diff options
Diffstat (limited to 'old/64802-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64802-0.txt | 2109 |
1 files changed, 0 insertions, 2109 deletions
diff --git a/old/64802-0.txt b/old/64802-0.txt deleted file mode 100644 index 69536e7..0000000 --- a/old/64802-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2109 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Hajnali szerenád, by Árpád Tóth - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Hajnali szerenád - Versek - -Author: Árpád Tóth - -Release Date: March 12, 2021 [eBook #64802] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HAJNALI SZERENÁD *** - -TÓTH ÁRPÁD - -HAJNALI - -SZERENÁD - -VERSEK - -NYUGAT - -IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG - -1913 - - - - -KISVENDÉGLŐBEN. - -Nagy Zoltánnak. - - Setét csöbrök s olcsó székek között - Átballagok nyugodtan: odabenn - Bágyadt gázlángok égnek csendesen. - Várnak lehajtott fők, gyűrt kézelők - S a falra pingált ó, fekete rózsák. - Körül szomorú déli zaj csörög. - - Jó nékem ez a zaj, s e sok setét dolog. - A lelkem, a lankadt, fekete rózsa - Szelíden hervad itt… és elborongva - Egy kicsi, vézna testre gondolok, - Mely már halott, s arra: mi vár reám? - S mivégre ezek a beteg dalok? - - Sírj déli zaj… Egy kopott diák, szembe, - Beszél társának jó parókiákról, - Hűs erdők alján, e Babilontól távol. - S falusi temetők jutnak eszembe, - Poros akácok s kis, poros katedrák, - Ahol majd tanítgatnak és pipázgatnak, csendbe… - - S az én sorom? Néhány szomoru lánynak - És fáradt úrnak megtetszik a lelkem - Egy-két percre; s únottan és betelten - Eldobnak s hűs klasszikusokra vágynak. - Lám, egyedül maradok veletek - Ti gyűrött kézelők és gyűrött vágyak… - - Setét csöbrök s olcsó székek, szeretlek. - Öreg barátként válok tőletek. - És félszeg bútok lelkemen remeg, - Míg furcsa szavakat ötvözök: ékszereknek, - Hogy e bús kösöntyűkkel halk, ifjú dalaim - Menjenek, sírjanak és haljanak meg… - - - - -LÁTOMÁS. - - Mint ezüst gyík villan setét mohákon - Alakod úgy illan át hűs szobámon, - Hol ó csipkéktől bánatos az ablak, - S hol szűk, kerek üvegkalitba zárva - Réztrónusán gubbaszt a lámpám lángja - S rezzenve ijjedez, ha hívogatlak. - - Mint a setét színpadra, akkor este, - Ezüstös apródként jösz most. Kezedre - Karélyos csipke csügg, csuklódon alván. - S mintha szelid Hamlet halálát látnád, - Szemed úgy néz felém a szűk szobán át, - S lágy szalagcsokor reszket térded alján. - - Ó, csak egy pillanatra jösz. Megállasz. - Bomló hajadban tétován babrálgatsz, - Makacs fürtjét szemedről félrehajtva, - S már is, sebten, a hűs falakba folysz át - S én nem tudom, milyen volt drága orcád, - Emlékem petyhüdt, mint a holtak ajka. - - S egyszer majd végkép elfelejtem állad, - S hogy ujjaim közt fogtam… s párnás vállad - Illata emlékemből messzereszket… - És mégis hívlak s várom, visszatérsz-e? - Mint hibbant agg, ki csillagokba nézne - S az égre könnyes, vak szemet meresztget. - - - - -A VÉN LIGETBEN. - - A vén ligetben jártunk mi ketten, - Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; - Hozzámsimult félőn, ijedten - S éreztem: nem a régi már. - Sebten suhantunk, halk volt a hangunk - S csendes volt a szívünk nagyon, - És mégis csókba forrt az ajkunk - Azon a sápadt alkonyon. - - Kezéből a fűre könnyesen, gyűrve - Lehullott egy csöpp csipke-rom, - Fehéren és halkan röpűlt le - Akár egy elhervadt szirom. - Szeme rámnézett kérdőn, búsan: - (Nincs búsabb szem, mint aki kérd) - Ily szomorúan, ily koldúsan - Mért hívtuk egymást ide? mért? - - S mondta, hogy késő már az éj s ő - Megy… mennie kell… s elfutott. - Hallottam haló zaját a lépcsőn - S nem tudom meddig álltam ott. - Aztán… le s fel jártam a parkban - Mint aki valakire vár. - Gázolt a sarkam síró avarban - S aludt a tölgy, a hárs, a nyár… - - - - -TAVASZI ELÉGIA. - - Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva - Közénk terült a távol… és míg az esti csendben - Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt újja - Didergőn összesímult nyűtt, lim-lomos zsebemben. - S reád gondoltam akkor s szájon csókolt a halk szél, - Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját, - S mely olyan illatos, mint duzzadt dombu párnád, - S szelid, mint női vállhoz simult bús férfi-arc-él. - - Merengtem: most vetik fel fehérlő szűzi ágyad. - S irígyeltem cseléded, ki vár, míg vetkeződöl - És aki elmenőben kecses melledre láthat, - Min kis kupolát formálsz imára tett kezedből. - S eszembe tünt egy alkony, halkan súgtad nekem, - Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggott apáddal… - Ó, látod-é még, édes, a múlt ködein által - Apád szelid, holt arcát s alázatos fejem?… - - Hazaindultam aztán, bús dolgokon tünődve: - E furcsa földi létre mi végre kelle lennem? - Vágynom melegre, fényre és karcsu testü nőkre - S bolyongni félszegen, magányos esti csendben? - S vén utcapadokon hosszan meg-megpihenve - Verseim mondogattam, melyekben csendesen - Zokognak bánatim, és egykedvűn figyelte - Fáradt, reszkető számat fáradt szegény szivem… - - - - -LÉGYOTT. - -Schöpflin Aladárnak. - - Szürcsölte a teát s át gyermeteg szemén - Tréfás árnyat vetett a fordult talpu csésze, - S az italemelő, lustácska, könnyü kézre - Az éji csendben árván s szeliden néztem én. - S néztem a törpe lámpa kerek olajtavát - Amint nyirkos, sekély, setétlő mélyiből - Áttetsző, gyenge vállát szomorún szegi föl - A lenge éji fény, a lágy olajvirág… - - S busongva eltünődtem: egy-két perc, s csendesen - Majd útra készülök, kabát, kalap, bot… s vége. - Lassan leballagok a hűs feketeségbe, - Sírásra ferdült szájjal, át siket tereken. - S olykor majd gyujtót gyujtok: melyik utca ez itten? - Mi dolgom itt? És árnyam, az éji útra kentet - Elnézem majd merőn, míg fáradtan pihen meg - Torz válla egy kövön s nagy karja sárba fittyen… - - Tünődtem s fent az inga halkan suhant az árnyban, - Sebten felém osont s tréfásan hőkölt hátra, - S a halálra gondoltam s áldott, szelid anyámra, - S ki emlőit ölelve szunnyad a csendes ágyban: - Szép kis öcsémre… s főm búsan hajolt előre, - S a vidám színeket a vén szőnyegen, lábtul, - Úgy néztem, mint aki nagy mélységekbe bámul, - S ő, szürcsölte a teát, kecsesen, hátradőlve… - - - - -PHILOKLET. - - Öreg Philoklet, vénhedt cimborám, - Ó, nézd a hajnalt, milyen sápadt… - Ez az utolsó hajnalod talán, - Pendítsd meg hát a szárazfádat. - Sikolts belé a szürkületbe - Egy tüzes dalt a rózsafakadásról, - Sóhajts vissza a ligetekbe, - Hol primula feslik s csalogány szól… - - Öreg Philoklet, mily kék a szemed… - Ejh, bolondság az, hogy a kezed reszket, - Egy-két dalt kell, ó kell még zengened - Mielőtt vénhedt lelked elereszted. - Aztán repülhet, mint arany hajó - Titkos határú, kéklő tengeren - S magam maradok… ó mi szörnyü szó: - Magam… Philoklet sem lesz már velem… - - Nevess Philoklet… méla mosolyod - Jól esik nekem, mint az őszi nap; - Jut-e eszedbe, amire gondolok: - A csoda-ősz a platánok alatt? - Akkor esett, hogy kis vita hevében - Kezet emeltem rád, vén cimborám… - Nevess, nevess… oly fáradt már a vérem… - Az az idő nem is igaz talán… - - Öreg Philoklet, hogyha eljő Cháron, - A mord hajós, és eltünik veled, - Pendüljön ott is nóta szárazfádon, - Meleg, mint a tavasz és bús, mint a szelek. - Zengd azt a dalt az aranykígyócskáról, - Mely Kleopátra vérétől haldokol, - És fel fog nyögni bánat mámorától, - Mint most szivem, a mélységes pokol… - - Öreg Philoklet, vénhedt cimborám, - Ó nézd a hajnalt, milyen sápadt, - Ez az utolsó hajnalod talán, - Ó, pendítsd meg a szárazfádat. - Sikolts belé a szürkületbe - Egy tüzes dalt a rózsafakadásról, - Nem visz már út a ligetekbe, - Hol primula feslik s csalogány szól… - - - - -ESTI KÖNNYEK. - -Fenyő Miksának. - - Lehunytam a szemem s jaj, az ő arcát láttam, - Jaj, az ő testét láttam szűz ágya tiszta vásznán - S csodáltam mélyen és szeliden és paráznán - S úgy jajdult el szívemben vérző, ledöfött vágyam - Oly búsan s elvetetten, mint harc után a tarlón - Az átszúrt katona, ki zsibbadó fejét - A hűvös földbe gyúrja s szegény, pihenne még - Távol babája mellett s csókolná vállát forrón. - - S egyszerre felzokogtam és lüktető fejem - Betegen s árván bújt meg ijedt tenyereimben - S ők, mint gondos nővérek puhán s nagyon szelíden - Simogattak sokáig s remegtek csöndesen… - Hiába… s elzuhantak hosszan bús kezeim - Az asztalon s átfonták egymást kétségbeesve - S imádkoztak… s szemem tétován, tágan leste, - Mint csavarja szép ujjuk torzzá a szörnyü kín… - - Éjfél lett lassan… s lomhán nyúltam egy szivarért én - S furcsa csodának tetszett, hogy elhagyottan nyúló - Ujjaim közt víg fénnyel föllobogott a gyujtó - S hogy törődött ajkamról illatos füst szállt békén. - S aludni készülődtem s úgy nyujtózott karom, - Mint ólom-Krisztus karja elvadult út keresztjén - És elgyötört orcámat lassan aláeresztém - S az „elvégeztetett“ vonaglott ajkamon… - - - - -TAVASZI HOLDTÖLTE. - - Táncolva suhannak a szőke sugárkák, - Hűs hold aranyával elöntve a lég, - Ott kinn, valamint csodaszép, szines árkád, - A méla nagy ablakok ív-sora ég. - Vén függönyömön kipirúl a virág-dísz, - Rég elfeledett kezek ósdi müve: - Foszló violák, halovány, puha nárcisz, - Mind, mintha virulna, oly édes, üde… - - Ily este merül fel előmbe sok emlék, - Mint messze homálybul a tarka hajó, - Elébb remegő, pici fénye libeg még, - Majd kél a vitorla s piros lobogó. - S mint sík, ragyogó habu, méla vizekből - Felszökken a játszi, ezüstszinü hal, - Hűs lelkem ölébül ily este remeg föl - S fürgén ütemezve iramlik a dal. - - Eltűnik előlem a mély komor udvar - És benne a rőtrügyü, bússzavu fák, - Szállok haza, messze, a barna darúval, - Amerre ezüst utat ős Tisza vág, - Hol mén dobajátul a föld szive retten, - Hol hallgat a tölgyes a puszta ölén, - S hol mély remegésü, nagy, ifju szerelmem - Mint hársszirom illata szállt le fölém… - - Nem nyírt, buja lombu, öreg liget árnyán, - Hol ring ezer ág a sok orgonafán, - Szép, gyermeki álom igézete vár rám, - Mély, tiszta tekintetü, szőke leány. - Nagy, tűzszemü gép robog át közelünkben, - Vad füttyire lomb remegése felel, - S rezdül szavam: „Engem is elragad innen - Majd búgva e szörny… maga nem feled el?…“ - - De íme a holdat a köd beborítja - S álmom zivatar zaja kergeti szét, - Fáradt fejem ablakaimra szorítva - Már érzem a nyirkos üveg hidegét. - S míg éles eső sürü cseppjei mossák - A fákat, ahol ragyogott a sugár, - Úgy fáj, hogy az illatos, ifju bohóság - Nem fonja körül szivemet soha már… - - - - -ŐSZ. - - Kábultan füsttől s éji zajtól - A nedves karikákat néztem - Miket a pohár talpa rajzol - A márványos hűs asztalszélen. - Az utcára kék fény omolt ki, - Künn lucskos, setét kocsik álltak, - Ó, egy illatos, puha vállat - Oly jó lett volna megcsókolni… - - Mentem… Magányos utcák vártak - És hervadt fák. Egy régi téren - Állt egy alak, vénhedt és fáradt; - Botjára dőlt; csendben kitértem. - Botja olyan volt, mint egy thyrsus, - Fekete szárát körülfonták - Aszú venyigék s lankadt rózsák. - És csendesen utánam indult. - - A sarkon késő zene zengett, - Szomorún s tétován megálltam. - Ő jött, a sok bús rózsa lengett, - S reszketve megfogta a vállam: - „Kedves fiam, vezess el engem - A lányomhoz, a városaljba… - Fütyölhetsz is… mért mennénk csendben? - Hisz Anni meghalt, úgyse hallja… - - De lásd, kitudtam ám a módját: - Vén szilfaágból botot nyestem, - Rá ó venyigét s késő rózsát. - S most kimegyünk hozzá mi ketten. - Erős, édes, illatos élet - Hármas imáját elmormoljuk, - Botunk háromszor megsuhantjuk, - És Anni, meglásd, újra éled…“ - - S elindultunk a halk esőben, - Az út üres telkekre tért ki, - Nagy őszi éjben, őszi csöndben - Mentünk távol sírok felé mi. - Mentünk elalvó bús ütemmel - Megbolygatni egy csendes ágyat: - Egy ifjúember, aki fáradt - És egy megőrült öregember… - - - - -ESTI SZONETT. - -Kovács Józsefnek. - - Mint nyugvó úrnőt piperéz remegve - A néger rabnő lágy s illatos ujja - Úgy szépíti a lankadt tájat ujra - A setét ujjú alázatos este. - - Bús rableány! ki kékszinűre fested - A fák kontyát s a holdnak hervadt arcát - Ezüstösre kendőzöd, csúnya hajszák - Miatt gyűrött orcám úgy símogasd meg, - - Mint régen egy lány, ki mióta elment - Oly fáradt illatú nekem az élet - Mint most a mély és elsötétült kertek, - - S kiért, míg csüggedt fővel várlak téged, - Oly forró s oly könnyes a szívem vágya - Mint jöttödkor, est, az özvegyek ágya. - - - - -KINCS. - - Emléked már oly ódonan aranylik… - Ha este véle búsan bíbelődöm - Már úgy csillantja lelkem, mint nagy, antik - Gyűrűjét agg kéz, reszketőn, tünődőn… - - Forgatná még a bűvös gyűrűt bágyadt - Lelkem s várná, hogy mint gigászi szolgák - Jelenjenek elém a régi vágyak, - De egy se jő már s nem röpítnek hozzád… - - S egy este majd, míg úgy mered sötéten - Rám sok nyűtt emlék, mint hol búsan éltem - Tört bútorok az olcsó, vak szobákban, - - Lelankad lelkem karja bánatában, - A kincs kisiklik ájult ujja közzűl - S setét lomok közt lassan messzegördűl… - - - - -MEDDŐ ÓRÁN. - -Turcsányi Eleknek. - - Magam vagyok. - Nagyon. - Kicsordul a könnyem. - Hagyom. - Viaszos vászon az asztalomon, - Faricskálok lomhán egy dalon, - Vézna, szánalmas figura, én. - Én, én. - S magam vagyok a föld kerekén. - - - - -A PARKBAN. - -Kaffka Margitnak. - - Halk hangon sírdogálnak a szelek - Mint eltévedt és meghökkent fiúcskák, - Fakó aranyvonal a holdszelet - S átlépte már a hervadt hegyek csúcsát - A sápadt hajnal s halkan közeleg. - - Megcsobbanó, híg sárban gázolok - S az őszi kertben messzenézni félek, - Elhervadt ajkam csendesen zokog - S érzem édes ízét tört, sűrü vérnek; - Az ágakon gyászlobogó lobog. - - Egyszerre édes, lázas képeket - Látok kialvó szemmel, késő vággyal, - Hallok szelid, lágy menüetteket - S halk, surranó, selyembevont bokákkal - Az Élet a bús fák közt ellebeg… - - - - -REGGEL. - -Karinthy Frigyesnek. - - Hunyorgva néz felém, mint szürke, ébredő szem - A messze, nyirkos ablak; dereng a vállas ágyvég; - Ajkam álombeli, szelid csókoktól lágy még, - S még szunnyad tarka ingem, petyhűdten és redősen. - Ó, van-e még dolog ily bús, mint fáradt törzsem, - Amint elferdűlt árnya a hűs padlatra dűl?… - Vén, robotos ruhám a széken feketűl - És várja alázattal s egykedvűn, hogy felöltsem… - - Ágyam elébe ejtve setéten tárul széjjel - Egy ócska, furcsa térkép… s eszembe ötlik álmom: - Könnyű hajóval jártam nagycsendű óceánon - S banános szigeteknél suhantam el az éjjel. - Úgy volt, hogy lábbadoztam s gyengén, párnákba gyúrtan, - Öblös karszékben űltem, szemközt a fénylő víznek, - S kedveskedőn kacagták szépmellű, gyenge misszek, - Hogy tétova kezemből az óbor félrecsurran… - - Ó, drága, szőke misszek, vén borok, halk hajók! - Ó, csendes pihenés napos fedélzeten!… - Lassan felöltözöm s míg fázva, félszegen, - A hűvös lépcsőházban lomhán leballagok, - Ti vártok, ócska ajtók, elsárgult névjegyek, - Sárral befent lábtörlők… s ha este visszatérek, - Megértőn nézitek, hogy bús vagyok s fehérebb, - S ha gyáván sírok én, szeliden tűritek… - - - - -ADY ENDRÉNEK. - - Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve hozzád. - Szeresd, mert sok setét sorod érte sziven - S mert egykor, úgy beszélik, űlt a térdeiden - S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád. - Most is úgy hódol lelke, oly szeliden s oly mélyen, - Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig, - Kik ámulón figyelték az Úr komoly szemöldit - Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen… - - Csodállak, aki jöttél e víg Kánába s készítsz - Setét, erős bort nékünk könnyeid szent vízéből, - S áldlak, mert újra zengő s ámbrás, csókod ízétől - Ajka ama holt lyánynak, ki a magyar Poézis. - Áldlak, mert csodát mívelsz… bénák s vakok között, - Míg gőggel megtagad sok vénhedt írás-túdó, - S míg fitymál unt rimekkel sok ósdi sírás-túdó, - Áldlak, mert szent magyar vagy, nagy és megöklözött… - - Áldlak, mivel szilaj vagy s szelid, mint ama Másik, - Kinek kemény kezétől a templomi kufár-had - Üvölt vala… s ki szólt: Ha ki szivében fáradt - Énhozzám jőjjön el s lel megnyugasztalást itt… - Áldlak, mert engem is, ki halkan s meghatottan - Szólok hozzád, a lelked ó hányszor megvigasztalt, - Ha súlyos térdeim vonszoltam és az aszfalt - Furcsán kongott… s az éjben verseid mondogattam… - - Elébed szőke szűzet ma százat küldenék, - Kiknek fiatal ajka zengőbb szavakra nyíl fel - S kiknek meghajló törzse szebb alázattal ível - Mint szóm s e könyvrehajló bús férfiú-derék. - Ma, ó áldott költője a vérnek és aranynak, - Fáj, hogy csendes dalos vagyok s hogy nemzetem - Kemény fiai közt hirdetlek félszegen, - Félénk apostola az én erős uramnak… - - De lásd, ős Debrecenben él s kora-ősz már s roskadt - Egy szobrász, kit szerettél s ki nagyokat akart ott - És akit meg se láttak, bár választott magyar volt - S ki estve, szomorún, most nagyokat borozgat: - Az ő fia vagyok, az ő vére és teste - S tört lelke jut eszembe, míg könnyel hirdetem - Te tört lelked nagyságát s míg érzem: int nekem - S vár rám is egy jövendő, szomorú, boros este… - - - - -VERGŐDÉS. - -Bán Ferencnek. - - Ó éj… csuklóm lelankad és bénult ujjaimhoz - Puffadt háttal feszülnek a csúf, setét erek. - Egykedvűn bámulom… egy perc… és nem merek - Tovább nézni e kézre s a lámpa fénye kínoz. - Ó hűsítsd éji lágy lég asztalra csüggedő főm! - Hadd higyjem: símogatva anyuska ül ma itten, - Kinek érintésétől halkan billent s szelíden - Fiatal térdei felé remegő bölcsőm… - - Hiába. Kimegyek s a párás parti kertet - Remegő térddel járom s a nyult folyó-szalag - S minden, szegény szememben, a roppant hold alatt - Torz óriássá puffad s bús symbolummá dermed: - Istenem, kik ezek? e szörnyű gyermekek, - Kik fényes kocsik sínjét egykedvűn igazítják? - S ki tudja ama békés bárkák nyugalma nyitját, - Mik bizton elballagnak az örvények felett?… - - S e rajban tóduló emlékek mit akarnak? - Mért jár eszemben egyre a kenetes, vén kántor: - „Fiaim, gyáva volt még ő is, a másként bátor - Deák Brutus, mikor beléje dőlt a kardnak…“ - S gyermekvágyak búsítnak, sok, régi, drága estém: - „Anyus, ha nagy leszek, mint a nagy pap-diákok, - Maga az első padban üljön, ha prédikálok…“ - … S egyszerre eltünődöm: ha most holtan elesném?… - - Egy asszony kellene… ne lenne más, csak asszony, - Kinek csak víg enyelgés, ha fáradt homlokom - Kecses mellére hajlik s tréfa, ha átfogom - Kétségbeesett hévvel, mikor párás az alkony; - Ki tettetőn figyelné, ha szóba kezdene - Arról ajkam: mi az, mi olykor elsetétít - S titkon tükörben nézné fénylő csecsebecséit, - Míg halkan felnevetnék… egy asszony kellene… - - - - -DÉLI DERŰ. - -Várady Istvánnak. - - Nyakam nyugtatja most puhácska pázsit - S nézem a fénylő fákat, fülledt árnyban - S a fűszált, mely rámdől s furcsán parázslik. - Ó boldog bágyadás… egykedvűn ásít - A fáradt száj s izzadt izmokkal, lágyan - Hevernek karjaim s ernyedt kezem… - - A tavon víg nők mennek csónak-útra, - Arcuk csiklándja szeleburdi szél, - A blúzokon kecses redőt nyom ujja - S csipkéiket hevült nyakukra fújva - Hajló füvek közt halkan erre tér - S nedves szájjal megcsókol csendesen… - - Áldott derű! ó hányszor hívtalak - S lásd, izzadt fák közt, most suhansz le hozzám, - Mikor a holtralankadt gondolat - Aléltan alszik homlokom alatt - S minden vágyam: hogy fáradt, forró orcám - Egy nyomorú tál vízben megmerítsem… - - Ó símogasson illatos kezed - S áltass, hogy a jövő csodákat hoz még, - S mely bánatok közé temetkezett - Hordozd meg szép álmok közt lelkemet - Mint béna aggot hord könnyű toló-szék - Napfényes fák alatt, csendben, szelíden… - - Ó most, míg minden búm ernyedten elhal - Mutass, csendes derű! szép víziókat: - Kis házat, télizöldes, tiszta fallal, - A balkonra szép nő lépjen ki halkal - S mondja: édes… s mondjon más drága szókat, - Mik lágyabbak, mint pongyolája fodra… - - Hisz az örök törvény a szörnyü alkonyt - Ma is elhozza s nézem majd leverten - A csendes házakon a puszta balkont - S míg elhagyott utcákon halkan elkong - Léptem, a bú tükrére hajlik lelkem, - Mint csonka tönk ferdűl az éji tóra… - - - - -EGY LEÁNY. - - Egy kobzos görögös lányt szeretek én, - Akit ti sohse láttok, - Vár rám magányos utcák szögletén, - Karcsú és izmos, akár egy legény, - Nyakamba ugrik s átfog. - - Elhagyott parkokban ütjük fel tanyánk, - Csörgő vizeknél, - A lombok felett bujdos az égi láng, - Sok csodacsillag néz le miránk, - S az a hely szentély. - - Nagy hárfája ezüstösen villog az éjben - S penget sok régi dalt, - S a furcsa pitypang táncol az útfélen, - S billeg sok bóbitás banka kevélyen, - S a szél sohajt. - - S egyszerre elhagyja a lány a hárfát - S nem tudom mire gondol, - Ledobja selymes, puha ruháját, - Rámfonja testét, rámtapasztja száját - S csókol, csókol… - - Tán arra gondol: meg kell egyszer halnunk - S nem lesz többé kacaj, csók az éjszakán, - Lehull a csillag, elporlad az ajkunk, - Elfutnak a vizek, meg kell halnunk… - Szegény leány… - - - - -ŐSZI ALKONYAT. - -Gellért Oszkárnak. - - Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten - S e csüggedt ujjakon pompás aranyszint fen szét, - Ó most minden dolog oly titokzatosan szép - S magános s mozdulatlan… s az illatban s a csendben - A nagyszerű és komoly fák alatt - Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván - Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján - A fantasztikus és fáradt arab. - - Ó most buja mosollyal s epedve nyujtja ki - Karját jövőm felé vágyam, mint lomha szultán, - Kinek, szép háremhölgye lágy derekához nyulván - Remegnek parfümös és puha ujjai; - S míg fátylait lebontja alázattal s szelíden - S táncol előttem szűzen s mezítlen a jövő, - Fényes lombok illatja mint arany füstölő - Gőze, úgy részegít s nehéz főm félrebillen… - - S egyszerre… újra oly fáradt s levert vagyok - És ébred a szivemben egy-egy bús, régi emlék - Mint ketrecben a rab vad, mely lustán s súlyosan lép - S a szeme a sötétben ijesztően ragyog… - Aztán ennek is vége… elnyúlnak a vadak, - Olykor még egynek-egynek iszonyú talpa moccan - Csendben… s én bámulok a messzeségbe hosszan - S a vén kert körülöttem egyre homályosabb… - - És hanyatt terülök a fűben s csendesen - Tünődöm: van-e még az éj tág tengerében - Oly nyomorú sziget, mely oly búsan s setéten - Borong az ég felé, mint most fáradt fejem? - Ó van-e még hegy háta oly kincsrejtőn is árva - Mint dombos homlokom s csillognak-e tavak, - Mik finom szépségeknek tükröt úgy tartanak - S mégis oly szomorúak, mint mély szemeim párja? - - - - -INTÉRIEUR. - -Bálint Aladárrak. - - Olykor az élet szép csodákat sejtet - S ujjaim boldogan s jólesve nyúlnak - Mint lyány keze, ha kéjelegve bújhat - Langy víz alá, vagy símít drága selymet. - Karszékemet tárt ablakomhoz húzom - S az egyszerű utcát csodálva nézem, - A satnya fák ragyognak künn merészen - S mily lágy vonal feszül sok olcsó blúzon… - - Meghitt akkor minden vén, únt dolog - S miket árván szoktam bámulni este - Szelid s kecses otthonná bújnak egybe - A félszeg és szegényes bútorok. - S mint fínom ujju szobrász élveteg - Gyúr illatos viaszból furcsa aktot - A lelkem lomhán és bizarrul alkot - Filigrán és buja reményeket. - - Fülem egy messzi nő halk szavát hallja - S tenyerem, míg a szék karját becézi, - Az ő remegő kézfogását érzi, - S tudom: most szép zárt ajkam bús vonalja. - Az ábránd egyre fantasztikusabb - S egyszerre fölrémlik, mily kúsza s dőre… - S fejem álmos mosollyal dől előre - S számból kihull a hűlt szivarcsutak… - - - - -ORFEUMI ELÉGIA. - -Oláh Gábornak. - - Táncolt s míg lomha csellók halkan s busan kisérték - Reszketett a szivem: mily szép lehet, ha lágyan - Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban - S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét… - - Körül zajos szatócsnép vigadt s csámcsogva majszolt, - Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye, - Ó, olyan jó lett volna a márvány asztalszélre - Szorítni a fejem s sírni egy hosszú jajszót: - - Ó, én finom csodákra sovárgó árva lelkem! - Hát így bújsz meg, én drágám, lomha elteltek s olcsó - Kacajok közt, didergőn, mint nyomorú vadorzó - Vak és sáros bozótban, meddő és fájó lesben? - - Hát ennyit ád az élet? egy-egy halk, meleg szépség - Remeg feléd nagynéha a dolgok vadonában: - Távoli s illanó káprázat a homályban - S csak annál iszonyúbb utána a sötétség… - - S szánnivalón, gyötrődve szorult össze az öklöm - S kétségbeesett vággyal néztem a táncos lányra - S ő rikító szoknyáit kurjantva csapta hátra - S a fülledt termen át vad taps ujrázta dörgőn… - - - - -SÉTA AZ ALKONYATBAN. - -Schöntág Alfrédnak. - - A setét bolt nagy üvegablakán - Figyelt ki s keskeny öklére könyöklött, - Néztem e teltszárú, lágyzárú öklöt - S éreztem: messze-messze űl e lány - S tudtam: nincsen számomra mosolya… - - S a bánat halkan így szólt hozzám: Látod? - Ezt is lelked karjával átkaroltad - S ez is, ha fáradt fővel ébredsz holnap - Bús víziód lesz s sírni fogsz, hogy áldott - Keze homlokod nem éri soha… - - Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt, - Aki másért olyan szép, nem teérted, - Hisz maholnap elfárad ifju térded - S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd: - Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád… - - Hiába már, ha olykor vad vágy ver föl, - Hinned: itat még borával az élet - S hogy papjaként, ki nem tud bút, se kételyt, - Te is, dalodból, mint aranykehelyből - Osztod még áhitattal szent malasztját… - - Hiába!… már a városvégi lankán - Bolyongtam, künn egy agg szántotta földjét, - A bölcsek szelid nyugalma ömölt szét - Szépmívű arca évötvözte lapján, - Köszöntött és én elmerengve néztem. - - Ökrei a barázdát lomhán vonták, - Mint egykedvű évek az arcredőt… - S szivemben akkor halkan arcra dőlt - A méla bánat s kék kösöntyűs kontyát - Megbontva, sírt a sűrüdő setétben… - - - - -SÓHAJ. - -Peterdi Istvánnak. - - Mint túlédes, setét, únt kávéházi lőrét, - Úgy szürcsölöm már sokszor a halkuló harangszós - Fülledt, fáradt estéken lankadt illatu, langyos - Italát bánatomnak. Jaj, sohse voltam törpébb… - Bús sorsom keze már, mint könnyű, kényes, úri - Lyánykéz, mely játszva völgyez ruháin ferde ráncot - Oly lágynak és szelídnek rémlik, bár elcsigázott - Orcámat megütötte s tudom, redősre gyűri… - - Már gyakran, ravaszúl s élvezve s betegen - Ügyelek, hogy gyötrelmim bús órája ugy essék, - Hogy valamely finom, mesterkedő ügyesség - Bujává s izgatóvá tegye búmat nekem: - Paráznán gondolok rá, ki eldobott magától, - Szép combjait mint nyitja lépésre, mily kihívón - S lágyan… s kedvenc parfőmjét agyzsongulásig szívom, - Mint ki halálba zsibbad a rózsák dús szagától… - - S jaj, van, hogy vígan szólok: már kisvárosi élet - Gyógyítottja vagyok, megbékélt, bölcs, halk mártir, - Kit nem izgat új távlat s drága, távolból várt hír - S ki egészen a csendes és szürke dolgoké lett. - S mikor már megnyugodnék, hogy a lassú kín átka - Életemről letelt s bízón a szürke dolgok - Szivén el-lepihennék, látom, hogy övükoldott - Titkok ők s fanyar mellük uj bú tejét kinálja… - - Im, most is… tenyerem arcomhoz szoritom, - Ó, örök gesztusa szegény, bús tagjaimnak! - S összeszorított foggal tűröm, hogy könnyekig hat - Egy távoli, kántáló, borbélyos bariton… - … Uram! add legalább, hogy vad kín, nyersen, mélyen - Metélné lágy szivem s mint durva felcserek - Kontár kése nyomán a fínom, dús erek, - Pirosan, gyorsan, vérzőn halna el ifju éltem!… - - - - -EGY LEÁNY SZOBÁJÁBAN. - -Nagy Lajosnak. - - Az ágya szélén ültem s mint e sötét, kopott ágy - Oly gyűrött volt szivem, amelyen forró testét - Lustán és finoman vetette el az esték - Mezítlen s bánatos úrasszonya: a csókvágy. - - Néma volt s elhagyott volt a kis szobában minden - S a fakó aranyszínű alkonyatban - Mint beteg princ a díszes halk fogatban - Lankadt illatok nyujtóztak szelíden. - - Már vetkőzött a szőke némber s busongva néztem - Milyen únott s hideg a karja mozdulása - S lelkem hervadt kertjében bús gondolatok hársa - Zizzent meg csendesen, ősziesen s setéten. - - Nézd, szólottam magamhoz, mily zölden s haloványon - Csillog e nő szeme az estben… érzed? érted? - Egykedvű és fakó jelzőlámpás ez élted - Komor sínjei közt egy sötét állomáson… - - Ó lesz-e állomás, hol szebb fény s jobb melegség - Fogadjon, feleség és boldog vacsora? - Vagy szörnyü kóborlásod már nem szűnik soha? - S csak ily pihenők várnak, bús kéj s mérgezett esték? - - S könnytelen, megsirattam a petyhüdt nyoszolyán - A régi-régi percet, mikor még nem volt mindez, - S még úgy nyúltam a kéjért, mint vertarany kilincshez - A csodarejtő élet zárt, titkos kapuján… - - - - -SZEPTEMBERI SZONETT. - -Laczkó Gézának. - - Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok, - Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt - Kaftánú bús thuja mind furcsa dervised, - Mind mélyen hajladoz s halkan imázva mormog, - - Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok, - Rabnők, kiket elgyötresz s kik engedelmesek; - S te jösz, puhán s pompázón s gyűrűfényes kezed - Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog. - - Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva - Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja, - Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised. - - Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel - S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el - S átkos, dús ajándékúl az őszi bút vigyed. - - - - -ESTE A TEMETŐN. - -Füst Milánnak. - - Vén, halottas esti kert. - Itt-ott ferdén, egyedűl - Egy-egy tél-túl földbevert - Furcsa fejfa hegye dűl: - Megpihenne, ósdi rom, - Elzuhanna békiben - Lent a fűves, ó siron, - Hol gazdája rég pihen… - - Most a tiszta esti ég - Gyengezöld és tág mező, - Nyúgodalmas, rest vidék, - Egy-egy halkan érkező - Csillag csillog: angyal ott, - Őrző angyal, azt hiszem, - Földre ballag most gyalog - S kézi kis lámpást viszen… - - Béke, béke… lomb megett - Vén feszűlet feketűl, - Karja most, az átszegelt, - Kétfelé lágyan vetűl: - Elgyötörte estelig - Véres és szöges tusa, - Ölelő most és szelid - Ívű fáradt gesztusa… - - Béke, béke… élni ma - Nem fáj úgy, nem tépdesem - Lelkem váddal, vén ima - Zsongat búsan, édesen: - Utbafáradt vén legény - Estimája… dédapám - Énekelte még, szegény, - Vándorútján hajdanán: - - „Útvigyázó szent kereszt! - Vándor míves esdekel, - Új bolygásra úgy ereszd: - Féluton ne esne el; - Légy kegyelmes tútora, - Vén csontot, hadd várja már - Meleg cipó, csutora, - Édes asszony, víg halál…“ - - Régi emlék, furcsa dal… - Ó mikor még, kis legény, - Próbálgattam fiatal - Félénk hangocskámmal én, - Kandallós, vén, víg tanyán, - S megrettenve hagytam el, - Látva: szép, szelíd anyám - Mily busan s némán figyel… - - Béke, béke… vár reám, - Egyre vár az ócska ház, - Ablakában űl anyám - És az estbe kivigyáz… - Jaj, de lelkem-testemen - Lomha, bús egykedvüség - S eltünődöm: istenem! - Messze kell-é menni még?… - - - - -EVOKÁCIÓ EGY CSILLAGHOZ. - -Osvát Ernőnek - - Csillag! e csüggedt órán, míg bánatok zilálnak - A fogcsikorgatások bolygóján s reszketek, - Engedd feléd feszítnem, szédűlőn, reszketeg - Lajtorjáját szegény emberfantáziámnak. - Örök fényed figyelve fenséges ős planéta - Oly jó most eltörpülnöm s nagy búm, alázva, mérnem: - Mily halk s kis mozgolódás a roppant, régi térben - Szivem fájó verése s e lomha éji séta… - - Lásd, szörnyü óra volt ez, forró könnyem kigördült - S zord vízióként láttam: sok fáradt, furcsa útam - Iszonyú tömkeleggé mint bogozódik rútan - S csüggedt csavarodással mily bús hurokba görbült, - Hol édes ifjuságom ájuldoz, szűnő szívvel - S elhal… s már drága célig torz utak kusza bogja - Nem oldozódhat többé lendűlőn és ragyogva - Mint víg ösvényszalag, mely dús ormokhoz ível… - - Ragyogj, nyugalmas, hűs fény reménytelen s hazárd - Utamra, ős tüzednél e sok, bús borzalom ma - Szeliddé félszegűl s úgy nézem torz halomba - Torlódott bánatim, mint ó, bizarr bazárt, - Hol, nyűtt dobozok mélyén: sok-sok bús gondolatban - – Ó, lelkem régi lomja! – lappang a halk halálvágy, - Az ócska, furcsa krampusz s felszegné ferde vállát, - De fáradt már szegény s oly úntan s késve pattan… - - Most, csillag, megszerettem, lásd, árva és sötét - Éltem s komoly korongod a régi, égi csendben - Úgy nézem már tünődőn és békén s elpihenten - Mint nyugtató örök rend szép égi hírnökét; - Most érzem: bús kis útam vezet még valamerre - És lágyan s édesen emeli elcsitult, - Fáradt lelkem a lét, mint álmos kis fiút - Halk, ringató anyák szelid és puha melle… - - Csönd… csönd… Isten követje, nemes, arany jelenség, - Setét áhítatom most meghódol neked - S úgy emeli feléd, remegőn, szívemet - Ez élő és meleg és fájdalmas szelencét - Mely könnyek balzsamával s vágyak kincsével áldott, - Mint bizarr drágaságuk és furcsa füstölőik - A mély, setét uton, mely Betlehem felé vitt, - A szent csillag fényében a szerecsen királyok… - - - - -DERŰ? - -Schöntag Lajosnak. - - Ez, ez hát a derű? ez a túlkönnyű játék? - Nem remegek s nem pirulok bele, - Közelhajlok s mondom: ime, fehér halánték, - S lesem: reá a csókom halvány pírt lehel-e? - Távolhuzódom s mondom: íme kis karcsú termet, - S lesem: rándul-e válla utánam, remeg-e? - – Ez hát az élő öröm, mely kínná sose dermed? - A boldog szerelem? az élet-csemege? - - – És túl lombok cikk-cakkján apró falu fehérlik, - És túl fehér falun cikk-cakkos kicsi hegy – - Tünődöm: itt a jó hát? s mellettem súgva kérdik: - „Becses bús gondolatja kószálni merre megy?“ - S oldalt hajlok mosolygva, lustán s a lány szemébe - Fúvom szivarom füstjét s az évődő kacag – - Ez hát a csodahangszer? a jó órák zenéje - Innen cseng? lássuk, lássuk: kövérke, kicsi nyak!… - - Mért hát hazudni s torzan mosolyra vonni ajkad - S szépnek vélni a létet, mert szépnek vallja más? - Ki már halál felé szelíd-ügetve hajtat - Minek neki bús utján kis derű-állomás? - Minek még kis ürűgyek: nyájas táj, lágy kisasszony, - Megállni, tétovázni és próbálgatni még? - Légy elszánt és kevély s egy rongy perc ne marasszon, - Ha már torkodra öklend a fáradt szó: elég… - - Hopp! jó szivem, csak csínján, hiszen megint becsaptak! - Hopp! bolondúl dobogni és kalimpálni kár, - Hopp! meg ne illetődj, megint csak semmit adtak! - Hopp! gőgösen! hisz ujra üres, bús óra vár! - Kopp! jó, beteg szívem, szép csínján, lassú koppal, - Tovább, halkan, egykedvűn, bús véred majd eláll, - Topp! fáradt, furcsa vándor, szép csínján, lassú toppal, - Majd csak gáncsot vet egyszer s elfektet a halál… - - - - -SZOBÁK. - - Vörös márványból építek neked - Házat fehér madarak bús szigetjén, - Ahol örökös, rózsaszín, hideg fény - Borong a végtelen vizek felett. - Fényes karú, mezítlen, barna nők - Surolják majd, hajlongva, hűs szobáid - S dalolják messze otthonuk danáit - Míg setét rózsákként csügg bús fejök. - - Első szobádban kád lesz, drága kád, - Hol lágymeleg hab símogassa vállad, - Csókolja emlőid és hosszu, bágyadt - Karjaid közt lomhán suhanjon át. - Itt gyolcsok lesznek s régi, sárga selymek, - Vörös rózsák és apró nárciszok; - Ha jősz, egy kis fiú tapsolni fog, - És én szomoruan s alázattal figyellek. - - Másik szobádban ódon ágy legyen, - S mint téli síkra ejtett ékszerláda, - Ferdén a hóba fúrva, kifosztva és kitárva, - Heverjen drága tested a tiszta lepleken. - Kis asztalodon könyvek legyenek, - S míg bennük lapozol lágy, lassú ujjaiddal - Itasd meg illatos és könnyes dalaikkal - Itasd meg csendesen s ringasd el lelkemet… - - S ha majd este a vén vizeken át - Távol partok felé merengnek a cselédek - S a mi bús asztalunkon elhűl az esti étek, - Én furcsa bánatim, édes, ne nézd tovább: - Vezess be kisanyásan a harmadik szobába, - Ahol születnek a setét rimek, - Forralj kedveskedőn lágy, zümmögő vizet - És hints teát és mérget szelíden a pohárba… - - - - -A RABRÓL, AKI KIRÁLY VOLT - - E síró szavak, úrnőm, zengő és furcsa bilincsek, - Melyekkel láncra vertem és küldöm hozzád: menjen! - Alázatos és szenvedő szerelmem. - Én édes úrnőm, hallod? most halkan egy reszketeg rím cseng: - A láncok csörrentek, mert szeliden - Béklyós karját szegény szerelmem kitárta feléd – - Hallod? most téveteg és fáradt az ütem - Mert elindult rabod s remegve lép - Közelébb, közelébb - S megáll – lemondón, fájó, réveteg csendben… - - Elér-e hozzád? sóhaja leng előtte, halk madár, feléd ivel sovárgva - S finom és zengő hullámot ver setét hajad körül bús lebbenése a légben, - Ó, ereszd most kezedre fejed, édes, lassan, bánatosan, szépen - S figyeld e méla rabot, – meghal úgyis, nemsokára, - Még e bús hajnalon. - - Meg kell őt fojtanom - S lásd, a mi halottunk lesz csak, gyászold, - Hisz nemrég még király volt, gőgösen gázolt - Az életembe, ífju volt, ő volt a vídám esztelenség, - Karjai lüktető meztelenjét - Kéjesen feszitette a hegyek felé, keményen, - Ó, táncolni tetszének az ormok a rezgő, hajnali fényben - S én elbúsongva az ablak előtt e dús pompában koldusan álltam - De hozzám toppant s ujja közé csippenté pajkosan állam - S lassan a fénybe fordította orcám… - S mutatta a tavaszi fűveket, a karcsú és zsenge ragyogókat, - S a fákat, miket a halk szél szeliden billegni nógat - Csiklándva érzékeny derekuk hajlós, borzongó táncra… - S kacagtak a boldog fák s ő is, mint a szélzengette levelek tapsolt és csengett - S nevessek én is: unszolt s becézve simult hozzám - S jól esett, úrnőm, mert neved dúdolta s szépséged fuvolázta - S főhajtva s térdalázva - Hallgatták akkor bánatim s eléje halkan mind hódolni mentek… - - S mikor eljött az Éj s hozta lassú fogatán az édes és élveteg beszédű Csendet - S csillagok s illatok lengtek a mély és bús világban – szerelmem - A Csend szívén megbújt s így, szemlehunyva, távoli, gyönyörű dolgok felé merengett: - Hej, most, míg sétál tűzvirágos égmezőn a lomha hold nehéz brokátban - Hány büszke asszony lankad el kegyesre váltan - És búvik búgva férfimellre! - – Ezen tünődött kéjesen szerelmem s szemeidre is gondolt, távoli és gyönyörű szemedre, - Míg édes vágya lassan fájásig feszült s úgy tetszék: elviselhetetlen! - - S bánatim akkor, furcsa, fekete rabnők, lábainál kuporogva megültek - S dudoltak néki zsongító dalt: vontatott - Lépéssel léptek s elzuhantak ájultan a mondatok - S mely úgy sejlik már énfelém, nagymessze elmaradt lágy dombok kéklő láncaként: - Dús ifjuságom zengték altatón, a messzetűntet – - S így szólt a dal: a furcsa dal a furcsa rabnők ajkán mélabúsan így zenélt: - - „Ó, Áfrikánál áfrikább, forró, bizarr táj, távol Ifjuság! - Fénylő, derűs vidékeidre, ott születtünk, visszavágyunk, - Ott csodapálmák közt szelíden ringott hintaágyunk, - S örök napfény érlelte gyenge tagjaink finom husát. - Ott zsenge karral fűztük hajlós testünk lenge láncba, - Ott zsongó dallal űztük ifju lábunk enyhe táncra, - Őrömek voltunk, – víg király táncos, hárfás szolgái, ezeren, - S hallgatta bíbor ágyán víg dalunk a víg király: az Első Szerelem… - - Jaj, jaj… már elmaradt a boldog táj… oázisok… és táncok… és zenék! - A víg király is… jaj, jaj… rég lehúnyta fényes, nagy, setét szemét, - Mert törvény:… jaj, jaj… minden ködbe vész: szerelmek s minden édes Áfrikák! - Jaj, jaj… ó új urunk, ne tudd te ezt! szolgáid, altatunk, - Hajoljon rád s legyezzen álmos, álmos, halk dalunk - Mint szirmahullató, setét, nagy mákonyos virág…“ - - Hallgatta bánatim nyújtott szavát szerelmem s néha, halkal - Dudolta ő is félálomban a borús dalt téveteg - De egyszer éles szóval talpra szökkent, rázta ifju öklét s vad haraggal - Arcúl ütötte és elűzte szitkozódva a szelíd cselédeket - S őrjöngve hívott, úrnőm, majd lihegőn hörögte neved és átkozott s gyalázott… - Riadtan bújtak össze akkor megvert s megalázott - Bánatim és remegve mondogatták s halkan sírdogálva: - „Jaj, jaj… már meghal ő is, új urunk, kínos, nehéz halállal meghal nemsokára…“ - - Úrnőm! alázatos már s szenvedő e nemrég gőgös és izgága szerelem! - Én szánom őt, beteg királyt s megfojtom még e hajnalon… - S te, drágám, nyugszol távol ágyadon… ó, élveteg és finom ajkadon - Jó volna, rádhajolva, lesnem: mint fuvall orcámra langy lehellet édesen, - De jaj, itt állok én a hűs hajnalban és bús gyilkolásra készülődöm - S illik e hajnal is borúmhoz: mint fáradt alkony, úgy jő: bizonytalan s tünődőn, - Fényt gyújtó ujja már vigyázva a rózsák setét gömbjére rátapintott - S mint pici, színes lámpák enyhe fénnyel kigyúltak már a bimbók, - Már fényt vető keze a hűs mezőt behinti halványzöld, szelíd parázzsal, - De oly hunyorgó és félénk e fény, minthogyha percnyi, elmuló varázzsal - Bűvölték volna el a setét és elhagyott tájat, hogy lenne csalókán, betegen derengő. - - S én didergek, úrnőm s furcsa és zengő - Szavaim síró bilincsébe verem szerelmem s küldöm hozzád, - Álljon meg ágyad előtt és nézze ájulásig, utólszor, orcád, - S ha ébredsz, szóljon, ha mit tud, alázatos és búcsúzó beszédben - S te ereszd kezedre fejed, édes, lassan, bánatosan, szépen - S figyeld e méla rabot, – meghal úgyis, nemsokára, - Még e bús hajnalon. - - Meg kell őt fojtanom… - - - - -ESTI VIZIÓ. - -Boross Lászlónak. - - Boldog isten! hát mindig így lesz már most? - Magamat én, szegény, elengedem - S mint züllött küllők rívó tengelyen - Átfordulnak a régi és a sáros - Búbánatok szédűlő lelkemen - Monoton körforgással, újra, újra… - - S ülök és bámulok a lenti útra: - A kövek alól felszakad az este, - A tikkadt tenger… enyhe, renyhe teste - Melyülve nő s már ablakom bezúzza, - Vak tócsákat loccsant a szegletekbe - S lomhán lapúlva árad fellebb-fellebb… - - S már körülfojtogat és lassan ellep, - S a süllyedt házak lenti ablakából - Mint halk sellők alanti hablakából - Dal szól… tán csak egy cseléd énekelget - Pihenő órán, egykedvűn, szokásból, - De nékem most, szegény, halált izen… - - S mint fulladó az örvénylő vizen - Végiglátom egy ájult pillanatban - Az életem… s érzem: most, messze, halkan - Valaki sír… anyus sír azt hiszem - S tompán tünődöm: mért sírhat?… miattam? - S oly furcsa, hogy az én szemem is nedves… - - És szólanék: ne sírj anyuska kedves. - De míg csak egy szót is kimondanék - Már úgy rémlik: igen, valaha, rég, - Akartam szólni… s elnézek a csendes - Homályba s ott egy nagy setét kerék - Forgatja küllőit… oly furcsa, furcsa… - - Monoton körforgással… újra, újra… - - - - -EGY MOZDULAT. - -Tersánszky Jenőnek. - - A síró s hencegő érzésből, tépett szívem, - Az „örök“ szerelemből, lásd, ez a rongy maradt, - E kéjes mozdulat, mellyel a poharat - Az édes poharat bús számhoz közelítem. - - Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben - Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk - Szerelmem – ó, e részeg percben is érzem én még: - A kedvesem kezét emeltem ily szelíden… - - Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat! - Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral? - Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél… - - Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat - A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal - Mely a szivembe rothadt és mérgez, bár nem él… - - - - -Ó, VIGASZ! - -Lányi Viktornak. - - Ó, Vígasz! lágy és csacska istenasszony, - Te bárki ronggyal jószívűn parázna, - Aludj már vélem is! őrjöngve rázza - Vállad kezem s esengve hív panasz-szóm! - - Emlőd közé hadd fúrom könnyes arcom, - Tán elsimúl a szájam rángó ránca, - Suttogj nekem, leslek, gyáván, vigyázva, - Suttogj, suttogj, akármit! tán elalszom… - - Ki ócska szókkal bús borbélylegények - Kezéből a revolvert kiveszed: - Furcsa patkányok, fussanak szegények – - - Nézd, sírva kérem együgyű és régi - Játékaid s kövér, langyos kezed: - Cirógass és keríts meg: élni, élni!… - - - - -JŐJJ, VIHAR! - -Lányi Saroltának. - - Várom: még egyszer tán zengő vihart hoz - Az élet s halk hajóm a tengeren - Hazárd, utolsó táncra engedem: - Zuzódjon szét, vagy lengjen drága parthoz! - - Csak ez a csend, e tespedt, ájulat rossz - Csendje ne volna! egy-két emberem - Teng-leng a bús hajón reménytelen: - Pár vánnyadt vágy, pár züllött, vézna matróz… - - Mert elfogyott a nyomorú ital, - Az állott rum: az egy-két csöpp reménység - S jaj, józanok a szegény tengerészek… - - Jőjj, tégy velük jót irgalmas vihar, - Hadd lenne boldog part borától részeg - Már végre mind… vagy nyelje el a mélység!… - - - - -RETRAITE (Samain.) - - Térj meg ma halk hajós tünt éveid vizére - S hunyt szemmel olykor tétlen fúrd légbe eveződ! - Szél száll a mult parkjából s kik már görnyedezők - Az elfáradtak arcát lágyan biccenti mélyre. - - Most, szívedben, kopár s tág útjaitól félre - Keresd, hol fejfák dőlnek, a fűves, bús mezőt: - Figyeld setét legét, a multról neszezőt - S hervadt kis holtjaid szivéhez csókkal érj te. - - Gondolj a szem nyilára, mely élted általfúrta - S az órákra, melyekre, mint mélyen zengő húrra - Szerelmed arany körme simúlt s vont halk vonót… - - Ó köznap esték csöndes s bús ötvöse, hasítsd ma - Emlékid ékkövekké és finoman csiszold - S belőlük antik gyűrűt formálj szép ujjaidra… - - - - -HAJNALI SZERENÁD. - - Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka, - De túl, az enyhe, tiszta messzeségben - Új rajzlapját kifeszíti az égen - A hajnal, a nagy impresszionista. - Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol - És álmodozva pingál enyhekéket - S ragyogva tűzi az isteni képet - Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból. - - A sötétség, az éji, rút csuha - Lebomlik a fák törzsén nesztelen - S borzong a jó hüvösben meztelen - Az erdő, az örök, buja csuda: - Most, mielőtt pompás testét kitárja - Mindenkinek, nyujtózik hallgatag - S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap - Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába. - - De itt, a szűk utcák közé bezárva - A szürke hajnal szennyes és sivár, - Nagy, sárga szirmát elhullatta már - A lenge gázláng, az éj bús virága. - Itt-ott mered csak s furcsán, betegen - Lobog a kétes és nehéz homályba - Egy-két borús fa, mint fakózöld fáklya, - Mely vakon leng a siket tereken. - - Annuska, alszol? bús utcák során - A bús hajnalban járok egyedűl, - S hogy vígasztaljon, halkan hegedűl - Fantáziám, a magános cigány: - Erdőkkel, éggel, ajkad mosolyával - Hangfogózza dalát, míg ballagok, - Jó volna most megállni ablakod - Alatt egy édes, fájó szerenáddal. - - A szívem adnám oda hegedűnek, - A szívem, melyből bú és vágy zokog, - Lopjon szivedbe enyhe bánatot - És kósza vágyat, mely árván röpűlget, - Hogy szűz álmodban, halkan, édesen, - Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, - Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, - Sirasd el az én züllött életem. - - - - -TÁRCÁMBAN EGY KÉP. - - Mért jó: meleg szemedbe nézni hosszan? - Mért jó: meleg, kis kebeledre búni? - Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni? - - Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni, - Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni, - Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan. - - E két sovár, égő szem végigragyogja vállad, - Ó mint két nyomorú és félénk tolvajlámpás, - Mely csak téged kutat éjben, magányban s búban. - - Gyengén szorító kerek koszorúban - Ez a két ölelő kar be itt maradna nálad - Te édes és puha, te illatos és pompás. - - Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem, - Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek - S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek. - - S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet, - Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet, - Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem. - - - - -CSAK ENNYI. - - Félbehagyott - Versek szegény, halkúló rebegése, - Félbehagyott - Sírás halkúló, békélt szepegése, - Félbehagyott - Küzködés békélt, mindegy-legyintése - Csak ennyi, lásd - Halkúló, békélt, mindegy-éltem vége. - - Jó itt nekem - Kis, hajnali kávéház-zúgban, - Jó itt nekem - Hajnali, csendes mélabúban, - Jó itt nekem - Lassacskán, szépen végit várnom, - Csak ennyi, lásd - Hajnali, csendes elhalálozásom. - - Csak sose sírj, - Nem volt az élet énhozzám kegyetlen, - Csak sose sírj, - Én voltam lusta, gyáva és ügyetlen, - Csak sose sírj, - Nem illet engem itten joggal semmi, - Csak ennyi, lásd - Köszönni illedelmesen és menni. - - Áldott az élet, - Ad kinek-kinek méltón, ahogy illik, - Áldott az élet, - Keze felém is illendően nyílik, - Áldott az élet, - Hullott kezéből rám is némi jó, - Csak ennyi, lásd - Csendeske, fáradt rezignáció. - - Isten veled, - Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek, - Isten veled, - Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek, - Isten veled, - Nézd, fény ragyog a gyönyörű világon - Csak ennyi, lásd, - Hogy én eltüntem és hiányzom. - - - - -ÖRÖM. - -Elek Alfrédnak. - - Érkező vonatok füttye át a ködön - Ujjong… ujjong… hallgatom estelente. - Mily szép ez… s olykor, mintha szivemből csengne: - Ideges jelzés berreg: most! berobog az öröm? - - Aztán csend… csend… lehúnyom a szemem, - Jaj, ha most jönne… jaj, ha most rohan rám! - Forró kereke átszántna szivemen - S megölne, megölne… s hagynám, hagynám… - - - - -HÓFEHÉRKE. - - Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét, - Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy - Faragcsál s olykor lustán félbehágy - S merengni húnyja álmatag szemét. - - Most ezt faragta: kis szonett, setét - Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy - S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy - Szerelmem holt, virágos tetemét. - - Pihenj szerelmem! nézzenek a boldog - Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe, - Tündérmeséim édes Hófehérje. - - Ágyad szélén vigyázva üljenek - Mint árva törpék, furcsa, bús koboldok - S csendeskén sírjanak a halk rimek. - - - - -LEVÉL. - - Ha ez a levelem megérkezik, - Édesem, gondolj rám egy kicsit. - - Képzelj magad elé: szivarozgatok, - Fáradt vagyok és csendes és nagyon elhagyott. - - Azt gondolom, maholnap meghalok, - S azt is gondolom, nem kár, ha meghalok. - - Elküldöm neked ezt a levelet, - De nem mint régen: csevegni veled. - - Tudom én, kopott rongy már a szavam, - Jaj, hogy kényes szavam is odavan. - - De kell, hogy mégis írjak teneked, - Kell, hogy búsan nézd e bús jeleket. - - Felszakadó sírásod kell nekem, - Szivarozgatva tűnődni ezen. - - Gyilkosság ez, gyilkosság ez, tudom, - De lásd, egyedül kínlódom nagyon. - - S szivemnek jólesik ez a kis meleg: - Hogy még valaki felsír, ha izenek. - - - - -VÁGYAK TEMETÉSE. - -Havas Gyulának. - - Elföldelem a szívem vágyait; - Ó! kopott és zenétlen temetések, - Züllött úrfiak züllött gyászpompája. - - Ledülnek nyirkos síri ágyba mind - S én gyásztalan közönnyel tovább lépek, - Miért tünődnék értük vissza fájva? - - Üres fickók voltak, mihaszna társak, - A szívem vérét itták és ha éj lett, - Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak, - - És ők is csak gyürötten keltek másnap, - Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet, - Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak. - - És őbelőlük sem lett semmi sem – - Az egyiket pedig soká szerettem, - Hazudta: ő az a táltos-királyfi, - - Ki hipp-hopp, egyszer majd kiküzd nekem - Egy szép király-lányt hősi küzdelemben, – - Becsapott ő is, elfáradtam várni. - - És most már nincsen vágyam. – Hajnalonta, - Ha hazavet a robot, összetörve, - Nem űlök álmodozni, magam csalni. - - Feleség, pénz, Páris, – sok drága gyolcsa - A létnek, tudom, már sohse kötöz be, - Sebaj, így is csak meg lehet majd halni. - - - - -TÉLI VERŐFÉNY. - -Elek Artúrnak. - - Mit ablakom körülfog vén kerettel, - Megfrissül most az únt, szomoru táj, - Víg napsugár pingál aranyecsettel - Az ócska képen és restaurál: - A régi Mester megkopott müvét - Ragyogni szítja most az új lazúr, - E vén világba zárt örök szivét - Feldobogtatja nékem most az Úr. - - Egy ócska házon a rőt téglakémény - Most ég felé bibor kedvvel feszűl, - Az égbe szökken víg erotikával - S az édes levegőbe idvezűl. - A lanka dombok telt, kerek vonalja - Kigömbölyül szelíden a leples, tiszta hóra, - Hűs paplana alatt a dús föld, mélyen alva, - Most szívja kebleit tán duzzadóra. - - Jó volna a mezőkre futni mostan - Ugy-e, szivem, bánat beteg bolondja? - Torkomból, melyből vér hördült pirossan, - Hurrák skárlát szökőkútja bugyogna. - Két fáradt, bús karom a ragyogásba fúrnám: - E két karon, mely az égbe ivel, - E két feszűlő, lüktető csatornán - A boldog magasságba folyni fel! - - Csitt! megvakúlt a fény, oda a részeg percek, - Sötét lett a szobám, csönd, alkonyi ború, - Szivem körül zsebórám hallom: tünődve perceg, - Vagy tán szivembe bent a bú, a régi szú? - Fázom s lomhán megűlök a kályha mellé bújtan, - Hát ma se sikerültél: szent életöröm? - Sírnék s ökölbe görbül tehetetlen az újjam - S tenyerem húsát vájja a kínlódó köröm. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - - Kisvendéglőben 5 - Látomás 7 - A vén ligetben 8 - Tavaszi elégia 9 - Légyott 10 - Philoklet 11 - Esti könnyek 13 - Tavaszi holdtölte 14 - Ősz 16 - Esti szonett 18 - Kincs 19 - Meddő órán 20 - A parkban 21 - Reggel 22 - Ady Endrének 23 - Vergődés 25 - Déli derű 27 - Egy leány 29 - Őszi alkonyat 30 - Intérieur 32 - Orfeumi elégia 33 - Séta az alkonyatban 34 - Sóhaj 36 - Egy leány szobájában 38 - Szeptemberi szonett 39 - Este a temetőn 40 - Evokáció egy csillaghoz 42 - Derű? 44 - Szobák 46 - A rabról, aki király volt 48 - Esti vizió 53 - Egy mozdulat 55 - Ó, vigasz! 56 - Jőjj, vihar! 57 - Retraite 58 - Hajnali szerenád 59 - Tárcámban egy kép 61 - Csak ennyi 62 - Öröm 64 - Hófehérke 65 - Levél 66 - Vágyak temetése 67 - Téli verőfény 68 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -51 |En szánom |Én szánom - -52 |Alljon |Álljon - -54 |Es szólanék |És szólanék - -62 |Aldott |Áldott - -63 |Aldott |Áldott - -67 |VAGYAK |VÁGYAK - -68 |VERŐFENY |VERŐFÉNY] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HAJNALI SZERENÁD *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |