diff options
Diffstat (limited to 'old/64751-h/64751-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/64751-h/64751-h.htm | 11336 |
1 files changed, 0 insertions, 11336 deletions
diff --git a/old/64751-h/64751-h.htm b/old/64751-h/64751-h.htm deleted file mode 100644 index 50d26a1..0000000 --- a/old/64751-h/64751-h.htm +++ /dev/null @@ -1,11336 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Fráter György (2. rész) by -Mór Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 80%; - line-height: 300%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i4 { - display: block; - margin-left: 2em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i6 { - display: block; - margin-left: 3em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i8 { - display: block; - margin-left: 4em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Fráter György (2. rész), by Mór Jókai</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<table style='min-width:0; padding:0; margin-left:0; border-collapse:collapse'> - <tr><td>Title:</td><td>Fráter György (2. rész)</td></tr> - <tr><td></td><td>Történelmi regény</td></tr> -</table> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Mór Jókai</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: March 07, 2021 [eBook #64751]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK FRÁTER GYÖRGY (2. RÉSZ) ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_319">319</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">LXXXII. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">FRÁTER GYÖRGY. -II.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1898</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>FRÁTER GYÖRGY</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">TÖRTÉNELMI -REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">II. RÉSZ</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -TULAJDONA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1898</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">I. FEJEZET.</span><br /> -AZ ELSŐ BANKÓ.</h2> -<p>A szultán visszatért Sztambulba, pusztulást, inséget hagyva maga -után mindazon a vidéken, a melyen táborával végigvonult.</p> -<p>Pesten és Budán háromezer jancsárt és besliát hagyott a török -nagyvezér, Kászon vajda és Momyn vajda vezérlete alatt, a kik -fölött parancsnokolt a szultán kegyencze, Gritti Alajos.</p> -<p>Ezek pedig olyan istentelenül viselték magukat a városban, hogy -asszonynak, leánynak veszedelem nélkül nem lehetett kimenni az -utczára fényes nappal. A templomokat és temetőket is -megfertőztették.</p> -<p>Ezeknek a barátsága miatt olyan gonosz hire futamodott János -királynak és a pártjának, hogy a pápa excommunikálta mind a -királyt, mind a vele tartó magyarokat.</p> -<p>– Így mi nem öröködünk meg Magyarországon. Monda Fráter György a -királynak, midőn egy este egyedül maradának.</p> -<p>– Hát mit cselekedjem?</p> -<p>– Gyűjts hadsereget a magyarok közül, hogy a magad erejével -védhesd meg magadat s a törököket haza küldhesd.</p> -<p>– Ahhoz elébb országgyűlés kell, mely a nemesi fölkelést -elrendelje.</p> -<p>– Ne várj te a nemességre, azzal már megpróbáltad a harczot -Ónodnál, Tokajnál, Szinnánál. Fordulj a parasztokhoz, a kikkel -bejöveteled napjaiban győztél. <span class="pagenum"><a name= -"Page_2" id="Page_2">-2-</a></span></p> -<p>– A parasztnak meg zsold kell. A kincstár üres. Az arany, -ezüstbányákat az ellenkirály bírja. Adót, füstpénzt senki sem -fizet, mert senki sem jár utána. A sóbányák Athinay Deák Simonra -vannak bízva, de az csak ad calendas græcas biztat a jövedelemmel. -A harminczadok jövedelmét Gritti veszi által, de annak a -kasszájában alig gyűl össze annyi, a mennyi az ő saját pompás -udvartartására s a török had zsoldjára elég: annak is a nagy része -hamis pénz.</p> -<p>– Bízd rám a kincstartást s én megtöltöm a hadi pénztáradat.</p> -<p>A király rábizta Fráter Györgyre a kincstartóságot, teljes -hatalmat adott neki a király nevében intézkedésre.</p> -<p>Fráter György azon kezdte, hogy lement Kolozsvárra, a hol már -volt egy könyvnyomtató intézet s ott nyomatott sok százezer -forintra menő papirosjegyeket: aranyra és ezüstre szólókat. Kétféle -pénzjegyeket nyomatott. Külön a pápistáknak, külön a -kálvinistáknak. Amazokét díszíté a kereszt, emezekét a kakas -jelvénye, mind a kettőt Magyarország czímere. Az egyiken felül ez -állt: «Dicsértessék a Jézus Krisztus», alul: «Minden lélek dicséri -az Urat.» A másikon pedig felül: «Az erős Isten uraknak Ura!» alul -pedig: «Erős várunk nekünk az Isten.»</p> -<p>A jegyek szóltak aranyakra és forintokra és ki volt rajtuk írva, -hogy azok minden adófizetésnél elfogadandók s a harminczadoknál és -sóhivataloknál kész aranynyal és ezüsttel beváltandók.</p> -<p>Akkor aztán szétküldé a biztosait Fráter György bort, buzát -vásárolni.</p> -<p>Azon évben ugyan meghallgatta a teremtő azt a zsolozsmát, -hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Ez esztendőt -megáldjad!<br /></span> <span class="i0">Bő zsírral -ékesítsed!»<br /></span></div> -</div> -<p>Olyan termés volt buzában és rozsban a Tisza és Temes közt, hogy -nem győztek elég vermet ásni az áldásnak. A gerezd is ontotta a -levét: hitelben is adták a bort. <span class="pagenum"><a name= -"Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p> -<p>Fráter György pótom áron felvásárolta a fölösleget.</p> -<p>Lengyelországban pedig ugyanazon évben nagy volt a szárazság. -Magas ára volt az életnek. Fráter György nagy társzekerekkel -hordatta át Halicsba a magyar terményeket s ott készpénzt kapott -értük: teljes értékű jó lengyel aranyat és tallérokat.</p> -<p>Rövid időn megtelt a király hadi pénztára. Zápolya azonnal -megbízta Nádasdy Tamást és Czibak Imrét a hadtoborzással. Volt -ember elég, a ki fegyvert fogjon, csak fizessék a zsoldját. Nádasdy -a Dunán túl, Czibak Imre Erdélyben gyűjté a zászlóaljakat, maga -János király Pesten, Budán alakitott magyarokból, ráczokból derék -csapatokat. Nem nézték már le a királyt, mert tudott fizetni.</p> -<p>De annál nagyobb volt a morgolódása a két kincstárnoknak: Diák -Simonnak és Gritti Alajosnak, mikor a kasszáikat tele látták -keresztes és kakasos papirosokkal. A nép fizette már az adót nagy -buzgósággal, csakhogy szabaduljon a czédulájától; vették a sót -mázsával, a kiknek máskor fonttal mérték; rengeteg jövedelme lett a -sóbányáknak. Csakhogy az mind papiros volt.</p> -<p>Azt ugyan Fráter György megint mind átvette készpénz gyanánt s -aztán ismét bort, buzát, vágómarhát, posztót, sáfránt, füszerszámot -vásárolt rajta: maga volt pék, korcsmáros, szatócs, olajkáros. S az -üzlet pompásan sikerült. A király hadi pénztára mindig aranynyal, -ezüsttel volt tele, a tavernicus, pisetarius, kamarás és bérlő -ládája pedig töltekezett czédulákkal. Ezek aztán kénytelenek voltak -az ország jövedelmével beszámolni, mert a papirospénzből nem -csináltathattak kelyheket, tálakat, miként a hajdani boldog -időkben. S ez volt a fődolog: hogy Fráter György rendszere mellett -nem lehetett lopni! Az érczpénzt ő vette át a terményekért s azt a -király fordította az ország czéljaira. Ők ketten nem loptak.</p> -<p>Hullott is a szidás a barát fejére, mint a jégeső.</p> -<p>Hanem János királyon segítve lett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">II. FEJEZET.</span><br /> -A HÉT VENDÉGFEJ.</h2> -<p>A rákövetkező télen át a Budán maradt magyarok elég vígan -farsangolának. Télen nincs hadjárat, a Duna is végig be van fagyva; -gályákkal nem lehet járni. Az ember mit csinálhat ilyenkor -okosabbat? Iszik, meg tánczol.</p> -<p>A mint kitavaszodott az idő, János király Fráter Györgygyel -együtt leutazott Erdélybe, Kolozsvárra, a hol a barátnak sikerült a -nemzeti rendeket, épen úgy, mint a székelyeket és szászokat János -király pártjának megnyerni. Ezzel egy hatalmas mentsvárat szerzett -meg a nemzeti ügynek. Erdély magában egy külön ország. Az alatt -Bánffy János kormányzott Pest-Budán a király nevében.</p> -<p>Időközben a Ferdinánd-pártiak, felhasználva a király távollétét, -egy merész kézcsapással megkisérték Budát elfoglalni, de biz ők -Kászon vajda török ezredeitől véresen visszaveretének s egész -Esztergomig üzetének.</p> -<p>A nyár derekán aztán nagyobb készülettel jöttek vissza. -Ferdinánd király Roggendorf Vilmos tábornokát küldé le az ostromló -sereggel Buda visszavivására. Voltak abban a seregben németek és -csehek, spanyolok, Károly király segédhadai és a magyar németpárti -urak ezredei: Török Bálint, Báthory András, Bánffy Boldizsár és a -Thurzók vezetése alatt. Nagyszámú ostromágyúikat vitorlás gályák -szállíták alá Ó-Budáig.</p> -<p>Ezekkel szemben állt János királynak a védelmére Momyn vajda és -Kászon vajda török dandára; egy pár ezer ember, Petrovich rácz -zsoldosai s Nádasdy és az Ártándyak mezei hadai. Mindössze három -ezer harczos. Az utolsó napokban szaporítá a védő tábort a -Sztambulból visszetérő Gritti négyszáz lovassal.</p> -<p>De a Ferdinánd-pártiak ostromló serege sem ment többre kilencz -ezernél. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p>Valódi komédiának látszik, hogy Magyarország két ellenkirálya -ilyen hadseregeket állított egymással szembe.</p> -<p>De könnyen tragédia lett volna abból, ha Fráter György nem áll a -résen.</p> -<p>János királynak senki sem volt igaz híve. Ezek az urak, papok, -katonák mind csak a saját szerencséjüket vadászták.</p> -<p>János király, a mint megtudta Roggendorf közeledését, -megparancsolá Czibaknak, a kit Erdély vajdájává nevezett ki, hogy -jőjjön gyorsan Budára segélyére. Czibak el is jött, de csak a -hajduit hozta magával, az erdélyi sereget otthagyta a Királyhágón -túl, s midőn ezért a király megtámadta, azt felelé neki:</p> -<p>«Hisz ezt sem tudod élelmezni, a ki már itt van.»</p> -<p>Egész Buda várában nem volt több nyolcz ágyúnál. De még az is -sok volt, mert pattantyus nem akadt hozzá több, mint kettő. Az -egyik egy Augustinus-barát volt: Fráter András, a másik egy László -nevű ezermester. Azon kívül volt még egy német pattantyus is, de az -szándékosan annyi puskaport tömött az ágyuba, hogy rögtön -szétrepedt. El kellett csapni. Golyójuk meg épen nem volt. A király -tizenkét dénárt fizetett a polgároknak minden behordott -ágyúgolyóért, melyet a németek belövöldöznek; azokat lövöldözteté -vissza. Az ellenpártiaknak pedig hatalmas ágyútelepeik voltak: egy -nap száz lövést is tettek a várfalakra. Azonban tüzes golyókkal nem -lövöldözének s így a házakban kárt nem tettek, különösen ügyeltek -pedig arra, hogy a királyi vár tájékára ne tévedjenek a -golyóik.</p> -<p>Annálfogva a polgárságnak nagy mulatságára szolgált az egész -ostromjáték. A nemesség is részt vett abban, naponkint kirohanva -lóháton a várkapun, a midőn a szemben levő német táborból szintén -előnyargalának a magyar labancz urak a bandériumaikkal s ott aztán -a mezőn előre-hátra nyargalásztak, mintha lovagjátékos -kontratánczot járnának, a kardjaikat összecsapodták, de senkit meg -nem vérezének, ellenben a János-párti kapitányok a -Ferdinánd-pártiakkal egész diskurzust folytattak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> sőt egy ízben -Török Bálint Ártándy Balázsnak egy szatyorban két csukát is -ajándékozott, vigye fel Zápolyának, jó lesz tormával. Azoknak a -halaknak a gyomrában pedig levelek voltak elrejtve a János-párti -vezérekhez.</p> -<p>Fráter György ismerte jól az embereit, de úgy tett, mintha -semmiről sem tudna. Hadd mutassák ki még jobban a foguk -fehérét.</p> -<p>Egy reggel azonban, a midőn a német táborból ismét -előszáguldottak a magyar leventék, kötekedő szóval hivogatva vitézi -ellenkezésre a várbeli magyarokat, a hirtelen felnyitott kapun -Ártándy magyarjai helyett Gritti török szarácsijai rohantak ki -rájuk. Abból aztán komoly verekedés támadt, mely nem maradt -halottak nélkül.</p> -<p>És ezen gorombaság után a német tábor magyarjai helyett a -spanyolok álltak az első csatába, mint a kiknek nagyobb -gyönyörűséget okoz a törökökkel verekedni. Néha egész rótákban, de -egyenkint is kiálltak a vitézek összemérkőzni. Egy izben egy -spanyol lovag rugtatott ki a vár előtti mezőre, párviadalra -hivogatva a várbelieket. Erre egy gyalogos janicsár jött ki a kis -ajtón, egy szál karddal. A spanyol vitéz neki sarkantyúzta a -paripáját s halálos döfést mért felé a hosszú spádéjával. A -janicsár azonban félrecsapta a spádét a kardjával s oldalt ugorva, -balkézzel megragadá a hidalgó selyem palástját, mely arany -skófiummal volt kivarrva. A spanyol eleget gyakdosott feléje a -spádéjával, de a janicsár folyvást rángatta a palástjánál fogva s e -miatt sohsem bírta eltalálni. E közben folyvást forogtak egymás -körül, mint Ezékiel próféta viziójában a szárnyaiknál összenőtt -kerubimok, a kétféle néző közönség nagy mulattatására: a spanyol -egyre szurkált, a török egyre ránczigált; utoljára is az okosabb -engedett: tudniillik a selyem palást, az leszakadt a lánczáról s a -török kezében maradt. Ekkor aztán a spanyol lovag megfordult s -hazament palást nélkül, a török is megtért a várba a kezében maradt -czifra palásttal.</p> -<p>Ilyen hiábavalóskodással töltöttek el heteket, hónapokat. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>E közben három szökevény érkezett fel Budára a Ferdinánd-párti -táborból: egy magyar, egy spanyol és egy német. Ennek a neve volt -Kristóf diák. Megszökésének az volt az oka, hogy koczkajáték közben -a pajtásának, a ki a pénzét, palástját elnyerte, dühében levágta a -kezét. Hogy az akasztófát kikerülje, átszökött az ellenséghez. -Szabadszájú, fecsegő ficzkó volt.</p> -<p>Beszállásolták a várnagyhoz, a ki tudott németül s az jól -megvendégelte a diákot, ott volt a vacsoránál Nagy Gergely és -Miklós lovász, Keresi Ferencz étekfogó a káplánnal együtt. A király -és Fráter György pedig egy oszlop mögé voltak elrejtőzve. A bor -nagyhamar felnyitotta a diáknak a száját s a barátságos czimborák -kérdezősködéseire híven elmesélte, hogy a német táborban azért -halogatják az erősebb ostromot, mert arra várnak, hogy a János -király melletti főurak beváltsák az igéretüket, miszerint a királyt -élve elfogják s megkötözve adják át a Ferdinánd-pártiaknak; a -hintót is készen tartják, négy fehér lóval, a melyen Bécsbe fogják -szállitani a fogoly királyt.</p> -<p>A várnagy nem akarta ezt elhinni: «Hazudsz diák! Te most -extemporizálsz.»</p> -<p>– De bizony magam szemével olvastam a levelet, a mit -Roggendorfhoz irtak; az uraknak neveire is emlékszem, a kik erre -ajánlkoztak. Van köztük egy Czibak püspök meg két Ártándy -testvér.</p> -<p>A várnagy befogta a diák száját:</p> -<p>– Elhallgatsz, istentelen!</p> -<p>– De igazat mond ez! Állitá Keresi.</p> -<p>A király Fráter Györgygyel észrevétlenül hagyá el a várnagy -szobáját s aztán megparancsolá a lakomán jelenvoltaknak, hogy -semmit abból el ne mondjanak, a mit Kristóf diáktól hallottak. Ezt -pedig felruháztatá diszesen s Gritti Alajos mellé adta íródiáknak. -Szegény Kristófnak szomorú sorsa lett utóbb.</p> -<p>Maguknak az emlitett uraknak egy szemhunyorítással <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> sem adta -tudtul, a mit róluk hallott, sem a király, sem Fráter György. De -titokban úgy intézkedének, mint a kik világosan látnak előre is, -hátra is.</p> -<p>Roggendorf végre komolyan hozzáfogott a várvíváshoz. Ágyui négy -helyen törtek rést a falakon: az országpalotánál, a Szent Miklós -kolostornál, a boldogságos szűz templománál, s a Gellérthegy felőli -bástyán. Egyszerre indult meg az ostromló hadtömeg mind a négy rés -ellen.</p> -<p>Az országpalota alatti rést a németek és csehek vivták, a -kolostor előttit a spanyolok, a templom előttit a magyarok, a -Gellérthegyre nézőt a naszádosok.</p> -<p>Ezek ellenében így osztá fel a király a várvédő csapatokat: a -spanyol ellen állítá fel a ráczokat, a németek ellen a tótokat, s a -magyarok ellen a törököket. A magyar csapatoknak, szégyenszemre, a -legártalmatlanabb hely jutott: a Gellérthegyre néző bástya, a -melynek magas párkányához csak lábtókon lehetett lejutni. Ezekhez -legkevésbé lehetett bizni.</p> -<p>Az ostrom megindulása előtt a király meghagyta a várban levő -papoknak, hogy összegyüjtve a koldusokat, rendezzenek nagy -bucsujárást és létániát az ég segítségének megnyerése végett. Azok -énekelve és imádkozva térdepelték körül a szent szobrot a piacz -közepén. Maga a király is együtt énekelt és imádkozott velük.</p> -<p>A harczi lárma minden oldalról növekedett. E közben egy lovas -vitéz jött nyargalvást a piaczra a királyhoz.</p> -<p>– Vizet uram! Vizre van szükségünk. Az ellenség felgyujtotta a -kolostort. – (Látszott a fekete gomolygó füst a vár végén.)</p> -<p>A király és a szerzetesek rögtön siettek a kuthoz, mely a -Dunáról kapta a vizét, s töltötték a dobosokat: a király maga -adogatta fel a vedret. A rabokat kiereszték a börtönből, azok -vontatták a lajtokat a tűzoltáshoz.</p> -<p>Leghevesebb küzdelem folyt ott, a hol a Török Bálint magyar -hadai ostromoltak. Itt voltak Zápolyának legelszántabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> ellenségei. -De szemben velük hasonló jó vitézek álltak: Gritti Alajos török -besliái.</p> -<p>A beslia, mikor harczba indul, minden öltözetet levet magáról: -nincs rajta semmi fegyverzet, egyedül a férfiizmok rettentő pompája -egész meztelen dicsőségében kábítja el az ellenséget. Ördögi -harczmód ez! Mind a két kezükben egy kard, vérző homlokukba szurva -egy sastoll.</p> -<p>Gritti Alajos maga, lóháton ülve, buzdította a harczosait. A -résen már gát emelkedett elesett magyar és török vitézekből. Az -ostromlók erőt kezdtek venni: mind többen hágtak fel a résen, már a -bástya lépcsőzetét is elfoglalták.</p> -<p>Ekkor Gritti a tarsolyába markolt s odaszórta tele kézzel a -fényes aranyakat az ellenség közé.</p> -<p>Erre a besliák, mint az őrült démonok rohantak az ostromlókra. A -vérszomjjal párosult az aranyszomj. Egy arany megér egy -kardcsapást. A magyar ostromcsapat vissza lett vetve. Hét -hadnagyuk, a ki elől harczolt, halva maradt, azoknak a levágott -fejeit a diadalmas besliák kopjahegyre szurták, s odatűzték a kövek -közé. Az ostrom három oldalon vissza lett verve. A tüzet is -elolták.</p> -<p>Hanem a negyedik oldalon sikerült a roham. A hol épen a magyar -csapatok álltak. Azok elnézték tétlenül, hogy a naszádosok hogyan -másznak fel a lábtókon a bástyákra s rögtön hátat adtak, a mint -kettő-három felkapott a párkányra.</p> -<p>Fráter György megragadta a király kezét.</p> -<p>– Uram, ha király vagy, ne térdepelj most, hanem állj sarkodra, -kapd a fegyvert s öld az ellenséget!</p> -<p>Az utczán már jött rohanva a muskétás had és ordítozott:</p> -<p>«Végünk van! Az ellenség elfoglalta a tornyot, nem birjuk -visszaverni!»</p> -<p>– No ha ti nem tudtátok visszaverni, nemes vitézek, hát majd -visszaverem én – és a koldusaim! Kiálta a <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> király -elkeseredetten. A fájdalom egyszerre hőssé alakítá: kikapta az -egyik futó kezéből a puskát. Példáját követték a szerzetesek és a -koldusok. Ezek is elhajigálták bucsujáró görbe botjaikat, elszedték -a katonák kezéből a puskát s futottak a király után: az István -torony felé.</p> -<p>A torony párkányán már akkor négy naszádos állt, négy -Ferdinánd-párti zászlóval.</p> -<p>A király hires vadász volt: lelőtte mind a négyet.</p> -<p>A barátok és a koldusok aztán visszafoglalták a tornyot s -leverték a naszádosokat a falakról. Ez a példa a budai magyar -polgárságot is magával ragadta. Most már ők is kardra kaptak s -vitézül megállták a helyet a bástyákon.</p> -<p>S ezzel Roggendorfék ostroma minden ponton kudarczczal lett -visszaverve.</p> -<p>Budavára összes harangjai Te Deum laudámusra zugtak.</p> -<p>Az ostromló sereg bontotta a sátorait. A megszállás a balsiker -után véget ért.</p> -<p>A diadal után a király nagy lakomát adott a palotában.</p> -<p>A várőrség utolsó lovai szolgáltatták hozzá a sültet.</p> -<p>Hanem azért volt egy pompája a lakomának, a minő ritkán -szemlélhető.</p> -<p>Annak a hét előkelő hadnagynak a fejét, a kik a magyar dandárt -vezették az ostromnál: odaállíták sorba, egy-egy virágvederbe téve -a lakoma asztalra. A király ismerte valamennyit személy -szerint.</p> -<p>Elmondá a nevüket, beszélt hozzájuk.</p> -<p>– No te Lőrincz! Jó barátom! Hát így jöttél a látogatásomra? -Ellenségképen? Mennyi jót tettem én veled! Milyen nagyon -szerettelek! Emlékezel még rá?</p> -<p>Azután a másik fejhez fordult.</p> -<p>– Jarosláv pajtás! Nézzétek ezt a jó barátomat. Gróf volt -Morvaországban, tiz vára volt. Még is az én váramat akarta -elvenni.</p> -<p>Majd a harmadikhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>– Ez is kedves pajtásom volt. Hányszor poharaztunk egymás -barátságára. Hét vára volt otthon. És szép felesége. Kire maradnak -az apró árvái? Igy jösz hozzám Gotfrid?</p> -<p>– Ez meg itt templomos lovag volt. Vig czimbora! Rá ismerek a -szétálló füleiről. De sok tréfánk volt egymással néha napján. -Ugyebár Tibáld?</p> -<p>És a király evett és ivott a mellett. Folyvást beszélgetve a -rémséges vendégekhez, a levágott fejekhez.</p> -<p>És a magyar uraknak ott kellett sorban az asztalnál ülni látva -maguk előtt a halott czimborák kőmerev arczát, üvegfényü szemeit a -vádoló ajkakat…</p> -<p>Czibak Imrének híres evőtehetsége elmaradt ezen a lakomán. Egy -falat nem ment le a torkán. Annál többet ivott.</p> -<p>Ellenben Gritti Alajos egész falánksággal látott a lakomához, -török létére bort is eleget ivott. Azt mondá, hogy az efféle -asztaldiszítéshez hozzá van már szokva, felséges urának, a -szultánnak ünnepélyes lakomáiból.</p> -<p>Czibak Imrével szemkőzt ült Dóczy János kapitány. Ez is -derekasan hozzá látott a gyömbéres tokányhoz, a mit lóhusból veres -bor mártással főzetett a király szakácsa. Megszolgált érte. Ő -vezette a paraszt zsoldosokat – onnan a szigetből – a czifra ruhás, -de lágybélü spanyolok ellen: el is üzte ezeket a falról.</p> -<p>Czibakot boszantá ez az érzéketlenség. Nem hagyhatta észrevétel -nélkül:</p> -<p>– Ej ha Dóczy kapitány uram. Bizony ugy hozzálátsz a sült -konczhoz, hogy a kutyának sem hagysz belőle.</p> -<p>Dóczy csipősen viszonzá.</p> -<p>– Már hiszen te veled, Czibak Imre, evés dolgában nem mernék -kikötni; mert te nyolcz tyuknak megfelelsz egy ülő helyedben; de -azt az egyet ma is elvállalom, hogy mind azt az ellenséget -csutkástul megeszem, a kit te a mai dicsőséges harczunkban -levágtál.</p> -<p>Erre a megbántásra Czibak Imre olyan haragba jött, <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> hogy -székéről felugorva egy hatalmas ökölcsapást adott a szemben ülő -Dóczy fejére.</p> -<p>Dóczy is felugrott az ütésre s a handzsárját ragadta. Jó -szerencse, hogy Fráter György és Frangepán, a két barát ott volt a -közelben. Azok közbevetették magukat s csititák a két összekapott -főurat, hogy hagyják ezt a vitát máskorra: ne sértsék vele a -jelenlevő királyi felséget.</p> -<p>Dóczy ajka tajtékzott a dühtől.</p> -<p>– Rá emlékezzél, Czibak, erre az ütésre! Ezért megfizetek -neked!</p> -<p>– Csak legyen hozzá elég kongó pénzed. Vágott vissza dölyfösen a -vajda.</p> -<p>– Bizony pengővel fizetek meg érte. Csak te győzd számlálni! -Hörgé a kapitány.</p> -<p>Gritti Alajos hideg vérrel ropogtatá az olasz mogyorókat, -megkinálva vele János királyt.</p> -<p>S János király ugy tett, mintha jobban érdekelnék az olasz -mogyorók, mint annak a két főurnak a czivakodása.</p> -<p>Gritti hét darab felroppantott mogyorót kinált oda a királynak, -de volt a tányérján még több is.</p> -<p>– A többi, a mi még nincsen felroppantva, talán még jobb -lesz!</p> -<p>Ha értette ezt valaki.</p> -<p>Mogyoró! Emberfej! Mindegy az!</p> -<h2><span class="smaller">III. FEJEZET.</span><br /> -AZ ORGYILOK.</h2> -<p>Az árulás nem sikerült. Valamennyi magyar főur mind ellenese -volt Zápolyának, még Petrovich Péter is, a kiről köztudomásu volt, -hogy «féltestvére», Zápolya István természetes fia. Ezek mind -eladták volna őt «huszonkilencz» ezüst pénzért. De még -veszedelmesebb ellenségei voltak, a kik nem fujtak egy követ a -magyarokkal: Gritti <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> Alajos és annak a barátja Laszkó Jeromos. -Amaz egy törökbe ojtott olasz; emez sok fábul faragott lengyel: -mindenféle hájjal megkent csalafinta mind a kettő; a ki csak addig -tolta János király szekerét előre, a mig maga felkapaszkodott -rajta. Most aztán, hogy a tetőre elértek: azon voltak, hogy őt -félrelökjék s maguk osztozzanak meg Magyarország birtokán.</p> -<p>Egyedül Fráter György volt János királynak igazi hive. A -fehérruhás barátnak nem volt semmi indulatja, egyedül a hazája -sorsa fölötti agodalma. Ő nem szomjazott se világi vagyon, se -dicsőség után. Ő nem szövetkezett az áruló országnagyokkal; hanem -felhasználta egyiknek a haragját a másik ellen, hogy egyiket a -másik által irtsa ki az utjából.</p> -<p>Maga a nép jó volt: az a ki báránybőr süvegben jár; de a kinek -már nyusztkalpag, tarajos sisak, tiara, vagy barétum volt a fején, -az mind olyan szent volt, a kinek maga felé hajlik a keze.</p> -<p>Roggendorf kudarczot vallott várostroma után a vérszemre kapott -várvédők kirohanást intéztek a Rózsák hegyén levő német -főhadiszállás ellen s olyan jó sikerrel, hogy Roggendorf a sátora -hátrahagyásával menekült a Dunán álló naszádaihoz.</p> -<p>A német fővezér sátorában a többi hadi zsákmány között -megtalálták azt a szerencsekereket is, melyet az akkori hadvezérek -használtak a hadviselésük alkalmával.</p> -<p>Ez ugyan is egy forgatható kerék volt, melynek talpaira és -küllőire különféle signumok, mondások és számok valának -feljegyezve: a fergetyü által megindított kerék megállapodása s -annak az egy helyben álló figurák és mondások konstellácziója -szerint azután világosan ki lehetett találni a hadvezéreknek, hogy -mi módon intézzék az ütközet rendjét. A mi igen szép tudomány -volt.</p> -<p>Az elfogott németek bizonysága szerint kitudódott, hogy a bécsi -csillagvizsgálók bölcs praktikája ezen szerencsekerék segítségével -kifundálta, miszerint Roggendorfnak a <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> «rozsomák» -havában és a «Mars» órájában kell ostromot intézni Budavára ellen s -akkor minden bizonynyal győzedelmeskedni fog. – De bizonyára az -egyszer nagyon csalatkoztak a csillagvizsgálók.</p> -<p>János király aztán hazaküldé Bécsbe Ferdinánd királyhoz azt az -elzsákmányolt horoscopot, azzal az izenettel, hogy csak használja -azt a király bölcsen ezután is, s annak a megkérdezésével csinálják -jövőben is a hadvezérei a csataterveiket.</p> -<p>A Ferdinánd-párti sereg, a török naszádoktól üldöztetve, -visszavonult Esztergomig.</p> -<p>A primás, Várday Pál, a kibékítő szerepét játszotta a két -ellenkirály között.</p> -<p>Ferdinánd király ugyanabban az állapotban volt, a miben Zápolya. -Senki sem volt hive: csak az önérdek tartott mellette mindenkit, s -a kinek a saját kivánsága nem teljesült, az rögtön áruló lett -ellene. – János királynak még legalább volt egy Fráter Györgye.</p> -<p>Egy izben erre a szóra fakadt Ferdinánd király: «Sokat adnék -érte, ha énnekem egy olyan hivem volna, mint ez a barát! Fráter -György egymaga annyit ér, mint tizezer harczos!»</p> -<p>A primás megkisérté a két ellenkirályt kibékíteni.</p> -<p>Mind a kettő rá volt fanyalodva az egyezkedésre. A fegyvernek -nem volt éle a kezükben: nem volt «Brandja» a puskájuknak.</p> -<p>Zápolya Laszkó Jeromost küldé Ferdinándhoz alkudozásra; -Ferdinánd pedig Hobardanáczot János királyhoz: a két hajdani -ellenlábas követet Szolimán udvaránál.</p> -<p>Hobardanácz már a szultán előtt is megmutatta, hogy két balkezü -ember: csak rontani tud. Budára a primás levelével érkezett meg, s -a király elé kivánt vezettetni.</p> -<p>Zápolya elfogadta a követet. Hajdanában az is egyik kapitánya -volt, mig el nem pártolt Ferdinándhoz: vitéz, vakmerő katona. -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Hobardanácz azzal a feltett szándékkal jött János királyhoz, -hogy őt megöli.</p> -<p>E tőrdöféssel meg lesz oldva az országos gubancz.</p> -<p>Ha Zápolya halott, az egész ország meghódol az élő -királynak.</p> -<p>Ámde ezuttal is résen állt Fráter György.</p> -<p>Midőn a követet a király elé vezették, egyedül maradtak: a -király, a követ és a barát.</p> -<p>A barátra szüksége volt a királynak, hogy a primás levelét -tolmácsolja előtte, minthogy az latinul volt irva, a miben a király -nem volt eléggé járatos.</p> -<p>A mint együtt olvasták a levelet: egy szemközt álló tükörből -meglátta Fráter György, hogy a követ, dolmánya alul kirántva egy -két élü tőrt, azzal a király felé rohan.</p> -<p>A barát hirtelen eléje veté magát az orgyilkosnak s felfogta -annak a tőrdöfését. A fehér csuha alatt pánczél volt: az orgyilok -lesiklott az aczélról.</p> -<p>A király kiáltására azután berohantak az ajtonállók s -megragadták és megkötözték a vakmerőt.</p> -<p>– Mért akartál engemet megölni? kérdé tőle Zápolya. Urad, -királyod bizta ezt rád?</p> -<p>– Saját szivem bizta ezt rám. Felelt reá Hobardanácz. A te -vezéred a fekete czár legyilkolta az én apámat, testvéreimet. És én -megesküdtem, hogy te rajtad állok értük boszut.</p> -<p>Az udvaronczok ott helyben össze akarták aprítani az -orgyilkost.</p> -<p>Fráter György kivette őt a kezükből.</p> -<p>– Hagyjátok élve. Van egy igaz híve János királynak, Pekry -Lőrincz, a ki mind e napig Bécsujhely börtönében szenved: ajánljunk -cserét Ferdinánd királynak. Adja ki nekünk Pekryt, s mi visszaadjuk -ő neki Hobardanáczot.</p> -<p>De Ferdinánd nem állt rá a cserére.</p> -<p>Azt felelte büszkén:</p> -<p>«Ebet ebbel maratok!» <span class="pagenum"><a name="Page_16" -id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Akkor aztán Hobardanáczot zsákba kötötték s a Szent-Gellért -ormáról aláguriták a Dunába.</p> -<h2><span class="smaller">IV. FEJEZET.</span><br /> -GRITTI.</h2> -<p>A visszavert budai ostrom után mély elcsüggedés lepte meg -Zápolya kedélyét. Bezárkózott a szobájába s csak zárt ajtókon -keresztül beszélt mindenkivel, a kinek valami előadni valója volt -nála. Kivételt csak két emberre nézve tett: az étekfogójára, a ki -az ebédjét felhordta, s a kinek a szeme láttára kellett minden -ételt sorba kóstolni elébb, nehogy meg legyen mérgezve. Reggel -megnyitá az ajtaját az udvari káplánja előtt, hogy misét mondasson -magának vele.</p> -<p>Elszörnyedt, mikor Szerémit meglátta. Alig volt azon emberi -ábrázat: – az arcza teleragasztva flastromokkal. A káplán elmondá a -siralmas történetet. Vitézségét akarta bebizonyítani az ostrom -alatt, a németek által töretett rést egy hordóval kellett volna -bedugaszolni. A káplán vállalkozott rá, hogy azt a hordót, kötélre -kötve, belefogja illeszteni a falon támadt lyukba: s a mint így a -levegőben függve ügyeskedék, a német pattyantyusok olyan helyesen -lőttek egy golyót feléje, hogy az épen a hordót törte széllyel: a -káplán lezuhant s mind összetörte az ábrázatját, most annak a -nyomorultja.</p> -<p>– Mondtam, hogy ne járj ott, a hová nem küldenek. Ilyen -betapasztott szájjal most nem misézhetsz: küldd ide nekem Fráter -Györgyöt.</p> -<p>A barát ott volt a király előszobájában s bebocsáttatva hozzá, -elvégzé a kápolnában a misét. Az ájtatosság után a király behivta -őt a hálószobájába.</p> -<p>A király nyoszolyája melletti asztalon volt az angyali korona és -a hozzátartozó jelvények. <span class="pagenum"><a name="Page_17" -id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>– Nézd! monda a király, megfogva a barát kezét. Ezeket őrzöm. -Éjjel-nappal őrzöm a koronámat. Már kétszer elüték a kezemről. -Nehogy még harmadszor is ellopják.</p> -<p>Fráter György észrevevé, hogy a király keze hideg. A hangja is -tompa.</p> -<p>– Egész életemen át ezt kergettem, erről álmodtam. Most meg van. -Hát mi nyereségem belőle? Nem tudok miatta aludni.</p> -<p>– Uram, Te neked lázad van. Megcsömörlöttél. Hivass kenő -asszonyt s dömöczköltesd ki a hátadból a csömört.</p> -<p>– Igen. Megcsömörlöttem; de nem az ételtől, hanem az emberektől. -A lelkemben van az a mi bánt: onnan azt ki nem vajákolja semmi -asszony.</p> -<p>– Hát talán majd én.</p> -<p>– Tudsz valamit a félelem ellen? Meg tudod azt tenni, hogy ne -féltsem ezt a koronát? Hogy kimerjek menni a szobámból, mikor azt -tudom, hogy nincs a fejemen? Vagy untalan a fejemen hordjam, mint a -kártyakirályok? Akárkit nevezek ki koronaőrnek: az mind átszökik az -ellenkirályhoz s eladja egy várért, egy dominiumért a -koronámat.</p> -<p>– Hát ezen a félelmeden igen könnyen segíthetünk. Nekem van egy -kincstáram, a hol mind azt az aranyat halmozva tartom, a mit az -ország szükségeire összegyüjték. Ez a kincstár itt van a királyi -vár pinczéjében. Egy nagy boros hordó, a többiek sorában. Ennek -kettős feneke van. Az ászok felőli részén az akona csapja. Ezen bor -jön ki: a fal felé fordított feneke egész sima; a felnyitásának a -titkát egyedül én birom. E tulsó rekesztékben vannak a kincseim. -Azok között elfér a korona is. Ott senkinek sem kell azt őrizni. -Ott megőrzi a jó veres bor.</p> -<p>A királynak annyira megtetszett ez az ötlet, hogy elnevette rá -magát. – Volt már a korona annál szentetlenebb helyen is. A barát -előszobájából egy csigalépcső egyenesen a boros pinczébe vezetett -le. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>A király és a barát a koronát és jelvényeket a számukra készült -érczszekrénybe rakva, maguk vitték le a pinczébe, a nélkül, hogy az -udvari cselédség észrevette volna.</p> -<p>A pincze gondja Fráter Györgyre volt bizva. A borkezelés az ő -szakmája volt. Már a budai pálosoknál is ő rá volt bizva a kulcsári -hivatal. S a mióta az egész magyarországi borkereskedést magához -ragadta: igen rendes dolog volt őt a pinczekezeléssel elfoglalva -látni.</p> -<p>Miután a királynak megmutatta a furfangot, melynek segélyével a -kettős fenekü hordó hátulját fel lehet nyitni: bevilágított a -gyertyával annak az üregébe. Az ötven akósnak egy harmada külön -volt rekesztve, s e rekesztékben voltak láthatók az egymás mellé -helyezett zacskók, melyeknek átlátszó szövetén keresztül -csillámlott az arany.</p> -<p>– Ime uram. Itt vannak az országnak a kincsei; a melyekről a -kincstárnokaidnak nincsen tudomása. Ha eljön az ideje, hogy az -országodat a magad erejével megvédelmezzed, akkor ezeket itt -találod. A koronád nagyon jó fundamentumon fog itt pihenni: egy -tele kincstáron. És most jer: igyál egy pohár bort, országod boldog -napjainak áldomására.</p> -<p>A királynak egyszerre melege lett, a mint azt a tömérdek kincset -maga előtt látta. Milyen jó hideglelésüző az arany!</p> -<p>A pinczében voltak alacsony asztalok, székek, apró kelyhek, -kancsók, borlopó kobakok. A barát megtöltötte a kancsót ugyanabból -a borból (egri bikavér volt), a mely a kincseket őrzé. Ketten -leültek egy olyan asztalhoz, egy szál viaszgyertya világa mellett s -borozgatva tanakodának. Senki sem hallgathatta ki, mit -beszélnek.</p> -<p>– Szomoru az én lelkem mindhalálig. Mondá a király. Nemde nem -azt mondám-e neked, hogy megcsömörlöttem az emberektől. Király -vagyok, s nincs egy szolgám, a kiben megbizhassam. A ki erős és -bátor, az irigyem és áruló ellenem; a ki igaz hivem, az lágylelkü, -gyáva. <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> Czibak, Athinay, Nádasdy, az Ártándyak, -Bánfy vitéz emberek: és lásd, ők elárultak volna huszonkilencz -ezüst pénzért, kevesebbért, mint Iskariot a mesterét. Verbőczy, -Frangepán becsületes, hű emberek; de a mint a veszedelmet -megorrontották, mind a kettőnek egyszerre nagy mehetnékje volt -Lengyelországba, hogy majd ők onnan segítséget hoznak. Az egész -ostrom alatt vissza sem tértek. Ma hallottam őket az ajtómon -kopogtatni. Azt se feleltem nekik, hogy «ott kinn tágasabb!» A ki -pedig megszadadított: ez a Gritti, ez a legveszedelmesebb ember: ez -roszszabb az ellenségnél, roszszabb az árulónál, ez egy -versenytárs. Ugy viseli magát már is, mintha ő volna az úr -Budavárában. Pártfogóm, a török szultán, ugy játszik velem, mint a -szelidített oroszlánjával, a kit zsámolyul használ: mert ki vannak -tördelve a fogai s levagdalva a körmei. Maga a saját népem -kigunyol. Az ajtón keresztül hallom, hogy kérdezgetik egymástul az -apródok, a csatlósok: «ébren van-e már Katalin király?» Asszonynak -csufolnak! A miért nem tudok többé kegyetlen lenni: a mióta Dózsa -György halálra kinzásáért vaksággal vert meg az Isten. Nincs egy -emberem az egész országban, a kire rá bizhatnám az ügyemet!</p> -<p>– Hát nem vagyok-e én itt?</p> -<p>– Igaz! Te valódi hivem vagy: s hűségedhez erős lélek, erős kéz -is járul. Rád nem is gondoltam. Hisz te olyan vagy nekem, mintha -saját jobbik felem volnál. De te csak egy ember vagy.</p> -<p>– Hát nem elég az neked?</p> -<p>Erre a merész fenhéjázó szóra nagyon szemébe nézett a barátnak a -király. De az kiállta a szembenézést.</p> -<p>– Te mondád! Szólt Zápolya. Ez erős szó volt. Tehát adj -tanácsot. Mit tegyek, hogy mindazok, a kik ellenségeim, egyszerre -hiveimmé legyenek?</p> -<p>– Vásárold meg őket. Minden ember ember. Minden ember megvehető; -csak el kell találni az árát. Még a szultán is megvehető, nem is -drágán, csak egy kis orczapiruláson. <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> A nagyvezér már drágább. – A -fondorkodó főurakat főurakat mind lekenyerezheted, csak azt tudd -meg, hogy mi tölti be a titkos ohajtásaikat. Én mind valamennyinek -tudom az árát, a miért megvehető.</p> -<p>– Grittinek az árát is tudod?</p> -<p>– Azt is tudom. S majd te is rájösz magadtól.</p> -<p>– S ha mind kielégítettem őket ma, egy év mulva nem fognak még -többet követelni?</p> -<p>– Bizonyosan fognak. De te ne állj velük többet szóba. Hanem -válaszsz ki egyet közülök, a kit a többi fölé emelj: azt hadd itt -kormányzónak Budán; magad jöjj velem Erdélybe, járj vadászni, -mulasd magad. Az az egy majd aztán el fog bánni a többivel s a -többi mind annak az egynek a kigyófején fogja fujni a követ.</p> -<p>– S ki legyen az az egy?</p> -<p>– Az, a kit legrosszabbnak tartasz valamennyi között.</p> -<p>– Gritti?</p> -<p>– Látod, hogy rájöttél magadtul, mi az ára a szultán -kegyenczének? Ez le fogja gyürni mindazokat, a kik te ellened -áskálódnak.</p> -<p>– De ki fogja aztán Grittit legyürni, ha egyszer az hatalomra -kap? Kérdé a király, felfordítva a kupáját, annak a jeléül, hogy -nem iszik többet.</p> -<p>A barát ellenben csendesen szürcsölte a borát s meggondoltan -felelt a királynak.</p> -<p>– Minden féregnek van ellenkező férge. Gritti is magával hordja -az árnyékát s keresztül fog botlani benne, mikor nem is sejti.</p> -<p>– Te tudod Gritti árnyékának a nevét?</p> -<p>– Tudom. De azt még neked sem mondom meg.</p> -<p>– Jól van. Tehát vegyük rendre, kinek mit osztogassunk? Gritti -lesz Magyarország kormányzója.</p> -<p>– Dóczy János alkormányzó.</p> -<p>– Azért Czibak Imre meg fog orrolni.</p> -<p>– Czibak lesz erdélyi vajda.</p> -<p>– Hiszen már kineveztem nagyváradi püspöknek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Még a vajdamente is elfér a vállán a püspöki casula mellett. -Igy majd ki lesz elégítve ha két széken ülhet.</p> -<p>– Mi legyen Nádasdy Tamás?</p> -<p>– Kincstartó.</p> -<p>– Hiszen már te vagy az.</p> -<p>– De csak titokban. A mi pénzt én gyüjtök, annak az eredetéről -nem tud senki semmit. Én az adókat nem szedem be. Legyen ez az ő -tiszte.</p> -<p>– Hát Athynay Diák Simon?</p> -<p>– Az legyen a sóbányák bérlője. A két Artándy kapja meg a -harminczadokat. Frangepán üljön be a kalocsai érseki székbe.</p> -<p>– Itt van még Laszkó Jeromos.</p> -<p>– Azt megtehetjük szepesi grófnak.</p> -<p>– Keveselni fogja.</p> -<p>– Adjuk neki még ráadásul Debreczen városát.</p> -<p>Ilyenformán az egész uri rendet sorba vették, Bánffyt meghagyták -nádornak. Somlyói Báthory Istvánt erdélyi viczevajdának, -Petrovicsot temesi grófnak és vajdának. Verbőczy maradt -kanczellárnak. Egy kancsó bor elfogyása alatt rendben volt minden -közigazgatás, igazságszolgáltatás, pénzügy, hadügy, szépen -letárgyalva.</p> -<p>János király szépen megköszönte Fráter Györgynek a bölcs -tanácsadását, s aztán rábizta, hogy már most csak intézze el az -egész dolgot az illető urakkal. Ő maga, nem nyomván többé a lelkét -a korona őrizgetése, rögtön felkerekedett a peczéreivel és -sólymáraival s elment a velenczei tóra kócsagot vadászni.</p> -<p>Fráter György legelőször is Grittinél kezdte.</p> -<p>A szultán kegyencze fényesebb udvart tartott Budán, mint maga a -király: kapuját a testőrökön kivül két kerekes ágyu őrizte, mely -mellett égő kanóczczal ácsorgott két nagysüvegü komparadzsi.</p> -<p>A ki Grittivel beszélni akart, azt elébb az ajtónállók -megmotozták, hogy nincs-e nála rejtett fegyver. A renegát kegyetlen -volt és félénk. Dolmánya alatt finom pánczélinget <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> viselt s -oldalán mérgezett hegyü tőrt hordott, a minek a markolatát folyvást -kezében tartá, a mig az előtte állóval beszélt; s egy széles asztal -állt közöttük. Nem is volt magában soha. Egy alacsony széken ült -mellette Memhet bég, a tolmács.</p> -<p>Gritti, a hajdani velenczei dogefiu, ha akart, tudott latinul, s -ezen az idiomán beszélhetett volna közvetlenül is Fráter -Györgygyel; de szokása szerint csak a török nyelvet használta -társalgásul. Ha értette is a kérdést, megvárta, mig a tolmács -törökül mondja azt el.</p> -<p>Fráter György azon kezdé, hogy a király elhatározását tudatá -Grittivel, országkormányzói kineveztetése dolgában.</p> -<p>A renegát arcza kőmerev maradt: nem mutatott se örömöt, se -meglepetést.</p> -<p>– Ezt vártam a királytól. Mondá hidegen. Tudattad már az -országtanácsosokkal?</p> -<p>– Még nem. A te beleegyezésedre vártam.</p> -<p>– Tehát várj még két napig. Kevés a katonám arra, hogy rögtön -válaszoljak. Elébb behivatom a lovasaimat a falvakból.</p> -<p>– Értelek.</p> -<p>– No hát értesz. – A hol pedig kormányzó van, ott alkormányzónak -is kell lenni, a ki helyette intézkedik, a mig ő az országtól távol -van.</p> -<p>– Dóczy János lesz az.</p> -<p>Arra helyeslően bólintott a renegát.</p> -<p>– Hát a többi főméltóságok miként lesznek betöltve?</p> -<p>Fráter György elmondta sorba, a mit a királylyal -megállapítottak. Gritti minden névnél boszusan dörmögött közbe s -önkénytelenül kiszaladt a száján egy-egy olasz mondás: «Kecskére -bizni a kertet!» – «ugyanazok a kutyák más nyakörvvel.»</p> -<p>Mikor vége volt a lajstromnak, azt kérdezé, minden tolmács -nélkül, diákul:</p> -<p>– Nos? Hát a fiamnak semmi hivatal sem jutott?</p> -<p>Arról bizony megfeledkezének, a király is, meg a barát -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> is, hogy Grittinek van két fia is, a kik -őt minden jártában kisérik, s az egyik közülük már olyan nagy, hogy -beszéltet magáról; már tizennyolcz esztendős; nagy hire van Pest -városában a tivornyáiról, melyeken a város ifju hölgyeit gavallér -módra mulattatni szokta. Ezt már megilleti valami tekintélyes állás -Magyarországon.</p> -<p>Mit lehessen neki adni?</p> -<p>– Még üres az egri püspöki szék.</p> -<p>– Az jó lesz az én fiamnak. Szereti a veres bort.</p> -<p>Azt, hogy van-e valami sejtelme a keresztyén vallásról? nem -kérdezték: a dézsmát be tudja hajtani. Egyéb tudomány nem kell -hozzá.</p> -<p>Erre aztán nyájasabban kezdett a renegát a baráttal -beszélni.</p> -<p>– Hát ugyan te, Fráter György, a magad számára mit -választottál?</p> -<p>Most aztán itt volt az alkalom, hogy Fráter György elővegye -egész szinjátszói tehetségét. Fel tudta fogni, hogy ha ő most az -igazi arczát mutatja meg, a renegátot egyszerre gyanakodóvá fogja -tenni. Alázatosan összehuzta magát, két kezét keblére téve.</p> -<p>– Óh uram! Én magamra nem gondolok. Engemet az én királyom -alacsony szolgai állapotból emelt fel magához s én nekem ez is -érdemeim felett való jutalom. Hogy mernék én az én jóltevőmtől -annál nagyobb kegyelmet kérni, mint hogy állandóul az ő árnyékában -lehessek. Hanem te hozzád volna egy alázatos folyamodásom. Midőn -Magyarországnak s a szerémi szigetnek kormányzója fogsz lenni, -emlékezzél meg felőlem, s az én nevem után az én testvérhugomról, -kit a törökök kizavartak az én atyáim ősi várából. Adasd neki -vissza a kastélyát, és egyéb földi birtokait, s ajándékozd meg némi -barmokkal, hogy a gazdaságát folytathassa. Én magam, szerzetesi -fogadalmam szerint semmi világi birtokra nem áhítozom; de a szegény -véremet kivánnám megsegíteni.</p> -<p>– Ez meglesz, mondá Gritti. De engem te Fráter <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> György -ezzel az alázatos pofával rá nem szedsz. Én jobban ismerlek téged -mint gondolod. Én láttalak már téged kevélynek! Emlékezzél csak -vissza Buda ostromára, mikor a királyt kiránczigáltad a koldusok -közül, s vitted magaddal harczolni. Akkor láttam az igazi arczodat. -Te büszke lélek vagy.</p> -<p>Fráter György átlátta, hogy ez az alakoskodás nem sikerül. -Elővett egy másikat.</p> -<p>– Hát az vagyok! szólt büszkén felegyenesedve. Nem tagadom, hogy -vannak magasra törő vágyaim. Azt hittem, hogy a midőn a király -Czibak Imrét megteszi erdélyi vajdának, akkor majd az utána -megürült nagyváradi püspöki székbe engemet helyez be. Csalatkozám. -Azt is meghagyta Czibaknak.</p> -<p>Ezzel a szóval megvette Gritti bizodalmát.</p> -<p>– No hát én majd rajta leszek, hogy az a váradi püspöki szék -minél elébb megürüljön.</p> -<p>Gritti elhitte, hogy ő most egy czinkostársra akadt a -barátban.</p> -<p>Dóczyban már talált egyet: azt a királyi asztalnál kapott -arczulcsapás tette hű czimborájává. – A nagyravágyásában megsértett -pap nagyon jól fog illeni hozzá. Fráter György mester volt a -szinjátszásban. Kortársai (különösen az ellenségei) mind az irják -róla, hogy ez az ember mindenféle szerepet tud játszani és ugy, -hogy azt mindenki igazba veszi.</p> -<p>Most aztán nem kellett többé tolmács Grittinek, hogy Fráter -Györgygyel beszélgetést folytasson. Beszélt ő latinul is. Már ugy, -a hogy akkori időkben szoktak: időt, nemet, ejtegetést, igehajtást, -egyest és többest nem ismerve s keverve olaszszal.</p> -<p>– Én a kormányzói hivatalt elvállalom; de ezt a nyilatkozatomat -ne tudasd az urakkal addig, a mig a katonáimmal és a fiaimmal -együtt hajón nem leszek. Első furiájukban gonoszul bánhatnának -velem. Ismerem a természetöket. Én elébb leevezek Nándorfehérvárra -s <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> onnan sietek teveháton Sztambulba, a -nagyvezérrel és a szultánnal tudatni a dolgot. Az ő megerősítésük -nélkül Magyarországon nem kormányoz senki. Majd ha visszatérek, -akkor hatalmam is lesz rangomat megőrizni minden tekintetben. Te -ird meg a kinevezési diplomát, ugy, hogy a pergamen két részre -legyen osztva: az egyiken a latin szöveg, a másikon a török. A -török fordítást Memhet bég fogja beleirni. Mind a két szöveget irja -alá a király: az egyiken «Johannes Rex», a másikon «Jankó Král» -névvel. De a saját pecsétjén kivül még az ország pecsétjének is -rajta kell lenni. Kinél áll ez a pecsétnyomó?</p> -<p>– Verbőczy kanczellárnál.</p> -<p>– Annak nem szabad erről megtudni semmit.</p> -<p>– Meg van nálam a párja az ország pecsétnyomójának, szólt -mosolyogva a barát.</p> -<p>(– Ez az én emberem! Gondolá magában Gritti)</p> -<p>Fráter Györgyről Szerémy is azt jegyezte föl, hogy nem restellte -használatba venni azt a tudományt, a mit Sforza Bona királynétól -tanult, s még magának Solimánnak a titkos pecsétnyomóját is -utánoztatta, a melylyel a szultán, János királyhoz küldött leveleit -szokta hitelesíteni. Ez mind az akkori idők diplomácziai -furfangjaihoz tartozott. Grittinek tetszett az ilyen czimbora.</p> -<p>Memhet bég közbeszólt:</p> -<p>– Ugy tapasztalom, hogy nincs szükségetek tolmácsra többé, -megértitek egymást nálam nélkül. Én megyek az abdesztánt -végezni.</p> -<p>(Ez a töröknek az esteli szertartásos mosakodása.)</p> -<p>S azzal indult az ajtónak, nem kérve Grittitől az -elbocsáttatást.</p> -<p>– Majd jőjj fel hozzám Memhet bég, az irásért; monda neki Fráter -György. Ott lakom a királyi várban.</p> -<p>– Az az, hogy te jösz fel én hozzám az irásoddal György barát, -veté oda, félre sem tekintve, a tolmács. Ott lakom a Rózsák hegyén -a tuskóházban. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Azzal se nem köszönt, se nem szelámozott, kiment az ajtón.</p> -<p>– Bolond fejü ez! Mondá Gritti. Igazi vakbuzgó mozlem.</p> -<p>Fráter György elhallgatta a mit gondolt: «jobban ismerem én -Memhet béget, mint te! Ez a te árnyékod, a kiben egyszer keresztül -fogsz bukni s nyakadat szeged.»</p> -<p>Azzal ő is bucsut vett Grittitől s sietett a várpalotába, a -kinevezési okmányt latin szövegben megirni.</p> -<p>A mint elkészült vele, az összegyöngyölt pergament a csuhája -belső zsebébe rejtve, kezébe fogta a pálczáját, egy egyszerü -vadkörtehajtást s elindult a Rózsák hegyére a bég tuskóhajlékát -felkeresni.</p> -<p>Memhet bég nem talált egész Budavárában s annak hostádjaiban -sehol magához méltó lakhelyet. Azok mind meg voltak már fertőztetve -a gyaurok lehelletétől. Hanem a «Rózsák hegyén» volt egy -tuskóhajlék, melyet a törökök tákoltak össze vastag faragatlan -faderekakból, mikor az ozmán felmentő sereg heteken át farkasszemet -nézett a Gellérthegyen levő németek ostromló táborával. – Az ostrom -után ez üresen maradt: a tolmács elfoglalta magának. Ott hált az -esteli mosakodástól, a reggeli ájtatosságig. Maga szolgálta ki -magát, pedig a Dunáról kellett hordania a vizet.</p> -<p>A tuskókalyibának kertelése is volt, hegyes sánczkarókból, s -azon egy nehéz tölgyfaajtó.</p> -<p>A hegy alatt lapultak meg hosszu sorban a külváros utolsó -házikói, többnyire szőlőmivesek, kapások hajlékai, egy vizmosás -árka képezte az ösvényt fel a hegytetőig.</p> -<p>Már messziről lehetett hallani az áhitatos üvöltést a -tuskóhajlék udvaráról: «Lá illa, il Allah: Mohammed razul -Allah!»</p> -<p>Mikor Fráter György felkerült a kalyiba elé, annak a palánkja -már tele volt pajkos sihederekkel, a kik a sánczkarókra -kapaszkodva, csufondáros tréfákat üztek azzal az egy szál törökkel -odabenn. Az izlámhivő pedig se lát, se <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> hall -olyankor, a mikor ájtatoskodik. Nem törődik vele nézik-e, -hallgatják-e az idegenek? Nevetnek rajta? a nyelvöket öltögetik rá? -Az neki mind közönyös dolog. Ő csak a paradicsomot látja maga -előtt, s annak a gyönyöreit érzi előre.</p> -<p>– Eltakarodtok innen, léhütők! Kiálta Fráter György a pákosz -suhanczokra, s a pálczájával jó sort vert a hátaikra. Mit -háborgatjátok az imádkozót?</p> -<p>Lekergette őket a hegyről.</p> -<p>Maga pedig megállt a kerítés ajtajában s megvárta, mig Memhet -bég végig énekelte a szúrát. Egy a földre leterített tevebőr -szőnyegen végzé az ájtatosságát a török, hol térden állva s karjait -az égfelé terjesztve, hol arczraborulva s összeszorított ujjait az -ajkaihoz értetve s aztán csókot hintve nyugatfelé, a hol a próféta -sirja van.</p> -<p>Mikor ennek vége volt, akkor belépett Fráter György a palánk -ajtaján; hanem elébb lehuzta lábairól a faczipőket s betakarta a -fejét a csuklyával. A fedetlen fő és a fedett láb tiszteletlenség -jele a török előtt.</p> -<p>A szokások megtartásáért szelámmal üdvözlé a bég -látogatóját.</p> -<p>– Béke veled! monda a barát. Nem akartalak háborgatni, a mig -imádkozol.</p> -<p>– Az izlámhivők nem imádkoznak soha, monda Memhet bég. Mi csak -hitet vallunk, Istent magasztaljuk, hálákat adunk. De sohasem -könyörgünk semmiért. Allah tudja azt jól, hogy kinek mire van -szüksége, mert Allah mindenttudó, meg is adja azt, a mit -megérdemeltünk; mert Allah jósága véghetetlen. Ha a világon nem -adja meg – ő nála van a bölcsesség, – megadja a paradicsomban. -Azért a muzulmánnak tiltva van a könyörgés. Mert megsérti az Isten -jóságát, bölcsességét és hatalmát, a ki őt tanitani akarja, hogy -mit cselekedjék s azt véli, hogy ember könyörgése megfordítja az -Isten akaratát. A mi öröktöl fogva meg van irva, az örökké -megváltozhatatlan. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>– Elismerem, hogy ez magasztos alaptétel az izlamvallásban.</p> -<p>– Ez az elismerés, téged mint keresztyén papot jobban ékesit a -drágaköveknél; mert saját magad ellen vallasz. Hisz a -keresztyéneknél a pap a közbenjáró az Isten és a halandó emberek -között. S ezért azok a papnak adót fizetnek. A ti papjaitok -fényesek, kövérek és tudósok, az izlám papjai rongyosok, tetvesek -és ostobák. De Isten magasztalásában kifogyhatatlanok. Ezekért a -féregmarta papokért lettem én mohamedánná! Azokért az aranyos -papokért hagytam én el a keresztyén vallást.</p> -<p>– Rajtam ím nem látsz semmi aranyosat, szólt a barát egyszerű -fehér csuhájára mutatva.</p> -<p>– De alatta pánczélinget viselsz s a pánczéling alatt arany -láncz van, a király képével. Azt hiszed te Fráter György, hogy -engemet is olyan könnyen elámíthatsz, mint ezt a felfuvalkodott -olaszt, azzal a mesével, hogy neheztelsz a királyodra, a mért nem -ültetett még egy püspöki székbe. Hiszen te több vagy minden -püspöknél és vajdánál. Te vagy a királynak a tanácsadója. Te, ha -akarod, fürödhetsz az aranyban, ha akarod biboros hintóban -járhatsz. De te többet akarsz annál. Ismerlek én jól.</p> -<p>– Kölcsönbe esik. Én is épen oly jól ismerlek téged Memhet bég -és pedig még a tarnovi találkozás óta. Te Grittinek nem szolgája -vagy, hanem felvigyázója, a szultán megbizottja. Te Memhet bég -nap-nap után, minden éjjel egy kengyelfutót bocsátasz el -lepecsételt levéllel Sztambulba, a ki azt egyenesen a szultánhoz -viszi, a nagyvezér tudta nélkül. És azt is tudom, hogy te neked -mindenkor szabad bejárásod van a szultánhoz. Egy kis kerek rézlap -van az övedbe dugva, annak az előmutatására minden ajtó megnyilik -előtted, még a boldogság aranykapuja is. Tehát tegyük le az -álorczáinkat s mutassuk meg egymásnak az igazi ábrázatunkat.</p> -<p>Memhet bég leült a földre, keresztbe vetve a lábait. -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span></p> -<p>– Tehát mondd meg, hogy mi az én igazi ábrázatom; majd én aztán -elmondom a tiedet.</p> -<p>– Te buzgó muzulmán vagy.</p> -<p>– Te pedig buzgó keresztyén.</p> -<p>– És még sem egymásnak vagyunk ellenesei, hanem egy -harmadiknak.</p> -<p>– Ki az a harmadik?</p> -<p>– A hitetlenség. Azok miatt szenvedünk lélekkárhozatot, a kik -csúfot űznek a vallásból és tagadják az Istent: akár Jehova, akár -Allah néven.</p> -<p>– Lelkemből beszélsz. Én hétszer elolvastam az alkoránt, -kilenczszer a bibliát. De ki tartja azokat a lelkében? Ha két ember -összevész, nem egymást káromolja, hanem az Istent. A nép maga buzgó -minálunk, tinálatok már az sem istenfélő. A rút átkozódások -üldöztek el hazám földéről engem. A törökök kegyesebbek. A török -paraszttól nem hallod, hogy a prófétát szidná, mint a hogy szidja a -messiást a magyar, a tót, az oláh. Hanem aztán a mi felül van: a -basák, a bégek: azok között nagy a hitetlenség. Mikor magukra -maradnak, bort isznak és elmulasztják a mosakodást, a -szuraéneklést, csúfot űznek Mahomet parancsolataiból.</p> -<p>– Mondsza csak Memhet bég, Gritti fiai izlámhiten vannak-e?</p> -<p>– A külső szertartás szerint igen.</p> -<p>– Hát szabad volt egy muzulmánnak keresztyén püspökké -kineveztetni a fiát?</p> -<p>Eddig csak nyugodtan ült a keresztbevetett lábain a tolmács, de -erre a szóra felugrott helyéből, az egész arcza meg volt dicsőülve -a fanatismus lángjától.</p> -<p>– A «morhud» vermében fog érte megégni! A hetedik, a legalsóbb -pokolba fog vettetni, a ki azt a csufságot elkövette úgy a -prófétán, mint a messiáson.</p> -<p>Fráter György kebléhez ölelé Memhet béget, az viszonozta az -ölelést s azzal mind a ketten megcsókolták egymásnak az arczát. -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>– Már most ismerjük egymásnak az igazi képét, mondá Fráter -György. Végezzük a hivatalos dolgunkat.</p> -<p>A tolmács meggyujtotta a függő mécsest; egy tuskó volt az -asztal, a melyen irni szokott, elővette az irószereit.</p> -<p>– Azonban én még ma nem ettem semmit, mondá a török.</p> -<p>– Magam sem. Mi a rendes vacsorád?</p> -<p>– Rizs, a mit magam főzök meg egy ibrikben.</p> -<p>– Arra most nincs időnk, sietős a dolog. Én megosztom veled az -étkemet, a mit magammal hoztam.</p> -<p>– Nem tudod, hogy muzulmánnak nem szabad ételt izlelni, a mit -keresztyén sütött?</p> -<p>– Az enyimet az Isten maga készitette.</p> -<p>Ezzel kivett a csuhája zsebéből a barát egy marék susinkát s a -tuskóra tette. Így hiják a magyarok azt a körte és almaszeletekből -álló csemegét, a mi a napfényen aszalódott meg.</p> -<p>– Ez az én rendes eledelem.</p> -<p>Ezt a töröknek is szabad megenni.</p> -<p>S a száraz körtét ropogtatva, elkészíték együtt a tuskóhajlékban -azt a nagy fontosságu okmányt, a mely korszakot képezett -Magyarország történetében: a Gritti-korszakot.</p> -<p>– Holnap viheti magával Gritti Sztambulba.</p> -<p>– Holnap? kérdé elbámulva a tolmács. Úgy tudom, hogy János -király elment vadászni s egy hétig vissza sem jő. A míg utána -küldöd a kengyelfutódat s az megint visszakerül, három nap -beletelik.</p> -<p>– Három napot pedig veszedelem volna várni, mert az alatt minden -veréb csiripelni fog róla. Sohsem kerestetem én ezzel az irással -János királyt a velenczei mocsarak közt. Add ide azt a nádat.</p> -<p>S azzal Fráter György szép nyugodtan aláirta mind a «Johannes -rex»-et, mind a «Jankó Král»-t az okmánynak.</p> -<p>– Mit cselekszel? Hisz ez hamisság! rebegé elképedve a tolmács. -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Fráter György nyugodtan törülte a sűrű hajához a tintás -tollát.</p> -<p>– Ha csak ennyi teher nyomná az én lelkemet! – Egyébiránt majd -meggyónom úrnapján az elkövetett bűnt, de nem a király káplánjának, -hanem a királynak magának.</p> -<p>– Hallod-e te, barát, én még te tőled sokat fogok tanulni!</p> -<p>Egészen János király beleegyezésével történt az, hogy Fráter -György helyettesíté a névaláirását. A király nagyon szerette a -kényelmet s fejedelmi luxust űzött vele, hogy ő maga nem csak hogy -a fejét nem töri azon, miféle okiratokat bocsásson ki, de még a -névaláirását is elvégzi helyette más. Ő maga a kócsagvadászat után -átrándult a közeli Bakonyerdőbe szarvasvadászatra s azalatt a barát -megirta a nevében az összehivó királyi leveleket az -országtanácsosokhoz, alá is irta, le is pecsételte s szétküldözte -utánuk «ibi, ubi». A király azalatt sok dámvadat összelőtt.</p> -<p>A főméltóságok fel is jöttek Budára, két-három napi késéssel, a -mi már ősi szabadság a magyaroknál.</p> -<p>Erre a haladékra szükség is volt, hogy az alatt Gritti a -fiaival, Dóczyval, meg a hozzászegődött többi magyar főurakkal -hajóháton jó egérutat nyerhessen Belgrád felé.</p> -<p>A mint aztán a tanácsurak mind felgyülekezének a királyi várba, -ott Fráter György fogadta őket, eléjük téve a király megbizó -levelét, melyben őt hatalmazza fel királyi elhatározásainak -közlésére. Nyilt titok volt már, hogy a barát a királynak -legbizalmasabb embere.</p> -<p>Ott volt Verbőczy, Bánffy nádor, Frangepán, a két Ártándy, -Petrovics, Athinay Diák Simon, Nádasdy Tamás, Laszkó Jeromos. Csak -Czibak Imre hiányzott, azt nem találta sehol a levél.</p> -<p>Fráter György sorba elmondá a királylyal megállapított -kinevezéseket. Minden egyes tételnél helyeslő köhintés volt a jó -hatás kifejezése. Kiki megkapta azt, a mi <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> után szive -vágyott. A vége felé jött a sor a távollevő Czibakra. «Erdélyi -vajda!»</p> -<p>Ezt is elismerő susurratió követte. Egyik úr azt suttogta a -másik fülébe: «előlépett, hogy üres helyet hagyjon maga után».</p> -<p>– Hát a nagyváradi püspökség? kérdezé Diák Simon -türelmetlenül.</p> -<p>Mindenki azt várta, hogy erre Fráter György azt fogja mondani: -«ez pedig az én szolgálataim jutalmát képezi».</p> -<p>Nagy volt a meglepetés, midőn a barát azt felelé.</p> -<p>– Abban megmarad továbbra is Czibak Imre.</p> -<p>– És te neked mi lesz a hivatalod? apostrofálá Diák Simon.</p> -<p>– Én megtartom azt a czimet, a mit ti adtatok nekem, méltóságos -urak, maradok «Fráter György».</p> -<p>Hiszen czímezhette volna magát apátúrnak is, sőt a király belső -tanácsosának, hivathatta volna magát régi jó nemesi nevén: -Utyessenovich Martinuzzi Györgynek, de ő neki tetszett azt a -gúnynevet elfogadni, a mivel a háta mögött csúfolták: Fráter -György.</p> -<p>– Azonban még egy új hivatalt is alkotott a király, mondá a -barát, a melynek az ország szükségét érezi, egy kormányzói -állást.</p> -<p>Az urak már az első hallásra is megbokrosodtak.</p> -<p>«Kormányzó? – Mi lesz az?</p> -<p>– Hát ugyanaz a hivatal lesz, a mi volt Hunyady János, I. -Ulászló király és V. László idejében.</p> -<p>«Hohó! Lassan a testtel! Az Hunyady János volt!»</p> -<p>– Talán ismét akad ember, a ki ezt a hivatalt betölti, monda a -barát.</p> -<p>«Ki az? Halljuk a nevét! Hadd süvegeljük meg.»</p> -<p>Mindenki bizonyosra vette, hogy Fráter György azt fogja mondani: -«az én vagyok magam».</p> -<p>No lesz arra nagy gúnykiáltás! «Hátrább az agarakkal, barát!» -Mindenki készítette magát a nagy kaczagáshoz.</p> -<p>Hanem aztán lett a szándékolt kaczagás helyett általános -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> felhördülés, mikor a barát kimondta a -kormányzó nevét.</p> -<p>– A király Magyarország kormányzójául kinevezte Gritti -Alajost.</p> -<p>– Grittit! A török renegátot! A dózse fattyát! A -gyűrűkereskedőt! kiabáltak össze-vissza.</p> -<p>Verbőczy komolyan szólt a baráthoz.</p> -<p>– György apátur! Nagyon kérlek, ne űzz tréfát belőlünk: -országtanácsosokból. Ez a móka nem illik se a te reverendádhoz, se -mi hozzánk.</p> -<p>– Uraim. Világosan és kereken beszélek hozzátok. Hogy kicsoda -Gritti, kívül és belül? a fölött én veletek nem ortályoskodom. Csak -azt mondom, hogy ő a szultán megbizottja. Mikor a szultán Mohács -alatt szövetséget kötött János királylyal, már akkor a király ott a -padisah sátorában megfogadta, hogy az ország kormányzatát Grittire -fogja bízni. Ismételte, midőn a Rákoson újból találkozott a -szultánnal. Ez volt az ára a koronának. Ez volt a föltétele annak, -hogy mi most a budai várlakban tanácskozhatunk. – Hát mit akartok? -– A ki az ördöggel kezet szorít, ne restelje, hogy kormos lesz a -tenyere.</p> -<p>– De már azt, neadj Isten, hogy én nekem, Magyarország -nádorának, parancsoljon egy török pribék! kiálta Bánffy, haragosan -dobva oda az asztalra a tollas buzogányát.</p> -<p>– Meg hogy én nekem, az ország korlátnokának, szabjon törvényt -egy tudatlan idegen! szörnyűködék Verbőczy, a kiben elfulladt a szó -a nagy indulattól.</p> -<p>– Hát ebre bízták a hájat! kiálta Nádasdy. Én egy tolvaj alatt -legyek kincstárnok? Még Petrovics Péter, a király rokona is ilyen -szókra förmedt: «gyermek-e a király, hogy ilyen bolondságokat -cselekszik?»</p> -<p>Leginkább fel volt gerjedve Frangepán György.</p> -<p>– Mit? Hogy én egy pogány töröknek, egy hitehagyottnak a -kormánya alatt viseljem az érseki tisztséget?</p> -<p>Fráter György úgy tett, mint a ki oltani siet a tüzet, -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> csakhogy (talán nem is véletlenül) víz -helyett olajat talált rá önteni.</p> -<p>– Én azt hiszem, urak, hogy Gritti magától is be fogja látni, -hogy a midőn Magyarország kormányzói hivatalát elfoglalja, -ugyanakkor a keresztyén hitre vissza kell térnie. Ezt annyival -bizonyosabbra veszem, mert Grittinek saját kivánata az, hogy az -első szülött fiát, atyjának kedvenczét, egri püspökké nevezze ki a -király.</p> -<p>Nem is olaj, de puskapor volt az a tűzre.</p> -<p>Hajh, hogy ugráltak fel az urak a székeikről! hogy ütötték -ökleikkel az asztalt.</p> -<p>– Azt a nyáladék kölyket! Azt az országos kurafit! Egri -püspöknek! Hahaha! Borinni, menyecskézni, káromkodni! De nem -pontifikálni! Az ebszülte fattya!</p> -<p>– Ha ez megtörténhetik, én rögtön kálvinista leszek! fogadkozék -Nádasdy.</p> -<p>– S én feltűzöm a tornyaimra a kettős görög keresztet! lihegé -Frangepán.</p> -<p>– Csillapuljatok le urak! beszéljünk nyugodtan, mondá Fráter -György. Üljetek le helyeitekre.</p> -<p>Ártándy Balázs nem akart leülni.</p> -<p>– Nem! Én nem akarok nyugodtan tanakodni! A kiben egy csepp -magyar vér van, az nem enged ilyen gúnyt az arczához vágatni! Ha -tetszett a királynak ilyen farsangi bolondságot kikoholni, lássa, -hogy mi lesz belőle? Én magamhoz veszem a hajduimat, s konczokra -aprítom az egész Gritti familiát. Tessék aztán Katalin királynak -összeszedni a darabjaikat, s csináljon belőlük gubernátort, vagy -püspököt.</p> -<p>S már ekkor a kezében villogott a kivont kard. A többi urak is a -kardjaikhoz kapkodtak: általános volt a felgerjedés a -tanácsban.</p> -<p>– Tisztelet, becsület a nemes haragnak! csitítá az urakat a -barát. Azonban dugjátok vissza a kardjaitokat a hüvelybe. Gritti -még tegnap elutazott a fiaival együtt Sztambulba, a szultántól -utasításokat venni; azt most <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> össze nem apríthatjátok. -Beletelik fél esztendő, míg visszajön, azalatt csakugyan ráérünk -higgadtan tanakodni a felől, hogy mitevők legyünk? Kár nekünk most -e miatt felkeverni az epénket.</p> -<p>Az a szó, hogy Gritti elutazott az országból: egyszerre végett -vetett a fellobbanó haragnak.</p> -<p>– Hát elutazott? kérdezi Verbőczy. Akkor talán vissza sem tér -többet.</p> -<p>– Az egészen mi rajtunk – ti rajtatok – függ, hogy vissza ne -térjen, mondá Fráter György. De már most arra kérlek benneteket, -hogy miután nincs a kezetek ügyében az, a ki ellen tüzeskedtek, -hallgassatok ki engem egész nyugodtan. Én azt épen nem tanácslom -tinektek, hogy a török szultán megbizottját gorombasággal -illessétek. Szegény Lajos király példája, nemzetünknek nagy -veszedelme Mohács alatt eléggé megtaníthatott bennünket arra, hogy -a török szultán az ő képének viselőjeért rettenetes boszút tud -állani. Ellenben, ha megtartjuk a vele kötött szövetséget, a hogy -illik, akkor a török szultán nagylelkűségét meg lehet találni, a -vezértanácsosainak a hajlandóságát pedig meg lehet vásárolni. Én is -azt kivánom, hogy Gritti ne térjen többé vissza Magyarországra.</p> -<p>Ezzel a nyilatkozatával úgy a hogy lecsillapítá a felháborodott -indulatokat a barát.</p> -<p>– Tehát add elé a te szándékaidat, hivta fel Verbőczy.</p> -<p>– Olyan szót hallottam köztetek, hogy «gyermek-e a király?» A -király nem gyermek, hanem a nemzet az. A ki nem bir a maga lábán -járni, hanem ölben hordatja magát. Azt mondja az irás: «semmit sem -utálok úgy, mint a kevély koldust». Mi egyebet sem teszünk, mint -koldulunk, egyik része a nemzetnek a németnél koldul, a a másik a -töröknél. Mind a kettő minket gázol a lába alá. Hasonló a sorsunk a -kutyáéhoz, a kinek az asztal alá dobálják a konczokat; de ha az -abroszra meri feltenni a fejét, az orrára ütnek. Mit koldul örökké -a magyar nemzet? <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> Nem vagyunk-e mi még most is erős, derék -nép? Csak volna, a ki lelket öntsön belénk. Pattagó szóval el nem -verjük az ellenséget. Ha mi magunk a tíz körmünkre állnánk s -kivívnánk a hódoltság alul magunkat, a mivel Bécs leigázott, nem -szorulnánk a török segítségre. S ugyan mi kellene hozzá! Csak épen -az a buzgóság, a mit itt találtam, midőn Lengyelországból küldetve -Zápolya által, keresztül jártam az országot. Nem állíttattatok-e -akkor fegyveres dandárokat elő, ti Ártándiak, te Athinay Simon és a -Drugethek? Nem vertük-e széjjel azokkal a németek hadait? Hát a mit -egyszer tudtunk, ne tehetnők meg újra? Mindegyikünk magára -vállalhat egy vidéket a melyben ismerős s ott fegyveres erőt -gyűjthet: Nádasdy a Dunántúl, Frangepán a Szerémségben, Petrovics a -Bánságban és Bácskában, Czibak az Alföldön, Athinay, Ártándy a -Felvidéken, Laczkó a Szepességben. Én magam Erdélyt vállalom, a -székelyekkel együtt. Magam jótállok hat-nyolczezer emberről. Ha a -többiek is így buzgólkodnak: fél esztendő alatt lesz ötvenezer -harczos a király zászlói alatt s akkor aztán egy kézcsapással -visszaszerezzük Kassát Serédytől, Trencsént Kacziánitól, -Esztergomot Váradytól, Palotát Mórétól, Szigetvárt Török Bálinttól -s urai leszünk az országnak. Akkor aztán azt mondhatjuk a török -szultánnak: «csókoljuk a kezedet az eddigi szép segítségért, de már -most nem kérünk többet a besliákból és jancsárokból s köszöntetjük -Gritti uramat odahaza».</p> -<p>Ez a beszéd nagyon tetszett a főuraknak. Mind fellelkesülve -fogadkoztak rá, hogy elvállalják a feladatot.</p> -<p>Csak a sokat tapasztalt Laszkónak volt ellenvetése.</p> -<p>– Ez mind jó volna urak, csakhogy a mai világban már a régi hadi -praktikával nem lehet boldogulni. Én jártam Bécsben, ismerem -Ferdinánd hadi képességét. Ő neki, a Török Bálint-féle portyázó -dandárokon kívül derék rendes zsoldos ezredei is vannak, tábori -ágyui, betanult jó pattantyusokkal. Nekünk ezekkel hasonló sereget -kellene szembe állítanunk, a nagy szám, a vitézség nem győz; -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> hanem a jó hadi rend és fegyverzet. Ahhoz -pedig először is pénz kell.</p> -<p>– Magam is rendes zsoldban tartott seregre gondoltam, szólt -Fráter György. Jól felfegyverzett, ágyúkkal ellátott csapatokra. A -hozzá való pénzért sem kell a szomszédba mennünk. Kitelik -magunktól. Én a magam részéről felajánlok ötvenezer aranyat, melyet -fél év alatt a hadi pénztárba leteszek.</p> -<p>Az urak egy része gúnyosan mosolygott.</p> -<p>– Honnan veszed te ezt az ötvenezer aranyat Fráter György? kérdé -szelid lenézéssel Verbőczy.</p> -<p>– Az az én tudományom. Ti is vegyétek elő a magatok tudományát s -hozzátok össze a másik ötvenezeret.</p> -<p>A pénzkérdés pedig mindig olyan thema volt a magyaroknál, a mi -jelt adott az asztalbontásra. Ez az olaj tengerre. Mind azt mondták -«jó lesz! meg lesz!» de elkezdték az óráikat nézegetni. -Valamennyinek volt valami sürgős mehetnékje. In theoria mindnyájan -elfogadták a barát terveit, s aztán azt határozták, hogy holnap -fognak határozni.</p> -<p>Verbőczy jámbor gonoszkodással kérdé Fráter Györgytől:</p> -<p>– És te mikor szándékozol Erdélybe lemenni?</p> -<p>– Ma!</p> -<p>Azzal fogta a székéhez támasztott pálczáját s otthagyta az úri -társaságot.</p> -<p>Szavának állt. Még aznap elutazott Erdélybe. A királynak -megizente, hogy ott vár reá Kolozsvárott. Az is utána költözött. -Zápolya ugyan őrizte a lábait attól, hogy Buda várába belépjenek, s -a sok felfortyant tanácsúr mind az ő nyakába rohanjon, pogány -zsinatot csinálni Gritti miatt. Erdélyben bizton érezhette magát, -oda nem terjedt ki Gritti kormányzósága.</p> -<p>Erdély is tele volt Zápolya ismerőseivel, azok között voltak jók -is, rosszak is. De a jók igazán jók voltak, jó vitézek, jó barátok. -A papokkal sem volt annyi baja, mint Magyarországon. Statileo -püspök türhető kedélyű úr volt, <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> a magyar urak között pedig -nagyon el volt már terjedve a protestantismus, templomaik is voltak -már.</p> -<p>Fráter György pedig komolyan hozzálátott a hadszervezéshez és az -aranycsináláshoz.</p> -<p>Akárhogy nevettek rajta a budai urak, hogy Fráter György -feltalálta a «leo ruber»-t, melylyel alchymia útján aranyat lehet -csinálni; – hát persze, hogy feltalálta.</p> -<p>Ócska pandekták nyomán rájött, hogy a régi rómaiak idejében -gazdag aranybányamívelés volt Dácziában s addig kutatott, -fürkészett és turzott, míg szerencsésen rátalált a verespataki -aranytermő hegyre.</p> -<p>Szerémi György irja a maga classicus latinságával:</p> -<p>«Deo adjuvante inveni vobis aureum montem Transilvaniam… Nunc -estiam illa «banya» aurea producit bonum aurum, attamen prius Rex -Joannes inceperat fodere, et Deus sibi commiserat sibi invenire.» -(Isten segítségével találtam nektek aranyhegyet Erdélybe… Most is -terem az az aranybánya jó aranyat; azonban János király kezdte el -ásatni és Isten megengedte neki, hogy magának megtalálja.)</p> -<p>Verespatakon mindjárt olyan gazdag telérre találtak, hogy tíz, -tizenkét fontos termésarany nem volt ritkaság. Az ekként nyert -aranyat azután Fráter György pénzül kiverette a saját titkos -pénzverőgépein, melyeket nagyenyedi házában egy mély pinczében -tartott elrejtve. Azt a ravaszságot is követte, hogy nem magyar, -hanem lengyel aranyakat veretett. Nagy gondjának kellett rá lenni, -hogy semmit az urak ebből meg ne tudjanak; mert különben a vajdák -azt a bányát is lefoglalták volna: s abból sem látott volna a -király egy aranyat sem. A becsületes embernek úgy kellett lopni a -pénzt a király számára – a tolvajok háta mögött.</p> -<p>Ezenközben egy rendkívüli véletlen eset is a kezére játszott -Fráter Györgynek, a mi eképen történt.</p> -<p>Emlékezünk rá, hogy Budavár ostroma alatt egy Kristóf nevű német -fiatal ember szökött át a magyarokhoz a <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> német -táborból, a ki elárulta a János király elleni áruló cselszövényét a -magyar főuraknak. Akkor ezt az ifjut a király jól megjutalmazá, s -aztán Gritti Alajos szolgálatába fogadta s Sztambulba utazván, oda -is elvitte magával. Ez a Kristóf diák, a milyen könnyű szívvel -átállt magyarnak, ép olyan hirtelenséggel kitért töröknek is; lett -belőle muzulmán. Meg is kapta a jutalmát. A nagyvezér kinevezte őt -teszkeredzsinek, s a szultán fényesen felruházta.</p> -<p>Gritti Alajos, Sztambulban időzése hatodik hónapjában ezt a -meghitt emberét bízta meg azzal, hogy Törökországból titokteljes -leveleket hozzon be Magyarországba. Azok között volt egy János -királyhoz is.</p> -<p>A fiatal pribék, a kit a török nevén Zülfikár bégnek hivtak, -ügyességénél fogva gyorsan megtanult ráczul s annálfogva igen -könnyen utazott mindenütt; mivelhogy mind Törökországban, mind -Magyarországon nem volt már falu, a hol ráczul ne értettek -volna.</p> -<p>Midőn azonban Szegedre megérkezék, ott megtudta, hogy János -király Erdélyben van. Ő is azonnal útját fordítá s ellovagolt a -Maros mentén Erdélybe, s ott megszállt Nagy-Enyed városában. És úgy -esett, hogy a mely gazdához éjjeli szállásra betért, az épen szász -volt. A török vendég tiszteletére még több szász atyafi -odasereglett, kiki hozott magával egy czinkancsóban bort, mivelhogy -a szászoknál az a dicséretes szokás uralkodott, hogy minden vendég -a maga borát issza; a házi gazda elég ha a gyertyát adja ingyen a -lakomához.</p> -<p>A szászok, a magok nyelvén beszélve, sajnálták, hogy a vidám -török ifjuval nem diskurálhatnak; de még inkább, hogy azt, török -vallása tiltván, egy ital borral meg nem kinálhatják.</p> -<p>Az ifjunak pedig ott állt a háta mögött a Belzebub, a ki -beletaszította a verembe. Nem tudta lakaton tartani a száját, csak -kikottyantá, hogy tud bíz ő a szászok nyelvén, s bortól sem -iszonyodik.</p> -<p>Erre aztán még jobban megszerették, sorba kinálták a -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> kancsóikkal, mind addig, míg a legénynek -a bor egészen feloldotta a nyelvét s bolond fővel mind elmondá, -hogy ő kicsoda, micsoda? hogy elébb Ferdinánd király katonája volt, -azután Jánosé lett, most a szultáné.</p> -<p>A pribék, kótyagos fővel mindent elbeszélt az atyafiak előtt s -nagyokat nevetett hozzá. Neki tréfa volt az egész élet. Egyik -táborból a másikba átszökni csak afféle diákkaland, mint mikor az -ember a kocsmáros elől a bor árával elillan; hitet, nemzetet -változtatni nem ment nála nagyobb számításba, mint maskarát -játszani: Tyll Eulenspiegel volt a mintaképe, a kit utol akart -érni.</p> -<p>A szász atyafiak azonban nagyon kevés fogékonysággal birnak a -tréfa iránt.</p> -<p>A házi gazda becsületes czéhbeli mészáros volt. Egyszer csak -közbemordult.</p> -<p>– Gott sei bei uns! Te pernahajder pribék, te fukszsventzer! -Hiszen te rosszabb vagy a veresingeseknél. Hát elárultad a -királyodat? Megtagadtad a nemzetségedet? Eladtad a Jézusodat? No -hát «ne» üssön beléd a mennykő, a hogy megérdemlenéd. Nem kivánom, -hogy beléd üssön, mert jó keresztyén ember vagyok.</p> -<p>S azzal a jó keresztyén ember úgy vágta a fejéhez a pribéknek a -nehéz czinkancsót, hogy az menten lefordult a székről, s egyszerre -félrenyaklott a feje.</p> -<p>Az atyafiak aztán felszedték a földről a czimborát, s próbálták -helyreállítani a fejét; biz az csak félredült megint.</p> -<p>Elég volt annak az az egy ütés, a melylyel a mészáros mester -megkimélte a magas mennykövet attól a fáradságtól, hogy a -hitehagyotton az itéletet végrehajtsa.</p> -<p>– No ez tiszta munka volt sógor uram! mondták a hüledező -vendégek a házi gazdának. Ez nem eszik több piláfot a szultán -bográcsából!</p> -<p>De mit csináljanak már most a szultán agyonütött -kengyelfutójával?</p> -<p>Azt csinálták vele, hogy szekérre tették, szalmával betakarták, -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> kivitték a város végire, ott volt egy -elhagyott ó kut, abba bele dobták.</p> -<p>A corpus delicti hát el lett volna takarítva.</p> -<p>De mi történjék a levelekkel, a miket a kengyelfutó magával -hozott? s melyek egy táskában voltak elzárva. Azok a királynak -szólnak és más főuraknak, a többek között Fráter Györgynek. Ha -azokra a török szultán választ nem kap, nyomoztatni fogja a -küldönczét, hogy hová lett? Kisül, hogy Enyeden veszett el. Akkor -nagy baj éri nemcsak a várost, de az egész királyföldet. A szultán -rájuk ereszti a krimi tatárokat s végig pusztíttatja az egész -tartományt.</p> -<p>– Megálljatok csak, mondá a mészáros, a ki a bajt szerezte, -fordítok én ezen a veszedelmen. Most épen itt tartózkodik közöttünk -az a fehér barát, a kiről azt mondják, hogy János királynak a -mindenese. Házat is vett a városban, a minek a kapuja egész nap -zárva van. Senki sem tudja, mit mívelnek ott benn, csak azt hallják -a szomszédok, hogy éjjel-nappal zuhog valami a föld alatt. A barát -minden vasárnap lejön a templomba és misét mond, azután pedig -gyóntat. A pápista templomban most nincs pap, a mióta valamennyien -az új hitre térünk. Hát én jövő Úrnapján felmegyek a templomba s -elviszem magammal azt a táskát. Azután meggyónok a barátnak. -Megvallom neki, hogy egy pribéket, keresztyéni felindulásomban -véletlenül agyoncsaptam, a leveleket pedig átadom neki. A papnak -esküje tartja, hogy a gyónás titkát megőrizze és tovább ne adja. E -szerint én, egy heti bőjtölés és kétszáz miatyánk elmondása mellett -megkapom az absolutiót, a mire különben, mint lutheranusnak, nincs -is különös szükségem; de hát ha megvan, nem árt. A levelek pedig -eljutnak a maguk helyére, hová a szultán által küldve voltak. S a -szászok békében maradnak.</p> -<p>– Nagyon okos ember kend, sógor! Nem hiába van az ökörfej a -czímerében!</p> -<p>S a mészárosnak az okoskodása egészen helyes volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> A gyónás -révén megkapta Fráter György a Gritti által küldött leveleket. Az ő -dolga volt azután, hogy azokat rendeltetésük helyére -elküldözze.</p> -<p>Csakhogy azt Fráter György nem cselekedte.</p> -<p>Három levél volt a táskában. Az egyik szólt ő neki magának, a -másik János királynak, a harmadik Laszkó Jeromosnak. Gritti -czímeres pecsétjével volt lezárva mind a három.</p> -<p>Legelőször is saját levelét bontotta fel.</p> -<p>Abban rövideden értesíté Gritti, hogy a szultán helybenhagyta -kormányzóvá kineveztetését, s mihelyt a szükségeseket megkapja, -azonnal sietni fog Budára. Pénzt tartson készen, mert sokra lesz -szükség.</p> -<p>A János királyhoz szóló levelet minden aggság nélkül bontá fel a -barát. Erre rég fel volt szabadítva.</p> -<p>S ugyan jó, hogy az ő kezébe került ez a levél, nem János -királyéba! Azt tudatta Gritti a királylyal, hogy Sztambulban nagy -események készülnek. A szultán oly dologra határozta el magát, mely -az egész világot meg fogja rendíteni. Ebben a munkában János -királynak is nevezetes osztályrész fog jutni. Azért igyekezzék -Budán az országtanácsot előre elkészíteni rendkívüli cselekedésekre -és hazafias áldozatokra. Sok katonát gyűjtsön. Nem sokára ő is meg -fog érkezni.</p> -<p>Ha a király ezt a levelet elolvassa, bizonyos, hogy nem megy -vissza Buda várába, hanem ott marad Erdélyben. Azt az örömnapot, a -melyen Gritti Alajos be fogja magát mutatni Budán az -országnagyoknak, mint a szultán által megerősített kormányzót, -János király szivesen átengedte a kalendáriumi «szökő napok» -közé.</p> -<p>Ezt a levelet egyenesen a tűzbe lehetett dobni.</p> -<p>A harmadik levél szólt Laszkó Jeromosnak. Ez három pecséttel -volt lezárva.</p> -<p>De hátha a hét gelsei ördög ült volna azokon a pecséteken, nem -nyitotta volna-e fel a levelet Fráter György?</p> -<p>Tudta jól, hogy főbenjáró bűn a másnak szóló levelet -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> feltörni; de a ki politikát csinál, annak -nem irtak törvényt a Sion hegyén.</p> -<p>S nagyon jól lett megjutalmazva – a bűne.</p> -<p>Csodadolgokat tanult meg Grittinek Laszkóhoz irott -leveléből.</p> -<p>Hogy ez a két uraság már Laszkónak legelső sztambuli útja -alkalmával messzeható terveket koholt ki egymással.</p> -<p>«János király csak kitömött báb, a kit a népnek felmutatnak, s -nevében cselekesznek. Mikor betelik az ideje, akkor -félredobják».</p> -<p>«Gritti egyenesen Magyarország koronájára vágyik, s Laszkónak a -nádorispánságot igéri».</p> -<p>«A szultán még ez idén rengeteg nagy táborral fogja megtámadni -Ferdinánd királyt, elfoglalja tőle egész Magyarországot, s -ostrommal beveszi Bécset».</p> -<p>«Ezzel egyidőben Zápolya Jánosnak Esztergom várát kell -megostromolni s a primástól elfoglalni».</p> -<p>«Fráter Györgynek oda kell igérni az érsekprimási széket, hogy a -királyt ösztönözze».</p> -<p>«Az ostrom hevében a kézrekerült primást a dühöngő katonák -kivégzik. Helyébe rögtön behelyezi a király Fráter Györgyöt».</p> -<p>«Ezért aztán a római pápa excommunikálni fogja mindakettőt».</p> -<p>«Az excommunikált királyt elhagyja az egész ország.»</p> -<p>«Akkor azután jöhet a földönfutó király helyébe Gritti.»</p> -<p>«Ennek az egész tervnek a keresztűl vitelére meg van nyerve maga -a nagyvezér, Ibrahim. Meg van nyerve szép asszony által, a kit -viszont Gritti fia tart meghódítva. Az a szép asszony a szultán -leánya, Ibrahim kedvencz neje».</p> -<p>«A szultán azt cselekszi, a mit Ibrahim mond neki. Szolimán csak -egy játékbáb a nagyvezér kezében, a minőt a persa szemfényvesztők -dróton rángatnak».</p> -<p>E levél olvasása után Fráter György a felhőkön ült s onnan -nézett le a földre.</p> -<p>Minő veszedelmes ármánynyal van átszőve ez az ország! -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<p>Két vakmerő kalandor hogy alkuszik meg egy nemzet sorsa -felett!</p> -<p>Emlékezett rá, hogy még az ellentáborból is figyelmeztették -János királyt Laszkó megbizhatlanságára. Maga a Ferdinánd-párti -Thurzó Elek azt irta a királynak: «csodálkozunk rajta, hogy tudtad -ezt az embert olyan nagy méltóságra emelni? – a ki ugyan jó ivó, -kurafi, részeges, kártyás, csélcsap!»</p> -<p>Ezt a levelet elrejté a csuhája legtitkosabb zsebébe.</p> -<p>Valamikor lehet még ebből a levélből sok mindenféle: – fegyver, -– paizs, – halálitélet, – megszabadulás.</p> -<p>Ennek a levélnek a feltörését bizony nem gyónta meg Fráter -György senkinek: – jó cselekedet számba vette.</p> -<p>Mégis derék ember, okos ember volt az a szász atyafi, a ki a -pribéket agyoncsapta!</p> -<p>Tehát ez a sors vár jó Magyarországra! Egy Gritti-dinasztia. -Alapítója egy korcsszülött, a velenczei dózse törvénytelen sarja, -egy hitehagyott kalandor, törökké lett renegát; de töröknek is -hitetlen: a szultánnak és a nagyvezérnek kegyencze, a kihez -feleségül adták a szultánnak valamelyik bajrámünnepi háremhölgyét. -Az lett anyja két fiúnak, a kik méltó ivadékai nemzőiknek, az egyik -tizennyolcz, a másik tizenkilencz esztendős, romlott minden csepp -vérük, istentelenség minden gondolatjuk! verekedők, méregkeverők, -nőcsábítók, iszákosok, a kik előtt nincs semmi szent, se földön, se -égben. Rablott templomi kelyhekből isznak az ördög tiszteletére s -apácza-kolostorokat fertőztetnek meg dobzódó tivornyáikkal. S -ezekre fog szállni Magyarország koronája.</p> -<p>Ha ezt megtörténhetőnek hitte volna Fráter György, kétségbe -kellett volna esnie az isteni gondviselés fölött.</p> -<p>De hát van egy régi közmondás: «jobb az Isten száz papnál.» Még -ez mind nincs elvégeztetve.</p> -<p>Most már azon volt a barát, hogy János királyt visszaédesgesse -Budára. Aranyosvidéki székelyekből válogatott ki a számára udvari -ajtónállókat, a kik mind óriások, herkulesek: <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> s a nagy -testben hűséges lélek lakik. Tizenkét ilyen székely legény meg -tudja védeni a királyt minden orgyilkostól, ha sereggel jönnének -is.</p> -<p>A királynak elébb ott kellett lenni Budán, mint Gritti -Sztambulból visszaérkezik.</p> -<p>Fráter György a kivert aranyakat is magával vitte, jó őrizet -alatt. Egy átalagban elfért az egész: sok arany kis helyet foglal -el.</p> -<p>Mikor Budára megérkezének, sok hintóval, szekérrel és vezeték -lovakkal, melyek mint a király kiséretéhez tartozók, a királyi -palota istállóiban lettek elhelyezve: csak jön ám hirtelenében -Fráter Györgyhöz a lovászmester jelenteni, hogy nincs se egy szál -széna, se egy szem zab az egész istállóban és félszerben.</p> -<p>Nyomban utána jön az udvari szakács, lamentálva, hogy üres -minden éléstár, s a konyhában nincs egy hasáb fa, a melylyel tüzet -rakjanak. Egyidejüleg a pinczemester is szörnyűködött, hogy a -hordók mind üresek: nincs bor! A királynak nem lehet Budavárában -ebédet főzni! Épen, mint dicső emlékezetű Dobzse László és II. -Lajos király idejében.</p> -<p>Fráter György kérdőre vonta a várnagyot.</p> -<p>Még mindig Szente uram viselte ezt a hivatalt, még inkább -megviselte ez a hivatal őtet. Nyolczvan éven túl volt már a derék -ember, egy foga sem volt már, ha megszólalt, az sirás volt inkább, -mint beszéd. (Szerémy, a ki minden alkalmatos magyar nevet latinra -fordított: «Tranquillus»-nak nevezi a jó urat.)</p> -<p>– Jaj szent atyám! pogány gazdaság folyt itten, a mióta a király -elment Budáról. Elhordtak innen mindent, a mi csak megmozdítható -volt. Nyilván azt hitték az urak, hogy a király sohasem tér vissza -Erdélyből. Egyik nap a nádorispán rontott rám, másik nap a -kincstárnok, aztán meg a főkapitány; a Vojvodics (Laszkó) épen -beplántálta magát a királyi várba, olyan lakzit csaptak itt az -Ártandyakkal, meg a Diák Simonnal, mindent felzabáltak, -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> torkukra eresztettek: énekeltettek, -virgináltattak, a hegedüs diákkal verseket mondattak, leányokat -sikongattattak, hogy az csupa lélekkárhozat volt. Addig odább sem -mentek, a míg az utolsó ejtel borban tartott. Ha én felszólaltam, -kilöktek, leszidtak. Magam sem láttam már két hét óta színét sem a -főtt ételnek, csak úgy lóg a lábam a csizmaszárban.</p> -<p>– Jól van öreg. Azért ne sírj! Majd segítünk ezen.</p> -<p>Fráter György felment a királyhoz jelentést tenni a talált -állapotokról. Ezt már mégis megsokalta a király s első indulatában -rögtön egy új hivatalt teremtett: Budavár főtiszttartóságát, s erre -kinevezte Fráter Györgyöt, a mit a barát el is fogadott.</p> -<p>Volt tehát már egy nyilvánságosan bevallott hivatala, a mit nem -kellett titokban tartania. Meg is felelt annak erélyesen. Rövid -időn úgy el volt látva a királyi vár élelmi szerekkel, az istálló -szénával, abrakkal, a pincze jó borokkal, mintha nagy megszállás -elé készülnének. Az urakat nem érte semmi szemrehányás a furcsa -gazdálkodásért. Nagyobb dolgokat is el kellett tűrni a királynak a -híveitől.</p> -<p>A mint a konyha és a pincze rendben volt a királyi várban, -rögtön meg is jelenének az ország tanácsosai a királynál. Együtt -voltak valamennyien a minapi tanácskozás részesei.</p> -<p>A lakoma után, midőn a király délutáni álomra visszavonult, -áthívta Fráter György az urakat a saját szobájába.</p> -<p>– Hát, urak, én elvégeztem, a mit magamra vállaltam. Erdélyben -készen áll hatezer zsoldos katonám, a derék Kun Gothárd vezetése -alatt, a hadi költségekre pedig elhoztam magammal az igért summát. -Itt van ötvenezer arany. Abban a kis hordóban ott az ágyam mellett. -A ki nem hiszi, hogy arany van benne, próbálja felemelni.</p> -<p>A ki csak megpróbálta, egy sem birt vele, az a kis hordó többet -nyomott három mázsánál. <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<p>– Hát már most mondjátok el ti is, hogy hát ti mit fundáltatok -ki ez idő alatt?</p> -<p>Az urak egymás szeme közé néztek s aztán unisono nagyot -nevettek.</p> -<p>De bolond ez a barát, a ki azt hiszi, hogy a mit az ember -szörnyen felfogad, azt szépen meg is teszi.</p> -<p>Ki sem tették azóta a lábukat Budavárából. Se pénzt, se katonát -nem szerzett senki.</p> -<p>– Hiszen nincs a török a hátunkon! mondá Athinay.</p> -<p>– De majd mingyárt a hátunkon lesz, szólt Fráter György. Hát még -nincs hiretek róla, hogy két-három nap multán itt lesz Gritti -Budán?</p> -<p>– No hát csak hozza ide a borotvált fejét, hetvenkedék a -harminczadbérlő. Majd megtudja, hogy mire jó a gerezdes -buzogány.</p> -<p>– Hát egy szóval, ti urak semmi egyébben sem serénykedtetek, -minthogy János király pinczéjéből kiittátok a borokat? – No hát -váljon egészségetekre. Most megint tele a pincze. Én vagyok a -tiszttartó. Szivesen látlak benneteket lakomára.</p> -<p>S aztán nem beszélt velük többet országos dolgokról.</p> -<p>Pedig azok most már szerettek volna rátérni a komoly tárgyra. -Faggatták, hogy mit tud? Mi hir érkezett Sztambulból? Mit hoz -Gritti? De Fráter György nem volt okos beszédre birható.</p> -<p>– Nem tudok semmit. Én barát vagyok. Én csak imádkozni tudok. -Annyit tudok, a mennyit a királytól hallottam, hogy Gritti jön.</p> -<p>(Pedig a király nem tudott arról semmit. Dehogy mondá ezt meg -neki Fráter György.)</p> -<p>Laszkó Jeromosnak nagyon furta ez a dolog a fejét.</p> -<p>– Igen csodálkozom rajta, hogy engem sem értesített senki Gritti -jövetele felől.</p> -<p>– Olyan jó barátságban vagy te Grittivel? kérdé ártatlan képpel -Fráter György. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Laszkó akkor vette észre magát, hogy rossz szot szalajtott ki a -száján, s elkezdett ötölni-hatolni.</p> -<p>– Nem Grittivel egyenesen, hanem a tolmácsával, Memhet béggel, -az még Lengyelországból ismerősöm.</p> -<p>Fráter György megvakargatta a szőrös fülét, a miről nevezetes -volt s mosolyogva nézett Laszkóra, a mitől az egész fülig vörös -lett. Ha tudta volna, hogy Gritti levele ott fülel a barát csuhája -zsebében!</p> -<p>Fráter György az ország tanácsurainak elejtett szavaiból, -czélzásaiból azt vette ki, hogy ők az egész Grittit nem veszik -valami komolyan, azt hiszik, hogy ugyanazt a tréfát produkálhatják -majd vele, a mit Lajos király idejében, a rákosi és hatvani -országgyűléseken rendeztek, a hol a nádort, országbirót megugratták -s a kertek alatt menekülni kényszeríték, meg a mikor Szerencsés -Imrét az ablakon át való bucsúvételre ösztönözték. Mit nekik ez az -olasz kalandor? – Csak úgy fitymálva beszéltek róla.</p> -<p>No, de hát saját kárán tanul a magyar! Ha ugyan tanul?</p> -<p>Rövid időn János király megérkezte után Gritti Alajos is -elkövetkezett Buda alá.</p> -<p>Tizenkét gályával jött fel a Dunán, melyeket bivalyok vontattak -víz ellenében. Mind annyinak az árboczán az ozmán félhold és -csillag diszítette lobogó.</p> -<p>A Kelenföldön kötöttek ki s ott partra szállának.</p> -<p>De Gritti nem úgy tett, a hogy a magyar főurak számítának reá, -nem ment fel a várba, rendes palotájába, hanem odalenn tábort -üttetett s sátor alatt maradt. Kétszáz janicsárt és besliát hozott -magával kiséretül.</p> -<p>Még ez nem olyan nagy haderő, hogy a várban lakó főurak hajdui -és huszárjai meg ne birkózzanak vele.</p> -<p>Azonban Gritti, a megérkezése utáni reggelen, dob és trombitaszó -mellett kihirdetteté, hogy minden embernek, a ki az ő zászlói alá -rendes zsoldba akar állni, előre megfizeti a hópénzt: három -forintot a gyalogosoknak, négyet a lovasoknak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Rendkivüli hatást idézett elő e hirdetéssel. Özönlött a -sátoraihoz a sok kiéheztetett, elzüllött nép, a kifosztott, -kizsarolt földönfutók. Ezerével álltak a zászlói alá. A káplárok -görnyedő termettel hurczolták a zsákba rakott piasztereket a -katonáik számára. Csak úgy dült a pénz! S a pénz komoly dolog!</p> -<p>És Gritti rögtön hozzáfogott a zsoldos katonák -felfegyverzéséhez, puskát, kardot, kopját hozott eleget a -burdzsellákon s a zászlóaljakba osztott csapatokat ott -gyakoroltatta a tágas Vérmezőn, a király és a magyar főurak -szemeláttára.</p> -<p>Egyszer aztán a király megsokalta a dolgot: leizent a sátorban -tanyázó Grittihez, hogy jőjjön fel hozzá a várba egy szóra.</p> -<p>Gritti azonnal engedelmeskedék a király parancsolatának s -visszaizent, hogy még ma déli harangszóra megteszi a látogatását a -királynál.</p> -<p>De ugyan furcsa parádét csapott ennél a tisztelgő -látogatásnál!</p> -<p>Ő maga pánczélingbe öltözve, sisakosan, lóháton: előtte, utána -kétszáz janicsár, puskával, karddal; közben két kerekes-ágyú, -melyet komparadzsik követtek égő kanóczczal a kezükben.</p> -<p>A jó Szerémy, ezt a felvonulást látva, ijedten mondá az -országtanácsba összehivott uraknak: «vigyázzatok, mert bizony ott -hagyjátok a fejeteket a királylyal együtt ennek a pogánynak a -kezében».</p> -<p>Gritti Alajos, a két fiától, Dóczytól, Batthyányitól és a többi -hozzászegődött magyar főuraktól környezve, azonkívül -testőrtiszteitől kisérve, ment fel a király elé.</p> -<p>A király a trónteremben fogadta őt, a főméltóságok -gyülekezetében.</p> -<p>Már az első megszólalásnál meglepé Gritti a jelenlevőket az -által, hogy minden tolmács nélkül, magyar nyelven beszélt a -királyhoz. – Azon idő alatt, hogy távol járt, minden könyv -segítsége nélkül, csupán a kisérő magyar <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> főuraktól -megtanulta a magyar nyelvet. Ezzel bizonyítá, hogy komoly szándéka -megöröködni ebben a hazában.</p> -<p>Megadta a királynak a teljes tisztességet, két tenyerét mellén -összetéve, török szokás szerint, háromszor meghajtá a fejét egész -térdig, azután büszkén kiegyenesedék s az övébe dugott -függőpecsétes levelet átnyujtá Zápolyának.</p> -<p>– Üdvözöllek trónusodon, felséges király, I-ső János! Isten -tartson meg, s növelje meg az árnyékodat. Ime, kezedbe teszem a -fölséges Szolimán szultán, a mi kegyurunk, athnáméját, melyben az -általad történt kineveztetésemet, Magyarország kormányzójává, -megerősíti.</p> -<p>Az elégedetlen főurak mind a királyra néztek, tőle várták, hogy -mit fog erre válaszolni.</p> -<p>Zápolya zavarban volt. Fráter György tudatá ugyan vele, hogy a -kinevezési dekrétumot az ő nevében aláírta s átadta Grittinek, ez -az ő hallgatag beleegyezésével történt. De mégis a király -tekintélyét fenn kellett tartania.</p> -<p>– Én a felséges szultán athnáméját hódolattal fogadom; de mégis -azt kívánom tudni s ezért idéztelek ide, hogyan van az, hogy a -midőn én, a koronás király, Budán vagyok, te nem jösz fel a várba -hozzám, megérkezésedet bejelenteni, hanem hadakat toborzasz, pénzt, -fegyvert osztogatsz s gyakorlatokat tartasz a vár alatt? Akarom -tudni, hogy király vagyok-e én Magyarországon, vagy nem?</p> -<p>Ez a férfias beszéd tetszett a magyar tanácsosoknak.</p> -<p>– Bizonyára te vagy a király, felelt nyugodtan Gritti, és én -térdet, fejet hajtok előtted. Ámde én nem tudtam, hogy te jelen -vagy budai váradban.</p> -<p>– Hiszen fel van a vár tornyára húzva a czímeres zászlóm, s a -király takarodóját fúvják a trombitások reggel, este a -bástyákon.</p> -<p>– Én nem a zászlókból és a trombitásokból tudom meg a király -hollétét, hanem az őt körülvevő hadseregből. Hát hol van a -hadsereged?</p> -<p>Erre a király nem tudott mit felelni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Itt látom körülötted az ország főkapitányait mind egy -gyülekezetben; de hol vannak a dandáraik? a bandériumaik? a -csatáik? Egyetlen zászlóaljat sem látok, se gyalog, se lóháton. Hol -vannak?</p> -<p>Erre meg az urak nem tudtak mit mondani.</p> -<p>Ekkor aztán Gritti fordult támadóra.</p> -<p>– Hát már most én kérdezem tőled, János király, mire használtad -fel királyi hatalmadat azóta, hogy én megírtam neked sürgős -levélben a szultán elhatározását?</p> -<p>– Én nem kaptam semmiféle leveledet, hebegé a király.</p> -<p>– A mit Zülfikár bég, kengyelfutó által küldtem?</p> -<p>– Én nem láttam a te Zülfikárodat.</p> -<p>– Az egykori Kristóf diákot, Roggendorf táborából.</p> -<p>– Úgy éljek, hogy Kristófról sem tudok semmit.</p> -<p>Gritti Alajos Laszkó Jeromosra nézett; az némajátékkal mutatta, -hogy ő sem kapta meg a levelét; Fráter György pedig áhitatosan -fölnézett az ég felé, mind a két kezét csuhája alá dugva.</p> -<p>Most már aztán haraggal tört ki Gritti: «De hát gyilkosokkal -van-e tele ez az ország? Hogy a szultán kengyelfutóját elemésztik, -a királyhoz írt levelet elfogdossák?»</p> -<p>Olyan jól tudott haragudni, mint egy megsértett becsületes -ember, a kinek igaza van. A jelenlevő urak csakugyan meg voltak -szeppenve; csak Fráter György nézett féloldalt igazi szerzetesi -fitymálással a hatalmaskodóra.</p> -<p>És Gritti egyre magasabb hangon kiabált.</p> -<p>– Én megírtam a királynak jó eleve, hogy Szolimán szultán ő -felsége újabb hadjáratra indul Ferdinánd ellen. Háromszázezer főnyi -tábort huzott össze, négyszáz ágyúval. Most már nem titok többé, -mert a padisah előhada immár Nándorfehérvár alatt táboroz.</p> -<p>«Szent Isten!» hangzott az önkénytelen sóhajtás a tanácsurak -sorában.</p> -<p>– A szultán ezúttal teljesen össze fogja zúzni Ferdinándot, a -pártfogójával, Károly császárral együtt, s Magyarországot -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> egészen felszabadítja a németek uralma -alól.</p> -<p>«No jaj nekünk szegény magyaroknak!» fohászkodék fel -Nádasdy.</p> -<p>Meghallá ezt Gritti.</p> -<p>– Legyetek nyugodtak, magyar főurak. Ezúttal nem Buda felé hozza -a táborát a szultán. Az én könyörgésemre megkiméli a nagyúr a -táborjárás iszonyuságaitól Magyarország belsejét. Összes hadaival -Horvátországon és Stirián keresztül fog Bécs ellen felnyomulni s a -döntő ütközetet Bécs alatt vívja meg. Ez volt az, a mit én a -leveleimben közöltem a királylyal és ti veletek. Hogy ti is -tegyetek magatokért valamit, ne várjatok mindent a dajka kezéből, -mint a pólyába kötött csecsszopó gyerek. Ha nem tartjátok az -országra nézve kivánatosnak, hogy török martalóczhadak hódítsák be -a németek által megszállt tartományt, foglaljátok vissza ti magatok -a tulajdon erőtökkel. Ez volt, a mire leveleimben felszólítám a -királyt és tanácsosait. Hogy addig, a míg a fölséges szultán a cseh -király és a spanyol király armadáival diadalmasan megharczol, az -alatt János király dandárai ostromolják meg a magyarországi -várakat, melyekben Ferdinánd vezérei parancsolnak; különösen János -király Esztergomot siessen elfoglalni a hűtelen primástól, mert -addig a hadihajókkal nem hatolhatunk fel Bécs alá.</p> -<p>– Sajnos, hogy ezek a levelek elvesztek, mentegetőzék a -király.</p> -<p>(– Nagyon is jó helyre kerültek! gondolá Fráter György.)</p> -<p>Gritti tovább beszélt.</p> -<p>– Már most tudni fogja felséged az okát, miért sietek én most -nyakra-főre hadsereget toborzani? Idejövök abban a hitben, hogy egy -kész hadsereget találok Buda alatt, s az sincs, a ki halberdót -kiáltson elém. Azon csodálkozom, hogy egy éjszaka Móré László -Palotáról ide nem ront, Budavárába s az urakat, királyostul együtt -mind el nem <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> fogja. Mesének vettem, mikor ezt a -szándékát hallottam a rablóvezérnek; de most már lehetőnek -tartom.</p> -<p>De már ez még is sok volt János királynak! Hogy őtet Budavárában -elfogja Móré László, ez az éjszakai támadásairól, rabló -portyázásairól hirhedett martalócz kapitány! Méregbe jött.</p> -<p>– No hát majd kiforgatom én Móré László uramat Palota várából s -kötéllel a nyakán hozatom Budavárába. Manapság megindítjuk a -hadsereggyűjtést s a legelső dandárral Laszkó Jeremos fog Palota -vára ellen megindulni és földig rontatja az egész rongy kastélyt, -élve nem hágy senkit a tolvajok közül.</p> -<p>Ez az első kitörése a nemes dicsvágynak valami lelkesedést -idézett elő a főuraknál. Mindnyájan fogadkoztak, hogy sietnek -hadakat gyűjteni.</p> -<p>Gritti vette észre a kedvező hatást s sietett azt -felhasználni.</p> -<p>– Méltóságos főrend! Én nem avatkozom az ország igazgatásába. A -törvényt ti szolgáltassátok, az országgyülésen ti tanácskozzatok, a -vármegyéken ti parancsoljatok. Én csak az ország hadügyeiben viszem -a kormányzói tisztet, a hová kemény kéz kell a vezetéshez.</p> -<p>Ezzel a jó szóval mind valamennyit kiengesztelé maga iránt a -kormányzó.</p> -<p>De még egy zárszó is volt hozzá.</p> -<p>– És azután az ország pénzügyeire nézve tartom fenn a kormányzói -felügyeletet, mert azok is nagyon kivánják a rendet.</p> -<p>Ezzel a rossz szóval aztán megint magára haragította -valamennyit.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A főnemesek között egyedül Nádasdy Tamás tartotta meg előkelő -büszkeségét Grittivel szemben. Nem is szemben, mert folyvást hátat -fordított neki.</p> -<p>Grittinek besugták azt a hozzászító magyar főurak, miszerint -Nádasdy azzal a szándékkal van ellene, hogy majd <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> egyszer -összevész vele s akkor lovagias párbajra kényszerítve az olaszt, -bizony le fogja őt kaszabolni s ekkép egész tisztességes úton -szabadítja meg tőle az országot. A szultán sem haragudhatik meg -érte, ha a kegyenczét és meghatalmazottját vitézi párharczban ölték -meg.</p> -<p>– Kár pedig úgy hátat forgatni Nádasdy Tamás uramnak, mondá -Gritti, egyenesen belekötve a főúrba. Mert ha akarom, tudom ám én -kegyelmedet arra kényszeríteni, hogy a szemem közé nézzen.</p> -<p>– Állok szolgálatjára az urnak, szólt Nádasdy, szemközt -fordulva, s kardmarkolatára téve kezét.</p> -<p>– Oh ezt nem karddal végezzük el. Mi olaszok nem nyúlunk -mindjárt a spádéhoz. Külömben sem szokás, hogy egy kormányzó az -alattvalóival verekedjék. Nekem van más fegyver a kezemben.</p> -<p>– Aqua toffana?</p> -<p>– Még annál is kellemetlenebb. Bizonyítékaim vannak rá, hogy -kegyelmed Ferdinánd királylyal levelezésben áll.</p> -<p>– Azokért a bizonyítványokért ugyan kár volt a pénzét -vesztegetni nagyságodnak. Családi ügyben fordultam a cseh -királyhoz.</p> -<p>– De igen kényes családi ügyben. Kegyelmed szerelmes? No az -egész rendén van. Az urak nem is tudják még, hogy a kincstárnok úr -házasodik. Felhasználja a portyázásokat, hogy gyöngéd kalandokat -keressen. Nekem minden járásáról biztos értesítéseim vannak. -Szigetvárat nem tudta bevenni; hanem be tudta venni a szép Kanizsay -Borbálának a szivét. Ez a legujabb conspiratiója.</p> -<p>Az urak néhánya nevetésre fakadt.</p> -<p>Nádasdy ingerülten kiáltá:</p> -<p>– Erről pedig nem illik társaság előtt gúnyosan beszélni.</p> -<p>– Én nem beszélek gúnyosan. Ez félig szívbeli ügy, félig -országos ügy, a mennyiben Nádasdy uram épen a menyasszonya -érdekében fordult már jó ideje, még a Roggendorf ostroma előtt -Ferdinánd királyhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>– Ezt nem tagadom. Mi bün van ebben?</p> -<p>– Semmi sincs. Még abban, hogy egy János-párti zászlós úr egy -Ferdinánd-párti grófkisasszonyba szerelmes, nem keresünk -fölségsértést.</p> -<p>– Hát akkor miért hozta ezt kegyelmed az országtanács elé?</p> -<p>– Csak azért, hogy bebizonyítsam kegyelmed iránt való jó -akaratomat. No hát itéljétek meg urak, mi lehetne egy vőlegényre -nézve elviselhetetlenebb csapás, mint az, hogy ha az a minden -szépséggel megáldott hajadon, a kit menyasszonyának nevez – egy -szép napon – megszünne leány lenni és fiuvá változnék?</p> -<p>Ezt már egyszerre elérték az urak, s ezen még Zápolya maga is -nevetett.</p> -<p>– Ahá! mondá János király, az én Nádasdym abban mesterkedik, -hogy a szép Kanizsay Borbálát Ferdinánd király által fiusíttassa, -hogy így aztán törvényes örökösévé lehessen atyja nagy birtokainak, -a mik most még Ferdinánd hatalmában vannak? No ez ellen semmi -kifogásom. Ferdinánd ám csináljon a Boriskából fiut, kegyelmed -pedig asszonyt. A lakodalmán majd együtt tánczolunk. S hogy -alkalmat adjak a derék Nádasdynak szívbeli ügyét előmozdítani, -megbízom egy kellemetes követséggel – Bécsbe. – Én egy szép nagy -remekművű ezüst paizst készítteték ajándékul Ferdinánd számára. Ezt -vigye el neki, szives izenetem mellett. Azért küldöm neki ezt a -paizst, hogy legyen mivel betakargatnia magát, majd mikor meg fogom -támadni. Egy füst alatt aztán a menyasszonyát is fiusíthatja.</p> -<p>A király előhozatá a szép vert munkájú ötvösremeket s -megbámultatá azt az urakkal. Erdélyi ötvös készíté azt.</p> -<p>– S már most Nádasdy uram, mehet ezzel a megbizatással -hivatalosan Bécsbe, mondá a király. S ott elvégezheti a -menyasszonya ügyét.</p> -<p>Gritti orrolt ezért a megbizatásért.</p> -<p>– Kár lesz Bécsbe fáradni a kincstartó úrnak, akár a -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> király, akár a menyasszony dolgában. A -király dolgában azért, mert ezért Szolimán szultán könnyen -megneheztelhet. A menyasszonya dolgában pedig azért, mert az ő -ügyét már én egészen megfordítottam.</p> -<p>– Kegyelmed megfordította az én ügyemet? kérdé Nádasdy.</p> -<p>– No nem olyanformán, mintha a menyasszonyát elraboltattam -volna, sőt inkább nagyon is meghagytam a leánynak, hanem a fiuvá -lételét akadályoztam meg. Köztudomású dolog, hogy néhai Kanizsay -László grófnak volt egy elsőszülött fia, a kit a dajkája, asszonya -iránti boszuból elsikkasztott. Ez az eltünt gyermek most, -férfikorában, előkerült. Az én szárnyaim alatt van, igen jeles -ifju. Velem volt Sztambulban, a hol a szultán megkedvelte s -kinevezte őt teszkeredzsijének. Német nevelést kapott. Dajkája -Bécsbe vitte, ott rejtette el.</p> -<p>(Fráter György sejtett valamit: «ez a Kristóf diák – Zülfikár -bég!»)</p> -<p>– Mesebeszéd! kiáltá fel Nádasdy.</p> -<p>– Majd meglátja kegyelmed, hogy nem mesebeszéd. Kezemben vannak -az irott bizonyítékok, melyek az ifju Kanizsay Kristóf eredetét -igazolják. A minap, hogy Ferdinánd követe, Jurisich Sztambulban -járt, be is mutattam neki ezt a nemes ifjut, ugyszintén a -születését, eredetét bizonyító irásokat is.</p> -<p>(– Kitelik tőle, hogy Kristóf diákkal összeczimborázva, hamis -okiratokat készíttetett Gritti.)</p> -<p>Nádasdy arcza lángolt a dühtől. Nem tekintve a király -jelenlétét, haragosan távozott el a teremből. Gritti utána kiáltá -gúnyosan: «nemsokára bemutatom kegyelmednek szeretetreméltó -süvét!»</p> -<p>(– Ott fekszik az már a nagyenyedi ó-kut fenekén! –)</p> -<p>Tehát megindult a fátum. A kornak leghatalmasabb emberi -alakjában személyesítve. Ez volt Szolimán szultán. Egy olyan -hatalmas hadsereg közepett, a minőhöz hasonló alatt Attilla óta nem -reszketett Európa földje. Minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> emberi számítás szerint el -volt döntve a világrész sorsa. Háromszázezer főre menő, diadalmas -hadjáratban kitanult, a hadászat minden eszközeivel ellátott, -fanatizmustól lángoló, a halált gyönyörnek tekintő hadsereggel -szemben, az egymással való harczban kifáradt keresztyén fejedelmek, -hadsereg nélkül, pénz nélkül, lelkesedés nélkül, egyetlen kiváló -hadvezérrel nem rendelkezve; még csak egy közös zászlóval sem -birva, mely körül egyesüljenek! Ki volt már mondva az itélet.</p> -<p>És ekkor támadt egy ember, csak egy ember! A ki belemarkolt a -fátumnak az üstökébe, «parancsolhatsz az isteneknek! parancsolhatsz -Jupiternek, az egész olympusi istentanácsnak, de nem parancsolsz a -magyarok Istenének!» S egy merész vonással keresztül húzta a fátum -itéletét. Tett olyan dolgot, a mi lehetetlen, a mi elhihetetlen, a -mi absurdum! A mit ha százszor elolvasunk, végig ruminálunk, nem -tudunk megérteni, felfogni, egész képtelen nagyságában -végigtekinteni. Egyetlen magyar ember hétszáz paraszttal megállítja -Szolimán győzhetetlen hadseregét diadalútjában s megzápítja az -egész hadjáratát. Ez a mesebeli csodahős volt Jurisich Miklós.</p> -<p>Végre valahára egy fénypont a rettenetes sötétség közepett. Egy -maroknyi parasztnép arkangyalokhoz hasonló honszerelme, melyért meg -kell bocsátania Istennek az egész magyar nemzet minden bűneit, hogy -ne juttassa ez országot Sodoma és Gomorrha sorsára!</p> -<p>Milyen jól esik az ember szivének, mikor Kőszeg ostromát és -védelmét lelki szemei előtt végignézi! Az maga a legszebb -hősköltemény. Úgy, a hogy megtörtént. Költőnek nem szabad egy -vonást hozzáadni. Csak azt mondhatja az olvasónak: «Keresd fel a -történelemben Kőszeg ostromát s olvasd el végig! Föléledsz -benne.»</p> -<p>Huszonöt napig tartotta fenn ez a kis város, ez a hadnagy, ez a -hétszáz paraszt Szolimán szultán és Ibrahim rettentő táborát, -minden ágyuik erre okádták a tüzeiket, a janicsárok szine-virága -ennek az árkait temette be <span class="pagenum"><a name="Page_58" -id="Page_58">-58-</a></span> hulláival. Fele elhullott a hős -parasztoknak, maga a vezérök is két sebet kapott. A tizenkettedik -ostromnál már a janicsárok a piacz közepéről futottak vissza, -ordítva, hogy nem emberek, hogy túlvilági szellemek harczolnak -ellenük, s utoljára is Ibrahim könyörgésre fogta a dolgot, hogy -csak egy éjszakára engedje Jurisich a török zászlót kitűzni a -várfalakra, akkor a szultán békén meghagyja a várában.</p> -<p>S ez a huszonöt nap elég volt Ferdinánd királynak és Károly -császárnak, hogy egy hatalmas hadsereget összpontosítsanak Bécs -alatt. Spanyol, olasz, magyar, cseh, német, morva, -kilenczvenezernyi gyalog és harminczezernyi lovas tömegben volt -egyesítve, oly hatalmas sereg, minél erősebbet a keresztyén világ -nem látott régóta. Ha egy derék vezére van, diadalmasan ütközhetik -meg az ozman hadsereggel, mely már akkor a szultán és Ibrahim -vezérlete alatt alig volt számra erősebb. A sok rendetlen -török-tatár had szerteszét portyázott Styriában.</p> -<p>A szultán Kőszeg alól előbbre vonult egész táborával, Bécs felé -igyekezve.</p> -<p>Ekkor azonban a két tábor közé odaállt egy harmadik harczoló -fél. A «csuma». Így nevezi a népajk. Rém, a ki az arczát nem -mutatja, csak a keze nyomását érezteti. A lélekzete öl. Ott jár a -nagy hadseregek nyomában; ülőszéke a tetemhalmok, miket a -csatatéreken emelnek, ágya a mocsár. Mikor előjön a kaszájával, -csak úgy dül előtte a «rend».</p> -<p>Egy napon azt jelenté Ibrahim a szultánnak, hogy a török -hadsereget tizedeli a csuma. A ki este borzongást érez a tagjaiban, -éjfélre tűzlángban van, reggelre hideg halott.</p> -<p>A Fertő mellett táboroztak.</p> -<p>A szultán maga meg akart győződni a való felől. Előjött a -sátorából, paripájára ült s vezérei kiséretében körüljárta az egész -tábort. Nagy volt a halandóság a katonák között. Akármerre lovagolt -a szultán, mindenütt sírásó, halotthordó <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> -rabszolgákat látott; a sátorokból keserves kinordítás hangzott -eléje. Néhol roppant nagy vermeket ástak, a mikbe tömegestül -hányták a hullákat, oltatlan meszet döntve föléjük. A halott -rabokat csak a tóba dobálták. Éjszaka roppant máglyákat gyújtottak -meg, s azok körül álltak a katonák dideregve. Az a kék köd, mely -lassan elterül a tó felől jövet, az a csumának a palástja. Jaj -annak, a kit betakar!</p> -<p>Mikor hajnalhasadásra visszatért a szultán a sátorába, azt -látta, hogy a sátora előtti őrök ott ülnek gubbadva, fejeiket -térdeikre hajtva.</p> -<p>– Hát ti alusztok! rivalt rájuk a nagy úr.</p> -<p>Halálban aludtak azok.</p> -<p>Belépett a sátora pitvarába. Ott ült két testőr a tevebőr -szőnyegen. Azok is meg voltak halva.</p> -<p>Majd a kedvencz háremhölgye fülkéjéhez sietett. A hű eunuch ott -feküdt, görcsöktől összehuzódott tagokkal, eléktelenült -arczvonásokkal a függöny előtt. Azon is keresztül gázolt a -rettenetes csuma.</p> -<p>Felrántá a kárpitot s ott látta a nyugágyon kedvencz tündérét, -diadaljárata megédesítőjét, a szép Semsz-Unnahárt, márványfehéren, -halottan.</p> -<p>– El innen! ordítá a szultán, kirohanva a sátorából, el ez -átkozott országból! S azzal paripájára kapott s megadta a jelt a -visszavonulásra. Az egész török tábor oly gyorsan kerekedett fel, -hogy még a szultánnak a sátorát is ott hagyták, s az előhad ágyuit, -a melyeknek a lovait elvitték a futó janicsárok, a komparadcsik a -Fertő mocsaraiba ásták el. Vége volt a hadjáratnak.</p> -<p>S ezt nevezték a török krónikások fényes diadalnak.</p> -<p>János király ez alatt Esztergomot vívta. Volt valami tízezer -embere hozzá: fele magyar, fele török. A száraz földről a király -vezette az ostromot, a Dunáról Gritti. Hatalmas török hajóhad állt -a rendelkezésére, mely öreg ágyúkkal törette a bástyákat.</p> -<p>Várday primás jó eleve elmenekült a várból. Őt Fráter -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> György értesíté Gritti pogány szándékáról -s ezzel mindjárt meghiusította a renegát tervét, a mit a primás -meggyilkoltatására épített.</p> -<p>Esztergomot tarták a Ferdinánd-pártiak Magyarország második -fővárosának s a legjobb német és spanyol ezredeiket helyezték el -benne védőseregül. Azok harczoltak is emberül.</p> -<p>A két Gritti fiu, Péter és Antal (az egri püspök) ez alatt abban -tüntette ki a vitézségét, hogy a portyázó török csapatokkal -bekalandozta a szomszédos vármegyéket s a legszebb leányokat, -fiatal menyecskéket elragadozta. Valamennyit összehordták egy -pompásan felszőnyegezett török gályába, mely a Duna közepén -horgonyozott. Egész hárem, egész rabnő-bazár volt ottan már, melyet -eunuchok őriztek. A két ifju vitéz testvérileg osztozott e -paradicsomban. A sok ártatlan szűznek keserves sírása áthangzott -nappal-éjjel a parton táborozó magyarokhoz szépen.</p> -<p>A király boszankodott ez istentelenség miatt; de nem tehetett -semmit, a hajókon Gritti parancsolt.</p> -<p>Derék naszádos flottilla volt a törököké. Vízi ütközetet is -folytatott a Ferdinánd-párti ágyus hajókkal s azokat a Piszke -melletti hajósharczban tönkre verte s egész Komáromig űzte.</p> -<p>Mikor aztán jött a rémhír, hogy Szolimán szultán visszafordult s -olyan gyors futásban igyekezik a Dráva felé, hogy Kaczianer nem -birja utolérni: az Esztergomot vívó seregnél nagy lett a riadal. A -szultán, Ibrahimmal együtt siettében elfelejté a szerteszét -helyezett kisebb hadtestek vezéreit értesíteni gyors visszavonulása -felől: azok ám lássák, merre meneküljenek?</p> -<p>Egy egész lovas hadtest, tizenötezer főre becsülhető, Veli basa -vezénylete alatt arra volt kiküldve, hogy Stiriát, Karantánt, -Felső-Ausztriát beszáguldozza, duljon és pusztítson. Ezek ellen a -Ferdinánd-pártiak Török Bálint és Bakics szabad csapatjait küldék, -a kiknek összevéve nem volt több háromezer lovasuknál, azzal a -feladattal, <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> hogy a míg Kaczianer szemben fog rájuk -támadni, vágják el a törökök visszavonulási útját.</p> -<p>Mikor a magyar és rácz szabad csapatok a Fertőhöz értek, a tó -tulsó oldaláról átvezető halászok értesíték őket a nagy török -hadseregnek hirtelen történt visszavonulásáról. Török Bálint rögtön -éjjel útnak indult s hajnalra odakerült az elhagyott -táborhelyre.</p> -<p>A török szultán biboros, aranyos sátora ott állt a lovak -patkóitól feketére gázolt sík mező közepett, a tépett zászlót -rongyokban lebegtette a kupoláján a szél.</p> -<p>A törökök annyira megrémültek a ragálytól, hogy senki sem mert a -sátorhoz hozzá nyulni, hogy azt szétbontsa. Ott hagyták veszni. A -magyarok aztán megosztoztak a selymen, bársonyon, a miből a -szultáni sátor tákolva volt.</p> -<p>Az is nagyon kedvükre esett, hogy a pákászok rávezették őket a -törököktől elásott ágyúkra, azokat kiszabadíták, lovakat fogtak -eléjük, lőpor, golyó szintén előkerült: most már pattantyussággal -is el voltak látva.</p> -<p>Ekkor ismét menekülő parasztok hírül hozzák a két kapitánynak, -hogy jön Ausztria felől egy nagy török tábor errefelé.</p> -<p>Ez volt Veli basa duló serege.</p> -<p>Ugyanazon az úton, a melyen bevonultak Ausztriába, vissza nem -jöhettek, midőn hírét vették a szultán visszavonulásának, mert -útjokban minden falvat, eleséget elpusztítottak, kénytelenek voltak -magyar földre térni.</p> -<p>Bakics András jó vitéz volt, azt mondá Török Bálintnak: «eléjük -megyek én s majd kitudom, hogy milyen számmal vannak». A rácz vezér -szokva volt az ilyen merész kalandokhoz, török ruhát öltött, -nyeregszerszámot, kengyelt változtatott s egyedül egymagában -beszáguldozott a török sereg közé, ott mindent kikémlelt s estére -visszatért Török Bálinthoz.</p> -<p>– Veli basa egész martalócz dandára jön erre felé; tizenöt nagy -lófarkas zászlót számláltam meg, iszonyú erővel vannak. Nem -állhatunk velük csatát. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>De Török Bálint nem veszté el a szívét.</p> -<p>– Csak hadd legyenek ők baromsokasággal, mi ellenben rendezett -csapatokban vagyunk, ők összekeveredve, ha megütjük őket, Istené -lesz a dicsőség, szétzavarjuk őket.</p> -<p>Erre a magyar és rácz kezet adott, hogy megvívják egymáshoz -ragaszkodva az egyenetlen harczot.</p> -<p>S a vakmerő hadi fortély fényesen sikerült. A bozótban -elrejtőzött magyar és rácz csapatok elébb engedték a martalócz -sereget jól előre haladni, addig jelt nem adtak, mikor aztán már a -török had dereka vonult el előttük, akkor egyszerre kisütötték -ellenük a zsákmányul elfoglalt ágyúkat s azzal rájuk rohantak nagy -«Szűz Mária» rivallással.</p> -<p>A török martalóczhad szétbomlott tömegben vonult előre, -hasonlatos a vándorpatkányokhoz: a magyar és a rácz úgy dúlt benne, -mint az oroszlán a tulkok csordájában. A török lovas elől-hátul meg -volt terhelve zsákmánynyal, a mit idegen országból elharácsolt, az -is gátolta a harczolásban. Fővezérük, Veli basa, mindjárt a csata -elején elesett Török Bálint kardcsapása alatt; a mint ennek a -dárdára tűzött fejét megpillanták a szarácsiak, elveszett a -szívükböl az erő, leugráltak a lovaikról, gyalog menekültek az -erdőnek. Ott meg a menekült parasztok fogadták őket fejszével, -kaszával. Egy faluban három asszony nyolcz törököt vert agyon -dorongokkal. A Veli basa dulár hadából egy szakasz sem menekült meg -épen. Csak úgy ötével, tízével érkezének meg Budára az erdőkön -keresztül, gyalog, fegyvertelen.</p> -<p>Ezek hozták meg a «jó» hirt Esztergom alá is.</p> -<p>Gritti elébb megtudta azt, s már ki is adta a parancsot a -naszádosainak, hogy fel kell szedni a vasmacskákat és aláevezni a -Dunán Buda felé.</p> -<p>Hanem a két ifjú levente ekkor is kinn portyázott, szép szűzeket -vadászni, a Mátyus földén.</p> -<p>Mikor aztán a futó siserahadtól megtudták a nagy veszedelmet, -mely a török hadat érte, (a vert had rendesen <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> -tízszeresnek hireszteli a megverőjét), akkor a két ifjúnak is az -inába szállt a bátorsága: ugyancsak igyekeztek visszafelé czafolni -a táti szárnya alá. – Az pedig már akkor evezett Buda felé: -meghagyva a fiai hajóján kormányzó eunuchnak, hogy ha előkerülnek a -drágák, szedje fel őket és vigye utána Budára.</p> -<p>Fráter György azonban, a midőn látá, hogy az az egy czifra gálya -ott marad a Duna közepén, midőn a többiek éjnek idején aláfelé -eveznek, hirtelen dereglyére szállt egy csapat hajduval s -odaevezett a gályához. Ott semmi ellentállás nem fogadta. Az őriző -eunuch felnyitá előtte az ajtókat. A barát előhívta a hajóterembe -elzárt leányokat s mondá nekik, hogy szabadon bocsáttatnak s -mehetnek haza busuló családjaikhoz. Volt nagy öröm és hálálkodás! A -leányok vígan énekelve szálltak a dereglyébe, mely őket, többször -fordulva, kiszállítá a partra, a hol szekerek vártak reájuk, a -melyek rögtön hazájukba vitték.</p> -<p>Csak egy fiatal menyecske nem akart kimenni a hajóból; azt -mondá, hogy ő jobb szereti azt a törököt, a ki elrabolta, mint az -otthon hagyott urát; ő csak a rablójánál marad.</p> -<p>– Hejh! Te beste lélek! Kiáltá elszörnyedve Fráter György, hát -te akarsz példát tenni a magyar asszonyok becsületében?</p> -<p>S fogá a körtefa pálczáját s istenesen végigvert amaz asszonyi -állaton, a kit az ördög megszállott, mindaddig, a míg az ördögöt ki -nem verte belőle. Akkor végre ezt is a dereglyébe lökte.</p> -<p>Mikor aztán a két Gritti-fiú nagy loholva megérkezék Esztergom -alá s átviteté magát a horgonyon álló hajóhoz, csak az árván maradt -háremőrt találta ottan: a paradicsom üres volt.</p> -<p>Az eunuch elmondá, hogy biz’ a szép hurikat kiszabadítá -valamennyit az a fehér barát: a szőrös fülü.</p> -<p>– Hát a szép Katicza, a ki engem úgy megszeretett? kérdé Péter, -az ifjabb fiú. <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>– Az váltig maradt volna, de a barát jól rávert pálczával, -erővel elhajtotta.</p> -<p>Erre a levente keservesen sírva fakadt, a mi bizony nem illett -egy deli-béghez.</p> -<p>– Megállj barát! Kiáltá dühösen Antal, a nagyobb fiú. Ezért a -véredet iszom meg!</p> -<p>Ez pedig nem illett egy egri püspökhöz.</p> -<p>Szolimán és Ibrahim egész Sztambulig meg sem pihent. A Grittiek -is velük futottak. János király után senki sem kérdezősködött. Ő is -Erdélybe huzódott, a hadai maradékát ott hagyva Budán, a hűséges -vezérei alatt.</p> -<p>Egyedüli sikert Laszkó Jeromos vívott ki, a ki két hónapi ostrom -után elfoglalá Palota várát a rablólovag Moré Lászlótól. Magát Moré -Lászlót ugyan futni hagyta, váltságul a kincseiért, a melyeket a -hires dulár összerabolt. Azokon aztán a győztesek megosztoztak. A -király és az ország kincstára nem kapott belőlük semmit.</p> -<p>Ferdinánd király egyedül maradt a csatatéren. Volt százhúszezer -katonája, vitéz, rendezett hadcsapatokban. Elég nagy haderő, hogy -azzal Magyarországot elfoglalja Jánostól, a ki maga is félt már a -kardja markolatától. – A tenyerén volt Ferdinándnak egész -Magyarország, csak a markát kellett összeszorítania.</p> -<p>Nem úgy jegyezte fel Clio.</p> -<p>Ez a kisasszony, a ki a történetirásra van hivatva, nem ismeri -se a mathesist, se a logikát.</p> -<p>Ha egy regényíró, egy poéta merne kifundálni olyan képtelen -mesét, a minőt Clio kigondolt, olyan vesszőt futtatnának vele! -Ilyen csekélységen fordult meg a világtörténet!</p> -<p>Török Bálint, Bakics Antal, miután Veli basa dulárhadát pocsékká -verték, természetesen összeszedék a török-tatár had által a -csatatéren hagyott zsákmányt; a mivel azok, Ausztriát bekalandozva, -kastélyokat, templomokat kirabolva, megtölték az általvetőiket.</p> -<p>Erre a szüretre azonban megérkezék Kacziáner a maga <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> hadaival, -mely németekből, csehekből, olaszokból és spanyolokból volt -összeállítva, s azt mondta, hogy az a zsákmány őtet illeti meg, -mert a törökök azt a németektől rabolták el. – S ebben Kacziánernek -igaza volt.</p> -<p>Erre Török Bálint azt felelte, hogy mikor már a zsákmány a -törökök kezében volt, akkor az a törököké volt. Annak van tehát -joga hozzá, a ki fegyveres kézzel elvette tőlük. S ebben megint -Töröknek volt igaza.</p> -<p>De a midőn Kacziáner ezzel szemben a «lex Bajovariorumra» -hivatkozott, melynek erősségénél fogva az ütközet megnyerése mindig -a fővezérnek az érdeme, és nem az alvezéré, az pedig bizonyos, hogy -Veli basa dulárhadát ő maga, az öreg, kergette ki Ausztriából, -annálfogva a diadal, a zsákmánynyal együtt, őtet illeti meg, – hát -ebben megint a lex Bajovariorumnak volt igaza.</p> -<p>Úgy, de ezzel szemben Török Bálint egy másik törvényre, még -sokkal régibbre appellált: a vadásztörvényre, melynek alapján -hajtásba került dúvad, medve, farkas, mint vadászzsákmány, nem azt -a lövészt illeti meg, a ki az első sebet ejtette a vadon, hanem a -melyik az utolsó lövéssel földreterítette; – már akkor megint Török -Bálintnak volt igaza.</p> -<p>Míg aztán fővezér, alvezér eként ungorkodék a principiális -kérdés felett: Kacziáner olaszai és spanyoljai átvitték azt a -praktikus térre s hozzá láttak, hogy ők maguk induljanak el -rabolni, ott, a hol zsákmányt kapnak, a németektől. Úgy, hogy -utoljára Ferdinánd királynak a német és cseh ezredeit arra kellett -fordítani, hogy a fosztogató idegen segédcsapatokat kiveresse velük -az országból. Végesvégül a sok idegen és hazai harczosnép úgy -összeveszett egymás között, hogy a bécsiek Te Deum laudamust -tartottak, a mikor a nagy ármadia végkép otthagyta őket s kiki -hazament a maga országába.</p> -<p>És így a két rengeteg nagy ellenséges tábor, a török és osztrák -szétbomlott, elpusztult, a nélkül, hogy egymást bár csak látta -volna. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Folytatását lelte ez a nagyszerű háború-parodia a rákövetkezett -békekomédiában.</p> -<p>Mind a két ellenkirály átlátta, hogy fegyverrel nem tudják -egymást legyőzni. Hátha szép szóval lehetne.</p> -<p>Elkezdődött a verseny-térdencsúszás a szultánhoz.</p> -<p>János király részéről maga az országkormányzó, Gritti -csúszott-mászott Szolimán trónjához, Ferdinánd részéről pedig a két -teljhatalmú követ, Wese és Nogarola. Elhozták a szultánnak -Esztergom vára kulcsait selyem vánkoson. Könyörögtek, hogy fogadja -a szultán fiául Ferdinánd királyt, hagyja meg az elfoglalt -országrész birtokában, engedje lábaihoz rakni az ajándék-adót. A -szultán azonképen fiául fogadta az ellenkirályt is s engedte (a -kezeit nem véve elő a palástja alól) a követek által a térdeit -csókoltatni.</p> -<p>A trón mennyezete mögött csak úgy fogta az oldalát nevettében -Ibrahim és Gritti. Ők rendezték ezt a komédiát a saját tervükre s -nagyokat nevettek Ferdinánd király, János király rovására, a kik, -mint két durczás fiú, ketté repesztették a szép Magyarország -mappáját s a kezükbe szakadt résznek szomorúan örültek. De a kit -legnagyobban kinevetett a két cselszövő, az maga Szolimán szultán -volt. Ezzel a kibékítési színjátékkal most már egész Magyarország -Ibrahim és Gritti hatalmába lett adva; csak az alkalomra vártak, -hogy a birtokot egész brutális őszinteséggel átvegyék.</p> -<p>Háborúról azután szó sem volt többé – nagyban; – hanem -kicsinyben szépen megmaradt az a két ellenkirály várurai között, -mint nemes mulatság.</p> -<p>Hát az országnagyok ugyan mit míveltek ez alatt jó Budavárában? -János király nagy vadászatokon járt, a barát aranyat ásatott, -borral, buzával kereskedett, a többi vígan gazdálkodhatott.</p> -<p>Hushagyó kedden azzal végezték a farsangot a budai főurak, hogy -felnyittatták a Gritti palotáját Budán (egykor a Fuggereké volt) s -abban rendeztek egy a római saturnáliákra <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> -emlékeztető tivornyát; a melyben fő-fő mester volt Athinay Diák -Simon. Ő válogatta ki a lakomára meghivandó szép menyecskéket -Pest-Budáról, a kiknek a férjeiket a vacsoránál leitatták s aztán -kedvük szerint mulathattak a szépségekkel. Végre mindannyit -gazdagon megajándékozták.</p> -<p>Az ilyen dinom-dánom azonban tudvalevőleg sok pénzbe kerül s -Diák Simonnak a ládája feneke is kongott már: a sóbányák jövedelme -mind elfogyott rendén. Odament hát Nádasdy Tamáshoz pénzt kérni. A -kincstartó felnyitogatta előtte az ország ládáit: nem volt azokban -egyéb, mint afféle rosszpénzek, a miket senki sem akart már -ajándékban is elfogadni.</p> -<p>– Hát a harminczadok jövedelme hol van? kérdé Diák Simon.</p> -<p>– Azt Bogadi Diák János őrzi, a kit Gritti nevezett ki -harminczados tárnokmesternek. – Ártándyt elcsapta a hivatalból, a -kit a király nevezett ki azzá.</p> -<p>Bogadi János Diák épen a Gritti palotájában lakott. Athinay Diák -Simon, maga mellé véve társul Dalkay Pozaka Pál czimboráját, rajta -hajtott a harminczadoson s követelte tőle, hogy adja át neki vagy a -kincstárnoknak a harminczadokból begyűlt pénzt.</p> -<p>Diák János kereken megtagadta azt a kivánságot, kijelentve, hogy -ő neki csak Gritti Lajos, a kormányzó parancsol; ha az megjön, -annak fogja átadni a summát.</p> -<p>– Dejsz’ azt hiába várod már; monda neki Diák Simon; megölette -azt a török szultán, a fölötti boszújában, hogy a hadjáratot -elvesztette; le is húzatta a bőrét, kitömette szalmával, úgy -húzatta fel karó hegyébe az Athméidán piaczon.</p> -<p>– Hazugság ez! monda Diák János. Épen ma kaptam a kormányzó -levelét, hogy három nap mulva megérkezik Budára. Én kegyelmeteknek -nem tartozom számadással, engem a kormányzó nevezett ki -harminczados tárnoknak. Annak fogom a pénzt átadni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Ekkor az urak erőszakkal megragadták Diák Jánost, megkötözték, -bedugták egy sötét kamrába. Aztán a kulcsokat megtalálva, -felnyitották a vasládát s a mi pénzt aranyban ott találtak, több, -mint kétezer márkát, elvitték magukkal. Diák János feleségét ott -hagyták egy szál öltözetben.</p> -<p>Ők maguk is elhitték a kósza hír meséjét, hogy a szultán -megnyúzatta s kitömette Grittit.</p> -<p>S harmadnapra ott volt Budán Gritti Alajos.</p> -<p>Palotája szobáit felnyitva találta, a tivornya minden undok -nyomaival. «Ki garázdálkodott itten?» A kulcsár megmondá: «Diák -Simon, meg az urak». – Kereste Diák Jánost; azt megtalálta a rázárt -kamrában, csaknem éhen halva. Megtudta tőle, hogy mi történt itt a -távolléte alatt.</p> -<p>Erre Gritti, kétszáz janicsárt maga mellé véve, maga ellovagolt -Zsámbékra, a hol Diák Simon kastélya állt; berontott hozzá; nem is -vonta vallatóra; csak megkötöztette, a szekrényét felnyittatva, -abban megtalálta a harminczadtárnoktól elhozott erszényeket, az -ország pecsétjével volt ellátva valamennyi: csak egy volt felbontva -s félig kiürítve.</p> -<p>Azzal Gritti Alajos, minden törvényszék nélkül, kiviteté Athinay -Diák Simont a kastélya elé s ott saját házának a kapubálványára -felakasztatta.</p> -<p>Azután a másik főúrra került a sor, Pozakára: Gritti azt is -felkötteté.</p> -<p>Hallatlan eset volt ez! Hogy magyar főnemeseket felakaszszanak! -Birói itélet nélkül! Appelláta nélkül. A király kegyelméhez sem -engedték folyamodni! És még akasztással kivégezni. Holott ez a -pórok büntetése, a nemes embert megillető díszszel szokták pallos -által kivégeztetni!</p> -<p>Bánffy nádor és Verbőczy cancellár e miatt erélyesen fel is -szólaltak a kormányzó előtt s tiltakoztak az ország törvényeinek -flagrans megsértése ellen. <span class="pagenum"><a name="Page_69" -id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>– Jól van! Mondá Gritti; tehát ezentúl az ország törvényei -szerint fogok nyakaztatni.</p> -<p>S rögtön elfogatta az Ártándy-testvéreket és a csonka toronyba -záratta.</p> -<p>Diák Simonnál, az elharácsolt közpénzeken kívűl még egy csomó -levelet is találtak, melyekből világosan kiderült, hogy Athinay, a -két Ártándy és Nádasdy Tamás régóta összeesküvést forralnak a -Ferdinánd-párti urakkal s csakugyan való az, a mit Kristóf diák -elhistorizált, miszerint maguk a János király fő-fő tanácsosai -aljánlkoztak, hogy Budavárát, a foglyul ejtett királylyal együtt, -kiszolgáltatják a németeknek.</p> -<p>Nádasdynak jó angyala volt a szerelme. Ő ugyanezen napokban -egész titokban lóra kapott, s ellátogatott a menyasszonyához, -Kanizsai Boriskához, Csákvárra, ott érte utol a rémhír, hogy Gritti -a vérbiróság elé állíttatá a két Ártándyt, nagy hamar elitélteté s -le is ütteté a fejeiket a «csatornakut» melletti téren. Nádasdy nem -is ment aztán többet vissza Budára; hanem egyenesen felszaladt -Pozsonyba, magával vivén a hegedüsét is, Tinódy Sebestyén diákot, -ki e gyász esetnek szemmel látott tanuja volt: ő is vitte meg annak -a hirét a patronusa után. Nádasdy ezzel nyiltan átpártolt Ferdinánd -királyhoz.</p> -<p>János királyt elrémíték e négyes kivégzés hirei, melyeket Fráter -György által tudott meg, mikor a hátszegi bölényvadászatról -hazakerült.</p> -<p>– Ezt nem vehetem a lelkemre, a mit a kormányzó elkövet, monda a -barátnak. Négy főnemest kivégeztet az én tudtom nélkül! S az -ötödiket átkergeti Ferdinándhoz.</p> -<p>– Összeesküvők, árulók voltak, mondá a barát.</p> -<p>– Tudtam én azt régen. De ők hajdan jó barátjaim voltak. Ők -fogadtak hadsereggel, midőn Lengyelországból visszatértem; ők -harczoltak, győztek az én nevemben. A pataki diadal az Ártándyaké -volt, meg Athinay Simoné. S most porba hull a fejük én miattam!</p> -<p>– Elvégre valakinek rendet kell csinálni az országban. -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> Te, uram, királyom nem tudsz, nem -akarsz<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a>; Gritti tud és akar. Nekem is -a szivemet szorítja, hogy ilyen két derék magyar főúrnak, mint az -Ártándyak, meg kellett halni; Athinayt nem sajnálom. Az Ártándyakat -nagyon szerettem, de jobban szeretem fölségedet és a hazámat. -Athinayt és Pozakát közönséges rablásért végezték ki. Ezekből nem -lett prédikácziós halott. A két Ártándyt a törvényszék itélte el. -Aktáikat leteszem fölséged elé. Csak azt a négy levelet olvassa el -belőlük, a melyeket Ártándy Pál írt Athinaynak.</p> -<p>A király csak egy levelet olvasott el, attól is könybe lábadt a -két szeme.</p> -<p>– Milyen ocsmány árulás! Hadsereget gyűjtött alattomban a Tisza -mögött, hogy engemet elfogjon, mikor Erdélyből visszatérek, s aztán -kiszolgáltasson Ferdinándnak! – Milyen kedves komám volt. Két fiát -én tartottam a keresztvízre! – Most azok árvákká, földönfutókká -lettek.</p> -<p>A király igazán nem tudta, hogy magát sirassa-e, vagy az -áldozatul esetteket. – Ismét más tárgyra ugrott át az esze.</p> -<p>– De hát, mondsza csak, hogy lehetett Ártándy Pált fogságra -ejteni, ha ő egész hadcsapattal vette magát körül a Tisza mögött, a -hova csak réven keresztül lehet jutni?</p> -<p>– Nagy praktikával. A kormányzó Laszkó Jeromost bizta meg -Ártándy Pál megfogdosásával, a ki ezt igyen hajtá végre. Csak négy -szekérrel utazott le a Tiszához s csak tizenkét hajdut vitt -magával. Három szekeret a hajdukkal együtt elrejtett a nádasban, -maga egy szekérrel lehajtott a Tiszához, csupán egy -puskafeltekerője kiséretében s ott elkezdett kacsákra vadászni. A -durrogatásra odajött a tulsó parton sátorozó Ártándy, s a mint -egymásra ismertek, átkiabáltak egymáshoz a vizen keresztül. -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> «Mit csinálsz itt czimbora?» Kérdé -Ártándy. «Kacsázok, gyere át, van jó borom, egri vörös, nagyot -igyunk». Ártándy látva, hogy Laszkó csak másodmagával van, nem -tartott semmitől; ő is maga mellé vett egy csatlóst s azzal -átevezett a jó pajtáshoz, s aztán együtt vadászgattak. Egyszer -aztán leültek falatozni. «Ugyan bizony jó volna egy kis borsos -halászlé!» Mondá Laszkó. «Eredj szolgám a szekérhez, hozd ide a -pendelyhálót». Az alatt a két úr tűzet rakott, felakasztotta a -bográcsot a szolgafára, a melybe Ártándy beleaprította a horoggal -fogott kecsegéket. «Ejh, lassan megy ez így!» Mondá Laszkó, midőn a -a hajdu a hálóval megérkezett. «Majd mingyárt csinálok én egy jó -fogást ezzel a hálóval: tudom, hogy fogok vele egy nagy csukát!» S -azzal neki kerekítve a pendelyhálót, olyan ügyesen hajítá azt a tűz -mellett guggoló Ártándy fejére, hogy az egészen belekeveredett a -háló szövevényébe. Erre a lesben álló hajduk előrohantak a -nádasból, Laszkó kiáltására. Ártándy eleget kiabált a tulsó parton -levő katonáinak, hogy jőjjenek segítségére; de míg azok átusztattak -a vízen, Laszkó a négylovas szekerével, a melyre Ártándy Pált -feldobták, nagy egérútat vett. Üldözték Egerig, sarkában nyomulva; -de ott nyomát veszték s egész éjjel futtatva, reggelre felhozta -Budára Laszkó Ártándy Pált s rögtön bedugták a Haragos -tornyába.</p> -<p>– S mi történt Ártándy gyülevész hadával?</p> -<p>– Vezér hiján ki szétugrott, ki pedig Czibakhoz ment; boszut -esküdni Gritti fejére vezérük halála miatt.</p> -<p>– Rosz aspektusok ezek! Szólt a király csüggeteg kedélylyel. A -csillagokban van a hiba. Megjövendőlte ezt nekem a káplán, mikor a -mult nyáron a hosszú farkú csillag megjelent az égen, a milyent -ember nem látott még az én emlékezetemre. – Én azt álmodtam a múlt -éjjel, hogy kibékültem Ferdinánddal – és azután, hogy fölébredtem -is, sokat gondolkoztam rajta. Mi a te tanácsod?</p> -<p>– Fölséges uram! Ez az én papi köntösöm megmondja az én -tanácsomat. Nekem hitemben áll a békesség <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> az emberek -között. Tégy próbát vele. Csak arra kérlek, hogy Laszkóra ne bizd a -Bécsbe járást, a hogy már egyszer tevéd; mert annak sokféle húr van -a hegedüjén; s ha Gritti megtudja a te békülési szándékodat az -ellenkirálylyal, bizony rád uszítja a török nagy vezért, mert az ő -buzájuk nem virágzik a béke napja alatt.</p> -<p>János király megbizta vele Fráter Györgyöt, hogy fundálja ki a -föltételeket, melyek alatt Ferdinánddal megköthetné a békét. Bele -fáradt már teste-lelke az uralkodásba, a melyben a király nem más, -mint egy koronás rabszolga, a kinek a szultán minden csivasz -cselédje parancsol, az ő parancsolatjait pedig úgy fogadják, hogy a -levelét leköpik, széttépik, csizmával tapossák.</p> -<p>Fráter Györgynek ez a békekisérlet is beleillett a messzelátó -tervébe. Először időt nyert vele és alkalmat a kábító zürzavarban -valami rendet csinálhatni; – azután pedig tudta jól, hogy nem lesz -annak a békekisérletnek semmi befejezése. A két király szivesen -elfogadná a kibékülést: de az apró emberek, a kik körülveszik őket, -azok meghiusítják azt.</p> -<p>Rossz vigasztalás ugyan: de mégis elégtétel, hogy azok a magyar -főurak, a kik Ferdinánd királyt támogatták, még a János-pártiaknál -is önzőbbek voltak, s a német tanácsosok még tultettek rajtuk. -Egyik fél sem szégyenlheti magát a másik előtt; maga előtt mind a -kettő.</p> -<p>Jánosnak legalább volt «egy» hive, a ki egy magas czélért -ragaszkodott hozzá; de Ferdinándnál mindenki csak azt kérdezte, -hogy «mit adsz?» s mentül jobban tömte őket, annál éhesebbek -voltak.</p> -<p>Hát még ha valami «konczot» ki kellene adni a kezükből? Mi lesz -akkor?</p> -<p>Pedig a béke-ajánlat erre nagyon alkalmas volt.</p> -<p>Ferdinánd a koronát követelte vissza Jánostól; János viszont -cserébe követelte a maga ősi birtokait, várait, uradalmait, -melyeket atyjától örökölt. Ez a legigazságosabb, a legbecsületesebb -föltétel volt. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Ámde azok a várak, uradalmak mind ki voltak már osztva Ferdinánd -által a hozzánőtt magyar főuraknak: a Thurzóknak, Báthoryaknak, -Serédyeknek, Bebekeknek s inkább ég föld összeszakadjon, mint hogy -azt ők visszaadják. Azt mondták, adja oda Ferdinánd Jánosnak inkább -az özvegy királyné birtokait, az pedig testvére volt a királynak. -Senki sem akarta kiadni a maga prédáját a kezéből.</p> -<p>Végre találtak ki egy jó megoldást.</p> -<p>Itt van Török Bálint! Az is sok birtokot kapott már -Ferdinándtól. Azok mind a Dunán túl feküdtek. Ezeket lehetne -cserébe adni Zápolyának a szepesiekért.</p> -<p>Török Bálint ugyan hatalmas, derék vitéz, sok szolgálatot tett -Ferdinándnak; de a hadizsákmány ki nem adásáért a német vezérek -előtt ingratissima persona, különösen Kacziáner dühöng ellene, s -szitja a haragot az udvari körökben.</p> -<p>Kedvező alkalom jött a megoldásra.</p> -<p>Gritti, összeszedve minden pénzt, a mit az ország különböző -ládáiban talált, (ezt nevezte ő kormányzásnak,) a fiaival együtt -ismét visszament Sztambulba. Az itt maradt uraknak megigérte, hogy -küld maga helyett még rosszabbat.</p> -<p>Ezt az időt felhasználta Aszszán basa, a belgrádi alvezér, hogy -egy erős hadsereggel betörjön Horvátországba.</p> -<p>Ferdinánd leküldé ellene Kacziánert, derék haddal, a kinek -előhadát Török Bálint vezette.</p> -<p>A mint a derék magyar vezér a Muraközben tábort ütve, -farkas-szemet nézne Aszszán basával, odavetődik hozzá Tinódy Lantos -Sebestyén, a kinek énekes verseit mindenha kedvelte a magyar -főur.</p> -<p>Ezuttal azonban a verses kronikák helyett valami mást énekelt a -lantos.</p> -<p>Pártfogója Nádasdy Tamás asztalánál hallotta a vendégeskedő -főuraktól, midőn a bor feloldotta a nyelveket, azt a tréfás -kabalát, a miben a pozsonyi és bécsi urak <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> -megegyeztek. Hogy János királyt kielégítsék, de még is a felső -vidéki főuraktól semmit el ne vegyenek, hát (a hogy a népmesében -van) feláldozzák maguk közül azt, a kinek a neve legrutabbul -hangzik: jó Török Bálintot. Annak a birtokait ajánlják fel -Zápolyának.</p> -<p>És hogy ezért Török Bálint meg ne haragudjék, arról is nagyon -szépen gondoskodtak. Úgy tesznek vele, mint Dávid király Uriással. -Kacziáner parancsot ad Török Bálintnak, hogy kezdje meg az -ütközetet Aszszán basa ellen. Mikor aztán a harcz javában folyik, -akkor Kacziáner takarodót fuvat; de Török Bálintot elfelejti -értesíteni a visszavonulásról. Azt azután a törökök mindenestől -lekaszabolják.</p> -<p>A poéták mindig becsületesek! Lantos Sebestyén nem birta ezt a -cselvetést elnyögni; ott hagyta a borozó társaságot s késő éjjel -neki vágott az útnak, gyalog felkereste Török Bálintot s elmondta -neki, a mit megtudott.</p> -<p>Török Bálint e miatt szertelen haragra gerjedt, hogy így -jutalmazzák meg azt a sok diadalmas harczot, a mit ő Ferdinánd -javára megvivott: most az ő vérével és vagyonával akarják kifizetni -János királyt. A barátai esküsznek össze ellene.</p> -<p>Rettenetes boszut állt ezért.</p> -<p>A midőn Kacziáner fővezértől megkapta a parancsot, hogy kezdje -meg az előhaddal az ütközetet Aszszán basa ellen, Török Bálint a -helyett egy oldalsétával kihuzta a maga dandárát az ellenség és -Kacziáner hadserege közül. Ekkor aztán a belgrádi basa a német -hadsereget egész készületlenül lepte meg s a nem várt ütközetben -úgy szétverte, hogy maga Kóczány vezér is alig menekült meg belőle, -kevesed magával. Otthon Bécsben aztán Ferdinánd király, mint -árulót, börtönre vetteté.</p> -<p>A halálosan megsértett Török Bálint pedig derék csapatjaival -együtt egyenesen felment Budára s felajánlá a szolgálatát János -királynak. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>A barát meg volt elégedve a kimenetellel.</p> -<p>Ime a békealkudozásnak az lett az eredménye, hogy Ferdinánd -király elvesztette a számbavehető hadseregét, János király pedig -kapott egy derék, begyakorlott dandárt s ahhoz egy kitünő -hadvezért, eddig legerősebb ellenségét, a kinek hűsége a -legbiztosabb fundamentumon nyugszik, az elhagyott párt elleni -engesztelhetlen gyülöleten.</p> -<p>És mindez nem került neki semmibe.</p> -<p>Most már jöhet vissza Gritti!</p> -<p>(A korszak jellemzésére azt is jegyezzük fel, hogy ezen -viszontagságos idők alatt országgyülések is tartattak -Magyarországon: még pedig Babocsán, Bélaváron, Zákányon és Kenesén. -Mindezek ma is létező helységek. A kinek jó szeme van, -megtalálhatja őket a térképen. Ezekre az országgyülésekre mind a -Ferdinánd-párti, mind a János-párti urak felgyülekeztek, a mennyi -épen a faluban elfért; indítványaik között, melyek határozatra soha -sem emelkedtek, legderekasabb az, hogy nekik sem Ferdinánd, sem -János nem kell királynak, mert ők inkább a töröknek magának adják -oda az országot.)</p> -<p>Gritti ismét visszatért Sztambulból, de ezuttal nem Belgrád -felől jött be; hanem Erdély felől. Hozott magával a kétszáz rendes -jancsár testőrön kívül még kétezer török és görög lovast és -puskást.</p> -<p>Hatalmasodó szándékát már a Dunán átkelésnél elárulta, a hol a -szilisztriai kormányzó bojárt, Illést, azért, mert nem rendelt elég -hajót az átszállításra, a parton felakasztatá.</p> -<p>Memhet bég előre tudatá Fráter Györgygyel Gritti szándokait, -hogy királylyá akarja magát tenni Magyarországon, Zápolyát -elfogatja s lánczraverve Sztambulba küldi, Dóczy Jánost kinevezi -nádornak, Batthányi Orbánt temesi bánnak Petrovics helyett, Laszkó -Jeromost erdélyi vajdának.</p> -<p>Fráter György nem szólt a királynak erről semmit; hanem -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> a saját zsoldos csapatjait Kun Gothárd -vezetése alatt összegyüjté Erdélyben.</p> -<p>Gritti Brassó felől jött be, a hol a határon a nagyobbik fia, -Antal fogadta egy magyar lovas ezreddel s a pártjához tartozó -magyar főurakkal. Brassóban mind a János, mind a Ferdinánd-párt -vezérei jöttek eléje üdvözlésére; amaz volt Kún Gothárd, emez -Majláth István Fogaras kapitánya.</p> -<p>De nem jött üdvözlésére Czibak Imre. – Pedig ő volt az erdélyi -vajda.</p> -<p>Grittinek elmondta azt már Dóczy János, hogy minő szép czimekkel -szokta őt Czibak emlegetni. Szabadszájú ember volt a vajda, a ki -mindenkit megsértett a szavaival s e miatt volt legtöbb ellensége. -– Dóczy azonfölül nem tudta neki elfelejteni a királyi asztalnál -kapott arczulcsapást. – Most itt volt az ideje a -visszafizetésnek.</p> -<p>A jó ürügy megvolt rá. Czibak Imre, a kinek szintén soha sem -volt elég, a mivel birt, addig zsarolta János királyt, hogy -adományozza neki Vajda-Hunyadot, míg Zápolya beleegyezett. Ugyde -annak a várnak Ferdinánd volt a névszerinti ura, Czibak tehát -ostrommal foglalta azt el. Ezért a kormányzó maga elé idézte őt a -béke megszegése miatt, melyet a szultán Ferdinánddal kötött.</p> -<p>Czibak Imre, a mennyire egész ember volt test dolgában, annyira -fél-ember volt lelki állapotban. Fél öklével leütött egy tulkot, s -egy szapu buzát egy maga feltöltött a garadra; sőt nem volt az a -kovács üllő, a mit a kardjával ketté ne vágott volna; hanem erős -elhatározásra nem volt elég lelki adománya.</p> -<p>Gritti távollétében egyre kente a markát, hogy majd így meg -amúgy kifordítja ő a bőrét a renegát olasz fattyunak; gyüjtött is -maga körül elég jó dandárt, a melylyel a bitorlót bizony -összecsépelhette volna; de mikor kenyértörésre került a dolog, -akkor elhagyta a lelki ereje. A testi erejében még bizott. Biztosra -vette, hogy ha ő az egyik kezébe fogja a tollas buzogányát, a -másikba damaskusi <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> szablyáját, nincs az a török tábor, a kin -ő keresztül ne vágja magát.</p> -<p>Mégis előreküldé Grittihez az udvari káplánját, Péter pátert, -holmi arany, ezüst ékszerekkel, többek között egy szinaranyból -készült s drága kövekkel kirakott serleggel, mely még azonfölül -aranypénzzel volt megtöltve, hogy engesztelje ki a kormányzó -haragját; majd maga is el fog következni.</p> -<p>Dóczy János azonban elszedte az ajándékokat s megvesztegeté a -papot; adott neki egy zacskó rézpénzt, hogy csak térjen vissza s -mondja Czibaknak, hogy szivesen látja a kormányzó, jőjjön -bátran.</p> -<p>A saját káplánjától elámítva, nem is hozott magával Czibak -valami nagy kisérő csapatot; csak huszonöt lovast, azokat is Felmér -helységéhez érve, elhelyezé kvártélyra a házakban; ő maga pedig -künn a mezőn ütteté fel a sátorát s abban aludt éjszakára.</p> -<p>Nagy testű, vérmes ember lévén, soha sem aludt szobában, félt a -gutaütéstől; hanem télen-nyáron sátor alatt huzta ki az éjszakát, -farkasordító hidegben is. Ekkor pedig épen nagy kánikula volt.</p> -<p>Gritti azonban megértve, hogy Czibak közeledik, rendeletet adott -Dóczy Jánosnak, az pedig Batthányi Orbánnak, hogy menjenek eléje s -fogják el útközben.</p> -<p>Süketes éjszakán érkezének meg a magyar főurakkal küldött -janicsárok s mindjárt rátaláltak Czibak sátorára, mely egy -vadkörtefa alatt volt felhúzva.</p> -<p>Dóczy elkiáltá magát:</p> -<p>«Kelj fel Czibak Imre! Itt vagyok a tartozást megfizetni.»</p> -<p>Erre a szóra felébredt Czibak Imre, s kitekintett a sátora -nyilásán. Az egyik kezében volt a kardja, a másikban a buzogánya. -Mikor meglátta a kétszáz janicsárt, azt mondá: «Hát csak ennyien -vagytok?»</p> -<p>Arra a janicsárok, Dóczy jelszavára, megrohanták a vajdát, -fegyveres kézzel. De Czibak jobb és balkezével <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> osztogatva -emberölő csapásait, nagyhamar egész sánczot emelt maga körül -holttestekből. A hányszor odacsapott, annyiszor nyikorgott a -Mohamed paradicsomának kapuja sarka.</p> -<p>Végre azt találták ki, hogy elvagdalták a sátorának a feszítő -köteleit s erre a ponyvák a fejére hullván, ott elnyomták a -tehetetlenné lett vitéz embert a ráröffent janicsárok s kivégezték -számos tőrdöféssel. Végre egy lovas hadnagy, Ghyczy István levágta -a fejét. A testét bevitték Szebenbe s ott eltemették.</p> -<p>Harmadnapra éjjel egy nagy meteorkő esett alá nagy robajjal azon -a helyen, a hol a vajdát megölték, a nép nagy eseményeket jövendölt -a csillaghullás csodájából s azok nagyhamar be is következének.</p> -<p>Gritti Alajos (vagy a hogy a törökök hitták «Ogli bég») ez alatt -vigan mulatozék Brassó alatt. A városon kívül ütteté fel a sátorát -a fegyveres hadai közepett. Oda hivta meg a lakmározásra a magyar -urakat. A kormányzó egész keleties pompával utazott. Teveháton -szállították utána a drága szőnyegeket, arany, ezüst edényeket, -bőrkereveteket, akár csak a szultán utazásánál. Bajadéreket és -abelérákat is hozott magával, a kik tánczaikkal, -tagficzamításaikkal mulattaták a lakomázó társaságot. Épen szüret -ideje volt, s az alkorán a törököknek is megengedi, hogy must -korában a kiforratlan bort megigyák; annálfogva gazdák és vendégek -torkig lakhattak a jóból. Kun Gothard és Majláth István is ott -voltak a lakomán.</p> -<p>A kormányzónak ilyen nagy parádéval történt megérkezésére minden -világrészből odaszaladának az idegen nemzetbeli «fukarok».</p> -<p>«Fukar» volt az elnevezése a hajdankorban annak a vállalkozónak, -a ki nagyban vásárolt, kereskedett, a királyi javadalmakat -kibérelte, az uraknak és fejedelmeknek pénzt adott kölcsön s aztán -ő látta, hogy kivel fizetteti vissza? – négyszeresen, -ötszörösen.</p> -<p>Háromféle fukar is serénykedett a szolgálataival Gritti -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> körül: egy zsidó, egy görög, meg egy -örmény. Üres kézzel egyik sem jött.</p> -<p>Az örmény az erdélyi sóbányák bérletét akarta elnyerni; a görög -abban sántikált, hogy a nemrég Erdélyben feltalált aranybányát és -pénzverést elkaparítsa; a zsidó pedig szabadalmat követelt az -összes gabona, bor, gyapju és bőr kivitelre.</p> -<p>Mind a hárman tolmács által beszéltek Grittivel. Memhet bég -mondta el törökül az ajánlataikat, úgy hogy a jelenlevő magyar urak -nem értettek azokból semmit. Memhet bég azonban mind azt a legelső -találkozásnál elmondta Fráter Györgynek, innen nem tudta meg -Szerémy.</p> -<p>Csoda dolgokat igértek Grittinek. A zsidó fukar azt fogadta, -hogy Grittinek az egész udvartartását egy maga ellátja, ha a -kereskedelmi monopoliumot megkaphatja s azonfelül tizezer aranyat -fizet évenkint. A görög arra vállalkozott, hogy Budavár utczáit -veres réz tetővel födi be; az örmény pedig valamennyi budai héviz -fürdő pompás átalakítására igérkezett; a melyekhez a várból egyenes -tornácz vezetne, gyantáros födéllel.</p> -<p>Gritti azt felelte nekik, hogy a külső kereskedést, meg a -verespataki aranybányát még most a «barát» tartja a kezében.</p> -<p>– Lehet azon segíteni, mondá ravasz hunyorgatással a görög -fukar. A barát szereti a fügét. Majd küldünk neki olyant, a -milyennel a nyemeczek a Szibinyáni Jankó fiát, a Mátyus Krált -elküldték a paradicsomba.</p> -<p>A miroboláns igéreteknél még jobban beszéltek a hozott -ajándékok. Mindegyik fukar odarakta Gritti elé az asztalra a -táskájából a «foglalót». Arany dobozkákban ritka szép drágaköveket. -Ez volt Grittinek a gyöngesége: a gyémánt, rubint, smaragd, zafir, -meg a csodálatos macskaszem s a nemes opál. A magyar urak bámultak -ennyi felhalmozott kincs láttára, a mi Gritti előtt összegyült. -Valjon mi lesz ennek az ára? <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>Utoljára tartogatták a fukarok a legnevezetesebb ajándékaikat: -mikor a fekete kávét hozták. A mokkanedv már akkor kedvencz itala -volt a török uraságoknak. Azt Arábia termé.</p> -<p>Ekkor a zsidó fukar erszényéből egy ökölnyi világossárga -kristálytömeget vett elő.</p> -<p>Ezt izleld meg, kegyelmes uram. Ez a kristálylyá vált méz. Az új -világból hozták, a mit a portugállok fedeztek fel. Ez a kővé vált -méz ottan a nádban terem, azért nádméznek hivják. Ez még a török -császár asztalán sem volt, te izleled meg először.</p> -<p>S hogy bebizonyítsa, miszerint nem valami gáliczkő az, a mit -kinál, a késével letört belőle egy darabot s azt a fogai alatt -megropogtatá. Arra a többi urak is bátorságot vevének a csodálatos -ehető kristálynak a megkóstolására s mindnyájan azt mondták, hogy -ez valóban édesebb a lépes méznél s igaza van a fukarnak, hogy ez a -kávéban felolvasztva, azt mennyei itallá nemesíti. (Még ma is -nádméznek hiják Erdélyben a czukrot.)</p> -<p>– Ilyennel ellátom én a te asztalodat. Pedig drágább az -aranynál.</p> -<p>Azonban az örmény fukar sem maradt hátra. Ő pedig egy arany -dobozkát felnyitva, abban tíz szem – kukoriczát tett a kormányzó -elé.</p> -<p>– Ezt nézd meg, kegyelmes uram. Ez az uj világból való búza, a -melynek a szára olyan magasra nő, hogy a lovas katona nem látszik -ki a vetésből, egy szem után ezer terem. Ezzel az egész országodat -beültedheted. Még most senkinek sincs, én hozattam az első magot. -Ez annyit fog érni a te kezedben, mint Faraónak a hét kövér -tehene.</p> -<p>Végre a harmadik fukar állt elő: a görög. A mit az egy -bőrzacskóból előmarkolt, az nem volt egyéb, mint holmi száraz -levél, apróra összevagdalva, a mi olyan, mintha szemét volna. Hanem -aztán mikor azt egy eleven parázszsal töltött medenczére hinté, -olyan fölséges zamatú <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> füstöt terjesztett, hogy annak az -illatától a paradicsomban képzelte magát az ember.</p> -<p>– Ezt is az újvilágból hozták. Nikótfüvének nevezik. A ki ennek -a füstjét beszívja, elfelejti minden búját-baját: ha álmatlanság -bántja, elalszik és szépet álmodik tőle, ha rettegés éri, bátor -szivet kap tőle. Ez elüzi a pestist, a patécsot, a hideglelést. Ha -ezzel füstöltek volna Szolimán szultán sátorában, nem halt volna -meg a kedvencz kadinája. Én egész gályával fogok neked ilyent -szállítani.</p> -<p>A kinek legelőször dohányfüsttel tömjéneztek, az nem csoda, ha -kis Istennek érezte magát. Magyar és török urak mind tele tüdővel -szitták be a füstillatot. Ez a fukar fölülmulta valamennyit a -kedveskedésben.</p> -<p>Dóczy János is ott volt az asztalnál.</p> -<p>Ő előre vágtatott a szebeni erdőből, hogy a Czibak -meggyilkoltatásában részes voltát eltagadhassa, s vigan megebédelt -Gritti sátorában, mint a ki semmiben sem tudós. Olyan jó -etyepetyéje volt, hogy csak egy étekfogást is el nem hagyott menni, -hogy ne evett volna belőle.</p> -<p>A lakomának vége is volt már, a midőn Batthyányi Orbán -megérkezett a lovas csapatjával a táborba.</p> -<p>A mint a lováról leszállt, egyenesen Gritti sátorához sietett. A -pánczélja fölött egy hosszú meggyszin köpönyeg volt rajta.</p> -<p>A midőn Gritti a kiküldött kapitányt egyedül látta belépni a -sátorába: bámulva és haraggal förmedt reá:</p> -<p>– Nos! Hát nem hozod magaddal Czibak Imrét?</p> -<p>– Ugyan hozom! mondá Orbán úr, s azzal köpönyege alól elővéve a -nagy bőrtarisznyát, belenyult s kivette belőle Czibak Imre levágott -fejét az üstökénél fogva. – A kormányzó előtt állt egy nagy ezüst -tál, tele mogyoróval: abba letette a vajda fejét: «itt van neked -Czibak Imre!»</p> -<p>Kun Gothárd és Majláth uramék elszörnyedve ugrottak fel az -asztaltól, a mint jó barátjuk, vajdájuk levágott fejét meglátták. -Hogy a hős vezér, a kinek megjöttére vártak, így <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> jelenik -meg közöttük! Az ünnepelt alak, a kinél az erdélyi nép senkit sem -szeretett jobban, a kire úgy emlékezett, mint többszörös -megszabadítójára: egyszer a fekete czártól, másszor a rablóvezér -Balikától mentette meg a szorongatott lakosságot, s a zsákmányt -visszaosztotta a károsultaknak. És nem vétett semmit! Még vádolva -sem volt semmiféle bűnnel. Együtt mulattak, szüreteltek, tréfáltak -még e napokban: s ma itt van előttük, egy levágott fő, mely sámsoni -törzsét elvesztette, s néz reájuk azokkal a kővé vált -szemekkel.</p> -<p>Dóczy azonban szokva volt már az ilyen asztaldíszhez János -király lakomáiból. Részeg is volt. Nem tudta eltitkolni az -örömét.</p> -<p>Azt tette az ellensége levágott fejével, a mit Lollia tett -Ciceroéval.</p> -<p>– Heh! Te nagy szószátyár! Ide kerültél hát! Köszönheted ennek a -te rossz nyelvednek! Most rágalmazz már! Most mondjad a csúfságokat -a szemembe!</p> -<p>De Gritti józan volt; mert ő a törökök láttára nem ivott bort, s -észrevevé a két főúr arczán a nagy felindulást. Ő is elkeseredést -színlelt, sírva fakadt, «miként Julius Cæsar Pompejus feje -fölött».</p> -<p>– Nem ezt akartam én! zokogá. Nem akartam én őt megöletni. Azt -parancsoltam, hogy élve hozzák elém. Ki mondta, hogy öljétek meg a -vajdát?</p> -<p>Batthyányi Orbán egyenes lelkű ember volt, urát adta a -cselekedetének: rámutatott Dóczyra.</p> -<p>– Nekem az alkormányzó uram parancsolta, hogy vágjuk le a vajdát -a sátorában.</p> -<p>Erre Dóczy a részeg ember vakmerőségével kiálta fel: «az nem -igaz! Én ott sem voltam a vajda sátoránál».</p> -<p>Orbán úrnak megtagadta nyelve a szolgálatot. Megnémult. Nehéz is -arra kadencziát találni, mikor egy fő-fő uraság, az előljáró mester -még azt is eltagadja, hogy jelen volt a gyilkos vérengzésnél, a mit -ő maga intézett.</p> -<p>A kapitány megfordult a sarkán s elhagyta a sátort. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>A két főúr, Kun és Majláth, szintén felkelt az asztaltól és -kiment.</p> -<p>– Hová siettek, urak? kiálta utánuk Gritti.</p> -<p>– Hadd őket menni! szólt dévánkodva Dóczy. Csak rókát vadászni -mennek. Szokás az Erdélyben, hogy a vendégek háromszor is felkelnek -az asztaltól. Majd ha megkönnyebbülnek a terheiktől, megint -visszajönnek.</p> -<p>De a két főúr bizony nem került többet vissza Gritti sátorába. -Azok rögtön lovaikra kaptak s addig meg sem álltak, a míg Brassó -kapuján belül nem voltak.</p> -<p>– Mit tegyünk most? kérdezte Majláth.</p> -<p>– «Halált halálért!» felelt rá Kun Gothárd. Innen el nem viszi -az irháját többet ez a taliánba ójtott török!</p> -<p>Brassóban épen vásár volt, a piacz tele székelyekkel. Kun -Gothárd rögtön körülhordatta a tivatulussal a véres kardot, -fegyverbe szólítva a népséget.</p> -<p>– Mi baj, uram?</p> -<p>– Nagy ellenség ütött közénk. Gonosz uraság. Gritti a talián -neve, Ogli bég a török neve. Mint a vipera a madárfészekbe, úgy -lopózott közénk, hogy megegyen bennünket. Megölette a vajdánkat -orozva, a mi jó atyánkat, Czibak Imrét. Boszura fel székely! -czinemintye oláh! falakra szász!</p> -<p>S a kiáltó szónak roppant hatása lett. Patóczy Miklós, a megölt -Czibak unokaöcscse, maga kapta kezébe a véres kardot, s -beszáguldozta vele a Székelyföldet. Kun Gothárd, Majláth gyorsan -fegyverbe öltözteték a hadaikat.</p> -<p>S a székely, ha verekedni hívják, nem tart elébb tanácsot a -lábával: «édes lábam! akarsz-e menni, vagy nem akarsz?» hanem azt -mondja, hogy «elmegyünk mind, levágjuk mind, hazahozzuk mind!»</p> -<p>Gritti nagyhamar azon vette észre, hogy a tábora minden oldalról -körül van fogva fegyveres népekkel. Növelte a veszedelmét az, hogy -egy éjszaka egész magyar lovassága, kapitányával, Batthyányi -Orbánnal együtt otthagyta a táborát s átment a felkelőkhöz. -Majláthék megbocsáták <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> neki az elkövetett gyilkosságot, ő csak -eszköz volt abban; de az intéző kéz ellen fordult a haragjuk.</p> -<p>Gritti előbb erővel akart utat törni magának, de mindenütt -visszaverték. Majd a moldvai vajdának, Péternek üzent, hogy jöjjön -segítségére; de még az oláhok is ellene fordultak. Gyűlölte azt -minden nemzet. Utoljára Dóczy tanácsára bevette magát a bástyákkal -körülvett Medgyes városába. Oda azonban a jó szászok csak oly módon -bocsáták be, hogy elébb az asszonyt, gyereket kiküldték a -havasokba; a férfiak pedig bevették magukat az erős kőfallal -kerített templomudvarba, melynek kaszamatái, szász mód szerint, -egyúttal az egész város népe szalonna- és lisztraktárául -szolgálnak. Így aztán Gritti kívül is, belül is ellenség közé volt -szorítva.</p> -<p>Ebben a nagy veszedelmében elküldé Memhet béget Budára, szájába -rágott izenetekkel, János királyhoz és Laszkó Jeromoshoz.</p> -<p>A tolmács szerencsésen megérkezett s mindenekelőtt Fráter -Györgyhöz köszönte be.</p> -<p>A baráttal kifundálták, hogy mit tegyenek?</p> -<p>János király Gritti elől vándorolt vissza Buda várába. Ott ugyan -nem fogadta senki. Fő-fő zászlós urait kivégezték, elugratták: csak -Laszkó Jeromos volt helyben. Azt pedig hiába hivatta magához: azt -vetette a főúr, hogy nagy beteg, nem állhat a lábára. Tartott a -számadástól. Csupán Fráter György volt a király mellett.</p> -<p>De Memhet béggel egyidőben Paksy Ferencz is megérkezett -Majláthék táborából, a ki viszont kérte János királyt, hogy ne -siessen Gritti felszabadítására, majd igazságot tesznek azzal maguk -az erdélyiek.</p> -<p>A király nagy zavarban volt.</p> -<p>– Mit tegyek hát? Mennék Gritti felszabadítására, ha volna -katonám. De hol venném? Ők maguk mindent kivettek a kezemből. Ha -pedig veszni hagyom, a szultán én rám haragszik meg. Talán Török -Bálintot lehetne a mezei hadaival Erdélybe küldeni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>– Csak hagyd te Grittit a maga sorsára, királyom, mondá Fráter -György. Ime, hogy világosan lássad, mi vár reád, ha ez a Bég Ogli -megöröködik ebben az országban, olvasd el ezt a levelét, a melyet -Laszkó Jeromoshoz írt Sztambulból a renegát.</p> -<p>Azzal átadta a királynak azt a levelet, melyet Kristóf diáktól -vettek el Nagy-Enyeden.</p> -<p>A király elszörnyedt e levél olvastára.</p> -<p>– S én ezt a kigyót melengettem a palástom alatt! Gyöngyökben -fürösztöttem, aranynyal szárítgattam: még is engem mart meg.</p> -<p>Rögtön parancsot adott Laszkó elfogatására.</p> -<p>Az elővigyázó főnemest azonban nem lehetett olyan könnyű szerrel -megfogdosni. Annak a palotájából egy földalatti lépcső vezetett le -a Dunáig s ott állt a hajója, a melyen elmenekülhetett.</p> -<p>Fráter György azt mondá Memhet bégnek, hogy keresse fel Laszkót, -de csak annyit mondjon neki, hogy itt van már Gritti, nagy erővel, -nap-nap mulva itt terem Budavárában.</p> -<p>A mint ezt a jó hírt meghallotta Laszkó, egyszerre meggyógyult a -hideglelésből, kiállt a derekából a zsába, felkelt, felöltözött, -előhozatta a lovát, hogy ő most megy a királyhoz. Nem félt már -Zápolya haragjától.</p> -<p>Mikor aztán a királyi palota elé megérkezett, a kapuban a -vicevárnagy fogadta, az ifjú Amadé István.</p> -<p>– Hová, nemes uram?</p> -<p>– A királylyal akarok beszélni.</p> -<p>– Nincs már neked semmi beszéded a királylyal. Itt vár rád egy -pár szép kösöntyű a két kezedre, lánczczal együtt.</p> -<p>S ott rögtön békót vetettek a főúr kezére s vitték a Haragos -István tornyába s bezárták a főnemesek börtönébe.</p> -<p>Volt ottan egy tölgyfaasztal, a melynek a táblájába mindazok -belefaragták a neveiket, a kik valaha e szomorú helyet meglakták. A -legutolsó név Ártándy Pálé volt. Még <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> Laszkó neve is elfért -alatta. Épen olyan tréfás módon került ő is e tölgyfaasztal mellé, -mint a hogy ő ide szerezte Ártándyt.</p> -<p>Fráter György aztán megnyugtatá a királyt, hogy majd megírja ő a -válaszokat mind a két részre.</p> -<p>– De ne az én nevemben irogass.</p> -<p>– A magam fejével játszom.</p> -<p>Majláthnak ezt irta – a saját neve alatt – a barát:</p> -<p>– Bánjatok a kormányzóval érdeme szerint. Ki mit vetett, azt -arassa. Én fogom a király kezét.</p> -<p>Grittinek pedig azt irta: «a királynak katonája semmi! pénze -kevés, baja sok. Mi csak imádkozni tudunk kegyelmedért».</p> -<p>A két levelet átadta Paksynak és Memhet bégnek s útnak ereszté -őket.</p> -<p>Negyvenezer harczos gyűlt már össze Medgyes bástyái alatt. -Majláthék ágyúkat is szereztek s elkezdték a falakat lövetni.</p> -<p>János királyt csak még sem hagyta a gyönge szíve megnyugodni a -barát intézkedéseiben.</p> -<p>– Látod, mondá a barátnak, Gritti milyen híven megvédelmezett -engem, mikor Roggendorf szorongatott Buda ostromában: itt harczolt -végettem a falakon. Csúnya hálátlanság volna tőlem, ha most veszni -hagynám.</p> -<p>A barát ráhagyta, hogy menjen hát, szabadítsa meg a jó -barátját.</p> -<p>Zápolya összeszedett egy dandárt Török Bálint csapatjaiból, s -megindult vele Erdély felé. Igazán jó fiú volt! Kenyérre lehetett -kenni.</p> -<p>Nagyváradig csak elhatolt, ott azonban eléje jön Kun Gothárd, -megértve a király szándékát, sietett útját állni.</p> -<p>– Király uram, be ne jöjj Erdélybe Grittit fölmenteni, mert -téged is úgy elverünk, mint a Deákné vásznát. Úgy is zeng a -nevedtől egész Erdély, de nem a dicséretedtől. Te ültetted az -ország fejére ezt a vérszopó fenevadat! Ha még egyet lépsz, egész -Erdély mind Ferdinánd pártjára áll. <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Erre mégis meggondolta a dolgot János király s elővette a barát -eszét a saját magáé helyett, a ki felvilágosította felőle, hogy a -hadviselés, meg a keresztyéni virtusok gyakorlása két külömböző -dolog.</p> -<p>Grittinek gonoszul ment a dolga Medgyes városában. Élelmi szere, -puskapora fogytán volt, a magyarok kívülről, a szászok belül a -templom bástyából szorongatták; azt gondolta ki, hogy a -janicsárjaival ásatott egy hosszú, földalatti utat, akként -irányozva, hogy annak a kijárása oda lyukadjon ki, a hol a moldvai -csapatok állnak.</p> -<p>Az oláhok azonban, a kikben bizott, szintén ellene fordultak, s -a két fiát, a kik az alaguton át menekültek, elfogták, Péter vajda -elé vitték, a ki mind a kettőt «gonosz halállal» végezteté ki.</p> -<p>Ez alatt pedig a magyarok az ágyúk által tört résen behatoltak a -városba, szétverve Gritti csapatjait s a templomba szorult -szászokkal is kezet fogának.</p> -<p>Gritti Alajos vesztét látván, nagy pompával akarta a magyarok -szemét elkápráztatni. A városház tanácstermében felállíttatá azt az -aranyos trónust, a mit magával hozott s abba bele ült, biboros -ruháját magára öltve, s gyöngyös süvegét fejére téve. Mellette -áltak Dóczy János alkormányzó, a jancsár aga és a fukarok. Így -fogadta a győzteseket, mint egy potentát. És midőn Majláth István -és Kun Gothárd, Batthyányi Orbán urammal együtt kivont karddal -berohanának a terembe, úgy fogadta őket, mintha még mindig ő volna -a házi gazda s ezek még az ő vendégei.</p> -<p>– Urak! Engem pedig semminemüképen meg ne öljetek. Ha valami -panaszotok van ellenem, állítsatok törvényszék elé. Vannak az -országnak pristáldusai, itéljenek ők fölöttem.</p> -<p>Azt felelé erre neki Kun Gothárd:</p> -<p>– Itélt te fölötted már a Jézus Krisztus, azt mondván: «a milyen -mértékkel ti mértetek másoknak, olyan mértékkel mérjenek ti -nektek!» Vestra dominatio illustrissima <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> nem volt -se gyerek, se bortul részeg, hogy meg ne gondolhatta volna a -dolgát, a midőn a mi atyánkfiát, Czibak Imrét, egy ilyen nagy urat: -a Krisztus katonáját megölette.</p> -<p>– Batthányi Orbán ölte meg. Ő a vétkes. Ott áll közöttetek.</p> -<p>– Orbán úrral már elvégeztük a dolgot. Ő meggyónt, penitentiát -tartott: a csikszeredai szűz Máriának hat ezüst gyertyatartót -ajándékozott, most már absolválva van. De a ki a parancsot adta -neki, azt terheli a bűn.</p> -<p>Gritti mellét verve szabadkozék:</p> -<p>– Nem én parancsoltam, hanem Dóczy János. Allahra mondom.</p> -<p>– Ekkor Dóczy kiálta fel:</p> -<p>– De bizony te parancsoltad, nem én. Jehovára mondom.</p> -<p>– No hát menjen el mindenitek a maga Istenéhez s ott igazolja -magát. E földön nincs kegyelem.</p> -<p>Azzal Majláth ráolvasá a fejükre a halálitéletet, s elébb -Dóczyt, azután Grittit lenyakaztatá, székeikben ülve. («Sicut unum -canem», jegyzé fel Szerémy.)</p> -<p>A Gritti mellett talált hadakra pedig azt a végzést hozták az -igazságtevő urak, hogy azokat egyesével bocsátják ki a város -hátulsó kis ajtaján, s a ki közülök ki tudja mondani azt a szót, -hogy «Uram Szent János», tisztán, az magyar, elmehet veretlenül; a -ki pedig hibázva mondja, török, görög, vagy zsidó, az farmatringgal -üttetik, a míg csak végig nem szalad a kettős katonai soron.</p> -<p>Azok legalább megemlegették a Gritti pünkösdi királyságát.</p> -<p>Így fejeződött be ez a nagyon szomorú epizód a magyar nemzet -történetében: a Grittiek korszaka, a nemzeti közérzületnek egy -hatalmas fellobanásával.</p> -<p>János királynak nem volt benne része, hanem Fráter György keze -igazgatta ezt így, messziről, előre számítva.</p> -<p>Grittinél rengeteg kincseket találtak a győztesek, miknek -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> értékét háromszázötvenezer aranyra -becsülték. János királynak is küldtek belőle egy elefántcsont -dobozt, tele rakva legritkább drágakövekkel, a miben nagy -gyönyörűségét lelte.</p> -<p>De még nagyobb gyönyörűsége telt Fráter Györgynek azokban a -levelekben, melyeket Gritti levéltárából Mehmet bég a számára -elhozott, azok közt volt Ibrahim nagyvezérnek egy levele, mely -egyenesen a szultán ellen szőtt összeesküvést világosítá fel. – Ez -a levél egy országot ért a barát kezében.</p> -<h2><span class="smaller">V. FEJEZET.</span><br /> -JUNISZ BÉG.</h2> -<p>A nagyváradi hévviz partján ült Fráter György, egy levágott -fatörzsből készült ülőkén, melynek kérgéből még kihajtottak a -csivatag sarjak. Plutarch volt a kezében; de többet nézte a víz -színén pompázó nimfeák fehérzöld rózsáit, mint a tarka betűket. -Pedig nem is a nimfeákat látta maga előtt. Hanem azokat a letünt -alakokat, a kik mellőle elmultak.</p> -<p>Visszagondolt azokra a fényes alakokra, a kik egykor a -Zápolya-várban az ifjú Jánost körülvették, mely várnak ő a -kandallóit fűtötte. Látta azoknak a lenéző, kinevető, gúnyoló -arczaikat. Hogy kaczagtak az ő komoly tudatlanságán! – Mind azon -törekedtek, hogy Jánost a királyi székbe emeljék, ottan maguk körül -vegyék, – és azután onnan ledobják. – Hová lettek? – Tomiczky -püspök? Az Ártándyak? Athinay? Homonnay? Czibak Imre? Dobó Ferencz? -Nádasdy Tamás? Pekry Lőrincz? Frangepán Kristóf? – És aztán Zápolya -ellenségei, a kiknek a neveit emlékében megtartá, a főpapok, a -zászlós urak? az öreg király szép ifjú nejével, játszi leányával, -meg az idétlen szülött kis király? és a hatalmas brandenburgi -herczeg? <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> a Fuggerek? Szerencsés Imre? Tomory, -előbb a hős, aztán főpap, végül fővezér? Végtére a Gritti-fajzat -egész czimboraságával? Mind, mind elmultak mellőle! – ő maga maradt -itt egyedül, mint a hogy megmarad örökké az az eszme, mely lelkében -napot gyújtott: «a régi magyar nemzetnek egy új magyar nemzettel -kicserélése». Az történt, a mit kivánt, a mit előre kigondolt, a -miben munkás volt, a régi mind elmult, egyik felfalta a másikat. – -A hajdani nagy emberekből nincs már senki! – De honnan támadjanak -az újak? Ez a nehezebb kérdés.</p> -<p>Mikor a vizi rózsa elvégzi a virágzását, lehúzódik a víz alá, s -aztán új bimbó jön fel helyette, mely kelyhét kitárja. Ilyen lesz a -magyar nemzet? A míg meleg víz van a forrásban, a nimféa ki nem -vész soha a tóból: hát a míg meleg vér van a magyar szívben, -kiveszhet-e a nagy emberek faja a nemzetből?</p> -<p>Fráter György képzeletében az elvonuló kisértet-tábor közepett -meg kellett jelenni Zápolya János alakjának is, mint a többi -fántomok vezérének. Ez is olyan kisértet volt, mint a többi. Az a -délczeg, hős Zápolya János, a ki a koronát merte követelni, a ki az -országot vaskézzel megmenté a lázadók seregétől, a ki magát -érdemessé tette a koronára, ez a fényes alak is csak álomhozta -fántom volt már, addig volt királyi lélek, a míg királylyá nem -lett. Élő testben nem az.</p> -<p>S mintha a képzelet teremtő erővel bírna, egyszer csak ott állt -előtte János király. Csak akkor vette őt észre, mikor elzárta az -alakjával a kilátását a fényes lótuszokra.</p> -<p>Fráter György hódolatteljesen felállt az ülőkéből s a királyt -kinálta meg az üléssel.</p> -<p>– Csak maradj te ülve, szólt Zápolya, majd én állok előtted. – S -ezzel visszakényszeríté az élő zsellyébe a barátot. Ma én vagyok az -instans, én jövök hozzád kegyosztásért.</p> -<p>Fráter György elfogadta a megfordított helyzetet.</p> -<p>– Ime, látod, a sors milyen gyorsan bánik el az emberekkel, -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> mondá a király. Egy csapással két magas -polcz megürült. Az egyik az erdélyi vajda széke: ezt én Majláth -Istvánnak szántam, a ki Grittivel szemben oly erős lelket -mutatott.</p> -<p>– Nagyon is erős ember, a ki valóban jó lesz a vajdai székben, -ha te még erősebb fogsz lenni a királyi székben; de az bizonyos, -hogy oroszlánt fogtál a szekered elé.</p> -<p>– A másik üres hely, mely Czibak Imre után uratlan maradt, a -nagyváradi püspöki szék, ennek a betöltésére én azt az egyetlen -embert szántam, a ki nem maga jár a főfő méltóságok után, de a kit -a királynak kell kérni, hogy azt fogadja el: «Martinuzzi -Utyessenovich Györgyöt».</p> -<p>Erre a szóra felállt a helyéből Fráter György.</p> -<p>– Fölséges uram. Midőn Zsigmond király czenstochovai főapáturrá -felavatott, azt kérdezém tőle: «van-e szüksége ennek az én fehér -csuhámnak erre a te arany lánczodra?» – Mire a király nekem azt -felelé: «igen is van szüksége ennek az én arany lánczomnak erre a -te fehér csuhádra.» Zsigmond királynak ezzel a mondásával felelek -meg neked: Elfogadom e nagy felmagasztaltatást a te kezedből; de -csak azon föltétel alatt, hogy nem én viselem a nagyváradi -püspökség fényes dalmatikáját, hanem a püspökség viseli ezt az én -fehér csuhámat.</p> -<p>– Azt kivánom én is.</p> -<p>– Nagy szót mondtál ki vele, királyom. A nagy háboruskodások -alatt megfeledkezett mindenki a vallásos rendről az országban. -Megfogyatkozott a hit és buzgalom mindenütt, még pedig a lelkek -pásztorainál: a papoknál. «Ha a só megsótalanodik, mivel izesítsük -azt meg?» így kérdi a szentirás. A mi népünk egy emberöltő időn át -nem látott már püspököt más alakban, mint lovon ülve, dandárt -vezetve, vagy asztalnál ülve és dorbézolva. Istenben boldogult -Czibak Imre derék hadvezér volt, ismeretes volt a hősi harczairól, -ép oly ismeretes a jó konyhájáról, derék pinczéjéről; de az soha -egy misét nem mondott a szép Szent-László templomában, annak a -kezében bibliát nem <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> látott senki, se prédikáczióját nem -hallá. S a milyen volt a vezér, olyanok a hadnagyai; a pap nem -tanítója már a népnek, csak dézsmabeszedője, siet gyorsan -lemorzsolni a létániáját, a mit a vénasszonyokon kívül nem hallgat -már senki s csak a stoláért mutatja meg a szentséget. A szerzetesi -rendek pedig épen fészkei az erkölcstelenségnek, guny és szidalom -tárgyai a nép előtt. Ezért terjed az új vallás a nép között -megdöbbentő gyorsasággal. Ha te én nekem Szent-Péter kardját a -kezembe adod, én nem a Malchusok fülét fogom vele levágni; hanem a -Judásokét.</p> -<p>– Cselekedjél, a hogy jónak látod.</p> -<p>– De azután meg ne fogd a kezemet, mikor tenni jónak látnám.</p> -<p>– Bizonynyal nem fogom.</p> -<p>– Hogy csak egy példát mondjak. Ime itt van a nagyváradi -dioecesis legnagyobb hitközsége Debreczen. Derék tiszta magyar nép. -Szorgalmas, élelmes, vagyonos lakosság. Buzgó katholikusok, a kik -templomaikat maguk erejéből tartják fenn. De van egy kolostor a -városukban, melynek szerzetesei olyan életet folytatnak, hogy a -példájukkal vagy megmételyezik az egész nép erkölcseit, vagy -átkergetik azt az új hitre. Hisz az nem kolostor már, hanem -karavánszerály, a melyben főurak, gazdag korhelyek istentelen -luperkáliákat rendeznek – és a barátok assistentiája mellett.</p> -<p>János király nagyon fintorgatta az arczát.</p> -<p>– No no! «Ne legyetek fölöttébb igazságosak!» Azt is mondja a -szent irás. Krisztus szava volt, a mit a házasságtörő asszony -védelmére mondott: «A ki jobb nálánál közületek, az dobjon követ a -fejére.»</p> -<p>– No hát én jobb vagyok! mondá felemelt fővel a barát. S fogok -követ dobni e Belzázár lakomájába, nem kérdezve, hogy kit találok -vele?</p> -<p>A király tréfára fordítá a dolgot:</p> -<p>– No és ha épen engemet találnál megdobni azzal a kővel? -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>Tudta azt Fráter György nagyon jól. Zápolya nagyon szeretett -Debreczenben időzni. Az a derék zárda igen kellemetes hely volt reá -nézve. A mit este vétkezett, reggel az áhitatossággal kiegyenlíté, -kéznél volt mind a kettő.</p> -<p>Az édes méreg és a keserű orvosság – egy patikában.</p> -<p>– Uram király! mondá Fráter György. Te nem fogsz többet a -debreczeni kolostorban megszállni.</p> -<p>– Ki parancsolhatja azt meg nekem? A királynak!</p> -<p>– Te magad: a király.</p> -<p>– De hogy én magamnak parancsoljak, kell valakinek lenni, a -kinek engedelmeskedjem.</p> -<p>– Az is lesz bizonynyal.</p> -<p>– Szeretném én azt ismerni?</p> -<p>– A te királynéd.</p> -<p>Zápolya lecsüggeszté a fejét.</p> -<p>– Királyné? sohajtá fel szomorúan. Álomkép az. Mikor te veled -legelőször találkoztam, milyen ifjak voltunk. Szőr sem volt az -arczunkon, akkor elkezdtem már e fántóm után futni. Egy királyné! -Most már naponta ősz hajszálakat tépetek ki a fürteimből, újra -jőnek. S az álomkép még mindig fut előlem.</p> -<p>– Már közelít hozzád. Eljegyzett menyasszonyod Krakkóban te rád -vár. Milyen szép gyermek volt, mikor gyűrűdet átadtam neki! Azóta -deli hajadonná fejlődött. A király és királyné te neked igérte. -Csak a násznagyaidat kell érte küldened, adva adják.</p> -<p>A király megölelte a barátot. A szemei megteltek könynyel.</p> -<p>– Eddig nem szóltam felőle, mondá a barát; mert eddig nem voltál -igazi király Magyarországon. De most már elmultak mellőled mind -azok, a kik trónodat alááskálták. Az árulókat, a dölyfösöket, az -ármánykodókat föld takarja már! Csak hiveid maradtak s nyilt -ellenségeid. S hiveid élén ellenségeiddel megküzdeni királyi munka! -Most már hozhatsz királynét magadnak! – <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> -Elküldheted a nászkiséretedet a menyasszonyodért, a szépségben, -jóságban angyalhoz hasonló Izabelláért.</p> -<p>Itt valami olyan emlék támadt fel a barát lelkében, mely neki is -elfacsarta a szivét. – Elhallgatott.</p> -<p>– Te vagy az én egyetlen hivem, mondá János király.</p> -<p>– Ez az én föltételem, mely alatt elfogadom a nagyváradi -püspökséget.</p> -<p>A Szent-László templomában vecsernyére szóltak a harangok. A -király hintaja hat lóval előjárt. Zápolya maga mellé ültetve a -barátot, hajtatott Nagy-Váradra a püspöki palotához. És most már ő -volt Fráter György vendége ugyanabban a házban.</p> -<p>Fráter György, mint új püspök, igen jól értett volna a -házigazdai tiszthez, készíttetett a püspöki szakácscsal, a ki még -Czibak alatt tanulta ki a mesterségét, igen jó vacsorát. Csak az -volt a hibája az új püspöknek, hogy rosszul értett a tálaltatáshoz. -János királynál az volt a bevett szokás, hogy «elébb az estebéd, -azután az országos dolgok». Fráter György pedig megfordítva -tálaltatott, elébb az országos ügyeket kellett elintézni, azután -került a sor a pokuláczióra; a mi valóban ellene van a -diététikának.</p> -<p>Valának pedig több uri vendégek, azok között Majláth István, az -új vajda és Kun Gotthárd, főkapitány, azután Keresy Ferencz, -hadnagy a király testőrségében, meg Tóth Péter dulló; a kik ketten -most érkezének fontos kiküldetésből.</p> -<p>– No hát csak röviden mondd el Keresy, hogy végezted el a rád -bizottakat?</p> -<p>– Tökéletesen a felséged utasítása szerint. Kétszázad magammal -megérkezém Szeghre, a hol a hazaárulásért kivégezett Dóczy János -alkormányzó kastélya vagyon. Azonnal lefoglaltam a perduellis -minden kincseit. Három társzekér telt meg a ládákba rakott -ezüsttel; tizenkét ökör alig birt egy szekeret elvontatni. -Szerencsésen eljutottam a kincsekkel Budára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>– Derék dolog! Helyeslé a király. Ez az én utasításom szerint -történt. Abból az ezüstből rögtön dénárokat fogunk veretni.</p> -<p>– Kár lesz beolvasztatni a remek ötvösműveket, mondá Fráter -György, a fukaroktól így több pénzt lehet értük nyerni.</p> -<p>Keresy csak a bajuszát rágta mosolyogva.</p> -<p>– Azonkívül az alkormányzó özvegyét és két kis porontyát is -magammal vivém Budára.</p> -<p>– No ez is az én utasításom szerint történt.</p> -<p>– Szegény asszonyka, bizony szánalomra érdemes. Még egészen élte -legszebb virágában van s igen módos, takaros menyecske.</p> -<p>– Csak nem lettél bele szerelmes? Keresy!</p> -<p>– Mikor a nyomorult asszony olyan nagyon sirt. Az ember szive -megesik rajta. Vigasztalni csak kellett. Isten a birám. Én biz -elvettem feleségül.</p> -<p>– No már ez gyönge dolog volt, Keresy. Ezt nem az én utasításom -szerint tetted.</p> -<p>– És már most instálom fölségedet, hogy miután a hazaáruló -kincseit hűségesen lefoglaltam és megmentettem, az özvegyét pedig -feleségül vettem, a lefoglalt ezüstféléket kegyeskedjék felséged a -szegény ártatlan özvegy és árvák részére nekem átengedni.</p> -<p>A király mérgesen csapta a süvegét az asztalhoz. A többi urak -pedig nevettek. Hisz ez rendes dolog. Más ember elvitte volna a -kincseket s az özvegyet, árvákat ott hagyta volna a királynak.</p> -<p>– E szerint nem veretünk dénárokat a Dóczy ezüstjéből.</p> -<p>Ez a rezultátum!</p> -<p>– Hát kegyelmed Fóth Péter uram, mit végezett Nagy-Bányán? -Megkapta a pénzverőt?</p> -<p>– Igenis megkaptam Dobó Ferencz uramat; de nem Nagy-Bányán, -hanem Ruszka-Bányán; a hová az erdélyi rebellió hirére elmenekült, -szép jó egészségben. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Nem bánom én Dobó uram egészségét; de a kivert aranypénz?</p> -<p>– Az tészen kerek summában száztizenkétezer aranyakat.</p> -<p>– No az derék dolog! S hol van a pénz?</p> -<p>– Hát azt Dobó Ferencz uram arra a hirre, hogy Erdélyben -rebellió van, okosságból két huszárkalpagba bekötve, elásatta az -erdőn. Minek utána pedig felvilágosítottam róla, hogy nincs már -rebellió; és hogy a kormányzó úr ő nagyméltóságát lenyakazták s -annálfogva az mindenbe beleegyezik, hát csak vegye elő a föld alul -azokat a jeles kalpagokat. Azonnal el is jött velem s az egyik -kalpagot szerencsésen megtaláltuk és kiemeltük; de a másikra -bizonyára semmi keresés mellett sem találtunk rá.</p> -<p>– No már ez gyönge dolog! És hát az egyik megtalált csákó tele -aranynyal, hol van? Itt van?</p> -<p>– Épen azért czáfoltam vissza nagy gyorsasággal felségedhez, -hogy bizonyosat vigyek neki, miután nem tudtam a kérdésére -megfelelni, hogy kinek a kezéhez küldje a kivert aranypénzt? -Mivelhogy Nádasdy Tamás kincstárnok uram méltóztatott átnyergelni, -Ártándy alkincstárnok uramat pedig kormányzó úr ő nagyméltósága -kegyeskedett egy fejjel megrövidíttetni, annálfogva az országban -nem lévén kincstartó, Dobó Ferencz uram ő kegyelme nem tudja, hogy -kinek a kezéhez küldje a pénzt, s addig ott tartja lészen.</p> -<p>– No, már ez erősen gyönge dolog! Hiszen tudhatná kegyelmed, ha -esze volna, hogy a két főkincstartó, alkincstartó mellett volt egy -valóságos kincstartóm, a ki igazán megtartotta a pénzt s a kit -ezennel nyilvánságosan kinevezek országos főkincstartóvá, -méltóságos és főtisztelendő Martinuzzi Utyessenovich György -nagyváradi püspök uram! Holnap rögtön vágtasson vissza kegyelmed -Ruszka-Bányára s hozza ide Dobó uramat az aranyokkal együtt -Nagyváradra. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>A vajda nevetve szólt közbe.</p> -<p>– Dejszen rég átszökött az már Moldovába mind a két -huszárkalpaggal együtt.</p> -<p>A királynak egészen elrontotta a vacsoráló kedvét ez a -kellemetlenkedés.</p> -<p>– Ne epeszsze ezen dolgokkal magát fölséged, engesztelé őt -Fráter György. Ha már nyiltan az én vállamra kegyeskedik felséged -ezt a terhet róni, én az egész szisztémán fogok változtatni. -Pénzőrzés nem nagyságos uraknak való, a kontrolléria nem komám -uram, bátyám uram hivatala.</p> -<p>– Jól mondád, szent atyám. Most ha a rablót biró elé állítom, -akkor a birónál ragad a rablott jószág. Ott van a legnagyobb példa -ni! Az országos rablót, Móré Lászlót, én megostromoltatom a várában -Laszkóval. A várat beveszik, a kincset megtartja magának Laszkó. -Mikor aztán Laszkót árulásban találom, birák elé állíttatom, -elitélik, akkor meg a Laszkó palotáját rabolják ki olyan tisztára, -hogy még csak egy emlékezetül megtartandó köpőládát sem hagyának -meg benne.</p> -<p>A vendég urak nevettek rajta.</p> -<p>– Ne nevessetek, urak! monda a király elszomorodva. Bizony -inkább sirhatnám, mikor erre gondolok. Szegény Laszkó Jeromos! -Milyen jó barátok voltunk hajdanában! Akkor is megcsalt, tudom jól, -megirta nekem Thurzó Elek, de legalább víg czimbora volt, értett a -mulatáshoz. Sajnálom a fátumát. De nem tehettem róla. Alá kellett -irnom az itéletet. Neked adtam át Utyessenovich, hogy hagyd ott -Amádénál. De addig ne vágják le a fejét, a míg én Budán vagyok. -Csak másnap, «rorate» előtt. Ugy-e bár, kedves püspököm, megteszed -az én kedvemért, hogy a legelső úrnapján a püspökké felavattatásod -után, tartasz a szegény Laszkó Jeromos lelki üdveért egy fényes -rekviemet. Te gyóntattad meg, mikor a halálitéletét közölted vele. -Te adtad meg neki az absolutiót. Megteszed ezt az én lelkem -könnyebbségére? <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Fráter György az egész uri társaság nagy megütközésére azt -felelé erre a királynak:</p> -<p>– Nem! felséges uram. Én László Jeromosért nem tarthatok -rekviemet, se csendeset, se fényeset.</p> -<p>– Te megtagadod ezt a régi jó barátodtól? Mi okod lehet az ilyen -atroczitásra?</p> -<p>– Két okom van rá. Az egyiket «még most» nem mondhatom el; a -másikat pedig «soha sem»; mert az gyónás titka.</p> -<p>– Megtagadod királyod kérését? Én téged ma emeltelek fel a -püspöki székbe.</p> -<p>– Még nem foglaltam el azt, leszállíthatsz belőle.</p> -<p>– Kemény szivű ember! Így csak egy pap tud gyülölni; a ki még a -halottnak sem bocsát meg.</p> -<p>Szerencsére jött az étekfogómester, jelenteni, hogy az estebéd -fel van tálalva s ez a kellemes nunczium helyrezökkenté a már-már -dülőre hajló tanácskozási szekeret.</p> -<p>De az urak, a királylyal együtt még a vacsora felett is azon -évődtek, hogy vajjon mi oka lehet a barátnak efféle -austeritásra?</p> -<p>Fráter Györgynek pedig mind a két oka nagyon alapos volt, s -igazságot adott neki, a midőn megtagadá a királytól a rekviem -megtartását.</p> -<p>Az egyik oka az volt, hogy Laszkó Jeromos még élt és a feje sem -fájt, élő emberért pedig nem szokás halottas misét czelebrálni. -Fráter György a Laszkó halálos itéletét átvette ugyan; közölte is -azt a fogolylyal, s aztán meggyóntatá szépen, fel is adta neki az -utolsó szentségeket; hanem aztán eldugta a halálitéletet a csuhája -zsebébe s nem adta azt át Amadénak az ekzekuczió végett, jól -ismerve Zápolyát, hogy az majd megbánja, hogy kivégeztette hajdani -jó barátját, s örök lelkifurdalást fog szenvedni miatta.</p> -<p>Ezt «még most» nem mondhatta meg a királynak; mert ha «ma» -buslakodik is a király a végrehajtottnak hitt halálitéletén, -«holnap», mikor kezébe kerülnek Laszkó <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> Jeromos -levelei, melyeket Grittihez irt, s olvasni fogja – hagyján az -árulást – de azt, hogy őt Laszkó folyvást «Katalin vajdának» (még -vajdának) csufolja; hát akkor igazán lenyakaztatja a gunyolódót, ha -még életben tudja. Fráter György pedig nem akarta, hogy lengyel vér -folyjon magyar pallos alatt.</p> -<p>A második ok pedig, a melyért nem tarthatott requiemet Laszkó -felett a barát, a meggyónt titok volt. Laszkó, a bécsi udvarnál -időzve, áttért a lutheránus hitre. Ez is elég impedimentum!</p> -<p>Gyönyörű világitást vet ama kor embereinek alakjára, hogy egy -főur meggyónja egy pápista papnak, hogy ő lutheránussá lett, ezért, -mint kapitalis bűnért, absolutiót kér a pápista paptól, s aztán -csak megmarad az új hitében továbbra is.</p> -<p>A jó vacsora némileg kiengesztelte a királyt az új püspök iránt, -a jó sors pedig gondoskodott felőle, hogy a Sphinx találós -meséjének megoldását siettesse.</p> -<p>Másnap délelőtt nehéz munkája volt János királynak. A Grittinél -talált mindenféle leveleket kellett elolvasnia. Csak most látta be -egész fenékig azt az örvényt, a melyen áthatolt, igazán az -Alsziráth borotvahidján. Különösen fel volt gerjedve Laszkó ellen, -azokért a gunyos mókákért, a melyekkel róla megemlékezett.</p> -<p>– Csak le ne nyakaztattam volna azt az embert! mondá Fráter -Györgynek. Nem érdemelte ezt a becsületes halált. Karóba huzatnám -most a csélcsapot. Jól mondád tegnap este! Nem rekviemet! Máglyát -érdemel az ilyen gonosztevő! Exorcismust!</p> -<p>Délben, midőn az ebédre csöngetének a püspöki palotában, s a -király és a főméltóságok már serényen fölgyülekezének a -refektoriumba, nagy lárma támadt az utczán, trombitaszóval vegyest. -Uri vendégek érkezének Lengyelországból, három superlátos -szekérrel, lengyel szokás szerint nagy uti kisérettel; valának -százötven lovasok és azonkívül hat trombitások, a kik elől -lovagoltak és fujták <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> a kürtjeiket. Egy czifra ruhás herold -pedig tartá a zászlót, mely az érkező fő-fő vendég czimerét -viselte.</p> -<p>A király mindjárt ráismert a czimerről, mert azon egy pelikán -volt, a ki a fiait saját vérével táplálja: «Ez Tarnovszky -János!»</p> -<p>Valóban ez a főnemes ült az első szekéren, nyusztprémes subában, -a másik szekéren pedig szintén egy főnemes ült, a kinek farkasbőr -subája volt; a harmadikon ült egy rókamálos.</p> -<p>A király egész a tornáczig eléje ment a vendég uraknak, -mivelhogy ez a Tarnovszky volt az ő házi gazdája, a ki őt -Magyarországból kiveretése után Tarnow várában szivesen fogadta, s -sok időn keresztül egész udvarával együtt vendégszerető módon -ellátta.</p> -<p>János király és Tarnovszky, a mint egymást meglátták, -kiterjeszték a karjaikat s háromszor összeölelkezének s -csókolózának, s egymást hangosan üdvözölték. Tarnovszky serényen -beszélt magyarul, csak egy kicsit sárosi kiejtéssel: «Kedves -barátocskám! drága királyocskám! Jancsikám druszám!» mondá a -királynak. «De régen kivántam, hogy lássalak!»</p> -<p>Azután Fráter György ötlött a szemébe. Annak is hangos parolát -csapott a markába. «Szervusz papocskám, Fráter Gyurka!»</p> -<p>– Nagyváradi püspök! figyelmezteté a király.</p> -<p>– Pispek? Monda elbámulva a főnemes. Akkor hát kezet csókolt -neki.</p> -<p>– Ő a mi házi gazdánk most. Mondá a király.</p> -<p>– Gazdánk? Akkor azt is nyalábra fogta, összecsókolta.</p> -<p>A másik úr is megmondta a nevét: de azt úgy elmorzsolta a fogai -között, hogy az az amabilis confusióban elenyészett. A harmadik -Talló Máténak vallotta magát.</p> -<p>A király aztán karöltve vitte befelé magával az étkező terembe -legkedvesebb vendégét: «Épen a hora regiára érkeztél. Most akartunk -asztalhoz ülni.»</p> -<p>Erre a vendég úr megvetette a lábát a küszöbben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>– Királyocskám! Barátocskám! Egy szó, mint száz! Nekem szent -fogadásom tartja, hogy addig se nem eszem, se nem iszom a te -asztalodnál, a míg nekem királyi szavadat nem adod, hogy a mi -szegény barátunknak, annak a Laszkó Jeromosnak kegyelmet fogsz -adni.</p> -<p>A király nagyot sziszszent, mintha a darázs csipte volna -meg.</p> -<p>– A Laszkó Jeromost mondád?</p> -<p>– Egyenesen azért jöttem ide hozzád Lengyelországból, hogy -meghallottam szegény czimboránk casusát. Ej, ej! már hogyan -történhetett az?</p> -<p>A király kénytelen volt haragot mutatni.</p> -<p>– Megérdemelte a fátumát. Sokszorosan áruló volt.</p> -<p>– Ej, ej! Hátha csak rágalmazták? Nagy embernek sok az -ellensége. Nem kell mindent elhinni. Bizonyosan csak tréfált. -Bizonyosan csak ráakarta szedni azt a Grittit. Hiszen tudod: «cum -lupis ulula». Ha farkassal beszélsz, akkor ugatnod kell. Tüzbe -teszem a kezemet érte, hogy ártatlan.</p> -<p>– De hisz épen ma olvastam a levelét, a miben arra ajánlkozik, -hogy engem éjszaka elfogat, lánczra veret, így küld el -Sztambulba.</p> -<p>– Hahaha! kaczagott Tarnovszky, hiszen világos, hogy tréfált! -Már ilyen bolondot hogy irhatna valaki sério?</p> -<p>– No, hát azt föl sem venném; de hogy kigunyolt, azt meg nem -bocsátom! A levelében folyvást «Katalin vajdá»-nak nevez. Ez -fölségárulás!</p> -<p>– Nonono királyocskám! Minek ez a harag? Hiszen ha valaki a -hátad mögött szid, az csak azt bizonyítja, hogy nagyon tisztel; -mert ha nagyon nem tisztelne, akkor szembe szidna. Hát micsoda? -Minden nagy embernek van gúnyneve, a hogy a familiarisok egymás -között emlegetik. Zsigmond királyt nem úgy hija-e minden ember, -hogy «sztara baba»? Az előtted való királyt nem «Dobzse Laczkó»-nak -mondták? Itt a püspököd; Utyessenovich Martinuzzi György: hát nem -úgy hiják, hogy «csontfülü»? <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> Még sem haragszik érte. -Hát engem ezek a Kohanyicskák nem úgy titulálnak, mikor nem hallom, -hogy «Przsepiorka»?</p> -<p>– De a Katalin név asszonynév!</p> -<p>– No és hát édes királyocskám, azzal akarod bebizonyítani férfi -voltodat, hogy engesztelhetetlen boszut állsz egy gúnynévért, mint -egy asszony? Hát persze, hogy «Katalinnak» csufolnak; mert nem -házasodtál meg. Végy feleséget. Majd ha fiad lesz, nem fognak -Katalinnak hini. Leszek násznagyod! Nye Boj sza! No ide a kezed! -Grácziát adsz a szegény Laszkó Jeromosnak. Nézd, ez itt az öcscse: -a Laszkó Kazimir.</p> -<p>Erre a kisérő lengyel úr (a róka prémes), odaveté magát a király -lábaihoz, s hangosan zokogva ölelte át a térdeit.</p> -<p>A király kegyetlenül meg volt szorítva.</p> -<p>– Édes barátim. Sajnállak benneteket. A szegény Jeromos pajtást -is sajnálom: jó czimbora volt. De hát nem én itéltem halálra; hanem -az országtanács. Az itéletet régen végrehajtották rajta. -Szent-Mihály napján vették fejét: azt én neki visszaadnám szivesen, -ha tehetném.</p> -<p>Erre aztán a király előtt térdeplő Laszkó Kazimir elkezdett -felugrani, tánczolni, kaczagni, s a tenyereivel a térdét ütögetni: -úgy hogy a király azt hitte, hogy ez most egyszerre félnederes -lett.</p> -<p>Tarnovszky nagyot taszított a király vállán.</p> -<p>– Sed non faciet sculptile! regiestas vestra; hiszen most jövünk -Budáról, negyednapja; ott beszéltünk a mi Jeromos pajtásunkkal a -Haragos István tornyában, a hová be van zárva. Dehogy van annak a -feje levágva. Inkább úgy meghizott a tömlöczben, mint egy makk-túz. -A derék várnagy Amadé azt ott marczifánkkal tartja.</p> -<p>A király bámulva fordult Fráter Györgyhöz.</p> -<p>– Mi dolog ez?</p> -<p>– Felséges uram! A fejem rajta! Én biz a zsebembe sülyesztém a -halálitéletet, s nem adtam át Amadénak. Tudtam, hogy időjártával -meg fogod bánni. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<p>A király haragot akart mutatni: de Tarnovszky bevágta az -utját.</p> -<p>– Igy van jól, kedves barátom. Bár minden király mellett ilyen -derék tanácsosok volnának, mint ez a fehér barát, a ki kámzsájába -dugja a halálitéletet.</p> -<p>Erre aztán a király is engesztelődve nyujtá a kezét Fráter -Györgynek. Látszott az arczán, hogy örül a lelke rajta, hogy ez igy -történt. Még ugyan volt a haragjának egy pár rakétája, a melyeket -nem hagyott kárbaveszni, s elpattogtatott.</p> -<p>– No hát! Fiat piscis! Gráczia a csélcsapnak! Non parlamus super -eo plus! Nem érdemes rá, hogy miatta elhüljön a jó tyukleves. -Asztalhoz urak! – Hanem azt kikötöm, hogy azt a haszontalan embert -elém ne hozzátok; mert sem én nem akarom őt látni, se ő ne lásson -engem többet!</p> -<p>A lengyel urak nagyon beszédessé lettek, Tarnovszky elmondá, -hogy két püspökkel, meg a kanczellárral találkoztak az utban. -Frangepán, Brodarics és Verbőczy szintén ide igyekeznek a -királyhoz; de mivel nehéz bőrős hintókon járnak, a püspökladányi -utban megrekedtek: jó szerencse, ha holnapután idevergődnek. Hozzá -tevé: «azok bizonyára a harmadik püspök felszentelésére igyekeznek -Nagy-Váradra. Nagy püspöki lakomában lesz részünk!»</p> -<p>Fráter György felvilágosítá a palatinust, hogy -püspökszentelésről addig nem lehet szó, míg a pápa a királyi -kinevezést meg nem erősíti. «Én külömben sem várom be a nagy -méltóságokat; mert holnap a dioecesisemben canonica visitatióra -indulok; egyébiránt a szakácsot és pinczemestert itt hagyom s a -püspöki lakoma addig tartson, a míg a vendégeink kedve tart.»</p> -<p>– Ez már a kedvemrevaló püspök! Mondá a palatinus. Maga nem -iszik a borából, hanem a vendégeinél hagyja a pinczekulcsot.</p> -<p>Tudta azt jól Fráter György, hogy miért sietnek Váradra -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> a méltóságos urak. Ezek valódi hivei -János királynak. De a mellett szeretnék őt mindenáron kibékíteni -Ferdinánd királylyal. Hadd kisértsék meg. Ne mondják, hogy a -«barát» akadályozta meg a békekötést. Fráter Györgynek jól fizetett -biztosai voltak mindenütt: Bécsben, Sztambulban, Krakkóban, -Toledóban. Futár állomásai voltak berendezve az utakon. Mindenről -értesülve volt, a mi az udvaroknál készülőben van. Ez volt az egyik -titka a hatalmának.</p> -<p>De meg azért sem akart a főurakkal még most találkozni, mert -tudta jól, hogy ezek a főnemesi családokból támadt országnagyok, -őt, mint feltolakodottat le fogják nézni. Tudta jól, hogy neki -minden nagy ember irigye: irigylik tőle azt, hogy ő valósággal a -királynak «alter ego»-ja: sőt több! «melior ego»-ja. Nem csak -«második én»-je, hanem «jobbik én»-je. A hajdani kályhafütő! A -koldusdiák!</p> -<p>Elment előlük egyházfejedelmi kötelességeit teljesíteni.</p> -<p>A részrehajlatlan franczia életiró azt jegyzi fel Fráter -Györgyről, hogy első gondja volt megismerni és rendezni a -dioecesisét, a nép érdekében a szükséges könnyítéseket megszerezni -e szerencsétlen korszakban. Megvizsgálta a klérus magaviseletét és -tudományát, felköltötte az egyháziakban és világiakban azt az igaz -buzgóságot, melytől saját maga lelkesült a valódi evangeliumi -erkölcs iránt; de még jobban hatott a példaadásával, mint -beszédeivel; minden kötelességét pontosan teljesítve, püspöksége -munkáit azzal a buzgalommal, kegyességgel és felvigyázással -teljesíté, melyért nem tagadhatták meg tőle a nagy magasztalást még -a legkegyetlenebb ellenségei sem.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>Ékesszólása csodákat művelt mindenütt. Ez a nép olyan régen nem -hallott már igazi papot szónokolni a templomban. Az elzüllött nyáj -újra összesereglett az «egy akolban» a mint az igazi pásztor -megérkezett. Férfiak, asszonyok siettek meggyónni: a gyermekeiket -seregestül hozták eléje a bérmálásra.</p> -<p>Mikor Nagy-Bányán a templomban prédikált, s beszélt a népnek -Istenről, királyról, hazáról, az erényekről, melyek a hazát -megtartják, s a mennyországot megszerzik, az isteni tisztelet után -odajött hozzá egy hevér, iszákkal az oldalán. Ez az ember -töredelmesen bevallá Fráter Györgynek, hogy ő lopta el a Dobó -Ferencz uram által elásott huszárkalpagok egyikét, tele aranynyal: -s az egész kincset átadta a gyóntatónak. A püspök megadta neki az -absolutiot: azonkivül egy marok aranyat az átadott kincsből; s -aztán mint országos kincstartó, kinevezte ezt az embert -felügyelőnek az aranybányában.</p> -<p>Ötvenezer arany volt abban a bőriszákban.</p> -<p>Olyan pénz, a mely már el volt veszve, s megkerültéről nem fog -beszélni senki.</p> -<p>Fráter Györgynek az az ihlete támadt, hogy ezzel az Istenküldte -pénzzel lehetne valami jót eszközölni.</p> -<p>Senkitől nem kisérve, gyorsfogattal átment Lengyelországba. -Éjjel-nappal, pihenés nélkül, felsietett Krakkóba. Zsigmond -királyhoz ment. A király nagy örömmel fogadta s üdvözlé őt új -egyháznagyi méltóságában.</p> -<p>Fráter György elmondá a királynak, miszerint idejövetelének az a -czélja, hogy Zápolyának családi kincstárát, melyet negyvenezer -aranyért zálogban itt hagyott, visszaváltsa. Most már szüksége lesz -e pompára a királynak; mert királynét fog hozni a házhoz. Ime itt -küldi a váltság dijat, forró köszönettel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Zsigmond király lovagias jellem volt; azt mondá, hogy Zápolya -kincseit azonnal visszaadatja: a negyvenezer arany, melyet -Zápolyának adott, annak sajátja volt; a szász fejedelem eltévedt -küldeménye: csak vigye el a püspök a kincseket, a pénzzel együtt -János királynak. A mi pedig a házasságot illeti: Zsigmond király -azonnal nászutra ereszti a leányát, mihelyt Zápolya Jánost, -Ferdinánd király és Károly császár elismerik királynak. Ez az egy -föltétel.</p> -<p>Azt is megengedé a püspöknek, hogy a királyi jegyessel -beszélhessen: a ki viruló hajadonná nőtt fel, a mióta utolszor -látta.</p> -<p>Ennek a tündéri alaknak ő volt a fátuma. Fátuma volt, mielőtt -megszületett volna s az maradt mindvégig.</p> -<p>S megtörtént, hogy a fátum kezet csókolt a választottnak.</p> -<p>Izabella (vagy a hogy Szerémy és Bechet nevezik: Elisabeth) -szives üdvözletét küldé vőlegényének, a kit most is «János -bácsi»-jának nevezett.</p> -<p>Zsigmond király aztán saját jelentétében nyittatá fel az ajtókat -Tarnow várában, melyek Zápolya itt hagyott kincseinek rejtekét -őrzék s a palatinus távollétében, maga adta át Fráter Györgynek; ki -nagyobb biztosság kedveért a sok drágaságot azokba az üres hordókba -rejteté el, melyek az ő számlájára utaztak vissza Magyarországba, -miután a lengyeleknél kifogyott belőlük a bor. Hordókat, melyek -Lengyelországból jönnek Magyarországba, nem bántanak a rablók: -tudják, hogy azok üresek.</p> -<p>Ilyenmódon szépen elhozta magával a Zápolya-kincstárt Fráter -György Nagyváradig. Utközben prédikált magyarul, lengyelül, -gyóntatott, bérmált, misézett; úgy, hogy lassacskán két hetet -eltöltött.</p> -<p>Egy kis szándékosság is volt ez időhalasztásban: arra gondolt, -hogy ez alatt a lengyel uraságok jól kimulatták magukat s ezóta -bucsut vettek a királytól, a ki nem gyakorolhatta ismeretes -bőkezüségét ez alkalommal: a kincses <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> ládák kulcsai a -kincstartónál lévén. Legfeljebb szép lovakat ajándékozhatott a -szeretett barátjainak.</p> -<p>Annál nagyobb volt aztán a meglepetése, mikor a hordókat -szállító társzekerekkel együtt megérkezett Nagyváradra a püspöki -palota elé s annak a nyított ablakaiból harsogó kürtzenét hallott -riadozni.</p> -<p>– Mi van odafenn? Kérdezé a kapustól.</p> -<p>– A vendégurak bucsuvacsorát ülnek.</p> -<p>A Szent-László templom tornyában az óra épen reggeli nyolczat -ütött.</p> -<p>A mint Fráter György fölfelé mendegélt, szemben találkozott a -pinczemesterrel, a ki után egy pár pintérlegény üres vedreket -czipelt.</p> -<p>– Ilyen soká tartott a vacsora? kérdezé a püspök.</p> -<p>– Nem tudom én kegyelmes uram, hogy hol végződik itt a vacsora s -hol kezdődik az ebéd? mert ennek két hét óta nincs szünete. A -vendég urak megittak ez alatt százhat gönczi hordó érmellékit.</p> -<p>– Nem is sok: miután egy gönczi hordóban csak harmadfél akó van. -Váljék egészségükre.</p> -<p>– Ő felsége győzi ám vitézül. Ő vezeti még mindig az ivást.</p> -<p>– Csak az egészségének meg ne ártson.</p> -<p>Fráter György mindig attól féltette Zápolyát, hogy egyszer -megüti a guta a sok boritaltól.</p> -<p>Mikor belépett az étkezőbe, épen a «végtelen pohár» járta, a -«widerkom» kézről-kézre vándorolt, a karzaton a trombitás zenekar -fujta egyre a «tri sztó bdow tancz» nótáját; az urak danoltak -volna, de már mindnek rekedt volt a hangja.</p> -<p>Fráter György azzal a különös adománynyal birt, hogy egy -tekintettel egy egész társaságot szemügyre tudott venni. Azt látta, -hogy a három lengyel főnemesen kívül még a két erdélyi vajda is ott -ül az asztalnál, három karszék üres: azokat bizonyosan a két püspök -és a korlátnok hagyta el; a király az asztalfőn, tőle harmadiknak -pedig ott ül Laszkó Jeromos. <span class="pagenum"><a name= -"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Tehát e néhány nap alatt nemcsak szabadon bocsátá az áruló -czimborát a király, de még asztalához is ültette s egy pohárból -ivott vele.</p> -<p>A mint azonban Laszkó megpillantá a belépő fehér csuhást, -egyszerre azt szinlelé, hogy elázott a bortól, félrenyaklott a feje -s hátradült a székében. Jó okai lehettek rá, hogy a gyóntatójának a -szeme közé ne nézzen. A hajduk felkapták s kivitték a teremből.</p> -<p>– Hozott Isten! kiálta a király az érkező püspök elé. Épen a -Szent János poharára érkeztél. Igyál te is velünk egyet!</p> -<p>– Köszönöm: monda Fráter György. Nem ihatom reggel bort, mert -misét kell mondanom.</p> -<p>– – Hát már reggel van? kiálta fel Tarnovszky. A bizony, besüt -az ablakon a nap! De már akkor csakugyan utra keljünk urak!</p> -<p>Azzal nagynehezen felkeltek egymás után az asztaltól, -eldörmögték az asztaláldást, keresztet vetettek magukra, s -mindegyik kereste a maga hajduját, a ki a süvegét, kaczagányját -őrzi.</p> -<p>– Ugyan jó, hogy megjöttél már! Monda a király a püspöknek. -Nehezen vártalak!</p> -<p>– Szükség volt rám?</p> -<p>– Ugyan szükség volt. Magaddal vitted a kincses ládák kulcsait: -nem férhettem hozzájuk. Ajándék nélkül pedig nem ereszthetek el -utra ilyen illustris vendégeket.</p> -<p>Fráter György nagyot fohászkodott. Rossz fortély volt olyan -sokáig elmaradni. A király addig marasztotta a vendégeit, a míg a -kincstár kulcsai a kincstartóval együtt haza nem kerültek.</p> -<p>Most azután ki kellett nyitogatni a kincstár vasajtaját, s a -vasszekrények mesterséges závárait, hogy a király ajándékokat -osztogathasson bucsuzó vendégeinek. Tarnovszkynak kiválasztott a -király egy nagy arany lánczot, drágakövekkel kirakva, ezt saját -kezével köríté a vállaira. A láncz ezer arany márkát nyomott. -Azonkívül neki ajándékozta <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span> Gritti igazgyöngyös süvegét. Aztán -még egy szinaranyból készült buzogányt. Tallónak pedig ajándékozott -egy gyöngyökkel kirakott nyerget, takaróstul, szerszámostul, a -hozzávaló arabs ménnel együtt. Negyvenezer aranyra lehetett -becsülni az ajándékait.</p> -<p>És Fráter Györgynek némán kellett nézni ezt az oktalan -pazarlást. Mise előtt nem szabad a papnak indulatoskodni. Nem is -nézhette tovább, sietett a templomba misézni.</p> -<p>Mire visszatért, már akkorra a lengyel vendégurak -elkocsikázának, fegyveres kiséretükkel és trombitásaikkal együtt. A -király pedig lefeküdt, s úgy elaludt, hogy ha három éjszaka -összeragadt volna, azt is végig aluszsza lészen. Az erdélyi vajdák -is elutaztak, épen úgy a két püspök és a korlátnok, a nélkül, hogy -bevárták volna a püspököt, a kinek a házánál szállva voltak, s -legalább egy «Deo gratias»-t mondtak volna a két heti -vendéglátásért.</p> -<p>Fráter György a hallgatásból is értett.</p> -<p>Azonnal felbontatta a magával hozott hordókat s azokból -kiszedetve a Zápolya-család kincseit, felhordatta mind a -kincstárba. Jó, hogy ezek ma reggel itt nem voltak!</p> -<p>A király csak másnap reggel kászolódott fel a nagyszerü -mámorából. Akkor kedvetlen, fanyar volt: nem volt szája ize, s azon -panaszkodott, hogy minden hajaszála fáj. Fráter Györgyöt mégis maga -elé bocsátá, mikor a kubikuláriusától meghallá, hogy a püspök -háromszor is ott volt már.</p> -<p>– Tudom, tudom jól, mit akarsz mondani! vágott eléje a király, -mikor Fráter György belépett a szobájába. Leczkét akarsz nekem -tartani a tegnap elkövetett nagy prédálásért: hogy olyan sok -kincset elajándékoztam Tarnovszkyéknak; hát csak essünk át rajta! – -S nagyot ásitott.</p> -<p>S azután, hogy Fráter György nem kezdett hozzá a leczkézéshez, a -király magától kezdé az önigazolást.</p> -<p>– Látod, György, ezzel én tartoztam Tarnovszkynak: <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> azért -az uri vendéglátásért, a miben ő engem és kiséretemet részesített -lengyelországi számüzetésemben. De még más okom is volt rá. Én, -mint kérő akarok fellépni Zsigmond király előtt: Tarnovszky -megigérte, hogy násznagyom lesz, s a királyt és királynét -szándékomról értesíti s kedvező választ vesz tőlük. Azt is tudod, -hogy én Zsigmond királynak negyvenezer aranynyal tartozom, -melyekért ott vannak zár alatt eltéve zálogképen Tarnow várában -összes családi kincseim. Szerfelett illetlen volna az, ha egy -leánykérő úgy járulna a leendő ipa elé, hogy annak még nagy pénzzel -adósa s zálogban van nála a családi kincse. Tarnovszky barátom -tehát, ismerve az állapotomat, felajánlá önkényt, hogy ő lefizeti -helyettem a lengyel királynak a tartozásomat, s a zálog alól -felszabadult kincseimből megtart magának annyit, a mennyi megér -negyvenezer aranyat, a többit pedig ide küldi nekem rövid idő -alatt. No, úgy-e ez szép barátság Tarnovszkytól?</p> -<p>– Csakhogy én már el is hoztam a Zápolya-kincseket Tarnow -várából.</p> -<p>Erre a szóra egyszerre nagyra nyiltak fel János király szemei. -Felugrott a karszékéből.</p> -<p>– Az én kincseimet? Álmodol? vagy mesélsz? Hol volnának?</p> -<p>– Itt vannak a kincstárban. Jöjj át, és győződjél meg saját -szemeiddel.</p> -<p>A király egyszerre virgoncz lett, mint egy gyermek, s aztán a -püspökkel átmenvén a kincstárba, a mint azokat a régi, jól ismert -drága remekműveket, miket atyja, anyja, Ujlaky Lőrincz nagybátyja -gyüjtöttek, maga előtt látta, úgy repesett, mint egy gyermek a -karácsonyfa előtt, odarohant hozzájuk, kezébe vette egyenkint, -megemelte, az ablak felé fordította, hogy jobban lássa: nevetett, -sirt: «ez az apám kedvencz órája volt! Ez az anyám gyöngyfüzére». -Némelyiket meg is csókolá. Nem birt velük betelni. Utoljára azoknak -visszaszerzőjét ölelte meg s hálásan megcsókolta az orczáját. -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>– Hát te azalatt, hogy nem láttalak, Tarnowban voltál?</p> -<p>– És Krakkóban is.</p> -<p>– A királynál?</p> -<p>– A királynénál.</p> -<p>– S honnan vetted te a pénzt az én kincseim kiváltására?</p> -<p>– Az Isten adta. Templomban kaptam egyházi szolgálatért; de nem -volt rá szükség. A király felszabadítá a zálogodat s nem fogadta el -a váltságot. Azt mondá, saját pénzed volt az, a mit kölcsön képében -vettél át tőle.</p> -<p>Most már kaczajban tört ki a király.</p> -<p>– Hahaha! Milyet fog bámulni az én Tarnovszkym, ha meglátja az -üres kincstárt!</p> -<p>Egyszerre elkomorodott megint.</p> -<p>– De nem fog-e ezért megneheztelni? Nem rontja-e majd el a -házasságomat Izabellánál?</p> -<p>– A felől is légy megnyugodva, én beszéltem a királylyal és a -királynéval és a menyasszonyoddal is.</p> -<p>S aztán leirta egész költői ihlettel a tündérszép hajadont, -arczát, termetét, egész megjelenését, szemeinek tüzét, ajkainak -mosolyát, szavának csengését. Mint az «énekek énekében» szól a -költő-király az ideális aráról. – A király el volt ragadtatva.</p> -<p>– Hogy állhattad meg, hogy ezeket a kincseket mind oda ne rakd a -lábaihoz?</p> -<p>– Majd ide fog ő jönni, s akkor te magad rakd a lábaihoz.</p> -<p>– A király mit válaszolt neked?</p> -<p>– Azt, a mit első kérő szavamra mondott. Leányát hozzád adja -feleségül; rád fog várni. De egyetlen föltétele az, hogy Károly -császár és Ferdinánd király ismerjenek el tégedet az általad birt -országrész királyának.</p> -<p>– Az meglesz, szólt a király. Nem tartok titkot előtted. -Mindenbe beavatlak. A két püspök, meg a korlátnok azért járt itten, -hogy megállapítsa velem a békeföltételeket, <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> melyek -alatt a császárral és a királylyal kiegyezhetem. Majd megmutatom -neked.</p> -<p>– Már ismerem őket. A császár és király elismerik Zápolya Jánost -fél Magyarország és Erdély királyának a míg él, ellenben Zápolya -János holta után az általa birt rész is Ferdinándra fog szállni. – -Zápolya János rögtön átadja a szent koronát Ferdinándnak, ellenben -Ferdinánd visszaadja Zápolyának a tőle, mint szepesi gróftól -elfoglalt várait és uradalmait. Károly császár spanyol hadaival -megszállja Budát és Temesvárt.</p> -<p>A király ámult és bámult.</p> -<p>– Honnan tudtad ezt meg? Hiszen csak tegnap állapítottuk meg ezt -a békeszerződést Frangepánnal, Verbőczyvel és Brodaricscsal s azok -rögtön elutaztak, a nélkül, hogy velük találkoztál volna.</p> -<p>– Krakkóban tudtam ezt meg. – Zsigmond királynak több bizodalma -volt hozzám, mint János királynak. – Ő közölte velem e -békepontokat, melyeket neki is megküldtek – Bécsből.</p> -<p>Zápolya kezét nyujtá Fráter Györgynek.</p> -<p>– Bizony közöltem volna veled még ma. S kikértem volna a -tanácsodat.</p> -<p>– A midőn már a követeid elmentek Bécsbe, s az én tanácsom nem -változtat a dolgon. Hát csak menjenek Brodarics és Verbőczy Bécsbe, -Frangepán Nápolyba a császár után. – Szép utazásuk lesz. – Tehát -már most mondjuk azt, hogy «fitymássánt». Nekem is van viszont egy -tudomásom, a mit nem közlök veled addig, a míg magától ki nem -fakad. Addig ringattasd magad boldog álmaidban.</p> -<p>Ez a titok az volt (Krakkóban tudta meg Martinuzzi), hogy a -bécsi kormányférfiak az alatt, a míg a két ellenkirály egymással a -békekötés felett alkuszik (mind a kettő sokalja az árt,) – tehát az -alatt ők követet futtatnak Szolimánhoz, a ki Bagdadban táboroz s a -szultán haragját szittatják fel János király ellen, a derék -Grittinek, a Ferdinánd <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> által olyan nagyrabecsült Grittinek -meggyilkoltatása miatt. Űzze el Szolimán a lázadó Zápolyát az -országból, vagy a mi még jobb, fogassa el, zárassa a Jedikulába; -vagy a mi legjobb, vágassa le a fejét. S ez az alattomos -cselszövény sikerrel biztat, a bécsi követ megvesztegette Ibrahim -nagyvezért s a szultán német tolmácsát Junisz béget, hogy Szolimánt -János király ellen ingereljék. Ez volna aztán a legegyszerűbb és a -legolcsóbb megoldása a – békekötésnek. A Ferdinánd-párti uraknál is -megmaradnának a Zápolya birtokai.</p> -<p>És ezzel a hatalmas ármánynyal szemben nincs egyéb védő eszköze -Fráter Györgynek, mint egyetlen alacsony embernek a fanatizmusa. Az -ő fegyvere Memhet bégnél van, a szultán magyar tolmácsánál; de ez -biztos.</p> -<p>Fráter György nem akarta ennek a titoknak a közlésével János -királyt idő előtt elrémíteni.</p> -<p>A király most egyelőre egészen boldoggá volt téve hazakerült -kincseinek szemléletével.</p> -<p>Mielőtt Fráter György elhagyta volna a királyt, még egy kérdést -intézett hozzá.</p> -<p>– Ugyan, felséges uram, mondd meg, hogy hát Laszkó Jeromosnak -mit ajándékoztál búcsú fejében?</p> -<p>A király kitérő feleletet adott.</p> -<p>– Nem adtam neki semmit a kincseimből.</p> -<p>– Lehetetlen, hogy a kibékített árulót minden ajándék nélkül -bocsátottad volna el szined elől.</p> -<p>– No, igen. Neki adományoztam Kézsmárk városát.</p> -<p>– No, ott nem sok kárt tehet. Azok már lutheránusok. És egyebet -semmit?</p> -<p>– És aztán még Debreczen városa földesurává tettem.</p> -<p>Erre a szóra egészen haragra gyult az arcza Fráter -Györgynek.</p> -<p>– Fölséges uram! Szólt indulattal lihegve. Debreczen városa az -én dioecesisemhez tartozik.</p> -<p>– Hát mit alterálja a te püspöki hatalmadat az, hogy ki a -földesura Debreczennek? <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Fráter György nem mondhatta meg az okot a királynak. Azt ő a -gyónás szentsége alatt tudta meg Laszkótól.</p> -<p>– Fölséges uram. Inkább aranyoztattad volna meg Laszkó Jeromost -tetőtül-talpig, mint hogy Debreczen földesurává tetted. A -következéseit majd tapasztalni fogod e nagylelkűségnek.</p> -<p>Azzal magára hagyta a királyt.</p> -<p>Laszkó Jeromos nyolcz szekér kiséretében érkezék meg -Debreczenbe. Mindegyik szekérben ült három markos hajdu. Szokás -szerint a jukundus barátok kolostorába szállásolá el magát. Onnan -izent fel a városházára, hogy jöjjön fel hozzá a biró, nyolcz -tanácsbelivel együtt.</p> -<p>Egyuttal elküldé a birónak János király függő pecsétes levelét, -melyben az ő kineveztetése Debreczen új földesurává -foglaltatik.</p> -<p>Debreczen város, mely magát büszkén «respublicának» nevezte, -mindenkor nagy privilegiumokkal birt s a földesuri viszonyt csak -annyiban ismerte, hogy a király által kinevezett főuraknak, -urszolgálat-váltság fejében valami évdijat fizetett.</p> -<p>A biró neve volt Sike Péter, Krakkóban iskolázott baccalaureatus -ember, János király udvari káplánjának unokatestvére; azonkívül a -legöregebb senátor Hölgye László, a főnotárius Szűcs Tamás, a -kiknek a neveik följegyezve vannak, a nyolcz között, a kik Laszkó -meghivására a kolostorba felmentek. Még egy név említtetik, Szécsi -György uramé, ki szintén hivatalos volt, de a ki igaz debreczeni -észszel ekképen okoskodék:</p> -<p>– Ez a Laszkó Jeromos egy sokfából faragott ember, a ki ma itt, -holnap amott. Ennek se hite, se becsülete; mert különben a király -nem csukatta volna be a Haragos tornyába. Mézet hord a szájában, -mérget a szivében. Kilencz szekérrel jött be a városunkba. -Mindegyiken három fegyveres legény. Kilencz főfő czivist hivat maga -elé. Ennek valami algoritmusa van!</p> -<p>Azzal ő maga felkapott a szekerére s elkivágtatott a -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> hortobágyi pusztára a maga gulyásaihoz, -a kik között egészen biztosan érezé magát. A többi nyolcz azonban -felment a kolostorba, a barátok biztatására.</p> -<p>Laszkó Jeromos csupa lépes méz volt a tanácsbeliek előtt, -elmondá nekik, hogy ő nem olyan földesur lesz, mint az eddigiek -voltak. Ő nem kiván tőlük semmi váltságot, vagy adófizetést, beéri -a dicsőséggel. Ennek nagyon megörülének az előljárók s -háládatosságból megajándékozák a nagylelkű földesurat egy szép -felnyergelt paripával, meg egy aranyos ezüst bokálylyal.</p> -<p>Ekkor aztán arra kérte őket Laszkó, hogy tegyék meg vele azt a -tisztességet, kisérjék el a tiszai révig. Arra is ráálltak -szivesen, s a hány, annyi szekérre ülve, elkisérték Laszkót a -tokaji átjáróig. Ide érkezve aztán már nem kérte, de parancsolta -nekik Laszkó, hogy már most egész Kézsmárkig kisérjék el. Ezt már -nem szivesen, de mert kényszerítve voltak rá, szintén csak -megtették.</p> -<p>Mikor aztán Kézsmárkra megérkezének, akkor maga elé állíttatá -őket Laszkó s azt kérdezé tőlük:</p> -<p>– Hát igaz hivei vagytok-e ti János királynak?</p> -<p>– Minden bizonynyal azok vagyunk! Felelt, a többiektől rá hagyva -a biró.</p> -<p>– Hát igazhitű katholikusok vagytok-e ti?</p> -<p>– Mind egytől-egyig azok vagyunk.</p> -<p>– No hát tudjátok meg, hogy én Ferdinánd király hive vagyok és -lutheránus vagyok! annálfogva a ti királyotoknak, vallásotoknak és -ti nektek ellenségetek vagyok. Ti pedig az én foglyaim vagytok s -addig szabadon haza bocsáttatni nem fogtok, a míg fejenkint ezer -aranyat a kezembe le nem fizettek.</p> -<p>E kegyetlen itélet nagyon megrémíté a derék polgárokat; de -minden könyörgés hasztalan volt: állt a szentenczia, hogy addig -árestomban a helyük, a míg nem fizetnek.</p> -<p>Egy közülök: Hölgye László, annyira szivére vette a dolgot, hogy -ágynak esett, s heted napra buvában meghalt. Ennek a váltsága is a -többi hét rovására marad. <span class="pagenum"><a name="Page_116" -id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Debreczen városa azután megküldé a harácsolt nyolczezer aranyat -Kézsmárkra Laszkónak, a ki azzal mindjárt tovább állt Bécsbe. A -tuszul letartóztatott tanácsbeliek aztán hazakerültek -Debreczenbe.</p> -<p>Azok rögtön siettek a királyhoz Nagyváradra panaszt tenni.</p> -<p>János király még jól lehordta őket, hogy miért voltak olyan -ügyetlenek s elkergeté valamennyit. Máskor legyen eszük.</p> -<p>A debreczeni polgárok aztán hazamentek s akként fogadták meg a -király utasítását, hogy «legyen eszük», hogy szépen felmenének a -többször dicsért szerzetesekhez, a kiknek a biztatására jutottak -ilyen veszedelembe: – egy rossz szót sem szóltak nekik, csak -felpakolták őket egy szekérre (egy olyan debreczeni szekéren sok -barát elfér), aztán kifuvarozták őket a város kerítésén kívül, ott -leszállították a szekérről s jó utazást kivánva nekik «mind a vizig -szárazon», becsukták mögöttük a kaput.</p> -<p>Azután pedig irának egy levelet Martinuzzi Utyessenovich György -püspökhöz, efféle tartalommal:</p> -<p>«Minekutána a város nagy veszedelme egyenesen a barátoknak a -tolvaj hazaárulóval szőtt csélcsapsága miatt történt, s mivelhogy -király ő felsége odautasítá a debreczenieket, hogy ezentul legyen -eszük, tehát ezennel kicsukják a kapun az esztelenség okozóit, a -barátokat. A kolostort pedig, hogy üresen ne maradjon, átadják az -új vallás hiveinek, a kik abba már be is helyezének egy Melanchton -tudománya szerint prédikáló lelkipásztort: tiszteletes Bálint Áron -uramat. S minekutána az új vallás követőinek semmi külső pompa nem -kivánatos, a kolostor arany és ezüst edényeit, monstrantiáit, -thuribulumait, melyek a város tulajdonai, a város archivumába -emlékül megőriztetés végett deponálják, a szentszobrokat azonban -nehogy azokat holmi éretlen durva nép megcsúfolja, szekérre rakva, -elküldik a püspök urnak, mély tisztelettel.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>A levél átadásával és a szent szobrokat szállító szekér -vezetésével megbizták az éjjeli őrt, a ki külömben félkegyelmű vala -s hivatalát éjjel viselvén, nappal aludván, emberekkel soha nem -érintkezék.</p> -<p>Minden olyan szép rendben ment, mint a karikacsapás.</p> -<p>Mikor Fráter György elolvasta azt a debreczeni levelet, az első -indulatja az elégtétel érzete volt. Úgy kell azoknak a barátoknak! -Rég megérdemlették, hogy a debreczeniek kikergessék őket a -városból. Hanem azután a hitbuzgóság megfeddé ez elsietett -indulatért. Rémeset volt az, hogy egy kolostorból Melanchton tanai -számára alakítsanak át imaházat és épen az Alföld hatalmas nagy -városában.</p> -<p>Rögtön sietett a levéllel a királyhoz.</p> -<p>Az elfogadóteremben már oda voltak szépen egymás mellé állítva a -szép aranyos, bibor karmazsin, zöld és ultramarin köntösű templomi -szobrok, a kiket a debreczeniek ide küldtek. Csak alig lehetett -külömbséget tenni a faragott szobrok, meg egy eleven alak között, a -ki szintén aranyos, biboros és zöld kaftányban salaváriban állt egy -szegletben, arcza épen oly mozdulatlan, mint a faragott képeké, két -keze egy irástekercset tartott.</p> -<p>A király rettentő haragra lobbant, a mint a debreczeni levelet -elolvasta, kirohant a szobájából. Még magasabb fokra hágott -haragjának heve, mikor az audiencziás terembe lépve, meglátta azt a -sok profanált szobrot a fal mellett.</p> -<p>A terem közepén állt a hülye küldöncz, szájtátó -mosolygással.</p> -<p>– Ki hozta ezeket ide? kiálta a király, haraggal.</p> -<p>– Hát keed a király? kérdé a bamba ficzkó. – Hát hol hatta keed -a koronáját?</p> -<p>A király akkor vette észre, hogy egy félkotyót küldtek ide -követnek.</p> -<p>– A fejeiket üttetem le a gonosz eretnek lázadóknak! -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Ekkor előlépett a szegletből az a czifraruhás idegen alak s -aztán mondá tompa ércztelen hangon:</p> -<p>– Ne keresd te a mások fejét, hanem védelmezd a saját fejedet. – -Én vagyok Junisz bég, a ki te neked parancsolatot hozok az én -uramtól és a te uradtól, a felséges Szolimán szultántól.</p> -<p>Azzal oda nyujtá a királynak az irattekercset.</p> -<p>A király felgöngyölítette a tekercset s beletekintett.</p> -<p>– Nem ismerem ezeket a betűket. (Arab jegyekkel volt irva.)</p> -<p>– De a «nagyur» aláirását ismered és a pecsétjét is ismered -szólt a török követ; s nem törne el a kezed, ha azt az arczodhoz -emelnéd.</p> -<p>A király arcza holthalvány lett. Fráter György attól tartott, -hogy még képes lesz Zápolya a mindenféle instans nép szeme láttára -megcsókolni a szultán névaláirását. Kivette azt a kezéből s ő -válaszolt a király helyett.</p> -<p>– Junisz bég. Te a fölséges szultán követe vagy. Téged megillet -az a tisztesség, hogy a király magánszobájában fogadjon; nem itt a -könyörgő pórnép társaságában. A követek megbizó leveleit a király -oldalán álló országtanácsos szokta átvenni. Most én vagyok az. Én -át fogom olvasni az athnámét s közölni fogom a királylyal a -tartalmát. Ő felsége majd tudatni fogja veled, hogy mikor jöjj a -szine elé? Addig foglald el a követek számára rendeltetett szobát, -az ajtónálló oda fog vezetni.</p> -<p>Azzal meghajtá magát a király előtt. Zápolya elérté azt, s -visszavonult az elfogadási teremből, véget vetve a kinos -helyzetnek.</p> -<p>Junisz bég felfuvalkodott gőggel mondá a püspöknek a király -eltávozta után:</p> -<p>– A te királyod az a királyok között, a mi a koldusbiró a birák -között.</p> -<p>– Én is azt mondám, hogy miért nem teszi fel a koronáját? kiálta -a szavába a debreczeni bakter. Igy nem tudhatja az ember, hogy ő -király. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p>S oda állt a rüpők egy sorba Junisz béggel.</p> -<p>– Lódulj, pimasz! förmedt rá a bég. Én a szultán követe -vagyok.</p> -<p>– Én meg a debreczeni biró követe vagyok! A kinek van kétszáz -ökre, meg száz tehene. Nem tudom, a szultánnak vannak-e olyan nagy -ökrei, mint Sike Péter uramnak?</p> -<p>Erre még az ajtónállók is elkezdtek nevetni.</p> -<p>Fráter György karon fogta a béget, s arab nyelven szólt hozzá: -«jöjj innen a csürhe nép közül, beszéljünk egymással -háborítatlanul».</p> -<p>S azzal átvezeté a béget a másik szobába. Ott is emberek voltak. -Végre, mintha nem találna másutt csöndes helyet, fölnyitotta előtte -a kincstár ajtaját. Oda vitte be magával a béget.</p> -<p>– Te tudsz arabusul? kérdé a követ. Akkor megértheted, hogy mi -van az athnáméba irva.</p> -<p>– Már megértettem. A «nagyúr» megparancsolja neked, mint -teljhatalommal felruházott biztosának, hogy indíts vizsgálatot a -szultán által megerősített kormányzó, Gritti Alajos megölettetése -dolgában, s a kit e bűnben legfeljül találsz, mint annak főfő -okozóját, annak a fejét vidd el Sztambulba.</p> -<p>– Jól tudsz arabusul.</p> -<p>– Hát nézz itt széjjel magad körül. János király nem koldusok -királya. Mondd meg magyarán, mennyi pénz kell?</p> -<p>– Rosszul tudsz arabusul. – Majd én jobban tudok magyarul. Engem -te és a te királyod semmiféle kincsekkel meg nem vesztegethet, mert -én olyan igazságos biró vagyok, miként a másvilágon a «Monkár» és -«Nakir» angyalok, a kik a lélek mellett állnak jobbról és balról, s -itéletet tartanak, hogy a paradicsomban, vagy a pokolban lesz-e -helye? Nekem nem kellenek a kincseitek, hanem a bűnösnek a -feje.</p> -<p>– Tisztellek érte. Tehát te igazságos biró vagy. E szerint -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> meg fogod itélni, hogy az volt-e a -bűnös, a ki Grittit megölette; vagy Gritti volt a bünös, a ki -megöletett?</p> -<p>– E felől nincs kérdés. Ogli bég a nagyúr kegyencze volt. Az ő -fermánjával jött be az országba s ha annyi bűne lett volna is, mint -a hajaszála, azért egy hajaszálát nem volt szabad meggörbíteni.</p> -<p>– Értelek. Ez magyarul van. Tehát az itélet ki van mondva, -mielőtt a védelem meg lett volna hallgatva. Te engesztelhetetlen -vagy és megvesztegethetlen. Ezt is értem: magyarul is értem, -arabusul is értem. De legjobban értem németül, már most nem szükség -a királynál tovább alkalmatlankodnod, a ki külömben is nem tudós -semmiben. Ogli béget Erdélyben fejezték le. Az ügy az erdélyi -vajdákra tartozik. Nekik vannak főkapitányaik, királybiráik, -dullóik, a kik szónak állnak. Bizonyosan igazat fognak neked -mondani.</p> -<p>– De én nem válogatok sem a főkapitányok, sem a királybirák -fejeiben, még a vajdákéban sem, én a legmagasabb fejek után járok. -Tudd meg, hogy az Atmeidan-piaczra nyiló erkélyen már ki van téve -az arany tál, a melyre csak királyok és hoszpodárok fejeit szokták -a nép látványául helyezni és a főpapokét.</p> -<p>– És a nagyvezérekét! tevé hozzá Fráter György. No, hát csak -indulj a dolgodra és járd végig az utadat. Bizonyára rá fogsz -találni arra az egy emberre, a ki a saját fejét fölteszi a hazája -szabadságára. De a királynak a feje szent és sérthetetlen. Azt nem -fogod a kezeddel elérni, Junisz bég. Itt az athnaméd. Nem tartozik -a királyra. Magyarországon az itélet a biró dolga: a királyé csak a -kegyelmezési jog. Isten vezéreljen!</p> -<p>– Allah veled. Ha visszatérek, nagy szót fogok neked -mondani.</p> -<p>– Hires nagy fülem van: befogadja.</p> -<p>Azzal dolgára ereszté a béget.</p> -<p>Maga pedig átment a királyhoz, s megnyugtatá. Csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> hadd -járjon a vizsgálat után Junisz bég, majd az alatt lesz mód a -szultán haragját megfordítani.</p> -<p>Az ebédnél Kún Gothárd is megjelent, Török Bálinttal együtt.</p> -<p>Gothárd úr egy kevés rossz hírt hozott. Erdélyben zavarognak a -szászok. Nagy-Szeben kitűzte Ferdinánd király zászlóit s nyiltan -rebellállt János király ellen. De nyomban ott termett a vajda -Majláth István a hadaival s ostrom alá vette a várost: majd ránczba -fogja szedni a lázadókat.</p> -<p>Aztán Junisz bégre került a discursus sora, és annak a -küldetésére. János király nem titkolhatá el az aggodalmát, hogy ez -az egész az ő személye ellen szőtt ármány, a mit Bécsből -intéznek.</p> -<p>– Sohase aggódjék miatta fölséged, szólt Kún Gothárd. Hiszen -ezer ember tudja, mindenki azt fogja vallani, hogy én, Kún Gothárd -hordattam meg a véres kardot a székelyek és szászok között; én -fogtam ostrom alá a renegátot Medgyesben, én fogtam el, a -trónusából kihúzva, én diktáltam a bakónak, hogy üsse le a fejét. -Piacz közepén történt. Itt áll Kún Gothárd, s nem bujik el a -borzlyukba, ha keresik. Engem nem utasított erre sem a király, sem -tanácsosai: magam lelkétől tettem. És ha bűn volt a szultán előtt, -hogy a rablót, a gyilkost lefejezték: töltse ki én rajtam a -boszúját. Kún Gothárd feje nem drága, ha a királyáért, a hazájáért -kell odaadni.</p> -<p>Ez a nemes áldozatkészség egészen feléleszté a királyt. -Megölelte az ifjú nemest, legjobb hivének nevezte. – Az is volt ő -bizonyára.</p> -<p>Rövid idő mulva hire jött, hogy Ferdinánd király Bánffy -Boldizsárt egy dandárral útnak indította Erdély felé az ostromolt -Nagy-Szeben felszabadítására. Boldizsár úr a helyett jobbnak látta -Szathmár városát felprédálni és elhamvasztani.</p> -<p>– Szépen haladnak ezek a mi békealkudozásaink! mondá iróniásan a -királynak Fráter György. – Azonban <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> a mellett komolyan hozzá -látott a visszatorláshoz. Itt volt Török Bálint harczkész -dandárral.</p> -<p>Ez a vitéz hadvezér azonban nyiltan bevallá, hogy ő Bánffy -Boldizsárnak ifjúkortól kezdve hűséget esküdött fegyvertársa; nem -jó lesz őt küldeni a jó barátja ellen, nem jól fogna verekedni.</p> -<p>Elég becsület volt tőle, hogy ezt őszintén megmondta.</p> -<p>No, hát ha Török Bálint válogatós volt az ellenségben, nem volt -az Kún Gothárd. Ez az ifjú hős, a ki már Gritti hadával szemben -bebizonyítá hadvezéri tehetségét, átvette a vezetését a király -dandárának s rajta ütve Szathmár-Németinél a labancz seregre, úgy -szétverte, hogy hírmondó is alig maradt belőle.</p> -<p>Az ifju hős vezér nagyon is jól harczolt: maga vezette a -rohamot. E közben oly nehéz sebeket kapott, hogy a vett diadal után -harmad napra meghalt.</p> -<p>A király egyszerre kapta meg a győzelmes csatának és Kún Gothárd -elestének hirét.</p> -<p>Keservesen sóhajta fel: «bár inkább verték volna meg Gothárdot, -csak maga maradt volna élve».</p> -<p>Így elveszté csendes álmainak vánkosát feje alól. Eddig azzal a -megnyugvással hunyta le estenkint álomra szemeit, hogy hiszen itt -van Kún Gothárd, a ki a fejével áll jót a királyért. S most ezt a -drága fejet ott hagyja a csatatéren!</p> -<p>Junisz bég ez alatt keresztül-kasul járta Erdélyt. Annak az örve -alatt, hogy ő a szultán teljhatalmu biztosa, a kinek küldetése a -Gritti megöletésének okozóját kinyomozni, mindenfelé elhiresztelé, -hogy a szultán haragja engesztelhetetlen Zápolya iránt, boszuját -vagy a királyon fogja kitölteni, vagy Erdélyországon, ha ez János -királynak fogja pártját. Ennek a rémhiresztelésnek az lett a -következménye, hogy a mely főnemesi várban csak megfordult Junisz -bég, annak a tornyából azonnal behúzták a Zápolya-czímeres zászlót -s kitűzték helyébe az oroszlános lobogót, magyarok, székelyek -ugyancsak versenyeztek a szászokkal, <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> hogy melyik tud szebb -hódoló levelet irni Thurzóhoz Pozsonyba. Gyönge szivű emberek -szokása kiugrálni a szekérből, melyet a lovak elragadtak, a -helyett, hogy a gyeplübe markolnának.</p> -<p>Egy pár hét alatt egész Erdély elveszett János királyra nézve. -Sem a vajdák, sem a főkapitányok nem voltak a pártján többé. -Halálra volt már itélve szegény király. Ez mindig így járta! A -harmadik kakasszóig megtagadja a veszélybe jutott mestert a -tanítvány, s Junisz bég ugyancsak telekukorította Erdélyt.</p> -<p>Mikor visszakerült a török biztos Nagyváradra, alig lehetett -ráismerni, úgy ki volt hizlalva, de még jobban felcziczomázva -aranylánczokkal, ékes boglárokkal, minden ujján drágaköves gyűrűk, -az övében két zsebóra is ketyegett. Tele rakták a főurak és birák -becses ajándékokkal, a hol csak vizsgálatot tartott, hogy bőrüket -mentsék.</p> -<p>Zápolyát még ott találta Nagyváradon a bég. Egyenesen ő hozzá -ment be; a püspököt elmellőzte.</p> -<p>A bég lenéző arczkifejezéséből kitalálhatta a király, hogy mi -vásárfiát hoz számára erdélyi útjából.</p> -<p>– Voltam Erdélyországban, minden vizsgálatot megejtettem. -Ezeknek folytán annak a biztos tudására jutottam, hogy a kormányzó, -Ogli bég megöletésére Budáról jött az erdélyiekhez az utasítás, a -király legbensőbb tanácsosától, a fehér baráttól, Fráter -Györgytől.</p> -<p>A király arcza idegesen vonaglott a bég kigyó szemeinek igézete -alatt.</p> -<p>– Én nem tudok róla semmit, hebegé, megfeledkezve királyi -méltóságáról, még a férfiui büszkeségről is.</p> -<p>– Szeretem, hogy mosod kezeidet ettől a vértettől. Mert -bizonyára, ha azt mondanád, hogy te voltál, a ki erre a -parancsolatra utasítottad a barátot, akkor a padisah tégedet -sújtana a büntetéssel.</p> -<p>– A kincstárnok igazolni fogja cselekedetét. Állítsák őt -törvényszék elé.</p> -<p>– Ne kivánd magadnak ezt a törvényszéket. Egyszer <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> már -megmutatta a padisah, hogy milyen törvényszéket tud tartani azok -fölött, a kik az ő képének viselőjét, a követet meggyalázzák. -Megmutatta Mohácsnál, hogy milyen itéletet tud tartani? Te akkor -nagy eszesen elmaradtál az itélet napjáról. Remélem, hogy most is -megtartottad azt a jó eszedet, s ha akkor veszni hagytad azt az -egyik barátot, Tomoryt, ezért a másikért sem égeted meg a kezedet. -Gondold meg, hogy mit cselekedjél. Ez az ember csak egy ember. Ha -ennek a fejét leütteted, én azt szépen viaszkba mártva, elviszem -Sztambulba, a szultán kiállíttatja a Demir kapu elé arany tányérra -a nép látványául: «így bünhődik, a ki a padisah küldöttét -megsérté!» s ezzel a harag lecsendesül, a szultán arcza ismét feléd -fordul. Ha azonban ezt sajnálod megtenni, akkor a szultán azonnal -rábocsátja az országodra a moldvai és oláh vajdákat, a Ghirai -khámot és Begler bégeket s tűzzel-vassal pusztítja el a -tartományaidat, nyomorult hadaidat levágja, váradat ledönti s -tégedet magadat lánczra verve hurczoltat el Sztambulba s ott -fejeztet le az Athmeidán-piaczon. Tehát gondold meg, hogy kinek a -fejével fizess meg? A barátéval-e, vagy a magadéval? Egy embert -áldozz-e fel, vagy egy országot?</p> -<p>A király kétségbe volt esve. Azon idő alatt, hogy Junisz bég a -vizsgálatot tartotta Erdélyben, sok gyönge dologra rászánta magát -Zápolya. Követeket küldött Ferdinándhoz, hogy védelmezze őt meg -Szolimán haragja ellen. Hogy Ferdinánd védelmezze meg Jánost -Szolimán ellen! Milyen nagy nevetést támaszthatott ezzel -Bécsben!</p> -<p>De azt még is előre gondolhatá, hogy ha rá engedi magát arra a -gyávaságra biratni, hogy leghívebb tanácsosát, Fráter Györgyöt (egy -püspököt, felszentelt papot!) kivégeztessen, igazságtalanul, egy -országos rabló, egy renegát halálának kiengeszteléseül, hát akkor -megérdemli, hogy valamennyi híve mind itthagyja, s az utolsó -jobbágy is bezárja előle az ajtaját. <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>– Beszélj te magad Fráter Györgygyel, mondá Junisz bégnek.</p> -<p>– Jól van. Hivasd elém. Beszélni fogok vele.</p> -<p>A király a püspökért küldé az apródját.</p> -<p>– Én addig a kápolnába megyek, imádkozom Istenhez, hogy adjon -kedvező kimenetelt a ti értekezésteknek.</p> -<p>– Jól van! Eredj imádkozni. – Majd meglátom, milyen csodákat tud -tenni a keresztyének Jehovája.</p> -<p>A király a kápolnába vezető ajtón kiment. Egyedül az oltár előtt -tudott még oltalmat keresni. Midőn nincsen, ki segítsen, jövel -Jézus! jövel Szent László hős király, védszentünk, segíts te Beata -Virgo, patrona Hungariæ!</p> -<p>A püspök ott várt az elfogadási teremben, megtudva Junisz bég -idejöttét, s nyomban a király eltávozta után belépett a -szobába.</p> -<p>Az arany kaskétás, ékszerektől ragyogó muzulmánnal szemben -nemcsak az ő egyszerű, fehér papi talárja képezett merev -ellentétet, de még inkább az a merev aszkétai arcz, mely semmi -indulatot el nem árul.</p> -<p>– Légy üdvöz, kezdé a szót a barát. Megérkeztél erdélyi utadból -szerencsésen. Örülök rajta.</p> -<p>– Kevésbé fogsz örülni, ha elmondom, hogy mit hoztam magammal. -Bizonyosságot Ogli bég megöletésének okozójáról.</p> -<p>– Azt könnyen megszerezhetted. Mindenki tudja, hogy Kún Gothárd -kapitány fogta el és az is végezteté ki Gritti Alajost.</p> -<p>– Szivem barát! Ilyen olcsón meg nem szabadulsz a Morhut -verméből. Jó is volna az egész vétket egy embernek a sarujába -dugnod, a ki már nincs ezen a világon. Nem Kún Gothárd a vétkes, -hanem a ki ezt neki parancsolta. Te voltál az.</p> -<p>– Mivel bizonyíthatod?</p> -<p>– A te saját leveleddel, melyet Paksi által küldtél a vajdának, -Majláthnak. <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>– Annak a tartalmát te nem tudhatod, mert Majláth István nemes -lovag, a ki árulást nem követhet el.</p> -<p>– Nem is árulásképpen tudatta velem, hanem egyszer borozás -közben mondta el mámoros fővel; leveled így szólt: «bánjatok el a -renegáttal érdeme szerint, én fogom a király kezét».</p> -<p>– Tehát te, igazhitű muzulmán létedre, bort ittál, hogy titkokat -kicsalj egy nemes lovagból?</p> -<p>– Hja szivecském: a czél szentesíti az eszközöket.</p> -<p>– Ezért Allah meg fog téged büntetni!</p> -<p>– Az ne legyen a te gondod. Védelmezd te csak a magad üdvét.</p> -<p>– Jó. Tehát én irtam azt az erdélyi vezéreknek.</p> -<p>– A király tudtával.</p> -<p>– A király akarata ellen, a ki elég gyönge szivű lett volna az -áruló Grittinek dandárával segítségére menni. Én tartóztattam -vissza.</p> -<p>– Akkor az egész bűnvád a te fejedre háramlik.</p> -<p>– Viselem.</p> -<p>Erre a török biztos kihúzta az erszényét s kiválasztva belőle -egy kis rézpénzt, azt odadobta az asztalra.</p> -<p>– Akkor azt mondom én teneked, Fráter György, hogy látod-e ezt -az oszporát? Ez a legkisebb rézpénz a török birodalomban. Én ezért -az oszporáért megveszem a te fejedet.</p> -<p>Ezt olyan jó tréfának tartá, hogy elnevette magát rajta.</p> -<p>Fráter György felvette az asztalról a «kis pénzt», beletette a -kis zsebbeli breviariumába s azt visszatette ismét a zsebébe.</p> -<p>– Köszönöm, Junisz bég. Megtartom az oszporádat. S majd -meglátod, hogy milyen drágán fogod te ezt tőlem visszaváltani.</p> -<p>– A váltságot már megmondtam. A szultán haragszik. Ibrahim -nagyvezér boszut követel. A kormányzó megöletőjének lakolni kell. -Ha te vállalod el a bűnt, a te fejed hull a porba; ha a királyra -hárítod, az övé. <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>– Talán még nem.</p> -<p>– Szivem barát! Itt nincs alkudozás. Te okos ember vagy, pap -vagy, jó hazafi vagy, János királynak nagy híve vagy. Megitélheted, -hogy az egész országodra vészt, pusztulást, királyodra futást, -trónról leesést idézz-e elő azért, hogy ezt a te borotvált fejedet -megtartsd? Kire támaszkodol? Ha kihirdetem a szultán itéletét, -saját katonáid fognak megölni. Vess számot magaddal és térj a -lelkedbe. Önfeláldozásod hőstett lesz, a mivel hazádat mented meg. -Én sok ilyen esetet láttam már, a minő a tied. Derék, nagy -emberekét! Te is az vagy. Nem tagadom. Látod, az ilyen esetekre, -nálunk ozmanoknál minden magasban ülő nagy ember el van készülve. -Basák, helytartók mindig ott viselik a mutató ujjukon a pecsétnyomó -gyűrűjökben a gyorsan ölő mérget, mely az itélet végrehajtása elől -megszabadítja őket. Látom, a te ujjadon is ott van a -talizmán-gyűrű. Ismerem a formájáról. Ilyen az. Meg akarom mutatni, -hogy milyen nagy tisztelettel vagyok irántad. Megengedem neked, -hogy bemehess ezen az ajtón, mely a kápolnába vezet, s imádkozhass. -A királyod is ott van. Bemégy, mint élő ember s kijösz, mint holt -ember. A többit elvégzi egy kés. Te azt már nem érzed. Eredj a -kápolnába.</p> -<p>A barát arczán különös mosoly vonult el.</p> -<p>– Tehát Ibrahim basa, a nagyvezér, olyan nagyon kivánja az én -fejem levágatását?</p> -<p>– A királyét jobb szeretné; de a tieddel is megelégszik. – -Ibrahim nagyvezér követeli ezt – s Ibrahim karja hosszú.</p> -<p>– No hát az én karom még hosszabb! Levágattam én már Ibrahim -nagyvezérnek a fejét!</p> -<p>– Megőrültél, te barát? Az iblisz szállt beléd? Vagy hashiszt -ettél, attól beszélsz félre?</p> -<p>– Ott áll biz az, a Demir kapu előtt, arany tálra fektetve. Ha -nagyon sietsz, még ott találod, tizenkét napig lesz közlátványra -kitéve. <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– S ez a te parancsolatodra történt, jámbor barát?</p> -<p>– Az én intézkedésem következtében történt. Én adtam át Memhet -bégnek, a szultán magyar tolmácsának Ibrahim basa leveleit, -melyeket a kivégzett Grittinél találtak, s melyekből kitudódott, -hogy Ibrahim és Gritti egy húron pendültek, összeesküvést koholtak -a szultán ellen. Ibrahim magát akarta magyar királylyá, Grittit -Erdély fejedelmévé emelni; sőt egy levélben még azzal is -fenyegetőzött, hogy ha Szolimán ennek útjába áll, Szelim szultán -sorsára fog jutni.</p> -<p>– Ezt te mind most fundáltad ki.</p> -<p>– Memhet bég gyűlölte Ibrahim basát istentelen magaviseletéért, -hitetlen voltáért, átadta a szultánnak a nagyvezér leveleit. A vége -halál lett.</p> -<p>– Nevetnék rajtad, ha nem szánakoznám inkább fölötted.</p> -<p>– Hát majd talán ennek a levélnek inkább hinni fogsz, melyet az -éjjel kaptam gyorsfutár által Sztambulból. Meghallgathatod, nem -titok.</p> -<p>Fráter György elővette a zöld erszénybe kötözött pergamen -tekercset.</p> -<p>«Én, Memhet bég, Csendereli, a padisah szolgája – irám ezen -levelet te neked Fráter György Utyessenovich, a király szolgájának, -Dzsemadi-el-avvel hónap huszonkettedik napján, csillagfeljövetele -után, Abdesztán mosakodás előtti órában, a tsiragán palotában».</p> -<p>«Allah akbár! Szelám az olvasónak!»</p> -<p>«A hogy kivántad, én rögtön megérkezésem után átadtam a -szeraszkiér leveleit a padisahnak. (A kinek dicsőségét hirdesse ég, -föld és minden élők, a kik ezekben laknak!) A midőn a nagy úr -elolvasá a leveleket, a két kezével a szakállába markolt és azt -megrázta erősen, a mi haragjának és elkeseredésének jele. Azonnal -elküldé a csausz-agát Ibrahim basáért. Midőn a szeraszkiér -belépett, a nagy úr azt parancsolá neki, hogy álljon meg az -ajtóban. Két bosztandzsi (mivelhogy a padisah kerti kiöszkjében -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> volt) keresztbe tett kardokkal állt -mögötte. Akkor a nagyúr felmutatá Ibrahimnak a legutolsó levelét, -melyben az ő urát Szelim szultán sorsával fenyegeti, e szavakkal: -«te irtad ezt a levelet?» Erre a nagyvezér, mint a kit villám ütött -meg, arczczal a földre borult, e szavakat kiáltva: Allahnál a -kegyelem! Jash Allah!»</p> -<p>– Hazugság az egész! dörmögé közbe Junisz bég.</p> -<p>Fráter György tovább olvasá a levelet.</p> -<p>«Ekkor a szultán parancsára a csauszok megragadták Ibrahimot, s -legelőször is az ujján levő pecsétnyomó gyürüjét huzták le, melyben -halálos méreg vagyon, azután levetkőztették mezítlenre, s adtak rá -világossárga selyem köntöst, mely a halálnak színe, a kezeire pedig -elefántbőr keztyüket huztak, hogy magában kárt ne tehessen.»</p> -<p>– Ezeket a szokásokat hallhattad másoktól. Szólt közbe -Junisz.</p> -<p>«Ez alatt a szultán előhivatta Lufti basát, az anatoliai béget, -a ki Ibrahim basának esküdt ellensége.</p> -<p>Junisz bég megrendült: «ez való igaz. Nagy titok volt ez.»</p> -<p>«Lufti basa, a nagy úr parancsára azonnal összehivatá a diván -tanácsot, a szultán ült elől. Ibrahim basát törvény elé állíták. -Nem tagadhatá el bünös voltát. A diván tanács, személy szerint -megszólalva, kimondá fejére a halált, fényes érdemeire való -tekintetből, selyemzsinór helyett kard által.»</p> -<p>– Most foglak el a hazugságon! A padisah is halált mondott-e -Ibrahim fejére?</p> -<p>«A padisah azt mondá, midőn a nagyvezér halálitéletét eléje -tették aláirás végett, hogy engedjenek neki egy napot a -meggondolásra, hogy megölesse-e leányának férjét, legkedvesebb -hadvezérét? még ha az ő saját élete ellen esküdött is össze.</p> -<p>– Ez hasonlít a valósághoz… suttogá Junisz bég.</p> -<p>«Ennek a napnak az estéjén nagy sikoltozás támadt a szultán -kiöszkje előtt, egy kétségbeesett hölgy, szétszórt <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> -hajakkal, keresztül tört a bosztandzsikon egész a szultán belső -szobájáig. Ez volt a szultán kedvencz leánya, a kinek az atyja azt -a hizelgő nevet adta «Gül-güz»: «rózsás szűz.»</p> -<p>Junisz bég remegni kezdett, «ezt nem tudhatja más, csak a -meghittek!»</p> -<p>«A hölgy megragadá a szultán köntösét mind a két kezével és azt -mondá, «te nem öletheted meg az én férjemet Ibrahimot! Emlékezzél -rá, a midőn engemet feleségül adtál a nagyvezérhez, menyegzőm -napján, én azt könyörögtem tőled, hogy férjemet soha meg ne ölesd, -a mi a sorsa minden nagyvezérnek. Bármit vétsen is ellened, -bármilyen nagy csatát veszítsen, bármivel vádolják ellenségei, -férjemet soha halálnak ne add! És akkor te, Szolimán szultán, -megesküdtél nekem, Gülgüz leányodnak, megesküdtél apád sirjára, -hogy a míg élsz, Ibrahimot meg nem öleted. Emlékezel-e esküdre -szultán?» Erre a padisah azt mondá a leányának: «Bizonyára -emlékezem rá, menj haza békével, a mig én életben vagyok, férjedet, -Ibrahimot meg nem ölik.» Az asszony megvigasztalva távozott -el.»</p> -<p>Junisz bég most már hinni kezdett. Szeme szája felnyilva leste, -mi lesz a vége ennek a regének?</p> -<p>«A kedvencz leány eltávozásával ismét összehivatá a szultán a -divántanácsot, Lufti basát, a kit szeraszkiérré nevezett ki és a -Sheik-ul-Izlámot, eléjük terjesztve, hogy őt erős esküvése tartja -kötve, miszerint kedvencz leánya férjét, Ibrahimot, a míg él, -halálnak ne adja. Ekkor a Sheik-ul-Izlám előhivatta a főmuftit -Abul-Nahnumánzádét, a ki az egész alkoránt könyvnélkül tudja. S a -főmufti, megértve a nehéz dolgot, kikereste az alkoránból a 122-ik -szúrát, melyben ez olvastatik: «a ki aluszik, az nem él.» Ezen -szent mondásra hivatkozva kimondá a divántanács, hogy e szerint -Szolimán szultán kivégeztetheti Ibrahimot az alatt, a míg maga -alszik, mert akkor nincsen életben. S a szultán ebben megnyugodott. -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Junisz bég üvöltött a harag és rémület miatt.</p> -<p>– Gyaúr! Ha te most hazudsz!</p> -<p>– A levél beszél, nem én:</p> -<p>«A padisah ekkor arra kérte a divántanácsot, hogy Ibrahimot az ő -saját görbe késével végezzék ki, melyet mindig öve mellé dugva -visel,<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> melynek markolatja drága -piros kláris, zafirkő pecsétnyomóval a végén. Damaszk aczél -pengéjén arany betükkel a halottbucsuztató mondás: «Dámeh Allah, hu -teála remaéti.»</p> -<p>Junisz bég görcsrángatta reszketéssel támaszkodott a falhoz, -érthetetlen, szótagolatlan ordítást hallatva.</p> -<p>«És a midőn a muezzim az éjféli szúrát éneklé, a minarében a -szultán alvásának ideje alatt, levágta a khankiár Ibrahim basának a -fejét a szultán saját görbe késével és elvitte azt a Demir kapuhoz -s kitette a királyok és nagyvezérek számára rendeltetett arany -tálra. Én is bele mártottam az ujjamat a vérébe, s irám neked ezen -levelet azon véres ujjal. És most megyek az Abdesztán mosakodást -végezni.»</p> -<p>«Allah nagy és hatalmas! Allah kérim!»</p> -<p>Junisz bég meg volt dermedve a rémülettől, majd görcsös -zokogásban tört ki.</p> -<p>– Oh barát, te rettenetes vagy! Ne szólj meg érte, ha uramat, -barátomat megsiratom.</p> -<p>– Pedig ez még a kisebbik okod a sirásra, Junisz bég. Magad -mondád, hogy megszokott dolog ez te előtted. Nagy emberek feje, -arany tálon felmutatva. A ki szolga, urat is talál egy helyett -másikat. Hát csak bizd te a sirást az asszonyokra. Nálunk -magyaroknál az olyan férfinak, a ki sirva fakad, asszonynevet -adnak. Beszéljünk a te saját ügyedről.</p> -<p>– Az én ügyemről? kérdé bámulva Junisz bég.</p> -<p>– Arról bizony. A kivégzett Grittinél megtalált irások között te -neked is volt egy leveled. S erre a levélre is én <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> tettem -rá a kezemet. Ebben az irásban te ajánlkozol Grittinek a titkos -szándékait a szultánnál előmozdítani, ha ő viszont a te czéljaidnak -megfelel. Elismered, hogy te a római király sztambuli követének -lekötötted a szavadat, hogy János királyt megrontsad s ezért te -néked a német követ ezer arany évdíjat igért.</p> -<p>Junisz bég fakósárga lett az ijedtségtől.</p> -<p>– A mit a leveledben igértél, hogy a bécsi kormánynak jó -szolgálatokat fogsz tenni, azt itt jártod-keltedben ugyan be is -váltád. Egész Erdélyt eltérítetted a János király iránti hűségből s -áthajtottad a római király zászlója alá. Mit gondolsz, Junisz bég, -ha ez a te leveled a padisah kezébe kerül, és az nekem, ha élek, -egy szavamra, ha hirtelen halok, a hallgatásomra megtörténik, mi -vár te rád akkor a tsiragán palotában?</p> -<p>Junisz bég széttépte a köntösét a mellén.</p> -<p>– Barát! Add vissza az oszporámat! S vedd meg te rajta most az -én fejemet.</p> -<p>– Én pap vagyok és nem khankiár.</p> -<p>– Te csak egyszer ölsz meg, ha visszatérek Sztambulba, száz -halál vár reám. Azzal a pénzzel fizetsz nekem, a melylyel én -fizettem te neked. Ez az igazság a földön.</p> -<p>– Nem Junisz bég! A keresztyének Istene nem boszuálló. Az én -vallásom azt tanítja, hogy «a ki engem kővel hajít meg, azt én -kenyérrel hajítsam vissza.» És ismét azt tanítja, hogy «nagyobb -öröm van az égben egy megtért bünösön, hogy sem mint száz igazakon, -a kik soha sem vétkeztenek.» Én téged nem akarlak elveszíteni, -hanem meg akarlak nyerni. A bécsi követ te neked ezer aranyat igért -azért, hogy János király ügyét megrontsad: én nem igérek neked, -hanem adok ezer aranyat azért, hogy a mit elrontottál, javítsd -helyre.</p> -<p>S azzal kitett a csuhája zsebéből egy piros selyem erszényt, -melynek hálószövetén átcsillogott az arany pénz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> -<p>Junisz bég odaomlott térdre a barát elé, s annak a fehér csuhája -szegélyét s a mezítelen lábait csókolta.</p> -<p>Ebben a pillanatban lépett ki János király a kápolna -ajtaján.</p> -<p>Mikor ezt a jelenést látta: a czifra, aranybogláros török béget -az egyszerű szerzetes lábainál heverve, a király háromszor -keresztet vetett magára:</p> -<p>– Itt Isten van közel! Ő míveli ezt a csodát!</p> -<p>Fráter György pedig lehajolt és fölemelé karjánál fogva a -béget.</p> -<p>– Kelj föl testvér. Isten fölvilágosította a te lelkedet, hogy -megismerjed az igazságot. Ime mondjad meg a királynak, hogy őt -tisztának és minden büntől ártatlannak találtad.</p> -<p>Junisz bég hátrafordult s a király előtt mellén összetett -karokkal meghajtá magát.</p> -<p>– Uram, a te igazságod a napfénynél világosabb. A te hű -tanácsosod meggyőzte arról az én lelkemet. Hájraddin sah óta nem -volt igazságosabb fejedelem náladnál.</p> -<p>– És most vissza fogsz térni Erdélybe, derék Junisz bég, monda -Fráter György. És ujra eljárod azokat a várakat, kastélyokat és -városokat, a melyeket előbb meglátogattál, hogy az igazságot -kitanuljad; és elmondod mind a vajdáknak, mind a királybiráknak, a -kapitányoknak és tanácsbiráknak, hogy a felséges padisah igazságot -szolgáltatott, a midőn Gritti Alajosnak pártfogóját, Ibrahim -nagyvezért lefejezteté, Bég Ogli nevét pedig a bitófára szegeztette -s azt a török krónikákból kitörülteté! És hogy János királyt a -fölséges szultán palástjával betakarja, és minden trónja előtt -térdeplő szolgafejedelmeknél nagyobbra becsüli, s ellenségeit -vaskézzel fogja lesujtani.</p> -<p>– Valóban ezt fogom mondani.</p> -<p>– És aztán midőn Sztambulba visszatérsz, s a padisah fölséges -szine előtt megállsz: azon kezded, hogy nincs a <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> széles -föld népei között, a kiket a nagyúr árnyéka betakar, hivebb -testvére a töröknek a magyarnál.</p> -<p>– Bizony azt fogom mondani.</p> -<p>– És nincs szeretőbb fia a padisahnak János királynál.</p> -<p>– A mivel csak igazságot fogok mondani.</p> -<p>– És most távozzál békével. Az ég angyalai őrizzék a te lábaidat -a megbotlástól, a te elmédet a megfeledkezéstől.</p> -<p>Junisz bég a térdéig hajtotta a fejét, az elbucsuzásnál három -izben a királynak kezet csókolt, Fráter Györgyöt pedig megölelé s -megcsókolta a szakállát.</p> -<p>Fráter György az eltávozónak arab nyelven mondá:</p> -<p>– Üdvözlöm Lufti basát, az új szeraszkiért. Ugyanazon barátságot -fogom vele éreztetni, a melyet Ibrahim basával éreztettem.</p> -<p>Junisz bég ravaszul csóválta a fejét.</p> -<p>– Annak az kevés lesz.</p> -<p>– Tehát még többet.</p> -<p>(Az a «barátság» tudniillik tízezer arany évenkinti ajándék -volt.)</p> -<p>– Hja bizony barát-barátom, a szeretet drága virág, a mit -öntözni kell; – ingyen terem a gyülölet, a mi dudva.</p> -<p>A szultán követének eltávozta után János hirály áhítattal -sóhajta fel:</p> -<p>– Szent László tehát még most is tesz csodákat az ő magyar -nemzete oltalmára.</p> -<p>Valóban tesz. Még több csodát is tett. Azt, hogy egy hónap mulva -valamennyi erdélyi főúr, a kinek már kengyelben volt a lába, hogy -lovagol Bécs felé, szépen megfordítá a lovát s odajött Nagyváradra -János királynak a hódolatát bemutatni, s Fráter Györgyöt lelkesen -üdvözölni. És Nagyszeben város, melynek bástyáit két hónapig -sikertelen vivta Majláth István vajda: odaküldé a biráit önkényt -János királyhoz, a kik városuk kulcsait piros bársony vánkoson -hozták eléje. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Aztán a bécsi urak is felhagytak egyszerre azzal a nagy -nevetéssel s küldték nagy sietve a lundeni érseket Nagyváradra a -békekötés föltételeivel. Magyar urak, Bebekek, Perényiek, a pécsi -püspök, Zápolya pártjára keltek. Egy nagy hadjárat meg volt nyerve -s csak egy ember esett el benne: a nagyvezér, Ibrahim.</p> -<h2><span class="smaller">VI. FEJEZET.</span><br /> -JÓ TÖRÖK BÁLINT.</h2> -<p>«No de most már gyere sorra Debreczen!»</p> -<p>János király nagyon jól emlékezett rá, hogy Junisz bégnek a -megjelenése épen abban a kegyes szándékában rekeszté vala meg, hogy -a debreczeni refraktáriusokat a barátelüzésért s a schizmatikusok -számára elkobzott kolostor sacrilegiuma miatt méltón megfenyítse. -Hogy ebből a nagy veszedelemből ily csodálatos módon megszabadult, -első kötelességének tartá a debreczenieken példát szolgáltatni, -hogy abból azután az egész Alföld tanulhasson.</p> -<p>Egy kicsit Fráter Györgynek a truczczára is tette. Ez az ember -olyan fennyen hordja az orrát, mintha neki lett volna benne része, -hogy ez a nagy veszedelem elfordult a király fejéről. A helyett, -hogy a dioecesise dolgai után látna, minduntalan a magas -diplomácziába ártja magát; a békepontozatokat s a bécsi követek -eljárását kritizálja. Holott neki állott volna kötelességében az -eliminált barátokat visszahelyezni az elvett kolostorukba. Hanem -hát Fráter György neheztel ezekre a jámbor barátokra, a miért ezek -olyan vendégszeretők voltak. Hogy a király is ő hozzájuk szokott -szállni. (Ne szóljunk «Kardosné» asszonyról.) A királytól irigyelte -ezt az ártatlan kedvtöltését. Pedig hát azok igen derék hűséges -barátok voltak. Azok bezzeg nem hirdették ki a kathedrából -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> VI. Kelemen pápa bulláját, melyben -Zápolya Jánost excommunicálja, a miért Szolimánnal szövetkezett, -mint a hogy kihirdette az apátplébános Debreczenben a nagy -templomban.</p> -<p>Azért nem is szólt semmit az egész debreczeni dologról Fráter -Györgynek, hanem a mint megtudá, hogy Laszkó Jeromos átnyergelt a -Ferdinánd-pártiakhoz: visszavonta a donatiot, s megtette új hivét -Enyingi Török Bálintot Debreczen földesurává. Ezt azután, kellő -instrukcziókkal ellátva, megfelelő fegyveres erővel elküldé -Debreczenbe. «Majd ránczba szedi jó Török Bálint civis -uraiméket.»</p> -<p>A derék hadvezér, régibb csatatéri szokása szerint, saját szeme -és füle észlelete után igyekezett megismerni az ellenséget. S ezen -a nyomon járva, mindjárt a megérkezése után első dolga az volt, -hogy az új hit követőinek a gyülekezetét felkeresse.</p> -<p>Épen nagypéntek napja volt, a midőn Debreczenben széttekinte. Ez -a kálvinistáknál nagy ünnep volt mindig, míg a pápisták, bevett -szokás szerint, az nap meszelik a házak elejét.</p> -<p>Török Bálint tehát elment a kolostorból alakított kálvinista -templomba, a hol igen nagy tisztelettel fogadták. Kurátorok, -presbyterek eléje jöttek, bevezették s az első padba beültették. -Azután zsoltárt énekeltek; maguk a hivek, hármoniás zengedezéssel, -s annak a zsoltárnak igazán szép volt a tartalma is, a dallama is, -úgy hogy jó Török Bálint egyszer csak azon vette észre, hogy a -zsolozsma őt magát is elragadja s az utolját együtt énekli a -gyülekezettel:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Te voltál és Te vagy igaz -Isten:<br /></span> <span class="i0">És Te megmaradsz minden -időkben!»<br /></span></div> -</div> -<p>Azután felhágott a kathedrába a prédikátor, Bálint Áron uram. -Igazi magyaros, nyusztprémes mentében, sűrű gombokkal és -zsinórokkal, hosszú haja görbe fésűvel hátrasimítva. Kezében egy -kapcsos biblia. Először is <span class="pagenum"><a name="Page_137" -id="Page_137">-137-</a></span> elmondá a miatyánkot, a mit állva -hallgatott végig az egész közönség. Azt Török Bálint is utána -mondá. Mikor aztán az ima végén következett az, hogy «mert Tied az -ország, a hatalom és a dicsőség!» akkor felszólalt: «no ezt már ti -tettétek hozzá! Hanem ebben nincsen semmi istentelenség.»</p> -<p>Tiszteletes Bálint Áron uram aztán felnyitá a kapcsos bibliát s -kikeresé belőle a textust, mely szólt e képen:</p> -<p>«Adjátok meg az Istennek, a mi az Istené, és a császárnak a mi a -császáré.»</p> -<p>Az erre alapított prédikáczió természetesen arról szólt, hogy -Debreczen városa fizesse meg hűségesen, a mivel az ő koronás -királyának tartozik; mert ezzel a saját hazájának adózik, s vegye -szivére a megváltó ama szavait, a midőn követői a keresztre -feszítés ünnepén bőjtöléssel és vezekléssel tanusítják az ő -buzgóságukat.</p> -<p>– Hisz ez nagyon okos beszéd: mondá Török Bálint, a kiséretében -levő hadnagyokhoz fordulva. Azután felkiáltott a lelkészhez: «kend -derék, becsületes pap! Csak végezze kend a miséjét a maga módja -szerint.»</p> -<p>A prédikáczió bevégeztével egy vékonyabb könyvet vett elő a -lelkész a mente zsebéből s azt felnyitva, felolvasá belőle a -hiszekegyet.</p> -<p>A közönség mind felállt; a min Török Bálint nagyon csodálkozott, -hogy ilyenkor nem térdepelnek.</p> -<p>A prédikátor csengő, érthető szóval mondá, a közönség utána -rebegte a hitvallást.</p> -<p>«Hiszek egy Istenben. Mindenható Atyában, mennynek és földnek -teremtőjében.»</p> -<p>– Hisz ez egészen olyan, mint a mi Crédónk, dörmögé Török -Bálint.</p> -<p>«És a Jézus Krisztusban, ő egyszülött Fiában, mi Urunkban. Ki -fogantaték Szent Lélektől, született Szűz Máriától…»</p> -<p>– Hát ti is valljátok a Szűz Máriát! kiálta fel Török Bálint -csodatelve. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>… «szenvede Pontius Pilátusnak alatta. Megfeszítették és -meghala. Szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, -felméne a mennyekbe, üle a Mindenható Atya Istennek jobbjára: onnan -lészen eljövendő itélni eleveneket és holtakat.»</p> -<p>– Szórul szóra a mi Credónk!</p> -<p>… «Hiszek Szent Lélekben, hiszek egy közönséges keresztyén -anyaszentegyházat…»</p> -<p>– Hát nem egy kálvinista szentegyházat?</p> -<p>… «Szenteknek egyességét…»</p> -<p>– Még a szenteket is hiszitek?</p> -<p>… «büneinknek bocsánatját, testünknek feltámadását, és az örök -életet. Amen.»</p> -<p>– Hisz ez az utolsó jottáig az a hiszekegy, a mi az enyém, s az -egész katholikus világé! Hát akkor mért üldözlek én benneteket?</p> -<p>Aztán még egy zsolozsmára buzdult fel a közönség:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«A Sionnak hegyén Ur -Isten,<br /></span> <span class="i2">Tied a dicséret!<br /></span> -<span class="i0">Fogadást teszünk néked itten,<br /></span> -<span class="i2">Tisztelvén tégedet!<br /></span> <span class= -"i4">Mert kéréseket az hiveknek<br /></span> <span class= -"i6">Meghallod kegyesen<br /></span> <span class="i4">Azért te -hozzád az emberek<br /></span> <span class="i6">Jőnek -mindenünnen.»<br /></span></div> -</div> -<p>Az is nagyon megnyerte a tetszését Török Bálintnak, hogy az -ájtatoskodás után a népség a legszebb rendben oszlott szélyel. -Legelőbb bocsáták ki a kis leánygyermekeket, azután a fiucskákat, -akkor következének az asszonyok az ő leányaikkal, majd a délczeg -ifju legények, utoljára maradtak a tisztes öreg férfiak, és senki a -templom küszöbén ki nem lépett a nélkül, hogy a perzselybe egy -darab pénzt ne bocsátott volna.</p> -<p>Török Bálint hátramaradt, hogy a lelkészekkel és a kurátorokkal -beszéljen.</p> -<p>– Hallják kegyelmetek. Én katona ember vagyok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> Lelki -dolgokhoz nem értek. Kis káté, nagy káté az én kezemben nem -forgott. Eddig a kegyelmetek rituáléjában semmi megbotránkozni -valót nem találék. Azonban én senkinek nem hiszek, mint a saját -fülemnek és szememnek. Itt jön harmadnapra a feltámadás ünnepe, -majd akkor a magam templomában fogom végig hallgatni a misét s a -szerint fogok itéletet tartani, a hogy a külömbséget -megtalálom.</p> -<p>– «Erős várunk nekünk az Isten!» monda rá Bálint lelkész; és -azonkívül semmi egyebet nem szólt.</p> -<p>Husvét vasárnapján aztán Török Bálint jó korán felkelt: felölté -az ünneplő köntösét s csak várta, hogy majd beharangoznak. Azonban -a harangok csak nem szóltak, pedig már haza kellett kerülniök -Rómából.</p> -<p>Mikor aztán a templomba menetel órája eljött, csak fölkerekedék -a hadnagyaival és a legényfiaival együtt, s elballagott a két -tornyu templomig. Nagy csodálkozva tapasztalá, hogy senki sem tart -vele az utczán a lakosságból. A templom kettős ajtaja be volt -zárva; a hozzávezető lépcsők közül kinőtt a fű, s még csak egy -koldus sem ült a lépcsőkön, husvét vasárnapján. Csak az öreg -sekrestyés gunnyasztott a sekrestyeajtóban egymagában.</p> -<p>– Mi dolog ez? kérdezé Török Bálint az egyházfitól. Hát -kivesztek a hivek Debreczenből? Vagy talán nincs pap többé a -városban, a ki az Isten igéjét hirdesse?</p> -<p>– Nem vesztek biz azok ki, kegyelmes uram, mondá az egyházfi. -Pap is van, veres öves, arany keresztes. Hanem a mióta az apátur -kihirdette a pápa ő szentsége bulláját, János király -excommunikáltatásáról: azóta a mi templomunk be van zárva.</p> -<p>– Hol lakik az apátur?</p> -<p>A sekrestyés elvezette az új patronust a parochiához, a mi szép -téglából rakott épület volt: a hogy a levedlett vakolat elárulta, a -mi ott hevert eltakarítatlanul a fal tövében, még pedig régecskén, -mert már az árva csalán is felverte. <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<p>– Hogy hagyhatják ilyen árván a plébánuslakot? kérdé az -egyházfitól a földesúr.</p> -<p>– Nem az én dolgom, instálom alásan, szabadkozék a -templomszolga. Én csak az udvaron, a kertben pepecselek.</p> -<p>Nála volt a paróchia utczaajtajának a kulcsa is: ő nyitotta fel -az ajtót Török Bálint előtt. Ez is feltünt a vitéz úrnak.</p> -<p>– Hát aztán mikor ki akar jönni a főtisztelendő úr a házból, -hogy nyitja ki az ajtót?</p> -<p>– Nem jön az ki, instálom alásan, soha az utczára.</p> -<p>– Talán a köszvény bántja a lábát?</p> -<p>Török Bálint belépett az ajtón; több embert nem bocsátott be a -templomszolga: bezárta maguk után az ajtót. Aztán egy oszlopos -tornáczon vezette végig a főurat, a melyből egy derékban kettéváló -ajtó vezetett a konyhába: annak a felső része nyitva volt.</p> -<p>– Most tessék egy cseppet patzientálni magát a spektábilisnek, a -míg bejelentem a reverendissiménél.</p> -<p>Addig ott hagyta a főurat a konyhában állni.</p> -<p>Török Bálint megjegyzé, hogy a pestesen nem ég tüz. Husvét -vasárnapján nem készülnek főzéshez a plébániában! Se szakácsné, se -macska a konyhában.</p> -<p>Kevés vártatva kijött az egyházfi s jelenté, hogy «dignetur -besétálni illustrissimének, reverendissime elfogadja».</p> -<p>S felnyitotta előtte a szobaajtót, a mi lepedővel volt letakarva -a legyek ellen.</p> -<p>A szobának remetei egyszerüségű butorozata volt. Egy triptica, -egy házi oltár volt az egész disze.</p> -<p>Másformának képzelte Török Bálint a debreczeni plébánost. -Domború, jól táplált termetű, piros ábrázatú plébánosokkal szokott -ő találkozni eddigelé mindenütt, a helyett látott festetlen fenyőfa -asztal mellett, kartalan szalmaszéken ülve egy szikár, csontváz -alakot: kopott, paszomántnélküli fekete talárban, a derekán levő -vörös <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> öv is szinét hagyta, mintha már a -viselőjével együtt huzamosb időt töltött volna a kriptában. Az -arcza sovány volt, aszú, sápadt, redőtlen, szemöldökcsontjai -kiülők, sűrű fekete szemöldökökkel; de beesett szemeiben életerő -lobogott: nagy sima homlokán csak egy redő volt, hosszában a két -szemöld között; egyenes orra, vékony, összeszorított ajkai, előre -nyuló kétfelé osztott álla az akaraterő és a zelozitás kifejezését -egyesiték ez arczon.</p> -<p>Nem állt föl a belépő előtt. Egy nagy könyv volt az asztalán, -azon tartotta a kezét, és abba nézett.</p> -<p>– Benedicat Deus! üdvözlé a plébánost a főúr.</p> -<p>Az úgy tett, mintha nem látna, nem hallana semmit.</p> -<p>– Christus resurrexit!</p> -<p>Még azt sem hallotta meg.</p> -<p>Akkor oda lépett hozzá Török Bálint, megfogta a kezét és -megcsókolta azt. A plébános fogta a selyem öve csücskéjét s -letörülte vele a csók nedves nyomát a kezéről. Azzal keresztet -vetett magára, halkan mormogva: «minden jó lélek dicséri az Urat» s -csak azután fordult a főur felé.</p> -<p>– Ki vagy? Mit akarsz?</p> -<p>– Reverendissime páter. Én vagyok Enyingi Török Bálint, -Debreczen város új földes ura. Főtisztelendőséged üdvözlésére -jöttem.</p> -<p>– Kinek a kegyelméből vagy te Debreczen földes ura?</p> -<p>– János királyéból.</p> -<p>– Ilyen király nincsen.</p> -<p>– De már megbocsásson, szent atyám. Én magam jelen voltam János -királynak a koronázásán, Székesfehérvárott, a holott az esztergomi -primás az angyali koronát a fejére tette, én vittem előtte az -ország almáját.</p> -<p>– Én pedig ott voltam, a hol ezt a koronát a fejéről levették, a -hol a szent chrysmát a homlokáról ledörzsölték! Én hirdettem ki az -anathemát, melylyel VI. Kelemen pápa ő szentsége Zápolya Jánost -excommunikálta, a <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> miért, hogy az kezet csókolt az -Antichristusnak Mohács vérmezején, s szövetséget kötött a -kereszténység ősellenségével, a török szultánnal. Itt a debreczeni -nagytemplomban olvastam fel a szent atya bulláját, a «perhorrescunt -animæ» bullát. S azóta Zápolya János nem király.</p> -<p>– Hát én nem bánom: tartsa főtisztelendőséged Zápolya Jánost -királynak, vagy ne tartsa, de én valósággal Török Bálint vagyok, -Debreczen földes ura, s engem Kelemen pápa nem excommunikált.</p> -<p>– Téged is excommunikált! Mint valamennyi hiveit Zápolyának, a -kik ő hozzá ragaszkodnak. És te sem vagy már Enyingi Török Bálint. -Az voltál, a míg becsületes keresztény voltál, a míg a keresztény -királyt szolgáltad, a míg a hitetleneket paskoltad: addig minden -kathedrában imádkoztak érted; de a mióta megrontottad a hitedet, -nem vagy többé Török Bálint; hanem Valentinus Turcus de eadem: -valóságos török, muzulmán, istentagadó, pokol szolgája, ördögök -adeptusa, Belzebub czimborája. Téged is sújt az anathema ex -consequentia.</p> -<p>– De szent atyám! Hiszen tisztelendőségedet Czibak Imre püspök -tette meg apáturnak, a kit szintén János király nevezett ki -püspöknek, még pedig azután, hogy az excommunicatio érte.</p> -<p>– De Czibak Imre nem is volt soha hive Zápolyának, mindig -cserben hagyta. Tokajnál is elhagyta, Budán is elárulta. Szivében -mindig a keresztény király hive volt. Ezt neked, ha Török Bálint -vagy, nagyon jól kell tudnod. Azért én elfogadhattam Czibak -suprematiáját in ecclesiasticis. De nem fogadom el Fráter Györgyét: -a mostani magamondja püspökét. Menjen ő Zápolyának a kályháját -füteni. Ki erősítette meg a püspökségében? A sztambuli főmufti? Még -én hozzám pásztorlevelet mer irni, a Jézus nevében! Mért nem ir -Mahomed próféta nevében? Pogány vagy, királyoddal, püspököddel -együtt! Apage satanas!</p> -<p>– Hát hagyján! Legyek én pogány; de a debreczeni <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> -közönség igaz hivő katholikus keresztény: ennek a népnek tartozik -vele tisztelendőséged, hogy a Megváltó feltámadásának napján a -templomot megnyittassa előtte s az isteni tisztelet malasztjában -részesítse.</p> -<p>– Ne taníts te engemet a kánonokra, publikánus! Ez nem -excommunicatio medicinalis, hanem excommunicatio mortalis,<a name= -"FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class= -"fnanchor">4)</a> a mi Zápolya János fejére lesujtatott. Ez -feloldja a jobbágyot az ura iránti engedelmesség alól, eltiltja a -fiut az apa iránti tisztelettől, s ha egy város közönsége tovább is -megtartja a hűséget az excommunikált fejedelem iránt, maga is -anathéma alá esik. És mindaddig, a mig Debreczen városa tornyaiból -le nem dobatja a Zápolya-czimeres zászlókat, nem fognak a harangok -megszólalni a toronyban, nem fog a templom ajtaja megnyilni, nem -lesz se ünnep, se bucsújárás. Kereszteletlen maradnak az -újszülöttek, temetetlen a halottak, összekötetlen a mátkapárok. És -a szentképek megfosztatnak csodatevő erejüktől. Ez így tart mind -azóta, hogy én az anathémát kihirdettem. Én markomba zárva tartom a -mennyei malasztot. Ez a kemény nyaku nép azzal tromfol vissza, hogy -megtagadja tőlem a dézsmát, a párbért, a világi javakat, a -temporaliákat. Én évek óta úgy élek itt, mint Illés próféta a -pusztában: – még ugyabban! Mert nekem a holló sem hord kenyeret. -Abból táplálkozom, a mit a kertem és az udvarom terem. Ide nézz! És -lásd meg, hogy mi a husvéti lakomája a debreczeni -apátplébánosnak!</p> -<p>Azzal kihúzta az asztala fiókját s kivett belőle egy cserép -tányért. Abban volt három tojás és egy fekete retek.</p> -<p>– Ez a debreczeni apáturnak mindennapi eledele, s az ő -kalendáriumában nincsen ünnep! Nincs páska! A míg a nép meg nem -töri kemény szivét s a keresztény király hűségére nem tér.</p> -<p>Török Bálint meg volt rendülve. Ez a pap, a ki a kánon -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> és hitelvek iránti hűségért önmagát is -ily kástélyozásnak veti alá, ez a pap egy hatalom!</p> -<p>– Engedje meg, szent atyám, hogy közbenjárója lehessek az egyház -és a közönség kibékülésének.</p> -<p>– Hasztalan fárasztod vele magadat! Ha eddig megálltam szigoruan -az én törvényem mellett, ezután könnyebben megállok. Eddig tudtak -magukon segíteni a filiszteusok. Itt voltak nekik a veresbarátok. -Méltó satellesei a derék János királynak! Belzázár az ő Bál -papjaival! Azokat meg lehetett világi javakkal vesztegetni. Azok -tartottak ünnepet, kereszteltek, temettek, eskettek: a pápai -anathema ellenére. Utol is érte őket az ég boszuja. Ime, a saját -czimboráik kihordták őket a városból. Most azután husvét ünnepén -nincs templom, nincs harangszó Debreczenben. Ez az Isten itélete -fölöttetek. És én összeszorítva tartom a kezemet és ki nem nyitom -azt áldásra mind addig, a míg titeket, pogányokat ki nem vernek e -város falain kívül. Ez volt az utolsó szóm. Most távozz innen. Itt -az én templomom: az én oltárom. Egyedül fogok misét tartani az -oltár előtt a szobámban, s itt se farizeusnak, se filiszteusnak -nincsen helye.</p> -<p>Az a sovány csontalak úgy magaslott fel az erős hadverő vitézzel -szemben, hogy ez verve érezte magát.</p> -<p>Farizeusnak, filiszteusnak nevezték szemtül-szembe!</p> -<p>A pap csengetett az egyházfinak s meghagyta neki, hogy hozza elő -a misemondó öltönyét. Azzal hosszú, száraz kezét eltiltó mutató -ujjával Török Bálint felé kinyujtva, kemény hangon mondá:</p> -<p>– Procul este profani! A mai prédikáczió textusa: «Jézus pedig -fogá a kötelet és kikorbácsolta vele a templomból a kufárokat!» -Fugias cacodæmon!</p> -<p>Török Bálint büszke, makacs lelkű ember volt. Sohasem türte el a -megbántást, bizonyítja ezt gyakori elpártolása hol az egyik, hol a -másik királytól. Püspökökkel is vivott ő már harczot. Nem türte el -azt a megszégyenítést. Sietett ki a parochiából. <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>A kulcs benne volt az ajtózárban: kimehetett.</p> -<p>A piaczon már több polgár gyülekezett össze, azok között volt -nemzetes Sike uram is, a városbiró.</p> -<p>– Kegyelmességed számára egy levél érkezett kengyelfutóval -Nagyváradról. Mondá a biró Török Bálint elé járulva, levett -süveggel.</p> -<p>A főur megismeré a pecséten a püspökség czimerét. Felbontá a -levelet s elolvasá. Fráter György irta, így szólt az irás:</p> -<p>«Kegyelmes főkapitány úr! – Ámbátor ő felsége velem nem közlé -kegyelmességed kineveztetését Debreczen város földes urává, mi -pedig engemet, mint főkincstartót, a kire a donatiók tartoznak -megilletett volna: mégis tudtomra esvén ez a dolog, sietek -kegyelmességednek a szükséges informátiókat citocitissime utána -küldeni. Miután kegyelmességednek a refractáriusok és -schismaticusok ügyének elintézése köttetett szivére a király által, -szükségesnek tartom kegyelmességeddel e veszedelemnek a kutforrását -megismertetni. Hogy Debreczenben a hitszakadás termőföldre talált, -annak az eredete ott keresendő, hogy VII. Kelemen pápa anathemája a -Czibak püspök által installált apátplébánus által kihirdettetvén, -excommunicatio óta a főtemplom zárva tartaték s minden egyházi -szertartás felfüggesztetett. A debreczeni apátplébánus pedig egy -erőslelkü anachoreta, a kit se világi javadalmakkal, se -fenyegetésekkel meglágyítani nem lehet. De lehet igen is helyes -okokkal és felvilágosításokkal. Jelenleg új pápa ül a római szent -széken, III-ik Pál, a ki János király iránt sok jó akaratot -tanusít. Követünk Frangepán Ferencz, kalocsai érsek, Károly császár -után járva Nápolyba, egyuttal utasított, hogy a Vatikánban -eszközölje ki az elődje által kibocsátott excommunikáló bullának -visszavonatását. Frangepán már útban van hazafelé s mint előresiető -kengyelfutóm által értesültem, magával hozza a kivánt absolutiót és -tökéletes amnestiát. – Azért ime szájába rágom kegyelmességednek, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> mely okokat hozzon fel a debreczeni -apátplébánus előtt, hogy őt a schisma terjedésének véget vető -egyházi tilalom megszüntetésére s a templomnak a nagy ünnepek -alatti megnyitására rábirja. – Legelőször is tudassa vele -kegyelmességed, hogy III. Pál pápa mind Frangepán érseket, mind a -többi János király által kinevezett püspököket, azok között -alázatos személyemet is egyházi méltóságaikban megerősítette s -János király fejéről az anathemát visszavette. – Jól tudom, hogy -erre az anachoreta azt fogja felelni, hogy János király azért még -is a hitetlenek szövetségese s a kereszténység ellenségeinek -barátja: erre felelje kegyelmed neki azt, hogy sokkal inkább -ellensége a római pápának Károly császár, mint Szolimán szultán; -mert csak nem rég ostromolták meg Károly császár hadai Rómát, a -pápát is futni kényszeríték s a Vatikánt és a Szent-Péter templomát -kirabolták, és így gonoszabbul cselekedtek a törököknél. Minden -esetben pedig erőltesse meg kegyelmed vasból levő derekát -meghajlásra az apátplébánus előtt s a mit előtte mond, mondja fiui -alázattal és proselytai áhítattal; mert a hitbuzgóság, még ha -túlságba vetemedik is tiszteletreméltó s kétszeresen az a mostani -hitetlen korban.</p> -<p>A ki egyébiránt maradok kegyelmességednek, pásztori áldásom -mellett stb. stb…»</p> -<p>A dölyfös főurat ez a levél épen ellenkező indulatba sodorta, -mint a milyenre az indítva volt. Most már nem csak az apáturra volt -dühös; de még jobban a püspökre.</p> -<p>– Ez a barát! Ez a mezítlábos, faczipős monachus! Még én utánam -instructiókat küldöz, hogy azokhoz tartsam magamat! Még aprehendál -érte, hogy a király nem kérdezte meg elébb ő tőle, valjon -kegyeskedik-e beleegyezni, hogy én Debreczen földes ura legyek! -Szájamba rágja, hogy mit mondjak, mint a szeksta gyereknek az -egzamenti gratulacziót. S most én menjek vissza szép alázatosan a -plébánushoz, a ki csaknem kivert a szobából, azzal a szóval, hogy -kérem alássan, elfelejtettem <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> valamit megmondani s -akkor beszéljek neki Frangepánról, III. Pál pápáról, Károly -császárról egy czifra mesét, a minek se fülét, se farkát nem birom. -– Eb ura fakó! – Ha ti pap urak gubanczra fojtottátok a texturát: -majd leszek én Nagy Sándor, a ki azt kettévágom! S azzal odaadta az -apródjának a püspök levelét, hogy takarítsa el.</p> -<p>– Van-e kendteknél a templomajtót felnyitó kulcs? kérdezé a -birótól.</p> -<p>– Igenis, nálunk áll a kulcsok mássa, hogy tűzi veszedelem -idején, a kitől az Isten őrizzen bennünket, a harangokat -félreverhessük.</p> -<p>– No hát nyittassa fel kend a templomot és huzassa meg a -harangokat. Három verset huzasson, a hogy ünnepnap szokás!</p> -<p>Azután Török Bálint a fiát, Jánost elküldé a kolostorhoz, egy -csoport alabárdos kiséretében azzal a peremptorius parancsolattal, -hogy Bálint uraimék az isteni tiszteletet addig meg ne kezdjék, a -míg ő engedelmet nem ád rá.</p> -<p>A harangszó egyszerre felzavarta az egész várost. Évek óta -nélkülözött drága hang volt ez. Évek óta nem hivta a harang az -élőket, nem siratta el a halottakat, nem törte meg a villámokat, a -hogy a körirata szólt: «vivos voco, mortuos plango, fulgura -frango». Minden utczából özönlött a nép a nagy piaczra. Csak a -férfiak: az asszonyt, gyermeket otthon hagyták. A «debreczeni szem» -előre lát! Zürzavart sejtettek a harangozás mögött. A néptömeg -egészen ellepte a roppant nagy fahidat, mely Debreczen piaczát -végtül-végig beboltozva tartá. A templomba azonban még nem -mehetének be, mert annak az ajtaja zárva volt.</p> -<p>Mikor aztán a harmadik verset is elzúgták a harangok, Török -Bálint előhozatta a templomi zászlókat, a főpapi baldachint, a -csengetyűket és a nyeles lámpásokat s azokat processióval odaviteté -a parochia elé.</p> -<p>E közben odaérkezék hozzá Bálint Áron tiszteletes <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> uram, -kezében a bibliával, s bátor lélekkel megállva a földes úr előtt, -számon kérte tőle, mi okból parancsolá meg, hogy az ő hivei az -ünnepi ájtatosságot meg ne kezdjék?</p> -<p>– Majd megtudják kendtek! volt rá a rövid válasz. Most álljanak -félre, maradjanak oldalvást veszteg!</p> -<p>Akkor odament a parochia elé levett sisakkal, s féltérdét -meghajtva az apátur ablaka előtt, ujja hegyével bekopogtatott az -ablakán: a nép mind letérdelt körülötte.</p> -<p>– Reverendissime páter! Szólt be az ablakon a főur. Egész -Debreczen városa hiveinek nevében, kérlek téged, alázatosan -supplicálva: öltsd fel a te casuládat, tedd fel a te infuládat, -vedd kezedbe a pásztorbotot és jőjj fel a mi templomunkba, Krisztus -urunk dicsőségét hirdetni, a hivek lelkét malaszttal eltölteni.</p> -<p>Semmi válasz nem jött rá.</p> -<p>Akkor a főur fölállt a térdéről, leverte róla a port, feltette a -fejére a sisakját, felhúzta a harczi keztyüjét s ezzel a vaskeztyüs -ököllel zörgeté meg a főpap ablakát, harsány hangon hiáltva:</p> -<p>– A király nevében! Én! Enyingi Török Bálint! Magyarország -főkapitánya, János király teljes hatalmú biztosa! mondom és -meghagyom te neked, az Egyház szolgájának s a király -alattvalójának, hogy jőjj elő és teljesítsd a te pásztori -kötelességedet a szentegyház ceremoniái szerint! Nec secus -facturus!</p> -<p>Erre a felhivásra kitárult az ablak s megjelent abban az apátur, -teljes ornátusban, fején az infulával. Kezében tartá a pápai -anathemát, s újból felolvasta azt, csengő, messzehangzó szóval; -átokverő kezeit kiterjesztve a sokaság fölé.</p> -<p>«Singulis et omnibus anathema esto!»<a name="FNanchor_5" id= -"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> -<p>Azzal ismét bezárult az ablak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Ekkor Török Bálint odafordult Bálint Áron lelkészhez s megfogva -annak a jobb kezét, így kiálta:</p> -<p>– A király nevében! Én, Enyingi Török Bálint, átadom te neked és -a Melanchton hitvallást követő hiveknek ezt a két tornyú templomot. -Hirdesd benne te az Ur igéjét. És legyen mátul fogva ez a templom a -te ekklezsiádnak a szentegyháza.</p> -<p>Azzal maga kezénfogva vezette fel a nagy templom lépcsőin a -prédikátort.</p> -<p>És az egész összegyült nép tódult utána. Úgy hogy még a -zászlókat őriző strázsának sem maradt künn senki: azokat oda -támogatták a templom falához.</p> -<p>Csak a férfiak voltak ottan. Azokkal telt meg a templom. S mikor -ez a négyezer férfi rá zendítette a zsoltárt abban a viszhangos -nagy templomban, teljes szívből és tüdőből: ez a rémzengés magát a -főurat is magával sodorta.</p> -<p>Gyönyörüek a katholikusok zsolozsmái, azok az áhitat keltő lágy -olasz melódiák, a Beata Virgóról, az Agnus Deiről, a dicsőült -szentekről, angyali hangok harmoniájával vegyülve, közbe a -csengetyűk szólnak, oböék, hegedük zengedeznek! De a kálvinista -zsoltár dallama egy riadó, egy harczi ének, Clemens Marot franczia -rithmusaira, a mely ostromolva tör fel az égbe, a boszuálló erős -Jehovához kiáltva! Mikor négyezer férfi hangoztatja egy szivvel és -szájjal:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Te Benned biztunk elitől -fogva!<br /></span> <span class="i0">Uram, Téged tekinténk -hajlékunknak,<br /></span> <span class="i0">Mikor még hegyek és -vizek nem voltanak,<br /></span> <span class="i0">Mikor sem ég, sem -föld nem volt formálva.<br /></span> <span class="i0">Te voltál és -vagy igaz Isten!<br /></span> <span class="i0">És Te megmaradsz -minden időben!»<br /></span></div> -</div> -<p>A zsoltárt ülve énekelték a népek: a hogy szokták a kálvinista -imaházakban. Az utolsó vers is elfogyván azonban, egyszer csak a -kántor rázendíté az orgonaszót odafenn a pompás aranyozott -chorusban, s a «veni sancte <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> Spiritus» melodiáját -kezdte el játszani, s fenn a karban megszólalt a diákok éneke, -összehangzó harmoniával.</p> -<p>Ez is olaszjellegű ária, mint a katholikus ritusé.</p> -<p>Az első hangjaira e zsolozsmának az egész gyülekezet felállt, s -úgy hallgatá az éneket.</p> -<p>De nem az eddig hallott latin szöveget, hanem a nemzet nyelvén -megérthetőt.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Jövel Szent Lélek úr -Isten<br /></span> <span class="i0">Töltsd bé lelkeinket -épen.<br /></span> <span class="i0">Mennyei szent -ajándékkal,<br /></span> <span class="i0">Szivbéli szép -tudománnyal,<br /></span> <span class="i0">Melynek hatalmas -ereje<br /></span> <span class="i0">Lelkeket vezető -hitre<br /></span> <span class="i0">Lelkesítsen sok -népeket!<br /></span> <span class="i0">Kik, mondván így -énekeljenek:<br /></span> <span class="i8">Halleluja! -Halleluja!»<br /></span></div> -</div> -<p>A halleluját az egész nép dörgő szózata visszhangozá, hogy a -boltozat zenget bele.</p> -<p>Azután felment Bálint Áron a kathedrába és beszélt Jézusról, a -szeretet vallásáról, a Megváltó szenvedéseiről, kínhaláláról, -feltámadásáról, isteni felmagasztaltatásáról. Bölcsen összeköté az -Isten fiának feltámadásáról szóló hitágazatot a magyar nemzet -feltámadásában vetett hittel: lelkére kötvén a gyülekezetnek, hogy -a világ minden népei között bizonyára legnagyobb ösztöne lehet a -magyarnak abban, hogy Krisztus halála és feltámadása igaz voltában -saját nemzetének kínhalála s dicső feltámadása példáját lássa és -kövesse.</p> -<p>Az egész férfi sereg sirt. Hát hogy ne sirna a szegény magyar, -mikor hazája megostoroztatásáról, eltemettetéséről, feltámadásáról -beszélnek előtte? Talán még a mai kor férfiai is sirnának azon!</p> -<p>Maga Török Bálint is sűrűen zokogott, még a fiát is biztatta: -«ne szégyeld fiam! Jézus vére hull a férfi szeméből! Jézus vért -sirt mi érettünk».</p> -<p>S mikor a prédikáczió után az Úr vacsorájára került a -<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> sor, Török Bálint az első volt, a -fiával együtt, a ki odajárult az úr asztalához s elfogadá kettős -alakban a szent sakramentumot. Kenyér és bor, melyet a lelkész -osztott: «Vegyétek, egyétek, ez az én testem».</p> -<p>Másnap, húsvét hétfőjén ismét megszólaltak a harangok, -megnyiltak a templomajtók: most már a nők és gyermekek is -feljövének, hozták magukkal a zsoltáros könyvet, rozmaringszálat -téve bele. Délután ismétlődött mind a két napon az ájtatoság.</p> -<p>A harmadik napon, húsvét keddjén, megint megülték az ünnepet. -Ezuttal az Úr vacsoráját Török Bálint uram által ajándékozott -aranykelyhekből és ezüst tálakról szolgáltatták. Isteni tisztelet -után pedig Bálint Áron uram kathekizálást tartott, a hivek közöl -kiszemeltektől kikérdezve, mit tartottak meg emlékezetükben a -meghallgatott prédikácziókból?</p> -<p>Délután pedig a város tanácsa nagy emmaust tartott a nép -számára: ökröket süttettek, bort folyattak a mezőn s szabadon -bocsáták az igreczeseknek a virginálást, de a tánczolást tilalom -alá veték, mint a melyet Melanchton elmélkedései a bünök -bölcsőjének neveznek.</p> -<p>A negyedik nap pedig szerdai nap lévén, úgymint munka napja: a -biró uram meghagyásából felgyülekezének a nagy piaczra az ácsok, -kőmüvesek és talyigások s hozzá látának a munkához.</p> -<p>Elébb leszedték a zsindelyt és léczeket a parochia tetejéről, -azután a gerendákat: meg volt parancsolva mindeniknek, hogy egy -szót a száján ki ne bocsásson. Nagy némaság közt felszedték a -padozatot, a szarufákat és szelemenfákat, azután téglát tégla után -a falból; s valamennyit áthordták az átellenben levő Kiss Péter -uram telkére, ki azt önkényt felajánlá lelkészi laknak a prédikátor -számára. S eként szépen csendesen eltakarították az egész házat a -szigoru főpap feje fölül, a nélkül, hogy őt magát egy illetlen -szóval megbántották volna. (Debreczen krónikáiban ismételve -megtaláljuk ezt a szokást: <span class="pagenum"><a name="Page_152" -id="Page_152">-152-</a></span> a házat elhordani valakinek a feje -fölül, a kit különben egy szóval sem akarnak megbántani.)</p> -<p>Jó Török Bálint pedig megköté a szerződést birák uraimékkal, a -melylyel minden részről meg valának elégedve.</p> -<p>Akkor aztán levelet irt a királynak, tudatva vele, hogy -Debreczenben a nagy vallási villongásnak bölcsen és okosan véget -vetett; az előljáróságot a király iránti hódolatra megtérítette. -Debreczen város ötszáz tulkot küld ajándékba a királynak a hadai -élelmezésére, s kétszáz huszárt állít ki teljesen felszerelve a -saját költségén, a kiket nehány nap múlva maga fog a király elé -fölvezetni a főkapitány.</p> -<p>Ennek a levélnek az elvitelét pedig rábizták a legjobb postára, -– kire is bizták volna másra, mint a már minden utakban járatos -bakterre, a ki már egyszer vitt fel izenetet János királyhoz. A -küldöncz ezuttal annál is könnyebben ráismert a királyra, mert az -ez alkalommal, szép igazgyöngyökkel kivarrott süveget viselt a -fején, míg a körüle levő urak levett süveggel álltak, kivéve a -püspököt, a kinek volt egy bársony kapuczium a tarkóján.</p> -<p>Mikor a király Török Bálint levelét olvasta, nagy örömre -gerjedt.</p> -<p>– Ez aztán az én emberem! Ilyen az én Török Bálintom! Tudtam én -azt! «Veni, vidi, vici!»</p> -<p>Azzal odanyujtá Fráter Györgynek is a levelet; dicsekedve.</p> -<p>Fráter György bele sem nézett a levélbe; vállat vont rá.</p> -<p>– Órrol az öreg: súgá a király Verbőczynek. Nem szereti, hogy -Török Bálint valamit helyesen csinált, s hogy azt az ő tudta nélkül -sütöttük nyélbe.</p> -<p>Aztán (ismerve már az emberét) tréfásan szólítá meg a levél -hozóját.</p> -<p>– No hát, Okos Ferkó! Mondsza csak, mit csinált Török Bálint -főkapitány Debreczen városában? <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Hát biz ő kelme azt csinálta, hogy kálomistává tette az egész -várost és maga is kálomistává lett.</p> -<p>Hah! Mekkora kaczagás támadt erre a bolondériára! A király a -vékonyait fogta a két tenyerével nevettében.</p> -<p>Ilyen bolondot csak az a félkotyó képes kigondolni a felfordult -eszével. «Bolond lyukból bolond szél!»</p> -<p>Csak Fráter György nem nevetett, ő már tudta, hogy mi történt -vala Debreczenben.</p> -<p>A király adatott egy darab aranyat a bohó postásnak, a mit az a -markában megköpködött, ráolvasva: «apád, anyád idejőjjön», ezzel -«jó etyepetyét» kivánva a királynak, elkotródott.</p> -<p>Nyomban másnap megérkezék Török Bálint, magával hozván a kétszáz -debreczeni huszárt, a kiket a király ablakai előtt felállított.</p> -<p>János király nagy gyönyörűségét találta az igazi ősmagyar -vitézekben, a kik úgy oda voltak nőve a lovaikhoz, mint megannyi -Centaurusok. Majd a felhajtott gulyát is megtekinté: azok is mind -czímeres ökrök voltak. Nagyon meg volt elégedve Debreczennel.</p> -<p>Délben aztán a püspöki asztalnál ülve, ebéd vége felé, (okos -ember nem beszél, a míg jól nem lakott) a király kivánatára -előhozakodék jó Török Bálint a Debreczenben viselt dolgairól.</p> -<p>Ott voltak az asztalnál Verbőczy István főkanczellár, Frangepán -kalocsai érsek, Brodarics veszprémi püspök, Verancsics egri püspök, -Eszéky pécsi püspök, Fráter György és több világi urak. Azonkívül -Wese, lundeni érsek, Ferdinánd követe, ez azonban nem tudván -magyarul, nem értette Török Bálint előadását.</p> -<p>Annak pedig igen külömböző hatása volt. Ott, a hol az anachoreta -papról, s a király elleni anathemáról volt szó: a király jött nagy -haragba; a hol a püspökök iránti tisztelet felmondásáról beszélt -Török Bálint, ezek gerjedtek fel: mindenki korholta a lázadó -apáturat s egyházi disciplinát, deficientiába helyezést emlegetett. -Midőn azonban <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> a vége következett, a nagy katasztrófa, -akkor csak elhültek valamennyien. Török Bálint pedig kérkedő -hánykódással mondá el a nagyszabásu intézkedéseit, s mikor végre -oda jutott, hogy az apáturnak a feje fölül elhordták a házat, akkor -már a kaczagástól alig tudott beszélni. – De már akkor csak maga -kaczagott.</p> -<p>Az egész asztaltársaság Fráter Györgyre nézett; különösen a -király látszott a püspök szájából várni a szót.</p> -<p>Fráter György pedig nagy hidegvérrel szólt oda halkan -Verbőczynek, úgy, hogy a király is hallhatta:</p> -<p>– Ő Felsége most azt szeretné, hogy ha én haragudnám ő helyette. -De engem már ez nem lep meg, én már tegnapelőtt tudtam az egész -debreczeni dolgot. Az én perspektivám messze ellát.</p> -<p>– Hát ha Debreczenig ellátott a perspektivád, mondá a király, -nem tudtál közbelépni?</p> -<p>– Nem! Mert az én perspektivám messzebb is ellát Debreczennél: -egész a «smalkaldi szövetségig».</p> -<p>Erre a szóra egyszerre lehült mind a királynak, mind a -püspököknek a haragja.</p> -<p>– Habet rectum! Monda Wese érsek, kinek megmagyarázták a -dolgot.</p> -<p>A király is leönté a boszuságát egy pohár aszuval.</p> -<p>– «Il faut donc fair bonne mine au mauvais jeu».</p> -<p>Török Bálint látva, hogy ő az ura a helyzetnek, tovább fejtette -a præpotenskedését, s a püspök asztalánál, annyi főpap -jelenlétében, elkezdé magasztalni a kálvinista zsoltárokat, hogy -azok milyen szépek. Sőt felhivatá a magával hozott debreczeni -kántáló diákokat, kik harmoniás kántusban énekelték a mulatozó -conviváknak a templomi énekeiket.</p> -<p>Majd behivatta a Debreczenben szegődött hegedüsét, Tinódy Lantos -Sebestyén diákot s azzal énekelteté a históriás énekeket Zsigmond -királynak és császárnak az ő cselekedeteiről, különösen Tar -Lőrincznek pokolban járásáról. A poéta lant pengése mellett -énekelt. <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<p>– Énekbe hallottam, vagy volt, vagy nem volt, Tar Lőrincz, hogy -pokolban járt volt. Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt. Négy -szeginél négy tüzes ember állt volt.</p> -<p>– Szózatot ott Tar Lőrincznek adának: Az nyoszolját tartják -Zsigmond királynak. Érsek, püspök két paraszt urak voltanak. Az -négy ember hamis urak voltanak.</p> -<p>– Érsek hamis dézmáért kárhozott. Kanczellárius levél váltságért -kárhozott. A két nemes úr dulásért kárhozott. Hamis vám szörzésért -egyik kárhozott.</p> -<p>– Nagy sok csodát Tar Lőrincz látott volt. Egy tüzes kádferedőt -ott látott volt. Zsigmond császár, hogy benne feredett volt. Mária -király leányával ott forgódik volt.<a name="FNanchor_6" id= -"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p> -<p>– Ezt Császárnak Tar Lőrincz megmondja. Ezt felelé: leszen arról -nagy gondja. Mint ő ágyát pokolbul kiiktassa, És hogy menyországra -igazgathassa.</p> -<p>Az ilyen nótákért már egyszer Lantos Sebestyén diákot kikergette -a házából Fráter György. Ellensége is volt azóta a poéta mindvégig. -És most püspök korában türnie kellett ezt a profán virginálást a -saját rezidencziájában. A Lantosnak jó Török Bálint volt a -patronusa.</p> -<p>Ez a szó: a «smalkaldiak» kötve tartá kezét és nyelvét a magyar -főpapnak: kényszeríté hidegre tenni a haragját.</p> -<p>És még azonfölül Török Bálint egyetlen hadvezére volt Zápolya -Jánosnak ez idő szerint, a kiben ész és tapasztalat van nagyobb -hadmivelet vezetésére. Sokat el kellett tőle tűrni. Tehát csak hadd -énekelje a debreczeni kántus a zsoltárt, Tinódy Sebestyén a -Cancionalét.</p> -<p>Igy történhetett meg, hogy a legkatholikusabb király s a -legerélyesebb püspök és miniszter szemeláttára, úgyszólván a -szárnyaik védelme alatt megalakulhatott a magyar Alföldön a -«kálvinista Róma». Hanem e naptól fogva Enyingi Török Bálintnak a -neve oda lett fölirva <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> Fráter Györgynek abba a lajstromába, a -melyben minden név veres plajbászszal van keresztül húzva.</p> -<h2><span class="smaller">VII. FEJEZET.</span><br /> -PÉTER VAJDA.</h2> -<p>Ilyen messzelátó perspektivája valóban csupán Fráter Györgynek -volt, a többiek mind nem láttak tovább annál a tájhatárnál, a -melynek a szélén saját önző vágyaiknak délibábja játszott. -Némelyiknek a vallás is eszébe jutott, de az is csak a kardinális -kalap miatt, a haza senkinek sem. A király maga is csak a régi -álomképét üldözte, királyleányt hozni haza nászban. De az -eljegyzettet csak úgy kaphatta meg, ha a császár és a római király -elébb elismerik Magyarország királyának.</p> -<p>Ezért volt olyan engedésre kész a békealkudozásoknál, a miket -követei folytattak Bécsben és Nápolyban. Kész volt odaadni koronát, -palástot, papucsot, kardot Ferdinándnak, csak adja meg neki a -királyi titulust, s hagyja békén megülni a lakodalmát ős Buda -várában. Akkor aztán kész átengedni még életében Buda várát, -Temesvárt a császárnak, szállja meg azonnal, még János király -életében német és spanyol hadakkal, halála után pedig legyen a -János királyt uraló országrész is minden népével együtt, nemes, -polgár, pap és paraszt mindenestül örökösen Ferdinándé. Hogy erre -valami országgyűlésnek a helybenhagyását is kikérték volna, arra a -gondolatra ugyan nem vetemedtek. Ősi szabadság? Alkotmány -fenntartása? Eszükbe sem jutott. A Ferdinánd-pártiak legalább -megtartották a tisztességet. Pozsonyban diétát ültek, a maguk -királyától az ősi szokások tiszteletben tartását követelték. -Megadták a módját.</p> -<p>Hanem annál inkább igyekeztek János király követei megszerezni -egyet is, mást is, a mi «utile és dulce» (hasznos <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> és -édes) uradalmakat, várakat, fejedelmi évdíjat, még az özvegy -királynéról is le akarták húzni a jegyköntösét, kiváltképen nagy -óhajtásuk volt a bányavárosok és aranybányák után. Ha Ferdinánd -átadja Jánosnak az aranyat, ezüstöt meg a pénzverő műhelyt, akkor -aztán csináljon az országgal, a mit akar!</p> -<p>Ferdinánd már ilyen szóra fakadt: «én azt kivánom Jánostól, a mi -az övé, ő meg azt kivánja tőlem, a mi az enyém!»</p> -<p>Végre Károly császár dönté el az alkudozást azzal a szóval, hogy -meg kell hát adni Zápolyának mindent, a mit csak szeme-szája -megkivánt s még azon fölül egy portugál királyleányt feleségül, -ráadásba.</p> -<p>Volt aztán nagy öröm és dáridó Nagy-Váradon, mikor a császár -követe, Wese lundeni érsek közeledett a mindkét részről ratifikált -békekötéssel Nagy-Várad felé! Statiléó, erdélyi püspök félnapi -járóra eléje kocsizott s Török Bálint ötszáz főnyi lovas -bandériummal fogadta a béke hirnökét. A német érseket aztán úgy -jóltartották a diszlakomán, hogy rögtön kilelte a hideg s két hétig -nyomta az ágyat s itta az iszonyú sok ipecacuanhát s addig nem is -tért magához, a míg minden doktort, mediczinát ki nem dobott az -ajtón. Betegsége napjaiban szorgalmasan látogatta Fráter György, a -kinek az érsek nagy fogvaczogás és didergés között mondogatá el -apródonkint a magával hozott békeokirat pontozatait. A király és a -főtanácsosok titkolták előtte. Féltek, hogy valami okosabbat talál -mondani, a mivel az ő okosságukat fenakasztja.</p> -<p>A mint aztán az érsek fellábbadozott, az országtanács ülésében -felolvasták a békekötés szövegét. Mindenki helyeselte. Fráter -György szavazata hagyatott utoljára. Rettegve nézett mindenki az -arczára. Borzasztó egy ilyen ember a tanácsban, a kinek több esze -van, mint a mennyi kivánatos.</p> -<p>Fölöttébb örvendezett a püspök, hogy a békekötés a két király -között ilyen közmegegyezéssel létrehozatott, felmagasztalta -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> a két fejedelem erényeit, elismeréssel -adózott a közbenjáró tanácsosoknak, végül csak arra kérte a -főurakat, hogy ezt a békeszerződést tartsák addig titokban, a míg -Károly császár és Ferdinánd király derék seregei megérkeznek Buda -és Temesvár alá, mert ha elébb kitalálják ezt az egyezkedést -hirdetni, Szolimán szultán hamarább ott terem e két fővárosban a -maga seregével s elkergeti mind a két királyt, s csinál -Magyarországból török szandzsákságot.</p> -<p>Erre a szóra minden arczról eltünt az öröm ragyogása. Erre az -egyre senkisem gondolt. Szolimán szultánról meg is feledkeztek.</p> -<p>– Méltóságos urak, a béke nem olyan olcsó, mint mi óhajtanók. -Bizonyára igaz, hogy «si vis pacem, para bellum». Ha a két király -meg akar osztozni Magyarországon, ha a császár el akarja foglalni -az ország fővárosait, elébb a szultánnal kell leszámolniok, a kinek -mind a két király hűséget fogadott s egymással versenyezve keresi -pártfogását. Én nem mondok ellent annak, hogy mondjuk fel mind a -ketten ezt a megalázó hűséget a szultánnak, s szabadítsuk ki -Magyarországot a török pártfogás rabigája alól, de akkor nyuljunk -az erszényhez és a fegyverhez. Vitéz alattvalója mind a két -királynak bizony nagy számmal van, csak fegyver, jó ellátás és -vezérség legyen. De a míg ez készen nem áll, addig ezt a békekötést -trombitaszó mellett kihirdetni annyi volna, mint az alvó -mándrucznak a szakállát megczibálni. Uram János király, tőlem, -együgyű szolgádtól eddig sem kérdezted, hogy mit cselekedjél? -ezután se kérdezd. De azt tudjad, hogy a midőn erre a békekötésre a -pecsétet rá akarod ütni, elébb a kardodat kell kihuznod, mert annak -a markolatán levő zafirkőbe van vésve a pecsétnyomó czímered.</p> -<p>Erre a szavára Fráter Györgynek Wese érsek felelt meg azzal a -biztatással, hogy bizonyára Károly császár és Ferdinánd király -teljesen el van szánva e békekötést Szolimán szultánnal szemben is -fentartani s hadaikat <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> János királyéval egyesíteni fogják a -közös ellenség visszaverésére.</p> -<p>Ez a szó lángragyujtá János király álmatag lelkét. Egy -pillanatra fölébredt a régi hadvezető Zápolya, a büszke hazafi. A -főurak, egyházi fejedelmek mind egy szívvel-lélekkel fogadkoztak, -hogy ki fogják állítani a szükséges haderőt. János király -fölhatalmazá Fráter Györgyöt, hogy vessen ki adót, szerezzen pénzt -a hadiköltségre, Majláthot, hogy gyűjtsön hadat Erdélyben, Török -Bálintot, hogy öltöztesse fegyverbe a hajduságot, Petrovich Pétert, -hogy fogadja zsoldba a rácz hadakat, ő maga családja minden kincsét -kész föláldozni hazája szabadságáért, s ha kell vére hullását sem -bánja.</p> -<p>S ez a föllobbanó láng nem is szalmatűz volt. Azon hónapok -alatt, a miket Wese érsek Nagyváradon töltött, tízezernyi dandárok -gyülekeztek össze János király zászlói alá, Erdélyben, az Alföldön, -a temesi bánságban, a Kárpátok vidékén, derék hadvezérek alatt, -mint a Bebekek, Perényiek és maga Török Bálint, kinek egész öröme -telt bele, hogy ismét a régi, sokszor meggázolt ellenségre húzhatja -ki kardját.</p> -<p>Ez időköz alatt Nagyvárad nem csak Magyarországnak volt -központja, királyi székhelye, de valóban egy sarkalatos forgója az -európai politikának.</p> -<p>S valóban, ha Európa uralkodói egymás között békét tudtak volna -kötni, azokkal a vitéz hadseregekkel, melyek egymás ellen áldatlan -háborút viseltek, véget vethettek volna a török uralomnak a -keresztyén Európában. Ferdinánd királynak derék serege volt, de az -mind el volt foglalva a német hitszakadárok elleni harczokkal. Öt -protestáns fejedelemség, azok közt a szász, porosz és würtembergi -és tizenkét német város kötött ligát a reformáczió védelmére a -hitbuzgó Ferdinánd ellen. Ez volt a «smalkaldi szövetség». Attól -függött a török elleni nagyszerű hadjárat sikere, hogy a smalkaldi -liga abba hagyja a harczot, s maga is egy hadsereggel segíti meg -János királyt. <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> A csehek, lengyelek szintén megigérték -a segédcsapatok küldését. Velencze hajóhadával ajánlkozott a -törököt megtámadni, III. Pál pápa lelkesítő szavakkal buzdítá a -fejedelmeket az egymás közötti békére s hadaiknak egyesítésére, sőt -maga is zsoldos ezredeket fogadott s azokat hajóra szállítva a -dalmata partokra küldé. Magyarországon is mindenki, nemes és -paraszt, egyformán felbuzdult a török elleni hadjáratra. János -király feltámadt harczi kedve még a moldvai hoszpodárra is -elragadt. Péter vajda, a ki már Gritti veszedelme alkalmával is -kimutatta a foga fehérét, Fráter György felhivására húszezer főnyi -oláh harczossal igérkezett a magyarokhoz csatlakozni, a közös török -rabigának összetörésére.</p> -<p>Minő dicső hivatás volt ekkor Zápolya lelkére bizva! Élére -állani a keresztyén Európának s a czivilizácziót, a szabadságot, a -keresztyén erkölcsöt a jövő századok számára megmenteni. Hogy ő -maga is át volt hatva e hivatás ihletétől, bizonyítja az a szava, -melyet a lundeni érsekhez intézett.</p> -<p>«Ha a fejedelmek teljesítik azt, a mit igértek, ezt a mi -békekötésünket Konstantinápolyban fogom kihirdetni!»</p> -<p>Azonban a jó szándékot gyorsan kellett volna követni a tettnek. -A smalkaldi liga követelte a protestantismus hitelveinek -elismerését saját országaira nézve. Ez volt a legnehezebb kő, -melyen a nagy mozgalom fennakadt. Ezért nem lehetett Fráter -Györgynek Magyarországon ugyanekkor egy protestáns-üldözést -megindítani. Azzal a smalkaldi ligát egyszerre maga ellen zúdította -volna. Ezért tűrte el nagy békében János király Nagyváradon időzve -a szomszéd Debreczennek teljes reformaczióját. Igazságszeretetét, -nagylelkűségét és hitbuzgóságát azzal bizonyítá be, hogy Celestin -apátot, a kit a debreczeniek ecclesián kívül «sub Jove» hagytak, -daczára a király iránti ellenséges magaviseletének, kinevezé -székesfehérvári apáturrá, a mit az, a pápa által rehabilitált -király kezéből el is fogadott. Egy esztendő mulva aztán -Székesfehérvár egész <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> lakossága lutheránussá lett. A -királykoronázó város! A szentek, a királyok sirját őrző város! Hét -templomával, gyönyörű, ereklyékkel teljes székesegyházával, mely -szent Péter és Pálnak volt felavatva, lutheránus várossá lesz! Ha -már a Béthel is elszakad a Siontól!</p> -<p>És János királynak ezt is csendesen el kellett tűrni. Fogva volt -a keze a smalkaldiak barátságos kézszorításától.</p> -<p>Az idő azonban csak telt az ide-oda izengetésekkel. A magyar -urak és Wese érsek egyre szorongatták János királyt, hogy hirdesse -már ki a békekötést, Fráter György pedig folyvást azt követelte, -hogy elébb állítsák ki a szövetséges fejedelmek az igért -hadilletményeket. Addig nem fujjuk meg a trombitát, a míg a katonák -a nyeregben nem ülnek. Végre az urak erővel a kezébe nyomták -Zápolyának a pennát, hogy irja alá a békeokmányt, Ferdinánd már -aláirta.</p> -<p>Ekkor aztán Fráter György a végső eszközhöz folyamodott. -Kiragadta a király kezéből a tollat.</p> -<p>– Ne ird alá, királyom! Szálljon az én lelkemre a felelet terhe, -hogy a békekötést megakadályoztam. Ez nem békeszerződés, a mit eléd -tesznek, hanem tőrvetés, a miben elejtenek. Emlékezzél Gritti -esetére vissza, még nem olyan rég mult. Egy hitetlen renegátot, egy -gyilkos zsarnokot a fellázadt nép megtorol, elitél, kivégez, -megszabadítja vele az országot egy plágától. S mit tesznek ekkor a -bécsi és pozsonyi urak, németek és magyarok? Követeket futtatnak -Sztambulba, Bagdádba a török szultánhoz, bevádolnak téged, a -keresztény királyt, pártját fogják a renegátnak, a töröknek, a -gyilkosnak, hogy a szultán haragja által téged megsemmisítsenek. -Ezuttal az Isten különös csodatétele megszabadított téged és az -országot attól a szégyentől, hogy a koronás királyt lánczraverve -hurczolják el Sztambulba, s gyalázatos halállal végezzék ki! Újból, -másodszor is oda teszed a fejedet a bakó tőkéjére, az angyali -koronával együtt, hogy mind a kettőt egyszerre rugja fel a hóhér. -Hisz a mint te ezt a békeszerződést kihirdetéd, <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> melyben -országod fővárosait és koronádat odaajánlod a császárnak és a római -királynak, a szultán nem várja be, hogy azt meg is tegyed, hanem -elárasztja rengeteg hadaival ezt a boldogtalan országot, téged -pedig a te szövetségeseid, mint Dávid hadnagyai Uriást, magadra -hagynak, hogy martaléka légy a feldühített hatalmasnak. Vészt, -pusztulást, vérfürdőt akarsz hozni az országra. Nem hallod, hogy -kaczagnak rajtad az ellenségeid, míg én, a ki egyedül szeretlek a -világon, én…</p> -<p>Nem tudta tovább mondani szóval, erőt vett rajta a zokogás, -odarogyott a király lábaihoz, s térdeit ölelve, kezeit csókolva -sírt, mint egy gyermek, a nagy méltóságos urak szeme láttára.</p> -<p>A király meg volt hatva, és még inkább megrémülve. Felállt a -tanácskozó asztal mellől.</p> -<p>– Tehát beszélj te az urakkal a nevemben, én nekem hagyjanak -békét. Én most elmegyek vadászni, a míg visszatérek, süssenek ki az -urak valamit. Nekem már zúg a fejem a sok hercze-hurczában.</p> -<p>S ott hagyta az országtanácsot.</p> -<p>Akkor aztán Fráter György letörlé a könyeit s nyugodt orczával -ült vissza a helyére s szembe lévén a lundeni érsekkel, elkezdett a -tervben levő hadjáratról tanakodni vele, s e közben annyi -sarcasmussal, oly satyrai éllel bonczolta szét annak minden -okoskodását, hogy a magyar urakat is mind ellene fordítá. Az érsek -tapasztalá, hogy Fráter György jobban tudja azt, hogy mi történik -Bécsben, Velenczében, Rómában, mint ő. Még arról is van tudomása, -hogy az egész hadsereg, melyet Károly császár és Ferdinánd király -kiállított, hétezer kimustrált labanczból és háromezer szabad -martalócz spanyolból áll, hozzá méltó generális, Laszkó Jeromos -vezetése alatt. Ez törököt megverni nagyon kevés, magyart -kifosztani nagyon sok.</p> -<p>Az érsek e tanácskozás után azt irja Fráter Györgyről nagy -elkeseredésében: «Ez az ember az egyik perczben <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> sirni -tud, a másik perczben gúnyosan kaczagni. Valóságos daemon!»</p> -<p>Mindennap megujítá az ostromot Fráter György ellen és az -mindennap talált valami új gondolatot, a mivel az érseket zavarba -hozza. Már azt is tudta, hogy Károly császár újból háborúba -keveredett a franczia királylyal, s e szerint haderejét a török -ellen nem fordíthatja. Utoljára az érsek azzal a furfanggal élt, -hogy azt mondá Fráter Györgynek, miszerint ő sürgős levelet kapott -Ferdinánd királytól, melyben őt magához hivatja, annál fogva nem -várhat tovább, ma, vagy holnap kivánja a békekötés aláirását.</p> -<p>– Oh, ha ilyen sürgetős dolga van eminencziádnak, akkor csak -méltóztassék még ma utra kelni. Miattunk hátramaradást ne -szenvedjen a római császárság. János király még sokáig fog -vadászni. Ismerem a szokását.</p> -<p>Wese látta, hogy a saját kelepczéjében fogta meg magát, s rögtön -utrakelt bucsúvétel nélkül.</p> -<p>De ugyan zengett is egész Németország Fráter György -dicséretétől, hogy soha a föld nem szült ennél ravaszabb, álnokabb -világcsalót, a ki még a németet is, még a diplomatát is, még a pap -társát is megtudja csalni.</p> -<p>Megérte hát valahára egy magyar ember azt a dicsőséget, hogy a -hol keserves rászedésről van szó, ott nem ő az, a ki lamentál, -hanem őtet szidják.</p> -<p>A magyar urak is szidták. Kinek-kinek porba esett a pecsenyéje a -békekötés megzápulta miatt. Frangepán is kapkodhatott már a -levegőbe az elrepült bibornoki kalap után.</p> -<p>János király csak tizenkét nap mulva tért vissza a mármarosi -medvevadászatból. Derék medvebőröket hozott haza.</p> -<p>Azonban éktelen haragra gerjedt, a midőn meghallotta -Verbőczytől, hogy Wese, re infacta, elutazott. Rögtön hivatta -Fráter Györgyöt, s heves szemrehányásokat tett neki a miatt, hogy -az alatt, a míg a király vadászni jár, a békeapostolt elriasztja az -udvarból. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Én alá akarom irni a békeszerződést! mondá kategorikusan a -király.</p> -<p>– Meghajlok fölséged akarata előtt. Abban az esetben azonban -kegyeskedjék fölséged elhatározni, hogy hadseregének élére állva, -mely oldalon támadja meg a török szultán hadait? – Az alatt, a míg -fölséged távol volt, némi változások történtek a világban, a miknek -közeledtéről én már régebben értesülve voltam sztambuli ügyvivőm -révén. A szultán megtudta a franczia király követe és a bécsi -ügyvivők által, hogy ellene egy nagy európai hadjárat készül. -Szolimán nem várta be a támadást, ő maga beküldé a bosznya -hadsereget Ferdinánd király tartományába! Klisszát ostrom alá -vette. Ferdinándnak pedig annyi serege sincsen, hogy ezt a várat -meg tudja menteni. Velencze nem jön. A császár készül a -francziákra, a kik ujból hadat izentek neki. Egyedül a pápa -zsoldosai védik még Klisszát. Ő szentségén kívül egy fejedelem sem -tartotta meg a fogadását.</p> -<p>A király hüledezett.</p> -<p>– Ez nagy baj!</p> -<p>– Ez kis baj. És nem is a mi bajunk. De van egy nagyobb, s az -már a mienk. Maga Szolimán szultán, megtudva, hogy Péter vajda is -benne van az ő ellene szőtt ligában, nagy hadsereg élén átkelt a -Dunán Szilisztriánál, a moldva hadsereget porrá törte. Péter vajda -elfutott s ide menekült hozzánk Erdélybe, Csicsó várába. A szultán -megállt Erdély határán s Jászvásárból kiküldé Junisz béget -felségedhez (holnap itt lesz) azzal a kérdéssel, hogy ki ellen -gyüjté össze Erdélyben a magyar király a fegyveres hadakat? -Felséged tetszésére van bizva a válasz. Felséged kihirdetheti a -császárral és Ferdinánddal kötött szövetséget, s akkor az erdélyi -hadsereg élére állva, azonnal megtámadhatja a határon álló -Szolimánt. Még most legyőzheti, mert a szultánnak nincs több -százötvenezer katonájánál.</p> -<p>A király arczát eltorzítá a nagy rémületnél beálló ideges -vonaglás. Lerogyott egy karszékbe. <span class="pagenum"><a name= -"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Ne gyilkolj az ironiáddal! Lihegé elcsüggedten.</p> -<p>– Előre megmondám fölségednek, hogy ez lesz a békealkudozásoknak -a vége. Vagy a bécsiek, vagy a versaillesiak elárulják Szolimánnak -a mi hadi tervünket. A mikor aztán Szolimán megelőzi a támadást s -ránk rohan, akkor mindenki elugrik mellőlünk s engedik a magyart -egy második Mohácsba rohanni vakmerőn, egyedül!</p> -<p>– Igaz, hogy mondtad.</p> -<p>– Jó szerencse, hogy a veszedelem nem a mi fejünket érte -legelől. A szegény kis Péter vajdának kellett megadni a példát. De -most rajtunk a sor.</p> -<p>János király kétségbeesetten ragadta meg Fráter György -kezét.</p> -<p>– Szabadíts meg! Kezedbe adom királyi hatalmamat. Mentsd meg az -országot! – Tégy helyettem, a mit legjobbnak gondolsz.</p> -<p>– Már tettem. – Nem várhattam felhatalmazásodra.</p> -<p>– Mit tettél?</p> -<p>– Elfoglaltam a németektől Kassát, s körülzárattam Péter vajdát -Csicsó várában, a míg te medvére vadásztál, s ha most jön Junisz -bég kérdezni, ki ellen gyüjténk hadsereget? azt feleljük: a németek -és oláhok ellen, a kik bennünket fenyegettek.</p> -<p>Ettől a vigasztalástól még jobban megijedt a király.</p> -<p>– Mit cselekedtél? Várostromokat indítál meg deczemberi hóban, -fagyban! Vérontást kezdél fegyvernyugvás idején!</p> -<p>– Nyugtasd meg a lelkedet, fölséges úr. Egy csepp vér sem lett -kiontva. Kassát elfoglalta Csécsy kapitányunk, a midőn a -Ferdinánd-párti parancsnok, Serédy Gáspár uram átszánkázott -Gönczre, a felesége nevenapját megülni. A magyar helyőrség kinyitá -a város kapuit a mi csapataink előtt maga jószántából, s most mi -vagyunk az urak a várban, s birjuk Felső-Magyarország kapuját. Ez a -tromf kellett a németeknek a cserbenhagyásért. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>– Hát Csicsóvár ostroma?</p> -<p>– Az is csak a tessék-lássék végett van elrendelve, nehogy a -törökök vegyék ostrom alá a hozzánk menekült Péter vajdát, mert ha -azok kaphatják meg, sok szép titkot kisajtolhatnak belőle, a minek -a seprüje a mi torkunkra forr. Igy azonban a mi Batthányi Orbánunk -szépen odaplántálta magát a Csicsó vár kapuja elé s nagy gondja van -rá, hogy valakit oda be ne eresszen. Pro forma egy-egy taraczkot el -is süttet a falak ellen, de kárt nem tesz bennük. Majd aztán, ha -Szolimán haragja elpárolog, a török sereg a tél elől hazatakarodik, -akkor kieresztjük Csicsó várból Péter vajdát s itt eldugjuk. Otthon -nincs rá nagy szükség, a szultán Istvánt, Péter öcscsét tette meg -helyébe hoszpodárnak.</p> -<p>Ekkor aztán megnyugodott benne a király, hogy valóban helyes -dolgot cselekedék a barát, a midőn ilyen merész fordulattal kerülte -meg a nagy veszedelmet.</p> -<p>Másnap csakugyan ott volt Nagyváradon Junisz bég.</p> -<p>A királyt együtt találta Fráter Györgygyel.</p> -<p>– A nagyúr haragja olyan, mint a háborgó tenger, mely az erős -hajókat a sziklához paskolja. Azt kérdezteti tőled, János király, -ki ellen gyüjtéd a sok ezernyi hadakat Magyarországon és Erdélyben? -Avagy nem a te urad és császárod ellen-e?</p> -<p>Fráter György felelt a király helyett.</p> -<p>– Bizonyára nem ő ellene, hanem a németek és oláhok ellen, a kik -megtámadásunkra szövetkeztek.</p> -<p>– Nekem Erdélyben az urak azt mondták, hogy a török ellen -hivtátok fegyverbe a népséget.</p> -<p>– Az természetes. Ha a német és oláh ellen fegyverkezünk, akkor -azt hireszteljük, hogy a török ellen kardoskodunk.</p> -<p>– Ejh te barát! te olyan vagy, mint a kigyó, ha elől fognak meg, -hátul csuszol ki, ha hátul fognak, elől csuszol ki a -markunkból.</p> -<p>– A megtörtént dolgok beszélnek. A mint arról értesülénk, -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> hogy a felséges szultán Ferdinánd -hadait megtámadta Dalmácziában s ostrom alá vette Klissza várát, mi -rögtön haddal támadtuk meg Ferdinánd legerősebb várát, Kassát, s -erős harczok után, nagy vérontással, ostrommal bevettük azt, s ez -által elvontuk Ferdinánd haderejét Klissza felmentésétől. Vidd -magaddal e fényes diadalnak a hirét a felséges szultánnak.</p> -<p>– Tüstént viszem. Csak még egy másik kérdésre is ilyen jó -feleletet tudj adni. Hát Erdélyben mi oknál fogva gyüjtöttétek -össze a nemest, székelyt, szászt táborszámra?</p> -<p>– Arra is az igazság feleljen meg. Nyilvánvaló volt előttünk -Péter vajda nagy készülődése, a kinek egyéb szándéka nem volt, mint -Erdélyt megrohanni. Hadseregünk egyenesen ő ellene volt felállítva, -s a mint ő, hadserege maradványaival Erdélybe áttört, azonnal -szembeszálltunk vele, hadaival együtt berekesztők Csicsó várába, s -nem tekintve a csikorgó téli időt, folyvást töretjük ágyuinkkal a -falait, s bár ő kétségbeesetten védelmezi is sánczait, mi nem -irgalmazunk neki, de falai alá fogjuk őt temetni!</p> -<p>János király e kegyes sohajtást szalajtá ki a száján:</p> -<p>– Az volna a legjobb.</p> -<p>– Úgy hiszem, minden kérdésedre tökéletesen megfeleltem. Monda -Fráter György a tolmácsnak.</p> -<p>– Nem tökéletesen. A szultán haragszik, a nagyvezér neheztel, a -basák elégedetlenek, én is az vagyok. «Szót» várok tőled. A mit -eddig mondtál, az mind csak a szó-fia volt! Öreg szót várok tőled, -igazi szót, érthető szót!</p> -<p>– Azzal is birunk. Ő felsége János király már elrendelé, hogy a -mint megérkezel, a riskásás tálad alá legyen letéve az ezer arany, -a mit kegydijul igért neked.</p> -<p>– Ez már «szó» volt. Okos szó. – Mondd tovább.</p> -<p>– Azonkívül ő felsége meghagyá nekem, hogy azonnal, a mint az -utak járhatók lesznek, indítsam el ő felségéhez, a szultánhoz az ő -követét a hódolatul felajánlott százötvenezer aranynyal, mely -Gyulafehérvárott van letéve. <span class="pagenum"><a name= -"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p> -<p>– Ez már szép «szó» volt! Ez épen elég lesz a nagyvezérek és a -basák felgerjedt haragját lecsillapítani. De hát még mit tudsz? -Találd ki! Azt gondolod a szultán semmiért tette meg az utat -Sztambultól Jászvásárig? s még csak a fiainak való vásárfiát se -vigyen haza?</p> -<p>– Én azt gondolom, hogy az a százötvenezer arany…</p> -<p>– A pénz csak polyva a nagyúr előtt, a mit a baromfiainak -elszór. – Imhol, te barát, olyan serény eszű vagy, mikor valamit el -akarsz kapni, s olyan lomha elméd van, a mikor adásról vagyon szó! -Hát én nekem kell téged helyes erkölcsre tanítanom? – Tudjad, hogy -midőn a felséges padisah Ferdinánd király tartományát megtámadtatá, -a bécsi követ rögtön ottan termett Sztambulban, s a szultán -kegyelmét megnyerni serénykedett. Nogarolának hivják az -istentelent. Hozott magával a fölséges szultán számára ajándékul -egy pompás arany vedret, mely kivülről is mesterségesen van -kiformálva. De midőn a tetejét felnyitják, akkor egy gyönyörűséges -óramű támad elő benne, mely a nap járásán kivül a holdfertályokat -és a hónapokat is mutatja. A padisah szive ugrált örömében, mikor -ezt a remeket meglátta. Nem tudott tőle megválni. Oda vitette a -legbelső szobájába, a hol a kadinája lakik. Azt tolmácsoltatta -velem Nogarolának: «még is csak Nándor király (így hivja a németet) -az én legkedvesebb fiam!» Most már tudod, hogy micsoda «szót» várok -tőled, barát?</p> -<p>– Végére tartottam, mondá Fráter György. Én is tartogatok János -király nevében egy ritka szép ajándékot a nagyúr számára. A minap, -hogy Uj-Bálványos várát elkezdém építtetni, a hajdani -Sarmisegethusa helyén, egy földalatti boltozatban feltalálták a -hevéreim Decebal, utolsó dák király sirját, a kit Traján, római -császár elpusztított. Ott meglelék a dák király arany pánczélját és -sisakját. Nehéz barbárkori munka mind a kettő. Ezt az ősi, -megbecsülhetetlen kincset szántam én Szolimán szultánnak, -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> a mi régiségénél fogva bizonynyal -többet fog érni a mai kor minden czifra ötvösműveinél.</p> -<p>Ezt a nagybecsű ősleletet még Zápolyának sem mutatta meg eddig -Fráter György, pedig itt volt az már a kincstárban. A király nagyon -sajnálta, hogy ezt felajánlá a püspök Szolimánnak. Inkább vett -volna neki még kétszerte drágább órát Németországban, a mely órát -is üt, kukorít és csilingel. De már az ajánlatot nem lehetett -visszavonni.</p> -<p>Junisz bég is elismeré ennek a kincsnek a valódi értékét.</p> -<p>– No te barát, ezzel kiverted a sakktábláról a németek «ugróit». -Erre azt fogja mondani a padisah, hogy «János király még is csak a -legjobbnál is jobb fiam én nekem». – Mert tudjátok meg azt, hogy a -felséges padisah csak «egy» szót tud németül és egy szót magyarul. -Ha a némettel van megelégedve, akkor azt mondja neki, hogy -«dobre!», ha pedig a magyarral van megelégedve, akkor azt mondja, -hogy «dobró!»</p> -<p>S e fölött nincs mért fejet csóválni. Mert a mikor Szolimán elé -egy németet vittek, az bizonyosan cseh volt, ha pedig egy magyart -vittek, az horvát volt, vagy legjobb esetben – lengyel. S így ő -felsége bizton hihette, hogy «dobre» németül jelenti azt, hogy «jól -van!» – «dobró» pedig magyarul. – Az a fő dolog, hogy azt mondja, -hogy «dobró».</p> -<p>Ez pedig el lett érve ezúttal Decebál dák király arany -fegyverzetével.</p> -<p>Junisz bég azzal a szóval vett búcsút Fráter Györgytől: «még -visszatérek!» – Szives házi gazdájának nem nagy örömére.</p> -<p>Szavának is állt Junisz bég, mert új esztendő napjára ismét -visszakerült Nagyváradra. Ezuttal a szultán és a nagyvezérek -üdvözletét hozta a királynak. Nagyon meg van elégedve a padisah -János fiának a dolgával, a miért az Ferdinánd fiával ölre kapott. -Már most csak dulakodjanak <span class="pagenum"><a name="Page_170" -id="Page_170">-170-</a></span> vitézül. Ha a magyarok és a németek -egymást ölik, akkor nem kénytelen a szultán ölni mind a kettőt. -Junisz béget azonban azzal a megbizással küldé vissza János -királyhoz a szultán, hogy tudja meg, van-e hát elég katonája? Nem -kell-e neki «segítség»?</p> -<p>Fráter György megfelelt a kérdésre, igen is van elég hatalmas -hadserege a királynak. Debreczen alatt áll húszezer ember, -ugyanannyi Erdélyben Majláth vajda alatt, nem kevesebb Temesváron -és Lippán Petrovicscsal, azonkívül a felvidéken Bebek és Perényi -seregei, összesen nyolczvanezer harczos, a kikben lángol a -harczvágy, csak az idő kiengedését várják, hogy táborba szálljanak -a németek ellen. Lehet, hogy hamarább is, ha Ferdinánd fővezére, -Fels Lénárd megkezdi a támadást.</p> -<p>Csak egy hadvezér kerestetik még, a ki az összes hadakat -vezesse.</p> -<p>Megkináltatott e nagy hivatallal Török Bálint, de ő azt vetette, -hogy neki esküdt barátja és fegyvertársa Fels Lénárd, annál fogva ő -az ellen nem harczolhatna egész lelke szerint. S az ilyen gyöngéd -érzelmek tiszteletreméltók a katonáknál. Minthogy pedig a többi -főkapitányok is húzódoztak e nagy megtiszteltetéstől, utoljára -elvállalta a fővezérséget Fráter György.</p> -<p>Nagyon csóválta erre a fejét Junisz bég.</p> -<p>– «Circumdederunt»-tal fog végződni az a háború, a hol püspök -viszi a fővezérséget.</p> -<p>Pedig hát Fráter György nagyon is jó generálisnak vált be.</p> -<p>Először is a maga hadseregét igen jól élelmezte, azután pedig -kimélte minden gyors menetektől. Mire Debreczentől a Tiszáig -felvonultak, akkorra kitavaszodott.</p> -<p>– Soha sem hittem volna, hogy ilyen hosszú az út a Hortobágytól -a Tiszáig, mondá Junisz bég, a ki mindenütt a nyakán volt Fráter -Györgynek, mint a rossz lelkiismeret.</p> -<p>Tokaj alatt szintén összetalálkozott a két ellenséges -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> hadtest. A németek is magyarok voltak. -S mivel hogy mind a két szemben álló ellenség értette egymás -nyelvét, nagy patvarkodás lett ebből, iszonyú lárma, fenyegetőzés -és szitkozódás, mely már csaknem tettlegességekre fajult. Elvégre a -német-magyarok átlátták, hogy nagy kisebbségben vannak, s kegyetlen -haraggal félre vonulának.</p> -<p>– Hallod-e Fráter György! Nem háború ez, hanem országgyülés! -mondá Junisz bég.</p> -<p>– De most jön a bunkója. Lásd meg a várostromot.</p> -<p>Tokajt aztán egy hajrá kiáltással bevették János király katonái. -– Derék szomjuságuk lehetett!</p> -<p>Az ostrom után végig lovagolt Junisz bég, Fráter György -kiséretében a városon. A piaczon szerteszét hevertek a temetetlen -vitézek.</p> -<p>– Hallod-e Fráter György, nem halottak ezek, hanem részeg -emberek.</p> -<p>A tokaji diadal után komolyan hozzálátott Fráter György a -hadvezetéshez. Kiosztá a parancsot Bebeknek, Perényinek, hogy a míg -ő szemben fogja megtámadni Fels Lénárdot, az alatt ők oldalt és -hátul üssenek rá, Majláth pedig az erdélyi sereggel erősítse a -derék hadat.</p> -<p>A két főnemes vezér méltóságán alul valónak tartá, a baráttól -parancsot elfogadni s külön a maga szakállára támadta meg Fels -Lénárdot, az aztán külön megverte mind a kettőt, utoljára Fráter -Györgyöt, a kinek Majláth nemcsak hogy segítségére nem jött, sőt az -első ágyúszóra úgy megindult hátrafelé, hogy még a barát hadai sem -érték utol, pedig azok is elég jól szaladtak. A Kőrösig meg sem -álltak, annak a hidját is leégették maguk mögött.</p> -<p>– Soha sem hittem volna, hogy ilyen rövid az út Tokajtól -Nagyváradig, mondá Junisz bég, a ki maga is félpapucsban menekült -el a nagy hajczihőből.</p> -<p>Olyan háború volt ez, a melyik egyik félnek sem kellett. A saját -pártját nem szerette, az ellenfelét nem gyülölte senki. -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>Ez alatt azonban a szultán visszavonult a hadseregével Moldvából -s Adrinápolyig meg sem állt.</p> -<p>A mint ezt megtudta Fráter György, azonnal sietett a -Csicsóvárban ostromolt Péter vajdát értesíteni, hogy nem szükséges -már a várvédelemmel fárasztani magát, bátran kapitulálhat a -királynak. A mit az meg is cselekedett. Elhozták azután a vajdát -Nagyváradra, a hol a püspöki palotában rangjához illő szállást -kapott.</p> -<p>Nagy öröm közt dicsekedék el e diadallal János király Junisz -bégnek, hogy ime Csicsó vára, a hatalmas, törhetlen erősség -ostrommal bevétetett, a vitéz Péter vajda fogságba esett.</p> -<p>Junisz bég sunyi hizelkedéssel gratulált e diadalhoz János -királynak, s a mellett a kaftányja belső zsebéből előhuzott egy -pecsétes levelet, melyet régóta rejtegetett már, a levél pecsétjén -megismerte a király Szolimán nevének lenyomatát. Ez volt annak a -titkos pecsétje, mely alatt János királylyal levelezett volt.</p> -<p>A király elrémült, mikor a szultán levelét elolvasá.</p> -<p>Szolimán azt parancsolá, hogy a mint a király foglyul ejti Péter -vajdát, azonnal szolgáltassa ki Junisz bégnek, hogy a lázadó -fejedelmet az ő haragos ura elé vezesse Sztambulba, a ki maga fog -fölötte itéletet tartani.</p> -<p>– Én tudom, mi van a levélben, mondá gúnyos alázattal a tolmács, -s Péter vajda lánczának a végét tartom a kezemben.</p> -<p>– Azt még nem tudod, Junisz bég, hogy tartod-e?</p> -<p>– A láncz végét tartom, hogy kinek a nyakán van a láncz örve, -azt nem tudom.</p> -<p>Zápolyának nagy kedve lett volna az oldalán levő kurta -buzogányát lekapni s az orczátlan követet két oldalt eldöngetni -vele.</p> -<p>– Eredj dolgodra, bég! Majd az országtanács fog határozni ez -ügyben.</p> -<p>János király rögtön összehivatta a főurakat.</p> -<p>Rendkívül súlyos volt a helyzet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Egy hadifoglyot kiszolgáltatni más ellenségnek, egy elfogott -lázadót kiadni az ő zsarnokának, egy kapituláczióra -lefegyverzettet, hit ellenére, vérpadra vitetni! ez magában is -olyan tett, a mi ellen a magyarnak minden csepp vére tiltakozik. De -hozzájárult még az a rémület, hogy ha Péter vajda Szolimánnak ki -lesz szolgáltatva, az mindent kivall János királyra! Hogy ez -biztatta őt fel a szultán elleni fegyverkezésre, hogy valóban -részese volt a török hatalom ellen kötött ligának, s ezzel Szolimán -teljes haragját János király fejére zúdítja.</p> -<p>Megtagadni a kiszolgáltatást? Ez ismét a szultán kegyének -elvesztése lenne. A parancs határozottan szólt. A souverain -uralkodó követeli lázadó vazallját.</p> -<p>Verbőczy kanczellárnak akadt egy mentő gondolatja e nagy -szorongattatásban.</p> -<p>Ki kell szolgáltatni Péter vajdát a szultánnak; de elébb egy -lassan ölő mérget kell neki beadni, mely őt útközben -elpusztítja.</p> -<p>A főurak bizony helyesnek találták ezt a mentőszert.</p> -<p>Csak Fráter György tett ellenvetést.</p> -<p>– Ej, ej, kanczellárius uram. Nem te irtad meg a Corpus Juris -Hungaricit? Nem a te Tripartitumodban van Szent-István király -decretuma, mely a méregkeverést istentelen bűnnek nevezi s a -méregkeverőt a megölt rokonainak boszuállásra kiadatni rendeli?</p> -<p>– Hja! püspököm, van még ennél egy régibb törvény, mely így -szól: «Salus reipublicæ suprema lex esto». (A köztársaság jóvolta a -legfőbb törvény.)</p> -<p>Ez előtt minden más tekintetnek el kellett enyészni.</p> -<p>Úgy lett a terv megállapítva, hogy majd a nagy búcsú lakománál -Péter vajda elé egy arany serleget tesznek, melynek a belseje azzal -a finom méreggel van zománczozva, mely csak napok múlva érezteti -pusztító hatását. – Szörnyeteg gondolat!</p> -<p>Ha ez megtörténhetett volna, egy tenger le nem mosná ezt a -szégyenfoltot e nemzet történetéből! <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>Hogy ezt egy Verbőczy feltehette, egy országtanács -elfogadhatta!</p> -<p>A főurak annyi tekintettel még is voltak a király iránt, hogy őt -ebbe a rút tervbe nem avatták bele. Elvégezték sub camera -charitatis. A pohárnok erre a napra megbetegszik, s egy helyettes -inas fogja a mérgezett kelyhet a megfelelő helyre illeszteni. – Ha -még Junisz bégnek is lehetne juttatni belőle! – Hanem a török -nagyon óvatos. – Régibb erdélyi útjában ugyan együtt dőzsölt a -magyar urakkal; de épen azért, mivel akkor ezt a bűnét Mohamed -próféta oly erősen megbűntette, soha többet a gyaurok főztéből nem -eszik; hanem mindennap ő maga vágja le a birkát, melynek husából -saját utazó katlanában készíti el a piláfot és senkinek ahhoz még -közel lépni sem szabad. Vizet pedig csak velenczei pohárból iszik s -azt maga meríti a kútból.</p> -<p>A királyi asztalnál ez alkalommal az volt a rend, hogy az -asztalfőn két első ülés volt: egyik a király, másik a hoszpodár -számára, ki szintén uralkodó fejedelem volt. A vajda mellett -jobbról volt Fráter György helye.</p> -<p>A régi magyar étkezési rend szerint, egész a harmadik -étekfogásig nem szolgáltattak fel italokat, csak a lében főtt -ételek után hozták a pohártöltögetők az idei új bort, s akkor -kezdődött el az ivás.</p> -<p>Mikor épen az első serlegtöltés sora jött, hozott egy apród -Fráter Györgynek egy sürgős levelet. A püspök engedelmet kért a -királytól, hogy azt feltörvén, ott az asztalnál elolvashassa.</p> -<p>A levél olvasása közben folyton növekedő felháborodás látszott -az arczán, hol az irásba, hol a vajdára nézett s midőn Péter vajda -éppen a serleg után nyúlt, hogy azt János király egészségére -ürítse, hirtelen megragadta a vajda kezét s rémülettől reszkető -hangon kiálta.</p> -<p>– Vajda! Ne igyál abból a serlegből! Az meg van mérgezve!</p> -<p>S azzal felkapva a billikomot, kiönté abból a bort a -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> háta mögé. Rémség volt azt látni, mikor -a márvány padlón szétlocscsanó bor, a benne levő gyilkos méregtől, -elkezdett sisteregni s gőzt bocsátott magából. (Ezt külömben a -márványra, mint mészkőre öntve, minden savanyúság megteszi.)</p> -<p>A vajda hanyatt esett a székében a réműlettől; de még az urak is -megdermedtek az ijedségtől: azt látva, hogy Fráter György az ő -tervüket elárulta! A király felháborodva ugrott fel helyéből s -haragos tekintetét végig villantva az asztaltársaságon, kiálta -fel:</p> -<p>– Ki cselekedte ezt?</p> -<p>– Légy nyugodt, felséges úr, mondá a püspök. Nem a te hiveid -cselekedték. Hallgasd meg, mit mond ez a levél, melyet jó -pillanatban adott kezembe az ég. Bécsi megbizottam irja: -«Vigyázzatok és őrködjetek a vajda felett, az itteni urak meg -vannak rémülve, hogy a szultán a vajdát Sztambulba küldetni -kivánja. Attól tartanak, hogy a vajda ki fogja beszélni, hogy velük -szövetkezett Erdély elszakítására. Lassan ölő méreggel akarják őt -elnémítani, a mit a király asztalán levő kelyhébe -zománczoltak.»</p> -<p>Péter vajda halálsápadt lett a düh és rémület miatt.</p> -<p>– Engem akartak a bécsiek megöletni! Kiálta rekedt hangon. -Azért, hogy ellenük ne valljak! No megálljatok németek: ezt -keservesen fizetem nektek vissza!</p> -<p>Verbőczyék kezdtek könyebbülten fellélegzeni. Sejtették már, -hogy mit főzött ki ez a barát?</p> -<p>A király a saját serlegét nyujtá a vajdának.</p> -<p>– Igyál az én poharamból vajda.</p> -<p>– Köszönöm. Csak igyál te magad belőle király. Én több bort -arany pohárból nem iszom.</p> -<p>Voltak az asztalon szép köszörült üvegből velenczei karafinák -vizzel tele, s hozzá kristály poharak (a tisztesség végett). Egy -ilyen palaczkból tele töltött egy poharat tiszta vizzel a vajda és -azt emelte föl áldomásra.</p> -<p>– A milyen igaz az, hogy én mai napon legkedvesebb barátomat, a -bort, megutáltam, s leggyűlöltebb ellenségemet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> a -vizet, megszerettem, olyan igazán fogadom neked János király, hogy -e pillanattól fogva te veled fogok tenni minden jót és Ferdinánd -ellen minden rosszat.</p> -<p>S azzal körömpróbáig üríté ki a vizes poharat. A mi nagy eset a -magyarok között; de még az oláhok között is! Ha egy oláh azt -fogadja, hogy ezentúl vizet fog inni, akkor annak a haragját ki nem -engeszteli semmi!</p> -<p>– Hivasd ide, király, Junisz béget azonnal, mondá Péter vajda. -Mentül előbb, annál jobb. Hadd vigyen a szultán elé. Nem rettegek -már az ellenségeimtől, a mióta a barátaimtól rémledezek.</p> -<p>Junisz béget előhivták.</p> -<p>– Azonnal indulunk Sztambulba! Mondá Péter vajda a követnek. -Óhajtok az én uram szine elé jutni s majd elmondom neki, hogy kik -az ő igazi ellenségei? Neked pedig, János király, köszönöm az -eddigi oltalmat.</p> -<p>Azzal megölelte Zápolyát, s megcsókolta az orczáit.</p> -<p>Fráter Györgynek pedig hűségesen kezet csókolt.</p> -<p>– Az ég jutalmazzon meg azért, a mit velem tettél. Üdv veletek -urak!</p> -<p>S azzal kemény léptekkel hagyta el az ebédlőtermet.</p> -<p>Junisz bég hátramaradt hálálkodni. Csupa áldás, csupa -magasztalás volt minden szava. Hanem midőn Fráter Györgytől bucsút -vett, azt mondá neki:</p> -<p>– No, te barát, ha én valamikor hegedüs leszek, te tőled kérem -el kölcsön a hegedűdet, mert az ugyan mind a két oldalán fel vagyon -húrozva.</p> -<p>Péter vajda és Junisz bég eltávozásával ismét helyre kezdett -térni a társaság ebédelési kedve, mely erősen megzavartatott. A -király azonban felkelt az asztaltól s kiment az erkélyre, még egy -Istenhozzádot kiáltani a vajda után, kit hat lovas hintó vitt -magával, a török küldöttel együtt, egy osztag huszártól -kisérve.</p> -<p>A míg a király nem volt az asztalnál, odaszólt Fráter Györgynek -Verbőczy kanczellár.</p> -<p>– Bizony, püspök uram, ez is méregkeverés volt, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> mit te -most elkövettél; csak hogy te még finomabb és gyilkolóbb mérget -tudsz keverni mint mi.</p> -<p>(Ha méreg volt, úgy bizonyára nagyon jó méreg lehetett; mert a -sikere az lett, hogy Szolimán szultán Péter vajdát az első -kihallgatás után ismét kegyébe fogadta s a hoszpodári székébe -visszahelyezte; Ferdinánd király ellenében pedig mind végig -ellenséges indulatot tartott fenn, míg János királyt ezentúl -békében hagyta s mindenfajta ellenségeitől megvédelmezte.)</p> -<p>A király egészen ott felejtette magát az erkélyen; ugy, hogy a -testőrhadnagyot kellett utána küldeni, hogy behivja: az urak -óhajtják, hogy foglalja el a helyét az asztalnál, addig nem -kezdhetnek az áldomáshoz.</p> -<p>A király aztán gyors léptekkel tért vissza.</p> -<p>De nem ült le a székébe.</p> -<p>Odavágta a gyöngyös süvegét az asztalhoz.</p> -<p>– «Eheu, jam satis est!» Megtelt a keserű pohár! kiálta oly -indulatos hangon, a minőt régen nem hallottak már tőle. Úgy jöjjön -még egyszer a szinem elé Junisz bég, vagy akárki más szultán ebe, -hogy én bele fojtatom a püspöktóba! S akkor aztán kirántom a -kardomat, s azt kiáltom, hogy a ki magyar, a ki becsületes ember, -jőjjön utánam s vágja ki a kardjával a magyarságát, a becsületét. -Én ennyi gyalázattal nem hagyom a koronát bemocskoltatni többé! Nem -kérek többé tanácsot senkitől, csak a saját szivemtől. Kibékülök a -keresztény ellenfeleimmel, ha a fejemet kivánják is a koronával -együtt; de csuf bábja a hitetlennek nem leszek többé. Inkább haljak -meg, mint egy oroszlán, semhogy éljek tovább, mint egy lánczra -kötött kutya!</p> -<p>Arcza izzott, termete kiegyenesült, hangja zengett. Nem lehetett -rá ismerni.</p> -<p>De Fráter György épen most ismert rá.</p> -<p>Megragadta a király jobb kezét s szivéhez szorítá.</p> -<p>– Most vagy az igazi Zápolya János, én édes királyom! Ilyennek -láttalak, így ismertelek meg, mikor legelőször <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> -találkoztam veled. A mikor azt mondtam: te léssz méltó e nemzet -vezetésére! Fölébredtél! De soká aludtál! Most mutattad meg a te -igazi alakodat. Bizony mondom, lelkünkből beszéltél! S a mikor -ideje lesz a vérontásnak, ott fogsz találni mindnyájunkat az -oldalad mellett, s mögöttünk fogod találni az egész nemzetet.</p> -<p>S erre az urak mind fölugráltak az asztal mellől, s lelkesülten -csördíték össze billikomaikat, szikrázó haraggal kiáltva: «éljen -János király!»</p> -<p>Az elhangzott és leöntött áldomás után a király Fráter György -vállára tette a kezét.</p> -<p>– Milyen jó sors, hogy te épen most kaptad azt a bécsi levelet, -melyben a vajda megmérgezésének szándékát ismertetik veled. Ez a -Ferdinánd király…</p> -<p>– Ki ne mondd rá a «pereat»-ot! Ebben a levélben szó sincs semmi -mérgezésről, nem innen lettem én annak tudója: nem is Ferdinánd -király machinacziója volt az. Ellenben igen örvendetes hireket -tudtam meg e levélből. Értsétek meg urak, mi történt Bécsben?</p> -<p>Fráter György felolvasá a bécsi ügyvivője levelét, melyben arról -értesíti, hogy Károly császár és Ferdinánd király elhatározták a -János király ellen folytatott háboruskodás megszüntetését. A -lundeni érsek útban van már az új békepontozatokkal. Azokban János -király elismertetik egész Magyarország királyának s meghagyatik az -általa birt országrész birtokában, a koronát sem kérik tőle; csupán -halála után szálljon a királyság Ferdinándra; az ország alkotmánya -biztosíttatik. Nem kivánják Buda és Temesvár megszállását német -seregekkel, s vissza adják az elkobzott birtokokat, olyan -békekötést ajánlanak, a minőt Fráter György diktált. – És akkor -aztán Károly császár és Ferdinánd király közös erővel, békét kötve -francziákkal és protestáns fejedelmekkel, egyesítik haderejüket -János királyéval, Magyarországnak és a Szerémségnek a hitetlenek -elleni megvédelmezésére.</p> -<p>Az volt aztán az üdvrivallás, a mi ezt a tudósítást <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> -követte! A billikomok behorpadtak az összekoczintástól; tele -torokkal kiáltá mindenki: «éljen Magyarország!»</p> -<p>S ez a kiáltás kihangzott a tornáczra, a tornáczról az utczára, -az utczáról az egész városba. Mind, egész Nagyvárad kiáltá egy -szivvel és szájjal: Éljen Magyarország!</p> -<p>A király pedig az illendőség törvényét követve, még egyszer -megtölteté a serlegét s fölemelkedve karszékéből, az urakat is -fölállásra invitálta s előre bocsátván, hogy «háromszor iszik a -magyar», poharát emelte fölséges szövetségeseire: Károly császárra -és Ferdinánd királyra, mely áldomást a főurak csendes «vivát»-tal -viszonzának, ámbár lelkükben bizony nagyon örültek ennek az -örvendetes fordulatnak.</p> -<p>Egyszerre vidám kedv pezsdült fel a társaságban.</p> -<p>Az örömzaj csillapultával odafordult János király Fráter -Györgyhöz.</p> -<p>– Hanem már most arra felelj meg nekem, édes Fráter Györgyöm, -hogyan tudtál te az alatt, a míg ezen szivvidámító hireket olvastad -ebből a levélből, olyan rémüldöző, haragos arczot csinálni hozzá? -És hogyan tudtad ugyanakkor, a midőn Ferdinánd király ilyen -barátságos békejobbot nyujt felénk, a jó Péter vajdát a hamis -mérgezési hirrel Ferdinánd király ellen felbőszíteni? s a szultán -haragját Ferdinánd ellen lobbantani?</p> -<p>Verbőczy is szekundált ebben a királynak.</p> -<p>– Erre felelj barát.</p> -<p>Fráter György vállat vont.</p> -<p>– Hát ez útbaigazítás volt Péter vajdának, hogy mivel védelmezze -magát a szultán előtt. Szolimánt pedig jobban meg nem haragíthatja -a vajda, akármit mondjon is Ferdinánd királyra, mint ha ez a -kettőtök között megkötendő békeszerződés ki lesz hirdetve. -Egyébiránt, ha sajnáljátok urak, hogy Péter vajdát ilyen útba -tereltem, fussatok utána; még nem mehetett messze, hivassátok -vissza s világosítsátok fel róla, hogy csak tréfa volt az egész. -<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>– Nem! Nem! Nem! Csak hadd menjen Allah hirével! Ez volt az -egyhangú vélemény az asztalnál.</p> -<p>Fráter György aztán még egyszer teletölteté a serlegét.</p> -<p>– Nem csak háromszor iszik a magyar: négy az igazi szám. Ittunk -a királyért, Zápolya Jánosért; kinek fejét mai nap a korona és a -férfibüszkeség nimbusza köríti. A király koronát, a férfi asszonyt -érdemel. A kinek szive van, ne szánja a kivánságát, kiáltsa lelke -szerint: éljen a mi leendő királynénk «Lengyel Izabella».</p> -<p>Már erre a szóra nem is lelkesedés, hanem tombolás volt, a mi -kitört. Az urak kirugták a székeiket maguk alul, odarohantak a -királyhoz, össze-vissza gratulálták: mindenkinek kinyilt a szive, s -azt mondta a szája. Ez hiányzott Magyarországnak! Egy asszony! egy -szeretett királyné!</p> -<p>A trombitások és török siposok a terem karzatán rázendíték a -palotás nótát, a riadót, az andalgót: egymás után a «háromszáz -özvegy asszony tánczát», a pohár csörgött, a sarkantyú pengett, az -egész királyi udvar tánczra kerekedett; dobogott a palló, -reszketett az ablak, ujjongott minden ember, kiabálva «vivát -Izabella regina!» Még a jó Verbőczy István is, elfeledve az -in-zsábáját tánczra kerekedett, s megragadva Fráter Györgyöt, azzal -járta el a Kállai-kettőst. – Mikor besötétült, fáklyatánczot -jártak. Míg a világ világ lesz, nem lát ilyen örömdáridót -Nagyvárad!</p> -<h2><span class="smaller">VIII. FEJEZET.</span><br /> -IZABELLA.</h2> -<p>Itt volt tehát Zápolya János álmai megvalósulta előtt!</p> -<p>A korona és a szerelem utáni vágya beteljesült!</p> -<p>Most töltötte be életének ötvenedik esztendejét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Lett belőle fiatal vőlegény, ifjú férj. A legszebb -királyleánynak a férje.</p> -<p>Izabella akkor huszonegy esztendős volt.</p> -<p>Sugár, amazoni alak, eszményi szép arczczal, melynek minden -vonása igérte a boldogságot s követelte az örömeket, kék szemeiben -az olaszszal vegyült lengyel vérmérsék lángja égett, arczszine -azzal a tündéri halványsággal birt, melyet a rögtöni indulat -hajnalpirosra fest, a buslakodás még hidegebb szinnel von be. Ajkai -rendesen duzzogásra álltak; de ha oka volt rá, nevetni is tudtak, s -akkor igézővé tették.</p> -<p>Kár, hogy olyan ritkán volt oka nevetni.</p> -<p>Három főurat küldött János király, mátkáját elhozni, Krakkóba. -Fráter György szemelte ki őket. Az egyik volt Brodarics, váczi -püspök, a másik Verbőczy, kanczellár, a harmadik Perényi Péter, -Felső-Magyarország főkapitánya.</p> -<p>Ez utóbbi főur nem régiben tért vissza János király zászlói alá. -Láttuk őt már, mint János király koronaőrét, ki a koronával együtt -átpártolt Ferdinánd királyhoz. A visszapártolásra ismét igen -tisztességes rugói voltak.</p> -<p>Az egyik az volt, hogy egyszer a vitéz hadvezért a törökök -elfogták, s csak azon feltétel alatt bocsáták szabadon, ha szavát -adja, hogy ellenük többet nem harczol, s ez igérete biztosításául -magukkal vitték Péter úr fiát, azt ott nevelték Sztambulban a -szultán udvaránál. Péter úr jó apa volt és becsületes hazafi. -Sokszor kérte a törököktől a fiát; de azok azt kivánták tőle, hogy -adja át nekik váltságdijjul a birtokában levő magyar végvárakat, a -mire a derék nemes azt felelte, hogy a fiáért a hazáját meg nem -rontja. Majd Ferdinánd által akarta kikönyörögtetni a szultántól a -fiát, el is ment Sztambulba Ferdinánd követe, Laszkó Jeromos ez -izenettel, a kinek ott egykor sok szerencséje volt. De annak már -ottan jól elkészítette a feje alját Fráter György. A régi -patronusok, Ibrahim és Gritti helyén, ott volt Lufti basa és Memhet -bég, Zápolya baráti, azok orrát, fülét akarták levágatni -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> Laszkónak, örült bizony, hogy a saját -fejét is épségben hazahozhatta. – Fráter György ellenben biztatta -Perényit, hogy a fiát kialkuszsza a szultán kezéből.</p> -<p>A másik oka Perényi Péternek a Zápolyához átpártolásra pedig az -volt, hogy ez a hatalmas főur maga is áttért a Kálvin és Czwingli -hitvallására. (Különös jellemvonása a kornak, hogy a tulbuzgó -Ferdinánd udvaránál levő magyar főurak hozták be magukkal a -reformácziót, mint a Thurzók, Perényiek, Török Bálintok: sőt magát -a király testvérét, az özvegy Anna királynét is azzal gyanusítják, -hogy titokban Luther vallását követte.)</p> -<p>Perényi Péter tehát, ezen vallásos érzületnél fogva is -Zápolyához szított, a kinek a debreczeni zwingliánusok és a -székesfehérvári lutheránusok iránt tanusított kegyes elnézése azt a -jó hirt szerzé, hogy ő alatta a reformaczió hiveinek üldöztetése -nem lészen. Elég világosan nyilatkozik erről Perényi levele -Ferdinánd királyhoz.</p> -<p>De még egy harmadik ok is volt, mely Perényi Pétert Zápolya -hűségére visszavezérelte.</p> -<p>Többször feljegyeztük már, hogy az akkori magyaroknak az a nem -dicsérendő szokásuk volt, hogy mindenkit gunynevekkel ruháztak fel -(a mit még ma sem hagytak el).</p> -<p>Ha Zápolyát «Katalin vajdának» hivták még a hivei is, úgy -Ferdinándnak is kijutott. Őt pedig «Pelbárt»-nak nevezték a -körülötte levő főurak is. Nem azért, mintha Ferdinánd király -tudományos munkálatokban hasonlatos lett volna a nagyhirü tudós -temesvári magyar püspökhöz, hanem azért, hogy épen olyan nagy görbe -kampós orra volt, mint annak. Ferdinánd király pedig véghetetlenül -haragudott ezért a gúnyolódásért s Pekry Lőrinczet ezért záratta el -örök börtönbe. Már pedig ennek a rossz tréfának a szerzője senki -sem volt más, mint Perényi Péter. Annál fogva a Pekry Lőrincz -példája őt végképen elvadította János király táborába.</p> -<p>Mind ezeket az apró adatokat össze kellett gyűjteni annak a -megértetésére, hogy miért bizta meg János király <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> épen -Perényi Pétert azzal, hogy legyen vőfénye a menyasszonyának -Krakkóból Buda váráig kiséretében.</p> -<p>Korona! Korona! Nem minden korona válik díszére a férfi -homlokának!</p> -<p>Egyébiránt Perényi Péter életkorára nézve egyenlő volt Zápolya -Jánossal és Fráter Györgygyel.</p> -<p>Hanem a férfi életkorát nem az regulázza, hogy mennyit visel a -vállán, hanem hogy mennyit bír el?</p> -<p>(Ez tendentiósus egy phrasis!)</p> -<p>Ezer lovas vitéz kisérte Lőcsétől Budáig a királyi -menyasszonyt.</p> -<p>De volt is «mit» kisérni. Egész szekértábor szállította Izabella -udvari személyzetét, s azoknak a parádés czókmókját. A királyleány -nyolczlovas piros hintón utazott, a főudvarmesternője, a délczeg, -amazoni termetü «Mineróna» herczegnő, hatlovas zöld hintón; a többi -udvari frajok bőrfödeles lengyel kocsikon, se szeri, se száma nem -volt a társzekereknek, melyeknek ponyvája alul mindenféle -tarka-barka szerzet bujkált elő a budai várudvaron. Volt ott kukta, -szakács, frizér, czimbalmos, hárfaverő, bohócz, majomtánczoltató, -még hat kutyapeczér is, a kik ugyanennyi pár czorkára fűzött -sinkoránt vezetének, aztán solymár, kürtös, apród, csatlós, hajdu, -kengyelfutó, törpe, lyüki és még a gyöngébb fajtából apácza, -lantverőnő, vajákos asszony, kuruzsló, kártyavetőnő, hajfonó leány, -himző, varró-cselédek, egy szóval minden, a mi egy jól nevelt -királyi menyasszony háztartásához megkivántatik.</p> -<p>Egyszerre megelevenült tőlük a budai királyi várlak, melyet -Fráter György hirtelenében lakhatóvá alakított. (Csunyául el volt -hanyagolva a török gazdálkodás alatt.) A finnyás mazurok ugyan -nagyon fintorgatták az orrukat, hogy nem találtak annyi kényelmet, -mint otthon Krakkóban, hanem aztán kiadta a pompát a Zápolya -kincsek sokasága, a mihez foghatót megint a lengyel udvarnál nem -láttak. <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p>A király a lépcső alján fogadta a menyasszonyát, ki igéző -szemérmetes bűbájjal nyujtá eléje félkeztyüs kezét. A boldog -vőlegény gyönyörrel értette ajkaihoz a rózsás ujjak hegyét, -szerelmes üdvözletét rebegve menyasszonyához. Ellenben, a midőn -Fráter Györgyöt meglátta Izabella a király oldalán, annak a nyakába -borult, s azt egy egészséges csókkal üdvözölte, a királynak -mondván:</p> -<p>– Ő az én lelki atyám!</p> -<p>(– Átkozott barátja! dörmögé János király Perényihez, hamarább -kap csókot a királynémtól, mint magam, a férj.)</p> -<p>Még a megérkezés napján megtartatott az esküvő, azonnal, a mint -Izabella pompás menyasszonyi köntösébe felöltözött. A szertartást a -Szent-György templomában végzék, a hová a menyasszonyt négy nemes -apród által emelt gyaloghintón vitték. Az esketést Fráter György -maga czelebrálta, a kinek ez a kitüntetés jutalmul adatott, ámbár -rangra és idősbségre Frangepán és Brodarics elébbvalók voltak.</p> -<p>Elérte hát azt Fráter György, a mi után egész életét törte, hogy -a második sakramentumot is átadhatá annak a nőnek, a kit már a -keresztelő medenczénél kiválasztott, nem magának: az országának, -hogy királynét csinál belőle. Betelt a legmerészebb terve!… -Huszonegy esztendeig következetesen épített rajta… A -lehetetlenségeket valósággá tette… Nagy embereket, ivadékokat -összetört, összezúzott, hogy a poraikkal az útját kiegyengesse… -Királyt teremtett, vőlegényt nevelt a számára… Küzdött a fátummal, -és leküzdte azt… És ime most kinyujtja reá áldó kezét, – «a mű be -van fejezve.»</p> -<p>… Az esküvőt nagy lakoma követte, mely benyult az éjszakába. A -nagy trónteremben a magyar és lengyel igreczesek felváltva -hangicsáltak szebbnél-szebb nótákat, a fiatalság tánczra -kerekedett, járta a palotás, a mazur, a minét, meg a radovacska. A -királyné mindannyiban részt vett és nagy tűzzel járta. A magyar és -lengyel ifju leventék egymással versenyezve vitték tánczba. Minden -tánczhoz <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> más öltözetet váltott a királyné. A -táncz-szünetek alatt a bohóczok, olasz jonglőrök játszottak -komédiát.</p> -<p>De a király is helyt állt magáért, tánczolni nem szeretett, -ellenben reggelig győzte az áldomásviszonzást a lakomázó -asztalnál.</p> -<p>Csak hajnalhasadtakor hagyták abba a vigalmat, a királyné a -mazurkázást, a király a bratinázást, s akkor mentek, kiki a maga -szobájába, nyugodni.</p> -<p>Fráter György egy szegletbe vonulva nézte a mulatságot éjfélig. -Akkor elhagyta a vidámság termeit. Csak egyedül ő neki jutott -eszébe, hogy ez a lakodalmi nap épen húshagyó keddre esett. A hogy -Szerémy följegyezé. Farsang utolsó napja! Törvény szerint csak -éjfélig tart a vigasság órája, azzal vége a Carnispriviumnak, -kezdődik a hamvazó szerda… Haza ment a püspöki palotájába, leveté a -fényes főpapi köntösöket, felölté a fehér csuhát, a faczipőt, s -botját kezébe véve, kiment a «német temető» kis ajtaján a várból. -És aztán felkereste hajdani tanyáját, a pálosok kolostorát. Lába -alatt ropogott a hó. A várban ropogott a táncz. A szép kolostornak -csak a romjai álltak még. A török dulárok felégették azt, s azóta -senkinek sem volt rá gondja, hogy ujra betetőzze. Hanem a régi -carcerek megmaradtak. Azoknak egyikében ütötte fel tanyáját egy -öreg remete, a kiről az egész tájat «remetevölgynek» nevezték el. -Ezt kereste fel Fráter György a hires királyi lakodalom -éjszakáján.</p> -<p>Talán épen abban a földalatti oduban térdepelt a remete -lábainál, gyónását végezve, a melyben egykor lángoló hallucinatióit -végig álmodta, Dózsa György fantazmagoriáját.</p> -<p>Nagy tehernek kellett nyomni a lelkét, hogy csikorgó téli -éjszakán, friss hóban, mezitláb elzarándokoljon bűnét meggyónni, -absolutiót keresni… egy erdei remeténél.</p> -<p>Valjon nem azt mondta-e a remetének:</p> -<p>«Megbántam, a mit egész életemben tettem, midőn a végére értem.» -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Meggyónni lehetett volna azt más papnak is, de megvallani -nem.</p> -<p>Másnap délre virradván az idő, megtartatott a lakadalom után -szokásos «kárlátó», «tyúkverő», melynek végeztével az egész királyi -udvar felkerekedék Székesfehérvár felé. Ez úton már János király -egy hintóban utazott Izabellával, hites feleségével, jó bundákba -beburkolva.</p> -<p>Másnap ment végbe a koronázási ünnepély Péter-Pál templomában, -mely egészen megtelt a király nemesi kiséretével. A polgárság közül -senki sem lábatlankodott, külömben is hátul lett volna a -helyük.</p> -<p>Itt is Fráter György volt, a ki a koronázási szertartást -végrehajtá, az angyali koronával érintve Izabella hófehér vállát. -Ez volt a harmadik sakramentom, melyben Fráter György választottját -részesíté. A koronázási körmenet tartása elmaradt, mert egész nap -szakadt a hó.</p> -<p>A koronázási ünnepélyt is követé a fejedelmi lakoma, de az -igrecznek hely nem adatott, lévén ez a nap szent nap, épen nagy -bőjt kezdete.</p> -<p>Estenden figyelmezteté is az udvari apácza a királynét, hogy a -táncznak ezúttal békesség adassék, s kiki menjen szépen a vecsernye -után nyugodni az Úrban.</p> -<p>És eként elérte János király, hogy a boldog együttlétet -élvezheté a királynéjával a székesfehérvári királyi palotában, a -hol három nap és három éjjel senki sem háborgatá a boldog -házastársakat, az étekfogók kivételével.</p> -<p>Annál sulyosabb megpróbáltatásnak volt kitéve Fráter György.</p> -<p>Őt ezen három nap alatt többszörösen meglátogatá a bűbájos -Mineróna kisasszony, a királyné főudvarhölgye.</p> -<p>Ismeretes a legendákból Szent-Antalnak a megkisértetése a -pusztában, a csábító nőalakot öltött Azraël daemon által.</p> -<p>Hasonló kisértetnek volt kitéve Fráter György, hasonló -eredménynyel. Hanem, a mi a legenda iróknak nem jutott eszébe, a -midőn Szent-Antal visszaborzadását a daemoni csáb ellenében -igazolták, az kijutott Fráter Györgynek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>Mert mi férfiak, természetünknél fogva is (ez már el van -ismerve), az erényességre hajlandók vagyunk, de főleg, a midőn a -szép asszony jelmezébe öltözött gonosz lélek elénk teszi a -«kontót», hogy ennyi kell köntösre, ennyi butorra, kocsira, -szinházra, fürdőre, ékszerre: summa summarum, «kétszázezer arany!» -ez sok embert egyszerre anachoretává tesz. Eliszonyodunk a bűntől, -mikor megtudjuk, hogy milyen drága!</p> -<p>Fráter György egyuttal kincstartó is volt. Nála állt az ország -pénze.</p> -<p>Mineróna kisasszony három napig czirógatta a barátot, lelkére -kötözve, hogy mennyi minden uj pompa szükséges a budai vár -helyreállítására, hogy az egy lengyel királyleány által lakható -legyen (rá ment volna az egész adó, a mi a szultánnak fizetendő -vala), hogy a harmadik napon Fráter György úgy elszökött a királyi -udvarból, hogy még csak a czimét sem hagyta hátra, hogy hol -keressék?</p> -<p>– De hát mit fösvénykedik úgy a barát, panaszkodék Mineróna -kisasszony a királynénak, hiszen János királynak vannak arany és -ezüst bányái, sóbányái, nagy uradalmai, s nagy számu alattvalói, a -kik mind adót fizetnek? S most már katonát sem kell neki tartani, -mivel hogy a békét mindenfelé megkötötte.</p> -<p>A királyné udvarhölgyei és udvaronczai aztán megállapodtak -abban, hogy ez a barát egy valóságos vámpyrja a királynak, a ki -annak a vérét szívja, s erről majd adott alkalommal fel fogják a -fölséget világosítani.</p> -<p>A koronázás utáni harmadnap reggelén a királyi pár arra ébredt, -hogy a palota ablakai alatt igen szép reggeli zenehang és ének volt -hallható, kinn a piaczon.</p> -<p>A királynénak ez rendkivül tetszett, a király azonban -szertelenül felháborodott rajta. Hivatta Szerémy Györgyöt, a -káplánját s azt mondá:</p> -<p>– Tudd ki, hogy ki merészel s hogy merészel nagybőjtben -virginálni az utczán? <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">IX. FEJEZET.</span><br /> -MIRE JÓ A LUTHERÁNUS VALLÁS?</h2> -<p>Szerémy György káplán le sem ment, hanem stante pede megfelelt a -királynak.</p> -<p>– A fehérváriak azért muzsikálnak a mai napon, mivelhogy ők -lutheránusok és nem viseltetnek semmi hajlandósággal sem a -nagybőjt, sem a kisbőjt megtartásához.</p> -<p>De már ezt János király nem hagyhatta megtorlás nélkül.</p> -<p>Még épen a királyné hálószobájának ablaka alatt mernek -virginálni, kornyikálni az Istentől elrugaszkodott eretnekek! Fel -kell hivatni a birákat, előljárókat a király szine elé azonnal, -majd ő maga fog beszélni a fejükkel.</p> -<p>Lesz kriminális inkviziczió!</p> -<p>Szerémy megvitte a parancsot a korlátoknak s Verbőczy (maga is -nagy inkvizitor és lutheránusüldöző lévén) sietett azt -foganatosítani.</p> -<p>Nagybőjt első vasárnapján! reggeli mise előtt! világi nótákat -énekelni a király ablaka alatt!</p> -<p>Izabella királyné addig könyörgött a királynak, hogy ő milyen -nagyon szeretne egy ilyen kegyetlen inkvizicziót látni, míg az -beleegyezett, hogy legyen hát ott mellette, de semmiképen ne -próbáljon a bűnösök mellett könyörögni. A királyné ellenkezőleg azt -fogadta, hogy még szigorúbb lesz magánál a királynál is.</p> -<p>A megrendelt órára (a király elébb a szent misét végzé a házi -kápolnában Szerémyvel és azután kollácziózott a magyar és lengyel -urakkal) beállítának a felidézett előljárók.</p> -<p>A király kemény szavakkal támadt reájuk.</p> -<p>– Ti pártütő eretnekek! Azért idéztettelek benneteket királyi -szinem elé, hogy feleljetek meg nekem, fejvesztés terhe alatt, erre -a két kérdésemre: először is, mi kifogástok <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> vagyon -ti néktek a szent katholikus vallás ellen? Másodszor, mi jót -találtok a lutheránus vallásban? Ha ki nem elégítő feleletet -adnátok, majd következik a «nyujtó» és a «vizital»!</p> -<p>A királyné nagyon meg volt elégedve királyi férjének e hatalmas -fellépése által, odatette a karját a király vállára s úgy nézte -angyali kegyetlenséggel, hogy mint fognak most mingyárt -halálfélelembe esni a pogányok.</p> -<p>Biró uram, a többiek által könyökkel előre tolatva, jobbra is, -balra is sandított, aztán felnézett a padlásra, végre csak -megszólalt:</p> -<p>– Fölséges király uram, királyné asszonyom, nincs mi nekünk -akkorka kifogásunk sem a katholikus vallás ellen, mint a körmöm -feketéje. Dicső vallás! melyben idvezültek apáink s mi is szivesen -idvezülnénk, mert e szerint bizonyos a paradicsom, mig a lutheránus -vallás szerint, Isten tudja, hogy lesz, mint lesz? Tökéletes a -pápista vallás az alfátul az omegáig, csak pap ne volna benne!</p> -<p>A király nagyon akart haragos képet mutatni. Perényi Péter -magyarázta francziául a királynénak, hogy mit mondott a biró.</p> -<p>– Őrült beszéd! monda János király. Pap nélkül nincs ritus, -nincs ceremonia. Örök időktől fogva volt papotok, s meg voltatok -vele.</p> -<p>– De ilyen tökéletes még nem volt, mint a milyent most küldött -fölséged a fejünkre. Nem vagyunk mi méltók, hogy ennek a -nyomdokaiba lépkedjünk, mert ennek csak az angyalok és a martyrok -képesek kiállani a réguláját hiba nélkül.</p> -<p>– Hát micsoda régulákat szabott rátok? Bőjtöt? Penitencziát?</p> -<p>– Ha csak azt tette volna! De interdictum alá vetette az -asszonyainkat. Törvényt hozott ránk, hogy addig nem szabad férjnek -a feleségéhez nyájas szóval közelíteni, a míg elébb meg nem gyónt a -papnál. Már most, ha czéhmester komám uram hazavergődött a vásárból -késő este, <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> szomjasan, kifáradva, megázva, azzal a -szóval: «kincsem, rózsám, adj frissen egy pohár bort, meg egy -csókot», az asszony azt mondta rá: «hol a gyóntatóczédula?»</p> -<p>Az urak a markukba kezdtek nevetni.</p> -<p>A királyné, Perényi tolmácsolása után, arcza elé húzta a -fátyolát s azt suttogá: «c’est effroyable!»</p> -<p>Török Bálint valamit sugott az udvari káplán fülébe, mire az -nagyon vonogatta a vállait s a fejét félreszegte. A király is közel -volt hozzá, hogy királyi méltóságát elveszitse.</p> -<p>– De azért nem kellett volna mingyárt lutheránussá lennetek -falustul!</p> -<p>– Hja fölséges uram, ember az ember, husból és vérből vagyunk. -Mit szólna hozzá fölséged…</p> -<p>– Az egészen más! Rólam ne varrjatok himet! Bolondok! A mi vizen -Nagy Kristóf keresztűl gázolt, abba Faraó népestül belefulladt.</p> -<p>Még javában leczkéztette a király a hittagadókat, a midőn -megnyilt az ajtó, s mint Deus ex machina, belépett a terembe -Czelesztin atya.</p> -<p>A szigoru aszketa egy nagy pecsétes pergament szorított a -kebléhez mind a két kezével, úgy járult a királyi pár elé.</p> -<p>Az urak mind kárörvendő mosolylyal néztek Zápolyára.</p> -<p>A király megelőzte az exorcisatiót.</p> -<p>– Jól van jól, szent atyám, tudom, miért méltóztatott jönni, a -gyóntató czédula? Igen is. Az udvari káplánom az én gyóntatóm, -tisztelendő Szerémy György uram, megmondhatja…</p> -<p>Szerémy György azonban, nehogy hamis tanubizonyságot kelljen -tennie, hirtelen kiosont az ajtón.</p> -<p>– Nem azért jöttem ide, fölséges uram, monda nyugodtan az -apátur. Tudom jól, hogy az esketési szertartást megelőzi a gyónás -és az absolutió. Hanem azért jöttem, hogy fölségedet egy törvény -megtartására figyelmeztessem, melyet fölséged megszegett. -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>– Én szegtem meg törvényt? Hiszen három nap óta kinn sem voltam -a rezidencziából s jónál egyebet nem cselekedtem.</p> -<p>– De ez már a negyedik nap. Fölségednek tudnia kellene azt, hogy -Gergely pápának van egy rendelete, mely megtiltja a királyoknak az -olyan székvárosokban való mulatást három napon és három éjszakán -túl, a mely városokban szentek és királyok vannak eltemetve. Ezt a -brévét, különös pásztorlevél mellett, alkalmazá Alberik érsek -Magyarország királytemető városára, Székes-Fehérvárra. Felséged már -a negyedik napot üli itten.</p> -<p>– Ez azt teszi, hogy már most én kerekedjem fel asszonyostul, -udvarostul s hagyjam el a várost?</p> -<p>– Azt.</p> -<p>– De édes szent atyám. Lássa főtisztelendőséged, a királyné -nagyon megszerette ezt a várost, olyan jól érzi magát ebben a -palotában. A budai királyi várlakban mindent ujra kell bútorozni, a -török rútul elpusztított mindent. Itt pedig a legjobb kényelemben -vagyunk. Nagy tél van. Iszonyú hófuvások betömték az utakat. Gyönge -asszonynéppel most utra kelni istenkísértés volna.</p> -<p>Az apátur négyfelé nyitogatta a pergamenlevelet s odamutatott az -aranyos kezdő betűkre, a megfakult aláirásra.</p> -<p>– A törvény – törvény. Az egyház nem alkuszik.</p> -<p>A királyné boszusan dobbantott a lábával.</p> -<p>– Én nem értem ennek a törvénynek az okát! monda Zápolya.</p> -<p>– Nem érti fölséged? Azt a magasztos gondolatot, hogy a hol egy -Szent-István és vele együtt annyi dicsőült királyok aluszszák örök -álmukat, azt a szent helyet ne háborgassa senki világi -mulatozással. Ünnepélyekre három nap elég: a többi már csak -hivalkodás. – Nem jut-e eszébe fölségednek, hogy itt temetteté el a -szerencsétlen II. Lajos királyt, s most annak a sirja fölött tartja -menyegzőjét? Nem gondol-e rá fölséged, hogy maga is <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> ide fog -jutni egykor, a többi királyok sorába, s akkor az utána következő -király itt fog tombolni a sarcophagja fölött!</p> -<p>– Rettenetes ember! Kiálta föl a királyné. Így beszélni a -királylyal!</p> -<p>– Én nem a királyokat szolgálom, hanem az Istent. A törvényt -felmutattam. A király megszegheti. – A mit mondanom kellett, -megmondtam. Lelkemet kimentém…</p> -<p>Azzal, több szót nem vesztegetve, megfordult s üdvözlés nélkül -elhagyta a termet.</p> -<p>– Lássa fölséged, ilyen pap ez a pap, monda a városbiró. Midőn a -királylyal is így bánik, hát akkor mivelünk, szegény kékbeli -emberekkel hogyan végez! Azért, hogy megfeleljek fölséged -kérdéseire, azt mondom, hogy tökéletes vallás a katholikus vallás, -csak azok a papok ne keveredtek volna bele, a kik fölségedet innen, -a saját rezidencziájából, ilyen hóförmeteg idején ki akarják üzni. -Mi ellenben, szegény lutheránusok, a kik nem tartjuk se Gergely -pápát, se Alberik érseket magunkénak, szivesen látjuk fölségedet a -mi városunkban, akár egy álló esztendeig s mi felőlünk énekelhet, -muzsikálhat, tánczolhat az egész násznép; mert mi a bőjtöt nem -tartjuk: Urunk Jézus szavait követvén, melyek szerint «nem az viszi -az embert kárhozatra, a mi a száján bemegy; hanem a mi a száján -kijön.» Legyen fölségtek a mi városunk vendége, mig kitavaszodik. A -mint az idő megnyilik: szép erdőink vannak, tele dámvaddal, -szarvassal, tudjuk, hogy királyné ő felsége mennyire kedveli a -vadászatot: nagy örömét fogja itt találni. Maradjanak itt -közöttünk: nem lesz semmi botránykozás.</p> -<p>Azzal mind valamennyien odatérdeltek a király és királyné -elé.</p> -<p>Perényi félnevetve monda:</p> -<p>– No már most megtudta fölséged, hogy mire jó a Luther -vallása?</p> -<p>– Eredj! Te is közéjük való eretnek vagy. <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p> -<p>Hanem azért bizony csak ott maradt János király a szép fehérvári -palotában egész udvarostól egy álló hónapig, vagy még tovább, nem -törődve pápai brévékkel s királyi dekretumokkal.</p> -<p>Kútforrásunk megjegyzi, hogy abból a királyra nem jó, hanem -rossz származott, hogy a törvényt kinevette.</p> -<p>De a székesfehérváriakra nézve is szomoru vége lett ennek a -történetnek, a hogy majd meglátandjuk, s akkor majd tisztelettel -fogunk adózni pater Celestinnek, a kiről kisül a végén, hogy igen -derék férfiu volt: pap létére igazi férfi ez elasszonyosodott -nemzedék közt.</p> -<h2><span class="smaller">X. FEJEZET.</span><br /> -A FATALIS LENCSE.</h2> -<p>Nem lévén többé a magyaroknak semmi bajuk külső ellenséggel, sőt -a két király közt létrejött békekötésnél fogva még a magyar -váruraknak is megtiltatván nagyobbszabásu rablókalandokat rendezni, -ennélfogva semmi sürgetősebb feladatuk nem lehetett, mint az -egyetlen embert megbuktatni, a ki az országukat rendben tartja. -Megindult a hajsza minden oldalról Fráter György ellen.</p> -<p>Irigyei voltak kicsinyek és nagyok. Azok haragudtak rá -legjobban, a kik hálával tartoztak neki. A hála férges -gyümölcs.</p> -<p>Egész bünlajstrom volt, a mit összegyüjtöttek ellene s azt mind -a király elé vitték.</p> -<p>Hogy a buzát, bort, vágómarhát itt benn összevásárolja, -külföldön eladja s ez által azoknak az árát kétszeresre fölverte -már a barát. (Akkor ez halálos bün volt egy miniszternél: most -próbálná meg!) Minden főispán azon végzi panaszlevelét a királyhoz: -«uram, éhen halunk! Drágaságot csinál az országban ez a barát!»</p> -<p>Másik büne az volt, hogy jobbágyokat telepített ki Tisza-járta -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> mocsárvidékekről egészségesebb tájakra: -holott az ország törvénye tiltja a jobbágyoknak a költözködést.</p> -<p>Harmadszor: katonákat gyüjt, fegyverben gyakorol, ágyukat öntet; -holott nincs háboru.</p> -<p>Várat is épit, sok ezer emberre valót, Erdélyben, Uj-Bálványos -név alatt. Bizonyosan magát akarja királylyá emelni.</p> -<p>Szigoruan hajtja be az adókat.</p> -<p>És a mi legnyomatékosabb vád: hogy egész kincstárnoksága -idejében még soha számot nem adott az ország jövedelmeiről és -kiadásairól.</p> -<p>De különösen fütötték alája a poklot a budai várban. A királyné -udvari környezetének ki nem szakadt a szájából a zokszó a barát -kegyetlenkedései fölött. Zsugori, kamuti! A pénzt számlálva adja. -Soha sem eleget. Mineróna kisasszony mindennap tudott valami új -panaszt előhozni.</p> -<p>A királyné különösen ingerült volt a barát ellen: hogy őt a -megszokott mulatságaitól megfosztja. Se karuszelre, se -polikinelló-szinházra nem ád pénzt; a királyi butorokat is itthoni -mesteremberekkel gyártatja, olcsóárban; nem hozatja Velenczéből. A -királyné minden reggel sirt, mérgelődött, már enni sem akart: -undorodott az itteni ételektől; a minőt pedig ő kivánt volna, abból -nem adtak neki. Hogy még ez is mind a barát machinácziója, az -kiderült a következő esetből.</p> -<p>Izabella egy napon nagyon megkivánta a «lencsét».</p> -<p>A szakács felizent, hogy nincs az éléstárban lencse.</p> -<p>A királynál panaszt tettek, hogy nincs lencse!</p> -<p>– Hát hová lett a lencse? Hisz a kunságiaknak, a kik adó helyett -élelmiszereket küldenek a királyi udvarba, kötelességük lencsét is -küldeni.</p> -<p>Hivassuk a sáfárt.</p> -<p>Ez aztán visszaemlékezett rá, hogy az idén is küldtek fel a -nagykunok hatvan kupa lencsét, de azt Fráter György rögtön eladatta -a piaczon, azzal az okossággal, <span class="pagenum"><a name= -"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> hogy a lencse zsizsikes -lesz, mind elrepül tavaszig. Ő tette annak az árát is zsebre.</p> -<p>– Ez a barát engem éhen akar megölni! sirt a királyné.</p> -<p>(De sokszor lehetett tőle ezt a szót hallani!)</p> -<p>Ez a lencse dönté fel a mérleget a király előtt.</p> -<p>A bün sulya több volt már, mint az érdemeké.</p> -<p>Rögtön levelet iratott Fekete Diákkal a barátnak, melyben az -ellene emelt panaszok felsoroltatának s megparancsoltatott neki, -hogy azonnal siessen fel Budára, sulyos vétkeiért számot adni.</p> -<p>Fráter György rögtön feljött Budára.</p> -<p>A király hideg szigorral fogadta. Követelte tőle az elmaradt -számadásokat, melyeket Verbőczy kanczellár dolga megvizsgálni; -szemére lobbantá egyéb nagy kihágásait és törvényellenes -cselekedeteit. Mikor végre a királyné themájára került a sor, akkor -Zápolya, mint minden igaz férj, egész haragba jött s végül ilyen -dorgáló szókra fakadt: «én tégedet, alacsony szolgai állapotból a -legfőbb méltóságokra emeltelek, s te rut hálátlansággal fizetsz -érte? Az én feleségemtől a testén levő ruhát, a mindennapi eledelét -is sajnálod. «Esmég czipót hámozz György!» azt mondom.<a name= -"FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class= -"fnanchor">7)</a></p> -<p>Fráter György csendesen hallgatta végig a királyi dorgálást. Még -az arczán sem mutatott semmi keserüséget.</p> -<p>– Megengeded, hogy kegyes szavaidra válaszoljak fölséges uram. -Legelőször is, a mi a számadásokat illeti, én azokat régen átadtam -volna, ha lett volna kinek. Most, midőn megjelölte fölséged a -competens auctoritást, rögtön felhoztam az actákat és rubrikákat -magammal; ha kegyeskedik fölséged kitekinteni az ablakon, meglátja, -hogy ott áll három társzekér Verbőczy palotája előtt, a melyekről -épen felhordják a csatlósok a könyveket és irásokat a -kanczellárhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<p>A király az ablakhoz ment s saját szemeivel győződött meg az -igazságról. Bizony három társzekér volt ott, tele aktákkal.</p> -<p>– No ennek bolondul meg fog örülni kanczellár uram! No de ő -kivánta! Habeat sibi!</p> -<p>– A mi a törvényellenes tettekkel vádoltatást illeti, arra majd -meg fogok felelni az országgyülés előtt, melyet egyedül competens -forumnak ismerek el: a hogy ebben fölséged maga is nagy részt vett -a Rákoson és Hatvannál.</p> -<p>A király a fejét csóválta: kénytelen volt igazat adni a -barátnak. (Országgyülés! Szép szó ez: csakhogy ahhoz kellene egy -«közös» nádor, a ki összehivja.)</p> -<p>– A mi pedig a fölséges királyasszony panaszait illeti, folytatá -Fráter György: azokból én arra a biztos és örvendetes meggyőződésre -jutottam, miszerint fölséges királynénk Istentől megáldott -állapotba jutott.</p> -<p>A királyt úgy meglepte ez a szó, hogy hátrahökkent: öröm volt -az, mely megijeszté.</p> -<p>– A királyné áldott állapotban? Akkor te többet tudsz, mint én -magam.</p> -<p>– Papi hivatásom hozza magával, hogy ezeket tudjam. Hozzám -gyakran jöttek asszonyok, gyónás, panasztétel, lelki orvoslás -végett, meggyónták bűnöket, a miket soha sem követtek el, magukra -vallottak gonosz indulatokat, a mik távol voltak a szivüktől; vagy -panaszt tettek a férjeik ellen, hogy kegyetlenek, szivtelenek, éhen -akarják őket megölni: olyan ételeket adnak nekik, a miket a gyomruk -be nem vesz, s nem teremtik elő azokat, a miket megkivánnak.</p> -<p>– Épen, mint Izabella.</p> -<p>– Vagy pedig ördögtől megszállottaknak vallották magukat, a kik -reggeltől délig sírnak, kétségbeesnek; déltől estig pedig -kaczagnak, danolnak, tánczolnak; mint a kiket a gonosz lélek -gyötör.</p> -<p>– Így van a királyné is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span></p> -<p>– A tapasztalt lelkiatya aztán ilyenkor penitenczia helyett okos -dietetikai utasításokkal látja el a hozzá folyamodó asszonyt; nem a -rosz lélek szállta azt meg, hanem az isteni teremtő erő csodájának -tüneményei azok, a miket tapasztal.</p> -<p>– György! Ha ez való, a mit mondasz, aranyba foglaltatlak érte! -mondá a király s már-már közel volt hozzá, hogy a nyakába boruljon -a vádlottnak.</p> -<p>– Ne foglaltass te engem semmibe királyom, mert én a milyen -bőrbe vagyok kötve, azzal meg vagyok elégedve; hanem vigyázz a -királynéd testi-lelki mivoltára inkább. Mindenekelőtt hivass egy -tudós asszonyt, hogy tanácskozzék vele. Aztán óvd a nagy -indulatoktól, a hidegviz ivástól, a feszes öltözetektől; ne engedd -lovagolni, tánczolni. Vigyázz rá, hogy meg ne ijedjen: rosz hireket -előtte el ne mondjanak. Magad pedig őt szentnek tekintsd, a kihez -csak imádkozva szabad közelíteni.</p> -<p>De már átölelve tartá a király Fráter Györgyöt.</p> -<p>– Aztán eltávolíts mellőle minden bohóczot, törpét, majmot, s -egyéb arczfintorgatót, hogy el ne bámulja magát rajtuk.</p> -<p>– Mind kergetem őket világgá azonnal!</p> -<p>– Aztán varrótűt ne engedj venni a kezébe: gombostűt inkább.</p> -<p>A király gyönyörtől csiklandva kaczagott. Megértette, mire való -ez intés.</p> -<p>– A mellett pedig minden indulatváltozatait tartsd természetes -dolognak; ha reggel sir, átkozódik, halni készül: az épen olyan -természetes tünemény, mintha délután dévajkodik, csintalankodik. Rá -kell hagyni. Ha nem szeret valami ételt, vágja tálastul az étekfogó -hátához. S a mit megkiván, azt hozni kell sebesen, ha mindgyárt -kakastej volna is. A mi pedig a lencsét illeti: hoztam hat zsákkal, -a legjobbat a mi a Bárczaságon terem: már a szakácsnak át is -adtam.</p> -<p>– Akkor ma a királynéval együtt fogsz ebédelni, meghivlak -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> a lencsés torra, a mi a közmondás -szerint «a barátban vérré válik».</p> -<p>S ezzel a nyájas tréfával azt hitte a király, hogy elvégezte -Fráter Györgygyel a dolgát.</p> -<p>A barát azonban még nem kezdett bucsuzni.</p> -<p>– Van még ellenem valami panasz, fölséges uram?</p> -<p>– Nem emlékezem rá.</p> -<p>– Talán Uj-Bálványosvár dolga.</p> -<p>– Igaz, hogy azt is felhozták előttem; de én azt nem tartom -érdemesnek tovább üzni-füzni.</p> -<p>– Annyival inkább, mert fölséged maga rendelte el, hogy azt a -várat, melyet Majláth vajda kezdett el építtetni, én foglaljam -el.</p> -<p>– Te tanácsoltad.</p> -<p>– Okom volt rá, a mely azóta megerősödött. A míg te itt Buda -várában a házas élet örömei közt megistenülsz, az alatt a te -vajdáid Erdélyben azon vannak, hogy belőled közönséges embert -csináljanak. Egész Erdélyt feltámasztották ellened. Ime olvasd el -Bethlen Farkasnak a levelét, melyben értésemre adja, hogy Majláth -István a szultánhoz küldé a követét, nagy ajándékokkal; felajánlva -neki, hogy az ő pártfogása alatt kész elszakítani Erdélyt -Magyarországtól, s mint Moldvát, Oláhországot a török -vazalltartományává tenni, rendes adófizetés mellett.</p> -<p>A királynak köny gyült a szemébe, mikor azt a levelet végig -olvasta.</p> -<p>– Lehetetlen az! Nem hiszek ennek a levélnek. Majláth az én -keresztfiam. Én emeltem őt fel a vajdai székbe.</p> -<p>– Mégis ellened fordult, s csak a szultán jó akaratán mult, hogy -ezt a szép országot, melyben aranybányáid, sóaknáid s legjobb -adófizető népeid vannak, el nem veszítetted. A szultán azt kérdé -Majláth követétől: «él-e még János király? No ha él, akkor ő a ti -királyotok s neki tartoztok engedelmeskedni.» Ekkor aztán Majláth -Ferdinándhoz fordult s most azzal alkuszik; most már többre, mint -Erdélyre: egész Magyarországra, a te elüzetésedre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span></p> -<p>– Ez olyan őrült gondolat, hogy nem lehet elhinni.</p> -<p>– Van még őrültebb is, mely ezt majd hihetővé teszi. Majláth -összeesküvése nem áll magában. Ez csak egy lánczszeme annak a nagy -ligának, mely Magyarországon túl Ferdinánd tartományaira is -kiterjed. A népnek egyik király sem kell már, se János, se -Ferdinánd. Csehek, morvák, sziléziták gyüjtik a parazsat Ferdinánd -trónja alatt. Magyarok, szászok, székelyek a tied alatt. Nem kell -nekik trón: respublikát akarnak, a milyen Helvécziában van. S a -királyokkal együtt menetnek a papok; nem kell se püspök, se barát, -se diaconus: beérik prédikátorokkal. Nagyon tetszik ez a tudomány! -Nem adni dézsmát, nem tartani katonát, nem fizetni adót. A -respublika megváltja magát évi adófizetéssel a töröktől, kitelik -abból, a mit eddig a királyoknak fizetett, s a papi birtokok -jövedelméből kikerül az ország adminisztrácziója. Az egész -republikánus mozgalomnak a vezére a liegnitzi herczeg. Majláth csak -annak az egyik szövetségese. S a néppel együtt tartanak a főurak. A -republikánus és protestáns összeesküvésben részt vesz Thurzó, -Ferdinánd király helytartója és Hofmann a bécsi kanczellár; itt -Budán Török Bálint, a czwingliánusok és Perényi Péter, a -lutheránusok feje.</p> -<p>– Te engem agyon akarsz rémíteni!</p> -<p>– Nem! Csak tettre akarlak ébreszteni. Még most egy vaskeztyüs -ököllel el lehet fojtani az egész tüzet; de ha lángra hagyod -lobbanni a füstöt, akkor aztán jöhetsz velem együtt czipót -hámozni!</p> -<p>– Tehát senkiben sem bizhatom?</p> -<p>– Csak Istenben és magadban. Ha erős tudsz lenni, akkor az -ellenségeid lesznek gyöngék; ha gyöngeséget árulsz el, akkor ők -lesznek erősek. Ha bátor vagy, az ingadozók melléd állnak, ha -félénk vagy, elpártolnak mellőled. A liga terve ez: Ferdinándot -rábirni, hogy spanyol ezredeit indítsa Erdély felé Majláth -lázadását támogatni. A míg azok távol vannak, Ferdinánd -tartományaiban kitör <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> a lázadás; cseh huszsziták, német -protestánsok rendezett dandárokban gyülnek a zászlók alá s egy füst -alatt elüzik a királyokat és papokat mind a négy országból, s akkor -egy választás alá kerülő elnök alatt egyesitik valamennyit egy -respublikává.</p> -<p>Zápolya nem birta felfogni ezt a nagyszerü rémeszmét, mely őt és -a többi hozzá hasonlókat eltaposással fenyegette, egyre csak -Majláth István fölött kesergett, hogy az lehetetlen, hogy az ő -kedves keresztfia ilyen istentelenségen törhesse a fejét!</p> -<p>Fráter György folytatá:</p> -<p>– Ezért szálltam én meg Uj-Bálványos várát biztos katonasággal, -egyetlen hűséges hadvezérünk, Batthyányi Orbán vezetése alatt, hogy -a mint a vajdák egyet mozdulnak, a fejükre csaphassak s mi előtt -azoknak idejük volna a hegyi szoros utakat elállni, ott teremhessek -Erdélyben a derék haddal.</p> -<p>Zápolya nagy lelki küzdelmet állt ki.</p> -<p>– Engedj időt, hogy bizonyosságot szerezzek magamnak.</p> -<p>– Mi felől akarsz bizonyosságot szerezni?</p> -<p>– Hogy csakugyan való-e az, hogy Majláth a szultánhoz küldött -követet, ellenem árulkodva.</p> -<p>– Bethlenen kívül saját sztambuli ügyvivőm is ezt -bizonyítja.</p> -<p>– Én csak a saját követem tudósításának adhatok hitelt.</p> -<p>– Tehát küldd Sztambulba követedet.</p> -<p>– Jó lesz Horváth György?</p> -<p>– Ő már többször járt a magas portán, ismeri a basákat, a -szultán előtt is volt. Nagyon alkalmatos lesz. De arra kérem -fölségedet, hogy ezt tartsa titokban: mert az összeesküvők hálója -meszsze kiterjed, s a fonálvégei itt futnak öszsze Buda -várában.</p> -<p>… Ebéd idejére feljött a királyi palotába Fráter György, miután -látogatást tett Verbőczynél a számadások végett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>A király Izabella jelenlétében fogadta.</p> -<p>A királyné már akkor tudta a nagy titkot. A tudós asszonynyal -való értekezés egész bizonyosságot szerzett. A barát diagnosisa -helyes volt.</p> -<p>A királyné arcza sápadt volt és átlátszó. Méltóságos szomoruság -volt egész tekintetében. Felséges hivatásának érzete átszellemülőt -megnyugvást zománczolt e szomorúság fölé. Kezét nyujtá a barátnak, -s meghagyta azt csókolni.</p> -<p>Fráter György átadta a királynénak a számára hozott ajándékot. -Ez volt a Dominica in albis napján szentelt viaszból készített -«Agnus Dei», alatta aranybetűkkel V-ik Orbán pápának e verse: -«Prægnans servatur, simul et partus liberatur».</p> -<p>A mint e szent ereklyét meglátta, elérté a királyné annak -jelentését és akkor egyszerre lángvörösre gyulladt ki az arcza. És -aztán ilyen piros is maradt az egész ebéd alatt.</p> -<p>Mineróna kisasszonynak pedig egy kristály födélzetű órát -ajándékozott Fráter György, melynek átlátszó fedelén át lehetett -szemlélni a mesterséges kerékművezetet. A királyné is örült -kedvencze örömének.</p> -<p>Az asztal fölött azután Fráter György vidám adomákat mondott a -királynénak, Mátyás királyról és mulatságos meséket, a mikkel -egészen derült kedvre hozta Izabellát. Jó étvággyal evett, mint már -régóta nem. S minden jól izlett neki.</p> -<p>Csak a királynak jutott eszébe a fődolog:</p> -<p>– Hát azt a lencsét nem hozzák már?</p> -<p>Bizony hozták, felékesítve hozzá való diszszel, hagyma -karikákkal, malaczfülekkel és farkokkal.</p> -<p>– No végre valahára hát kapok lencsét! triumfált a királyné s az -egész tálat maga elé vette. Jó, hogy a tudós asszony levetteté vele -a vállfűzőjét. Most aztán kedvére duskálkodhatik a vágyva vágyott -drága eledelből.</p> -<p>Egy késhegygyel belekóstolt. Összehúzta szemét, száját, megrázta -a fejecskéjét. «Beh!» <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>– Bizony csak barátnak való eledel ez! S azzal odatolta a tálat -Fráter György elé. A min aztán a király hahotával nevetett, az -udvarhölgyek a legyezőik mögé rejték az arczukat, úgy vihogtak, -csak Fráter György mondá egész nyugodtan, hogy az ilyesmi rendben -levő és megszokott dolog.</p> -<h2><span class="smaller">XI. FEJEZET.</span><br /> -A SZULTÁN PECSÉTJE.</h2> -<p>A János király által Sztambulba küldött követ is egyike volt -azoknak a magyaroknak, a kik eredetükre nézve horvátok. A neve is -Horváth volt. Fráter Györgynek hű embere volt.</p> -<p>Mielőtt útra kelt volna a követ, felkereste a minisztert.</p> -<p>– Itt hagyom nálad a testamentomomat, uram. Engem a király -Sztambulba küld, Majláthék dolga felől tudakozódni. Hogy én onnan -ez élő testben nem térek vissza, annyi szent. A király Török -Bálinttal is közölte Majláth összeesküvését s a szerint -kétszerkettő négy, hogy Majláth is megfogja tudni az én sztambuli -utamat. Visszatérőben engem bizonyosan elemésztenek az úton. -Gondoskodjál az árváimról.</p> -<p>– Ne félj, atyámfia, monda neki a barát. Csak te indulj az útnak -rögtön; de Szegedre érve, vess egy vargabetűt, – kerülj fel -Nagyváradra: – ott várj be engem. Én aztán majd megjelentem neked -azt az utat, a melyen visszajöhetsz Sztambulból, hogy még a -talpadat sem ütöd meg.</p> -<p>Még azután néhány napig Budán maradt Fráter György, s az alatt -gyönyörködött a királyné szeretetreméltó rigolyáiban, ki majd olyan -mérges volt, hogy a légycsapóval kiporolta a baráton a reverendát, -majd meg olyan dévaj, hogy kényszeríté azt vele palotást tánczolni, -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> majd olyan ájtatos volt, hogy óra -hosszant gyónt a fülébe – lehetetlen dolgokat. Ehhez a -gyönyörüséghez járult a derék Verbőczy kétségbeesésének látása, a -ki a számadások labyrintusában nem tudott hová lenni; de legnagyobb -öröme telt János királynak felébredő harczi kedvében, a ki most már -naponkint hadcsapatokat egzeczéroztatott a Rákoson s egész animóval -hozzálátott a hadrendezéshez.</p> -<p>Mikor aztán Fráter György mindezt megelégelte, visszament -Nagy-Váradra.</p> -<p>Ott találta a püspöki palotában Horváth Györgyöt.</p> -<p>Nagy vendégszeretettel fogadta, kiszedette a kocsijából a -kerekeket, hogy el ne mehessen, s traktálta reggeltől estig. Ha -üres ideje maradt, leültette sakkozni s egész délutánokat -eljátszott vele.</p> -<p>Egyszer aztán Horváth megsokallta a jó tartást: «uram, vegyük -már elő azt a mappát s mutasd meg rajta az utat, a melyen -visszatérhetek Sztambulból a nélkül, hogy az agyonüttetést -szerencséltetném».</p> -<p>– Hiszen már vissza is jöttél Sztambulból jó ember.</p> -<p>– Én jöttem vissza Sztambulból?</p> -<p>– Te bizony. A szultánnal is beszéltél, a kitől ismételve -hallottad e szót: «dobró! dobró!» Lufti nagyvezérrel együtt -ebédeltél; s az kérdezősködött «Jánus král»-ról. A királynéról nem: -mert a törököknél nem szokás asszonyokról beszélni. – De valahogy -Ajász basával, a másik nagyvezérrel együtt ne találj vacsorálni, -mert az már «Pilátusnál van vacsorán» hirtelen meghalálozván. A -szultántól aztán kaptál egy lepecsételt levelet János király -számára; azt ime fogjad, tedd a tarsolyodba. Még mulass itt egy -hetet, hogy az útra megkivántató időhaladék kiteljen: Budán pedig, -ha kérdezik tőled, hogyan tudtál visszakerülni észrevétlenül -Magyarországba? adj felvilágosítást, hogy Belgrádtól csónakon -eveztél fel a Tiszán, s aztán a Kőrösön egész Nagy-Váradig.</p> -<p>Hát bizony a barátnak minden ravaszság ellenében <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> volt -fortélya. A franczia példabeszéddel tartott: «a un rénard – un -rénard et demi.» (Egy róka ellenében másfél rókát.)</p> -<p>Az ellenségei minden utat elálltak a határon, hogy a Sztambulból -visszatérő követet elfogják s megöljék, és ez által János királyt -az erdélyi összeesküvők elleni fegyveres föllépéstől visszatartsák. -Fráter György túljárt az eszükön.</p> -<p>Ki sem bocsátá tizennégy napig a palotájából a követet, s az -alatt egy oláh diákkal, a kinek szép talik irása volt, ilyen -tartalmú levelet iratott a szultán nevében János királyhoz:</p> -<p>«Szerelmetes barátom és testvérem. Csodálkozom rajtad, hogy nem -tudsz a pásztorságod alatt levő nyájakra vigyázni. Nem tudod a -farkasok honnan akarnak rád rohanni és téged felfalni. Megmondom -neked, hogy mit ajánlott nekem Majláth vajda, hogy Erdélyországból -adni fog. Tudniillik évenkint háromszáz suhancz gyereket, és -tizezer márka aranyat. Azért tehát, a mint ezt a levelet látod, -azonnal rohanj be Erdélybe egész hadi készülettel, és korigáld meg -őket. A mit ha megtettél, ki fogod mutatni, hogy tied a királyság.» -Aláirva: Solimán padisah, török betükkel.</p> -<p>De az aláirásnál még inkább hitelessé tette a levelet a szultán -pecsétje.</p> -<p>Szolimán és János király között titkos egyetértés volt arra -nézve, hogy ha egymásnak levelet küldenek, azt kívül is, belül is -pecséttel látják el, oly módon, hogy a szultán levele kívül Zápolya -pecsétnyomó gyürüjével záratik le; mely a szultán birtokában van, -belül pedig a név alá a szultán titkos pecsétje nyomatik, az ujján -viselt gyürü czímerével. Megfordítva a királynál.</p> -<p>Mind a két titkos pecsétnyomónak a párját megtudta szerezni -Fráter György, a király pitvarnoka Bozza Benke által, kimetszetve -azokat Budai Balázs aranymives praktikájával. <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<p>Ezzel a fortélylyal készíté el a költött levelet, a minek a -szövegét hű Memhet bég leveléből vette. Ezek valósággal a szultán -szavai voltak, a tartalom igaz volt; csak az irás meg a pecsét volt -hamis.</p> -<p>Az ilyen fortély hozzá tartozott ama korszak diplomátiai -apparátusához. (Vajjon csak «ama» korszakéhoz tartozott?)</p> -<p>Ezzel a levéllel tért vissza Budára Horváth György. Martinuzzi -védelme alatt járt, a ki őt kétszáz huszárral kisérteté.</p> -<p>A király sirva fakadt, mikor ezt a levelet elolvasá.</p> -<p>– Ki hitte volna ezt az én kedves keresztfiamról?</p> -<p>A titkos pecsétek kétségtelen hitelességre vallottak, ez a levél -a szultántól jött.</p> -<p>Most azután itt volt a gyors elhatározás ideje.</p> -<p>A király félretette a kesergést s rögtön kiadta a rendeletet, -hogy Petrovich temesi bán és Fráter György dandárai foglalják el az -erdélyi szoros utakat. A hadsereg zöme pedig, mely Buda alatt volt -összegyüjtve, ágyukkal együtt, gyors iramban induljon Erdély felé. -A fővezérséggel a király Török Bálintot ruházta fel.</p> -<p>Török Bálint azt mondta, hogy ő neki Majláth István régi esküdt -fegyvertársa, annálfogva ő az ellen nem hadakozhat.</p> -<p>Már erre Zápolya kifakadt.</p> -<p>– De már, édes barátom Bálint! Kétszer csak megjárta ez a tréfa, -hogy te nem hadakozhatsz az én ellenségemmel, mert az neked esküdt -fegyvertársad; de már harmadszor ismételve kezd unalmas lenni ez a -móka, hogy az ország főkapitánya válogat az ellenségben!</p> -<p>A király becsületbiróságot hivott össze; az döntse el, hogy -lehet-e Török Bálintnak fegyvertársi esküje ellenére Majláth István -ellen hadat vezetni.</p> -<p>A becsületbiróság, melyben volt két püspök: Martinuzzi és -Eszéki, meg egy tábornok, Batthyányi Orbán, azt az itéletet mondta -ki, hogy Török Bálint minden scrupulus <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> nélkül -vezetheti a király seregét a fegyvertársa, Majláth István ellen. -Erre aztán Török Bálint elvállalta a fővezérséget.</p> -<p>Az egész erdélyi lázadás fegyveres elnyomása azonban egy csepp -vérbe sem került, a mi akként lesz érthetővé, hogy a mint az -erdélyi nemes urak neszét vették, hogy az összeesküvés kipattant, -egyszerre szélnek ereszték a hadaikat s jöttek nyargalvást hódolni -a király elé; a székelyek épen seregestül csatlakoztak Fráter -György dandárához; a szászok pedig nagy hirtelen más zászlót tüztek -a kopjanyélre s követeket küldének a királyhoz, azzal a bölcs -mentséggel, hogy nem akartak ők a király ellen fellázadni, hanem -csak a barátra haragusznak, a ki ellen százezer ökörnek a kiontott -vére kiált, melyeket hadi adó örve alatt tőlük elekzekvált. A -király börtönbe csukatta a követeket s azután országgyülést -hirdetett Tordára, feleletre vonva a két vajdát, Majláthot és -Balassát. Ezek azonban érezve ludas voltukat, nem jelentek meg az -országgyülés előtt, hanem bezárkózának Fogaras várába. Az -országgyülés aztán, kiderülvén a perduellio, mind a két vajdát -halálra itélte; de csak úgy, mint a nürnbergi törvény tartja, ha -megfoghatják őket.</p> -<p>Ekkor aztán Török Bálint a királyi sereggel ostrom alá vette a -két pártütő vajdát Fogaras várában. Jó szerencse, hogy Fogaras vára -olyan messze esett Török Bálint ágyutelepeitől, hogy egymásnak se -emberében, se marhájában kárt nem tehetének.</p> -<h2><span class="smaller">XII. FEJEZET.</span><br /> -ÜNNEP ÉS GYÁSZ.</h2> -<p>Félesztendeig eltartott ez a kedélyes várostrom. Tréfára vette -azt minden ember: maga a király is. A feleségére most nem volt -gondja, egyik szász városból a másikba járhatott <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> -mulatni. Az egyetlen erős kezű embert, Fráter Györgyöt valami -különös tréfára fogták. Azt már a verebek is csiripelték, hogy a -szultán levele a királyhoz apokrif volt. Azért jó sikere volt; mert -ennek közvetkeztében lett elnyomva az erdélyi lázadás; tehát János -királynak nem lehetett ellene panasza. De ezt a szultán is -megtudhatta, s ez a milyen nagy úr, bizonyosan haragszik érte, hogy -az ő nevében egy barát levelet irogat, s a gyürüs czimerpecsétjét -is rányomja. – Sürgetős volt az évi adó és ajándékok elvitele -Sztambulba. Ötvenezer arany márka, tiz arany serleg, száz ezüst -billikom. – A főurak Fráter Györgyöt küldeték ki János király -által, hogy vigye el e kincseket Sztambulba. Előre nevettek rajta, -hogy fogja a szultán rögtön a Jedikulába csukatni a barátot. – -Fráter György azonban csak nem kezdett hozzá az utazáshoz.</p> -<p>E közben az történt János királylyal, hogy szélhüdés érte. Csak -a féloldalát legyinté; de ez által az egész arcza eltorzult: a -szája félre húzódott. Doktorokat hivatott és kuruzsló asszonyokat. -Az utóbbiaknak a tanácsát követte.</p> -<p>Fráter György irigyei őt vádolják, hogy megmérgezte a királyt. -Szerémy azt mondja, hogy Perényi Péter küldött egy olasz doktort -Fráter Györgyhöz, a ki gyógyszer helyett mérget adott a királynak; -Tinódy pedig azt énekli, hogy Fráter György megmérgezett -cseresnyékkel rontá meg a királyt. Oktondi mesék!</p> -<p>A királynak erőteljes életszervezete volt. Rendes életmód, hideg -vizkura javára lett volna, s ha valakinek érdekében állt János -királyt életben tartani, úgy az Fráter György volt.</p> -<p>Ez első intése után a «sötét angyalnak», a király nem is bocsátá -el többé Fráter Györgyöt maga mellől. A sztambuli uttal, az ajándék -szállítással Verbőczy kanczellárt s Eszéky püspököt bizta meg, azok -el is indulának.</p> -<p>E közben a budai királyi vár istállóiban éjjel nappal nyergelve -valának a paripák. A király száz arany jutalmat igért annak a -csatlósnak, a ki meghozza a jó hirt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> Lóhalálában vágtatott a -hirmondó a királyhoz e szóval: «a királyné szerencsésen fiat -szült!» A nyomában érkező hirnök már azt is meghozta, hogy a -királyfit megkeresztelték, az első szent király nevére, Istvánnak -és nagyatyja nevére Zsigmondnak.<a name="FNanchor_8" id= -"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> -<p>A királyt egyszerre csoda módon helyreállítá ez az örömhír. -Karjából, lábából elmult a béna zsibbadás, az arcza újra -visszakapta rendes formáját, talpra állt: egész emberré lett.</p> -<p>– Fiam van! Vajha megláthatnám mihamarább!</p> -<p>Erre az örömhirre nagy áldomásnak kellett következni. Az -ostromló hadsereg bort kapott, az ágyuk háromszoros üdlövéseket -dörögtek. A király maga lóra ült, mintha semmi baja sem lett volna, -s tanyáról-tanyára ellovagolt a vigadozó hadcsapatokhoz. -Megtekintette az ünnepi hadijátékokat, párviadalokat, azután pedig -a vezérekkel és főurakkal együtt lakomához ült s fogadta a -felköszöntéseket. – Ekkor aztán halálos gutaütést kapott. A -lakoma-asztalnál rogyott össze.</p> -<p>Hát ez is szép halál! Az újszülött fiu fölötti örömben agyoninni -magát.</p> -<p>A király érezé, hogy halála közel van, a mint az asztalnál -összeroskadt. Az ágyához hivatta az ország nagyjait.</p> -<p>– Ne hagyjátok el a feleségemet, a fiamat. Koronázzátok meg. -Tegyétek királylyá én utánam. Ez volt az első szava hozzájuk.</p> -<p>Egészen eszméleténél volt. Papot, iródiákot hivatott, -végrendeletét megiratá s a szultánnak azt izené, hogy még -haldokolva is az ő iránta való hűségre gondol.</p> -<p>Majd Fráter Györgyhöz fordult.</p> -<p>– Te pedig Utyessenovics György, a kit én alacsony sorsból -legfőbb méltóságokra emeltelek, s mellőzve sok nagy nemzetségű, -hatalmas, hires férfiakat, csaknem testvéremmé <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> -fogadtalak, légy nőmnek és kedves fiamnak gyámja, gondviselője.</p> -<p>Azután Petrovichot és Török Bálintot szólítá fel, hogy fiának -gyámságát Fráter Györgygyel oszszák meg.</p> -<p>Még valamit beszélt ifjú nejéről; de a szava elakadt, tagjai -megzsibbadtak s még kilencz napig élt azután, mint félhalott; -szótlanul: csak a szemei beszéltek még a főurakhoz. Végre azok is -elhallgattak.</p> -<p>A holt király teteme fölött aztán Fráter György tartott egy -lelkesült beszédet a főurakhoz, összetartásra, hazaszeretetre -buzdítva őket. Beszédének megrázó hatása volt. Versenytársai mind -kezeiket nyujták, fogadva, hogy hivek maradnak az elhunyt király -özvegyéhez, csecsemő fiához.</p> -<p>Sok napig eltitkolták János király halálát. Holttestét viaszk -közé burkolák s vaskoporsóba helyezék el. És mindennap -összegyülének nála, mintha még élne s vele együtt tanácskozának az -ország jövendője felől.</p> -<p>A király halálát főkép azért kellett eltitkolni, hogy a Fogaras -várban ostromolt vajdákat kiegyezésre lehessen birni. Az ostromra -nem lehetett többé gondolni; mert Budára kellett sietni az egész -országtanácsnak. Majláthot tehát felszabadíták az ostrom alól, -lovagi szavát véve, hogy lázadást nem kezd többé Magyarország -kormánya ellen.</p> -<p>Erdély többi váraiba aztán elhelyezve a biztos hadcsapatokat, a -királyi holttesttel és az ország kincseivel megkezdték a szomorú -utazást Erdély szélétől Buda váráig. Nagy hire futamodott különösen -a társzekerekre halmozott kincseknek, a miket Zápolya minden -utjában magával hordott, mint szokták a barbárkori királyok.</p> -<p>Fráter György és Török Bálint kisérték fegyveres haddal a -gyászvonatot, s ugyan jó volt a fegyverről gondoskodni. Útközben -oláh és rácz búcsújárók kezdtek csatlakozni hozzájuk. Egyszer -aztán, a mély völgybe érve, eldobálták a bucsujárók a templomi -zászlókat, s elővették a fejszét, handzsárt, megrohanták a kincses -szekereket. <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> Azonban Török Bálint lovasai -szétkergették a rabló hadat. Olyan gyorsan utaztak, hogy mire Fels -Lénárd, Ferdinánd vezére utjokat akarta állni, már akkor el is -temették Zápolyát Székesfehérvárott a királyok kriptájába, s -Budavárát megszállották.</p> -<h2><span class="smaller">XIII. FEJEZET.</span><br /> -FIATAL ANYA.</h2> -<p>Egy huszonkét éves királyné és egy két hónapos csecsemő maradt -Magyarország trónján.</p> -<p>A királyné maga is gyermek volt még: szép és okos; de mégis csak -gyönge asszony. A legtúlcsapongóbb költői képzelet nem találhat ki -ennél viszásabb helyzetet, mint a minőt a sors szeszélye -előteremtett: egy szétbomlott ország sorsát egy fiatal nő kezébe -letenni, a ki még alig két éve, hogy leánya lett a nemzetnek; a ki -senkivel nem rokon népei közt: még a nyelvüket sem érti, a ki még -az élet örömeit sem ismeri, nem hogy a rémeit ismerné; a kinek még -azt az időt sem engedték nyugodtan eltölteni, a mit egy -gyermekágyas asszonynak az egészsége végett ágyban fekve kell -átpihenni; felköltötték, hogy öltse fel a gyászruhát, vegye karjára -a gyermekét, vigye ki azt magával a Rákosra: mutassa fel ott az -egybegyült rendeknek s fogadja azoknak a riadó «vivát» kiáltását, a -kik gyermekét királynak választák s őt magát ez ország regensnőjévé -tették.</p> -<p>Verancsics püspök így ir a királynéról: «Fiatalsága, a gyász -által emelt szépsége, ékes beszéde és nyájassága által mindenkit -annyira elbájolt, hogy «az erények és kegyelmek tárházának» -neveztetnék.»</p> -<p>A rákosi országgyülés Fráter Györgyöt, Török Bálintot és -Petrovics Pétert a kis király gondnokaivá, s a királyné -országtanácsosaivá nevezte ki, Fráter Györgynél hagyva <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> meg a -kincstárnokságot, Török Bálintnál az ország hadainak -főkapitányságát, Petrovicsnál a temesi bánságot.</p> -<p>Fráter György egy országkormányzói főméltóságot is tervezett s -ezt Perényinek szánta. Hogy a többi főurakat meg ne sértse, a -szabácsi szandzsákot kérte fel, hogy kinálja meg ezzel Perényit, a -kivel benső barátságban volt; Bali basa szabadítá ki Perényit -keserves török rabságából.</p> -<p>De Perényi már akkor nagy fordulást tett. Mikor meghallá János -király halálának hirét, meghuzatta a harangokat, Te Deumot -rendezett, ökröt süttetett, bort osztott a népnek: mintha valami -nagy diadal volna. A Bali basa levelét pedig elküldé Ferdinándnak. -(Ez később nagyon torkára forrott szegénynek!) Ferdinánd örömmel -fogadta a visszatérő elpártolt főurat s őt bizta meg a -főkanczellársággal s a Ferdinándpárti magyar hadak -főkapitányságával.</p> -<p>Másnap a rákosi országgyülés után összegyüjték a budai -polgárságot a Szentgyörgytéren s felesketék a királyné és a kis -király hűségére. János király ugyanezen évben adá ki azon -rendeletét, mely a budavári polgárokat egyenkint és egyetemesen -magyar nemesi rangra emeli.</p> -<p>Izabellának meg kellett érni azt, hogy az a Perényi, a ki őt, -mint János király násznagya, Krakkóból idehozta, a ki az egész -uton, és még azután is, rajongó cavalièr servantja volt, most -ostromló hadsereget hoz ellene. Ágyukkal folytatja a -courtoisieját.</p> -<p>Hát Majláth mit csinált? Az még hagyján, hogy a mint Fogarasból -kiszabadult, rögtön feltámasztotta az elpihent lázadást Erdélyben s -magát kikiáltatta Erdély fejedelmének: de menthetetlen az az -árulkodása, a mit egy védtelen nő, és egy csecsemő ellenében -elkövetett. Sztambulba küldött követe által azt a hirt terjeszteté -el, hogy Izabella gyermeke nem valódi szülötte a királyi párnak. Az -csak aféle «zabi gyerek», a kit az utfélen szedtek fel s most -kiadják királyfinak.</p> -<p>A szultán ennek a hiresztelésnek a kiderítésére nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -sajnálta felküldeni Budára Rusztán béget, a csauszagát, hogy saját -szemeivel győződjék meg az igazságról.</p> -<p>Fráter György megértve Rusztán bég küldetését, odavezette őt az -ifju özvegy királyné elé.</p> -<p>Izabella, fekete bársony gyászruhájában, trónusán ülve, fogadta -a török követet. Ölében tartá kis fiát, István Zsigmondot, a ki már -hat hónapos ember volt s négy hónapos király.</p> -<p>Rusztán bég üdvözlő szavaira a királyné válaszolt, s az alatt, -míg a tolmács ide és oda átfordítá a beszédeket, a kis király -rákezdte a követelő sirást.</p> -<p>És ekkor a bájos királyi özvegy, nem gondolva az országnagyok -jelenlétével, kikapcsolá keblén a ruháját s szemérmes anyai -gondossággal megkinálá a gyermekét az élet kutforrásával.</p> -<p>Ennél a bűbájos jelenetnél Rusztán bég, a milyen hosszu volt, -úgy vágta magát arczra, a királyné lábaihoz, s a kis gyermek -meztelen lábacskáit összecsókolva, fogadá a prófétára, hogy -pártfogója fog lenni teljes életében.</p> -<p>A szoptató királyné diadalmaskodott a diplomaták minden ravasz -fondorkodásai felett. A szultán arany süvegecskét, arany almát és -arany buzogányt küldött a csecsemő királynak s biztosítá nagyuri -oltalma felől.</p> -<p>A bécsiek nem voltak ilyen érzelgősek. Rögtön megindítának egy -erős hadat Fels Lénárd és Perényi vezetése alatt az özvegy királyné -és a csecsemője ellen. Elfoglalták könnyű szerrel Visegrádot, -Váczot, Pestet, Székesfehérvár önkényt kapitulált Perényinek -(Nostras volt!) és megszállták Buda várát.</p> -<p>Török Bálint állt velük szemben.</p> -<p>Könyv nélkül lehet tudni a többit.</p> -<p>Török Bálintnak Perényi Péter régi esküdt fegyvertársa volt. -Azzal csak nem verekedhetett.</p> -<p>Ámde voltak a bécsi hadseregben németek is. S ezek szorgalmasan -portyáztak szerteszélylyel a Budavidéki falvakban zsákmány után. -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>Török Bálint huszárjai aztán megtették azt a barátságot, hogy a -midőn Fels Lénárd labanczai prédával megrakottan jöttek visszafelé -a táborba, lesből kirohantak rájuk, jól elpáholták őket, s a vett -zsákmányt elvették tőlük.</p> -<p>Ez pedig a Perényi alatt levő magyar vitézeknek nagy -gyönyörűségére szolgált. Még ők kiabálták jobban a Török Bálint -huszárjainak: «üsd! nem apád!»</p> -<p>Ezen aztán a Fels Lénárd labanczai, meg a Perényi magyarjai -olyan szépen összevesztek egymás között, hogy a szép római fürdők -völgyében valóságos csata fejlődött ki a Ferdinándpárti magyar és -német ezredek között. A két fővezér, Fels és Perényi személyesen -siettek a veszedelmes czivakodás lecsillapítására; de biz az ő -katonáik nem hajtottak a vezéreik szavára. Fels Lénárd kapott egy -kopjadöfést a tomporába, Perényit pedig úgy üték nyakszirten egy -nagy kővel, hogy felbukott. Utoljára a Dunán álló hajóhadról -kellett előhozni a spanyol muskétásokat és dalmata naszádosokat, a -kik egypárszor közé durrantván a puskáikkal a német-magyar viaskodó -hadnak, azokat szépen kibékiték egymással.</p> -<p>A budai várban nagyot nevettek ezen, hogy az ellenség hogy -öldökli magamagát, háromrészre válva, s Izabella királyné is ezen -tréfás bevezetés után, kezdett gusztust kapni a háboruhoz.</p> -<p>Hiszen ha mindig ily mulatságosan végződnék.</p> -<p>Ferdinánd király azonban gyorsan futtatá Andronicus -Tranquillust, hajdan Gritti titkárát Sztambulba: «repülj! rohanj! -Itt az ideje a nagy urnak bejelenteni, hogy Magyarországon nincs -már több király, csak Ferdinánd.»</p> -<p>A szultán azonban nagyon rosszul fogadta ezt az üzenetet.</p> -<p>– Mit nekem a nagyváradi békekötés? felelé Laszkónak. A te urad -és János király tudtom nélkül szerződtek. Magyarország és a korona -nem Jánosé, hanem az enyim: ő csak az én hűbéresem volt. Ha nem -tetszik a magyaroknak, <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> hogy általam megerősített királyuk -legyen, akkor majd adok nekik basát helytartónak, csinálok az -országukból szandzsákságot, mint Boszniából s Budából lesz török -város, Szent Zsigmond templomából ozmán mecset, a saját törvényeik -helyett megkapják a Khalilt. A te királyodnak pedig mondd meg, hogy -a midőn ő Buda várát hadsereggel megtámadta, az én országomat -támadta meg, s ezért én őt meg fogom fenyíteni, csak azt várom, -hogy a télvíz ideje elmuljon.</p> -<p>S midőn még egyszer visszatért Laszkó, nagy ajándékokkal, színe -elé sem bocsátá a szultán; hanem bezáratta a Jedikulába. E -nevezetes alakja a történelemnek ott is végezte be nyughatatlan -életét. Ugyanekkor a szultán maga elé hivatta Izabella követeit, -Verbőczyt és Eszékyt s a divántanács előtt biztosítá őket, hogy -János király fiát teljes erejével meg fogja tartani a magyar -trónon, s küldött neki zöld erszénybe kötött megerősítő okmányt, -aranynyal átszőtt ruhát, arany paizst és kardot.</p> -<p>Ennek a helyzetnek a tökéletes felfogása képezi a megoldását -Fráter György rejtélyes politikájának. Ezt nem ismerték se -Ferdinánd tanácsadói, se a magyar főurak, se az európai fejedelmek; -még Zsigmond lengyel király sem, ki két követet is küldött -leányához, Kvarkovszkyt és Gorkát, a kik Izabellát rábeszéljék, -hogy mondjon le fia nevében a koronáról, adja át Ferdinándnak Buda -várát, s kárpótlásul fogadja el Ferdinánd ajánlatát, a szepesi -herczegséget, özvegyi tartást, nagy pénzbeli évdíjat, s fia részére -(a bölcsőben) Ferdinándnak egy leányát (a pólyában) feleségül. E -kecsegtető ajánlatokat Bécs legdaliásabb lovagja, Salm Frigyes, -adta elé behizelgő szóval az ifju özvegynek. S Izabella bizony -hajlandó lett volna kezet adni rá. Egy fiatal asszonynak többet ér -egy vidám farsang egy szomoru háborunál. De Fráter György szüntelen -az oldala mellett állt, s visszautasítá a deli lovagot.</p> -<p>– Mondd meg az uradnak, hogy a királyné nem vesztette -<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> el az eszét, hogy a nyomorult szepesi -herczegségért elcserélje a magyar királyságot.</p> -<p>A kedélyes háboruskodás tehát csak tovább folyt.</p> -<p>A közös táborbeli magyar és német harczosok összeverekedése után -Fels Lénárd beérte azzal, hogy körül zárta Buda várát, azt hitte, -majd éhséggel kényszeríti feladásra.</p> -<p>Egy délután a Ferdinánd-párti táborból Bánffy Boldizsár, magyar -kapitány, egy portyázó csapattal a fehérvári kapuig hatolt, a hol a -bástyafokon álló Török Bálint ráismert. «Adjon Isten, fogadj Isten» -szót váltottak egymással.</p> -<p>– No hát gyere fel hozzánk egy pohár borra! kiálta alá Török -Bálint.</p> -<p>– Fel is megyek, ha paroládat adod, hogy visszabocsátasz.</p> -<p>A fővezér kinyittatá a kaput s bebocsátá a hajdani jó czimborát -a várba kiséretestül.</p> -<p>Odabenn azután nagy disznótort készíttetett a számukra. -Odakerült Fráter György is, s karon fogva a kedélyes ellenséget, -körül hordozá őt a bástyákon, megmutogatta neki hűségesen az új -védműveket, melyeket olasz fortifikátor készített; az öreg ágyukat, -a golyó-piramidokat, a spanyol lovasokat és lábhorgokat, a -boltozatos lőportárakat, tele robbanó szerrel; azután körülhordta a -rengeteg nagy bástyapinczékben, a melyek szinig voltak rakva -lisztes zsákokkal, másokban szalonna garmadákban, zsiradék -vendelyben, füstölthus és kolbász füzérszámra, kétszersült -kenyerek, tarhonya és perecz hombárokban, hagyma halomszámra s -óriási hordókban a betaposott káposzta. Hát még azután a boros -pinczék, egész hosszú sorával a száz akós hordóknak. Azokat sorba -kóstolták. Azonkívül voltak a só és füszer raktárakban. A bástyák -mentében a tulokistállók és disznóólak, tele barommal. Majd a -vízművet is megmutatta neki, melyen taposó malommal hajtják fel a -vizet a Dunából földalatti uton. El vannak itt látva egész -esztendőre, még azon is <span class="pagenum"><a name="Page_216" -id="Page_216">-216-</a></span> túl. S a várbeli katonaság előtt -nagy a rend, felvigyázat; maga a polgárság mind fegyverbe öltözött -s a kapuját strázsálja.</p> -<p>Bánffy Boldizsár tele lett bámulattal, még jobban tele budai -veres borral, s mikor késő este, a vidám dáridó után csapatostul -nagy dalszóval visszakerült a maga táborába, vége-hossza nem volt a -csodának, a mit a várban járt vitézek a táborbelieknek elmeséltek a -nagy készületről odafenn. Másnap már az egész tábor zajongott, -kiabált, hogy nem ők éheztetik ki a várbelieket, hanem azok őket. -Fels Lénárd elkergette a táborból Bánffyt egész csapatjával együtt. -De már későn volt; az egész seregét megrontotta a hir, hogy Budavár -bevehetetlen. A labanczok kurta ruhájukban fáztak; nyakukba hullott -az őszi eső, tele voltak az ispitályok, úgy, hogy Fels tábornok -kénytelen volt az ostromzárt abbahagyni, s egész seregével téli -szállásokra oszolni. Fráter György ezuttal visszaverte az ostromot -nem tüzokádó, csak borstörő mozsarakkal, palaczkdugókkal és -hurkatöltőkkel.</p> -<p>Fels Lénárd csupán Pestet hagyta megszállva cseh és spanyol -ezredekkel, s a Ferdinándhoz pártolt királynaszádosokkal, meg a -magyar huszárokkal.</p> -<h2><span class="smaller">XIV. FEJEZET.</span><br /> -BUDA OSTROMA.</h2> -<p>A magyaroknak tehát ez esztendőben a fővárosuk egyik felében is, -a másikban is más-más királyuk volt. Buda István Zsigmondé volt, -Pest Ferdinándé.</p> -<p>Pest abban az időben (La petit ville, a hogy Bechet nevezi) -városnak nem számított, de erősség számba ment. Félkör alakban -fogta körül egy lőréses bástyafal, melynek kapui fölött hatalmas -tornyok emelkedtek; ilyen volt a hatvani kapu, azzal szemben a -török temető, a mostani <span class="pagenum"><a name="Page_217" -id="Page_217">-217-</a></span> nemzeti szinház helyén; a körbástya -két végpontját pedig terjedelmes bástyaköröndök zárták be a Duna -parton. Ezeknek egyikében még e század elején a vándor magyar -szinészek tarták előadásaikat. A városban elfért négy ezer harczos. -S azonkívül volt hozzáragasztva a külön kőfallal elzárt zsidóváros, -mely szintén védelmezhető állapotban volt tartva. Az akkori pesti -zsidók harczias indulatu népek voltak s falaikat a végső -körömszakadtáig védelmezték. Jól tudták, hogy akármilyen ellenség -foglalja el a várost, az okvetlenül ő rajtuk tölti ki a -boszuját.</p> -<p>Török Bálint megkisérté Fels Lénárd elvonulta után Pestet -visszafoglalni. Segítségére jöttek a boszniai, belgrádi és -szilisztriai basák a seregeikkel. Váczot hamar el is foglalták; de -a mint Pest város sánczait meglátták, azt mondták, hogy ők lóháton -falra nem tudnak mászni, a mi gyalogságot pedig magukkal hoztak, -azt a pesti várparancsnok a derék spanyol Fotiszkusz lovag véres -fejekkel utasítá vissza. A mire aztán a török basák azt mondták, -hogy ez gorombaság! Ők nem azért jöttek ide, hogy a fejeiket -beveressék s megfordultak, vissza mentek. Ekkor aztán a pesti -magyar huszárok, Nyáry Ferencz és Horváth Bertalan kapitányaik -alatt utánuk eredének s az utóhadaikat lekaszabolták.</p> -<p>– Igy nem jutunk dülőre! Mondá Fráter György Török Bálintnak. A -határszéli törökhad mind martalócz, gyülevész. Meg kell próbálnunk, -hogy van-e még Magyarországon fegyverfogható ember, a ki jó pénzért -fegyverbe öltözik?</p> -<p>Arról már régen letett, hogy a hazájáért, lelkesedésből fegyvert -fogjon a magyar! Ott vannak azok már mind a mohácsi mezőn -eltemetve. Kik így éreztek vala!</p> -<p>Török Bálint tehát a lovas dandárával neki indult Tolnának, -Somogynak, sereget gyűjteni. Kapott rá pénzt Fráter Györgytől -eleget. Össze is hozott valami két ezer embert.</p> -<p>Fráter György pedig ez alatt szintén felgyűjtötte a hűséges -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> bihari, hajdusági vitézeit, a kik soha, -a míg a világ éjjelből és nappalból áll, más zászló, mint a magyar -alatt nem harczoltak. Azokkal rakta meg Budavárát.</p> -<p>A hadi készülődések alatt készséggel ráállott a lengyel követek -tanácsára, hogy küldjön a királyné követet Bécsbe Ferdinándhoz, -békeajánlattal. A csak nemrég áttért Bebek Imrét bizták meg e -feladattal.</p> -<p>Bebek Imre túl ment az utasításon, melyet a királyné adott neki; -úgy látszik, hogy azt is előadta Ferdinánd király előtt, a mit -Mineróna kisasszony bizott rá. Hogy a királyné kész volna minden -órában átadni Buda várát és a koronát Ferdinándnak, de a barát nem -engedi. A barát zsarnoki önkénynyel kényszeríti a királynét az -ellenállásra. Szigoruan bánik vele. Háztartását szükre fogta, -udvari személyzetéből mindazokat elbocsátá, a kiket fölöslegeseknek -tartott; a pénzt csak a katonáknak osztja. A királyné gyakran sír -miatta.</p> -<p>– Hát mi a királynénak ez a barát? mondák a bécsi állambölcsek. -Ha nem tetszik neki, vettesse fogságra, üttesse le a fejét, s azzal -vége lesz az egész nehéz állapotnak.</p> -<p>Ezt a jó tanácsot bevette Bebek Imre, s igéretet tett Bécsben, -hogy rövid időn végre is fogja hajtani.</p> -<p>Mikor aztán Bebek Imre Budára visszatért, az összes országtanács -beleegyezett, hogy a barátot elemészszék. Másnapra a királyné -termében tanácsot hirdettek, melyre hivatalos volt Verbőczy és -Petrovich is, Fráter György legnagyobb irigyei. Azokkal is -megértették a beavatottak, hogy már csak legjobb lesz így. A -barátot félretenni az utból s aztán Ferdinánddal megegyezni. -Kinek-kinek előkelő hivatalokat ád az új király, pénz is jut elég. -A tanácsban, ha a barát beleegyez a békekötésbe, úgy neki is kijár -a jutalom, de ha ellenkezni fog, Bebek Imre egy csengetésére -berohannak az ajtónállók, megkötözik s mindjárt a palota küszöbén -levágják a fejét.</p> -<p>Ez szép, barátságos közmegegyezéssel el lett határozva. -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>Nagy lett azután a meglepetésük a főuraknak, mikor Fráter György -az országtanácsba megérkezett.</p> -<p>A szokásos fehér barátcsuhája helyett zöld bársony kantus volt -rajta, és a fölött kékzománczu pikkelypánczél, oldalára kötve -hatalmas kétélü pallosa. Egy pillanatra nyitva hagyta maga után az -ajtót, láthatták a főurak, hogy a külső terem a barát pánczélos -katonáival van tele.</p> -<p>Fráter György elfoglalá az ülését az első helyen ülő királyné -mellett. Tuloldalon ült Petrovich, átellenben a lengyel -követek.</p> -<p>A királyné, megnyitván a tanácsülést, felszólítá Bebek Imrét, -hogy adja elő, miket végzett Bécsben Ferdinánd királylyal.</p> -<p>A tanácskozás latin nyelven folyt, azon a magyarral, lengyellel, -horváttal kevert, semmi grammatikai szabályt nem ismerő diákságon, -melyet Szerémy naplójában megörökített, s melyen ez a három nemzet -megértette egymást: ez volt a hajdani volapük. Kivételt csak Fráter -György és Verbőczy képeztek, a kik a klasszikus római nyelvet -használták.</p> -<p>A válasz meghallgatása után Fráter György szólalt fel.</p> -<p>Mindent helyeselt. A békekötést, Buda és a korona átadását. De -végül egyet kérdezett Bebektől.</p> -<p>– Hát a felől mit izent Ferdinánd király, hogy ha mi átadjuk -neki Buda várát, akkor Szolimán szultán nem fogja-e őt a miatt nagy -hadsereggel megtámadni?</p> -<p>Bebek Imre ötölt-hatolt, hogy erről bizony semmi bizonyosat nem -hallott.</p> -<p>– No hát én hallottam. Most érkezett vissza Drinápolyból Bozsa -Bende követünk, hirül hozva, hogy Szolimán megindult százezernyi -derék haddal Magyarországra: azzal a czéllal, hogy ha Budát más -király kezében találja, mint a kit ő helyezett be, Budából török -fővárost, Magyarországból török szandzsákságot fog csinálni. Urak, -országtanácsosok, szólaljatok fel; tudtok-e ez ellen valami -segítséget? <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Mélységes hallgatás követte a barát felszólitását.</p> -<p>– Ujból kérdezlek benneteket, kinek van elég erős szive magára -vállalni az ország sorsát s kezébe venni a kardot azzal a -szándékkal, hogy Ferdinánd király zászlói alatt meg fog mérkőzni -Szolimán szultán derék seregével?</p> -<p>Ujból nagy hallgatás.</p> -<p>– Ti engem azzal vádoltok ország-világ előtt, elvádoltatok a -szentséges római pápa előtt is, hogy én akadályozom meg -Magyarországnak egy keresztény király alatti egyesülését. Én -megirtam ő szentségének is, a hogy ti előttetek is elmondom: hogy -semmit jobban nem óhajtok, mint hogy hazámnak ily egyesülése valaha -lehetővé legyen. De elébb segítsenek nekünk ebben a keresztény -hatalmasságok. Mert ha ők nem segítenek, Magyarország a török -birodalom rabtartományává lesz. Most még van egy gyenge pókfonál, -mely e balsorstól visszatartja: egy csecsemő királynak a nemzet -választásából eredő joga; a kit a szultán királynak megerősített. -Ha ezt a fonalat elszakitjuk, hazánk elveszett. Tartsa föl a kezét, -a ki elég merész azt állitani, hogy ő megtudja akadályozni e -végveszedelmet! Szóljon a királyné: akarja-e eltépni ezt a vékony -pókfonalat, mely őt és gyermekét ez országhoz köti, hogy aztán hadd -rohanjon ez ország a maga örvényébe, míg ő maga elmenekül -belőle.</p> -<p>– Nem akarom! Kiáltá közbe a királyné.</p> -<p>Fráter György e szónál tiszteletteljesen állt föl a helyéről s -hódolattal hajtá meg magát a királyné előtt s azontul állva -beszélt.</p> -<p>– Ki akarja hát ezt? E szónál önkénytelenül a kardmarkolatára -ütött.</p> -<p>– Ha kegyelmed, püspök uram, a kardjára üt, akkor szóval nem -lehet választ adni. Monda Bebek Imre.</p> -<p>– Kegyelmednek, főispán uram, majd később felelek. Várjon -sorára. Elébb a lengyel követ urakkal kell tisztába jönnünk. -Kegyelmetek, nemes uraim, hozták a tanácsot a királynénak -Krakkóból, hogy mondjon le fia nevében <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> az -országlásról s adja át Budát és a koronát a római királynak. Van-e -kegyelmeteknek felhatalmazása ő felsége Zsigmond király által, -megbizatása a palatinus és a lengyel országgyülés részéről, hogy ha -a lemondás következtében a török császár Magyarországot -hadijárattal támadja meg: Lengyelország egész hadi erejével -segítségünkre fog sietni? Mert ha e felől bizonyossá tesznek -bennünket, semmi tétovázás nem lesz többé: a vitéz lengyel -nemzettel vállat vállnak vetve, szembe merünk szállni az ozman -hatalommal.</p> -<p>Erre azonnal válaszolt Kvarkovszky püspök.</p> -<p>– Ilyen meghatalmazás nekünk nem adatott, s ilyen segítséggel mi -kegyelmeteket nem is biztathatjuk: miután maga Lengyelország is évi -adófizetéssel váltja meg magát a törökök ellenségeskedése alól.</p> -<p>– Akkor e szóm és mondásom kegyelmetekhez. Ha minket -Lengyelország haderejével támogatni nem szándékoznak: akkor ugyan -röviditsék meg a látogatásukat Buda várában; ne avatkozzanak -Magyarország ügyeibe, ne csélcsapjanak a királyi palotában, hanem -ugyan igyekezzenek egy óra alatt innen kijutni: nehogy a hajduk -meghajigálják kegyelmeteket.</p> -<p>A követ urak ezt nem mondatták maguknak kétszer. Sietve -fölkelének s bucsuzatlan távozának.</p> -<p>Ekkor aztán Bebek Imréhez fordult Fráter György.</p> -<p>– Főispán uram, az imént e szót ejté: ha a püspök kardjára üt, -akkor szóval nem lehet neki felelni. Én itt most nem püspök vagyok, -hanem a király gyámatyja. Kegyelmed főispán uram, a bécsi -tanácsurak előtt elmondva azt, a mi igaz, hogy a királyné hajlandó -a koronáról lemondásra: azt is előadta, hogy ennek egyedül ez az én -ősz fejem áll utjában és aztán magára vállalta, hogy ezt az -akadályt elfogja háritani. No hát ide hoztam ezt az ősz fejemet: -megkaphatja kegyelmed. Gondolom, hogy nem orgyilkosok módjára -vállalta el ennek megszerzését; hanem a hogy igaz nemes ember -szokta az olyan <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> fejet leütni a helyéről, a mely neki -nem tetszik. No hát ki azzal a karddal, s váltsa be kegyelmed, a -mit Bécsben igért. Ne tudja most azt, hogy püspök vagyok: nincs -rajtam se casula, se infula. Nemes ember vagyok, mint kegyelmed: -gróf Utyessenovich György a nevem! Több töröknek gázoltam a fejére, -mint a hánynak kegyelmed hátat adott. Itéljen az Isten közöttünk, -melyikünk szereti a hazáját jobban?</p> -<p>S ezzel kirántotta a kardját.</p> -<p>Erre aztán Bebek is kihuzta a kardját.</p> -<p>De a királyné, egy hősnő bátorságával lépett közéjük, s -felcsattanó szóval kiálta Bebekre.</p> -<p>– Parancsolom kegyelmednek, hogy bocsássa hüvelybe a kardját! És -kegyelmed is gróf Utyessenovich György! Ez tanácsterem, nem -ordália. Kegyelmed, követ úr, tulhaladt az utasításokon, a melyeket -tőlem kapott. Soha és semmiképen nem kapta kegyelmed én tőlem azt a -tanácsot, hogy fiamnak gyámja, Fráter György élete ellen -alkudozzék! Maradt volna szigoruan az utasításaim mellett!</p> -<p>A tanács urak lehuzták a fejüket, tenyerükbe támaszták az -arczukat. Bebek Imre nagy morogva dugta hüvelybe a kardját. Hol -leült, hol felállt: a szerint, a mint a királynő trónja mögött álló -Mineróna herczegnő szemjátéka biztatá. Végre Mineróna herczegnő -félre fordítá a fejét s az arany hajtűjével kezdé el a fogát -piszkálni. Ekkor aztán Bebek Imre durczásan leveté magát a székre s -félkönyökére vágta a nyirott fejét. Neki nem egyenesen a királyné -mondta azt, hogy a barátot el kell pusztitani; de Mineróna hozta -izenetül.</p> -<p>Fráter György úgy tett, mint a ki ez arczjátékokból nem vesz -észre semmit. Térdét meghajtva csókolt kezet a királynénak.</p> -<p>– Fölséges asszonyom. E királyi szavakban nagyobb elégtétel van -nekem adva minden vérhullatásnál. Szolgáljon minden csepp vérem -fölségednek és fiának javára. <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p> -<p>Azzal Bebekhez fordult.</p> -<p>– És most, Bebek Imre főispán uram, tisztán és világosan -megértve a dolgot, menjen vissza kegyelmed azonnal Bécsbe, s mondja -meg a római királynak ő felségének: hogy Izabella királyné igen is -kész lemondani a koronáról és Fráter György nem áll e lemondásnak -utjában. Adja két kézzel a koronát, hajol két térddel hódolva -Ferdinánd királynak; ámde jöjjön Ferdinánd a koronáért olyan -hatalommal, mely az országot Szolimán ellen képes diadallal -megvédeni.</p> -<p>Ebben a határozatban az egész országtanács megnyugodott. -Mindenkinek könnyebb lett a keble a magas Tátra hegyével. Még maga -Bebek is finta mosolyra fanyalodott arczczal járult Fráter György -elé s magyarázni kezdé, hogy így volt, meg amugy volt: nem egészen -úgy volt, a hogy ő hallá. (A csontfülű!)</p> -<p>Mikor a királyné elbocsátá az országtanácsot, egy intésével ott -marasztá Fráter Györgyöt.</p> -<p>Csak hárman maradtak, Minerónával.</p> -<p>– Van kegyelmednek valami indulatja ellenem? Kérdezé a baráttól, -engesztelő lágy hangon.</p> -<p>– Csak egy van, az örök hódolat. Én fölséged nevét attól a -percztől fogva, a melyben a szent keresztséget feladtam, mindennap -kétszer imáimba foglalám. Én fölségednek mindenkor könnyeket -okoztam. Akkor is sírt, a mikor megkereszteltem. Sírt, mikor a -király nevében eljegyzém, sírt, midőn az oltár előtt vele -összekötöttem, sírt, mikor a koronát vállára tettem. Hogy ne sírna -most, midőn e koronával együtt egy egész ország szerencsétlen sorsa -nyomja vállát, s asszonyi voltából csak az özvegyi fátyolt hordja -fején. De az elmult könnyek mind üdvére váltak, adja Isten, hogy a -mostaniak s az ezutániak is arra váljanak. Mert jön még több -könnyhullatás is. Jönnek rémes napok, melyek még a férfi szivet is -megreszkettetik. Ha ezen balsors adta napok valamelyikén -felségednek szivén erőt találna venni az az érzés, hogy jobban -szeresse a siró <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> csecsemőt, mint a királyfit, s inkább -akar boldog anya lenni, mint boldogtalan királyné:… akkor az én -rideg érzéketlen kőszivem ne álljon utjában. Tudja meg fölséged, -hogy a Szent János templomából a kriptán keresztül a régi német -barátok temetőjébe lehet jutni. Én ezt a kis tért, melyet már a -barátok is kertnek használtak, most még inkább kibővitettem, hozzá -foglalva a bástyák közeit, s azokat is veteményes kertté, baromfi -udvarrá alakíttattam át. Ha Budavárát az ellenség ostrom alá -találja venni, fölséged, asszony cselédeivel együtt ebben a kis -kertben mindennapi üdülő helyet talál. A bástyafalak és a templom -azt három oldalról megvédik: csak keletnek van nyítva.</p> -<p>– Köszönöm e gyöngéd gondoskodást, monda a királyné, kezét -nyujtva a barátnak.</p> -<p>– Többet akarok mondani. Ezen kertnek van egy kis ajtaja, mely a -keleti vároldalra nyilik. Ennek az ajtónak a létezéséről csak a -legrégebben itt lakó polgároknak van tudomása. Azt senki sem őrzi. -Ha tehát egy keserü órában letalálná győzni a királynét az anya: ha -fölséged nem birná tovább a küzdelmet a rámért iszonyatokkal: ime -átadom felségednek ezt a kulcsot. Ez annak a kertajtónak a kulcsa. -Fölséged észrevétlenül elhagyhatja ezt a várat, a mikor akarja. Nem -őrzi nyomait a hétfejű sárkány, az átkozott barát. Itt hagyhat -bennünket, viheti gyermekét magával, s a pókfonál szakadtával -engedheti Magyarországot gördülni a lejtőn lefelé, míg össze nem -törik.</p> -<p>Ismét csak könnyekre fakasztá a királynét: ez volt az ő -sorsa.</p> -<p>Izabella visszautasítá a rejtett ajtó kulcsát.</p> -<p>A helyett átsietett a gyermeke szobájába s azt kiemelve a -bölcsőből, odahozta Fráter György elé.</p> -<p>– Úgy-e? Együtt maradunk? Mondá a királyné, odatartva a kis -királyt a barát elé. És a gyermek mind a két kezével -belekapaszkodott annak a szürke szakállába: úgy tépte czibálta; -alig akarta kiereszteni a két kicsiny ökléből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p> -<p>Oh milyen jól esett Fráter Györgynek ez a legmagasabb királyi -válasz.</p> -<p>Azt a titkos ajtó kulcsát odadugta a gyermek pólyáiba. A -királyné nem vette azt észre.</p> -<p>De észrevette Mineróna herczegnő. Odalépett a királynéhoz s -kivette a kezéből a csecsemőt, s azután a pólyában megtalált -kulcsot ügyesen a hosszú ruhaujjába pratálta.</p> -<p>Fráter György azonban eléje állt a gyermekkel együtt távozni -akaró herczegnőnek.</p> -<p>– Mineróna herczegnő! Nekünk egymással nagy leszámolásunk lesz. -Kegyelmednek én nálam sok van a rovásán. S a papok boszuállók. Én a -herczegnőnek irgalmatlan megtorlással fogok megfizetni. Én Mineróna -herczegnőnek férjet szerzek.</p> -<p>Erre mind a két hölgy nevetésre fogta a dolgot.</p> -<p>– Hol van hát! Veté oda a félvállán keresztül Mineróna -kisasszony.</p> -<p>– Pedig a mit Fráter György megigér, azt meg is tartja.</p> -<p>S bár hamarább férjhez adta volna ezt a cselszövő fehércselédet; -sok veszedelemnek elejét vette volna.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Izabella ujabb békeajánlatára Ferdinánd azzal felelt, hogy egy -tehetős nagy sereget utnak inditott Buda elfoglalására. Németek, -csehek, morvák, spanyolok és magyarok adták ki a sereg számot, mely -huszonötezerre ment. Száznál több tábori ágyut hoztak magukkal, s -harminczhat nagy öblü faltőrő csatakigyót és tüzes golyókat szóró -taraczkokat. Ugyan el voltak látva minden ostromszerrel.</p> -<p>Ezzel a nagy haderővel szemben a budaiaknak nem volt több -fegyveres katonájuk kétezernégyszáznál. Török Bálint a maga -dandárával kinnrekedt. Mire Baranyából előkerült volna, már akkor a -budai hegyeket megszállta Perényi Péter és Serédy Gáspár, Révay a -magyar huszársággal s ezek mind a hárman régi kedves fegyvertársak -levén: ellenük Török Bálintnak nem illett hadakozni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span></p> -<p>E szerint egészen Fráter Györgyre maradt Budavár védelme. Neki -kellett most bebizonyítani, hogy mit tud a várostromló pattantyus -mesterséggel szemben kifundálni.</p> -<p>Az öreg Roggendorf volt újból az ellenfele: a kit már egyszer -olyan nagy kudarczczal kergetett el Buda alól.</p> -<p>Ezuttal Roggendorf a Gellérthegyről kezdé el az ágyuztatást -egyenesen a királyi palota ellen, mely azzal szembe esik.</p> -<p>Fráter György odaizent a generálisnak: «oh te bolondfejü vén -ember! Hát megint eljöttél abba az árokba, a mibe már egyszer -beleestél? Ugyan ne ijesztgesd a szegény asszonyokat a -puffogatásoddal: eléggé meg vannak azok már rémülve a nélkül is. Ne -töltesd meg olyan nagyon az ágyuidat; mert bizony még elvetél az -emse.»</p> -<p>Ez alatt Fráter György nyilván azt értette, hogy elreped a -tultöltött öreg ágyu: a mit ellenben a historikusok Jovius után szó -szerint vettek s komolyan megróttak.</p> -<p>Ekkor aztán Roggendorf úgy megharagudott, hogy egy -vasbuzogánynyal fenyegeté meg Fráter Györgyöt s menten lehozatva az -ágyuit a Gellérthegyről, minden nehéz üteget a Kalvária-hegy -aljában levő zsidó temetőben állíttatott fel s onnan löveté a -várfalakat.</p> -<p>Ekkor aztán azt izente neki Fráter György.</p> -<p>– Visszavonom az itéletemet; most már látom, hogy helyes eszü -ember vagy: kikerested magadnak a legjobb neked való helyet: a -temetőt.</p> -<p>Roggendorf azonban nem érté a tréfát. Ferdinánd király által meg -volt neki hagyva, hogy minden véráldozattal siessen Budavárát -ostrom utján bevenni, mielőtt Szolimán a Dunán átkel a török -sereggel, hogy akkor egy bevégzett ügyet találjon maga előtt: -Buda-Pestet erős haddal megszállva, Izabellát, István Zsigmondot, a -szent koronát Ferdinánd hatalmában: az egész magyar nemzetet egy -király alatt egyesülve. Ezért Buda elfoglalásának a legnagyobb -politikai eredménye lett volna, mely Európa <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> minden -keresztyén fejedelmét Ferdinánd védelmére kényszeríté lészen.</p> -<p>S az ostromágyuk roppant nagy rést törtek már a bástyafalon, -épen a királyi várkert alatt. Mikor a cseresnyefák májusban -virágozni kezdtek, akkor kezdé el Roggendorf a faltörést, s a -cseresnyék érni kezdtek a királyi kertben, mikor a ledöntött -falakon át rohamra indítá a legjobb ezredeit: jó korán hajnalban. A -rés ostromára Pest vitéz parancsnoka, a hős spanyol Fotiszkusz lőn -rendelve: a zsidó város felől ugyanakkor Perényinek kellett a -naszádosokat lábtókon a sánczra feljuttatni.</p> -<p>A roham kezdetén Fráter György felölté a messze virító zöld -kantusát, ragyogó pánczélját, felköté a hajdani fejvágó jó kardját. -A két apródját pedig kiküldé a királyi kertbe: «menjetek fiaim -cseresznyét szedni a királyné asztalára. Ha golyókat hallotok -fütyülni a fületek körül, higyjétek azt, hogy sárga rigó, seregély -fütyül az ágak közt.»</p> -<p>S ezzel a fegyveres had élére állva, sietett a résen felnyomuló -hadoszlop elé.</p> -<p>Fotiszkusz a spanyol vitézek élén vakmerően nyomult fölfelé a -tört résen: ámbár azt éjszaka Fráter György hirtelen emelt új -fallal eltorlaszoltatá; de a spanyolok a falakra is felhágtak s a -Szent-János templomáig hatolva, egy emeletes házat elfoglaltak. -Ekkor jött elé Fráter György a hajduival. Azok aztán megmutatták, -hogy mi lakik a magyarban, ha egyszer kihozzák a házából? A -spanyolokat leölték, a kitüzött zászlójukat elvették, a -segítségükre siető német ezredeket maguk a budai polgárok -golyózáporral és kövekkel fogadták; még az asszonyok is köveket -hajigáltak s forró szurkot öntögettek az ostromlók fejére. -Elkeseredett, vérengző harcz után nyolczszáz halottat hagytak a -vitatott résen az ostromlók s teljes kudarczczal vonultak vissza a -pallizádjaik mögé.</p> -<p>S e viadallal egy időben a Pest felőli oldalon Perényi -naszádosai, kik már az Ország-nemzetség házáig hatoltak -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> előre, Batthyányi Orbán által -hanyatthomlok verettek le a falakról; maga a vezérük, Záray Jeromos -halálos sebekkel tetézve, vitetett el katonái által.</p> -<p>Az ostrom minden ponton vissza lett verve: fényes diadallal.</p> -<p>A királyné az egész harcz alatt palotája földszinti pitvarában -rejtőzött, félénk udvarhölgyei s még félénkebb udvaronczai által -környezve. Egyik jobban jajveszékelt, mint a másik. Az ádáz -rohamordítás, a haldoklók jajszava khorusban, a puskaropogás, -ágyudörgés, a félrevert harangok kongása kereszt ültört az ablakon, -s reszketésbe hozta az üvegfestményü szent képeket. Imádkozni -kellett volna! De kihez? És miért? Allahhoz, vagy Jehovához? Ki a -jó barát? Ki az ellenség?</p> -<p>A királyné kis gyermekét tartá ölében, ki anyja emlőin elaludt, -gömbölyü szájában az utolsó csepp tejjel.</p> -<p>Egyszer aztán elcsendesült az ádáz kiabálás, fegyverzörej, -puskaropogás: a tornyokban a harangok elkezdtek ünnepre -kongani.</p> -<p>Azután másnemü zsongás támadt: asszonyi és gyermeki hangok elegy -kiáltozása, mely közül komoly dobverés és tárogotósípók hangja tört -keresztül. A győzelmes had közelített a Szent-György-tér felől a -királyi vár felé.</p> -<p>A kiváncsiság hatalmasabb a félelemnél. A királyné és udvara -felsietett az emeletre s onnan kandikált ki a függönyök mögül.</p> -<p>Izabella látta megtérni a harczból végzethősét. Nem volt az vén -ember, egy nibelungi hős volt, füstlepte izzadt arcza olyan volt, -mintha vasból volna öntve. Egyik kezében véres kardja, másikban az -elfoglalt spanyol zászló, a kettős földtekével, s e büszke -felirattal: «unus non sufficit» (Egy világ nem elég!)</p> -<p>Azt a diadaljelt meghajtá a királyné előtt: (Izabella kijött az -erkélyre), s aztán odatüzte a nagy szökőkut csigamedenczéjébe. A -hová hajdan feltüzdelé a diadaljeleket, a mikért az a másik -királyné kiüzette a palotából. <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p>A nép üdvriadallal köszönté a királynét és a hőst.</p> -<p>Azután eltünt Fráter György a várpalota kapuján.</p> -<p>S midőn a királyné elé járult, már akkor nem volt az arcza -füsttől fekete; nem volt rajta a pánczél, a zöld hadi mez: fehér -barátcsuhája volt rajta, kezében egy kosarkát hozott, tele friss -piros cseresznyével.</p> -<p>– Most szedettem ezt fölséged számára; szólt szeliden -mosolyogva.</p> -<p>(– János király cseresznyéi!) sugá Mineróna a királyné -fülébe.</p> -<p>De Izabella nem ügyelt a suttogásra: a kosárka után nyult.</p> -<p>Fráter György visszavonta azt.</p> -<p>– Majd ebédnél. Most a templomba megyünk, hálát adni Istennek a -mai diadalért.</p> -<p>A visszavert ostrom után hetek teltek el harcz nélkül; ugy -látszott, mintha pihenést tartana mind a két ellenséges fél. -Roggendorf sem ujítá meg az ostromot, Fráter György sem tétetett -kirohanásokat. A harcz a föld alatt folyt.</p> -<p>Egy napon azt mondta a királyné a látogatására jött Fráter -Györgynek:</p> -<p>– Én itt iszonyú rémségek között élek. Egyik nap elkezdenek a -játékasztalon a koczkák maguktól tánczolni, máskor meg éjjel a -kristály poharak csengve verődnek össze, majd ismét megáll minden -falióra a várban. Egész éjjel hallom a nagy dobogást valahol a -mélységben. A körülem levők azt rebesgetik, hogy az ellenség -aknákat furat a vár alá s a királyi palotát levegőbe akarja -vettetni.</p> -<p>– Úgy van, mondá Fráter György. A törekvés meg van nála. Legyen -nyugodt felséged. Én viszont az erdélyi hevéreimmel ellentárnákat -ásatok az ellenség tűzaknái alá s én fogom őket a levegőbe -röpiteni.</p> -<p>(Szép biztatás egy ideges asszonynak.)</p> -<p>Egy délelőtt aztán földrengető pukkanás riasztá fel a -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> királyi palota lakóit. Azt hitték a -falak omlanak össze. Mind kirohantak az udvarra. Az ég elsötétült a -sűrű füst és porfellegtől, melyet, mint a vulkánkitörés, világított -meg a felrobbant lőpor égre lövellő lángja. S a pokoltüzben -széttépett emberi tagok, egész emberi alakok repültek az ég felé. -Gyehennai mulatság!</p> -<p>Fráter György szavának állt. Ő vetteté levegőbe Roggendorf -tüzaknáit, munkásaival együtt.</p> -<p>Ekkor aztán Roggendorf azzal állt boszút, hogy éjjel tüzes -golyókkal lövette magát a várost.</p> -<p>A királyné látta az erkélyéről, hogy repülnek föl az égre azok a -tüzveres csillagok s hogy csapnak onnan alá. Több a királyi várba -is leesett; de Fráter Györgynek gondja volt rá, hogy a hajdui a -tüzes golyót rögtön lefüleljék nedves marhabőrökkel, mielőtt -gyujthatna.</p> -<p>Azonban Verbőczy palotájának a tetejét mégis felgyujták a -tüzgolyók. A padláson nagy halom irás volt: ez egyszerre -meggyulladt. Oda hordatta fel a kanczellár Fráter György hét -esztendei összes számadásait: három társzekér szállítmányát. -Pompásan elégtek. Mikor a tüzforgatag egy-egy égő fasciculust -felkavart a sziporkaözönbe, a jó Verbőczy könnyebbült szívvel -monda: «de szép látvány egy ilyen tüz!» Ezzel az egész számadás -szuperálva lett örökmindenkorra.</p> -<p>A királyné iszonyút szenvedett a rémnapok alatt. Környezetét -hadi élethez nem szokott udvaronczok s kényes asszonycselédek -képezték, a kiknek jajveszékelése még növelte szenvedéseit.</p> -<p>Az élelmi szerek is fogytán voltak. A várőrség már a lovakat -emészté fel. A királyi istállók hintós lovaira is rákerült már a -sor. A mi aprómarha volt, azt a királyné számára tarták fenn. Az -utolsó tehenet is levágták már, mert a széna is elfogyott. Csupán -két kecske maradt: ennek a teje szolgált a királyné asztalára a -kávéhoz. Azok a bátor állatok felkeresték maguk az élelmüket az -ostromlott vársánczokon. S a németekben volt annyi <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> -becsület, hogy nem lőtték le a királyné kecskéit, mikor azok ott -ágaskodtak a falakból kinőtt rekettye után.</p> -<p>S a királynénak módjában volt innen elfutni, a titkos ajtón -keresztül. Nem tette.</p> -<p>E közben eljutott Szolimán szultán levele Fráter Györgyhöz, -melyben tudatja vele, hogy immár átkelt a Dunán Nándorfehérvárnál: -csak még rövid ideig tartsák magukat az ostromlottak, nemsokára ott -lesz felszabadításukra.</p> -<p>Fráter György kihirdetteté a szultán levelét a városban dobszó -mellett.</p> -<p>A fegyveres hadat ez a hír egybe föllelkesíté; de annál jobban -elijeszté a polgárságot, kivált a tanácsbelieket, a kik a töröktől -még jobban féltek, mint a némettől.</p> -<p>Már a hosszú ostrom alatt akadtak egyes polgárok, kik a -bástyafalakon kötélen leereszkedve, átjártak a Roggendorf magyar -hadaihoz s azoknak a vezéreivel értekeztek. Emezek közül Révay -Ferencz volt Ferdinánd király által megbizva, hogy a budai -polgárságot átpártoltassa.</p> -<p>Maguk a birák, kivált a kisbiró, Palczán Ferencz, s a -leggazdagabb polgárok, a két Bornemisza, részesek voltak az -összeesküvésben; de a ki azt intézte, az a főjegyző volt: Bácsy -Ferencz deák. Ő járt fel a királynéhoz a polgárság izeneteivel, s -hozta vissza azokra a választ.</p> -<p>Mivelhogy Fráter György az egész budai polgárságot felesketé -ünnepélyesen a királyné hűségére, annálfogva az eskűjöket híven -megtartó polgároknak a királyné beleegyezése nélkül a várat feladni -nem lehetett. Bácsy Ferencz deák ezt a kivánt választ is -meghozta:</p> -<p>«Én immár nektek semmit sem tudok segíteni: hanem azon -eszeskedjetek, hogy a némettel megegyenesedjetek, valamint lehet, -jóban, hogy mind fejetek, marhátok, mind feleségtek, gyermektek, -török rabságba ne essenek. Azért titkon a németekhez -kiküldjetek.»</p> -<p>A budai tanács a zsidó kapun kibocsátá Bornemisza Gergelyt, -utasításokkal és szépen megirt kapituláló levéllel <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> -ellátva: melyben Buda városnak, a királynénak, az országnak a jogai -meg voltak erősítve. Roggendorf azokat mind elfogadta, aláirta és -megpecsételte.</p> -<p>Akkor Bornemisza Gergely még azt kivánta Roggendorftól, hogy az -a csapat, melyet éjjel a kis ajtón beeresztettek a várba, csupa -magyar vitéz legyen: hétszáz pánczélos, kopjás, puskás, háromszáz -huszár, s azokat a magyar kapitányok vezessék, Révay, Perényi, -Nyáry, Serédy uraimék: mert ha német vagy spanyol katonák jönnének, -azok majd a budai polgárokkal kegyetlenül bánnának, a minapi -visszavert ostrom miatt. Azért is ez legyen a jelszavuk, melyről az -éjjeli sötétségben rájuk ismerendnek: «Uram Szent-György!» – a mire -idegen népnek a nyelve rá nem fordul.</p> -<p>Roggendorf azt mondta rá, hogy «jó lesz.» S ezzel visszabocsátá -Bornemiszát azon az úton, a melyen eljött.</p> -<p>Már akkor Mineróna herczegnő elküldte a titkos ajtó kulcsát -Bácsy Deák által Palczán birónak.</p> -<p>Benn a várban az összeesküvésbe beavatott polgárság egész éjjel -strázsán állt a Boldogasszony templom czimetériomában; a Petrovics -Péter katonái pedig, a kiken ez éjjel az őrködés sora volt, a -pellengér mellett, a tanácsház előtti téren tanyázának.</p> -<p>Úgy volt az összeesküvés, hogy a polgárőrség, a mint Révay -magyar muskétásai a kapun bejönnek, egyszerre körülfogja Petrovics -csapatját, hogy az lármát ne üthessen s aztán a betörő magyarok -«Uram Szentgyörgy» jelkiáltással megrohanják az álomtól elnyomott -hajduságot: foglyul ejtik Fráter Györgyöt és a vezéreket.</p> -<p>Ezt a jól kifundált tervet azonban egyenesen maga Roggendorf -zápítá meg. Az agyafurt vén generális úgy okoskodott, hogy minek -engedje ő Budavár elfoglalásának dicsőségét a magyaroknak, mikor -ezt a németekre is áteresztheti. A helyett, hogy Révay Ferenczet -küldte volna ki a belopózás keresztülvitelére, a magyar pánczélos -és muskétás ezreddel, kiválasztott egy stájer ezredet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> melynek -a saját fia volt a parancsnoka. Annak a kezébe adta Ferdinánd -zászlóját. Atyai szivének becsületére válik, hogy nevének -dicsőségét átakarta örökíteni a fiára; de hadvezéri bölcsességenek -nagy kárt okozott vele.</p> -<p>Mert a mint a rövid juniusi éjszakán a betörő csapat -szerencsésen keresztülhatolt a kis ajtón, s a templomon át -Budaváros főutczájára, a strázsát álló polgárok kérdezték tőle a -jelszót. Azt azonban senki sem tudta: csak mind azt kiabálták, -hogy: «her! her! her!» Két érdemes polgár rájuk kiáltott: «Kik -vagytok?» Arra egy német katona úgy szurta hasba az egyik kérdezőt, -hogy felbukott. A másik aztán elkezdett torkaszakadtából ordítani: -«németek jöttek a várba! Itt vannak a németek!» Arra ugyanaz a -polgárság, mely fegyverben állt, hogy a belopózó magyaroknak -segitsen a várat elfoglalni, rémülve szaladt szét, árulást kiabálva -ütötték a lármadobot, félreverték a harangokat, lövöldöztek -puskával, ágyuval: a helyőrség aztán előrohant a kaszamátákból; -jött sietve maga Fráter György is a testőreivel: a német -alabárdosokat minden oldalról megrohanták, ütni, vágni, kaszabolni -kezdték. Azok menekültek volna szivesen: de alig találták meg az -utat, melyen jöttek s a szűk ajtónál megtorlódva, halomra ölettek; -maga az ifjú Roggendorf is csak egy merész ugrással a bástyafalról -tudta megmenteni az életét, a királyi zászló hátrahagyásával.</p> -<p>Egy része az árulásban résztvett polgároknak a menekülő -katonákkal együtt futott ki a várból: a kit megkaphattak közülök, -azok felett még azon nap virradóra törvényt láttatott Fráter -György. Valamennyit lefejezték. Az árulás főczinkosát, Bácsy -Ferenczet pedig négybe vágták. Annak a derekán volt egy drága öv, -melybe Mineróna herczegnő himezte sajátkezűleg arany fonállal ezen -szavakat: «Fides et virtus.» Azt Fráter György visszaküldé a -himzőjének – emlékül.</p> -<p>S e naptól fogva a királynénak és udvarának nem volt szabad a -királyi palotát elhagyni. <span class="pagenum"><a name="Page_234" -id="Page_234">-234-</a></span></p> -<p>Most már látták az ostromlók, hogy Budavárát se rohammal, se -tűzaknákkal, se árulással nem lehet bevenni. Még egy negyedik -eszközhöz folyamodtak: a békés alkudozáshoz. Ferdinánd és a császár -békekövetei felmentek a budai várba az elszakadt fonál -összekötésére. Fráter György azoknak is azt mondá, hogy ő minden -órában kész Budát, a koronát, az országot átadni Ferdinándnak; csak -hozzon olyan haderőt magával, a mely Magyarországot a török ellen -megvédeni képes. Ilyen erőt igértek a német fejedelmek a -regensburgi gyülésen Ferdinándnak; de nem siettek a megadásával. S -ezen elhaladt a békeegyezmény.</p> -<p>A törökök pedig siettek. A meghiusult árulás után tizednapra -Buda alatt volt Mohamed basa, a harmadik vezér, Török Bálint -kiséretében. A budai helyőrség már akkor az utolsó lovak husát -fogyasztotta. Török Bálint keresztül tört az ostromzáron s egy -falka tulkot hajtott fel a várba. Ezzel megszünt az éhség a védő -seregnél.</p> -<p>Roggendorf a török felmentő hadak megérkeztére az ostromló -sereget mind a Gellérthegy vidékén vonta össze, a honnan Pesttel a -hidon át biztos volt a közlekedés. A harcz rögtön megkezdődött a -két sereg között: egyelőre a Dunán, a hol egész hajós ütközetek -vivattak a magyar és török naszádosok között, különösen a Duna -közepén levő «Ónos» sziget birtokáért. A sánczokat is megtámadták a -törökök; de azoktól a németek által visszaverettek, ámbár egy izben -Török Bálint egész a gellérthegyi templomig felhatolt.</p> -<p>Ez a sikertelen harcz eltartott három hétig.</p> -<p>Török Bálint izenetet adott a közben régi jó barátjának, Perényi -Péternek, hogy veszedelmes dolog ez az ő mostani vitézkedésük. Még -most csak Mohamed basa serege s Török Bálint dandára áll velük -szemben; de közeledik már maga Szolimán szultán a derék sereggel, s -ha azt is bevárják, úgy itt vesznek seregestűl, mint a hajtásba -került szarvasok. Perényi eleget nógatta a fővezért, <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> hogy -hagyjon fel a megszállással s vonuljon a budai oldalon Visegrád -felé, a pesti dandárt is átvonva magához; de a generális mind csak -azt hajtotta makacsan, hogy neki a bécsi főhaditanácstól az az -utasítása van, hogy erősen tartsa magát.</p> -<p>Egyszer aztán a bécsi főhaditanács is megorrontotta a nagy -veszedelmet s kiadta a rendeletet Roggendorfnak, hogy vonuljon -vissza az ostromló sereggel. Mindenek felett az ágyukat igyekezzék -épségben elhozni magával.</p> -<p>Csak hogy már ekkor a visegrádi út el volt zárva előle. Csak -Pest felé volt még lehető, nagy harcz nélkül, a visszavonulás. -Rendes eszű hadvezér ezt úgy intézte volna, hogy miután egy széles -folyamon kell átkelni a seregnek, legelőször is a gyalogságát -szállítsa át, azután a nehéz lovasságot, utoljára az ágyukat, a -tüzérséggel, a huszárság védelme alatt. – Roggendorf megfordította -a csatarendet: egészen fejtetőre állítva a harczvonalát.</p> -<p>Szent-István napjának éjszakáján: éjféli sötétség idején -kezdődött meg a visszavonulás. Legelől bocsátották a hidra a magyar -lovasságot. Azok után az ágyú ütegeket. De ez annyi lármával, -dübörgéssel ment, hogy mind a budai várban, mind a török táborban -észrevették a retirádát; s csak azt várták meg, a míg a német és -spanyol nehéz lovasság is átdörömböl a hidon. Akkor egyszerre -minden oldalról megrohanták az ágyúk nélkül, lovasság nélkül -hátramaradt német gyalogságot a Lagymányoson, mely sok ideig -kétségbeesetten védta magát sánczai mögött. A mint azonban Fráter -György is előrohant a fehérvári kapun a hajduival, a német hadsereg -veszedelme meg volt pecsételve. Maga Roggendorf állt a baráttal -szemben, hősi módon védve a sánczait; de nemsokára nehéz sebekben -hanyatlott le a lováról; csatlósai a sátrába hurczolták: «Az én -uram tönkre tette becsületemet, testemet, életemet!» panaszkodék a -sebesült vezér; kit aztán a hivei a hosszú zajgásból nagy küzdelem -között a naszádokig vittek, s ott egy csónakba téve, megszabadíták. -<span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<p>A vezér eleste után minden rend felbomlott a német gyalogságban. -Zagyva tömegben rohantak a hid és a naszádok felé. Ekkor Fráter -György felgyujtatá az ellenséges tábor felhalmozott széna és szalma -kazalait a Dunaparton a «Mátyás király csüreiben.» Az égre csapó -lángok egyszerre pokoli napot gyujtottak az éjszakában. Az egész -Duna lángban látszott úszni s e vésztűz fényében megujúlt a harcz, -a partról átszármazva a naszádokra. A hajókon, dereglyéken -folytatták az ádáz küzdelmet: görög tűzzel, szurok koszorukkal -gyujtogatták fel a gályákat; a Gellért oldalán a csűr sziporkáitól -lángra kaptak a német tábor sátrai, s azoknak a lobogványa is -nevelte az éjszaka alvilági fényét; lángveres volt az egész -égboltozat.</p> -<p>A királyné nézte ezt az apokalipszis jelenetét a vár -ablakából.</p> -<p>Ez volt a végjelenete Buda második ostromának.</p> -<h2><span class="smaller">XV. FEJEZET.</span><br /> -A SZABADÍTÓ SZULTÁN.</h2> -<p>Roggendorf serege tönkre verve menekült Komáromig. Elvesztett -halottakban és foglyokban tizenhatezer embert és valamennyi -ágyuját; Pest is odaveszett minden erősségeivel. Maga Roggendorf is -meghalt nehány nap mulva, sebeiben, bánatában, szégyenében.</p> -<p>Szolimán szultán a Dunán vonult fölfelé, biborral bevont, -aranyos födélzetű gályában. Magával hozta a két fiát is: a -tizennégy éves Szelimet s a két évvel ifjabb Bajazidot – és a -háremhölgyeit. Egy másik, kék posztóval bevont, ezüsttel czifrázott -gályán jött utána Rusztán basa, (Lufti bukása óta nagyvezér) s a -szultán veje. Az is magával hozta a nejét, Mirmah szultánát.</p> -<p>Rusztán basa mellékneve volt az «igaz szivű.» Igazi nemes ember -a nemzete között. Szavát megtartó, hűséget <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> ismerő, -nagylelkű török. Ezt is elhalmozta mindenki gazdag ajándékokkal; de -ő soha azokból semmit meg nem tartott: arany edényt, ékszert, -pénzes zsákot mind a szultán kincstárának adott át. Ezért a szultán -e kincshalmaz fölé e szavakat vésette: «itt látjátok Rusztán -becsületét!»</p> -<p>Mind családostúl jöttek. Nem volt ez nekik hadjárat, csak -kéjkirándulás. Egy mulatságos ünnepség az asszonyok és gyermekek -számára.</p> -<p>Harminczhat evezős hajtá folyam ellenében a gályákat. Tizenkét -rézágyú volt mindegyiken.</p> -<p>A hadsereg maga előre járt a jobb part mentén; rengeteg -lovasságával, társzekereivel, tevéivel.</p> -<p>Mikor Mohács alá megérkezék a szultán flottája, a pilóták -egyszerre nagy üvöltést kezdének s midőn Szolimán kérdezé, hogy -micsoda lárma az? a csausz aga odamutatott a Duna tükrére.</p> -<p>– Nézd, minő fekete az egész folyam!</p> -<p>Egyik parttól a másikig.</p> -<p>A Buda alatti csatában megöltek hullái usztak csendesen lefelé a -Dunán. Azok voltak a legelső hirmondói a diadalmas ütközetnek. -Csupa hajas fej: egy sem borotvált tarkó! Mind a keresztyének -halottai.</p> -<p>A szultán felhozatta a födélzetre a zöld imaszőnyegét, s arcza -borult, hálálkodással: «Allah nagy és hatalmas!»</p> -<p>Egész nap eltelt, a míg ezeknek a szomorú hirhozóknak a serege a -gályái mellett csendesen elvonult. Az evezőknek nem lehetett -dolgozni miattuk.</p> -<p>Hat nap mulva megérkezett Buda alá Szolimán, s Ó-Buda környékén -fölütteté a sátorát.</p> -<p>Mohamed basa és Török Bálint eléje sietének, jelentve, hogy a -hadjárat be van végezve. A német sereg semmivé lett.</p> -<p>– Kár! Monda a nagyur. Hát most már a gyermekek semmit se -lássanak belőle?</p> -<p>De hogy mégis az ifjú herczegek meg ne fosztassanak <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> a -mulatság javától, sorrendbe állíttatá a foglyul ejtett nyolczszáz -német gyalogost. Kezükbe adatta a dárdáikat, paizsaikat, s aztán -rájuk rohantatá a török lovasságot, s ott a fiucskák szemeláttára -kaszaboltatá le őket. Hadd szokjanak hozzá a csemeték!</p> -<p>Török Bálinttal is igen nyájasan beszélt a szultán.</p> -<p>– Erős vitéz voltál. Sok derék katonámat megöldösted. De most -hivem vagy. Ne félj tőlem. Palástommal betakarlak. Életedet -megtartom. Mind holtig gondom lesz rád. Másnak sem engedlek -bántani. Urrá teszlek, midőn szolgámmá teszlek.</p> -<p>– Aranyszavak ezek, fölséges császár! Monda Török Bálint. Méltók -volnának, hogy pergamenre irva, arany betükkel -megörökíttessenek.</p> -<p>A szultán megparancsolá a krónikásának, hogy ezen szavait arany -betükbe foglalva irja le, s az ő nevének jegyével ellátva, adja át -Török Bálintnak; ki ezzel a levéllel visszatérve Budára, nagy -dicsekedve mutogatá azt fel Verbőczynek és Verancsicsnak. Emelte e -levél értékét a szultán által ajándékozott drágaköves aranyláncz, -melyet maga a szultán akasztott Török Bálint nyakába. Megért ezer -aranyat.</p> -<p>A szultán ezután még közelebb jött, s a logodi mezőn ütteté fel -pompás sátorát. Onnan küldte fel a csausz-agát (azt a bizonyost, a -ki már a kis király lábait csókolta) Buda várába. Gazdag -ajándékokat hozott az aga: drága khinai selyemszöveteket a királyné -számára; egy vég fekete bársonyt Fráter Györgynek, (azért, hogy -János királyt méltó pompával gyászolhassa) a többi uraknak is -pompás kaftányokat.</p> -<p>Azután elmondá a szultán izenetét.</p> -<p>A magyar vitéz urakat magasztalja a nagy úr a vitéz -ellenállásért, melyet a német megszálló sereg ellen kifejtettek. Ő -maga jönne fel Buda várába, ha az alkorán nem tiltaná a -legszigorubban egy igazhivő férfinak egy idegen asszony házába való -belépést. Izabella királyné <span class="pagenum"><a name= -"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> Szolimán szultánra nézve -idegen asszony. Óhajtja azonban a nagy úr védenczét, pártfogoltját, -János király gyermekét maga előtt látni. Azért felkéri a magyar -urakat, hogy az ifjú királyt vigyék le hozzá s valamennyien -jőjjenek a kiséretében.</p> -<p>Nagy lőn a megzavarodás a magyar úrak közt erre az izenetre. De -még nagyobb a királyné keserüsége. Kiadni a kezéből szivtől szakadt -egyetlen gyermekét! Elküldeni azt a pogányok császárja kezébe!</p> -<p>Fráter György megnyugtatá a királynét. A szultán nemes érzésü -férfi, a ki szavát megtartja.</p> -<p>Nagy nehezen a királyné abbahagyta a zokogást s beleegyezett -gyermeke elvitelébe.</p> -<p>Fráter György azt ajánlá, hogy a királyi díszhintóban történjék -az elszállítás, melyhez még megtartottak két hámos lovat. A kis -királyt vigye az ölében a dajka és kisérje a királyné két -legidősebb udvarhölgye, a kiket már nem fenyeget közvetlen veszély -a török táborban megjelenésnél. Az egyik talán Mineróna -herczegnő.</p> -<p>Hah! Minő mérgezett nyilat lőtt ezzel a szóval Fráter György -Mineróna keblébe! Mindent megbocsáthat neki az amazon: csak azt -nem, hogy őt «veszélyben nem forgó életkorú hölgynek» nevezte!</p> -<p>Kevésbbé volt megnyugtatható jó Török Bálint.</p> -<p>Mikor a lovára felült, azt mondá a fiának, Jánosnak és a hűséges -katonáinak.</p> -<p>– Bizony soha sem láttok ti engem többet. – De kaphatnám csak -egyszer Szolimán szultánt a sátorán kivül: bizony mondom, hogy ő -nem látná meg többet Sztambul városát!</p> -<p>Legderekasabb volt Szerémy György véleménye, melyet Fráter -Györgynek tanácsképen adott:</p> -<p>«Legjobb volna Szolimánt meghini vendégségre Buda várába; aztán -a logodi kapúval szemben, a hol be kell neki jönni: a Szent-János -kápolna kapujában felállíttatni négy ágyút, megtöltve szeges -zsákokkal. Mikor <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> végre belép a kapún, akkor kisüttetni -az ágyúkat s elsepertetni szultánt, basákat egyszerre -mindenestül.»</p> -<p>Fráter György azonban nem találta elfogadhatónak ezt a jó -tanácsot.</p> -<p>Annálfogva a magyar főurak, valamennyien, a kik csak Buda -várában valának, közrefogták az aranyos hintót, mely a kis királyt -és dajkáját, meg a két «érett korú» udvarhölgyet szállítá, s Török -Bálint kivételével, a ki lovon ült, (a többiek már mind -felebédelték a lovaikat) gyalog lekisérék a «kis urukat» Szolimán -táborába.</p> -<p>A fogadtatás, török szokás szerint, nagyszerű volt. A szultán, -kit Fráter György, Verbőczy, Verancsics és Török Bálint már -szinről-szinre ismerének, leereszkedő fenséggel fogadá a főurakat, -s aztán elrendelé, hogy azokat a basák megvendégeljék.</p> -<p>Azután maga elé hozatá az egy éves királyt, kivette azt a dajka -kezéből, s megcsókolá az orczáját. A két fiát, ki mellette állt -kétoldalt, szintén odaszólítá, hogy csókolják meg a kis királyt és -fogadják testvérökül. Azzal visszaadta a csecsemőt a dajkának, -megajándékozva e hölgyet száz aranyas erszénynyel s lelkére kötve, -hogy csak jól táplálja a felséges urat.</p> -<p>Azzal a dajkát a gyermekkel és a két udvarhölgyet átvezették -Rusztán basa neje, Mirmah szultána sátorába, a ki őket fényes -vendégséggel fogadta.</p> -<p>A vendégség folyta alatt élénk beszélgetés nyilt meg Mirmah -szultána s a királynő hölgyei közt, melynél a szultána egyik -olaszul jól értő rabnője szolgált tolmácsul.</p> -<p>Mineróna kisasszony megragadta az alkalmat, hogy kiöntse -szivének egész keserüségét a nagyvezér felesége előtt.</p> -<p>(Idős hölgynek neveztetni!)</p> -<p>Elmondta, minő kegyetlen, szivtelen ember az a barát! Mennyi -keserűséget okozott a királynénak! Éheztette, zsugorogtatta. -Akarata ellen fogva tartotta. Istentagadó ember ördögökkel -czimborál. Soha jobbat nem tehetne <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> szultán ő felsége, mintha -ezt a gyülölt embert rögtön lánczraveretné és akár -lenyakaztatná.</p> -<p>A másik udvarhölgy még segített tódítani a panaszt, s a hol azok -abban hagyták, kitöltötte a hézagot a dajka. Ez tudott még csak -panaszkodni Fráter Györgyre. Még a bérét sem kapta meg tőle -pontosan.</p> -<p>Mirmah szultána előtt az udvarhölgyei halálosan elrágalmazták -Fráter Györgyöt, s nagyon a szivére kötötték, hogy a férjénél -minden befolyását elővegye, hogy a barát egy darabban vissza ne -kerüljön. A többi urakért sem kár!</p> -<p>Mikor aztán a nagyvezér, Rusztán basa a szultántól hazakerült a -neje sátorába, a bűbájos Mirmah szultána odaült az ölébe, s -elkezdte neki mesélni, hogy a királyné udvarhölgyei miket beszéltek -előtte. – Hogy az a Fráter György, a fehér barát, egy földfeletti -tökéletességű ember. Jóltevője mindenkinek, a ki reá bizza a -dolgát. Olyan főpap, a ki nemcsak a saját Istenét imádja, de még az -ellenségeiért is imádkozik. A királyné könyörög érette, hogy semmi -bántása ne legyen; de minél előbb visszaküldjék hozzá a többi -magyar urakkal együtt, a kik az ő hű tanácsadói.</p> -<p>Miért tette azt Mirmah szultána, hogy egészen ellenkezőre -fordítva adta át a férjének a budai udvarhölgyek ungorkodásait? -Csupán a veleszületett jóságból eredt-e ez? hogy soha a férjétől -mást, mint kegyelmet, üldözöttek megvédelmezését nem kérte? vagy -pedig a török nőknél kifejlett ravaszság, a kik a maguk fajtájának -a szenvedélyes beszédéből ki tudják találni, hogy a mondott szavak -mögött minő ellenkező értelem keresendő? annyi bizonyos, hogy -Mirmah szultána könyörgése Rusztán basához nagy fordulatot adott -Magyarország történetének.</p> -<p>Másnap Szolimán szultán a sátorában divántanácsot tartott, -melyre a török vezéreken kívül a magyar főurak is meghivattak.</p> -<p>A tanácskozás, az arab nemzetiségű Rusztán basa kedvéért, -<span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> arab nyelven folyt, tolmács volt -közöttük Mehemet bég, Fráter György régi hive.</p> -<p>Fráter György maga jól értett arabul, de ezt titokban tartá. Ugy -tett az idegen nyelven folytatott vita alatt, mint a ki abból -semmit sem ért, s elővéve az olvasóját, végzé az ájtatos -imádkozásait.</p> -<p>Arról folyt a vita, hogy mi történjék most már Buda várával, -Magyarországgal? A királynéval és gyermekével s a magyar -tanácsurakkal?</p> -<p>Mohamet beglerbég és Rusztán fővezér között heves vitatkozás -támadt.</p> -<p>A beglerbég azt tanácsolá a szultánnak, hogy a királynét és a -fiát el kell vitetni Sztambulba, ott bezáratni holtig a Jedikulába; -Magyarországnak a nevét letörülni a mappáról, ezeket a főurakat -pedig, a kik még a magyar nemzetet vezetik, egyszerűen -lefejeztetni. Azzal be lesz fejezve mindenkorra a munka.</p> -<p>Fráter György értette ezt mind, de egy arczvonással sem árulta -el magát.</p> -<p>Szembeszállt azonban a beglerbéggel Rusztán. Délczeg hősi alak -volt: lelkesült beszédű. Eléterjeszté a szultánnak, hogy a nagyúr -szavát adta, fogadását köté le, hogy Magyarország igazait megfogja -védelmezni, a magyar nemzet választott királyát trónjában -megerősíti, az ide hivott magyar főuraknak menedék levelet adott, -Szolimán dicső nevét hitszegéssel be nem mocskolhatja!</p> -<p>Rusztán vezér beszéde nagy hatással volt a szultánra.</p> -<p>Erre azonban nagy furfanggal felelt vissza a beglerbég.</p> -<p>– Ő felsége, a nagyur, igen is fogadását köté le Jánus Králnak. -De csak annak. Mi mindnyájan nem ismerünk más hűséget, mint a mit -Jánus Králnak fogadtunk. De hát hol van most Jánus Král? A -magyaroknak most «Istifán» a királyuk. Már pedig sem Szolimán -szultán, sem az ő vezérei Istifán királynak semmiféle hűséget nem -fogadának.</p> -<p>A beglerbég megfenyegeté ököllel a barátot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> -<p>– Mi a neve a kis királynak?</p> -<p>– «János!» felelt rá Fráter György; a jelenlevők nagy -bámulatára. (Mind addig Istvánnak hitták.)</p> -<p>«Dobró!» Mondá rá a szultán.</p> -<p>S azzal arab nyelven kimondá, hogy a mire János királynak -megesküdött, azt János királynak megfogja tartani.</p> -<p>Ekkor a bég Fráter György felé fordult s arab nyelven egy -kérdést intézett hozzá, melyet Mehemet bég magyarul tolmácsolt.</p> -<p>– Hej, te barát! te barát! Bizony kutyahájjal van megkenve a te -két tenyered.</p> -<p>A szultán pedig kimondá.</p> -<p>– Tehát János a neve a kis királynak! Az maradjon!<a name= -"FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class= -"fnanchor">9)</a></p> -<p>Az urak a hintóval és a hölgyekkel késő éjjel érkezének meg a -várba, fáklya kiséret mellett.</p> -<p>Ugyan nagy meglepetés várt rájuk. A várkapuban a hajduk helyett -janicsárok álltak az őrhelyen, a piacz közepén volt felállítva két -sátor, mely körül török szarácsik strázsáltak: serpenyőkben égő -szurok fényénél.</p> -<p>Turkovics Miklós főbiró a hintó elé jött s elmondá hirtelen az -uraknak, mi történt az alatt a várban, a míg az országnagyok a -szultán hódolatára jártak. – Az anatoliai helytartó, Szolimán basa -barátságosan felkérte a városbirót, nyittatná fel a kaput, hogy -nehányad magával megtekinthesse hires Budavárnak ékességeit. – A -nehány kisérőt mind több-több követte, tizével, huszával jöttek -látogatóba a jancsárok; de vissza nem ment csak kettő-három. Mikor -aztán már voltak valami három ezeren a törökök benn a várban, akkor -egyszerre sorakoztak az <span class="pagenum"><a name="Page_244" -id="Page_244">-244-</a></span> utczákon, elállták a kapukat, -elfoglalták az ágyukat s ezenben Szolimán basa trombita szó mellett -kihirdeté, hogy minden fegyverviselő férfi, a ki a várban van, -hordja oda a Szentgyörgy térre a fegyverét, kardot puskát halomra -rakjanak, maguk pedig a kapukon kitakarodjanak; mert mától fogva -Buda török város: a neve «Dzsigerdilen». A szultán az úr!</p> -<p>A jancsár aga felállt a Szentgyörgy szobor talapzatára s onnan -kiáltá el háromszor: «Allah! Allah! Allah hói!» a mit az egész -jancsárság utána üvöltött.</p> -<p>És a szegény magukra hagyott harczosok, a kik annyi véres -ostromban visszavertek vitéz spanyolokat, kemény németeket, -harczias cseheket, most nem lévén senki fölöttük, a ki őket -vezesse, lerakták a fegyvert egy csoport nyomorult janicsár előtt s -azzal elszéledeztek. A várban nem maradt más, csak fegyvertelen -polgár, paraszt és zsidó.</p> -<p>Ilyen tréfás csellel foglalta el Budavárát Szolimán szultán. S -még köszönetet kell neki érte mondani, hogy komédiát játszott el -ott, a hol bizony tragédiát is játszhatott volna: hiszen erőszakkal -is elfoglalhatta volna a várat. Nem ágyuztatta ki, kimuzsikáltatta -belőle a magyarokat. Jószivű, tréfás úr volt!</p> -<p>A királyné kétségbeesés közt várta a viszszaérkezőket. A törökök -a királyi várat is el akarták foglalni; de Izabellának volt -bátorsága szembeszállni a jancsár agával s kitiltani őt a -palotából: «ez a szultán palotája!» S a vitézek visszavonultak az -asszonyi tekintély elől. Midőn aztán gyermekét ismét keblére -szoríthatá, visszatért a nyugalom a királyné keblébe. Mineróna, meg -az udvarhölgy és a dajka annyi érdekes mendemondát tudtak -elfecsegni, hogy a felett elfelejtette a nagy veszedelmét. Mirmah -szultána dobozokban küldött édes csemegéket, dulcsászát, -szultánkenyeret, fügét, mazsolát a királynénak, a miben a török -háremhölgyek duskálkodnak, az udvarhölgyek által s megtanította -őket sorbethet készíteni, a mi szintén nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> izlett -a királynénak. A szultántól ajándékba kapott keleti szövetek is sok -gyönyörködésre adának alkalmat. A kis király is igen eleven volt, a -kapott arany csörgetyűvel játszott. Az egész udvarnak nagy -mulatsága telt benne, hogy már most a szultán óhajtására István -helyett Jánosnak kell a kis királyt szólítani.</p> -<p>Kevésbbé találta tréfásnak ezt az állapotot a derék vitéz -Podmaniczky János. Neki nem kell a török bérmálás. Hirtelen levágta -az urias szakállát, darócz ruhát öltött, puttonyt vett a hátára, -úgy osont le reggel a várból s jól eltette magát a várpalotai -kastélyába.</p> -<p>Másnap délelőtt hivatá a szultán a magyar urakat a sátorába.</p> -<p>Rusztán basa eléjük adá mind a tegnapi napon történteket, mind a -divántanács határozatát.</p> -<p>A nagy úr birtokába vette Buda várát s annak parancsnokául -kinevezte Szolimán basát, vezéri méltóságban, a ki egyuttal -szandzsákja lesz a Duna és Tisza között eső Magyarországnak.</p> -<p>A főurak elrémültek erre a szóra.</p> -<p>Fráter György férfias szilárdsággal mondott ellent ez -önkénynek.</p> -<p>– Fölséges szultán, Magyarország sorsa fölött csak a magyar -országgyülés határozhat, nem a török divántanács. Minket kormányzói -állásunkban az országgyülés erősített meg, s mi fölségedet, mint -pártfogónkat fogadtuk el.</p> -<p>A szultán kegyesen válaszolt a bátor tiltakozásra.</p> -<p>– Jól mondád, barát! Mint pártfogó jöttem hozzátok s nem is -nézlek, mint leigázott rabot, de mint hű szövetségest. Én Buda -várát nem magamnak foglalom el, hanem János királynak. Ha felnő, -emberré lesz, bizony visszabocsátom a kezére s e felől kezetekbe -adom athnámémat. Addig azonban Buda várát s a dunai tartományt nem -lehet egy gyönge asszony s egy gyermek kezére bizni, a kitől azokat -könnyen elvehetik. Eleget <span class="pagenum"><a name="Page_246" -id="Page_246">-246-</a></span> tapasztaltál ebben. Ha az én kezem -lesz rajtuk, majd nem olyan könnyen kapkodnak utánuk. Addig is -átadom a te királynédnak és fiának az egész Tiszán túl fekvő -Magyarországot, és a temesi bánságot, Lippa várával, mint leendő -lakóhelyével. S azonfelül Erdélyországot, minden váraival és -bányáival együtt. Azokat birja békével.</p> -<p>Fráter György keserüen felelt vissza.</p> -<p>– Nem hihetem rólad, felséges úr, ki az igazság védelmezője -vagy, hogy gúnyt akarnál üzni egy sorsüldözte, magas lelkü királyné -gyászával. Pedig valóságos gúnynak látszik, a midőn a divántanács -azt határozta el, hogy a János királyhoz hűséges vármegyék tőle -elvétessenek, s azokért cserébe adassék neki Erdélyország, melyet -azonnal, a mint János király meghalt s mi Buda oltalmára siettünk, -egyszerre eltérített a hűségről Majláth István, a ki azóta magát -Erdélyország fejedelmének megválasztatta, a várakat elfoglalta, s a -kitől most minekünk előbb vissza kellene foglalnunk Erdélyt, holott -a te basáid utolsó fegyveres dandárunkat is lefegyverezték, -szétbocsátották, s még magunktól is elszedték a kardjainkat, s most -itt állunk előtted puszta kézzel: gyalogsorban s kezünkön-lábunkon -érezzük már a békó szoritását.</p> -<p>A szultán mosolygott s szakállát végig simítva, inte Rusztán -basának, ki megértve az intést, kiment a sátorból s rövid időn -visszatért másodmagával.</p> -<p>Az a másik egy magyar úr volt, szintén kard nélkül, mint a -többi.</p> -<p>Akár csak egy kisértő lélek jelent volna meg előttük, mikor ezt -az alakot meglátták. – Ez volt Majláth István.</p> -<p>A félelmes Majláth István! Az erdélyi fejedelem, a kivel János -király, Török Bálint, Fráter György egyesűlt erővel sem tudtak -birni.</p> -<p>De alig lehetett ráismerni.</p> -<p>János király kedves keresztfia, a délczeg, deli hős, -meggörnyedve állt ott; haja, szakálla féloldalt megőszült, -tekintetében félelem, lemondás kifejezése látszott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>– Kié Erdélyország? kérdezé az eléje állított Majláthtól a -szultán.</p> -<p>– A tied, fölséges úr: és a kinek te ajándékozod. Rebegé vékony -fisztula hangon – a hajdan dörgő szavú férfi.</p> -<p>– Tehát tudd meg, hogy én azt ez órában Izabella királynénak és -az ő fiának, János királynak ajándékoztam.</p> -<p>A csausz aga odatartá Majláth István elé a kigöngyölített -athnámét, mely kék és arany betükkel volt megirva. A hatalmas vajda -meghajtá a térdét az irat előtt s megcsókolá azon a szultán -aláirását.</p> -<p>Szolimán némán inte s Majláthot ismét kivezették a sátorból.</p> -<p>– Most látod, hogy nem férges dió az, a mit a királyodnak -ajándékoztam. Vidd fel hozzá ez athnámét, add hirül pártfogásomat -és oltalmamat minden ellenségei ellen. Ezentúl én állok a balsorsa -előtt. Költözzék el minden udvarával és kincseivel, fegyveres -kiséret mellett azonnal Lippára. Te magad és Petrovich, mint a -király gyámjai mellette maradtok s az országát kormányozzátok. -Verbőczy István itt marad Budán, s mint az ország legfőbb birája -fog igazságot osztani a magyarok között: naponkint ötszáz oszpora -fizetés mellett.</p> -<p>Fráter György meghajtá a fejét. Egy rövid percz alatt arra is -gondolt, a mi évek múlva eljövendő, és a mellett a legközelebbi -órára is.</p> -<p>– A királynénak nincsenek hámos lovai azokon kívül, a melyek a -királyt ide hozták: a többit az ostrom alatt elfogyasztottuk.</p> -<p>– Hámos lovat nem adhatok, monda a szultán, kegyesen elnevetve -magát, azt a táborban nem hordunk: paripát kaptok, a mennyi kell, s -a kocsik elé jármos ökröket. A kardjaitokat majd utánatok küldi -Szolimán basa, ha jó messzire jártok.</p> -<p>Azzal inte nekik, hogy eltávozhatnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Török Bálint is menni készült a társaival; de Rusztán basa -megfogá a kezét.</p> -<p>– Te itt maradsz!</p> -<p>– Mit kiván én tőlem a felséges úr? kérdezé Török Bálint, bátran -a szultán elé lépve.</p> -<p>– Beszélgetni akarok még veled. Sok kérdezni valóm van. Te igen -nevezetes ember vagy, a ki nekem sok tanulságosat beszélhet. Te -velem fogsz jönni Sztambulba.</p> -<p>– Ez annyit tesz, hogy fogoly vagyok? Hát ez a török hűség? Hát -illik egy Szolimán szultánnak a szavát megszegni? Te engem -mézes-mázos szavakkal csalogattál magadhoz, aranybetükkel irott -menedéklevelet adtál, ebben bizva jöttem vissza hozzád; mert bizony -ha a hű szolgáim, feleségem, fiam rimánkodására hallgattam volna, -ide a lábamat be nem tettem volna, s most látom, hogy farkas -verembe estem! Hát ennyit ér a szultán irása?</p> -<p>Szerencsére a jámbor Memhet bég e goromba kifakadásokat nem -tolmácsolta török nyelven, csak annyit magyarázott meg a -szultánnak, hogy Török Bálint a menedéklevelére appellál: az arany -betüsre.</p> -<p>– Hát mi van abban a te aranybetűs leveledben? szólt a nagy úr. -Az, hogy én te neked pártodat fogom. Hát jobban nem foghatom -pártodat, mint hogy magammal viszlek. Hogy senki által bántani nem -engedlek. Nem is engedlek, olyan jó gondviselés alatt tartalak. -Hogy holtod napjáig gondoskodni fogok rólad. Hiszen gondoskodom. -Lesz ételed, italod, öltözeted, lakásod, szép kerted, tele -olajfákkal. Hát mi kell még egyéb? Ilyen szójátékot csinált az -adott szavából a török szultán: a ki hasonló szójátékkal a saját -vejét, kedvencz leánya férjét is, esküje daczára, halálnak tudta -adni.</p> -<p>Török Bálint erre dühbe jött. Össze akarta tépni a szultán -menedéklevelét, de a Rusztán és Olimán basák megkapták a kezét s -kituszkolták a sátorból; Olimán a fülébe sugta: «Qui habet tempus, -habet vitam!» Míg végre lecsendesedett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> Akkor -aztán elvezették egy kisebb sátorba, melynek nyilását két beslia -őrzé, oda bebocsáták.</p> -<p>Abban a sátorban találta már Török Bálint Majláth Istvánt.</p> -<p>A volt vajda a földre terített bőrszőnyegen ült és kávét főzött -magának.</p> -<p>Mikor Török Bálintot a sátorába bebukni látta, nagyot kaczagott -rajta. Nem volt már az a bamba képe, a mit a szultán sátorában -produkált, a hangja sem fisztulázott: a régi bariton volt.</p> -<p>– Hahó! Czimborám! Hát te is ide kerültél? No legalább ketten -majd játszhatunk együtt sakkot a napok végéig, s most már igazán -fegyvertestvérek maradunk, egymáshoz lánczolva.</p> -<p>– De hát, hogy kerültél te ide? kérdezé Török Bálint.</p> -<p>– Elmondom rendén. Csak ülj le ide mellém a tevebőrre, szedd -magad alá a lábaidat, a hogy én. A töröknél nincs szék. Ehhez hozzá -kell szoknod. Aztán tölts kávét a csészédbe, ez a mi borunk, -reggeltől estig.</p> -<p>Török Bálint úgy tett, a hogy a czimborája mondá, akkor aztán a -sátorkarónak vetve a hátukat, kedélyesen elbeszélgetének.</p> -<p>– Hát a mióta utoljára láttuk egymást, kezdé Majláth, – tudod a -nagy ágyuzás után, a mit Katalin király indított Fogaras alatt, a -fölötti örömében, hogy a felesége egy fiucskával megajándékozá. -(Bolond beszéd! Hogy ajándékozhat nekem a feleségem valamit, a mi -az enyém? Ha pedig nem az enyém, akkor köszönöm az ily ajándékot.) -S rá azonnal megsimította a guta a nagy paszitánál! Hát akkor én -megegyeztem veled, hogy abba hagyom az ellenségeskedést a Zápolya -pártjával. Hát én meg is tartottam a szavamat. Tehetek én róla, -hogy a Zápolya hivei mind átpártoltak hozzám? Tehetek én róla, hogy -magyar, székely, szász és oláh mind egyszerre azt kivánta, hogy én -legyek Erdély fejedelme? Én csak azt tettem – a mit az ország -rendei kivántak. Ha ez a szerencsétlen Roggendorf <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> hagyta -volna Budát budának, s jött volna, a hogy én tervezém, seregestül -Erdélybe, most Ferdinánd volna ott a király: én a fejedelem. De hát -Szolimánnak gyorsabb esze volt. Hirtelen beküldé ellenem Musztafa -basát és Péter moldvai vajdát ötvenezer emberrel Erdélybe. – Én a -jó hűséges ezredeimmel ismét bevettem magamat Fogaras várába, s -minden ostromot visszavertem emberül.</p> -<p>– Tapasztalásból tudom, hogy Fogaras vára bevehetetlen.</p> -<p>– Ekkor ezt a ravaszságot gondolta ki a török. Összehivatta az -erdélyi rendeket, mind a három nemzetet, s az országgyűlésnek -eléterjeszté a szultán akaratát. Engemet meghágy Erdély vajdájának, -csupán azt kivánja, hogy Ferdinánd király helyett János Zsigmondnak -ismerjem el a fensőbbségét. Azontul szelid hat ezer forintokat -kiván hűbérül a szultán, melyért minden pártfogásával biztosítja -Erdélyt, a kit azután soha semmi ellenség nem fog háborgatni -többé.</p> -<p>– Irásba adta ezt?</p> -<p>– Irásba is adta; de még annál többet is tett a basa. Nekem -menedéklevelet küldött Fogaras várba, hogy jöjjek le hozzá a -kiegyezésre.</p> -<p>– Aranybetüs menedék levelet?</p> -<p>– Még annál is többet. Négy tuszt küldött fel a várba, a kik -kezesül szolgáljanak értem, hogy semmi bántódásom nem lesz. – Az a -négy tusz a török sereg legelőkelőbb bégjeiből lett kiválogatva. -Ilyen biztosítás mellett én a hadnagyaimmal együtt leszálltam -Fogaras várból a basa táborába, a hol a legnagyobb tisztességgel -lettem fogadva. Musztafa sátorában mindent apróra megrostáltunk, s -a szerződést aláirtuk, megpecsételtük kölcsönösen. – Ekkor a -moldvai vajda, az a bizonyos Péter! nagy ölelkezések között meghiv -a saját sátorába barátságos lakomára. Én azt elfogadtam, s a -hadnagyaimmal együtt vigan hozzá láttunk a borozáshoz. A poharazás -közben előhozakodik <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> vele a vajda, hogy milyen karakán -dáridóban vett ő részt egyszer Nagy-Váradon, a midőn a király -asztalánál meg akarták mérgezni egy arany pohárral a -Ferdinánd-pártiak. – Én az asztalra ütöttem az öklömmel mérgesen: -«az nem igaz! Az én pártom nem volt méregkeverő soha!» Erre Péter -vajda még nagyobbat ütött az öklével az asztalra: «De bizony igaz! -Ha akkor a jámbor Fráter György meg nem kapja a kezemet, ki nem -önti a bort a földre, – a bor egybe füstöt vetett a pallón, – hát -holt ember vagyok!» – «Akkor ez a barát gonosz praktikája volt!» -Kiálték én. – «De pedig a barátot ne sértegesd; mert az igazlelkű -ember!» – «Mit? Igazlelkű? Pokol szövétneke! Gyehenna fajzatja!» – -E közben úgy összevesztünk a baráton, hogy immár nem az asztalt, -hanem egymásnak a fejét ütögettük ököllel, kancsóval. Az én -hadnagyaim s a vajda bojárjai mind belekeveredtek a verekedésbe: a -sátor oldalát is kidöntöttük s egymáson hemperegtünk. Ekkor loholt -oda nagy sietve a szomszéd táborból Musztafa basa a jancsárokkal. -Azok meg hirtelen szétválasztottak bennünket egymás keze közül. -Csupa karmolás volt mindegyikünknek a képe. A basa előadatta a -versengés okát, a mi fölött hajba kaptunk? – Azt megértve, keményen -lehordta Péter vajdát, hogy minek sértette meg a vendégjogot? -Azután magára vállalta, hogy mint egyedül illető biró, a szultán -elé fogja bocsátani ezt az egész keveredést. A padisah most Belgrád -felé jön. Az csak egy bakugrás Fogarashoz: ott igazságot fogunk -találni. Én kaptam a szinlelt pártfogáson, Musztafára biztam a -lelkemet, s most itt vagyok, a hol te vagy: a szultán örökös -oltalma alatt; van holtig való ételem, italom, czifra öltözetem; de -a mellett rab vagyok.<a name="FNanchor_10" id= -"FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a></p> -<p>– Hát a Fogarasban hagyott túszok?</p> -<p>– Azokról kisült, hogy mind a négyen basa ruhába öltöztetett -komisz tevehajtsárok voltak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_252" id="Page_252">-252-</a></span></p> -<p>Ez is a rendes tréfájuk közé tartozott a török -hadvezéreknek.</p> -<p>Bizony együtt maradt holtig a szultáni pártfogás czifra -rabságában a két magyar főúr. Rövid ideig egy harmadik is került -közéjük: Laszkó Jeromos, a kit mint Ferdinánd követét tartóztatott -le a szultán.</p> -<p>A nagyeszű és sámsoni nagyerejű ember a török rabságban annyira -összeroskadt, hogy a midőn Majláthtal, Török Bálinttal összekerült, -már csak két mankón tudott járni s ő, a ki tiz nyelven szónokolt -folyékonyan, most már csak egyen tudott beszélni: csak lengyelül, -azt is akadozva, a többit egy szélhüdéstől elfelejté.</p> -<p>A szultán megtudva foglyának nyomorék voltát, odavitette őt maga -elé s nagylelküen megadta neki a szabadságát.</p> -<p>Mire a nyomorék ember azt mond a szultánnak nyavalyás -tréfával:</p> -<p>– De fölséges uram, ha megetted a husomat, csak edd meg már most -a csontomat is.</p> -<p>Ott is halt meg a szultán kenyerén.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Fráter György Verbőczyvel, Petrovichcsal és a csausz agával -visszatért Budavárába.</p> -<p>A csausz aga adta át a királynénak az athnámét, melyet Fráter -György titkára, Pesty András latin fordításban olvasott fel a -királyné előtt.</p> -<p>Verbőczy sírt keservesen, Petrovich fujt dühében, Fráter György -hideg vért mutatott. Izabella keserűen mondott köszönetet a -szultánnak az iránta és fia iránt való gondoskodásért, a főuraknak -pedig azt mondá:</p> -<p>– Én ezt tinektek gyarló asszony létemre előre megmondám; már -most ti, férfiak levén, lakjatok abban, a mit ti magatok -kerestetek.</p> -<p>Ezzel Fráter György ismét visszatért a szultán táborába, a hol -még többen voltak visszatartva a főurak közül, azoknak a -szabadonbocsátását kikérni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> -<p>A szultánnal azonban három napig nem lehetett beszélni. Nagy -ájtatosságra készült.</p> -<p>Szolimán basa, a budai helytartó e három nap alatt a budavári -«Boldogságos szűz» német templomát átalakíttatá török mecsetté. A -harangokat leszedette a toronyból, az oltárt, szent szobrokat -kihordatta a templomból, a szent képeket, a remek frescokat -levakartatta a falakról s aztán az egészet bemeszeltette -világoskékre, a párkányzatokra arany betűkkel mázoltatva alkoráni -mondatokat.</p> -<p>Mikor ez készen volt, akkor a szultán fellovagolt a várba a két -fiával együtt s leszállva az új mecset előtt, leveté a saruit s -mezítláb ment be az új mecsetbe s ott végzé az ájtatosságát teljes -két óráig. Mikor visszatért, épen a déli szurát éneklé a müezzim a -mecset tornyában.</p> -<p>A többi templomokban a harangozás meg volt tiltva. Reggel, -délben, estve csak az egy szó hangzott a toronyból: «La illah il -Allah, Mohammed razul Allah!»</p> -<p>Történt vala ez «Keresztelő János fejvételének» ünnepén, tizenöt -évvel a mohácsi néptemető ütközet után, ugyanazon napnak keserves -évfordulóján.</p> -<p>Másnap délelőtt megjelent a nisandzsi-basi a királyné előtt. Még -egy czifra irással tele pingált levelet hozott a számára. Ez volt a -király kinevezési athnáméja.</p> -<p>Azt is felolvasák latin fordításban a királyné előtt. A végén ez -volt.</p> -<p>«Esküszöm neked, János király, Alláhra, az én hitemre, az én -nyeldeklő gégémre, az én kardom pengéjére, az én mindennapi -kenyeremre, hogy a mint felnősz bajuszos, szakállas embernek, -azonnal visszaadom neked Buda várát és a Dunától a Tiszáig terülő -tartományt. Addig is légy az én árnyékomban bizodalommal.»</p> -<p>A királyné nem állhatta meg, hogy el ne nevesse magát (ilyen az -asszony!) s gúnyosan mondá a magyar uraknak:</p> -<p>– E szerint most már semmi egyébre ne legyen gondunk, mint hogy -a király mentül hamarább felnőjön s bajuszt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> -szakállt erszszen; s a Mindenható addig a szultán nyeldeklő gégéjét -épségben megtartsa. Most pedig induljunk útnak. Az ökrök itt -vannak.</p> -<p>Fráter György a királyné és az ország kincseit társzekerekre -rakatá. A szultán ötven ökröt küldött előfogatúl: azokat a szekerek -és hintók elé fogták s felülének. Csak a királyné hintóját -vontatták lovak.</p> -<p>Izabella, mielőtt királyi várát elhagyná, egy fali tükörre -felkarczolá gyűrűje gyémántjával ez emlékezetes mondatot: «sic fata -volunt» (Igy akarja a sors.)</p> -<p>Budáról, Pestet kikerülve, kompokon szállíták át a királyi -udvart a tulsó partra. Ott várt reá egy aga háromszáz lovas -szpáhival, a kik kiséretül voltak rendelve. A magyaroknak fegyverük -sem volt.</p> -<p>Az ökörvontatta hintókkal bizony nagy lassan lehetett előre -hatolni. Az éjszakát a mezőn felütött sátorokban tölték el az urak -és hölgyek. Távol a sátoroktól tanyáztak őrtüzek mellett a szpáhik. -A farkasok üvöltöttek szerte a nádasokban.</p> -<p>S még egy rém járt velük egy uton mindenütt. A keleti pestis. -Ezt a kisérő szpáhik hozták magukkal. A hol ezek éjjel tanyáztak, -ott reggel temetőt hagytak maguk után. Mikor Tisza-Varsányba -megérkeztek, már akkor csak fele volt meg a szpáhinak. – S e -rettenetes mirigy a királyné kiséretét is meglepte. Varsányon az -öltöztető frajját temetteté el és a felolvasó mesterét; s valahány -városba megérkezett, mindenütt hagyott hátra egy siremléket, -valamelyik kedves cselédje fölött.</p> -<p>Végre utólérték a királyi udvart a bivalyos szekerek, melyek a -magyar urak és hajduk fegyvereit szállíták. Akkor azután, a mint -kardot érzett az oldalán Fráter György, megköszönte szépen a szpáhi -agának az eddigi kiséretet; már most visszamehet a csapatjával -Budára.</p> -<p>De az aga azt felelé, hogy ő neki parancsolatja addig kisérni a -királyt, és az anyját, a míg a várába meg nem érkezik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span></p> -<p>Fráter György aztán úgy mesterkedett, hogy a mint -Tisza-Varsányban az udvari had, a nagy koplalás után, a -vendégszerető nép asztalánál jól kiette magát, a hintók elé fogott -ökröket kicserélé jófutó alföldi lovakkal; s egy éjjel, a midőn a -szpáhik a mezőn elfeküdtek, úgy elvágtatott előlük, hogy reggelre -kelve a szpáhik nyomát sem látták a királyi udvarnak: a tengert -mutató délibáb nem mondá meg nekik, merre mentek?</p> -<p>Igy azután, Gyulán, Kun-Szent-Mártonon temetést, rekviemet -tartva, eljutott tizednapra a királyné a számára rezidencziának -kirendelt Lippa városába. Az egy hatalmas sánczokkal védett város -volt a közepén egy még erősebb fellegvárral: abban volt a királyi -palota; vastag kőfalú boltozatos épület, jégverem hidegségű nagy -termekkel, a királyné szobájában szalmából fonott ágyak, festetlen -szekrények; az ablakok üveg helyett hólyaggal behuzva.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ferdinánd király is jelentette, hogy él még.</p> -<p>Megint küldött szép remekművű órát a szultánnak követei által s -szépen megköszönve neki, hogy a hadseregét Budánál tönkre verte; -azon reménykedett, hogy ő neki békét fog hagyni. A jó barátságért -ajánl a szultánnak negyvenezer arany évenkénti adót.</p> -<p>Erre a szultán azt felelte a német követeknek:</p> -<p>– Köszöntetem a királytokat! örülök, hogy olyan jó indulattal -van irántam. Én sem vagyok ő iránta rosszabbal. Nem is akarok az -idén nála látogatást tenni Bécsben. Ellenben a czifra órát vigyétek -vissza; mert más ajándékot várok tőle, a mit megkapván, atyai -pártfogásomat fejére borítom. Ezen ajándékok Visegrád, Tata és -Esztergom várai. Ezeket kérem szépen a királyotoktól.</p> -<p>A követek hüledezének e kivánság hallatára s azt mondák, hogy -ilyen ajándékok megadására nincsen semmi igazság a -tarsolyukban.</p> -<p>– No hát menjetek vissza Bécsbe és hozzátok el; de <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> -siessetek vele; mert ha késlekedtek, addig el találom foglalni mind -a három várat.</p> -<p>S ezzel Szolimán szultán visszatért Sztambulba; Budán hagyva -druszáját Szolimán basát helytartónak, Verbőczy Istvánt ország -birájának.</p> -<p>A jó öreg Verbőczy bizony nem sokáig biráskodott Buda várában. -Az is keserves hivatal volt. A Budán és Pest városában őrségül -hagyott janicsárok, besliák, delik csunya, rakonczátlan nemzetségek -voltak: a kik miatt örökös volt a lakosság panasza.</p> -<p>A derék főbiró serény volt a panaszok megorvoslásában, s ha -valakinek a marhájában kárt tevének a török katonák, törvényt -látott fölöttük s az itéletét Szolimán basa hiven végre hajtá. -Hanem ha a törökök valamely keresztyénnek a feleségével, leányával -gonoszul forgolódának, ebben a basa csak nevetni valót talált: hisz -nem tettek neki kárt! A töröknél nincs tizparancsolat. Az asszony -nem megy lélekszámba; sőt még marhának sem számít.</p> -<p>Igy történt egy izben, hogy a janicsárok és szpáhik egy -pestvidéki kastélyból elraboltak egy fiatal uri asszonyt; a kit, -minthogy rendkívüli szépség volt, a szultán háremébe küldeni -szándékoztak. Mikor az elrabolt nőt, a nyeregbe vetve, hurczolta -magával a város utczáin végig a szpáhi; szembe jött rá Márkus Deák, -az országos biró tollfogója. A magyar nő rimánkodva kiáltá neki, -hogy szóljon mellette az országos birónak, szabaditsa meg attól a -veszedelemtől, hogy őt elküldözzék a szultán háremébe. -Szabadulásáért mind átadja egész birtokát az országos birónak.</p> -<p>A jó Márkus Deák rögtön futott fel Verbőczyhez, elmondani a mit -látott és hallott.</p> -<p>Az országos biró azonnal előhozatta a nyerges lovát, s a déákja -kiséretében ellovagolt a jancsárok kaszárnyájáig.</p> -<p>A mint a kaszárnya előtt ácsorgó jancsárok meglátták Verbőczyt a -lován ügetve közelíteni, elkezdék a kiabálást: <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<p>– Ihol jön az a gyaur, a ki minket megszokott botoztatni, ha -valamit lopunk! Nosza most megfogdossuk s levágjuk a fejét!</p> -<p>Márkus Deák azonban tudott törökül s nagyon megrettenvén, -megrántá a principálisa mentéjét.</p> -<p>– Kegyelmes uram, ne menjünk mi oda, mert ha mi azt a nemes -asszonyt ki akarjuk szabadítani, bizony a magunk feje szakad -oda!</p> -<p>Erre a kanczellár keservesen fohászkodék fel:</p> -<p>– Jobb lett volna nekem az ostrom alatt meghalnom, mint ezt a -nyomorúságot megérnem.</p> -<p>Azzal megfordult, ott hagyta a jancsárokat és az úrhölgyet s -visszatért a várba Szolimán basához.</p> -<p>A basa ott tartotta magánál ebéden s könnyű vérrel vette -Verbőczy panaszát az elrabolt nemes úrhölgy miatt.</p> -<p>Ebéd után nagyon elbusultan tért vissza a házába Verbőczy s -elkezdett valami levelet irni a szultánhoz. De a közben elővette -valami fájdalmas bágyadtság.</p> -<p>– Fiam, úgy fázom, mondá a körülötte forgolódó Imre fiának.</p> -<p>– Borbélyt hivassak?</p> -<p>– Nem fiam. Papot inkább. De az nincs Buda várában. Mig -Zsámbékról idejő, addig én meghalok.</p> -<p>Az ifjú látta a jelekből, hogy atyját a pestis lepte meg. Erre a -hirre szétszaladt a palotából az egész cselédség.</p> -<p>Csak az egy legényfia a kanczellárnak maradt az atyja mellett -mind halálig. Az is tevé a koporsóba s eltemetteté minden harangszó -és papi beszentelés nélkül, a mi meg volt tiltva a török -városban.</p> -<p>– Megállj, hitetlen pogány! mondá Verbőczy Imre. Keservesen -megfizetek neked az apám haláláért, de még inkább a -temetéseért.</p> -<p>Jó Verbőczy Imre nem sokat kapott örökségbe az atyja szörnyű -nagy tudományából, de annál többet birt a jó karjában a -fegyverforgatás mesterségéből. Bizony hekatombával rótta le később -az apja gyászolását. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XVI. FEJEZET.</span><br /> -A FEKETE HERCZEG.</h2> -<p>Mikor már a királyné udvarhölgyei eléggé kilamentálták magukat -az új rezidenczia nyomoruságos állapota fölött, megérkezék Fráter -György, a ki a kincses társzekereket kisérve, nem tarthatott lépést -a királyék hintóival. Örvendetes vigasztalást hozott a -királynénak.</p> -<p>– Nem itt lesz a fölséges asszonyom lakása, ez csak a katonák -számára való. Túl a Maroson van Sólymos vára. Abban lakott rendesen -boldogult János királyunk, mikor Lippáról intézte a hadjáratát.</p> -<p>S azonnal dereglyékre szállíttatá az egész udvari czókmokot s -felvitte őket a Lippával átellenben fekvő Sólymos várába, mely -Zápolya által igazi fejedelmi kényelemmel volt berendezve. A -koronát és a kincseket is ideszállították. Solymos vár erkélyéről -aztán egészen szépnek tünik fel Lippa nagy tornyos templomaival, -erős bástyáival s a Boszborda hegytetőn emelkedő hatalmas -fellegvárával, mely a török időkben «Koazta Bea» nevet viselt. A -piacz közepén fakadt fel egy gazdag vizű forrás.</p> -<p>A királynét elhelyezve a sólymosi várkastélyban s ellátva minden -élelemmel, maga Fráter György visszasietett Lippára, az ottani -várparancsnokkal, Varkócs Tamással tanakodni. Ez volt az első -ember, a kitől megkérdezhette, hogy mi minden történt egy év alatt -széles e hazában, a míg ő Buda várában be volt zárva?</p> -<p>… Tehát ismét Lippán volt! A hol ez előtt tizenkét esztendővel. -Ismét ott volt, a hol akkor – Magyarország visszafoglalásának a -kezdőbetüjénél. Magyarország ismét romba volt dülve, a nemzet -tetszhalálba sülyedve: mindenki kétségbeesett a haza sorsa felett, -csak Fráter György nem. Ha tizenkét év előtt volt bátorsága -hozzáfogni ahhoz <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> az óriási munkához, a mi egy eltemetett -nemzetnek a feltámasztása, hogy ne lett volna most?</p> -<p>Akkor ő semmi sem volt, mint «iste monachus Georgius.» Előtte, -mellette, körülötte pedig egy sereg önző, saját hasznát vadászó, -egymás ellen torzsalkodó, szolgálni rest, parancsolni tudatlan, -elhatározásaiban ingadozó, elpártolásra mindig kész főur, püspök, -kapitányok, püspökségre áhitozó főurak, generálisságot követelő -püspökök, csatatérkerülő kapitányok: népzsaroló mindegyik. – Most -azok már mind elmúltak: ő maga maradt egyedül. Cselekedhetett a -saját tanácsa szerint. Török Bálint fogságba vitelével ő maradt a -«királyi gyám» czimén az ország kormányzója. Itt volt még Petrovich -is; de az nem vetett számot. Mint Zápolya természetes testvére, a -királyi családhoz tartozott s dohogott is néha, mikor a ráczai -között volt, hogy neki kellett volna János után a trónra -következni; de azon csak nevettek. A derék temesi gróf ostoba volt, -gazdag és fösvény és mindenekfelett tohonya rest. Ezzel nem is -közölte a dolgát soha Fráter György.</p> -<p>Előtte állt a nagy «semmi» és abból neki nemzetet, országot -kellett teremteni. Egy új ivadékot kellett más erkölcsökben -fölnevelni: a régi lejárta magát. Ehhez kellett tíz esztendei békés -munkálkodás. Sem pénz, sem hadsereg, sem rend az országban, és ő -tisztán látta maga előtt egy egész évtizednek a munkatervét.</p> -<p>Egy vezéreszméje volt: azt a részét az országnak, mely az ő -kormányzatára volt bizva, elvonni a harczokból; folyvást fegyverben -gyakorolni, de soha ütközetbe nem vinni; hanem a két hadakozó -felet, a németet és a törököt egyre hitegetni a szövetségével, az -alatt gyüjteni haderőt és kincseket az ország számára; hogy a mikor -egyszer a sors kedvező alkalmat ád, az elveszettet önerejével -visszafoglalhassa.</p> -<p>Egy nagy veszedelem állt előtte. Az erdélyi rendek nem akarták -János Zsigmondot, a gyermeket, királynak elfogadni, ők önálló -fejedelemséget akartak alkotni saját <span class="pagenum"><a name= -"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> vajdájuk alatt. Fráter -György legelső dolga volt Kolozsvárra sietni, a hol az egybegyült -rendek előtt egy hatalmas beszédet tartott, melyben leirta az -ország veszedelmét, felmagasztalva az erdélyiek hazafiuságát, -lelkükre köté nagy hivatásukat Magyarország ujjáalkotásában, -beszélt nekik Izabella királyné fejedelmi erényeiről, testi -szépségéről, lelki erejéről, a magyarok iránt való igaz hűségéről s -ezzel a beszédével úgy megnyerte az erdélyiek szivét, hogy egy -szivvel és lélekkel hűséget esküdtek Izabella királynénak és János -Zsigmond királynak; de azzal a kikötéssel, hogy Fráter György -legyen a vajdájuk.</p> -<p>Petrovichnak megint volt min morogni: «ez a barát már meg az -erdélyi vajdaságot is magához kaparintotta.» Fráter György nem -nevezte magát vajdának, csak országos birónak. Azonban az erdélyi -aranybányák, sóaknák megnyiltak előtte, ép úgy az iparos szász -városok kapui s a székelyek szivei: mind a három kifogyhatlan -kincseknek tárháza.</p> -<p>A királynénak is nagy öröme telt, mikor az erdélyi főurak egész -hosszú kocsisorral, csengős ötös fogatokon robogtak fel Sólymos -várába, hogy őt meginvitálják kincses Kolozsvárra. Nagy készséggel -hagyta magát elragadtatni általuk. De még jobban elragadták azok a -gyönyörű tájak, melyek a Maros mentén egymást váltogatják: a szép -rendezett városok, (miket még a török nem látogatott meg), a derék -főuri kastélyok, a pompás népviseletek, a jól mivelt földek, a -jámbor, jószivű népek. Mikor pedig Kolozsvárra megérkezett, egészen -más világban találta magát, mint az eddigi volt. – Erdélyben volt -igazi délczeg magyar fiatalság, a mit Budán alig látott; itt volt -életkedv, vidám mulatság, lovagjátékok; az egy egész külön -világrész volt: a magyar földglóbusz; itt voltak művészek, tudósok, -énekesek; voltak nyomtatott könyvek és emberek, a kik könyvekből -beszélnek, itt ismét megtalálta Izabella Boccacio regéit, a miket -anyja, Sforza <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> Bona udvaránál megkedvelt. Ezek az urak -tánczolni is tudtak. A mellett, hogy verekedni is jól tudtak.</p> -<p>Izabella meg volt elégedve a cserével, és nem panaszkodott. -Fráter György pedig dolgozott a tervein. Erdélyből visszahódítani -Magyarországot: egy magyar király alatt.</p> -<p>Ez a terve azonban mindjárt az elején nagy megpróbáltatás alá -került.</p> -<p>Ferdinánd király, a török szultán visszataszító válasza után -komolyan hozzáfogott egy ujabb hadjárathoz Magyarországnak a török -rabiga alól felszabadítására. Összehivta a magyar országgyűlést s a -hű vármegyékkel megszavaztatá a hadilletéket, a mit azok ki is -állítottak. Perényi fővezérsége alatt tizenötezer főnyi lovas sereg -gyült össze. A német fejedelmek is nagy segélysereget küldtek -Magyarországra. Károly császár spanyol ezredeket küldött, Medicis -herczeg és Sforza Pallavicini olasz csapatokat hoztak, s a pápa is -háromezer olasz muskétással járult e hadviseléshez, a kiket a hős -Vitelli vezetett. Komáromnál nyolczvanezer főnyi derék sereg állt -együtt, ellátva kétszáz ágyuval s támogatva egy hatalmas -hajóhaddal.</p> -<p>Ha ennek a jól rendezett hadseregnek maga Ferdinánd király áll -az élére, s határozott haditerv mellett nyomul előre, bizony meg -nem állt volna Nándorfehérvárig, s Szolimán szultánnak letörhetett -volna a félholdjának a szarva.</p> -<p>Hanem hát Ferdinánd királynak nem voltak hadibabérok utáni -vágyai. Ő maga Bécsben maradt.</p> -<p>A győzhetlen armádia vezéreül pedig kinevezte a brandenburgi -határgrófot, Joákimot; a kit «fekete herczegnek» csufoltak, azért, -hogy egy testőrezredet tartott, melynek fekete pánczélja volt, -fekete sisakja, fekete tollal, s ő maga is ennek az egyenruháját -viselte, mikor az ezredet egzeczéroztatta. Olyan mesterségesen -szalutálni a dárdával s olyan szép kanyarulatokat tenni dobszóra a -világon egy ezred sem tudott, mint Joákim fekete légiója. -<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<p>S hogy még tökéletesebb legyen a hadviselés, Joákim őrgróf mellé -odarendelt Ferdinánd király egy haditanácsot, mely állt tizenkét -német generálisból.</p> -<p>S mikor aztán ez a hatalmas sereg mind együtt volt Komárom -körül, akkor a haditanács összeült kiczirkalmazni, hogy mitevők -legyenek? E fölött eltanakodtak egy álló hónapig.</p> -<p>A jó Perényi és a vitéz olasz Vitelli váltig unszolták a fekete -herczeget, hogy mozduljon már, vigye őket Budavára alá: ott most -nincs több háromezer töröknél, annak is fele nyavalyás. Maga a -vezér Szolimán basa is meghalt dögben, a bástyák még a tavalyi -ostrom óta romokban hevernek, most egy rohammal el lehet foglalni -az erősséget, a haditanácsosok nem hallgattak rájuk.</p> -<p>Nagyon furfangos tervet komponáltak a bécsi állambölcsek. -Legelébb is Szolimán szultánhoz küldtek követet, a kinek az volt a -feladata, hogy Szolimánt biztosítsa Ferdinánd jó akaratáról, békés -szándékáról s ajánljon neki most már százezer aranyat évi adó -fejében. Mintha egy nyolczvan ezer főnyi tábor gyülekezését Komárom -körül titokban lehetett volna tartani! Másfelől pedig Izabellához -küldtek Erdélybe magyar urakat, a kik a királynénak fölajánlják a -szepesi herczegséget, fejedelmi jövedelmet Erdély átengedéséért. S -a királyné hajlott ez ajánlatra, kész volt fiastul együtt -elvezettetni magát Erdélyből. Akkor aztán Erdély hadainak kellett -volna megkezdeni a támadást Szolimán ellen, a szultán főhaderejét -maga ellen vonva, a mikor végtére Joákim őrgrófnak könnyű munkája -lett lészen az ármádiájával előre nyomulni.</p> -<p>Csak hogy mind a két helyen gazda nélkül csinálták a számadást. -A szultán nem értette a tréfát, hanem nagy sietve küldé Bali bég -budai vezér segítségére Ulomán basát, a boszniai helytartót egy -dandárral, a ki aztán az alatt, a míg Joákim haditanácsa a mappát -böködte az ujjával, a rongált várfalakat helyreállíttatá, ágyukkal -megrakta <span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> s készen várta a támadást. Buda és Pest -között egy hatalmas vaslánczot huzatott keresztül, s ezzel elzárta -a német hajóshadnak a város alá vonulását, s a hajóhíd -elfoglalását.</p> -<p>A másik oldalon is kárba veszett az igyekezet. Fráter György -neszét vette a királynéval folytatott cselszövénynek s sietett azt -széttépni, megtiltva a királynénak mindenféle egyezkedést -Ferdinánddal az ő tudta nélkül; Erdélyt nem engedte a készülő -háboruba bele sodortatni, készületlen hadaival bizonyos -áldozatúl.</p> -<p>Végre megállapodásra jutottak a hadi tanácsosok. Kisütötték, -hogy nem Budavárát kell a hatalmas armádiának megtámadni; mert az -kemény falat, abba még a foga is beletörhet valakinek, mint a -szegény Roggendorfnak; hanem Pest városát kell megostromolni. Ha -azt elfoglalja a hatalmas hadsereg, a török úgy megijed, hogy esze -nélkül szalad haza: a Bosporusig meg sem áll.</p> -<p>Nagy lassan alászállának a pesti sikságra. A magyarok és olaszok -a város falaihoz közel ütöttek tábort a «királyi kert» tájékán, a -német birodalmi sereg jó távol az ágyuktól a Rákos mezején.</p> -<p>Hét napot itt is eltarisznyáztak apró csatározásokkal. Egy izben -az olaszok, magyarok és Zrinyi Miklós horvátjai egy kirohanó török -csapatot emberül összevágának. Ekkor végre elhatározá magát a -fekete herczeg, hogy hozzányul az «ultima ratio regum»-hoz: az -ágyukhoz, s elkezdé hatvan ágyuból lövetni az ócska pesti -bástyákat. Azok nagyhamar össze omlottak, s ha akkor rögtön a résre -rohannak az ostromlók, egy hajrá alatt beveszik a várost. – De a -fekete herczeg azt mondá, hogy «elég volt az mára»; elébb a -haditanácsot kell összehívni: az határozza meg, minő rendben, -milyen echelonban történjék meg a csapatok rohamra vezetése? Ezt is -Roggendorftul tanulták! Ez eltartott másnap délig. Ez alatt Jusszuf -basa, Pest védője, új árkot ásatott a leomlott fal mögött, azt -meghordatta rözsekötegekkel, szurokkal, lőporos zsákokkal, -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> az ágyuit pedig mind a tört réssel -szemben egy magas kőrakáson állítá fel.</p> -<p>A bölcs hadi tanács rendelkezése szerint legelső sorban kellett -a rohamra indulni a pápai olasz gyalogoknak, azok mögött voltak -felállítva a magyar lovasok.</p> -<p>A fekete herczeg nem akart kimaradni a nap dicsőségéből. -Elővezetteté a fekete pánczélos légióját.</p> -<p>– No ördöngős ficzkók! Menjetek ti is háborút látni! Meglátom, -hány török fejet hoztok haza?</p> -<p>Azok aztán kikerestek egy szép száraz helyet, a hol nem ázik fel -a lábuk a tocsogóban. S ott tökéletes sorfalat képezve, felállának. -A dárdáik hegye oly egyforma sort képezett, mintha posztónyiró -ollóval nyirták volna egyenletesre. Három strucztoll volt a sisakja -mellett mindegyiknek. A zászlótartójuk egy óriás volt.</p> -<p>A jeladó ágyulövésre megkezdték a rohamot a pápai csapatok, a -kik könnyű szerrel verték el a résről a törököket. Midőn azonban az -éjjel ásott árok fölé jutának, akkor Jusszuf basa meggyujtatá a -lőporos zsákokat, azok felrobbantak s lángba boriták az egész -sánczárkot. Ámde a derék olasz vitézek azért még is bátran -előrenyomultak s egész a főtorlaszig hatoltak. Itt azután a Jusszuf -basa ágyui fogadták őket emberirtó kartácstűzzel.</p> -<p>A magyar lovasság, látva ezt a veszedelmét az olaszoknak, nem -nézhette azt tovább tétlenül, leugrált a lovairól s kivont karddal -rohant Vitelli harczosai segélyére. Azonban a törökök is a legjobb -csapataikat állíták velük szemközt s a harcz elkeseredetten folyt a -városban, eldöntetlenül. Száz somogyi gulyás legény (bubulci), -fokossal a kezében, egész a város piaczáig tört előre, legázolva a -szemben talált janicsárokat, onnan kiabáltak: «jertek utánunk! -nyitva a város!» De biz azokat magukra hagyták s ott -levágatának.</p> -<p>A fekete légió mind ezt nézte, nagy lelki nyugalommal.</p> -<p>Perényi maga oda nyargalt a fekete légió ezredeséhez, hogy -trombitáltasson már, rugtassa neki a katonáit az <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -ostromnak, most az ideje közé vágni a töröknek; de a katonai -akadémiában nevelkedett főtiszt azt a választ adta, hogy ő neki -nincs a haditanácstól utasítása adva az ostromban tettleges részt -venni.</p> -<p>Perényi vágtatott a fővezérhez, hogy hivja hát össze a hadi -tanácsot, s adja ki a rendeletet a fekete légiónak, hogy siessen a -magyaroknak és olaszoknak segítségére az ostromnál.</p> -<p>Ez alatt azonban az emberséges Jusszuf basa megszánta a szegény -fekete pánczélosokat, hogy ott a verőfényen úgy izzadnak hiába, s a -hatvani kapú köröndjéről nekik szegeztetett tizenkét szakállast s -azokból egyszerre kilövette rájuk a lánczos golyóbisokat, úgy hogy -huszonnégy fekete pánczélos rögtön túlvilágra szenderült.</p> -<p>No, nem kellett a dicső fekete légiónak utasítás a fő -haditanácstól, de úgy eliramodának, hogy Jusszuf basa ágyui többé -utól nem érték őket. Elől szaladt az óriás a nagy standartéval.</p> -<p>Nagy lett az elszörnyedése e rémeset fölött a fekete -herczegnek.</p> -<p>«Huszonnégy fekete pánczélost kilőni a sorból! A kik bele sem -ártották magukat az ostromba! – Ártatlan nézők valának! – Még a -dobost is agyonlőtték! A ki igazán nem bántott senkit. – És még a -Kunczot, a fligelmant, a ki félkézzel megcsinálta mind a hat -parádét a dárdával! Ez istentelenség! Ilyen pogányhaddal keresztény -vitézeknek harczolni nem illik!»</p> -<p>A haditanács azonnal összeült, s most már sietve és nem -temporizálva, elhatározá, hogy a hadjárat be van fejezve.</p> -<p>Az ostromnál a magyarok és olaszok hétszáz embert vesztve, -visszaverettek, s a győzhetlen ármádia, a nyolczvanezer vitéz ezt -nézte, vállra vetett dárdával.</p> -<p>Vissza kell vonulni! Ez volt a haditanács bölcs határozata.</p> -<p>Még pedig szép rendben. Fődolog az ágyukat megmenteni! -<span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<p>Éjjel kezdték meg a visszavonulást. Elől Joákim herczeg a fekete -légióval (huszonnégy ember hiányzott belőle!) utána az ágyuk. Azok -után jött a birodalmi lovasság. Hátul hagyták a gyalogságot. (Épen, -mint Roggendorf! Ugyanaz az az okos taktika.)</p> -<p>Igaz, hogy leghátul volt hagyva a magyar lovasság Perényi alatt -s a főhaditanácsnál – a papiroson – ez szerepelt fedezetül.</p> -<p>Ámde jól ismerjük a dörgést. Mikor a magyar katonának azt -mondják, hogy a hadjárat be van fejezve, az rögtön elpárolog.</p> -<p>A mint a bölcs haditanács kiadta a rendeletet, hogy most már -fussunk, a magyar lovasság úgy szétiramodott Tolnába, Baranyába, -hogy Perényi mellett nem maradt más, mint a zászlótartók, a kiknek -nem volt sarkantyu a saruján.</p> -<p>Ekkor aztán Jusszuf basa kirontott a városból, négyezer lovas -spáhival s ez a kicsiny dandár olyan dúlást követett el a -visszavonuló birodalmi gyalogságban, hogy ha segítségükre nem jön a -vitéz olasz Vitelli, a ki ezredeit zárt sorokban állítá a török -elé, az egész hatalmas ármádia nyomorultul szétveretik.</p> -<p>Egy török lovag odakiáltott Vitellinek:</p> -<p>«Ugyan te derék olasz, mit ontod az olasz vért? Téged nem -bántunk mi! Állj félre előlünk!»</p> -<p>De a pápa vezére és csapatja hiven megtartá a kötelességét s -önfeláldozással védte a dicstelenül futó nagy hadsereget.<a name= -"FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= -"fnanchor">11)</a></p> -<p>Maga Ferdinánd azt irta e hadjáratról a bátyjának, Károly -császárnak: «A kárról, a veszélyről nem is szólok, a vezérek -agyában volt a hiba. Nagyobb gyalázat még soha sem érte a német -birodalmat.»</p> -<p>A milyen sötét folt ez a kudarcz a történelemben, olyan fényes -igazolása ez Fráter György hazaszerető elméjének. <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> Hogy ő -nem vette ki belőle a neki és Erdélynek szánt osztályrészt.</p> -<p>(A jó Szerémy György mind előre megjósolá ezt a veszedelmet, -mivelhogy a német birodalmi seregek vezérfejedelmei mind -lutheránusok voltak s azok közül Szász Móricz magát Melanchton -Fülöpöt is magával hozta s azzal prédikáltatott a -sátorában).<a name="FNanchor_12" id="FNanchor_12"></a><a href= -"#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a></p> -<p>Valakinek azonban meg kellett lakolni e világraszóló -kudarczért.</p> -<p>A sok mihaszna fejedelmi vezér, a mamlasz haditanács mind nem -akarta azt keresztfiául fogadni: utoljára ráfogták a magyar -vezérre, Perényi Péterre, hogy ő árulta el a birodalmi sereget a -törököknek.</p> -<p>Mit árult volna el? Azt, hogy nyolczvanezer derék vitéz kész -elszaladni négyezer török szpáhi elől?</p> -<p>Ráfogták, hogy éjjel beszökött Memhet béghez a várba s azzal -fujta a követ a németek ellen. A mint Esztergom alá értek, hirtelen -megrohanták a sátorában, vasra verték, idegenekből alakított -törvényszék elé állították, mesemondásba illő negyven vádat -olvastak a fejére s elitélték életfogytig tartó fogságra.</p> -<p>Azt a Perényit, a ki legtöbb sikert vivott ki Ferdinándnak s -legnehezebb csapásokat mért János királyra; a ki Izabellát Buda -várában ostromolta, a ki a Ferdinándpárti magyar hadsereg bálványa -volt!</p> -<p>Az volt a bűne, hogy nagy volt a gazdagsága s sokan voltak, a -kik meg akartak rajta osztozni.</p> -<p>Ez a vérlázitó erőszak, igaztalanság egészen összedönté -Ferdinánd kártyavárát Magyarországon.</p> -<p>A leghivebb főurak otthagyták: maga Thurzó Imre is <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> letette -az ország pecsétjét s haraggal vált meg a bécsi udvartól.</p> -<p>És az egész világ azt beszélte, hogy még itt is Fráter Györgynek -a keze dolgozott.</p> -<p>Ismét egy nagy név lett veressel keresztülhuzva azon a hosszu -lajstromon, melyre az utját álló hires emberek voltak feljegyezve. -Versenytárs, ellenség mind elfogyott már.</p> -<p>Ujaknak kellett támadni a jó barátokból.</p> -<h2><span class="smaller">XVII. FEJEZET.</span><br /> -SZÉKESFEHÉRVÁR VESZEDELME.</h2> -<p>A szerencsétlenség nem marad vén leánynak: mindig akad párja. A -német ármádia dicstelen elvonulása után következett Szolimán -betörése. Most már büntetni jött. A Ferdinánd pártján levő -országrészt jött behóditani.</p> -<p>Az erős Siklós vára, melyben Perényi Mihály deákja volt a -várnagy, egy szóra megnyitá a szultán előtt kapuit. Ez volt a boszu -a fogságra vetett főuráért. Pécs városa alá érve, az «öt egyház» -városának küldöttsége fele uton eléje jött, felajánlva hódolatát, s -mikor a szultán azt kérdezte tőlük, hogy kit kivánnak főispánul? -azt felelték: «nem kell nekünk magyar úr főispánnak, hanem Kászon -basa!» Ezért az illendőségtudásért marék aranyat adott nekik s ott -hagyta Kászon basát.</p> -<p>Innen tovább haladt a szultán seregével: a hódolni siető -jobbágyságtól kalauzolva. A parasztok szája tele volt panaszszal a -földes uraik ellen. Ugyan örültek rajta, hogy a török elkergette a -nemes uraikat. No csak várjatok, majd ti rátok is eljön a hét -péntek egy héten! A nemesség otthagyta a hegytetőkön épült -várkastélyait s főispánjainak, Verbőczy Imrének és Kápolnay -Ferencznek vezetése alatt, két zászlóaljal Székesfehérvárba -menekült. <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<p>Ez a királyi temetkező város akkoriban hatalmas erősség volt: -körül átgázolhatlan ingoványoktól védve, a homlokrészen pedig erős -bástyatornyokkal ellátva.</p> -<p>Szolimán elébb Budára vonult be, onnan Esztergom alá szállt s -annak a falait kezdte el töretni háromszázhetvenöt ágyuval. -Spanyolok voltak a várnagyok, Lascano és Salamanca: kilenczed napra -feladták a várat. Tatát első felhivásra átadta Taxis Ferdinánd. -Legvitézebbül védte Valpó várát a derék Arkay Mihály, a ki hat -hétig állt ellent az ostromnak: a mi alatt háromezer golyót lőttek -a várába.</p> -<p>Ekkor azután egész haderejével Székesfehérvár ellen fordult a -szultán. Ő maga személyesen intézte az ostromot, bár az első -tekintetre fel tudta becsülni az akadályokat.</p> -<p>«Ha hegytetőn volna ez a vár, majd hamar elfoglalnám; de -lapályon épült várat megvivni nagy sor!» Ezt mondá a szultán.</p> -<p>Még is egy merész próbát tett. Azon az egy uton, mely járható, -egy hosszu hadoszlopot tolt előre: ráczokból, bolgárokból, -tatárokból volt összeállítva az ostromló had; azokat hátulról a -janicsárok kergették előre buzogányokkal.</p> -<p>De a vártornyokat vitéz hajduk védték, onnan Borsodból, a kik -nem fáradtak ki az öldöklésben, s a hogy ember hátán ember nyomult -fel az ostromlábtókon a falakra, úgy verték le azokat folyvást, -pőröllyel szekerczével. A szultánnak háromezer halottja maradt a -sánczárkok között, s a kik felhatoltak a falakra s a városba -betörtek, azokat az utczákon vagdalták össze, s azoknak a hulláit -aztán a nagy öblű mozsarakba tették s úgy lövöldözték vissza a -szultán táborába.</p> -<p>Szolimán elszörnyedt e csodavitézségen s rögtön abba hagyá az -ostromot s oly gyorsan vonult el Fehérvár alól, hogy az futásnak is -beillett. A magyarok annak is vették s Verbőczy Imre, Kápolnay -Ferencz kapitányaik alatt <span class="pagenum"><a name="Page_270" -id="Page_270">-270-</a></span> kirohantak a távozó törökökre s -egész Siófokig vágták őket kegyetlenűl. Itt azonban a szultán -rendbe állítá a hadait, s két oldalt «mint a sárkány a szárnyaival» -körül fogá a magyar lovasságot. Kápolnay elesett a besliák -nyilaitól, Verbőczy Imre keresztül vágta magát a szpáhikon: de már -nem tudott Székesfehérvárra visszatérni; el volt vágva az utja: a -Vértesbe menekült.</p> -<p>Derék vitéz volt! A hány török lovas futtában utolérte, annak -mind egy csapással leütötte a fejét.</p> -<p>Ekkor aztán Szolimán szultán ujra visszatért Fehérvár alá; -melyet most már csak a hajduk és a talián, meg a német csapatok -védelmeztek. Maga a polgárság nem vett részt a várvédésben. Ők -semlegesek maradtak. Hanem a helyett, hogy puskát fogtak volna: -illetlen taglejtésekkel boszanták a falakról a törököket, a mikre a -szultán azt mondta, hogy «szemtelenség!»</p> -<p>Ekkor aztán Szolimán előparancsolta a környékből a parasztságot, -s neki állította őket a Vértes erdőnek, kivágatta velük a -szálfákat. Kétezer jármos ökör hurczolta azokat a város alá. -Ezekből rakatott egy széles hidat a mocsáron keresztül odáig, a hol -a városnak csak igen alacsony falai voltak, s ezen a hidon -keresztül indítá rohamra a csapatait. De a vitéz hajduk az alacsony -falakról is visszaverték az ostromlókat. Tíz nap folyton -megujították a rohamot: ekkor a magyarok kifáradtak s azt mondák a -németeknek: «álljatok már egy nap ti a falakra, mi hadd együnk, -igyunk és alugyunk egyet.» És aztán úgy tevének. Jól ettek, ittak: -aztán lepihentek.</p> -<p>Ekkor újból jött a bástyák ellen a török had a hidon át. A -németek és taliánok nem birták a rohamot fenntartani s hátat adtak. -Az álmukból felriadó hajduk hirtelen fegyvert ragadva, szembe -rohantak az utczákba tóduló törökökkel, jó hadnagyuk Varkocs György -(a Tamás öcscse) vezetése alatt s ugyan nagy vérontást követtek el: -úgy, hogy mind a két harczoló fél kifáradt a verekedésben.</p> -<p>A hadnagygyal együtt ott járt, a harczolókat buzdítva, -<span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span> a kemény szivű pap, Celesztin apát, a -feszülettel kezében, s lelkesíté a derék vitézeket a pogányok -ellen. Most bizonyítá be, hogy mit képes tenni hite és vallása -mellett, a kinek az igazán a szivén fekszik.</p> -<p>Mig a hajduk jó bivalybőr pánczélokkal övezék fel a derekaikat, -az apátur vértezet helyett azt a szentelt pergament borítá a -mellére, melyet Kelemen pápa bullája ékesített: az a János királyt -excommunikáló bulla. Ez volt az ő pánczélja.</p> -<p>A városi polgárok pedig, a mint azt látták, hogy az ellenség -betört a bástyákba, gyorsan bemenekülének a belső várba s -feltekerték a felvonó hidat.</p> -<p>A derék vitéz hajduk aztán, mikor már látták, hogy a török had -baromsokasága már-már erőt vesz a németeken és taliánokon, és ők -minden oldalról közre vannak szorítva, felkiabáltak a belső vár -kaputornyát őriző polgárokhoz, hogy bocsássák le a felvonó hidat; -ők is hadd meneküljenek a belső várba.</p> -<p>A polgárok azonban gunynyal felelének vissza.</p> -<p>«Vannak ti nektek Mózeseitek és profétáitok: kövessétek -azokat!»</p> -<p>S nem bocsáták be a magyar véreiket a belső várba.</p> -<p>Sőt csufondárosan előhurczolák a templomból kitett szent -szobrokat, a fából kifaragott, és ékesen megaranyozott Szent Péter -és Pál szobrait, azoknak a nyakára kötelet kötöttek s eként egy -gerendára függesztve, előtolták a torony ablakán, lekiabálva a kinn -rekedt vitézekre.</p> -<p>«No hát, ti bálványimádok! Itt vannak a szenteitek, a kikhez -imádkozni szoktatok. Most énekeljetek már hozzájuk; segits Szent -Pál, segíts Szent Péter! Most tegyenek értetek csudákat, ha adatott -nekik!»<a name="FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href= -"#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a></p> -<p>E kegyetlen szavakra páter Celestin, a torony felé fordulva, -megátkozá a csufolódokat, s aztán megáldotta a körülötte -letérdepelt maroknyi vitéz magyar népet s akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> -mindannyian, kardjaikat ragadva, ezzel a kiáltással «Jézus -Krisztus: Szüz Mária» a törökökre rohanának. Páter Celesztin volt -az első, a ki dárdaütésektől átverve, összeroskadt: a hősök pedig -harczoltak az utolsó csepp vérük kihullásáig, és egy is közülök meg -nem adta magát; hanem azon volt, hogy drágán adja el az életét. -Szolimán szultánnak huszonnégyezer halottjába került az esztergomi -és fehérvári diadal.</p> -<p>A belsővárba szorult polgárok aztán jobbnak találták egyesség -utján feladni a várat a szultánnak. Az egyességlevélben kikötötték, -hogy a szultán olyan pártolásban részesítse őket, «a hogy ő felsége -szokta.»</p> -<p>A szultán azt mondá rá, hogy «dobró».</p> -<p>S aztán ott hagyta a városnak kormányzóul Dülbendár basát.</p> -<p>És annyi hires városnak és erős várnak a meghódítását elnézték -csendesen Ferdinánd király, Károly császár és a német fejedelmek. -Nagy sokára összegyüjtének egy hadsereget Pozsonynál; de mikor már -Ferdinánd király meg akart indulni a serege élén Szolimán ellen, -akkor a nagy úr, dolgát elvégezvén, visszatért Nándorfehérvárra, s -erre a németek azt mondták, hogy oda csak nem szaladhatnak utána, s -hagyták az ország második és harmadik fővárosát, Esztergomot és -Székesfehérvárt török kézen. Száz évig ott maradtak!</p> -<p>A fehérváriakkal pedig nagyon ocsmányul kezdének bánni a -befészkelt törökök. Minden asszonyt és leányt magukénak tekintének. -Ez pedig a polgároknak semmiképen sem tetszett. Felmentek panaszra -Dülbendár basához, hivatkozva a szultán aranybetüs kegylevelére, a -melyben biztosítva van nekik minden pártfogás, a hogy ő felsége a -szultán szokta.</p> -<p>– No hát mit akartok? Igy szokta a szultán! Ez a török -erkölcs!</p> -<p>S hogy ebben a polgárok nem akartak megnyugodni, sőt nagyon -lármáztak, a basa megfogatott közülök egyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> s -levágatta a fejét; másnap levágatta kettőét, harmadnap háromét és -így tovább. Nyolczadnapon a polgárok rimánkodtak, hogy meg vannak -már elégedve: ne folytassa tovább a megnyugtatást.</p> -<p>– Dehogy vagytok ti még megnyugtatva, monda Dülbendár basa, s -még folytatta tovább a fejlevágatást, egész tizenhétig.</p> -<p>Akkor aztán a polgárok szépen visszavitték Szent-Péter és -Szent-Pál szobrait a templomba s elhelyezték az oltár fölé: a Lajos -nevü prófétájukat szélnek eresztették s visszatértek a római -katholikus hitre.</p> -<p>– Most vagytok már megnyugtatva. Monda nekik Dülbendár basa. Igy -járnak azok, a kik a szenteiket megcsufolják.</p> -<p>Eként adja elő a dolgokat Szerémy.</p> -<p>Mivelhogy Dülbendár áttért renegát volt, a ki lelkében hive -maradt a keresztyén vallásnak, s eképen visszatéríté a -fehérváriakat, a miért megérdemli, hogy a neve a hittéritők közé -feljegyeztessék.</p> -<p>De nemcsak ezzel bizonyítá be a török basa a szent dolgok és -emberek iránti titkos buzgóságát, hanem még inkább a következő -rendelete által.</p> -<p>A csatában megölt Celesztin apátnak a casulája alatt megtalálták -Kelemen pápa bulláját: elvivék a basának. Dülbendár abból a -bullából megértve, hogy Zápolya János a pápa által -excommunikáltatott: rögtön felhozatta a királyok sirboltjából -Zápolya sarcophagját s kiteteté a czimeterium udvarára: «annak -nincs helye a szent királyok között!» Aztán levelet irt Fráter -Györgynek, hogy János király koporsóját vitesse el a királyok -közül, s temettesse el máshová.</p> -<p>Eképen ama keményszivü pap még holta után is megtudta üldözni a -halott királyt, s végrehajtá rajta az excommunicatiót még alvó -porában is. <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XVIII. FEJEZET.</span><br /> -AZ ÚJ ELLENSÉGEK.</h2> -<p>Fráter Györgynek a szivét ez az eset rendíté meg legjobban. Ha -volt még a lelkében egy szikrája a török iránti szeretetnek, azt is -kioltá ez a kegyetlen csufság. Kidobni János király holttestét a -királyok sirboltjából.</p> -<p>Ilyen tőrökkel a szivében kellett neki tovább folytatni a -hódolat játékát.</p> -<p>Ebből a szégyenteljes hadjáratból ügyesen ki tudta huzni -magát.</p> -<p>Mind a két fél követelte tőle, hogy jőjjön a segítségére. Azt -felelte nekik, hogy nincs hadserege. A szultánnak pedig -engesztelésül küldött katona helyett nyolczszáz szekér eleséget, a -mit még szivesebben fogadtak.</p> -<p>Hogy mit tett ezután Fráter György? Annak a jellemzésére a -franczia életiró szavait idézzük:</p> -<p>«A kormányzó gondoskodása mellett a királyné oly fényes és -mivelt (polie) udvart talált maga körül Erdélyben, mint Budán, s -miután nagy hajlandósága volt a fényüzésre és mulatozásra, ennek a -kielégítésére mindent elkövetett, úgy hogy a királyné évek során át -boldog és nyugodt uralkodás édességét izlelheté. A kormányzó -(Fráter György) ezalatt minden gondját a népek boldogítására -forditá: virágzásra hozta a vallást, az igazságszolgáltatást, a -művészeteket, mesterségeket és a bőséget. Mindig azt tartotta szem -előtt, hogy abban az állapotban és akaratban tartsa fenn a -nemzetet, hogy egy napon a gyámfia, a király hatalmát nemcsak a -szép részében a királyságnak: de egész Magyarországon is -helyreállíthassák. S a míg e hazafiui dicsvágyat ébren tartá a -nemzetben, nem feledkezett meg annak a kényelméről és -biztosságáról. A saját jövedelmét is feláldozva, emeltetett -középületeket, haszonra és mívelődésre, építtetett erősségeket -Erdély védtelen <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> pontjain s Nagyvárad környékén azokat -megrakta jól begyakorolt zsoldos hadakkal, a kik fölé derék, hű -kapitányokat helyezett; az urak közül pártfogolta azokat, a kiknek -eszük és érdemük volt, s különösen kegyelte a székelyeket, a kik a -legharcziasabb és legkifáradhatlanabb népek, mindig készek a -felhivásra hadirendbe állni.»</p> -<p>Igy ir a részrehajlatlan franczia tudós Fráter Györgyről.</p> -<p>A magyar kortársak azonban más véleményen voltak. Nekik Fráter -György kormányzása kiállhatlan zsarnokság volt. Mindenki -irigykedett rá s ezek az alattomos torzsalkodók, meg a -cselszövényben felnőtt olasz udvarhölgyek, az élvhajhászó lengyel -udvaronczok úgy felingerelték Fráter György ellen a királynét, hogy -Izabella elhatározta megszabadítani magát e nehéz ember zsarnoksága -alól, a ki őt mulatságaiban, fényüzésében akadályozza. A királyné -már a saját jegypénzét költé: azt a bizonyos tizezer aranyat.</p> -<p>A Zápolya-kincsek mind Petrovics kezébe vándoroltak zálogba. A -jó nagybácsi adogatott a királynénak azokra pénzt, szaraczénus -uzsora mellett.</p> -<p>A királyné azon kezdte Fráter György ellen a támadást, hogy -felszólitá, adjon számot, hová tette az ország jövedelmeit egész -kincstárnokságának az ideje alatt.</p> -<p>Fráter György erre röviden válaszolt. János király haláláig a -számadások Verbőczy Istvánnak lettek átadva megvizsgálásra. Azok -ott elégtek a kanczellár padlásán Buda ostromában. Az azóta -felszaporodott számadásokat majd befogja mutatni János királynak, -mihelyt az olvasni megtanul. (Már hét esztendős volt.)</p> -<p>És Fráter Györgynek igaza volt. Abban az időben nem volt szabad -nyilvánosságra hozni sem a jövedelmeit, sem a kiadásait az -országnak. A közjövedelmek legnagyobb része mind olyan volt, hogy -ha felfedezik a forrását, rögtön bedugul. Még nagyobb veszedelem -támadt volna belőle, ha a kiadásokat dobra ütik: a titkos -ajándékozások <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span> a török nagyvezéreknek, tolmácsoknak, -magának a szultánnak; a titkos ügynökök fizetése Bécsben, Rómában, -Toledoban, Jászvásárban; az új erősségek emelése, a hadak -felfegyverzése, különösen a nagyváradi ágyuöntő mühely, mihelyt -közhir szárnyára kap, egyszerre rázudítja Erdélyre a török -haragját. Ezt vétek volt kérdezni, s bűn lett volna rá felelni.</p> -<p>Majd ha a király olvasni tud! Az pedig még az öreg Á-t sem -ismerte.</p> -<p>Ekkor a királyné összehivta az erdélyi országgyülést, hogy az -lásson törvényt a barát feje fölött.</p> -<p>Fráter Györgynek vesztett ügye volt az országgyülés előtt. A -főurakat bántotta az, hogy fölöttük egy barát uralkodik; a szász -követek keseregtek ellene a rajtuk behajtott adó miatt. Batthyányi -Orbán haragudott rá, hogy nem ő rá bizta az ország főkapitányságát -s nyilt ellensége lett. Török János, a Bálint fia el volt keseredve -ellene atyjának török rabságban elhunyta miatt, a kiről azt -hirlelték, hogy Fráter György okozta az elfogatását. Majláth -Istvánnak a hivei mind ellene esküdtek, mert azt hitték, hogy ő -tartja vissza a vezérüket a Jedikulában; de legnagyobb ellensége -volt a királyné, a ki a zordon, rideg erkölcsü papi gyámban világi -örömeinek megcsorbítóját látta. Török János készült az -országgyülésen a királyné ügyét védelmezni, s Fráter Györgynek -ugyan el volt készítve az útja a vérpadhoz, ha ezen az -országgyülésen megjelenik.</p> -<p>Hanem a barátnak megint segítségére jött a saját édes esze.</p> -<p>Nem az országgyülésre ment el; hanem a királynéhoz.</p> -<p>Izabella fejedelmi haraggal fogadta a barátot. Szemére hányta, -hogy dicsőült férje, János király, minő alacsony sorsból emelte őt -fel a legmagasabb méltóságra! Eszébe hozta a haldokló szavait, -melyekkel nejét és gyermekét a barát oltalmába ajánlja; s ő most -háládatlanul, szivtelenül eltüri, hogy királynéja és királyi -gyermeke szükséget <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> szenvedjen: maga kincseket gyüjt -halomra, s a királyi asztalra csak morzsákat juttat.</p> -<p>Végzé keserves sirással.</p> -<p>Fráter György engedé a feje fölött lezugni a királyi harag -menyköveit s a rájuk következett záport egyaránt.</p> -<p>Akkor aztán elővette az ékesenszólását s világos képet rajzolt -az ország állapotairól a királyné elé; de legékesebb beszéd volt -az, a midőn előszólítá apródjait s azok egy vasszekrényt czipelének -be, melynek kulcsait átadá Fráter György Izabellának.</p> -<p>– Ime lássa felséged, hogyan sáfárkodtam az ország vagyonával, -felséges asszonyom és királyi gyámfiam javára.</p> -<p>A királyné által felnyitott vasszekrényben tizezer darab -lizimakhus arany volt felhalmozva.</p> -<p>Hát ez már okos beszéd! Az ilyen czáfolattól rögtön felszáradtak -a királyi könyek. Izabella kezét nyujtá Fráter Györgynek, sőt az -arczát is megcsókolta. Végre nevetni kezdett s azt mondá, hogy -előre tudta ő, milyen jó ember a barát, s most már fel lévén -világosítva, átlátja, hogy mindent az ország javára -cselekedett.</p> -<p>Itt rendbe hozván a dolgát, Fráter György Mineróna úrhölgy felé -fordult, a ki nagyon duzzogni látszott.</p> -<p>– Kegyelmednek pedig, bájos szép amazon, szintén meghoztam azt, -a mit igértem: egy délczeg vőlegényt, az előkelő Zborniczky Miklós -herczeget, a ki ime általam küldi kegyelmednek a jegygyürüjét – és -a jegypénzt, két ezer darab oroszlános tallérokban.</p> -<p>Erre aztán Mineróna úrhölgy is zokogásra fogta a dolgot; de -ügyelt rá, hogy a könnyei kárt ne tegyenek az arcza -hajnalszinében.</p> -<p>Eként mind a két asszony meg lévén nyerve, Fráter György ismét -ura volt a helyzetnek.</p> -<p>A két, jókedvre derített hölgy kétfelül karonfogva a kedves -zsarnokot, átvezeté őt a királyi gyámfiának a szobájába, hogy annak -is bemutassa hódolatát. <span class="pagenum"><a name="Page_278" -id="Page_278">-278-</a></span></p> -<p>A gyámi feladat aként volt felosztva a két tutor között, hogy -Fráter György vezette az ország ügyeit, jó Petrovich Péter pedig a -királyi gyermek nevelését.</p> -<p>Mikor a gyermek-király szobájába benyitottak, épen ebben a -foglalatosságban találták a gyámot és növendéket.</p> -<p>Petrovich négykézláb mászott a földön, János Zsigmond pedig a -hátán ült, mint egy lovon s pattogatta a korbácsát fölötte, -kiabálva: «deh te ráró!»</p> -<p>Fráter György nagyon restellte ezt a dolgot.</p> -<p>– Uram, Petrovich Péter; temesi gróf uram. Ez már mégsem -kegyelmedhez méltó pozitura.</p> -<p>A temesi gróf mérgesen felelt vissza.</p> -<p>– Hát mi köze ahhoz kegyelmednek, ha én a királyommal lovast -játszom?</p> -<p>– Megigazítom magamat. Nem kegyelmednek illetlen, hanem a -királynak, hogy ilyen lovat választ magának. Majd adok én a -királynak egy szép kis tatár lovat, a min hetykén lovagolhat.</p> -<p>Erre a gyermek-király rögtön leugrott a nagybátya hátáról s -odafutott Fráter Györgyhöz.</p> -<p>– Hol van az a kis ló?</p> -<p>– Az a kis ló itt van már az udvaron felnyergelve. Hanem annak -az ám a szokása, hogy az olyan gyereket ledobja a hátáról, a ki nem -tudja elmondani az Úr imáját: a miatyánkot.</p> -<p>– Én pedig nem tudom. Péter bácsi azt mondja, hogy az embernek -kipotyog a foga az imádkozástól. Aztán minek nekem az a «miatyánk»? -Az én atyám király volt. A «mindennapi kenyerünkért» sem könyörgök -én, mert én kenyeret nem eszem: csak hust, meg tortát.</p> -<p>Fráter György kemény dorgáló szóval fordult gyámtársa felé.</p> -<p>– Uram, temesi gróf uram, ez nem jó nevelés! Nem így bizták -kegyelmedre a királyt.</p> -<p>Petrovich durván förmedt vissza. <span class="pagenum"><a name= -"Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p> -<p>– Ne tanítgass engem, te barát móresre! Én királynak nevelem az -öcsémet, nem papnak!</p> -<p>Azzal tele pofával fujtatva eltávozott a szobából, engedelmet -sem kérve a királynétól.</p> -<p>A barát aztán ölébe vette a kis királyt s elkezdett neki szép -meséket mondani: mig az annyira megszelídült, hogy össze hagyta -tenni a kezeit, s elmondta Fráter György után a miatyánkot végig. -Másodszor aztán már elmondta magától. Olyan tűz-esze volt – a -gyermeknek!</p> -<p>Az egybegyült rendek várták ezalatt nagy gyürkőzéssel Fráter -Györgyöt az országgyülésen.</p> -<p>Nagy lehetett az elbámulásuk, a midőn érkezni látták a -biborszínü hintót a nyolcz fehér lóval: a hintóban a királynét a -hátulsó ülésben, mellette a kormányzót, Fráter Györgyöt, vezéri -öltözetben, kardosan, szemben az első ülésen Mineróna herczegnőt; a -hintó mellett pedig a miniatur paripán lovagolva a kis királyt, a -szultántól kapott arany buzogánynyal a kezében.</p> -<p>Az országgyülés termébe Fráter György vezeté fel a királyt és -királynét kézen fogva. Az esztrádon három baldakinos szék volt -felállítva: a középsőbe ült János Zsigmond, ő volt a főszemély, -jobbról a királyné, balról Fráter György. – Petrovich már nem fért -el. Neki oda alant Mineróna herczegnő mellé kellett ülni; a ki -egyre azzal boszantotta, hogy milyen derék ember ez a barát!</p> -<p>A felriadó üdvkiáltás után a királyné szólalt fel: előadva szép -latin nyelven, hogy a «főbiró» már ő neki teljes számadást -terjesztett elő kincstárnoki hivataláról. Ez előterjesztés világ -elé nem hozható, mert akkor az ellenségeink is megtudhatják; a -rendek nyugodjanak meg abban, hogy a királyné az ország és a király -jóvoltára történteknek találta a főbiró által tett kiadásokat.</p> -<p>Hát ha ilyen hatalmas szószólója akadt Fráter Györgynek, mint -Izabella királyné, akkor ki szólhatott volna ellene? A rendek egy -lélekkel kiáltának a királyné szavaira helyeslést; s Fráter György -legmérgesebb ellenfele, <span class="pagenum"><a name="Page_280" -id="Page_280">-280-</a></span> Batthyányi Orbán (lelkében igaz -hazafi) állt fel azzal az indítványnyal, hogy ha a királyné ily -bizalommal ragaszkodik Martinuzzihoz, akkor kiáltsák őt ki a rendek -Erdély kormányzójának. Ez meg is történt, s e naptól fogva Fráter -György alkotmányosan megválasztott kormányzója, valódi fejedelme -volt Erdélyországnak.</p> -<p>A jó Petrovich mérgesen rugta ki a széket maga alól e választás -után.</p> -<p>– Hát akkor én mi vagyok? A király lova?</p> -<p>Azzal nagy mérgesen ott hagyta az országgyülést, kocsijába -vetette magát s dúlfúlva vágtatott haza Temesvárra.</p> -<p>Az országgyülés e pillanat hatása alatt egészen megfordult. -Irmagja sem maradt annak a pártnak, mely Fráter György ellen -szövetkezett, s mely még egy nap előtt eltipró többséget -számított.</p> -<p>Bizonysága ennek a csodaváltozásnak az, hogy ugyanazon -országyülés, mely az eddigi adók miatt a fejét akarta kérni Fráter -Györgynek, a kormányzó bölcs beszéde után új adót szavazott meg, a -hogy Tinódi Lantos Sebestyén diák énekli:</p> -<p>«Egy pénz héával egy forintot szörzének, Hogy török császárnak -adót szörzenének, Mert mindenkor ez törvénye Magyaroknak. Forintot -héával az adóban szednének!»</p> -<p>Hej, de okos törvényök volt a régi magyaroknak! Minden -adóforintból egy pénzt visszatartani magnak!</p> -<p>Nemsokára e nevezetes országyülés után megtartották Mineróna -herczegasszony lakodalmát, a jeles Zborniczky Miklós lengyel -főurral, a mely alkalommal az ország is hozzájárult az udvarhölgy -kelengyéjéhez (Tinódi szerint): «Mineróna asszony elházasításában, -Zborniczky Miklóssal törvényházasságban. Ott szép ajándékot az -ország mutata. Szegény köznemes nép kit váltiglan bána».</p> -<p>A menyegzői tánczvigalomban a királyné kezdé meg a tánczot: -együtt lejtvén el a szép palotást a kormányzóval. A barátról az -irigyei is elismerték, hogy még «dali tánczot <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> járni» -is jobban tud, mint valamennyi fiatal leventék.</p> -<p>Mineróna nagyon meg volt elégedve, úgy a kelengyével, mint a -vőlegénynyel, ki őt magával viendő volt haza, Lengyelországba.</p> -<p>A vánkostáncz végzi a lakodalmat, mely abból áll, hogy egy -selyemvánkost, zeneszó mellett vándorolni küldenek, férfi viszi -hölgyhöz, hölgy viszi férfihoz; arra letérdepel: hölgy megváltja -magát egy csókkal, férfi egy aranynyal; kiki azt választja magának, -a ki neki tetszik. Ebből a tánczból a királyné sem vonta ki magát s -bizony ő kapta a legtöbb – aranyat váltságban. De a ki a legtöbb -aranyat fizette, az bizonyára Fráter György volt. Azért, hogy ősz -szakálla volt. Mikor végre Mineróna vitte a selyemvánkost Fráter -Györgyhöz, s letérdelt a vánkosra, az egész udvar gonoszkás -mosolylyal nézte ezt a példát. Mindenki tudta jól, hogy minő -halálos ellensége Mineróna a barátnak, azt is tudta, hogy a remete -azért boronálta össze ezt a házasságot, hogy a viperamérgü -udvarhölgyet eltávolítsa a királyné mellől. Azért is a világ -truczczára olyan hangos csókot adtak egymásnak, hogy azt meg -lehetett hallani az egész teremben.</p> -<p>A csókváltságban Fráter György egy, a rendes aranypénznél -nagyobb aranyat adott Minerónának. Az egy KOZON arany volt, melynek -egyik lapjára a figura alá három X volt verve.</p> -<p>Mineróna elérté a czélzást: odasugott a barát fülébe.</p> -<p>– Ez a XXX jelenti a «harmincz ezüstpénzt». – Ez a Judáscsók -dija. Ne legyen igaza kegyelmednek. Én nyilvános ellensége voltam. -De itt marad utánam egy roszszabb ellensége, mint én. Nem visel -asszonyruhát, de azért még sem férfi. Ott van a Judás!</p> -<p>– Látom én azt, pedig nincsen itten. (Petrovichot érték.)</p> -<p>A vőlegény azonban megelégelte a vánkostánczot, s élt azzal a -jogával, hogy a táncznak véget vessen, a trombitásokkal -<span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span> a menyasszonykisérő nótát zendíttetve -rá takarodóul.</p> -<h2><span class="smaller">XIX. FEJEZET.</span><br /> -«VITÉZ TÖRÖK JÁNOSRÓL EMLÉKEZEM.»</h2> -<p>Ez országgyüléstől fogva, Fráter György tudott élni a maga -méltóságával. Elhagyta a remetei egyszerüséget, váradi székhelyén s -új Bálványos várában egészen kormányzóhoz méltó udvart tartott, a -hol a fejedelmek követeit fogadhatá. Bécsben, úgy mint Augsburgban, -Toledóban úgy, mint Versaillesben, Velenczében, Rómában tudták azt -jól, hogy Magyarország ügyeit Nagy-Váradról intézik. A szultán is -elismerte a barátot kormányzónak. Az ő követei forgottak minden -külföldi hatalmasságnál.</p> -<p>Azok pedig folyvást harczban álltak egymással, s ezekben a -harczokban számítottak a magyarok fegyvereire is. Viszontag ők is -bejöttek egyszer-egyszer Magyarországra a török ellen harczolni s -itt sok vért elvesztegettek, úgy hogy akkoriban Magyarországot a -«németek czimeteriomának» nevezték.</p> -<p>Ferdinánd király a magyar ezredeket felhasználta a protestáns -német fejedelmek elleni hadjárataiban, a helyett, hogy a török -ellen fordította volna a vitézségüket. A szász fejedelmet, Frigyes -Jánost, Wittenbergánál magyar ezredek győzték le, s egy magyar -huszár: Luka Józsa megsebesíté és elfogta, sőt, mint Pethő Gergely -krónikásunk feljegyzé: Szentgyörgyi Miklós gróf, egy jeles -hadviselő vitéz, fogta volt meg a gallus királyt, Ferenczet, a -Ticinum város alatt. Mire volt ez jó a magyaroknak?</p> -<p>Ebben a minden politikai és vallásos izgalmak általános -khaószában kellett Fráter Györgynek keresni az utat a maga nemzete -számára. Az igazságosan itélő történetbuvár előtt Fráter György nem -csak korának, de nemzete történetének legnagyobb diplomatájaként -fejlődik elő. <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<p>Azt mondják, hogy mindenkit megcsalt: hát őt nem akarta mindenki -megcsalni? Ez a diplomaczia. Csakhogy ő jól értesítteté magát -Európa minden hatalmasságainak szándékairól s nem hagyta magát -véletlenek által meglepetni: azt pedig, hogy ő mit tervez? senki -sem találta ki. Még sejteni sem tudták, hogy ő váraiban egy egész -hatalmas hadsereget tartogat, a mivel minden órában ott csaphat le, -a honnan a veszély közelít.</p> -<p>Legtöbb vesződsége volt magával a királynéval. Annak Gyalu várát -rendezte be fejedelmi székhelyül; hanem ott a királyné unta magát. -Bécsből szüntelen küldöztek le hozzá magyar főurakat, a kik -megujították az alkudozásokat Erdély és fél Magyarország átengedése -végett. Most már a szepesi herczegség helyett az oppelni -herczegséget kinálták János Zsigmond királynak; Izabellának gazdag -évdijat.</p> -<p>Fráter György helyeselte az alkut; de elébb azt követelte, hogy -Ferdinánd hagyjon fel a német fejedelmek elleni áldatlan háboruval, -s hozza ki seregeit Magyarország védelmére: különben az egész -országot elfoglalja Szolimán. Valamennyi magyar főúr, a ki -Ferdinánd pártján volt, ugyanazt követelte, a mit Fráter -György.</p> -<p>Izabella azonban türelmetlen volt: minden módon menekülni akart -Erdélytől, a magyar koronától, a magyar fájdalmaktól.</p> -<p>Egyszer már el akart szökni fiastul Erdélyből, Petrovich és -Patóczy biztatására. Fráter György azonban, a ki a királyné minden -lépését őriztette, gyorsan parancsot küldött az erdélyi városoknak, -hogy a királynét be ne bocsássák, s a derék szászok a kormányzó -parancsát fogadták meg, leeresztették a sorompókat a királyné -hintója előtt, s annak egész udvarával vissza kellett térni Gyalu -várába. Volt aztán hét országra szóló panasz: hogy a gonosz barát -fogolyképen bánik a királynéval s még a várából sem engedi -kimenni.</p> -<p>És Fráter Györgynek erre igen erős oka volt. Ferdinánd -<span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span> király, midőn végre egy hatalmas, -csataképes hadsereget hozott össze, midőn minden magyar készen állt -a török rabiga ellen feltámadni, akkor egy olyan nagyszerü -meglepetést szerzett a magyaroknak, a mi túltett még a «fekete -herczeg» lángeszü retirádáján is. Ferdinánd király a legnagyobb -hadi készülődés közepett egyszerre csak békét kötött a török -szultánnal hét esztendőre, a legmegalázóbb föltételek mellett. A -magyarok le voltak verve egész a fekete földig!</p> -<p>Egész Európa följajdult erre a békekötésre; a pápa, a császár -szemrehányó leveleket irtak Ferdinándnak, de ő azt felelte, hogy -már lekötötte a szavát. S keresztyén fejedelemnek a szavát meg kell -tartani.</p> -<p>És Izabella akkor akarta átadni az országot Ferdinándnak! A -midőn a legjobb hivei is elpártoltak a királytól. A hűséges főurak -ott hagyták Bécset és Pozsonyt, mind Erdélybe siettek, s Fráter -Györgygyel conventiculumot tartva, olyan határozatot hoztak, hogy -János Zsigmondot megkoronázzák királynak s Erdélyt és -Magyarországot a szultán fenhatósága alá bocsátják. Ezt a -határozatot tiz magyarországi főúr irta alá és egy asszony: a -fogságban tartott Perényi Péter neje; egy élő férj özvegye: – így -küldték el a szultánnak.</p> -<p>Ha ekkor János Zsigmondot megkoronázzák, Ferdinánd elveszti -egész Magyarországot. Ezért kellett Fráter Györgynek erőszakkal -visszatartani Erdélyben Izabellát és a fiát. A miért kegyetlen -zsarnok lett a neve. Azt tette, a mit a helyzet parancsolt. Nem ő -rontotta el a Ferdinánddal való egyezkedést, hanem Ferdinánd -szerencsétlen békekötése a törökkel.</p> -<p>No, de jól adta a sors, hogy nincsen olyan rossz a világon, a -minél még rosszabb is ne jöhessen: így aztán a kisebb rosszból jó -lesz.</p> -<p>Szolimán szultán a tiz főúr ajánlatára azt a választ adta, hogy -kész beleegyezni János Zsigmond megkoronáztatásába; ha a magyarok -átengedik neki Temesvárt, <span class="pagenum"><a name="Page_285" -id="Page_285">-285-</a></span> Becse és Becskerek várait, – -melyeket ezennel követel is tőlük; ha nem adják: elveszi.</p> -<p>Ez annyit jelentett, hogy adják át még a temesi bánságot is -török szandzsákságnak.</p> -<p>Erre a pokolbeli követelésre aztán nem maradt más kijárásuk a -magyaroknak, mint az áttérés a Ferdinánd hűségére, mindenestül.</p> -<p>Fráter György lemondott a török pártfogásról; széttépte nagy -terveit: egy nemzeti király alatt felvirágzó Magyarországról. A -hajótöröttnek a part felé kell menekülni, akárki országa van ott. -Most már ő mondta, hogy át kell adni Ferdinándnak a Zápolyák -országát. Így legalább megnyeri a békét az ország. Ferdinándnak hét -évre van békekötése Szolimánnal. Ha a magyar Alföld, a Bánság és -Erdély Ferdinánd birtokába száll át, akkor ennek az országrésznek -is biztosítva lesz a békessége hét esztendőre. S ez a hét év is -élet!</p> -<p>Mindenki ezt akarta már. A török kényúri követelés után nem -maradt más választás.</p> -<p>Ferdinánd király végre valahára elérte azt a vágyát, hogy senki -sem ellenezte a nagyváradi kötés végrehajtását: maga Fráter György -minden föltételbe beleegyezett; a királyné mehet már a fiával az -opuliai herczegségbe, a hová nem rég szökve akart menni.</p> -<p>Ámde ekkor egyszerre egy új ellenség támadt. Maga a -királyné.</p> -<p>A mint Petrovich megtudta, hogy Fráter György beleegyezett a -Ferdinánddal való kiegyezésbe, s Ferdinánd őt megerősíti Erdély -helytartója állásában, egyszerre támadt benne az ostoba emberek -nagyravágyása: a legveszedelmesebb indulat, mert ez nem nézi hogy -mit gyujt fel a tüzzel, a mit lángra szított.</p> -<p>Legelőször is a királyné szivében gyujtott fel egy nemtelen -haragot. Ő, a ki mindig futni akart Ferdinándhoz; a ki kulcsolt -kezekkel rimánkodott neki, hogy kisértesse ki innen, most egyszerre -az ellenkezőre fordult, egy olasz <span class="pagenum"><a name= -"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> udvaronczát (Salvazzit) -futtatá Szolimánhoz: elárulva a szultánnak, hogy Fráter György -megalkudott Ferdinánd királylyal, Erdély és a korona átadása -végett, hogy őt és fiát megakarja fosztani trónjától, országától: -kéri a szultánt, küldjön seregeket az oltalmára, s törje össze az ő -zsarnokát, Fráter Györgyöt!</p> -<p>Izabella királyné hitta fel Szolimán szultánt, hogy Fráter -Györgyöt pusztítsa el a világról!</p> -<p>Egyetlen igaz barátját, a legnagyobb magyar hazafit, gyermekkora -óta jóltevőjét, kiadta az ő maga, az országa, a keresztyénvilág -ellenségének!</p> -<p>Nem jöhetett ez a szivéből. Nem támadhatott ez az ő lelkében. A -nagy hájfejű Petrovich, meg az a sok ármánykodó olasz, lengyel -udvaroncz tette ezt az ő nevében.</p> -<p>De meg volt téve.</p> -<p>Magyarok is járultak hozzá. Batthyány Orbán haragosa volt a -barátnak, Losonczy Pál gyűlölte, mint papot.</p> -<p>Aztán volt a királyné udvaránál két fiatal levente, Török János -és Patóczy Ferencz, a kik mind ketten halálosan szerelmesek voltak -a királynéba.</p> -<p>Nem volt ez világi szerelem, hanem az a mesevilágbeli rajongás a -sárkányölő lovag részéről az üldözött hölgy iránt. Gyönyörűségnek -tarták érette meghalni. S azon versenyeztek egymással, hogy melyik -fogja kettőjük közül hamarább ontani a vérét szive bálványáért.</p> -<p>Török János, mint fiatal suhancz, atyjának Török Bálintnak török -rabságba hurczoltatása után, felmene Bécsbe, s ott Ferdinánd király -udvarában vállalt szolgálatot. Lovaglásban, de különösen tőrrel -való vivásban mindenek fölött kitűntette magát. A magas udvar -gyakran gyönyörködött az achillesi alkatú ifjúban, mikor az a -lovagjátékokon egyedűl két ellenlovaggal szemben elfogadá a tornát. -Az egyikkel vivott görbe karddal, balkézzel, a másik ellen hosszú -háromélű egyenes tőrrel a jobbjában, a lovát csak a térdeivel -irányozta.</p> -<p>Mikor aztán Ferdinánd leküldözé a követeit Izabellához -<span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span> alkudozni, a jó Nádasdy Tamás -kiséretében egyszer Török János is lejött, s akkor esett bele abba -a tündéri szerelembe a királyné iránt, ott is maradt annak a -szolgálatában.</p> -<p>Majd megismerkedve a korra nézve egyivásu Patóczy Ferenczczel, -midőn ifjak módjára sziveiket egymásnak kitárták, megtudták, hogy -mind a ketten a királynéba szerelmesek.</p> -<p>Ettől fogva aztán örök fegyverhűséget esküdtek egymásnak s -felfogadták, hogy vérüket, életüket Izabellának fogják -szentelni.</p> -<p>Tehát ezek is szaporíták a királyné vakon követő hiveinek -táborát. Török Jánosnak volt százhatvan huszárja, mind aképen -gyakorolva, hogy egyszerre karddal és tőrrel vivjon, és hatvan -muskétása, a ki egyúttal karddal vívó hajdú is volt.</p> -<p>A török szultán első hallásra nem akarta hinni, hogy Fráter -György az ő hatalma ellen szarvakat merjen emelni, előbb csauszokat -külde a baráthoz, annak az örve alatt, hogy szerezzenek tőle -szelindek (molosszusz) kutyákat és nyulhajtó agarakat. Ezek nem -tudtak a barátból kivenni semmi okosat. Ellenben a szultán tolmácsa -Mahmud, a kit Bécsbe küldött, azzal a bizonyos hirrel tért vissza, -hogy bizony átadta Fráter György Ferdinánd királynak Erdélyt, fél -Magyarországot: hozzá is nyulna a király, ha forró nem volna a -gesztenye.</p> -<p>Ekkor aztán Szolimán szultán, a maga haragjának teljességében, -visszaküldé Mahmud béget Ferdinándhoz és Izabella királynéhoz, mind -a két vazalljának megparancsolva, hogy a rebellis barátot, azt a -Fráter Györgyöt, a hol kapják, megfogdossák, lánczra verjék, úgy -küldjék Sztambulba; ha élve el nem foghatják, a levágott fejét -utaztassák a szultánhoz.</p> -<p>És egyúttal, parancsolatja nyomatékául elrendelé a szultán, hogy -a királyné nagybátyja, Petrovich támadja meg a rácz hadaival -Nagy-Váradon Fráter Györgyöt; <span class="pagenum"><a name= -"Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> Péter vajda törjön be -Moldvából a Székelyföldre, István vajda török-oláh dandárral -rontson be a Királyföldre; végre a budai beglerbég: Kászon basa, az -egész török hadsereggel nyomuljon Szegeden, Aradon, Déván keresztül -Erdélybe. Négy felől indítá meg a nagy úr, a királyok királya! a -fegyveres támadást, a szegény fehér barát ellen, a kinek ötödik -ellenségül ott volt maga a királyné, Petrovichcsal és vakbuzgó -magyar testőrvitézeivel.</p> -<p>Ekkor mutatta aztán meg magát a barát a maga egész titáni -nagyságában.</p> -<p>Karddal rontottak rá, karddal felelt vissza! S egy rövid hónap -alatt szétverte mind a négy támadó ellenséget, hogy sebeit nyalva -futott valamennyi vissza a hazájába, s megtrágyázta a magyar földet -a hulláival!</p> -<p>De tartsunk rendet.</p> -<p>A mint Fráter György meghallá, hogy a királyné visszautasítja a -Ferdinánddal kötött egyességet, s az országot fegyverfogásra hivja -fel Fráter György kormányzó ellen, minden haladék nélkül megindítá -új Bálványos várban gyüjtött hadait Erdélybe: a két Mártonffyt, a -kik Marosvásárhelyen hadakat gyüjtöttek ellene, megfogatta s -lenyakaztatá. A hadserege saját zászlói alá esküdött; melyeken az -Utyessenovich czimer a pálosok rendczimerével volt egyesítve: az -egyszarvú veres mezőben és a kenyeret hozó Illésholló kék alapon. A -királynénak még ekkor nem volt több, mint kétezer katonája, azokkal -nagy sietve Gyulafehérvárba vonult vissza. Fráter György a -nyomában. Harminczezer főnyi rendes serege volt, ellátva ágyúkkal. -Ott körülzárta a várban a királynét és hivei seregét. Aztán várta, -hogy mely oldalról fogják hát megtámadni?</p> -<p>A királyné udvarában nagy lett erre az ijedség. Senki sem -számított arra, hogy Fráter György a fegyverre fegyverrel fog -felelni. A saját honfiai a királynénak nem igen tartoztak a vitéz -hadverő lengyelekhez; azok Tinódy jellemzésekint «hamar -megröttenének, kiknek csak bujaság <span class="pagenum"><a name= -"Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> és táncz kell kedveknek. -Esznek, isznak leányok körül csellyegnek, Királyné asszonynak -könyörgeni kezdének: Igen jók nem vagyunk mű táborban lakni, -Kérjük, felségedet, ne akarj kiküldeni Münket a táborba, ott kin -nyomorogni. Jobbak vagyunk itt ben felségednek szolgálni.»</p> -<p>Eként aztán Izabella a vele tartó őrseregnek a vezetését rábizta -Török Jánosra és Patóczy Ferenczre.</p> -<p>Fráter György Ekemezőn ütött tábort derék seregével. -Gyulafehérvárt csak körülzárta és nem ostromoltatá. A királynét -kimélte. Folyton izengetett be hozzá a várba, de a királyné minden -békeföltételt visszautasított.</p> -<p>A Cunctator rendszerrel még azt is elérte Fráter György, hogy a -királyné által behivott pártfogók mindenütt dulással, a -fegyvertelen nép öldöklésével nyomultak előre: ez által azoknak a -magyar és szász uraknak, a kik a török, oláh, rácz segítséget olyan -nagyon áhították, kegyetlen leczkét szolgáltattak.</p> -<p>Egy kora hajnalban arra ébred Fráter György, hogy ugyancsak -erősen ágyuznak Gyulafehérvár táján. Rögtön lóra ült s odavágtatott -a táborból.</p> -<p>Az történt, hogy a székelyek, megunva a várakozást, minden -vezéri parancsszó nélkül neki fordíták az ostromágyukat a -várfalaknak, s elkezdék azokat rombolni, mire Fráter György -odaérkezék, már akkorra nagy rést lövének a bástyán.</p> -<p>Fráter György haraggal kiálta a pattantyusokra: «Ki parancsolta -nektek az ágyuzást?»</p> -<p>– Magam la! pattogott vissza egy kurta zekés atyafi: még nem is -«lófő», csak afféle «pixidárius». Én mondám, mindnyájan megállták -és teszszük, a hogy illik. Mü nem jövénk ide azért, hogy mogyorót -törjünk a fogunkkal a te királynéd számára. A mi országunkat -kétfelől is háborgassa az ellenség: gyerekünk, asszonyunk fut a -homoród-almási barlangba, mü meg itt süssük a makkot? Azért, ha te -barát létániát mondani jöttél ide, hát akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> -«Dominus vobiscum», de mü már ott vagyunk, hogy «Secula seculorum -Amen!» s úgy széttörjük ezt a rongy várat itten, királynéddal, -királyoddal együtt, hogy még a pora sem marad: azután megyünk haza -ellenséget verni.</p> -<p>Ez igazán székelyül volt mondva.</p> -<p>Fráter György megtiltá a további ágyuzást, a székelyek táborában -pedig tartott egy hathatós beszédet, a melylyel megnyugtatta őket. -Ő maga fog még ma felmenni a királynéhoz az ostromolt várba, -lelkére fog beszélni, hogy távolítsa el a sok behivott ellenséget -az országból; ha aztán a királyné nem hajlik a szóra: azonnal az -ellenségre fogja vezetni a hadait s kiveri azt az országból.</p> -<p>Ebben a székelyek megnyugodtak.</p> -<p>Fráter György azonnal követet küldött fel a királynéhoz; -személyes beszélgetést kérve tőle: az alatt egyikét a királyné -főkapitányainak kivánva ide küldetni tuszul.</p> -<p>Ketten voltak: Török János és Patóczy Ferencz, mind a ketten -délczeg fiatal vitézek, mind a kettőnek egy volt a szerelme. Olyan -szerelem, mely czélját soha el nem éri.</p> -<p>Mikor Fráter György izenetét meghozá a várba a követ, azt mondá -Török János Patóczynak:</p> -<p>– No czimborám, most itt az óra, a melyben bebizonyíthatjuk a mi -bálványunknak, mennyire imádjuk. Kezünkre adta az Isten az ő gonosz -tyrannusát: ide jön a barát! Kettőnk közül az egyiket leküldi a -királyné a táborba tusznak, a másik itt marad. A többit tudod már. -A ki kettőnk közül itt marad a királynéval, ugyan keresztül rontja -a háromélű tőrét a barátnak a lelkén; a másik, a ki kezesül ment -érte, bizonyos kínhalált szenved. A kit a királyné választ.</p> -<p>Patóczy kezet adott rá.</p> -<p>A királyné Patóczyt választotta tuszul Fráter Györgyért: azt -küldte le az ekemezői táborba. Török János maradt mellette. -<span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Abban a szobában, a hol a királyné fogadta Fráter Györgyöt, volt -egy rejtett fülke, melyet Hunyady János arczképe takart el, -odarejtőzék el vitéz Török János.</p> -<p>Fráter György a maga egyszerű fehér barátcsuhájában jött fel. A -királyné violaszin gyászban fogadta: atyját Zsigmond királyt -gyászolta, ki ez évben költözött el ez árnyékvilágból.</p> -<p>Mikor a barát a királynéval szemben lett, csak leborult térdre a -lábaihoz, s megragadva a királyné kezét, elkezde neki szemrehányást -tenni, de a szava csupa zokogás volt.</p> -<p>– Óh én édes leányom! én drága királyném! Mit cselekedtél az én -szép országommal? Azért, hogy «engemet» összetöress, behivtad a -magyarnak minden kegyetlen ellenségét, négy oldalon gyujtottad fel -a kies szép hazát.</p> -<p>– Nem tudok felőle. Rebegé a királyné megrendülve.</p> -<p>– Te nem tudsz felőle? Hát ki adta a kardot és üszköt -Cserepovics kezébe, hogy a rácz hadakkal pusztítsa végig a magyar -Alföldet? vegye ostrom alá Csanádot, Hunyad várát? Ki irt levelet -Péter vajdának, hogy rontson be a moldvaiakkal, s a krimi tatárral -a Székelyföldre? Ki nyitotta meg az ország kapuját István vajda -előtt, hogy oláh és tatár hadakkal áraszsza el a Királyföldet? Ki -küldött követet a budai beglerbéghez, Kászon basához, hogy jőjjön -az egész török hadsereggel egyenest Erdélybe? Talán nem is tudod, -hogy útjában végigpusztította a Maros vidékét, s már itt ül az -előhada Déva várában s tanítja a megkínzott szüzeknek a te nevedet -átkozni.</p> -<p>A királyné megrettent és sirva fakadt.</p> -<p>– Isten látja: én ezt nem akartam!</p> -<p>– Csak engemet akartál összetörve látni. No, hát töress össze; -itt vagyok a kezedben. Ide hoztam neked ajándékba ezt az én ősz -fejemet. Ne emlékezzél rá, milyen <span class="pagenum"><a name= -"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> szeretettel, mekkora -hűséggel szolgáltalak mindig. Vágasd le a fejem, s aztán próbáld -meg az én véremmel, meg a te könnyeiddel eloltani azt a szörnyü -lángot, a mivel az országaidat elborítottad!</p> -<p>A királyné a kezét tördelte kétségbeestében.</p> -<p>– Istenem. Jehova szent Atyám! Hisz én nem ezt kivántam.</p> -<p>Fráter György ekkor felállt a térdéről, s nyugodt hangon -beszélt.</p> -<p>– Tudom, királyném, hogy te nem sejtetted, minő rémségeket -költesz fel szavaddal. Ha lett volna melletted egy ember, a kinek -helyén van a szive és az esze, bizony nem tetted volna ezt. De a -kikkel körül van véve fölséged, azoknak vagy esze, vagy szive meg -van rontva. Íme itt van az a Török János, felséged hadainak -főkapitánya, a kinek az atyját, a dicső emlékű Török Bálintot a -hitetlen ozmán zsarnok lánczokban hurczolta magával. Isten úgy -legyen a birám a másvilágon, a milyen igaz, hogy én mindent -elkövettem a megszabadítására: meseváltságdijat ajánlék érette. -Most veszem a hirét, hogy az én dicső barátomat megváltotta már a -jóságos Isten, s török rablánczából felvitte magához.</p> -<p>A királyné rémkedve tartá a kezeit Fráter György ajkai elé, -mintha visszaakarná tiltani a beszédét.</p> -<p>A rámában az a festett kép, a hős Hunyady képe hogyan reszket: -hangot ad, mintha zokogna! Fráter György tovább beszélt.</p> -<p>– Én e gyászhirre tábori misét tarték a megdicsőült nagy hazafi -rekviemére, míg a fia, a huszonötéves levente, kardját köszörüli -itt fenn, hogy atyjának gyilkosaival, a pogány törökökkel -vérszövetséget kötve, végig pusztítsa a saját hazáját! Hát ez nem a -te munkád királyné asszonyom?</p> -<p>Ennél a szónál megmozdult a nagy arczkép rámástól, sarkán -elfordulva, s a rejtett fülkéből előlépett ifju Török János. -Férfiui harag lángolt az arczán, gyermeki <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> köny -ragyogott a szemében. Három élü tőre volt a kezében.</p> -<p>Nem Fráter Györgyhöz, hanem a királynéhoz beszélt.</p> -<p>– Ezt nem mondtad nekem, királyné asszonyom! Oh hogy imádtalak, -mint egy oltárképet! Hűséget esküdtem neked életre-halálra. De ha -tudtam volna, hogy te a törökkel kötél szövetséget, hogy a -hitetleneket hivtad az országba, inkább levágtam volna azt az -esküre felemelt három ujjamat. És most legyek elkárhozva, legyek a -Szentháromság által megbüntetve, de még is megtöröm az én hűségemet -te hozzád királyné, s kardomat, szivemet adom a te ellenségednek, a -te zsarnokodnak, a ki engem apám gyilkosaira enged rohannom! Fráter -György! Vigy magaddal. Kétszáz vitéz harczos jön utánam. Az egy -kivánságom, hogy én ronthassak legelől kegyetlen bosszut állni apám -hóhérain!</p> -<p>A királyné abban a perczben, a midőn Török János előlépett a -rejtekéből, egyszerre odaveté magát Fráter György keblére, mintha a -saját testével akarná őt megvédelmezni. És a midőn az ifjú levente -nemes kifakadását végig hallgatta, arczán a rémület átváltozott -megdicsőüléssé. Átfonta két karjával az ősz ember nyakát, csókolta -az arczát, könyörögve szólt hozzá.</p> -<p>– Atyám! Csodatevő szentem! Mentsd meg az országot!</p> -<p>– Hát nem te hivtad be a törököt az országba? szólt Török János -a királynéhoz.</p> -<p>– Átkozott legyen az az óra, melyben azt tettem. «Mea culpa! mea -maxima culpa!»</p> -<p>– Akkor álld meg ezt a kardot, mely a te bűnödnek a zsoldját -lefogja fizetni.</p> -<p>És a királyné áldva tette a kezét az ifjú hős tőrére.</p> -<p>Fráter György halkan rebegé: «Amen.»</p> -<p>Azután a királynéhoz szólt.</p> -<p>– Királyné asszonyom. Te parancsoltad, hogy mentsem meg az -országot. Megmentem. Török János, ifjú vitéz: tied legyen az első -diadal. <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>Az ágyuk még azon órában újból eldördültek, de ez örömjel volt. -A királyné és a kormányzó közötti kibékülés hirmondója. Izabella -magyar csapatjai álltak Fráter György seregének az élére, kardjaik -hegyét a török felé fordítva.</p> -<p>Négy oldalról támadták meg Fráter Györgyöt a szultán vazallusai, -a gyönge királyné kérésére, az erős nagyúr parancsolatjára; Fráter -György egyszerre csapott le mind a négy ellenségnek a fejére. Még -nem is egyiket a másik után, de egy időben verte vissza -valamennyit.</p> -<p>Petrovich rácz hada Cserepovics vezetése alatt tízezred magával -vivta Csanád várát, melynek sánczait Fráter György hadnagya, -Perusich Lázár védte nagy vitézül. Ide Varkocs Tamást küldé Fráter -György a nagyváradi dandárral a vár fölmentésére. A vitéz kapitány -nem sokat haditanácsozott, hanem a mint kora hajnalban megpillantá -az ellenség táborát, rohamra trombitáltatott s megütötte az álmából -riadó ráczságot. Erre Perusich hadnagy is kirohant Csanádból a védő -sereggel, s úgy elpaskolták kétfelől Cserepovich hadát, hogy az -minden ágyuját, zászlóját ott felejtve, futott haza felé, útközben -fele elveszett a diadalmas üldözők fegyvere élétől.</p> -<p>A másik betörő sereg Mihály vajdáé volt, ki tizenkétezer -oláhval, tatárral jött be a vöröstoronyi szoroson a Királyföldre. -Ez ellen Kendy János kapitányát küldé Fráter György négyezer -harczossal. Az ojtózi szoroson betört moldvai vajda, István ellen -pedig elbocsátá a székely hadait. Még maradt egy akkora hadserege, -hogy ő maga, személyes vezénylete alatt szembeszállhatott a budai -beglerbég, Kászon basa derék seregével, mely ágyuk és lovasok nagy -ereje mellett jött Magyarország felől, s előhadával már elfoglalva -tartá Déva várát, Erdély délnyugati kapuját. Fráter Györgynek is -volt elég öreg ágyuja, hogy ezt a várat ostrommal visszavegye. De -hát elég volt erre a diadalra vitéz Török János, a kit a barát, ő -nagy kivánságára, a maga csapatjával előre bocsátott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p> -<p>A mint az ifju vitéz meghallá, hogy Kászon basa előhada -megszállta Dévát: a válogatott szpáhi lovassága benn van a -városban, Feru aga, Ali csausz, Gyurbát vajda vezetése alatt, egy -zászlóalj szarácsi kinn a mezőn táborozik:</p> -<p>«Erre Török János szólla ilyeket: Régen kértem a felséges Úr -Istent, Hogy adjon éltemben oly jó szerencsét, Törökökkel adjon -nekem ily ügyet. Bátorsággal Török Bálint fogságát, Én -megtorolhassam szörnyü halálát, Nem nézhetöm jószágom pusztulását, -Bizony megkésértöm a basa hadát.»</p> -<p>A Lantos éneke elmondja aztán az egész hőstettet a leghivebb -közvetlenséggel.</p> -<p>Éjfél után indítja Török János a kis csapatját Déva alá. «Nagy -vígan az úr trombitát fuvata, Lovagját, gyalogját elkiindítá. -Száztizenhárom lovagot számlála, Hatvanhét gyaloggal éjjel -indula.»</p> -<p>S trombitaszó mellett rohanta meg a várost: három vitéze -fejszékkel berontá a kaput, a többiek a palánkon hágtak keresztül. -Ez a maroknyi vitéz had a legnagyobb tivornya közepett lepte meg a -városban a törököket, kik ott a házakban istentelenkedtek az -elragadozott fiatal hölgyekkel. Keserü halállal fizetének meg a -tiltott édességért: az utczákon, a házakban ölték őket szerte. Egy -része a felriadt török hadnak futott a fellegvár felé; de annak a -kapuját már elállta Török János, ki egyszerre ért oda az igyekező -Gyurbát vajdával: «Jelös fővitéz embör mondják hogy volt, Öltözeti -neki mert szép gazdag volt, Az Feru agának agatársa volt, Egy -szablyával viadalnak állott volt. Egy ő maga Török János már vala; -Hegyes tőrrel derékban úgy találá, Sorompóhoz a törököt -nyársalá.»</p> -<p>Magát Feru agát a dévai parasztok kaszabolták darabokra.</p> -<p>A rövid harcz alatt a törökök «kétszer negyvennégy holttestet -ott hagyának» azokon kívül, a kik foglyul esének; <span class= -"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span> míg a -magyarok közűl csak «négy vitézök halálát szánák.»</p> -<p>Igy állt boszút vitéz Török János szívszerette jó édes apjának -szomorú fogságban történt haláláért.</p> -<p>«Csuda-szép nyereséggel ők járának. Török János küldte az -kincstartónak. Egy törököt, egy zászlót az barátnak. – Megköszöné, -mint szerelmes fiának.»</p> -<p>A kik ez öldöklésből megmenekülhetének, a város palánkjain -átugrálva, azok a törökök rémmesékkel riaszták fel a mezőn táborozó -szarácsi zászlóaljat. Arra az is megfutamodék s szaladt valamennyi -lóhalálában vissza a beglerbég táborába.</p> -<p>Vitéz Török Jánosnak azonban még több volt az ész a fejében, -mint a vitézség a két kardhordó karjában. Bölcsen átlátta ő, hogy -nagy bolondság volna neki a maga csipetnyi hadával a törököt -üldözni, Kászon basa derék hadának a torkába futni. – Fordítá a -dolgát: megértve, hogy Kendy Ferencz kapitány az oláhországi betörő -sereggel van szemben, rögtön ő is arra felé indúlt, valamennyi -trombitát és dobot a törökök elhagytak, mind magával czepelvén, -úgy, hogy csaknem minden katonájára jutott egy trombita vagy -dob.</p> -<p>A vöröstoronyi szorosban történt ütközet részleteit a franczia -iró, Bechet jegyezte fel. Kendy (Quendi) négyezer emberével -tizenhatezer főnyi ellenséggel állott szemben. Azt a ravasz -taktikát követte, hogy a seregét megosztá: a nagyobb részét a -szorosban felállítá, a kisebbet pedig egy magas hegyről jártatá -alá, zászlókkal, dobszóval az ellenség láttára: a hegyről leszálló -ezredek azonban az erdőbe jutva, megint áttértek a hegy tulsó -oldalára s ugyanazon az úton megint levonultak: úgy hogy a vajda -azt hitte, hogy arról az oldalról egy egész ármádia közelít ellene; -s ő is akként állítá fel a hadai zömét. Mikor aztán a vajda serege -a képzelt ellenséggel fordult arczvonalban, akkor Kendy János az -egész dandárát összevonva, lelkesen rohant rá a felgombolyított -ellenségre. <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span> Ugyanekkor megszóllaltak a dobok és -trombiták a betörő had háta mögött, melyek egy új ármádia -megjelenését hirdeték; pedig csak dobok és trombiták voltak. Török -János kis csapatja jött onnan felül. – De ezzel oly zavarba hozta a -betörő hadat, hogy az lelkét vesztve, hátat adott Kendy Jánosnak, s -bár négyen voltak egy ellen, ötezer ember veszteséggel hagyták ott -a csatatért, lovaikat, ágyuikat, zászlóikat, s a ki elfuthatott, -hazáig meg sem állt.</p> -<p>Kászon basa, a budai beglerbég maga ott táborozott -huszonötezernyi hadával a Marosvölgyén, arra várva, hogy elébb a -másik három oldalon betörő hadoszlopok fogják oldalt és hátba a -barátot: akkor aztán ő csap le a fejére Allah segítségével.</p> -<p>Allah máskép rendelé.</p> -<p>Egymásután jövének futvást a hióbhirnökök a táborába.</p> -<p>A legelső volt a jó Cserepovics, a futó rácz hadaival.</p> -<p>«Nyakunkon a barát! Annyi a serege, mint a mezőn a sáska. -Elfoglalta rohammal Nagy-Lakot, Egrest, Oroszlámost, Petrovich -várait! Száz ágyu van vele!»</p> -<p>A futóhad megtízszerezi a verő ellenséget s ágyuszónak hallja a -mordálydurranást.</p> -<p>Ez még jól ki sem jajgatta magát, midőn jön vágtatva, nagy -ordítással Déva felől a megriasztott előhad, a nagy mészárlásból -megmenekült Kéván vajdával, ki maga sebekkel volt elborítva, feje, -keze bekötözve.</p> -<p>«Hátunkban a barát! Elfoglalta Déva várát! Angyali alakok -harczolnak mellette, a kik az égből repülnek alá! Nincs előttük -bezárt erősség! Nincs előttük emberi vitézség! Még a pánczél sem -védelmez meg ellenük: azt is keresztül rontják.»</p> -<p>S még azon éjjel felverték Kászon basát az álmából a -verestoronyi ütközetből elmenekült tatár lovasok.</p> -<p>– Végünk van! Itt jön a barát! Úgy nőnek ki a földből a magyar -katonák, mint a gomba az erdőn. Oda van a vajda hadserege! -<span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></p> -<p>Kászon basa ijedtében «Jézus Máriát» kiáltott. Elfeledte renegát -voltát: a régi szent nevek jutottak a nyelvére.</p> -<p>Hanem aztán helyreállítá a mohamedán hitet.</p> -<p>– Ez a barát ördög; mert különben egyszerre három helyen nem -adhatna ütközetet. Ördög ellen pedig ember nem harczolhat. Allahnál -a segítség! Így volt megírva a Kizmet könyvében.</p> -<p>S nehogy ő maga is két tűz közé szoruljon: nagy hirtelen -felszedette a sátrait, s a nélkül, hogy Fráter György derék hadát -látta volna, vert hadképen futott haza Buda váráig. Varkocs Tamás -ütötte a hátát egész a Tiszáig.</p> -<p>Fráter György aztán ekkor a negyedik betörő sereg, Illés moldvai -vajda ellen fordult, ki István öcscse vereségét megboszulni jött -második haddal a székelyekre; – de az meg sem várta a találkozást; -hirtelen visszavonult a havasokon a maga országába. – És Fráter -György soha sem üldözött futó ellenséget.</p> -<p>Egy hónap alatt tiszta volt az ország az ellenségtől.</p> -<p>A barát négy hadseregét a szultánnak verte el fegyverével.</p> -<p>És mégsem az volt a legnagyobb csodatette.</p> -<p>Hanem az a bámulatraméltó remeklése, a mit tollal kivívott.</p> -<p>E négyszeres diadal után azonnal levelet írt a szultánnak, -melyben előadta tetteinek okait: magát szépen kimenté, ellenségeit -eláztatta, s annyira vitte a szultánt, hogy az visszaküldé Mahmud -tolmácsát Erdélybe Izabellához és Petrovichhoz, ezzel az -izenettel:</p> -<p>«Szót fogadjatok ezután a barátnak: mert ha még fellázadtok -ellene, én megyek benneteket engedelmességre tanítani s azt nem -köszöni meg az ország».</p> -<p>Ezért nevezték Fráter Györgyöt ördögi karakternek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XX. FEJEZET.</span><br /> -SIC FATA VOLUNT…</h2> -<p>Ugyanakkor, a midőn a török szultánhoz írt levelében azt -bizonyítá Fráter György, hogy mind az, a mit eddig tett, a nagyúr -iránti hódolatból történik, egy a pfalzi fejedelemhez irt levelében -«a Krisztus kínszenvedéseire kéri Károly császárt, küldjön -fegyveres segélyt Magyarországba a keresztény vallás -megmentésére».</p> -<p>Tíz év óta sikerült már neki ezzel a kettős arczczal játszani, a -nélkül, hogy a maszkját egyszer is elejtette volna. (Még most sem -tudjuk igazán, melyik volt a maszk?)</p> -<p>Mikor a törökkel beszélt, annak azt bizonyozá, hogy ő csak a -nemzetét szereti jobban, mint a hitét: inkább akarja Mahomed -árnyékában nemzetét magyarnak megtartani, mint a kereszténység -fényében németté átváltozni.</p> -<p>Mikor pedig Ferdinándhoz írt, annak arra esküdözött, hogy ő a -vallásához ragaszkodik inkább, mint a nemzetéhez, s kedvesebb -előtte az oltár, mint a nemzeti czimer hármas halma.</p> -<p>Mind a kettőt el lehetett hinni.</p> -<p>És voltaképen egyiknek sem mondott valót.</p> -<p>Nem kellett neki sem a német, sem a török.</p> -<p>Egyedül akart maradni, maga akart uralkodni Erdélyországban.</p> -<p>Lángesze és tapasztalatai megtanították rá, hogy ez a kicsiny -ország, mintegy természetadta erősség, hivatva van arra, hogy egész -Magyarország újjáteremtője legyen. Földje gazdag, szirtje gazdag; -de leggazdagabb a népeinek lelkülete. Hazaszerető szivek, kardhoz -és munkaszerszámhoz egyformán szokott kezek. Tanult, mívelt nemes -urak, szolgaságot nem ismerő székelyek és szászok.</p> -<p>Ez a pálos barát, a korszellemet háromszáz évvel megelőzve, -<span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> irá e napokban Ferdinánd királynak, -hogy hívja össze a magyar országgyülést és szabadítsa fel a jobbágy -népet. (1550! – 1848!)</p> -<p>Ez a nagy nemzetalkotó eszme Martinuzzi György szivében -született.</p> -<p>«A török szabadságot igér a parasztnak s ez által a ráczokat -részben megnyerte magának; mert az elnyomott ember örömest ád -hitelt ilyes igéretnek, habár még nagyobb rabságba sülyed. S mi -vagyunk ennek okai, mert a pórt annyira elnyomtuk, hogy nején és -gyermekén kivül édes mindenétől megfosztatott».</p> -<p>Ezt a magasztos elvet Erdélyben erőre lehetett emelni; ott -székely és szász nem szolgált urnak: de Nagy-Magyarországon -perhorreskálta azt nem csak a nagy király, de még jobban a kis -királyok.</p> -<p>Fráter Györgyöt kikiálták demagognak, Antikrisztusnak, Dózsa -Györgynek.</p> -<p>A király körül csellyengő nemes urak új összeesküvést forraltak -ellene, s mikor már Fráter György annyira vitte a megkezdett -tervét, hogy Izabella királyné és Ferdinánd király teljesen -megegyeztek: amaz a korona és országátadásában, emez a fejedelmi -kárpótlásban, s az ország alkotmányos jogainak fentartásában, sőt -Ferdinánd eljegyzé János Zsigmondnak vele egy idős leányát -Johannát, (egyetlen eset, hogy egy Habsburg fejedelmi ivadék egy -magyar nemes fiával cseréljen jegygyürüt!) a midőn már Ferdinánd -király és Károly császár beküldék hadaikat Castaldo spanyol és -Pallavicini olasz vezéreik alatt, a kikhez csatlakozott Báthory és -Nádasdy magyar serege s ezek már Debreczen alatt táboroztak: akkor -egyszerre összesugtak az elégedetlen magyar nemes urak, s az enyedi -országgyülésen kikiáltották Fráter Györgyöt a haza ellenségének s -Balassa Menyhárttal az élükön, kitűzték a királyné zászlóit, -megtagadva a szerződés elfogadását. Balassa fegyverhez nyúlt. A ki -pedig nem is volt erdélyi főnemes; hanem egyike azoknak a -magyarországi <span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span> váruraknak, a kiket a mult években Salm -Frigyes, rabló kalandjaik miatt sziklafészkeikből kiforgatott: egy -kalandhős, a kinek a zürzavarban csak nyernivalója lehetett.</p> -<p>Fráter György rögtön ott termett a hadaival s jöttének hirére -szétfutott az országgyülés: a királyné Gyulafehérvárról fiával -együtt Szászsebesre menekült, ott hagyva a várban egész kincstárát, -a koronával együtt.</p> -<p>Fráter György most már félretett minden kiméletet: -ostromágyuival összetörette Gyulafehérvár falait s az elfoglalt -várból a királyné kincseit és a koronát magához véve, személyesen -vitte el azokat Szászsebesre, átadva csorbítatlanul mindent a -királynénak.</p> -<p>Ismét előkerültek a régi jelenetek; a szemrehányások, a -könyhullatások, a bocsánatkérések s a kölcsönös -kiengesztelődés.</p> -<p>Petrovich nem volt ott. Ő a puskaporfüst elől elhuzódott -Temesvárra, onnan írt dühítő leveleket a szultánnak.</p> -<p>A királyné ráállt a Fráter György által eléje terjesztett -egyességre. Lemondott a koronáról: elfogadta a fia számára az -oppelni és ratibori herczegségeket.</p> -<p>E szerződéssel ment Fráter György Ferdinánd biztosai, Nádasdy és -Castaldo elé.</p> -<p>Fejedelmi pompával tartá felvonulását, nyolcz fehér ló által -vontatott hintóban, kétszáz hajdu és négyszáz huszár által -kisérve.</p> -<p>Midőn Castaldo táborába érkezett, kiszállt a hintóból, nyerges -lovára kapott fel, úgy vágtatott a biztosok elé. Castaldo és -Nádasdy ölelkezéssel fogadták a barátot, ki a szerződést velük is -aláiratá Ferdinánd király nevében.</p> -<p>Ekkor aztán a nyolczlovas hintót Izabelláért és a fiáért küldte -el Fráter György. Úgy utazott együtt a királyi udvar a fegyveres -haddal Kolozsvár felé. Fráter György és Nádasdy Tamás két felől a -hintó mellett lovagoltak.</p> -<p>Utközben megállítá a menetet Fráter György s könnyes szemekkel -adott számot a királynénak mind arról, a mit teljes életében tett a -Zápolya családért. Most is az ő javát <span class= -"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> akarja -s lesz még idő, a mikor neki ezért Izabella köszönetet fog mondani. -Legyen hát a királyné vidám és jókedvű!</p> -<p>Hanem ő maga nem tudta a zokogását visszafojtani.</p> -<p>A királyné is sírt, s csak annyit válaszolt, hogy hinni akar -Martinuzzi szavainak: Isten adjon neki erőt szándékaihoz.</p> -<p>Kolozsváron már egybegyültek az ország rendei, midőn Izabella -megérkezett, s kinyilatkoztatták, hogy elfogadják az egyezményt. Az -országházból a főegyházba vonultak, a hol az egyezség megtartására -letették az esküt, elébb Ferdinánd biztosai, azután Izabella, saját -és fia nevében, végül Utyessenovich Martinuzzi György, Erdélynek -ezentul is kormányzója. A koronát és a szent jelvényeket azonnal -átadták.</p> -<p>Ez országos cselekvény után Kolost-Monostorba ment át az udvar -és az országos rend, a hol a gyermek János Zsigmond király -eljegyzése az oltár előtt egész szertartással ment végbe. – Ilyen -szomoru vőlegényt még nem láttak soha. – Igaz, hogy a menyasszonyt -az öreg Nádasdy képviselte.</p> -<p>Két hét volt adva a királynénak, hogy Erdélyből elutazására -elkészüljön.</p> -<p>De hátra volt még két ember, a kivel számolni kellett. Az egyik -volt a szultán követe, Hali csausz, a másik Petrovich.</p> -<p>A török azért volt itt, hogy sürgesse János Zsigmond -megkoronáztatását. Fráter György szép szóval (és még szebb csomó -aranynyal) megnyugtatá a törököt, hogy most még épen maga a -koronázás nem mehetett végbe, mert János még nagyon gyermek: a -korona férfi fejre való; de majd eljön az ideje. Ezuttal csak a -lakodalmát ülik (ahoz már elég idős) s nem sokára az anyjával -együtt csak azért távozik el Erdélyből, hogy a saját magyarországi -fővárosában Kassán megtartsa a menyegzőjét királyi menyasszonyával. -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span></p> -<p>És Hali csausz híven elhitte a barátnak ezt a mesét, s ezzel -tért vissza Stambulba. – S még a szultán is elhitte.</p> -<p>De nehezebb ember volt Petrovich. Ő a Bánság vajdája volt: -valamennyi várnak ura s vele nem lehetett meséket elhitetni. Végre -maga Izabella kérte őt fel, hogy adja meg magát. Ekkor aztán átadta -Temesvárt jó Losonczy Istvánnak, Ferdinánd kapitányának a többi -várakkal, Becsével, Becskerekkel, Lippával, Karánsebessel együtt s -nem fogadta el a munkácsvári cserét: azt mondta, hogy ő a -királynéval együtt megy bujdosásba. Esze kevés volt, de szive nagy -volt a derék főúrnak.</p> -<p>Ott is volt a királyné kiséretében, midőn Izabella útra kelt -Kassa felé.</p> -<p>Fráter György Szentkirályig kisérte a királynét és fiát. Itt -érzékeny búcsut vett tőlük, mind a kettőt megcsókolva, s -mindegyiknek egy erszényt ajándékozott ezer aranynyal.</p> -<p>Maga ott maradt az út közepén, midőn a királyné kocsijai tovább -vonultak fel a hegytetőnek.</p> -<p>Mikor az utolsó szekér is eltünt a hegyorom mögött, a por is -elszállt utána, akkor érezte Fráter György, hogy milyen üres lett a -világ körülötte. Nincs többé itt az az asszony, a ki sír, -fenyegetőzik, szid, haragszik, gonoszkodik; aztán megint -kiengesztelődik, bocsánatot kér, hizeleg, jó lesz. Nincs többé -senkije!</p> -<p>A távozó királyné pedig, midőn Zilahon túl, Erdély határán túl -pihenőt tartott, hogy még egyszer visszatekintsen az elhagyott -kicsiny, de boldog országra, elővette a szivét a nagy fájdalom. Egy -hársfa kérgébe felvéste a nevét és jelmondatát: «Sic fata -volunt!»</p> -<p>Így akarja a sors! <span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XXI. FEJEZET.</span><br /> -A PÁLOS BARÁT.</h2> -<p>Mikor Fráter György visszatért a királyné kiséretéből -Kolozsvárra, leveté a lovagruháját, tokjába tette a kardját, -fölölté a fehér csuhát. Ugy fogadá a tisztelkedésre érkező királyi -személynököket, Nádasdyt és Castaldot.</p> -<p>– Uraim, az én munkám be van fejezve, mondá nekik. Magyarország -és Erdély egy király alatt, egy országgá egyesült. Most én nekem -semmi dolgom többé e világban. Eleget fáradtam, küzdöttem, sokat -ellenségekkel, jó barátokkal még többet, öreg ember vagyok, megtört -lélek vagyok. Nincs már egyéb óhajtásom, mint egyedül maradni az én -Istenemmel. Én megyek a sajóládi pálos klastromomba vissza s ott -végzem, a hol elkezdtem.</p> -<p>– Azt kegyelmed nem teheti, mondá Castaldo. Ő felsége -kegyelmedet Erdély vajdájává és Magyarország kincstárnokává nevezte -ki. Ő felsége kegyelmednek a czimeit még szaporitani is fogja, -Magyarország primásának biborszéke vákál, oda kegyelmedet fogja ő -felsége beültetni. S a hogy bizton tudom, ő szentsége, Pál pápa már -elküldé kegyelmed számára a kardinálisi kalapot.</p> -<p>(Tehát erdélyi vajda, primás és kardinális! Az egykori -kandallófütő fiu!)</p> -<p>A barát arcza nem változott derültté.</p> -<p>– Engem a fényes czimek nem csábitanak. Soha sem pompáztam -velük. Voltam, vagyok és leszek «Fráter György».</p> -<p>A spanyol gyanakodó természetü volt. Ebből a szavából Fráter -Györgynek azt következtette, hogy ő ezeket a magas polczokat mind -alacsonyolja, még fenköltebbre vágyik, a fejedelemségre.</p> -<p>Ekkor azonban Nádasdy Tamás fogta gyóntatóba Fráter Györgyöt. -<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span></p> -<p>– Tudod, Fráter György, hogy én mindig ellenesed voltam, soha -sem szerettelek. Azért, mert sok eszed volt. Most is, ha jó barátod -volnék, azt mondanám, «ugyan jól sugalta a spiritus familiarisod, -hogy itt hagyd most ezt a theatrum mundit s hazamenj Sajó-Ládra, -csendesen nézni, hogyan nőnek a kertedben a káposztafejek? a midőn -az országos zürzavar sürüje kezdődik; mert itt bizony arra a fejre, -a ki itt vezetni akar, semmi gyönyörüség nem vár. Azt mondanám, ha -jó barátod volnék, hagyd itt ezt az eszeveszett népet, hadd falja -fel maga-magát, engedd a királyoknak és herczegeknek, hadd ökleljék -egymást a koronáikkal, s ez a sok vaksi főnemes hadd menjen a -falnak a fejével, te magad pedig mosolyogva nézzed a nevetni való -tragédiát, halálveszedelmet a szőlőlugasod alól! De mivel ellenesed -vagyok, roszszadat akarom, azért azt kivánom neked, hogy maradj -itt, azon a főhelyen, melyet elfoglaltál. Ezekkel az átkozott -ördögökkel, a kik ez országot kivül-belül marják, egyedül te tudsz -megküzdeni, a náluknál nagyobb ördög, a csalfáknak az eszén te -jársz keresztül, a náluknál csalfább. Te boszorkánymester vagy, ki -az egyik tenyeredben aranyat tudsz termeszteni, a másikban -fegyveres sereget. Te varázsló vagy, a ki pokolbeli büvészettel -megtudod vakitani az ellenségeidet. Ezért oda is jutsz, a Tar -Lőrincz tüzes nyoszolyája szélére. Ezért kivánom, hogy itten -maradj. És azt se hidd, hogy háladatosok leszünk hozzád, se én, se -a királyom, se a nemzetem! Szidni, átkozni fogunk, ellened -incselkedünk, s mikor lehet elejtünk. Keserüséggel van szinig az a -pohár, a mi a számodra meg van töltve, Fráter György! Ez az a -bizonyos pohár, a melynek elmulásáért esedezett a nagy názáreti -király a Gecsemáne kertben. Ő nem futott el tőle, te elfuthatsz, -itt a tövis koszoru vár!</p> -<p>– Itt maradok! kiálta fel Fráter György! (A bibornoki kalap nem -csábitá el, hanem mikor a töviskoszoruról szóltak, az itt -marasztá.)</p> -<p>S aztán kezét nyujtá Castaldonak, az is az övét neki. -<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span></p> -<p>Az a kéz ölte meg.</p> -<p>E siker után Castaldo magára hagyta a két magyar főurat. Meg -volt felőle győződve, hogy az ő kecsegtetése a bibornoki kalappal -birta rá Martinuzzit a kormányzói állás megtartására.</p> -<p>Négy szem közt maradván, azt kérdezé az országbiró a -kormányzótól:</p> -<p>– Mit szándékozol tenni legelébb?</p> -<p>– Erre ugyan, ha azt tekinteném, hogy ellenségek vagyunk, nem -tartoznám felelni, de miután van egy közös jó barátunk, -Magyarország, s azt egyformán szeretjük, elmondom előtted a -szándékomat. Legelőször is haladéktalanul megküldöm a török -szultánnak Erdély évi adóját, ötvenezer aranyat.</p> -<p>– Mit cselekszel? Hiszen Erdély mátul fogva Ferdinánd király -tartománya.</p> -<p>– Nem ért ehez az országbiró! A szultán nem tudja meg, hogy -Izabella királyné és Ferdinánd király között ilyen szerződés -köttetett.</p> -<p>– Már meg is tudta. Azt hiszed, a szultán csak a csauszok fülén -keresztül hall? Nem láttad azt a franczia marquist, a ki az egész -ünnepségek alatt folyton közöttünk járt?</p> -<p>– Marquis d’Ormey. A franczia király követe volt. Most is itt -van.</p> -<p>– Az rögtön megirta a királyának, hogy mi történt itt? Izabella -leköszönt, János király elhagyta az országot, Ferdinánd hadai -bejöttek Erdélybe. Ezt a tudósítást lóhalálában küldé el a franczia -király Sztambulba. Ezóta az a szultán kezében van.</p> -<p>– De az én követem nyomban a sarkára hágott a franczia követnek, -az én tudósításommal, melyben hiven elmondom a szultánnak mindazt, -a mi nálunk történt. Lakodalom volt itt, nem trónváltozás. János -király eljegyzését tartók a templomban Ferdinánd király leányával. -Castaldo és Nádasdy nem hadvezérek voltak, hanem násznagyok, a mit -hadseregnek nézett a marquis, az nászkiséret, <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> nálunk -ez így szokás, ha vége lesz a «tyukverőnek», a nászvendégek -hazamennek. Izabella János fiával kiment Erdélyből, de itt maradt -Magyarországon, Kassa fővárosában, mely az ő birtoka, ott fog János -király egybekelni a menyasszonyával.</p> -<p>– Hát ezt mind el fogja hinni neked a szultán, kivált, ha az -adót is megküldöd neki; de hogy tudsz himet varrni arról, hogy -Petrovich átadta Ferdinánd királynak valósággal a temesi bánságot? -Hogy Ferdinánd ezredei el is foglalták már Temesvárt, Lippát, saját -kapitányai alatt s minden bánsági erőd felcserélte Ferdinánd -zászlóival Zápolya zászlóit?</p> -<p>– Csodálom, hogy olyan dolgot kérdezhetsz tőlem, a mire már -magad megfeleltél. Azt mondád Petrovich adta át a bánságot, -Temesvárt Ferdinándnak. Akkor ez Petrovich dolga.</p> -<p>– De ő ezt Izabella parancsára tette s Izabellát te kényszerítéd -a szerződés elfogadására.</p> -<p>– Ezt te tudod, de a szultán nem tudja. Én pedig eltagadom.</p> -<p>Nádasdy elkezdett hahotával kaczagni.</p> -<p>– Ez remek csélcsapás! Hát te most a szegény jó buta Petrovich -hátán mászol ki a hinárból, a ki kézzel-lábbal ellenkezett a -kiegyezés ellen, s most ő viselje a te bünödet?</p> -<p>– Hiszen nem bün, hanem erény volt a kiegyezés. Én az enyémet -ruházom át a jó öregre, a kinek ugyis mindegy már, akár szereti a -szultán, akár haragszik rá.</p> -<p>– Ördögi praktika!</p> -<p>– Te mondád, hogy ördög vagyok.</p> -<p>– Hanem ennek a csufságnak<a name="FNanchor_14" id= -"FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a> -lesz majd egy komoly oldala. A szultán elhisz neked mindent az -utolsó szóig. Petrovich volt az ő elárulója. Téged megtart a -kegyében. Erdélyt háborítatlanul hagyja, kivált miután megmutattad -neki, hogy a támadását négy oldalon vissza tudod verni, s -<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> még jobban is odaverhettél volna, ha -akarád, hanem e helyett a Bánságot fogja megtámadni teljes -erejével. Hát akkor, ha Ferdinánd királyt Temesváron és a Bánságban -támadja meg Szolimán szultán, mit fog akkor tenni az erdélyi -vajda?</p> -<p>– Erre is felelek neked, nem az országbirónak, a ki nekem -ellenségem, hanem Nádasdy Tamásnak, a ki igaz magyar hazámfia. -Tehát ha azt látom, hogy Ferdinánd király az ő vezéreivel, te -veled, Báthory Endrével, Castaldóval olyan haderőt állít a török -ellenébe, mely képes azt Temesvárnál feltartóztatni, akkor bizony -mondom neked, hogy én innen Erdélyből egy olyan ármádiával rohanok -ki, a minőt még magyar nem vezetett s a törököt közrefogva, letöröm -a szarvát. Ha azonban ti csak holmi dibdbáb csapatokkal álltok ki a -török elé, s csak azért, hogy futástokkal megmutassátok neki az -utat, ha Ferdinánd király, Károly császár, meg a vitéz magyar -főurak nem tudnak több sereget összehozni Magyarország védelmére -ennél a mostani «násznépnél», akkor én itthon maradok, lábhoz -teszem a puskát, s ha csak jajgatni tudtok, még én is titeket -ütlek, hogy még jobban jajgassatok.</p> -<p>– Becsületes válasz! Világos szó!</p> -<p>– Egy ördögtől. Egy csélcsapótól. Már most tudod jól, hogy miben -járok? S majd ha hallani fogod, hogy a törökkel barátkozom, itéld -meg a most hallottak szerint, mi a szó? mi a szándék? mi a -cselekedet? Ez alatt a fehér csuha alatt pánczéling van. Ha -magyarok és németek összefogva, komolyan verekesznek a törökkel, a -barát leveti a csuhát s együtt verekszik velük, de ha a magyarok -csak káromkodni tudnak, akkor a barát összehuzza a csuháját és -imádkozik. Én Erdély kormányzását elvállaltam. Erdélyt megtartom, -oktalanul föl nem áldozom. Ez a kulcsa mindannak, a mit mondok és -cselekszem. <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XXII. FEJEZET.</span><br /> -ULOMÁN BASA.</h2> -<p>Ugy történt, a hogy Nádasdy előre látta. Szolimán szultán egész -kedélyes humorral fogta fel a helyzetet. Elhitt Fráter Györgynek -mindent. A barát az ő hive, annak tehát békét hágy. Ő lássa, mit -fundál Erdélyben. Az áruló Petrovich, a ki átadta a Bánságot -Ferdinándnak, azt kell megbüntetni. Segény Petrovich nem hitte -volna, hogy ennyit fogják emlegetni a nevét.</p> -<p>Kászon basa kudarczát is megbocsátá a szultán a győzteseknek. Ha -Török János százhetvenhárom vitéze elkergeté a beglerbég -huszonötezer harczosát, az Török Jánosnak dicsőségére válik. (Atyja -fia!) Ezért a beglerbéget illeti meg a büntetés. Azt lenyakaztatá a -szultán s helyébe budai basának Alit küldé, az ennuchot. Ez -legalább egy dologban nem volt férfi, de a többiben ugyancsak az -volt.</p> -<p>Az uj beglerbéget pedig, Szokolovics Mehemet basát (egy rácz pap -renegát fiát) beküldé a Bánságba, nyolczvanezer főnyi haddal, ötven -ágyuval a tartományt meghódítani.</p> -<p>A rácz eredetü nagyvezér mindenütt nemzetebeli őrséget talált a -várakban s azok egymásután nyiták meg előtte a várkapukat egy -barátságos felhivásra. Báthory Endre, Ferdinánd vezére, a kinek a -Bánságot védelmezni kellett volna, látva a huszszoros ellenséges -hadat, egyszerre olyan köszvényt kapott a lábaiba, hogy nem tudott -lóra ülni, a miből azonban olyan jól kigyógyította a török vezér, -hogy a Marosig tudott szaladni, ott találkozott Ferdinánd másik -vezérével, Sforza Pallavicinival. Akkor volt együtt a kettőjüknek -hatezer fegyveresük. Ugyanannyi lehetett Castaldónak is, Nádasdy -huszárjait is odaszámitva.</p> -<p>Szokolovics már október elején Lippáig hatolt, a nélkül, hogy -egy puskát kisütöttek volna ellene. Itt is tárt karokkal -<span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span> fogadta a lakosság, s kényszeríté a -magyar őrséget a várból kivonulni. A beglerbég Lippán ötezer -szpahit és kétszáz janicsárt hagyott, Ulomán basa vezénylete alatt, -a kinek első dolga volt a belső várban kutat ásatni. Ezt ma is -«basa kutjának» nevezik.</p> -<p>Fráter György eddig meg sem mozdult.</p> -<p>Hatvanezer harczosa volt sátor alatt a kenyérmezei sikon. Azokat -jó fegyelemben tartá s bőven élelmezte. Castaldónak adott -harminczezer forintot a katonái zsoldjára.</p> -<p>Ezalatt folyvást jöttek-mentek nála a török csauszok, arab -nyelven irott levelekkel, a mi nagy szemet szurt Castaldónál.</p> -<p>E táborozás alatt történt az, hogy Fráter György belső -iródeákja, Pesti Gábor, éjnek idején megszökött az urától, -felkereste Castaldo sátorát, s sürü könyhullatások között mondá el -neki, hogy őrizze a fejét a baráttól, mert ez a pokollal czimboráló -ember csak azon törekszik, hogy Castaldo seregét a törökök kezére -játszsza, elmondta a spanyolnak mindazon levelek tartalmát, -melyeket a barát az ő tollába diktált a török szultánhoz és -vezérekhez.</p> -<p>Ezt a felfedezést közölte Castaldo a királylyal, a ki -országnagyjainak tanácsára azt az utasítást küldé a vezérnek, hogy -inkább előzze meg ő a barátot s tegye el láb alól.</p> -<p>Ez alatt Szokolovics Mehemet basa Temesvár alá vonult derék -seregével s hozzáfogott annak az ostromához.</p> -<p>Itt azután derék harcz fejlődött a várvédők és ostromlók között. -Losonczy István naponkint kitört az ellenségre, s meghiusítá a -támadásait.</p> -<p>– No most uraim, itt az ideje az indulásnak, mondá Fráter -György. Most már harczolnak a magyarok.</p> -<p>És sikerült neki egy követet bejuttatni Temesvárba Losonczyhoz, -azzal az izenettel, hogy tartsa erősen magát, jön a felmentő -sereg.</p> -<p>Azonban egyuttal a beglerbéghez is sietett egy követe Fráter -Györgynek, olyanforma izenettel, hogy most már <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> vége a -csufságnak, jön a komoly dolog, jó lesz hazavakarodni.</p> -<p>Szokolovics Mehemet ezt nem is mondatta magának kétszer, hanem a -mint Fráter György és Castaldo hadai a Marosvölgyén előtörtek, -rögtön felszedette sátorait, s abbahagyva az ostromot, visszavonult -Becse váráig.</p> -<p>Fráter György tehát ismét elérte a czélját vérontó ütközet -nélkül. Temesvárt felszabadítá egy levél irásával.</p> -<p>A kettős játékot még mindig folytathatá. Nem vette észre, hogy -minő halálos mérgekkel játszik.</p> -<p>Most végre eljött az idő, hogy el kellett vetnie valamelyik -álarczát s az igazi képével jelenni meg a világ előtt. A vezérek -haditanácsa elhatározá, hogy miután Szokolovics Mehemet nagyvezér -Temesvár alól elfutott s még tovább is futni készül, Lippa várát -fogják ostrom alá venni és visszafoglalni.</p> -<p>Itt aztán meg kellett vallani Fráter Györgynek, hogy ki hűségét -tartja? Szolimánét-e vagy Ferdinándét?</p> -<p>Castaldo elkezdte a város falait lövetni s három napi ágyuzás -után hatalmas rést töretett az alsó klastrom alatti bástyán.</p> -<p>A vezérek elhatározták, hogy Szent-Imre napján, délután két -órakor rohamra viszik a csapatjaikat.</p> -<p>Egy fiatal spanyol vitéz, dicsvágyó kedvében nem várhatá meg a -rendelt órát, hanem sokkal elébb nekiindula hetedmagával a törésnek -s azon beugorva, vakmerő harczot kezdett a törökkel. Azokat ott -ugyan darabokra vágták, de a nagy sivalkodásra felzendült a tábor, -urak és legénység az ebéd mellől felugrálának s lovaikra kapva, -vágtattak a vivott falakhoz. A gyalogság lajtorjákat támasztott a -bástyák oldalához, azokon nyomult fölfelé.</p> -<p>– No vitéz ellenséges hazámfia, mondá ekkor Fráter György -Nádasdy Tamásnak. Lássuk, hogy melyikünk tüzi ki hamarább a -falpárkányra a maga zászlóját?</p> -<p>Azzal mind a ketten leugrának a lovaikról, kezükbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> -ragadták a saját nemzetségük czimeres zászlóit s úgy vezették a -csapatjaikat a vivott bástyák felé.</p> -<p>Csodaharczot látott a világ e helyütt. A két öreg ember oly hős -módon harczolt, oly halálmegvető bátorsággal vitte fokről-fokra elő -a zászlóját s védte azt kardjával egész tömeg janicsár ellen! Talán -az egyiknek az adott meseerőt a karjába, hogy e napon hitte -megalapítani nagyra hivatott családja dicsőségét; a másiknak meg -az, hogy itt vélte becsülettel bevégezhetni a terhes életet. De sem -golyó, sem kard nem fogta egyiket sem. Zászlóikat oda tüzhették -egymás mellé a megvivott falra. Az ostromló sereg minden oldalon a -városba hatolt. Ulomán basa népének egy részével a belső várba -menekült, a kinnrekedt szpáhik a Maros felé nyiló kapun kitörének, -de ott épen szembe találkoztak vitéz Török Jánossal, ki most már -ezredet vezényelt. A szpáhikkal dühös harczot kezdett, ő maga -azoknak a főemberét hegyes tőrével leszurá, s a nagy viadalban maga -is hét sebet kapott, de a szpáhikat mind a Marosba szoríták, s a ki -a tulpartra átvergődött, azt a spanyolok ölték meg. A lippai -diadalnap háromezerötszáz halott és fogoly török árával lett -megfizetve.</p> -<p>«Ezt hogy hazudod el a török szultánnak, meg hogy magad vitted -elől a hágcsón a zászlódat?» mondá Nádasdy az ostromból visszatérő -Fráter Györgynek, kivel Castaldo sátorában a győzelmes ostrom után -összetalálkozék. Fráter Györgynek az arcza fekete volt a -lőporfüsttől, és foltos a vértől, de ragyogó az erős indulattól. Ez -volt hát az igazi arcza?</p> -<p>Castaldo azt mondá neki:</p> -<p>– Menjen csak kegyelmed, mossa le az ábrázatját szaporán a -dicsőség kormától: mert olyan izenetem van kegyelmedhez, a melynél -az arcza teljes ragyogását óhajtanám látni.</p> -<p>Mikor aztán Fráter György ismét odakerült Castaldo sátorához, -harczban összetépett ruháit felváltva és arczát tisztára mosva: ott -találta azelőtt összegyűlve mind a <span class="pagenum"><a name= -"Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> vezéreket, kapitányokat, -és a tábori káplányokat és pópákat, azok mögött a tamburokat és -trombitásokat, mintha nagy tábori misére készülnének.</p> -<p>És akkor előhozatá a sátorból Castaldo a nagy vastokokba zárt -függőpecsétes irásokat. Az egyik volt Ferdinánd király decretuma, -melyben Martinuzzi Utyessenovich Györgyöt, legjobb hivét kinevezi -esztergomi prímásnak. A másik pedig III. Pál pápa levele volt, -melyben a püspököt, a keresztyénség védelmében tett nagy és hősi -szolgálataiért a kardináli biborral ruházza fel.</p> -<p>Az okiratok felolvasása után dob- és trombitaszó hangzott fel -háromszor, mit a hadirendben felállított ezredek vivát kiáltása -követett: közbe dörögtek az elfoglalt bástyákon az ágyuk, hirdetve -urbi et orbi a nagy örömhírt.</p> -<p>S e nagy dicsőség, felmagasztalás közepett a barátnak az arczán -egy vonás derülése, egy szinváltozás árnyalata sem mutatá az -örömöt. Hideg maradt, mozdulatlan, mint egy szoborkép.</p> -<p>Ez a mozdulatlan arcz volt a halála.</p> -<p>Ulomán basa ezerötszáz törökkel a belső várba vette magát.</p> -<p>Miután kútja volt, vizben szükséget nem szenvedett, eleségül ott -volt a sok paripa. A fellegvár bástyái erősek voltak, daczoltak az -ostrommal.</p> -<p>Castaldó felszólítá a basát kapitulációra.</p> -<p>Ulomán azt felelte rá, hogy csak tisztességes elvonulás mellett, -fegyverrel a kézben, lobogó zászlókkal adja át a várat.</p> -<p>November vége felé járt az idő. Esős, ködös, csatakos napok.</p> -<p>Az erdélyi hadsereg haza kivánkozott. Székelyek, szászok, oláhok -mind nem voltak rendes zsoldba vett katonák, hanem felkelő seregek, -a kik egy hadjáratra vállalkoztak, de téli táborozás elől ugyan -haza tértek.</p> -<p>Fráter György azt ajánlá a társvezéreknek, hogy el kell fogadni -Ulomán basa ajánlatát. Hadd menjen Allah hírével <span class= -"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> a maga -hazájába. Elég nagy diadal lesz, ha Ferdinánd seregei egy ötezer -töröktől védett erős várat ostrommal elfoglaltak. Az első töröktől -visszafoglalt vár e hosszú hadjáratban.</p> -<p>Még talán valami más is járhatott a barát eszében.</p> -<p>Ulomán basa nevezetes alakja volt a történelemnek.</p> -<p>Találkoztunk vele a fekete herczeggel megvivott harczoknál, a -mikben annyi diadalt aratott. Azóta is hires harczai voltak a -Zrinyiekkel. De legtöbbet nyomott mellette az eredete.</p> -<p>A hogy franczia kútforrásunk értesít: Ulomán basa a persa Szófi -hugának a férje volt, a ki a sógora iránti haragból átszökött annak -ellenségéhez, Szolimánhoz. (Uloman le persan.) Asszony volt a -kérdésben. Szolimán udvaránál nagy kedvezésben részesültek a -renegátok. De semmi keresztyén pribék nem állt előtte olyan nagy -becsben, mint a persa hittagadó, a ki elhagyja a siita vallást s -áttér a szunnita hitre. Ezért állt nagy értékben Ulomán Szolimán -előtt. S ezt Fráter György jól tudta.</p> -<p>Azt képzelte, hogy ha ő Ulomán basát ép bőrrel haza menekülni -segíti, az hálából ismét kiegyenlíti az ő tartozását a török -szultánnál.</p> -<p>Fráter György addig ijeszgette Castaldot a beglerbég és budai -Ali basa közeledésével, saját serege szétbomlásával, míg az -beleegyezett a török basa által felajánlott kapituláczióba. Elmehet -Ulomán egész seregével, fegyverestül, podgyászostul: csak az ágyuit -hagyja hátra.</p> -<p>Fráter György még egy szekérsor élelemről is gondoskodott a -török had számára s kiséretül oda adta melléjük Cserepovics rácz -kapitányt a szerezsánjaival. Azok éjjel, fáklya és lámpafény -mellett vágtak neki az utnak.</p> -<p>Eddig ez mind jó lett volna. Azonban a magyar táborban akadt két -kapitány, a ki összebeszélt, hogy az elvonuló török sereget -útközben megtámadja, levágja és prédát tesz benne. Alávaló terv -volt: nem méltó se magyarhoz, se <span class="pagenum"><a name= -"Page_315" id="Page_315">-315-</a></span> keresztyénhez. Kapitulált -ellenséget a váron kivül megrohanni, leöldösni.</p> -<p>De meglakoltak érte a kapitányok. Az egyik volt Horváth Ferencz, -a másik Balassa Menyhért (Tinódynál Balási) ugyanaz a rabló várur, -a ki Izabella dolgában fellázadt s aztán nagy sietve Ferdinándhoz -visszapártolt. A megtámadott Ulomán bég harczosai fegyverre kaptak -s a martalóczokat szégyennel visszaverték, Balassa Menyhértnek a -czombját keresztül lőtték. Azok nagy gyalázkodással visszakullogtak -a magyar táborba.</p> -<p>S ezt mind Fráter György rovására irták. Ő segített Ulomán -basának megmenekülni: ő miatta fáj Balassa Menyhért átlőtt -lábszára!</p> -<p>E közben Szokolovics Mehemednek egy levelét elfogták, mely -Fráter Györgyhöz volt intézve. Ebben ez volt irva:</p> -<p>«A szultán, mihelyt az uraságod által küldött adót kezéhez -vette, rámparancsolt, hogy Erdélyt háboritatlan hagyjam. Ezért -hagytam fel Temesvár vívásával. Uraságod pedig, farizeusok és -haramiák társaságában, szablyákkal, rudakkal és fáklyákkal Lippa -ostromába fogott. E miatt Ali budai basa seregével ide jött hozzám. -De én őt a szultán parancsa mellett visszaküldöttem, mert, mint -Cicero mondja, adott szavunkat az ellenség irányában is illik -megtartanunk. Uraságod, máskép cselekszik, mint levelében beszél. -Jó lesz a dolog végét meggondolni, s a császár hatalmára -gondolni!»</p> -<p>Ezzel még gyanusabbá lett Fráter György Ferdinánd vezérei előtt. -Bőszült volt ellene az egész magyar-német had. De kivált az -olaszok.</p> -<p>Sforza Pallavicini igy ir e napokban Ferdinándnak:</p> -<p>«Nincs olyan ész, mely ennek az embernek a természetét fel tudná -fogni. Ugyanabban a pillanatban sir és nevet. Egyszer igér, másszor -tagad. Ugy beszél mint egy szent, s úgy cselekszik, mint egy ördög. -– Ez az ember inkább török, mint keresztény, inkább Lucifer, mint -János. Fogásai és ármányai a beglerbéggel különfélék. Követei, -<span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span> levelei, szünet szüntelen mennek a -törökhöz, s onnan vissza hozzá a csauszok. Azt mondja, mind ez jó -czélra történik. Mikor a szavaiért legjobban felindulok ellene, a -tetteit helyeselnem kell. Kitalálja a gondolataimat. Kérem az -Istent, világositson fel, mit tegyek ezzel az emberrel?»</p> -<p>Martinuzzi a lippai napok után minden dolgát megirta Ferdinánd -királynak és Károly császárnak: világosan, őszintén. Elküldte nekik -a beglerbég leveleit is. Mind a két uralkodó meggyőződött ez -irataiból, hogy Fráter György helyesen cselekszik. Válaszoltak is -rá. Ferdinánd a vajda kitünő ügyességét és hűségét magasztalá, -Károly császár azt irá néki: «Bátorságod és lelki nagyságod által -egymagad állasz ez idő szerint az egyház férfiai között, a ki -karral és tanácscsal oltalmazod a hitetlenek dühe ellen a -kereszténységet.»</p> -<p>Fráter György ezeket a leveleket már nem olvasá.</p> -<h2><span class="smaller">XXIII. FEJEZET.</span><br /> -HETVEN NAPIG TEMETETLEN.</h2> -<p>Eljött a deczember. Az erdélyi hadsereg hazaoszlott. Castaldo és -Sforza Pallavicini hadaikat téli szállásaikra küldék Erdélyben. -Fráter György a saját testőrezredét is szabadságra küldé: a -hadviselés télen pihent.</p> -<p>Deczember 12-ikén, András napján, érkezett meg Fráter György -alvinczi kástélyába, tábori fáradalmait kipihenni.</p> -<p>A krónikás feljegyzi e napról, hogy azon szokatlan természet -csodái voltak; zivatar volt, villámlott, mennydörgött, sűrű zápor -esett, délután fényes szivárvány ragyogott az égen, mely után -kemény északi szél támadván, egyszerre átcsapott az időjárás -csikorgó hidegbe. Lucza napjára jéggé fagyott minden folyó.</p> -<p>Castaldo és Pallavicini néhány nap múlva Fráter György -<span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span> vendégei voltak a kastélyban, s -vacsoránál együtt mulattak vele.</p> -<p>Fráter György annyira gyanútalan volt, hogy még a rendes -testőreit is előre küldé Gyulafehérvárra: nem tartott maga mellett -mást, mint Vas Ferencz apródját, és Ferrári Márk olasz -titkárját.</p> -<p>Szent Özséb napján, Lucza után harmadnapra, korán reggel -kopogtatott a kardinál ajtaján a titkárja, Ferrari Márk.</p> -<p>Fráter György épen a hóráit végezé, az imazsámolyról kelt föl. -Pongyola ruhája, egy drága prémes kaftán volt rajta. Kinyitá a -titkárjának az ajtót.</p> -<p>Ferrari egy levelet adott át a kardinálnak, a mit az felbontott -s elkezdett olvasni. A titkár ruhaujjából markába csúsztatá a -gyilkot.</p> -<p>De nem volt bátorsága a rémtettet végrehajtani: -visszahúzódott.</p> -<p>Ámde az ajtóban állt Pallavicini, az visszalökte s az ajtót -behúzta előtte.</p> -<p>Ekkor Ferrari odaszökött a kardinálhoz s tőrével a nyakába -döfött.</p> -<p>– Mi ez? Kiálta föl Fráter György, visszafordulva. A gyilkos még -egyszer a nyakába szúrt.</p> -<p>De a hatalmas erős férfi egy ökölcsapással leteríté a -nyomorultat s kicsavarta kezéből a gyilkot. Ekkor berohant a -mellékszobában rejtőző többi orgyilkos, köztük Pallavicini s -karddöfésekkel, pisztolylövésekkel leteríték a kardinált, a ki -«Jézus Mária»! kiáltással rogyott össze, s kiadta lelkét.</p> -<p>A kiáltására elősiető apródját Vas Ferenczet is hét sebbel -átszúrva leteríték s halottképen otthagyták az ura mellett.</p> -<p>Azután levágták a kardinálnak azt a fülét, melyről híres volt, -hogy születése óta szőrös, s hőstettük tanujeléül elküldék -Ferdinándnak.</p> -<p>Azzal ott hagyták a halottat. A kincsein megosztoztak. -<span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span></p> -<p>Az alvinczi várkastélyból mindenki elfutott.</p> -<p>A sebeiből felocsudó apród a gyilkosok eltávozta után -felvánszorgott s a faluba menekült: ott ápolták a jobbágyok -rejtegetve, mig magához tért.</p> -<p>A nagy ember pedig ott feküdt a tornácz márványán hetven napig -temetetlen. Senki sem kérdezősködött utána. Csak a midőn a felépült -apródja hírt vitt a gyulafehérvári barátoknak ura haláláról, azok -mentek érte s eltemették a kolostorukban. Sírkövén ez -epitaphiummal: «omnibus moriendum est». (Mindenkinek meg kell -halni.)</p> -<p>A franczia közmondás igy szól: «C’est plus, qu’un crime; c’est -une faute!» (Ez több, mint bűn, ez hiba!)</p> -<p>A bűnért fölmentést adott a pápa a gyilkosoknak, de a hibát -megboszulta a nemezis. Fráter Györgyöt elveszítve elveszté -Ferdinánd Erdélyt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A király káplánja -drasticus kifejezéssel veti ezt Zápolya szemére: «sub miti pastore -lupus vellera cacat.»</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> … Ses premièrs -soins furent de connoitre et régler son Diocese, il entra d’abord -dans les interèts de son peuple, pour leur procurer les -soulagements necessaires, dans le temps si malheureux. Il examina -la conduite et la doctrine du Clergé, il inspira aux Corps -Reguliers est seculiers, ce zèle, dons l’en même ètais animé… de la -morale de l’Evangile,… mais son exemple fis ancore plus -d’impression, que ses paroles; exact à tous ses devoirs, il remplit -les fonctions del’Episcopat avec un zèle, une vigilance, qui lui -ont attiré de grands éloges, même de la part de ses plus cruels -ennemis. A. Bechet, chanoine.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Ezek a részletek -mind Bechet művében vannak följegyezve.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Gyógyító -kiakolbólitás; halálos kiakolbólitás.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Egyesekre és az -összesre átok vettessék.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Még egy közbeeső -strófa is van: «Sok párta nélkül való leányokrul» de azt a pártával -valók kedvéért elugorjuk.</p> -<p class="right">J. M.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Tinódy Sebestyén -Diák Cancioneléjában.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Bechetnél «Etienne» -= István.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Bechet így adja elő -a dolgot.</p> -<p>«Le sultan fit scavir a la Reine: qu’il se dèdaré protecteur du -Roy son fils, pour lesquel il vouloit avoir la même amitiè, qu’il -avoit en pour le Roy Jean son père, et que pour le mieux marquer, -il vouloit, qu’il quittât le nom de Étienne; et prit celui de -Jean.»</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Igy adja elő az -eseményt Bechet.</p> -<p class="right">J. M.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Bechet adata.</p> -<p class="right">J. M.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> «Gens contumacia, -gens rebella, gens superba, gens absque licencia Christi pastore. -Et nil prævalebunt adversus Turcarum. Non observabant sanctorum -adiuvamina, sed potius absque ordine comedebant carnes in die -jejunii». Nagy bőjt napon hust ettek, az lett a veszedelmük.</p> -<p class="right">J. M.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Szerémi -naplója.</p> -<p class="right">J. M.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> «Tréfa» helyett -használták e szót.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span></p> -<p class="center">MÁSODIK KÖTET.</p> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Az első bankó! <span class= -"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> A hét vendégfej <span class= -"ralign"><a href="#Page_4">4</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Az orgyilok <span class= -"ralign"><a href="#Page_12">12</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Gritti <span class= -"ralign"><a href="#Page_16">16</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Junisz bég <span class= -"ralign"><a href="#Page_89">89</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> Jó Török Bálint <span class= -"ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> Péter vajda <span class= -"ralign"><a href="#Page_156">156</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Izabella <span class= -"ralign"><a href="#Page_180">180</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> Mire jó a lutheránus vallás? -<span class="ralign"><a href="#Page_188">188</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> A fatalis lencse <span class= -"ralign"><a href="#Page_193">193</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> A szultán pecsétje <span class= -"ralign"><a href="#Page_202">202</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Ünnep és gyász <span class= -"ralign"><a href="#Page_206">206</a></span></li> -<li><span class="roman">XIII.</span> Fiatal anya <span class= -"ralign"><a href="#Page_210">210</a></span></li> -<li><span class="roman">XIV.</span> Buda ostroma <span class= -"ralign"><a href="#Page_216">216</a></span></li> -<li><span class="roman">XV.</span> A szabadító szultán <span class= -"ralign"><a href="#Page_236">236</a></span></li> -<li><span class="roman">XVI.</span> A fekete herczeg <span class= -"ralign"><a href="#Page_258">258</a></span></li> -<li><span class="roman">XVII.</span> Székesfehérvár veszedelme -<span class="ralign"><a href="#Page_268">268</a></span></li> -<li><span class="roman">XVIII.</span> Az uj ellenségek <span class= -"ralign"><a href="#Page_274">274</a></span></li> -<li><span class="roman">XIX.</span> «Vitéz Török Jánosról -emlékezem» <span class="ralign"><a href= -"#Page_282">282</a></span></li> -<li><span class="roman">XX.</span> «Sic fata volunt…» <span class= -"ralign"><a href="#Page_299">299</a></span></li> -<li><span class="roman">XXI.</span> A pálos barát <span class= -"ralign"><a href="#Page_304">304</a></span></li> -<li><span class="roman">XXII.</span> Ulomán basa <span class= -"ralign"><a href="#Page_309">309</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIII.</span> Hetven napig temetetlen -<span class="ralign"><a href="#Page_316">316</a></span></li> -</ul> -<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_22">22</a></td> -<td>király ís</td> -<td>király is</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>tviteté magát</td> -<td>átviteté magát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_80">80</a></td> -<td>valamí</td> -<td>valami</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_108">108</a></td> -<td>nyltogatni</td> -<td>nyitogatni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_138">138</a></td> -<td>halottaíból</td> -<td>halottaiból</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_238">238</a></td> -<td>azt a bizonyost</td> -<td>(azt a bizonyost</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_279">279</a></td> -<td>parípán</td> -<td>paripán</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_309">309</a></td> -<td>huszárjaít</td> -<td>huszárjait</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_311">311</a></td> -<td>sátoraít</td> -<td>sátorait</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK FRÁTER GYÖRGY (2. RÉSZ) ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |