődolog. - -Hajnalban hátára kötötte a batyut, a batyura akasztotta csizmáját, -kezébe vette a botot, odament apjához s kezet csókolt neki. A legények -körülvették; egyik nevetett, másik pityergett a bucsuzásnál, egymást jól -hátba ütötték, egymás kezét jól megrázták s azzal ment az ifju kékfestő -legény a vándorutra. Mire a nap fölkelt, közelebb járt Somlyó hegyéhez, -mint a sümegi hegyhez. - -Alig telt el egy hét, ott járt Nyitra körül, Tapolcsány körül s -megtalálta valahol Zólyomban vagy hol a gyolcsos tótot. Ott már minden -faluban ismerték nevéről Kompaneket, a gazdag gyolcsos tótot, könnyü -volt ráakadni. Ment egyenesen ő hozzá. Bobrón, Namesztón vagy Trsztenán -megtalálta. - -Pelyhedző bajuszát, szakállát leborotválta, egyenes termetét készakarva -meggörnyesztette, langalló szinü lapos sapkáját a szemére huzta s -estennen beállitott Kompanek udvarára. - -Az első legény, a kivel az udvarban találkozott, a Janó volt. Csakhogy a -Janó nem ismerte meg őt. Nem ilyen kopott arczu, poros ruháju, görnyedt -termetü vándorló legény volt az, a ki őt pár hét előtt a szombathelyi -vásáron néhány pohár borral megkinálta. - -Örült ennek a Vincze legény. A gyolcsos tóttal sohase beszélt, az hát -annál inkább nem fogja őt megismerni. Nem is ismerte meg. Sőt a mikor -éjjeli szállást kért tőle, mint szegény vándorló legény, a gyolcsos tót -szivesen fogadta, még aludttejjel, köleskásával és Szent-Iván-almával is -megkinálta s éppen ugy látta el, mint a többi legényt. - -Mert a gyolcsos tót takács volt. Ő maga ugyan már nem rugoldozott a -szövőszék alatt, de tartott vagy huszonöt takácslegényt, a kik helyette -és számára rugdalóztak. Mind tót volt és mind legény volt. A vastagabb -sávolyos abroszokat, törülközőket, asztalkendőket s efféléket ezekkel -szövette. Ezekkel aludt egy szinben a Vincze legény. Iparkodott ugyan -velük ott a földre vetett sarju-ágyon beszélgetni, de lehetetlen volt. A -mint letette fejét a takácslegény: elaludt nyomban valamennyi. -Rugdalóztak ugyan álmukban is, de azért aludtak mélyen, mint a kősó. - -Másnap se indult el onnan a Vincze legény. Azt mondta: nyilalása van; -engedelmet kért, hogy ott maradhasson. A gyolcsos tót szivesen -megengedte, hiszen látnivaló volt, hogy a vándorló legény biczeg és -görnyedez. - -Csakhogy a vándorló legény figyelt is. Észrevette a nagy gazdaságot. -Kender és len félszerszámra. Huszonöt szövőszék folyton berreg. -Apróbb-nagyobb pufók tót lányok üzik-füzik, kötik-verik a csipkét s -himeznek vörös fonállal és kék fonállal. Hát a sok kész vászon, gyolcs, -patyolat, karton és kanavász a raktárakban. A vásározó kocsik is -jöttek-mentek az udvarban. Jöttek üresen, mentek megrakodva s minden -kocsi csak a sümegi kékfestőnek válhatott kárára. - -Hanem hát ez mind semmi se. - -Volt ugyan a gyolcsos tótnak egy csomó tót gyereke, kisebb-nagyobb, de -rettenetes szőke, fehérbőrü és kékszemü valamennyi; – de nincs a világon -olyan fehér vászon és olyan fehér tót gyerek, a ki fehérségtől, fénytől, -sugártól ugy ragyogott volna, mint a gyolcsos tót leánya, az Annuska -vagy Zsófika. - -Magas sudár termet, szelid szerény arczczal, de egyenes büszke állással. -A hó se olyan üde, mint az ő arcza, a cseresznye se olyan kivánatos, -mint az ő ajka, az ég se olyan gyönyörü kék, mint az ő két szeme. S -aztán hol köt, hol varr, de az ő két szeme soha nem néz senkire; hogy -nézett volna hát a kopaszképü vándorló legényre? - -Adta tótja, szőke Annuskája, neked a sümegi kékfestő fia senki, semmi? - -Nohát a Vincze legény se törődik a tót leánynyal. Nem is azért jött ő, -hanem azért, hogy kitapasztalja, honnan veszi a kész vásznat a gyolcsos -tót? - -Éppen csak ezt nem tudta kitapasztalni. Csak annyit sejtett, hogy -Morvából, Sléziából drótos tótok segitik a sok vásznat becsempészni. Ha -pedig a vámot meg kell fizetni, akkor a versenyzés lehetetlen, mert a -sümegi kékfestőnek csakugyan nincs drótos tótja, a ki neki csempészni -segitsen. - -Egyenesen haza ment a Vincze gyerek s oda állott apja elé. Nagy -elszántság ült az arczán. - -– Baj van, apám uram! - -– Ugyan no! - -– A gyolcsos tóttól meg nem szabadulunk. Csak két módunk van a -megszabadulásra. - -– Melyik az egyik? - -– Ha én azt a vén tótot agyonütöm. - -– Hát a másik? - -– Vagy pedig, ha a lányát feleségül veszem. - -Egyik mód se nagyon tetszett az öreg kékfestőnek. - -– Nehéz dolog, kölyök, mind a kettő. Hanem ha már éppen megbolondultál, -inkább a lányt vedd el, semmint hogy az apját agyonüsd. De hát hozzád -jön-e feleségül? - -– Az a tót lány? Hejh, de kevésre becsüli apám uram a maga egyetlenegy -fiát! Ugy elhozom, ha akarom, mintha csak egy vég vászon lenne. - -No várj csak, kékfestő legény! - -Várt is kissé. Várt egy hónapig. Azt tette föl agyafurt fejébe, hogy ő -beszegődik takácslegénynek Kompanekhez s ugy hóditja el a szép Annuskát. -Eljárt tehát egy hónapig a Fejes takácshoz fonalat ismerni, fesziteni, -rendbe szedni s vetélővel villámgyorsan bánni. Éppen egy hónapjába -került, mig ezt megtanulta s mig tenyeréről, keze fejéről, körmei -ágyából a kékfestéket eltávolitotta. Máskülönben azonnal kisült volna a -csalárdság. Észrevették volna: kékfestő a legény, nem takács. - -Tökéletes takácslegény készséggel, mint vándorló legény megint odajárult -Kompanekhez s munkát kért. Most már nem volt az arcza borotvált; -pelyhedző bajusza, pelyhedző szakálla, egyenesen föltartott feje, félre -vágott kalapja egészen más embert csináltak belőle. Se Janó, se a -gyolcsos tót nem ismert rá most se. - -Kapott munkát, de nem volt benne köszönet. - -Történt ugyanis furcsa eset. Valami gróf Révay gyerek föltette magában, -hogy feleségül veszi a Kompanek Annuskát. Az Annuskával ugyan járt -valami százezer forint örökség, a mi szép pénz volt hatvan-hetven év -előtt, de az a gróf gyerek valószinüleg mégis az Annuskát akarta -feleségül venni, nem a százezer forintot. Különben ki tudja? Elég bolond -az eset igy is, ugy is. Mert gyolcsos tót lányt magyar főur Árpád óta -ugyan el nem vett feleségül. - -Az öreg Kompaneknak nagyon tetszett a dolog. A gróf-gyerek apja főispán -volt, a gyerekből is lehet főispán. Az Annuskából főispánné. Hajh bizony -ez nagy dolog. Ilyenről még Szvatopluk se álmodott. - -De mit szól az állapothoz Annuska? - -Mit szólna? Bizonyosan neki is tetszik a grófi gyerek. Hiszen még azt se -tudja, hogy az a takácslegény ki lova fia? - -Takácslegény! Hát az is legény? A világ zöldhasunak tart vagy legalább -csufol minden takácsot, mert a takács rugoldozás közben ugy ütögeti a -zugolyfához vagy rámafához vagy mihez a hasát, hogy az kékké, zölddé -válik. Zöldhasu takács s gróf és főispán fia: hogy lehetne a kettő közt -egy pillanatig is habozni? - -Szegény kékfestő- és takácslegény, te ugyan megjártad. - -Dolgozik a takácslegény, rugdalódzik mint a veszett csikó, hányja-veti a -vetélőt, a vén gyolcsos tót éppen végigmegy a szövőszékek között s nézi -a legényeket. S látja ám, hogy az ál-takácslegény, a kékfestő esze -nélkül hajigálódzik s utóbb is összeszaggat minden vásznat, fonalat, -szövőszéket. - -Ugy is van. Mert Annuska a gróf gyerekkel éppen az udvaron sétált s -karja a gróf karján nyugodott. Ugyanolyan rózsa volt a lányka keblén, -mint a gróf gyerek gomblyukában. Azt pedig csak nem lehet kivánni, hogy -takácslegény szive, keze és lába ilyenkor rendesen szőjjön-fonjon. - -A vén gyolcsos tót dühbe jön, a mikor a kékfestő veszett kapálódzását -látja. A vetitő hol alatta, hol fölötte, de sohase a közepén jár a -fonálnak. Kárba vesz minden. Odaszól mérgesen a kékfestőhöz: - -– Mit csinálsz te ökörbika? Honnan szabadultál te ki ide én hozzám? Nem -szégyenled magad? A Kompaneknél akarsz te takácslegény lenni? - -Ramazetter Vincze föláll, földhöz vágja a vetélőt ugy, hogy abból sohase -lett többé vetélő s vakmerően oda áll a gyolcsos tót elé. - -– Nem vagyok én takács, hanem kékfestő. Nem azért jöttem én ide, hogy a -te fonaladat vászonnak szőjjem, hanem azért, hogy a te lányodat -feleségül vegyem. Fiad akarok lenni, nem pedig takácslegényed. - -No, de még a gyolcsos tót se látott ilyen dolgot. Hogy valaki -takácslegénynyé legyen azért, hogy az ő lányát megszeresse! Hajh, bizony -ez a gyerek vagy bolond gyerek, vagy derék gyerek. - -Ugy szemre nézve csakugyan derék gyerek. Magas, vállas, nyulánk, erős. -Akkora keze-feje, a mekkora csakugyan nem kell takácslegénynek. Bátor -mint a pandur, a hogy szeme, szava bizonyitja. - -De a gyolcsos tót se esett a feje lágyára. - -– Kérő vagy, nem takácslegény? Akkor nem a műhelyben a helyed, hanem a -vendégszobában. Egyik szobában az egyik kérő, másik szobában a másik -kérő, vagy egy szobában mind a két kérő. Van-e bátorságod hejh? Az a -másik kérő gróf ám, főispán fia! - -– Nem bánom én, ha herczeg is, ha a nádorispán fia is, én beszélni -akarok a te leányoddal. - -– No hát jer! - -Bevezette a vendégszobába. A kékfestő előszedte ünneplő fekete ruháját. -Felöltözött szépen, haját rendbehozta, bajuszát kipödörte s ugy állt a -leány elé. Ugy állt ott, mint egy fenyőszál. Komolyan, bátran, -nyugodtan. A gyolcsos tót bemutatta leányának. - -– Eddig takácslegényünk volt, ezentul vendégünk lesz, a mig te akarod, -Annuska! - -Az a fehér arcz egyet pirult, az a kék szem egyet villant, az az egész -tót lány egyik kezét egy pillanatra odatette a kékfestő kezébe, valamit -szólt is hozzá s aztán bement a maga szobájába. - -Sok mindenféle érzés rohanta meg egyszerre a tót lány szivét. Ezek -nyomása elől menekült a maga szobájába. Azt hitte, hogy ott a feszület -vagy az imádságos könyv, vagy kanári madara, vagy valami csoda majd -segit rajta. - -Hiába hitte azt a tót lány. - -Mert ő ugy négy szem között már odaigérte kezét a gróf-gyereknek. -Megszerette talán? Tudja is ő! Jól esett neki a gyerek udvarlása. Az ő -tapasztalatlan lelke előtt csodálatos hatalom gyanánt állott a fényes, -hires, nevezetes ősi Révay-család neve. Vonzotta őt az a név. Az ifju -gróf sokat beszélt neki őseiről, a kik már jeruzsálemi Endre király -idején grófok, bárók, főispánok voltak. A szklabinai és blatniczai, a -trebosztói és bisztricskai gróf, báró és nemes Révayak! Mennyi ragyogás -a multból s mennyi ragyogás a jövendőre! Fényes kastélyok, nagy -angol-kertek, lovaglás amazonruhában, kocsikázás négy lóval. Ő mindenütt -urnő! Vármegye gyülésén, országnak gyülésén, királynak koronázásán -mindenütt urnő, grófné, a kinek komornák és huszárok szolgálnak s -grófok, bárók, ország zászlósai kezet csókolnak. Még az alispán, de még -a szolgabirák is kezet csókolnak. Neki – a tót lánynak, a Kompanek -Annuskának, a gyolcsos tót leányának, a tót takács leányának, a ki eddig -egyebet se tett, csak a takácslegényeknek és gyolcsos tótoknak főzte, -keverte és tálalta a kását, gániczát, nyögvenyelőt, turót, sajtot, aludt -tejet, irót, savót, pujnalevet. - -Csak eredj te haza, kékfestő legény, Annuska nélkül. Legföljebb egy vég -vásznat vigy haza magaddal. - -Nem szeretett még Annuska bele senkibe. Az ő szive még mozdulatlan, mint -a keletlen kovász. De hátha majd megkel az a kovász s kidagad a -szakasztó kosárból? Erre se gondolt még Annuska. Jött egy fiatal ember, -férjnek való, főur, főnemes, megkérte a kezét, lánynak férjhez kell -menni előbb-utóbb, most itt a jó alkalom, ő bizony odaigérte a kezét, -épen ma este akarta apjának megmondani. - -S most ide jön ez a takács-legény. Nem is takácslegény, hanem kékfestő -legény. S nem is holmi inczi-finczi legény, hanem igazán derék szál -legény. Nem is udvarol, nem is legyeskedik, nem is dicsekszik a -hetvenhetedik öregapjával, hanem eléje áll bátran, hidegen, nyugodtan s -tiszta, érczes hangon e szavakat mondja: - -– Annuska kisasszony! Hat hét előtt itt voltam, mint ismeretlen vándorló -legény. Magát megláttam, megszerettem. Apámnak elmondtam a szándékomat s -ő beleegyezett. Most hát ujra itt vagyok s magát, Annuska kisasszony, -feleségül kérem. Elviszem innen Túl a Dunára, Zalavármegyébe, Sümeg -városába, Balaton partjára. Ha ád valamit vele az édes apja, azt se -bánom; ha semmit se ád vele, azt se bánom. Van két erős kezem, virágzó -mühelyem, tisztes mesterségem, becsületes nevem és becsületes apám, ugy -megélünk együtt, mint a hal a vizben. Pénzért, kenyérért, jó tanácsért -sohase szorulunk ki a szomszédságba. Vessen számot a szivével, én már -tisztában vagyok a magaméval. - -Hát most mit szóljon ő mindezekre? Se ősök? Se kastély? Se főuraság? De -az igaz, derék fiunak látszik. Az is igaz, hogy a szive remeg egy kissé, -mig e szavakat hallja. Az ő szive? Hiszen ez a sziv már, sőt még ma is a -gróf gyereké volt. De hát olyan gyönge, olyan kaczér, olyan ingadozó -lenne az ő szive? - -Mit feleljen? Irul-pirul arcza, akadozik szava, torkát valami szoritja – -mit feleljen? - -Szerencsére apja okos ember. Megfogja a kékfestő karját. - -– Jer csak legény, hagyjuk a lányt magára, hadd gondolja meg a dolgot, -majd megmondja aztán a maga szándékát holnap vagy holnapután. - -A gyolcsos tót felesége már nem élt. Annuska volt a háznál az asszony. -Vele szokta meghányni-vetni a ház dolgát az apja. Most aztán volt -meghányni-vetni való. - -Este, mikor már csak ketten voltak együtt s a vendégek lefeküdtek, meg -is kérdezte Annuskát: - -– No lány, mit szólsz hát a dologhoz? - -A lány oda borult a gyolcsos tót nyakába. - -– Én már kezemet odaigértem a grófnak! - -– Mit csináltál? Már odaigérted a kezedet? Talán csak az első szóra? Még -csak nem is alkudtál? Hát te vagy a Kompanek egyetlenegy lánya? Ha én -minden portékámat odaadtam volna alku nélkül első szóra, most is -takácslegény volnék és se gróf, se kékfestő nem futkosna a kezed után. - -Az öreg gyolcsos tót természetesen ugy gondolkozott, hogy a sziv is csak -olyan vásári áru, mint a végvászon. Az ember először magasra tartja s ha -akad bolond: megveszi az magas áron is. Ha másként nem megy: igaz áron -adjuk el. Ha igy se sikerül: áron alul is elvesztegetjük. De alku nélkül -a szivet se kell adni. - -Vagy talán mókázott az öreg gyolcsos tót? - -Az is meglehet. Hiszen a gyolcsos tótnak is csiklandozta szive táját a -főuri atyafiság. - -– No lány, ha már odaigérted a kezedet: akkor igéretedet meg is kell -tartanod. - -A lány megint oda borult az apja nyakába: - -– Édes jó apám uram, nem kellene ezt egy kissé még meggondolnunk? - -Most tudott már mindent a gyolcsos tót. Ingadozik már a lány szive a -gróf és a kékfestő között. Csakhogy még nem dőlt el egészen, se az -egyik, se a másik felé. No majd eldönti ő. - -Napközben Annuska többnyire a gróf-gyerekkel járt-kelt, sétált, -csevegett. De étkezésnél délben, este mindig velük volt a kékfestő is. - -Csodálni lehetett ezt a kékfestőt. Egészen bizott magához és a lányhoz. -A legyeskedést átengedte a gróf-gyereknek. De sehogy se akart elmozdulni -a háztól, mintha csak azt várta volna, hogy kitegyék a szürét. Vagy -talán a szegre akasszák! - -Észrevette, hogy a vén gyolcsos tót korán kel s a mint fölkel s -fölöltözik: nyomban letérdel ágya előtt, kezeit összeteszi s imádkozik -nagy áhitattal. Isten áldását kéri magára, lányára, többi gyerekére, -takácslegényeire, gyolcsos tótjaira, elhalt feleségére s minden meglevő -és ezután leendő gyolcsos tótra s mindenféle tótra. Azután kimegy a -kertbe s a vendégszobák ablakain át benéz vendégeihez, a grófhoz és a -kékfestőhöz. A vendégszoba ablakai a kertre néztek. - -No gyolcsos tót, ha kiváncsi vagy, te is láss valamit. - -A kékfestő még korábban fölkelt, mint a gyolcsos tót. Legalább -félórával. Azután fölöltözött s várta a gyolcsos tótot. A mint léptei -dobogását közelegni hallotta: ő is letérdelt ágya előtt, ő is összetette -kezeit s ő is imádkozott nagy áhitattal apjáért, magáért, -szülővárosáért, valamennyi kékfestő legényért. - -Meglátta ezt a gyolcsos tót! - -Hajh bizony ez a kékfestő legény derék legény. - -Oda ment a gróf-gyerek ablakához, beleskelődött azon is. - -A gróf-gyerek ott feküdt az ágyon; két keze, két lába négyfelé, -valamennyi ruhája tizennégy felé. Alszik rettenetesen. Sőt épen a fal -felé fordul s hortyog, csak ugy harsog. - -Hm! Az egyik istenfélő, a másik istennel nem törődő. Az egyik korán -kelő, a másik későn kelő. - -Korán kelni: nagy dolog ez! - -Nem azért, a mit a közpéldabeszéd mond: a ki korán kel, aranyat lel. Lel -a manót, nem aranyat. Veszt is el valaki mai napság aranyat. Még ezüstöt -se. Egy-két rongyos rézfillért talán lehet találni itt-amott, de aranyat -ugyan nem találni. Hány gyolcsos tót, drótos tót, üveges tót, olajos -tót, arató és napszámos tót jár szerte a világban későn-korán, de egy se -talált még aranyat. Az a példabeszéd tehát semmit sem ér. Az igaz, hogy -nem is hallgat rá senki. - -De az is igaz, hogy a ki korán kel: korán fekszik, s a ki későn kel: -későn fekszik. - -Ez a nagy dolog. A későn fekvés. - -Napnyugta után csak a bagoly, bőregér és ujságiró dolgozik. Mindenki -más, a ki későn fekszik, hiábavalósággal tölti az időt, nem hasznos -munkával. - -Asszony, kártya, borital, muzsika: ez a későn fekvők időtöltése. Egyik -rosszabb, mint a másik. A ki már legénykorában is későn fekszik s későn -kel: mi lesz abból akkorra, a mikor már feleség és hét gyerek is van a -háznál? De mi lesz a takácsmühelyből és kékfestőmühelyből? És mi lesz a -grófi uradalomból? Megmarad-e Szklabina és Blatnicza, Trebosztó és -Bisztricska? Dehogy marad. A reggeli munka hozza a hasznot, nem a -délutáni. Ha pedig az uradalom sohase hoz délelőtt hasznot: akkor a -gyolcsos tótnak kell majd a pénzzel előállani. De ha pénze nem lesz: hol -lesz akkor a becsülete? Holott mikor pénze van, se valami nagy az -uraságok előtt a becsülete. - -Hajh, hajh! Nézzük csak, mit csinál az imádkozás után a kékfestő legény? - -Hát bizony a kékfestő legény végignézte a tehénólat, lóaklot, -baromfiházat; disznók, kecskék, juhok tanyáját. Megnézett mindent, -kikérdezett mindenkit s megdicsérte vagy összeszidta, kit-kit érdeme -szerint, az összes cselédeket. Azután benézett a mühelybe s gondosan -megvizsgálta a takácslegényeket s a csipkeverő lányokat, mintha sohase -látta volna őket. - -– Te lány, gondoltál-e valamit? - -– Nem, édes jó apám uram! - -– Tudod-e, hogy minden vendéggel egyenlően kell bánni? - -– Tudom. - -– Nem tudod. Mert az egyik vendégnek odaigérted a kezedet, a másiknak -nem. - -– Óh, édes jó apám uram, mi lenne akkor, ha én a másiknak is odaigérném -a kezemet? - -Mi-e? - -Hát az lenne, a mi lett, pedig még Annuska oda se igérte a kezét. A -gróf-gyerek se volt vak. Ő is jól látta már, hogy a gyolcsos tót és a -tót lány kihez kezd huzódni. Egyenesen megszólitotta a gyolcsos tótot. - -– Kompanek, mit keres itt a háznál ez a kékfestő legény? - -– Hajh bizony lányt keres, méltóságos uram. - -– De hiszen itt vagyok én már! - -– Hajh bizony az az én szerencsém. Ha méltóságod itt nem volna, már el -is vitte volna a lányomat az a kékfestő legény. - -A gróf-gyerek egy darabig szótlanul nézett a vén gyolcsos tótra. Azután -oda füttyentette kocsisát s befogatott. Felült a kocsira, a tót lány -előtt megemelte a kalapját s ugy el-kihajtott az udvarból, csak ugy -porzott utána az udvar is, az utcza is. - -Egy Révay csak nem szállhatott versenyre kékfestő legénynyel egy tót -lányért. - -Egy hónap mulva Sümegen volt a szép Annuska. Olyan magyar menyecske vált -belőle, hogy fele vármegye megbámulta. - -Mikor nekem ezt Ramazetter Vincze harmincznyolcz év előtt badacsonyi -szőlejében elbeszélte: mellette ült felesége is, az egykori szép -Kompanek Annuska. Kötögetett. De a férje pajzánul rámutatott. - -– Ez a csunya vén asszony volt az a tót lány! - -Öreg asszony volt, de bizony még akkor is szép asszony volt az Annuska. -Nem is felelt e szóra egyebet, csak annyit mondott nagy csendesen: - -– Sok hiábavalóságot beszélsz bizony Vincze e mai napon! - - -III. - -(Nőtlen ember nem takarit. – Házassági szerződés a tót leánynyal. – A -régi pénzek számitása. – A dögbőr története. – A széna-zab szállitása. – -A meggazdagodás törvényei. – A kékfestő elveszit harminczezer forintot. -– Öngyilkos akar lenni. – Összejön Inkey Kázmérral s elutazik idegen -országokba. – Mit tapasztal Londonban? – Az indigo. – A Charwood és -Owen-ház. – Szóba se áll a kékfestővel.) - -Volt hát már Ramazetter Vinczének, a kékfestő legénynek felesége. Szép -leány, kedves menyecske, jó asszony. Azt irják, azt mondják ugyan nekem, -hogy a neve nem Annuska volt, hanem Zsófika volt. El is hiszem, nem is -bánom; – az én emlékezetemben Annuska maradt, hát csak ugy irtam. Én őt -harmincznyolcz esztendeje nem láttam, huszonöt év óta pedig Sümegnek még -tájékán se jártam, tévedhet az ember. - -»Hogy az ember meggazdagodjék, ahhoz először is jó feleség szükséges.« - -Ezt a kékfestő mondta. Én meg azt kérdeztem: - -– Hát a ki nőtlenül is meggazdagszik? - -– Ilyen ember az én ismerőseim közt nincs. Vagyont gyüjteni: az egyik -dolog. A gyüjtött vagyont megőrizni: a másik dolog. Mind a kettőre egyes -ember, ha egészséges ember, nem alkalmas. Az egyik dolog az asszony -dolga. Asszony nélkül okos ember vagy nem gyüjt, vagy nem takarit. Csak -bolond ember takarit a sirok férgei számára. - -Ez is egyik elve volt a gazdag kékfestőnek. - -Házassági szerződése ugyan csak szóbeli volt az öreg gyolcsos tóttal, de -azért hűségesen megtartotta mind a kettő. - -Az volt a kérdés: hogy osztoznak meg Magyarország fölött. Mert hogy a -gyolcsos tót ezentul is elárassza olcsó kelmével a túl a dunai -vármegyéket: ez a kékfestőnek nem vált volna tetszésére. Végre is az -öreg gyolcsos tót beleegyezett abba, hogy Zala-, Somogy-, Baranya-, Vas- -és Veszprém vármegye legyen a kékfestőé, a többit megtartja magának. A -kékfestő ugyan dévaj kedvében megengedte, hogy csengőt, kolompot és -nadrágszijat azokban a vármegyékben is árulhasson a gyolcsos tót: de ezt -az ajánlatot köszönettel visszautasitotta a gyolcsos tót. A mit ő az -országból odaád leányának és vejének: odaadja egészen. Kislelkü a -gyolcsos tót nem lehet. - -Következett a házassági szerződés második pontja. Milyen vászon, mennyi -vászon, milyen áron? - -Az öreg kékfestő, Ramazetter Leopold, eddig a vásznat vagy a bécsi -lerakatokban, vagy a brünni országos vásárokon szerezte be. Szállitotta -pedig tengelyen; a mennyit tudott, a maga kocsiján, de ez kevés volt; – -a tömeget fuvarosok szállitották Győrig hajón, Győrből tengelyen. Sokat -hoztak az osztrák borhordó szekerek is. Bécsből Sümegig üres hordó, -vászonteher; Sümegről Bécsig tele hordó. - -Ez adott gondolatot a borkereskedéshez is. De erről később beszéljünk. - -A vám minden rőfnél majdnem egy pengő krajczárra rugott. Ezt a pengő -krajczárt akarta a kékfestő legény megmenteni. - -Az alku tehát igy történt: - -A karton legyen 33 hüvelyk széles, a mollinos gyolcs legyen 29½ hüvelyk -széles. Ezek voltak a rendes számok. - -Egy negyed bécsi négyszöghüvelyk kartonon 19 lánczfonál és 17 -vetülékfonál legyen, a lánczfonál minősége pedig megfeleljen a 36 -számjegynek, a vetülékfonálé a 42-nek. Igy volt meghatározva a mollinos -is. Számra nézve 14 a láncz, ugyanannyi a vetülék, minőségre nézve pedig -20 a láncz és 18 a vetülékfonál. - -Igy kell fonni, szőni ma is. Mert hatvan év óta a csillagok, országok, -birodalmak és uralkodók változhattak, de a gyolcsnak, vászonnak -változnia nem volt szabad. Hamisság és hamisitás ugyan elég történik -azóta, de arra való a gyolcsos tót és a kékfestő szeme és tudománya, -hogy a hamisságot észrevegye. - -Mennyi tudománya van a gyolcsos tótnak! Ezt a mi jó gazdálkodó magyar -emberünk el se tudja képzelni. Csak azt gondolja, hogy egy nagy kalap, -egy szük nadrág, egy bocskor, egy tüsző s egy kocsi vászon, ebből áll a -gyolcsos tót. Ez is kell hozzá, az igaz, de kell még ezenkivül mérhetlen -tudomány is. - -Abban az időben krajczár, garas, huszas és forint volt a pénzbeli -beszéd. De a krajczár is, garas is, forint is kétféle volt. Az egyik -volt kongó, a másik volt pengő. Az egyik volt váltó, a másik volt ezüst. -Három krajczár volt egy garas, husz garas volt egy forint. Huszonnégy -pengő krajczár volt egy váltó forint, husz pengő krajczár volt egy -huszas, három huszas volt egy pengő forint, harmadfél váltó krajczár -volt egy pengő krajczár s ha valaki két huszassal akart kifizetni egy -váltó forintot, még visszakapott negyven váltó krajczárt vagy pedig -tizenhat pengő krajczárt. A huszast nem lehetett garasra, a pengő garast -nem lehetett váltó krajczárra, a váltó garast nem lehetett pengő -krajczárra felváltani. Se a garasnak, se a krajczárnak nem volt fele, -mert félkrajczárra nem volt pénz. A hány rézpénz, annyiféle. Volt váltó -krajczáros, volt pengő krajczáros rézpénz. Volt váltó garasos is, de már -pengő garasos nem volt. A váltó garasos is háromféle volt. Az egyikre 30 -volt irva, a másikra 6, a harmadikra 3. A gyolcsos tót és a köznép mind -el tudott ezen igazodni, de ha egy szobatudós tanárember kiment a -vásárba valamit venni, elvitte magával a logaritmusok könyvét, hogy -kiszámitsa, miért mennyit kell fizetnie. A csillagok távolságát előbb ki -tudta számitani, mint azt, mibe kerül ötnegyed rőf szatying. Nem száz -krajczár volt ám akkor egy forint, hanem hatvan krajczár, ennélfogva, ha -valaki töredékforinttal akart töredékforintot sokszorozni vagy -elosztani: hétszámra dolgozhatott, még se ért véget, mert örökké -végtelen töredékekbe keveredett. Lord Percival, a pestmegyei dabasi -angol sohase tudta megtanulni a magyar pénzt s ha váltott vagy vett -valamit, csak egy marok pénzt tartott a tenyerén, válogassa ki az eladó, -a mi neki jár. Tatában is megtelepedett egy angol, Mister Cook és neje; -ez meg rendes számtisztet tartott magánál, ezzel járt boltba, piaczra, -vásárra. Irt is egy röpiratot arról, mennyi bolondság van -Magyarországon, de ezek közt mégis legnagyobb a pénzbeli számitások -bolondsága. - -Elvégre a kékfestő legény s a gyolcsos tót szépen megegyeztek mindenben -s ekként kapott a kékfestő a tót leánynyal női hozományba öt vármegyét -túl a Dunán. S talán valami százezer forintot. De hogy váltóban-e, -pengőben-e: nem tudom. S mindezen felül olcsó gyolcsot, vámmenteset. A -leány után ez ért legtöbbet. - -De azért a tisztes gazdagodás vágya nem csökkent szivében. - -Egykor Szombathelyre ment nagy kocsi kékfestőruhával a vásárra. Furcsa -esetei voltak. - -Egy falunál Kemenesalján az út nagyot kerül a falun keresztül, de egy -gyalogút, sokkal rövidebb, vezet a kertek alatt. Ramazetter küldi a -kocsit az országuton, ő maga leszáll, botját kezébe veszi s megy gyalog -a kertek alatt a gyaloguton. Ruhája félig utas, félig mesteremberes; -sapkája palacsinta, a minőt akkor csak a zsidók viseltek. - -A mint egy szilváskert végén ballag, hall egy kiáltást: - -– Hejh zsidó, jer ide! - -Körülnéz: kinek szól a kiáltás. Meglát a szilvásban egy paraszt -suhanczot, a mint épen ő neki integet. - -– Ejnye, gazember! - -Fogja a botját, most mindjárt agyonüti azt a kölyköt, hogyan meri őt -zsidónak nézni. De előbb gondol egyet. - -– No, no, Vincze! Mielőtt agyonütnéd, kérdezd meg, mit akar? - -Ezt ugy magában mondta, de azután odafordult a suhanczhoz: - -– Mit akarsz héjh? - -– Van itt egy dögbőr, borjubőr, vidd el. - -– Ejnye, akasztani való! - -Most már csakugyan két kézre fogja a botot; most már csakugyan agyon -kell ütni a sihedert. Neki, a gazdag kékfestőnek mondani, vigye el a -dögbőrt! - -Megy a kölyök felé, hogy agyonüsse. Azonban megint gondolt egyet. - -– No, no, Vincze! Mielőtt agyonütnéd: kérdezd meg legalább, hogy adja a -dögbőrt. - -Ezt is ugy magában mondogatta, de azután hangosan is kérdezé: - -– Mi az ára annak a dögbőrnek? - -– Egy huszas. - -Odament a kékfestő. Kifizette a huszast, a bőrt összehajtotta, vállára -vetette s a falu másik végén feldobta kocsijára. A nyers borjubőrnek -négy huszas volt az ára, tehát a vételár háromszáz perczentet hozott egy -nap alatt. - -– A tisztességes hasznot nem kell szégyenleni, uram, akárhonnan jön az. -Igy szerez az ember vagyont! - -– – – A katonaság számára akkor is szállitottak zabot, szénát, szalmát. -De csak zsidók szállitottak. Magyar ember ilyesmivel nem vesződött. -Egerszegen, a megye székhelyén volt a nyilvános árlejtés. Mindig csak -zsidók voltak az árlejtésen. Ramazetter tudta, hogy jó nyereséggel jár -az üzlet. Miért ne pályázzék ő is? Miért legyen a haszon csak a zsidóé? -Hiszen egyéb nem kell az üzlethez, csak elegendő ész és elegendő pénz. -Neki pedig megvan mind a kettő. - -Berándul Egerszegre a nyilvános árlejtésre. - -Odamegy a számvevő hivatalba, a hol folyt az árlejtés s beteszi az -óvadékpénzt vagy bánatpénzt. - -A zsidók összenéznek. Nini, ez a sümegi gazdag kékfestő. Mit akar ez? A -maga képében jár ez, vagy valakinek a helyettevalója? Kékfestő csak nem -szállit zabot. A zabot nem a műhelyben készitik. Másnak helyettevalója -csak mégse lehet. A gazdag kékfestő ilyenre csak nem adja fejét. - -Mind ott vannak a pénzes zsidók. A Guttman, a Steiner, a Barón, a -Scheiber, a Lipschitz, a Lackenbacher, a Krausz, a Grün, a Hoffman és a -többi Kanizsáról, Keszthelyről, Sümegről, Szombathelyről, Egerszegről, -Szentgrótról. Összedugják a fejüket s elhatározzák, hogy Ramazetterre, -ha komolyan akar vállalkozni, ráverik és rajthagyják a zabot. - -Ramazetter komolyan vállalkozott. A zsidók rettenetes olcsón rajta -hagyták a zabot. Három évre szólt a szerződés. - -Az első félévben rossz volt a helyzet, vesztett tizezer forintot. A -második félévben jó volt a helyzet, nyert tizezer forintot. - -Az év végén eljöttek hozzá a zsidók, a szokott vállalkozók. - -– Nem a Ramazetter urnak való mesterség ez. Tessék a szerződést nekünk -átadni, fizetünk évenként tizezer forintot. Szép haszon ez s aztán a -kisujját se kell érte megmozditani. - -– Igaz a! - -Átadta a szerződést s igy minden munka és koczkázat nélkül kapott tiszta -huszezer forintot. - -– Lássa uram, mondotta nekem. Tisztességes munka után meg lehet élni -becsületesen, de meggazdagodni nem. Meggazdagodni csak a vállalkozónak -lehet, a ki helyett más dolgozik. - -Voltak ilyen bölcs mondásai nagy számban. - -»Ostoba a tömeg, mikor a gazdagságról mond itéletet.« - -»Erénynek nézi a sikert, becstelenségnek a bukást.« - -»Ha gazdag ember gazdagodik: azt mondja rá, jól dolgozik.« - -»Ha szegény ember gazdagodik: azt mondja rá, sokát lop.« - -»Ha zsidó ember, mesterember, tanult ember vállalkozik: azt mondja rá, -üzérkedő.« - -»Ha mágnás ember vállalkozik: azt mondja rá: nemzetgazda.« - -»Észreveszi a szegényt, mikor gazdaggá lesz s azt mondja rá: bölcs.« - -»Észreveszi a gazdagot, mikor szegénynyé lesz s azt mondja rá: buta.« - -»A ki se nem szegény, se nem gazdag: azt sohase veszi észre.« - -»A pénzt emberségnek tartja, de az emberséget nem tartja értéknek.« - -»Adósságot csinálni: okosság dolga; – adósságot megfizetni: becsület -dolga. Sokan nem tudják ezt.« - -– Ilyen a tömeg, uram! - -A negyvenes évek vége felé már annyi pénze volt Ramazetternek, hogy -tőkéinek egy részét Pesten kellett kamatra elhelyeznie. Zalamegyében még -nem volt takarékpénztár, állampapirost akkor még magyar ember nem vett, -záloglevelek nem voltak, ipari vagy egyéb vállalati részvények nem -voltak, a pénzt kamatra kellett kiadni, hogy maga-magát meg ne egye, -mint a sajt. - -Zalában ugyan ki lehetett volna adni kamatra könnyü szerrel. De csak az -uraknak. Hertelendy, Bogyay, Skublics, Inkey, Kisfaludy, Barcza, -Szentgyörgyi Horváth, Csányi, Zalabéri Horváth, Szentgróti gróf -Batthyány, Diskay, Saáry, Kerkapoly ugyan akadt volna Sümeg környékén, a -ki kamatra elfogadta volna kölcsön a pénzt, de a kékfestő ezekkel jó -barátságban, kölcsönös becsülés viszonyában meg akart maradni, a mi meg -nem történhetett volna, ha adósaivá válnak. - -Kamatos kölcsönt akkor csak a zsidó, meg a pap adhatott. Csak a -zsidónak, meg a káptalannak volt fölös pénze. Ha más adott kölcsönt: -annak a legelső vitatkozásnál uzsorás volt a neve. A zsidó nem törődött -ezzel, a papot pedig nem igen bántották. A káptalan firól-fira otthagyta -adósánál a pénzt, sokszor ott is felejtette. - -Ramazetter már ott forgott az urak társaságában. Nem akart e társaságban -hitelező lenni. Kutya dolga volt akkor a hitelezőnek. Adott ugyan -megszorult uri barátainak pénzt mindenkor, de kamat nélkül, rövid időre, -irás nélkül. - -– Megyei ur, ha irásra vesz föl pénzt, sohase fizet a kikötött időre, se -kamatot, se tőkét, inkább pörre ereszti a dolgát. De ha szakállára adom: -pontosan megfizet. Mert igy nem a törvény dolga, hanem a becsület dolga -az adósság. - -Miért nem követik ma ezt az elvet a bankok, takarékpénztárak? Nem lenne -szükségük annyi igazgatóra, könyvelőre, ellenőrre, hivatalnokra, -szolgára, pörre, bélyegre, jogtanácsosra. Paradicsom lenne az életük. -Sohase lenne heverő pénzük, rögtön kiadhatnák minden pénzüket. Az igaz, -hogy ma már akadhatna olyan adós, a ki becsületre nem fizetné vissza -adósságát. - -A kékfestő tehát Pesten helyezett el ötven-hatvanezer forintot. Egyik -adósa harminczezer forint erejéig valami Sebastiani nevü gazdag polgár -volt. - -Ugy karácsony ünnepe táján 1847-ben haza jön Pestről Sümegre a Scheiber -zsidó és elmondja a pesti ujságokat a kékfestőnek. A nádorispán a télen -nem ád udvari mulatságot, mert nem jön haza Pozsonyból. Mihelyt -kitavaszodik, fölhuzzák a lánczhid lánczát. Az Üllői-úton olyan -kaszárnya épült, Bécsben sincs olyan. A Beleznay gróf a rácsos -léczkapujára lövöldöz czélba az utcza felé, az arra járók csak hason -mászva mehetnek el a kapu előtt. Wesselényi megvakult. A tengeliczi -uraságnak kimetszették a zsebjét, tizezer forint volt a bugyellárisában. -A Sebastiani és a Beálló nevü görög megbukott. És igy tovább. - -– Semmi tovább, Scheiber. Kitől hallotta a Sebastiani esetét? - -– A Csillag László ifju urtól, a ki ott volt az inventálásnál. - -Ne neked, kékfestő. Oda a harminczezer forint! - -Talán még sincs oda. Uj év után 1848-ban, ugy január közepén kocsira ül -Ramazetter s elhajtat Pestre. Utánanézni a pénznek. - -Nézhetett az után. Ügyvédje csak azzal biztatta, hogy ugy tiz esztendei -pörösködés után talán megkap a pénzéből néhány száz forintot s költsége -se lesz több pár ezer forintnál. - -Szépen vagyunk. A harminczezer forintnak tehát vége van. - -Harminczezer forint! Sok pénz az! - -Hatszáz hold jó földnek ára ez uri kastélylyal, gazdasági épületekkel s -mindenféle lábas jószággal. - -Ekkora birtokkal ur az ember. Nemessé is lehet, táblabiróvá is, -tekintetes urrá is! Éppen azon törte már a fejét, hogy vesz egy szép -előkelő nemesi birtokot. - -Harminczezer forinton vehet az ember százezer rőf finom kartont vagy -ötezer bécsi font jó fajta bengáli indigót. Ezt feldolgozzák a legények -s nyer rajta az ember ujabb harminczezer forintot. - -Tehát nem is harminczezer forint, hanem legalább is kétszerannyi a -veszteség. - -Iszonyu pénz! Száz meg száz kékfestő egész életén át nem gyüjt ennyit. -Száz negyedtelkes jobbágy él meg ennyi tőkevagyonból családjával. S ő -ezt most mind elvesztette. Nem is tudja többé ezt megkeresni ebben az -életben. A másvilágon pedig ugy se törődik vele. De ha megkeresné is: ez -már örökre elveszett. - -Hát érdemes még élni? Hát ér ez a rongy élet még valamit, ha ennyi pénz -elveszhetett? Pedig ő se nem ugy lopta, se nem az utfélen találta ezt a -pénzt. Izzadt, fáradt, dolgozott érte, mint a barom. S most mindennek -vége. - -Hogy menjen ő haza most már? - -Mit szólnak majd az emberek? Azt mondják majd: mégis csak szamár ez a -gazdag kékfestő. Oda van a pénz, oda lesz a tekintély s utóbb oda lesz a -becsület is. - -Nohát nem megy haza. Sehova se megy, leszámol az élettel. Legyen hát -vége mindennek. - -Fölakassza magát? - -Könnyü dolog, gyorsan is megy, pénzbe se kerül. De csunya dolog. Ugy lóg -a szegen az ember, mint a tarisznya. Csakhogy a tarisznya, ha leveszik a -szegről, akkor is tarisznya marad. De az ember, mire leveszik a szegről, -annyit se ér, mint egy rongyos tarisznya. - -Agyonlője magát? - -Hiszen pisztolya sincs. Elmenjen érte a boltba? Kiadjon érte hat -ezüstforintot? Hát nem elég veszteség már a harminczezer forint is? A -lövöldözés nem is a kékfestő mestersége. Nemes embernek, duhajnak, -pandurnak, kerülőnek mestersége az. Ő pedig sohase kontárkodott másnak -mesterségébe. - -Bolondság! Mit töri ő a fejét e fölött? Hiszen nem otthon van Sümegen, -hanem itt van Pesten, a hol a Duna folyik. Hiszen éppen arra való a -Duna, hogy beleölje magát az ember. Éjjel, sötétben senki se látja, ugy -eltünik. Igaz, hogy ilyenkor, télen, januárban hideg a Duna, de hiszen -nem sokáig lesz az hideg. S aztán elviszi az embert némán, szeliden, -csöndesen arra aláfelé. Tolnán, Baranyán keresztül. Valahol valami -zátonyon füzesek és rekettyék közt kiteszi a partra, a tiszta homokra, -ott a tutajosok megtalálják, eltemetik, kalapjukat levéve imádkoznak is -fölötte. Sohase tudja meg senki, hová lett a sümegi gazdag kékfestő. Sőt -az a semmirevaló Sebastiani egész életén át rettegni fog, hogy egyszer -csak előterem hitelezője s egy furkós bottal jól ellazsnakolja. Nem lesz -neki se éjjele, se nappala, jóizü falat meg nem fordul a szájában soha -ezentul. Ugy kell neki. - -Igy lesz hát legjobb. - -A sok tünődésben este lett. Hat órakor olyan sötét volt már, mint a -szurok. Kiment a Duna partjára, arra a nagy sivatagra, a hol most a -Lánczhidra megy az ember. A Lánczhid oszlopai ugy álltak ott a sötétben, -mint óriási szobrok. Az Eötvös-tér még nem volt meg. Rakpart, Korzó, -Mária-Valéria-utcza, Petőfi-tér minden hiányzott. Szemetes, piszkos, -omladékony partja volt a Dunának, széles parti mezővel a házak soráig. -Tél volt, kemény szellő fujdogált, üres volt az egész térség, nem járt -ott se ember, se kutya, se rendőr, se járókelő. Csak egypár dunaparti -lebujban kurjogattak a tivornyázók. - -De valaki mégis járt ott. Kalapja, fejtartása, ingó járása a sötétben -egészen olyan, mint Inkey Kázméré. - -Csakugyan Inkey Kázmér volt, Zalamegye egyik előkelő nagybirtokosa s -Ramazetter Vinczének jó ismerőse. - -Egymáshoz érnek, megismerik egymást, kezet fognak. - -– Jó estét, Ramazetter! Mit keres maga itt ezen a csuf helyen? - -– Én bizony egy kissé bele akarom magam ölni a Dunába. - -– Nono! Tyukszem vagy fogfájás? - -– Nem a! Elvesztettem harminczezer forintot. - -– Nem éppen gyerekség. De én mégis rosszabbul jártam. Én három nap alatt -elvesztettem a Kaszinóban hatvanezer forintot. Éppen azért sétálok itt: -kissé szellőztetni a fejemet. A zsebem már ugy is szellős. - -A gazdag kékfestő hátrahőkölt. - -– Hatvanezer forintot és mit fog most csinálni méltóságod? Jön velem a -Dunába? - -– Kissé tovább megyek. Utazni megyek. Veszteség után jól esik a -szórakozás, talán kis okulás is lesz belőle. - -Átkozott sötét volt ott a Dunaparton. Égett ugyan néhány szégyenlős -lámpa a házak előtt s a tulsó parton a Szent-Gellérthegy alatt is -pislogott volna kettő vagy három, de azért sötét volt. De a gazdag -kékfestő agyában mégis nappali világosság lobbant föl Inkey szavaira. - -– Isten engem ugy segéljen, igaza van méltóságodnak. Én is megyek -utazni. - -Szállására ment, becsomagolt, feleségének levelet irt, a gyors -parasztokkal még az este összebeszélt s másnap este későn már Bécsben -tette fejét pihenőre. - -Prága, Drezda, Berlin, Amsterdam egymásután jöttek sorra. Mindent -megnézett mindenütt. Látott sokat, tanult sokat, tapasztalt sokat s -lassankint feledni kezdé a harminczezer forintot. Terringettét, maradt -még neki négyszer annyi s százhuszezer forint még külföldön is -vagyonszámba megy. Hát Sümegen hogyne menne vagyonszámba? - -Áthajókázott Angliába is s meg sem állt Londonig. Ott szállt meg valahol -a West-Stradon a Waterloo-Bridge közelében. Nem is volt olcsó a -vendéglője, de nem bánta ő ezt most már. Elhatározta, hogy ott marad -hetekig. - -Nem is kocsikázott sokat. Gyalog járt. Megnézett mindent, a mibe csak -beleakadt. Nagy világ az a London városa. - -Egy hét mulva gyalog akart végigmenni a Temze balpartján a város végéig. -Elindult hajnalban, elérte és megkerülte a Towert s a London-dockot, -valahogy rábotlott az East-India-Dock-Roadra s ezen egyenesen oda talált -a keletindiai Import-Dockhoz. Éppen Indiából jött nagy bolond hajók -rakodtak ki, megtetszett neki a nagy sürgés-forgás, odament a kirakodók, -málházók, napszámosok, teherhordók közé, taszigálták ugyan jobbra balra, -de ő csak ott maradt s nézte a csomagokat. - -Nagy oka volt rá. - -Látott ugyanis ládákat, csomagokat, göngyölegeket, melyek mintha -ismerősei lettek volna. - -Föliratok a csomagokon: Bengál, Behár, Madrás, Benares, Oudbes, -North-West, Provinces stb. Azután furcsa betük: Faktory CMCK vagy KCZ -vagy BNE s több efféle. Az apja is, ő is Bécsben szokták a Kohnberger -czégnél s Pesten néha a Brüll czégnél a kékfestéshez szükséges indigót -bevásárolni s ott látott ő ezeknél efféle ládákat, csomagokat, -göngyölegeket, föliratokat és betüket. - -Kérdezte: mi van azokban a csomagokban? Hárman is oldalba ütötték, mig -utóbb egyik goromba málhás mégis csak megmondta, hogy indigó. - -– No Vincze, szólt önmagához, most vagy már jó uton! - -Azután nyomban kérdezősködött: hova, kihez, melyik czéghez, miféle -raktárba szállitják a hajókról az indigót? Ezért is kapott vagy tizenöt -oldalba ütést, de azért utóbb a feleletet is csak megkapta. -Természetesen a czég neve vagy Brown volt vagy Smith, de volt Wharton is -és White is. - -Elég volt a Dockokból, ment a czégekhez. Valóságos nyomozást tartott a -különféle indigók természete, belső értéke és ára, vámja, vitelbére -tárgyában s rájött arra, hogy ha ő egyenesen Londonból veszi az indigót -az első forrásból: akkor ő Trieszten át annak bécsi fontját megkapja -3–4–5 és fél forinton. - -Ejh-hajh, Brüll és Kohnberger Pesten és Bécsben, ti ugyan derék emberek -vagytok! Ti éppen 5–6 és 7 forinton adjátok a sümegi kékfestőnek az -indigót, tehát másfél forintot nyertek egy bécsi fonton, tehát 168 -forintot egy métermázsán! - -Mégis csak jó volt a harminczezer forintot elveszteni s ezen a réven -Inkeyvel találkozni. Ettől kezdve a tul a dunai városok minden -kékfestőjét Ramazetter Vincze látta el olcsóbb indigóval. - -Egy év alatt megkerült a harminczezer forint. S a következő évek már a -tiszta nyereséget ontották. - -Bizony jó kedve lett Ramazetternek, a mint az indigót fölfedezte s a -mint egy hatalmas szállitmányra valamelyik nagykereskedővel megegyezett. - -– No Vincze, igy szólt önmagához, most megérdemled az áldomást! - -Az áldomás abból állt, hogy megiszik ebédnél egy pohár jó bort. Hozatott -is franczia, spanyol és rajnai bort. Vendéglőjében különösen ajánlották -neki a mózelit. Az angolok ötven év előtt ezt különösen szerették. - -Megizleli a mózelit. Tetszik neki nagyon. Csaknem olyan jó és illatos -bor, mint a szentgyörgyhegyi. Kérdi az árát. Egy iczczényi bor a mi -pénzünk szerint két pengő forint. No bele is üthet a mennydörgő ménkü! -Hiszen mi otthon Magyarországban az ilyen bort, de még az ennél jobb -bort is négy krajczárjával adjuk-vesszük iczczénként. Itt meg két forint -lenne, harminczszorta drágább? - -Hivatja a vendéglőst. A vendéglős a klubban van, most nem lehet vele -beszélni. De lehet a titkárral. Ha azonban a vendéglőssel akar beszélni: -holnap délelőtt tiz órától kezdve tizenkettőig hivatalos órája van, -akkor ad kihallgatást. - -No az igaz, ez a vendéglős nagyobb ur, mint a Téglavető csárda-beli -csárdásgazda, de hát ő mégis csak vele akar beszélni. Megy másnap -kihallgatásra, természetesen fekete ruhát ölt és keztyüt huz. Hátha -valami Bedford herczeg másodszülöttje az a vendéglős. - -– Uram, én önnek asztalánál az este mózeli bort ittam. - -– Igen örülök; remélem, meg volt vele elégedve. - -– Jó bor, de egy palaczknak négy shilling az ára, a mi pénzünk szerint -két pengő forint. - -– Remélem, az árt megfelelőnek tartja. - -– Annak tartom, de én jobb bort szállitok önnek uram, ide állitva két -shillingért, tehát fele árért. - -– Sajnálom uram, de házam se idegentől, se termelőtől, se szállitótól -nem vesz bort, hanem csak kereskedőtől. - -– Szabad tudnom a czég nevét? - -– Igen örülök, ha ezzel szolgálhatok. A mózeli borczég: Charwood et -Owen, Tolley-Street 66. sz., a London-Bridge közelében. - -A sümegi kékfestő felirta a nevet, hozatott kocsit s hajtatott a -Tolley-Streetre. - -Bemegy az üzleti helyiségbe, keresi a főnököt, bevezetik hozzá. A -Charwood et Owen-ház főnöke angol ember, öreg ember, komor ember, ugy -néz a sümegi kékfestőre, mint a sült hal. A szeme pillája se mozog. - -A kékfestő bemutatja magát. Az angol nem szól, csak néz. - -– Ismerem önök mózeli borát és annak árát. Én önöknek jobb bort ajánlok -fele áron. A borok neve: Badacsony, Somlyó, Szentgyörgy, Sümeg, -Szigliget, Kővágó-Örs. - -Az angol most megszólal: - -– Köszönjük, nem állunk szóba. - -– Miért? - -– Tibettel és Japánnal borösszeköttetésre nem lépünk. - -Az angol azt gondolta, hogy Badacsony és Somlyó valahol Ázsia fensikjain -vagy a Csendes-tenger szigetein fekszik. - -– De hiszen nem Ázsiában lakom én, hanem Magyarországon s az én boraim -magyar borok. - -Az angol elővesz egy nagy könyvet. Ebben a könyvben ábécze szerint föl -van irva a föld kerekségének minden országa, birodalma, tartománya, -városa, faluja, hegye, völgye, tengere és kikötője, a melylyel valaha a -Charwood et Owen-ház levelezésben állott, vagy a melynek valaha csak -hirét is hallotta. Benne volt még Andorra és Montenegro is, benne volt -még Tibet és Honolulu is, de Magyarország nem volt benne és Sümeg sem -volt benne. - -Motyog az öreg angol, mig a könyvet nézi. »Magyarország«, »Magyarország« -– de ilyen országot nem talál. Beteszi a könyvet, félreteszi egy másik -asztalra s még egyszer jól megnézi a kékfestőt. Csaló áll-e előtte vagy -háborodott? Elvégre udvariasan felel. - -– Tévedés lesz a dologban. Nincs szerencsénk tudomással birni arról, -hogy Magyarország nevü ország vagy tartomány lenne vagy lett volna a -világon. Nincs nyoma még a bécsi kongresszus irataiban sem. - -A kékfestő dühbe jön. Magyar vére felforr s hazafias elkeseredésében -nagy tettre határozza el magát. Odaszól a sülthalszemü Charwood et -Owen-háznak. - -– Ön, uram, nem tud semmit, a könyve sem tud semmit, a bécsi kongresszus -se tudott semmit. Én majd bebizonyitom, hogy van és hogy hol van -Magyarország. A fiumei magyar tengeri kikötőből küldök önnek ingyen egy -hordó magyar bort. Izlelje meg s igya meg jó egészséggel s izleltesse -meg családjával, segédeivel s barátaival is. Ide szállitom ingyen, -kifizetem a vitelbért és vámot is s mindenféle fogyasztási illetéket. -Oda adom önnek a hordót is – mindezt hát fogadja el tőlem ajándékba. - -A sülthalszem megint megnézi jól a kékfestőt. Az angol most már -tisztában van a helyzettel. Csakugyan nem csaló ez az idegen ember, -hanem szegény háborodott elméjü. Az ilyennel szépen kell beszélni. - -– Köszönjük, uram, nemes ajánlatát, önnek nevét és országát fel is -fogjuk jegyezni könyveinkbe, de semmiféle ajándékot és küldeményt, se -bort, se hordót el nem fogadhatunk. - -Nyomban int egy alkalmazottnak. - -– William Shoemaker, jegyezze ön be ennek az urnak nevét, országát és -tengeri kikötőjét. - -Aztán a sülthalszem udvariasan oda fordul a kékfestőhöz. - -– Isten önnel! - -A kékfestő kiment. Mikor a sok léhütő segéd között lépdelt kifelé, -annyit még észrevett, hogy az egyik tökfilkó mosolyog rajta s a másik -részvéttel tekint rá. A sajnálkozót különös kedve lett volna nyakon -ütni. Tudta ugyan már hazulról a kaszinóbeli adomákból, hogy az angol -nagy szamár, de ilyen nagynak mégse gondolta. - - -IV. - -(A kékfestő megkezdi a borüzletet is. – A somlyói szőlő. – A badacsonyi -Gyulaffy-szőlő története. – Szűz Mária csodatevő képe száll a kis-czelli -templomba. – A hagyományok. – Saáry Ferencz uram pajkossága és pöre. – -Oda lesz a badacsonyi szőlő. – Miként szerzi ezt meg a kékfestő.) - -Végre hát igy is jól van. Hiszen végre is az angol baja az, ha nem iszik -jó és olcsó magyar bort. Ha nem kell neki, most már nem is ád neki. Majd -ád másnak. Ád a németnek, hollandusnak, dánnak, orosznak. Angol nélkül -is meg tud élni a sümegi kékfestő. Maradjon az édes anyja kinjában a -Charwood et Owen-czég a Tolley-Streeten a London-Bridge közelében. Nem -is ment más czéghez borát ajánlgatni. Utóbb is meg találna verni egy -angol házat vagy házfőnököt. - -Haza jött. Utána látott az indigónak és a kékfestésnek. Megkerült az -elveszett harminczezer forint is; a forradalom után ujra gazdag lett az -adósa s visszafizette a pénzt kamatostul. Gyarapodott a vagyon -hatalmasan. - -De bora is szépen jövedelmezett. Sümegen volt már szőleje apja után is, -mivelte a szőlőt okszerüen, szürt bőségesen, pár ezer akó bort szüret -után összevásárolt pontosan, kezelte azt gondosan, s nyert rajta -busásan. De csak Stájerbe és Ausztriába adta el a bort egyelőre. - -A bornak azonban nemcsak jósága biztosit kelendőséget és jó árt, hanem -hiressége is. A hiresség attól függ, melyik hegyen termett. Somlyó hegye -és Badacsony a leghiresebb hegyek. A kékfestőnek e hegyeken kell szőlőt -szereznie. Még pedig országos hirü szőlőt. Olyan szőlőt, a mely még -ezeken a hegyeken is a leghiresebb. - -Somlyón mindjárt talált ilyet. Ott volt Kisfaludy Sándornak, a költőnek -szőleje. Ezt a költő már életében is el akarta adni. Meg is kinálta vele -Batthyány Fülöp herczeget, a ki azonban meg nem vette. A költő halála -után az örökösök szivesen eladták. - -Somlyó-Vásárhelyre néz a szőlő, tehát délkelet felé. Ez az oldal termi a -legjobb bort. Se a Benczés barátok, se a zirczi barátok, se az -Eszterházy, Erdődy és Zichy grófok szőleje, se a közalapitványi szőlő -ennél nem különb. Csak a Szentgyörgyi Horváthok szőleje ragyogóbb ennél, -de hire, neve még annak se különb. - -Tizenöt holdas a szőlő. Kopácsy József herczegprimásé volt még veszprémi -püspök korában. Ő épitett rá kis kastélyt négy nagy szobával, konyhával, -kamarával, mellékhelyiségekkel, óriási sajtóházzal és pinczékkel. -Távolabb a szőlő lábja felé 12 lóra való kitünő épület s négy kocsira -való szin. Elegendő udvarok és vinczellérlakások. Tőle vette a költő -1835-ben hatezer pengő forinton. De a pénz csak mellékes volt. Inkább -ajándék volt az a szőlő. Mert a mikor a veszprémi püspökséget be kellett -tölteni, a költő ment föl Budára a nádorispánhoz Kopácsyt beajánlani. -József főherczeg, a nádorispán, akkor is hajtott egykori -segédtisztjének, a költőnek szavára és csakugyan Kopácsy lett a püspök. -De a herczegprimási szék is üresedésbe jön. Rudnay már öreg ember és -rokkant ember. A költő szava ott is sokat ér idővel. És sokat is ért. -Kopácsy lett a herczegprimás is. Mind a multra, mind a jövendőre nézett -tehát a főpap, mikor a költőnek eladta somlyai szőlejét. Ezt a szőlőt -vette meg tehát a kékfestő. Egy csapással a legelső szőlősgazdák közé -emelkedett Somlyó hegyén. Nagy szó ez három vármegyében. Kinek volt még -olyan szőleje, melynek egykor püspök, érsek, herczegprimás, vagy költő -lett volna az ura? - -De talán még ennél is fontosabb volt a badacsonyi szőlőszerzés. Még -ennél is hiresebb volt egykor az a szőlő, melyet a kékfestő ott vett -meg. - -Hatalmas családok raktak fészket maguknak Badacsony hegyén ősi idők óta. -S nemcsak a papok és nagy monostorok s nemcsak a főrendüek, az -Eszterházy herczegek s a pápa-ugod-devecseri Eszterházy grófok voltak -hatalmasak, hanem a köznemesek is. - -Ott volt a várbogyai és nagymádi Bogyay nemzetség. A szentgyörgyi -Horváth, a hertelendi és vindornyalaki Hertelendy, az eörményesi Fiáth, -a bezerédi Bezerédj, a bessenyei és velikei Skublics, a nedeczei és -lábatlani Nedeczky, a gyulai Gaál, a felsőbüki Nagy, a kisfaludi, -döbröntei és hymesházi Kisfaludy-nemzetségek mind nemesi koronájuk egyik -ágának tekintették, hogy Badacsonyban szőlejük legyen. - -A hol legjobb bor terem, a honnan legszebb a látás, a hova legjobban oda -ragyog Isten napjának sugara: a hegynek azt a részét ugy nevezi a nép: a -hegynek veséje. - -A hegynek három oldalát ismeri a nép külön néven. A keleti és délkeleti -rész tördemiczi oldal, a déli és délnyugoti rész lábdi oldal, az északi -rész Korkovány. Uraságnak az északi részen nincs szőleje, csak a másik -két oldalon. - -Hajdanában a büszke Gyulaffy-nemzetség volt ura Badacsony legszebb -részeinek. Vele és mellette csak a papok, püspökök, apáturak maradhattak -meg. Az Eszterházy herczegek és Eszterházy grófok szőlői mind -Gyulaffy-háramlások. - -Egykor, a tizenhetedik század vége felé, a zsarnok Lipót király -idejében, két szép Gyulaffy-lány volt Csobáncz várának s a badacsonyi -szőlőknek ura. Az egyiket elvette egy Eszterházy gróf, a másikat a -vámosi Saáry nemzetségnek egyik ivadéka, ha nem csalódom, Ferencz. Nem -okiratokból mesélek, hanem a család szóbeli hagyományai után, minthogy a -vámosi Saáry-nemzetséggel innen-amonnan magam is rokonságban volnék. - -Az Eszterházy gróf katholikussá és labanczczá lett és az udvarhoz -ragaszkodott, a Saáryak kálvinisták és kuruczok maradtak. A miből -természetesen következett, hogy az a magyar, a ki nemzete ellen foglalt -állást, hatalmassá és gazdaggá vált; a ki pedig mindig hű maradt -nemzetéhez: az elpusztult, elszegényedett. Igy van ez már negyedfél száz -esztendő óta. Okos ember ezen már meg se ütközik, hanem inkább -alkalmazkodik az állapothoz. - -De vámosi Saáry Ferencz uram nem volt okos ember. - -Jól osztozott ő vőtársával, az Eszterházy gróffal. Csobáncz várának -egyik fele az övé, másik a grófé. Fölosztották maguk közt az uradalmat -is s a badacsonyi szőlőket is. A legszebb oldal egyik része Saáry uramé -lett. Egykor talán még elmesélem, mennyi mulatságos zenebona támadt a -két várur között, a kik közül egyik igazhitü volt, a másik eretnek; az -egyik labancz volt, a másik kurucz s mind a kettő várur volt, de -egyiknek se volt egész vára. Hanem hát ez most nem tartozik ide, a -sümegi kékfestőhöz. - -A töröknek már kifelé állt a szekere rudja. A német már nagy fészket -vert túl a Dunán. Történt egy szép napon, Nagy-Boldogasszony napján, -hogy a barátok kis-czelli templomában egy gyönyörü szép csodatévő -Máriakép jelent meg. Nem hozta azt senki, bizonyos, hogy az angyalok -hozták s az oltárra odahelyezték. Csillagkoronája volt a szüz anyának s -szemei könnyeztek az emberiség bünös voltán. Maguk a barátok is -elbámultak, a mikor reggel beléptek a templomba imádkozni s meglátták a -csodatevő képet. - -Megjelentették a tüneményt a veszprémi püspöknek. Megtudta ezt csakhamar -a nemes vármegye is. Nosza rögtön elrendelték a vegyes vizsgálatot, -miként jött oda a Máriakép. Kihallgattak száz embert. Senki se látta, -hogy halandó ember hozta volna oda. Ellenben bizonyos volt, hogy a -templomajtó egész éjjel jól be volt zárva, kulcsát feje alá tette a -harangozó s aludt rajta egész éjjel, mint a bunda. Még borittas is volt -egy kissé az istenadta. Annál mélyebben aludt. - -Bizonyos hát, hogy az angyalok hozták a képet, a mint ez más országban -is megtörtént már nem egy helyütt s nem egyszer. Megtörtént öreg -Mária-Czellben az osztráknál is; a mi boldogságos szüz anyánk pedig -minket magyarokat mégis csak jobban szeret, mint azt a rongyos -osztrákot. Tehát hozzánk is eljöhetett az angyalok szárnyain. - -De ha maradt volna is ebben valami kétség, minden kétséget eloszlattak a -nemes-dömölki tanuk, a kik pedig nem is igazhitü katholikusok, hanem -valóságos lutheránusok. - -Ez a Nemes-Dömölk ott fekszik Kis-Czell mellett egy parittyadobásnyira. -A két falu között ugy balkéz felől van Kis-Dömölk s ott még Árpád -nemzetségebeli királyaink idejéből csodálatos szép régi templom. - -Olyan szép az a kis-dömölki templom, hogy ahhoz képest a kis-czelli -bucsujáró templom még a harangozó lakásának se válnék be. Ajtai, -ablakjai egészen olyanok, mint a Dogék palotájának ajtai, ablakjai -Velenczében. A jaáki, zsámbéki és felső-őrsi templomokon kivül nincs is -oly dicsőséges multu és ékességü templom egész túl a Dunán. - -Csakhogy istállók és cselédlakások veszik körül, teteje is szegényesen -van befödve, a szent keresztet is levették róla régen, sőt magát -istennek házát is csürnek, szinnek, pajtának, ökörakolnak használják -rendesen. - -Az itt való cselédeket is kihallgatták a megyei és püspöki vizsgáló -emberek s ezek letett szent hitük alatt vallották, hogy éjnek éjszakáján -nagy mennyei fényességet láttak az ó-templom körül s egy pillanatig -belül a templomban is. Bizonyosan e fényesség alatt jelent ott meg a -csodatévő kép az angyalok szárnyain, de minthogy se a tetőn keresztet, -se belül oltárt nem talált, hanem csupán ökröket és tinókat, ezért ment -tovább a kis-czelli bucsujáró templomig. - -Ezek a cselédek pedig többnyire lutheránusok voltak és a mellett jámbor, -istenfélő emberek. Igaz, hogy a nemes-dömölki prédikátor, a nagyhirü és -tisztes emlékezetü Edvi Illés Pál még ezeknek se hitt s ezelőtt vagy -hetven esztendővel erről még prédikácziót is tartott s a tanukat babonás -embereknek jelentette ki, de ő belőle nyilván a felekezeti túlbuzgóság -beszélt. Nem is lehet az másként, minthogy az a csodatévő szentkép sok -század előtt a kis-dömölki szentegyház oltára fölött állott s azért most -is oda akart visszatérni és csak azután szállt a szomszédba, a -kis-czelli templomba, a mikor régi helyén csak ökröket és tinókat -talált. - -Ezóta lett Kis-Czell olyan hires bucsujáró helylyé, a hova eljár tizenöt -vármegye népe s a hol az összeroskadt lelkek megépülnek s a sánták, -bénák, nyomorékok meggyógyulnak. - -A csodatévő kép hazajötte történt – mint emlitettem már – vámosi Saáry -Ferencz uram idejében. A mikor véres vallási villongás gyötörte szegény -országunkat s a mikor Saáry Ferencz uram is folytonos villongásban élt -vőtársával, gróf Eszterházy Dániellel. S a kit még folytonosan azzal is -boszantott, hogy ő semmit sem hisz a kis-czelli csodatévő Máriakép -történetéből, mesének tartja az egészet, csak a czelli barátok gondolták -ki, hogy a szegény népet oda csődithessék s a bucsu-szentlászló-egyházi, -bodajki és andocsi barátoknak kárt okozhassanak. - -Nagyon elkeseritette ezzel a papokat, de még vőtársának csobánczvári -tiszttartóját is. - -De ha még csak ennél a beszédnél maradt volna, de még csufolódzott is. - -Volt egy szép sárga hátaslova, hóka is, kesej is. Ezen ballagott föl egy -estennen a várba. A mint fölért a kapu elé, éppen a kapu előtt lova -megbotlott s térdre esett. Megrántotta a kantárszárat s odaszólt -lovának. - -– Czo föl, édes Sárgám, jó pénzen vettelek, nem ugy ingyen jöttél, mint -a czelli Máriakép. - -Ez a mondás bizonyitja, hogy Saáry uram nem volt okos ember. - -Nagy veszedelem támadt ebből. Az Eszterházy gróf tiszttartója -meghallotta a szót, nyomban lóra ült, meg se állott Veszprémig s ott az -esetet rögtön bejelentette mind a püspöknek, mind a nemes káptalannak. - -Nagy pör, nagy patália származott a följelentés nyomán. Pörbe fogták -vámosi Saáry Ferencz uramat, megidézték megyéhez, káptalanhoz, -beleavatkozott a király embere is, ugyancsak czibálták Saáry uramat -elől, hátul, mindenfelől. Kevesebbet nem is akartak, minthogy költség -fejében, büntetés fejében kituszkolják Csobáncz várából és uradalmából. - -Igaz, hogy nagy volt a vétség. Az emberek hitét és lelki nyugodalmát -csufolódzó szavakkal megháboritani nem szabad, hanem büntetést kellett -alkalmazni annyival inkább, mert Saáry uram egyébként is a vastagnyaku, -eretnek, kurucz kálvinisták közé tartozott. Hogy különben jó hazafi -volt, vérét is ontotta a török ellen, védte is az ország szabadságát -mindenféle labancz ellen: mindebben mentséget ő ne találjon. - -Azt a szót ugyan a tiszttartón kivül nem hallotta senki, az a tiszttartó -pedig inkább szitott uraságához, mint az igazsághoz, de különben is -titkos ellenség volt, mivelhogy nyelve miatt egyszer Saáry uram -egy-kettőt a nyaka közé huzott buzogányával: de még ezekben sem lehetett -mentséget találni sehogysem. Mert Saáry uram nem tagadta kiejtett -szavát, nem bizonykodott semmikép, hanem a mit mondott, azt nyakas -elszántsággal megmondta a biróság előtt is. - -De volt azért neki is szószólója. A nemesség legnagyobb része már -hitrokonságnál fogva is az ő pártján volt, nem is engedték volna, hogy -csak ugy könnyüszerrel megfosszák birtokától. Vámoson Veszprém mellett -volt vagy ötszáz kemény nemes ember, kisebb birtokuak ugyan, de fele -részben Saáry uram vér szerint való rokonai. Ezek összebeszéltek a -szentgáli és szentkirályszabadjai szomszédos nemes atyafiakkal s -beizentek a nemes káptalanhoz, hogy ugy üldözzék vérig Saáry uramat, -hogy ők fölkerekednek vagy kétezeren s ugy elpusztitják a káptalan -minden jószágát, hogy sirva néz utána. - -Engedett volna is már a káptalan, de volt ott egy Mihalovics nevü -kanonok s ez semmikép se akart kibékülni. Nem volt más mód utoljára is: -be kellett tömni a száját. - -A kanonok szerette a jó bort. Mindig arra vágyakozott, hogy -Badacsonyban, a hegy veséjén szerezhetne egy szép szőlőt. Volt Saáry -uramnak ott a lábdi részen. Utóbb is kihasitott belőle a legszebb -fekvésből vagy huszonöt holdat s pinczével és sajtóházzal neki adta a -kanonoknak. Megitták az áldomást is. - -Igy azután vége lett a pörnek és Saáry uramat békében hagyták. De hát a -badacsonyi szőlő legszebb része eluszott. - -Ez a szőlő a kanonokról testvérjére s annak gyermekeire szállt. - -Előkelő család lett a Görcsönyi és Orahoviczei Mihalovics-család. Sümeg -mellett Rendeken akkora birtoka volt, hogy uradalomnak is beillett. A mi -időnkben, vagyis a kékfestő idejében Péter ur volt az utolsó birtokos. -Felesége Ransonett-Villez bárónő, kinek kedvéért sokat lakott Bécsben. - -Az ötvenes években eladó lett a szőlő. Péter ur irt Bogyay Lajos -kamarásnak, a badacsonyi legelső s legnagyobb szőlőbirtokosnak, hogy -szőlőjét áruba bocsátja. Bogyay közölte a dolgot Hertelendy Kálmánnal s -körülbelül megállapodtak abban, hogy megveszik azt a gyönyörü szőlőt, -mielőtt János püspök az eladási tervről értesülhetne. - -János püspök ugyanis elhatározta, hogy Badacsonyban mintaszőlőt állit. -Legszebb tájéka a világnak teremje a legjobb bort is. Legalább száz -holdnyi szőlője legyen Badacsonyban. - -Nyakra-főre megvette az eladó szőlőket a lábdi részen is, a tördemiczi -részen is. Megvette már a Bezerédy, Márkus, Dominik, Kun, Szentgyörgyi -Horváth és Bencze-féle szőlőket s vagy negyven paraszt szőlőt is. -Kétségtelenül sietve vette volna meg a Mihalovics-szőlőt is. - -Fel is szökkent a szőlők ára. - -Egy napon Bogyay Lajossal és Hertelendy Kálmánnal találkozik a kékfestő -Sümegen az utczán. Régi jó ismerősök. Üdvözlik egymást szivesen. - -– Mi járatban vannak itt méltóságtok? - -– Csak ugy átmenőben. Meg se állunk Bécsig. Öregéből-nagyjából megvettük -volna a Mihalovics-szőlőt, mert most megyünk Bécsbe aláirni a -szerződést. - -– Jó szerencsét, egészséget, békességet hozzá! - -Bogyay és Hertelendy elmentek Bécsbe. - -Másnap keszthelyi vásár volt, a kékfestő elment oda. Este későn hazaér, -vacsoráz, lefekszik s alszik mélyen. - -Éjfél után egy órakor fölébred. Eszébe jut a badacsonyi szőlő. Bizony az -neki is jó lett volna. Egy birtokos se dicsekedhetett volna szebb -szőlővel. Még az Eszterházy herczeg se. Még János püspök se. De még -Bogyay kamarás se. Kivált ha ő vette volna kezébe azt a hires -Gyulaffy-szőlőt. Hiába! Bogyay és Hertelendy már Bécsben vannak. -Tegnapelőtt óta odaértek. Most már gondolni is késő rá. - -Késő? - -Meg kell ezt fontolni. Hátha nem késő? Ismerni kell a nemes urakat. - -Bogyay és Hertelendy Pápa felé mennek. Talán utközben nem állanak meg -sehol. De valószinü, hogy Pápán benéznek Bottkához. Atyafi ember, jó -vér, jó pajtás. Akadhat több jó pajtás is. Nagy ebéd, nagy vacsora, egy -kis dinom-dánom. Eltelik egy nap, talán kettő is. - -Téthen talán nem állnak meg, vagy csak addig, mig a ló egy abrakot -bekap. De Győrben bizonyosan megállnak. Egy kis parázs kártya is -akadhat. Aztán Farkas Miska gyönyörüen huzza. Ilyen czigány nincs is -most az országban, a nyáron is százasokat dobált neki Hertelendy. Itt is -késhetnek egy-két napig. - -De Bécsben is késhetnek. - -Nemes ember sohasem siet, akár elád, akár vesz birtokot. Azután alkuszik -keményen. Még ezer forintot meg akar takaritani. Utiköltséget, -kártyaveszteséget mindenesetre lealkudja. - -Éjfél után egy óra. Odakünn hideg, zimankós idő, szél rázza, eső veri az -ablakot. Reggelre fagy is. Itt bent az ágyban jó meleg. - -Becsöngeti a szobalányt. - -A szobalány magára hány holmi ruhadarabot; kusza hajjal, félig nyilt -álmos szemmel bejön. - -– Liza, mondja meg a Jancsinak, hogy abrakoljon, itasson, szerszámozzon, -egy óra mulva indulunk. - -A Jancsi kocsis pokolra kiván minden abrakolást, itatást; minden -uraságot és indulást. De egy óra mulva készen áll a kocsi a kapu alatt. - -A kékfestő zsebjébe tesz harminczezer forintot és feleségét megcsókolja. - -– Bécsbe megyek, angyalom. - -– Reggelig nem várhatnál Vincze? - -– Öt nap mulva itthon leszek. Isten áldjon! - -A kékfestő elindul. Utközben csak addig áll a ló, a mig eszik s kissé -kifujja magát. Nem néz be atyafit látogatni, kártya mellé le nem ül, -Farkas Miskával nem huzatja. Majd csak azután. - -Negyednap reggel jön le a Magyar Király vendéglő lépcsőjén Bécsben, épen -indulni akar hazafelé. A kapu alatt találkozik Bogyay Lajos kamarással s -Hertelendy Kálmánnal. Ezek épen most érkeztek Bécsbe. - -– Jó reggelt, méltóságos uraim! - -– Jó reggelt, Ramazetter. Hát maga micsoda járatban van itt? - -– Csak ugy hazamenőben. Tegnap megvettem a Mihalovics-szőlőt, ki is -fizettem az árát. Nem volt épen olcsó. Zsebemben a szerződés. - -A két magyar nemes csak egymásra nézett s azután elnevette magát. - -– Nagy hunczut maga, Ramazetter! - -Igy jutott a kékfestő a legszebb badacsonyi szőlőhöz. - - -V. - -(Gréger Miksa története. – Jön az angol Badacsonyba. – A lipcsei kaland. -– A kékfestő elhozza Metternich herczeg rajnai pinczemesterét Sümegre. – -Fejedelmi adományokban részesiti Sümeg városát.) - -Volt most már Sümegen, Somlyón és Badacsonyban 50 hold szőleje. Pár ezer -akó bora termett évenként. S minő bora! Vett hozzá még szigligeti, -szentgyörgyi és badacsonyi bort évenként vagy tizezer akót. S megkezdte -a magyar borral meghóditani a világot. - -Még az angolt is. Még a sülthalszemü Charwood et Owen-czéget is: London, -Tolleystreet, a London-Bridge közelében. - -Ennek is van története. - -Volt a kékfestőnek egy ismerőse Budapesten. A neve volt Gréger Miksa. Ez -az ötvenes évek elején vagyona nagy részét elvesztette s vagyona és -hitele töredékeivel kiköltözött Londonba. Vitt oda magával száz akó jó -magyar bort s jó szerencsére, vaktában felállitott ott egy magyar -borcsarnokot. Hol, melyik utczában, melyik házban: nem tartozik a mi -dolgunkra. - -Kap egyszer egy levelet a kékfestő Londonból. Gréger Miksa megirja benne -londoni kisérletét. Sikerrel biztat a kisérlet. De olyan bor kellene, -mint Ramazetter bora. Erős, illatos, tengerbiró balatonmelléki bor. Arra -kéri, küldjön neki száz akó bort hitelbe, egy év mulva megfizeti az árát -becsülettel. - -A kékfestő félredobta a levelet. Majd ő vesztegeti ám a borát és a -pénzét! - -Másnap azonban megint eszébe jutott a dolog. De megint csak kiverte a -fejéből. - -De akárhogy verte ki: a gondolat mindig visszatért. Reggel, délben, -este. Még álomban is. - -Miért ne küldhetne is ő bort Angliába? Mitől fél, mit félt? A borát vagy -a pénzét? A bort nem féltheti. Ha küld: olyan badacsonyit küld, a -melynél lehet drágább, lehet talán jobb is a világon, de a melyhez -hasonlót mégse ivott az ánglius, mióta a tengereket járja. - -Ha talán a pénzét félti? Száz akó bor ezer forint. Pénz, pénz ugyan ezer -forint, de ha elveszti is: ettől még a kutyája se lesz sánta. Marad -azért neki kétszázszorta több. - -És hátha hirt, nevet szerez a magyar bornak, dicsőséget a Ramazetter -névnek s hasznot, boldogulást a magyar szőlősgazdának? Hátha urrá teheti -Gréger Miksát is? - -Azután az se bizonyos még, hogy pénzét elveszti. Ha Gréger üzlete jól -folyik: még több bort is rendel s ha többet rendel: akkor első dolga -lesz a száz akó bor árát megfizetni. - -Addig, addig tünődött, hogy egyszer csak megparancsolta -pinczemesterének: készitsen el száz akó kitünő bort, pöcsételjen le -akonát, csaplyukat gondosan, hét kocsi vigye Gráczba a vasutra, -szállitsák el Triesztbe hajóra, egyik embere menjen a hajóval is s -vigyék Londonba a bort igaz állapotban. - -Ez kellett Gréger Miksának, de ez kellett az angolnak is. - -Vagy fél év mulva egy augusztusi nap délutánján kint üldögél Ramazetter -badacsonyi hajlékának erkélyén s beszélget egyik emberével. Egyszerre -felugrálnak kutyái s veszettül futnak, ugatnak, üvöltenek a kapu felé. - -– No, ezek valami szokatlant éreznek. Talán csak nem Sobri Jóskát? - -Azt ugyan nem, hanem három idegent vettek észre, a mint óvatos -körültekintgetéssel közeledtek a kapu felé. - -Az egyiknek fején fehér köcsög, a másiknak fején fekete köcsög, a -harmadik sümegi városi hajdu. - -A hajdu bejön a kapun, beteszi maga után azt gondosan, hogy a kutyák meg -ne egyék a kivül rekedt két idegent. Odamegy Ramazetterhez az erkélyre. - -– Adjon isten jó napot. Két messze országbeli ur akar idejönni -nagyuramhoz. A kinek fehér köcsög van a fején, az küldi ezt a czédulát. - -Átad egy látogatójegyet. - -Ramazetter elolvassa. William Shoemaker, a londoni Charwood et Owen-czég -meghatalmazott ügynöke. A czég telepe: London, Tolley-Street, a -London-Bridge közelében. - -– Hm! Ez az én madaram. - -Az emberek lefülelik a kutyákat s bezárják a pinczébe s a két idegent az -ur elé vezetik. - -A fehér köcsög bemutatja magát, a hogy a látogatójegye szólt s bemutatja -a fekete köcsögöt, a ki Franz Brunner, bécsi polgári rendőrügynök. -Megmutatja utlevelét, melyet a bécsi angol konzul láttamozott. -Megmutatja főnöke megbizását, a mely kifogástalan s a czég -reklám-prospektusát s minden anónszát, melyekből kitünik, hogy a czég -jóhirü londoni gyarmatáru- és bornagykereskedő. - -Ramazetter mosolyogva hallgatja s mielőtt a további diplomácziai -tárgyalásba belemenne, azt szeretné tudni, hogy az a bécsi titkos -policzáj mirevaló? - -A fehér köcsög erre is megfelel. - -A hely, a hol most vagyunk, Ausztriának Magyarország nevü tartományában, -a soproni császári-királyi helytartóság területén fekszik, de a -Bakonyi-erdő is itt fekszik; minthogy pedig itt a Bakony közelében a -személy- és vagyonbiztosság mindenképpen veszélyeztetve van s még a -helyi császári-királyi hatóságok tekintélye s éber őrködése mellett is -az idegenek életét mindenféle támadás fenyegeti: ennélfogva a fehér -köcsög ellátta ugyan magát elegendő fegyverrel, de mivelhogy a ház -drezdai üzletbarátai, valamint a bécsi konzul mindebben még elég -biztositékot nem láttak: ennélfogva czélszerünek mutatkozott egy bécsi -polgári rendőrügynöknek is, mint kisérőnek a ház költségén való -felfogadása. Ekként fogadtatott fel kisérőnek a sümegi városbiró -beleegyezésével a sümegi városi hajdu is. - -Mikor ez a kérdés is kellő módon tisztába hozatott, a fehér köcsög is -elővette jegyzőkönyvét, azt egy helyütt kinyitotta s folyton abba nézve, -igy szólt: - -– Tisztelettel kérdezem, ön, tisztelt ur, az a Ramazetter Vincze -kékfestő Magyarországból, Sümeg városából, a ki ezelőtt mintegy nyolcz -és fél évvel, 1848. évi február hó 14-én főnökömnél, a Charwood et -Owen-czégnél Londonban a Tolley-Streeten a London-Bridge közelében -személyes látogatást tett s házamnak magyar borokat felajánlani szives -volt? - -– Egészen én vagyok. - -– További megbizatásom értelmében szerencsésnek érzem magam önnel, -tisztelt ur, közölni, hogy házam önnek ajánlatát hajlandó figyelembe -venni s egyuttal tudatni, hogy fel vagyok hatalmazva önnel, tisztelt ur, -a kötést megcsinálni. Kérem a mintákat, árjegyzéket, föltételeket. - -– Majd holnap beszéljünk ezekről. Ma ön kipiheni magát s vendégem lesz. -A rendőr ur szállást és ellátást kap a vinczellérnél s holnap -visszautazhat Bécsbe. Önnek biztosságáról jót állok. A Bakonynak ugyan -rossz hire van s a Bakonyban is legrosszabb hire a Dobos-erdőnek, az -pedig itt van a szomszédságban. De azért a Dobos-erdőben is meg lehet az -ember olyan biztosan, mint London külvárosaiban. Ezt legyen szives majd -a bécsi konzulnak, a drezdai üzletbarátoknak s nagyon tisztelt főnökének -megmondani. De most még azt kérdem, miért nem fogadta el ajánlatomat az -ön nagyon tisztelt főnöke 1848-ban? - -– Fel vagyok hatalmazva ez iránt is felvilágositást nyujtani, tisztelt -ur! Főnököm akkor még nem tudta, hogy ebben az országban kékfestők a -borkereskedők. Attól tartott, hogy kék bort fog ön, tisztelt ur, -szállitani, ilyen borhoz pedig London közönsége nem szokott. Most -azonban Gréger Miksa ur londoni magyar borcsarnokából s az ön -borczimletei után meggyőződött arról, hogy ön, tisztelt ur, Londonnak -nem kék bort szállit. - -Nevetett Ramazetter, csak ugy harsogott. A fehér köcsög kivágta magát -fényesen s teljes komolysággal. Adott is neki a vacsoránál borból olyan -mintákat, hogy egész napon s két éjszakán át ugy aludt tőlük, mint a -mormota. Sőt a mikor harmadnapon reggel fölébredt s az ablakon át -meglátta a Balatont: még akkor is szentül azt hitte, hogy ő most a bálti -tengeren van s utazik Skandináviába. Kereste is a hajóskapitányt, hogy -összeszidja, miért viszi őt a Skagerrák tengerbe, holott ő a -Bakonyerdőbe váltott hajójegyet? Alig tudták a jó embert észrehozni. - -Igazán jó ember volt. Meg is kötött vele Ramazetter mindenféle alkut s -szerződést s ekként az ő bora mégis nagy diadallal vonult be -Nagy-Britannia és Irland egyesült királyságok hatalmas birodalmába. - -De bevonult Németországba is. - -Lipcsében bizományost s nagy lerakatot tartott. Ezzel egyszer furcsán -járt. - -Szokása volt a kékfestőnek Németországba kiutazni s idegen névvel és -ismeretlen alakban a borivó embereket kihallgatni, kikémlelni: mit -szólnak az ő borához? Jónak tartják-e vagy rossznak? Olcsónak-e vagy -drágának? Találnak-e benne valami hibát vagy fogyatkozást? Becsülik-e -annyira, mint a magas áru, világhirü rajnai borokat? Szegény a magyar, -pedig gazdagok lehetnénk. Mit kellene tennünk, hogy jó borunkért -adófizetővé tegyük a kerek földet? - -Bolondos kékfestő! Maga akarta megtenni nemzetünkért azt, a mit a -királyoknak, kormányzóknak, törvényhozásunknak, nemzetgazdáinknak -kellene egyesült erővel megcselekedni, de a mit azok meg nem tesznek -semmikép. - -Egyik utjában beül lipcsei bizományosának bormérőjébe s kér magyar bort. -Nem ismernek rá. Kérdik tőle, miféle magyar bort? - -– A milyen van! - -– De nekünk nincs más, csak Ramazetter-féle. - -– Nohát adjanak olyant. - -– De bocsánatot kérünk, éppen most nincs lerakaton, mert kifogyott, -hanem szolgálunk rajnaival. Johannisbergi, hildesheimi, mózeli, -szépasszonyteje stb., csak tessék parancsolni. - -– Hozzanak hát rajnait. - -Hoznak. Megizleli egyiket is, másikat is. Oda hivatja a gazdát. - -– Hallja kelmed, bormérő uram, ez a bor nem rajnai! - -– Miért ne volna ez rajnai? Hol teremne ilyen bor másutt? - -– Ez a bor magyar bor. Ez Ramazetter bora. - -A német kissé gunyosan néz a kékfestőre. - -– Ön ezt jobban tudja, mint én? - -– Jobban tudom. Mert én vagyok az a Ramazetter, én küldöm ide ezt a -bort. - -A német jó ember és okos ember. Nyomban leül a kékfestő mellé. Kezét -nyujtja, mosolyog. - -– Nagy szerencsémnek tartom, hogy személyesen találkozhatom önnel. -Régóta elhatároztam már, hogy önnek egy nagy horderejü ajánlatot teszek. -Most hát, ha kegyes lesz megengedni, megteszem. - -– Hallom! - -– Az ön borai csodálatos jó és nagyértékü borok. Nem hiszem, hogy párjuk -van a világon. Ha ön a Rajnáról vinne pinczemestert, ha borainak -valamivel világosabb tükre volna s ha megengedné, hogy én rajnai czimlet -alatt áruljam: akkor biztositom tizszeres forgalomról s palaczkonként -nyolczvan krajczár helyett beszámolok két forinttal. Most eladom -évenként nyolczezer forint értékü borát s beküldök tizenkétezer -forintot. Ez csak magyar czimlet. Rajnai czimlet alatt eladok -nyolczvanezer forint értékü bort s átadok önnek évenként kétszázezer -forintot. Ime ezért tettem az ön borára rajnai vinyétet. Alázatos -bocsánatot kérek öntől, mert tudom, hogy ez helytelen dolog. De éppen a -rajnai borom fogyott ki, e nélkül pedig egy napig se maradhat üzletem. -Hanem ajánlatomat kérem megfontolni. - -A kékfestő két könyökét föltette az asztalra s két ökle közé támasztotta -fejét. Ugy nézte a németet. Azon gondolkodott, ne kapja-e föl azt a -hosszunyaku Liebfrauenmilch-borral tele nehéz palaczkot, mely előtte -állt az asztalon s ne vágja-e a német fejéhez? - -Hisz ez a német közönséges csaló. Meg akarja csalni saját német ivó -közönségét. Meg akarja csalni saját német honfitársait, a kik ott a -Rajna partján izzadnak a szőlőkapálásban. - -De hát rossz ember-e? - -Őt gazdaggá akarja tenni: az bizonyos. S talán esze nem is ér el odáig, -minő gyalázatos az ajánlata. S talán még nem is találkozott soha -üzletemberrel, a ki az ilyen ajánlatért nyomban arczul vágta volna. S -talán jó lélekkel hiszi azt is, hogy idegennek, barbárnak, bakonyi -magyarnak minden aggodalom nélkül lehet ilyen ajánlatot tenni. - -Nézte a németet figyelemmel. - -A német ötven év körüli korban. Becsületes jó arcza van. Se nem okos, se -nem buta. Azt kérdi tőle: - -– Van önnek családja? - -– Feleségem, öt gyerekem. A legkisebb nyolcz esztendős. A legnagyobb -fiam tengeren jár. Két leányom már férjnél van. Él még az anyósom is. Ő -is velünk lakik. - -A kékfestő erre azt mondja: - -– Nohát német, legyünk tetubarátok egymással. Én is üzletember, te is -üzletember; ne nézzük le egymást, ne is méltóságoljuk. Szervusz! - -De a kezét nem nyujtotta neki. - -A német azonban majd kibujt a bőréből, ugy megörült a tetubarátságnak. -Annyi sózott és füstölt hallal kinálta a kékfestőt, hogy a kékfestő -utóbb még a zsebóráját is halszagunak találta s majd a földhöz nem -vágta. - -Végre mikor már nagyon sokat ittak és mulattak, azt mondja a kékfestő a -bormérő gazdának: - -– Hallod-e német, nem azért barátkoztam én veled, mert szeretlek, hanem -azért lettem veled tetu, hogy kedvem szerint összeszidjalak. Sok -gyereked van, becsületes pofád van, be nem csukatlak. De a boraimat -elveszem tőled. Az én boraim magyar borok, a magyar bor nevét pedig nem -adom se százezer forintért, se a két szemedért, se egész országodért, se -minden nemzetségedért. Adta németje! - -Megkönnyitette lelkét. Fölkelt. Otthagyta a németet, de kezét megint nem -nyujtotta neki. A német csak bámult utána kerek szemmel. Sohase látták -többé egymást ezután. - -Hanem egy tanácsát mégis megfogadta. - -Elment a Rajna mellékére. Kipuhatolta, kinek van ott leghiresebb bora? – -Metternich herczegnek. Ki ad legnagyobb fizetést pinczemesterének? – -Megint csak Metternich herczeg. – Hogy hivják azt a pinczemestert vagy -üzletvezetőt? – Hladny Jánosnak. - -Fölkereste azt a Hladny Jánost. Egy vékony dongáju fiatal cseh kölyket -talált maga előtt. Talán nem is épen cseh volt s nem is épen kölyök. Ez -volt a Hladny János. - -– Te vagy fiam a Hladny János? - -– Szolgálatjára! - -– Ülj föl fiam a kocsimra, viszlek pinczemesternek és üzletvezetőnek -Magyarországba, Sümeg városába, Bakony erdejébe. - -A cseh fiunak a haja szála is ég felé állt ijedtében. Abban az időben -épen száz német könyvet olvastak már nagy Németországban a Bakonyról és -Sobri Jóskáról. - -– De nem megyek ám! - -– Kettős fizetésed lesz. - -– De bizony mégis megyek. - -El is jött. Nekem is bemutatta a kékfestő 1868-ban. Akkor is kissé cseh -volt még az istenadta. De később jó magyar lett belőle, maradékai ma is -azok. - -Utolsó nagy vállalatai az osztrák Lloyd tengeri hajóin voltak. E hajókat -évtizedekig ő látta el vörös borral. De a vörös bort már Szegszárdon -szerezte be. - -Él-e még a kékfestő? - -Hire, neve, jó borának emlékezete ma is él. Ma is az ő nevén árulják a -jó bort még Budapesten is. - -De ő erről már semmit se tud. - -Felesége, az egykori szép tót leányka meghalt 1873-ban. A kékfestőnek -azóta nem volt világa. Deák Ferencz halála napján ő is behunyta nagy -okos szemeit örökre. - -Hát vagyona hova lett? - -Százezreket adott Sümeg városának, szülőföldjének. Alapitott -reáliskolát, hogy jó iparos és becsületes kereskedő legyen a magyar fiu. -Adott rá harminczezer forintot. Alapitott felső leányiskolát, hogy -derék, mivelt asszony legyen a magyar leány. Adott rá huszezer forintot -s odaadta lakóházát, az is annyit ért. Alapitott alreáliskolát, arra is -adott huszezer forintot. Adott a városnak téglagyárat nagy telekkel, -épitsen szép uj városházat. Alapitott kórházat husz ágyra s adott hozzá -nagy telket és 180 holdas gazdaságot, majorbeli épületekkel. Alapitott -cseléd-ösztöndijat és szegény lányok számára kiházasitási alapot. Édes -felesége nevének emlékére megalapitotta a Zsófia-óvodát. - -De ezenkivül is maradt néhány százezer forintnyi vagyona. Szőlők, borok, -pinczék. - -Gyereke korán elhalt. Rokonai nem voltak közelében. Hagyott ugyan ezekre -is, jó módban hagyta ezeket is, de borüzletében urrá tette -pinczemesterét és üzletvezetőjét, Hladny Jánost és másik fősegitségét, a -ki különben rokonsága is volt, Reile Józsefet. - -– Ezek dolgoztak, ezek fáradtak, ezek szerezték a vagyont velem együtt: -őket illesse szép örökség. Legyen igazság házamban akkor is, a mikor én -már nem élek. - -Bölcs volt a halálban is. - -Most törik fejüket a jó sümegi városatyák: hogy szobrot állitsanak -emlékezetének. Én már állitottam e sorokban, pedig én életemben egyszer -láttam. De azért szobrának leleplezésén ott akarok lenni. - - - - -A DARNAY-GYÜJTEMÉNY. - - -I. - -(Szent-Mártoni Darnay Kálmán. – Nagy elődei Magyarországban. – A -hédervári gyüjtemény. – Kubinyi Ferencz losonczi kincsei. – A -Fejérváry-muzeum. – A Jankovich-féle gyüjtemény mérhetetlen gazdagsága. -– A Horgosi Kárász, – a Ráth György – és a gróf Kreith-féle gyüjtések. – -Miként törekedtem báró Bánffy miniszterelnök óralánczára csecsebecsét -keresni?) - -A mióta erdélyi barátainkkal ott jártunk, azóta Sümegnek uj kincse -támadt. Uj hire-neve, uj tudományos intézménye, uj varázsló ereje, mely -hivja, vonja, csalogatja, bámulásra birja a látogatót. Nem volt elég -puszta vára, hires nagy története, jó bora, szép fekvése, nagy költője, -Szegedy Rózája, gazdag kékfestője, ragyogó vidéke; – ezeken tul uj -vonzóerőhöz jutott. Ez a Darnay-gyüjtemény. Valóságos muzeum nagy -értékkel, sok szépséggel, kegyelettámasztó, honfi-érzettápláló magyar -kincsekkel, történetelőtti korszakaink rengeteg emlékeivel. - -Az én nemes barátomnak, szentmártoni Darnay Kálmánnak tárháza ez. Ő -szerezte, ő gyüjtötte, ő kapargatta össze. Egyedül ő. A magyar miveltség -történetének e gyönyörü munkálata egyedül az ő érdeme. Olyan érdem, a -melyhez a világon senkinek sincs osztályos joga. Még a szerencsének se. -Ő nem örökölt se nagy nevet, se óriás vagyont, se nagy befolyást, mint a -korábbi nagy magyar gyüjtők. Nem utazta be a nagyvilágot, nem -szemlélgette idegen nemzetek nagy gyüjteményeit, nem tanult egyetemeken, -akadémiákon s nem járt a régiség- és műtörténelem tudósainak nyakára. -Egyszerü kisvárosi művelt magyar kereskedő volt s ma is az. -Vaskereskedő, mint a világhirre vergődött Schliemann. Ebben is hasonlit -e nagy gyüjtőhöz és kutatóhoz. Csakhogy Schliemannt magasra fokozott -tudnivágya mellett milliónyi vagyon s a nagy német birodalom kormánya és -mérhetetlen tekintélye segitette, Darnayt pedig mindez épen nem -segitette. Hol van a magyar birodalom bölcs kormánya és nagy tekintélye? -De hol van az a birodalom? Multak emlékében, hazafi vágyakban, lázzadozó -képzeletben. - -Harmincz évnek szerény, zajtalan munkája az a sümegi gyüjtemény. Két -évvel utóbb kezdődött tehát, mint a mikor ott jártunk. Ha megmutatta -volna is valaki azt a szöszke, serdülő gyereket, azt a játékos, -ugra-bugra tanuló ifjut, a ki akkor Darnay volt, valószinüleg komoly -szóba se állunk vele. Ki sejthette volna akkor, hogy nevéről szól majd -egykor a magyar művelődés történetének egyik fejezete? - -Nagy elődei voltak nálunk is a tizennyolczadik század utolsó negyedrésze -óta. A Széchenyi és Teleky-könyvtárak gyüjtőit nem sorozom épen elődei -közé. Ők könyveket gyüjtöttek, könyvtárakat alapitottak, tehát -különleges gyüjteményt állitottak össze. Tudós volt és államférfi, -főrangu és óriás vagyonu mindkettő. A Teleky-könyvtár ma is külön áll -fenn, a Széchenyi-könyvtár a Nemzeti Muzeumé, e muzeum könyvtárának -kezdő része s e könyvtárba olvadt bele. Darnay barátomnak is erős érzéke -van a könyvek gyüjtéséhez. De se ősi vára, se száz szobás palotája, a -könyvek pedig nagy urak, nagy hely kell nekik, különben nem engednek -magukhoz férni senkit. S azonkivül is tenger költséggel járnak a kötések -és szekrények, az olvasó és munkahelyiségek, a butorok, őrzés, -szolgálat, rendezés s többeféle. Országnak, milliós intézetnek, nagy -urnak való mulatság. A Darnay-gyüjteményben is meg volt egyebek közt -Kisfaludy Sándor nagy költőnk könyvtára s Szegedy Róza összes kedvelt -olvasmánya. Emlékkönyveik, jegyzeteik, gazdasági naplóik. Együtt értékes -nemzeti kincs. Darnay a Nemzeti Muzeumnak adományozta. - -Európai hirre emelkedett ezelőtt közel száz évvel a loósi és hédervári -gróf Viczay III. Mihálynak hédervári gyüjteménye. Fölötte értékes -ritkaságok, régiségek s művészeti tárgyak halmaza. Musaeum Hedervarianum -név alatt volt ismeretes. A külföld jobban ismerte, mint a mi országunk. -A külföld szakirodalma eléggé foglalkozott vele. Nemzetünknek nem volt -belőle haszna. Az egész fejedelmi gyüjtemény eltékozolódott, talán -minden darabja idegen országokba jutott. - -Szomoru sors érte Kubinyi Ferencz losonczi gyüjteményét is. Ennek -darabjegyzékét, lelettári összeirását és beosztását nem láttam. Pulszky -Ferencz azt mondja, történelem előtti nagyon becses bronz- és -aranytárgyak nagy tömege volt benne. Igen sok a Terenne körüli -nógrádvármegyei ásatásokból. Neje losonczi Gyürky Francziska volt, -Gyürky Pálnak, Terenne urának leánya, ipa hát elősegitette a gazdag -eredményü ásatásokban. A mikor az orosz sereg 1849-ben Losonczot -elpusztitotta, kirabolta és fölégette: egyuttal szétdulta ezt a nagy -gyüjteményt is. Csak kis része menekült meg. Ez a Nemzeti Muzeumba -került. - -A Fejérváry-gyüjteményt is csak kis részben tudták hazánk számára -megmenteni. Ezt komlós-keresztesi Fejérváry Károly állitotta össze. Nagy -vagyonu s nagy tudományos műveltségü hires táblabirája egykor -Felső-Magyarországnak. A gyüjtemény utóbb Pulszky Ferencz birtokába -jutott, a ki, minthogy birtokait az osztrák kormány elkobozta, hosszu -bujdosása alatt legjobb igyekezettel se tudta együtt tartani. Elvégre -1866. után sok igen becses darabját, görög és római igen értékes -műtárgyakat haza hozott s a nemzetnek fölötte szerény áron megvételre -felajánlotta. Az akkori ellenzék oktalan zajt ütött ellene s azért a -vételből nem lett akkor semmi. A becsesebb darabok egy részét utóbb -mégis a nemzetnek adományozta. - -Alig lehet ma már meghatározni azt az értéket, melyet a Jankovich-féle -gyüjtemény képvisel. A jeszeniczei Jankovich-nemzetség vadasi ágából -Jankovich Miklós gyüjtötte ezt csodálatos erélylyel, ügyességgel, -szerencsével és tetemes pénzzel. De egyszersmind hatalmas tudománynyal s -nemes izléssel is. Csodálatra méltó különösen könyvtári gyüjteménye. Ő -szerezte meg a magyar nemzet számára az első Korvinákat, Mátyás király -egykor világhirü budai könyvtárának darabjait. Magyarország volt e -könyvtár székhelye és tulajdonosa s épen Magyarországból kiveszett -egészen. Minden művelt nemzet gyüjtött belőle s gyüjteményét őrizte -gondosan. Olasz, német, franczia, angol, még a török is, csak a -magyarnak nem maradt belőle semmi. - -A Jankovich-gyüjteményt megszerezte nemzetünk s most ott van a Nemzeti -Muzeumban. Kiváló szakember mondta nekem, hogy muzeumunk e -gyüjteménynyel s kivált könyvtárával lett másodszor és igazán -megalapitva. Jankovich Miklós több mint hatvan éve halt meg; – a mult -század elején kezdte a gyüjtést s több mint negyven éven át folytatta -buzgón és szerencsével. Az ő idejében még nem volt annyi gyüjtő mint -most. Ma a művelt nemzetek közintézetein kivül száz meg száz ugynevezett -milliomos foglalkozik gyüjtéssel az ó- és ujvilágban. A -Jankovich-gyüjtemény ritkaságait, régiségeit, könyveit ma szinte -lehetetlen volna egy embernek összeszedni. - -És mégis hihetetlen eredményt lehet elérni ma is. Példa rá az én nemes -barátom: Darnay. - -A Horgosi-Kárász-féle kincsek, arany és ezüst műtárgyak nagy részben -szétszóródtak. Magam is fáradoztam megmentésükön, de az én eszközeimmel -ez lehetetlen volt. Ugy hallottam egyébként, hogy tetemes részük Ráth -György utján mégis nemzetünk kebelében maradt. Hogy e kincseket -eredetileg ki halmozta össze: nem tudom. Az ötvösség remekei voltak. - -Ráth György leghatalmasabb gyüjtőink egyike volt. Különösen az 1710 -előtti régi magyar könyvnyomtatványok teljes számát sikerült -összeszednie. Azt hiszem, tőle legalább ugy hallottam, hogy ebben őt -Nemzeti Muzeumunk se tudta elérni. De görög és római tárgyai, szobrai, -vésetei s a nagyon értékesek közé tartozó s világszerte ismeretes -festészeti műremekei valóban nagy kincset érő gyönyörü muzeumot -képeztek. Ugy az ő, valamint özvegye nemes nagylelküsége mindezt a -nemzet számára biztositotta. - -Fölemlitem még, mint a mi korunk szüleményét, gróf Kreith Béla barátom -gyüjteményét. Ez különleges gyüjtemény; 1848–1849-iki dicsőséges -függetlenségi harczunk tárgyai és emlékei s e harcz hőseinek ereklyéi -vannak benne együtt. Szép és gazdag ereklyehalmaz. Tetemes részét -megszerezte a Nemzeti Muzeum, de azóta ujabban szerzett gyüjteménye is -gazdag. Talán csak az ő gyüjtő buzgóságát, szerencséjét és sikereit -tudom Darnayhoz hasonlitani. - -Ime a névsor száz esztendőről: Fejérváry, gróf Viczay, Jankovich, -Horgosi-Kárász, Kubinyi, Ráth György, gróf Kreith. Mind magánember. -Vannak még kisebb méretü gyüjteményekkel társaik is. A mit összehordtak, -együtt sok milliót ér közforgalmi értékben is. Gyüjteményeik művészi, -műtörténeti és általános műveltségtörténeti értéke pedig -megbecsülhetetlen, kivált ránk, magyarokra nézve. Történelmi jeles -alakjaink e fényes csapatjába állt be most Darnay. Nem első közöttük, -nem is utolsó s mindenben méltó hozzájuk. - -Igaz, az a gyüjtés nem ördögség. Izléssel, tudással, nagy vagyonnal, -fáradatlan buzgósággal még ma is nagy sikereket lehet elérni, a mikor -pedig a gyüjtés már minden művelt nemzetnél sok ezer embernek csaknem -kórságos szenvedélyévé lett. Tudom ezt a contrario saját -tapasztalatomból. - -Én nem gyüjtök. Semmit se gyüjtök. Még gombot se, pipát se, -postabélyegeket se, szivarnyakravalót se. Könyveim, kézirataim gyültek -ugyan, de csak ugy maguktól és véletlenül, minden irány és rendszer -nélkül. Egyszer mégis észre kellett vennem, hogy nekem is van már holmi -muzeumom, meg lehetne vele tölteni jó csomó hátas tarisznyát. Krónikás -adomaszámba megy, miként vettem észre, hát csak elmondom. - -Országunk és nemzetünk európai fennállásának ezer éves emlékünnepét -ültük, báró Bánffy Dezső volt a kormány elnöke. A nemes báró honfoglaló, -vad bessenyő vezérnek ivadéka ugyan és őseinek izeit el tudja számlálni -s be tudja bizonyitani Árpád apánkig, de azért a piperéhez, külső -ragyogáshoz kormányelnök korában se volt kedve. Olyan ruhában szokott -néha a folyosón sétálgatni, hogy az ember bizvást szélsőbaloldali derék -hazafinak tekinthette. - -Egyik meleg nyári napon szemembe ötlik zsebóralánczának sok apró-cseprő -fityegője. Köztük egy Szent György-tallér, kicsiny is, időette is, talán -még deákkorából való. Kicsinylettem. - -– Kegyelmes ur, nem való ám Magyarország kormányelnökéhez ilyen dibdáb -óralánczékesség. Derék szabólegényhez való ez. - -Elnevette magát. - -– Ha nem tetszik, adj különbet. - -– Adok. - -Csakugyan elhatároztam, hogy adok. Valami olyat adok, a mi különös is -legyen, ritkaság is, de szép is legyen. De azért kincset még se érjen. -Minek a kincs óralánczdisznek? Csak méltó legyen az ország -kormányelnökéhez. - -Ócska szerdékeim közt elkezdtem turkálni, ha találnék valamit. Találtam -is csinos és kicsiny pöcsétnyomót, épen disznek valót. Ezüst lapon a -vésete és a czimer körirata: Sigillum Ducis Emerici. - -Tünődtem, miféle pöcsétnyomó ez? Árpádházi királyaink alatt a trónörökös -neve volt dux. Volt Imre nevü királyunk is, a ki trónra lépte előtt -természetesen trónörökös volt, tehát dux. Hátha épen e királyunknak volt -egykor ez trónörökösi pöcsétnyomója? Akkor inkább a Nemzeti Muzeumban -van ennek helye, nem báró Bánffy óralánczán. Mindenesetre meg kell -kérdeznem Hampelt, a Muzeum tudós szakemberét, mit jelent ez a -pöcsétnyomó? Előre tudhattam, mi lesz a következés. Olyan buzgó -szakember, mint ő, ha egyszer valami érdekeset a Muzeum körmei közé -kaparinthat, azt a világ minden kincseért se ereszti ki azután. - -Mit csináljak? Ha Árpádházi királyaink korából való: akkor nemzeti -ereklye. Hát csak odaadtam. - -Ujra keresgéltem a szerdék közt. Megint találtam valami furcsaságot. -Akkora tojásdad alaku lapos rézdarabot, mint egy kis szilvaszem. Durva -kis kereszt rajta s ügyetlen betükkel az a szó: JESU. Óralánczra igen -jó. - -De hát ez micsoda? Babona, kuruzsló szer, ördögüző pénzdarab? Ilyes -valami jutott eszembe. Mindenesetre meg kell mutatni Hampelnek ezt is. -Látatlanban ne adjunk a kormány elnökének semmi czifraságot. - -Hampel megnézi a furcsaságot tizszer is. Hol az egyik, hol a másik -oldalát vizsgálja gondosan. Utóbb azt mondja: - -– Nem tudom, mi ez, de ez is lehet valami. Meg kell kérdeznünk -Fejérpatakyt. Ő a mestere. - -Véletlenül ott termett Odescalchy Artur herczeg is, egykori kedves -képviselőtársam, maga is történetbuvár, ő se tudta azonban, miféle -szerszám lehet ez a furcsaság. - -De jött Fejérpataky. Rettenetes tudományának sulya majd feldöntött -bennünket már tiz lépésnyiről. Ily rengeteg tudománynyal nem jó egy -födél alatt lakni. - -Kezébe veszi a szert s jól megnézi. - -– Kié ez a darab? - -– Enyém, la! - -– Mit akarsz vele, bátyám? - -– Óralánczékességnek szántam Bánffy kormányelnök számára. - -– Szó se lehet róla. Itt marad ez a Muzeumban, itt a helye. Megvesszük -ezt is, a másikat is jó pénzen s kifizetjük nyomban. - -– Fizetitek a manót. Már én csak, mint a nemzet képviselője, ilyen -dibdáb jószágot pénzért nem adok a nemzetnek. Nekem óralánczfityegő -kell, igéretem köt. - -– Adunk mi cserébe! Van három darab Bánffy-emlékpénzünk, mind ezüst, -talán nincs is több a világon. De aranyból nem készült egy se, hanem mi -csináltatunk neked aranyból, ennek Bánffy kegyelmes ur is jobban örül. - -Rám estek, odaadtam hát utoljára ezt a szerdéket is. - -– De ha már ennyire vagyunk s ha ugy dobálóztok az aranynyal, mondjátok -meg legalább, miféle babonaszer ez és mit ér? - -– Nem babonaszer ez, hanem a veszprémi káptalan hiteles pöcsétnyomója -Szent László király idejéből 1090 körül. Csak tiz évig volt -pöcsétnyomója, akkor elvesztette. Egyetlenegy okiratunk van ezzel a -pöcsétnyomóval a Batthyány herczegek körmendi levéltárában. A -pöcsétnyomó értéke megbecsülhetetlen, de nagy, mert nemzettörténelmi -ereklye és unikum. - -Teringettét! A mit a nemes káptalan valamikor elvesztett, azt több mint -nyolczszáz esztendő mulva nekem kellett megtalálni. Az igaz, hogy a -pöcsétnyomó lelhelye a veszprémi vár napnyugati bástyái alatt fekvő -sziklák voltak. - -A Muzeum csakugyan megcsináltatta nekem a nagy Bánffy-emlékérmet -aranyból. Szép pénz, nemcsak ötvös dolgozott rajta kétszáz év előtt, -hanem még költő is, szobrász is. - -A pénz gr. Bánffy György emlékére készült. Ez volt az erdélyi önálló -magyar fejedelemség elárulása után Erdély legelső hatalmas gubernátora. -Apját, báró Bánffy Dénest, Apaffy fejedelem lefejeztette. Leirja ezt -szépen Jókai »Erdély aranykora« czimü regényében. S ime, a minden -jószágától megfosztott s lefejezett Bánffy fia Erdély legelső, -leghatalmasabb embere lőn. Ezt példázza az emlékérem. - -Háborgó tenger az érem egyik lapján. Zajló hullámok hányják-vetik a -rajtuk uszó hajót. A tenger fölé a felhőkből cziprusfa lombjai hajlanak. -A körirat ez: Sub umbra cupressi – iactamur in alto. Magyarul azt -jelenti: cziprus árnyékában hányódunk fel a magasba. - -Szép kép. Gyönyörü gondolat. Csak költő agyában és szivében támadhatott. - -A csere-bere vége az lett, hogy én kaptam a Nemzeti Muzeumtól czifra -köszönő-irást, a melyben ékesen meg van irva, hogy én milyen derék, -lelkes hazafi vagyok, pedig bizony ugy disputálták el tőlem azokat a -hái-bái szerszámokat. Báró Bánffy Dezső kormányelnök pedig kapott tőlem -egy óraláncz-fityegőt, csakhogy nem igen hordja magával, mert -aranyszinü. Jobban szereti az ő ócska Szent-György tallérját. - -Legyen teljes a krónikás adoma. - -Két esztendeig bizony szekrényemben állt a Bánffy-érem, a -kormányelnöknek mint ellenzéki ember nem adtam oda. A mint lemondott -magas állásáról, harmadnapra elvittem hozzá. - - -II. - -(Szent Imre herczeg boglára. – Az én véletlen gyüjteményem. – Miből áll -Darnay muzeumának gazdagsága? – A muzeum épülete és látogatói. – Miként -oltja Darnay a nép lelkébe a magasabb miveltséget? – Sikerei. – Ne -találja meg régi sarkantyujának felemását.) - -De a Nemzeti Muzeum köszönő irata mulatságosan hatott rám. Ha már olyan -nagy dolgot csinált a semmiből, adjunk hát neki egyéb apró-cseprő dolgot -is. Van egyebek közt három darab boglárom, melyet egykor valószinüleg -Szent István királyunk hülye fia, a szenteskedő Imre trónörökös viselt. -Legalább a veszprémi Gizella kápolna bedült sirboltjában találták -szétfoszlott régi, kilenczszáz éves ruha foszlányai közt, a hova a -hagyomány szerint a trónörököst eltemették. Az ő halotti ruháján -lehettek a boglárok. A boglárok különben ezüstből valók, szépek, -különösek, elég érdekes ötvösmunkák. Ezelőtt ötvenkét vagy három évvel -találták, a mikor János püspök azt a Gizella-kápolna nevü kis sirboltot -feltúratta s aztán ujraépitette. A Nemzeti Muzeumnak épen eféle boglárja -nincs, magamhoz vettem tehát két darabot, hogy odaadom neki, de azzal a -föltétellel, hogy köszönő irat ne legyen a vége. - -Semmi se lett belőle. Benéztem előbb a képviselőházba, a folyosón két -kurucz bajtárssal találkoztam, Rigó Ferivel és Hentallerrel. Kérdezték, -mi járatban vagyok. Megmondtam. Egyszerre szólt mind a kettő: - -– Sohase add te azokat a boglárokat a Muzeumnak, van annak elég. Add -nekünk, megbecsüljük. - -Nekik adtam. Hentaller mellénygombokat csináltatott a mintájára. Elég jó -gondolat. Rigó Feri elvitte magával a másvilágra. Ez se baj. Megvan még -a harmadik boglár. Szakasztott ilyet kellett viselnie Árpád apánknak is. - -De nem folytatom tovább. - -Van nagy csomó levelem, kéziratom Deáktól, Kossuthtól, Petőfitől, -Jókaitól. – Vannak különösen érdekes Kossuth-ereklyéim. – Megvan egyik -kurucz ősömnek tábori evőszerszáma, kanala, kése tokostul, a hogy a -csizmaszárban hordta magával Rákóczi fejedelmünk idejében. – Öreg apám -inzurgens kardja, Jókai legelső nemes ősének osztálylevele, Deák -öreganyjának, Hertelendy Annának, a szerelmes, csodaszép asszonynak sok -sajátkezü levele és száz meg száz apró-cseprő muzeumi tárgy. Például a -legelső magyar nyelvü királyi adománylevél a maga eredeti pompás -diszében, melylyel az esztergomi érsekséget minden járulékával együtt -Hám Jánosnak adományozta. Nem gyüjtöttem mindezt, magától gyült. – Hát a -mit buzgó hazafiak szó nélkül elhordtak tőlem! A pallos, melylyel -Martinovicsékat lefejezték. Patvarista koromban első princzipálisom -adta. Balás Dávid jeles ügyvéd, egykor vitéz honvéd volt ez a -princzipálisom. Felesége Horváth-lány Bodmérról, Fehérvármegyéből. Ugy -1800 körül, mint Budán tanuló diák, a budai hóhérnál volt szálláson, a -ki Martinovicsékat kivégezte s ez neki adta a pallost. Róla szállt az én -princzipálisomra. – Garibaldi magyar fokosa. Buzgó magyar lakatosok -készitették a nagy szabadsághősnek, hogy üssön vele agyon minden -királyt, ne kegyelmezzen meg egynek se. Garibaldi egykori barátomnak, -Simonyi Ernőnek adta, ő pedig nekem ajándékozta. – Régi magyar könyvek, -melyek azonban Ráth György gyüjteményébe kerültek. A nádori palotából -zsákmányolt tárgyak, a mikor azt a palotát, mint az ellenség tanyáját, -diadalmas seregünk 1849-ben feldulta. Ezek közt XIV. Lajos franczia -királynak értékes művészeti ajándéka Savojai Eugénnak, a kiről a -Habsburgokra s köztük József nádorra szállt. És sok egyéb mindenféle. - -Azért emlitem mindezt, hogy egyéni tapasztalásommal is bizonyitsam, mai -napság is lehet, a gyüjtők óriási száma és vagyona daczára, érdekes és -nagyértékü muzeumot gyüjteni. Milliós összegek nem kellenek hozzá, hanem -kell érzék, kedv, rátermettség és fáradságot nem ismerő buzgóság. Kell -olyan férfi is, mint Darnay. - -Különálló, tűztől mentes épület óriási termében van a gyüjtemény. -Darabjainak száma jóval felülmulja a harminczezeret. Hatalmasan -megvilágitja a gyüjtemény a történelem előtti korok minden szakát, -Rómának hazánk területén volt uralmát s a népvándorlás mindegyik -főkorszakát. S nem minden darab véletlenül és felszinre csak esetlegesen -került lelet. Darnay tudományosan eléggé művelt és áldozatra eléggé -készséges volt arra, hogy vidékén maga is végezzen és vezessen -ásatásokat. Szerencsével jártak ásatásai. - -Fajunk és nemzetünk történelmét is méltón képviseli a gyüjtemény. -Fegyverek, edények, ékszerek, háztartási és gazdasági szerek nagy tömege -tárul föl előttünk, éleszti lángra a multban borongó kegyeletet, de az -életre és boldogulásra való törekvés hatalmas elszántságát is. Hiszen ha -már őseink is ily derék férfiak voltak: gyávaság, vagy élhetetlenség -volna mögöttük maradnunk. Irodalmi emlékekben, hires történelmi -alakoktól származó kéziratokban is igen gazdag a gyüjtemény. Kisfaludy -Sándor és Szegedy Róza emlékeit annyi szép, értékes és különféle tárgy -őrzi, hogy erre nézve összes országos gyüjteményeink mind messze -maradnak mögötte. Igaz, hogy erre a Darnay-gyüjtemény volt a -leghivatottabb. A nagy költő és neje Sümegen élt és halt meg, Szegedy -Rózának még hajfürtje, hangjegyei, kedvelt csecsebecséi is megvannak, -sőt még apró kis czipőcskéje is. Különösen fontosak a nagy költő -kéziratai, nagy költeményeinek fogalmazatai. - -Barátai számára, távolból jött utazók számára, buvárok és szaktudósok -számára, ha otthon van a háziur, mindig nyitva van a muzeum. A háziur -maga személyesen szives készséggel mutat meg és magyaráz meg mindent. De -a nagyközönség számára, a falusi szántóvető nép számára is van hetenkint -bizonyos nap és óra kitüzve, a mikor megtekintheti a gyüjteményt s -tanulság és gyönyörüség forrása nyilik meg előtte abban, a mit lát és -hall. A nép él is az alkalommal. Darnay barátom el nem mulasztaná soha, -hogy ne személyesen s ne szeretettel oktassa a népet. - -Ebben van szerencséjének és sikerének egyik főoka. - -Túl a Dunának, Bakony vidékének, Sümeg környékének nagyon régi a -műveltsége. A bronzkor minden szaka virágzó volt ott. A római műveltség -uralma sok századon át zavartalanul állt ott fenn. A népvándorlás minden -faja és neme fölkereste azt a tájat s ott hagyta tüzhelyét és temetőjét, -fegyverét és házi szereit. Az Árpád-vérbeli királyok alatt hatalmas -nemzetségek telepedtek ott meg s hintették tele váraikkal a hegyek -ormait. Sümeg, Hegyesd, Tátika, Rezi, Csobáncz, Szigliget, csak ott -egymás mellett egy csomóban. A török ellen harmincz végvárat tartott -megszállva s védelmi erőben csak maga Zalavármegye. Óriás történet, sok -ezeréves mult, mérhetetlen hagyományok, a melyeknek minden irásnál -biztosabb és hatalmasabb emlékeit turja föl naponkint az ásó, kapa, -ekevas. A szántóvető kezébe kerülnek az emlékek. A ki azonban tudatlan: -elhányja ezeket. De ha tudja: mire valók, odaviszi ahhoz, a ki -összegyüjti őket s gondjukat viseli a nemzet számára. - -A népet hát föl kell világositani. Azt a régi pénzt, fegyverdarabot, -törött edényt, százféle bronz- és kődarabot, ha kezébe kerül, ne dobja -el, hanem őrizze meg. Hátha hetvenhetedik öregapjáé volt valamikor. - -Igy gondolkodott nemes barátom, Darnay. - -Elkezdte az oktatás munkáját. Eleintén személyesen a falusi biró, -jegyző, gazdaemberrel, a kik egyet-mást venni köznapon vagy vásár napján -vaskereskedésébe bementek. A mit megmagyarázott, azt valóságban meg is -mutatta s a mire a falusi ember a muzeum tárgyai közül kiváncsi volt, -arra nézve teljesen kitanitotta. Volt a jó embernek azután otthon -faluszerte elbeszélni valója. - -Azután adott ki évenkint naptárt, kalendáriumot, egyes füzeteket, -tisztesen kiállitva, magyarázóképekkel ékesitve. Egyszerü, világos -népnyelven ismerteti benne a tudományt, a mint gyüjteményének -egyik-másik fő ágazatára vonatkozik. Naptárakat, füzeteket ingyen is -osztogat, különösen olyan falvak lakóinak, a hol tapasztalás szerint -lépten-nyomon bronzkori vagy római vagy népvándorláskori leletekre -szoktak bukkanni. Sok ezerre megy ingyen kiosztott példányainak száma s -ez már bizony költséggel jár. - -Ezzel azután elérte azt, hogy vidékén száz meg száz paraszt ugy beszél a -paleolit és neolit korszakról, a rézkor, a bronzkor, vaskor különös -jelleméről, sőt még a hallstatti kor szerszámairól is, szinte -gyönyörüség hallani. Dehogy tud annyit papja, tanitója, jegyzője, -szolgabirája. De nem tudnak még az egyetemi hallgatók se. - -De nemcsak ezt érte el. Hanem azt, a mi a fődolog: az emberek semmi -rozsdás készséget nem fitymálnak, hanem a mi szántáskor, ásáskor, -szőlőforgatáskor fölszinre jő s kezükbe akad, azt megőrzik, tarisznyára -rakják s a legközelebbi alkalommal viszik be Sümegre Darnayhoz. Ő tudja, -mit ér a talált dolog s ha valamit ér, meg is veszi rögtön. Igen gyakran -nem is készpénzen. Az a bronz-sarló például a jámbor szántóvető -parasztnak semmit se ér, de igen kellene már a gazdasághoz jól pengő -fényes, kék kasza-vas. Van ugyan otthon kettő is, de az egyik már nagyon -kopott s a másikat megette a rozsda, noha már évek óta ott lóg ki a -csucsfalablakon. Bronzsarlóért kaszavas. - -Ez is egyik titka annak, miért gyarapodik az a muzeum oly rohamosan. -Harmincz év alatt több mint harminczezer kortörténelmi tárgy, különös -ritkaság és régiség, nemzeti emlék, nagy történelmi nevek ereklyéi, -művészeti kincsek! Mesébe illenék, ha nem igy volna igaz. - -Ma már száz muzeumi gyüjtemény készül hazánkban. Tanintézetek, -vármegyék, városok, nemzeti muzeumok egyaránt nagy buzgósággal -rakosgatják össze az elmult századok és ezredek méltó emléktárgyait. S e -tárgyakkal ma már nemcsak a természet külső egyetemének s nemcsak az -emberi szellem világának multját, művészetét, kincsbeli értékét s -különös vagy ritka vagy torz alkotásait akarják szemlélhetővé s -tanulságosabbá tenni, hanem egyuttal a mai egyéni és társadalmi -foglalkozás minden főbb ágazatát is. - -Darnay gyüjteménye nem különleges muzeum, nem a tudomány egy ágának s -nem a társadalmi foglalkozás egyik irányának áll szolgálatára. Nem is -egyetemes, mint a nagy nemzetek központi muzeumai. Könyvtári, ásvány- és -növénytani s őslénytani és képzőművészeti része alig jöhet figyelembe. -De Magyarország történelem előtti korát s népvándorlási és magyar korát -gyönyörüen megvilágitja. Magángyüjtemény ma nincs az országban, a mely -gazdagságra s értékre nézve megközelitené. - -S mindez fiatal, szerény vaskereskedőnek, igazán kisvárosi lakosnak s -minden szereplési vágytól idegen, egyszerü, jó magyar hazafinak munkája. - -Ugy mondják, régi egyes sarkantyut talált diákkorában Sümeg puszta -várának omladékai közt s ennek felemását kereste, kutatta éveken át. E -kutatás közben gyültek tudományos kincsei. Ma is kutatja s maig se -találta meg. Ne is találja meg hamarosan. Hadd legyen gyüjteménye még -gazdagabb, honfiérdeme még nagyobb, még ragyogóbb. - - - - -HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL… - - -I. - -(Mi a jurátus? – Mi volt 1844-ben a jurátus? – Hollinger uram pozsonyi -kávéháza. – Ismerjük-e igazán saját hazánkat? – A szegény kálvinista -diák. – A hét jurátus szövetsége. – Ung-, Borsod-, Zemplén-, Torna-, -Gömör-, Zólyom-vármegyék jurátusai. – Uti rend. – Mi a különbség a -gyorsvonaton utazás és a gyalog utazás közt?) - -Ne féljen a nyájas olvasó. Szent fájdalmak sóhajtása, hazafi gerjedelmek -harsogása, költői borongás és mámorba ejtő szónoki buzgóság nem lesz e -kis olvasmányban. Nem irok én verset, ha tudnék se. Hanem azért ama -fönséges nemzeti dalnak két első szava meglehetősen ideillik. Ama dalról -is megemlékezem kissé. - -Ismerd meg tenhazádat! - -Ez a czime is lehetne e kis csevegésnek. Sok bölcsesség van abban az -igében. Mert a hazát szeretni kell. Mindennél jobban és örökké. Ám, a ki -hazáját igazán nem ismeri: igazán nem is szeretheti. Már a régiek is -tudták. Ignoti nulla cupido. A mi körülbelül azt jelenti magyarul: hogy -szerethessem én azt a leányt halálig, a kit nem ismerek? - -Hanem hát ne bölcselkedjünk sokat. Kezdjük a dolgot egyenesen a közepén. -Ugy se akarok mást, mint emlékezni, mesélni, a multat fölidézni. Nem az -egészet, nem is sokat, hanem csak valami kis kedves tünetet belőle. Ha -azután megérdemli, bölcselkedjék fölötte maga az olvasó. - -1844-ben vagyunk és jurátusok vagyunk és Pozsonyban vagyunk, mivelhogy -országgyülés van Pozsonyban s ott van az országgyülésen a tekintetes -királyi tábla is. - -Mi a jurátus? - -Könyvekből, hagyományokból, öregek szavaiból mindenki tudja. Notarius -inclytae tabulae regiae judicientis juratus: ime, ez a jurátus. Ez a -hivatalos czime, közjogi állása s állásának természete. Végzett jogász, -végzett patvarista, fölesküdt királyi táblai jegyző, ügyvédi oklevélre -vágyakozó. Lesz belőle majd ügyvéd, tisztviselő, vármegye ura, követ, -kormányzó ember, főispán, szónok, nagy hazafi, minden. Ha lesz. Ha pedig -nem lesz: az se nagy baj. Hazamegy az ősi kuriára, gazdálkodik, -vadászgat, dőzsöl, megházasodik, szaporitja a világot s szidja a -németet, a rossz időjárást s az uzsorás zsidót. Igy is jól van. - -Ez volt a jurátus általában. - -De 1844-ben nem ez volt a jurátus. - -Hanem a ki lángol az eszmékért, rajong a világszabadságért, utál minden -koronás főt, macskazenét ad a pecsovicsnak, megkergeti Uray Bálintot s -Tiszát, Lukát, Benét, a hirhedt adminisztrátorokat agyongunyolja, -kineveti a papokat s azután készül a harczra, oda is megy, ha épkézláb, -utolsó emberig s honvéddé lesz, meghal a csatatéren vagy a bitón, vagy -elmegy bujdosónak, közben-közben addig is fölveri a kávéházak csöndjét, -szavalja Vörösmartyt, énekli bús nemzeti dalainkat, könnye pereg, de -minden lelke és minden izma feszül és minden átka harsog a zsarnok -ellen, a ki rabigában tartja Árpád nemzetét: 1844-ben ez volt a jurátus. - -Hajh, a mostani ügyvédbojtár, joggyakornok s a mindenféle segéd, -tollnok, királyi aljegyző, ülnök, állnok és járulnok dehogy énekelné a -Szózatot a kávéházban s dehogy merülne a fölött éjfélig vitába, hogy mi -történt volna akkor, ha a mohácsi csatát mi nyerjük meg s nem a pogány -hitü török s nem a kutyahitü osztrák? Mit szólna most az ilyen -bolondsághoz a princzipális, a törvényszéki elnök s az ügyvédi kamara? - -Nézzünk csak be a kávéházba. Hollinger uram kávéházába, a hol minden -estéjüket vidáman töltik el a jurátusok. Ott van az a kávéház Pozsonyban -a sétatéren. A kemencze se füstösebb. Gyertya világit s nem villamosság. -A félhomály szeliditi a füstöt. Minden ember pipáz. A szivar még nem -divatos. A czigarettet hirből se ismerik. Csibuk járja és tajtpipa. A -trafiknak még se hire, se hamva. Csak néhány bécsi zsidó s néhány -fanyarképü magyar mágnás szopja még a szivart. De ilyet ott nem látni, a -hol jurátusok dévajkodnak. - -Különös jó szokása volt Hollinger uramnak. A lutri. Minden este bankot -adott, lutrit játszott, nyerni hagyta vendégeit egy krajczárért husz -egész garasig. Husz garas volt akkor egy forint. Ha váltó garas: akkor -váltó forint, ha pengő, hát pengő. Ötven váltó garas tett egy pengő -forintot, egy forintban volt hatvan krajczár, egy pengő forintban -százötven váltó krajczár. - -A mint a játék órája eljött: Hollinger uram csak hozta be nagy -bádogedényben a garasokat. Hozott be félvékányit, néhány százat, talán -ezeret is. Ezekből áll majd a nyeremény. - -A garas rézpénz volt. Volt krajczáros, két krajczáros garasos és két -garasos rézpénz. Ily otromba pénzeket ma már csak Olaszországban lehet -látni. A pénzek ötvenfélék és száz esztendősek voltak. Némelyik olyan -kopott, hogy se csirját, se fejét, se irását nem lehetett látni. A -melyik nem volt kopott: az tele volt zöld rozsdával, méreggel, szennyel -s a ragadós piszoknak mindenféle fajtájával. Ezer szerencse, hogy a -doktorok akkor még nem találták föl a baczillust, különben annak a -nemzedéknek ki kellett volna pusztulnia utolsó emberig. - -Hollinger uram a nyereményre szánt garasokat előbb megfürösztötte forró -vizben, azután megmosdatta szappanos vizben, végre megkeféltette -istenesen. Ha sehol a világon, de Hollinger uramnál fényes garast -lehetett kapni. - -A lutrijátékot, a számhuzást, a kikiáltást, a nyereményosztást már nem -beszélem el. Ugy is tudja mindenki. A kikiáltott számokat mindenki -megjegyezte a tabelláján s ha már három száma volt: jelenkezett a -ternóra s megkapta husz fényes garasát. Elég volt a nyeremény a kávéházi -költségre hat napig. - -A jurátus is játszott s minden jurátus játszott. Mi volt az az egy -krajczár koczkázat a kávéházi költség mellett? - -Külön asztaloknál ültek a jurátusok. Sokan voltak. Volt az -országgyülésen négy-ötszáz. Fiatal, egészséges, vidám, lánglelkü mind. -Nemcsak a követ urak mellett voltak jurátusok, hanem a királyi -táblabirák mellett is. S tetemes számban minden este összesereglettek -Hollinger uram kávéházában. - -Julius közepén volt az idő. Az országgyülés elnapolta magát egy hónapra -vagy hat hétre. A lutri végeztével épen arról tanácskoztak a jurátusok, -hol és miként töltsék a szünetet? - -A közeli vármegyék s a dunaparti vármegyék jurátusainak a kérdés nem -okozott gondot. Ők hazarándulnak. Olcsón is, gyorsan is hazaérnek. A -dunai hajók is elviszik őket. Otthon azután vidáman töltik az időt. - -De mit csináljanak a messze lakók? A felső vármegyék ifjai, a -tiszán-inneni és tiszán-túli ifjak? Egy-két hétig utazzanak haza, -egy-két hétig vissza: elmulik a szünet az utazásban. Hát a sok hiábavaló -költség és fáradság? Mirevaló volna az? - -Egyik messzevidéki jurátus odakiált közibük: - -– Tudjátok mit, fiuk, járjuk be hát az országnak azt a részét, a melyet -eddig nem ismerünk! - -Ez a jurátus volt Ferenczy Pista Ung vármegyéből. Él-e, nem él-e, mi -lett sorsa, élete futása: nem tudom. - -Tizen is feleltek: - -– Igazad van, Pista! - -Megindult a tanakodás. Hogy az idegen nem ismeri országunkat, szent -igaz, de szomoru igazság is. Hogy a föld kerekségének minden országáról -vannak utleirások: ez is igaz. Még a Csöndes-tenger vad szigeteit is -járják: ime, minden naptár tele van a gyönyörü leirásokkal, -Magyarországról semmi. Ide nem jön se angol, se olasz, se franczia, se -amerikai. Ha jön is: fut, szökik, nem ir, eltagadja, hogy itt járt. -Német ugyan elég jár, de vagy hallgat rólunk, vagy ha szól és ir: -hazudik és gyaláz. - -De hiszen nem is csodálhatjuk. Mi magunk se ismerjük önhazánkat. Még -magyar utazó sincs Magyarországon. Széchenyi, Wesselényi is csak idegen -országokon járt; Gorove, Szemere, Pulszky is csak a külföldet utazta be. -Fényes Elek munkái is csak üres, hivatalos adatokkal telvék. Alig van -bennük élet; költészet és népleirás semmi. Népünk lelkéről, nemzetünk -szelleméről senki nem beszél. Mintha a vármegyék viszályain kivül nem is -volna magyar világ. - -Szerencse még a Kis Tükör. De ez is elemi iskolásgyermek számára való. -Ez is történeti s nem jelenkori. Ez is csak arra oktat, hogy valaha -voltunk, de arra nem oktat, hogy most is vagyunk s talán még ezentul is -lehetnénk valami. Mit tudhatunk hát magunkról? - -Ki utazik minálunk? - -A vándorló legény. De az se magyar nagy részben, nemzeti miveltsége épen -nincs és csak arra van gondja, hogy műhelyet találjon. - -A gabona- és marhakereskedők s a hajcsárok. De hiszen ezek nem utazók, -hanem üzletük emberei, lótófutók s nem az országra és a nemzetre -gondolnak, hanem az adókra, vevőkre, árusokra, vásárosokra. - -A drótostótok, babkárok, bálisok, kucséberek. Jámbor lelkek, de egy -magyar sincs köztük. - -Szegény kálvinista diákok. No ezek igazi utazók. Legátusok és -szuplikánsok. Minden esztendőben elindul kollégiumából négy-ötszáz ifju -s bejárja az ország nagy részét. S hogyan járja be? Gyalog. Az apostolok -lovain és módjára. Hátán háza, kebelén kenyere. Ott hál, a hol -megesteledik, ott lakik jól, a hol szivesen látják. Bejárja az egész -vidéket. Megmászsza hegyeit és sziklavárait, fürdik vizeiben, bebukkan -rengetegeibe, ismeri csárdáit, összeszedi népdalait, megrakodik minden -tájnak költészetével, bölcs és vidám mondásaival, tarka-barka -példabeszédeivel. S a mikor visszatér kollégiumába: lelkét és tudását -ott kicseréli társaival. - -Ez az igazi utazás. Igy készül a magyar tudás, a magyar önérzet, a -szellemek magyar világa. Nem is ám hintón, bezárt vasuti kocsiban, -vendéglők termeiben, nagy urak váraiban; tőzsdék, kiállitások, tárlatok -zagyva tömkelegében, éhsóvár tömegek tolakodása közt, szótárak és -ismerettárak sivár, aszu, holt adathalmazaiból. - -Igy beszéltek a jurátusok Hollinger uram füstös kávéházában, a mikor a -lutrijátékot befejezték. - -A beszélgetés nem volt hiábavaló. Jó eredményre jutott. Utazzunk hát, -fiuk, saját országunkban. Ismerjük meg elvégre saját édes hazánkat. - -De hol, merre és kik? - -A túl a dunaiak Erdélyt szerették volna látni. A székelyek földjét, a -Mezőséget, a Szamos-, Maros- és Küküllő völgyeit, nagy Hunyadi János -hires várát. - -Keményen leszavazták őket. Nincs idő. Erre nem elég a szünet. Erdélynek -nincs is nagy embere több, csak Wesselényi, ő meg beteg, nincs is -itthon. Az utazásnak pedig nemcsak az a czélja, hogy hegyet-völgyet -lássunk, hanem az is, hogy a nagyokat, a nemzet vezéreit, a közvélemény -világitó tornyait megláthassuk. Otthon, saját ősi fészkükben -fölkereshessük. - -Az alföldi, bácskai, bánáti jurátusok a felföldet szerették volna látni. -A Vág- és Garam völgyeit, a nemzet czimerének hármas halmát, Mátrát, -Fátrát és a magas Tátrát, a melyen áll a kettőskereszt. Az aggteleki -barlangot s Dobsina jégalkotmányait. De ezek a jurátusok épen nem -találtak vezéróriást a vidéken, a kihez zarándok-utjuk elvezessen. - -A felső-tiszai jurátusok szerencsésebbek voltak. - -Ők túl a Dunát választották ki. Sohase látta közülük egy se. A -tüneményes Balatont csodás regéivel. A zordon Bakony rengetegét, a hol -épen most mult el Sobri, de lábainak nyoma még meleg s hires -kalandjainak hagyományai még forrók. Az istenek és a költők által -fölszentelt Csobáncz és Tátika várát, a délczeg Badacsonyt, a mint -mosolyogva nézi magát a Balaton tükrében s a fejedelmi Somlyót, a mint -büszkén emeli fel koronás fejét a Marczalnak és Kemenesaljának -ködbevesző, messze sikjain. És túl a Duna nagyjai, a nemzet ragyogó -vezérei! Deák Ferencz az ő kehidai magányában, a nagy költő, Kisfaludy -Sándor, az életnek alkonyán már sümegi remetelakában és Széchenyi, a -legnagyobb magyar, ott a Fertő partján, czenki kastélyában! - -Oda menjünk! Ezeket lássuk! Ezekben van együtt a multak dicsősége s a -jövendő nagysága, fénye, ragyogása! - -Igy beszéltek a felső-tiszai vármegyék jurátusai. Övék lett a diadal. -Nagyot ittak is nyomban a diadal örömére. El is határozták, hogy -haladéktalanul indulnak. Mindjárt holnap ebéd után. - -De hát kik indulunk? - -Heten kötötték meg a szent szövetséget. - -Az inditványozónak el nem lehetett maradni. Ferenczy István, Ung -vármegye követének jurátusa, volt az első. - -Borsodnak hires két követe volt. Az egyik Palóczy László, a másik -Szemere Bertalan. Az ő jurátusaik tele voltak lángolással. Apostol -József és Orbán Miklós. Vajjon élnek-e még? Apostol irónak is készült, -lelkes szónok is volt. Ő volt az utazó-társaság krónikása, -naplóvezetője. - -Zemplén vármegye is csatlakozott egyik jurátusával, Oláh Danival és a -felső vidékről Zólyom vármegye is, Hudoba Somával. - -Tornának és Gömörnek két lelkes kurucz ifja talán legjobban sürgette az -utazást. - -Az egyik Lükő Géza, a ki utóbb több országgyülésen át volt követ s a -függetlenségi törekvések csüggedetlen bajnoka. Komjáthy Sámuel mellett, -Torna első követe és első alispánja mellett volt akkor jurátus. Ő nekem -is benső, bizalmas barátom volt, életéről s élete végéről sokat tudok. -Szögletesképü, kemény, csontos arczu ifju akkor. Fekete, mint a czigány, -éles, villogó sötét szemekkel, örökké vidám szivvel. Még szólok majd -róla mesélgetésem folyamában. - -A másik: Lakatos Miklós, szintén régi nemes család ivadéka. Nem -emlékszem biztosan, ki mellett volt akkor jurátus, de ugy rémlik -előttem: Soltész János mellett, Torna második követe mellett. Ő ma is -él, ma is kurucz, régen túl a nyolczvan éven. Kiállta a függetlenségi -harczok véres viharait, nyert sebek és végzett fáradalmak meg nem -gyöngitették, még az se ártott neki, hogy több országgyülésen -engesztelhetlen függetlenségi képviselő volt. - -Az egész szövetségből talán csak ő maga van még életben. Eljár az idő. -Hatvankét esztendeje annak a szövetségnek s azok az ifjak akkor már mind -maguk mögött hagyták a huszonkét éves ifjukort. - -Másnap az összebeszélés után meg kellett határozni az utirendet. Merre -menjünk, hova menjünk, mit lássunk? - -Az utirend s az utazás czélja igy lesz: Mosony, Magyar-Óvár, Győr -városa, Pannonhalmán látogatás a szerzetnél, onnan be a magas Bakonyba. -Csesznek várát megmászszuk, a zirczi apátot meglátogatjuk. Aztán -Veszprémbe érünk, a vár és város sziklahasadékait megszemléljük. Onnan -ki a Balatonra. Balaton-Füredre. Akkor legelső s tökéletes magyar -fürdőtelepe az országnak. Tihany a maga visszhangjával és csöndes -szerzeteseivel. Azután Csobáncz vára, de előbb utba ejtjük -Nagy-Vásonykőt, Kinizsy Pál hires várát. Badacsony hegye és Szigliget -vára. Innen Keszthelyre, megnézni a Georgikont. Megmászni Rezi és Tátika -magas kővárait. Kirándulni Kehidára s tisztelegni Deák Ferencznél. Onnan -Sümegre. Várát megtekinteni s a nagy költővel kezet szoritani. Somlyó, -Kemenesalja és Pápa. Innen egyenesen Czenkre, a legnagyobb magyarhoz. -Kis-Marton, Sopron, Fraknó vára – vissza Pozsonyba. Épen letelik akkora -az országgyülési szünet ideje. - -Ez bizony utiterv, de tartalmas. Mikor én Gyulay Pál urral és a többi -erdélyi barátommal a balatoni utazás tervét megcsináltam: ez a terv a -pozsonyi jurátus ifjakénak még csak fele sem volt. Nálam Győr, -Pannonhalma, Zircz, Veszprém, Somlyó, Kemenesalja, Czenk második -körutazás lett volna. Az elsőt elvégeztük, a második örökre elmaradt. -Csakhogy mi már se a nagy költőt, se a legnagyobb magyart, se az ország -bölcsét életben nem találtuk harmincz év előtt se. - -Minő utiterv volt azoké a pozsonyi ifjaké! - -Minő nagy dolgot csinálnak most Mister Cooknak nilusi utazásából. -Alexandriától Szudánig minő fenséges dolog az! A piramisok, a sphinx, a -sivatag, a háromezer év előtti királyi paloták romjai, a pharaók -siremlékei. Mózes születésének és bujdosásának nyomai! - -Szép és fenséges út! - -De minő koldus út ez magyar ifjura nézve a pozsonyi jurátusok -utitervéhez képest! - -Igaz, hogy ők nem háromezer, hanem csak ezer év hagyományainak nyomait -látják. De ez az ezer év a magyarság ezer éve! Vérünk, multunk, -dicsőségünk, hőseink és szenvedéseink ezer éve! Életünk és örök harczunk -s annyi bukás után mindig dicső feltámadásunk ezer éve! - -Oh, magyar ifju, ám utazzál, ha már ismered hazádat. De ha nem ismered: -hiába jársz a Niluson, Helvéczia hófödte tetőin, Itália kék ege alatt: -fajod örök életének nyomait meg nem találod sehol. - -Csak a jurátusok utján. - -De hogy utaztak hát a jurátusok? - -Arra is megcsinálták a tervet és a készülődést. - -Bizony nem fiakkeren, nem gőzhajón, nem vasuton, nem automobilon. Mind -nem volt ez még akkor. - -Két pár tiszta, könnyü köpönyeg, fél váltó ruha, bot és pisztoly: ebből -állott az uti málha. Erős ifjunak csak pehely a sulya. Bizony -gyalogszerrel történik az utazás. Szerény összegü pénze mindegyiknek -van. Ha megunnák a gyalogolást: fogadnak majd az utban itt-amott -parasztkocsit, hosszu oldalasat, négy általvető üléssel, hogy elférjenek -rajta mind a heten. Azután megint csak gyalogszerrel s a hol látni és -hallani való van, mindig és mindenütt csak gyalogszerrel. - -Igy tettem gyermekkoromban magam is. - -Látni, figyelni, észlelni, lelket gazdagitani, eszmék és érzések kincsét -gyüjteni, egész élet számára az emlékezet gyönyöreit megszerezni csak -ily utazással lehet. - -Mi az: utazásért utazni, de gyorsvonaton utazni? - -Oktalan pénzköltés, ostoba időtöltés. - -A jurátus ifjak jól gondolták ki tervüket. - -Az embernek, ha utazik, legyen társa. Hozzávaló koru, miveltségü és -vidámságu. A kivel együtt nézzen és hallgasson meg mindent. A kivel -együtt gondolkodjék s nyomban kicserélhesse gondolatait. A kivel együtt -határozza meg s ujra és ujra megemlegesse, mi volt szép és fenséges, mi -volt komoly és vidám, mi volt csúf és otromba mindabban, a mit együtt -láttak és hallottak. - -Az agy és a sziv is olyan, mint a gyomor. Kétszer vagy tizszer annyi -táplálék nem fér bele, mint a mennyit elbir. Ha megterheled az agyat és -szivet: vagy sohase szivja föl, vagy ugy kiveti magából a fölösleget, -mint a gyomor. Vagy épen ugy elsatnyul, elnyavalyásodik, mint a gyomor. -Az a sok vézna, szunyadozó, sopánkodó, panaszba fult, ideges, kapkodó és -ingerlékeny lélek, a melyből a művelt osztály fele készül, azáltal lett -nyomorékká, hogy az agy és sziv elgyöngült a fölös terheltetés alatt. - -Boldogtalan gyorsvonaton utazó! - -Térdén kendő, fülei pamuttal betömve, szemein ókuláré, kezein keztyü, -zsebkendője hat, fején fedő, örökké lesi, honnan jön a légvonat. -Ki-kinéz az ablakon, de addig nem lát semmit, mig kalauzkönyvét, -Baedekkerjét meg nem nézi. Azután csak Baedekkerjét nézi. S este, mikor -jegyzeteit papirra teszi, ha teszi, akkor is Baedekkerjét nézi. S ha -utazásait leirja: azokat is csak Baedekkeréből irja. S ha valamikor -később beszélni, adomázni, utazásaival mulattatni akar: akkor is csak -Baedekkerjét nézi. Agya, szive üres, mint az üres hólyag. Gondolata és -érzése ott van a Baedekkerben. Ára a könyvárusnál négy korona. Kapható -itt, meg amott. - -A ki naponkint ötszáz kilométert utaz: mind igy utaz. Ügynöknek jó, -dolga után járónak jó, utazásért utazónak csúf és ostoba. - - -II. - -(A győri Napoleon-emlék. – Pannonhalmának szentséges hagyománya. – A -désmaispán. – Pater Prior Félix. – Pater Maurus Czinár. – Pater Nikolaus -Sárkány. – A Szózat a szent falak közt. – A suúri német barát. – Miként -oktatta meg az igazságra Veszprémvármegye a német barátot? – Csesznek -vára. – A zirczi vendéglátás. – A régi Balaton-Füred. – Hová lett a régi -nemzeti szinház? – A tihanyi visszhang.) - -Bizonyos, hogy e hét jurátus utazását én apróra el nem beszélem. -Bizonyos, hogy az utbaeső városokat és falvakat fölfedezni nem akarom. -Van az utazásban néhány vidám, vagy különösen érdekes részlet: én csak -ezekre szoritkozom. - -Naplóvezetőnek, krónikairónak Apostol Józsit választották, az öreg -Palóczy jurátusát. Apostol föl is jegyzett öregéből-nagyjából mindent. -Jegyzetei napról-napra folytak. Az volt a szándéka, hogy jegyzeteit -később rendszeres és bővebb utleirásként dolgozza föl s irja meg. Ez -azonban tudtommal elmaradt. Él-e még Apostol s hova lettek jegyzetei: -miskolczi és borsodi barátaink tudnák megmondani. - -A kávéházi összebeszélés után még csak egy éjszakát töltöttek -Pozsonyban, harmadnap reggelén elindultak. - -Mosonyt, Magyar-Óvárt, Győr városát hagyjuk emlitetlen. Győrben -megnézték azt a házat, a melyben egykor nagy Napoleon volt szállva. A -világverő nagy császár hamvait csak egy-két év előtt hozta haza nemzete -Szent Ilona szigetéről. Miként fogadta a hamvakat a franczia nemzet: -bőven leirták a lapok s még bővebben elbeszélték Pozsonyban és Pesten -azok a szemtanuk, a kik minden ünnepélyt végignéztek Francziaországban. -Minden ember rajongott akkor a Napoleoni hagyományokért s a mi -ifjainknak látniok kellett a Hérosz egykori magyar tanyáját. - -Pannonhalmát meg kellett látogatni. Hazafiatlanság lett volna elkerülni. -Közhit szerint ott volt akkor az országnak legnagyobb könyvtára. Nagyobb -mint a Nemzeti Muzeumé, nagyobb mint a Teleki-könyvtár, nagyobb még a -debreczeni kollegiuménál is. S azután a lelkes és hazafias és tudós -Benczebarátok, a kik annyi jó tanárt tudnak adni a hazának, a kik oly -magyaros vendéglátók s a kiket arra járó messzevidéki magyarok mindig -meglátogatnak. Ősi szokás már ez! Dehogy mulasztanák ezt el ifjaink. -Maga a vár, a nagy zárda, a szeminárium s a hatalmas torony is -megérdemli az utat. - -De ha nem volna is ott könyvtár és sok épület és nagy torony és -vendégszerető barát, hanem a helyett kopasz domb, sivatag, hegytető, -vadállatok és haramiák tanyája volna: a jurátus akkor is fölmenne -Pannonhalmának tetejére. - -Mert a legszentebb hagyományt, honfoglaló Árpád apánk nyomát, ott -találja meg. Mi volt nekünk magyaroknak Napoleon? Senki és semmi. Idegen -nép gyönyörü meséje. Mulatni való ábránd és képzelet. Annyi mint -Herkules, vagy a Mirmidonok bősz királya. Nála nélkül csak ugy -meglennénk, mint most. Mégis megnéztük győri tanyáját. De Árpád nélkül -nem volna Magyarország, nem lett volna magyar nemzet, az emberiség -világtörténetéből kimaradt volna a legdicsőbb fejezet, ezer évnek -ragyogó magyar története s mongol, tatár, török keresztülgázolt volna az -európai büszke nemzetek koponyáin. - -Árpád pedig itt járt, Pannonhalmának napsugaras tetőin. A mikor Tokajnál -és Bihar mezőin és Alpár sikján szétszórta a bolgárok birodalmát s -Bánhida halmain és völgyein a tótok országát: száguldó paripán ide jött -föl vezéreivel Pannonhalma tetejére. Itt lengtek büszke lobogói! Itt -ütötte föl pihenő sátrát. Innen nézett körül a világban s itt nyugodott -meg abban a fölséges gondolatban: ime megvan már az én fajom örökké -tartó hona, a szép Magyarország, az utánam következő nemzedékek, -aczélkaru hősök s lánglelkü anyák hazája! - -Örökre megőrizte a hagyomány, hogy innen sas szemeivel széttekintett. -Nyugat felé a Rába nagy alföldje, a stájer havasokig, északra a Kárpátok -s a fejedelmi Duna méltóságos folyása, napkeletre a kivivott diadalmas -csaták tere Attila ősapjának városáig s azontul Erdélyig s az elhagyott -Etelközig és délre a sötét Bakony erdeje. Melyik világhóditó érezte a -tájnak szépségein isteneknek eféle gyönyörét? Egyik se. Senkiről sincs -följegyezve. Csupán csak Árpádról. A többi a nyert csaták után csak -dőzsölt vagy aludt, vagy asszonyaival mulatott vagy foglyait gyilkolta -le. Árpád az egyetlen, a ki a legszentebb költői érzésnek hódolt. Vidám -lélekkel merengett el országának istenadta, természetalkotta, napsütötte -szépségein. - -Efölött ábrándoztak a jurátusok, a mikor Pannonhalmára mentek. - -Orbán Miklós azt mondta: - -– Hejh, fiuk, ha mi azt tudnók, miről beszélgetett ott a hegytetőn -Árpád, a mikor már országunkat szerencsésen elfoglalta? - -Valamelyik azt felelte rá, alighanem Lakatos Miklós, a legdévajabb: - -– Nem sokat fecsegett az, pajtás, hanem kezet fogott vezéreivel, földhöz -vágta a süvegét és csak annyit mondott: No, ezt fiuk jól csináltuk! - -Meglehet, igy volt; meglehet, nem igy volt. Annyi bizonyos, hogy Te -Deumot nem tartott, az esztergomi érsek nem énekelt mellette zsoltárokat -és dicséreteket s a sok császári királyi udvari léhütő nem rontotta -körüle a szabad levegőt. De még az is bizonyos, hogy hatalmas áldomással -fejezték be ősi szokásukhoz hiven a honfoglalást. - -A jurátus ifjak nem mentek föl egyenesen a várba s nem jelentkeztek -egyenesen a zárdába vendégekül. Elvégre a Benczés-barát nagy ur ott -Pannonhalmán, a jurátus pedig, ugyancsak ur ő is, de mégis csak kis ur. -A főapátot, Rimély Mihályt, ismerték ugyan már Pozsonyból, de csak ugy -messziről s aztán többnyire vastagnyaku kálvinisták voltak, akkor dúlt -legjobban a vegyes házassági felekezeti háboru: még nyegleségnek is -gondolhatná valaki, ha ők a papoknál egyenesen ajtóstól rohannának be. - -Lent maradtak a faluban. Ott helyezkedtek el a falusi kocsmában. Onnan -mentek föl a papok látogatására öten. Lükő és Ferenczy valamely okból -ott maradt, később akartak a többi után menni. Jó füstölt, izletes -szalonnát tudott adni a kocsmáros, épen falatozni kezdtek ugy -villásreggelire. - -Egyszer csak jön a kocsmáros, se szól, se beszél, csak elszed előlük -szalonnát, kenyeret, sót, paprikát, poharat, bort. - -– Mit csinál kend? - -– Megkövetem az urakat, nem adhatok se enni, se inni, se éjjeli -szállást. - -– Elment a kend esze? Aztán miért? - -– Józan vagyok én, hanem hát igy parancsolta a désma-ispán ur. - -– Az áldóját annak a désma-ispánnak; hol van az a désma-ispán? - -– Épen az urak uti málháját rakja a kocsira. - -No hiszen a jurátusoknak sem kellett több. Fölálltak nyomban, még -bicskájukat se törülték meg, indulni akartak, hogy azt a désma-ispánt -rögtön kettéhasitják. - -Azonban nyilt az ajtó s jött be maga a désma-ispán. Mint Dániel próféta -az oroszlánok közé. De nem volt nála se ágyu, se dárda, se semmiféle -gyilkos szerszám. Hanem a helyett a kalapját megemeli s azt mondja: - -– Dicsértessék a Jézus Krisztus! - -Lükő Géza ugy nézett rá fekete, villogó szemeivel, mint az emberölő -sárkánykigyó. - -– Kend az, a ki belekatangol itt a mi dolgunkba? - -– Igen is én volnék, tekintetes urfiak, mert, a Reverendissime Pater -Prior Félix ugy parancsolta. - -A jurátus ifjak akkor nyakig bent voltak a nyelvujitásban és -nyelvtisztitásban. Mindent magyarul kellett kimondani. Lükő Géza kemény -hangon először is erre akarta a désma-ispánt megtanitani. - -– Nem ugy kell azt mondani, héj, hogy Pater Prior Félix, hanem ugy kell -mondani, hogy Bódog atya, a perjel. - -Bódog és perjel! - -Már akármit csináljon a jó uristen azzal a désmaispánnal, de ő ezeket a -szavakat soha még nem hallotta, de soha meg se tanulja. De meg is felelt -rá istenesen. - -– Tessék megbocsátani, mi már csak a magunk módja szerint beszélünk. Nem -tudunk mi németül. - -De erre aztán Lükő nevetett nagyot. Ime utóbb még ő kerül abba a -gyanuba, hogy ő beszél németül. Nevettek bizony ezen Ferenczyvel együtt. -A désmaispán el sem tudta gondolni, miért van olyan jó kedvük. - -Pedig hát a dolog olyan egyszerü. - -A prior akkor fönt a várban Jancsó Félix volt. A zárdai szokás szerint a -cselédek, tisztek, idegenek előtt a neve: Pater Prior Félix. Ugyanakkor -ott volt a zárdában Pater Maurus Czinár is. Én is ismertem, Deák -Ferencznek egykor tanára. Deák is, ha róla beszélt, sohase emlitette -másként, mint Pater Maurus Czinár. Ugyanakkor ott volt még Pater -Nicolaus Sárkány. Később bakony-béli apát, jó ismerősöm, jó barátságban -voltunk, vármegyém gyülésein sokat viaskodtam vele a fölött, hogy a mi a -Corpus Jurisban megvan irva latinul, mit jelent az a gyakorlati életben -magyarul. Sokat beszélt nekem Deák Ferencznek győri diákkorabeli -dolgairól. - -A mint az öt jurátus fölért a várba: a priorral találkoztak először is. -A priornak természetesen első dolga volt, megkérdezni: kik az urak, -hányan vannak, hol a többi kettő, hát az uti podgyász és a többi? Másik -dolga pedig a désma-ispánt rögtön leszalasztani kocsival a kocsmároshoz, -hogy a hány jurátust és podgyászt ott talál, mindazt rakja föl a kocsira -rögtön s hozza föl a várba, kit-kit a maga szobájába, a kocsmárosnak -pedig elcsapatás terhe alatt ne engedje, hogy ilyen tisztes utazó -uraknak még csak egy ital vizet is adjon. Mirevaló volna akkor a zárda? - -Igy lett bizony az! - -De olyan szives ellátásban, olyan vendégszeretetben, olyan igaz, tiszta, -hazafias örömben részesült az a hét jurátus ott fent Pannonhalmán, hogy -édes anyjuk ölében se volt jobb dolguk soha, mint ott. Kegyes -barátsággal látta őket a főapát maga is, Maurus Czinár ki nem fogyott az -alkalmi történeti esetek elbeszéléséből. Megmutattak édes örömmel a -könyvtárban mindent. Megnézték a szemináriumot is. Összebarátkoztak egy -csomó tanárral és papnövendékkel. Megnéztek valami tornyot is, mely -akkortájban épült. Eltértek még az utirendtől is. Ott maradtak két nap, -két éjjel. Még akkor se akarták őket elereszteni. Tejben, vajban -fürödtek, mint a példaszó mondja. - -Mivel hálálhatták meg! Szegény pataki diákok, szerény országjáró -jurátusok! - -Együgyü szónoklat, hálás köszönet, áradozó szavak: mit érnek ezek? - -Az utolsó refectorium után, az asztal-áldás után körbeállt a hét ifju -jurátus s zengő, zúgó erős férfihangon elénekelte a Szózatot. Annak dala -uj volt s akkor még nem ismerték Pannonhalmán. - -A mikor odáig jutottak: - - Szabadság! Itten hordozák - Véres zászlóidat, - S elhunytanak legjobbjaink - A hosszu harcz alatt. - -Akkor elhallgattak az ifjak kissé. Könnyeiket törölték. - -– Én is sirtam, amice dilectissime! - -Mondta nekem Sárkány Miklós apát, mikor erről beszélt. - -Hát bizony hajdan ilyen volt a magyar barát, magyar pap. Hazafi a szive -gyökeréig, vendégszerető az utolsó falat kenyérig. - -Ilyen-e most is? - -Az én tudásom szerint most is ilyen, ha magyar. - -Én ugyan Pannonhalmán sohase voltam. A jó Benczés-barátok szives -vendéglátását is csak egyszer éreztem ezelőtt vagy negyven esztendővel a -jó Simon tihanyi apátnál, a ki egykor szintén jó ismerősöm volt. De -sokat hallottam róluk a hires Kocsi Sebestyén Gábortól s más jeles -férfiaktól is. - -Ha magyar! - -Természetesen, ha magyar. Istennek legelső szives házigazdája csak akkor -lehet a pap és barát, ha magyar. - -Pannonhalmának közeli szomszédságában fekszik az én vármegyémben Suúr. -Istenadta tótok lakják ott a Bakony északi tövében. Ide valami idegen -német barátok vetődtek az önkényuralom idejében. Uradalmat vettek, -kastélyba telepedtek, zárdának nevezték. Ott dicsérték az Istent s -lakmároztak naponként a magyar föld terméseiből. Egyébként nem ismertek -se istent, se embert a magyar fajtából. Valami Augusztinusok vagy mik -voltak. - -Jött az alkotmányos korszak. Hunkár Miksa barátom lett a járás büszke -főbirája. Hivatalos dolga akadt Suúron, négy hires lovával oda rucczant, -maga leszállt a falu házánál, vendéglő nincs; – kocsijának, lovának, -kocsisának, huszárjának meghagyta: - -– Menjetek a barátokhoz! - -Hát ő maga miért nem ment oda? - -Azért, mert a barátok se látogatták őt meg bánki kastélyában, a mikor -mint földesurak ide a szomszédságába telepedtek. - -Hát kocsiját, lovát akkor miért küldte oda? - -Azért, mert az volt az ősi szokás, a vármegyei gyakorlat és az igazság. -Mindezek fölött őrködni tiszti kötelessége. Bölcs és szent királyaink s -dicső őseink azért adták a barátoknak a nagy vagyont és teljes -szabadságot, hogy dicsérjék az istent, oktassák a népet, gyámolitsák a -gyámoltalanokat s szives vendéglátásban részeltessék az utast és a -zarándokot és a bujdosót, kiváltképen pedig a nemes vármegye urait és -embereit, a mikor tisztjükben, közdologban járnak. - -Ez ellen véteni nem szabad, csakhogy ezt a suúri német barátok nem -tudták. - -Jön ám vissza a kocsi, leugrik a huszár s oda toppan a főbiró elé. -Sarkantyuját összeüti: - -– Jelentem alássan, tekintetes főbiró ur, istene ne legyen annak a -barátnak, nem becsült meg bennünket, azt mondta, hogy az ő házuk nem -vendégfogadó. Tessék csak megengedni, hadd verjem ki őket a határból. - -Nem is haragudott a főszolgabiró. Nem szorult ő suúri német barátra, -hanem a legközelebbi vármegyegyülésen bejelentette az esetet. Nem is -másért, hanem csak azért, hogy a vármegye urai, oszlopos emberei tudják -meg, hányadán vagyunk a suúri barátokkal. - -Micsoda? - -Hát a zárda nem vendégfogadó? Hát van olyan pap és barát Magyarországon, -a ki ajtót nem nyit, ha közeledő vendéget lát s vendégét nem szivesen -várja ölelő karjai közé? Sőt még a vármegye elől is elzárkózik? - -Hallatlan! Ilyen esetről nem tudnak a legöregebb emberek se. Sárkány -Miklós Benczés akkor már bakony-béli apát volt, öreg ember volt, komoly -és bölcs ember volt, de oly indulatba jött, hogy a tubákos szelenczéjét -is az asztalhoz vágta. A jó veszprémi kanonokok majd leszédültek -fölgerjedésükben a torony tetejéről. Ilyen szégyengyalázat nem esett még -a szentegyházon a tridenti zsinat óta! - -Legjobban tüzelt Bakony hires ura, Faiszi Ányos István, 1848-ban is és -azóta is többször követünk, erős katholikus hitvallásu férfiu s az -egyház rendületlen hű fia. Sőt inditványnyal is előállott. - -– Téns nemes vármegye! Ilyen szentségtörésre nincs törvényünk. Mert a mi -őseink ilyen istentől elrugaszkodott egyházi férfiakat soha nem láttak, -hirből se ismerhettek. De van nekünk holtkézi törvényünk. Efféle -jött-ment, idegen, német szerzetesek nálunk birtokot nem szerezhetnek, a -vármegye erre nekik engedelmet nem adott: inditványozom annálfogva, hogy -a tiszti főügyészt utasitsuk, inditsa meg ellenük azonnal a -bitorlás-megszüntetési pert, addig is helyezzük szequesztrum alá a suúri -uradalmat s addig is, mig a pernek vége lenne, szoritsuk a barátokat -száraz kenyérre és tiszta vizre. Ez legyen mindennapi lakomájuk. - -De bizony megszavaztuk egyhangulag az inditványt. Az egyházi férfiak -ugrottak föl először szavazni. Csakhogy ők magyarok voltak s nem -Augusztinus-féle német barátok. - -Nosza eszükre tértek most a német barátok. Fogtak magyarul beszélő -embert is maguk közé, jöttek nyomban könyörögni, bocsánatot kérni s -egyben ünnepélyesen meghivták egyszer és mindenkorra vendégül a nemes -vármegyét, minden tisztviselőjét, hivatalnokát, katona és szolgáló -emberét, hogy a mivel az Isten őket megáldotta, a mi szegénységüktől -telik, mindazt szives buzgósággal a vármegyének, a közügy oltárára -felajánlják. - -Pedig hát megtanulhatták volna közeli szomszédjaiktól, a pannonhalmi, -bakonybéli és zirczi barátoktól, mi a szent kötelesség, az ősi szokás, a -nemes lélek és a tisztesség. - -A dolog egyébiránt elsimult. Csakhogy bizony mi soha be nem néztünk a -suúri barátokhoz. Elkerültük őket, noha nekem is volt ott 1869-ben és -1871-ben is tiszti dolgom. - -A hét jurátus, a mint Pannonhalma ölelő karjaiból kiszabadult, neki -váltott a magas Bakonynak. Csesznek váráig meg se állt. - -Itt kezdődik a magas Bakony. A csesznek-zirczi-veszprémi uttól nyugot -felé. Valami kétszázezer hold sürü erdő egy darabban. Itt-ott utak -szeldelik át, különben a ki beletéved, akár bele is veszhet örökké. -Tovább is folytatódik a Bakony kelet felé, nyugat felé. Kelet felé átlép -Fehérvármegyébe, a hol a bodajki völgy a határa, nyugot felé -Zalavármegyét lepi Keszthelyig és a Balatonig. - -A Balatont különösen látni akarták a pozsonyi ifjak. Sobri Jóskáról -akkor irtak legtöbb könyvet, akkor beszéltek legtöbb kalandot s vidám -adomát, csak egy-két évvel előbb mult el Sobri maga is. Fiatalsága, deli -szép alakja, a hozzá kapcsolódó ezer mese ingerelte az ifjak képzeletét. - -Csesznek várának csonka romjait már jó messziről megpillantották. -Elhatározták, hogy fölmásznak a romokra. Az első puszta vár, a mely -utjokba akadt. - -Pedig nem is régóta puszta vár a hatalmas Garák e hajdani sasfészke. -Tizennyolcz év előtt, 1826-ban még eleven vár volt, minden épülete ép -volt s vidám lakomák folytak termeiben. A vármegye rendei is -el-ellátogattak oda Esterházy János grófhoz, főispánjukhoz. A hogy -tudom, 1826-ban irtózatos égiháboru alkalmával égő villámok csapkodták -agyon. Leégett a régi büszke vár s benne égett minden. Az emberek alig -menekülhettek. Nem épitette azóta föl senki. A mikor én az omladékokat -1862-ben összejártam: azt hittem, századok óta pusztul már az a vár. Oly -gyorsan halad omlása, enyészése. - -De a mikor a pozsonyi ifjak ott jártak: még minden falát, minden tornyát -és zugolyát jól láthatták. A falakban lévő gerendák kormos végei még -mindig kikandikáltak a lyukakból. De ajtók, ablakok helyén csak tört -üvegek, omlatag nyilások, a padmalyokon már nőtt a moha, a laboda és a -kosbor s a folyosókon és nyilásokon már vigan süvöltött a szellő. - -Halottat látni, puszta várat látni: egy dolog. Az elmulást látjuk. Az -örökre eltünt életet. - -A néző lelkét nem az teszi gazdaggá, a mit lát, hanem az, a mit gondol -és érez arról, a mi szemébe ötlik. Minden ablakából, minden fokáról, -minden erkélyéről észak felé szemükbe tünt Pannonhalma. A magas vár, a -magas torony, a mint fénylik benne a távolból is az élet és a nemzeti -dicsőség. Eszükbe jutott a vidáman ott töltött idő s hálásan emlegették -vendéglátó gazdáikat, a kik jó apa, jó testvér módjára fogadták őket. - -Egyszerü ebédjük a falu kocsmájában volt. - -Estére Zirczre értek. Ott már volt vendéglő, oda szálltak. De a jó -zirczi barátok itt is ugy bántak velük, mint a pannonhalmiak. Jókai -leirta a zirczi zárdát, ragyogó épületeit, urait és tanulóit az »Enyém -tied, övé« czimü regényében. Ugy találták sokkal előbb a pozsonyi ifjak -is. - -Tanakodtak: merre menjenek Zirczről. Nyugot felé a bakony-béli apátság. -Ut alig vezet oda, sötét rengetegen át kell bujdokolni. Elvesztenek -egész napot, egy nap talán elég se lesz. Erről az utról lemondtak. - -Kelet felé Palota-vára. A hires Móré-vára. A világ legnagyobb kalandora -háboruskodott itt egykor, a ki hadat üzent a bécsi királynak is, a török -szultánnak is. De Móré-vára már nincs meg. Pedig itt lett törökverő -hőssé a rettenetes vitéz Thury kapitány is, szigetvári Zrinyi Miklósnak -és csobánczvári Gyulaffy Lászlónak jó barátja. Azután itt volna még -Palota-Óvár is. Hollós Mátyás dicső királyunk mulató tanyája. -Ó-Palotának nevezi a környék. Itt van a Kikeri-tó, a faragott kövekből -készült római-ut, Kinizsi ugratója, a sziklában tátos lovának -patkónyoma. - -Vajjon kelet felé forduljanak-e? Ezzel is elvesztenének jó két napot. -Pedig ők Veszprém felé a Balatonhoz sietnek. - -Se nyugotnak, se keletnek. Egyenesen Veszprém felé. - -Összejárták a várost. Megbámulták eleven-várát, Séd-patakját, rettenetes -szikláit, meredek hegyeit és völgyeit. Fölkeresték Csermák sirját, a -nagy magyar zeneköltőét, a boldogtalan szerelmesét. - -Siettek Balaton-Füredre. - -Felső-Eörsön megpillantották a Balaton tüneményes ragyogását s azután -nem is vették le szemüket róla. Nem törődtek ők ezután se a -tatárjáráskori gyönyörü templommal, se azokkal a ligetekkel, a hol -Szegedy Róza évekig siratta eltünt jegyesét, Kisfaludy Sándort, se a -csodálatos szépségü tájképekkel, apró patakkal, festők ecsetére méltó -kotyogó malmokkal, szőlőhegyi diszes uri hajlékokkal, – siettek -Balaton-Füredre. - -Az ország nagyjai közé, a hires férfiak és nők gyülekező helyére, a nagy -és remekkor szinművészeinek körébe és tiszteletére. Együtt volt itt -akkor minden. Ugy, a mint Pesten vagy Pozsonyban. Csakhogy itt tiszta -magyar volt a világ. - -Balaton-Füred akkor nem egészen az volt, a mi most hatvankét év multán. - -Nem volt meg a Balatonra néző nagy Erzsébet-szálló. Nem volt meg a nagy -gyógyterem, a fenyves liget, a kápolnán és a ligeteken kivül épült -ötven-hatvan nyaraló. Nem volt gőzhajó, nem volt kikötő, nem volt meg az -alsó nagy parti sétány. Nem volt meg az erdőbeli nyári szinkör. Hanem -megvolt az első magyar állandó Nemzeti Szinház, a nagy költőnek, -Kisfaludy Sándornak alkotása. Szürke gránitból készült tömör oszlopai -csak ugy fénylettek. Ennek a szinháznak ma már semmi nyoma. A mostani -nemzedék azt se tudja, hol volt egykor. Még az oszlopok is eltüntek -örökre. - -Ezek eltünésének története van. - -Ezeket gróf Festetich László adományozta 1831-ben. Magyar kőből magyar -művészek által faragtatta. Száz meg száz mázsa volt mind a négy. Ezelőtt -vagy negyven esztendővel elhatározták a Nemzeti Szinház lebontását. Az -intézők jámbor lelkü, de hülye elméjü hazafiak voltak. A tetők fáját s a -falak kövét és tégláját csak el tudták használni, de mit csináljanak a -hatalmas, gyönyörü oszlopokkal? Ki veszi meg azokat? Ki tudja azokat -elszállitani? De hát hova tegyük? Épületkőnek ugyan jó lenne, ha -dinamittal szétvettetnék, darabokra törnék, de hát ez pogányság volna. -Hiszen a nemzeti kegyelet forró lehelete van azokon az oszlopokon. - -Dehogy jutott volna eszükbe, hogy hagyják meg a Nemzeti Szinházat annak, -a minek az ősök épitették. Vagy alakitanák át Balatoni Muzeummá. Vagy ha -az épületet elpusztitják is: hagyják ott állani az oszlopokat emlék -gyanánt, művészet gyanánt, a hogy állanak a Napisten templomának -oszlopai Balbek helyén, a sziriai sivatagon. - -Senkinek se jutott eszébe. Az oszlop nem kell, a hely pedig kell. Ástak -hát óriási sirgödröt, a négy oszlopot belefektették s földdel -betemették. Ugy eltemették, hogy ma negyven esztendő mulva senki se -tudja, hol feküsznek a gyönyörü nagy művek, az egy kori honfi-lelkesedés -művészi alkotásai. - -Egykor, talán századok mulva valami kutatásnál vagy alagut-épitésnél -majd fölfedezik az oszlopokat. Akkor előáll majd az országos műemlékek -tudós bizottsága s ránk bizonyitja, hogy ime, egykor nálunk a nagy -hellen világ művészei dolgoztak, de remekműveiket a barbárok, geták, -hunnok, avarok, longobárdok, magyarok s egyéb csavargó népek -ledöntötték, föld alá temették. - -A pozsonyi jurátusok elmerengtek az oszlopok szépségein. Át is karolták -őket. Ketten tudtak egyet-egyet átölelni. - -Akkor még nem volt Kisfaludy-szobor, hanem volt a felső sétányon napóra. -A savanyuviz filagóriája már megvolt, de a savóitató filagória még nem -volt meg. - -A minthogy százféle bolondságot azóta találtak ki. Savókúra, tejkúra, -szőlőkúra, vizkúra, mezitlábkúra, napkúra, szélkúra, villanykúra, -hidegfürdő, melegfürdő, gőzfürdő, villany-fürdő, szénsav-fürdő, -iszapfürdő és százféle egyéb hókusz-pókusz, a melylyel kinozzák, -nyuzzák, fosztogatják a nyavalyás és ostoba közönséget. Mind valamennyi -hat ez az emberre vagy jól, vagy rosszul, de mind nem azért találták -ezeket föl, hogy vele gyógyitsanak, hanem azért, hogy vele költséget -szaporitsanak. - -A jurátus természetesen nem törődött semmiféle kúrával. Kell is a -jurátusnak kúra. De inkább százszor eltagadná a betegséget, semhogy -egyszer is patikára, kúrára szoruljon. Hiszen okos fiatal emberre nézve -a nyavalygás, ha nem baleset, akkor bizonyosan szégyen. Nem szabad okos -embernek betegnek lenni, hacsak a földindulás meg nem széditi, vagy a -háztető rá nem szakad. - -A jurátusok nem tudtak ismeretlenül maradni. - -A legelső napon a szinházban hozzájuk jön egy uriember s nevét mondja. - -– Gróf Esterházy Kázmér vagyok, ha megengedik, hogy megkérdezzem, ugy-e, -az urak jurátusok? - -– Mind azok vagyunk Pozsonyból. - -– Nagyon örülök, hogy eltaláltam. Ha megengedik, ezentul az én -vendégeim. - -Mit tehettek? A szives vendéglátást visszautasitani nem lehetett. Már -csak annálfogva se, mert a gróf csakugyan jeles férfiu volt. Gróf -Esterházy Kázmér Miklós a mult 1840-iki országgyülésen a legnagyobb és -legfájdalmasabb politikai harczokban a nemzet mellé állt s a főrendüek -tábláján igen kevesed magával elszántan küzdött Deák javaslatai mellett -s a bécsi kormány ellen. Az országgyülési ifjak szerették, a jurátusok -rajongtak érte. Fehérholló az akkori mágnások közt. - -Ettől kezdve hegyen-völgyön lakodalom volt a jurátusok élete -Balaton-Füreden. Dehogy tudtak a gróftól szabadulni, dehogy tudtak -miatta egy krajczárt is költeni. Bemutatta őket még a csodaszép -Guthardnénak is. Bemutatta őket Csányi Lászlónak is, a ki öt év mulva -nemzetünknek hőse és vértanuja lett. - -Egyik nap kora reggelén szöktek el tőle, hogy gyalogszerrel tovább -menjenek s mindenekelőtt megláthassák Tihanyt. - -Megnézték ott a templomot s ereklyéit. Szent Anianus maradványait s -dicsőséges I. Endre királyunk sirját, a ki isten igazában elfenekelte -valamikor a németet. Megnézték a hegyet a Remete-barlangoknál s Csokonay -gyönyörü költeményét elénekelték a visszhangnál. - - Oh, Tihanynak riadó leánya, - Szállj ki szent hegyed közül! - -Gyönyörü dal! Soronkint énekelték, hogy a visszhang zavarodás nélkül -dalolja vissza éneküket. - -Elbámultak azon, a mit hallottak. - -Első eset életükben, hogy kiki a maga hangját száz öl távolságból -hallgathatta. - -Minden hangnak szine, foka és ereje van. Fokát és erejét csak meg tudjuk -magyarázni, de szinét már nehezen. Miért más hang a pacsirta hangja, -mint a rigóé? Miért más a Blahánéé, mint a Kautz Gyuláé? Ki tudja ezt -tökéletesen megmagyarázni? - -Lakatos Miklósnak csodálatos erős, tiszta, érczes, szép férfihangja -volt. Jól is tudott fiatal korában dalolni. Szeretett is dalolni. -Dalművészetben nagy sikereket érhetett volna el, ha arra készül. Hudoba -Soma lágy hangja, de még Lükő Géza reszelős hangja is elenyészett -mellette, ha együtt daloltak. Az ő hangja ugy röpködött a többi hang -fölött, mint a madár az erdő fölött. - -A mikor a második sort énekelték: - - Szállj ki szent hegyed közül - -S a mikor ezt a visszhang visszaharsogta: valamennyien Lakatosra néztek. -Tombolt fölöttük az ő hangja. De azután egyenként is beleénekeltek és -beleszavaltak a visszhangba. Olyan furcsának találták. Az ember füle -csak egy tenyérnyire van szájától. Mindenki csak egy tenyérnyi -távolságból ismeri saját hangját s ime most száz öl messzeségből hallja. - -Ez ám a tökéletes fonográf, nem Edisoné. - -A visszhangmutató és kecskeköröm-áruló gyerekek hada ott vihogott -körülöttük. - -Oláh Dani azt kérdi a gyerekektől: - -– Hány nyelven beszél ez az ekhó, gyerekek? - -– Ez csak magyarul beszél, meg deákul. - -– Hát németül nem beszél? - -– Nem szabad neki. - -Hudoba Soma, a zólyomi jurátus, tótul is tudott. Ő meg azt kérdezte: - -– Hát tótul tud-e beszélni? - -A gyerekek erre elkezdtek ugrálni, röhögni, kezükkel hadonászni. - -– Mit vigyorogtok, gazemberek? - -Egy gyerek aztán nevetve megmagyarázta: - -– Hogyan tudhasson az ekhó tótul, mikor még sohase hallott tótul! - -De már ezen azután a jurátus ifjak is nevettek, csak ugy harsogott. - - -III. - -(A vérkúti fürdő. – Sietős Gábor uram. – A köppöly. – A vérkúti csárdás. -– Somogyi Benjámin tiszteletes ur. – A monoszlói szép napok. – -Vörösmarty Szózatának története, szövege és zenéje. – A bajor szőlőnek a -világon nincsen párja. – A monoszlói visszhang.) - -Tovább, tovább! - -A barátok hatalmas ebédje után utra keltek az ifjak. Egyenesen czéljuk -felé. Csobánczvára, Tapolcza, Sümeg városa, a nagy költő. Ez a czél -egyelőre. Azonban ember tervez, vendéglátás végez. - -Utjok a Balaton partjain vezetett. Aszófőn, Örvényesen, Udvarin, Akalin -keresztül. A mint Ságh-pusztához érnek: oda benéznek egy ital vizre. -Nagy volt az augusztusi meleg. A kutyák majd lehuzzák őket. Sebaj. Még -akkor csörgedezett a Cserkút patakja, még akkor kotyogott a sághi malom. -A pusztától meglátnak egy magányosan álló kis épületet épen a Balaton -partján. Valami négyszáz ölnyire lehet. Csárdának látszik, de út nem -vezet hozzá, még gyalogutféle se. Egy-két élőfa lombja borong az épület -mellett. Kérdik a pusztabéli asszonytól: - -– Miféle csárda az? - -– Nem csárda az urak, hanem fürdő, a vérkúti fürdő, de azért kapni benne -enni-innivalót. - -– Fürdő? Vérkút a neve? Igy is jól van. - -Alkonyat felé jár az idő, hét óra van már. Az utiterv szerint ugyan -Köves-Kállán kellene hálni, de az még ide jó hét-nyolcz kilométer. Mikor -lesz a vacsora? Mikor fekhetünk le? A füredi és tihanyi dőzsölések után -egyszer ki kellene magunkat aludnunk isten igazában. Az a fürdő közel -van. Térjünk be oda s majd jókor reggel menjünk Köves-Kállára. - -Jól kigondolták. - -Oda ballagtak a vérkúti fürdőre. - -Csakugyan volt ott egy kis épület. Volt az épületben két szoba, konyha, -kamra, pincze, egy kis marhaól, az udvaron egy csonka malomkő, asztalnak -állitva, a malomkő fölött terebélyes fűzfa. A ház mellett kőris- és -hársfa. A fürdőn egy csárdás, valami jóravaló paraszt ember. Az épület -mellett tiz husz lépésnyire a Balaton vize. - -Egyéb semmi! - -Hát ez is fürdő? Ilyen fürdőtelep is lehet a világon? Lehet. De megvan -ennek a maga kis története. - -Ki épitette azt a kis tanyát valamikor: én bizony nem tudom. Csárdának -nem épitették, hiszen nincsen semmiféle útban. Utasok, vásározók, -lakodalmasok, malomba járók, szegény legények, borszállitók, tikászok -arra sohase tévednek. Miért lett volna hát csárda? Talán egy-két -balatoni halász kedvéért? Bizony még ezért se. Az akali, zánkai, -szepezdi halászok nem ott tanyáznak, azután halász ember iszik ugyan -bort, de a maga borát s magával hordja csutorában. Miattuk éhen halhat -minden csárdás. - -Volt Köves-Kállán ezelőtt vagy hetven évvel egy ügyes borbély. Nem Hugli -volt a neve, de hogy mi volt a becsületes neve, én bizony nem tudom. A -nép Sietős Gábornak nevezte, mert mindig futott, mindig sietett; a ki -szóba akart vele állani, mindig azzal a szóval szaladt el előle: sietős -az utam. - -Sietős Gábor uram egyszer nagyot gondolt. Ő köppölyöző intézetet állit. -Miért mászkáljanak az emberek Keszthelyre, Sümegre, Tapolczára -köppölyözés végett, miért ne menjenek épen ő hozzá? Az orvosi műtétért -járó két garast miért ne ő keresse meg? De nem Köves-Kállán. Oda nem -jönnek az emberek, nem is tudna nekik helyet adni, hanem valahol a -Balaton partján, a hol fürödni is lehet s a hol az emberek és lovak a -gyepen és a fák alatt estig eltanyázhatnak. Valami oly helyen, a hol -kert is van, talán forrás is van, tehát hideg ivóviz is van. Az ugyan -szükséges, hogy az emberekkel elhitessük, hogy az a viz ásványviz, az -ereje gyógyitó, csodatevő, de hiszen ezt elhitetni igen könnyü dolog. -Tele kell beszélni az emberek fejét. Fogni kell hozzá valami röst járási -orvost is, a ki valami kis sportuláért szanaszét hordja a hirt. Vegyi -vizsgálat nem szükséges, nem is divatos. A viz hatását kikémlelni épen -nem kell. Minden viznek az a hatása, a mit a jámbor nyavalyás ember maga -elképzel. Igy támad minden szentkút, minden csodatévő forrás, minden -világfürdő. Lám, a bucsu-szentlászlói forráshoz a kútból hordják a vizet -kocsin, szekéren, hordókban, mégis csodatévő az ereje. Ha az ember -véletlenül egeret, békát vagy gyikot nyelt: ha iszik a vizéből, azon -elevenen szüli el azt a csúf férget, a hogy lenyelte. El lehet olvasni -az erről szóló hiteles püspöki bizonyitványt a szent-lászlói templomban. -Bucsujáró hely is lett a forrásból. Milyen jó dolga van ott uraságnak, -barátnak, kocsmárosnak, kártyavető asszonyoknak. Igy támadt a péti -fürdő, a vadkerti fürdő Veszprémvármegyében s a bodajki fürdő -Fehérvármegyében. Nem is kell egyéb, csak borbély, a ki köppölyözzön s -muzsikus czigány, a ki vasárnap délutánonként muzsikáljon. A többi attól -függ, van-e szerencse s van-e elég balgatag ember a vidéken. - -Ilyes valamit gondolt ki Sietős Gábor uram. S a mint terve megérett, -sietett is azt megvalósitani. Összefutkosta a szomszéd falvakat. Akalit, -Zánkát, Szepezdet, Kővágó-Örsöt, Tótit, Kékkutat, Kisfaludot, -Köves-Kállát, Mindszent-Kállát, Szent-Bé-Kállát, Henyét, Tagyont, -Monoszlót s a hány Dörgicse van a világon, valamennyit. Beszélt -emberekkel, asszonyokkal s elhirdette, hogy Istennek különös intésére -ime csodálatos forrás támadt Vérkúton, oda jőjjön vasárnaponkint -mindenki, ott kap köppölyt, ivóvizet, teljes gyógyulást, nem is kerül -többe két garasnál. Csak még egy krajczárt kell hozzátenni a szegények -számára. - -Az eredmény meglett. Jöttek az emberek seregesen. Hozták hátas -tarisznyában az ennivalót. Sietős Gábor uram minden ember hátából -kicsettintett annyi vért, a mennyit jónak látott. A ki meg akart -fürödni, meg is fürödhetett. A délesti órákban nagyot aludtak az emberek -s estére kelve, a mikor haza indultak, oly könnyü volt mindenki, mint -gyermekkorában. - -Igy jött létre a vérkúti fürdő. - -Ma mosolyog ezen mindenki. - -Ne mosolyogj, felebarátom. A mai kor még furcsább, a mostani nemzedék -még balgatagabb, a mai Sietős Gáborok mellett a régi köves-kállai Sietős -Gábor csak ügyetlen, gyámoltalan kontár. Nézd meg a mai fürdők -hirdetéseit, ügynökeit, szédelgő ajánlatait, téli-nyári csavargó -orvosait, szakértőit, vegyelemzéseit s mindenféle pénzcsaló műveletét, -majd akkor igazságosabban itéled meg azt a régen porladó szegény -borbélylegényt. - -A pozsonyi hét jurátus odatoppan a csárdás elé. - -– Adjon Isten! - -– Fogadj Isten! - -A jurátusok körülnéznek. Rajtuk kivül senki. Szük a hely. -Vendégszobának, vendégágyaknak semmi nyomuk. - -– Lesz-e itt enni-innivaló, gazdauram? - -– Lesz-lesz! Füstölt kalbász nyomban, ürüpörkölt később, hajnalban sült -puha kenyér, borom is megihatják az urak, ha már ittak életükben jó -bort. Iczczéje négy krajczár. - -– Hát aludni lehet-e itt? - -– Akár az angyalok nyoszolyáján. Ott kint a puha gyepen. - -Nagyot nevettek a jurátusok, de megtetszett nekik az állapot. Rögtön -megfürödtek s azután letelepedtek egyik asztal mellé. Falatoztak, -iddogáltak, adomáztak. - -De mire a fürdőből kikeveredtek: egy vendége se akadt a csárdának. Ott -ült két idegen egy másik asztal mellett. Az egyik: harmincz-negyven év -közötti, vidám, jó pirosképü ur, nyilván valami belső ember valahonnan. -A másik idősebb már, de elég jól öltözött kékbeli. Előttük bor, -csöndesen beszélgetnek. - -A jurátusoknak jókedvük támadt. Zajos vidámságuk fölverte a Balaton-part -csendjét. Sohase ittak jobb bort, mint az a négy krajczáros badacsonyi, -a melylyel ellátta őket a csárdásgazda. - -A pirosképü ur odasug a kékbelinek: - -– Kurátor uram, szalajtsa be a gyereket az egyik lovon a feleségemhez. -Várjon bennünket vacsorára. Tizen leszünk. - -A kékbeli fölkel, kimegy, intézkedik, ujra bejön. - -A jurátusok, jókedvük tetőpontján, rágyujtanak Béri Balogh Ádám kurucz -dalára: Piros bársony süvegem! Azután felállnak s eléneklik a Szózatot. -Ők se régóta ismerik ezt a nemzeti dalt, minduntalan szivesen rátérnek. - -Hallgatja ezt a pirosképü ur. A szöveget ismeri, a dalt most hallja -először. Arcza komolylyá, áhitatossá válik. Azután föláll s odamegy az -ifjakhoz. - -– Én Somogyi Benjámin vagyok, monoszlai kálvinista lelkész. Nemde, az -urak pápai diákok? - -Mosolyogtak az ifjak. Lükő Géza felelt: - -– Örülünk az ismeretségnek, de nekünk az öreg apánk se volt pápai diák. -Pozsonyi jurátusok vagyunk mi az országgyülésről. Országot-világot -járunk. - -– Annál jobb. Pedig öcsémuraim megérdemelnék, hogy pápai diákok -legyenek. - -– Miért épen pápai diákok? - -– Mert magam is az voltam. - -Büszke volt a pap a maga pápai diákságára. Nem is csoda. Hires tanárai -voltak a pápai kollégiumnak. Még hiresebb diákjai. Épen akkor voltak ott -diákok: Petőfi, Jókai, Kerkapoly, Kozma. Oroszlánkörmüket már akkor -mutogatták. De nem hivalkodott tovább a pap, csak ennyit mondott: - -– Most pedig én is, kedves feleségem is szivesen látjuk öcsémuraimékat -vacsorára, éjjeli szállásra és mindaddig, mig nálunk jól érzik magukat. - -Hm! A pannonhalmi fejedelmi vendéglátás után a szegény kálvinista pap -vendégszeretete! Nagyon jó lesz. Az egyházfejedelem után az egyház -szolgája. - -Bemutatta a pap a kékbelit is. Bodor uram, vagy ki, az egyház kurátora. -Ezután ő is közibük ült. Jóravaló falusi nemes ember. Most már kilenczen -mulattak. - -Azonban szürkülni kezd már. Induljunk. - -Jó négy lova volt a kurátornak, de csak ugy paraszt kocsija. Kocsijára -föl akarta tömni a jurátusokat. - -Nem ugy lesz az. Gyalog megyünk. A kocsi jőjjön utánunk. Mi az az egy -órai vagy másfél órai séta? - -A mikor Monoszlóra beértek: este volt már, de gyönyörü holdvilág. Az -emberek már elkezdtek éjjeli nyugalomra térni. De az ifjak rázenditették -a Szózatot. Lakatos Miklós hangja csodálatosan zengett. A pap is velük -énekelt már. Ő is tudta már az uj nemzeti dalt. De még a kurátor is -megtanulta már. Dörgő mély hangja kisérte az ifjakét. - - Itt küzdtenek honért a hős - Árpádnak hadai. - Itt törtek össze rabigát - Hunyadnak karjai! - -Csodálatos idők! Lélekszaggató nemzeti dal! Még akkor is bánatos, a -mikor fajunk dicsőségét zengi. Hova lettek annak a kornak érzései? -Elmultak-e örökre, vagy csak elszunnyadtak? Fölébrednek-e még valamikor? -Vagy örökké alusznak. De akkor feküdjünk le mi is örökre. - -Ez a szó is Lükő Géza szava: vagy álljunk talpra, vagy feküdjünk le -örökre. - -Monoszló kis falu, de lakói közt sok volt a nemes ember. Zala nemessége -nagy nemzetharczot vivott akkor. A bécsi udvar Forintos-pártja akkor -folytatta ádáz küzdelmét Deák Ferencz ellen életre-halálra. A -balatonvidéki nemesség rendületlen hive volt a nemzeti ügynek. A -honfikötelesség érzete sehol se volt erősebb, mint itt. - -A monoszlaiak első hallásra szivük mélyén érezték a Szózat rettentő -igazságait: - - Az nem lehet, hogy annyi szív - Hiába onta vért, - S keservben annyi hű kebel - Szakadt meg a honért. - - Még jönni kell, még jönni fog - Egy jobb kor!… - -Kifutottak az emberek és az asszonyok az udvarokból és ágyasházaikból. -Körülvették a pozsonyi ifjakat. Velük sirtak, velük fohászkodtak. Isten -áldását könyörögték le rájuk. Még kezüket, még ruhájukat is csókolták. -Hisz az a nemzeti dal ugy hasonlit a kálvinisták szentegyházi énekéhez! -S abban a dalban nemcsak az örökké élő Istennek, hanem az örökké élő -hazának dicsősége is benne van! - -Igy kisérte az egyszerü paplakra Monoszló közönsége a pozsonyi ifjakat. - -– Soha se volt szebb napom életemben. - -Ezt irta Apostol József az utinaplóba. - -Ezt mondták társai is még vén korukban is. Kérdezzétek meg Lakatos -Miklóst, az öreg honvédet. Ő még él az ifjak közül. Hatvankét év mulva -nem dobban-e meg szive ma is, mikor erre gondol? - -Pedig az a »Szózat« nem is volt már egészen uj, noha nem is régi. -1844-ben már hetedik esztendeje, hogy napvilágot látott valami Auróra -nevü háji-báji ujságban vagy valami effélében. A mai ember kinevetné -vagy megcsodálná az efajta ujságot. El sem ismerné ujságnak. De akkor -nagy dolog volt ez is. - -Ma ugyan fél millió ember olvas ujságot nagy Magyarországban naponkint. -Akkor is olvashatott két-háromszáz. Ha olyan dal készül manapság, mely -meglepi a világot: három nap mulva jelszóvá lesz s egy hét alatt könyv -nélkül tudja mindenki, dalát és zenéjét pedig dudolja, fütyörészi -mindenki, huzza minden czigány s fujja minden fuvó szerszám. Ma a -budapesti adomát vagy szójátékot harmadnap mulva már minden nyiri -faluban ismerik, vasut, táviró, távhang odaröpiti mindenki házába, -minden falu, város olvasókörébe. De nem igy volt ez hajdan. Minden -vidéknek megvolt a maga külön dala, közmondása, adomája, szójátéka s -mindenféle meséje, mókája, szólása-mondása. Más vidék nem tudott erről -semmit, nem is törődött vele. Csak az terjedt el, a mi valahogy -belekerült a naptárba. Az se mindjárt. Jó tiz év kellett ahhoz, hogy az -érdekes bohóság minden naptárba egymásután belekerüljön s igy járja be -az országot. - -Vörösmarty maga is lassan készült el a nemzeti dallal. Belefogott már -1834-ben, a következő évben már több versszaka készen volt, az egész -mégis csak 1837-re készülhetett el igazán. A mostani költő ennyi idő -alatt hat regényt ir, ötven novellát, három-négy szinmüvet s azonkivül -három uj lapot szerkeszt és buktat meg. De együgyü is volt az a régi -idő, régi kornak komor nagy költője! Mily gyorsan nő a mai füzfa a régi -világ fönséges tölgyfája mellett. - -De hajdan nem is az irodalom terjesztette e dalokat. Hanem az a -két-háromszáz szegény diákgyerek, a ki évenkint bejárta az országot, a -mi szépet, jót erre-arra hallott, megtanulta, őszre kelve bevitte a -kollegiumba, a sok diák ott eltanulta tőle s vitte haza a szünidő alatt -mindenfelé. Igy készült, igy terjedt, igy maradt meg a magyar lélek -szépmüvészete eszmében, dalban, zenében, vidámságban és búbánatban mind -maiglan. - -Bizony nehéz, darabos, néhol csikorgó is annak a nagy nemzeti dalnak a -nyelve. Hány szebb és ragyogóbb költeménye van Vörösmartynak! A mai -költő nyelve mily sima, mily folyékony, mily fürge, mily pattogó, mily -szellemes ahhoz képest. - -Csakhogy abban a nemzeti dalban együtt van minden magyar igazság, minden -fenséges és keserü igazság s nincs is benne más, csak rettentő nagy -igazság. A minőt a magyar fajon kivül nem ismer a kerek világnak -egyetlen nemzete se. - -Te pedig, édes fiam, mai idők korszerü költője, azért csak énekelj -tovább. Fényes, aranyos, csigaházas kobzod el ne hadd némulni. Hadd -zengjen-bongjon, hadd csillogjon nyelved tökéletessége s rimeid -összhangja és simasága. De azt el ne hidd magadról, hogy benned is csak -ugy lángol a magyar igazságok tüze, mint a Szózat költőjében. - -Annak a nemzeti dalnak még zenéjét is nagyon meg lehet birálni. - -A Nemzeti Szinház igazgatója tüzött ki valami koldusdijat a Szózatra -dalzenét alkotni. Talán husz aranyat vagy annyit se. Pályáztak többen. -Bihari és Lavotta nem éltek már akkor. A kurucz dal mérhetlen kincsei -mélyen feküdtek akkor még a föld alatt. A dijat és koszorut Egressy Béni -nyerte el. Az ő dalával énekeljük ma a Szózatot. - -Van a dalban magyar zene is, de azért az a dal mégse tökéletes magyar -zene. Szerkezete nem is felel meg egészen a költemény szerkezetének. A -szöveg és a zene nem tud ölelkezni. Ezt a sort például: »Itt élned, -halnod kell« nem lehet arra a zenére elénekelni. Hanem ki kell a nagy -költőt foltozni s igy kell énekelni: »Itt élned, élned, halnod kell«. - -S hacsak ebben volna a hiba! - -A nyugoti zene, a német zene, az ugynevezett műzene elkezdte már akkor -azt a munkáját, a melyen ma teljes sikerrel dolgozik, hogy meggyalázza, -megfertőztesse, beszennyezze s ha lehet kiirtsa a magyar zenét. A hogy -más ritmusa van a magyar költészetnek: ugy más ritmusa van a magyar -zenének is. S a kettőnek össze kell vágni. Szózatunk zenéje ez ellen is -vét. Például abban az »Itt élned…« sorban a két ritmus igy ölelkezik, ha -daloljuk: - -„Itt él–nedél–nedhal–nod kell!“ - -Mi ez? A jó magyar ész, még ha én mondom is, alig hiszi ezt el. Ám -kisértse meg, énekelje el ezt a sort külön s figyelje meg gondosan. De -ne szakértő muzsikus, hanem józan eszü zeneértő elme figyelje meg. - -De hagyjuk el ezt a sivatag mezőt. Mivé tették volna már eddig a német -műzene hazátlan bolondjai a magyar zenét, az ősmagyar szellem legdicsőbb -alkotását, ha én rábeszélésem egész hatalmával Káldyt rá nem birom, hogy -ássuk ki százados sirjából a kurucz zenét, az igazi magyar dalt s -mutassuk meg ennek a nemzedéknek, a mely már-már Liszt és Wagner -visitásaiban kezdi egyedül látni mennyországát. - -Zenéjének minden gyöngesége mellett is összenőtt a magyar lélekkel a -Szózat. S bizony becsületére válik Monoszló egyszerü falusi népének, -hogy a Szózat eszméit és érzéseit ugy megértette, oly igazán átérezte. -Pedig életében akkor hallotta először, a mikor az a hét pozsonyi jurátus -erős tiszta hangon előtte eldalolta. - -Somogyi Benjáminné tisztelendő asszonyom jóizü vacsorára várta a -jurátusokat. Idejében kapta meg az izenetet. Bizonyos, hogy pörkölt -csirke és turós csusza nem hiányzott az asztalról. De minek is lett -volna több is, más is? Ott volt a vacsorán természetesen rektor uram is, -kurátor uram is. - -A késő éjszakába nyult be a vidám lakoma. Beszélgetés, dalok, vidám -felköszöntők. Azután édes pihenés. Hárman a papnál, ketten a rektornál, -ketten a kurátornál. A reggelire összejövünk majd a kurátor uramnál. - -Ugy lett. - -Reggeli után a jurátusok készülődtek, bucsuzni akartak. Ők mennek -Köves-Kállára s onnan tovább-tovább. - -– Abból pedig, öcsém uraim, semmi se lesz! - -Ezt a szót egyszerre ejtette ki a száján a pap is, a rektor is, a -kurátor is. Mintha csoda esett volna. - -Jó oka volt mind a háromnak. - -A pap azt mondta, hogy felesége készül az ebéddel. Olyan jurátus pedig -nincs a világon, a ki az ő édes, aranyos feleségének a kedvét -elronthatná. - -Ez igaz. - -Azután meg azt mondta, hogy a ki a tihanyi visszhangot hallotta: annak -meg kell hallania a monoszlai visszhangot is. Nemcsak Tihany van a -világon, hanem Monoszló is. Tihanyról minden jött-ment, minden -ábéabismerő tud, de a monoszlai visszhangról nem, pedig szebb is, -erősebb is a tihanyinál. Ha Csokonay itt járt volna, költeménye százszor -szebb lett volna, noha – el kell ismerni, – igy is szép. - -A rektor még sulyosabb okokkal áll elő. Olyan messzeföldi utazó még nem -tette be lábát Monoszlóra, a ki az ő pinczeszeri vacsoráját, az ő -ürüpörköltjét s az ő 1841-iki borát egész életére meg ne kedvelte volna. -Neki pozsonyi jurátus, vagy pápai diák: egyik olyan, mint a másik. Ő -csúffá tenni magát nem engedi. S aztán Répa Rozi bús dalát is meg kell -tanulniok. Vigyék haza a jurátusok a maguk vármegyéjébe. - -A kurátor szavának éppen nem lehetett ellentmondani. Ő Jézus Krisztust -és semmiféle apostolát addig a határból kimenni nem engedi, a mig az ő -bajor szőlejéből jól nem lakik, mert olyan szőlő nemcsak a világon -nincs, de még Badacsonyban sincs. - -Hát ez igaz is. - -Van a Balaton zalai hegyeinek egy koraérő szőlőfaja: a bajor. Ott -bajornak hivják, másutt és a tudományban góhérnak nevezik. Ez az a -szőlőfaj. Másutt is terem, másutt is megérik, másutt is előkelő faj, de -a zalaihoz hasonló édességü, izü, illatu és zamatu csakugyan nincs több -a világon. A saszlák és muskotályok minden faja csak üres bogyó ehhez -képest. Még a Rajna rizlingje, még a Tokaj furmintja, még Hispánia -mazsolája, még Badacsony kéknyelüje, még Somlyó rakszőlője, még a budai -hegyek mézesfehére is messze esik tőle. Semmi gyümölcs nem hasonlit -hozzá. - -Még látása, nézése is művészi gyönyörüség. Ugy néz, ugy mosolyog az -emberre, mint a galamb. Nagy szeme, aranysárga héja ugy ragyog, mint a -legértékesebb borostyánkő. Még vesszeje, még levele, még bokrának alkata -is csodálatos szép. A szőlősgazdák messziről megismerik. Száz tőke közül -is kivilágit hozzád, hiv magához, mosolyog rád, zöld aranyfényü világos -szinét feléd sugározza. - -Hajdan jobb világ volt. Minden ember tenyésztette. A legszegényebb -szőlősgazdának is volt néhány tőkéje. Később már csak az urak üztek vele -fényt és hivalkodást. Ma már kevés van a Balaton mellett is. Zalában is. -A korszerü gazdaságra berendezett szőlőkből egészen hiányzik. Maholnap -örökre kihal, mint a nemes állatok, mint a daru, mint a szürke nyest, -mint az erdők fejedelme, az óvilági bölény. - -Hajh, öreg anyám még büszke volt balaton-füredi bajor tőkéire. -Györgyhegyi szőleiben épen tüneményes fürtök termettek. Nincs a -teremtésnek olyan szép virága, mint az a bajor fürt, a mely ott -ékesitette a tőkét. - -De nem is való már a mi számitó, alkudozó, takarékos korunkba. - -Korán érik. Tőkéje nem is épen sokat terem. S a mennyi jóizlésü -tücske-bogara van a természetnek, az mind rögtön észreveszi s rohan -csodájára, élvezésére. Egér, patkány, fogolymadár, tyuk, csirke, rigó -egyaránt szereti. Az erdei madarak egész serege lepi meg. S ha ettől meg -lehetne menteni: jönnek a méhek, darazsak, dongók s mindenféle apró -röpülő fenevadak. Elhordják méznek, föleszik-iszszák a száraz-magjáig. -Megrészegesznek tőle s ott henteregnek napokon át ittas fővel a tőke -körül. S utóbb odahozzák egész atyafiságukat s tanyát ütnek a szőlő -körül. Ugy kell őrizni a bajor szőlőt, ha valaki meg akarja menteni, -mint az aranyat. - -Nos hát a jurátusoknak ilyet hozott kurátor uram ebédre egy egész óriási -vékával. - -Nem is ettek ilyen szőlőt se azelőtt, se azóta. Pedig Oláh Dani -Tokaj-Hegyaljáról való volt, de azért az igazságot megvallotta. - -A napirendet teljesen megtartották. Az ebéd is, a pinczeszeri lakoma is -ugy történt, a hogy a pap és a rektor óhajtotta. - -Megnézték, meghallgatták a monoszlai visszhangot is. Ezt én magam nem -ismerem. A jurátusok ugy beszélték, valami hegyre, erdőre, sziklaaljára -vezette őket a pap. De arra már nem emlékeztek, mily irányban? A temető -felé-e, Hangyásra-e vagy az alsó erdőre? De nem csodálkoztam emlékezésük -halványságán. Hiszen negyven-ötven esztendő mulva mesélték el nekem -kalandjukat. - -Késő éjjel jutottak tanyájukra a pinczeszerről. Olyan vidámsággal, a -minőt ritkán ér az ember az egész élet folyamában. Minden jurátus azt -állitotta, hogy egész utazásuk hosszant legszebb idejük Monoszlón telt -el. - -Jó Somogyi Benjámin tisztelendő ur is rég aluszsza már örök álmát. Fia -is a hetvenedik év felé közelget, ő is pap s egyházának magasállásu -tisztviselője. Ma már Monoszlón senkise emlékezik a pozsonyi -jurátusokra. - -Másnap Köves-Kállára mentek. De bizony a pap oda is velük ment. Egész -napot és éjszakát ott is elmulattak. Vendégszerető jó nemes urak onnan -se akarták őket elereszteni. - - -IV. - -(A bácsi hegy hágóján. – Csobáncz várának hagyománya. – A szigligeti -szunyogveszedelem. – Keszthely és Kehida. – Föl Tátika várába. – Rezy -Sándornak és szerelmesének bús története. – A tátikai márvány-emlék. – A -messzelátó. – Kegyetlen záporeső. – Bőrig áznak.) - -No, de már most hova menjenek? Csobánczra-e vagy Szigligetre? - -Mind a kettőre. Sőt még Badacsonyra is. Hiszen szent föld ez mind, a -nagy költő lantja által megénekelve, fölszentelve. Hogy járulhatnának ők -a nagy költő szine elé, ha az ő Helikonjának minden hires helyét előbb -meg nem látogatnák? - -A mint a bácsi hegy hágójára értek, megnyilt előttük az Eger völgye a -gulácsi és tóti piramisokkal és Csobáncz, Szent-György és Badacsony, -komoly, méltóságos alakjaival. Van-e ennél szelidebb és mégis szebb tája -a világnak? A távolabbi határokban Haláp és Szigliget s szemközt -napnyugatnak Rezivár és Tátika sötét erdős hegyormai. - -Elbámultak. Szótlanul álltak, mintha megmeredtek volna. Lakatos Miklós -harsogó hangja volt felocsudásuk első jele. - -– Vegyük le kalapunkat, fiuk! Mintha templomban volnánk! - -Bizony szentegyház az, de épitőmestere maga volt az Isten. S nem goromba -mérnökökkel, nem német pallérokkal s nem részeg kőmüvesekkel dolgozott. - -Megmászták Csobáncz várát, a világhős Gyulaffy László sasfészkét, -Gyulaffy Rózsa halálos szerelmének bús tanyáját. Körüljárták az omlott -falakat, körülnéztek a magasságból. Nyájőrző fiu magyarázgatta nekik a -szépségeket. Ime, itt a Dobos-rengeteg. Ez megint az öreg Bakony. Pedig -azt hitték már, elhagyták Veszprémnél s nem is látják többé. – Fönt -északon, égföld határán a kék Somlyó hegye, oldalt tőle Kemenesalján a -Ság teteje. – Majd eljutnak odáig is. – Szent-György-hegye szépségeit -tökéletesen belátták a magasságból. – Megtalálták az utat is, a honnan -Rózsa vőlegénye, László urfi előre nyargalt haldokló menyasszonyához. -Apostol Józsi magával hozta a nagy költő regéit. – Ime, itt toppant meg -László urfi paripája, a mint a nyul előtte keresztülfutott az uton. – -Ime, ott a szikla, a hol huhogott a vészjósló bagoly! - -Hát a harangszó? - - Szomoruan hallott kongni - A várban egy harangot, - Mit jelent ez? Az erős szél - El-elkapta a hangot. - -A vőlegény hallotta a harangszót, de a jurátusok már nem hallották. -Nincs már torony Csobáncz várában, nem szól már ott a lélekharang. -Csonka falak töredékei meredeznek a fényes vár helyén. Kegyetlen német -ádáz dühe összerombolt mindent. Épen százharmincz évvel előbb, semmint a -pozsonyi jurátusok ott jártak. Még a nevüket se irhatták föl a jurátusok -az összerombolt falakra. - -A vár tövében a gyulakeszi molnárnál volt bőséges lakomájuk. - -Innen egyenesen mentek Szigligetre. Alig tiz kilométer az ut odáig, de -alkonyodni kezdett már, a mikor a faluba értek. - -Ott kellett hálni. De vendéglő nincs, vendégszoba nincs. Mit -csináljanak? - -Puteáni báró volt Szigliget ura. A hires, régi dúsgazdag Lengyeltóti -Lengyel nemzetség egyik örököse. Jókedvü férfiu, kényelmes urilak, -látogassuk meg! - -De erre bizony a jurátusok egyrésze rá nem állt. Egy nap már pihenni is -kellene. Hátha megint éjszakázni, mulatni kell. Négy nap óta -hegyen-völgyön lakodalom. Legyen már bőjt is egyszer. - -Oláh Dani is igy okoskodott Lakatos Miklóssal. Még ketten csatlakoztak -hozzájuk. Hárman meglátogatták az uraságot s ott is maradtak nála. - -Szigligeten szegény jobbágy emberek laknak. A négy jurátus egyik jobb -alaku parasztházhoz szállt be. - -– Jó estét, gazdauram! Jurátusok vagyunk, országot járunk, -megesteledtünk, mindenünk van, csak éjszakai szállást kérünk. - -– Szivesen adok, ifju urak. De ma nagy meszelés volt a háznál, be se -tudunk a szobába rakodni. De nem is ajánlom ám az ujonnan meszelt -szobát, az ember csömört kap tőle. Hanem van egy uj juhaklom, ott el -lehet éjszakázni. - -Igy is jól van. - -Zsuppszalmát a földre, pokróczot a szalmára, a jurátus heveredjék a -pokróczra. Alhatik ott, akár a paplanos ágyon. - -Hejh-hajh! Könnyü ezt mondani, könnyü ezt elgondolni. Ha közel nem volna -a Balaton és annak végtelen nádasa. - -Szent István napja felé járt az idő. A szunyog ekkor kel szárnyra -seregesen. Annyi szám nincs a világon, a mennyi szunyog ekkor támad elő. -Rajonként jön. Ugy jön, mint a felhő. Éjjel nem is látni, csak a -nótájukat hallani. Vérszopó ilyenkor, mint a tigris. - -A jurátus leteszi a fejét s a mint leteszi: nyomban el is alszik. - -De a szunyognak jó orra van. Megérzi az emberszagot három dülőföld -távolságból. Jobb szaglása van, mint a vizslának. - -Ott ül egy őrszunyog egy gyékényszál serkedező buzogányán. Fülel, -szimatol, szemét-orrát megtörli s egyszer csak azt mondja társainak: - -– Bajtársak! Szagot érzek, pozsonyi jurátus szagot. Szedjétek össze az -ezredeket, hadtesteket! - -Ne neked, jurátus! - -Jött a szunyogtábor. Nagyobb, mint Attiláé, veszedelmesebb, mint -Dsingiszkáné. A jurátus egyszer csak arra ébredt föl, hogy rászakadt a -juhakol teteje. - -Pedig dehogy az szakadt rá. Hanem megrohanta Dsingiszkán -szunyoghadserege. Iszonyu csatazajjal, vérszivó lándzsafegyverekkel. S -meg nem véd ellenük se nyugodt vér, se harag, se puska, se ágyu. De -semmiféle ruha se. Hiába takarják be arczukat, kezüket zsebkendővel. -Hiába hadonásznak, rugdalóznak, kapálóznak. Még a káromkodás se segit. -Vasvértezet, bagariabőrköpönyeg vagy bakonyi szür; csak ez a három -segitene. De minden megvan, csak éppen ez a három készség hiányzik. - -Bizony, fiuk, föl kell nekünk kelnünk, szabadba kimennünk, pipára -gyujtanunk. Alvásnak, éjszakai nyugalomnak ma már vége. - -A Balaton is aludt. Gyönyörü, sima felszinén végigragyogott a telehold. -Velencze, Nápoly büszke az ő tengeri holdfényére. Száz meg száz festett -képen dicsekszik vele. Boldogtalan talián, jer csak a Balatonra, ott -nézd meg a csöndes nyári felhőtlen éjjel a holdvilágot. Azután merj -pisszenni, ha tudsz! - -Nem aludtak a jurátusok, de azért nem bánták meg ezt az éjszakát. Hiszen -a teremtés remekében találtak gyönyörüséget. Ezért ugyis ébren kellett -volna tölteniök egy éjszakát. - -Kimentek a partra s ábrándozó beszélgetésben, költőálmodozásban -töltötték el az időt. Hanem pipára gyujtott valamennyi s csinált maga -körül akkora füstöt, hogy túl a somogyi parton is fölébredt rá a fonyódi -Nagyberek kanásza s el nem tudta gondolni, hogy mi van ott túl a vizen -Szigliget táján. Meszet égetnek-e, ökröt sütnek-e vagy meggyuladt a -Bakonyerdő, noha most még csak a füstje látszik? - -Innen Keszthelyre mentek az ifjak. Badacsony szirtjét nem mászták meg, -de a szentmihályhegyi remete kápolnáját megtekintették s nevüket a falra -fölrajzolták. Ugy rémlik előttem, mintha tiz évvel később, 1854-ben, -magam is olvastam volna. - -Keszthelyen megnéztek mindent, a mi megnézni való. Az utolsó erdélyi -fejedelem sirját, a Georgikont s hires kertjét s a hévizi nagy völgy -óriási jegenyefasorait. Magát a Héviz nevü csodafürdőt nem nézték meg. -Akkor még azt nem fedezték föl a tudósok. Csak a szomszéd falvak -parasztjai tudtak csodatévő erejéről. Jámbor, együgyü parasztokra mit -adtak akkor a tudósok? - -Innen északra fordultak Sümeg irányában. - -Utjokat Kehida felé kellett volna venni. A haza bölcsét, Deák Ferenczet, -meg kellett volna látogatni, hiszen ide járt az országgyülés küldöttsége -is tanácsért, bölcsességért. A körmönfont bécsi leiratokra itt készült -az igazi felirat. Ide nézett akkor minden hazafiremény. Széchenyiért már -nem lelkesedett az ifjuság ugy, mint egykor, Balogh János már letört, -Wesselényiért csak ugy rajongtak, mint egykor, de kegyetlen üldözések és -sulyos betegségek őt is megbénitották; Kossuth még a pálya kezdetén, -csak Deák volt akkor a nemzet egyedüli fővezére. De ő se volt az -országgyülésen. Föl kellett tehát őt Kehidán keresni, ez lett volna -egyik főczélja utjoknak is. Azonban Keszthelyen biztos hirt kaptak -arról, hogy Deák nincs otthon s ezért hiába tennék meg a kehidai kerülő -utat. - -Tehát egyenesen Sümeg felé! - -Rezi várát jobbfelől hagyták el. Oda nem mentek föl a hegyekre. Tátika -közel van. Az a vár szebb is, nagyobb is, magasabban is fekszik, oda -ugyis felhatolnak. Azután a nagy költő regéi közt önállóan Rezi vára nem -is szerepel. - -Zala-Szántón a faluban költötték el kora ebédjüket s ugy váltottak neki -a sürü Bakonynak, a meredek hegynek, hogy Tátika omladékaihoz -eljussanak. - -Tátika! - -Ezt a nevet maga a nagy költő teremtette. A tatárjárás idején s azután -századokon át Tadenka volt a neve. Ugy látszik, ilyen nevü veszprémi -püspök épitette ezelőtt hetedfélszáz esztendővel. Száz év előtt a nép és -az irás Tádékának ismerte. Maga a nagy költő is. A vidékbeli magyar nép -a hosszu i betü helyett é betüt mond. A gyikot, kigyót, Enyinget ugy -ejti ki: gyék, kégyó, Enyéng, stb. A nagy költő ugy gondolta: Tadéka is -igazán Tádika. Ezért ruházta költeményére ezt a czimet. Sőt még ezen is -t-re változtatta a d betüt. - -Ettőlfogva, most már száz év óta a vár neve Tátika. Senki se tudja -másként. De nem is meri másként nevezni. Ki is tudhatná azt jobban, mint -a nagy költő? - -Maga a rege nem történelmi eset. Legalább ott és akkor meg nem történt. - -Szánthó Gáspár volt Zsigmond király idejében a vár ura. A mikor meghalt, -özvegye maradt. Gonosz, buja asszony. De maradt első nejétől árvája is: -Manczi. Ezt a nevet gyereknévként használják Magdolna helyett. Berzsenyi -is, Kisfaludy is, Csokonay is kedvvel használták a Juczi, Nacza, Manczi -neveket. - -Szánthó Manczi ragyogó szépség volt s nemes és angyali lélek. Mindenki -rajongott érte. De ő Rezy Sándornak, a szomszéd Rezi-vár urának volt -eljegyzett mátkája és halálig hű szerelmese. Azonban boldogtalanok -lettek. - -Rezy Sándor elment a török háboruba. Szép volt, mint Apolló s erős és -legyőzhetetlen, mint Herkules. A király fölvette udvarába. Borbála -királyné pedig, a kicsapongó, buja asszony szerelmi hálójába keritette. -Rezy Sándor hütlenné lett szerelméhez és menyasszonyához. - -De lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Méltatlannak érezte magát Tátika -ifju urnőjéhez s azért ő maga az eljegyzést felbontotta s Manczi -szabadságát visszaadta. De megundorodott önmagától is, a világtól is. A -királyi udvarból hazament várába, de volt menyasszonya szeme elé nem -került, elzárkózott minden teremtett lélektől s rengeteg erdőségeiben -bujkáló erdei vadember lett. Csak bűnét bánta, csak menyasszonya -elvesztén gyötrődött kinlódó lelke. - -Manczi mostohája időközben férjhez akart menni, de kérője nem akadt. -Manczinak ragyogó szépsége varázsolt el mindenkit. A mostoha hát egy -cseh szolgával összebeszélve elhatározta, hogy a leányt elteszi láb -alól. - -Van egy meredek szirtes oldal Tátikahegy oldalán. Ott állt hajdan a -Rozália-kápolna. Szegény erdei remete volt gondozója, a ki valamikor -Manczit is nevelte. A mostoha a remete életét is orvul kioltotta. A -leány elvesztésére azt a tervet koholták, hogy karácsony estéjén az -éjféli mise előtt elcsalják a kápolnához imádkozni, ott a meredek -szikláról letaszitják, holttestét majd a farkasok megeszik s igy a leány -is elvész, öröksége is megmarad s a világ gyanuja még se támad föl a -gyilkosok ellen. - -Azonban Rezy Sándor, az erdei vadember, éjjel-nappal kisérte észrevétlen -egykori menyasszonyának minden lépését. Azon a karácsony estén is. -Megtudta az összeesküvést is, a leányt megmentette, várába visszavitte, -a gonosz mostohát és a csehet pedig a meredek sziklafalról ő maga -letaszitotta. Ezeket falták föl a farkasok. - -De a boldogtalan szerelmesek ily bűn után egymáséi nem lehettek. Rezy -Sándor Rómába zarándokolt bűnbocsánatért, menyasszonya pedig fölvette a -veszprémvölgyi apáczák fátyolát. - -Ez a rege meséjének öregéből-nagyjából való vázolása. A kritikusok ugyan -ráolvasták Kisfaludy Sándorra, hogy ő ezt a mesét valami német forrásból -meritette. De mit adok én efféle ostobaságra? Minden szerelmi történet, -akár vidám, akár bús, épen ezer milliószor fordult már elő s azért mégis -minden szerelmi történet valódi és eredeti. Csak az a kérdés: miként -alakitja meg édes anyanyelvén a költő? - -Apostol Józsinál ott volt a költemény. A jurátus ifjak ujra elolvasták. -Ifju lelkük lángolásával nem is tehettek egyebet. - -– Fölkeressük, fiuk, a Rozália-kápolnát, a meredek szirtet, a -remetebarlangot, a szirtnek alját, a hol a két orgyilkos kilehelte bünös -lelkét. Fölkeressük még azt a helyet is, a hol az erdei farkas a -halálfejet vitte s szájából kiejtette. - -Nem is nagyon kellett keresniök. - -Elég világos, de azért alig tört gyalogut vezet föl a várhoz. Tölgyes és -bükkös rengeteg sötét árnyékában tekereg az ut fölfelé. Helyenként -nagyon meredek az ut, noha Tátika nem sokkal magasabb, mintha itt -Budapesten két Gellérthegyet tennének egymás tetejébe. De az ut épen ama -mesebeli szirt közelében fut el, a honnan a gonosz mostoha a mélységbe -zuhant. A kápolnának én egykor nyomát se találtam, de a jurátusok -szentül hitték, hogy helyét, a hol feküdt, megtalálták. A remete-barlang -is alig barlang. A nagy költő maga is boltnak, boltozatnak nevezi. Egy -kis elképzelés segitségével ezt is meg lehet találni. - -Mulatságos vitájuk volt a jurátusoknak a fölött, honnan jöhetett a -farkas a halálfejjel s hol ejthette ki fogai közül a halálfejet. Pedig -hát nem megtörtént valóság, hanem csak költői kép az egész farkas- és -halálfej részlet. Az összeesküvő szolga szemei elé csak a rettegő -lelkiismeret föstötte azt a képet. De azért a jurátusok csak ugy -dévajságból mégis meghatározták a helyet. - -Elvégre feljutottak az omladékokhoz. - -Tátika várán nem sokkal több a pusztulás, mint Sümeg, Somlyó, Csesznek -várain. Tornyának, palotáinak s melléképületeinek sok fala áll még. -Tihanyvárát alig lehet megtalálni. Hegyesd-várát a völgyből épen nem -lehet észrevenni. Essegh-várának csak egyetlen vastag bástyafala áll -még. Kinizsy-vára, Nagy-Vázsonykő villámütés folytán csak az én -ifjukorom óta kezd pusztulni. Csobáncz, Szigliget, Rezivár, Ó-Palota, -Döbrönte teljes pusztulásban. A szétomlás gyorsan történik. Sághvárnak -csak körfalai állanak, Bakony-Ujvárról alig tudjuk, hol büszkélkedett -valaha. Eltünt Fonyód-vára is. Pedig egykor mindezek kővárak voltak s -nem földvárak s nem sárvárak. Ime, a Bakony és Balaton összes várai! A -középkorból eleven várként a Bakonyban nem áll már egyéb, mint Veszprém, -Palota és Devecser. De ezek épületei is alig háromszáz évesek. - -A jurátusok hatalmas betükkel irták fel nevüket a vár falára. Sok száz -név van ott. Egyiket el lehet, másikat el se lehet olvasni már. Zápor, -fagy, vihar, penész és moha rongálja az irások, sőt még a vésések -nyomait is. - -Egykor márvány-emléklap volt a várfal észak felé néző oldalán -megerősitve. Gróf Festetich László, a vár ura, a Georgikon-alapitó fia, -tetette oda. Nagy tisztelője, jóbarátja volt a nagy költőnek. Örömet -akart vele neki csinálni. Az emléklapra aranyos betükkel volt rávésve a -költemény négy sora: - - Tátika mint egy korona, - Föltéve a tetőre, - Büszkén állott s nézett alá - A földre és időre. - -Ezt az emléklapot azonban ismeretlen kezek kiemelték s elorozták. - -Kik tették? Erdőn járók, szegény legények, kanászok, juhászok, -kecskeőrzők, parasztok? - -Egyik se. - -Duhaj, üldözött, szegény ember, bujdosó és paraszt nem mászkál ott, a -hol dolga nincs; nem pazarolja erejét, tüdejét, lélegzetét s pihenő -idejét azért, hogy pusztuló falat lásson s messze tájak szépségein -gyönyörködjék. Mi gyönyörüsége lehetne abból, a miben semmi haszna? - -De még az emlékkőben se találna, ha hazavinné is, se hasznot, se -gyönyörüséget. Elmenne a hire, be is csuknák érte. - -Bizony csak gyüjtők, tájutazók, kapa-kaszakerülők vitték azt el. A hogy -elhordanák a hajdankor remek maradványait. A hogy elhordanák az -egyiptomi szfinxet, ha csőszök nem őriznék. Igy is hiányzik már füle, -orra, ajkának nagy része. A bolond tájutazónak jól esik, ha egy kis -darabot kalapácscsal letörhet belőle. S a hogy elhordanák elvégre -magukat a piramisokat is, ha olyan nagyok nem volnának. - -A kerülők jelentették az ispánnak, ispán a tiszttartónak, tiszttartó a -grófnak, hogy az emléktáblát ellopták. - -A gróf azt gondolta, jutalmat tüz ki annak számára, a ki az emléktáblát -visszahozza vagy a tolvajt följelenti. - -De mi legyen a jutalom? - -Nézzük csak meg a költő műveit. Majd találunk mi abban méltó jutalmat. - -Találtunk is. Hiszen ott a jutalom Somlyó solymáért, melyet a cselszövő -Lucza ellopott. Ez legyen hát itt is a jutalom: - - Szép paripa a nemesnek, - Bornyas tehén parasztnak. - -Kihirdették, kurrentálták, a falvakban kidobolták: nem lett semmi -haszna. Az aranyos betüs szép emlékkőnek se hire, se hamva. - -A gróf várt egy esztendeig. Akkor ugy 1840 táján ujra megcsináltatta az -emlékkövet, de most már hatalmas vasrudakkal erősittette bele a falba. - -Ez se használt. Ezt is ellopták. De ezt már faczér kovácslegény, vagy -kolompáros czigány tehette. A vasrudakat elvitték, az emlékkő néhány -darabja ott maradt a fal tövében. Ezt a csinyt már se nem gyüjtő tette, -se nem tájutazó. - -A mig a jurátusok ott szemlélgetnek, dalolnak, köveket hajigálnak s a -vár méreteit számlálgatják: az alatt kivül is történt valami. - -Onnan napnyugat felől. Stájerország felől zimankó készült. Sürü sötét -felhő kerekedett az ég alján s nagyon is észrevehető gyorsasággal -sietett Tátika felé. De se szél nem fujt, se mennydörgés nem -hallatszott. Hanem a meleg rekkenő volt s a nap tüze perzselt. A -mindenféle legyek, dongók, bőgölyök, bagócsok pedig eszeveszetten -röpködtek keresztül-kasul. Majd kiverték a jurátus urak szemeit. - -Ferenczy Pista körülnéz. - -– Fiuk, talán jó lenne, ha indulnánk! Valami bolond idő készül. - -Dehogy hallgattak rá. Még ki is nevették. Ki hagyná el Tátika vár ormát, -mig a magasból jól meg nem nézi a vidéket. - -Csakugyan csodálatos a látás onnan. De a szemnek utja csak délfelé és -napkelet felé volt tiszta. Délről azonban erdős hegyek szaggatják meg a -messzelátást. De napkelet felé föltárul a Lesencze völgye és az Eger -patak völgye. Itt pedig örök ragyogásával s égi illatával mosolyog a -nézőre a szépség, az arány, a szüntelen változat s a magyar lélek -hagyományainak s képzeletének minden varázsa. Istennek egyetlen -tökéletes szinköre ez. Ott játszanak előtted a természetnek s a -nemzettörténetnek s a magyar népéletnek ünnepi alakjai. Öreg -családapákként Haláp, Szentgyörgy és Badacsony, nyalka legényként a -gulácsi és tóti és hegyesdi csúcsok s csatákjárta hősökként Csobáncz és -Szigliget várai. És a falvak és nyalka tornyaik, a zöld vetések, vidám -patakok, a malmok és sorban álló farendek a völgyeken s a sugárzó szőlők -és nyaralók a hegyek oldalán. Mintha ők nyujtanák, ők tárnák feléd a női -báj minden örömét, vidámságát. - -Azt az élvezetet le nem lehet irni, el se lehet mondani, a mit éreztek a -pozsonyi jurátusok. - -De nyugatról és északnyugatról már közelgetett a zivatar. Ott már köd és -homály kezdett támadni. Sümeg várát és városát s a közeli falvakat még -jól láthatták, de Somlyóig, Ságig, Kemenesaljáig s a nagy magyar nyugati -alföldig már nem tudott eljutni tekintetük. - -Egyszer csak meghallották az ég lassu morgását. Azután megjött a szél, a -záporesők előszele. Kezdetben lassan, azután erősebben, végre zúgva, -üvöltve, sikoltozva az omló falak közt, a tört ajtók és ablakok -nyilásain. - -Dehogy félt a jurátus ott a magasságban, ott a magános rengetegben. -Hanem azért ideje, hogy induljunk, menedékhez jussunk. Az ut mégis csak -ismeretlen. - -Nem mentek vissza Zala-Szántóra. Kerülő lett volna, pedig ma még Sümegre -kell érni, a nagy költőt még ma meg kell látogatni, pedig Sümegig még jó -két óráig eltart az ut. - -A hidegkuti pusztára még szerencsésen leértek, még Bazsit is elérték, de -ott azután nyakukra szakadt a zápor. Nem is zápor, hanem felhőszakadás. -Ugy omlott rájuk a viz a magasból, mint a zuhatag. Nyomban bőrig áztak. -Födél alá nem állhattak. Nem is láttak a zuhanó áradatban épületet. -Bazsiról Sümegig jó öt-hat kilométer. Ezen az uton nincs is se csárda, -se puszta. Ernyőt istenért se hordana magával a jurátus. Németnek való -készség a mindenféle napernyő és esőernyő. Ha volna is, -hetvenhétféleképen kiforditaná, beforditaná s utóbb összetépné a vihar. - -Az ázott ürge nem furcsább alakja a mezőnek, mint a hogy a hét jurátus a -sümegi vendéglőbe beállitott. Ugy folyt ki alóluk a viz, hogy a nagy -ivószoba rögtön tele lett körülöttük özönvizzel. A vendéglős nem győzött -eleget nevetni rajtuk. - -Szobákat nyittattak s elkezdték magukat szárogatni. - -– A czipőt le ne vessétek, fiuk, mert azután föl nem tudjuk huzni soha. -Csak hadd száradjon az a maga emberségéből! - -De már azután, nyájas olvasóm, ne vedd rossz néven, ha megsugom, hogy a -czipőn kivül bizony a jurátus leöltött magáról mindent. Leöltött, -kifacsart s a szobában kiteregetett. Váltóruhájok nem igen volt más, -mint fehérnemü. De az se ért semmit. Hiszen batyujok is ép ugy elázott, -mint a szivacs. - -Istennek jó adománya ilyenkor a fiatalság, a jókedv s a jól szelelő -pipa. Olyan füstöt csináltak maguk körül, hogy a kereket hozzá lehetett -volna támasztani. De igy is kellett. Hiszen czipőjükön kivül nem volt -egyéb ruhájuk, csak a melyet a mindenható szabómester készitett -valamikor Ádám apánk számára. - -De mégis irtak a nagy költőnek, hogy tiszteletére jöttek, meg akarják -látogatni, a mikor szives lesz őket fogadni. Lett aztán bámulás és -nevetés, a mikor nyomban jött a nagy költő huszárja jelenteni, hogy a -tekintetes ur szivesen látja s minden pillanatban várja az urfiakat. -Maga jött volna értük, de épen a szőlőből ballagott hazafelé, a mikor a -kegyetlen zápor utban kapta; – éppen most vesz magára száraz ruhát. - -No most mit csináljunk? - - -V. - -(Látogatás a nagy költőnél, Kisfaludy Sándornál. – A társalgás. – A nagy -ember mindent tud. – Hol szerezte tudását? – Somlyó hegye. – Mit dalol -róla Vörösmarty lantja? – Kik küldtek bort a Szózat költőjének? – Somlyó -szépségeinek nincsen másuk. – Mily gondolat születik a puszta várban?) - -A nagy embernél ázott, tört, zuzott ruhában tisztelgő látogatást tenni -nem illik. De várakoztatni éppen nem szabad. - -Nincs más segitség. Föl kell ölteni az ázott ruhát. Most legalább már -nem csöpög belőle a záporeső. Fölfedezni előtte a balesetet. A nagy -ember okos ember is, jó ember is, szivesen megbocsát. De menni kell -rögtön. - -A nagy költő akkor hetvenkét éves volt. Kopasz homlok, kopasz fej. Haját -még fiatal korában vesztette el a Napoleon elleni háborukban. Csak -tarkóján s halántéka irányában volt meg a haja. Bajusza közepes -nagyságu, álla borotvált, rövid oldalszakálla szürkülő, de még nem -egészen fehér. - -A jurátus ifjak ismerték már arczképét, de jóval öregebbnek találták, -mint a hogy arczképe után gondolták. Hanem állása, beszédje, -fejetartása, mozdulatai férfiasak, katonásak voltak. - -Ezek az ifjak voltak országos tisztelői közt az utolsók, a kik messze -földről jöttek, hogy őt személyesen megláthassák. Két hónap mulva -meghalt. Halálának hire rettenetesen meglepte az ifjakat Pozsonyban. Ők -még sok évet szántak a nagy költőnek. Halála nem is egészen volt -természetes. Sulyos és véletlen betegségi balsors idézte elő. - -Az a szoba, a melyben az ifjakat fogadta, ma is ugy van változatlanul, -mint akkor volt. Ez a szoba az, a hol a padlón a sarkantyus csizmájának -nyomát ma is mutogatják. A hol iróasztalánál ülni szokott harmincz éven -át, ott a sarkantyu mélyedést vágott vagy koptatott a padlódeszkába. - -De hát sarkantyus csizmában járt volna? - -A nagy költő ruhában, viselkedésben mindig előkelő ur volt. - -Hiszen ifjukorát a nemesi testőrségben töltötte. Azután tiszt lett a -hadseregnél, fogoly a francziáknál. Nőtlen ember korában a világ -legünnepeltebb, legszebb művésznője volt a kedvese. Magasrendü és rangu -urnők vették körül szerelmükkel. A mikor megnősült: neje is a -legünnepeltebb asszony volt túl a Dunán. A ragyogó szépségü Szegedy -Róza. Himfy szerelmeinek istennője. Vajjon ily életmódban lehetett-e a -nagy költő más, mint nagyuri, előkelő. Hiszen évekig volt mint József -nádorispán udvari főtisztje és igen kedvelt embere a nádori udvarban is. - -Arczképén, melyet mindenki ismer s mely egykor Döbrentey Gábornál volt, -régi szabásu diszes magyar dolmány van áttört nagy ezüst gombokkal és -gazdag zsinórozással. Állán feszes gallér, nyakán vastagon hajtogatott -fehér selyem nyakkendő. Ehhez feszes magyar nadrág s rojtos és -sarkantyus huszárcsizma. - -Igy szokott menni ünnepre, vármegyegyülésre, udvarhoz, akadémiába. De -rendes mindennapi viselete mégse ez volt. - -De nem is olyan egyszerü, mint például ott a szomszédságában barátjáé, -Deák Ferenczé. Deák sohase öltözött divat szerint; maga csinálta meg -magának az ő egyszerü előkelő divatját. De a nagy költő ép ugy -figyelemmel volt a divat iránt, mint például Deák Antal, a kivel szintén -hosszu barátságban állott. - -Ma is élő öreg barátom, Osváld Dániel, szintén fölkereste a pozsonyi -ifjak előtt egy-két évvel. Gondosan megfigyelte öltözetét, a -hétköznapit. - -Szarvasbőr nadrág, fekete lovagcsizma, kék posztófrakk nagy sárga -gombokkal, fodor az ing elején, fehér vastag selyemkendővel feszesen -bepólyázott nyak, kissé bolyhos kürtő-kalap. - -Franczia és angol divat, tehát világdivat volt ez akkor. Pedig közel -hetven éves volt már akkor a nagy költő. - -A jurátus ifjakat egyszerü fekete házi öltönyben fogadta. A kandalló -mellett ült s ámbár nyár dereka volt s rekkenő hőség: mégis vigan -ropogott a tűz a kandallóban. A nagy költő rest volt átöltözni, a -kandallótűz mellett száritgatta ruháit, őt is épen ugy utban érte a -zápor, mint az ifjakat. Apostol Józsi volt az ifjak szónoka: - -– Édes hazánk nagy fiát és nagy költőjét akartuk személyesen -megtisztelni, hogy visszatérvén szülőföldünkre, elmondhassuk, hogy mi -szemtül-szembe láthattuk Kisfaludy Sándort. Mi is nemesebbé leszünk -ezáltal, becsületünk is nagyobb lesz otthon. - -Ezt mondta a szónok. - -A beszélgetést szórul-szóra, most már hatvankét év multán, nem lehet -leirni. De a nagy költő nagy nyájassággal fogadta az ifjakat, meleg -kézszoritásban részesité valamennyit, leültette őket s elmondta, hogy ő -is ebül elázott a nagy záporban. Jóizün nevetett arra, a mikor az ifjak -felhőszakadásos kalandjukat elmesélték. - -Nevét, vármegyéjét, vármegyéje követjeit mindegyiktől elkérdezte. Az -öregebb követeket mind ismerte. A fiatalok tehetségéről s várható -jövőjéről az ifjak véleményét szivesen hallgatta. Borsod fiatalabb -követe, Szemere Bertalan iránt különösen érdeklődött. Csakugyan -miniszter is lett ebből 1848-ban. - -De ez mind nem lepte meg nagyon a jurátus ifjakat. Hanem meglepte az, -hogy a nagy költő látszólag az ország minden vármegyéjét ismerte. - -Hudoba Soma például zólyomi volt. Vele Szliácsról, Libetbányáról és a -Bory nemes családról beszélgetett. Volt egykor egy Bory nevü barátja. -Bizony Soma ur nem tudott a nagy költő minden kérdésére megfelelni. - -Igy jártak a borsodi jurátusok is, pedig ők már csakugyan tanult és -ügyes ifjak voltak. - -Apostol Józsinak az élet kisebb szerepet adott, mint a mely ifjukori -ábrándjainak s a hozzákötött reményeknek megfelelt volna. Kis termetü -vékony ifju volt, de mohó olvasó, figyelő és ábrándozó, költői és irói -kisérletekben buzgólkodó. Ugy hallom, élemedett korában is ilyen volt, -de különködő embernek tartották. Utóbb ugy élt, dolgozott és halt meg, -mint törvényszéki biró. Hozzáférhetlen, hajlithatlan, szigoru biró volt. - -Tudását nagyon kicsinynek érezte a nagy költő mellett. Pajzánkodtak is e -miatt jurátus társai. - -A nagy költő vele, mint borsodival, Borsod vármegyéről beszélgetett. - -– Lássa, uramöcsém, itt a Balaton s itt van az Örs nemzetségnek annyi -helye, emléke és hagyománya. Alsó-Örs, Felső-Örs, Kis-Örs, Kővágó-Örs s -talán több is. A maga vármegyéjében is ott van Balaton nevü falu s Örs -vezér, Árpád hive, ott is birtokot hasitott ki magának a honfoglaláskor -Kács faluban. Vajjon Örs vezérre emlékeztető helynevek vannak-e ott? - -Dehogy tudta ezt Apostol Józsi. - -Aztán elkérdezősködött Ónodról, utolsó Rákóczi fejedelmünk -országgyüléséről, a hol két labancz követet az egybesereglett rendek -összevágtak. Vajjon megvan-e még a templom, a régi vár? Hol mulattak és -tanácskoztak az uri rendek? Él-e még sok szóbéli hagyomány a dicső -fejedelemről és fővezéréről, Bercsényiről? Van-e emlékkő vagy egyéb -emlékeztetőjel? - -Mind nem tudott erről Palóczy László jurátusa semmit. - -Lükőt és Lakatost is kétségbeejtette a nagy költő az ő nagy tudásával. -Jobban ismerte Torna vármegyét, mint maguk a tornai ifjak. - -Kérdezősködött is, de beszélt is a sziliczei jégbarlangról. Érdeklődött -az iránt, milyen állapotban van a hires régi Sólyomkő vára? Szeretett -volna valamit hallani a Dobozy nemes nemzetségek tagjairól, a kik Torna -vármegye nemesei. Valószinünek tartotta, hogy az a Dobozy, a kinek -hőstettét és halálát megénekelte, ehhez a nemzetséghez tartozott. -Megkérdezte: meddig járták meg a Szád sziklahasadékát? Vannak-e a -hasadéknak tündérregéi, népmeséi, történeti hagyományai? Ismerik-e -ezeket? Gyüjtik-e? - -Bizony nagyot néztek erre Lükő és Lakatos barátaink. Hiszen ők csak -Szád-Előnél jártak, csak a falu diófáit ismerik s a sziklahasadéknak -csak torkolatát látták a malomig, de azon tul már nem hatoltak a sziklák -rengetegébe. Holott maga a nagy költő egykor legalább a Czukorsüvegig -megjárta. - -Talán legrosszabbul járt még Ferenczy Pista barátunk, bérczes Ung -vármegyéből. Tőle azt kérdezte egyebek közt a nagy költő: - -– Látta-e, uramöcsém, a Szcinszki-Kamen tetején a tengerszemet? -Fürdött-e benne? - -Dehogy fürdött, dehogy látta. Sőt még csak hirét se hallotta. Volt utóbb -e miatt kaczagás, de csak az ifjak között. - -Kaczaghattok, jó pozsonyi ifjak. - -Elevenebb honfiérzés alig lüktet a szivekben, mint a tiétek. Nemcsak -daloljátok, de érzitek is azt a szót: Hazádnak rendületlenül!… S mégis -mily csonkán, mily hézagosan ismeritek hazátokat. Pedig szent -buzgósággal most is azért járjátok a világot. De a magas Ungból és -Zólyomból, a szakadékos szép Tornából s a Tiszára dülő Zemplénből és -Borsodból ide kellett jönnötök Sümegre, a Bakonynak napnyugati szélére, -hogy az ősz, öreg hazafitól, a nagy költőtől kelljen meghallanotok: -miként kell ismerni hazátokat. - -De hát a nagy költő honnan ismerte? - -Nemesi testőr volt ő egykor, régen, félszázad előtt, a király udvarában. -Minden vármegyének ott volt nemes ifja. Együtt éltek, együtt laktak, -együtt játszottak és viaskodtak, együtt keseregtek honuk állapotán s -együtt szivták magukba a vigasztalódást a hősi mult dicsőségéből s a -jövendőnek hajnalodó reményéből. Együtt andalgott elméjük azon a -rettentő titkon: vajjon feltámadhat-e még a magyar valaha? Akkor még -Széchenyi porban játszó gyermek volt s Wesselényi, Vörösmarty, Deák, -Kossuth meg se született. A nagy költő már akkor, mint husz-huszonkét -éves ifju, minden üres idejét arra forditotta, hogy nemesi -testőrbajtársaitól elkérdezősködjék s az ország minden hegyét, völgyét, -szirteit és folyóvizeit, minden városát, eleven és puszta várát s népünk -lelkének minden titkos mozgását tőlük megismerje. - -Igy törekedett hazáját megismerni. - -Pedig csak annyi idős volt, mint most ti vagytok, pozsonyi jurátus -barátaink. - -Pedig akkor már katona volt, Európa minden nyelvén beszélt, minden -mivelt nemzet irodalmát ismerte s ama szent érzések és gondolatok már -sarjadoztak lelkében, melyekből fölépitette a magyar ősidőkből meritett -gyönyörü regéit. - -Igaza volt Apostol Józsinak. A hét jurátus sokkal különb, nemesebb, -értékesebb embernek érezte magát, a mikor a nagy költőtől eljött, mint -azelőtt. Valami fény és melegség árad a nagy szellemből mindenkire, ha -közelében lehet. - -Szives barátsággal bocsátotta el a nagy költő az ifjakat. Meghivta őket -somlyai szüretjére. Megköszönték az ifjak, de a somlyai szüretre nem -mentek el. Ha elmennek: ott lehettek volna a nagy költő temetésén. - -Kisfaludy Sándor háza ott van a sümegi vár tövében. A vár nem oly magas, -mint a Tátika, vagy Csobáncz. Csak aféle magasságu, mint a Gellérthegy. -Az ifjak nyomban fölsiettek rá. Onnan még egyszer megnézték a nagy költő -házát és háza táját. - -Fáradalmas napjuk volt az. Nagyot is aludtak utána. Reggelre minden -ruhájuk rendbejött s vidáman indultak utnak Somlyó felé. - -Somlyó! - -A mint a sümegi hegy hajlásából kiértek, már meglátták Somlyót. A -messzeségben ott ült méltóságosan Marczal sikjain. Sötétkék alakja ott -már szemükbe tünt s azután mindig látták, a mig oda nem értek. Le nem -vették szemüket róla. Nem is volt mit nézni körülötte. Balról a Ságtető, -napkeletről a fekete Bakony. De mindegyik távolabb. - -Mit is mond a Szózat költője Somlyóról? - - Rideg Somlyó, térföldi remete, - Reád száll a mezők költészete. - Körülfoly a nap, mint hű szerető, - Osztatlan hévvel téged ölelő. - A távol Marczal szellőt küld feléd, - Hogy illat és fény olvadjon beléd. - Mégis Somlyó, benned nincs érzelem, - Tőid levét hiába szeretem. - Megszégyenitni fösvény kebledet, - Baráti kéz tölté e serleget. - De mit beszélek? Itt a bor! - A hány csepp: éljen annyiszor - A hű barát s a szeretet, - – Rideg Somlyó, isten veled! - -Története van ennek a gyönyörü költeménynek, de a jurátus ifjak akkor -még nem ismerték se a költeményt, se a történetét. A költemény csak -néhány hónap mulva készült az ifjak utjának befejezése után. Nem is -egészen olyan szemmel nézték ők azt a fenséges hegyet, mint a költemény. - -Hogy és hogy se történt: Vörösmarty megundorodott attól a sok rossz -bortól, melyet a pesti kocsmárosok mérnek. S szilaj költői kedvében -Rossz bor czim alatt megénekelte a pesti kocsmák rossz borát. Épen ama -napokban, a mikor a pozsonyi ifjak uton voltak. Ebből a költeményből -kelt szárnyra s lett példaszóvá az a mondás: - - Költődnek, oh hatalmas Hunnia, - Légy-étetőt engedsz-e innia! - -A költeményben megemlékszik Somlyóról és Tokajról is e szavakban: - - Ki láta bort, zöldet, mint drágakő? - És híg aranyt, mely nyakba önthető? - Somlyó, Tokaj, halljátok a panaszt. - Fösvény hegyek! Nekünk nem szürtök azt! - Csapláros, méregkeverő! - Legjobb borodból adj elő. - Czudar biz ez, de ám igyunk, - Hiszen magyar költők vagyunk. - -Vörösmarty ismerte Somlyót s borát is. A somlyait s a tokajit tartotta a -világ legjobb borának. A milyen a drágakő, olyan zöldnek nevezi ezt a -két bort. Valósággal igaza van. A tokaji szomorodni s a somlyai asztali -bor valóban zöldes szinü kissé, mint a világos smaragd. De ezt a két -bort hig aranynak is nevezi. Méltán. A tokaji aszunak s a somlyai -nehezebb bornak aranyszine van. Még pedig magyar s nem franczia -aranyszine. - -Erre a Rossz bor versre nekigerjedt néhány lelkes hazánkfia. - -Micsoda? Hát a Szózat költője csak rossz bort ihassék? A hatalmas Hunnia -az ő nagy költőjét légyétetővel tartsa? A nélkül, hogy ujságokban -fecsegtek volna róla: vidékenkint összebeszéltek lelkes hivei: küldjünk -isteni italt a nagy költőnek. - -Küldtek. - -Eger épen röstelte, hogy hires borát verembe szürik el a nagy költő -elől. Joó János küldött be Pestre jókora hordóval, de a leghiresebb -borból. Tárkányi Béla irt hozzá költeményt. A költemény is jó volt, de -az egri bor mégis jobb volt. - -Ménesről, Arad-Hegyaljáról is küldtek alkalmas mennyiséget. »Borod -sötét, mint a czigányleány!« Azt irja a költő Ménes boráról. Ilyen -czigányleány bort küldtek, a melyben »a sziv édes lángja ég«. Sárossy -Gyula irt hozzá édes, kedélyes költeményt. - -Tokaj el nem maradhatott. Egykori öreg barátom, Szemere Miklós, akkor -még ifju kedvvel és erővel küldött egy hordót Vörösmartynak. A mikor -meglátogattam, kérdésemre mutatott is akkora hordót. Kincset ért. De -sokkal többet ért költeménye, a melylyel a hordót utrabocsátotta. Oláh -Dani czigánykereket hányt örömében, mikor aztán Vörösmartynak a tokaji -borról irt remek sorait elolvasta. Hogy is lehetne zempléni jurátus -előtt a tokaji borral egy nap emlegetni a kerek föld akármelyik borát? - -Érmelléke se maradt el. A három Tisza-fiu, László, Kálmán és Lajos, -akkor még gyermekek, küldték a nagy költőnek az érmelléki hatalmas -izelitőt. Szőnyi Pál irta hozzá a szép kisérő levelet. - -Somlyónak se volt szabad elmaradni. Innen azonban nem a szőlősgazda -küldött, hanem Zádor György, Veszprém vármegye kiváló jelese s -Vörösmartynak zsenge ifjukori s halálig hű barátja. Vörösmarty, Deák, -Zádor egykor sokat voltak együtt s testvérként szerették egymást -mindvégig. Zádor valamikor, mielőtt pápai tanár volt, Kemenesalján -lakott, Somlyó közelében. Itt látogatta őt meg egyszer-kétszer -Vörösmarty s innen ismerte a nagy költő Somlyó hegyét, borát s Marczal -vizének sikjait. - -– Rideg Somlyó, térföldi remete! - -Miért irja ezt Vörösmarty? - -Egyszerü, világos oka van. A remete magánosan él odujában. Se közel, se -távol semmiféle társa. Igy áll a sikság közepén Somlyó. Köröskörül semmi -hegy, semmi domb. A Bakony félkörbe keriti Döbrönte várától a Dobos -rengetegen át Sümegig. De több kilométer távolságban. Ez az óriási -körfal kelet és dél felől őrzi. Északra és napnyugotra a nyugati nagy -magyar Alföld, Veszprém, Vas, Győr, Sopron, Mosony vármegyék rónavidéke, -a Marczal, Rába, Répcze és a Hanság lapályai. Ott áll Somlyó rideg -magánosságban a szabad tér közepén. A napsugár, mint a nagy költő irja, -hű szeretőként öleli körül s szerelmi hevét nem osztja meg más -hegyekkel. A mezők lélegzete, a szabad szél járása akadály nélkül -szálldos körülötte. Valamikor óriási tűzhányó-kitörés lökte föl a -magasságba. Köve, földje, alkata, vállai, bazalt oszlopai ugyanolyanok, -mint Badacsonyé. Magassága is csaknem akkora. Egyetlen földalatti -tűzháboru alkotta mind a kettőt. Koruk is egyenlő. - -Közel hozzá Kemenesalján a Ság-tető, Berzsenyi álmodozásainak kedves -tanyája. Ez is a tüzek földalatti háborgásának alkotmánya. Gyönyörü -alkat ez is. Magánosan áll ez is. Kisebb Somlyónál. Ennek alig -kétharmada. Ilyen alakulás még Haláp, Szentgyörgyhegye, Tihany. De -legfönségesebb Somlyó az ő büszke egyedülvalóságában. - -Remete, de nem rideg. - -A mikor a pozsonyi jurátusok ott jártak: akkor országunk legszebb hegye -volt. Nemcsak alkatánál fogva. Művészi alakja ma is a legszebb. A -legszebb vonalak tökéletes összeolvadásából áll képe. Egyenes és hajlott -vonalak, félkörök s egész kör. Istennek utólérhetlen mérőeszközei -idomitották. - -Hanem akkor még diszitése is legszebb volt. Láttam én a -Balaton-vidéknek, Tokaj-hegyaljának, Méneshegyaljának, Pécsnek, Egernek, -Budának minden szőlőhegyét. Szegény jobbágy volt ez mind Somlyóhoz -képest. Ez a hegy tele volt már akkor hintve nyaralókkal, kápolnákkal, -diszes épületekkel. Nem is igazi uraság volt az Veszprém, Vas, Zala és -Győr vármegyék ben, a kinek itt diszes, tágas épülete, szüreti -mulatságra való tanyája ne lett volna. S minden közeli püspöknek, -vagyonos szerzetnek, apátságnak megvolt itt remek szőleje, gazdag -pinczéje, kényelmes uri hajléka. - -Meg kellett ezt látniok a pozsonyi jurátusoknak. - -Somlyó köröskörül van épitve szőlővel. Minden oldalán hires bor terem. -Leghiresebb, legértékesebb a vásárhelyi oldalon, utána a szőlősi -oldalon, utolsó a dobai oldalon. Savanyu és keserü Somlyónak ez a bora, -de azért erővel és tűzzel teljes. A ki iszsza, el nem kábul tőle, de -szive meg nem lankad s szerelme el nem gyöngül soha. Csodabornak -tartják. Pedig a finom borok közt olyan, mint a finom tészták közt a -tepertős pogácsa. Ha jó: jobb a világ minden tortájánál. - -Rendes utak vezetnek a szőlőkön át köröskörül a kápolnákhoz, a hegyi -forrásokhoz, a bazalt-tornyok alá s fel a fensik tetejére. A jurátusok -mindenhova elmentek. Egész napjukat rászánták reggeltől estvélig. - -Méltán. - -Ma ugyan már Badacsony külső diszitése a Balatonra néző oldalon szebb, -mint Somlyó. De csakis ezen az egy oldalon. Somlyónak nincs hátamöge. -Köves, miveletlen oldalt, erdős, csalitos részeket hiába keresnél -Somlyón. Minden oldala egyaránt diszes és szép és fényes, mint a ragyogó -női termet. - -Látni akarták Somlyó várát. Meg is látták, be is járták. Az a vár -egyenesen Bécs felé néz. Mintha hajdanában egyenesen Bécs ellen -épitették volna. - -A jurátusok után én tiz év mulva jártam meg azt a várat. Még föl tudtam -menni tornyára is. Még tornyának külső párkányán is körben jártam. -Alattam a több mint ezer lábnyi mélység meg nem széditette agyamat. - -De az én ott voltomnak már több mint ötvenkét esztendeje. Ugy mondják -barátaim: azóta nagyon összeomlottak a falak s ma már a tornyot se lehet -megjárni. - -Pedig már a regék nagy költője is bús omladéknak találta ezelőtt száz -esztendővel. - - Pusztán áll, – az enyészetnek - Szomoritó bús jele; - Hajdan büszke nemeseknek, - Most a baglyok lakhelye. - – – – – – – – – – - Szabadon jár s üvölt a szél - Az ablakon keresztül. - – – – – – – – – – - Borzasztó bús, mély csend hallgat - A falak közt mostan ott. - Hol hajdan az úri élet - S öröm mozgott és zajgott. - -Ilyennek találta már száz év előtt a nagy költő Somlyó várát. - -A jurátusok elmerengtek a romok fölött. Még a messzelátás gyönyörüségeit -is köddel vonta be merengésük gyengén bús érzete. - -Mi az, a mi lelkünket eltölti, a mikor a hajdankor büszke alkotmányának -omladékait látjuk? Mi lepi meg szivünket? Szivünket-e vagy agyunkat? -Gondolat-e, vagy érzés-e, képzelet-e, vagy ábránd, vagy álmodozás, a -mely megfogja, megkötözi és gyakran meggyötri szellemünket? - -A nagy költő a bús magyar hazafi szemével nézte a hajdani idők elmulandó -emlékeit. Hajdan dicső volt a magyar, erős és hatalmas. Ma hire sincs -már nagyságának s a világ szemében kicsinyek és szegények vagyunk. Se -szabad hazánk, se független létünk. - -Azt irja a nagy költő Somlyó váráról: - - Ha hogy ide vetemedik – Egy mostani hazafi, - Ki a régi magyarokhoz – Igaz rokon s atyafi: - Hajh, miket kell éreznie – Feldagadó keblébe, - Ha Hunnia, a hajdani – A dicső jut eszébe. - - Hejh barátim! ősidőtől – A magyar, a mostani, - Azoktól, kik itt fent laktak – Be el tudott fajzani. - Be leszállott a magasról – Természete, termete, - Szerencséje, tehetsége – Hire, neve, kellete! - -S vajjon nem igy dalolt-e Kölcsey és Berzsenyi, ujabb korunk e két -költő-óriása? Sőt mennydörgő hangjával gyakran még Vörösmarty is? - -Elandalodtak pillanatonként a jurátus ifjak is. Hiszen Apostol Józsi ott -egy szögletfal omlatag fokán elszavalta a nagy költő borus merengését. S -nem hatná e meg a költészet hatalma s a honfibánat rezgése a fogékony -ifju lelkeket? - -De ők azért másként is nézték a romokat, nemcsak a bús magyar hazafi -szemével. - -Ime, itt volt a lovagterem, a nagy palota, az áldomások és felköszöntők -vidám tanyája. - -Ime, a vár büszke urnőjének virágos szobája és titkokkal teljes -hálófülkéje! - -Ime, ez a benyiló a szüz hajadon illatos fészke, annyi ábránd, annyi -remény, annyi könny és öröm tanubizonysága. - -A multnak is volt keserüsége s a jelenvaló kornak is van öröme. - -Nemcsak holttest a puszta vár, a ki fölött csak keseregnünk lehetne, -hanem eleven tanubizonyság is arról, hogy őseink erősek, dicsők és -hatalmasak voltak, de mi vagyunk utódaik, méltók az apákhoz s talán még -erősebbek. Hiszen nem szül gyáva nyulat Nubia párducza. - -Hogyne jutott volna eszükbe Kölcsey kesergése: - - Hol van a hon, melynek Árpád vére - Győzelemben csorga szent földére? - – – – – – – – – – – - Itt van a hon, ah de nem a régi! - -Eszükbe jutott bizony. De azért máson is járt az ő lelkük. - -Támaszszuk fel tehát ujra a multnak dicsőségét, a hazának erejét és -nagyságát s országunk szabadságát és függetlenségét! - -Ez is eszükbe jutott. - - -VI. - -(A hét magyar ifju gondolata. – Pápa, Szili-Sárkány, Czenk, Kis-Marton. -– A börtönügyi tanulságok Fraknó várában. – Hazatérés. – Az ifjak -története egyénenként.) - -Hét névtelen szegény magyar ifju. Se nagy név, se nagy vagyon, se óriási -tehetség, se mértéktelen nagyravágyás. Történelmi alakká nem is lett egy -se. Se cselekmények, se irott alkotások nem őrzik nevük emlékezetét. Egy -részük törvényhozó lett ugyan, de még ott is közlegénysorban. - -És mégis mennyi erőt látok én e hét ifjuban, mennyi dicsőséget nevükön! - -Érezték, hogy uj ég, uj föld támad fejük fölött és lábuk alatt. - -Érezték, hogy más a honfikötelesség ma, mint volt eddig. Ne csak -merengjünk a multnak dicsőségén, ne csak védelmezzük az eltünt idők -korhadó alkotásait, ne csak átkunk és imádságunk szálljon ellenségeink -ellen, hanem alapitsuk meg a jövendőt, szerezzünk jogot és szabadságot a -népnek, lelkesedést a nemzetnek s szegezzünk fegyvert, éleset és -sulyosat az ellenség ellen. - -Még szellő se mozdult, még sejtelem se támadt: lesz-e valaha még a -magyarnak függetlenségi harcza valamikor? Az a hét ifju még -honfi-ábrándokkal s ifjukori pajzánkodásokkal töltötte ideje nagy -részét, de már ott Somlyó várának omló falai közt hét honvéd volt ő -testben, lélekben. Csak azt nem tudta: mikor kerül rá a sor. - -Majd négy év mulva, jurátus urak! Négy év mulva! - -Hanem addig is: Hazádnak rendületlenül… - -Késő este lett, a mikor a nagy-szőlősi kocsmába értek, hogy -ételüket-italukat elköltsék s nyugalomra térjenek. El is voltak fáradva -kegyetlenül. Reggel tanakodtak: ne ránduljanak-e ki a dömölki -apátsághoz. Ság tetejére, Kemenesaljára? Nem tették. Alig telt volna ki -idejükből. - -Pápára kocsin mentek. Hosszu parasztkocsira fölrakodtak valamennyien. -Két forint és harmincz pengő krajczárt fizettek fuvarpénzül. Ma hat -forint volna ekkora fuvar ára. - -Pápán nem volt mit megnézniök. Csak a nagy és szép templom kötötte le -figyelmüket. Meg a zsidók sokaságán csodálkoztak. A kálvinisták nagy -kollégiuma üresen állott, szünidő volt. A grófot és várkastélyát nem -akarták meglátogatni. Pozsonyból jól tudták, hogy a gróf nagy pecsovics. - -Neki váltottak az ihászi utnak. Czenk felé – Széchenyihez! - -Pápáról megint kocsin mentek. Keresztül a Marczal vizén, keresztül a -Rábán. A rábaközi magyarság meglepte őket. Tagbaszakadt, magas szál -emberek. Öltönyük szine világoskék. A magyarnak mindenütt sötétkék a -viselete, csak itt világoskék, sehol másutt. A legszebb faj ez, a -tudósok szerint, a hajdankor legerősebb, legvitézebb magyarságának, a -bessenyőknek ivadéka. - -A legjobban meglepte a jurátusokat a rábaközi nép nyelve és beszéde. - -Szili-Sárkányban vagy hol végignéztek, végighallgattak valami kocsmai -falusi parasztmulatságot. Sehol se oly gazdag a magyar nyelv, mint itt. -Szólásai, mondásai, példabeszédei, bölcs mondásai, szójátékai, dalai, -pajzán enyelgései végtelenek. A regősök ős szokásai sok faluban ma is -változatlanul állanak fenn. Falusi paraszt költők egész serege sorba -szed s megénekel évenkint minden nagy és kis esetet, a mi a faluban és -környékén történik. A költeményeket egymásnak elszavalják, házról-házra -viszik; – ha megtetszik, sokan maguknak leirják vagy leiratják, a szép -részeket pedig emlékezetükben megőrzik, firól-fira szállitják. Száz meg -száz készül évenkint. Átkok és áldások, köszönések, üdvözlések, -felköszöntések, szóbeli képek és elmésségek, vidám beleszólások ezer -változatban. Csak össze kellene gyüjteni valahára. - -Fölséges mulatságot találtak ebben az ifjak. - -De egyebet aztán Czenken se találtak. Ugy jártak Széchenyivel is, mint -Deákkal. A haza bölcse se volt otthon. A legnagyobb magyart se találták -otthon. - -Sopronban megnéztek minden megnézni valót. - -Kirándultak Kis-Martonba, hogy az Esterházy herczeg fejedelmi lakhelyét -megtekintsék. - -Valami jámbor, ártatlan betegsége volt annak a kornak. Ez a betegség -megvan minden nemzet sok rétegében. Sok higvelejü ember hiu, sőt büszke -arra, hogy milyen gazdag emberei vannak az ő nemzetének. - -Zsidó betegség ez. - -Összejön öt-hat szegény zsidó. Most is éhes s azt se tudja, mit eszik -holnap. De elmélkedik a fölött, mennyi pénze lehet Rotschildnak. Kisütik -nagynehezen. Több pénze van, mint a császárnak. Még a potentátok is -hozzá fordulnak kölcsönpénzért, ha megszorulnak. S a mikor ebben -megállapodtak, akkor arczuk földerül, megvan vigasztalásuk, elfelejtik -éhségüket s holnapra néző aggodalmukat. Mi szegény zsidók se vagyunk hát -utolsó emberek! - -Pedig mit ér a szegény zsidónak, ha Rotschildnak száz milliója van? - -Épen igy büszkélkedett sok magyar az Esterházy herczeggel. Huszonöt nagy -uradalma, ötven vára, száz kastélya, ötvenezer jobbágya, katonái, -huszárjai, granatérosai, ágyui, tüzérei! - -Huh, mekkora nemzeti kincs ez! - -Egy millió forintot vesz be évenkint gyapjujából. - -Csak juhászkutyája több van, mint a hires Sutherland herczegnek juha. -Fogadott rá s megnyerte fogadását. - -Tamási vadaskertjében gulyaszámra legelnek a szarvasok, őzek, dámvadak. - -Bécsi képtára gazdagabb, mint valamennyi császári főherczegé. - -Lovainak szerszáma arany, patkója ezüst s minden mentéje uradalmat ér. - -Valljátok csak meg, jurátus barátaink, hogy ti is megszédültetek kissé e -hiábavaló nemzeti hiuságtól s azért mentetek Kis-Martonba. - -S ezért mentetek Fraknó várába is. - -De itt azután már tanulmányra, komoly elmélkedésre is nyilt alkalom. Itt -már egy darab középkort is láthattak szinről-szinre. - -Látták is, meg is nézték. - -Esterházy herczegnek vérjoga volt saját népei fölött. Birói hatalmának -intézményét uriszéknek nevezte az alkotmány. Itt itélt elevenek és -holtak fölött, szabadság, vagyon, becsület és élet fölött. Igaz, hogy az -uriszéken ott volt a vármegye táblabirája is, fiskusa is, törvényes -bizonysága is, de azért ez a biróság mégis csak a herczeg birósága volt, -a herczeg nevében itélt s a herczeg fizette a biróságot s az itélőbirák -a herczeg tisztjei voltak. - -Fraknó várában volt az uraság tömlöcze. A hosszabb fogságra itélteket -oda hordták össze. Ott volt tele velük minden pincze, minden odu, minden -fali fülke. Ott éltek a rabok félkenyéren, ott gubbasztottak, -kezük-lábuk bilincsben, vasban; ott feküdték meg időszakonkint a derest. - -Az ország művelt emberei akkor vitatkoztak legtöbbet a büntető -törvényen, a fogházrendszeren, s a mindenféle büntetések nemein és -természetén. Vajjon miért büntessünk? Azért-e, hogy boszut álljunk? -Azért-e, hogy megjavitsuk a gonosztevőt? Vagy azért, hogy a -gonosztevőktől egyszer-mindenkorra megmentsük a köztársaságot? -Eltöröljük-e vagy fenntartsuk a halálos büntetést? - -Apostol Józsi és Hudoba Soma különös élénkséggel tárgyalták ezeket a -kérdéseket. - -Nohát itt vannak a rabok. Nézzük meg őket, beszéljünk velük, faggassuk -ki őket is. Hát ők melyik elméletet tartják legjobbnak? - -A várkapitány szivesen megmutogatott a pozsonyi ifjaknak mindent. A -kincstárt, a ritkaságok tárát s minden gyüjteményt. A rabokat is. - -Volt bizony ott elég lókötő, verekedő, gyilkos, kóbor czigány, tolvaj, -vásári orv. Még egy zsidó is volt Nagy-Martonból. Az ifjak -tiszteletreméltó bizalommal kérdezősködtek náluk a különböző büntetési -elméletek értéke felől. - -Dehogy értettek a gézengúzok semmi okos szót. Sőt még nevetett is -egyik-másik. Hogy ugy megbecsülik őket! Abban azonban mindnyájan -egyetértettek, hogy a legjobb büntetési elmélet az lenne, ha egyszer -életükben már jóllakhatnának. Olyan éhesek: bőgőnek nézik az eget. - -Bizonyos, hogy ebben az egyben a raboknak van igazuk. Minden büntető -elmélet közt mégis csak az az első, hogy a rabokat vagy lássák el -étellel, vagy ereszszék szabadon, de éhen el ne pusztuljanak. - -Azt is megsugták a pozsonyi ifjaknak, miként nyujthatnának segitséget. - -A bástya magas. A börtönablakokat kivül nem őrzi senki. A raboknak van -kötelük, kosaruk. A kosarakat köteleken leeresztik s a tekintetes urfiak -jó szivük szerint rakjanak bele annyi élelmet, a mennyit akarnak. - -Igy történt. - -Az ifjak összevettek annyi kenyeret, paprikás szalonnát, tepertőt, -sóspereczet, a mennyit tudtak. A rabok felhuzták magukhoz és csaptak -olyan lakodalmat, hogy még ma is áldják érte a jurátus urakat. Ha ugyan -élnek s időközben meg nem haltak. - -– – – Most már mi is befejezhetjük elbeszélésünket. Fraknó várából az -ifjak egyenesen Pozsony felé irányozták utjokat. Az országgyülési szünet -is letelt, pontosan ott kellett lenniök. - -Országgyülés végével haza széledtek. Kiki a maga vármegyéjébe. Soha se -jöttek többé össze. Együtt egyszerre soha se látták többé egymást. - -Vajjon mi lett velük? Mit határozott fölöttük az ég? - -Lakatos Miklós még él. Talán közelebb a kilenczvenedik életévhez, mint a -nyolczvanadikhoz. Még Pozsonyban, az országgyülés alatt megkapta az -ügyvédi oklevelet. Azután honvéd lett. Életét, vérét hazájáért. Szivébe -gyökerezett a Hazádnak rendületlenül… Bujdosott, viaskodott az élettel, -dolgozott becsülettel. Utóbb, mint képviselő, a függetlenségi eszméket -képviselte. De igazán és komolyan. Isten tartson még sokáig, öreg -barátom! Ha olvasod soraimat, tégy tanubizonyságot soraim igazságáról. - -Apostol Józsefről már elmondtam röviden élete történetét. Különködő -egyéniség, de szilárd és lelkes hazafi volt utolsó leheletéig. Vagy -huszonöt év előtt aludt el örökre. - -Orbán Miklós volt köztük a legszebb ifju, a legdaliásabb alak. Minden -ismerősének sok jó és büszke reménysége sugárzott alakja körül. De az -élet kegyetlen volt hozzá. Korán elhalt s a hogy értesültem, talán a -nagy évet, 1848-at, se érte meg. Porait régen fölszivta már az édes -anyaföld, a melyet annyira szeretett. - -Oláh Dániel tisztes férfikorra jutott. Ő is kivette becsületes részét a -nagy év hősi harczaiból. Azután ügyvéd lett és gazda. Virágzó nagy -szőlőket mivelt s hatalmas tokaji borokat termesztett bényei szőlejében. -Mindig kemény magyar maradt s jókedvü, vidám lélek. De régen elköltözött -ő is. - -Hudoba Somának is tökéletes az élettörténete. A nagy év nemes és nehéz -munkát rótt az ő vállaira is. A függetlenségi harcz után nehéz rabságra -hurczolta a katonai önkény, a miért hadi pénztárosként szolgálta -nemzetét. A mikor kiszabadult: elköltözött Zólyomból. Áttelepedett -Rima-Szombatba s ott nagy pénzintézetnek lett előkelő tisztviselője. -Hivatalban, vagyonszerzésben, családi és társas életben példás férfiu. -Talán tizenöt-tizenhat év előtt halt meg. - -Hát Lükő Gézáról mit szóljak. Nemes, jó barátom volt s naponkint együtt -voltam vele sok esztendőn keresztül. A mikor az országgyülésen -vármegyéje egyik kerületét képviselte, mint a legelszántabb -függetlenségi férfiu. - -Elmondom róla utolsó találkozásunk történetét. - -Közel husz év előtt az a hir járta be a világot, hogy Oroszországgal -háboruba keveredünk. Lükő Géza akkor már nem volt képviselő, de egy -napon fölkeresett lakásomon. - -Ugyanaz az alak, mint régebben, de kissé előrehajolva. Szürkülő bajusz, -szürkülő szakál, csontos fekete arcz, tüzesen égő szemek. - -– Valamit gondoltam, barátom, hozzád jövök segitségért, jó tanácsért. -Nézd csak, kezeim nagyon reszketnek. Egyéb bajom nincs, erősnek érzem -magam, de irni már nem tudok s enni is nehezen. Mondd meg csak, barátom, -miként lehetne e reszketésből kigyógyulni? - -Mutatta kezét, karját. Bizony az nagyon reszketett. Megnéztem arczát, -termetét. Jól elmult már akkor hatvan éves. Pajzánkodtam. - -– Hát azután, mit akarsz te, Géza bátyám, a kezeddel, ha egyszer -kigyógyitjuk a reszketésből? - -– Tudod, az oroszszal 1849-ben még nem számoltunk el egészen. Nekem még -volna vele egy kis számadásom. Azt hallom, most háborunk lesz vele. -Szeretnék beállani önkéntesnek. De ily reszkető karral nem vesznek be. -Pedig még tudnék valamit használni. Ha egyebet nem: utjába állanék egy -golyónak. Ne menjen neki bolond észszel jóravaló fiatalnak! - -Néztem az öreget. Csatatéren akar meghalni. Egy köny szüremkedett -szemembe. Megöleltem. Ne lássa azt a hitvány könyet! - -Óh, öreg barátom! De más korban nőttél te fel, mint a mai fiatalság! - - - - -KI ÁD TÖBBET ÉRTE? - -(Kisfaludy Sándornak se gyermeke, se végrendelete nem maradt. – A -leltári összeirás. – Nemzetsége. – Könyvtára. – Ruházata. – A -kótya-vetye.) - -Nem vidámsággerjesztő szó ez: ki ád többet érte? A mint hallja az ember, -mindjárt kótyavetyére gondol. Igy hivták hajdan az árverést. Szegény -embernek ökrét, tehenét, borját, malaczát szokták igy elharácsolni meg -nem fizetett adó és adósság miatt. - -Bizony a nagy költő ingó-bingó jószága is kótyavetyére jutott. - -Kisfaludy Sándor 1844-ik évi október 28-án halt meg. Idős ember volt -már, 72 éves, de erős ember. Élhetett volna talán még sok évig, de ugy -látszik, bizott erejében s nem igen vigyázott magára. - -Az országgyülési ifjak beszélték nekem, a kik halála előtt két hónappal -hódoló tiszteletére járultak eléje, a következő esetet. Ők is bőrig -áztak, mint az ürge, a mikor Tátika várából jövet Sümegre értek. De a -nagy költő is bőrig ázott, a mig sümegi szőlejéből lakására ért. Orvul -zudult rá utközben a kegyetlen zápor, ernyője nem volt, nem is szokott -lenni, sebes záporeső hamar csuffá teszi az embert. Az ifjak száraz -ruhát öltöttek, ugy mentek hozzá, de a nagy költő nem öltözött át. Ugy -fogadta őket vizesen. Csak annyit tett, hogy a kandallóban nagy tüzet -gyujtatott, leült a kandalló elé s ott szárogatta föl magát. - -Meghalt. Érvényes végrendelete alig maradt, vagy legalább is nem tudok -róla. De örököse sok maradt. - -Neki ugyan gyereke se Szegedy Rózától, se második nejétől nem maradt, -hanem volt hét testvérje. Ezek közül Kisfaludy Boldizsár, a kezdő költő -már rég meghalt fiatalon. Kisfaludy Károly, a nagy költő is meghalt már -1830-ban. Egyiknek se volt maradéka. Teréz és Anna hugai s Dániel öcscse -is számitáson kivül maradt, de Mihály és János öcscsének épen kilencz -gyereke s vagy harmincz unokája. Milyen áldás lenne az, ha minden igaz -magyar család ily szapora tudna lenni! Egyszer még meghóditanók a -világot! - -A nagy költő halálakor a legközelebbi rokonok közül kis unokahuga, Rózsa -volt közel. Mihály öcscsének fia volt Móricz, a vitéz honvédezredes. Az -ő gyermekei közt van Kisfaludy Rózsa. Nem gondolom, hogy ő lett volna. -Hiszen akkor talán még meg se születhetett. De jelenvaló rokonként ez a -név szerepel. - -Nemes ember után nem volt szokás, nem is volt törvényrendelte szükség -hagyatéki leltárt, vagyon-összeirást késziteni. Az örökösökön kivül -kinek mi köze ahhoz, mije maradt az elhunytnak. Nemesi birtok nem -fizetett akkor se adót, se százalékot, se semmiféle illetéket. Mindezt -az osztrák rendszer sózta ránk. - -A nagy költő pedig nemes ember volt a legjavából. Nemzetsége ép oly régi -és dicsőséges, mint magáé Árpádé. Az ő dédőse Előd volt, Álmos vezérünk -vezértársa. Ennek fia Szabolcs volt, Árpád apánk vezértársa. Ennek -unokája Csák vezér volt, a kitől származott egyenes ágon a nagy költő. -Nincs ebben semmi kétség. - -A nagy költő valóságos nemesi neve igy hangzott: Csák nemzetségből -származó Kisfaludi, Döbrentei és Himeskeöi Kisfaludy Sándor. Birt is -itt-ott még holmi birtokfoszlányokat a legősibb vagyonból is. Noha éppen -ezer esztendő viharzott már el a család fölött. S igazán viharzott. - -Nem kellett volna hát leltárt késziteni. Azonban a rokonok távol voltak, -részben kiskoruak is voltak, a nagy költő uriháza gazdátlan maradt, -elfüstölgött volna az örökség erre-amarra. Bogyay Lajos volt a járásbeli -főszolgabiró, bölcs észszel és atyafiságos jóindulattal azt tanácsolta: -irják össze az ingó-bingóságot. - -Össze is irták. Az irásnak, a melybe mindent beleszoritottak, ez a neve: -Feljegyzése Néhai Tekintetes Kisfaludy Sándor táblabiró ur elhunyta után -hátrahagyott javaknak. - -Oh hivatalos ész! Ha egyébként nem tudnánk, ki volt az a Kisfaludy -Sándor, bizony ebből nem tudnánk meg egyebet, csak azt, hogy holmi -szürke tekintetes ur volt. Még csak azt se, hogy a Magyar Akadémiának -rendes tagja volt. A miben egyébiránt teljes életében soha se volt semmi -gyönyörüsége. - -Nem is tudott akkor még a hivatalos ész semmit arról, mi a költő s mije -volt Kisfaludy Sándor a magyar nemzetnek. Akkor még Arany, Tompa a -világon se volt; akkor még Jókai, Petőfi, a két óriás, a porban -futkározott, noha már mind a kettő emelgette szárnyát. Akkor még -Vörösmarty volt az egyetlen nagy költő, a ki élt és Kisfaludy Károly, a -ki már régen meghalt. Hogy tudta volna azt Sümeg városának iródiákja, mi -volt ez a Kisfaludy Sándor? - -Fölirtak mindent az Első szobában. Ez volt a nagy költő hálószobája. -Egyuttal pipázó szoba is, ha sok volt a férfivendég. Ebből nyilt az -irószoba. Ebben készült a nagy költő sok remekműve. Itt van kikopva az -iróasztal alatt a deszkapadló. A költő sarkantyus csizmája koptatta ki. -Itt volt a könyvtár is. - -A könyvtárról ezt jegyzi föl az iródiák: Szinte egy falalmáriomban több -összeirandó könyvek. - -Soha se irta össze ezeket senki. Több ezer darab könyv és jegyzék. Ezek -közt Szegedy Róza napijegyzetei s a nagy költő gazdasági följegyzései. -Becses korjellemző apróságok. Hányódtak-vetődtek több mint harmincz -esztendeig. Elvégre Darnay Kálmán barátom a maga örökké kutató szemeivel -fölfedezte, megszerezte s a Nemzeti Muzeumnak adományozta. Most hát -nemzeti kincs. - -Azután fölirták az Előszobát. Ez választja el a régi öröklött házat -attól a két első szobától, a melyet már a nagy költő toldott hozzá. - -Ebből nyilt balra az Ebédlő még abban a szép rendben és ékességben, a -melyben a dicső asszony, Szegedy Róza hagyta tizenkét év előtt. Ez nagy -szoba volt. - -Innen mentek Szegedy Róza szobájába. A melyet legjobban szeretett. Ez -volt hálószobája is. Itt végezte reggel és este áhitatos imáit. Itt -feküdt az utolsó betegségében s itt adta vissza az égnek tiszta, nemes -lelkét. - -De mindezt azokból a hivatalos irásokból élő ember nem sejtheti. Csak az -a lim-lom van felirva, a mit ott találtak. Egy ágy, egy másik ágy, husz -vánkos, egy rossz köpönyeg, szájmosó, kávés findzsa, matracz stb. - -Azután sorba jön a Cselédszoba, Konyha, Másik cselédszoba, Tyukház, -Lóistálló, Félszer, Tehénistálló, Padlás, Életes ház, Major alatti -pincze, Granárium, Góré, Méhes ház, Szérü, Gyümölcsöskert. - -Nincs fölirva a sümegi, somlyai és badacsonyi szőlők, pinczék és -borházak fölszerelése. - -A mikor a sümegi borház János püspök birtokába került: ott találták a -nagy költőnek egy botját és zsebbeli kalamárisát. A püspök ugy rendelte, -a két tárgyat ott hagyják mozdulatlanul. Ha jön kegyeletes utazó a nagy -költő nyomdokait keresni: ott találja kézi szereit. Ezeket én is láttam. - -Az a zsebbeli kalamáris is kiment már a divatból. Nagyon régen nem -láttam már sehol. Esztergályos munka. Három darabból állt. Mindegyik -fatok. Az alsóban a porzótartó. A középsőben a tintásüveg. Harmadik -darab a födele. A három darabot csavarosan erősitettük egymásra. Jól -záródtak s akkor egy darab volt a három. Külső zsebben hordtuk -kényelmesen. - -Mindez kótyavetyére került. Irásba is vették. Az irás igy szólt: Néhai -Tekintetes Kisfaludy Sándor Táblabiró ur elhunytával hátrahagyott ingó -javaknak kótyavetye utján történt eladásáról szóló jegyzék. - -Az árverésen ott volt Bogyay Lajos főszolgabiró. Sok tárgyat vett. -Egyebek közt a nagy költő frakkjait ő vette meg. Akkor nagy divatban -volt a frakkviselés. - -A nagy költő is szerette ezt a furcsa ruhát. Fülöp József rég elhunyt s -Osváld Dániel most is élő öreg barátaimtól tudom. Osváld Dániel 1842-ben -hétköznapon tisztelgett nála. Sárga gombos kék frakkban, szarvasbőr -nadrágban, bolyhos kürtőkalapban volt a nagy költő fodros inggel. -Valóságos franczia udvarbeli alak. Ugy hallottam, a komor Deák Antal is -szerette hordani ezt a viseletet. Öcscse, Deák Ferencz, sohase öltötte -magára. - -Ott volt a kótyavetyén a rokonok közül a nagy költő unokaöcscse s egyik -örököse, Kisfaludy Móricz, már akkor táblabiró. Ő is sok mindent -összevett, mint legtöbbet igérő. Ott volt Eitner Sándor egykori barátom -és képviselőtársam, mint legényember. Ő is vásárolt, inkább kegyeletből. -Ott volt a vármegyémből Kun József, később alispán. Tisztességből ment -oda. Kegyelet hajtotta a nagy halott iránt. - -Hanem hát kegyelet ide, kegyelet oda: az a kérdés: - -– Ki ád többet érte? - -A város dobosa üti a dobot. Hivatalos buzgósággal üti. Napszám jár érte. -Mikor kezébe adják a váltóforintot, azt mondja: - -– Pedig egy konyhabeli almáriomot jobb szerettem volna! - -– No csak rajta! - -Meg is vette rögtön a konyhabeli almáriomot. - -Az udvarra van kihordva minden szerdék. Mindent meg lehet látni, mindent -jól megnézni. Mit ér? Megéri-e a hurczolkodást? Nem esik-e szét az -utban? Az ember hiába ne adja ki pénzét. - -Kis elkeritett árnyékos kert van az udvaron. Szép tamariszkfák, buja -orgonabokrok. A dicső asszonynak hajdan kedvenczei. Alattuk van pihenő -helye, édes hüsselője. Kőből faragott diszes szék. November vége felé -jár az idő. Hüvös napok, fagyos éjszakák. Bágyadtak már a tamariszkok -is, az orgonák is. De azért bámulja a sürgő-forgó népesség. Kint az -utczán ácsorgók, szájtátók sokasága. És talicskák és talyigák és -egylovas és szamaras kocsik, hogy a megvett ingó-bingót elszállitsák. - -– Ki ád többet érte? - -Meg-megperdül a dob, szinte sérti a fület. De sirók, panaszkodók, -sorsüldözöttek, átkozódó alakok, kárvallottak nincsenek. Kihalt a két -dicső hitvestárs s nem maradt utánuk senki, Szegedy Róza tizenkét éve -álmodik már a sümegi temetőben. Sirján, sirkövén ott tartja éber szemét -Csobáncz vára, Tátika vára. Annyi ábrándnak, annyi meleg érzésnek, annyi -édes búsongásnak ragyogó fészkei egykor. – De ott fekszik már közelében -a nagy költő is. Sirdombja még kopár, de Szegedy Rózáét már fű benőtte, -virág koszoruzza. - -És örökké koszoruzza mind a kettőt a hálás nemzet élő kegyelete. - -Hajh, de az a dobszó. S az a: - -– Ki ád többet érte? - -A nemzet nagyjainak apró-cseprő dolgát még se volna szabad kótyavetyére -bocsátani. - - - - -NAGY MIKLÓSRÓL. - -(Mikor ismerkedtem meg vele? – Alakja és jelleme. – Miként gondolkodott -a sajtóról? – Gondossága a szerkesztésben. – Miként lettem iróvá az ő -buzditására.) - -Egész emberöltő óta ismertem, szerettem és becsültem. Jó és bizalmas -barátság állt fenn közöttünk. Nem minden dolgába avatott be, mert -lelkének határtalan gyöngédségével azt gondolta, terhemre volna. Sokszor -észrevettem s e miatt sokszor pajzánkodtam vele. De legnagyobb és -legkényesebb titkait, ugy hiszem, mégis közölte vélem. Csak a legutolsót -nem és a legszomorúbbat. A mely őt rábirta a halálra. - -Boldogult Lajos testvéröcsém tudósnak készült, nemzeti -irodalomtörténetünk búvárának. Nagy tehetséggel és csodálatos -buzgósággal fogott a nehéz munkához már tizenhétéves korában. Nagy -emberek figyelmét vonta magára már akkor, a mikor még tanuló volt. -Kolozsvárott Szabó Károly és Sámi László, Debreczenben Révész Imre, -Pesten báró Eötvös József. Nagy Miklós lapjába, a régi jó Vasárnapi -Ujságba már 1869-ben irogatni kezdett s 1870-ben már rendes, névtelen s -minden zajtól irtózó munkatársa lett. Ha Pestre jöttem, fölkerestem -öcsémet. Itt és ekkor, 1870-ben ismerkedtem meg Nagy Miklóssal. Olyan -lélek volt ő is, a milyennek az én öcsém indult. Szeplő nélkül való, -remek és tökéletes. Összeillettek. - -Ezóta tart barátságunk. Öcsém csakhamar meghalt. De én Nagy Miklóst, -valahányszor Pestre jöttem, soha el nem mulasztottam volna meglátogatni. -Rettenetesen hatott rám halálának s halála módjának hire. Mindent -elhittem volna a világon, csak ezt nem. Hiszen még egy hónap előtt is -nagy terveket szőttünk-fontunk. Öcsém irott művei s levelezései -szanaszét vannak s megérdemlenék az összegyüjtést. Nagy Miklós ugy -érezte ezt, mint én. Biztattuk egymást a munkára. Abban állapodtunk meg -egy hónap előtt, hogy a mint én a nyaralásból hazatérek s ő iratainak -rendezését befejezi: nyomban munkához látunk együtt, összefogva, buzgón. - -S ime elbucsúzott az élettől s én már csak sirját látogathatom meg. - -Jól termett alak volt, közepesnél valamivel magasabb termet, minden izma -telt, egészséges alaku és nagyságu fej, szelid tekintet. Se arczát, se -ruházatát nem szoktatta a piperés gondozáshoz, de azért nem hanyagolta -el egyiket se. Külseje békés, jóizü nyárspolgárhoz, kisvárosi tisztes -tanácsbelihez vagy középiskolai tanárhoz hasonlitott. Nyolcz-tiz év óta -termete az elhizásra mutatott hajlandóságot. - -Mindez azonban külsőség és esetleg. Előhaladt életkorban mindemellett -lehet az embernek szivbaja, nehéz lélekzése, tüdőtágulása s a lélekzés -szerveiben idült hurutja. Neki talán mindez megvolt, élemedett kora s -szivbaja mindenesetre. Sőt ugy vettem észre, szivbajának is voltak már -mellékes járulékai. De még ez is mind csak külsőség. A lélek és a jellem -a mellett ép és tökéletes maradhat. S nála ép és tökéletes maradt. - -Lélek és jellem! - -Azt gondolhatná az ember, hogy a lelket és jellemet könnyü részletesen -ismertetni. Könnyü akkor, ha a végzet nagy események, nagy szenvedélyek -s alkudni nem tudó nagy és konok akaratnyilvánulások közt hányja-veti az -embert, mint hajót tengeren a vihar. Vihar által hányatott hajónak ezer -meg ezer részletből álló gazdag története van s az irónak, mikor e -történetet lerajzolja, könnyü remekelni. - -De mit csináljon a szélcsenddel? A mikor szellő se mozdul, viz se -mozdul, sima és fényes a viz háta, rendben és szabály szerint folyik a -hajón minden, a napkelte és napnyugta, delelés és éjfél nem ismer -változást s örökké ugyanaz? - -Nagy Miklós élete ilyen volt negyven esztendő óta, ifjúkora óta. Vihar -nem zaklatta, változást nem látott, dúskálódástól és nélkülözéstől ment -volt egyaránt s minden napjának minden szaka ugyanazt a munkát, ugyanazt -a szelid gondot, ugyanazt a kötelességet, ugyanazt a pihenést és -élvezetet nyújtotta neki. Még egészségi állapotának ingadozásait is alig -lehetett észrevenni. S inkább mi vettük észre, barátai, mint ő maga. -Gyöngélkedése nem egyszer volt, őrizte is az ágyat gyakran több napon -át, de azért szerkesztő munkáját óráról-órára csak ugy végezte, mint -máskor. - -Az életpálya megválasztása, a vagyonszerzés, a házasság, a -gyermeknevelés, a gyermekeknek okos szárnyukra-bocsátása a műveltség és -szokás mai állapotában, mind nagy dolog. Vagy egyik, vagy másik -zavarokat csinál az életben, néha elmulókat, néha nagyokat és -állandókat. Nagy Miklósnál mindez simán, gyöngéden, zaj nélkül történt. -A bölcs ember és jó ember okosságával, mérsékletével s szerény, de nemes -sikerével. Elkerülte az élet minden szerencsétlenségét lelkének -jóságával s meggondolt, szelid tapintatával s minthogy merész -koczkázatra nem adta fejét, elkerülték őt a sebző szerencsétlenségek is. - -Hirlapszerkesztő lett. Nemes vezére, Pákh Albert, hamar kidőlt mellőle, -de ő vezére minden nagy és kiváló szerkesztői erényét örökölte. S -nagyobb lett, mint nagy vezére. - -Deák nagy eszméje volt az övé is, sőt azon a nagy eszmén, ha szabad ezt -mondani, még javitott is. - -Deák azt mondta: - -– A sajtónak csak egy törvényének kell lennie; a törvény ez: hazudni nem -szabad. - -Nagy Miklós az ő egész életének gondos munkájával igy alakitotta Deák -mondását: - -– Igaz legyen mindaz, a mit a sajtó közöl. - -Lelkiismerete mindvégig nyugodt volt, hogy ő ezt a törvényt tudva és -akarva soha nem sértette. Sőt határtalan szerénysége daczára e kérdésben -határozott önérzet is sarjadzott lelkén. Az évtizedek nagy során át -ismételve mondta nekem: - -– Az én lapomnak oly kérdésekre nézve, melyek a magyar nemzeti műveltség -történetéhez tartoznak, megczáfolhatatlan hitelességü adatforrásnak kell -lenni minden időre. - -Azzá is lett, a mennyiben élő nemzedék idején emberi erővel s tökéletes -lelkiismerettel az adatok igazságához el lehet jutni. - -Minő gondossággal dolgozott, saját eseteimből mondok el példát. - -Az Osztrák-Magyar Monarchia számára a főszerkesztő, Jókai Mór irt -czikket a Balatonról. Nagy Miklós elhozta hozzám, jó e a czikk? - -A czikk most is megvan, most is nálam van. Jókai a nagyvilág legelső -regényirója, de bizony a czikk nem volt jó. Népies olvasmánynak jó lett -volna, de magas szinvonalu ismeretterjesztő s több nyelvü folyóiratba -épen nem volt jó. - -Megkért: irjak én. - -Irtam. - -Czikkemben egyebek közt elmondtam véleményemet arról, miként képződtek -egykor a Kenese körüli magas és függőleges partok. - -A mi czikkemben földrajzi dolog volt, azt elvitte s megmutatta a -Földrajzi Társaságnál valakinek: – nincs-e benne valami hiba? A mi pedig -történelmi dolog volt: az iránt megkérdezte Pauler Gyulát. - -Ezek nem találtak hibát. - -De a mi czikkemben földtani dolog volt: arra nézve kérdést intézett -jeles tudósunkhoz, Lóczy Lajoshoz. Ő földtan-tudós is, Balaton-kutató -is, ő már csak jobban tudja, mint én. - -Visszajön hozzám s azt mondja, Lóczynak más véleménye van a kenesei -partok földtani képződéséről, igazitanám hát ki a czikket. - -Gondolkoztam. Ujra meggondoltam a dolgot. - -– Nem igazitom ki, Miklós, szentül hiszem, nekem van igazam. - -Nagy szerényen azt kérdi: - -– Geológus vagy te? - -– Az öregapám se volt. Mi csak annyit tudunk a geológiából, a mennyit -szőlőforgatásnál, keverő szántásnál, kukoriczakapálásnál, kútásásnál -látunk. - -Mókáztam vele, de ő nem hagyta abba a dolgot. - -– Tedd meg hát a kérésemre, jőjj velem Lóczyhoz, fejtsétek meg a -véleménykülönbség okát. - -Szivesen. - -Akkor ismerkedtem meg jeles tudósunkkal. Gyüjteményei körében fogadott, -sok becses és érdekes tudnivalót közölt velem, a partok képződésének -kérdését is megvitattuk, de egyetértésre nem jutottunk. - -Nagy Miklós végighallgatta kedélyes vitánkat. - -– No, Miklós, most már választhatsz az én nézetem és Lóczyé közt. - -Az enyémet választotta. - -Ime, ily gondos és lelkiismeretes volt a szerkesztésben. Hiszen akármit -irtam volna: az én irói nevem lett volna a felelős, nem ő. De azért -három hetet eltöltött abban, hogy földrajzi, történeti és földtani -bizonyosságot szerezzen magának. Pedig mindössze is kis kérdésekről volt -szó. - -Voltaképen ő tett engem iróvá is. - -Gyulai Pállal többször találkoztunk nála. Ahányszor találkoztunk: -mindannyiszor évődtünk egymással. Nagyon szeretem az ő tüskés, de gazdag -és nemes szellemét s óvakodó, de igazi magyarságát. Irodalmunk -történetének alakjai közt társát nem ismerem. - -Egyszer azt mondja egyik szavával Gyulai Pál: - -– Szélbali ember jó magyar iró még nem volt. Szélbali ember igazi iró -nem lehet. - -Nevettem, de ellene mondtam. Legénykedésből azt feleltem: - -– Tegyünk le Nagy Miklós kezére száz aranyat s irjunk beszélyt -versenyből. Én leülök nyomban itt egy asztal mellé s három óra alatt -megirom a magam munkáját, önnek pedig, Gyulai Pál ur, adok három heti -időt; vagy ön, vagy bármelyik nem szélbali iró irja meg ez alatt a maga -munkáját. Nagy Miklós legyen a döntő biró s a melyik elveszti a -fogadást: annak száz aranya legyen az Irói Segélyegyleté. - -A fogadás nem jött ugyan létre, de én azért nyomban asztalhoz ültem s -megirtam azt a beszélyt, melynek a czime: »Mikor a Megváltó született«. -A beszély Nagy Miklós lapjában jelent meg s azóta száz uj vidéki lap és -naptár közölte. - -Nem volt nekem akkor még komoly elszánásom arra, hogy iró legyek, csak -Gyulai Pál kötődéseire akartam felelni és csak arra nézve akartam -kisérletet tenni, vajjon hát csakugyan tudnék-e irni, ha épen rászánnám -magam? - -De ettől kezdve Nagy Miklós nem hagyott békében. Irjak, irjak: örökké -sürgetett. Fölkeresett lakásomon, kávéházban, vendéglőben, a nappalnak -és éjszakának minden óráján: csak irjak. Édes, szelid, szerény modora -sohase tette unalmassá sürgetéseit. Lehetetlen volt neki ellentállanom. -Sürgetéseinek nyomatékául erdélyi pojnik és batul almával, tordai -pogácsával s egy-egy üveg nemes erdélyi borral is kedveskedett. E -dolgokat azelőtt bizony én nem ismertem. - -Nagy ritkán csakugyan irtam neki még regényt is. A mit irtam, -gyüjteményes munkáim köteteiben vannak. S utóbb valósággal megkedveltem -az irást. - -Panaszkodott gyakran, neki még sohase volt pihenése, sohase volt -nyaralása, sohase hagyhatta el lapját, szerkesztőségi műhelyét, egy -napra se. - -– Jól van, Miklós, segitünk a bajon. Te elhurczolsz engem Tordára, -Kolozsvárra, megmutatod a tordai hasadékot s megtanitasz, miként kell -késziteni a kolozsvári káposztát és tordai pogácsát s hol terem a pojnik -és batul? Igy is lesz pihenőd. Azután én elviszlek téged túl a Dunára s -megmutatom a Balatont. Elviszszük Gyulai Pált, Salamon Ferenczet, Szász -Károlyt, Szilágyi Sándort is, erdélyi barátainkat, lássanak világot -valahára ők is. Igy is lesz pihenőd. - -Erdélyi utunk és pihenőnk sohase jött létre, de a Balaton körül -csakugyan utaztunk, ugy, a hogy megállapodtunk. Szász Károly elmaradt, -helyette Szentirmay József lett a társunk. - -Épen most van harminczkét éve a balatoni útnak. Harminczkét év előtt -épen Badacsony ormán tartottunk szemlét szép országunk fölött azon a -napon, a melyen most Nagy Miklós tőlünk örökre elbucsúzott. - -Most veszem észre, Gyulai Pál urral csak ketten vagyunk már életben az -utazók közül. Eljár az idő. - -A balatoni utazásról irt művem első két kötetében ismertettem Gyulai -Pált, Salamon Ferenczet. A harmadik kötetben irni akarok Szilágyi -Sándorról és Nagy Miklósról. Ez a kötet, ha isten is ugy akarja, még ez -évben megjelenik. - -Egy-két hét előtt emlitettem ezt utoljára Nagy Miklósnak. - -– Köszönöm; tudom, hogy szeretettel irsz rólam, de mégis arra kérlek, ne -vidáman irj rólam, mint Gyulairól és Salamonról. Ők nagy emberek, -elbirják, de rólam azt gondolhatná az olvasó, nem vagyok elég komoly -ember. - -Félig szót fogadok elhunyt nemes barátomnak. Vidáman irok róla, de -búsvidáman. - - - - -HAZAFELÉ. - - -I. - -(Ki ér nekünk többet: Goethe-e vagy Kisfaludy Sándor? – Hol bucsuzott el -Berzsenyi Kemenesaljától? – A követválasztási falragasz. – A Héviz -története. – A két nagy pap. – Az akadémikus Nagy János. – Miért nem -választott akadémiai tagot soha?) - -Gazdag reggeli étkezés János püspök székespalotájában; – előre hajtottak -a kocsisok s megindultunk Keszthely felé. El lehet gondolni, vidám -irodalmi szóváltással telt az idő a reggeli alatt is ott, a hol -Kisfaludy Sándor született, élt, alkotott, meghalt s a hol a társaságban -és a társalgásban Gyulai Pál ur volt a vezető. - -Társalgás közben azt mondtam: Kisfaludy Sándor nekünk magyaroknak, mint -költőnk, több és nagyobb s nemzetünk életének történetében nagyobb -munkás, mint Goethe a német nemzetnél. Okom erre az volt: Goethe készen -talált maga előtt nemzetet, mely a szépműtani irodalomban jártas volt s -azért lelkesült, Kisfaludy pedig nem talált, neki ilyet teremteni -kellett s ő ilyet valósággal teremtett. - -No hiszen, izzó parazsat gyüjtöttem ezzel ártatlan fejemre. Gyulai Pál -ur azóta minden alkalmas alkalommal rám bizonyitja, hogy én Kisfaludy -Sándort nagyobb költőnek tartom Goethenél s kétségtelen diadallal veri -szét az én harczoló érveim egész vitéz hadseregét. Sehogy se akar -köztünk tisztázódni az az állapot, hogy voltaképen más-más malomban -őrlünk. - -Gyönyörü juliusi nap volt, délelőtti tiz óra, az út jó, a lovak és -kocsik jók és kényelmesek, én Salamon Ferenczczel kerültem egy kocsiba. -Édesen él ez az út emlékezetemben. - -Nagy-Somlyó hegye, Veszprém ékessége nem látszik Sümegre. A sümegi és -rendeki hegy van a kilátás utjában. A rendeki faluig kell mennünk, hogy -Nagy-Somlyót megláthassuk a távolban. - -De Ságtető jól látszik a keszthelyi útra. Bazsi közelében van az a pont, -a honnan az utról, ha délfelé tartunk, utoljára látható. Itt állt meg -Berzsenyi is, mikor vasvármegyei kemenesaljai fészkéből végkép -elköltözött niklai – somogyvármegyei – tanyájára. A régi fészek Ság -alján fekszik. Ság tetejéről, a ki ismerős a helyzettel, a távolból is -rátalál szemeivel az ősi Berzsenyi-kúriára s annak hatalmas lombú -kertjére. A nagy költő, mint játszó gyermek s mint ábrándozó ifju, -naponkint látta Ság hegyének gyönyörü sziklaalkatát, a mint a sikon -magasba emelkedik. Nem is lehet másként, érzékeny, nemes lelke -megállásra birta az utolsó tekintetnél, hosszan elnézte még egyszer s -talán utoljára, gyermekkorának mindennapi édes játszótársát s könnyei -kicsordultak a bucsuzás fájdalmának sulya alatt. Ebből az érzésből -fakadt egyik legszebb költeménye, a »Bucsuzás Kemenesaljától«. Igy -kezdődik: - - Messze sötétedik már a Ság teteje, - Ezentul elrejti a Bakony erdeje - Szülőföldem, képedet. - -Én is megállitottam itt kocsimat, erdélyi barátaimat figyelmeztettem e -pontra, a mint Gyulai Pál urat már Badacsony tetején is figyelmeztettem -ugyanerre s valamennyien meggyőződtünk, hogy a távolban sötétlő Ságra -vetett utolsó tekintet egészen igazolja a gyönyörü költemény valóságát. - -Kis földrajzi hiba mégis van a költeményben. A sümeg-keszthelyi út -választja el a Bakonyt a Vindornya-vidék erdős halmaitól s nem a Bakony -rejti el ezentul előlünk a Ságot, hanem ama vidék halmai. Az a vidék -Zala völgyéig terjed s Kehidára és Csányra néz, Deák Ferencz és Csányi -László egykori nemesi udvarára. - -Itt már nem mókázott Gyulai Pál ur se. - -Már jó messziről láttuk Tátika várát. A nagy költő által megénekelt s -fölszentelt tájék ez. - - Tátika, mint egy korona, - Föltéve a tetőre, - Büszkén állott s nézett alá, - A földre és időre. - -De büszkén nézett le ránk is, a mint ott Szántó körül ügettek lovaink. -Gyulai Pál ur is, Szilágyi Sándor is, nyomban tudták idézni ezt a négy -sor verset. A magyar nemesi regéknek, Himfy szerelmének édes hangu -költőjét, ugy vettem észre, tovább olvasgatták Erdélyben, mint nálunk; -Vörösmarty és Petőfi itt előbb kiszoritották, mint ott. Még a mult -század hetvenes éveiben is találkoztam művelt urnőkkel s egész -családokkal Erdélyben, a kiknek legkedvesebb magyar költőjük Kisfaludy -volt. Salamon Ferencz, Gyulai Pál és Szilágyi Sándor diákkorában még -sokkal kedvesebb olvasmány lehetett. - -Tátikát megmászni nem volt se időnk, se különös kedvünk. Magas is a hegy -és meredek, elvett volna tőlünk jó három órát. De Salamon Ferencz -fürkészve vizsgálta s tőlem is kérdezte, hol állott hajdan az a -Rozália-kápolna s az a fehér kereszt, a melyek mellett fejezi be bús -regéjét a költő. Én bizony nem tudtam megmutatni ezek helyét, 1854-ben -magam se találtam meg biztosan. Gondos nyomozás bizonyára rávezetne. - -Hanem Szántó falvában nemes haragra gerjedt Salamon Ferencz forróvérü -barátom. Mosolyognom kellett rajta és sokáig adomáztam esetéről. - -Épen követválasztás ideje volt az 1875–78-iki országgyülésre. A -keszthelyi kerület a jeles irót és publiczistát, dr. Falk Miksát jelölte -s pártjának vörös papiru falragaszaival be volt teritve Szántón csaknem -minden szép fehérre meszelt parasztház. Öreg fekete betük a papiron: -»Éljen dr. Falk Miksa szeretett követünk.« - -Megpillantja ezt Salamon Ferencz s apró fekete szeme nagyot villámlik. -Tele vagyunk középkori nemesi, hősi dolgok hagyományaival, lelkünk a -multon mereng s annak fájdalmain és elmult dicsőségén, a középkor büszke -vára fejünk fölött, körülöttünk a zordon Bakony rengett s ime, ott -előttünk mégis a pesti Szerecsen-utcza falragasz-irodalma. - -Jeges zuhatag a merengő lélekre. - -A magyar nép ugy se ismerte, ugy se szerette a falra ragasztott -irodalmat. Erkölcsi oktatást nem is kellett ellene az iskolában -gyakorolnia. Pajkos kezek szénnel, krétával itt-amott ugyan néha-néha -fára, falakra fölirtak valami bolondságot, de ez ellen elég volt iskolás -kis gyerekkoromban 1848 előtt ez az egyszerü arany szabály: - - Ne firkálj házak falára, - Sem kerités oldalára. - -Ezt meg kellett tanulnunk s meg kellett tartanunk. A falragasz ellen nem -kellett intés, ezt a bolondságot még az a kor nem ismerte. - -Salamon Ferencz meglátja, dühbe jön, fejét fölkapja, jobbkeze hüvelyk és -középső ujjával nagyot csettent s káromkodik egyet, a mi pedig nem is -volt szokása. - -– No nézzétek! Gaz világ! Az ember már nem is menekülhet tőle! Mintha a -hortobágyi puszta kútágasára volna fölragasztva dr. Handler Mór -hirdetése a nemi betegségek ellen. - -Hát bizony igy vagyunk már. - -Innen csakhamar elértük Rezivár hegyének alját, de itt le is tértünk az -országutról, hogy jobbra kanyarodva benézzünk Hévizre s meglássuk az -akkor kezdődő, de már hires gyógyitó erejü fürdőt. - -Emlitettem valahol, láttam én azt már 1854-ben a páhoki magaslatról, le -is ballagtam hozzá, meg is fürödtem meleg vizében, de az a tó akkor még -nem volt fölfedezve. A környék falvai ismerték csodálatos hatását, a -csonkák, bénák, sinylődők ünnepnaponként el is jártak oda fürödni, noha -nem annyira a tóban fürödtek, mint a belőle kiszakadó folyóban, de az -orvos urak, a fizikusok, kémikusok és természettudósok még akkor bizony -nem vették észre, a paraszt nép, nyájőrző ember beszédjére pedig nem -adtak semmit. Legalább régóta nem adtak, 1795 óta. - -A tizennyolczadik század végén legalább volt ember, nem egy, hanem kettő -is, a ki fölfedezte a viz csodatévő hatását. Az egyik maga volt a -birtokos földesur, a nagy Festetich György gróf. Ő minden birtokát, -minden dülőjét, erdejének minden pagonyát jól ismerte, Ügyelt mindenre, -jól megfigyelt mindent s észrevette a Héviz tavát is, a melyet szegény -emberek, csonkák, bénák, nyavalyások legalább ünnepnapokon fölkeresnek, -hogy nyomoruságukat enyhitsék általa. A Hévizből jókora széles patak -fakad. A hol a patak kiárad belőle, ott a patak szélessége öt-hat méter. -Néha ünnepnaponkint sok ember seregelt össze a szomszédos közeli -falvakból és városokból kocsival, lóval s lehidalták, lelegeltették a -gyönyörü rétet, kaszálót a tó és patak partjain. Hogy legyen valami rend -és kárpótlás, az okos és nemes gróf a patak tövéhez fabódét, ugynevezett -czédulaházat, egyszerü deszkaalkotmányt épittetett, a hol a népek a -fürdődijat befizették, naponkint és fejenkint két krajczárt. - -A másik, a ki a vizet fölfedezte, orvos ember volt s egy kis könyvet is -irt róla. A könyvecske czime: »Boldog Zalavármegye! Keszthelyi -Hév-vizedről méltán neveztetel igy attól, a ki ezen rendeket (most ugy -mondanák: sorokat) irta dicséretedre.« D. B. J. Anno 1795. Az iró, mint -kipuhatolták, Dr. Babótsay József. Leirja a viz melegét és alkatát az -akkori földtan és vegytudomány állása szerint. Minő kezdetleges dolgok -voltak akkor még ezek a tudományok. Három melegfürdőt ismert akkor csak -Magyarországon. A budait, a szlavóniai daruvárit és a horvát topliczait. -Ezekkel összehasonlitja s ezeknél jobbnak tartja. A pöstyénit s a többi -magyar hévizet nem emliti. - -Én 1854-ben oly alakban láttam a Hévizet-nyárfáival és avult kis -fabódéjával, a milyenné 1795-ben tették. Meg is fürödtem benne utazó -pajtásommal, de egyetlen élő lényt se láttunk, a ki tőlünk a két -krajczár fürdődijat kérte vagy elfogadta volna. - -A fő sétaut a tó nyugoti partján akkor is megvolt már, mint most s -erdélyi barátainkkal végigmentünk rajta, hogy mindent lássunk. -Visszatérőben találkozunk két hatalmas jó alakkal. Szemközt jön felénk -együtt mind a kettő. - -Két nagy fej, kövér és borotvált, a tetején mind a kettőnek fényes, -bolyhas selyemszőrü fekete kalap, az arcz egyenlően kövér, egészséges és -mosolygó. Egyenlően széles vállak, domboru mellek s önérzetes kerek -hasak. Magyar ruha, magyar nadrág, magyar csizmák, de a sarkantyu mégis -hiányzik róluk. - -Husz lépésről jól láttuk, hogy mind a kettő magyar pap, de igazi. Ha ők -nem magyar papok: akkor nincs többé magyar pap a világon. - -Gyulai Pál ur ismerte mind a kettőt, de ugy vettem észre: Salamon és -Szilágyi is, sőt még Szentirmay barátom is. Én egy lépéssel hátrább -álltam, mikor összeértünk; – ugy is illett egyéb okokon kivül azért is, -mert én voltam a legfiatalabb. De azért Gyulai Pál ur sietett a két -papot nekem is bemutatni. - -– Szabó Imre szombathelyi püspök! És Nagy János szombathelyi kanonok és -az Akadémia legrégibb tagja. - -Hahó, Gyulai Pál ur! A Domine Illustrissime és Reverendissime püspököt -én régebbről és jobban ismerem, vármegyém fia és egykori követe; -1861-ben, a mikor Pápán megválasztották, korteskedtem is ellene, de -hiába. Ő szentelte be Deák Antal koporsóját, mikor meghalt s eljön az -idő, mikor én irok róla. - -Csak mellékesen jegyzem meg, el is jött. Könyveim »Magyar alakok« czimü -kötetében irtam róla. - -Hanem hogy Nagy János nevü akadémikus is van a világon, ezt csakugyan -nem tudtam. De hát ez csak az én hibám. Nagy szerencse ért azzal, hogy -megtudtam. Az Akadémiát, ezt a jó, régi magyar nemzeti intézetet ugy -magunk közt sokszor keményen birálgatom, ugy hiszem, van is rá sok jó -okom, de van is e miatt az akadémikusokkal sok vitám és sok versengésem, -le is győznek a vitában engem rendesen, de azután, a mikor szemükre -hányom legrégibb és legtekintélyesebb kartársukat, Nagy Jánost: derekuk -meghajlik s elhallgatnak előttem nyomban. Bűnös voltukat érzik azonnal. -Pedig hát ez a Nagy János nevü akadémikus igen szeretetreméltó, derék és -kedves ember volt, a mint majd később őszintén bevallom. Most arról -szóljunk előbb, mikor és miért lett ő akadémikus s mit dolgozott ő, mint -akadémikus. - -Irt 1832-ben gyerekeknek való magyar nyelvtant, de nem magyar nyelven, -hanem latin nyelven. A mikor már Vörösmarty is nagy költőnk volt, a -Kisfaludy-társaság összegyüjtötte nyelvünk, költészetünk, magyarságunk -istenadta nagy munkásait, a mikor már a legvastagabb fejü főiskolák is -magyar nyelvre rendezkedtek be: ő mindezt félretaszitva, a latin nyelven -akarta tovább is nyuzni a magyar nyelvtudományt. - -Könyvének czime: Grammatica lingvae hungaricae cum parallelismo inter -aramaeam, hebraeam, arabicam et hungaricam ducto. Magyarul körülbelül -azt jelentené: a magyar nyelv tudománya összehasonlitva az araméus, -hebréus és arabus nyelvekkel. - -Irtóztató ötlet. Hires Horváth István ábrándos tévelygéseiből magasra -nőtt bolondság. Mi közünk nekünk azokhoz a napkeleti vad népekhez? -Sohase volt a magyar nemzetségnek semmiféle őse se zsidó, se arabus, se -araméus. - -De azért a tisztes akadémia 1833-ban tudós tagjává választotta. - -A tisztes Akadémia a választásnál nem ledérkedett, hanem a szabályokhoz -tartotta magát, a mennyire tőle tellett. Nem igazgató tagnak, nem is -rendes tagnak választotta, hanem levelező-tagnak, pedig akkora erővel és -elszántsággal megválaszthatta volna akárminek. Hiszen a magyar nyelv -mívelésére s a tudományoknak és szépművészeteknek magyar nyelven -fejlesztésére alakult az a nemzeti intézet s ime, mégis a latin, arab és -arami nyelv míveléseért lett tisztelendő Nagy János uram akadémikus. - -No, de a mulasztást lehetett pótolni. Pótolta is a tisztes Akadémia. -Csakhamar megválasztotta vidéki rendes tagnak, azután fizetéses rendes -tagnak s adott neki, mig tudott, négyszáz forintot pengő pénzben, vagyis -ezer forintot váltóczédulában, mostani pénzünk szerint valami -nyolczszáznegyven koronát – évenként. Ha időközben mást nem gondol s el -nem törli a fizetéseket, vagy ötven esztendőn keresztül fizetett volna, -mint a köles. - -Nagy János vidám és nemes lélek volt, magam is igazán megszerettem -hévizi rövid időzésünk alatt. Hatalmas hangja, jóizü adomái; – ha -kaczagott, minden madár felröppent a hévizi nyárfákról és jegenyékről. -Professzor, plébános, utóbb kanonok, mélyen érezte, hogy háláját le kell -rónia az Akadémia iránt s tovább is kell mívelnie a tudományokat. -Belekezdett hát ezelőtt mintegy hetven évvel uj nagy munkába s meg is -irt egy szótárt, a melynek ez a czime: - -»Hierolexicon polymethicum latino-hungaricum.« - -A munkát nem láttam, nem szólhatok róla. De Szily Kálmánon kivül olyan -emberrel se találkoztam az életben, a ki látta vagy olvasta vagy okult -volna belőle. De a munka megjelent diszes nyomdai kiadásban s azt kell -hinnem, hogy az Akadémia könyvtárában meg is van s századok mulva majd -valaki föl is fedezi, mint az egyiptomi hieroglifeket. Nem is vagyok -kiváncsi a munkára, czime legalább nem jót sejtet. - -De hát mind nem baj ez. Száz meg száz akadémikusnak tudományos munkálata -jutott és jut arra a sorsra, a melyre Nagy János uram Hierolexicona -jutott. Az akadémiai munkák legnagyobb része nem azért iródik, hogy -azokat valaki elolvassa, vagy a nemzet megismerje. Isten mentsen attól, -hogy a nemzet az akadémia és egyetem tudósainak munkáiból ismerje meg a -tudományt és saját édes magyar nyelvét. Hová jutnánk akkor! - -Azonban nem dévajul, hanem egész komolysággal mondom, hogy Nagy János -azért derék, érdemes tagja volt az Akadémiának. Érdemesebb, mint a tagok -fölös része. Megmondom felfogásom okát is, hogy egyetértsen velem minden -igaz, józan elme. - -Nagy János több mint negyven esztendeig járt az akadémiai ülésekre. A -tagválasztó gyülésekről el nem maradt volna soha. Az isteni gondviselés -jó erővel, egészséggel áldotta meg és hosszu élettel, nincs az a hurut, -nátha vagy egyéb undok nyavalya a világon, a mely őt kötelessége -teljesitésében meggátolhatta volna. Tekintélyes papos alkata, nagy feje -s vidám, jó, nemes arcza mindig ott ragyogott a szemüveges, -komolyságszinlő, mozgékony és kifogyhatatlan beszédességü tudósok -között. - -De a hagyomány ugy szól, hogy akárkit hoztak akadémiai tagul a -választásnál ajánlatba s akárki volt az ajánló, lehetett az a -nádorispán, vagy Deák Ferencz vagy épen Gyulai Pál ur: ő soha nem -szavazott senkire. 1833-tól kezdve közel ötven éven át az ő szavazatával -nem lett akadémiai tag senki. - -Ezt tartom én az ő nagy érdemének. Ezért tartom én őt egyik legderekabb -egykori akadémikusunknak. - -Elhatározásának egyenesen megmondta az okát. - -– Engem megválasztottak tudós társasági tagnak, pedig akkor se voltam rá -méltó, azóta se vagyok. Ezt jól tudom, magamat jól ismerem. Hogy -válaszszak én hát a nemzet tudósává olyan embert, a kit sehogy se -ismerek? Hogy legyen az én előttem érdemesebb, mint önönmagam, holott -arról bizonyos vagyok, hogy én nem vagyok rá érdemes? - -Adomát is hozott fel például, igazolásul. - -– Személyesen – ugymond – nem ismerjük a tagul ajánlott tudós férfiut, -hanem csak könyve után. Mai napság azonban nagyon nehéz a könyvről -megtudni, ki irta? Az irta-e, a kinek a neve rajta van vagy az csak -idegen könyvekből böngészte, lopkodta, tákolta össze? Az ismeretlen -tudósokkal is ugy vagyunk, mint az ismeretlen asszonyokkal. Egykor -férjes asszony jött hozzám, mint papjához, irnok-ember felesége s -keserves panaszokban tört ki férje ellen, férje kegyetlenül bánik vele, -hivassam a magam szine elé, dorgáljam meg s tegyek igazságot. – -Fellobbantam s nyomban hivatom a férjet, az irnok-embert. Megjelenik s -én nagy lelki buzgósággal rája rontok, figyelmeztetem azokra a -törvényekre, istennek és a világnak törvényeire, a melyek megszabják az -asszony és a feleség iránt mindig szorosan megtartandó kötelességeket s -nagy fölhevülésemben jól összeszidom s leszedek róla minden -keresztvizet, elnevezem gorombának, kegyetlennek, pogányszivünek s -megintem, hogy ezentul szeliden és szeretettel bánjék hitestársával. – -Az irnok-ember szó nélkül türi a prédikácziót, ámbár arczán valami -töredelmes megbánást nem vettem észre. A mikor elvégeztem mondókámat, -azt feleli: - -– Türelemmel meghallgattam a főtisztelendő urat, de tessék nekem egy -kérdést megengedni. - -– No csak rajta! - -– Lakott már a főtisztelendő ur egy födél alatt az én feleségemmel? - -– Azt még nem cselekedtem. - -– No nem is kivánom, de aztán ne is tessék ám én rám olyan hirtelen -megneheztelni. Házsártos asszonynyal békén lenni nem olyan könnyü ám, -mint a misemondás. Ismerni kell az asszonyt! - -– A goromba irnok-ember – igy folytatá Nagy János uram, – e szóval -távozott el tőlem. Sokat gondolkodtam szavain. Nagy igazság van azokban. -Ugy jöttem rá lassankint, hogy a tudósnak igazi érdemét se könnyebb -fölismerni, mint az asszonyok természetét. - -– Nem szavazok senkire. - -Nagyon kellemes idő volt az, a melyet a két művelt, nemes gondolkozásu, -vidám természetü főpap társaságában töltöttünk. Jó emberek, igaz magyar -szivek. Meg is igértették velünk: Szombathelyen fölkeressük, -meglátogatjuk őket. De más alkalommal. - -Sokat beszéltem erdélyi barátaimnak Győrről, Pápáról, Veszprémről, a -Bakony hirneves részeiről. Pannonhalma, Zircz, Bakony-Bél, Nagy-Somlyó -hegye mind megérdemli az erdélyi ember látogatását. Ugy sincs erdélyi -ember, a ki ezt az utat megtette volna. Elhatároztuk, hogy ezt az utat -együtt megteszszük s következő évben s ugyanakkor Szombathelyre is -kirándulunk. - -Hejh-hajh! Harminczkét éve mult az elhatározásnak. Hova lettünk azóta! -Legelőször kidőlt közülünk Szentirmay József. Azután az éles elméjü -Salamon Ferencz s az örökké jókedvü Szilágyi Sándor. Legutóbb a mindig -töprengő Nagy Miklós, a gondos, lelkiismeretes lapszerkesztők példaképe, -a milyen nem lesz már több soha. De elmult időközben a két jeles főpap -is, csak sirjuk fogadhatna bennünket, ha ellátogatnánk hozzájuk. S ki -látogatna el? Gyulai Pál urral csak ketten ődöngünk már a Balaton körül -utazó társaságból. - - -II. - -(Az iszap. – Az iszapfürdő világcsalás. – Mi az iszap? – Nagy hátrányai. -– Szendrey hagyománya Szegedy Rózáról. – Balatonra magyar!) - -Jól megnéztük azt a Hévizet; vizét is, iszapját is, tavának alakját is, -terjedelmét is. Kevés lehet ilyen a föld kerekségén. - -Iszap! - -E szó fölött ugyancsak hangos társalgásba keveredtünk. De nem ugy, mint -orvosok, betegek, vegyészek, földtantudósok vagy bármiféle szakértők. De -nem is ugy, mint nyavalyások, fürdővállalkozók vagy vendéglősök. Hanem -ugy, mint ép szem és józan ész, a mely ritka természeti tüneményre -botlik s azt megfigyeli, a hogy tudja. - -A Héviznek iszapja van. Az iszap a tó fenekén nyugszik, fölszinre soha -nem jő, lehet a rétege egy lábnyi, két lábnyi mély, néhol talán -vékonyabb, másutt talán vastagabb. A ki fürdik: benne tipródik. A kinek -tetszik s termete elég magas hozzá: lefurhatja magát az iszapba térdig -is, mélyebbre is. - -Azt mondják: ez az iszap sok betegség ellen használ. Különös iszap is -ez. Mintha lencsehéj alaku és nagyságu pikkelyekből állana. Szentül -hiszem, használ annyit, a mennyit maga a tó vize. Sőt azt is szentül -hiszem, hogy nem ártalmas s addig nem is lesz ártalmas, mig az eddigi -módon természetesen használják s nem pénzért mérik a betegeknek. - -Azt állitottam s ma is erősen állok mellette, hogy a polgárisult világ -gyalázatosabb csalást nem ismer és soha meg nem honositott, mint az -iszapfürdővel való gyógyitást. Undokabb és veszélyesebb ez minden -másféle csalásnál s jobban zsarolják vele az embereket, mint a -szépitőszerekkel, hajnövesztő kenőcsökkel, hamis kártyával, -lófuttatással s egyéb hitvány kuruzslással. Az orvosi tudománynyal jó és -rosszhiszemüleg sok szédelgést követnek el, de e gyakorlati -tudományágnak soha le nem mosható szégyene marad, hogy volt idő, a mikor -ennek művelői eltürték, hogy aljas nyerészkedési vágyból a -fürdővállalatok iszappal is zsarolják és bolonditsák a legérzékenyebb -közönséget, a betegeket. - -Nem hiszem, hogy magyar elmének furfangja szülte. Efféle aljasságra -kezdeményezőleg a magyar lélek nem lenne képes. - -Én Franzensbadon, Csehországnak eléggé hirneves fürdőtelepén vizsgáltam -meg először. Hidegvérrel és közönyösen. Akármit eredményez -gondolkozásomban a figyelés: nem lehetett belőle se hasznom, se károm. -Még tudományos érdeklődésemet se keltette föl. - -A fürdőtelep közvetlen közelében üde, zöld rétek és legelők vannak. -Gazda szemével jól láttam, hogy a rétek, legelők füve tetemes részben -savanyu fű, a talaj hát fenéktalaj, vizes, mocsaras természetü, lehet -benne egyéb sók közt ugynevezett sziksó vagy széksó is. Napszámos -emberek ásóval és talicskával dolgoznak a réten. - -Mit csinálnak? - -Fölássák a talaj felső rétegét vagy negyven centiméter mélyen, a füves -részt levágják róla, a vizes, csepegős, fekete, büdös alsóbb réteget -talicskába rakják s viszik be a fürdőintézet épületébe. - -Mi lesz ebből ott? - -Fürdő. Iszapfürdő. Kádba rakják, meleg vizzel föleresztik s a beteget a -kádba beletanácsolják. A szegény beteg gyógyulást remél, képzelődik s -belefekszik a kádba, a mely földdel, iszappal, ganéjjal és ganéjlével s -irtózatos bűzü ezerféle állati és növényi rothadó anyaggal van tele. - -Ez az iszapfürdő. Akkor, mikor megfigyeltem, egy forint és husz krajczár -volt külön ára; – most már, ugy hallom, öt-hat korona. - -Most már iszap is többféle van. A legtöbb olyan, a milyent én -Csehországban figyeltem meg. Van azonban másféle is. Hoznak már más -világrészből is. Legalább ugy mondják: hoznak. Természetesen annál -nagyobb az ára. - -A szegény beteg, kivált az asszonyféle, undorodik a dögleletes fürdőtől, -de a mikor kiszáll s azt az utálatos mocskot meleg vizzel leöntözik -róla, fehér bőrét ragyogóbbnak látja s konokul hiszi, hogy ime, a -jótékony hatás már mutatkozik. - -Ha az a szegény beteg, kivált az az ideges asszonyféle látná, tudná, -miként készül s miből áll az az iszapfürdő – inkább a koporsóba feküdnék -pihenni, mint abba a fürdőbe lubiczkolni. Pedig akkor még Pasteur se -végezte be összes fölfedezését, nálunk még Darwin nyomozásai se váltak -az általános tudás közkincsévé s a baczillusok tatárseregének hadi -utjait se fedezték még föl a tudósok annyira, mint most. - -Azon a csehországi fürdőtelepen marhák legelésztek az iszaptermő réten. -A marha tiszta állat, mikor legel, de tisztátalanul hagyja maga alatt a -gyepet. Nem is sejti az a jámbor tehén és borju, hogy az ő nyomait és -hulladékait az iszapvágók csakhamar fölszedik s illatos gyógyitó -fürdővizi folyadékká alakitják át – természetesen busás pénzért. Akad -bolond, a ki megfizeti a busás pénzt. De hát ez még semmi. - -Azon a réten tavaszonkint, nyarankint millió meg millió kisebb-nagyobb -rovar, féreg, bogár él, ki szárnyas, ki szárnyatlan. Egyik röpköd, másik -ugrál, valamennyi csuszó-mászó. S ha csak élne, de párosul, tojik, -szaporit is, apró tojásaival tele rakja a fűszálak tövét s magának a -talajnak is a felső rétegét. Szerencse, hogy az ég madarai igen sok -rovart emésztenek. De itt vannak a tücsök-család százféle rokonai. -Potrohos nagyobb állatocskák. A mint szerelmük kora lejár s az anya -elvégzi tojásainak lerakását: elhullanak mind. Holttestüket nem hordja -el senki. Holttestük nem szárad ki a harmatos, vizenyős réten, a buja fű -árnyékában, hanem rothadásnak, penészedésnek indul. Nem oly meleg és -száraz ám ott a talaj és a levegő, mint Egyiptom sivatagján s a -Balatonnak veszprémi és zalai hegyes, köves partjain. Nem üres mumia -készül ám ott, hanem büzös és ártalmas rothadék a természetnek ama -milliárd apró lényéből. - -Mindezt behordják iszapfürdőnek. S ha még csak azt hordanák be! - -De hát a mi a fölszin alatt, magában a talajban él! Az álczák, a -pajorok, hernyók, ugynevezett földi kukaczok mérhetetlen sokasága! -Valamelyik maradhatatlan elméjü nagy tudós fölfedezte, hogy a marha -legirtózatosabb betegségének, a lépfenének baczillusa azon a csinos, -mozgékony, halványpiros szinü és sima testü földi kukaczon tenyészik, a -mely kivált eső után kibuvik a föld alól s a talaj-fölszinre jön egy -óráig szabadon mászkálni s isten napjának éltető sugarában gyönyörködni. -Darwin jó szeme s csodálatos elméje ezt a látszólag kedves, de -rettenetesen ártalmas férget élesen megfigyelte. Ezzel különösen tele -van az iszaptermő talaj. Az a szegény iszapvágó munkás ettől bizony nem -tisztitja meg a talajt, hanem ezt is fölveszi lapátjára, ezt is -belevágja a talicskába s ezt is viszi be fürdőnek a tudatlan, bolond, de -fizetni tudó közönség számára. - -Nemcsak állati, hanem növényi rothadékokkal is tele van a talaj. Hiszen -ezekből készül a televény, a mit humusznak nevez a tudomány és a -gazdaközönség. Ez adja meg a talaj teremtő rétegének azt a jó barna -szint, a melynek ugy örül a szántóvető. - -Szerencse, hogy az ember bőre, még az asszonyé is, a gyenge leánykáé is -elég vastag és elég tömött s a bőrnek felső hámja isteni lángelmével ugy -van megalkotva, hogy igen sok veszedelmes érintkezést vissza tud -utasitani a nélkül, hogy önmagában valami könnyedén kár eshetnék. E -nélkül az iszapfürdők eddig sokkal több veszteséget okoztak volna -életben és egészségben, mint például az automobilok vagy a veszettség. -Kétségtelenül igy is sokat okoznak, de ezt az orvosi gyakorlat és -fürdővállalat nyerészkedői ügyesen elhallgatják s a kárvallott szegény -betegnek fejébe verik, hogy véletlenül támadt bajának más volt az oka s -nem a dögleletes iszap. - -Mily bambán türi ez állapotot az állam, a tudomány és a közönség, igazán -csodálni lehet. Az állam a maga rendőri hatalmával mindenütt visszaélést -szimatol, a tudomány mindenütt fertőztető baczillust keres, s a közönség -mindenütt gyanakszik, hogy csalják, fosztogatják s ime, itt mindezekre -nézve együttesen rászolgál az iszapfürdő-garázdálkodás s a mellett mégis -csöndesen áll s bámul vagy tür és alszik mind a három. - -Bizonyos, hogy a hideg viz is, meleg viz is, ott, a hol helyén van, -fürdőnek okosan használva, esetleg és egyénenkint egyaránt jótékony -hatásu sokféle betegség ellen. Azt is elfogadom, lehetnek savak, -szeszek, olajféle egyéb szerek, melyek a fürdővizbe keverve a bőrön át -is használhatnak valamit. Azt is elhiszem, a legundokabb iszapban is -lehetnek hasznos savak, melyek szintén használhatnának, ha benne egyéb -ártalmas dolgok is százféle alakban, vegyületekben és keverékben nem -volnának. De a mikor mindenki biztosan tudja, hogy csakugyan vannak s -ennek daczára mégis veszélyeztetik s fosztogatják vele a betegeket -csupán abból a föltevésből, hátha van benne hasznos szer is: ez már -sulyos bűn. Bűnösek, a kik elkövetik s bűnösek azok az állami s -társadalmi hatalmak, a kik eltürik. - -Ez volt utazó társaságunk egyik részének nézete. Enyém ma is az. Salamon -Ferencz a maga parasztos, de hatalmas eszével egészen velem értett -egyet. - -– Ha van hasznos szer – ugymond – az iszapban, tessék azt a szert magát -betenni a fürdővizbe, de az ártalmas és rút iszapot akkor se használni. -A természetes, józan elmével gondolkozó ember az ősembertől máig, ha -fürödni akar, mindig tiszta vizet keres és sohase büzös iszapot. Abban -szeret csak fürödni, a mit, ha szomjas, szivesen iszik. Még a disznó is -forró nyárban, ha tiszta vizet és szennyes vizet egymás mellett talál, a -tisztába fekszik és nem a szennyesbe. Ha tisztát nem talál, belefekszik -a mocsárba is, hogy a legyek s egyéb férgek ne csipkedjék. Csupán ezért -cselekszi. - -Igy okoskodott Salamon Ferencz. - -Nagy Miklós és Szentirmay nem törődtek a kérdéssel. A jókedvü Szilágyi -Sándor nevetett és kötekedett velünk. Vitánk oly hangos lett a tó -partján, a fürdővendégek megálltak s ránk bámultak. Legalább megtudták, -kik vagyunk. - -Keszthelynek is vannak nevezetességei, de nem volt már időnk azokat -megnézni. A Georgikon, a keszthelyi Helikon szinhelye, a Balaton-part -fürdőtelepe s gróf Széchenyi István egykori kikötője, a nagy gróf -Festetich György sok emléke. Látatlanul hagytuk ezeket. - -Gyulai Pál ur tudta, hogy Szendrey Julia, Petőfi felesége itt született. -Én is csak akkor tudtam meg. Valamint azt is, hogy Julia édesapja, -Szendrey, mikor hirneves leánykája született, állandóan keszthelyi lakos -volt és csak később költözött Szatmárvármegyébe. - -Mindenki tudja, hogy Gyulai Pál ur vőtársa volt Petőfinek s igy a -Szendrey-családdal rokonság is, jó barát is, benső ismerős is. Itt -mondott Gyulai Pál ur Szegedy Rózáról, Himfy szerelmének fényes -alakjáról fölötte érdekes dolgot. – Gyulai Pál ur bizonyosan nem ir -olyat, a mit nem tud, de sokat nem irt meg olyat, a mit tud. Hogy ezt -megirta-e valahol: nem tudom. - -Az ő ipa, Szendrey, jól ismerte Szegedy Rózát. Főtisztje volt gróf -Festetich Lászlónak, ez pedig unokatestvére Szegedy Rózának és Sümeg, a -nagy költő lakóhelye, egyébként is közel fekszik Keszthelyhez. Szinte -lehetetlen lett volna hát nem ismernie. - -Azt beszélte róla, hogy ama dicső emlékü asszony hideg modoru volt, -kevés szavu, szinte mosolygás nélkül való, úgynevezett büszke jelenség. -Mondhatni: se fényt, se meleget nem árasztott maga körül. - -Én hiszek e hagyománynak, mely Szendreytől ered s melyet némileg -Berzsenyinek egyik megmaradt levele is támogat. De megjegyzem, Szendrey -akkor-tájt születhetett 1800 körül, a mikor Szegedy Róza, mint 25 éves -hajadon, Kisfaludy Sándorral megesküdött. Ő hát a nagy asszonyt csak -jóval később figyelhette meg, a mikor már a nagy asszony 40, 45 vagy -több éves lehetett, s a mikor már annyiszor megujuló betegeskedése -komolylyá, kedvetlenné s talán komorrá is tette. - -Keszthelyen átutaztunkban fölemlitettem erdélyi barátaim előtt, hogy -valahol olvastam vagy hallottam, hogy az utolsó magyar fejedelem, a -kinek fejedelemségét a történelmi közjog nem vonja kétségbe, II. Apaffy -Mihály, Keszthelyen halt meg s ott van eltemetve. Többet nem tudok róla, -de történetiró barátaim, Szilágyi és Salamon se tudtak sok és bő -részletet haláláról és eltemettetéséről. Most a nyáron kérdezősködtem -erre nézve nemes barátomnál, a hahóti apátnál s keszthelyi plébánosnál. -Szivesen megigérte, a részletek iránt nyomozódni fog. - -Balaton-Szentgyörgyön vasutra ültünk s a Balaton déli partjának egész -hosszában jöttünk vissza a fővárosba. Szentirmay József ezután már nem -jött velünk. - -A vasutról, messze távolban mutogattam társaimnak Balaton-Udvarit, -Felső-Örsöt s a Lovasi hegyet s beszéltem el, a mit könyvemben »A két -temető«, »Felső-Örs ligeteiben« s »A lovasi hegyen« fejezetek alatt -megirtam. Ugyan a messze távolban mutattam a Vérkuti fürdő épületét is, -melyről az országgyülési jurátusok Balaton körüli utjának leirásában -szólok bővebben »Hazádnak rendületlenül« czim alatt. - -Ma már huszonöt virágzó balatoni fürdőtelepet mutathatnék, nem -hármat-négyet, mint harminczkét év előtt. Akkor voltaképen csak két -fürdőtelepe volt a Balatonnak: Balaton-Füred és Keszthely, de kezdődött -már Almádi és Siófok is. Utazásunk után negyedszázad mulva jelent meg -könyvem első két kötete. Csodálatos szeretettel karolta ezt föl mivelt -jó magyar közönségünk. S az ország északi és keleti részein talán még -nagyobb szeretettel, mint nyugaton, túl a Dunán. A messze lakók előtt -ujabb és ismeretlenebb volt a tárgy, a Balaton szépsége, tehát -érdekesebb is. A gyakorlati siker tünteti föl könyvemnek bármily -szerény, de valódi becsét. Mióta könyvem napvilágot látott: azóta -évenkint szaporodnak a Balaton körül az ujabb és ujabb fürdőtelepek. -Kenese, Világos, Aliga, Zamárdi, Szárszó, Falu-Szemes, Mária-telep, -Balaton-Berény, Györök, Szepezd, Badacsony, Alsó-Örs fürdőhelyek azóta -keletkeztek s ezek is, a régebbiek is azóta váltak nagyobbá és -diszesebbé. - -Legnagyobb örömet nekem ezzel okozott könyvem. - -De még nem vagyunk a végnél, a hova el kell jutnunk. Jó magyarnak, okos -hazafinak nem szabad idegen népek tengerét, idegen országok fürdőit -látogatni s szegény országunk fölös pénzét ott tékozolni. Majd ha a -Balaton partjának minden alkalmas része kényelmes nyaralókkal lesz -behintve s ötvenezer fürdővendég helyett fél millió jön oda üdülni -nyarankint: törekvésünk végére akkor jutunk el. - -Ne törődjünk azzal, ha császárok, királyok, főherczegek, nagy mágnások -és nagy tőzsérek nem tanyáznak ott s nem vonzzák oda a művelt világ -ledér alakjait s a majomerkölcsü tömeget se hazánkból, se a külföldről. -Nincs mit várni a magyarnak mindezektől. Szivesebben okoznak ezek kárt -nekünk, semmint hasznot hajtanának. - -Csak magunkban bizzunk s dicső végzetünkben. - - - - -A KÉT TEMETŐ. - - -I. - -(Balaton-Udvari és vidéke. – Melyik temető tetszik nekem legjobban? – A -szivalaku sirkő története. – Kiket találtam a sirok alatt? – Miként -kerültek oda?) - -A vaskocsi tovább zörög, kéménye ontja a füstöt, keserves forróság -bágyaszt, a nap is önti, a Balaton is önti ránk sugarát, repülünk. -Elhagyjuk Falu-Szemest, elhagyjuk Szárszót, odaérünk Balaton-Földvárra. -Most még pusztaság, nem diszes fürdőhely. Tehenek legelésznek, libuczok -kiabálnak a pompás nyaralók helyén, a viz szélén fehér halászmadarak és -barna csérek tollászkodtak. - -Álljunk meg itt egy pillanatra s tekintsünk át a Balatonon a tulsó -partra. - -Kis falucska, kis tornyocska látszik. Talán nem is egy, hanem kettő. A -falu mintha bele volna épitve a vizbe. Kicsiny falu, alig hatvan-hetven -háza. A neve: Balaton-Udvari. Háta mögött: szőlők, hegyek, erdők. A -Somostető magasan üldögél fölötte, kevélyen tekintget jobbra-balra, a -kis rongyos falut meg se látja. - -Ki hallotta a kis falu hirét? Idegen nem hallhatta. Csak a közeli -szomszédok tudhatnak róla valamit. Nevét, fektét csak azok ismerhetik. - -Igaz barátommal, Mórocza Kálmánnal kocsin utaztam ott néhány év előtt. -Voltam én ott már gyerekkoromban is, de annak a kornak emlékei rég -elmosódtak. Nem is olyan volt az a vidék ötven-hatvan év előtt, a milyen -most. - -Most sivatag. Kavicsmezők mindenfelé. Még a szántóföldek is kavicsmezők, -még a legelők is. Se patak, se erdő, se vidám lombozat, se zöld pázsit -sehol. Itt-amott törpén maradt galagonya és kökénybokor. Még az se -nagyobb, mint másutt a kutyatej. Felhőszakadások néha rázuditják -felülről a rohanó vizet. A vizek itt-amott széles árkot ásnak. Az árkok -is tele fehérlő kavicscsal és inséges szárazsággal. - -Az országut a falu mellett huzódik el. De éppen mellette. Egyik oldalán -a falu; másik oldalán a temető. Ha ugyan temető. - -Egy-két búsongó fa a szegélyen, avar fű vagy egy holdnyi területen, -magasabb és tömöttebb, mint a kőmezőkön. A fekvése egyenetlen, mintha -sirdombok is volnának rajta. Bizonyára vannak is. Hiszen sirkövet is -látunk, a mint egyik-másik kinéz az avarból. Csakugyan temető volna ez? - -Temető. A balaton-udvari temető. - -Megállunk. Le a kocsiról. Nekem ezt a temetőt meg kell néznem. Sokat -lehet tanulni a temetőben. Sok kincset lehet ott gyüjteni. Gondolatok és -érzések kincsét, ábrándokat és sejtéseket, tanulságokat és erényt. Csak -bűnt és gonosz indulatot nem lehet. Tiltja ezt az enyészet. - -Sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága. - -Az egyik tele van az alakitó művészet fenséges alkotmányaival. -Sirboltok, emlékek, áhitat oltárai, remek szobrok, bölcseségszülte, -bánatsugallta sirversek, bölcs mondások. Tudomány és művészet és költői -erők gyüjteménye. - -De én ezt nem nagyon szeretem. Eszembe se jut, a ki alant porlad. -Eszembe se jut, a ki fájdalmának vagy hiuságának tömegével, pénzének és -a szokásnak sulya alatt ültette oda a műalkotmányokat. Csak az alkotmány -köti le a figyelmemet. A temető ékszerei a halál kirakata. Mintha vásárt -és versengést, diadalt és bukást látnék az enyészetben. - -Jobban szeretem a virágot a siron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, -nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott. Elhervad, mint a halott -emlékezete az élők szivében. A ki a virágot ülteti és ápolja a siron: -annak keze, szive és lelke ott van a mellett, a ki a sirban nyugszik. S -ha már nem dobog a sziv, ha már a lélek elrepült s a kéz is elszáradt: -megszünik a virág is. Minek élne tovább? Miért szórná illatát és -sugarait? Ha már ugy sincs, kinek. Bérért ápolni a sir virágait: -fagyasztó gondolat. - -Legjobban szeretem a sirok fölött az erdőt, a suttogó lombot, a -titkokkal és sejtelmekkel teljes árnyékot. Kálvin, a nagy gondolkodó azt -tanitotta, temessétek el halottaitokat, de sirjuknak nyoma se maradjon. -Se emlék, se fejfa, se sirkő. Mindez hivalkodás. Még a sirdomb is. -Porból lettünk, porrá leszünk. Egyik por olyan, mint a másik. Mi -különbség köztük? Az ő sirjának nyoma is elenyészett. Csak a -temetőemberek tudták s még azok se sokáig. Még azok is elfeledték -életükben. Igy kell lenni. Ez a természetnek az igazsága. - -De még Kálvin se mondta, hogy ne ültessetek fát a temetőbe. Az erdő -árnya maga is rokon a temető árnyaival. Csicsergő madár, mozgó falevél, -napsugár nélkül nőtt halvány virág, szerény pázsitfű, zörgő haraszt, -fényes szentjánosbogár: mintha szabaddá lett lelkek bolygó serege volna. -A hogy az életben: ép ugy nem látsz előre biztosan semmit a temető sürü -lombu erdejében. Mégysz-mégysz, szemed és szived látnivalót, éreznivalót -keres; – talál is, de mindig váratlanul. A hogy az életben, ugy a -temetőben. Az előtted levő utat nem látod, a mögötted levőt elfeledted. -Az életnek nagy vigasztalása ez. - -De ennek a balaton-udvari temetőnek se emlékköve, se virága, se erdeje. -Ez a tökéletes sivatag alant is, fönt is. Alant a porladó tetem, fönt a -hervadó tenyészet. Se keritése, se kapuja, még gyalogut sincs benne. -Azok a kis halmok is szabálytalanul heverésznek egymás mellett. Hiányzik -a feszület is. Egyszerü lélek, magyar kálvinista sziv nem ültet -feszületet temetőjébe. - -De sirköve mégis van vagy harmincz. Az se olyan, mint másutt. Se nem -márvány, se nem gránit. Hol venné itt azt a költséges követ a szegény -ember? De a sirkőnek még alakja is más, mint a hogy szokás. Ily alaku -sirkövet én sehol se láttam. Nem is hiszem, hogy volna valahol. - -Volt Balaton-Udvariban valaha egy szegény ember. Valami furcsa ember, -találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sirkövet -szivalakura kell faragni. Legyen lába, a melyet elültessenek a sirban -nyugovó fejéhez, de a mi kimarad a földből, olyan legyen az, mint az -ember szive. Arra jőjjön rá az irás. - -A régi szokás hivei ellenkeztek. De a furcsa ember nem engedett. - -– Nekem van igazam, nem kendteknek. Hiszen a halott szive is kővé válik. -Előbb porrá, azután kővé. Honnan lenne ez a sok kő a mi határunkon? -Azután, a ki élve maradt, annak is kővé válik a szive. Hát nem felejti -el mindenki a maga halottját, akár vén volt, akár fiatal? Hát követik az -emberek a holtak jó tanácsát? Követik jó példáját? Követik ám a rosszat, -nem a jót. Hát lehetne az, ha az élő ember szive is meg nem kövesednék? -Azért csak azt mondom én: olyan legyen az a sirkő, mint az ember szive. -Ez illik a holtakhoz is, élőkhöz is. - -Addig beszélt: elfogadták. - -Maga faragta a sirköveket. Fölment a hegyek alá, alkalmas kőlapokat -keresni. Talált is a dörgicsei határ közelében. Azután kifaragta -sziv-alakura. Azután rávéste a halott nevét s születésének és halálának -évét. Nem is kért érte pénzt. Megelégedett szivből jövő köszönjük szóval -s egy-egy csutora borral. De azért munkáját mégis megfizették. - -Régen meghalt a furcsa ember. Az ő fejéhez is szivalaku követ tettek. -Azt is ő faragta. De azóta senkise csinál szivalaku sirkövet. Szegény -embernek az is szükségtelen fényüzés volna. - -Megnéztem azokat a sirköveket. Fehér mészkőlapok durván faragva, -semmikép se simitva. Mintha el se volnának ültetve. A sziv csucsával áll -a földön. A sziv két válla, kettős domborodása felül. A kő lehet -harmadfélláb magas, másfélláb széles, a hol legszélesebb. A sziv olyan -alaku, a hogy a nép képzeli. A milyen mézesbábból készül. A milyennek a -szüzanya hét tőrrel átszegezett szivét föstik. - -Egy sirkő se áll egyenesen. A vihar és az idő vagy előre, vagy hátra -hajlitotta. Némelyik alig látszik ki az avarból. Aszu körülötte minden. -Száraz, sivár, tökéletes sivatag. Még a kőrózsa, még a fülfű is nyomorék -marad mellette. Valami apró sárga virág tud megélni tövében. Az egész -virág nem magasabb egy hüvelyknyinél. Csak a moha tud itt megélni. Annak -is csak a kéregszerü száraz faja. Ez a moha lepi be a sirkövet is. Egy -csomó apró csiga mászott föl valamikor a kőre s ott maradt rászáradva. A -sirirat betüi esetlenek, de vaskosak. Elővettem a zsebkésemet s -megkisérlettem a betük kitisztitását. Távozzál onnan moha és szemét, por -és apró csiga. Hadd látom, kik porladoznak ott alant. - -Barátommal együtt kerestünk neveket s találtunk. - -KOZMA. - -KERKAPOLY. - -Sokat találtunk ebből a két névből. Egész nemzedékek feküsznek itt. - -Tehát a Kozma- és a Kerkapoly-család innen ered. - -Tehát az én két dicső emlékü barátomnak, Kozma Sándornak és Kerkapoly -Károlynak ősei itt nyugszanak. Itt éltek ebben a rongyos faluban s itt -váltak porrá és hamuvá ebben a sivatag temetőben! - -Jól van. Sohase láttam embert és magyart, a ki szegény hazánkért s -üldözött magyar fajunkért jobban buzgott, jobban lelkesült, erősebb -kötelességérzettel munkált volna, mint ez a két férfi. Sohase láttam -magyart s közférfiut, a kit a hitványok rágalma ádázabbul üldözött volna -s a ki az üldözést magasztosabb lélekkel türte volna, mint ugyanez a két -férfi. - -Együtt éltek, együtt ábrándoztak Pápán a tudományok csarnokában Jókai, -Petőfi, Kozma, Kerkapoly. Meleg barátság kötötte őket össze. Mind -elköltözött már közülünk. Jókait és Petőfit megmentette a feledéstől -költői alkotásaik örökké sugárzó dicsősége. A másik kettőt, ha élek, én -mentem meg a rágalom emlékeitől. Oly tiszta és oly dicső legyen alakjuk, -a milyen igazán volt. - -Szegény nemes barátom: Kozma Sándor többször emlitette előttem, hogy -őseit a Bakonyból, Veszprém vármegyéből valamikor a vallásüldözés -hajszolta el. Padányi Biró Márton volt a nagy hatalmu veszprémi püspök, -ő kergette ki a kálvinista magyarságot Város-Lödről és Kis-Lödről, hogy -németet, svábot, gyülevész népet telepitsen helyébe. A magyarságot aztán -elzavarta a Balaton partjaira. Ott is oda, a hol legnagyobb volt a -sivatag, legbiztosabb az elpusztulás. - -Veteres migrate coloni! - -Ős faj, honfoglaló magyar, istennek legdicsőbb nemzete, pusztulj el -hazád szent földjéről! - -Hajh, nem a vallásüldözés csinálta ezt, hanem az az átok, mely arra -birta a magyarok királyát, hogy irtsa ki a magyarok népét. Csak ürügy -volt az, hogy a magyar éppen kálvinista volt. - -De minek emlékeznénk ebben a sivatag temetőben. Hisz itt csak feledni -kell. - -Kozma Sándor azt hitte, hogy ősi fészkükből kiszórt ősei Kővágó-Örs és -Köves-Kálla körül huzódtak meg. Nem ott, hanem Balaton-Udvariban. -Mórocza Kálmán barátommal ezt én fedeztem föl abban a sivatag temetőben, -a melynél pusztább, elhagyatottabb temetője nincs Magyarországnak. - -Ez az egyik temető. - -Most lássuk a másikat. - - -II. - -(A paplak. – A vén pap és felesége. – A szoba berendezése. – Mit -csináltak a pápai diákok 1848-ban? – A világosi fegyverlerakás. – -Szentirmay József urrá teszi a kálvinista papot. – A legszomorubb -temető.) - -A papot meg kellett látogatnunk, az anyakönyvbe be kellett pillantanunk. -Mentünk a paplakhoz. - -Egyetlen utcza vonul a temetőtől egyenesen a Balatonig. Jobbról-balról -nádfödeles parasztházak. Szegényesek. A legtöbbnek se utczai keritése, -se kapuja. A Kozmák és Kerkapolyok ősei bizony nádfödelü viskókban -tanyáztak. Ez volt a legokosabb. A nádat ingyen adja a Balaton. A nádas -ház télen meleg, nyáron hüvös. Egy házon se látszik meg, hogy nemesi -ház. Még csak annyira se, hogy tűzfalának ereszes csapott teteje volna. - -A keleti házsoron van a paplak. Az is csak olyan, mint a többi. De -utczai keritése van legalább, kapuja és kis ajtaja. Bementünk. Talán be -sem kopogtattunk. Valami kis lány megmondta, itthon vannak a tiszteletes -urék. Minek is kopogtattunk volna? Tudtuk, hogy a tiszteletes asszony -világtalan, a tiszteletes ur pedig nagyot hall. - -Hohó! Álljunk meg csak kissé. Csak lassan és sorjában mondjuk el, a mit -elmondani akarunk. Hiszen itt is csak temetőben járunk. - -Kiss Dávid a papnak a neve. Pápai diákok és paptársai jól ismerik. -Minden rektor irigységgel gondol rá. Annyi adomát valamennyien se -tudnak, mint ő. Olyan fölséges hangja, mint neki, senkinek sincs. Nem -száz népdalnál, hanem ezer népdalnál is többet tud. Édesen, szépen, -búsan, mély hangon, magas hangon, dévajul és fenségesen dalolja el őket. -Kiséri gitárjával. - -Igy ismertem én őt ötven év előtt. Kisebb fajta középtermet, nagy fej, -hatalmas vállak, vastag nyak, széles mell, nagy bikaszemek, a melyek -tüzesek is, ábrándosak is és mindig mosolyognak. De harmincz -esztendejénél is több, a mióta nem láttam. Hanem az én Mórocza barátom -mindig találkozott vele. Mert ő főbirája volt a vidéknek csaknem negyven -esztendőn keresztül. - -Őt meg is ismerte rögtön már az alakjáról, már a lépéséről. Én rám csak -ugy nézett, mintha azt kérdezte volna: - -– Hát e meg már kicsoda? - -Megtudta azt is. - -Odatipegett az ajtóhoz, kinyitotta, kikiáltott: - -– Anyjuk, édes szivem, a papramorgót! - -Körülnéztem a szobában. Szegény eklézsiának szegény papja. Minden ócska, -minden régi, minden kopott és fakó a szobában. A szoba ugyan ki van -padlózva, de az se régen. A balaton-füredi ismerősök összebeszéltek, -pénzt adtak össze s mikor a pap két-három napig nem volt otthon, tudta -nélkül kipadlózták szobácskáját. Bizony csak földes szoba volt azelőtt. -Sohase látott perzsa szőnyeget, de még gyékényből valót se. Kis -szekrényalaku állványon az anyakönyv. Azonkivül ötven-hatvan kötet könyv -valami almáriumban. A falon Petőfi képe és valami lengyel bujdosó hősé. -Egy kis tenyérnyi tükör alatt valami kokárda-féle 1848-ból. -Szinehagyott. Két cserfalevél van mellette. Száraz, töredezett az is. - -Bejött a tiszteletes asszony. Lassacskán, zaj nélkül, óvatosan, mint a -hogy a vak ember szokott. Öreg, soványocska, szótalan. Szemei -fölnyitvák, de nem mozognak. Nem akarnak látni, nem tudnak már látni. -Pillái is mozdulatlanok. Hanem arczának édes, hamvas finom fehérsége s -gyöngéd pirossága még most is megvan, mint hajdan, a mikor vőlegényének -édes csókja érte. A nagy életkor redői és szenvedései nem pusztitották -el végkép. - -A magyar lélek remekelt akkor, a mikor a vakot elnevezte világtalannak. -Világtalan! A világ egy nemzetének sincs meg ez a szava, ez a fogalma. -Világ a fény, világ a napsugár, világ az összesség, a mi az ég és föld -között van s a mi az égen és a földön él, mozog, vidul, virágzik, meghal -és ujra támad. Ez a mindenség. Ez az egész világ. S mindez nincs meg -annak számára, a ki világtalan. Ezt jelenti ez az egyszerü magyar szó. - -A papramorgós üveget egyenesen megtalálta a vakablakban a tiszteletes -asszony s tiszta pohárkával s asztalkendővel együtt letette az asztalra. -Azután apró pogácsát hozott be s magunkra hagyott. Látott ő, de nem -szemeivel, hanem szokásával és szeretetével. - -Hát te, tiszteletes uram, elaggott barátom, ki vagy, mi vagy, mi voltál -hajdan, miért lobogtak fiatal korod vágyai és ábrándjai? Ma ugyan már -semmit se érsz. Egyik lábad a sirban, mind a két lábad rokkant, kezed -reszket, fejed reszket, agyad álmos, nyelved akadozik. Mit értél egykor? -Értél-e annyit, mint egy egész ember? - -Bizony az ő története egyszerü és szép. - -Pápai diák volt. Öreg diák, végzett diák. Haza is mehetett volna már, -káplánnak is elmehetett, de azért ott őgyelgett a senior körül. Nehéz -azt az öreg kollégiumot olyan gyorsan örökre elhagyni. - -A tanévnek is vége volt. Éppen gyilkolták a magyart mindenfelé. Osztrák, -horvát, rácz, oláh. 1848-at irtunk. Mit csinálhat ilyenkor a pápai diák? -Nagyot káromkodik s összejön az oratoriumba határozni. - -– Elmegyünk honvédnek. - -Ott vannak hires tanáraik: Tarczy, Bocsor, Vály. Intik őket, gondolják -meg jól a dolgot. - -Pásztor nélkül elvesz a nyáj. Szentegyházunk oszlopai összedüledeznek, -ha otthagyja egész nemzedék. - -Valamelyik öreg diák komor, mély hangon beleszól a csöndbe: - -– Hát szegény hazánk, édes magyar fajunk! Ki védje meg, ha mi is -elhagyjuk? Előbb való az, mint maga az atyauristen. - -A rektor-professzor odaszól: - -– Ki volt az az istenkáromló? - -Előállott Kiss Dávid. - -– Én voltam. - -A bölcs professzor gondolkozott. Mit szóljon? Haragudjék-e vagy -megengedje, hogy könnye kicsorduljon? Az a derék fiu, az a jó tanuló, a -főiskolának ama büszkesége, mit csináljon vele? - -– Pogány szót ejtettél ki, fiam. Légy hű hazádhoz és fajodhoz, de maradj -hű istenedhez is. - -Ebben az órában honvéddé lett valamennyi. Örege-apraja mind fegyverre -kapott. Mit is csinált volna egyebet a pápai diák? Hanem Kiss Dávid -szava példabeszéddé vált. - -Együtt harczolt a többivel. Ott volt mindenütt. Sebet kapott kétszer, -kiheverte mind a kétszer s ujra visszament a csatába. - -Arad mellett tanakodtak tiszttársaival, a mikor le kellett tenni a -fegyvert. Ki mi sorsot válaszszon. Nagy a választás. Golyó, akasztófa, -börtön, bujdosás, osztrák seregbe besorozás. Kényelmesen lehet -válogatni. - -Az egyik azt mondta: - -– Én agyonlövöm magam. - -Kiss Dávid mosolyogva felelte: - -– Minek vesződnél ezzel te magad, bajtárs? Majd elvégzi ezt az osztrák. - -Ki bujdosásra adta fejét, kit besoroztak osztrák katonának. Ez a sors -érte legjobb barátját, Szentirmay Józsefet is. De Kiss Dávid kikerülte. - -– Én pedig – ugymond – szinész leszek. Papot, prókátort, volt katonát -halálra keres az osztrák, de a szinészt nem meri bántani. - -Még aznap elásta kardját, pisztolyát. Még aznap lenyiratta haját, -levette bajuszát, szakállát. Még aznap kiöltözött szinésznek Aradon. -Kopott fekete, bő ruhába, gallér nélkül való köpönyegbe, széles karimáju -lenge kalapba. - -Alig tiz nap mulva benézett Nagyváradra. Honvédtiszt bajtársai ott -voltak foglyok gyanánt. Közibük keveredett. Egyik bajtársa a poharazás -közben odaszól hozzá: - -– Te polgártárs, a te pofád nagyon hasonlit Kiss Dávidhoz. Nem ismered? - -– Hogyne ismerném? Édes testvérem apul-anyul. - -Ime, ő hát biztosan rejtőzik. Nem is ismerték föl soha. Nem is üldözték, -nem is keresték sehol. - -Pápai diák voltam, mikor egyszer csak megjelent ott. Szerettük, -rajongtunk érte, tapsot, koszorut kapott eleget. De ő benézett a -kollégiumba: nincs-e valahol papi üresedés? - -Volt. Nagyon is sok volt. Hiszen két nemzedék kiesett az időből. - -– Melyik a legszegényebb eklézsia? - -– Bizony csak Balaton-Udvari az! - -– No, az jó lesz nekem. Katonának, szinésznek ugy se illenék a gazdag -papság. - -Igy lett balaton-udvari pappá. De már a szegénységben mégis -megcsalódott. - -János püspök volt a falu földesura s János püspök épen akkor rendeztette -a balaton-udvari határt. Szentirmay József barátom volt az igazgató, -birtokrendező főmérnök s egyuttal János püspök rokona. - -Találkoznak véletlenül a kavicsmezőkön. Szentirmay rögtön megismerte. -Majd sóbálványnyá változott, mikor megtudta, hogy Kiss Dávid itt -kálvinista pap. Hiszen vitéz honvédnek s azután hős-szerelmes szinésznek -ismerte ő! - -– Bizony pappá lettem én, Szentirmay bajtárs. De czélszerü lett volna, -ha egyuttal lúddá és réczévé is tudtam volna lenni. Itt a Balaton vizén -könnyebben meg tudnék élni, mint ezen a köves Arábián. - -– No ne búsulj, bajtárs, majd mérek én teneked akkora darabot, magad is -elbámulsz rajta. - -Mért is. Még a katholikus papoknak se mért oly bőven sehol. A szegény -kálvinista pap megélhetett kényelmesen. - -De nem is volt olyan papja Balaton-Udvarinak se azelőtt, se azóta. -Áhitata, buzgósága, harsogó gyönyörü hangja betöltötte azt a kis -templomot. Még a kárpitok falai is reszkettek néha, ha szent indulatában -nagyot talált kiáltani. De meghallották azt a halászok is a vizen és -messzeségen át. - -* * * - -Nézd most ezt az arczot, ezt a termetet! Roskadt termet, nem is csoda. -Nyolczvan esztendő igen nagy teher, kevés gerincz birja el. - -De nézd ezt az arczot. Mély és hosszu redők keresztül-kasul. A szemöldök -ősz és kusza. A szempillák megritkultak. - -A száj reszket, az egész fej reszket. Az egész alak omladék. S még csak -azt se lehet megtudni róla, minő deli férfi omladéka. Semmi sincs, a -miről visszaemlékezhetnénk a multra. - -Hajh, nemes agg barátom. Alakod, arczod puszta temetővé vált. Olyanná, -mint a másik ott a faluvégen. - -Hova lett a honvéd, a rettenthetetlen harczos, a bátor dalia, a ki -megmászta Buda várának falait, a ki százszor szemébe nézett a keserü -halálnak, a ki vérét ontotta szegény hazájáért, édes jó magyar fajáért? -Hova lett a hős? - -El van temetve a roskadt termet alá! - -Hova lett a szinművész, a feledhetlen alakok alkotója, a ki a világot -jelentő deszkán élő és érező képben állitja eléd a nagy eszmék, nagy -indulatok, nagy szerelmek hősét? A kinek nézése megreszketteti a -szivedet s ha ezüstös hangját hallod, kicsordul a könny a szemedből? A -kiért egykor a nők és férfiak rajongtak? Hova lett a művész? - -El van temetve az alá a reszkető arcz alá! - -Hova lett istennek szolgája, igéjének hirdetője, a fáradt lelkek -vigasztalója, a halhatatlanság szent ösztönének tolmácsa, üdvözitőnknek -igaz hive, a tévelygőknek szelid őrizője? Hova lett a lelkipásztor? - -El van temetve a hervadó kor alá, az aggság alá, az összeomló élet alá. - -Ez a temető nagyobb sivatag, mint az a másik. - -* * * - -Tavaly meghalt dicső agg barátom. Most már mindezt elmondhattam. - - - - -A BALATON HÁTÁN. - -(Baksay Sándor levele. – Bogdán-Szabó Lajos, a kinek életét gróf Károlyi -Gábor megmentette, a mikor született. – Szőke Gábor esete. – Dőry János -a Balaton hátán. – Mire lenne jó? – Veres Sándor bujdosó és a várnai -basa tanácskozása.) - -Baksay Sándortól kaptam nyolcz vagy kilencz éve levelet. Nem egy okom -van rá, hogy közöljem. - -Egyik okom, hogy fölfedezi azt a katonát, kit gróf Károlyi Gábor -barátom, az ő születésének véletlen alkalmából az akasztófától -megmentett. A megmentés történetét elmeséltem Gróf Károlyi Gábor -följegyzései czimü könyvemben. - -Másik okom, hogy a levélben az elfeledésre szánt kornak egy kis -részéről, a kálvinista magyar életről remek rajzot ad. - -Okom az is, hogy pár alakot állit elénk. Meztelent, de eredetit és -magyart, melyet franczia irodalomból élő ifjabb iróink tanulságosan -szemlélhetnének. - -Okom az is, hogy pár krónikás adomát nekem is eszembe juttat. S ha már -eszembe jutottak: el is mondom őket. - -Legfőbb okom pedig a közlésre, hogy azt a levelet Baksay Sándor irta. A -tiszta nyelvü nagy magyar iró, a kivel versenyre szállni, a kit követni -és megközeliteni az én nagyravágyásom is. De nem a röstségben. Mert -kivánatos dolog az, hogy ebben ne legyünk egymásnak példaképei. - -Baksay Sándor levele igy szól: - -Kedves Barátom! - -Ha én nem röstellem leirni, te ne rösteld elolvasni. Nem nyersz vele -semmit, de nem is vesztesz. Ott, a hol a többi sok elfér, elfér ez a -kevés. - -Az a szegény katona, kit boldogult Károlyi Gábor születése perczében -élettel ajándékozott meg, kunszentmiklósi ember volt s Bogdán-Szabó -Lajosnak hivták. Debreczeni filozófus deákkorában csapott fel katonának. -Kalandos hajlamu, de nem inkorrekt ember. Már deákkorában megtette, hogy -az utonállás és utonállók impresszióit ex concretis ismerni vágyván, két -babkáros krányitznak utját állta, kirakatta velük minden portékájukat s -utnak kergette őket. Mikor egy puskalövésnyire szomoruan elballagott a -két károsult, visszaparancsolta őket, felszedette portékájukat s minden -vám nélkül elbocsájtotta. – Katonának állva, több izben megszökött -Olaszországból, mindannyiszor szerencsésen eljutott a hazai földre. Itt -érte utól végezete, egy izben Pápán. – Vesszőfutások, végre kötél. A -megkegyelmezés azon módon, a mint megirtad. – Személyesen ismertem. -Magas, barna sötét arcz, horgas orr, majdnem hóhérkép; de semmi -szennyezőt nem hallottam róla. A 70-es években Kis-Kőrösön valami -alsóbbrendü közhivatalt viselt, – ott agyonlőtte magát. - -* * * - -Folytatom az anekdotázást. - -Honnét tudom ezeket, – különösen pedig a gráczia históriáját? - -Volt nekem két kedves öreg barátom: Bernáth István felső-baranyai pap, -ki a kunszentmiklósi gimnáziumra tetemes vagyona tetemes részét reá -testálván, ezelőtt két évvel halt meg. És Szőke Gábor, ki 1848 előtt -valamivel a Vértesalján káplánkodott és Sárközy Kázmérnak kedves embere -volt. Az akkori consistorialis és dislocans rendszer szerint Sárközy a -maga kedvenczét Nyékre rendeltette papnak. A nyéki urak (ott -tartózkodott a consistorium is) meghallották ezt, rárontottak a -consistoriumra és elkezdtek eburafakózni Kázmér ur és jelöltje ellen. - -Meghallotta Szőke Gábor is a tiltakozást, utánuk rontott s kijelentette, -hogy Nyéknek ő sem most, sem soha papja nem lészen, (hiába kérlelték) -ölbe szedte a könyveit, leszaladt az orgoványi pátrimoniumába, 40 -esztendeig ott szántott, vetett, fát ültetett, de 70 esztendős korában -is lehetett volna bátran minden tanszéken – a magyar irodalmin is – -professzor. Deákul pedig oly választékosan és folyékonysággal beszélt, a -minőt sohasem hallottam. – Tehát ez a két ur – mindkettő kunszentmiklósi -származás, Bogdán-Szabó Lajosnak kor- és tanulótársa, gyakran megfordult -nálam s tőlük hallottam. - -Van aztán a dolognak egy kis függeléke, a min sokat nevetgéltünk. - -Ez az én két öreg barátom, mindkettő öltözetben, háztartásban, -erkölcsben és tudományban kiváló két kálvini pap, két igazi gentleman -késő vénségig, még a finom humor adományával is birtak. - -Akkoriban, mikor szegény Szabó Lajos patriótájukat akasztani akarták, -talán mint végzett diákok vagy talán végzett akadémiai rektorok, itthon -dégáltak s nem voltak megállapodva a pályaválasztás kérdésében. -Felvetették a kérdést: Hogy mire is volnának ők tulajdonképen hivatva, a -hol valami hasznukat vehetné Isten vagy ember? Mikor megállapitották, -hogy olyan nincs: abban egyeztek meg, hogy együttesen irnak (akkor -jutott hozzájuk a Bogdán-Szabó grácziájának a hire), gróf Károlyinak, -melyben felajánlják magukat, hogy ők ugyan nem tudják, mire volnának -használhatók ezen a kerek világon, de ha a gróf ki tudja belőlük nézni, -hogy mire használhatja, hát tegyen velük próbát, nem bánja meg… - -Szinte szégyenlem, hogy ennyit összefirkáltam, de ez a két szeretetre -méltó ember, – jól esik, hogy beszélhetek felőlük annak is, a kit nem -érdekelnek. Csak az nyugtat meg, hogy téged minden érdekel. Tartson meg -ebben az érdeklődésben az Isten. Kunszentmiklós, 1899. ápril 10, hű -barátod: Baksay Sándor. - -Ime Baksay levele. Megismerünk belőle röviden olyan két derék magyar -embert, a ki elvégez tizenkét iskolát, végigjárja a gimnáziumot és -akadémiát, se nem henye, se nem tehetségtelen s egy időben még se tudja, -hogy mire való. - -Eszembe jut Dőry János szava. - -1872-ben Balaton-Füreden tartottuk Lajos napját, Kossuth nevenapját. -Együtt tartottuk Dőry Lajoséval, ki meghivta vacsorára az egész fürdő -közönségét. - -Nagy korhelykedés volt. Éjfél után már kalapja, bajusza mindenkinek -félreállott. Két gőzöse volt a Balatonnak. Egy nagyobb, a Kisfaludy s -egy kisebb propeller. Éjfél után az egész vendégsereg fölkerekedett, -meglepte a két hajót s a holdvilágos szép tavon elkezdett hajókázni. - -Darabig csak jól ment. Folyt a pezsgő, huzta a czigány, teljes gőzerővel -hasitotta a két hajó a vizet. Hajnal felé azonban részeg lett már -mindenki. Uraság, pinczér, vendég, czigány, hajóskapitány, matrózok, -kormányos egyaránt. Akkor eszébe jutott valakinek tengeri csatát -játszani: vajjon a két hajó hogy tudná egymást felöklelni. - -Már a hajnalcsillag is fölkelt, mikor a bolond ötlet fölmerült. Ott -jártunk valahol a tihanyi kettős torony vizmagaslatán. Láttam, hogy a -legénykedésnek szomoru vége lehet. Egy barátommal, kit többször emlitek, -Mórocza Kálmánnal együtt a Kisfaludy-gőzös kormányosát félrelöktük, -kezünkbe vettük a kereket s egész erővel menekültünk a kikötő felé. -Mellettünk ült és búsult egy törzsökön Dőry János képviselő. Kezére -támasztott fejjel mélázott s egy szót se szólt. - -Mikor szerencsésen kimenekültünk, azt kérdem tőle: - -– Min búsultál annyit, Jankó? - -Tudni kell, hogy Dőry Jankó volt a parlamenti tréfás neve. - -– Nem búsultam én, csak azon tünődtem, hogy a mióta birtokom elúszott, -mire lennék még én jó ezen a világon? - -– Kitaláltad? - -– Ki. Nem való vagyok már semmire másra a világon, csak épen -képviselőnek való! - -1874-ik év végén hoztuk meg az összeférhetetlenségi törvényt. Kimondtuk, -hogy nem lehet képviselő a biró. Ezt már régen kimondtuk. Nem lehet -képviselő az, a ki választott vagy miniszteri tisztviselő. Nem lehet -képviselő, a ki bérlője az államnak vagy vállalkozik az állam részére. -Kimondtunk sok bölcs dolgot. - -Azután inditványozták, ne lehessen képviselő az ügyvéd, se az egyetemi -és gimnáziumi tanár; ne lehessen képviselő se pap, se barát, se katona, -se a községi hivatalnok. - -Kerkapoly Károly volt pénzügyminiszter a tulzás kézzelfoghatóvá tételére -azt inditványozta pajkosságból a pártértekezleten: - -– Ne teketóriázzunk, mondjuk ki egyenesen, ne lehessen képviselő olyan -ember, a ki tisztességes munkával meg tud élni a nélkül is! - -… Veress Sándor hires honvédbujdosó és legjobb utazási irónk bujdosása -kezdetén hamarosan Várnára jutott s mire oda jutott is, már pénztelen, -kenyértelen és ruhátlan volt. Elment egy török basához munkát, kenyeret -és tanácsot keresni. - -Kérdezi a basa: - -– Jártál-e iskolába? - -– Kitanultam a debreczeni kollégiumot tizenkét esztendeig. - -– Akkor hát megélhetsz könnyü szerrel. Aztán mit tanultál? - -– Tanultam theológiát, filozófiát, fizikát, hisztóriát, latin nyelvet, -görög nyelvet, zsidó nyelvet. - -– Akkor hát nem élhetsz meg, fiam, mert ez mind szamárság. Hát -szabó-mesterséget nem tanultál? - -– Azt nem tanitották. - -– Hát csizmadia, ács, kőmives, kovács, takácsmesterséget nem tanultál? - -– Mindezt nem tanitják a kollégiumban. - -– De bolond kollégiumtok van nektek ott Magyarországon. - -Ostoba török basája! Igy beszélt a mi kollégiumainkról. Még azt is -hozzátette: - -– Nem való vagy te fiam semmire, ha egyebet nem tudsz. Hanem hát eredj -el a kádihoz, kérdezd meg tőle, miféle mesterember van itt Várnán -legkevesebb. - -A bujdosó honvéd szót fogadott. A kádi azt mondta: szabó van -legkevesebb. - -Veress Sándor tehát beállott szabólegénynek. S a mit egy hónapig tanult, -annak több hasznát vette a Fekete-tenger partján, mint a mit -Debreczenben tizenkét esztendeig tanult. - -Az én kedves barátomnak, Baksay Sándornak két jó, derék magyar embere -nem tudhatta 1845-ben, hogy ő mire lenne jó. Ők nem beszélhettek akkor -még azzal az ostoba várnai basával. Salamon Ferencz, mikor ezt elmondtam -előtte, igy felelt: - -– Magam is igy voltam 1849 végén és 1850-ben. A sors szerzett nekem -életpályát, nem én magam. - - - - -A LOVASI HEGYEN. - -(A Balaton tájképi szépségei. – A Lesencze völgye a balaton-györöki -fordulóról. – A Bácsi hegy hágójáról. – Az akarattyai szilfa mellől. – -Lovas falu. – A Mike-palota. – Hol siratta eltünt lovagját Szegedy Róza. -– Mórocza Kálmán és élete története. – Tökéletes biró. – Vitám Szilágyi -Dezsővel miatta. – A Balaton szépsége az ő hajlékából. – Itt irtam sok -munkámat.) - -Sok ragyogó tájszépsége van a Balaton környékének. Magam se vizsgáltam -meg valamennyit. Az ábrándos, tündéri és csodálatos gyönyörüségek képeit -magam se szemléltem végig. Fiatal sziv, rajongó lélek és egész élet -kellene ahhoz. Mindez most már elszállt tőlem. - -De voltam Badacsony tetején, Tihanynak Csúcshegye ormán s Balaton-Szemes -fövenyes partjának legmagasabb dombján, a honnan ellátni az egész -Balaton fölött Veszprémen, Somogyon és Zalán keresztül a kenesei -partoktól a fenéki partig. Mindent látni erről a három pontról. De -óriássá terebélyesül a tájék s ködössé és mérhetetlenné válnak -szépségei. Megterheli s lankadttá teszi a lelket. A gyönyörüség is csak -mértékkel nyujt tökéletes élvezetet. Nagy festőművész se tudná, mit -csináljon e három ponttal. - -A tájképi szépségek ott tökéletesebbek s a művészeti remek alkotás -minden gyönyörüségét lelkünkben ott keltik életre, a hol jól belátható -szükebb körre szoritkoznak, a hol az egész tájkép összes változatainak -együttes hatása nem nyomja el a részletek szépségeit s a kiváló -részletek feltünő arányai se zavarják az általános hatást. - -Csodálatos tájképi szépség például a Lesencze völgye, különösen két -állópontról. Az egyik pont ott van, a hol a Keszthelyről napkelet felé -vezető út Balaton-Györök mellett derékszögben egyenesen északra fordul. -Itt meg kell állani minden ép szemü és ép lelkü emberi lénynek. 1854-ben -láttam először ezt a képet. Agyam szédült az első pillanatban, ugy -elragadt a vidék művészi bája és fensége. Hátam mögött a Sárkány-erdő a -szent-mihály-hegyi remete kápolnájától föl Sümegig, de ezt e látópontról -nem látom. Hanem előttem a szigligeti mély öböl romokban andalgó egykor -hires várával; szemközt bezárja a látás határát a méltóságos Badacsony -hegye, attól mindig észak felé s mindenütt a látás határán a gulácsi és -káptalan-tóti csúcsok és Csobáncz várának hatalmas tömegü bércze, a mint -dicső hagyományainak ragyogó fényéből felénk világol. A háttérben, a -Lesencze-völgy északi végén szintén bezárul a kép. Dobos rengetegére -alig pillanthatunk, szemünk, lelkünk, minden érzésünk megakad Szent -György hegyén, mely ott nyujtózik a látás határán, mint óriássá nőtt him -oroszlán s mögötte Haláp őskori tűzhányója szépen, simán, módosan, mint -nőstény oroszlán, a ki bozontos himjét hallgatag nézi s közeléből nem -távozik. E határok közt középen a völgy folyóival, ereivel, patakjaival, -csatornáival s ragyogó jegenyefasoraival – szántók, mezők, hatalmas -pázsitok, malmok, tanyák s a legelőkön nyüzsgő gulyák és juhnyájak. A -tornyok és falvak s hajlék-diszitette szőlők a hegyek oldalán és lábain -mindenütt a látás határain, a ragyogó kép szélein. - -E táj lerajzolását se merném tanácsolni a világ legnagyobb -festőművészének se. Ligethy se kisérlette meg, a Balaton legnagyobb s -igazán remek festője. Mészöly se, a ki egyébként is csak apró balatoni -részleteket örökitett meg ecsetével. Ujabb tehetséges ifjabb festőink -közt többen megkisérlették, de észrevehető hatás nélkül. E látópontról -1875-ben erdélyi hires barátaimnak nem mutathattam meg a vidéket. Nem -arra vezetett utunk. De hazavezető utunkban figyelmeztettem rá őket. -Igaz, hogy távolról, a fonyódi Balaton magasáról. Csak elmosódó, ködös -kereteit láthatták. - -Van másik látópont is, a honnan szintén művészi ábránd szüleményének, -igazi tündérképnek látjuk Lesencze völgyét. A hol Köves Kálláról -Tapolczára vezető utunkban elérjük Csobáncz vára mögött a Bácsi-hegy -hágóját: ott ez a pont. A szigligeti öböl, Szigliget vára, az öreg -Badacsony, a gulácsi és tóti csúcsok itt oldalt feküsznek balfelől, -Csobáncz és Haláp szintén oldalt, de jobbfelől, hanem Szent György hegye -előttünk fekszik s büszkén és nyugodtan néz ránk viruló szőlő-vágóival s -kopasz homlokával. Badacsony és Somlyó mellett a harmadik egyenlő rangu -tűzhányó alkotás, melyet nem fáraók, nem zsarnok urak épitettek hitvány -hivalkodásból, hanem játszi kedvükből az ősvilág istenei. - -A völgy nyugoti oldala szemünk előtt sötétedik a Balatontól Sümegig, -déltől északnak egyenesen. Erdős hegység, a komor Bakonynak a Balatonba -nyuló egyik erős karja. A Bakony nem is érinti másutt a Balatont -közvetlenül. Két magasabb csúcsáról Rezi vára és Tátika vára szórja -felénk halaványodó fényét, de ragyogó költészetét s gazdag hagyományait -is. - -Van még ilyen csodás szépségü látópont több is. Azt hiszem, Hegyeskő -teteje is ilyen ott, Henye és Monoszló körül. Nem másztam meg, minden -utamon kivül esett, ma már se időm, se elég erőm hozzá. De ismerem -Balaton-Füred határain a Szálkahegyet és Tamáshegyet. Kissé más-más -tájékot nyujt mindegyik, de mindegyiknek ormáról be lehet látni -Tihanynak minden titkát, egész belsejét, hegyeit, völgyeit, tavait, -dülőit, régi várát, ujabb szentegyházát, pusztuló romjait. Alattunk -fekszik a hatalmas félsziget azzal a két nagy öböllel, mely bejáratát -Aszófőnél jobbról-balról összeszoritja. A falvak tornyai egymást érik -közelben és távolban látásunk határain. Messze-messze Somogy partjain -kékellenek Boglár és Fonyód dombjai. Ma virágzó fürdőtelepek. A mikor -erdélyi barátaimmal ott jártam, csak apró falvak, inkább csak népes -puszták. - -Ilyen látópont az akarattyai nagy szilfa mellől; – ilyen az alsó-örsi -kálvinista paplak napnyugatra néző ablakából. Nagy szépségekkel teljes -óriási tájékot tár fel előttünk mind a kettő. De ugy e kettőről, mint a -többiről remek képet festő nem alkothat. Szertelen keretben -számlálhatlan részletet kellene alakitania. A fényt és árnyékot -lehetetlen volna jól beosztania A távolságok és mélységek köde boritana -be a képen mindent. - -Ligethynek tökéletes érzéke volt ehhez s azért remek képein csak egyes -kiváló részletek nyertek művészi alakot. Száz külön képet kellett volna -festenie vagy sokkal többet, hogy a Balaton partjának szépségeit, -megközelitőleg vásznon örökitse meg. Egyszer régen megmutattam neki -Veszprém völgyét az Angyal vendéglőtől a Zsidócsárda és Sashegy felé; – -szük kis völgy, szerény patak, a Séd folydogál rajta. De sziklái, ormai, -fokai, kanyarulatai, épületei, fái, omladékai oly tüneményesek még -kisméretük daczára is, hogy papirjaira ötven vázlatot vett föl, hogy a -történelmileg hires völgyet megörökitse. Pedig hát mi ez a nagy Balaton -partjaihoz? Szunyog a keselyü mellett. - -Hanem hát van mégis látópont, mely várja művészét s melyről meg lehet -alkotni a világ legszebb tájképét. Ez a lovasi hegy s ezen is az én -legkedvesebb és legrégibb barátomnak, Mórocza Kálmánnak szőlőhegyi -kisded hajléka. A mint a hajlék ajtaján kilépünk: ott az a látópont. - -Lovas kicsiny falu, szük völgy torkolatán, alig ötven-hatvan házból -álló, alig látszik ki kerti fái közül Még temploma is kicsiny. Alig -nagyobb jókora fali szekrénynél, a tornya is olyan, mint hajdani -legényes pipafödél, de régi az a templom. Azt mondja a hagyomány, az -elmult viharos századokban sokat viaskodtak a kis templomon katholikusok -és kálvinisták. Kétszer is volt egyik felekezeté is, másiké is. A falu -is régi, már Árpád-kori, már Szent István-kori irások emlegetik. Erős jó -magyar népe. - -E kis falu mögött fekszik a lovasi hegy. Mögötte is, fölötte is, -Alsó-Örstől nyugotra, Felső-Örstől délre. Nem is magas a hegy, tetejét -és oldalait szőlők boritják, nyugati meredek oldalát a völgy fölött -erdő, sürü csalit, rókáknak fészke s erdei vad madaraké. - -A lovasi hegy észak felé magas fensik s határos a felső-örsi -Mike-palotával. Kerek hegyfok ez a száz forrás völgye fölött, nincs is -rajta egyéb, csak egy avult keresztfa, jámbor jó lelkek állitották oda -bizonyságképen arról, hogy annak a hegyfoknak, kerek kődombnak története -van. Van is. Hatalmas ur volt ott hét nyolczszáz év előtt Mike ur, a -Batthyány-nemzetség őse. Ennek állt ott palotája. A palotának csak -foszladozó alapfalait találhatni már meg. Gyermekkoromban még némi -faltöredékei fennállottak. Nyájőrzők, képzelődő kincsásók, szőlőhegyi -hajléképitők azóta már földúlták a falakat. Valószinüleg Mike ur -épittette a felső-örsi régi templomot IV. Béla királyunk alatt a -tatárjárás után. Az épitőművész valószinüleg ugyanaz, a ki a budavári -helyőrségi templomot is épitette IV. Béla alatt. A két templom ugyanazon -műterv szerint épült. A budavári a király költségén s ez a templom jóval -nagyobb; a felső-örsi Mike ur költségén. Csakhogy Mike urnak több pénze -volt, mint a királynak, az ő temploma sokkal szebb és értékesebb -műremek, mint a királyé. Az is lehet, hogy a sok udvari léhütő kezén -kallódott el a király pénze. Ősi szokás. - -Mike-palota dombjáról már látni arra a helyre, a hol száztiz év előtt -Szegedy Róza üldögélt, búsult és könyezett. Siratta lovagját, a ki tőle -elbujdosott, idegen országokba szállt s véres csaták mezején játszott -életével és az imádott hajadon szivével. - -Édes emlékü öreg urambátyám volt Mórocza Dániel. Felső-örsi birtokos s -élete utolsó szakában ottani lakos. Negyven év óta aluszsza örök álmát. -Ő mutatta nekem először Szegedy Róza búsuló helyét. Egykor vármegyém -táblabirája s becsületbeli tiszti vicefiskusa. Egy napon és egy órában -kapta ezt a tisztséget Kocsi Sebestyén Gáborral 1823-ban. Pedig -zalavármegyei nemes volt, Csányi László vértanunknak kortársa és jó -barátja, Deák Ferencz rendületlen hive s buzgó harczosa, a mikor a föld -alatti és föld feletti álnok erők és hatalmak a haza bölcsét le akarták -szoritani a közélet mezejéről. Mórocza Dániel kutatta ki először a -Mike-palotának, a felső-örsi prépostságnak s a gyönyörü templomnak -történetét. - -Az ő hajléka volt az, a mely ott fekszik a lovasi hegy látópontján. Most -fiáé, Mórocza Kálmáné, a kivel együtt jártuk a pápai kollégiumot, együtt -jogászkodtunk, együtt patvaristáskodtunk Veszprémben, együtt akartunk -belekeveredni az Almássy-féle összeesküvésbe, egy időben viseltük a -vármegye tisztét, ő a magáéban, én az enyémben. - -Együtt léptünk a birói pályára is. Ő megmaradt rajta, engem a -törvényhozás s az irói művészet csalfa ösztöne csakhamar elcsábitott -róla. Jó biró volt. Jobb birája nem is volt, nem is lesz az országnak és -semmiféle országnak. Olyan biró volt járásában, a milyent én tartok -tökéletes birónak. Le is apadt pöreinek száma hat-hétszázról -esztendőnkint hetven-nyolczvanra. Igaz ember, hamis ember egyaránt tudta -előre, mi lesz az itélet, hát nem pörösködtek előtte hiába, csak a mikor -az ostoba törvények miatt kikerülhetetlen volt. - -Erős vitám volt e miatt egykor Szilágyi Dezsővel, az igazságügyek -miniszterével. Sokszor véleményt kért tőlem tervei és intézkedései felől -hol előre, hol utólag. Egyszer előhozta, hogy a kimutatásokból azt -látja, Mórocza Kálmánnak nincs semmi dolga, alig van előtte száz peres -ügy, a veszprémi járásban pedig sok ezer van, áthelyezi hát azt a birót, -ha belenyugszik, Veszprémbe. Azt kérdem tőle: - -– Büntetés akar ez lenni, vagy jutalmazás? - -Nagyot néz rám. - -– Egyik se, hanem ha olyan jó biró, a milyennek mondod, dolgozzék a nagy -járásban. - -Furcsa észjárás, igazán miniszteri. - -A mikor az én barátom elfoglalta birói állását ezelőtt 36 évvel: három -ügyvéd volt járásában, harmincz uzsorás és száz meg száz furfangos -üzérkedő. Járása nagy, falva sok, az ország első balatoni fürdőtelepe, -százezer apró szőlőbirtokrészlet köröskörül s néhány év mulva minden -ügyvéd elköltözött onnan, minden uzsorás elment világgá s minden -furfangos üzérkedő nekiment a Balatonnak vagy a Bakonynak. Rend, béke és -nyugalom lett az emberek között. - -Ilyen biró volt. Régen curiai biró lehetett volna. De elve volt: nem -kérni senkitől semmit. Elve volt: csak az érdem ad jogot az -előmenetelre, nem a tisztségben eltöltött idő s ha a kormányzók nem -veszik észre vagy nem becsülik meg az érdemet: az az ő hitványságuk. Ő -akkor se kér. - -Ősi vármegyénk régi embere maradt, a mikor már királyi táblabirónak -csufolta is korszaka. Utóbb elbetegesedett, nyugalomba vonult. De -nyugdijának elintézése késett. Közbejött a birói fizetések fölemelése. -De ő hathatósan megsürgette az ügy elintézését, azt adván okul, hogy a -fölemelt fizetés után ugy se fogadhatna el nyugdijat, mivelhogy ő a -fölemelt fizetés mellett már birói tisztet viselni nem akar. – Öreg -bajtárs, téged se tart bölcsnek ma már minden ember. - -Kocsit, lovat tartott. Ugy illik magyar urhoz, ha nem gazdag is, ha biró -is. Ott van szőleje, hajléka, öröklött ősi tanyája a lovasi hegyen, el -nem hagyná a világért se. Szereti szőlejét és nemes borait s szives -barátsággal látja el látogatóit. A közdolgok közül csak egyháza ügyeit -intézi még nagy buzgósággal. - -Mit érnek, mit nem érnek irodalmi dolgaim: e fölött nem töröm fejem, -határoz e fölött nemzedékem. De ha érnek valamit, följegyzem, hogy ezek -egy részét a lovasi hegyen alkottam meg. Legbecsesebb munkámnak »A nagy -per« czimü könyvemet tartom, – ennek harmadik kötete egészen ott -készült. - -Munkám közben pihenőül, erőgyüjtésül, le nem irható gyönyörüségül, -elnéztem a tájat. Egykor volt kedvem a rajzolgatáshoz. Bohó ifju mindent -megkisérel. Sokszor jutott eszembe: ezért a tájért érdemes volna még -egyszer mozgásba hozni a rajzoló-szereket s talán az ecsetet is. Késő -gondolat. - -A lovasi hegyet jobbról mély völgy határolja. A felső-örsi malomvölgy -patakja s a lovasi Királykut patakja egyesülve csatangol a völgy -fenekén, gyönyörü kertek, árnyas szilvások között a faluig. Az a -Királykut alacsony sziklából kibuzogó forrásviz. A hagyomány szerint -fárasztó vadászat után ott pihent gyakran első királyunk, a kit Szent -István néven ismer a történet. Ha ez igaz: bizonyára ott ütötte föl -sátorát a Mórocza-hajlék közelében. Királynak való ez a hely volt. - -A patak elhagyja a falut és siet a Balaton felé. Utközben malmokat hajt. -Azokat a régi patakmalmokat, a melyeket árnyas fák, virágos mezők, zöld -legelők, sok szinben játszó, apróra hasitott szántók vesznek körül. A -táj határát balról elzárja az alsó-örsi Somlyó hegye s maga a falu fehér -egyházával s lakóházaival. Lent a parton a fürdőtelep nyaralói és -tornyos hajlékai. Előttünk a Balaton, de tulsó partja messze, alig -láthatni ködbe vesző vonalát. Itt legszélesebb a viz. Jobbról, -napnyugatról Tihany félszigete a határ. A látópont magas, alattunk -fekszik az egész világ a közelben is tiz faluval, száz uri nyaralóval s -ezer szőlőhegyi fehér hajlékkal. Mind vár, mind hí, mind mosolygó -arczczal ajánlja barátságát. S népe is olyan a tájnak, mint maga. -Szives, vidám és magyar. - -Jól elmult harminczkét éve, mikor erdélyi barátaimmal arra jártam. A -mint a vasut elhagyja a szántódi révet, attól kezdve jó szem megláthatja -a lovasi hegy szives hajlékának fehér homlokát. Barátaim figyelmét oda -irányitottam. Gyulai Pál kifigurázott vele. Ügyel is ő minden szőlőhegyi -nyájas viskóra. Ők bizonyára elfeledték ezt már, én el nem feledhetem. - - - - -A VÉN KOLDUS TITKAI. - -(A keszthelyi vén koldus. – Eredete, nevelődése. – Szerelmes Csúzy -Máriába. – A leány hűtlen lesz, nagy urhoz megy feleségül. – Kalandos -hirek róla. – A rezneki kastélyba megy lakni. – Régi imádója orvul -meggyilkolja.) - -A fürdőszolga, az öreg Körmendy beszélte el nekem ezt a történetet -Keszthelyen 1854-ben. - -Valami husz esztendővel ezelőtt, 1834 körül, egy vén koldus vetődött -Keszthelyre. A Balatonra vezető utczának sarkán volt egy egyszerü, -szegletes, kis ablaku, festett kapuju, de tiszta kisvárosi ház. Falusi -háznak is beillett volna. A ház sarkánál kerékvető kő volt elültetve. A -vén koldus e kőre letelepedett; minden nap délután, de ünnepnapokon -délelőtt is e kövön üldögélt. - -E ház még megvolt akkor, magam is láttam a házat is, a koldust is. Azóta -negyvenhat év mult el. Tavaly ott jártam, kerestem a házat, nem ismertem -rá. De már az utczára is alig ismertem. A város is változik, az ember is -feled s bizony ma a keszthelyi fürdő egészen más, mint 1854-ben volt. - -Nagyon öreg ember volt a koldus. Néhány szál ősz haj lengett a homlokán. -Két szeme beesett, az arcza redők sürü fátyolával volt befödve. Csontos, -reszkető kezével a botot is alig tudta már fogni. A ház előtt, a hol -üldögélt, melegebben sütött a nap és enyhébben fujt a szél, mint másutt. -Talán azért választotta ezt a helyet. De akkor is ott ült, a mikor a -déli nap heve forralta a levegőt. Még a nyári nap sem forralta az ő -kihült vérét. - -Senki sem ismerte a vén koldus korát. Még a nevét sem. Keszthelyre, ugy -látszik, csak akkor került, mikor már a koldulás volt a foglalkozása, -kenyérkeresete. Hol élt, hogyan élt annakelőtte, micsoda multja volt, -hol töltötte fiatalságát, van-e, volt-e rokonsága: senki sem tudta. -Magábazárkózott ember volt, senkivel se beszélt, hozzá se szólt senki. -Koldulni se szóval koldult. Ha valaki jószántából adott neki, elfogadta; -ha nem kapott semmit, azzal is beérte. - -Az öreg Körmendy sokszor észrevette, hogy a vén koldus botjára -támaszkodva odabotorkált a fürdő hidjára, megállt a hidon, neki -támaszkodott a korlátfának s szemeit órákon át a viz egyetlen pontjára -szegezte. S gyakran e szavakat mormogta: - -– Itt fürdött! - -Egyszer megkérdezte tőle: - -– Ki fürdött ott, öreg? - -A vén koldus ránézett a fürdőszolgára. Ez is öreg legény volt már, ennek -is ősz volt már a haja. Bizalma egy pillanatra felébredt s felelt neki. - -– Ő fürdött itt, Csúzy Mária. - -De többet ezután nem is szólt. Fogta botját s tovább vánszorgott. Ment -az utcza sarkára, a kerékvető sarokkőre, kolduló helyére. - -Csúzy Mária. - -Ez a név ismeretlen volt azon a vidéken. Zalavármegyében éltek ugyan -Csúzyak, de ezek előkelők, gazdagok voltak, uradalmak és milliók fölött -rendelkeztek. Mária nevü nő ezek között alig volt; – de ha lett volna -is, mi köze lett volna ahhoz a vén koldusnak? - -És mégis volt köze hozzá. - -Régi történet ez, nagyon régi. Csakugyan volt valamikor ilyen nevü -asszony, csodálatos szép teremtés. Csúzy Máriát Bécsben is ismerték és -herczegek udvaroltak neki. De már hosszu emberélet mult el azóta, hogy -megölték rejtélyes módon. Kevés ember van már a világon, a ki őt -ismerhette. Ez csak nem lehetett az, a kiről az öreg koldus emlékezett. - -Pedig az volt az. - -A vén koldus és a sugárzó szépség valaha ismerték egymást, sőt -szerelmesek voltak egymásba. Ez a szerelem határozott életük fölött, -haláluk fölött. - -De kezdjük a dolgot az elején. - -Az öreg koldus apja még a mult század végén gazdatisztje volt gróf -Festetich Györgynek, a Georgikon hires alapitójának. Megyeri vagy -Megyesi volt a neve, a fürdőszolga nem tudta, melyik név az igazi. - -Fiának jó nevelést adott. Maga a földesur, hires emberbarát és -műveltségterjesztő, a ki atyai szemekkel nézte a környezetében -felbukkanó tehetségeket, nagylelküen gondoskodott az eleven eszü fiu -neveléséről. - -Az ifju elvégezte a jogot és körülbelül husz esztendős lehetett vagy -talán idősebb is valamivel, mikor megismerkedett egy kedves, szép, -fiatal leánynyal, a ki szüleivel jött Keszthelyre fürdőzni. Ott laktak -abban a sarokházban, a mely előtt később a vén koldus tanyát ütött. - -Ez a leány volt Csúzy Mária. Hová valók voltak a szülei, rokonságban -állottak-e a zalamegyei gazdag Csúzyakkal: nem tudom. - -A leánynak is tetszett az ifju. A kis házikó lugasában sok édes órát -töltöttek együtt. Ha fürödni ment a leány, közel-távol mindig nyomában -volt az ifju. Boldog volt, ha csak láthatta is a gyönyörü gyermeket. -Mennyire irigykedett a vizre, a mely körülölelgette tagjait és a fűre, a -mely fölött kicsi lábai oly könnyedén sikamlottak el. - -Az ifju és a hajadon – a mint az már meg szokott történni – örök hűséget -esküdtek egymásnak. És a férfi vagy a leány – a mint az már szintén meg -szokott történni – elfeledte a hűségesküt. - -Az ifju még nem házasodhatott, a leány azonban már eladó volt. Két -nyáron át tartott a boldogság, két télen át levelezgetett a boldog -szerelmes pár, azután nem kapott többé az ifju a leánytól egy sort sem. - -A leány férjhez ment. - -Jó házasságot kötött. A ki elvette, nem volt már fiatal ember, de -jómódu, tekintélyes és egészséges. Talán nem szivesen ment hozzá, talán -sirt és könyörgött a szüleinek, hogy ne kényszeritsék: talán csak -leányálom, gyermekszeszély volt az egész szerelmi történet. Ki tudná azt -most már megmondani? Elég az hozzá, hogy férjhez ment és ezzel -tönkretette rajongó kedvesének egész életét. És az élet, a melyiket -nyomorba, siralomba és szégyenbe döntött, nagyon hosszu élet volt. Mikor -én az öreg koldust láttam, közelebb lehetett a kilenczvenhez, mint a -nyolczvanhoz. - -Az ifju el akarta ölni magát is, Máriát is. Ehhez hozzá nem férhetett, -maga ellen nem sikerült a kisérlet. Azután pedig kiolthatatlanná lett -boszuvágya. Szenvedései a legrettentőbb boszu tervét érlelték meg benne. - -Közben multak az évek, az ifju boszuvágya nem csillapodott, de nem -találkozhatott Máriával. - -Férje, Lázár, udvari tanácsos, méltóságos ur és az udvari kanczellária -referendáriusa volt, a ki Bécsbe vitte a fiatal asszonyt és uri pompával -vette körül. A fővárosi élet zajában, nagyuri mód ölén, előkelő -tisztelők körében hamar és könnyen elfelejtette a szegény -juristagyereket az urnő. - -Nagyon szép volt és meghóditotta volna magát Napoleont is. Effélét -beszéltek is róla. Legnagyobb hóditása az volt, mikor Batthyány Lajos -herczeget is besorozta tisztelői közé. A herczeg magas műveltségü és -kiváló izlésü uriember volt. És állandó látogatója lett a szép -asszonynak. Az asszony boldognak érezte magát, a világ mindenfélét -sugdosott. Szövődött-e közöttük bensőbb szerelmi viszony, kényes dolog -volna firtatni. Annyi bizonyos, hogy a többi tisztelők egymásután -maradoztak el és helyet csináltak a herczegnek. Az is bizonyos, hogy a -herczeg bizalmas baráti társaságában kereste föl az asszony termeit. -Többek közt lord Bowring, nemzetünk és irodalmunk ismerője és becsülője -is meglátogatta néhányszor a herczeg társaságában Lázárék házát. - -Lázár referendárius a mult korábbi század végének valamelyik -esztendejében halt meg. Vagyonát zilált viszonyok közt hagyta hátra. A -pazar háztartás és az asszonyi fényüzés tönkretették. Halála után minden -vagyona birói zár alá vétetett, a mi abban az időben körülbelül annyit -jelentett, mint manapság a csőd. Ugy látszik, a herczeg talált rá módot, -hogy a fiatal özvegy ezentul se nélkülözze megszokott kényelmét. - -Néhány évvel később azonban meghalt a herczeg és 1806-ban nagyon is -érezte az özvegy az elhagyatottságot, a melyben barátja halála után -maradt. - -Helyzete azért nem volt kétségbeejtő. A fiatal Fülöp herczeg, a ki akkor -25 esztendős volt, ugy vélte, hogy édes apja emléke iránt tartozást ró -le, ha bizalmas barátnőjét nem hagyja nyomorban. Tisztességes évi -járadékot rendelt neki s csak arra kérte, hogy hagyja el Bécset, a -melyet akkoriban különben is folytonosan nyugtalanitottak a napoleoni -háboruk. - -Az asszony ezt elfogadta. A zalamegyei Reznekre vonult vissza. Ez a -falucska Alsó-Lendva környékén fekszik és abban az időben Bernáth udvari -ügyvivő tulajdona volt. Ezt a birtokot vette bérbe az özvegy, csinos -gazdaságot folytatott s oda bécsi cselédségének egy részét is magával -vitte. - -Hát az elfelejtett, megcsalatott, elárult fiatal emberrel mi történt? - -Az ifju akkor már idősebb férfivá lett és sem szülei, sem rokonai, sem -jó barátai nem törődtek már vele semmit. Régi szeretőjét nem tudta -elfelejteni soha. Átok és siralom volt az élete. Hol az ivásnak adta -magát, hol a csavargásnak. Ma itt volt, holnap ott, többnyire olyan -helyeken, a hol senki sem ismerte. Élete elveszett, tanulmányait -félbenhagyta, hivatásáról lemondott, szülei kitagadták. Csak a boszuvágy -tartotta benne az életet. - -Nyomára jött, hol lakik régi, hűtlen kedvese. Odament Reznekre s -koldusruhában kikémlelte az urnő lakását s házi viszonyait. - -Egy viharos novemberi estén, mikor már a cselédség is nyugovóra tért, -Lázárné még fönt virrasztott a szobájában és pasziánsz-játékkal ölte az -időt. A kártyák az asztalon kirakva feküdtek előtte, azokból olvasgatta -a mult és jövendő idők titkait. Egyszerre kopogtatás hallatszik -szobájának az udvarra néző ablakán. Az ablak erős táblával volt elzárva. - -Az asszony épen levelet várt valahonnan, azt hitte, a levélhordó -koczogtat. Kitárta az ablaktáblát és a fél ablakszárnyat is. A rámeredő -két szem minden idegét megrázta. - -Ráismert első imádójára. - -– Én vagyok, – mondotta a kelletlen vendég. – Én vagyok. Pokollá tetted -az életemet. Régóta kereslek. Visszahoztam hűségesküdet. De hogy soha -többé meg ne szegjed: meghalsz! - -Karabélyt rántott elő és az ablakon keresztül mellbe lőtte az asszonyt. -A golyó a szivig hatott. Az asszony meghalt egy sóhajtás, egy rándulás -nélkül. A vihar szárnyára vette a hűtlen nő lelkét s a gyilkos átkait. -De az eldurrant lövés hangját is magával vitte. A cselédség, szomszédság -semmit se vett észre és mikor reggelre kelve a szobába léptek, ott -feküdt a pasziánsz szépen az asztalon, az asszony pedig szépen a -szőnyegen. Nem mozdult egyik sem. - -A gyilkost senki se látta többé. Nem sikerült nyomára jönni. Éveken -keresztül tartott a megyei vizsgálat, éveken keresztül nyomoztak utána. -Hiába! - -Egyszer hire kelt, hogy 1848-ban Varasdon valami haldokló a Lázárné -gyilkosának vallotta magát gyónás közben. Ez is vakhir volt. - -Mindenféle gyanusitás kerekedett. Még a fiatal herczeget sem kimélte meg -az éretlen szóbeszéd. - -Sok, sok időre, talán ötven esztendővel később jelent meg Keszthelyen a -vén koldus. Akkor már rég elfelejtették a gyilkosságot, a fiatal -juristára meg épen senki sem emlékezett már. - -A vén koldus kibékült istenével. Nem kinozta tovább már szivét sem a -szerelem, sem a boszu. Hiszen régen porrá vált már a hütlen asszony. De -azt a házat, a hol Máriát megismerte, azt a helyet, a hol fürödni -szokott, nem tudta elfelejteni soha. Pedig már agg volt, koldus volt s a -sir szélére jutott. - -Az lett büntetése, hogy nem tudott feledni. - -* * * - -Ez az egyik változata annak a ködös, hagyományos regének, melynek másik -változatát az »A Nazarénusok« czimü müvemben »A tüzes barát« szakasz -folyamán beszéltem el, minthogy a későbbi kor regélői a tüzes barát -személyével is összekötötték. - - - - -FELSŐ-EÖRS LIGETEIBEN. - -(Szegedy János felső-eörsi prépost. – Nem akarja Szegedy Róza házasságát -Kisfaludy Sándorral. – Az árva lányt elviszi magához Felső-Eörsre. – A -lány merengései. – A Mike-palota omladékain.) - -A Mike-palota se az már, a mi negyvenkét év előtt volt. Akkor jártam -meg, akkor néztem meg először. Akkor még sok faldarab megvolt belőle. -Téglái, kövei, faragványai ott hevertek szanaszét a falromok közt. -Gyikok, kigyók sütkéreztek a köveken. Apró, szelid, tüzes szemük ott -villogott. De a cserjék már megkezdték hóditásukat. Bangita, szömörcze, -fagyal, kökény, apró kőris és cserfattyak már helyet foglaltak. A mohát, -fülfűt, a mindenféle kövi rózsát árnyékkal kezdték boritani. Vadrózsa -gyümölcse, kecskerágó virága már kezdte mutogatni aranyos és biboros -ragyogását. - -Ma már nem ugy van. Kincskeresők összedöntögették a falromokat, -felturták az épület alapjait, gödröket és buczkákat ástak-hánytak a vár -régi udvarán s a természet is elboritotta erdőfátyolával az egész -Mike-palotát. A cserfattyak szálassá nőttek, az uj nemzedék nem is tudja -már, mi volt valamikor itten. Csak a hegy homlokának kis helye maradt -kopaszon. Feszületet állitott oda a buzgóság. Mintha temető lett volna -itt valamikor. De rég eltüntek innen már a holtak szellemei. Azt a várat -még az Árpád-királyok látták épnek, tündöklőnek. Az a feszület is -elkorhadt már. Körülötte pázsitfű, erdei virág, szöcskék serege. - -De mi volt hát az a Mike-palota? Hol feküdt az a vár s miről volt -nevezetes? - -Azzal bizony mi nem törődünk, mikor épült, kik lakták, kik voltak -uraságai és szép asszonyai, s hova lettek s hol porladoznak félezer év -óta? Én ott csak Szegedy Róza nyomait kerestem. - -Imádóját elvesztette a szűz. A délczeg testőr elment a csaták mezejére. -Hirt se hozott róla a nyugati szellő. Él-e, hal-e: azt se tudta senki. -Ah, az a gógánfai szerelmi viszály! A hajadon sziv isteni haragja s a -költő vad szenvedélye! Hány emlék, hány könyv, hány imádság, mennyi -bánat utána! - -Kisfaludy Sándor eltünt. Hát Szegedy Róza hova lett? - -A mi boldog emlékü Nagy Ivánunk, a mikor az ország nemeseinek családi -leszármazásait megirta, megemlékezett Szegedy Lászlóról is, a ki ezelőtt -közel kétszáz évvel született. S megemliti, hogy ennek legifjabb fiát -Jánosnak nevezték. De történetéről csak annyit tudott, hogy pap volt. - -Pap. Se több, se kevesebb, mint pap. Hol volt, mennyire emelkedett, -mikor élt, mikor halt meg: mindezt nem tudja. Pedig ennek a papnak -Szegedy Róza életében nagy szerepe, a költő sorsára nagy befolyása volt. -Talán Kisfaludy, a délczeg testőr, e pap nélkül sohase lett volna -költővé. - -Ez a pap unokatestvére volt Szegedy Ignácznak, Róza édesapjának. Róza a -család szemefénye, a pap a család tekintélye és bölcsesége. A pap -sehogyse akarta, hogy a költő Róza vőlegénye legyen. Minden -bölcseségével tiltotta a fiatalok barátságát. - -A mikor Róza még kis leány volt, futkározó gyerek volt: akkor lett -Szegedy János felső-eörsi préposttá. Árpád-kori prépostság a -felső-eörsi. A prépost a Batthyány herczegek udvari gyóntatója. A -herczegek adományozzák a gazdag jutalmat. A Szegedy-nemzetség akkor is -hatalmas volt már, ebből a nemzetségből akartak prépostot. - -A prépost jó pap s bőkezü derék magyar nemes ur volt. Gyönyörü, tágas, -kényelmes urilakot épitett Felső-Eörsön, mely ma is prépostlakás. Itt -lakott s itt is halt meg s bár a Szegedyek ősi tanyáitól kissé messze -esett, de azért az atyafilátogatást szorgalmasan gyakorolta s Róza -növekedésére gondosan ügyelt. A leány ragyogó szépségétől s nemes lelki -bájaitól a család emelkedését várta. Ezért nem akarta, hogy Kisfaludy -Sándor legyen a férje. - -Ember tervez, isten végez. Megtörtént a gógánfai szerencsétlenség, s a -mikor ennek hirére a prépost Rózához sietett, a ragyogó szűz helyett -szivetört leánykát talált, kinek arczán hervadozóban voltak a rózsák, -égszinkék szemeiből könyü harmatozott, kebléből sóhajok törtek elő. De -nem panaszkodott. Keserü szó nem hagyta el ajkát. Annál nagyobb volt -szenvedése. Akkor látott, akkor tudott meg a jó pap mindent. A két -szerető sziv elszakadt egymástól, de a leány szive halálos beteg lett -tőle. A jó pap óhajtása ugyan teljesült, a fiatalok nem lettek egymásé, -de azért az ő Rózája, az ő angyal huga mégse lett másé. Szivét nem adta -oda lépcsőül a család emelkedésére. - -Leányszerelem elmulik, beteg sziv meggyógyul, idő és távollét mindent -megorvosol. Igy gondolkodott a bölcs pap. - -Oh, bölcs pap, igazad van. Ha imádkozol, ha szent igét hirdetsz, ha -elsorvadt lelkeket ápolgatsz: igazad van. De Szegedy Rózánál nincs -igazad. Az ő szive, az ő szerelme a nemzet nagy költőjének van -fölszentelve, istenek vigyáznak arra. - -Árva lett a szűz, apja, anyja elhalt. Akkor azt mondta a bölcs pap -Szegedy Rózának: - -– Édes, jó leányom, én aranyos szentem, jőjj el hozzám, keress -vigasztalást az én hajlékomban. Istennek szentegyháza mellett, -Felső-Eörs ligeteiben, a tündöklő Balaton partján megtalálod szivednek -nyugalmát. - -Igy került Szegedy Róza Felső-Eörsre. - -A győri zárda, bécsi utazásai, Antónia öcscsének családi boldogsága, -magasrangu ifjak forró udvarlása mind nem tudták szivének nyugalmát -visszaadni. Csak Felső-Eörs ligeteiben volt pihenése. - -Ablaka az ősrégi gyönyörü templom ajtajára nézett. Keskeny utcza -választotta el tőle. Az egyházba menőket innen szokta nézni. Kivált a -lakodalmas népet, az esküvő párokat, a deli vőlegényt, a koszorús, -fátyolos menyasszonyt, a vidám közönséget. Imát rebegett a a házasulók -boldogságáért. Hol az ő boldogsága? Hova tünt el? Eltünt-e örökre vagy -még visszatér valaha? - -Bátyjának udvara gyümölcsösre dőlt, a gyümölcsös mélységes völgyre. Ez a -Malomvölgy. Ma is olyan, mint Szegedy Róza idejében. Lent a mélyben -malom. Örökös zúgása, mintha az ő lelkének örökös háborgása volna. Mégis -jól esett neki az őrlők dala. Fent a gyümölcsös peremén kopasz szikla. -Mintha ülőhelynek alkotta volna a természet. Leült a sziklákra. -Végig-végignézett a mély, sötét völgyön ott a lábai alatt. Körülötte -gerlék búgtak, rigó és fülemiledal édes hangja zengett. Minden élt, -örült, fénylett, ragyogott körülötte. Csak az ő lelke volt bágyadt és -alkonyodó. - -– Szivem oly teli van, oh, oly igen csordultig teli; s én oly magánosan, -oly csupán egyedül vagyok ebben a szép világban! Senkim sincs, a kiben -bizhatnám, a kivel szivemnek névtelen érzéseit közölhetném! - -E szavakat irja Kisfaludyhoz innen egyik márczius 26-ikán kelt -levelében. - -Gyakran fölkereste inasa kiséretében a Mike-palotát. Képzelete, -ábrándjai még szabadabban szállongtak ott. - -Elnézett végig a szemközti hegyeken. Az erdei legelésző gulyának méla -kolomphangja ütődött füleihez. Még akkor kecskenyájak legelésztek a hegy -oldalán. A Mike-palota körül is. A ficzánkoló kedves gödölyék odamentek -hozzá s ott ugrándoztak körülötte. A hideg szemü anyakecske mereven -nézett rá, de a gödölyéit nem féltette tőle. Oly szelid volt hozzá -minden s az ő lelke oly borús. - -Csodálatos tünemény innen a Balaton. Ott lábai alatt a mélységben az -égnek tükre. Túl, messze-messze a veszprémi és somogyi partok ködös -halmai. Néha a jegenyefák sorai is odamosolyognak hozzá. Minő öröm volna -odaszállni. Ha szárnya volna, mint a madárnak. És szállna messze, -tovább, mindig tovább, örökre elszállna, soha vissza nem térne, el a -végtelenbe, el az enyészetbe, el a délczeg testőr forró keblére! - -Elpirul még a gondolatra is. De pillanatonkint oly édes az ábránd. -Vétek-e az? Könnyei lassan peregnek. Az örökre eltünt boldogságnak -emléke is mély fájdalom. - -Elnézegette a vár omladékait. Hajdan volt ura a várnak. Ősz, öreg, de -még mindig daliás termet. Mellette az urnő, nagy szépség nyomai komoly -arczán. Ott a lányka is. Ragyog, nevet, játszik, boldog. Szive most még -alszik, de imádók röpködnek körülötte, körülrajozzák édes szavakkal. Oh, -mily boldog az a sziv, mely még alszik, melynek a szerelem még föl nem -zavarta nyugalmát. Mily boldog volt ő is a badacsonyi szüretig, a -szigligeti kirándulásig, a Rostyéknál való első találkozásig! - -Hát a várur örököse hol van? Bizonyosan a csatában, királya oldalán, -török-tatár ellen. Miként az ő lovagja, az ő szivének hőse, az ő -boldogtalan szerelmének örökre eltünt vőlegénye. De amaz még hazajön. -Erősen, büszkén, délczegen. Sebhely az arczán, de alig-alig látszik. -Olvasta ő, hallotta ő. Azután hazahozza piruló menyasszonyát s boldogan -töltik napjaikat, éveiket, gömbölyü arczu, vidám gyermek sereg -körülöttük. Száz alakban röpködtek lelke előtt az ábrándok. Boldogság -mindenütt, csak ő az, a ki elvesztette boldogságát. - -Van egy komornája. Bécsi származásu, mivelt nemes leányka. Még 1792-ben -került hozzá, a mikor ő már felnőtt leányka volt, tizenhét éves, de a -mikor Kisfaludyt alig ismerte. Ez is kisérni szokta bolyongásai közt a -ligetekben. Idősebb, mint ő, de rajongással szereti urnőjét. -Olvasmányaik közösek. Ah, ez a komorna nagy szerencséje. Ért és érez. -Rejtett szavakban ezzel közli szive minden titkát s ez minden szóra -megtalálja az igaz és gyöngéd feleletet. Mellette maradt férjhez -meneteléig. Bátyja, a prépost is nagyon megkedvelte. - -Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni s ha rokonsziv is együtt érzi -azt. - -Elballagtak gyakran a Királykúthoz is. Másik szakadékos völgyön van a -sziklából ömlő forrás, melynek Királykút a neve. Ez a völgy összeszakad -a Malomvölgygyel. Partjai erdősek. Gyalogút is, kocsiút is vezet a -forráshoz. A hagyomány szerint az első magyar király, Szent István e -forrásnál pihent gyakran, mikor e tájon vadászgatott. Azért nevezik -Királykútnak. - -Pihenj meg te is, ragyogó szűz! Szünjék fájdalmad, enyhüljön bánatod. -Megtér majd deli vőlegényed s keserü fájdalmaidért méltó jutalmat -nyersz. Megérdemled. Igazán szerettél, s szerelmed hű volt életben, -halálban. - - - - -AZ ÉN TAVALYI KARÁCSONYOM. - -(Elvesztettem életem társát. – Jobb asszony még soha nem volt. – -Gazdaságom ő vezette. – Halálos betegségbe esik. – Kedves testvér ápolja -a Lorántffy Zsuzsánna-egyletből. – Sóhajtása édesanyjához, imája az -Üdvözitőhöz. – Boldogságos halála.) - -Az 1905-ik évi karácsony az én tavalyi karácsonyom. Akkor vesztettem el -életem társát, édes jó feleségemet. - -Magándolog. Közdolgaimról sokat irtam, magándolgomról soha. Most arról -irok. Rövid leszek, mert a történet rövid. Jó lelkek, nemes szivek érző -idegét mégis mozgásba hozza. - -Az almádi Balaton ragyogó tükrén ismertem meg az ifju lánykát. Fiatal -volt, üde és jókedvü. Egészséges, piros, szerény és nemes. Ugy éreztem, -a gondviselés összeszánt bennünket. - -Almádinak akkor még nem Balaton-Almádi volt a neve, hanem csak Almádi. -Nem is volt országos hirü fürdőtelep, csak szegényes szőlőtelep. Mostani -75 villájából nem volt még egy se. Vörösberényi lakosok s veszprémi -iparosok birták a szőlőket egyszerü kisded szőlőhegyi hajlékokkal. De -nyáron át már a veszprémiek le szoktak oda járni fürödni. A módosabbak -kocsin, mások gyalog. Én gyalog jártam. Tizenötezer lépés volt -lakásomtól a Balatonig. Kellemes séta fiatalembernek. - -Elvégre 1867-ben összekeltünk. - -Szegények voltunk: igy mondaná a közbeszéd. Ő rá is kis örökség nézett, -de élt jó apja s éltek testvérei. Osztozásról szó sem lehetett. Én rám -se nézett nagy örökség s nekem is éltek szülőim és testvéreim. De nem is -osztozkodtam volna velük. Hiszen én már tisztviselő voltam a -vármegyénél. Micsoda szégyen lett volna a szülői vagyon vagy segitség -után ásitoznom. - -Hatvan forint volt havi fizetésem. Lassankint fölemelkedett hetvenöt -forintra. Kis fizetés, nagy fizetés: e fölött nem tünődtünk. Nekünk elég -volt. Ebből éltünk, adósságot nem csináltunk. - -Harminczhét esztendeig éltünk boldog egyetértésben és egészségben. -Szerezgettünk is. - -Kisfaludy Sándor, a nagy költő, azt irja egyik töredékes végrendeletében -Szegedy Rózáról: - -– Csekély szerzeményeimet iparkodásom mellett leginkább az ő hiv -szeretetének, segedelmének, maga megvonásának és okos gazdasszonyságának -köszönhetem! - -Ime Szegedy Róza! - -Ilyen volt az én szerény feleségem is. Jobb asszony és jobb gazdasszony -nem volt a földön. Egyébként nem akarom ama dicső emlékü nőhöz -hasonlitani. - -Harminczhét évi boldog házasság után jobb mellében az ugynevezett -rák-betegség támadt. - -Iszonyu betegség. Se okát, se orvosságát nem ismeri a tudomány. Bizunk, -remélünk a jövőben, de eddig még nem ismeri. - -Szegény szenvedő jó asszony! Talán későn szánta el magát a műtétre. A -Vörös Kereszt-kórházban kezelték és ápolták. Tudós orvosok, szives -ápolók. Némi könnyebbülés, talán némi halasztás volt az eredmény, semmi -gyógyulás. - -Szilárd volt akarata, nagy életereje, meg nem törhető gondossága. Az -1904-ik évet még gazdaságunk s háztartásunk vezetésével töltötte. - -Utóbb ágynak esett. Kórházba nem ment, engem elhagyni nem akart, a -házvezetés gondjaitól utolsó leheletig meg akart kimélni. Még idegen -ápolót se akart a házba ereszteni. - -Megépitette sirboltját a veszprémi temetőben. Még ezt se akarta velem -tudatni. Nem akart vele fájdalmat okozni. Mikor még tehette, megjelölte -a sirbolt helyét s alkalmas épitőmesterekkel, kőfaragókkal elkészittette -örökös nyugvó helyét. Hogy nekem ne legyen erre is gondom és költségem, -ha majdan oda költözik. Csak halála napján tudtam meg. - -Az utolsó két hónapig magam ápoltam. Ágyunk egymás mellett. Nappal a -munka, éjjel az ápolás gondja. De én szives nyugodtsággal viseltem ezt a -gondot. - -Végre talán észrevette bágyadtságomat, rendes ápolót kért s engem más -szobába rendelt. Szomoru jelenet volt, a mikor arra kért, bocsássak meg -neki, a miért egész életünkön át gyakori betegségével nekem annyi -bánatot okozott. - -Isteni lélek – én bocsássak meg ő neki! - -A Lorántffy Zsuzsánna-egylet adott ápolónőt. Róza testvért adta, a kinek -a hivatalos neve »kedves testvér«. Piros pozsgás, mosolygó arczu fiatal -hajadon. Isten áldása volt ő rajtunk. Szegény haldokló nőm határtalanul -megszerette. Nehéz tisztét ez a kedves testvér fáradhatatlan -buzgósággal, szives készséggel teljesitette. Állandó segitségére voltak -rokonnők s leánykori barátnők s idegenek is, de az ápolást csak akkor -engedte át másnak, a mikor lerogyott a kimerültség miatt. - -Megkisérlettük a Röntgen-sugarakat. Tudós férfiak ajánlották, jó lesz -megkisérteni. Megszereztem a gépeket, odaállitottuk az ágy mellé. A -kisérteties fény engem is megijesztett. De ez se használt. Csak ujabb -rettenetes fájdalmakat okozott. Talán el is késtünk, talán ugy se tud -használni. - -Az utolsó napok és éjszakák sok fájdalmat okoztak mindenkinek. - -Esténkint elbucsuzott orvosától, nem hitte, hogy megéri a reggelt. -Megköszönte fáradozásait s megkérte, bocsásson meg, hogy ennyi gondot -okozott neki. - -Volt egy kedves rokona, asszonyöcscse; – magához kérette, minden -fölösleges ruhanemüjét vele eladatta, pénzbeli végső rendelkezéseit maga -teljesitette. Uj csipkés, fekete selyemruhát félretétetett. - -– Ebben temessetek el! - -Az ápoló kedves testvérnek meghagyta, hogy temetésén ott legyen, -koporsóját Veszprémbe kisérje s két szemével nézze, a mikor őt a sirbolt -mélyében elhelyezik s a sirbolt fedő kövét ismét helyreteszik. - -Az utolsó éjszaka szentirásbeli jelenet volt. Sohase tudtam elmondani -senkinek: mellem elszorult, hangom elfuladt, ha el akartam mondani. Egy -év mulva most már le tudom irni. - -Éjfélig nem aludt, fájdalmai voltak. - -Egy óra tájon, mintha fény vette volna körül arczát. Az ég felé nézett s -e szavakat mondá: - -– Mamám, édes jó mamám, csókolj meg! - -Édesanyja negyven év előtt halt meg, csak arczképét őrizte azóta. - -De a nagybetegnek lelke az élet és halál révén járt már s -visszarévedezett leánykori multjába s benézett az örök jövendőbe. -Végtelenül szerette édesanyját. - -Anyai csók! - -Ki irhatná le: mi az? A haldokló bizonyára szentül hitte, hogy őt csak -az anyai csók tudja meggyógyitani. Az menti meg csak kinjaitól, talán az -emeli föl édesanyjához, a mennyei szentek seregébe! - -Három és négy óra közt odafordult a kedves testvérhez: - -– Micsoda nap van ma? - -– Ma szent karácsony napja van. - -– Mi történik e napon? - -– Ma született meg a kis Jézus, a mi üdvözitőnk. Ma jött el értünk, hogy -megváltsa a bünös emberiséget. - -A haldokló arcza nyugodt lett. Mintha kissé gondolkozott volna, azután -igy szólt: - -– Talán én értem is eljött a mi üdvözitőnk! Kedves testvér, imádkozzunk, -váltson meg engem is, vegyen magához. - -A kedves testvér imára rakta össze a haldokló kezecskéit s imára -kulcsolta a maga kezét is. S könyörögtek Istenhez s egyszülött fiához, -Jézus Krisztushoz, hogy váltsa meg a haldoklót. - -Többen voltak a szobában kettőjükön kivül. Ott volt a másik ápolónő, a -szobalány, a házmester. Én a szomszéd szobában félig öltözötten. Nem -birtam e jelenetet. A függő villanylámpára fátyol volt téve, ne legyen -vakitó fény a szobában. Mindenki sirt, alig tudta elfojtani zokogását. -Pedig nem volt szabad. De észrevette a beteg mégis. - -– Ne sirjatok, most aluszom! - -Elaludt. - -Alvása közben csoda történt. - -Arczáról elmult a fájdalomnak, a szenvedéseknek, az előrehaladt -életkornak minden különös jele. Lesoványodott arcza olyan lett, mint -menyasszony korában, épp oly szelid, ifju, mosolygó és szende, mint -harminczkilencz év előtt. - -Nem mozdult többet. Nyugodtan, édesen aludt reggeli nyolcz óráig. Az -édesanya csókja s a Megváltóhoz intézett imádság akkor lett foganatossá. -Akkor jelentette az orvos: - -– Meghalt! - -De édes mosolygó menyasszonyi arcza megmaradt változatlanul. A mikor a -ravatalon feküdt a koporsóban, diszes fekete, csipkés selyemruhájában, -rózsák és virágok köröskörül, viaszfáklyák szomoru ragyogása a fekete -falak között, oly sokan felsóhajtottak: - -– Nem halott ez! - -… Ez volt az én tavalyi karácsonyom. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - -Szegedy Róza halála. - -I. (Betegeskedése, szobái, áhitatos lelke, szent képecskéi. – Kik -látogatták halálos betegségében? – Utolsó szavai. – Szegedy Róza -kertecskéje. – Mit bizonyit a halotti anyakönyv?) 1 - -II. (A temetés. – Az öltöztetők. – Kik voltak a temetésen? – Utolsó -rendelkezése? – Hol feküdt első sirja? – Látogatásaim sirjánál. – Most -már férje mellett pihennek hamvai.) 14 - -A sümegi kékfestő. - -I. (Mi a gazdaság? – Magyar irók, magyar költők hogy vannak a -gazdasággal. – Mire oktatnak a tanitók? – Eötvös József báró és Wodiáner -bankár. – Bugyli kutyánk és takarékpénztára. – Ki a gazdag, ki az ur? – -Salamon Ferencz aranypénz-buvárlata.) 25 - -II. (A sümegi kékfestő és fia. – A gyolcsos tót. – A nadrágszij -természetrajza. – Janó, a tót legény. – A kékfestő fia vándorutra megy. -– Mit talált a gyolcsos tótnál? – Beállott hozzá takácslegénynek. – -Versenyre száll gróf Révayval a szép tót leány kezéért. – Miként győzi -le a grófot?) 37 - -III. (Nőtlen ember nem takarit. – Házassági szerződés a tót leánynyal. – -A régi pénzek számitása. – A dögbőr története. – A széna zab szállitása. -– A meggazdagodás törvényei. – A kékfestő elveszit harminczezer -forintot. – Öngyilkos akar lenni. – Összejön Inkey Kázmérral s elutazik -idegen országokba. – Mit tapasztal Londonban? – Az indigo. – A Charwood -és Owen-ház. – Szóba se áll a kékfestővel.) 58 - -IV. (A kékfestő megkezdi a borüzletet is. – A somlyói szőlő története. – -Szűz Mária csodatevő képe száll a kis-czelli templomba. – A hagyományok. -– Saáry Ferencz uram pajkossága és pöre. – Oda lesz a badacsonyi szőlő. -– Miként szerzi ezt meg a kékfestő.) 79 - -V. (Gréger Miksa története. – Jön az angol Badacsonyba. – A lipcsei -kaland. – A kékfestő elhozza Metternich herczeg rajnai pinczemesterét -Sümegre. – Fejedelmi adományokban részesiti Sümeg városát.) 92 - -A Darnay-gyüjtemény. - -I. (Szent-Mártoni Darnay Kálmán. – Nagy elődei Magyarországban. – A -hédervári gyüjtemény. – Kubinyi Ferencz losonczi kincsei. – A -Fejérváry-muzeum. – A Jankovich-féle gyüjtemény mérhetetlen gazdagsága. -– A Horgosi Kárász, – a Ráth György – és a gróf Kreith-féle gyüjtések. – -Miként törekedtem báró Bánffy miniszterelnök óralánczára csecsebecsét -keresni?) 104 - -II. (Szent Imre herczeg boglára. – Az én véletlen gyüjteményem. – Miből -áll Darnay muzeumának gazdagsága? – A muzeum épülete és látogatói. – -Miként oltja Darnay a nép lelkébe a magasabb miveltséget? – Sikerei. – -Ne találja meg régi sarkantyujának felemását.) 115 - -Hazádnak rendületlenül… - -I. (Mi a jurátus? – Mi volt 1844-ben a jurátus? – Hollinger uram -pozsonyi kávéháza. – Ismerjük-e igazán saját hazánkat? – A szegény -kálvinista diák. – A hét jurátus szövetsége. – Ung-, Borsod-, Zemplén-, -Torna-, Gömör-, Zólyom vármegyék jurátusai. – Uti rend. – Mi a különbség -a gyorsvonaton utazás és a gyalog utazás közt?) 123 - -II. (A győri Napoleon-emlék. – Pannonhalmának szentséges hagyománya. – A -désmaispán. – Pater Prior Félix. – Pater Maurus Czinár. – Pater Nikolaus -Sárkány. – A Szózat a szent falak közt. – A suúri német barát. – Miként -oktatta meg az igazságra Veszprémvármegye a német barátot? – Csesznek -vára. – A zirczi vendéglátás. – A régi Balaton-Füred. – Hová lett a régi -nemzeti szinház. – A tihanyi visszhang.) 136 - -III. (A vérkúti fürdő. – Sietős Gábor uram. – A köppöly. – A vérkúti -csárdás. – Somogyi Benjámin tiszteletes ur. – A monoszlói szép napok. – -Vörösmarty Szózatának története, szövege és zenéje. – A bajor szőlőnek a -világon nincsen párja. – A monoszlói visszhang.) 156 - -IV. (A bácsi hegy hágóján. – Csobáncz várának hagyománya. – A szigligeti -szúnyogveszedelem. – Keszthely és Kehida. – Föl Tátika várába. – Rezy -Sándornak és szerelmesének bús története. – A tátikai márvány-emlék. – A -messzelátó. – Kegyetlen záporeső. – Bőrig áznak.) 173 - -V. (Látogatás a nagy költőnél, Kisfaludy Sándornál. – A társalgás. – A -nagy ember mindent tud. – Hol szerezte tudását? – Somlyó hegye. – Mit -dalol róla Vörösmarty lantja? – Kik küldtek bort a Szózat költőjének? – -Somlyó szépségeinek nincsen másuk. – Mily gondolat születik a puszta -várban?) 189 - -VI. (A hét magyar ifju gondolata. – Pápa, Szili-Sárkány, Czenk, -Kis-Marton. – A börtönügyi tanulságok Fraknó várában. – Hazatérés. – Az -ifjak története egyénenként.) 205 - -Ki ád többet érte? - -(Kisfaludy Sándornak se gyermekei, se végrendelete nem volt. – A leltári -összeirás. – Nemzetsége. – Könyvtára. – Ruházata. – A kótya-vetye.) 215 - -Nagy Miklósról. - -(Mikor ismerkedtem meg vele? – Alakja és jelleme. – Miként gondolkodott -a sajtóról? – Gondossága a szerkesztésben. – Miként lettem iróvá az ő -buzditására.) 223 - -Hazafelé. - -I. (Ki ér nekünk többet: Goethe-e vagy Kisfaludy Sándor? – Hol búcsuzott -el Berzsenyi Kemenesaljától? – A követválasztási falragasz. – A Héviz -története. – A két nagy pap. – Az akadémikus Nagy János. – Miért nem -választott akadémiai tagot soha?) 232 - -II. (Az iszap. – Az iszapfürdő világcsalás. – Mi az iszap? – Nagy -hátrányai. – Szendrey hagyománya Szegedy Rózáról. – Balatonra magyar!) -245 - -A két temető. - -I. (Balaton Udvari és vidéke. – Melyik temető tetszik nekem legjobban? – -A szivalaku sirkő története. – Kiket találtam a sirok alatt? – Miként -kerültek oda?) 256 - -II. (A paplak. – A vén pap és felesége. – A szoba berendezése. – Mit -csináltak a pápai diákok 1848-ban? – A világosi fegyverlerakás. – -Szentirmay József urrá teszi a kálvinista papot. – A legszomorúbb -temető.) 264 - -A Balaton hátán. - -(Baksay Sándor levele. – Bogdán-Szabó Lajos, a kinek életét gróf Károlyi -Gábor megmentette, a mikor született. – Szőke Gábor esete. – Dőry János -a Balaton hátán. – Mire lenne jó? – Veres Sándor bujdosó és a várnai -basa tanácskozása.) 272 - -A lovasi hegyen. - -(A Balaton tájképi szépségei. – A Lesencze völgye a balaton-györöki -fordulóról. – A bácsi hegy hágójáról. – Az akarattyai szilfa mellől. – -Lovas falu. – A Mike-palota. – Hol siratta eltünt lovagját Szegedy Róza. -– Mórocza Kálmán és élete története. – Tökéletes biró. – Vitám Szilágyi -Dezsővel miatta. – A Balaton szépsége az ő hajlékából. – Itt irtam sok -munkámat.) 280 - -A vén koldus titkai. - -(A keszthelyi vén koldus. – Eredete, nevelődése. – Szerelmes Csúzy -Máriába. – A leány hűtlen lesz, nagy urhoz megy feleségül. – Kalandos -hirek róla. – A rezneki kastélyba megy lakni. – Régi imádója orvul -meggyilkolja.) 291 - -Felső-Eörs ligeteiben. - -(Szegedy János felső-eörsi prépost. – Nem akarja Szegedy Róza házasságát -Kisfaludy Sándorral. – Az árva lányt elviszi magához Felső-Eörsre. – A -lány merengései. – A Mike-palota omladékain.) 300 - -Az én tavalyi karácsonyom. - -(Elvesztettem életem társát. – Jobb asszony még soha nem volt. – -Gazdaságom ő vezette. – Halálos betegségbe esik. – Kedves testvér ápolja -a Lorántffy Zsuzsánna-egyletből. – Sóhajtása édesanyjához, imája az -Üdvözitőhöz. – Boldogságos halála.) 307 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - - -90 |nyáron ís |nyáron is - -113 |ítt a helye |itt a helye - -114 |alatt vő sziklák |alatt fekvő sziklák - -119 |maga lyesen |maga személyesen - -119 |népvándoriás |népvándorlás - -119 |tartott me szállva |tartott megszállva - -157 |Alkonyat felá |Alkonyat felé - -269 |legszegényebbb |legszegényebb - -291 |negvenhat év |negyvenhat év] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BALATONI UTAZÁS VÉGE *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |