diff options
Diffstat (limited to 'old/64780-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64780-0.txt | 4873 |
1 files changed, 0 insertions, 4873 deletions
diff --git a/old/64780-0.txt b/old/64780-0.txt deleted file mode 100644 index 2e4c5b6..0000000 --- a/old/64780-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4873 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A hazai bölcsészet jelene, by János Erdélyi - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A hazai bölcsészet jelene - -Author: János Erdélyi - -Release Date: March 10, 2021 [eBook #64780] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A HAZAI BÖLCSÉSZET JELENE *** - -A - -HAZAI BÖLCSÉSZET - -JELENE. - -– – – Aliusque et idem. - -Hor. Carmen seculare. - -SÁROSPATAK, - -NYOM. A FŐISKOLA BETŰIVEL. 1857. - - - - -Előszó. - -Jelen munka eleje (I–VIII) még a mult év folytán láta világot a Pesti -Napló „Tárczá“jában, Kemény Zsigmond szerkesztése alatt. Most az egészre -rá került a sor, s némely módositással azótai mozgalmakat is beölelve, -önállóan jelenik meg. - -Halaszthatlan szó ez „a hazai bölcsészet“ ügyében, melynek ugyancsak itt -az ideje. Lehetlen volt benne kettőt mellőzni: polemikus hangot és éles -czáfot. Mégis az egész irat utoljára engesztelő. Mert többre van -becsülve benne a tudomány mint a felek, az élet mint a tan, az ész mint -a név. Egyuttal czélja is eléggé méltó; a mennyiben a nemzet szellemi -életének multjára, gondolat és eszmevilágára van benne utasitás, s ugy -kérve a végeredmény a lehető hazai bölcsészetben. - -Ha szabad emlékeztetni az irodalom ismerőit, nem első ízben teszek így. -Csakhogy ezelőtt a képzelődés megyéje volt a mező, azaz a költészet; -most a gondolkodásé, azaz a bölcsészet. Vajha sükerülne a kisérlet! -Akkor nem maradna többé puszta remény vagy szó a bölcsészetnek -meghonosulása. Mivelhogy erre az általam kijelölt s javaslott mód és -uton kivül semmi kilátás: erős hitem. - -És midőn ily határzottan nyilatkozom, ne vetessék másnak mint a -meggyőződés hangjának, mert nem hiszem hogy köztünk valaki ez iránt -komolyabban elmélkedett volna, mint én. - -Sárospatak, marcz. 19. 1857. - -=Erdélyi János=. - -A HAZAI BÖLCSÉSZET JELENE. - - - - -I. - -Mondják, mondogatják, hogy a bölcsészet egyike azon tudományoknak, -melyek irodalmunkban legkevésbbé vannak müvelve, ápolva. E nyilatkozat a -mint egy részről vád akar lenni a magyar gondolkodás ellen, ugy más -részről sajnálat a multra és buzditás a jövendőre nézve. Akár igy, akár -ugy, de ha igaz, el kell vállalni, és ha csakugyan hiány, ki kell -pótolni. Azonban e hiány pótlására gondolván, lehetlen föl nem ötleni -azon kivételes állapotnak, hogy a tulajdonképi bölcsészet müvelése ugy, -a mint tudományos fejlődésében történetileg előttünk készen van, nyilt -ellentétben áll a mai kor jelenségeivel, melyek szerint a világ -tudományosságát, ha nem visszatériteni, de majdnem kizárólag a valárd -(reál) isméretekre szoritani, a bölcsészetet pedig mint nem életrevaló -szobai tudósságot vagy mellőzni vagy legalább nem pártolni kevésbbé -titkolt akarat és terv, mint bármely időszakban is ennekelőtte. - -Meghaladott kérdésül tekintvén azt: vajjon érdemelte-e a bölcsészet mint -tudomány, hogy ekkép hátratétessék, mire tagadólag felelek; másfelül: -adott-e rá okot a bölcsészet, hogy legkisebb gyanu is támadhasson -ellene, mire igennel válaszolok: csak annyit jegyzek meg, hogy a valárd -isméretek iránti s az idealizmust visszatorló irány, szintén egyoldalu -és ferde, melyet nem sokáig állhat ki az emberiség; mert eszményiség -nélkül legfőbb vigasztalóitól látandja megfosztatni magát. Azonban -ezekről szólani épen nem czélom ezuttal. Nekem a magyar bölcsészet -müvelése körül és iránt vizsgálódni feladatom; ennél maradni -kötelességem; s teszem. – - -Adjatok egy történeti könyvet a kezembe, hadd olvasom ki lapjairól: minő -mozgalmai lehettek a magyar elmének a gondolkodás mezején, minő -fordulatai szellemének az eszmék világában. Mert ugy hiszem, hogy ez -igen szép tudomány és nem is lehet szebb, mint fölismerni azon nyomokat, -melyeket gondolkozó eleink hagyhattak magok után a bölcsészet -országában. Vegyitettek-e ők annyi hazai bánatot elmelkedéseikbe, mint -vegyitünk mi, hogy legtisztább igyekezeteinkből is csak tépelődés, a mi -ered ugy tudományos, mint egyéb müveltségi tekintetben; és külön és -soknemű hátralétünk okai felett tünődvén, a keserű idők emlékével -szivünkben, azt hiszszük eléggé keresztyéntelenül, hogy őseinkért -lakolunk; s merengéseinkben nem tehetünk okosabbat mint az egyetemes -müvelődési kérdéseknél összevetni Mátyás és II. Lajos korszakát s Mohács -terén találni fel magunkat, mikor aztán gondolkodásunk közé nemzeti -fájdalom és költői buslakodás vegyül. - -Nem akarom kinevetni a mult idők fájdalmait; ezekben sok rejlik, mi -lelket öl, de más oldalról sok, a mi emel is. Oly érzékenynek sem akarok -láttatni, hogy még ma is folyvást a mult időkre sirjak, panaszoljak. Nem -volt-e visszaélés, torzsalkodás, versenygés, elnyomás, kül és belháboru, -és minden nemü rosz, mi a lelket, testet öli, sanyargatja, mindenütt a -világon, és mégsem hibbant meg a szellemi erő? A mi eleink derék katonák -voltak; lármás életet éltek hadban, békében. Ha semmi baj nem -mutatkozott a végek felé: váraikban ettek, ittak, zsarnokoskodtak. A -szegény huzta igáját akkor is, mint most, nálunk, mint másutt; s el -lehet mondani, hogy nemzetünk olyan európai volt, mint más akármelyik; -nem jobb, nem roszabb, mint a többi; hódolva ugyanazon befolyásoknak, -vitetve ugyanazon eszmék hatalma s ereje által; kitéve minden nagy -mozgalomnak, mely a szellem országában kerekedett; s a mint látszik, a -fogékonyság nem minden jele nélkül. - -Ha mégis elmaradt, mi lehet annak valódi oka? Ugy hallottam -közmondásképen, hogy a ki akar, lel okot. Mi, jó magyar emberekül, talán -igen is akarunk lelni, s ez nem kerül sok munkába. Politikai vagy magán -körülmények? Faj vagy égalji sajátság? Véralkat vagy neveltetés? -Tudományos intézetek s pártolók hiánya? Hanyagság, vagy velőbeli -szegénység? Melyik ezek közül vagy talán épen mindnyája esküdött össze a -mi romlásunkra és üdülésünk ellen? Balogh Pál[1] és Hetényi[2] akademiai -pályairataik sok szépet mondanak ezek körűl; kiemelvén a magyar -bölcsészet multját és rangját; de én ugy gondolom, hogy a baj fekvését, -különösen bölcsészeti elmaradásunk okát nem is kell egészen a multban -keresni, hanem közelebb és mélyebben. - -Ebbeli fejlődésünk akadályait eltemette az idő. Felettök immár néhány -század emelkedik mint sirdomb; s az akkori mulasztásokat mai embertől -számon kérni nem lehet; de azok betöltését követelni, igen is, szabad, -munkálni kötelesség. A külföld nem volt különb mint mi; sőt -bölcsészetünk történetének ismerői előnyöket mutatnak ki számunkra a -multban maga a, kiválólag bölcsészeti, német szellem fölött. Megengedem -ugyan és előre is elvállalom, hogy a ki jártasb mint én, az európai -népek viselt dolgaiban, sok egyes körülményt fog elütőnek találni a -mienktől, s egyuttal kedvezőnek is tartani ott a tudományok fejlődésére -nézve, melyekkel szemközt állitván a mi akkori állapotainkat, mentséget -fog lelni mulasztásainkra. Ilyenekül fogja tán fölemliteni a nagyobb -vallási és polgári szabadságot, vagyoni hogylétet, politikai önállást, -czélszerü nevelést stb. Ezekre azonban legyen megjegyezve, hogy ha még -egyszer oly igazak is, többé kevésbbé mind külső körülmények, és sehogy -sincs megállásuk a szellem előtt. Mert nélkülök is van példa -bölcsészetre nyugaton, keleten. - -A mi hazai körülményeinket illetőleg: nem fogadhatom el mentségül -legtöbb iróink nézetét, mely szinte nemzeti közhit s előitélet lőn már, -a török idők, hitujitás, belzavarok felhordásával. Talán nem tudom, hogy -azután, a midőn a török elüzetett Budáról, mi történt a legujabb időkig -a bölcsészet ügyében: de hogy volt egy időtáj, melyben az irodalmi -történet adatai szerint nemcsak hogy nem állottunk ily hátul, mint -jelenleg, a bölcsézetben, hanem egyenlő lépést tartottunk más európai -népek bölcsészeti haladásával, azt bizonyosan tudom; és ezen időtáj, -legalaposbnak látszó okaink daczára, épen a török uraság alá esik -vissza, ezelőtt két száz esztendővel; midőn Komnai Ámós, Pósaházi, Bayer -János, Ladivér Ilyés[3] ugyan latinul, de Apáczai Csere már magyarul -irtak és bölcsészkedtek; s az akkoriban támadt kartézi bölcsészetet -szinte oly éles elmével fogta föl ez és követői, mint az arisztótelesit -Ladivér, a mózesit Ámós és Bayer, az ekklektikát Pósaházi; s általok és -más kortársaik által valamennyi uralkodó rendszer kellőleg, illőleg volt -képviselve hazánk tudományos világában annyira, hogy mint előtte, ugy -utána sem volt közöttünk hasonló bölcsészeti mozgalom és éberség; más -szóval: az akkori magyar gondolkodás jobban megfelelt az egyetemes -bölcsészeti müveltségnek mint a mai, mely, akármit hiszünk magunkról, -olyan kis körü és csekély hogy más nemü irodalmunkkal sincs arányban, s -annál kevésbbé az európai bölcsészeti tudományossággal. Ebből igen -rendin azt lehet kihuzni, hogy a török idő nem volt épen ellenére a -belterjes müveltségnek; sőt a vallási és politikai küzdelmek együtt és -külön csak rugalmassá edzették a szellemet; hanem az utána következő -időszak folytán, mely már nem oly távol esik tőlünk, fogta ájultság -szellemünket. A többi Európában bölcsészetinek mondott XVIII. század -reánk legföljebb megujhodási korszakot derite alkonyával; és bár -költészeti dolgokban megtettük a férfias lépéseket azóta, de a -tudományosság tekintetében szenvedett hátraesést ma sem hevertük ki oly -annyira, hogy teljesen magunkhoz jöttünk, magunk legbensőbbjéhez, a -gondolathoz érkeztünk volna, és a tudományos versenyt ujra folytathatnók -immár. - -Igy a világ dolgainak olyan irányu fordulata, mint e czikk elején -emlitém, reánk nézve épen a legroszabb időben történik; mert még mind -nem vagyunk oly tisztában a szellemi világgal, hogy az anyagi érdekek s -valárd isméretek tulnyomósága meg ne rontaná fejlődésünket; hiszen még -nyelvűnk sincs oda müvelve, hogy aggodalom nélkül tehetnők félre -csinosbitása, szilárditása gondjait, s hagyhatnók abba igazi -bölcsészetre való hajlamának fürkészetét. Azonban van gond reá, mint -Hetényi mondja, hogy a fák az égig ne nőjenek. Roszul ismerném a szellem -és gondolat természetét, ha hinném, hogy a világ politikai -tanácskozmányok után megy elő. Ezeknek a bölcsészettel legfölebb annyi -köze, hogy elfogadnak tőle utasitásokat, de irányát félre nem tolhatják. -Hanem az álbölcsek és az ugynevezett gyakorlati elmék, kik a helyett, -hogy a dolgok természetéből s a tárgyilagos igazságból indulnának, mint -Toldy mondja: a konyhából indulnak, szivesen a magok malmára téritgetnék -a vizet, és hasznossági elvökkel neki mennek az elme és sziv legmagasb -tárgyainak, s mint a római augur, kijelölvén egy kört szemlélközéseikre, -abba várják be a szent sasokat, s a mi azon kivül repül, talán nem is -madár, nemhogy sas. - -Legalább ide megy ki azok igyekezete, kik bölcselkedvén, örökké azon -törik fejöket: mit lehet tudni, mit nem; s erőnek erejével ki akarnák -jelölni, hogy meddig terjedjen a tudás határa. Akkor parancsoljátok meg -a földnek, hogy meddig tenyészszen vagy ne tenyészszen állatot, embert. -Parancsoljátok meg az éjszaki fénynek, hogy valamikép befolyást ne -szerezzen a földre, s a napnak, hogy meddig érjenek sugárai. A tudásnak -ott van határa, hol maga veti azt; a hol bevégződik, mint egy kerek mű, -és kielégit, mert semmi nem hiányzik belőle. - -Különösen a tudás határait illetőleg a mi bölcsészeti irodalmunkban -állottak elő saját és jónál jobbnak hiresztelt elméletek; nevezetesen, -hogy a tudat valamire használható, életrevaló legyen; annálfogva -maradjon közel a valósághoz, tárgyilagossághoz. Szinte nagy szöget ütött -némely iró fejébe a bölcsészetnek mint tudománynak, a köznapitól eltérő -előadása, nyelvének szokatlan nehézkessége; végre erőszakoltatik azon -kérdésnek eldöntése, hogy a nemzetiségi elem és sajátságok minő -befolyással vannak a bölcsészetre; miszerint már előre kimondatott, hogy -a magyar elmének ez s ez bölcsészet való, s ennyit vagy annyit bir el és -kell elbirnia müveléséből; mintha mondatnék, hogy a kiszabott mértéken -tul bölcselkedni aztán nemzet és józan ész elleni vétség. - -E szerint három, és nem több, nem is kevesebb az, mit a legközelebb -időbül vett kimutatások szerint kivánhatni vélnek a bölcsészettől. Eme -három, tudnillik életrevalóság, népszerü előadás, nemzetiség ugyanannyi -előitélet, ugyanannyi akadályai bölcsészeti előhaladásunknak. Ezen -állitásomat indokolni, beváltani következő czikkeim feladata. - - - - -II. - -Midőn a bölcsészettül legelőször életrevalóság kivántatik, ez magában -ártatlan dolog; hanem mégis ugy tetszik, hogy inkább lehetne azt más -tudománynál s müveltségi ágnál sürgetni, mint épen a bölcsészetnél. -Vannak tudományok, melyek az efféle tanácsot megköszönik; a bölcsészet -nem köszöni meg. Azonban előre kellene tudni, mit értenek némely magyar -bölcsészek az életrevalóság igen szépen hangzó s behizelgő neve alatt. -Mert a bölcsészet, mint olyan, messzi van az élettől, s tudomány létére -nem is kivánható tőle, hogy minden utczasarkon, piaczon megjelenjen, -vagy a tőzsérek csarnokaiban jegyezze a kamat és pénzlábat, árfolyamot, -vagy leleményei által, mint egy Barnum, maga részére hóditson minden -hasznot, jövedelmet. Azt sem hinném, hogy a bölcsészet oly tudomány -volna, mint a gazdászat, vagy politika, melyeknél az igen és nem, az -állitás vagy tagadás közvetlenül hoz előnyt vagy veszélyt az anyagi -jólétre és a közérdekre. Hasonlóul másnak kell hinnem a bölcsészetet, -mint a hittant, mely az életben s a népek járó kelő mozgalmaiban, mint -vallásos és erkölcsi szabály és alap jelenik meg, az istentisztelet és -szentszokások által idomitja, irányozza egyes mint egész népek elméjét, -világi dolgait, polgárzati előhaladását, törvények iránti -engedékenységét. - -Ha e tudományok, s illetőleg keresetre való módokkal vetjük egybe a -bölcsészetet, kivánván tőle életrevalóságot, rövidebbet kell huznia -okvetlenül a legmagasabb és legáltalánosabb értékü tudománynak, s -bölcsészeinknek a legutolsó kalmár vagy földmivelő is a szemébe fog -nevethetni; mert ez épen az életrevalóság szinvonalán áll, mig amaz -tartalék nélkül függ a levegőben, a mivel bizony jól nem lakik. – De -talán valamely világi hajlékonyság, társalgási ügyesség, nőkkel való -sima bánásmód értetik az életrevalóság alatt. Bármennyire dicséretes -dolgok is mindezek, miattok mégsem kell megerőtetni magát a -természetnek, hogy rájok való embert szüljön; sőt a tapasztalás -bizonyitja, miszerint gyakran a legüresebb fejü és szivű egyének a -legpompásabban töltik be a ‚galant‘ ember hivatását; ha pedig valami -szépelmüség értetik az életrevalóság alatt: erre nézve csak azt jegyzem -meg, hogy a divat urai e részben semmi kivánni valót sem mulasztanak el; -izlés dolgában pedig a legelső párisi ékárusoknak is szabályt -osztogathatnak; egész operai közönséget vezethetnek; még sincs semmi -közük a bölcsészettel. - -Mindezek, mondhatná valaki, nagyon különös beszédek, és sehogy sem ütik -meg a komoly bölcsészeti hang mértékét. Édelgés vagy tréfálás, fogják -hinni mások. Pedig fölötte csalódnak. Az efféle állitások, tulajdonkép -félrevaló beszédek komoly arczczal és meggyőződéssel folytak, mint a -viz, irodalmunkban ezelőtt néhány évvel, s a mi több, előkelő bölcsész -ajkairól, mint a bölcsészet életszabályai. Soha sem gondolkoztak még oly -alacsonyan nálunk a bölcsészet dolgában; s ha nem ismerte a világ, -legalább adott rá valamit hallomás és tekintély után; most a mélység -fenekére adatott pillantanunk és belátnunk mindazon nemes elmék -nyugtalanságának, törődésének hasztalanságát, kik az igazságot magaért -keresték, a tudást magaért szerették, s egész éltöket készek voltak -odavetni áldozatul – miért? a gondolat örömeiért, mit bölcsészeti -föllengésnek hisz egyik, rajongásnak másik, tébolyodási kedvtelésnek a -harmadik; de akár igy, akár ugy, mindegy: mert improduktiv isméret; -utána semmi haszon. - -1850–1. évi „Uj m. Muzeum“ hetedik vagy aprilisi füzetében sok adatot -lehet olvasni ez állitások igazolására. Ott van mindjárt egy nevezetes -tétel, mely szerint az értekező, Szontagh Gusztáv, igy fejezi ki magát: -„Minden tudomány becse általában igazságától van föltételezve, továbbá -életrevalóságától. – Minden igazság, természete szerint, tárgyilagos; a -tudós müvelje magát tárgyilagosan, ne csak magában könyvek, hanem -világban, emberek között. Tárgyilagos világ a természet. Az iró, ha a -magányt, könyvet, szobát soha el nem hagyja, a tárgyilagos világtól -egészen elvonja magát. Tehát tárgyilagosság a szabad levegő élvezete, -igazság a természet. – Lám, irja Szontagh, a kalmukok, Pallas előadása -szerint, több józan észt bizonyitanak, mint a müvelt európaiak. Ők kevés -ismérettel birnak, de az mind való, tárgyilagos, mert magokat -tárgyilagosan, szabad ég alatt a természet utmutatásai szerint -müvelték.“ – Tökéletesen igazat adhatni Szontaghnak, s azt modjuk reá: -ez aztán igazi… igen! kalmuk tárgyilagosság. - -Az életrevalóság szinte megtermi a maga gyümölcseit némely állitásokban. -„Azon tudományok, melyek a nemzet társadalmi s anyagi léte fentartására -nélkülözhetlenek, fontosabbak, szükségesebbek azoknál, melyek az emberi -isméretkört kiegészitik, vagy az életet csupán szépitik. Ezek -improduktiv, amazok produktiv isméretek. Tekintsetek Amerikára, az -angol, franczia polgárisodásra. – Majdnem kizárólag azon tudományokat -müvelik, melyek az életben közvetlen hasznuak.“ – S több ilyen huron -pendülő állitások, igen jól, elevenen előadva. - -Toldy, nem soká késve a megtorlással, őszintén oda mondá Szontagh -Gusztávnak, hogy „néhány veszedelmes nézeteit“ nem hagyhatja szó nélkül; -s meg is czáfolta a IX. füzetben már. - -Szontagh folytonosan meg levén győződve, hogy az igazság mindig -tárgyilagos, a XII. füzetben „Eszmecserét“ vált Toldy Ferencz és Wenzel -Gusztáv társaival; s megint a szobán kivül, majd falun keresi a -tárgyilagosságot, nem pedig Pesten, a poros, fátlan, rosz vizü városban; -a tárgyat a természetben utasít szemügyre venni, „máskép az isméret -való, élethű és életre alkalmazható nem lehet.“ – „Azért ki a -természetbe, a tárgyilagos világba, hogy ne csupán gondolkodjunk, hanem -szemléljünk is; és az eszményi uton ki-kikalandozó képzeleteink ismét a -valósághoz visszavezettessenek.“ Itt még tovább megy Sz. a -tárgyilagosság magyarázatával, és mind jobban téved. Szerinte már maga -az irodalom, minthogy nem közvetlen foglalkozik a nyers természettel, -szintén csak eszményi, tudós foglalkodás összege, mely nem megy ki az -életbe: szobatudósság. Ez igen kedves szava. Toldy, mint az irodalom -embere, azért nem életrevaló, azaz csak magyar tudós, mert „kutatásai, -vizsgálódásai tárgya már maga nem létezik a természetben, hanem csupán -az irodalomban.“ - -Ennyire feszíti Szontagh az életrevaló igazságok vitatását; mi által -tulajdonkép mindent eltagad, mi kézzel nem fogható; utasitván bennünket -a természetre minduntalan, mint a barmokat, melyek „oly kedélyes -metafizikusok, hogy az ő tárgyilagos világát megeszik.“ Nekem ugy -látszik, hogy az életrevalóság szertelen sürgetése hajtá ide Szontaghot, -hol minden bölcsészetnek vége a közvetlen haszon mellett. Ő istentagadó -lehet a városban, de nem falun, mint Diderot és mégis szemlélődésről -beszél, melyre ifju kora óta annyi és mély hajlandósága. Ily uton nincs -előmenetele a bölcsészetnek mai fejlődési fokozatához képest. - -Ha a természet csakugyan oly igaz világa a tárgyilagosságnak, mint Sz. -irja, kérdezhetnők: mi sors vár oly tárgyakra, melyek nincsenek meg a -természetben, azon természetben, mely a szobának tétetik ellenébe. Mert -ilyen tárgyakul nézzük példaul isten, hit, halhatlanság, szabadság, -igazság, haza, nemzetiség, irodalom, állodalom stb. tárgyakat, melyekről -nem szükség épen csak falun és szabad levegőn gondolkodni, hanem szoktak -városon és szobában is. Kérdezhetnők továbbá: az-e a dolgok valódisága, -a mint közvetlenül előttünk állanak, hogy épen tárgyilagos igazság -következzék utánok. Hasonlóul nem ártana megtudni: mi különbség van a -tárgyaknak ily nemü felfogása és a között, melyet Hegelre ugyancsak rá -fogtak, hogy az, a mi van, észszerü; mikor aztán minden visszaélés, -ferdeség, fonákság a magán és társadalmi, vallásos és országos életben, -mint épen meglevő tárgyak, köztünk divatozó roszak meglelnék -igazoltatásukat, s késleltetnék a bölcsészetnek nálunk mindeddig helyre -nem állitott érvényét, tekintélyét. És ha elvégre ugy áll a dolog a -tárgyilagossággal, nem kérdezhetnők-e, mint a középkor bölcsészei: -vajjon a külső tárgyak, a mint előttünk vannak, valódilag a tárgyak-e, -vagy csak neveik? - -Más oldalról érdekes eszmecsere válhatnék abból is, minő arányban -állanak egymáshoz igazság és életrevalóság, a mennyiben minden tudomány -becse általok döntetik el. Mert ugy látszik, hogy az igazság magában -kevés arra, hogy az életet meghassa, és hogy az életrevalóság más -valahonnan mint az igazságtól jő a tudományba. – Mindenekelőtt -megjegyezvén, hogy az igazság, melynek nincs magában életrevalósága, -azaz oly képessége, hogy részint megéljen, s mint uralkodó világnézlet -felkapjon, részint az emberi életet mozgassa, elevenítse, halva -született gyermek; ezt megjegyezvén, alapos okunk van kétség alá vonni: -ha jól, bölcsészhez méltólag van-e felfogva ily módon a tárgyilagosság; -valamint kevés kilátásunk lehet oly bölcsészettel, mely a -tárgyilagosságot nem keresi, csak megleli, a hol kézzel foghatja, s az -igazságot minden bokorban készen találja. - -Nem! a tárgyilagosság több, s magasabb fokozat, mint hogy épen érzékeink -elé tolatott volna minden nyomon még akkor is, ha ellenébe tétetik az -alanyiságnak, mint szokás az értelmi bölcsészetben, mely e kettőt -egymástól végképen és örökre külön választja, annyira, hogy az alanyi -(subjectiv) más mint a tárgyi, ez mint az, és a kettőnek érintkezése, -egysége merő tiszta lehetlenség. Mert azt a legvastagabb tapasztalatiság -is megengedi, hogy a dolgok igazsága észrevétel utján nyilatkozik, és -nem más okból mint abból, hogy gondolkodással járulunk a tárgyakhoz, s -valami belsőre jutunk bennök a megfigyelés által. Talán ezen, észi uton -fölfedezett, belső leszen inkább a tárgyilagosság, mint a tárgyak magok -ugy, a mint elénk tünetkeznek. - -E szerint a dolgok puszta külső léte, vansága (bocsánatot! Czuczor is -használja), előttünk állása igen szegény fokozat arra, hogy meglelhessük -rajta mindjárt a tárgyilagosságot; noha kevésbbé müvelt elmék egynek -veszik a kettőt, holott a kézzelfogható lét csakugyan nem fogalom és nem -is tárgyilagosság; hiszen az empirikus bölcsész, mikép följebb mondám, -átallana megállapodni alább mint a tárgyakban levő törvényeknél, s ott -igyekszik tárgyilagosságban fogni fel valamit, s hol ennek törvényeit -már fölfedezte, mi csakugyan magasabb lét a puszta érzékinél; s ugy -hiszi, hogy a közvetlenség még nem szükségképi s igazolt észiség. - -Egyébiránt a tárgyilagosságnak oly értelmü hirdetése nem esik kivül a -bölcsészet birodalmán, hanem ennek multjába tartozik már a régi dolgok -közé, azon időbe, mikor a logika mint üres, formai tudomány nézeték, a -tárgyak pedig ellenében mint ép, teljes, hiánytalan valódiság; a tárgy a -gondolaton, a gondolat a tárgyon kivül kecses szemköztiségben, merev -különváltságban parádézott, mint az ancien régime alatt a menuett -tánczosai, hogy alig fogtak kezet. Azon időbe, mikor azt taniták, hogy -az ész nem mehet tul a tapasztaláson, mivel akkor már elméletivé válik, -a mi magában hóbort, mert miképen Kant tanitá, az észnek csak mint -gyakorlati ismérő tehetségnek van érvénye; annálfogva magán élet és -nyilvános munkakör világában az elmélet, a theoretizálás fölösleges vagy -épen ártékony, hanem a gyakorlat és kézzel lábbali hozzálátás, ez a -lényeges. Azon időbe, mikor ugy tartották, hogy a tárgy magában -hiánytalan valódiság levén „teljesen nélkülözheti a gondolást, ez -ellenben fogyatékos létére a tárgyon tökélesítheti magát, még pedig mint -valamely puha, és határozatlan alak és elem módosulni tartozik az anyag -után.“ Tehát azon időbe, melyben a gondolat formái mélyen el voltak -sülyedve a kelmében, az anyagban; s a forma mind a mellett is külső és -idegenszerű maradt a tartalomra, s ez amarra nézve. - -Meghiszem, hogy a bölcsészet némely buvárai, támaszkodva folytonosan -Kant tekintélyére, föl sem vevéssel akarják elütni a dolgot. De mikor a -szellem világában lényeges változás történik, és ezt a tudományok -fejlődése a legutolsó következményekben is igazolja, akkor hiába -törekszik egyes feltartani a kiavult formákat, elunt módokat, s legjobb -megadni magát, mert utoljára akaratlanul is oda sodortatik, hogy mikor -nem is hinné, szól uj nyelven, uj dolgokat. Meddig állt ellen Szontagh -Gusztáv a legujabb filozofiai mozgalmaknak, mindenki tudja, ki olvasá a -tudományos irodalmat. Ugyanis nem volt alkalom, kisebb vagy nagyobb -értekezésben, tudományos vagy vezérczikki alakban, hogy földig ne verte -volna Hegelt s más ujabb kori bölcsészeket. Ő kifáradhatlan volt apró -szurkálások, élczelésektól kezdve a legkomolyabb hangig emelni a vádat -ellenök; aztán talált gunyneveket a német és magyar szobatudósság és -zsófiféle[4] bölcsészetre. Kedvtelésében soha és senki sem haboritá, -mert a hegeli bölcsészetnek csak egy védője sem állott fel czáf vagy -megtorlás végett, s utoljára egyedül monologizálván örökké, maga is -elhitte hogy igaza van mindenekben. Eszembe jut egy olasz tudós -szónoklata Rousseau ellen, kit minden áron össze akart törni, de már -ekkor nem élt többé a franczia bölcs, s ügyvédet sem rendelt maga -helyett, hogy védené. Az én olasz tudósom tehát hogy segitsen magán? -Leteszi sapkáját maga elé, s hozzá, mintha Rousseau lett volna, a -legkomolyabban intézi ellenvetéseit: „No szólj most, Jean Jacques! (A -sapka természetesen hallgat). Nem szólasz, ugy-e? meg vagy győzve!“ – -Eszembe jut Banquo árnyéka, melyhez elég nyomatékosan mondá Macbeth: -eredj onnan! Az árnyék elment, de ujra feljött. Igy van Hegellel a -régibb bölcsészeti felekezet; igy maga Szontagh. Leverik: fölkel; -megölik: feltámad; rávallanak: ujra előttök áll. Ez igy foly mindazon -idő óta, mikor a hegelisták elveszték a csatát, és meg se mukkannak. A -diadalmas fél egyre tombol holt testeiken. „E diadalnak férge van.“ S mi -történik mindezek ellenére? Az, hogy Szontagh, mint ki fog tetszeni -alább, ma leglelkesebb ápolója, hive a hegeli bölcsészetnek – félig -meddig, azaz közelit hozzá, mikép Ballagi Mór is megjegyezte már, hogy -az egyezményes bölcsészetről irván, szerencsésen használta föl ama -bölcsészet néhány tételeit. - - - - -III. - -Egyébiránt általánosan a tudományok, és különösen a bölcsészet -életrevalóságát lehet védni, csak külön ne választassék azok -igazságától. A bölcsészet igen is hat az életre, de sohasem közvetlenül. -Tudomány létére ugyanis messzi jár az élettől, vagy épen fölötte annak, -a nélkül, hogy a mindennapi tevő vevő életbe a legrövidebb uton, azaz -közvetlen avatkozzék. Igy az élet, a nagy közönség sohasem veheti első -kézből igazságait, hanem csak szelét hallja sejtve, gyanitva, okoskodva, -a mikor kinek-kinek jut belőle annyi, hogy meggyőződést szerezhessen -magának egy két napra, hoszabb időre, kitől hogy telik. Egyik hisz, a -másik tudni vél; s ha a nagy szám eltalálja az igazat, a valódit, azt -mondják: a tömegnek esze nincs, hanem tapintata, szelleme. A bölcsész -azonban fölötte van a sokaságnak, mint a nap, melynek déli fénye külön -szinekké van felaprózva a természet tárgyain. - -De ha már csakugyan föl kelle hozatni az életrevalóságnak, Szontagh -Gusztáv okosabban teende, ha a produktiv és improduktiv isméretek -valóban merev szemközt állitása helyett talán azt vitatja, mit -Aristoteles tanit, hogy a bölcselkedés világa, a gondolat uralkodása ott -és akkor kezdődik, hol és mikor az ember, és társadalom tulvan immár az -első szükségeken. Vagy ha őszintén bevallja, hogy még nem értünk meg -annyira, hogy mikép egy költői müvet birunk élvezni, egy szónoklatot -megtapsolni, ugy élvezhessük a gondolatot is; azaz nem jutánk el még a -gondolat élvezetére. Ezen állitásnak azonban bármennyire ellenmond is a -mi polgárisodásunk története, mégis van annyi ereje, hogy legfölebb igen -ifjunak mondatván a nemzet, ha bántó, ugyanakkor sürgető is, mig az -improduktiv oldal emlegetése kedvetlenitő. - -Elismerem ugyan, hogy bölcsész előtt nagy fontosságunak kell lenni -nemzete sorsának, kivált ha példák intenek felé a multból, mint az idők -kényszerüsége, vagy felsőbb erkölcsi rend, által megjátszott s hiusitott -kisérletek. De ha ezen kisérletek talán épen a bal és tévesztett -felfogásnak, valamely korszerü de mind a mellett hibás gondolkodásnak -köszönhetők, a veszteség, a hiány koránsem a nemgondolkodással, vagy a -fő igazságok keresésének elhanyaglásával üthető helyre, hanem a hibás -nézetek, vélemények, meggyőződések kijavitásával. Csak nagy -megrendülések, világos erkölcsi roszak, az emberi tudalom egységének -megtörése, a társadalmi szervességnek megszakulása azon igazi tényezők, -melyek a gondolkodást legerősebben villanyozzák, hogy az eltévedt -nézetek valamikép a helyes utra visszatérittethessenek. Gondolkodást -csak gondolkodás gyógyit. - -Igy ránk nézve ha soha nem, de most következett el a bölcselkedés valódi -korszaka, midőn a régi intézvények halomba döltek, s mindenestől uj -földet érzünk lábaink alatt; mintha mondatnék, hogy a sokáig tapodott -nyomokat a történetből kitudni ugyan nem lehet, de a lépést meg kell -változtatni. S hogyan lehető ez? Egyik rész feleli: a produktiv -isméretek müvelése, pártolása által; én (ha talán másik rész vagyok) nem -téve oly barbár különbséget az isméretek között, csak minden oldalu -müveltséget ohajtok, s mi különösen a bölcsészetet illeti, nem -vegyiteném ezt be oly mélyen a közvetlen haszon érdekeibe, sőt szeretném -megtartani azon szerencsés nyugalomban, melyben marad a delejtü minden -vihar ellenére s mutatja örökké az éjszakot. - -Ki a bölcsészettől közvetlen hasznot s társadalmi befolyást igényel, nem -ismeri a gondolat természetét, s a tudomány lassu de annál tartósabb -hatalmát. A legelső tengernagy sem tudna egy hajót összeácsolni, mint -nem készit távcsöveket a csillagász. Az éjszaki csillagot senki sem -akarja lámpásba tenni, hogy utczai kóborlókat vezetgessen haza vele. -Mert hová lennének akkor a világtenger utazói? Ha pedig csakugyan -lehuzatik fönségéből a bölcsészet és a népek s egyesek külön és apró -érdekei előmozditójává, épen taligatolóvá fokoztatik alá, akkor lesz -minden vallásu és rangu, szinü és érdekü tudomány, mely a helyett, hogy -a magával, mint tartalommal, foglalkodó gondolkodásban összehozná, -egységbe hóditaná az emberi tudalmat, megosztja és szétszórja ezt. A -fának nem ágai fognak hajtogattatni a viharban, hanem gyökerei is minden -szilárdság nélkül; a hajó sulypontja nem lesz egy irányban és ugyanaz, -hanem itt és ott, azaz sehol. „A magához ért, s magát fölismerő -gondolkodásban hallgatnak azon érdekek, melyek a népek s egyesek életét -mozgalmazzák.“ - -Ha mondatik, hogy a bölcsészet igazságaiban szunyadnak a külön érdekek, -s mintegy közönyösen vannak meg egymásban és egymás mellett, mikép a -virág vagy növény magvában a szin, illat, gyümölcs stb. még mielőtt -kifejlődtek volna, tehát csak képesleg: alkalmasint fel fog ismérszeni -tüstént szavaimból az elhirhedt azonság, Hetényi és Szontagh által -lehurogatott, tanitmánya. Mind a mellett utána mondom, hogy ezen -közönyös magasságban leli föl igazi helyét s rangját a bölcsészet; ez az -igazi eszmeiség. Ily állitás, lehet, hogy sokak előtt nem fog tetszeni, -de bölcsész megértheti. És ha becsüljük erkölcsi tekintetben Horácz igaz -és czéljahü férfiát, kit az állhatatosság egykedvüvé tön a polgárok -haragjára, zsarnok dühére, sőt ki azt is egykedvüen veszi, ha rá szakad -az ég: miért ne volna igénye becsültetni, elismértetni a tudatnak is ama -fönségében? - -Azonban az eszme épen azért életrevaló, mert minden különösségek, -ellentétek sőt ellenmondatok megvannak benne mint rejtve duló és forró, -állitó és tagadó elemek, mert ez az utja a létesülésnek. És e ponton -igazán az elmélődés (speculatio) magasságain veszszük magunkat észre, -hol minden csupa ellenmondás, vagyis ellenmondások egysége. E magasságra -a pusztán csak különböztető, és különböztetéseiben megfagyó gondolkodás -soha de soha fel nem jut. Azért volt és van és lesz, hogy a közrendü -miveltség, az ugynevezett józan ész, mikép nálunk ugy másoknál is, -rendesen „inconsequentiákat“ vesz észre legnagyobb embereiben; de a -felsőbb egybefüggést nem is keresi; s tudjuk: mi foganatos eljárás, minő -szerencsés fölfedezés volt nálunk következetlenségen kapni valakit. Az -elvesztette ügyét. Az egész nemzet prokátori müveltség volt. -Különböztettünk vég nélkül de nem egyesitettünk soha. A fejünkben -kicsinált szubjektiv igazságot, egyoldalu különbséget kidobtuk a -világba, hogy álljon meg, mint talpra esett igazság, ha csak egy lába -volt is. Az eszme történetének hazai buvára egykor keserü mulatságát -fogja találni benne, ha e „consequentiák és inconsequentiák“ hajhászatát -minden nyomon fel fogja ismérni ott, hol küzdő mezejök volt, a -nyilvánosság terén. - -Mondom: e magasságán az eszmét, a gondolatot nehezebb észrevenni, mint -gula csucsán a betetőző követ, mely anyag létére is fölötte van -mindegyiknek, s uralkodik mindegyiken. És mégis ez a valódi elmélődés; -ez az igazságnak valódi felfogása, melylyel a köztudalom is egyez -olyképen, hogy részrehajlatlanságban fejezi ki az igazságról való tiszta -fogalmát. A bölcsészettől épen ilyen részrehajlatlanságot annál inkább -követelhetünk, mert ez tulajdonkép az igazság tudománya, mely minden más -tudományok fölött intéző rangban áll. Mikép a gula legfelső köve csak -azért legfelső, mert valamennyi alsóbb kő mintegy érte van: ugy a -bölcsészet, mint minden emberi tudásnak kivonata, röviditett -egyszerüsége, szóba fuladástól kimenekült öszszehuzása, érdekektől ment -tisztasága formailag, s gazdagsága tartalmilag, csak magaért mint tiszta -tudat érdemelheti becsülésünket, s ha nem ezért, ugy semmiért. Általa -nem közvetlenül a tárgyak nyernek igazodást, hanem a magában müködő ész -élesiti s isméri fel magát, mely aztán a tárgyakkal bánásra utasitást -ad, törvényt szab. Ilyen eljárása kétségbevonhatlan. Különben az utolsó -falusi borbély is tultenne rajta, ki addig feni szerszámát, mig finom -élét a puszta szem már be nem láthatja. - -Ha a bölcsészet oly tiszta, részrehajlatlan tudomány, hogy nem akar -különbséget tenni az emberi érdekek között, ez által azt müveli, hogy -egyenlően osztja befolyását egyetemes müvelődésünkre. Ezt érzi a világ, -isméri és megőrzi a történet. Ennyiben a bölcsészet csakugyan -életrevaló, a nélkül, hogy segitségre volna szüksége innen vagy amonnan; -sőt ha mint tudat és meggyőződés üli meg az emberiség elméjét, szivét, -érzékenységét: akkor kivivja magát minden áron, mint a keresztyénség, -mint a hitujitás nagy korszakaiban. Miből azt tudhatjuk meg, hogy az -ugynevezett életrevalóság nem a mi válogató akaratunktól függ, nem is -irható elé, mint egy orvosi gyógyszabály, mint valamely remedium, mely -szerint kellessék élni, munkálni a léleknek: hanem - - „Az eszme áll, mióta e világ, - Felé a kor csak fokrul fokra hág,“ - -és ekkor az életrevalóság nem esik külön az igazságtól, hanem ebbe -foglaltatik be amaz, mert az igazság nem puszta szó, hanem eszme, melyet -már a gyermek is érez mozogni magában játékai közt, mikor arról vitáz: -kinek van igaza; a meglett ember pedig oly kebelszükségnek vall, hogy -avagy csak egy perczig sem mondhat le róla kétségbesés nélkül. Ha már az -igazság ily magát kivivó eszme, akkor bizonyosan életrevaló, azaz -összerü; s a kérdés kettessége, a tudományoknak igazság és életrevalóság -általi becse felől, megszünik és egységgé magasul; azaz kivilágosodik, -hogy az életrevalóságot kevésbbé kell ajálgatni a bölcsészetnél, mint -eddigelé; a közvetlen hasznuságot pedig, mi anyagi felfogás, lehet -tanulmányozni a francziaországi események között, melyek mint -bölcsészeti mozgalnak, épen a bölcsészetnek ártottak legtöbbet, midőn -veszett hirbe hozták ezt. - - - - -IV. - -Átmegyek azon második balitéletre, mely előadott véleményem szerint a -népszerü előadás követelése, s a köznapitól eltérő nyelvnek kárhoztatása -és szinte a berögzöttségig ment már irodalmunkban, pedig koránsem -netaláni fölszines hirlapirók sürgetései, hanem magok a bölcsészek -feladása után. - -Minden tudománynak vagy bármely czélzatos emberi munkásságnak, minő -avagy csak a mesteremberek foglalkozása is, megadatik, hogy tanulni -kell. Csak a bölcsészet e részben kivétel; mert mennél kevésbbé -tanultatik, annál jobban akar tudatni, és ezt valami születési jognál -fogva követeli magának, még pedig a józan ész nevében, boldog, -boldogtalan. A versirás elég sok embernek gyöngéje, mig fiatal, de a -költészeti dühből láttam már kigyógyulni egyéneket: bölcsészetiből soha. -A különbség csak az, hogy a költői düh fiatal embernél talán a természet -rendin van, de a bölcsészeti a korral növekszik, a mi, ugy látszik nekem -legalább, fölötte viszásan esik. Senki sem igényli, hogy próbák és -kisérletek nélkül vegyésznek tartassék; ellenben bölcsésznek mindenki -épen ugy, mint jó hazafinak, becsületesnek. - -Továbbá: minden tudománynak meg van engedve, hogy saját nyelve, szótára -legyen. A törvény, a természettan, a vegyészet, mathezis, igy más -tudományok: csak a filozofia kivétel. Ennek nincs megadva, némely -bölcsészeink véleménye szerint, a tudományi jog, mely szerint szabad -legyen ugy szólani, a mint a dolgok természete kivánja, hanem könnyen -oda vetett szókban, közérthetőségü rendezetlen előadásban diszleni; -különben száraz, sovány elvont, szobatudós; ki fogja élvezve olvasni! - -A mi nyelvünk szép nyelv, gyönyörü nyelv, csak egy a baja: nem volt még -bölcsész kezében; és most sem látok irót, ki ne csak nyelvész lenne, -hanem filozof és műbölcs is. Az én bölcs nyelvészem most épen az, ki -máskor és más téren is az volt már: a nép, a köztudalom, a nyelv élete. -Nem lehet kivánni nyelvtől hogy eredetileg, az iskolátlan nép befolyása -után több és mélyebb nyomai legyenek benne a bölcsészeti hajlamnak, mint -vannak a mi nyelvünkben. Példa és utmutatás illendően van kiszolgáltatva -benne tudósaink számára, kik, mint alább ki fog tetszeni, bünig vitték a -hanyagságot e részben; s ma sem látok derekas igyekezetet a hiba -kijavitására. Mondom tehát ismét: a mi szép nyelvünknek egy a baja: nem -volt még bölcsész kezében. - -A franczia s német bölcsészek és olvasók e részben meglehetős tág -keblüek. Az elsőbbi nép csak nem rég jutott azon fokára az öntudalomnak, -hogy a nyelv olyan, minő a gondolkodás; és versben és prózában, müvészet -és tudományban uj nyelvet csinált magának 1830 óta. Mire viszi a -bölcsészetben, nem tudhatni, de hogy e részben is ügyekszik -tökéletesedni, a legujabb bölcsészek irataiból látom, kik az akademia -ellenére járnak el bár, de a nemzet által figyelemmel kisértetnek. – -Sokkal jobban áll a német iró és olvasó nyelvéhezi viszonya. A filozofok -igyekeznek a nyelv bölcsészeti hajlamát az élő használat után -kifürkészni, s az olvasót oda vinni, hogy a fölfedezett hajlamnál fogva -annál inkább betalálja magát a bölcsészeti gondolkodásba egész -hazaiságával, nemzetiségével. Igen helyesen ugy hiszik, hogy „nagy -előnye valamely nyelvnek, ha sajátságos, különszerü logikai -kifejezésekben gazdag a gondolat határozmányaira.“ Ez által a -legnehezebbnek látszó dolgok is közel hozatnak a köztudalomhoz, vagy -épen belé plántáltatnak. És ha előnye a tudománynak a nyelv ilyszerü -készlete, még nagyobb előny a belőle meritett nemzeti tudalom, a -nyelvhez való bizalom és szeretet, bizonyosan, Mert nemcsak költészeti -müvek által nyer pallérozódást a nyelv, hanem bölcsészetiek által is; -mint tudatik: rendesen költők és bölcsészek együtt a nyelv leghatalmasb -elővivői. - -Azonban egyikénél sem volna alábbvaló a viszony a magyar bölcsész és -olvasó között, ha ez oldalról is hozzálátnánk a nyelvműveléshez. Én -szólottam egyszer a nyelv bölcsészeti műveléséről, s érdemes -nyelvészünk, Hunfalvy Pál, kész volt azonnal semmisnek mondani az egész -gondolatot, és tanita engem az összehasonlító nyelvészetre, tudtul -adván, hogy majd megmondja: mi az a bölcsészeti nyelvmüvelés, de mai -napig sem mondta meg. Pedig erre már igen nagy szükség volna. -Bölcsészeink rettentenek a szobatudós nyelvtől, talán hogy magok -fölületességét mentsék, talán hogy eszök ágába sem jutott müvelni a -tudományos nyelvet, hanem vesztegelni s elsekélyesedni a népszerüségben. - -Különösen valami aggodalmas félelmet látok az idealizmustóli -ovakodásokban nyelvre, józan észre nézve. A tudománytól féltik a -nyelvet. Elhiszem, hogy azon fokaig a haladásnak, meddig a mi keletben -levő bölcsészeeink feljutottak, nincs szükség a gondolat megjelölése -végett szabatos nyelvre, s meg lehet elégedni a közbeszéd szolgálatával. -Azonban félek, igen félek, hogy eddig is a nyelv tudtán kivül -bölcsészkedtünk, vagy legalább a belőle merithető adatokat nem -használtuk fel a bölcsészeti gondolat kategóriáinak világositására. Az -ontologia mindig oda tartozott a metafizikához, s tanitott a lényről, -valóról; mind a mellett hová lön nyelvünkből az ennek megfelelő ige: val -vagy vol gyök szerint, mely közkeletű alakjaiban élt s él maig is, de -fogyatékosan, példaul: binös valván (ma levén) és pirongván (Magyar -Benigna imakönyvében) és: bünös voltomat megvallom (Molnár Albert), hova -lett? kérdem. Kiveszvén a fogalom, a lélek, elfelejtetett maga a szó is, -mint a fészek, melyből kirepitett a madár. Hová lőn a vall igének -„habere, haben“ értelme? Hiszen a vallani annyit tett mint a német haben -(Jászay). Különös, hogy azon idők folytán, mikor hazánk „lenni vagy nem -lenni“ sorsa forgott kérdésben a hanyatlási korszak alatt, két igénk: a -lét és birást jelentő lesz és val, vall romlott meg, és pedig emez -fogyatékosan maradt fel, amaz jövendő helyett jelen értelmüvé alakult. - -A nyelvben tehát nem utolsó kellék a bölcsészeti szabatosság és telj. -Mikor a gondolkodás eleven, és munkás, nem lehet a szónak értelem vagy -magaért megfelelő jelentés nélkül üresen hagyatni, jelentésének -kiavulni, megromlani. Egy szó egy eszme, de nem papiron és szótárban, -hanem azon kelet után, melyet a gondolat világában és az észi vagy -képzeti bensőségtől, tartalomtól kap. Szókkal eszmék halnak el a nemzet -tudalmában; s hervadván a gondolkodás, elhervad az élet. - -Itt jelenleg hazai bölcsészetünkről levén szó, az iránt támad kérdés, -van-e a magyar nyelvnek oly netaláni hajlama, s készsége, hogy belőle a -népi gondolkodás hajlamára is lehetne következtetni. Azaz más oldalról -téve föl a kérdést, nincs-e nyom a mi népünk nyelvében, mely után -hajlandóságot fedezhetnénk föl az elmélődő eszményi bölcsészetre? Sőt -igen is van, minden bizonynyal. - -A németek nagyra vannak vele, hogy eleitől fogva bir nyelvök egyes -szókat, melyek a köztudalomból a legpontosabban vétethetnek föl a -bölcsészetbe, mint gondolathatározmányok. Mintegy fensőségi érzettel -mondogatják, hogy szavaik nemcsak széles tartalmuak, jelentésüek, hanem -arra is képesek, hogy épen ellenkező értelmet is fejezzenek ki, „miben -lehetlen rá nem ismérni a nyelv elmélődési hajlamára. „Öröm,“ -ugymondják, „ily szavakkal birni, és az ellentétek egyesitését, mely -eredmény az értelmi gondolkodás előtt bolondság, igen gyermeteg módon, -szótárilag már egy szóban feltalálni.“ Az efféle meggyőződés alá és föl, -széltében és hoszában van elterjedve s meggyökerezve a német nép között, -s meglehetősen segiti a bölcsészeti dolgok felfogását vagy vele valök -megbarátkozást, nemcsak, hanem az egész európai müveltség előtt ugy van -fölvezetve nyelve becse, hogy a régi görög óta nincs is más bölcsészeti -nyelv, csak az egy német. - -Ugyan mondjátok meg: mi hasznát veszitek azon hiteles történeti adatnak, -hogy nálunk harmincz és néhány évvel hamarább irt magyarul Apáczai -Csere, mint Németországban Thomasius németül? Talán megint csak a -régiségre fogtok büszkélkedni, mint a családban, birtoklásban? Annál -szomorubb, ha mai nap legalább száz esztendővel vagyunk a német -müveltség mögött, s az előnyt, melyet biránk a multban, háromszornál -többszörte vesztettük el azóta, s midőn nyugoti szomszédunkat elisméri a -világ, irodalmát, müvészetét tanulmányozza épen ugy mint nürnbergi -portékáit Amerika is veszi: minket alig egy pár év óta fedezett föl az -államisme, mint egy pár év óta veszik, viszik tőlünk a bundát Krimiába. - -De bizonyitsuk be hogy van a mi nyelvünkben elegendő hajlam az eszményi -bölcsészetre, habár váltig akarják is némely ó iskolabeli tudósaink, -hogy a magyar elme irtózik az effélétől. Az ellentéteket sőt -ellenmondásokat is egyesitő azaz speckulativ gondolkodási módot nem leli -ész- és természetellenesnek a magyar elmejárás, mint a németektől vett -példa és iesztés után hihetnők. Isten mentsen! mondják, az elmélődő -bölcsészettől, idealizmustól! De a magyar ember több ily módokat ismér, -s mégsem esik kétségbe. Nevezetesen több alakját, s példáját birjuk az -efféle gondolkodásnak egyes szókban és közmondási formákban. – Észre -kell valahára venni ebbeli gazdagságunkat is. A magyar köznép -ellenmondást nem látó, spekulativ szellemben szól, mikor igy fejezi ki -magát: egynek elmulása, másnak ujulása; a világ tagadva szaporodik; -tolvajok (rosz erkölcsök) hozzák a jó törvényeket; hogy sokat egyél, -keveset egyél; kevésből sokat végy; hegyes szarv megtonkul; együtt jár a -két (jó és rosz) szerencse; fülünk csak csendességet hall (Csokonai); -sirva vigad a magyar (Bajza); nincs oly lángoló szerencsétlenség, -melyben egy szikra jó szerencse ne volna; egy száj fu hideget is meleget -is stb., minők elég bővségesen találhatók a közmondások között. De ilyen -ellentétek halmaza eleinte az egész nyelv, midőn egyes szavait mint a -lét és tudat, az anyag és szellem kifejezőit használja. – Különben hol -venné magát az az ellenmondás, hogy szellet hajdan (Zrinyinél: isten -haragjának én szelleti voltam) jelentette a spiritust és aurát (csak -később Kazinczy által lön: szellem); tehát használtatott szellemi és -anyagi tárgyra egyszersmind. Mondatik: fogni észszel, kézzel; látni -testi, lelki szemmel. A szellemi és testi világ összefüggésére a -köztudalomból is elég a példa. Ez igy van a nyelvekben általánosan. -Ilyen ellenmondások kifejezői különösen emez egyes szavak: jár (jő és -megy); kel a tészta (nagyobbodik) és a portéka (fogy; a felföld elkel -utána. Vörösmarty); van, jelent oly létet is, mely akár nem volna, ezen -kifejezésben: vanni van, de annyi, mintha nem volna; emészt a gyomor, -midőn a bevett táplát semmivé teszi, ugy hogy a test javára -felhasználja. Igy mondatunk megemészteni esztendeinket, p. a negyven -éves magában hordozza, jelenleg is birja, elmult ifju korát. Hasonlő -értelemben használható az emik ige, példaul ily alakban: fölemni azaz -fölvenni, mint mikor valamely nép, név szerint a spanyol, fölemte a mór -befolyást, a római a görögöt. Ilyen fölemett lét szerint van meg a virág -a gyümölcsben, mert virágzás nélkül nincs termés. A virágzás nem szünt -meg végképen, hanem föl van emve a gyümölcsben. Hasonló észjárás, s mi -különben a dolog maga, érvényesült a latin tollere (fölem, fölemel, -nevel, megöl) és német aufheben, szintén olyforma ellentétes értelmü -szavakban. Hát a száll ige mit vétett; nemde innen, az ellenmondatot -eltürő nyelvhajlamból magyarázható az ilyen más más értelmü szók majdnem -tökéletes egyformasága: hives, hüvös, hüs, hő, hőség; csend, csendül; -rend, rendül stb. - -Ezen egyes szavakat, ugy hiszem, ellenmondhatlanul száz meg száz éves -gyakorlat s mindennapi szokás igazolja, s nem is fogja senki légből -kapott ábránd s képtelenségül tartani, mind a mellett köznapi létökre is -megütik a spekulativ gondolkodás mértékét s a spekulativ gondolkodást a -közrendü elmejárás előtt és után is igazolják. Ha ezen nyelvbeli példák -mind kivül esnek a józan ész határain, vagy ha a népi gondolkodásmód sem -fogadtatik el a bölcsészeti gondolkodás világositására, akkor én nem -ismérem azt az igen szerény közepes állást, melyet az elmélődés ellenére -óhajt elfoglalni a hazai bölcsészet, nem ismérem bistosnak a -megszilárdulásra, s magát a bölcsészetet népszerübbnek tartom a -népszerünél, mi tulajdonkép együgyüség, legyen bár tapasztalatiság vagy -lélektani módszer a neve. - -Azonban a bölcsészetet mégsem akarom mindig a köznépi szójárásbul -itélni; hanem a köznépi szójárásbul is lehetnek s vannak példák a -bölcsészeti gondolkodás igazolására. De a magyar ember, ha kedve jő -drága áron is tréfálni, nem tudja többé magát korlátozni és lenézőleg -mosolyog a német „anders-seyn, an-sich-seyn, in-sich-seyn, -für-sich-seyn“ bölcsészeti szavakon, s üdvösségesnek tartja óni az -elkárhozástul jó lelkü hazafi társait. Ám saját nyelvéből mind a mellett -sem birja kizárni vagy előbb tán fölfedezni sem, az ilyféle szókat: -mibenlét, hogylét, mintlét, volt, mivolt. Mert nem olvastuk-e: tudósitás -a m. akademia pénztára mibenlétéről, nem mondjuk és halljuk-e mondatni: -voltaképen (An-sich, Ding-an-sich) a dolgot voltaképen nem tudom, csak -hallottam; Isten jó volta; haragodnak nagy voltában (Molnár Albert)? És -ha lehet a lét, volt, volta szónak ilyen alaku összetétele, miért -vonakodnánk megengedni az ilyen formáukat is: másanti lét, másérti lét? -Hiszen egymásért élünk, vagyunk; „élni egymásért, egymásban,“ zengi a -dal, a költészet, és nem tesz kifogást ellene a józan ész. – Ugy hát -ezek nem puszta szó, annál kevésbbé oly kárhozatos dolog, mint avatag -bölcsészeink ránk beszélni szeretnék. Ők a nyelvet, melyen irni, tanitni -akarnak, vagy elhanyagolják, ott hagyván, a hol lelék, vagy ignorálják, -mintha nyelv és bölcsészet egymásra nézve teljesen közönyös dolog -volnának. – Látnivaló, hogy a kigunyolt német oly erősen hisz a -gondolatban, hogy vaskövetkezetességgel csuf szókat is gyárt érette. Mi -oly kevéssé vagyunk meghatva fenségétől, hogy föl sem veszszük a nyelv -ereklyéit, vagy ott engedjük veszni a szótárban nyelvtörténeti mumiának. -Tehát ne beszéljünk, legalább némely bölcsészeink szerint, a dolgok -miségéről, hogy- és mintlétéről. Ezt nem érti a magyar józan ész. -Hasztalan ily közmondás is: több valami, mint semmi. Ezt sem érti a -józan ész. Csodálatos! Hiszen mi, valami, semmi, közélet szerint is -ugyanannyi saját értelemmel biró fokozatok, kategóriák; s midőn ily -közértelmü dolgot bölcsészileg is akarunk magyarázni, sőt igazolni: a -józan ész tiltakozik ellene! Az ok és okozat, lényeg és látszat, -állomány és járulék hasonlóul köznyelven és használatban forgó -határozmányai a gondolatnak, s ha ezeket bölcsészileg lehozzuk, fokozzuk -a logikában, akkor is a józan ész ellenére cselekeszünk? Hisz az egész -bölcsészet tulajdonkép nem egyéb mint a tudat igazolása, megalapitása -épen ugy, mint a nyelvtan akkor is szükségés, ha anyai tejjel szivtuk be -és beszéljük a nyelvet. - -Hetényi[5] már abban is „filozofusi lelket“ látott, hogy nyelvünkben az -igazság kettőt jelent, u. m. veritast és justitiát. „Talpra esett -közmondásaink is mutatják,“ irja ugyanő, „hogy a magyar nincs filozofusi -elme hiával, és csirája a bölcselkedésnek még köznépünk értelmében is -gazdagon el van hintve, mely csupán ápoló, gondos kezekre várakozik.“ – -Ez igaz. A nyelv olyan, minő a gondolkodás. Bátor ez, ugy a nyelv is -hatalmas, férfias; félénk: ugy a nyelv is elveszti jobb részét, erélyét, -azaz ellanyhul, elnyellik, mint a mult században s még ennek elején is; -mikor maga a legszebb szó: bölcselkedés, gyanura talált Ercseinél[6], -kinek lelkismérete ellenére volt a „Philosophia“ értelmét „bölcselkedés -tudománya“ formában és szókban visszaadni, mert e név, a mint -előszavában mondja: „a filozofiát igen megalacsonitja: bölcselkedni -helytelenkedésre mutat.“ - - - - -V. - -Sükerülvén, ugy gondolom, kimutatni egyes szók és gondolatjárás után, -hogy bölcsészek közbejötte s munkássága nélkül is bir nyelvünk oly -alakokat, melyek közönséges használatu és divatu kifejezés létökre is -elég alkalmasak, hogy bennök a bölcsészeti gondolkodás honosan érezze -magát: nem tehetek jobbat, mint ha ugyanezt még folytatom. Az ily -kisérlet, ha kissé tán nem épen a legmulatságosabb is, de hasznos lehet. -A nyelvet ugy szeretjük igazán, ha értjük. Azért van nagy rokonság, -belsőség a nyelvtan és hazafiság között. Minden szó méltó, hogy a -bölcsész által figyelemben tartassék, s annál méltóbb, mennél többször -hallik panasz és vád a bölcsészet homálykeresése, józan értelemtőli -eltérése miatt. Mindkettő oly igaz és alapos vád, minő alapos és igaz a -bölcsészet, mely teszi. Okos ember homályt nem keres; hanem ha lelt, -elháritja, vagy legalább megvivja; legroszabb esetben figyeltet a -nehézségre. A süker nem jő mindig oly könnyen; s a nehézség olykor -süker. – Kérem az olvasó figyelmét! - -Az ilyen szók, mint feljebb mondám: semmi, valami, ugyannyi kategóriak; -különösen az utolsót szabadjon nekem most elemezni. Valami ebből van -öszszetéve: való és mi, németül Etwas. Értelmét ilyen formán fejthetjük -ki: a dolgok misége rendesen tagadás; mert nem tudom megmondani -tulajdonkép: mi a rét, hanemha oly formán, hogy eltagadom: nem legelő, -nem ugar, nem szántóföld, vagy mint Spinoza kiejti: omnis determinatio -est negatio. – Szólani oly valóról, létről, melyet nem tudunk -megmondani, hogy mi, annyit tesz, mint azt létező tagadásnak, azaz -valaminek mondani. Igy a valami létező tagadás, meglevő mi, való mi[7]. -Sehol nem láttam jobban összevágni a nyelv és bölcsészet ugyanazonságát. -A fölvett szó magyarul van jól alkotva, de Erdmann német bölcsész által -jól kimagyarázva. Fogalmát, ha a bölcsészet ki nem fejtette volna, a -német Etwasnak is a magyar nyelvből lehetne kitalálni. A magyar szó a -bölcsészet maga. Az a kérdés: eset-e az, vagy észi kényszerüség, hogy a -német bölcs ugy fejti ki az Etwas fogalmát, mint a hogy a magyar -megalkotta? - -Nyelvünkben továbbá a volt szó főnévileg jelenti a lényeget, p. -voltaképen, a dolog volta, mivolta, stb. Hogyan történhetik ez? Miért -jelenthet egy mult időféle igenév épen lényeget, azaz a dolgok belsejét? -A szó ellen, ugy hiszem, nem tehetni kifogást sem józan ész, sem hazai -nyelvszokás nézpontjából. Ezt minden magyar ember iskola nélkül is -megérti, sőt épen az iskolátlan nép használja leggyakrabban, mert a -tudományos nyelvben ez idő szerint inkább használtatik a lényeg. És -mégis a volt szó a legmélyebb felfogás után valódi spekulativ szellemben -van alkotva, minden egyszerüsége daczára. Nem untatok senkit azzal, -mikép fejlődik a tiszta lét lényeggé (volttá) a logikában, mert ez a -tudomány körébe való, hanem utalok ismét Erdmann emlitett munkájára, hol -ez olvasható: „Indem in unserer (t. i. német) Sprache das aufgehobene -Seyn (azaz Wesen, volt, lényeg) als das Gewesene bezeichnet wird, spielt -sie (die Sprache) sinnig[8]. – Épen ugy mint a magyarban, mert a német -Wesen, gewesen épen az, a mi volt, voltaképen. És ha dicsekszik a német -tudós, hogy e szó alakja és jelentése után oly elmés játéka találtatik -nyelvében a bölcsészeti szellemnek: nem épen a mi nyelvünk bölcsészeti -hajlamának is köti-e a koszorút? Tehát volt am. lényeg. Mi lehet itt a -valódi mélyelmüség? Hiszen a mi szavunk oly régi, és a magyar nép talán -igen együgyü arra, hogy bölcsészeti mélyelmü szavakat csinált legyen -valaha. Sőt inkább! Épen ily gyermeteg alkotásban fekszik a jelentesség. -– Tehát próbáljuk megfejteni, kérvén az olvasót, hogy türje el, ön -nyelve érdekében, a kissé foglyos magyarázatot. - -Előbb ismerjük meg a tárgyakat külsejök s közvetlenségökben, mint -belsőleg és közvetve; más szóval: a lét, vagy a dolgok, a mint vannak, -csak kezdetét adják az ismeretnek, általa és általok emelkedünk feljebb: -külsőrűl a belsőre; példaul: megismérem a növény levelét, virágát, -gyümölcsét stb; de ezek egyenként és külön állókul tetszenek egymás -mellett és után, azaz elhervadnak, véget érnek; s vajjon oda van-e a -növény? Épen nem; hanem levél, virág, gyümölcs, a melyek már nincsenek a -növényen közvetlenül, megvannak a növény magvában, lényegében közvetve; -egyrészt mint elmult lények, tehát mint voltak vannak meg, másrészt a -mult, mint időbeli távolság, nem a közvetlen, közel levő, hanem a -messzibb fekvő, érzékeink felett eső létet akarja kifejezni. Ez a volt -szónak, melyet atyáink valóban mélyelmüleg, egyenesen a spekulativ -bölcsészet javára teremtettek, lehető, alakot és értelmet összehozó -magyarázata. Igy a volt = fölemett lét (aufgehobenes Seyn). – Lényeg az, -miben a külsőségek megszüntek önállókul mutatkozni; azaz visszatértek az -alapba: a lét volttá tökélyesült, a volt: meglevő mult. - -A Ding[9] (nem is tudom, hogy tegyem ki magyarul; legyen: dolog) magában -sok különféle tulajdonok egészlete. Azon tulajdonokra nézve, melyek a -dolog miségét teszik, a haben (das Haben) szóval él a német nyelv. „Aber -diese Uebertragung des Habens auf das Seyende ist ungenau; mond egy -német iró, mintha tán értett volna magyarul és mondandá: helyesebb a -magyar nyelvszokás, mert a haben igét a létigével adja vissza: van neki -(er, sie, es hat), stb. A német bölcs tulajdonkép ezt akarja tisztázni: -van a dolgokban miség és minőség (Qualität und Eigenschaft). Miség -példaul a gőzben a rugalmasság, tehát oly határozmány, mely nélkül a gőz -nem gőz. Ellenben annak fehér szine, példaul, csak minőség, azaz nem -lényeges tulajdon. Ezen nem lényeges tulajdonok birására hagyja meg -német bölcsészünk a haben igét; a lényegesre nem. – És folytatja, mivel -a lényegesre, a voltra, is át szókták vinni a haben ige használatát: a -mult (volt) idő igen sok nyelvben azzal formáltatik (hat gelebt, und -geliebet. Schiller). – Ellenkezőleg nálunk, magyaroknál, mindig a lét -ige járja a mult idők alakitása körűl, példaul: szerettem vala, volna, -legyen. - -A magyar alak tehát bölcsészibb, a mennyiben több mult idő a létige -segélyével áll elő; de hogy a német nyelv a seyn és haben igékkel külön -él a miség és minőség előadására, ez, tagadni nem lehet, mély vonás a -nyelvben; ellenben a magyar mind a miség, mind a minőség kitételére egy -igét (van) használ, s ez nyelvészeti szegénység. Hajdan azonban, jól -tudjuk, a vallani volt az, a mi most a német haben. Vajjon ne fogjuk-e -itt megjegyezni, hogy eleink a jövendő időre mondák a lesz, levén igét, -mig most jelenre is mondják már, nem mint régen: binös vallván, hanem: -levén. Ne jegyezzük-e meg, hogy Pesthi Gábor[10] irá: az orozlán -üvölteni, orditani foga azaz kezde, mely ige mai nap ezen értelmét nem -birja már, hanem e helyett segéde a jövő időnek. Lám, ezen igékkel vagy -félbeszakadt használatukkal egyegy bölcsészeti szabatosság és nyelvtani -készlet kallódott el a nyelvnek müveletlenül hagyása miatt. Most ennyi -valahai készlet daczára, pedig mindegyik a lét körében mozog, sem -vagyunk képesek egy szóban kitenni azt a müfolyamot, melyben egymást -követi a levés, nemlevés, példaul: midőn a növény virága elhull (nem -lesz), azonnal és minden félbeszakadás nélkül is folytattatik a lét a -gyümölcs előálltával; mire a német oly kimeritőleg birja werden (das -Werden) szavát. Ilyen lett, vagy lehetett volna nálunk a lesz ige, mely -szintén jövendőt alakitott, mint a német werden, ha jelenné nem -fordittatik; vagy a fog (kezd) ige, mely ma jövőt alkot, ha ez -értelemben is kifejti származékait. Mert a kezdet épen oly állapot, vagy -oly foka a létnek, mikor a dolog van is, nincs is, azaz indul a -létesülés felé, s csak „a vége választja meg.“ Ugy szintén más oldalról -meg volna nyerve tudalmunknak a bölcsészetből kimaradhatlan lét és levés -szó szerinti különbsége, mint értelmileg különbözők, melyek elsejére -spekulativ iróink a van igét, de a mi még nem főnév, használnák, ha -kétségbe nem esnék a másik fél, mely minden van és vanságféle szótul -világba megy. - -De egyes szóknál minden esetre nagyobb az ugynevezett itéletek -alakitása. Az itélésben rend szerint három szóra van szükség. Első az -alany, második a mondomány, harmadik a kapocs, példaul: homo est -mortalis; der Mensch ist sterblich. A magyar nyelvnek három helyett elég -két szó. Ő a kapocsszóval (est, ist) nem gondol; ez, meglehet, -aggodalommal is tölté el a logika idegen müveltségü tanárait az itélés -alakitása iránt; azonban a magyar nyelv ez által nem kevésbbé bölcsészi. -Szerencsénkre egy idegen tudósnál ezt olvasom erre: falsch ist es von -einer Verbindung der Seiten des Urtheils zu sprechen, da, wenn von einer -Verbindung die Rede ist, die Verbundenen als auch ohne Verbindung für -sich vorhanden gedacht werden[11]. Ezt én ugy értem, hogy az est, ist -kopula nem tartozik oda észileg az itélés formájához, hanem az csak -nyelvtani fölösleg a bölcsészet rovására, mert az együvé tartozó -fogalmak nélküle is összeköttetnek az elme által; tehát nem szükség ott -láttatnia, külön szóban előállittatnia, mert az itélés nem a szem dolga, -hanem az elmeé. Az itélés magyar alakja az igazán bölcsészi. Nincs benne -kopula; például: a lélek [01.png] halhatlan. – Én soha sem birom -megfogni, mikép tudott egy német bölcs, Hegel, ily magyarosan, vagy az -ős magyar ezelőtt már századokkal oly hegeli módra gondolkozni. Igy -szövi be magát az ész a nyelv szavaiba s gondolatformáiba, mikép -gubójába a selymér. Szók, melyek minden meggondolás nélkül peregnek -ajkainkon, s talán csak egyszerre mint rögtönzések állhattak elő, mély -elmére utalnak vissza. A nép elméje itt is oly bölcsészinek mutatkozik, -mint ugyancsak az én kezem alatt egyszer már költői tökélyben is -világittatott fel. Az érthetlennek mondott idegen bölcsész, meg az -együgyűnek vélt magyar nép gondolkodása üt együvé. Pap Endre költészete -jut eszembe. A bölcset nála egy kis gyerek vezérli haza lámpásával. -Ilyen lámpás a nyelvszellem. Együtt járnak mellette a bölcs és a -gyermek. – Az adatok, melyekkel szolgálék, egy részt mint ezer évnél -idősebb alakai nyelvünknek, más részt a mi javunkra esett fölfedezései -egy nagy elmének, valók, kétségbe vonhatlanok. Nyelvünk és a bölcs -észjárása igazolják egymást. A német bölcset a magyar nyelv, a magyar -nyelvet a német bölcs teszi érthetővé. Talán kin Németországban értünk -is gondolkoznak. Meglehet; kivált ha elhagyjuk magunkat. De minden -esetre köszönjük meg Hegelnek, hogy logikai itélésünk alakját a kopula -kihagyásaért, a multnak létigével alkotását stb. az egész világ ellenére -s nyelvünk ismérete nélkül, tisztán a gondolkodás szigorával, igazolta. -Nyelvünkben tagadjam-e meg az észszerüségét, vagy nyelvünkkel együtt -Hegelt is az egekig emeljem? Kár, hogy ezt hamarább nem tudtuk! Talán -nem kelt volna oly veszett hire közöttünk bölcsészetének. - -De még mindeddig sincs megmondva, miért nem való oda az itélés alakjába -a kapocsszó (est, ist). Megmagyarázom. Az elmélődő bölcsészet itt is -fáklyát visz előttünk. Már föntebb volt róla szó, hogy a tárgyakban -vannak lényeges tulajdonok épen ugy mint kevesbbé lényegesek, melyeket -nem lehet ugyanazon egy igével kifejezni, mert nemcsak miség és lényeg, -hanem fogalom szerinti mondományok is vannak a tárgyakban. Az est ist, -van tulajdonkép igen kevest mondanak a tárgyról, vagy mikor azt mondjuk -a tárgyról, hogy van (est, ist), semmi nagy dolgot nem mondottunk; -annálfogva végetlen a különbség az ily itélések között: dies Haus ist -roth, és: dies Haus ist zweckmässig: mert a vörös szin nem tartozik a -tárgy (ház) lényegéhez; ellenben a czélszerüség igen is. A vörösség csak -van, csak olyan lét, a mely akár nem volna; ellenben a czélszerüség már -nemcsak van, hanem valódilag is van; azaz valódi létet föltétez; a -valódiság pedig nem puszta lét (van); igy nem is alkalmas reá azt -mondani az itélésben, hogy ist (zweckmässig), hanem jobb ha elhagyatik a -kopula kivétel nélkül mint a magyar nyelvben; mert az itélés az elme -dolga, nem pedig puszta, merev nyelvtani külső alak. - -És ha csakugyan annyi szembe tünő nyomai láthatók nyelvünkben a valódi -spekulativ hajlamnak, a mi elvitázhatlan; ha példákat még talán bővebben -is lehetne felhozni, a miről jót állok, és végre ha ezek csakugyan tőrül -fakadt módjai a magyar elme járásának: van-e ok nyelvi oldalról félni, -aggódni az elmélődő bölcsészet iránt; mikor a legmakacsabbnak látszó -nevezékek (terminus technicus) a közéletben, a köznép ajkán mondhatlan -idők óta forgandók? – A szót tehát birjuk, de hagyományilag, mint -gyermekdajka a mesét; de csak közönyösen, mintha nem is a mi elménk -szülte, alkotta, hanem valahonnan kölcsönözte volna. Igy járt -gondatlanul a szőlőmunkás Pompéji romjai felett sok időn át, igy a nyáj -Ninive betemetett dőledékein. A szó hanggá lett, visszaesett az -állatiság körébe, mert elfeledtük értelmezés által lelkünkhöz is -lekötni, a tudalomban megszilárditani. S most midőn én talán a -mulasztott hazai és nyelvészi kötelességet elvállalom s teszem, nem -vagyok biztositva, hogy a józan ész meg ne támadjon unalmas, de a nyelv -és hazai észjárás nevében véghez vitt magyarázataimért. Igy fajul el az -ivadék, s romlik meg a nyelv és a lélek. - -Nagy örömemre szolgálna ezek után, ha kimagyaráztatnék: mi elsőséggel -jár az, ha népnek, minő a magyar, mely annyiszor volt már hajlandó -könnyelmüségre, hogy bizony nem lehet félteni, mintha meg találna -szakadni a rettentő nagy gondolkodásban, ha népnek, minő a magyar, egyre -az ajáltatik, mit tanulni nem kell, hanem csak tudni – a józan ész -szerint? Édes józan eszem! beh felvitte isten dolgodat! De mind a -mellett nem terem-e meg igen könnyen a józan észszel babona, -tudatlanság, tespedés, minden erkölcsi és anyagi rosz a döghalálig? -Ellenben minden nagy dolgon, mely az emberiséget elővitte, a gondolkodás -mély és komoly, nyugodt és fenséges nyomai látszanak. – Nem, a magyar -népet ne féltsük, ne kiméljük. Kimutattuk, mennyire tudunk distingválni, -mint alkotmányos testület, mint jogtudós nép. Vas a feje, ki egy magyar -ügyvédnél több adatot megbir, és boszorkány, a ki találékonyabb. Az ily -népet kár kimélni; sőt ha lehetséges, erővel is neki kellene verni a -gondolkodásnak, mint nyájat az usztatónak, hogy ne csak distingváljon -mindig, hanem spekuláljon is. De mi azt teszszük, hogy népszerü -okoskodásokkal a fölületesség rózsaleveleire csaljuk az értelmiséget, -hogy tengjen rajtok, mint a rászaféreg, mint a hernyó, s hervaszsza az -élet növényét. A mult idők müveltsége igy és ez okbul volt egyoldalu. A -legjobb elmék erejét pozitiv dolgok emészték föl az igazság nevében. És -nyertük a külsőség, fölszinesség minden czifráját a vitézkötéstől a -czimek és szóvirág tarkaságaig. Itt erősen tudtunk különböztetni. -Mindenkinek megvolt saját czime; ugy járt ki részére a tisztelet. -Egyiknek irtuk megkülönböztetett, másiknak hivatalos, igy tovább: -alázatos, mély stb. tisztelettel, vagy csak: jóakarattal. Egyiknek -voltunk alázatos szolgái, másiknak köteles, harmadiknak kész, -negyediknek kész köteles szolgái. – Nyertük a törvény magyarázatának -tűhegyre állitott atomisztikus felhasogatását, az indisczernibiliumok -imaginaczióját, csináltunk szavakat: „judlium, birsagium, incattus“ s -több ilyen barbarizmusokat. – A mely népben a külsőségek felfogására oly -készség s annyi ügyesség, hogy nyolcz száz esztendő óta mindig csak -distingvál, ez a nép megérdemli, hogy bölcsészeti dolgokra nézve ne -kiméltessék; ez lesz neki jó, kétség kivül. A mely nép ugy tudott -koholni, furni, faragni idegen nyelvet, tudja elvégre a magaét is. A sok -dubietások után üdvére lesz mélyebben avattatnia az elmélkedésbe mint -eddig, hogy könnyünek találja egyszer már a gondolkodás fejtörő munkáját -is. – Nem volt más czélom, mióta iróvá lettem, mint, ha isten engedi, -legalább egy vonallal tenni mélyebbé a hazai gondolkodást. Ez adja -minden munkásságom erényét, hibáját. Ez legyen óvásom az ugynevezett -józan ész bölcsészei ellenében. - - - - -VI. - -Sokak előtt feltünő lesz, vélem, ha még a nemzetiség is előitéletül -nézetik a bölcsészeti müvelődés ellenében; talán annál feltünőbb, hogy -épen jó magam állitok fel ilyen nézetet. Azonban én a nemzetiséget -elismérém, fejtegetém az irodalom más terén; de ha bölcsészetben -általános becsre nem méltatom, ez sincs ok nélkül. – A nemzetiség szép -szó; alkalmazása igen helyén esik az ember lelki életének alsóbb -fokozatán, midőn szellemén a természeti befolyások után előállnak az -égalji, életmód utáni sajátságok, a földirati helyzet és fajtaiság -különbségei; s épen azért bölcsészeknél, kik a bölcsészetet nem a -tiszta, minden fékeitől ment szabad gondolkodás, hanem a lélektan utján -keresik, megjárja. Ily módon van szó nemzeti vagy égaljhoz és más -módositó befolyásokhoz alkalmazkodó bölcsészetről. - -Azonban nem kell sokáig tépelődni fölötte, hogy belássuk, miszerint ez -nem más mint a helyiség adaléka; és gyönyörüen veszi ki magát a -költészetben és mind abban, mi ehez tartozik. Már a felsőbb foku -szellemi élet, a vallás, körében kevesebb sulya van a nemzetiség -fogalmának; vagy tulajdonkép nemzeti vallásról csak addig lehet szó, mig -valamely nép a kezdeti állapotot éli, s az érzések árnyalatai szerint -tudja magát legjobban kifejezni; azaz, mig a főigazságokat, melyek -tulajdonkép eszmék, gondolatok, az érzés nyelvén szólaltatja, s az ész -tárgyait is érzési felfogással teszi magaévá. Ezért van együtt minden -ifju népnél költészet, vallás, bölcsészet még fejletlen, egymástól külön -nem vált, azaz feltisztulatlan gyermeteg állapotban. Vallás, bölcsészet, -mely a primitiv világnézlettel azonos, igen jól neveztethetik -nemzetinek; de hozzájok járulván a gondolkodás, mindkettő változik és -idővel kinő a nemzeti korból, ellenben a költészet soha sem nőhet ki -veszedelme nélkül. - -A nemzetiség elve tehát folytonosan erős a költészetben, gyöngébb a -vallásban, végképen megszünik utóbb a bölcsészetben. Ezt igy tanitja a -történet, a mivelődés története is, mely tulajdonkép az emberi -szellemnek az események folytában nyilvánult másolata. Első korban -minden nép az ösztön és tapintat sugallata szerint tesz és vesz. A -szellemi világ ezen kezdő fokozata teljesen öntudatlan, mint a -természet. Egyes gondolkozók helyett a közérzület uralkodik a lelkekben, -az egészben. A nemzet mint egy raj. Ez a kor a kiválólag nemzeti kor. -Mint ha mondanók: nem okoskodnak a történet felett, hanem csinálják. A -szellem közvetlenül hat; az ész beéli s elvegyiti magát szóba, tettbe, -mint rendeltetés, mint hivatás. A népek első müveltsége, nyelvben -polgári szerkezetben ezen öntudatlan tudalom gyermekei a közvetlenség -bélyegével, s induló pontjai minden utóbbi előhaladásnak. Annálfogva -eddiginél nagyobb előszeretettel fordul ma minden nemzet az előidők -hagyományaihoz, hogy megtudja, mi volt, ki volt ő egykor a történetben; -hogy mai felvilágosult eszével lássa: micsoda figyelemre méltó nyomait s -ereklyéit leli öntetteiben az észnek; hogy lássa: minő eszmélkedései -voltak az ősöknek valami, embernél magasb lényről, természetben dolgozó -munkásságról, halál utáni állapotról, erkölcsi rendről, az örök dijról, -vagy a jutalom és megtorlásról; mert ezek csak akkor övéi, ha bennök a -gondolat, mint magaéiban ismér magára; s viszont csak igy vetnek sulyt a -nemzeti tudalom mérlegébe. A nemzet ha nem érzi multját, elveszti -jelenét. A nemzet volt, van és lesz – a tudalom által. - -A kezdeti müveltségben tehát már benvannak a bölcsészet csirái, -különösen a nyelv alakjában vagy először még csak szó szerint, mihez -járulnak minden mese, monda, hagyományfélék, mint ugyanannyi -eszmeburkok. A szókat meg kell érteni, magyarázni, a burkokat lefejteni. -Én már ezekről irtam a közmondások alkalmával; egyenesen kijelentvén, -hogy a közmondások nem átalános igazságok, hanem leginkább az -állapotokból és körülményekből kifejlett állitások. Hasonlóan itél -Hetényi: „felednünk nem kell, hogy bár becsesek ezen közmondások: a -rendszeres bölcsészet hiányát azonban mégis soha ki nem pótolhatják. Sok -közmondásaink részint csak félig meddig igazak, részint nem tiszta -morált rejtenek magokban.“ – Afféle régiségi burvárlatok, mint a bátor -Ipolyi Arnoldéi, a történetnyomozásinál sokkal többre becsülendők -világnézleti tekintetben. Azok szinte bölcsészeti magvak, ébrények, -melyekből egyképen fejlődhetik mind a mellett csodagyermek és Antinous. - -Mindezen érzékleti, vagy ha tetszik közvetlen, első szemre való -felfogásai az igazságnak, a gondolatnak azonban nem adnak nemzeti -bölcsészetet; sőt egyedül akkor kezdenek becsültetni, mikor a magára -térő, magát fölismérő lélek mintegy visszatekint a multba, s örvend -birodalmának, hogy a homályos eredeti müveltségtől a napfényi -tisztaságra birt bölcsészeti igazságokig minden az ő műve, először ugyan -öntudatlan, de később öntudattá viradott állapotban. Ez oka, hogy a -szélsőségek itt is, mint másutt érintkeznek, és a kezdeti müveltséghez -oly szivesen hajlik a valódi bölcsészileg müvelt elme; mig a közrendü -értelem föl sem veszi azt; habár mindennek, még egytemes elvnek, is -vallja a nemzetiséget, ereklyéit pedig századok óta tapossa. - -A bölcsészet, mint egyetemes igazságok tudománya, a tiszta gondolattal -foglalkodik, vagy azon adataival a szellemnek, melyek az egy és -megoszthatlan ész nevében a föld népei által, nemzetiségre való tekintet -nélkül, egyformán fogatnak fel. A természeti, erkölcsi és polgárzati -befolyások, minők az égalji helyzet, földirati fekvés, fajtaiság, élet, -keresetmód, népekkeli hasznos vagy káros szomszédság, érintkezés stb. -tagadhatlanul nyomnak bélyeget a nemzet arczára, enyhesebb vagy ridegebb -modort bölcsészetére, de lelkét, melynek minden lényege a gondolkodás, -nem alakitják kivételessé. Én igen nagy kedvteléssel olvashatom a népek -jellemzéseit a szerint, a mint az éjszaki vagy déli sark felé, forró -vagy mérsékelt égöv alatt élnek, meglep az a sok minden ujdonság, -eredetiség, melyet csak a saját módu élet adhat: de azt nem hiszem, hogy -a gondolat, az eszme fokozatai máskép fejlődnének egyik mint másik -oldalán a földnek; azaz: más volna az állomány és járulék (substantia és -accidens), a fő és melléknév (substantivum és adjectivum) egyiknek, mint -másiknak. A honnan ezen kérdésre: mi, főnévvel; erre: minő, -melléknévvel; erre: mit csinál, igével fog válaszolni minden nyelv; -hasonlóul a fölismert állomány és járulék közül soha sem fogja ez -utóbbinak adni az elsőséget de semmiféle nép. - -Mondhatnák ellenem, hogy ez igen elvont beszéd, légbe épült vár. Mind -türhető ellenvetés, csak igazam legyen. Mind a mellett áll, hogy a -bölcsészi gondolkodásba, kivált nálunk, szivesen vegyül be a nemzeti -töprengés, óvakodás. E tekintetben legsajátságosabb nézetet Szontagh -Gusztávnál ismérek, még a Propylaeumokból, hol a magyar filozofia -megállapitása körül elmélkedvén igy szól: ha a kellő „föltételeket -teljesitendjük akkor saját, önálló, akkor magyar filozofiával fogunk -birni: azaz tárgyra ugyan nem, de szellemre s előadásra a többi müvelt -nemzetekéitől különbözővel, ugy, mint a nyelvszokás megkülönbözteti a -német filozofiát a francziától, ezt pedig az angoltól stb. mert minden -nemzeteknek képzet módja mint az egyedeké, különböző.“ (280. l.) – Utóbb -igy folytatja: „hazánk földe dél és éjszak között a középvonalon terül -el, s nemzetünk szellemében az érzékiség és ész közt ritka egyensuly -találtató, melynél fogva félszeg empirikai vagy raczionalisztikai -kicsapongásokra nem lehet hajlandó (281. l.). Ugyanezen nézet hiven -másoltatik elénk ismét ő nála, midőn az egyezményes bölcsészetről ir, -állitván, hogy ez más kutfőből nem is eredhet, mint saját nemzeti -szellemünkből, a mennyiben hazánk emlitett égalji helyzeténél fogva, a -mi kedélyünkben „szerencsés arány s összehangzás van az érzékiség, -érzemény és ész közt“ (7. l.). - -Fölkérem az olvasót, hogy kisérjen figyelmével. – A mennyiben ritka -egyensuly, szerencsés arány s összehangzás mondatik lelki tehetségeink -között, legelsőbb is kérdés támadhat iránta: nem válik-e kivételessé a -magyar elme épen az által, mint a kender vagy más növény a föld után? Ha -már ezen arány vagy egyensuly elménk javára van, s előnyössé tesz -bennünket valamely talpra esett bölcsészet birásában: miért nem -tüntettük ki eddig magunkat tudomány, ipar, mesterség stb. minden -ágaiban a müveltségnek? Ha tán nem üt ki előnyünkre, akkor ne -emlegessük, mert megint Jornandest fogunk, a ki hun eleinket nem is -tartá emberi fajnak. – Van a német embernek esze? tudakozá egy könnyelmü -franczia régen. – De továbbá legyen az a szerencsés arány és -összehangzás tény, abból más nem következik, mint hogy az ugy van; mert -az egész égalji fekvés oly bizonytalan fölvét, melynek igazsága egy pár -évnél tovább ki nem állja; számtalan mellékkörülmények dolgozván -körülötte. Ha ezen égalj csakugyan oly erős befolyásu, meg kellene -látszani nyomának a történetből, mely szerint minden fajta nép, mely itt -hosszabb ideig élt, megkapá ama szerencsés arányt, s összehangzást elmei -tehetségeire nézve, mikor nagyszerü fölfedezéssel örvendeztethetők vala -meg a világot, ha a kozmikai viszonyoknak a föld ezen pontján oly -hatékony voltát bizonyithatók be. – Utoljára az arány és összehangzás -oly kategória, mely szerint a lélek nem a maga lényegében fogatik fel, -hanem inkább anyagi módra, s külsőlegesen. Ez ellene van a lélek -állományiságának; s arányról az elme tehetségeinél csak beteg állapotban -lehet szólani, midőn mintegy fensőbb fokról alábbira sülyed a lélek, s -oda esik a külső befolyások, körülmények urasága alá; különben az oly -élő, eleven egység, mely szerint ellenére van minden olyas felfogás, -mintha külön, önállókul nézhető erők vagy tehetségekből, vagy épen -vegyülékből, melyek egymáshoz igy vagy amugy aránylanak, állana. -Bármennyire alaposnak látszik is azért az égalj utáni arány felhozása, -ez magában igen kevés a tömérdek összemunkáló befolyások nagy seregéből, -melyek előszámlálása nem is a bölcsész dolga. A mi pedig az arányt, -összehangzást illeti, mindkettő alrendü kategória és megjárja például a -tapasztalatiság világában, hol fődolog a mennyiség, ezeknek egymáshozi -viszonya, mit legjobban fejezünk ki számokkal. Lehet példaul a magyar -szellemben arány az ész és érzék között akkor is, ha kevesebb eszünk van -mint másnak, mert akkor érzékünk is kevesebb; mikor változván egyik -oldal, változni kell a másiknak is; és az arány mégis ugyanaz marad, p. -4: 8 = 16: 32. Itt az arány egy, a különböző oldalak mellett is, azaz -semmit se mond. Hasonlóul szinte gyönge kategória az öszhangzás, a lelki -tehetségekre alkalmazva. – A öszhangzás tulajdonkép a különbözők -egymáshoz tartozása, egymássali egyezése. Azért helyén van szinek, -hangok ellentétei s összeegyezésénél. A szellem és tehetségei, t. i. az -ész, érzékiség más nemü ellentétek; itt mindegyik ellentét a másikat is -magában foglalja; más szóval: eszmei a viszony, mert nincs oly egyes -tehetsége szellemünknek, hogy munkásságában ott nem volna mindig az -egész lélek, akár itél, akár emlékezik stb. A sulyegyen épen -alkalmatlan, ide nem való kifejezés; népszerűnek talán népszerü, de -semmi esetre sem bölcsészi. - -De legvastagabb tévedés mégis ott mutatkozik Szontagh beszédében, a hol -azt irja, hogy minden nemzet képzetmódja különböző levén, birhat is -különböző filozofiával mindegyik. E ponton ismét le kell mondanom minden -kedvező czimről az alaposságon kivül, ha szinte unalmas lennék is. -Abból, hogy minden nemzet képzetmódja különböző, nem az következik, hogy -külön filozofiája is legyen, hanem az, hogy különböző nyelve; a minthogy -ugy is van. Honnan tehát Sz. tévedése? Onnan, hogy a képzetet a gondolat -helyére emeli, s a bölcsészet alapjaul veti; holott a képzet épen azért -képzet, hogy azt a mi magában egy és ugyanaz, különbözőleg tudja -előállitani; p. ezen gondolatot: szellem, a latin és magyar nyelv a szél -fuvásának külső jelensége után adja elő; a német pedig Geist-nak mondja -talán eredeti s nem átvitt értelmű szóval. Igy a hegy, latinul (mons), -talán a franczia monter (fölmegy) igével rokonosan azon képzettől van -véve, hogy föl kell reá menni, a német Berg talán a bergen, verbergen -(elrejt) igével rokonos, mit én tudom? de azt látom, hogy ugyanazon -tárgyat különböző oldal vagy szempontbul nevezték el a nyelvek -különbözőleg, máskép az egész világ nyelve egy volna; a minthogy a -rokonság épen a képzetek olykori lehető egyezésébül ered, okvetlenül; -mert a különbség nem általános, ugyanazért a képzetek össze is jöhetnek; -például ha nyelvünk a némettel összevág a dolgok lényegének a volt, -Wesen (gewesen) rokon nyelvtani alaku, értelmű szók visszaadásában; ha -eszik, essen egymással külsőleg is egyezők, stb. – Innen igen -természetesen lehet szólni valamely nyelvnek bölcsészetre, poezisra való -kisebb nagyobb hajlamáról a szerint, a mint észi vagy érzéki, lényeges -vagy látszati oldalt és szempontot emel ki egyes szavaival a dologból, -melynek nevet ad, s melynek, mint tudatik, többféle jegyei, mondományai -lehetnek s vannak. - -A képzetnek a gondolattali fölcserélése igen fontos az egyetemes -bölcsészeti müvelődésre nézve; s a bölcsészetnek, mint tudománynak, -szemrehányásul felhordott érthetlensége, homálykeresési büne innen ered. -Azonban ki tehet róla, hogy a dolgokon nemcsak képzet lebeg, hanem -gondolat, azaz törvény, lényeg is dul és forr bennök? Ki tehet róla, ha -valamely bölcsészeti felekezet meg van győződve felőle hogy a tárgyakról -csak azt lehet tudni: mi viszonyban vannak hozzánk, és nem semmit arról: -mik azok magokban, mi az ő voltjok, mint ezt a kanti bölcsészet némelyek -szerint oly világosan kideritette. A bölcsészet homályt nem keres, hanem -mind a mellett nehezen érthető, mert kevés embernek van hozzá feje, hogy -a gondolatot tisztán, nem odavaló vegyülék nélkül meg tudja ragadni s -tartani. Ha pedig valaki nagyon könnyen akar végezni vele: példák -mutatják, minő sarkalatosan téved. Mert a bölcsészet tárgya a gondolat; -mi egyenlően fejlődik minden népnél; igy ha tárgyára nézve, mint -Szontagh is mondja, nincs magyar azaz nemzeti bölcsészet, az a kérdés: -bölcsészet-e oly tanitmány, mely nem a bölcsészet tárgyával foglalkozik; -s érdemli-e az, hogy a nemzetiségi jelző több legyen rajta gunyévnél, -czifra szónál? Más szóval: lehete tárgyán kivül vagy inkább tárgya -nélkül a bölcsészet akár német, akár franczia, akár angol stb.? - -Mi játszik hát oly lidérczi játékot bölcsészeinkkel, hogy mint Hetényi -ugy Szontagh is ekképen tanitanak: van egyéni, van nemzeti és van -világfilozofia? – Az utóbbi bölcsész e tekintetben igy fejti ki nézetét: -ha az öngondolkodó ember önmagát el akarván határozni, szükségkép -bölcselkedik: az ez uton támadt filozofiai meggyőződése egyéni -filozofiája. Nemzet egyénekből áll, és pedig föld, éghajlat, történet, -állodalmi formák és százados szokások befolyásánál fogva magát más -nemzetektől némi saját közös jellem által megkülönböztető egyénekből, -mely sajátság bölcselkedésökre sem maradhat hatás nélkül, mit a -tapasztalás is kétségtelenné tesz, bizonyitván, mikép van filozofiája a -gyakorlati szellemü angolnak: a skot iskola (talán inkább a locke-i?); -az életrevaló francziának az ekklekticzizmus; a német szobatudósok -filozofiája pedig életben is oly hasznavehetlen mint önmagok. Van tehát -nemzeti filozofia is, és pedig nemcsak nyelvre de szellemre is -különböző. Ezt az irodalmi történet is elisméri, angol, franczia, német -stb. filozofiáról beszélvén. Mivel pedig az emberi természet lényegre -nézve egy, s ugyanaz minden emberben és minden nemzetben, és egy s -ugyanaz az igazság is lényeges tartalmára, azaz egyetemes igazságaira -nézve: ez oknál fogva minden igaz egyéni, s nemzeti filozofiának is -lényeges tartalmára nézve egynek s ugyanannak, tehát világfilozofiának -kell lenni[12]. - -Más szókkal: az egyetemes igazság, a lényeges tartalom egy és ugyanaz -minden egyénben, nemzetben, s ez világfilozofia is; a mi pedig nem -lényeges, az nem is filozofia sem egyénben sem nemzetben; annálfogva -apródonként s a müveltség eléhaladásával le is hull, mint a kaczagány, -az ivadékokról, kik a szerint vesznek fel uj módokat életben, -viseletben, gondolkodásban, a mint szorosabban ragaszkodnak a tudat -eszméjéhez, az emberi lélek lényeges tartalmához, vagy nem; a mint -mélyebben kutatják az igazság megalapitását vagy elfogadják, mint -készet, készen levőt további vizsgálat nélkül más hitelére, -tekintélyére; mikor nem a bölcsészet tárgya más, mert ez ugyanaz és egy -mindig, hanem felfogási módja, ez pedig egyre megy ki a Sz. által -ugynevezett képzetmóddal, miről már feljebb szólottam. - -Tehát az játszik efféle lidérczi játékot bölcsészeinkkel, hogy a mit -csak gondolat és fogalom alakjában bir a tudalom mint tartalmat és -lényeget; a képzet alakjában is birni akarják szinről szinre, mikép -birják azok neveit a nyelvben, a szókban, vagy birni akarják a szint a -szivárvány változatai, veres, zöld stb. nélkül. Továbbá az játszik -lidérczi játékot, hogy a különösséget, minő a nemzetiség, egyetemessé -ohajtják tenni, midőn bölcsészetre is át viszik, mely pedig egyetemes -igazságok tudománya. E részben, bármint törjük is fejünket, a dolgok -rendin nem segithetünk; ugyanazért hasztalan keressük a bölcsészetet egy -vagy más nemzetnél, mert azt egyik sem müvelte ki maga, hanem a többivel -együtt; s ugy a mint ma történeti fejlődésében előttünk áll, nem egyes -hanem valamennyi müvelt nép csinálmánya. Igy az egész nemzeti bölcsészet -kérdése csak mint kezdet vagy folytatás található fel a tudomány -történetében. Ha tehát mondatik: van görög, franczia, angol, német stb. -bölcsészet, ez nem azt teszi, mint a lélektani uton járó filozofok -akarják, hogy talán eme nemzetek oly saját bölcsészettel élnének, minő -nyelvök, hanem azt, hogy bizonyos mértékig, többé kevésbbé volt -befolyásuk a tudomány fejlesztésére, virágoztatására. Mi ránk nézve sem -az következik, hogy tehát legyen magyar bölcsészet is, hanem az, hogy -szellemi becsünk, s nemzeti méltóságunk tekintetéből, az igazság iránti -hódolatból igyekezzünk befolyni az isteni és emberi dolgok isméretének -tudományába, s helyet foglalni a gondolkodó, eszmélkedő népek között. -Ekkor ki fog nyilvánulni: minő lényeges adalékkal járultunk a szellem -országának müveléséhez s ekkor és ennyiben lesz magyar bölcsészet, mint -van görög, franczia, angol, német stb.; leszen a nyelv mint közeg által, -mely épen arra való, hogy szellemi kötelék létére ne csak az egy sorsu -és vérü nép vagy nemzet tagjait kösse össze, hanem az isméretek -csatornáján az emberiséggel is egyesitsen. A nyelv az a csodálatos -eszköz, melyen a nemzeti különösségek közé mind jobban oltatnak be a -cselekvés, a gondolkodás egyetemes módjai; csak az a nyelv mondható -igazán müveltnek, mely különös létére is fölvette magába az egyetemes -eléhaladást; igy valódi egyetemességre fokozta fel a nemzeti -különösséget; mikor lesz a nemzet, minden sajátságának, egyéniségének -megtartása mellett is a szó igaz értelmében müvelt, pallérozott. És ez a -nemzeti egyéniség egyetemessége. - - - - -VII. - -Adjuk meg a történetnek is a maga követelését, ha csakugyan tanit -nemzeti bölcsészetről. – A történet hely és időszerü tények közlője, s -nem vét önrendeltetése ellen, ha emlit bölcsészetet angol, franczia, -német földön; igy lehet arról beszélnie magyar hazánk multjában is. De a -különbség minden hasonlat mellett is roppant elütő. Mert idehaza a -gondolat tudományának müvelése alig volt egyéb, mint a külföldrül való -betelepitése az időnkint feltünt ujabb ujabb mozzanatoknak a legujabb -korig, midőn Berlin adja bölcsészetünket egy részről, vagy a skot föld -száz esztendő előtti bölcsészetét ajánlgatják, ültetgetik át más -részről. Nekem ez ellen semmi kifogásom; jőjön az isméret akárhonnan, -csak jőjön. De van ám kifogásom ama ferde és hiányos egyoldaluság ellen, -mely szerint a bölcsészetnek határ iratik, mint az országnak. - -Sem az angol, sem a franczia, sem a német, vagy akármely más nemzet sem -tön egyebet, mint forgott a gondolat müvelése körül – bizonyos -eszmefokozat vagy kategóriák szerint; és igy minden nemzet bölcselkedése -nagy közös együvé munkálás a bölcsészet templomának fölépitéséhez, nem -valami különös nemzeti ösztön, hajlam után, hanem az emberi ész -egyetemességénél fogva. Szerintem ugy nem található bölcsészeti nemzet, -mikép nem talalható nemzeti bölcsészet. Ismérjük a régi logikában a -kantféle kategóriákat: mennyiség, minőség, viszony, észvisszony. -Tanultuk volt, hogy a gondolat ezen fokozatokat szokta megfutni az -emberi tudalomban; és hallottuk, hogy példaul Kant fölülemelkedett a -„quantitás“ kategóriáján a „relatióig“ de a „modalitáshoz“ már nem birt -feljutni. Ki volt jelölve előttünk, hogy például az angol bölcsészi -szellem a quantitás szerinti, vagy mert ez a kategória a tapasztalatiság -világában szerepel főkép, a tapasztalati, érzéki bölcselkedést fejtette -ki legjobban Locke hires munkája által; mig a franczia inkább a -„qualitás“ kategóriáján lelte föl magát Cartes eszmeiségével; igy tovább -az eszmei és tapasztalati oldalnak együttes, vagy különös müvelése által -fejlett, fejlett a gondolat s emelkedett azon fokozatra, hogy a -tárgyakban levő viszony kiemelése volt fő, p. az állomány és járulék -kategóriájával, Spinoza szerint, mi annyit tesz, hogy Locke a mennyiség, -Cartes a miség, Spinoza pedig az állomány és járulék szempontjából -kezdettek bölcselkedni; vagyis egyik egy, másik más fokon müvelte a -bölcsészetet. - -Igy tanultuk ezt valaha még az iskolában; igy kellett tanulni; és csak -ez a helyes felfogás, ez a biztos kiindulási pont. – Ha már a nemzeti -bölcsészet önálló, történetileg külön váló szellemi munkásságul nézetik: -ám legyen; érjen, a mit érhet; de annyit tudok, hogy nemcsak az angolnak -volt képessége a tárgyakat quantitás, azaz érzéktapasztalati uton -müvelni, hanem akármely népnek; s müvelte is a franczia, szinte a -legvastagabb materializmusig. Ha tehát angol bölcsészetről van szó, ez -anyit tesz: az angol bizonyos fokig müvelte a gondolatot, vagy ennek -tudományát történetileg. És pedig ugy látszik, hogy ez idő szerint -leghajlandóbb az igazságot érzéktapasztalati uton megállapitani. -Megállapitja-e, más kérdés; mert Locke tanát megdönté Hume stb. – Ha -franczia bölcsészetről van szó, mondhatjuk: miszerint ez az angol -tudományt tulságig vitte a mult században, mint mai nap talán a német -eszmeiséget fesziti a végső határokig társadalmi bölcsészetében. Igy -lesz-e mindig vagy nem, azaz megmarad-e ugy bölcsészete mint nemzetisége -mellett, kétlem; de hát oda lesz-e nemzetisége, ha müvelődése -változtával, más fokra jutásával bölcsészete is változik? Épen nem, mert -bölcsészet és nemzetiség nem egy. Különben Locke-kal, Hume-mal, Reid-del -mindig mássá kellett volna lenni az angol nemzetiségnek, épen ugy mint -mássá a francziának Cartes, Condillac és legujabban Leroux Péterrel. - -Egyébiránt nincs, nem képzelhető oly egyoldaluság vagy tulajdonkép -egyenruhai szabatosság, hogy egy nemzet igy és nem amugy is -gondolkoznék. Ott van a német idealizmus mellett ennek tagadása épugy, -mint az ekklekticzizmusnak czáfolata a francziáknál; ott van az angol -Reid, Battie és Oswald józan észi bölcsészetének legerősebb lerontása -magában az angol irodalomban Pristley s mások által. Szerencse, mond -Leroux, hogy Cartes spiritualizmusa ellenére feljött Gassendi, s -megtartá a testet. A mi magyar irodalmunk, minden kicsisége mellett sem -lehet oly egyoldalu, hogy kizárólag csatlakozzék ide vagy oda; mert a -bölcsészet nem oly kész jószág, mint az „egyszer egy“; hanem élő -elevenség a lelkekben, a szellemekben uj meg uj nyilatkozásokkal a -nélkül, hogy magáról lemondana, s minden uj alakulásokban ne magát -szülemlené ujra ismét, meg ismét. – Ide vágó példa volna már név szerint -az, mi a gazdálkodás külön ágaiban itt vagy ott üzetik. Igaz, hogy az -angol pompás marhatartó, és a marhatartás egyik ága a gazdászatnak. -Igaz, hogy Hollandiában roppant előmenetelt vön a kertmüvelés, -Lombardiában a csatornázás, selyemtermelés stb. effélék. De ez csak -ennyit tesz: Lombardia ebben, Hollandia abban, Angolország amabban -tünteti ki gazdászatát. Vajjon ezek közül akármelyikben külön áll-e a -gazdászat? Sohasem, hanem a gazdászat magában foglalja mindegyiket. A -gazdászat már mint tudomány nem abban áll, hogy a marhatartást s ennek -minden csinját, binját kimeriti, hanem abban, hogy a csatornázást, a -kertmüvelést, selyemtermelést, vaj és tejgazdálkodást is és még sok -tömérdek is-eket befoglalja, tárgyalja stb. Hasonlóul ha nekünk a -bölcsészet mint tudomány csak oly mértékben ajánltatik mint a hogy azt -akár Angol, akár Franczia, akár Németország kimüvelte, tehát a -nemzetiség ostyájában: akkor nem kapunk egyebet résznél, töredéknél. -Töredékesség után csak a törpék nagyok. - -Mégis a lélektani módszer bölcsészei ekkép okoskodnak: ha van görög, -angol, franczia, német bölcsészet, azaz ha nemzetiség szerint birható ez -a tudomány: miért ne lehetne magyar bölcsészet is, hiszen a magyar -szintén egy saját nemzet? De ezt igy lehetne folytatni: ha van római, -arab szám, miért ne lehetne angol, német s magyar is? Hasonlóul lehetne -mondani: amerikai gőz, mert a gőz erejét amerikai ember tette -világhirüvé s használatuvá; amerikai villany, mert amerikai ember -ragadta ki égből a villanyt; továbbá olasz delejtü, mert Olaszországban -találták fel azt; lengyel naprendszer, mivel Kopernik lengyel volt stb. -Azonban, miután a római számjegygyel alig mehetünk tovább, mint a tiz -ujjunkkal, az arab szám pedig sokkal több munkálatra elegendő: Róma -számjegye akár ne is volna. Hasonlóul: mi köze a villanynak, delejtünek -a nemzetiséggel? - -Mindezek ellenére a nemzetiség csatornáján veszélyes előtitéletek -nyomakodtak be hozzánk a bölcsészet dolgában. Az angol persze és -franczia iparos, gazdag nemzet; van politikai ereje, nagysága, -tekintélye, mert, ugy mondják bölcsészeink, szereti a gyakorlati -müveltséget, a produktiv isméreteket; s mindezt a józan filozofiának -köszönheti. Ez a tétel azért nem bizonyit semmit, mert nagyon sokat akar -bizonyitani. Épen ily okon lehetne felhozni a khinai népet, mely sokkal -régibb mint az angol, és a mi fődolog, nem is keresztyén, mind a mellett -porczellánt, szőnyeget pompásan tud késziteni, hihetőleg mert nem él -(vagy akár ha él is!) az idealizmussal. – Azonban ne feszitsük ennyire a -nemzetiséget. Sok történhetik az életben a bölcsészet minden hire tudta -nélkül. S ha oly messzi viszszük a bölcsészet felelősségét, nem tudom, -hol állapodunk meg vele. Mert a produktiv tapasztalati isméretek -kutatása is lehet olykor veszélyes, széditő, legalább azon bölcsészet -szempontjából, mely az életrevalóságot, s gyakorlatiságot papolja, s -ebben különösen az angolokat dicséri. Az angol igen derék nép, mind a -mellett oly impraktikus vállalatra is veti fejét, minőtül a becsületes -magyar ember nem magát, hanem jó házi kutyáját is óná. Már nevezetesen, -minek küld ő hajókat oda a jéghegyek közé, az éjszaki sarktenger -kikémlésére. Nem hallotta-e, hogy ott megfagy a lehellet is! Hát azt a -Nilus forrását minek fürkészik egyre? Nem elégszenek meg vele, hogy -utoljára is van olyan folyóvizök belőle, melyet gőzöseikkel föl s alá -szeldelhetnek. Bizony, mondhatná a magyar egyezményes bölcsész, az angol -nép igen szellengő nép, felhősdi számitó; nem tudja a maga hasznát, -midőn ily sükerülhetlen járatokra költ. Nem régen is alig találtak egy -darabkát azon vállalkozó tengerészek bakancsából, kik oly messzi mentek -a jeges tengerbe, hogy desperáczióbul utoljára egymást ették meg. - -Tréfa vagy komolyság? A mint bölcsészeinknek elhatározni tetszik. – Nem -ugy, urak! Az isméret mindig isméret, legyen akár tapasztalati, akár -eszmei. A földsarkak rejtelmeit közvetlen nézlés, tapasztalás után -megközeliteni oly szent, bár még eddig sükertelen ügyekezet, mint az -elmélődő szobatudósé, midőn a szellem országát vizsgálja, korlátait -feszíti, s a lehetlennek látszót lehetőségre, megadásra szólitja fel. – -Az isméret becses jószág, csak az a baj, hogy szerzését nem egyformán -birja minden nép s minden egyén anyagilag is segiteni, előmozditani Nem -akarom védeni az e szempontból üldözött németet, olaszt; nagyobb az ő -bajok, mint hogy az én védelmem orvosolhatná; s mélyebb, mint hogy -minden, a ki felettök itél, megmérhetné; és mégis van olyan ága az -isméretnek, melyben e két nép volt az emberiség tanitója. - -Nem! a bölcsészet többé nem ily szempontbul felfogandó. Mert, ismétlem, -ugy, a mint mai nap történeti fejlődésében s tudományos formájában -előttünk áll, nem egyes, hanem valamennyi müvelt nép csinálmánya. Az -emberi ész nyilatkozása időnkint: az emberiség közös müve. Mennyiben -járult hozzá egyik vagy másik nép, a tudomány történetéből kimutatható; -valamint az is, hogy nem volt nép, mely állandóan egy nézethez, -kategóriához ragaszkodott valna, sőt tanita sok egymással ellenkező -tant, véleményt vagy nézetet, melyek közül nehéz volna kivenni: melyik -volt már igazán odavaló, hazai, nemzeti. És e sok törekvésből, -vergődésből állott elő a bölcsészet, minden egyes bölcseletek rendszerbe -öntése által tudománynyá, mely egészen akar ismértetni s nem részenkint, -mi a tudás dolga; de hogy micsoda bölcsészetet honositson meg valamely -nemzet, ez nem esze s érzékisége valamely szerencsés arányától függ, -hanem igen sok mástól, mit egy szóval bátran nevezhetünk a népek jó vagy -bal sorsának. A német más körülmények között épen oly gyakorlati -lehetne, mint az angol; vagy legalább nincs megmutatva, hogy mindig ez -állapotban maradna; igy az olasz, igy a magyar. A héber nép irtózott a -kereskedéstől; ma egyebet sem szeret. Hajdan költő volt, ma csupa -kalmár; sőt a régi görög, virágzása fő pontján, jobban különbözött saját -magától, a mint kezdetben volt, hogysem mástól. - -Az ujkori bölcsészet, hogy a régit mellőzzem, Francziaországból indult -meg Cartes hatalmas „cogito, ergo sum“-jával, mely három szó egész -mélyében rendité meg az emberi tudalmat. Utána jött az amsterdámi -Spinoza, kit a hannoverai Leibnitz, kit a német-latin Wolf váltott fel -egymásután, fokozatosan. Más oldalról, a tapasztalatiságot Locke és Baco -nyomták erősen, kik után a skot Hume jött, s megtöré a tapasztalatiság -örök érvényességét kételmeivel; s bölcsészete szikráiból gyulamlott meg -utóbb az itészet fáklyája, Kant kezében. - -A königsbergi bölcsészszel igy megint az európai szárazra jött által a -gondolat müvelése, s ezóta mind mélyebben vette magát a német elembe. – -Kant, ha szabad igy szólani, tudományos végrendeletet tön a bölcsészet -iránt, megosztván ezt a tapasztalatiság, eszmeiség között. A kettő -közötti hidat ő még nem ismérte. Utódai lelkesen láttak mindkét oldal -müveléséhez. De a tapasztalatiság követői s vallói mihamar fenakadtak -törekvéseikkel. Ők véges elvet követtek, mely nem képes a végetlent -magába ölelni. Aztán a világ sem volt igen jól érzülve tudományuk iránt -a mult századi franczia események miatt, mikor az anyag volt minden; -csak benne ész, erő, isten. A másik rész örökösei méltónak lelvén a -szabad eszmeiséghez ragaszkodni, ez uton haladtak. A mester ugyan eléggé -ovakodott egyiket vagy másikat tolni előnybe; ha inte az idealizmus -kicsapongásaitól, szintugy elevenen hagyott emlékezni a tapasztalat -förtelmeire is; ekkép tehát valamely közép ut lett volna választandó, de -nem volt még rá készen az idő. A franczia materializmust ugyanis a német -idealizmusnak kelle más oldalra kiegésziteni, s ez megtörtént részben -már Kanttal, de teljesen Fichtével, Schleiermacherrel, s oda dölt el a -filozofia sorsa, hogy az eszmeiség ismértetett el végetlen alaknak, mely -a tapasztalatot is magába veszi, uralkodó elvnek, mely után a lét is -kimagyarázható, az anyag és szellem a legfelső fokozaton összehozható. -Igy Schelling még egy lépéssel hatolván előbb, már az egész természetben -eszmeiséget látott, s a kültárgyak világát is észi léttel gazdagitotta -föl. Hegel pedig öszszefoglalván mindazon fokozatokat, melyeken a -gondolat fejlődése áthaladott, rendszert alkota belőlök, melyben a -tapasztalat mint kezdő ismérési mód épen ugy megleli méltatását, mint a -legfellengősb eszmeiség, Locke mint Cartes, Baco, mint Fichte; s atyja -lön az általános eszmeiségnek (absolutus idealismus). Az emlitett nagy -elmék körül csoportosulnak már a kisebb nagyobb tömbök nemzet és idő -szerint; de valamennyien, kicsinye, nagya, képeznek egy egészet, s -álliták fel a mai bölcsészet dicső alkotmányát. Ki mai nap mint bölcsész -akar megjelenni az irodalomban, nem mint ábrándot vagy észficzamodást -tekintse a tudomány legutóbbi fejlődési fokát; mert ez történeti -jelenség, nyomrul nyomra kimutatható haladási mozzanat. Az idők senki -kedveért nem térnek vissza egy két száz esztendővel. A mi történetileg -megjelent, azt nem lehet oly könnyen kitudni a világ folyásából. Azt meg -kell érteni, vagy ha nem, kénytelenek vagyunk az idő nyelvét -utándadogni, mint a beszélni kezdő gyermek, ki „mondja s nem érti -szavát.“ - -Nem példátlan ugyan a müvelődés történetében, hogy a nemzetiség -egyetemes kategória gyanánt nézetik. Egy gondolatnak sincs tetsző alakja -máskép, csak ha ennek birja kenetét. Szerencsés a nemzet, mely minden -intézetein valósitá ezt annak idejében, azaz: mikor még ifju volt s -abban állott minden ereje, hogy fenállhatásért küzdött az egyetemes -emberiség vagy különböző népek ellen, hogy beléjök fel ne olvadjon. Mert -a nemzetiség különös eszme, azaz választó, elfalazó, különitó, tehát -épen azért tagadólagos. Azonban nem lehet mindig csak különösnek maradni -az egyetemes irányában; mert összeütközés esetére amannak nincs -megállása imez utóbbi ellen. S körülbelül e pár szóban foglaltatik ama -sok jött, ment népek története, melyek a közvándorlás időszakában neki -neki esvén Europának, jogot kértek, helyet kerestek benne, és egymás -után mint a kő, tüntek el az események folyamában. Szerencsétlenek! Nem -volt erejök egyenlő szinvonalra emelkedni a meglátogatott népekkel, nem -állhaták ki a szellem héfokát. Annyira magokszerüek voltak, hogy nem -birtak másfélék lenni, s kivesztek az életből. – A nemzetiségnek tehát -ki kell adni magát annak idejében, s valósulni az élet és cselekvés -minden alakjain, azaz: lenni először különösnek faj és nyelv szerint, de -azután jő az egyetemes müveltség, és lenni bölcsészinek, vagy az -egyetemes világforgással haladónak. - -Éljünk hazai példával. Meg kell vallani, hogy a nemzetiség eszméje -sokképen hevitett és csalt bennünket. Vajjon miben állhatott akkor a -magyar nemzetiség, midőn diák nyelven folyt a müveltségi élet? A -nyelvnek hire sem volt a tudomány embereinél egy két szerény irón s a -népen kivül. Szent-István kora azért volt és marad is nagy, mert az -európai uralkodó eszmék szinvonalára emelte, s vivta föl nemzetünket. És -mégis hallottam a szent királyról nagy dicséretet és nagy kárhoztatást. -Tudnivaló, hogy nemzetiségi elv után járt ki számára ez utolsó, eszmei -szempontbul az első. Kérdjem-e; melyik a méltóbb gondolkodás, s igazabb -itéletmondás? Igy vannak olykor összeütközései eszméknek; mely esetben -csak a tiszta, minden előitélettől ment, szabad felfogás az egyetlen -biztos vezető. Minő hazaárulás, nemzetiség elleni bün volt 1841-ben egy -akademiai beszéd! Azt nem mondhatta jó hazafi. Akkor legalább ugy -hittük. Hiszszük-e még ma is? Mindig csodáltam Kölcsey szép -parainezisét; de azt soha meg nem foghattam, hogy „Zrinyi csak egy -Magyarországért halhatott meg.“ A hazafi örömest hall ilyet, s örvend -magyar emberben látni valósulva haza és fejdelem iránti kötelességet. És -Zrinyi mégsem a hazáért halt meg, hanem kötelességérzetből. E nélkül -senki sem hal meg szabadon Magyarországért; s ez nincs kizárólag a -magyar szellemhez kötve. Az magasabb fogalom; és Magyarországon kivül is -vannak hősei a feláldozásnak. – Hasonlóul el vagyok ragadtatva -költészeink nemzeti lángolása, emelkedése által. Érzem, hogy e lángolás -engem is hevit és hevitett szóban, tettben; sőt szabad hinnem, hogy ezt -mások is tudják és becsülik törekvéseim között: mégis nem tudom eléggé -megköszönni Vörösmartynak, hogy e néhány szót irta: minden ember legyen -ember és magyar. Ugyszintén végetlenül le vagyok kötelezve a bölcsészet -nevében Eötvösnek, hogy Karthausiában egy gondolatot kér, mely megtartsa -e világot. Vajjon azt a gondolatot értette-e, mely magában tehetlen, -élhetlen, a mi fejünk alanyi koholmánya, és valamelyik égalj alá -különösen tartozik; vagy azt, mely a dolgok lelke hatalma, -tárgyilagossága; melyen mint szálon függenek az idők meggyőződései, mely -örökös, szünhetlen nyilvánulásban mutatja erejét, hatékonyságát, minő a -keresztyénség, a polgárisodás szelleme? - -Az e részben tudnivalót következőleg fejezem ki. Való ugyan, hogy az -emberi nem több fajokból áll elő, melyeken vallás, égalj, életmód -szerint egymástól messzi elütő különbségek észlelhetők. Igaz, hogy a -müvelődés története soha sem volt oly kegyes, miszerint Afrika forró -vagy a sarkak hideg öve alá vette volna utját, hanem a történeti kor óta -előkelően a mérsékelt földtájakon ment, leginkább a középtenger mozgása -körében forgott s a partok fejlődéseit követte; ez igaz. De ha még ennyi -és több különbséget tudunk is fölfedezni égtáj szerint a fajták között, -ez mégsem alapszik az emberiség fogalmábau, azaz fogalmilag, a lélek -állománya szerint nincs annyi különbség a fajták, annyival kevésbbé -szomszédos népek között; nincs oly különbség, hogy a bölcsészetet, mely -egyetemességek tudása, különösségbe ugy be lehessen foglalni, hogy semmi -ki ne maradjon belőle. A nemzetiség különösségek öszlete, véges elem. -Jól veszi ki magát benne a vélemény, rövidlátás, előitélet, ha -bölcsészetet akarunk belőle csinálni; ellenben a lelkesedés, költészet, -müvészet, édes hazaiság: ha nem akarjuk körén tul fesziteni – -szétpattantani. - - - - -VIII. - -Visszatekintve röviden a mondottakra, ugy hiszem, hogy érvényre vivtam -fel azon állitásomat, hogy bölcsészetünk mai emelkedésének akadályai sem -a multban nem keresendők, sem valami rendfölötti dolgok, hanem különösen -három előitélet, ugymint életrevalóság, népszerü köznyelv, és nemzetiség -követelése. Első eredett a tárgyilagosság elégtelen felfogásából, mely -szerint e kategória igen takarékosan pusztán a tapintható, vagy -érzékelhető világban mondatik érvényesnek, mikor hit, isten, -halhatlanság stb. metafizikai lények aztán nem birthatnak -tárgyilagossággal, s az eszme csak eszmének marad az érzékeinket -meghaladó tulban, létrejöhetlen elvontságban. Másik eredett azon -képesség számba vétele nélkül, mely a nyelvekben, különösen a magyarban -is, feltalálható, t. i. a bölcsészeti hajlam; mintha szó és gondolat -örökre kivül esnének egymáson, s a népek nyelvalkotó tehetsége minden -ihletést, öntudatlan tudalmat végkép nélkülözne. A harmadik előitélet a -különös fogalomnak egyetemesre átviteléből származott, mely szerint -nemzetiségi sajátságok, idő és tér utáni adalékok vétetnek föl -bölcsészeti alapul, holott a bölcsészet egyetemességek tudása, vagy a -gondolat tudománya. Legnevezetesebb pedig, hogy mindez előitéletek a -józan ész nevében tanittatnak, ápoltatnak. - -Mielőtt azonban tovább mennék, elő kell adni nézeteimet az annyiszor -emlitett józan ész körül azon kérdés fölvetésével; megmaradhatunk-e ezen -vezető ige szövétnekénél minden isméreteink szerzésében; elegendő-e a -józan ész bölcselkedésre? – Első boldogság a jó ész; mondják már -közéletben, mintha mondatnék: van rosz ész is. Hasonlóul mondatik -valakire, midőn nem helyes gazdálkodás, viselet után jobbra tér: -elővette a jobbik eszét. Azonban ez még mind nem józan ész. Hanem látunk -jeleneteket embertársaink között, midőn egynémely a nélkül hogy -tudományosan müvelte volna magát reá: jól gazdálkodik, kalmárkodik. -Hivatalviselésben ügyesen, óvatosan jár el, keze alatt minden sükerül, -annálfogva szokták reá mondani: életrevaló, józan eszü; de leginkább -mégis azt tartják felőle, hogy szerencse fia. A józan ész tehát, a vele -született hajlam és ügyességnél fogva egész erélylyel üt szét a köznapi -valódiság között, és rendin van a dolog. Egy falusi biró, egy -csendbiztos igen könnyen államférfit s rendőrfőnököt fog megszégyeniteni -vele. A mi való: való; e tekintetben a magyar népnél sok józan észt -lehet tapasztalni. Nevezzük tapintatnak, természetes gondolkodásnak, -vagy az ész fortélyának: mindegy, de az csakugyan igen dicséretes, -jóravaló tehetség, istennek különös ajándéka. Mind a mellett ugy -látszik, miszerint a józan ész nem elegendő magában, hogy az ember -nagyra menjen vele, s ahoz még egyéb is kell. Egyes józan eszüre, ki -rendesen a mi népünknél falu esze, falu szája, őszintén szokták -elmondani: püspök lett volna belőle, ha iskolába járatják. És e ponton a -józan ész, midőn maga magát igy felfogja s megitéli, a tetőzést éri el, -s bebizonyitja józanságát, az önisméretben. - -Hanem a józan ész elméletét elrontották a bölcsészek, midőn többet -csináltak belőle, mint a mi; többet fogtak rá, mint a mennyi tőle telik. -A józan ész idom, mely felsőbb rangu nevelés, müvelés nélkül -természetesen tud, s itél s annál biztosabban, mennél szükebb körre van -szoritva. Az eredeti, vagy ehez közel eső állapotban élő népeknél -uralkodó nézpont; a természet fia megeszméli vele az időjárást, az egy -két napra való jövendőt, a legközelebbi tárgyakat, s kimondja felőlök -itéletét szabadon, őszintén, föltétlenül. Ha tán csalódnék, nem sokat -törődik vagy pirul miatta, hanem más oldalrul kerül a tárgynak, s a mit -kivesz belőle, minden elfogultság nélkül elfogadja; és csalódjék bár -ezerszer, mindig elül kezdi s gyermetegül vallja be: az ember nem isten; -nem lehet mindentudó. Igy a józan ész. Ha keresnők: miféle népnél van -legjobban kifejlődve, előhozhatnók Pallas után mindjárt a kalmukokat, -Haraszty amerikai utazásából az indiánokat, kikről csodálatra méltó -adatok olvashatók, p. megismerik a láb nyomáról az életkort, és a láb -nyomát lehullott leveleken stb. A pásztorembernek szinte sok józan esze -van. Lehajlik éjtszaka a föld szineig, s ugy nézi marháit az ég -enyhében. Mondhatnók: van az isméretnek oly alsóbb köre, melyhez szintén -igy le kell hajolni, s a józan ész ez ismekörben járja meg mint vezető -elv. - -De alkalmazzuk csak felsőbb ismefokon, kérdezzük itéletét túl a -szomszédos közvetlenségen, meglátjuk, minő sokképen törik ki az emberből -előitélet, önfejü dacz alakjában, de együgyüen sőt nevetségesen is majd. -Emlékezzünk vissza elmult néhány évünk tapasztalatira, ki volt, a ki -okot is tudott mellette mondani, hogy jobb a régi mint az ujmódi -gazdálkodás? Széchenyit rendesen a józan ész nevében ostromolták, ő a -zavart eszmékről alapos, érdekes leczkét ada elleneseinek, midőn -fölfedezte nekik, hogy a lótenyésztés nem hazafisági, hanem gazdászati -osztályba tartozik. Ezóta nem is hallom, a gazdálkodásban legalább, a -józan ész emlegetését; azt szivesebben mondják okszerünek, ellentétül a -régihez, mely igazán a józan ész szerint folyt. Aztán nem tudom, minő -rangu észt tulajdonitsak azon igen tisztelt hazafiaknak, kik féltek, -hogy a gőzhajó elveszti a tutalyosokat, elkergeti a halakat, rontja a -partokat, drágává teszi a piaczot; hogy a gőzkocsi tönkre viszi a -szegény fuvarosokat; vagy mint tapasztaltuk, azon értelmes nagy -sokságnak, mely kétkedett benne, ha termelhet-e a világ annyi vasat, -hogy ki lehessen rakni vele az utat, mint kővel szokás, ha már csakugyan -vasutat akarnak épiteni. Hasonlóul nem tudom, követelhetem-e a józan -észtől, hogy felfogja, megértse: mikép csakugyan a föld forog a nap -körül; hogy van abban valami becs, ha őseinkről sokat akarunk tudni; ha -kivánatos előttünk távol országok ismérete; ha nyelvünket -hasonlitgatjuk, bölcsészileg fejtegetjük; ha mesterinasnak előbb -pontokat és vonalokat irunk, mint azt mondanók, hogy példaul a -kerékgyártó inas „pingáljon nekünk egy hátulsó kereket, a szabósuhancz -pingáljon egy szál czérnat.“ És pedig mennyi van ilyen felfogás; de hát -szabad-e kérdeni: józan-e vagy nem józan? és melyik ilyen vagy amolyan? -Mi lehet nagyobb áldás emberen, mint a nevelés, mind a mellett belátta-e -szükséges voltát minden, a kiről föl lehetett tenni, hogy bir józan -észszel? Még nem régen is több gond volt nálunk a dolgokra, mint -személyekre; juh, marhanemesités hamarább lett közteendővé, mint az -ember nemesitése, és mondatott, hogy a nevelt ember csak jobban fogná -érezni bajait. A falusi asszony pedig azért nem hagyá irásra tanittatni -leányát, hogy levelet fog küldeni szeretőjének. – Nem lehet megmondani, -mi mindent lehet és nem lehet várni, tudomány dolgában a józan észtől. -Az utazók beszélnek Amerikában egy szép láttani csalódásról, mely, mikor -eléretik, azonnal elenyész. Látszik valaminek, de semmi. Point, -no-point. A hol keresem, nincs, a hol nem keresem, találom. Ha nevelést -adok a józan észhez, elrontom; ha e nélkül veszem, elvet sértek. Vagy a -józan ész lesz oda, vagy az elv. Sohasem tudom, hol kezdjek valamit -vele; mennyi kell vagy nem kell hozzá a tudományos müveltségből. - -Firenczében láttam egy föstvényt, mely Galileit ábrázolja, a mint a -mozgás elméletét egy haránt lapon szemlélteti, fejtegeti. Ott lebeg az -uj eszme a tudós feje körül minden villanyosságával. Körötte pedig papok -gyülvék össze itéletmondásra; s meglátszik rajtok, hogy remegnek az -istentelen gondolattól, melyet a bölcs földünk mozgásárul kiejte. Azért -előhozatik a szentkönyv. Czáfolatot keresnek benne a tudós ellen, ki -várja itéletét. – Mi lehetett akkor ez embernek lelkében, minő kin, minő -fájdalom! Vajjon melyiket hitte akkor józan ész emberének a világ; és -kit hisz ma; s vajjon épen józan, vagy talán müvelt észnek inkább? Sokat -merengtem azóta e képen, mely avatlanok elől el van zárva, és -hasonlitgatám egybe a fájdalmakat, melyek dulhatják ember belsőjét a -méltatlanság, a vesztés, a csalódások miatt. De midőn, mert több esze -van mint másnak, szándékosan, okoskodva üldöztetik a tudós, a mi több, -vallás és erkölcs rontója, emberiség káromlója gyanánt is kiáltatik ki a -világ előtt, ez oly kegyetlenség, igaztalanság, mely csak a józan észtől -telhetik ki. Ugy tetszik, hogy ilyenkor az emberi lény végetlen részébe -dulakodik be a gyötrelem, s bennünk, noha csalódom, az isteni fáj. – -Galilei arcza e föstvényen mély és nyugodt. – Még oly ritka példáját sem -láttam a józan észnek, mint Pilátusban, ki nem itélt hanem megmosá -kezeit. - -Elvégre téhát miben látjuk szerepelni az ugynevezett józan észt? Az -eszme története ugy tanitja, hogy az ujitók, akár Galilei, mint -természetbuvár, akár Széchenyi, mint államgazdász, akár Kazinczy, mint -nyelvész. lett legyen az, rendszerint a józan észtől kapják az első -ellenmondást; legalább a legelső követ mindig annak nevében és még -hozzá, teljes jóakarással dobják az ujitóra. A józan észnek tehát van -joga ellene szólni az ujnak; van joga makacsnak lenni, és bevásni az -előbbeni szük világnézletbe, s bolondnak tartani mást, mint tartatott -Fulton, Colombo. Van joga nyilvánosan vádolni a legüdvösbet, szóval: van -joga lenni farizeusnak és irástudónak. Igy a józan ész mindig a -bevégzettet akarja, vitatja; ujjá megeredni, megujhodni már nincs -módjában. Ellenben a szellem mind a mellett folytatja maga utját, viszi -elő a világot, mialatt a régi emberek kidölnek és ujabbak állanak -helyökbe. És mert a józan ész mindig a bevégzettet akarja, örömest -ragaszkodik a kész igazságokhoz, melyeket valamely bölcsészeti vagy -politikai felekezet valaha elvekké tett, mintegy örökig tartó -érvényességgel felruházott. Ilyen igazság és elv példaul a stoa -bölcseitől: a természettel egyezőleg élni; aztán sok számos egyes -tételek, a magok körülményeiből, az egészből kikapva, minők nagy részt -Horácz müszabályai; a a közép ut dicsérete: legjobb a közepes szerencse; -extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita! Baco mondatai a -tapasztalati bölcsészeknél; aztán a régi: „semmi sincs az értelemben, mi -nem volt az érzésben;“ ilyen volt a nemesi szabadság ezen szavakban: -réven, vámon nem fizet. Mindezen bölcsészeti, erkölcsi, politikai -igazságok nagyon kedvesek az értelem előtt, és épen azért kedvesek, -mivel oly kereken kiválnak az egészből, mikor aztán ily különösségben az -idők megszokásai által minden perczben kész pénzül szolgálhatnak. A -törvénytudók, gazdák, orvosok aztán az ilyeket „maximákká“ dolgozzák ki, -s az ügyvéd nem is ügyvéd, ha ezeket nem tudja; a gazda leginkább -időjárást jósol velök, az orvos pedig életrendi szabályokat csinál -belőlök versben, prózában. De a megszokás, az avulás ezeket is megrontja -előbb utóbb; mint példaul a stoikus tételt: „naturae convenienter -vivere“ mivé tette az a nagy megnyugvás, mely szerint oly bizton -támaszkodtak hozzá, hogy utoljára elvesztette valódi értelmét s egészen -a külső, gyepes és árnyékos természetet értették alatta. Oka, mert a -tétel bölcsészeti tekintélyre volt emelve, s vétkellették közelebbről -venni vizsgálat ala; mig nem szájantivá lön annyira, hogy semmi köze sem -maradt vele az észnek; vagy ellenkezőleg ismét felkapva, mint -Rousseaunál, egyetemessé tétetett mindenkép. Ha ezek kiavulnak, onnan -van, mert az emberi ész tulment rajtok, a nélkül, hogy a magok helyén -lemondana rólok, miért csak módjával, annak rendi szerint, és többé nem -általánosságban isméri el igazságukat. Példaul „a természettel egyezőleg -élni“ vajmi szép dolog „bizonyos“ tekintetben; de azért nem szaggatjuk -fel vassineinket, távirdai sodronyainkat, bárminő természet elleni -dolgokul látszottak is valaha. – - -Bölcsészetben a józan ész rövid de hatékony szerepléssel mutakozott a -skotoknál ezelőtt száz esztendővel. Reid volt a józan ész tanainak -legméltóbb hirdetője a legelső felüdülés pillanatában, a mint a Hume -skepszise által megdolgozott bölcsészet kezdé magát ujra összeszedni. -Szerinte „vannak az ember lelkében bizonyos, a tapasztalástól független -alapigazságok, melyek után kell okoskodni, s okoskodik is nemcsak minden -ember, hanem a legmélyebb gondolkozásu bölcs is, ha t. i. értelmesen -akar okoskodni. Ezen alapigazságok mintegy ösztönszerüleg határozzák el -az értelem itéléseit, s kiállitják mint tartalom, a közös emberi -érzelmet (common sense). Mihelyt az ember ezen alapigazságokat megérti, -kénytelen azonnal hozzájok állani. A képesség, hogy megérthessük, velünk -született és közös minden emberrel. Hozzá se nevelés se müvelés nem -kivántatik. Hanem szükség hogy az értelem ki legyen fejlődve, érettségig -jutva, s balitélettől szabadon. Az ilyen elvek léte közönségesen -elismertett[13]. E tudomány tételei két osztálybeliek. Elsőben vannak az -igaz és bizonyos, másikban a valószinü isméretek. Utóbbiakhoz tartozik -p. ez: két tanu hihetőbbé teszi a vallomást, mint egy, ha másként a -tanuk egyforma hitelüek; aztán ama newtoni tétel: tulajdonok, melyek az -eddigi tapasztalás szerint minden testben és az anyaghoz szoros -viszonyban találtatók, az anyag egyetemes tulajdonai tartoznak lenni. -Ezek valószinüek. – Az alapigazságokat vagy az első rendbelieket nem -lehet kétségbe hozni, vagy ha igen, az nem tarthat sokáig. Azokat nem -lehet tulajdonkép s egyenesen bebizonyitani; hanem megforditva -(indirecte) az által lesznek bizonyithatók, hogy ellentétök mindig -nyilvánvaló lehetlenség. Tételei közül nevezetesbek: 1) mindaz, mit -belsőleg a tudalomban észreveszünk, igaz. 2) Minden gondolat, érzemés -valamely alanyéi; ez az én vagy a lélek. 3) Minden, a mire tisztán -emlékszünk, valósággal volt. Az emlerő oly közvetlen bizonyosságot ad, -mint a jelen tárgy tudalma. 4) Meddig a tudalom és emlerő visszament, -mindig ugyanazon én, ugyanazon személy voltam. 5) A dolgok, melyeket -külérzékeinkkel világosan szemlélünk, kivülünk valósággal megvannak. Az -emberi természethez tartozik az érzékek tanuságában korlátlanul -megbizni, még mielőtt nevelés, hamis képzet megrontották volna. Érzékek -által ismerjük szüleinket, rokonainkat, barátaink s embertársainkat. -Általok veszünk minden oktatást. Egész társas éltünk azon bizalmon -nyugszik, melylyel az érzéki tanuság igaz volta iránt vagyunk. – -Ellenben az eszmeiség (idealismus) alkalmatlan rendszer. Megfoszt -szüleink, rokonink, barátink, polgártársainktól; jóakaratunk elől a -tárgyakat elvonja, tökélyünk és üdvünknek árt, s viszályban áll -tudalmunk és érzésünkkel. Ugyancsak felhordja Reid, hogy Cartes, -Malebranche, Locke, Berkeley hadat üzentek a józan észnek, -bölcsészetökkel. 6) A mit értelmünk világosan és teljesen ismér s mint -hamisat vagy igazat különböztet meg, az ugy van. Egyedül az érzelem azon -tehetségünk, melylyel itélhetünk, gondolkozhatunk. Hume állitását, -miszerint az ész nem elve a mi cselekvéseinknek, hanem szenvedélyink s -hajlamink szolgálója, Reid azzal verte vissza, hogy az emberi -cselekvések különféle czéljai közt olyanok is vannak, melyekről ész -(Vernunft, reason) nélkül még csak fogalmat sem szerezhetünk. Ha ilyen -fogalmaink vannak, ezek után cselekszünk, s ezek észi, vagy okossági -elvek (rational principles). – - -Ugy látszott, hogy az egységesnek hitt közös érzelmen alapuló bölcsészet -összeforrasztja ismét azt a sebet, mely a skepticzizmus által üttetett a -tudományon. Az élet s bölcsészet kibékülése váraték tőle; s voltak is -követői. Benne valami realitás mutatkozott volna az empirizmus számára; -tehát tisztult és növekedett volna a tartalom; mind a mellett a -bölcsészeti fejlődés átugrá a közös érzelem vagy józan ész tanát, mert -ez csupa bizonytalanság. Volt idő, midőn az egész világ hitte, példaul, -hogy a nap forog a föld körül s ez mozdulatlanul áll középen, mégsem -volt igaz e vélemény. Igy a józan ész bölcsészete semmit sem gyámolitott -a tapasztalás esendő voltán, hanem megmaradt maga is esendő -tapasztalásnak, melyet még Locke tanaiban megdönte Hume, s nem volt -többé szükség megdönteni. - -A mi a skot bölcsészetben kecsegtető, az tulajdonkép az előbbeni -metafizikának, melyet Wolf után Baumgarten, Crusius, Mendelsohn egészen -ellapositottak, lett volna ellentéte, ugy szintén belső forrása -isméreteinknek, mely értelemben jótékonyan, szépen dolgoztatott fel -morálra leginkább ugyan magok a skotok, de francziák s németek által is. -Az a sok illendőségtan mind itt veszi gyökerét, s befutá a világot, mint -valamely folyondár növény. Bölcsészek dolgozták az „etiquette, -convenance“ rejtelmeit, világba lépő ifjak, leányok számára ilyforma -czimek alatt: a nyájas, vidám társalgó stb. Ezt aztán előkelő -szeretettel mondák a szó szoros értelmében gyakorlatnak, életszépitő -mesterségnek, az iskolát az élet elejének, a könyvet utlevelének. - -A skot bölcsészeti elv, a mint látszik, a szellemet valamely választott -ponton akarja meglepni s alapul lefoglalni: a hajlamok, érzések válságos -pontján. Erkölcsi érzelem, rokonszenv, jóakarat, sok minden jó dolgozik -együvé, hogy a bennünk levő kötelességérzet kifejlődjék, az isméret -megalapittassék. – „Az ily okoskodás,“ mond egy bölcsész „a -tapasztalásból ered, és mind a mellett kényszerünek akar látszani -valamely erő után. Példaul: a társalmiság oly mozzanat, mely megvan a -tapasztalásban; a társaság hasznot terem az embernek. Hol alapszik tehát -a társaság kényszerüsége? A társalmi hajlamban. Igy szokták általvetni a -természettudósok az okot és okozatot egymás helyére; név szerint hogy a -villanyos tünemények alapja az erő, mely azokat előhozza. Ez puszta -visszalépés a külsőrül a belsőre, meglevőrül a gondoltra, ugy hogy ez -ismét meglevőül tekintetik. De mindez annak tudalma nélkül esik, hogy -alakra nézve átmenetel van a fogalomtól a létbe, és visszájára; -tartalomra nézve pedig a tünemény valóságos esetiség. Látjuk a villanyt, -épen ugy mint azt, hogy az emberek társalmiság által ösztönöztetnek, -rokonszenvvel birnak stb.“ – A közös érzelem, vagy közrendü értelem -bölcsészete a mint hamar felkapott, ugy hamar is letünt; s Hume óta, ki -a tapasztalást megkétlette, s ez által lényeges mozzanatot hoza elő a -bölcsészeti haladásban, angol bölcsészetről, tudománytörténeti -szempontból, mai nap már nem lehet beszélni. - -Az, hogy a közös érzelem az észt csak ugy mellesleg veszi, még -eltürhető; hanem felötlik, legalább én előttem, Pristley azon -észrevétele, mely szerint ez a különben illödelmes elmélet megöli az -igazság keresése körüli türelmet, s annyira téveszti követőit, hogy -örömest czivakodnak és gorombák. – Ez, a nélkül, hogy kapnék a gyönge -oldalak felhajhászásán, nálunk szinten megtörtént, ismétlődött. Az a -nagy tüz és pathósz, melylyel nálunk az „előre járó gondolkodás -nélküli“, mondhatnám pisztolyból kilőtt, igazság védetik, ajáltatik, -fejünkbe veretik: igazán fejbeverés. Az ember nem tudja, mikor mondják -bolondnak, eszeveszettnek, ha nem hódol mindjárt az ugynevezett józan -ész tanainak. Még az előadási modor is rendesen oly emelt hangu, hogy az -ember kisértetbe jő azonnal valamely lármás nemzet bölcsészeteül tartani -az egészet. – Gar és zaj, gőg és szánakozás más emberfiak iránt. -Csakugyan meglátszanék ez elmélet dogmája, követőin? - -A régi (wolfi) bölcsészet maga ellenkezőjévé, azaz egyoldalu -idealizmusból egyoldalu tapasztalatiságba fenczezvén át, a közérzelem -bölcsészete más alakot öltve mint alanyi értelmi bölcsészet állott elő, -s született az ugynevezett viszelmélő (reflektáló) gondolkodás. Ennek az -a tulajdona, miről már én többször tettem szót, hogy igen szeret -különböztetni, mikor elvonván (abstrahálván) egymástól a tárgy jegyeit, -örökösen különit, s különitéseiben makacsul megmarad. Mint józan ész, -nagyra van vele, hogy ellenébe tétetik az okoskodó észnek s magának e -fölött gyakorlati elsőséget követel. Igy a józan ész, máskép közös -érzelem, tartalmára nézve gazdagnak, formájára nézve legegyszerűbbnek, -első tekintetre belátható világosnak (selfevident) hivén magát, magánál -sem többet, sem világosabban tudni nem enged. A mi ezen tul van, agyrém, -hóbort. Igazság az érzéki valósulás. A gondolat csak gondolat; eszmét, -gondolatot tárgyilagos lét nem illet; ezek egyedül akkor valók, ha -érzéki szemlélet járul hozzájok. „Midőn a gondolkodás igy lemond az -észről, az igazság fogalmát veszti el, csak annyira levén szoritva, hogy -alanyi igazságot, tüneményt, csak oly valamit ismérjen meg, a mi nem egy -a dolog természetével. A tudat vélemés rangjára esik alá.“ - -A közvetlenül ismérő tehetség, vagy a skotok közérzelme itt egy fokkal -magasbbá rangozta magát. Többé nem gondolás nélküli munkásság, hanem -ugyancsak különböztető eljárás lön belőle különösen Kant föllépése -által. Mind a skotok, mind Kant Hume után és ellen keltek föl, de a -skotok bölcselkedése helyszerü maradt, mig a kanti észjárás elfoglalá a -világot; mely két irány mintegy az ősökhez való visszatéres örömével -nálunk mai nap, állitólag, előkelően pártoltatik, s ezuttal legyen elég -rólok ennyit mondani. – Legközelebb visszatérünk a hazai bölcsészethez. -– - - - - -IX. - -Irodalmunkban a bölcsészet leginkább a kijelölt két uton müvelteték a -legujabb idő szerint, melyhez számitható az eszmei bölcselkedés is noha -csak kezdetileg még s alig egy pár elme hozzájárultával; miről igen kora -volna ezuttal végleg itélni; mind a mellett egy két szó nem fog ártani -utóbb, jelenségei felől. A közérzelmi bölcsészetet Hetényi fogta fel, a -kantit Szontagh; végre pedig megtörtént a fuzió, melyben a kettő egygyé -olvadott s én ki fogom mutatni mindkettejök irataiból, miképen jött e -két gondolkodó fej kölcsönhatásba egymással apródonként, mignem -csakugyan megállapodtak egy nagy szóban, melyet czimeül ajánlanak föl -valamely magyar bölcsészetnek. - -Előadom pedig legelsőben is Hetényi tanait, észjárását lehető röviden, -mégis világosan. – Hetényi bölcsészetének legelső hire a m. t. társaság -kebelében pendült meg egy pályairattal, valamint ott érte el tetőzése -fokát is a „Magyar Parthenon“ felolvasásával. Az előbb emlitett -pályairat megjelent az uj Tudtár második kötetében[14]; a Parthenon -pedig a Magyar akademiai Értesitő füzeteiben[15]. E két dolgozat, mint -kezdet és vég, függ össze, sőt ez utolsó épen összesége akar lenni -mindannak, mi Hetényi lelkét mint bölcsészet izgatta, hevitette, s igy -amaz első, valamint a közbe eső számos értekezéseket is magába foglalja. -Mind a mellett lássuk gondolkodása menetelét. - -Hetényi midőn emlitett pályairatával a bölcsészet eszméjének -meghatározásába ereszkedett, igy fejezte ki magát a filozofiáról: az, -„magános és társas életünk szépitésére vezérlő, a természet, főleg -emberi és müvészet lelkébe mélyen beható vizsgálódás utján szerzett -elveknek alapos és erős rendszere (80. lap).“ – Kifejtvén ez értelmezés -tartalmát, ily tételeket állit: „a filozofia tárgyai nem annyira -iskolaiak, mint életbeliek; nemcsak magunkra vitetik ez a tudomány, -hanem a társaságra is; a mi a társas és magános életre nézve nem -érdekes, az az iskola dolga. Induljon a filozofia elvekből és adatokból; -a tudást a gondolástól szorosan megkülönböztetvén. Legyen rendszeres; -nem töredékes, hanem összefüggő, következetes, törvényharczczal vagy -antinomiákkal magán nem segitő. Végre fejtse az élet kérdéseit, kövesse -a szerény életszépitést, kalobiotismust: ez az én saját eredeti -rendszerem (81. lap).“ – Hetényi tehát, midőn értelmezte a bölcsészetet, -tökéletesen hitte, hogy uj rendszert fedeze föl, de milyet, még nem -mondotta meg világosan, hanem ugyanazon pályairatának vége felé már hagy -sejtetni valamit felőle, midőn földicsérvén különösen a német -filozofiát, „mely Kant elveire épittetett“; igy szól: „visszatértünk a -tiszta izlés, természetes ész, és erkölcsi egyszerü érzelmek[16] -harmoniájához; és ezen egyezmény mód nélkül szépiti saját és társas -életünket“ (151. lap). - -Ugyanis „ezen (kanti) bölcselkedési rendszer nemcsak az iskolában -pendült meg, hanem a nagy világban is, a tudósok minden osztályai között -érdeket gerjesztett; utóbb folyóiratokban sőt költészek munkáiban is -megjelent. Reformálta Némethonban a szentirás magyarázást. Nyert általa -sokat a hittudomány, morál és kultus“ (158). „Még szembetünőbb befolyása -a nemzetek polgári életére nézve (159. l.).“ - -Igy mutatkozott Hetényi előtt, pályairata szerint, a kanti bölcsészet; -hogy utoljára visszavonja állitásait, meggyőződéseit felőle. Mert nem -soká, ugymint 1841. elején az Athenaeumban[17] ily czimet, s czim alatt -értekezést olvasunk Hetényitől: az egyezményes rendszerről, hol azonnal -„ujdon és teljes joggal magyar filozofiai rendszernek“ nevezi azt, mint -valamely fensőbb filozofiát. Egyezmény, serinte, „a fensőbb filozofia -legérdekesb kérdése, nem az, mit az iskola tüz ki magának; jelesen: -melyik az a bő erü elv, melyből az egész filozofiát ki lehet fejteni, -vagy pedig, egy-e a lét a tudattal, vagy ezek külön nemü dolgok-e? Hadd -rágódjanak ezek megfejtésén az iskolai bölcselők (Athen. febr. 18. -szám). - -Hetényi, mondom, tökéletesen hitte, hogy fölfedezte az egyetlen -bölcsészetet in natura, s nem szünt meg örvendezéseit folyvást -jelentgetni, mind a mellett az Athenaeum szerkesztői nem tarták az -értekezést bölcsészetinek, hanem a tárgymutatóban oda sorozák a nyelv és -„aesthetika“ rovat alá ily czimek közé: Goethe és Schiller; mü és élv; s -okunk van hinni, hogy ezt nem tették ok nélkül, vagy tévedésbül, hiszen -mindjárt utóbb oda sorozhatták volna a bölcsészeti rovatba, hol -Szeremlei Gábor értekezése: „bevezetés az uj filozofiába;“ Könyves Tóth -Mihályé: „rationalismus és supernaturalismus“ állanak; miből ugy -vélekedhetünk, hogy Hetényi fölfedezése inkább a szépészet mint -filozofia mezején történt az „Athenaeum“ szerkesztői előtt is. - -Azonban az egyezményes rendszernek, a fölfedező gondolkodása szerint, -eszthetikainál magasabb rendeltetés volt szánva; tudnillik egyenesen -bölcsészeti. Nagyobb mérvü előadása, és kiépitése az egésznek, Hetényi -halála után, az Akademiai Értesitőben láta világot, s mondhatni nem -kevés figyelmet gerjeszte az irodalomban. Ha igazat kell vallanom, én -sohasem voltam elragadtatva Hetényi bölcsészete által; s az akademiának -azon tagjai közé tartozom, kik, midőn Hetényi rendes tagi székfoglalót -olvasott fel az akademia termében, megunván „az ész és filozofia -fennségéről“ szóló értekezést, a titoknoki szobába vonultak ki néhányan. -„Hát filozofia ez?“ kérdé tőlem egy tag, ki még hamarább igyekezett -menekülni. - -Szokása volt tudnillik Hetényinek elragadtatni tárgyától vagy belé -szerelmesedni annyira, hogy más hozzá sem juthatott a sok -szuperlativustól, föltételtől, posztulátumtól. A honnan az a -szerencsétlenség is megesett rajta, mi némely szüléken, hogy mikor igen -dicsérik saját gyermeköket, annál kevésbbé tudják megszerettetni -másokkal. És mégis a mi neki nem sükerült, az a nyelv, az előadás. Mert -nézze meg bár ki az ő előadási nyelvét: meg fogja látni, hogy ama -dekantáló modor az irodalmak történetében azon időszakra esik, mikor már -veszti elevenségét az eszme, s romló félben van a világ. Nem is hagy -annálfogva semmit az olvasó vagy hallgatóra, hogy utána gondoljon a -tárgynak, s elmélkedjék fölötte, hanem elmond mindent oly bőven és -nagyitva, mintha csak ugyan elmondana mindent, és nem is volna szükség -többé ujra találkoznunk, hogy beszélhetnénk megint felőle valamit. Izlés -embere, ki meg szokta választani, hol, mit és mennyit mondjon valamiről, -ki a tárgyat önmaga ereje által is engedi hatni, undort kap az ilyentől; -egyszersmind megszökik ama sok minden jótul, mely reá erővel tolatik a -bölcsészet kegyelméből. - -Minden további kétkedés nélkül mondhatni, hogy a bölcsészet és annak -eszméje van ez által lealacsonitva és pedig csendes hatalmu -természetéből kivéve, zörgő géppé változtatva, mely lármáz és altat mint -a malom. Valóban az a türelmetlenség, várni nem tudás, melylyel Hetényi -a bölcsészet imádását sürgette, hasznait a közvetlen szomszédságig elénk -hozta, mutogatta: repczetermesztőre emlékeztet inkább, ki minél hamarább -szeretné felcsipni a jövedelmet, mint bölcsészre, kinek tudni kell -várni, kinek elég magában örvendeni a nyilvánosság tapsai nélkül is. -Hetényi pedig ebben volt gyönge, legalább nem oly szeretetre méltó, hogy -meg ne unassék, midőn egy akademiai értekezést megrakva -posztulátumaival, szuperlativusaival mind az olvasó mind a hallgató -részéről teljes kimerülésig zaklat. Nem csuda ennélfogva, ha az ember -szabadulni ohajt és másutt keres enyhülést gondolkozó elméjének, mint -oly sétahelyen, hol fátul nem látszik az erdő. - -Ide igtatok példaul egy idézetet Hetényi Parthenonából, hadd éreztessem -az olvasóval, mint nem kell irni bölcsésznek, ki férfiakhoz ir. „Az ész, -mely záloga isteni eredetünknek, oly fenséges lény, hogy ha ez az őt -sokkép leverő állati szükség, előitélet, szenvedély bilincseiből -kiszabadulhat, a józan bölcselés által magasb kiképeztetést nyer, a -széptani izléssel párosulhat, és, mint a nap, a ködökön felülemelkedve, -fényszekerén diadallal tündökölhet, tisztán emberivé, széppé és boldoggá -teheti mind az egyéni, mind a társalmi életet; mely életszépség vagy -harmónia aztán csalhatlanul tetőpontja minden szellemi vágyainknak, -czélja létünknek, legfőbb indoka minden cselekvényeinknek. Ennél én -sarkalatosabb, magasb, életérdekesb igazságot, főbb elvet nem ismerek, -mely, ugy vélem, viszhangzik minden emberészben és szivben; ugyanazért -méltó, hogy minden filozofia alapelveül tekintessék sőt tétessék.“ - -Szükségtelen mondani, hogy ily bölcselkedésnél nincs könnyebb. Mert -föltéve, hogy, ha ez meg ez történik az észszel: akkor az ész -legérdekesb, magasb, sarkalatosabb stb. Ez csupa föltét, kivánalom, -követelés; de hát addig, mig az megeshetnék, mint csináljunk az észszel? -Lemondjunk róla, vagy elvárjuk, mig bilincseiből kiszabadulhat, -párosulhat, tündökölhet? Ez az ugró pont, ez az égető kérdés! Látnivaló -hogy a legszebb szavak el vannak vesztegetve utópiai gondolatokra, s a -legközelebbi lépés helyett a legtávolabbi van szemmel tartva; s mondatik -hogy ez életbölcseség és nem szobai tudósság! - -De mielőtt végitéletet kérnék az olvasótul ama lelkesedéssel vitatott -egyezményre, szállá fonom ki Hetényi okoskodásait. Hetényi mikor -bölcsészeti nézeteit „Magyar Parthenon“ czim alatt egybe alakitá, -hihetőleg azon kéziratát dolgozta ujra, melyből az „Athenaeum“ ban közle -már mutatványt, mint emlitém. Legalább a tartalom teljesen egy; s az -egyezmény vitatása oly módu és irányu. E részben Hetényi elméje -állhatatos és saját nyomon járó. Ő csakugyan horda fejében egy eszmét, -gondolatot, melyért tuda lelkesülni, fáradni megnyugvás nélkül. Jele, -hogy szerette a bölcsészetet. – A magyar Parthenon előcsarnokának, ugy -veszem ki, három oszlopa van: ész, élet és harmónia. Hetényi e hármat a -görög világban leli együtt, s különösen Szokratesban hiszi megtestesitve -oly formán, hogy Szokrates elisméré ugyan Anaxagoras tanát az észről – -νȣς – „de ő már nem az eget és földet tevé vizsgálata tárgyaul, hanem az -ember és ennek erkölcsi életét tüzé ki tanulmányul, és azt: mi szépiti, -mi rutitja annak életét.“ Ámde, folytatja H., „a tudat viszketegétől -elfoglalt zofizmus“ szüknek lelé e tudományt. Már Plató tulment rajta. -Igy Arisztoteles, Antiszthenes, Zeno, Arisztipp és Epikur. – „Ezen -szomoru jelenet korunkban szinte megujult. Kant, eleinte visszatért -Szokrates elveihez, de majd az isméret és tudat alaposságát vette kérdés -alá, és ez által oly általános alanyiságba sülyedt, mely az őt -követőkben gyógyithatlan kórbetegséggé válván, az egész filozofiának -ferde irányt adott.“ „Mihelyt elveté (Kant) az alanyiság Éris-almáját, -rögtön felkapá azt Fichte“, s annyira vitte hogy „Schelling ezt -megsokallá, de azért az egyoldalu idealizmus édes mérgétől szabadulni -mégsem birt; mert Fichte alanyi idealizmusát tárgylagos idealizmussá -csavarta, mi ép annyi, mint fábul csinált vas karika.“ – Továbbá -„Schelling hogy kiszabaduljon a kelepczéből, az azonságtanban, keresett -védelmet, egyesitve, sőt – mirabile dictu! – egynek és azonnak mondva a -tudatot a léttel. A tudatot a léttel ugyan,“ mond Hetényi, „öszhangba -lehet hozni, de azt állitni, hogy ezek egyek és azonok, ez már csakugyan -gunyüzés az emberi köz észjárással; mert hányszor megesik, miként a -gonosztevő tudja azt jól, hogy tilos az, mit ő most tenni nem irtózik, -mégis ezen öntudattal ellenkezőleg cselekszik.“ – „Sőt Hegel még vállat -vonit és nagy hidegen azt mondja: a filozofia csak az által filozofia, -hogy az értelemnek és józan észnek ellene mond, mely viszonyban a -filozofia világa általán fogva megfordult világ.“ - -Természetesen, hogy Hetényi többé nem a régi becsülője Kantnak, annyival -kevésbbé aztán utódainak, kik, mint fölebb láttuk, történeti -haladványban müvelték a bölcsészetet. Egyszersmind értékét veszszük -Hetényi állitásának „az emberi köz észjárás“ felől, mire szintén -megadatott már a felelet azon illető rang kimutatásával, melyet az -ugynevezett józan ész számára isméreteink szerzése körül -megállapitottunk. - -Eme balvégzetü meghasonlása Hetényinek a jelennel, hol semmi életrevaló -bölcsészetet nem lát, sőt csaknem őrülteknek mondja ujabbkori hőseit, -okozá, hogy lépést tegyen hátra felé, s visszatérjen a mult századba, s -dicséretet hangoztasson a közérzelem, az illem bölcsészetének, melyről -szintén volt emlékezet a VIII. szakasz elején. „Ezen, még a mult -században ajánlatos, szerényen haladó, alapos filozofia,“ mond ő, -„korunkban elpártolva az élettől, a józan észjárástól, a lélektan soha -nem nélkülözhető vezérletétől, el a tiszta, világos, igazán tanitni és -épitni akaró előadástól, napjainkban ellenkező ösvényre tért;… iszonyu -alanyiság-állitásba sülyedt.“ – Ilyen állitások után joggal gyanitható -hogy Hetényi kész akarva tette tul magát igen sok tudnivalón, s itélt -oly dolgok és elmékről, melyeket és kiket ugy nem ismért, mint ha -sohasem történtek és voltak volna. - -„Csekélységem tehát,“ irja ő nagy szerényen, „a divattá vált általános -alanyiságnak az általános harmonizmust teszi ellenébe, mely egységet, -öszhangot állit ugyan a világban létezni, de oly nemüt, minő van a jó -zenében; harmonizmusom helyet ad mind a mérsékelt idealizmus, mind az -empirizmusnak, és meg nem engedi, hogy ezek egymás ellen irtó háborut -kezdjenek.“ – Hetényi már ugy véli, hogy az általános alanyiság -(helyesen eszmeiség) védői elnézik, ha eszme és tapasztalat, tudat és -lét kiirtják egymást, és mindenben ellenkezőt tanitanak azzal, mit az ő -„igénytelen“ harmonizmusa vall, tanit, parancsol. Az általános eszmeiség -(absolutus idealismus) neki lélektani csoda, szörnyü tévely, tébolydai -kórhoz illő gondolatok, herosztratusi merény, rögeszmén alapuló -zofizmus. – Ki nem fog itt a rhetorika diadalaira emlékezni az ujoncz -vitatkozók virágkorából, s különösen ki nem fog itt a valódi magyar -bölcsészet hangzatos voltán megdöbbenni. Ha már a kezdet is ilyen, hát a -folytatása minő lehet! - -Hetényinek megvan a maga jó oldala. Erkölcs, életszépités stb. minden, -minden kész szivvel igértetik, két kézzel nyujtatik általa; de ovást -kell tenni az ő „szerény, mérsékelt, igénytelen“ eszmeisége, idealizmusa -ellen. Roszul jő ki bölcsészetben ez a nagy ovakodás, ez a nagy -középszerüség. Nagy és mély gondolkodás ellen, melyről azt mondják, hogy -nem veszi be az élet, hogy érthetlen, miért oly nagy szenvelemmel -táborozni! De mégis ha bőviben volnánk a mély gondolkodóknak! Ha -vérünkben volna, magyarokul, merni az eszmék világában! El kell ismérni -továbbá, hogy Hetényi bölcsészete járatlanra csábitó, jártasra gyötrő; -levén minden rend és szigor nélkül, mire amaz nem gondol, mi nélkül emez -utolsó el nem lehet. Az ő elméje fuladásig telve volt jóra való -eszmékkel, melyek szónoki beszédben, erkölcsi tanitásban, mint sok -olvasás, buvárlás utáni halmaz isméret, jól fogtak volna elhelyezkedni, -de bölcsészetnek igen szónoklat, rendszernek igen esetlenség. Ő nem -szereti a rendszert. Ki is mondja ellenszenvét iránta; mintha bennünket -valaha megrontott volna már erkölcs- vagy országilag is a rendszer. Be -is teljesedik rajta, hogy „a magyar Parthenon előcsarnokai“ meglehetős -zavar, mondhatni, szószaporitás, mert a mit a három első lapon ir, a -többi ugyanannak rhetorikai változata; őrizkedvén folytonosan és számos -helyen a tovább lépéstől, mint egy miniszter, mondván: „most róla (a -harmonisztikárol) csak ennyit! Majd annak helyén és idejében megmondom. -Itt többet a harmonisztikai metafizikáról mondani nem lehet.“ - -Hetényi felől tehát nem tudjuk, mi volt tulajdonkép az a harmonisztikai -metafizika; ugy látszik, hogy későbbi idők tanulmányai előtt fog, ha -ugyan fog, egyszer tisztába jőni az egésznek szerkezete. Némi -ösmértetésül ide igtatok egy helyet a magyar Parthenon előcsarnokaiból, -melyben a harmónia igy magasztaltatik: „roppant eszme a harmónia; -világtörvény, éltetője a sféráknak ép ugy mint a parányi lényeknek. -Kulcsa ez a világegyetemnek, melynek uralma alatt áll a porszem ugy, -mint a fönséges napország. Ez teszi lényét a test és lélek minden -gyönyörének; ez központja minden szebb és nagyszerübb eszméknek; ennek -törvénye legfensőbb, melytől foly ki mind fenn, mind alatt minden -törvény. Ez fentartja uralmát minden szabály és norma mellett és fölött. -Ez törvényadója minden magasságnak és mélységnek: ennek trónját tiszteli -különösen minden élet, és ha tőle eltér, a halálnak esik martalékul. -Megfoghatlan lelke ez a világnak, irányadója minden alárendelt erőnek. -Ez állitá meg a szellemi és testi világ fejleménye rendét, és ennek -pálczája alatt áll minden lény, minden élet, minden törvény. A mi amaz -alól elvonja magát, az mint törvénysérv, más egyéb mint rut, valótlan és -jogtalan nem lehet. Ez mint legfelsőbb lény, magánal fensőbb hatalmat -nem ismérhet; azért a szellemi világban is olyan, mint a kozmikaiban az -általános sulyerő, melynek uralma alól a legtávolabb eső fényfelhők -napjai is magokat ki nem vonhatják. Ez szolgál a bölcsnek kalauzul, -midőn azon főlényhez tekint fel, kihez a hiuk vagy ritkán fordulnak, -vagy ha fordulnak is, a szenvedély szele az érzelem világát gyakran -eloltja bennök. Ez biztos vezérök, midőn a világ nagy könyvébe -tekintenek, mely fénylő csillagbetűvel szól hozzájok; ez iránytüjök, -midőn saját testök óramüvét vizsgáljak, ez, midőn az ész, a tudományok -és a müvészet, ez, midőn a családi és társalmi élet viszonyait -fürkészik“[18]. - -Tehát ez az alapgondolat; s a fentebbi előadás ennek magasztassá lenni -akaró kifejezése, de nem egyéb rhetorikai dagálynál, mindenes, üres -egyetemességnél. Képzelhetni, mennyi sok törődés előzhette meg eme nagy -eredményül felmutatott nyilatkozványt. Sok van itt összefoglalva, minek -igazolása nincs máskép, hanem ha csak mondva; nem sajnálandó-e -annálfogva, ha, jó, rosz eredménynyel bár, örökre elmaradt az -egyezményes bölcsészetnek, mely különösen magyar bölcsészet is, -bevégzett felalkotása? Igy Hetényi rejtély, mint én hiszem, magának, -rejtély maradt még inkább a világnak. És akad-e majd, ki e nyomokat -lépve, utjába igazodik, folytatni szerencsés a félbeszakadtat? - -Részemről oda járulok meggyőződésemmel, hogy Hetényi hallott az -általános eszmeiségről, s talán rémlett is előtte valami annak -természete felől, de az igazságnak végire járni elmulatta; s megnyugvék -az ellennézetü bölcsészek vádjai, kifogásai, ellenvetéseiben. Ugy tartom -továbbá, hogy az egyezményes bölcsészet emberi tehetségeink, talán az -érzelemmel áttört ész s képzelődéssel fokozott gondolat titkos, -rejtélyes forrásából ered, s homályos vidékekre fut ki, félig -bölcsészetnek, félig költészetnek. Ezért ragaszkodik oly lelkesülten a -görögökhöz, név szerint a görög világ kihimzett és nagyitott -harmóniájához, de minden esetre olyanhoz, mi letünt immár az élet -szinvonaláról. Más idők, más erkölcsök! Ha mégis életfilozofiárul van -vele szó, ezt csak a multra, a görög életre kell és szabad érteni, nem a -jelenre; de igy aztán élet és tudomány alig ha fog használni nekünk, a -kik sem görögök, sem rómaiak, de még csak pogányok sem vagyunk immár. - - - - -X. - -Mielőtt Hetényi tudományát Szontaghéval, mely annak folytatása, sőt -kiegészitése akar lenni, összefognám, idézek néhány tételt a Parthenon -előcsarnokaiból, melyek ugyancsak kiemelendik azt a bölcsészietlen -álláspontot, melyet Hetényi a bölcsészetben elfoglalt. Ilyen már a -franczia bölcsészetről való jó megemlékezés; mivel az „nem az -ellentétben keres üdvöt, mint a berlinizmus, hanem az egyesitésben (M. -akad. Ért. 229. l.).“ Ez magában derékül hangzik; de hát mit egyesit a -franczia bölcsészet? Olyat, a mi egyező? Ez nem egyesités, hanem csak -hozzá toldás. Ellentéteket? Ez jobban van mondva, s ehez hajlik Hetényi -is, mondván: „értenünk kell tudományban, mint életben az ellentétek -kiegyenlitését (216. l.);“ de vajjon a berlinizmusra bebizonyitotta-e -Hetényi hogy az ellentéteket csak magokért szereti, nem pedig azért -szedi külön, hogy egyesithesse? Hetényi semmit nem bizonyított, hanem -csak ráfogással élt, s ugy látszik, mindannak mi a franczia mellett -dicséretül mondatik, ellentételét, a berlinire titkon, nyilván hajlandó -átruházni. Annálfogva Hetényi ünnepélyesen állitja, hogy az (a berlini) -„nem tiszta irányu Parthene, nem tiszta jó akaratu filozofia többé, -hanem undok csábitó Circe, fensőbb életünknek, és emberi méltóságunknak -aláásó Phryne (217. l.).“ Szép! Hasonlóul kidicséri Hetényi a régi -görögöket, mert „az ellentétekben nem lelék kedvöket, a tárgyakat épen -nem állitották élökre (137. l.)“ – „A nagy természetben csak az -tökélyes, a mi harmónikus és mennél öszhangzatosb valami, annál inkább -diszlenek azon a természet és müvészet alkotó ujjai; minél -ellenmondásosabb, annál tökéletlenebb és megvetendőbb (276. l.).“ -„Ellentét nélkül nincs harmónia, az élet föltéte a mozgás, ellentét -nélkül összefolynának a lények és az ős khaószba merülnének (283. l.).“ -– Ezek egymás után mind megjárják a papiron, de fejben igen zavarosra -mutatnak, mert ha „ellentét nélkül nincs harmónia,“ kell mégis abban a -berlinizmusban valamely harmóniának lenni; mikor a franczia -bölcsészetben, ha csakugyan oly ellentét nélküli, alig van harmónia, -mert ez nincs ellentét nélkül; s hihetőleg innen ered aztán, hogy a -történet bizonysága szerint Francziaországban „a lények“ annyiszor -folynak össze s merülnek az ős khaószba. – Azonban Hetényi emlegeti az -„anyagiság és szellemiség egyesitését“ (266. lap); s ezt is harmóniai -müveletnek mondja. Ellentétek vagy különbözők vannak-e itt egyesitve? -Nem, hanem ellenmondók; s bármennyire vesződik is Hetényi az -ellenmondásokkal, mégis az a legszebb harmónia, melybe nemcsak az -ellentétek, hanem az ellenmondások (contradictio) is befoglalvák, -beszeliditvék. Hanem az ő „igénytelen harmonisztikája összesit minden -együvé illőket (327. l.); aztán a változatosságot is észreveszi az -életmüves testekben, létezik az emberi észben, mely az észjárás -változatossága daczára eleitől fogva egy volt; az erkölcsi, a széptani -világban (328. l.);“ mik után bátran érthető, hogy ellentét nélkül se a -természet, se az ész, se az erkölcsi, se a széptani világ nem -szükölködik. Ekképen ki mondja meg, hová megyünk az ő harmonizmusával? - -Hetényi, midőn a harmóniát főelvül felállitandónak elhatározta, ingyen -sem vélte, hogy az ellentétek s ellenmondások természetét félreismeri, s -nem gondolta hogy velök a harmónia uralkodása mellett igen nehéz bánni. -Jónak lelte annálfogva kénye kedve szerint gazdálkodni velök, azaz -bevevén a harmóniaba az ellentéteket, ok nélkül zárá ki az -ellenmondásokat. Ez, ha ugy tetszik, féluton való megállapodás, mert az -ellentétet nincs mód megtartóztatni az ellenmondásba való átmeneteltől; -ugyanazért ennek is be kell az egyezménybe foglaltatnia. De továbbá épen -ez által azonságot, mit pedig gyülöl, állit fel, mely szászorta roszabb, -mint a schellingféle, mert kizárván egyezményéből azt, mit össze kell -egyeztetni, t. i. az ellenmondást (anyagot és szellemet), nincs benne -mit harmóniába hozni, mikor valóban ködbe ir hamuval; holott az észi és -összerü harmóniának épen az a természete, hogy tartalmáva teszi az -ellenmondásokat s mindazt, mi az ellenmondások közé esik, példaul a -különféleséget, ellentétet, s igy semmi sem marad ki belőle. Az ő -harmóniája tehát azonságok harmóniája, vagyis üres, tartalmatlan, -egyoldalu jószág, melyre miként fog aztán illeni az általánosság -bélyege, nincs mód belátni; sőt inkább észi helyett leszen az, elvont, -értelmi egyezmény; a mint alább még jobban ki fog mutattatni. Hol itt a -szükségesség, a kényszerüség? Nyert-e vele a logika, ha elveül az -egyezmény van elfogadva, mint Hetényi nagy önkényesen (217. lap) -elhatározza? - -De Hetényi harmóniát kiván, minő van a jó zenében. A példa bármennyire -világos, még sincs jól választva. Ki nem tudja ugyanis, hogy az -ellenhangok (contrapunkt) összehozása meriti ki a harmónia lényegét, s -annál tartalmasabb leszen az, mennél távolibb hangok vannak benne együvé -foglalva, öszhangba engesztelve. Igy beszélhetni a szinek harmóniájárul -is példaul föstészetben. És bár helyén legyen felhozva szin és hang, -melyekkel üzi játékait az egyezmény, mégis csak külsőségnek marad a -harmónia mint ellenmondók egyezése, ahoz képest, a miben alapul a -különbözők, ellentétek, s ellenmondók egyezése. Ezért Hetényi -alaptételét, mely igy hangzik: „csak az lehet igaz, mi egyezik, a mi -pedig ellenmondásban van, nem való (217. l.),“ igy kell módositani: csak -az lehet igaz, miben az ellenmondások kiegyeztetvék. E tétel körül forog -a bölcsészet sorsa; s felőle, ugy látszik, Hetényinek is voltak -sejtelmei, mert különben hogyan szólhatott volna „szellem és anyag -egyesitéséről“ melyek az igazi ellenmondások; de nem voltak bölcsészi -meggyőződései, hanem szivesen járt egyezményével a változatosság, -ellentétek körül, mikép a hangokban és szinekben, melyek ugyancsak külső -tapasztalatiság dolgai, mig az ellenmondásoknak egységre vivése -valódilag metafizikai eljárás, melyre illik aztán az általános czimezet. -– Ennyit a harmóniáról ezuttal. - -Az egyezménynek ama béna felfogása, melyet fentebb kimutattam, okozá, -hogy Hetényi nem birván a tárgygyal, maga erejéhez méri azt. Innen ő -szerinte „a józan filozofiának nem szabad az alapi és fensőbb élet -teréről lelépni, és fürkészhetlenek után kapdosni, minők példaul a -léleknek, a világnak, a főlénynek benső természete és lénye.“ Azonban e -tilalom az ész feljebbviteli törvényszékinél: semmi. Szabad, nem szabad: -a szellem, az ész nem kérdi, hanem világosodik és világosit. Hasonlóan -nevezetes állitás mai nap: jobb lett volna az embernemet a hit karjai -között szunyadni hagyni;“ akkor volt az ember „elégült, életvidor, a -főhatalomnak engedő és boldog.“… „Mi európaiak a tudományok föléledése, -a müveltségnek elterjedése óta már nem lehetünk ily egyszerüen -boldogok[19]. – Ilyen állitások megjárták a mult században; de az -alapok, melyekre voltak helyezve, kiszedvék alólok. Ha mai nap is -halljuk még uj alapok nélkül fölmelegittetni: eszünkbe jutnak a guggon -ülő indusok, kik egyebet sem csinálnak, mint igen nagyon hisznek. -Egyébiránt a hitet elszigetelve tartani, s minden időkre megállapitani, -lehetlen. A hit karjairól senki sem tépte le, nem is fogja letépni az -embert, hanemha saját gondolkozó természete fog változtatni hitén, a mi -ellen nem tehetünk. – - -Eredeti jámborság az, melylyel Hetényi kijegyzi a józan filozofia -teendőjét, mondván: „nyujtson ez kristálytiszta elveket a politikának.“ -Ilyen követelésre könnyen rámondhatjuk: tehát nyujtson! – „Képezzen -emberbecsülő fejdelmeket.“ Tehát képezzen! – „Képezzen népet is, mely -távol legyen az ábrándos népfenség, korlátlan szabadság és egyenlőség -hagymázától, és minden alkalmat ne használjon kirugásra[20].“ Mi is -ekképen gondolkozunk, és ohajtjuk hogy képezzen mindent olyat, mint -Hetényi követeli; de hát csakugyan olyan számadó gazda volna már a -bölcsészet, hogy mindenért ő vonatnék felelősségre? Ezt a munkafelosztás -napjaiban még sem gondoltuk volna! - -Különös metafizikára lehet következtetni némely tősgyökeres igazságaiből -Hetényinek; ilyen már ez: „ha reál dolgok léteznek e világon, kell -létezni ezek reál okának is; és ha van reál világ, kell lenni reál -istennek is“[21]. Egyet jelent-e itt a „reál“ szó ha világra és istenre -is vitetik egyszersmind? Mert nem lehet oly könnyen megengedni, hogy a -„reál“ mindkét esetben helyén álljon. Különben az okoskodás igen -gyermeteg ájtattal folytatható ily formán: ha van testi világ, kell -lenni testi istennek is, mert ha van testi világ, van testi oka stb. Igy -ott vagyunk, a hol mondám, hogy a harmónia az egyoldalu azonság -hibájában szenved, s mint egy bekötvék szemei az eszmeiség felfogása -előtt, nem birván belátni, hogy annak, a mi reál, az oka ne reál, hanem -talán ideál is lehessen. A reál szó e tételben hamis játékot játszott -Hetényivel; s ő a reált bölcsészetben használta, de bizonyosan nem vette -ki jól értelmét. - -Kalandszerü állitások, egy pontra vihetlen tévedések. Csalódásai egy -minden jóra való elmének csak azért, hogy a mi ellen maga is harczol, -rendszert, ujat, alkosson. Csuda-e, ha Platótul Hegelig minden nagy -gondolkozót, egy kettőn kivül, szándékosan mellőz, s hazafias -bölcselkedési vágytól elragadtatva, meglepetik ön maga által? - - - - -XI. - -Hetényi nem valósithatván igéretét, hogy az egyezményes bölcsészetet -utóbbi változott nézetei szerint kiállithassa, tudósaink közül néhányan -ugy vélekedtek, hogy a nemzeti tudományosság érdekében munkálódnak, ha e -félben maradt egyezményes rendszert kiviszik. Valamennyi között Szontagh -volt legjobban megkapatva általa, annyival inkább, mert a hazai -bölcsészetet mint nemzetit ápolni, müvelni, alkalmasint hamarább fordult -meg az ő, mint Hetényi, elméjében. Hanem Hetényi először saját rendszert -födöze föl az egyezményben; Szontagh ezután nemzeti bölcsészetet vitata; -nem sokára pedig Hetényi már magyar rendszernek is mondá az egyezményt; -igy ketten tőnek egyet. A Hetényi kidöltével árván hagyott rendszer, -melynek csak a neve maradt fenn, kifejtendőnek ajálkozott előtte. „A -hiányt,“ irja Szontagh, „nekünk hátramaradtaknak kell kipótolnunk s e -munka kivált engem illet, ki a boldogultnak osztálybeli akademiai társa -valék, s ki rendszerében a magyar filozofia életbe léptetését látom, -azon filozofiának, melynek már Popylaeumaimban utját egyengetni -törekedtem“[22]. - -Szontagh, hogy az igen sok mellékes kérdést hát mögé hagyjam, minő -példaul azon állitás hogy Hetényi nem tartá eredetinek az egyezményes -rendszert, mire nézve én Hetényi saját igenlő szavait idéztem s őt -megczáfoltam; uj-e vagy nem a harmónia elve a bölcsészetben stb., -ünnepélyesen magaévá teszi az ügyet, és legelőbb is a magyar bölcsészet -történetében akar lelni alapot arra, hogy az egyezményes rendszer nálunk -már Hetényi előtt is járta, hogy Hetényi azt csak kikiáltá. Ezen állitás -támogatásaul idézi Szontagh legelőször is a tulajdonképi bölcsészek -közül Imre Jánost, Köteles Sámuelt, és a „Propylaeumok“ at, mely munka, -Hetényi szerint, az egyezményes rendszer szellemében van irva, tehát -magát; aztán Purgstallert, ki azon szives elismerésre, hogy ő is olyan -szellemü, rendszerü bölcsész, mint Szontagh hirdeti évek óta, -gyermetegül hallgat, s folytatja, mint kell, vizsgálódásait és pedig más -irányban; mikép elő fogom tüntetni. Mübölcsészeti irók közül Berzsenyit -emeli ki Szontagh, mint olyat, ki a müvészet főelvéről egyezményes uton -bölcselkedett, nemcsak, hanem meg is előzte vele Hetényit. - -Ezen történeti fölfedezést és „megmutatást“ oda lehetne kibőviteni: soha -sem volt bölcsészet a világon, se ma se hajdan, mely annyira igénytelen -lett volna, hogy még csak egyezményes se akarjon lenni, pedig sokkal -régibb idők óta, mint mikor Püthágorás egy kovács pőrölyeinek ütéséből, -történetesen, kivevé a hangtant, s a harmóniának bölcsészetben is -érvényt szerzett. Magyarországban szintén voltak hegyek, még mielőtt -Köteles vagy Imre harmonizáltak volna; kiknél jócskával régebben élt -Pósaházi s ő is emliti a harmóniát. Mert mit kerese a gondolkodó ész -egyebet, mint összeköttetést való és eszme, anyag és szellem, lét és -tudat között, Imre János szerint: amicum foedus rationis cum -experientia? Talán nem volt bölcsész, ki a harmóniát nem tanitotta volna -a sférák zenéjétől kezdve Leibnitz „praestabilita harmoniáján“ -keresztül, Hetényi harmóniájaig. Azonban a bölcsészet nem egyezményt -keres, hanem egységet. Amazt lehetlen föl nem találni, mert épen utjába -esik az egységnek; de azért ki a harmóniát feltalálta, még nem találta -fel az egységet. Tulajdonkép amazt nem is kell keresni, mert a szemeit -felnyitó ember előtt, a legelső széttekintéskor egyszerre nyilatkozik a -még érzékileg ismérő elmének már; az egység pedig annál nehezebb, mert a -természet, a meglevő világ minden tárgyai egymástól külön álló, -független valókul tünetköznek, s minden dolog akként mutatkozik, mint ha -magára hagyott önlét, elszigetelt állomány volna, melybe maga -emberségéből szállt volna be valamely mozgató erő, s különválva egyik a -másiktól szeszélyesen pattant volna elő földbül, légbül, mint a „rideg -Somló“ egy sikság közepén. Pedig ez a rendes bölcsészi, azaz -bölcsészietlen gondolkodás. Ridegség, elvontság; mely megfagyaszt, s -eltép minden eleven bölcsészetet; melynek aztán ellenlábasa még a régi -bölcs (Heraklit) nagyszerü kijelentése: minden foly; vagy bölcsészeti -rövid szigorábul kifejtve: a természet és szellem minden lényei -egymásnak föltétei, alapjai. Egyik nincs a másik nélkül. Ok és okozat -egymásba folynak feltarthatlanul, és szülvén egymást, előállitják a -minden pillanatban jelenlevő örökkévalóságot. - -Lépne föl német, franczia, skot, vagy bármely kalmuk bölcsész, mindenik -oly bizton, bátran merhetné állitani, hogy az egyezmény franczia vagy -skot, azaz nemzeti bölcsészet, és igaza volna; mert a harmóniát ugy nem -kerülheti ki az emberi gondolkodás, mint nem az ok és okozat, belső és -külső, én és te, itt és ott, fő és melléknév viszonyát, mivel az oly -emberi és egyetemes, hogy nem is lehet kizárólag nemzeti, mint nem a -„quantitas,“ melynek az csak egy része; és oly kezdetleges felfogás, -hogy rendesen a tudomány fejlődésének megindulási korszakát képviseli. -Kezdette bár valaki reál vagy ideál szempontbul a bölcsészetet, mindig -oda ment ki, hogy egyiket a másikból magyarázta, s én fel vagyok -jogositva állitani, hogy igen tisztelt bölcsészeti elődöm, Erdélyi -Boétius[23] dömés, Nagy Lajos királyunk idejében már, Arisztotelest -magyarázván, nem kerese mást mint a mit utána öt száz évvel később Imre -János: amicum foedus rationis cum experientia. Apáczai Csere vitatá -Cartes „cogito ergo sum“ ját, Ladivér mondá: universale in intellectu -est res, igy tovább; azaz „bizonyos“ tekintetben minden bölcsészet -harmónia, egyezményes, nemcsak az, melyet a mieink öten hatan csináltak -és csinálnak. - -Hanem alkalmasint, fogja ellenmondani az olvasó, az „egyezmény“ szóra -lesz itt fektetve különös nyomaték. Meglehet. A mi felvilágositást eddig -Hetényi föntebb idézett filozofusi bombasztjában vettünk, tévelyit -inkább mint utba vezet; azért idézem Szontaghot. Szerinte az egyezményes -filozofia „sajátságos jellemét képezi fő elve, az egyezmény; ezt -alkalmazza végfolyamatban tárgyilagosan ember, világ, isten, alanyi -czéljaink, az igaz, szép, jó és isteni magyarázatára, és pedig alaki -szintugy mint tárgyas tekintetben, bebizonyitván, hogy ezen elv nemcsak -összes gondolkodásunk főtörvénye, hanem főtörvénye egyszersmind az -összes valóságnak élete minden müködéseiben ugy, hogy ezen elv fenállása -nélkül isméretet sem önmagunkról sem a természetről nem képezhetnénk, -sőt még egymás közt a világban fen sem állhatnánk, de maga a mindenség -sem, mert az egyezmény minden isméretünknek szintugy mint az összes -létező fenállása és törvényes munkásságának legáltalánosabb elve -általában“[24]. – - -Nevezetes hogy mind Hetényi mind Szontagh sokat tartanak az érthető, -világos előadásra; helyesen; de magokat mind a mellett sem birják -világosan kimagyarázni, s tömik a nagy szavakat tárgyaikba. De a szó nem -megy a tárgyba, ha egyszer nincs benne. Igy bár Szontagh csufot üz a -keleti bölcsészekből, a mit felőlem bátran tehet, mégis követi őket. -Tudjuk, mikép keleten divatosak a hoszu czimek, elnevezések. Istent -magát sok nevünek hivják, mert reá ruháznak minden lehető jelzőt, mely -néminemü tökélyt mutat: mindenható, mindentudó, ezer karu, szemü stb. -Hasonlóul a kalifák, szultánok sok szép czimmel, névvel birnak. Igy, -magyar bölcsészeinknél a filozofia, mint a tudományok kalifája, szintén -sok szóval tiszteltetik. Megjegyezvén egyfelül, hogy a bölcsészeti -tudomány, mikor igen népszerű akar lenni, ellaposodik, másfelül a nagy -világosság benne hamar lesz taütologiává, mert ha az egyezményes -filozofia főjellemét csakugyan az egyezmény képezi, akkor utoljára is -igaza van Ballaginak, ha mondja, hogy ez a magyarázat amaz isméretesre -hasonlit: a kirchenparádé (sajátságos jellemét képezi a) kirchenparádé. -Én ezt nem hozám vala föl, ha később tán kifejtetik az egyezmény -mivolta, mi örökre elmaradt, mert minden utóbbi magyarázat ide megyen -ki: egyezik az egyező. - -Azonban ezzel nem igen sok van megmagyarázva; sőt csak egy derekas lépés -sincs téve ama két nagy bölcsészeti ellenmondásnak: anyag és szellem, -tárgy és alany, lét és tudat, egymáshoz közelebb hozására, pedig épen -ez, a mit évezredek óta keres a bölcsészet. Az egyezményes bölcsészet e -szerint nem lehet más mint egyoldaluság, megfejtetlenül hagyván a másik, -vagyis az ellenmondási oldalt. Ha kérdezzük, Szontagh szerint, mikor hat -és müködik a mindenség törvényesen és mikor törvényellenesen, a felelet -igy hangzik: „midőn munkásságuk saját maguk törvényeivel egyezik vagy -ellenkezik“ (M. Egyezm. Phil. 30. l.). Ezen tétel aztán alkalmaztatik -folyvást. De legyen minden aggatózás nélkül kérdezve viszont: -létezhetik-e valami a maga létele törvényein kivül még akkor is, ha ugy -látszik, hogy ellenkezésben van magával; vagy nem inkább a létel -törvényei maga a lét? Ha létem törvényei az én létem maga, s ez nincs -különben: ugy az én létem egyezik a maga törvényeivel; vagyis a -bölcsészet ős feladatára vive át az alkalmazást: minden lét és mindenkor -egyezik a maga törvényeivel, és az anyag anyag, a szellem szellem, mert -mindkettő létezik és a maga törvényei szerint, de hogyan lesz harmóniába -hozva a kettő? Ez az, mit az egyezményes bölcsészet Hetényinél tudni sem -akar, s megfejtetlenül hagy, mi Szontaghnál is csak törekvésbe oszlik -fel, kivánt eredmény nélkül. - -Azonban hagyjuk az emlitett főtétel taglalatát; nincs azon több taglalni -való; hanem jegyezzük meg előre, hogy, legalább az én belátásom szerint, -az egyezményes bölcsészet, mai nap már e tudománynak magas fejlettségi -korszakában, csak népszerüségi, életrevalósági számitás, tulajdonkép -csak bölcsészeti dilettantizmus. Jegyezzük meg továbbá, hogy Szontagh -nem folytatja Hetényi rendszerét; végre, hogy épen azért, mert nem -folytatja: mozdulóban van régi állásábul azon bölcsészethez, melytől -eddig veséje titkaiban irtózott. Saulus Paulus: egy betü különbség. A -jelenet minden esetre örvendetes. – E szerint a mondott három tétel -közül avagy csak egynek is bebizonyitása lön ezennel föladatommá, s nem -kivánok mást mint figyelmet, hogy a többit is belássa olvasóm. - - - - -XII. - -Előadám föntebb, mily kevésre becsülte vagy épen lenézte Hetényi az -ugynevezett tudatfilozofiát, s mint nem adott ennek helyet az életben, -az iskolán kivül. Szerinte az nem élettudomány, hanem iskolai -bölcsészet, szobatudósság. A mester szava azonban elenyészett, s -közvetlen utóda, Szontagh, már nem gondolt vele s besodrá az egyezményt -a tudat és lét örvényébe. – Nevezetes az, mit Szontagh (Egyezményes -Philosophia 28. 29. lapjain) mond: „az ember és természet sarki -ellentétök s különféleségök daczára, a mindenség szervezett egységéhöz -tartozván, lényegökben szintazon eszmék szerint alkotvák, szintazon -törvényeknek hódolnak; a természet csak öntudatlanul, az ember -öntudatosan. Ész van a természetben is szintugy mint az emberben;… az -összes valóság a mindenható gondolat tárgyilagos létesülése levén, egy -kutfőből, és pedig gondolatból eredvén, szükségkép szintazon -alaptörvényeknek is hódol, csakhogy az, a mi a valóságban a lét -törvénye, isméretünkben a gondolkodás törvénye.“ - -E szavak épen azok, melyekre czéloztam már, midőn állitám hogy Szontagh -egyik legjelzöttebb követője lön Hegel–Schellingnek. Miért ez ügyben -magam helyett hagyom szólani Chalybäust, ki a schellingi azonságtant -kivonatosan de elég világosan adja elő a végre, hogy megérthessük utána, -miszerint a mi bölcsészünk (Szontagh) értelme egy és pedig ugyanegy az -emlitett német bölcsészekével. Különösen pedig Schelling levén az -elhirhedt tannak felállitója, Hegel rendszerezője, egyiket idézvén, e -pontban, a másikat is ugy nézhetni, mint hasonértelmüt. – „Vegyük fel,“ -irja Chalybäus, „hogy az anyagiság csak legalsó lépcsője az egyetemes -természet életének, mely a magasb, különösen a szerves lények -lépcsőzetén mindig nagyobb ervvel (energia), belső önmozgékonysággal -fejlődik; tegyük föl előre, hogy eme fejlődés, a kő merev életétől mind -odaig, hol ember agyában játékot üz a gondolat, egy és ugyanazon állandó -törvények után megy, ugyanazon, mindegyre magasabb hatványu -önmozgalomban áll: megismérjük a természet ezen munkásságában a világ -törvényét, mely a legfelsőbb fokozaton magát eszméli és isméri, és -észnek neveztetik, a legalsó fokon pedig csak mint (más által) tudott -süket természeti ösztön képzelhető. Igy érthetővé teszszük ezennel a -(schellingi) rendszer alaptételét: minden egy és ugyanaz, -lényegében[25]. Ugyancsak Schelling más hires tétele: das Reale und -Ideale sind eins und dasselbe in ihrer Wurzel. – Folytassuk Schelling -értelmét. „Ez a lényeg magában már élet s neveztetik természetnek -(natura naturans) oly értelmében, a mint először képesség és lehetőség -gyanánt, melyből minden lehet, gondoltatik; és neveztetik egyetemnek, -világnak (natura naturata), a mennyiben folytonosan azzá lesz vagy lett, -a mivé lenni rendeltetése. Mindkettő: a természet mint alap, és a -természet, mint önmagának eredménye, ugyanaz, egy, egész általános. A -kifejlett természet vagy minden egyes természeti lények, nyugosznak ama -természetben, mint alapjok és lényegökben. Mivel ők mindösszeséggel csak -formái, alakjai a lényegnek, mely az alakokban magát tárgyasitá, s -kinyilatkoztatá. Magokban nem volnának egyebek hanemha üres formák -tartalom és fenállás nélkül. A mennyiben pedig mind emez alakokba ama -lényeg szállott be s belsejöket teszi: bennünk és körültünk minden nem -más mint a mindenütt jelenvaló örökös lét és lényeg, a maga -fejlődésében. Ezért szemlélhető mintegy kicsinben, minden egyes dolog -fejlődése folytán az általános törvény és lényeg. Az egyes az egésznek -visszatükrözője“ (i. h. 260. lap). - -Imé a lét és tudat, vagy az ugynevezett azonság bölcsészetének nagyszerü -felmutatása Schelling által. Igy tanit Szontagh is. Tanitmánya, más -szókkal, épen ez. „Az összes valóság a mindenható gondolat tárgyilagos -létesülése; egy kutfőbül és pedig gondolatbul ered.“ Ugyanaz, mit az -eszmei bölcsészet állit; azaz lét és tudat (alapjában) egy. Az összes -valóság (lét, a létező világ) a gondolatból (ész, tudat) ered. És igy ha -egyik a másikból ered ugy Szontagh mint Schelling szerint, miért volna -oly rettenetes dolog a lét és tudat bölcsészete, mint tizennyolcz év óta -rémitgetik vele bölcsészeink a hazai olvasó közönséget? Látnivaló ezért, -minő gondatlan beszéd az Hetényitől, midőn igy ir: „állitni, hogy lét és -tudat egy, ez már csakugyan gunyüzés az emberi köz észjárással: mert -hányszor megesik, miként a gonosztevő tudja azt jól, hogy tilos az, mit -ő most tenni nem irtózik, mégis ezen tudattal ellenkezőleg -cselekszik“[26]. – Bármi kegyelettel viseltessünk is Hetényi emléke -iránt, őt a megrovás alól föl nem menthetjük. Mert ámbár ugy kell -hinnünk, hogy ő isméretlenül nem czáfolhatta Schellinget, valószinü -mégis, hogy soha nem olvasta, minden isméretet munkái felől alkalmasint -csak ugy, hallomásból, meritett. Ha ezekután Hetényi czáfjain el akarunk -menni, s őt tekintélyül ismérni: óvakodjunk hitelessége körül. Eljárása -épen nem használt tudósaink szavahihetőségének. Bölcsész előtt az ilyen, -lélekisméretben járó dolog; nekem fáj, hogy ő hamisan szólt. A tudat, -melyről a bölcsészet tanit, nem a gazember tudata, hanem az isteni -tudat, Szontagh szerint, a mindenható gondolat. Ez a felfogás a helyes. -Ellenök esik már Hetényi következő nyilatkozata: „Schelling az egyoldalu -idealizmus mérgétől szabadulni nem birt; Fichte alanyi idealizmusát -tárgylagos idealizmussá csavarta, mi épen annyi mint fábul csinált -vaskarika.“ Nem hiszem, hogy a magyar bölcsészi olvasók előtt a -nyilatkozónak minden hitelességét le ne rontsa ily nyilatkozás. - -„Ész van a természetben is, mint az emberben,“ mondja Szontagh, -„csakhogy amabban öntudatlanul.“ Helyesen. Hasonlóul mondta már előbb: -„minden való tárgy, igy a mindenség is magában, különféleség egységben, -és egység különféleségben.“ Aliusque et idem. Ez szintén ugyanegy az -identitas bölcsészetével. Továbbá igy folytatja: „ha a mindenség, -lényegében, szintazon törvények szerint van alkotva, mint az ember, ha -gondolkodásunk alakjai a lét alakjai is: ugy gondolkodásunk fő -törvényének a lét fő törvényének is kell lennie“ (30. l). Kevés kell -hozzá, hogy e tételekben azonnal fölismertessék, miszerint Szontagh -többé nem az eszmei bölcsészet ellenére hanem részére szól s ugyanekkor -állitja, mit eddig tagadott. Kezei között a bölcsészet ügye mind a -mellett sem látszik a legjobb kezek közt lenni. Mert még ugyanazon -iratában folytonosan csépeli Hegelt, Schellinget, mi a fentebb mondattak -után megfoghatlanná kezd válni. Hihetőleg Szontagh is csak ugy isméri -Hegelt, mint Hetényi. Az ellenkező nem épen valószinü; s annál leverőbb -reá nézve. Igen roszul esnék, ha ő ama bölcsészeket csak németországi -ellenes birálóik, vagy csak az Allgemeine után ismérné. Legalább az a -biztosság, melylyel ő Heinét több helyütt szivesen idézi tekintélyül -Hegel, Schelling ellen, mutatja, mennyire isméri ő a maga embereit. Ha -Heine, mondja egy német iró, ugy tudá vala mint én, hogy Kantnak mindig -utána vitte az esernyőt inasa, nagyobb lármát csinál vele, mint Kant a -tiszta ész birálatával. Hátha épen csak magyar szószólói, az -„athenaeumi“ szerencsétlen felesélesek után ismérné Szontagh Hegelt? Nem -lehetlen; de hogy magábul ismérné igy, az lehetlen. Csudálatos egy -állapot! Mind Hetényi mind Szontagh váltig czáfolják Hegelt, -Schellinget, s mondják hogy nem értik. Én meg azt nem értem, hogyan -lehet azt czáfolni, a mit nem értenek. - -De „ész van a természetben is, mint az emberben,“ mondja Szontagh. -Schelling szintén igy tanit. „A magát örökké ujra szülő természet -magában ugyan vak erőzet (dynamismus), ne mondjam, hogy gépezet. Ezen -erőzet vagy szervület az öntudatlan gondolatot állitja elénk a maga -valódiságában. Ezen tudat nélküli gondolat dolgozik bennünk emberekben -is először ugyan öntudat és akarat nélkül, hanem majd, saját -viszfényében jelentközvén, magára ismér és tudja magát. E szerint a -természet minden munkássága nem pusztán előttünk fog czélszerünek -mutatkozni, hanem magában is olyan lesz; habár semmit se tud is a -czélokról, melyeket akaratlanul követ és elér. A természet általában -czélszerüen müködik, de nem czéltudatosan. Ezért mondhatjuk: a természet -tudalom nélkül is észszerüleg müködik, vagy az élet és hatásnak a -természetben mutatkozó rendszere maga a meglevő (existáló, magát -kiállitó = existere) ész; az a tétel, veti utána Chalybäus, melyet Hegel -később az egészre, a történet világára is kiterjeszte ily formában: -minden, a mi valódi észszerü; was wircklich ist, das ist vernünftig, -vagy Szontagh szerint: gondokodásunk fő törvényének a lét törvényének is -kell lennie, más szóval, ugyanő szerinte: a lét törvénye a gondolkodás -törvénye[27]; mi azt teszi: lét és gondolkodásnak, lényegében, egynek -kell lenni. - -Ezekből is belátszik, hogy nincs igaza Szontaghnak ha irja, hogy Hegel -bölcsészete le van verve, hogy Szeremlei, Taubner elhallgattak, hogy -Hegelt csak Térey vallja még Losonczon (azaz mai nap Rimaszombatban); -vallja még más is; és pedig ő maga Pesten. Mindezeket tudva, nem lehet -eléggé csudálkozni ama széthányt gondolkodási módon, mely szerint -Szontagh nem birva szabadulni bevásott rögzeszméjétül, olyat hirdet a -lét és tudat egysége tanának szine alatt, miszerint példaul ha én -gondolom, hogy legyen házam a pesti nagypiaczon: azonnal lesz. Legujabb -munkájábau is olvasható még az eszmei (lét és tudat egy) bölcsészet -ellen: „hogy valaki való elemet, élő lényt, vagy csak annak valamely -szervezett tagját p. o. egy szunyoglábat teremtett volna, ezt – -általános tudásuk daczára – még a szemlélődő filozofoktul sem -hallottuk.“ – Ez jött ki Szontaghnak a lét és tudat egységéből; és ő ezt -majd husz esztendő óta mindig igy vallja és hiszi! Ellenesei nem -követhettek el rajta nagyobb kegyetlenséget, mint hogy meghagyták e -boldogtalan hitében. - -Mondottak, ugy hiszem, nem a legjobb vért fogják csinálni némely -bölcsészeinkben; különösen meg fognak lepetni, ha Szontagh mind folyvást -igy harczol az eszmei bölcsészet ellen: „a gondolat által alkotott tárgy -mindig a tárgynak gondolata és soha sem válik valóvá.“ Továbbá: „a való, -létező tárgy a gondolattal soha sem ugyanaz, mert mindig azon kivül van, -mindig tárgyilagos és létező, a gondolat pedig alanyi és eszményi. A -kikiáltott azonsági elv tehát nemcsak puszta és hamis hüpothezis, hanem -elvéből dialektikai uton, azaz pusztán gondolkodás által, valót épen oly -kevéssé lehet alkotni, mint Fichte eszményi elvéből“[28]. Ezen vádak -mind fölötte nyomosak volnának, ha azt, mit lerontani akarnak, tanitotta -volna valaki; de most szerencsére máskép van a dolog. Jó lesz azt -czáfolni, mit más mondott; vagy az én felebbi gyanum valónak bizonyul -annál hamarább. Ez alkolommal nem tartom fölöslegesnek Hegelt magát -idézni. „A valódiság és gondolat vagyis az eszme,“ igy szól ő, -„parasztosan egymás ellenébe szoktak állittatni, a mikor gyakran -hallhatjuk: ez s ez gondolat helyes volta, igazsága ellen nincs szó, -hanem a valóságban olyan nem találtatható, vagy kivihetlen. De a kik igy -beszélnek, elárulják, hogy se a gondolat se a valódiság természetét nem -fogták fel méltányosan. Ugyanis egyrészrül ily beszédekben a gondolat -egynek vétetik az alanyi képzettel, tervvel, czélzattal, másrészrül a -valóság (valódiság) egy értelmünek tartatik a külső érzéki léttel -(Szontaghnál: a létező tárgygyal). Közéletben, hol könnyedén veszik a -kategóriakat s más ilyen megjelöléseket, efféle megjárja, s megeshetik -hogy valamely adóterv példaul, vagy annak eszméje magában jó és -czélirányos, de a jelen körülmények közt ki nem vihető. Ha azonban az -elvont értelem kapván ezen határozmányokon, a bennök levő különbséget -oda csigázza, hogy ezek szilárd, merev ellentétek, s azért a való -világban tul kell adni az eszméken, ez, a tudomány és romlatlan ész -nevében, határzottan visszautasitandó. Mert egyrészrűl az eszmék nemcsak -pusztán a mi fejünkben rejlenek, s az eszme különösen nem oly tehetlen -valami, hogy valódivá tétele a mi tetszésünk után történhessék, vagy ne -történhessék meg, hanem az inkább a valósító és való; másrészrül a -valódiság nem oly rosz és esztelen, mint gondolat nélküli, vagy a -gondolattal meghasonlott s alászállott gyakorlati emberek -ábrándozzák[29]. - -Mint láttuk, Szontagh szintén tanitá, hogy „a mindenható gondolat -létesült tárgyilagossá;“ de ő ehez nem ragaszkodik elegendő szigorral, -hanem sürgeti minduntalan az alanyi gondolatot, vagyis a képzetet, -melyet mi teszünk a tárgyakba, példaul a költői (jelvi) gondolkodásban. -Az eszmei bölcsészek már ha gondolatról beszélnek, nem vegyítik ezt -össze a képzettel, mely, mint érintém följebb, ugyanazon tárgynak -különböző felfogása, mig a gondolat örök és állandó, melyet nem mi -képzünk a tárgyon, hanem meglelünk a tárgyban, mint öröktől fogva benne -rejlőt, s ez által, mondhatni, részeseivé leszünk a gondolatnak, az -isteni tudatnak. Innen már közéletben is van szó örök igazságról. Tehát -a gondolat nem az, hogy kivül volna a tárgyon, sőt inkább a gondolatban -él a tárgy, vagy benne van létele a tárgynak, s ha azt, mi a tárgyakban, -magok az anyagiakban is, gondolat, azaz ős, örök erő, törvény, lényeg, -kiveszszük a tárgyakból, megsemmisitjük a tárgyakat mindenestül. - -E ponton zsibbad meg a térde minden tapasztalati s lélektani -bölcsésznek. Azért igen avatag módon nyilatkozik Szontagh, midőn igy -tanit idézett legujabb irata 19. lapján: „filozofiában főkérdés a -tárgyas igazság kérdése, tudnillik: képzeleteink összeegyezése vagy nem -egyezése a tárgyakkal.“ Akkor volt ez igaz, mikor még a fizika is a -bölcsészetbe tartozott, mint Sartori Bernátnál, ki a képzelet -összeegyezése után vitatá, hogy a Kopernik rendszere nem igaz, hanem a -Tychoé igaz. De a képzetek, vagy képzeletek összegyezése annyiféle, a -mennyi a képzelő. Bölcsészetben nem is képzetről van szó hanem -gondolatról; a gondolat pedig egy; csak a gondolatban lehet egység; vagy -népszerűbben: egy az igazság. A képzetek összeegyezése ugyanazért csak -puszta ugytartás, ugyhivés, vélemény, alanyi felfogás. Ezen a -bölcsészet, minden kérkedés nélkül legyen mondva, mailag már tulvan; ha -tárgyiról, azaz tárgyilagosról tanit, ezt nem a tárgyak héján szemléli, -hanem a tárgyakban észreveszi, mint örök mozgató erőt, gondolatot, -fogalmat; mi csak tudható, nem pedig szemlélhető is oly szinről szinre, -mint a tapasztalati bölcsészek erőnek erejével akarnák. Ellenben az -eszmei bölcsész nem véli isten ellen való támadásnak, ha az embert, az -összes emberiséget, tehát nem pusztán egy személyben önmagát, az igazság -megismerésére, az isteni tudatra képesnek hiszi, vallja. Vagy mi bennünk -mindössze is annyi volna minden tudalom, és szellemiség, hogy csak -megbámuljuk a tárgyakat, vagy csak a tüneményeket, a tárgyaknak hozzánk -való viszonyát lehetne megismérnünk, s nem többet is? Mintha bizony más -valamiből állna a tárgy mint nyilatkozásaiból; vagy tárgy lehetne -nyilatkozás és emez amaz nélkül, s ezek csak külön eshetnének az emberi -tudás alá! Ez olyan, mond Hegel, mintha helyes belátásunak tartatnék -valaki oly hozzáadással, hogy ő mind a mellett nem képes az igazságot -megismérni, hanem csak az ellenkezőt vagy az igaztalanságot. A minő -esetlen volna ez utóbbi, épen oly esetlen volna afféle megismérése az -igaznak, mely a tárgyat nem ugy ismérné meg, a mint van magában. - -Itt tetszik meg igazán, minő egyoldaluság és valótlanság az, mi a -tárgyilagosnak oly nemű felfogásábul ered, mintha csak az volna -tárgyilagos, mi kézzel fogható. Ugy vélem, a csillagász nem sokat -törődik vele: akármiféle anyagbul van kigyurva hold, nap, csillagok, ha -egyszer a keppleri törvényeket isméri. Sőt azt is valónak tartom, hogy -igazi tudós nem is törte még az égi testek anyagán a fejét, hanem -törvényén. A minő szegénysége volna a gondolkodásnak oly feladat -sürgetése, épen oly fölszines gondolkodásra mutat a tárgyilagosnak -olyszerű értelmezése. Ha mégis valakinek itt „szunyoglábat“ teremteni -jut eszébe, az oly erős képzelődést árul el, mennyinek a bölcsészet már -nem veheti hasznát. - - - - -XIII. - -Legközelebbi kérdés ezentul: minő rendszer lehet az ugynevezett -egyezményes rendszer? Hetényi kezei között még az egész harmónia csak -mondva van; de gondolom, Szontagh iránti figyelemből, mégis annyit -szabad megtudni felőle, hogy a kettős rendszerekhez hajol, reál-ideál -értelemben. E ponton Hetényi a helyett, hogy előrement volna, -visszalépett; ő az egyezményt kettősdiségben akarja feltalálni. Mivel -pedig a feltaláló maga ugy ajálgatja egyezményét, mint az a jó zenében -tapasztalható, e példa folytán kérdem: fő dolog-e zenében is a harmónia, -vagy annyira uralkodó-e, hogy ne legyen nála főbb? Ez bajosan volna -állitható; mert minden értő köztanitása szerint előbb való a dallam; -épen azért egymással szemközt áll a melódia és harmónia; s ez amaz -nélkül nem képzelhető. - -Zenében tehát fő a dallam. Ebben rejlik s mozdul meg a dalköltői -gondolat, az érzés; a harmónia pedig csak azon hangok összegyezése, -melyek a dallamból kifejlődtek. Igaz, hogy a harmónia teszi kedvessé a -dalt, de azért a dallam becse nem változik. Nem a harmóniában fekszik a -lényeg, hanem a dallamban. Ez, a lélek szabad kizengése, a zene -költészete, mint önálló, szabad alkotói munkásság. A harmónia inkább -mesterség, szabadtalan müvesség, mely magában semmi elevent nem szül, s -amaz nélkül zengő ércz, pengő czimbalom. És a harmónia ellenhagjai csak -ugy adnak lélekemelőt, ha ki vagyunk békülve a dallam egységében; azaz a -tulajdonképi zene, mint lelki nyelv, mint dalló beszéd csak a melódiában -leszen felfogható, melyben nyugosznak különben a hangok minden -disszonancziái. A melódia ugy áll a harmóniához, mint ész az -érzelmekhez, suly a testekhez, világosság a szinekhez. Bár egyiket a -másik nélkül gondolni sem lehet, de annyi mégis van módunkban, hogy a -lényegest megállapithatjuk. - -Átvive e tant a bölcsészetre, – minthogy az egész egyezmény nem is egyéb -eszthetikai lénynél, mely a logikában nyer főpolczot, – Hetényi a -helyett, hogy egyezőkbül az egységre lépett volna elébb, vissza felé tőn -lépést a különbözőkhez, a kettősséghez. Szontagh viszont, hogy a -kettősségből, mi utoljára is eredendő büne az ő bölcsészetének, -menekülhessen, kapva kapott az egyezményi elméleten; igy okkal móddal -együtt volnának. Hanem itt az a kérdés: minő szükséges egymásutániság, -rend és módszer lehet oly bölcsészetben, mely a maga egész gazdagságát -oly könnyen teszi át egyik rendszerből a másikba, mint szoktuk -lakásunkat minden butorainkkal együtt egyik házból másikba? De még -ezenfölül jó módjával az is megkérdezhető: vajjon a harmónia Parthenona, -mely a lét és tudat bölcsészetét kigunyolja, azon végre van-e készitve, -hogy alkalmasan lehessen elrendezni benne a „Propylaeumok“ butorzatát, -mely legujobban a gondolkodás és lét főtörvényének egységével -szaporodott, Hetényi pedig erre épen nem volt hajlandó számitani. -Bajosan állitható ily körülmények között, hogy a két szóban levő -bölcsész egymás kezére dolgoznék. Ezt még ugy sem hiszszük, ha magok -mondják. - -Szontaghnál mind a mellett rendszerbe akar ömleni a harmónia. Mint -hajdan, ugy ma is, hiven ragaszkodik a franczia ekklekticzizmushoz, -szereti a skot iskolát, becsüli a német kriticzizmust, legujobban pedig -hajlandó egy szavában az ugynevezett azonságtanhoz, más szavában nem -hajlandó. Neki most is, mint hajdan, induló pont az öntudat tényei. -„Keblünk legbensőbb mélyében,“ irja ő, „előre járó gondolkodás nélkül, -az igazság helyeslést okoz, a tévelygés roszalást, a szép tetszést, a -rut visszatetszést, sőt az ocsmányság undort, az érzéki jó kivánást, az -érzéki rosz irtózást, az erény tiszteletet, a rosz megvetést, az isteni -végre imádást, az istentelenség iszonyodást“[30]. Ez, mint első -tekintetre kivehető, ugyanaz, mi a skotok közérzése, a „common sense“ -kifolyása. De a skotok megkívánják, hogy az értelem ki legyen fejlődve, -érettségig jutva, s balitéletek ne pókhálózzák. Szontaghnak ezen tények -előre járó gondolkodás nélkül, tehát vaktában, igazak. A skotok tétele -ovatos, Szontaghé merész, és szintugy nem alapos. Mert akármennyire -mondjuk is, hogy az erény, az isteni, az igaz oly közvetlenül esnek -tudalmunk alá, hogy gondolkodás sem kell hozzájuk, mégsem állithatni, -hogy az erényt, istenit, igazat csakugyan ismérnők, midőn hiszszük hogy -ismérjük. Ezt előlegesen megemlitve, alkalmat veszek ezuttal előadni az -öntudat elméletét ugy, mint az elmélődés bölcsei tanitják, megérintve a -logikai és lélektani megismérés elméletét is. Miután a lélektan örök -törvényeit unalomig hallottuk már, nem fog ártani ha meghalljuk a -spekulativ bölcsészet alaptételeit is, mert igy érthető meg a tudomány -legujabbi előhaladása. – - -Ha van tudó, kell lenni olyannak is, a mi tudassék, különben a tudat -üres, álmi játék. Tehát a tudat szükségkép magával hordja a tudottat -vagy létet egyfelül, de másfelül el sem is választható a maga tárgyátul, -mintha e kettő aztán végképen különböznék egymástól. Ha a tudat a maga -tárgyátul nem végkép különböző, akkor épen azért meg kell azt hatnia, és -belsőleg felfognia, mikor a tudat és tárgya hason nemüek okvetlenül. És -valóban az ilyen tudat, hol a tudó és tárgy akkép összeköttetvék, csak -is az ilyen tudat, mondható igaznak. Igaz tudat e szerint a magáról való -tudat, az öntudat, hol az alany tudja, azaz tárgyul veszi, magát. A -tudalom tehát a lélek állományát nem mintegy belsőleg maga előtt látja, -vagy fölötte lebeg, hanem a tudat és lét ugyanaz, magában, lényegében. A -tudat tehát egysége alany és tárgynak. Hogy a gondolkodás létezik, senki -sem tagadja, a ki gondolkodik; és gondolkodni annyi mint lenni -(cogitare: est); mi, Schelling szerint, mert ezen egész okoskodás az -övé, a gondolkodásnak önigenlése, önbizonyitása. - -Elhiszem, hogy e ponton fölkiált a bölcsészet ismerője: hiszen ez -ugyanaz, mi a Fichte alanyi eszmeisége: nem kell! Azonban az anyag -barátai legyenek oly kegyesek, hogy tárják fel az anyag természetét, s -magyarázzák ki a parányok (atomok) titkát, mik azok: test-e vagy lélek? -A legvastagabb anyagimádó sem fog kevesebbet mondani eme kérdésekre -erőnél, az erő pedig nem anyag többé; sőt az anyag maga sem egyéb, mint -a természetben munkás erők játéka (Kant). Igy ha megismérhetők az erők, -megismerhető az anyag is a maga legbensőbb valójában, tárgyilagos -voltában, vagy tulajdonkép az anyag tárgyilagossága, annak bensősége. -Annyiban tehát mégis igaza van Fichtének, hogy a külvilág, a helyett -hogy maradékony, nyugvó, állományilag veszteglő, rekedt életet élő világ -volna: csupa elevenség és munkásság; vagy a külső lét teljesen fel van -törve, aprózva tér és időszerinti részletekbe, melyek egésze az erő. A -mint müködik már egyesben (emberben) a gondolkodás, ugy müködik az a -nagy egészben is; s csak ez volt hátra hogy Kant és Fichte után -kimondassék; s a mit amaz erők játékának, emez eszmei müködésnek -állított, Schelling átvitte a való és valódi világra, s ő mondá ki első, -hogy az eszmei és valárd, gyökerökben, ugyanazok. Igy Schelling sem -többet sem kevesebbet nem tön, mint egyrészrül Kant tanitmányát a -benmaradó önczélról (az itészeti erő birálatában), másrészrűl Fichte -vizsgálódásainak gyakorlati mozzanatát, vagy elődei gondolkodását egy -végokoskodásban összefoglalva, kimondotta, s az ösztönszerű tudalmat -kijelentette. A mi Fichténél csak az egyénre szólott, az Schellingnél az -egyetemre van kiterjesztve; Szontagh szerint: „ész van a természetben -(egyetem) is, mint az emberben (egyesben).“ - -Ezeket előre bocsátva, halljuk az elmélődő bölcsészet megalapitását a -mester, Schelling, után. – Az életnek vagy lélekerőnek magára nem -gondoló munkássága, mig ez magáról semmit sem tud, egyenlő fokon áll a -kivülöttünk létező vak természeterők munkásságával. A tudalmas és -tudalmatlan munkásság között egyedűl az teszi a különbséget, hogy megvan -vagy nincs meg benne ez a magára való gondolás. Ama vak tevékenység már -épen ugy megvan az emberi élet alsóbb fokán, mint a természet tárgyaiban -mindenütt. De ezek nem tudhatják magokat, hanem csak mások által -tudathatnak. Az ismért természetben egyedül az ember az, ki alany és -tárgy egyszersmind. Ő a maga munkásságában magát tudó lény. Benne az -alany és tárgy általánosan ugyanaz. Tehát nem pusztán hasonló vagy -egyező, hanem tökéletesen egy és ugyanegy. Ő (alany) tudja magát -(tárgy). Öntárgy. Ezen munkásságról való tudat, ez a bennünk mozgó, -elevenitő erő, magában és eredetileg egy azon müködéssel, mely magasabb -fokon érzéklés (Anschauen), érzemés (Empfindung) és tudás gyanánt -mutatkozik. Ha nem volna egy, akkor egyszersmind lehetlenné válnék -minden öntudalom, melyben ez magát tudja, s azért igen helyesen -neveztetik magáttudásnak, öntudatnak. - -Hogy teljes, tökéletes öntudathoz jussunk, előre föltétetik, hogy az, -mit tudni kell, egy a tudással; különben mindig rejlik a tárgyakban oly -belső valami, a mi titok marad, a mit nem lehet kivilágositani. Csak ha -belátja a tudás, hogy a mit lénynek, valónak nevezek, ugyanazon működés -játéka, mi maga a tudás: csak ekkor felelhet meg egymásnak tökéletesen -az eszmei és való; csak ekkor érdemli meg a tudás a maga nevét; mikor -nem áll tőbbé az ismért mondat, hogy „teremtett ész nem fog behatni a -természet belsejébe.“ Sőt inkább át és behatja azt, mert az egész -természetben csak magát (észt) leli föl ujra; s ez az, mit Szontagh -megenged, de nem sürget folytonosan, hogy „ész van a természetben is, -mint az emberben;“ más szóval: az észszel biró ember is csak egy -mozzanat a természetben. – És ezen tételen tartózkodik, mint első -lánczszemen, az ujabb elmélődő bölcsészet, melytől mind a mellett oly -nagy irtózás mutatkozik irodalmunkban, hol az ember még folyvást -szemközt áll a természettel, mint valami ellenséges hatalommal, mely -tőle egészen különböző, elzárt ellentét, megfoghatlanság; melynek csak -fölszinét lehet érinteni a képzettel, nem pedig belsejét hatni meg a -tudattal. - -Állitsuk a föntebbi tétel mellé a régi logika ismérési elméletét. E -szerint tanittatik, hogy a világ sok mindenféle tüneményei hatnak reánk -és benyomásokat hagynak ézrevevő tehetségünkben. Igy ugyanannyi kép, a -mennyi a tárgy, van leirva bennünk. Minő bűvös módon jőnek ezek -tudalmunkba, ez iránt senki sem tudakozódik; elég, ha ott vannak. Hogy e -sokféle benyomást rendbe hozhassam, összevetem egyiket a másikkal. -Észrevett hasonlat után összefoglalom, azaz különbségeikre osztom, őket; -és egyes rovatokat, azaz nem szerinti fogalmakat, melyek a rendezésben -eligazitanak, csinálok. Ha ismét oly tárgyat lelek, melyről talán nem -fogom tudni: melyik rovatba tegyem, utána nézek rovataimnak, s -megtalálván a nemi fogalmat, alkalmazom ezt a tárgyra, s ugy tartom, -hogy már ekkor ismérem és fogalmazom azt felsőbb nem (genus) alatt. -Találok, példaul séta közben, egy nem tudom – mit. Szemügyre veszem, -forgatom: mi részei, tulajdonai lehetnek és mégsem tudom: mi az. Ekkor -jő valaki és megmondja nekem a közös nevet, a fogalmat, p. ez kagyló. -Imé a megmondott szó nekem azonnal a dolog maga, a rejtvényes tárgyhoz -kulcs gyanánt szolgál, s bátran mondom ekkor: tudom már, micsoda. - -Igaz! mond az elmélődő bölcsész. A logika rendez, ha már van mit -rendezni: egyes nézleteket egyetemes fogalom alá. De a kérdés nem az: -mikép jő rend az emlékben, felfogásban megtartott képek -különféleségeibe, hanem az: mikép változik tudattá avagy csak egyetlen -kép is; mikép lesz a benyomásokból tudat? Az első, vagy akárhanyadik, -tárgy nekünk közfogalmat juttat eszünkbe, és ha később hason tárgyat -lelünk, összevetjük az elsővel, és lényegben egynek tartjuk a kettőt. De -hogyan szülhet bennünk előképet, közfogalmat egyes tárgy, és hogyan -ismérhetünk föl egyes tárgyban, mely csak egyediség, egyetemességet? Ez -itt a kérdés. Azaz másrul van szó, mint a logikai rendezésről. Az -észrevételek származását akarjuk tudni, vagy máskép azt: hogyan jőnek -benyomások az én testetlen elmémbe a testi tárgyakról. Erre, mint -láttuk, a logika nem felelhet. Hanem, gondolák, fog felelni a lélektan. -Ezért a lélektan elő is vétetett a logika előtt, és sok igen sok -tapasztalati adatokat állitván össze, mégsem segitett azok végére jutni, -hanem vastagabb lön a könyv; s a magyarázat ott akadt fel mindjárt, hogy -nem lehete jobbat mit tenni, mint eme szellemi tünetközés -felvilágosítására bizonyos lelki tehetségeket, minden tüneményre -különbözőket, állitni föl és mondani: ez s ez tünemény azon erőbül -magyarázható, mely ez s ez tüneményt előhozza. Azonban ez nem egyéb -szónál, melynek nincs végérvénye. - -Az elmélődő bölcsészek tehát jónak látták felhagyni mind a régi logikai -mind az ugynevezett lélektani magyarázatokkal, noha magokét épen annyi -joggal mondhatják lélektaninak s logikainak, csakhogy egészen uj -értelemben. Ők is ugy tanítanak, hogy az ő magyarázási módjokat sem -lehet a szó szoros értelmében megmutatni, hanem ugy kell nézni, mint -egyetemes lélektani tényt, belső tapasztalást, közvetlen kényszerüséget. -Lássa meg az ember, ha megleli-e magában vagy nem, azt; ki meg nem leli, -annak hiába volna mutogatni. Fődolog, hogy legyen az emberben annyi -mozgása a szellemnek, élessége a vizsgálódásnak, mennyi arra szükséges. -Mert tulajdonkép gondolni mást nem tudunk, mint magunkat; nincs más -gondolás mint az, mely magát gondolja, tehát: öngondolás, öntudás[31]. - -E ponton az elmélődő bölcsészet elveti azt a tant, hogy „minden -isméreteink két kutfőbül származnak: előlegesen (a priori) a -gondolkodásból s utólagosan (a posteriori) a tapasztalásból.“ Hanem e -helyett igy tanit: közvetlen értesülést, átható tudalmat semmi egyébről -nem birhatok, mint arról, a mi magam vagyok, a mint én müködöm -szellemileg. Látni való, hogy ez által kimondatik az isméret egységes -származása. – Szellemem előbb, mintsem mondhatnám, hogy tapasztalok, már -müködik: látok, érzelek öntudatlanul, akaratlanul. Tehát minekelőtte -tudnám: tudok. A gyermek a világosság felé forditja fejét, mint a virág. -Az alany és tárgy (látás és világosság) érintköznek benne az öntudatlan -állapotban már. Oly szellemi tény, melyről a szellem sem tudja hogy övé. -Azonban ha öntudatra jut a szellem, s e tényeket szabadon ismétli: be -kell látnia, hogy ez a tárgy, ez a képzet egyedül az ő munkássága, az ő -saját tudalma; mikor a tárgy nem esik többé kivüle szó szerint, hanem -tudalmába, mint ő magának egy része, biralma. A szellem az anyagban is -megleli a szellemet, az észt: belső a belsőt. Mert nem tudhatok mást, -mint magamat, nem egyebet, mint a mi magamban van, mikor a szellem, mint -valamely eszmei tériség, foglalatjává, rövid kivonatává leszen a tér és -időben megjelenő természetnek, világnak, egyezőleg ama régi mondattal, -hogy az ember kis világ a nagy világban. - -A spekulativ bölcsészet tehát kettesség helyett abban leli föl az -egységet, hogy a tapasztalást és gondolkodást nem állitja szemközt -egymás ellenében, hanem inkább és igazabban a bölcsészi tudat különböző -fokai gyanánt jegyzi meg. A gyermek, ki a világosság felé hajlik; később -midőn eszmélni kezd, különböztet; aztán majd reflektál, abstráhál, végre -mint férfi, spekulál: ugyanegy szellem; csak a tudat fokai benne -különbözők. Egyuttal rajta van az elmélődés hogy megmutassa, miszerint -ez belső szükségesség után van igy. Ha ezen szükségességet sükerült -kivinnie s megmutatnia, ugy hiszi, és nem ok nélkül, hogy nyert ügye -van. Eme kényszerüség már abban rejlik, hogy midőn a szellem a tudat -alsóbb fokát meghaladta, nem vált meg ettől végkép, hanem magával emeli -azt minden következő magasabb fokra, mint eredményt, mint tanulságot, -mikép esztendeinket az életben; és pedig az ifjuság tapasztalásait -példaul későbbi életkor irányzására használjuk fel. A mai bölcsészeti -tudalom már nem oly egyoldalu, hogy kizárná a tapasztalást, nem is oly -önhitt, hogy teljesen ujnak, eredetinek hirdetné magát; hanem igenis oly -hiszemben van maga felől, hogy minden előzményeket méltat, elfogad a -magok helyén; s nem nyugszik egyes fejekben, hanem az idők és emberek -meggyőződésében, mikor világ- és korszellemnek halljuk közajkon -neveztetni. - -A szellem először már mint természetes tudalom, az alsó vagy kezdetleges -fokozaton ugy nézi a természet egyes tárgyait, mint egymástul -elszakaszkodott, önálló, maradékony lényeket; idővel ez a nézet -változik, s a világ, ugyszólván, tüneményekké, változandósággá oszlik -fel; végre ugy állapittatik meg mint szükségkép valamely fővalóban -gyökerező teremtmény. Ha valaki ebben már a hegeli hármasságot sejti -meg: nem csalódik s elmondhatja okát a költővel:[32] - - „Mert egyenként birni káros, - A minek csak hárma jó.“ - -Lássa ennek ellenében az ugynevezett lélektani bölcsész, ha, makacsul -ragaszkodván a tapasztalás és gondolkodás egymástul elszakasztott -elméletéhez, ki nem vergődhetik a kettességből; ugy szinte lássa és -vallja be őszintén, ha megveti-e az eszmei bölcsészet a tapasztalást, -mintha e nélkül és teljesen maga szabadjára szeretne gazdálkodni a -világgal, természettel. Igy a lélektani és eszmei bölcsészek abban -különböznek egymástól, hogy utóbbiak nem tartják mindjárt életnagyságu, -telivér igazságnak azt, a mi közvetlenül van, mert ez csak van; mi által -még nem mondatik, hogy valódilag van; hanem ugy hisznek, hogy az ismérő -tehetség maga fejlődés alá van vetve ugy az egyesben, mint az összes -emberiségben; hogy az igazság nem kész jó, mely a szabad ég alatti -„tárgyilagos“ világból napsugáron, lélekző csőn minden gondolkodás -nélkül jőne lelkünkbe, fejünkbe, hanem az inkább készülő, és pedig az -emberi szellem felvilágosultsága szerint megmegujuló, elémenő, örökös, -lankadatlan törekvésben az általános felé. Mig ellenben a lélektan -bölcsei a tapasztalás adatait kész pénzül fogadván, elválasztják a -gondolkodástól; ezen különböztetéssel átellenes szomszédságban tartják a -megismérés módjait, és tanitják: az ember „érez és gondolkozik,“ „minden -isméret két kútfőbül származik,“ holott sem a tapasztalás nem menne a -gondolkodásba sem ez nem hatná meg azt, ha nem volna valamely közös -érülközésök, szellemünkben. - -Nem ok nélkül hányják tehát szemökre a lélektani vagy helyesebben a -kettősdi bölcsészeknek, hogy az elevent, az összerüt eltépik, -elválasztják egymástól, vagyis az értelem szemüvegén nézik a világot. -Nem ok nélkül mondják reájok, hogy az igazságot, mely egy, de az értelem -előtt kettőnek látszik, abstrakt, elvont részletességben fogják fel, -mint az ügyvédek a törvényt, mikor azt lehetne a feleselésekből kihozni, -hogy mindkettőnek igaza van, ha nem volna okos biró, kit a különböztetés -meg nem zavar. Hasonlókép nem csuda, ha egymástól külön állónak, -egymással ellenmondónak tanittatván az isméretszerzés módjai, a -bölcsészi igazságok is egymástól független, egymásba át nem vezetett -makszimák, aksziomákban határozódnak, melyek mint kész leczke szolgálnak -utravalóul a bölcseség temploma felé. Ilyenek példaul: nihil est in -intellectu, quod non fuerit in sensu; mi megforditva is igaz. Ilyen a -„naturae convenienter vivere;“ mi csak félig igaz, vagy csak oly formán -van helye, mint a kettős számnak az egy után és a három előtt; ilyen, -hogy az isteni bennünk imádást, a tévelygés roszalást, az erény -tiszteletet okoz stb., mert nem ugyanaz tartatik erénynek mindig, s az -istenit ha imádjuk is, de a mit imádunk, nem mindig isteni: mutatja -minden nép vallás- és erkölcstörténete. A tapasztalás ugyan tanitja, -hogy az isteni meghat és imádást okoz, de az is a tapasztalásból -bizonyos, hogy a mi imádtatik, nem isteni, példaul a fetisch vallásban. -E szerint a tapasztalás vagy nem igaz isméretszerző mód, vagy midőn -általa, mint tárgyilagos bizonyosság által akar igazoltatni a -gondolkodás, épen azért csak alanyi marad, azaz képzet, ráfogás, -ugyhivés fokozatán fagy meg, mint minden egyoldaluság, mely azzal -boszulja meg magát, hogy ellenkező oldalra csap által. Valami nem azért -igaz, mert tapasztaljuk, hanem a mit a tapasztalás igazol, az -tapasztalás előtt is magában hordja igazságát; igy a tapasztalás -igazolja az igazat, s lármát üt a könnyű szerencsével. Mert az igazságot -nem az teszi, hogy képzetem és a tárgy egyezzenek, hanem az, hogy az -emberi ész meglelje a tágyban levő isteni észt, másképen: czélt, -rendeltetést, gondolatot, Hegel szerint a fogalmat. Mert az igazság csak -ugy tünhetik fel a tárgyban, ha tárgyas ész járul vizsgálatához. -Ennyiben az elmélődő bölcsészetet is mondhatni alanyinak, de itt az elme -egyszersmind tárgyavatott lény; mig a kettősdieknél a tárgy fő és -megközelitő ismérési módja a képzet, vagy a tárgynélküli, üres -alanyiság. - - - - -XIV. - -Nem fog meglepni, ha az egész idealizmusi tan nem mondatik is egyébnek -elmés hüpothezisnél, mint Szontagh által. Ilyen észrevétel jó -szolgálatot tehet a maga helyén; és a világon minden hüpothezis annak, a -ki be nem látja; ezt pedig, ugy hiszem, az egyezményes bölcsészet -szószólóira bebizonyitottam, hitelöket a Schelling Hegel fölötti -biráskodásban lerontottam. Ők ez ügyben többé nem illetékesek. De ha -mégis amaz elmés hüpothezis minden következményekben igazoltatnék, mint -a Fulton gőze, Kopernik tudalma: akkor is csak hüpothezis maradna-e? Nem -gondolnám! Hiszem és remélem, hogy bölcsészeti előhaladásunk -legközelebbi fokozatát az idealizmus megértése, elfogadása fogja -képezni. Hanem addig is maradjunk egy perczre még az „öntudat tényei“ -vagy az „egyezmény“ bölcsészeténél. – Az öntudat csupa ellenmondás, nem -csak az egyesben, hanem az egész emberiségben is. Ha már mint szemünkkel -a tárgyak szinét, alakját, mozgását, ugy foghatjuk fel minden előre járó -gondolkodás nélkül az igazat, az istenit: megfejtendőnek marad előttünk -az a titok: miképen esik hát meg az igaznak, isteninek, erénynek stb. -annyiféle módu felfogása, mint a különböző népeknél, idők és helyek -szerint tapasztaljuk? Igaz, hogy elmondhatja az egyezményes, eszmei, -anyagi bölcsész egyiránt, épen ugy mint a franczia, muszka és -hottentott, valamint az ó, közép, s jelenkori ember, hogy „keblünk -legbensőbb mélyeiben helyeslést okoz az igazság, tetszést a szép, -imádást az isteni;“ tehát elismerhető a tétel egyetemessége. De kérdezd -meg aztán egyiktől mint másiktól, hogy mi lesz egyiknek mint másiknak -igaz, isteni, szép: látni fogod, hogy tételed egyetemessége üres -egyetemesség, mely csak épen nagy széles kiterjedésü, s mint pallium a -szobrokra, kivétel nékül rá illik a párisi és hottentott ember -igazságára; e szerint az egyezmény gondolata csak forma, mely a -tartalmon van, nem pedig a tartalom maga. Vagyis, mert a forma és -tartalom külön esnek egymástól, s a forma csak befödi a tartalmat, nem -pedig mint kellene, kiegésziti s betölti egymást a kettő: az egyezmény -bölcsészete tárgyas ugyan, de khiméra jő ki belőle, mert a néger -hihetőleg majmot, a parsz tüzet, a keresztyén a nemgondolhatlant vagy -szükségkép gondolandót fogja isteni gyanánt eléd állitani; s igy leszen -sorsa az igaznak, szépnek; s ez lesz a te tárgyilagosságod vagy -egyezményed érvénye a tárgyilagosságban; azaz igazságod csak formai, -elvont, egyoldalu, alanyi, melyből épen a tárgyilagosság van kimaradva. -Nagyon sivar üzlet! - -Bármi hódolattal legyünk is az ilyen egyetemes igazságok iránt, mégsem -lehet megelégedni velök a bölcsészeti tudalomnak, mely összerüt, -életrevalót, elevent akar. Nem titok többé azok érdeme. Az emberiség -megunta már azt a leczkét, hogyan kell lenni, menni a világ dolgainak; -azon egyetemességek pedig csak puszta kellés, parancsolás, „categoricus -imperativus.“ Tudat lét nélkül. Állapitsd meg már példaul, hogy az -„öntudat ily közvetlen ténye“ föltétlenül igaz; és bár a bölcsészeti -magasabb fokon álló gondolatot (p. vallásban a keresztyén hitet) akard -is tárgyasitani oly népeknél, melyekben a tudat, a meggyőződés nem -fejlett ki eléggé: meg fogod látni: mennyire téveszted az idő járását. -Mindent tudhatsz, csak azt nem: hányat ütött az óra. A mit tudsz, igaz, -de létbe nem megy át; mert igazságod abstrakt, olyan, melyben nincs -számitva a létre, a létesülésre. Az ily egyoldaluság ezer meg ezer -esztendők óta gyötri már az emberiséget, Pizarro és Cortez példaadása -előtt és után. Megjelent az életben, történetben, meg is bukott mindig -szerencsésen. Tanulságos főleg francziaországi szereplése, mit, -megvallom, csak azért hozok fel, hogy idézhessem Hegel szavait, ki ugy -van elhirhedve nálunk, mint ha a gyakorlatisággal végkép meghasonlott s -ellene pártot ütött volna. „A mi az államot illeti,“ mond ő, „a franczia -bölcsészek ingyen sem gondoltak még forradalomra. Kivántak, ohajtottak -javitásokat, de főkép csak alanyilag: hogy a kormány szüntesse meg a -visszaéléseket, alkalmazzon becsületes egyéneket, a kik javitsanak. -Aztán ilyen módok látszottak szükségesnek: adassék jó nevelés a -herczegeknek, legyenek a miniszterek becsületesek, a fejedelmek -takarékosak stb. Nekik csak egyetemes gondolataik voltak, elvont -eszméjök arról: hogyan kellene lenni, nem pedig arról, mi kivihető“[33]. -Az ilyen közönséges tételek, betanult aksziomák és makszimák aztán igen -nagy hangba mennek át; de mai nap már nem hisznek bennök. Hetényi -aksziomái; áthozva Görögországból hozzánk, innen másuvá, mintha valami -nevezetes gyakorlatiság feküdnék abban, ha egy igazságot felállitunk, -mint kaptát, s reá szabjuk a világot. Mintha bölcsészet volna az, mikor -az egyezmény köpenyébe minden idők meggyőződését, szükségét beállitjuk. -Ez értelmi bölcsészet, értelmi gondolkodás: egyoldaluság. Nincs könnyebb -mint azt mondani státusra, egyházra, társadalomra: nem jól van igy. -Ennél nehezebb azt vitatni: hogyan legyen. De legnehezebb eltalálni: -hogyan legyen addig, a mig oda érünk, a hol ugy lesz, a mint szeretnők -hogy legyen, vagy lenni kell. Történetet is irtak ugy, drámát is egyebet -is az emberek: a mint lenni kell, vagy szeretnők, hogy legyen. Mai -eszmék szerint fogattak nézpont alá ó és középkor eseményei. Azért lehet -már végetlenül becsülni, oly történészt minő Macaulay, ki okoskodásaival -kiséri az időket, s nem pedig eléjök szabja makszimáit. Ez nem volt -mindig igy. Csak Rottecket vegyük példaul. Hemzseg benne az eszmék -anakronizmusa; csupa refleksziók halmaza, émelyitő egyetemességek. Nem -azt irá: mint fejlődött a történet, hanem azt: mik az ő nézetei, melyek -szerint ő csinálná a történetet. Ellenben a történet semmit sem ad az -ily abstrakcziókra, s megy a maga utján. Az angol történész pedig az -események tövébe áll és szemléli az elvonuló jeleneteket, oldja fel az -ellenmondatokat, s engesztel örökké, békitvén a visszásságokat. Mert a -fejlődés nem is mehet máskép életben, történetben, eszmei világban. És -ha kérdeztetnék: miért erős ország Anglia? felelhetnénk Macaulay -szavaival: „bármi nagy legyen a változás, melyen (Anglia) szerkezete az -utolsó hat század alatt átment, fokonkénti kifejlődésnek s nem -lerombolás és ujra alkotásnak volt az eredménye. Soha sem vala pillanat, -midőn a létezőnek főrésze nem a régi volt volna. Sikerült a forradalmat -az elévüléssel, a haladást az állandósággal, az ifjuság erélyét az -emlékezetet haladó régiség fönségével párositani.[34] - -Valóban az egyetemes igazságoknak, ugy nevezhető „locus communis“ oknak -becse alászállott. A bölcs ragaszkodik hozzájok, s azon veszi észre -magát, hogy hopon marad. Emlékezzünk az irodalom, az élet, a történet -folyására, alakulására. Az a csudálatos, hogy a tapasztalati bölcsek -mind a mellett megvetik a tapasztalást és ragaszkodnak a magok sovány -makszimáihoz, bölcsészi táruk készletéhez; s beczövekelvén igazságaikat -az eszmei világba, hozzájuk kötnék a történetek pályafutását. Ez valóban -félreértése magának az idők tapasztalásának, s nem csuda, ha -legszárazabb metafizikánál egyéb nem terem utána. És mégis ez a nézet -van kifejezve Szontaghnál az egyezményes bölcsészet feladatának -kitüzésében. „Megmenteni a világot,… visszavezetni az emberiséget az -elhagyott természethez, a régi görög harmóniához, s az ujabb kori -müveltséget a természettel egyesiteni, harmóniába hozni a testet és -lelket, az embert önmagával, embertársaival és a természettel: ez -feladata az egyezményes filozofiának.[35] Tehát visszavezetni! Ez nagy -szó! És nem is egyéb. A görög müveltség alapkövét teszi az utána jött -emberiség haladásának, de hozzá visszatérni? Megvallom, ezt szeretném -látni. Hanem tréfán kivül kérdezhető: érti-e a mai kor müveltségét, a -szellem utait valóban, ki folyvást görögökkel, talán annyi sok hányt -vetett isteneikkel, helótáikkal, vizeszü polgáraikkal álmodozik? Más -szóval: érti-e magát s a világot, ki az eszmét, az igazságot mai nap is -csak a képzelődés alakjában örvend felfogni s nem inkább a gondolatéban -is? Óh az ember gyarló! Korszerű, életrevaló bölcsészetével kiéli magát -a világból s a keresztyénség közepéből mint klasszikusokon lelkesedett -ifju költő, zarándokutat vállal egy pár ezer esztendővel hátrálni -visszafelé a történetekben. De akkor mi törekvéseink legyenek a jövendő -számára? Itt vége szakad minden lehető ujabb kérdésnek. Az egyezmény -kimondá a végszót. Nincs egyéb hátra, mint fölvenni a vándorbotot és -indulni visszafelé az elhagyott természethez, Görögországba. Diogenes, -Diogenes! Senki sem akarja hinni, hogy te panaszkodál, s fényes nappal -embert keresél lámpásoddal. Anaxagorás számüzetik, Szokrates bürökpohárt -iszik, Arisztoteles megfut, nehogy szinte akként járjon; a legnagyobb -hazafiak kicserepeztetnek (ostracismus); Themisztokhles, Epaminondás -stb! Mondom, ha Görögországrul van szó, senki sem hisz egyébnek, hanem -csak a képzelődésnek, mely arany időket fest a háttérbe. És ha csakugyan -az a tudomány feladata, hogy visszaforduljon Perikles hona felé, akkor -ereszkedjünk Morfeus karjaiba, s álmodozzunk előre, mint Beranger -„ábrándos vándora,“ a hajdani Görögországról. - -Nem életrevaló bölcsészet biz ez, uraim! hanem mesterségesen kicsinált -rendszer, tákmű; melynek épen azért van szüksége mindenünnen -összekoldult tartalomra, mert magában semmi elevenítő ereje. Csak a -költészetet hozom fel! Nem megfürösztöttük-e azt is Hümettus minden -illatában, mézharmatában; mégsem volt szánk ize szerinti. Addig játszott -velünk a görög képzelődés, hogy utoljára sem értettük. Bölcsészetben még -akaratosb a szellem. Mert ugy hiszi, hogy a mi jó és megmaradni való -volt a görög világnak ember, isten, és természetisméretéből, megvan, él -a mai kor tudalmában; hogy az folyvást müködik bennünk és hatja -gondolatunk világát. Az emberiség a férfikorba is felhozta magával -ifjukori gondolkodásából, a mi benne életrevaló volt s az eszmét nemcsak -a képzelődés játékában, hanem a maga saját elemében, a gondolkodáséban, -is akarja felfogni és felfogatni; és a patakot senki sem tériti vissza -kutfejéhez. Vagy az emberiség élete mind azóta hiába folyt, története -hiába nyilatkozott volna? - -Itt esik már egyenes válaszszal felelnem azon kérdésre: minő rendszer az -egyezményes a bölcsészetben. Tartalmára nézve halmaz: skot közérzelem, -franczia ekklekticzizmus, német kriticzizmus, görög harmónia: magyar -egyezmény. Formájára nézve, mert egyezmény nem lehet egység nélkül, -közelit az identitáshoz, de ezt Hetényi ellöki, Szontagh nincs épen -ellene, de nem is öleli; s megmarad a kettősdiség elvénél, mikép hajdan, -és nem teremt „szunyoglábat.“ Mint mondám: az egyezmény a legjobb -akaratu, tárgyavatatlan dilettantizmus Egyezmény, melyből csudálatos -módon hiányzik az egység. – Harmónia, melódia nélkül. - -Mind ezek daczára, azon merev szemközti állás után, melyet évek óta tart -elfoglalva hazai bölcsészetünk az ebbeli haladás ellenében, jól esik ha -látom, hogy kezdik az emberek változtatni helyzetöket. Bár nem sokat -adok az egyezményes bölcsészetre, de Szontagh Gusztávnál mégis haladást -veszek észre általa, nem ugyan az egyezmény javára, hanem annál inkább a -tudomány érdekében. Maradjunk meg csak ama, bölcsészünk által fölvett és -mihamar letett, igazságnál, hogy „ész van a természetben is szintugy -mint az emberben,“ s vegyük az észt észnek ugy a természetben mint az -emberben, azaz mondjuk: örök ész nyilatkozik a természetben az egyes -természeti tárgyak által, melyek magokra nem gondolhatnak, tehát -öntudatlanul; és örök ész nyilatkozik az emberi szellem előhaladásában a -történetek által, melyben az emberiség mindig magára gondolva, tudatosan -müködik: leomlik azonnal minden közfal az az ész és külvilág között. -Mert ha ész van a természetben, vagy a természet „a mindenható gondolat -létesülése“ (Szontagh szavai) egyes tárgyak által, és ha ész van a -történetekben, vagy a történet a megvalósult isteni gondolat az emberben -és ember által, mindaz pedig, a mi léttel bir vagy a természet- vagy a -történetbe esik: miféle istenkisértés lehetne a lét és tudat egységének -tanában? - -Én tehát az egyezmény tanát elfogadom s megjelölöm, mint haladási -mozzanatot, vagy az ugynevezett kettősdi rendszerek mély kerekvágásából -való kimozdulást az egységes bölcsészet felé; igy mint a hazai -bölcsészetnek tudva, nem tudva megtett ujabb előre lépését, nem törődve -vele: magyar-e vagy nem, mert a nemzetiség nem bölcsészeti fogalom, de -megemlitve, hogy ha a harmónia oly igazán nemzeti magyar szellemünkben -gyökerezett tudalom volna, mint állittatik, már régen baráti lábon -kellene állnunk a természettel: „erőit ismérni, az elemek káros hatásait -megelőzni“ stb., birnunk kellene, továbbá, öntudatlanul is, minden lelki -testi bajaink óvószerét, vallásos, erkölcsi, társadalmi állapotaink -orvosságát benne, miután hogy tudománynyá lehessen, már eleitől fogva -hatni és forrni kellett vala tudalmunkban, mint Hetényiként életelvnek, -életszépitő, észderitő, léleképitő ösztön és hajlandóságnak. Azonban ne -beszéljünk ilyeket. A mi az elmében van, jöhet is belőle. Ráfogással nem -termékenyedik a szellem; hanem, midőn eljő ideje, s a lelkek megindulnak -szeretete által, kijelenti magát. - - - - -XV. - -Előadtam az egyezményes rendszert ugy, a mint előkelő bajnokai -tárgyalták, s hagyák fölismerszeni eddigelé. E rendszer kórságát, ugy -hiszem, kimutattam, s véleményemet felőle őszintén, bátran kitüntetvén, -igyekeztem érthetően is szólani dolgokrul, tárgyakrul, melyek kevéssé -sőt talán sohasem voltak fejtegetve irodalmunkban. Szembeszökőleg -mutatkozott előttünk az egyezménynek Hetényi és Szontagh általi -különböző magyarázata, magának a rendszernek a jelen idők és emberiség -elleni fordulása; mikor csakugyan kétségbe vonhatni annyira emlegetett -gyakorlatiságát; mi nálunk fölöttébb ajánlatos czime fogott volna lenni. -Az is tisztába lön állitva, mi véknyan függ össze nemzetiségünkkel az -egyezmény, nemcsak, hanem irodalom, melyben a fensőbb szellemi élet -megindult, a nemzetiség koczkáztatása nélkül járhata, jára is különböző -nyomokon, mint a régi görög vagy az ujabb kori nemzetek példája mutatja; -sőt csak is ez a szellem szabadsága, élete oly bizonynyal mint az -ellenkező eset rabsága és halála volna okvetlenül. Ez okbul óvást kell -tenni minden saját és kizárólagos nemzeti bölcsészet ellen és pedig a -bölcsészet nevében. Az nem lehetne más, mint hatalomszó, s a lélekre -ráparancsolt szabatosság, miben soha sincs köszönet. Az egyezmény, mint -önutu és saját módu keresése az igazságnak, ám virágozzék, és fejtse is -magát lehető emberi szépségben, tökélyben közöttünk; mikor bizonyosan -meg fogja érdemelni az irodalmi elösmerést; de a legszentebb érdekek, -vallás és állam féltésének aggodalmaival táborozni körülte az -igazságkeresés más módjainak rovására, s mintegy közvetve a hatalom -éberségét, őrizkedését zaklatni föl kiválólag az eszmei bölcsészet -ellen: hogyan lehet komoly férfiak szándoka, megfoghatatlan. Pedig nem -kevesebb, mi az egyezmény hőseinek szavaiból kirí, s ez több mindennél. -A vád noha terhes, de be van bizonyitva. - -Szerencsére csak a mi kisded irodalmunkat emlitve is, tényleg máskép áll -a bölcsészet ügye. Nem szükség hogy a történeti mezőre kibocsátkozzam, s -kiszinezzem a a különböző filozofiai feleket. Azt mégis lehetlen -mellőzni előadásom folytán hogy az üldözőbe vett spekulativ -filozofiának, melyre Hetényi annyi kiméletlenséggel annyi nem -tisztességes czimeket halmozott szent haragjában, Szontagh annyi sok -helytelen élczet csinált könnyü jó kedvében, nemcsak multja van hanem, -mint remélnünk szabad, jövendője is a magyar elmében s irodalomban. De -megigérvén már, hogy elő fogom tárni a felőle kivehető nyomokat: ám -legyen. Bár rövid leszek, előadásomból mégis ki fog tetszeni, hogy -közöttünk e század eleje óta nem is volt élete, azaz előmenetele, -gyarapodása más bölcsészetnek, mint az elmélődőnek. Mert a kanti -rendszer vallói nem hogy fejtették volna tudományukat, hanem inkább -megfeneklettek a dualizmus kettős zátonyán, vagy a mi nem jobb, -visszaestek a Kant előtti tanokra, névszerint a skotok közérzelmi -tanaira. Az ekklektikus, vagy más lehető felekezetbeli bölcsészek, azok -ma is, mik hajdan: szedegetvén mindenünnen, vagy elülkezdvén szokás -szerint az érzéki természetességen, melynél megállapodtak. – Továbbá -gyakorlatiságot tekintve, nem ugyan a szabad ég alatti tárgyilagosság -értelmében, hanem spekulativ szempontbul, az én magyar irodalmi -buvárlataim s mindennapi észrevételeim nyomán, csak ott mutatkozik -szembetűnő életrevalóság, hol a régi felfogási módokban kezd alábbhagyni -az irodalom s az ujnak enged befolyást. Emlithetek tudományt, mely derék -mivelői fáradozása mellett is azért halad kevésbbé sükeresen, mert -mindez ideig sem fogadta be a spekulativ elmejárást; ilyen az -összehasonlitó nyelvészet. Utoljára és az előbbeni adatokból, rövid -irodalomtörténetként fog már eddigelé nyilatkozni az elmélődés ügye; -melyben akár az irók számát, akár müveik bensőségét tekintsük, ha -neveket emlitek, egynek sem lesz oka pirulni a társaságért, melyben -emlittetik. - -Kant után a bölcsészetnek két utja állt nyitva Európaszerte. Az eszmei -ut követése mihamar nyilvánvaló lett irodalmunkban is. Erdély, hol a -gondolkodás – mert költői alig voltak Erdélynek – oly régidők óta lel -kedves tanyát, valamint Cartes korában Apáczai Cserével, ugy Fichteében -is megelőzte Magyarországot Sipos Pál és Aranka György bölcsészeivel. -Fichte mély forrongásu elmélkedéseit amaz előbbinek munkáiból érzé ki a -magyar tudós világ még szászvárosi tanársága idejében már, majd később -Sárospatakon, hová 1805. nov. 12-én iktattatott be tanárnak. Itt az -irodalommal, különösen Kazinczyval jővén közelebbi ösmeretségbe, azonnal -felhangzott az ember hire és iratott hozzá a nevezetessé vált -„Manikheussá lettem“ kezdetü bölcsészköltői episztola. Száraz -bölcselkedő valószinüleg unalommal fogja e költemény sötéttiszta -merengéseit olvasni; de ha nincs megvonva tőle minden költői sugallat és -elevenség, magas gyönyörrel kisérendi a gondolatok emez iránykereső -tétováját, s kiveendi belőle az alanyiság erejét, a fichtei -alapgondolatot. – - -Schelling bölcsészetének, irja Balogh Pál[36] jutalmazott -bölcsészettörténeti pályamüvében, „különösen a természettudományokkal -foglalatoskodók hódoltak.“ Tehát mint külföldön. Első, ki ezen filozofia -szellemében szólott nyelvünkön, Zágoni Aranka György. Ő vénente bár, -Kant bölcsészetét hallgatá Marosvásárhelyen, de később „olvasásai után -természetbölcseleti nézeteknél állapodott meg.“ Ugyancsak Schelling -követői voltak Pethe Ferencz, dr. Rácz István, dr. Bódogh Mihály. Nyiry -„Mathesis intensorum“ czimű munkájával, nemkülönben schellingi befolyás -után fogott uj rendszeren szólani. Készite is egy nagyobb munkát, mint -buvárkodó elméjének maradandó emlékét, de a mely özvegye által, mint -meghagyta volt, néhai gróf Teleki József pártolása alá tétetvén le, hová -lett, még eddig nem tudhatni. Világosan kivehető a schellingi tudomány -Balogh Sámuel bölcseletéből. Ő „az empirikusok és idealisták szektáit, -mint két oldalt, mely az egységet alkotja, soha egymástól el nem -választhatja, ha csak minden isméreteit felbontani nem akarja; ha -értelme láttatik is azt megkülönböztetni, de az észben változatlanul áll -az egység“[37]. Ugyancsak Schelling követőjeül vallja magát Balogh Pál; -mégis ugy tartom, hogy az azonsági rendszer alkotójának senkire sem volt -oly eldöntő befolyása mint Schediusra, ki valóban ott fogta fel a -mestert, a hol legméltóbb volt felfogatni, t. i. az izlés dolgában és -önálló eszthetikai kézikönyvét[38] az azonsági bölcsészet ihletése után -irta. Mocsy Mihály természettudományi értekezései hasonlóul Schellingre -mutatnak vissza. - -A hegeli észjárás, gondolkodás mint bölcsészet, majd negyven év óta -isméretes már közöttünk, tehát szinte egykorulag németországi -elhirhedtével. Tanát legelső ízben a széles tudományu Fejér -Györgynél[39] olvassuk 1818. évből, kinek a filozofia, Hegel szerint, -„észtudomány, mennyire az egész létet megtudja.“ Azonban Fejér, -ekklektikus létére már elvénél fogva sem gondola Hegel általános -eszmeiségében netaláni oly önálló rendszerre, minő vala Kant birálati -bölcsészete. Sőt a mennyiben Hegel a történeti fejlődés szálaira füzé az -egész bölcsészetet, bizonyos, miszerint alig láttak rendszerében mást, -mint valami bölcselkedő regényt a tudomány kedveért; igy kevésre -becsülték; a hol pedig a gondolat határozmányaival, az eszme -alkotmányával küzd és addig elé homályos, kemény nyelven szól: nem -értették; s igy megint föl sem vették. Tüzetesen, világhirében felfogva -Hegel bölcsészete jóval később, azaz 1830 után egy pár évvel, Pápán a -ref. főiskolában kezde tanittatni Tarczy Lajos által, ki érte a -tudományos világ háláját vivta ki magának. Mind a mellett nem talált -köztetszésre. Ugy hallom, hogy a süker nem volt valami szembetünő. De -nem is lehete alábbvaló mint azelőtt, Márton István idejében, Krug -rendszerével, vagy akárkiével Pápán vagy másutt. Ha ismérjük a hazai -tanintézetek állapotát, nem fogunk rajta csudálkozni. És megtörtént, a -mi nem példátlan, de mégis jobb lett volna, ha soha meg nem történik, -hogy a tanárnak megtiltatott Hegel szerint tartani előadásokat. Homéri -kaczaj az alvilágban! Kant bölcsészete is tiltott portéka volt egy -időben, Cartesiusé is. A sárospataki főiskolai évkönyvek bőven szólnak -felőle, hogy a tanárnak kikötötték, megtiltották: ne tanitsa Cartesiust. -A pápai esemény azóta sokképen használtatott fel mint adat, a hegeli -tudomány ellen, nem ugyan békés, nyugodt érzelmü polgárok, vagy -féltékeny vallásfelekezetek, vagy pedig türelmetlen kormány, hanem -egyenesen bölcsészek által. Szerencsére! Mert, noha bölcsészeti -müvelődésök kiskoruságát fogja is az eset ama bölcsészekre bizonyitani, -mégis jobb hogy általok történt. Ne is tulajdonitsuk azt másnak mint ama -hibás felfogásnak, hogy a bölcsészetet ugy nézték, mint szokták a -kenyértudományt. Mégis eljárásuk épen oly igazán érdemli meg az „odium -philosophicum“ czimet, mint a kölni jézsuitáké hajdan Reuchlin ellen -azért, mert ez héberül is tudott, következéskép nem lehete jó -keresztyén, méltán czégéreztetett mind e mai napig ösmeretes „odium -theologicum“ nak. Ám szabadjon hinni az idők folyásárul, miszerint -gyógyit a hibás nézeteken, és munkál az elmék éredésére; szabadjon -egyuttal föltenni, hogy a nevezett főiskola igazgatósága nem veszi jó -kedvvel, ha valaki bár legjobb akarattal is emliti eme tudomány elleni -galád eljárást. Ez legyen vezeklése! - -A pápai esemény vagy az uj filozofiának kitiltása nagy hirré ment ki az -országban. Kezdtek róla himet varrni. Az 1836. Tud. Gyüjtemény VIII. és -XI. kötete polemiát is hozott az uj tudomány ügyében N. J. mint támadó, -Tarczy mint támadott fél között. Az egészben legnevezetesb, hogy N. J. a -Tarczy oskolai kéziratának első és utolsó szakaszát metszé ki, s mutatta -fel. No ennyiből ki ne fogná megitélhetni Hegelt, Tarczyt! Pár év mulva -már nagyobb vita keletkezett az „Athenaeum“ elismert tekintélyű -tudományos és szépirodalmi lapban. Vecsey, volt debreczeni tanár, -gondolom, a pápai esemény hirére, sürgető kérdést intéze a hazai -tudósokhoz: fedeznék föl: minő bölcsészet az a „hegelizmus.“ Warga, -Szeremlei, Taubner mint jelzött hegelisták, szóltak a kérdés -felvilágositása körül, de a csatát elvesztették. Mi e vitatkozásból -emlékezetre méltó felmaradt, leginkább a különböztető értelem éles -voltát, találó elmésségét mutatja egyik oldalon, mig a másikon nehéz -mozgásu tanultság, hitszerű komolyság uralkodott. Nem annyira -meggyőződést mint inkább nevetőket szerezni volt az erősebb fél -törekvése. Ez a hangulat azóta folyvást is uralkodik bölcsészetünk -„athenaeumi“ nyertes töredékén. Komoly egy dolog, midőn a filozofiát -bohózatnak kell kisegiteni! - -De a mi régi, nem tartja ki sokáig; s az ó tudomány ez erős védelem -alatt összeomlott. Egy más felekezetnek kelle támadni uj néven, uj -alapon. A szükség érzete hazai tünődéssel párosulva hozá elő a „magyar“ -filozofiát Szontagh „Propylaeumaival“, melyből Hetényi hozzájárulta után -„egyezményes,“ végre pedig egész neven „magyar egyezményes“ filozofia -lett, mikép előadtam. A szükség érzete, mondám. Különben nehéz volna -kimagyarázni ama hirtelen változást, mely szerint némelyek mihamar -hagyák el a birálati rendszert és visszamentek a régibbhez, mikép az -egyezményesek; vagy ellenkezőleg teljes odaadással estek az ujnak, mint, -állitólag, a hegelisták. És imé e szavakban igazolva látnók valamely nem -hegeli de nem is kanti gondolkodás feltünését. Nevezetes hogy ezen uj -gondolkodás az igazi kantiak által, noha ellenök volt, nem fogadtatott -egykedvüleg, mert ezek is jobban szitottak olyan ujhoz, mely az ő -tudományuknál régibb, és a multra vezet, mint olyanhoz, mely fiatalabb -és előre mutat. Épen ugy az uj felekezet minden más felekezettől -különbözni akarva is, megegyezett másokkal annyiban, hogy ellensége lön -az elmélődésnek; s ezen fölül magának igényelte a hegeliek meggyőzését, -noha e dicsőség tulajdonlag Vecseyt illeti, ki pedig sohasem emlittetik -az egyezményes bölcselkedők sorában. Igen természetes ily módon, ha nem -általa nyert győzelem hatalomjeleit tűzvén ki mutató czimerűl, roszul -találta be magát a győző szerepébe; azaz nagylelkű diadalmas nem -lehetvén, hol könnyen nevető hol komoly feddőzésű, de mint két esetben, -gunyolónál több nem telt ki belőle. Hanem a hegeli tudomány hiveinek -vesztesége, mint az idő meg fogja mutatni, nem volt egyéb -látszólagosnál. Azért igen jól tudák titkolni veretésök fájdalmát. A -győzelem más oldalrol nem használtatván fel gazdája által, idegenre ment -át, s ennek, mint nagyon természetes, roszul állt a nyertes örömét -vallani. Gondolkodó elmének, ki valami előmenetelt vára e tudományos -vitábul, alkalma és módja esett ily formán kérdést tenni nem egyszer: -hát annyibul áll az egész irodalmi süker, hogy a bukott fél egyre -gunyoltatik a nélkül, hogy a tudomány velőbe ható itészettel -biráltatnék, czáfoltatnék máskép, mint az első egy két tételnek, a -hegeli lét és nemlét kategóriának pelengérre állitásával. Semmi sem -használt a hegeli rendszernek annyit, mint eme lovagiatlan eljárás. -Kiváncsiak lettek reá az emberek, rokonszenvet tápláltak iránta, mely a -jó indulatnál aztán nem állapodott meg, hanem lassanként elfoglalá az -elméket, a vizsgálódó fejeket. Mert a nap süt, ha roszul beszélnek is -róla, és a szellem munkás, ha nem foglalják is rendszerbe minduntalan. -Mint előadám, az általános eszmeiség nem kellett; de a szóban erő volt -és megtartá magát. Mulatságos e részben amaz eljárás, hogy az -„eszmeiség,“ a mi ellen még eddig nem volt kifogás, elvettetett, az -„általános,“ a mire kigyót békát kiáltottak, elfogadtatott. Diviserunt -vestimenta ejus! Az „általános“ kifejezés divattá lett. Az is beszélt -róla, a ki nem értette; de azért ugy beszélt róla, mintha értené. -Annálfogva használván, használta roszul, mint Hetényi. Mert az a szellem -titka, hogy az emberekhez, a felfogáshoz méri magát. Egyikre divat, -másikra vélemény, harmadikra tudalom képében hat. Nincs mód ellene -állni. Ha el nem fogadod önként, elfogadtatja magát veled kényszerüleg. - -Mi lehete már korszerübb, mint általánosról, általános egyezményről -beszélni? Korszerübb alig lehete más, de észszerübb volt minden -bizonynyal az általános eszmeiség. Ugyanazért az ujonnan fölmerült -egyezményes rendszer szóhajtásainak, a Kant és Fries lanyha -tiszteletének közepette is megőrzék az elmék az ujabb elmélődés iránti -vonzalmat, mignem a hegelizmus követésének hangja ujra megneszszent az -irodalomban. Azaz másoknál is mutatkozott a hegeli nyom, nemcsak a -régieknél, kik meggyőzettek, de csak egy perczig sem hagyták el -zászlójukat. Sőt Horváth Czirill valamennyit megelőzé vizsgálódásaival, -s ha nem számittaték a rontónak árult bölcsészet hiveihez, ildomos -fölléptének tulajdonitható. Ő ugyanis nem csinála zajt szóval, hanem -annál erősebben ragaszkodott az ujhoz tettleg. Régidő már az, mikor ő -ily tételeket hirdete: 1) dolgok, melyeket nem látok, bizonyosan -léteznek az észben; 2) nincs filozofiai rendszer, mely valódi becs -nélkül szükölködnék; 3) a történeti álláspont az, melyről most a -józanabb rész a filozofiai tüneményeket vizsgálja; 4) a filozofiában -puszta ellentéteknél vesztegelni káros egyoldaluság; 5) a rendszer mint -egy organizmus; mely számtalan elemet elfogad, de valódilag csak azokat -sajátitja el közülök, melyek megvalósitására szükségesek[40]. – Ezek -mind Horváth Czirill, akarom mondani, az általános eszmeiség tételei. De -ő nevet nem monda, különösen alig csak alig hogy emlité olykor Hegelt -értekezéseiben, s nyugton maradt mind ez ideig. De nyugton maradt -tudománya is. Mert noha épen ő állapitá meg közöttünk, hogy nincs -bölcsészeti rendszer, mely valódi becs nélkül szükölködnék: mégis épen -az ő bölcsészi irányának ismértetésére van megjegyezve az Uj M. Muz. -szerkesztője[41] tollával, hogy a Horváth Czirill és Hetényi által -követett bölcsészet „egymást kizáró, tagadó, engesztelhetlen.“ Ez, mint -már volt érintve, nem áll. Az általános eszmeiség épen azért eszmeiség, -hogy minden bölcsészeti mozzanatokat beölel, méltat, s felhasznál ön -szervületének táplálatára. De áll igen is, minden másféle bölcsészetre, -legyen az birálati, tapasztalati, anyagi stb; mert csak az eszmeiségben -van végetlenség, általánosság; csak az eszme oly végetlen elv, hogy -benne az anyag is megalapittathatik, mi az anyagról, megforditva, nem -mondható; és igy az eszmeiség nem anyagiság; bármennyire szivesen -ohajtják is némelyek összekötni Hegellel Moleschott Jakabot, Vogtot; -mely utóbbiakat épen a hegeli tudomány védői szokták rendre utasitgatni -Németországban, mint sok legujabb időbeli czáfolati példák mutatják. - -Méltán gyanuba vehető ennélfogva egyrészrül szóban levő bölcsészeink -önállása, másrésztül tudománytörténeti jártassága. Meglehet, s a -valószinüség oda hajlik, hogy nem Hegel tudományát roszalják, hanem -inkább nevét. Megvallom, nem ohajtom hogy e részben igazam legyen, de -mégis legyen inkább nekem igazam, mint hogy iróinkra bebizonyodjék, -miszerint ösmérve is üldözik Hegelt. Amaz gyarlóság volna, ez gyalázat. -Mert vegyünk hazai tudósokat, kik párti érdekből, mely személyekre hajt, -sohasem szólottak, s független vizsgálódási nyugalmat sőt tartózkodást -tanusitottak az uj iránt, s becsülő figyelmmel vonzódtak a régi felé, -minők a boldogult Fejér György, az élő Szilasy János és Purgstaller -József: mindez irók ismérik Hegelt, felejték-e el magokat egy perczig is -annyira, hogy belőle veszedelemnek státusra, egyházra lettek volna -határzott jós papjai? Még Szilasy legtartózkodóbb. „Philosophiai -tanulmányai“ nem mutatnak föltétlen odaömlést Hegel keblére, de -visszataszitó ellenszenvet sem. Ő nem örült a győzőkkel, hanem folytatta -elmélkedéseit, s mindjárt a Hegel miatti pör végződtével felolvasásokat -tartott az Akademia kebelében. Azokból kitetszik, hogy csak nem -bátorkodott hive lenni az ujabbkori bölcsészetnek, de megvallja, hogy „a -vele való foglalkozás szép eszmékre szolgáltatott alkalmat,“ hanem -rendszere annyira homályosnak és beburkoltnak, iskolája oly ingatag és -habozónak, részint bontó és rontónak látszott előtte, hogy vele -társaságba lépni nem tartá tanácsosnak[42]. Ennek daczára mégis fontos -Hegelre nézve ugyancsak Szilasy nyilatkozata. „Részemrül nem bánom, -itéljen Hegel felől kiki, a hogyan neki tetszik; de azt mint bizonyost -állitom, hogy Hegel és iskolája mellőzvén a logika, metafizika és -pszükhologia s más effélékre való befolyást, különösen hatott a -filozofián alapuló nagyobb tudományokra, milyenek a theologia, politika, -hisztória, fizika és az eszthetika[43]. Annyi vád ellen, mennyi Hegelre -nálunk szóraték, ez is igen elég védelem. Mit mondjak Purgstallerről, ki -évek óta egyezményesnek, s a mi ezzel azonos jelentésü, az általános -eszmeiség ellenségének is hireszteltetik? Ő, ugy veszem észre, -bölcsészeti meggyőződéseivel másutt áll, mint állott akkor, mikor -„Észtan, vagyis gondolkodás és ismetan“ czimü bölcsészeti munkáját irta. -Névszerint az ujabbkori elmélődésre vonatkozólag, kimélettel, mi az -elismerésnek csalhatlan kezdete, szól Hegelről. Világosan kimondá e -bölcsészünk, hogy a Hegelre hányt kövek, vagy saját szavaival: „a régen -elhunytra (Hegelre) szórt kárhoztatás nincs eléggé okkal támogatva; s -föltéve hogy rendszerében pantheizmus rejlik, tiszte a kritikának -szigoruan vizsgálni: van-e czáfolhatlan észokkal támogatva; mert tegyük, -hogy ama világnézet tudományilag van igazolva, ugy a tudomány kénytelen -azt türni[44]. Fejér Györgyöt már idéztem, s körömhöz képest illően -méltattam. - -A most emlitett bölcsészek egyike sem állván vitában Hegel miatt -senkivel, pártatlanság tekintetében valamennyi szaktársaikat -felülhaladják, Ők, egyen kivül, ma is élő és legmunkásb müvelői a -bölcsészetnek irodalmunkban. Rólok és utánok önként jut eszembe az -egyháziak, különösen a kegyesrendiek nagy érdeme a bölcsészet körül. -Kegyesrendi volt Cörver Elek is, és épen egy századdal előzte meg mai -utódait, midőn a peripatetika filozofia után oly sükerrel és első -müködött az akkoriban felkapott wolfi bölcsészet meghonositására, -hagyván szent hagyományt szellemi örököseinek. - -Irodalomtörténeti tényül, s teljes határozottsággal állitható ezen -adatok szerint, hogy az ujabb elmélődés midőn megbukni látszott, nem -bukott el, hanem csak védelmezői hanyatlottak meg. Ez okbul reá, mint -olyanra hivatkozni, mint történettani lényre mutatni, még igen korai. -Sőt inkább élő elevenség az közöttünk. Mert nem felfogta-e ujból az -elmélődés ügyét Térey még 1843-ban mindjárt Szontagh ellen, birálván -ennek Propylaeumait[45]; aztán nem tört-e egész bátorsággal lándzsát -Hetényivel[46] Bocsor István ugyanez időtájban[47]; mig a régi harczosok -mindegyike folyvást hive maradt az ujnak e jelen óraig, sőt egyes -tudományokra is többen átvitték a hegeli bölcsészetet, mint különösen -nevelésre Warga és Szeremlei; ez utóbbi a jogbölcsészetre is; ki, miután -még 1841-ben adta volna ki a hegeli rendszert ily czim alatt „Az uj -filozofia szellemvilági fejletében[48], 1849. év folytán jelent meg tőle -“Jogbölcsészet[49]. Mindkettő önállóan. Folytassam-e a neveléstan ujabb -alakulását? Csak jó emlékezettel fordulok vissza néhány sorocskára, -melyet ama nemes törekvésü, alföldi kisded irói kör, a „Néptanitók -könyvének“ alapitói[50] Hegel ügyében jó alkalommal Eötvös ellen, ki az -uj kor Arisztotelesét kárhoztatja, mert igy tanit: „a mi van, az jó,“ -védelem gyanánt elmondottak. Emlitsem-e továbbá a „Protestans theologiai -könyvtár“ dolgozó társait, s ujból egy kis önczélu szaktudós irodalmi -kört, mely Hagenbach után a velőkig van meghatva az ujabb kori -bölcsészet által? Ők a theologiát Schleiermacher elvein, a mint ezeket a -hegeli befolyás meghatotta s módositotta, irják, tanitják; s egyuttal -beösmerik, hogy mai nap puszta józan észszel, tudomány dolgában, nem -sokra mehetni. Még nem szóltam a történetirásról, jog- és széptanról. -Nem is akarok oly határzott itéletet mondani, mint ha példaul az ujabb -és valóban uj történészek, Csengeri, Szalay, Wenzel iskolailag tanulták -volna be Hegelt, s kapnák az ihletést utána. Ilyet nem mondok, mert négy -fal közötti elmélkedéseiket nem ismérem. Igaz mégis, hogy munkálataik át -meg áttörvék a hegeli elmejárás verőfényével. Sőt többet mondok. -Henszlmann Imréről, önvallomása után, mihez nem fér kifogás, tudom, hogy -sohasem foglalkodott Hegel széptanával, mégis, mint én kimutattam, semmi -sem igazolja ugy egymást, mint Hegel theoriáját Henszlmann gyakorlata, -az viszont ezt, elannyira, hogy mindkettőnek széptani nézetei, habár -különböző oldalrul indultak is, egy nagy igazsággá jöttek össze, mint én -az egykor kigunyolt „eleven, czélirányos, jellemző“ három szépalakot a -hegelféle „jelvi, remek és regényes“ müformákkal ugyanegynek -bizonyitám[51]. Mondhatnék s pedig egész jámborsággal, magamrul is -annyit, hogy előbb voltak afféle meggyőződéseim gondolkodás után, mint -tanulmányaim könyvből; de hát ki hisz mai világban az irói -önvallomásoknak? Végezetül legyen az eszmei bölcsészet javára felhozva -Győry Sándor[52] nagy becsü értekezése az Uj M. Muzeumból. Őt nehezen -fogja érthetni könnyed külföldi tanultság, ifjusági kapkodás -ellenvetése. „Az emberiség eszményi fejlődése,“ ez az értekezés czime, -az uj filozofia sarkköveit rakogatja le. Hadd szóljon Győry maga. „Az -általános filozofia, mint egy másik uj korszak az elméleti világban nagy -részvétet gerjesztett és szintugy számos követőkre mint megtámadókra -talált. Legkellemetlenebb benyomást talán az tehetett az elmélkedni -szerető közönségre, hogy a legmélyebb gondolkozó fők, milyenek minden -kétségen kivül az általános filozofia alapitói, ugy hurczoltattak, -meglehet méltatlanul, a fel nem világositott nagy közönség törvénytelen -itélő széke elibe, mint éretlen gyermekek vagy szinte tébolyodottak. Az -általános filozofia követői közönségesen idealizmussal, pantheizmussal, -atheizmussal, erkölcs elleniségre vezető elvekkel, fatalizmussal -vádoltatnak és minden egyébbel, ha van még valami, mely irántok -gyülöletet gerjeszthet. Ezen vádaktól távol azon férfiak nyilvános -élete, a kiknek tanitmányait látjuk előnkbe terjesztve, és ha a -filozofiában elégnek tartatik néhány betanult szavakkal vitázni, azoknak -értelmét hol ide hol amoda huzni vonni, azokhoz következtetéseket -aggatni, mind addig mignem föltett eredményünkhöz jutunk, ugy hadd -menjen a maga utján, nem sokat törődünk vele.“ – Igy szól Győry Sándor -elfogulatlanul és eléggé idős korában, hogy éltesek által ifjunak ne -kisebbittessék; és fejtegetvén az ujabbkori elmélődést, ezen tételben -mondja ki megnyugvását, s az eszme iránti hódolatát: „korunk az -általános filozofia kifejlődésénél állapodott meg;“ és ez alapon szövi -további okoskodásait az emberiség eszményi (talán inkább eszmei[53]) -kifejlődése körül. Elég, elég, hogy az eszmeiség ócsárlói ellen bástyát -találtunk legyen okoskodásaiban. – - -A helyett, hogy a tudományoknak nem a divatos vagy jobban: a régi skot- -és kantféle bölcsészet nyomán való haladását részletesen és tovább is -bizonyitgatnám, egyedül a nyelvészetről van egy két szóm, részint magam -igazolása végett, részint a nyelv körüli más más utú törekvések -összehozására. Én, mint másban, ugy itt is szeretem együtt tartani az -elméket, s nem látok semmi veszedelmet abban, ha Czuczor egyik, Hunfalvy -másik utat követi a nyelvtan megalapításában. Ez nincs az én általam -követett bölcsészet ellen; azonban más oldalról nem kis aggodalmak -keletkeztek az iránt: lehet-e Czuczor utját jogositani. Én, részemről, -jogositottnak hiszem, tartom; s nem támasztok gyanut okok ellen, ok -nélkül. De honnan van hát nyelvészeink aggodalma, kik a bölcsészeti -nyelvészettől, mint Hunfalvy Pál, féltik a nyelvet? Felelet: nem -elegendő bölcsészeti műveltségből, vagyis az egyoldalu gondolkodásból, -mely szerint a történeti vagy összehasonlító nyelvészek elvetnek -mindent, a mit a nyelv külső történetéből nem merithetnek, vagy más -szóval: semmit sem hagynak az élő tudalomra, a nyelvösztön és érzékre, -holott a magyar nyelv nem oly teljesen bevégzett jószág még, melynek -csak története volna már, hanem van folyvást eleven, munkás élete, -szülemlő képessége, mely szerint ha nem teremt is minden nap uj alakot, -de legalább ujraszülheti a régieket, mint ujra is szüle már sokat; nem -is említve az egyszerüséget, mely a tisztultság, éredés tagadhatlan -jele. – Hibáznak továbbá nyelvészeink abban, hogy a nyelvet, mint -bölcsészetit, nem a képzet, hanem teljesen a gondolkodás müvének hiszik; -legalább ide vág Hunfalvy Pálnak ellenem felhozott okoskodása, melyben a -betük jelentességet, az organizmus szolgálatát a nyelv körül, elveti. -Mert ha valamit állitok is „a magyar betük ősjelentéséről,“ ez még nem -azt teszi, hogy annak „minden más nyelv betüiről is okvetlenül“ állani -kell. Épen az a nyelvek sajátsága, hogy bennök nem azon abstrakt -egyetemesség dolgozik, mely nem is egyéb, mint egyetemesség, hogy a mi -egy nyelvben történik, másikban is ugy történjék. Épen abban áll a -nyelvek szelleme, hogy a mit egyik nép igy fejez ki: a másik amugy -fejezi ki, vagyis a dolgot, mely egy és ugyanaz, p. a napot, egyik -mondja nap-nak, a másik sol-nak a harmadik Sonne-nak, igy az isten, -világ stb. szavak végetlenül. A mit már élő nyelv körül tudni lehet, az -nem foglaltatik mindig oklevelekben. Sőt a nyelv élete épen a tudalom -maga. Soha se keressünk azért oly egyetemességet, a mi csak névleg az, -ne különösen nyelvekben; ne is fogja rám senki, mintha én olyan bolondot -állitanék, „hogy egyedül a mi nyelvünk hű lenyomata az emberi -organizmusnak, s a többi nyelvek elkorcsosultak“[54]; mert ez az én -bölcsészeti meggyőződésemmel ellenkezik; holott más oldalrul nem -csudálom, ha olyanokért tétetem felelőssé, a mik a régi elvont -bölcsészeti gondolkodással épen egyeznek. Ilyen már az a meggyőződés, -„hogy a nyelv bölcsészeti müvelése az élő tudalom és ezer meg ezer -példák nyomán fölösleges, mert a bölcsészet egyetemes tudalom dolga, igy -tehát bölcsészeti nyelvmüvelés után a nyelvek között nem volna -különbség, holott a tapasztalás ellenkezőt tanit.“ És épen mert a -tapasztalás ellenkezőt tanit, azaz a nyelvek különbségét: ezért kell -lenni a magyar nyelvben is valami különböztető határozmánynak, -tulajdonkép sajátságnak. És ez a sajátság nem épen az, mi a magyar -nyelvnek, példaul az uralaltaji nyelvek közül, mint felmaradt rész, jut, -hanem az, a mi a magyarnyelvet folyvást élteté s virágoztatá addig is, -mig uralaltaji nyelvekről nem is álmodtunk. Ez pedig a nyelv mai élete, -melynek törvénye nincs megirva előre a rokonság határai között. - -Hasonlóul hiába való törekvés „a magyar nyelvnek minden izikéjét -oklevelesen meghatározni“ akarni, mert a nyelv oly szabad alkotásnak is -helyt ád, minő a legszilajabb költői képzelődés vagy kedvcsapongás -mögött sem marad hátra. Én tisztelem az összehasonlitó nyelvészetet, s -erről Hunfalvy P. is vön értesülést, hanem az még nem minden. És -Hunfalvytól nem vehető épen rosz néven, ha emlitvén „a hires filozofia -tudományt,“ kicsinléssel szól felőle, mert ez neki már szokása, másfelől -az a bölcsészeti gondolkodás, a melyre munkáiban ismerhetni, nem is -egyéb mai nap, mint csak épen hires. Ő, hiszem azon bölcsészetről szól -kicsinléssel, a melyet ösmér; tudnillik a magáéról; ez jogában áll. - -A nyelv, mint emberi szellem müve, dolgok tárgyak neve. A dolog vagy -tárgy (nap, isten, világ) ugyanegy; a név (nyelvek szerint) különböző, -hasonló vagy épen ellentétes. Lucus a non lucendo. De a dolgok nem üres, -holt lények, hanem bennök erők, törvények munkálnak, nyilatkoznak; és -pedig elménk meg szokta különböztetni bennök a lényegest a látszattól, -az allományit (substantiale) a járulékitól. Egyik tárgyat elnevezé az -ember egyik, másikat másik tulajdona után; vagy épen a magyar ember a -lényegi, másik csak a látszati oldalt vette észre, s fogadta el inditóul -a dolog elnevezése végett. Sőt tetszett valamely nyelvnek ugy és nem -máskép álkotni szót, mint Humboldt irja: aus freier Lust, teremtői -játékból: ki veheti kérdőre? Az összehasonlitó nyelvész? Soha! A mit a -képzetek társakozása egy Shakspearenél, egy Jean Paulnál vagy magánál a -népnél, dalai, meséi, közmondásaiban szabad, senkitől nem engedelmezett, -de nem is kért módon összehoz: mindazt előhozhatja, mindazt a -szabadságot követheti a nyelv és jaj a nyelvnek, a mely ebbeli -szabadságát nem követi, nem használja, mert megkövesül, elveszti -szülemlő erejét utóvégre. Mondom, ismét mondom, „okleveli bizonyosságot“ -ne keressetek a nyelvben; ne is feszitsétek a szellemet a tudvalevő -szabályokra, és ugy ne a nyelvben, mint ne egyebütt. A maga önutú, -szeszélyes, daczos alakaiban a nyelvet követni, a nyomokat kimutatni, ez -nem épen oly csekélység, mint pusztán az adatok emberei gyanitják. Tiz -összehasonlitó nyelvészünk lesz addig, mig nem kettő olyan, minőt, -előbbiek után, ohajtok, Czuczorban pedig jó formán birunk is már. - -Ha tehát történik, hogy valamely tárgyat ez a nyelv talán lényegi, amaz -ellenkezőleg látszati oldalrul foga föl és nevezett el, és erre a betük -vagy hangok segitségét sajátságos módon vette igénybe: nem lehet-e -szólni bölcsészeti nyelvmüvelésről, mint ezt, Czuczor után, tömérdek -példában isméri a magyar olvasó már eddigelé? És ha nyelvünkben talán -inkább lényegi mint látszati oldaláról van elnevezve a dolog, nem -mondhatni-e, hogy a magyar elme inkább bölcsészi mint költői -határozmányait ragadta meg annak, vagy mgforditva? Igy a bölcsészeti -nyelvmüvelésről, igenis, lehet sőt kell szólni, ha nem akarjuk -egyoldaluságban szilárditani meg a nyelvészetet, mitől isten őrizzen. De -ez a bölcsészeti nyelvmüvelés korántsem azt teszi, hogy mindig -kategóriákat pergessünk ajkainkon; hanem ez uton lehet szólni valamely -nyelvnek bölcsészeti vagy költői hajlamáról, de akár ezt, akár azt -mondjuk, mindig bölcsészkedve, okot fejtve szólunk, különben az egész -nyelvészetet igen közönyös dolognak tartom, olyannak, melyben semmi -sincs egyéb emlékezeti tudatnál, a lélek bensősége nélkül. - -Mindezektől azonban elüt Hunfalvy P. értelme a bölcsészeti -nyelvmüvelésre nézve. Szerinte „bölcselmi magyar nyelvtudomány az leend -egyszer, mely felfogva a nyelvek közötti egyezést és különbséget, fel az -altaji nyelvek általános jellemét, azok mélyébe hat, s a magyar nyelvnek -minden izikéjét oklevelesen meghatározza“[55]. A mi ezenkivül van, -szerinte, ráfogás, ugyhivés. Látni való, hogy ő pusztán csak adatokat -szeret a nyelvben még pedig irott adatokat. Ez igen fontos egy dolog, de -az élőnek van élete is nemcsak története, jövője is, nemcsak multja. Én -ezt is becsülöm Czuczorral és Lugossy és Ballagival együtt, mig ő csak -amazokhoz ragaszkodik. Ez érdeme egy részrül, mert munkássága eddigelé -is bámulatos, és hibája más részrül, mert türelmetlensége már is -kiállhatlan. A bölcsészeti nyelvmüvelés nem törli el a nyelvek közötti -különbséget, ha bár egyes hangokat, szókat végső elemekig bonczol is. -Ugyanazon hangot máskép veszi más nép. Ugyanazon tárgyat más tulajdonság -után nevezi el más nyelv. Ugyanazon nyelvtani alakot más módon -szerkeszti más nyelv. A hang egy, de a felfogás különböző. A tárgy egy, -de sokfélék a benne fekvő tulajdonok. Egy az értelem, de más az alak, p. -a mondat formája. - -Ha tehát emliti Hunfalvy, hogy nem tudja: „miért nevezte el az ökröt a -régi hindu a vah (vehere) szótul, a görög a boare-tul s a magyar az -öklelni-tul;“ ha nem látja be „azon belső metafizikus szükséget, melynél -fogva különböző uton nevezték el a nyelvcsinálók az ökröt;“ és ha „az -erre adandó felelettől függ az igazság, melynek hódolni fog“[56]: ugy -előbbeniekben kész az eligazitó felelet. Hiszen a magyar sajtói -Tárczában hozza fel maga Hunfalvy, hogy „némelyek a szanszkr. uksan-t -(taurus) seminatornak értelmezik.“ Hogy ez épen valami nagy metafizikus -szükség volna, arra semmi szükség, mert a nyelv a képzet dolga, nem -pedig a gondolaté s épen azért különböző. Ha a gondolaté volna, ugy nem -volna különböző; mert a gondolat egy és ugyanaz, p. az ökör sehol sem -tartozik nem szarvas állatok közé, de tulajdonai után egy osztályba -eshetik lóval, tevével; s a lovat, tevét is el lehet vala nevezni vah -(vehere) szótul a nélkül, hogy mindaztal ló és teve összetévesztetnék az -ökörrel. De az öklelni-tul lovat már nem igen fog nyelv nevezni soha, -mert a ló nem öklel. És igy a metafizikus szükség mindössze is a dolog, -a tárgy maga. „Vah (vehere), seminator öklel, boare,“ mind tulajdonságai -az ökörnek, ennélfogva lehete is közülök akármelyik után neveztetnie; -mint nem fogna meglepni, ha körme, szarvai után neveztetnék is valamely -nyelvben talán szarvasnak, körmösnek stb.; mikor csak annyiban volna -beleszólója a bölcsészetnek, a mennyiben elitélné hogy melyik nyelv -nevezi lényegesb vagy kevésbbé lényeges oldal után ugyanazon tárgyat. – -Igy jár el szellemünk a nyelvalkotás körül. És gyanus az a bölcsészet, -mely nem tudhatni vél oly dolgokat, melyeket még nem tud, ellenkezőleg -nem tudni vall olyakat, melyeket tudhat. Ennélfogva semmi nagy -bölcseséget nem látok abban, hogy „miért nem jelent a menni szó -repülni-t.“ Ez a szőrszálhasogatásnál is finomabb, és lehet, hogy igen -gyakorlati, de a „lét és tudat“ bölcsészetének vele semmi köze. – -Térjünk vissza ennek ügyéhez közelebbrül és végezetre. - - - - -XVI. - -Ugy tetszik, legalább nekem, hogy az a fenséges tudomány, melyet -mondaszerü adatból Püthágorás óta filozofiának hi a tudós világ, jelen -korunkban megállapodott. Lehet, hogy az időjárás vön uj fordulatot, s az -ugynevezett gyakorlati szellemeknek viradt fel, de hihetőbb mégis, hogy -valami nagy esemény történt a tudomány életében, mely miatt, vagy mert -akadály, vagy mert fontos előhaladás, lehetlen kissé hosszabb időre meg -nem állapodni; első esetben, hogy elhárittassék; másodikban, hogy reá -mivelődjek a kor, s utána érjenek az elmék. Én ez utolsót hiszem. - -E részben a német szellemet illeti a dicsőség. Ezt bevallani az -igazságnak vitt hódolat. Egyszersmind állithatjuk, hogy a bölcsészet -elérte férfikorát, vagy legalább tulvan a fejlődési korszak vergődésein. -Ezen nyilatkozattal, megvallom, azon tudósainknak ohajtok egy kis örömet -szerezni, kik a németországi bölcsészeti mozgalmakban, miképen Kant óta -történt, megrovandónak lelék a rendszerek egymásutáni gyors -következését. De ugyanazon tudósainknak mondok más oldalrul keserüséget, -ha állitom, hogy ilyes felfogással s ellenvetéssel akaratlanul is -elárulják, hogy igen elmaradtak, vagy tévuton járnak, talán vég -meghasonlásban is vannak a mai bölcsészeti tudalommal. - -Ma már nem igen nagy szerencse az a bölcsészet, mely tapasztalat, -kétely, birálat s több efféle vezérige után indul. A tudomány megnyeré -immár a lehető szervületet, s amaz elemekből elfogadta mindazt, mi -bennök életrevaló, elsajátitható volt; minek öntáplálkozása végett -hasznát vehette. Hasonlóul elvirultak a váladékos (ekklektikus) -bölcsészet tavaszi napjai; szinte késői dolgok a nemzeti bölcsészet -ferdén látott alakulásai: az angol vagy skot közérzék, a franczia -felvilágosodás, a német alanyiság részszerintiségei. - -A tudomány épületén egy uj emelet van készen; ezt kell meglaknunk, -megerősitnünk, hogy tovább épithessünk. A szellem, ugy látszik, -megfáradt a nagy munkában, s hosszabb időre pihen, a mig uj irányt lel. -Láthatni ugyan mai nap is némely nyomokat, de koránsem uj, hanem csak -megujitott kezdettel. Az eszmeiségnek (idealizmus) sükerült a rendszerbe -ömlés, a tudományi alak megnyerése, mig a másik oldal, az anyagiság, -mind hiába küzd szervületért, alakért, elevenségért. Most tehát emez -utóbbi ujra kezdi a harczot[57], mint Macready Macbethe, mikor már -haldoklásábul még egyszer fölemelkedik, s megerőteti magát utoljára. -Mert mióta a természet, az anyagi világ is átszellemült, azaz -tüneményeiben magánál fensőbbre, nemesebbre utal, senki okos nem lesz -eléggé bohó a természettudományok itélő széke elé vonni az eszmeiség -elvét. Pedig ez volt a rendes eljárás. A természet, mint tények országa, -volt az itélőszék, a legfelsőbb biróság. Hányszor állittatott szembe -egymással ész és anyag, szellem és természet? Mai nap épen a legnagyobb -természetbuvárok, Liebig, Humboldt stb. tesznek tanuságot a szellem -ügyében. - -Ha tehát megujult az anyag és szellem ős kérdése, körülbelül annyi -várható utána, mint a mi eddigelé történt, hogy az eszmeiség ujra -megfelel magaért, föltevén, hogy legyen valakinek kedve folytatni a -vesztett ügy csatáját. - -Erre gondoltam én már, midőn a bölcsészeti fejlődés megállapodásáról -szólottam. Legfőbb az, hogy ezalatt időt nyerünk elérni az előre -haladott irodalmakat s egy szivonalra emelkedni velök. Csak az a kérdés: -miképen használtassék fel az eltölteni való idő. Mert ennek is több -módjai lehetnek. Nálunk az volt eddig szokásban, hogy a bölcsészeti vagy -általán, tudományos jelenségeket a külföldön kelle megszeretnünk előbb s -aztán nagy ügygyel, bajjal ültetnünk által, s honositani meg. Ilyenkor a -mi tudósaink belé kapaszkodva egy egy külföldi nagyságba, vitték a nevét -s tudományát csudálatra méltó buzgósággal, tüzzel, vassal; inkább mint -honfitársai oda haza. Sohasem szerették jobban Coccejust, Voetiust, -Ramus Pétert saját népeik, mint mi. De az ellenkezővel, a gyülölettel is -igy voltunk. Sohasem, üldözték jobban Hegelt oda haza, mint nálunk. -Azonban a szeretet épen olyan volt mint a gyülölség: bün. Mind a kettő -tekintély rovására történt; s ez mutatá és mutatja ma is azon -álláspontat, melyet a bölcsészet, mint tudomány, irányában elfoglalva -tartunk. Igy hallhatni közöttünk ma is sokféle bölcsészetről. Rousseau -és Voltaire felől, ha tetszik, ujdonságképen csak jelenleg olvashatunk -eligazitó elmélkedéseket. Van embere a mult századi bölcsészetnek oly -meggyőződéssel, hogy a mi azóta történt, mind hiába történt. Igy -rothasztjuk az életet fölösleges tudni valókkal, miket már régen el -kellett volna felejteni, vagy csak annyit tartani meg belőlök, mennyit -ételből a gyomor, t. i. a táplálkozásra szükségeset. – Mind e -jelenségből mégis annyi esik dicséretül a magyarság szellemére, hogy nem -volt oly habütése az eszmék mozgalmának Európában, mely közöttünk nem -érzett volna. Mindenkor belé estünk a mozgalom körébe, s fejlett -körültünk a szellemi tériség, mint naptól a világosság. Ez nagy -szerencse, igy és nem máskép magyarázható meg, ha nem hullottunk ki, -mint önmiveltségü nép, az idő rostájából. - -De a mi bününk, szeretet és gyülölséggel egyiránt, igen természetes volt -mind eddig. A népek egymásnak mesterei. Egyik a másiktól tanul; és nem -mutathatni nemzetet a földön, melynek hiányzott volna a maga mestere. -Történik aztán, hogy a kezdet durvasága lebárdoltatik a müveltség simitó -befolyása által; s a nemzetek rokonulnak a pallérozódásban. Azért egy -részről időelőtti volna kedvünket veszteni a munkához, mert még nagy -tudományi multtal nem dicsekhetünk, de más részrül férfiatlan is, mert -erőszegett állapotra mutatna, mintha félnénk a munkától. Tanuljunk csak -más népeket, irodalmukat: meglátjuk, hogy a mi nem nekünk való, bizony -nem ragad ránk erőszakosan, csak el ne hagyjon bennünket az eszmélkedés, -a magunkra gondolás. Arra, hogy tudományban eredetiek, önállók legyünk, -nem is oly szükséges a nemzeti eredetiség, mint az emberi szellemnek -fölismerése. Költőénél e részben kedvezőbb a bölcsész sorsa, mivelhogy -nem oly lényeges nála a nyelv és ebben rejlő forma, mint a költőnél. De -ha még a költészet is idegen formák után müveli magát és még sincs -elzárva előtte az eredetiség, mennyivel kevésbbé van okunk kételkedni -magunkszerü bölcsészeti önállóságon, ha szinte ellene mondok is más -részrül minden olyan lehető nemzeti bölcsészetnek, mely az értelmi és -érzelmi természet valamely saját vegyülése, aránya után, égalji -viszonyokból származnék, mint a „Propylaeumok“ szerzője akarja. - -Bölcsészeti önállóságot azonban nem ujonnan fölmelegitett módok és -elvek, oldalvásti elmélkedések, viszketeg különczségek adnak, hanem -egyenlő méltatása mindannak, minálunk az idők folytán az eszme javára, s -érdekében nyilatkozott. Ez volna már az a másik üdvös foglalkozási mód, -melyet az eltölteni való idő alatt fölhasználtatni, nemzetünk s -irodalmunk részéről, ohajtok. Tehát valamely történeti szempont volna -elfoglalandó, s erről tekintendő át a magyar szellemnek e tárgy körüli -forgódása. - -Nem én vagyok első, ki ezt sürgetem. A magyar akademiáé e részben az -elsőség, mert felállása után mindjárt, 1831-ben már fontosnak hitte -pályakérdésül adni fel: tudományos mivelődésünk története időszakonként -mit terjeszt elénkbe a filozofia állapotja iránt; és tekintvén a -filozofiát, miben és mi okra nézve vagyunk hátrább némely nemzeteknél. -És épen az, hogy nem én vagyok első, hanem az akademia, mutatja, -miszerint tárgyam földeritése a nemzeti tudományosság ügyébe vág. A -beadott pályamüvek lehet, hogy megfejtették a kérdést, de a további -nyomozást nem tették fölöslegessé. Elismérve Balogh Pál és Hetényi -pályairataik becsét – mert ők voltak a versenyzők – annyiban mégis -hiányosnak mondható mindkettő, hogy első inkább támaszkodik a bölcsészet -iróira, összeköttetésben a külfölddel; másik, történetére; az irók -bővebb ismértetése nélkül. Mert ha kifonják is a tudomány történetének -szálait, de az első csak halmazosan, nevek egymás után rakásával -elégszik be; a második némi tartalmat is ád régi bölcsészeink irataibol, -de mind a mellett csak egy pár helyen, mig legtöbb esetben nem hagyja -belátni: honnan, mit és miért állit, ekképen nem vagyunk minden lépten -biztositva iratában, hogy jó helyen járunk-e csakugyan; s a történeti -alap mintha ingana lábaink alatt. Megértjük példaul, mikép Arisztotelest -vagy Cartest követé egyik vagy másik bölcsészünk, de nem többet ennél; s -nem marad egyéb hátra, mint szavukra hinni belátás nélkül. - -Ez oldalrul kivánatos volna minden egyes bölcsészt át meg át -tanulmányozni, s kivonatban közzé tenni, mások itélete alá is bocsátani -az irodalom utján, hogy a holt kelme megelevenednék lelkeinkben. – -Alapos reményeim vannak hozzá, hogy bárminő parlag is a mi régi -tudományosságunk mezeje – mégis csak a mienk az – nem egy buvárkodó -elmének fogja, épen ezért, maga felé ragadni szeretetét. - -Ha mégis a történeti szempont fölvétele után aggodalom keletkeznék az -iránt, hogy adataink sovány multra, szégyenlendő kezdetre fognának -visszavezetni: ez a legalaptalanabb aggodalom volna, s épen ellenkező a -történeti szemponttal. Hiszen a történetnek épen azt kell mutatni, a mi -történt, a mi megesett; s megvallom, én nem volnék oly nagyra vele, mint -közönségesen a történetirók, hogy a mi eleinknek a tüzimadással nem épen -legalább való fogalmuk volt istenről. Sőt egyáltalában kétséges előttem -minden nagy kezdet; akkor pedig, ha netalán az utódok a nagy kezdet után -is alászállottak, nevetséges. Sohasem vált szégyenére a görög elmének, -különösen az ion iskolának, hogy Thales a vizet, Anaximenes a léget, -Anaximander a vizet és léget, Heraklit a tüzet, Empedokles az elemek -khaószi vegyületét tartá a dolgok kezdetének, mig Leucipp és Demokrit a -parányokat (atomokat). Ki veti szemére a Püthágorás által alapitott -olasz iskolának, hogy istent az anyaggal együtt hivé öröktőlinek s ezek -egymásra mükődésének harmóniájából hozta ki a világot? Igy vagyunk a -többi oskolákkal is. És miért nem volnánk igy továbbá minden egyes -népekkel és tudósaikkal? Nekünk magyaroknak, utoljára is csak magunknak -kell magunkat felfogni, megismerni; s vajjon aggodalmasan kell-e -nyulnunk Laszkói Csókás Péter bölcsészetéhez, mert ő a lelkeket, a test -halála után, egész saját, nekik való helyen egy nagy társaságban együtt -tartja, mit bölcsésznek tudni alig lehet; piruljunk-e, ha Pósaházi előtt -nem látszott épen nevetségesnek a föld napkörüli forgása, mig Sartori -Bernát egy századdal utóbb is lehetlennek hitte azt? - -Szokjunk hozzá észrevenni a kicsiségeket, majd rá kapunk a nagyra is. -Hibábul, tévedésbül még a kicsi jó. A történeti szempont már -legbiztosabban juttat bennünket eme nem irigylendő jóhoz; de ha egyszer -nincs jobb, az is több semminél. És ha netalán ugy látnók, hogy az a -nagy bölcsészeti tökély másutt is csak nagy idők és törekvések munkája s -eredménye, nem kapnánk-e vidámságot, kedvet a tudományhoz inkább, mint -bölcsészeink szokásos gyakorlatával, kik elsajátitván a fő eszméket a -külföld tudósaitól, vadonat ujdonság gyanánt bevetik közinkbe rágódni és -veszekedni rajtok mint Pósaházi korában Cartesen, Rozgonyi korában -Kanton, Szontagh Gusztáv korában Hegelen? Ki látta fejleni azon -körülményeket s föltéteket, melyek alatt, által és között az emlitett -bölcsészek tudománya nem épen szörnyeteg szülött, vagy az emberi -elmejárásnak ficzamos gyermeke, hanem rendes maga utjáni teremtmény -gyanánt mutatkozik, s természetesnek találtatik? Senki! – Pedig ha -egyszer bevétettek tudósaink által, kellett annak valami belső okának is -lenni. Az nem lehetett puszta ránktapadás. Ily módok előadásával -ohajtanám én elfoglalni egy időre bölcsészeti irodalmunkat. De még eddig -elhanyagoltatott közöttünk a bölcsészetnek ily utu müvelése; szakadékos -jelenetek mutatkoztak folytonos velebánás helyett. Fölvettük, letettük a -tárgyat, mint a pert; s nem adván semmit lelkünk elevenségéből a -tudományhoz, elidősült, elócskult a legszebb ujdonság is, mig végül -hasznavehetlen jószág gyanánt rajtunk veszett, rajtunk száradt mint a -gyalázat. Hiányzott a szerves munkásság, fejlődés. - -Mindez semmi volna magában, ha némileg elvből nem történnék. Talán -minden gonoszkodás nélkül állithatnám, hogy mi, magunk között elméletét -állitottuk fel a nemgondolkodásnak. Valaki elkiáltá magát egy rosz -órában, hogy a magyar szellem fellengősdi járásu, és legott elkezdtünk -lenni gyakorlatiak, életbölcsek s ellenségei minden elmélődésnek. -Hetényinek szüksége volt a gyakorlat erősbödésére, s igyekezett -bebizonyitani, hogy a magyar „keleti faj“ és „gyakorlati irányu“; igy -felhőt támasztott a szobatudósság ellen. S általában a tudós czimet -gunyul szokták használni akademikusok épen ugy mint ujdonságirók, előtte -utána, kivétel nélkül. Aztán velőnket veték latba, s mérlegelék az -érzelmi és értelmi természet vegyarányát. Honnan mindez állitások? -Felmutatta-e valaki: miben áll a magyarság szelleme, gondolatjárása -kezdettől mostanig? Művelődési történetünk csak most kezdődik, mióta az -irodalmat, s tudományosságot fejtegeti egy két elme, de még nem -jutottunk el a magunk megismerésének határpontjához. - -És legyen kárhoztatás nélkül mondva, de mégis megmondva egyszer és -őszintén, hogy a történeti életére oly sokat adó magyar népnek bizony -nem válik dicséretül az a fél meleg fél hideg indulat, melylyel a -legujabb magyar irodalom történeti irányát fogadja, ha még most is csak -áldozatul kell vinni az irónak minden tudományát, erkölcsi s anyagi -haszon kétes kilátásával. Mit nem követ el az irodalom, hogy kellő -méltánylást gerjeszszen Szalay, Teleki, Toldy e nemű vállalata iránt? -Micsoda mesterséges az a kelet, mely a „Nemzeti könyvtárnak“ -csináltátott? Az „Erdélyi történelmi tár,“ a tudós társasági „Magyar -történelmi emlékek“ hasonló utánalátással remélhetik az életet. Az ember -ohajtana ilyekrűl nem beszélni, mert kinos kinnal esik. De a -kényszerüségnél, mely ilyekrül beszélni kötelességül teszi, fájdalmasb -volna mégis a hallgatás. - -Senkisem olvasta hivebben a történetirókat, mint én; de hát hol volt az -a magyar történeti munka, mely kielégitett volna? Hadainkról, katonai -erényeinkről meglehetősen hallottam; valamint jelenlenni véltem magamat -nem egyszer a Rákoson vagy Budán a nemzet tanácskozásaiban. Figyelemmel -voltam az ipar, czéh s jobbágyrendszer multjára, s már már történetiró -lett belőlem, de mind nem láttam, mind nem találtam még fel azt a -lényeget, vagy inkább ős alapot, mely középpontja fogott volna lenni az -én bölcsészet-történelmi dolgozatomnak. Mikép a föstész, midőn arczot -másol, a szemet rajzolja ki legelőbb, hogy mintegy folyvást nézhessen a -másolandó egyén lelkébe: ugy kerestem én azt a szemet, melyen a -magyarság szellemébe láthassak, s nem találtam. - -Kiki megérthet, hogy az én tekintetem s vágyódásom belső történet után -sovárog, melyhez az irodalom ismérete ad vezérvilágot. De az irodalomnak -sem minden ága ver ide. Mert más valamely tudomány története a nemzet -irodalmában, más ismét oly tudományé, mely magának a nemzetnek belső -története, s alaplényiségére vonatkozik. Mint az egyes igen rég óta vesz -és tesz, alkot és ront az életben, mielőtt teljes tudalommal birna minde -felől: ugy a nemzet. És pedig a szellemnek ilyféle nyilatkozása hiába -mondatik egyesben ifjui megnemgondolásnak, nemzetben kezdeti müveletlen -kornak; annál jobban magyaráz és fest mindkettő. Nem ok nélkül vetettem -hát én magamat utána ilyen mozgalmaknak a magyarság szellemi életében; -nem ok nélkül kerestem össze a nemzet dalait, közmondásait, meséit, s -ohajtanám ismérni most bölcsészetét. Nekem az alapvonásokat nem adja ki -a polgári vagy világi történet. Nekem a polgári élet körülményessége, -közel és távoli befolyásoktól függése a legmeglepőbb eseményeket adhatja -had és békében; de maga az egész polgári élet olyan, hol sokan csinálnak -egyet. Melyik a sok közül a mester, nem birom kivenni, mert gyakran a -vezér is vezettetik. A szellem függ, határoztatik. Mennyi játéka van -mindenféle ingernek az ember lelke körül. A dicsvágy még legártatlanabb, -noha legbizonyosb. De a kül s erőszaki befolyások! Ha észreveszem is a -sok egyesben a nemzeti lelket, de sokkal inkább rajta kapjuk a szellemet -az igazságon, midőn is ten, világ, lélek eszméivel foglalkozva lepjük -meg az egyest; midőn gondolatait, és érzelmeit vallás, bölcsészet aztán -szépmüvekben tárja elménk, szivünk elé; s ugy gondolom, hogy eme dolgok -ismérete az a szem, melyen a nemzet lelkébe pillanthatunk. - -Nem kisebb tehát ohajtásom, mint belátást, meggyőződést szerezni arról: -micsoda fokát birja meg szellemünk az elmélkedésnek, s mi a magyarnak -belső embere a gondolkodás szerint; s hogyan mutatkozik ez a bölcsészet -történetében. És ha mind ezt ki tudnók fejteni, magyarázni! Ha módunk -esnék a földig alázott bölcsészeti müveltséget nem lábra állitani, hanem -mélyebb sülyedéstől megovni! Mert ha százszor derűl is aranyidő az -anyagi érdekekre, melyek hatalom és nyervágy uralkodása által szinte -divattá emelvék: még sem fognak lehullni magasságukból az égnek -csillagai, melyek a világutazót vezetik; ezek pedig épen a magas -metafizikai eszmék, a szellemi világ vezérszövétnekei. És ha csakugyan -elvéljük s meggondoljuk: miben áll parányiságunk, mint nemzeté, saját -népé; mi vitte elő eddigi sorsunkat vallás, polgárzatban; mi az, minek -nevében annyiszor formáltattunk ujjá ezer év alatt: ugy fogjuk találni, -hogy az mindig és kivétel nélkül valamely észiség, változott -meggyőződés, emberiségünkhöz méltóbb felfogás, értelmi alap nevében s -érdekében történt; és ha külön czimet szán is müvében az anyag ügyének a -történetiró, s megjegyzi az időt, mikor külső jóllét, vagyon előmenetelt -vőnek: mégis a nagy életet intéző mozzanatok mindig az eszme, az -igazság, a magasabb gondolkodás ereje által születtek; sőt magának az -anyaginak többre becsülése is onnan van, mert tisztultabb felfogás bánik -vele; holott értelmi gyarapodás, eszmék körüli jártasság nélkül az anyag -igen könnyen megöl. - -Mivel pedig nálunk hamar elszaggatják egymástól az élő igazságot, minő -például ez is, hogy anyag nincs szellem nélkül, s megforditva, de mégis -emez utolsó a nemesb, óvást teszek minden egyoldalu, ügyvédi felfogás -ellen, mely csak ellentétek szerint, a maga eltépett állapotában képes -fölismerni az igazságot, s arra, hogy anyagot és szellemet összerüen, -együttesen fogjon fel, végkép gyarló, s egyáltalában képtelen Az ilyen -felfogás ellen óvást teszek, s ujra mondom: ama nagy változások, melyek -az európai népségek közt idegen magyar elemet megtartották, koronként -elővitték, mindig az eszmeiség jelszava mellett történtek. Hogy ne volna -hát érdekes tudni ama változások mélyebb fekvésü okát, vagyis az idő -lelkében működött értelmet, meggyőződést; mert hogy a keresztyénség, a -hübériség, a hitujitás, a szabadelvüség csak külsőleg ragadtak volna -reánk, s nem meggyőződéseinkben vertek volna gyökeret, alapot: -megfoghatlan. A történészet ugyan kijegyzi helyét most német és -bizanczi, majd szláv és vegyes természetű befolyásoknak, ugyszinte bevon -bennünket legujabb idő szerint, az európai bölcselkedés ármozgalmába: de -kimagyarázni, okot fejteni még eddig vagy módjában nem állt, vegy -érdekében. Ide járulnak azután a hidegség, közönyösség utáni -meggyőződések az emberekben; például az a meggyőződés, hogy a magyar -sohsem törődött az elvont eszmékkel; az nem természetéhez való; ha -őseink nem sokat gondoltak velök, miért lennénk mi különbek, mint voltak -apáink? - -Ez igen fontos ötlet némely történeti egyoldalu miveltség előtt, de -máskülönben nem igaz. Mind a mellett bizonyos, miszerint a kik a -történetet az emberi szellemen kivül keresik, vagy történeteikből a -tudat, a gondolat életét kitudják: előbb utóbb kiesnek a történetből -mindenestűl magok is. Részletesség, töredékesség soha meg nem tart. – S -megvallom, e ponton engem egyes, társalgási mondatok, önkénytelenül -elejtett szavak is érdekelnek jóra való emberek szájából. Itt azonban -nem szükség urát adnom: kitől, noha ma is élő magyar irótul hallottam -ily határzott, egyenes nyilatkozatot: „a tudományok legközelebbi -változása, tökélyesbülése abban fog határozódni, hogy a metafizika -elenyészend közülök“. Egy ily mondat bárminő elszigeteltnek látszik is a -papiroson, mégsem áll magában. Ám enyészszen ki a tudományok sorából -minden metafizika, jobban lesz-e akkor? De a mondat egyáltalán -helytelen. Hogy ez megtörténhetnék, embernek tulajdonlag nem -kevesebbről, mint eszéről kellene lemondani. Azonban kérdés: -lemondhat-e? A vakand tur, mert neki turni kell; az ember gondolkodik, -mert ez által ember. De továbbá az sem hiábavaló kérdés: mi minden fogna -ez esetben maradni tudománynak metafizika nélkül? Bizony legfölebb is -meddő, sivatag tekintet a külvilágba, mint az állatok megrebbenése. Még -csak heraldikára sem lehetne kilátásunk. - -Igaz ugyan, miszerint nagy emberek, sőt egész tudós felekezetek -ovakodtak a metafizikától. Névszerint Newton, de csak a természettanban; -mind a mellett semmi sem bizonyosabb, mint hogy maga sem tette. Az ilyen -ovakodási beszéd aztán nagy névi tekintély gyanánt foly ki a világba. -Isten tudja, hány ember hiszen ugy mint ő kitalálta ejteni a szót, ha -szinte nem érti is. Hasonlóul tilt a metafizikától az anyagi s -tapasztalati bölcsész, de még sincs avagy csak egy is, hogy tudta volna -óni magát Locketól kezdve Moleschottig. - -Se a természet, se a szellemi világ nincs addig kiösmérve s kellően -felfogva, mig átlátszóvá nem tétetett a buvárló gondolkodás által. Mint -nem puszta vakeseményt látunk a természetben immár, ugy kell -kiösmérszeni a szellemnek a történetből, mely az összes emberiség vagy -egyes népfajok szerint válik emberiség vagy nemzet szellemvilágának -tűkörévé. Mert a történet nem csak tények halmaza, előszámlálása; de sőt -inkább a tények magok is akarat, elhatárzás, meggyőződés müveletei. E -szerint a mi nálunk az idő folytán ténynyé vált, az egyszersmind -visszamutat a lélekre, a meggyőződések mibenlétére. Csak a tények és -meggyőződések szigoru egybefoglalása viheti oda müveltségi haladásunkat, -hogy saját egész valónk, nemzeti méltóságunk, magunk és az emberiség -irányában önisméretté világositassék fel, s egész történelmi életünk -átlátszóvá tétessék a nemzeti öntudalomban. - -Ennyi, a mit mondani akartam, ennyi az, minek végbevitelére szólitom fel -a magyar tudományosság embereit azon idő elfolyandása alatt, melyre a -bölcsészet jelen korunkban megállapodott, vagy legalább megállapodni -látszik. Különösen minden szeretettel fordulok a hazai bölcsészet -müvelőihez. Emlékeztetem őket az eddigi foganatlan kisérletekre a -bölcsészet utján, melyek mint rendesen idegenből jött mozdulatok, csak -függelékei a külföld munkásságának, mint ügyekvés csak vesztegetése az -erőnek, mint előmenet, csak toldozásai a szellem életének. Azonban a -szellem soha sem fog előmenni a maga természetén kivül. A szellem élete -a gondolkodás, előmenete a szervesség. És ha már az anyagi világban is -oly szerepet játszik ez: mennyivel inkább a szellemiben. Sőt szervesség -a szellem igazsága, egészlete. Azon kivül csak töredék, összefüggetlen -részenkéntiség. Ohajtásom ennélfogva bölcsészetben is visszafordulni, -meddig csak nyomokat lelünk, a mult emlékeihez. Helyezzük be hát -magunkat, bölcsészetileg is, a történeti állás jogaiba, mint a -költészeti oldalon eddigelé behelyeztük már. És midőn ezt ohajtom, nem -beszélek valamely soha nem gyanitott eredetiségről, hanem -gondolkodásról, olyanról a milyenről: ez lesz az eredetiség. Mert az -eredetiségre nem szükség egyéb mint az emberi szellem buvárlása, -fölismerése. Ez uton senki elől sincs elvéve az. Ily formán együtt -vagyok azokkal, kik a külföldi bölcsészet mozgalmaitul ónak: de koránsem -nemzetiségi önségből, hanem, mert szeretem hogy mi is gondolkozzunk, -nehogy megemésztessék belső emberünk. Együtt vagyok továbbá azokkal is, -kiket anyagiakban a külfölddeli verseny dicse ösztönöz: de reszketek ama -szellemi szolgaság előtt, melybe már eddig is sülyedtünk, hogy eszméink, -gondolataink sincsenek, mielőtt idegen könyvet át nem lapoztunk. Ez oly -vivmány, melyért nem magunk fáradtunk; oly dicsőség, mely magunk előtt -aláz meg; oly előmenetel, melyből még igen sok van elmaradva; oly -nyereség, mely veszteséggel ér föl. - -Tudom én hogy a gondolkodás egyetemesbe visz: a nemzetet összeköti az -emberiséggel. Tudom hogy minden folyó a tengerbe siet, de mégis a tenger -a folyók éltetője, folyók a tenger élete. Kölcsönhatásban áll egymással -a kettő: nemzet és az emberiség, folyók és a tenger. Tudom, hogy a -vizcsep természete nem más akár Tiszábul, akár Rajnábul merittessék, de -mégis a Tisza délre foly, a a Rajna északra. Ilyen lenne talán az, mit a -hazai bölcsészet neve alatt értek? Ugy vagyon! mert az egész csak -hasonlitás. Hanem az igaz szó ennyiben áll: bölcsészeti multunk -összeállitásábul folyó fogna elő állni a szellemi élet mozgalmával, -elevenségével; és ki fogna tünni a munkarészlet, melyet a magyarság -elméje vön a gondolkodás nehéz pályáján. Az a részlet, melyet nemzetünk -az ész, a tulajdonképi emberiség ügyében leszolgált. Azon illetőség, -mely reánk mint nemzetre, az emberiség egy családára, világpolgári -kötelesség gyanánt esett a közös teendőbül. - -Vajha senki ne lássa magát oly nagynak, hogy kicsit lásson ebben s -méltatlan magához! Vajha előitéleteink földet veszitsenek a bölcsészet -mezején, s adassék ellenkezőleg tám az önisméretnek és a nemzeti -tudalomnak az által, hogy az idők rendiben mindig volt annyi -életrevalósága szellemünknek hogy, ha rátelt az idő, szert foga rendesen -a szellem, a gondolkodás nehéz, de dicső munkájában. Öt hat század -beszélhet nálunk a bölcsészetről; s a mit ők beszélnek, az lesz a -magyarság szelleme, s bölcsészete okvetlenül. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - - - -Nyomási hibák, - -Lap. Sor. Helyett Olvasd. -75. felülről 19. hat. i. ha t. i. -84. – 14. vitágot világot. -94. – 8. tökéletetlenebb tökéletlenebb. -95. alulról 6. bélyege nincs, mód bélyege, nincs mód -107. felűlről 8. vegyik vegyük -120. alulról 9. ogitare cogitare. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Philosophiaí pályamunkák. Első kötet. Budán, 1835.] - -[Footnote 2: A magyar philosophia történetirásának alaprajza. Uj Tudtár. -1837. 2. köt. 76–164 lap.] - -[Footnote 3: Munkái, azon kis logikán kivül, mely a -Széchenyi-katalogusban találtatik, a sárospataki főiskola kéziratai -között: 1) Pneumatica, 2) politica, 3) ethica, 4) grammatica, 5) -rhetorica, 6) logica, 7) philosophica, 8) annotationes in logicam etc. – -Leirattak 1656–1659 folytán.] - -[Footnote 4: Philusophia; ennek utóbbi része sophia, nőnév; köznyelven -kicsinyitve: Zsófi. Tehát zsófiféle talán asszonyi, férfiatlan, -mendemonda filozofia? Propylaeumok 1839. 103. lap.] - -[Footnote 5: Uj Tudtár. 1837. 2. k. 90–91. lap.] - -[Footnote 6: Philosophia. Irta Ercsei Dániel. Első db. Debreczen, 1813. -Előljáró beszéd 8–9 lap.] - -[Footnote 7: Erdmann. Grundriss der Logik und Metaphysik. Zweite -verbesserte Ausgabe. Halle, 1843 22. 23. lap.] - -[Footnote 8: Erdmann, fentebb idézett munkája 66. lap. jegyzetében.] - -[Footnote 9: Hegels Werke. Encyklopaedie. Sechster Band. Zweite Auflage. -Berlin 1843. 254. lap.] - -[Footnote 10: Uj M. Muzeum 1853. VII. 346. lap.] - -[Footnote 11: Hegels Werke. Encyklopaedie – 327. lap.] - -[Footnote 12: Az egyezményes Philosophia stb. 41 l.] - -[Footnote 13: Buhle, Geschichte der Philosophie. Göttingen 1802. 7. -kötet, 433–34 II.] - -[Footnote 14: Buda, 1837. 76–164 lap.] - -[Footnote 15: Pest, 1853. 204. 223. 263. stb. lapokon] - -[Footnote 16: „Értelmek“ áll, nyomási hibából, mint én hiszem, a -szövegben.] - -[Footnote 17: Athenaeum 1841. febr. 16-ki számában *) alatt: mutatvány -ily czimü, kéziratban levő munkából; „Szépélettan, vagy az egyezményes -rendszerre épitett fensőbb filozofia.“] - -[Footnote 18: M. Akademiai Értesitő. 1853. 273. lap.] - -[Footnote 19: M. Akad. Értesitő. 1853. 275. l.] - -[Footnote 20: U. o. 242–3. l.] - -[Footnote 21: Magyar Akadem. Értesitő. 333. l.] - -[Footnote 22: A Magyar Egyezményes Phlosophía. Irta Szontagh G. 24. -lap.] - -[Footnote 23: Toldy. M. irodalom története. Pest, 1851. 8dr. Első kötet, -137. lap.] - -[Footnote 24: A Magyar Egyezményes Phil. 11. lap.] - -[Footnote 25: Chalybäus. Historische Entwickelung der spekul. -Philosophie. Vierte Auflage. Dresden und Leipzig. 1848. 258–9. lap.] - -[Footnote 26: Magyar Akad. Értesítő. 1853. 211. lap.] - -[Footnote 27: A Magyar Egyezm. Phil. 29. l.] - -[Footnote 28: A Magyar Egyezm. Phil. 21. l.] - -[Footnote 29: Hegels Encyklopädie. Sechster Band 282–3. lap] - -[Footnote 30: A Magyar Egyezm. Phil. 24. l.] - -[Footnote 31: Chalybäus „Historische Entwickelung d. spekul. -Philosophie.“ 230–341. l.] - -[Footnote 32: Vörösmarty Csongor, és Tünde. 2. fv.] - -[Footnote 33: Geschichte der Philosophie. 15. Band. 3. Abtheilung. -Berlin. 1836. 516. l.] - -[Footnote 34: Anglia története. Irta Macaulay; magyarul Csengeri Antal. -I. kötet. 21–22. l.] - -[Footnote 35: A Magyar Egyezményes Phil. 40. lap.] - -[Footnote 36: Philosophiai pályamunkák. Első kötet. 121. l.] - -[Footnote 37: Tud. Gyüjtemény. 1822. X. kötet. 73. lap.] - -[Footnote 38: Principia Philocaliae seu Doctrinae Pulcri. Pestini. 1828. -8 dr, 184. l.] - -[Footnote 39: Tud. Gyüjtemény. 1818. Első kötet. 10. lap.] - -[Footnote 40: M. Tudós Társaság Évkönyvei. Negyedik kötet. 60–86 lap.] - -[Footnote 41: Uj M. Muzeum. 1854. VII. füzet. 13. lapon, alul, -szerkesztői jegyzésben.] - -[Footnote 42: Philosophiai Tanulmányai. Pest. 1856. 202. lap. – -Olvastatott a magyar akademiaban, febr. 26. 1844.] - -[Footnote 43: U. o. 196. lapon.] - -[Footnote 44: M. Akademiai Értesitő. 1853. 41. lap.] - -[Footnote 45: Térey. Elmélet és szemlélődés. Pest. 1843.] - -[Footnote 46: Hetényi. Palinagonia. Protestans Egyházi és Iskolai Lap. -1843. 477–95. l.] - -[Footnote 47: Protestans Egyházi és Iskolai Lap. 1844. 128. lap.] - -[Footnote 48: Pesten, 1841. 8dr. 183 lap.] - -[Footnote 49: Sárospatakon, 1849. 8dr. 158. lap.] - -[Footnote 50: Egyház és oskola. Szarvas. 1852. 42. lap.] - -[Footnote 51: Uj M. Muzeum 1855. 353–369. l.] - -[Footnote 52: Uj M. Muzeum 1856. VII. VIII. füzet.] - -[Footnote 53: Eszményi = ideal, eszmei = ideel.] - -[Footnote 54: M. Akad. Értesitő. 1855. II. sz. 151. lap.] - -[Footnote 55: M. Akademiai Értesitő. 1855. II. 155 l.] - -[Footnote 56: Magyar Sajtó Tárczája. 1857. 21. vagy január 27-ki szám.] - -[Footnote 57: Feuerbach, Vogt, Moleschott.] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -8 |sürgetní |sürgetni - -18 |változtatní |változtatni - -46 |ngyanannyi |ugyanannyi - -88 |ő,“ korunkban |ő, „korunkban - -91 |tekinteuek |tekintenek - -122 |tökéleteseu egy |tökéletesen egy - -126 |tndalom |tudalom - -131 |leezkét |leczkét - -159 |jauuár |január - -167 |bogy Thales |hogy Thales] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A HAZAI BÖLCSÉSZET JELENE *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |