diff options
Diffstat (limited to 'old/64906-h/64906-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/64906-h/64906-h.htm | 9711 |
1 files changed, 0 insertions, 9711 deletions
diff --git a/old/64906-h/64906-h.htm b/old/64906-h/64906-h.htm deleted file mode 100644 index 2c0237b..0000000 --- a/old/64906-h/64906-h.htm +++ /dev/null @@ -1,9711 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Pusztai találkozás; Patak -banya by Sándor Baksay</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; - font-style: italic; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Pusztai találkozás; Patak banya, by Sándor Baksay</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Pusztai találkozás; Patak banya</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Sándor Baksay</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Elemér Winkler</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: March 23, 2021 [eBook #64906]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK PUSZTAI TALÁLKOZÁS; PATAK BANYA ***</div> -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_341">341</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id= -"Page_I">I.</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR -REGÉNYIRÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES -KIADÁSA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Szerkeszti és -bevezetésekkel ellátja</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">37. KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">PUSZTAI -TALÁLKOZÁS</span></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="caption-large">PATAK -BANYA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">BAKSAY -SÁNDOR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1907</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id= -"Page_II">II.</a></span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter" style="width: 436px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt="" title= -"" /></a></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id= -"Page_III">III.</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">PUSZTAI -TALÁLKOZÁS</span></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="caption-largest">PATAK -BANYA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">ELBESZÉLÉSEK</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BAKSAY -SÁNDOR</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">WINKLER ELEMÉR -RAJZAIVAL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1907</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id= -"Page_IV">IV.</a></span></p> -<p class="center"><i>Minden jog fentartva.</i></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id= -"Page_V">V.</a></span></p> -<h2>BAKSAY SÁNDOR.</h2> -<p class="center">1832–.</p> -<p>A szép ligetes Ormánságban, a Dráva mentén, Nagy-Peterden -született Baksay Sándor, s ez nem afféle mellékes adat, mint más -íróknál, mert Baksay az ormánsági nyelv elütő zamatjával, ragyogó -színeivel nevelte a magyar irodalmi nyelv pompáját és édességét. -Olyan református családból való, mely beláthatlan időkig visszafelé -papokat adott az országnak, kik az istent szolgálták, míg végre egy -olyan erős Baksay kerekedett belőlük, a ki még egy másik istent is -ráért szolgálni, egy pogánykorit – Apollót.</p> -<p>1832-ben született a ref. tanítói lakban, mert a földi rangban -egy kicsit aláhajlott a családnak ez az ága, de talán szebb is ez -így, mert az igazi ág is, ha aláhajlítják, annál magasabbra -szökken. Így tán többet beszélgetett paraszt emberekkel, jobban -megnézte őket, mit tesznek-vesznek, mintha valami úrfi lett -volna.</p> -<p>Alsó iskoláit a közeli Csurgón végezte, majd Kecskemétre vitték -gondos szülei, de itt a szabadságharcz szakította meg -tanulmányait…</p> -<p>Tizenhatodik évében járt ugyan, de mivel Baranya az egész -szabadságharcz alatt szerezsánoktól volt megszállva, nem vihette -feljebb a népfölkelésnél. Míg tehát az ágyuk bömböltek, ő azalatt -otthon csendes méhzúgás mellett a régi klasszikusokat bújta s -beléjök szeretett. A szomszédos papoktól, <span class= -"pagenum"><a name="Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span> kinek -egy-egy magyar könyve volt Vörösmartytól, Jósikától, Petőfitől, -haza hordozgatta, maga is verselgetett, unalmában prédikácziókat -csinált a lustább papoknak, melyek csakhamar elhíresültek azokban a -szép fehér tiszta templomokban az Ormánságon és szállt-szállt a -jóslat, hogy a rektorék Sándorából talán még esperes is lesz -valamikor.</p> -<p>Csak a háború lezajlása után mehetett vissza theologiai -tanulmányait folytatni társai közé, kiket mint vidám diákokat -hagyott el s most mint altiszteket és hadnagyokat látott viszont. -1855-ben Halasra viszik tanárnak, hol egyszerre két frigyre is lép, -egyikre menyasszonyával, Hetesy Viktoriával, másikra a múzsával. -Itt kezd irogatni rajzokat a református egyház multjából a Ballagi -Mór által szerkesztett «Házi Kincstár»-ba. A hatvanas években -jelent meg a «Keresztyén család» czímű lapban elbeszéléseinek egyik -legcsiszoltabb gyöngye, a «<i>Patak banya</i>» is. Édes-kevesen -veszik észre. Az egyházi folyóiratok olyanok, mint a pinczék, -életadó nektárok, üdítő italok hiszen lehetnek bennök a lelki -szomjúhozók számára, de rózsákat ott senki se keres. Baksay neve -tehát jóformán csak akkor csillan ki a homályból, mikor Lucanus -Pharsaliájának fordításával a Magyar tud. Akadémia pályadíját nyeri -el.</p> -<p>Ezentúl szemet kezdenek vetni rá a rátartósabb eklézsiák. -Kivált, mert nemcsak a tolla ékes, nemcsak a neve szépen csengő, -hanem a szava is. Megvannak benne a becses tartalom mellett a nagy -egyházi szónokok külsőségei is, melyek a népnek jobban imponálnak, -azonfelűl szép ember, derült homlokú, nemes, szelid tekintetű. -Egészséges piros arczát férfias kellem teszi kedvessé. Nem olyan -szögletes, mint rendesen a kálvinista papok; olyan, mint egy -előkelő magyar földesúr, és mégis látszik <span class= -"pagenum"><a name="Page_VII" id="Page_VII">VII.</a></span> rajta, -hogy nem világi ember. De hogy mi az, a mi őt a világi embertől -megkülönbözteti, az nem szemlélhető, sem meg nem nevezhető, az -inkább valami belső lelki kisugárzás.</p> -<p>1862-ben Csanád választja meg papjának, hanem iszen itt se lehet -ő soká. A mélytüzű nemes kő bizton megtalálja igazi foglalatját. -Négy év múlva a kún-szentmiklósi hívek viszik haza a szép paplakba, -hogy ott aztán egy egész életen át megmaradjon.</p> -<p>Irodalmi hírneve itt kezdődik. Elbeszélései, melyeket a -Vasárnapi Ujságba, többnyire a szerkesztő nógatására irogat, -országos figyelmet keltenek, kivált színgazdag nyelvükkel. Keveset -termel, mint a nemes fák, de a mi gyümölcsöt hoz, annak a zamatja -kívánatos, sőt fölséges. A kompoziczióban nem leleményes, -tárgyaiban kissé egyoldalú. Nem hogy a külföldre nem megy témákért, -mint mások, de még a parochia köréből se igen távozik, fantáziája -kicsiny, de megfigyelése erős, minden sorából látszik az okos, nagy -tudású ember, egyes mondatai, gondolatai gránitból látszanak lenni -kivésve, stílusa az Aranyé és Mikes Kelemené közt foglal helyet – s -az ő műveit is ép úgy átlengi a magyar föld szaga, mint -emezekét.</p> -<p>Negyven esztendeje múlt már, hogy tiszteletes uram ott ül a -kún-szent-miklósi parochián, azóta nagy hírű ember lett. Két varázs -eszköze vitte, vitte a magasba, a szószék és az íróasztal. -Akármelyikhez fogódzott, csak megindult vele fölfelé. Az irodalmi -helyen elért mindent. A Kisfaludy Társaság már 1872-ben tagjává -választotta. Az akadémia is sietett magát fölékesíteni a nevével, -1884-ben levelező, 1903-ban pedig rendes tagja lett. Nagyobb -elbeszéléseit: «Csudálatos történet», «Jobb kezem», «Jáhel», stb. a -<i>Gyalog ösvény</i> és a <i>Szederindák</i> szerény czímek alatt -gyűjtötte össze. Ezekhez <span class="pagenum"><a name="Page_VIII" -id="Page_VIII">VIII.</a></span> sorakozik a «Dáma» történeti körkép -a mohácsi vész idejéből, «A király futása» szintén történeti -regény, valamint az <i>Iliász</i> fordítása az avult hexaméter -köntösből kihámozva, magyar szájízhez mért páros rímelésű népies -versekben.</p> -<p>A papi pályán is elért mindent. A solti egyházmegye 1878-ban -főesperesévé választotta, 1904-ben pedig beültették hitsorsosai a -dunamelléki püspöki székbe.</p> -<p>Elgondolkozva e hatalmas talentum és e szép pályafutás fölött, -mely épületes látvány minden magyar ember előtt, ki fajtájának -glorificatióját látja egy-egy ilyen erős alakban, nem egyszer úgy -rémlik nekünk, mintha két Baksay Sándort ismernénk, melyek egy -kicsit hasonlítanak egymáshoz; az íróba belevegyül valamennyi a -papból, a papba valamennyi az íróból.</p> -<p>A két Baksay közt kétségkívüli az összhang, de mi (a kik az -olvasók nevében írunk e helyen), némi megrövidítésünket látjuk a -két Baksay eljárásában.</p> -<p>A pap Baksaynak hasznára volt az író Baksay, nevelte fényét, -tekintélyét, népszerűségét, míg ellenben a pap Baksay, úgy tetszik -nékünk, akadályokat gördített az író Baksaynak, elvonta idejét, -megfelezte ambiczióját, nem engedte leszállni az emberi társadalom -förgetegeibe, az égiek felé irányította figyelmét, holott néki a -földi dolgok közt kellett volna turkálnia.</p> -<p>Egyszóval, az olvasók dicsőítik az írót azokért, a miket írt, de -neheztelnek a püspökre, hogy nem engedi többet írni.</p> -<p class="right"><i>Mikszáth Kálmán</i>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h1>PUSZTAI TALÁLKOZÁS.</h1> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p class="center"><i>Első kiadása megjelent 1887-ben.</i></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>I.</h2> -<p>I. <i>Lakásom</i> a hortobágyi…</p> -<p>Azaz: hogy lakásom egy nagy síkságon van, melybe a Hortobágy is -beleesik, melyek határai északra a zöldellő Cserhát, a kékellő -Mátra, a sárgálló Nyirség és a feketéllő Hajduság; keleten -Debreczen, Gyula, Temesvár; délen Nagy-Kikinda és a telecskai -dombok; nyugaton a pécsi püspökség, székesfehérvári püspökség és -Bogyiszló.</p> -<p>II. <i>Életkorom:</i> 36 év. (Úgy tessék elhinni, a hogy le van -írva. Nem cseréltem fel a számjegyeket. 36 = harminczhat és nem -63.)</p> -<p>III. <i>Állapotom:</i> Hogy tetszik érteni ezt a kérdést? Mert -ez kétféle feleletet is elbír. Vagy azt felelem rá hivatalosan, -hogy nős, vagy ösztönszerűséggel, hogy <i>keserves</i>. Mindkét -felelet igaz különvéve, de egybekapcsolva képtelen ellenmondásnak -lesznek szülőivé. Mert a nős állapot nem lehet keserves ott, a hol -ezen állapot feltétele az én kedves Jundám tűrő, szelid, munkás, -okos, vidám személyiségén alapszik. Keserves ellenben mindezek -mellett is, ha az én Gyula fiamra vetem szemeimet, a kinek Gyula -nevével, nagy fejével, s bármely jól rendezett hatosztályú -népiskolából is <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> kinőtt roppant tudományával sehogy sem -egyeztethetők meg a Szentgyörgynaptól Szentmihályig tartó évadban -(szeretnék csomót kötni a nyelvén, a ki ezt a szót a mi emberséges -magyar nyelvünknek a nyakára kötötte koloncznak) kiveresedett – -mondjuk ki nem évados magyarsággal – mezitlábak, melyekre igen -fölillenék egy harmadik gymnáziális osztályba járó fénymázas topán. -De ha nem lehet; ha nincs; ha nem telik! No de így is ember lesz az -én Gyula fiamból. Nem is a topánt szégyenlem, hanem a Gyula nevet. -Többi gyermekeimnél már takarékosabban is bántam a nevekkel: Péter, -Sándor, János, Ferencz; elég jó magyar nevek s még sem pompázók. -Azonkívül mindegyik név kész tőke, mely viselőjének évi tíz, húsz, -harmincz s több forintokat kamatoz a nélkül, hogy akár illeték-adó, -akár az uzsora-törvény fenyítéke alá lenne vonható, a mennyiben a -névnapi kiadásokat mindegyik meggazdálkodhatja, ha jól titokban -tartja, melyiket ünnepli meg a naptár sokféle Péter, Sándor, János -és Ferencz szentjei közül. Egyebet ennél a tőkénél úgy sem -hagyhatok rájok. Csak szegény kis Lidikém miatt borúl el néha anyja -homloka. Ő erőnek erejével Irma, Riza vagy Ottilia nevet akart -volna neki adni, de én állhatatosan ellentmondtam. Legyen a neve -Lidia. Úgy is lett, hanem hogy az anyjuknak se legyen panasza: -beirattuk mínd a négyet: <i>Lidia</i> (Irma, Riza, Ottilia). Majd -ha felnő szegényke, válogathat bennük az állapothoz képest, a -melyre Istennek irgalmassága méltóztatja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p> -<p>IV. <i>Foglalkozásom:</i> Uristen! van-e nekem foglalkozásom? -Igen is van, még pedig sok. De melyiket valljam be a sok közül? -Szántok sajátkezűleg; aratni nem aratok, valamint a kaszálást sem -űzöm rendszeresen, kivévén hogy alkonyatkor magam csapok egy-egy -nyaláb füvet a tehénnek, de a krumpli- és kukoriczakapálást inkább -nevezhetem rendszeres foglalkozásomnak. A nyomtatás Gyula fiammal -közös missziónk, mivel szabadságos katona béresem, azon ürügy -alatt, hogy hat heti gyakorlatra be kell rukkolnia, aratásra -rendesen megszökik. Hisz az természetes, hogy neki ilyenkor már -semmi szüksége rám, de annál nagyobb szüksége van a részaratásnak ő -rá. Se baj! Majd visszahozza a kenyér Dömötörre. Addig is pedig -Gyula fiam, hajszold azokat a szegény párákat, majd én vellázok. -Különben is nekem nem nyárra kell a cseléd, hanem télére, mert… (no -de a «mert» megtalálható a VI. szakaszban.)</p> -<p>Lakhelyem a fentírt határok között áll a puszta mélyén; «magános -és dőlt kéményű», de azért nem csárda. Nem. – Lidiát (Irma, Riza, -Ottiliát) nem kereszteltet csárdás. Kertem is van, még pedig -köröskörül egy egész geografiai mérföld átmérővel. Régebben tovább -is terjedt, de a birtokelkülönzések miatt érzékenyen -összezsugorodott. De még így is tekintélyes darab. A Csicscsenkácsi -pusztában minden vadvirág nekem nyílik (a mennyiben a botanikát -csak én űzöm).</p> -<p>V. <i>Voltam-e már büntetve?</i> Igenis. Ezelőtt tizenkét évvel -az együgyűség vétkében elmarasztaltatván, <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> a fentebb (I. -sz.) megírt határok közé élethossziglan tartó belebbeztetésre -itéltettem el.</p> -<p>VI. <i>Jövedelmem:</i> Jövedelmem a mint következik:</p> -<p>1. Készpénz: 80 frt v. cz.</p> -<p>2. 45, azaz: negyvenöt véka elegybuza. (A kevélység nyelvén: -ocsu.) Porára edgy véka.</p> -<p>3. 10, azaz: tíz véka zab.</p> -<p>4. Szalonnára 4 frt v. cz.</p> -<p>(Ahán! tehát kukoricza-csősz. Nem, nyájas olvasó. Kétszeresen -csalódol. Először mert: a kukoricza-csősz nem tud ilyen szépen -írni; másodszor pedig, mert mindjárt megtudod, hogy – –)</p> -<p>5. Télére őrletni való elegendő. (No lásd, a kukoricza-csősznek -nem őrletnek télére, mert ő nyáron szorgalmatoskodik.)</p> -<p>6. 5, azaz: öt font fadgyú.</p> -<p>7. 50, azaz: ötven font soó.</p> -<p>8. 100, azaz: Edgy száz feő káposzta. (Az Edgy szóban az E betű -keményen ki van írva, hogy valaki meg ne hamisítsa s egy még -nagyobb N betűvel négyszázra ne javítsa.)</p> -<p>9. Méz két itcze.</p> -<p>10. Vaj négy itcze. (Vaj-itczével.)</p> -<p>11. A közlegelőn két darab marhatartás, a nélkül azonban, hogy a -haszonélvező az engedményt máskép, mint saját jószágai -kijáratásával értékesíthetné, s a nélkül, hogy valami jogot a -közlegelő tulajdonjoggal való arányos birtoklásához -formálhatna.</p> -<p>12. Nyolcz hold szántóföld, melynek minden míveltetési -költségeit haszonélvező fizeti. <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>13. Széna, mikor terem, húsz petrencze.</p> -<p>14. Fa, – mikor a familia vágat – egy ráta ajándékképpen.</p> -<p>15. Fűteni való elegedendő – mikor fa nem jut; de a melyből mint -szintén a megelőző tétel alattiból, az oskola is fűtendő. (Oskola? -Érted? Dehogy érted…)</p> -<p>16. Minden gyk fizet egy véka zabot és egy csirkét vagy e -helyett 20 krt v. cz. (No lám, hogy érted! Pedig dehogy érted, mert -– –)</p> -<p>17. Keresztelés 21 kr.; esketés 1 frt, egy kalács és egy üveg -bor, a kinek van; halott-temetés énekszóval 21 kr., predikáczióval -2 frt 10 kr. o. é. Extraneusoktól minden kétannyi.</p> -<p>18. A számadások elkészítéseért 2 frt o. é., edgy font gyertya -és 4, azaz négy itcze bor.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Hát készít számadást a kukoriczacsősz? Vagy a népnevelő, még ha -képesített is, még ha állami preparandiából nyerte is az oklevelet, -– fel van hatalmazva keresztelésre vagy esketésre?</p> -<p>Nem, tisztelt olvasó! Te, ha ezt a bérlevelet végig olvasod, -azonnal belátod, hogy nem kukoricza-csőszszel van dolgod; belátod, -a nélkül, hogy szemeidet lakásomon arra a kútágasra emelnéd, -melynek ágai között a gémet szemlélheted évadostól és ostorfástól, -– azonfelül pedig egy élestorkú harangot, mely mióta Gyula fiam -felcseperedett, nemcsak a halottat jelenti ki, hanem a delet is a -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> -budapesti középidő szerint. Sőt hogy a csengettyű hegyiben még egy -galambdúcz is nem pompáz, a mint Gyula fiam, a ki hatalmasan -fúr-farag, már munkába vette, csak az az oka, mert a főgondnok úr -megakadályozta a tervet, azt mondván, hogy nem illik az ekklézsia -épületeit rongálni, s egyszersmind a szent dolgokat világi czélokra -fordítani, – (a mint mondá, profanálni).</p> -<p>Tehát kiderűl, hogy itt nem kukoriczacsősz van a szemle alatt, -hanem tanító, még pedig «lelkésztanító», kinek diplomája van, két -kápláni vizsgát tett, lehet, hogy csak <i>«elégséges»</i>, de az is -meglehet, hogy a <i>«kitünők között is kitüntetendő»</i> sikerrel; -egy osztályban tanult a debreczeni pappal valamelyikkel, s ettől -most is csak abban különbözik, hogy a debreczeni pap nem maga -tanítja a debreczeni fiú- és leánygyerekeket, mert van neki -rektora, preczeptora, sőt leánytanítója is, – míg a VI. sz. alatt -elősorolt fizetés haszonélvezője minden belső hivatalt a maga -személyében egyesít, mint Augusztus császár; továbbá, hogy a -debreczeni papot nem minden esztendőben fenyegetik a hívei azzal, -hogy kihordják a határra, – míg alólirandónak ez az eshetőség -évnegyedről évnegyedre (rozskimérés alkalmával) kilátásba -helyeztetik.</p> -<p>Nb. Ezen dolgokat jegyezni kezdettem 186* április 17-én. -<i>Dombay Máté</i>, m. k.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Mindabból, a mi itt följegyezve van, egyelőre csak két dolgot -fogadjon el igaznak az olvasó. Egyik az a név, mely a jegyzet alá -van írva; másik pedig a VI. szám alatt foglalt fizetés-sorozat. A -többi mind nem létező dolgok. Csicscsenkácsi puszta nincs a világon -és nem is lesz. Valamint hogy a «Gyula fiam» az ő nagy fejével, -roppant tudományával és sajnálatraméltó lábaival, azután a többi -gyerek is, – Péter, János, Ferencz, Sándor – jó magyar és még sem -pompázó neveikkel, Lidike a maga Irma, Riza, Ottiliájával, -csakolyan fikcziók, mint a jogfeladási elmélet. A tűrő, szelid, -okos, munkás Junda is bábukkal játszik még, s annak sem Junda a -neve. És azt a 36 esztendőt is, mely a II. szám alatt van bevallva, -egy harmad levonással kell leszállítanunk kellő értékére, mert -Dombay Máté, mikor «ezen dolgokat jegyezni kezdette» s a mint -elkezdte, abba is hagyta, nem volt több 24 évesnél.</p> -<h2>II.</h2> -<p>Dombay Máté följegyzéséből (VI. 14.) annyit következtethetünk, -hogy azt a pusztát, melyet ő Csicscsenkácsinak nevez, nemes emberek -lakják és bírják, mert azok szokták magukat községül familiának -nevezni.</p> -<p>A puszta igazi neve Nemes-Kondor, melyet Csicscsenkácsinak csak -keserűsége legsötétebb pillanatában nevezhetett egy reményvesztett -lélek; és pedig egészen méltatlanúl, mivel a kondori puszta -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> nem tartozik azon elszegényedett nemes -fészkek közé, melyeknek lakói e mostani virilis világ által -alkotmányos jogaikból kitagadtatva, visszasóhajtoznak azokra a -húsos fazékokra, a melyek ezelőtt harmincz esztendővel a nagy -tűzben összerepedeztek. Nem; a kondori puszta rakott hely; sok ezer -hold terület, melyet igaz, hogy homloklánczok szegdelnek -keresztűl-kasúl, de e lánczokból nem sárgul ki a mostoha föveny, -mert mindenütt gazdag bokorerdők árnyékozzák; a homokbuczkák között -gyönyörű lapályok és a lapályokon ritkásan elhintve a fehér tanyák, -melyeknek falai csak itt-ott csillámlanak ki az akáczfák közűl.</p> -<p>Ritkásan, mondjuk, mert az egész nagy kiterjedésű puszta mintegy -hetven család birtokában van felosztva. Mindegyik család öröklési -jogon bírja a maga részét s vevő-idegen oda még emberemlékezet óta -be nem tette lábát. A legnagyobb birtok nem haladja meg a négyszáz -holdat s a legkisebb nem áll alul a harminczon. Senkinek sincs oka -sem az elkevélyedésre, sem a meghunyászkodásra. A birtokosok -legnagyobb része birtokán él, csak egy-két kiválóbb család lakik -városon.</p> -<p>Hagyományos szokás náluk: körömszakadtig őrizni függetlenségüket -és semmi idegent be nem fogadni. A sokat emlegetett néhai kormány -mindent elkövetett, hogy a beláthatatlan terjedetű odúból -kiperzselje őket. Mikor annyira ment velük, hogy községbirói -hivatalt szervezhetett, azt vette észre, hogy a biró ezen a helyen -nem egyéb, mint a kormányi rendeletek alázatos tudomásulvevője -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> és a familia kurátorának engedelmes -végrehajtója.</p> -<p>Idegen a pusztában – egy pár haszonbérlő leszámításával – -egyetlen egy van; ez a familia korcsmájának zsidó bérlője, a kire a -familiának mulhatatlanúl szüksége van, nemcsak a bor végett (a mai -nemzedék csak úgy issza a kertit, mint alispánválasztó mythikus -elődei), hanem azért is, mert a mai nemzedék is csak úgy gyapjúból, -búzából és esett-bőrökből pénzel, mint elődei.</p> -<p>Az 1850-iki czivilizáczió szüleményei, thea, csája, zsandár, -fináncz, reuniók, előfizetési felhívások, ismeretlenek mind; még a -dohány is vadon terem a kukoricza között és versenyt nő a magvas -kenderrel, – ez okból még a dohánycsempészetnek sincs itt kellőleg -elkészített talaja.</p> -<p>Hanem a czivilizáczió mégis fölkereste őket egy napon. Majd -mindegyik kuriába járt egy-egy heti, sőt napi lap is. Egyszer ezek -a lapok egy csodálatos mottót kaptak fel egyenesen az úri -imádságból. «Jöjjön el a te országod». No nem volt benne semmi -titkos czélzás sem Napoleonra, sem Kossuthra. Az imádság szavai -világosan a népneveléssel hozattak kapcsolatba. Nem történt olyan -szerencsétlenség az országban, hogy azért a népnevelést nem okozták -volna. Jégeső és garabonczás diák, tűzvészek és bankjegyre váltott -tantusok, meglopott cseresznyefák és kukorikoló tyúkok mind a -népnevelés országa után ríkattak bennünket. Ez az ország a -kondoriak fejébe is szeget ütött. Mikor aztán kiderűlt, hogy -Sadovánál nem a köd nyelte <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span> el a derék osztrák hadsereget, hanem a -Disterweg katonái tették semmivé, akkor már a kondori puszta is -kezdett gondolkodni, hogy az az ország, a népnevelés országa, – még -sem lehet rossz. – Jó volna belőle egy kis kóstoló.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy tanítás nélkül a legszegényebb atyafi gyermeke -sem nőtt fel, mert a módosabbja – tíz-tizenkét tensúr – rendesen -privát nevelőket hozatott nyárára (csak úgy hangzott az instruktor -urak lövöldözéseitől a rónaság májusban); a nemzetes osztály -városra küldötte csemetéit; a nemes atyafiak pedig tanították maguk -(apjuk írást és számvetést, anyjuk pedig a zsoltárt és halotti -énekeket), vagy összefogtak ketten-hárman, elvittek egy kocsi -gyereket Verbászra, német szóra (mert német nyelv nélkül éhen is -meghalhat az ember) s hoztak helyette ugyanannyit a «szőkehajú, -kékszemű» fajból. A magyar gyerek aztán Verbászon megtanult német -írást és német szót, a mi nagy szerencséje, mert különben katonának -sem vennék be.</p> -<p>Mindez igaz, de a puszta felvilágosúltabbjai mégis érezték, hogy -nem ilyen a népnevelés országa, a melyről az írások szólanak. Igaz, -hogy e familia semmi jöttmentet meg nem tűr a zsidó korcsmároson -kívül: de talán lehetne kissé tágítani a hagyomány korlátain, s egy -állandó tanító nem veszélyeztetné a familia függetlenségét… -Mit?…</p> -<p>Ez a gondolat legelőször a familia kurátorának, Ihárosi Dávid -úrnak agyából pattant ki, – a ki maga gyermektelen ember levén, -saját cselédei <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> gyermekein tapasztalta, hogy az Ábéczé -nem könnyű tudomány. Hát még az <i>Egy meg egy!</i></p> -<p>A sok libapásztor tudatlanságát annyira szívére vette a jó úr, -hogy a familia megkérdezése nélkül, egészen saját fejétől, beírt a -kollégiumba, hogy küldjenek ki hozzájuk valami alkalmas ifjút -tanárnak, a ki írást, olvasást, számvetést tanítson, meg egy kis -fizikát. Külön lakása ugyan az ifjúnak nem lesz, de a ki a nyulat -teremtette, bokrot is majd csak teremt neki. Valaminthogy -meghatározott fizetést sem igérhet, de az ajándék, a mire kilátása -lehet, egész fizetéssel felér; valamint az az erkölcsi haszon is -sokra tehető, hogy a familia, az egész országban levő -összeköttetéseinél fogva, az ifjúnak, ha tetszést aratand, -előmenetelét egyébként is elősegíteni fogja.</p> -<p>Erre a megkeresésre a rektorprofesszor visszaírt, hogy a -beküldött kondiczióra az ifjak közül senki sem vállalkozik, hanem -terjeszszenek be határozott fizetést, majd akkor meglátja.</p> -<p>Már pedig a nemes ember ajándékozni ajándékoz, de fizetni nem -fizet.</p> -<p>Ihárosi Dávid érzékenyen sértve érezte magát a rektorprofesszor -válasza által. Hát minek tartja, minek gyámolítja akkor az ország -az egyház veteményes kertjeit, az iskolákat, ha még ilyen -tekintélyes helyre sem tudnak adni ifjat?</p> -<p>Egyébiránt pedig, ha csak határozott fizetés kell, hát az is -meglesz, hanem míg ő él, azt a fizetést abból a kollégiumból senki -sem teszi el.</p> -<p>Saját alkalmatosságán ellátogatott az espereshez, <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> ott az -arkhivumban sorba nézte a tanítói díjleveleket, hogy tájékozást -szerezzen, mennyit lehet és illik adni a meghívandó tanítónak. -Legjobban megtetszett neki a zakatói díjlevél, a melyet rögtön le -is másolt további használat végett.</p> -<p>Váltig tanácsolta volna neki az esperes, hogy ha már választani -akar, hát válaszszon különbet, mert a zakatói díjlevél a -leggyöngébb az egyházmegyében: Dávid úr azt felelte igen bölcsen, -hogy ő is volt losonczi deák; hogy egy pusztai tanító megérheti -annyival, mint a zakatói rektor; hogy egy alakuló leányegyháztól -nem kell sokat követelni – megfojtván a túlcsigázott követelés -által a jó igyekezetet még gyönge csirájában; s végre hogy a -legkisebb díjlevél is nagyra nőhet, ha van, a ki megérdemli.</p> -<p>Az esperes nem is tudott felelni semmit Dávid úr -ellenvetéseire.</p> -<p>Ekként a zakatói díjlevél mintájára el fog készülni a -«kondor-pusztai néptanítói állomás díjlevele», s bizonyos ideig ott -fog lappangani Dávid úr felöltőjének belső zsebében, várván az -időt, melyben a papiron levő ige testté lesz.</p> -<h2>III.</h2> -<p>Nyájas olvasó:</p> -<p>Főtt-e már valaha a fejed valami magasztos eszme -megvalósításában, valamely dicsőséges ország eljövetelének -eszközlésében, valamely igének testté változtatásában? -Kisdedóvó-egylet, nő-egylet, korcsolya-egylet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> -műkedvelő-egylet, kiházasítási-egylet, fogyasztási-egylet, -temetkezési-egylet, borászati-egylet, tűzoltó-egylet, hitel-egylet, -népbank, takarékpénztár, olvasókör, népkör, jobboldali kör, -baloldali kör, negyvennyolczas kör, vagy épen iskola, polgári-, -elemi főtanoda, felsőbb népiskola… Mely jelentéktelen tagja vagy te -a társadalomnak, ha mindezekre pirulatos <i>nem</i>-mel kell -felelned! Élted tett-dús évadja most évadlik, még helyrehozhatod -mulasztásodat! Ki azzal a zászlóval – akarom mondani a seprűvel, -melylyel eddig önző kezed csak a magad háza előtt söpörgetett, -máskülönben nem tudom, miként érdemled meg ama <i>három részt</i>, -mely benned felmutatandja a jó hazafit, jó keresztyént és jó -családatyát?</p> -<p>Ha azonban jelen emlékeztető szavaim felriasztanak s tettre -buzdúlva elhatározod emlékoszlopod kifaragását: jól vigyázz!</p> -<p>Tapasztalatlan lélek! Te kétségkívül azon kezdenéd, hogy -barátaid előtt egy jól átgondolt beszédben kimutatod, mennyire -életszükség, sőt életfeltétel a ti községtekben egy jól szervezett -tűzoltó-egylet vagy egy lotteria-játszó társulat. De egy ilyen -lépéssel csak azt éred el, hogy a te publikumod terved -gyakorlatiatlan, sőt veszedelmes voltának kimutatásával -csillogtatja mély belátását, te dühbe jösz, összeszidod őket, hogy -égjenek porrá s maradjanak pápuáknak, ha semmi életjelt nem akarnak -magukról adni. Megírod nekik a szegénységi bizonyítványt s -véglegesen visszavonúlsz a közélet hálátlan küszködő teréről. -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Ez így lesz, ha nekem szót nem fogadsz s nem jösz el velem -nyomról-nyomra tanulmányozni nemes Ihárosi Dávid urat, a familia -kurátorát, miképen kovácsolja a familia kezére-lábára azt a -lánczot, melynek módját mindeddig sem a megyefőnök, sem a -helytartótanács, sőt maga a főesperes sem bírta kitalálni.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az érdemes familia-kurátor az esperestől elbucsúzván, zsebében a -zakatói minta-díjlevéllel, hazafelé tartott, de nem egyenesen. Egy -kis kitéréssel útbaejtette Fűzvárt, a környék székvárosát.</p> -<p>A piaczon a nagy dohány-tőzs előtt megállapodott.</p> -<p>Vett egy csomó szivart, azután levélpapirt kért, melyre a -következő sorokat firkantotta:</p> -<p><i>A Jobb Jövő Tekintetes Szerkesztőségének!</i> Tekintetes -Szerkesztő úr! Kérem kegyeskedjék a következő czikkecskét becses -lapja napihírei közé iktatni:</p> -<p>«Az x...i püspök ő nagyméltósága a kondori pusztán felállítandó -róm. kath. népiskolára 2000 frtot kegyeskedett adományozni.»</p> -<p>Ezt bepecsételte s átadta a trafikosnak, hogy tegye postára. -Azután azt kérdezte a boltostól:</p> -<p>– Móricz! Maga szokta a kaszinó elárverezett ujságait -megvenni?</p> -<p>– Igenis nemzetes úr! Szolgálhatok valamivel?</p> -<p>– Jót tenne velem, ha a hivatalos lap néhány számát -kikeresné.</p> -<p>Móricz a pad alól néhány csomó, zsineggel átkötött <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> lapot -szedett elő s csakhamar rátalált a keresett ujságra.</p> -<p>Dávid úr magához vette és haza hajtatott. Otthon sorba vizsgálta -a hozott lapokat s néhány számot kiválasztván, dolmánya belső -zsebjébe dugott.</p> -<p>Másnap reggel kilencz óra tájban egy subát kerített a nyakába, -egy vasas-végű juhászbotot a kezébe s nekiindult a pusztának a -szántóföldeken keresztül.</p> -<p>Vasárnapi nap volt, április elején, szép verőfényes idő. Tudta, -hogy az instruktor urak ilyenkor szoktak vadászni, mert szabad -napjuk van, mert szép idő van, és mert a nyúl nagyon bevárja az -embert áprilisban.</p> -<p>Neki azonban <i>nem</i> mindegy volt akármelyik instruktor. Ő -egyetlen-egyet keresett, a zsidó-preczeptort, a korcsmabérlő Dávid -házitanítóját.</p> -<p>Nem sokáig kellett keresnie. Csakhamar megpillantotta a keresett -fiatal embert a földek között, a mint puskával kezében lépdelt.</p> -<p>Im most egy nyúl ugrik fel előtte; a vadász felkapja, rásüti; – -azután elveti a puskát és a nyúl után ered, hogy majd elfogja. Mert -lehetetlen az, hogy olyan közelről ne kapott volna. De a nyúl – bár -látszott rajta, hogy nehezére esik a futás – mégis gyorsabb volt és -elszáguldott. A fiatal ember egy darabig lábbal, – azután megállt -és szemeivel kisérte a menekvőt, végre búsan visszatért elhajított -fegyveréhez.</p> -<p>Ekkorra Dávid úr is odaérkezett.</p> -<p>– Nini! Hát mégis itt van az ifjú úr? <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>– Hát hol volnék? – kérdé duzzogva a kérdett, nyilván -neheztelvén, hogy kudarczának tanúja találkozik.</p> -<p>– Azt hittem, hogy már régen kereket oldott…</p> -<p>– Már miért oldottam volna én kereket? – szólt lenézőleg s -tüntető önérzettel, mert ha Ihárosi uram nemzetes úr is, azért -mégis csak paraszt; míg ő tanító, még pedig olyan tanító, a ki -ügyvédnek készül vagy filozófnak.</p> -<p>– Hát csak azért, hogy kurrentáltatják az urat. Épen most -olvastam a hivatalos lapban. Itt van.</p> -<p>Előhúzta a mándlizsebéből a hozott lapot, melynek két egész -hasábja a beregmegyei újonczszökevények névsorával van megtömve. -Van köztük tizenhárom Adolf Klein.</p> -<p>– Nem tudom, az ifjuúr nem Beregvármegyéből való-e? (A kujon -nagyon jól tudta, hogy embere munkácsi születés.)</p> -<p>A fiatal ember azt felelte, hogy ő Vasvármegyéből való és -toporáni születés; ő rá ez nem tartozik, mert nem csak egy Klein -van a világon. Ő maga ismer hatot, a ki egy sem Beregszászról való. -Egyébiránt ismeri a beregszászi Klein Adolfot is, az most Pesten -lakik vagy Kanizsán. Hanem azért csak otthagyta a nemzetes urat és -hazament.</p> -<p>– Ennek megírtam az útlevelet, gondolta Dávid úr, aztán -felgyalogolt a puszta felső szélére, a hol két tanyában két -birkás-haszonbérlő lakott. Az egyiket hívták Síró Jánosnak, -juhász-nyelven Szentlábánnak, a másikat Uherszkó Mártonnak, -juhász-nyelven pedig Énekes Tót Péternek. Mindkettő <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> lutheránus -ember, a kőszegi biblia soha sem hiányzik a hónuk alól, de énekelni -csak kálvinista módra énekelnek, mert a feleségük a szent Dávid -zsoltáraihoz hajtotta a szívüket. Gyerek szép számmal mindkét -háznál.</p> -<div class="figcenter" style="width: 374px;"><a href= -"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= -"– Ennek megírtam az útlevelet." title= -"– Ennek megírtam az útlevelet." /></a> -<p class="caption">– Ennek megírtam az útlevelet.</p> -</div> -<p>Most is ott ül a két juhász egy zöld halom tetején; körülöttük -négy bojtár, mind a négy a háztól telt ki. A legidősb fiú diktálja -az éneket: «Mint a szép híves patakra.» Márton gazda kezdi és -nyújtja. Mikor ennek vége van, a másik gyerek kezdi diktálni: -«Magasztallak én téged,» azt ismét János gazda vezeti. – Hogy pedig -ez a két ének szerepel az áhitatosságban, az nem véletlen, hanem a -jámbor férfiaknak jól kiszámított furfangja. Otthon a két asszony -éjjel nappal őrt áll, hogy a «vén ember» lutheránussá ne tegye az -<i>ő</i> gyerekeit, – főként a leányfélét, mert ahhoz az anyjának -van jussa. Hogy hát elég legyen téve mind a lelki, mind a házi -békességnek, olyan éneket választanak ki, a mely benne van mind a -nagygyőri, mind a debreczeni énekes könyvben. Különben -közbekiabálna az asszony a kút mellől.</p> -<p>– Ámen! vén farizeusok, – mondá Dávid úr hozzájok érkezve, midőn -Énekes Tót Péter az ének végső sorát kikanyargatva bevégezte:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Lelkemnek adj boldog -szállást.»<br /></span></div> -</div> -<p>– Ámen! Vén álnokok. Látom a suttyók tudnak éneket, olvasást, de -nem tudom a susnyók hol tanulják meg.</p> -<p>– A hol a suttyók tanulták, nagyuram! <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> -<p>– Ott ám, ha ki nem rántják kentek alól a gyékényt. De gondol is -kentek arra! Kenteket az édes apjuk – pedig tudom nem volt olyan -módban, mint kentek, – kitanította énekre, olvasásra, imádságra, -számvetésre, hübnerre, kistükörre; kentek meg alig várják, hogy a -Mártonka tízig tudjon olvasni, mindjárt a szamár után vetik, hogy -egy bojtár bérét megtakaríthassák. De gondol is kentek a gyerek -lelkével, csak a lábszám kilegyen!</p> -<p>Énekes Tót Péter egy nagyot sóhajtott.</p> -<p>– De hát mit csináljunk nemzetes uram! Instruktort csak nem -fogadhatunk melléjök, mint az urak…</p> -<p>– Nem hát, mert nem akarják módját találni. Hány szegény -kálvinista ember lakik a pusztában, szegény birtokos emberek, -vállukat nyomja a nagy adó, mégis mindannyi taníttatja a gyerekét. -Kentek adót nem fizetnek, csak a nagy hasznot húzzák, összeteszik a -kezüket, énekelgetnek, imádkozgatnak, – mikor jön a nyírés, akkor -söprik be a pénzt, rakják almáriomba a sok czukrot, kávét, lajkát. -Megtetszik, hogy luthrános ember kentek, semmi gondjuk a más -lelkére, csak a maguké idvezüljön…</p> -<p>Most már Síró János is sóhajtott egyet.</p> -<p>– Úgy hát! – folytatta Ihárosi úr, a mint a hatást észrevette. – -Bezzeg az igaz kálvinista, ha a maga lelkével nem gondol is, de a -családtagjait igaz vallásban neveli. Vagy tud kentek olyan -kálvinista embert, még ha pogány is, hogy a magzatjával lutheránus -éneket énekeltetne? Nohát! <span class="pagenum"><a name="Page_21" -id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– De mit tegyünk? kérdé rémülten Szentlábán János s rettegve -gondolt a táméntalan zsoltárra, a melyet az ő derék János fia az -egész télen át anyjával versenyt énekelt.</p> -<p>– Mit tegyen kentek? Tudnám én annak a módját! Nagy szégyen az, -hogy ilyen híres pusztában, mint a Kondor, nincsen iskola. Ha -kentek ketten folyamodást írnának a familiához…</p> -<p>– Megírjuk, nemzetes uram!</p> -<p>– Csak várjon kentek. Folyamodást írnának, mondom, hogy állítson -iskolát, elhihetik kentek, hogy lenne foganatja. Mert olyan ez a -nemesféle, hogy a maga fajtáját kutyába se veszi, – de a szegény -embernek az ingét is oda adja, ha kéri tőle. Csak az aláírást el ne -tévesszék. Okvetlenül úgy kell aláírni: «A Tekintetes Familiának -alázatos jobbágyai: ez s ez.» Inkább egy kis példát is adhat kentek -az uraknak az által, hogy valami ajánlatot is tesznek az iskolára, -teszem föl: öt font fadgyú, négy itcze vaj – kikerül a háztól, – no -meg ötven font só, – azért sem kell pénzt adni, mert annyi a -birkáktól is elmarad. Ennyit ajánlhat kentek a tanító fizetésébe, -mert ennyit csak az egyik susnyó lelke is megér, hát még a -többi?</p> -<p>– Ha csak az kell uram, megtesszük.</p> -<p>– Így jól van. Látom, derék protestáns emberek kentek. Még -egyet. Tud-e kentek hazudni?</p> -<p>A két öreg a mellére tette jobb kezét lehetőleg szétterjesztett -ujjakkal. Látszott, hogy nagyot akarnak mondani.</p> -<p>– Jól van jól, ne esküdözzék kentek. Az esküdözés <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> épen úgy -nem illik egy hithű protestáns emberhez, mint a hazugság. Egyiket -sem kivánom. Hanem nézzék kigyelmetek, én már meg is írtam a -folyamodást, a kiben benne van minden, iskola, vaj, fadgyú, só, -csak alá kell írni a mint mondtam. (Igen is, szaladj csak -Mártonkám, hozz a tanyából kalamárist.) Hanem halt!</p> -<p>– Azt megmondom, kuttya lánczos milliom -schwarzburg-sondershausen, sigmaringen, heckingen-teremtette! hogy -az én nyakamra ne járjatok ám az írástokkal, mert a világ -valamennyi juhászáért sem veszem a nyakamba. Hanem tudják mit? -vigyék el ahoz a hóbortos Mecsekihez, az kap az ilyeneken. Megkérik -szépen, hogy pártolja a kentek ügyét. El ne feledjék hozzá tenni, -hogy nekem is kinálták az írásukat, de én rútul megszidalmaztam -kenteket irásostul. Ezzel csak nem hazudnak kentek.</p> -<p>– A minthogy igaz is, mondá Szentlábán János.</p> -<p>– Isten bocsássa meg a nemzetes úrnak! sóhajtá Énekes Tót -Péter.</p> -<p>– No azért mondom. Tudják talán, mikor az agarát agyonlőttem. A -«legényt». Még a minisztérium előtt is volt az ügy Bécsben. Azóta -nem vehet be. Hát el ne hallgassák kentek, hogy én összekáromoltam -kenteket, mert ezzel a szóval nyerik meg szivét.</p> -<p>Akkor ott hagyta őket. A komondorok utána iramodtak, de Énekes -Tót Péter visszavezényelte őket:</p> -<p>– Juhoz te! hogy az Isten áldjon meg!</p> -<p>A két juhász visszaült a halomra, elővette a <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> Keresztyén -Tanítást és elkezdte magyarázni a négy bojtárnak. A Nagy -Megkisértetésekkel Járó Hivatalban Élő Ember Elmélkedését. Mert -csak az az Isten szerint való Pásztor, a ki nem csak a juhaira -vigyáz, hanem a lelkére is.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ihárosi – noha már kerek dél van – még mindig nem tart hazafelé -napnyugotnak, hanem délnek ered tanya irányában, egy fehér ház -felé, melyet három oldalról hatalmas jegenyék őriznek; a délre néző -tornáczos oldal egészen nyiltan van hagyva; azt megőrzi két -komondor, hogy még a legátus is csak két csősz kiséretében mer -itten requirálni.</p> -<p>Ide tart most a fáradt diplomata, útközben meg-megcsóválta -fejét.</p> -<p>«Csóválhatod is Dávid – dünnyögte magában, – de azt hiszem, még -a komondorok is fejet csóválnak s felejtik az ugatást ha meglátnak. -Be – csak bemégy, de nem tudod, hogy jösz ki. Lőrincz sógort megüti -a guta, ha meglát, ha pedig meg nem üti, akkor téged lő agyon. -Mindenképen halál lesz a vége. No de egy halállal tartozunk! «Szép -halni szent ügyért» azt mondja… Úristen ki is mondja csak? Akárki -mondja, bolondul mondja, s szeretném, ha most a maga személyében -mutatna példát. Addig is pedig fordítsuk ki a subát, legalább a -kutyák ne vegyenek mindjárt gyanúba.»</p> -<p>(Míg Dávid úr a suba-kifordítással vesződik a jegenyebokrok -között, addig megsúgjuk a tisztelt olvasónak, hogy a fentebbi -monologban kifejezett <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> aggodalom igen is alapos. Nemes Ámbár -Lőrincz úrnak első neje Dávid úr testvérhuga volt. Mikor a szegény -asszonyka egy évi házasság után meghalt, Dávid úr huga hozományát -visszakövetelte. E miatt pör támadt, mely Ihárosi javára dőlt el. -Ekkor Lőrincz úr a butorokat, bundákat, drága ruhákat hozzá értő -mesteremberekkel elemeikre szétszedette, kocsira rakatta s -bevitette Ihárosi birtokának a szélére. Ihárosi nem szedte fel a -romokat, hanem újabb pört kezdett s a pör most is foly.)</p> -<p>Míg mi ezeket súgjuk, az alatt Dávid úr is ugyanezeket -hányja-veti elméjében s még tovább fűzi gondolatait.</p> -<p>«Igazán nem tudom, nem jobb lett volna-e ezt a látogatást -Mecsekinél tenni s Lőrincz sógort bízni a birkásokra. No de talán -jobb így. A sógor csak jobban feledhet, mint Mecseki, mert egy szép -agár még sem kanapé.»</p> -<p>Egy szép agár még sem kanapé. Ebből a gondolatból erőt merített -Dávid úr, s határozott léptekkel indúlt az udvar felé.</p> -<p>Mire a komondorok észrevették, ő már a tornáczban volt, honnan -minden nagyobb podgyászveszteség nélkül a konyhába jutott, onnét a -szobába.</p> -<p>Lőrincz úr ebédnél ült. A guta ugyan – a vendég aggodalma -szerint – nem ütötte meg, hanem a falat torkán akadt, a hogy a -belépőt felismerte. A háziasszony felsikoltott s mind a tíz ujja -olyanra nyilott, mint az almaszedő. Csak férje intését várta, hogy -kikaparja-e az érkező szemét?</p> -<p>Rettenetes sejtelem támadt a gazda agyában. Kétcsövű -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> puskája, nemzetőrtiszti kardja három -nemzetőri lándzsával a padláson az ereszbe eldugva. A csepü között -ismét egy szép mellvért, melyet ő vastag kéregpapir és gyolcsvászon -rétegekből elmésen két egész nap készített s kívül-belül selyemmel -– mert a selymet nem járja a golyó – beborított, mikor nemzetőrnek -ment a római sánczok ellen. Ezek már a kis szabadságkor egyszer -levándoroltak, de az adóexekucziók korában újra elrejtőztek.</p> -<p>Már pedig, ha az ő Dávid sógora az ő házába fényes nappal -beteszi a lábát, az nem lehet másként, csak zsandárfödözet alatt; a -zsandároknak pedig mi lehetne egyéb czéljuk, mint a rejtett -fegyverek, melyeket a sógor árult el.</p> -<p>Nem kell hát kicsinyelni Lőrincz úr aggodalmait, melyek legjobb -ízű falatjának útját állották.</p> -<p>Ihárosi az ajtóban állt, sógorára szegezve szemeit.</p> -<p>– Isten jónap, sógor! Erre jártam, megszomjaztam. Csak nem löksz -ki, hogy betértem egy pohár borra?</p> -<p>– Dehogy lökjük, kedves sógor úr, – szólt az asszony mély -lélekzetet véve és ujjait rendbe hozva. – Dehogy lökjük! Dinácskám! -széket a bácsikának.</p> -<p>Lőrincz úr is magához tért s valami olyast mondott, hogy bizony -rég volt náluk a sógor. E közben egy titkos pillantást váltott -feleségével.</p> -<p>Az asszony elértette.</p> -<p>– Tessék leülni, kedves sógor úr! A legjobb <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> borunkból -hozok. – Kapott egy karafinát a pohárszékről, sebtében kinyitott a -konyhába, a szolgálót az ajtóban nyakon ütötte, minek hallgatózik; -szaladjon inkább a fejős juhászért, jöjjön mindjárt kordéval, -álljon a ház végihez; a másik cselédet küldötte borért; maga pedig -repült a padlásra, elővonszolta a láncsát, puskát, pánczélt és -hányta el a padlásablakon, onnét kiáltván le az érkező juhásznak, -hogy rakja kordéra a fegyvereket, vigye el a keselyüsbe és ássa el. -Mire bejött, a bor készen volt, csak be kellett vinnie, beléptében -legelső pillantásával megnyugtatva férjét. Minden jól van.</p> -<p>A férj visszanyerte nyugalmát s most már előzékenyebben merte -kinálni vendégét, feszült figyelemmel várván a kinálás -eredményét.</p> -<p>– Láss hozzá, sógor.</p> -<p>Dávid úr belemerített a töltött káposztába, a testes takartak -közül kiválasztotta a három legtestesebbet, ezek tetejébe egy darab -szép piros füstölt sertésfarkat helyezett; mindezt pedig letakarta -egy tenyérnyi bőrke-lebernyeggel.</p> -<p>Lőrincz úr kebléről olvadoz a jég. Nem; egy ember, a ki -felebarátja töltött káposztájából az első szóra hármat ki mer -szedni s ahhoz egy egész oldalszalonnát felaprít, egy ilyen ember -nem jöhet áruló szándékkal. Oh egy gyakorlati pszikholognak -megbecsülhetetlen tanulmányanyagot szolgáltat az étvágy.</p> -<p>Míg ezeket Lőrincz úr elgondolta, azalatt a kiszedett szármántok -fele járulékaival együtt rendeltetése ösvényére tért. <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>– A kik ettenek, ittanak is! – szólt most Lőrincz úr még -szivélyesebben, teletöltve vendége poharát.</p> -<p>– Köszönöm atyafi! – mondá Dávid kiürítve s újra oda tartva a -kristályt, – hanem poharaid aprók!</p> -<p>Hát a danaidák hordaját nem töltené-e tele ilyen megjegyzésre -Lőrincz úr!</p> -<p>– Anyjuk, kupákat ide!</p> -<p>Az anyjuk a pohárszékből két öblös metszett rózsaszín billikomot -vett elő, tisztesség okáért kissé feltörülte s a két férfi elé -helyezte.</p> -<p>A két billikom gyorsan megtelt, összecsendült s körömhegyig -ürült.</p> -<p>Lőrincz újra töltött. A vendég fölvette poharát, de nem ivott, -hanem farkasszemet nézett a gazdával.</p> -<p>– Hát nem is kérded atyafi, mi szél hozott erre?</p> -<p>– Rég nyelvemen ül már a kérdés, csak azt nem tudom, hogyan -tegyem fel? Azt látom, hogy nem jösz ellenséges szándékkal, mert -különben nem ültél volna asztalomhoz. Násznagyképpen sem jöttél; -mert ez a kis sváb leány – s az asztalnál ülő leánykára mutatott – -még nem eladó, hiszen most jött haza német szóról. Így hát nem -tudom, mit gondoljak. Koronázás lesz-e, s te bandériumot akarsz -vezetni, vagy az ázsiai magyarok jönnek tizenhárom sátorral, vagy a -tatár jön, vagy a burkus jön, de nagy okának kell lenni…</p> -<p>– Valami olyanforma lesz, atyafi. Jön a burkus, <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> hozza a -preczeptorait. Ezek a preczeptorok Szadovánál megverték az osztrák -generálisokat. A békesség ugyan meg van kötve, de azért a burkus -folyvást hadilábon áll és preczeptorait szaporítja. Tudod, mit mond -a kistükör: «a németek kitanúlván a magyarok harczolási módját…» -Most nekünk kell azt a némettől eltanulni, különben megyünk vissza -Ázsiába mind az ötvenkét sátorunkkal. Ha ő preczeptorokkal jön -ellenünk, nekünk is preczeptorokat kell ellenébe állítani.</p> -<p>– Hát hiszen, ha csak az kell, ott van a zsidó preczeptor, az -Adolf Klein, azt kiállítjuk a burkus ellen.</p> -<p>– Az már eddig útban van Boroszló felé, én indítottam útnak.</p> -<p>– Nos tehát, mit készüljünk többet? Nem elég ez hadilábnak.</p> -<p>– Félre a tréfával, atyafi. Azt akarom mondani, hogy szégyen egy -ilyen vagyonos familiának mint a mienk, hogy még egy rongyos -iskolája sincs, a mi van már a legutolsó falunak is. Az én czélom – -s ezért jöttem hozzád – hogy alkossunk meg egy jó iskolát a -pusztában.</p> -<p>– Sógor! Ne tarts bolondnak. Hogy te egy rongyos iskola kedvéért -léptél volna be hozzám… Becsületedre?</p> -<p>– Compostellai szent Jakabra mondom.</p> -<p>– Jó: letetted a főesküt, hát most már beszéljünk okosan. Látom, -te is kiigazgattad a miatyánkodat és a népnevelés országáért -buzogsz. De nem gondoltad meg, hogy ez az ország is olyan, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> a töltött káposzta, a kitől a magyar -meggyógyul, a német meghal. Csakhogy a te reczeptedtől a burkus -gyógyúl meg, de mi menthetetlenül elpusztulunk…</p> -<p>– Atyafi! Fejedbe ment a bor!</p> -<p>– Nem ment a fejembe a bor, sem lábom szárába az eszem. -Világosabban beszélek. Az a te <i>országod</i> – hozzá teszem az -<i>enyém</i> is – jó a burkusnak, szükséges, jobban mint a kenyér, -a magyarnak…</p> -<p>– No látod…</p> -<p>– A magyarnak, – Magyarország népének, minden falujának; de -veszedelmes és halálos lenne a nemes-kondori uraknak…</p> -<p>– No ez mégis furcsa töltött káposzta volna!</p> -<p>– Csak várd végire. Szükségtelen bizonyítgatni, hogy -Magyarországon sehova sem jár annyi hírlap, mint a mi pusztánkba. -Te magad tudod legjobban, hogy itt még a legszegényebb atyafinak is -megvan a maga hetilapja. Az olvasás életszükséggé vált nálunk és a -hírlap háztartási czikké. Csont Ábel bátyánk személyesen jár be a -városba összeszidni a postát, ha az ujságából egy szám elmarad. -Mire mutat ez? Nem arra, hogy van egy kis módunk, – mert módja van -több, mint nekünk, sok olyannak is, a ki a kalendáriomon kívül -egyéb nyomtatást nem ismer; nem is arra, hogy <i>tudunk</i> -olvasni, hanem hogy <i>szeretünk</i> olvasni; mert nem mindenki -szeret, a ki szeretne. Hol kaptuk fel ezt a fényűzést, holott a -pusztánkban nem volt iskola?</p> -<p>– Nem ám, hanem városra mentünk, Pápára, <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> Losonczra, -Selmeczre, de meg is nyújtotta az erszényt!</p> -<p>– Igen, Pápára, Selmeczre. Ott gázoltuk a sarat egész addig, míg -meg nem tanúltuk a franczianégyest és azt, hogy nekünk van miből -megélni hivatal nélkül is. Akkor hazajöttünk, levetettük a Zrinyit -és dolmányt öltöttünk; de a Zrinyivel nem vetettük le a mívelődési -ösztönt s csak tudunk valamit; hiszen még Csont Ábel bátyánk is -Fédrusra esküszik. A gyerekeink között sincs, a ki egy-két deák -iskolát jól-rosszul ne végzett volna, vagy legalább német szón ne -lett volna, az isten akárhová tegye azt a der-die-daszt. Már most… -eredj csak Dína lányom, főzz egy kis fekete kávét…</p> -<p>Dína kiment. Lőrincz úr folytatta.</p> -<p>– Már most építsünk itt iskolát s hozzunk bele valami -peregrinust – mert tisztességes ember nem jön – tanítónak, azt -hiszed, hasznunkra lesz?</p> -<p>– Jobb valami, mint semmi.</p> -<p>– Ellenkezőleg. Ez a sok nömös atyafi mind a könnyebb végét -fogná a dolognak s a ki maga poézist végzett, megérné vele, hogy a -fiát tanítsák meg imádságra. Járatná a sarjuit minden harmadnap -hanczuzni a pusztai kollégiumba, a hol nyáron nincs iskola, télen -pedig a komondorok, a farkasok, a hófúvások, a sár, a köd, az -ünnepek, a disznótorok, a névnapok mind csak arravaló -alkalmatosságok lennének, hogy a gyermek otthon csavarogjon s -unalmában megkivánja a juhásztól a szamarat, a libapásztortól az -ürgeöntést, a bujtároktól a csárdázást, a béresektől a káromkodást -és <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> a gányóktól a vadházasságot. Imé ezeket -az áldásokat hozná a kondori pusztára a népnevelésnek eljövendő -országa. De hát mi ütött beléd atyafi, hogy úgy rád ásták azt a -népnevelést, mikor neked se kicsi, se nagy?</p> -<p>– Nekem nincs, de ott a juhászom, a két béresem, a kanász. Ott -az egész pusztában a cselédségnek legalább annyi gyereke, mint a -familiának. Ezek nem járhatnak sem német-szóra, sem Eperjesre. -Ezekért mi vagyunk felelősek az államnak és társadalomnak.</p> -<p>– Puff neki! Állam! Társadalom! Megtetszik, hogy losonczi diák -voltál; könnyebb a lelkednek, ha egy-két tót szót keverhetsz a -beszédedbe! Hát nem tudnak a mi cselédgyerekeink eleget? Zsoltárt, -hiszekegyet, üdvözletet? Hol láttál te olyan kántor-asszonyokat, -mint a mi juhásznéink? Vagy tudod te úgy a regula falsi-t, mint a -juhászod, a ki pedig nem tanulta Maróthit?</p> -<p>– Jó, jó; de a zsoltár meg a hiszekegy a mai világban nem elég. -Egy kis kézi-munka, egy kis házi ipar, egy kis kosárfonás, egy kis -szalmafonás egy kis selyemtenyésztés…</p> -<p>– Egy kis házisapka-kötés, egy kis brüsszeli csipke-szövés, egy -kis zsebóra-gyáripar. Jól van, de hát a malacz-őrzés és -libalegeltetés elmélete?</p> -<p>– Egy kis fizika… – folytatá türelmesen Dávid úr.</p> -<p>– Egy kis fizika?… Hozd el leányom azt a kávét, mert Dávid -bátyád ménküfogókat akar a kazlak tetejébe állítani. Egy kis -fizika! Hozz egy <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> kis czukrot is a fizikához. Már az más. -Annak már van értelme, ha te filozófusokat akarsz képezni. -Jóreményű ifjak: dominusz Taliga-likláb Márton első éves fizikus és -dominus Kenderhám-Tótkalap Flórián másodéves filozófus és -Magastetejű-juhász Márczel veteránus rhétor! De már ebből az -examentből nem maradok ki! Hanem, igaz, okosan kell beszélni. Tehát -atyafi! Így kis-télben, zabvetés és nyírés között elmefuttatásnak -igen jó az ilyen. De az iskolához ház is kell, a házba preczeptor, -a preczeptornak kenyér; mert ebben a pusztában fürjek ugyan vannak, -de manna nem hullik; hol veszed a mannát?</p> -<p>– Biz’ azt magunknak kell összeseperni!</p> -<p>– Tudom; pótadó, papbér, lélekocsú és lukma! De már erre nem -rá-állok, csak azért sem, hogy a népszerűségemet el ne veszítsem -Csont Ábel bátyánk előtt, a ki még életében soha adót nem -fizetett.</p> -<p>– Semmi pótadó, semmi papbér! – felelt Dávid úr. Ha már másképp -nem lehetünk, maradjunk meg nemes embereknek annyiban, hogy a mit -mások adóként fizetnek, mi adjuk azt önkéntesen. Teszem azt, neked -bőven terem szénád; tíz-húsz petrenczét ajánlhatnál évenként a -tanítónak!</p> -<p>– Mit! Hogy én szénát fizessek porczió számra; hogy az én -kazlaimban vájkáljon a dászkál; vagy az én szénámat szagolgassa -évenként, ha nem penészes-e? Még nem született meg az a Kenderhám -Flórián, a kiért én a Tekintetes Államnyik és <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> Nagyságos -Trsdalmovecz előtt ezt a felelősséget elvállaljam.</p> -<p>– Hiszen nem kötelezettség ez atyafi, csak önkéntes ajánlat…</p> -<p>– Bolondabb mint a kötelezés, mer ha megigértük, becsületbeli -dolog. Nem adok. Punktum.</p> -<p>– Dehogy nem ád, – szólt közbe a háziasszony. – Bizony nem -huzalkodik ám egy boglya szénáért. Megadja; én mondom. Majd bizony! -egy marok dudva miatt nem mondjuk ám fel az atyafiságot!</p> -<p>– Hallod, sógor? – felelt rá szemmeresztve Lőrincz úr, – Roma -locuta est; az asszony nyilatkozott. Már meg kell lenni; ő lássa. -De mit szól rá Mecseki?</p> -<p>– Az megteszi a magáét. Ő maga fogja indítványozni.</p> -<p>– De atyafi! már most én is Compostellai szent Jakabra mondom, -hogy te engem a magam házában bolondnak tartasz. Hogy Mecseki, – a -kinek te az agarát agyonlőtted, – valaha te veled egy nótát fujjon -és akarja, a mit te akarsz,… ha ez igaz, akkor én azt a boglya -szénát nem adom a mesternek, hanem megeszem magam, évről-évre.</p> -<p>– Azt ne véld, hogy én a Mecseki házába beléptem és ott -megebédeltem volna, mint itt. Azt nem tettem, miután jól tudom, -hogy más az agár, más a kanapé. Hanem azért mégis úgy van indítva a -dolog, hogy Mecseki lesz az indítványozó, én pedig az ellenző. Ez -így van elvégezve Lábán János és Énekes Tót Péter tanácsában. -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Azután elmondta, mit végzett a két birkással.</p> -<p>– Már az más! – mondá Lőrincz úr, – úgy hát nem eszem meg a -szénát, hanem felajánlom a physices professornak.</p> -<p>– Tehát számítok rád a familia gyűlésén. Te szólsz legelőször is -pártolólag Mecseki indítványa mellett. Megigéri ezt -hugomasszony?</p> -<p>– Meg, kedves sógor, megteszi azt az én uram; meg kell neki -tenni. Mit meg nem tesz az ember a jó békességért!</p> -<p>Dávid úr megcsókolta a sógorasszonyt (pusztán nem terem a -kézcsók), azután ölbe kapta a kis Dínát, megigérte neki, hogy ha -máskor eljön, vőlegényt hoz, azután letette a leányt és felvette a -juhászbotot.</p> -<p>Lőrincz úr kikisérte vendégét a varjas erdőig; itt búcsút vett -egymástól a két férfi. Lőrincz visszatért hajlékába, útjában -nagyokat nevetve az atyafi merész ábrándjain. Dávid úr pedig még -mindig nem tart hazafelé, hanem a csárdának vág, új terveket -forralván új támadásokra.</p> -<p>Mikor a kőfallal körülkerített csárda kapujához ért, mint jó -tervező hadvezérhez illik, először körülkémlelte a megostromlandó -erősséget. Nagy megelégedéssel szemlélte, hogy Dávid gazdának – a -csárda zsidó bérlőjének – mind az öt gyereke a szín alatt mulat. -Hintáznak. Ők ugyan csak annyiban mulatnak, hogy hajtják a hintát -(maguk nem mernek bele ülni) verítékszakadásig, a hintán pedig a -dajka ül.</p> -<p>Dávid úr belépett az ivóba. <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 369px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"Megigérte neki, hogy ha máskor eljön, vőlegényt hoz." title= -"Megigérte neki, hogy ha máskor eljön, vőlegényt hoz." /></a> -<p class="caption">Megigérte neki, hogy ha máskor eljön, vőlegényt -hoz.</p> -</div> -<p>– Sok jó napot drusza! Van-e jó borod?</p> -<p>– Alászolgája a nemzetes úrnak; – felelt Dávid a korcsmáros. – -Nem volna csuda, ha nem volna, mikor a kik megérdemlenék, felém sem -jönnek.</p> -<p>Egy henger-alakú fa-kupát tett a nemes úr elé.</p> -<p>– Tessék! Ez Csont Ábel úr tulajdon kupája, mert ő csak ilyenből -iszik. Azt mondja, hogy Mátyás király is ilyenből ivott, mikor -Árpád apánkkal kijött Törökországból.</p> -<p>– Hanem te jó körösztény vagy drusza, hogy a vasárnapot is -megtartatod a gyermekeiddel.</p> -<p>– Nincs benne semmi érdem, kéntelen vagyok vele. A tanító -felmondott és itt hagyott. Csak legalább tudnám miért?</p> -<p>– Gombház, ha leszakad lesz más.</p> -<p>– Nem olyan könnyű, mint a nemzetes úr gondolja. Ha én jó -tanítót akarok, a kit ne hiába fizessek, Morvából kell hozatnom. A -magyar zsidó nagy úr; ha arra szorúl is, hogy tanító legyen, mindig -máson jár az esze. Ha egy kis pénzt takarít, mindjárt üzletet kezd -vele, vagy pedig egyetemre megy jogásznak; de a morva helyt áll, -tanít szorgalmasan és maga is tanúl, mert mind rabbinusnak készül -vagy filozófnak.</p> -<p>– Az bizony baj, drusza.</p> -<p>– Sokszor elgondolom, hogy a legutolsó falusi rongyszedőnek jobb -állapotja van, mint nekem, a ki pedig magam bírom ezt a híres -dominiumot. Mert oskola a legutolsó faluban is van, a hol az ember -taníttathatja a fiát. Tanítja a rektor egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> véka -árpáért. Egy pár font czukorért még különórát is ad a -számvetésből.</p> -<p>– Úgy ám drusza, csak hogy ott kitérítik a hitiből. Keresztyén -éneket tanúl.</p> -<p>– Mit gondolok én azzal? – felelt Dávid fölemelkedett lélekkel. -– Azokat is csak szent Dávid írta. Sohasem árt az, a mit tud az -ember, hanem a mit nem tud.</p> -<p>– Hiszen ha csak az a bajod, azon könnyen segíthetünk. Egy -szavadba kerül, s mindjárt lesz iskola a pusztában, még pedig a te -kedvedért itt szemtől-szemben a korcsmával.</p> -<p>– Jujjujjuj! – örvendett Dávid, félrecsapva bojtos házisipkáját; -– ha én azt megérhetném, megilluminálnám az egész korcsmát, még a -félszert is.</p> -<p>– Már pedig az jóformán tőled függ. Hanem hadd lám, mi áldozatot -hoznál erre az iskolára?</p> -<p>– Áldozatot? – felelt a bölcs számító, – áldozatot semmit, hanem -a költségből a mi rám esnék, fizetném.</p> -<p>– Úgy nem élünk meg drusza! Tudod, hogy a familia magára -adókulcs szerinti terhet nem vállal. Az oskolának magánajánlatokból -kell létrejönni…</p> -<p>– Hát a nemzetes úr mit ajánl?</p> -<p>– Hogy én mit ajánlok? Nem kell engem félteni. Azért, hogy én -nem ütöm dobra a mit adok, ott leszek én a hol kell. Ne mérd te -magadat én hozzám. Most arról van szó, hogy te mit ajánlasz? Teszem -fel: tíz véka zabot évenként…</p> -<p>– Tíz véka zab? Hadd lám! Tíz véka zab ára <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> 10 frt, de -tegyük tizenötre. Most fizetek a tanítónak, – csak magyar zsidót -értve, – mert a morva sokkal drágább, – havonként 6 frtot; a koszt -másik 6 frt; évenként 144 frt. Tehát nekem az iskolából 130 frt -tiszta hasznom lesz. Megajánlom a tíz véka zabot.</p> -<p>– Ezt vártam tőled drusza. Ez elegendő arra, hogy a familiát -tettre <i>serkentsd</i>, de nem arra, hogy tettre -<i>lelkesítsd</i>. Még valami ajánlatot kell tenned. Teszem fel -száz fej káposztát.</p> -<p>– Köszönöm szépen. Hol vegyem én a káposztát? Az öregapámnak sem -volt soha egy fej sem. Hát honnan adjam én a káposztát?</p> -<p>– Már pedig, hogy a familia tettre lelkesüljön, ahhoz okvetlen -szükséges, hogy a káposztát te ajánld meg. Mert látod drusza, az a -hitvány káposzta bizony kitellenék akármelyikünktől is, de annak -nem lenne semmi hatása, mint a hogy annak nem lenne, ha te egy vagy -két akó bort ajánlanál. Mindenki azt mondaná, könnyű neki, mert van -miből. De mikor meghallják majd, hogy te olyasmit ajánlsz, a mit -magadnak is pénzen kell venned, majd meglátod milyen lelkesűlten -követi mindenki a te dicső példádat. Egyik vajat, másik fadgyút, -harmadik szénát és így tovább. Egy óra alatt örök időkre meg lesz -alapítva a tanítói fizetés. Aztán – csak ne tettesd – nem is kerűl -az neked pénzbe. Ősszel huszával is járnak a káposztás kocsik. -Valamennyi itt etet, jövet-menet. Hány van, a ki visszahozza a -hetivásárról. Ötvenet is kapsz tőlük egy itcze borért… <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Jól van, hát megadom a tíz véka zabot, meg a száz fej -káposztát.</p> -<p>– Helyes! látszik, hogy szabadelvű ember vagy. Most már halldd, -a mit mondok. A familia gyűlést tart a héten, Mecseki úr fogja -tenni az indítványt az iskola iránt. Lesz egy-kettő, a ki pártolja. -Többen ellene mondanak. Akkor te szót kérsz és megteszed -ajánlatodat s azt is hozzáteszed, hogy ha az indítvány el nem -fogadtatnék, te kénytelen leszesz elköltözködni s a bérletet -megszüntetni Szentgyörgynapkor, mert neked olyan helyre kell -menned, a hol gyermekeidet oskoláztathatod.</p> -<p>– De én nem akarok ám felhagyni a bérlettel.</p> -<p>– Ne félj, nem is hagysz fel. Csak te tedd, a mit mondok, a -többit bízd rám. Még egyet. Senkinek se szólj arról, a mit itt -beszéltünk.</p> -<p>Dávid úr kifizette a kupa bor árát és jó éjtszakát mondott -druszájának.</p> -<p>Minden jól megy! gondolta magában, s haza felé ballagtában -elővette a zakatói minta-díjlevelet, s kicsillagozta a biztosított -tételeket. Zab, só, fadgyú, vaj, széna, káposzta.</p> -<p>Minden jól megy! gondolta újra. A dicső természetnek mind a -három országa meghódolt már. A nehezén túl vagyunk, a többi magától -megy.</p> -<p>Most hazamegy a népnevelés országának fáradt bajnoka pihenni; de -azzal a feltétellel, hogy holnap újra kezdi a hódító -hadjáratot.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Másnap reggel újra nyakába öltötte Dávid úr a pusztát.</p> -<p>Ezúttal nem juhászbot a kisérője, nem is kifordított suba a -védelmezője. A juhászbotot fokos helyettesíti, a subát bő szürke -köpönyeg, és a gyalogszert sárga paripája.</p> -<p>Így lépdel át Pátrói Ábrahámné asszony majorjába.</p> -<p>A nemzetes nagyasszony a nagy cseresznyefa almáriom -fényesítésében fáradozott, midőn Ihárosi úr bekopogtatott.</p> -<p>– Kedves asszonynéném! – kezdé tisztelettel kezet csókolva, s a -megcsókolt kezet a csók után is kezében tartva. – A familia -nagylelkű Thábitájához jöttem könyörögni, egy szegény ember -érdekében. Az a szegény Pozdorja Mihály – hiszen tán tetszik -ismerni – két hónap óta fekszik betegen, se él, se hal; gyerekei -csaknem koldulnak: kérném kedves asszonynéném jó szívét, küldene -néha egy kis ebédet annak a szegény embernek.</p> -<p>A nagyasszony kiszabadította a fogva volt kezét, s két kézzel -belemarkolt Dávid úr csimbókjaiba – füleit is oda értve – s -megrázta emberül.</p> -<p>– Ó te éktelen puha! te Ihárosi Dávid! hát te lélekzetet se -tudsz venni hazugság nélkül? Hát a Pozdorja Miskáért vagyok én -kegyes Thábita? Te pokol pozdorja Miskája te! Ha már a Pozdorja -Miska nevével akarsz fosztogatni, legalább utána járhattál volna, -hogy ki küldöz neki ebédet mindennap két hónap óta! Ki vele, mit -akarsz? Igazat mondj, mert lehasítom a nagy füledet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– Vallok már asszonynéném, csak a füleimnek irgalmazzon. Azt -hallottam, hogy boldogult urambátyám egy üveg cseresznyepálinkát -testált nekem; ez iránti igényemet jöttem bejelenteni.</p> -<p>– Nem kapod meg, a mért újra hazudtál. Igazat mondj.</p> -<p>– No hát igazat mondok, ha füleimet birtokomba helyezi, meg a -kóstolót. Olvasta-e asszonynéném a tegnapi ujságot? Nem még, mert a -vasárnap nem arra való, hogy hiábavalóságokkal töltse az ember. De -én olvastam ám, s nézze mi van benne. Itt van: «<i>Napi hírek:</i> -Az x....i püspök ő méltósága a kondori pusztán felállítandó róm. -kath. népiskolára 2000 frtot adományozott.» Itt van nyomtatásban. -Skorpió-jegy alatt, a mi azt teszi, hogy ezt a szerkesztő nem a -kisujjából szopta. Ha ezt sem hiszi asszonynéném, akkor fűrészelje -le a fülemet ácsfűrészszel.</p> -<p>– Hát aztán? Preczeptor akarsz lenni abban az oskolában vagy -mi?</p> -<p>– Nem én asszonynéném. Hanem tudja, a mit egy püspök kimond, -annak meg kell lenni.</p> -<p>– Hát legyen. Mit én bánom.</p> -<p>– Bánhatná pedig, mert az oskolát nem szokás a levegőbe építeni; -annak fundus kell.</p> -<p>– Hát adjon a püspök; én nem adok neki.</p> -<p>– Nem ám, hanem majd ád a familia.</p> -<p>– De öcsém, azon a funduson, a mit a familia ád, egy tyúk alja -csirke sem forog meg.</p> -<p>– Nem is úgy lesz az. Hanem egy szép napon a községi biró -(tudja, hogy az is van) közgyűlést <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> hirdet. Ilyen közgyűlés -pedig csak császári biztos jelenlétében szokott megesni. Már most -egybegyűl a község, azaz a familia; a királyi biztos előadja a maga -módja szerint, hogy mi készül; hogy annak a mi készül, fundus kell; -hogy nincs benne semmi kétsége, miszerint ez a nemes és nagy, ilyen -és amolyan familia, – a melynek ősei egykor így és amúgy, – s a -mely nem veszhet el, míg az ezüst Dunának, s a többi: – egy szívvel -és szájjal meg fogja ajánlani a kivánt fundust.</p> -<p>– Megtagadja egy szívvel és lélekkel.</p> -<p>– De a biztos nem egy szívvel és szájjal való nyilatkozatot -kiván ám, hanem névszerinti szavazást követel, s lesz annyi esze, -hogy nem asszonynénémmel szavaztat először, hanem valaki olyannal, -a ki nem mer <i>nemet</i> mondani. Teszem föl Talpárdi, a ki -államhivatalnok, vagy Dámán atyafi, a ki most szabadúlt ki -Theresienstadtból s folyvást felügyelet alatt áll…</p> -<p>– Hát adjon a magáéból, a kinek muszáj.</p> -<p>– Vagy pedig nem is szavaztat névszerint, hanem felállással -hozat határozatot és azt mondja: «Azok, a kik a népnevelés -oltárának felemeléséhez és a czivilizáczió fáklyájának magasan -lobogtatásához tényleg való járulásokat…»</p> -<p>– Ez a sok szó azt teszi: <i>fundus</i>…</p> -<p>– Igen fundus, – tehát: «járulásokat megtagadják, -<i>álljanak</i> fel». Ebből az lesz, hogy senki se mer felállani, -legfeljebb Csont Ábel atyafi. A ki felállt is, látván, hogy -kisebbségben van, szép csendesen <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> megkushad, mert a -kinevettetéstől mindenki fél. Így aztán meg lesz szavazva a fundus, -– tán nagyobb is, mint szeretnők, s felépül a püspök költségén az -atyafiak oskolája, míg a mi hitünk cselédei oskola nélkül nőnek -fel.</p> -<p>– Mit gondolok én vele, – szólt a nagyasszony félénkebben, jobb -tenyerével végig simítva barnás balkarját. – Nekem se kicsi, se -nagy…</p> -<p>– Hát nekem van? – kérdé lelkesűlten Dávid. Nekem sincs, de -azért kész vagyok minden áldozatra…</p> -<p>– No csak ne thábitázz öcsém, nem jól áll az neked, mert -mindjárt észreveszik rajtad, hogy levélbül prédikálsz. Mondd ki -kereken, mit akarsz.</p> -<p>– Hát asszonynéném, én oskolát akarok fundálni.</p> -<p>– Van hozzá elég pénzed, csak fundálj.</p> -<p>– Nem a magaméból. Közkincs, közczél, közáldozat; ezt -összegyűjteni…</p> -<p>– Élted feladata…</p> -<p>– Az is, meg más is. Egyszóval koldulok az oskola részére. Mit -ád asszonynéném? Alapítvány, évi ajánlat, egyszer-mindenkorra, a -hogy tetszik.</p> -<p>– De hát mit gondol uramöcsém, mit adjak? – szólt most a -nagyasszony komolyan.</p> -<p>– A tanítói fizetés első tétele 80 frt v. cz. Ezt kellene -biztosítanunk vagy alapítványok által, vagy évi kötelezettség -útján.</p> -<p>– Én örök terhet nem veszek a nyakamra, hanem a mit szántam, -odaadom egyszerre. Jó lesz-e, ha szegény boldogult nagyanyám száz -arany móringkövetelését <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> átruházom az oskolára? Csak vége szakad -már a pörnek; hátha az a kevély Talpárdi elébb is kifizeti, ha -látja, hogy szent czélra megy.</p> -<p>– Ez jó lesz, de oda is veszhet; mostanában semmi esetre sem hoz -jövedelmet. Nem adhatna asszonynéném valami biztosabb alapot?… A -mivel az Isten megáldotta!</p> -<p>– A mivel az Isten megáldott? No megáldott engem ő szent Felsége -azzal a csaptatnivaló Okulás Ádánynyal. Itt van a kontraktusa száz -váltó forint-forintról. Mikor felvette a pénzt, akkor adta ezt az -irást. Mondtam neki, hogy magyarul irja alá a nevét, de azt hazudta -a pokolra való, hogy az ő aláirása csak zsidóul érvényes. Én -ráhagytam s ő felrakta a póklábakat; de mikor bepöröltem, azt -mondta a törvényszék, hogy a kontraktus alá az van írva: Kászpoló -Náthán, az pedig nem az Ádány neve. Nem az Ádányé, hát kié? Hát -Ádány vagy Náthány nem mindegy guta a? Nem ám, azt mondják, mert az -nem is név, hanem csak zsidóírás, a mi azt teszi, hogy «pénzt nem -ád». Hanem, ha azt akarom, hogy a pénzemet megkapjam, esküdjem meg, -vagy a zsidótól kivánjak esküt. Mit! hogy én esküdjem száz -forintért, vagy hogy az a nyavalyás Ádány az én lelkemre még jobban -is elkárhozzék? Há kedves öcsém már most én is Kaszaboló Náthány -vagyok; hanem ha kell, odaadom ezt a kontraktust az oskoládra, ha -tudnál valamit venni az Ádányon, magam is megkönnyebbülnék.</p> -<p>– Idevele asszonynéném, majd féllábra állítom <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> én az -Ádányt, hogy azonnal Náthánynak vallja magát. Hanem kedves -asszonynéném, lássa, ez a két adomány összevéve is csak olyan, hogy -jó szántából maga az Ádány is alig adna rá valamit. Erre valami -nyomtaték kell, hogy el ne fujja a szél. Valami kézzelfogható…</p> -<p>– Kézzelfogható? Mi az? Rokkanyél? Azt kapsz édes öcsém most -mindjárt, ha még tovább is zsarolsz.</p> -<p>– Nem, kedves néném, hanem hát egy kis fűteni való szalma annak -a nyavalyás tanítónak.</p> -<p>– Adok hát azt is, a mennyi kell, dühödjön meg az oskolád. De -most már vége legyen a kunyorálásnak.</p> -<p>– Vége lesz, csak ide a nevét asszonynéném, hogy Náthány.</p> -<p>Egy ívet tett a nagyasszony elé.</p> -<p>Az öreg asszony fogta a tollat és irta, a mint unokaöcscse -diktálta:</p> -<p>«Füttenivalót elegendőt»</p> -<p>– «És négy font szalonnát ajánl.»</p> -<p>– Szalonnát én nem mondtam…</p> -<p>– Írja már oda kedves néném, hát mivel főz az a szegény ember? -Mihaszna a tűz, ha nincs mit főzni nála?</p> -<p>– Jól van hát no. «És négy font szalonnát alyál Nemes Nemes-vidi -Juditha nobilis vidua relicta dominus generosus Abrahus Patrói -mpr.»</p> -<p>Ihárosi beporozta, átvette és zsebretette az irásokat, azután -megitta a testamentombeli cseresznyevízből a kóstolót, kezet -csókolt a nagyasszonynak a szent ügy nevében és eltávozott. -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 366px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"Az öreg asszony fogta a tollat…" title= -"Az öreg asszony fogta a tollat…" /></a> -<p class="caption">Az öreg asszony fogta a tollat…</p> -</div> -<p>Ihárosi hazament és asztalhoz ülve, szemlét tartott a szerzett -javak fölött, a biztosított fizetéstételeket megcsillagozván.</p> -<p>– Nagyon jól van! – mondá magában kezeit dörzsölve, midőn az -aranyszabály által megmagyarázta magának, hogy száz arany és száz -vft. évi 6% kamatja épen 80 frt v. cz., sőt még több is. Nagyon jól -van; a nehezén tul vagyunk; a könnyűje a padlásról is lecseppen. -<i>Mézet</i> Csont Ábel; <i>Őrletés</i>, ez jó lesz a papiron, -miután valóságban úgy sem lesz rá szükség; <i>Marhatartás</i> és -<i>Fa</i> a familia könnyű terhe lesz; <i>Negyvenöt véka buza</i>, -ezt egy jó alapszabályokkal körülkerített takarékmagtár fogja -önteni. <i>Nyolcz hold föld</i>… itt a bökkenő! No Dávid, most -mutasd meg, hogy ember vagy. Honnét veszed a nyolcz hold földet. -Szent Árion, segíts!</p> -<p>Mindenkit, a ki valaha nyolcz hold földet szerzett, -tanúbizonyságul mer hívni Dávid úr, hogy nyolcz hold földet nem -gyerekség szerezni, még magunknak sem, hát még másnak.</p> -<p>– Szent Árion, segíts! – kiáltott újra, kétségbeesetten tárva -kezeit egy kép felé, mely a szemközt lévő falon függött, hegedűt -tartva hóna alatt, aranyos rámában.</p> -<p>– Szent Árion, segíts! – sóhajtott újra a kőnyomatú alakhoz. – -Add ide azt a hegedűt, hadd muzsikáljam össze a nyolcz hold -földet.</p> -<p>A kép ajkai gúnyos mosolyra biggyedtek.</p> -<p>– Nevethetsz, – folytatta Dávid úr, – de hát minek koptatod te -azt a szép nevet, ha ennyit <span class="pagenum"><a name="Page_46" -id="Page_46">-46-</a></span> sem tudsz megtenni? De persze könnyebb -a czethalat megnyergelni, mint a familiát! Hah! Ha én birnék a ti -lantotok hatalmával! Megvonnám azt a vonót s egyszerre a polyva, a -sár, a vályogvető czigányok elkezdenének mozogni, egy nap alatt -készen lenne a negyvenezer vályog; mind első minőségű, aczélos, -tartósabb holmi rossz téglánál. Másik rántásomra, a vályog egymás -hegyibe ugrálna s készen lenne a fal; <i>harmadikra</i> a legszebb -szálfák idetánczolnának a <i>familia</i> erd… nem: a <i>Mecseki -tanyájáról</i>, mestergerendáknak: <i>negyedikre</i>… de igaz, azt -a régi Orpheusról sem mondja az irás, hogy nyolcz hold földet -összehegedűlt. De hah! Hiszen meg van! Az én Árionom több mint -Orpheus. Hogy nem jutott előbb eszembe! Rögtön irok neki.</p> -<p>Míg ő ír, elmondjuk röviden az Árion-kép regéjét.</p> -<p>A korábbi évek valamelyikében egy híres hegedűs utazta be az -országot, a nagyobb városokban hangversenyeket adva, s mindenütt, a -hol megjelent – az egész környéket magához bűvölve. Igazi Amphion -volt. A merre járt, a kövek megmozdultak, begyülekeztek a -székvárosba, kibérelték a páholyokat, zártszékeket és kakasülőket, -s a mint a nyirettyű szóra bírta a húrokat, a kövek mertek sírni, -alélni, vagy asztalt ütni ököllel, a szerint, a mint azt már a -kövek különböző vérmérséke hozta magával. A kondori urak is -kitettek magukért, mikor a művész Fűzvárra jött. Lefoglalták az -üléseket több mint száz jegy erejéig, a hangverseny <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> után pedig -fényes vacsorát rendeztek tiszteletére. Itt a felköszöntők -versenyre keltek egymással a művész megtisztelésében. Ihárosi Dávid -poharat ragad és ünnepélyesen kinevezi magyar Árionnak. Harsogó -éljen. – Nem késik Mecseki is a poharával és azt mondja: Szép név -az az Árion, de tud ő annál még szebb nevet is; felhivja a familia -összes tagjait: kiáltsák ki Árion urat a familia <i>tiszteletbeli -tagjának</i>. Kikiáltatik. – Egyetemes csókok és ölelkezések. – Nem -engedi de Ihárosi az utolsó szót másnak, kivált pedig Mecsekinek; -újra poharat emel és azt mondja: A mai reális világban a -tiszteletbeliségek kora lejárt, ennek nincs többé értelme; -ennélfogva indítványozza, tegyék meg az ünnep hősét <i>osztályos -atyjokfiának</i>, kondori földesúrnak. E czélból ő maga mutat -példát a «mikéntre», s ezennel a saját vagyona után eső -közföldekből a Tekintetes Atyafi úrra két czövekrészt ünnepélyesen -átruház. A példa ragadós és az új atyafinak ott melegében -harminczöt czöveknyi jog inscribáltatik. Árion a kitüntetésre -arczképének egy-egy példányával felel, az átírási okmányt elfogadja -azon kérelemmel: engedtessék meg neki jószága jövedelmét a -<i>kondori</i> jótékony nőegylet czéljaira felajánlani; de miután -felvilágosítják, hogy a kondori pusztában Patróiné asszonynénin -kívül egyéb jótékony nőegylet nem létez, a ki pedig sokkal -kevélyebb, mintsem ajándékot elfogadna: oda módosítja -nyilatkozatát, hogy fordíttassék hát valami közczélra.</p> -<p>Ez a története az Árion-képnek, kihez Dávid <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> úr azt a -szemrehányást imént, s ezt a levelet e pillanatban intézte. -Fölösleges mondani, hogy a levél tárgyát ama bizonyos czövekek -képezik, melyek mintegy nyolcz hold földnek felelnek meg.</p> -<p>Most még csak annyit jegyezzünk meg, hogy a familia-kurátornak -kötelessége levén minden hó 15-ik napjára familia-gyűlést hívni -össze a korcsma ivójába, mely a familia méltóságának megfelelőleg -ez alkalomra kivételesen «vendéglő szálájának» neveztetett: Dávid -úr a legközelebbi ápril 15-ére a gyülést nem hívta össze. Ő tudja, -miért. Ez is az eszélyes férfiú fogásai közé tartozott.</p> -<p>Mecseki úr ugyanis alig várta, hogy ápril 15-ike fölött -leáldozzon a nap jóltevő világa, rohant Ámbár Lőrincz úrhoz, hogy -micsoda ember az a kurátor, hogy a familiát semmibe sem veszi; -gyűlést soha össze nem hív; minden csak úgy «rólunk nélkülünk» -megy! Magyarországon lakunk-e még, vagy pedig Grönlandiában? Ki -kell csapni a kurátorságból az ilyen embert!</p> -<p>Ámbár Lőrincz – alelnöke a familiagyűléseknek – azonnal -utasította a kurátort a gyűlés összehívására, holnaputánra, ápril -17-dikére. <i>Tárgy:</i> folyó ügyek.</p> -<h2>III.</h2> -<p>Tekintetes Ámbár Lőrincz úr elnöklete alatt jelen voltak stb. -stb.</p> -<p>Úgy van. A korcsma-asztal végén legfelyül elnököl Ámbár Lőrincz; -jobbján Talpárdi Gáspár, a <span class="pagenum"><a name="Page_49" -id="Page_49">-49-</a></span> puszta leggazdagabb embere, -egyszersmind megyefőnök, ki csak a napokban rándult le Fűzvárról -birtokát megtekinteni. E mellett ül Mecseki, egy szelíd tekintetű -szőke, nyúlánk férfi, nyakában aranylánczczal, melyről Ihárosi azt -vallja, hogy az nem Mecsekié, hanem feleségeé. Mecsekivel szemben -ül a halálos ellenség – és unokatestvér – Ihárosi. – Említettük már -a két úr között dúló olthatatlan tüzet, mely azon gyuladt ki, hogy -Dávid agyonlőtte a Mecseki agarát. Olynemű cselekmény, melynek -súlyát a körülmények enyhíthetik. Mert ha úgy áll a dolog, a mint -az egyetlen tanú – Ámbár Lőrincz – talán az igazsághoz való -elfogúlt ragaszkodásból, vagy talán a háború megelőzésére finomul -czélzott tapintatosságból előadja, t. i., hogy Dávid úr kopókkal -vadászván, a rekettyés közt nyúlnak nézte s tévedésből puffantotta -le az agarat: akkor azt mondja rá Mecseki is velünk együtt: «Már az -más. Ha a sógor az agarat nyúlnak nézi, abban nincs violenczia, sem -személy-, sem birtoksértés: legfeljebb egy kis optikai csalódás.» -De mivel Dávid úr jól tudja, hogy a «cselekmény» ilyen -magyarázattal kitörültetnék ugyan a bűnös cselekmények sorából, de -egyszersmind az ő neve is a vadászalmanachból, ennélfogva készebb -puskát fogni az egész világra, mintsem megengedhetővé tegye Lőrincz -sógor föltevését. Ellenkezőleg, ő szándékosan lőtte szét az agarat, -mivel az minden megbizás nélkül s csupa hivatalos túlbuzgóságból -beleavatkozott a kopók dolgába, s szemeláttára elkezdte cziczkézni -a felhajtott <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> nyulat. Mit volt mit tennie, mint -ártalmatlanná tenni a veszélyes ellenséget s a csősztől egy pár -«szigmaringen – heckingen» kiséretében beizenni Mecsekihez, hogy -viselje gondját az agarának. – Ezen izenetet azonban – mint Lőrincz -úr suttogja – a sógor már csak következetességből intézte, a mint a -tévedés után egyszerre feltalálta magát, hogy micsoda színt adjon a -dolognak. Nekünk kötelességünk azt a magyarázatot fogadni el, a mit -a bűnös magát terhelőleg nyujt, s ezzel a végzetes agár kisérteties -árnya be van vezetve történetünk alakjai közé.</p> -<p>A hosszú asztalnál az elnök közelében ülnek a familia érdemesebb -tagjai, az <i>Urak</i>, mert azok, szemben a <i>Néppel</i>, itt is -megteremnek; a nyughatatlan újítók, kik egy-két gazdasági gép -behozásával, s holmi homok-megkötési, erdőültetési, útjavítási -elmélet hangoztatásával az ősi nyugalom szeretőinek sok aggodalmat -okoznak titkon és nyilván. Az asztal alsó végét jobbfelől a -<i>Mámög</i>, balfelől a <i>Mineka</i> nagy kiterjedésű családok -ellenzékies tagjai foglalják el. Ezek pedig – nem indián -törzsek.</p> -<p>Nem.</p> -<p>Ezt a nevet a csúfolódó Ihárosi ragasztotta a nyakukba.</p> -<p>Nem is családok pedig, hanem pártok, melyek elveikben nem, csak -jelszavaikban különböznek egymástól. Mindkettő gyanús szemmel nézi -az uralkodó párt fészkelődéseit, csakhogy a <i>Mámög</i>-párt az -uralkodó párthoz atyafiság, érdekközösség, barátság <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> s -vagyon-egyformaság által sokféleképen lévén kötelezve, nem meri -ennek kezdeményeit nyiltan ostromolni, hanem csak a nyakravaló -közül dörmögi: «<i>Már megint!</i>» vagyis a pusztai patois szerint -«<i>Mámög</i>». A <i>Mineka</i>-párt már rögzöttebb pecsovics; ez -meg sem hallja az újítók szavát, hanem minden indítványra kész az -egyetlen felelettel télen úgy, mint nyáron; «<i>minek a?</i>» Innen -az elnevezés.</p> -<p>Az asztal legvége és az ajtó közötti szűk téren állva -csoportosúl egy negyedik párt, a <i>Kikőhúznyiaké</i>. Mert ezeknek -minden indítványra, mely az asztal felső végén támad, egyetlen egy -véleményük van: <i>ki kell húzni!</i> T. i. nem az indítványt a -jegyzőkönyvből, hanem az indítványozót a szálából. Mely vélemény -erélyes kifejezése után az egész párt rendesen oda szokta hagyni a -gyűlést hangos tüntetéssel.</p> -<p>Van még egy ötödik párt is, mely a nagy boglyakemencze széles -patkáján rajthúzlis jobblábát a patkára felhúzva s térden át -összefogva figyel. Ha fésületlen haját és a négy szelek által ápolt -szakállát nézzük, azt hiszszük, hogy ez a <i>Kikőhúznyiak</i> -csontjából való csont; de ha deáknyelv-tudományát, melyre sokat ád, -családi összeköttetéseit, melyekre semmit sem ád, s tekintélyes -birtokát, melytől még adót soha sem fizetett, tekintjük, úgy Csont -Ábel urat hajlandók vagyunk az úri párthoz sorozni. Majd meglátjuk. -– Egy véleménye van: mindenre <i>nem</i>-et mondani, a mit ugyan -megtesznek a <i>Mámögök</i> is, a <i>Kikőhúznyiak</i> is, csakhogy -Ábel úr nemcsak <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> mondja, hanem foganatosítja is a -<i>nem</i>-et. Egy ábrándja van: királyt választani a Duna jegén; -és egy foglalkozása: a méhészet, melytől adó nem jár. Egyszer össze -akarták irkálni a méheit, de ő fogott egy marok herét és az adóvető -úrnak az inge gallérjába tömködte, a mint ez a méhesben az asztalra -hajolva töltögette ki a rubrikákat. Azóta felé sem mernek menni. – -A tanácskozásba csak akkor szól bele, ha valami jó deák-idézetnek -épen nyilása akad.</p> -<p>– Tekintetes család! – kezdé az elnök, – a gyűlés ezúttal a -rendes időn kívül tartatik meg, a miért elnézést kérek a kurátor úr -részére, ki – kétségkívül saját fontos teendői által – akadályozva -volt a meghívó szétküldözésében.</p> -<p>– «Publica privatis præferenda» – dörmögé Ábel úr. – A közügy a -magándolognál elébbvaló.</p> -<p>– Fölöslegesnek láttam a familiát fárasztani, – mondá Ihárosi -úr, – semmi előterjeszteni valóm nem lévén.</p> -<p>– Ha az úrnak nem lévén, lehetvén másnak! – csendűlt bele -Mecseki szava. Az úrra nincs egyéb bízva, mint a kihirdetés. Ha ezt -sem bírja az úr elvégezni, akkor mondjon le.</p> -<p>– Majd lemondok, mikor akarok, de nem az úrnak.</p> -<p>– Az úr itt most szolgája a familiának, s az úrnak itt nincs -szava.</p> -<p>– Több van mint az úrnak. Az én öregapámat nem fakószekéren -szalajtották ám ide Girgácziábúl.</p> -<p>– No majd elszalajtják az unokáját. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Mámög és Mineka uraimék kegyes megbotránkozással csóválgatják a -fejüket. «Mámög, mámög! Minek a’ mámög?» Pedig álnok a lelkük! -Pénzen is megvennék az ilyen mulatságot, ha ingyen nem juthatnának -hozzá.</p> -<p>– Azt hiszem, – szólt az elnök – hogy eltérünk a tanácskozás -tárgyától. A tisztelt atyafi urak a magánkérdéseket tisztázzák -másutt, itt pedig tartsák szem előtt a tanácskozási tisztesség -követelményeit.</p> -<p>– Sic! – mond Csont Ábel úr. – Hoc faciendum, illud non -omittendum.</p> -<p>– Minthogy – folytatá az elnök – sem az elnöknek, sem a -kurátornak nincsenek előterjesztései, felhivom a család tagjait -indítványaik vagy intézkedést váró kérelmeik előadására.</p> -<p>Most újra Mecseki állott fel.</p> -<p>– Tekintetes család! Van szerencsém Siró János és Uherszkó -Márton birkás-embertársainknak alázatos folyamodását benyujtani, s -ha méltóztatnak parancsolni, azt, a mit ők a maguk együgyű nyelvén -folyamodásukban rebegnek, élőszóval röviden előadni. (Halljuk, -halljuk!) Méltóztatnak jól tudni, embernek való ember nevét a -nevelés és oktatás adja meg; bárha nem tagadom, vannak egyes -szánalomra méltó kivételek, kik minden nevelés mellett is -állatabbak maradnak az állatnál. Azonban semmi újat nem mondok, ha -azt mondom, hogy az ilyen szomorú kivételek csak a szabály -erősítésére szolgálnak. Mi sem vonhatunk khinai falat a határainkat -ostromló czivilizáczió áldott hatása ellen… <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>– Mámög! – zúgott baljós gyanakodással a Mámög-párt, a pogány -szó hallására, melynek mindig «fizess» a következése.</p> -<p>– Ennélfogva indítványozom, találjon módot a Tekintetes Familia, -hogy e mi virágzó pusztánk bájos rónaságán egy, a kor igényeinek -megfelelő iskola állíttassék.</p> -<p>– Minek a? – harsant meg a Mineka-párt, a közelgő veszély élénk -érzetében szokatlanul elszánt és határozott hangon.</p> -<p>– Nem a magam érdekében emeltem szót, mert hálaistennek van -annyi módom, hogy gyermekeim mellett külön instruktort tarthatok, -hanem épen azok érdekében, kik közűl némelyek a maguk -földhözragadtságában…</p> -<p>– Ki kell húzni! – búgott az ajtó mögül a közvélemény.</p> -<p>– Kinek nem inge, ne vegye magára. Nem az én igen tisztelt -atyafi birtokos-társaimat értem én, hanem a felvilágosodásnak -azokat a buta ellenségeit, kik a maguk kurta eszével…</p> -<p>– Gyerünk innét! – zúdult fel a Kikőhúznyiak csoportja. – Ez az -úr minket szemtől-szembe összebolondoz. – Én is csak olyan úr -vagyok, mint az úr. – Ha az úrnak olyan sok az esze, vegyen be -belőle óránként egy evőkanállal. Ráfér. – Eb ura kurta!</p> -<p>– Sajnálattal látom, hogy némelyek félreértik jószándékú -kifejezéseimet és távoznak; de örülök azon, hogy most már a -familiának csak szine és java maradt együtt, kiknél sem a belátás, -sem a <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> buzgóság nem hiányzik szavaim helyes -felfogására, s kellő műveltséggel birnak az indítvány fontosságának -megmérlegelésére s hatásának kiszámítására. Én, tehát, Tekintetes -Atyafiság, azon két embertársunk és nagyszámú ártatlan gyermekeik -nevében, kiket a familia tisztelt kurátora folyamodásukkal együtt -előlegesen és kihallgatás nélkül (Haud æquus fuit: Csont Ábel) -szokása szerint embertelenül összekáromolt, könyörgök, méltóztassék -kimondani elvben az iskola felállításának szükségét.</p> -<p>– Minek a? – kiáltott újra a Mineka-párt, nem engedvén szemét -beköttetni a szónok magasztalásai által. – Jó a dicséret, de csak -ingyen. – Eddig megvoltunk iskola nélkül, ezután is -meglehetünk.</p> -<p>– Hiszen nem mondom én tisztelt Atyafi urak, hogy most mindjárt -neki fogjunk. Várjuk végire. Nem olyan fekete ám az ördög, mint a -milyennek festik.</p> -<p>– Ha nem olyan is, de azért még se jó azt a falra festeni, – -mond egy éltes Mineka.</p> -<p>– Egyelőre, mondom, csak indítványomnak elvben leendő -elfogadását kérem. Utasíttassék egyszersmind a falu kurátora egy -véleményes javaslat készítésére, melyben az iskolaépítés -költségeire és a tanítói fizetés alapjául szolgáló források -lennének kijelölendők, de – és ezt hangsúlyozom – <i>a -közbirtokosság minden terheltetése</i>, – méltóztassanak jól -megérteni, – a <i>közbirtokosok minden terheltetése nélkül</i>.</p> -<p>– Csinálja, a ki kezdte, én nem avatkozom bele – dünnyögé -Ihárosi. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– Kötelessége az úrnak. Azért húz a közjövedelmekből külön -részt. Különben is elérzékenyülve jelenthetem, hogy azon két -embertársunk, kiket a kurátor úr szent szándékukért illőnek tartott -rútul megszidalmazni, nem maradt meg a kérelmezés merev korlátai -között, hanem tényleges ajánlatot is tőn. Imé: «ajánlunk a tanító -évi fizetésébe 5 azaz öt font fadgyút, 4 azaz négy itcze vajat, 50 -azaz ötven font sót». – Kérem – folytatá, letéve az írást, és fejét -hátravetve kihivólag nézett végig a gyülekezeten, – ha egy -familia-kurátor ilyen alapra sem tud valamit építeni, akkor menjen -Ukrániába szék-sót söpörni. Igaz vagy nem, uraim?</p> -<p>A kérdés nyert ugyan egy pár udvarias fejbólintást a közelben, -de a Mámögök és Minekák részéről konok hallgatással fogadtatott. Oh -a Mámögnek van annyi esze, hogy nem felel minden kérdésre. A Mámög -ha egyszer kimondja a sibboletjét, beszélhetsz azután neki. Csak -néz maga elé és mosolyog. A Mámög a legravaszabb petrefactuma a -világ társadalmi konvulzióinak.</p> -<p>Most Ihárosi kért szót.</p> -<p>– Miután az érdeme szerint tisztelt úr a tervjavaslat -készítésével engem kíván megbizatni, miután kikötötte, hogy a -familia minden terheltetése nélkül kerestessenek ki a források, s e -czélból egyenesen Girgácziába utasít, a hol pedig nem tudom mit -találnék, ha csak bizonyos nemzetség forrását nem: – bátor vagyok -személyes tájékozás tekintetéből őt magát kérdezni meg először is: -csupán a száraz indítványnyal kíván-e járulni az iskola-alaphoz és -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> lelkes szónoklatával s buzdító -nyögdécseléseivel a tanító fizetéséhez, vagy pedig követi az általa -magasztalt kérelmezők példáját, s ezennel kinyilatkoztatja, hogy a -magasztos czélhoz ő is járúl ennyivel vagy annyival?</p> -<p>– Igenis – felelt Mecseki belevörösödve, mert a dolognak ezen -oldalára még nem gondolt – én ugyan úgy értettem, hogy az iskola -épüljön föl a közösből, mert van elég nád, épületfa és vályognak -való föld; a tanító-fizetés terhét pedig viseljék azok, a kik -szolgálatával élnek: de minthogy az általam érdemén felyül tisztelt -úr ilyen egyenesen mellemnek szegezi a puskát – valószinűleg -agárnak vél – ezennel kijelentem, hogy a tanító fizetéséhez -évenként két mérő búzával kivánok járulni.</p> -<p>Azután mintha megijedt volna a nagylelkűségtől, világosabban is -körül írta ajánlatát, egymásután hullatva a magyarázatot. – Igenis; -két mérő buza. Kenyérnek való. Pozsonyi mérőt értve. Míg élek. Ezen -ajánlatom örököseimet nem kötelezvén.</p> -<p>– Éljen! – szólt az elnök. – Én a magam részéről ugyanezen -czélra húsz petrencze szénát ajánlok. Önként értetvén: <i>mikor -terem</i>.</p> -<p>– Tehát ezeket jegyzésbe teszem. Ezek már források. Igaz, hogy -csak időszakiak.</p> -<p>E közben a Minekák kezdettek elszivárogni. Nagyon meleg van -idebenn. Nem értenek ők ehhez, végezzék az urak. A Mámögök közül is -csak a fiatalabbja maradt benn, a ki jól tudta, hogy az ő élete nem -forog veszélyben, mert neki még él az <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> apja, az -pedig otthon maradt, s ő annak a nevében nem igérhet semmit. – -Eddig csak <i>elv</i>nek vélték a dolgot, a mi ő szerintök azt -teszi, hogy «semmi sem lesz belőle». De mikor már az elnök is -megteszi ajánlatát, már ennek fele sem elv. Hátha még Talpárdi -nagysága is szól valamit az asztragán prém közűl. Juj juj juj! -Akkor már <i>fuss</i> se lehet, csak <i>fizess</i>.</p> -<p>Talpárdi úr nem szólt, hanem szólt helyette Dávid, a bérlő. A -mint az öreg nemzetes urak kezdettek menekülni, ő az ajtónál szembe -jött velük és szép csendesen visszaterelte őket.</p> -<p>– Ha megengedi a Tekintetes Familia, én is csatlakozom a két -kérelmezőhöz. Sok gyermekem van, sokba kerül a házitanító, -működésének sincs kellő sikere, mert nem lehet mindig jót kapni, -kivált pusztára. Innep lenne az nekem, mikor az az oskola -megnyílnék, és templom az a kis szeglet benne, a hol az én -gyermekeimnek helyet engednének. E czélra én is meghozom a kivánt -áldozatot. Fizetem kétszeresen a mi rám esik. Azon felyül pedig, -míg itt lakom – akár lesz iskolás gyermekem, akár nem, évenként tíz -véka zabot és száz fej káposztát ajánlok a tanító fizetésébe.</p> -<p>Mecseki úr szemei ragyogtak a tűzben és könyben. Azt hitte, hogy -egy ilyen lélek megeleveníti a petrefactumot. De csalódott. A Mámög -mindenből tud fegyvert rögtönözni. Neki bátorodtak, mert Dávidnak -könnyen el lehet mondogatni egyetmást, a mit Mecsekinek nem mer az -ember kitálalni.</p> -<p>– Könnyű magának Dávid! Maga ajándékozhat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> mert -pálinkáért kapja a zabot az aratóktól. A káposztát meg ingyen is -nyakán hagyja a káplárdi ember.</p> -<p>– Tisztelt Atyafi-gyűlés! – szólt ismét egy éltes Mineka. – A -mit ama zsidó férfiú mondott, én azt nem javallom. Mert jóllehet, -hogy ő zabot adna, de minek a préczeptornak a zab? Mert minek a -préczeptornak a ló? Különb lovak is megvannak zab nélkül, mint egy -préczeptor-lovak. Azért adjunk-é neki zabot, hogy zabozza a lovait, -eljárjon vásárokra kupeczkedni, mint az én rektorom Szent-Gálon, -hogy az oskolás gyerekek voltak a kocsissa; nem tért ki senkinek; -osztán a lovát vasvillával agyonszúrták a Csöglei uraimék, akkor a -rektor – volt neki egy fiskális bátyja…</p> -<p>– Hová beszél bátyámuram annyit? – szólt egy Mámög. – Noha a -szentírás azt mondja: a vénember orczáját megbecsüljed, – én csak -azt mondom, hogy a mely uraiméknak tetszik, építsenek oskolát, de -mi nem építhetünk, mert az építéshez pénz kell, ahhoz pedig -szegények vagyunk.</p> -<p>– Szegények a nemzetes urak? Hadd lám csak, – szólt Dávid bérlő, -szemeit a mestergerendára emelve, – van a pusztában 10,000 hold -szántóföld birtok, egyéb vagyont nem is számítva. Egy iskolaház -belekerül 2000 frtba, melyből egy hold földre 20 kr., száz holdra -húsz forint esik…</p> -<p>– Micsoda? – szólt az öreg Mineka, kinek épen száz holdas -birtoka volt, – hogy én húsz forintot kidobjak csak azért, hogy az -Izrael nemzete még jobban megtanulja a kétszerkettőt? Könnyű -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> neked Dávid, mert mi adót fizetsz te a -butyrodtól? Adóra kell most a húsz forint, meg a húszszor húsz is. -Nem úgy van már, mint volt régen…</p> -<p>– Ha így van a dolog – szakasztá félbe a bérlő, – akkor én -kénytelen vagyok a bérletet megszüntetni. Ide hagyom a -bánatpénzemet is. De el kell mennem olyan helyre, a hol a -gyermekeimet iskoláztathassam.</p> -<p>Ezzel Dávid kiment az udvarra, s az ott csoportozó atyafiaknak -újra elmondta szándékát. Ez gondolkodóba ejtette az atyafiakat. -Egyszerre eszükbe jutott, hogy ha Dávid elköltözik, bizony a -könyveit is elviszi, s azokban sok mindenféle kölcsönök, gyapjúra, -repczére, buzára adott előlegek vannak bejegyezve; elmegy a -kimeríthetetlen hitelpénztár, mely minden jóravaló embernek -egyetlen szóra megnyilt, a nélkül, hogy valakinek odaharapta volna -a kezét. Aztán milyen zsidó következik utána? Hátha szegény lesz, -vagy vérszopó és csalárd? Hátha nem is lesz zsidó, hanem -körösztény, a ki maga is fülig adós? De már abból semmi sem lesz, -hogy a Dávid itt hagyjon bennünket.</p> -<p>Rohantak vissza a szállába; a legszájasabbik Kikőhúznyi előadta, -hogy mit végeztek odakinn. Ők nem viszik el a lelkükön, hogy ilyen -igaz izraelita, mint a Dávid, kiben nincsen álnokság, elhagyja -őket. Ha már annyiba kelt, hát legyen oskola. Van a familiának -erdeje, nádja, abból kikerül a tetőzet. Polyvát ők maguk adnak a -vályoghoz; a vályogot vessék meg és hordják be a kertészemberek, -úgy is azok veszik hasznát. <span class="pagenum"><a name="Page_61" -id="Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Mecseki szükségesnek látta megdicsérni a fölvilágosodott jellemű -férfiakat, kik készek áldozatokkal tartani fenn azt a hazát, melyet -őseik áldozatokkal szereztek.</p> -<p>Ismét Dávid úr bátorkodott szót emelni, ha méltóztatnék a -familia helyben hagyni azon alázatos nézetét, mely szerint a tanító -fizetésére a közös jövedelmekből éveként egy ráta fa – –</p> -<p>– Helyes. Megadjuk.</p> -<p>– Világosan odajegyeztetvén záradékul: mikor a familia vágat -–</p> -<p>– És: melyből az oskolát is tartozik fűteni –</p> -<p>– Igen, mindezeket én is úgy értem; – továbbá egy pár darab -marhatartás a köz-földeken –</p> -<p>– Megadjuk – –</p> -<p>– De tulajdonjog igénye nélkül –</p> -<p>– Igen; tisztán használati joggal; továbbá minden tanítónak van -egy kis földecskéje – –</p> -<p>– Dejszen földet nem adunk; minek a préczeptornak a föld? hogy -azt bújja az oskola helyett?</p> -<p>– Egy fertály-telek falukon…</p> -<p>– «Malo adficietur si quis <i>quartam</i> tetigerit» «kihúzza a -lutrit, a ki a fertályt emlegeti.» «Nekem a préczeptor nem -osztályos atyámfia.» – Szavazott Ábel úr.</p> -<p>– Hallgassanak ki, urak! Egy fertály telek falukon is kijár a -tanítónak; nem azt mondom, hogy mi is adjunk annyit, de ha valaki -ád, azt nem ellenezhetjük. Bátor vagyok kegyes emlékezetükbe hozni, -hogy nagynevű atyánkfia, Árion úr, a neki <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> -ajándékozott harminczöt czöveknyi jogot közczélokra kívánta -adományozni…</p> -<p>«Utasíttatik kurátor, – diktálta Mecseki – hogy e tárgyban -keresse meg az ünnepelt atyafi urat, s igyekezzék kieszközölni -beleegyezését…»</p> -<p>– Én óvást teszek ellene, – dörgött Csont Ábel. – Az az atyafi -úr nőtelen, s magvaszakadása esetén birtoka a familiára -visszaszáll…</p> -<p>«Csont Ábel úr óvása figyelmen kívül hagyatván», – fejezé be -Mecseki indítványát az elnök.</p> -<p>Csont Ábel úr leeresztette maga alól a jobb lábát s a -viszonosság elvénél fogva a balt húzta föl. Majd meglátja ő, ki -lesz a preczeptor!</p> -<p>«Tehát nyolcz hold föld»…</p> -<p>– De robot munkát nem végzünk ám rajta, mint falun szokás.</p> -<p>– Nem; bele lesz írva: «A míveltetési költségek haszonélvezőre -nézvén»…</p> -<p>– Úgy nem bánjuk.</p> -<p>«A gabnafizetést 45 vékában gondolom megállapítandónak s -évről-évre közadakozás útján beszerzendőnek – …»</p> -<p>– Gabona czím alatt <i>kenyérnek való</i> értetvén, a mi -elegybúzának is neveztetik…</p> -<p>– És meg nem engedtetvén, hogy e czélból <i>valakik, valakik</i> -által személyesen megkerestessenek és az adakozásra mintegy -végrehajtásilag kényszeríttessenek…</p> -<p>«Úgy lesz. – Végre hogy indítványozó úr azt ne gondolja, hogy -más alszik, míg ő virraszt, hálás elismeréssel veendő tudomásul -bejelentem Pátróiné <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> asszony kegyes alapítványát. Ő ugyanis -száz aranyból és száz váltó forintból álló alapítványt tett a -tanítói fizetésre.»</p> -<p>Semmi riadó éljenzés. Ellenkezőleg, az ijedtség némasága. -Általános elszörnyűködés. A pártok meghökkentek. Mert a Dávid -zabja, az Ámbár Lőrincz petrenczéje, a familia fa-rátája és az -Árion czövekjussa szerintök még mindig csak elvi oldalához -tartoztak a dolognak. Piros és fehér borsószemek, melyeket Ihárosi -és Mecseki urak csak egymás ingerlésére és mások mulattatására -rakosgatnak a malomtáblára. De száz arany! Ez már nem elv. Ez méltó -arra, hogy elszaladjon tőle az ember. Mert a mily bizonyos, hogy a -többi deputatumok megannyi ágyúsánczok, melyeknek lőtávolába -semmiféle preczeptor nem merészel mutatkozni: ép oly bizonyos, hogy -a száz aranynak nem elvi immár, hanem szomorú fizikai következése -egy magyarcsizmás, attilás, kurtaszárú kazinczipipás fiatal ember -lesz.</p> -<p>Most már olyan lejtőre jutottak, honnét nincs visszatérés. A -száz arany egy rettenetes kő, melyet semmi pártszövetkezés száz -keze ki nem húz a Dunából. A Minekák fenyegető tekintetet vetettek -a Kikőhúznyiakra s tolultak ki az udvarra folytatni a -csetepatét.</p> -<p>Utoljára csak két ember maradt a szálában. Talpárdi és -Ihárosi.</p> -<p>A két férfi merően nézett egymásra.</p> -<p>Ihárosi tekintetében kérdőjelek hemzsegtek. Hát te leggazdagabb -embere a pusztának, hatalmas <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> végrehajtó eszköze a -czivilizáló hatalomnak, főnöke a megyének és oszlopembere az -egyháznak! Megbénultál-e, hogy ennyi dicső példa nem ragad magával, -megkövültél-e, hogy ennyi áldozat nem lelkesít?</p> -<p>A néma kérdést elértette a kihívott és így felelt rá:</p> -<p>– Ó te bunfordi Ihárosi! te legnagyobb szédelgője a világnak! te -Law! te Barnum! mit fundáltál ki már megint azzal a kerek fejeddel? -Micsoda száz arany az a Pátróiné száz aranya?</p> -<p>– A mivel urambátyám öregapja adós maradt a második -feleségének.</p> -<p>– Mindjárt gondoltam. Így szentül van a dolog. Majd az öregapám -megfizeti. – Aztán te Psammenith! oda mersz bolonditani arra a -hegyével lefelé állított piramisra valami boldogtalan embert? A -száz aranyod kamatját sohasem látod. A birkások elmennek a -bérletből, Dávid zsidó idehagyja a korcsmát. Juczi nénéd meghal: ki -fizeti akkor a vajat, meg a zabot, meg a szalonnát?</p> -<p>– «A holnapi nap gondot visel az ő dolgairól!» – felelt Dávid úr -példás kegyességgel. – Emlékszik-e rá tisztelt urambátyám, mikor a -tolnai Duna-kanyarulatot átmetszették? Egy hat öl széles csatornát -ástak Domboritól Gemenczig, a mire azt mondta a bogyiszlói biró: -«Mind megiszom én uram azt a vizet, a mi ezen az <i>ásáson</i> -lefolyik.» No hiszen ihatná most. Bécstől Belgrádig nincs olyan -medre a Dunának; széles, mély, egyenes. Az én dolgom is csak ilyen. -Megássuk a hat öl <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> széles csatornát, és a vízre bízom, hogy -csinálja a többit, ha Duna. Ha pedig nem Duna, akkor megmarad a -száraz árok, emlékeül a sikertelen munkának. Sikertelen volt, de -munka volt.</p> -<p>– Nagyon bölcs beszéd ez a te fúrt fejedből Dávid. – Hát aztán -te magad mivel járulsz a kollegiumod alapjához?</p> -<p>– Erkölcsi támogatással! – vakkantá ki Dávid úr.</p> -<p>– No nekem az nem terem. Hanem itt van száz forint az építésre. -Azonfelyűl kapsz harmincz mérő búzát, – nem a tanító két évi -fizetésére elpocsékolni, hanem a takarékmagtári huzavonádra, hogy a -gányókat legyen mivel eladósítanod. Száz esztendő mulva az egész -puszta belekerül a granáriumodba. Hanem aztán vége legyen a -koldulásnak. A száz aranynyal pedig elhallgass, mert calumniát -akasztok a nyakadba.</p> -<p>Bánta is azt Dávid. Fölszedte a sátorfát, hazament s leírta a -díjlevelet egy forgalomból kiment 15 kros bélyegpapirra, hogy -hiteles legyen. Azt elküldte Mecsekihez, hogy írja alá, mert ő a -keresztapja ennek a bolondságnak. Azután magához hivatott két -szóvivő Kikőhuznyit, hogy ha olyan nagyon erősködtek az iskolán a -Dávid zsidó kedveért, hát már most hitelesítsék. Azok aláírták -daczból; ne csak mindig az legyen meg, a mit az urak akarnak! -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<h2>IV.</h2> -<p>Ihárosi beporozta az aláírásokat, borítékba zárta a hitelesített -díjleveleket és beküldötte a postára, czímezvén az x-i kollegium -Rektorának. Másfelől csőszök által felrendeltette a pusztában lakó -mindenféle szegénységet, a zselléreket, kis bérlőket, gányókat, -juhászokat, gulyásokat, még pedig feleségestől. Gyűlésre. Birság -alatt nem szabad elmaradni senkinek.</p> -<p>A szegénység örült, hogy ő is bevétetett az alkotmány sánczaiba -és életében egyszer ő is tarthat familia-gyűlést. Fel is gyűlt szép -számmal; az asszonyok is mind. Hogyne! olyan drága úrnak a szép -szavaira, mint a Nemzetes Uram!</p> -<p>Könnyű itt gyűlést tartani, mert úgy hallgatják a Nemzetes urat, -mint az angyalt. Aztán itt nincs se Mecseki, se Mineka. Maga Dávid -úr elnök is, jegyző is, szótöbbség is, általános felkiáltás is. Egy -személyben.</p> -<p>Elmondta nekik, hogy a familia miben fáradozik. Hogy milyen -lelkes alapítványok történtek. Csak maga Pátróiné száz aranyat -adott. Talpárdi nagysága egy egész granáriom buzát, melyből -takarékmagtár lesz, hogy a szegénynek sohasem lesz szabad ezután -megszorúlni élet dolgában, mert onnan mindig kaphat, a mennyi kell; -hogy lesz tanító, a ki elé járathatják a gyereket <i>télen</i>. -Voltak ugyan, a kik azt követelték volna, hogy nyáron is, de ő erre -halálig rá nem áll, inkább abba hagyja <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> az -egészet, mert ki őrzi akkor a libákat? Lesz, a ki elénekeli és -kikiséri tisztességesen a halottakat. – A tanító fizetését a -familia vállalta magára, mert ahhoz csak birtokosnak van jussa, így -tehát a nem-birtokos lakosokra semmi egyéb teher nem járul, -minthogy nehány ezer vályogot megvetnek és a fundamentomhoz való -követ kiássák, kirakják… S mivel a jelenlevő embertársak általános -hallgatásából örömmel konstatálhatja az indítvány egyértelmű -elfogadtatását, – ebben az értelemben enuncziálja és -improtokollálja a végzést, a jelenlévők neveit is bejegyezvén.</p> -<p>Akkor elővett egy üres paksamétát s abba a jelenvolt embertársak -neveit bejegyezte mind. Diktálták a neveiket nagy örömmel s -törtettek előre, hogy ki ne találjanak maradni a lisztából.</p> -<p>– Most már kedves magyar-embertársaim, válaszszanak önök magok -közül két érdemes embert, a ki a jelen gyűlés nevében a -familia-gyűlés elnökénél, Ámbár Lőrincz úrnál hálás köszönetet -tolmácsoljon. Ajánlom e tisztre Lőcs Jónás és Kezesménes Lukács -embertársakat. Ők tudnak szépen beszélni.</p> -<p>– Igen is, kérjük szeretettel, – felelt egyszerre a két -becsületes arczú galambősz öreg, – tudunk mi az urak nyelvén, mert -sokat forgottunk urak között; abban vénűltünk meg. (Hirhedt lókötő -volt mind a kettő.)</p> -<p>– Már most barátim, elbocsátom önöket áldásom kiséretében. E -napon oszlopot emeltek önök maguknak; a kor embereinek és a -felvilágosodás <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> fáklyavivőinek lenni magukat -megbizonyitván. Ez a lap – s felmutatta a paksamétát – a késő -századokra hirdetni fogja azon nagy lelkek neveit, kik önként és -minden rábeszélés nélkül szivöket-vérüket felajánlották a -népnevelés országára. Tehát a jövő hétfőn minden háznéptől egy -ember ezennel kirendeltetik vályogot vetni, illetőleg követ ásni a -kerek tóból. El ne maradjon senki, mert az aztán nem az én -szégyenem lesz ám. Azt megmondom. Itt van felírva mindenki neve, a -ki ajánlkozott. Senki sem volt vele kénytelen. Hát a ki mit magától -igért, bolondot én belőlem ne csináljon ám! Mert én nem vagyok -gyerek. Jó békességet kívánok önöknek!</p> -<p>A szegény emberek így nekibiztatva, másik héten hozzáfogtak a -vályogvetéshez. Az erősebbje ásta a tó fenekéről és rakta köbökbe a -terméskövet; munkaközben egy éltes özvegy juhász még arról is -suttogott, hogy van neki száz forintja, ő azon harangot vesz, de -nem adja addig oda, míg meg nem hal, hogy ő rá huzzák meg -legelőször. Ihárosi támogatta őket erkölcsileg; el-ellátogatott -hozzájuk, mesélt sokat, kérdezősködött a családjaikról, tüzet kért -tőlök, dohányt adott nekik. Csupa jóság volt.</p> -<p>Mikor a vályog megszáradt, a kő köbökbe volt rakva, akkor -figyelmeztette az embertársakat, hogy jó lesz ám sietni a -behordással, mert az urak csak azt lesik, mikor lesz minden készen; -egyszerre itt teremnek a szekereikkel s behordatják egy nap alatt -mind, hogy a kész munka dicsőségével dicsekedhessenek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> A szegény -emberek aztán – be sokra lehet velük menni egy kis hazudozással! – -elővonszolták az igáikat, gebéiket s behordogatták a falanyagot a -fundusra.</p> -<p>Vályogbehordásra a kollegiumból is megérkezett a válasz. Dávid -úr nagy kiváncsisággal bontotta fel. Ki lesz, mi lesz, hány éves -diák lesz? Micsoda ember az apja? Mert ezek mind lényeges kérdések -egy világba lépő ifjúra nézve.</p> -<p>Majd kiszédűlt a karos székből, mikor az első sorokat átfutotta. -Hihetetlen az, hogy ennyi áldozatkészségre ilyen választ adhasson -művelt ember. «Hogy ilyen fizetésre az ifjak nem vállalkoznak, -hanem ha a Tekintetes Familia a készpénzfizetést pengőben -megajánlja, a vékabuzák helyett ugyanannyi mérőt ád, a kibocsátandó -ifjúnak – míg háztartását berendezheti – sorba főzet, azonkívül a -földjeit megszántatja, magot bele a tanító adván…»</p> -<p>– Huj, huj, huj! – szörnyűködék Dávid úr, – nem olvasom tovább, -mert itt még koszorús füge is következik. – Nem is olvassa.</p> -<p>Hanem hirdet rögtön rendkívüli gyűlést rendkívüli tárgyban s ott -eredetiben felmutatja a példátlan levelet, melynek örül Mámög és -Mineka, mert imé, nem kell semmi erőt kifejteni a czél -agyonütésére, minthogy magától is meghal. A Kikőhuznyiak pedig -képmutató fájdalommal forgatják szemöket Dávid zsidó felé, hogy ők -megtettek mindent, lássa a Dávid a többit is. Látja is és -becsületes arczán világosan olvasható a komoly aggodalom. -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> Mi lesz már most az ő gyermekeiből, a kik -három hónap óta mindent elfeledtek s most nagyobb gonosztévők, mint -akármelyik magyar gyerek.</p> -<p>– Az én ifjuságomban, – panaszkodék Dávid úr – mindig -tekintettel volt a kollegiumi professorátus az előkelőbb helyekre; -megválasztotta a java ifjakat, hogy becsületet valljon velük. Most -pedig még azt merik ide írni, hogy csekély fizetés! Hát hiszen nem -adhatunk neki viczispáni fizetést! Hát mire valók a kollegiumok, ha -tanítót sem kapni belőlük? De panasszal nem segítünk a dolgon. Ha -már mindenünk megvan, a mi kell, nem hagyjuk összeomlani a szép -épületet. Tennünk kell. S ha méltóztatnak elfogadni, az én -véleményem az, hogy vagy közakarattal neveljük az alapot a -kollegium kivánatához képest…</p> -<p>– Dejszen! Új terhet nem vállalunk. A mit igértünk (egy ráta -fa), álljuk, de tovább nem megyünk – zúdulnak fel a Minekák.</p> -<p>– Magam is ezen nézetben vagyok – fordítá Dávid úr a köpenyegét, -– de méltóztassanak meghallgatni véleményem másik részét is. -Tulajdonképpen nekünk nem tanítóra van szükségünk, mert az csak -egyoldalú szolgálatot tesz, azt is csak télen, holott mi egész -esztendőre fizetjük. Mit gondol a Tekintetes Familia, ha már ennyi -áldozatot hoztunk: kő, vályog behordva, tessék megnézni, nem jobb -volna-e papot hoznunk? Lévitát, azaz: adminisztrátort, azaz: -lelkész-tanítót, a ki tanít is, prédikál is. Hiszen erre a -fizetésre akármelyik káplán is eljön, mert jobb, mint a legjobb -káplánság. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> Itt élhet tanulmányainak, maga ura lesz, -senki asztalát sem kell neki terítgetni. Előre kikötjük, hogy -független és önálló adminisztrátor lesz, akár püspöknek hivassa -magát. E czélból csak a papi szolgálatokért járó díjakat kell a -díjlevélbe iktatnunk. Punktum.</p> -<p>– És egy két tornyú bazilikát a Nyöszörgő-hegyre iktatnunk. -Punktum. – Dörmögte Csont Ábel.</p> -<p>Ábel úr megjegyzése ezúttal rosszaló zúgással fogadtatott. -Mindenkit elbájolt a Dávid úr ötlete.</p> -<p>– Kár a szent dolgokkal tréfálkozni! – vágta vissza Dávid úr. – -Én a tisztelt atyafi úrtól egészen mást vártam. Azt vártam, hogy -ezen javaslat után ő is meghozza a maga fillérét az oltárra, és -saját foglalkozásának gyümölcséből egy-két itcze mézet, mely nélkül -papi fizetés nem is képzelhető, lelkesülten felajánl; annyival is -inkább, mivel közülünk neki van legtöbb oka sajnálni ezen hivatal -hiányát.</p> -<p>Ezen utóbbi megjegyzés nem volt nagyítás. Ábel úr a környék -minden papjával hadi lábon állt. Szidta az atyákat úton-útfélen -pataki diáknak, debreczeni diáknak. Nem is kereszteltetett az -ortodox kokczéjusokkal, hanem hármat-négyet összevárt, akkor -szekérre rakta, felvitte Gömörmegyébe Uza-Panyitra, a hol, -részjószága lévén, pátrónus volt, ennélfogva a panyiti papnak -kötelessége volt minden ellenséges érzület nélkül keresztelni meg a -kis patrónusokat és patrónákat.</p> -<p>Most ezek és az ezekhez hasonló viszontagságok eszébe juttatták -Ábel úrnak, hogy nemcsak az <span class="pagenum"><a name="Page_72" -id="Page_72">-72-</a></span> életnek, hanem a halálnak is van -angyala, mely utóbbi, ha be talál köszönteni, messzi lesz Panyitról -hozni papot. Ezekkel a vaskalaposokkal pedig akkor se lehet birni, -ha helyükbe megy az ember, hát ha még kocsira kell őket rakni. -Förhécztelen kocsira fel nem ül az egy se. Már pedig ő a csézát be -nem küldi nekik, hiszen maga sem jár rajta, mióta az asszonyt haza -hozta. Mégis jó volna, ha helyben volna az alkalmatosság. Kezdett -olvadni szívéről a következetesség zuzmarája, s már-már ajkain volt -a <i>méz</i>, mikor Ihárosi újra kezdte.</p> -<p>– Sőt megvallom, hogy midőn énnekem e szerencsés gondolatom -támadt, ugyanazon pillanatban gondnokra is gondoltam, még pedig -egyenesen Csont Ábel úrra, mint a ki úgy képzettségénél, mint -törhetlen jelleménél fogva hivatva van a leendő lelkész -hierarkhikus czélzatainak gátot vetni.</p> -<p>– Mit! Hogy én gondnok legyek? – zúdult fel Ábel úr. – Inkább a -pusztából is kiköltözöm. – Megrázta magán a subát és odahagyta a -gyűlést.</p> -<p>Ihárosi tudta, hogy a ki a megtiszteltetés elől kiköltözéssel -fenyegetődzik, annak a szive fájdúlna meg, ha szaván fognák; -másfelől azt is tudta, hogy a megtámadott ügy élére mindig -legczélszerűbb annak legnagyobb ellenségét állítani, mert ha oda -áll, bizonyosan dülőre húzza. Ezen bölcs okokból tehát -keresztülvitte az eltávozott úrnak gondnokká választását, még pedig -<i>főgondnoki</i> czímmel, hogy a falusi kurátoroktól -<i>megkülönböztetődjön</i>. (Ne tessék deresre húzni ezt a szót. A -mai hívságos <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> évad ugyan nem használja, de a debreczeni -codex, úgyszintén a debreczeni civis is halálig nem hagyja.)</p> -<p>Azután választatott még hét presbytert, a kik a jövő tavaszi -egyházi gyűlésre, élükön Dávid úrral, testesületileg<a name= -"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a> fognak elmenni. Papot kérni az atyáktól, miután -egyházunk szervezve van immár.</p> -<p>Addig pedig vegyük le szemünket Dávid úrról. Hadd folytassa -erkölcsi támogatását, mely abban áll, hogy meghozat Posnertől egy -152-ik számú vonalozott könyvet, azt elnevezi <i>aranykönyvnek</i> -és abba bejegyzi mindazok neveit, a kik «e mi zsenge egyházunk -megalapításához járultak», megjegyezvén, hogy ez eszme Siró János -és Uherszkó Márton becsületes birkások elméjében fogamzott meg. -Ezek neve fénylett első helyen, azután jött Dávid zsidó, úgy tovább -végig a polyvaáldozókig és vályoghordókig, a kik ríttak örömükben, -mikor tudtukra esett, hogy a könyv már most be lesz terjesztve a -szent székre örök emlékezetnek okáért.</p> -<p>Hathatós fegyver volt ez Dávid úr kezében. Kéz alatt -hirdetgette, hogy van annak a könyvnek egy másik lapja is, mely II. -résznek, azaz: <i>feketekönyvnek</i> neveztetik, melyben viszont -azok nevei adatnak át a késő századok megvetésének, a kik a szent -ügytől hidegen visszavonúltak.</p> -<p>Így az aranykönyv, meg a feketekönyv rakják <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> naponkint -sorra a vályogot, keverik a sarat, hordják a nádat, a meszet, az -épületfát. A hol a könyvek nem segítenek, segít a furfang, a -magasztalás; a hol ennek is kötele szakad, Dávid úr nyakára jár az -atyafiaknak, zaklatja őket deszkáért, költségért, ajándékért, -fuvarért. Azok szidják, rútolják, Dávid úr nem marad adós. Egy pár -rozzant ajtóért még Mecsekit is megrekvirálja. Hát ne tessék -kicsinybe venni, drága Talpárdi úr, azt az erkölcsi támogatást, -mert azt feleli rá Dávid öcscse: «Csinálja utánam urambátyám, majd -én megfizetem a harmincz mérő búzát meg a száz forintot. Nem volna -jó dolgom, ha a magamét fogyasztanám, míg mást húzhatok. Magamat -mindig megtalálom.»</p> -<p>Utoljára is ez az úr egy furfangos fukar, a ki csak szóval -tudja; egy bohó majom, a kinek kedve telik benne, hogy macskákat -keressen a maga mulattatására. Majd meglátjuk.</p> -<p>És ez az egész Tekintetes Familia, mely torkig úszik a -bővségben, de isteneinek csak a hulladékokat áldozza, egy értetlen -földhöz tapadt nép.</p> -<p>Nem, tisztelt olvasó! Ez a familia egyenesen azoktól az ősöktől -származik le, a kik – Csont Ábel nyelvén szólva – egykor azt -kiáltották: «Vitam et sangvinem, sed avenam non. Éltünket és -vérünket, – de zabunkat nem.» Azért a zabbal sem maradt adós. Csak -várjunk egy kicsit, Ihárosi jól ismeri őket, s tudja, hogy a fát -sem vágják le egy vágásra, hanem a ki Á-t mond, majd B-t is utána -mondja. Ő erősen hisz a B-ben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 372px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt="Dombay Máté" -title="Dombay Máté" /></a> -<p class="caption">Dombay Máté</p> -</div> -<h2>V.</h2> -<p>Az olvasó kétségkívül beleúnt már a sok gyűlésezésbe, a falusi -diplomata aprólékos furfangjaiba és egy vályogból épülendő pusztai -ház és polyvából épülendő közintézet szervezkedési kinjaiba. Pedig -még lesz módunk a gyűlésekben; most azonban pihenőre egy csendes -félhomályos szobácskába viszszük az olvasót.</p> -<p>Útközben elmondjuk, hogy az a szoba kápláni szoba s benne e -pillanatban egy fiatal ember méláz, meg sem álmodva, hogy egy -(hízelgek magamnak és könyvemnek) néhány ezer főből álló kiváncsi -sereg tart feléje. Ne féljünk, hogy a monstre-látogatás zavarba -hozza: ő csak akkor méláz, ha egyedül van; de ha meglepik, egy -pillanat alatt talpon áll s a világ legközlékenyebb embere lesz -belőle.</p> -<p>Szőke-e, barna-e, magas-e vagy középtermetű? Nem tartozik a -dologra; kiki képzelje olyannak, a minőnek egy szeretetreméltó -fiatal embert képzelni szeret. Előéletéből csak annyit jegyzünk -meg, hogy Dombay Máté egész élettörténete e két szó körül forog: -tanulás és tanítás. Tanúlt falusi oskolában mindent, a mit a rektor -nem tanított, – és tanított ugyanott, mint első gyerek mindig, -valahányszor a rektornak elébbvaló foglalatossága akadt, pedig -sokszor akadt. Tanúlt, mikor a falusi oskolából kikerűlt és szülei -a kikerűlhetetlen német szóra adták egy asztaloshoz, kinek nyelvét -és mesterségét egy esztendő alatt eltanúlta; ugyanott tanította -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> a mestert és legényeit magyar szóra, -írásra és számvetésre. Tanúlt és tanított mikor árván maradt; -tanúlt maga erejére támaszkodni, és tanította társait mindenre, a -miben erősebb volt náluk, főként kötelességhűségre, – a mire nagy -szükség volt a demonstrácziók korában. Tanúlt theologiát, mert papi -vagy tanári pályára készűlt, s mikor a theologiai tanfolyamot -itthon bevégezte: külföldi egyetemekre szándékozott. Míg ezt -tervezgette, az alatt ismét tanúlt valamit; igen fontos dolgot. -Megtanúlta, hogy az ültetvényfának ugyan nem kell gyámol és védő -oszlop, de a kinőtt fa nem boldogúlhat ilyesmi nélkül; más szóval, -míg diák az ember, addig semmi szüksége pártfogásra, hanem a mint -kinőtte a tógát, azontúl elengedhetetlen feltétele a földi létnek a -pártfogás, mely nélkül a ki szűkölködik, bizony nem mehet -egyetemekre, mert az egyetemi ösztöndíjakat boldogabb halandók -nagyramenendő csemetéi seprik be Jénában úgy, mint Heidelbergben. Ő -viszont megtanította a rajta sajnálkozókat arra, hogy ösztöndíj -nélkül is lakhatik az ember két évig Bázelben és Edinburgban -olyformán, hogy hat órát egyetemen, hatot pedig az asztalos -műhelyben dolgozik naponként, ekként kötelezvén a testet a lélek -táplálására, s egyszersmind arra is, hogy a hazajövetelre egy láda -idegen könyvet, útiköltséget s a következő kápláni szűk esztendőkre -némi kis tartaléktőkét takargasson meg.</p> -<p>Itthon valami nagyúri csemete nevelésére vállalkozott; azonban -egy év alatt meggyőződött arról, <span class="pagenum"><a name= -"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> hogy a csemete az ő -közreműködése nélkül is azzá lehet, a minek indult, t. i. nagy -úrrá. Megköszönte a hivatalt, letette a vizsgát és kápláni -alkalmazást nyert egy nagy városban.</p> -<p>Itt már alig tanúlt (mit is tanúlhatna már többet), csak -tanított.</p> -<p>Tanította környezetét, a nélkül hogy maga akarta, vagy a -környezet észrevette volna. Igéző beszéde foglyul ejtett minden -embert, hogy a ki vele találkozott, nem bírt tőle megválni: mint a -két tanítvány Emmausnál, mikor azt mondta a mesternek: Maradj -velünk, mert beestveledik.</p> -<p>Tanított a kathedrában. Egyszerű mesterkéletlen előadással, -melynek minden szavát mély meggyőződés és meleg szeretet hatotta -át. Lehetetlen volt a szíveknek e nyilak, a szemeknek e sugarak -előtt zárkózni. A férfinép csodálta, a női közönség halk sóhajjal -gondolta el: Boldog a méh, mely téged hordozott. Úgy tisztelték -mint magát az öreg atyát. A mit az öreg úr nem is vett szívére; -csak a Nagytiszteletű asszony duruzsolt miatta, hogy ugyan mit -tudnak szeretni azon a nyápicz emberen. Káplán káplán!</p> -<p>Tanított szívével, az ő áldott jó szívével. Maga is -gyermekkorától fogva árva és rokontalan, kimondhatatlan -rokonszenvet érzett azok iránt, a kik az életnek egy vagy más -keresztjét hordozták, a kiknek homlokán az ő mélyen látó szemei (a -szeretet mindig mélyen látó) fölfedezték a fájdalom titkos -pecsétjét; véghetetlen szeretetet a gyermekek iránt. Minél -vidámabbak, minél ártatlanabbak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> minél nemesebb lelküek -voltak, annál inkább szerette őket sajnálatból. Mert mennyi -szenvedés, mennyi szenny és mennyi csalódás vár rájok.</p> -<p>Azután volt a városban egy <i>nőképző intézet</i>. Nem merem -<i>felsőbb leányiskolának</i> nevezni, mert az igazgatónő sajtópört -kezdene ellenem, hogy kisebbítem az intézetét. Hát legyen -<i>nőnövelde</i>. Még pedig nevezetes és sikeres nőnövelde. Ott a -kisasszonykák fél év alatt megtanúltak zongorázni, mert a zongorát -maga az igazgatónő tanította. Fél év alatt németűl (mert «az ég -<i>egy</i> kincset ad minden hazának») – mert a német nyelvet a -zsidó tanító tanítja. Fél év alatt francziául, igazi franczia -mosziőtől. Fél év alatt rajzolni. Mindent fél év alatt, mint a 27 -kros bolt. Csak egyetlen egy csorbája volt az intézetnek, mely -miatt nem versenyezhetett a fővárosi legelőkelőbb hasonnemű -intézetekkel. Az angol nyelv.</p> -<p>Könnyű kitalálni, hogy az új káplánra az igazgatónő azonnal -kivetette a hálót. «Két órát hetenként.» «Tehát csak egyet.» «Van -vagy nincs haszna vagy szüksége, ne tessék azzal gondolni; legalább -azoknak, a kik szeretnének, legyen alkalmuk megismerkedni az angol -irodalommal.»</p> -<p>Mielőtt határozott választ nyert volna, rögtön kihirdettette a -helyi lapban, hogy «intézetében ez évre az angol nyelv is fel -<i>lett</i> ölelve a rendes tantárgyak közé, Tanítja Dombay úr -Edinburgból». (Értsd nem is holmi Londonból, hanem sokkal feljebb: -Edinburgból.)</p> -<p>Dombay nem akarta meghazudtolni az igazgatónőt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> tehát – -meghazudtolta önmagát. Ajánlkozott naponkénti egy órára, mert a -heti két órát kevésnek találta.</p> -<p>Mikor az első héten megismerkedett a kisasszonykákkal, -megsajnálta a szegény kis teremtményeket. Az apai háznak ezeket a -jövendőbeli papagájait, a kik a <i>nevelőben</i> két év alatt -megtanúlnak mindenféle tudományt; a kik által beoltatik a -nemzettestbe hetedíziglen az a meggyőződés, hogy a német nyelv -mellőzhetlen kelléke a neveltségnek; a kik megtanúlják szavalni a -<i>Szép Ilonkát</i> – tanúlnak világtörténetet és egyetemes -földrajzot, – úgyszintén Magyarországét is; és a kiknek kézirásuk -tele van a hibák minden nemével – – – – Ah! szegénykék «német szón» -vagytok bizony ti. Jól mondja apátok, akárhogy bizonyoz a mama, -hogy az «Nevelő».</p> -<p>Dombay – s itt hazudtolta meg magát – letett az angol nyelvről, -a melyre igérkezett. Nem gyötri őket, eleget gyötrik mások. Inkább -enyhíteni kivánja nyomorúságukat, szépíteni világukat.</p> -<p>Beszélgetett velük; a leánykák figyelemmel, szeretettel függtek -ajkain. Más tanár szavai feliből-harmadából maradtak meg náluk, de -abból, a mit Dombay mondott, egy szó el nem veszett.</p> -<p>Lassanként figyelemre szoktatta őket, azután fogalmaztatta velök -a hallottakat, a hibákat igaz szívjósággal kiigazgatta. Válogatott -műveket olvasott, olvastatott, magyarázott; fölfedeztette velük -azt, a mi szép, vonzó, megragadó van a költői kifejezésekben és -rajzokban, s megszerettette a mi nehéznek <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> és -unalmasnak látszott előttük. Megtanította őket hazájuk nyelvének és -irodalmának ismeretére.</p> -<p>Atyának ifjú, játszótársnak nagy, rokonnak idegen: egy édes jó -testvér volt; bizalmas és finom, gyöngéd és komoly, -megközelíthetetlen távolságban, s mégis közvetlen közelükben, úgy -bánt velük, – mint gyermekekkel, mint szent gyermekekkel.</p> -<p>Azok a tiszta szemek!</p> -<p>Nem gondolt arra, hogy egy párt ezek közűl örökre magához igéz. -Hogy egynek a kiröpülők közül köt a szárnyacskája alá egy finom -selyemszálat, a melynek segélyével fölkeresheti s magához vonhatja -az elrepültet, mikor eljön a tavasz? Hogy ez neki csak egy titkos -mély pillantásba kerül, melyről nem tud számot adni, sem a ki adta, -sem a kire esett?</p> -<p>Nem.</p> -<p>Vagyonos házak sarjai mind, kiknek az élet sokkal többet -megadott, mintsem az ő részvétére szorulnának. Ha volna közöttük -egy árva, egy irgalomból felfogott – –! Mert részvét és szerelem, -ez a kettő nála egy, legalább majdnem egy.</p> -<p>A kik az intézetből időközben eltávoznak, mind megteszik nála a -búcsu-látogatást, s hagynak nála valami szép emléket, kis kezeik -drága munkáját; és egy pár forró könnyet, kis szívük hálájának múló -zálogát.</p> -<p>Egy közülök – egy szép szőke sarjú leányka – váratlanul kellvén -távoznia, nem gondoskodhatott idejében méltó emlékről, de azért -megtette a búcsu-látogatást anyjával. <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>– Dombay úr kérem…</p> -<p>Akkor sírva fakadt, lehajolt és kezet csókolt az ifjúnak, -mielőtt az kezét kiszabadíthatta volna. Azután megkapta a másik -kezét, azt is megcsókolta.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Tehát abban a szobában, a hová bekopogtatunk, Dombay Máté méláz -a kanapén.</p> -<p>A szoba nőies tisztasággal van gondozva, miből azt -következtethetnénk, hogy lakója örök nőtlenséget esküdött. -Leánykák! gyűlöljétek az olyan ifjú embert, a kinek szobája izlés, -rend, tisztaság dolgában vetélkedik a tietekkel: az nem fog -szorúlni a ti gondjaitokra. Tiszteljétek ellenben azt, a kinek -asztala rendetlen, szobája sepretlen, nyakkendője kötetlen stb., -mert az ilyennek van szüksége segítőre, a ki mindenkor mellette -légyen.</p> -<p>A szokatlan kézcsók története állandó helyet foglalt Dombay -lelkében. Még most is érzi kezein a szőke leányka ajkainak édes -melegét.</p> -<p>Micsoda indulatnak volt a kifejezője ez a kézcsók? Talán a -szégyené csupán? Fájt a leánykának, hogy ő semmi emléket nem tud -adni, holott az <i>úgy szokás?</i> Talán a háláé, melyet az okos -leányka társainál élénkebben érzett? (A hálához mindig ész kell; -korlátolt elmék ritkán tudnak hálásak lenni.) Talán a csodálaté? – -– Azok a mély tüzű kökény-szemek oly figyelemmel függöttek az ő -beszédein! Talán… Itt elpirúlt Dombay. Abbahagyta a találgatást. -Megrettent a gondolattól, hogy akarva vagy akaratlanul titkos -vonzalmat kelthetett <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> maga iránt valakiben, a ki mellett ő az -atya és anya hűségének egy részét vállalta magára.</p> -<p>– El innen! – szólt, jobb kezével meglegyintve homlokát, mintha -valami fantómot akarna elűzni. – Áruló! Feledni tudnád a te szegény -kis Jundádat?</p> -<p>És akkor a szegény kis Jundára gondolt. Újra átgondolta és -elmondta magának megismerkedésének egész kis regéjét.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Junda árva leányka volt, kivel Dombay a múlt őszszel találkozott -először. A gyász hozta őket össze.</p> -<p>A múlt ősszel dúló járvány elragadta Junda atyját, a ki Tarhalom -lelkésze volt. A váratlanúl elhúnyt lelkész végtisztességétől a -hivataltársakat távoltartotta a rettegés: családos ember nem megy -járványos helyekre. Úgy hogy a két avagy három prédikáczió helyett, -mely egy állásbeli lelkészt megillet, a boldogúlt atyának csak egy -rövid ima jutott, az is csak egy közönséges káplántól mondva. A -káplán Dombay volt.</p> -<p>Alig hantolták föl az atya sírját, megbetegedett az anya s -harmadnapra ismét megjelent Dombay imádkozni az anya koporsója -felett.</p> -<p>A temetési szertartás itt is ugyanaz volt, csakhogy most a -közönség még gyérebb, – s az öt gyermek sírása meg szívszaggatóbb -volt. A négy kisebb folyton kiáltozta: «Anyám, anyám!» Az ötödik -csak halkan zokogott, fehér kendőcskéjével eltakarva szemeit. Ez -volt Junda. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>A koporsót kivitték a temetőbe, az anyát letették az atya mellé. -Az üvöltő jajokba belezendűlt a vigasztaló zsoltár:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Már lelkem dicső széked -körül<br /></span> <span class="i0">Szent szined látásának örül – -–»<br /></span></div> -</div> -<p>A vén ákáczok bús kétkedéssel hajtogatták ágaikat az ének -szavára (mert a vénebbje megcsontosúlt skeptikus), mintha azt -kérdezték volna: hát tud örülni? míg a fiatalabb csemeték -aláhajolva gyöngéden simogatták az árvák fejét másodvirágos -lombjaikkal.</p> -<p>Úgy lesz, úgy lesz, szegénykék! Bízzatok! Nézzétek, mi is -másodszor virágzunk.</p> -<p>Az éneklés alatt a gyér közönség szétoszlott, fölkeresni, -elsiratni a maga halottját. Minő szép látvány volna az, a mint az -élő a holt fejfájára borúl, ha nem volna benne annyi ámítás; minő -drágák volnának azok a könyek, ha a halottnak volnának szánva és -nem a világnak!</p> -<p>Csak az árvák maradtak ott és Dombay. Junda megtörölte szemeit, -kézen fogta a két kisebb testvért s a két nagyobbat maga előtt -útnak indította.</p> -<p>Menjünk haza.</p> -<p><i>Haza</i>.</p> -<p>E szóra újra kicsordúlt szeméből a köny és fényes ösvényt -hagyva, alászaladt orczáján.</p> -<p>Dombay elkisérte az árvákat s búcsuvételkor megkérte Jundát, -hogy ha ügyei elrendezésénél szolgálatára lehet, parancsoljon -vele.</p> -<p>Jundának erre nem volt szüksége. Testvéreivel <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> együtt -másnap nagybátyjához költözött, a ki szintén lelkész volt egyik -közel faluban s a nagybátya elintézte, rendbehozta az árvák ügyét, -biztosította örökségüket.</p> -<p>De Dombay nem feledhette azt a jelenetet, melyet a sírdombnál -látott. Mikor a legidősebb árva megtörli szemeit, mint a ki tudja, -hogy már most ő a család feje, a kinek ennélfogva sírni nem szabad; -a ki tudja, hogy az öt testvér között csak egy az árva – ő maga, -mert a többinek van anyja – és ez anya ő maga –: mintha az élet és -halhatatlanság angyalát látta volna állani a sír felett, a mint -mondja a kicsinyeknek: «Mit féltek kicsinyhitűek! A ti angyalaitok -látják a ti mennyei atyátok orczáját mindenkor.»</p> -<p>Annyi bátorító volt azoknak a sötét szemeknek könyek közül -ragyogó sugáraiban! Dombay megszerette azt az alakot ott a sírdomb -előtt. Nem akkor, mikor sírt, hanem akkor, mikor megtörülte szemeit -és azt mondta testvéreinek: menjünk haza; holott egymaga tudja csak -az öt közül, hogy nincs «haza».</p> -<p>Néhány nap mulva meglátogatta Jundát új hazájában.</p> -<p>A leányka egy pár czipőcske fényesítésével foglalkozott a -folyosón. Az érkező láttára nem rejtette el hirtelen a czipőcskét -(kis testvérjéé volt), hanem csendesen letette s kezett nyujtott az -ifjúnak. Azután fölvette ismét s nehányszor végig simította a puha -kefével.</p> -<p>– Ha megengedi, bevégzem munkámat, mert az <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> ifjuúr -nagyon kényes a czipőire. Visszaveti, ha meg nem látja benne a -gömbölyű képét.</p> -<div class="figcenter" style="width: 373px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"– Ha megengedi, bevégzem munkámat." title= -"– Ha megengedi, bevégzem munkámat." /></a> -<p class="caption">– Ha megengedi, bevégzem munkámat.</p> -</div> -<p>Az ifjúnak tetszett ez a keresetlen modor. Sem nem szégyenli, -sem nem mutogatja, a mivel foglalkozik.</p> -<p>Megismerkedett a nagynénivel és nagybácsival. Kedélyes, -szeretetreméltó öreg pár, kik egymást elkényeztették, – s most a -kényeztetés gondjait Jundára ruházták át.</p> -<p>Junda lett a háznak mindene.</p> -<p>Kis testvérei gondozása, tisztántartása; cselédre, konyhára -ügyelés: a nagynéni ozsonnájának elkészítése, kedvencz könyveinek -felolvasása: ez az ő belügyminiszteri tárczájához tartozott.</p> -<p>E mellett a felség személye körüli miniszterkedés sem volt -terhére. Értjük a felség személye alatt a nagybácsit.</p> -<p>Könnyű a készet hallgatnod, nyájas olvasó, mikor a nagybácsi -prédikál. De tudnád csak, hogy szombat este Junda keresi ki a -nagybácsinak a holnapi szent-leczkét, azután jegyzékkel megjegyzi, -hogy a nagybácsi egyszerre rányithasson; kikeresi és megjegyzi a -mondandó téli, tavaszi stb. imádságot is, már a mint az idő -kivánja; hogy vasárnap reggel Junda áll őrt a nagybácsi múzeuma -fölött, hogy semmi fölösleges alkalmatlankodás ne botránkoztassa az -elmélkedőt; hogy a palást, a kalap, a tóga előkészítése, két fehér -zsebkendővel a zsebekben, megint csak a Junda dolga; azután egy -kézcsókkal elbocsátani a nagybácsit és szemeivel kisérni egész a -czinteremig; ebéd alatt ismét a hallott <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> -prédikácziót részletezni, szép gondolatokat kiemelni s az egészet -kellőleg megdicsérni, mely dicséret a bácsinak annál jobban esik, -mert rég volt benne része; valamint ha az öreg úr ebéd után rá -fogja a messzelyes üvegre, hogy nem volt tele, bebizonyítani, hogy -de igenis, még most is tele van; ebéd után kikeresni a kedvencz -pipát s minden finnyáskodás nélkül kézbe szolgáltatni: no meg a -kurrenseket lemásolni, mert a rektor mindjárt papi zsarnokságról -panaszkodik, ha egy betűvakarintást kell neki tenni: Jundának pedig -olyan szép folyó irása van, akár egy filozófus deáknak.</p> -<p>Hát ne mondja senki, hogy a felség személye körüli miniszternek -semmi dolga sincs!</p> -<p>Néha megtörténik nagy ritkán, hogy a nagybácsi dúl-fúl, -költözködik. Ráfogja a nagynénire, hogy beleavatkozik a hivatalos -dolgaiba, a dékánra, hogy alamuszi, a kurátorra, hogy egy követ fúj -a nótáriussal, a mesterre, hogy hizelkedik a népnek, az esperesre, -hogy basáskodik, azután leül és el kezd írni egy vezérczikket az -egyházi lapba a papi tekintély csökkenésének okairól; de minthogy -annak annyi oka van, hogy egy délelőtt megírni nem lehet, abba -hagyja, kimegy az udvarra, ott beleköt a kis Jóskába, hogy -gölöncsérinasnak adja, a mért sáros a czipője. Minthogy pedig Jóska -a legkisebb gyermek s így Junda védencze: Junda elkezd vizsgálódni, -hogy honnan támadhatott a nagybácsi <i>hód</i>ja. Végre a nagybácsi -csizmáin akadnak meg a fekete szemei.</p> -<p>Ahán! Új csizma! Szorít! <span class="pagenum"><a name="Page_87" -id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Szorít. Hiszen azt tudja a nagybácsi is, de azt már nem tudja, -hogy rossz kedvének ez az oka.</p> -<p>Junda alig várja, hogy a nagybácsi déli álomra dőljön, rögtön -kicseréli az ártalmas csizmákat. Oda lop egy pár öreg habdát, míg a -háborúság-szerzőket visszaküldi a mesterhez s kisámfáztatja -kegyetlenül.</p> -<p>Nagybácsi felkél, felhúzza a habdákat, mintha kicserélték volna, -pedig csak a csizmák vannak kicserélve; kimegy, mosolyog és -szégyenkezik; kedvét keresi a nagynéninek, a Jóskának, a dékánnak, -a mesternek; az esperesnek megbocsát és kegyelmet ad a papi -tekintély csökkenésének. Békét köt mindenkivel, – csak Jundával -nem, mert a Junda személye a’ nélkül is szent és sérthetetlen.</p> -<p>Azután napestig töprenkedik, hogy miként kelhetett ő fel ma -reggel ballábbal.</p> -<p>A csizmákra nem is gondol.</p> -<p>Pedig minden háborúság szerző oka nem a sátán, hanem a -csizmadia-czéh. Jó kényelmes csizmákban minden ember tagja a -békekongresszusnak. De szűk csizmában a bárány is tigrissé -változik.</p> -<p>Így Törökország bukásáért a mi érdemes csizmadiáink a felelősek. -Ha ők a háború kezdetekor valamivel szűkebbre vették volna a -mértéket a miniszterium lábáról, most már Kiev alatt volnánk.</p> -<p>Ámde ez a magas politikához tartozik; mi maradjunk csak a -lelkészi udvarban.</p> -<p>Junda figyelmes gondjai szeretetre mutató találékonysága, -őszinte hívsége a megnépesűlt ház életét megnépesítették! A boldog -öreg pár még <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> boldogabbnak érezte magát a gyermekek -között. Nem is hitték, hogy ennyi gyermekkel ilyen kevés baj van. -Ilyen kevés ám! Nincs azokkal semmi baj, azt mondja Junda is. -Tiszták, engedelmesek, rendtartók. Junda felel valamennyiért.</p> -<p>Dombay élesen látó lelke néhány látogatási óra alatt átismerte -Jundát. Látta minő könnyű szívvel, jó kedvvel hordozta a -kötelességek egész hosszú nehéz lánczolatát, hogyan foglalja -gondjaiba új szüleit és kis testvéreit, figyelmes tekintetének egy -mozdulatával igazgatja a gyermekeket, a nélkül, hogy valaha -zsémbelne rájuk, míg másik tekintete az öregekre villan át s -kitalálja, mi lesz kedvükre.</p> -<p>Elgondolta magában, nem azt, hogy ez a leányka egy férfit -boldoggá tehet, mert kincs, hanem azt, hogy ez a leány méltó arra, -hogy egy derék ember boldoggá tegye.</p> -<p>Hitte, hogy e boldogító tisztre ő van hivatva, s magatartását ez -az önbizalom irányozta. Nem nyilatkozott, de a két lélek tudatával -bírt a kölcsönös vonzalomnak, mely minden nyilatkozatot -feleslegessé tesz. Mindkettő természetes és nyilt lélek: olvastak -egymás szívében; ugyan mi szükség lett volna szavakra?</p> -<p>De ez a vonzalom nem az a vak, heves, égető és kizáró indulat -volt, mely a közönséges szerelmet jellemzi, s melynek első, utolsó, -egyetlen szava ez: «Nálad nélkül nem élhetek.» «Vagy te, vagy a -halál» stb. Az ő vonzalmuk nem csapott ilyen magasan az üres -levegőbe; az a néma tekintet csak ennyit mondott: «Veled szeretném -átélni az életet. <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> Nem akarnám, hogy más tegyen boldoggá; én -szeretnélek azzá tenni.» Ennyit és nem többet de ez elég volt, mert -ez igaz volt.</p> -<p>Különben is, hol van még az az idő, mikor erről világosabban -lehet szólni. Dombay két évet töltött egyetemen, egy évet -nevelőségben: egyik sem olyan hely, hol a gyakorlatot alaposan meg -lehetne tanúlni. Legalább az atyák azt mondják. Ő még csak <i>egy -éves</i> káplán-számba megy, ha Bazileában járt is. Más is járt -ott, de sort várt.</p> -<p>Mind e mellett is megtörtént az a rendkívüli eset, hogy a -tarhalmi egyház közönsége, a Junda atyja halálával ürességbe jött -hivatal betöltésénél nem akart élni választási jogával. Ő nekik -nincs választottuk, ők nem ismerik az atyákat, annálfogva az -esperes-atyára bízzák, ajánljon nekik valami jó papot. Mely bölcs -elhatározását a tarhalmi értelmes közönségnek az egész traktus nagy -helyesléssel fogadta. Ez már jóravaló nép, ez már értelmes -közönség. De bezzeg megváltozott a világnézet, mikor megtudták, -hogy az esperes-atya mellőzve érdemekben megőszült saját régi -szolgatársait, valami széllel bélelt, ebenlóggós (mert lehetetlen -az, hogy a ki Angliában járt, széllel ne volna béllelve és plaidet -ne viselne) inczifinczit, valami Dombay nevű káplánt ajánlott, a -kiben az együgyű tarhalmiak meg is nyugodtak, várván az -egyházmegyei gyűlés megerősítését.</p> -<p>Dombay örült a váratlan szerencsének, nem a szerencse nagy volta -miatt (volt benne önérzet és bátorság nem tekinteni a szerencsét -nagynak), hanem <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> azért, hogy bálványozott tervét tovább -építheti, be is fejezheti. A szegény kis Junda atyja örökjébe -léphet, oda viheti, ott nevelheti kis testvéreit. Minden gondjainak -meg lesz a jutalma. Az ő oldala mellett.</p> -<p>Imé az a fiatal ember, a ki a kanapén méláz, – és a kinek neve -Dombay Máté, – ilyen gondolatokkal foglalkozik; – közbe-közbe -mintha légy szállana homlokára, a kit onnan el kell neki hajtani. -Az a légy pedig annak a kézcsókos szőke leánykának az emléke, a -kinek ajkainak melegét még most is érzi kezein, s a kinek elűzött -alakja erőszakkal visszatér, – s félig elfogja a világosságot az -ifjú szemei előtt, hogy ne láthassa teljes fényben a szegény kis -árva Jundát.</p> -<p>Most, – miután bepillantottunk Dombay Máté szobájába és szívébe, -– hagyjuk magára ábrándjaival, repüljünk át néhány hónapot és -mértföldet, szálljunk le Fűzvárnak kellőközepébe és szaporítsuk -számát annak a «számos közönségnek», mely a fűzvári egyház nagy -termében az egyházmegyei közgyűlés érdeklődő tanujaként -gyülekszik.</p> -<h2>VI.</h2> -<p>Szép azt látni, mikor az ilyen gyűlésre seregelnek.</p> -<p>A kálvinista kanonokok, a hogy szokták nevezni a világi urakat, -a kik a papok többivel közösen gyakorolják az egyházigazgatás és -egyházi biráskodás <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> tiszteit. Urak, hivataluknál, -születésüknél, vagy érdemüknél fogva.</p> -<p>De bármily magas az a hivatal, az a születés, az az érdem, -melylyel a világban kitűnnek, sohasem utasítják vissza azt a -megtiszteltetést, melyben husz-huszonöt parasztközség őket -részesíti az által, hogy megválasztja világi tanácsbirónak vagy -épen főkurátornak.</p> -<p>Főispánok, kik ma egy egész megye összes értelmiségének -tanácskozását vezetik s holnap féldélig vizsgálnak egy öreg-bötűs -számadást, melyből ki kell sütniök, hová lehetett az a 2 frt 20 -kr., a melyről számadó hit alatt kész erősíteni, hogy ő el nem -sikkasztotta.</p> -<p>Rengeteg gazdák, kik tegnap fél óra alatt megkötöttek a -kalmárral tízezrekre menő szerződést, s ma azt veszik érett -megfontolás alá, hogy a vadormi tanító fizetésébe járó kánikuláris -csirke darabonként 20 vagy 25 krért legyen-e méltányosan -megváltható.</p> -<p>Ügyvédek, kik tegnap uradalmakért pöröltek, ma pedig egy -kenderföld termése tárgyában mondanak véleményt, s e czélból -elolvasnak még ma éjfélig két koncz dokumentumot.</p> -<p>Államférfiak, kik tegnap a fölött határoztak, hogy akczióba -lépjenek-e Oroszország ellen, ma pedig eljönnek ide véleményt -mondani az iránt, vajjon azon «egy mázsa húson», mely a kéresdi -lelkész konvencziójában írva találtatik, marhahús értendő-e, mint a -prédikátor pretendálja, vagy pedig juh-hús, mint az előljárók -állítják, azon okon, mert az ő községükben nem mérnek marhahúst. -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Ünnepelt költők, az eszményi fenség udvarnokai, kik itt a prózai -zöld asztal unalmas tanácskozásai alatt feszült figyelemmel vetik -papirra az atyák torzképeit.</p> -<p>Nagyszakállú országgyűlési képviselők, kik tegnap vérig -harczoltak a romániai vámegyesség ellen, s most visszatorlásul -vérig engedik magukat sarczoltatni a román és szerém misszió -élelmes elnöke által.</p> -<p>Parlamenti pártfőnökök, kik tegnap az egész másik oldalt -megpuhították egy nagy beszédben, s ma engedik magukat semmivé -tétetni a falusi prédikátor buzgó ékesen-szólása által, s az izzadó -férfiúnak udvarias mosolyban fizetik le a győzöttek sarczát.</p> -<p>Nem hosszú, nem drága nekik az az idő, a mit ezen apró-cseprő -ügyekben elvesztegetnek. Mert ezek az apró-cseprő ügyek -homokszemek, – de egy nagy drágakőben.</p> -<p>Itt jőnek a fűzvári egyházmegye világi férfiai. Ez a fiatal -mágnás, a ki imént tért haza Zürichből, az egyházi ügyekből ugyan -édes-keveset tud, de majd beleszokik, hiszen minden apja, öregapja, -koadjutor-kurátor volt Bodrog-Keresztúrtól fogva a mai napig. -Kötelessége neki is. Azután jön jószágigazgatója, a ki a zöld -asztalnál a fiatal gróf előtt foglal helyet, mint rangban és -hivatali idejére nézve elébb való. Azután másik két úr, kiket a -harmadik vármegyéből szólított ide a kötelesség. Azután Talpárdi -Gáspár, a segédgondnok, a ki helyben Fűzváron lakik ugyan, de azért -a szomszéd utczabeli <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> főnöki lakásáról ötlovas hintóban jő a -parókhiáig, mert a dignitás azt kívánja; hozván magával -elnöktársát: az esperest is.</p> -<p>Az udvaron és kapu előtt csoportoznak a gyűlés alkotó -tagjai.</p> -<p>Ott van N. t. Fúrfaragó úr, a ki azért neveztetik Fúrfaragónak, -mert örökké statutumokat fúr-farag; zsebe tele van ház-szabály, -lelkész-választási, káplán-tartási, káplán-elhelyezési, -simonia-korlátozási, beiktatás-rendezési s több efféle -javaslatokkal. Az atyák reszketnek tőle ha látják, mert tudják, -hogy a gyűlés az ő jelenléte miatt egy nappal tovább fog tartani, a -mi a traktusnak 125 frtjába kerül. Úgy fognak ki rajta, hogy minden -indítványát rövid úton a szuperintendencziára terjesztik. Bajlódjék -vele a püspök.</p> -<p>Emitt búskodik tiszt. Kérges úr, a kinek van egy Pitavalja, -melyet csak azért tanulmányoz, hogy az ott előforduló -kriminálitásokat sorrend szerint ráragassza mindazon ifjú -atyafiakra, a kik elég szerencsétlenek magukat valami rendes -hivatal elnyerésével kecsegtetni.</p> -<p>Emitt emelkedik tiszt. Rúth Mihály úr, a kit a traktus bölcsének -neveznek, mivel minden embert összeszamaraz: az öregeket, mert már -vének; az ifjakat, mert még gyerekek. Könnyű neki, lévén középkorú -férfiú. Büszke a függetlenségére, mert őtet semmi hivatallal vagy -kegyes mosolylyal le nem lehet kenyerezni annyira, hogy kivételt -tegyen valakire nézve azon kollektiv czím alól, mely alá az egész -emberi nemzetet fentebb összefoglalta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>Item: Effendi Kucsuk Mehemet Ali Seitán Ibrahim. A hogy a -találós eszű rektorok tiszt. Hegyenvölgyi uramat négyszemközt -emlegetik, kiknek ő <i>Dallaeusuk</i>. Egy napi járó földre maga -körül minden felekezeti tanítót kipusztított már, s a helybeli -oskolát csak azért nem tette községivé, hogy legyen kit nyaggatni. -Különben született körlelkész s ha beül valami examenbe, addig -onnét ki nem jön, míg a mestert ki nem vexálja a templomból.</p> -<p>Hát azok a mesebeli prédikátorok, a kik Tompával az öreg -harangozó vállaira támaszkodva kimennek a temetőkertbe, talán nem -is azért, hogy a Szép Julcsa fejfáját megnézzék, hanem hogy az a -kis sarjú megszáradt-e már és a szilvát nem horgászták-e el a -lovászgyerekek, minthogy az ó és új temetők haszna a prédikátoré, -nem egyszersmind a nyesedék is. A kiknek méhesük a tudomány, -múzeumuk a buzgóság, nagyszobájuk a vendéglátás, háznépük az -erkölcs, udvaruk a rend és tisztaság tüköre. A kik a főispán, a -földesúr, a királyi herczeg, a váczi püspök tiszteletére palástosan -megjelennek a küldöttséggel, és örök hálával emlegetik, hogy ő -méltósága vagy exczellencziája milyen kegyesen szóba ereszkedett -velük. A kiknek szép simára borotvált piros arczuk világosan utal -arra a a szívjóságra, melylyel egész környezetüket boldogítják.</p> -<p>Ha csak azokban a marczona alakokban nem keresed, a kik a -folyosón egy csoportban állva beszélgetnek! Őszbe keveredett -szakálluk honvédkapitányokra mutat; pedig ha ez a szakáll eltűnnék, -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> menten előtted állna az az eszményi -jóság, a kit könyvekből ismersz. Úgy van! Ezek is úgy kezdék az -életet. Szép Schwarzenbergbarkóval, bajusztalan, szakálltalan. -Mikor aztán eljött az idő, megeresztették a magyar díszt. -Beszélhetett aztán esztendők fordultával a magas helytartóság, hogy -az «úgynevezett egész szakáll (Vollbart) hordozása általában -betiltatik, az arczszakáll és bajusz viselése pedig minden -túlzástól távol és oly szabály szerint engedtetik meg, hogy az áll -a száj végétől (Mundwinkel) lefelé teljesen borotválva legyen». – -Csak azért is! Még bojtorjángyökér-esszencziával is! Beszélhetnek a -fiatal óriások, hogy a papi tekintély megölője a szakáll! Hát nincs -ő nekik tekintélyük? Nézzétek a nagybácsit azzal a rengeteg -zászlóval! Meri annak a kezét megtapogatni a fiókfalvi presbyter? -Vagy mer annak az ablaka alatt fütyörészni a lovász-gyerek? Vagy -birák uraimék egész nótárusostól mernének odaizenni hozzá, hogy ne -sajnáljon átlépni a helység házához? Hohó frátres! a nagybácsi -szakállosan is különb legény, mint ti, ha a hajatokat -leberetváljátok is. Ti kezdjetek új módit; ők szakállosan kezdték, -úgy is végzik.</p> -<p>Ez a méltóságos tekintetű, magas megtermett alak azzal a kövéres -piros orczával, jóságos kegyes szemekkel, a ki most lép ki az -ötlovas kocsiból… Ne higyjetek a külsőnek! Az alatt a szép fekete -selyemkabát-hajtóka alatt nem-emberi szív dobog, hanem egy -rettenetes mélységű zseb, a mely örökkön-örökké tele van gyüjtő -ívekkel, kérő ívekkel jótékony czélokra; szerző által kinyomatott -értekezésekkel, <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> még jótékonyabb czélokra; a gyülekezet -közkivánatára kinyomatott alkalmi prédikácziókkal; előfizetési -felhivásokkal, tankönyvek árjegyzékeivel; globusok, térképek -prospektusaival; templom-, oskola-, orgona-építésre, harangvételre, -torony-reparálásra, kétosztályú gymnasiumok nyolczosztályúvá -tételére; a nm. m. k. miniszterium által engedélyezett s -kibocsátott sorsjegyekkel, melyeket Nagy-Szombattól Nagy-Szebenig a -ki van Irhatnám és Szerepelhetném ember, mind ő hozzá küldöz. Ő -neki esperesi kötelessége a naponként hozzá tizével érkező kérő és -előfizető ívekre, a szép tarka-barka sorsjegyekre összefogdosni a -maga rekrutáit. Szaladna tőle minden ember, de nem lehet, mert ő az -esperes; muszáj venni, aláírni, előfizetni mindent, a mit ő kér. -Mikor olyan szépen tud kérni, oly finoman nyakadba akasztja, mintha -egész életét a jótékony bazárban töltötte volna el.</p> -<p>Amott tisztes kékbeliek tanakodnak hátratett kezekkel, kérdezvén -egymástól a vetések állását és félszemmel vizsgálván az atyákat. -Ezek egyházi képviselők. Némelyiknek kék mándlija erősen megkopott. -Ne hidd, hogy ez valami alpári ember volna. Ellenkezőleg, ez azt -jelenti, hogy ő már régóta koptatja az előljárói köntöst, s majd -meglátod, milyen routinja van az ékesszólásban. A többiek, a kiken -még meg sincs törődve a kék posztó, egészen új emberek s nem -ösmervén a dörgést, még a mestereknek is nagy reverentiával -köszönnek.</p> -<p>Mert a fiatal nemzedék is itt van. Udvarias, szolgálatkész -fiatal nép, mikor az atyák között van; <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> csipős -nyelvű, gúnyoros, adomázó, kedélyes, mikor nincs közel a macska; -keserű, mikor eszibe jut a papi zsarnokság, melyet deákul úgy -nevez, hogy canonica hora. Nyilván most is erről beszélnek. Egy a -többi közűl magasan tartja fejét és órazsinórjával játszik. -Elvitathatlan jele a <i>községi</i> tanítónak, a mint szánalommal -veszi tudomásul <i>felekezeti</i> kollégái panaszát.</p> -<p>Most sebes hajtással három könnyű kocsi gördül a parókhia kapuja -elé. Az érkezők kikelnek a décz-bundákból; az udvaron mozgalom és -suttogás támad.</p> -<p>Ezek a <i>kondori</i> urak. <i>Ezek</i> ám az emberek! Nem -nyüglődnek, nem nyavalyognak sokat, hanem a mult tavaszszal eszökbe -jut, hogy ekklézsiát kellene alkotni s egy év alatt készen vannak -templommal, paplakkal, papi fizetéssel, melynek első tétele «száz -arany» vert aranyban; valami özvegy nagyságos asszony alapította. -Nyolcz hold föld primissima klassis: rizskását terem!</p> -<p>Az «egyházias férfiak» általános csudálat tárgyai. Vezérök, -Ihárosi, egy iratcsomagot nyújt át az esperesnek, melyet a -Nagytiszteletű úr figyelmesen megtekint, aztán a többi csomagok -közé helyez.</p> -<p>– Ez eddig jól van. De hát találtak-e a kondori urak, a kit -papjuknak óhajtanak?</p> -<p>– Utána néztünk – felelt Ihárosi – s találtunk is. Mi Dombay -Máté urat szeretnénk megnyerni. Sok jót hallottunk felőle.</p> -<p>– Beszéltek vele? Elfogadja?</p> -<p>– Annyira nem mentünk. Egyházi ős autonomiánk <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> azt hozza -magával, hogy az esperes erősíti meg a választást.</p> -<p>Az esperes nagyot nézett az autonom férfiura. Nem tudta -elhatározni: ravasz-e vagy együgyű.</p> -<p>– Ez mind jól van, jó uraim! Csakhogy a megerősítést Dombay úr -elhatározása változtatja ténynyé. De alig hiszem, hogy ajánlkoznék, -miután a tarhalmiak is megtisztelték.</p> -<p>– A tarhalmiak? Már az más; azonban ha a tarhalmiak más -gondolatra térnének… Akkor?</p> -<p>– Akkor – felelt rá Csont Ábel – volenti non fit injuria.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A kondori urak el kezdtek ismerkedni. Fölkeresték az ismerősebb -papokat, azok előtt lerajzolták, mennyi buzgóságot fejtettek ki -nagy erőfeszítéssel, hogy zsenge egyházukat létrehozhassák. -Figyelmeztették a befolyásosabbakat, hogy vegyék szívökre ennek a -szépen indúlt kis egyháznak az ügyét, mert ha most kezdetben -elrontják, – ha valami nem odavaló embert löknek oda, a kinek se -tudománya, se szónoki képessége, se tapintatos finom modora, – -bizony a hogy kezdődött, úgy el is végződik ez a szépen indúlt kis -egyház, és a késő maradék a mostani oszlopembereket fogja -kárhoztatni, a miért veszni engedték.</p> -<p>Azután ismerkedtek tovább. Az atyáktól az uraimékhoz fordúlnak, -beszélnek velük közömbös dolgokról, azután áttérnek az egyházi -ügyekre, s itt Dávid úr hatalmas szavakkal lelkükre köti, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> legyenek élő oszlopai annak az ügynek, a -melynek őrállóiul elhivattak, mert – úgymond – elvész a nép, a mely -tudomány nélkül való.</p> -<p>Így megtámogatva szavainak igazságát a szentírással, ott hagyja -a maga társait és egy másik csoporthoz fordúl. Kiveszi a szívük -titkát, hogy ez a tarhalmi küldöttség.</p> -<p>– – Mert édes atyámfiai, drága jogunk nekünk, őseink vérével és -könyeivel megszentelt jogunk nekünk, magyar református kálvinista -protestánsoknak, a mi drága autonomiánk. Mi is mikor megalkottuk e -mi zsenge egyházunkat, megkaptuk a sok jóakaratú tanácsot, hogy így -bízzuk, úgy bízzuk a szentszékre, hogy ő adjon nekünk papot, és ne -bocsátkozzunk magunk a választásba. Micsoda! hogy mi lemondjunk a -mi sarkalatos jogunkról, és hogy minket csak olyan teddide-teddoda -népeknek nézzenek!? Már kérem szépen, hiszen nem tehetjük magunkat -az előkelő és fényes gyülekezetekhez, de mégis kikérjük magunknak, -hogy ne nézzenek holmi Kakucsfának. Még az unokáink is -megátkoznának, ha eladnánk a mi ősi autonomiánkat! Meg is -érdemelnénk.</p> -<p>A tarhalmi küldöttség összenézett. Ihárosi pedig tovább ment -ismerkedni.</p> -<p>Mikor aztán a gyűlés további folyama alatt sorrendre kerűlt a -tarhalmi lelkészség ügye és az esperes örömmel jelentette a -tarhalmi egyháznak az egyházi kormányzat iránt tanusított példátlan -bizodalmát, mely szerint lemondván ez esetre választási jogáról, -egyenesen az esperesre bízta a <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> kinevezést, s ő e -bizodalomnak megfelelőleg Dombay Máté jeles ifjú atyafiút -ajánlotta, kit a tarhalmi díszes egyház el is fogadott…</p> -<p>Akkor előlépett a tarhalmi küldöttség vezére és szépen -elmondotta azt, a mit Dávid úrtól tanúlt:</p> -<p>«hogy igaz ugyan, miszerint némely zsöllér emberek, de a kiknek -semmi jussok sincs az ekklézsiában, annálfogva ők azt nem úgy -értették, mert mi haszna az ekklézsia, ha a népnek még a maga -papját sem szabad választani. Ők ugyan szeretik e jámbort – -embernek, de a szavazatja kicsiny az ő kathedrájukba, kihúzná őket -otthon a nép, mert ő nálok mindig nagy papok voltak».</p> -<p>– Tehát nem akarják kegyelmetek elfogadni Dombay urat? – kérdé -az esperes reszkető hangon és kigyúlt homlokkal.</p> -<p>– Mi szeretnénk, követjük alázatossággal, de a nép…</p> -<p>– Jól van, ne folytassuk tovább. Kérem a tisztelt közgyülést, -kegyeskedjék e tárgyban tett jelentésemet nem mondottnak -tekinteni.</p> -<p>Akkor fölkelt az elnöki székből és úgy folytatta:</p> -<p>– Minthogy pedig a tarhalmi küldöttség megengedte magának azt a -kedvtelést, hogy engem hazugságban hagyjon, s valótlannak -nyilvánította azt, a mit én befejezett tényként adtam elő: ezennel -leteszem az esperesi hivatalt, kérvén a közgyűlést, hogy e -nyilatkozatomat tudomásul véve, a helyettesítésről azonnal -intézkedjék.</p> -<p>Az urak és atyák fölkeltek székeikről, körülvették a tisztes -öreg urat, kérlelve hogy vegye <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> vissza lemondását, egy -egyház miatt ne büntesse az egész egyházmegyét.</p> -<p>De az öreg úr hajthatatlan maradt.</p> -<p>Ekkor előlépett Dombay, szót kért, és szólt az önérzet -nyugalmával. Fájlalja, hogy ezen kellemetlen eseményre az ő -személye adott okot, s csak abban van némi vigasza, hogy ennek -előidézésében semmi része sincs. Nem kereste a tarhalmi egyház -kedvét, s nem szégyenli, hogy nem nyerte meg. De fájlalná, ha -esperes úr megmaradna nyilatkozata mellett, mert ennek sulyát azok -éreznék legkevésbbé, a kik erre okot szolgáltattak, míg ő rá örök -teherként nehezülne az a tudat, hogy az egyházmegye ő miatta -vesztette el legtiszteltebb vezérférfiát. Ha az ő könyörgésének van -egy porszemnyi súlya, ő is járúl azzal a közgyűlés nyilatkozatához -s kéri esperes urat, foglalja vissza székét.</p> -<p>Az ifjú annyi bensőséggel beszélt, hogy a közgyűlés riadó -helyeslésben tört ki. Karon fogták az esperes urat, s -visszakényszerítették elnöki székébe. Talpárdi nagysága pedig oda -lépett az ifjúhoz és ott a gyűlés színe előtt megölelte.</p> -<p>– Köszönöm, köszönöm, kedves fiam! Az Isten lelke megszentelte -szádat.</p> -<p>Még Rúth Mihály úr világnézete is megingott; elismerte, hogy a -fiatal atyafi gyönyörűen beszélt. Alkalmasint angolból vette, hanem -az mindegy, jól elkészült rá.</p> -<p>Legjobban meghatotta pedig a tarhalmi küldöttséget. Most látták, -minő kincset vetettek a sárba. Érezték, hogy elrontották a dolgot, -de az, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> horogra jutottak, s hogy az a horog a -ravasz Ihárosinak egy elejtett szava volt, nem jutott eszükbe. -Szégyenkezve léptek Dombayhoz, hogy ne búsuljon, ők csak a forma -kedvéért kivánják a szokott választást, mert ha most erről -lemondanának, ki tudja mi lenne a következése; egyébiránt -biztosítják, hogy az egész <i>haza</i> rá fog szavazni.</p> -<p>Dombay megvígasztalta őket, hogy válogathatnak a különbnél -különb papokban, de ő róla tegyenek le, mert ő nem lesz nekik -papjok soha.</p> -<p>Úgy mondta, hogy kérlelésről szó sem lehetett tovább.</p> -<p>Ekkor előállt az egykori kondori küldött, Mecseki. Nem Ihárosi. -Nem; ő sokkal nagyobb róka, minthogy tarhalmi bátyámuramékat nyomra -vezesse. Oldalba lökte Mecsekit, hogy itt a kedvező pillanat, -szóljon s kérje Dombayt.</p> -<p>Mecseki szót fogadott és választékos szóval bele kezdett, hogy -ők tárt karokkal fogadják azt, a kit a tarhalmi atyafiak nem tudtak -megbecsülni…</p> -<p>De nem mondhatta el a jól átgondolt díszbeszédet, mert Talpárdi -indulatosan félbeszakasztotta:</p> -<p>– Dejszen abból bizony semmi sem lesz! Én azt meg nem engedem, -hogy olyan talentum a mi buczkáink között eltemesse magát. -Debreczenbe való ember az, nem pedig Kondorra.</p> -<p>Azután még tovább is méltatlankodott, félig magának, félig az -atyafiaknak, jól oda mondogatván.</p> -<p>– Persze! Göttingából Bugaczra! Hiszen preczeptort sem kaptok és -mégis theologiæ doktorról álmodoztok. Azt megmondom nyiltan, hogy -Dombay <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> oda be nem lép. Nem neki való állapot -az! A mi igaz, igaz.</p> -<p>Az esperes is így gondolkodott. Az ő becsületes öreg szívét -semmi érdek nem kapcsolta az ifjúhoz egyéb egy kis hiúságnál, -melytől még az esperesek sem menekülhetnek. Büszke volt a papjaira -– a maga ezredére. Volt gondja rá, hogy minden érdem lehetőleg -megnyerje jutalmát, minden tehetség a maga munkakörét. Nem hogy -féltékeny lett volna a fiatal ágaskodókra, ellenkezőleg, -előszeretettel tanulmányozta s felhasználta jellemüket, -hajlamaikat, tehetségeiket. Gyengéiket takargatta vagy -szeretetteljes iróniával irtogatta. A kiválóbb tehetségeket -megyéjébe édesgette, hogy a succrescentia, – az új nemzedék – -legalább is legyen olyan, mint a kiknek nyomába lép. Így vette -karjaira Dombayt is, s épen ezért igen zokon esett neki, hogy az ő -jó és bölcs czélzatai egy derék ifjú ember szégyenével végződtek. – -Minden áron elégtételt kivánt szerezni.</p> -<p>– Úgy van! – tódítá elnöktársa szavait. – Módunkban van -gondoskodni Dombay úr számára más jutalomról is. Ha a tarhalmi -egyház megvetette kért ajánlatunkat, megköszöni azt Gódircz, és -sietni fog magának Dombay urat biztosítani.</p> -<p>Micsoda! gondolja magában a gódirczi fényes egyház képviselője. -Hogy Gódircz, melynek népessége hetvenkét lélekkel haladja -Tarhalomét, és Gódircz, mely két tanítót tart, külön a fiúknak és -külön a leányzóknak, és Gódircz, a melynek tornyában négy harang -szól, és Gódircz, a melynek <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> bádogos tornya négy öllel -magasabb, mint a tarhalmi fazsindelyes torony, hogy egy ilyen -egyház fölvegye azt, a mit Tarhalom eldobott?</p> -<p>– Megkövetem a Nagytiszteletű Esperes urat, mi még sehogy sem -vagyunk a mi választásunkkal, mivelhogy még sok a párbér -restánczia, s míg az be nem jön, addig nem nyerhetünk papot. Tudjuk -mi azt, mert ösmerjük a törvényt. A Tiszteletesnének is -kegyelem-esztendőt szántunk, mert az árva nagyon sír-rí rajtunk, -hát nem akarjuk Dombay uramat elkötelezni idő előtt; hátha addig -még jobb szerencséje akad – –</p> -<p>Szegény öreg esperes! Javítani akart a dolgon és rontott vele. -Elégtételt akart szerezni kegyenczének s csak szégyenét tetézte. -Zavarba jött. Tekintélye volt a koczkán s most már másodízben.</p> -<p>Talpárdi észrevette az öreg úr zavarát és segítségére sietett. -Jó az a kettős elnökség; az a két szárny. Ha az egyiket zsúrolja a -lövés, a másik még birja, s ha egyebet nem tehet, csapkod.</p> -<p>– Nem kértük véleményét az érdemes képviselőnek, s az ajánlat -nem is úgy tétetett, mint ő képzeli. Az elnökségtől távol van -korlátozni a szabad választást; az ellen azonban nem tehetnek -kifogást gódirczi uraimék, ha Dombay úr hozzájok rendeltetik -adminisztrátornak, mert ez az egyházi felsőbbség rendelkezési joga, -melyet fog is érvényesíteni. Esperes úr is úgy értette.</p> -<p>Esperes úr hálás tekintetet vetett a szabadítóra s fejével -csendesen <i>igent</i> intett.</p> -<p>Dombay azt vette észre, hogy ő két óra alatt <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> két -évtizedet vénült. Vén káplánná lett, világból kimaradott vén -káplánná, kinek sorsán minden embernek joga van szánakozni. -Keserűség fogta el szívét s reszketett a hangja, mikor szólt:</p> -<p>– Érdemem feletti az a kegyesség, melylyel az elnökség rólam -gondoskodni kiván, de nem köszönhetem meg, mert szégyenpadra állít, -melytől következőre meg akarom magamat őrizni. Ha az egyházaknak -van autonomiájuk, van az egyéneknek is. És én ezen egyéni jogommal -élve, kijelentem, hogy valamint Tarhalomnak, úgy Gódircznak sem -leszek sem adminisztrátora, sem lelkésze soha. Megyek a hova -hívnak, de nem a hova kényszerítenek.</p> -<p>Kaptak ezen a kondori urak.</p> -<p>– Legyen a mienk! – kérlelte Mecseki. – Nem fogja megbánni. -Gyönyörű tér nyílik tevékenységének.</p> -<p>– Teremteni és semmiből teremteni! – folytatá Ihárosi. – Ez lesz -az ön apostoli missziója. Isteni munka.</p> -<p>– Idylli életet él. Távol az emberek zajától. Tanulmányainak -szentelve idejét. Romlatlan pusztai nép között – liczitált -Mecseki.</p> -<p>– És mívelt úri családoknak predikálva, kik önt megértik – -feljebbezé Ihárosi.</p> -<p>– Gondoljon ön Frankéra Hálában! – biztatta Rúth Mihály úr.</p> -<p>– És Oberlinre! – mondá egy másik kollega.</p> -<p>– És a rézpataki lelkészre! – lelkesedék egy versíró káplán, a -ki egyik szemével Gódirczra, másikkal Tarhalomra bandsalított. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– És a vékfildi papra! – szólt oda egyik urambátyám – a kinek -magasztos történetét ő még 1827-ben olvasta Bécsben (midőn -tudományának öregbítése végett külföldi egyetemekre indúlt, de az -akkori háborús idők miatt útlevelet nem nyerhetvén, Bécsnél tovább -nem mehetett).</p> -<p>– És Robinsonra, édes uramöcsém! – szólt most a nagybácsi -is.</p> -<p>Dombay feltekintett rá.</p> -<p>– Úgy, úgy, édes öcsém! Robinsonra. Ezek az urak levegőben -járnak, de más a gyakorlati élet. Kár volt olyan nagyon szívére -venni a gódirczi ember beszédét. Menjen a hova rendelik s ne -gondoljon vele, szívesen látják-e vagy sem. No bizony! Hát Pál -apostolt hívta-e valaki Listrába vagy Efézusba? Megesett volna -bizony, ha Ilyés akkor megy Ákháb udvarába, mikor hívják. Mentek -nem a hová hívták, hanem a hova küldötték.</p> -<p>– Én nem vagyok próféta, sem apostol – felelt elmélázva Dombay. -– Én rajtam kiadtak, mielőtt rájuk kötöttem volna magamat. -Megvénültem két óra alatt, nem akarom a harmadik kudarczot. Úgy is, -akárhová megyek, mindenütt utánam jön a szó: itt sem kellett, ott -sem kellett. Még csak meg sem hazudtolhatom, mert nem mondják -hangosan. És ha fülembe kiáltanák is, igazuk volna. Tehát megyek -nem a hová küldenek, hanem a hová hívnak.</p> -<p>Kezét nyújtotta Mecseki felé.</p> -<p>– Megállj öcsém! – kiáltott a nagybácsi – indulatosan elkapva a -veszélyes irányban nyújtott <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> kezet, s fojtott hangon -suttogta: – Senkid sincs, a kinek joga volna beleszólani?</p> -<p>Az ifjú szelíden kiszabadította foglyúl esett kezét s Mecsekinek -adta. Azután felelt az öregnek.</p> -<p>– Én határoztam. Ön tudja, kinek van joga beleszólani, kérdezze -meg, eljön-e velem!</p> -<p>Lehuzott az újjáról egy karikagyűrűt, azt átadta a -nagybácsinak.</p> -<p>– Vegye át ezt a gyűrűt és hozzon helyette másikat, vagy hozza -vissza ezt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Azután szállására ment az ifjú. Fogott egy ív papirt, arra -elkezdett írni valamit, a minek ezt a czímet adta: <i>Tizenkét év -múlva</i>.</p> -<p>Ez az ő anticipált naplója volt. Ezt másoltuk le történetünk -első fejezetében. De nem úgy történt, a mint ő megjövendölte.</p> -<h2>VII.</h2> -<p>A kondoriak hazavitték papjukat még onnan a gyűlésről.</p> -<p>Ünnepélyben nem volt hiány. Három kocsival mentek, de jött -eléjök harmincz. Úri fogatok, egyenruhás kocsisok rajzottak ki a -kondori határszélig, hol az érkezőt Ámbár Lőrincz üdvözölte az -egyházközönség nevében. Kondor – mintha fejedelmet fogadott volna – -kitárta minden gazdagságát az érkező előtt; gulyák, ménesek, -juhnyájak oda <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> voltak terelve mind az útszélre jobb és -balkéz felől. Lássa a vendég, hogy Kondoron is élővel élnek.</p> -<p>Az új lakással nem igen volt mit dicsekedni, ezt még Ihárosi is -elismerte. Bűnbánólag bevallotta, hogy itt minden a kezdetlegesség -jeleit viseli: a szoba, mely padozatlan, de száraz; a benyiló, -melyben kályha ugyan még nincs, de északra nyilván ablaka, nyáron -át kellemes hűvös; téli ablakok sincsenek, de a nagy szoba ablakai -délnek nézvén, felesleges is az ilyen fényűzés; azután a konyha, -mely szép tágas és biztos, mert a padlásfeljárás, úgyszintén a -kamraajtó is innen nyílik; végre az iskolaház, mely ötödfél öl -hosszú és három öl széles lévén, igen alkalmas az isteni tisztelet -tartására is. A padlás ugyan nincsen lesározva, de hiába! nem lehet -mindent egyszerre; különben is távol állván minden épülettől, -tűzveszélytől nincsen mit tartani. Mindezen hiányosságát -helyrehozza azonban az a három gipsz Varula, a kik a tűzfal három -fülkéjében állanak őrt, s a kik közül egyik Kazinczynak, másik -Vörösmartynak, a harmadik Petőfinek mondja magát.</p> -<p>Ilyen szépen kimentvén alkotásának minden gyarlóságait, sietett -az ifjú lelkészt kivinni a tornáczra, honnét az egész gazdag -síkságot áttekinthette. Ihárosi szerette a költészetet és tudta -könyvnélkül Petőfit, – be is mutatta tudományát, egész versszakot -alkalmazván a távol kék ködében emelkedő toronyra, a délibábos -égre, a puszta mélyén álló csárdára, mintha csak az összes ihletét -azon a buczkán nyerte volna a költő, a hol ők állanak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 375px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"… az egész gazdag síkságot áttekinthette." title= -"… az egész gazdag síkságot áttekinthette." /></a> -<p class="caption">… az egész gazdag síkságot áttekinthette.</p> -</div> -<p>Azután meghordozta az udvarban és kertben. Azaz újra megmutatta -neki a világ négy tájékáig terjedő síkságot és rábízta, hogy ebből -a síkságból mérjen ki már az épület körül két négyszög holdat a -belsőségnek. Az épület maga egy magas homokbuczkán állott, -köröskörül meglehetősen hepe-hupás síkkal, mely, mint Ihárosi -mondá, planirozva és rigolirozva a legpompásabb gyümölcsössé -alakítható, továbbá egy mély homokvölgy, melynek hossza és mélysége -épen elegendő arra, hogy a parokhia kéménye kilássék belőle, ha a -házat oda építették volna; azontúl egy még magasabb homokdomb – -begyepesedve, melynek nevét is tudjuk már Csont Ábeltől. -Nyöszörgőhegy.</p> -<p>Tehát ezt a tért csak planirozni és rigolirozni kell, gondolta a -Comte tanítványa, s azonnal kész a pompás gyümölcsös.</p> -<p>A felséges őszi almák, a mosolygó nancy-baraczk, a drága -muskotály-körte, melynek egyik oldala mint a hajnal, a másik meg -mint a teli hold, – a csúfolódó pongorádi cseresznye, a -biborszilva, a szőlő, altam maritans populum stb., stb., a -melyeknek zsengéje mind Junda ujjai által szakasztatik le, de érett -megfontolás s közös megállapodás útján, míg Józsikának mind az öt -ujja bekötöztetik gyolcsdarabbal, hogy nénjét meg ne előzze. Aztán -a dinnye, a legkitünőbb sárga fajok; görögöt nem termeszt, mert azt -ellopja a juhászság.</p> -<p>Mind ez az öröm pedig nagyon olcsó. Csak mintegy két hold -területet kell planirozni és rigolirozni és egy tíz öl hosszú, négy -öl széles és két <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> öl mély homokvölgyet betemetni, a mi -nem is jár nehézséggel, mert épen a Nyöszörgőhegy tövében van, a -honnét telik, sőt szükséges is, mert Dombay Máté, míg rigoliroz és -völgyet temet be, egy füst alatt egy csinos templomot is épít a -Nyöszörgő-halomra (igaz, hogy csak egy toronynyal) s azt -körülülteti ákáczokkal. Ni! mintha máris</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">színá illatát<br /></span> -<span class="i0">s szellője ráfuvallna!<br /></span></div> -</div> -<p>Ott fognak ők sétálni Jundával az ákáczok csendes alkonyában, -előttük futkároz a Gyula gyerek, a ki nagy gonosztevő, mindig -rikatja a szegény kis Lidikét meg a Ferit. Mars be, gézengúz! Ez is -így lesz, mihelyt a nagybácsi meghozza a gyűrű mássát.</p> -<p>Mikor Ihárosi magára hagyta, az ifjú lelkész visszatért -szobácskájába, elővett egy baltát s azzal kezdette fölfeszegetni -málhácskáit. Egyik ágyneművel, másik könyvekkel volt rakva. Szépen -rendesen kirakosgatott mindent, mintha az édes anyja bánt volna -velük. A könyveket kinyitogatta, beléjük tekintett, mintha búcsút -akarna venni Maculay-tól, Mill Stuart-tól, Comte-tól és a többi -essayktől, melyekkel ő neki vajmi kevés köze lesz ezután. Mély -sóhajok között helyezte őket polczaikra – megannyi halottas -fülkébe.</p> -<p>Egyszerre a rakosgatás közben elmosolyodott; arcza kiderült.</p> -<p>Mégis jobban van ez így? Ide kérve kértek, híva hívtak, s ha az -állapot nem valami fényes is, de a <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> bevonulás viczispáni -volt. Szeretnek, jót hisznek rólam, jót várnak tőlem s nem hiába -várnak.</p> -<p>– Jobban van ez így!</p> -<p>Azután hozzá tette:</p> -<p>– Ki tudja, ha Gódircz vagy Tarhalom jutott volna részeműl, a jó -gódircziak s tarhalmiak nem tudták-e már eddig az egész előéletemet -csak úgy, mint az Argyrus király históriáját? Hogy az oskolából -kétszer kicsaptak; hogy sohasem voltam Edinburgban, hanem a két -esztendőt Olaszországban töltöttem mint besorozott bakancsos, mivel -az érettségen húsz éves koromban zökkentem át; hogy a Miatyánkot -életemért el nem tudnám mondani behúnyt szemmel; hogy mind a két -fülemre nagyot hallok; hogy a bort nagyon szeretem, a pálinkát még -jobban; hogy már két egyházmegyéből kizártak és édes apám a -tömlöczben halt meg; hogy tulajdonképpen nem is végeztem az -iskoláimat, hanem csak úgy irgalomból bocsátottak a szent tisztre, -mint apátlan, anyátlan árvát! Mely mindezekre azt mondaná Gódircz -és Tarhalom, hogy ha csak fele is igaz… nem zörög a haraszt, ha -szél nem fúj. Nem, nem! Hálásnak kell lennem Kondor iránt. Hálás -leszek!</p> -<p>Asztalhoz ült, melyet Dávid bérlőtől kért, tollat vett elő s -elkezdte készítgetni beköszöntő prédikáczióját.</p> -<p>A szentleczke-választás nagy gondot igényelt, mert az ő -beköszöntő ünnepe a keresztyénség nagy ünnepére esett. Húsvét -következett.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>Szentgyörgynap előtt pár nappal aranyos szép hajnallal virradt a -húsvét a puszta népére.</p> -<p>Mikor Dombay nyolcz óra tájban kilépett szobájából s a szűk -tornáczról áttekintette a rónát, már akkor a délibáb ölébe vett s -lágyan ringatott minden tanyát, minden bokorerdőt. A menyboltozat a -nyugalom boldog mosolyával borúlt az ünneplő földre, mintha föl -akarná ölelni. A tó fénylő tükrén fekete madarak uszkálnak kevély -lassúsággal: az egyedüli lények, a kik életet mutatnak az élet -napján. Mert minden más élet rejtőzik még bent a házakban, hogy -összeszedje magát arra a perczre, mikor az élet diadalmát kell -énekelni.</p> -<p>A Nyöszörgő-halmon túl terűl egy roppant erdő, a familia erdeje. -Nem egy fészekben kelt ez azokkal az alföldi ványúlt erdőkkel, -melyekben több a mezítelen buczka, mint a sikár, és több a sikár, -mint a törpe nyárfa. Mintha a Somogyság kellő közepéből emelték -volna ide. Az erdő szélén a homoktalajban még a kökörcsin, a -nagypéntek virága gyászol hamvas sötét leveletlen lecsüngő fejével, -mintha a sírba készülne, de egy lépéssel odább az erdőben már -húsvétot ünnepelnek a lombok. Sasfészkes tölgyek váltogatva óriási -jegenyékkel, a gémek tanyájával, a sudaras fák között itt-ott -vadgalambos vadkörtefák, megannyi patyolatinges leánykák, a -kökénybokrok fülemüléikkel, a somfa sárga virágai az orgona felső -bokrai; a ki közéjük keveredik, feledi, hogy az Alföldön van, s azt -hinné, hogy ez a sok virág pünkösdöt üdvözöl.</p> -<p>Bent az erdő mélyén balzsamos levelű fiatal <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> -jegenyék-környezte ligetben tíz-tizenkét férfi és asszony -szorgalmatoskodik.</p> -<p>Templomot építenek, szent sátort. Már három nap óta ékesgetik; a -fák sudarait kötözik össze, ágakat fonnak, vagdalnak, idomítanak, -füvet nyesnek, nyirnek, göröngyöt gereblyélnek, czölöpöket vernek, -padokká erősítik; s mikor húsvét szombatján végig néznek -munkájukon, azt mondják rá: olyan szép, mint egy templom.</p> -<p>Reggelre a munkának már csak az ünnepi része marad, a mit még -húsvét reggelén is lehet, sőt illik végezni. A liget hajójában már -készen áll a fűzfagallyakból font mennyezet, ez alatt egy csinos -karszék, a Mózes széke, egyszersmind kathedra; a kathedra előtt egy -szalon-asztalka. Ihárosi Dávid, ki az építést vezette, most két -könyvet helyez az asztalra: egy zsoltárt bársonyba kötve, melyet ő -maga ajándékoz az új papnak, és egy öreg bibliát arany szegélyű, -maroquin kötéssel. A Csipkés Comáromi hírneves bibliája, kétszáz -éves mártyr, mely száműzetett mielőtt hazát nyert volna. Ez is az -új lelkésznek van ajánlva Pátróiné nagyasszony által. Ez volt a -legdrágább, a mivel bírt.</p> -<p>A liget közepén drága faragványos tölgybútor foglalja el a -legméltóbb helyet; Párisban tanúlta a rajzot, a ki ezt az -Úrasztalát Talpárdi Nagysága rendeletére készítette; az a nehéz -selyem biborbársony asztalterítő, közepén az arany sugaras nappal, -sarkain aranyfonálból hímzett kelyhekkel s a négy szélein az Úr -beszédével, a nagyságos asszony keze munkája, ezt is Ihárosi teríti -fel gyöngéd <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> vigyázattal, elhelyezvén előbb a szent -kenyeret, melyet Ámbár Dína sütött anyja felügyelete alatt; első -sütése, de remekelt vele, s melyet maga Ihárosi szeldelt fel azzal -az ezüstnyelű késsel, melyet Dámán atyafi ajándékozott az -eklezsiának; továbbá az aranynyal futtatott ezüst tányért – -Mecsekiné ajándékát – és a két karcsú ezüst kelyhet, melyeknek -egyike Ámbár Lőrincznének, másika annak az öreg Minekának a nevét -örökíti meg, a ki multkor oly hatalmas daczbeszédet mondott a -preczeptor zabfizetése ellen.</p> -<p>Minderről Dombay nem tud semmit. Ő porczellántányérokról és -czin- vagy cserép-kelyhekről álmodik s ha meglátja e kincseket, -elrémül bele, hogy hol fogja ő ezeket őrizni; hiszen az egész háza -nem ér annyit, mint e klenodiumok fele.</p> -<p>Most Ihárosi zászlót huzat fel egy fasudárhoz erősített -fenyőficzkóra. Ez helyettesíti a harangot s azt jelenti, hogy -kilencz óra van. Kezdődik az isteni tisztelet.</p> -<p>A fogatok a zászló lobogására megindúlnak a tanyákból, kerekeik -sebes forgással metszik a homokot, az erdő szélén megállapodnak s -leszállanak belőlök a gazdag selyemruhás hölgyek és a rövid vagy -hosszú atillás pusztai urak; délczeg alak mind, s most még -délczegebbek, még kényesebbek, annak érzetében, hogy nem kell nekik -Fűzvárra menni ünnepelni, mert imé itt a saját földjükön szól -hozzájuk az Örökkévaló. Áldott legyen, a ki felkereste őket.</p> -<p>A középbirtokú gazdák, festett könnyű szekereikre <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> -felrakva az egész háznépet a legkisebb apróságig, hogy -megemlegessék azt a napot, a mikor a kondori pusztában először -zendült meg a kiáltónak szava.</p> -<p>Becsületes majorosok, tisztes hosszú subával palástolva a kék -mándlit, mert náluk a suba a díszköntös, az a szép méltóságos bő -tiszta suba minden hím és sújtás nélkül; éltesebb juhásznék és -kertésznék bő selyemköténynyel s keszkenőben őrzött zsoltárral, -figyelmesen vigyázva előttük menő hajadonaikra, hogy tisztesen és -szemérmesen lépkedjenek.</p> -<p>Elfoglalják az Úrasztalától illő távolban elhelyezett padokat és -a lombpáholyokban rejlő ülőhelyeket. Első padban Csont Ábel a -főgondnok és Talpárdi mint főtisztviselő, – utánuk a többiek. Külön -a férfiak, külön a nők.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">– – – Fák, füvek és -virágok<br /></span> <span class="i0">Ujulnak -örömben.<br /></span></div> -</div> -<p>Most belép a lelkész. Dávid úr vezeti s illedelmes főhajtással -kimutatja neki a számára kijelölt helyet.</p> -<p>Dombay áttekintette a gyülekezetet s mélyen megindúlt. Talán az -jutott eszébe, hogy más lelkészeket ilyen alkalmakkor, -székfoglaláskor, primicziákon, a szülők, testvérek, rokonok egész -serege kiséri be, tiszttársak körülállják, vállaira tett kezekkel -megáldják Isten nevében – –; ő neki nincs itt senkije, senkije. Még -csak egy lelkésztárs sem, sem öreg, sem ifjú, a ki őt ajánlaná a -gyülekezetnek. Nem tesz semmit. Felemeli fejét, széttekint -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> a sokaságon, szívében megáldja őket és -azt mondja magában: «Imé ezek az én atyámfiai.»</p> -<p>Azután megzendül az erdő a «Nincs már szívem félelmére» -diadalmas hangjaitól. Megreszketnek a lombok, köny csillan a -szemekben; a csengő női ajakkal összehangzik a férfi torok ércze; -Ámbár Lőrincz méltóságos basszusa palástolgatja Csont Ábel -iskolázatlan olvadozásait; Mecseki kellemes discantojának Ihárosi -kontráz, Talpárdi nagysága ajkai mozognak s egy cseppet sem -rösteli, hogy háta mögött a juhásza ugyanazon új egeket reméli az -újra megnyílt szemekkel, a melyeket ő. Kételkedés, hitetlenség mind -kívül maradt az erdő árkain. Férfiak, kik a század első negyedében -az anyatejjel, a levegővel, a könyvekből, a kathedrákból szívták a -Voltaire tanait: itt hisznek, remélnek.</p> -<p>Hogy ne hinne az ember, mikor két század magával énekli:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincs már szívem -félelmére<br /></span> <span class="i0">Nézni sirom -fenekére<br /></span> <span class="i0">Mert látom Jézus -példájából…<br /></span></div> -</div> -<p>Foly a köny az orczákon: mikép ne hinnének?</p> -<p>Dombay az éneklés alatt megtekintette az elébe helyezett -könyveket, a Pátróiné ajándékozta bibliát felnyitotta, és abból -vette fel a leczkét: Ezékiel XXXVII. 1–5.</p> -<p>«Lőn én rajtam az Úrnak keze, és vűn engemet lélekben a Jehova, -és helyheztete a völgynek közepette, mely tele vala csontokkal, -melyek igen megszáradtak valának, <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>«és monda énnekem: Embernek fia! vajon élnének-e ezek a tetemek? -és mondék: Uram Isten, te tudod!</p> -<p>«és monda énnékem: profétálj e tetemek felől, és mondjad ő -nékik: ti megszáradt tetemek, halljátok meg a Jehovának -beszédét!</p> -<p>«ezt mondja az Úr ezeknek a tetemeknek: Imé én hozok tibelétek -lelket és éltek.»</p> -<p class="center">*</p> -<p>Akkor betette a könyvet és szólani kezdett.</p> -<p>Mit beszélt, azt kivonatban sem közölhetjük. Olvasóink között -lehetnek papi férfiak is, kiknek az öregebbjei kemény birálat alá -találnák venni a kezdő pap első beszédét s ez által meggyöngítenék -azt a hatást, melyet a közönségre tett. De lehetetlen be nem -látniok minden akadékoskodás mellett is, hogy a leczke ügyesen volt -választva kettős alkalomra. A boldog feltámadás reményét erősíteni -a tudomány kétkedéseivel szemben; az anyag, a megszáradott csontok -tehetetlenségét, semmivoltát a lélek hatalmával vetvén egybe, -kimutatni, hogy az anyag a halál, a lélek élet. S végre gyöngéd -művészettel a kondori közönség addigi állapotára s mostani -átalakulására alkalmazni a szent leczke utolsó szavait: «Imé én -hozok tibelétek lelket és éltek»; körülbelől ez volt elmélkedésének -vázlata.</p> -<p>A tanultabb urakat kellemesen lepte meg az ifjú szónok -tapintatos elocutiója. Attól tartottak, hogy pusztai közönség előtt -levén beszélendő, egészen ez együgyű elmékhez fogja alkalmazni -tanítását; hogy <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> majd pattog, hatalmaskodik, vagy ríkat -és érzeleg: s ime megbecsüli őket s úgy szól hozzájuk, mint a -kikről fölteszi, hogy bírják követni és felbecsülni az ő lelke -repülését. Ihárosi a megragadóbb helyeken fölemelt fővel hordozta -végig tekintetét a gyülekezeten, majd ismét Mecsekire szegezte -kihívó büszkeséggel. Ilyen papod legyen Mecseki!</p> -<p>A prédikáczió után a szent asztalhoz járúltak a hívek.</p> -<p>Legelőször lépett ki Csont Ábel, a főgondnok. A csontembert is -megszállta ama lélek, mely a szent leczkében volt említve. Keze -reszketett, rángatódzott, mikor a sákramentomi kenyeret fogadta, -míg torzonborz szakállán aláperdűlt a köny. Húsz éve már, mióta -haragban van a papokkal és e miatt templomot nem is láthatott -belülről. Most ime az Isten neki is mutat helyet, a hol leteheti -fáradt lelke minden terhét.</p> -<p>Utána Talpárdi, Ámbár Lőrincz, Mecseki, Ihárosi, Dámán és még -egynehányan az előkelőbb nemes urak közül, talpig magyar -diszköntösben, mentésen, kardosan; azután a közrend, végre a -szegénység, egész Lőcs Jónásig és Kezesménes Lukácsig, lelki -töredelemmel, igaz hálával valamennyi.</p> -<p>Míg a lelkész a körben sorra vitte a szent jegyeket, az -asszonyok ajkain alázatos dallamban zendült a bűnbocsánatot váró -remény:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Mert nem azért vetted fel -testünket,<br /></span> <span class="i0">Hogy megitélj bűnünkért -bennünket…»<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p>Mennyi bátorító van abban, mikor az ember <i>ezt</i> mondhatja -Istenének!</p> -<p>Dombay mondhatatlan részvéttel szemlélte ez alakokat. A sok -daczos, kevély, féktelen jellem, a kik vagyunk többé-kevésbbé -mindnyájan, itt meghajol egyetlen érzelem elborító súlya alatt -mind. Míg a kenyeret és bort osztotta, mindegyikhez intézett -egy-egy emlékeztető szót Isten beszédéből s mindegyiknek fejére -küldött egy igaz áldást szívéből. Légy megáldva, légy -megszentelve.</p> -<p>A női közönség már nem alkotott olyan szép rendes kört, mint a -férfiak. Egy az, hogy az asszony, ha még oly igen meg van is hatva -a töredelem és alázat lelkétől, soha sem feledi méltóságát s -biztosítani igyekszik mind magának, mind köntösének a megillető -tért; más meg az, hogy a nők legalább is kétannyian voltak, mint a -férfiak.</p> -<p>Ezért kettős, sőt hármas kört kelle alkotniok egymás mögött, -mely miatt egy kis tolongás és rendetlenség támadt. Nem nézték, ki -a Mecsekiné, ki Ámbárné, hogy előre bocsátanák; mindegyiknek volt -igénye az elsőbbséghez koránál, vagyonánál vagy nemzetségénél -fogva. Így a szerényebbek vagy bátortalanabbak a második vagy -harmadik gyűrűben maradtak. Csak Pátróiné és Talpárdiné asszonyok -elsősége nem vonatott kétségbe.</p> -<p>A lelkész türelemmel várta végig a sorakozást, akkor elkezdette -osztani a szentségeket az első körben álló hölgyeknek, azután sort -fogott a második gyűrűn, majd a harmadikon; az első sorban állók -vállain keresztül szolgáltatván át. Néhol csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> a -kezet, néhol csak a három ujjat látta, a mely reszketve nyúlt a -kenyér után.</p> -<p>Miután a kelyheket is ekként sorban osztotta volna, visszatért a -szent-asztalhoz; meghajtotta fejét, imára kulcsolta kezét; maga -volt áldozandó.</p> -<p>A lelkész utolsó az áldozók között.</p> -<p>Az ének elhallgatott, a gyülekezet felállott, Dombay kezébe -vette a szent-kenyeret s megtörni készűlt.</p> -<p>E közben a mozgékony Ihárosi, kinek figyelme mindenre kiterjedt, -észrevette, hogy a harmadik gyűrűben álló hölgyek közűl egy, egy -fiatal leányka, kikerűlte a lelkész figyelmét. Szemérmesen -megvonúlt az előtte állók mögött, nyújtotta is kezecskéjét, de a -lelkész nem vette észre. Így nem részesűlvén a kenyérben, elpirúlva -hátralépett, hogy a kehelyosztásnál rendet ne zavarjon. Csak tanuja -volt, de nem részese a sakramentomnak.</p> -<p>Mikor a nők a körből oszlani kezdtek, Ihárosi meggondolatlan -túlbuzgósággal odalépett a leánykához, kézenfogta, hogy az -úrasztalához vezesse.</p> -<p>A leány zavarba jött, még jobban elpirúlt; vonakodott kissé, de -ellenállani nem mert, öntudatlanul engedte magát vezettetni a szent -asztalhoz.</p> -<p>Ihárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát.</p> -<p>Dombay a leánykára tekintett és megdöbbent. Ez az ő kézcsókoló -tanítványa volt, a szőke sarjú leányka: <i>Ámbár Dína</i>. Ott -állt, mint az elitélt bírája előtt. Összeroskadóban a ránehezülő -tekintetek sulya alatt.</p> -<p>A lelkész egy másodperczig tétovázva nézett a <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> -leányra, azután kettétörte a kezében volt szent kenyeret és felét a -leánynak nyújtotta.</p> -<div class="figcenter" style="width: 378px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt= -"Ihárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát." title= -"Ihárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát." /></a> -<p class="caption">Ihárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet -okát.</p> -</div> -<p>«A te ifjúságodnak legyen vezére a te Istened!»</p> -<p>Akkor rázendült az ének:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Az úr énnékem őríző -pásztorom,<br /></span> <span class="i0">Azért semmiben meg nem -fogyatkozom…»<br /></span></div> -</div> -<p>Lábán János kezdte rá. Ő tudta, hogy ezt szokás akkor énekelni, -mikor az egyházi szolgák áldoznak.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Így ünnepelte meg a nemes-kondori gyülekezet első húsvétját.</p> -<p>Így lőn a pusztába bujdosott ifjúnak első találkozása a -kézcsókos leánykával.</p> -<p>Az isteni tisztelet végeztével a közönség kivonúlt a szent -sátorból, s egy másik ligetbe seregelt át, melynek dombos közepe -hosszú négyszögben gyepasztallá volt alakítva s megterítve. -Távolabb, lobogó tüzek mellett, a szolgafán függő bográcsok körül -öreg juhászok sürögnek, meg-megpörgetve a terjedelmes edényt, -melyből a husvéti bárány illata párolog; egy bokor rejtekében -csapraütött hordó igérkezik a köz-rendnek, míg egy másik lugasban -pinczetokok csoportoznak aristokratikus nyugalommal, terepélyes -kosarak társaságában, melyek a nemzetes és tekintetes asszonyok -süteményeit rejtik. Közös vendégség készűl, eklézsia örömére, új -pap tiszteletére.</p> -<p>Dombaynak, ki Ámbár Lőrincz jobbján közelget, <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> csak -szét kell tekinteni, azonnal észreveszi, hogy Kondoron jó világ -van. (Kinek-kinek.)</p> -<p>De nem tekinthet szét, mert Pátróiné nagyasszony ottan leragadja -Lőrincz úr karjairól, s a mint hatalmába ejtette, össze-vissza -csókolja az aranyos szép száját. Neki joga van erre, hiszen ő tette -a legjelentékenyebb alapítványt, no meg hogy ő értette meg igazán -minden szavát, mert az öcsémuraméknál és az öcsémasszonyéknál -bizony sok hullott az útfélre és a tövis közé.</p> -<p>De hát az öcsémasszonyok nemde nem csak olyan nemesasszonyok-é -mint asszonynéni, s nyomorult utánzóknak kell-é őket tartanunk, ha -az asszonynéni példáját követik?</p> -<p>És az ifjabbja veszít-e valamit kelleméből vagy tisztességéből -az által, hogy szemérmes távolból vár egy nyájas tekintetet vagy -köszöntést, és boldognak érzi magát, ha megnyerheti?</p> -<p>Azután a férfiak hódolat-nyilatkozatai következnek.</p> -<p>Talpárdi nagysága nem szól semmit, csak megrázza az ifjú kezét -emberül, a mit az ifjú olybá vesz, mintha püspöke dicsérte volna -meg.</p> -<p>Csont Ábel sem titkolja meggyőződését, hogy ha valamennyi -vaskalapot, a ki a környéken van, összekalapálnának is, még sem -nyomna a szívén annyit, mint a mai prédikáczió. Azt hiszi, ez elég -is lesz neki a másik husvétig.</p> -<p>Nem késett Lábán János is kijelenteni, hogy akárcsak -főtisztelendő Székács urat hallotta volna; mely megjegyzés az éltes -Minekának annyira elviselhetetlen, hogy rögtön torkon kapja: -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>– Hohó juhász! Hát Józsa uramat a gólya költötte? Mert mikor -Józsa uram el kezdett prédikálni, még a város végén is meghallották -a szavát.</p> -<p>Azután megijedt, hogy a Józsa uramra való hivatkozással -érzékenyen megsértette az új papot, biztatólag fordúlt feléje:</p> -<p>– No de kigyelmednek is majd megerősödik a hangja. Te pedig -Lábán János, elmenj a Székácsoddal és ne kárhozkodtasd az igaz -körösztyén embert.</p> -<p>A becsületes Dávid zsidó is meghozta elismerése adóját. Ő, -úgymond, nem meri többé husvétban meghallgatni a tiszteletes -ifjúurat, mert…</p> -<p>Nem mondta tovább, hanem azt tette hozzá: Akár csak a Lőw rabbit -hallotta volna Nagy-Kanizsán, mikor először prédikált magyarul.</p> -<p>– Már pedig én csak a mondó vagyok – dörmögte szomszédjához egy -távolabb álló atyafi, – hogy ebben a mi emberünkben kell valami -nagy hibának lenni, mert különben a szentszék nem vetette volna -miközibünk. Majd meglássa kend.</p> -<p>Ámbár Lőrincz újra karon fogta az ifjút, tovább hordozta az -atyafiak között, bemutatta itt is, ott is, azután szétnézett; -keresett valakit vagy valakiket.</p> -<p>A kiket pedig keresett, azok még nem érkeztek meg. Útközben -megállapodtak a szent sátor és az ebédlő liget közötti -pagonyban.</p> -<p>Lőrinczné asszony, balján Dínával, hevesen magyarázott valamit -Ihárosi úrnak, a ki állott a hugomasszony előtt, mint fölvetett -feje mutatta, daczosan, <span class="pagenum"><a name="Page_124" -id="Page_124">-124-</a></span> de mint égre emelgetett kezei a -szétnyiladozott újjakkal sejtetni engedték, még sem egészen tiszta -lelkiösmérettel.</p> -<p>– Dávid bácsi – szidta az asszony, szemeit törűlgetve – soha sem -léphet hozzánk úgy, hogy bajt ne hozzon a nyakunkra. A múltkor -bevetődik házunkhoz, s ott a következése…</p> -<p>– Egy derék fiatal pap.</p> -<p>– Az ám! Ellopták az uramnak a drága fegyvereit.</p> -<p>– Hát annak is én vagyok az oka?</p> -<p>– Persze hogy maga! – de nem merte tovább folytatni a történetet -(melynek az lett a vége, hogy a fegyvereknek, melyeket ő Dávid úr -látogatásakor lehányt a padlásról, a keselyűsi homokban lába kelt), -hanem napirendre tért.</p> -<p>– Most meg közszemlére hurczolja a lányomat. Még azt hiszik, én -fogadtam meg, hogy árulja.</p> -<p>Dávid bácsi újra fölemelte a kezeit.</p> -<p>– De gondold meg, kedves húgom! Mekkora veszteség lett volna -erre az ártatlanra nézve, ha ő épen ezen alkalommal elmarad az -ünnepélyről. Vajjon miről emlegetné meg ezt a dicső napot?</p> -<p>– No hiszen, van már miről emlegetnie!</p> -<p>– Köszönd meg asszony, hogy volt rá gondom. Még azt hitték -volna, hogy el van tiltva a szent asztaltól.</p> -<p>Hanem mikor ezt kimondta, kapta is odább a fejét, nehogy a -húgomasszony keze elhirtelenkedje a választ.</p> -<p>Jó volt az elővigyázat. A válaszra kész kezecske <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> csak a -híg levegőt fenyítette meg abban a térben, melyben imént Ihárosi -feje állott.</p> -<p>– Menjen innen. Rá sem nézhetek.</p> -<p>– Jól van no, hát ne nézz rám! Hát te galambom kis primulám – -szólt a leánykához – haragszol-e? Te se nézz rám, ha haragszol!</p> -<p>A kis primula rávetette kökény szemeit Dávid bácsira. Bizony, -hogy haragszik.</p> -<p>Ekkor odaért Lőrincz úr Dombayval.</p> -<p>– Mi már ismerjük egymást! – mondá Dombay. – Hogy megnőtt azóta! -– Elbeszélte Lőrincz úrnak az ismeretség történetét, azután -hozzátette: – Én adósa is vagyok kegyednek; egy kézcsókot feledett -nálam búcsuzáskor s most alkalmam van visszaadni.</p> -<p>Soha még sarjú leányt ekkora tisztesség nem ért. Szabadkozott is -nagyon.</p> -<p>– Kölcsönt kölcsönnel kedves Dína! – mondá, ajkaihoz érintve a -lányka puha kezét.</p> -<p>Lőrincz úr nagyot mosolygott a kis sváb leányka zavarán (sváb -leány Lőrincz úrnak mind, a ki tud német írást), de neje nem igen -örült a dolognak. Még hírbe hozzák a csetrest. Dávid bátyja, az a -nagy paraszt elkezdte, ez meg itt folytatja, holott vályogházban -lakik és kertészgyerekeket tanít.</p> -<p>Dombay szívébe látott az anyának és sietett fölhasználni az első -alkalmat, hogy aggodalmait eloszlassa.</p> -<p>Mert mikor az ebéd vége felé járt, s kezdődtek az -áldomás-ivások, a sok mindenféle jó kivánat között múlhatatlanúl -elő kellett fordulni annak is, a mely így kezdődik: <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> -<p>«Rég megmondotta bölcs Salamon, hogy nem jó az embernek egyedül -lenni…» mely rövid igazságból kiindulva, Mecseki úr szive -teljességéből azt kivánja, hogy az ő szeretett papjának szivét -fűzze minél elébb egy hű szívhez a legdrágább frigy -aranyláncza.</p> -<p>Az erdő «éljent» harsogott egy csinos kis pusztai papné -gondolatára. Mindenfelől ráestek Dombayra, hogy asszonyt ám a -házhoz minél elébb. Különösen Pátróiné nagyasszony biztosította, -hogy úgy fogja szeretni, mintha saját menye volna.</p> -<p>Dombayt a sok biztatás annyira elragadta, hogy többet is vallott -a kellőnél. Szót szóra.</p> -<p>– Talán már van is valaki jegyben? – kezdé a nagyasszony.</p> -<p>– Talán! – felelt Dombay.</p> -<p>– A <i>talán</i> nem elég. Én őszinte és töredelmes vallomást -akarok.</p> -<p>– Még nincs jogom ilyen vallomást tenni, mert «hátha» is van -utána.</p> -<p>– Tehát a «hátha» betudásával! – szólt közbe Dína egy tányér -dióskalácsot nyújtva át Dombaynak.</p> -<p>– Kegyed is kiváncsi rá? Egy feltétel alatt megmondom.</p> -<p>– Csak azt ne, hogy tovább ne adjam a titkot, mert ilyen -feltételt el nem fogadhatok.</p> -<p>– Oh sokkal könnyebb. Ha kegyed ajánlkozik nyoszolyó-lánynak -menyasszonyom mellé.</p> -<p>Dína tapsolt a koszorúlányságnak.</p> -<p>– Szivesen. <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>– És azt a gyöngyvirág-csokrot átadja nekem menyasszonyom -részére.</p> -<p>– Legyen az övé. Tehát a titkos jegyes neve?</p> -<p>– <i>Junda</i>.</p> -<p>– <i>Junda</i> – ismétlé Dína s levette kebléről az illatos -bokrétát és Dombaynak nyújtotta.</p> -<p>Leesett a kő Ámbárné szívéről. Az ő egyetlene megszabadúlt a -mendemondától. Most már örült az iménti tisztességnek, hogy a -kézcsók nem <i>úgy</i> volt adva, hanem <i>amúgy</i>.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az áldomások után oszlani kezdett a közönség. Az urak és úri -asszonyok egy csoportban lakására kísérték Dombayt.</p> -<p>Beléptek a világos, hűvös, gyér butorzatú szobába; ott -biztatták, hogy ne féljen, jó dolga lesz köztük; a kondori vízhez -nehezen jut az ember, de a ki egyszer ivott belőle, az nem tud -megválni Kondortól. Olyan boszorkányos ez a kondori víz.</p> -<p>E közben Talpárdi félre intette Dombayt.</p> -<p>– Kedves papom! Nekem ugyan akaratom ellen történt idejövetele, -de ha már itt van, isten hozta. Az az én patvarkodó Juczi néném -olyan száz aranyat adott a fizetésére, a mi hetven esztendő óta pör -alatt van, s lesz is még másik hetvenig. Hanem azért, hogy a -hivatal rövidséget ne szenvedjen, a per lefolyásáig én fizetem -önnek a kamatokat.</p> -<p>Átadta a hat aranyat. Aztán végig tekintett a szobán.</p> -<p>– Ez bizony szűk lakocska; ez a bolondos <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> Ihárosi -fújta fel semmiből. Hanem ne búsuljon. Én magam építtetek hozzá egy -csinos szobát a <i>húgomasszonynak</i>.</p> -<p>Alig szabadúlt meg Talpárditól, elfogta Pátróiné.</p> -<p>– Kedves uramöcsém! Én száz aranyat adtam a papi fizetésre, de -ez az én gyilkos öcsém, ez a kevély Talpárdi nem tudom mikor fizeti -ki. Hogy tehát maga ne szenvedjen, a kamatokat én fogom fizetni a -per lejártáig.</p> -<p>– De én már átvettem ezt Talpárdi úrtól! – szólt Dombay, -eltávolítván a nyújtott összeget.</p> -<p>– Az annak a kevélynek a dolga, ez pedig az enyém. Ne -szemérmeteskedjék uramöcsém, hanem vegye jó szívvel, a mit jó -szivvel adnak.</p> -<p>Azután jött Lábán János a sóval, vajjal. Csont Ábel a -méhkasokkal, mert ő adót nem fizet, hanem kiadja a kapitálist -egyszerre. A bárányok, – egész kis nyáj, a sok apró liba, a mit a -gazdaasszonyok hordtak össze, mint mondták azért, hogy annál -hamarább hazahozza a feleségét, mert a libának asszony kell. Nem -paphoz illő ludat nevelni. Az az igazi papné, a kinek százával nő a -libája, pulykája.</p> -<p>Hogy megörül majd ennek Junda.</p> -<p>– Meg ám!</p> -<p>Épen most érkezik a csősz a levelével.</p> -<p>«Uram! Önnek ajánlata más körülmények között mindennél drágább -lett volna előttem. Most szülőim emléke, testvéreim jövője, és -annak a két öregnek, kinél menedéket találtunk, szeretete tilt azt -elfogadnom. Kövessem önt, és elhagyjam testvéreimet? <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> Kire, -hová! Vagy magammal vigyem a pusztába? Mi lesz ott belőlük? Engedje -meg, hadd maradjak én az én szegény kis árváimnak és az én öreg jó -rokonimnak szolgálója. Feledjen ön. Ne emlékezzék meg rólam -soha.»</p> -<p>Ez volt a Junda regéje.</p> -<h2>VIII.</h2> -<p>Robinson, szegény Robinson! Mit csinálsz te itt?</p> -<p>Oh te jámbor Máté! És még neked szokott fájni a szíved az -emberiség szenvedései miatt, és vérezni egy-egy elhagyatott gyermek -sorsán, holott nincs az az égi madár, a ki a te kiterjesztett -szárnyaid alá kivánkoznék. Hogy beczézed, hogy simogatod őket, hogy -megfördeted szavaid mézében a kit elől-utól találsz. Az persze -tetszik nekik: de rád nem meri magát bízni senki, hiszen magadnak -sincs miből élni. Az a leány téged szeret, mint leány szerethet, -becsül, mint embert becsülni lehet, rád bízná magát és menne veled -világtalan világig, még czipődet is fényesen tartaná, fényesebben, -mint Józsikáét; de Józsikát nem meri rád bízni, hogy majd abból te -embert faragsz, sem pedig Milikéjét nem meri kitenni annak az -arkadiai boldogságnak, mely abban állana, hogy a te préczeptornak -való bárányaidból a legpákosztosabbiknak napról-napra friss -koszorúkat aggasson a birka fejére. Egy gróf megirigyelhetné azt a -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> szerencsét, melyben te azokat az -árvákat részesítenéd, napról-napra fejlesztvén értelmüket, képezvén -erkölcsüket, erősítvén hitüket a gondviselő Istenben, de neki nincs -bátorsága, vagy talán több a józansága, hogysem testvérei jövőjének -a puszta homokjában és magányában merné letenni alapját. Ne -kárhoztasd: igazat mondott, mikor azt írta, hogy marad az ő szegény -kis árváinak és az ő jó öreg rokonainak szolgálója.</p> -<p>Légy gyakorlatibb kissé. Az a sok bárány (bizony nem válogatták -ám neked a javát) mind elpusztúl harmadnapra, ha te akarsz lenni a -juhászuk. Hivasd Lőcs Jónás uramat és számold át neki. Ha te úgy -gondot viselsz az ő lelkére, mint ő a te bárányaidra, akkor Jónás -gazdának jó dolga lesz a másvilágon. A libákat is add ki feléből -valami kertésznének, legalább haláluk nem a te lelkedet fogja -terhelni.</p> -<p>Azután tarts vizsgálatot málha-ládáid fölött. Ezek a te hajódnak -a roncsai. Nem lehetne-e belőlük egy kis ladikot ábdálni össze, -melyben a sík tengerre kivetődhetnél? Mert Európa igen messze van. -Mindenekelőtt pedig ne feledd, hogy közeleg a május elseje, és a -legények már holnap kezdik vagdalni a májusfának való sudarakat, -melyeknek hegyébe nyárfalomb lesz erősítve, felékesítve piros -kendőkkel és sárga szalagokkal, úgy lesznek leállítva a lány ablaka -elé éjnek évadján. Eredj te is; kötözz össze három-négy póznát, -szegezz a tetejébe egy széles deszkát és írd rá: <i>Ferte opem -misero Robinsoni</i>. Állítsd fel azt a Nyöszörgő-halmon, -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> hogy a ki deákul tud, el ne olvassa. -Mert ez a te május-fád.</p> -<p>Robinsonabb vagy Robinsonnál.</p> -<p>Mert Robinson magára volt ugyan hagyatva, és épen úgy maga -kereste magának a bajt, mint te: de utoljára is ő ura volt annak a -világnak, a melybe jutott: te pedig a világ kellő közepén (mert nem -Kój a világ közepe, hanem Kondor) vagy elszigetelve, a mint csak -ember elszigetelve lehet. Köröskörül rakott tanyák füstölgő -kéményei hirdetik, hogy mindenütt vidám tűz pattog a tűzhelyen, -asztal készűl a házban, melyet boldog háznép ül körül; s a hol így -nincs is, ott is van élet; káromkodó béresek, nyafogó gyerekek, -patvarkodó feleség és jámbor gazda, a ki ürügyet keres, hogy -beleköthessen az asszonyba, s legyen oka a házi kereszt elől Dávid -zsidó barátságos levélszínje alá menekülni.</p> -<p>Neked mindebből az örömből csak annyi jut, hogy holnap vagy -holnapután valami alkalmatosságon sorba látogatod ezeket a tanyákat -és majorokat. Mindenütt töltesz öt percznyi időt, azután még -tovább, mind a hetven nemzetes és tekintetes úrnál sorba tevén a -dísz-látogatást.</p> -<p>Ha ezen túl estél, akkor vesd kezedet az eke szarvára és többet -hátra ne nézz.</p> -<p>Pamlagjára dőlt s tovább folytatta szomorú elmélkedéseit. A -közeli korcsmából átdörmögött hozzá a bőgő hangja. Egész éjfélig -azt zúgta fülébe: Robinson, Robinson, Robinson…</p> -<p>Reggel felé elszenderedett, de csakhamar fölébredt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p> -<p>A kelő nap első sugara szemébe sütött, arra ébredt fel.</p> -<p>Az ébredő ember első dolga szemlét tartani tegnapi gondolatai -fölött. Ő is csakhamar megtalálta a fonál végét, melyre néhány -fekete gyöngyöt fűzött tegnap. Ott következtek egymásután -«Robinson», «Májusfa», «Ferte opem», azután a Junda levele, a -visszaküldött gyűrü, azután multjának az a nagy széles tengere, -melyen az ő kincsekkel megterhelt hajója a kondori zátonyra -vetődött ki.</p> -<p>Azután az a késő bánat, melylyel <i>megbánta a mit -cselekedett</i>, mely első éjtszakáját ezen a szigeten oly -gyötrelmessé tette.</p> -<p>Nem jobb volna-e egyszerre mindennek véget vetni?</p> -<p>Ez volt az utolsó gondolat, melyre tegnapról emlékezett.</p> -<p>De minő más az ember lelke, mikor a keleti ablakán süt be a -nap!</p> -<p>Gyáva önkéntes! el akarsz szökni az őrhelyről, hová senki sem -kényszerített? És miért? Csak azért, hogy egy leány, kiről azt -hitted, egyedül te tudod boldoggá tenni, nincs veled egy -véleményen? Micsoda öklelő syllogismus ez? Ha vad emberré lettél, -ne keseregj európai kisasszony után. Ez volt az első gondolata -reggel.</p> -<p>Fogta a gyűrűt, melyet Junda visszaküldött, s szépen felhúzta -annak a gyöngyvirágcsokornak a szárára, melyet Dína adott át a -nyoszolyólányság foglalójául. <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> -<p>Ez tehát be van fejezve véglegesen. Ha a díszlátogatásból -épségben hazakerülök, elkezdem az életet. – Lássuk csak.</p> -<p>Kezébe vette a naptárt és szemlét tartott a napok felett: melyik -bírna legajánlatosabb külsővel a díszlátogatásra? De azok a napok -olyan bunfordi szemmel néztek rá, egyiknek sem jutott eszébe -feltartani az újját, hogy ő magára vállalja a bemutatás -tisztét.</p> -<p>Hanem az ember, mikor vademberré lesz, első kötelessége magát -lehetőleg ravaszszá idomítani, mert miként védekezhetnék különben -az elemek és a hozzá hasonló vadak ellen sikerrel.</p> -<p>A naptár tanúlmányozása közben Dombay egyenes lelkén is talált -egy kis hasadékot a ravaszság. Egy kis ártatlan ravaszság.</p> -<p>Unalmas história biz az egész látogatási parádé, – mondá – -kedvetlenül tovább forgatva a naptárt s olvasgatva jámbor adomákat, -míg végre azokat is megtanulta, és a vásárokra került a sor. Aba, -Abony, Ada és a többi.</p> -<p>Mert egy vadembernek semmi sem áll annyira érdekében, mint azt -tudni, hol mikor lesz vásár.</p> -<p>Kérem, ez nem tréfa. Mert lám Dombayt a tudományszomjnak éppen -ez a neme segíti ki zavarából.</p> -<p>«Füzvár. Quasimodo-vasárnap.» Igy mondja a kalendárium.</p> -<p>Quasimodo-vasárnap; hiszen ez a legközelebb vasárnap; Fűzváron -országos vásár lesz és a fűzvári vásárra Kondorról bezarándokol -minden ember, <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> a kinek lelke, lába vagy lova van. Ez -lesz a legalkalmasabb nap az én látogatásomra. Oh te Quasimodo! -Hogy nem tudtál rám kiáltani!</p> -<p>Jól számított. Mert Quasimodo vasárnapja reggelén a -zászló-jeladásra csak Énekes Tóth Péter jelent meg az isteni -tiszteleten gyermekeivel. Nem győzte csóválni a fejét a világ -romlottságán, mely egy hívságos vásárt többre becsül egy szép -éneknél.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Mely boldog, a ki jól és -igazán él!»<br /></span></div> -</div> -<p>Elénekelgették a szép éneket, Énekes Tóth Péternek jól esett -tapasztalni, hogy az új tiszteletes csak úgy tudja könyv nélkül -mint ő. Igazán tudós ember. Csak úgy prédikál ő neki egy magának, -mintha az egész húsvéti közönség jelen volna. Húsz krajczárt vetett -a perselybe örömében, holott húsvétkor csak tíz tellett a -buzgóságból.</p> -<p>Isteni tisztelet után felkérte Dombay, hogy hordozná őt meg a -tanyákon sorban, mert látogatásokat akar tenni, mit Péter gazda meg -is ajánlott egy kis fejvakarás után, mert – úgymond – ez a csősznek -volna a kötelessége. A legatust is az szokta vezetni az -urakhoz.</p> -<p>Sorba vették a tanyákat.</p> -<p>Dombay nem győzte magasztalni a maga életrevalóságát. Áldotta -Fűzvárt és a Quasimodo-vasárnapot, hogy nehéz tisztét így -megkönnyítették neki. Sehol senkit nem talált otthon. Egy-egy éltes -cseléd jött ki eléje, annak átadta névjegyét és sajnálkozva -hajtatott tovább a keskeny sínű juhászkocsin. <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Csak egyet nem vett számba. Tudniillik, hogy a kisasszonyokat -nem szokták vásárra vinni, mert ott nem szokás divatczikkeket -venni, hanem edényeket, ahhoz pedig jobban ért a mama, mint a -kisasszony.</p> -<p>Ámbárék számára is készen tartotta már névjegyét, mikor a kocsi -a komondorok tiltakozása ellenére bepördült s a tornácz előtt -megállapodott, de csak vissza kellett a névjegyet csúsztatni a -zsebbe még leszállás előtt, mert a tornáczon Dína vidám alakja -jelent meg, mosolygó örömmel fogadva a kedves vendéget.</p> -<p>Belépett a leány után a házba. Dína Márton bácsit is -leparancsolta s az emberséges birkás készséggel szót is fogadott. -Ritkaság az ilyen emberséges leányzó, a ki megadja az embernek a -becsületes nevét. Mint tudjuk, Uherszkó Márton volt a becsületes -neve.</p> -<p>A tiszta szobában foglaltak helyet. A tágas kertre nyíló két -ablak közötti kanapé előtt csinos szalon-asztalka, az asztalka -közepén egy pohárban élő friss virágcsokor s a virágcsokor körűl az -asztalon keresett rendetlenségben díszkötésű könyvek. Tompa -Olajága, Tompa Virágregéi, Andersen meséi, Virágok a legjelesebb -magyar költők válogatott műveiből, Kis nemzeti lant és egyéb -gyémánt kiadású könyvecskék. Irodalmi bábúi egy kis leánynak, a ki -szeret olvasni s a kinek apja bír is érzékkel az ilyen fényűzési -czikkek szüksége iránt, de nem annyira tékozló, hogy nagyobb -összegeket merne befektetni valamely «összes művekbe». Mert bárha -Lőrincz <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> úr Vörösmartyval nőtt fel és Petőfivel -erősödött meg, de Petőfi nem adja alább magát egy kila búzánál, -Vörösmarty pedig épen két kilát követel, azonkívül pedig két mérő -zabot ráadásúl. Aztán nem is leánynak való a Petőfi.</p> -<p>Rövid beszélgetés után Dína fölkelt, kinyitotta szekrény-ajtaját -s egy szép gazdag fehér koszorút vett elő és fejére tette.</p> -<p>– Nézze Dombay úr, én már készen vagyok a koszorúmmal, mikor -teszem én ezt fel?</p> -<p>– Majd mikor mirtust is fűzünk a fehér virágokhoz kedves Dína, a -mikor én kegyedet szívem szerént meg akarom áldani. Isten -nevében.</p> -<p>– Hogy hogy kérem! Csak nem utasította vissza menyasszonya?</p> -<p>– De igen… engem… Tudja kegyed, mit neveznek kosárnak?</p> -<p>– Kosárnak? Ó az a csúf Junda!</p> -<p>– Ne bántsa kegyed. Én voltam az esztelen, mikor azt kívántam -tőle, hogy osztozzék az én pusztai sorsomban.</p> -<p>– Hát mi kifogása van a mi pusztánk ellen?</p> -<p>– Alapos, melyet én is helyeslek s ha elmondanám, kegyed is -helyeselné. Elég az hozzá, hogy a kegyed ajándéka kárba veszett, és -én kénytelen vagyok azt visszaadni. Noha hervadottan.</p> -<p>– Nem, nem! Nem fogadom vissza, – felelt a leány, – én azt a -kegyed menyasszonyának szántam, s azénak kell lenni. Csak én -beszélhetnék azzal a Jundával!</p> -<p>– Az már nem változtatna a dolgon, – szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -elmélázva Dombay, – s a kegyed ajándékának nem lesz gazdája.</p> -<p>– De azért nem veti ki Dombay úr úgy-é? Majd meglássa, meglesz a -gazda. Igérje meg, hogy megőrzi mindaddig, míg menyasszonyának nem -adja.</p> -<p>– Ezt könnyű megigérni, ha kegyednek kedvére van – felelt Dombay -– s bucsút vett a leánykától, a ki kikisérte vendégét, s midőn a -kocsi kigördűlt az udvarból, visszament szobácskájába és összetette -kezeit.</p> -<p>– Oh az a csúf Junda! Az az ostoba Junda!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Dombay azután még folytatta s be is végezte látogatásait. Sehol -sem kellett a névjegyeket személyével helyettesíteni.</p> -<p>A korcsmát utóljára hagyta. Ott sem találta a kit keresett s a -bérlőnével váltott néhány barátságos szó után alkonyat felé -hazatért.</p> -<p>A tornáczon üldögélve találta Dávidot.</p> -<p>Tudniillik a zsidót és nem Dávid urat. Oh, Dávid úr, mint a ki -jól végezte dolgát, pihen és nagyokat nevet magában a szerencsés -ötleten, melylyel lefőzte a bárgyú tarhalmiakat, és embert hozott -Kondorra. Ő tette Kondort ekklézsiává; csak az fáj neki, hogy nem -dicsekedhetik vele. Egész furfangja titok.</p> -<p>A bérlő felkelt s tiszteletteljesen köszönt az érkező -lelkésznek.</p> -<p>– Ha terhére nem vagyok önnek, átléptem mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> -szomszédhoz illik, meglátogatni a szomszédot. Új embernek, magános -embernek sok mindenre van szüksége, s ha egyéb nem, egy jó szó is -jól esik. Szivesen felajánlom, a miben szolgálatára lehetek.</p> -<p>Az ifjú megrázta a zsidó kezét.</p> -<p>– Köszönöm, szomszéd úr! Már az ajánlat is nagy szívesség, mit -én hasonló ajánlattal viszonzok, bár tudom, hogy a kölcsönben én -nyerek. Most mindjárt első lélekzetre is két kérésem van.</p> -<p>– Előre is tartsa ön teljesítettnek.</p> -<p>– Egyik az, hogy küldje fel holnap gyermekeit. Megkezdem a -tanítást, mert únom a tétlenséget.</p> -<p>– Ön vesződnék az én gyermekeimmel? Én ezt a dolgot tréfára -vettem. Kezdődik a nyár s ilyenkor lehetetlen a rendes -iskoláztatás.</p> -<p>– A ki itt lesz, tanúl. Ön, tudom, becsüli a tanulás hasznát, -azért kérem, küldje a gyermekeket.</p> -<p>– No ez szép kérés öntől, mely engem tesz önnek adósává. -Remélem, a másik ellenkező természetű lesz.</p> -<p>– Igen. Látom, ön a pusztának a mindenese, s önnél kapható -mindaz, a miért városban tíz üzletet kell befutni. Adjon ön nekem -deszkát és léczeket, a mennyire szükségem van, jutányos áron és -törlesztésre.</p> -<p>– Szivesen uram, a mennyi kell. De szabad kérdenem, mi -czélra?</p> -<p>– Ezt a hajlékot lepadoltatni, téli ablakokkal s tisztességesebb -ajtókkal ellátni és az iskolateremben egy olyan a milyen kathedrát -felállítani. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>– Nem jobb volna, ha rám bízná ön az elkészítését? Én az -asztalossal olcsóbban tudnék alkudni.</p> -<p>Az asztalossal már megvan az alku, csak deszka kell hozzá.</p> -<p>Dávid megigérte a deszkákat s távozott.</p> -<h2>IX.</h2> -<p>Hová lett innen a Nyöszörgő halom? És micsoda kihívó -magaviseletű torony az ott, azon a dombon, melyet ezelőtt tizenkét -évvel Nyöszörgő-hegy néven mutatott be Csont Ábel úr? Az a kövekből -rakott jegenyefa hogyan meri mellét oly egyenesen szegezni az -északi szélnek; s az a sugár nyilvessző, mely a torony hegyén az -állhatatlan vitorlát helyettesíti, hogyan tud szembe fordúlni a -bármely oldalról támadó szellőnek, meglövéssel fenyegetvén még az -ártatlan zephyrkét is? Minő elszántsággal hajlik előre a homlokzat -két szárnya, mint egy védelemre kelő sasmadáré?</p> -<p>És hol születtek azok a homokos, de tiszta serpentinek, melyek -illatos bokorszegélyzet között három oldalról kanyarognak fel a -völgyből; kimért közökben jobbról-balról feleresztett lombos fák, -élő szobrai egy kertész-kezek által alkotott kalváriának?</p> -<p>És micsoda sötét alagútja az a szőlőleveleknek, mely a templom -nyugati ajtajától egy téres gyümölcsösön keresztül abba az -Elysiumba vezet, melynek <span class="pagenum"><a name="Page_140" -id="Page_140">-140-</a></span> tornácza oleander-bokrokon látszik -nyugodni, s kéménye csak lopva tekint ki a kábító illatú ákáczok -hét-soros erődei közül?</p> -<p>És hová lett az a mély homokvölgy, mely régebben a -Nyöszörgő-hegy és az Ihárosi építette lelkész-lak között -állott?</p> -<p>És nem Dínának neveztük-e mi régebben ezt a telt idomú -kökény-szemű asszonykát, a ki imé karjain egy busa leánykát tartva, -kegyetlen fenyegetődzéseket intéz egy fiatal akáczfa ellen, melynek -ágai között valami gézengúz foglalt megközelíthetlen állást? A -Gyula gyerek az, a nagy gonosztevő, a ki fejébe vette, hogy hintát -köt a fára, de a kötél sehogysem akar kötélnek állani, mert az ő -hétéves ujjai csak képzelik, de nem tudják, hogy mi az a -hurokvetés.</p> -<p>És az az egészséges vállas úr ott abban a porkabátban, a ki -Konstantinápolyt, az Aja Sophia kupolájánál fogva felemeli s egy -tollseprüvel kisöpri belőle a muszkákat; majd egy üveg-ablakon át -betekint Debreczenbe, hogy mit csinál most a civis ebben a rekkenő -melegben; azután Páris kapuiban állapodik meg, s a részrehajlatlan -végzet közönyével szemléli, miként tolonczozzák ki az ouvrierek a -proletárokat; végre az Angyalvár bejáratához illeszt egy csinos -nádcsövet, hogy a jogos tulajdonos könnyebben ügyelhessen az -útlevelekre;</p> -<p>tehát ennek a sok Dzierzon híre nélkül épült világvárosnak ura -nemdenem ugyanazon Dombay Máté-e, a ki…</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p>Most egy kék kötényt köt maga elé s a Dávid szomszédtól kapott -deszkák közül oda illeszt egyet a gyalupadhoz.</p> -<p>Ha már idejutott, lehetőleg meg akarja szépíteni földi -szállását. Becsukta maga mögött az ajtót, itt kell előre -mennie.</p> -<p>A zsidó gyerekeknek, kiket apjok, igéretéhez híven felküldött, -magánfoglalkozást szab, ő pedig megteszi az első fűrészmetszést -papihivatalának második hetében.</p> -<p>Szerencse fel!</p> -<p>Ez az ő titkos, de valódi beköszöntője. Ez a fűrészhang igazabb -jó kivánatot zizeg az ő fülébe, mint minap azok a pohárcsendülések -az erdőben.</p> -<p>A gyalupad az ő iróasztala; enyves serpenyő, festékes láda a -kalamárisa; fúró, fűrész, kalapács az ő segédkönyvei, s pennája a -mázoló ecset. E mellett arra is ráér, hogy a Dávid nemzetét -bölcscsé tegye; tanítja mindenre, sőt a két nagyobbat még a -Pentateuchusra is, szívességből; mely fáradsága a deszkák árában -fog betudódni.</p> -<p>Ablakrámák és ablakredőnyök simúlnak egymásután gyalúja, – és -zöldülnek virulóra ecsetje alatt; a benyilóban egymásra lapúlva -száradnak a párosával összeeresztett padlódeszkák, a szoba talaján -keresztbe feküsznek a vánkosgerendák. A padlózat alá száraz homok -való, a mit nem kell messze keresni; a Dávid fiai betalicskázzák -mulatságból; de mivel az ő kezük nincs a talicska szarvaira -alkotva, Dombaynak sajátkezüleg kell a hiányt pótolni, mit meg is -tesz, szép holdvilágos éjszakákon <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> lopkodva be a szükséges -lomot. <i>Lopkodva</i>, mondjuk, mert attól tart, hogy a közföldnek -ilyen <i>magánczélra</i> bitangolása szemet szúr; még inkább félti -lelkipásztori méltóságát, mert mit szólna hozzá, ha valaki -meglátná, hogy ő homokot talicskáz.</p> -<p>Másfelől Talpárdi nagysága is embere akar lenni a szavának. Neki -hajtja mind a tizenkét igáját és egy hét alatt annyi követ, téglát, -épületfát felhordat, hogy a ki látja, megbotránkozik benne. -Harmadrésze is elég volna egy szobához, de Talpárdi úr azt mondja, -hogy ha már úr fog bele, ne legyen szegényemberes munka.</p> -<p>Ez is gyorsan ment, mert Talpárdi úr nem szeret czeremóniázni. A -Dombay terve szerint kiépűl az épület homlokzata most már három -szobával, hat ablakkal, hat zöldelő szemmel és ellát a puszta -szélső határáig.</p> -<p>Maga Talpárdi úr is megcsodálta.</p> -<p>Sok is ez egy pusztai papnak. Hanem hát a zsalúk honnét teltek -ki, meg a padlózat és egyéb fölösleges luxus?</p> -<p>Megenyhűlt, mikor megértette, hogy az a Dombay saját keze -műve.</p> -<p>– Na most már nem haragszom, hogy Kondorra jött; látom megél a -jég hátán is, ha csak az a czélja, hogy megéljen. Ha valamiben -segítségére lehetek, legyen hozzám bizodalommal, kedves papom.</p> -<p>– Igenis leszek, még pedig azonnal. Ezt a fölösleges anyagot, a -mi megmarad az építkezéstől, adja nekem nagyságod -asztalosmunkadíjban. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>– Talán negyedik szobának? Abból semmi sem lesz. Nem való a sok -szoba szegény embernek.</p> -<p>– Csak bízza rám. Nem lesz belőle szoba.</p> -<p>Talpárdi úr ott hagyta neki s haza hajtatott. Útközben -találkozott Ihárosival.</p> -<p>– No Dávid! Szivárog ám már a csatornában a víz – Domboritól -Gemenczig.</p> -<p>– Duna-e vagy csak föld árja?</p> -<p>– Eredj, nézd meg magad.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az építkezés két hónap alatt be lőn fejezve s elkövetkezett -Dombayra nézve a <i>holt izé</i>. (Fővárosi jargonban <i>saison -morte</i>.) Julius, augusztus. Igazán holt. Akár egész nap se -tegyen egyebet, mint mélázzon a kanapén s tanúlja Horatius ódáit és -tanítsa a Dávid házanépét, mert magyar gyerek ugyan még nem látta -az oskola belső világosságát; sőt az iskolaház környékén köröskörül -két dülőföldnyire ugyan buján nőhet a fű. Ott nem mernek lovat -legeltetni, sem libát, mert méltán attól tart a gyerek, hogy Dombay -az ablakból les rájok s a kit elcsiphet, viszi be az iskolába, -diktálni a kétszerkettőt.</p> -<p>Így a tudomány bő forrásában a zsidó gyerek lubiczkol nagy -præjudiciumára az egész keresztyénségnek és nagy csorbulására -Dombay jónevének. Tudtára is adatik, hogy ez a dolog nem tetszik -közvélemény ő fenségének.</p> -<p>Először csak szép módjával s a legtapintatosabb modorban súgják -meg neki, hogy minek töri magát, <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> mikor neki az nem -kötelessége. Hiszen nincs az az ő konvencziójában, hogy nyáron is -tartozik tanítani. Mikor ez nem használ, akkor a fellázadt jog -kezdi hallatni kedvetlen mordulását, hogy az, a mit a tiszteletes -úr elkövet: nem kevesebb, mint valóságos jogbitorlás és -egyházellenes cselekmény Máté XV. 26. nyomain. Hát az ő véres -verítékükön a zsidó gyerek lelke táplálkozzék?</p> -<p>Dombay nem hallja a közvéleményt, noha Csont Ábel úr kürtjén a -<i>hierarkhiát</i> emlegetve zúg fülébe, hanem teszi, a mire -vállalkozott. Másfelől tervezget s papiroson szépen kiszámítja, -hogy öt év mulva a kondori egyháznak teljesen be kell rendezve -lennie.</p> -<p>A berendezést a lakása körül elterülő két holdnyi belsőségen -kezdi, melyet csak el kell egyengetni és megforgatni, hogy -paradicsomi kert legyen belőle. Nem is nagy munka, mert igaz ugyan, -hogy a terület nagy része hepe-hupás homokszakadás, de az északra -nyiló rész egyenes gyepes tér, úgy szintén a tornáczra néző is, ki -egész a Nyöszörgő-halomig, kivévén azt a kis mélyedést ott a halom -tövében.</p> -<p>Mindezeket el birná látni egy kecskeméti gányó: és Dombay Máté -nem birná-e meg?</p> -<p>Azokban a szép árnyékos, gyengén kitisztuló, ismét beborúló egű -szeptemberi napokban, melyek a permetezgetést májustól örökölték, -megkezdte a munkát.</p> -<p>Az ablakai előtti tért fogja jövő tavaszszal akáczokkal -beültetni. <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 372px;"><a href= -"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt= -"– Hát ebből mi lészen?" title="– Hát ebből mi lészen?" /></a> -<p class="caption">– Hát ebből mi lészen?</p> -</div> -<p>E czélból gödröket ás, mélységben és szélességben három -lábnyiakat. Három öl távolságra egymástól quincunxra. Ingre -vetkőzve, mint egy Garibaldi, hányja ki a földet. Ezt az egész -télen hadd szívja a fagy, hadd járja a hó-lé.</p> -<p>Az ásó nehezebb mint a gyalu, de azért nem fog ki rajta. -Legfeljebb egy kis gyöngéd panaszt kényszerít ajkaira.</p> -<p>Hej Robinson! Mégis csak jobb sorsod volt neked. Legalább volt -egy Pénteked. Jó volna nekem csak egy árva kannibál is.</p> -<p>No, ha csak kannibál kell, ime itt közelget Csont Ábel -személyében, még pedig egyenesen azzal a szándékkal, hogy téged -felfaljon. Itt a jó alkalom a te kegyetlen megleczkéztetésedre, a -miért szót nem fogadtál a Csont Ábel úr közvéleményének. Hát zsidó -gyerekeket tanítani hoztunk mi téged? Nem önkénykedés ez? Nem első -lépés ez a gyászos hierarkhiára! No megállj te hierarcha!</p> -<p>– Hát ebből mi lészen? – kérdé köszönésképen, megállva az ásózó -lelkész előtt.</p> -<p>– Erdő lészen, ha lészen, – fogadá az adjonistent Dombay. – -Körülültetjük a házat egy kis erdővel, fával.</p> -<p>– De micsoda fával?</p> -<p>– Azt hiszem akáczfával.</p> -<p>– Akáczfával? – csúfolódott az ember. – Dejszen az itt meg nem -fogja, az már bizonyos.</p> -<p>– Nem fogja? – kérdé Dombay, kimeresztett szemeit végig hordozva -a távoli tanyákon, melyeknek <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> homlokai csak itt-ott -csillámlottak ki az akáczok felhőiből.</p> -<p>– Hjah! Az egészen más; azok a tanyák egészen szelid homokon -vannak, még a szőlőt is megtermik. Vízeres, kötött, szelíd -természetű homok. De nézze az úr ezeket a csigákat és bigákat, -melyeket itten tetszünk látni. Mire mutat ez? Arra, hogy ez a homok -a pliocen-korszakból való, a mint azt, tetszik is tudni, Darwin -bölcsen megmutatta. Mert azt talán csak nem hiszi az úr, hogy az -Isten hat nap alatt teremtette a világot? Nohát. Mikor a -pliocen-korszakban ezen a helyen édes-tenger volt, az urak tanyái -mind víz alatt állottak; a víz sok száz esztendőkig megfeküdte és a -minéműségüket általjárta jól: azért a mi földjeink tele vannak -mindenféle savakkal s a fát meg is hajtják. Ez a hely pedig, a -melyet az úr most áskál, hiszen úgy is látszik, hogy jóval magasabb -a többinél, akkor is sziget volt, a víz ide föl nem hatolhatott, -savakat itten le nem rakhatott. Vagy azt tetszik hinni, hogy ha itt -megfogná valami, nem osztotta volna fel a familia régesrégen? -Theoretikus ember az úr, látszik.</p> -<p>Dombay megsemmisűlten nézett az ásó vállaira.</p> -<p>Ó te Sárvári, te Kerekes, te Péczeli, te Aranyi és ti mind a -tizenketten, le egész a zsidó prézesig! Halljátok? Hogy én -theoretikus ember vagyok! Hát azért bízott engem ti reátok a -gondviselés, hogy belőlem theoretikus embert faragjatok? Nem jobb -lett volna a kimeríthetetlen theoremák helyett egy kis pliocent -csepegtetni fogékony lelkembe? <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p>Végig tekintett az ásott gödrökön.</p> -<p>Ennyi munka hiába! És mindez csak azért, mert Aranyi professor a -pliocen-dolgokat nem tanította.</p> -<p>– Mindegy! – mondá végre elszántan. – Elültetem; ha az ákácz meg -nem fogja, megfogja a licziom, ha ez sem, megfogja a szerb -tövis.</p> -<p>– Az kéne még, hogy a közföldet szerb tövissel népesítse be az -úr. Most is nyakig vagyunk már az irtásával, mert a kormány egyebet -sem tud, mint a kisbirtokosokat zaklatni.</p> -<p>– Nos tehát megmaradunk az akácznál. Mindaddig próbálgatjuk, míg -nem sikerül.</p> -<p>– És hol tetszik venni a csemetéket? Mert a familia nem ád ám. -Hogyne? Haszontalanra, mikor úgyis kiszárad.</p> -<p>– Nem is fárasztjuk a familiát; mindenütt van jó ember. -Főgondnok úr sem sajnál tőlem egy-két szálat, ha szépen -megkérem.</p> -<p>– Már az más! – szólt ámultan Ábel úr. – Így már helyesen van. -Akár egy kocsiderékkal, ha így beszél velem tiszteletes uram. A -legszebbeket válogatom ki, még bérest is küldök ültetni.</p> -<p>Azután jó egésséget kivánt olyan illedelemmel, a minő telt tőle, -és távozott, szidva magában az ilyen adta papját, a kin nem lehet -kifogni. Csak annak örül, hogy egy kicsit mégis megnyaggatta. Jó -ember lesz, ha leszokik a hierarkhiáról.</p> -<p>Szavát is tartotta: a következő tavaszszal saját iskolájából és -saját embereivel elültette a hét sor ákácz-csemetét. Még azon évben -ölesre hajtott <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> valamennyi és egy szál sem pusztúlt el -az édestengerben feneklő pliocen-theoria miatt.</p> -<p>Robinsonunk megnyerte az első ütközetet a kannibál ellen, de nem -fegyverezhette le.</p> -<p>Mert az, hogy Csont Ábel úr ez időtől kezdve idejének nagyobb -részét nem a méhesben és a Budai Ésaiás Magyartörténetével tölti, -hanem kint a méhes előtt, honnan a parokhia összes ültetvényeit, -nevének tavaszról-tavaszra kizöldülendő örök emlékét áttekintheti, -csak arra mutat, hogy Csont Ábellel is vele született a szép iránti -fogékonyság, nem pedig arra, hogy a megvert ellenség hív -szövetséges lesz.</p> -<p>Egyébiránt pedig kannibál és kannibál között különbség van.</p> -<p>De van Robinson és Robinson között is. A Campe Robinsonja semmi -nélkül vetődött ki a maga szigetére, míg a mienk sokat megmentett a -hajótörésből. Megmentette azt, a mit egykor Simonides; és -megmentette azt is, a mit Simonides társai hiába hurczoltak a -partra.</p> -<p>Talán még hasznára vált a Junda elutasító válasza is. Ez a -válasz az ábrándozó lágy kedélyű fiúból egy óra alatt határozott -czélokra törő aczél akaratú férfit érlelt. Érezte, hogy a földön -ül, honnan ha esik, csak fölfelé esik s csak <i>magának</i> esik. -Jó a férfiúnak egyedül lenni.</p> -<p>Azután imént czéloztunk Simonides társaira. Dombay nem jutott -ezek sorsára, mert ő neki egy pár ezer forintocska tőkéje volt; -szülei örökség s nevelői fáradsága díjai. Ennek jövedelmét az ő -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> jóltevő keze korábban minden számítás -nélkül szórta boldognak-boldogtalannak, amit most ha akarna sem -tehetne, mert a pusztán nincs szegény ember, legalább nincs, a ki -irigyelné.</p> -<p>Most azonban nem is szórná, mert a mit Ihárosi előljáróban -mondott neki vigasztalásul, ő azt komolyan veszi és az őszi ködös -napokban elkezdi forgattatni fél öl mélyre a maga két holdnyi -belsőségét. Hiszen van neki már kertészeti és szőllőszeti -kézikönyve, s ezek bizonysága szerint egy hold föld felforgatása -hatvan forintba kerül. Mi az?</p> -<p>Híre szalad ennek is a pusztában és a kiváncsiság egyszerre -tódulni kezd különböző ürügyek alatt a remete-lakhoz.</p> -<p>Mert <i>Ez-s-ez</i> úr nagyon rég volt már templomban, azért -most kivánkozik az Isten házába. Kijövet fejet csóvál a szokatlan -munkára. Micsoda ez? Mi megérjük kertnek forgatatlan földdel is, ez -meg úgy turkál a máséba? Mi jusson?</p> -<p>T. cz. és T. N. uraknak most jut eszébe, hogy vissza kellene -adni Dombay úrnak a látogatást. Megdicsérik Csont Ábel urat a -szobák buzgó lepadoltatásáért, azután megteszik a megjegyzést a -világ felforgatására. Hiszen az ekklésia tiszte volna ez.</p> -<p>A harmadik csoport az egész presbyterium. Iskolalátogatás ürügye -alatt lepik meg, mert Ábel úr látja a méhesből, hogy Dombay uram -sok időt tölt a napszámosok körül.</p> -<p>Nem kapták tetten, mert ihol ebben a pillanatban is az Ábel úr -csemetéje más két úrfi társaságában <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> Hannibált nyomozza -Cornelius útmutatása szerint.</p> -<p>Ünnepi alkalom ez Mecsekinek és Ihárosinak egyaránt, mert -mindketten bolondulásig szerelmesek Corneliusba. Kérdezik a fiúkat -itt is, amott is, és a vén Csont csak úgy mosolyog a torzonborz -szakálla közül, hogy a fiú minden kérdésre megfelelne, ha időt -hagynának neki. De nem hagynak, mert a két úr nem azt akarja látni, -mit tud a fiatal Csont, hanem egymásnak kérkedik a -tudományával.</p> -<p>Azután sorba kérdik az apróbbakat. Mecsekinek nagy -megelégedésére szolgál, hogy a katholikus gyerekek Szent Lukács -szerint mondják a Miatyánkot és a maguk hittanában oktattatnak; -Ábel urnak viszont az tetszik, hogy a Dávid zsidó fiai -preczentorokként működnek a zsoltárok éneklésénél, és szemei -ragyognak, mikor az idősebbik sadduczeus ragyogó szemekkel -elfeleli, hogyan tánczolt a nagy Kinizsi a foga közé fogott -törökkel, és hogyan vágta be a kis Botond a konstantinápolyi kaput. -Csak Dávid urnak nem volt inyére, hogy egy kis fizikát még most sem -tudnak a gyerekek.</p> -<p>Iskolaszemle után gyűlést tartottak, melyben végzést hoztak az -iránt, hogy «az ekklésiai belsőség felforgatási költségével lelkész -úr semmiképen terhelhető nem levén, utasíttatik főgondnok, hogy az -egész területet tíz év alatt tíz egyenlő részletben fordíttassa -föl.»</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– Meg van ön elégedve a végzéssel? – kérdé Lőrincz úr Dombaytól, -midőn távozni készült.</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Én sem; ez a végzés csak arra való, hogy foganatosítva ne -legyen soha. Jól tette ön, hogy szó nélkül elkezdte s jól teszi, ha -folytatja. Egyet azonban nem tett jól.</p> -<p>– Kérem.</p> -<p>– Nem teszi jól, hogy minket nem szeret, a miben egyébként -igazsága van! Nem sok szeretni való van rajtunk.</p> -<p>Dombay tiltakozni akart.</p> -<p>– Ne tiltakozzék. Az nem hiba; de hiba, hogy nem is keresi -bennünk a szeretni valót. Hiba, hogy nincs hozzánk bizalma. Mi nem -tudhatjuk, miben keressük önnek kedvét, önnek magának kellene -alkalmat nyújtani, hogy segítségére lehessünk. Hanem ön büszke s -fél a visszautasítás szégyenétől. Jól van, én hát rákényszerítem a -szívességemet, ha annak nevezhető s öt embert küldök egész hétre a -földmunkához. Csont Ábelre ne nehezteljen. Ő olyan Balambér koma; -csak a szakálla bozontos, de a szíve nem.</p> -<p>Bizony hiába árulkodott ott Mundzukus komára háta megett; a koma -nem volt az az ember, a ki minden szíre-szóra változtatta elveit. -Hanem Lőrincz úr annálinkább megtartotta igéretét.</p> -<p>Elküldötte az öt emberét egész hétre, azután a másik hétre is, -míg az egész terület munkája be nem végződött.</p> -<p>Vége felé megszégyelték magukat az urak is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -Mindegyik küldött az utolsó napokban egy-két napszámost, még Ábel -úr is. Ennélfogva hű maradt a valósághoz, midőn az egyházi -tanácsban kötelességének tartotta örömmel jelenthetni, hogy az -egész parochiális belsőség megforgattatott.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Nincs abban semmi regényes, hogyan turkál fel valaki két hold -homokot, hogy ültet tele innét és amonnét szedett-vedett -csemetékkel, tőkékkel; miként éldegél hivatalának napközben, s -fáinak reggel és alkonyatkor; az olvasó kétségkívül különb kertész -mint a ki ezeket írja, s könnyebben elképzelheti, mint az író -leírhatná.</p> -<p>Az idő repül.</p> -<p>Míg ezeket leírjuk, Dombay akáczosa fiatal erdővé lesz Ábel úr -dicsekvésére; az udvar, mert ez is van, szabályos és nem a -Fekete-tengerig terjedő, hanem eper- és ákácz-sövénynyel bekerítve, -telve gyümölcsfa-csemetékkel, szőllőlugasokkal oltott rózsákkal. -Dombay most lesi, melyik fa nem rúgja el a virágát; ezen a nyáron -már egy pár szem gyümölcsöt is szakaszt a saját ültetvényéről.</p> -<p>Nagyot dobbant a szíve. Ha mégis másodmagával szakaszthatná!</p> -<p>– Eh! bolond álom. Túrd ember a földet; tedd paradicsomoddá, de -nézz a csillagokra! Szólt önmagához, midőn a Junda végkép elenyésző -ködfátyolképe mélyéből előtűnik egy mosolygó alak; hajnalarczú, -kökényszemű, tömött szőkehajú; a ki <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> egykor könyet hullatott -az ő kezére, és a ki ezelőtt három évvel ezt mondá: Óh az a csúf -Junda.</p> -<p>És a kit ő esztendőben egyszer lát szeretetreméltó kedélyének -ártatlan frisseségében, és a kinek mély tüzű szemei oly csodás -fénynyel ragyognak rá.</p> -<p>És a kit egykor szíve mélyéből meg fog áldani, ha ugyan nem -kicsinylik az ő áldását, és nem valami esperest fognak e tisztre -méltóztatni az előkelő szülék.</p> -<p>Túrd ember a földet.</p> -<p>A kinek nincs mit remélni, mindent mer.</p> -<p>Még a Nyöszörgő-halmot is meg meri támadni, hogy azután még -nagyobbat merjen.</p> -<p>Nem emlékszünk rá, hogy a Nyöszörgő-halmot rajzoltuk volna. -Nincs rajta semmi érdekes, hegyes vidéken domb számba sem menne. -Itt azonban az úri rend a csinosabb <i>halom</i> nevet ruházta rá, -míg a köznép <i>hegy</i>-nek nevezi, mert uralkodik az egész puszta -és annak minden homokbuczkái fölött. Szép zöld pázsittal bevonva, s -egyik oldalával az erdőnek támaszkodva, távolról festői tekintete -van.</p> -<p>Ha egy varjú száll is le a csúcsára, azt is észre veszik a -tanyákról.</p> -<p>Hát mikor hat ember dolgozik, ás, talicskáz rajta!</p> -<p>De hát hiszen azért lesz az ember vademberré, hogy tudjon élni -az eszével. Az a dicsőséges november hónap, melyet a mi emberünk a -keresztyén æra minden májusánál és szeptemberénél kedvesebbnek tart -most, mikor az elérkezik hétszámra <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> tartó ködével, melyen még -Csont Ábel sas-szeme sem hatol keresztül.</p> -<p>Elő azzal a hat emberrel!</p> -<p>Mire a köd felszáll, az idő kitisztúl és megerősödik, Ábel úr -pipára gyújtva kilépked a méhes elé, hogy meglássa, maradt-e még -lomb az akáczültetvényein, akkorra a hat ember végez.</p> -<p>Ábel úr lát, szédül és ijedten fut Dombayhoz.</p> -<p>– Hová lett a nyöszörgő kalapja!</p> -<p>– Levétettem a mint tetszik látni.</p> -<p>– És hová, mi czélból?</p> -<p>– Ezt a mély völgyet temettettem be vele a tövében. Ne jöjjön -indulatba kérem, ennek meg kellett lennie.</p> -<p>– Ah ah! zúgott a komor ember a kétségbeesés hangján. Mi lesz -már most a birtokainkból? Erről a hegyről a szél az egész pusztát -eltemeti homokkal.</p> -<p>Dombay elnevette magát.</p> -<p>– Ne tessék megijedni. A multkor ön tartott nekem előadást a -geologiából, most én szolgálok vele. Nézze ön, ez a talaj nem a -pliocen-korszak szüleménye, hanem a mi édes testvérünk, t. i. -agyag, mely megállja a helyét.</p> -<p>– De még sem kellett volna ezt tenni a familia híre nélkül.</p> -<p>Dombay tovább mosolygott.</p> -<p>– Mit gondol ön, megengedte volna a familia-gyűlés?</p> -<p>– Bizonyosan nem.</p> -<p>– Tehát jobb volt nem kérdezni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p> -<p>Ábel úr szomorkodva távozott, szíve mélyéből sajnálva a gyönyörű -pázsitos tetőt. Hogy el van csúfitva!</p> -<p>Valóban el volt. Hosszúkás kúpja le volt szelve, s a tetőn -hatvan-hetven négyszegölnyi sík maradt. Egyenes mint az asztal.</p> -<p>Rettenetes jogsértésnek tekintette ezt az egész familia. -Vitatták a dolgot mindenfelé, de kénytelenek voltak benne -megnyugodni. Arra csak nem kényszeríthetik Dombayt, hogy hordassa -vissza. Ki venne a nyakába ilyen vesződséget. Aztán a területnek ő -volt a tulajdonosa használati joggal; tehát tehette épen annyi -joggal, mint a többi rész felforgatását.</p> -<p>De már nem földforgató, hanem világháborító.</p> -<p>Hát még a mi ezután következett!</p> -<p>A következő tavaszszal négy kőmives legény vándorolt keresztül a -pusztán, s a korcsmába betértek pihenni.</p> -<p>Dombay megtudta ott létüket, felfogadta mind a négyet, s a -Talpárdi úrtól ajándékba ott hagyott kőanyagot a Nyöszörgő-hegy -északi oldalán felrakatta velük falnak, hogy lett belőle egy csonka -torony. Egy tíz láb magas csonka torony.</p> -<p>Két nap alatt elkészült, s vele csordúltig tölt a pohár Csont -Ábel kezében, mert ez mind az ő baja lesz már most; őtet eszi meg a -familia.</p> -<p>Talpárdi úr is megszemlélte a mint elhajtatott alatta, s meg nem -állhatta, hogy be ne tekintsen Dávid öcscséhez.</p> -<p>– No Dávid! Duna ám már. Láttad a Nyöszörgőt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– Láttam ám, – felelt Dávid szárazon.</p> -<p>– Mi lesz abból. Világító-torony, lovag-vár, Henczi-szobor?</p> -<p>– Kérdezze meg bátyám az építőjét, mert ha én kérdem meg, nem jó -vége lesz.</p> -<p>De hát van abban valami botránkoztató, hogy valaki a maga -költségén épít olyan területen, a mely az övé, míg él, legalább míg -ott él? Hát ha például tyúkólat, galambdúczot szerkesztett volna -oda, vagy egy szárnyékot, – a mi a juhásznak is szabad, – lehet az -ellen kifogás?</p> -<p>Nem; a papi törvény nem ellenzi. Óh ravasz egy törvény az! Nem -bánja, ha réz-sarkon forgó várat épít is valaki, csak azt teszi -hozzá, hogy az építő annak költségei megtérítése iránt követelést -nem formálhat.</p> -<p>Nos hát Dombay bizony nem kivánja, hogy váltsák ki mármost tőle -a tornyát, sőt még azt sem kivánja, hogy helyeseljék. Elég, ha ő -jónak tartja, s azt mondja: várják be a végét. A mit ő még eddig -rendezett, javított, túrt, kapált, ültetett, annak mind jó vége -lett, és igen kietlen lenne a kondori puszta, ha egy hatalmas szél -mindazt egy pillanat alatt elsöpörné onnan. Ebben bizik most -is.</p> -<p>Az igaz! Hanem ennek a hegytetőre épített kalitkának mi lehet a -czélja?</p> -<p>Mindenki tudja, de senki sem meri megnevezni. (Torony.)</p> -<p>De hát ez a torony olyan nagy köve a botránkozásnak? Hát ha -valaki jótékony czélra hagyományoz száz forintokat oly feltétellel, -hogy azok <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> ötszáz esztendő mulva egy pár -milliárdra nevekedvén, az alapító nevéről nevezett kisdedóvó -alapjául szolgáljanak, nem méltán megérdemli-e a magyar Peabody -nevet ekkor? És a ki egymaga felépit egy tornyot tíz láb magasra, -nem érdemel-e hálát a birtokos uraktól, a kiknek fejenként mármost -csak mintegy öt lábot kell ráépíteni, hogy olyan tornyuk legyen -mint a Szent-Istváné Bécsben? Hiszen addig szó sem lehet -eklézsiáról, míg torony nincs.</p> -<p>Mert míg torony nincs, addig harang sincs; valamig pedig -harangok nincsenek, mi gyüjti egybe a népet? És ha a nép egybe nem -gyűl, kinek prédikál a pap? És ha nincs kinek prédikálni, minek -akkor a pap? És ha papra semmi szükség, hol van akkor az -eklézsia!</p> -<p>Tehát torony annyi mint eklézsia.</p> -<p>De a kondori közönség másként fogja föl a helyzetet. A -Nyöszörgő-halom tövében fut el az országút sűrű ákácz- és -eperfa-szegélyzet között, az igaz: de ez a szegélyzet mégsem oly -sűrű hogy a fuvarosok éles tekintete át ne hatoljon rajta. Már -pedig a fuvaros-nép a legelmésebb és legrosszabb-nyelvű kinövése a -kaukázusi fajnak, és ha ez valami találó megjegyzést röpít arra a -bolond-várra, azt semmi eső le nem mossa a familiáról. Mert hiszen -egy zsebóra, melyet agyonütnek, egy tábla hajdina-vetés, melyet -megúsznak, egy bögre szappanos lébe beáztatott fejkötő, melyet a -jámbor gazda paczal-leves helyett felkanalaz, egy ócska zsoltár, -melyet a menyecske a kötött gombócz között <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> -feltalál, vagy – mint Kisfaludytól tudjuk – egy ártatlan gólya, -mely a tornyon fennakad, mind elegendő arra, hogy országos hírnevet -szerezzen a falujának.</p> -<p>Ez hozta rémületbe az egész Kondort.</p> -<p>Az a csonka torony ott csúfkodik; akár ott hagyják, akár -lerontják, kész a veszedelem s egyéb sem kell hozzá, mint egy -gyors-eszű baranyai ember, a ki példabeszédbe foglalja.</p> -<p>Szidták az urakat, mert ők jártak oda papot keresni, mind ott -voltak a nagy bevonuláson, ők hajtották az útszélre nyájaikat, ők -lakták el az áldomást; – és különösen Dávid urat, mert ő gondolta -ki a holdas eszével, hogy Kondorra iskola kell, azután meg pap, s -ihon utoljára torony lett belőle.</p> -<p>Nem is mert Dávid úr a familia-gyűlés felé menni; a többi úrnak -is sok dolga támadt, s szegény Lőrincz úr maga maradt Dánielűl az -oroszlánok között, a kik már most egyre-másra diktálni akarták a -vérbírói itéleteket.</p> -<p>Mikor látták, hogy Lőrincz úr nagyon neki vetette a hátát a -toronynak, a mi miatt nem lehetett a paphoz férkezni, a Mineka-párt -ott hagyta a gyűlést.</p> -<p>A Kikőhuznyiak magukra maradva, nem mertek tovább harczolni, -hanem feljárták a pusztát és összeszedték a vádakat Dombay ellen. -Még Dávid zsidóhoz is elmentek, hogy tud-e valamit a papra? Igen is -tudott; hogy a Pentateuchust magyar-módra olvastatja a gyerekeivel, -a mi miatt azok reformált <span class="pagenum"><a name="Page_159" -id="Page_159">-159-</a></span> zsidóvá lesznek. <i>Breschith -bara</i>. Holott igaz zsidó úgy olvassa azt <i>Böröschisz bóró</i>. -Ezt is beletették a vádba.</p> -<p>Mikor a vádpontok tizenkettőre felszaporodtak – a min alól el se -kezdje az ember, mert semmi foganatja sem lesz, – gyűjtést -rendeztek maguk között; a begyűlt 17 forint 9 krt átadták a két -legtanultabbnak, hogy menjenek be Fűzvárra instáncziát iratni -valamely fiatal ügyvéddel. Öreghez ne menjenek, mert az nem tudja a -törvényt, és mind egy követ fúj a papokkal.</p> -<p>Egy fiatal doctor meg is írta aztán 10 forintért olyan -hathatósan, hogy egy minisztert is elcsapnának rá.</p> -<p>Most már csak alá kell írni. – Igen, de ki kezdje meg, mert az -nem mindegy ám. Egy az, hogy a kérvényt mindig az első aláíró -nevéről nevezik: «Olvastatik Borona Jábes és társai stb. -folyamodása», a mit röstel az ember; más meg az, hogy ha rosszul üt -ki a dolog, fizetni is kell, és megint csak Borona Jábes neve kerül -legelől. Urat kell rá keresni, az úgy sem kár.</p> -<p>Igen, de kit? Talpárdi úr elnöke a papi törvényszéknek, szó -sincs róla, hogy vádló legyen. Ámbár úr nyilván védelmezi a bűnöst, -Mecseki úr mindig ellensége az igaz ügynek, Dávid úr -következetességből nem teszi meg, a többi úr pedig nem gondol vele, -ha a világ felfordúl is.</p> -<p>Hanem Csont Ábel úr!</p> -<p>Főgondnok, tehát kötelessége az egyház javát előmozdítani. -Azonkívül igaz ember is, mert nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> veti meg a rajthuzlit, -nem nyíri a haját és nem fésüli a szakállát, megmondja az igazat, -noha deákul. Ez az igaz ember.</p> -<p>Felkeresték a méhesében. Ezúttal azonban kiderült, hogy a -rajthuzlit, sőt még a csizmát is meg szokta vetni titokban. Aludt; -ő maga egy szalma kanapén, a rajthuzli pedig előtte egy széken.</p> -<p>A deputáczió elmondta, hogy miben járnak.</p> -<p>– Hadd látom az írástokat! – válaszolt Ábel úr olyan kedvvel, a -minőre déli álomból szokott az ember felserkenni.</p> -<p>Az ember nyujtotta volna az írását, de Ábel úr visszatolta.</p> -<p>– Csak olvasd magad, nincs itt a szemüvegem.</p> -<p>«Tekintetes Szent Törvényszék!»</p> -<p>– Szamár vagy fráter! Hát miért volna az Tekintetes. – Csak -olvasd tovább.</p> -<p>«Méltóztatik rá emlékezni, hogy ezelőtt négy évekkel a kondori -nemes familia a maga zsenge egyházát megalakítván, lelkészért -folyamodott a Tekintetes szent székhez, melyet minden ellenmondás -nélkűl meg is nyert t. cz. Dombay Máté személyében, a ki világból -kivénült vén káplán létére örülhetett is előmozdíttatásának, noha -mi már akkor is úgy gondolkodtunk, hogy kell benne lenni valami -nagy fogyatkozásnak, mert különben elfogadták volna eő kegyelmét a -tarhalmi avvagy gódirczi uraimék, de csak mireánk tuszkolták, mint -a kik nem ismertük. Noha mi az ő szolgálatában hibát nem kerestünk, -mindazáltal ő fölemelte sarkát ellenünk, mivel kevély, embert nem -becsülő, magának <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> való, földiek után eredt és az -eklézsiának siralmas károkat okozó lelki szolga, a ki a helyett, -hogy hivatalát folytatná, az Izrael nemzetét vezérli a zsidó -bibliában és az úrfiakat tanítja deákságra, mely miatt a nép úgy -elszokott a templomtól, hogy csak nagy ünnepeken gyűl egybe teljes -számmal…»</p> -<p>És így tovább.</p> -<p>– Hát miért hoztátok ezt ide? – kérdé Ábel úr, mikor vége volt a -műnek.</p> -<p>– Hogy írja alá tekintetes urambátyám.</p> -<p>– Hogy én árulkodó legyek. Feladó. Denuncziáns. No várjatok, hát -majd aláírom.</p> -<p>Felkapta a polczról a legközelebb eső kaptárt. Nem nézte: -teli-e, üres-e; úgy a fejébe nyomta a szószólónak, hogy a válla sem -látszott ki belőle.</p> -<p>Az ember elbődült; szerencséjére a kaptár üres volt, de azért -kiállta az egész raj ijedtségét. Társa futott volna kifelé, Ábel úr -azonban útját állta az ajtóban.</p> -<p>A konfederáltak moczczanni sem mertek, mert jól látták, hogy -Ábel úr közelében deszkához tapadt népes respublikák forronganak. -Ha azokat lázítja fel urambátyám, nem jó világ lesz.</p> -<p>– Hát frátres! Ti kötözni való bolondok! – rikácsolt Ábel úr -bárdolatlan hangja a pipafüsttől sárgúlt, kúszált bajusz közűl. – -Ti kötözni való bolondok! Mióta árulkodik a nemesember, mint valami -szedett-vedett csürhe nép? Mióta keres másutt igazságot, mikor maga -birája is lehet? Hát nem a tiétek ez a puszta? Mi? Hát nem -hordhatjátok <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> ki a papot, a mikor tetszik? Mi? Az -igaz, hogy becsuknak érte két esztendőre, de legalább nem lesz -benne mit szégyenleni.</p> -<p>A szószóló azalatt kihúzta fejéből a süveget, védelemre kezébe -vett egy rajrázó csáklyát és elkezdett pattogni.</p> -<p>– Dejszen, én bizony nem kínzom a jószágomat azzal, hogy -kihordjam ebben a nagy homokban! Mert az a familia dolga. Ám ha -tetszik, hordjuk ki közmunkában, kire mi esik; majd meglátom, ott -lesznek-e az úr szekerei. Ha pedig nem tetszik, maradjon az úr -magának, mi megyünk a magunk útján.</p> -<p>Letette a csáklyát, felkapta az asztalról az Ábel úr pennáját és -ott Ábel úr szeme láttára megmutatta, hogy alá meri kanyarítani -Ábel úr nélkül is. Nemes Borona Jábes.</p> -<p>– Én felelek mindenért. A ki igazi atyafi-vér, annak itt lesz a -neve.</p> -<p>(Igaz bizony; ha sikerül. De ha nem: mind eltagadja, és magad -maradsz benne nemes Borona Jábes.)</p> -<p>Ábel úr összeszidta még egyszer árulkodó mivoltukat és kikisérte -a vendégeit egy furkós bottal, szívesen felkérvén őket, hogy csak -még egyszer itt ódalogjanak az irásukkal, majd kihúzatja velük a -lutrit.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Dombay sejtett valamit a mozgalomról és örűlt neki. Hiszen a -toronynyal épen ezt akarta előidézni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>Életkedve teljesen visszatért. Háza, udvara be van rendezve, s -hogy hivatala is úgy legyen, erre nézve is le van téve az alap.</p> -<p>Volt ideje kirándulásokat tenni a pusztába; látogatásokat tenni, -ismeretségeket kötni, még pedig nem csupán a kiválóbb családoknál, -hanem a magokban vonult, rejtekben élő egyéneknél is. Hóna alatt -egy Diószegivel.</p> -<p>A Diószegi pedig nem boros-palaczk, hanem füvészkönyv; valamint -hogy a <i>kiválóbb családok</i> és a rejtekben élő <i>egyének</i> -is, kiket fölkeresett, nem a kondori pusztán élő atyafi urak és -embertársak, hanem azok a csodálatos szép teremtések, a kikkel az -Örökkévaló keze mindjárt harmadik napon kihímezte a száraz -földet.</p> -<p>Dombay változatosabb és gazdagabb növényzetű vidéken nevekedett -és így a dicsőséges Flóra királynő pusztai népét nem ismerte s -keveset is tartott róla.</p> -<p>Meg is lakolt érte s már az első kirándulás alkalmával -szemrehányó szégyennel kelle bevallani tévedését. Az ő régi kedves -kis ösmerősei köszöntötték mindenütt nyílt, mosolygó ajkakkal. A -középhegyek arisztokrácziája, a folyampartok czivilizált polgársága -és az erdők sötétarczú farmerei, melyek gyökereikben és piliseikben -tőrrel és revolverrel járnak, meg vannak itt telepűlve mind. -Némelyik itt még jobban boldogul és idő előtt nyit. «Nini, hát -kegyed itt van már?» A másik újra virágzik és meglepi az embert, -mint egy holtnak hitt jó barát. «Hogy kerűltél vissza?» A Foganőtt -kaczag <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> a találkozás örömén, a Fintor és a -Pintyő ajkaikat pittyesztik. «Valahára mégis eszébe jutottunk -önnek!» Minden lépésen új találkozás. A Kosbor-dynastia saját -parkjaiban pompáz, az Arachne fajzata, mely pókot virágzik, a -jajgató Delphinium, a czivilizáczió elől erdőkbe menekült Hunyor és -a száműzött Paris, mely négy rendbeli oklevelével hiába védi -létjogát, elszigetelten búskodik, mint egy testvértelen népfaj -Európa közepén.</p> -<p>Az ismerősök között szerényen várja a látogatónak kegyes -tekintetét egy-egy ritkább szironták, fűz és liliom. Ott tolonganak -az árvalányhaj és a gyopár, a királydinnye és a szamárkenyér -kékvirága, mindegyik kérkedvén az elsőbbséggel. – Amazok -ősfoglalóknak tartják magukat, míg ezek a Petőfitől kapott -donátionálisra hivatkoznak. Dombay int a kamarásának és Diószegi -kamarás egymásután mutatja be őket. Természetesen a Linné -szertartásos rendszere szerint, mert a másik sokkal -demokratikusabb, mintsem egy utazó fejedelemnek kedvére -lehetne.</p> -<p>A füvész-ember poézisa különbözik más halandóétól. Neki nem -kellenek sem a délibáb enyelgései, sem alkonyodó nap aranysugarai, -sem a nyáj kolompja, sem az alakot cserélő felhők. Lába alá vigyáz, -hogy kis barátnői közül egyet is el ne tapodjon. Szegénykék! úgy is -rövid az életük, hadd örüljenek. Dehogy szakasztaná le ha ösmerős, -dehogy tapodná el ha ösmeretlen.</p> -<p>Nem lát semmit, csak a virágot, melyet óvatosan át kell lépnie. -Azt sem veszi észre, hogy most <span class="pagenum"><a name= -"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> egy jegenyesor közé -érkezik, mely Ámbár Lőrincz úr major-belsőségét szegélyezi. A major -és jegenyesor között gazdag kaszáló termi azt a híres szénát, -melyet a kondori közvélemény a sáfránnal tart egyértékűnek.</p> -<div class="figcenter" style="width: 376px;"><a href= -"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt= -"– Kegyed nem fél a naptól?" title= -"– Kegyed nem fél a naptól?" /></a> -<p class="caption">– Kegyed nem fél a naptól?</p> -</div> -<p>A fasor hosszúra nyúlt árnyékában – noha még csak néhány nap -múlva lesz pünkösd – megszáradt rendek, melyeknek felgyűjtésével -két nő foglalkozik. Az egyik szép karcsú növésű, rövidecske -szoknyában; fején a finom fehér kendő jó előre húzva védelmezi a -titokzatos arczot; nem muszáj azt a napnak látni, hogy szőke-e vagy -barna, a ki a kendő alatt van. Köntöse ujja piros szalaggal -felkötve, de a két gömbölyű kart fehér gyolcsujjak védik a napfény -ellen; mert a nap a milyen irigy, még befeketítené.</p> -<p>A rendek a jegenyesorra dűlnek. A leány a rend végének alá -akasztja a vellát, annálfogva ostorhegyre veszi, meg sem áll addig, -míg halmazba nem torlódik. Azután gereblyét vesz föl, visszamegy a -jegenyesor felé, hogy az elmaradt szálakat fölgereblyézze. Itt -fölveti szemeit, megpillantja a közelében lépkedő Dombayt és -ráijeszt.</p> -<p>– Nini Dombay úr! Felénk sem néz.</p> -<p>Az ifjú odatekintett s fölismerte Dínát.</p> -<p>– Kegyed nem fél a naptól? – kérdé a leányhoz lépve.</p> -<p>– A mint látja; – szólt a nyugvó napnak szegezve piros arczát, -mely ragyogott a serkedő verítéktől, mintha gyémántporral volna -behintve.</p> -<p>– Mulatság ez vagy kötelesség? <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>– Még pedig szigorú kötelesség, miután belekezdtem. Oh én igen -szeretem a gyűjtést: nézze ön, talál-e utánam egyetlen szálat is? -El ne feledjen megdicsérni apámnak. Sietnünk kell vele, hogy meg ne -ázzék, mert akkor mindjárt megfeketednék, értékét vesztené és – -–</p> -<p>– És?</p> -<p>– És hibát találna ön benne, még visszautasítaná. Apám azt -mondja: önök nagyon válogatósak.</p> -<p>– E szerint ez az én honoráriumom. Úgy nekem is kötelességem -részt venni a gyűjtésben.</p> -<p>– Nem, nem! Ez nagyon is idylli volna, a mi csak írva szép, de -téve szót támaszt. Hanem igaz, tudja-e, hogy önt veszély -fenyegeti?</p> -<p>– Tudom és ismerem annak egész nagyságát. (Valahányszor veled -találkozom. Gondolta utána.)</p> -<p>– És mit tesz ön?</p> -<p>– Kikerülöm.</p> -<p>– Én az ön helyén fölkeresném.</p> -<p>Az ifjú meglepetve nézett a leányra. Most vette észre, hogy nem -érti.</p> -<p>– Micsoda veszélyről beszél kegyed?</p> -<p>– Vád alá fogják önt, s minden bűnét elősorolják, a mit négy év -óta elkövetett. A panaszlevél meg van írva tömérdek aláírással. Azt -mondják: nem is a püspökhöz nyujtják be, hanem a generális -vice-notariushoz, mert ez a legfőbb személy a papok között.</p> -<p>– Ha már árulkodik kegyed, árulja el az aláírókat is. -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>– Azt nem teszem. Csak kettőre vallok. Az egyik Borona Jábes -bácsi, a másik Ámbár Dína.</p> -<p>– A ki az igazmondást nem vádlottól tanulta.</p> -<p>– Igazat mondok. Apám távollétében hozták hozzánk és ott -hagyták. Én elolvastam s minthogy egyenesen azt kérik, mozdítsák el -önt tőlünk, én is aláírtam. Ámbár Dína. Csakhogy vízzel írtam. De -írtam s be is poroztam balatoni porzóval.</p> -<p>– Inkább sohasem mutatom magamat, csak ne kergessen el.</p> -<p>– De micsoda élete van önnek ebben a szomorú pusztában?</p> -<p>– Kegyednek szomorú puszta ez?</p> -<p>– Nekem nem az, mert az enyim; az én hazám, melyet semmi -kincsért el nem hagynék; de önnek nem hazája; itt nincs senkije -–</p> -<p>– De van; egy szép házam; előtte egy ákáczerdő és egy szép kert, -az az enyém, mert én alkottam.</p> -<p>– Ön nem boldog benne; menjen ki belőle. Hagyjon el minket.</p> -<p>– Szót fogadok, miután Dína parancsolja. Megyek.</p> -<p>– De nem a nélkül, hogy a harczot végig ne küzdje. Még azt -mondanák: megszökött. Apám szereti önt és oldalánál lesz. Jó -éjszakát!</p> -<p>A leány tovább gyűjtött. Dombay még a tornáczról is látta, a -mint fürge léptekkel kergeti halomra az engedelmes rendet. -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<h2>X.</h2> -<p>Dombay a legközelebbi vasárnapra egyetemes tanácskozást -hirdetett az erdőben, abba az ismeretes ligetbe, hol a -beköszöntőjét tartotta, és a mely nyaranta az isteni tisztelet -rendes helyévé lőn.</p> -<p>Senki sem tudta miről lesz szó, azért mindenkit felkényszerített -a kiváncsiság. Ott volt Talpárdi úr is, külön meghívó által -kiidézve Fűzvárról.</p> -<p>«Értesültem, – kezdé Dombay – hogy egy panaszlevelet köröznek a -pusztában, mely felsőbbségemhez fog ellenem benyújtatni. A -vádlevelet nem olvastam, de tartalmát tudom – –</p> -<p>– Nem volt ember a ki elárulta, – vágott oda Jábes bácsi.</p> -<p>«Ne itélje el, kérem Borona úr! Hisz’ úgy is csak közölnék -velem. Tudom, mondom, tartalmát és igen könnyűvé teszi helyzetemet, -hogy a felhozott vádak mind olyanok, melyeknek a vádlók maguk sem -tulajdoníthatnak fontosságot; el van pedig hallgatva épen az, a -mivel magam ellen ingereltem sokakat, de a mit senki sem akart a -vádak között említeni, ők tudják miért. Megvallhatják a panaszló -urak, hogy az én főbűnöm az a tornyocska, melyet arra a halomra -építettem. Nem maradandó épületnek, hanem kőből, vályogból, -törmelékből össze-vissza, minden fundamentom nélkül, egy lábnyi -széles fallal, melyet az első őszi eső elmos és az első Luczanapi -szél halomra <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> dönt; önök itéletét, mielőtt ki volna -mondva, végrehajtván.</p> -<p>«A kik gondolkodni szeretnek, tudják tettem indokait is.</p> -<p>«Soha semmiféle indítvány, tanácskozás, rábeszélés és izgatástól -sem várhattam annyi erőt, hogy önöket egy templom építésére -megnyerjem. Pedig önök nyilván Egyháznak nevezik magukat, de soha -sem lesznek azzá, míg hiányzik az egyház kifejezője, a templom és -mit én pusztában elengedhetetlennek tartok, a torony. Nem szóval -hát, hanem tettel, mely előtt senki sem hunyhatja be szemeit, -kiáltom éjjel és nappal mindenkinek, hogy mit kell tennünk. Ezért -építtettem azt a kis alkotmányt arra a halomra, a melyet Isten -ebben a pusztában <i>szent hegy</i>nek szánt, és az emberi léhaság -csúfolt el Nyöszörgőnek. Bedobtam a vexillumot az ellenség sorai -közé, a ki tiszteli, kövessen, váltsuk ki…</p> -<p>«Ne szakaszszanak félbe kérem; ne mondják, hogy nincs pénzünk, -én tudom, hogy van; ne mondják, hogy eddig meg voltunk nála nélkül, -én tudom, hogy ezután nem lehetünk el; ne mondják, hogy évekig kell -hozzá készülnünk, mert én tudom mibe kerül…</p> -<p>«Itt van – és kiterjesztett egy összegöngyölt ívet – -elkészítettem az alaptervet, a hogy tudtam; költségvetést is -ütöttem össze, a mi szép summát hoz ki, tizenkétezer forintot, de a -mibe bizony nem szédülünk el, ha elmondjuk rá a kétszerkettőt. Ez -az összeg épen felét teszi a közbirtokosság évi adójának. Az a -kérdés, nem sajnálják-e egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> lelki ügytől kétszáz -évben egyszer annak az összegnek felét, a mit polgári érdekeikre -évenként fizetnek?</p> -<p>«Ez az előterjesztésem. Vagy elutasítják ezt, és én ez esetben -lemondok hivatalomról, búcsút veszek önöktől azzal a kéréssel, -semmisítsék meg a tervben lévő vádlevelet, mely nekem nem árt, -önöknek pedig sem elégtételt, sem dicsőséget nem szolgáltat; vagy -fontolóra veszik javaslatomat és, a mit könnyen létesíthetőnek -tartok, végrehajtják azt, a mi nélkül a legszegényebb jobbágyközség -sem tudja magát képzelni és az én példámat – ki az építésre szintén -ötven forintot ajánlok fel – követik. Ez esetben kérem önöket, -tűrjenek meg továbbra is alázatos hivatalom folytatásában, s -engedjék meg, hogy halálomig lakosa lehessek az önök szép -birodalmának.»</p> -<p>Birodalmának! Minő pompázó szó ez! Hogy a kondori pusztát egy -pap nyilvános szónoklatban <i>birodalomnak</i> nevezi!</p> -<p>Mondhatta volna, hogy jön az utolsó itélet és elsöpör, ha -templomotok nem lesz, vagy jön a muszka és elvisz Szibériába, ha -tornyot nem lát a pusztátokban, vagy fenyegetőzhetett volna -traktussal és annak minden villámaival. Mindez nem ér semmit. -Hanem: <i>birodalmával</i>. Ez a szó elbájol mindenkit, Csont Ábel -kivételével.</p> -<p>– Ha csak ennyi az egész! – szólt először is Jábes úr, a -Kikőhúznyiak bevallott levélhordozója. – Üsse meg a mézharmat az -egész proczesszust. Templomra ki sajnálná a pénzét? Én sem halok -bele egy fias tehénbe. Mért nem tetszett ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> Dombay -uramnak élőszóval mondani, minek tett bennünket csúffá azzal a -góréval?</p> -<p>Másik se sajnált, harmadik se sajnált. Talpárdi úr azt mondta: ő -nem krajczároz, hanem viseli az egész teher tizedrészét, de azt -megmondja, úgy ki legyen számítva minden, hogy pótadóra ne kerüljön -a sor, mert pótadóban még harangkötelet sem vesz. Mecseki úr, -Lőrincz úr, külön-külön huszadrészt vállaltak. Ábel úrnak nem kell -a templom, de azért jussát tartja hozzá. Fizetni ugyan egy fillért -sem fizet, hanem a birtokát oda adja egy esztendőre a templomnak. -Húsolja ki rajta a mit tud. Pátróiné nagyasszony egy ócska -harisnyaszárat áldoz fel, mely tele van olyan dolgokkal, a mik soha -meg nem érik a devalváczió keserűségeit. Szent Lábán és Énekes Tóth -Péter atyafiak a zsindelyt kötik ki maguknak oly feltétel alatt, -hogy nekik a szent vacsora ostyában szolgáltattassék ki. Dávid -zsidó megtekinti a tervet, kiszámítja a toronysisak magasságát s -számításának eredményeként kijelenti, hogy a bádogról ne tessék -búsúlni a Tekintetes <i>Atyafiság</i>nak, mert ő ennek a toronynak -az árnyékában akar mégvénülni (nem merte mondani meghalni). Ihárosi -úr is kijelentette, hogy őtet ne féltsék, ott lesz ő, a hol kell. A -minthogy a következő napon be is rándúl Fűzvárra és ott az -igazság-házának fundamentomai között fölkeresi Lőcs Jónás és -Kezesménes Lukács embertársakat, mely látogatásának eredményeként -harmadnapon szerencsésnek érzi magát elérzékenyűlve jelenthetni, -hogy még a fogságban ülő szegény <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> rabok sem feledkeznek meg -a keresztyénség közös nagy missiójáról, melynek támogatására ezen -tizenkét forintot küldik, azzal az igérettel, hogy kiszabadulásuk -után sem feledkeznek meg, ha az Isten megsegíti őket -vállalataikban.</p> -<p>Ottan megalakúlt az építtető bizottság, Csont Ábel úr elnöklete -alatt, Ámbár Lőrincz és Mecseki urak személyében. Dávid úrat is -hívták, de ő azt válaszolta, hogy ő már megvetette az alapot, más -építsen pedig arra. Így tehát hagyták menni s helyébe kinevezték -még tiszteletbeli tagnak Pátróiné nagyasszonyt, kiről lehetetlen -feltenni, hogy fél pár harisnyát viselt volna valaha, továbbá a -felekezetközi szent egyességre való tekintetből Szentlábánt és -Dávid zsidót.</p> -<p>A torony északfelé fog nézni. Ebből származott a legelső -nehézség, melylyel a bizottságnak meg kelle küzdenie. A torony -alatt ugyanis ajtónak kell lenni; úgy szintén a keleti oldalon is, -mivel ez a parochiára néz: két ajtó pedig elég a Szent István -templomára is, ha az <i>eleget</i> veszszük. Úgy, de mivel -történetesen a nagyobb birtokosok majorjai épen az északi és keleti -részeken voltak: világos, hogy érzékeny jogcsorbulást szenvednek a -déli és nyugoti tartomány urai, ha ők ajtó nélkül maradnak. Hát ők -mindig megkerüljék a templomot, ha az Isten-házába akarnak menni? -Hát ők nem olyan urak, mint az északi urak? Csont Ábel viszont azt -mondta erre, hogy ha négy ajtó lesz rajta, akkor neki nem kell a -templom, mert akkor a passát-szelek keresztül-kasul nyargalnak -rajta. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> Ő ugyan nem kopasz még, de bizonyosan -elébb-utóbb az lesz és a léghúzam miatt reumát kapnak a homlokai. -Az ellentétes nézetek úgy békültek ki, hogy mindegyik tett egy -ajtónyi engedményt. Sem kettő, sem négy, hanem három. Egy a torony -alatt, a másik kettő keletnek és nyugotnak. A dél elégedjék meg egy -szép kerek ablakkal.</p> -<p>Alig csillapult le ez a nyugtalanság, midőn újabb és -veszedelmesebb összeesküvés ütötte fel fejét. Jöttek az asszonyok -tömegesen, hogy csak legyen bizony ajtó a déli részen is, inkább -elengedik a kerek ablakot. Mert ha az az ajtó onnét elmarad, -bizonyosan annak helyére van szánva a kathédra. Ebből pedig az -következik, hogy a padok nem a régi tisztes szokás szerint, a nőké -szemben a férfiakéval, hanem újság hajhászva, mind a kathédrával -szemközt lesznek elhelyezve, ez pedig a házasságkötési szent -szokások kijátszására czéloz, mert a vidéki, sőt helybeli legények -is, kik a karba járnak, miként választhatják ki jövendőbelijöket, -ha szemben nem is láthatják?</p> -<p>Megnyugtatta azonban Mecseki úr bölcsesége az elégedetleneket. -Lássátok édes hugaim, az, a mit ti kivántok, lehető, sőt szükséges -is holmi ringy-rongy faluhelyeken, a hol a templomok egyenes -lapályokon állanak. De itt ezen a gyönyörű magaslaton, – melyet, a -ki ezentúl Nyöszörgőnek merészel nevezni, ám ő lássa a -következését, – a mátkaválasztásnák sokkal tiszteségesebb módja -lesz. Mert nem elég a jövendőbelinek csak az orczáját nézni, ha -szép-e, mivel a szépség porra írott <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> czifraság, mely elmúlik, -mihelyt ráfuvall a meleg szél: hanem sokkal inkább termetét, -járását, mozdulatait, elevenségét, mint a melyek maradandó díszei -az emberi nem szebbik és jobbik felének. Azt pedig a templomban -megbírálni nem lehet. Hanem igen is más módja lesz annak. Az ifjak, -mint illik, az első harangozáskor már itt lesznek és innen az -oromról kényelmesen itélhetnek a feljövő hajadon felől. Nem fárad-e -ki, nem rövidül-e meg a lélekzete, nem görbül-e előre, míg onnét a -völgyből ide feljön? És mikor lefelé megy, nem veti-e meg a sarkait -a homokban, a mi parasztos és nem fut-e hanczúzva, a mi -tiszteségtelen? És nem sokkal kegyesebb módja-e ez a -leány-nézésnek, mint a templomban, a hol a prédikáczióra kell -figyelmezni, nem pedig a leányi hiábavalóságra? Avagy Eliézer -szolga a templomban szemelte-e ki ifjú ura számára Rebekát? Avagy -Czipporát Mózes, vagy épen a szép orczáju Esztert Ásvérus király? -Én magam is csak úgy választottam a feleségemet. Bizony nem -buksikoltam ám a karban, mint a csizmadialegény, hanem ültem egy -helyben tiszteségesen és nem pislogtam sehova. Hallgattam a -prédikácziót olyan édesdeden, hogy szinte beleszenderedtem s csak -arra eszméltem fel, mikor a Tiszteletes elkezdte öklével verni a -kathedrát. Esőért imádkozott. «Nem megyek ki Uram szent házadból, -míg meg nem hallgatod öreg szolgádat és meg nem itatod az elepedt -földet. Nyisd meg azért az eget, hogy töltse ki kincsed. Gyűjtsd -össze a felleget, összegyűl, csak intsed.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> -Egyszerre kezdett a nép kifelé tódulni, mert tudták, hogy az öreg -úr imádsága nem kél hiába. A sokaság között én is kisiklottam; -ideje is volt, mert mire kiléptem úgy szakadt az eső, mintha -dézsából öntötték volna. Alig bírtam egy bolternyő alá menekülni. -Onnét vettem szemügyre a kijövőket. Meglátok ám egy leányzót a mint -kilép az ajtón; széjjeltekint, látja, hogy szakad az eső és sár van -az utczán. Már most mit cselekszik? Talán felfogja a viganóját, -mint a többi nedelkó? Nem bizony; hanem elkezd a sár fölött -repűlni, röpűlni mondom, mint a hogy álmában szokott az ember, -végig röpűl a sáron, mint a fecske. Ez kell nekem, mondok. («Meg a -száz hold.» Csont Ábel.) Mindjárt bemutatom magamat, haza kisérem, -ott megmondom a szüleinek magyarosan, hogy mi a szándékom és hogy -mi tetszett meg a leányzóban. A leány örült, hogy olyan kérője -akadt, a ki még a járását is megfigyeli, nem is mondott ellent, nem -is bánta meg. De még én sem ám.</p> -<p>A húgomasszonyokat egészen elbájolta az a gondolat, hogy ha -netán az ő leányaik is úgy szökdécselik ki a szerencséjüket. Dehogy -gondoltak többet a negyedik ajtóra. Hiszen, ha szemben ül a legény -a leánynyal, hogy jutna eszébe a járására vigyázni.</p> -<p>Így a legfőbb nehézségek elenyésztek. Az építtető bizottság már -most a munka helyes felosztásához fogott. Ábel úrnak jutott a -felügyelet, mert az ő szemei előtt minden ember kettőzteti az -erejét. Reszketnek, ha torzonborz szakálla egyet mozdúl. -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> Mecseki úr a fundamentumot teszi le és -a gomb-feltételekor szónokol a familia nevében. Szentlábán dolga az -épületanyagokért befutkosni. Lőrincz úr számon tartja a pénzt és -jegyzéket vezet az igaszámról, melyet az atyafiak kiszolgáltatnak. -Így Dombayra nem néz egyéb feladat, mint az urakat hol szép szóval, -hol még szebb levéllel figyelmeztetni a tized, illetőleg -huszadrészre, továbbá az igaerőt, hol lelkesítő beszéddel, hol -csüggedt arczczal kihazudozni. Pátróiné asszony megváltja magát a -bizottsági terhek alól egy másik harisnya-szárral és azon -hozzáadással, hogy többet hozzá ne jőjjenek, mert ha az égig -húzzák, sem adhat többet. Bizony Isten nincs.</p> -<p>Az építkezési idő alatt Dombaynak sokszor meg kellett látogatnia -Lőrincz urat és ha már odament, nem szaladhatott mindjárt. Néha -hosszasabban is kellett értekezni, az értekezleten Lőrinczné -asszony is megjelent néha s többször sikerűlt útját állani a -távozónak. – Egy toppot sem bizony. Itt marad nálunk ebéden.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Dombay nem tartotta illőnek a szabadkozást, miután érezte, hogy -a maradás nincs terhére sem magának, sem a háznak. Ott marad -ebéden; ebéd után még beszélgetnek s néha alkonyat felé megy -haza.</p> -<p>Mindez oly természetes. A két férfit egymásra utalja a közös -feladat. Lőrinczné csak azon csodálkozik: hogy tudtak ellenni a -nélkül a jóravaló <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> ember nélkül annyi ideig, holott itt -lakott a tövükben?</p> -<p>Dína tartózkodás nélkül társalog vele. Figyelmesen függ rajta, -ha néha felolvas, fejteget. Örül, ha jön; kétszeresen örül, ha -nálok marad ebéden; és százszorosan, ha két napi kimaradás után -megint csak beköszönt.</p> -<p>Lőrincz úr maga annyira jutott, hogy egy nyugtatványt sem tud -megírni Dombay nélkül.</p> -<p>Egyiknek sem jut eszébe megkérdezni magától: Micsoda minőségben -van jelen náluk ez a fiatal ember?</p> -<p>Még akkor sem kérdezik, mikor kérő jelentkezik a háznál, de a -kinek sajnálattal vallják meg, hogy bizony még nem készűltek el a -kiházasításra és mivel az építkezési gondok nagy súlylyal -nehezűlnek vállaikra, mostanában nem is készűlhetnek el.</p> -<p>Jön a másik kérő, szomszéd vármegyéből; vagyonos, tanúlt fiatal -ember s azonkívül megnyerő modorú és tekintetű, a ki gondolkodóba -ejti a szüléket, de a kik csak mégis nem adhatják oda ilyen -fiatalon ezt az egyetlen leányt. Hiszen még gyerek.</p> -<p>Dínát meg sem kérdezik, mert mit tartozik ez ő reá? Dína örül, -hogy nem kérdezik.</p> -<p>Az atyafiság számoltatja Lőrincz urat és asszonyt, hogy mit akar -a leánynyal? Nem tudnak számot adni. Mi kifogásuk van az utóbbi -kérő ellen? Nem tudnak semmi kifogást. Lőrincz úr csak annyit mond -nagy kínlódva, hogy jó, jó, de nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> olyan ember, mint a minőt -ő szeretne. Hát milyent szeretne? Azt még kevésbbé tudja -megmondani. Igazán nem is tudja, pedig ott van a modél szeme előtt, -a nélkül, hogy arra csak gondolna is; és ha valaki Dombayt találná -előttük említeni, bizonyosan nem ott menne ki, a hol bejött.</p> -<p>Közönséges szokás a fiatal embert azzal búsítani, hogy -házasodjék. Kivált olyan családoknak nagy mulatsága ez, a hol nincs -leány a háznál; ezek tehetik azt a nélkül, hogy czélzataik iránt -gyanút keltenének. Ámbáréknál bizony van leány, de azért Lőrincz úr -a kedélyesebb órákban folyvást igérkezik Dombaynak násznagyul és -abba a gyönyörű paradicsomba, a kit uramöcsém alkotott, olyan -virágszálat szeretne ültetni, a milyen még nem virúlt a kondori -pusztában. Lőrinczné asszony is sajnálkozik néha Dombay magános -sorsán. Eszökbe se jut, hogy a háborgatott szív egyszer olyan -hullámot vet, a mely megrendíti szívüket. Adjátok hát nekem ezt a -leányt.</p> -<p>Olyan kicsinynek tartják, hogy erre nem is gondolnak. Dombay -maga is érzi ezt és nem mutatja, hogy fáj neki. Egy pusztai pap, a -ki, hogy megérdemelje sovány fizetését, gyermekeket tanít, a mi még -Perikles idejében is rabszolga dolga volt!</p> -<p>De vajjon olyan kicsinynek tartják-e? Ez akkor tetszenék meg, ha -egyszer azt mondaná…</p> -<p>Úgy de azt nem mondjuk soha. Miért állaná útját ennek a -leánynak, mint a haramja az utazó hölgynek? Majd fölépűl a templom -nem sokára, <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> akkor az lesz az ő háza, családja, -öröme, pihenő helye.</p> -<p>Dína zongorához űl. Nem igen szereti ugyan, t. i. a zongora Dína -újjacskáit és Dína ezt jól érzi, de ezért kötelessége gyakorolni -azt a néhány darabot, a mit még a német szón tanúlt, anyja -kedvéért.</p> -<p>– Most Dombay úrnak zongorázok. Melyiket parancsolja? Cserebogár -vagy Sík a puszta…?</p> -<p>– Sík a puszta? – kérdé Dombay fölrettenve. – Annak nincs -dallama.</p> -<p>– Nincs ám az emberek között, mert már a madarak közé kerűlt az -erdőbe.</p> -<p>– Sohasem hallottam.</p> -<p>– Óh, óh! hogy tehette ön le a vizsgáit? Hiszen az borzasztó -tudatlanság, a miben ön szenved.</p> -<p>Ujjai végig futottak a billentyűkön, azután elkezdte Tompa -kedves dalát.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Sík a puszta, se halma, sem -erdeje…»<br /></span></div> -</div> -<p>– Önnek talán unalmas ez a dal, de lássa nekem kedves, mert a -puszta édes hazám. Önnek is meg kell szeretni, mert nem sokára – -(és akkor folytatta a dalt) –</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Sugár torony kilátszik a -pusztára…»<br /></span></div> -</div> -<p>– Ah én egészen mást gondoltam; – ébredt Dombay. – Ezt én is -ismerem, ezen nőttem fel, de már másban élek. Imént azt hittem -Petőfit kérdi kegyed, mert annak nincs dallama. <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p>– Petőfiét? Én nem ismerem Petőfit. Apám könyvtárában megvan, de -azt mondja, az nem az én kezembe való, mert nagyon meg van már -viselve. Mintha nem lehetne azért olvasni, hiszen a könyv is -viselve szép, mint az ékszer. És hogy van hát a Petőfi sík -pusztája? Ön egykor nekünk irodalmi műveket fejtegetett, folytassa -az előadását, mérjük össze Tompát és Petőfit.</p> -<p>– Nem tudnám elmondani, – felelt Dombay hirtelen; – különben nem -is merem állítani Petőfié-e vagy sem?</p> -<p>Dína észrevette, hogy a vonakodásnak valami titkos oka van. -Lehetetlen az, hogy Dombay ne tudná Petőfit könyv nélkül! Alig -várta, hogy magára maradjon, egyenesen apja szobájába ment, ott -felkereste a megviselt apokryphot, azt a köpczös kötetet, melyben a -költő összes művei először láttak napvilágot. Lőrincz úrnak igaza -volt. A könyv nagyon meg volt viselve. Nem kisasszonykézbe -való.</p> -<p>Dína elsőben is a tartalomlapot számoltatta meg. Az nem vezetett -nyomra.</p> -<p>Azután sorba vette a dalokat. A legmélyebb szív idegeinek azokat -a hasonlíthatatlan rezdüléseit, melyeknek varázsától megbűvölten -álmodtuk át fiatalságunknak olyan a milyen hajnalát mindnyájan.</p> -<p>A költő mindenhatósága új világot alkotott, vagy az alvót -ébresztette létre a leányka szívében.</p> -<p>Szemei előtt hajladoztak a czipruslombok, peregtek le a szerelem -gyöngyei; itt-ott egy-egy értéktelennek látszó kavics is -elkeveredve, a melyből csak alig csillan ki, de kicsillan a drága -ércz – – <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Végre megtalálta a mit keresett.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Sík a puszta, mint a pihenő -tó…»<br /></span></div> -</div> -<p>Megnézte a czímet. <i>Pusztai találkozás</i>. Azután elolvasta a -románczot.</p> -<p>Haramia útját állja az utazó hölgynek. A hölgy aléltan rebegi: -«Könyörülj». Haramja gyöngéden bátorítja foglyát s csak egy csókot -kér tőle, mire a hölgy elpirúl. A haramja nem tudja harag-e vagy -szégyen ez a pirulás?</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«– – – – Isten áldja meg -hát!<br /></span> <span class="i0">Felejtse el a szegény -haramját,<br /></span> <span class="i0">A ki, a ki…» Itt megszakadt -szava,<br /></span> <span class="i0">De érezte sarkantyúját lova – -–<br /></span></div> -</div> -<p>Dína visszatette a könyvet helyére, futott ki a kertbe, és ott -leült egy lugasba.</p> -<p>Ott még egyszer átgondolta a románczot, és megalkotta az -összefüggést Dombay magaviselete és a románcz tartalma között.</p> -<p>Oh az az ostoba tekintetes asszony!… Szegény haramia!</p> -<p>Hanem annak a tartózkodás nélküli bizalmasságnak, melylyel eddig -Dombayt látta, egyszerre vége lett. Lőrinczné asszony éles szemei -nem látták meg ezt a változást. Azt mondják, hogy a szerelem vak. -Vakok ám az őrei.</p> -<p>Dombay is visszamerült zárkózottságába. Ámbárékhoz ritkán ment, -s ha ment, Dína nem futott eléje, nem üdvözölte mosolyogva, s ha -bent voltak, nem untatta zongorájával. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>A <i>Pusztai találkozás</i> románcza volt a tükör, melybe a két -lélek egyszerre tekintett. Egyik sem látta a másikat, mindegyik -csak magát. Dombay a haramiát és Dína – – a tekintetes -asszonyt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az építkezésnek nincsenek regényes változatai, ha csak azt nem -tekintjük ilyenül, a mi Dombay lelkében véghez ment hétről-hétre, -mikor pénz elfogyott, mesterek zúgolódtak, napszámosok kaszálni, -aratni mentek; a homok ott volt a hegy tövében, öreg szemes -kavicsok, de nem volt a ki felhordta volna; mikor fal betetőzésre -várt, de a tető alkotmány-czikkelyei még a városban hevertek, s -mindezekért magának kelle végig futkosnia a pusztát, hogy a hideg -rázta bele mind a két félt, azt is a ki ment, azt is a kihez ment. -A sok futkosás verítéke lemosta, a sok vakolatpor lezsurolta bizony -róla azt a színekben játszó zománczot, melynek késfoknyi vékonyságú -vértezete a lelkész személyét tiszteltté teszi, mint egy királyt -vagy egy matronát, és kiméltté, mint egy koldust vagy egy kisdedet; -a mely megoltalmazza minden bántalomtól és képtelenné teszi minden -bántalomra, mint a méhek között a királynét; de a mely zománcz, ha -egyszer pattogni kezd, az egész edény zsibvásárra kerűl.</p> -<p>De csak elvégződik ez is, minél több ügygyel-bajjal, annál -nagyobb örömre. Őszre be van fejezve az építkezés, következő -tavaszszal besimítják, pünkösdre ki van tisztogatva a kevély kis -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> nyúlánk épület ragyogó bádog tornyával, -két kis hangos harangjával. A kondori nemes reggelenként, mielőtt -aklait megtekintené, önérzettel tekint a templom-hegyre, ha ott -van-e még az ő századok óta nélkülözött büszkesége; túl rajta látja -a felnyúlt akácz-erdőt, Ábel úr örömét, és annak lombjai között -őrködni a fehér kéményt: a mely alatt csendes magánosságban piheni -küzdelmeit az, a ki mindezt a dicsőséget létre hozta.</p> -<p>Meg is lesz jutalmazva. Mert imé pünkösdre van kitűzve a -templomszentelés, csakhogy az egyháztanács határozatából a -gregoriánum törvényei ezúttal mellőztetnek, s pünkösd napja egy -héttel későbbre deklaráltatik, hogy az egyházmegye összes papsága, -a ki a kalendáriumbeli pünkösdben nem mozdulhat helyéből, -testületileg megjelenhessen. A szentelés után nagy lakoma az -erdőben, egészen hasonló ahhoz, a mely ezelőtt öt évvel az új papot -fogadta. Ott olyan áldomásköszöntések lesznek, a melyek Dombay -nevének örök életet igérnek.</p> -<h2>XI.</h2> -<p>Szentháromság vasárnapján kivirágzott a templomhegy.</p> -<p>A harangszó végig csendűlt a pusztán, hogy minden asszony sírva -fakadt rá. Öreg emberek levették a kalapjukat és nem merték -mondani: Hála Istennek! – Érezték, hogy ez a szó igen köznapi -ruhája volna annak az indulatnak, a mit <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> ők most -az Örökkévalónak kivánnak bemutatni. De a szegény embernél nincs a -ruha olyan bőségben; azért meglátja azt az Isten.</p> -<p>Soha nem látott rajban seregel fel a sokaság. A ki látja, nem -hiszi, hogy ebben a pusztában ennyi nép lakik. Nem is lakik; a -nagyobb rész vidékről gyülekezik a ritka ünnepre, minőt életében -egyszer lát ember, a legtöbbje egyszer sem.</p> -<p>Ott jönnek az egyházmegye papjai, a fekete gárda; élükön az öreg -esperessel, kinek hóna alatt aranyszegélyű biblia ragyog. Ebben egy -jegyzék Ezekiel prófétánál III. 23. <i>Kimenék a mezőre; és imé ott -az Úrnak dicsősége áll vala.</i> Erről fog ő ma prédikálni -hatalmasan. A nagybácsi, ki Dombayval fogja osztani az Úrvacsorát. -Gódircz és Tarhalom ifjú papjai, arczukon az önérzet kihivó -ragyogásával; mert világos, hogy a mennyivel jövedelmesebb az ő -állomásuk a kondori lévitaságnál, annyival különb férfiak ők ketten -a kondori lévitánál. Ezek közül az egyik keresztelni fog egy -kisdedet, a ki három hónap óta várakozik a szent keresztségre: a -másik pedig egy igen ragyogó előbeszéd után fogja összekötni és -megáldani azt az új jegyes párt, a kit válogatott násznép -méltóságos csendben kísér fel a szent hegyre.</p> -<p>Mikor a papok hosszú sora belép, és letelepedik, minden kebel -elfogódik.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Szent Lélek végy környül -bennünket,<br /></span> <span class="i0">Szenteld meg -szívünket!…<br /></span></div> -</div> -<p>Mindenki megfogadja magában, hogy soha többé <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> -egyetlen egy vasárnapot sem mulaszt el, hogy itt meg ne -jelenne.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy Talpárdi úr csak ritkán és akkor is csak -vasárnap délutánonként rándul ki birtokára; az is igaz, hogy Csont -Ábel úr homloka – mielőtt kellőleg megvedlett volna, – rövid idő -múlva érzékenynyé lesz a légvonat érintésére; Mecseki úr csakhamar -rettegni fog, hogy a boltozat – a mely gyengén van beékelve – (ő -látta) le talál szakadni, és őtet agyonütheti; Dávid úr ízlése a -kálvinista éneklést fogja megunni; hanem ha majd orgona lesz! Dámán -atyafi még a forradalomkor megfogadta, hogy templomba nem megy -addig, míg stb. stb. – Képzelhetni, minő feltételeket szabhat egy -kiszabadult státusfogoly az Úristen elé; Lőrincz úrnak – mint -sejthetjük – más okai lesznek ritkán láttatni magát.</p> -<p>Hanem azért, ha mi most szemközt állanánk velük, és ezt a -jövendölést elmondanánk nekik, mint Elizeus próféta a siriai -Házaelnek, bizony nem tudom, nem gyűjtenénk-e fejünkre eleven -zsoltárokat.</p> -<p>Nézzétek ezt a búzgóságot!</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ne lakjék e -helyben<br /></span> <span class="i0">Oly tudomány, -melyben<br /></span> <span class="i0">Van földi -salak…<br /></span></div> -</div> -<p>Ezt énekli hathatósan Csont Ábel, a pliocen-theoria -zászlótartója; és Ihárosi Dávid a ki a fizikát tekinti a magyar és -az összes emberiség megváltójának. Ezt énekli most.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Gondolható, hogy az isteni tisztelet sokáig tartott. Maga az -esperes úr, mikor Talpárdi bizalmasan megkérdezte: Nem lesz-e -nagyon hosszú? azt felelte: Nem vagyok én légátus! (t. i. hogy a -légátusok szoktak rövid és kerekded prédikácziókat mondani). Be is -váltotta szavát. Felségesen beszélt, nagy-papi komolysággal és -ifjúi kellemmel! Mecseki úr elhallgatta volna estig.</p> -<p>Hanem elég is volt. Csak már a nagyszakállú nagybácsi ne tartana -hosszú beszédet. Ez a kivánság is teljesült; a nagybácsi röviden és -a lelkek mélyéig ható szigorúsággal intette a lelkeket -töredelemre.</p> -<p>De azért elmúlt a dél, mikor a keresztelésre került a sor. A -keresztelési cselekvény rövid szokott lenni, tehát ezt könnyűlt -kebellel várták az urak.</p> -<p>Hanem a gódirczi atyafi ki akart tenni magáért, s azon -föltevéssel, hogy a kondori vadak bizonyosan soha sem hallottak még -örömbimbókról, mosolygó reményekről, angyalarczokról, -csecsemőálmakról, anyakönnyekről, fájó örömökről, elkezdette őket e -hasznos tudnivalókra oktatni; azután a béketűrő kisdedhez fordúlt, -s szívrehatólag elszavalta neki mind azt, a mit egykor Tompa <i>Fia -születésekor</i> annak bölcsője felett megírt. Mindezeket bezárta -egy hat szakaszból álló nyolcz soros verses imával. Hadd lássák -Kondoron, hogy a gódirczi nép meg tudta választani a neki való -papot.</p> -<p>Hiába erőlködött pedig. Mert Tarhalom ifju lelkésze titkon -szintén Tompával szerződött, bele <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> vonván a közös akczióba -Petőfit is; így a két nagyhatalom támogatásával semmivé tette -vetélytársa minden vivmányait, a Szerelem gyöngyeinek és Családi -képeknek egész özönét borítván a boldogtalan új pár fejére, -ráadásul megkoszorúzván őket 1. az erény-virág; 2. hűség-virág; 3. -szerelem-virág; 4. bizalom-virág; 5. önzetlenség-virág szálaiból -szerkesztett koszorúval, mint a mely virágok számukra termeni -fogják 1. a jobblét gyümölcsét; 2. a boldogság gyümölcsét; 3. a -megelégedés gyümölcsét; 4. a békesség gyümölcsét; 5. az öröm -gyümölcsét.</p> -<p>Dína elgondolta magában, hogy sohasem megy férjhez, ha azért a -kis mirtuskoszorúért ennyi vexát kell kiállani. Ennyit bizony, édes -lányom. Egy álló óráig kell hallgatnod Petőfit és Tompát, a miért -eddig meg nem tanúltad és csak azután kérdik meg tőled: mi -szándékban vagy?</p> -<p>No de ennek is vége lett délután két órára és most már minden -akadály nélkül elkisérhetjük az egész közönséget ismert ligetünkbe, -hol mindent úgy találunk, mintha tegnap hagytuk volna ott, kivévén, -hogy az asztalok hosszabbak és az áldomások.</p> -<p class="center">*</p> -<p>– Uram uram Csont Ábel uram, szállok az úrhoz!</p> -<p>– Állok elébe, Mecseki öcsém! – felelt a kihívott -felczihelődve.</p> -<p>– Mikor ezen zöld lombok alatt legelőször <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> nyiltak -meg a mi szeretett lelkészünk ajkai, ön volt az a szerencsés, a -kihez a legelső szó intézve lőn; ön volt az a boldog, a kiről -lelkészünk magát a szent leczkét is felvette: <i>«Vűn engemet az Úr -és helyeztete egy mező közepette, mely Csontokkal rakva vala»;</i> -és ismét: <i>«Ti megszáradott Csontok, imé én bocsátok tibelétek -lelket és éltek»</i>. Én fejet csováltam ekkor erre a jövendőlésre -s elgondoltam magamban: Szeretném én látni azt a lelket, a mely a -mi <i>Csont</i>unkat életre ébresztené. Soha hitetlenség oly -örvendetes módon nem lakolt, mind az enyim. A mit -mozdúlhatatlanabbnak hittem a pólusoknál és magánál a -sarkcsillagnál, a mi <i>Csont</i>unkat ez a lélek életre és -mozgásba hozta. Mit kivánhatnék én, ezen való mostani örömömben -nagyobb áldást a mi pusztánknak, mint az, a minek nyilvánítására -jelenlevő kedves vendégeinket és az egész tisztelt Atyafiságot e -pohárral felhivom, t. i. hogy azt a lelket, a ki által Isten ezt a -csudát cselekedte mi közöttünk, a mi szeretett Dombaynkat az Isten -sokáig éltesse!</p> -<p>Éljent harsogott az erdő, éljent dörögtek a Fűzvárról hozott -taraczkok, és a fűzvári banda rázendítette a riadó hejjrát.</p> -<p>Ábel úr szembeszállt a kihívóval és elduruzsolta, hogy ha már -annyiba költ, hát Dombay ünnepélyesen neveztessék ki a kondori -egyház megalapítójának. Úgy is van már a familiának egy számfeletti -tagja. Legyen kettő.</p> -<p>Ezen szónoklatnak Dombay nem várhatta végét, mert jött egy -ember, a ki jelentette, hogy egy beteg <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> a -puszta felső szélén vigaszban óhajtana részesülni ezen a szent -napon.</p> -<p>Ez pedig kicsinált dolog volt az urak részéről, mert alig hagyta -el Dombay az erdőt, fölkelt Talpárdi úr és azt mondta Csont Ábel -szavaira, hogy igen is <i>legyen hát kettő</i>. Legyen a familia -tagja Dombay, de nem úgy, mint Árion atyafi, hanem egy kicsit -<i>úgyabban</i>. Azt kivántuk, hogy Dombay urat az isten éltesse: -jó. De ha úgy kivántuk, hogy <i>közöttünk</i> éltesse, és -<i>nekünk</i> tartsa meg: akkor atyafi uramék, azt mondom, elég -volt öt esztendő eklézsiásdit játszani. Hagyjunk fel ezzel a -játékkal és tiszteljük meg magunkat azzal, hogy alkossunk egy olyan -lelkész-jövedelmet, a mi az ő érdemeinek és a mi becsületünknek nem -lesz kisebbségére.</p> -<p>Hiszi vagy nem a Tiszteletes olvasó, bizony familia-gyűlést -rögtönöztek ott, és egy szó ellenmondás nélkül elhatározták, hogy a -lelkészi hivatal dijazására a közösből mérettessék ki a kellő -terjedelmű szántóföld terület, melynek végrehajtásával Mecseki úr -bizatott meg, utasíttatván, hogy ezen terület öt holddal nagyobb -legyen, mint bármely más lelkészi hivatalé az egyházmegyében. Az -Árion-féle alapítvány ide nem számíttatván. Azonkívül a kellő -mennyiségű pénz és gabona deputamok. Megbírjuk mi azt.</p> -<p>Az azonban nem volt kicsinált dolog, a mi ezután történt.</p> -<p>Dávid úr befejezve látta a maga művét. Ő ásta meg a csatornát, -melyen íme vigan foly a Duna, és első útját teszi rajta az a szép -árboczos hajó <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> ott a szent hegyen. Műve magaslatáról -kicsinyléssel tekint a törpe lelkekre, kik Dombaynak úgy -hujjákolnak. Pedig tudnák csak!</p> -<p>Megszállta az irigység dæmona.</p> -<p>– Már pedig öcsém, én csak azt mondom, én is megérdemeltem volna -egy-két szót, mert mindezt én hoztam mozgásba.</p> -<p>– Nem feledjük el Dávid, – szólt oda Talpárdi úr, – és ha -feliratot helyezünk a templom falába, oda lesz vésve: Erkölcsileg -támogatta I. D.</p> -<p>Az urak kaczagtak, mert mindenki tudta, hogy Dávid úr az -erkölcsi támogatáson kívül egy szalmaszálat sem tett keresztbe.</p> -<p>– Nevethettek a mennyit tetszik, hanem azért mégis csak azt -mondom, a ki ökör és ló van ebben a pusztában, mind összefogva sem -mozdították volna ide Dombayt, kit én egy erkölcsi pókhálószálon -ide támogattam.</p> -<p>Törődtek is az ő pókhálójával. Nevettek tovább, mert az nekik -jól esik a kávé mellett, s Dávid urat ingerli.</p> -<p>– A nevetéshez nem kell ész – neheztelkedék Dávid úr, és -zavarában felöntött egy pohár sashegyit, a melyre már semmi szükség -sem volt.</p> -<p>– Mert az úgy történt, – fűzte tovább a tárgyat, a mit senki sem -kivánt tőle, – hogy luddá tettem először is a bamba tarhalmiakat, -rászedtem az esperes urat és lefőztem nagyságos urambátyámat.</p> -<p>A társaság figyelni kezdett. Dávid észrevette s még jobban -lelkesült. <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>– Midőn megtudtam, hogy Dombayt a tarhalmiak az esperes -ajánlatára egy szívvel-lélekkel elfogadták lelkészül, oda -törlészkedtem a küldöttségükhöz és bárgyú pofával elmondtam, hogy -mi is papot akarnánk a mi zsenge egyházunknak s hogy az esperes -atya ajánlott is valakit, azonban mi nem vagyunk olyan tökkelütött -fajankók, hogy valakit magunkra tuszkoltatni engedjünk. Összenézett -mind az öt szamár, megcsipték a horgot. Mindjárt ki is jelentették, -hogy köszönik a jó ajánlatot, de nem élnek vele. Nem is nektek -való, nagy tohonyák! Gyere Dombay! nekünk való vagy. – Hát öcsém, -ezt csináld utánam, ha legény vagy. De ehhez más is kell ám, nem -csak röhögni tudni.</p> -<p>Diadalérzettel nézett szét a társaságon, s észrevette, hogy az -asztal végén valaki egyszerre kiejti kezéből a fagylaltos kanálkát, -sírva fakad, és kendőcskéjét szeme elé tartva, sietve távozik. – -Dína volt.</p> -<p>A társaság egy része fanyar mosolylyal fizetett a diplomácziai -leleplezésekért, mások ümgettek, a mit még Dávid úr sem -magyarázhatott helyeslésnek; mások hallgatva néztek maguk elé, -mintha fontolgatnák Dávid úr eljárásának erkölcsi értékét.</p> -<p>Volt a ki arra gondolt, hogy ilyen előzmények után talán nem is -örömünnep ez, a mit most ülnek, hanem tor.</p> -<p>A lehangoltság kezdett kényelmetlen lenni a szónokra nézve, -mikor valaki gyöngéden vállon érintette.</p> -<p>– Egy szóra Dávid. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Ihárosi felkelt és ment Lőrincz sógor után, a ki menetközben -Mecsekit és Csont Ábelt is magával intette.</p> -<p>A három férfi követte Lőrinczet az egykori szent sátorig. -Lőrincz úr ott megállapodott, és szemközt fordúlt Ihárosival.</p> -<p>– Ihárosi! Te azzal dicsekedtél, hogy ezt a becsületes Dombayt -semmivé tetted. Te egy körmönfont imposztor vagy.</p> -<p>Akkor hátat fordított, és csendesen távozni kezdett.</p> -<p>Ihárosi nézett utána. Szólni akart, de szó nem jött nyelvére. -Csak állt, míg ellenfele végkép eltünt szemei elől. Akkor ő is -megfordúlt és eltávozott.</p> -<p>Megállj!</p> -<p>Egyik sem ment vissza a társasághoz, a két tanú sem.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ihárosi másnap reggel felkereste Ábel urat a méhesében.</p> -<p>– Két vén bolond! – fogadá Ábel úr, – kialudtátok magatokat.</p> -<p>– Tudod mi történt, – felelt mogorván Dávid, – az után nem -szokás aludni.</p> -<p>– Három vén bolond! – válaszolt Ábel úr, magát értvén -harmadiknak.</p> -<p>– Mecsekivel.</p> -<p>– Négy vén bolond, – liczitált a gazda. – De még ez sem elég, -mert ott hat vén bolondnak kell lenni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p> -<p>– Eh, mit nekem a regényes formaságok, én nem vagyok jurista. -Minek oda négy szájtátó.</p> -<p>– Tudsz a kardhoz?</p> -<p>– Tudok annyit, mint <i>az</i>.</p> -<p>– Az nem elég. Kardot nem adunk a kezetekbe, mert kiszúrjátok -egymás szemét, hogy arrul kódultok. Tudsz lőni? (t. i. embert.)</p> -<p>– Majd meglátod.</p> -<p>– De pisztolylyal. Párbajpisztolylyal?</p> -<p>– Annak is fel tudom vonni a nyelvét.</p> -<p>– De az nekem nincs, neked sincs, senkinek sincs. Mert ahhoz -egészen saját alkotású szerszámok kellenek; azokat igen erősen meg -kell tölteni két dózis porral, hogy czéljuknak megfeleljenek. -Oldalt kell állani, te ahhoz nem értesz; a segédeknek tapsolni, -vezényelni, lépést olvasni, sorompót jelölni, ahhoz meg én nem -értek; tehát sem kardhoz, sem pisztolyhoz nem állok be harmadik -bolondnak. A koszperd németnek való, a pisztoly taliánnak vagy -diáknak.</p> -<p>– Akkor kikérem kezességre Kezesménest és Lőcs Jánost, azok -lesznek segédeim.</p> -<p>– Ne te ne! Nem azt mondom én, hogy lókötőket hívj gárdistáknak. -Hanem hogy válaszsz magadhoz való fegyvernemet. Nemes embernek -valót, magyar embernek valót.</p> -<p>– Nem bánom én, ha szőlőkaró lesz is, a ti dolgotok.</p> -<p>– Mert látod, ha baj történik a pisztolylyal vagy karddal, akkor -a segédeknek is menekülni kell, pedig tudhatod, hogy én nem -hagyhatom az <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> eklézsiát, mert főgondnok vagyok; a -méheimről nem is szólok, pedig ahhoz senki sem ért a háznál, csak -én. Hát vívjatok úgy, mint a régi magyar vitézek, lóháton -buzogánynyal; ahhoz nem kell gyakorlat, csak erő és paripa, az -pedig van mindkettőtöknek. Ebben osztán semmi szólója sincs a német -törvénynek.</p> -<p>– Annál jobb! – hagyá helybe Dávid. – Legalább több helyen -beszakíthatom a koponyáját és üthetem, míg egyet rúg.</p> -<p>Ábel úr felnyitott egy magas szekrényt, mely méhese egész -oldalát elfoglalta; ez volt az ő könyv- és fegyvertára. Onnét -kivett két buzogányt, réznyelüt, csillagszeges fejűt. Az egyiket -saját birtokán találta, arról kritice megállapította, hogy -valamikor az ő ősének Chuntu vezérnek harczaiban szolgált; azután -csináltatott neki mássát, mely felől bebizonyította, hogy azt az ő -őse Chuntu vezér magánviadalban szerezte, miután annak viselőjét, -Buthemer kún kapitányt levágta.</p> -<p>– Válassz Dávid! Melyik kell: Chuntu apámé-e, vagy a kún -Buthemér-é? Dejszen igaz, erre nézve sorsot húztok.</p> -<p>Dávidnak mindegy volt akármelyik; ő megy Mecsekihez, annak -megvallja nyiltan, hogy a <i>legényt</i> csakugyan jóhiszemüleg -lőtte agyon, (képzelhetni minő foka lehet az az elkeseredésnek, -mikor valaki még ilyen áron is békét keres) csak arra kéri, ne adja -tovább.</p> -<p>Mecseki szivesen kibékült. Van ő neki agara három, külömbek mint -a <i>legény</i>. Ajánlkozott segédnek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> Holnap -reggel nyolcz órára az erdősarokhoz. Paripán, buzogánynyal.</p> -<p>Azután hazament és elkezdett készülni a halálra vagy bújdosásra, -mert tudta, hogy ez lesz belőle valamelyik. Egész nap rendezgetett, -intézkedett, írt, iratokat csomagolt vagy semmisített meg.</p> -<p>Másnap reggel öt órakor felült a sárga paripára és ellovagolt -Dombayhoz. A lelkészt lugasai alatt találta.</p> -<p>– Kéréseim lesznek önhöz. Ha megengedi, itt is -elvégezhetjük.</p> -<p>Karjába öltötte karját, úgy indultak tovább a virágszegélyes -úton, miközben egy lepecsételt levelet adott át Dombaynak.</p> -<p>– Ez végrendeletem, mely halálom után a familia-gyűlésben -bontandó fel: elfogadja ön őrizet végett? Köszönöm. Most egy másik -kérést, fontosabbat az elsőnél. Én egy ravasz fogással vittem oda a -dolgot, hogy önt a tarhalmi egyház mellőzze és nekünk hagyja.</p> -<p>Elbeszélte miképp, azután hozzátette:</p> -<p>– Én megsemmisítettem azt a tisztes jövőt, melyet az ön -képzettsége, szónoki tehetsége, tiszta jelleme érdemelt, s nyert -volna is, ha én útjába nem állok sorsának. Tárgya lehetett volna -egy önt bálványozó nagy közönség szeretetének, és én önt pusztai -lévitává tettem, kinek sorsát a legszegényebb falusi rektor is -kicsinyli, szánja. Ha valami kedves önnek ebben a szomorú -magányban, arra kérem önt; öt évi küzdelmei között ha van a mire -édesen emlékezik, arra kérem önt: bocsásson meg nekem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> kit -czélja annyira elvakított, hogy annak feláldozta azt, a kit -legtöbbre becsült.</p> -<p>Dombay most értette meg élete titkát. Egy elejtett szó -zökkentette ki útjából, mint a tekegolyót egy kis kavics a -porondon. Kezét nyújtotta a bűnvallónak.</p> -<p>– Szívemből megbocsátok.</p> -<p>– És micsoda biztosítékot nyújt arra nézve? – kérdé Ihárosi, nem -fogadván el a nyújtott kezet.</p> -<p>– Kezemet.</p> -<p>– Nekem az nem elég. A papnak kötelessége kezet nyújtani minden -megtérő felé. A férfinak nem. Én a férfitól kérdezem.</p> -<p>– Ha csak ön maga nem jelöli ki a biztosítékot…</p> -<p>– Nősüljön meg.</p> -<p>Dombay elnevette magát, azután ismét elkomolyodott.</p> -<p>– Nem értem, mi összefüggésben lehet az ön állítólagos bűnével a -feloldozásnak ez a neme?</p> -<p>– Nem érti? Azt csaknem lehetetlennek tartom. Ön, mielőtt állást -foglalhatott volna, hajlandóságot mutatott egy derék hajadon iránt: -ez arra mutat, hogy az ön lelke a családi boldogságra fogékony. Az -a hajadon nem akarta sorsát az önével összekötni: ez arra mutat, -hogy az a leány nem érzette ön iránt azt az érzelmet, melyet poezis -és élet egyaránt a családi boldogság alapjának tekint, mert -különben nem tekintette volna a jövőt hideg, sőt kissé fagyos -számítással. Önt ez a visszautasítás nem verte le, mint a csalódott -szíveket szokta: ez <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> arra mutat, hogy az az érzelem, -melylyel ön e leány iránt viseltetett, lehetett akármi, de nem -szerelem volt. Jól beszélek?</p> -<p>– Megengedem; de az összefüggést még most sem értem.</p> -<p>– Ismét lehetetlennek tartom. Nem hiszem, hogy ön figyelmesebb -ne volna mint én, s ne sejtené azt, a mit én tudok. Én tudom, hogy -ön szeretve van, titokban talán, de igen szeretve van. Azt is -lehetetlennek tartom, hogy ön ne gondolt volna arra, a ki ebben a -pusztában egyedül méltó önhöz… Nem gondolt ön Ámbár Dínára -soha?</p> -<p>– De igen, mint a haramia a tekintetes asszonyra Petőfi -románczában. Én szegény legény vagyok, de nem haramia.</p> -<p>– Ah, ne idézgessen Petőfiből, mert az idő rövid. Én láttam, a -mint az a leány sírva fakadt, mikor önnek sorsáról volt szó. Mit -beszél ön szegénységről? Oly kicsinynek látja saját társadalmi -helyzetét? És vagyoni tekintetben nem egyenlő-e ön vele tegnap óta? -Sürgetem a választ, mert időm rövid. Bocsásson meg és – el.</p> -<p>– Tudja ön, hogy én szeretem ezt a pusztát, hogy én ezt a lakot, -ezt a hivatalt semmi mással el nem cserélném?</p> -<p>– Asszonyt hozzá, és még kevésbé lesz kedve elcserélni.</p> -<p>– És ha elutasít az, a kivel egy pusztában laknom is boldogság, -tudja ön, hogy akkor nekem innen el kell menni? Nem mondom meg -hová. <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Ez utóbbi szavakat indulatosan, majdnem fenyegetőzve -mondotta.</p> -<p>– De az én megnyugtatásomra…</p> -<p>– És fejem veszedelmére…</p> -<p>– Akkor is én leszek a vesztesebb. Nem bízik ön bennem, a ki oly -őszintén vallott?</p> -<p>Győzött. Beléptek Dombay szobájába.</p> -<p>Dombay felnyitotta iróasztalát, s onnét egy egészen összeszáradt -csokrocskát vett ki. Csak a szára volt már, a gyöngy rég lepergett -róla. De a gyűrű most is ott volt a szárára fűzve.</p> -<p>– Ezt a gyöngyvirágot Dína adta nekem első találkozásunkkor a -pusztán, azon kilátással, hogy ő lesz menyasszonyomnak -koszorústársa. Azt mondta: adjam menyasszonyomnak. – Most hát vigye -el ön hozzá, s mondja meg neki, hogy ez az elveszett jószág -gazdáját keresi. Hozzon tőle választ, azután meglátjuk a többit. Ez -a megbízás legyen jele, hogy megbocsátok önnek.</p> -<p>Dávid úr az átvett záloggal távozik, legényes könnyüséggel lép a -kengyelbe, s kivágtat az akáczsorok között.</p> -<p>Onnan észre veszi, hogy Ámbár Lőrincz is most lép ki a -majorságból másodmagával. A másik nyilván Mecseki lesz.</p> -<p>Ő neki pedig még egy kis útja van, tehát még most nem akar velük -találkozni, sőt azt sem szeretné, ha felismernék. Visszavonúl hát -az akáczerdőbe, s ott vár, míg Lőrinczéket egy buczka veszi oltalma -alá.</p> -<p>Akkor sarkantyú közé kapja a sárgát és sebes vágtatással röpül -az Ámbár-majorhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>A kerten kívül, a nagy jegenyék alatt leszáll, a lovat bokorhoz -köti, maga átlép a kert árkán, s megy tovább lassan, óvatosan és -gondolkodva, mert még most jutott eszébe, hogy azt se tudja, mihez -kezdjen.</p> -<p>De a véletlen kisegíti a providencziális férfiút.</p> -<p>Megmutat neki egy gyalogszéket, minőt minden béres tud faragni -téli unalmában, a nélkül, hogy azt fel tudná ékesíteni olyan piros -papucskával kettővel, mint a minő a mi gyalogszékünkön -nyugszik.</p> -<p>Az a piros papucska egy pár fehér harisnyára van felhúzva: a -fehér harisnyákat viszont hosszú hálóköntös takargatja. A -hálóköntös is csak övig láttatja magát, többi tartózandóságait -elrejtik egy fiatal cseresnyefa gazdag levelei, melyek között két -fehér kar bujkál idestova minden harisnya nélkül; a fehér karon -felül és túl két kökényszem csillog át a leveleken. Ha ez a két -szem két tőrré változnék, jaj volna annak, a kire szegezve -vannak.</p> -<p>Dína szedi a cseresnyét. Oh az a csúf Dávid bácsi, mit keres itt -ilyen korán?</p> -<p>Dehogy szólna neki, hátha nem is veszi észre. De az áruló -papucs! Semmi nyelven sem beszél, még is elárulja Dínát.</p> -<p>Dávid bácsi tetteti, mintha sohasem látott volna papucsot. -Elmegy a cseresnyefa mellett, ott hirtelen megfordúl és befogja a -leány szemét.</p> -<p>Dínának semmi kedve sincs az ijedséghez, sem a -találgatáshoz.</p> -<p>– Menjen, Dávid bácsi! mintha nem láttam volna. Én most nem -tréfálok, mert… cseresnyét <span class="pagenum"><a name="Page_200" -id="Page_200">-200-</a></span> kell szednem. Atyám kilovagolt, -anyám pedig még nem kelt föl.</p> -<p>– Megyek galambom, megyek, mert sietek. De apádhoz nem jöttem, -sem anyádhoz, hanem tehozzád.</p> -<p>– Én hozzám pedig hiába jött, mert én haragszom Dávid -bácsira.</p> -<p>– Azért mégis csak tehozzád jöttem. Úgy sem látsz többet, hát -láss szivesebben. Eddig sem sokat aggattam nálatok.</p> -<p>– Nem ám, de anyámnak igaza van, hogy minden látogatása kész -veszedelem. Apám akkorát nevetett rá tegnap este, hogy megijedtem -tőle.</p> -<p>– No nem lesz belőle több veszedelem. Hát tudod-e mikor voltam -nálatok először?</p> -<p>– Tudom ám, egyszer délben, mikor iskolát épített.</p> -<p>– Tudod-e, mit mondtam akkor?</p> -<p>Már hogy tudta volna azt Dína?</p> -<p>– Ölembe kaptalak, és azt mondtam, hogy ha még egyszer eljövök, -vőlegényt hozok.</p> -<p>Kell is Dínának a Dávid bácsi vőlegénye! Az is olyan csúnya, -mint a ki hozza.</p> -<p>– Már ahhoz én nem szólhatok. Én csak igéretemet váltottam be; -annak pedig itt a bizonysága.</p> -<p>Előmutatta a kis csokrot. Ez a kis izé gazdáját keresi.</p> -<p>Dína megpillantotta rajta a gyűrűt.</p> -<p>– Kié ez a gyűrű?</p> -<p>– A ki másikat ád helyette. Ennek a gyöngyvirág kórónak, mint -magad is tudod, csak egy rendeltetése <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> lehet, -t. i. Dombaynak menyasszonyt keresni. Akarsz-e az lenni?</p> -<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href= -"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt= -"– Vigye hát ezt is!" title="– Vigye hát ezt is!" /></a> -<p class="caption">– Vigye hát ezt is!</p> -</div> -<p>– Majd biz’ én Dávid bácsira bízom a feleletet! duzzogott a -leány, forgatva a gyűrűt a csomón.</p> -<p>– Rám bízhatod, miután a kérdés rám van bízva. Igen vagy -nem?</p> -<p>– Majd megálmodom, addig hagyja itt ezt a kis kórót.</p> -<p>– A gyűrűt is?</p> -<p>– Nem bánom.</p> -<p>– És te mit küldesz helyette?</p> -<p>Dína föltekintett, mintha azon gondolkodnék, mit küldjön? A -cseresnyefának egy ághegye megrakva cseresnyefürtökkel ott -hajladozott előtte. Azt letörte és Dávid bácsinak nyújtotta.</p> -<p>– Ezt.</p> -<p>– De kedves leányom, én sem hoztam csupaszon a kórót. Nem kötnél -te is valamit a nyelére ennek a buzogánynak? Különben el sem -hiszik, hogy szív adta szívnek szivesen.</p> -<p>– Vigye hát ezt is! szólt Dína, lehúzván ujjáról egy piros köves -gyűrűcskét.</p> -<p>Akkor kapta a kosarat és elfutott, ott hagyva Dávid bácsit a -cseresnyefa alatt.</p> -<p>Dávid bácsi vágtatott vissza a békeelőzményekkel.</p> -<p>– Itt a válasz! – szólt kényesen lépve be Dombayhoz.</p> -<p>– Dína küldötte? – kérdé reszketve Dombay, a mint a -cseresnyegalyon megpillantotta a gyűrűt.</p> -<p>– Igen. És bánja még ön, hogy Kondorra csaltam?</p> -<p>– És szülei? <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>– Ej! ne törődjék a szülékkel. Nevezzen ki engem megbizottjának, -egyszersmind adjon arról elismervényt, hogy tőlem semminemű -kártérítést nem követel, a miért Kondorra juttattam.</p> -<p>– Két kézzel! – felelt vidáman Dombay, s leült megírni az -igazságlevelet.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ez alatt nyolcz óra elmult a nórimbergain, melyet Ábel úr -minduntalan előhúzgált. Szeretné már ha elvégeznék, mert el talál -szökni a raj.</p> -<p>A három úr nyugtalanul várja a negyediket az erdősaroknál. -Lőrincz úr harmadszor veri ki pipáját, hogy a negyedik énekre -gyújtson, a mi arra mutat, hogy a dohányt erősen szívja: ez viszont -arra, hogy Lőrincz úrnak füstöl a feje.</p> -<p>Mert igaz ugyan, hogy deák korában nem egyszer vívott -párbajokat, de azok csak amolyan emlékek voltak, mint hajdan -Ivanhoe idejében; nem is lóhátról, hanem gyalogszerrel, és nem is -buzogánynyal, hanem széklábakkal egyenlíttettek ki. De bolond is az -ember, a ki szánthat-vethet, s ha épen verekedő kedvében van, ott -vannak a béresei, a kiket levasvillázhat; osztán nem elégszik meg -ezzel a csendélettel, hanem keztyűt húz csak azért, hogy oda vágja -a hozzá hasonló parasztnak.</p> -<p>– Azután miért? Hiszen ha minden komisz embert, a ki egy -becsületes embert bolonddá tesz, imposztornak bélyegzünk, akkor -Csont Ábel egyebet se csináljon, csak buzogányokat áskáljon. Üsse -meg a magas mennykő a találmányával együtt. Soha <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> sem -látom többet a feleségemet. Agyonverem azt a kótyalagos sógoromat, -akkor becsuknak nem is Kufsteinba, hanem Illavára. Ahun ni, jön is -már. Hogyan szakaszszam én be ennek az embernek a fejét, mikor -sógorom? Már mindegy, benne vagyunk.</p> -<p>Ihárosi odalépett.</p> -<p>– Várakoztattam magamra, – mondá, – de az embernek rendbe kell -hozni mindent, ha nagy útra indul. Készen van minden, Ábel?</p> -<p>– Készen. Itt a susták. Felhajítom, fej-e vagy irás? A nagy -bolondé lesz írás, a nagyobbé a fej. A ki felül esik, az választ -buzogányt.</p> -<p>– Megállj, legnagyobb bolond! – szólt neki Mecseki. – Tartsuk -meg a szabályokat. Mielőtt a két lovag elindulna a véres útra, a -segédeknek kötelességük megkisérteni a békés kiegyenlítést. -Gondolják meg uraim, hogy önök találkozása sokkal komolyabb, mint -az ok, mely azt előidézte. A fegyvernem, melylyel végeznek, a -legvégzetesebb. Pisztolylyal egy lövés, karddal az első seb -befejezi a vitát: könnyű sebbel vagy anélkül, ölelkezés a vége, -halál ritkán. De buzogánynyal! Itt csak két eset lehet, két -szélsőség; túltragikus vagy túlkomikus, de mindkét esetben halál. A -buzogánynyal lehetetlen nem találni, s nem elég az első seb, mert -az első ütés után az ember nem ura magának, hanem addig bunkózza -egymást, míg agyon nem veri. Ez fizikai halál, és ez még nem is -baj. De úgy fordul, morális halál lehet belőle, mert a paripa és az -életösztön nagyon jó eszközök arra, hogy az <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> ember -kereket oldjon, ha szorúl a kapcza, s akkor lesz belőle országos -nevetés. Egy párbaj, a hol ostorhegyet futnak buzogánynyal! Azután -miért? Azért, mert az egyik rászedett valakit, a ki a másiknak se -inge, se galléra. Segéd létemre tartózkodom itéletet mondani a tény -fölött, de annyit mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen -párbaj által érzékenyen megsértetik az, a kiért Ámbár úr boszút -akar állani. Hát micsoda Dombay úr? Gyermek vagy öreg ember? -Matrona vagy hajadon? Egyik sem, hanem férfi, még pedig a mint -megmutatta, bátor férfi, a ki nem köszöni meg az ilyen védelmet. Az -én nézetem tehát az: Lőrincznek nincs joga lándsát törni Dombay -nevében s nem volt oka megsérteni Dávidot. Kötelessége visszavonni -a sértést s ez az ő jellemére nem fog homályt vonni.</p> -<p>– A mit mondottam, mondottam – szólt állhatatosan Lőrincz úr s -felvette a buzogányt.</p> -<p>– Végezzünk.</p> -<p>– Még nem. Hátra van még egy módja a kiegyenlítésnek. Ismétlem, -nincs joga Lőrincznek más férfi helyett elégtételt venni annak -engedelme nélkül. Még azt sem tudjuk, sértve érzi-e magát Dombay? -Kérdezzük meg hát őt magát, ha Ihárosi eljárására nézve egy -értelemben van-e Lőrinczczel? Ha igen: akkor végezzetek. Ha nem: -akkor te Lőrincz ok nélkül követted el a sértést és -visszavonod.</p> -<p>– Ez esetben kész vagyok.</p> -<p>– És te Dávid elfogadod ezt az elégtételt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<p>– El.</p> -<p>– Mi tehát megyünk Dombayhoz Ábel bácsival.</p> -<p>– Felesleges lesz odafáradnotok, – szólt Dávid. – Én magammal -hoztam, a mire szükségetek van.</p> -<p>Kivette kebléből az irást és Mecsekinek nyújtotta.</p> -<p>– Olvasd.</p> -<p>Mecseki átvette és olvasta:</p> -<p>«......... Mely szerént én alólirott, minden kénszerítés vagy -rábeszélés nélkül, csupán szívemtől indíttatva kijelentem, hogy -teljes tudatával bírok azoknak az előzményeknek, melyek által -Ihárosi Dávid úr az én Kondorra jövetelemet eszközölte; továbbá, -hogy én Ihárosi úrnak eljárását nemcsak nem neheztelem, hanem épen -ezért őt azon kevesek egyikének tekintem, a kik által a Gondviselés -boldogságomnak s reményeimnek olyan alapjait vetette meg, melyeket -semmi mással fel nem cserélnék, melyekért nevezett úr iránt örök -hálára vagyok kötelezve».</p> -<p>– Ha így van a dolog, – szólt Lőrincz úr könnyűlt kebellel, – -akkor…</p> -<p>– Megállj, Lőrincz, még ne tedd le a buzogányt, mert rosszabb -lesz, ha újra föl kell venni. Gondolhatod, hogy Dombay nem úgy -álmodta meg, hogy ezt azt elismerést nekem kiadja. Én elmondtam -neki mindent, és bocsánatát kértem, úgy a mint a tiédet nem kérném -soha. Természetesen nem azért, hogy a párbajt megelőzzem, hanem -egészen más okból, a mit mindjárt meg fogsz tudni. Teljesen -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> jóvá akartam tenni, a mit sorsán -rontottam s ez félig már sikerült. Most téged kérlek, fejezd be a -másik felét, azért azután beverhetjük egymás fejét. Én láttam, -tegnapelőtt este, hogy leányod sírva fakadt, a mint az én -diplomácziám történetét hallotta. Ebből azt következtettem, hogy -Dína nem gyűlöli Dombayt s ha lehetne, kész volna itt apját -helyettesíteni a bosszúállásban. Én tehát mielőtt idejöttem volna, -megszámoltam az élettel, bizonyságom Dombaynál letett -végrendeletem; megszámoltam Dombayval, bizonyságom rá a felolvasott -elismervény; megszámoltam Dínával, bizonyságom rá egy szép -cseresnyegaly és annak a szárán egy piros köves gyűrű…</p> -<p>– Gyűrű? Micsoda gyűrű?</p> -<p>– A mit Dína küldött tőlem Dombaynak cserébe.</p> -<p>Lőrincz úr elámúlt. Nem azon, hogy míg ő a csatatéren várja -ellenségét, ez addig házát veszi ostrom alá s rabolja meg álnok -praktikával. Nem. Az jutott eszébe, hogy miért is adott ő ki a két -derék kérőn? Miért is lett ő Dombay lovagjává? Itt a világos ok. -Hiszen tudta és akarata ellen úgy megszerette azt az embert, hogy -most, bár haragudni kellene, kéntelen örülni a Dávid -vallomásain.</p> -<p>– Nos tehát beszélj Ámbár Lőrincz. Visszavonod-e? – sürgeté -Dávid.</p> -<p>– Nem vonom vissza, Dávid! – felelt Lőrincz úr, földhöz vágva a -Chuntu vezér reliquiáját. – Ismétlem, hogy te egy körmön font -imposztor vagy. Üssön meg a kő, most meg a leányomat tetted -bolonddá. <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Kezét nyújtotta Dávidnak, a mit az megrázott emberül.</p> -<p>– Hanem ha elkezdted, végezd is be. Mert én kimondom, hogy addig -nem megyek haza. Mit szól rá az asszony?</p> -<p>– Az ám. Ez nagy baj. Tudod mit? Arra valók a segédek, intézzék -el ők.</p> -<p>Akkor a segédekhez fordult és hivatalos hangon utasította őket: -«Csont Ábel és Mecseki Tamás urak a szóban forgó ügyben követendő -eljárás megállapítása végett kiküldetnek az erdőbe. Véleményes -javaslatuk még a gyűlés tartama alatt beváratván.»</p> -<p>A küldöttség eltávozott, a két ellenfél pedig leheveredett a -pázsitra kiszívni a békepipát, egyik a dohányt, másik a taplót -szolgáltatván a béke művéhez.</p> -<p>A küldöttség visszatérvén, előterjesztette szóbeli jelentését, -mely szerint legtanácsosabb lesz testületileg jelenni meg az -asszony előtt; ebédre ott marasztaltatván lehető étvágygyal -megdicsérni a gazasszonyi erényeket; fekete kávé felé -nyilvánosságra hozni a titkot, melynek tolmácsául ott a helyszinén -Mecseki úr ki is kiáltatik, mint ékesen szóló férfi és az asszonyok -nyelvén értő.</p> -<p>A négy lovag lassan léptetett hazafelé, mintha szeretnék, hogy -minél később érkezzenek meg. Mecseki úr a mondókájával van -rendkívül elfoglalva; Dávid úr izzad, mert ő a főbűnös, s csak az -vigasztalja, hogy még nagyobb bűnös is van nála, a ki leghátul -bandukol. Így sereg-vezetőnek Ábel úr marad, a kinek nincsenek öreg -gondjai. <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>De csak a major bejáratáig. Ott megállítja lovát.</p> -<p>– Eredj elől Mecseki, te vagy a legszebb legény köztünk. Te légy -a caduceator.</p> -<p>Mecseki bátran előrerugtatott, de csak visszahőkölt, a mint -Ámbárné asszony bosszúálló alakja egy poroló seprűvel megjelent a -tornáczon.</p> -<p>– Várom az urakat! Kerüljenek csak beljebb.</p> -<p>A négy bűnös szorongó kebellel sunnyogott a tornácz felé. Lesz -most kurucz-táncz. Azt hitték, hogy a buzogány-párbajnak vette -neszét az asszony. De csakhamar tapasztalták, hogy itt még nincs -tudomás Chuntu és Buthemer vitézekről.</p> -<p>– Dávid sógor pedig be ne lépjen, mert nem akarom, hogy a ház -ránk szakadjon. Mit keresett nálunk ma reggel?</p> -<p>– Én, kedves húgom? Egy pár szem cseresnyéért léptem be a -kertedbe, olyan szépen pirosodott ki az útra, nem állhattam meg, -hogy ne szakaszszak. Becsületemre, nem volt több egy kis -galyacskánál. Hát már azt is sajnálod?</p> -<p>– Szörnyűség az, a mi bolondokat elkövet velünk a sógor. (Ne -tátsd a szádat, te kormos, hanem lódulj a konyhába, koppaszd azt a -libát.) Hanem azt megmondom, hogy innét ki nem megy, míg vissza nem -viszi a gyűrűt annak, a kitől hozta… Dína, gyere ki Dína!</p> -<p>Dína előkerült összedugott kezekkel és kipirult orczákkal.</p> -<p>– Hol az a gyűrű?</p> -<p>– Itt van anyám nálam. – De kezeit nem vonta elő. <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>– Add ide…</p> -<p>Dína kénytelen volt elővonni a kis kezeit. Balközép újján volt a -bűnjel, csakhogy igen szoros; bármily könnyen forog, nem birja -lehúzni.</p> -<p>– Ne vesződj vele lányom! – mondá Lőrincz úr. – Ha neked szép az -a gyűrű, hagyd ott, a hol van.</p> -<p>Dína apjához menekült az anyai feddőzés ellen. Az apa gyöngéden -eltakarta a keblére hajoló főt. «A te ifjúságodnak legyen vezére a -te Istened.»</p> -<p>Az asszony még tartotta magát. (Ne gondolják, hogy a lánya olyan -kivető.)</p> -<p>– Én nem bánom, de azt megmondom, hogy elmenjen innen; keressen -magának tisztességes ekklézsiát s nekem itt ne lévitáskodjanak.</p> -<p>– De kedves anyám! – védte a leány – én el nem hagyom a mi -pusztánkat, hogy esztendőben egyszer lássam az anyámat.</p> -<p>– Jó! Hát maradjatok itt. Lakjatok nálunk; fogjátok meg az -ekeszarvát és túrjátok a földet.</p> -<p>– De, kedves anyám, olyan gyönyörű kertünk lesz, hogyan hagyjuk -el azt? Meg azt a szép ákáczerdőt, a kit Ábel bácsi ültetett?</p> -<p>Ábel bácsit szívén találta a leány.</p> -<p>– Persze hogy én ültettem; tudtam én már akkor is, hogy kinek -ültetem. Ott laktok kettecskén, eszemadta. Én vagyok itt a -főgondnok, papnak papnénak én parancsolok, nem a te anyád.</p> -<p>– Lelketek rajta! – mondá Lőrinczné. – De hát szóljon már az a -pap is vagy mi! Hadd halljam; <span class="pagenum"><a name= -"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> mert én ennek a Béliál -fiának addig se hiszek, míg egyet pislant.</p> -<p>– Ha csak az kell, kedves hugom, – felelt a Béliál fia s újra -kengyelbe lépett – hozom mindjárt vasba verve.</p> -<p>Egy óra mulva már ott volt Dombay, és az asztal körül sürgölődő -Dínával próbálgatták, hogyan venné ki magát, ha két nem-atyafi -személy azt merné egymásnak mondani: «te.»</p> -<p class="center">*</p> -<p>Két hét múlva megjelenik az öreg esperes, a kit valami kiváló -tisztre méltóztattak a nagyravágyó szülék és a ki megáldja Dínát -Isten nevében, igaz szíve szerint, a nélkül, hogy Petőfiből avagy -Tompából előlegesen megleczkézné. Így aztán könnyű esküdni, -gondolja magában az a fiatal menyecske, a ki a templomszenteléskor -olyan nagy czenzura után tehette le a hitet.</p> -<p>Ott van az egész puszta minden Mámögje, Minekája és -Kikőhúznyija. Az ákáczerdőben hosszú asztalok vannak terítve.</p> -<p>Még néhány nappal is ezelőtt nagy meghasonlás volt a pusztában a -miatt, hogy Lőrincz úr maga akarta kitartani a lakodalmat. -Természetesen csak válogatott vendégek körében. Sikerült azonban -Csont Ábel bölcseségének más útra téríteni a jámbor örömapát, hogy -ha papi familiába keveredett, hát tartsa meg a rendet. A pap -lakodalmát az ekkla tartja ki, honnét nem maradhat el sem szolga, -sem szabados. Ezért van jelen a puszta apraja-nagyja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> -Pátróiné nagyasszony számos liba és pulyka árán megvásárolja -magának a házi-asszonyi méltóságot. A becsületes Dávid egy hordó -boron a pinczekezelést. Ábel úr ingyen jut a násznagyi tiszthez és -a menyasszony-tánczhoz, melyet el is jár olyan vidáman, hogy a -könnyei hullanak. Mecseki úr ugyanezen megtiszteltetést néhány -ragyogó toaszttal hálálja meg. Dávid úrnak elég volt a -kezdeményezés és útegyengetés dicsősége, a befejezés örömét másnak -engedi át és semmi szerepet nem vállal (mivel az egy pár birkába -kerülne). A Mámögök és Minekák letesznek jelszavukról s a -«Mámög»-öt «Hogy volt»-tal cserélik föl a mai alkalomra. Egyedül a -Kikőhúznyiak maradnak meg következeteseknek, a mik voltak s ha -valamelyik akaratos leányzó húzatja magát a tánczra, rákiáltanak a -szemérmes legényre: «Ki kő húzni! Ne kiméld!»</p> -<p class="center">*</p> -<p>És az az egészséges vállas úr ott a méhes előtt abban a -porkabátban, a kit évről-évre csalogatnak a fényesnél fényesebb -egyházak, de a ki, – egy tekintettel tanácsot kérve attól a kis -karcsú toronytól, melyet ő ültetett a szent hegyre; azoktól az -árnyékozott serpentinektől, melyeknek útját ő egyengette ki; -azoktól a bokroktól és lugasoktól, a melyeknek minden ágacskája az -ő szemei előtt és az ő kezeinek melege alatt fejlődött ki, – minden -csalogatásra nem-et mond; de a ki nem utasíthatja el magától azt a -megtiszteltetést, melyben az egyházmegye részesíti az által, hogy -mindjárt előljáróban <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> második aljegyzővé választja: nemde, -nem ugyanazon Dombay Máté-e, a ki évekkel ezelőtt azt a -kétségbeesett naplót megkezdette?</p> -<p>És nem Dínának neveztük-e mi régebben ezt a telt idomú, -kökényszemű asszonykát, a ki ime kegyetlen fenyegetődzéseket intéz -egy fiatal ákáczfa ellen, melynek ágai között valami gézengúz -foglalt megközelíthetetlen állást? A ki ime évről-évre pörbe száll -Ámbár Lőrincz úrral, hogy a konvencziószéna szűken van mérve és -fekete is, azonkívül sásas is, tehát erre ráadás jár, másik húsz -petrencze és egy fias tehén, meg három bárány. A szegény ember -egész koldussá lesz, míg ki birja fizetni a papját! A ki ime -cseresnyeéréskor felkél a nappal és átmegy az Ámbárék kertjébe, -feláll egy gyalogszékre és megrabolja a cseresnyefát, míg a fa -alatt egy busa kis leányka, a kinek a füle tele van már aggatva -cseresnyefüggőkkel, türelmetlenül követeli a maga részét? Nem -Dínának neveztük ezt?</p> -<p>És nemde nem Csont Ábel, Mecseki Tamás, Ihárosi Dávid, Ámbár -Lőrincz, becsületes Dávid zsidó, Dámán atyafi, Talpárdi nagysága, -éltes Mineka stb. stb. uraknak neveztük-e mi azokat az urakat, a -kik vasárnap délutánonként az Ábel úr ákáczosát tisztelik meg -látogatásukkal? Nem ez-e az ő kaszinójuk? Nem itt pipázgatnak, nem -itt beszélgetnek, nem itt vitatkoznak, sőt oh botrány! nem itt -savanyúvizezgetnek-é ők, a nélkül, hogy a papnak terhére volnának -vagy a papnénak, a ki maga is közéjük telepszik néha a busájával? -Nem itt ugratják-e Dávid urat az erkölcsi támogatásért? -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>A mire Dávid úr azt mondja, nem kell őtet félteni, ott lesz ő, a -hol kell. Csak néha, midőn elborozgatnak, kivakkant annyit, hogy ő -tőle egyéb nem telik erkölcsi támogatásnál, mert neki két leánya -van; egyiknek Ámbár Dína a neve, a másikat úgy hívják, hogy kondori -szent ekklézsia. Bizonyság erre az a bizonyos végrendelet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215"><br /> --215-</a></span></p> -<h1>PATAK BANYA</h1> -<p class="center">(Szegény emberek tragédiája) <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span></p> -<h2>I.</h2> -<p>Mikor az asszony túlhaladta már a hatvanat, kezd a korábbi neve -kiveszni a forgalomból és elkezdik egyszerűen csak <i>szülé</i>nek -nevezni, vagy pedig <i>banyá</i>nak. E két czím közűl a melyiket -ráruházza a közvélemény, azt viselnie, illetőleg tűrnie kell, mert -ezt senki le nem veszi róla. És e czímosztásban annyira választékos -a közszokás, hogy a ki egyszer <i>szülé</i>-vé lett, azt sohasem -említi <i>banyá</i>nak, s viszont a <i>banyát</i> sohasem mondja -<i>szülé</i>nek, ha csak otromba hízelkedésből nem. Így Bárdos -István szomszédom éltes feleségét senki sem nevezi Bárdos Istvánné -asszonynak (az emberségtudó mesteren kívül, a ki ilyen tyúkászás -által akarja magát a predikátor rovására megkedveltetni) hanem -egyszerűen Bárdos szülének; viszont Csebres Mihály komám élemedett -napaasszonyát senki sem mondja néhai férje nevéről Mózsi -Andrásnénak (még a mester sem), hanem rövid úton a gazda nevéről -Csebres <i>banyá</i>-nak.</p> -<p>Egészen különböző két lény: <i>szüle</i> meg <i>banya</i>. Nincs -a két név viselőiben semmi közös erkölcs, mint magában a két névben -nincs egy közös betű.</p> -<p>A «<i>szüle</i>». Ez korábban kél a tehéncsordásnál, -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> úgy hogy mire a tehéncsordás tülkölni -kezd, ő már akkorra nemcsak a teheneket megfejte, hanem az udvart -is kisöprögette. (A ház elejét az utczafelől nem, mivel az a leány -dolga; micsoda ház volna az, a hol leány nincs?) Egymásután adja -számon a pásztoroknak a jószágot, a tehenet, a borjúfélét; de az -utczaajtóban meg nem állapodik, csak mikor a kanász kezd hajtani. -Mikor ez már a harmadik szomszéd előtt jár, akkor a <i>szülé</i>nek -is ki kell lépnie az utczára, nehogy Miska kanász ellenőrzetlensége -érzetében, megint elkezdje azt az éktelen káromkodást, melynek -tudományát Zsitváról hozta magával. Miska kanásznak ez a lakat -egész napra elveszi a kedvét; meg sem mer mukkanni, de nem is -köszön ám a <i>szülé</i>nek, hanem csak magában szidja a vén -tüskére valót (azért mégsem «banya»), a ki miatt az ember ki sem -káromkodhatja magát éhomra igaz szíve szerint. Az öregapám látta, -hogy a csürhét énekszóval hajtsák ki!</p> -<p>Mikor Miska káromlástalanul elhajt a harmadik szomszédig, onnan -visszatekint s látja, hogy a <i>szüle</i> nincs már a kis ajtóban, -akkor egy lélekzettel kiadja mindazt, a mi a hosszú tűrtetés alatt -felgyűlt benne, de azt már a <i>szüle</i> nem hallja; ő már a -konyhában rakja a tüzet, forralni a hízók ételét. Ez alatt a -szobában csendes zsongás keletkezik; a gyerekek felébredtek, a -férfiak járnak ki és be, végre távoznak munkára. A menyecske -megmosdatja, megfésüli, felöltözteti gyermekeit: ez az ő dolga. – -Távol legyen azonban, hogy most már <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> szabad volna a világ -Sárikának és Jánoskának, míg a <i>szüle</i> kezein keresztül nem -mennek. A szüle egymás mellé állítja mindkettőt, elmondja velök a -reggeli imádságot «<i>Úr Isten én mennyei szent atyám!</i>», azután -a szüleinkért és tanítónkért való könyörgést «<i>Mennyei atyám az -Úr Jézus Krisztusban!</i>» Azt bizony; nem is ám holmi versbe -szedett sületlen rigmust, kiről azt sem tudja az ember, miféle -emberi találmány: búcsúsok hozták-e Gyűdről, vagy a vaiszlói poéta -eszkábálta. Mikor az imádságnak vége van, akkor a két gyerek megint -visszakerül az anyai hatóság alá, mely egy-egy karéj kenyérben -nyilatkozik; ezt az anya sajátkezűleg helyezi el Sárika kosarába és -Jánoska czifra vászon szeredásába, mely nem madzagra van fűzve, -mint a zsellérgyerekeké, hanem kétujjnyi széles fekete szíjjra; a -szíjjnak egyik vége keskeny szálakra aprózva fityeg le két arasznyi -hosszaságban, – mérve Jánoska arasztjával. A «csak kenyér» -egyáltalában nem lázítja fel a két gyereket. Oh ők tudják jól, hogy -még egyszer a «<i>szülike</i>» kezein mennek keresztül, és úgy is -van. A <i>szüle</i> rájok támad. Hát ti nagy behemótok! kenyérből -akartok tanulni az iskolában? Hát a könyv hol van? Nézze meg az -ember! Hoczczi! Már ekkorra a tarisznya ki van akasztva a Jánoska -nyakából, és a Sárika kosarával együtt az ablakhoz vitetik. Ott a -szüle elhelyezi bennök a zsoltárt és a Hübnert legeslegalól, hogy -ki ne essék, mert ebben a két könyvben van a szegény ember -gyerekének egész útravalója a földi életen át a mennyeire; az öreg -kátét <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> csak úgy fogják tanulni, ha jó fejök -lesz. A Hübnerre jön a kenyér, a kenyérre egy takaró ruhácska és -úgy aztán tarisznya és kosárka visszaakasztatnak illetőségi -helyükre. A két gyerek szaladna most már ész nélkül, de a -<i>szüle</i> szava még egyszer útjokat állja. «Ökör ment el -keetektűl?» még egyszer vissza kell sompolyogni kézcsókolás végett. -Már most szabad a világ egész az iskoláig. A <i>szüle</i> titkon -utánok lopózkodik s nagy megelégedéssel szemléli a kerítés nyílásán -keresztül, a mint a két gyerek leül az ablak alatt, megnézni mi van -a Hübner alatt, mert hogy a szülike puszta kenyérrel nem ereszti -őket útnak, az a napnál világosabb. Mi van! De ki tudná azt -kitalálni, bírjon bár sokkal több tapasztalással mint Jánoska, vagy -élesebb szemekkel mint Sárika. Oh az a csontos kéz, – mely olyan -erősen meg tudja húzogatni az ember torkát, mikor fáj, – a -<i>szülike</i> keze kifogyhatatlan. Nyáron cseresznye, szilva, -körte; őszszel szőlő, berkenye, lasponya, a mit somogyi -asszonyoktól kenderért cserélnek; dió, mogyoró, tepertő, sült tök, -meg az a drága édes körte télen; egy-egy főtt tojás tavaszszal, -vagy pattogatott kukoricza, fehér mint a gyolcs; sőt hihetetlennek -látszik, de való igaz, hogy néha még szentjánoskenyér, sőt egy pár -kerek füge is lapul a Hübner alatt; mivel van egy kránicz -ismerősük, a ki nálok szokott szállásolni, s ha meggyűlik a pénze, -azt is ott hagyja letétben tavaszig. Aztán a <i>szülike</i> olyan -leleményes, hogy két nap egymásután soha sem ád egyfélét, hanem -mindig váltogatja. <span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> Néha, mikor már semmi sem mutatkozik és -Jánoska türelmetlenkedik: hát ímé jön ám be ajtón a két nagy ordas -macska, mind a kettőnek egy-egy piros alma a nyakába czérnaszálon. -Egyik a Jánoskáé, másik a Sárikáé. Hisz’ az látni való, hogy az -almát a macskák hozták s bizonyosan a padlásról, mivel sokat járnak -oda; ezen körülményből azt következteti Jánoska, hogy a többi jó is -onnét kerül mind. Csak ő tudná, hol áll! Egyszer fel is merészelt -vetemedni, összekeresett kasokat, ereszaljakat, de a kémény mellé a -csepűs szekrénybe nem mert nyúlni, mivel ott bőregér van s megcsípi -az ember ujját.</p> -<p>Mikor megszámlálják a kapott mogyorót s az osztály ellen semmi -egyéb kifogás nem támad annál az egy lyukas mogyorónál, mely a -Jánoska birtokában találtatik, de a melyet Sárika azzal egyenlít -ki, hogy a magáéból egyet, mely nem lyukas, csak egy kicsit -töpörödött, odaad Jánoskának s még rá a lyukast is nála hagyja, -megköttetik a béke. Nem úgy ugyan, mintha Jánoska nem tudná, mi -lakik a töpörödött mogyoróban, világért sem! Jánoska sokkal -élelmesebb; hanem reméli, hogy a két rossz mogyorón egy szem jó -aszalt szilvát cserélhet s így még nyer rajta. Azzal a két gyermek -megindul az iskola felé kézenfogva, mint jó testvérekhez illik, és -egyszerre köszönve nagyot (nem úgy, mint azok a butú városi -gyerekek) minden embernek, mint jó iskolásokhoz illik és a mint ezt -az azon időbeli népiskolai törvény első és utolsó §-a rendeli. -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<p>De én nem Jánoska és Sárika mivoltát, hanem a <i>szülé</i>-ét -akarom ismertetni. Tehát a <i>szüle</i> mikor a két gyermeket -szemeivel elkísérte egész az iskola korhadt deszkákból tákolt -(micsoda iskola volna az, a melynek jó kerítése van és hogy lehetne -akkor a mester udvarát megkülönböztetni a tiszteletesétől) – tehát -az iskola – ismétlem – korhadt deszkákból tákolt kerítéséig; maga -is befordúl a nagyházba, ott rendbehozza kissé haját, mely -szabályszerűen fehér; öltözetét, mely szabályszerűen fehér; fejét -beköti kendővel, mely szinte fehér; karját is, – hiszen mezítelen -karral csak nem mehet az Isten házába – letakarja egy nagy fehér -kendővel; így az egész <i>szüle</i> fehér mint a hó; az ifjabbak is -fehérben járnak, legfeljebb kötényük színes; de a tisztesség színe -és a gyászé minálunk az egész fehér. Mikor haza jön az -isten-házából, lát dolga után és többé nem megy ki az utczára, -hanem ha éneklő koldús áll meg az utczán, a ki helyébe várja az -alamizsnát, ahhoz még kiszalad egy tányér liszttel; sőt ha a kémesi -koldus jön, az még zsiradékot is kap, mivel olyan szépen tudja -énekelni:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Azért hozzád szívemet -emelem,<br /></span> <span class="i0">Cselekedjél irgalmasan -velem.»<br /></span></div> -</div> -<p>Az ének aztán nem megy ki a <i>szüle</i> fejéből, egész nap -énekelgeti:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Azért hozzád szívemet -emelem,<br /></span> <span class="i0">Cselekedjél irgalmasan -velem.»<br /></span></div> -</div> -<p>Néha megesik, hogy megint látják déltájon, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> mint -megy az utczán valahová, egy szakajtó ruhában valamit rejtegetve. -Akkor mindenki azt kérdi: vajjon ki a beteg? A Bárdos szüle ebédet -vitt valakinek. A merre jár, a gyerekek rákiáltoznak: «Szülikém, -hová megy keed?» A <i>szüliké</i>nek minden ilyen kis kiváncsi -számára van egy-egy jó szava, néha egy-egy almája, vagy egy kis -aszalt cseresznyéje. Néha lemegy a rétre is, ha nem hordta-e el a -kis libákat a vadó? Akkor az egész libapásztor népség -hozzágyülekszik a panaszával. A <i>szüle</i> törvényt tart és -igazat ád mindenkinek. Ha cselédei hazakerülnek a munkáról, megint -csak ő várja őket, meleg ételre, néha egy kobak borocskára is. Egy -cseppet meg nem inna nálok nélkül. Mikor a férfiak vacsorához -ülnek, a gyerekek akkor mondják az esteli könyörgést a <i>szüle</i> -vezénylete alatt: «<i>Szerelmes atyám az Úr Jézus Krisztusban</i>.» -Sokszor megtörténik kivált Jánoskán, hogy imádság közben el is -alszik. De a kegyetlen <i>szüle</i> felébreszti. Végig kell azt -mondani hallod egészen, mert látod, a jó isten is egész napot adott -nekünk. Csak olyan hosszú ne volna! Bezzeg jó ám aztán, mikor a -bezáró imádságra kerül a sor:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Három angyal fejem -felett,<br /></span> <span class="i0">Egyik őriz, másik -vigyáz,<br /></span> <span class="i0">A harmadik bevisz az örök -boldogságba. Amen.<br /></span></div> -</div> -<p>Ez a legkedvesebb imádsága Jánoskának, mert a hol az Amen -végződik, az ő kóczos fejének ott kezdődik nyugodalma. A -<i>szüle</i> kimegy, sorba nézi az ólajtókat, a kaput, ha be van-e -akasztva (zárni <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> ugyan ki elől zárná) és megint csak ő -fekszik utóljára. Még akkor is fejében van az ének:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Azért hozzád szívemet -emelem,<br /></span> <span class="i0">Cselekedjél irgalmasan -velem.»<br /></span></div> -</div> -<p>Ez a «<i>szüle</i>».</p> -<p>Hát a «<i>banya</i>»? A szülével teljesen egyenlő korú és -hatáskörű teremtése az istennek s hasonlítanak egymáshoz, mint a -<i>kelme színe</i> a fonákjához. Korán kel, – vagy talán nem is -alszik soha – legalább a nyelve. Nem is érdemli a nyugodalmat. Nem -is szereti, mert első kakasszókor már talpon van szidni a pásztort, -mért nem hajt már. Egymásután kergeti az öreg és apró jószágot, de -egyiket sem engedi menni szó nélkül. Ha a tehén öklelődzik, a borju -ugrál, a malacz futkároz, mindegyikre van kádencziája. Majd elvisz -az ördög, majd nem veszkődöl! Né te! csúnyuljon meg a párád! vér -essék rád! és több efféle útálatosságok. Ha valami szívszerint való -párra akad, eldarál vele könyörgésig; ha nem akad, visszamegy a -konyhába, először a bodri kutyát piszkafázza meg a mért -lábatlankodik, azután bevágja a konyhaajtót, megint kinyitja, hogy -legyen mit újra bevágni. Az ilyen jó reggelre a férfinép is -felugrál, belevesz a feleségébe s minthogy reggel nem szokás -asszonyt verni, felteszi magában, hogy estére hagyja a számadást. A -<i>banya</i> előre örűl az esteli mulatságnak. S minthogy Sárika és -Jánoska ott is találkozik: a banya előljáróban hátbaveri őket, -azután egy periodusban foglalván gyereket, mestert <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> és -iskolát, kijelöli nekik az útat poklok fészkes fenekére. A -Tiszteletest nem meri bántani, mert azért kalodába teszik.</p> -<p>Így szétijesztvén magától minden jótét lelket, következik a -<i>banya</i> legfőbb élvezete, a tyúketetés. Még ez az ostoba állat -is megismeri benne a <i>banyát</i> s csak úgy oldalogva settenkedik -körülötte, mint a ki nem egy szomorú példából tudja, hogy a -vakbizalom lábaiba kerülhet a tapasztalatlan tyúkfiatalságnak. Ne -vetődjék pedig oda a szomszédé! No nem is vetődik: egynapos csirke -korában, már a rosta alatt tudja, mi vár rá, ha oda megy; de a -<i>banya</i> ezzel nem enged kifogni magán. Ha gyilkos kedvében van -a saját tulajdon kendermagos jérczéjére is ráfogja, hogy a másé, -leüti lábáról s nagy patvarkodással átveti a szomszédba. Az mitsem -segít a dolgon, ha szomszédasszony nem ismeri magáénak a deliktit: -azért a banya elpatvarkodik fölötte féldélig.</p> -<p>Most már kimegy az utczára azon borzasan, a mint kikelt az -ágyból; a gyerekek ordítva szaladnak előle az udvarra, vagy -kerűlnek a másik sorra. Kötője alatt rejteget valamit, a ki látja, -azt mondja rá: most viszi a Csebres banya a búzát a zsidóhoz -pálinkáért. Ha végig megy a kerten, a menye ültetvényeit tőben -megemelgeti, hogy kifonnyadnak; a szegény menyecske sír-rí, hogyan -vesz csizmát a fiának. Ha lemegy a rétre, libapásztorok sivalkodva -szaladnak szét, kergetik a gyengelibát, mert a banya, a mint utólér -valami falkát, elkapja belőle a szélsőt, megnézi a talpát és -konstatálja, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> az az ő jegyében van. A banya lúdja a -hány, annyiféle jegyben van. Télen is tud ő mulatságot szerezni -magának. Csak azt várja, hogy menye kifordúljon, menten egyet -csavar a rokka farkán és a menyecske nem tudja eltalálni, mi a baja -ennek a pörgőnek. Akkor a banya ráförmed, hogy nem tud fonni. -Szövőszékén összekúszálja a fonalat, akkor árulkodik rá, hogy nem -tud szőni. Párnáiból kilopkodja a lúdtollat; és megtömi -kakastollal; akkor a nyakába borúl a fiának: Szegény fiam! hát arra -neveltelek én téged, hogy tyúktollas ágyat vessen a feleséged! -Megannyi kész veszedelem a szegény fiatal asszonynak. Sohasem -biztos benne, mikor kell kiugrani a házból; alattomos, bizalmatlan -lesz; a gyermekek gyanakodók, árúlkodók. Ez aztán így megy a -családban nemzedékről-nemzedékre, míg ki nem pusztúl. Óh a banya -tud <i>rontani</i> még halála után is. Álnoksága vérből-vérbe -plántálódik át harmad- és negyediziglen.</p> -<p>Ez a <i>banya</i>. Másutt ezt boszorkánynak hívják és néki -tulajdonítanak mindenféle nyavalyát, sebet, tályogot, jégesőt, -forgószelet; de mi már nem hiszünk a boszorkányokban. Boszorkány -nincs, hanem <i>banya</i> akad minden faluban.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Már most oda nézzetek. Ahol jön a Patak banya; épen most lépett -át a kert gyepűjén és a <i>gyalogútra</i> tér, mely a búzavetések -közé visz.</p> -<p>Mit beszéltek ti a ti vasútaitokról és azokról a vörös szemű -szörnyetegekről, melyek azon a két <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> keskeny sínen éjjel és -nappal lótnak-futnak fel-alá, mint az átkozott lélek, mely -elveszett üdvösségét keresi? Az a lihegés, melyet az elől járó -szörnyeteg tesz, a ti korotok nyereség és élvezet utáni vágyát -fejezi ki. Kész mindent összezúzni, a mi őrült rohamának ellene -áll. Hát a ti kátyus, döczögős országútaitok, melyeknek poros, -sáros, fojtó, tikkasztó prózája kieszi a tüdőt és szemet! Két -kerékvágás van rajta, az egyik a hintóké, másik a fakó szekereké. -Itt-ott nagy otromba kövek, a tengelyek veszedelmei. Amott -nyomorúságos vármegyei rabok sovány kézzel, ormótlan kalapácscsal -tördelik a kemény sziklát kilenczszögletű darabokra. Minden -lépten-nyomon egy elkényszeredett alak, papucsából kiigyekvő -hüvelykekkel; jobbra-balra mértföldről-mértföldre korcsmák, -melyeknek falára kuka piktor mázolta fertelmes fantáziája -khiméráit. A szín alatt ittas, kigyúlt képű fuvarosok… A kapufélfán -statarium, kivégzési hirdetmények – – és az egész aranyfüstös -czivilizaczio, imitt-amott érzékenyen megvedelve.</p> -<p>De nézzétek ezt a gyalogútat, a mint a buzavetések vagy az erdő -csalitja között bujkál, mint egy kis tündér, a ki szeret játszani, -de senkit meg nem csal. Szeszélyesen szökken dombról-dombra, -jobbról balra, mégis a legegyenesebb, a minő csak lehet. Gondosan -kerül minden sarat, minden pocsolyát; nem él vissza az emberséggel, -nem követel nagymérvű kisajátításokat, közmunkákat; nem tesz kárt -az egyeseknek, mert nem hosszában, hanem keresztbe szeli a -mesgyéket; pályája rövid és <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> keskeny, czélja szerény, -mint a rajta járóké. Nincs szükség útkaparóra, úttöltőkre, mégis -tiszta, egyenes, mintha mindennap felmosnák. Sem por, sem sár -rajta. Azok a tiszta lelkek, kiket a farizeusok bevádoltak a -szombatnapi kalászszedésért, bizonyosan ilyen gyalogúton -jártak.</p> -<p>Ezen megy végig a Patak banya. Egy gyönyörű szép fiatal alak; -délczeg termete egy tenyérnyivel még magasabbnak látszik az egyenes -tartástól. Fején terepély vékás kosár tíz emberre való étellel, de -azért magatartása könnyű és fesztelen. Egyik kezében vizes korsó, -mely már nem fért a kosárba, másikon egy négyéves fiúcska, kinek -előjoga anyjának segíteni, mikor <i>ebédbe</i> megy, mely előjogot -akkép gyakorol, hogy elmaradoz búzavirágot szedni, a mit haza visz -a szülének.</p> -<p>Az asszony egyenlő lépésekben halad előre. Gyönge, fiatal arczán -egy vonás, egy verítékcsöpp nem ül ki panaszra a teher ellen, -melyet emel s mely alatt termete magasúlni látszik. Nyugodt arcza -mintha mondaná: terhet viszek, de nem hajlok meg alatta. (Minő más -kép az, mikor az asszony butyorba kötve czele-czuláját, hátára veti -s arczát a földre sülyesztve támolyog, mint valami dohánycsempész. -Még bot is van a kezében, mint a koldúsnak.)</p> -<p>Alakja teljes harmóniája mindazon szépségnek, melyet az -ormánsági faj kiváló példányaiból lehetne csak összeszerkeszteni. -Sötétkék szemét a távoli rétre szegezi s hogy az erős nézésben meg -ne fájúljon, le-lehúzza szivárványos szemöldökét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> Ha -paraszt asszony nem volna, azt mondanám, férje után eped, de a -szegény ember akármint szereti egymást, nem ér ám rá az érzelgésre. -Lehet, hogy fáradni is kezd, szeretne mielőbb czéljánál lenni s azt -hiszi, hamarább oda ér, ha meglátja munkásait. Mezítláb jár, mint a -múzsák; de én nem is tudom, minek is bántalmazná azt a harmatmosott -gyalogútat és minek gázolná azokat a lehajlott kalászokat valami -esett állat tisztátalan bőrével, mikor így, ha rugalmas lábaival -rálép, meg sem érzi a gyenge fűszál. Testét hófehér redőzött -ingváll fedi, melyet kebelnek hívnak s a mely kiszámított -ügyetlenséggel igyekszik elrejteni telt idomait. Aztán az a boldog, -nyugalmas, szelíd mosoly ajkain, bizonyosan még akkor maradt ott, -mikor megcsókolta alvó kisdedét; szemei szemérmes nézése, orczái -pirulékony rózsái…</p> -<p>Bizonyára, ha látnád odahaza, mikor kis madarait öltözteti, vagy -imádkoztatja; ha szemlélnéd, mikor téli estéken a szentirást -olvassa házanépének, hogy be se hallik a nagy csetepaté, a mit a -szomszéd banya gerjesztett; ha látnád, mint nyújtja a tál ételt -szegény német vándorló legénynek, mint kérdezi ki, ha él-e édes -anyja és ha él, minek eresztette ily messzi útra…?</p> -<p>Hát még ha látnád, mikor templomba megy. Nincs hóna alatt a -testes gradual; minek is volna, mikor tudja az egészet könyv -nélkül. Hát még mikor énekel a gyülekezet, és az ő szép hangja mint -egy ezüst csengetyű, játszva röpül ki a magasba! Sokszor egyszerre -elhallgat az egész nép, <span class="pagenum"><a name="Page_230" -id="Page_230">-230-</a></span> hogy gyönyörködhessen abban az egy -hangban, a Patak menyecske éneklésében.</p> -<p>Hát még ha figyelemmel kiséred értelmes tekintetét, melyet -predikáczió közben a Tiszteletesre függeszt. Csak néha mozzan meg -szemöldök íve, a mi nála helybenhagyást jelent. Néha végig pillant -a gyülekezeten s egyszerre lesüti szemeit, a mi azt jelenti, hogy -ipamuram, öreg Patak István megint elszenderűlt, pedig mennyire -szégyenli, ha szemére vetik! néha nagy ritkán megkeresi ajkait az -emberszóló mosoly, nyilván ángyomasszony Rákhel leánya miatt, a ki -minden vasárnap úgy meghagyja színét, mintha a forróláz gyújtotta -volna el.</p> -<p>Ha mindezt látnád, el se hinnéd, hogy ezt a szép fiatal -asszonyt, ezt a jó, szelíd, okos teremtést Patak banyának emlegesse -az ötödik embernyom. Szegény! hogyan lehetett volna ő banya, hiszen -meghalt fiatalon, szomorú halállal.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Még akkor robotvilág volt, meg dézmavilág. Most, mikor -aratógépek, gyűjtőgépek, morzsoló gépek, cséplőgépek zúgnak, -dörömbölnek, fütyölnek, mintha kárhozott lelkek üvöltöznének, kinek -jutna eszébe, hogy ezelőtt százhuszonhat esztendővel, felséges -Mária Terézia uralkodása kezdetén, mindezeknek a csudagépeknek -helyét a legegyszerűbb kétkarú emeltyűk pótolták. A kétkarú emeltyű -az urasági hajdú rendeletére vállára vette munkaszerszámait, jókor -hajnalban megjelent az urasági réteken, ott elkezdett mozogni olyan -taktusra, <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> mint az igazi gép, nem kellett -megindításához tűz, víz, gőz, szén, olaj, kátrány, legfeljebb egy -kis mogyorófa; nem volt rá mérve, hogy hány lóerővel kelljen -bírnia, sem pedig az erő és időarány statáriuma nem függött a feje -fölött. Ez a kétkarú emeltyű volt a jobbágy. Mikor learatta az -uraság búzáját (ez volt a robot), akkor fogott a magáéhoz. Mikor -ezt is letakarította, keresztbe rakta, akkor megjelent a tiszttartó -és minden keresztből kiválasztott két kévét az uraságnak. Ez volt a -dézma.</p> -<p>Mindezek ma már nincsenek. Mert azt, hogy Füstfaragó szomszéd -tegnap alkonyattájban Jékli zsidó kis ajtaján besurrant, nem lehet -dézmafizetésnek mondani; Gábor bátyám sem robotol azzal, hogy 100 -forint kölcsönért Dávid gazdának adta zálogba a fertály földjét, -mindössze is megszántja neki kamat fejében, az aratás a Dávid baja -lesz, – sem pedig Lukács gazda, a ki fuvarból annyit keres, hogy a -faluban senki sem él olyan jól, mint ő. Sokszor tíz pohár fekete -kávét is megiszik egy este, míg Péter gazda vöröshagymát vacsorál -és a mellett dolgozik, mint a marha (a hogy Lukács gazda szokta -mondani), vagy mint a hangya (a hogy bíró uram mondja neki szemtől -szembe, nyilván a közelgő választásokra való tekintetből). De hát -Péter gazda kénytelen vele, mert Ignácz gazda soha egy gyűszüvel -sem kinálta meg abból az édes pálinkából, a mivel Füstfaragó -szomszéd szokott dicsekedni.</p> -<p>Ez csak úgy eszembe jutott és a dologra nem tartozik; -visszatérünk a kétkarú emeltyűkhöz, kik <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> a -dézmát és robotot nem oly rejtélyes módon teljesítették, mint -fennebb említett Füstfaragó szomszéd és társai.</p> -<p>Voltak azonban a kétkarú emeltyűk között fiatal asszonycselédek, -kiknek a nehéz robotból könnyű rész jutott: elviselni és viszonozni -a felügyelő urak enyelgéseit. Nem csuda hát, ha a felügyeletre -többen is vállalkoztak, mint kellene, sokszor olyan urak is -lábatlankodtak, a kiknek az irodába volt a helyök. És hogy messze -ne menjünk példáért, ime itt ez a kurta, testes, peczkes, -őszbevegyűlt, ezüstsarkantyús úr, az uradalmi fiskus, mit -hivalkodik azzal a nagy balgatag tajtékpipával kezében, ott a híd -karfájára támaszkodva? Már a delet harangozzák a szomszéd városban, -ide is kihallik a harangszó, a boglyarakó emberek is leteszik a -villákat és a melyiknek kihozták az ebédjét, mellé is telepedett. -De a fiskus urat a napsugarak ellen minden oldalról védik a -hídtöltést szegélyző fűzfák, és legkevésbbé sem látszik az ebédre -gondolni; egész figyelmét lekötözték az ebédvivő asszonyok, kiknek -mind az ő őrszemléje alatt kell keresztűljutni a hídon. Mindegyik -emberségtudó modorban köszön neki; egyik-másik, kit a lelke rávisz, -merész oldalpillantást is vet rá, mivelhogy a fiskus úr -gavallérhírben áll.</p> -<p>A Patak menyecske (nem visz rá az ízlésem, hogy Patak banyának -mondjak egy szép fiatal pálmaszálat) legkésőbb érkezett, a mit -kiment az a marok buzavirág, mely legifjabb Patak István kövér -ujjai között izzad. A kis gazda egészen jól van <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> lakva -az «ebédbe» menés dicsőségével, húzatja magát és a hídhoz igen -messzilli azt a közeli petrenczét, melynek tövében apja pihen.</p> -<p>A fiskus úr majd elnyelte szemével a közelgő hölgyet. Minden -lépésre szebb volt. Mint egy virágos almafa távolból; csak a tetsző -szín varázsa kápráztatja a szemet; az egész egy tömör testnek -látszik, azt hinnéd, így távolból nézve legszebb. De ha mellé jutsz -s egyenként veszed szemügyre az ágat, a lombot, a virágcsoportokat, -az egyes virágot, – az egyetlen aláhulló szirmocskát…! No de fiskus -úrnak nem volt ideje tovább fűzni a hasonlatot; a menyecske a -távolból csak délczeg sugár termetével és rugalmas lépteivel vált -ki; közelebb jőve áramlott a báj, a termet, a mozgás, a szín, az -idomok bája, a fiskus úr szemébe, hogy egészen belevakúlt. Csak -egyetlen egy sugárkához nem volt szerencséje, a szemekhez. Az -asszony úgy a lába alá vigyázott, a mint előtte elhaladt, mint azok -a gyerkőcz-leányok, a kik életökben most próbálják először a fejen -való kosarazást. Illedelmesen szerencsés jónapot kivánt a nemzetes -úrnak. Még akkor nem nagyságolták a fiskálisokat.</p> -<p>– Fogadj Isten fiam! kié az a szép kis gyerek? – kérdé, mint a -ki tudja, hogy az anyát a gyermekében kell ostromolni.</p> -<p>– Az enyim, nemzetes uram! – felelt a menyecske és tovább -haladt, meggyorsítva lépteit, mint a kis gyerek, mikor a sötét -szobából világosra menekűl.</p> -<p>Tudta is a fiskus, mit mondott az asszony. Szeme, <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> szája, -szíve, értelme rajtaveszett azokon a karcsú Atalanta-lábakon, -melyek alig látszottak érinteni a földet. Tekintetével elkísérte -egész a petrencze tövéig.</p> -<p>Az asszony is leemelte fejéről a tárkosarat, kivette belőle a -fazekat, meg a tányért, meg azt az egy bádogkanalat, melylyel férje -fog enni. Ő sem ebédelt ugyan, hanem azért nem kell két kanál. -Jóravaló asszony megvárja, míg az ura megebédel és csak azután lát -a maradékhoz. Tisztes szokás ez!</p> -<p>Még nem ülhet le; másoknak is hozott ebédet. Öt-hat háznép -ebédjét kiviszi egy asszony, így aztán egy héten egyszer kerül -mindegyikre. Most ő volt a soros.</p> -<p>Mikor mindenkinek kiosztja a magáét, visszakerül urához, leül -vele szemközt három lépésnyire. Így szemébe süt ugyan a nap, de -azon könnyű segíteni. Megtágítja fején a kendőt, s annak árnyékában -férjén pihenteti édes tekintetét. A fiatal férfira is előnyösebb -helyzet volna, ha fejét kezébe hajtva elmerengene hitvese szemein: -de akkor rajzunk nem volna hív az igazsághoz. Ifjabb Patak István a -földön ül és kanalazza a körmös bablevest, melyből minden harmadik -kanálhoz legifjabb Patak István tartván természetes jussát – -minthogy tud háromig olvasni – nem hagyja magát kijátszani, hanem a -harmadik kanálmerítéssel egyidőben eltátja száját s engedi -beletölteni a paprikás eledelt. Ezenkívül a levesben található -egészben maradt öreg babok is az ő extra accidentiáit képezik, -melyeket sajátkezűleg fogad el apja kezéből. E közben folyvást -<span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> vallatja apját, mért nem fogott arany -málingót, majd ő most hazavinné a Jánoskának.</p> -<div class="figcenter" style="width: 369px;"><a href= -"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt= -"Tekintetével elkisérte…" title="Tekintetével elkisérte…" /></a> -<p class="caption">Tekintetével elkisérte…</p> -</div> -<p>Végre a férj bevégzi ebédjét és hanyatt fekszik a zöld fűtarlón. -Legifjabb Patak István rögtön megkivánja ezt az állapotot és -azonnal odafekszik apja mellé, kis kalapjával betakarva arczát, a -hogy ezt apjától látta.</p> -<p>A menyecske most felkél ülőhelyéből, de mielőtt a maradékhoz -láthatna, a fiskus úr odakiáltja magához a hídra.</p> -<p>A robotosok már Patak István után eveztek azon a csöndes -tengeren, mely gyönyörűségeinek egész özönét azokra árasztja ki, -kiknek az élet vajmi keveset ád. A déli álom! mit tudjátok ti hűs -paloták és gazdag asztalok lakozói, hogy mi az? Ti nektek az semmit -sem ád egyebet keserű szájíznél, vízkóros pöffedtségnél és gyilkos -mogorva kedélynél. De nézzétek ezeket az embereket, a kiknek -homlokáról hajnaltól délig pergett alá az igaz gyöngy! Egy órát -pihennek anyjok kebelén, a puszta földön, és ez az egy óra -visszaadja nekik azt, a mit a megelőző nyolcz elragadott. Óh a föld -jó édes anya!</p> -<p>Mindenki pihen. Senkinek semmi gondja arra, a mit a fiskus az -asszonynyal beszél; különben is mind a kettőt elrejtik a parti -fűzek, csak itt-ott villan át a lombok között az asszony fehér -kontya és a lombok felett a fiskus feje; halk szavait nem lehet -kivenni; az asszony feleleteit azonban tisztán hallják a kiváncsibb -sihederek, és a feleletekből a kérdéseket is megfejtik: -<span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Ilona.»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Patak István.»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Huszonnégy.»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Kettő.»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Mindkettő fiú?»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Őszre leszünk öt esztendős.»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Szeretem.»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Nem volnék keresztyén, ha nem szeretném.»</p> -<p>«..............?»</p> -<p class="i2">«Menjen uram! ez nem szeretet, hanem bujaság!»</p> -<p>A mi ezután történt, azt nem akarja tudni senki. A fiatal -sihederek, kik kalap alól figyelték a két beszélőt, úgy suttogják, -hogy az utóbbi szavak után a fiskus átölelte az asszonyt, de ez egy -heves mozdúlattal kibontakozott az úri ölelésből, egy másikkal -pedig mellen taszította a híd karfájához támaszkodott gavallért. -Azután láttak egy pár sarkantyús csizmát megfordúlni a levegőben, -hallottak egy tompa zuhanást, végre látták, a mint a Patak -menyecske elsápadtan szaladt vissza az urához.</p> -<p>Az bizony megesett, és senki sem segíthet rajta. A menyecske -sértett szemérme egész bőszültségével <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> -taszította el magától a vigyázatlan urat, s az a híd karfáján -keresztűl hanyatt bukva esett alá. De ne ijedjünk meg sorsán. A -fiskus nem halt a vízbe, nem azért, mintha méltóbb halálra volna -predestinálva, hanem azért, mert a híd alatt nem volt több víz, -mint a mennyit két lábnyi mélységű agyag saturálni képes. A -gondviselés őrködik a fiskus felett és gondoskodik róla, hogy ha -bukik is, olyan anyagba bukjék, a melybe se el ne merűljön, se -össze ne zúzza magát. Paraszt nyelven <i>sár</i>. Külsőleg -alkalmazva rendes gyógyszere minden belső hévségnek, mint ezt -láthatni alkalmazásban azon lényeknél, melyek a híd -tőszomszédságában Miska kanász erélyes felügyelete alatt élvezik a -sárkúrát.</p> -<p>A zuhanásra minden élő lény felriadt. Legelőször is Miska kondás -alattvalói, fölröffenvén, szaladásnak indúltak s újolag bizonyságot -tettek azon régi igazságról, hogy az abszolút kormány alatt élő -népek a veszedelem első szelére fejöket vesztik. Az alvó férfiak -egymás után ugráltak fel, felkapkodtak villát és petrenczerudat, -mert hát itt az idő, hogy minden ember dologhoz lásson.</p> -<p>Fiskus úr is kikeczmergett a sárból s dühösen rohant fel a -hídra, ott szétnézett az asszony után s a mint megpillantotta férje -mellett, rohant feléje azon sárosan.</p> -<p>– Megállj csak te!… és itt olyan czímmel illette a szegény -asszonyt, melyet csak úgy érdemelne meg, ha akkorát bukott volna, -mint a fiskus úr. Nem szabad tisztapapiron leírni azt a förtelmes -szót. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>De a szegénynek sokat el kell tűrni. Patak István nem volt nemes -ember, annálfogva nem is érezte magát jogosítva védelmére kelni a -megsértett női méltóságnak. Elébe lépett a fiskusnak s kezébe adta -a petrenczehordó rudat.</p> -<p>– Inkább engem verjen agyon a tekintetes úr!</p> -<p>A fiskus kapott a petrenczerudon, de csakhamar észrevette, hogy -azzal nem lehet valakit agyonverni egy lépésnyi távolból, a -mennyire hozzá Patak István állott. Aztán meg a sáros fürdőnek -kiváló higgasztó és észrehozó tulajdonsága van s azt is megtudja -tőle az ember, hogy a petrenczerúdnak két vége talál lenni; hogy a -kezében levő rúd nem egyetlen a maga nemében: annálfogva elvetette -a kinált fegyvert.</p> -<p>– No kutya! ha csak az kell, hát majd agyon verlek. – Azzal ott -hagyta a parasztokat, kocsira lépett és haza hajtatott.</p> -<p>A parasztok munkához láttak. Dolgozott a kéz is, meg a nyelv is. -Beleszóltak a falu dolgába, azután a vármegye dolgába, azután az -ország dolgába, hanem a Patak István dolgából nem tudott senki -semmit; hiszen ők aludtak akkor, mit tudhatnának ők.</p> -<p>Ebben eltellett a nap, haza ballagott minden ember azon a szép -márvány gyalogúton. Otthon aztán a tejfeles leves mellett volt mit -hallani a gazdának az asszonytól. Hogyan járt a fiskus a Patak -menyecskével. A gazda nem győzte csíggatni. Mit tudsz te belőle -jámbor? Én ott voltam, nekem csak kellene tudni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>A fiskus meg épen nem csinált belőle titkot. Maga beszélte el -elmésen kisallangozva, hogy megrúgta őt egy mokány menyecske. -Hiszen az asszonykéztől kapott sebben nincs mit szégyenleni. No meg -a törvény sem itél benne. Ki mit kapott, viselje emberséggel.</p> -<h2>II.<br /> -(Fatemplomok.)</h2> -<p>Azt mondja az írás: «A ki tornyot akar építeni, üljön le és -számlálja meg a költségét.»</p> -<p>Ennélfogva alig van valami könnyebb munka a világon a -toronyépítésnél.</p> -<p>Minthogy pedig a templom rendesen csak felényi magasságú, mint a -torony, ebből szigorúan következik, hogy a templomépítés meg épen -felényi munkával jár, mint a toronyépítés. Ennek csak le kell ülni, -addig van. A munka másik fele, a pénzszámlálás egészen fölösleges, -mivel az a toronyra tartozik.</p> -<p>A pénz! Hisz azt álom beszerezni.</p> -<p>Gyakorlatlan pap és kurátor rendesen úgy szerzi be, hogy először -megcsinálja az épűlettervet, nem nagy arányokban, nem fényes -kiállítással, a mint emberi szemnek tetszenék, hanem egyszerűen, -gazdálkodva, az egyház népességéhez, igényeihez, vagyonerejéhez -mérten, a mint Istennek tetszik; azután elkészíti a költségvetést, -akkor azt kérdi a <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> néptől: «Atyámfiai! akartok-e építeni? -Akartok, mert kell? No ha akartok, hát minden telekre esik 50 -forint, azonkívül minden lélekre 5 forint: elfogadjátok-e?»</p> -<p>Hogyne fogadnák el! Négy esztendő múlva azután ott ragyog ki a -falu közepéből a fehérre meszelt bádogos torony. Szemefénye a -falunak.</p> -<p>Hasonló együgyű eljárás az is, mikor valaki (pap vagy kurátor) -kocsira ül kora tavaszszal, ellátogat a környékbeli uradalmakba, -kiókumlálja, hol lesz letakarítani való rét, vetés, nyomtatni való -gabona, kapálni való kukoricza, kivágni, hajóra szállítani való -erdő nagy mennyiségben, és azt felvállalja mind községe nevében. Az -uradalmaknak jó, mert helyükbe megy a sok munkás hangya s néhány -nap alatt letakarít mindent, míg tiszttartó úr bodros füstfellegbe -rejtőzve vigan olvassa a munkaerő-kalamitásról írt vezérczikkeket, -melyeket Kiskun urak írnak a «Hon»-ban. A falunak is jó, mert nagy -összeg pénzhez jut könnyű szerrel (az az áldott «<i>sok kéz</i>», -az a szent «<i>közakarat</i>» az, a mit könnyű szernek neveznek), -és megint csak elkészűl a szép fehér, bádogos torony, mely még az -ötödik faluba is eltündöklik.</p> -<p>Hanem vannak praktikusabb emberek is. Tornyot kellene építeni? -Igen, de ahhoz pénz kell. Kivetni vagyonarányban vagy fejszámra: ez -könnyű, de beszedni ki szedi be? Minden kivetésnél jobb egy okos -gondolat. Először is folyamodunk a főtiszteletű -szuperintendencziához, a hol köztudomás szerint leveses kanállal -mérik a pénzt. Azután ott <span class="pagenum"><a name="Page_241" -id="Page_241">-241-</a></span> vannak az egész környéken az -áldozatkész delnők, kik fáradhatatlanok a női munka készítésében. -Házisipka, óravánkos, székvánkos, pamlagvánkos, varróvánkos, -gyufatartó, gyöngy-fogvájó, gyertyaellenző, hímzett képek, csinált -virág, keztyű, harisnya, kiolvasott regények stb. stb. mind -nélkülözhetlen házi eszközök és az egész ország közönsége -bizonynyal örvendeni fog az alkalomnak, mely reményt nyújt neki az -ilyen czikkek elnyerhetéséhez. Annál fogva, miután a fenn -(elismerjük hiányosan) elősorolt czikkek a környék delnőitől -beexequáltattak, megkerestetik a nagyméltóságú magyar királyi nem -tudom melyik miniszterium, egy jótékonyczélú sorsjáték -illetékmentes engedélyezéseért a kegyesdombi templom javára; -nemkülönben megkerestetik az áldozatkész typographus, Szilády -László úr is Kecskeméten, ötvenezer darab sorsjegynek mérsékelt -díjért, – de díj nélkül is elfogadandó kiállítására, s végre az -ötvenezer sorsjegyből negyvenkilenczezer-nyolczszáz darab a -szuperintendenczia 249 lelkészéhez (maga az építkező egyház is -kétszázat megtartván) kétszázanként azon szíves kéréssel -<i>menesztetik</i> szét, hogy a küldött sorsjegyeket ismert -buzgóságánál fogva ismerősei között 50 o. é. krajczárjával -elárusítani és a bejött pénzt (a netalán el nem kelt sorsjegyekkel -együtt) záros határidő alatt hivatalos úton visszaküldeni ne -terheltessék. Megjegyeztetvén, hogy a hivatalos levelet a posta -ingyen szállítja, csak azt kell ráirni: <i>Hivatalból</i>.</p> -<p>Ebből bejön 25,000 forint kerek summa. Ez a <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> világon -a legszilárdabb alap, melyre templomot lehet építeni.</p> -<p>A legeslegpraktikusabb emberek azonban nem csúsznak-másznak sem -a delnőkhöz, sem a jó öreg Szilády Károlyhoz (mivel úgy is meghalt -már), hanem egyenesen csak a nagyméltóságú magyar királyi -helytartótanácshoz (melyen kívül egyéb guberniumot nem ösmérnek) -folyamodnak kéregetési engedélyért. Mely minden nehézség nélkül -megadatván, őszszel kiválasztanak 12 pár épkézláb embert, kiknek -telente úgy sincs otthon semmi dolguk, ezeket szétküldözik az -ország minden provincziájába egy-egy rubrikázott könyvecskével, -melynek második lapján olvasható a helytartósági engedély, első -lapján pedig a helység pecsétje az elmaradhatatlan szántóvassal, -csoroszlyával, nappalt holddal és csillagokkal tetováltan, alatta -az öregbíró, ifjú Nagy-Dani-Papp-Máté-János aláírása; hát hogy ne -volna hiteles? A tizenkét ember nyakába veszi a tarisznyát és az -országot, kérlelhetlenül megsarczol minden falut, harmadik -esztendőre aztán hazakerűl, mint a mesebeli kakas, viszi a sok -pénzt, a miből majd a templom épűl. Ha nem elég, megkisértenek egy -második, aztán egy harmadik expedicziót is. Némelyiket már -messziről megismeri az ember. Nini, hát kigyelmetek már megint -templomot építenek?</p> -<p>A kinek a fentebb elősorolt módok közül egyik sem tetszik: az -folyamodhatik még könnyebb módokhoz is. Mázsás gyereket, kétfejű -csirkét, hatlábú borjút mutogatni építendő templom javára, mind -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> igen jövedelmező vállalat. S ha -ilyesmit az aberrans természet nem produkálna: megteszi egy pár -tengeri malacz is. Ki ne buzdúlna egy tengerimalacz sivítására? Az -utolsó krajczáromat odaadom, csak én tengerimalaczot láthassak.</p> -<p>Mi azonban itt a Dráva partján – nem hiába tart a világ -együgyűeknek – megmaradunk a két első mód mellett, legfeljebb -folyamodunk a főtiszteletű szuperintendeneziához kharitativumaink -elengedéseért, mely a három lelkes aljegyző összmunkálata folytán -rendesen meg is adatik, nem értetvén bele az iskolai p.-kros -adó.</p> -<p>Akkor hozzáfogunk az építéshez. Nem építünk nagyobb hajlékot, -mint a melyben kényelmesen megférünk vendégeinkkel együtt, a kik -innepelni jönnek hozzánk; nem szebbet, mint a minőt erőnk enged. -Bízvást ráírhatjuk: «<i>Épűlt helyben</i>», mert senki idegennek -nincs benne egy krajczárja is. Mi a magunk szegényei vagyunk: a -másé nem.</p> -<p>(Sorsjegyek, lutri, szerencsekerék, hűhó, lárma, dobszó, hajsza, -sültgalamb nálunk nincsenek feltalálva.)</p> -<p>Természetesen ma már minden kőből, téglából, boltozatra, -gonddal, csinosan, ízléssel, mert lehet és szabad.</p> -<p>Hajdan, mikor nem lehetett és nem volt szabad, – – – akkor sem -hagytunk kifogni magunkon.</p> -<p>Minden falu határában volt pompás őserdő. Az erdőben remek -szálfák. Ezekből a szálfákból kerűltek az épület rámái, vastag -talpak, temérdek <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> oszlopok, izmos gerendák. Az oszlopok -közeit befontuk sövénynyel, azt betapasztottuk sárral, a sárt -bemeszeltük fehérre. A tető befedésére termett szalma. Bántuk is -mi, hogy nem volt szabad téglából építeni? Az isten ilyenben is -meghallgatta könyörgésünket. Ha a földesúr rosszat álmodott s -ráfogta, hogy nem jó helyen van, szétszedtük és odább vittük. Ha -épen elfoglalta vagy elpusztította… Ugyan mit csinál a madár, ha -pajkos gyerek elszedi a fészkét? Ujat rak, még csak nem is -panaszkodik. A rombolási erőszakon győz az alkotási ösztön türelme. -Mi is azt tettük.</p> -<p>Ti rögtönzött szent sátorai atyáink földi bujdosásának! Ti -szalmafedelű faalkotmányok, melyeket ama bujdosó kor pihenéstelen -buzgósága összeszerkesztett, újra lebontott, hogy más helyen ismét -összerójjon! Ti rövid időre számított hajlékai az egyház -czölöpkorszakának, melyeket ma már a kőkorszakban, mint az -árvagyermek sírját semmi nyom, semmi rom, semmi ásatag nem jelez – -mintha az a kor, mely összerótta, tovább vándorolván, magával vitte -volna legutolsó darabját is…!</p> -<p>Ha szemem világát elveszik kevély tornyunk aranyozott gombjai, -vagy kifárasztják Ócsa és Decs magas boltívei, emlékezetem a ti -virágos mennyezeteitek alatt keresi fel édes otthonát. Az én -bölcsőmet még a ti árnyékotokban ringatta egy angyal szent keze, az -én ifjuságom első emelkedésének a ti falaitok voltak serkentő -tanúi.</p> -<p>Fatemplomok, fabástyák.</p> -<p>Mikor Xerxes százezrei Görögországot elözönlötték, <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> az -orakulum azt tanácsolta a görögöknek, hogy fabástyákban védelmezzék -magukat. A görög elértette, mi az a fabástya, hajókra szállott, -megvívott a persával, megverte, elkergette.</p> -<p>Ilyen fabástyáink voltak nekünk a fatemplomok az -<i>artikularis</i> világban.</p> -<p>Mi is sok mindenféle világot megértünk már, de az atyáinknak még -többfélében volt részük. A sokféle között legnevezetesebb volt az -<i>artikularis</i> világ.</p> -<p>Micsoda világ volt ez? És ki teremtette? És hány napokon? És -mikor? És miből?</p> -<p>Kezdetben teremtette a soproni diéta; 1681-ben; Sok napokon; -Reaktzióból; Sok huzalkodással.</p> -<p><i>És minekutánna megtekintette volna, valamit teremtett vala, -imé igen rossz vala.</i></p> -<p>Akkor magára hagyta, hogy szédelegjen, a hogy tud.</p> -<p>De nem. – Szabott neki törvényt is.</p> -<p>«A protestánsoknak adassanak vissza elfoglalt templomaik. De -csak azok, a melyeket a protestánsok magok építettek. De ezek közül -is csak azok, a melyek katholikus szertartással felszentelve még -nem voltak.»</p> -<p>Nesze semmi, fogd meg jól.</p> -<p>Soha még ez a jó magyar példabeszéd fényesebben illusztrálva nem -volt.</p> -<p>Mert hát építeni bizony nem igen építettünk mi Mohácstól a -soproni diétáig semmit; a mit építettünk is, azt nem igen irigyelte -meg senki. A Mohácsot előző időkből pedig valamit pretendálni a -legbátrabb rabulistika sem mert volna. De <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> nem is -volt nagy szükség az építkezésre. Boldogúlt atyáink falustól és -földesurastól egy szép reggelen kitűzték a torony hegyére a kakast; -a plébánost, a ki egyebet sem tudott, csak áldani, áldani, áldani, -elkergették, s fogadtak helyébe prédikátort, a ki igazán meg tudta -mosni a fejüket minden vasárnap két álló órahosszáig, de tudott -velük énekelni hatalmas zsoltárokat…</p> -<p>Szépen bele ültek a készbe.</p> -<p>Később a földesúr mást gondolt, kezet adott Szelepcsényinek vagy -Pázmánnak; attól fogva a kakasnak nem volt maradása a torony -tetején, de még a prédikátornak sem a faluban. Az árván maradt nyáj -kiszorúlt a templomból: de makacsúl ragaszkodott tradiczióihoz és -szívósan hitéhez; kesergéseivel, instáncziáival fárasztva urat, -megyét, palatinust és felséget.</p> -<p>Világos, hogy övék volt az a templom száz és száz esztendő óta, -de mégis csak nem ők építették azt, – így hát semmi joguk hozzá a -soproni diéta szerént.</p> -<p>Jó lutheránusok, – noha bizony ők fejtették ki a nagyobb erőt, a -szívósabb ellentállást, – jobban meg voltak akadva, a nagyobb -veszély őket fenyegette; ők keze ügyiben voltak a császárnak, -földesuraik egyrészt a császár hűségén voltak és a végkövetkezésig -vitt földesúri jogot (cuius regio, eius religio, – ki ura a -földnek, ura a vallásnak) következetlenség nélkül nem is igen -tagadhatták, mert hiszen ez a csudálatos elv németországi uralkodó -testvéreik találmánya volt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>Ellenben a Kálvinus trombitásai – mint Pető Gergely nevezi őket -– a nagy alföldi síkságon izmos városokban vagy a török -szomszédságában, bele gyökerezve földjükbe, hitükbe, templomaikba, -(akárki építette is) nyugodtan várták vagy nézték a történendőket; -s arról sem vettek tudomást, a mi dunántúli testvéreikkel -történik.</p> -<p>Ó azok a mi ártatlan atyáink! Ők csak martyrok és gályarabok -tudtak lenni mind! Ők sohasem erőszakoskodtak, sohasem foglaltak, -sohasem üldöztek! Ők sohasem vetemedtek visszatorlásra plébánosok -és szerzetesek megkötözésével, tömlöczözésével, sanyargatásával! -Durvasággal, kegyetlenséggel?</p> -<p>Nem??</p> -<p>Hát <i>nem</i>.</p> -<p>Túl a Mátrán, a Bodrogon, a Királyhágón, ott, a hol a -földesurakat, a fejedelmeket politikai tekintetek sarkalták, – -ismerjük a történetet.</p> -<p>De bent Magyarország szívében, a Dunától a bihari hegyekig, a -Jász- és Hajdú-síkságtól a Marosig, hol fajunk tisztán és -elegyületlenűl, távol minden közvetlen földesúri, vagy papi -befolyástól, egy parasztbíró bölcsesége alatt élt, mondjatok -esetet, hogy ez a faj egymást háborgatta volna! Megfért mindegyik a -maga oltárai körül, és nem aggatott a másiknak, sőt sokszor megfért -mindkét fél egy födél alatt évtizedekig, mint Kecskeméten; s mikor -elváltak, a helybenmaradt segítette a kiköltözöttnek megépíteni a -hatalmas nagy templomát, szebbet, mint a magáé és nem irígyelte -neki. Máig <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> is büszke rá. A hivatalokat bölcsen -megosztották. Bíró, hat esküdt egyik részről, főnótárius, hat -esküdt másik részről.</p> -<p>Ez a türelmesség, – nem, több mint türelmesség – ez a szeretet, -felekezeti jelleg ez?</p> -<p>Nem! Édes szép magyar népem, ez a te faji jelleged. Daczczal, ha -kell és mind a vérig megállani hited és tradiczióid mellett, de nem -háborgatni mást a magáéban, ez a te erényed; ebben az egész nagy -Európában egyedül a tied. Neked nincsenek se máglyáid, se gályáid, -se vecsernyéid, se Bertalan-éjeid. (Írmagúl tartogatsz egy kis -«<i>comburantur</i>»-t. Büszke is vagy rá, emlegeted is.) A -Caraffákat sem te szülted. Sok nagy bűneidért meglátogathat az -Isten, de azért az egy erényedért megáld. Akár kereszt alatt, akár -csillag alatt állj, akár mystikus homályú boltozatok alatt -térdepelve zengjed, akár rettenetes ablakú és teméntelen -alacsonyságú falak között egyenesen állva harsogd dicsőségét -teremtő Uradnak: ezért az egyért megáld tégedet. Áldjon is meg!</p> -<p>Hanem a szegény Pannonia. A Duna és Dráva áldott köze: ott -bizony nem magadon állott a türelmesség. Maroknyi falvaid -kápolnácskáit hiába öltöztetted a magad ízlése szerint: ráösmertek -és visszakövetelték.</p> -<p>Hát vigyék!</p> -<p>De a melynek tégláit a mi keserves buzgóságunk égette, a melynek -vályogjait a mi szegénységünk hevenyészte fallá: azt is -elveszítsük-e, csak azért, mert a földesúr egyszer nagy -penitencziát tartott? <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>Ez a kegyetlen törvény. Maga az udvar is belátta a -kegyetlenséget. Leopold király és III. Károly király is mintha -enyhíteni szerette volna. Az egyik explanálta, a másik resolválta. -Végrehajtását mixta comissiókra és investigátiókra bízta.</p> -<p>Meg ne botránkozzál jó olvasóm e diákos kifejezésekben. Ha nem -érted, ne busúlj miatta, nem vesztesz vele semmit. Apáid könyv -nélkül tudták, hogy a <i>mixta comissio</i>, meg az -<i>investigatio</i> vármegyei urakat és urasági tiszteket jelent, -kik sorba járták a falukat, megvizsgálták a templomokat, -kivallatták az embereket, mikor s miből építették a templomot; -szemügyre vették, nem petrificalódtak-e azok a fatalpak, melyeken a -templom falai nyugosznak; megliggatták a falakat, valóban sövényből -vannak-e fonva; a sárvakolat nem rejteget-e rebellis köveket és -inártikuláris téglákat, nem látszik-e ki a faluból nagyon messzire -a harangláb? (Torony? kőtorony? Micsoda istentelen gondolat még -csak feltenni is, hogy valamely templomnak tornya merne nőni minden -artikulusok ellenére! Nem kevélykedik-e kikönyökölve az utczára, -vagy éppen kihivólag szemtől-szembe az atyafiak díszes -szentegyházával?)</p> -<p>Jó bástya, erős vár volt ilyenkor a fatemplom. Minél fább, annál -erősebb. Senki sem foghatta rá, hogy városi építész emelte gazdag -pénztárból olasz vagy gót ízléssel. Senki sem merészkedett -feltenni, hogy azt fényes és meglepő szertartással felszentelhette -volna katholikus áldozár. Ilyet nem építhet más, csak paraszt és -kálvinista. Nem prédikálhat <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> benne más, csak -predikátor. Ez igazi <i>artikularis</i> hely. Csak énekelgessenek, -csak predikálgassanak benne. <i>Salvo tamen jure domini -terrestris</i>, azaz: <i>a meddig a földesúr megengedi</i>.</p> -<p>A fatemplomok tehát kifogástalanok voltak. Nem így a vályogból, -vagy éppen téglából épültek s kivált azok, melyekhez az emberi -felfuvalkodottság tornyot is ragasztott. Ilyen eseteknél vallatás -alá fogták a legvénebb embereket, vallomásaikat jegyzőkönyvbe -vették s ezek alapján konstatálták, ha igaz járatban van-e a -templom, vagy nem. Enyhítő körülményül tudatott be, ha négy erős -szögletben volt épülve, valamint az is, ha a torony a templomtól -néhány ölnyi távolságban csupaszon emelkedett. Senki sem -tagadhatja, hogy kálvinista styl.</p> -<p>Ha ellenben szilárd kőfalai, csinos oszlopzatai, magas ívezetei, -karcsú tornya s hármonikus harangjai, kereszt vagy ovál alapja -kihívólag dicsekedtek régi eredetével s ha végre nem is valami -szerény síkocskán, hanem emelkedett helyen, valami -természetalkotta, vagy épen kézzel rakott dombon pompázott, akkor a -mixta commissio többsége minden kihallgatás nélkül eleve elitélte, -mint nem igaz járatban levő <i>inartikularis</i> helyet.</p> -<p>Ez volt az <i>artikularis</i> világ. <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p> -<h2>III.<br /> -(Artikularis világ.)</h2> -<p>Ilyen járatban van most az a három hintó, mely egymás után evez -a feneketlen sárban az emlékezetes híd felé, mely oka és tanúja -volt fiskus úr esetének ezelőtt öt hónappal.</p> -<p>Fiskus úr nem sokat tünődött a megtorláson. Végig futtatta -elméjét a boszúállás kezeügyében levő különféle módozatain, egy -pillanat alatt megmérte mindegyiknek élét, súlyát, erejét, és abban -állapodott meg, hogy legjobb lesz az egész falu nyakába vetni a -pányvát. Akkor kiválaszthatja a maga emberét. Mert -megkorbácsoltatni az asszonyt: ez könnyű volna, de nem gavalléros -munka, s aztán megkérdeznék az okát is: miért? Tömlöczbe vettetni -férjét, azt a zsiványt azzal a petrenczerúddal, ehhez is -elvitathatlan joga volna neki, mint uradalmi mindenhatónak, csak az -az átkozott <i>miért?</i> ne függene fölötte. Tehát színt kell adni -a dolognak. Templomvizsgálatot rendezünk. Ebből zavar és ellenállás -lesz olyan, a minőt csak kivánok. E miatt aztán azt veretem vasba, -a kit akarok, és nem érne az életem egy ütet taplót, ha Patak Istók -kívül maradna a vason. A szép asszony könyörgésre fogja a dolgot. -Ez lesz az igazi elégtétel. Akkor nem lesz okom szégyenleni a -fürdőt.</p> -<p>Ezt a gondolatot mind le lehet most olvasni arról az elégült -mosolyról, mely fiskus úr arczát <span class="pagenum"><a name= -"Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> még akkor sem hagyta el, -mikor a kátyúba vágott hintó az egész urat a mellette ülő prefektus -ölébe zökkenti át.</p> -<p>Annál savanyúbb arczot mutatott a prefektus, a ki minden -zökkenést egy-egy szitokkal kisér igaz németséggel. A prefektus úr -magyar ember ugyan, de ha szitkozódni akar, azt németül cselekszi, -mert a magyar káromkodás oly utálatos, hogy azt jó nevelésű ember -nem veszi szájába. Ellenben az a Donnerwetter olyan ártatlan. Az -nem üt agyon senkit.</p> -<p>– Az ördögök ásták az úrra ezt az egész komédiát. Csudálatos -tücskei vannak az úrnak. Sohasem jutott volna eszébe az -uradalomnak. Sár-víz idején ennyire törődni csak azért, hogy nyakát -törje az ember. Magának is, másnak is.</p> -<p>A fiskus úr folyvást mosolygott és fújta a füstöt.</p> -<p>– Könnyű az úrnak – duzzogott tovább a prefektus, – mert már ki -van próbálva a nyaka. Nem egykönnyen törik ki, de az enyém nem -rúgókra jár, mint az úré.</p> -<p>A fiskus úr a prefektus észrevételeire elvörösödik, de megint -csak mosolygásra fogja dolgát és kétszeres igyekezettel fújja a -füstöt.</p> -<p>– Nézze az úr? még a torony is megbámúl bennünket, mintha számon -kérné, mi járatban vagyunk?</p> -<p>A fiskus a toronyra tekintett. Valóban neki is úgy tetszik, -mintha a torony azzal a bámész, tettetett ostoba képpel nézné, -minővel a parasztok bámúlták, mikor a sárból kikeczmergett. Nini! -mintha még a száját is félre vonná. <span class="pagenum"><a name= -"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> -<p>Ujabb zökkenés.</p> -<p>– Bárcsak jól hátba verne bennünket az a pap, hogy a házára -törünk!</p> -<p>– No azon ne búsúljon, urambátyám! Alázatos nép az nagyon. Azt -sem tudja, melyik lábára álljon, ha meglát bennünket. Ó, én már jól -ismerem. Láttam egy párt belőlük. Voltam is egynek a házánál. -Nyakkendőt nem visel. Gazdálkodásból télen-nyáron papucsban jár, -meg dókában. Főfoglalkozása nyáron a dohány-kaccsozás és -pipaszársütögetés. Teletszaka szakajtót köt és kukoriczát morzsol. -Van neki méhese is, melyben déltől öt óráig alszik, és gyereke – -fiú, leány – sok, kiket mihelyt járni tudnak, deákúl tanít. -Felesége szilvaczefrét főz és italokat szerkeszt nyavalyatörés -ellen. Majd elbánunk vele.</p> -<p>Ez alatt a hintók megérkeztek a faluba. Minden lélek kiállt az -utczára ennyi hintó csudájára.</p> -<p>Három hintó! Szegény embert egytől is kirázza a hideg. Ugyan -hova mennek? Ahol ni! A tiszteletes előtt álltak meg; két huszár a -bíró házához megy. Mi lesz ebből?</p> -<p>A parochia (nem teszem hozzá, hogy «szerény», mivel ez úgy is -magától értetődik) ott van az udvar közepén, jó mélyen beépítve, -hogy az utczáról be ne hallhassék semmi világi lárma, zavarni az -elmélkedést, melynek örök gyakorlatára van hivatva a ház lakója -mindaddig, míg onnét ki nem hordják. Az épület közepén nyílik a -konyha, melybe semmi okunk betekinteni, felső végén pedig a -faoszlopos tornáczra egy alacsony és keskeny ajtócska <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> magas -küszöbbel. Jól felszedje a lábát és jól lehajtsa a fejét, a ki be -akar rajta lépni. Belűl az ajtó sarkán felül egy nagy vasrúd lóg, -nem azért, mintha volna mit őriznie, hanem csupán azért, mert egy -predikátort mind az a kényelem megillet, a mi bármely más rangbeli -embert. Egy tekintélyt tartani tudó predikátornak mindég első -kötelessége legyen keresztvasat csináltatni benyilójára. Igen -felviszi.</p> -<p>A fiskus úr, a ki minden volt mindenekben s a kitől ezt a jámbor -prefektus nem is irigyelte, mindenütt előljárt. Övé volt a -kopogtatási jog, melyre belűlről egy mély hang válaszolt.</p> -<p>– No ki az?</p> -<p>A fiskus úr bizodalmasan nyitott be.</p> -<p>– Mi vagyunk páterkám, jó napot.</p> -<p>– Páter? nem páter az fráter, hanem pater. Röviden. Syllaba -prima brevis. Semmi páter az olyan fráternek, a ki ennyit sem tud, -– szólt a predikátor, csak akkor kelve fel székéből, mikor a -prefektust, kit már ismert, megpillantotta, szivélyesen kezet -fogott vele, azután a fiskusra intett.</p> -<p>– Hát ez kicsoda?</p> -<p>A prefektus megmagyarázta neki, hogy ez az uradalmi fiskus.</p> -<p>– Úgy? hallottam hirét. Tessék belül kerűlni. Megférünk -valahogy!</p> -<p>Bizony csak valahogy. Szűk szobácska volt nagyon. Egy ablaka -volt, az is kicsiny és homályos. Egy kis könyves théka az ösmeretes -fehérkötésű foliánsokkal, egy fenyőfa asztal és három bőrszék -<span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span> képezték bútorzatát. Mert az a nagy -gyékény fonatú karos-szék, mely az asztal mellett vetette meg -lábait, nem jön székszámba, mivel az senkit a világon be nem fogad -a predikátoron kívül. Viszont a prédikátor is csak ő vele érzi -magát egésznek. Imé most is első dolga betelepedni s csak azután -kínálja meg a hat urat a három székkel. Osztozzanak rajta.</p> -<p>A prefektus megköszönte a kínált széket.</p> -<p>– Nem olyan járatban vagyunk, hogy el merjük fogadni, sőt el -vagyok rá készűlve, hogy kikerget bennünket, clarissime! Biz azt -jól is teszi!</p> -<p>– Azt nem jól tenné a clarissime, – szólt a fiskus. – Kikergetni -csak a magunk házából lehet valakit.</p> -<p>A pap nagyot bámúlt a fiskusra.</p> -<p>– És most ki házában van clarissime?</p> -<p>– Ezt majd mindjárt megmondom, csak az előljárókat várom be, a -kikért elküldöttem. Imé jőnek is már. Csak ide közelébb atyafiak. -Úgy! A ki a szobában nem fér, maradjon kinn és onnan hallgassa, a -mit mondok.</p> -<p>Az előljárók sorba álltak, görnyedt vállal, lehajolt fővel. -Legelől áll a bíró, az egyetlen, a ki egyenesen állt, mivel bírónak -úgy illik.</p> -<p>– Emberek! – folytatta a fiskus, – mi az uradalom és a megye -részéről azért jöttünk ki, hogy ezt a templomot, melyet ti -használtatok eddig, a soproni artikulusok értelmében -visszafoglaljuk igazi birtokosának. <span class="pagenum"><a name= -"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> -<p>Az emberek összerezzentek. A predikátor felugrott székéről és a -fiskus elé állott.</p> -<p>– Uram! kegyelmed tréfál vagy ingerkedik. Azok az artikulusok -minket pártolnak. Mi háborítatlan birtokában voltunk ennek a -templomnak, mióta fennáll.</p> -<p>– Maga tréfál, clarissime! – válaszolt a fiskus szárazon, – az -artikulusok értelme az, hogy azé a templom, a ki építette, akárkik -használták is időközben. A kérdés hát csak az, hogy kik -építették?</p> -<p>– De mi szükség van erre a kérdésre is, holott az egész -községben egyetlen katholikus sincs?</p> -<p>– Nagyon is van. Az artikulusok még az esetre is világosan -intézkednek, ha valamely község lakósai mind reformálódtak volna -is. Tehát minden csak azon a kérdésen fordúl meg: kik építették a -templomot?</p> -<p>Egy öreg ember közbeszólt:</p> -<p>– Én uram és én Istenem! Kik építették volna? Mi magunk -építettük.</p> -<p>– Hol vettétek hozzá a téglát?</p> -<p>– Hol vettük? hát uram volt itt a töröknek egy régi temploma, -melyet ezelőtt hatvan esztendővel elkezdett Szigetvárra hordatni. -Az egész falu hordta keserves robotban, én is raktam a szekérre, -mint iskolás gyerek. Utoljára a török is megsajnált bennünket, -megkínált, hogy váltsuk meg a mi még itt maradt. Megvettük hitelbe -háromszáz forintért. Kétszázat lefizettünk, százzal most is adósai -vagyunk, mert azután valami hét esztendőre kiverték <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> a -törököt az országból, így a pénze nálunk veszett. Pénzen vettük a -téglafalat, pénzen hordattuk a Dráváról a fenyőket, a deszkákat, -magunk ácsoltuk az egész tetőt, magunk ragasztottuk hozzá a -fatornyot… Egy porszem, egy szálka nem sok, annyi sincs belőle az -uraságéból.</p> -<p>– Az mind meglehet, hogy pénzen váltottátok meg; hogy pedig a -tornyot ti építettétek hozzá, arra meg mernék esküdni, elárúlja -mesterét. Hogy azonban a török temploma lett volna,… no azt -elhiszem én, de a Tiszteletes nem hiszi. Nem igaz, clarissime? -Hiszi maga, hogy ez a templom a töröké volt?</p> -<p>– Nem hiszem. Hanem minálunk szokás minden régi épületet török – -s ha nagyon régi, tatár építménynek nevezni. Azonban akárki -építkezett itt, az bizonyos, hogy mi pénzen vettük minden -anyagát.</p> -<p>– No ha vették, nem igaz jószágot vettek. A ki lopott lovat -vesz, lovavesztes lesz. Aztán az sem áll, hogy újra építették -volna. Kálvinista ember nem épít ilyen magas falat.</p> -<p>Az öreg előljáró igen keserülötte ezt a szót. Még hogy -kálvinista ember nem épít ilyen magas falat!</p> -<p>– No nézzék meg hát uraimék magok és olvassák el azt a régi -írást, a mi a templomban van, ha már nekünk nem hisznek.</p> -<p>– Magunk is azt akarjuk, – szólt a fiskus és felkelt. Vette a -süvegét és társai kiséretében a templom felé indúlt. Az udvar már -akkor tele volt néppel. A tömeg útat nyitott az uraknak s halk -zugással kísérte a templomba. <span class="pagenum"><a name= -"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span></p> -<p>A templom két különböző világ ízlésének és czélzatának jeleit -viselte magán. Magas alapfalai pillérekkel kikoronázva kívül-belől. -Északi oldala egészen ablaktalan, a délre néző sűrűn megrakva -keskeny, magas, ívbeszökő ablakokkal. Belől a nyugati részen -szilárd, karcsú kőoszlopokon nyugvó meredek kar: mindmegannyi -mutatóújjak, melyekkel a középkor figyelmeztette a szemlélőt: Én -építettem.</p> -<p>De ugyanezen falakon kívül és belől annyi teher, annyi -szükségtelen felszerelés, melyeket egy későbbi előrelátó század -mintha csak a bekövetkezendő mixta deputácziók félrevezetésére -ragasztott volna oda együgyű furfanggal. Mindmegannyi koholt okmány -a középkor által írt követelés megczáfolására. De bizony nem te -építetted, hanem én. Imé rajta is hagytam a kezem szennyét. Ott -sorakoznak egymás után, mint egy bekövetkezhető per alkalmára -készített érvek, az ormótlan torony, melynek minden porczikája -fából van és ha nagy szél fúj, versenyt nyikorog az előtte álló -jegenyefával. Azután a déli oldalon egy gusza czintériom vályogból -rakva, széles, alacsony ajtaját kétfelé tátja, mintha disputálna: -már hogy építettek volna engemet a góthok. Nagyobb bizonyosság -okáért rá is van írva tűzfalára az építési év, 1690. Mindez -értelmes arábiai számokkal, nehogy a római számokból valaki régibb -keltüségi kriteriumot formáljon. Ott vannak aztán a belső ismérvek -is (a mennyiben belül vannak) a kathedra, fölötte az elmaradhatlan -koronával és aranyozott kösöntyűivel; a <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> korona -homlokán fából kifaragott nyitott könyv, melynek fehér lapjára -Ezekiel II. 3. 4. 5. 6. 7. van jegyezve. (Az ilyen jegyzések mindig -következtetnek a predikátor temperamentumára. Nyilván a ki ezt -iratta, valami kegyetlen ember volt.)</p> -<p>A keleti hajót, hol hajdan oltár állhatott, egy alacsony kar -tölti be fából, kékre kifestve. Ez ellenargumentumul van szögezve a -szemben kellő oszlopzatos kőkarnak.</p> -<p>A mennyezet fehér és piros virágokkal tarkázott kék -deszka-koczkákból áll. A középső koczka parasztra van hagyva és -akkora kör van belerajzolva, a mekkora csak bele fér. A körben -kerek írás csiga alakú sorokban:</p> -<p>EPVLT EZ ISTTENNEC HAZA AN. 1690. BARATHI JANOS -PREDICATORS:…</p> -<p>Azután körönként kisebbedő betűkkel az öreg biró, azután az öreg -kurátor, kis kurátor, külső-belső előljárók neve rangszerénti -sorban. A harangozóé már egészen belesodródik a czentrum örvényébe. -A mesteré nincs. Annak nem dukál monumentum.</p> -<p>– No nézze nemzetes uram! – mutogatott az öreg előljáró. Olvassa -bár tulajdon maga azt az irást.</p> -<p>– Látom, – felelt a fiskus. – Irás nélkül is tudom, mi itt az -új, mi itt a régi. Új a menyezet, a kathedra, a torony, a kis kar, -mind ez látszik a munkáról. Új a nyugati előfal felső része, -látszik a repedésekről, a mint lejebb szállt. De az egész falazat -régi. Aztán nézzétek, itt a kis kar alatt a <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> talaj -egy egész lábbal magasabbra van emelve, mint egyebütt. Mire mutat -ez? Arra, hogy itt volt az oltár. Nem igaz-e, clarissime?</p> -<p>– Igaz; de azt is csak az a nép építette, mely itt lakott. -Elődei a mostani kornak.</p> -<p>– Lássa, clarissime, hogy maga az, a ki tréfál. Hiszi azt, hogy -ez a soproni artikulusok értelmében kielégítő ellenvetés.</p> -<p>A predikátor hallgatott.</p> -<p>– Nem hiszi; – felelt helyette magának a fiskus, – mert azok -világosan intézkednek azon templomokról, melyeket katholikusok -építettek s az anyaszentegyháznak visszaitélik még azon esetben is, -ha a község mind elhagyta volna is régi hitét s ha egyetlen -katholikus nem volna is a községben.</p> -<p>– Uraságod már nem tréfál, hanem félrebeszél. A soproni -artikulusok szólanak olyan templomokról, melyeket tartoznak -<i>nekünk visszaadni</i>, de nem olyanokról, a melyeket mi tőlünk -békés birtoklóktól elfoglalhatnának. Most.</p> -<p>– Ejh mit! A törvényt nem kegyelmed magyarázza, hanem a kinek a -kezében az erő van.</p> -<p>– Az erő? – kérdé a prédikátor és a kezében levő csontfogantyus, -szeges végű, vastag nádpálczát megemelte.</p> -<p>Nem volt vele semmi ártó szándéka. Csak gestikuláczióképen -történt és önkéntelenül. Megemelte, azután függélyesen a földnek -szegezte.</p> -<p>– Az erő? – kérdé ismételten, – no hát nézzen ide uraságod. -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span></p> -<p>Akkor ránehezedve a fogantyúra, elkezdte a pálczát nyomni -lefelé. A templom talaja – valamikor kővel vagy téglával kirakva – -most nyirkos, csupasz föld volt, de ezer és ezer lábnyom alatt -szilárddá tömürülve, nehezen nyitott útat a szeges botnak. De útat -nyitott. A pálcza lassan, de észrevehetőleg fúródott a földbe az -érczmarok nyomása alatt. Végre egészen elmerűlt, hogy csak -fogantyúja maradt ki belőle, megfeküdvén a talajt, mintha úgy -ejtették volna oda.</p> -<p>– No hát a kinél van az erő, húzza ki ezt a pálczát onnan, a -hova én leszúrtam.</p> -<p>– De meg is izzadt bele kegyelmed. Én pedig minden izzadtság -nélkül kihuzom, – felelt a fiskus mosolyogva, és a templom-ajtóhoz -lépve, annak tárt szárnyai egyikéből kivette a kulcsot és -folytatta:</p> -<p>– Itt a kegyelmed ereje. A templomot ezennel az uradalom, mint -építtető patrónus nevében birtokba veszem. – Ezzel kilépett a -templomból.</p> -<p>A megyei küldöttek és uradalmi tisztek szótlanúl léptek utána; a -nép, férfi és asszony, öreg és ifjú zúgva, jajgatva, sírva rajzott -körűlötte.</p> -<p>Ismerték a fiskust. Senki sem hitte, hogy a szerencsétlenséget a -törvények mérték volna rájok.</p> -<p>A hír sok mindent beszél azokról a háborgatásokról, melyeket az -ország és megye különböző községei szenvedtek. -Templom-foglalásokról és rombolásokról, melynek gonosz munkája -évről-évre folyik, néha megpihen s aztán újra kezdődik megujúlt -szenvedélylyel; ellentállásokról, melyeket erős <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> és -vitéz predikátorok, majd gyenge, de elszánt asszonyok fejtettek ki -s diadallal végeztek.</p> -<p>De éppen azért, hogy ők az általános háborgatás között mindaddig -sértetlenül maradhattak, nem tudták e rögtöni veszedelem okát a -törvényre vinni vissza. Mindenki személyes és titkos okot keresett -s mindenki ugyanazt az egy okot találta meg.</p> -<p>– A Patak menyecske csúffá tette a fiskust. Most a fiskus az -egész falun állja boszúját.</p> -<p>A szegény asszony ott volt a tömeg között, ott volt férje is. -Mindketten hallották a gyanításokat, a véleményeket, a -kárhoztatást, azután a szitkokat is, melyek inkább Ilonát, mint a -fiskust illették.</p> -<p>– Patakné az oka mindennek!</p> -<p>– Féltette a gyönyörűséges képét, mintha megharapta volna a -fiskus.</p> -<p>– Mintha megették volna azzal a kis enyelgéssel.</p> -<p>– Most már aztán elmehet a hídra énekelni, mint a koldus.</p> -<p>– El ám, meg vele együtt mi is.</p> -<p>Patak István hallotta a megjegyzéseket, de nem szólt semmit. -Merően szegezte szemeit a fiskusra. Ez a ledér, ez a dölyfös ember! -Hát mindenható ez? Hát ennek szabad az asszony tisztaságát -beszennyezni büntetlenűl? Ennek van hatalma ide jőni és szemébe -mondani ennek a sokaságnak: a mi a tied, az nem a tied, hanem az -enyém; ennek van szíve kizárni egy egész népet abból a hajlékból, -melyben Istenét imádta? Van szíve azt mondani: inkább örökre üres -és néma maradjon, mintsem ti énekeljetek <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> benne. -És a mit itt ez az ember cselekszik, annak minden átka az ő -ártatlan hitvesére nehezűl?</p> -<p>Elszántan vetette magát a fiskusra, midőn a kulcsot -felmutatta.</p> -<p>– Nem megy az olyan könnyen uram! Hát az úr sohasem jöhet a mi -határunkba, hogy veszedelmet ne hozzon?</p> -<p>Érczujjai belemélyedtek a fiskus kövér csuklójába. Egyet -fordított a fiskus karján s hátra csavarta, egy másik fordítással -pedig kitekerte kezéből a kulcsot.</p> -<p>– Ezt a kulcsot nem az uradalom csináltatta.</p> -<p>Mindez gyorsabban történt, mint elmondtuk. Mire a két megyei -huszárnak eszébe jutott a fiskus védelme, már akkor a kulcs a -predikátor kezében volt, Patak István pedig a templomfalnak vetette -hátát. Kezében egy tégladarab első védelemre.</p> -<p>A fiskus ordított:</p> -<p>– Verjétek agyon azt a kutyát. – Mihelyt azonban szabadon érezte -kezét, a bíróra rohant s azt ököllel arczulütötte.</p> -<p>– Zsivány! Hát nem tudod kötve tartani azt a másik -zsiványt?!</p> -<p>A bíró meg sem mozdúlt az ütésre. Hah! ha most ő bíró nem volna. -Megtörülte arczát és szólt nyugodtan:</p> -<p>– Semmi bűnt sem tett, nemzetes uram.</p> -<p>De ezt a szót már nem hallotta a fiskus.</p> -<p>Egy hamus fazék repült szeme közé, melynek tartalmától tele lett -mind a négy érzékenysége, anélkül, hogy ideje lett volna -kiköpködni. Segítségére <span class="pagenum"><a name="Page_264" -id="Page_264">-264-</a></span> jött azonban egy meszelő, mely -arczáról a rárakodott hamut letisztogatta és a helyét beecsetelte -fehérre. Ugyanezen pillanatban egy sütőlapát ütötte tarkón, mely -miatt süvegje a szeméig csúszott le, ezt egy kuruglya elhárította -onnan, hogy a fedetlen, kopaszodni kezdő fejet a pemet szabadon -tisztogathassa. A legszokatlanabb fegyverek csattogtak feje körül, -több fenyegetéssel, mint ártalommal, miközben folytonosan hangzott -a bőszült sivalkodás:</p> -<p>– Üssétek le, szaggassátok szét!</p> -<p>Az asszonyok. Az artikuláris világ szabadalmazott guerillái, -kiket semmi törvény sem bűntet. Azért, a hol a templomot kell -megvédeni, erőszakkal az erőszak ellen: ott sohasem szerepel férfi, -mindig asszonyok. A kit ezek megvernek: azt kinevetik, ha úr, – -deresre húzatják ellenben, ha katona.</p> -<p>A boldogtalan fiskust most a bíró vette oltalmába. Középre fogta -esküdt-társaival, hogy a fiskus megtépett feje úgy nézett ki -közülök, mint a ketrecz rácsai közűl a fenevad. Kézzel és pálczával -elhárították a fiskusnak szánt ütéseket. A fiskus bátorságban -érezvén magát, éktelen káromlásokat harsogtatott megtámadói ellen, -melyeket azok válogatott változatokba öltöztetve adtak vissza.</p> -<p>A többi urat a váratlan veszedelem a templomba szorította volna, -de ezt már akkor a predikátor bezárta. Meg kellett elégedniök a -czinterium oltalmával.</p> -<p>Mikor a zaj csendesülni kezdett, a szolgabíró <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -kihozatott egy gyalogszéket a czinteremből és arra felállott.</p> -<p>– Emberek! – kezdé halk, siket hangon – (a nagy izgalmat ez a -hang fékezi meg legjobban) – a mi itt történt, azért ti fogtok -felelni, ti férfiak. A fiskus úr kötelességét teljesítette, ti -pedig megengedtétek asszonyaitoknak, hogy őt a kötelesség -teljesítésében csúfosan akadályoztassák. Ismétlem, a mit a fiskus -úr mondott. A jogos tulajdonost, az uraságot visszahelyezem a -templom birtokába. A kulcs csak formaság ugyan, de erre a -formaságra szükség van. Átadjátok-e?</p> -<p>– Nem adjuk. Törjék be az urak az ajtót. Menjenek be az ablakon. -Csináltassanak hozzá másik kulcsot, hangzott mindenfelől.</p> -<p>– Ha nem adjátok, úgy is jó. Be nem töretjük az ajtót, mert ez -szentségtörés volna. Ablakon sem megyünk be, mert ez tolvajság -volna. Másik kulcsot sem csináltatunk, mert ez tolvajkulcs volna. -Mi törvényesen járunk el s az uradalmat erőszak nélkül akarjuk a -templom birtokába helyezni. Azért a zenebonáért, a mit itt az -asszonynép elkövetett, az egész falu minden férfia felelősségre -volna vonható, de a megye nem fogja magát terhelni ily tömeges -fenyítkezéssel. Ez az uradalomnak is kárával járna. Hanem felelni -fog az előljáróság. Három embert holnap délre a bíró vasban fog -beszállítani a székvárosba. A kik önként vállalkoznak vagy a kit ti -választotok. Nekem mindegy. Fődolog csak az, hogy holnap délre -jelentkezzék. Ha bejőnek magoktól, jól cselekszik, ha be nem -<span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span> jőnek, nem jól cselekszik. Negyedik -lesz a zenebona szerzője Patak Istók. Őtet sem veretem vasra; ha -bejő magától jól cselekszi, ha be nem jő, ám ti lássátok. Azt is -megmondom, hogy míg a templomkulcsot önként be nem hozza valaki, -addig ezek az emberek vizsgálat nélkül fognak raboskodni. Hogy -pedig erre minél hamarább elhatározhassátok magatokat, annak is -megegyengetem az útját. Gondoskodunk róla, hogy ne legyen -bujtogatótok; a Tiszteletesnek ki kell a faluból költözni. E -czélból a papházat és mesterházat visszaveszszük tőletek. Egyik sem -szabadfundus, ti tudjátok. Robotoltatok mindkettőért. Tizennyolcz -napot a papi fundusért, tizennyolczat a mesterházért. A szolgált -robotot és a beépítkezés értékét becsű szerént megkapjátok az -uradalmi pénztárnál. Tiszteletes uramnak pedig kétszer -negyvennyolcz órát engedünk a kiköltözésre mesterével együtt. -Értettétek?</p> -<p>A szolgabíró száraz, élettelen beszéde jéggé fagyasztotta az -embereket. Senki sem felelt kérdésére.</p> -<p>Nem is várta. Intett a kocsisoknak. Fellépett kocsijába s az öt -úrral elhajtatott.</p> -<p>A nép ámolyogva hullámzott haza, csak az előljárók maradtak a -parokhia udvarán tanakodni.</p> -<p>Érezték, hogy nincs szabadulás. A papház és mesterház az -uradalom telkén van, tehát joga van kivetni papot és mestert. Nem -lehet ellentállani. De a templom szabad funduson van, attól ők nem -robotoltak soha. Ahhoz nincs joga az uradalomnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> Ha -erőszakkal elveszik, vegyék el, de a kulcsot önként át nem adják -soha. Most a Tiszteletes kezében van; maradjon is ott, vagy adja -oda valakinek, de senki sem tudja, kinek.</p> -<p>Azután a három ember kijelöléséhez fogtak. Ez elől sem lehet -menekülni, mert ha önként nem jelentkeznek, katonaság fog -végezni.</p> -<p>– Istók öcsém, – szólt a bíró Patak Istvánhoz, – te szerencsés -vagy, mert ha elszaladsz, te helyetted senkit sem visznek el. Fogd -a baltádat és eredj, a merre látsz.</p> -<p>– Nem megyek, bíró uram! mikor a másik három emberről is van -szó, nem volna becsület kihúzni magamat; veressen kend vasba!</p> -<p>– Hát a többi három ki lesz? – kérdi tovább a bíró. – Úgy illik, -hogy az előljáróságból kerüljön ki. Öreg ember híjját kevésbbé -érzik meg idehaza. Mihály öcsém, János nász és András bátyám! -Kentek cselédes emberek, legkönnyebben elviselhetik.</p> -<p>A három ember nem mondott ellent.</p> -<p>– Ha már meg kell lenni, hogyne viselnénk el a vallásunkért? – -Összetette kezét mind a három felvenni a nehéz vasruhát.</p> -<p>Hát a pap? Nem rendűlt meg?</p> -<p>Nem; el volt erre készülve már ifjú korában, mikor e hivatalra -adta magát. Üldözés nélkül is ki volt téve koronkénti változásnak. -Ha jobb állomása akadt, ha szolgálatában hibát találtak, ha méltán -vagy méltatlanul bántalmazták: ott volt a dislokaczió, melynek -alkalmával könnyű volt, ha nem könnyíteni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> -legalább változtatni sorsát. Nem esett kétségbe magáért. Az -eklézsia pedig sokkal szívósabb, mintsem ilyen apró viszontagságok -megingatnák.</p> -<p>Bevonult a muzeumába, elővette a protokollumot és mindjárt a -legutolsó keresztelési adat után bejegyezte a nap történetét.</p> -<p>«Ezen kisdednek keresztelése napján stb., stb. három hintóval -kijöttek valamely urak (Solt. LXXIV. 4. 19.) és a lakosságot -kegyetlenül megtortúrázván, egynehány embereket foglyul vittenek. -Ez az itélet lőn a sok bűnért, mely az egész népben eláradott», -stb., stb. Azután feljegyezte örök emlékül a hat tyrannus nevét s -befejezte egy deák szóval: Recrudescant.</p> -<p>Másnap reggel besétált a szomszéd városba a seniorhoz helyet -kérni. Az újfaiak, kik csak mostanában hordták ki a papjokat, úgyis -jártak nála a mult héten, hívták. Adja neki Ujfát.</p> -<p>A senior kiadta neki a Concessát (Komj. III. 27–28.), másik -héten érte jöttek az újfaiak három kocsival és elvitték.</p> -<p>Indulása előtt meglátogatta Patak Istvánné.</p> -<p>– Uram! mi szenvedünk, kegyelmed szabadúl. Férjeink fogságban, -ki tudja meddig, s kegyelmed mint a fecske röpül a tél elől.</p> -<p>– Örömest szenvednék veletek, de én hajléktalanabb vagyok az égi -madárnál.</p> -<p>– Mind a hatvan ház a kegyelmedé, mely a faluban van.</p> -<p>– Mind a hatvan ház az uradalomé s a ki engem befogad, maga is -hajléktalan lesz, – felelt <span class="pagenum"><a name="Page_269" -id="Page_269">-269-</a></span> a lelkész, miközben az asszony -vállára tette kezét és folytatta.</p> -<div class="figcenter" style="width: 374px;"><a href= -"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt= -"Felragadta a nehéz kulcsot…" title= -"Felragadta a nehéz kulcsot…" /></a> -<p class="caption">Felragadta a nehéz kulcsot…</p> -</div> -<p>– Jobb így. Ha elmegyek, a templom tiétek marad, mert az -uradalom feltöretni nem fogja, engem pedig nem ér el keze ott, a -hova megyek. Holott ha itt maradnék, ki tudja, milyen kisértetbe -ejtene. Zaklatások, édesgetések, gyermekeim jövője… Uram! ne vigy -kisértetbe. Jobb, legyek én távol, a templom zárva, a nyáj -megverve, de mindnyájan istennek vesszeje alatt, de oltalma -alatt.</p> -<p>– Ah! kegyelmed az az erős ember, ki a földet átszegezi -pálczájával, de a kisértet nyilától fél, mielőtt idegbe tétetnék! -Szegény hit, melyért csak ennyit mer az ember, nyomorult szeretet, -mely az első fuvallatra megfagy. Menjen kegyelmed, nem a mienk -többé, de a templom miénk marad s kulcsának nálunk a helye.</p> -<p>Felragadta a nehéz kulcsot, mely történetesen az asztal sarkán -nyugodott.</p> -<p>– Asszony! – kiáltott a lelkész, megkapva a menyecske kezét, – -te ne keresd a rémet, melytől én futok. Tudod-e, hogy ezzel nyílik -férjed tömlöczének ajtaja?</p> -<p>– Tudom s inkább soha ki ne nyíljék, mint ezzel nyíljék, – -felelt az asszony kegyetlen lelkesedéssel s keblébe rejtette a -kulcsot.</p> -<p>– Ó asszony! nagy a te hited, de rettegek, hogy megkisértésed -még nagyobb lesz. Ne tudjon róla senki, hogy a nagy kisértettel -ekként szövetkeztél. Kivánja-e, elfogadja-e tőled Isten ezt a nagy -áldozatot? De mindegy! Magad vetted kezedbe életedet <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> és -férjedét. Ha majd egyszer jobban szereted ezeket, mint hitedet, -akkor beviszed ezt a kulcsot <i>azoknak</i>. Akkor férjed -megszabadul. Még nem késő, add vissza; adjuk másnak vagy vessük a -tóba! Mit! Életedért? Nem? Egy vagy másképen átkozott akarsz lenni? -Menj! Isten azt is megbocsátja.</p> -<p>Míg a predikátor beszélt, az asszony görcsösen szorította két -kezét keblére, hova a kulcsot rejtette; aztán a lelkész kezére -borúlt.</p> -<p>– Nem.</p> -<h2>IV.<br /> -(Példab. XXX. 24…)</h2> -<p>A harangszó. A keresztyén czivilizáczió tábori jelszava. Már -messziről beszél hozzád, hív, bátorít, köszönt. Jer, jer! itt -keresztyének laknak, a te testvéreid, kik a szeretet és irgalmasság -munkáit gyakorolják, kik veled egy névben idvezülnek.</p> -<p>Milyen szomorú falu az, a melyben nem hallik harangszó. Mint -valami rengetegben bujkáló ember, kerüli tekintetedet. -Barátságtalanul tátja rád egyetlen utczáját, mintha ketté akarna -vele harapni. Az első ház korcsma benne, az utolsó is az: a falu -lakói ide fizetik az öt perczentes adót. Ha hétköznap mégy rajta -végig, azt gondolod innep van; ha innepen azt hiszed, hétköznap. Az -időt a pásztorok határozzák meg; tehénhajtás, borjúhajtás, -sertéshajtás: ezek a reggeli idők; ököretetés, lóitatás, delelés: -ezek a nappal szakaszai. Az estve aztán megint a csürhével tér meg -és tart addig, <span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span> míg a tehéncsordásnak ismét kedve nem -jő kegyelmesen megengedni a hajnalt.</p> -<p>Mi másképp osztja fel az időt a harang. Hajnali harangszó, -reggeli könyörgés, déli harangszó, dél-esti könyörgés, estveli -harangszó. Imádságra, munkára, könyörgésre, pihenésre, hálára, -nyugovóra. Ha aztán az egész falu emez éber őrállójának valami -fogyatkozása van, teszem fel, kötél szakad, ütő törik, harangozó -levél-vinni van: már akkor kész a zavar. Kezd az asszonynép -szomszédolni, tanácsot kér egymástól, ha odateheti-e már az -ételt?</p> -<p>Most pedig (igaz! még azt sem tudjuk, hol lakott a Patak banya? -– Domboron.) Domboron sem harangszó, sem könyörgések. Öreg emberek, -kik igen megszokták már, elindulnak napfelkölt után s mikor a -templomajtóhoz érnek, sírva fakadnak. Akkor jut eszükbe, hogy zárva -a templom. Ma nem lesz könyörgés, holnap sem lesz, holnapután sem, -tán az ő életükben soha. Őket harangszó nélkül viszik ki, -prédikáczió nélkül temetik el.</p> -<p>Jő a vasárnap. Asszonyok, lányok felöltöznek ékesen, azután -megint levetik az innepi köntöst. Hiszen nem vasárnap az, mikor az -ember nem mehet kétszer az Istenházába. A fiatalja csak segít magán -úgy a hogy. Eljárnak a szomszéd helyekre innepelni. Azokba a -dísztelen fatemplomokba, melyeket régebben úgy kicsúfoltak. -Kiéneklik magukat igaz szívük szerént, de azért sóhajtozva -ballagnak haza. Csak nem olyan ez, mintha nekik maguknak volna -innepük. Nem értik ők meg más pap prédikáczióját, <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> nem ő -rájuk van az szabva. Aztán micsoda lélekkel veszik ők szájukba azt -a zsoltárt, a mit ott énekeltek:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Örül mi szívünk<br /></span> -<span class="i0">Mikor ezt halljuk,<br /></span> <span class="i0">A -templomba mégyünk…<br /></span></div> -</div> -<p>Hát örül? Aztán mihaszna megy egy-kettő, ha az egész nép nem -lehet együtt?</p> -<p>Megkérték aztán a szomszéd falubeli papot, hogy tartson ő nekik -maguknak külön prédikácziót a maga templomában. A textust ő róluk -vegye fel, aztán prédikálja le az ő szomorú állapotjukat. Megadják, -a mit kér.</p> -<p>A pap sokat kért. Egy kila búza, két akó bor, tíz fej szála -kender, meg egy hosszú fuvar. Sok, de megadták, csakhogy nekik -prédikáljon.</p> -<p>Mikor felvirradt a kitűzött nap: az egész falu népe útnak -indult. Szép rendben, válogatott zsoltárokat énekelve:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincsen már előttünk, ki -tanítana,<br /></span> <span class="i0">Vígasztalásban ki jóra -szólana,<br /></span> <span class="i0">És templomodban szín-helyen -állana…<br /></span></div> -</div> -<p>Nagy sereg nép várta az érkezőket. A vidéken híre terjedt a -rendkívüli istentiszteletnek s mindenfelől tömegesen gyűltek fel -részt venni benne. Ezek fogadták az érkező domboriakat s mentek -velük együtt a templomba.</p> -<p>De a templomban – ötszörte nagyobb lett volna bár – mégsem fért -volna el ez a tenger nép. Az ajtónál elkezdődött a tolongás és -huzalkodás, melynek <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span> az lett az eredménye, hogy vidéki -hivatlanok, kik előljártak, szépen elhelyezkedtek benn, a szegény -domboriak pedig kívül maradtak. A hatalmas és megindító -prédikáczióból semmit sem hallottak. Csak a bentlevők sűrű és -folytonos szöpögéséről itélhették meg, hogy nagyon szép volt és -megérte a kila búzát stb.</p> -<p>De mi haszna, ha ők nem hallották? Ha ők nem sírhatták ki rajta -magukat? Ők a bőközieknek tartattak drága prédikácziót? Hát -fizessék most már a bőköziek.</p> -<p>De a Tiszteletes azt mondta, hogy ő nem a bőköziekkel alkudott. -Ő megtette a prédikácziót, úgy hogy senki sem találhatott benne -hibát. Eltartott két óra hosszáig, sírt rajta minden lélek. Ő nem -tehet róla, hogy dombori uraimék nem hallották. Hanem ha már úgy -van a dolog, hát a hosszú fuvart elengedi. Azonkívül ez évben nem -vesz dupla stólát a keresztelőknél, a miben neki – nyolcz -keresztelőt számít egy évre – harminczkét garas vesztesége van.</p> -<p>A domboriak megköszönték a Tiszteletesnek az engedelmességét s a -mint jöttek, ugyanazon rendben haza indultak. De most már nem -énekeltek. A fájdalomnak ez az egy öröme is kelletlenné vált. -Némán, komoran, lesütött fejjel lépdegélt ember ember mellett és -után.</p> -<p>Öreg Patak István is ott ballagott nehéz kedvvel, élete -párjával. Fia fogsága is csak fáj neki – hogyne fájna? – de azt -könnyű szívvel tűri s némi dicsekedéssel. Szent Pál apostolt veszi -fel <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> példának, a ki szintén tömlöczöztetett -és kétszer szenvedett egy híján negyven csapást a zsidóktól. Hanem -ha ő templomba nem mehet, abba ő belehal. Nem bánná, ha vörös barát -prédikálna is, csak bár prédikálna.</p> -<p>Ilona mögötte lépdelt s hallgatta az öreg duruzsolását.</p> -<p>– Hisz’ azon könnyen segíthetünk, apám uram, azért nem kell a -veres barátok után epekedni; mi magunk is tudunk énekelni, -imádkozni. Az Isten meghallgatja azt, ha nem a mester kezdi is. -Milyen szépen énekelgettünk az adventi estvéken! Kegyelmed még azt -is mondta, hogy olyan szépen olvasom a szentírást, mint egy -Tiszteletes. Hát ezután imádkozunk együtt minden estve. Vasárnap -pedig délelőtt és délután is. Behívjuk magunkhoz az atyafiakat, meg -a szomszédokat. Olyanok leszünk, mint egy kis szentegyház.</p> -<p>E szavakra nyitva maradt a szája öreg Patak Istvánnak. Biz igaz -is az, édes lányom! Az Úr áldjon meg azért a szép beszédedért. Így -már nem halunk meg. Milyen szép lesz az. Tudom istenem, hogy majd -sírok én akkor!</p> -<p>Egy szempillantás alatt elterjedt a tömegben, hogy mit mondott a -Patak menyecske. Milyen szép lesz az. Minden háznép minden estve -körülállja fáklyavilágnál a maga asztalát és úgy ajánlja magát -énekléssel, imádkozással a Mindenható gondviselésébe. A -mindenütt-jelenvaló a maga kibeszélhetetlen jelenlétével betölt -minden házat, minden szívet. Milyen szép lesz az! Elvették tőlünk -<span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> az Isten-házát s ím most az egész falu -Isten-háza lett.</p> -<p>Ez a kép újra edzette csüggedt lelküket. A faluba víg énekszóval -mentek be. A házpásztorok csudálkozva fogadták őket. Ezeket ugyan -megvígasztalta a Nagytiszteletű úr.</p> -<p>A következő vasárnap reggelén meg is tartották az első -istenitisztelet Patakék házánál.</p> -<p>A Patak-ház tornácza elég tágas, a talpgerendák elég magasak -ülőhelynek; a tornácz hosszában sorakozó körte- és almafák virággal -terhes lombjai képezik a rögtönzött templom leírhatatlan -mennyezetét. A méhek ezrei már meg is jelentek, s csudálatos -harmóniában zümmögik az Invokacziót, melyhez a diskantot egy -fecskepár énekli. Fészket rak magának a tornácz gerendáján. Hogyne -volna ez a hely Isten-háza!</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Itt megpihen a madár -is,<br /></span> <span class="i0">«Fészket rak a -fecske-pár…»<br /></span></div> -</div> -<p>Ilona mindent megtett arra nézve, hogy még inkább az legyen.</p> -<p>A fal ragyog az új meszeléstől. A tornácz, a fák alja tisztára -felseperve és felöntözve; az oszlopok beaggatva zöld ágakkal, -megrakva virágbokrétákkal.</p> -<p>Az érkező szomszédok és rokonok nem voltak tisztában azzal, a mi -történni fog s nem rágalmazzuk őket, ha azt mondjuk, hogy lépteiket -az első alkalommal inkább a kiváncsiság, mint a buzgóság vezérelte. -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>Leültek sorban; a férfiak a talpgerendára, a nők gyalogszékekre; -némelyik állva maradt.</p> -<p>A fal mellett két tölgyfagőcs, mely öreg Patak István -gyerekkorában is ott állott már s ki tudja mennyi időtől fogva -folyvást két czélra szolgált. Csalánt és paréjt vágtak rajta minden -estve: ez volt az egyik rendeltetése. Másik nem kevésbbé fontos, -hogy ülőhelyűl szolgált a gazdának, mikor egyéb dolga nem volt. -Most mind a kettő be van terítve fehérrel s egyiken mint fő és -szokott helyen ül az öreg gazda, a másikon egy tüskés szemöldökű -bátyura, öreg Patak Istvánnal egy ivású. (Mikor ketten vannak, nem -is becsülik egymást.)</p> -<p>A tüskés szemöldökű bátyura igen szeret régi csinjaikról -beszélni, a melyek a jámborabb Patak Istvánnak sehogy sem akarnak -eszébe jutni. Hogyan futottak a törökfutáskor, meg a ráczfutáskor… -Hogyan nem birták a török ágyúját kivontatni az Okor berkéből s -hogyan veretett ezért a török valamennyiükre tizet-tizet…</p> -<p>– Ne hazudozzék kend annyit! Sok szónak sok az alja, – dörmögött -vissza Patak István. – Nem illik ezt az órát világi -hiábavalóskodással kezdeni meg. Inkább olvasson kegyelmed valamit -az írásokból. Jó szeme van még, nem úgy mint nekem.</p> -<p>– A kendé sohasem volt jó, mikor olvasni kellett! – incselkedett -a tüskés szemöldökű bátyura. Adja kend ide azt a könyvet.</p> -<p>A bátyura kinyitotta, a hol a jegyzék volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span></p> -<p>«Óh irgalmas és könyörülő szent Isten: Én szegény bűnös -ember…»</p> -<p>Az öreg ember az első szavak elolvasásán már egészen -elváltozott. Arcza gúnyoros vonásai elsímúltak, ajka vonaglott, -lélegzete megakadt, hangja reszketett. A betűk összefutottak szemei -előtt.</p> -<p>A lámpaláz nemcsak a színpadi szereplőket keresi föl.</p> -<p>– Nem bírom olvasni, szédűl a fejem! – szólt tikkadtan. – -Sohasem éreztem ilyen szédűlést.</p> -<p>Ilona mikor látta, hogy senki sem ajánlkozik a tovább olvasásra, -átvette tőle a könyvet.</p> -<p>– Ha megengedik kegyelmetek, majd én olvasok egy keveset.</p> -<p>Elkezdett olvasni, halkan, szemérmesen, mintha versent akarna -döngicsélni azokkal a bogarakkal, kik a körtefa virágaiban -duskálkodnak. A szó, a gondolat megelevenül ajkain. Békességet kért -a léleknek, a háznépeknek, árva nemzetünknek; vígasztalást a -szegény raboknak és betegeknek. Olyan jól esett utána mondani és -sírni azokon a szép igaz szavakon.</p> -<p>Csak ő maga nem sírt. Tiszta homlokán egyetlen felhőcskéje sem -suhant át a búnak. Ha valakinek, neki volna oka sírni. De most -innep van, az Úrnak napja. A ki az Úrnak akar udvarolni, tegyen le -mindent, a mi földi. Akár öröm, akár keserűség.</p> -<p>Majd kinyitotta a bibliát és egyes részeket olvasott fel belőle, -mindig előre megkérdezve: jó lesz-e ez? <span class= -"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span></p> -<p>A mit helybehagytak vagy kívántak, felolvasta szabatosan, -értelmesen, melegséggel. Nem sietett, nem akadozott. Szép feje -mélyen sülyedt a könyvbe; talán a rajta függő tekintetek súlya -alatt hajlott meg.</p> -<p>Csak egyszer rezdűlt meg hangja, mikor ezt a szót olvasta: «Jól -vagyon atyám, mert ez volt a te jó kedved!»</p> -<p>Akkor felvetette szemeit. Mintha azokban volna megírva, a mi -ezután következik. «Vegyétek fel az én igámat…»</p> -<p>– Elég lesz édes lányom! – szólt a tüskés szemöldökű bátyura. – -Elfáradtál már. Hanem most már kezdjünk az istenitisztelethez.</p> -<p>– Istenitisztelethez? Hát eddig mit csináltunk? – kérdé Ilona -ámulva.</p> -<p>– Mit? hát te olvastál, édes lányom, mi pedig hallgattunk. De ez -nem istenitisztelet. Azt énekléssel kezdik, aztán prédikálnak -benne. Én ilyen istenitiszteletre jöttem.</p> -<p>– Hát aztán nálunk ki predikálna?</p> -<p>– Nem értek épen igazi predikálást. Hanem az írást sok helyütt -nem érti az ember. Azt ki kellene fejteni, aztán megmagyarázni, -azután ránk alkalmazni. Te ezt mind megtehetnéd, hiszen olyan -szépen ki olvastál, akár egy pap. Milyen szépen ki lehetne fejteni -azt, a mit legutóbb olvastál: «Jól vagyon atyám! mert ez volt a te -jó kedved!» Ha már istenitisztelet, hát adjuk meg a módját.</p> -<p>– Azt már nem teszem asszonyészszel. A szentírásból minden ember -megért annyit, a mennyit <span class="pagenum"><a name="Page_279" -id="Page_279">-279-</a></span> az Isten akar neki mondani, a mit -nem értünk, az nem mi hozzánk van intézve s nem is arra való, hogy -találgassuk az értelmét. Van ott elég, a mit érthetünk, bár azt -olvasnók mindig kész szívvel. Hiszi kegyelmed, hogy a mi -írásmagyarázatunk istenitisztelet lenne? Idvességünk dolga? Nem; -hanem játék a szent dolgokkal. Templomosdi, mint a kis gyermekek -szokták. Én olyat nem játszom, bátyám uram?</p> -<p>– Lásd édes lányom! milyen szépet predikáltál most is; többet -tanultam belőle, mint máskor két tanításból. Hanem azért igazad -van: ne játszunk a szent dolgokkal. Azonban csak nem oszlunk el a -nélkül, hogy egy szépet ne énekeljünk!</p> -<p>– Nem ám, fiam! – mondogatta öreg Patak István – énekeljük el a -Jerémiás oráczióját. Az illik most mi reánk:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Keserves szívvel -Magyarországban<br /></span> <span class="i0">Mondhatjuk -magunkról…<br /></span></div> -</div> -<p>A tüskés szemöldökű bátyurának ellenben a 64-ik psalmus volt a -kedves éneke. Ő tehát azt tette ajánlatba:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Im rettegtet az ellenség -engemet.»<br /></span></div> -</div> -<p>Öreg Patak István az ellenvéleményen megdúzta magát. Az ő -házában más akar parancsolni.</p> -<p>Ilona megkérlelte mind a kettőt. A kigyelmetek éneke tele van -zúgolódással. Nem illik az örökös panasz. Sok van még, a mivel -bírunk, a miért hálát kell adnunk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Bátyura megint igazat adott az asszonynak s hogy a pörnek véget -vessen, elkezdette halk, reszkető hangon az éneket, mely a -menyecske szavairól jut eszébe:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Adjunk hálát -mindnyájan…<br /></span></div> -</div> -<p>Az egyház gyönyörű ősi éneke, melynek egyszerű szövege az öröm -és hála, dallama az alázatos szenvedés panasztalan kifejezése. Egy -angyal írta és egy martyr énekelte:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">És mondjunk -dicséretet<br /></span> <span class="i0">Mi teremtő -Istenünknek,<br /></span> <span class="i0">Ki egybegyűjtött most -minket,<br /></span> <span class="i0">Hogy innepet -szenteljünk…<br /></span></div> -</div> -<p>Minden ajak, minden szív megnyílt a bátyura szavaira. Méhek és -fecskék elhallgattak. Most ember énekel. Ők nem tudnak ilyen szépen -énekelni.</p> -<p>Az istenitisztelet végeztével az öregebbek még ott maradtak -beszélgetni egyről-másról. Hogyan válogattak eddig a -predikácziókban! Most meg milyen jó az is, ha valaki egy imádságot -felolvas előttük. Magasztalták Ilonát szemtől szemben. Milyen nagy -kincs, a ki olyan szépen olvas, oly gyönyörűen énekel; a ki annyit -tud.</p> -<p>Ilona nem győzött szabadúlni a tömjéntől.</p> -<p>– Mi csak tudunk! – sóhajtozott az öreg bátyura, – mert -tanítottak bennünket. Milyen vígasztalás, milyen öröm a keserűség -között is, hogy értjük a jó Isten nyelvét. Tudunk vele beszélni: -<span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> akármilyen együgyűen mondjuk is, ő -szent felsége meghallgatja. De mi lesz szegény gyermekeinkből. -Tudatlanul nevekednek fel, mint a mezei vadak. A ki nem tud -olvasni, énekelni, az elszokik a tisztességtől, a templomtól, a jó -emberektől. Hogy is menne emberek közé, hisz a száját sem tudja -felnyitni.</p> -<p>Ez kétségbeejtő gondolat. Hogy az ő ivadékuk bevetődjék -valamikor egy vidéki templomba s mintha összevarrták volna a szája -szélit, egy kukkot se tudjon énekelni? Már pedig ezt a sorsot ki -nem kerülhetik.</p> -<p>– Ez sem olyan nagy baj! – vígasztalódzott Ilona. – Segíthetünk -rajta okkal-móddal, csak akarni kell. Tanítjuk őket magunk. Hogy -mire? Arra, a mit magunk tudunk. No bizony, nagy mesterség is az! -Hiszen az iskolákban is csak az öregebb gyermek szokta tanítani az -apróbbat. Mikor én iskolába jártam, hétszámra se tekintett be ránk -a mester egyébkor, csak szerdán, szombaton délután, mikor beszedte -tőlünk a tojást, a mit luzusba vittünk. Mindig az első leány -leczkézett. Gyerekre nem merte bízni, mert az mindig ütött volna -bennünket. Én is voltam leczkéző! betűztettem, silabizáltattam, -olvastattam, kátét kérdeztem, számoltattam. Aztán olyan examenteket -adtunk, csakúgy harsogott bele a templom. Nohát! ha iskolás lány -korunkban tudtunk tanítani, bizony tudunk most is. Én szívesen -tanítom, a ki rám bízza a gyermekét. Tanítja más is! Isten megáldja -a testi munkát: hát a lelkit hogy ne áldaná meg! <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> -<p>– Mind szép ez prédikácziónak, édes leányom. Hanem bajosan -érnétek ám ti arra. Aztán iskolánk sincs, mert a jólelkű uraság azt -is megirígyelte. Hová járnának? Ide ti hozzátok? Az a sok czéda -gyerek minden ablakodat beverné.</p> -<p>– Igaz, hogy nem érnénk rá mindig. De a mester sem ért ám rá -soha, mégis csak ragadt ránk valami – egymástól. Aztán, ha nem is -tanúlnak mindig – a mi nem is szükség: – legalább hadd legyenek -együtt. Egyik őrzi a másikat. Ha egyebet nem tesznek kegyelmetek: -fogadjanak nekik egy pásztort, a ki reggelenként kihajtsa őket az -erdőszélre játszani, estvére meg ismét visszahajtja. No de addig, -míg meggondolják a dolgot, küldjék mi hozzánk, hadd játszszanak a -mi udvarunkban.</p> -<p>A faluban ennek a szónak is híre terjedt. A Patakék menye most -már gyerekeket is akar tanítani. Mester akar lenni. Asszonymester. -Hát már most neki fizetik a sódart, meg a csutás kukoriczát?</p> -<p>Az asszonynép megirigyelte a szereplést. Majd bizony! Belső -ember dolgába avatkozni. Dejszen az ő gyermekét ne tanítsa -senki.</p> -<p>A férfia kevély megvetéssel vállat vont rá. Asszony beszédére, -gyermek játékára, mester hivatalára okos embernek nem sok gondja -van. Lesz is abból valami! mester se bír azzal, nemhogy -asszonycseléd.</p> -<p>De a férfiak és asszonyok gazda nélkül számoltak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p> -<p>A Jánoskák meg a Sárikák a mennyire örültek neki, mikor a -mestert nagy énekszóval, sírva kikisérték a határig; épen úgy unták -már most a vakácziót.</p> -<p>A mint neszét vették, hogy ezután a Patak menyecske lesz a -mester, elkezdtek ólálkodni a Patakék háza körül. Bekandikáltak a -sorompónyíláson, megpillantották az udvaron futkosó Pistikát s a -nyílásokon átszolgáltatott czifra papirosjegyzékekkel, -szőrlabdával, fa-karddal, dorombbal és egyéb drága ajándékokkal -megszerezték ismeretségét (óh egy mester gyerekének óriási -privilégiumai vannak s pártfogása megbecsülhetetlen kincs), melynek -erejénél fogva később be is merészkedtek lépni a kisajtón.</p> -<p>Pistika kínos helyzetbe jutott. Választania kellett a leányok és -fiúk barátsága között. Szíve, valamint vele született gavallér -érzülete, azután azok a csábítva mosolygó arczok, ragyogó szemek; -meg, hogy a leány mind tiszta, síma, kimosdott, beszédes; meg azok -a keresztbe tett kezek, melyek «gólya vinni» ajánlkoztak: mindezek -már-már arra bírták, hogy elfordulván a karmolt orrú, csapzott -hajú, szurtos képű fiúktól, a női kamarilla karjaiba vesse magát, -midőn az egyik gyerek egy négy lóra való lószerszámot mutatott -elő.</p> -<p>Ez hatott és Pistika testestől-lelkestől a demokrata-párthoz -szegődött, melynek játékai orrmosással végződnek.</p> -<p>Négy gyerek befogta magát a lószerszámba, mely tegnapelőtt -készült csent csepűből. Pistikának egyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> kezébe -adták a gyeplűt, másikba egy kigyófejes telekes ostort. Gyi te!</p> -<p>A négy csikó hortyogott, tüszkölt, nyihogott, nyerített. -Szügyibe vágta a fejét, harapdálta egymást, marta a zablát, csakúgy -habzott bele a szája a keserű orgonafa-héjtól, mert a zablavas -orgonafából volt faragva. Kapált, toporzékolt, rúgott előre, hátra, -egyszóval minden lómesterséget elkövetett. Azután elkezdett menni, -kényesen szedve lábait, mint az úri lovak. Pistikának az orra egy -araszttal elébb jár a lábujjánál. De ez nem sokáig tart, mert ime a -lovak csakhamar megbokrosodnak, neki nyúlnak és úgy elragadják a -kocsit, hogy máig se tudjuk, hová lett a kereke. A kocsis orra -bukott és elkezdett ordítani, a hogy csak egy igazi mestergyerek -ordíthat, mikor a lovak elkapják.</p> -<p>Most már aztán a négy csikó igazán elkapta a kocsit. A -szerszámot összevissza szaggatták, egyiknek nyakára fujlott a -nyakló, azt úgy húzta a másik három az istrángnál fogva a kisajtó -felé.</p> -<p>De ó rémület! A tüskés szemöldökű bátyura, kinek kenyérebéd után -mindig volt valami oka végigsandalogni az utczán, épen abban a -pillanatban toppant be a kisajtón, mikor a négy gyerek törte magát -kifelé. Szétvetette előttük a két lábát, kiterjesztette az öreg -szűrt s felfogta mind a négyet, az egyik saját unokája volt.</p> -<p>– Hát ti rossz fát tettetek a tűzre? Vissza csak, vissza -semmiházi rossz kolonczai.</p> -<p>Terelte őket a tornácz felé.</p> -<p>A négy bűnös rettegve engedé magát betolonczoztatni. -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> Az egyiknek ugyan módjában lett volna -elillanni, de szerencsétlenségére a lószerszám az övé volt. Ezt -csak nem hagyhatta oda!</p> -<div class="figcenter" style="width: 376px;"><a href= -"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt= -"… vörös orczájáról most is törülgeti az olympiai port." title= -"… vörös orczájáról most is törülgeti az olympiai port." /></a> -<p class="caption">… vörös orczájáról most is törülgeti az olympiai -port.</p> -</div> -<p>A tornáczban várta őket a bíró. Még pedig milyen bíró? -Részrehajló, elfogult bíró, a ki vádlót most is csókolgatja s vörös -orczájáról most is csókolgatja az olympiai port.</p> -<p>Aztán ott voltak a tanuk. Azok az irigy és kaján lányok, a kik -fölemelték és a tornáczig vitték Pistikát kegyetlen rugdalózásai -ellenére is. Most aztán az a boldogabb, a ki jobban árulkodhatik. – -Hiszen csak kerüljenek ki az utczára!</p> -<p>A kegyetlen bíró beparancsolta a vádlottakat is, meg a tanukat -is a nagy házba. A vádlót úgy vitte be félkézen fogva, mert az nem -akart mozdúlni, míg elégtételt nem szolgáltatnak neki.</p> -<p>A négy gyerek elkezdett a szobában bőgni, mindegyik ártatlannak -vallotta magát a dologban, hogy a többi a bűnös. A tüskés -szemöldökű bátyura aztán még jobban biztatta őket. Lesz most ne -mulass.</p> -<p>Ilona a kályha-suthoz fordúlt, a hol szokott állani a rokkafa, -meg a nyírfa-seprű. Onnét elővett a vakablakból egy nagy köcsög -aludttejet, azt kitöltötte egy zöldmázas cseréptálba, vádlottaknak -úgy, mint tanúknak kezükbe adott egy-egy darab kukoricza-kenyeret – -olyan sárga mint a viasz – meg egy festett fakanalat.</p> -<p>– Egyetek, fiaim. Máskor vigyázzatok a kisebbre.</p> -<p>Pistika is megkapta a maga fakanalát és kukoricza-kenyerét. -<span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span> De ő elhajította mindkettőt, -ellenkezvén önérzetével, hogy a sértővel érintkezzék, míg az ügy a -lovagiasság szabályai szerént el nem intéztetett. Szöpögött és -kökényszemmel (értvén a kökénynek nem színét, hanem ízét) -bandzsalított a négy gyerekre, a kik imé gonoszságaik díjába még -aludttejet kapnak, holott megérdemelnék, hogy czérnaszállal -asztallábhoz kötöztessenek. De ilyen ez a földi -igazságszolgáltatás.</p> -<p>A gyermekek az aludttej végén egymásután kiszökdöstek. -Lehetetlen az, hogy valaki meg ne adja az árát az ilyen bűnténynek. -A ki legutoljára maradt, majd azt fogják kihúzni a bőréből. Jobb -lesz menekülni szép szerrel. De a negyedik is vidám arczczal -siklott ki a kisajtón. Ott összeülének tanakodni s törték a fejüket -a közelmúlt eseményeinek összefüggésén. Nem foghatták fel az -erkölcsi világrendnek ezt a szokatlan abnormitását, melyben a bűnt -aludttej követi.</p> -<p>Másnap reggel aztán a hány Jánoskája és Sárikája volt a falunak, -az mind előállott a szeredásával meg a kosarával. Példának okáért -beletették a Hübnert meg a zsoltárt, hogy kitünjék, miszerint a -sült töknek meg a pattogatott kukoriczának még marad elég hely! -Hiába bizonyozták nekik, hogy nincs iskola. De igenis, hogy van. -Patak ángyi a mester. Már tegnap is egész nap ott játszottak a -gyerekek.</p> -<p>A Patakék udvara megelevenült. Ilona sorba ültette őket a -talpgerendára. Énekeltetett velük, imádkoztatott, azután -megleczkézte őket. A zsoltárosokkal <span class="pagenum"><a name= -"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> két verset, az -ábéczésekkel két sort. Mikor ebből is kifogyott, diktáltatta a -tizparancsolatot, meg a kétszerkettőt. Megállapította az -osztályrendet, azután hagyott nekik könyvnélkül valót. Azt jól meg -kell tanúlni, mert a ki egy szóba megakad, azt levetteti. Most -imádkozzatok tanulás után valót.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hő szüléink, hő -tanítónk<br /></span> <span class="i0">Minket hőn -szeressenek…<br /></span></div> -</div> -<p>Hohó! még akkor nem mívelődött így ki a világi nép. Csak szegény -paraszt gyerekeknek való imádságot tudtak.</p> -<p>«Én édes Jézusom! cselekedjed, hogy a te tudományodat mind -holtig szerethessem, követhessem…»</p> -<p>A gyermek vette kalapját, könyvét, a leány kosarát és az udvaron -sorba állott szépen párosával. Külön sorban a felszegiek, külön -sorban az alszegiek. Az első gyerek kezdeményezésére megindult a -kis sereg és harsány köszönéssel hagyta el a Patakék udvarát.</p> -<p>A falu asszonyai csak várták, hogy meddig tart ez a komédia s -mikor kergeti szét Ilona végképpen a gyerekeket? De ő nem látszott -megunni a dolgot. Napról-napra többen jelentek meg s ő -lelkiismeretes hűséggel tanította őket, a hogy tudta.</p> -<p>Fenyítéket nem tartott (ehhez éppen úgy nem tartotta jogát, mint -az írásmagyarázáshoz), tehát minden gyermek vonzódott, sietett -hozzá. Az árnyékos udvarban tetszett mindegyiknek a világi lét -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> sora. Gyönyörűség volt az életük. -Tanterv, leczkerend, mulasztási jegyzőkönyv és a közmívelődés egyéb -házszabályozói nem voltak ugyan: de Ilona nem is igen értett ehhez, -a gyermekek pedig nem követelték. Ők csak azt érezték, hogy -mennyivel szebb az élet idekint a tágas, szellős, homokos udvaron, -mint abban az utálatos lyukban, a hol régebben reggeltől estig be -voltak gyömiszelve, s melynek két bunyik ablaka folyvást -csikorgatta rájuk a fogát, mint a kisértet.</p> -<p>Ilona hivatalát mások is megkivánták. Ki hiúságból, ki -büszkeségből, ki kötelességérzetből ráadta magát, hogy tanítson. A -maga gyermekeit is meg a rokonokét is. Hiszen az nem is mesterség. -A mit a Patak menyecske megtehet, azt ők is megtehetik. Lett egy -helyett öt iskola. A gyermekeknek jó dolguk volt. Ha egy helyütt -levetették őket, vagy unták magukat, mentek a másikba. Az asszonyok -versenyeztek egymással, ki tud többet tanítani. Még a csillagtalan -zsoltárokat is.</p> -<p>De azért Ilonáé maradt a legnépesebb. Nemcsak azért, mert neki -legjobban kezére áll a tanítás, hanem azért is, mivel ő olyan jó és -gyengéd volt. No meg hogy tagadhatatlanul igen szép is. Nohát! -szép, jó, igaz: egész életünk ezt keresi, hát a gyermek hogyne -szeretné, ha megtalálta.</p> -<p>Milyen nagyra van a jámbor amerikai ember a találmányával, hogy -a gyermekek legjobb tanítói a nők. Persze, hogy azok! Ki is más, ha -csak angyal nem? Tudtuk mi ezt ezelőtt kétszáz esztendővel, mikor -még az ő rongyos országuk a világon sem volt!</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>A világ aztán haladt a maga kátyús útján. A robot emberei – -miután lelkük dolgát ellátták – nyugodtan folytatták napi munkáikat -a parancsolat szerént, mely azt mondja: Hat napokon -munkálkodjál…</p> -<p>Végezték minden dolgaikat. A kaszálást, gyüjtést, aratást. Kiki -szolgálta a robotot magának is, meg az uraságnak is, mert annak a -törvénynek ez az exegesise: öt napon magadnak, a hatodikon pedig az -uraságnak.</p> -<p>Patak Istvánt is várta a maga földje, meg az uraságé is, de az ő -kezén egészen másnemű szerszámok vannak most, mint kasza és -sarló.</p> -<p>A háznál van elég cseléd. Két öreg, két apró. Mind a négy -alkalmas a készet fogyasztani, de megkeresni alkalmatlan mind a -négy.</p> -<p>A szegény asszony most már nem taníthat; a gyermekek magukra -hagyva játszanak az udvarban, de azért együtt vannak Patak szüle -perpatvarkodó fenyítéke alatt, kinek sehogy sem tetszik az, hogy -unokáit úgy teletömködi az a sok gyerek mindenféle jóval. Már -hiába, ennek minden mestergyerek alá van vetve, azért békével kell -tűrni sorsát. Másfelől öreg Patak István gyűjti maga körül a -csalánvágó göcshöz a sok czéda cselédet. Kikérdezi őket, aztán -ócsárolja tudományukat. Keveset tudnak. Mikor ő is iskolába járt, -nem ennyit tudtak ám. Deákúl is tudtak énekelni.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Jam moesta quiesce -querela,<br /></span> <span class="i0">Lacrymas suspendite -matres.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>Azt rájuk disputálja, hogy tanúlják meg. Nyaggatja vele őket, -veri a taktust féldélig. Hátha elvetődnek az <i>«atyák»</i> az ő -árva falujokba is. Legalább ne valljon a menye szégyent.</p> -<p>Minderről Ilona semmit sem tud, hétszámra robotba jár. Sokkal -adósok, a mit szántáskor, kaszáláskor nem szolgálhatott le, mivel -az ekeszarva meg a kasza nem asszonykézbe való. Sarlóval kell -leszolgálni, a mit lehet.</p> -<p>Ruhába kötve kiviszi a munkára kenyérkéjét s mikor a többiek -hozzáülnek a délebédhez, öten-hatan karikába, ő elbúvik vele valami -kereszt árnyékába magánosan. Ne lássák, hogy nem eszik főttet.</p> -<p>Napnyugatkor hazatér s míg más pihen, ő marhát etet, fej, főz, -tisztogat; mikor mindenki elnyugszik a háznál, akkor kimegy a -konyhára, ott mos, szárít, mángorol; onnan kimegy az udvarra, -megtekinti a jószágot, vet a lónak; bejön, megcsókolgatja -kicsinyeit; ledűl a kisebbik mellé, a ki felébred és elkezd sírni. -Ennek tej kell, azon elalszik gyermek és anya. A gyermek álmában is -gőgicsél, az anyának álmában is fülébe hangzik az ének, melyen -elaludt.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha ágyamban -nyugszom,<br /></span> <span class="i0">Csendesen -aluszom,<br /></span> <span class="i0">Nincsen semmi -félelmem;<br /></span> <span class="i0">Midőn -felserkenek,<br /></span> <span class="i0">Semmin nem -kesergek,<br /></span> <span class="i0">Mert Isten őriz -engem.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Egy keveset <i>lop;</i> akkor felkél hajnal előtt, veszi -sarlóját, kimegy a maguk földjére. Arat a mit arathat s fel is köti -maga. A kelő nap megint ott látja a többi között.</p> -<p>Búzát aratnak, tiszta búzát. Ötven-hatvan asszony széltiben -elfogja a nagy tábla aranytengert s vigan dalolva, nevetgélve -vágják engedelmes hullámait. Mögöttük férfiak kötözik kévébe a -lerakott markokat s ezek mögött egy ispán áll, a kit mostoha sorsa -arra kárhoztatott, hogy a hátrahagyogatott konkolyszárakat -csapkodja lovagostorával reggeltől estig. A nők tiszta fényes fehér -ruhába öltözve, mint az angyalok. Óh a búza nagy király, aratása -nagy innep, hova csak diszruhában szabad megjelenni. Minden szeme -arany. Istenáldás, melyet nem szabad pocsékolni. Szelíd kézzel kell -összefogni egy-egy markot (a ki szépen bánik vele, azt megérzi a -kalász, gyöngéd szeretettel simul hozzá és hálás hízelgéssel hajlik -balkarjára, mint egy szőkefürtű gyermek), gondosan kihagyni a -konkolyt, mint azt az evangéliomi gazda parancsolta; nagy tarlót -hagyni, mert a ki tövin vágja, az egytől három napig tartó -derékfájásra itéltetik a bölcs természettől, a miért a földtől -ellopta, a mi a földé. Kaszával, ezzel a brutális, éktelen és -zabnak való szerszámmal, melyet bizonyosan a vandalusok alkalmaztak -legelőször búzavágásra, s a melynek minden mozdulata olyan bőszűlt, -kegyetlen, kérlelhetetlen, mint a hóhér pallosáé, ugyan melyik -férfi merészelné kaszával illetni a füvek királyát? A mi korunk, -mely kitalálta a mesterséget <span class="pagenum"><a name= -"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> egyszerre kitakarítani -is, tékozolni is. Csak gyorsan mindent egy kaszavágással. Hadd -ugráljon a szem szerteszéjjel! Csak szalma legyen sok!</p> -<p>Mikor az ispán delet parancsolt, mindenki keresett magának egy -kereszt-kebelt s ebédjéhez látott. Ilonának nem az étel kellett, -hanem a pihenés. A sok álmatlan éj, férje sanyarú sorsa, -elhagyattatásának mindig gondosan titkolt, de folyvást emésztő -fájdalma kimerítették erejét. Kinézett magának egy üres keresztet, -oda bevonúlt, lehajtotta fejét egy kévére, betakarta arczát -kenyeres abroszával és elaludt mélyen.</p> -<p>A többiek a szokott egy órai alvás után sarlójuhoz mentek s -hagyták a szegény asszonyt tovább aludni. Hadd pihenje ki magát, -hiszen nem tartoznak ők az uraságnak rendőri szolgálattal.</p> -<p>Az ispán észrevette a hiányt. Nem tudakozta ki hiányzik; úgy is -hiába kérdezte volna, mert ez a lelketlen paraszt nem vall -egymásra. Sorba járta a keresztsorokat maga, s minél tovább ment, -annál inkább felbőszült s annál erősebb büntetést forralt annak a -naplopónak, a ki őtet ebben a pörkölő időben úgy megfárasztja maga -után. Akárki lesz, megkeserüli.</p> -<p>Távolról megsejtette az alvó asszonyt s óvatosan, lábujjhegyen -lopózkodott felé. Az aratók észrevették; nem tudták, mit akar, csak -annyit sejtettek, hogy nem jóban töri a fejét. Elkezdtek -hujjákolni, mintha nyulat ugrasztottak volna fel. Talán fölébred -majd.</p> -<p>Az ispán még jobban dühödött; tudta, hogy az <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> egész -csinált lárma azért van, hogy az ő szándéka meghiusuljon. -Meggyorsította lépteit s a mint az alvóhoz jutott, a kezében lévő -korbácscsal végigvágott rajta, hogy a vékony patyolatinget -egyszerre elfutotta a vér.</p> -<p>– Adta rossz bestiája, így lopod te a napot.</p> -<p>Az asszony szívszaggató üvöltéssel ugrott fel, lekapta fejéről -az abroszt, felállt, azután hátragörnyedve, vonagolva térdrerogyott -s összekulcsolt kezekkel nézett az ispánra. Nem tudta, mi történik -vele.</p> -<p>Az ispán maga is megijedt, a mint a gyönyörű alakot -meglátta.</p> -<p>Megsajnálta, mivel olyan szép: de hát minek takarta el arczát? -Valami formátlan teremtést vagy vén asszonyt ütni: az más, azt nem -tiltja a lelkiismeret. De szépnek és fiatalnak okozni fájdalmat: -ezt az ispáni hatalomnak sem engedheti meg az ispáni -lovagiasság.</p> -<p>Próbálta a dolgot <i>elütni</i>. A durvaságot otrombasággal. -Mert hogy egyenesen beismerje durvaságát, sőt bocsánatot is kérjen: -ez gondolatnak is bolond.</p> -<p>Még egyet vágott az asszony másik vállára, kicsit, a mi arra -volt szánva, hogy megenyhítse a másikat, a nagyot és vérzőt.</p> -<p>– Hát ilyen amolyan álmos menyecskéje! tartsad csak a hátadat! -Ármányos! így csalsz te meg engemet. Takarodol mindjárt aratni!</p> -<p>Az asszony magához tért ijedtségéből. Felkapta sarlóját és -futott az aratók felé. Orczáján a köny csorgott alá, hátán a vér. -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>Az ispán engedte futni az asszonyt, s mikor annyira volt már, -hogy utól nem érheti, ő is megeredt utána nehézkes gyorsasággal -topogva és magasra szedve térdeit, mint a ki tetteti, hogy teljes -igyekezettel fut. Korbácsát magasra emelgette. – Várj csak, -semmiházi ármányosa te! csak érhesselek utól.</p> -<p>Hadd lássák, hogy csak tréfa.</p> -<p>Az aratók hallották az asszony jajsikoltását, aztán látták, a -mint fut feléjük; utána az ispán nevetve, kiabálva, öklét -mutogatva.</p> -<p>Elébe szaladtak Ilonának, kézen fogták, úgy vezették egy kévéig, -ott leültették.</p> -<p>Egyik az idősebbek közül felemelt sarlójával megfenyegette az -ispánt.</p> -<p>– Ide ne jőjjön az úr, ha kedves a szemevilága, mert kivagdalom -a szemeit ezzel a sarlóval itt ni!</p> -<p>Azután Ilonkához fordult.</p> -<p>– Mutasd édes rajom, hol fáj? mutasd a válladat.</p> -<p>Sírtak vele együtt. Vígasztalták, biztatták, hogy nem mély a -seb, majd begyógyúl az.</p> -<p>– Begyógyúl, begyógyúl, – zokogott az asszony. – Nem is az öl -meg, hanem a szégyen.</p> -<p>– Ó fiam! a szegénynek semmit sem szabad szégyenleni, – -dörmögött az öreg bátyura, ijesztően húzván össze tüskés -szemöldökeit.</p> -<p>Az ispán elővette tűzszerszámát és belemerült a csiholásba. -Lássák, hogy dolga van, azért állapodott meg, s nem azért, mintha -nem merne közelíteni. Csiholás közben fél szájjal (a másik fele a -<span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> pipát marta) böfögtette otromba -tréfáit, minden szó után nagyot röhögve.</p> -<p>– No bizony nagy baj is az! Egy kis asszonyhús. Ne féljetek, -kitelik a maga foltjából. Még vastagabb lesz, ha begyógyul. Háj nő -a helyén. Halnak ám abban az asszonyok rakásra.</p> -<p>Nem szóltak neki vissza. Mit szaporítsák a szót. A sebet -kimosták, betapasztották forrasztófűvel, melylyel az aratók a -sarlóvágta sebeket gyógyítják s a mely mindenütt kél, a hol búza -van. Egyik a király, másik a királyné. Egyik táplál, másik -gyógyít.</p> -<p>Mikor betapasztották a sebet, folytatni kezdték a munkát. Ilona -is velük együtt. Aratott és folyvást könyezett.</p> -<p>Némán dolgoztak: egy szó sem hallatszott az egész hosszú -délután, csak a tüskés szemöldökű bátyura dörmögött folyvást, a -mint a kévét térdelte, szorongatta. Mintha az ispánt térdelné s -annak a nyakát fojtogatná azzal a szalmakötéllel.</p> -<p>Az ispánnak nyomta a szívét ez a nagy hallgatás.</p> -<p>Óhajtott szabadúlni ettől a naptól, azért még jól fenn volt a -nap, mikor kimondotta a munkabeszüntető szót.</p> -<p>De most senki sem hallotta. Folytatták tovább is az aratást. Az -ispán felült lovára s mint a ki sértve érzi magát e dacz által, -elvágtatott. Mikor egy domb mögött eltűnt, akkor a tüskés -szemöldökű bátyura is készen volt a kévéjével, azt felemelte -félkézzel, de megint csak eszébe jutott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span> hogy az -a kéve nem Isten ostora (mint az, a ki helyett földhöz akarta -vágni), hanem Isten áldása: azért szép gyöngéden ölbefogta, s egy -csonka keresztre föltette papnak.</p> -<p>– Elég.</p> -<p>Akkor abbahagyták az aratást. Ilona kisírt szemekkel ment a -kereszt tövéhez, fölszedni az egyét-mását.</p> -<p>A bátyura oda sarmallódzott hozzá.</p> -<p>– Kegyes leányom! – szólt neki reszkető hangon, – úgy fáj a -szívem éretted, mint ha késsel hasogatnák! De azért el ne busúld ám -magadat, hogy az az… istentelen ember úgy bánt veled.</p> -<p>– Dehogy búsulom, bátyámuram! A jó Isten engedte meg neki, mint -Sémeinek. Az ilyen munkát nem bízza jó emberekre. Majd megfizet -neki.</p> -<p>– Ha én azt tudnám édes leányom! – Azután közelebb lépett az -asszonyhoz, megfogta kezét s búsan szegezte rá tüskés szemeit.</p> -<p>– Ilona! te úgy tudott az irásokat, mint a pap. Hát mondd meg -nékem, miért látogat téged az a szent Úristen, mikor te jó vagy, -hív vagy, istenfélő vagy!</p> -<p>– Nem tudom, bátyámuram! nem is kérdeztem még soha. Nem is -vagyok olyan jó, mint kegyelmed mondja. Nálam jobbak is szenvednek, -sokkal többet. Mi az én szenvedésem az én szegény jó uraméhoz -képest, ki nem láthatja a nap világát sem? A szemevilágait sem – -tevé hozzá sírva, – az én szegény kis árváimat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></p> -<p>– Lássa kegyelmed – folytatta azután szilárdabb hangon – még -eddig nem is szenvedtem. Gyermekeim és a ház gondja miatt időm sem -volt búsulni, Istenem! milyen gonosz vagyok én! sokszor fél napig -sem jutott eszembe szegény férjem szenvedése. Most már nekem is van -mit szenvednem. A szégyent. Köszönöm a jó Istenemnek, hogy ezt rám -bocsátotta. Ha nem szenvednék, azt hinném, hogy Isten elfelejtett -és megvetett. Ebből tudom, hogy van rám gondja és szeret: mert -vesszőz.</p> -<p>A bátyura mélyen sóhajtott. Óh asszony, nagy a te hited.</p> -<p>Azután eleresztette az asszony kezét és tovább kullogott, -dörmögve, fejét csóválva:</p> -<p>– Ha én azt tudnám!</p> -<p>Ilona aztán felvette az abroszát, egyik sarkát megáztatta vízzel -s megtörülgette vele szemét, arczát, homlokát. Ne lássék meg rajta -a sírás; hogyan menne ő kisírt arczczal az ő kis madárkáihoz? -Összekapkodta egyét-mását, sietett haza az ismert gyalogúton. -Öt-hat fecske kiséri, előzi, játszik, kering, csicsereg feje -fölött, mintha dalra akarnák ingerelni régi ismerősüket. De ő meg -sem látja a fecskéket. Nem vehet már részt a többiek víg -éneklésében, melynek hajdan ő volt kezdője és vezetője; nem veri -vissza rigóhangját a közeli erdő. Feje meghajlik a fáradság, a -fájdalom, a szégyen hármas súlya alatt. Az útra kihajló búzavirág, -melyet gyors lába megmozgat, fejcsóválva mereszti utána kék szemét. -<span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></p> -<p>– Sohasem volt ez ilyen. Mi találta ezt?</p> -<p>A tüskés szemöldökű bátyura egy darabig nézett az elsiető -asszony után, azután egyet gondolt, felvette furkos botját, -beleakasztotta a vizeskorsót s öreg lábaival, fiatalhoz illő -gyorsasággal megeredt a gyalogút felé. Ott, hol a gyalogút letér a -dűllőről, megállapodott, kétfelé vetette lábát, szétterjesztette az -öreg szűrt, mintha most is gyerekeket akarna vele fogni, úgy várta -be a többi aratókat, kik utána csoportonként hullároztak, és a kik -már most egy toppot sem mehetnek tovább, mivel a bátyura elzárta -előlük a gyalogutat.</p> -<p>– Atyafiak! – szólt hozzájuk szeliden, – annak a szegény -asszonynak annyi a baja, hogy három embernek is sok volna. -Összetöri maholnap. Kenyerét most is azon mód vitte haza, a mint -hozta. Búzája még most is aratatlan, hajnalonként aratgat -valamicskét, mikor más alszik. Jertek takarítsuk le neki -eklézsia-sorába, hadd legyen reggelre egy kis öröme. Kiadja az -estve, szép holdvilág van!</p> -<p>Az öreg nem várt feleletet, úgy is tudta, hogy szavát fogadják. -Elindult s nem tért a gyalogútra, mely haza vezet, hanem végig ment -a düllő úton s a jobbágyföldek felé tartott. Az egész sereg utána -ballagott, kissé fáradtan, de jó kedvvel, szívesen. Soha sincs az -embernek olyan jó kedve, mint mikor valakinek igazi örömöt akar -szerezni, vagy szerzett.</p> -<p>Neki álltak a Patak István búzájának, melyből még alig volt -öt-hat kereszt letakarítva; learatták, felkötötték, keresztbe -rakták. Két órai munka volt az egész. <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p> -<p>– No lám! itt nem lábatlankodott az ispán, mégis milyen -becsületesen dolgoztunk! – szólt egy fiatal ember, mikor a -legutolsó két kévét gyöngéden ölbe fogva keresztbe helyezte. Itt az -ötvenedik kalangya.</p> -<p>A bátyura felmutatott a teljes holdra, mely gazdag ezüstjét -pazaron hintette a tarlóra.</p> -<p>– Ott van az ispán, öcsém. Az látta minden sarlóvágásunkat s -eddig már el is mondta a gazdának. Hej fiaim! nagy robotot -szolgáltunk mi a mai napon. Gyerünk haza, fiaim! Jó éjtszakát se -kivánjunk egymásnak, mert a ki még ma sem alszik jó izűt, annak -ugyan rossz lelke lehet.</p> -<p>Hazatisztúltak szépen, csendesen, dal nélkül. Otthon várhattak -rájuk az elázott eczetes levessel.</p> -<p>A bátyura Patakék ablaka alatt ballagott el. Úgy szeretett volna -bezörgetni az ablakon. Aludjál nyugodtan szegény asszony! Ne -szorgalmatoskodjál a holnapi napról, mert Isten gondot visel a te -dolgaidról. De csak nem zörgetett be, mert hátha csak most -szenderedett el: bűn volna felébreszteni. Aztán meg mit dicsekednél -azzal, a mit más tett? Hadd aludjék szegény tovább. Majd elámul -holnap, ha észreveszi, hogy rászedték.</p> -<p>Holnap? Bizony holnap ám; még pedig az a holnap mindjárt -meglesz. Mert ímé a bátyura még el sem végezte talán estvéli -imádságát, a menyecske már felkél, kimegy a kertbe s ott szétnéz az -égen. Éjfél már régen elmult, mert az aratócsillag lement, mindjárt -hajnalodni kezd. Sietni kell.</p> -<p>Néhány percz alatt készen van az útra, a hosszú <span class= -"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> -munkára, melytől nem tudja, mikor lesz pihenése. De a pihenés -eszébe sem jut annak, a ki be sem láthatja munkája végét.</p> -<p>Megy halkan, nyugodtan; semmi fájdalma a tegnapi sebnek, arczán -semmi maradványa a tegnapi borúnak. Bal vállán abrosz úszik palást -módjára, jobb kezében a sarló. Mind a két szemében az állhatatos -kitartás szelíd fénye. Ha pogány volnál, azt hinnéd, Ceres -istenasszony, a ki elveszett leányát indúlt keresni ebben a mély -éjtszakában. De neki már reggel van, hallhatod énekéről, a mit -csendesen dúdolgat.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Atyai -gondviselésedet<br /></span> <span class="i0">Sok ezerszer -megpróbáltam,<br /></span> <span class="i0">Reám kinyujott -kezeidet<br /></span> <span class="i0">Én Istenem, -általláttam.<br /></span></div> -</div> -<p>Most betér a düllő-úton. Minél közelébb jár a jól tudott -földhöz, annál inkább gyorsítja lépteit. Most megáll, gondosan -körűlnéz, szemlélődik, csóválja szép fejét, tovább megy. Ez nem az. -Minden mesgyénél ismétli. Ez sem az, ez sem az.</p> -<p>Végre a düllő végire jut. Most már félni kezd. Nem találja a -maga földjét. Eltévedt, vagy álmodik, vagy megtébolyúlt, hogy nem -talál a magáéra? Mért nem kiált rá az a sok veríték, az ő homloka -vizének folyásai: Itt vagyunk!</p> -<p>Visszatér a merre jött, még gondosabban megvizsgál minden -tüsköt, minden mesgyét. A szomszédok földét mind felismeri: de hová -lett az övé?</p> -<p>Végig megy a tarlón. Itt kellene lenni, de ez le van aratva. -<span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<p>Most visszatér és sorban kezdi vizsgálni az első kereszteket. -Ezeket én kötöttem, suttogja magában, a mint két-három kévét -megemelint. Ezek az én kévéim!</p> -<p>– Az én kévéim! – ismétli reszketve s lázas izgatottan nyúl egy -alsó kéve alá, ha ott van-e a kötélcsavaró-pálcza, melyet tegnap -reggel rejtett oda.</p> -<p>Ott volt.</p> -<p>Elámúlva tekintett végig a hosszú keresztsoron, szétnézett -jobbra-balra, mintha keresné, kinek köszönje meg; azután mikor -senkit sem látott, zokogva borúlt a legközelebbi kévére.</p> -<p>– Köszönöm, édes jó Istenem!</p> -<h2>V.<br /> -(Isten azt is megbocsátja.)</h2> -<p>A siető nyarat utólérte a lankatag ősz, el is temette Patak -szülével együtt.</p> -<p>Öreg Patak István megsiratta öreg társát. Minthogy pap nem volt, -a ki elpredikálta volna, csendesen kikisérték a temetőbe; ott -énekeltek fölötte sírnál mondandó énekeket. Visszajövet, útközben, -aztán meg a torban az öreg gazda elismételte mindazokat a -textusokat, melyek a halotti prédikácziókból megmaradtak -emlékezetében. Ez volt a parentáczió.</p> -<p>Az öreg aztán azon kérte Istent, hogy csak addig engedje élni, -míg egyszer megláthatja kedves <span class="pagenum"><a name= -"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> fiát. Hadd az fogja be az -ő szemeit. Akkor örömmel meghal.</p> -<p>De Isten mást végzett felőle. A tél az öreg gazdát is eltemette -öreg társához és Ilona magára maradt.</p> -<p>Azt hinné az ember, hogy ennyi bajú és fájdalmú asszonynak a két -öreg csak aggatott. Igen is aggatott, mint az iszalagnak a -korhadozó sövény. Az iszalagnak semmire sem kell az oszlop, csak ő -azt körülfolyhassa, beárnyékolhassa, bevirágozhassa. Ha az oszlop -végképp kidől, a folyondár is kisárgúl.</p> -<p>Csak most kezdi érezni az élet sulyát. Míg élt a két öreg, vagy -egyiknek vagy másiknak a kettő közűl mindig volt valami panasza, a -mit ő szeliden tudott orvosolni; valami parancsa, a mit ő neki -kellett teljesíteni. Micsoda asszony az, a kinek senki sem -parancsol, a ki jár a maga esze után? Igaz, hogy mindent, a mit -tenni kellett, ő gondolt el, ő szabta meg a rendét a dolognak, de -azért úgy intézte, hogy mind arra a mit teljesített, ipa adja ki a -szót.</p> -<p>Azonkívül jól esett tudnia, hogy van két igaz szív, a ki -megosztja vele fájdalmát, melyből – háromfelé osztva – egy-egy -részre mégis csak kevesebb jut. Jól esett tudni, hogy a legnagyobb, -legigazabb része ennek a fájdalomnak az övé, mert ő tudva, -készakarva viseli azt. Csak egy szavába kerűlne megszabadúlni -minden fájdalomtól, de nem teszi. Édes dolog a keresztet önként -viselni azzal és azért, a kit szeretünk. Ő önként vette fel, önként -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> viseli, nem addig, a meddig neki -tetszik, hanem a meddig Istennek tetszik. Ni milyen nehéz! ni -milyen magas! ni milyen vérző! ni milyen könnyen földre dobhatnám, -ha akarnám! De nem akarom. Én nem kerestem: Isten tette vállaimra; -ő parancsolja, hogy vigyem. Hát viszem.</p> -<p>Vitte. Sohasem mutogatta, sohasem panaszolta, míg az öregek -éltek. Most, hogy meghaltak, a megosztott fájdalomnak mind a három -része ő rá nehezűl. Most érzi magát elhagyatva és sír sokat, még ha -látják is.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Kegyetlen idő.</p> -<p>A Mecsek megeresztette a havat. Úgy esik, hogy nem is fér a -földön, hanem a házereszre kívánkozik. Nyomásnak híre sincs az -utczán harmadnap óta; gyerek nem jöhet az iskolába, mert a hó -elnyelné mind.</p> -<p>Az ablakok befagyva, hogy ki sem lehet látni. Ámbár István gazda -erősen nyomkod az ablak derére egy forgalomból kiüldözött -pénzdarabot, mintha azt akarná megmutatni, hogy neki sikerűlend a -polturával elérni azt a czélt, a mire az ezelőtt negyven -esztendővel veretett: egy kis szabadabb kilátás a nagy világba.</p> -<p>Mikor az egyik fiók tele van már a LIBERTATE fonák lenyomatával, -akkor folytatja ezt a munkát a másikon. Az nem tesz semmit, hogy -míg emezen terjeszti a Libertast, addig az első fiók figuráit -megint csak belepi a kegyetlen dér: az ő piros keze ott küzd -féldélig a külső ellenséggel s reméli, <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> hogy -majd valamelyik lenyomat érvényben marad. Csak próbálgasd jó fiú! -Hátha neked sikerül.</p> -<p>Bennt a szobában jó meleg és nagy csendesség, melynek -némaságával egy rokka gyors pergése küzd. A szép szálú kender a -fáradhatatlan ujjak között finom fonállá sodródva szalad fel a -teljes orsóra szakadatlan futással.</p> -<p>Csendes munka. Életemésztő, asszony-magasztaló.</p> -<p>Zajtalan életét, alázatos munkáját, nyugodt lemondását, -egymásból folyó kötelességeit ábrázolja annak a szelíd és értelmes -valóságnak, a ki rajta ül, a nélkül, hogy kérdené: meddig tart ez? -Szerencse, hogy nem kérdi, mert imé a gép folyvást feleli a lábas -órával: örökre… örökre… örökre…</p> -<p>Ti, a kiket Isten az emberiség nevelésének örök munkájára hívott -el, olyan társat keressetek, a ki fonni tud és szeret. Nem azért, -hogy házi-vászonba öltözködjetek csúfra ebben a papirgalléros és -hangedlis világban, hanem azért, hogy ha kétségbe estek valamikor -munkátok sikere felől: az a folyton folyó fonál tanítson meg -benneteket munkálkodni tudni a siker várása nélkül és mégis jó -kedvvel, a befejezés reménye nélkül és mégis bízva.</p> -<p>Míg István gazda a Libertas megörökítésén erőlködik, azalatt -Jánoska az öreg tornyos nyoszolya felmérésével küzd, azt iparkodván -bebizonyítani, hogy ő képes annak a nyoszolyának a hosszát -fellépni, még pedig úgy, hogy az ágyterítőt is magával viszi -hitelesítőnek; a mi pedig hogy nem kis <span class= -"pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305">-305-</a></span> -mesterség legyen, tudhatjuk magunkról, mikor mi is ilyen Jánoskák -voltunk.</p> -<p>Hanem az ilyen Jánoskák – magunkról tudhatjuk azt is, – sokszor -nagyobbakat mernek, mintsem végrehajthatnák. Annálfogva ne -csudálkozzunk rajta, ha Jánoska pályája felén összeroskad. Tán a -feje is megérzi, ha korábbi tapasztalásai hirtelen eszébe nem -juttatják az opportunitás arany réguláját. Őrizd a fejedet. Őrzi is -ezt minden ember, csak a Jánoskák vetik koczkára, ha felnőnek.</p> -<p>Jánoskában még fel sem ébredt a költő, kinek az ilyen tragikus -bukást megkeseregni szent hivatása, midőn az anya már mellette -termett, egyik kezével felkapta az ijedt gyermeket, a másikkal -pedig a költői igazságszolgáltatást hajtotta végre az intrikus -nyoszolyán.</p> -<p>– Ez bántott? kedves rajom te! Ez a csunya nyoszolya! Ne! Ne! -Üssed te is kis fiam! Üssed édes kis árvám te!</p> -<p>De Jánoska műérzéke tiltakozott a dráma ily gyors lefolyása -ellen. A bukás fájdalmát hadd zengje el elébb a khorus, aztán ám -lakoljon a vétkes. Másként paródia az egész.</p> -<p>Elkezdett keseregni, a hogy csak igazi múzsa kesereghet. -Utóljára is meg kellett vigasztalni.</p> -<p>Az anya ölébe vette és elkezdte dúczolgatni. Jánoska lassanként -elcsendesedett s csak néha zokogott fel. Ilyenkor az anya lehajolt -hozzá és homlokon csókolta.</p> -<p>– Édes kis árvám te.</p> -<p>István gazda, a ki t. i. az ablakon küzd a Rákóczy-poltura -<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> forgalomba hozásával, erre a szóra -mindig hátratekint és kimereszti nagy fekete szemeit. Gondolkodik. -Miért hívják a Jánoskát árvának? Hiszen a bornyúcsordást nevezik -árva Jancsinak. Hát a Jánoska is bornyúcsordás?</p> -<p>A mint ezt a syllogismust – mely a mint látjuk, egészen helyes – -összeszerkesztette, megkérdezte anyját:</p> -<p>– Anyám! A Jánoska is borjúcsordás?</p> -<p>– Nem az kis fiam; miért kérded?</p> -<p>– Hát miért nevezed árvának?</p> -<p>– Azért fiacskám, mert árva; te is az vagy.</p> -<p>A gyermek még jobban kimeresztette szemeit.</p> -<p>– Hát milyen az az árva?</p> -<p>– A kinek apja nincs! – felelt az asszony, miközben az ölebeli -kisded arczára két csepp víz hullott. Az anya szépen -lecsókolta.</p> -<p>A kis István mindezt látta, de persze, hogy nem értette. Hanem -hogy érzett valamit, onnan gyaníthatjuk, hogy a kályhasutba -szaladt, onnét előczepelt egy gyalogszéket, arra ráállott és -leborúlt a Jánoskára. Megcsókolta nagyon, csak úgy fénylett bele a -Jánoska orczája, és ő is azt mondta neki: Édes kis árvám te!</p> -<p>Az asszony aztán Pistika fejét is ott marasztalta. Ráborúlt mind -a kettőre. Egyik szeméből egyikre csordult a könny, másikból a -másikra.</p> -<p>Ebben a helyzetben találta őket a bátyura.</p> -<p>Nagy, reszkető, skálára szedett sóhajtással köszöntött be, s -goromba szemöldökei mögül kegyetlen fénynyel szegezte két szemét az -egymásra borúlt <span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span> három alakra. Látszik rajta, hogy -nagyon teli a szíve, sokat szeretne mondani.</p> -<p>Furkós pálczáját megtámasztja az ajtósarokhoz, bocskorát -megsöprögeti az arra rendeltetett söprűvel, akkor rámordúl -Istvánkára keményen.</p> -<p>– Te gyerek! mit aggatsz ott anyádon! Gyere onnan, mert oda -ragad a fejed a Jánoskáéhoz.</p> -<p>Azután egyet vet az öreg szűrön s annak ujjában kotorászni kezd, -mely mívelet egyszerre megváltoztatja István deák érzelmeit. -Kiváncsian lesi a bátyura kezét, kitől szeretne szabadulni minden -alkalommal, de sohasem lehet, mivel a bátyura szűre ujjában mindig -van valami, a mi Pistika szabadságérzetét farkasgúzsba köti.</p> -<p>Imé most is puha meleg lángos bontakozik ki a szakajtóruhából, -melyet bátyura a szűrujjból elővonszolván, az asztalra tesz. A -lángos mellett egy töpörödött piros alma. Az egyetlen és utolsó, -melyet bátyura a zab-garmadában talált, és saját unokái -rövidségével ide hozott. Ebből is látszik, hogy milyen szívtelen -egy vén ember ez!</p> -<p>– No te szegény asszony, hát <i>mire végzed?</i></p> -<p>(Ez a <i>«mire végzed»</i> nem egyéb paraszt euphemismusnál, e -helyett: <i>«mit csinálsz?»</i>)</p> -<p>– Tünődöm az életem során, bátyám uram! – felelt az asszony, -megtörölve szemeit. – Ebben a kegyetlen időben minden jobban fáj. -Egész héten senkisem nyitotta rám az ajtót. Kegyelmed az Isten -angyala.</p> -<p>– Majd bizony ilyen bozontos vén bolondot választ ő szent -felsége a maga angyalának! – <span class="pagenum"><a name= -"Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> morgolódott a vén -paraszt. – Azt gondolod, azért jövök, hogy téged vigasztaljalak? -Hol az eszed? Csak búczorgok, mint az állat, a ki vesztét érzi. Itt -hoztam egy kis vakarcsot, a menyem küldi. – (Nem igaz, mert csente -az öreg.) Hát neked, te gyerek, kell-e ez az alma, vagy -visszavigyem? Mit adsz érte?</p> -<p>A gyermek a polturáját ajánlotta fel.</p> -<p>– Ér is az valamit, hadd lám. Bolond volt, a ki verette. Hajítsd -pokolba, mert még felkötnek érte. Kérdezd anyádat, mit tud apádról. -Mikor vetik már ki abból a lyukból?</p> -<p>– Nem tudom én, bátyám uram! – felelt az asszony. – Kétszer is -jártam már a városban, de közel sem juthattam hozzá. Azt mondták, a -fiskus úrnak könyörögjek. Én oda nem megyek.</p> -<p>– Nem hát! – dörmögött a vén goromba, – mert ott leharapják az -orrodat. – Azután nagyot sóhajtott.</p> -<p>– Asszony, asszony! azt sem tudom, mit beszélek. Isten ne vegye -bűnűl, úgy húz hozzád a szívem: jobban, mint a magam cselédeihez. -Észre sem veszem, mikor itt vagyok nálad. Jobb is volna mihozzánk -jönnél lakni. Elhozod ezt a két nagyfejű gyerekedet. Úgy sincs -nálunk elég. Hadd víjjanak.</p> -<p>István gazda tiltakozott ellene. Ő nem adja oda az anyját.</p> -<p>– Hát nem is kérdezed, hol jártam a héten? Meglátogattam a -tiszteletesünket Ujfán. Bezzeg nem bánja, hogy az uraság kihordatta -innen. Azt <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> mondja, az nagyobb kenyér, mint a miénk -volt. Van neki bora sok, még zab-konvencziója is. Készpénz húsz -forint. Vaj, méz hat itcze, száz fej káposzta, só, fejetés, -fűszerszámra négy márjás. Egészen meggazdúlt. Van neki fias tehene -kettő, most meg lovat akar venni. Dicsekszik nagyon. Azt mondja, -nem is adja papnak a fiát, hanem fiskálist nevel belőle.</p> -<p>– Fiskust? – kérdi ijedten az asszony.</p> -<p>– Azt hát. No ne szaladj el, nem ilyen nadrágszaggatót, mint a -mienk, hanem istenfélő urat, a ki a szegények ügyét felfogja a -törvény előtt.</p> -<p>– Hát aztán még mit beszélt vele kegyelmed?</p> -<p>– Követeltem tőle a templomkulcsot, de azt felelte, hogy azon ne -búsuljunk, jó helyen van az. Jó helyen, jó helyen! – dünnyögött az -öreg. – Patak Istók is jó helyen van, de már unja. Ő kigyelme erre -megint azt felelte, hogy a kulcs mindjárt előkerül, mihelyt Patak -Istók akarja. Azután azt mondta, hogy ne ő nála keressem a kulcsot, -hanem idehaza. Te! Talán tudsz róla valamit?</p> -<p>– Mit akar kegyelmed vele, tán bevinné?</p> -<p>– Száradjon el a keze a ki bevinné! Én be nem viszem soha! -Csakhogy mégis fáj, hogy az egész falu baja miatt te szenvedsz, -jámbor! Ne volnál csak te, majd gondolnék is én az uraddal! Más is -volt már ott, mégsem rothadt ki az oldala.</p> -<p>– Én miattam pedig ne aggódjék kegyelmed. Én is tudom tűrni, a -mit rám mért az én jó Istenem! Csak bár szegény uram tűrné, de -attól félek, sokat búsul miattunk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span></p> -<p>– No búsulhat is a jámbor! – felelt a bátyura, azután még -gorombábbra húzta össze szemöldökét. – Hát azt tudod-e, hogy a -többi már haza szabadúlt?</p> -<p>Ilona összerezzent. Arcza kigyuladt, felkapta Jánoskát és -össze-vissza csókolta.</p> -<p>– Tréfál kegyelmed. Nagyobb híre volna annak.</p> -<p>– No már pedig elhiheted, ha mondom. Azt kívánod, hogy -megesküdjem három fej vöröshagymáért? Én láttam ezzel az én két -(megmondta, hogy milyen) szememmel. Beszéltem is mind a -hárommal.</p> -<p>– Hiszem már bátyámuram, hiszem már! – szólt reszketve az -asszony, s újra megcsókolgatta az alvó kis fiút.</p> -<p>A bátyura fejet csóvált ennek az örömnek.</p> -<p>– Hát mit gajdolsz annak, hogy kilökték őket a tömlöczből? Jobb -bizony sírnál rajtuk!</p> -<p>– Hogyne örülnék! Ha ők kiszabadúltak, az én szegény uramat sem -tartják tovább a vason.</p> -<p>– Szegény asszony! azt gondolod, ő kemék ingyen szabadúltak? -Hej! drága volt az ő váltságuk, én csak azt mondom. Ne adja az -Isten, hogy a te embered olyan áron szabadúljon.</p> -<p>Az asszony nem értette a bátyura okoskodását.</p> -<p>– Megyek, bátyám uram! Hírt hozok tőlük. Lelketlenség, hogy -felém se néztek, holott én esztendőn át vesződtem a gyermekeikkel. -Egy török, egy árianus nem volna ilyen szívtelen.</p> -<p>A bátyura útját állotta az asszonynak.</p> -<p>– Hova mennél ebben a nagy hóban, jámbor. <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> Azt -hiszed, nem érték volna fel ököllel, ha mernének idejönni. De nem -mernek ám. Félnek azok még az utczára is kilépni. Talán attól -félnek, hogy az ég rájuk szakad. Semmi közöd velük…</p> -<p>Azután gondolkodott egy kissé, kimondja-e a nagy szót, a mit -mondani akar? Megkeményítette magát s inkább bömbölve, mint emberi -hangon szólt:</p> -<p>– Megtagadták a hitüket. Nohát!</p> -<p>Aztán zokogva ismételte: – Megtagadták!</p> -<p>– Hitüket megtagadták! – ismétlé Ilona is szelíden. – És -ragaszkodtak e jelenvaló világhoz. Szegény öreg emberek! ki tudja, -micsoda szenvedéseken mentek keresztül, hogy ennyire jutottak. -Inkább sajnáljuk őket, mintsem kárhoztassuk. Jobban fáj az nekik, -mint nekünk. Mi ne itéljünk. Olyan kőben ők is eleshettek, a -minőben Péter apostol. De – tevé utána izgatottan – szívüket mégsem -kellett volna megtagadniok!</p> -<p>– Azt is megtagadták, ha mondom, – dördűlt fel a bátyura, míg -marczona arczán két-három ágra folyt a köny. – Azt is megtagadták s -azt az egyet az Isten, annak az egynek, ne engedje el soha!</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Az egyiket megtette az uraság szabadosnak. Jól járt, nem -robotol, míg él. A másikat megtette bírónak, már a háza előtt áll a -kaloda. Viselje egészséggel. A harmadik… A harmadikat verje meg az -igazságos Isten!</p> -<p>– Uram! ne hallgasd meg ezt a szót! – sikoltott <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> az -asszony ijedten. – Ne átkozódjék kegyelmed, mert az átkozóra hull -vissza.</p> -<p>– Hadd hulljon! – harsogott az öreg durva daczczal. – Hadd -legyek megverve és mint egy bélpoklos; magam is azt akarom, ha még -az ilyen ember is boldogul élhet. Csak azért is átkozódom. Verje -meg az Isten! Verje meg! Verje meg! Verje meg! Hétszer verje meg -addig, míg más embert egyszer megáld. A százkilenczedik zsoltár -minden átkával verje meg!</p> -<p>Az öreg szája tajtékzott. Ilona réműlten ragadta ölébe kisdedét -s eltakarta kezével, fejével, mintha attól félne, hogy az átok -mindjárt visszahúll és ezeket éri. Nyugtalan félénkséggel -csodálkozva nézte a rettenetes öreget, a ki úgy állt ott, mint egy -kiszáradt fa, mely fekete ágaival kapkodni látszik a villámok -felé.</p> -<p>– Lehúzta az özvegyről a ruhát, az árva feje felűl a fedelet. Ki -sem merem mondani, mert tudom, hogy mindjárt meghasad a szíved.</p> -<p>Ilona a két kisded fejét letakarta a kötőjével. Most már -beszélhet. Védve vannak az átok ellen.</p> -<p>– Csak mondja bízvást bátyám uram. Ha a kegyelmed átkaira meg -nem hasadt, ne féltse semmitől.</p> -<p>– Bánsz is te valamit, csak a két porontyod maradjon! – szólt -bosszúsan az öreg, aztán újra felharsant. – Nohát elveszik a -telkedet és annak a kopasz képmutatónak adják pribéksége díjába! -Verje meg az Isten!</p> -<p>– Dehogy verje bátyám uram! – felelt könnyűlten <span class= -"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> az -asszony, mikor megértette, hogy ennyi az egész. – A nélkül is elég -baja lesz vele. Hiszen csak tömlöczöt változtatott az Isten-adta! -most már két telektől kell neki robotolni: az száznyolcz nap. -Innepelni sem ér rá! Elég büntetés ez neki. Mintha élete -egyharmadát tömlöczben töltené. Azért mi sem esünk ám kétségbe. Ad -az Isten munkát is, kenyeret is. Hány zsellér van, a ki -tiszteségesebben él, mint a telkes gazda! Csak a házunk, kertünk -legyen meg.</p> -<p>Míg így vígasztalgatta az öreget, elkezdett könyezni. Eszébe -jutott a mező, a rét, melyen aratott, gyűjtött. A szántóföld, hova -ebédet hordott. A kukoriczaföld, a kenderföld, melyet ő kapált, -tört, puhított két kezével. Jó karban tartották, most ez a jó föld -idegenre száll. Míg az ajka vigasztalt, a lelke sírt.</p> -<p>– Azt mondom asszony, hogy te most engem ámítasz. Látom a -szemedből, hogy fáj. Nem is volnál jóravaló asszony, ha nem fájna. -Hanem azért ne búsulj! Majd fordítunk valahogy a dolgodon. De az a -kopasz haramia nem ül ebbe a vagyonba. Hát csak ezt jöttem mondani. -Holnap kijönnek az urak, majd meglássuk, hogy lesz, mint lesz.</p> -<p>Az öreg elkullogott. Ilona magára öltötte legmelegebb ruháit és -ment – nem a három kiszabadúlt emberhez, kik férjének fogolytársai -voltak, hanem végig a kerten, ki a mezőre. A mezőt, a gyepűt, a -gyalogútat, a dűlőútat, az árkokat magas hó borította mind. Ő ment -nyíl-irányban s felkereste <span class="pagenum"><a name="Page_314" -id="Page_314">-314-</a></span> földjeit. Ráismert mindegyikre, -sorban megsiratta mindegyiket. Egyiknek a végén kökénybokor volt. -Úgy fájt a szívének, hogy rá nem borúlhat, hiszen az is adott neki -árnyékot. Rajta volt még az idei kökény puhára aszva. Leszedte -mind, ne legyen az idegené. Haza vitte kis fiának.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Másnap megjelentek az urak. Csöngős szánakon jöttek. A szán -oldaláról kétfelől kevélyen fityegett le a farkasbunda ujja, -érezvén, hogy most nem holmi sáros kerékkel, hanem magasabb -származású hóval van dolga. A szánka előtt lovas paraszt kémlelte a -fuvatagokat és gödröket.</p> -<p>Minden nyaktörés nélkül végigcsúsztak az útczán egész addig, a -hol a kaloda, a becsületérzés ezen emelőgépe gyakorolta czivilizáló -tekintélyét. Imé, az erkölcsi erők is csak gépek által fokozhatók: -hát hogyne volna szín-arany igazsága a materializmusnak.</p> -<p>A volt bíró már ekkor összegyűjtötte a közrendet s fiskus úrnak -nem volt egyéb tenni valója, mint a tornáczban a legelőnyösebb -helyzetben állítani föl kurta termetét s a legkedvezőbb világításba -zöld bekecsének ezüst gombjait.</p> -<p>Az emberek levett kalappal rettegték az orákulum -megszólamlását.</p> -<p>A fiskus úr beszélt nekik a jobbágyi hűség és engedelmesség -hasznairól. Imé Hárány András, Kárány János és Sárány Mihály (mind -a három jelen volt és lesütötte szemét), kik mint szánni -<span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span> való eretnekek jutottak tömlöczbe, nagy -testi áldásokkal elhalmozottan tértek vissza. Megmentették -lelküket, mert megtértek az anyaszentegyház kebelébe. De ez még -mind semmi. Mert ezek fölött még Hárány András bíróvá, Kárány János -pedig szabadossá tétetik, hát mindenki engedelmeskedjék nekik. Ne -szégyeld magadat Jancsi! Te pedig Andris jól megmarkold a -bírópálczát! Sárány Miskára még más jutalom is vár. Hívjátok elő -Patak Istóknét…</p> -<p>– Az uradalom értesült róla, hogy az öreg Patak Istók -feleségestől együtt meghalt; fia tömlöczben: így hát gazdátlan -maradt a telek. Már is huszonnégy nap robot tartozása van. Az -uradalom nem szenvedheti a kárt, azért a telek a tied lesz Mihály! -Te szolgálsz érte. Értetted-e menyecske? – szólt az érkező -asszonyhoz.</p> -<p>– Igenis értettem, nemzetes uram! – suttogta az asszony -reszketve.</p> -<p>– Nagy jó uram, – furakodék elő a bátyura egész alázattal, – -instáljuk kegyelmedet falustól, ne tegyenek annak a szegény -embernek annyi kárt. Ez a szegény asszony akár koldulni menjen két -gyermekével. Mi mindnyájan kezességet vállalunk érte, leszolgáljuk -robotját. Csak addig ne bolygassák szegényt, míg a férje haza -szabadúl.</p> -<p>– Kend vén zsivány! ki fogadta kendet prókátornak? Jobb lesz, ha -eltisztúlsz innen vén haramia! A Patak Istók házában egész éven át -iskola, zsinagóga! kend a vezetője, ezzel a féleszű -bognárczímerrel. Ha ezer robotot igértek sem lesz belőle -<span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span> semmi. A ház is Sárány Miskáé lesz -becsáron. Százötven forinttal meg van fizetve becsületesen. -Egyébiránt ki ád többet érte? Senki. Tied a ház Miska. Egy hét -alatt kifizeted; ha nincs pénzed, ád az uradalom. Úgyis csak oda -megy vissza, mert nem adjuk ám az asszonynak. De hogy sem! -Czifrálkodásra? Értetted-e menyecske?</p> -<p>– Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az ő szent neve! – -felelt az asszony inkább magának, mint a kérdésre.</p> -<p>– No azért mondom. Az a pénz kamatozni fog a gyermekeidnek. Az -árvák vagyona szent. Ahoz senkinek sem szabad nyúlni; – tevé hozzá -elérzékenyűlten. Az Isten is megveri, a ki az árváéból csak egy -fillért is elvenne. (Verje is meg! dörmögött a bátyura.) -Elhallgatsz, vén tulok! Nem fiaim! az árvák vagyona épségben -megmarad; ha felnőnek, visszakapják kamatostól.</p> -<p>– Hát addig miből élnek? – kérdi a bátyura.</p> -<p>– A kend kurta esze szerint meghalnak éhen. Szeretnéd úgy-e vén -ripők, hogy lenne mivel vádolni az uraságodat. Hán! de az -uradalomnak is van ám esze, meg lelke is. Az árvákat az uraság -fogja táplálni, ruházni, taníttatni, neveltetni. Úgy fordúl, hogy -urat nevel belőlük, hogy az anyjuk kézcsókra jár hozzájuk -valamikor. Bíró gazda! ennek az asszonynak a gyerekeit holnap -behozod a városba.</p> -<p>Ilona most látta csak a kést, mely szíve közepének van -irányozva.</p> -<p>– A kis fiaimat akarják tőlem elvenni! – szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> szelíd, -alázatos panaszszal, mely a szíveket facsargatta meg, azután -odaroskadt a fiskus lábaihoz, ott vonaglott mint egy féreg, mely az -elgázolástól meg nem mentheti hitvány életét. Vagy mint egy angyal, -kit a sátán földhöz vágott és megkötözött.</p> -<p>– Kegyelmes uram! ne vegyék el tőlem a kis fiaimat!</p> -<p>Két könycsepp is jött segítségére, azután több is. Az is oda -hullott mind a fiskus lábaihoz. Segítettek könyörögni.</p> -<p>– Ne vegyék el tőlem a kis fiaimat.</p> -<p>A fiskus kegyesen megsimogatta az asszony arczát.</p> -<p>– Eredj bolondos asszony, még engem is megríkatsz. Hát hiszen -nem eszik meg a fiaidat! Megcsókolod te még ezt a kezet, a mért -elvette őket. Jóval fizetek a gonoszért. Lásd! a te férjed erővel -vette el én tőlem a kulcsot, pedig az épen úgy az uraságé, mint -azok a gyermekek a tieid. Mi mégsem használtunk erőszakot. Azt sem -kérdjük, hol a kulcs. Majd behozza a kinek tetszik. De bíz az míg -kezünkben nem lesz, addig a te Istókod a vármegye kenyerét eszi. Ha -behoznátok a kulcsot, férjed kiszabadúlna, házát is visszakapná. Az -uradalom is megszabadúlna egy tehertől, mert nem kellene -gyermekeidről gondoskodnia. De így kéntelen vele. Jóravaló uraság -gondját viseli a jobbágyai árváinak. Bíró! megértetted-e jól? -Holnap behozod a gyerekeket. Viszed egyenesen a szürke -barátokhoz.</p> -<p>Ott hagyta az asszonyt; a tömegen keresztül szánkájához hatolt, -fellépett s elhajtatott. <span class="pagenum"><a name="Page_318" -id="Page_318">-318-</a></span></p> -<p>Ilona kétségbeesett jajgatással futott a szánka után végig a -falun: «Ne vegyék el a kis fiaimat!» Elesett egy zökkenőben, -felkelt; megint elcsúszott egy sikamlós lejtőn, megint felkelt; de -szemeit le nem vette a szánról, mely perczenként nagyobb -távolságban előzte. A falu végén a kocsiút keletnek felkanyarodik, -szögletet képezve, melynek két végét nyáron át gyalogút köti össze. -Ilona ösztönszerűleg a gyalogútra tartott, melyet most -felismerhetlenül elborított a hó, az árokkal együtt, melyen -keresztül vitt az ösvény. Egy lépéssel övig sülyedt a csalárd -árokban, s mire az árok hátjára hatolt, már akkor a szomszéd falu -utczájában eltünt a fiskus szánkája. Még akkor is könyörgött neki -összetett kezekkel.</p> -<p>– Ne vegyék el tőlem a kis fiaimat.</p> -<p>Most egyszerre elhallgatott. Azok jutottak eszébe, kikért szívét -hasogatta a bánat. Hátha már el is vitték. Őrizetlen hagyta őket: -hátha azóta a bíró elvitte! Az ijedség elvette szavát. -Visszafordúlt s néma kétségbeeséssel szaladt haza. Most már nem -nézett sehova, csak egyenesen maga elé, hogy el ne essék. Minden -elesés egy örökélet rá nézve. Nem hallott, nem látott semmit, csak -az útat, az úton a két mély szánkanyomot…</p> -<p>E közben mintha nevén szólította volna valaki.</p> -<p>– Ilona, Ilona!</p> -<p>Feltekintett. A bíró háza előtt volt. A kalodán akadt meg szeme, -mely mögűl ujra az előbbi kiáltás hangzott durva nyögéssel.</p> -<p>Ilona odafutott. A bátyura volt. Hajadon fővel <span class= -"pagenum"><a name="Page_319" id="Page_319">-319-</a></span> ült, -inkább feküdt a havon, jól rosszúl betakarva öreg szűrével. Két -lába a kalodában.</p> -<p>– Véged van asszony. Nekem is végem lesz, mihelyt innen -kiszabadulok. Megölöm ezt az istentagadót. El akarta vinni a -gyermekeidet. El is vitte, ott ordítanak a házában, hiszen -hallhatod. Ne könyörögj neki, úgy is hiába! Mikor elszaladtál az -után az istenostora után, én elmentem a gyermekeidért, hogy majd -magunkhoz viszem. Ez az ember utánam jött, a kisajtóban -találkoztunk. Mind a két porontyod a szűröm alatt volt. Az -ártatlanok úgy hallgattak, mint a macskakölykek, mikor az anyjuk -viszi. Még erővel akarta tőlem elvenni! Letettem a gyerekeket a -hóra, megfogtam a kutyának a nyakravalyóját, letepertem a hóba s -megtérdeltem. Csak azt bánom, hogy meg nem fojtottam. De ha innen -kiszabadulok, jaj lesz neki is, nekem is.</p> -<p>Ilona az öreg szavait értette is, nem is. Az utolsó szavakat már -nem hallotta. Befutott a bíró udvarára; a konyhaajtóban egy perczre -megállapodott. Úgy is hiába! – gondolá és visszafordúlt, a nélkül, -hogy kis fiait meglátta volna. Futott egyenesen haza, felnyitotta a -szekrényét, annak fenekéről előkeresett egy ruhacsomagot, azt -kibontotta s kivette belőle a templomkulcsot, mely egy év óta -rejlett pólái között.</p> -<p>«Isten azt is megbocsátja – suttogta magában. Isten azt is -megbocsátja! azt mondta nekem az én jó lelkiatyám. Nem is hiszem, -hogy meg ne bocsátaná. Miért kívánna én tőlem nagyobb áldozatot, -<span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span> mint mástól? Egy szegény árva -asszonytól, a kinek nincs már senkije, semmije. Sem hajléka, sem -férje, sem két kis fia. Két szép kis fia sincs. Édes jó atyám! édes -jó Istenem! mutass nekem nem hajlékot, a hol megpihenjek: mutass -útat a hatalmasok szívéhez!»</p> -<p>Megeredt ismét azon az úton, melyen ezelőtt félórával futott -sikertelenül a fiskus után.</p> -<p>Egy pillanatig tétovázott, ha a szán-nyomot kövesse-e, vagy -átvágjon a gyalogút irányában. Ő csak távolságot látott, nem -akadályokat. Azt hitte, egyenes irányban menve nyerni fog, ha csak -néhány perczet is. Keresztül vágott a szántóföldeken, nehéz, -fárasztó léptekkel, zihálva törtetett a nyomástalan havon. Végre -tikkadtan kijutott a kocsiútra. Ott leült a határdombon; piros -csizmájából kirázta a havat s újra felhúzta. Egy pillantást vetett -még a falura, hol kis fiai vannak, meg a szegény bátyura; aztán -sietve haladt a székváros felé, folyvást mondogatva magában: – -Isten azt is megbocsátja! Isten azt is megbocsátja!</p> -<p>A székváros jó hat mértföldnyi távolságra van. Útközben -elesteledett, de eszébe sem jutott szállást keresni éjtszakára -pihenőre. Ment mindaddig, míg egy falu végén az utolsó háznál -összerogyott. Jó emberek ölbe fogták, melegre vitték s nem -bocsátották ki a kegyetlen hideg éjtszakára. Végre elaludt. Álmában -is ezt suttogta: – Isten azt is megbocsátja. – A kik hallották, nem -győzték találgatni, micsoda nagy vétke lehet a szegény teremtésnek. -Mindegy, akármi, csak hadd nyugodjék szegény. <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span></p> -<p>Másnap újra útra kelt. Lábai fájtak a tegnapi hosszas -gyaloglásban. Semmi sem oly fárasztó, mint nagy hóban út nélkül -törtetni.</p> -<p>Nagy erdőkön vitt keresztül útja. Hallotta a lankákból a -fenevadak üvöltését, de nem félt tőlök. Hogyan bántaná a farkas az -olyan asszonyt, a ki fiaiért megy könyörögni.</p> -<p>Ha az út nehezűlt, ha lábai fáradni kezdettek, volt egy jó -segítsége. A köny. Mikor ez megeredt, feledtette minden -fáradtságát.</p> -<p>Mikor megpillantotta a székváros hatalmas tornyait, a mint a -város fölött ülő lomha köd közűl kisugárodtak, megdöbbent, s a -keblébe rejtett kulcshoz kapott. Nem árulás-e, a mit el akar -követni? Nem a mások kincsén akarja-e megmenteni a magáét? Nem jobb -lenne-e visszafordulni és Istenre bízni dolgát?</p> -<p>Akkor ismét eszébe jutott a pap szava.</p> -<p>– Isten azt is megbocsátja! Isten azt is megbocsátja! – Suttogta -magában és kettőzött erővel sietett a tornyok felé, melyek mint -megannyi fenyegető ujjak emelkedtek ellene.</p> -<p>Ide ne jöjj! Eredj vissza!</p> -<p>– Mit beszéltek ti nekem a ti kőujjaitokkal! Isten nem tornyok -által küldi izenetét az embereknek. A kő nem mond sem jót sem -rosszat. Isten szolgájára hallgatok, a ki azt mondotta: Isten azt -is megbocsátja…</p> -<p>– Nem is kell nekem egyéb, csak hogy megbocsássa. Csak az az -egy, hogy megbocsássa. Azt nem mondhatja: «Jó és hív szolgám!» Nem -is <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> várom. Nem illet ilyen nyomorult férget -az a nagy boldogság. Nem is kívánom. Oda adom a kis fiaim -váltságául. Csak megbocsássa.</p> -<p>A város végén egy emelkedett domb, a dombon egy kőkereszt. -Szobrász keze műve és nem kőfaragóé. Az a nyugalom, mely az Isten -szentjének arczán ül, nem a kő nyugalma, hanem az örökkévaló -életé.</p> -<p>A nemes fő szeliden hanyatlik alá, nem az elhagyattatás -fájdalmát, hanem azt a boldogságot fejezve ki, mely lelkét az atya -kezeibe ajánlja. Semmi pleonasmus az egész alakon, mely a képzelet -erőszakolására volna számítva; rikító vércseppek, otromba szögek és -a szenvedés egyéb kiáltó jegyei mellőzve vannak mind. Még az -ismeretes négy betű is hiányzik a kereszt ormán. A művész kevély -volt. Felirat nélkül is meg kell ismerni az ő művén a názáreti -Jézust; azt pedig, a ki megfeszíttetett.</p> -<p>A kereszt alján a szent anya áll összetett kisded kezekkel. -Tiszta arczán az a mondhatatlan fájdalom, mely szívében érzi az -éles, az általverő tőrt.</p> -<p>Ilona távolról észrevette a feszületet, oda sietett és tövéhez -borúlva, zokogva ölelte át.</p> -<p>– Oh te Istennek báránya! Én uram! én idvezítőm! felvettem -keresztemet, követtelek. Itt van, igen nehéz. Vigyem-e tovább? -Letehetem-e? Igen elfáradtam! Mondj egy vígasztaló szót! -Megbocsátod-e, ha elmaradok tőled? Nézd nincs semmi erőm; semmim -sincs, csak ez a nehéz kereszt. Megbocsátod-e ha leteszem…? -<span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 370px;"><a href= -"images/i015hq.jpg"><img src="images/i015.jpg" alt= -"– Óh szűz anya! Könyörülj rajtam." title= -"– Óh szűz anya! Könyörülj rajtam." /></a> -<p class="caption">– Óh szűz anya! Könyörülj rajtam.</p> -</div> -<p>– Nem szólsz semmit! nem szólsz semmit! nincs tenéked én hozzám -egyetlen szavad! – folytatta sírva; azután az anyához fordult:</p> -<p>– Oh szűz anya! könyörűlj rajtam. A te szívedet is általverte az -éles tőr. Te is futottál kis fiaddal, te is féltetted, te is -őrizted.</p> -<p>Azután megmarczangolta fagyos ujjaival a szobor kisded lábait. A -szobornak nem fájt az, neki sem fájt már!</p> -<p>– Asszony vagy! – kiáltott őrjöngve, – szólj az asszonynak! Anya -vagy! szólj egy szót az anyának! Mit tettél volna te, ha kis fiadat -elvették volna tőled? Megváltottad volna-e a templom kulcsán? Nem -felelsz? Oh te nem vagy anya, a te szíved kőből van.</p> -<p>Magához tért. Borzadva emelkedett fel a kereszt tövéből. Hiszen -nemcsak eszét hagyta már el, hanem hitét is. Egy faragott képnek -könyörgött! – Ő!…</p> -<p>– Te kő vagy! te nem bocsáthatsz meg semmit! De te, én Jézusom! -én lélekben imádandó idvezítőm! te megbocsátod nekem, mivel igen -szerettem…</p> -<p>Sírva futott odább. Görcsös ujjait marczangolva mélyesztette -keblére. Tépte szaggatta teljes emlőit, miért nem maradtak tej -nélkül valóknak.</p> -<p>Az sem fájt neki.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Roncsoltan és tépetten, kivül fagyban, belül lázban támolygott -át a székváros éles-köves útczáin az uradalmi igazgató palotájáig. -<span class="pagenum"><a name="Page_324" id= -"Page_324">-324-</a></span></p> -<p>Felvánszorgott a lépcsőkön, s ment a merre hallgatag cselédek -részvéttel igazították.</p> -<p>Reszketve lépett be az előtte nyilt ajtón. Tétovázva nézett szét -a homályos szobában. A hó világa, melyet egész nap látott, -meggyöngítette szemeit.</p> -<p>– Mi bajod, leányom? – szólt egy magas vállas alak, az asszony -elé lépve s kegyesen fejére nyugtatva fehér kezeit.</p> -<p>A földesúr volt. Álltól talpig fekete taláris köntösben. Az -egész alak fekete volt, még arcza is barna. Csak haja volt fehér, -igen fehér.</p> -<p>Szemközt állt egymással a két alak. Egyik magas, másik -meggörnyedt, egyik tiszta fekete, másik tiszta fehér. Egyik -nyugodt, másik lázas. Két szeretet. Egyik a rettegő, másik a -vígasztaló szeretet.</p> -<p>– Mi bajod, leányom? – ismétlé halkan a prelatus. Mert főpap -volt.</p> -<p>– Kegyelmes nagy uram! itt van a templomkulcs, csak a kis -fiaimat ne szakaszszák el tőlem.</p> -<p>Az agg főpap semmit sem értett ebből a könyörgésből; elmondatta -magának az előzményeket.</p> -<p>Fuldoklás között beszélte el szomorú életét.</p> -<p>– Elvették telkünket, nem sirattam meg; kibecsültettek -hajlékunkból, nem fájt nagyon. De a fiaimat nem akarom odaadni. Itt -van a templomkulcs.</p> -<p>Ezzel végezte történetét.</p> -<p>A főpap kegyesen válaszolt az asszonynak.</p> -<p>– Jól cselekedted édes leányom, hogy behoztad. Rosszúl tetted, -hogy eddig is rejtegetted, mert <span class="pagenum"><a name= -"Page_325" id="Page_325">-325-</a></span> sok fájdalmat okoztál -vele magadnak. Igaz, ha más szívósabb kezekbe jut, akkor sem -kerűlted volna ki. Ehhez a kulcshoz az uradalomnak joga van, sokkal -nagyobb és igazabb, mint a te telkedhez vagy házadhoz. Azt a -templomot a káptalan építtette. De most minden jól van. Férjed még -ma szabad lesz. Fiaidat visszakapod. Jó helyen lesznek ilyen anya -kebelén, bár ilyen atya kezei alatt jobb helyen lettek volna, mint -én vagyok.</p> -<p>Az asszony megragadta a főpap kezeit és míg az az utóbbi -szavakat mondotta, folyvást csókolgatta.</p> -<p>– De kezed csupa jég; nagyon átfázhattál. Hogyan jöttél?</p> -<p>Az asszony nem tudta kimondani, hogyan jött, de a főpap -megértette.</p> -<p>– Embertelen vagy magad iránt, édes jó leányom! – szólt, egy -könnyet törűlve ki szeméből. – Menj! a kulcsár helyet fog adni, a -hol kipihened magadat.</p> -<p>Az asszony nem mozdúlt.</p> -<p>– Van még mondani valód?</p> -<p>– Ó kegyelmes atyám! igen fáj a szivemnek, hogy elhoztam e -kulcsot. Mondja meg szíve szerint: megbocsátja-e ezt nekem az -<i>én</i> Istenem?</p> -<p>– Megáld érette.</p> -<p>– Nekem nem kell áldása! – riadt fel keserűen az asszony. – Csak -azt szeretném tudni, megbocsátja-e?</p> -<p>– No hát megbocsátja! Meg kell neki bocsátania! – felelt az öreg -főpap. – Bocsássa is meg! tevé utána az öreg ember.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_326" id= -"Page_326">-326-</a></span></p> -<p>Harmadnapra Patak István hazakerült. Együtt volt az egész -család! – a férj, a nő, és kis fiai.</p> -<p>Azután az atyafiaknak valami innepe következett.</p> -<p>Ezen a napon kijöttek a székvárosból pap urak és világi urak -sokan és a templomot fényes szertartással felszentelték. Sárány -Mihály volt a ministrans diák, meg a másik. Tetszettek maguknak a -fehér ingben.</p> -<p>A fiskus úr is ott volt és biztatta a népet, hogy ne féljen. Az -a templom még csak ezután lesz igazán az övék. Orgona is lesz -benne. Beerőszakolta az előljárókat a templomba, kitudakozta tőlük, -melyik padban ültek eddig, azt meghagyta nekik továbbra is. Ki hova -járt, oda üljön ezután is. Csak a tiszteletes asszony szép -virágosra festett mennyezetes és rácsozott páholyával nem tudott -boldogulni, míg a biró ki nem segítette a bajból. Majd lesz a -plébános úrnak édes anyja: az fog ott ülni.</p> -<p>A szertartás végeztével három sátor nyilt meg a templom előtt, -gazdagon megrakva mézesbábbal. Mindegyik sátorban két inas, a -kiknek nem volt egyéb dolguk, mint szórni a mogyorót, órát, -bölcsőt, kosarat, templomot, kardot, lovat, nyulat, babát a rajzó -gyermekcsoportnak, osztogatni a drága koszorús szíveket a -leányoknak, s mérni a márczot ingyen. Semmit sem kellett fizetni; -ihatott, ehetett mindenki, mely miatt nagy volt az öröm a sátorok -körül. Mely örömöt időnként sivalkodás szakasztott félbe, mikor t. -i. valamely gyereknek az apja odavetődött és az innep mézes-mázos -örömeit gonosz <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> kötőfékkel háborította meg, s a tékozló -Ésaut hazakergette. A bátyura unokái nem voltak ott, mivelhogy még -napfelkölte előtt a szénapajtába internáltattak.</p> -<p>A faluvégen vidékről begyűlt fiatalság lejtett ernyedetlen -kitartással egész addig az ideig, míg az egészben sütött ökrök -eléggé meg nem égtek a széjjel szaggattatásra. Milyen volt az az -öröm, mikor elkezdették szórni a zsemlyéket, a kenyereket, -melyekért törte, zúzta magát a sokaság; mikor a legsűrűbb tömeg -közé néha-néha egy-egy ökörczomb zuhant s hogyan lakott az jól egy -szempillantás alatt, a kit éppen talált! én ezt a leirhatatlan -jelenetet le nem írhatom.</p> -<p>Míg az ökrök sültek, azalatt a fiskus tapintatossága jónak látta -behivatni a lakosságot a biró házához s ott egy tiberiusi -predikáczióban megdicsérni Patak Istvánnét. Nem hiába tartották jó -és okos asszonynak, de igaz is. Mit nem tesz a jobbágyi hűség és az -anyaszentegyházhoz való titkos ragaszkodás! Mihelyt nyomára jön a -templomkulcsnak, azonnal hozza, tél, hó idején, gyalog, futva, hét -mértföldnyire. Melyik férfi vagy asszony tenné ezt meg? Ezer közül -egy. Nem igaz. – Százezer közül, egy milliom közül egy sem. De meg -is kapja jutalmát.</p> -<p>A tömeg ámulva hallgatta a fiskus leleplezéseit. Az indokokat -senki sem kereste, csak a tényt látták egész szárazságában és -itélték el könyörületlen objektivitással.</p> -<p>Mikor a fiskus bevégezte beszédét és intett mindenkit, -<span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span> hogy engedvén innepi szent érzelmeinek, -menjen a falu végére lakmározni: az emberek nem mentek égett -konczokat enni, hanem hazaszéledtek, utczahosszat torkuk -szakadtából átkozva, szidalmazva az árulót.</p> -<h2>VI.<br /> -(De hát igazán megbocsátja-é?)</h2> -<p>Az innep rendszerint csak délig innep. Délután utálatosságai -nyilatkoznak. Ez is ilyen innep volt.</p> -<p>Kinn a faluvégen, s bent a templom előtt a sátorok körűl -marakodó tömegek, kik borral, márczczal, nyers vagy égett hússal -jól lakva, tánczban felbőszülve rúgják, harapják, tépik, öklözik -egymást; más rész, a falubeliek, távol tartva magukat e kárhozatos -vigalomtól, járnak fel s alá az utczán, tömegekben zúgva, -átkozódva.</p> -<p>A ki Patak István ablaka alatt megy, az kötelességszerűleg -beordít valami mocskos átkot. Ilona általánosan elfogadott neve: -Júdás.</p> -<p>– Mit csinálsz Júdás? Gyere ki te Júdás! Hol a harmincz ezüst -pénz Júdás? Mit adtak a papok Júdás?</p> -<p>Egy siheder valahonnan koromdarabot kerít, és felírja a ház -falára nagy otromba betűkkel: «Itt lakik a Júdás.» A másik még -tovább megy, lerajzol a falra egy csudálatos alakot és aláírja: -«Júdás ez!»</p> -<p>A tömeg egyre szaporodik, a faluvégről bekerülnek verekedni a -vidéki legények, azok is ordítják a ház előtt: – Júdás! Gyere ki -Júdás! <span class="pagenum"><a name="Page_329" id= -"Page_329">-329-</a></span></p> -<p>Azt sem tudják, ki az a Júdás.</p> -<p>Bent a házban némaság. A vád, a rettegés, a halál némasága. -Egyik ágyon Patak István fekszik örökké alva. Nem hallja, nem is -érti az átkokat. A másikon Ilona ül, ébren, figyelve, elmélkedve, s -szemeit merően, mozdulatlanul egy pontra szegezve.</p> -<p>– Engem hínak Júdásnak! Én vagyok a Júdás, a ki elárulta az -Urat! Szegény Júdás! minek árultad te el a te Uradat. Hiszen más is -el tudta volna azt árulni, s most nem te volnál a falu Júdása?</p> -<p>– Júdás! Júdás! Gyere ki Júdás! – ordított a tömeg odakint.</p> -<p>– Engem hívnak ki, de nem megyek. Semmi dolgom velük. Vajjon -miért hívnak? Hogy én árultam el? Köszönjék meg, hogy nekik nem -kellett ezt tenni, mert most ők volnának a Júdások. Én kiabálnám -rájuk: Júdás! Júdás! De nem kiabálnám ám, csak elgondolnám magamban -egyszer. Azután nem mondanám soha senkinek sem.</p> -<p>Egy kő repült be az ablakon, utána ordítás és kaczaj. Júdás! -Júdás!</p> -<p>– Itt nem tudok gondolkodni tovább a nagy lárma miatt, – szólt -rettegve az asszony. – Oda megyek a kályhasarokba, ott húzom meg -magamat, a hol nem talál a kő. De te, én Istenem, ott is -megtalálsz, oda is eljösz utánam. Úgy-e eljösz?</p> -<p>Leszállt az ágyról és a kályhasutba vonult, ott összehúzta magát -és összetette két kezét. Arczán a fásultság kegyetlen nyugalma; -könytelen szemeit tétovázva vitte egyik ablakról a másikra. -<span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span></p> -<p>– No most édes jó Istenem! No most kegyetlen bírám, jöjj ide! -Itt nem háborgat bennünket senki. Hadd beszéljünk együtt. Hadd -pereljek veled! Miért tetted rám azt a nagy keresztet? Miért tettél -ki magadnak mint egy tárgyat? Azt kivántad volna, hogy gyermekeimet -hagyjam el? A kis fiaimat áruljam el? Oda vessem a kegyetlen -fenevadaknak? A tűzbe, a Hinnonba? A kulcsot csak a pap bízta rám, -– gyarló földi ember; de a kis fiaimat te adtad nekem! Hát mondd -meg már most, melyiket kellett volna elárulnom a másikért, hogy -igaz maradhassak? Azt mondod, jobb az engedelmesség az áldozatnál; -de hát melyik az engedelmesség? Hiszen azt kerestem, azt kérdeztem -mindig! Mindig azt kerestem; ne haragudjál rám, hogy az én szegény -lelkem nem tudta kitalálni: melyik tetszik neked? De jobb, hogy meg -nem jelentetted, mert a két kis fiamat a te szavadra sem adtam -volna oda. Ha te kérted volna, neked oda adtam volna, de embernek -nem.</p> -<p>– Júdás! Júdás! – hangzott az ordítás és repült a kő.</p> -<p>– Úgy-e nem igaz, édes jó Istenem! Tégy csudát, intsd meg őket, -hogy ne mondjanak engem Júdásnak, mert én nem vagyok az. Nem adott -nekem pénzt senki. Te tudod legjobban: úgy-e nem adott senki, -senki?…</p> -<p>E pillanatban nagyobbik fiacskája jött be sírva. A nyakában egy -istráng. Keserves fuldoklások között panaszolta el, hogy egy -asszony vetette nyakába és azt mondta neki: Te Júdás-ivadék! vidd -<span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span> be ezt a kötelet a Júdás anyádhoz, -akaszsza fel magát.</p> -<p>Az asszony szelid gonddal leoldozta kis fia nyakáról a kötelet s -felemelte.</p> -<p>– Látod ezt, édes jó Istenem! Hát megérdemelte ezt az én szegény -életem? Vagy talán nem is élet ez az enyém, hanem csak mese. De a -mesében a ki szenved, utoljára boldog lesz. A te világodban pedig -nem így van, mert micsoda boldogságot várhatok én? Azt, hogy a kis -fiaimat Júdás-ivadéknak nevezzék. Ne nevezzék, mert felgyújtom a -falut. Nem gondolok vele, ha soha meg nem bocsátod is. De mégis nem -gyújtom fel, uram Isten, nem gyújtom fel: csak ezt az egyet bocsásd -meg!</p> -<p>– Júdás! Júdás!</p> -<p>– De te semmit sem felelsz nékem én teremtőm, én bírám! Messze -vagy tőlem? Nem hallod a féreg lélekzetét? Hát majd közelebb megyek -hozzád! Szemtől szemben! Ott ítélj meg engemet.</p> -<p>Indult kifelé.</p> -<p>– Hová mégy anyám?</p> -<p>– Megyek kis fiacskám az Istenhez, megkérdezem tőle: igazat -mondott-e a pap? Megkérdem tőle, ha megbocsátja-e?</p> -<p>Felment a padlásra, felvitte a kötelet is.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A nap rég lement, a mézeskalácsos sátorok bevonták a -szárnyaikat, a csillagok felgyuladtak, mikor a bátyura elő mert -jönni házi rejtekéből. Egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_332" id="Page_332">-332-</a></span> nap őrizte házát, hogy a -szentségtörő innep bűnéből valami szenny ne ragadjon rá, se háza -népére.</p> -<p>Első dolga volt felkeresni Patakékat. Patak István folyvást -aludt; a kis gyermekek egyike bölcsőjében, másik a szoba közepén. -Sírt mind a kettő.</p> -<p>– Hol van anyád, te gyerek?</p> -<p>– Elment az Istenhez, valamit kérdezni akart tőle, aztán még -most sem jött vissza.</p> -<p>Az öreg ember összecsapta a kezeit és ösztönszerűleg rohant a -padlásra.</p> -<p>Másik perczben a karjain hozta a lélektelen hullát. Nyakáról -úszott a kötél. A szép, szelíd arcz meg volt kékülve.</p> -<p>– Ember ne aludj! – ordított a vén ember. – Nézd, mit csinál én -velem ez az asszony.</p> -<p>Patak István felvetette szemeit s egy rémeletes kiáltás után -újra behunyta. Örökre.</p> -<p>Az ordító gyülevész betódult a házba. Könyörület és -szívtelenség, részvét és átok, fájdalom és káromlás vegyes -üvöltései töltötték be a kis lakot. Ez volt a szegény asszony -virrasztó éneke.</p> -<p>Aztán eljöttek a bírák. Azok elhatározták, hogy szentelt földbe -nem szabad temetni egy ilyen elkárhozott léleknek a testét, a kinek -nagyobb volt a bűne, hogysem megbocsáttatnék. – Ez volt a szegény -asszony búcsúztatója.</p> -<p>Azután begyűlt a közrend. Az azt határozta, hogy de bizony -nemcsak hogy a közönséges temetőbe, de még a falu határában sem; -mivel az ilyen gonosztevő holtteste miatt elverné a vetéseket a -jég, meg a sáska. Ez volt a szegény asszony siratója. <span class= -"pagenum"><a name="Page_333" id="Page_333">-333-</a></span></p> -<h2>VII.<br /> -(Az utolsó szó.)</h2> -<p>Azután eljött a vármegye hóhéra és a szegény asszonyt eltemette -egy árokba, mely Somogy és Baranya vármegyéket elválasztja. – Ez -volt a szegény asszony temetése.</p> -<p>Azután eljött a monda, ráült a szegény asszony sírjára és -elmondotta nemzedékről-nemzedékre, hogy ott egy istentagadó -vallásáruló van elásva, a ki a maga bűneinek súlyát nem birta -elviselni és felkötötte magát. Eltemette a hóhér; az árokban -temette el, a mint érdemelte.</p> -<p>Ez a <i>Patak banya</i>.</p> -<p>Hiszen egy áruló nem is lehet egyéb, mint <i>banya</i>.</p> -<p>Ez az igazságszolgáltatás. Ez az utolsó szó ide alant.</p> -<p>Ez az utolsó szó?</p> -<p>A szegény asszony appellál ez ellen. Nincs egyéb óhajtása, -csakhogy az ő kis fiait ne nevezzék Júdás-ivadéknak. Elégtételt ád, -csak fiain könyörüljenek. Nem kiván egyebet tudni, csak azt, hogy -megbocsátja-e neki Isten? Erre kiván feleletet, miután -lelkiismerete nem tudott rá felelni…</p> -<p class="center">*</p> -<p>Néhány nap mulva a fiskus két álarczos haramiával találkozott -egy erdő mélyében. Lovát megállították, magát, kocsisát -lerántották, megkötözték, <span class="pagenum"><a name="Page_334" -id="Page_334">-334-</a></span> száját betömték, akkor felvetették a -kocsiderékba; a két haramia felült a kocsiba, s tüskön-bokron -keresztül visszahajtottak.</p> -<p>Késő estve érkeztek meg az erdő széléhez, melynek árkába a -szegény Ilona volt temetve.</p> -<p>Itt levették a fiskust és feloldozták.</p> -<p>– Állj egyenesen.</p> -<p>– Tudod ki van itt eltemetve?</p> -<p>– Az a szegény asszony, a kit te gázoltál össze.</p> -<p>– Tudod, hogyan halt meg?</p> -<p>– Tudod, ki temette el?</p> -<p>– Tudod, ki vagyok én?</p> -<p>A fiskus egy szót sem szólt. Az ember levette álarczát, a mi -fölösleges is volt; a fiskus úgyis felismerte a bátyura durva -hangját.</p> -<p>Egy mozdulatot tett, hogy mellen ragadja a vén embert, de az -öreg észrevette a szándékot.</p> -<p>– Ember! – szólt ásóját ütésre emelve, – nem birokra hoztalak én -ide, hanem számadásra. Itt van ez az ásó, ásd fel ezt a sírt. Ha -szót nem fogadsz, összedarabollak.</p> -<p>A fiskus szó nélkül kezdett ásni, s nemsokára előfehéredett a -rögök alól a szegény asszony patyolat ruhája.</p> -<p>– Megállj! – szólt az öreg reszkető hangon, – a többi nem a te -dolgod.</p> -<p>Maga lépett a gödörhöz, gyöngéden elhárítgatta a göröngyöket, s -a hullát kiemelte a szomorú üregből. A másik ezalatt a bokorból egy -festetlen koporsót húzott elő. Abban elhelyezték a testet s a -fedelet rászögezték. <span class="pagenum"><a name="Page_335" id= -"Page_335">-335-</a></span></p> -<p>Azután ugyanazon bokorból előhúztak egy petrenczerudat, abba -belefűztek két kötelet, s a két kötélbe elhelyezték a koporsót.</p> -<p>Az öreg intett a fiskusnak, a ki az intést megértette s -gépszerűen fogta meg a rúd egyik végét s emelte fel a koporsót, a -szerint, a mint az öreg ember társa cselekedett.</p> -<p>– Levedd a kalapodat, te isten-ostora! – rivallt az öreg, öklét -emelve a fiskusra, – mert most szentet viszesz.</p> -<p>A fiskus levette kalapját s úgy vitte görnyedve a koporsót a -fiatal emberrel. Az öreg ember a koporsó mellett a fiskus oldalán -lépdegélt csendesen, lehajtott fővel, kúszált hajjal, halkan -zokogva.</p> -<p>A temetőbe értek. Ott újra parancsolta az öreg a fiskusnak, hogy -ásson.</p> -<p>– Tudod, ki fekszik itt?</p> -<p>– Az a szegény ember, a kit semmivé tettél.</p> -<p>A fiskus ásott.</p> -<p>Mikor az ásó megakadt a Patak István koporsójába, az öreg -félrerántotta a fiskust s egy kötél segélyével kiemelték a -koporsót.</p> -<p>Azután leszállott a sírba s pandalt ásott. Oda behelyezték -Ilonát férje jobbjára, azután visszabocsátották Patak István -koporsóját.</p> -<p>Eltemették mind a kettőt együvé.</p> -<p>– Most már számoljunk uram! vissza megyünk, a honnét -eljöttünk.</p> -<p>Az erdősaroknál a kiásott gödör szélén újra megállapodtak. -<span class="pagenum"><a name="Page_336" id= -"Page_336">-336-</a></span></p> -<p>Az öreg ember egy csomó kötelet vett elő szűre ujjából s a -fiskus szeme elé tartotta.</p> -<p>– Látod mi ez?</p> -<p>– Látom, – felelt az komoran.</p> -<p>– Tudod micsoda?</p> -<p>A fiskus hallgatott.</p> -<p>– Az az istráng, a mivel az az asszony kivégezte magát… Tudsz-e -imádkozni?</p> -<p>Semmi felelet.</p> -<p>– Tudsz-e imádkozni, ember? – mennydörgött az öreg. – Ha tudsz, -hát csak fogj hozzá, még most van rá idő. Sírod szélén állasz… -Mondjad: Mi atyánk…</p> -<p>Öntudatlanul mondta utána:</p> -<p>«Mi atyánk Isten?»</p> -<p>– Térdre fenevad! térdre! úgy imádkozzál. Verd a melledet… «Mi -atyánk…»</p> -<p>A fiskus engedelmesen utána mondta mind azt, a mit az öreg -diktált.</p> -<p>Az ima közepén már nem várta, hogy mondják előtte. Mondotta -maga, gyorsan, ész nélkül:</p> -<p>«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen -itt e földön is. A mi kenyerünket mindennapit add meg nékünk ma. És -bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben azonképpen itt a -földön is. A mi kenyerünket, mindennapit add meg minékünk ma. És -bocsásd meg a mi vétkeinket <i>miképpen menny</i>…»</p> -<p>Izzadt, rettegett, fogai vaczogtak. Oly hosszú most ez a rövid -imádság. Nem akar vége lenni. Bárcsak ne lenne vége az éjjel. Majd -addig valaki jön… <span class="pagenum"><a name="Page_337" id= -"Page_337">-337-</a></span></p> -<p>A vén ember türelmetlenül rivallt rá:</p> -<p>«Miképpen mi is megbocsátunk…»</p> -<p>«Miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek…»</p> -<p>Az imának mindjárt vége lesz.</p> -<p>Az öreg felemelte az ásót; a fiskus állati ordítással ugrott fel -s megragadta a vén ember kezét.</p> -<p>– Oh, ha hisztek Istent, ne öljetek meg!</p> -<p>A vén ember durva erővel lökte el magától a nyomorultat, hogy -hanyatt esett a kihányt földre. Azután odalépett hozzá, – sáros -bocskorával hasára hágott, s az ásó élét szívének szegezte…</p> -<p>– Hát hiszesz te Istent? – – –</p> -<p>– Hiszek, hiszek, hiszek, hiszek! – szólt az összekulcsolt -kezekkel.</p> -<p>– Az ördögök is hisznek! – mormogott az öreg – és rettegnek -tőle. Hát te rettegsz-e?</p> -<p>– Rettegek, rettegek, igen rettegek – –</p> -<p>– Éppen mint az ördögök. Hát hiszed te azt, hogy az Isten -megfizet?</p> -<p>– Hiszem, hiszem, hiszem! – – –</p> -<p>– Melyik világon? Ezen, vagy a másikon?</p> -<p>– Ezen a világon!</p> -<p>– Hazudsz ember! – s a fiskus felordított, mikor az ásó élét e -szóra szivének feszülni érezte.</p> -<p>– Hazudsz ember! ha az igaz volna, akkor az a szegény asszony -most is élne, te pedig már lógnál.</p> -<p>– Jaj, jaj, nem ezen a világon, nem ezen a világon. A másikon, -az örökkévalón.</p> -<p>– Én is azt hiszem. Hát nem is avatkozom ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_338" id="Page_338">-338-</a></span> szent -felsége tanácsába. Meg akartalak ölni ember, de nem öllek meg. -Szégyen volna, ha én nem hinnék Istenben, mikor még te is hiszesz. -Legyen az övé a bosszúállás; ez úgy is kicsiny volna, a mit én -állanék helyette. Állj fel, nézz a szemem közé, nézz meg jól. -Ismersz-e engem?</p> -<p>– Jaj, jaj, nem ismerem kelmedet Péter bátyura! Sohasem láttam -kelmedet.</p> -<p>– Most is hazudsz. Ez is az Isten büntetése rajtad, hogy nem -mersz igazat mondani. Én vagyok a vén Csősz Péter. Eredj! nem kell -az életed. Ha neked kell az enyém, hát otthon találsz mindenkor. -Fel is akasztathatsz. Ne ez az ásó, ne ez a kötél is. Csinálj vele -a mit akarsz… Az erdőben a kocsid, eredj haza…</p> -<p>Az öreg ott hagyta a fiskust s hazatért fiával együtt. A fiskus -ott állott az üres sír fölött az ásóra támaszkodva, s nézett -utánuk.</p> -<p>Mikor már nem látta őket, akkor a kötelet belé akasztotta -nyakába, kétszer körül kerítette, megkötötte csokorra, hogy a két -vége a mellén fityegett le; azután marokra fogta az ásót s elkezdte -vele a sírt betemetni. Mikor azt betemette, akkor kezdte behúzni az -egész hosszú árkot az erdőszél hosszában. A felhányt földet -egyengette, taposta, igazgatta, mint a sírokat szokás.</p> -<p>Erővel kellett onnan elhurczolni.</p> -<p>Meg volt őrülve.</p> -<p>Az uri ruha nem sokára lefoszlott róla; elhagyott, elvesztett -mindent, csak a kezében maradt ásót és a nyaka körül tekert kötelet -őrizte gondosan. Ha <span class="pagenum"><a name="Page_339" id= -"Page_339">-339-</a></span> el akarták tőle venni, sírt mint a -gyermek. Ne vegyék el tőle, mert az az ő kenyere.</p> -<div class="figcenter" style="width: 369px;"><a href= -"images/i016hq.jpg"><img src="images/i016.jpg" alt= -"Nyakában a kötél, vállán az ásó…" title= -"Nyakában a kötél, vállán az ásó…" /></a> -<p class="caption">Nyakában a kötél, vállán az ásó…</p> -</div> -<p>Azzal járt házról-házra, templomajtókba, temetőbe és az -erdőszélre; – a hol árok volt, azt behúzta, a hol nem volt, ott -sírt kezdett ásni, mindenütt, folyvást imádkozva:</p> -<p>«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen -itt a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk ma. -És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt a -földön is…»</p> -<p>Megvénül, állát kiveri, arczát benövi a szakáll, hogy csak két -buja szeme villog ki közüle.</p> -<p>Nyakában a kötél, vállán az ásó, ajkán az imádság:</p> -<p>«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben…»</p> -<p>Megbocsátja-e? Neki?</p> -<p>A szegény Ilona azt felelné:</p> -<p>Meg.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Úgy van! -<i>Testesületileg</i>. Mert ha az <i>egy</i>ből «egyesület»-et -formált a reactio, a <i>test</i>ből is «testesület»-et várunk. -Következetesek legyünk.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_340" id= -"Page_340">-340-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_341" id="Page_341"><br /> --341-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>BAKSAY SÁNDOR. Irta <i>Mikszáth Kálmán</i> <span class= -"ralign"><a href="#Page_V">V</a></span></li> -<li>PUSZTAI TALÁLKOZÁS <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a>–214</span></li> -<li>PATAK BANYA <span class="ralign"><a href= -"#Page_215">215</a></span></li> -<li><span class="roman">I.</span> <span class="ralign"><a href= -"#Page_217">217</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Fatemplomok <span class= -"ralign"><a href="#Page_239">239</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Artikuláris világ <span class= -"ralign"><a href="#Page_251">251</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Példab. XXX. 24… <span class= -"ralign"><a href="#Page_270">270</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Isten azt is megbocsátja -<span class="ralign"><a href="#Page_301">301</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> De hát igazán megbocsátja-e? -<span class="ralign"><a href="#Page_328">328</a></span></li> -<li><span class="roman">VII</span> Az utolsó szó <span class= -"ralign"><a href="#Page_333">333</a></span></li> -</ul> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_342" id= -"Page_342">-342-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_343" id="Page_343"><br /> --343-</a></span></p> -<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>1. Baksay Sándor arczképe <span class="ralign"><a href= -"#Page_II">II</a></span></li> -</ul> -<p class="center"><i>Pusztai találkozás.</i></p> -<ul class="TOC"> -<li>2. – Ennek megírtam az útlevelet <span class="ralign"><a href= -"#Page_18">18</a></span></li> -<li>3. Megigérte neki, hogy ha máskor eljön, vőlegényt hoz -<span class="ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li> -<li>4. Az öreg asszony fogta a tollat <span class="ralign"><a href= -"#Page_44">44</a></span></li> -<li>5. Dombay Máté <span class="ralign"><a href= -"#Page_75">75</a></span></li> -<li>6. – Ha megengedi, bevégzem munkámat <span class= -"ralign"><a href="#Page_84">84</a></span></li> -<li>7. … az egész gazdag síkságot áttekinthette <span class= -"ralign"><a href="#Page_108">108</a></span></li> -<li>8. Ihárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát -<span class="ralign"><a href="#Page_120">120</a></span></li> -<li>9. – Hát ebből mi lészen? <span class="ralign"><a href= -"#Page_145">145</a></span></li> -<li>10. – Kegyed nem fél a naptól <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li>11. – Vigye hát ezt is! <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -</ul> -<p class="center"><i>Patak banya.</i></p> -<ul class="TOC"> -<li>12. Tekintetével elkisérte <span class="ralign"><a href= -"#Page_234">234</a></span></li> -<li>13. Felragadta a nehéz kulcsot <span class="ralign"><a href= -"#Page_269">269</a></span></li> -<li>14. … vörös orczájáról most is törülgeti az olympusi port -<span class="ralign"><a href="#Page_285">285</a></span></li> -<li>15. – Óh szűz anya! Könyörülj rajtam <span class= -"ralign"><a href="#Page_323">323</a></span></li> -<li>16. Nyakában a kötél, vállán az ásó <span class= -"ralign"><a href="#Page_339">339</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_19">19</a></td> -<td>szép számma</td> -<td>szép számmal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_21">21</a></td> -<td>Csah várjon</td> -<td>Csak várjon</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td> -<td>ipedg mi</td> -<td>pedig mi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_39">39</a></td> -<td>midőn Iharosi</td> -<td>midőn Ihárosi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_62">62</a></td> -<td>beleegyezését…</td> -<td>beleegyezését…»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_96">96</a></td> -<td>vizsgálván az atyákar</td> -<td>vizsgálván az atyákat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>vállain kereszül</td> -<td>vállain keresztül</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_161">161</a></td> -<td>bogy hivatalát</td> -<td>hogy hivatalát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_161">161</a></td> -<td>számmal…</td> -<td>számmal…»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_184">184</a></td> -<td>világos, bogy</td> -<td>világos, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_210">210</a></td> -<td>menyecsket a ki</td> -<td>menyecske, a ki</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_231">231</a></td> -<td>Ez rolt</td> -<td>Ez volt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_240">240</a></td> -<td>elfogadjátok-e?</td> -<td>elfogadjátok-e?»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_258">258</a></td> -<td>ablakokkkal</td> -<td>ablakokkal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_260">260</a></td> -<td>vastap nádpálczát</td> -<td>vastag nádpálczát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_261">261</a></td> -<td>háborgatásokről</td> -<td>háborgatásokról</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_291">291</a></td> -<td>reggeltől ettig</td> -<td>reggeltől estig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_292">292</a></td> -<td>lehajtotta fejél</td> -<td>lehajtotta fejét</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_318">318</a></td> -<td>azóta a btró</td> -<td>azóta a bíró</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_337">337</a></td> -<td>vétetteknek…</td> -<td>vétetteknek…»</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK PUSZTAI TALÁLKOZÁS; PATAK BANYA ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |