diff options
Diffstat (limited to 'old/64921-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64921-0.txt | 2923 |
1 files changed, 0 insertions, 2923 deletions
diff --git a/old/64921-0.txt b/old/64921-0.txt deleted file mode 100644 index 23aa741..0000000 --- a/old/64921-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2923 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kánaán könyve, by Gyula Krúdy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kánaán könyve - -Author: Gyula Krúdy - -Release Date: March 24, 2021 [eBook #64921] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KÁNAÁN KÖNYVE *** - -KRÚDY GYULA - -KÁNAÁN KÖNYVE - -BUDAPEST - -AZ ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA - -1919 - -9426, – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. - - - - -ELŐHANG. - -Néhány kis, vidám és tragikus történet következik itt abból az életből, -amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak. - -Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő-illatú negyvenedik életévig, -nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi -hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag -boldogtalansága; nem egyszer a férjhezmenés vagy megházasodás körül -telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő hisztérikák és -kicsapongó latrok érdeklik a mosdatlan tollast. - -„Hiszen szép a szerelem, – mondta például Kálnay László, akinek -állandóan két-három felesége volt, persze, balkézről; cvikkeres, -mélyhangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta, -mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat, – de a legszebb -kisasszonyt sem lehet legelni küldeni.“ Igy szólt és a huszonegyes -játékban nem egyszer előhívta tizenkilencre az alsót, különösen akkor, -ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre, vagy bábaasszonyra volt -szükségük a nőknek. - -A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy az író -késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint egy -beretválatlan szerzetes és a szentimentális szerelemnek már annyit sem -hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt vándorkomédiás; -pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint -a kandúr, amelynek farkára égő papirost kötnek. - -Hangzatok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. Az Irmák -budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése, a Máriák -égfelé fordított szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai, -színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a -Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó -varázsa, – Isten veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket -vet papirosra a költő. - -Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a -férfiú. - -Igy, például, mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak, rendes -ember hasat ereszt. Egy kecsege-formájú férfiú sohasem lehet a legjobb -ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró. Magassarkú cipőt csak a parkett-táncosok -viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen csirkefogók. Krémszínű -nadrágot a pesti csepürágók. És holdvilágnál csak az elvetemült -perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú betyárok karján, valamint a -muzsikus-cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul -tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a borbélysegédek írnak -szerelmes levelet. Futóbolond epekedik elérhetetlen nő csókja után. -Semmittévő és műveletlen ember fecsérli idejét a nőknek való céltalan -udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből, annak -javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent -zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával, hangjával, -felejthetetlen pillantásával. Okos embernek tudni kell, hogy a nők -sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha -egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy -egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt; -a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt-nagyságúak a férfi-érzéshez -képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulett Julia önfeláldozása, de -Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik. - -Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas gyaloglás, -fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos randevú, -ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés az erdőben a házőrző -komondorok elől. - -Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság, rabszolgaság -és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te piros halál, amelyet egy -hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled, lehajtott fejjel -való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett nyak, midőn az -expressz közeledik és a legmagasabb fa kiválasztása a budai hegyek -között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg tavasszal lenge -ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa alatt s ekkor a szerelmesek -nyakába lehet zuhanni. - -Ég veled, mennybéli szűzességű, drága ifjúság. Aladin csodalámpásának -fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után áhítozó öregség. - - - - -MAGYAR HASAK. - -Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlja a nő és a szerelem -jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körül való -forgolódás, míg a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a -tölgyfák és a csontrendszer és a test alkata leginkább üldögéléshez -idomul, amint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. Ama -tekintélyes, hosszú szárnyas-kabát, amelyet Magyarországon a -megállapodott férfiak közönségesen viselnek, (amelyet Ferenc -József-kabátnak is neveznek, míg ha magyaros cifrák díszítik: hívják -Deáknak vagy kántor-kabátnak), a szabóknak előrelátható találmánya a -növekedő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehetett egy -fecskefarkos, úrfi-kabátos úriemberből alispán. Has nélkül akár a -világra se jött volna a közéleti magyar. A keszegemberek még a nőknek -sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag -özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege papnak, agárhátú -fiskálisnak? A férfiak bizottsága már karakterbeli szükségesség volt. -Csak a soványokat akasztották fel. Rendes emberről külön vett mértéket -az asztalos, amikor kiterítették. - -Ez a heptikás írói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthon-körbeli -gavallérok honnan is tudták, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni -még a költőnek is? Petőfi, ha életben marad, bizonyosan olyan széles -derekú ember lett volna, mint Arany vagy Vörösmarty. Amint a jó -alispánnak testi terjedelmével alaposan be kellett tölteni vala a -széket, a koszorús költőhöz is illett némi férfias korpulencia. Hiába -erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan -népszerűségre. Aki fogyó hold-szerű arcképüket látta, bizony kiábrándul -a versek írójából. Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, -a mihasznák, a betegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy -hasatlan embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető -férfi, aki egy országban soványan marad. - -Milyen szép hasak voltak! - -A főtisztelendő klérus körében a kerek, cipóhasak voltak föltalálhatók, -míg a bíráknak, ügyvédeknek, hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mint -a dárda, amellyel megdöfték az igazságot vagy a gonosztevőt. Mint a -tömlők lógtak a mamelukok hasai, míg a szélsőbaloldalon oly kemény -dombok emelkedtek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak -voltak; a hassal való lökdösést ismerték a perzekutorok, mikor a -rabvallatás folyt. Milyen szép hasakat neveltek a házasemberek! Hogy -elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz -jutott! Mily megható volt a testi pihenés és nyugodalom végig a hosszú -életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon. Mindenkinek -meg volt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan -szerelmeseiről a méhes ebédutáni döngicsélésében, vagy a régi -divatlapokkal, élces ujságokkal, Vasárnapi Ujságbeli képekkel -teleragasztott kamarában egy megsárgult ujság tárcarovatából értesült a -jóravaló ember; a lugasban savanyú víz meg kertibor hült, amíg a gazda -fejcsóválva forgatta az újító költők bolondos füzeteit. - -A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra, hanem a jóságos -hosszadalmasságra volt berendezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a -haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli gyomorral senki se -ment a folyónak, ebédután szundikált az ember, nem gondolt az -öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy hosszú életen át egyébre -se gondoltak, mint arra, hogy mit főzzenek ebédre, – ez a gondolatvilág -nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség ébredezésére. A spájzok, -kamarák, konyhák, rendesen megfoltozott fehérneműek megnyugtatták a -férfiakat az asszonyok hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol -a nőknek gondolata messze csavargott a háztól, mint éjjel a macska. Egy -derék asszony nem is ügyelhetett egyébre, mint a háztartására, – hisz -annyi gondja, vesződsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is -tudott egyébről beszélgetni: – így hallotta, látta ezt már az anyjától, -nagyanyjától. Az asszonyok összeültek és megtárgyalták a háztartásbeli -bajokat, eseményeket. Míg a férfiak nyugodtan szívták pipáikat. Kinek -jutna eszébe a féltékenység, amikor az asszony cselédeiről panaszkodik? - -A háború előtt mintha nem is lett volna szegény ember Magyarországon. -Minden kémény füstölt és harangszóra mindenütt ebédet tálaltak. Az volt -a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol sem terítettek. A testi -megelégedettség érmetszője, az elhibázott magyar politika egészségi -szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha a politika sem lett volna, -mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér -lecsapolódott. A vérmes indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta -el az étvágyát a politikai szenvedély. - -Tejjel-mézzel folyó Kánaán, hová lettél? - -Vajjon következnek-e még századok Magyarországon, amikor csendesen -emésztett a nemzet, erejét gyűjtögette, hosszan pihent, lassan, -meggondolva élt, erős fiúkat nevelt, szép lányokat hoztak a gólyák és -mindenki jóllakott étellel, igével, csöndes politizálással? - -Úgy nézem, hogy a tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem -könyvébe kerül. A férfigerincek elszoktak a hosszú háború alatt a -tölgyfás megállapodottságától. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód -következik. A szép, kövér embereknek befellegzett. - - - - -JÓZSEFNAPI VENDÉGEK. - -Abban a kalendáriumban, amely minden magyar házban egykor a szép hosszú -élet naplója volt, József napján kezdődnek a fontosabb feljegyzések. A -gazda – minden valamire való ember gazda volt Magyarországon – cselédeit -fogadta, megújította velük a szövetséget. Az emberek a tavaszt látták az -égen, a földön és a szívekben. Az élet kezdete, hosszú tél vége, a nyíló -esztendő várható reményeinek íze: ez volt József napja. A templom -elnéptelenedik e naptól kezdve, a föld népe künn a földeken tiszteli -Istenét. Drágalátos világa egy messze multnak. - -Most az amazonok országára nyílik a tavaszi nap szeme. A férfiak olyan -régen távol vannak tanyáiktól, falvaiktól, földi életüknek lombjaitól, -amilyen soká még nem is voltak el odahazulról. Asszonyok és gyermekek -keze és ereje megnövekedett három esztendő alatt, mint a fecskefiók -megtanulja a repülést, a galamb a bukfencet, a vak ember a hegedülést. -Az amazonok és gyermekeik megtámogatják a kunyhót, megmívelik a földet, -tiszteletben tartják az apák erényeit, amíg a férfiak hazajönnek. A nagy -mérlegen, ahol az országok súlyát mérik, Szűz Mária országa egy-két -lattal nyom kevesebbet a háromesztendős hadjárat óta. A magyar földek és -szívek inkább helyükön vannak, mint bármikor. Kétségbeesés és panasz -nélkül múlik egyik bibliai esztendő a másik után. Az amazonok erősen -fogják az ekeszarvát; a hadjárat az ország belsejéből csak a férfiakat -vitte el, de a magyar föld csodálatos ereje, gazdagsága és a -megpróbáltatásokat a tavaszi szántás megújhodó ifjúságával elbíró -kitartása: itthon maradt, táplál, vigasztal, reménységet ajándékoz. -József napján lekerülnek a szegről a régi kalendáriumok és a tavaszi -élet, bár férfiak nélkül, elkezdi a csodálatos folyamatot, mint a jég -alól felszabadult folyók, szelek, fellegek. A háború, mint egy bába, a -világra segített egy új magyar generációt, a férfi nélküli asszonyok -nemzedékét, akik férjük helyett a mezei földet ölelik, cicomázás helyett -gyümölcsfát oltogatnak és gyermekszülés helyett jószágot nevelnek. A -természeti erő, amelyet a szerelem azelőtt a nőkből elfoglalt, mind -munkaerővé változott. Igaz, hogy daltalan, néma lett az ország, az -énekes madarak is hallgatagok és eltűntek a régi kis virágos falusi -kertek, a pünkösdi rózsa helyére veteményt ültetnek; lakzi-muzsika -semerről sem mormog, a furulya-szó a multak emléke és az üveges kevesebb -tükröt ad el: – de élünk és nyílunk, mint a repkény a régi vár falán. - -A józsefnapi vendégek: a tavaszi munkák eljöttek Magyarországra és -megtalálják az amazonok izmos karjait, gyermekek korán bekérgesedett -tenyerét. A gólyákkal, fecskékkel hazajöhetnek a férfiak is: rendben -lelik itthon az országot. - - - - -FOGADÓ A RÉGI VILÁGHOZ. - -1914-ben még korcsma-illat volt Magyarországon. - -Származott a korcsma-illat a különböző borjú- és marhapörköltöktől, -amelyek paprikától pirosan, hagymától szagosan, frissen csapolt, -aranyhajú csipkefodros ser társaságában várták gabelfrüstökre az utazót, -a legkisebb vendégfogadóban is. - -Az önmagába révült nászutasok; a boldogtalanság elől futó tétova utazók; -az életet, nőt és játékot megúntak; a szórakozottak; a hangulatosok; a -nők után csavargó kalandosok; a szilajok és a melankólikusok; valamint -az ínyesek, akik azért utaztak, mert tudtak egy korcsmát a felvidéken -vagy délfelé, ahol valamely ételt valamely különösséggel készítettek, – -de a mesterségből, pénzkeresés céljából utazók is: nyugodtan szállottak -meg a magyarországi fogadókban, enni, inni mindig lehetett e helyeken, -amelyek a Magyar Koronához, az Arany Bikához, a Zöldfához, a Bárányhoz, -Hungáriához, a Tiszához és egyéb ser- és virstli-illatú, kedvderítő -nevekhez voltak címezve. Az utazás nemcsak annak ígért változatosságot, -aki Sir John Falstaff módjára papiros-darabokra jegyezte fel a -korcsmárosnők és szobalányok nevét az északi kerületekben, hanem -elmulattatta akár a nagyehető Pickwick úr társaságát, akár pedig azt a -méla fiatalembert, aki női ideálokat keres a vidéki fotografus -kirakatában, a fogadó előtti térség hetivásárjában, a Nepomuki szobra -körül a felvidéki hidakon és az esti korzó ismeretlen hölgyei között. - -A messzi történelmi időkben, a háború előtt, vidékre utazni még akkor is -szívringató cselekedet volt, ha nem várta az embert a gólyafészkes ház -és a lugasban pipázó atyafi (régi Vasárnapi Ujság címlapjáról). Az -elmult vidéki vendégeskedésről majd írunk egyszer, ha élünk, most csak a -fogadóknál maradjunk, amelyeknek cégére, setétes folyosója, döngő -kapualja, bolthajtásos ebédlője, kipirult arcú fogadósnéja, vendégsége -olyan messze van tőlünk, mint egy emlékkönyv, megfakult sorai. A régi -utazó, aki a magyarországi vendégfogadókban oly ismerős volt, hogy setét -éjszaka is névszerint köszöntötték a pályaudvaron a nyalka -hotel-portások, az omnibuszok aranysapkás hivatalnokai; a tekintélyes -derekú, fehérmellényes „főurak“ a kávéházban felszólítás nélkül -átnyújtották a frakkjuk zsebéből a házi cigaretta-csomagot; az -ezüstfejű, tiszta fehérneműs, borukat nyelvükön szürcsölgető, -konyhájukra hiú, üzleti becsületességükre féltékeny fogadósok kis -selyemsapkájukat a kezükbe vették és örvendeztek a parolának; a -bérszolgát többnyire Antonnak nevezték és az ablak ódon templomra -nyilott, ahol vasárnapi reggelen oly tiszta áhítattal szólaltak meg a -harangok, hogy az ember feloldozva érezte magát régebbi bűnei alól és a -városbeli elbolondított nők helyett inkább szentéletű -lelkész-ismerőseire gondolt: – a régi utazó, ha manapság megszáll a -Bikákban, Bárányokban, Koronákban, éjféltáján bízvást úgy érezheti -magát, mint Boz félszemű vigécének a nagybátyja az edinburghi kimustrált -postakocsik között. Itt is életre kelnek a kísértetek órájában a fehérre -terített asztalokon a hatalmas sültek a hízott ökör húsából, sárga, -zsírral bőven öntözött kappanok szaladgálnak a tévelygő lábai alatt, a -virágkosárral ékesített porcellán levesestál párologva száll át a -levegőn és a kékszegélyű tányér hátán megfeni az evőkést a kiéhezett -utas, miután a szalvétát gallérjához dugta. Egyszerre megnépesedik a -terem a jókedvű ebédelőkkel. Különböző asztaltársaságok gyülekeznek -össze a város szétszórt részeiből. A sarokasztaloknál tisztaarcú, színes -nyakkendőjű agglegények ülnek immár húsz esztendeje, akik a pecsétgyűrűt -a kisujjukon viselik. Mindig ugyanazzal a tréfás megszólítással -köszöntik egymást és a malacfejjel, szárnyassal díszített étlapot -nyelvcsettintve veszik a kezükbe, míg a régi pincér előhozza a -fogvájóval megjelölt savanyúvizes üveget, az ebédelőtt vagy ebédután -beveendő orvosságot, a megszokott mustárt és a törzsvendég többféle -szertartásos eszközét, mint a betűvel ellátott poharat, a karikával -átfűzött asztalkendőt, a háromdeci borok csillogva elfoglalják helyüket, -míg a megyei és városi urak hosszú asztalánál a ser járja, amelynek -szőkesége ilyenkor szebb bármely asszonyi hajnál. A „ringlik“, hagymás -halak, félvirstlik zaftban, perecek, sóskiflik és császárzsemlyék vidám -tréfák, gondtalan évődések között fogyasztatnak. Fölebbvaló és alantas -szívbeli jóbarát, polgármester és felesketett irnok tegeződnek, az -alispán nem csak bírája tisztviselőinek, de atyja is. A déli sernél -elsímulnak a hivatalbeli surlódások, barátok, testvérek ők valamennyien. -Amott jön zöld kalapjában, macskanadrágjában, agarával a falusi -földbirtokos, akit hangos örömmel fogadnak mindenfelé. Szívélyesen -nyúlnak elébe a kezek, a fogadós személyesen hozza a frissen csapolt -sert. Ő elmondja, hogy milyen lesz a termés, – sohase elég jó – majd -meghallgatja a városbeli újságokat. Amott egyéb asztaltársaságok -helyezkednek el. Van „Dugó“-asztal, színészek, hírlapírók, széplelkű -polgárok asztala. A tanárok külön ülnek. És a katonatisztek ünnepélyesen -és feszesen köszöntik egymást. Vidám ebédlő-kedv, gondtalan, elsímult -arcok, jókedvű kupecek, elméskedő vigécek, megelégedett kereskedők: -mindenfelé. - -És egyre szól a fogadó harangja. Még mindig jönnek az új vendégek a -Blasini gyorskocsijával, az omnibusszal, a falusi kocsival, a -lóvonattal; jönnek a régi vidám törzsvendégek vissza a messzi -csataterekről, a nedves sírokból, volhiniai nádasokból, szomjasok és -éhesek, tehát nyomban jóillatú kenyeret sóznak és paprikáznak, amíg a -májgombócos levest az asztalra hozzák a megszokott, kedves pincérek. - -Mikor pedig egyet üt az óra, a régi utazó felnyitja szemét a régi -fogadóban. Ehetetlen kenyérbe ütközik a keze, idegen katonák ülnek a -régi törzsasztalnál, sovány, zsírtalan a konyha és a szél süvölt, mint a -temetőben. A fogadói szobában fényes délben kukorékol a kakas, mert már -ő sem tudja, hány óra van. - - - - -A VENDÉG AZ EBÉDLŐBEN. - -Az egykori Griff helyén épült vendégfogadóban évekkel ezelőtt – háború -előtt – a vidéki vendégeket már a második, harmadik pohár sernél találta -a déli harangszó; mire a József-utcai verestorony harangjainak hangjai a -háztetők felett összeölelkeztek a ferenci barátok harangjaiéval, a -vendég gallérjába gyömöszölte az asztalkendőt és nagyon csodálkozott -volna, ha nem hozzák vala a konyha felől a párolgó húslevest. -Esztendőkig jártunk ide ebédelni, de sohasem érkezhettünk eléggé korán, -hogy a konyha jobb falatjait el ne fogyasztották volna a reggel óta -strázsáló vidékiek. Velőscsontot, „bein-fleist“, a levesben főtt -zöldséget, különösen a kalarábét, töpörtyűs túróscsuszát a későn kelő -pesti embernek egy nappal előbb kellett megrendelni a meghitt pincérnél, -(akit a vicces vendégek pincésnek, pincőrnek, pincellérnek is neveztek, -aszerint, melyik lábukkal keltek fel reggel). Még a fogadóban lakó -Szemere Miklós is úgy védelmezte mindennapi levesben-főtt marhahúsát -(paradicsom-mártással), hogy féltizenkét órakor intézkedett, midőn a -provincia már türelmetlenül verte a késheggyel a pohár oldalát az -ebédlőben. – No de végül mindenki jóllakott, pompásan emésztettünk, -egymásnak megbocsátottunk, az ebédutáni hangulatban üzletező ravasz -emberektől be hagytuk magunkat csapni és az ötkoronás pénzdarabból, -amelyet a könnyelmű, pazarló és a szegényekháza sorsára jutó gavallér az -ebéd céljaira mellénye zsebébe eresztett, még vissza is adott a -fizetőpincér, aki olyan kövér és barátságos volt, hogy legendák maradtak -róla. (Ezek a régi Adolfok, Gyulák, Pisták: vajjon visszabújnak-e még -valaha az elárvult frakkokba, amelyekben őrangyalként sétálgattak a -gondtalan törzsvendég körül?) - -Az új Griffben, ebben a barátságos házban, hol vidéki életemet egykor -vidékiesen folytathattam, mintha a szomszédban volnék, atyafiaknál, -néhanapján megjelent egy kappan-hájas, kopaszodó, negyven-ötven -esztendős falusi gavallér, gummitalpú, fűzős, kanárisárga cipőben, -setétzöld ruhában és vadkacsatollas kalapban. A vidéki urak egyenruhája -volt ez hajdanán; viselték a macskanadrágot, midőn már többé soha se -mentek vidékre, mint a megyei irnokok tartották a vizslakutyát, midőn -már felhagytak a vadászattal. - -A vidéki gavallérnak barkója volt, nyírott bajusza, és a barnás, -drótszerű hajzat között látható kopaszság azt a véleményt ébresztette -bennem, hogy fiskális valamely mezővárosban. (Szerettem egykor kitalálni -idegen emberek foglalkozását, jellemét, szívbeli hangulatát a fogadók -ebédlőiben, midőn a sarokasztaltól szemügyre vettem őket. Szerettem -volna tudni, hogy mit csinálnak, mikor egyedül vannak a szobájukban, -milyen mozdulatokat tesznek, tipegnek, topognak, nyögnek, sóhajtanak, -vakaróznak és a házastársak mit beszélgetnek egymás között. De -legfőképen azt szerettem volna tudni, hogy mit gondolnak magukban. Kis -játék volt ez, amint a nők kártyát vetnek, midőn egyedül vannak.) - -A vidéki gavallérnak köszönhettem ez időben, hogy elmaradozó étvágyam -visszatért. - -A hagyományok szerint voltak olyan gusztussal és étvággyal evő emberek -Magyarországon, akiket az ország másik végéből elvittek gyomorbeteg -úriemberek mulattatására, gyógyítására. A híres evő majdnem olyan -jelentékeny férfiú volt a nemzeti közéletben, mint a nagy ivó. Szükség -volt reá, mint a politikában a rettenthetetlen kortesre, a börzén az -éleshangú kontreminőrre, a képviselőházban a megrendelt közbeszólásra. -Az én ismeretlen barátom, ha néhány évtizeddel előbb születik, mikor még -tejjel-mézzel folyó Kánaán volt ez az ország, bizonyára megélt volna az -evési tehetségéből. - -Amint a levesét fűszerezte mellényzsebéből elővett szárított -cseresznye-paprikával, amint az első kanállal a szájába vett a húsléből, -amint kenyérhéjat vegyített a leves tésztájába: már látszott, hogy -szakemberrel van dolgunk, aki soha se látogat el Amerikába, ahol -állítólag állva és gyorsan esznek a vendégek. - -Asztalkendővel fedett mellét jól neki vetette az asztalnak, amíg a -levest kanalazta, hogy az ebédlő legtávolabbi zugába is elhallatszott a -szörtyögés. Bizonyosan megmondták neki is gyermekkorában, hogy nem illik -a levest hangosan szürcsölni, ámde az ember elfelejti a gyermekkori -leckét. Közben a kanállal többször megkeverte a levest, mint a sörivó -megrázza a maradékot a korsó fenekén. Aztán felemelte egyik kezével a -tányért és a leves végét a kanálba öntötte. Bajuszát megtörölte, -kenyeret kapott be s negyven cseppet ivott tisztán az asztali borból. -Szemét körüljártatta, mint a birkózó, fogait megnyalogatta, mint a -tigris, amíg a pincér andalogva közeledett a sülttel. A pecsenyés-tálat -vadul maga elé ragadta, mintha az ellenkeznék vele. A villával és késsel -gyorsan egyforma darabokra szeldeste a húst, miközben láthatólag -megbocsátott. Aztán jobbkezével a villát fogta, húst és kenyeret -mártogatott a zsírba, a burgonyát, vagy egyéb főzeléket is ügyesen -felvette a hatalmas villára, majd egészséges, lapátszerű fogai mögé -dobta a zsákmányt. Az állcsontok hatalmasan dolgoztak, mozogni kezdett a -fül, majd a fejbőr, kipirult az orr, könnybelábbadt a szem, elfulladt a -lélegzet… míg a balkéz ezalatt egyhangú serény munkával kavargatta a -fejessalátát, amelyet néha-néha ecettel, mustárral, franciával és -angollal, majd olajjal ellátott, nem kímélvén a sót, paprikát, borsot -sem, hisz a vendéglői asztali edényeknek kis fegyvertára volt előtte; a -legutolsó asztalon észrevett egy magános barna üveget, amilyenben a -Maggi nevű gyomorbolondító folyadék szokott helyet foglalni: gyorsan -magához parancsolta és a salátára öntötte. – Mintha a sült csupán -alárendelt szolgája lett volna a salátának, akit előre küldtek -kvártélycsinálás végett. A fejessaláta (burgonya és uborka hasonló -megtiszteltetésben részesült) ünnepélyesen fogyasztatott el emberünk -által, miközben, hogy az egyik kéz dologtalanul ne maradjon, villára -szúrt kenyérdarabkával a pecsenyés-tálat tisztára törölgette. - -Miért mondjam el a túróscsusza történetét? Emberünk vadsága csupán az -utolsó túrómorzsaléknál látszott csillapodni, amelyet ujjával vett ki -már a tálból. - -Megtöltötte a vizespoharat félig borral, félig savanyúvízzel, egy -hajtásra leöblítette. Keményfából készült fogvájót döfött fogai közé és -öklelő tekintettel végignézett az ebédlőn. - -Bizonyosan undorodott az evők mohó étvágyától. - - - - -A BORÁSZ. - -Egy kalendáriumi feljegyzés szerint Kerkápoly úrnak, Eötvös Károly -szerint: a legokosabb magyar embernek termett a legjobb bora hazánkban. -Termett ez a bor a Sashegyen, öreg urak még ittak belőle és olyan -elragadtatással emlékeznek reá, mint első kedvesükre. A régi boldog -szerelmek közül való Andrássy Manó hegyaljai bora, amely után ugyancsak -száraz kortyok maradtak, mint aranylakodalmon a nászéjszaka emléke. -Bizonyos borok (a szőlők kipusztulásával) végleg eltűntek a magyar ember -poharából, a filokszéra pusztítását, amely gyermekkoromban olyan -szomorúvá tette Magyarországot, mint a tatárjárás, nem tudták pótolni az -amerikai vesszők. Jégszürke fejű, veremhangú, száraz lóbőr módjára -nyikorgó lépésű emberek már manapság azok a magyarok, akik még -emlékeznek Magyarország boldog éveire, amikor a bort gödrökbe -eresztették elegendő edény hiányában, ivott belőle a vándorlegény; -megmerítették rongyos kalapjukat a kóborlók, akik valamikor nagy számmal -lődörögtek a hazai országutakon, amint látszólagosan minden különösebb -cél és tennivaló nélkül mentek egyik országrészből a másikba, elviselték -a háznál található ócska ruhákat, pepitanadrágokat (midőn a gazda már -megvénült), madárijesztő köpenyegeket, divatját mult kürtőkalapot, s -főként a sok régi csizmát és cipőt. A bor lefolyt a szőlőhegyről, -ihatott belőle boldog, boldogtalan, még mindig maradt annyi belőle, hogy -szekeren északfelé szállítsák kaftános kereskedők, akiknek herbergje -Tokajban (a tűzvész előtt) egyik legnagyobb bor-börzéje volt Európának. -A cárok festője, a magyar Zichy nem hiába illusztrálta a boroshordót a -legvidámabb társaságban, táncoló fiatal nők, nevető öregek, bohócok és -barátok körében: a bor körül mindig jókedvű emberek sürgölődtek. A -jókedélyű korcsmáros, a tréfás borkereskedő, a pirosarcú vincellér, a -duplaorrú borászati felügyelő (többnyire levitézlett urak állomása), a -legkülönbözőbb élcekkel, vidám mondásokkal, jellemző kiszólásokkal -felszerelt, már életükben szinte anekdóta-kinccsé válott „borászok“, -ezek az országos hírű szakértők, akik behúnyták a szemüket, amikor a -bort kóstolták, nyelvükön megforgatták, szürcsölték, harapták, -szagolták, ölelgették, lenyelték vagy kiköpték: – immár mind a multak -emlékei. Eltűntek a vörhenyeges színű kabátok, vadászkalapos, -tarkamellényes urak, akiknek bibircses arcán az ország pincéinek leltára -volt felírva, akik szekeren utaztak északról délre, a Dunántúlról -Erdélybe bort kóstolni, bortvenni, amikor leesett az első hó és a -pincéket kiszellőztették, a sárga homokban fekvő üvegeket friss homokkal -látták el, krétával felírták a hordóra: Anno Domini… a kis hordókat -feltöltötték, a lopót kimosták, a csapot megigazították, követ -hengerítettek a helyre, ahová a nagymama elásta a Kossuth-bankót vagy az -ősapa a Libertást: kezdődött tél, jöttek a borászok, a vendégek, az -utazók, a pincének rendben kellett lenni. Jöttek a téli hajnalok, amikor -a kemence tegnapi melegét árasztotta és a lámpafény még az esti sajt -maradékait világította meg az asztalon, de a gazda már útrakelt, -vásárra, vonatra, lakodalomba, fiskálishoz vagy bűbájos asszonyhoz… künn -dühöng a téli fergeteg, amely farkasjárta vidékké változtatja a -falvakat, eltemeti az országutakat, madárijesztőket és -vándorlólegényeket… a gazda asztalhoz ül és hideg pecsenyét, kolbászt, -sódart falatoz az útra és jeges bort iszik tetejébe, amely hűti és -ápolja a belső részeket, amelyek a zsíros vacsorában kifáradtak… Mily jó -volt a bor – másnap, reggelig tartó muzsikálások után, midőn az őszi, -hallgatag, méla délutánban nagy sétát tett az egészségére vigyázó ember, -hogy egy messzi csárdát elérhessen az országúton vagy a városvégén, ahol -birsalma-illata volt a belső szobának, a korcsmáros öreganyja haldoklott -az ágyban, amíg a menyecskét, leányt megölelgette a vendég, ki pohárban -itta borát, vagy kuglizással izzasztotta petyhüdt izmait, Kálnay László -öreg ügyvéd úr fejből mondogatta el Tompa Mihály mélabús verseit, a Nyír -nagyot ásított az őszi alkonyatban, megannyi fázékony vénleányok a -látóhatáron a jegenyefák… és a kerti bort csendesen szürcsölik az -emberek. A holdvilág kidugja nagy bolond fejét az eperfák mögött, a -legvénebb ember is csókra, szerelemre gondol. - -Nincsen olyan drága halott, akinek emlékezetét el ne homályosítaná az -idő. A borét is és a szerelmét is. - - - - -EGY RÉGI EMBER VALLOMÁSA. - -Az áhitattól csaknem keresztet vetek, mint ama régi tavaszon, amikor -férfi lettem, midőn ismét érzem az ákácfa mézes-mázos szagát a fasorban. -Most is, mint minden évszak változásakor, érzem, hogy titkos -természetimádó vagyok: sajnos, csak negyvenesztendős korában ismeri meg -önmagát az ember, mikor nem lehet többé segíteni a dolgokon. - -A kóborló cigányleány szoknyája csak azért tetszik, mert a pipacshoz -hasonlít. A nők dús haja csupán azért érdemel figyelmet, mert a -vadfüvek, hosszúszárú parti növények bőségét vonja az emlékezetbe. -Carmen észvesztő szemében a pusztaságban lobogó lidércláng vonz, míg -Tatjána tekintete szőke, mint a korai nyári hajnal, amikor kocsin -utazunk a harmattól nedves homokos országúton és a falu tornya úgy -eltünedezik, mint a hátrahagyott élet. Mindig bölcs voltam -fiatalkoromban, a lakodalomnak nem tudtam szívből örvendezni, temetésen -nem búsultam, mert sokat csavarogtam szabad mezőkön, magányos -rekettyésben, bozóttal benőtt határárkok mélyében, erdőkben megkerestem -a pázsitot, hol ember nem hagyott nyomot, ligetben a legsűrűbb bokrot, -ahová arc-távolságnyira szállott le az énekes madár; és így pontosan -tudtam a természet életét, a falomb lehullását, az ér vizének -színeváltozását, a legszebb virágok elhervadását. S így bizonyos -tudomásom volt arról, hogy a leghosszabb táncnak is vége van, megvénül a -csalfa lány, formáját veszti a kívánatos menyecske, gyászruhaját leveti -az öregasszony; s ugyanezért nem ugrottam kútba sohasem szerelem miatt. -Ha nagyon fájt a szívem: sétapálcákat kezdtem gyűjteni, hogy felejtsek; -kitakarítottam a padlás évtizedes lim-lomját, lombok közé ültem a -legmagasabb fákra és örvendeztem a szélnek, amely oly szűzen, tisztán, -üdén zúgott, mint a forrás, midőn a sziklából kibuggyan; liszteszsákot -hordtam a régi szélmalom körül, vagy elmentem vadászni egy hű eb -társaságában és napokig bujkáltam a nyíri holtvizek között. Ilyenformán -nem igen bírtak velem a nők, bármilyen ruhát vagy kalapot vettek -magukra, nyelvükre mézet, a hangjukba puskaport, tűzkő szikráját a -szemükbe. Igen, megvetettem azokat az embereket, akik szerelem miatt -szenvednek, a borral az asztalra írnak leánynevet, elmerülve mennek a -kocsiúton, hogy a szekér csaknem elgázolja őket, a falra másznak és -felporozzák a piszkot, midőn egyedül vannak. Képtelen voltam egy -szerelmes regényt vagy verset elolvasni. Földhöz vágtam Anyégint. -Sipulusz és Mark Twain voltak az olvasmányaim; előbbinek pesti -házmesterei megkacagtattak, míg az utóbbi cirkuszi humora felvidított. A -színdarabokban az intrikus színész imponált. Az ország nevezetességei -közül Pletényi Pál földbirtokos, aki húsz esztendeje nem látta a lábát a -hasától és Parád fürdőn töltötte a nyarat, mert ott tudtak kedvére -főzni. - -* - -A legbölcsebb fiatalkor után következik a bolond férfikor. - -Későbben beláttam, hogy az öregasszonyoknak, akik fejemet tapogatták -bütykös ujjaikkal, ebben is igazuk volt, mint a piócázás hasznosságában. -Hányszor küldtek leányok elcsábítására, hányszor biztattak kikapós -menyecskék után s uszítottak révülten nevető özvegyek felé, akiknek az -alsó ajka furcsán remegett, amikor fiatalember mellett ültek. Általában -úgy emlékszem, hogy a szerelmet senki sem vélte tragédiának vagy -mennykőcsapásnak, inkább egy mindennapi természeti tüneménynek, mint a -szivárványt, a háziállatok tavaszi táncát, a mének nyerítését idegen -kocsik után, a bika támadását a csordában. A gyermek sem rettent meg az -éji lepkétől a szérűn vagy a ház körül; a fosztókák, batyubálok, -majálisok, táncestélyek természetszerűleg arra voltak rendezve, hogy a -férfiak és nők megismerkedjenek egymással. Bölcs berendezkedés volt az, -hogy az öregasszonyok és öregemberek, akik már kiégtek, felejtettek és -fájdalomra, örömre többé képtelenek voltak, nevelték az ifjúságot. A -lány vagy asszony nem égi angyal, elérhetetlen sugár, férfit evő, -agyvelőt és szívet marcangoló tünemény, hanem emberi lény, akinek -nincsenek rejtett titkai, érzései, mondanivalói. Nincsen olyan nő, aki -meg ne hallgatna, ha kellő időben lépsz a sarkára. Nincsen olyan leány, -akinek hazudni ne lehetne. Ne félj, légy bátor, a vakmerőség erény a nők -körül, légy erőszakos, rabold a csókot, használd fel izmaidat – és aztán -ne gondolj az elmult szerelemről többet, mint egy szerencsés -kirándulásról. - -Igy mondogatták az öregek. Nevettek, tréfáltak, mert ők már tudták az -élet értéktelenségét. - -Be kár, hogy nem hallgattam reájuk életem végéig! - - - - -ANGYALOS BANKÓ. - -Ebből a képeskönyvből, amely a háború előtti régi Magyarországot írja -le, mint az egykori hírlapíró a Kis Tükörbe, nem maradhat ki a bankó, -amelynek olyan jelentősége volt, mint akár a szerelemnek vagy az -egészségnek. - -„Krajcárból lesz a forint“, szólt a régi közmondás és valóban éltek -nevezetes emberek a régi Magyarországon, akik takarékosságuk, mindenről -való lemondásuk, aszkéta életmódjuk révén végül meggazdagodtak. A -harisnyák, a kebelben viselt zacskók, az egész életen át szolgáló, -rongyos bőrbugyellárisok a megmondhatói, hogy mily hangyatürelemmel -hordták össze a dolgos kezek az első százast, majd az ezrest; mily -emberi testből való test volt a hosszú életen át melengetett, -szalmazsákba varrt, szekrény titkos fiókjába, máskor föld alá ásott -bankó! - -A régi bankó valóban részese volt az emberi életnek, a százasok, ezresek -papirosaiért annyit szolgáltak az emberek, mint Jákob Rebekáért. A -megfeszített munkának, a virrasztott éjszakának, a fukarságnak és az -önkéntes nélkülözésnek várva-várt gyümölcse volt a régi ötvenforintoson -helyet foglaló arató-pár, a százforintos pufók asszonyfeje, az -ezerforintos bankó halovány narancsszíne és kéttenyérnyi terjedelme. De -még az ötös elnyújtott lábbal üldögélő, kalászos párkái is jelentékeny -jutalmat jelentenek, míg az egyforintos, kékesszürke papiros már -elegendő volt ahhoz, hogy az ember egy napra biztosítsa az élelmezését. -Szinte megcsalva érezte magát a régi magyar, midőn jó forintosai helyett -Wekerle kivereti Körmöcbányán az ezüstkoronákat. Úgy vélte, hogy a -pénzegység kisebbedésével szegényedik Magyarország, új milliomosok, új -gazdag emberek lettek, amint a pengő helyett koronákban kezdtünk -beszélni. Eleinte azonban az élet olcsóbbodását jelentette a -korona-rendszer. Bizonyos nyugati gazdagság volt érezhető az országban. -A forint idejében arra voltunk büszkék, hogy pénzünk csaknem kétszer -többet ér, mint a francia pénz. Míg a koronák megérkezésével a régi -gazdag emberek váltig azt akarták elhitetni, hogy a korona megközelíti a -régi forint értékét. Csak a muzsikos cigányok, koldusok és egyéb -vagabundok érezték magukat kijátszva Wekerle koronáival. - -* - -Milyen előkelőség volt egy régi százas! - -Emléke úgy suhan tova mai pénzes pénztelenségünkben, mint egy előkelő, -dús, nemes lovagnak az árnyképe, aki az embereket uraságra, -gavallérságra tanította. A százas már a grand seigneurök osztályához -tartozott, felváltása, elköltése, esetleges eltékozlása nem történt -minden lelkiismeretfurdalás nélkül. A szegény ember kezében vagyonka, -amelyen tehenet, házat, sorsboldogságot lehet vásárolni. Vigyáztak is -reá az emberek. Rongyos százforintos bankóval nem igen lehetett -találkozni, mint manapság méltatlan, foszladozó, meg nem becsült -unokával, levasalatlan százkoronással. A százast már a bugyelláris felső -rekeszében őrizte mindenki és inkább lemondott apró és nagy élevezetről -a tulajdonos, ha az százasa felváltásába került volna. Százforinttal -zsebében Pestre, Bécsbe, fürdőhelyre utazott az élnivágyó gavallér. -Gondtalan heteket lehetett rajta vásárolni, kiélvezni a vakáció napjait, -regényeket lehetett szőni. Esetleg megházasodni is lehetett -százforintra. Grófnők és kokottok bepárfőmözték és csak a vadonatújat -kedvelték belőle. A férjember zsebében szivarszaga volt. De meg lehetett -ismerni a faluról városba került bankót is. - -Ha egyszer elindulnának a régi bankók (ha el nem égették őket) és -meglátogatnák Magyarországot, mily furcsa tapasztalatokat gyűjtenének. -Elmennének a régi bugyellárisokba, harisnyákba, kezekbe, ahol oly jól -érezték magukat, mint fecske a fészkében: verébtojásokat találnának a -régi kedves helyeken. A régi birtokosok, akik egykor a bankók -tulajdonában emelt fővel, gondtalan szívvel és repkedő kedvvel élték -életüket, házra, földbirtokra alkudoztak, nem féltek a holnap -bizonytalanságától, még a betegségtől sem, manapság oly ijedt, -bizonytalan és takarékosság nélküli emberek, mintha egy gonosz varázsló -elbűvölte volna őket. Többé senki sem vasalja ki szeretettel a bankókat, -mert nem érdemes e futóvendégekkel bibelődni. Nem őrzik már harisnyában, -fehérnemű között a színes papirosokat, ahonnan alkalomadtán oly -meggondoltan vétettek elő, mint az ereklye; gyakran évekig hevernek -elbujtatva fiókokban és ünnepnaponkint megolvastattak, a számjegyeik -feljegyeztettek, gyűrődéseik kisimítattak és olyan nehezen válnak meg a -házból, mint az élet legdrágább java. A fukar többé nem rendezgeti őket -magányos éjjeleken, midőn attól remeg, hogy ásni kezdik a ház falát. Az -uzsorás liszteszsákját ölelgeti. - -Céda leány lett az új bankó. Ma itt, holnap ott ver tanyát, sehol sem -tartogatják szívesen és eltávozása még csak annyi gondot sem okoz, mint -egy futó kaland. Jön és megy, mint a bolygó zsidó. Vándorlásában -elrongyosodik, szemétté foszlik, elmorzsolódik a mohón kapkodó emberi -kezek között. A háború szennye, vére, gonoszsága van ragadva minden -egyes darabhoz, mint a bűnjel a gyilkosok ruházatán. Ő itthon ölt, mint -a bacillus nagy tömegével. Elválásunk tőle nem lesz fájdalmas, hanem -megkönnyebbítő. Menjenek el a háború bankói, hogy többé soha se lássuk -őket. - - - - -JÚNIUSI ALKONY. - -Nemcsak szerelemből élt az ember. - -Habár azok voltak a legboldogabb emberek, akik éjjel-nappal nőkön -gondolkoztak. Elképzelték őket olyannak, mint a búza, a bor vagy az -egészség. Folyton maguk előtt láttak hosszúszárú vadfüvekhez hasonlatos -női hajzatokat, amelyeket a szél lenget; térdkalácsokat, amelyek olyan -fehérek, mint a madárlátta cipó; derekakat, vállakat, kebleket, -bugyborékoló hangokat, sarkokat, nyakszirteket, tenyéren gödröcskéket, -anyajegyet a másnak láthatatlan helyen, testi rózsákat és bűbájos -völgyeket… Ők voltak a boldogok, akik a napnak, éjnek bármely percében -hevülékenyen gondoltak nőkre, holdfényben lesbe álltak a kert végében, -lyukat fúrtak az úszóházra, babonás gyökeret vásároltak a -cigányasszonyoktól és ebéd után nem húnyhatták le a szemüket, anélkül -hogy valamely női alak talpig veres trikóban meg ne jelenjen a -képzeletükben. Néha késői vénségükig nem tudnak megszabadulni a -látományoktól, asszonyhangoktól, elképzelt üdvöktől. A különböző nőket -gyümölcstől illatos almafa lombján hintáztatták maguk előtt a zordon -öregségben. - -De nem válhatott mindenki idővel száraz lóbőrré, összeszáradt -vadásztarisznyává, sem zörgő dohányszitává (amilyenek az öregek voltak, -akik még az ebédjüket is abbahagyták, ha szoknya lengett az udvaron); a -nemzet oszlopos része, a tetőket tartó gerendák, az ország talpkövei -evéssel és ivással gyűjtöttek erőt a hosszadalmas élethez. - -Az ebédezésen és vacsorázáson kívül leginkább a reggeli órában, -útrakelés vagy gazdasági munka előtt szerettek enni az emberek -Magyarországon. De jóétvágyuk volt alkonyattal is. - -A délutáni pincézés azokon a vidékeken volt divatban, ahol görbe az -országút és a föld háta: a hegyoldal önként kívánkozik, hogy hűvös -barlangot ásson az ember, ahol a nyári hő elől szabályszerűen behűtött -folyadékok társaságában meg lehet húzódni. A hold hűségesen megmutatta -az utat hazafelé, a hársak és ecetfák az éjben bólongatva, nyugodtan -hallgatták meg az ilyenkor szokásos dalokat, egyházi és politikai -vitákat. Pincézés után füstölt kolbász- és sódarszaga volt egy pár napig -az embereknek. - -Míg feljebb, a hegyek között, ahol sziklás a vidék, kőágyából elmenekült -a gyönge venyige, borozás helyett szőke sert ittak kancsókból azok, akik -már szakítottak a szerelemmel, vagy pedig merő okosságból hiába várni -hagyták a leánykát a városon kívül, a régi bástya alatt. Kriglik, -csizmák, önfedelű poharak töltettek meg a hordó csapjáról, amelyet a -híres Anton egyetlen kézmozdulattal emelt helyére, a publikum állandó -bámulata közepette. Némely ember regényeket ír, a másik a trapézon -táncol; Anton megelégedett az élet dicsőségeiből a sereshordó -emelésével. - -Pesten, Késmárkon, Bécsben (ahol eleget megfordultam) mindig azt -tapasztaltam, hogy az élet legnagyobb kellemetlenségei közepette is -vigasztalást lelhet az ember, ha pontosan tudja, hol és mikor csapolják -a legjobb sert a városban. A mai embernek a nyála csuroghat azon -„udvari“ és „márciusi“ serekért, amelyeket ősei (a háború előtt) olcsó -pénzért bőven ittak alkonyattal meghitt korcsmákban, ahol kezet kellett -fogni a sermérővel, mert oly jó ennivalókat adott az ital mellé. E -fentemlített városokban alkonyattal tizenöt-húsz pohár sert megivott az -egykedvű polgár, míg a távolból elmosódva hangzott a térzene, mint a -céltalanul mozgalmas élet. A híres sörözők többnyire lelkileg is -ártatlan emberek voltak. Évtizedekig mondták ugyanazon vicceket, -megpotrohosodtak és váratlan meglepetés nem igen érte őket haláluk -órájáig. - -Az alföldi városokban a júniusi bolond ákác alatt a kuglizást láttam -gyakorolni alkonyattal oly szenvedélyességgel, hogy abban kimerülhetett -minden energia. Szerették e helyeken a foghagymás pirítóskenyeret, -kedvelték a vöröshagymás szafaládét, a liptói túrót és a juhsajtot. -Szerettek a saját bicskájukkal enni az emberek. Szerettek hosszadalmasan -elbeszélgetni kerti bor és szolyvai víz társaságában. Szerették a verset -és vitézi hazugságokat. Hosszú életkort értek a kuglizók. - -Nemde, csak a bolond töltötte az idejét azzal, hogy nő miatt lehajtsa a -fejét? - - - - -SZENTIVÁN. - -Álmimban néha egy halott nő szokott meglátogatni, aki nyurga lábaival -nem érinti a szőnyeget, fehér, lenge köntösén mégis úgy világítanak át -formái, mint az éji mécs lángja. Bejárja a szobát, hol egyik, hol a -másik székben foglal helyet, de sohasem kíváncsi a fehérneműs -szekrényre, ahol találna pedig tenni valót; figyelmesen, hosszant nézi -az arcomat árnyékba borult tekintetével, mintha én volnék a halott; -köd-legyezővel takarja el arcát, hogy véglegesen soha reá ne -ismerhessek, gondolhassam őt jónak, szépnek, egyetlennek: a -felejthetetlennek; majd feláll, mielőtt a kakas kukorékolni kezdene az -utca túlsó során, az artistaszállodában, a delejesnőnél, akinek -közelében megállnak az óramutatók a gavallérok mellényzsebében, feláll a -kísértetek és álmok elröppenő lengésével és búcsúzó kutatást rendez az -íróasztalon, levelek és könyvek között. (Ezért is gondolom, hogy nő a -látogató, aki egykor kíváncsi volt és lelki problémával nézte a -felbontatlan leveleket.) – A nők úgy végzik kutatásaikat, mint Lecoque -úr titkos rendőrei a régi francia regényekben. Bizonyosan megtalálná az -éjféli látogató a kompromittáló írást. De az ágyban fekvő, álmos halott -már fiatal korában óvatos volt és a piros lángnak áldozta fel -(gondtalanul) a legszentebb ereklyéket; mintha előre tudta volna, hogy -egykor megvénül és kénytelen önmaga előtt színpadra lépni, magányos, -önámító estéket rendezni tovaszállott nők ittfelejtett lim-lomjaival. A -halott tehát bízvást mozdulatlan maradhat keserves párnáin, amíg a -kísértet a hervadt virágcserepek alá rejtett régi számlákat mohón -keresgéli, hervadt névjegyek és meghívók jelentőségén töri a fejét, -levelekkel bibelődik, amelyeket ő előtte nem olvasott el senki, -gyanakodva csap le egy felhasználatlan színházi jegyre és csodálkozik -fotografiákon, amelyeken csupán gyermekkorukban örökítették meg magukat -nagyhajú, játékpuskás fiúk és fehérharisnyás leánykák. - -* - -De a kísértet nem nyugszik. - -Kékes fényű kezeivel turkál az asztal ócskaságai között. Fából faragott -szivarszipkák csörrennek, amelyekre hol Adelsberg, hol Jeruzsálem neve -van vésve, egy sötétkék kődarab elhengeredik régi helyéről, a -dohányszita, a mely a hét sovány esztendő korát éli, meglódul. Lúdtoll -és acéltoll, elzöldült kalamáris, régi báli keztyű, a prophylactor -üvegecskéje, vénségtől elgörbült ceruzák, lepréselt virágok és ifjúkori -lovaglóvessző elhagyják helyüket. Pezsgődugó, amelynek hasára -megtüzesített hajtűvel dátum van égetve, egy kis levélmérleg, amelynek -súlyozói elvesztek, arcképnélküli keret, – vajjon ki volt egykor a -keretben? – az atya pártecédulája, az égbeszállott nővér hímzett -óratartója, piros papucsa egy falombbá válott nőnek, évek óta lezárt -üres skatulya japán madarakkal, a nagyatya ezüstgyertyakoppantója és a -lámpás, amely annyit világított reménytelen éjszakákon: vajjon kit -érdekelhetnek, miután a francia ágyban végleg lehúnyta a szemét az -álmodozó és a halottkém látogatása után jegyzékbe foglalják a hamutartó -bronzbagolyát és egyéb kincseket, amelyeket életében összegyűjtött? -Legfeljebb egy törpe, pápaszemes antikvárius lapozza majd fel a -megfülezett könyveket, amelyek a halott mindennapi társalgói voltak, -akikhez úgy ment haza, mint a polgár családjához, a tiszt szeretőjéhez, -a mozgópostás feleségéhez. A szentiváni halott felesége Pickwick úr -volt, akinek kalandjai, furcsaságai esténkint egy pár pillanatig -elmulattatták. (Mert rendetlen életű volt a halott és egyetlen vágyódása -volt, hogy egy óráig, egy napig életében nyárspolgár lehessen.) - -Ámde az árnyból, fehér sírvirágból és képzelemből szőtt asszony nem -hiába motozott a halott szobájában. A fürge ujjak, amelyek annyit -kötöttek és bontottak, amíg elevenek voltak, kitartó munka után -fölfedeztek valamit, amit a halott még önmaga előtt is rejtegetett az -elmult években, évtizedekben. Ami úgy tartózkodott a szobában, mint a -kígyó a lezárt kofferben; mint a veszett patkány a fal vakolata alatt; -mint a mérges pók hálójában a plafond sarkában, ahonnan egyszer majd -leereszkedik a halálos szúrásra; mint az ismeretlen gyilkos fekete -köpenyegében a behavazott küszöbön lesi, míg odabent elalszik a -világosság. - -Egy megfeketedett kötél volt az elrejtett, óvakodva őrzött kincs, -amelynek az lett volna a hivatása, hogy megszabadítsa gazdáját az -élettől midőn az a körülmények folytán elviselhetetlenné válik. - -Midőn a kínzó betegség, a reménytelen nyomor, a csüggedt vénség, a -felépíthetetlen rommá égett szív, a tekintet elhályogosodása, az -elpusztult fantázia és az elakadozó lélegzet: azt tanácsolja, hogy többé -keresni való nincs az emberek között, a négy falon túl, a zajgó életben. - -Ezt a mentőövet találta meg az asszony. - -És miután egyebet nem tudott értékesnek a halott vagyonában, a kötelet -magával vitte, miután a félholdfejű artista kakasa egyet kiáltott az -utca túlsó során. - - - - -NYÁRI FÉNY. - -Ha egy napon megjelennének a régi fürdővendégek a magyar fürdőkön, akik -évtizedekig, néha egy emberéletig jártak ide nyár elején. - -Egy alkonyattal megérkezne a delizsánc és multszázadbeli, fehérnadrágos -gavallérok, battyus vándorszínészek, utazgató költők ereszkednének le a -kocsiból a fürdőház előtt; vikleres asszonyságok, fejkötőben vagy kis -kalapkában, férjhezmenendő hajadonok és kerekszemű gyermekek érkeznének -meg a multból, akik itt nyaranta boldogan és vidáman tanyáztak, fürödtek -és regényeket szőttek! – Nem igen ismernék meg régi helyeiket az egykori -fürdővendégek, új embereket találnának, akiket azelőtt senki sem látott, -más hangok hallatszanak a fák alatt, még a hangászok is kicserélődtek. A -magyar fürdők a háború alatti nyarakon olyant változtak, amilyent száz -esztendő alatt sem. - -Az Anna-bál deli táncosai messzi temetőkben feküsznek, miután harcosok -lettek hosszú, békés évtizedek után és a táncosnők gavallérok hiányában -otthon maradtanak. A tó és az erdő, egy pár régi épület, a csizmahúzó és -az evőeszköz talán nem változott, de az ebédre és a vacsorára, – a régi -magyar bőségre és olcsóságra már nem lehet többé ráismerni. A kis -tanítónő, aki megtakarított forintocskáiból néhány hetet énekelve -töltött a kárpáti kies fürdőhelyen, a hivatalnok, aki boldogan várta a -balatoni nyarat, a turista, aki takarékosságból és egészségi szempontból -gyalógszerrel kóborolt a hegyek között, a nyári vakációját élvező tanár, -diák, akit „szupplikáns“-nak is hívtak: a régi magyar nyár figurái -végleg elvonultak az emlékezésbe és az anekdótákba. A napsugár hevesebb, -mint valaha, de csak a nagyon kiválasztottak engedhetik meg maguknak a -nyári ferdőzést, amelyhez valamikor elég volt száz forint a -mellényzsebben. - -Tehát jön a delizsánc, a furmányos szekér, a falusi bricska és hozza -visszafelé a mult időkből a régi furcsa vendégeket, széles csizmaszárú -öregurakat, akik együtt töltötték itt a nyarat az emeletmagasságba nőtt -tölgyekkel; ahány karikája volt a fának, annyi esztendeje látogatják -vala a fürdőhelyet; szűzdohányt, otthoni bort, kisüstönfőttet, esetleg -szalonnát hoznak magukkal, mert az idegenben sem akarnak nélkülözni. A -furmányos szekeren a tekintetes asszony egy kamrára való elemózsiát hoz -magával, drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket, kenyérnek -való lánglisztet. A kényesebb menyecske magával hozta az ágyneműjét, -mosdóját, fürdőkádját; a vénkisasszony macskáját és madarát. Egy-egy -régi fürdői fogadóban nem egyszer kakas kukorékolt hajnalban, amelyet -messzi földről hozott magával a fürdővendég, mert az órák nem mindig -megbízhatók. - -Parád, Füred, Palics, Bikszád, Sóstó: a régi magyarországbeli -fürdőhelyek, ahol boldog, gondtalan nyarat töltöttek eleink, korántsem -arravaló helyek voltak, hogy ott fogadós, kellner vagy bárki -meggazdagodjék a vendégek pénzén. Bár kártyánál, cigánynál, majálisnál -mélyen benyúlt a bugyellárisába a fürdővendég: általában takarékosság -jellemezte az életmódot. Jaj lett volna annak a fogadósnak, aki emelni -merte volna a rostélyos árát negyven krajcárról, de perbefogják azt is, -aki nem dúsan és bőven főzet vala a messzi földről idegenbe került -magyaroknak. - -Lisznyai, Tóth Kálmán, Náray Iván, Bartók Lajos, Komócsy József, akik -majdnem egycsapáson jártak a vándorszínészekkel, tárt karokkal -fogadtatnak mindenütt nyári unalomban. A poétázgató ember bízvást -elindulhatott utazási tőke nélkül a régi Magyarországba. A honfiak és -honleányok diadalkapukat állítottak. A női szívek fennen dobogtak. A -jókedvű urak összegyűltek a környékről. Az öregasszonyok nyomban -Petőfivel álmodtak, ha egy vándorköltő ment keresztül a falun. - -* - -Már régen nem járnak postakocsik és íme, a ferdőzőközönség ismét úgy -utazik, mint nagyanyánk korában. Elemózsiával megrakodva indul el -otthonából az útra, mert az útszéli fogadók, korcsmák, csárdák olyan -üresen ásítanak, mintha tatárjárás utáni időt mutatna a kalendáriom. -Liszteszsákok, oldalosok, zsírosbödönök, nyugalomba vonult pincetokok, -cselédkenyerek, tejespalackok, savanyúvizek, evőeszközök, esetleg egy -tojótyúk s egyéb baromfi utaznak a gőzvasúton, amelynek ablakából néhány -év előtt gúnyosan mosolyogtunk a régi szokásokhoz ragaszkodó, maradi -falusiakon, akik a töltés mellett szekereztek. Császárhúst, füstölt -kolbászt, kávét, teát cipelnek a gavallérok, akik hölgyük -meglátogatására máskor egy szál virággal vágtak neki az útnak. - -Vajjon él-e még a szerelem e bús időkben, amelynél zordabbakról még nem -álmodott költő? - -Csókolóznak még a régi padokon, amelyekbe szívek és betűk vannak vésve? -Miről susognak holdfényben a platánok és mit mormog a tó éjfélfelé? - -Bakkecske módjára mekeg az epekedés az elmult ifjúság, a régi szép idők -után. Úgy látszik, hogy már nem is lesznek Magyarországon többé boldog -emberek. - - - - -ÚJ KENYÉR. - -A régi krónikás-vers szerint: „_a földi Kánaán, Európa Édene_“: -Magyarország olyan boldog ország volt, hogy benne élni gyönyörűség volt. -Sok századok előtt írta a verset valamely vándorénekes, amikor még -érdemes volt dalolni a hazáról és benne lévő földi jókról a füleknek és -szíveknek. Ma idegenül hangzik a szó. Megállunk fölötte. Miért földi -Kánaán az ország? Az igazi Kánaánt csak a bibliából tudjuk, a térképen -hiába keressük helyét. Lehet, hogy így vagyunk a másik Kánaánnal is, -amelyről a lantos dalolt. - -* - -Emlékeztek a nyárra, midőn nem volt elég zsák Magyarországon, az őszre, -midőn nem volt hordó s a bort vermekbe eresztettük, a télre, midőn -mindenki sódart evett, a harmadnapos hideglelésre, a gyomortágulásra, a -kenőasszonyra, a piócára és az emésztést elősegítő folyadékokra? -Emlékeztek, mikor mindenki elzsírosodásban, emésztési zavarokban kereste -betegségét? Mindenki húst evett és bort ivott s mégis oly -szerencsétlennek éreztük magunkat, hogy honfi-bú nélkül még lakodalomban -sem lehetett résztvenni. Amikor a nyári tüzek, a biztosító-társaság -rovására létrejött tüzek korszakát éltük. Gabonaraktárak, szénaboglyák, -megtelt csűrök, dús termések égtek el, – s a biztosító gyanakodva -fizetett. Midőn lábon eladta termését a földesuraság, krumplit a tótnak -meg a sertésnek termett a föld, ingyen adták a gyümölcsöt, eldobott -kenyérrel voltak megrakva a mértföldmutató kövek, a földeket nem aratták -le az utolsó szemig, szőlőt a venyigén felejtettek, tejen nevelték a -csirkét és a téli országúton is talált ennivalót a cinke! A tengeri a -dülőutat szegélyezte és arra való volt, hogy a delelő nyulat kiugrassza -belőle a kopó. Minden ló zabot kapott és a vadak, ürgék, hörcsögök -meghíztak a learatott mezőkön! Sertést azért is kellett tartani a ház -körül, hogy egyen, ami megegye a sok fölösleget. A faluvégi cigány -malaca épen úgy hízóvá lett, mint a földesuraságé. A tehénke mindenütt -talált ennivalót, hogy teje legyen. Az eperfa gyümölcséből egyformán -táplálkozott gyerek és baromfi. Kacsa és liba felnőtt a ház körül, hogy -a gazda észre sem vette. A méhek mézet termeltek és csikó, borjú jött a -világra. Fehérlő gulyák, világos mezőkként vonuló nyájak, földi göröngy -sűrűségű kondák és nádlábú, karcsú ménesek országa: hová lettél? - -* - -Boldog ember volt az arató, mert magának is aratott. Reménykedve várta a -molnár a gabonászsákokat, mert neki is jutott. Az új kenyérnek áldott -illata volt, amelyet szakértelemmel kóstolgattak az öregek, -összehasonlítván a kenyér ízét, minőségét a tavalyival vagy még régebbi -esztendőkével. Mindig emlékeztek egy olyan esztendőre, amikor több és -jobb volt a kenyér. De akármilyen kevés termett, mindenkinek jutott -belőle. Nem halt éhen senki Magyarországon. A szárazmalom körül, a -szélmalom dombján, az olajszagú, titokzatos szerkezetű gőzmalmok udvarán -elhullott annyi mag, mint kalász a földeken, abból megélhetett a -szegény, ha összegyűjtötte a maradékot. Kinek jutott volna eszébe, hogy -nem lesz kenyere Magyarországon? A falusi koldusnak szívesebben adtak -karéj kenyeret, mint rézkrajcárt. Összeszáradt a kenyér, mert nagyon sok -volt. Ínyesek, különösségkedvelők a katonaprófuntot dícsérték a cipó -rovására. - -Júliusnak e napjaiban a gondos háziasszony asztalán már új kenyér -fogadta a kedves vendéget. A mezőkön még az aratók éneke hangzik, a -vadvirágok illatát veszik fel a földeken dolgozó asszonyok és leányok, -barnapirosra sülnek az arcok az országban, a nagybeteg is kimászik -ágyából, amint az új kenyeret várja. - -Milyen a kenyér? - -Milyen a termés? - -A politika, szerelem, családi baj, anyagi gond, testi és lelki nyavalya, -örömtelen vénség és fájdalmaskodó kultúra-szomjúság július elején -leválik a magyarokról, mint a csigáról az elhasznált házikó. Megújhodik, -felfrissül, reményteljes életre ébred az esztendős balsorsban elfáradt -ország. Élénkség, jókedv, életvágy, remény jön az új kenyérrel, mint az -Úr testével. Felejtjük régi bűneinket, mulasztásainkat, elhibázott -életünket: új élet kezdődik a régi helyén. - -Vajjon milyen lesz az új kenyér ez évben Magyarországon? Elhozza-e -magával az új életet, amelyre mindnyájan vágyakozunk? - - - - -BODEGA. - -Nemcsak kenyérrel élt az ember, ámbátor a fehér cipót, amelyet -lacipecsenyével lehetett kapni a vásárokon, halála napjáig nem felejti -el, aki kóstolta: ugyanígy az emlékben és tovább a sósperec, amely -ropogott a déli sernél, valamint a különböző zsemlyék, a császár, a -vajas, a vizes, amelyek mind az ember szolgálatára voltak; és a -kenyérnek keménymagos illata volt. - -A leveles csárdán, a duttyánon kívül olykor az úgynevezett bodegákat is -felkereste a férfinép, ahol fehérkötényes, kívánatos fehérszemélyek -mosollyal fogadták a vendéget és a hátulsó kis szobába tessékelték. -Hívták az ilyen helyet ízlelítőnek is, falatozónak is; a mostani -fővárosi büffék szomorú, szegényes maradékai a régi dús bodegának. - -A bolt-előrészekben szétnézett a vendég és mindent felhalmozva talált -ott, ami „szem-szájnak ingere.“ - -Jégen várta az osztriga, hogy feltörjék házikóját, miközben a citrom -cseppent és a vajaskenyérszelet fehérlett. De ott pirult a mindenféle -inycsiklandozó dolgokkal töltött tengeri rák, a különböző mártások alig -várták, hogy leönthessék. Voltak csigák, amelyeket egyszerre lehetett -lenyelni és dobozaikban a rákok a táncosnőket, a ballet ifjú hölgyeit -juttatták az ember eszébe, mert a régi világban a táncosnők vacsorája -rákkal kezdődött, amint Catulle Mendès elbeszéléseiből tudjuk. - -Nagyon régi lehet az az adoma, amelyben a vidéki ember a fogaival akarta -feltörni az osztriga kagylóját. A legkisebb magyar városban is volt -delikáteszkereskedés, amelynek tengerentúli kincseit mindenki olcsó -pénzért megismerhette. Ámde a fűszeresboltokban is többféle hal várta a -vevőt, mint amennyinek manapság a nevét tudjuk. Edényeikben -hagyma-salátáik alatt savanyodtak az angolnák és a különböző heringek. A -kelet-tengeriből a tejest kedvelik a vevők, míg a kisebbfajta halak -közül mindegyik megteszi a magáét. A füstölt, a pácolt, a tekercsbe -kötött. A francia szardinia, amely néha meglepően nagy és ízletes, ha -Cannon úr cégérét viseli; az olajos pisztráng, de még az úgynevezett -ringli is csak étvágyat fokoz. A különböző kaviárok, a nagyszemű -orsovai, a szürkésbarna amszterdámi, az orosz-ázsiai folyókból való -ikrák néhány hatosért megszerezhetők s elfogyaszthatók a bodegában. De -ez még mindig csak eleje az étkezésnek. Hol vannak még a többi -gyönyörök, amelyek a kis szoba vendégét olcsó pénzért elmulattatják. - -Igy: a lúd- és vadpástétom, a hideg vesepecsenyék, angol és debreceni -szalonnák, kassai, prágai és magyar sódarok, amelyek oly ízletesek -voltak, mint az ifjúság. – Kassán, korai nyári reggeleken a Tátra-vonat -utasait két hatosért várta egy tányér tormássódar, Prágából vagonszámra -jött a rózsaszínű, kis malacsonkát vett minden okos ember, de a csülkök, -sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó táplálékul szolgáltak a vékony -erszényűeknek. Ott voltak a nyári és téli szalámik, amelyek ízletesség -dolgában felülmulták a mortadellát vagy a veronai nagy szalámit. -Kolbászok, szafaládék, csontos sertéshúsok, tormás malacaprólékok, -körmök, fülek, meleg oldalasok inkább a szegényebb néposztály számára -voltak a hentesboltokban. Míg a tejen hízlalt steier kappanok, az -Andrássy-úti boltos híres libái, a hideg kacsacombok, a tarka fácánok, -kövér fürjek, inyenc fajdok, foglyok és galambok már akkor is az arany -szolgálatában állottak. De nem kellett mindenkinek a fecskefészek-leves -vagy a szalonka guanója. Úgy is lehetett élni Magyarországon, hogy egy -forintot költött el a gavallér a hentesboltban vagy a bodegában és -pompás, egészséges eledeleket kapott. A párizsi ecettel és hagymával, a -rántott szafaládé, a tojásételeknek sokfélesége, a sajtoknak, túróknak -eldorádója, a kitünő cukrászsütemények, kék dobozba préselt fügék, -jószagú narancsok, szőlők, almák, mindenkinek pótolta a korcsmai -étlapot. Az agglegény gondtalanul sétált vacsorája felől, bizonyos volt -benne, hogy néhány hatosért bármely boltban megszerezheti. A kereskedő -mosolygott, ha beléptél hozzá. Tiszta fiatal nők, kívánatos menyecskék -pakolták a kis csomagot és hosszú alászolgáját mondott a személyzet. - -Ha vacsora után történetesen a sert kedvelted, válogathattál márciusi, -udvari, kiviteli serekben, amelyek palackban és hordóban voltak -kaphatók. De volt raktáron pilseni, bajor és spatenbräu sörünk. Ihattál -fekete angol sört, vagy édeskés münchenit tavasszal a barátok főztjéből. -Raktáron álltak a borok a kereskedőknél; spanyol, francia, német, magyar -palackok kacsintgattak rád a polcokról. Pipázhattál szűzdohányt, -havannaszivart, egyiptomi cigarettát, virzsiniát, médiát, ami épen -eszedbe jutott. És ha mégis meguntad az életedet, olcsó pénzen vehettél -egy revolvert. - -* - -A régi Pest, a háború előtti Pest, amelyre manapság már majdnem úgy -emlékezünk, mint a negyvenesévekbeli fővárosra, amikor még megélt a -szegény tanuló, lateiner, hivatalnok, tanár, skribler a maga -szegénységéből, telve volt olcsó és jóízű korcsmákkal és boltokkal. A -belváros, a serházak és kiskorcsmák negyede, minden jóval megtraktálta -az esti sétálgatót. A Kis piszkos, a Mátyás, az Apostolok, a Zenélő, a -Svetz, Kriszt Feri és ki tudná elsorolni valamennyit, kitünő söröket és -borokat mértek, valamint pompás vacsorával is szolgáltak. De nem járt -rosszul a józsefvárosi polgár sem, hol minden utcasarkon kedélyes borház -várt. Az egykori Budáról, az ottani korcsmákról tán nem is lehet egy -szuszra elmondani mindazt, ami az olvasó és író szívét nyomja. - - - - -TAVASZI ÚT 1917-BEN. - -A pesti konfortábli lassan döcög a nagykörúton, mint az a taliga, -amelyiken akasztani vitték a delikvenst, legyen ideje körülnézni utolsó -útján. De én már nem vagyok kíváncsi a városra, nagyon sokszor láttam; -többet, mint szabad lett volna, hogy továbbra is jókedvű polgártárs -maradhatnék Pesten. Elutazom, gondolom magamban, oda, ahol tavasz van, -friss tavaszi arcok láthatók, új hangon beszélnek és szokatlan, sohasem -látott szemek közölnek új gondolatokat és érzéseket. Megvetett vágyak -helyett új ábrándok szitakötői reszketnek idegen mezők felett; a -nagyvárosi földibékák helyett üde kacajok és tarka falusi sóhajok -ugrálnak fel a közelgő lépésre; fiatal szerelem-íze van a kenyérnek s a -víznek: – utazni megyünk messzire, hogy ismét megtaláljuk az -arckifejezést, a megnyugtató gondolatot, a kedély bázisát, amelyeknek -segítségével majd tovább folytathassuk az életet. Talán lehetne valahol -felcsípni egy kis boldogtalanságot is, amely nem egyszer jó orvosságnak -bizonyult a legbetegebb embereknél. - -Hová megyünk? - -Egyelőre csak az utazótáska mondja el a régi világ tavaszi programmját, -amelyet egy nagy kalandozó kíséretében elvégzett a földön és a különböző -hotelek reklámcéduláival megtelt a krokodilusbőr, amit egykor nagyon -elegáns dolognak mondtak a szakemberek. Itt ül piros-kék kockás -trónusán, mandulametszésű szemével, egyenes orrával Kleopatra királynő -Kairóból, a Grand Hotel Continentalból. Majd a jeruzsálemi alkonyat kék -kupolákkal és félholdas mecsettel: Hotel Fast, (Früher: Lloyd Hotel) -céduláján elandalít. Itt maradt a merengő emlékezet jeléül a Hotel -Duparo reklámja. Jaffából, Palesztinából. S mint a nagyvilág és nagy -hullámzatú élet szigete emelkedik szabályos kertek között egy ötemeletes -palota, amelynek neve Grand Hotel Harter Mediterranée Montecarlóban. - -Hová megyünk a kipróbált utazótáskával, ahol a tavasz és a nagyvilág -ölelkeznek és a régi világbeli, szinte legendává lett örömök úgy -csengenek, mint az aranyak? Egy másik, szinte már csupán könyvekből és -hagyományokból ismert világrész elszokott gyönyörűségeit és a multon át -most már jól meglátható, unott tennivalóit jelentik az arany-piros -cédulák az alligátor bőrén. Fanyar íze régi szivaroknak, csókoknak, -pezsgőknek azt a korszakát jelképezik életünknek, midőn már úgy úntuk az -örömöket, az egyhangúvá lett életgyönyörűségeket, természetessé válott -duslakodást ételben, italban, nőkben s egyéb semmiségekben, hogy szinte -elfelejtettük belső életünket, lelkünket, áhitatunkat, állativá lett -emberiség, neuraszténiás, elkényeztetett, dologtalan emberek tömege -üdvözölte őrjöngő kiáltással a megváltásnak remélt háborút. Csak tegye a -szívére a kezét közöttünk a legfinomabb, a legműveltebb és a legderekabb -ember: – vajjon nem érzett-e együtt izgalmas várakozással és ágaskodó -reménységekkel az utcai csőcselékkel, amely fejét veszítette örömében a -háború első napjaiban? Mintha mindenki megúnta volna ez időtájt a régi -élet mindennapi örömeit, az osztrigát, a franciák borát, a tavaszt a -Riviérán, a husvétot Velencében vagy Rómában, a telet Afrikában… A -nemzetközi utazások, a könnyű vasúti és hajózási csatlakozás, a -kényelmes hálókocsik, udvarias szolgákat és a megkülönböztetett hotelek -mintha egy nap alatt elveszítették volna csábító varázsukat, midőn -dobolni kezdtek az utcákon. Senki sem sajnálta, hogy otthon kell -maradni. S egyszerre kedves és érdekes lett a megúnt szülőföld. – És -most már olyan régen tart a házi-áristom, hogy szinte félünk tőle, hogy -egyszer vége lesz. Mit csinálunk majd akkor? Előlről kell megtanulni a -külföldi szállodák nevét, a vasúti útmutatót, a frank és gini -árkülönbözetét, a kokottokat és a portások keresztnevét?… Mily megúnt -dolgok ezek, amikor forradalmak és háborúk pirosítják a láthatár -kárpitját! - -A konfortábli a nyugati pályaudvarhoz ér. Soha sem látott arcok, -elképzelhetetlen tolongás, lárma és izzadtság a lezárt vonat ablakai -mögött. Honnan jöttek, hová mennek ezek az emberek, akikkel azelőtt -sohasem találkoztunk? Mintha egy céltalan népvándorlás vonulna át az -országon. Mindenki utazik. Hová, miért? Egy megzavarodott, biztonságában -megingott, futó embernyáj a vonat közönsége. A háború elől menekülnek a -háborúba. Kofák, kupecek, feketekendős nők, katonák, katonák… Milyen jó, -hogy már régen nem járok nászútra. Jegyesemet a földre kellene ültetni, -ha volna annyi hely a kocsi folyosóján. - -A tavak országában visz a vonat, amelyet Nagy Magyar Alföldnek is -hívnak. - -Kecskemétig nem igen látni még vizet, csak napfényes, drágalátos -síkságot, amelynek végében a Mátra erdősége setétlik, mint a népmese. -Erre a medvehátú, kék hegységre járnak fel megpihenni a síkság -pásztorembereinek fantáziái, regéi, mondanivalói, mikor még voltak -pásztorok. A tavasz teregeti szét kék és zöld fátylait száradni a -délutáni napba. A jegenyék csontvázai még görbék a tél rettentő -ütéseitől; a januárius hópáncélát megtörve cipelték e karcsú csatlósok; -de már a tavaszi szél kenegeti, egyengeti az összetört kezeket, lábakat, -mint ifjú ápolónő a csatából jött vitézt; daliák lesznek ők májusra. -Majd fenyők zöldülnek, mintha titkokat rejtegetnének bő szoknyáik alatt. -Itt-ott egy ecetfa, amelynek csonka galyain olyan kis gömbök maradtak, -mint ama kis fejek a régi fiskálisok nagy, kopasz koponyáján, amely -második fejekben a huncutság lakott. Tavasz van, – a Mátráig olyan az -alföldi rónaság, mint egy kezdetlegesen épülő város: csatornáival, -árkokkal megjelölt építési tervekkel, leszúrt póznákkal, céltalan -gödrökkel és sivár lécezetekkel. Egy hónap mulva felépülnek a templomok -zöld galyakból, a házak emelkedő vetésekből, rétek, legelők jó szagában -fehér virágaikat szórják a barackfa-menyasszonyok. Most még csak -virágvasárnapi szentelt barkát látni a kecskeméti állomásokon a fiatal -nők kezében. - -Elmarad az állomás és a piroskalapos ifjú hölgy, a májusi bűvészetre -váró puszta kertek és néptelen kis nyárilakok, ahol most legfeljebb az -emlékezet ágaskodik fel az elhomályosult ablak alatt, hol valamikor az -éji zene zengett. Nagyon régi könyveket kell fellapozni, hogy nyomára -találjunk a búfelejtető szüreteknek. Félegyháza után pláne 1800-ba kell -visszakalandozni, mikor Hoffmannsegg gróf utazott Magyarországon a török -határig és utazásáról könyvet írt. Akkor lehetett annyi vadász -Magyarországon, amikor a simléderes német szemlét tartott a Kánaán -felett. - -A tél zordon volt, mintha háborút üzent volna a földnek, régen látott -havak szakadtak nagy mennyiségben és az alföldi táj felett vérző király, -pirosuszályos nap egy vizes, tavas, pocsolyás tartományra néz vissza -nyugatról, ahonnan ezerholdas szürke tószemek viszonozzák a pillantást, -mint Finnországban, amelyet az ezertó országának is neveznek a költői -hajlamú földrajzírók. - -Lehetséges, hogy májusra oly hirtelen eltűnnek a vizek a Duna–Tisza -közén, mint amily rohamossággal jöttek. (Nagyobb csodák is történtek már -Magyarországon.) Ám ha megmaradnak a belvizekből eredt tavak, a -Tisza-szabályozás eredményei: jövőre itt olyan nádas, lápos, ingoványos -világ lesz, amilyen a régi pákászok idejében volt, amikor 600 pár nagy -kócsag fészkelt Magyarországon, amelyekről épen most írt kis füzetet -Schenk Jakab madarász. Mintha e kiveszőben lévő, gyönyörű madarak -kedvéért alakulna új földirat az Alföld teknőjében, a búzatermő -földeken. Olyan a táj, mint a régi tiszai árvizek idejében, amikor a -Hortobágyra is ellátogatott a vándorkedvű tiszai víz. Ám a Tisza -ábrándos kanyarulatai lankás, kényelmes elterjeszkedései már eltűntek a -térképekről, szoborbafaragott mérnök zabolát vetett a makrancos folyóra. -És mégis vizek jönnek elő a földből, ahol azelőtt olyan homok volt, -amely megitta volna a tengert. (Tavaly a Balaton tava bolondult meg -tavasszal és áradó Tiszának képzelte magát, messzire elöntve ártatlanul -merengő partjait. Ezidén az Alföld teknőjében dugta fel a fejét a -földalatti tenger, mint a vadréce felveti fekete nyakát a nádasok -között. Lehetséges, hogy tenger volt valamikor Magyarország helyén és a -tenger olykor vissza-visszatér a föld mélységéből.) - -A madarászok, a nádasok között bujkáló természetimádók ismét -elmondhatják, hogy mily derék területek akadnak Magyarországon az -ornitológia tanulmányozására. (Mert hiszen a madártudósok jobban -kedvelik az egyhangú búzavetésnél a titokzatos, csodálatos nádasokat, -ahol emberhangtalan magányban fészkelnek a ritka madarak, a nagy és kis -kócsagok, amelyeknek dísztollaiért úgy hevülnek hölgyeink, mint az -aranyásók zsákmányáért. Bizonyosan nagy sikere volna a madarásznak, aki -fúrt nádvesszőbe rejtett kócsagtollaival megjelennék, mint a félvad -bányásznak, aki bőrzsebéből aranyércet kínálna.) Hölgyeink tehát teljes -érdeklődéssel figyelhetnek a megszaporodott magyarországi tavakra. A -daruk, gémek, kócsagok most indulnak Spanyolországból, Kínából, -Japánból, Indiából, Ceylonból, hogy fészket rakjanak Magyarországon. A -vándormadarak különös ösztöne jelenti nekik, hogy nagyobb csapatokban is -indulhatnak. Víz van bőven. És az elmult esztendőben már megtanulhatták -ismerni a repülőgépeket, amelyekkel útjukban találkozhatnak. Csak -emberek ülnek e gépekben, amelyeknél még mindig jobbak az ő szárnyaik. -Jönnek a gyönyörű vadmadarak, a királyi kócsagok Magyarország felé, mint -a május tündöklő szerelmei. - -– Szeged! – kiáltják a vonat mentén. - -A vadmadarak eltűnnek a képzeletből. Zajos, idegenszerű város terül el, -ahol minden második nadrágos ember németül beszél. - - - - -PEST ARANYKORA. - -Ha kétszer akkora volna Budapest, mint amilyen, sem férne el kényelmesen -benne mostani lakossága. - -Ha háromszor drágább és lehetetlenebb volna a megélhetés, a táplálkozás, -a ruházkodás, a lakás a városban, akkor sem lakna itt egyetlen emberrel -sem kevesebb. - -Ha négyszer annyi volna a koldus, a rokkant, az elesett, a nyomorgó: nem -lágyulna meg egyetlen szív a városban. - -Ha emberhúsért mérnék a fényűzést, a nőiruhát, a cipőt és az ékszert, az -sem volna megfizethetetlen. - -És, ha már egyetlen tisztességes nő és férfi sem volna többé Budapesten, -azon sem lehetne csodálkozni 1917-ben, a Vitézség és Gyalázat negyedik -esztendejében. - -* - -Augusztusi meleg napon olyan szaga van Budapestnek, mint a -menazsériának. Vándorcirkuszok, utazóállatseregletek, felpakolt -komédiáskocsik viszik magukkal ezt a szagot, amely most a városban a -régi élethez szokott orrokat csavarja. - -Azelőtt senki sem csodálkozott, hogy a Dob- és Király-utcának régi -sajtszaga volt nyáron; a Józsefváros külső részeiben a fuvaroslovak, -ócska bőrrel bevont bérkocsik, kulimászos teherhordó szekerek és a -rothadt szilva- és dinnyehéj terjesztettek odőrt; a Belváros szűk -sikátoraiban a varróműhelyek, kalaposboltok cérna- és leányruha-illata -keveredett a kapualatti kis serházak hordó- és virstli-szagával, midőn -eljött a kánikula és a Rákoson elaludtak a szelek, mint henyélő -szolgalegények. Minden bolt, minden ház, sőt talán külön mindegyik pesti -lakás vándorolni küldte az utcákra a szagát, mint kisgyermeket kergetnek -el a háztól gonosz szülők. Nyitott ablaknál aludtak az emberek, a gangon -mosakodtak, az ágyneműt szellőztették, mezítláb sétált otthon a kioszk -lenge delnője, az Erzsébetváros keskeny utcáiban a nyitott, földszintes -ablakok mögött bolhákat kerestek, amint közönségesen az inges nők tenni -szokták, alsónadrágos házmester nyitotta ki a kaput, az emeletről néha -lepottyant egy meztelen ember, aki virágcserépben óhajtotta tölteni a -meleg pesti éjszakát. - -Belátom, hogy nem gusztusos dolog egy nagyváros polgári éjszakája, a -lakosság túlontúl színészkedik nappal, legalább éjszaka éljen -természetesen és kedve szerint. Nem egyszer gondoltam ilyenkor, hogy -olyan ez a város, mint egy garniszálloda a mellékutcában, ahol örökké le -vannak függönyözve az ablakok, hangos szó nem hallatszik az éjszakába, a -zongorista régen aludni ment, bóbiskol a kapus, aztán ha jön a policáj, -befalazott kupeceket, párnával megfojtott nőket, nyári kályhában kucorgó -kisgyermekeket talál a házban. - -De mégis: valami nőies illata volt az alvó, nyaraló Pestnek. A varrodák, -a leányiskolák, a régi telefonközpont, talán a Sacré Coeur hálótermének -leheletei voltak a kigőzölgések. Szívesen elhittem a festőknek, hogy -Budapest egy nagyszemű, keleti orrú, bolyhos nyakú, nagypénteki fürdővel -fehérített lábú, élveteg, de dolgos, búján kacagó, de erkölcsös, kihívó -tekintetű, de a kaput bereteszelő, sokszor megkívánt, de keveset -vétkezett fehérszemélyhez hasonlatos. Beleegyezőleg bólintottam a -költőnek, aki azt hazudta a pesti nőkről, hogy értelmesek, mint a -nagymama elefántcsont-amulettje; a poétákkal tartanak, amikor álmodnak; -tiszta szerelmi vágy honol a keblükben, amikor a kávéházban a füstös -prímás zenéjén andalognak; csacskaságuk, romlottságuk, butaságuk jó és -nemes szívet takar; levegőt szívni mennek a Hangliba és a Dunapartra; a -cipőjüket csak azért fehérítik, hogy a férjüknek tetszenek; a lányoknak -nincs más vágyuk, mint a Gyurkovics-lányoknak; a titkos kis -legénylakásokra, a találkozóhelyekre, a varrónőkhöz, a fogorvoshoz, a -kártyavetőnőhöz, a manikürhöz, a bábaasszonyhoz csak a vidékiek járnak -Pesten; ők legfeljebb a Császárfürdő vén platánjai alatt üldögélnek a -breviáriumos öreg falusi plébánosok mellett és Budára csak azért járnak -felhajtott ernyőjű kocsiban, hogy virágot tépjenek a mama -születésnapjára. - -Most: visszanézve e régmult, háborúelőtti időkre, mily kívánatosnak -tűnik fel az elmult Pest! A rosszszagúnak, az erkölcstelennek, az -elzsidósodottnak csufolt Pest! A léhának, üresfejűnek, felszínesnek -látszó, Párist ostobán majmoló, ízléstelen ruházkodású, adósságból élő, -leánnyal kereskedő, színházért és élvezetért döglő, futó szerelmi -kalandra berendezett régi Pest! Üreszsebű költők és fáradhatatlan -ügynökök városa! Budapestje a vidéken tönkrement és itt új, szélhámos, -kaszinós, lóversenyező, kártyaéletet kezdő, menekült „gentry“-nek! De -Pestje annak a másik, tiszteletreméltó középosztálynak is, amelyet a -szél, gyökerek és talaj híján a városba hajtott és hivatalt, -foglalkozást, szerény munkálkodást, hivalkodás nélküli jelent vállalt; -az apák irodakabátban jártak haláluk napjáig, az anyák régi -selyemruhájukból minden esztendőben újat varrtak, a leányok tanítónők -vagy postások lettek, a fiúk lehetőleg elvégezték az egyetemet és majd -csak az unokák vonják fel újra a dupla-címeres pecsétgyűrűt. - -Ó, régi Pest, amelyre úgy érkezett meg reggelenkint a keleti -pályaudvarra a személyvonat, hogy mindig hozott magával fiatal, dobogó, -lelkes szíveket, zöldelő reményeket, hitvallásokat és dologra kész -karokat és elméket! A nagyvárosi ködbe, tramway-csengős, robogó -bérkocsisos, újságfestékszagú, vasalt pincéres, a város belseje felé -kopogón ezer lépésű, álmosan ébredező reggeli Budapestre úgy érkezhetett -meg mindenki, mint egy regényhős, akire nagy dolgok várnak a szellőzködő -ablakú házak között. A férfiak, akiknek helyét el kell foglalni ököllel -vagy ésszel, még a borbélynál borotválkoznak vagy tunyán nyújtózkodnak; -a nők, akiknek életét és nyugalmát megzavarja az idegen, rossz álmot -látnak, szívszorulást éreznek, midőn a jövendőbeli valaki ellépked -ablakaid alatt; a vén emberek, akiknek olyan a szemük, mint az odvak a -jánoshegyi öreg fákon, vizsgálat alá fogják az újonnan érkezettet és a -legnehezebb kalapácsot nyomják a kezébe; a csendes belvárosi vagy -józsefvárosi utcák, ahol a diákok és dolgozó fiatalemberek -hónaposszobáin manapság savanyú emlékezet leng, szinte kíváncsian várják -a kis táskájú, de feneketlen reménységű idegen lépteit; irodák, -könyvtárak, hivatalok, olcsó kis korcsmák, varróleány- és -perdita-szerelmesek, esetleg a magányos kórház és jeltelen sír várják a -multba merült Budapesten a törekvő, dolgozni és akarni tudó -fiatalembert. A város kövezete még aranybánya, a fülek hisznek a síma -nyelvnek, az ostobák utat engednek az erősnek és okosnak, a tehetség és -tudás kiássa magát a gránitfalból, mint egy acélkörmű vakondok, a -szerencse kézzelfogható valami, mint a női hang, az élet legfeljebb a -negyvenedik esztendőig állítja ángardba a bajnokot, aztán meg lehet -nyugodni, mert odáig okvetlenül elért valamit az ember, nyugdíjat vagy -reménytelenséget… Ó, régi Pest, mikor erős akaratból meg lehetett élni a -városban! - -* - -Manapság jöjjön valaki Pestre, hogy itt majd megél a munkájából! -Kifeszítheti az elméjét, mint a dobon a kutyabőrt, térdéig koptathatja a -lábát, könyökig a kezét, megőrülhet a munkabírástól, fűrészelheti a -legvastagabb fákat és liszteszsák módjára dobhatja a legnehezebb -embereket, – ha nem akar a büntetőtörvényekkel szembe kerülni, alul -marad a boldogulásban. A városnak nemcsak azért van állatsereglet-szaga, -mert takarékoskodnak a vízzel, a tisztasággal, hanem azért is, mert a -vérszomjas tigrisek és alattomos hiénák népesítették be Budapestet. -Jóformán mindenkit gazemberré tett a háború. Aki ebben a korszakban -szegény és vagyontalan maradt, annak bízvást adhatna -Károly-csapatkeresztet. A pénztelenség, a nélkülözés és megaláztatás -csaknem egyértelmű lett a polgári erényekkel. Az adókönyvek, amelyekben -a háborús jövedelmekről találunk feljegyzéseket, egykor majd rikító, de -valódi arcképét rajzolják meg Budapestnek. - -Megrőkönyödve nézzük a roskadásig megrakott vonatokat, amelyek a főváros -felé igyekeznek, érthetetlenül állunk meg az utcai tolongásban, a -zsúfolt színházban, tomboló és fülledt játéktéren, a pincétől kéményig -lakott pesti bérházak előtt; honnan jött ez a rengeteg ember Budapestre? -Mintha három esztendő alatt kicserélődött volna a város lakossága. A -bevándorlás amerikai arányú. A háború köve felkavarta az iszapot a tó -mélyéből. Nem lehet ráismerni sokat ócsárolt, gúnyolt, de most már -felejthetetlenül drága Budapestünkre. A párisi fametszetekre emlékeztető -kis tereken sétálgató régi ismerőseink, a fasor és a budai utcák -járókelői, a nyájas belvárosi boltosok, a meghitt éttermek, barátságos -bérkocsisok, megszokott borbélyok, a kedves utcákon sokszor látott -bizalmas arcok, finom asszonyok, akikbe távolról szerelmesek voltunk, -midőn a barátokhoz mentek misére, de a gyermekszoba zajongása, sokszor -ordináré, ám sohasem gaz vagy lelketlen pesti élet: ők mind eltűntek. A -háborús év előtti Pest olyan messzire ment, mint a harmincas vagy -negyvenes évek Pestje. A krónikások nemsokára írhatnak megható -visszaemlékezéseket az elmult városi életről, divatokról, gavallérokról -s észvesztő delnőkről, akik azóta csak az idei nyáron jöttek elő az -utcára, mert a régi kalapot kézben lehet tartani a körúti grizettek -divatja szerint. Néhány paralitikus, öregedő dandy áll fehér ruhában és -rossz monoklival az utcasarkon és azt hiszi, hogy még a régi iskola -szerint kell tetszelegni a nőknek. A régi kedves Pestet el kell -temetnünk lassan a háború halottaival. Pest hősi halált halt a -világháborúban. - - - - -JEGYZET EGY RÉGI KALENDÁRIOMBA 1917-BEN. - -A háború előtt a két szent, _Péter és Pál_ dús, felgazdagodott -atyafiként érkezett meg Magyarországba; jöttek legyen a búskomoly -felvidékre, ahol rozs és krumpli virít, mint szőke tót lányok haján a -vadvirág; vagy az ország teknőjébe a friss kenyérszagú Alföldre, hol -megdőlt a búza, mint az epedő menyecske: mindenütt vagyont, -fölbecsülhetetlen gazdagságot hoztak magukkal, mint afféle jóságos -agglegények, akik már csak a jótékonyságban lelik örömüket. - -A nyári szentek, mielőtt itt hagytak volna bennünket három esztendő -előtt, mint a zendülő hajósokat a puszta szigeten: a vitorlák -kifeszítése előtt megmutatták minden kincsüket, bájukat, magyar -örömüket. 1914-ben szép volt a nyár, mint az elképzelés a boldog -életről. Bizonyosan voltak akkor is szenvedők, aggodalmaskodók, betegek -és szegények, de még nem mindenki járt nyavalyatörős koldus módjára -csodatévő kegyhelyekre búcsúra; volt néhány ember, aki örült, mert a Nap -reggel befogott szekerébe, aki felemelt fővel, vidám lélekkel és -forrásvíz-egészséggel járt-kelt a világban, árvalányhajat tűzött a -kalapjához a mezőn és Andersen-mesebeli kedvvel nézte a gólya -sétálgatását a nedves réten. Még javában ment-mendegélt az emberi élet, -amint Gergely pápa kalendárioma és az életkor előírja. Az ifjú iskolai -bizonyítványának örült, amelyet e napon kapott kezéhez az ünnepélyes Te -Deum után, boldog tanulókat vitt a vonat a régi diákvárosok pipaszagú -házikóiból a szellős mezők, tágasan elterülő vakációk felé, gyermekkorát -élte a professzor, midőn a pedellus a kaput bezárta. A felnőtt ember is -pihenésre gondolt gondoktól felbarázdált agyvelejével, míg az öregek úgy -sütkéreztek a nyári hőben, mintha sohasem akarnának meghalni. Boldog -virágszaga volt itt az ünnepeknek, amelyeket mindenki igyekezett -megtartani, bármilyen vallás szerint tisztelte Istent. - -(Általában a régi, háború előtti világban még volt jelentősége az -életnek. Igen nagyra becsülték az emberek a házőrző ebeiket, amelyek -megvédelmezik a bajok és bús viszontagságok ellen: vagy a vagyongyűjtés, -az otthon, a ház, az esti álom, a friss reggel, a bő kamra és kiadós -étvágy, valamint némi szeretkezés is: – igen fontos bástyák voltak a -zordon sors keselyűszárnyú csapásai ellen. De ragaszkodtak az emberek -végzetes szenvedélyeikhez, csodabogaraikhoz, babonáikhoz s álmaikhoz is, -mint értékes bútordarabokhoz, amelyek nélkül nem volna teljes az élet -berendezése. A korhelyek, a szoknyabolondok, a kockázók, az ördögtől -megszállott szerelmesek, a mániákusok mind megőrizték kincseiket, mert -nem kellett belehalni a szenvedélyek pusztításába. Az ember álmai -bizonyos programmszerűséggel következtek egymás után egy életkor -fordulásaival, mint valamely vidéki majális táncrendjén a mazurok és a -négyesek; az önkéntes tűzoltóság részeg volt, de még sem égett le a -város. Így: ifjúkorában az ember a keresztanyja térdével álmodozott, -később annyi fiatal hölggyel, hogy a föld valamennyi zárdáját meg -lehetne tölteni velük. Erdőztek, lombos fára kapaszkodtak, tótágast -álltak vagy csókolóztak az álombeli fiatal nők; némelyikre rá is bukkant -az ember utazásaiban egy messzi városban és nagyon csodálkozott, hogy a -köszönést ő félvállról fogadta, holott azelőtt annyiszor találkoztak -éjszaka. Majd elmaradoztak a nők, hogy új álmoknak engedjék át a barna, -boldog éjszakát. A játék furcsa kártyafigurái lovagoltak tova a ködben, -– némelyikünk egész éjjel kártyázott vagy sakkozott álmában; -versenylovak száguldoztak, mint megbolondult táltosok, Chilperic -csóválta farkát és Carslake ostora messzehallhatóan puffogott; a mező -zöldjén aranytekercsek mutatkoztak, mint sápadt bábok, groteszk manók -módjára ugráltak az emberképű számjegyek a kereken, a hosszúorrú krupié -mindig elibéd lapátolta a bankjegyet és ércet, amíg az megnőtt, mint a -Gellérthegy; majd falusi ének hagzott és a birbicses csörgette kockáit a -középkori vásáron, ódon tornyok alatt, páncélt és kardot lehetett -nyerni. – Aztán ezek az álmok is elmentek, mint szekerek zörgése -hallatszik a távolból, amelyeken berekedt kortesek mennek hazafelé. Néha -visszajöttek a nők a vándordarvak mélabújával és a megholtak, az -elfelejtettek hosszan néztek reánk az álomban, mint márványsírkőről a -fiatal mama fotográfiája. Leültek az ágy szélére és fontak gondot, -szomorúságot, a közelgő ősz pókfonalat, téli fehér szemfedőt. Az agár -betegen nyúlt el a küszöbön, a dologtalan vizsla a saját szakállára -vadászott a kertek alatt. De máskor még nem is jöttek vissza a -fiatalkori nők, akik végleg elriadtak a korhely danától, nagybőgő -húrjának pattogtatásától, a cimbalom vad tivornyájától. Ellenben -felszállott a sülyesztőből a gyomorbajosok terített asztala, megrakodva -minden jóval, amit a szakácskönyvek tudnak, húsvéti sódarokkal, -menyecskekebelhez hasonlatos szárnyasokkal, megkoszorúzott vadkanfővel -és bámész sült halakkal. Az ételek jöttek el látogatóba az emberhez, -midőn kifáradt a kockázásban, a sétapálca- vagy csibukgyűjtésben, a -nőkért való epekedésben. Az álmodó megeresztette nadrágszíját a -csodálatos étlap előtt, amely somlai palackokkal és fejeskáposztával -volt díszítve, – míg napközben tökmagot rágicsált vagy betegkosztot -evett.) - -Péternek és Pálnak megérkezésével a bőség láthatatlan szaruját vélte az -ember kiömleni Magyarország felett. A nincsetlen ember épen úgy örült a -nyári ünnepnek, mint a földesgazda. Határkő volt ő a régi magyar -életben, mint akár az újesztendő, midőn a hó alól kikandikál a remény -zöld moha. A vértanu szentek névnapja egy szűk vagy egy bő esztendő -kezdetét jelentette. Lesz-e pénze az országnak, amit elkölthet? - -Most nem gondolunk a szükségre, bőségre, pénzre, régi világbeli -reményekre. Arról van szó Péter és Pál napján, hogy életben maradunk-e? - -* - -Mátyás király óta senki se kapáltatta meg a henye urakat, mint most az -új király, a Demokrácia az ország népét, parasztot és grófot. Mindenki -munkában áll és mindenki dolgozni akar, építeni vagy rombolni, mert az -álombeli Magyarország elmerült, mint a sziget, amelyet a hal hátára tett -a természet. A leviáthán, a világháború megmozdult és a tejjel-mézzel -folyó, tunya, álmodozó, dologtalan Magyarország leszállott a vizek -fenekére. - -Péter és Pál, akik a régi Zrinyi-kabát és táblabírói bő nadrág helyett -már évek óta a vándorkatona csukaszürke ruhájában látogatnak el -Magyarországra, már új világot látnak itt. Vajjon mit hoznak mához egy -esztendőre? - - - - -AZ ÁLOMLÁTÓK. - -Talán soha annyit nem álmodtak Magyarországon, mint ebben az -esztendőben. - -Az előttiben, ha valamely különös dolgot álmodott a magyar, felütötte a -nagy egyiptomi álmoskönyvet. A hieroglifek, kabalisztikus számok és -népies magyarázatok között bizonyosan ráakadt a kedvére való -megfejtésre. A kislutri idejében pláne pénzébe került az embereknek az -álomlátás. Fehérlepedős ismerőseink éjszakai megjelenése a ternó -reményével kecsegtette az unatkozó magyarokat. - -Későbben, a kultúra jöttével, dr. Freund tanár úr módszere alapján -estünk neki álmaink megfejtésének. Manapság már sokak előtt ismeretes a -tudományos rendszer, amelynek alkalmazásával legbizarrabb álmainkat meg -lehet magyarázni. Magyar nyelven is megjelent egy füzet a bécsi -professzor elméletéről Ferenczi Sándor fordításában. Az ember -megtalálhatta gyermekkora emlékeit álmaiban; megállapíthatta a képzetet, -fülöncsíphette a gondolatsejtet, amelyből az álom kifejlődött. Száraz, -regiszterelmélet ez, mint egy tudós cédulásdoboza. A legszebb és -legkövérebb angyal álombeli hempergése néha igen sivár élménnyel volt -összeköttetésben. Máskor megdöbbent a búvárkodó, midőn legtitkosabb, még -önmaga előtt rejtegetett vágyait, óhajtásait, félelmeit olvasta ki az -álom-magyarázatból. - -Most ismét álmodnak Magyarországon és az álmokat nem mindig lehet -megfejteni az eddigi kulcsokkal. - -* - -Mást álmodnak Budán, mást egy vidéki fogadóban, a tanyákon, -csillagterhes égboltozatú pusztákon és a pesti bérházak szomorú -szobáiban, holott azt kellene hinni, hogy álmában mindenki demokrata, -mint akár a temetőben. - -A jobboldali fekvésnek mások az álmai, míg a vészes látományok, -nyugtalanító képek balról jönnek. Az oroszlán és a bátor ember -jobboldalán alszik, míg a sorsüldözött szerencsétlen balra fordul, hogy -még álmában sem lelje gyönyörét, a nők, akik meglátogatják, őrültek és a -szemgolyóit akarják kitolni, gyilkosok és veszett állatok ragadnak a -kabátjába… Bepiszkolt kezű emberek ülnek szemben, mint a régi álmoskönyv -kis fametszetein. Elfáradva, nagyot sóhajtva riad fel a halandó álom -viszontagságaiból. Ha volna valahol egy nagy hivatal, ahol az álmokat be -lehetne jelenteni, könnyű volna a statisztikát megcsinálni arról, hány -boldog ember volt Magyarországon. A földhözragadt, a vészmarta, a bajban -sínylődő néha átéli ugyan álmában azt az életet, amelyet áhítana, de -emlékszik is ezekre az álmokra élete végeig. Míg legtöbbször bizony csak -a nappali kínszenvedéses életét álmodja tovább. Ezért nem is érdemes -vitatkozni a kérdés felett, hogy melyik igazi életünk: a nappali vagy az -álombeli? Az oroszlán álmában is lebírja a gazellát, míg a peches ember -rendesen megsántul álmában, midőn a bika kergeti. A kártyás, aki az ágya -elé szórja a nyereségét, mielőtt elaludna, ritkán folytatja álmában -tovább a játékot, mélyen, üdítően alszik, míg a nincsetlen ember az -élénk álomból felébredvén, felforgatja párnáit, hogy az álombeli pénzt -megtalálja. A jóllakott nem álmodik étvágygerjesztő lakomával, míg az -éhező fájdalmasan nyújtja ki karját az elrepült pástétomos tálak után. - -Az álmok szigettengerében, a tarka papagályok szigetén tanyáznak a -gyermekek és a szerelmesek álmai. Ezen a szigeten semmi sem -lehetetlenség, a legnagyobb fára könnyedén kúszik fel a képzelem, -hintázza magát a ringó galyakon, kajdácsszínekben mutatkozik a láthatár -és a nőknek, férfiaknak valóban szárnyuk van, mint az angyaloknak. A -gyermekek álmait a dajkák is megfejthetik, míg a szerelmesek -látományaihoz, alvási élményeihez elég magyarázatot talál a rövideszű -lírikus. Akiket ők csodáknak néznek, azok természetes dolgok. Amit ők -álmodnak, az a valóságos élet, az ő életük. Lárma, zenebona, -értelmetlenség, madárhang és sikoly hangzik e szigetről, mintha sokezer -fiatal majom lakna a fatetőkön, amelyek még nem hallottak puskalövést s -így gondtalan boldogsággal élik játszi napjaikat. Nincs olyan álomfejtő, -aki a szerelmesek álmain el tudna igazodni. Honnan jönnek e tarkaságok, -az exotikus fények és a sohasem látott színek ez álmokba? A blazírt -tudomány felmondja a szolgálatot. A szerelmesek azt álmodják, amit épen -akarnak. Vajjon ki merné e szemérmetlenségeket valaha is bevallani? Az -erkölcs egy megúnt ruhadarab ez álomvilágban; hogy csodálkoznának az -epekedő férfiak, ha egyszer megtudnák, mily furcsa dolgokat álmodnak a -megközelíthetetlen várkisasszonyok, midőn a hátukon alusznak és odakünn -hajnalodik! Szerelmes álom, aki hatalmasabb vagy Fauszt doktor -Mefisztójánál, régi üdvöket és ismeretlen gyönyöröket varázsolsz a -tudatlan agy homályos szobájába, mindent megmutatsz, amit eleven -állapotban sohasem érhetünk el, mindenekkel megismertetsz, aminek -létezéséről éber nappalokon fogalmunk sincs, a zenittől a nadirig -feltárod az emberi szerelem titkait: a szerelmes álom az emberiség -jóltevője. Az volna a világ legszebb könyve, amelybe a hajnali álmokat -írná le egy isteni toll. - -* - -Bizonyos életkorban már nem szívesen vallja be az ember, hogy -vándorcigánynőkkel álmodott; pedig tán Deák Ferenc sem foglalkozott -mindig politikával Angol-királynőbeli lakásán. - -Komoly időket élünk, amelyeket a frázis szerint „sorsdöntőknek“ -mondanak, holott a sorsba senki sem avatkozhatik. Eldőlt az már három -esztendeje; ami most történik a világon, olyan, mint egy gombolyag -szála; lebonyolódik, bármit tesznek ellene vagy mellette az emberek. A -jövőt sem én, sem ő nem tudhatja, a váteszek végleg megbuktak a -hókuszpókuszukkal; csak következtetni lehet, hogy még nem értünk a -meglepetések útjának a végére, hiszen három esztendeig vajudott a föld, -amíg az első eredmények mutatkoztak az emberiség jövőjében. Bizonyosan -most következnek azok a váratlanságok, amelyeket közönségesen csodáknak -szokás nevezni. A politikai álmok, amelyek három esztendeig bebörtönözve -üldögéltek az agyvelőkben, csak most indultak el fantasztikus útjaikra. -Most kezdenek ismét álmodozni a magyarok, mint akár a mult század ama -időszakában, amelyet „kis negyvennyolcnak“ is neveznek. - -Az álomfejtő, aki három esztendeig nem látott egyebet, mint megfagyott -katonát, üszkös falut, ellenséget és repülőgépet, ezidőtájt kezd álmodni -a suttyomban tartott vágyakkal, a gyermekkor, háborúelőtti korszak -emlékeivel: a békével. - -Mi lenne, ha már béke lenne? – kezdik játékaikat az elfojtott álmok, -amelyek zord télen véres borzadalmakat, elkeseredett belviszályokat, -utcai torlaszokat és éhségtől üvöltő tömegeket mutattak, hogy riadtan -fordult balról jobbra az álomlátás. - -Mi lenne, ha már letennék a fegyvereket a katonák; ha mindenki megkapná -jutalmát az elmult három esztendőért, amely kínosabb volt, mint a -gályához láncolt rabok élete; ha az újság többé nem írna offenziváról, -csatáról, tengeralatti harcról; ha nem remegne többé millió szív a -holnaptól; ha felemelhetné fejét a gödörbe zárt gondolat; ha újra -elkezdődne a megszokott élet, mindennapi örömeivel és bánataival!… A -kortárs észre sem veszi már, hogy csaknem harminc esztendő mult el -azóta, hogy utoljára sétáltunk a zöldelő erdőkben, nőknek virágot -téptünk és biztos terveink voltak holnapra. A kortárs azt hiszi, hogy -mindig háború volt a földön, soroztak, őrmesterek intézkedtek, -menetszázadot szerveztek, ágyút töltöttek és a piacon az asszonyok -verekedtek. A kortárs már csak álmában éli át a boldog esztendőket, -amikor nem rettegett őrjárattól, az árdrágítótól, a kofától, az -éhenhalástól, a legmegalázóbb nélkülözésektől. A kortárs megszokta a -rongyos cipőt, a kopott ruhát, az uzsorát, a korgó gyomrot, felebarátja -meggazdagodását és börtönbüntetését. A kortársnak már kezdett mindegy -lenni a téli vagy a nyári háború, az élet céltalansága, a holnap -reménytelensége, a nyomor jajgatása, a bűnösök elszaporodása, a pénz -értéktelensége és a becsület bukása. A kortárs most végre álmodni kezd… -Mi is lenne, ha egyszer béke lenne? - -Mi lenne? - -Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem -lehet nyúlni hozzájuk. Csak fujni lehet ez álmot a levegőben, mint a -gyerekek a réten a vadvirág szálló csillagát. - - - - -BALJÓSLATÚ NAP. - -Tihanyban, az égbenyúló kolostor ablakából kitekint a holdfényes -balatoni éjbe Rip van Winkle, aki a háború első napjaiban a -könyvtár-csöndes, öregség-nyugodalmú és bölcsesség-lámpású zárdában -megtelepedett, hópénzt fizetett az ellátásáért és fogadalmat tett az -erkölcsös életre, amíg a háború odakünn dühöng a világ felett, amelytől -a szent öreg papok megvédelmezik a hozzájuk menekedett vándort. R. W. -kipislant az ablakon és magában azt kérdezi: - -– Vajjon tart még e háromszáz esztendős háború? - -Megnézi a kalendáriumot. A zárdai, homokóra-hangú csendben sem pihen az -idő. Gergely naptára 1917 július 28-át mutat. E héten mult el Pantaleon -névnapja, akire mindnyájan emlékszünk abból az időből, mikor „tavaszi -hullámok“ surrantak el az életünkben. De itt járt szent Anna, az -almaarcú és körtvekeblű; csak egy vén cigány vonta valahol útszéli -feszületnél a kállai kettőst a maga mulattatására. Rég meghaltak már -azok az emberek, akik az Annáknak szerenádot adtak. És eljött Ince pápa -napja, a háromszáz esztendős háború évfordulóján. A régi -képeskönyvekből, festményekről, az Odeskalki-család gyűrű-gyűjteményének -aranyairól komoran néz a szakállas pápa, aki maga is a világ egyik -legjelesebb műgyűjtője volt. Itt a negyedik évforduló, – mintha az egész -élet, a halpénz módjára elhullajtott ifjúság, a vörhenyeges, -oroszlánszakállal díszített férfikor és a kályhatűzben régi szőlőtőke -módjára sustorgó öregség elmúlott volna e háború kezdete óta. Minden -régen volt, ami azelőtt volt. Az élő emberek emlékezetében, -életmódjában, gondolkozásában, a jelent a multtal összekötőhídon egy -ködfüggöny ereszkedett le, mint az eltévedt tengeri hajók kívül. Mintha -már nem látná senki a partokat, ahol lótuszvirágok úsznak a habokon, -égbenéző pálmák és boldog fehér templomok emelkednek, a béke, az élet, -az emberiség szigetei. Jéghegyek között, fekete ködben, halálfejű -hajósok vezetésével úszik az emberi élet hajója. Semmi sem maradt meg a -régi érzésekből, szívkamrák kincseiből, boldogságokból, bárányfelhő -ábrándokból, fütyülő szélben szálló falevélhez hasonlatos tervekből és -mérföldmutatókő módjára, földbecövekelt elhatározott tervekből. - -Egy marék hamu sem maradt a háború előtti életünkből, mindenünk semmivé -lett, amit eddig vagyonnak és értéknek hittünk. - -Először, meghalt az ifjúságba vetett hitünk. Háromszáz esztendő előtt az -ifjúság fogalma a boldogságot, a gondtalan, játszi tavaszt, a szépséges -hangzatokat jelentette a férfiak életében. Most mit jelent az ifjúkor? A -halállal való vőlegénységet. Szép hazám, a Nyírség temetkezési divatja -jut eszembe, midőn fiatalembert látok. A szűzleány fehér koporsóját -ünneplőbe öltözött legények kísérik a temetőbe. Kard van a kezükben, -amit a pandúroktól vagy színházigazgatótól kértek kölcsön. A kard -hegyére citrom van tűzve. Így lépked ma minden fiatal legény a temető -felé. A gyermekifjú, aki tegnap szepegve fogódzott anyja szoknyájába, -vagy a tánciskolában együtt repkedett szíve hölgyének hajfonatával, ma -rajongva kapaszkodik egy rekedthangú, fogatlan, félrecsapott kalapú, -duhaj cimbora karjába, amilyen közönségesen a halál. Még nem élt jelent, -amely édes, mint a séta Vénusz felejthetetlen kertjeiben; még nincsen -emléke, amely merengítő, mint az óbor a magános lugasban; nincs -elzsibbadt fogfájáshoz hasonló emlékezetű szenvedése elment nőkről, -elszállott szavakról, papirsárkányként elrepült érzésekről; nincs még -távolsága életének, amelynek tájképében elandalodhatna, mint Himfy -dunántúli halmain és völgyein, ott pásztortűz ég, emitt furulyaszó -szálladoz, mint a pókfonál, Tündér Ilona anyókává aszottan ballag a -gyalogösvényen a rőzseköteg alatt, inges kisgyermekek hemperegnek a -patak kankalin-levelei között… még ő nem látta ezt a tájat, s máris -búcsúzik az ismeretlen élettől, mint egy kedves arctól, amelyet elfutó -vonat ablakában láttunk. - -Megszakadásig ólomsúllyal nehezedik az ifjak halálának áldozati füstje -az emberiség szívére három esztendő óta. Vajjon el tudjuk-e felejteni -valaha a szép reménységeket, az üde növendékfákat, a pisztrángkedvű -fiúkat, akiknek hősi halált ígért a költő s ők elmentek meghalni? Vajjon -mind megöregednek a halottak a csatamezők hantjai alatt? Annyit ér a -diák elhallgatott szíve, mint az öreg népfelkelő korhadt csontja? - -* - -Scott Walter regényében olvasom egy helyen: - -„Dicsőség! hát az a rozsdás vért, amely ott függ egy bajnok magános, -beomló sírjának gyászcímere felett; – az elmosódott vésés a kövön, -amelyet a tanulatlan szerzetes alig tud kibetűzni a kérdezősködő -zarándok számára; – hát ez elegendő kárpótlás azért, hogy minden nyájas -érzést, szeretetet feláldoztok és hogy életeteket boldogtalanságban -töltitek azért, hogy mást is boldogtalanná tegyetek? - -Vagy olyan varázs van tehát egy kóbor lantos rímeiben, hogy a család -szeretetét, a békét, a boldogságot mind odadobjátok szilajul csak azért, -hogy hőseivé lehessetek olyan daloknak, melyeket vándor hegedősök -dalolnak el ittas cimboráknak az estéli söröskupa mellett?“ - -Pedig templárius lovagokról ír, akik a szentföldre jártak, szaracént -öltek, pogánytemplomot raboltak és szívükben elhalt a bús hang, mint -sovány csikasz torkában az üvöltés. - -És hányan mentek és mennek a dicsőség repkedő lidérclángja felé, hogy -aztán emléküket, lábnyomukat örökre elfödje a romfalak moha, kúsza -repkénye; elhangzott éneküket felváltva a kondás dudája. - -Nem kell a bibliába nézni, a próféták jóslataiba merülni, hogy a végét -lássuk az elmult háromszáz esztendőnek. S akkor, a gyönyörű reggelen -majd felejteni kezd az emberiség, felejteni dobpergésszerű emberi -neveket, acélcsörgésű fogalmakat. Nagyon sok idéig nem szabad majd -beszélni erről a háborúról s résztvevőiről, amíg a sebek végleg -behegednek. Mennyi nevet kell elfelejteni, amelyekkel megtöltöttük -aggódó szívünket, rémlátásos éjszakáinkat, francia, angol, olasz, belga, -orosz, amerikai nevek tucatjait kell kidobnunk az ablakon. - -De addig folyik a vér. - -Folyik a vér, amely ifjú, még ha öreg ember szívéből lövel is ki -utoljára, leomlanak a büszke karok, mint megnyugodott kévék a síkságon, -a földalatti zene még mindig hangzik a kísértetjárta országokban és a -hunyorító tavak, lágy lombozatú erdők, csöndes nagy mezők és -visszafojtott szívverésű, fojtogatott városok felett a bosszúálló angyal -trombitája harsog. Vért, vért, ifjak, öregek, férfiak vérét adjuk a -láthatatlan sárkánynak, amelynek szomjúsága nem csökken harmadik -esztendeje. - -* - -Az évforduló éjszakáján elmereng a boltívek alatt a kolostor remetéje. A -sarlóalakú hold szarva piros. Vihart, szelet jósol az égbolt. Aztán -lehajtott fejjel könyveihez tér vissza a merengő. Úgy látszik, már csak -a könyvek maradtak meg a régi világból. - - - - -SZÜRETI DAL. - -Miért piros az őszi reggel? - -Szüretelnek Magyarországon, veres bort és habos vért. Az egyiknek öt-hat -korona az ára literenkint, a másikat úgy adják, mint hajdan a bort, -ingyen, jószívvel, papnak, csősznek, vándorlegénynek. Ez a véres szüret -eltart már negyedik esztendeje. Harmadszor szedik meg a szőlőt a gazdák, -mióta ömleni kezdett az emberi must. Azóta a tőke is kedvet kapott. Az -idén termett ugyanannyi bor az országban, mint amennyi vér kiömlött. De -tudja-e pótolni a bor a vért, a bor megnövekedett értéke a vér -drágaságát? Van-e annyi vidámság, mámor, nótázó habzás a legjobb -borunkban is, amely el tudná felejtetni a testvér szenvedéseit, a magyar -vér felhőszakadását? Ha minden gyűszűnyi vérért gönci hordókkal -hálálkodnának megvédelmezett hegyeink és lugasaink: akkor sem volna meg -az arányosság a két érték között. Ha egy aranyba kerülne egy búzaszem, -ha egy ökörért adnának egy ital bort, ha egy paripáért egy falat ételt: -nem térülne vissza egy percentnyi érték sem a veszteségekből. Azért nem -kell irígyelni a gazdákat, hogy búzájuk, boruk jól fizet. Nincsen annak -a bankónak a régi erőssége, megbízható kedve és szilárd alapja. Hiányzik -belőle a kifolyt vér. Sápadt, átlátszó lett a papir, még a legnagyobb -bankó sem tud táncolni. Sok víz lefolyik a Dunán, amíg annyira -megizmosodik ismét a vérevesztett bankó, hogy a régi örömből valamit -visszahozzon, a régi erővel támassza az ország falát. Most a vér volna -az erőnk. De már nagyon sokat elhullajtottunk. Azért csak halkan -szüreteljünk. - -* - -Harmadszor piroslik az ősz Magyarország felett, midőn nem lehet -megkülönböztetni az erdők lehullott sárga levelén a vérfoltot a -rozsdától. - -A szentimentális évszak, amelynek gyermekéül szívesen vallotta magát az -érzelgős ember, lejárta magát, mint egy ritkult fürtű, bajuszpedrős -lírai költő. Mint általában az évszakok valamennyien megbuktak három -esztendő alatt, gyermekkoriasan andalgó örömeiket elfelejtették magukkal -hozni a kalendáriomba, csupán gondjaikat: az ősz is egy kopott, -kiállhatatlan öreg rokon lett a háznál, aki már nem tud egyébről -beszélni, mint a régi gazdagságáról, dicső ismeretségeiről és hazug -sikereiről, közben pipabűzös, remegő kezével felszedi a papirhulladékot, -hogy legyen miből fidibuszt csinálni. - -Visszanézve innen, e reménytelen ürből az elmult szeptemberekre, -ködfoszlányként elröpült októberekre, csaknem szégyenpír borítja el -magányos arcunkat, hogy mennyire hazudtunk, képzelődtünk, ábrándoztunk a -világról, ismerőseinkről és önmagunkról. - -Jött egy szél, amely elfujt minden gyertyalángot. Tömlöcbe jutottunk, -amelynek nedves, kietlen falai között van elég időnk gondolkozni az -igazságról. Ábrándozásaink közepette farkasverembe zuhantunk, hiába -ordítunk torkunkszakadtából, nincs menekvés. Úr és paraszt egyformán -árdrágítással foglalkozik a környéken. Van eszében egy rendzavaró -vándorlegényt a napvilágra vonni. - -Itt maradtunk magunkra, egyedül, mint az ujjam, mint a haldokló, mint az -akasztott ember a szélben. Mindenki a maga szakállára lop és rabol, -suttyomban, a kabát alatt viszi az élelmiszert, mint a csempész, -lefüggönyözött szobában olvasgatja pénzét, csillapítja éhségét és suba -alatt készen tartja a kését, hogy a szomszédját ledöfje. A titkolózók, a -bujkálók, a susogva csalók városa ez. Éjfélkor elsötétedik a város, -mintha Hentzi ágyúi volnának szegezve Pestre. A hüvösödő őszi éjszakában -az utcasarkon összesúg két alak. Csalók vagy betörők. Már senkin sem -lehet csodálkozni, ha reggelre letartóztatják valamely görbe munka -miatt, mert jóformán nem érdemes dolgozni a munkabérért. Már -összezavarodik a bűn és ártatlanság. A legbecsületesebb emberek sem -riadnak vissza a törvénytelen úttól, hogy maguknak élelmiszert, -fűtőanyagot, ruhát szerezzenek. A feltalálók zseníje arra szorítkozik, -hogyan lehet mindennap jóllakni. A tanultság, műveltség, ötlet abban -merül ki, hogyan lehet a kamrát télire ellátni. A bölcs bíró azon töri -fejét, hogyan szerezzen cipőt. Az orvostudományok tudósa búsul, hogy nem -tanulta meg a szabóságot. A repkedő fantáziájú költő maholnap az -utcasarokra áll, hogy verseit árúsítja. A nők, szegények, végleg két -táborra szakadtak, inkább, mint valaha. Az egyik táborban a gondtalan -ledérek seprik az utcát, kihívóan és szemérmetlenül, holott nem -mindegyiknek van meg a rendőri engedélye. A másik oldalon… A másik -oldalt nem is látni már. Csak sejteni lehet, hogy elfehéredett arcú -anyák, letört feleségek és fáradt munkáslányok rejtőznek a homályban. - -Hej, hogy dühöngtünk egyszer a posztócsalókra. Pedig ők nem tettek -egyebet, mint megelőzték korukat. Alig fordult egyet az esztendő: annyi -csaló nőtt ki a földből, hogy a rendőrségnek nincs annyi keze, hogy -utólérje őket. Falrahányt borsó a börtönbüntetés, amelytől úgy rettegtek -még nemrégen az emberek, mint a megsemmisüléstől. Közössé vállott -szégyent könnyű elviselni. Csak Budapesten minden második embert -bezárnak, ha még soká tart a háború. Mily arcátlan tévedéseket hozott ez -az időszak. Majdnem a szószékről prédikálták, hogy nem kell búsulni a -háború viszontagságai miatt, mert a kiállott szenvedésekből fakad az -emberiség megváltása. Az első télen Krisztus-szakállt viselt mindent -katona és a templomok tele voltak hívekkel. Az egyház szervezkedett, -hogy összetereli háború utánra a juhokat, mikor mindenki megtört és -Istenhez menekül. Erre következett még két esztendő, amely alatt végkép -elmorzsolódott az erkölcs. A háború olyan fertőt zúdított az emberiség -nyakába, hogy nagyon sokáig kell tanítani az iskolákban a mosakodást. -Posvánnyá változott a világ, rablók, hamispénzverők országa lett a föld. -A csaták mögött erőteljesebben fosztogat a békés lakosság, mint az -oláhok Erdélyben. - -Ez volt az a világ, amelyben éltünk? - -Bizony mindig ilyen volt, csak nem láttuk őt ily világosan. Mindenféle -hókuszpókuszok, társadalmi szokások, illemkönyvek és főként az egykor -félelmetes büntetőtörvények tartottak rendet itt a szenvedélyeken. De -elkezdett korogni a has. - -Elrémülve nézek széjjel ismerőseimen. Miért gazdagodott meg az egyik, -miért lett nyomorult szegény a másik? Végzet volt ez, amely előre meg -volt írva? - -Magamra nézek. És nem ismerem meg többé magamat sem a régi -fotográfiáról. - -* - -Csak halkan szüreteljünk, akármilyen bő a termés. - -Tengernyi vér és elveszített becsület az ára a hatkoronás bornak. A -sorsnak olyan országába jutottunk, ahol az öröm többé nem öröm, hanem -minden csak bánat. - -Ha a sürgönypóznákról is dús szőlőfürtök csüngenének, akkor sem lehetne -többé jókedve senkinek Magyarországon. - - - - -NÉMA MAGYARORSZÁG. - -A varjak többször nyugtalankodnak ez időtájt, mint egyébkor. A húsvéti -fák (amelyek oly halkan, észrevétlenül rügyeznek, mint a -gyermekszerelem), az ő hangjukkal, fészkükkel, baljóslatú fekete -figurájukkal vannak díszítve. Bozontos tanyájuk a fatetőn úgy leng a -szélben, mint a Bleak House környékén egykor az angol regényben. A -napsugár, amely déltájban oly meleg, mintha minden erejével kezdeni, -meghódítani, ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult világra, -érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat magas állomásaikon. Az -elcsöndesedett, elnéptelenedett falusi tájon csak a varjak, csókák élik -régi életüket. Fészket raknak, feltünően hangosak, tojásaik miatt -nyugtalankodók, míg az emberek, akik a nyurga, kopasz fák alatt -elhaladnak, oly csendesek, hogy az is meghallatszik, ha két csirke a -szomszéd udvaron összevész, a favágók munkája nagy messziségből jelt ád, -míg a hajóács köznapi kalapálása olyan feltünőség az elhalkult tájon, -mint régi időben a gyorsvonat szédületes robogása. A varjak élnek és -céltalanul piros szoknyában néhány nő, aki már igazán csak azért viseli -a tarka köntöst, mint a bújdokló cinke színes mellénykéjét. A nap süt. -Erőszakosan, tavaszt, életet, megújhodást, gyönyörű ifjúságot a németek -gránátjainál hatalmasabb erővel diktál a gyászbaborult, öltözködni se -kívánó földbe. Ismét fordul egyet az emberi élet a megfiatalodás, -kiszellőzködés, újrügyezés és szerelem felé; bármit írnak is az újságok. -Tavasz van, ifjúság, új élet, remény és friss kedv van, ha a földgolyó -közepéig fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron -gyönyörűséges a napsugár, szagos a fenyőfa levele, fehér a rétivirág és -lepke jön a déli szél hátán az ismeretlen tartományból, amely az álmodó -embernek a homlokára száll. A hadseregek kimeríthetik izomzatuknak végső -erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat még egypár millió -ember: az évszak, amelynek ideje elkövetkezett, oly ártatlanul, -nyugodtan jött át a nedves réteken, mint egy ingesgyermek. Az emberek -legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, ifjú füveket, zsendülő -szeleket, friss vízáramlásokat, amelyek az évszak beköszöntével a -világra elkövetkeznek. Nem figyelik meg az emberek, hogy a folyók -gyorsabban futnak, a kakasok más hangon kiáltanak, a csendességnek -hangja, a felhőknek színe, a napáldozatnak tüneménye: más már, mint -tegnap volt. Legfeljebb csak az emberek nem törődnek azzal, hogy az -erdőnek különös illata kezd lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron, -mint terhes fiatal nők; a hold kora délután felkúszik a nyárfák hegyére, -mint titkolózó szerenád, hogy lássa szerelmese búcsúzó képmását a -napnyugati határon; csatában járt katona hosszadalmasan lefekszik -szülőföldje mezőjére és halkan kotyog a bor a kiszáradt kulacsban, -mintha a zordon téllel elmult volna az ő érdagasztó bátorsága is; ódon -szagú könyvek és vénséget lehelő pincegádorok, régi hordódongák és a -téli estéken százszor telerajzolt haditérképek, tavalyi rögeszmék és -végnélküli szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: – mind -idejüket multák, midőn a konok, háborúba zsinegelt, szégyenpadra tett, a -becstelenségek kalodájába zárt emberiség még mindig nem akarja látni, -hogy tavasz van, máskor áhítatos, fiatalságot, új boldogságot, drága -reményt, szitakötő-szárnyú terveket ígérő tavasz… Az évszak azonban -semmibe sem veszi az embereket, csinálják ők tovább a maguk dolgait, -mint megőrült ácsok az akasztófákat: az évszak, a gyönyörű, eljött a -fáknak, folyóknak, réteknek, madaraknak, jelentéktelen kis füveknek, egy -tisztásnak a fenyveserdőben s egy orgonabokornak a kedvéért. Eljött, -mert szereti reggelenkint új festékkel díszíteni a háztetőket, friss -harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel a réteket és jószaggal a -magános kutakat. Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár az azúrnak új -tükörében füröszthesse meg tollait, az akácfa nagyot nyúljon, mint -virágvasárnap a növendékleány, a varju jajgató károgással űzze egymást a -pusztaház körül és a bokron kékes álomfoszlány maradjon reggelre a -virágokkal álmodott éjszaka után. - -Mi köze a tavasznak az emberekhez? - -Még annyi sem, mint a visító malacoknak a kukoricához, amelyet kis -csirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt. - -A tavasz eljön és drága, erőszakos, rendbontó ölelkezését az emberek -helyett majd kis csirkéken, énekesmadarakon, néma nagy fákon, hallgatag -réteken és a maguk nyelvén beszélő vizeken próbálja meg. Néki mindig -kedvesebb lehetett egy vadrózsabokrot megcsókolni, mint egy unalmát űző -embert. - -* - -Nézzük a falut, amely oly néptelen, mint a régi tölgyfaerdőség, ahonnan -elköltöztek a bajuszos cincérek, serény harkályok és életteljes -disznókondák. A kakasok oly messziről beszélgetnek, mintha egy másik -tartományból közölnék mondanivalóikat, ahol béke és csendesség van s a -nők oly halkan mennek a házak fala mellett, mintha elveszítették volna -minden bátorságukat az élethez az elmult három esztendő alatt. Még a -házőrző ebek is gyávábbak lettek és a kovács nagyszerű kalapálása, amely -faluvégi hangba könnyen elképzelhette a merengő: ősei megérkezését, -utazását, kisterjedelmű tennivalóját, étvágyát és utazókabátját, a -kalapálás oly fáradtan hangzik, mintha megúnta volna a fegyverek -készítését; patkót, kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács. - -A falusi ember élete nagyjában hasonlít a régiek életéhez, amelyről -gyermekkorában hallgatott az unoka, a szabadságharc utáni magyar -életről. - -Itt foglalkoznak titkos írással, amellyel nagyapáink leveleztek, midőn a -vagabundok mindenféle hamis hírlelésekkel férkőztek vendégszeretetükbe. -Akkor a közelgő Klapkáról, meg a bujdosó Kossuthról írtak egymásnak -titkos leveleket a szomszédos faluba, amelyet kalapja alá rejtett a -cigánypostás. Most még ártatlanabbak e levelek a régi jámbor -óhajtásoknál. „Bözsikém, vasárnap Pesten leszek, remélem, megkapom az -ígért két puszit…“ írja valaki egyiptomi hieroglífekkel. A tél és a -háború hosszú. A dob kutyabőre esténkint várja a titokzatos ábécé -jeleit. A falusi úriember úgy eltávolodik a „modern“ életből (amelyhez -már javában közelgett), mint azok a régi muszka regényhősök, akikről a -halhatatlan Turgenjev Vadásziratai című könyvét írta… Az esték -végtelenül hosszúak, úgy halkul el az élet, mint a mécses lángja. Örülni -többé nem lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az -ősapák félszeg olajfestményei olyan ijedten néznek alá a falról, mintha -ők, a másvilágiak sem tudnák, hogy mi következik ezután. Az öreg -cselédek hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset sóhajtanak. A -földesúr titkos írással levelet ír egy ismeretlen nőnek. - -És hosszan, szinte másvilágias tekintettel néznek egymásra az emberek, -ha találkoznak. Már nem szokás beszélgetni sem a háborúról, mint -valamely családi szerencsétlenségről. Már megszokta mindenki, hogy olyan -csend veszi körül, mint a tengerfenéken. A boltban minden nap elfogy -valamely régi portéka, amit többet nem lehet kapni. Senki sem -csodálkozik. Mindenki nyugodt, mintha ez volna a természetes rendje az -életnek. A nagypénteki kereplőt forgatja ily egyhangúsággal a harangozó, -mint amilyen mostanában a falusi ember élete. - -Napközben fotografáltunk a réten, mint a színészeket „felveszik“ Pesten, -pattant a kis masina, izgatott volt a lencse előtt a nő és férfi és a -nap eltelik azzal is, amíg a napsugárból papiroskép lesz. Régi -regénykönyvek, – a nagymama olvasmányai, – lekerülnek a padlásról. - -– Pesten tán másképen éltek, – mondja a falusi uraság – itt meg kell -elégedni gyertyával. Az eleim gondos emberek voltak. Eltették a -gyertyakoppantót. - -* - -Tavaszi éj van, holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek kibujnak -a gallyak tetejéből, a földből egy kis fű nyújtogatja a nyakát. Hová -szöktél tavasz az emberek elől? - - - - -AZ AMAZONOK HARCA 1917-BEN. - -Vajjon lehet-e nőt szeretni, aki festi az arcát, a haját, a szemöldökét, -órákat tölt kézitükre előtt és gusztustalan vegyiszerekkel foltozza -bőrét, szőrzetét, ajkát? - -* - -Az ablakomból estefelé, – mily korán húzzák el az Angyali üdvözletet -Pesten! – egy táncosnő öltözködését szemlélem. Minden este olyan -gondosan öltözködik, mintha az utolsó álarcos-bálra készülődne. Ezentúl -többé nem megy bálba, vagy megölik hajnalban az utcasarkon. -Hegedűhúrszínű haja van, mint a vízbefultaknak. Körülbelül félóráig -tart, míg egyik szemét megfesti. Ezalatt nem igen törődik a világgal. -Fáradhatatlanul dolgozik a keze, a szerencsétlen kis garniszálloda -pókhálós szobája talán tündérkastéllyá változik körülötte; vagy csak -Luit látja most is maga előtt?… A fáradt férfiember, aki véletlenül -megpillantja, nem gondolhat másra, mint a Rókus mögötti zordon udvarra, -ahonnan olyan gyorsan temetnek, mint a bűvészet és ahonnan a Twist -Olivérek elindulnak apró lábaikon. - -Vajjon minden nő kendőzi magát, mint a táncosnő? - -A háború harmadik esztendejében könnytelen és borús a férfiak szeme -Pesten: most már jobban látják a nőket, mint például a tavalyi tavaszon, -amikor egy nagy szoknyalengés, megzavaró illatár, női párfőm volt a -város, amikor a nők először siettek ki új ruháikban, cipőikben, feltűnő -divatjukban a tavaszi utcára. Az újságok cikkeket írtak, a -négyszögletesre ült nadrágú öreg hírlapíró érthetetlenül csóválta a -fejét és a férfiak nyugtalankodva, szinte szuggesztió alatt nézték az új -háborús divatot, a nők hirtelen uralmát, áramlását. A térdigérő szoknya -hónapokon keresztül zavarta a közbiztonságot, amíg végre hozzászokhatott -mindenki; megtanulhattuk, hogy nincsen olyan drága selyemharisnya, -amelyet a nők fel ne vonnának a lábszárukra és nem kérhet a szabónő -ruháért annyi pénzt, amelyet meg nem adnának. - -Mintha a nők megbuktak volna ezen a félelmetes tavaszon, amelynek -méhében forradalmakat sejtettek az álmodozók, pedig a forradalomhoz -sokáig kell füteni a kohókat Közép-Európában, ahol még manapság -hálósipkát viselnek a férfiak és csak a vagabundok óhajtanak meghalni a -barrikádon; a forradalom az éhező és szemérmes nyomornál is ijesztőbbnek -látszik, – jól neveltek itt a tanítómesterek. - -A tavasz eljött s a nyárspolgár egyik nap zendüléstől tartott („a -franciák!“ mondták), másnap a békéről álmodott („a szociálisták!“ – -epekedve sóhajtották). Harmadnapra tovább folyt a háború és a nők piros -kalapjáról egyetlen újság sem emlékezett meg. A tavasz eljött, Anyégin -Eugént Pétervárott egy háztető kéményéről lelőtték, hazáját megvető -Byron is elszánta magát, hogy Arrasnál mezítelen mellét vigye a német -vasnak; jött egy tavasz, midőn Közép-Európában egyetlen szerelmes verset -sem írtak a költők, a régi készletből kellett megélni, Petőfit, -különösen a nemes Aranyt olvasták, akik a Tisza vize szőkeségű -költészetű verseket kedvelik; míg a kékfrakkos, hosszú mellényes, fehér -kravátlis mult századbeli tündöklő francia költészet: Paul Verlaine és -társai (Tóth Árpád különös fordításában) elandalított egy letűnt kor -holdas hársfái alá, – régi nőket, régi érzelmeket, elfelejtett dalokat -hozott a tavasz, amely melódiákhoz nem találunk itt nőket, akikre e -nemes kosztümök, liliomtiszta érzések, merengő jelzők és álombeli képek -illenének. - -A modern piroskalapos nőnek nincs költője, – szegény, ő úgy megy el e -kor gonosz történetével, hogy annyi emlék sem marad utána, mint egy -kékmacskabeli táncosnő után az öreg urak szívében. E korszaknak nőiért -mintha egyetlen költeményt sem írtak volna s nem akad bárgyú lantos, aki -meghalni akar a szemekért; csatába se mennek a visszautasított -szerelmesek, mint a háború első hónapjaiban és szinte céltalanul leng a -szoknya, virít a kalap, tolong a női báj a városon. Zsoldosok, átutazó -katonák, fáradt hősök mohó kortyai hangzanak csak a forrás körül, amely -azelőtt az áhítatos szerelem felejthetetlen repkénye mögött csobogott, -míg most nyitott, fogadói kút módjára az országúton áll és a poros -fuvaros, zsibbadtlábú kupec, rongyos vándorkatona megmerítheti benne a -sapkáját. E korszaknak nincs költészete, a piroskalaposoknak nincs -lantosuk, szerelmet, rajongást immár csak a megholt nők ébresztenek, míg -a jelent szinte behúnyt szemmel érezzük, mint az imádott, tiszta Évát, -ha Madách forradalmi jelenetét játssza az Ember tragédiájában. Az -elárvult, kigúnyolt, végleg szerelmi hajótörést szenvedett modern pesti -nő még nem jutott el odáig, hogy vigasztalást keressen. Csak szórakozni, -önmagát tükörben nézegetni, kis agyvelejével csak mulatni vágyik. És -hogy hódoló lantosát se nélkülözze, megírják a „Kedves Mestert“ a -tiszteletére. – Ezzel körülbelül rendben volna a modern pesti nő -arcképe. - -* - -Pedig van jóság a világon, végtelen nagy jóság, amely nem a zárórát -tartja az élet legszerencsétlenebb intézményének; női nemesség, amely -halkan, észrevétlenül dudolgat magában; tisztaság, amelynek érintetlen -fodrára nem száll a mulatóhelyek s utcák pora… Van szemérmes, hallgató -nyomor, van ócska ruha, van félretaposott sarkú cipő. Van imádság és -tiszta sóhajtás. Van kendőzetlen arc és buzgón szerető lélek. Van Égbe -vetett bizalom, megingathatatlan hit, minden földi kínt pótló szeretet. - -De ez most még nem divat Pesten, pedig már néha úgy látszott, haldoklik -a kankánélet a városon, az utóbbi kenettel közeledik a bánat és a -szegénység. - -Majd eljön a jóknak, ifjú arcukat és szívüket tisztaságban tartóknak, a -rongyos cipősöknek is a divatja. - -Csupán az a félelmetes perspektíva, hogy ezt a divatot azok is hordani -fogják, akik most itt szaladgálnak, félig megőrülten. Félretaposott -sarkú cipőben járnak majd a delnők, ha ez lesz a divat. Miről ismerjük -meg a szenteket és a mártirokat? - - - - -RAMSLI. - -A szent szövetség idejében játszották Bécs fehérharisnyás hölgyei, akik -olyan bő szoknyákat viseltek, mint a maiak, a szél belefujt a selyembe -és felfordította a szoknyát, mint a parazolt; ámde mindenre vigyázott a -térden alul érő, cikcakos szélű nadrág, amely barchentből készült Mária -Terézia óta és tizenhárom esztendős korától kezdve halála napjáig -viselte a tisztességes nő… csak a ledérek mentek ki az utcára nadrág -nélkül, akiknek a cipősarka körül megpödörte kandúrbajuszát Trenk -Frigyes. Pedig akkor még nagyasszonyoknak hívták a dámákat és oly -gyönyörűek voltak, hogy századok mulva is kívánatosan szállnak vissza az -elégedetlen férfiak álmaiba a képtárak, a családi arcképek vásznairól. -És hívták ángénnek is a ramsli nevű kártyajátékot. Jelenleg is nők -játsszák Budapesten, többnyire nem udvarhölgyek, hanem polgárasszonyok, -akik a konyhapénzüket szeretnék gyarapítani, egymást megfejik, mint a -Zrinyibeli kozák a vidéket, nem egyszer hamisan keverik a kártyát, – -hiszen nők – máskor sírva néznek az elúszott háztartási pénz után… majd -egy selyemharisnyára, egy kalapra valót szeretnének nyerni, játékszert a -gyermeknek, tajtékszipkát a férjnek, kis emléket a szeretőnek… kevernek, -osztanak, nevetnek, sírnak és perlekednek… megmutatják titkolt -természetüket, nagylelkűségüket, fukarságukat, kapzsiságukat, -erkölcstelenségüket… Ó, nincs kiábrándítóbb helyzet, mint szívünk -hölgyét kártyaasztalnál látni ramslit játszani és panaszait meghallgatni -a Valet nevű tökkhetesről. Régebben divat volt Pesten a férfiakat is -meghívni az úgynevezett kártyás-délutánokra, amelyeket a hölgyek -fogadónapjukon rendeztek, uzsonnával egybekötve, amelyet sietve -fogyasztottak el a vesztők, kedélyesen a nyerők, a svájci kártyák a -szomszéd asztalon kiterítve egymással megbeszélték, hogy mennyire -izzadnak a nők játék közben, míg az uzsonnaasztalnál a távollévő -barátnők kerültek megbeszélésre: – a férfiak ültek, csodálkoztak, -meghökkentek a nőktől, akiket eddig Mária Terézia hosszú nadrágjában -képzeltek el s legfőbb vágyunk lett volna velük a folyóparton sétálgatni -alkonyi órában, költészetről, szerelemről csevegni, meghalni értük vagy -szenvedni miattuk, szerenádot rendezni az ablakuk alatt, golyót röpíteni -az agyba vagy a vetélytársba, vagy az oltár elé lépkedni lengő -szalonkabátban… Ám a nők észrevették magukat és a ramsli-játékhoz többé -nem hívták meg a kiábrándult férfiakat, amint nem hívják meg azon -helyekre sem, ahová a nők kettesben vagy hármasban járnak, egymás előtt -nem szégyenkeznek és mindent pontosan megbeszélnek. Ah, szerelem! -Vigyázz magadra, hogy ki ne hallgasd a nők egymásközötti beszélgetését, -óvakodj kulcslyukon benézni egyedül lévő hölgyhöz, valamint kerüld el a -kártyaasztalt, ahol a nők egymást megkopasztják és igazi érzéseiket -feltárják, mint a makkdisznó szétterjeszti karjait… Vigyázz, szerelem, -mert a nők itt nem veszik észre, hogy némely kártyákon csókolózó párok -vannak, a piros király közömbösen lovagol, és a kártyavetőnő kezében -nagyjelentőségű zöld király (a Szerelmet jelenti) itt egy szürke, -kedvetlen figura, amelyet minden megindultság nélkül eregetnek ki ujjaik -közül a dámák. Vigyázz, szerelem, hogy el ne felejtsed égi -származásodat, az isteni ágyékot, ahol fogantattál, a bűbájt, amelyet -köntösül viseltél, a mindenható bűvészetet, amely ifjúságodat -kölcsönözte. A svájci figurák körül futótűz jár az őszi nádason; az -andalgás, a merengés, az álmodozás itt nem ismerős. A kis lábat hiába -nyomod meg titkon az asztal alatt, a kézhez érzelemtelenül ér bizsergő -kezed, a szemekbe céltalanul mélyedsz és az ajkakról akár ítéletnapig -várhatnád a szót, amelyről azt hiszed, hogy boldogtalan életedet -megválthatná… A nők kártyáznak. Kerüld őket, ifjú. Menj az Ovidius -papnőihez, míg előkelő úrnőd barátnőivel szórakozik. - -* - -Némely szegény nő egész életén át a ramsli-asztalnál ül. A családanyák, -akik a kosztpénzt akarják megkeresni a játéknál, a démoni kalapokra -vágyakozó polgárnők, az új cipőről álmodozó asszonykák végül mégis csak -hazamennek, ha a toronyban nyolcat vagy kilencet üt az óra; igaz, hogy -férjüknek, gyermeküknek nem sok öröm jut belőlük ily estén, míg ők -reggelig a tökkhetessel álmodnak, – ámde a házi levegő, a fürdő, a -cseléd nyelvelése, a férjuram hasfájása, a gyermek náthája, a -házmesterné szemtelensége, a piac drágasága másnapra visszazökkenti őket -a mindennapi életbe, amelynél boldogabb nincs a világon. – Ámde vannak -szegény nők, akiket nem vár lármázva a férj, bömbölve a gyermek, -mérgesen a cseléd a kártyaasztal mellől: akiknek nincs egyebük az -úgynevezett társadalmi életüknél. - -Mit csinálnak azok, ha kilencet üt az óra? - -Sokszor elnézegetem a pesti hotelek előcsarnokaiban fülelő, leskelődő, -szimatoló, unatkozó, éhes és szomjas, sívár, üresszívű, fogadói port és -szemetet seprő leányokat, asszonyokat. Mindig voltak ilyen -szerencsétlenek, akiket a mindennapi élet kivetett medréből egy hotel -boldogtalan szigetére, ahol pénzük fogytával szélhámosabbak lesznek a -legelszántabb ügynöknél, hazudnak, csalnak, erkölcstelenkednek, hogy -megmaradhassanak a hotellakók névsorában, pincérrel, kapussal, -éjjeli-őrrel barátkoznak, részeg és pénzes utazók várnak, tovasuhannak -az éji folyosón, mint boldogtalan árnyékok a kupecek és lókereskedők -szobái előtt, lóversenyeken a zsokék körül mosolyognak, a -kártyaasztalnál mindent megpróbálnak, máskor férfiak zsebében kotorász -kezük… mit akarnak? Sok esztendőn át elnézegettem furcsa, eltünedező, -meg felbukkanó figurájukat, láttam ebéd miatti éhségüket, majd lármás -kedvüket az esti cigányzenénél, kancsal pillantásukat és mosolytalan -életüket… Mit akarnak? Láttam őket milliomos pálinkafőző karján, másnap -ugyanazon a helyen a börtön felé lépegető ágens fizette a vacsorájukat; -megfigyeltem, hogyan szállíttatják meg magukat a liftben, az -előcsarnokbeli iróasztalnál, a folyosón, – s felejthetetlen a hölgy, aki -pontos munkarendet vezetett éjjeli randevuiról, az órák és a szobák -numerusai után osztván be éjszakáját. Miért? Minek? Hisz jön a holnap, -amely ismét sápadtan az éhségtől találja őket, a zordon kapus mutatja az -ajtót és a cigányzene másnak hangzik a fehér ebédlőben! Láttam az új -cipőjüket, amelyért egy lóalkusznak vallottak szerelmet, a ruhájukat, -amelynek eredete oly gyanus, mint életük és láttam hangulatnélküli, -boldogtalan életüket, amelyre oly közömbösen volt ráírva a végzet, mint -a bérszolga felírta kábító cipőjük talpára a szoba számát. - -Vajjon csak az új ruháért, az esti szórakozásért, a léhaságért élték -volna szárazmalom-életüket? - -Egy kisasszony most a rendőrségre került a kártyaasztal mellől. Meg -kellene kérdezni tőle, hogy mit gondolt magában, amikor gondolkozott, -mit remélt és mit hitt? Tudta, hogy az életét kártyázza el? Az -ifjúságát, érintetlenségét, szépségét gusztálja a tökkhetes mögött? - - - - -MAGYAR SÓHAJ. - -„Uram Isten, adj esőt!“ - -Ez a fohászkodás ostromolja az egeket Mária lángba és füstbe borult -országa felől, hol áhítatos, ezeresztendős multunkba vetett törhetetlen -bizalommal, hol meg a bizonytalan, de dacos jövendőnek elszántságával. - -Adj esőt, Uram. - -Aztán békét. - -De mindenekelőtt májusi esőt, magyarok esőjét, mert anélkül nem ér -nekünk semmit a diadal ellenségeink felett, valamint nem vehetjük -hasznát a békének sem. - -Esőd nélkül elpusztulunk, Uram. Elhullunk tüzes kardoktól, mint a száraz -mennykőtől. Holott már harmadik esztendeje álljuk a csatát az égboltozat -négy tájéka felé megdöbbenés nélkül, a vashámor munkásainak -süketségével, a puszták oroszlánjának hörgésével és a vakondok -óvatosságával. - -A csata már nekünk nem meglepetés; a fegyvercsörgés örökösen hangzó, -megúnt lélekharang; az asszonyok bánata, rongyos gyermekek koporsószínű -arca, elerőtlenedett férfiak tántorgása olyan megszokott élmény, mint -szombatnak szerdára való következése; a hősi halál lett az emberi sors -természetes befejezése és a fájdalom egy hű eb, amely éhen kimúlik -gazdája sírján. - -De a Te haragod, Uram, rettentő nekünk, mert benned mindig bíztunk, a -föld alatt az orosz mocsárban, az olasz hegyormon és otthon elsötétedett -lakásainkban. - -Azt hittük mindeddig, hogy mellettünk vagy; nem hagyod szíveinkben úrrá -lenni a kétségbeesés láncait zörgető csüggedést; elküldöd ezután is -mennyei köszörűköveidet fegyvereink megélesítéséhez; városainkat megóvod -a tüzes csóvától, fehér barmainkat a mérges légytől, kútjainkat a -dögvésztől és magtárainkat a kiürüléstől. - -Benned bíztunk, Uram, mélyen a hó alatt, hogy majd elküldöd megváltó -tavaszodat, gazdag nyaradat és csöndes őszödet, amelyben már oly -távolról hangzik a háború hangja, mint éjszaka a felhők alatt a -vándormadár kiáltása. - -Vártuk, mint a rab a szabadulás napját, májusodat, Uram, amely a Szűz -kék palástja alatt meghúzódó országunknak olyan fontos ideje, mint az -Indiákon a szelek évszaka. - -A földünkre hajoltunk, mint napkelet hívője, hogy immár láthassuk -munkánk gyümölcsét, amelyet az elmult boldogtalan őszön, vizekkel -terhes, Noé-korabeli tavaszon elvégeztünk a rendületlen hittel, amellyel -a madár őrzi tojásait. Megcsókoltuk a májust a harsogó színű fűszáron, a -rétek lenge párázataiban, a jegenyenyárfák holdvilág remegtette levelein -és az utak mézes ákácvirágában. Megöleltük, mert soha úgy nem vártuk -drága, elbujdosott rokonunkat, a Te küldöttedet, Uram, akinek -megjelenésére elhalasztották haláluk napját az emberek; késlelkedve, -vonakodva kalapálták a csorbát a szablyák élén; konokul egymásra törő -földalatti bujdosók felemelték a mélyből sörényes fejüket és egymásra -néztek, mint a zarándokok; reményteljes fehér vitorlák mutatkoztak a -délibáb zöld tengerében, mint áldott nők révedezése; a kopár sivatagban -tévedező, kisebzett lábú vándorló megtalálja nyakában a hit amulettjét, -ahol eddig csak a zsineg szorítását érezte: – ezt hozta nekünk májusod, -Uram, első szakaszában. - -* - -Aztán halkan, mint a szél indul meg az erdőn vagy a hegyoldalban -legelésző nyáj között harapózik a rémület a közelgő veszedelem elől, a -tűz lovasa nyargal végig a szalmás tető gerincén: így következtek az -esőtlen napok. - -Mint pihegő galambposták Budapest tornyaira, érkeznek a hírek az ország -békésen elnyúló távlatából, hogy: nincs eső. A városi ember más -esztendőkben némi közönyösséggel, pesti nemtörődömséggel, kultúrájában -bizakodó egykedvűséggel fogadja a gazdák felrepített papirsárkányait. A -városi anekdóta csak azt tudja, hogy a magyar gazda soha sincs -megelégedve. Nem volt még olyan termés Magyarországon, amelyet -sokallottak volna a gazdálkodók. Eleinte bizony nagyon ijedeztünk a -termelők jóslásától, hogy katasztrófa előtt áll Magyarország. - -Ám a hírek mind hangosabbak, az ország búzatermelő vidékeiről érkező -arcok mind borultabbak, napról-napra csüggedtebbek a szemek, amelyek az -ég és föld horizontját kémlelik, mind tompultabban vernek a szívek az -izzó napkorong, a felhőtlen égboltozat és az aszályos, megkérgesült -földek láttára, már nincs kedve jósolni ama bizonyos legöregebb -embernek, a levegő forró, mint a tűzhányón, elsatnyultan nyúlnak el a -termő mezőségek, mint égő városok közelében, a záporeső garabonciása -késlelkedik megjelenni a keresztutak feszületeinél, töprengve lehajtja -fejét földesúr és orosz hadifogoly, csak a cserebogár zümmög nyári -népdal helyett. Pesten olvasni kezdik az időjárási intézet jelentéseit -és az újságok meglódítják a vészharangot. - -Néha átsuhant a láthatáron egy gyorsan tovatünő felhő, mint a kalózhajó -a messziségben. - -* - -Az este, amely immár a történelemé, június elsejét jelentették a -kalendáriomok, mint a megváltás, beköszöntött az országos eső. Felejtve -töprengés és reménytelenség, olyan nagyot lélegzett az ország, mintha a -béke hírét vinnék szerte fehér lovasok. - -Esett, szőkén, barnán, tavaszi kedvvel, olykor rézsútosan, mintha nagy -sietségükben elvesztették volna az egyenes utat az esőszemek, karikát -hánytak a tócsákon, mint a gyermekek jókedve, megmosták az árvaházi -növendékeket, a gondozatlan útszéli bokrokat, felvidámították a -magányos, poros falombokat, amelyek már azt hihették, hogy más célja nem -leend életüknek, mint a lakosságnak akasztófául szolgálni, a kertek új -szagokat leheltek, mint újonnan szerelembe keveredett nők, a hervadó -orgonavirágok, amelyeknek színét már csak a grófnők őrizték meg ruháikon -a lófuttató gyepen, kitárták kis tenyereiket az esőpénzek felé, a magyar -éghajlat elefántjai, a fehér barmok megfürösztötték aszott tagjaikat az -áldott vízben, míg a gazdák az ég felé emelték nap hevétől barnára -pirult arcukat. - -Esett, mint az ezeresztendős néphit a magyarság fennmaradásában; mint az -új korszaknak, várva-várt jövendőnek hírnökei a lehulló esőszemek; mint -az égi olaj, amely a Mária országában aluszékony mécsesek lángját újra -felragyogtatja; mint az élet, – úgy esett. - -Elterpeszkedtek a mezők, mint pusztai kútnál a fáradt vándor emeli -szájához a vödröt, szétnyíltak, mint a szélben dudorászó falombok és -égfelé nyújtották a karjukat, mint szerelmes nők. És az ég messzi -tájairól jött komor felhőlovagok fáradhatatlanul öntözték husvéti -kedvükkel a magyar hajadont, a hervatag pünkösdi rózsákat, az áldott -asszony módjára gömbölyödő mezőségeket, fiatal ízeket lehelő réteket, -parton álló, szerénykedő, sovány néptanítókat, karcsú szőlővenyigéket. -Kőrisfa-illata lett a világnak, friss szárnya a madárnak, acélkardocska -nőtt bele a kalászokba ez estén. - - - - -A BUDAI VÁR. - -Építik Mátyás király palotáját. Szobákat nyitnak, falakat törnek, -ajtókat építenek a Várban; lehetséges, hogy az őszt és a telet hű -magyarjai között tölti majd negyedik Károly. Buda földrajzi helyzeténél -fogva is a legalkalmasabb a királyok tartózkodási helyéül. A leghívebb, -a leglojálisabb ország kellős közepén emelkedik a hegy, amelyre már -Árpád-királyaink a szentek és hősök családjából megtelepedtek. Egyformán -távol a lángbaborult országhatároktól, egy nagy termékeny rónaság -közepén emelkedő kies hegyvidéken, források, királylegendák, áhítatos -emlékezetű erdők tájékán, a nemzetek leghívebbjének, a magyarnak szívén -nyugvó Várban; barátságos és biztonságos az élet, bármi végzet kúszálja -a történelem fonalát. - -* - -Vajjon, milyen az a királyi lak, ahol fiatalemberek boldogsága, -kisgyermekek növekedése és magyar reménységek laknak, mint énekesmadarak -a kalitkában? Egy reggeli újságban olvasom, hogy a hírlapírót nem -engedték be a házba, holott még nincs itt a király és kedves családja. - -Ha igazat mondanak a legendák, az efféle átalakítás bécsi szokás, a -Burgból való hagyomány, ahol századokon át pontosan megjelentek a -szobákban a kőmívesek, miután a halott császárt elvitték a barna -barátokhoz. Udvari szertartás ez, mint a többi ezerféle ceremónia, -amelyeknek Nepalleck lovag a tudósa. Bár nem volt szükség semmiféle -átalakításra a jól megépített szobákban, a kőmíves konokul ásni kezdte a -falat, kaparni a vakolatot, keverni a meszet, mert ő csak annyit tudott, -hogy új császár jött a régi helyére, tehát építeni kell. Valamikor -megnéztem a királyi palotát, amikor fiatal és kíváncsi voltam. A tágas, -falszőnyeges, szellős, kevés bútorzatú termek a schönbrunni nyári -kastélyra emlékeztetnek, míg a Burg szobái Bécsben sokkal setétebbek, -ódonabbak, a keskeny, itt-ott zöldre festett ablakok mögött szinte -stilizált történelmi homály borong. Budán tágas, kényelmes és szellős -volt minden; a lépcsőház, a folyosók, az ajtók bőre szabottak, sok -vendégre berendezve, sok szabadságra és levegőre. (Csak a titkos lépcső, -amely Ferenc József lakosztályához vezetett, az volt olyan keskeny, hogy -a Burg-császárok romantikája jutott az ember eszébe. Nem csoda, hogy -eltévedt itt a szegény Blaháné, mikor magyar nótákat énekelt egy este a -királynál.) Negyven és egynéhány év előtt, egy nyáron a királyné, -Erzsébet, egyedül lakott a Várban és nem félt a földigérő tükröktől, sem -a tágas ablakoktól, amelyekbe szinte belenézett a pesti Dunasor, mintegy -kíváncsi szomszéd: mit főznek a királyéknál? Ferenc József a harctéren -járt, Andrássy Gyula hordozgatta a híreket Erzsébetnek és ugyancsak -ügyesen kellett forgatni a szavakat, amíg a vesztett hadjárat történetét -apránkint, töviről-hegyire elbeszélgette nyári délutánokon. Korántsem -volt olyan hálás és könnyű szerepe a göndörhajú, kissé ragyás grófnak, -mint egy esztendő előtt, amikor ünnepelni, körülrajongani, dicsőíteni -hozta Ferenc Józseféket Pestre. A szép Andrássy ezen a nyáron ugyancsak -próbát tett diplomatikus símaságáról és udvarlói tudományáról. -(Erzsébetbe szerelmes volt minden valamirevaló férfiember -Magyarországon). A királyné hátrafont kézzel, lehajtott fejjel, bánatba -merülve járt végig a szobasoron; tulajdonképen az volt a hivatása, hogy -megőrizze Magyarországot a csatamezőn lévő férje számára. Azért jött ide -szép szemével, karcsú alakjával, merengő homlokával és térdigérő -hajával, hogy a magyaroknak valahogyan eszükbe ne jusson megismételni a -negyvennyolcadiki eseményeket. Mária Terézia, ez a széles csípőjű, -megtelt, vállas, derekas bécsi asszonyság példát adott a -Habsburg-hölgyeknek, hogyan kell bánni a magyarokkal, ha veszedelem -fenyegeti a birodalmat, a császári trónust. Egy könnybeborult női -tekintet elegendő, hogy az elkeseredett hazafi félretegye a honfibút. -Wittelsbach Erzsébet, bár előkelőség, gőg és magányos kedv dolgában nem -sok térelőnyt vehetett bármely osztrák főhercegnőtől, kifogástalanul -megfelelt küldetésének azon a nyáron, amelyet a budai palotában egyedül -eltöltött. A gyerekek még kicsinyek voltak, Gizella, Rudolf a -hűvösvölgyi Kochmeiszter-féle villában szaladgáltak a kerti bokrok -között. (Báró is lett a házigazda.) Erzsébet hol Deák Ferenccel, hol -Andrássy Gyulával kísértette el magát a Vérmezőn át, a csendes budai -utcákon a gyermekek látogatására. Deák cúgos cipőjére harmonikában esett -a vitézkötéses pantalló és szárnyas, bő, zsinóros kabátját kifeszitette -a szél, mint egy vitorlát. A cövek-alakú, széles magyar, mint az ország -gondnoka, megbízottja és védelmező gondolata baktatott a fiatal nő -mellett. Összecsavart esőernyőjével bizonyosan elverte volna Türr -Pistát, ha valami bolondot cselekszik vele ezen a nyáron. Míg másnapokon -Andrássy lengett, mint egy illemtanár struflis, fehér nadrágjában, -meggymaggombos frakkjában a gyönyörű menyecske mellett, ugyanaz az -Andrássy, aki szíve mélyében sohasem felejtette el a debreceni -országgyűlés határozatát a Habsburgokról. Ámde, mit nem tesz meg az -ember egy fiatal nő kedvéért! Az ország karcsú daliája mint az -önfeláldozó, csipkekendő után vadállatok közé rontó, utolsó lovag -kísérgette az elhagyott vízivárosi utcákon a merengő királynét. Aztán -ősz lett, a hadjárat végképen elveszett, Erzsébet Gödöllőre utazott -hosszú esőket hallgatni, Heine-verseket olvasni, magányosan lovagolni és -a közelgő „magyar lánnyal“, a kis Mária Valériával álmodni. A -gavallérokat rókavadász-frakkban látta viszont, csak Deák nem hagyta el -többé fogadói kvártélyát a legszebb női szemek kedvéért. Talán rájött az -öregúr, mint a végén minden férfiember, hogy nem érdemes mindenféle női -dolgok elmulasztása céljából a kanapéról felkelni. - - - - -TARTALOM. - - Előhang 3 - Magyar hasak 6 - Józsefnapi vendégek 10 - Fogadó a régi világhoz 12 - A vendég az ebédlőben 16 - A borász 20 - Egy régi ember vallomása 23 - Angyalos bankó 26 - Júniusi alkony 30 - Szentiván 33 - Nyári fény 37 - Új kenyér 41 - Bodega 44 - Tavaszi út 1917-ben 48 - Pest aranykora 54 - Jegyzet egy régi kalendáriomba 1917-ben 60 - Az álomlátók 64 - Baljóslatú nap 70 - Szüreti dal 75 - Néma Magyarország 80 - Az amazonok harca 1917-ben 85 - Ramsli 89 - Magyar sóhaj 94 - A budai vár 99 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KÁNAÁN KÖNYVE *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |