diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-23 09:13:54 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-23 09:13:54 -0800 |
| commit | 6160d69f1cfb6049abd4b50852a2d48253702b26 (patch) | |
| tree | 779453318ddfd007fed62a736374a0cf8d64d850 | |
| parent | e5dcc6411373cd2cc15d87cb3ce3f39be8b42a40 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64588-0.txt | 14434 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64588-0.zip | bin | 278382 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64588-h.zip | bin | 337804 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64588-h/64588-h.htm | 12711 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64588-h/images/cover.jpg | bin | 45775 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 27145 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..14427f0 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #64588 (https://www.gutenberg.org/ebooks/64588) diff --git a/old/64588-0.txt b/old/64588-0.txt deleted file mode 100644 index 5be908b..0000000 --- a/old/64588-0.txt +++ /dev/null @@ -1,14434 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A két Trenk; Trenk Frigyes, by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A két Trenk; Trenk Frigyes - -Author: Mór Jókai - -Release Date: February 18, 2021 [eBook #64588] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT TRENK; TRENK FRIGYES *** - -JÓKAI MÓR ÖSSZES MŰVEI - -NEMZETI KIADÁS - -LXXXVII. KÖTET - -A KÉT TRENK * TRENK FRIGYES - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA - -1898 - -A KÉT TRENK - -TÖRTÉNETI REGÉNY - -TRENK FRIGYES - -TÖRTÉNETI REGÉNY - -IRTA - -JÓKAI MÓR - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA - -1898 - - - - - - -A KÉT TRENK - -TÖRTÉNETI REGÉNY - - - - -I. FEJEZET. A KIRÁLY ÉS DRUSZÁJA. - -1742-ben egy novemberi napon mutatott be egy fiatal nemest II. Frigyes -királynak főhadsegéde, Lottum-Willich báró. - -A királyt még akkor nem ruházta fel a «Nagy» melléknévvel a közvélemény. -Ekkor még «Szép Frigyes» volt. Emlékezett a bemutatott ifjunak a nevére -is, az arczára is; még inkább az alakjára. Mikor az egyetemet -meglátogatta egyszer a király, ezt mutatták be neki a professzorok, mint -legjobb tanulót, legvitézebb kardvivót és legszálasabb legényt. S azóta -még nőtt egy pár hüvelykkel. Kevés híja volt termetéből az egy ölnek. S -ez óriás termet a legszabályosabb idomokban volt kifaragva: Apollo -alakja, Mars izmaival; arcza elpirulásig ifju, még hamvas, borotva nem -érte: az arcz még egy gyermeké, de a lélek, mely tekintetében előtte -jár, egy férfié. - -– Te vagy a derék Trenknek a legnagyobb fia, Frigyes; a ki tavaly -temetteték el, katonai pompával; tizennyolcz seb helyét vitte magával a -sirba és az egész világ becsülését. - -– Azt nem vitte a sirba, felség: azt a fiaira hagyta. - -A királynak tetszett a merész válasz. - -– Hát egyéb birtokot örököltél-e apád után? - -– Igen, felség; a scharlaki uradalmat és a kardját. Ez a kettő elég -arra, hogy felséged szolgálatába léphessek. - -A király fölfogadta az ifjut a testőr-csapatjába. - -II. Frigyes testőrsége száznegyvennégy lovasból állt, a kik mellett még -egy kis csapat hadapród képezte magát leendő testőrül. - -Mert ez a testőrség egyre változott. Ez adta a tisztikart a porosz -lovasezredeknek. A kik kitüntették magukat tehetségeik által, egyszerre -magas tiszti rangban lettek elhelyezve; viszont pedig a legkisebb -hibáért, gyöngeségért, mulasztásért el lettek bocsátva, vagy valamely -várba bedugva s ott felejtve. - -Fegyverzetük, vértezetük a legnagyobb fényűzéssel kérkedett; aczél -pánczéljuk ezüsttel kiverve, egyenruhájuk veres bársony, skofiumos -himvarrással, paszománttal borítva; maga a nyeregszerszám hatszáz -tallérba került. S a gárdistának nem járt fizetés, csak jutalom, vagy -királyi ajándék alakjában: annak ex propriis kellett szolgálni. - -S milyen szolgálat volt az! A miben két-három paripa egy év alatt -elpusztult. Reggel 4 órakor már nyeregben ültek a gárdisták s kezdődött -kinn a mezőn a lovaglási gyakorlat. Fél óráig tartó vágtató rohamok -széles árkokon, sövényeken keresztül: mocsarakon, hepe-hupás -angyalhullásos tőzegmezőkön át. Visszatérett számbavették a gyakorló -vitézeket; rendesen hiányzott valaki: ha paripa törte ki a nyakát, a -helyett hoztak a királyi istállóból újat; ha maga a gárdista, annak szép -parádés temetést csaptak, s helyébe rukkolt egy várakozó hadapród. Egy -békeév alatt több gárdista elveszett, mint egy hadjárati esztendőben. -Éjjel pedig a legmélyebb álom idején, fegyverre trombitáltatott a király -(maga is mindenben részt vett) s a melyik gárdista nyolcz percz mulva -teljes fegyverzetben ott nem volt a glédában a várlak előtt, két heti -áristomba került. - -A délutánok sem voltak pihenésre szánva. A testőröknek tanulni kellett. -Trenk Frigyes előnyben volt valamennyi felett. Ő már az akadémiát -kitanulta, minden művelt nyelven beszélt és irt; költő is volt: verseket -irt; a kardvivásban pedig nem ismert maga fölött mestert. Három hetes -hadapródsága után a királynak annyira feltünt a nagytehetségű ifjú, hogy -magához hivatta s hosszasan kiexaminálta mindenféle tudományból, a -classikusokból; majd azt adta fel neki, hogy ötven katona névsorát -olvassa végig s mondja el sorban. Trenk öt percz alatt készen lett vele. -Azután azzal tette próbára, hogy egy és ugyanazon tárgyról fogalmazzon -két külömböző levelet, kétféle nyelven; az egyiket irja maga, a másikat -diktálja a király segédtisztjének. - -Trenk Frigyes egy ordre du bataillet választott thémának, mely a holnapi -csatarendet állapítja meg, oly módon, hogy az igazi terv a hadosztályok -parancsnokának szóljon, a másik pedig hamis terv legyen, arra szánva, -hogy azt az ellenség a futárral együtt elfogja. Az igazi tervet franczia -nyelven irta Trenk maga, a hamisat latin nyelven diktálta a hadsegédnek -egyidejüleg. - -És azután saját ötletéből még egy tereprajzot is papirra vetett nagy -hirtelen igazi és hamis alakzatban. - -A király meg volt lepetve az ifjú lángeszétől; abban az órában kinevezte -őt testőrtisztnek. - -Hallatlan nagy ugrás egy három hetes kadétból testőrtisztté emelkedni! -Egy tizenhét esztendős gyereknek! - -E naptól fogva a király atyja, mestere, barátja lett az ifjúnak. -Megajándékozta két szép paripával, s ezer tallért adott neki a -díszvértezetéhez; a mi a tisztekénél még pompásabb volt: fegyverkovácsok -remeke. - -S a testőrtiszteknek nagy előnyeik voltak. Mindössze hat volt. S azok -mindennap a király asztalánál ebédeltek, gálanapokon a királynénál. S -II. Frigyes asztalánál soha sem hiányzottak a szép szellemek; a kor -legkiválóbb tudósai: Voltaire, Maupertuis, Jordan, La Mettrie, Pöllnitz -mindennapos vendégei voltak. Ezeknek a társasága oly tudásszomjat -keltett az ifju Trenk lelkében, hogy az éjjeli órákat, melyeket más ifju -mulatozásra fordít, ő a könyvei társaságában töltötte rendesen. - - - - -II. FEJEZET. A LEVÁGOTT KABÁTSZÁRNY. - -Tanulmány, fegyvergyakorlat, fárasztó táborozás tölté be az első -esztendőt, mely alatt minden bajtársa megszerette a gyermek-hőst. Irigye -nem volt, sem vetélytársa. Még nem ismerte a szenvedélyek napját, a -szerelmet. - -A következő télen nagy ünnepségek következtek a berlini udvarnál. -Frigyes király nővérét, Saroltát, nőül vette a svéd király, Gusztáv; -annak a nászát ülték meg a királyi udvarban. Az ifju Trenk ez alkalommal -abban a kitüntetésben részesült, hogy a király őt bizta meg az udvari -bálban a felügyeléssel. Óriási tolongás volt a termekben. Nemesség, -polgárság, minden fegyverzetü katonatisztek, idegenek tolongtak egymást -szorítva, s a lakomaasztalokat prédálva, melyeket az udvari lakájok -újból megterítettek és étkekkel megraktak. A publikum szokás szerint az -abroszokat is felszabdalta ünnepi emlékül. Valamelyik vendég magának a -felügyelő tisztnek a kabátszárnyát is elvitte magával souvenir gyanánt; -Trenk egyszerre csak azon vette észre magát, hogy a szép piros bársony -szupervesztéjének a krepin himzésü jobb szárnya hiányzik s azzal együtt -arany óráját is ellopták. - -S a hogy a német példabeszéd mondja: «a kit a kár ért, az a csúfságot is -megkapja», a fiatal testőrtisztnek még azt a boszúságot is el kellett -viselni, hogy akármerre ment az ünneplő sokaság közt, mind azt mondták: -«nini, a félszárnyú gárdista.» Láthatta, hogy még az udvarhölgyek is a -legyezőik mögé takarják az arczaikat, hogy nevetésüket elrejtsék. Kedve -lett volna sirni, mint egy gyermeknek! Utoljára egy sötét zugot keresett -fel, a díszbokrok között, hogy elrejtse magát: az épen a női -toilettszobának a szőnyegajtaja volt. Egyszer kinyilt az ajtó, s -kilépett rajta egy ifju hölgy. A szépek közül a legszebb. Rangban a -legmagasabbak közül való. - -Az úrhölgy néhány szót sugott az ifjú Trenk fülébe. - -«Ön kárpótolva lesz a veszteségeért: látogasson meg holnap este.» - -Azzal elsietett a társaságba. - -A szónál még többet mondtak a szemek. Ez a tekintet egy világot gyújtott -föl az ifjú szivében. - -Megtudta, mi a szerelem. - -És a hölgynek is ez volt az első szerelme. - -Az a hölgy már egy év óta férjnél volt. - -Trenk Frigyes, emlékiratában következetesen elhallgatja első szerelme -istennőjének a nevét. Titoktartása nemes és helyes. Az a hölgy még élt: -köztiszteletben élt. Trenknek sirjába kellett vinni a titkot. Ezért, -mint maga is elismeri, egész élettörténete egy megérthetetlen chaosz -marad, melyben ő maga és a király ferde világításba kerül; az indulatok -elképzelhetlenek, a helyzetek megfoghatatlanok, összefüggés, vezéreszme -hiányzik az egész meseszerű történetből. - -Ámde az utókor kiméletlen; a sirba temetett titokzatos nevet manapság -már minden Conversations-Lexikon kifecsegi. S a mint az ki van mondva, -egyszerre világossá és érthetővé lesz mind az, a mit Trenk maga -önéletirásában homályba burkol. Első szerelme hölgyéről mindenkor úgy -beszél, mint őrangyaláról, imádott bálványáról, ki őt balsorsában sem -hagyta el soha. - -S a szerelmi mámor nem volt az egyedüli öröme e titkolt -szivtalálkozásnak. Az úrhölgy gazdag is volt, s jövedelméről szabadon -rendelkezett. Azt kivánta, hogy választott ifja ragyogjon. Trenk Frigyes -fényes öltözetével, pompás paripáival kitünt a többi tisztek közül. -Bőkezű volt, jó czimbora: tiszttársait pazarul vendégelte. - -Ez a fényűzés feltünt a királynak. Négyszem közé fogta az ifjut, egy -hires dáridó után: - -– Hallja maga! mondja csak: csupa sáfrányt terem a scharlaki uradalom? -Mennyi magának a jövedelme hazúlról? - -– Ezer tallér, felség! - -– És maga egy hónap alatt elkölt ezer tallért. Bizonyosan tudom. Azt -tudja maga, hogy én az adósságcsinálásért rögtön elkergetem a tiszteket? - -– Egy tallérral sem tartozom senkinek, felség. - -– Hát talán az aranycsinálás titkát találta fel. Alchymistákkal dolgozik -egy műhelyben? - -– Annyit tanultam a fizikából, hogy az alchymiában nem hiszek. - -– Akkor hát a bockritterekkel van maga szövetségben, a kik a vásáros -kereskedőket kifosztogatják. - -– Felség! Bűnt nem lehet rólam föltenni. - -– No, már pedig kivert tallérok és aranyak nem hullanak az égből! Én nem -tűrök olyan embert magam körül, a ki miszteriozus úton jut a pénzhez. - -– Felség! Annak a forrása nem földi eredetű! - -– Mit mond maga? Hát talán vannak a világon még jótevő tündérek? - -– Vannak, felség; szólt Trenk szemét lesütve. - -Erre a király elnevette magát. - -– Értek mindent! Asszony van a kabálában! Jól van jól, nem kérdezősködöm -tovább. Az ilyen dolgokra boldogult atyám is szemet szokott hunyni. Azt -mondta: szeretem, ha a gárdistáimat nagyra becsülik az asszonyok! Hadd -legyenek a szegény generálisnék is boldogok vénségükre. Reménylem, hogy -a maga szeretője is vén asszony. - -– Nem felség: az egy tündér. - -Ezt a szót nem lett volna szabad Trenk Frigyesnek kiszalasztani a -száján. Ez lett egész balsorsának az enigmája. - -– Ejh! Tündér? Tehát fiatal nő? A ki a bájait még kincsekkel is tetézi? -Én eddig úgy tanultam, hogy a szép asszony pénzbe kerül. - -Trenk megint hibázott, a midőn bizalmaskodni kezdett a királylyal. - -– Igen. Egy princznek, meg egy feleséges embernek. - -Ezt a ripostot nem felejtette el Frigyes király. - -Hja, bizony ő is Ádám fia volt. Eszébe jutott a szép danczigi énekesnő, -a kit atyja, a «nagy Kurfürst» a pellengéren korbácsoltatott meg, a -miért a Kronprinczet «élek-e, halok-e?» virágot tépni tanította.[1] -Aztán meg a többi. A szép Frigyes nem utálta a szép asszonyokat. Mikor -az atyja kiszemelte számára a fejedelmi menyasszonyt, a kiről azt irta a -fiának, hogy «se nem szép, se nem rút», akkor azt mondá a princz, hogy -«Isten neki! Legyen hát feleség belőle. Akkor aztán szabad leszek!» És -tudta használni a szabadságát, a mit a házasság ad a megnősült férfinak. -Oh annak már minden szabad. Azért Frigyes király a legnagyobb -tisztelettel viselkedék a királynéja iránt. «Tisztelet» házastársak -között! Ez az a gyümölcstelen fügefa, melyet a Messiás megátkozott a -pusztában. - -Most már csipkedve volt a király s végére akart járni a titoknak. - -– Van férje a szép tündérnek? - -– Nagyon öreg. - -– S ez elég ok arra, hogy a homlokán szarvakat növeszszen? - -– Eltakarják azt a babérai. - -– Tehát katona? Hadvezér? - -– Azt én nem mondtam. Lehet államférfi is. - -– Ah, azoknak a feleségét mind ismerem. Tisztességes asszonyok. Egy -szeretőnél többet nem tartanak. Előttem nincsenek boudoir-titkok. - -– Ez az egy az fog maradni, felséges uram. - -– Maga nagyon elbizakodottan beszél. - -– Felséged jósága bátorit rá. Tudom, hogy a mit a sziv vétkezik, azt -kegyelmesen szokta megitélni. - -– Ezt helyesen mondta maga. Szerelmi kalandokat nem úgy itélek meg, mint -király, nem úgy mint atya; hanem mint testvér. De van egy biró, a ki nem -ilyen kegyelmes: az a férj. - -– Az nem tudhat meg semmit. - -– Jól van, ne mondjon neveket, se a személyeket ne irja le, a kaland -szinhelyét se mappázza le előttem; de a többit mondja el őszintén, hogy -megtudjam, bolondság-e az, vagy okosság, a mit tesz. Nem szeretném, ha a -férj egyszer rajta kapná magát a tête-á-têten; mert az rögtön főbe lőné. - -– Az bizonyos. De a meglepetés lehetetlen. Tündérnőmnek a titkába csak -egy fraj van beavatva, a ki él-hal az asszonyáért, s olajba hagyja magát -főzetni, még sem vall ellene. Az öreg úr ebéd után elmegy a klubba s ott -kártyázik éjfél utánig, ezek az én üdvösségemnek az órái. Ezalatt -találkozom szívem bálványával. Higyje el, fölséged, hogy a legideálisabb -gyönyöröket élvezzük egymással: Plátó sem álmodott égibb szerelemről. - -– Elhiszem: ha akarom. Magától szép, hogy mondja. De hát van magának -olyan mesebeli köpenyegje, a mit ha fölvesz, láthatlanná lesz, hogy egy -nagy úr cselédjei észre nem veszik, mikor jön és megy a palotában? - -– Van ilyen köpönyegem. - -– És nem is hallanak meg semmit? - -– A komorna szobája a találkozónk helye, melynek szomszédja nincs. Ez -pedig egy dupla szőnyegajtóval van elválasztva az urnő boudoirjától. Az -alatt, a mig mi e szerény kis szobában az olymp örömeiben osztozunk – -testvériesen, a bizalmas fraj az urnő helyét foglalja el az alkoven -fekhelyén. Mikor aztán künn az utczán a strázsa elkiáltja magát -«fegyverbe!» s a nehéz karoszsz begördül a kapu alatt, akkor a fraj -tudatja velünk, hogy a paradicsom kapuja bezárult s a megérkező férj ott -találja a helyén a hitvesét – jó éjt kiván neki s aztán megy aludni. - -– De hátha egyszer eltalálna maga az őrtálló – (azaz fekvő) fehér cseléd -is aludni s ugyanakkor a hazatérő férjnek eszébe jutna – jó éjszaka -helyett jó reggelt kivánni az asszonyának? - -– Már egyszer megtörtént ez az eset. A frajt elnyomta az álom, nem -hallotta meg sem az őr kiáltását, sem a kocsigördülést, az öreg úr az -escalier derobéen jött fel. A fraj csak akkor vette észre, mikor föléje -hajolt. De hirtelen feltalálta magát. Gyorsan az arczára rántotta a -takarót s azt kiáltá: «ah vous sentez du pipe.» Erre az öreg úr, -kötelességét tudva, átment a toiletteszobába, alaposan kimosdott a -pipafüstből s kellőleg beotkolonozva tért vissza. Ez alatt végbement a -személycsere. Azóta Menelaus mindig előbb az eau de Cologne-os flaconnál -tesz látogatást, mielőtt Helena álmát megzavarná. - -– Maga csakugyan az ördögökkel játszik. No még egyet mondjon meg. Én -több izben alarmot fuvatok éjfél után. És maga még egyszer sem maradt el -a megjelenésről. Hogyan lehet nyolcz percz alatt fegyverbe öltözni, a -szép tündértől a királyi palotáig jönni, az istállóban a lovat -felnyergelni s a vártéren megjelenni? Van magának egy olyan tevebőre, -mint az ezeregyéjszakai tündér herczegnek, a mire ráül s azt mondja: -«hipp, hopp! ott legyek, a hol akarok?» - -– Van, fölség. - - - - -III. FEJEZET. «VOUS SENTEZ D’EAU DE COLOGNE.» - -A király ezuttal egy kegyes intéssel bocsátá el a fiatal druszáját: -vigyázzon, hogy a nyakát ki ne törje. - -Azonban minden intézkedést meg tett, hogy megtudja, ki az a – nem a -hölgy – hanem a tiszteletreméltó férj, a ki tudtán kívül ilyen -megtiszteltetésben részesül. Kémeket állíttatott fel minden kijárónál, a -hol Trenk a tiszti lakhelyéről elmenni s a hová visszatérni volt -kénytelen. Nem lett semmi sikere a kémkedésnek. A rendőrség ügynökei nem -hoztak más értesitést, mint azt, hogy Trenk esténként a Spree mellett -sétál – tudósok társaságában, azután rövid vacsorához ül a -tiszttársaival a csárdában, onnan a takarodóra hazasiet a szállására. S -a testőrtisztek lakása ott volt a királyi palotának egyik -szárnyépületében, az istállók fölötti második emeleten. Az első emeletet -fegyvertárnak használták. - -Az éjjeli szolgálaton levő gránátos tisztek sem tudtak jelentést tenni a -felől, hogy Trenk Frigyes a kapuzáró dobszó után ki s bejárt volna a -palota ajtaján. Még a folyosón sem találkoztak vele. A «fegyverre» -trombitálás után pedig nyomban előjött a szobájából és sietett le az -istállóba, a paripájához s ott volt a hadsorban a nyolcz percz letelte -előtt. - -Egyszer éjfél után két órakor, nemsokára a klubb feloszlása után, a -király generalmarschot veretett, melylyel az egész helyőrség fegyverbe -lett szólitva, a lovasság vágtatott minden irányból a királyi várlak -felé, a gránátosok ostromlépésben siettek gyülőhelyeikre: nyolcz percz -alatt csatarendben állt tizezer harczos. - -A király maga is előlovagolt a kastélyból hadsegédei és testőrei -kiséretében. - -Azután egyenként magához szólitá a hadcsapatok parancsnokait, hogy a -tábori jelszót megsugja nekik. - -E fülbesugás alatt oly közel hajolt a király a vezéreihez, hogy az -orczáik érték egymást. - -Bizony pipaszagu volt valamennyi! Némelyiknél egy kis gyönge aromája a -foghagymának is volt érezhető. - -Egyik sem «az!» - -Egyszer aztán, mikor a fekete vértesek generálisához hajolt a király, -megütődve kapta hátra a fejét. - -– Ah! vous sentez d’eau de Cologne! - -A vitéz főtiszt vállat vont. Hát mért ne volna szabad kölni viztől -illatozni a fekete vértesek generálisának? - -S mi felháborodni valója van egyáltalában a királynak azon, hogy -tábornokai közül melyik szokott kölni vizben mosdani éjfél után két -órakor? - -Az volt a baj, hogy ez a vitéz hadvezér épen A** Z* herczeg (uralkodó -család ága) – és Amália princzesznek a férje. - -Az pedig a királynak legifjabb nővére volt: atyjának legkedvesebb -leánya; a legszebb, a legszellemdúsabb korának hölgyei között. - -Ma már minden stereotyp kiadásban megtaláljuk azt az adatot, a mit Trenk -maga holtig eltitkolt. - -A király alig tudott ura lenni haragjának. - -A hadcsapatokat szemlére sem vette, chamadeot fuvatott; kaszárnyáikba -bocsátá valamennyit. - -És mikor visszafordult a testőrei felé, Trenk Frigyesnek azt dörmögé fél -hangon. - -– Kend imfámis gonosztevő! vigyázzon kend a fejére! - -Azonban ujabb inquisitiót nem inditott ellene. - -Egy rejtély már ki volt találva. - -Hogyan tud a légyottról itthon teremni a szerelmes oly mese rövid idő -alatt? - -Ugyanabban a palotában lakik a tündérnője is, a várlak átelleni -szárnyában, melynek udvari ablakai szemközt vannak a testőrtisztek -lakásainak ablakaival. - -Ennek tehát nem kell se kimenni éjjel a palotából, se visszajönni: -helyben találja a paradicsomot. - -Azonban egy még nehezebb talány állt a bizonyossá lét utjában. - -Hogyan lehet a testőrtisztek lakóosztályából a herczegnőébe átkerülni? A -kettőt egy három ölnyi magasságu fal választja el: felül kétszeres -vasrácscsal; azon ember át nem mászhat épkézláb. És föltéve, hogy -kötélhágcsókkal véghez vihetné is e nyaktörő merényletet, az alarmfuvás -ideje alatt az istállók előtti várudvar annyira megtelik testőrökkel, a -kik a lovaikhoz sietnek, hogy egy ilyen falon mászkáló embert annyi -lámpás mellett egyszerre meglátnának. - -Volt azonban a várpalota udvarán egy óriási hársfa, melyet még a nagy -kurfürst Frigyes Vilmos atyja ültetett s az ivadékai úgy tiszteltek, -mint az izlandiak a szent Igdrazill kőrisfát. - -Ennek a terebélyfának az ágai igen közel hajlottak egyfelől a -testőrtisztek ablakaihoz, másfelől a herczegnő lakosztályáéhoz. - -Lehetséges volna-e, hogy valaki ezen az uton járjon a tiltott -paradicsomba? A hársfa ágai mégis csak innen is onnan is jó egy ölnyi -távolra vannak az ablakuktól. - -A szerelmesek előtt nincs semmi lehetetlen. - - - - -IV. FEJEZET. A SALTO MORTALE. - -A királynak legbizalmasabb embere volt a lengyel eredetü Jasinszky, a -testőrcsapat parancsnoka. Ez hordta neki a tudósitásokat a tisztek -köréből. Egy napon a király A. Z. herczegnek megbizást adott, mely azt -huszonnégy óráig távol tartá a fővárostól. Annak a napnak az estéjén ezt -az utasitást adta Jasinszkynak: - -– Kegyelmed most ide plántálja magát az én udvari szobámnak az ablakába -és egész éjfélig és azután ismét az alarmtrombita szóig figyelemmel -observálja azt a két szemközti ablakot. (A király jól tudta, hogy melyik -Trenk ablaka s melyik a komornáé). Én nekem aztán hűségesen referál -arról, a mit animadvertálni fog. - -Jasinszky ott maradt a lesben. - -Nem soká tartott az unatkozása. A mint a váróra elkongta a tizenegyet s -az őrtállók: «Halt! Wer da? – Patrol vorbei!» kiáltása elhangzott: -felnyilt a herczegnő lakosztálya felőli ablak. Egy fehér alak jelent meg -egy pillanatra; de rögtön visszahuzódott. - -Arra tüstényt felnyilt az átelleni ablak s ott meg egy férfialak lett -látható. - -Ez azonban kilépett a párkányra s valamit hajitott a hársfa felé. Az -udvari lámpa gyönge fényénél nem lehetett kivenni, hogy mit? A következő -mozzanatból azonban kombinálni lehetett, hogy az egy kötél, melynek -végére valószinüleg nehéz gömb van megerősitve, a minél fogva az, mint a -«lasso» a fa ága körül tekeredik. A férfi alak mind a két karját magasra -nyujtva, előre dült, elrugta magát a faltól s aztán egy merész -lódulással ivben repülve átjutott a hársfára. Ott eltünt a sürü lombozat -között. - -Rövid vártatva előkerült a fa másik oldalán. Ott megkötötte a zsinórt a -fa ághoz s a gömbös végét behajitá az átelleni nyitott ablakon. Azt -odabenn feszesre huzták. - -Akkor aztán a kezein függve végig kapaszkodott a faágról az ablakig. Az -ablak bezárult utána. - -Jasinszky, utasitásához hiven, tovább is a kémszemlén maradt. Irigyen -számlálta az óranegyedeket, a miket a kastély órája elkongott. Már az -éjfélt is elütötte. Ez a kisértetek és szerelmesek órája. - -Ekkor hangzott a fegyverbe hivó trombita szó. - -Két percz mulva már nyilt az ablak. - -A férfialak ugyanazzal a merész ivrepüléssel áthajitotta magát az -ablakpárkányról a hársfára s a tulsó oldalon a lombok közül előkerült. -Itt azonban már nem ismételheté a kötéllel való átrepülést, mert akkor -az ághoz tekert kötél ott maradt volna s árulójává lesz. Mit csinál hát? -Kiállt az ág közepére s nehányszor meghimbálva magát, a hajlós -hársfaágat rugantyunak használta s egy vakmerő szökéssel átugrott az -ablakába. Ha a trempolinnak használt ág letörik alatta, agyonzuzza -magát. - -Lenn az istállók udvarán már jártak-keltek a lámpásokkal, de épen a fény -miatt nem vehették észre oda alatt, a mi a fejük fölött történik. - -Mikor ezt a tapasztalatát elmondá Jasinszky a királynak, ő felsége -elszörnyedve kiálta fel: «ezt a gamint a bolondok tornyába kell -záratnom!» - -Hiszen más is volt szerelmes! De hogy mindennap a nyaktörést -koczkáztassa a szerelmeért: az több a megengedett könnyelmüségnél. - -A király föltette magában, hogy a védenczét ki fogja gyógyitani ebből a -nyavalyából. - -Jasinszkynak ugyan szigoru titoktartást parancsolt; de föl lehetett -tennie, hogy más tiszttársa is észrevette már ezeket az éjjeli -tornagyakorlatait Frigyes kornetnak. S abból aztán egyszerre ki lesz -találva az enigma. - -Az ablak ugyan a szobaleányé; de az a feltünő pazarlás, az nem a -cseléddel való szerelmes viszonyra vall. - -A király most már világosan tudott mindent. - -Ennek az idyllnek véget kell szakitani. - -Jasinszky utasitva lett, hogy szép szerével figyelmeztesse az urfit -játékának veszedelmes voltára. - -A fővárosba olasz kötéltánczosok vetődtek, a kik merész erőművészeti -mutatványaikkal gyönyörködtették az udvart és a teljes czimü közönséget. -Volt köztük egy pojácza, a ki a lóbált trapézról elhajitotta magát hat -öles magasban, s a kit egy fejével lefelé csüggő akrobata hölgy kapott -el röptében a két kezével. - -Este a vacsoránál a tiszt urak is e bámulatos salto mortaléról -beszéltek. - -– Ez mind semmi; mondá Jasinszky. De én láttam egy olyan saltimbanqueot, -a ki a királyi palotának egyik ablakából a másikba átrepült, a nagy -hársfán keresztül, s ott akadt fenn, a szemközti hölgy karjai között. - -Trenk Frigyes elsápadt erre a szóra. - -A tisztek kaczagtak és protestáltak Jasinszky ellen. Ekkora medvét nem -szabad felkötni gavallér embereknek. - -– Parole d’ honneur, hogy láttam ezt a productiót, szólt Jasinszky. - -Erre Trenk Frigyes fölkelt az asztaltól s a pohara tartalmát a háta mögé -öntötte. - -– Én olyan emberrel, a ki egy lehetetlenségre a becsületszavát teszi -fel, egy asztalnál nem iszom. - -Ha ez a gorombaság más tiszttel szemben történik, okvetlenül párbaj lesz -belőle, azonban Jasinszky parancsnoka volt Trenknek s az alsóbb -tiszteknek tiltva volt az előljáróikkal verekedni. Trenk Frigyes kapott -egy heti árestomot Spandauban. - -Mikor visszakerült Berlinbe, szomoruan tapasztalá, hogy a gárdisták -szobáinak ablakai vasrácscsal lettek feldiszitve. Vége volt a -saltomortaléknak. Mást kellett kigondolni. - -A tavasz megnyiltával a király, tiszti környezetével együtt átköltözött -Charlottenburgba; a királyné és a herczegasszonyok Berlinben maradtak: -ott még akkor az opera-évad tartott. - -Charlottenburg azonban nincs oly messze Berlintől, hogy egy szerelmes -gárdista este későn oda ne vágtathasson, s korán reggel ismét ott ne -legyen a reveillenél. - -Trenk Frigyes azt irja a memoirejában, hogy a béke esztendejében két -paripát agyon lovagolt. Ilyen módon ez könnyen megeshetett. - -Néha az is megesett rajta, hogy nem volt ott pontosan a szabott időben. -Azzal vágta ki magát, hogy vadászni volt. A király fölmentette a -büntetés alól. Maga II. Frigyes gyülölte a vadászatot, de tisztjeinek -elnézte. Azt tartotta, hogy az megőrzi őket a kártyázás szenvedélyétől. - -S minthogy Trenk rendesen a vadászat trofeumait is magával hozta, -vadásztáskáját teletömve szalonkával (Oculi és palmarum között volt az -idő), hát igazolva is volt a holjárása. - -A szalonkákat a királyi asztalra servirozták, az ebédhez rendesen A** Z* -herczeg is hivatalos volt, a ki nem győzött eléggé csodálkozni a fiatal -gárdista vadászszerencséjén, a ki egy éjjel tiz-tizenkét szalonkát tud -összeszedni, holott ő neki hat vadásza van, s azok együtt sem viszik -többre egy tuczatnál. Azt nem találta ki a serenissime, hogy ezt a másik -tizenkettőt is az ő vadászai lőtték. - -A király sem tudhatta meg az igazat. Egy szalonkavadászt nem lehet -rendőrkémekkel kisértetni a kokojszásban. - -Trenk Frigyes vadászöltözetben, mint a herczegi erdőszerhez tartozó -jáger, jött-ment minden feltünés nélkül a herczegi palotában. A városon -kivül volt egy határkocsma, ott levetette a livrét s fölvette a -gárdista-dolmányt. - -Azt irja ezekről a napokról maga a regény hőse, hogy charlottenburgi -hadgyakorlatok alkalmával nyolcz nap alatt nem aludt többet ugyanannyi -óránál. Így van az, a ki a szalonkákra cserkészik. - -Azonban, – a hogy a Jägerlatein mondja a szalonkáról: «palmárum! -trallárum!» a huzásnak vége van s azzal együtt megszünik minden -vadászati ürügy, kezdődik a vadakra nézve a kiméleti idő. Valami mást -kell kigondolni a paradicsom tolvajának. Mert az a mindent tudás tiltott -almafája olyan csodálatos fa, hogy minden évszakban érik a gyümölcse. - -Más akadályok is halmozódtak össze. A király és a testőr-csapat -Potsdamba költözött át. A gárdisták ott tanitották be a lovas ezredeknek -a hadfordulatokat. Trenk Frigyesre volt bizva a sziléziai lovasság -betanítása. Nagy tisztelet, de nagy fáradság. - -Azt a bizonyos frajt, a ki a tündéri találkozásokat közvetité, férjhez -vitték. A király szerzett számára egy erdőmestert, a ki elvitte magával -Lithvániába. - -Amália herczegnőt pedig átköltöztették a Spree szigetére. Ott volt a -herczegnek egy pompás nyaraló kastélya. De oda már igazán nem lehetett -ellenőrzés nélkül bejutni a szerelmes urfinak. - -Pedig hát tizenkilencz éves korában nem lehet az embernek a szivét jégre -tenni. - -Hiszen a király nem is követelte a testőrtisztjeitől, hogy ascétai -életben gyakorolják magukat. - -Mikor hirül hozták a királynak Jasinszky kémei, hogy Trenk urfi a -fáradságos hadgyakorlatok után, a helyett, hogy testét a megérdemlett -pihenésnek adná át, gyorsan átöltözik az inasa ruhájába s a vezeték lóra -ülve, galoppban elvágtat a Spree partjára; ott van egy hires csárda, -annak egy még hiresebb korcsmárosnéja; szép, mint az ördögök leánya: -annál szokott az urfi vigasztalást keresni; hát arra azt mondta a -király, hogy jól teszi. Azt már homoeopathia nélkül is tudták, hogy a -szerelmet szerelemmel szokták gyógyitani. - -A szép Annamidinek azonban volt egy halászlegény szeretője, a kinek a -gunyhója oda át volt a Spree szigeten. S az minden alkalommal rajta -kapta az érzékeny találkozón a gárdistát a kedvesével; s abból nagy -veszekedés támadt a zárt szobában, a minek azonban rendesen az lett a -vége, hogy Trenk Frigyes jól eldöngette a féltékeny vetélytársat s -kidobta az ajtón. Ez aztán, a betört orrát a markában tartva, bömbölve -ment a ladikjához s átkozódva, fenyegetőzve evezett vissza a szigetre. -Azért másnap megint csak ott volt s ismét kidobatta magát. De rendesen -még az nap is visszaevezett a csárdához s aztán a még ott talált lovas -katonával szépen kibékült és együtt megitták a békepoharat. - -A kémkedők egyet mulasztottak el apróra megfigyelni, azt, hogy vajjon a -betört orrát tenyerével takargató legény ugyanaz a halász-e, a ki a -korcsmárosné szobájába betört? hátha az maga ott maradt? S a kit az -ajtón kitaszigáltak, az a Frigyes kornet úr volt; a ki aztán szépen -átevezett a halászcsónakon a szigetre. - -Ez a gyanu nem csirázott ki. - -Annyival kevésbbé lehetett aggódni, mert a herczegnő nyári kastélya -nagyon jó őrizet alatt volt tartva. Hatalmas palánk zárta el a sziget -többi részétől, s a kapu előtt katonaőr állt. - -Hát még belül. A herczegnőnek volt egy vén duegnája, a kinek az úrnőjét, -mint az árnyéknak, úgy kellett mindenüvé követni. - -Amália herczegnő szenvedélyes sólymász volt. S erre a sportra különösen -kinálkozott a Spree-sziget, melynek zátonyos oldalát ellepték a gémek és -kócsagok. A duegna oda is mindig vele ment. Majd meg madárfogásra adta -magát a herczegnő s az udvarhölgynek ott kellett vele naphosszant ülni a -bokorban, lélekzetét visszafojtva s lesni a csapóhálóba kerülő -pintyőkéket. Máskor meg végig járták a nagy pázsitot, négylevelű lóherét -keresve. A herczegnő talált is néha egyet-egyet. Mint tudva van, a -négylevelű lóhere szerencsét hoz, de nem annak, a ki találta, hanem a -kinek a találó ajándékozza (természetesen nő férfinak.) A herczeg nem -igen kapott a négylevelű lóherékből. Az udvarhölgy pedig soha sem -talált; meg is lett volna verve a szerencséjével, a kinek azt ajándékba -adja. - -De mindenekfelett nagy szenvedélyt mutatott a herczegnő a fürdés iránt. -A herczegi kastély parkja a sziget egyik oldalán egész a partig nyult -le, a hol vén szomorú füzfákkal volt szegélyezve. A folyam fölé egy -deszkapavillon volt építve, annak a belsejében volt az uszómedencze, két -oldalt öltöző szobákkal. - -Már ezt a gyönyörűséget csak a korlát mellől nézte a duegna, ő nem -szerette a hideg fürdőt. Kettőjükön kívül senki sem volt jelen. A mi -arra bátorítá a herczegnőt, hogy lubiczkolásai közben az úszóruhát is -mellőzze. Hisz nem láthatta más istennői termetét, mint asszonyi szemek. -A fürdő-pavillonhoz száz lépésnyire közelíteni tiltva volt minden -halandónak, vizen és szárazon. A vízben fehér-fekete zászlós karók -jelölték a tiltott részt s a parton ott állt a faköpönyeg előtt a -strázsáló vadász, a ki mindenkire rálőtt, a mint a tilos határt átlépte. - -Itt is tökéletesen biztosítva volt Amália herczegnő a meglepetéstől. - -Csak egy dolog nem bizonyos. Az, hogy hátha akadhat olyan gyakorlott -úszó, a ki száz lépésnyire el tud úszni a víz alatt egy -lélekzetvétellel; ennyi a távolság a halászgunyhó és a pavillon között. -S valamelyik öltöző szobának a padlóján lehet egy fölemelhető deszka. - -Maga Trenk Frigyes ennyit mond sejtetőül: - -«Talán megirom egyszer azt a regényt, mely Robinson lovagnak három évi -élményeit a berlini Spree szigeten, átöltözött alakban elmeséli.» - -Három év a paradicsomban! S még most csak az elsőnél vagyunk. - -Nem ér-e ez meg tíz esztendőt a pokolban? - -Hogy valamennyi Argus-szemek elől el tudta rejteni Spree-szigeti -boldogságának titkát Trenk Frigyes! S az alatt minden nap szemtől -szemben állt azzal a királylyal, a kinek kertjéből lopta a virágot s -szelid nyugodt arczczal, ábrándos kék szemeit félig lezárva, tűrte el -annak vizsgáló tekintetét. - -S ha egyszer – évek után – rájön ez a király – ez az ember, hogy őt a -legkedvesebb védencze folyton csalja és meggyalázza s teszi ezt a -lángész találékonyságával, a gonosztevő raffineriájával s az őrült -szenvedélyével! Mit fog tenni vele ez a sértett ember? A ki azonfölül -még király is? - - - - -V. FEJEZET. A MAGYAR TRENK. - -A kalandos regényt egyszerre félbeszakítá a megújult háború. - -A béke esztendejét, mely menyegző és parádé között folyt le, már -megelőzte két véres hadjárat; II. Frigyes az 1741-iki háborúban -elfoglalta az osztrákoktól Sziléziát s a visszafoglalási kisérletnél -döntő ütközetet nyert meg Mollwitz körül. Ezt a diadalt ugyan tudtán -kívül aratta a király, derék granátos ezredei – ezek a mozgó bástyák – -nyerték azt meg; míg ő maga összetört lovasságával futott a csatatérről, -az üldöző huszároknak visszakiáltva: «engem nem fogtok el; jobb lovam -van, mint valamennyiteknek!» - -Azután az osztrák örökösödési háború szépen kihízott európai háborúvá. -II. Frigyes szövetséget kötött XV. Lajossal, német a francziával! -Ausztriának pedig segélyére jött Anglia; amazokhoz csatlakozott -Spanyolország, emezeknek pártjára kelt Nápoly és Sardinia; valamennyi -ellenség kiválasztotta Ausztria semmivé tételére a bajor királyt, Károly -Albertet; annak szánták Mária Terézia német és cseh tartományait. -Magyarországot meghagyták a királynőnek. - -Ekkor azonban Magyarország is beleszólt a háborúba. Ismeretes a «vitam -et sangvinem pro rege nostro» jelszóval kezdődő fordulópontja a -történelemnek s a míg a franczia hadsereg Prágát elfoglalta, a míg a -bajor sereg Bécs kapujáig hatolt, a burkus a kettő között nyomult előre; -a míg Károly főherczeg, az osztrák derék sereg élén azt kérdezgette a -bécsi főhaditanácstól: «már most én a három ellenség közül melyiket -támadjam meg?» azalatt a magyar hadsereg, Khevenhüller tábornagy alatt -Nádasdy Batthyányi-huszárjaival, kunok, jászok, hajduk hadaival betört -Bajorországba, elgázolt francziát, németet, a kit útban talált s a mely -napon Károly Albertet Frankfurtban a Bertalan-székesegyházban német -császárrá megkoronázták, azon a napon törtek be fővárosa, München kapuin -Menczel pandurjai s a frankfurti illuminácziókhoz és tüzijátékokhoz a -szerteszét felgyujtott falvak és városok vésztüze adta a viszfényt. VII. -Károly császár, Csehország királya megkapta, a miről álmodott, ezt a két -dicsőséges titulust; hanem egész Bajorországot elveszté. - -Ekkor kezdett Trenk Ferencznek a neve Németországon egyértelmüvé lenni -az ördögével. Ő csinálta ezt a rettenetes kivilágítást ellenség földén. - -Trenk Ferencz közel rokona volt Frigyesnek, atyáik testvérek voltak. -Családjuk a legrégibb német lovagok törzséből való. Frigyesnek az atyja -a család törzsbirtokán, Königsbergben maradt. Porosz lovassági tábornok -lett, az öcscse pedig osztrák szolgálatba állt, magyar honosságot nyert, -Horvátországban nagy főnemesi birtokot kapott donáczióba s -Magyarországon is halt meg, mint Lőcse városának parancsnoka. - -Tehát már a két testvér megérte azt, hogy mint ellenség álljon egymással -szemközt. A mollwitzi ütközetben egymásnak a katonáit vágták. - -A két unokatestvér azután még az ellenséges fegyverzeten kívül testben -és lélekben is tökéletes ellentéte volt egymásnak. - -Frigyes szoborszerű, athlétai alak, apollói arczczal, behizelgő kék -szemekkel, oroszlánrőt hajjal, mely Frigyes király mintájára, nagy -göndör fürtökben, homlokáról felsimítva omlott hátra. Ferencz pedig -széles vállú, vastag derekú vasgyúró, rendkívül hosszú karokkal és -iszonyú tenyerekkel, ha egy embernek a koponyáját a markába szorította, -az elájult bele. Az van róla feljegyezve, hogy a pallosával egy ökörnek -a nyakát egy csapásra le tudta vágni, s a törökök fejeit úgy aprította, -mint a répát. Arcza születésétől fogva rút volt; kiálló pofacsontok, -bikahomlok, sürű szemöldök, vastag orr, felvetett, széles ajkak, -előrenyuló áll; sörtekemény haja fekete volt, s mikor haragba jött, a -fejbőrét mozgatni tudta, s akkor a haja égfelé meredt. S ezt az ijesztő -arczot még rémségesebbé tette egy véletlen. Egyszer egy tonna lőpor -robbant fel mellette s a láng úgy teleszórta az egész arczát fekete -lőpor pontokkal, hogy annak most már minden attributuma meg volt, a mi -egy ördög minősítéséhez megkivántatik. Tökéletessé tette azt azonban -indulatának kifejezése az arczvonásaiban. - -A hogy Frigyes maga leirja nagybátyját, a magyar Trenk kegyetlen volt, -dorbézolásban és kicsapongásban véget nem ismerő. A szerelmet is csak -úgy ismerte, mint a kinzásnak legpokolibb faját. Kiméletlen az -ártatlanok iránt, engesztelhetetlen a boszúállásban, embergyűlölő az -istentelenségig s minden vallásnak megtagadója. Mint ellenség félelmes, -mint barát hitszegő, csalfa. - -És a mellett egy lángész! Tele humorral, szatyrával, sokat olvasott, -tanult; a feje egy káptalan; hétféle nyelvet beszél úgy, mint a ki -beleszületett; mikor a kalandjait elregéli, mikor a vezérek, udvaronczok -léhaságát előadja víg társaság előtt, mindenki kaczag rajta s elfelejtik -neki, hogy olyan rút. Még hegedülni is tudott, és igen szépen. Mikor -azokat a mélabús magyar és horvát népdalokat hangoztatá a -nyirettyűjével, az embert megrikatta vele. - -Legrosszabb indulatja volt a kapzsiság, a kincsszomj. Hősi életútjának -ez volt az útmutatója. Mikor pandurjai élén egy városba betört, azoknak -az volt az utasitásuk, hogy raboljanak. A templomok kincse sem volt -előtte szent; kelyhek, monstrancziák, pásztorbotok, keresztek, szent -szobrok (ezüstből) különösen érdekelték. A rablott tárgyakat aztán potom -áron összevásárolta a pandurjaitól s szekérre rakva küldte haza -unnavölgyi várába. S ha a harám-basái közül valamelyik vonakodott átadni -a zsákmányolt ékszert a vezérnek, egy drágaköves órát, brilliántos -nyaklánczot, azt a legközelebbi ütközetben úriási küldetéssel bocsátá az -ellenségre, mikor azután elesett, érte ment, hulláját megmenté s úgy -örökölte az ékszereit. - -Három év alatt két millió forintot érő kincseket rabolt össze. Csak az -igazgyöngyök százezer forintot értek, a miket összegyüjtött. - -És a mellett határtalan volt a fösvénysége. Roppant gazdagságából soha -semmit el nem költött. Pandurjai nem kaptak zsoldot, szabad rablás volt -a fizetésük. A táborozás alatt mindent ingyen kapott a megsarczolt -lakosságtól s ha béke idején felvetődött Bécsbe, naponkint nem adott ki -saját élelmére többet egy forintnál; azt is a fogához verte elébb: -reszketett a pénzért. - -Mennyire ellentéte volt ebben is az unokaöcscsének, a ki mindenét -megosztá a bajtársaival s a hogy jött a pénze, úgy el is ment rögtön. - -S ennél a kegyetlen szörnyetegnél, a ki a dæmoni fogalom ideáljának -látszott, még voltak kegyetlenebb, szivtelenebb dæmonok, a kik őt is -semmivé tudták tenni; a bécsi udvaronczok. - -Trenk Ferencz már húsz éves korában kimutatta a foga fehérét. Legelső -hőstette az volt, hogy egyszer kivont jatagánnal ment az apja -tiszttartója elé, pénzt követelve tőle. Az kereken megtagadta az úrfitól -kivánsága teljesítését. Fel sem kelt előtte, csak úgy a karszékében -ülve, a szájába dugott pipán keresztül mondá, hogy «nem». - -«Adsz? Nem adsz?» kérdezé még egyszer az úrfi, a jatagánt fölemelve. - -«Nem!» - -Azzal egy suhintással leütötte a fejét a tiszttartónak, s aztán megint -visszatette a leütött fejet a helyére. - -«No, hát még sem adsz?» - -Ezért a virtusáért aztán futnia kellett az országból. - -Átmenekült Oroszországba, ott a czárné szolgálatába állt s Münnich -tábornagy alatt vitézül harczolt a törökök ellen. Hamar fölvitte a -kapitányságig. - -A besszarábiai hadjáratban megnyilt a dicsőség mezeje Trenk Ferencz -előtt s ott még nagyra vihette volna, ha azt, a mit a kardja élével -kivívott, a kardlappal el nem rontotta volna. - -Egyszer a huszárezred, melynél mint százados szolgált, erőszakolt -kémszemlére lett kiküldve. A sürű erdők között előhaladva, rá is -bukkantak a török előcsapatra, mely előőrsöket nem állítva, sátorozott -egy folyam melletti síkon. - -Tsatsinoff ezredes, a mint megpillantá a török tábort, azonnal vissza -akart huzódni, hogy a fővezérnek jelentést tegyen az ellenség állásáról. - -– De ördögöt vonulunk vissza! Tüzeskedék Trenk Ferencz. Itt most -meglephetjük a törököt; ezerkétszázan vagyunk, azok legfeljebb -háromezeren; úgy szétverjük őket, hogy a Dunáig meg sem állnak. - -Az ezredes azt mondta neki, hogy fogja be a száját. - -Trenk Ferkó befogta a száját, de kíhúzta kardját s a mit az óbester az -egész ezredével nem mert megpróbálni, azt megtette ő a maga -svadronjával. Kétszázad magával kirohant az erdőből; közé vágott a -háromezernyi töröknek. A nyavalyások, a kiket csendes álmukban lepett -meg, azt hitték, az ördög van a hátukon, szétfutottak; ott hagyták a -sátraikat, az volt boldogabb, a ki lóra kaphatott s átúszhatott a -folyón. Ferencz vitéz levágott belőlük, a hány a keze ügyébe került, -elvett tőlük ötszáz lovat, elkapta a basának a lófarkas jelvényét s -aztán felgyujtá az ott hagyott sátorokat. - -És Tsatsinoff ezredes még akkor sem avatkozott bele a hajczihőbe. - -Trenk Ferkó haragtól lángolva, vérontástól mámorosan ért vissza a maga -svadronjával az ezredeshez. - -Odarúgtatott Tsatsinoffhoz, a mint az a szép rendben fölállított -lovasság előtt, a tábori távcsövével szemlélte a terepet s az -adjutánsának diktálta a futó ellenség létszámát, pontos tudósítás -czéljából. - -– Hát te nyomorult, gyáva pribék! kiálta rá Trenk Ferkó. Még akkor sem -mersz a helyedből megmozdulni, mikor már látod, hogy én magam -szétzavarom a török tábort. Te most megsemmisíthetted volna az egész -török avantgárdát! - -S nem elégelte meg a szóval, hanem ott az ezred hadrendje előtt, úgy -végig verte kardlappal az ezredesét, hogy az a lováról is leesett. - -Ezért aztán annak rendje szerint haditörvényszék elé állíták Trenk -Ferkót s főbe lövetésre itélték. - -Münnich tábornagy azonban kegyelmet adott neki, azon föltétel alatt, -hogy a legközelebbi csetepaténál három török fejet fog elhozni. - -Trenk Ferkó hozott aztán neki négyet. - -Ekkor a tábornagy a fiut őrnagygyá léptette elő. Most már hatszáz -embernek parancsolt. - -Ezuttal egy kozák ezredhez tették át. - -Ott is sok merész hadi kalanddal tette magát nevezetessé. Úgy beszéltek -róla, mint egy csodahősről. - -A Drina mellett erős ágyuharcz folyt, a törökök a balparti üteggel nagy -kárt tettek a jobb parton fölállított kozákságban. S az orosz -pattantyusok nem bírtak nekik megfelelni. - -Trenk Ferkó egyre lovalta az ezredesét, a vitéz Buffaloff kossevoi -attamánt, hogy bocsássa rohamra a kozákjait a gyilkos ágyútelep ellen; -de ez azt felelte neki, hogy «maradj veszteg.» - -Egyszer aztán fejébe ment a vér az ifjú őrnagynak; rohamot fuvatott s a -maga hatszáz kozákjával átúsztatott a Drinán, az ágyútelepet fedező -szpahikat szétverte, a török komparadzsikat leaprította, az ágyuikat -beszögezte s aztán, mint ki dolgát jól végezé, megint visszaúsztatott az -ezredéhez. - -Folytatása következett logikai egymásutánban. Trenk Ferencz Buffaloff -kossevoi attamánt ott az egész sereg szine előtt kegyetlenül elpáholta -kardlappal. - -Ezért aztán másodszor is halálra itélték. - -Münnich tábornagy ismét kegyelmet osztott neki, de egyuttal elcsapta a -hadseregtől s kitiltá Oroszországból. - -Akkor aztán a tüzes fiatal legény hazakerült Magyarországba. - -Jó hire megelőzte. Az ilyen derék vitéznek nagyon is lett volna helye az -osztrák ármádiában, a ki a tohonya generálisok flegmatikus -temperamentumát kardlappal szokta kikurálni, épen ezért nem kapott sehol -helyet. - -Pedig az apja is előkelő vezértiszt volt. Annak meg épen nem volt rá -szüksége. Még csak az kellett volna! - -Hisz ez megkardlapozná az egész Hofkriegsrathot és a Generalkommandót -első alkalommal. - -Azt mondta neki az apja: - -«Édes fiam, ha már verekedni akarsz, ott van a saját dominiumunkban a -hozzád méltó ellenség: az ezer meg ezer haramia. Tele van velük a fekete -erdő. Szedd össze a szerezsánokat, pandurokat, hajdukat; pusztítsd el, -irtsd ki a zsiványokat. Az lesz a neked való mulatság. A katonáink nem -bírnak velük.» - -És a fiatal Trenk Ferkó megtette azt, a mire a generálisok nem voltak -képesek. Egy év alatt megtisztította Horvátországot és Szlavóniát a -rablóhadtól. De fel is voltak ékesítve az országutak karóba húzott, meg -kerékre font zsiványokkal végtől-végig. Az utolsó csapatjukat pedig -körülzárta hozzáférhetetlen sziklavölgyeikbe. - -Ekkor tört ki a háború Mária Terézia és ellenfelei között. - -Soha csunyább, utálatosabb ürügy alatt nem indítottak meg népirtó -vérfürdőt, mint ebben a háborúban. Megtámadtak egy törvényes uralkodót, -egy megkoronázott főt, csupán azon okból, mert asszony. Ha férfi lett -volna, békében hagyják. De mivel nő volt, meg kellett osztozni a -tartományain. A porosz király nagy hirtelen elfoglalta Sziléziát, a -bajor király felső Ausztriát s Bécsig hatolt hadseregével; a franczia -pedig elfoglalta Csehországot, megszállta Prágát. A másik kettőnek csak -volt oka, ha nem is volt igazsága, országát akarta új tartományokkal -gyarapítani; de mi keresete volt XV. Lajosnak Csehországban? - -Ennek a fiatal királynak a viselt dolgaira mindig nagy befolyással -voltak a szép hölgyek. Az egyik kedvencze megtanította hímzeni. A király -igen sokra vitte ebben a művészetben. S a király példája hódít. -Valamennyi udvaroncz mind himet varrni tanult; a versaillesi palota -egész himző-műhely lett s nem is volt igaz nemes, a ki nem a saját -stikkolását viselte a kard hevederén. Ekkor új vonzalma támadt a -királynak, a szép Chateauroux herczegnőben. A kegyencz nő andalusiai faj -volt, hevesvérű és követelő. Ez felbuzdítá a királyt, hogy ő is tépje a -harczmező babérait, miként kortársa, a szép Frigyes király. S erre XV. -Lajos félredobta a himző rámát, előhozatta a paripáját, nyeregbe ült, -zászlót bontott, vele együtt a herczegek és marquisk szintén félbe -hagyták a tűvel festést, lóra ültek, zászlót ragadtak s berontottak nagy -hadsereggel Mária Terézia országába, hogy a szép Chateauroux -herczegnőnek örömet csináljanak vele. - -Ennyi igazságtalan orvtámadás visszatorlására Mária Terézia is -hozzányult minden kinálkozó fegyverhez. - -Mikor már a három ellenség minden örökös tartományát elfoglalta s -azokból csak annyi volt még az övé, a mennyit Károly főherczeg hadserege -kiczövekölve tartott, akkor felhivta a királynő a magyarokat elveszett -országai visszafoglalására. - -A fiatal Trenk Ferencz önkényt ajánlkozott egy szabad pandur-csapatnak -saját költségén kiállitására. A mint erre felhatalmazást nyert, -felszólította a sziklavölgyben körülzárt haramiákat, hogy teljes -bünbocsánat mellett álljanak be az ő csapatjába. Azok odasereglettek -mellé: harambasáik lettek főtisztjeik. - -Három év alatt Trenk Ferencz pandur-csapatja ötezer főnyi dandárra -szaporodott fel. Csupa merő szemen szedett zsivány, bojnyik, haramia, -futó betyár, akik között válogatott gárda volt a pandur. Zsoldjuk szabad -rablás. Jaj annak az országnak, a hova ezek beszabadulnak! - -Először végig pusztitották Bajorországot. A mig Khevenhüller Nádasdyval -a bajor király hadseregét két ütközetben tönkre verte, addig Trenk -Ferencz pandurjai lángbaboritották a falvakat, s öltek, mészároltak -irgalom nélkül, a kit a lovuk utólért. A franczia hadcsapatok -hanyatthomlok futottak előttök. A jó bajor király a saját országából -kinnrekedve, csak lamentáló protestáczióval tudott föllépni a pusztitó -hadak ellen: «a népjog ellen való az ilyen hadviselés!» De hát ő neki -minő népjog adta a fegyvert a kezébe? - -Azt mondja az irás: «a ki fegyverrel öl, fegyver által hal meg». - -(Ezt a tételét a szentirásnak a nazarénusok hamisan magyarázzák. -Szerintük a Megváltó e szavakkal megtiltotta a fegyver használatát. -Pedig épen ellenkező e mondásnak az értelme. A ki fegyverrel öl, azt -fegyverrel kell megölni. A ki az én hazámba betör, a ki az én hazám -fiait megöli, annak Krisztus vezérszava szerint fegyver által kell -meghalni. És miután magától lövő puska nincsen, s a karddal láthatatlan -kezek sem hadakoznak, bizony nekünk, magunknak kell azt a fegyvert a -kezünkbe vennünk, hogy Krisztus mondása végrehajtassék s az a ki -fegyverrel ölt, fegyverrel haljon meg. Igaz értelme az, hogy istenfélő -ember ne kezdje el a háborut; de ha az istentelen ember elkezdi, akkor a -kegyes istenfélő ember verje vissza!) - -Az első hadjárat azzal végződött, hogy Mária Terézia Boroszlóban külön -békét kötött II. Frigyessel, átengedve neki Szilézia legszebb részét s -azzal a porosz hadsereg szépen hazament. A bajor sereget már a magyarok, -osztrákok tönkre verték s akkor aztán, egyesült erővel fordultak a -Prágában uralkodó francziáknak. Azok télben hóban menekültek haza, -üldöztetve Festetics tábornok huszárezredeitől s jó ha egyharmad része -meglátta a szép Francziaországot. A király segithetett volna ugyan -tönkre vert hadvezérén, Bellisle herczegen, mert ott állt a Rajna -mellett egy derék sereggel: de hát mással volt elfoglalva. A szép -Chateauroux herczegnő, a hugával együtt meglátogatta a táborban a -királyt s enyhülést hozott neki a hadjárat fáradalmaiért s a közben XV. -Lajos elfeledé az egész háborut. A királyi sátor előtt a testőr -svájcziak dalolták fenhangon a gunyverset: «Ah madame Enroux! Je -deviendrai fou. Si je ne vous baise!» (Ah, Enroux asszonyság! Mindjárt -kitör a kórság: Ha meg nem csókolhatlak!) - -A sok édességnek az lett a hatása, hogy a király belebetegedett s akkor -aztán hosszú ideig nem volt kedve semmiféle vitézkedéshez. - -Ebben a mizeráblis állapotában riasztá föl az a rémhir, hogy a -rettenetes Trenk Ferencz átusztatott a Rajnán ötezer pandurjával s -széltében öl, vág, rabol, sarczoltatja és gyujtogatja a szép elszászi -városokat szerte. - -Trenk Ferencz átvitte a háború fáklyáit magába Frankhonba. - -Trenk pandur-csapatja teljesen felzavarta a franczia hadakat. A rendes -hadi taktika csuffá lett téve a szokatlan harczmód által. Ezek derék -harczot ritkán álltak; ha kemény ellentállásra találtak, megfordultak, -szétfutottak; de néhány óra mulva ismét egy csapatban voltak s ujra -kezdték a támadást. Ravasz megfutással maguk után csalták az ellenséget -s elrejtett czimboráikkal egyszerre két tűz közé fogták: mikor az -ellenfél azt hitte, hogy elkergette őket, egyszerre csak azt vette -észre, hogy már a háta mögött vannak. Soha az ellenséget éjszaka nem -hagyták pihenni s hihetetlen utakat tudtak belovagolni az éj sötétjében. - -Embereik és lovaik abból a fajtából valók, a mely minden -viszontagságaihoz az időjárásnak hozzá van edzve, maguk a paripák is -csikó koruktól kezdve az erdőn nőttek fel, télen nyáron soha akolban nem -voltak; a lovasaiknak is többször adott szállást a bokor, mint a csárda. -Fegyvereik is olyan ismeretlenek. A horgas fokos, a mely ellen a sisak -meg nem véd; a pányva, a mivel az ellenfelet lováról lerántják; a görbe -kard, a handzsár, a mi veszedelmes eszköz összekeveredett tusában; lőni -tudnak puskával lóhátról futás közben, s kurta nyelű baltáikkal czélba -hajítanak, hogy az az élével áll meg. Pardont nem adnak senkinek. -Házakat, templomokat előbb kirabolnak, azután felgyujtják. Istent nem -ismernek, a hol egy pap akad a kezükbe, azt kegyetlenül elverik. Ebben a -vezérük jár elől a példával: papokat eldöngetni, reverendákat kiporolni, -ez az ő legkedvesebb mulatsága. (Majd lesz még erről szó!) - -Trenk martalócz-csapatjai Strassburgig elszáguldoztak, s ez alatt -Nádasdy tábornok egész kényelmesen hidat verhetett a Rajnán s -átkelhetett a hadtestével. Egy nappal később maga Károly főherczeg is -átvonult a derék sereggel. - -Az osztrák és magyar seregek hatvanezer főnyi erővel álltak Elszászban. -Egy év előtt még a francziák voltak Csehország urai. - -A franczia király kórágyán olvasá vezére, Noilles herczeg tudósitását a -magyarok és osztrákok kellemetlen látogatásáról: a vezér azt kérdezte, -hogy mit csináljon? A király átadta a jelentést Chateauroux -herczegnőnek, a herczegnő átadta a bibornok miniszternek; a király -káromkodott, a herczegnő sirt, a bibornok fohászkodott; de a fővezérnek -egyik sem mondta meg, hogy mit csináljon. - - - - -VI. FEJEZET. CZIRCZE. - -II. Frigyesnek sokkal több gondot szerzett az osztrák-magyar seregek -betörése Francziaországba, mint XV. Lajosnak. - -Közte és Mária Terézia között békekötés volt. De hiszen arra való a -diplomaczia, hogy a hol békesség van, azt elrontsa. - -Az ürügy megvolt. Mária Terézia a szegény német császár lába alól -kihuzta a földet; egész Bajorországot kezében tartá. Már pedig az -illendő dolog, hogy a ki egyszer német császár, annak valami birtoka -legyen is a német földön: tiszteletbeli császár nem lehet az ember! -Aztán élni is csak kell valamiből, egy császár nem telelhetett ki csupa -diszlakomákból. - -E végett II. Frigyes követe sürgető előterjesztéseket tett Mária -Teréziánál, különösen a Trenk pandur-hadának kegyetlen hadviselése -miatt. A férfilelkü asszonynál azonban a legyőzött ellenség számára nem -volt irgalom. - -Mária Terézia szóba sem állt a burkus követtel, sőt mikor az már nagyon -követelő kezdett lenni, az udvari bolondját utasitá, hogy fizesse ki őt -apró pénzzel. - -A királynő tréfamestere egy kálvinista peregrinus diák volt, a kinek -furfangjait megörökité a krónika. - -Áron diák a porosz követnek ezt a példát mesélte el szép hegedüszóban. -(Mikor tudniillik az a Trenk Ferencz kegyetlenkedései fölött lamentált.) - -– Tudod komám: egyszer egy parasztot megtámadott az utczán a földes -urnak a sinkoránja. A parasztnál vasvilla volt, s ezzel olyan erősen -védelmezte magát, hogy a molosszus kutyát agyonszurta. Nagyon -megharagudott ezért a földesur: «Hát ebadta! nem tudtad magadat a kutyám -ellen a vasvillád nyelével védelmezni?» «Azt tevém lesz, nemes uram -bizonynyal, monda a paraszt, ha a te kutyád is a farkával akart volna -megharapni.» - -A mese nagyon érthető volt. - -Megharagudott-e ezért II. Frigyes? az nem bizonyos. Trenk Frigyes azt -állitja, hogy felindult. A nagy király azonban nagy szinész is volt. -Környezete előtt azt a szerepet játszotta, hogy ő lelke hajlamai -ellenére, a királynő kiméletlensége által kényszeríttetik ujból -fegyverhez nyulni. Pedig már akkor alá volt irva a titkos szerződése -egyfelől a franczia királylyal, másfelől a német császárral, mely -szerződés pontozatai szerint az alatt, a míg a franczia hadsereg az -Elszászba betört osztrák-magyar derék sereget megtámadja és megveri, II. -Frigyes bevonul Csehországba, azt elfoglalja s felét magának megtartja, -felét Bajorországhoz csatolja, a hová az elüzött császárt visszahelyezi. - -Ő azután tudott utasítást adni a francziáknak. - -A hol magyar seregekkel állnak szemközt, ne várják be a támadást: hanem -ők előzzék meg azokat rohammal. - -Egy szeptemberi reggelen valamennyi főtisztet felhivatott magához -Frigyes király Potsdamba. Igen jól tudta előttük adni a skrupulozus -filozófust, a kit a fátum hatalma ismét a fegyverre appellálni -kényszerit. Az igazi oka a háboru ujból megkezdésére azonban leginkább -az volt, hogy Mária Teréziának főhadserege tul járt a Rajnán s a -királynő, a békekötésben bizva, saját országait csaknem védtelenül -hagyta. - -Frigyes királynak Prágáig való előnyomulása inkább sétajárásnak -mondható, mint hadjáratnak. Senki sem állt az utjában. Szászország -kedélyesen ajtót, kaput nyitott előtte. - -II. Frigyes a hadizenet után tizednapra Prága előtt állt három -hadtestével: a negyedik, Schwerin hadteste, egy nappal később érkezett -meg Szilézia felől a Moldva tulsó oldalán. - -Prágát Harsch osztrák tábornok tartá megszállva tizennyolczezernyi -hadsereggel. - -Ez a név is egyike a korszak nevezetességeinek. - -Ha mai napság egy operette librettistája egy ilyen generálist próbálna -szinpadra hozni, a kritika agyonverné érte. - -Először is azt tette, hogy a francziák által, a tavalyi nagy nyakrafőre -retirálásban ott feledett hajóhidat szépen ott hagyta az érkező -burkusoknak. Azok külömben kénytelenek lettek volna hetekig várni, a mig -a pontonjaik utánuk érkeznek. Igy azonban a kész hidat maguk előtt -találva, azon menten keresztül költözének s Prágát körülfogták. - -Azután azt a genialitást követte el Harsch generális, hogy a várost -uraló Ziskahegy fellegvárába csupán negyven horvát határőrt helyezett -el. Ezt a veszedelmes állást kellett volna teljes erőfeszitéssel -megvédelmeznie. - -Igy azonban az a negyven granicsár épen csak arra volt jó, hogy a porosz -granátosok előtt leereszsze a felvonó hidat, nehogy azok létrákon -legyenek kénytelenek a falakra felmászni. - -Akkor azután Frigyes király ugyanebből a ziskahegyi várból kezdé el -lövetni Prágát. - -Harsch generális persze oda föl a magasba nem tudott lövetni: hát csak -türte egy darabig a mulatságot. Mikor aztán megsokalta az ágyuzást, -tizenkét napi követésre méltó keresztényi türelem után, akkor elővette a -legjobbik eszét és kapitulált. Tizennyolczezer ember lerakta a puskát, a -nélkül, hogy annak a hangjában gyönyörködött volna. Soha országot -olcsóbb áron nem vettek, mint Frigyes király ezuttal Bohémiát. - -A cseh főurak és polgárok siettek lábaihoz rakni hódolataikat. - -Csakhogy ezzel nem volt a háborunak vége. - -Az a rendkivüli és hihetetlenséggel határos fordulat következett be, -hogy a mint Károly főherczeg és Nádasdy meghallották, hogy Frigyes -király betört Csehországba, nem kérdezték meg elébb a bécsi -főhaditanácstól, hogy mit csináljanak, hanem rögtön visszafordultak, -átkeltek a Rajnán s olyan gyorsan, a hogy mentek, vissza is tértek -Bajorországon át Csehországba. Elől sietett Trenk Ferencz a -pandurjaival. - -És Noilles herczeg, a kinek a franczia hadsereggel sakkban kellett volna -tartani Károly főherczeg seregét, igazi mivelt francziához illő -udvariassággal engedte neki, hogy magát rekomendálva, hazatérjen. - -Trenk Frigyes nagy kegyében állt ekkor II. Frigyes királynak. Most is, -mint azelőtt Berlinben és Charlottenburgban, a királylyal egy asztalnál -étkezett. Ahogy amott részesült ludmájpástétomokban, úgy szelte meg itt -a királylyal ugyanazt a pumpernikkelt (a derczekenyér legkomiszabb -fajtáját). - -II. Frigyes otthon tudott gourmand lenni: válogatós volt a borokban s a -szakácsának utasitásokat adott; a táborzás alatt pedig ette azt a -rosszul sült kenyeret, a mit a közkatonája, sütötte hozzá maga a -szalonnát a bivouac tüze mellett, hált a puszta földön, feje alatt egy -kéve zsuppal. S legfeljebb rámordult a közkatonára, a ki a feje alól -kihuzta a szalmát: «Te ficzkó! Nekem is hagyj valamit!» - -Ezért imádták is a katonái. - -Hetekig nem váltott öltönyt s a lábáról le nem huzta a csizmát. Nagy -sárban leszállt a lováról s együtt gyalogolt a latyakban a -gránátosaival. - -Trenk Frigyes hű követője volt a mesterének. Neki is bő lakomaja volt a -földbefagyott répa, a mit a parasztok a mezőn feledtek. - -És nem sokára bőséges alkalmuk nyilt a koplalásra. - -Megérkezett nagy lóhalálában Trenk a pandurjaival, az «örök» Nádasdy a -magyar huszárjaival s ettől fogva a diadalmas porosz hadsereg maga lett -körülzárva. - -Nem jöttek azok ütközetet állni, csak épen az élelmi szereiket fogdosták -el a poroszoknak. - -A katona még csak kiállja a koplalást, de a ló elpusztul, ha szénát -abrakot nem kap. - -A hatalmas porosz sereg hat hét alatt negyvenkét ezer embert veszített a -soraiból, a nélkül, hogy egy ágyulövést hallott volna. Elhordta őket az -éhség és a tábori nyavalya. A legtöbb átszökött az ellenséghez, a hol -volt mit enni. - -Utoljára a «rettenetes Trenk» átvádolt a zajló Elbe folyón Pardubiczig s -a poroszoknak minden felhalmozott széna és szalmakészletét felgyujtotta. -Ezzel az inség a végső fokra hágott a táborban. - -A pardubiczi takarmányhalmaz megsemmisítése után Frigyes király is -kénytelen volt a barbár módszerhez folyamodni: erőszakos rekvirálás -utján beszerezni a szénát, zabot. - -Csakhogy érteni kell ahhoz! Nem olyan könnyü az a rablás, mint a hogy az -ekszczellencziás urak gondolják. Annak akadémiája van. A burkusok pedig -elemi ismeretekkel sem birtak e magas szaktudományban. Valahányszor -szénázó csapatot küldött a király a vidékre, az mind egy lábig -odaveszett: hirmondó sem került vissza belőle. Azokat Trenk pandurjai -levágták. Lopni nehéz, de tolvajoktól lopni, az igazán nehéz. - -Egyszer aztán, mikor annyira ment az inség a táborban, hogy a király -lovának is csak komisz kenyeret tudtak adni abrak helyett, azt mondta -Trenk Frigyes: «No most én megyek ki szénázni, majd megmutatom én, hogy -mi annak a módja?» A király felszabadította rá. - -Frigyes kiválasztott maga mellé ötven derék sziléziai huszárt és -huszonöt gyalog vadászt s azokkal kora hajnalban neki vágott a széles -világnak, jó szerencsére. - -De félnapi járóra Prága körül nem talált Trenk Frigyes se egy tanyát, se -egy majorlakot, a melyiknek teteje lett volna. Ott már mind a másik -Trenk járt s az mindent fölégetett: még a kutakat is behányatta. - -Még beljebb kellett hatolni a kis csapatnak, étlen szomjan. - -Ha nyár lett volna, legalább a lovak egyet haraphattak volna a füből: de -tél volt, hó fedte a mezőt. - -Végre, a mint egy erdőből kibukkantak, nagy örömükre egy szép dombtetőn -egy kolostort pillantának meg s tul a dombon egy csinos, rendezett falut -s annak a szélében egy urasági kastélyt. A kastélynak vörös teteje volt, -középen tornyocskával, mögötte szép nagy park, körülpalánkozva: biztató -jelenség volt, hogy a kémény füstöl. Ott sütnek, főznek. - -Trenk Frigyes úgy osztá fel a csapatját, hogy az ötven huszár tegyen -látogatást a klastromban s a mi áldást a barátoktól beszerezhet, azt -hozza el magával; ő maga pedig a huszonöt vadászszal meglepi az urasági -kastélyt. A parasztoktól nem lehet tartani, azok félnek a puskától. - -Könnyü volt a kastélyba a bevonulás: nyitva volt a kapu. Az udvaron -ácsorgott a sáfár. Azzal nagy hirtelen megértette Trenk Frigyes, hogy -miért jött? Szénát, szalmát akar vinni a király serege számára. -Utalványt ád róla, bármi áron adják. A sáfár azt mondta, hogy igen -szivesen adják: van széna is, szalma is elég, szekér is áll a fészerben -valami tiz, a mire felrakhatják: de hozzávaló forspont nincsen. A -magyarok minden lovat elvittek. Egyebet nem bántottak. Ez a kastély és -az uradalom Sch..n grófé, a ki maga is az osztrák hadseregnél szolgál, -generális rangban. - -Ez már derék fogás! Egy osztrák tábornok kazlából huzni a szénát. - -Frigyes rögtön neki állította a vadászait, hogy a szénaraktárból nagy -gyorsan rakják meg a szekereket: majd azután szétnézhetnek, hogy a maguk -számára is kapjanak valami harapni valót. Első a ló, azután az ember. - -Maga is éhes volt pedig, huszonnégy órai koplalás után. A mig a vadászok -a szénával bajlódtak, ő maga felrontott a kastélyba. - -Elvadul az ember erkölcse a háboruban. Ez a finom gavallér az egyik -kezében a kivont kardját, a másikban a felhuzott sárkányu pisztolyát -tartva, vágásra, lövésre készen, csörtetett be az idegen uri lakba. - -A kastély a régi patriarkális modorban épült, magas földszintre; a tágas -nagy pitvarból egyenesen a konyhába kellett lépnie, onnan nyiltak az -ajtók az urak és vendégek szobáiba. - -A bástyányi nagy tűzhelyen hatalmas parázshalom izzott s ennek a tüzénél -forgatott egy fehér sipkás vén szakács egy nyársra huzott ludat. Egy -szép pirosra megsütött ludat, a minek a zsirja az alatta levő serpenyőbe -csöpögött. - -A sültnek a szaga felütötte a berohanó katonának az orrát. Két hét óta -nem volt már egy falat hus a szájában. - -Az ember vademberré lesz a tábori életben. Kannibáli ösztönök nőnek fel -benne, mint a megivott vizi borju. - -Odarohant a tűzhelyhez. - -– Ide azzal a luddal! ordítá a szakácsra. S nem várva a kapitulácziót, -kikapta annak a kezéből. Pedig adta volna az önkényt is, agyon rémülve a -mellére szegzett pisztolytól. - -S minthogy három keze nincs az embernek, Trenk Frigyes, hogy a nyársot -is, meg a pisztolyt is tarthassa, kénytelen volt a kivont kardját a foga -közé szorítani. - -Szép figura lehetett. - -Egy ezüst mellvértes óriás, egyik kezében pisztolylyal, másikban egy -sült ludba mártott nyárssal, fogai közt egy éles karddal. - -Rohant a prédájával a legelső oldalajtó felé. - -Mi volt a szándéka? - -Hát az, hogy megegye az egész sült ludat. Egyedül maga, úgy, hogy a -katonái észre ne vegyék; meg ne kelljen velük osztani. - -Ah, egy kiéhezett fiatal gyomor nem ismeri a lovagiasságot, a -pajtásságot. Az ember olyan szép állat ilyenkor, mint a farkas. - -Az első szobában, a melybe Frigyes berontott, butító sötétség volt: az -ablaktáblák mind be voltak zárva. Hanem egy oldalajtó függönye mögül -valami zöldes világosság szűrődött át, hosszú sugárküllőt vetve a sötét -szobába. Frigyes odasietett s a sült ludas vasnyárs hegyével félretolta -a nehéz brokát függönyt. - -Ott aztán megtorpant: a lélekzete is elállt a bámulattól. - -Egy hosszú terem nyilt meg előtte, gazdag rokokó butorzattal, mely -mélységében egy alkoveban záródott. – Szemközt egyetlen magas ablak -vetett világot a szobába, ólomba körített zöld és sárga talp-üvegeken -át. A kerevet előtt egy selyemdamaszttal terített sárkánylábu asztal -állt, azon pástétom, sütemény, déligyümölcs ezüst tálakon; hosszú nyaku -palaczkok, illatgőzölgő punchos üst. Inyencz lakoma! - -De nem ez a látvány állítá meg helyében a szilaj hadfit, hanem valami -más. - -A fülke szétnyilt kárpitja közül egy női alak jött elő: épen úgy, mint -Anadyomene a habokból. A függöny tengerszin selyem volt. Mint mikor -Cythere tengertajtékból megszületett. Egy tündér alak, kinek nem volt -egyéb takarója, mint a nyers selyemhez szinlő hosszú hajzata. Az ablak -zöld világítása mellett a csábalak rózsaszinűnek látszott; de a mi -aranyos volt rajta, az annál aranyosabb lett. - -S a hölgy, a kit így megleptek, nem sikoltott fel a belépő férfi -láttára, nem sietett függönyeivel eltakarni circei bájait, hangosan -elkaczagta magát, mikor Frigyest meglátta. - -Hiszen volt is rajta kaczagni való! De ez a kaczagás a szép, eleven -szobrot még varázslóbbá tette. - -Frigyes elvesztette az eszét. Van még az éhségnél is erősebb indulat. -Kard, pisztoly, nyárs mind egyszerre a földre lett dobva; a lovag egy -szökéssel otttermett a kaczagó nő előtt s a lábai elé térdelve, átölelte -annak a termetét. - -– Parbleu! Ce cuirasse me gène; mondá a meglepett hölgy. - -Percz mulva mellvért le volt dobva. Aztán a dolmány is (annak meg a -zsinórja karczol). A hölgy segített. - -– Ah, c’est un beau garcon! Que vous étes un bel homme! Hizelkedék a -gyönyörű démon s kétfelé pödörve az ifjunak kunkora bajuszát, egy forró, -örjöngő, észrabló csókot nyomott az ajkára. «Vous dinez avec moi.» - -Aztán odavonta magával a kerevetre s tömte a kezével a szájába az ételt, -itatta a kisebb-nagyobb poharakból; másik karjával átölelte a nyakát. -Nem tudni, a pohár volt-e több, vagy a csók? S melyik volt az édesebb, a -mámorítóbb? - -Frigyesnek egy pillanatja sem volt, hogy arra a kérdésre megfelelhessen -magának: vajjon micsoda ez a hölgy? – Mi a magyarázata ennek az -őrjöngéssel határos szenvedélynek? Talán védelmi mód ez nála, a mivel a -kastélyát kármentesíti a felprédálástól? Akkor nagyon sikeres -stratagema! Vagy a temperamentuma viszi ilyen rendkivüli helyzetbe? Mind -ez végig futott az agyában; de nem sokat töprengett fölötte. Hadjáratban -a jó szerencsét két kézzel öleli át az ember, s nem hágy semmit a pohár -fenekén. - -Csak későre kérdezték meg egymástól: hogy hivnak gyönyörüségem? - -«Frigyes!» – «Miranda!» - -Akkor aztán egymás fülébe suttogtak: «ah mon Fredrigo! Ah mia Miranda!» -Végén már olaszul beszéltek. Ez az igazi szerelem nyelve. - -Egyszer csak nagy lárma támad künn a kastély udvaron; jajgatás, -káromkodás, kardcsattogás, lódobogással vegyest. - -Trenk Frigyes ekkor tért egyszerre eszéhez kettős mámorából. - -– Itt az ellenség! - -A hölgy hirtelen egy selyem falbalát öltött magára s az ablakhoz futott, -lenézett az udvarra. - -– Magyar huszárok vannak itt! Meglepték a vadászokat. Suttogá -Frigyesnek. - -Frigyes gyorsan felszökött helyéből s nem keresve se vértjét, se -dolmányát, a földre dobott kardjáért, pisztolyáért rohant, s futni -akart. - -Miranda utját állta s a nyakába csimpajkozott. - -– Hová akarsz menni? - -– A katonáimhoz. - -– Azokon már nem segithetsz. Azok gulába rakták a puskáikat az udvaron; -a huszárok a szénapajtában nyomták el őket, fegyvertelenül. - -– Akkor megöletem magamat. Ezt a szégyent túl nem élem. - -– Legyen eszed! Én megmentelek. Vedd magadra gyorsan a dolmányod, a -vérted. Itt egy rejtek, a hol az ellenség rád nem talál. - -Azzal egy nagy arczképet rámástól elforditva sarkában, a mögött egy mély -fülkét mutatott Frigyesnek, a melyben elrejtheti magát. - -Trenk Frigyes gyanakodva nézett a hölgy szemébe. - -– Siess, siess! Tuszkolta az őt a fülke felé; a közben segitett neki a -mellvértjét felkapcsolni. - -Frigyes vonakodott. - -– Ha fölfedeznek: élve nem hagyom magam elfogni. Ezzel a pisztolylyal a -fejemet szétzuzom. - -– Te most azt hiszed ugy-e, hogy én rossz démon vagyok, a ki azért -jöttem eléd ilyen csábalakban, azért ölelgettelek, csábítgattalak, hogy -az alatt az ellenség meglepjen, hogy eláruljalak. Majd jobban megismersz -később. Nem most találkozunk utoljára. Én téged enyémmé akarlak tenni. -Veled együtt üdvözülni, vagy elkárhozni. Csak egy óranegyedig -engedelmeskedjél nekem, én megmentelek. - -– Mit nekem az élet, ha a becsületem odavész. A katona becsület nélkül -nem élhet. - -– A becsületedet is visszaadom. Látni fogod. Vártalak. Előkészületeket -tettem az elfogadásodra. Tudom, ki vagy. Szükségem van rád. -Megszabadítalak. - -De Frigyes még sem engedte magát a rejtek-oduba betuszkoltatni; hanem -odaállt az ajtóba, kardját öklébe szorítva, elszántan, a hány ellenfél -bedugja a fejét a függönyön, azt rögtön ketté hasítani. - -– Oh, milyen szép vagy most, hizelkedék a tündérnő. Igazi félisten vagy! -s bámulattal járta körül a harczra kész viadort. - -Egyszer csak puskalövések hangzottak az udvaron, lódobogás, -kardcsattogás, verekedő férfiak káromkodása. - -Frigyes odafutott az ablakhoz s kinézett az udvarra. - -Mennyei látvány volt. Az ő huszárjai érkeztek meg: élükön a derék -Norbert, a veterán strázsamester. Valaki értesítette őket a klastromban, -hogy vezérük veszélyben van s ők azonnal ott hagyták a lakomázást, lóra -kaptak s a válságos pillanatban megérkeztek. - -A magyar huszárok pedig ugyanabba a hibába estek, a mit a porosz -vadászok elkövettek, hogy nem hagytak kivül őröket: azt hitték, nincs -több ellenség. Lovaikról leszállva, fosztogatták a foglyul ejtett -vadászokat s mikor a sziléziai lovasok berohantak a kapun, olyan zavar -támadt köztük, hogy a lovaikat sem találták. A ki lóra tudott kapni, az -kiki a maga öklére igyekezett keresztül vágni magát az ellenségen; egy -kis csapatnak sikerült is megmenekülni; de a nagyobb rész foglyul esett, -azok között a csapatot vezető hadnagy. A Kálnoky-ezredből való huszárok -voltak. - -E dühös küzdelmet Frigyesnek az ablakból kellett nézni. Le akart futni a -katonái közé; de nem eresztették. A tündérnő a nyakába csimpajkozott, -nem birta a karjait lefejteni magáról, a lábait is akadályozta minden -módon a lépésben, úgy tartá átfonva, mint egy jaguár a prédáját. - -– Nem mégy oda! Elvégzik nálad nélkül. Elegen vannak. - -Frigyes dühös volt; káromkodott; de nem tudott segíteni magán. Meg -kellett volna fojtania azt a nőt, hogy megszabaduljon tőle. Csak akkor -bocsátá az el, mikor az udvaron a diadalüvöltés felhangzott: «Hurrah -Frigyes király!» Trenk öcs vitézei leverték Trenk bátya katonáit. - -Trenk Frigyes reszketett, mint egy gyermek. Düh, szégyen, hideglelés -rázta. - -Künn az előteremben sarkantyus lépések hangzottak. Frigyes kiszökött a -fényes boudoirból, hogy vitézei itt ne találják. - -A derék Norbert jött eléje; csimbókba kötött hajáról csepegett az -izzadság, pofáján feketéllett a lőporfüst. – Jelenté, hogy szerencsés -időben érkezett meg; az ellenségből két halott, öt nehéz sebesült, -huszonkettő fogoly, köztük a hadnagy. Ellenben a vadászok közül is -levágtak kettőt. - -– Hogyan értesültetek a veszélyről? kérdezé Frigyes. - -– Egy paraszt futott hozzánk ezzel a czédulával. - -Női írás volt: «Siessetek rögtön a kastélyba, ellenség meglepett». - -– Ki irhatta ezt? - -Frigyes eltette a czédulát. - -– Jelentem alásan, mondá a strázsamester, a barátok rám erőtették ezt az -erszényt. Százötven arany van benne. - -Trenk Frigyes átvette az erszényt: azzal feltette a sisakját s az -őrmester kiséretében lement a kastélyból az udarra. Azt mutatta a -katonái előtt, mintha ez az egész csetepaté az ő előre kicsinált -stratagémája lett volna. – A barátoktól kapott erszényt átadta az -őrmesternek. - -– Adjon kend belőle minden huszárnak két aranyat, a vadászoknak egyet, a -többit tartsa meg jutalmul magának. Aztán mindenki egy levelet tegyen a -nyelvére! - -– Úgy lesz. - -– Először is a sebesülteket kell bekötözni, azután a halottakat katonai -tisztességgel eltemetni. Az elfogott lovakat a szénás szekerek elé lehet -fogni; este előtt indulunk visszafelé. - -Norbert vitéz sietett a kapott parancsokat végrehajtani. - -Frigyes pedig megdicsérte a katonáit vitéz magaviseletükért s azzal -ismét visszatért a kastélyba. - -A delnő már akkor a divat parancsolta kostümeban állt előtte; -virágfüzéres vertugadin rejtette termetét, dereka halcsont pánczél közé -fűzve, haja tornyos frizurában, kezében legyező. Valódi nagyvilági dáma -volt. - -– Madame! mondá Frigyes, miután a delnő kecses kézmozdulatával kijelölt -karszékben helyet foglalt. Kegyed volt az, a ki ezt a czédulát a -huszárjaimhoz küldte? - -A hölgy némán bólintott fejével. - -– De azt elébb kellett kegyednek megirni és elküldeni, a mint én ide -érkeztem. - -– Mindenről értesülve voltam, a mi készülőben van. Hogy önök ide -tartanak. Hogy a park mellett egy csapat huszár áll lesben. Könnyű volt -a következményeket előre látni. - -– De hiszen azok a huszárok kegyednek hazafiai, mi pedig ellenségei -vagyunk. - -– Papagály! Hát ki mondta azt magának, hogy mi hivei vagyunk a magyar -királynénak? Ha a harmadévi bevonulásnál Prágában ott lett volna maga, -(akkor még gyerek volt) láthatta volna, hogy a cseh nemesség milyen -fényes tömegben sietett Frigyes királynak bemutatni a hódolatát: mi nem -akarunk Ausztriához tartozni: mi nekünk az ellenségünk a jó barátunk. - -Azután megismertette a delnő Trenk Frigyest rövideden a maga -élettörténetével. - -Ő e nemesi kastély urnője: özvegy; férje a csatatéren esett el -Nápolyban. Atyja olasz gróf volt, a ki őt hajlama ellen adta férjhez egy -cseh főnemeshez, a ki Károly császár seregében szolgált. - -Az olasz vér korán követelte a jussát. De abból kevés része lehetett a -bécsi udvarnál. Az ifju királynő szigoru volt. Mirandát rövid időn -beneschaui kastélyába száműzték. - -Unalmas, egyhangú özvegység napjai következtek. - -S a hölgy szivében egy légiója lakott azoknak az ördögöknek, a kik soha -nem alusznak. - -Mintha két külömböző nő lett volna az az elébbeni, meg a mostani. Ez még -tegezni sem engedte magát s a kezéhez sem engedett nyulni. Vendégét -tiszteletteljes távolban tartá magától s fekete kávét töltögetett neki, -ezt az ébrentartó, kijózanító filtrát. - -– Most van időnk a fecsegésre, mondá, szivarra gyujtva chemikus gépnél. -A szivar is ujdonság volt abban az időben, a tűzcsináló gép is, mely -platintaplóra bocsátott oxygénnel produkált lángot. Önnek a katonái a -szekerek megrakásával nem lesznek készen hamarább alkonyatnál, s önnek -be kell várni az estét, hogy utra keljen. – Azon az uton, a melyen -idejött, vissza nem mehet. – Azt már elállták az ön nagybátyjának a -pandurjai. Az a néhány huszár, a kit önök most ebből a csetepatéból -elszalasztottak, az egész Trenk csapatot fel fogja lármázni. Ön azon az -egyenes uton, amelyen jött, visszatérett okvetlenűl a másik Trenk körme -közé kerül. Szerencséje önnek, hogy több fuvarozó csapat is őgyeleg a -vidéken, a kik a pandurok figyelmét önről elvonják. Ön pedig a megrakott -szekereivel az egész Trenk dandár háta mögött, kényelmesen az országuton -haladva, nagyot kerül a király sátoráig. Ebben az irányban sehol sem fog -ellenségre akadni. Károly főherczeg az osztrák és magyar derék sereggel -Szászországban táboroz; odavárja a porosz királyt, a kit most csak a -rendetlen lovasság és Trenk pandurjai rajzanak körül. A királyt már -utban fogja ön találni. - -Trenk Frigyes különös tekintettel bámult a hölgyre. - -– Ön most azon gondolkozik ugyebár, hogy mit tartson felőlem. Az első -fogadtatás és a mostani értekezés után? Vajjon erotomaniás hysterika -bolonddal van-e dolga? vagy egy varázsló charlatánnővel, a ki -clairvoyanceban dolgozik? Egy szó meg fogja magyarázni a rejtélyt. Én -Trenk Ferencz ángya vagyok: felesége az én testvérnéném volt. Most már -kitalálhatja ön, hogy honnan ismerem én Trenk Ferencznek az utait és -miért árulom el Trenk Ferenczet az öcscse, Frigyes előtt! - -Frigyes a fejét rázta tagadólag. - -– Nem tudja ön? E szerint ön nem is hallott tán Trenk Ferencz neje -tragikus haláláról? - -– Apám házánál nem beszéltek róla soha. Nem tudom, hogy nős volt. - -– Jó okuk volt rá, hogy a gyermekek előtt nem beszéltek a -nagybátyjukról. - -– Annyit hallottam a nagybátyámról, hogy az orosz hadseregnél szolgált s -ott igen vitézül viselte magát; de a feljebbvalói ellen való rossz -magaviselete miatt elbocsátották a szolgálatból. - -– Hogy legyen önnek fogalma arról, hogy milyen ember önnek a nagybátyja, -csak az utolsó esetét mondom el, a miért kasszálták. Annál a nevezetes -rohamnál, melylyel a saját vállalkozására szétverte a tatár lovasságot, -egy tatárnak a dárdája keresztül ment a testén, úgy hogy a kopja aczélja -a hátán jött ki. A tatárt megölte s akkor a testén átütött dárdának a -nyelét kettétörte, aztán visszalovagolt az ezredéhez; a kelevéz darabot -a sebében hagyva, a mi az elvérzést meggátolta. Akkor aztán még -felpofozta az ezredesét. S csakis akkor fogta meg hátulról a kiálló -kopja vasat s keresztül huzta a nyelével együtt a testén. -Kigyógyították, halálra itélték, megkegyelmezték és elcsapták. - -Frigyesnek a hideg borzongás futott végig a hátán. - -– Ez az ember lett az én nénémnek, a nálamnál sokkal szebb Laurának, a -férje. Apja, a tábornok, igen okos dolgot vélt cselekedni azzal, hogy -fékezhetlen fiát feleséghez kötötte. Azt gondolta, majd az megszelidíti. -Atyánk, két bátyánkkal együtt ott szolgált az osztrák hadseregben. Az -volt a feladatuk, hogy a várakat meg a városokat megvédelmezzék a -harámbasáktól. A szlavoniai banditák egész néposztályt, egész hadsereget -képeztek akkor. Kinn a falvakban egész szabadon jártak-keltek. Rájuk -lehetett ismerni a füleikbe akasztott nagy ezüstkarikákról s a bajuszok -végén csüggő ezüst golyókról; hosszú puskát, görbe kardot viseltek, -széles tüszőjükben handzsárt, pisztolyokat hordtak. Atyám és bátyáim -gyakran összecsaptak velük; de buvóhelyeikre nem üldözték őket. Ott utól -nem érte őket senki. Futni jobban tudtak a paripánál. A sziklákon úgy -ugráltak, mint a zerge s ha folyam állt útjokban, fegyverzetestül -átusztak rajta. A köznép is egyetértett velük. Otthon nem raboltak: -átjártak Törökországba s mikor megtudták, hogy az arnót martalóczok -valami rablójáratból zsákmánynyal megterhelve térnek haza, akkor azokra -ütöttek lesből; a rablóktól vették el a zsákmányt. - -– Hisz akkor azok nagyon kedélyes ficzkók lehettek. Kár volt őket -háborgatni. - -– Atyám is így fogta fel a dolgot. A harámbasák szigorú rendet tartottak -a bojnyikjaik felett, a mely falu és földes úr hűségesen megfizette -nekik az évi harácsot, annak a birtokából egy báránynak sem volt szabad -elveszni. A nép dolgozott, a haramiák mulattak s így megéltek kölcsönös -jó barátságban. Mindez egyszerre megváltozott, a mint Trenk Ferencz -Szlavóniába visszakerült. Apja rábizta a haramiák elpusztítását s atyám -és bátyáim, mint osztrák katonák az ő rendelkezésére lettek bocsátva. – -Atyám nemsokára invalidus lett ebben a rettenetes hadjáratban s a -lazarétumban halt meg. Mind a két bátyám, egyik a másik után elesett a -harámbasák golyóitól. De ez nem volt a legnagyobb gyászom: hanem a -nénémet feleségül vette Trenk Ferencz. - -A hölgy szemeiben köny ragyogott ez emléknél; igazán érezte azt, a mit -mond (vagy nagyon jó szinésznő volt). Tovább vitte a hódítást, -tiszteletet gerjesztett maga iránt. Az a legveszedelmesebb állapot, -mikor a szerelmes rájön, hogy Circéje magas lelkü nemes hölgy: elébb -nymfa, azután istennő; így fokozva még nagyobb a bűbáj. - -– Mikor a nagyobbik bátyám elesett a haramiák elleni hadban, Ferencz -odajött az atyámhoz: «Ne sírj öreg!» Én fiad helyett másik fiat adok -neked, Ceccod helyett másik Ceccot. (Bátyámat is Ferencznek hivták.) -Nőül veszem Amanda leányodat, fiad leszek. Atyám két kézzel kapott az -ajánlaton; az öreg Trenk gazdag ember hirében állt: hozzá adta a fiához -szegény Amandánkat. Aztán nemsokára Ruffo bátyám is elesett. Atyám a -kettős csapás alatt kedélybeteg lett: a lazarétumba került. Nekem oda -kellett menekülnöm a nénémhez, Trenk Ferencz urasicai kastélyába. Minő -élet volt ott! Mindennap tivornya, mely bevert fejekkel végződött. -Trenknek az volt az egyik kedvencz tréfája, hogy a vendégét a szoba -közepén tánczolni kényszeríté, s a míg a duda szó mellett a -kutyakopogóst járta, addig ő egy kurta nyelü baltát hajigált a lábai -elé, azzal a virtuóz ügyességgel, hogy a balta mindig az élével állt meg -a padlóban a vendég felkapkodott lábai előtt. A ki tehette, az ablakon -ugrott ki e gonosz mulatság elől. - -– S nem akadt senki, a ki azt a baltát a fejéhez vágja? - -– Nem birtak vele. Vadállati ereje volt. Két embert a levegőbe kapott -tüszőjénél fogva s úgy tánczolta velük a battute oláh-tánczot. S minő -beszédeket kellett nekünk hallgatnunk az asztalnál! Mocskos szájjal -elröhögött disznóságokat s véres szájjal eldicsekedett kegyetlenségeket. -Ezekben mind Trenk Ferencz volt a mester, a ki túltett valamennyin. S ha -még csak hallgatnunk kellett volna a kegyetlenségeket, de látnunk is -kellett. A kastélyának az udvarán volt a vesztőhely, s alig mult el nap -kivégzés nélkül. Egy háromöles fenyőszál volt fölállítva, melynek csucsa -hegyes vaskopjában végződött. Egyszer egy hires harámbasának az apját -fogták el a pandurok. Trenk Ferencz minden szóváltás nélkül kivégzésre -itélte. Az elitéltnek a fejére zsákot huztak egész a derekáig, mely a -kezeit lefogva tartá. Ekkor a két hóhér a lábainál fogva felkapta s -létrákon felvitte a karó hegyéig. Ott a hegyes kopjába illesztették s -azzal kirugva maguk alul a létrákat, hirtelen bekapaszkodtak a lábaiba s -alá ereszkedtek, végül aztán lecsusztak a fenyőszálon. A karóba huzott -szerencsétlen a rettenetes kíntól sokszorozott erővel szétszakítá a -ráhuzott zsák kötelékét s ledobta a zsákot magáról. Ez rettenetes -látvány volt: a mint ennek az embernek a két keze és két lába -hadonászott a levegőben, mint a szélmalom kelepe; arcza a pokolbeli -elkárhozottak kíntorzulásait mutatta: jajgatása, átkozódása csak akkor -szünetelt, ha a vér ömlött a száján. Trenk Ferencz pedig a czimboráival -ott dőzsölt a nyitott tornácz alatt s áldomást köszöntött a kivégzettre: -«Egészségedre, Jócza! Hej, de vigan tudsz tánczolni! De szépen tudsz -énekelni! No hát fujjad: Mnogája léta!» S a szerencsétlen elkínlódott -ott napokig: csak akkor vették le, ha másnak kellett helyet adni. Néha -úgy látszott már, kiszenvedett, keze-lába lehanyatlott. Aztán a mint -jött valami nagy madár, a légben keringve s az rá akart szállni, akkor -megint fölemelte a fejét s a kezével legyintve elhessegeté magáról. Még -élt! - -A hölgy összerázkódott, mintha a hideg lelné. Trenk Frigyesnek is a -fogai vaczogtak össze. - -– Néhány nap mulva a kivégzés után Trenk Ferencz, lovas szerezsánjai -élén elindult portyázni az erdőt átszelő folyam mentében. A folyamot a -köznép Orolájának hivja, a katonai térképen latin neve van: Riva aurea. -Szakadékos partu hegyi folyam, melyen nem lehet átusztatni a sebes víz -sodra és az örvények miatt. Egyszer csak a tulsó parton előbukkannak a -bokrok közül a haramiák. A mint a két ellenséges csapat egymást -meglátta, egyszerre, szokás szerint, leugráltak a lovaikról s fák mögé -huzódva, elkezdtek egymásra lövöldözni. A haramiák tölcséres puskája -csak közelből veszedelmes; Trenk Ferencz le sem szállt a lováról, ott -tánczoltatta azt a rablók előtt s azt a komédiát produkálta nekik, hogy -a markával a mellette elfütyölő golyó után kapott s aztán mintha elfogta -volna azt, visszahajította nekik: «Lőjjetek vele újra!» Az a monda volt -felőle a nép között, hogy nem fogja a testét a golyó. - -(Ezt a fogást megjegyezte magának Trenk Frigyes s később jó sikerrel -utánozta.) - -Egyszer aztán a harámbasa megunta a haszontalan puffogtatást s -átkiáltott Trenk Ferenczhez: - -– Hallod-e Frányó! Te az én apámat karóba huzattad. Én megesküdtem szent -Cyrillre, két szál viaszgyertya mellett, hogy boszut állok rajtad az -apámért, s a míg élek, tőlem nyugtod nem lesz. No hát most itt vagyunk -egymással szemben. Ha legény vagy a talpadon, gyere, mérkőzzél meg -velem. Én is elküldöm magam mellől a szerezsánjaimat, rakjuk le -pisztolyainkat s bizzuk az ügyünket igaz vitézek rendje szerint egy szál -kardra. - -– Jól van! Rá állok, felelt vissza Trenk Ferencz. - -Azzal mind a ketten átadták a puskájukat, pisztolyaikat a kisérőiknek s -azokat jó puskalövésnyi távolban állíták föl a tisztáson. Ekkor aztán -Trenk Ferencz egyedül keresztül lovagolt a keskeny dobogón a túlpartra a -harámbasához kivont karddal. - -– Ez már derék bátorság volt tőle! mondá Frigyes. - -– Csak várja el a végét barátom. Mikor aztán közel értek egymáshoz, -akkor Trenk Ferencz hirtelen kivont a plundrája zsebéből egy jó -aczélcsövü pisztolyt s fejbelőtte vele az ellenfelét. - -– Hisz ez komiszság! kiáltá fel Frigyes. - -– Én is azt mondtam, szólt Miranda. A szemébe mondtam neki, mikor otthon -kérkedve mesélte el nekünk ezt a hőstettét, mint «kapital-jux»-ot, hogy -ez lovagiatlanság volt! Hogy a harámbasa viselte magát úgy, mint egy -nemes lovag s a nemes lovag úgy, mint egy bojnyik. A szemem közé -nevetett érte. Azt mondta, a haramiák ellenében nincs lovagiasság; azok -fenevadak, a miket tőrbe csalni, rászedni vadász virtus. - -– Ez elég ok arra, hogy egy nő megutálja férjét. - -– Szegény Amanda! Ő csak türni tudott. Még én sem hallottam soha egy -panaszszavát. Soha hivebben szerető nő nem volt a világon. Ha én -kifakadtam, ő védte ellenemben a férjét. Még a hibáit is magasztalta s a -durva csapodárságait, a mikkel maga Trenk kérkedett csupa tréfának -vette; nevetett rajtuk. - -Miranda egy gyöngyökkel kirakott medaillont vont elő a korzettje csipkéi -alul s azt felnyitva odanyujtá az ifjunak. - -Miniatur arczkép volt benne: egy sötéthaju fiatal hölgy, Diana -jelmezben. - -– Nézze ön: ez volt az én kedves Amandám. - -– Gyönyörű alak! mondá Frigyes. - -– És Trenk Ferencz mégis el tudta őt hanyagolni a legközönségesebb -tenyeres-talpas paraszt nimfákért, a kik fölötti győzelmével előttünk -széltére dicsekedett. Szokása volt minden lakodalomban megjelenni s -gyakorolni azt a földesuri jogát, hogy a menyasszonynak ő vegye le a -koszorut a fejéről. Ott azon a vidéken bevett szokás ez. A vőlegény még -büszke is erre a megtisztelésre. A menyasszony kap aranyakat a jobbágyi -hűségeért s azokat a homlokára felfüzve viseli. Egyszer hirét vette -Trenk Ferencz, hogy a hires kopanicsár, Vilics Markó leánya tartja a -lakodalmát. A kopanicsárok azok a mély erdőben lakó pásztorok, a kiknek -van egy kis házikójuk összerótt fadeszkákból tákolva; de belül az a ház -a legszebb szövöttessel van tele aggatva. Van egynehány kecskéjük is; de -sokkal több kecsketömlőjük, tele jó szerémségi borral, szilvaszeszszel. -A leányaik nem tanulnak semmi dolgot, csak arany-ezüst himzést finom -fátyolokra. Ezeknek a jövedelme abból a zsákmányból telik ki, a mit a -haramiák hordanak át Törökországból. A Vilics Markóról is tudta -mindenki, hogy a rablók orgazdája. Azért Trenk Ferencz mégis elment a -leánya lakodalmára. S az ilyen kalandokra egyedül szokott eljárni: -minden kiséret nélkül. Egy szép leányért úgy meg tudott bolondulni, hogy -semmi veszélytől vissza nem riadt. Mikor aztán legvigabban szólt a duda -a lakodalomban, a míg a vőlegény tánczolt, hogy majd a nyakát törte, -Trenk Ferencz meg a szép menyaszonyt ölelgette: egyszer csak belép az -ajtón két harámbasa. Egy-egy óriás mindegyik: arczuk feketére cserzve az -idők minden viszontagságától. A szerbeknél azonban az a jó szokás divik, -hogy a lakodalmas házba senki se viszi be magával a fegyverét. A puskát -kívül az ajtófélhez támasztják, pisztolyt, handzsárt, kardot künn a -fogasra akasztanak; azért, hogy ha a bor a fejükbe megy, ne -gyilkolhassák egymást fegyverrel. Trenk is künn hagyta fegyvereit. Az új -vendégek ráismertek, ő is azokra. - -– No Trenk Frányó! mondá az egyik harámbasa: most itt vagy a körmünk -között, nem illanhatsz el. Ha akarnánk, most oda szegezhetnénk a falhoz, -mint a bőregeret. De a haramiák nem szoktak mulatságot bontani. Itt -lakodalom van: vigadjunk! Egyél-igyál kedved szerint, ölelgesd a szép -menyasszonyt: senki se panaszolja fel. Majd aztán, ha megelégelted a -mulatságot, akkor kimegyünk a gyepre: kezünkbe vesszük a kardunkat s -aztán majd akkor válik el, hogy melyikünk tudja a másiknak a -halálnótáját elmuzsikálni. - -Azzal a két harámbasa leült az asztalhoz, szemben Trenk Ferenczczel. - -Trenk nem árulta el a félelmét: pedig meg volt rettenve. Ketten voltak -egy ellen s mind a kettő egyenként is félelmes ellenfél. Koczintott -velük s egymás egészségére üríték a kupáikat. Majd meg a mellette ülő -menyasszonyt vette az ölébe, azzal nyájaskodott s a míg a szép mátka az -orczáját csókolgatta, Trenk a két kezét a szoknya alá csusztatá. De a -mit ott keresett, az a két aczélpisztoly volt, a mi a plundrája zsebébe -volt rejtve. - -– Oh, te drága, szép tubiczám! hizelgett a menyasszonynak Trenk, s abban -a pillanatban egyszerre elsütötte mind a két pisztolyt az asztal alatt s -hasba lőtte a két harámbasát. - -Azzal, nem törődve az ölében tartott menyasszonynyal, megragadta a -hosszú, nehéz asztalt s azt rádöntötte a vele szemközt ülőkre. A két -harámbasa is az asztal alá esett. - -Trenk Ferencz aztán keresztül ugorva asztalon és asztal alatt fetrengő -vendégeken, futott az ajtó felé. - -Az egyik harámbasa olyan érzékenyen volt találva a lövéstől, hogy -kinlódva vonaglott a földön, de a másik, a nehéz seb daczára felugrott s -utána rohant Trenk Ferencznek. - -Trenk azonban futtában felkapta a haramia puskáját, mely a küszöbhöz -volt támasztva. A harámbasa a handzsárját ragadta kézbe a fogasról s el -kezdte üldözni az erdőn keresztül Trenket. - -Trenk visszafordult s a harámbasát a saját puskájával lőtte keresztül. -Akkor aztán a lelőtt rablóvezérnek kicsavarva a handzsárt a kezéből, -levágta vele a fejét s azt hazahozta magával diadaljelnek. - -És Trenk Ferencz, ezt az egész történetet, akként mesélte el nekünk -kedélyes vacsorázás közben, mint a hogy szoktak vidám vadászkalandokat -elhistorizálni kedélyes férjek a feleségük előtt. - -Szegény Amanda egész extázisba jött e mesemondás alatt. Ő csak bámulni -tudta hős férjét. Csak azt látta ebben a rémtörténetben, a mi dicsőség -(hisz az is van benne); de azt, a mi alávaló, a mi gyalázatos benne, azt -nem vette észre. - -Annál jobban iszonyodtam én az egész embertől, a környezetétől, magától -az országtól, a melyben ez az élet mindennapi dolog. - -Engem Flórenczben és Velenczében neveltek: a költészet és finom izlés -hazájában. - -Most pedig elkövetkeztek az én pokolbeli napjaim. - -Trenk Ferencz a legutóbbi leczke óta őrizkedett a paraszt menyasszonyok -lakodalmába keveredni. A felesége pedig áldott állapotba jutott. Más -ember ily állapotban őrzi, félti, ápolja a feleségét. Ez meggyülölte, -megutálta. És aztán én nekem kezdett udvarolni. Mint egy vadállat, mint -egy kutya. Nyiltan, a felesége előtt. Én nagyhamar tudtára adtam, hogy -egy trienti grófnő kezéhez nem lehet keztyütlen kézzel nyulni. S hogy -aztán a felől is tisztában legyen, mi vár rá, ha brutális erőszakkal -akarna czélhoz jutni, megmutattam neki ezt az ujjamon levő gyürüt. -Velenczei remek. Ha a gombját elfordítom, alul egy aczélfullánk ugrik ki -belőle, mely a legfinomabb uráre méreggel van zománczolva. A legkisebb -karczolás e gyürüfullánkkal, rögtöni halált okoz. Egyszer megmutattam -neki azt egy nagy sinkoránján. Ettől fogva aztán félt tőlem.[2] - -A delnő megmutatta Frigyesnek az ujján viselt gyilkos stratagemát, a -felpattanó aczél fulánkkal. Akkor is az ujján volt az, a mikor őt -ölelgette. - -– Az én ölelésem a Cobra kigyó ölelése! mondá a hölgy, összeszorított -fogairól felhuzva piros ajkait. - -Egyszer aztán, mikor egyedül voltunk, azt mondá nekem Trenk Ferencz: «én -adnék önnek cserébe azért a gyürüért egy másik gyürüt, a mi azzal -fölér», – a jegygyürüjére mutatott. - -Én felháborodva mondám neki: «csak nem akarja ön a feleségét megölni, -hogy engem elvehessen?» - -Azt mondá erre, ördögi vigyorgással az arczán: - -– Nem szükség valakit megölni: lehet meghalatni. - -Nem voltam képes ennek a szónak az értelmét kitalálni. Nem sokára -megtudtam azt. - -Amandának áldott állapota már nagyon előre haladt. Egy napon Trenk -Ferencz, az új katonai főparancsnok gróf Sch..n tiszteletére, a ki atyám -helyébe jött, nagy parforce-vadászatot rendezett, a melyre minket is -magával vitt. Tapasztalatlan nők voltunk mind a ketten: senki sem -figyelmeztetett bennünket arra, hogy nőnek minő veszedelem lovaglásban -részt venni, midőn Istentől megáldott állapotban van. És még minő -lovaglásban! Árkokon, bokrokon keresztül ugratva; mocsarakba gázolva a -falkától öldözött szarvas nyomában. És Trenk Ferencz még azt is -megtette, hogy a hallali után, mikor neje izzadtan, felhevülten érkezett -meg a vadásztanyára, jéghideg forrásvizet nyujtott neki az ivótülkéből. -Másnap Amanda lázt kapott s néhány nap mulva meghalt. - -– De hisz ez hitvesgyilkolás! kiálta fel Frigyes elszörnyedve. - -– Az volt. Szegény Amanda nénémet gyermekével együtt temették el egy -koporsóban. Mikor a sirbolttól visszatértünk, (Amanda katonai parádéval -lett eltemetve) az első szava az volt hozzám Trenk Ferencznek, Sch..in -ezredes jelenlétében: «No kedvesem, most már özvegy vagyok». Ez a szó -őrültté tett. Szétnéztem: kinél keressek menekülést? És ha egy -orangutang lett volna is! Megragadtam Sch..in ezredes kezét. «Uram! -vegyen ön engem feleségül». Az ezredes meg volt lepetve. «Kisasszony! Én -öreg ember vagyok már, ripacsos képü és rigolyás!» - -– Én olyan hűséges neje leszek önnek, mint egy rabnő, mint egy kutya! -Követem önt minden viszontagság között! - -Ferencz dult-fult dühében: fenyegetődzött, hogy megöl. De én szemébe -mondtam, hogy gyülölöm, mint testvérem gyilkosát s nem lesz életemnek -más törekvése, mint hogy őt a vérpadra juttassam. Így lettem Sch..in -ezredes nejévé. Jó ember volt. Inkább atyám volt, mint férjem. Nem -hoztam szégyent a nevére. Vele jártam mindenütt a táborozás alatt, -megosztottam a sátorát. Férfi öltözetben mellette lovagoltam. A míg ő a -csapatait vezényelte, én megfőztem az ebédjét, s kimostam a szennyesét. -A nagy hadjárat megkezdődött; férjem tábornoki rangot kapott s -dandárparancsnok lett. - -Ugyanekkor Trenk Ferencz felajánlá a bécsi kormánynak, hogy ő egy szabad -csapatot alakít pandurokból és rablókból, ha a királynő az utóbbiaknak -amnestiát biztosít. Elfogadták az ajánlatát. A kegyelemlevél megjött. -Trenk Ferencz azt kihirdetteté az egész tartományban. A rablók -kinevették vele, s nem jöttek a zászlója alá. Ekkor aztán valódi -hadjáratot indított meg ellenük: a saját pandurjait összegyüjtve, -kiverte őket minden rejtekükből s beszorítá valamennyit a Száva és -Szudiszava szögletébe. Ott azután az éhség kényszeríté őket a -kapituláczióra. - -Oh, az az ember egy elhibázott összetétele a hősnek és a szörnyetegnek; -a ki ugyanannyi bámulatot, mint a mennyi megvetést tud maga iránt -fölkelteni. Ezt még senki sem gyülölte a nélkül, hogy ne szerette volna. -Én, mikor meg akarom semmisíteni, akkor imádom legjobban. Hiszen, ha nem -imádnám, nem gondolnék mindig reá! Nem válogatnék örökké a -halálnemekben, a mikkel megsemmisítsem. Néha már ott vagyok a -fantáziámmal, hogy látom a fejét legördülni a hóhérpallos alatt s akkor -aztán megint a képzeletemben fölveszem a porból azt a csuf ördögpofáju -fejet és a könnyeimmel mosom tisztára. - -Trenk Frigyes elgondolkozott rajta, vajjon mi a nagyobb gyönyör, a mit -ez a tündérnő osztogat: az-e, a miben Trenk Frigyest, vagy a miben Trenk -Frányót részesíti? - -A hölgy folytatá a kedélyes adomázást. Volt rá idejük. A katonák a -szekereket rakták meg szüleséggel. - -– Minő nép volt az, a melyet maga körül gyűjtött ily módon Trenk -Ferencz! Én láttam őket; mert a férjem is Pozsegában toborzá az -ujonczait az ezredéhez s egybekelésünk után gyakran átrándultunk Trenk -kastélyába; férjem hivatalos kötelességből: én haragból, melybe jó adag -kiváncsiság vegyült. Minden nap vártam, hogy agyonütik a saját -harczosai. - -Arra való emberek voltak. Mind öles termetü alakok, marczona -tekintettel, orczáikban ki van fejezve egész jellemük: vakmerőség, -kegyetlenség, gyanu. Vonásaik olyan kemények, mintha érczből volnának -faragva; emlékeztetnek azokra a gnómokra, a mik a templomok csatornafőit -képezik. Erejük a mesével határos: akármelyik megteszi, hogy egy lopott -tehenet fölkap a vállára s úgy viszi át az egy szál fenyőből készült -bürün egyik partról a másikra. Senki ezeket a világon fegyelemben nem -tarthatná Trenken kívül. De ez uralkodik rajtuk. A legkisebb -engedetlenségért halállal büntet: ő maga a biró és a hóhér. Hanem aztán -jutalmazni is tud. Egy-egy napot tivornyára enged a czimboráknak; akkor -aztán minden szabad! Senkinek sincs parancsszava: magának a vezérnek -sem. Ő is együtt dőzsöl, dalol, dulakodik a többiekkel; előhozatja a -hegedüjét s huzza nekik a lábaik alá a vad toporzékoló táncz nótáját. -Máskor meg a forró napon egzeczéroztatja őket hajnaltól estig s nem -engedi őket a patakhoz menni, hogy szomjukat eloltsák; ő maga is velük -tür éhséget és szomjat. - -Egyszer így gyakorolta a haramia-csapatját a sorlövésben. Be akarta -nekik tanítani azt a methodust, a mi a porosz granátosokat oly -ellenállhatatlanokká teszi, hogy bevárják a támadó lovasságot kétszáz -lépésnyire s akkor egymás után háromszor adnak sortüzet s ennek olyan -gyorsan kell menni, a milyen gyorsan egy vágtató lovas csapat kétszáz -lépésnyiről az eleven bástyáig eljut. - -A haramiákból lett katonák zúgolódtak a fárasztó gyakorlatt miatt; de -még inkább azért, hogy a vezér folyvást szídta őket. - -Egyszer aztán golyóval kezdtek lőni. Trenk Ferencz alatt összerogyott a -paripa: keresztül lőtték. - -Ekkor Trenk kihúzta a kardját, odament a felállított hadsor elé s -elkezdte számlálni: «egy, kettő, három, négy.» A negyediknek egy -csapással leütötte a fejét. Tovább haladt. «Egy, kettő, három, négy.» -Megint leütött egy fejet. Azután harmadikat. Negyedelni kezdte a -csapatot. - -Ekkor előugrott a sorból egy harámbasa odakiáltva: - -– Hagyd abba! Én voltam az, a ki a golyóval lőttem rád. Nem türjük a -zsarnokságodat tovább. Velem mérd össze a kardodat, ha ember vagy! - -Ezt a harámbasát Trenk Ferencz egy kardcsapással, a nyakától az övéig -hasította ketté. - -Erre föllázadt az egész ezred. Kardot, handzsárt rántottak s rárohantak -a vezérre. És Trenk Ferencz, a lázadó tömeg közepette osztotta -jobbra-balra a halálos csapásokat: úgy dult a sokaság között, mint egy -Orlandó, mint a Niebelungen-dal sérthetlen vitézei, sőt megtette azt, a -mit Oroszlánszívű Rikhárd Palestinában, hogy a midőn keresztül vágta -magát az útját álló pogány seregen, akkor visszafordult s újra közéjük -rohant, dühöngve. - -De már ez az emberfölötti vitézség még a haramia népet is meghatotta. -«Állj meg! Hagyd el!» kiabálták minden oldalról s térdre omlottak -előtte, kardjaikat markolattal fordítva, feléje nyujtották meghódolás -jeléül. Akkor aztán Trenk is eldobta vértől gőzölgő pallosát s ölelte, -csókolta a vitézeit, a kik nagy diadalordítással emelték vállaikra s úgy -hordozták körül. E hihetetlen harcz után halálig hű lett hozzá az egész -haramia had: ez lett a testőrsége, ez lett a magja a dandárának. - -Nem sokára egész dandár vette körül. Szabadcsapatja felszaporodott -ötezer emberre. Azok között már nagy számmal voltak magyarok; azokból is -– természetesen – a java: csikós, gulyás, futó betyár, bakonyi kondás. -Nehéz volt hozzájuk méltó tiszteket találni. A mely hadnagy nem volt -olyan vakmerő, mint a milyennek a vezér kivánta, azt kirúgta táborából: -«vén asszony vagy!» mondá szemébe a hadsor előtt. De sok idegen vitéz -odajött hozzá a harcziskoláját kitanulni, köztük finom gavallérok, mint -Laudon.[3] - -Nem lelkesíté azt a fegyveres tömeget az a honszeretet, a mi a magyart -és horvátot annyi hőstettekre egyesíté hajdan; sem a fanatikus -hitrajongás, a mi a törököt a csatába viszi, sem a dicsvágy: csupán a -rablási szenvedély. A vezértől elkezdve az utolsó pandurig mindannyinak -az volt az öröme: vérfürdőben úszni, kincseket zsákolni; felgyujtott -városok lobogványában gyönyörködni; aztán dobzódni az összerogyásig. - -S mind ezt a rossz ösztönt fel tudta használni Trenk Ferencz valódi -hadvezéri lángészszel. Majd mondok el önnek egy pár esetet róla, a mi a -mesével határos: hogyan tudott csekély eszközökkel, az ellenség lelki -állapotját felhasználva, nagy sikert kivívni. - -Trenk Ferencznek Lotharingi Károly főherczeg teljhatalmat adott (és -egyebet semmit), hogy gyüjtsön a saját költségére egy szabad csapatot: -azt ruházza, fegyverezze fel tetszése szerint, fizesse, élelmezze, a -hogy tudja s hadakozzék vele saját belátása szerint, teljesen -függetlenül a vezénylő generálisoktól. S ezt a felhatalmazást Trenk -Ferencz olyan ügyesen használta fel, hogy kezdettől fogva kedvenczévé -lett a bajorországi hadsereg vezérének, Khewenhüllernek. Mindig előtte -járt a hadsereg zömének s a míg az hidat vert az Izáron, ő átusztatott -rajta s az ellenség csapatjait folytonos támadásaival el tudta foglalni. -Csoda vitézségének a híre megelőzte jöttét, irgalmat nem ismerő -kegyetlensége megbénítá az ellenséget. - -Egy bajor helységet, Filshofent, hatszáz franczia tartott megszállva. -Trenk Ferencz, Laudonnal és egy pár testőrével előre száguldott -kémszemlészni, a saját ezredeit messze hagyva maga mögött, kettőjükön -kívül nem voltak többen tíz lovasnál, mikor a helységben levő -francziákra bukkantak. - -Rendes eszű vezér ilyen esetben visszafordult volna, hogy a csapatjait -elővezesse. De azok négy mértföldnyire voltak a háta mögött; mire értük -megy és visszatér, az ellenségnek csak hült helyét fogja találni. A -kómikum kvinteszszencziája, a mit ekkor Trenk kigondolt. A mezőn volt a -learatott lóhere, a mit bajor gazdák szokása szerint magas póznákra -szoktak felaggatni szikkadásra; Trenk hirtelen felszabdaltatta a tíz -szerezsánjának a veres köpönyegeit s azoknak a darabjaiból sipkákat -csináltatott. Aztán egy-egy érett tököt huzatott a lóherés póznák -hegyébe, feldíszítve veres sipkával. Azok a bokrok közül úgy tüntek elő, -mint megannyi veres sipkás óriások. Akkor aztán trombitájával riadót -fuvatott s Laudont odalovagoltatá a város kapujához, kapituláczióra -szólítva fel a várőrséget. S erre a hatszáz franczia, tisztestől együtt -megadta magát Trenknek, meg az ő veres sipkás manekénjeinek. Az ember -azt hinné, hogy ez egy rossz mese, ha a hadi bülletinben meg nem volna -örökítve, a fővezér magasztaló elismerése mellett. Az ilyen csodasiker -biztosítá számára azután a hadparancsnokok elnézését féktelen -kicsapongásai és kegyetlenségei iránt. Trenknek a neve egy új fegyvernem -volt. - -– Nem irigylem ezt a dicsőséget. - -– De ő is megkapta egyszer a büntetését, még pedig a saját keze által. -Mikor Filshofent egy éjjeli rohammal elfoglalta, a pandurjainak szabad -rablást engedett a városban. Előbb azonban dobszó mellett kihirdetteté, -hogy a mely cseléd elárulja, hogy a gazdája hova rejtette el a pénzét, a -prédából tizedrészt kap. Ez is jó methodusnak vált be. A háború -demoralizálja az embereket. Akadt áruló elég. Egy ilyen pribék megsugta -Ferencznek, hogy a patikárusnak huszezer forintja van elrejtve egy -vasdobozban. Maga a farmakóp elmenekült a városból. Ezt a gazdag -zsákmányt nem akarta Trenk Ferencz megosztani a czimboráival. Csak egy -pandurt vitt magával, a ki a zárt vasajtót feltörje a kecskelábbal s a -ládák tetejét fejszével beütögesse. A patika alatti pinczében rátaláltak -a vasdobozra. De nem egy volt ott, hanem több, valamennyi mind ólommal -leforrasztva. Trenk nem sokat olvasztgatta az ólmozást, hanem bevágatta -a vasdoboz tetejét fejsze éllel. Az egyikben gálicz volt, a másikban -ólomczukor, egynek a súlyáról azt hitték, hogy arany van benne. Aztán -mercuriussal volt tele. Nagy volt a káromkodás. Végre egy veres -kereszttel jelölt dobozra akadtak. No ez lesz az igazi! A többieken -halálfej volt. Mikor aztán a pandur belevágott a doboz tetejébe, az -egyszerre szétpukkant, lőpor volt benne, a mit a fejszétől adott szikra -felrobbantott. Az egész patika levegőbe röpült s Trenk Ferenczet -odatemette az omladékok alá. - -A szerezsánok hadnagya, Laudon, rögtön munkába állítá az embereit s a -romokat eltakarítva, rátalált Trenkre és a pandurjára. Trenk eszméletén -kívül volt; de még élt. Szerencséje volt, hogy előtte állt a manipuláló -pandur a robbanáskor; az egy idomtalan tömeggé lett összezúzva, égve; de -a vezérét megvédte a testével. Csak az arcza szenvedett Trenknek a -robbanástól, azt a láng úgy teleszórta fekete pontokkal, hogy azontúl -semmi sem hiányzott neki a Belzebub lárvájából. Napokba került, a míg -enyhítő tapaszokkal, kollirokkal annyira vitték, hogy feldagadt -szemhéjait fel tudta nyitni. Laudont látta maga előtt. - -– Mi történt velem? kérdezte tőle. - -Laudon aztán elmondá neki, hogy a patika felrobbant s a vezér urat annak -az omladékai közül ásták ki. - -– Hát a huszezer forint? kérdezé Trenk hamarosan. - -Laudon nem tudott semmi huszezer forintról. - -– Hazudsz! kiáltott Trenk. Azt te találtad meg! Egy vasdobozban volt! Te -dugtad el! - -Laudon szavát adta, hogy ő nem talált semmi pénzt vagy kincset érő -holmit a patika romjai között, a még épen maradt dobozokban csupa -arkánák és heroikák voltak; azokat kiöntötték a pöczébe, hogy valaki meg -ne egye. - -– Nem igaz! Tolvaj vagy! Elloptad az én zsákmányomat. - -Erre a szóra Laudonban is felforrott a nemes vér. - -– Hallja ezredes úr! Ne nagyon osztogassa a tolvaj czímet, mert azt én -nem veszem megtiszteltetésnek. Én nem találtam semmi pénzt. Csak egy pár -dögöt. Az urat, meg a pandurját. S ha én találtam volna is meg azt a -keresett kincset, hát az az én zsákmányom volna s nem szólhatna érte -senki. S ha az urat ott hagytam volna, azért sem szólhatna senki. - -Ezt a kemény visszatromfolást csak elnyelte akkor Trenk Ferencz. De ő -nem az az ember, a ki a boszuságot el szokta felejteni. De még nem is az -az ember, a kit ki lehet engesztelni. Egy mázsa jótétemény nem nyom le -nála egy nehezék megbántást. Az, hogy Laudon őt a halálból mentette meg, -hogy a sírból ásta elő, mind nem volt előtte mentség. Ettől a naptól -kezdve folytonosan azon mesterkedett, hogy Laudont valami módon -elpusztítsa. A legundokabb alávalóság volt, a mit a hadnagyaival -elkövetett, a kik nem akarták neki önkényt átengedni a zsákmányukat. -Mint vezér arra használta fel parancsnoki hatalmát, hogy az ilyen -tiszteket a legveszélyesebb vállalatokkal bizta meg, a mikben ott -kellett nekik veszni. Az elesett tisztnek a holmiját aztán a saját -örökségének tekinté. Azt mondta: a török szultán is örököse a basáinak. - -Trenk Ferencz folyvást kémekkel kisértette Laudont minden -jártában-keltében s azok hírül hozták neki, hogy a hadnagy nagyon bőven -szórja a pénzt, a tarsolya tele van arannyal. Dühös volt érte. Azt -hitte, az az ő zsákmányából telik. - -Egyszer aztán kiküldé Laudont harmincz magyar huszárral a franczia -lovasság fölverésére. Azt adta neki utasításul, hogy csak kezdjen -csatározást a vértesekkel, majd ő aztán a többi huszárokkal segítségére -fog sietni az erdőből. A strázsamesternek ellenben azt az utasítást -adta, hogy csak engedjék a hadnagyot a francziáktól összekaszaboltatni, -hanem a lovát, az általvető iszákjával együtt hozzák vissza. - -Az őrmesterben volt becsületérzés. Elmondta Laudonnak, hogy mi szándéka -van vele Trenknek. Ekkor Laudon szétosztotta a nála levő pénzt a -huszárok között s mikor már körül fogta három század franczia kürazir s -Trenk nem jött a segítségére, keresztül vágta magát az ellenségen, de -többé nem ment vissza Trenkhez, hanem felment Bécsbe s bevádolta a -főhaditanácsnál a pandurvezért. Már akkor egész raja az elcsapott -tiszteknek segített Trenknek a jó hírét terjeszteni a fővárosban. De még -nem merték őt bántani. Nagy szükségük volt rá. A királynő szörnyedezett -a rémmeséken; de azt mondá: «mais c’est la guerre!» - -Itt félbeszakítá a beszélgetést a huszárstrázsamester, a ki jött -jelenteni, hogy a kocsik meg vannak már rakva szüleséggel. Huszonkét -szekér. (Szekér alatt azonban érteni kell azokat a két kereken mozgó -járműveket, a mikbe két rud közé egy lovat szoktak fogni. A kocsis a -nyeregből hajt.) - -– No, hát oda épen jó lesz az elfogott huszonkét huszárnak a lova. Maguk -a foglyok lesznek a kocsisok. - -– Ne induljanak még! Tanácsolá az úrnő. Várják be, míg besötétül. - -Frigyes ezzel az utasítással bocsátá vissza a strázsamestert s ismét -elfoglalta a helyét az úrnővel szemközt a kávézó asztal mellett. - -– A legiszonytatóbb dolgát Trenk Ferencznek saját szemeimmel láttam, -mondá a delnő, már a harmadik szivarra gyujtva: csak félig szívta ki -mindegyiket. Férjemnek a dandára Cham városát ostromolta. A hasonló nevű -folyam mellett van egy kis erősség, melynek várőrsége kivételképen -nagyon erélyesen védte magát. A védelemben részt vett a város lakossága -is. A várat férjem lövészei ostrommal vették meg, derekasan küzdve a -bajorokkal. Mikor aztán a városbeliek látták, hogy a fellegvár -megostromoltatott, menekülni kezdtek a városból. Egy híd vezetett a Cham -folyó túlsó partjára. Mi egy halom tetejéről néztük, hogy tódul a város -védtelen népessége, asszonyok, gyermekek, hátukon vitt holmijaikkal a -hídon keresztül. Ekkor Trenk Ferencz átúsztatott a folyón a pandurjaival -s elállta az útját a menekülő népnek. - -A mit akkor látnom és hallanom kellett, azt soha el nem fogom felejteni. -Trenk pandurjai meztelenre levetkőztették a menekülő nőket s miután még -az inget is lehúzták róluk, beledobták őket a folyóba. A gyermekeiket -utánuk. A vizbehalók kinordítása felhangzott mihozzánk. Én -kétségbeesetten rohantam a férjemhez, könyörögve, hogy vessen véget -ennek a tömeggyilkolásnak. Ő rögtön nyargaltatá a hadsegédét Trenk -Ferenczhez, azzal a parancscsal, hogy azonnal hagyja abba a menekülő -asszonyok fosztogatását, legyilkolását! S tudja ön mit izent erre -vissza? Hogy ő neki a dandárvezér nem parancsol; mert neki Károly -főherczegtől van meghatalmazása úgy viselni a háborút, a hogy a pandurok -szokták. S hogy ő neki joga van a Cham városi népen boszut állani, mert -azok az ő pandurjai közül nyolczat elfogtak, azoknak a kezeit -levagdalták s így hurczolták végig az utczákon közcsufságra. Hát ha joga -volt egykor Róbert Károlynak a felesége levágott négy újjáért az egész -Zách nemzetséget, leányostól, gyermekestől kiirtani, neki is hasonló -joga van ezt tenni, nyolcz derék pandur levágott kezéért a chamiakkal. -Ekkor az én unszolásomra még egyszer odaizent hozzá a férjem, hogy az én -kedvemért, az én könyörgésemre hagyjon fel a nők elleni -kegyetlenkedéssel. Erre gúnyosan azt izente vissza, hogy kedvem szerint -fog cselekedni; a szép leányokat nem ölette meg, azokat vissza tartotta -s majd meglátom, hogy milyen szépen bánnak velük a pandurok! - -… Úgy-e, hogy elpirult ön? szakítá félbe az elbeszélését Miranda. Nekem -jobb, mert festék van az arczomon: beszélhetek oly dolgokról, a mik -fölött egy gárdistahadnagy elpirul. De ez a szörnytett csordulásra birta -a kelyhet. Neupperg tábornagy vádat emelt Trenk Ferencz ellen Bécsben a -chami asszonygyilkolásért. A királyné parancsára elfogatták s vasra -verve vitték fel Bécsbe a haditanács elé, melynek elnöke Weber báró -volt. Trenktől elvették a pandurcsapatok fölötti parancsnokságot, -felosztva azokat három német frájbájter között. Menczel, Bärenklau és -Tripsz volt a kedves lóherének a neve. Ekkor aztán hárman raboltak egy -helyett. De hárman együtt sem értek fel egy Trenkkel harczi vitézség -dolgában. - -Férjem az esemény után maga kérte a főhaditanácstól, hogy szabadítsák -fel a bajorországi parancsnokságtól s helyezzék át az olaszországi -hadsereghez. Bemocskolva érezte a nevét Trenk infámiája által, a ki vele -együtt működött. Olaszországban nem is keresett mást, mint hogy egy -becsületes halál által tisztára mossa katonai jó hirnevét. Nem sokára -megtalálta. A csatatéren esett el. Az én kezeim között halt meg; utolsó -szembehunyásáig vele voltam; azt mondá haldokolva: «jó asszony voltál!» -Igazat mondott. Özvegyi tartásul egész vagyonát rám hagyta, melyet a -szép csehországi birtok képez. Én azonban fiatal voltam, semmi örömöm -nem volt még a világban. Nem is ismertem még a nagy világot. Felkerültem -Bécsbe. Bevezettek az udvarhoz. Az eddig ismeretlen fény, hizelgés, -csábítás közepette nem csoda, ha elvesztettem a fejemet, de cserébe -esett. Én is elkábítottam másoknak a fejét. Nem megy ez vétekszámba. A -nemesi czímer a legszebb fügefalevél. Hiú is voltam. S nagyravágyásomnak -hizelgett az, hogy nincs olyan fényes kalap az udvarnál, melyet az én -üdvözlésemre meg ne emeljenek. Ez volt a vesztem. Egy kalapnak mégis -csak békét kellett volna hagynom. Kitalálja ön az enigmát? Nem találja -ki? Jó. Pedig jó volna, ha a példámon okulna. Önnek is mesenagy -szerencséje van az udvar napfényében. Válogathat a plánéták között. De -ön magához a naphoz is hozzányul. Vigyázzon magára! Meg fogja égetni a -kezét, a hogy én megégettem az enyimet. Egy szép napon zárt kocsi állt -meg a palotám előtt s egy udvari tanácsos lépett be hozzám legfelsőbb -parancscsal, melyben tudtomra lett adva, hogy azonnal induljak -csehországi kastélyomba és onnan ki ne mozduljak. Bécs városába többé -föl nem mehetek, hacsak nem a rendőrfőnök által a Hübschlerinneknek -osztott türelmi bárcza mellett. - -A hölgy fáratag mozdulattal veté magát divánja vánkosára, legyezőjét -összecsapva, s mintegy magának mondva, a mit mondott. - -– És most itt vagyok, fiatalon, özvegyen, számüzve egy cseh faluba s -várva az ellenséget, a ki, mint az elbüvölt herczegasszonyt, börtönömből -kiszabadítson. - -Ezt a szót Frigyes egyenes biztatásnak vette, hogy a hölgy mellé üljön a -kerevetre. Ha csak ellenség kell! - -Miranda azonban egyszerre eloszlatta a félreértését; a legyező újra -kitárult s kettőjük arczát elválasztá egymástól. - -– Hohó! fiatal barátom! Ön nem az az ellenség, a ki engem megszabadít, -hanem a kit én szabadítok meg. - -Frigyes valamit hebegett az elmult édeni óráról. - -– Jajh, barátom; az olyan régen volt, hogy már elfeledtem. Ön nem fogja -elfelejteni, de óva intem, hogy őrizkedjék azzal eldicsekedni a táborban -a pajtásai előtt, mert azért önt haditörvényszék elé állítják és főbe -lövik. Egy vezénylő tiszt, a ki ott felejti a katonáit a veszélyes -álláson s a lesben álló ellenség által egy hölgy boudoirjában hagyja -magát meglepetni. Ezt jó lesz ki nem trombitálni. Hanem ha a királynak -elmondja ön, azt nem bánom. - -Frigyesnek az arczába szökött a vér. Szégyenpir volt az rajta. - -Miranda megsimogatta ezt az elpirult arczot. Nincs annál igézőbb, mint -egy huszesztendős fiú, a ki még elpirul. - -– Maga nagy gyermek. Üljön vissza a helyére. Hiszen nincs közöttünk -mindennek vége. Ön még én velem többször fog találkozni, mert a Trenkek -sorsa az enyémmel szorosan össze van bonyolítva. S én önhöz mindig jó -leszek. Hanem most értse meg a dolgát egészen. Tudja ön? A maga dolgát: -ne az enyimet. Még eddig úgy tetszik, mintha folyvást magamról beszéltem -volna, meg az ön nagybátyjáról, pedig önnek magyaráztam valamit, a mi -önnek a sorsára nagy befolyással lesz. Ön még az a gyermek, a ki a -tóparton gondatlanul gyönyörködik a tó fenekét ellepő virágokban s nem -sejti, hogy az a víz olyan mély, hogy ha ön beleesik, hát oda fullad. -Meg kell fogni önnek a derekán a járszalagot. No! Maradjon veszteg a -helyén, viselje magát szépen; most mindjárt önről lesz szó. - -S hogy nagyobb kényelembe helyezze magát, a hölgy fölszedte maga alá a -lábait s úgy ült a kereveten, a hogy a török asszonyok szoktak. - -– A számüzetésemnél hagytam el. Nem sokára bejöttek a poroszok -Csehországba s elfoglalták a fővárost. Ezuttal a cseh főnemesek nem -siettek Frigyes király udvarlására. Pedig szép farsangi idő volt. Akkor -talán én is kaptam volna egy meghivót az udvari bálra. De hát Frigyesnek -már csak a politikára, meg a katonákra volt gondja; ránk asszonyokra nem -ügyelt. Pedig mondhatom, hogy az asszonyok sokat tehetnek, a mit a -férfiak vitézsége meg nem tesz. Önök nem mozdultak ki Prágából: várták a -sült galambokat, a miket XV. Lajos le fog lövöldözni «pour le Roy des -Prusses!» Várhatnak arra már! Meghalt a szép Chateauroux herczegnő, a ki -XV. Lajos koponyájában a kraneologia szerint a harczvágy organumát -képezte. A franczia király most gyászol és beteg. - -– Chateauroux herczegnő meghalt? kérdé elbámulva Frigyes. - -– Meg biz az: egy pohár jeges viztől. Hát önök még azt sem tudják? -Minden összeköttetésük meg van szakítva a külvilággal. A rettenetes -Trenk megint itt van! A mint önök a háborut megindították, a királynő -rögtön előhozatta a börtönből s visszatette a pandurjai fővezérségébe; -most az hatalmasabb, mint azelőtt volt. Ő tört utat a Rhénuson keresztül -Károly főherczeg ármádiája számára, a maga hihetetlen hős merényletével. -Filippsburgnál a Rhénus szigetén volt a francziáknak egy bevehetetlennek -hiresztelt váruk. Trenk éjjel átuszott hatszáz pandurral a szigetre s -felmászott a sánczokra. Az őrséget kardra hányták. A várparancsnokot, -Créve-Coeur marquist Trenk maga vágta le. S a mint ezt elvégezték, azon -frissiben átusztak a Rhénus másik ágán; a túlparton meg két ezred bajor -lovast találtak csendes pihenésben, azok között iszonyú mészárlást -követtek el s ezzel átvitték a háborút franczia földre. Mindezt én első -kézből tudom. - -– S mi erről Prágában semmit sem tudunk; csak arról van tudomásunk, hogy -a magyar szabad csapatok köröskörül dongnak bennünket. - -– Nem ám; mert az asszonyokat teljesen mellőzi a király. Egy ilyen -háboruban, mint a mostani, a férfi, mint hirhozó, teljesen -hasznavehetetlen: azt rögtön elfogják, felakasztják; míg ha egy szép -asszony az ellenség kezébe kerül is, legfeljebb egy kis galante -avantüreje támad; kivágja magát s odább menekül. De hát Frigyes király -fejébe vette, hogy ő a sátorban a spártait játszsza. Meg tudja tagadni -magát. - -– Megtagadja magát? szólt bele Frigyes elbámulva. - -– Hát persze, hogy megtagadja! Oh maga pirók! Talán még azt sem hallotta -soha, hogy a szép Frigyes alapjában bonvivant, minden jó tulajdonságával -egy sybaritának. Persze, Berlinben a gárdisták között nem -czirkuláltatják az öreg királynak, Frigyes Vilmosnak azt a levelét, a -mit a trónörököséhez irt, mikor azt rajtakapta, hogy az a szép Ritter -Dórisz énekesnő miatt meg akar szökni Angliába, de Bécsben mindenki -könyv nélkül tudja azt a levelet, a miben az öreg király azt mondja a -bebörtönzött fiának: «ugy-e jobb szeretnéd, ha egy maitre de flute-öt -hozatnék a számodra Párisból egy tuczat furulyával, meg egy banda -komédiást egy nagy orchestrummal, meg egy csorda franczia tánczmestert -egy svadron petit maitreszel s építtetnék hozzá egy nagy komédiaházat: -ez neked jobban tetszene, mint egy kompánia granátos, a ki szerinted -csak canaille; hanem egy olyan petitmaitre, egy olyan kinyalt -francziácska, egy bonmot, egy-egy rózsácska, egy komédiásocska, az neked -valami nóbel! Az királyi dolog! Az «digne d’un prince!» Ezek a te -sentimentjaid, a mit ifjúkorod óta a gézenguzok és örömleányok a -szivedbe tömtek!» - -Ezzel a leleplezéssel új világításban látta a fiatal gárdista -bálványozott királyát. Közelebb jött hozzá. Hát fiatal korában az is -csak legény volt, mint ő. Hát ha még most is az? De mi oka volt ezt a -kényes adatot az udvari krónikákból épen ennek a hölgynek elmondani ő -előtte? - -Trenk Frigyesnek éles fürkésző esze volt; hamar rájött a talány -nyitjára. - -– Hát most a komédiásokkal kevesebbet foglalkozik Frigyes király, mint -az előtt, folytatá a hölgy. Pedig ezeknek egy hadvezér is vehetné -hasznát. Ez a czigányhad jobban van értesülve a hadseregek mozdulatáról, -mint a hadikormány. Nálam rendesen megfordulnak kóborlásaik alatt. Én -szeretem őket; jól mulatok velük. Aztán elmondják az utazásaik czélját. -A thábori komédiás-trupp egyszerre csak felkerekedik s utazik -Szászországba. Pedig Tháborban porosz ezred fekszik s a tisztek jó -szinházlátogatók. De ők már kanóczillatot éreznek s megtudták, hogy -Károly herczeg Szászországba siet. Más halandó fut a nagy hadseregek -elől: a komédiások eléje sietnek s ha egy városnak az egyik kapuján az -ellenség vonul be trombita, dobszóval, a másik kapuján a histriók -csapatja nyomakodik elő szintén dob, trombitaszóval. Ezektől tudom én, a -mit még Frigyes király nem tud, hogy a míg itt Prága körül a pandurok, -huszárok boszantják portyázásaikkal, az alatt Károly főherczeg -hetvenezer főnyi sereggel közelít feléje Drezda felől. - -Frigyes nyugtalankodni kezdett: felállt a helyéről. - -– Ne békétlenkedjék, kicsikém. Ezóta már a király is tudja azt: holnap -már nem fog ön neki ujságot mondani vele. Tegnap délelőtt hatalmas -janicsárzene riasztott fel. Azt hittem, megint komédiások jönnek: -kisiettem az erkélyre. Hát kicsiny külömbséggel ugyanaz a pereputy. -Csakhogy ezek nem a közönség megnevettetésére játszanak. Trenk Ferencz -jött a veres köpönyegesei élén. Egész török muzsika jár előtte, síp, -dob, trombita, réztányér, csinelli, fantasztikus jelmezbe bujtatott -czigánybanda. Ezzel hirdeti jövetelét. Egyenesen ide tartott az én -kastélyomba. Ellenállhatatlan vágya volt, hosszas távollét után, ismét -találkozhatni velem. Alig ismertem rá. Azelőtt sem volt valami szép, de -a lőporrobbanás óta össze-vissza van dulva az arcza veres forradásokkal -s tele szórva fekete pontokkal; egy-egy pamat szakáll, bajusz, mint a -jégverte vetés, berzed ki belőle. - -«Megszépültem, ugy-e?» enyelgett, mikor rokoni öleléséből kibontakoztam. -«Mennyi szép időt elvesztegettünk azóta mind a ketten! No de a mi halad, -nem marad. Holnap meg fogja ön látni a szebbik Trenket, az -unokaöcsémet.» - -– Ő már tegnap értesülve volt a kémei által, hogy ön egy -volontér-csapatot állít össze, a melylyel rekviziczióra fog kiindulni. S -megtett minden intézkedést, hogy akármerre veszi ön az utját, mindenütt -kész kelepczébe kerüljön. - -Nekem természetesen, mint egy osztrák tábornok özvegyének, ezt a tervet -nagy helyesléssel kellett fogadnom. - -«Hallom, hogy igen szép gyerek a ficzkó: monda Ferencz; csupa tej és -rózsa az arcza; még a szakálla sem ütközik. No, majd adatok rá szép -chlamiszt, a milyent Ganymedes visel a komédiában. Ezer ördög: a -szerezsánjaimnak kell egy Ganymedes, ez jó lesz annak.» - -Frigyes most már dühösen ugrott fel a helyéről s a kardja tokjával -ütögette a padlót. - -Miranda kaczagott rajta. - -– No lássa ön! Ilyen atyafiságos tréfa várt önre ennél az -ekszpedicziónál. Én ma a kastély tornyáról néztem a távcsövemmel az ön -közeledését. Láttam, micsoda nagy ostobaságokat követ ön el. A csapatja -jobbik részét, a huszárokat felküldi a kolostorba, a gyöngébb -csapatjával közelít a kastély felé, a gyalogosokkal. Édeském! Az ilyen -taktikával nem lesz az ember hadvezér. Önnek az lett volna a feladata, -hogy azt az ötven huszárt szerte szét portyáztassa, kifürkészve, nincs-e -valahol a parkban, a templomkerítés mögött, az árokban elrejtőzött -ellenség? Én tudtam, hogy van. Itt lappangott a huszárcsapat a vadas -kertemben. Ön kész prédának hozta ide magát. Virgácsot érdemelne ezért a -könnyelműségeért, mint egy rossz gyerek. Én önt még nem láttam, csak a -Ferencz iránti gyülöletem sugallta, hogy megszabadítsam. Talán még egyéb -ok is. Egy inasomat parasztruhába öltözve, kerülő uton a kolostorhoz -futtattam, az ön altisztjének üzenetet küldve, hogy siessen rögtön a -hadnagya megszabadítására. De addig is ön a legnagyobb veszélyben -forgott. Arról bizonyos voltam, hogy egy gárdista kornet, ha egy -kastélyba szüleséget rekvirálni beront, el nem mulasztja látogatást -tenni a kastély uránál. Hanem az megint bizonyos volt, hogy a mint ön -meghallja, hogy az udvaron lárma van: verekednek, le fog sietni, s akkor -veszve van. Meg nem ölik, mert arra parancsuk van; de van egy -stratagémájuk, a mivel minden vitézséget csuffá tesznek, egy kerek hálót -hajítanak önnek a fejére, melybe gubanczolva, ha Herkules erejével bir -is, le kell fegyvereztetnie. Akkor aztán megkötözve, lóra dobják s -elvágtatnak. A megmentésére jövő huszárok nem érik ezeket utól. Én tehát -egy drasztikus eszközhöz folyamodtam önnek a megmentésére. - -Tehát csak drasztikus módszer volt: semmi egyéb! - -Miranda egész hideg vérrel nézett szét, valamit keresett. Frigyes -kitalálta: a szivarját, a mit a kerevet melletti polczkára tett le. -Sietett neki vele szolgálni. - -– Köszönöm; másodszor nem gyujtok rá a szivarra ha kialudt. - -Ez is napkeleti virágnyelv volt. - -S uj szivarra gyujtott, annak a füstjét fujta az ifjú szeme közé. - -– Már most még egy jó mappát kell önnek átadnom a melyben veres vonallal -megjelölve találja meg ön a kerülő utat, melyen a királyhoz egész -kényelmesen eljuthat a szénás szekereivel együtt; a huszárjait hadirend -szerint à cheval bocsátva az ut két oldalán az esetleges ámbüszkádok -felverésére. Az avantgárdáról és arriere gárdáról se feledkezzék meg. E -kerülő uton ki fogja ön játszani a pandurvezér minden kelepczéit s -holnap délig rátalál a király táborára. De semmiféle lövöldözés által ne -hagyja magát zavartatni. - -Ez a hölgy úgy beszél, mint egy tapasztalt katonáné. - -De Frigyes is úgy fogadta az utasításokat, mintha a generálisa szájából -jönnének. - -– Grófnő! Én az örök hála érzetét fogom ön iránt megőrizni szivemben. - -– Sohse hálálkodjék ön; én első sorban Frigyes királynak akartam jó -szolgálatot tenni. Az a bonne fortune, a mi önt érte, a királynak szólt, -nem önnek. - -– Ah «Per procura!» szólt nevetve Frigyes. - -A nevetést a hölgy is viszonozta. - -– No lássa ön: ez jó bon mot volt egy gárdista kornettől. Hát per -procura… - -Trenk Frigyes kezdette már egész közelből látni ezt a hölgyet. - -Frigyes király mellé is oda illenék egy Chateauroux herczegnő. - -Reasszumálva a látottakat, hallottakat és tapasztaltakat, ez a fantázia -nem is egészen ködfátyolképnek való. - -Trenk Frigyes egy tiszteletteljes kézcsókkal vett bucsut -tündérasszonyától, ki őt, a hogy kitüntetett vendéget szokás, egész a -lépcsőtornáczig kikisérte. Ott is még gyönyörü büsztjével a -lépcsőkorláton keresztül dőlve, utána nézett. - -Mikor már odalenn volt Frigyes a korridoron, megcsendült a delnő szava. - -– Apropos! Trenk! Jőjjön csak vissza! Még egy mondani valóm van önnek. - -Az ilyen visszahivás követte mondanivalók szoktak igen kellemesek lenni. - -Frigyes négyesével ugorva át a lépcsőket, sietett Miranda előtt teremni. - -A szép asszony akkor a két gömbölyü karját Frigyes két vállára téve, -olyan közel hajolt hozzá, hogy csakugyan azt hihette, hogy ebből egy -szívteljes bucsucsók lesz: pour la bonne bouche. - -De bizony nem az lett. A hölgy azt sugta Frigyesnek a fülébe: - -– Majd elfeledtem önnek a legnevezetesebbet elmondani. Az ön kedves -nagybátyja néhány nap előtt önnek igen jó szolgálatot tett. A -pandurjaival megrohanta Budweisst, melyet a porosz Walrabe ezred tartott -megszállva. A poroszok az első rohamra kapituláltak. Trenknek a -pandurjai aztán süveget cseréltek a poroszokkal. Csupa tréfa volt látni -a veres köpönyegeseket az önök granátosainak hegyes püspöksüvegforma -bonnetjeikkel a fejükön. - -– S ezt nevezi a grófnő nekem tett jó szolgálatnak? szólt Frigyes -elkomorodva. - -– Várja ön be a végét. Budweiss kapitulácziója után gyorsan, még az nap -feladták a poroszok Trenk Ferencz pandurjainak Thábor és Frauenberg -várait s ez utóbbiban foglyul esett a Walrabe és Kreuz ezredek -dandárparancsnoka, A.. Z. herczeg. Az isteni Amália herczegasszony most -már hosszú időre szalmaözvegy. - -Ezzel a két ujja hegyét Frigyes ajkára nyomva, mint a hallgatás -pecsétjét, a szeme közé nevetett a hölgy s aztán elfutott, még egyszer -visszafordulva az ajtóban s egy daemoni incselkedő kacsintás nyilát lőve -a szivébe, a hogy a futó pártusok szoktak. - -Frigyes elámulva állt ott, egészen buta képpel: egész darázsraja által a -legviszásabb érzelmeknek körülrajozva. - -Két porosz ezred megadta magát egy pandurvezérnek! Minő szégyen, minő -gyász! S maga az ezredek parancsnoka, a vezérek kitünője, A.. Z. herczeg -elfogva. Minő szerencsétlenség! - -De az imádott hölgy egyedül maradt! Minő öröm, minő szerencse! - -Frigyes király elveszté ezt az egész hadjáratot! Minő siralom! - -De most sietve fog seregestől Berlinbe visszatérni! Minő öröm! - -Ezen az egy rövid délutánon Trenk Frigyes a paradicsom gyönyöreitől -kezdve a purgatórium kinszenvedéseig mindent megkóstolt. - -Az alkonyat oltalma alatt utra kelt huszonkét megterhelt -szénásszekerével. - -Egész éjjel folyton hallotta a puskalövéseket, melyeket Trenk Ferencz -pandurjai váltottak egyes porosz szénázó csapatokkal. Éjféltájban egy -erdőből negyven lovas vágtatott eléje, a kikben porosz ulánusokra -ismert. Azok is szénázni jártak. Saját magukat ki tudták vágni a -pandurok közül, de szekereik ott vesztek. - -Most aztán ez a negyven lovas is szaporítá az ő csapatját, mely másnap -dél felé szerencsésen baj nélkül elért a király táborába. - -Csak Frigyes szivének volt baja. - - - - -VII. FEJEZET. FERDE HELYZET. - -Trenk Frigyes a porosz tábor előőrseit és bagázsiás szekereit már -hajnalban maga előtt találta s ebből megtudhatá, hogy a király serege -keleti irányban mozdul előre s gyors menetben halad. Konopist közelében -talált rá a főhadiszálláson. A király épen sátorában ebédelt -legközelebbi környezetével. Ágyutalpakra fektetett szekéroldalak -képezték az asztalt, sült marhahus főtt csicsókával (topinambur) a -vendégséget. Italul szolgált a jóféle almabor (Gose), a mi ott helyben -készül. - -A király maga használta ülőkének az almaboros hordót, még pedig úgy, a -hogy Bachust szokták rá pingálni, lovagolva, hátul a csap a hordóba volt -ütve; ha kifogyott a kanna, a király maga töltötte teli. Azt a szép -tabourettet, melyet a királyné sajátkezüleg himzett számára, átengedé az -angol követnek, a ki jobbján ült s kivételképen brandyval frissitette -fel magát. - -Mikor Trenk Frigyes a király sátorába belépett, nagy üdvriadal támadt a -vendégeskedő társaságban. - -– Ah! Itt van Trenk! Megérkezett Trenk. - -Mindenki azt hitte róla már, hogy odaveszett, minthogy egész éjen át -elmaradt. - -– Nos, Fritzi! szólt a király, hát egyedül jön maga? - -– Nem, felség, másodmagammal s azzal a kék köpönyege alól előhuzott egy -tokaji boros átalagot s azt a király elé tette. - -– Hát ezt hol vette? - -– A jámbor beneschaui barátok disputálták rám erővel hogy hozzam el -felséged számára. - -– És a katonái? - -– Két vadász kivételével, a kiket Trenk huszárjai levágtak, mind itt -vannak. - -– De megfizetett értök? - -– Hetet a kettőért. Huszonkét huszárt pedig elhoztam foglyul. A lovaikat -huszonkét szénásszekér elé fogattam; azok is eljöttek szépen. - -Nagy örömriadal támadt e szóra! Huszonkét szénás szekér! Ebben az -inséges időben. Voltak Tamások, a kik nem hittek benne, a míg saját -szemeikkel nem látták, hogy csakugyan létezik ilyen heraldikai csoda! -Nagyobb csoda, mint a kétfarku oroszlán: szénás szekér! - -Ez aztán a csodahős! - -S még foglyul is ejti a megtámadóit: a másik Trenk mesevitéz huszárjait, -egész csapatszámra! S keresztül sétál trombita szóval a pandurok -táborán, melyben a többi vállalkozók mind odavesztek. Sőt még egy -elszakadt után csapatot is felszed az uton s azt is magával hozza. - -– Ide ülj mellém! Mondá a király, helyet szorítva Frigyesnek maga -mellett. Hozd ide magadnak azt a dobot a szögletből; arra ülj s azzal -eléje tolta a rosztbifes tálat, hogy szeljen belőle. Frigyes nem is -hagyta magát kétszer kináltatni. Falt mint egy farkas: minden hozzá -intézett kérdést hallatlanná téve. - -A király láthatólag gyönyörködött benne. - -Majd az angol követhez fordult s Trenk vállára téve kezét, azt mondá -neki: - -– C’est le matador de ma jeunesse! - -Trenk pirult e dicséret miatt. Volt oka a pirulásra. Madame Circe -mondhatná azt meg, hogy milyen matador? Hüvelybe tett fegyverrel. - -A tokaji boros átalag kézrül-kézre járt: azt nem szokták kláziból inni, -hanem az akonáról. Malicziózus egy edény! Tüdő kell hozzá, hogyha az -ember egy kortyot ki akar belőle szivni. - -Az ebéd végeztével a király kijött a sátorából, mustrát tartani a Trenk -Frigyes által elhozott szekerek, katonák és foglyok fölött. Azok rendben -fölállítva vártak a sátor előtt. A saját katonáit megdicsérte, a -foglyokon végig próbálta nyelvtudományi ismereteit s miután azok se a -magyar, se a szarmata kérdésekre nem feleltek s még arra a kérdésre is, -hogy «styi rumunyesztye?» csak a fejüket rázták, meggyőződött, hogy azok -valami egészen ismeretlen népfajhoz tartoznak. - -Azzal ott a vezérek csoportja előtt levette a nyakából a szalagon függő -katonai érdemrendet s azt Trenk Frigyes nyakába akasztá. - -– Jutalmul e derék hőstettért! - -Trenk Frigyes alig tudott valamit rebegni. A lelke azt mondá, hogy soha -még érdemrend rosszabbul meg nem volt érdemelve. - -A király még e fényes kitüntetésen fölül egy erszénynyel is -megjutalmazta Frigyest. Az erszényben ötszáz arany volt. - -Ez a szénának az ára. - -De Trenk a maga részéről szintén nem maradt hátra a nagylelküségben. A -király által ajándékozott pénzből az őrmesternek és a káplároknak husz -Frigyes-aranyat adott egyenkint s minden katonának egy aranyat, -azonfelül az ezredkáplánra rábizott száz aranyat, hogy ezt majd a két -elesett vadász édesanyjának küldje el. - -Ezzel a bőkezüséggel gondolta biztosítani a hallgatásukat. - -Hiszen egész dicsősége addig tart, a mig ezek ki nem beszélik az igazat. - -Jasinszky karon fogta s fensőbbségi grácziával gratulált neki e szép -katonai bravurhoz. - -– El kell nekünk mondanod, hogyan ment végbe ez az egész brilliáns -affér? - -Most aztán Frigyesnek kellett volna hazudni egy hősi fordulatokkal -teljes mesét. Meg voltak a hozzá való eszközei: nagy költői tehetséggel -volt megáldva. De azt nem vette most elő. - -– Bocsássatok a sátoromba. Két éjszaka nem aludtam. Folyvást a -nyeregben. Fáradt vagyok, mint a kutya. - -Mielőtt még is a sátorába bocsátották volna, a király mégegyszer -behivatta őt magához. A király egyedül volt vele. - -– Tudja maga már a tábori jelszót? - -– Még nem közölték velem, felség. - -– Akkor ne is tudakolja. Mire fölébred, más jelszó lesz: azt közlöm -magával: «Mollwitz!» - -– «Értem» felség. - -– Mért nyomta meg azt a szót, hogy «értem»? - -– A jelszó azt jelenti, hogy szembe megyünk az ellenségre és megverjük. - -– Helyesen magyarázta. Hát azt tudja maga, hogy igazi ellenséggel állunk -szemben? - -– Tudom felség. Lotharingi Károly érkezett meg a rajnai hadsereggel; -csatlakozott Nádasdy hadtestével és a szász hadsereggel. Drezda felől -közelítenek. - -– Helyes. Előttünk Lotharingi Károly, a hátunk mögött Trenk Ferencz. -Micsoda rokonságban áll maga ezzel a Trenkkel? - -– Apáink testvérek voltak, de egymást nem szerették. Életutjaik külön -váltak. Én és nagybátyám Ferencz sohasem láttuk egymást. - -– Többet nem tud maga a nagybátyja felől? - -– A mit hallásból-mondásból lehet tudni: vitéz embernek, de rossz -jellemünek irják le. Nem az én dolgom, biráskodni fölötte. De ha a -csatatéren találkozunk, valamelyikünk le fogja vágni a másikat, annyi -bizonyos. - -– Ezt szeretem hallani. A míg én a derék sereggel előre nyomulok -Lotharingi Károly ellen, az alatt maga a tartaléknál marad a testőr -századdal és részt vesz a hátvéd csatározásaiban s rajta lesz, hogy az -ellenfélt visszaverjék. - -– Nem lesz nehéz feladat, felség. - -– No, csak semmi elbizakodás. Trenk Ferencz jókora haderővel rendelkezik -s gyors mozdulatokra képes. Ma három hiobhir érkezett hozzám egy óra -alatt. Budweiss és Frauenberg kapitulált egy ágyulövés nélkül s utánuk -másnap Thabor, a Walrabe-ezreddel. A másik kettővel nem törődöm. -Szedett-vedett hesszeniek voltak; de a Walrabe-ezred! S különösen a -hadakban edzett főparancsnok A… Z. herczeg… - -Ennek a névnek a kimondásánál a király soká nézett Trenk Frigyes -szemébe. Olyan volt e királyi szemek nézése, mint a gyujtó üveg -sugártüze. Trenk Frigyes kiállta azt. - -Egy pillahunyorítás nem árulta el az érzelmeit. - -Pedig teljes nyugalmat mutatni is veszedelem volt. A… Z. herczeg nagy -tekintély volt a hadseregnél s Trenk Frigyes gyakran volt neki meghivott -vendége. Egy kicsit mégis csak kellene mutatni a megütközést az -elfogatás fölött, ha már az örömöt nem akarjuk is elárulni. - -– No! És maga annyit sem mond ily kitünő pártfogójának a balesetéről, -hogy «Isten őrizz!» - -Trenk Frigyes nyugodtan felelt: - -– Ezt a rossz hirt már tegnap ilyenkor hallottam, felség. Nem lepett -meg. - -– Kitől tudhatta meg? - -– A fogoly huszároktól. - -– Hát tud maga ezeknek a fogoly huszároknak a nyelvén beszélni? - -– Én nem; hanem a háziasszonyom, a kinek a kastélyában szállva voltam. - -– Ah há! Tehát magának háziasszonya volt. - -– Tudósításomban mindent elő fogok adni. Beneschau földesasszonya -Sch..in grófnő. Ő küldte általam fölségednek az élelmi szereket a -kocsikkal együtt, hódolatból. - -– Szép-e? - -– Igen distingvált hölgy. - -– Nem azt kérdeztem, hogy milyen a magatartása? hanem hogy szép-e? - -– Nagyon szép, fölség. - -– Megfizetett maga az élelmi szerekért? - -– Ismétlem, hogy ajándékba küldte felségednek. - -– Nekem igen! De maga csak nem maradt adósa? - -Trenk Frigyes minden prüderiáját elővette, hogy szabadkozzék. - -– Mit gondol, fölség? Ilyen helyzetben! Ellenséges tábor közepett! - -– Ejh! Katona fegyverének mindig fel kell huzva lenni. De csak -megölelgette a bucsuzáskor? - -– A bucsuzáskor nem, fölség. - -– No hát az alkudozáskor. Az én nevemben, per procura. - -A király nevetett; erre aztán Trenk Frigyes is elnevette magát, míg -hirtelen észrevette, hogy ezzel a nevetéssel a titkába enged látni s -nagy hirtelen összeszedte magát. - -– Az etikett korlátai között. - -– Jól van, ismerjük ezt a dolgot. Most elmehet aludni. Estére megkapja a -parancsomat. - -Trenk Frigyes a királytól kijövén, sietett a sátorát fölkeresni, a hol a -két lovászlegénye várt reá; a sátor mögött volt a két vezeték paripája. -Leveté magát a medvebőrre s rögtön elaludt. Az esteli trombitaszó -ébreszté föl. - -Akkor tudta meg, hogy a király a főhadiszállással együtt már délután -elköltözött s őt a testőrségi századdal együtt hátrahagyta, négy -ágyuval. Hanem azt az ötven huszárt, a kik a kirándulásban részt vettek, -magával vitte a király. - -Trenk Frigyes fel tudta fogni helyzete ferdeségét. - -Ma minden ember az ő csoda vitéz tettéről beszél; bámulják, irigykednek -rá: nagy jövendőt jósolnak neki; de ha a király maga elé találja hivatni -Norbertet, a huszár őrmestert s elmondatja vele magának az egész hadi -kalandot, egyszerre kisül, hogy a vezénylő tisztnek ebben az egész -bravourban csak szégyenteljes kelepczében kussadás jutott. Ekkor aztán, -ha kérdi valaki: hol nyerte ez a «grüner Junge» azt a vitézségi -érdemrendet? azt fogják rá felelni: «madame alkovenjében». - -Ez a nyugtalanító érzés kisérte őt az egész hadi uton. Harmadnap -utólérte a királyt s azontul ő vezette az első szakaszt a testőr -lovasságnál; a király a dobverők szakaszánál lovagolt. - -Egyszer odainti magához a király Frigyest, s azt mondja neki: - -– No Trenk, most ráérünk a dolgunk felől: beszélje el nekem, hogyan -történt az a maga vitézvágása Beneschauban? - -Frigyes elmondott mindent a királynak hiven, szépítés nélkül; bevallotta -az elkövetett nagy hibát, a minek balkövetkezéseitől csak egy asszony -furfangja s az altisztjei vitézsége szabadíták meg. - -A király arczvonásain látszott a meglepetés. Nem árulták el még neki e -titkot: Frigyes szájából hallotta ezt először, mint önkénytes vallomást. - -– No lássa, ezt szeretem, hogy igazat mond. Nem titkolja el a hibáját, -nem kérkedik hamis érdemekkel. Azért a hőstett érdeme csak maradjon a -magáé. Megtörtént ez már hires hadvezéreken is, hogy hibából nyerték meg -az ütközetet. Mollwitznál magam is megfutottam s csak másnap tudtam meg, -hogy fényesen győztem: derék gránátos ezredeim legázolták az ellenséget. -Kicsinyben magával is ez történt. Köszönjük meg Fortuna istenasszonynak, -hogy ránk kacsintott. Hanem már most ezzel aztán vége legyen ám az -istenasszonyokkal való kaczérkodásnak! Maga fiatal ember, sok szép -tehetséggel van megáldva. Szive, feje helyén. Tudományos képzettsége -sok. Testgyakorlatokban, férfi-küzdelmekben az elsők közül való. -Lelkében tetőtől-talpig nemes ember! Ezt ne vegye dicséretnek. Egyetlen -egy indulat képes lesz magánál mindezeket a jó tulajdonságokat -lerontani. Ez az érzékiség. Erre pedig magának nagy hajlandósága van. -Egyetlen egy órájáért a gyönyörnek maga el fogja veszteni az eszét, -elfeledi a kötelességét, elárulja a hazáját s lesz komisz, alávaló -jellem, háládatlan, fizetett kém. Ez mind lesz magából, ha be nem -vakczináltatja magát a szerelem ragálya ellen. - -És azután még egy félóráig tartotta atyai oktatásokkal Trenk Frigyest a -király, mellette lovagolva. - -Elmondta neki, hogy ilyen idős korában ő nála is hasonló pusztító -betegség volt az érzékhevülés, ő is el tudott minden kötelességet -felejteni egy édes csengő hangért; az ábrándok világába hagyta magát -ragadtatni. - -És azután áldva emlékezett vissza arra az atyai vas kézre, mely -ábrándjait kiméletlenül összetörte és eltévedt fiát a férfifeladatok -teljesítésére kényszeríté, egy börtönfelügyelő szigoruságával. - -– Én hasonló atyai gondviselést fogok maga felett gyakorolni, mondá a -király. Én magából egész embert akarok csinálni. S ha nem megy máskép, -összetöröm s ujra öntöm, a hogy én velem tett az apám. De tudja maga, mi -a neve annak az ujraöntő anyamintának? Börtön. Maga most azért a -beneschaui asszonyhistóriáért rászolgált egy esztendei várfogságra. Ez -most el van téve; de nincs elengedve. De eszébe jusson magának, -valahányszor még egy olyan hosszan aláomló asszonyi hajzatot, mely egy -tündértermetnek utolsó takarója, végig czirógat a kezével, hogy Frigyes -király fekete könyvébe be van irva az adóssága. - -Frigyes a könyekig meg volt hatva a király atyai dorgálásai által. -Szentül fogadta, hogy spartai életet fog élni ezentul. - -A király megerősítette ebben a szándokában. Valóban semmi sem oly -hathatós védelem egy ifju férfira nézve a szerelem és bujaság csábító -démona ellen, mint a test edzése, fegyvergyakorlat, athlétai versenyek: -a merész daczolás az elemekkel, a szomjazásban és koplalásban való -tökéletesítés, a hogy már a Gradus ad Parnassum mondja, melyet minden -syntaxista ismer: «Multa tulit, fecitque puer: sudavit et alsit. -Abstinuit Venere et vino». (Hej sokat eltürt s tett a fiu izzadva, -didergve. Elkerülé a szerelmet, a bort.) - -Azután majd ha Berlinbe visszatérnek, ott lesznek Trenk Frigyes előtt a -hires tudósok, Pöllnitz, La Mettrie, Jordan: azokkal társaloghat, -azoknak a szelleméből sokkal több táplálékot gyüjthet a lelke számára, -mint holmi hiábavaló asszonyszemélyek fecsegéseiből. - -Trenk Frigyes egészen megadta magát. Ünnepélyesen felfogadta, hogy -ezentul napjának minden óráit a vivó és lovagló porondon fogja tölteni, -a hevülések ellen jeges fürdőket vesz: éjszakáit a tudományoknak fogja -szentelni s ha egy asszonnyal összetalálkozik, annak csak a czipője -orrát fogja nézni lesütött szemmel. - -Tesz az ember ilyen fogadásokat, mikor naphosszant masirozik hóval -vegyes záporesőben, sárban, éhezve s keresve az ellenséget, a kivel -össze akar verekedni. - -Hogy azután megtartja-e ezeket a fogadásokat, az otkolon-illatos -szobában, a kandalló tüzénél, a forró puncs szürcsölése mellett? Az -megint más kérdés. - - - - -VIII. FEJEZET. A KÉT TRENK SZEMTŐL SZEMBEN. - -II. Frigyes rátalált a keresett ellenfélre. Lotharingi Károly szembe -jött rá, egyenlő haderővel. - -Marsovicznak hivják a helyet, a hol II. Frigyes elvesztette – nem az -ütközetet – hanem az egész hadjáratot. Ütközetre nem került a sor. - -Pedig mind a két tábor katonáinak forrott a vére a verekedési vágytól. -De a «mama» azt mondta a gyerekeknek: «Csitt! mentek aludni!» Ez a -mindnyájunk közös mamája, a föld: ez akadályozta meg a verekedést. - -Lotharingi Károly serege egy félkör alaku hegyen tanyázott, a hegy -lankáin elhelyezett ágyuütegekkel. A hegy mindkét oldalán volt egy tó, -melyeket egy lomha folyásu csatorna kötött össze. A csatorna két oldalán -süppedékes mocsár. - -Szemben II. Frigyes hadserege szintén egy hegymagaslatot foglalt el; a -két ellenség egymásnak a beleibe láthatott: megszámlálhatták az -ágyuikat, lovasezredeiket; láthatták minden mozdulataikat. Azonban nem -is mozdulhattak. Itt meg kellett állniok és egymással farkasszemet -nézniök. A két ellenfél egymásnak az állását csak keskeny völgyeken át -közelíthette meg; de maguk azok a hegyvápák is ketté voltak szakítva, -mély sziklameredélyektől. Sziklák, mocsarak, tavak, lehetetlenné tették -az ütközetet. Károly herczeg meg sem mozdult a helyéből. Neki kényelmes -helyzete volt: hadserege bőven ellátva élelemmel. De Frigyes király háta -mögött minden élelmezést lehetetlenné tudott tenni Trenk bátya. A király -belátta, hogy a támadás lehetetlen. Visszavonulót fuvatott. Átvonult -seregével az Elbe tulsó partjára. Az egész hadjárat el volt veszve. -Vissza kellett adnia Csehországot egy ágyulövés nélkül, a hogy -elfoglalta. - -A visszavonulás Szilézia felé teljes hadi rendben történt meg, három -hadoszlopban, taktikai szabályok szerint. Lotharingi Károly serege csak -nagy távolban kisérte; de meg nem támadta a hazatérő ellenséget. II. -Frigyes maga egy dandárral, melyet a lovas és gyalog testőrség s a -gárdagranátosok két zászlóalja képezett, négy tábori ágyuval vonult a -centrumban; ellenségnek hire-nyoma sem volt. A királylyal volt együtt az -egész főhadiszállás. - -Estére Kollin városában szállt meg a király. Ez a hely meg volt -babonázva rá nézve. Már az első látogatása is fatális volt benne. - -A mint besötétült, az előőrsre kiállított huszárpikétek nyargalvást -jöttek jelenteni, hogy nagy csapat magyar lovasság közelít. A huszárok -annyira vitték a vakmerőséget, hogy beszáguldoztak a városba s ott -lövöldözték ki a karabélyaikat. - -Jasinszky, a gárdisták főparancsnoka, kiküldte egy szakasz lovassal -Trenk Frigyest kémszemlészetre; az nem sokára azzal a hirrel tért -vissza, hogy az egész mező hemzseg a száguldozó magyar huszárságtól. - -A parancsnok erre utasítá, hogy menjen a királyt fölkeresni s kérje a -rendelkezését. - -Frigyes lótott-futott a városban, keresve a királyt: senki sem tudta -neki megmondani, hogy hová lett? Az egész haditanács nem tudott tanácsot -adni. Végre a király inasa tudatá vele, hogy ő felsége felment a -toronyba. - -Frigyes utána sietett. Ott találta a királyt a toronyablakban, -perspectivával a kezében. - -– Mit akar kend? kérdezé boszusan a király, mikor Trenk megszólította. - -– Parancsát várom, fölség, hogy mit tegyünk? - -– Tegye kend, a mit akar! Iparkodjék a bőrét megmenteni. - -– A parancsnokom kiván utasítást kapni a lovas gárda számára. - -– No, hát vigye neki az utasítást, hogy a lovas gárda huzódjék ki az -első hóstádból, s álljon fel a második hóstádban a glaszin, maradjon -mindenki a nyeregben. - -Akkor jött egy sűrű zápor, mely eltakarta az egész vidéket, a király nem -látott semmit a toronyból. Koromsötét éjszaka lett. - -Trenk Frigyes sietett az utasítással Jasinszkyhoz s azzal a lovas gárda -átvonult a városon a hostádba. - -A királynak volt sejtelme a veszély komolyságáról. A helyett, hogy a -dandárját a belvárosban összpontosította volna, az egészet a hátsó -külvárosban állítá fel, a honnan kijárás van. - -A zápor megszünt, hanem azért a borult ég miatt sötét volt. De nem -sokára lett aztán világítás elég! Megérkezett Trenk Ferencz a maga -pandurjai élén s első dolga volt egy pár magas házat felgyujtani. A -veresköpenyegesek elfoglalták a szélső házakat s azoknak az ablakaiból -kezdték meg a puskázást a poroszokra. - -Ő maga, a fővezér, fekete lován, veres dolmányban, ott nyargalászott -vakmerően, parancsokat osztva, a pokoli világítás közepett. Néha olyan -közel jött Trenk Frigyeshez, hogy az arczát megláthatta. Álomviziónak is -rettenetes volt az! - -Közben szólt a török muzsika: öreg dob, trombita, klarinét; hangzott a -svihrovai nóta, a mibe beleénekelt a szerezsánok bömbölő kardala. - -S hogy ne csak tüzzel és vassal rontsa az elleneit, még azt is kieszelte -a pandurvezér, hogy a csatornagátat átszakíttatá s arra a városba omló -viz egyszerre ellepte a glaszikat. A testőrök lovai hasig áltak az -áradatban s soraikat tizedelték a pandurok golyói. Trenk Frigyes -századából hét testőr elesett s a saját lova is megsebesült. Hallotta a -golyónak a pattanását, mely annak a nyakán behatolt. A paripa -ágaskodott, hánykolódott, majd levetette lovasát a nyeregből. - -Szokatlan, megdöbbentő, minden hadi tudományt csuffá tevő volt ez a -harczmodor. Támadás egy város közepén, sötét éjjel, melybe a felgyujtott -házak lángja vet világot. A házakból lövöldöznek a magát védeni képtelen -lovasságra, melyre ráeresztették a csatorna vizét. A megtámadott fél egy -külvárosba beszorítva, a honnan csak egy kapun át van kijárása. De künn -a város előtti téren pedig az ellenséges lovasság száguldozik s minden -menekülési rohamnak elvágja az utját. - -Egy előnye volt csupán a király dandárának Trenk Ferencz fölött. Az a -négy tábori ágyu. Ez a fegyvernem hiányzott a pandurvezérnél. Utálta az -ágyut, mint haszontalan idővesztegető szerszámot. Neki a várostromhoz -elég volt a lajtorja, meg a sötét éjszaka, kézben a mordály, a fogak -közé szoritva a görbe kard; így veszik be a várakat. Csatában pedig épen -semmire sem becsülte az öreg lőszerszámot. Gyors száguldozásaiban csak -akadályoztatta volna az ágyu, a ki uszni sem tud s a sárban megreked. - -És ez a négy apró hatfontos ágyu mentette meg II. Frigyest, hogy Trenk -Ferencz gárdástul, főhadiszállásostul együtt el nem fogta Kolin -városában. Minden oldalról körül volt már véve. Vezérei elvesztették a -fejüket. Senki s nem osztott parancsot. - -A pandurvezér ellenben messze harsogó szóval kiabálta a pandurjainak a -jelmondatokat valami ismeretlen zsargonban, a mit az ellenfél nem -értett. - -Ekkor egy ágyugolyó összezuzta a pandurvezér jobb lába szárát. - -Trenk Frigyes látta, a mint nagybátyjának a fekete lova magasra -felágaskodott s aztán hanyatt vágta magát, lovagját is maga alá temetve. -Az ágyuteke a lovat is megölte. - -A pandurok odarohantak elesett vezérükhöz s azt lova alól kiszabadítva, -magukkal vitték. - -Ezzel vége volt a harcznak: a király feje fölül elvonult a nagy veszély. -Ez az egy ágyugolyó megszabaditá. - -A vezér megsebesültével az egész pandursereg elvesztette a lelkét. - -Minden hadi sikere az ő személyes vitézségétől függött. Soha sem közölte -alvezéreivel támadási tervét, a mit maga is a küzdelem hevében gondolt -ki s ha kellett, gyorsan megváltoztatott. A harámbasák egyike sem volt -képes a vezért helyettesiteni; az okosabb főtiszteket pedig irigységből, -féltékenységből elüldözte maga mellől. - -A pandursereg minden török muzsika nélkül kikotródott a városból, a -lovasság még egy ideig nyargalászott az elhagyott utczákon; de éjfél -után az is eltisztult. Másnap reggel a naszszaui dandár sietett a király -fölmentésére, s a pandurtábor, a milyen gyorsan jött, úgy eltünt s -többet nem zavarta a poroszok visszavonulását. - -– No, a maga drágalátos urabátyja ugyan szép kis tréfát csaphatott volna -velünk az éjjel! Mondá a király Trenk Frigyesnek, mikor másnap ismét -egymás mellett lovagoltak. Jó szerencse, hogy agyonlőtték! - -Trenk Ferenczet azonban nem lőtték agyon: nem olyan könnyen volt annak a -testéhez varrva a lélek. Felvitték Bécsbe s ott egy ügyes kirurgus -egymáshoz ragasztotta az eltört lábszárcsontját: legfeljebb rövidebb -lett az egyik lába, mint a másik; de azért csakugy megülte a lovat, mint -azelőtt s csak olyan kurucz ember maradt, mint eddig volt. - -II. Frigyes hazatért erősen megfogyott seregével, melynek elveszíté egy -harmadát, a nélkül, hogy egy ütközetet vivott volna, s elveszté az egész -hadjáratot. - - - - -IX. FEJEZET. A KORONÁK MARTYRJA. - -És a kinek a nevében, a kinek az érdekürügye alatt ez az egész nagy -hadjárat megindíttatott, a jó VII. Károly császár, mint éli dicsősége -világát azalatt? - -II. Frigyes hadseregének támadó mozdulatával egyidejüleg a császárt is -visszahelyezték Bajorország székvárosába. - -Ismét elfoglalhatá a Kandid Péter épitész remekében készült -ó-rezidencziáját, felvitetheté magát a csodaszép «császárlépcsőn» végig -a pompás audiencia termén, a tükrök termén s a száz lépés hosszuságu -gallérián, melyet a bajor uralkodók arczképei ékesitenek; mindmegannyi -pánczélos, hadverő alakok, királyi jogarokkal, marschalbuzogányokkal a -kezükben; mellettük az asztalra téve a korona; némelyiknél kettő is. - -Ott, a hosszu galléria vége felé letétetheti magát a vánkosokkal -felpóczkolt karszékbe; szemközt a saját arczképével, melyen Des Marés -György művész ecsete remekelt. Ott láthatja magát a császári ornátusban, -egyik kezét a csipőjére, a másikat a német császári koronára téve. Annak -az árnyékában még két másik korona is bujdoklik. - -Igen! Ezek mind az ő koronái. Az arczkép alatt a czimei és a neve -felirva: «Serenissimus, potentissimus, ac invictissimus Princeps Carolus -VII. Dei Gratia Romanorum Imperator, semper Augustus, Rex Germaniæ & -Bohemiæ, utriusque Bavariæ, Archidux Austriæ» és a többi és a többi. - -S ő csak azt az egyet irigyli attól az arczképtől, hogy az olyan délczeg -módra tud a lábán állni! Ő csak székben ülni képes, akkor is csak úgy, -hogy a jobb lába egy támlányra van fektetve, bebugyolálva viaszkos -vásznak és vatta közé. A köszvény gyötri, mely éjjel-nappal nem tart -szünetet. - -A főudvarmester jön, messziről elkezdve a bókolást s hozza az aranyos -bőrtárczában a hadi jelentéseket, melyek legujabban érkeztek stafétával. -Azokat felolvassa a császár előtt, ki tölcsért csinál a markából a füle -előtt, hogy jobban halljon s közben nagyokat nyög; jaj a térdem, jaj, -hogy szurkál! - -Örülni kellene a kapott tudósításon; de ez az arcz nem képes már örömöt -kifejezni: vonásaiban a fájdalom, a csüggedés, a boszuság van -megkövesülve. - -Itt van Frigyes király gratuláló levele. Boldog uj esztendőt kiván. - -«Boldog új esztendőt.» - -Csak egy boldog új napot tudna kivánni! - -Erre valamit kellene válaszolni. A titkár kezében tartja már a tollat. - -De a mint lélekzetet vesz a diktáláshoz a nagy ember, rögtön előveszi a -gonosz hurut, minden szavát megszakítja a köhögés. Az ápolója be van már -tanitva a segédkezésre; addig ütögeti a tenyerével a felséges úr háta -közepét, mig a köhögés alább hágy. - -Az üdvözlő levél ezalatt megiródott. - -A császár aggódva néz körül, hogy nem következik-e még valami uralkodói -tény, a melyet el kell végezni? - -Van egy egész halom folyamodás. Kárvallott polgárok, kiket a gyilkos, -égető hadjárat minden vagyonuktól megfosztott, özvegyek és árvák, kiknek -kenyérkeresője elesett. Ez mind a jótékonysági kommisszióhoz -utasittatik. - -Jó szerencse, hogy ezt a kellemetlen thémát félbeszakitja a gyóntató -atya megérkezése. Ez elől mindenkinek vissza kell vonulni. A császár -egyedül marad vele egy hosszu óráig. Egy olyan embernek is lehet sok -meggyónni való büne, a ki kezét, lábát nem tudja megmozditani. A koronák -tulajdonosának a kimondott szava, a gondolatja is cselekedet. Jó, vagy -rossz cselekedet! S ezt a pap határozza meg. - -A császár arcza egészen veres volt, mikor a káplánja eltávozott, a -kápláné ellenben fakó halovány. Nem adta meg neki az abszolucziót. - -Titok volt, a mit egymásközt beszéltek, annak a tárgyát nem volt szabad -megtudni senkinek, még a kanczellárnak sem. - -A lelki felindulás azonban jótékony hatással volt a császár -életszervezetére. Ujra mozgásba jött a vére, felszakadt a flegmája. Volt -egy bizalmas embere, a kit legörömestebb látott maga körül: az udvari -szakácsa. Ez előtt nem volt titoktartó. Ha ez a jeles férfiu naplót irt -volna, rendkivül érdekes olvasmányt hagyott volna hátra az utókornak. - -VII. Károly császár nagy inyencz volt az akkori idők fogalma szerint; -mert a mai korban emberi iny el nem fogadná azokat a mindenféle -füszerekkel és savakkal, olajokkal megmérgezett ételeket. S ezeknek az -összeállitásában volt nagy müvész Kuncz mester. S a császárnak igazi -gyönyörüség volt a szakácsával az ilyen csemegék fölött tanácskozni. - -– Nagyon szeretem, hogy nem adta meg az abszolucziót, szinczerizált ő -felsége. Legalább nem kell hetenkint kétszer bőjtölnöm. Utálom a -halakat, meg a csigabigákat. - -Kuncz mester aztán előadta a mai napra való konyhatervét. Csupa -melegvérü állatokból és olyan növényekből, a melyek a nap jegyét -viselik. Semmit a Saturnus jegy alatt termettekből, minő a spinót és a -csicsóka. - -Italul pedig az «aurum potabile» (iható arany) és az «aqua regalis» -(királyi viz). - -– Gondold csak, Kuncz! Még azt kivánta, hogy béküljek ki a fiammal! Az -elkorcsosulttal! A kinek nem tetszik a vitézkedés. Fut a háboru elől. Az -ellenségeimmel barátkozik. Azt hallom, hogy a mint én meghalok, azonnal -békét köt a királynéval: eldobja a koronáimat. Ezeket a drága koronákat, -a mikért én annyit harczoltam! A miket oly büszkén viseltem! Egy se kell -neki. Nesze római császári korona! Nesze csehországi korona! Ah! csak én -lóra tudnék még ülni! - -Kuncz mester rendes kerékvágásba igazitá a társalgást azzal a -jelentéssel, hogy az árticsókák már megérkeztek Veronából. - -Erre aztán megint más irányt vett a beteg császár észjárása. - -– Az árticsóka drága csemege; azért pénzt kell adni. A császári pénztár -pedig most üres! Nincs! Egy baczen sincs benne. Éhen fogunk meghalni. - -Ekkor aztán a magas beteg vigasztalására előhozták az állami satulyt: -felnyitották. Tele volt aranynyal. Lássa, hogy nem fog éhen meghalni. - -Belemarkolt az aranyba. Marok számra átrakta a ládikó egyik szakaszából -a másikba, számlálva, hány napig tart el. - -– Harmincz! Egygyel sem több. Harmincz nap mulva nincs mit ennünk. -Mehetek a koronáimmal koldulni. - -A környezete vigasztalta: harmincz nap nagy idő, az alatt nagy dolgok -történhetnek. Mária Terézia busás hadi kárpótlást fog fizetni. - -– Igen! Igen. A káplán azt mondta, hogy ne aggódjam a messze idők miatt; -mert a jövő hold töltét nem fogom már megérni. De én nem akarok -meghalni! Mi lesz a koronáimmal, ha a fiam kerül a helyembe? - -A felhozott ebéd aztán megvigasztalá. Köszvénytől összehuzott ujjaival -nem tudott enni: úgy kellett az ápolójának kanállal etetni. És -mértéktelen étvágya volt. A mig evett, ivott, elfelejtette a testi -fájdalmait, az aggodalmait. - -– Ilyen marczipánt nem készitenek a paradicsomban! - -A bőséges ebéd után pedig rögtön előveszik a testi fájdalmak: a gyomra -felpuffad, a kő kinozza, a térdporczai lüktetve égnek. - -Sietve küldenek az orvosokért. Közelben tartózkodik mind a három; -körülfogják a páczienst, mint a boszorkányháromszög. - -Az egyiknek fekete parókája van, a másiknak szürke, a harmadiknak veres. - -A fekete parókás minden bajt külsőleg gyógyit, flastrommal és -hólyaghuzókkal, füstöléssel és cauterálással, elevenitő balzsamokkal és -prüszköltető szerekkel. Legujabb panaczeája egy elevenen megnyuzott -fehér bakkecskének a bőrét a fájós köszvényes tagra burkolni, attól a -köszvény csalhatatlanul elmulik. - -A szürke parókás kitanult therapeuta. Minden bajnak a diagnozisát az -urina szineiből, felhőiből, üledékeiből itéli meg – csalhatatlanul s -ahhoz alkalmazza a reczipéit, a mik az állat-, növény- és ásványvilág -termékeivel meg nem elégedve, a mythologiai sárkányok és baziliszkok -alkatrészeit igénybe veszik. - -A veres parókás végre raczionálista doktor. Ő már rájött arra a -thesisre, hogy a gyógyhatásu füveknek és állati részeknek signáculumaik -vannak. Annálfogva, a kinek kőbaja van, azt a «kőtör» (saxifraga) és -«kőmag» (lithospermum) füveiből főtt fürdőben kell izzasztani, továbbá a -pézsmaczicza zacskójában talált követ porrátörve itatni vele s a -fizetér-czethal gyomrában talált ámbrakő füstjével megfüstölni: ezek a -követ szétoszlatják, minthogy maguk is állati kövek. - -S a sok tudós konzilium és disputa közepett a halálra kinzott beteg nyög -és jajgat s kinjában erre a mondásra fakad: «odaadnám most valamennyi -koronámat egy gyógyító arkánumért!» - -Végre a veres parókás ezt az okos mondást hangoztatja: - -– Semmi sem használna a fölséges beteg bajainak megorvoslásában annyira, -mintha itteni zord klimánk alatti tartózkodását melegebb zóna alattival -váltaná fel; ha például elköltöznék Nizzába. - -A császár nevetett is, köhögött is, dühöngött is egyszerre. - -– Oh tu asinus in folio! Én menjek Nizzába, a hol most osztrákok, -olaszok, francziák, spanyolok egymás hátán verekesznek! Hát nem tudod, -hogy ott most háboru van? - -A tudós férfiu nagyot bámult. Hát ez bizony nem tartozott az ő -szaktudományai körébe. - -– Nagyon csodálom, hogy Olaszországban háboru lehet; holott Paracelsus -megirta, hogy a fügének az étele és a gránátalmának az itala olyan -békitő hatással bir, hogy annak a használatától még a tigrisek is -megszelidülnek. - -(Persze, csak azon mulik, hogy a tigrisek nem eszik meg a fügét s nem -szopják ki a gránátalmát.) - -Következnek a kirurgiai kinzások; az érvágók, köppölyök, katheterek, -hólyaghuzók. Végre a minden betegségekben gyógyitó thériák. A mákony -hatása alatt legalább kényszeredett álom száll a beteg idegzetére. De az -az ópiumadta álom megint rettenetes viziókat idéz az agyára. Temetéssel -álmodik. A kriptaajtót töri fel, mikor fölébred. Fulladozva hörög: «Nem -akarok még meghalni! Hová lesznek a koronáim!» - -Egy este aztán a minisztere egy sürgetős levéllel szakitá félbe a beteg -császár kancsérolását, kiküldve mellőle minden más halandó embert. - -A levelet II. Frigyes irta főhadiszállásáról – Glatzból. - -Ebben tudatá a király császári védenczével, hogy az idei hadjárat be van -fejezve – rosszul. Csehországot oda kellett hagyni. A francziák cserben -hagyták szövetségeseiket. A porosz sereg vonul haza Brandenburgba, -Pomerániába. A császár lássa, hogy mit tegyen. - -– No, most már meg akarok halni… szólt a koronák martyrja. - -És szavának állt. - -Másnap reggel hiába hozták az ébresztő boraxot füstölni: nem ébredt föl -semmi életserkentő arkanumra. Itt hagyta a koronáit. - - - - -X. FEJEZET. JUVENTUS–VENTUS. - -Úgy történt, a hogy a haldokló császár előre látta. Trónörököse Miksa -József a füsszeni békekötésben lemondott minden igényéről a császári -koronára, Mária Terézia örökös tartományaira s cserébe visszakapta -elfoglalt Bajorországát s ezzel megszünt szövetségese lenni II. -Frigyesnek. - -Mária Teréziával ellenben szövetséget kötött Anglia, Holland, -Szászország s a szövetséghez hozzájárulni készült Orosz- és -Lengyelország. - -A porosz királynak nem maradt más fegyvertársa, mint a franczia király. - -II. Frigyesnek keserü napjai voltak! Egy emlékezetes levélben két példát -idéz fel: az egyik azé a hajós kapitányé, a ki az ütközetben minden -oldalról körülfogva ellenséges gályáktól, kanóczot készül dobni a -lőporos tonnába; a másik pedig dicső ellenfelének példája: Mária -Teréziáé, aki asszony létére nem esett kétségbe, midőn ellenségei már -Bécs város kapuit döngették; hanem valamennyivel elfogadta a harczot. - -Tehát ennyire jutott már II. Frigyes király, hogy ilyen képek vonuljanak -át képzeletén. - -Hanem hát a könnyüvérű fiatalság mit törődött a magas politikával? a -Pelham-miniszterium aknamunkájával, mely biztató szavakat küldött II. -Frigyesnek, de öt millió forintra emelte fel Mária Terézia hadi -subventióját s szolgálatába bocsátá a hannoveri ezredeit. Trenk -Frigyesnek ujra kezdődtek az elyziumi napjai. - -Azokat a jó tanácsokat, a mikkel a király masirozás közben impregnálta s -a miknek követését oly szentül felfogadta, mind elfelejté, a mint -Berlinbe visszakerültek. - -A bájos istennő rá volt szorulva a vigasztalásra. A hadjárat -szalmaözvegygyé tette. A. Z. herczeget Bécsbe vitték. Ott ugyan -rangjához illő bánásban részesült: lovagi szavára szabadon hagyták -járni, kelni: csak a vámsorompót nem volt szabad tullépnie s minden -udvari tánczmulatságra meghivást kapott, melynek hasznát is vette. - -Amália herczegnő azonban egész viszavonultságban élt: nyilvános helyeken -nem mutatta magát, gyászt viselt és minden héten kétszer küldött levelet -staféta által a férjének. - -Ez a gyászfátyol nagyon jó függöny volt a mögötte lejátszott szerelmi -idyllnek. - -Trenk Frigyesnek most már nem kellett meglepetésektől tartani. Azért nem -is volt többé óvatos. Mondják, hogy a szerelem vak. - -Kezdett közbeszéd tárgya lenni a boldog viszony a herczegnőhöz. - -Egyszer vacsora alkalmával, melynél csupa gárdatisztek voltak jelen, -bajtársai felszólitására elregélte Trenk Frigyes annak a másik Trenknek -a hadi kalandját, a melyben egy francziáktól megszállt várat szalmabábok -által vett be. - -Egy gyalog gárdatiszt, a kit Trenk különösen gyülölt nőiesen finom -arczáért s a kit e miatt Ganymedesnek hivott, ezt a csipős tréfát veté -az elbeszélés végére: - -– Ez semmi. Én ismerek egy Trenket, a ki szalmaözvegyek által tudja -bevenni a várakat. - -Trenk Frigyes erre a szóra annyira elfeledkezett magáról, hogy az élcz -mondójának a szeme közé önté a pohara tartalmát s mondott neki egy -czimet, minek a vége az volt, hogy «et czetera». - -Az inzultált tiszt rögtön kardot rántott s a két testőr ott az étkező -teremben párviadalt kezdett, a minek az lett a vége, hogy Trenk -ellenfele egy vágást kapott az arczára, a mivel el lett rontva az eddigi -szépsége. - -Ez elég nagy bolondság volt Trenktől. - -A következményeit rövid időn tapasztalá. A legelső vasárnapi templomi -parádé alkalmával, mikor a király elhaladt Trenk előtt, eléggé -fennhangon mondá neki e szavakat: - -– Hallja, uram! A mennydörgő mennykő csapjon a kend szivébe! Vigyázzon -kend magára! - -Még ez az intés sem térité eszére Trenk Frigyest. Ugy fogta fel a -dolgot, hogy ha már az ember a paradicsom tiltott almafájáig eljutott, -ne érje be annyival, mint szegény, jámbor Ádám apánk, hogy az első -harapásnál eldobja az almát, hanem mászszék fel a fájára és lakjék jól -kedvére az adományából. - -Pedig a kelepcze már ki volt vetve a számára. - -Mindenki irigyelte a szerencséjét: s az irigyek a legkevésbbé -kibékithető ellenségek. Az irigygyel nem lehet duellálni. Az hátulról -szur le. - -Trenk Frigyes ez esemény után néhány napra barátságos vacsorára volt -hivatalos a testőrség parancsnokához, Jasinszkyhoz. Rajta kívül még két -jó pajtása volt az asztalnál, a kik közül az egyik a táborozás alatt -sátortársa volt, egyenrangu kornet. - -Szóba került ismét a magyar Trenk. - -Jasinszky pipaszónál hozta elő, hogy miféle rokoni összeköttetés lehet a -két Trenk között? - -Frigyes elmondott mindent, a mi köztudomásu volt. - -De még azon is tulterjedt s kifecsegett valamit, a mi megőrzendő titka -volt. Elmondta, hogy a magyar Trenk, halálosan megsebesítve kerülvén -Bécsbe, ott végrendeletet irt, melyben őt, az unokaöcscsét teszi -magyarországi nagy birtokainak s még nagyobb zsákmányainak általános -örökösévé. Ezt a végrendelkezését meg is irta Frigyes anyjának, ki -Pomerániában másodszori házasságban élt s az anyja elküldte a levelet a -fiának. - -Akkor pedig, a midőn Trenk Ferencz azt a levelet irta Frigyes anyjának, -eszében sem volt a végrendelet-tevés: a lába összeforrott s ő készült a -pandurjait ismét dandárba gyűjteni. - -Minek irta hát ezt a levelet? - -Talán, hogy a poroszokat áltassa azzal a hirrel, hogy a félelmes Trenk -Ferencz haldoklik, a halottas lepedőjét rágja, magába szállt és testálni -kezd? - -Vagy valami dæmoni terve volt vele, kis öcscsének megrontására? - -Jasinszky azt mondá erre a levélre: - -– Ejh, barátom, hisz ez egy krözusi szerencse. Egy pár milliót érő -vagyon! Te csak két kézzel kaptál utána? - -– Nem biz én. Egy kis ujjal sem. Köszönöm a szlavoniai erdőket, tele -haramiákkal; meg az összerablott aranyat, ezüstöt. Én az én királyomat a -nagy mogul minden kincseért sem cserélem fel mással. - -Erre mind a három tiszt rátámadt, hogy a szerencsét nem kell ily könnyen -elutasitani. - -A hálátlanság csunya vétek! a nagybátyja jó akaratát legalább illik -levélben megköszönni. Ki tudja, jövőre mire lehet az még jó? - -Unszolták, hogy ő maga válaszoljon egyenesen a magyar Trenknek, nevezze -azt kedves nagybátyjának, köszönje meg atyafiságos jó akaratát. - -Frigyesnek eszébe jutott mindaz, a mit Miranda beszélt neki Trenk -Ferencz iránta való jó akaratáról s ez felforralta vérét egész a dühig; -aztán meg amaz éjszaka, melyben Kollinnál maga előtt látta őt, dæmoni -működésében: a viz közepén töltött éjszaka, a füle körül fütyölő golyók, -a pokoli török muzsika s az megint jéggé fagyasztott benne minden rokoni -szeretetet. - -– Hát tudod mit? monda neki Jasinszky. Ird neki azt, hogy köszönöd a -testamentumát, csak birja békével tovább is a pandurjait, cum -appertinentiis; hanem ha jót akar veled, küldjön neked egy néhányat -azokból a pompás magyar lovakból, a mik három nap, három éjjel ki nem -fáradnak a nyargalásban. Add ide nekem a levelet, én majd kézhez -juttatom a szász követség utján. Hiszen nem állami titok, csupán családi -levelezés. Aztán majd ha küld magyar paripákat a bátyád, nekem is adj -belőlük egyet. - -Trenk Frigyes rá hagyta magát beszélni, hogy ilyen tartalmu levelet -irjon Trenk Ferencznek. Ezt a levelet Jasinszky átvette tőle s a saját -pecsétjével zárva le, zsebébe tette. - -Ez a levél képezte azt a fordulópontot, melyen Trenk Frigyes sorsa -lejtőre jutott. - -Nem gondolt rá többet. - -Élte világát mint könnyelmü gyermek. Asszony szivében lakik az üdvösség! -S ki ne szeretne üdvözült lenni? - -Egyszer aztán megesett vele, hogy a boldog pásztoróra miatt elkésett a -reggeli parádéról. - -A király ezuttal nem nézte el a hibáját. Fogságra küldé Potsdamba. Ott -adtak neki egy szobácskát a «hosszu hidon». - -Az ilyen aprólékos szolgálati mulasztásokért legfeljebb három napi -fogság szokott lenni a megfelelő dij. - -Frigyest ott hagyták ülni két hétig. - -Az alatt jöttek hozzá, barátság szine alatt, kémkedő agent -provocateurök, a kik biztatták, hogy folyamodjék a királyhoz -megkegyelmeztetésért. - -– Én nem vétettem semmit, monda Frigyes s nem könyörgött. - -Tovább is ott hagyták ülni. - -És még mindig nem sejtette, hogy ez a herczegnő szép szemei miatt -történik. - -Ekkor a király maga is Potsdamba érkezett s másnap a szárnysegéde, Bock -tábornok fölkereste Trenk Frigyest, sürgönyöket bizva rá, miket azonnal -Drezdába kell vinnie. - -Örült, hogy ismét lóra ülhetett. - -Drezdából visszatérett újból találkozott a királylyal a parádén. - -A testőrszázad, melynél kornet volt, Berlinben feküdt. - -– Parancsolja felséged, hogy a századomhoz visszatérjek Berlinbe? - -– Honnan jött kend? - -– Drezdából jöttem, a hová sürgönyöket vittem. - -– S hát azelőtt hol volt kend? - -– Az árestomban. - -– No hát menjen kend megint oda, a hol volt. - -S azzal Frigyes urfinak megint szépen vissza kellett ballagni a hosszu -hidra, az árestomba. - -Hja bizony: «a szerelem sötét verem!» - - - - -XI. FEJEZET. A TÜZKERESZTSÉG. - -A potsdami «hosszu hid» egy erőteljes leczke volt Trenk Frigyesre nézve; -a hogy a német mondja: «ein Wink mit dem Zaunpfahl», vagy a hogy a -magyar mondaná: «egy intés a petrenczeruddal.» - -De ő még azt sem értette meg. Folyvást ábrándozott szerelme ideáljáról s -panaszkodott a király szigorusága fölött. Ilyen huzamos fogság egy kis -elkésés miatt! Az elkésésnek az oka miatt volt az. - -A fogolynak még sétálni is csak a hosszu hidon lehetett, alá s fel a -középuton. Az ablaka rostélyán át nézhette, hogy kezdenek el barkázni a -Spree parton a fűzfák. Mikor aztán jól kihajtottak a füzfák, akkor végre -jött a megszabadulás órája. A potsdami térparancsnok fölkereste -börtönében s tudatta vele, hogy a királytól kegyelmet kapott, most aztán -siessen Berlinbe; három napja van a dolgait rendbehozni; akkor rögtön -üljön lóra s siessen a királyt utólérni, a ki a gárdával együtt -Sziléziába ment. Az új hadjárat kezdődik. - -Tehát csak azért szabadult ki, hogy menjen a háboruba. - -De három napot mégis adtak neki a dolgait rendbehozni. - -Mi dolga lehetett volna elébbvaló, mint fölkeresni szive bálványát. -Egész meggondolatlan szelességgel sietett a herczegi palotába. Fényes -nappal, a főlépcsőn rohant fel. Nagy meglepetés várt reá. A bájos -tündérnő helyett maga a herczeg fogadta: a férj. Ez is kiszabadult a -bécsi fogságból; kicserélték egy fogoly osztrák tábornokkal. - -A. Z. herczeg nagy örömmel fogadta a szeretetreméltó ifjut. -Szemrehányást tett neki, hogy olyan régen nem mutatta magát a herczegi -palotában. A herczegasszony nagyon apprehendál rá, hogy elhanyagolja. Az -egész télen nem látta. A bálokban sem volt. Hol bujkált az egész idő -alatt? Végül meghivta magához estélyre. Szép társaság lesz együtt, -hölgyek is, azok között talán olyan is, a ki az ifju urat érdekli. - -Frigyes csak az ajkait harapdálta dühében. Aztán megköszönte szépen a -kegyes meghivást, kimentve magát, hogy neki azonnal sietni kell a király -után a gárdához. Azzal rábizta a férjre, hogy adja át hódoló üdvözlését -a feleségének s aztán összezsugorodott kedélylyel otthagyta örömei -paradicsomát, a nélkül, hogy ideáljával csak egy bucsupillantást is -válthatott volna. - -Nem is maradt tovább Berlinben, hanem sietett a király után a táborba. - -II. Frigyes az elfoglalt Sziléziáját ment védelmezni. - -A hadi szerencse kereke odafordult, hogy most már az ellenségei kerültek -fölül. Angolok és hollandiak erős hadsereggel támadták meg -szövetségesét, a franczia királyt, a kinek a hadseregét egy beteg ember -vezette: Szász Móricz; ennek épen a táborba szállás előtt operálták az -altestét egy veszedelmes műtéttel, Mária Terézia és a szász fejedelem -pedig fegyverfrigyet kötöttek, melynek a végczélja az volt, hogy -Poroszországot magát felosztják kettőjük között. Volt hozzá elég nagy -haderejük, kilenczvenezer ember, sok lovasság, a melylyel szemben -Frigyes király csak hatvanezer embert tudott táborba szállítani. - -Hanem Frigyes király maga számított annyit, mint egy hadsereg. Az ő -táborában szigoru rend volt. Maga látott minden után. Gárdája élén ő -vezette az előhadat s kémszemléket személyesen tett meg. A gárdának -kellett helyt állani mindenütt. Az már éjfél után két órakor nyeregbe -ült s naponként három négy óránál többet nem aludt; de hát a király is -ugyan ezt a sorsot osztá. A gárda volt a király személyes -intézkedéseinek a közvetitője. Az a másfél száz bátor, edzett, nemes -lovag, megannyi eszes fő, néhány óra alatt az egész tábort értesité a -király elhatározásairól. Azért nem volt ott soha zürzavar, félreértés: -mindenki tudta a maga feladatát és azt is, hogy ha egy feladatot -bevégzett, mi következik utána? hogy a szomszéd hadtest mit indít meg? s -hogy neki mint kell abban közreműködni? Ez a csodálatos szervezet tette -annyira diadalképessé Frigyes hadseregét. - -És aztán a hadi szerencse istenasszonya is szeszélyes. Ez a dáma nem -ismeri a hűséget. A beteg Szász Móricz megveri Fontenai mellett (már -elvesztett csata után) az egyesült angol, hannover és holland sereget s -magának az angol királynak veszedelmes versenytársa támad magában -Albionban: a trónkövetelő York herczeg, Stuart Ede ifju alakjában, ki -skót felkelői élén egész London kapujáig hatol. - -Frigyes király egyedül marad a küzdtéren két ellenfelével. - -Azok egyesülten törtek már be Sziléziába s keresik a királyt. - -Frigyes a ravaszságot sem tartja megvetendő fegyvernek a hadviselésben. -Kémeket bocsát el, a kik magukat az osztrákok hiveinek vallják. Azok -hirül viszik Lotharingi Károlynak, hogy a porosz király meg van rémülve -ellenfeleinek tulnyomó haderejétől s retirálni készül Sziléziából. -Károly herczeg elhiszi az álhirt s a szerint alakitja csatarendjét, hogy -Frigyes királynak elvágja visszavonulási utját. E miatt elhagyja erős -hegyi táborállását s leszáll hosszu hadoszlopokban a sikra. - -– Itt vannak már, a hol nekem kellenek! kiált fel a király, mikor látja -az ezredeiket a hegyi utakon kibontakozni. - -A porosz sereg hollétét semmi sem árulja el. Egy dobszó, egy trombita el -nem hangzik, nem raknak tábortüzet, a folyampartra nem mennek itatni: -hallgatás uralg az egész vidéken. - -Mikor aztán leszáll az est, az egész porosz sereg fölkerekedik s minden -jeladás nélkül eléje megy az ellenfeleinek. Éjfél után két órakor -kiosztják az ezredeknek a csatajelszót, a vezéreknek a haditervet s az -első szürkületnél aztán megfujják a trombitákat s rohannak előre. - -Reggel négy órakor kezdődött az ütközet a szász lovasság és a porosz -vértesek és dragonyosok között: hat órára a szász lovasság el volt -seperve a csatatérről. De annál nagyobb vitézséggel állt helyt a -gyalogság, egy alacsony erdő védelme alatt, a honnan gyilkos tüzeléssel -fogadta a poroszokat: a burkus granátosok kiverték őket az erdőből. A -szászok ekkor egy burjánnal benőtt kokojszás ingovány mögé huzódtak -vissza, melynek halmos emelkedései sövényekkel voltak elkertelve, egy -hosszu gát vonult végig a mocsáron, annak az oltalma alatt harczoltak -elkeseredetten, mellet mellnek vetve, szuronynyal, puskaagygyal. A -porosz gránátosok keresztül törtek árkon, sövényen, mocsáron, s -kiszoríták a szászokat a sikra. Azok még itt is megállták a helyüket: -egy vezényszóra az egész gyalogság háromszöget formált s visszaverte a -granátos ezredek támadását. - -Ekkor aztán Frigyes király ráereszté a félelmetes háromszögre a lovas -ezredeit: egy vértes, egy dragonyos ezredet és legelől a gárda -lovasságát. Jasinszky gárdistái törték be legelől a háromszög oldalát, -két osztag szász granátost lekaszabolva. - -Itt került Trenk Frigyes legelőször komoly ütközetbe. Vitézül harczolt: -társaihoz méltón. Most kitünt, hogy minő értéke van a fényesen -egyenruházott, de nehéz gyakorlatokban edzett kis csapatnak. Ez a -százötven lovag döntötte el az ütközetnek a sorsát. A háromszög föl lett -forgatva s a szász sereg, puskáját elhányva, vad futásban menekült a -csatatérről. - -Ekkor volt reggeli hét óra. - -Azon melegében fordult a porosz sereg az osztrákok ellen. - -Azok közvetlen közelből hallgatták a nagy ágyuzást kora hajnaltól -kezdve; de abban a boldog hitben éltek, hogy most a szász fejedelem -támadja meg Frigyes királyt s elálja a visszavonulási utját. Csak a -midőn a szétvert szász lovasság meghozta a rémhirt, hogy a porosz a -támadó fél s a szász sereg nagy veszélyben forog: akkor határozta el -magát Károly főherczeg, hogy fegyvertársának segélyt küldjön. - -Már ekkor látszott a porosz gyalogságnak az előnyomulása a szakadozott -terepen. Károly herczeg ágyutüzeléssel igyekezett azt feltartóztatni s -miután ennek semmi sikere nem volt, a lovasságát küldé előre. De ezek -megálltak a Strigau vizénél s visszaizentek a fővezérnek, hogy nem -tudnak átmenni: a folyam környéke olyan süppedékes, a partok olyan -meredekek, hogy hid nélkül nem lehet átmenni rajta. Nem volt ottan Trenk -Ferencz, a maga huszárjaival és pandurjaival! Azok majd át tudtak volna -gázolni a Strigaun! - -Ötvenhat svadrony lovasság volt egy tömegben Károly herczeg vezénylete -alatt. Nemsokára megérkezett Frigyes király lovassága: az csak huszonöt -svadronyt számított, ezeknek nem volt magas a Strigau partja, mély a -mocsárja, átgázoltak rajta s egy rövid óra alatt szétverték a kétszerte -több osztrák lovasságot. - -Itt is kiérdemelte a hős nevet Trenk Frigyes. Két lovat lőttek már le -alatta, a harmadikat a szolgájától kérte kölcsön. Mindenütt elől járt a -küzdelemben s karddal meg nem tudta sebesiteni senki. Hanem a mint a -szétvert lovasságot üldözék, egy dragonyos tiszt, a kire Frigyes -rákiáltott, hogy adja meg magát, válasz helyett ráirányozta a pisztolyát -s keresztül lőtte Trenknek a kezét. - -Ezzel aztán harczképtelenné lett téve. - -Az ütközet déli tizenegy órára Frigyes király teljes diadalával -végződött. Az egyesültek elvesztettek négyezer halottat, ötezer foglyot, -hatvanhat zászlót, negyven ágyut. Frigyes király azt irja a katonáiról, -hogy azok úgy harczoltak, mint az oroszlánok a hazájukért s hogy az -ősrómaiak sem követtek el fényesebb hőstetteket. Nekik is került -ezerkétszáz halottjukba a diadal. A sebesültek száma ment -tizenhatezerre. - -A király még ott a csatatéren kiosztotta valamennyi tisztje között a -katonai érdemrendet. Most már Trenk Frigyes is büszkén viselhette a -magáét: becsületesen meg volt szolgálva. - -Hanem a sebével a tábori kórházba kellett mennie Schweidniczba s ott -ápolták négy hétig, míg a keze begyógyult. De még azután is hosszabb -ideig nem birta azt kardforgatásra használni. A mint a gárdához -visszatért, felgyógyultnak jelentve magát, a király igen kegyesen -fogadta. - -– Most már átment maga is a tüzkeresztségen: csak viselje magát ezután -is férfihoz illő módon. - -A. Z. herczeg is, ki egy ezredet vezényelt, rendkívül nyájas volt hozzá. - -– Megirtam a herczegnőnek, hogy ön megsebesült, s ő válaszában arra -kért, hogy fejezzem ki mély sajnálkozását. - -A király ezután csak nyargonczi szolgálatokra használta Frigyest s -kimélte a nehezebb feladatoktól. - -A herczeg pedig megajándékozá egy jó vadászfegyverrel. - -– Tudom, hogy ön milyen szenvedélyes vadász: volt alkalmam tapasztalni. -Itt most ráér a hadi szolgálat felől. A király nem kivánja, hogy a -parádéknál jelen legyen. Mehet fáczányokat lőni. - -Frigyes föl is használta a kegyes engedelmet, a miben jó adag maliczia -volt. - - - - -XII. FEJEZET. A SZÉNA-SZALMA TÜNDÉR. - -A hohenfriedbergi fényes győzelem nem fejezte be a hadjáratot. II. -Frigyes ellenfeleinek a hadereje még mindig egyenlő volt az övével. Az -eredmény az maradt, hogy most már azok kétfelé osztották a hadseregeiket -s egyik sem fogadott el döntő ütközetet, hanem szerteszélylyel -portyázva, minden haditerv nélkül kergetőztek a hosszú nyári hónapokon -keresztül a porosz királylyal. Anglia adott pénzt a hadviseléshez eleget -s a muszka czárnő biztatta Mária Teréziát, hogy hadsereget is fog a -segélyére küldeni. - -Frigyes király ezt az egész nyarat sátor alatt töltötte. - -A nyár vége felé aztán, épen nem haditervből, hanem csupán azért, hogy a -hadseregét ellenség földjén élelmezze, bevonult annak egy részével -Csehországba. Összes dandárai tehettek húszezernyi létszámot. A többi -hadtestek szét voltak osztva Szászországba, Sziléziába. - -Ezzel a szétforgácsolásával a haderejének öreg hibát követett el Frigyes -király s egy hajszálon mult, hogy sulyosan meg nem lakolt érte. - -Bizony egy asszonyi hajszálon. - -Trenk Frigyes még mindig a beczézett gyermekek sorsában részesült. A -király nem engedte neki, hogy megsebzett kezét megerőltesse. Három hónap -óta nem volt kihúzva a kardja. - -Ellenben a vadászfegyver mindig a vállán volt s a nélkül, hogy az -ezredesének jelentést tett volna, egész napokat elkalandozott a vadakban -dús csehországi pagonyok közt s rendesen gazdag vadászzsákmánynyal tért -vissza a sátorába. - -Körülbelül azon a tájon táboroztak ismét, az Elbe völgyén, a hol tavaly. - -Talán vissza is emlékezett a fiatal vitéz egyre és másra. Talán a -beneschaui kastély tündéralakjára? Olyan közel volt most megint hozzá. - -Egy este, mikor Trenk a reggel óta tartó cserkészetből visszatért -fáczányokkal megrakodva, nagy bámulatára és rémületére nem találta többé -a porosz hadsereget a reggeli helyén. Egy sátor sem volt a téren. A -saját sátora is eltünt, az őrtüzek ki voltak oltva, a védsánczok -széthányva s még csak egy távolból jövő dob, vagy trombitaszó sem árulta -el, hogy merre vonult el a hadsereg. - -Trenk Frigyes itt maradt magában a puszta táborhelyen, gyalog. - -Valahol a folyam táján füstöt látott, oda sietett. - -Nagy örömére egy osztag Ziethen huszárt talált ott; a hadnagy jó -ismerőse volt. - -Ezek azért maradtak ott, hogy a hátramaradt sánczkosarakat elégessék. - -A huszárhadnagy aztán tudatta vele, hogy a király délelőtt hirtelen -sátorbontást parancsolt, egész seregével elvonult Trautenau felé. Jó -barátságból a pajtás megemberelte Trenk Frigyest egy vezeték lóval, hogy -utolérhesse a király táborát. - -Jól kellett neki vágtatni, hogy a maga helyére eljusson. A gárda mindig -az előcsapatot képezte. S a királyt épen ott találta a gárdánál. - -– Hát maga megint vadászni volt? kiáltá a király már messziről az érkező -vitézre. - -Frigyesnek a torkába szorult a mentség. Nem tudta magát mivel védeni. - -A király arcza azonban, szigor helyett, jóakaratú bonhomiát fejezett ki -ezuttal. - -– No hallja: ezt a mai vétségét irja fel a potsdami bűnhődése -számlájára. Ez a bénéje volt. Anticzipandó kapta ki. Hanem ezzel aztán -kvittek vagyunk! S a mit ezután fog véteni, az már új rovásra megy. - -A király megbocsátott neki e durva fegyelemsértésért, a miért -megérdemelte volna, hogy elcsapják. S a másnapi ebédnél, a midőn a -testőrtisztek valamennyien a király sátorában étkeztek, maga a király -fordította tréfára a dolgot. - -– Mernék fogadni, hogy ez a nagy vadászszenvedély megint csak egy ürügy -valami galánt afférnak a maszkolására. Nem találnám csodálatosnak, ha a -széna-szalma tündér megint itt lappangana valahol a közelben. - -Trenk Frigyes a homlokáig elpirult erre a czélzásra. A szép Mirandának -az volt a czíme a közbeszédben: «széna-szalma tündér.» - -A király a szája elé tette a tenyerét. - -– Pardon! Hogy eljárt a szám. A mi barátunk nagyon hamar készen van a -karddal, ha egy szép hölgyre példálóznak előtte. De talán engem nem vág -le? - -– Nem! Ezért a hölgyért senkit sem. - -Az új tábor Szoór vidékén volt felütve. Csak öt ezred lovasság volt a -király táborában. - -Egy szép meleg szeptemberi estén ezzel a szóval lépett Trenk Frigyes a -király sátorába: - -– Fölség! Itt van a széna-szalma tündér! - -A király nagyot bámult rá. - -– Hát hogy kerül az én táboromba egy asszony? - -– Álruhában jött, mint markotányosnő. - -– S miért jött ide? Magát látogatni? - -– Nem. Felségeddel beszélni. Fontos felfedezései vannak az ellenség -szándokairól. - -A király megbizta Trenk Frigyest, hogy vezesse a hölgyet a saját -sátorába: majd ott fog vele beszélni. - -Trenk visszatért azzal a válaszszal, hogy a hölgy a királylyal akar -egyedül beszélni s más tisztnek a sátorába be nem lép. - -– Akkor bocsássa őt elém. Maga álljon az ajtó előtt s ügyeljen, hogy meg -ne zavarják értekezésünket. - -A hölgy belépett a király sátorába. Szabályszerű markotányosnő jelmez -volt rajta; fekete bársony fűzött kamizól, vállszalaggal, csipke -melledző és ingváll, kurta piros bokorugró szoknya, lábain térdig érő -csizmák, fején széles karimájú, aranyzsinóros kalap, pávatollbokrétával, -füleiben nagy ezüst karika függők. Tökéletes ezredleánya volt. -Beléptekor a királyt parasztos knikszszel üdvözölte, kezét katonásan a -kalapjához emelve. - -– Madame! mondá a király, odamutatva egy taburetre. - -A hölgy azzal tanusitá előkelő mivoltát, hogy minden tempózás nélkül -elfoglalta a kinált ülést, kurta szoknyáit térdeire húzva illemesen. - -– Önnek a neve gróf Sch...inné, madame. - -– Igen, felség. - -– Itt lakik a közel Beneschauban? Tudom már. Ön volt olyan kegyes, hogy -tavaly nekem szüleséget küldött, mikor nagy szükségem volt rá. Trenk -elmondott mindent. - -– Mindent? - -– No csak azt, a mi ő rá nézve kompromittáló volt: hogy kelepczébe -keveredett s abból az ön elővigyázata szabadítá ki. Ezért önnek nagy -köszönettel tartozom. Most pedig tudósításokat hozott ön a számomra, -madame. - -– Még pedig igen sürgőseket. Felséged minden oldalról körül van fogva. - -– Ah! És ezt honnan tudja, madame? - -– Kastélyom a hadak útjába esik; annálfogva szerencsém van minden -transenna csapat tisztikarát megvendégelhetni. A magyar uraknak az a jó -szokásuk, hogy asztal fölött minden tervüket kibeszélik: áldomásokat -mondanak a bekövetkező diadalra, fogadásokat tesznek egymás között, hogy -ki fogja el Frigyes királyt. Előttem nem is tartanak titkot, mivelhogy -egy osztrák tábornok özvegye vagyok. Így aztán megtudtam, hogy Frigyes -király seregét az Elbe és Anpa folyók között Szoór falu közelében Károly -herczeg kétszerte nagyobb haderővel fogja megtámadni, a holnapi napon. - -– Már holnap? De hát hol veszik magukat? - -– Burkersdorf az osztrák és szász seregek találkozója. Onnan törnek elő -a gyalogságukkal és az ágyuikkal. De ez csak a szintámadás lesz, a két -hegy közötti szoroson lovassági támadás indítja meg az igazi harczot, -oldalt fogva felséged seregét. Ugyanakkor a Burkersdorffal szemben álló -hegyről alászáll huszonegy svadrony lovasság s az meg a balszárnyát -támadja meg a porosz seregnek. Végül, pro coronide, Trenk Ferencz -átúsztat a huszárjaival az Elbén s a hátába ront a tábornak. - -– Ez átkozott terv, ha igaz, mondá a király, gyanakodón tekintve a hölgy -arczára. De mondja csak madame, mi oka lehet önnek, egy Sch...in -grófnénak, egy osztrák tábornok özvegyének, hogy ezt a tervet én nekem, -a királynője ellenségének elárulja? - -– Hogy igaz, a mit felségednek elmondtam, azt bebizonyítom azzal, hogy a -lovas ezredeket is megnevezem, melyek a tábora balszárnyát fogják -attakolni: a Würtemberg-vértesek, a Preising-dragonyosok és -Philbert-dzsidások, mindegyik hét svadronynyai. - -– És a második kérdésemre mit válaszol, madame? - -Erre a szóra Miranda felállt a tábori székről s duzzogva emelte föl a -fejét. - -– Felséged ismeri a Nibelungen-dalt? - -– Könyv nélkül tudom. - -– Akkor emlékezni fog rá, miért vágta le Krimhild a saját bátyjának, -Gunthernek a fejét? miért szerzett vérfürdőt Etel-várában a saját -nemzetének? Nekem is van Brunhildom! Nekem is van Hágenem. - -Ebben a pillanatban élénk szóváltás támadt a király sátora előtt. A… Z… -herczeg érkezett meg lóháton, vágtatva s a mint a nyergéből leszállt, -egyenesen a sátor felé sietett. A strázsát álló Trenk keresztbe tette -előtte a lábát. - -– Serenissime. Most nem lehet bemenni a királyhoz: egy hölgy van nála. - -– Bánom is én, ha maga Cythere istenasszony van is nála! Nekem rögtön -beszélnem kell a királylyal. - -S azzal felrántva az ajtó szőnyegét, betoppant a sátorba s minden -teketória nélkül azon kezdé: - -– Felség. Jelentem, hogy a balszárnyunkon nagy tömeg ellenséges lovasság -közeledtét jelzék a portyázóink. - -A király hidegvérrel, karjait mellén összefonva, mondá a herczegnek: - -– Már értesülve vagyok róla. A Preising-dragonyosok, a -Philbert-dzsidások és a Würtemberg-vértesek, huszonegy svadronynyal. - -A.. Z. herczeg bámulva nézett szét a sátorban. A jelzett hölgy nem volt -látható. Az a sátor előtti szóváltást meghallva, hirtelen elrejté magát -a király öltözőfülkéjének függönye mögé. - -És nemsokára egymásután érkeztek a király sátorába Buddenbrock és Golcz -tábornokok, jelenteni, hogy a burkersdorfi magaslatokon nagy tömeg -ellenséges gyalogság mutatkozik. - -– Mind jól tudom. Mondá a király. De nem onnan fog jönni az igazi -támadás. Ez mind csak tüntetés. - -Azzal odament az öltöző fülkéhez s kézen fogva Mirandát, kivezeté őt a -vezérek elé. - -– Ime, uraim, a mi leghivebb tudósítónk, a ki az ellenfél egész -csatatervét szives volt velem közölni: Beneschau úrnője, gróf Sch...in -tábornokné. - -– Ah! A széna-szalma tündér! szalajtá ki a száján A… Z… herczeg. - -Ráértek nevetni rajta. - -– A veszély azonban elég komoly. Jó szerencse, hogy előre értesültünk -róla. Most gyorsan tegyük meg az intézkedéseket. - -A király a tábori ágyára ült le s az asztalkára kiterítve a katonai -térképet, megkezdé a haditanácsot. - -– Kérem, madame, maradjon itt. Önnek az adataira többször lesz -szükségünk, ha szives lesz azokat rendelkezésünkre bocsátani. - -És így Miranda is részt vett a hadi tanácsban. - -S nagyon jó tanácsokat tudott adni. - -A völgyszoroson felvonuló lovasság első ezredei magyar huszárok. Ezeknek -az a virtusuk, hogy ha ők támadhatnak, akkor fel nem tartja őket semmi -ágyutűz, sorlövés: mindenen áttörnek; de ha őket rohanja meg az -ellenség, akkor szeretnek visszafordulni s egy kis futás után megint -szembefordulnak. Ezuttal azonban ezzel az ős szittya harczmodorral mind -össze fogják zavarni az utánuk nyomuló második lovas dandárt, mely cseh, -szász és morva lovasokból áll. (Ezt ő mind a vidám poharazás közötti -áldomásokból tudta meg.) Hej, sok nagy dolgot követtek volna el a -magyarok, ha ki nem áldomásozták volna előre, hogy mit akarnak tenni! - -A király egészen e körülmény figyelembe vételével alapítá meg a -csatatervet. - -A tizenkilenczezer poroszszal szemben áll, illetőleg körülfogja azt, -harminczhatezernyi ellenfél: lovassága háromszoros arányban. - -Frigyes király ezzel a támadással szemben az összes lovasságát a -hegyszoros felé csoportosítja s a balszárnyon kezd döntő ütközetet egész -erejével. A táborhelyét egészen védetlenül hagyja. Ott nem marad más, -mint a lovászlegények a vezetéklovakkal, a szekerészek, a tüzérek, meg a -lazarétum. Ha mozdul az ellenség a jobb szárny felől is, azt ágyuzással -kell, a meddig lehet, visszatartani. A sátorok üresen maradnak. - -A parancsok rögtön szét lettek küldve. - -A… Z… herczeg valamit sugott a király fülébe, a mire a király azt mondta -neki: «magam is gondoltam erre.» - -Azzal a szép markotányosnéhoz fordult: - -– Madame. Mi végtelenül le vagyunk kötelezve a nekünk tett -megbecsülhetetlen szolgálatért. Bizonyos lehet ön királyi hálám felől, -mihelyt alkalmam nyilik, annak kifejezésére. De mi fog önnel történni az -ütközet alatt, mely még az éjjel megkezdődik? - -– Oh, markotányosnét még soha sem öltek meg a háboruban. - -– Ön tehát nem ismeri a félelmet. Nekem azonban kötelességem gyanakodni. -Én önt nem bocsátom el innen az ütközet előtt. Én kénytelen vagyok azt -is számításba venni, hogy hátha ön az ellenségnek a kéme. - -– Én szivesen maradok itten, szólt a hölgy mosolyogva, a meddig felséged -kivánja. - -– Hivják be Trenket. - -Frigyest beszólíták a király sátorába; maga A… Z… herczeg ment érte. - -– Kornet úr. Maga itt marad, a mig mi az ütközetbe megyünk. A rossz -kezével úgy sem foghatna kardot. Megbizatása lesz a hadi kémül hozzánk -jött hölgyet őrizni, hogy meg ne szökjék. - -– Hogy én őrizzem a grófnét? szólt zavarodottan Frigyes. - -– Gondolnám, hogy nem fél tőle? A grófnénak sem lesz kifogása ellene? - -– De az én sátoromban egy kéve zsupp sincs, a mire a grófnét leültessem. - -– A miatt ne legyen aggodalma. Én erre az éjszakára átengedem a -grófnénak a saját sátoromat, magamnak nem lesz rá szükségem. Madame -kényelmesen kipihenheti fáradalmait a tábori nyoszolyán. Mindent -rendelkezésére bocsátok. Senki sem fogja háborgatni. Itt az asztalka -fiókjában van egy játék kártya. Játszhatnak pikétet. - -– Ördöngös szerencséje van ennek a Trenknek, szólt nevetve A.. Z. -herczeg. Nem is jön verekedni s még is ő kapja el a legszebb zászlót. - -Trenk Frigyes kegyetlenül meg volt szorulva. A királytól világos -maliczia volt ez a rendelkezés. - -Őriztetni vele a szép tündérnőt (a kivel már régen ismerős) egész éjjel, -a király sátorában. - -Ha A.. Z. herczeg Berlinbe visszakerül, ezt a tréfát bizonyosan el fogja -mondani Amália herczegnőnek s aztán az eddigi szép idyllnek vége. - -Hogy a királynak még a válságos pillanatban is volt elég humora hasonló -megtréfálásra. - -Trenk Frigyes komoly arczot csinált s mutogatta teljesen begyógyult -kezét. - -– Jól van, jól, Trenk, mondá a király engesztelőleg. Hiszen egyéb -feladata lesz magának, a miért hátra kell maradnia. A grófnét nem -szükséges magának czernirozva tartani. Hanem egyébre ügyeljen. A tábor -egészen magára marad. Megeshetik, hogy az ellenség a jobb szárnyon is -mutatkozni fog. Erre az esetre utasítva van a tüzérség, hogy erős -ágyutüzeléssel akadályozza meg az ellenségnek a szoroson való -kibontakozását. Itt, az én sátorom előtt is van felállítva egy -haubiczvető s mellette a golyópyramid. Külszínre ez csak a tisztesség -végett áll a királyi sátor előtt, mint a hogy itt van kitüzve a -főstandard. Jőjjön csak, próbáljon egyet fölemelni azokból a -haubiczokból. - -A király kivitte magával a sátorból Trenk Frigyest s oda mutatott a -golyó-gulára. - -Rájuk nézve közönséges tíz fontos haubiczoknak látszottak a kúpba rakott -golyók; hanem a mint egyet föl akart a jobb kezével emelni Trenk, nagyot -szisszent: a beforradt izom sajgott. - -– Látja, hogy még most is fáj a keze! mondá a király. Fogja a balkézbe. - -– Ez nyom egy mázsát! monda Trenk megemelve a haubiczot. - -– Épen annyi. Tizenötezer arany van benne. Mind a tizenegy golyó ilyen. -Belül üres, ha a kanócz-csapot lecsavarják róla, a golyó kétfelé válik. -Ezekben van a tábor tartalékpénze. Százhatvanötezer arany. Ezt bizom a -maga felügyeletére. Maradjon itten és ügyeljen rá, hogy ha ágyuzásra -kerül a dolog, a pattantyusok bolond fővel ezeket a golyókat el ne -lövöldözzék. Az szép kis meglepetés lenne az osztrák katonáknak, ha -tizenötezer aranynyal kartácsolnának közéjük! Ezt magára bizom. - -Mégis marad hát valami komoly feladata: a hadi pénztárt őrizni. - -A haditanács intézkedései rögtön foganatba vétettek. A tábornokok a -tisztek sátrait járták sorba, felköltve őket s közölve velük a -feladataikat, a tisztek azután a közlegénységet ébresztették fel: egy -dobszó, egy trombitahang nem hallatszott, az egész készülődés a -legnagyobb csendben rendeződött. Az őrtüzeket kioltották s még az -előőrsöket is visszavonták, hogy az ellenség annál inkább el legyen -áltatva, abban a hitben, hogy a porosz sereget mély álomban lepheti meg. - -Minden hadcsapat elvonult a táborból; egy puskás őrt sem hagytak még a -király sátora előtt sem; csak az ágyukerekek távoli gördülése hirdeté a -leviathán mozdulását. - -Trenk Frigyes egyedül maradt a király sátora előtt. - -Végig gondolt a helyzetén. - -Egyedül hagyva egy csábító tündérrel, a kinek varázslata már egyszer -kilopta a lelkét a szívéből. Minő visszaemlékezés az első mámorító -találkozóra! S ez a második még bűvös bájosabb, mert a minnetörvények -minden parancsa szentesíti. - -A ki az ilyen tündérszerencsét fel nem használja, az gyáva. - -Nem igaz! az a gyáva, a ki kap rajta. - -A babyloni Anaitis oltárán áldozni akkor, a mikor bajtársai, maga a -király, a halállal néznek szembe! Csókokat cserélni tündérajkakról, a -mikor azok ott kardcsapásokat cserélnek! Szerelmi mámorban elfeledkezni -arról, hogy ez órákban hazájának sorsa van koczkára téve! És nem rohanni -oda, hogy vére minden cseppjével kierőszakolja a sorstól a diadalmat. -Egy szép asszony miatt elmulasztani egy szép halált! - -Trenk Frigyes egy merészet gondolt. - -Beszólt a sátor függönyén keresztül. - -– Madame! Szabad belépnem? - -– Szabad. - -Trenk Frigyes belépett a király sátorába. - -Egy viasztekercs égett az asztalon. - -A hölgy már a tábori ágyon feküdt, egy lámapokróczczal letakarva. A -markotányosné jelmez a taburetten hevert. - -– A grófné már lepihent? - -– Igen, de ezeket az átkozott hosszúszárú csizmákat nem tudtam magam -lehúzni: az nem megy segítség nélkül. Jőjjön ide, segítsen lehúzni. - -Hát az ilyen szolgálatot teljesíteni, lovagias kötelesség. - -Frigyes odalépett hozzá. - -Miranda lehárítá magáról a takarót. Csak a rövid, himzett szegélyű, ing -volt rajta, aztán meg a lábain a csizmák. Azokat odatartotta Frigyes -elé, a kinek a szolgálattétel alatt le kellett előtte térdelni. - -Azután ismét a nyugágyra veté magát a hölgy, magára rántva a pokróczot s -fázós borzongást hallatva, a mi aztán csendes nevetésbe ment át. - -– Nos, hát nem ül ide az ágy szélére? - -Minthogy a taburett el volt foglalva a levetett öltönyökkel, csakugyan -oda kellett neki ülni. - -– Nos hát, kis barátom, mondá neki a hölgy; úgy e megmondtam magának, -hogy újra találkozni fogunk? És hogy itt fogunk találkozni. - -S aztán hangosan felkaczagott. - -– Úgy-e bár? Ha most engemet itt valaki meglepne, azt mondaná, hogy -Frigyes király szeretője vagyok. - -Ez a szó teljesen jéggé fagyasztá Trenk érzelmeit. - -Ennek a nőnek még a szégyen látszata is dicsőség. - -– Nos hát? Valamit akart mondani nekem, hogy bejött. - -– Igen, grófnő. Azt akartam mondani, hogy én is utána megyek társaimnak. -Nem maradhatok lomha tétlenségben, mikor azok harczolnak. - -Miranda boszusan rángatta a vállait. - -– Hát hisz ezt megtehette volna, a nélkül, hogy nekem bejelentse. Ön -nélkül még kevesebb okom van itt magamban félni. Csak azért jött be -hozzám, hogy magas megvetését tudassa velem? - -– Ellenkezőleg, grófné. Ön mindjárt meg fogja érteni, hogy engem a -legnagyobb megbecsülés vezetett ide önhöz. A király csak tréfált azzal, -hogy engem a kegyed őrizetére rendelt. Semmi oka sem volt bizalmatlannak -lenni. Láthatja, itt hagyta a sátorában összes följegyzéseit ön előtt, -kitárva. Ezekből megtudhatja kegyed hadainak dislokáczióját. Itt van a -kézi pénztára, a zárban hagyott kulcscsal. De én még ennél is nagyobb -bizalmat akarok ön iránt tanusítani. A király rám bizta tábori -pénztárának a megőrzését. Ha én most lóra kapok és utána vágtatok a -gárdának, valakinél hátra kell hagynom a kincs hollétének a titkát. Én -másra nem merem azt bízni, mint a grófnéra. - -– Lassan! Sugja a fülembe. - -Frigyesnek oda kellett hajolni Miranda fölé, hogy a fülébe sughassa a -titkot. Ez alatt a hölgy fehér karja idegesen fonódott a suttogó nyaka -körül. - -Ilyen nagy titoknak az átruházása csakugyan nagy megbecsülésnek a -tanusága. - -– Nagy tisztelet, hogy ezt közölte velem; vigyázni fogok rá, mondá a -hölgy csipősen. Jó mulatást! - -Azzal hátat fordított neki, elfujta a gyertyát s a pokróczba burkolta -magát. - -Trenk Frigyes sietett ki a sátorból. - -A lovásza ott várta a felnyergelt paripájával, nyeregbe vetette magát s -elvágtatott. Egy óra mulva utólérte a királyt. - -– Hát maga itt van? - -– Büntessen meg felséged az ütközet után; de nekem lehetetlen -mozdulatlanul lebzselnem, mikor társaim harczolnak. - -A királynak nem volt most ideje tovább kérdezősködni - -– No hát jó, hogy itt van! A gárda ma nem verekszik. Álljon a hadsorba. - -Igen: a testőrségnek ezúttal az a feladat jutott, hogy az ütközet -idegzetét képezze. Az egész harcz rögtönözve volt. A hat gárdatisztnek -folytonosan nyargalni kellett egyik dandártól a másikhoz izenetekkel. - -Az ellenséges lovasság már kezdett a szoros úton előnyomulni, hosszú -hadoszlopban. Mikor négy ezred felvonult, akkor hadrendbe bontakoztak az -út két oldalán. - -Frigyes király ezt mind bevárta nyugodtan. - -Azután jött az osztrák és szász nehéz lovasság hatalmas tömegekben a -felvonuló úton. - -Ekkor Frigyes király megfuvatta a trombitákat s az erdőben rejtett -lovassága vágtatva rohant elő. - -Az osztrák lovasság, mely egy alvó ellenséget vélt meglepni, erre a nem -várt támadásra zavarba jött. Egyenes, nyilt csatában a porosz lovasság -begyakorolt taktikája mindig fölényben volt ellenei fölött. - -A felzavart könnyű lovasság hirtelen hátat adott s összegomolyodva veté -magát a hátul jövő nehéz vasasokra. - -Ekkor a király odafordult Trenkhez. - -– No, most maga menjen A.. Z. herczegnek segítségére. Szeret segítségére -lenni! No, nem arra felé. Látja ott jobbra azt a halmot, azzal az egy -szál fenyővel a közepén. Arra vágtasson fel egyenesen. Ott találja a -tüzérparancsnokot. Adja neki tudtul, hogy azonnal kezdjen az akczióhoz. - -Trenk Frigyes árkon-bokron keresztül vágtatott fel a dombra. Annak a -túlsó oldalán volt elrejtve nyolcz ágyú. - -A király vezényszavára rögtön feltaszíták az ágyúkat a dombra. - -A mély völgyben már akkor az osztrák és szász lovasság egy zavart -tömeggé lett összeszorítva. - -Akkor ebbe a tömegbe kezdtek el azzal a nyolcz ágyúval kartácsolni. - -Az nem csata, hanem mészárlás volt. Ember és ló, mint a kaszált rend, -omlott a lövések után. A hátuljövő ezredek szenvedtek legjobban: azokra, -a kik kardtusában voltak a poroszokkal, nem lehetett lövetni. Egy óra -alatt tönkre volt zúzva az osztrák-szász lovas hadtest s úgy szétfutott -az erdőkben, hogy elő nem került többet. Trenk Frigyes visszatért a -királyhoz. - -A nagy ágyúzásra azonban az osztrák derékseregnél is észrevették, hogy -Frigyes király megelőzte a támadást. - -Épen a hajnal hasadt, szép Szent-Mihály napi derült reggel volt. A -hegyhátak a napsugártól megaranyozva, a völgyben fehér köd terült, abból -csak Szoór falu keresztes tornya látszott ki. - -Átellenben a hegyoldalon Burkersdorf. Annak a kertjei között volt -felállítva az osztrákoknak negyven ágyúja. - -Az osztrák granátos-ezredek zárt hadsorokban indultak meg Szoór falu -ellen, a hol Frigyes király főhadiszállását képzelték. Fejeik fölött a -hegyoldalban felállított ágyúk röpíték golyóikat a falura. - -A falvakat már e hadjáratban erősségül tudta használni mind a két -ellenfél. A szuronytámadást visszaverte a porosz gránátos had; hanem az -az óriási üteg a hegymagason összezúzta a torlaszaikat s felgyujtotta a -hátuk mögött a házakat. - -Ekkor Frigyes király azt mondá Trenknek: - -– Vágtass A.. Z. herczeghez és mondd neki, hogy három ezred lovassal -vágjon be az ellenség czentrumába s hallgattassa el azt a batteriáját! -Azután a legrövidebb úton nyargalj a faluba és vidd parancsul a -tábornoknak, hogy hat zászlóalj granátossal induljon rohamra a -burkersdorfi ütegek ellen. - -Trenk Frigyes végrehajtá a rábizott feladatot. - -Elébb a herczeget értesíté. Az rögtön megkezdé a lovas támadást. - -És neki, az ifjú daliának nézni kellett, hogyan vágtat az az öreg ember, -lobogó fehér parókájával, elől a lovasai rendjén, hogy követ el -mesemondáshoz hasonló hőstetteket! az öreg, a kicsufolt, a meggyalázott -férj! Míg ő, a fiatal vitéz, a nagy hódító, a szerencsefia: ezt mind a -távolból nézi. - -A másik izenettel kellett a faluba eljutnia. - -Hiszen ez is veszélyes feladat volt, a mi Trenk Frigyesre bizatott. A -legrövidebb út, végig az ellenséges arczvonal előtt, a negyven ágyú -lővonalán belől. A tekék ott bugtak el a feje fölött; egy süvöltő granát -a lova lábai előtt csapott le, átugratott rajta s a háta mögött hallotta -elpukkanni. De akkor aztán a megijedt lova majd belevitte az ellenséges -táborba. (Mint György királyt Dettlingennél.) Szoór alá érve pedig le -kellett szállnia a lováról s azt egy fához kötve hátrahagyni; mert az -utak úgy el voltak torlaszolva, hogy ló nem járhatta. Mégis jókor átadta -a király parancsát Golcz tábornoknak, ki azonnal támadót doboltatott a -granátosoknak. - -Akkor aztán látta Trenk Frigyes a templom tornyából ezeket az élő -bástyafalakat egy ütenyre megindulni a tüzokádó ütegekkel szemben, mint -valami gépnek a karjait. A hol az ágyúgolyó rést ütött közöttük, az -élőfal egyszerre összezárult megint. Aztán jöttek a targonczások, -saraglyára tették a sebesülteket s eltakarították. A tömeg ment előre. S -nemcsak az ágyúk pusztítottak benne, hanem az árkok mögött elhelyezett -lövészek is. Az osztrák sorgyalogság tüzelését hadi nyelven görgő-tüznek -mondják (Rollfeuer). Ennek a folytonos moraja képezte az alaphangot e -rettentő konczertben. A granátosok egy lövést sem tettek, a míg száz -lépésnyire nem értek az ellenfél harczvonalához, akkor egyszerre -sortüzet adtak, egyik ezred a másik után, s aztán szuronyszegezve -rohantak a magaslatnak. - -De már ugyanakkor a lovasdandár is vágtatott a fensíkra feltörve, a -negyvenágyús üteg felé, felgombolyítva az útját álló zászlóaljakat. - -Trenk Frigyes sietett vissza a lovához s rátalálva, vágtatott a -királynak hírt vinni. - -A király a gárdával és egy tartalék svadronynyal együtt közelebb jött -Szoórhoz; a nyolcz ágyút is magával hozta; a defilét csak egy lovas -osztag őrizé már. - -– A nagy battéria el van foglalva, felség. - -– Csak el van némítva, Trenk úr. - -Már akkor az osztrák ágyúk megszüntek dörögni. - -– A hadi jelentésnek korrektnek kell lenni. Monda a király. - -– Én láttam A.. Z. herczeg lovasságát az ágyúkra rohanni. - -– Azért azok visszavonulhattak. - -Rövid idő igazat adott a gárdistának. A tetőn felállított ágyúk ismét -elkezdtek dörögni. Csakhogy a lángjuk nem a porosz tábor felé villant, -hanem ellenkező irányban. A poroszok csakugyan elfoglalták az üteget s -ekkor aztán a saját tüzéreiket állítva az ellenséges ágyúk mellé, -azokkal kezdték el lövetni a Burkersdorf faluban tömörült osztrák -hadakat. Nem sokára az egész falu égett. Az osztrák fővezérség -czentrumában volt megtámadva. Károly herczeg egyik nyargonczot a másik -után küldé a balszárnyon levő dandár-parancsnokhoz, Preising -tábornokhoz, hogy siessen a segítségére: az meg sem mozdult a helyéből. -Hivatkozott az írásban kiadott napi parancsra, mely szerint az ő -feladata Frigyes király előtt elvágni a visszavonulási útat. A három -derék ezred ott ült nyeregben egész délig, mozdulatlanul egy halmon, -melynek azóta Bataillenberg a neve. - -Károly herczegnek nem maradt más választása, mint szétzilált seregével -visszavonulni a vesztett csatatérről. - -A poroszok aztán dél felé Preising tábornoknak is segítettek az -elhatározásban: kiverték a helyéből. - -Az osztrák hadvezérség ismét azt a hibát követte el, hogy túlnyomó -hadseregében bizakodva, háromfelé osztogatta szét a seregét, hogy a -burkust központi támadással összemorzsolja; Frigyes király aztán -egyenkint verte meg mind a hármat. - -No, de hátra volt még a negyedik. - -A hogy a szép markotányosnő elárulá, Trenk Ferencz a maga huszárjaival -és pandurjaival átúsztatott az Elbán s a míg a derék ütközet javában -folyt Burkersdorf és Szoór alatt, rajta ütött a porosz táboron, melynek -főhadiszállása teljesen védtelenül állt előtte. - -A nagy ágyútelep elfoglalása közben jött vágtatva egy ordonáncztiszt a -királyhoz: - -– Fölség! a táborunkat elfoglalták Trenk pandurjai. - -– S mit csinálnak ottan? - -– A podgyászunkat fosztogatják. - -– Akkor nagyon okos munkát végeznek: csak hadd romboljanak kedvükre. -Legalább addig a fődologban nem akadályoznak bennünket. - -S még csak egy kémszemlélő csapatot sem küldött ellenük a király. Jól -ismerte az embereit. Ezeket legjobban feltartóztatja a podgyászos -szekérvonat. - -Délben már lehetett harangoztatni mind a két faluban. Az ütközet el volt -döntve. Ekkor aztán a király is visszatért a testőreivel a táborába. -Trenk vitézeit már nem találta ottan. De a tábor is alaposan ki volt -fosztva. A király sátorából is elvittek mindent: még az ezüst -asztalszereket is. De eltünt a tizenegy golyó is, a mi aranynyal volt -megtöltve. Ki törődik most bagatellekkel? - -A király sátorában, a tábori ágy alá dobva hevert egy piros viganó, -melyet tegnap a szép markotányosnő viselt. Hát azzal mi történt? - - - - -XIII. FEJEZET. A DRÁGA KOTILLYON S A MÉG DRÁGÁBB VIGANÓ. - -Miranda arra ébredt föl, hogy éktelen zsivaj támadt a sátor előtt, -pisztolylövések, lódobogás, káromkodás vegyest. - -Trenk Ferencz martalócz hada érkezett meg. - -Annyi ideje sem volt, hogy felöltözzék. A sátornyiláson berontott maga -Trenk Ferencz. - -Eddig csak a pofája volt olyan csuf, mint az ördögé, most már a lába is -sánta volt, hogy még jobban hasonlítson hozzá. - -Reggel volt már, a sátornyiláson át besütött a napvilág: egyenesen oda -az ágyból kikelő alakra. - -– Ah! Ah! Kiálta fel a pandurvezér: mit látnak szemeim? Az én erényes -szent asszonyom Frigyes király ágyában! Miranda grófnő! Ön a porosz -király szeretője? - -Mirandának semmi nagyobb vágya nem volt, mint hogy őt valahogy -véletlenül ilyen helyzetben meglepjék s ez a dicsőség, érdemén kivül, -utólérte. - -A franczia udvar szokásai (jó részt a bajoré is) érthetővé teszik, hogy -egy nőnél ez ambiczióvá fajulhasson. Hiszen azok a nők uralkodnak, a kik -balfelül ülnek. - -De hogy mégis épen Trenk Ferencz legyen, a ki azt fölfedezi, az nem volt -izlése szerint. - -Boszusan kapott levetett öltönyei után. - -Hanem Ferencz megelőzte, s valamennyi gunyát elragadta előle. - -– No uram! Mit akar ön a ruháimmal! Adja ide! - -– Ah nem! Szép istennő. Igy kell önt megmutatnom a harámbasáimnak! – -Hadd lássák, minő galambot tart Frigyes király a fészkében? Aztán majd -felviszem a szép angyalkát Bécsbe s ott is prezentálom az udvari -társaságnak. - -Miranda odaugrott hozzá s ki akarta ragadni a kezéből a himzett -alsószoknyáját. Nem birt vele. Akkor aztán hizelkedésre fogta a dolgot. - -– Édes Trenk. Kedves Franczikám. No, ne tréfáljon. Adja ide a -kotillyonomat. - -(Ez volt a himzett alsószoknyák műneve Lafontaine idejében.) - -– Ah; még meg is czirógatja a rücskös pofámat. Most volna a legjobb idő -a csókolódásra! Maga a Belzebub sem választhatna magának kedvesebb -pillanatot a szerelmeskedésre. Nem madame! Ma csókért nem adok semmit. - -– Nem ilyen olcsó árt kinálok, Ferencz. Én önnek a hatalmában vagyok -most: semmivé tehet, letaszíthat a sárba s belefojthat. A kétségbeesés -szól belőlem. Én önnek nagy váltságdijat ajánlok, ha meg hagy -szabadulni. Ön tudja, hogy ez a király sátora? - -– Azért jöttem ide magam. - -– Ön itt gazdag prédát talál. Amott van a király ezüst asztalszere. - -– Azt elveszem az ön kegyes utasítása nélkül is. - -– De hisz az önnek mind csekélység. Ön jobb szeretné a helyett a tábori -pénztárt megtalálni. - -– Majd arra is ráteszem a kezemet. Tudom, hogy itt van. Kémeim -értesítettek róla. - -– Hát keresse. Nálam nélkül meg nem találja. - -Erre a hölgy visszatért az ágyhoz s a pokróczba takarózott. - -Trenk Ferencz mindent felforgatott a sátorban, a kardjával szerteszét -hasogatta az ülőkéket: nem találta meg a pénztárt. Dühösen fordult -Mirandához: - -– No hát hol van a királyi pénztár? - -– Hol van a kotillyonom? - -– Itt van, fogja. - -Azzal odahajítá a nőnek azt az egy öltönydarabot. - -Miranda hirtelen felköté azt a derekára s aztán felhuzta a csizmáit. -Félig fel volt már öltözve. - -– Nos! Mutassa meg a pénztárt! - -– Elébb kössük meg az alkut. Ön engem azzal fenyegetett, hogy magával -visz Bécsbe s ott fog az udvar előtt prezentálni, mint Frigyes király -ágyasát. Igérje meg, hogy ezt nem teszi velem. - -– Ha maga átadja nekem a királyi pénztárt. - -– Átadom. De ön viszont lovagi becsületszavára fogadja, hogy engem -szabadon bocsát s enged mennem, a merre én akarok. - -– Fogadom becsületszavamra. - -– No, hát tudja meg ön, hogy a király kincstára azokba a haubiczokba van -elrejtve, a melyek a sátor előtt gulába vannak rakva. - -Trenk Ferencz kikiáltott a sátorból az őrt álló pandurjának. - -– Hozz be egyet azok közül a golyók közül. - -A pandur czepelve hozta a golyót, megjegyezve, hogy ilyen nehéz haubicz -még nem volt a kezében soha. De a többiek is ilyen nehezek. - -Miranda aztán megtanítá Trenk Ferenczet a módjára, hogyan kell annak a -tüzgolyónak a kanóczcsapját lesrófolni, amikor az kétfelé válik. A -szétnyilt golyó, vékony üveglappal letakarva, mutatta a kincs tartalmát. - -Trenk a másfél lábával tánczolni kezdett diadalában. - -– Az egész kincstár kezemben van! - -Miranda felhasználta ezt a pillanatát az elragadtatásnak. - -– Nos uram, hát adja ide most már a viganómat. - -De nagyon csalatkozott, a mikor azt hitte, hogy Trenk Ferencznél egy -árnyékát is feltalálja a hálának, vagy az igazságnak. - -– A viganóját? kérdé furcsa elcsodálkozással. Azt én nem igértem, hogy -odaadom; csak azt igértem, hogy hagyom szabadon futni. - -– Hát mi az ördögöt akar a viganómmal csinálni? - -– Már biz arra, hogy fölvegyem, egy kissé vén vagyok. Szeretőm sincs, a -kinek hazavigyem vásárfiába; pedig csinos kis gunya. Milyen szépen ki -van himezve. - -– De ne nézegesse ön az én öltönyömet! Mennydörgős teremtettét! Ön -becsületszavát adta, hogy szabadon bocsát. Egy kotillyonban csak nem -mehetek ki az utczára. - -– Hát várjon csak kedveském. Én tudom, hogy mire adtam a -becsületszavamat. Hanem elébb majd beszólítom a harámbasáimat, hogy -legyenek tanuim, a kikkel majd Bécsben bebizonyíthassam, hogy magát, -drága szépség, itt találtam és így találtam itt. Igy kell azoknak magát -itten meglátni, Frigyes király sátorában, egy kotillyonban viganó és -kamizol nélkül. - -Azzal kikiáltott az őrt álló panduroknak. - -– Híjátok ide azonnal Todbitter, Buntevicz és Keppenik harámbasákat. - -Miranda kétségbe volt esve; sirt, rimánkodott, a haját tépte, térden -csúszva vonaglott Trenk után. Az annál jobban kaczagott rajta. - -Akkor aztán fölállt a hölgy, letörülte a könyeit. Lebontotta a sűrű -hosszú haját s abból csinált takarót mezítelen válla és keble számára. -Mikor a harámbasák megérkeztek, már akkor nyugodt volt, mint egy szobor. - -A három főtiszt bejött a sátorba. Marczona pofák voltak! - -– Nemes harámbasák, monda Trenk Ferencz. Odanézzetek! Ismeritek ezt a -bájos hölgyet ugy-e? Láthattátok elégszer, mikor még a generálistoknak a -felesége volt. Az én kis ángyikám! Sokszor ültetek vele egy asztalnál. -Hát most ez a szép istenasszony, egy generális özvegye, itten őrzi -Frigyes királynak az ágyát. - -– Nem igaz, hazudsz! kiálta a szavába a hölgy. Én a király kincstárát -őriztem. Azt teneked át is szolgáltattam. De te most a harámbasáid előtt -el akarod titkolni a hadi kasszát, hogy osztályt ne követeljenek belőle. - -Trenk Frányó megijedt. - -– Elhallgatsz, te vipera! - -– Ahán! Ez nem tetszik neki. Szólt gunynevetve a nő. Keressétek csak, -mit dugdos a köpenyege alá? Azt a golyót ni! Abban van az arany. - -– Vezér! Te a pénzt eldugod előlünk? Ez komiszság! Kiálta fel Todbitter, -míg a másik kettő oda rohant hozzá, hogy a köpönyegét szétbontsa. Az -eldugdosott haubicz ez alatt leesett a földre s kigurult a sátor -közepébe. - -Trenk Ferencz kirántotta a kardját. - -– Ketté hasítom, a ki hozzá mer nyulni ahhoz a golyóhoz. - -De ekkor egyszerre három pisztoly csöve lett irányozva a homlokának. - -– Csendesen vezér! Dugd el azt a kardot; mert hideg embert csinálunk -belőled! Dörmögé Todbitter. - -Trenk Ferencz ismerte a maga embereit: azok is képesek voltak mindenre, -ha pénzről volt szó. - -Miranda pedig ezalatt odaugrott a haubiczhoz; ő nem ijedt meg Trenk -pallosától s aztán a mázsányi golyót az asztalra téve, ismét kisrófolá -belőle a kanóczcsapot, s akkor a kétfelé vált golyóból kiönté az -asztalra az aranyakat. - -Tizenötezer darab arany szép halmazt ád ki. - -A harámbasák egészen meg voltak részegedve tőle. - -Ez az asszony tudta jól, hogy mivel játszik. - -Egy medve ellen három farkas. - -– Ejh vezér uram! hát te ennyi pénzt el akartál tőlünk suvasztani? Monda -Todbitter. - -– Van több is! Kiálta Miranda. - -– Elhallgass, sátán! Vagy lelőlek! Rikácsolt Trenk, balkezével -pisztolyát rántva elő zsebéből. (Azt az orgyilkos pisztolyt.) - -– No no vezér! Csak okosan! Monda Todbitter. - -A másik két harámbasa egy karjával átnyalábolta a a vezér karját, míg a -más kézzel a halántékát csókolgattatá a pisztolycső szájával; Todbitter -pedig a homlokának irányzá a maga mordályát. - -– Beszéljünk okosan egymással, vezér. Tudod, hogy szerződés van -közöttünk, hogy a mi készpénz zsákmányt ejtünk: annak a fele a tied, -fele a harámbasáké. Már egyszer megjártad vele, hogy magadnak készültél -tartani a patyikus huszezer forintját; akkor majd elvitt az ördög. - -– Hát ott van! Egyétek meg! Legyen a tietek az egész; dögöljetek meg -tőle. - -Ez már okos beszéd volt! De nem is mondatták maguknak kétszer. Egyszerre -oda rohantak mind a hárman az asztalhoz, s a mennyit az ember a -balkezével felmarkolhat, annyit tömtek egymás után a tarisznyájukba: -jobb kezükkel az alatt is folyvást a vezér felé fordítva a pisztolyukat. -Különben az lekaszabolhatja mind a hármukat, a míg a prédát -felhabzsolják. - -– Dagadjatok meg! Dörmögé vadállati agyarkodással a vezér. - -Miranda felkaczagott. - -– No Frányó, ugy-e drága volt a kotillyon? - -– Infámis flinta! ordíta rá Trenk Ferencz. (Ez a műneve azoknak a -legaljasabb vászoncselédeknek, a kik a közkatonák közt ténferegnek.) No -hát nesze Todbitter: még ezt is birjad ráadásul. Neked adom. Azt tedd -vele, a mit akarsz! - -Azzal megragadva a nő karját, odadobta őt a harámbasa ölébe. - -– Hát ez a lovagi becsületszó, vezér? Kiálta a nő. - -– Te sem tartottad meg a föltételt: elárultad nekik a kasszát. Most már -viszlek Bécsbe. - -– Hát legalább a viganómat add ide. - -– Azt sem adom. Szaladj el így. A flinták alsó szoknyában parádéznak. - -Ekkor megfenyegeté az öklével a vezért a nő. - -– Ráemlékezzél erre Trenk Frányó! Drága lesz neked ez a viganó? - -Azzal kirohant a sátorból. - -– No, hát megkaptátok a zsákmányt, most már menjetek ördög hirével; -monda Trenk a harámbasáknak. - -– Majd csak egymás után, vezér. Ismerjük a jóindulatodat. - -Bizonyosra vették, hogy a mint ők a sátorból kilépnek, a vezér -lelövöldözi őket. - -Azért előbb csak a Köppenik somfordált el a sátorból. Todbitter valamit -sugott a távozó fülébe. - -Azután eltávozott Buntevicz. - -Végre háttal kifelé kereste a sátor nyilását Todbitter. - -De ez alatt a másik két alvezér elvagdalta odakinn a sátor előrészének a -köteleit, úgy, hogy a mint Todbitter is kiugrott a sátorból, az utána -rohanó vezérnek a ponyva a fejére omlott, s míg az dühösen vergődött -alatta, az alatt ezek mind a hárman elszaladtak. - -Todbitternek a lovát ott tartotta kantárszáron egy csatlós, az arra -fölugrott. - -– Nem láttad merre futott az az asszony? - -– De igen. Ott elbujt az árokban. - -Todbitter odalovagolt. A fehér alak ott feküdt a bűzös laboda bokrok -között. - -Mikor Todbittert meglátta, felugrott fektéből s kezét nyujtá neki. - -– Vegyen fel a nyergébe. - -A harámbasa fölemelte a nőt magához. - -– Takarjon a palástjába, fázom. - -A lovag azt is megtette. - -Aztán így lovagolt drága terhével a csapatjához. - -Igazán drága teher: a táskájában harminczhárom font arany s a nyergében -egy szép asszony. - -A katonái nem kevésbbé jól voltak felszerelve. Mint a szorgalmatos -méhek, úgy megrakodtak a porosz táborban talált zsákmánynyal, a mit -szaporított az utba esett falvak böngészete is. - -– Melyiteknél van egy viganó, meg egy kamizól? – Adok érte öt aranyat. -Kiálta oda a katonáinak Todbitter. - -Egyszerre tizen is rohantak oda a kivánt áruczikkel. Hát hogy ne volna -egy jól készült pandurnál ilyen szerdék? - -A harámbasa rábizta Mirandára, hogy válaszsza ki magának, a melyik -legjobban tetszik. - -Hát úgy illik. Ha már az ő tulajdonává lett a menyecske, neki kell annak -az öltözetéről gondoskodni. - -Miranda felöltözött a rablott gunyába; hanem kalap helyett már csak egy -ezüstös sisakot tudtak neki adni. Hát az is jól illet a fejére. - -– Itt a pénzed a gunyáért, mondá a harámbasa. - -A pandur kétfelé törülte a bajszát. - -– Inkább adnám azt a pankának egy pár csókért. - -Todbitter adott neki egy pofont s a lábához dobta az öt aranyat. - -– Czoki! Ez az én asszonyom! - -(Hisz ez külömb ember a vezérénél.) - -– Most még teremtsetek elő egy markotányos kordét. - -Azt is előhozták. Jó rend volt itt. A pálinkát ugyan kiitták már a -hordóból, de még a kis póni lovacska megvolt, szépen a rud közé -szerszámozva. - -– Hisz ez épen az én laptikám! Mondá örvendezve Miranda. Az én kis -tatárlovam. Hogy rám ismer. - -– No, hát most ebbe felülhetsz muczuskám s jöhetsz velünk. Mind a vizig -szárazon. Ott majd megint nyeregbe veszlek s a tulsó parton fogok neked -más talyigát. - -– Köszönöm édes uram a jóságodat. Meg is szolgálom, még pedig azonnal. - -S ez a jó szolgálat abból állt, hogy Miranda elmondá Todbitternek a -Laudon történetét, a melyből megértheté a harámbasa, hogy mi vár az -olyan pandurtisztre, a ki a zsákmányból részt követel Trenk Ferencztől? - -Ez alatt hangzott az ágyuzás, puskatüzelés a szoóri és burkersdorfi -csatavonalon szakadatlanul. - -Ha Trenk Ferencz olyan jó katona lett volna, mint a milyen jó martalócz -volt: ez órában az lett volna kötelessége, hogy az egész huszár- és -pandur-seregével vágtatva rohanjon arra, a hol az ágyuk dörögnek s -támadja hátba Frigyes királyt. De hát ezt elmulasztá. - -Miranda csakugyan jó szolgálatot tett Frigyes királynak, a midőn -elárulta Trenk Ferencz előtt az aranynyal tömött haubiczok titkát. Annak -még tíz ilyen drága gömb maradt zsákmányul. - -Azonkivül Frigyes király egész ezüst asztalszere. – A pompás aranyozott -tálak, tányérok és billikomok. Ha néha nem volt is más a királynál, mint -szalonna, fekete kenyér, de azt legalább ezüstről lakomázták. - -Mit törődött Trenk Ferencz most Károly herczeggel, – meg a harcz -kimenetelével, mikor az ő diadala már meg volt? Ennyi kincs egy rakáson! -Az volt a főkérdés, hogy ezt mi módon lehessen el is szállítani? - -Kiszedni az aranyat a golyókból nem tanácsos; mert ha a pandurok -megtudják, hogy itt annyi pénz esett zsákmányul, azok is mind részt -követelnek belőle. - -Ha pedig zsákba teszik a golyót s úgy kötik a nyereghez, ez a nagy teher -az Elbán való visszausztatásnál lehuzza a lovat a víz alá. A leleményes -ész kitalálta a módját. Trenk Ferencz minden zsákhoz, melyben az arany -tartalmu golyó volt, egy-egy üres korsót köttetett: az a vízben a golyó -sulyát kiegyenlíti. Az ezüst számára meg etető vályukból tákoltatott -tutajt, a min át fogják vádoltatni a folyón. - -Ez alatt sorban kaszabolhatták A. Z. herczeg vértesei az osztrák -ezredeket, s ágyuzhattak azoknak saját ütegeivel Károly herczeg -főhadiszállására. - -Trenk Ferencznek volt egy bizalmas czimborája. Török pribék volt. -Khankiárnak hítták (törökül olyanformát jelent, mint «hóhér»). Ezt -szokta azokra a titkos megbizásokra használni, a miknek a czélja egy-egy -olyan harámbasának a láb alól eltevése volt, a kire a vezér -megharagudott, vagy a kitől a zsákmányrészt el akarta harácsolni. Igen -egyszerű volt a praktika. A kipéczézett főtiszt parancsot kapott, egy -csapat huszárral s kétszer annyi pandurral megtámadni az ellenséget. A -harczmodor az volt, hogy minden huszár mellett két gyalog pandur futott. -Versenyt tudtak futni a paripával. A pandur lőtt, a huszár vágott s a -kézi tusában a gyalog pandur a handzsárjával elvagdalta az ellenséges -vitézek lovainak az inait. (Igy tettek Mohácsnál a janicsárok is Lajos -király vitéz «kalandos» lovagjaival.) Ha azonban csak a főtiszt -elvesztése volt a czél, akkor a lövöldözés kezdetén a harámbasa hirtelen -megkapta a neki szánt golyókat; akkor aztán megragadták a lova zabláját -a pandurok s a halálra sebesülttel visszavágtattak a táborukba. Ezt -Miranda mind elmondta Todbitternek. Ő maga Laudontól tudta meg ezt az -ármányt. - -Mikor már a hegyek fensikján folyt az ütközet, Khankiár szót tett e -felől Trenk Ferencznek. Az ellenséget jó volna megriasztani. - -Trenk Ferencz aztán kiadta neki a kellő utasításokat. - -Három csapat huszár és pandur három irányban induljon el az ellenséget -fölkeresni. Vezéreik Todbitter, Buntevicz és Köppenik. Minden csapat áll -száz lovasból, kétszáz pandurból. Todbitternek jutott a -legveszedelmesebb feladat, a porosz sereg jobb szárnyát megtámadni, a -hol még minden csendes volt, a hol tehát egészen pihent ellenségre -kellett találnia. - -A mint Khankiárt meglátták közelíteni a kétszáz pandurral, egyszerre -mondá ki Miranda és Todbitter azt a szót: - -– Itt az «Uriás-levél!» - -A pandurtiszt átadta a parancsot Todbitternek. - -A harámbasa megijedt. - -– Én támadjam meg háromszázad magammal a burkusok pihent dandárát? Hisz -az őrültség! Monda Khankiárnak. - -– Ha csak egy ellenvetést mondasz is és rögtön nem indulsz, az a -parancsom, hogy főbe lövesselek. - -S már fel volt emelve tizenkét puska és Todbitter fejének irányozva. - -Miranda odaszólt németül: - -– Fogadd el a megbizást: a poroszoknak nincs a jobb szárnyon semmi -hadcsapatjuk, csak a tüzérségük, a hegyen tul pedig mingyárt rátalálsz -az osztrák lovasságra s ahhoz csatlakozhatol. - -– No hát menjünk! Mondá Todbitter s azzal megindult a szokott módon -beosztott csapat a Bataillenberg felé csendes ügetésben. - -Rövid időn megpillanták a porosz üteget, mely egy dombra volt -felállítva, a honnan a szoros utat uralta. - -Trenk csapatjainak hagyományos ellenszenvük volt az ágyuk ellen. Soha -ágyukat nem ostromoltak meg. A pattantyusság pedig magában nem attakol. -És így szépen elvonultak az üteg mellett, lőtávolon kivül, az erdőnek -kerülve. - -Miranda a maga kordéjával az uton haladt előre, s az erdőn tul ismét -összejött a pandurcsapattal. - -A mint a hegyhátra fölértek, egyszerre ott láttak maguk előtt egy -lovascsapatot, háromsoros hadi rendbe fölállítva. Egész zászlóalj. - -– No most kezdjük el a lövöldözést! monda Khankiár Todbitternek. - -– Kezditek a tüzes istennyilát! Kiáltá rá Miranda. Hisz ezek osztrák -lovasok. Nem látod a sárga zászlójukat? - -A Preissing vértes-ezred katonái voltak. - -A vértes őrnagy, a mint Trenk katonáit előbukkanni látta, azonnal -odanyargaltatá hozzájuk a hadsegédét, azzal a parancscsal, hogy a csapat -vezére jőjjön hozzá. - -Todbitter odavágtatott; de vele futott Khankiár is, a nyereg kápájába -kapaszkodva. - -– Trenk martalóczai vagytok? Kérdé az őrnagy. - -– Todbitter kapitány. - -– Mit kerestek itten? - -– Parancsunk van a vezértől az ellenséget megrohanni. - -– No, hát én meg a fővezér parancsát tudatom veletek. A gyalogosok -rejtsék el magukat az erdőben: senki el ne árulja az ittlétünket. A ki -egy puskát elsüt, rögtön felhuzatom a fára. A puskát gulába kell rakni. - -Khankiár morgott; de ellenkezni nem mert. - -A vértes őrnagy még mindig a tegnapi haditanács rendeletéhez tartotta -magát: a fővezér nyargoncza eltévedt valahol és nem talált Preissing -tábornokra. - -A két harámbasával együtt az őrnagy is odalovagolt a kiséretével a -Trenk-csapathoz. - -Todbitter elmondá az őrnagy parancsát előttük az ő idiomájukon. - -– A gyalogság vonuljon az erdő mélyébe és meg ne mozduljon; a huszárok -pedig álljanak a vértesek mögé; de előbb rakjanak le minden fölösleges -terhet a nyergükből, a mi a gyors mozdulatokat akadályozza. - -Lerakni az összeszedett prédát! - -«Drugi puty!» kiáltának erre a vitézek s azzal megfordíták a lovaikat s -úgy elszeleltek minden irányban, hogy Todbitter maga maradt ott a -markotányosnéval. - -– Megszabadultunk szerencsésen! mondá a hölgy a harámbasának. - -– De most hová legyünk? - -– Te barátom most már Trenknél halálra itélt ember vagy. Legokosabb, ha -most egyenesen menekülsz Bécsbe. Engemet is magaddal vihetsz, quasi -feleségedet. - -Todbitter kapott ötezer aranyat, meg egy szép asszonyt, hát ugyan minek -is folytatta volna tovább a háborut? - -Egy óra mulva aztán Preissing dandára is meg volt verve. Futhatott is -mindenki, a merre kedve tartotta. - -Trenknek a másik két kiküldött csapatja közül az egyik a porosz király -ágyuütegének a torkába került, az nagy hirtelen visszafutott -Bunteviczestől elevenen. A Köppenik-féle csapat ellenben, mely arra felé -tartott, a hol a nagy füstöt látta s az ágyuzást hallá, szemtanuja lett -az osztrák derék sereg bomlásának. Az égő Burkersdorfból menekülő -csapatok minden utat elleptek. A pandurok siettek vissza Trenk -Ferenczhez azzal a rémhirrel, hogy a főherczeg ármádiája tönkre van -verve: itt az ellenség. - -Erre aztán Trenk Ferencz is összeszedte a zsákmányolt kincsét s egyetlen -taktikája az volt, hogy minden prédát elvihessen. Az öcscsének a két -paripáját is magával vitte, a miket az a lovász-legényével hátrahagyott. - -Mire a poroszok visszatértek a megnyert ütközetből a táborukba, már -akkor Trenk Ferencz, huszárjaival, pandurjaival és fényes zsákmányával -együtt tul járt az Elbe vizén. - - - - -XIV. FEJEZET. A DIADALSZEKÉREN. - -Az már régi szokásuk a hadvezéreknek, hogy az elvesztett ütközet -kimenetelét olyan takargatott, vigasztaló modorban tudatják a világgal, -mintha tulajdonképen csak egy megváltoztatott hadállásról lett volna -szó; ellenben egy kisebb mérvü sikert, mint valami döntő diadalt -trombitálnak ki. - -Igy történt a szoóri ütközet után is. Az osztrák fővezérség magáról az -elveszett derék ütközetről olyan bonyolódott, olyan körmönfont hadi -bulletint származtatott Bécsbe, hogy a ki azt elolvasta, azt sem tudta, -merre van hát előre, merre hátrafelé? - -Ellenben a Trenk Ferencz diadala aztán a poroszok teljes, tökéletes -kudarczát hirdeté. A porosz tábor elfoglaltatott, az ágyuk -beszögeztettek, az egész főhadiszállás foglyul esett, maga a porosz -király ekvipázsa és asztali ezüstje is prédára jutott. Ezt az ezüst -portékát Trenk Ferencz előre felküldé Bécsbe s az ott volt kitéve a -Matsakkerhof vendéglő emeleti ablakaiban a publikum bámulatára. - -Csák Máté háza volt Trenk Ferencznek a rendes szállóhelye, mint minden -magyarországi nagyurnak. Itt költött el ő naponként egy forintot. (Ezt -az adatot az életirói, mint zsugoriságának bizonyítványát hozzák elő; -ámde tudnunk kell, hogy az egykoru étlapok tanusága szerint a -Matsakkerhof uri éttermében egy ebédnek a dija 24 rézkrajczár volt, a -mely lakoma állt hét fogás ételből, azok közt kétféle sült. E szerint -Trenk Ferencznek egy rénes forintból még harminczhat krajczárja maradt. -Inkább azt kérdhetjük, hogy mire tudta ezt a tenger pénzt elkölteni). - -A könnyen lobbanó kedélyü bécsi publikumnak egyszerre kegyenczévé lett -Trenk Ferencz. Az utczán pamfleteket árultak az arczképével s a hárfások -rémballadákat énekeltek róla. - -A szerencséjéhez tartozott az is, hogy a míg Károly főherczeg a még -mindig harczképes osztrák derék hadsereggel északnak vonult, az alatt -Trenknek ellenkező irányban kellett nagy sietve loholni. «Kellett»: mert -az ő hadcsapatja úgy volt szoktatva, hogy nagy diadal után, mikor -prédával megrakodott, addig uj csatába nem volt vihető, a míg mindenki -haza nem vitte a zsákmányt és el nem helyezte. Később aztán visszajöttek -becsületesen. Ilyenformán csak a testőrséget képező lovasság maradt meg -mellette. Ezeknek az élén tartá bevonulását Bécs városába. - -Megérkezése valóságos diadalünnep volt; a verestorony bástyától a Burg -kapuig minden utcza tömve «vivát» kiáltozó néppel; az ablakokból szép -hölgyek virágokat szórtak eléje; a neve is alkalmas volt arra, hogy az -ezerajku óriás szájából megrengesse a levegőt: «Franz Trenk»! Kinézése -pedig tulhaladta a róla szárnyaló legvadabb hireket is. Gondos -családapák eltakarták a feleségeiknek a szemeit, hogy rá ne csodáljanak. -Tökéletesebb Belzebubot tán még Höllen-Breughel sem tudna vászonra -festeni. - -Hát a lovasai? Ezek a csodahősök. A huszárok farkasbőr kaczagányjaikkal. -A szerezsánok, vörös köpönyegeikkel, fejükön a poroszoktól elvett -aranyos kaskéták! Egy gyüjtemény országos gonosztevőkből! Hóhérpallos -alól kiszabadult légió! - -Mikor a Burg udvarára ért Trenk Ferencz, a főőrség fegyverben állt és -dobszóra szalutált s zászlóját meghajtá előtte. A hartsir gárdisták -segíték leszállni a lováról, s vezették fel a követségi lépcsőn. -Minthogy a meglőtt jobb lába rövidebb volt, mint a bal, a miatt gyalog -jártában mankót használt. - -A királynő a gobelinok termében fogadta a hőst s látva, hogy mankóval -jön, megkinálta őt egy székkel, hogy üljön le; a míg az egész udvari -kiséret állva maradt. Olyan nagy kegyesség, a minőkben csak fejedelmi -vendégek szoktak részesülni. - -Ő felsége magasztaló dicséretekkel halmozá el a hőst és legmagasabb -kegyének kifejezéséül ezredesi czimmel ruházta fel, a rendes hadsereg -főtisztjeivel egyenlő ranggal s kinevezte magyar bárónak. (Tudvalevő, -hogy a külföldi báró Magyarországon, a míg a Corpus Jurisba nem -inartikulálják, csak «armer Reisender» és nem más.) - -Azon nap estéjén Bécs városát illuminálták s a Burgszinházban, (melyet -Mária Terézia négy évvel előbb építtetett a komoly Tháliának) -díszelőadást tartottak Trenk Ferencz tiszteletére. - -… Egy hét mulva pedig pecsétes levelet kapott Trenk Ferencz Cordua -tábornagytól, melyben megidéztetik a specziális hadi törvényszék elé, -mely az ellene emelt vádakban itélni fog. - -Már ekkor az egész városban Trenk Ferencz büneiről beszéltek. - -A papok minden templomban arról prédikáltak, hogy Trenk Ferencz -istentagadó, templomrabló, szentségfertőztető; papoknak megkinzója, -ártatlan szűzek megrontója; káromkodó és eretnek. - -Huszonhárom pandurtiszt lézengett Bécsben, a kiket Trenk Ferencz -önkényüleg elcsapott a seregéből: ezek között volt Todbitter. - -Ez a huszonhárom sértett ellenfél szerteszét hirdette Bécs város -kávéházaiban és sörcsárdáiban, hogy Trenk Ferencz nem hogy diadalt -aratott volna a szoóri ütközetben; de ő volt egyenesen az oka, hogy -Károly herczeg elvesztette a csatát; mert a helyett, hogy a parancs -szerint Frigyes királyt hátban támadta volna meg, egy puskát sem sütött -ki ellene; hanem az egész ütközet alatt a zsákmányt szedte össze s a -porosz lovasságnak időt engedve, ő idézte elő a haditerv meghiusulását. - -A vádban sok igaz volt. - -A királyné azt kivánta, hogy az általa kegyelt hősnek az igazolása -végett egy specziális hadi biróságot kell összeállítani; melynek itélete -aztán végkép elpihentesse a sok rágalmat. Az volt a szándék, hogy -megmentsék, tisztára mossák Trenk Ferenczet. - -A törvényszék elnöke, Cordua tábornagy, derék, egyeneslelkü ember volt, -a ki Trenk Ferencz katonai érdemeit meg tudta becsülni. A közvádló Weber -haditanácsos volt. - -A perpatvar folytán sok minden egyéb bünét is felhozták Trenk -Ferencznek; hogy a pandurjait sajátkezüleg öldöste le, ha a legkisebb -hibát elkövették, hogy a tisztjeinek a gázsiját nem fizette s hogy egy -molnárnak a leányát legnagyobb kincsétől megfosztotta. (A királyné előtt -ez volt a legsulyosabban terhelő vád ellene.) - -Trenk Ferencz az egész vizsgálat alatt igen nyugodtan védte magát. A -csatatéri mulasztás vádját elhárította a Károly főherczegre -hivatkozással, kitől ő az ütközet napján semmi parancsot nem kapott. A -porosz királyt ellenben parancs nélkül is megtámadtatá; de épen a vádló -tisztek, Todbitter, Buntevicz és Köppenik voltak azok, a kik gyáván -megfutottak a csatából. A többi vád mind zöld mese. A molnár leánya -pedig egy közönséges hübschlerin, a kitől nem hogy az ártatlansága -kincsét vette volna el erőszakkal, sőt inkább korbácscsal kergette el a -tolakodásáért. - -Egyedül megállható vád maradt ellene az, hogy a tisztjeit önkényüleg -elcsapta s a fizetéseiket nem adta ki nekik. - -Trenk Ferencz még ezt a vádat sem akarta megállni. - -Mikor szembeállították vele Todbittert, már akkor elhagyta a nyugalma. - -– Hát te sem kaptál tőlem semmi pénzt? Kutyaházi! - -– Nem. - -– Hazug kutya! Hát nem tele marokkal tömted a táskádba? Te hajdemák! - -– A «te pénzedet» soha. - -– Oh te országos gazember! - -– Dixit cacabus ollae. (Katlan csufolja a fazekat.) Mondd meg, hogy hol -adtad nekem azt a pénzt? - -S e mérges szóváltás alatt folyvást kaczagott Trenk, akkor aztán -Todbitter is rá kezdte a kaczagást. Olyan röhejt csináltak duettben, -mintha a legnevettetőbb Hanswurstiad folyna le közöttük. - -A birák el nem tudták gondolni, hogy mit nevetnek ezek mind a ketten? - -Hát azon nevettek, hogy Trenk nem állhat elő a világos czáfolattal, a mi -a tenyerén fekszik. Nem mondhatja el, hogy ötezer aranyat adott -osztalékul Todbitternek Frigyes király sátorában. Mivel hogy a hadi -regula szerint az elfogott ellenséges hadipénztár az aerariumot illeti -meg. Azt tehát Trenk Ferencznek azonnal ki kell szolgáltatni, mihelyt -valaki felemlíti. Csak Todbitter árulhatná el. De az sem szólhat; mert -akkor ő tőle is elvennék az ötezer aranyat. Ez az, a mi olyan nagyon -nevetni való. - -Trenk Ferencz a kincsrejtő haubiczokat mindenütt magával hordta. Bécsi -szállásán egy nagy üvegszekrényben tartá: úgy mutogatta a látogatóinak, -mint szoóraui troféumait. De hozzányulni senkinek sem engedett. - -Végre a kiküldött törvényszék meghozta az itéletet. Az igazán -kegyelmesen hangzott Ferenczre nézve. Minden ellene támasztott vád -alaptalannak lett nyilvánítva. Pletykabeszéd az egész. Hadászati -szabályok szerint Trenk Ferencz semmi kifogás alá nem eshetik. Hanem -abban az egyben elmarasztalták, hogy az elbocsátott tiszteknek a -hátralékos zsoldját tartozik kifizetni. Summa summarum tizenkétezer -forintot. - -No, hát mi az a tizenkétezer forint? Ilyen potom áron kiszabadulni a -limbusból? - -Ezen a bagatellen dül felt azután Trenk Ferencznek a diadal szekere. -Nyomorúságos tizenkétezer forint miatt vesztett el hírnevet, ősi -vagyont, milliókat, jövendőt, szabadságot, mindent. - - - - -XV. FEJEZET. A DIADALSZEKÉR ALATT. - -– Micsoda? Kiálta fel Trenk Ferencz, mikor azt a kegyelmes itéletet -felolvasták előtte. Én fizessek tizenkétezer forintot ezeknek a -kapczabetyároknak? Soha! Egy rézkrajczárt sem! - -S azzal, fogta magát, kocsira ült, senkinek agyiöt sem mondott, -leutazott Slavoniába a birtokára s ott vadászott dámvadakra, meg -vadkanokra, s nem törődött az egész pandúrseregével. Azt gondolta, hogy -majd hívni fogják a bécsi uraságok, ha egyszer meg lesznek szorulva. Ott -is maradt, míg a téli fagy be nem fogta. - -Csakhogy ez idő alatt ismét egy nagyot fordult a világtörténet. - -II. Frigyes a Zsónaföldön, Kesselsdorfnál tönkreverte a szász -fejedelemnek osztrákokkal egyesült seregét. A vérengző ütközetben ismét -kitüntette magát az ősz A… Z. herczeg, a kinek a csata után olyan volt a -köpenyege, mint a rosta, átlyukgatva golyóktól. Károly herczeg tétlenűl -nézte szövetségese összetörését. Erre Mária Terézia békét kötött a -poroszszal, átengedve másodszor is az elveszett Sziléziát. Akkor aztán -az egész hadseregével a francziák és spanyolok ellen fordult, a kik ez -időben valamennyi olasz tartományát elfoglalták. Azokat kegyetlenül el -is verte, kikergette Olaszországból. Hanem ehhez a hadjárathoz semmi -szükség nem volt Trenk szabad csapatjaira. - -Trenk Ferencz aztán, mikor észrevette, hogy nem hivogatják, még is csak -ráfanyalodott, hogy felmegy Bécsbe. Odáig semmi hirt sem hallott a -történtekről. - -Amint megérkezett Bécsbe, a legelső meglepetés az volt részére, hogy az -utczán hólabdákkal meghajigálták. Azt hitte, hogy ez valami félreértés -lesz. - -De a mint a Hohemarktra érkezett, ott már fenhangon kezdték a nevét -emlegetni, «du verfluchter» «du verräther» mellékszók kiséretében. - -A piacz közepén állt a nagy vasketrecz, a melybe a rendőrség által -összefogdosott tolvajokat, garázdákat és hübschlerineket szokták -bezárni. - -Valaki a pellengérketreczből a nevét kiáltá. - -Megállíttatá a szánkóját; odament. Egyik harámbasáját találta a -Ketterhäuschenben. - -A jámbor elpanaszolá, hogy őtet elfogták, bezárták; pedig semmit sem -tett egyebet, mint a mit más városokban szoktak. Egy pár németnek -beütötte a fejét s egy aranyórát vásárolt a szabott áron (: egy -ökölcsapásért az órás fejelágyára:) no meg, hogy egy apáczakolostort -vendégfogadónak nézett. - -Trenk Ferencz rögtön csörtetett fel Cordua marschallhoz, panaszt tenni -az elfogott harámbasája miatt. - -– Jajh, barátom, mondá neki a tábornagy. Ne törd te magad most a -harámbasád miatt; hanem védd a saját ügyedet. Te magad is edictaliter -currentálva vagy propter feloniam. - -Trenk Ferencz elbámult. - -– Hiszen már megkaptam a felmentő itéletet. - -– Én tőlem meg. De abba nem nyugodtál bele. Most azután uj proczesszust -kötöttek a nyakadba s most már nem én vagyok a birád, hanem Löwenwalde -tábornok. - -Löwenwalddal régi ismeretsége volt Trenk Ferencznek. - -Egy izben, az első burkus hadjárat után találkozott vele Károly -főherczeg termében, a hol a tábornok irgalmatlanul kikelt a főherczeg -előtt a pandurvezérnek Baváriában elkövetett kegyetlenkedése, zsarolásai -és pusztitásai miatt. A mely vádakra Trenk Ferencz egész röviden és -hatásosan csupán egyetlenegy mozdulattal felelt meg, a mely mozdulat -után a tábornok bő bársony bugyogójának azon a részén, a melyen ülni -szokott, Trenk Ferencz csizmatalpának a legtökéletesebb lenyomata volt -látható. A főherczeg pedig ezen replika fölött olyan jó izüt nevetett, -hogy két gomb leszakadt a mellényéről. - -Ilyen jó emlékezetü ismeretsége volt Trenk Ferencznek Löwenwalde -tábornokkal. S ez volt most az ő birája: a haditörvényszék elnöke. - -Még azt is tudatták Trenkkel, hogy a ki ezuttal, mint vádló lépett fel -ellene, az nem kisebb személyiség, mint Gossau gróf, császári kamarás, -az élelmezési osztály főnöke, nagy befolyásu férfiu az udvarnál. - -Végül pedig az a parancs is közöltetett vele, egyenesen az uralkodónő -meghagyásából, hogy a mint Bécsbe megérkezik, azonnal tekintse magát -fogolynak s a vendéglőben tartott kvártélyát el ne hagyja, a míg érte -nem küldenek. - -Ezt a parancsot megértve, rögtön sietett Trenk Ferencz a Matsakker -udvarba: ott kikeresteté a kocsiszinből a legpompásabb szánkót, eléje -fogatott négy lovat, csengős szerszámmal s ezzel a készséggel vágtatott -végig a belváros valamennyi népes utczáján, a karintiai uton, a -mennybéli kapu utczán, a Grábenen, a Glacis-n, a posztólugason, a -huspiaczon meg a Szent-Péteren, a hol a legtöbb nép járt: maga hajtotta -a lovakat s kongatott az ostorával nagyokat alföldiesen. - -Estére pedig páholyt vett a Burgszinházban, a hol épen Racinenak -klasszikus szinművét, Ifigéniát adták. A páholya csaknem szemközt volt a -királynőével, szomszédos a Károly főherczeg páholyával. - -Még eddig egészen gavalléros volt a truczczolása az udvari hatalmasságok -ellen. - -Az előadás alatt azonban, melyet Trenk nemes figyelemmel hallgatott, -egyszer csak hangos beszélgetés vonta magára a figyelmét a szomszéd -páholyban. A nevét hallotta emlegetni. - -Átnézett a páholyba s ott látta Gossau grófot ülni, szemben a -színpaddal, átellenében egy tisztet, a kinek csak a revers oldalát -láthatá; de a kit a hangjáról ismert fel. Az volt Todbitter. - -Mikor azok is észrevették az ő ottlétét, elkezdték a társalgást -francziára fordítani. - -Már az is boszantá, hogy fölteszik egy Trenk Ferenczről, hogy az nem tud -francziául! De hát még a diskurzus tárgya! Folyvást őtet -szólták-szapulták. - -A vér a fejébe tódult; elvesztette egészen az eszét. Kirohant a -páholyából: be a szomszéd páholyba. - -Az utját álló Todbitternek olyant ütött a fejére ököllel, hogy az -összerogyott menten. Akkor aztán torkon ragadta Gossau grófot s azt -kezdte el ökölcsapásokkal kikésziteni. - -A gróf kardot rántott; de Trenk elkapta balkézzel a kardját, a mivel -összevágta a tenyerét; de a közben jobb kézzel annyi ökölcsapást osztott -az ellenfelére, hogy az eszméletlenül rogyott a páholy szélére. S mindez -az egész szinházi közönség láttára történt, ő felsége, a legbájosabb -császárné és királyné legmagasabb jelenlétében; szerencsére felvonásköz -alatt. - -És ez a brutális verekedési jelenet úgy meglepett mindenkit, hogy a -pandurvezért, boszuja kielégitése után, akadálytalanul engedték a -szánkójához visszatérni s csengős ekvipázsával a vendéglőjéhez hajtatni. - -Hanem egy óra mulva aztán fegyveres őrséget állítottak az ajtaja elé s -azontul, ha az ajtaján kilépett, mindenüvé két fegyveres kisérte elől, -kettő hátul, felvont puskával. - -Másnap pedig felvitték a hadi törvényszék elé, mely ott tartotta az -ülését a fegyvertár épületében, a negyedik emeleten. - -Mikor végig haladt a korridóron, egész sereg kellemetlenül ismerős -pofa-tulajdonosokat látott a fa melletti lóczákon ülni. - -Nem igen nyugodalmas érzés lehet az, mikor az embernek az ötlik az -emlékébe, hogy ennek az urnak a czifferblattján valamikor rajta -felejtettem a manupropriámat! Csupa pofonvert ábrázatok, vagy legalább -is olyanok, a melyek nem kapták még meg a pofont, de láttukra viszket az -embernek a tenyere. - -Ezek mind az ellene felidézett tanuk voltak. - -Ötvenhárom tanu volt ellene felcsődítve. Ezeket mind Löwenwalde tábornok -szedte össze, kihirdetve, hogy a kinek Trenk Ferencz ellen panasza van, -az jőjjön elő: egy arany napi dijat kap az egész per tartamára. -Tizenötezer forintot adtak ki csupán a Trenk Ferencz elleni tanuk napi -dijára. - -Ezekre a tanukra ő csak nagyot köpött. - -«Hazug kutyák! Botot nekik!» - -Olyan is volt a tanuk között, a ki azt jött bizonyitani, hogy ő soha sem -látta Trenk Ferenczet a mária-czelli bucsun megjelenni. Ez is egyik -főbenjáró bűn vádja volt ellene. - -Hanem aztán következett a vádak sulyosabbja. - -Löwenwalde előadta, hogy Trenk Ferencz ezredest a stratégák azzal -vádolják, miszerint a szoóraui ütközet egyenesen az ő szándékos -mulasztása következtében vált balvégzetessé az osztrák ármádiára nézve; -mivelhogy nem fogadta meg a fővezér parancsát, hogy összes hadseregével -támadja meg Frigyes királyt hátulról szoóraui főhadiszállásán. - -Erre a vádra Trenk Ferencz nagy nyugodtan előkereste a tarsolyából a -Károly főherczeg levelét, melyben maga a fővezér bizonyítja, hogy az ő -ordináncz tisztje, a kit Trenk Ferenczhez küldött a parancscsal, az -ütközet zürzavarában eltévedt s csak a visszavonulás után jutott el -Trenk Ferenczhez, a mikor már a parancsolt támadás kivihetetlen és -fölösleges volt. Trenk felmutatta a törvényszéknek a fővezér levelét. - -– Ejh! kiálta dölyfösen Löwenwalde. Károly herczeg is egy huron pendül a -pandurvezérével! - -Erre a szóra a veszettség dühe állta el Trenk idegeit. Egy szökéssel -odaugrott az elnökhöz (pedig csak féllábát tudta használni), megragadta -Löwenwaldenak a torkát, kirántotta az elnöki székéből, «mint a tigris a -macskát»; odarohant vele az elnöki szék mögötti ablakhoz, azt -felszakította s ki akarta dobni az ablakon. Jó szerencséje volt -Löwenwaldenak, hogy a bő elnöki talárja beleakadt az ablak fordító -vasába, különben lerepül a negyedik emeletről. - -Erre aztán berohant a rendőrség, Trenket lefülelték s a félig holt -elnököt kiszabadíták kezéből: neki pedig betömték a száját, hogy ne -káromkodhasson s kihurczolták a törvénykezési teremből. - -Akkor aztán következett az, hogy vasraverjék. - -Most már a katonai börtönbe zárták. - -És épen arra a béna lábára verték rá a vasat, a melyet a porosz -ágyugolyó szétzúzott: oda arra az összefort csontra, a hiányzó bokái -fölé, a láncz másik végét meg a keze csuklójára. - -Hát igy tanítják a rakonczátlan fiukat engedelmes magaviseletre! Szép -dolog. Tábornokokat megkardlapozni! Presidenseket ablakon kidobálni! -Most már aztán majd más hangon fog beszélni. - -Egy pár napig ott tartották a börtönben kenyéren és vizen. - -Akkor ismét felsántikáltatták a pinczeoduból a negyedik emeletre, a -haditörvényszék elé. De ott is két katona közé állították, a kik -szuronyos puskával őrködtek a nyugalma fölött. - -Ismét Löwenwalde volt a törvényszék elnöke. - -Trenk Ferencz föltette magában, hogy ezuttal hidegvérü nyugalmával fog -imponálni a törvényszéknek. - -– Trenk Ferencz óbester! kezdé Löwenwalde. Az urat azzal vádolják, hogy -Szoóraunál Frigyes királyt sátrában elfogta és azután nagy váltságdíjért -szabadon bocsájtá. - -– Ki az a gaz… akarom mondani derék férfiu? - -– A ki az urral együtt volt ezen alkalommal. - -– Szeretném látni a pofáját, mondok: a becsületes fizimiskáját. - -Az elnök utasítá az auskultanst, hogy vezesse be a tanut. - -Todbitter volt a behivott. - -– Ez az a jó madár? azaz: jó ember, jó ember! - -– Beszélje el, kapitány úr! - -– Kutya, se kapitány! vágott közbe Trenk. Harámbasa volt nálam. - -– Vádlott hallgasson! Különben felpeczkeltetem a száját. Tudja meg, hogy -a pandurcsapatja ő felsége rendes ezredei közé soroztatott be s a -lovassága huszárezreddé alakíttatott s tisztjeik rendes chargéeba -jutottak. - -(Tehát már a szabadcsapatját is elvették tőle.) - -– Tehát beszélje el, kapitány úr, hogyan történt Frigyes király -elfogatása Szoóraunál? - -– No, arra magam is kiváncsi vagyok. Dörmögé Trenk Ferencz. - -– Eképen történt, fogott hozzá Todbitter, s erre hitemet kész vagyok -letenni. - -(– Jó pénzért! Nem szóltam semmit.) - -– Reggel felé volt, midőn Trenkkel a porosz táborig érkeztünk. A -poroszoknak, minthogy az Elbe folyó volt a hátuk mögött, ezen az oldalon -előőrseik nem voltak felállítva, annyira biztosságban érezték magukat. A -király sátorát azonnal megismertük a kitűzött Standartéről s a bejárata -előtt felállított ágyukról; az egyik haubiczvető volt; mindegyik mellett -gulába felrakva tizenegy gránát, ugyanannyi golyóbis. Két gránátos állt -a sátor bejárata előtt. Azok bennünket meglátva, ránk kiáltottak: mi a -lózung? Erre az egyiket Trenk vágta le, a másikat én, hogy meg se -nyikkantak. Akkor nekem Trenk azt parancsolta, hogy maradjak kívül; ő -egyedül lépett be a sátorba, kivont karddal a kezében. A sátorból több -perczig halk szóváltás hangzott ki, a minek az értelmét ki nem vehettem -s hamisat mondani nem akarok, miután meg kell rá esküdnöm. Csupán annyit -tudok, hogy nemsokára lódobogás hangzott a király sátora mögül. -Tudnivaló, hogy a király sátora összeköttetésben áll az ekvipázsa -rekeszével, a hol a lovai állnak, ez a sátor mögött van. Innen jött elő -egy lovászforma legény két paripával: az egyiken maga ült, a másikat -vezetéken hozta. Én megállítottam a legényt: «ki vagy? hova mégy?» A -legény azt felelte, hogy ő Trenk Frigyesnek a lovásza, a király -adjutánsáé; a vezér küldi őt a gazdájához, a két lovával és egy -levéllel, mely nem volt lezárva. A levelet elvettem tőle s elolvastam. -Ez volt benne irva: «A magyar Trenk nem visel háborut a burkus Trenk, -unokaöcscse ellen. Örömömre szolgál, hogy a két paripádat, a mit a -huszáraim elfogtak, te neked visszaküldhetem.» - -Trenk Ferencz kezében megcsörrent a láncz. - -– Hát nem igaz ez mind? szólt hozzáfordulva Todbitter. - -– Igaz! Gyujtsák alád az igaszságodat a pokolban! Csak hogy nem ilyen -sorban történt. - -– Hadd folytassa a tanu a deponálását! szólt az elnök. - -– Csak azután jutott eszembe, mikor már a lovászt tovább hagytam menni, -hogy milyen nagyon hasonlít ez azokhoz a portrékhoz, a miket Frigyes -királyról látni minden pamfleten. - -– Hahaha! kaczagott Trenk Ferencz. Nevetnem csak szabad? A láncza -csörgött a kaczagás közben. - -– Azt gondoltam, hogy üldözőbe veszem a lovászt, és elfogom, de ekkor -Trenk Ferencz a sátorból kikiáltott rám és behivott s velem együtt még -két másik tiszttársamat is, a kiknek a neve Buntevicz Jócza és Köppenik -Hanz. Nyilván abból a szándékból, hogy a menekűlő királyt üldözőbe ne -vegyük. Mert ez az ok, a miért bennünket mind a hármunkat behivott a -király sátorába, olyan világos hiábavalóság, a minek semmi köze a hadi -taktikához; és akármelyik katonai auktoritás elé terjesztessék, mind azt -fogja rá mondani, hogy e végett semmi szüksége nem volt egy -dandárvezérnek három szakaszvezért összecsődíteni, s az ütközet -legforróbb hevében ilyenféle utasitást közölni velük. - -– S mi volt az az utasítás? kérdé az elnök. - -– Hát, hogy mi lássuk meg élő szemeinkkel és tanuskodjunk róla, hogy -Frigyes királynak az ágyában egy fiatal asszonyszemély fekszik, egész -pongyolában. Gavallér ember, ha ilyesmit fölfedez, félrefordul és nem -szól semmit; nem pedig, hogy összecsődítse a czimboráit s -megszégyenítsen egy jó családból való hölgyet. Erkölcsből nem tette azt -Trenk Ferencz bizonyára; hanem tette azért, hogy senki rá ne jöhessen, -hogy a királynak az ágya még azon-meleg, a hogy elfutott belőle. - -Trenk Ferencz érezte, hogy a fejére dobott háló mindjobban összeszorul -körüle. Meglánczolt kézzel-lábbal toporzékolt, protestálva: - -– Mind így volt! De mégis mind hazugság. - -– Csak várja el vádlott a tanuvallomás végét. Csillapítá az elnök. - -– De épen ez volt vesztére Trenk óbesternek; mert a megszégyenített -hölgy kimondta, hogy Frigyes király is ott volt mellette: Trenk mind a -kettőjüket együtt lepte meg s azután a királyt rengeteg summa aranyért -futni hagyta. - -Csakugyan ő volt Trenk Frigyes lovásza. - -– Pokolbeli ármány! ordított Trenk Ferencz, lelánczolt öklével -fenyegetve a tanut: e miatt a sánta lábát fel kellett emelnie, mely az -ökléhez volt lánczolva. - -– Ne tessék tánczolni. Monda neki kegyetlen gúnynyal az elnök. - -– Hazugság! Hazugság minden szava! - -– Hivassék be a második tanu. Rendelkezék az elnök. - -A törvényszék ajtaján belépett egy hölgy, karcsu termetét még -magasabbnak tünteté fel a fekete öltöny, az arcza sürű fekete fátyollal -volt letakarva. - -Ezt a fátyolt azonban, a mint a törvényszék asztalához ért, felemelte az -arczáról. Igazán szép asszony volt. Miranda grófnő. - -Trenk Ferencz nagyot hördült, mikor ráismert. - -– Te itt vagy? - -– Igen. Nem vesztem el, a hogy szeretted volna. - -– S te most ide jössz én ellenem tanuskodni! - -– Igen. Én, gróf Sch...in tábornokné, jövök tanubizonyságot tenni Trenk -Ferencz báró óbester ellen. - -– És te! Egy gróf Sch...in tábornokné nem szégyenled elmondani itt, a -törvényszék előtt, hogy Frigyes király szeretője voltál? - -– Egy királynak a csókja nem hágy foltot az arczon, hanem glóriát. - -Trenk Ferencz odanézett Miranda szemébe. Az vissza az övébe. - -Trenk Ferencz megérezte, megértette, hogy most egyenrangu ellenféllel -áll szemközt. Olyan volt ez a szembetalálkozás, mint mikor az oroszlán a -bozótban összekerül a bálványkigyóval s az a szép szörnyeteg feláll -előtte a farkára, mozgó szarvait felegyenesítve s nyelvét kitolva -méregfogai közül. Érzé, hogy ebben a tusában egész hidegvérére van -szüksége, hogy a halálos harapást kikerülje s a mikor lehet a kigyónak a -nyakát kaphassa el. - -Reszketett a dühtől. Az ajkait vérig harapta. - -– Exczellencziás asszonyom, tessék helyet foglalni. - -Löwenwalde széket adatott a hölgynek, s megillető titulálást. - -– És most adja elő, miképen történt Frigyes király elfogatása Szoórau -alatt, a sátorában. - -A nő hozzákezdett a meséjéhez. - -– Előtte való este a király nagyon sok puncsot ivott s annak a -következtében mélyen elaludt. És így nem hallá meg a robajt, melyet az -ellenséges lovasság érkezése támasztott. Én azonban fölébredtem s -felköltém mély álmából a királyt. De már abban a pillanatban -félrerántották a sátor függönyét s belépett egy harczias alak, kezében -kivont karddal. «Ki mer ide bejönni?» kiálta a király. Én ráismertem az -alakra s a király fülébe sugtam: «Felség! ez Trenk Ferencz!» A király -bámulatosan meg tudta őrizni a nyugalmát. Egész fölényét megtartva, -szinte kedélyesen mondá a félelmes látogatónak: «Ah, ön a hirhedett -magyar Trenk? Már egyszer nagyon közel voltunk egymáshoz. Kollinnál. Már -ott is kicsinyben mult, hogy ön engem foglyul nem ejtett.» «Igen, egy -ágyugolyón mult, mely a lábamat összezúzta: ez a megrövidült lábam -emlékeztet a találkozóra.» «No ezuttal jobban kedvezett önnek a -szerencse, mondá Frigyes. Sikerült a matt a királynak. Lássuk csak mit -nyer ön vele, ha engem kiszolgáltat a bécsieknek? Én kényszerítve leszek -békét kötni, Sziléziát visszaadni a királynőnek. Kap ön valami részt -Sziléziából? A háborunak vége lesz, önt a pandurjaival együtt hazaküldik -Szlavoniába; s elfeledik, hogy volt a világon. A jó aratásnak vége. Én -ellenben tudok önnek jó jutalmat adni, a mely önt Magyarországon -elsőrendü dynasztává emeli egyszerre. Én ajánlok önnek váltságdíjul -százhatvanöt ezer aranyat, ha most szabadon bocsát.» Ennek a szónak nagy -hatása volt Trenkre. «Akkor annak a pénznek itt kell lenni», szólt -nevetve. «Akkor a pénzt is elveszem s a királyt is elviszem.» «De a -pénzt nem fogja ön megtalálni.» «Majd meglássuk!» Erre a kardjával -összevissza hasogatta a király sátorában levő ládákat; de azokban nem -talált egyebet ezüstnél. A sikertelen kutatás után Trenk Ferencz -hüvelyébe dugta a kardját s azt mondta a királynak: «Hol vannak hát az -aranyak?» «Előbb adja ön lovagi paroláját, hogy szabadon bocsát s -megmenekülésemet előmozdítja.» Erre a pandurvezér lehuzta a keztyűt a -kezéről s a király elé nyujtá. Frigyes kezet adott neki. «Az én -becsületszavam vas,» mondá Trenk. «S az én szavam arany!» mondá a -király. Akkor Trenk Ferencz leült az asztal mellé s a pugilárisából -kiszakítva egy lapot, levelet irt az unokaöcscsének, a melynek tartalma -az volt, hogy ezennel visszaküldi paripáit, melyeket a huszárjai -elfogtak a lovászlegényével együtt. Ennek az ecuriernek a livréejében -kellett megmenekülni a királynak. - -Trenk Ferencz az egész mesemondás alatt megállta, hogy egy szót sem -szólt közbe: összeszorította ajkait s a beszélő arczára nézett merően, -torzvigyorgással, mint hasonmása az akkoriban divatos nevető -gipsz-mellszobornak. Csak akkor, a midőn a hölgy egy perczig pihenőt -tartott, tett egy némajátéki mozdulatot, kezével a zöld asztalon álló -feszületre s aztán fel az ég felé mutatva. - -A hölgy elérté a néma megintést s válaszul elébb a keblére tette, aztán -a feje fölé emelte a kezét: jelezve, hogy mindarra, a mit most mond, -kész esküt letenni. - -Miranda folytatá: - -– Ekkor aztán Frigyes király felfedezé a kincs rejtekét Trenk Ferencz -előtt. A tartalék hadipénztár a bombavető ágyu mellé gulába állított -haubiczokban van elrejtve: mindegyikben tizenötezer arany. Trenk Ferencz -ekkor kilépett a sátorból s behozott egyet azokból az ágyugolyókból. - -– Ezt én magam is láttam: bizonyítá Todbitter. - -– A haubicz csapjának lecsavarása után, a bomba kétfelé vált s kitünt, -vékony üveglappal letakarva, az elrejtett aranypénz. Ez sem igaz talán, -Trenk Ferencz uram? - -Trenk a homlokát ütötte öklével. - -– Hogy én ezt a viperát meg nem fojtottam akkor! - -Miranda tovább mondta. - -– Ezt látva Trenk óbester, odanyujtá a királynak a kardját s megengedte -neki, hogy a Trenk Frigyesnek irott levéllel a sátor hátulsó nyílásán -keresztül a lovak rekeszébe osonhasson. - -– Elvégezted? szólalt meg a szünet alatt Trenk Ferencz, a míg az auditor -leirta a hölgy vallomását. - -– Ennyi volt, a mire megfelelni felhivattam. - -– Tehát méltóságos és excellencziás grófné asszonyom, tündérszépségű -asszony! nekem legkedvesebb rokonom, ángyikám! Minden szavaddal úgy -hazudtál, mint egy piaczi czafrangos! - -Az elnök rákiáltott Trenkre: - -– Árestáns ne sértegesse a tanut! vagy zsákot huzatok a fejére. - -Miranda hideg, kegyetlen nyugalommal szólt oda: - -– Csak hadd beszéljen ő az igazi nyelvén. Ezzel karakterizálja önmagát. -Hazugságnak mondja minden szavam. Pedig a porosz király által -váltságdijul kapott aranynyal töltött haubiczok most is ott vannak a -matsakkerhofi szállásán: üveg szekrényben, sorba rakva. - -Trenk felordított: - -– Miért nem öltem én meg ezt az ördögnőt? - -A birák e fölfedezésre nagy izgalomba jöttek. - -«Ah szörnyűség! Még ide hozta a bűndijt! Hallatlan árulás.» - -Löwenwalde rögtön parancsot adott egy ordináncztisztnek, hogy menjen fel -egy patrollal a Matsakkerhofba, egy assessor kiséretében, s az óbester -szállásán levő haubiczokat lepecsételve szállíttassa ide, mint corpus -delictit. Addig az inkviziczió szünetet tart. - -– Minek szünetet tartani! szólalt fel Trenk Ferencz. Elismerem, hogy -azok a haubiczok arannyal vannak megtöltve. Azt is elismerem, hogy -azokat a király sátorából hoztam el. - -– Nos, hát akkor mit vágja a tanu szeméhez, hogy az hazudik? - -– Abban hazudik, hogy az elrejtett kincsnek a titkát Frigyes király -fedezte volna fel előttem, dijul az árulásért. - -– Hát ki fedezte fel más? - -– Ő maga: ez az asszony. - -Miranda erre a legnagyobb elcsodálkozást fejezte ki. - -– Hát honnan tudtam volna én ezt a titkot? S mi okom lett volna ily -rengeteg kincscsel megajándékozni Trenk Ferenczet? - -– Azért, hogy szabadon bocsássalak; azért, hogy visszaadjam a viganódat. - -– No és szabadon bocsátál? És visszaadtad az elrabolt öltözetemet? Nem -kidobtál félmezítelen a király sátorából, röhögő pandurok csúfságára, -odavetve nekik martalékul: engem, a grófnőt, az ángyodat? - -– Bolondul tettem! dörmögé fokcsikorgatva Trenk Ferencz. - -– S ha akkor egy harámbasádban nincs több emberi érzés, mint te benned, -hogy megszánjon, felruházzon, megvédelmezzen, hát most ott fekszem -valahol az árok fenekén, összetörve, meggyalázva. Nem igaz-e mind ez -Trenk Ferencz? - -– Átkozott piros viganó! mormogá Trenk Ferencz; megmondta, hogy drága -lesz nekem az a viganó! De azért mégis hazudik ez az asszony! - -– Uraim. Méltóságos haditörvényszék! szólt ekkor Miranda a birákhoz; ha -van a világon logika, ethika, pychologia; s ha vannak ezeknek örök, -megváltozhatatlan szabályaik; akkor lehetséges-e az, hogy ha én, -Sch...in grófné, Trenk Ferencz közel rokona, fölfedezek ő előtte egy jól -elrejtett kincset, a Niebelungendal Rhénusba temetett kincséhez -hasonlót: akkor az a mesemódon megajándékozott ember engemet, a -jóltevőjét, az utolsó testi ruhámtól megfoszszon, az őszi dérbe, -pandurok csúfjára egy ingben kitaszítson? Hisz ez nagyobb képtelenség -volna a mythologiai chimaeránál! Ez az absurdumnak, paradoxonnak a -megtestesülése volna. Ez karikaturája volna az ördögnek! Hát lehet-e -emberről feltenni ilyen észficzamodást? - -Trenk Ferencz agyonvert embernek érezte magát azon logikai, ethikai és -pszychologiai deductió után. A két keze leesett a csörömpölő lánczczal -együtt. - -Azt lehetett volna csak válaszolnia, hogy «bizony, pedig én vagyok ilyen -karikaturája az ördögnek! Én ezt mind megtettem.» - -A helyett magyar nyelven odaszólt Mirandának: (azt nem érté a bécsi -haditanácsban senki.) - -– Megrontottál asszony! A bűnömért nem itélnek el; hanem az aranyaimért -kitörik a nyakamat. - -S nem sokára megérkeztek az elkobzott haubiczok. Lerakták őket a -törvényszék zöld asztalára. Egyenkint lesrófolták a kanócz-csapjaikat s -szétnyiták a félgömböket. - -Igaz volt! Arany volt, a mit a hölgy mondott. - -A mit ennyi szinarany bizonyit, az már nem hazugság. - -– Ime az eltagadhatatlan tanujelei a felségárulásnak. - -– Mi védelme van vádlottnak e világos tanujelek ellenében? kérdezé -Löwenwalde elnök. - -– Hogy a porosz király kincsét elhoztam, azt elismerem; de hogy azt a -királytól kaptam volna, azt tagadom. - -Löwenwalde, rövid tanakodás után a birótársaival, kimondá, hogy a -terhelő tanu, Sch...in grófné, vallomását eskületéttel megerősítheti. - -– S te meg mersz esküdni arra, a mit vallottál? mondá magyarul Trenk -Ferencz Mirandának. Nem félsz, hogy elvisz az ördög? - -– Ha te tagadhatod az Istent, én tagadom az ördögöt. - -S azzal odalépett a feszülethez s egyik kezét rátéve, másikat feje fölé -emelve, megesküdött rá, hogy a mit Trenk Ferencz ellen vallott, mind -igaz. - -A birák állva hallgatták az eskületételt. - -Az elnök inte a poroszlóknak, hogy vigyék vissza az árestánst a -börtönbe. - -– S ezt mind azért a viganóért tetted velem? dörmögé Trenk Ferencz -Mirandának. - -A hölgy azokat a szép szemeit gyilkos vadállat módjára lefelé forgatva, -hogy szinte zöld lángot szikráztak, sugott vissza neki: - -– Ezt az általad meggyilkolt nővéremért kaptad Trenk Frányó! - - - - -XVI. FEJEZET. A VÉGZETES PAMFLET. - -Frigyes király diadalmas hadjárata után visszatért fővárosába. Az operák -és udvari estélyek évadja megkezdődött. - -Amália herczegnő palotája volt ez uttal a legmagasabb társaság -központja, a hol a születési nemesség, a szellemi kitünőségekkel együtt -mulatott. A szinészek komédiáztak a főúraknak s a főúrak a szinészeknek. -Amália herczegnő volt e bolygó rendszernek a napja. Szépsége mindenkit -elhomályosított, a ki vele versenyre kelt. - -Tulajdonképen nehéz meghatározni, hogy miben állt az a szépség Nagy -Frigyes korszakában? Nem volt se fekete haj, se gesztenye szinü, se -szőke, se aranyveres: minden haj fehér volt, a homlokról felfésülve, -feltornyozva, felbodorítva; az arcz krétafehér és karminpiros, két-három -fekete legyecskével, a szemöldök fekete, jól kirajzolva, a szemek nagyok -(a kifestett pillák miatt), a halántékon kék erecskék, az ajkak nedves -pirosak. Termetről szó sem volt. A felső részét az alaknak laposra és -egyenesre préselte a halcsontból és aczéllemezből készült vállfűző, -derékon alul pedig következett a léggömb-alaku balleine, melyet -szétfeszítve tartott az abroncsokból és fehér lószőrből készült -vertügadén; s még azonkivül megtoldották a buffantok s kiegészítették a -haránt és körülfutó girlandok. A legyezőkön kivül divat volt a karra -akasztott ridikül: egy himzett zacskó, mely rejté a csipkekendőt, az -illatos flacont, a fésücskét, a tükröcskét, a karmin és -szénplajbászkákat, a pilulás dobozkát s rendesen egy miniatur -könyvecskét valamelyik divatos költőtől: Grecourt, vagy Lafontaine -regéit, nonparaille betükkel, aczélmetszetű pikáns képecskékkel. - -Ez utóbbi divatért neheztelt is a király. Franczia dámáknak jó az ilyen -lecture; de a németeknek veszedelmes. - -A király fedezett fel egy fiatal német költőt, kinek írói neve Raymund. -Becsületes verseket irt, s különösen az époszra vetette magát. Mire a -király befejezte a nagy hadjáratát, Raymund is befejezte a maga -Aeneissát, melyben a második sziléziai hadjáratot s annak minden hősét -megörökíté (csak saját magát nem örökíté meg a költő). - -A király bemutatta a fiatal irót Amália herczegnőnek és felkérte őt, -hogy olvassa fel az illusztris társaság előtt a hőskölteményét. - -Természetesen és a történethez hiven a király alakja volt legfényesebben -kiemelve a költeményben; de utána mindjárt a házi gazda, A… Z… herczeg -következett, a kinek a szoóri ütközet diadalából az oroszlánrész jutott. -Hány golyó lyukasztotta át a köpenyegét, hány lovat lőttek ki alóla? az -mind strófákba volt szedve s a rímek egészen korrektek voltak: -«Kugellöcher» = «Amors Köcher». (Gyöngéd czélzás a szép herczegnőre.) -«todte Hengste = keine Ängste». A társaság tapsai jutalmazták a költőt e -lendületteljes részletért. Csak a herczegnő nem nyilvánitá a tetszését -semmiféle külsőséggel. Lehet, hogy szerény volt. A saját férje -diadalainak tapsolni nem volna etiquettszerű. - -A költő azonban megadva az elismerés babérkoszoruit a vezérhősöknek, -kiterjeszkedett az epizódok lovagjaira is. Ilyenformán Trenk Frigyesre -is rákerült a sor. Achilles volt. - -Itt már figyelmesen kezdett hallgatni Amália herczegnő s a legyezőjével -intett az udvarhölgyeinek, hogy ne fecsegjenek. - -Achilles halálmegvetéssel rohan az ellenség közé; kardja halált oszt -jobbra balra, mig egyszer átfúrja a kezét a «mörderische Kugel». De ő -azért szilárdul megmarad «im Steigbügel». Ámbár ez a rím nem volt -egészen tökéletes; azért még is olyan hatása volt annak a herczegnőre, -hogy szép szemei egyszerre megteltek könnyel: kénytelen volt a -ridiküljéhez folyamodni, a csipkezsebkendőt elővenni s a szemeiből a -könyet felitatni. - -Hiszen természetes dolog! A könyet fel kell szárítani. Mert ha végig -talál csordulni az arczon, nagy hibát fog okozni a koloritban. - -Valószinüleg mindenki észrevette ezt. Talán a férjet kivéve. Ezeknek az -áldott természet azt a kiváltságot adta, hogy ne vegyenek észre semmit. - -A király boszankodott. Azok a bizonyos összesugások, azok az érthető -arczkifejezések, még jobban felingerelték. - -Alig várhatta, hogy a poéta felolvasásának vége legyen. - -A főudvarmesterének meghagyta, hogy vezessék a Tyrtaeust a buffetbe, -adjanak neki enni és inni, fizessenek neki huszonöt aranyat, aztán -dugják egy hordszékbe s czepeljék haza. - -A menuette alatt aztán odament a király a herczegnőhöz s leült mellé. A -többiek a tánczczal vagy egyébbel voltak elfoglalva. - -– Maga nagyon elérzékenyült ezeken a klapancziákon, különösen ott, a hol -bizonyos Trenk Friczről szólt a vers. - -– Úgy tudom, hogy az felségednek is különös kedvencze. - -– Persze, hogy az. Nem is tudnék nélküle megélni. Ő egyike a legtüzesebb -vitézeimnek. Magának a férje elég nagy vitéz; de ő nyomába sem hághat -Friczinek. A jámbor herczeg csak a szoóri ütegeket foglalta el; de a -druszám erős várakat tud bevenni. Az ő diadalai túltesznek az én -győzelmeimen. - -A herczegnő mosolygott. - -A király heroicus kúrára vállalkozott. Egy erős szóval ki akarta -gyógyítani a herczegnőt végzetes szenvedélyéből. Ennek a szónak -mérgezett tőrként kellett Amália szivébe hatolni. - -– Maguk bizalmas lábon állnak egymással, jól tudom. Kérdezze meg csak -egyszer Achilles úrtól, egy olyan idylli perczben, mit tud arról a szép -aranyhaju tündérről, a beneschaui kastélyban; aztán meg a bűbájos -markotányosnéről a szoóraui táborban? Csodadiadalról fog magának -mesélhetni a fiatal Lancelot. - -A herczegnő még mindig mosolygott. - -– Felséges uram, én igen jó kútforrásból vagyok értesülve a beneschaui -tündér és a szoóraui markotányosné balladájáról. Ha még felséged nem -ismerné, szivesen szolgálhatok vele. - -Azzal kinyitva a ridiküljét, elővett belőle egy parányi könyvecskét, -apró betükkel nyomtatva s odanyujtá a királynak. - -Az volt a Bécsben megjelent pamflet, melyben Trenk Ferencznek a -botránypere volt megénekelve. - -És Frigyes király olvashatá a pamfletből azt a gyönyörűséges történetet -az ő szerelmes légyottjáról a beneschaui delnővel, melynek mámora alatt -meg hagyta magát Trenk Ferencz által lepetni s aztán nagy pénzen -váltotta meg a szabadon bocsátását. - -A részleteken csak annyit változtatott a bölcs bécsi czenzura, hogy -Sch...in grófnéból, Sch...in leányát travestált. Az osztrák tábornok -özvegyét átváltoztatta egy porosz tábornok leányára. - -A király nagy önmérséklettel birt. Nem mutatott az arczán semmi -indulatkifejezést. Zsebébe dugta a pamfletet. - -– Nincs rá szüksége? Könyv nélkül tudja már? szólt oda a herczegnőnek s -azzal fölkelt mellőle, keresztül sétált a minétet tánczolók hadoszlopán, -egyenesen Jasinszkyhoz, a ki a tánczterem oszlopközei közt felállított -kártyaasztalnál játszott. Vállára ütött. - -– Kelj fel. Beszédem van veled. - -– Felség. Vesztésben vagyok. - -A király odadobta eléje az erszényét. - -– Itt van. Fizesd ki. Aztán jőjj utánam a könyvtáramba. - -– Akkor elébb a bundámért kell mennem. - -A könyvtár fütetlen helyiség volt. - -A király türelmetlenül várta Jasinszkyt a könyvtárban. - -– No, végre hogy jösz! Azt hittem, hogy megszöktél. Olvastad ezt a -pamfletet? - -Jasinszky zavarba jött. Tagadni akart; de a király éles tekintete -leolvasta arczáról a gonosz öntudatot. - -– Olvastad! Mindenki olvasta már az udvarnál. Bizonyosan a királyné is. -Én vagyok az utolsó, a ki megtudom. - -– Hiszen bolondság az egész, felség! Tiszta mese. - -– Dehogy bolondság! Mikor egy legfelsőbb törvényszék üti rá a «coram me» -bélyegét. S most az egész világban azt muzsikálják énekszó mellett, hogy -Frigyes király gyáván el hagyta fogni magát a szeretője ölelése között s -aranynyal váltotta ki magát egy árulótól. - -A király haraggal vágta az asztalhoz azt a pamfletet. - -– S aztán legalább hazudnának igazat! Mondanák, hogy a Calypso bájaival -dicsekedő ördöngős szép asszony csábitott el! De kiigazitják Sch...in -grófné quidamot az én Sch...in tábornokom leányává. Egy jámbor aggszűz, -a ki olyan sovány, mint egy mantis religiosa, s a tábori lazarétum -ápolónőinek a főnöknője, a ki csakugyan velünk járt ebben a minőségben. -S most semmi tenger le nem mossa rólam, hogy a vén Emerencia a titkos -szeretőm. - -Jasinszky meg akarta nyugtatni a királyt. - -– De a mennykő csapkodjon azoknak az eszébe, a kik ezt a tévedést -kitalálják. Nekem semmi közöm sem volt ahhoz a némberhez. Hiszen Trenk -Frigyesnek a szeretője! Őtet hagytam ott vele a sátoromban, hogy őrizze; -nehogy elárulja a hadi tervünket az ellenségnek. S most az a hóbortos -ficzkó az én nyakamba varrja a saját avantürjét. - -– Ez a bécsieknek a ránkönje, a kik azzal akarnak maguknak revánzst -szerezni a kapott vereségért, hogy felségedet elrágalmazzák. - -– Mit törődöm én a bécsi Janhágellel! Azok hadd bizonyítsák be, hogy -köpködni jobban tudnak, mint lőni. S ha ezzel annak az átkozott magyar -Trenknek nyakát szegik, hát még azt is mondom nektek, hogy «gut gebrüllt -Löwe!» - -A két kezével ugyan egészen más állatot jelzett a király. - -– Nekem ezzel a másik Trenkkel van leszámolásom. Ez a Seladon én rám a -saját családomban szégyent halmoz. Már a titoktartást sem veszi -figyelembe. Ugy hija a herczegnőt, hogy «az én napom!» És a mellett tart -magának egy «holdat» is. Ha azt a herczegnő megtudná, bezárná előtte az -ajtaját. Nem tudhatja meg! Au contraire! Ez a legény én rám ruházza át a -kettős hűtlensége bünét. S most ezzel a pamflettel privilégiumot hoz a -kedvesének. Hiszen ha a királynak szabad magát nyilt házasságtörésen -rajtakapatni, mért ne követné a példáját az egész ország, az udvar, fel -az uralkodó családig? - -A király Jasinszky előtt nem tudta, nem is akarta eltitkolni rendkivüli -felindulását. - -– Egész Európa kaczag rajtam! Képzelem, hogy Párisban hány chansonettet -csináltak rólam! Nem merek Voltairerel találkozni. Félek Trenket -meglátni, hogy megölöm! Ez a bolond engem kikerget az emberi -társaságból. Ezt a bolondot nekem ártalmatlanná kell tennem. - -– Én tudnám a módját, fölség. - -– Hogyan? - -– Eltenni a fiut zár és lakat alá úgy egy esztendőre, a míg lehül. A -börtön igen jó ispotály a szerelem betegeire nézve. - -– Jól van. Gondolj ki valamit. Én nem tudom, miért lehetne egy évre -bezáratni. A gézenguz külömben derék katona, nemes jellemü, hűséges: -semmi bünét nem tudom. Csak ilyen átkozott bolond ne volna. - -– Én tudnék valamit, fölség. - -– No, hát hajtsd végre. Rád bizom egészen. - - - - -XVII. FEJEZET. A NAGYBÁTYA LEVELE. - -Az tehát már elhatározott dolog volt, hogy Trenk Frigyesnek egy -esztendeig börtönbe kell jutni. Csak az okot kellett még hozzá -megtalálni. - -Ok ugyan volt erre kettő is: az egyik Amália, a másik Miranda. Csakhogy -az Amáliákért és a Mirandákért európai törvényszék nem itél el senkit. -Nem vagyunk Törökországban. A szultán, a sah nyakaztathat és -zsinóroztathat az ilyen fajta gonosztettekért, de egy európai (egy -német) uralkodónak valami más ürügyet kell kitalálni, haragja tárgyának -megbüntetésére. - -Emlékezünk rá, hogy Trenk Frigyes egyszer levelet kapott az anyjától, -melyben hivatkozás volt Trenk Ferencz mellékelt levelére. Ebben a -nagybátya unokaöcscsét jelöli ki magyarországi birtokainak örököséül. - -Ez eddig való. - -Hogy mért határozta ezt el Trenk Ferencz? Annak is meg tudjuk majd -később az okát. Dæmoni malicia volt ez tőle, nem rokoni szeretet. - -Trenk Frigyes ezt a levelet megmutatta Jasinszkynak. Ennek a biztatására -szánta rá magát, hogy válaszoljon a nagybátyjának. A válasz értelme az -volt, hogy Trenk Frigyes köszönettel utasítja vissza a magyarországi -örökséget, mint a melyért hazáját mással fölcserélni nem kivánja: ha -ellenben egy pár jó magyar lovat küld neki a bátya, hát azt köszönettel -fogja venni. - -Ezt a levelét Jasinszkyra bizta, hogy küldje el Trenk Ferencznek. - -Ebben a két Trenk ügyében annyira szándékosan van összekeverve az igaz a -hamissal, a valószinü a hihetetlennel, hogy utóljára is rá kell jönnünk, -hogy a mi hihetetlen benne, az az igaz s a mi valószinü, az a hamis. - -Trenk Ferencz felségárulási pörében Todbitter hivatkozott arra a -levélre, melyet a pandurvezér irt az unokaöcscséhez, mikor az elfogott -lovait visszaküldé neki. Az a levél rövid volt, néhány sorból álló. Ez -igaz. - -Mikor a diadalmas ütközet után Frigyes király visszatért a táborhelyére, -azt teljesen kirabolva találta. Trenk Frigyes sóhajtozott, hogy a két jó -paripáját elvitték: erre a király a saját vezeték lovaiból ajándékozott -neki egyet. Ez nagy kegy és kitüntetés volt. Estére már ott volt az -elfogott lovásza a két paripájával s Trenk Ferencz levelével. A -királynak ez nem tetszett. Azt mondá Trenk Frigyesnek: «no ha már -visszakapta maga a lovait, akkor nincs szüksége az én lovamra.» S -visszavette tőle a királyi ajándékot. - -Az a levél azonban, melyet a kiszabadult lovász átadott Trenk -Frigyesnek, nem azt tartalmazta, a mit Todbitter felhozott; hanem így -szólt: - -«Kedves öcsém! A te Berlinből keltezett leveledből azt értettem meg, -hogy szeretnél tőlem magyar lovakat kapni, hogy azokat betanitsd az én -huszárjaim és pandurjaim elleni harczba. A lefolyt háboru alatt -tapasztalást szereztem az iránt, hogy a burkus Trenk is derék katona. -Ime visszaküldöm neked a saját lovaidat, melyeket az én embereim -elhoztak, hogy ezzel jelét adjam nagyrabecsülésemnek. Ha azonban magyar -paripára akarsz ülni, gyere ide a szomszédba a sikra s vedd el tőlem az -enyimet, ha tudod. Ha azonban jobb szeretnél úgy jönni hozzám, mint -bátyádhoz, akkor ölelő karokra fogsz nálam találni. Nagybátyád a -legszivesebben kész fogadni az öcscsét, a kiben fiát, örökösét, barátját -véli föltalálni.» - -Trenk Frigyes ezt a levelet a mint elolvasta, azonnal átadá -előljárójának, Jasinszkynak, a ki azt magánál tartotta. Nevettek rajta. - -Az is meglehet, hogy Trenk Ferencz irta ezt a levelet. Ez az ármány -egészen beleillik a jellemébe. Ha ez valakivel látszólag jót tett, azt -csak azért fundálta ki, hogy valami veszedelembe buktassa s akkor aztán -nagyot nevessen rajta. De az is elhihető, hogy Jasinszky maga koholta -ezt a levelet. Homályos eseteknél azt kérdi a jogtudós: «Cui prodest?» -(«Kinek használ?») Jasinszky négyszáz aranynyal tartozott Trenk -Frigyesnek s ezt a becsületbeli adósságot ki kellett fizetnie Berlinbe -érkezésekor. Neki használt ez az eset! - -Trenk Frigyest még azon az éjszakán elfogták s ötven huszár fedezete -alatt elvitték fogságra Glatz várába: minden vizsgálat, törvényszék elé -állitás és itélet nélkül. Annyit megmondott neki Jasinszky, mikor -elfogatta, hogy felségárulással és az ellenséggel való czimborázással -vádoltatik: a vád alapja Trenk Ferencz levele. - -És Trenk Frigyes elhitte ezt. - -Napja is volt, holdja is volt; még sem látott. - -Az volt a büne, hogy olyan nagyon szerették az asszonyok. - -Jasinszky alacsonylelkü, rosszakaratu ember volt, titkos kéme és -besugója a királynak. Később nagyot bukott, elcsapták gyalázattal. - - - - -XVIII. FEJEZET. A BÖRTÖNBEN. - -Hát hiszen az elején nem lehet ezt a dolgot olyan tragikusan venni, mint -a hogy Trenk Frigyes maga hangoztatja az emlékirataiban. - -Nem volt ez «Justiz-mord». - -A király rajtakapta egy gárdistáját, hogy az nagyon is a tilalmasban -vadászik, még pedig az ő vadaskertjében, sokféle bolondságot követ el az -ő rovására s e miatt egy kis javitóintézetbe küldé, egy kis -porkoláb-fogságra. - -Hiszen tudjuk, mi az a porkoláb-fogság. Csupa merő tréfa. - -A fiatal ember nincs zár alá téve: az ordináncz tiszttel egy szobában -aluszik, azzal együtt ebédel, vacsorál, sétál, ostáblázik. Hozat magának -a charcutiertől mindent, a mi jó és drága, olvashat, verseket irhat, -kenyérbélből szobrocskákat készíthet s a várkertben szegfüveket -nevelhet. A mi pedig az egyébfajta nélkülözéseket illeti: még most csak -huszonegy esztendős az ember; annak még nem is kellene ezen jártatni az -eszét. Huszonegy esztendős korában az ember az anyján kívül más nőnek -meg nem csókolja a kezét. Ez a kis vesztegzár bizony nem ártott volna -meg Trenk Frigyesnek. - -A királynak, elképzelhető, milyen keserves jelenetei voltak Amália -herczegnővel a kedvelt cicisbeo elcsukatása miatt! A mennyire lehetett, -szemet is hunyt Frigyes király a herczegnő további magaviselete fölött. -Levelezhetett titokban Trenk Frigyessel. Az nem árt meg. Mindennap -irhattak egymásnak, versben és prózában, forró érzelmeikről. Azt is -megtehette a herczegnő, hogy elfogott kegyenczének ezer aranyat küldjön, -fogsága kényelmesebbé tételére. S ezer arany akkoriban roppant -pénzösszeg volt. Kivált Glatz várában. Kivált egy államfogoly kezében. A -rendes havi dija egy államfogolynak az egész élelmezésre négy tallér -volt. - -Ezzel az ezer aranynyal Trenk Frigyes herczeggé lett téve a glatzi -garnizonban. - -Ennek a várőrsége maga is olyan ezredből állt, a melynek a király a -csatatéren semmi hasznát nem tudta venni. A tisztek is mind a féle -kimustrált, vagy kegyvesztett alakok, a kik büntetésből lettek e várba -bedugva: adósságokkal terhelt korhelyek, tűzpróbát ki nem álló -poltronok, összeférhetlen veszekedők, értelmetlen stokkfisek. Ebben a -szép gyüjteményben a gazdag, splendid, szellemes gárdista valóságos -lumenként jelent meg. - -A jogczime is arravaló volt, hogy respektálják. - -Öcscse a félelmes magyar Trenknek! A kit azért zártak ide, hogy -bátyjával, a pandurvezérrel össze ne czimboráskodhasson. Ez a derék -legény! - -Mikor Amália herczegnő azt az ezer aranyat Frigyes urfi kezébe juttatá, -mindazok, a kiknek erről tudomásuk lett, azt suttogták, hogy ez a -«magyar pandur-kasszából érkezett!» - -S annál nagyobb volt a respektus iránta. - -Nem is titkolták a tisztek Trenk Frigyes előtt az érzelmeiket. -Mindannyian haragudtak az uralkodóra. - -Ez a hely rossz javító intézet volt a király kegyenczére nézve. - -Itt mindenkitől csak panaszkodást hallott Frigyes királyra. Nem látták -benne a nagy embert, csak a nagy zsarnokot. Hadjáratai vérengző -testvérharczok voltak: németek küzdelme németek ellen. Szövetsége a -franczia királylyal istentelenség, nemzetárulás! Diadalai csupa -véletlenek. Ő maga nem is tudott róla, mikor a granátosai győztek. Ő -futott a magyar huszárok elől. A vén Dessauer érdeme a győzelem. Aztán -az a sok pikáns adoma a magánéletéből! Milyen kicsapongás! Milyen -feslett erkölcs! Hány szeretője volt s azokból mi lett? - -Ezek a glatzi tisztek öt hónapi fogság alatt úgy felforgatták Trenk -Frigyesnek eddigi érzelmeit, hogy az nem gondolt már egyébre, mint a -megszökésre. - -A megszökés egyértelmü volt a hazaárulással. Mert valahová kell a -szökevénynek menekülni, s az a hely nem lehet más, mint Bécs, vagy -Magyarország. Ellenség földe. S akkor az ellenség szolgálatába kell -állni. - -Ha ilyen fordulatra pusztán boszu, meg a kényelmetlenség érzete birta rá -Trenk Frigyest, azt mondhatnók, az ilyen ember nem érdemes arra, hogy -költő tolla foglalkozzék vele. Annyival inkább, mert az által, hogy -megszökik, a napjához is hűtelen lesz: az nem követheti őt menekülése -helyére. Ott csak a holdjára fog rátalálni. - -No, hát épen azt akarta megtalálni! - -S ez az indok költői fényt vet Trenk Frigyes alakjára. - -Amália herczegnő leveleiből megtudá, hogy mi történt Trenk Ferenczczel -Bécsben. Magát a bécsi pamfletet is becsempészték a börtönébe. S ekkor -támadt a lelkében az a gondolat, mely törvénytelen ágyból született -ugyan, de azért nemes származásu: hogy kitörjön ebből a fogságból; -elfusson Bécsbe: meghazudtolja a nagybátyja ellen támasztott vádakat; -lerántsa az álarczot a hamis tanu képéről; ő, a leghitelesebb szemtanu, -ki egyedül bizonyíthatja be, hogy Miranda egy perczig sem volt a -királylyal egyedül a sátorában, soha a királynak szeretője nem volt; s -őt Trenk Ferencz együtt nem találhatta Frigyes királylyal. Egy egész -cselszövényt széttépni biztos vasmarokkal! Ez volt a vezéreszméje. S lám -még Frigyes királynak is jó szolgálatot vélt ezzel tenni. - -Ilyen nemes alapeszmét találva szökési tervéhez, most már csak annak a -kiviteléről gondolkozott. - -Igen könnyü volt az elillanás. Maguk a tisztek, a kikre az őrizete bizva -volt, vállalkoztak rá, hogy vele együtt szöknek a várból. Pénzen mindent -meg lehetett vásárolni, őröket, polgárokat, a lovak is készen voltak -tartva. Mégis rajta vesztett. És nem a büne buktatta meg; hanem az -erénye. A glatzi börtönökben volt egy várfogságra itélt tiszt, a kivel -Trenk Frigyes ottléte alatt sok jót tett; ezt is beavatta a titkába s -irgalomból magával akarta vinni. Ez aztán elárulta a várparancsnoknak a -szökési szándékot. Az áruló kegyelmet kapott, szabaddá lett s a rangját -is visszakapta. Trenk Frigyest pedig a szökési szándék miatt most már -igazi börtönbe zárták; a «lármatorony» legmagasabb czellájába, ajtaján -kettős lakat, ablakán vasrács. - -Most már rászolgált a börtönre. - -Nyugtalan vére ujabb kisérletre ösztönözte. Megvesztegeté a -szolgálattevő tisztet s az szerzett a számára ráspolyt, melylyel -keresztül fürészelte a rács vasrudjait s akkor a bőröndjét szijakra -hasogatva s az ágy lepedőjét kötélnek fonva, egy zivataros éjen -leereszkedék a tizenöt öl magas toronyból. Akkor azonban beleesett egy -kloakába s abból nem tudott megszabadulni. Ott elfogták s ilyen -nyomorult állapotban vitték a várparancsnok elé. - -A várparancsnok neve Flonquet volt: vén, embergyülölő. Valami emléke is -volt a Trenk családtól. Fiatal hadnagy korában Frigyesnek az apjával -párbajt vivott s attól egy vágást kapott az arczára, mely az orrát is -levágta. Attól fogva ezüst orrot viselt. Ennek az ezüst orru embernek a -körme közé került Trenk Frigyes. - -Most még szigorubb tömlöczbe záratott. - -Itt azután minden nap megvizsgálták, hogy nem készül-e valami ujabb -kitörésre. - -Egy napon a térparancsnok, a hadsegéde és a felügyelő tiszt kiséretében -jött a börtönébe s miután minden zeget-zugot felkutatott, még ott -maradt, kegyetlen leczkét tartani a gonosztevőnek, elkövetett gyalázatos -vétkei miatt. - -Már a meggyalázó szavak is lángolásba hozták az ifju vérét. S mikor -türelemről beszélt neki a parancsnok, azt kérdé daczosan: - -– Hát mennyi időre vagyok elitélve a király által? - -Ha abban a parancsnokban csak egy csepp emberi érzés lett volna, hát -megmondta volna neki az igazat. «Egy évre vagy elitélve, négy hét mulva -kiszabadulsz s akkor mehetsz vissza Berlinbe.» - -Ezt a négy hetet majd csak el tudta volna tölteni türelemmel a fogoly. - -De a helyett a parancsnok kegyetlen büszkén mondta: - -– Egy hazaáruló büntetésének nincs határideje! Egyedül a király -kegyelmétől várhat szabadulást. - -Ez a szó lángoló dühbe hozta Trenk Frigyest: odaugrott a parancsnokhoz, -kirántotta annak a kardját, tiszteket, porkolábot félre taszigált, -kirohant az ajtón: ott strázsált egy katona puskával, azt puskástól -ledobta a lépcsőn, s azzal rohant le, karddal a kezében. - -A tömlöcz ajtaja előtt épen akkor váltották fel az őrséget. A két csapat -puskával a vállán egymással szemközt állt. Trenk Frigyes őrülten rohant -közéjük, jobbra-balra vágott, a kit maga előtt talált; négy embert -megsebesített, azzal fölrohant a sáncz mellvédjére s két ölnyi magasból -leugrott az árokba. Még egy másik sáncz állt előtte, arra is -fölkapaszkodott s arról is leszökött. - -A várőrség úgy meg volt lepetve e vakmerőség által, hogy senkinek sem -jutott eszébe az üldözése. A puskák nem voltak megtöltve, hogy utána -lőhettek volna, a sánczon keresztül utána ugrani senkinek sem volt -kedve, s a míg a várkapun keresztül kerülnek, az alatt a szökevény -egérutat nyer. Tisztek és katonák néztek egymás szeme közé. - -Trenk Frigyes szerencsésen megmenekült egész a külső sánczkarópalánkig, -mely a várat körülfogja. Ezen már könnyü lesz átugrani. - -Itt azonban egyszerre utját állta egy őr, szuronyt szegezve. Trenk -félrecsapta a kardjával a szuronyos fegyvert s aztán adott egy vágást a -katonának a képére, a mi annak elég volt. - -A megsebesített őr jajgatására a pallisade tulsó oldaláról előfutott a -másik strázsa; azt már nem várta be a menekűlő, hanem keresztül vetette -magát a czölöpzeten. Szerencsétlenül járt: az egyik lába odaszorult két -karó közé s azt nem tudta kiszabadítani, itt aztán megragadták, -szuronynyal a száját megsebesítették, puskaagygyal összeverték s -megkötözve visszavitték a várba: vért hányva, kificzamodott lábbal. - -Az ezüstorru őrjöngött dühében e hallatlan merénylet fölött. Most már -azonfölül, hogy bezáratta Trenk Frigyest, a börtönében éjjel-nappal két -katonával őrizteté, a kiket hat órai időközökben felváltottak: azért, -hogy Trenk el ne csábithassa őket. Trenk Frigyes aztán elcsábitotta -valamennyit. Harminczkét katonája volt már, a kit rábeszélt, hogy vele -együtt szökjenek el a várból. Mind poroszok voltak. Királyukkal -elégedetlenek. Vezetőjük is akadt: Nikolai őrmester. -Szerencsétlenségükre egy osztrák szökevény is keveredett közéjük s az -elárulta az egész összeesküvést a kormányzónak. Az rögtön parancsot -adott a kapitányának, hogy fogassa el Nikolai őrmestert. A mint azonban -a kapitány betoppant a patrollal a katonák szobájába, hogy Nikolait -vasraveresse: az őrmester kardott rántott, odakiáltott a társainak: -«Pajtások! Fegyverre! El vagyunk árulva!» S erre tizenkilencz katona -puskát ragadott, a kapitányt leverte, kirohant az udvarra, aztán neki a -várkapunak: azt hat legény őrizte, azokat is magukkal vitték s azzal -szuronyszegezve keresztül törtek a városon, a parasztok zárvonalán s -átfutottak Csehországba. - -Trenk Frigyes azonban ott rekedt a börtönben, melynek vasajtaját a -czimborák nem birták feltörni. - -Most azután már volt igazi bűne. Porosz katonák elcsábitása az -ellenséghez átfutásra. A vallatásnál ugyan semmire sem felelt: megmondta -egyenesen, hogy ő, kit itélet nélkül tartanak fogva, minden eszközt fel -fog használni a kiszabadulásra. - -Frigyes király haragja ez utóbbi merénylet miatt az engesztelhetlenségig -fokozódott ellene. - -Amália herczegnő ekkor irta hozzá utolsó levelét, mely Trenket minden -reményétől megfosztá. - -«Veled együtt sirok: balsorsod gyógyíthatatlan. Ez az utolsó levelem -hozzád. Szabadítsd ki magadat, a hogy tudod. Én az maradok irántad, a ki -voltam, s a hol tehetem, használok. Isten veled szerencsétlen barátom. -Jobb sorsot érdemeltél.» - -Most azután az ezüstorrú azt a rendszabályt vette alkalmazásba, hogy -közkatonák helyett mindig egy tisztnek kellett Trenk Frigyes börtönében -őrködni. S a tisztek gyakran váltakoztak a helyőrségnél. A glatzi -állomás büntetés volt rájuk nézve. - -Egyszer egy Bach nevű hadnagyot delegáltak a várba, a kit szintén a -hibái hoztak oda. Nagy verekedő volt, párbajban mindenkit csuffá tett. -Természetesen itt is megtartotta a szokását. - -Alig nézett körül a várban, már talált ürügyet belekötni egy szintén -akkor érkezett fiatal tisztbe, a kinek Schell volt a neve. Vékony -dongáju, czingár emberke volt, a góliát Bach könnyen elbánhatott vele. - -Másnap épen Bachra került a Trenk fölötti őrködés sora. Duhajkodók -szokása szerint rögtön eldicsekedett a fogolynak legujabb hőstetteivel. - -– Köszönd, hogy én fegyvertelen vagyok, mondá neki Trenk Frigyes; mert -tőlem ugyan megkapnád a leczkét, a mit még meg nem kaptál. - -Erre a tiszt dühbe jött, kiszaladt, hozott magával két muskétás -szablyát, a minőt a közkatonák viselnek. - -– No, hát itt vannak a kardok. Hadd lássam, mit tudsz, te gyerek! - -Trenk Frigyes hasztalan szabadkozott, Bach odanyomta a kezébe a kardot s -kényszeríté az összemérkőzésre Kapott aztán Bach mindjárt az első -összecsapásnál olyan vágást a karjára, hogy kiejtette a kardot a -kezéből. - -– No fiu! Mesterem vagy. Mátul fogva jó barátok vagyunk. - -Azzal megölelte, megcsókolta a foglyot s aztán ment a felcserhez a sebét -beköttetni. - -A várparancsnok majd a bőréből ugrott ki dühében, mikor ezt a kázust -meghallotta. Még duellálnak is a tömlöczben! - -Ekkor aztán eltiltotta a tiszteknek a Trenk Frigyes tömlöczébe való -belépést. Egy olyan börtönbe záratta be, melynek az ajtaján egy rekesz -volt: azon keresztül adta be a porkoláb a rabnak az ételét. A -börtön-kulcsot a várparancsnoknak kellett beszolgáltatni minden nap. - -Hát akkor aztán a tisztek csináltattak egy tolvajkulcsot Trenk -börtön-ajtajához, azzal jártak be hozzá s egész nap ott pipáztak, -kártyáztak vele. - -Egy este azzal lépett be hozzá Bach: - -– Héj, pajtás, szeretsz-e vadászni? - -– Vadászni? Egerekre talán? Itt a börtönben. - -– Nem! Szarvasokra. A glatzi erdőben. Én meghivást kaptam B. gróftól, a -földes úrtól, hogy vegyek részt a hajtóvadászatán, még egy -tiszttársammal együtt. Én azt gondoltam, hogy téged viszlek el magammal. -Természetesen becsületszavadat lekötve, hogy ezt az alkalmat megszökésre -nem használod, hanem a vadászat után velem együtt visszatérsz a várba. -Holnap után visszatérünk. - -– De hát a börtönöm hogy marad üresen? Megtudják, mikor ételt hoznak. - -– Ne félj, nem marad üresen. Az alatt lefekszik az ágyadba a szegény kis -Schell; az még most is maródi attól a vágástól, a mit tőlem kapott: -megteszi az azt a kedvünkért. Áldott jó fiú. Annak az egyenruhájában ki -jöhetsz velem a várból egész tisztességgel. - -És a két tiszt barátsága mellett megtörténhetett az, hogy a szigoruan -őrzött várfogoly harminczhat óra hosszat vadászott szarvasokra a glatzi -erdőben. Ott látta maga előtt a kis folyót, mely a porosz határt képezi -Csehország felől. Csak egy ugrás kellett volna. Hanem a jó pajtásnak -adott becsületszó erősebb minden láncznál és závárnál. Harmadnap Trenk -Frigyes megint ott ült a börtönében. - -– Derék fiú vagy pajtás! Mondá neki Bach, mikor együtt visszakerültek az -álkulcs segélyével a börtönbe. Látom, hogy igazi nemes ember vagy. Kár -volna neked itt a tömlöczben elrohadni. Én nem maradnék itten, ha neked -volnék. - -– Mennék én, de már háromszor rajta vesztettem. - -– Mert nagyon poétásan fogtál hozzá. Sötét éjjel, zivatarban, -keresztülfürészelt vasrácson át, összebogozott ágylepedőn, -toronyablakból leereszkedni; karddal a kézben keresztülvágni az -őrcsapatokat, bástyáról leugrani: ezek mind regénybe való históriák. -Láttad most, hogy milyen egyszerű dolog a glatzi várból megmenekülni. -Korán reggel, fényes nappal iderendeled a szekeret a várkapu elé; -másodmagaddal, az ordináncztiszt társaságában, muskatéros tiszti -egyenruhában, kisétálsz; az őrök prezentéroznak előtted: azzal mind a -ketten felültök a csézába s «köd előttem, köd utánam!» mire az ezüstorrú -megszagolja, hogy elillantál, rég túl vagy a porosz határon. - -– Hát mért nem teszed te ezt meg velem? - -– Azért pajtás, mert én nekem még van valami dolgom a porosz -hadseregnél. Lesz háború megint, akkor rám szorulnak. A bátorságomat meg -tudják becsülni. Előttem fényes carriere áll még s azt a te szép -szemeidért el nem rontom. De hát nézd ezt a becsületes Schell fiút. -Ennek semmi kilátása sincs se békében, se háborúban a burkusok közt: -azért, mert fázik a tűztől. Az osztrákok ellenben megbecsülnék, mert -theoretikus ismerete bőven van, hat nyelven beszél és ír. Flouquet azért -nem állhatja ki: gyűlöli a tudós tiszteket. Elszökik az veled, mihelyt -rákerül a sor az inspekczióban. - -A kis Schell ezalatt visszacserélte a ruháit Trenk Frigyessel. - -Nem kellett neki nagy biztatás. Az első szóra felajánlotta, hogy ő kész -együtt elszökni a várból Trenk Frigyessel. - - - - -XIX. FEJEZET. A MENEKÜLT. - -Ismét el lett Trenk Frigyes árulva és ujból egy fogolytársa által. Csuf -jellemeket tenyészt az a börtönpenész! Egy Damnitz nevü kapitány, ki -lopás, dezertálás, spionálás miatt akasztófára lett itélve s élethosszig -való fogságra megkegyelmezve, a Trenk Frigyes zárkájával átelleni -börtönbe volt bezárva. A kulcslyukon keresztül kileste, hogy Schell -hadnagy a porkoláb nélkül, tehát tolvajkulcscsal, Trenk börtönébe -settenkedik s ott óra hosszat elmarad. Ezt besúgta a vizitáló -hadsegédnek. - -A várparancsnok ebédjén jelentést tett e felől a hadsegéd; mire az -ezüstorrú parancsot adott neki, hogy rögtön ebéd után fogassa el Schell -hadnagyot. Ezt egy másik hadnagy, Schröder fülhegygyel meghallá s -kiosonva a szobából, sietett Schellt a vártán felkeresni s megsúgta -neki, hogy egy óra mulva elfogják. - -Schell azt gondolva, hogy az egész szökési terv lett elárulva, sietett -Trenk Frigyes börtönébe. Egy altiszti kardot hozott a számára, a -köpenyébe rejtve. - -– Bajtárs, el vagyunk árulva. Siess! Élve ne adjuk meg magunkat. Egy -percz sincs veszteni való. - -Trenk Frigyesnek csak annyi ideje volt, hogy a csizmáit felránthatta; de -már a padló alá rejtett aranyait nem vehette magához. - -A börtönajtónál őrt álló katonának azt mondá Schell, hogy az árestánst a -saját szobájába viszi. Onnan azonban egy mellék ajtón a folyosóra -lehetett jutni: annak az ajtaján szerencsésen kimenekültek a várudvarra. -Schellnek az a terve volt, hogy a fegyvertár mellett elkerülnek a -várkapuhoz: ott a Schröder által készen tartott lovakra felkapnak s -tovanyargalnak. - -De épen akkor, a mint a fegyvertár szögletéhez értek, szemközt -találkoznak a hadsegéddel és Quaadt őrnagygyal. - -Schell megrettent s minden tétovázás nélkül felkapott a mellvédre s -leugrott a meredek bástyáról. Trenk Frigyes utána. Neki nem történt -semmi baja; hanem a bajtársának kificzamodott a lába bokában: az nem -birt felállni. - -– Szurj keresztül bajtárs, hogy élve ne fogjanak el! Te fuss egyedül -tovább. - -– Dehogy szurlak, dehogy futok nálad nélkül! - -Azzal Trenk a foga közé kapva a bajtársa bőrövét, mint a hogy a tigris -czepeli a szájában a prédáját, a sánczczölöpzethez futott vele s -átmászott a palánkon. Ott azután a nyakába vette a sánta czimborát s -futott vele a világba. - -Egy pártfogója akadt, a sűrű köd. - -A várban nagy lárma támadt; a várfalon felállított ágyúkból eldördült a -három vészlövés, a mi azt jelzi, hogy elszökött valaki a várból. - -Egy jó futamodás után megállt Trenk és letette a barátját a földre. -Megpróbálta a kimarjult lábát helyre igazitani, de nem boldogult vele. - -A mig ezzel bajlódott, sűrű lódobogást hallott közelíteni. - -A köd fátyolán keresztül egy szakasz huszár árnyképe bontakozott elő. - -A két szökevény lehasalt a földre. - -De a huszár kapitány, ki messze elől nyargalt a csapatja előtt, már -észrevette őket. Egyenesen feléjök ügetett. Azt hitték, veszve vannak. -Már az arczát is felismerték. Zerbst kapitány volt. - -Mikor odaért a közelükbe, meg sem lassitva a lova koczogását, odaszólt -Trenknek francziául: - -– Pajtás! Balra tartsatok. Arra a cseh határ! - -Azzal tovább vágtatott s vezette a huszárjait jobbra. - -Idáig meg voltak mentve. - -De most már köröskörül hallották a kiabálást: «fegyverre! szökevények!» -A városban, a falvakban félreverték a harangokat. Jó regula van itt! -Amint a három ágyúlövés eldördül, a parasztok kaszára, vasvillára kapnak -s elállják az utakat. - -Merre most? - -Schell a ködön keresztül megpillantá a sorba ültetett fűzfákat. - -– Ott folyik a Neisse. - -Trenk vállára kapta a barátját ismét s arrafelé sietett vele. Csakugyan -a Neisse partján voltak. A folyó néhol három öl mély. Akkor épen -zajlott. Karácsony estéje volt. - -És Trenk Frigyes keresztül uszott a jégzajló folyón, a pajtását is -magával vontatva, ki félkézzel a varkocsába kapaszkodott. A kivont kard -a foga között mind a kettőnek. Rettenetes erő a szabadságvágy! - -Itt azután nem üldözhette őket senki. Olyan hűséges paraszt nincsen, a -ki utána usszon a szökevényeknek. - -A mint kikapaszkodtak a partra, folytatták a futást Minden öltöny jéggé -fagyott a testükön. - -Trenk Frigyes a hátára vette Schellt s ő a futástól, a teher czipeléstől -nagy hamar fölmelegedett, még meg is izzadt; de társa ki csak szenvedő -részt vett a mozgásban, embertelen kint szenvedett a jeges öltözetben. - -– Bajtárs, dobj le, hagyj vesznem. Én megfagyok. - -– Dehogy hagylak el, ott van egy erdő. Csak odáig várj! - -A sűrű ködből kezdett valami pagony kisötételni. - -A mint azt elérték, Trenk Frigyes letette a hátáról a bajtársát s -beleásta a hóba, azután a kardjával kivágott egy fiatal bükkfát, abból -husángot faragott, azt odavitte Schellnek. - -– Fogd ezt. Már most járhatsz a magad lábán, akkor fölmelegszel. - -A dorong segélyével aztán fél lábon ugrálva, lépést tarthatott Schell a -barátjával. Ebbe ő is fölmelegedett aztán. - -Az erdőben megtalálták az utat, mely fölfelé vezetett. De azt az utat -már telehordta a szél hóval, néhol övig süppedtek bele, Trenknek ugy -kellett kihuzgálni a fuvatból a sánta czimborát. - -Karácsony estén korán alkonyodik, négy óra telt már bele, hogy a várból -elmenekültek s a hegymagaslatra fölérve, leültek megpihenni. Sötét is -volt, köd is volt. Azt sem tudták, merre járnak. - -Egyszer aztán azt is megtudták. - -Óraütést hallottak. A glatzi toronyóra ütötte az ötöt. - -– Hiszen mi még mindig Glatz alatt vagyunk! Kiáltá kétségbeesetten -Schell. Az egész futásuk alatt egy félkört jártak be menekülésük helye -körül. - -Pedig a glatzi grófság, mint egy félsziget (akár a Krim a fekete -tengerben) mélyed be Csehországba. Egyenes irányban négy órai futással -el kellett volna érniök az osztrák határt. A köd gonosz tréfát üzött a -menekültekkel. Az is a zsarnokok és porkolábok szolgája! - -És ekkor elővette őket az éhség. Az ebéd idején futottak el, a gyomruk -üres volt. Az erős testmozgás még fokozta az éhség kinjait. - -– El kell itt vesznünk. Rebegé Schell, végig nyujtózva a havon. - -Ekkor azonban feljött a hold. Ez az üldözöttek napja. S a hold -feljöttével lehullott a köd is, egyszerre zuzmarává alakult, az egész -táj világossá lett. Egyszerre tájékozhatták magukat. Az az erdő, melybe -belebódorodtak, a Habelschwerdt havasig terjed. Ott nincs emberlakta -hely. Lenn, két folyam összetorkolásánál emelkedik a glatzi vár, -sziklába vágott terraszaival, ódon bástyatornyival, mellette a város öt -tornyával, (a mostani glatzi vár még akkor nem volt meg a Neisse -balpartján, csak a régi). Közelebb lehetett látni egy nagy falut, -melyben minden ház ablaka ki volt világitva. Azt hivék, hogy ez a -kivilágitás a menekülők feltartóztatása végett van rendezve. Nem jutott -eszükbe, hogy hiszen ma karácsony estéje van: a Jézuskát várják minden -háznál. - -– Itt mi reggelig megfagyunk és éhen veszünk, mondá Trenk Frigyes. Nézd, -amott van a falun kivül egy magányos majorlak, ott kapunk valamit. - -– De hisz akkor ujra át kellene mennünk a Neissen! Én nem uszom át még -egyszer a vizet, inkább meghalok. - -– No csak te tánczolj utánnam; ott látok egy csónakot. - -Csakugyan találtak egy lánczrakötött halászladikot a parton, arról -leütötték a lakatot s áteveztek ismét a tulsó partra. - -De már most mit csináljanak? - -Ilyen másfél katona a parasztoknak nem fog rettegést okozni. Kalapja -egyiknek sem volt, azt elvesztették a sánczról leugrásnál. Trenknek -veres gárdista dolmánya elárulá, hogy nem a várőrséghez tartozik. -Ellenben Schellnek meg volt a tiszti pantallérja s a felügyelő tisztet -kitüntető aranyozott ezüst nyakörve. - -Hát ilyen mesét fundáltak ki. Trenk megvágta az ujját s a vérével -összemázolta a homlokát, mintha a fején volna megsebesitve. Akkor Schell -összekötözte a kezeit s a nyakába ülve, a majorlakig vitette magát. Ott -majd azt fogja mondani a gazdának, hogy ő az a vitéz, a ki a szökevény -gárdistát utolérte, lóháton. De ez a dezentor agyonszurta a lovát, s ő -leestében kificzamította a lábát. Mind a mellett keményen megsebesité a -szökevényt és megkötözte. Most azután kiséri vissza a várba. Ezt elfogja -hinni a paraszt. Ad nekik vacsorát, megszárítja a a ruháikat, s aztán -kölcsönöz nekik két lovat, a melyen visszatérhessenek a várba. Csak -egyszer aztán a lovon ülhessenek, majd tudni fogják, merre nincs a világ -bedeszkázva. - -A mig a hegyről lebandukoltak, a folyamon átkeltek s a majorlakig -egymást elczipelték, meg is virradt szépen. A faluban reggeli misére -harangoztak. - -A majorlakhoz közel érve, el kezdett Schell segitségért kiabálni; mire -két béres legény kiszaladt az udvarról. Trenk Frigyes agyonsebesültnek -teteté magát s térdre bukdácsolt. - -– Itt van a szökevény! Elfogtam! Kiabált Schell a parasztoknak: Fogjátok -meg! Hurczoljátok a házba. A lovamat leszurta a gézenguz; de azért -összevagdaltam. Gyorsan szaladjatok a faluba, hijjátok a birót. Jőjjön -szekérrel, hogy visszavihessem a várba a czudart, hogy előbb -felakaszthassák, mint megdöglik. - -A két béres beczepelte a házba Trenk Frigyest, Schell utánuk -biczeboczázott. A szobában volt egy öreg anyóka, meg egy szép leány. - -– No csak fussatok gyorsan a faluba! mondá Schell. Hívjátok a -parasztságot. - -A két béres egymást taszigálva futott e jó hírrel a falu felé: a -menekülők a két fehérszemélylyel egyedül maradtak. Az anyóka kilátta a -szemeikből, hogy éhesek: eléjük tett kenyeret és aludt tejet. Trenk úgy -falt, mint a hogy ritkán szoktak a haldoklók. - -A fiatal lányka pedig fehér vásznat hozott, meg egy vizes törülközőt, -hogy a szegény sebesültnek az arczát lemossa a vértől s bekötözze a -sebeit. - -– Jaj! Ne töröld le a vért homlokomról! sugá a leánynak az ifjú. De már -akkor megmosdatta. Meglátta, hogy nincs annak a fején semmiféle seb. De -azért csak bekötötte a homlokát a kendővel. S aztán sokatmondó válaszul -egy csókot lopott az orczájára. S azzal kiment a szobából, az ajtóban -intve Trenknek valamit. - -Ekkor betoppant a szobába maga a gazda pipával az agyarán. - -Schell annak is elmondá a kiczirkalmazott mesét az elfogott -szökevényről. A gazda végig hallgatta csendesen, a két karját -összefonva. Mikor vége volt, azt mondá: - -– Jól van, jól, uracskáim. Tudok én mindent. Itt volt az este a kurir, a -ki értesitett. Ez a vereskabátos a Trenk, az árestáns, ez az -aranygalléros meg a Schell, a hadnagy. Ti ketten együtt szöktetek el. - -Erre a szóra Trenk Frigyes hirtelen szétszakítá a gyönge madzagot, a -mivel a keze össze volt kötve s kezébe kapva a kardját, kifutott a -szobából. - -– Csak hadd szaladjon miattam. Dörmögé a gazda, kiverve a pipábul a -hamut. Hát az úr miért nem szalad vele együtt? - -– Mert a lábam ki van ficzamodva. - -– Hát hogy jött idáig? - -– A barátom hozott a hátán. - -– A hátán hozta? Nem dobta el, hogy maga könnyebben futhasson? - -– De még a folyón is átúszott velem. - -– Akkor annak nagyon becsületes embernek kell lenni. - -Ez alatt Trenk az istállóba sietett. A ház szép leánya intett neki az -ajtóból, hogy jőjjön utána. - -Az istállóban állt két ló. - -– Ezeken tovább futhatnak az urak. - -– De nincs szerszám. - -A leány azt is kerített valahonnan. Kantár volt, de nyereg nem. - -Így is jó lesz. - -A falu felől már hangzott a lárma: a parasztok jöttek csapatostól a -szökevényeket lefülelni. Jó szerencse volt, hogy karácsony ünnepén a -közönség mind a templomba volt felgyülekezve, a hírmondóknak meg kellett -várni, a míg a mise végződik. - -A mint a lovak fel voltak kantározva, Trenk Frigyes ismét betért a -szobába. - -– Köszönjük a vendéglátást, gazduram! Mondá ölébe kapva bajtársát s -gyorsan kiiramodva vele; egyenesen feldobta a ló hátára. Maga pedig a -másik lóra szökött fel. - -– Hohó! A lovaim! Kiabált a gazda. A lovaim nem adom oda! - -A leánya azonban a nyakába borult, úgy könyörgött, hogy engedje át a -szegény menekülőknek a két lovát. - -– Gazduram! Az én nevem Trenk Frigyes, itt a kezem: nemesi -becsületszavamat adom, hogy visszaküldöm kegyelmednek a lovait. - -A gazda elfogadta a nemesi parolát s azzal a két lovas neki indult. Az -az, hogy indult volna, de Trenk lova csökönyös volt: egy tappot sem -akart a helyéből megmozdulni. Ekkor aztán a leány megfogta a ló -kötőfékét, úgy vezette ki az udvarból. Mikor aztán a Schell paripája -elkezdett ügetni, a másik ló is csak utána baktatott. Mire a fegyveres -parasztok megérkeztek a tanyához, már akkor a menekülők árkon bokron túl -jártak. - -Délre megérkeztek a határhoz legközelebb eső csehországi városba, -Braunauba. Trenk Frigyesnek első gondja volt a két lovat visszaküldeni a -gazdának; a glatzi várkormányzónak pedig levelet írni, a mi azt olyan -dühbe hozta, hogy sorba vesszőztette a silbakokat s azonnal útnak -indított négy fogdmeget polgári ruhában, hogy a szökevényeket idegen -földön is kisérjék s a hol megkaphatják, útközben elfogják és -visszahozzák. - -Braunauban már ismerős volt Trenk Frigyes. Az első porosz hadjáratban -huzamosb ideig volt e helyen, egy becsületes takácsmesternél szállva. -Most ismét azt kereste fel, bajtársával együtt. A derék polgár -visszaemlékezett rá, hogy egykori vendége milyen derekasan megvédelmezte -a háza táját a katonák zsarolásaitól. S hála fejében szívesen látta -ismét. Hajh! az első alkalommal de más volt a berukkolás! Kilencz lóval -és öt lovászszal. Most pedig kalap nélkül, egy aranynyal a zsebében: a -pajtásának volt negyven krajczárja. - -Schellnek pedig ott kellett maradni, hogy a kimarjult lábát helyre -állíttassa. Három hét telt bele, a míg a lábát ismét használni tudta. - -Pedig arra a lábra nagy szükség volt. Erős út állt előttük. - -Hogy mi lesz az útnak a végén? azt még Trenk maga sem tudta. Bécsbe -menjen-e? vagy Oroszországba? Legjobban szeretett volna Keletindiába -menni. - -De ahhoz mind pénz kell. Tehát az első étappe a pénz megszerzése. - -Volt ugyan Braunauban is egy barátja, a kinek néha napján száz aranyat -kölcsönözött; de az most arról nem akart semmit tudni. Hanem alamizsna -fejében adott neki három aranyat, egy puskát, meg két pár pisztolyt. - -Trenknek az volt a terve, hogy nagy kerülővel Lengyelországon át -visszatér Poroszországba, s ott elrejtőzik a hugánál, a ki egy Waldow -nevű előkelő brandenburgi földesúrhoz ment nőül. Onnan szándékozott az -anyjának írni, a ki Litvániában volt másodszori házasságban. Tőle remélt -annyi pénzt kaphatni, a mennyivel mind a ketten tisztességesen tovább -utazhassanak. Útlevelet szereztek maguknak, megfordított nevekkel: az -egyiket hitták Knertnek, a másikat Leschnek. - -Csikorgó januári idő volt, mikor útra keltek éhséggel és fagygyal -daczolva. A nyomorúság kényszeríté őket, hogy darabonkint eladják az -órájukat, mellcsattjukat, nyakörvüket; majd eladták a tiszti -egyenruháikat s vettek helyettük halott közkatonákról lemaradt komisz -köpenyeget. - -Az Ausztria és Lengyelország között fekvő határvárosban: Biliczben, az -ottani katonai parancsnok elfogatta őket, mint csavargókat s lovasoktól -kisérve, gyalog visszakisérteté Teschenbe, az ottani főparancsnok -ezredeshez. Az előtt Trenk fölfedezte az igazi nevét és menekülését. Az -ezredes lovagias ember volt: ellátta az útleveleiket s adott alájuk két -lovat, a min egész a lengyel határig utazhatnak s útiköltségül négy -aranyat. Abból Schell szerencsésen elvesztett hármat a lyukas zsebén -keresztül. Igy aztán éhezve és fázva eljutottak Czensztochowába, a hol a -hires Pálos kolostor áll. Ott beszálltak egy Lázár nevű korcsmároshoz. -Már ekkor egy krajczár sem volt a zsebükben. - -Az öreg csaplárt meghatotta Trenk Frigyesnek őszinte szava: hogy neki -nincs pénze, nem kér egyebet, mint kenyeret és éjjelre szárnyékot. -Odaültette őket a saját asztalához s megosztotta velük a saját -vacsoráját. Sörrel, pálinkával is megtraktálta s a közben elbeszélték -egymásnak az életük históriáját. Lázár is katona volt hajdan: -kapitányságig vitte. Hogyan lett belőle korcsmáros? - -Ezalatt új vendégek érkeztek a korcsmába: három úr, egy inassal, a kik -kocsin jöttek. - -Ezekkel az utazókkal már több ízben találkoztak Trenkék az úton: azok -szóba is álltak velük. Különösnek látszott, hogy most újból -összekerülnek. Azok egy külön asztalnál ültek s nagyon keveset s igen -halkan beszéltek egymással. - -A két kifáradt utasnak aztán egy jó meleg szobát nyitott fel Lázár uram -s ott pompás szénaágyra lefekteté őket; azok el is aludtak egy imádság -idő alatt. - -De még csak épen az előálmukat aludták, a midőn benyitott hozzájuk a -korcsmáros s felkölté őket. - -– Jaj, édes barátim, fussatok innen! Ez a négy vendég, a ki nálam -megszállt, a glatzi várparancsnok fogdmege; hárma úrnak adja ki magát, a -negyedik inasnak. Azért vannak kiküldve, hogy titeket elfogjanak idegen -országban s a börtönbe visszahurczoljanak. Nekem már ötven aranyat -igértek, hogy engedjem meg nekik, hogy titeket az én házamnál kötözzenek -meg; de én nem álltam rá; egy lengyel házánál ártatlan menekülőket -elfogni nem szabad. Most aztán azért, hogy hallgassak, ne szóljak ti -nektek semmit a gonosz szándékról, hat aranyat nyomtak a markomba. De én -bizony szólok, s ezt a hat aranyat oda adom ti nektek úti költségre. -Fussatok az éj sötétje alatt, a merre utatok visz. Én a ti -szerencsétlenségteket nem veszem lelkemre. - -Erre a fölfedezésre Trenk Frigyes rettentő dühbe jött. - -– Én fussak? Ezek előtt a gyezsepógyesek előtt? De rögtön rajtuk rontok -s levágom, lelövöm valamennyit! - -S még megtette volna, a mennyi esze volt; de a csaplár, meg Schell a -nyakába kapaszkodtak, lebeszélték, legyen esze, ne kössön ki egymaga -négy emberrel. - -– No hát jól van! monda Trenk Frigyes. De azért itt maradok és nem futok -el. A hat aranyat szépen köszönöm, majd ha lesz, visszafizetem. Ugyan, -édes Lázár uram, menjen vissza azokhoz a pipogyákhoz, mondja nekik, hogy -elfogadja tőlük a kinált ötven aranyat is: jőjjenek ide és fogjanak el -bennünket, a hogy kivánják. - -A lengyel korcsmáros azonban csak lecsillapította valahogy, s arra Trenk -Frigyes visszafeküdt a szénaágyra s folytatta az alvást jó -lelkiismerettel. - -Szép világos reggel bucsút vevének a becsületes lengyel korcsmárostól; -hat aranynyal ellátva. - -Alig haladtak egy órányira, a midőn az út közepén egy kocsit pillantának -meg, mely látszólag elakadt a hóban. - -Négy ember ült a kocsin, s azok hangosan kezdtek kiabálni a két -menekülőre, hogy jőjjenek a megrekedt csézájukat kiszabadítani a hóból. - -Ráismertek a mult éjszakai vendégtársakra. - -A helyett, hogy oda siettek volna hozzájuk, hirtelen letértek az útról a -mezőre. - -Erre mind a négy utas leugrált a szekérről, pisztolyt rántott elő s -rohant a két szökevény felé, tele torokból kiabálva: «Megálljatok -gazemberek.» - -Trenkék futásnak eredtek, mire az üldözők pisztolyaikból kezdtek utánuk -lövöldözni. Egy golyó Schellnek a nyakát cseszte, könnyű sebet ejtve -rajta. Ekkor Trenk hirtelen visszafordult s a puskájával egyet a -fogdmegek közül szíven lőtt. A másik erre futni kezdett előtte, Trenk -utána rohant, utolérte s a kardjával levágta. Ekkor hátra tekintve, -látta, hogy a másik két fogdmeg Schellt már elfogta, lefegyverzé s -hurczolja a szekér felé. - -Őrjöngve rohant feléjük, mire azok eleresztették Schellt, s futottak a -szekerükhöz, felkaptak az ülésbe s tova vágtattak. Egy azok közül is -elpusztult attól a karddöféstől, a mit a viaskodás közben Schelltől -kapott. - -De Schell is meg volt sebesülve, a nyakán pisztolylövéstől s a kezén egy -kardcsapástól: sebei miatt sok vért vesztett. Ismét úgy kellett őt Trenk -Frigyesnek a nyakába venni, jól-rosszul bekötözve a sebeit. - -Tovább vándoroltak. Ismét elfogyott az utolsó garasuk is. Néhol porosz -verbungosokkal kerültek össze; a kik a király granátos ezredei számára -toborzottak lengyel földön. Azoknak megtetszett az öles termetű Trenk -Frigyes. Azért aztán mind a kettőt traktálták hatalmasan. Mesterség volt -megint megszökni tőlük. - -Másutt meg tánczoló parasztok közé kerültek. Trenk Frigyes tudott -hegedülni. Reggelig muzsikált a parasztoknak, a míg azok össze nem -verekedtek, ősi szokás szerint, akkor aztán futott a pajtásával együtt -tovább. Egy-egy napon nem volt más eledelük, mint egy nyúl, vagy egy -varjú, a mit Trenk Frigyes lőtt s éjszakára a trágyadombokba ásták be -magukat, hogy meg ne fagyjanak. - -Már az inget is eladták a testükről. - -A rendes úton nem volt szabad járniok; nehogy a brandenburgi határon -belül a porosz határőrökkel kerüljenek ismeretségbe. - -Végre egy úttalan erdőn keresztül törtetve, szerencsésen elérkeztek -utazásuk czélpontjára: Trenk Frigyes nővérének a kastélyához, Hammer -helységében. - -Bezörgettek. - -Egy szobaleány jött kinyitni az ajtót, a ki nagyon megijedt e rongyos -marczona alakok láttára. - -De Trenk Frigyes ráismert a leányra. A kis Marcsa volt az, a ki az ő -atyja házánál nőtt fel; onnan jött ide nővérével. - -– Hát nem ismersz rám? monda Trenk Frigyes s megnevezte magát. Itthon a -sógorom? - -– Itthon; de beteg, fekszik. - -– Hát a hugom? - -– Azt mindjárt ide hivom; tessék besétálni ide az előszobába. - -A két rongyos csavargót beeresztették a pitvarba. - -Nem sokára előjött Trenknek a nővére. Megrezzent, mikor a bátyját ilyen -állapotban látta maga előtt. - -– Hogy jösz ide? - -– Megszöktem Glatz várból. - -Erre a huga elfutott és – nem is tért vissza. - -Jó idő vártatva visszajött hozzájuk – a kis Marcsa, sírt keservesen, -midőn tudtára adá az úrfinak a méltóságos úr izenetét, hogy azonnal -takarodjék a kastélyból, különben elfogatja s megkötözve kisérteti a -katonai parancsnoksághoz. - -Trenk ki volt taszítva a hideg éjszakába, társával együtt a testvére -házából. - -– Hát ne gyujtsam én a fejére a házat az ilyen testvérnek? dörmögé -bajtársa fülébe. - -Az lecsillapította okos, emberies beszéddel. - -A szegény cseléd pedig három aranyat nyomott a markába: megtakarított -bérét. - -Ebből két aranyat Trenk Frigyes annak a paraszt asszonynak ajándékozott, -a ki őket az elátkozott kastélyból a litván határig kalauzolta. (Később -fölkerestette azt a pórnőt, s élte fogytiglan eltartotta.) - -Most már egyenesen az anyját fölkeresni indult el Trenk Frigyes. - -De az messze út volt és veszedelmes. Frigyes anyja Poroszországban -lakott, Königsbergen túl kilencz mértföldnyire; csaknem a keleti tenger -közelében. Brandenburgból indulva egész hosszában kellett meglépni a -tartományt. - -Egy nap három-négy mértföldet birtak gyalogolni. - -Az utolsó garasuk is elfogyott, a zsidó korcsmáros Rogosenben kikergette -őket az utczára éjszaka. Az utczán őgyelegve egy paraszt házban -világosságot pillantottak meg. A konyhaajtó nyitva volt, s azon -keresztül a frissen sült kenyér illata párolgott eléjük. Egy öreg anyóka -épen akkor szedte a kemenczéből a czipókat. - -Trenk Frigyesnek a fejébe tódult a vér. Már akkor két napig nem volt egy -falat a szájában. Puskáját kezébe kapta s egy perczig megállt a -küszöbben. Azután hirtelen visszafordult s a mögötte álló Schellt is -magával ragadta: - -– El innen! Ide nem megyünk be! - -– Mért futottunk most el? kérdé tőle Schell, mikor az utczára értek. - -– Ha bementünk volna, én megöltem volna azt az asszonyt – egy kenyérért! - -Akkor aztán fölkerestek egy zsibárust, annak eladták a puskájukat egy -aranyért. Most már aztán varjut sem lőhettek többé pecsenyének. De -legalább jól lakhattak a puska árából. - -Megint tovább bandukoltak hóban, sárban arra felé, a merre a nap kel. - -Egy erdőben czigánybandára bukkantak. A romák lehettek négyszázan: -férfi, asszony, leány, purdé; sátorokban, szekereken tanyáztak. - -Ezek a maguk fajtájának nézték a két szökevényt, sátorukba fogadták, -bográcsaikból megvendégelték. Herczegi dolguk volt addig, a míg a -czigányokkal együtt járhattak. Egyszer aztán azoknak az útja vargabetűt -csinált; akkor kénytelenek voltak a kedves atyafiaktól megválni; de még -a bucsúvételnél is nagylelkű volt irántuk a vajda: megajándékozta őket -egy tallérral, meg szalonnával, kenyérrel, a mennyit elbirtak. - -Hej, magasztalja is Trenk Frigyes az életírásában a szegény ágról -szakadt, ágra szánt czigányokat; de bezzeg megfordítva dicséri a gazdag -és tisztelendő jezsuitákat, a kik a legközelebbi kalandjában -szerepeltek. - -A szalonna fogytával eljutottak Thorn városáig a Visztula mellett. - -Ott épen országos vásár volt, mikor megjelentek. Szép kis bevonulás -lehetett. Két rongyos, sáros ficzkó, övében pisztolyokkal, oldalán nagy -pallossal: az egyiknek a nyaka és karja véres kötelékben. - -Thorn vára és az egész Visztula balparti «Kelet-Prussia» még akkor a -lengyel királyság tartománya volt: a jobbparti «Nyugot-Prussia» már a -porosz királyt uralta. A lengyel Prussiában lakott Trenknek az anyja. - -A porosz fogdmegektől itt sem kellett félniök; de annál inkább a porosz -verbungosoktól, a kik keresztül-kasul járták Kelet-Prussiát rekrutákat -vadászva. - -Egyszerre körülfogták az öles termetű athletai alakot; de Trenk -elutasította a szíves meghívásukat (melyet útközben többször igénybe -vett, traktáltatva magát a toborzókkal, s aztán megszökve tőlük). - -Emlékezett rá, hogy Thornban van egy hirhedett gazdag jezsuita kolostor; -melynek asylum-joga van. Ott minden üldözött gonosztevő menedéket talál, -sőt bűnei alól feloldatást. - -A két elzüllött alakot a kapus készséggel bebocsátá a mellékajtón; itt -azonban le kellett rakniok a fegyvereiket s úgy bocsátották őket a páter -Rektor elé, a ki igen kegyesen fogadta őket: azt hitte, hogy zsiványok. - -A mint azonban Trenk Frigyes fölfedezé ki voltát, elmondá a rajta -elkövetett méltatlanságokat, menekülése történetét, a jezsuita főnök -arcza fokonkint átváltozott, elhidegült, fitymált, boszus lett. - -– Röviden! röviden! kiáltá közbe. Más dolgom van. - -Mikor pedig vége volt az előadásnak, azt mondá Trenknek: - -– Kend nem gonosztevő, hanem politikai menekült. Nekünk a politikához -semmi közünk. Menjen kend Isten hirével. Itt nem adunk semmit. - -Azzal megfordult s becsapta Trenknek az orra előtt az ajtót. - -Trenk Frigyes dühösen rohant ki a kolostorból, szidva a jezsuitákat, a -kik a tolvajt kiszabadítják, de a becsületes menekültet kikergetik. -Megint visszatért abba a korcsmába, a hol nem akarták őt a társával -befogadni. A porosz verbungosok ott tanyáztak. Leült közéjük. Ivott a -borukból, evett a pecsenyéjükből. Azok aztán körülfogták, hogy -rábeszéljék, álljon be a király granátosai közé. A verbungos hadnagy -igért neki ötszáz tallért s káplárbotot, ha felcsap. Utoljára, hogy ez -sem használt, azzal fenyegette, hogy ő bizonyosan tudja, miszerint egy -haramia útonállóval van dolga, a kit a fogdmegek keresnek: nincs más -menekülése, mint felcsapni porosz katonának, akkor a lengyelek futni -hagyják. - -Ez a gyanusítás annyira felháborítá Trenk Frigyest, hogy egy hatalmas -pofont adott a verbungos hadnagynak. Arra a többi porosz katonák mint -kardra kaptak s megrohanták; de Trenk kirántva a pallosát, keresztül -tört valamennyin s azzal ki az utczára. - -Senki sem merte utját állni, csak a háta mögött kiabálta a vásáros -sokadalom: «Tolvaj! Rabló! fogjátok el a rablót!» - -Hanem a kis Schellt elnyomták és megkötözték. - -Trenk Frigyes másodszor is oda menekült a jezsuita kolostorhoz. - -Most már mindenki tárt karokkal fogadta. - -Az a népordítás, mely tolvajt, rablót kiabált, fölemelte a menekülőt -abba a méltóságba, mely a jezsuita szabadalmát igénybe veszi. - -Ha üldözött gonosztevő, akkor befogadják. - -Most már adtak neki enni-inni; jó fekhelyet is készítettek a számára s -egészen elkényeztették. Mert már ő rabló! Ez a kvalitás többet ér, mint -politikai menekülőnek lenni. - -Azonban ez a dicsőség is csak másnap reggelig tartott; addig az elfogott -Schellnél levő utlevelekből a polgármester meggyőződött, hogy az -elfogott és annak a kolostorba menekült társa nem a keresett lókötők, -hanem két porosz katonaszökevény; akkor aztán Schellt szabadon bocsáták, -Trenk Frigyest pedig megint kilökték a jezsuita kolostorból. - -Hisz ez egy gézenguz szélhámos, a ki rablónak adja ki magát, azért, hogy -a jezsuitáktól vacsorát kapjon ingyen. - -Megint az utczán voltak! - -A polgármester, az igazságtalan elfogatásért, fájdalomdij fejében egy -leveles tallért adott Schellnek. - -Mit kellene ezen venni? - -Hát a ki az inget is eladta a testéről, annak könnyü erre megfelelni. - -De még sem az ing a legszükségesebb: az még maradhat boldogabb időkre. A -mi nélkülözhetetlen, az egy mappa. Thorn várától Königsbergig harmincz -erős mértföld. A Visztulán is át kell menni. A porosz határ pedig közel -van. Ha tévedésből egy olyan faluba találnak lépni, a hol a porosz az -úr, rögtön elfogják őket. - -Hát mindenekelőtt fölkerestek egy ócska papirosokkal tele boltot. - -Egy görnyedt hátu anyóka volt a szatócsnő. Trenk Frigyes azzal a szóval -lépett eléje, hogy adjon neki mappát, mert ő az anyjához utazik s nem -ismeri az országot. - -A jó öregnek erre köny gyült a szemébe. - -– Hej, nekem is volt egy fiam; az is bujdosóban van most, a mostoha apja -elüzte a háztól: beállt osztrák katonának; azóta sem hallottam hirét. - -Trenk Frigyesnek ez a szó egy jó eszmét adott. - -– Micsoda ezredhez állt be a fia katonának? - -– A Hohenemsiekhez. - -– A Hohenemsiekhez? Hisz én is ott szolgáltam. Onnan jövök most -szabadsággal; de az utban kifosztottak a rablók. Szőke volt a fia, -ugy-e? - -– Az volt, szőke haju. - -– És ilyen magas termetű, mint én? - -– Épen ilyen derék szál legény volt. - -(A hohenemsi-ezred granátosokból állt.) - -– Mi volt a neve? - -– Will. - -– Will? Hisz az az én legkedvesebb kenyeres pajtásom. Egy prittsen -háltunk: együtt harczoltunk. - -– Hát él a fiam? - -– Él és egészséges. Sokszor emlegette az anyját. Azt mondta, hogyha -Thornba jövünk, meglátogassuk: adjuk át az üdvözletét. - -Erre a szóra a jó öreg nyakába borult Trenknek: összecsókolta, könyeivel -áztatta az arczát; s nemcsak ingyen adta neki a keresett mappát, de még -ebéden is ott tartotta, kedves fiának nevezte. Adott neki tiszta inget, -harisnyát. - -Trenk Frigyes felhasználta az anyai szeretetnek ezt a boldog tévedését. -Elmondá a jó asszonynak, hogy ő most az anyjához utazik, de négy hét -alatt vissza fog térni ismét ehhez a házhoz, más alakban, más -öltözetben. Addig kéri szépen, hogy tartsa itt a bajtársát, a kit a -porosz verbungosok megsebesítettek s ápolja, gyógyítsa fel. A jó öreg -asszony azt is elvállalta s utravalóul adott Frigyesnek hat lüneburgi -forintot, meg három napra való elemózsiát. - -Trenk itt elvált a barátjától, megfogadva, hogy visszajön érte. Aztán -mikor egyedül baktatott tovább az uton, akkor elővette a teljes -elhagyottság érzete: egész buskomor lett. Eddig a nyomoruságban -osztozott egy jó baráttal; volt a kit védelmezzen mások ellen, volt a -kinél védelmet keressen saját maga ellen. - -Hogy tudja egymást szeretni két ilyen csavargó! A ki nem jobb már a futó -betyárnál. A társadalom számüzöttje, a ki éhségében egy falat kenyérért -ölni képes. Trenk Frigyesnek a jelleme ebben a nyomorteljes futásban -fejlődik ki legeszményibbé. Valami képmása ez a középkori -fegyvertestvérségnek, midőn két hős a csatában egymáshoz lánczolta -magát, s ha egyik megsebesült, a másik azt vagy megboszulta, kiszabadítá -vagy vele együtt temetkezett el. - -Egyedül maradottan aztán gyorsabban ment az utazás. - -Két nap alatt Frigyes tizenhárom mértföldet gyalogolt. A beteg utitárs -nem tartóztatta vissza. - -Löwe helységében éjszakára megszállt. Ott mindenféle fuvarosok között -aludt a szalmán. Mire felébredt, akkorra minden pénzét ellopták; de még -a pisztolyait is elvitték. A korcsmárosnak pedig meg kellett fizetni a -tizenhat garast, s annak fejében ismét lemaradt róla az egyetlen ing, -melyet a thorni anyókától kapott ajándékba. - -Most már egy fillér nélkül futott odább, egyetlen fegyvere volt a -kardja. - -Marienburg alá érve, át kellett kelnie a Visztulán; mert az innenső -parton már kezdődik a porosz királyság területe. - -Talált is egy csónakot és abban két révészt. - -De azok két lengyel fillért kértek tőle az átszállításért. - -És Trenknek nem volt két fillér a zsebében. - -Azt tette, hogy beugrott a csónakba s kirántva a kardját, azzal -fenyegette a két révészt, hogy összekaszabolja őket, ha át nem -szállítják ingyen. - -És Trenk Frigyes azon ponton állt, hogy két emberéletet kioltson – két -fillér miatt! - -Ez olyan merénylet volt, a min ha rajta veszt, kerékbe törik és azt -mondják rá, hogy megérdemelte. - -Szerencséjére a két révész gyáva volt: megijedt. Áteveztek vele a tulsó -partra. - -Ott aztán Frigyes nem várta meg, hogy kikössenek, kiugrott a vizbe, -visszarugta a csónakot s aztán szaladt, hogy utol ne érjék, Marienburg -felé. - -Se pénze, se inge nem volt már. Maga sietett a porosz és szász -verbungosok tanyáit felkeresni. Azok etették, itatták, míg részegnek -tetteté magát. Akkor becsukták egy kamrába. Trenk kiemelte az ajtót a -sarkából s aztán az éj sötétjében futott megint odább. - -De most már kardja sem volt. Azt a verbungosok zálogul lefoglalták. Ugy -futott a világba, mint az ősember, a kit a paradicsomból kivertek, -védtelen, segélytelen, félmeztelen. - -Négy óráig futott lihegve, a míg kifáradtan, eltikkadva egy város -kapujához ért, melyet a mappáján «Elbing» névvel talált feljegyezve. – -Jó, hogy még a térképet meghagyták nála a tolvajok. - - - - -XX. FEJEZET. POTIFÁRNÉ ASSZONY. - -Ugy ődöngött a népjárta utczán, mint egy őrült, a ki most szabadult el a -bolondok tornyából. Körülötte idegen nyelven beszéltek. Szokatlan -népviseletében ugy tünt föl előtte minden ember, mint valami más világ -lakója. Ha megszólította őket, a szeme közé nevettek. A sokadalomban -mindenki iparkodott őt magától eltaszigálni. - -Egyszer csak a nagy idegen tömegből egy hang kiált feléje: - -– Friczó! Trenk Friczó! - -Olyan ismerős, olyan édes volt ez a hang! Kedves emlék a multból. – A -nép közül egy aranyzsinóros katonatiszt tört feléje. – Hajdani nevelője -volt az, a derék Brodovszky. Most kapitány a lengyel hadseregnél. - -A mint egymásra ismertek, összeölelkeztek, a fényes tiszt s a rongyos -szökevény. - -– Hozott az Isten, kedves fiam! zokogott a katona elérzékenyülten. -Bizony mondom, hogy vártalak. Hallottuk már, hogy Glatzból elszöktél. -Bizonyosra vettük, hogy az anyádhoz fogsz törekedni; minket utba ejtesz. -Szent atyám! Milyen állapotban vagy! Nos, mit akarsz elébb? Megfürödni -vagy megebédelni? - -– Fürödni! rebegé Frigyes. – A piszok jobban kinozta mint az éhszomj. - -Brodovszky elvitte őt magával a fürdőbe; a jó meleg viz, meg a szappan -olyan volt neki, mint az ujjászületés. A borbély megfésülte, -megborotválta: a mennyország volt az! - -S a mint a fürdőből kiszállt, ott vártak rá a tiszta gyolcs ruhák, aztán -egy tisztességes polgári öltözet. - -De Frigyes alig akart a levetett rongyoktól megválni. Azok rá nézve már -ereklyék voltak. Büszke volt rájuk, mint a katona a tépett zászlójára. - -– Nézd! Itt járta keresztül a fogdmegek golyója, itt hasította ki a -verbungosok kardja. Szeretném magamat meglátni benne a tükörben. -Szeretném magamat lefestetni benne. - -– Hát hiszen egy piktornak, a milyen Kupeczky, megbecsülhetlen figura -volnál ezekben a rongyokban fiacskám; de a feleségemnek nem mutathatlak -be ilyen kosztümben. - -– Neked feleséged van? - -– Az ám. Képzeld csak: vénségemre szürke fővel. A farsangon esett meg -rajtam. Most éljük a mézes heteket. No hát! Több sonkoly, mint méz. Én -hatvan esztendős vagyok, a feleségem meg harmincz. Kapitális egy -persona. Majd meglátod. Özvegy asszony volt: katonatiszt felesége; -megszokta már a tábori életet. Majd meglátod. Bizonyosan meg fog ölelni, -ha meglát. A lengyeleknél szokásos az ölelkezés. De most gyere ebédelni. - -Erre sem várt másodszori kinálást Frigyes; de ugyan hozzá látott a -feltálalt lakomához a fürdő vendégszobájában. Ugy falt mint egy -vadállat, nem rágta az ételt, csak nyelte, nem itta a sört pohárból, -hanem kancsóból s a míg habzsolta az ételt, addig fogta félkézzel a -kancsónak a fülét, hogy el ne szaladjon. - -A hajdani nevelő gyönyörködött a tanítványa egészséges étvágyában s a -míg jól nem lakott, nem is beszélt hozzá. - -Csak azután, hogy Frigyes az utolsó mócsingot is lerágta a -sonkacsülökről s fenékig üríté a kancsót, kezdett el hozzá okos dologról -beszélni. - -– Kedves fiacskám! Te most itt maradsz nálam. Nem mégy odább. Az anyádat -személyesen ne keresd fel; hanem irj neki levelet, hogy ő jőjjön hozzád. -Nem tudhatod, hogy a férje szivesen fogadna-e a háznál? - -– De kaptam ebből egy leczkét; a miből a posteriori levonhatom a -konkluziót. A hugomnak a házából már kikergettek. - -– No hát hozassuk ide most a papirost és kalamárist s elébb te irj egy -szép levelet az anyádhoz, azután majd én is irok komitivát mellé a -grófné ő kegyelmességéhez. - -Frigyes akkor vette észre, hogy mennyire elszokott a keze az irástól: -három hónapig tartott ez a vad elzüllés; az alatt egész vadember lett -belőle. Valahogy összeöklözte azt a levelet, elrágva mellette egy -tollnak a szárát. Szinte beleizzadt. – A rajongó költő alig tudott egy -levelet megirni. - -Azután pedig Brodovszky vette át a tollat s ő már szép hosszu levelet -tudott irni, helyes kalligrafiával. - -Az alatt a korcsmáros pipákat hozott az uraknak, meg mézes pálinkát szük -nyaku egyesekben; azonkivül kedveskedett a jövevény vendégnek egy -olvasmánnyal, melynek felkunkorodott lapjai arról tanuskodtak, hogy az -már sok kézen megfordult. Fametszetekkel is fel volt ékesítve. - -Az volt a magyar Trenk hazaárulási perének a története. - -Trenk Frigyes káromkodott, mint egy manikéus, a mikor ebbe a históriába -belemélyedt; öklével verte az asztalt; Brodovszky alig tudott tőle irni. -«Gyalázat! Szemtelenség! Hazugság! Ezt én mind meg tudom czáfolni!» - -Hát még mikor az a bizonyos nő előáll a hamis tanuskodással! - -– Orczátlan Jezabel! Ilyen rágalmat koholni! A bátyámra is és a királyra -is. Különösen a királyra. - -– Te védelmezed Frigyes királyt? kérdezé irás közben Brodovszky. - -– Védelmezem hát! Ő engem üldöz, de én őt azért imádom. Ő én hozzám -igazságtalan, de én azért nem vagyok igazságtalan ő hozzá. Én tudom, -hogy ez a nő hazudik; ádáz, vakmerő módon hazudik. S ne adj Isten, hogy -még egyszer a kezem közé kerüljön ez a Circe, ez a Messalina! Mert a -torkába fogom fojtani a hazugságát. - -A kapitány nevetett. - -– Nagy bolond vagy fiacskám! Ha egy szép asszonynyal nem tudsz egyebet -csinálni, mint megfojtani. - -Azzal összehajtá a leveleket, lepecsételé és a zsebébe tette. - -– No most gyere a házamhoz, hadd prezentáljalak a feleségemnek. - -A hajdani nevelő tanitványával karöltve ment a szállásáig, ott bevezette -azt az elfogadó szobába. Az asszony kijött; elnevette magát: «ah, hisz -mi már ismerősök vagyunk!» – Nyakába borult Trenknek, háromszor -megcsókolá; az meg csak bámult és elmeredt. - -Brodovszky felesége volt, Miranda asszonyság. - -Miranda nem hagyta az urakat sokáig a meglepetés bámulatában: egy igazi -lengyel nő kedélyességével megragadá Trenk Frigyes kezét, mintha a -férjének mutatná be. - -– Mi közeli rokonok vagyunk: Trenk Frigyes öcscse az én nővérem -férjének, Trenk Ferencznek. – Annak a szerencsétlen hős Trenknek, a kit -az irigyeinek az ármánya Bécsben oly fatális helyzetbe hozott. - -Brodovszky most még jobban meg volt lepetve. - -– Ah! Hát te azt hiszed, hogy méltatlanul vádolják Trenk Ferenczet? - -– Hazugság, hamis tanuskodás az egész ellene emelt vád. Tüzeskedék -Miranda. Ha nekem lehetne Bécsbe mennem, én be tudnám bizonyítani, hogy -hamisan vádolják Trenk Ferenczet azzal, hogy Frigyes királyt elfogta és -pénzért szabadon bocsátá. Ugy-e Frigyes: én tudom azt legjobban? – De -hát én Bécsben nem jelenhetek meg. Egyszer már elmondtam az uramnak, -hogy miért? - -– No, hát mond el Frigyesnek is. Itt hagyom őt nálad. Atyafiak vagytok. -Én sietek kurirt keresni, a kivel a leveleket elküldjem a grófnénak. - -Azzal a kapitány egyedül hagyta Mirandát Frigyessel. - -Trenk Frigyes olyan állapotban volt, mint a mesebeli elbűvölt herczeg a -tündérrel szemben. Itt állt előtte az a nő, a ki a paradicsom -gyönyöreitől kezdve, a purgatórium kinszenvedéseig mindent -megismertetett vele. Érezte a csókjait és a harapását. Épen ez órában -fogadta meg, hogy ha még egyszer keze közé kaphatja, megfojtja -kegyetlenül. És most itt találja őt, mint jóltevőjének, -megszabadítójának a nejét. És ez az asszony sajnálkozik Trenk Ferenczen! -Elszörnyed a vád fölött, a mit a «szerencsétlen hős» ellen emeltek! - -Hol van ennek a talánynak a megoldása? - -A mint a kapitány betette maga után az ajtót, Miranda egész -szenvedélylyel szökött Frigyes nyakába, karjaival ölelte, csókjaival -fojtogatta, míg ki nem fáradt bele. - -A fiu egész ostoba volt és magával tehetetlen. Se az esze, se az érzéke -nem tudott semmit kigondolni a védelmére. Csak azt érezte, hogy a csók -édes. Hogy ne? Tizennégy hónap óta nem érezte arczán az asszonyi -lehellet megigéző ambráját. Pedig a hány csók, annyi vétek! Tolvajság, -csalás, hitszegés, szentségtörés! - -És mennyi eszeveszett szó, fecsegés, hizelgés aközben. - -Ő csak türt és hallgatott. - -A hölgy aztán leültette őt a szófára, maga mellé vonva. - -– No, hát te meg vagy némulva? Meg vagy dermedve? - -– Madame! Szólt Frigyes. Engem igen is szoborrá fagyaszt egy gondolat. -Ön maga idézte azt elő, midőn nagybátyámat említé. Trenk Ferencz -balsorsán sajnálkozott kegyed. Hát nem kegyed volt az, a ki a bécsi -haditörvényszék előtt Trenk Ferencz ellen tanuskodott? - -– Én? Hol veszed ezt a gondolatot? - -– Épen ez órában olvastam a bécsi pamfletet, melyben Trenk Ferencz -honárulási pere traktáltatik. - -– No? És az én nevemet találtad abban a pamfletben? - -– Igaz, hogy nem Sch..in tábornok özvegye van abban felhozva, hanem -Sch..in tábornok leánya. De hát ezt az utóbbit én nagyon jól ismerem. Ez -egy aggszüz, a tábori kórházak főnöknője. Ez nem ment Bécsbe Trenk -Ferencz ellen tanuskodni; Frigyes király szerelmével dicsekedni. Tehát -vagy az egyik, vagy a másik volt. Tertium non datur! Ez a logika. - -– Jól van! Annyit én is tudok diákul: «purus putus logicus; purus putus -asinus.»[4] Hát olyan csekély költő uramnak a fantáziája, hogy magától -nem talál rá a punctum saliensre? Ha tertium non datur: de tertia datur. -Az a hamisan esküdött hölgy tanu sem Sch..in tábornok özvegye, sem a -másik Sch..in tábornok leánya nem volt; hanem volt egy közönséges -hübschlerin; báró Rippenda kitartott szeretője, a ki e hazudott név -alatt tanuskodott. - -– De hát hogy tudhatott ez a bécsi kisasszony olyan dolgokat, a mikről -másnak, mint kegyednek, nem lehetett tudomása? Ő nem volt Frigyes király -sátorában. - -– Mindjárt meg fogod érteni az összefüggést; csak jól figyelj. Ebben a -rémmesében úgy össze van gubanczolva a valóság a hazugsággal, hogy ész -kell hozzá szétbontani. Az való, hogy Trenk Ferencz engemet talált ott a -király sátorában. Én voltam az, a ki a magam megszabadulásáért, -váltságdijul elárultam előtte az aranyrejtő haubiczok titkát. No ezért -nem kárhoztathatsz. Melyik asszony ne hozná áldozatul, akár a golkondai -gyémántbányákat, ha nőiségét kell a gyalázattól megmenteni? Ezen a -prédán azután összevesztek vele a harámbasái: kénytelen volt velük -megosztozni. Hogy mi történt azután, azt én nem tudom; mert engemet -azonnal szabadon bocsátott s én a markotányos kordémmal, pálinkát -osztogatva, kiszabadultam a pandurok közül. De jól ismerd Trenk Ferencz -szokását, mely szerint ő azokat a tisztjeit, a kik a prédából osztályt -követeltek, olyan veszélyekbe szokta küldeni, a hol a fejüket ott -hagyják s ha gyanakodtak, infám kasszálta őket. Ez a három tiszt -szerepelt az ellene támasztott bűnperben. Ezek tanították be Rippenda -báró haditörvényszéki asszesszor frajját a hamis tanu szerepére. Hisz -ezt már Bécsben minden ember tudja. Én pedig az alatt otthon voltam -beneschaui kastélyomban, ott ismerkedtem meg a te egykori derék -instruktoroddal, s kezet adtam neki, és most itt vagyok lengyel -Borussiában. - -Miranda olyan ártatlan, őszinte arczczal beszélte el ezt az egész mesét -Frigyesnek, hogy az ifjú elhitte azt neki. Nagy tehertől szabadult meg a -lelke. Tehát nem kell beváltania azt a fogadását, hogy őt megölje a -találkozásnál. Tehát nem kell őt gyülölnie. - -A megszökött gyülölet helyét pedig nagyon hamar elfoglalja valami -ellenkező daemon. Nem jobb amannál, ha ifju férfi és ifju nő között volt -a gyülölet. - -Frigyes nem kérdezősködött tovább. Beleadta magát a sorsába. - -Pedig az egész viszontagságos menekülése alatt nem forgott nagyobb -veszedelemben, mint most. - -Jellemző, hogy ezt az egész szakaszát kalandos életének maga Trenk -Frigyes kihagyta a «német» közönség számára készített emlékirataiból; -ellenben a «franczia» memoirejaiban keresztül enged látni a falon. -Madame Potifárnak nevezi a becsületes Brodovszky feleségét; de hogy ő -maga bibliai József lett volna, azt egy szóval sem állítja, sőt ellenben -azt mondja, hogy ha Potifárné asszony, a hirhedett «Koleikháb», oly -rendkivüli kecsekkel lett volna megáldva, mint az ő háziasszonya, akkor -az erényes Józsefnek a köpönyegje aligha szakadt volna a kezébe, sőt -inkább gyönyörűségei takarójáúl szolgált volna. - -A becsületes Brodovszky nem volt féltékeny. Hatvan esztendős volt már. -Ebben a korban a nagylelküség ékesíti a férjet. - -De annyi józan észt mégis tartott meg Trenk Frigyes, hogy nem állt rá -Mirandának arra a tervére, hogy együtt szökjenek meg Szentpétervárra. -Ámbár az ifjunak igen nagy kedve volt orosz katonai szolgálatba állni, a -hol számára fényes életpálya kinálkozott. Rút hálátlanság lett volna -tőle nevelője, megszabadítója szivének ilyen halálos döfést adni. Ez a -hitetlenség csak annak a másik Trenknek a jellemébe illett. Pedig közel -volt hozzá, hogy megtegye. «Egy bolond százat csinál!» Hát még egy -bolond szép asszony! - -A becsületérzéshez szegődött még az emlék és a barátság is. Az emlék -Amáliára, s a barátság a hátrahagyott Schell iránt. - -Ha Trenk Frigyes Mirandával együtt szökik Oroszországba, akkor a -sebesülten hátrahagyott Schell ott vész nyomorultul, koldus módra az -idegen tanyán. - -De hát vajjon hárman együtt: becsület, barátság, emlékezet meg tudnak-e -küzdeni az érzelmek oroszlánjával: a szerelemmel? A pokoli szerelemmel? -Ha csak még egy másik hatalom nem jön segítségükre: az égi szerelem. - -De hát megjött. - -Nyolczad napra, hogy Brodovszky elküldé a leveleket Trenk Frigyes -anyjának, megérkezett a grófnő Elbingbe. S megadatott neki az a -csodatétel, hogy ujjá szülhette a fiát. Az anya ölelő karjai között ujra -felébredt az a becsületes Trenk, a kit a lekötött becsületszó még a -börtönbe is visszatérni késztet. - -A grófné éles szemei az első pillanatra felismerték a helyzetet. Rögtön -kitalálta, – hogy minő viszony van Miranda asszony és az ő fia között. -Brodovszkynak első felkérésére oda szállásolta be magát az ő házukhoz s -attól fogva olyan jó őrizet alá voltak helyezve a szerelmesek, hogy még -szembeszéddel sem szólhattak egymáshoz. - -A grófnő ezer tallért hozott a fiának és egy drága gyémántos keresztet, -mely megért ötszáz tallért. Most már vehetett paripát, diszes -egyenruhát. - -Az egyenruha kérdése fölött össze is tüzött a két asszony. - -Miranda azt kivánta, hogy dzsidás jelmezt készíttessenek Frigyesnek: -ellenben a grófné azt követelte, hogy dragonyos tisztnek öltözködjék. -Mindkettőnek meg volt a titkos gondolata. A dzsidás egyenruha igen jól -beválik Szentpétervárott, ellenben alkalmatlan lenne Bécsben. Viszont a -dragonyos öltöny meg Bécsben otthonos. - -Az anya azt kivánta a fiától, hogy Bécsbe menjen. Oda Miranda nem -szökhetett utána! Ezzel szemben pedig Miranda az ifju legjobb érzelmeire -appellált, a hazája iránti hűségre. Trenk Frigyesnek nem szabad, nem -lehet a hazája ellenségeinek szolgálatába állni. Ő csak egy neutrális -államnak ajánlhatja fel a fegyverét. Olyan pedig nem volt több, csak -Muszkaország. S ez a nemes érzés: a honszeretet, nagyon jól játszotta a -csábító szerepét. – Frigyes Mirandának adott igazat. Ő Bécsbe nem mehet; -ha saját hazája méltatlanul üldözi is: ő kardját ellene nem fordíthatja. - -A grófné azonban még nem játszotta ki az utolsó tromfját. - -Tizenöt napig maradt ott Elbingben, Brodovszky házánál. Mind a két nő -szándékosan késlelteté Frigyes elutazását. Jó ürügy volt az egyenruha -elkészítése. A hajdankori szabómesternél ez megkivánta a maga -időhaladékát. S aztán, mikor készen volt, megint hol az egyik asszony, -hol a másik talált rajta valami kifogásra méltót: a zsinórok, a -paszomántok, no meg a gallér, aztán a karmantyuk! Itt szükebbre, ott -bővebbre kellett venni. – A sisak czizelálása is sok időt vesz igénybe. -Az asszonyok ki akarták egymást bőjtölni. Miranda abban reménykedett, -hogy egyszer mégis csak megunja az elbingi mulatságot a grófné s -hazautazik; Trenk anyja pedig egy levélre várt, melynek az ő levelére -válaszképen meg kellett érkeznie Berlinből. - -A tizenötödik napra megjött a várva várt levél. - -A grófné nagy raffinériával visszatartotta annak az előmutatását az ebéd -végeztére. Akkor vette elő s odanyujtá a fiának. - -– Ismered ennek a kéznek az irását? - -Trenk Frigyes épen susogott Mirandával. Egyszerre elsápadt, a mint annak -a levélnek a boritékján az irást fölismeré. Amália herczegnő kézvonásait -ismerte föl azon. - -Hát még a levél tartalma! - -Amália herczegnő forró köszönetét küldi a grófnénak azért a -tudósításért, hogy fia szerencsésen megmenekült Elbingbe. További -előmenetelére küld neki e levélbe zárva egy négyszáz aranyra szóló -váltót, mely Danczkában fizetendő. Kéri a grófnőt, hogy hasson a fiára, -miszerint az siessen Bécsbe, meghazudtolni azt a rágalmat, a melylyel -Frigyes király hirnevét, becsületét beszennyezték. - -Ez a levél egyszerre átdobta Trenk Frigyest egy más planétába. - -A vér ösztöne elnémult a nemes indulatok szava előtt. - -Az ideál visszafoglalta az oltáron a maga helyét. - -Annak a dicsőséges alaknak a képe, a ki maga is megsértve, megbántva -legforróbb érzelmeiben, minden önzés nélkül, a vágyak kielégítésének -minden reménye nélkül, segélyére siet kedvesének, hogy azt a -lovagiasság, a becsület utján tovább vezesse, s megmutatja neki a czélt, -az irányt, melyet elérni, melyet követni kell; tisztára mosni a hírnevét -a királyának; annak a királynak, a ki őt zsarnoki módon eltapossa; de a -kinek igaza van! még akkor is, a mikor őt eltapossa. - -– Még ma… még ebben az órában indulok! szólt Trenk Frigyes, fölkelve az -asztaltól. - -Miranda szemei pokoltüzet szikráztak a grófné felé. - -– Én is veled utazom Danczkáig. Monda a grófné. - -Marasztották. Éjjel nem jó utazni. A fia is kérlelte. - -– Nem fiam! Sugá a grófné. E pillanattól fogva nem eszem többet Miranda -asszony főztéből. - -Az képes lett volna aqua toffanát keverni az ételébe. - -Trenk Frigyes azt mondja a franczia emlékiratában, hogy az elválás -szerfelett keserű volt. - -Értheti, a ki érti. - - - - -XXI. FEJEZET. BÉCS VÁROSÁBAN. - -Danczkáig (Danzig) együtt utazott Frigyes az anyjával. Ott elbucsuztak, -soha sem is látták többet egymást. Fatális véletlenek akadályozták meg a -viszonttalálkozást. - -Danczkából sietve ment Frigyes Thornba, zálogban hagyott barátját, -Schellt kiváltani. - -Nagy lehetett a jó szatócsnénak a bámulata, mikor a minapi ágrólszakadt -vendégét visszatérőben meglátta; telivér angol paripán lovagolva, fényes -egyenruhában, inas, lovász kiséretében. A két jó barát ölelkezése is -szívszerinti volt bizonynyal. Trenk Frigyes bőkezüen kiegyenlíté a -költekezéseket, s most már őszintén elmondá kilétét a szatócs családnak, -felfogadva a jó háziasszonynak, hogy a mint Bécsbe megérkezik, első -dolga lesz az osztrák szolgálatba állott fia felől tudakozódni s -bizonyosat irni felőle. - -Ezt az igéretét be is váltotta, bár nem nagy szerencsével. Bécsbe -megérkezve, kinyomozta, hogy mi történt Willel. Az bizony megszökött az -ezredétől, futtában elfogták s rövid processzussal kötélen felejtették. -Trenk Frigyes száz forint áldozattal kieszközölte az illető hatóságtól -azt a bizonyítványt, hogy Will természetes halállal mult ki, s ezt küldé -el a thorni gazdasszonyának. Az már most teljesen meg volt nyugtatva. - -Jó barátja, Schell pedig rögtön szolgálatot vállalt az osztrák -hadseregnél s aztán lement Olaszországba az ezredéhez. Trenk Frigyes -hiven megosztotta vele az idáig elhozott aranyait. - -Akkor aztán látott a missziójához, mely őt Bécsbe vezette. Felkereste a -császárt. (Lotharingi Ferencz, Mária Terézia férje volt a választott -császár; de nem egyuttal Magyarország királya. A «király» a felesége -volt.) - -A császár is kegyesen fogadta, de még inkább Károly herczeg. -Mindkettőnek különös kegyencze volt a bűnvád alá helyezett Trenk -Ferencz, a kinek kiszabadítását tette feladatává Trenk Frigyes. - -Ilyen két magasrangú férfiu gyámolítása mellett lehetővé vált Trenk -Frigyesnek nagybátyját, Ferenczet, a fegyvertárban meglátogatni. (Ott -volt a pandurvezér börtöne.) - -Ez volt az első találkozás a két rokon között. - -Ferencznek a lelkét soha semmi gyöngéd érzés meg nem szelidítette. Az -érzelgők, az ábrándozók, előtte csak nevetség tárgyai voltak. Csuf -pofája gunyra ferdült, mikor unokaöcscse az első látogatásnál elmondá -neki, hogy egyenesen azért jött Bécsbe, hogy mint legilletékesebb tanu, -meghazudtolja azt a nagybátyja ellen koholt vádat, mintha az Frigyes -királyt elfogta és szabadon bocsátotta volna. Ő bizonyosan tudja (első -kutforrásból), hogy az a nő, a ki mint tanu szerepelt a Ferencz -hazaárulási perében, nem Miranda volt, hanem báró Rippenda szeretője. - -Trenk Ferencz dühös nevetésre fakadt. - -– Jól van öcsém! Esküdjél meg rá. A te lelkednek is jó helye lesz a -pokolban. - -(Bizony Miranda volt az!) - -Trenk Frigyes azonban olyan adatokat mondott el a császár és Károly -herczeg előtt, hogy azoknak az alapján a haditörvényszéknek el kellett -ejtenie azt a vádat, mely Ferenczet a porosz király elfogatása miatt -terhelte. S ettől fogva Trenk Ferencznek a sulyos fogsága enyhítve lett -egyszerű házi árestommá. Járhattak hozzá a czimborái; azok között három -hires verekedő, a kikkel Ferencz óra hosszat elvívott vivótőrrel, -Frigyes jelenlétében, a kit, mint a féle gyereket, hirhedett spadassinok -nem méltattak arra, hogy egy «Gang»-ra felszólítsák. - -Hanem azért még távol volt Trenk Ferencz attól, hogy szabadon bocsássák. -Még harmincz per volt akasztva a nyakába, a melyek miatt letartóztatását -folytatni kellett. - -A császár és Károly herczeg azt tanácsolták Trenk Frigyesnek, hogy birja -rá a nagybátyját: folyamodjék kegyelemért az uralkodónőhöz. Mária -Terézia akkor szabadon fogja őt bocsátani s rangjába visszahelyezi. - -– Micsodát? Kegyelmet? – ordíta dühösen Trenk Ferencz. Gonosztevők -csuszszanak kegyelemért esdekelve a királynő lábaihoz! Én igazságot -akarok. Nem kérek és nem adok kegyelmet. A mint kiszabadulok innen, azon -kezdem, hogy összezúzom a galád ellenfeleimet, ott, a hol találom! - -Ennek a replikájának is hire ment, s az megint nagyon elrontotta a -dolgát. – Löwenwalde nyiltan megmondá Frigyesnek, hogy Trenk Ferencznek -a börtönből csak egy irányban van kijárata: a bolondok háza felé. -Egyébiránt bűnvádi pereinek sorozata soha sem fog véget érni. - -Ekkor aztán Trenk Frigyes is elkeseredett a bécsi igazságszolgáltatás -felett. Eszébe jutottak a saját kiállott szenvedései: igazságtalan -bebörtönözése, csodálatos kiszabadulása. - -Egy napon elbeszélte nagybátyja előtt ezt az egész menekülési -legendáját. Mennyivel könnyebb a bécsi arzenálból kisétálni s készen -tartott csónakon leevezni Magyarországba, a hol aztán már a bécsi -policziának a hatalma megszünik. Az egész szökési tervet aprólékosságig -kiczirkalmazva adta át nagybátyjának. Ő maga ajánlkozott ebben a -hatályos segédkezésre. - -Másnap korán reggel Bécs város katonai főparancsnoka, Königseck gróf, -magához hivatá Trenk Frigyest. - -Derék, jószivű uraság volt: Frigyest különösen szerette. - -– Édes Friczikém! Monda neki a komendáns. Mi a patvart incselkedel te -itt? Meg akarod szöktetni a nagybátyádat? - -Frigyes tagadni akart; de ekkor Königseck eléje tette a saját keze -körmölte plánumot, s tudatta vele, hogy ezt maga Trenk Ferencz küldte -meg neki. - -Frigyes el volt szörnyedve e hallatlan árulás fölött. - -– No látod, fiacskám: ilyen ez a te nagybátyád! Ne adj te annak rossz -tanácsot. Mert tud az annál rosszabbat is. Most ezt a te szöktetési -tervedet csak azért küldte el nekem, hogy ennek az árán saját magát -kiszabadítsa s aztán tégedet ültessen be maga helyett a dutyiba. Ezuttal -nem sikerült neki. De ezután megnézd, hogy kivel kezdesz összeesküvést. - -Azzal a jó, becsületes Königseck összetépte a veszedelmes iratot, mely -Frigyest könnyen a vesztőhelyre vihette volna. - -Frigyes elkeseredett szivvel rohant a nagybátyjához a börtönbe. Alig -talált szavakat elszörnyedésének kifejezésére ezen czudar árulás fölött. - -Trenk Ferencz nagyokat nevetett az öcscse ekspektoráczióin. - -– Látod, bikficz! Minek avatkozol az én dolgomba? Jobban tudom én azt, -hogy mitől nyilik ki a zár az ajtón. Ki hitt ide? - -– A becsületem és a te irántad való szeretet. - -– Ilyen szamár sincs több a világon, a kiben még becsület van és -szeretet. Hát igazán becsületes vagy és szeretsz engem? - -Frigyes sirt az elkeseredés miatt. - -– No most «eltörött a mécses cserép!» gunyolódék a nagybátya. No ne sirj -kis fiacskám. Veszek neked csecse lovat, ha kimegyek a vásárba. Jaj, de -nagy bolond fiu vagy! Kár volt még a mama szalüpje mellől elszakadnod. -Hiszen megüzentem Königsecknek, mikor a plánumodat elküldtem neki, hogy -tréfa volt közöttünk az egész. – A nélkül bizony nyakadra szorította -volna a hurkot. No, hát most én avatlak be az én titkomba. Én a magam -dolgát nem olyan buta módon igazítom el, mint te, a magadét. Én nem -futok el a világba, mint te prédára hagyva az ellenségeimnek minden -vagyonomat, elrontva az egész karrieremet. Én itt akarok maradni s -folytatni akarom a pályámat, a min még több dicsőséget és vagyont akarok -szerezni, mint eddig. Ennek csak egy módja van. Felvásárolni a birákat. -Már nyélbe van sütve a dolog. Van egy jó barátom: báró Lopresti Alfonz. -Ez a közbenjáró. Három asszeszor már meg van nyerve a részemre, és így a -votansok többsége. Ezek megigérték, hogy egyenkint tizezer forintért -kiadják az ellenem szóló aktákat, a mik legjobban terhelnek s akkor -Löwenwalde uram maga esik a verembe. Hát nem okosabb dolog-e, ha így -szabadulok ki innen, birói itélettel tisztára mosva? Akkor a te sorsodat -is zöldágra vihetem: gyerek! No hát rossz bátyád vagyok? - -Frigyes kibékülten borult Ferencz nyakába. - -– De én is jó öcséd vagyok. - -– Az már igaz. Hiszen azért avatlak bele a titkomba. Plutó küldött ide -hozzám jó órában. Egy ilyen naiv, becsületes ficzkó hiányzott csak ehhez -a czudar proczesszushoz, a hol minden ember, a birákon kezdve, -pokoltűzre való gonosztevő: magamat is oda értve. Most is épen kapóra -jöttél. Mint a hogy a lutrinál egy szűz gyereket alkalmaznak, hogy a -szerencse kerekéből huzza ki a számokat. Vállalkozol-e rá? - -– Ha be nem piszkolom vele a kezemet. - -– Semmit se félj. A piszok már el van kenve. Csak a pénzt kell még -átadni a piszkos tenyerekbe. Pénz van elég: bár hamarabb hozzá nyultam -volna. Az elején tizenötezer forint is elég lett volna; s akkor még -rendelkezésemre álltak Frigyes király haubiczai. De azokat már -lefoglalta az aerárium, mint hadi zsákmányt. Elárulta a te ördöngős -Mirandád. A birtokaimat szekvesztrum alá vetette Löwenwalde: minden -ingó-bingóm az ő körme között van. De azért még van készpénzem elég. -Annak a hollétét nem tudja senki. S ezt a titkot még Loprestinek, a -legjobb barátomnak sem merem megmondani. Hiába! occasio facit furem. Sok -pénzem van; nagyon sok. Olyan sok, hogy a legjobb barátom is -ellenségemmé lehet, ha azt felfedezi. De te nem fogsz elárulni. Vérem -vagy. Téged megbizhatlak vele, hogy attól az embertől, a kinél a pénzem -le van téve, végy föl harminczezer forintot s azt vidd el Loprestinek. -Egyéb járatod nem lesz ebben a fertelmes ügyben. - -Frigyes elfogadta a megbizást: el tudta felejteni azt a hitetlenséget, a -mivel őt ez órában kelepczébe ejté Ferencz. Szerette ezt a rettenetes -szörnyet. - -Ferencz átadott neki egy titkos jegyekkel irott levelet, mely egy -Bécsben lakó pénzváltóhoz volt czímezve, a kinél Ferencz nagy összegei -voltak, a miket összeharácsolt, megzsugorgatott. - -Frigyes fölkereste a bankárt: az Trenk Ferencz levelére azonnal -leszámlálta a kezébe a harminczezer forintot aranyakban. - -Frigyes sietett a pénzzel Lopresti báróhoz. A báró adott neki róla -elismervényt s másnapra odarendelte magához, a mikor a megvesztegetett -biráktól elsikkasztandó periratokat át fogja neki adni. - -Ezzel a bíztatással visszament Frigyes a nagybátyjához a börtönbe. - -Másnap délben Lopresti báró egy czédulát küldött Trenk Ferencznek a -börtönbe; ez volt a czédulára irva: - -«A drága aloesed virágja kinyilt.» - -Akkoriban kertészdivat volt aloesvirágzást produkálni. - -Ez azt jelenté, hogy a birák meg vannak már vesztegetve, s a veszedelmes -periratok biztos kézben. - -– No, ezt jól csinálta a gyerek! Mondá Ferencz. Az a két katonatiszt -volt épen nála, mikor az izenetet kapta, a kikkel a tőrvivásban szokta -magát gyakorolni. A fogoly tiszteknek meg volt engedve, hogy a börtön -folyosóján ilyen testgyakorló mozgást végezhessenek, a porkoláb -felügyelete alatt. - -A czédula elolvasása után Trenk Ferencz abba hagyta a mulatságot s -behívta magához a két czimborát a börtönébe. - -– No, pajtások, maholnap kiszabadulok innen, s akkor csapunk nagy -dinomdánomot. A «pulya» megtette a kötelességét. De már most a pulya -olyan titkaimat tudja, a mik nem válnak egy gyereknek egészségére. -Különösen az a titok, hogy hol van elrejtve a pénzem. Ezzel a titokkal -én holtomig adósa fogok lenni ennek a ficzkónak, a félkeze mindig az én -zsebemben fog lenni. Nem tudnátok ezen valahogy segiteni? Nem sajnálnék -érte ezer aranyat kiugratni. - -Azok nem válaszoltak semmit: csak hunyorítással jelezték, hogy értik a -czélzást. - -Trenk Ferencz bérgyilkosokat fogadott fel az öcscse elpusztitására: -azért, mert az birtokába jutott az ő készpénze titkának. - -Milyen feneketlen örvénye az emberi rosszaságnak! Egy fenevad, a kit a -csapdából kiszabadítanak, nem ölné meg a megszabadítóját. - -Trenk Frigyes, midőn ujból meglátogatta Loprestit, már ott találta nála -a birák által kiszolgáltatott hivatalos okiratokat. Valamennyit -összekötötte s a dolmánya belső zsebébe dugta. Haza akarta azokat vinni -a szállására s ott biztos helyre tenni. - -A mint a zsidópiaczon végig ballagott, két szürke kabátos alak a nyomába -hágott, a kik fenhangon beszéltek a szökevény porosz Trenkről, gunyos -megjegyzésekkel. Trenk Frigyes visszafordult. Erre az egyik a spádéjával -egy döfést intézett a mellére. Jó szerencse volt rá nézve, hogy a bátyja -periratai épen oda voltak rejtve: a sok papiros felfogta a döfés élét. - -Erre Frigyes is kirántotta a kardját, s kiütötte megtámadója kezéből a -spádét. A másik vitéz azután megfutott; tele torokkal kiabálva -«gyilkos». Frigyes utána futott, utólérte, földhöz csapta. Erre a -rendőrség ott termett s kérdőre vette a dulakodókat. - -A két megtámadó, kabátját szétnyitva, igazolta magát, hogy ők Kolowrat -ezredbeli tisztek, a kiket az a csavargó megrohant, fegyveres kézzel. - -Az lett belőle, hogy a rendőrség Trenk Frigyest tartóztatta le. - -Frigyes nem védhette magát azzal, hogy ő kapta az első döfést orozva; -mert akkor elő kellett volna mutatnia az okiratokat, a mik az orv-döfést -felfogták, s abból még nagyobb veszedelem lett volna. - -Azonban a két tisztnek szeme közé vágta a «gyáva pribék» czimet. - -A térparancsnok azután hat napi fogságra büntette Frigyest, s mikor -elbocsátotta, tartott neki kemény leczkét a tisztességről. - -Alig ért haza Frigyes a szállására, három katonatiszt lépett be hozzá. -Kettőben fölismerte a minapi utczai megtámadóit, a harmadikban egyikét -azoknak a vivómestereknek, a kikkel Ferencz bátyja szokott -kardgyakorlatokat tartani a börtön folyosóján. - -Mind a hárman átadták a kartelljeiket: az egyik volt F..g hadnagy, a -másik K..n hadnagy, a harmadik M.. főhadnagy. - -Fegyveres elégtételt jöttek kérni, a szemükbe mondott «gyáva pribék» szó -miatt. - -Frigyes készséggel fogadta el a kihivást, a kihivóknak engedve át a -fegyver-választást. - -A találkozást a Schottenthor előtti bástya mellett határozták el, egy -óra mulva. - -Trenk Frigyes sietett a bátyját fölkeresni a fegyvertári börtönében. -Pipázva találta a reggeli kávé mellett. - -Elmondta neki, hogy milyen fatális galibába jutott. Két párbaj egy -órában. Vagy őt ölik meg az ellenfelei, vagy ő veri le azokat. Ez -esetben aztán futnia kell Bécsből, mert Mária Terézia szigorúan bünteti -a párbajokat. Ő azonban eddigi bécsi időzése alatt minden magával hozott -pénzből kifogyott: kéri a bátyját, hogy adjon száz aranyat, a mivel -tovább futhasson, ha életben marad. - -– Egy petákot sem én, öcsém! felelt dölyfösen kaczagva a nagybátyja. Ha -te bolond fővel czivakodást kezdtél a tisztekkel, most idd meg a keserű -levét. Hahaha! Bolond ficzkó! - -Ez az ördögi nevetés egyszerre rémvilágot gyujtott Frigyes előtt. -Megtudta belőle, hogy épen a nagybátyja az, a ki azért a lényeges jó -szolgálatért, a mivel a rossz ügyét fordulóra hozta, most ilyen apró -pénzzel akar neki megfizetni. Nem szólt többet, megfordult; ment ki az -ajtón. - -Trenk Ferencz még utána kiáltott. - -– No, ne félj! Azt megteszem, hogy az orrlapitót[5] kifizetem a -számodra. - -A daemoni indulat annyira elvakítá Ferenczet, hogy elmulasztá -megkérdezni Frigyestől, hogy hát a periratokkal mi lett? - -Azokat a drága okmányokat Frigyes most is a zsebében hordá, de a -szívtelen elutasítás után ő sem vesztegetett több szót a bátyjával. -Futott Lopresti báróhoz; annak mondta el az egész ügyet. Lopresti -gavallér ember volt; ezredes a lovasságnál. Adott Frigyesnek egy jó -vivótőrt és egy pár damaszk pisztolyt a párbajhoz; és egy erszényt ötven -aranynyal. - -– Csak te bánj el az elleneiddel, aztán fuss, a merre látsz. - -Az átadott iratokról az sem beszélt. - -Frigyes sietett azután szekundánst keresni. Ismerőse nem volt a katonai -körökben; a véletlen egy öreg invalidus tisztet hozott az utjába: -Pereira kapitányt. A derék spanyol megértve a dolgot, egész nemes tüzzel -ajánlkozott a segédkezésre s maga is kardot kötött s úgy kisérte -Frigyest a schottenthori bástya mögötti glaszira. - -Ott már egy egész csoport tiszt várt Frigyesre, a kik gyönyörködni -jöttek abban a látványban, hogyan spékelik fel a szökevény Trenket. - -A segédek vívótőrt választottak fegyverül. Elsőnek K..n hadnagy állt ki. -Trenk Frigyes az első összetüzésnél keresztül szúrta ellenfele karját, a -mire az vívásképtelen lett. - -Ekkor a második ellenfél F..g rohant rá nagy káromkodással: ez aztán -kapott nagy hirtelen egy szúrást a hasába, a mivel meg volt elégedve. - -A lovagiasság szabályainak e szerint Trenk Frigyes eleget tőn. S ezzel -minden rendes ügynél befejezettnek kell nyilatkoztatni a párbajt. - -Azonban az egyik segéd, M..f, a hires vivómester, elkezdett -kötelőzködni: hogy hiszen csak ő kaphatná kard hegyére az urfit, majd -oda szögezné a faköpönyeghez, mint egy pillangót. - -Erre a szóra előugrott Frigyes segéde, a rokkant vitéz spanyol s kihuzva -hosszú toledói pallosát, odaállt a vívómester elé. - -– Nem ugy uram! Trenk megvívott az ellenfeleivel vitézi szokás és regula -szerint. Ha a szekundáns is verekedni akar, úgy annak a másik szekundáns -felel meg. Ha az úr kihuzza a kardját, akkor velem gyülik meg a baja. - -A néző tisztek kaczagtak e jeleneten. Az a kis tömzsi emberke, a kinek a -feje is reszketett, hogy hadonázott annak a félelmes spadassinnak az -orra előtt a hosszú kardjával, sűrű bozontos szemöldökeit mérgesen -mozgatva. - -Trenk Frigyes pedig nem szerette azt, hogy az ő rovására nevessenek. - -– Hagyja el, vitéz kapitány uram, monda az öreg spanyolnak. A míg én a -kardot birom emelni, ne védjen engem senki más. Ha olyan nagy kedve van -ennek az úrnak velem megmérkőzni, kezdjen hozzá. - -A veszedelmes vívó pihenni sem engedte Frigyest, azonnal támadott, és -aztán tapasztalá, hogy magához méltó mestervívóra talált. Hasztalan -vette elő minden cseleit és fintáit, a melyekkel rendesen győzni -szokott: azokat mind el tudta hárítani Trenk Frigyes. S mikor az -ellenfele egyikét a védhetetlen kvartszurásainak intézte feléje, azt -olyan ügyesen fogta föl, hogy a támadó a saját tenyerét sebesíté meg a -Trenk kardhegyében. - -Erre a spadassin szertelen dűhbe jött s ordítva rohant az ifjura. Ez -pedig ügyesen hátrálva, egész hidegvérrel fogta fel a döféseket. A -hátrálás közben egész a silbak házikójáig jutott. - -– Odaszegezlek a faköpönyeghez! Te macska! üvöltött a bérvívó. - -Egyszer aztán Trenk Frigyes előre toppant s félrecsapva ellenfele -kardját, a mellébe adott neki egy hatalmas döfést. - -A spadassin, a mint a szúrást érezte, a dühtől és szégyentől elvakulva -rohant előre. Azt akarta, hogy markolatig szaladjon ellenfele kardjába s -akkor aztán ő is leszúrja azt, s magával vigye a halálba. - -De Frigyes ekkor is megtartá bámulatos lélekéberségét. Hirtelen oldalt -ugrott, kirántva a kardját ellenfele testéből, s azzal kiüté a kardot -annak a kezéből s mikor az még harapni akart, a balkezével belekapott az -üstökébe s hanyatt vágta a földre. - -Ezzel aztán vége volt a viadalnak. - - - - -XXII. FEJEZET. A KISÉRTÉS. - -A spadassin nem tudott többé fölállni a lábára; mellén kapott sebéből, -mint a szökőkút, lövellt magasra a vér s a szájából is vér ömlött ki. -Trenk Frigyes látta, hogy ez az ember meg van ölve. - -Eldobta kezéből a vívókardot s futott a kahlenbergi kolostorba. Az volt -a II. Lipót által betelepített «Discalcialtok» (csizmátlan barátok) -zárdája; ez a hely különös menedékjoggal volt felruházva: arról is -hires, hogy a főrendü családok ennek a templomában szokták esküvőiket -tartani. - -Az üldözéstől meg volt mentve ebben a kolostorban, de annak a kapuján ki -nem léphetett, mert éjjel-nappal ott olálkodtak a fogdmegek, hogy -elcsipjék. - -Báró Lopresti azonnal meglátogatta a menedékében, a mint megtudta -hollétét s azt a hirt hozá neki, hogy az egyik ellenfele M..f, a -spadassin, a kapott sebében meg fog halni s ez most közelgő halálát -érezve, veszedelmes vallomásokat tett hiteles személyek előtt. Jó lesz -Frigyesnek el nem hagyni a menedékét. - -Nehány nap mulva ismét egy hordszekér érkezett a kolostor elé, hat -alabárdos kiséretében s abból egy paszomántos ur szállt ki, Trenk -Frigyes után tudakozódva. Bevezették Trenk Frigyes czellájába. - -Maga a haditörvényszék elnöke, Löwenwalde tábornok volt a látogató. - -Frigyes többször találkozott már vele, de ilyen közelből és egyedül még -nem találkoztak egymással. - -– Báró úr! kezdé Löwenwalde, én azért jöttem önhöz, hogy mindenek előtt -őszinte sajnálatomat fejezzem a fölött, hogy ön ott nem veszett a glatzi -börtönben, hogy ki nem törte a nyakát, mikor a bástyáról leugrott, hogy -bele nem fulladt a Neisseba, mikor át uszott rajta, hogy a thorni -verbungosok agyon nem ütötték és hogy, a mi leggonoszabb lett volna önre -nézve, hogy Miranda asszonynyal el nem szökött a világba. - -– Köszönöm az őszinte sajnálkozást. - -– Igazán őszinte. Mondhatom, hogy annyi galibát nem csinált senki a -bécsi kormánynak, senki, mint a báró úr. Ugyan mondja ön, mi oka van -önnek azt az elátkozott Trenk Ferenczet kiszabadítani? - -– Az, hogy neki igazsága van. - -– Hja! Ha az igazság volna a politika! Tehát tudja meg ön, hogy ennek a -Trenk Ferencznek el kell tünni a világra nézve. Akár élve, akár halva. -Ez ki van törölve az emberek sorából: magasabb politikai tekintetek -miatt. - -– És a felhalmozott kincsei miatt. - -– Az is meglehet: «male parta, male dilabuntur.» Ebül gyült szerdéknek -ebül kell elveszni. Már ki volt a fejére mondva az itélet. A hazaárulás -díja a vesztőhely. Ki volt tüzve a nap, a melyen a fejét leüttetjük. A -mikor a császár és Károly herczeg kirándulnak Holicsra vadászatokra. -Ekkor a báró úr idecseppenik az égből. Megtudja a tervünket az udvari -frajok szájából; nosza stafétát futtat a legmagasabb uraságokhoz: azok -épen a tizenkettedik óraban megérkeznek s felfüggesztik az itéletet, -revizió alá vétetik a hazaárulási pert a báró úr feljelentése nyomán s -azzal nekünk kiesik a falat a szánkból. - -– Hisz én nem is láttam ezt a pert. - -– Nem ám, mert azt követelte ön, hogy konfrontáljuk azzal a bizonyos -Sch..in grófnővel, a ki Trenk Ferencz ellen tanuskodott. Azt pedig báró -ur tudja jobban, hogy miért nem állíthatjuk mi önnel szembe azt a tanút? -Utoljára is kénytelen volt azt mondani a biróság, hogy Sch..in grófnő -megőrült, azután meg, hogy a bolondok házából megszökött. Véges-végül, a -báró úr izgága fellépése következtében, el kellett ejtenünk az egész -hazaárulási vádat. - -– Hát akkor miért nem bocsátották szabadon Trenk Ferenczet? - -– Jött ellene egy másik főben járó vád. Todbitter tanuskodása szerint a -pandurvezér egy kitünő, derék vitéz, magyar nemesi családból származott -huszárt, névszerint Diák Pált, ezer botütésre itélt, a mely -kegyetlenkedéstől az illető a halál martaléka lett. El is lehet hinni. -Ezer botütés. Egy bivalynak is sok. Örök sánczrabságot diktál erre a -törvény. És ekkor a báró úr, kapja magát, a saját költségét nem kimélve, -leutazik Magyarországba, fölkeresi valahol a Bánságban annak a Diák -Pálnak a familiáját: ott találja élő testben a holtnak deklarált Diák -Pált s felhozza magával Bécsbe. S oda állítja a törvényszék elé. Megint -porba ejti a pecsenyénket. - -– Nagyon meg vagyok magammal elégedve. - -– Jól van! De még harmincz különféle bűnvád volt Trenk Ferencz ellen -támasztva. Akkor a báró úr megvesztegeti a törvényszéki birákat, hogy az -összes vádiratokat juttassák a kezére. - -Trenk Frigyes felpattant erre a szóra. - -– Ki mer ezzel engem vádolni? - -– Ki? Hát maga a Trenk Ferencz ügyvédje, a ki a birákat informálta. -Mikor aztán azok a veszedelmes iratokat kiszolgáltatták, az ügyvéd kérte -az igért honoráriumát Trenk Ferencztől: kétezer aranyat. Az pedig -kinevette vele s adott neki százat. Ezért aztán bosszúból az ügyvéd -elárulta nekem az egész megvesztegetést. - -Frigyes a fogait csikorgatta elfojtott dühében. Nagybátyja fösvénységi -őrjöngésében megint saját maga alatt vágja le a fát. Hisz az már a -bolondok nagy Mogulja, a ki meg akarja csalni a prókátort! És még a -saját prókátorát! - -Löwenwalde gyönyörködött a hatásban, melyet fölfedezéseivel előidézett. -Az ifju arczvonásai nem tudtak titkot tartani. - -Folytatá: - -– Azt már tehát tudjuk, hogy a votánsok közül három meg van vesztegetve. -Azt is tudjuk, hogy a pénzt báró Lopresti adta át nekik. Azt is tudjuk, -hogy azt a pénzt ön vitte el hozzá. A birák átadták a terhelő okiratokat -Loprestinek. Ő azokat önre bizta. Most még csak azt kellene megtudni, -hogy hol vette ön azt a pénzt? És hogy hová tette ön azokat az iratokat? - -Frigyes a szeme közé nevetett az elnök urnak. - -– Nagyon kiváncsi az elnök úr ugyebár, ezeket a hézagokat kipótolni? - -– Idejövetelem tanuskodik róla. Azt mondtam: minek menjek én a -detály-kereskedőkhöz, mikor az angrosszistánál vásálhatok?… - -– Tehát vásárra méltóztatott jönni? - -– Clara pacta, boni amici! Nem jöttem üres kézzel. Jól értesültem róla, -hogy a báró úr, midőn a kettős párbaja előtt állt, száz aranyat kért a -nagybátyjától gyors utazási költségül (mert a saját pénzét mind kiadta -már az ő perére), hogy ha valamelyik kihivóját meg találja ölni, -szaladhasson külföldre. A két kihivó nem sebesült meg halálosan, hanem a -harmadik, a segédül szerepelt vivómester, az belehalt a kapott sebbe. - -– Ő rohant rám fegyverrel, én csak védelmeztem magamat. - -– Jól tette ön, hogy megölte. Földterhe volt. E miatt nem fogja önt -senki sem üldözni. Mehet szabadon. Itt a zsebemben a menedéklevele, -utlevele: és utiköltségül ezer arany. Trenk Ferencztől százat kért ön, -én ezer aranyat kinálok. - -S azzal kihuzta a zsebéből a piros selyem erszényt, melynek fonál -halózata közül fényesen ragyogtak elő a szép körmöcziek. - -– És mindezért nem kivánok báró urtól egyebet, mint annak a bankárnak a -nevét, a kinél Trenk Ferencz pénzei le vannak téve és azokat a hivatalos -iratokat, a miket Lopresti átadott önnek. Lopresti maga is meggyülölte -már Trenk Ferenczet s felmondta neki a barátságot. Én ezer aranyat -hoztam önnek azokért az iratokért. - -Trenk Frigyes a kabátja zsebéből előhuzta a keresett iratokat. Eléje -volt téve azoknak a váltságdija az asztalra. Semmi oka sem volt azokat -rejtegetni. Egyenkint mindegyik hazugság, rágalom, hamis tanubizonyság! -A kinek a vesztére azok kikoholtattak, egy hálátlan kutya! Egy ördög! - -De a mi mellette szól, az az igazság. - -Még egy harapós kutyát sem szabad agyonütni; még egy ördögöt sem pokolra -küldeni, ha annak igaza van! - -Trenk Frigyes fogta az egész drága iratcsomagot, melynek minden levele -keresztül volt szurva attól az orgyiloktól, melyet a nagybátyja bérelt -fel ellene; s valamennyit beledobta a kandallóba. S aztán maga oda állt -a kandalló elé összefont karokkal. - -– Ez a válaszom a tábornok úr ajánlatára. - -– Jól van fiatal ember! Önök rosszul osztozott atyafiak. A nagybátyjának -jutott minden hitszegés, gonoszkodás, ármány, önnek a nagylelküség, -hűség, az önfeláldozás. De ön ezzel a mostani áldozatával semmit sem -változtat a dolgon. Trenk Ferencznek el kell itéltetni! Érti ön? «Kell!» -Hogyha harmincz vádat tüzbe dobott ön: itt van nálam a harminczegyedik, -aztán meg a harminczkettedik s következik számára az új per. Hát csak -fütsön ön be a drága iratokkal. Én visszasülyesztem a zsebembe az ezer -aranyat. De azért én Trenk Ferencznek fogom a nyakát. Itt van egy új vád -ellene. Elmondhatom önnek, Mathes Zsuzsánna, boroszlói molnár leánya, -lép föl vádlóul Trenk Ferencz ellen, hogy a sziléziai hadjárat alatt őt -erőszakkal megfosztotta a pártájától. Tanubizonyságul szolgál neki -Manstein őrnagy a pandurezrednél. - -– Manstein! Kiálta fel indulatosan Trenk Frigyes. A Ferencz anyjának a -testvére! - -– Ugyan az. Épen olyan közel rokon hozzá, mint a báró úr. - -– Ugyan mit fizettek önök ennek a derék embernek a tanubizonyságért? - -– Semmit! Bizonyára semmit. Hanem ez az úr volt Trenk Ferencznek a -főhadiszállásmestere, a ki nyolczvannégy ezer forintról tartoznék neki -számot adni, ha valaha kiszabadulna a börtönből. Értheti ön a többit. - -– Hallatlan gazság! Hisz az a boroszlói molnárleány már egy év óta -szeretője volt Mansteinnak, mielőtt Trenk Ferencz szeme elé került volt. - -– Az bizony meg lehet. Szólt nevetve Löwenwalde. Hanem a casus már így -van infilálva. S azt tudja ön, hogy erényes uralkodónőnk semmit sem -büntet oly szigoruan, mint a katonák erőszakoskodásait a női erkölcsök -ellen. - -– De én be fogom bizonyítani, hogy az a vesztaszűz egy kurtizán! - -– Fiatal ember! Hogy bizonyíthatná ezt ön be? Hisz ön maga is vád alatt -áll. Megölt egy katonatisztet párbajban. Itt van az elfogatási parancs a -zsebemben. Egymás mellett vannak a menlevelével. Kiván ön egy börtönben -lakni a nagybátyjával? - -Trenk Frigyes csüggedten adta meg magát a sorsának. - -Löwenwalde, mikor látta, hogy ugyancsak puhára főzte már meg az emberét, -elkezdett protektori hangon beszélni hozzá. - -– Lássa, lássa báró úr! Ön maga valóban mythologiába illő csodája a -nagylelküségnek, a nagybátyja ellenben épen olyan mesebeli chimaera: a -feje oroszlán, a dereka bakkecske, a farka kigyó. A mig a báró úr nagy -önfeláldozással fut, fárad egy országból a másikba, hogy kedves rokonát -kiszabadítsa, az alatt ez a drágalátos atyafi azon töri a fejét, hogy -ezt a kedves öcscsét elpusztítsa a világról. - -– A bátyám? - -– No, hát nem emlékszik ön rá, hogy ez előtt két héttel a zsidópiaczon -megtámadta önt két bravó, belékötött s az egyik orozva le akarta önt -szurni? Hát azok Trenk Ferencz által voltak felbérelve. - -– Ilyen mesékkel nem hagyom magam felingerelni. - -– Mesék? No hát mutatok önnek valamit. Itt van nálam, felmutathatom: a -birói hiteles fölvétel a haldokló M..f vallomásairól. Ezekben -elmondatik, hogy Trenk Ferencz bérelte fel M..f hadnagyot, hogy önt -tegye el láb alól. Az igért dij ezer arany volt. M..f ráállt, mert fülig -uszott az adósságokban. Előbb orozva akarták önt leszurni, mérgezett -hegyü dákossal. Ez csoda módon nem sikerült. - -– Mérgezett volt a dákos? A mérget ezek az iratok fogták fel, a mik most -a kandallóban égnek. - -– Valamint a bekövetkezett párbajnál is meg voltak mérgezve a dákosok -hegyei. Ha ön csak egy karczolást kapott volna is, most a férgek -jóltevője volna. - -Trenk Frigyesnek minden tagján végig futott a borzadás. - -– És ezt a csodamérget is Trenk Ferencz szolgáltatta a czimboráinak. - -– De hát miért tette ezt? Hisz én voltam a megszabadítója. - -– Hát épen azért. Ő már kiszabadítva látta magát, az ön közbenjárása -által: nem volt önre szüksége többé. Rábizta önre legjobban féltett -titkait s azokat el akarta temetni. Azt mondta M.. F.-nek: «Ez a ficzkó -ezen nagy szolgálatok után folyvást az én zsebemben fogja tartani a -kezét». - -– Lehetetlen! Ilyen ördögi szív képtelenség! - -– Még azt is mondá M.. F.-nek: «Én pedig nem adok ennek a kölyöknek egy -batkát sem, de még az orrlapitójának az árát kifizetem». - -Ez a szó legyőzte Frigyes ellenállását. - -Nagyot orditott s eltakarta az arczát a kezeivel. - -– Én Istenem. Ennyi gonosz indulat! - -Zokogni kezdett. - -Most aztán már Löwenwalde úgy játszott vele, mint a macska az egérrel. - -– Hát lássa, báró úr, ön eldobott magától ezer aranyat, azért, hogy ezt -az embert elimádkozhatatlan balsorsától megmentse. Érti ön, mi az? -elimádkozhatatlan! Látott ön már vadkanvadászatot? Alkusznak a kopók a -vadkannal, mikor lefülelik? Alkuszik vele a vadász, mikor a késébe -futtatja? Talán azért hajszolják, talán azért késelik le, mert csunya -képü, gonosz állat, büntetésre érdemes? Dehogy is! Azért, mert -szalonnája van! Ez a pandurvezér összezsákmányolt két milliót. Ezen mi -meg akarunk osztozni! Nagy emberek, kicsiny emberek: kaliberünk szerint. -Rablott jószág, fiskusnak való. Akar ön velünk osztozni? - -– Hagyjon ön magamra, uram! Émelygek. Hányni fogok! - -– Jól van! Nem akar. Ez esetben hát, ha nem akar ön a sinkorán lenni, a -ki a vadkant lefüleli, lesz ön a kelevéz a vadász kezében, a melylyel -leszurják. Ez a vallomása a haldokló vivómesternek oly nehéz vád Trenk -Ferencz ellen, mely őt a vesztőhelyre viszi. És ugyanezt a vallomást -önnek másik két ellenfele is megerősíti. Azok már gyógyulófélben vannak -a kapott sebeikből. Trenk Ferencz azoknak sem adott semmit -fájdalomdijul. Azt vágta nekik oda, hogy nem teljesítették a rájuk -bizott feladatot. Azok most dühösek rá, s mindent kivallanak. Ön pedig -báró úr, mint vádló fel fog állani a nagybátyjával szemben: mint -kiszemelt áldozat, a kit a hadbiró akarja, nem akarja a vádlott ellen -fordít. - -– Tábornok úr! lihegé Frigyes. Adja ide azt a menlevelet, hadd fussak -innen. Elmegyek! Úgy elmegyek Bécsből, hogy még álmomban sem jövök ide -vissza. - -Löwenwalde mosolygott. - -– Jól van, fiatal ember. Magam is így gondoltam. Itt van a császári -menlevél, és itt a passzus. Már vizálva is van; a szekér a kolostor -előtt áll, mely elviszi önt Krakkóig. Sajnálom, hogy az utiköltséget nem -fogadta ön el. Én ide tettem az asztalára. - -– Uram! Én nem vagyok vadászeb, a ki az elejtett vad zsigereiből részt -kap! - -… Trenk Frigyes még abban az órában elhagyta Bécs városát s vissza sem -fordítá a fejét, a míg a Szent István tornya látható volt a földhatáron. - - - - -XXIII. FEJEZET. A CSODATEVŐ SZENT. - -Trenk Ferenczet csakugyan elitélte a főhaditörvényszék életfogytig tartó -fogságra. - -Miért? Talán a kegyetlenkedéseiért, miket a háboruban védtelen lakosokon -elkövetett? Talán a kirabolt templomokért? a legyilkolt tisztekért? -Talán a saját felesége megöléseért? Talán az ördög-imádásért? a vallás -kicsufolásáért? Talán az orgyilkosságért? Nem! Ezek mind pehely könnyü -bünök voltak a bécsi törvényszék aranymérlegén. Elitélték Trenk -Ferenczet a sziléziai molnárleánynyal eltöltött pásztoróráért örök -fogságra, a kvalifikált ártatlanságnak fizetendő nyolczezer forint -birságra s az invalidus alapítványt öregbítő tizenötezer forintnyi -váltságdijra. - -Appellálni csak a királynőhöz lehetett. Mária Terézia pedig el volt -fogulva a gyóntató papja informácziója által, a ki Trenk Ferenczet egy -uj pokolschizma prófétájaként mutatta be (talán nem is alaptalanul). A -királyné helybenhagyta az itéletet. Csak egy pontot törölt ki belőle: a -vagyonelkobzást. - -Az éleseszü uralkodónő keresztül látott az egész cselszövényen, -szigorubban elitélte a birákat, mint a bünöst. - -Pedig ez által azoknak porba esett a pecsenyéjük! - -Hiszen nem az ellen a sántalábu, feketeképü emberi szörnyeteg ellen volt -intézve az ő egész hajszájuk; hanem annak a felgarmadolt kincsei ellen. -S a királyné kegyes jobbja ezt a prédát ütötte ki a kezükből. Trenk -Ferenczet elvitték Spielbergbe, várfogságra; de az egész vagyonát -birtokában hagyták: rendelkezhetett, intézkedhetett a nagy birtokairól -tetszése szerint. - -Löwenwaldéknak koppant a szája az elesett zsákmány után. - -Ekkor aztán uj methodust kezdtek a prédaszomjasok. A polgári per utján -fosztani ki a foglyot. - -A mi furfangot csak megenged a magyar és osztrák magánjog (pedig sokat -megenged) a világos birtokviszonyok összezavarására, azt mind -alkalmazásba vették. Hamis hitelezők, áladományozások, költött -inskripcziók, elévült kötelezettségek, bolond fogadások, koholt -szerződések, becsempészett végrendeletek, kodiczillusok, ismeretlen -emberek követelései, kezességi jótállások, kegyes legátumok úgy nőttek -fel ellene, mint eső után a gomba a harasztból. Rövid időn Trenk Ferencz -a harmincznyolcz bünvádi per helyébe kapott hatvanöt polgári -proczesszust. - -És az mind hamisság volt! - -De ez a sokszoros hamisság úgy össze volt szőve, fonva, gubanczolva, -hogy nem birt kiszabadulni belőle. Egy szegény bezárt rab, a ki nem -járhat a megczáfoló bizonyítványok után. A gonosz hinár felnőtt az ajka -széléig. Fuldokolt bele. - -Ekkor aztán, mikor érezte, hogy a viz fenekére huzzák, egy ötlete -támadt: emberfölötti, ördögökkel atyafias terv. - -Egyszerre elkezdett a börtönében pietista lenni: kegyességet -negélyezett; a brünni barátokat hivatta magához, azokkal imádkozott, -pénzt adott nekik kápolna-építésre. - -Mikor aztán híre futamodott, hogy Trenk Ferencz megtért, akkor -folyamodott a királynőhöz, hogy engedje meg neki, miszerint -végrendeletet tehessen. A királynő beleegyezését adta s Trenk Ferencz a -kiküldött hivatalos közegek előtt lediktálta a végrendeletét, melyben -Frigyes unokaöcscsét nevezé meg általános örököséül. - -A végrendelet aláiratott, megpecsételtetett, az archivumba letétetett. - -– No most hagytam az öcsémnek valamit, mondá Trenk Ferencz, a mivel -halálom után is és az ő holta napjáig boszanthatom. - -De még egyebet is elért vele. Azt, hogy a kapzsi ellenségeinek maga -helyett, a ki négy fal közé van szorítva, adott olyan küzdő felet, a ki -őket porig tudja majd verni. - -Mert Trenk Ferencz elhatározta, hogy meghal. - -De nem úgy, a hogy más rendes ember szokott meghalni, a kiről két napig -a temetés után beszélnek, akkor elfelejtik. Ő úgy készült meghalni, hogy -a ki a nevét meghallja, az vagy a lelke üdvösségeért fakadjon buzgó -imára, vagy elkezdjen káromkodni. - -Egy reggel azt mondá az asztaltársainak: (az is a halálérzetét jelezte, -hogy traktált; minden ebédhez meghivta a garnizon tisztjeit.) - -– Czimborák. Nekem már lőttek! Az éjjel álmomban megjelent Assisi Szent -Ferencz s tudtomra adá, hogy a nevem napján, a mely ő neki is névnapja, -pontban tizenkét órakor délben meg fogok halni. Hivassátok nekem ide a -brünni gvárdiánt: hadd gyónjak meg neki. - -A tisztek nagyot nevettek ezen a beszéden. Trenk Ferencz olyan -egészséges volt, mint Sámson. Hanem azért elhívatták hozzá a gvárdiánt. - -Trenk Ferencz meggyónt a papnak, aztán együtt ebédelt vele, ugyanazon -pohárból itatva a gyóntatóját, a miből maga ivott. És akkor átadott neki -kétszázezer forintra szóló utalványokat a titkos bankárjához, melyek -jótékony alapítványokra voltak szánva. - -Ez már komoly dolog volt. - -A másnapi ebédnél azt mondá az asztaltársainak Trenk Ferencz: - -– No, már most bizonyos, hogy elmegyek az örök boldogságba. Az éjjel -megjelent előttem a gyóntató atyám, jelentve, hogy ő már előre ment a -boldogultak világába s ott fog reám várni a mennyország kapujában. - -Ezen megint nagyot nevettek a tiszt urak. - -Harmadnap azonban hirül hozta a staféta, hogy a brünni gvárdián, a mint -átadta Károly herczegnek a levelet a jótékony czélra hagyott -adományokkal, egyszerre rosszul lett s mielőtt orvost hivathattak volna, -meghalt. - -Ekkor aztán kezdtek az emberek borzadozni. - -Trenk Ferencz szent ábrázatot meresztett: «most már én következem!» -Azzal lenyiratta a haját, a fején kerek pilist borotváltatott, -felöltötte a kapuczinus csuhát; elmondta a hiszekegyet, megbánta a -büneit s aztán tartott egy nagy prédikácziót, egy óra hosszáig, -mindenkit a kegyes életre és a jótékonyság gyakorlására intve. Azzal -lefeküdt és csendesen elaludt. - -Másnap volt Szent Ferencz napja. A déli lakomához mind felgyültek ismét -a tiszt urak, a kik között az ünnepelt Trenk a kapuczinus csuhában -jelent meg. Azok sokat tréfálkoztak vele, ő pedig komolyan vette a -dolgát. - -Délfelé leültek az asztalhoz, Trenk Ferencz kivette az óráját, megnézte. - -«Dicsértessék az Ur neve! Az én időm eljött». - -A tisztek nevettek rajta. - -És a midőn a toronyban elkezdtek délre harangozni, a vendégtársak -elrémülve látták, hogy Trenk Ferencz arczának a baloldala halálsápadtra -válik; a két kezét összekulcsolja, a feje hátrahanyatlik, a szemei -kinyilva merednek fölfelé; szólítják: nem felel, meg van halva. - -– Mirákulum! Mirákulum! Kiálta minden ember, a ki a jelenetnek tanuja -volt s az előzményeit ismeré. - -S ezzel a meghalással Trenk Ferencz magát a csodatevő szentek közé -emelte. - -Ez volt a kicsinált terve. - -Jól kiszámította a dolgát. Birtokában volt a rejtélyes aqua toffanának, -melynek méreghatását napjára ki tudták számítani; a gyóntatójának és -magának olyan adagokban mérte azt ki, hogy egymást kétnapi időközökben -követték a másvilágba. - -És ezzel elérte azt, hogy az ellenségein boszut állt, azokat -megfosztotta fáradsággal szerzett prédájuktól; magát pedig fölemelte a -kegy alakjai közé, a kinek a sirjához, mint csodatevő helyhez, -búcsujárással tódul a nép közelből, messziről, s a kigyógyult sánták oda -támasztják a mankóikat a síremléke párkányához[6]. - - - - - - -TRENK FRIGYES - -REGÉNY - - - - -I. FEJEZET. PÁLYÁTLAN CSILLAG. - -Mikor Trenk Frigyest a kahlenbergi kolostor ajtaján kibocsátották, azzal -a kötött utasítással, hogy huszonnégy óra alatt Bécs városát elhagyja: -ott állt a világban, üres szívvel, üres fejjel és üres zsebbel, a mi -legrosszabb. - -A három spadaszinnal vivott párbajánál a kabátját leveté s oda dobta az -inasának, annak a Jankónak, a kit lengyel Borussziából hozott magával. -Annak a kabátnak az egyik zsebében volt az erszénye, ötven aranynyal, a -másikban a drága két pisztolya. Mikor az ellenfelét keresztül szúrta, -annyi ideje sem volt, hogy az inasát fölkeresse a kabátjáért: első dolga -volt a futás. És a közben a kardot is eldobta. Egy futó embert, véres -karddal a kezében, mindenki siet lefülelni. E szerint kabátja sem volt, -meg fegyvere sem volt. - -Elgondolkozott a világ állása felől. Filozofiát végzett: nagy hajlama -volt a meditácziókra. - -Ez a Bécs rossz iskola volt rá nézve, de a megelőző iskolái is -előkészületi præparandiák voltak hozzá. - -Itt az erény a bűn s a bűn az erény. Itt a rablót nem azért büntetik -meg, mert rabolt, hanem azért, mert pénzt szerzett; a gyilkost, -gyujtogatót nem azért üldözik, hogy ölt és égetett, hanem azért, hogy a -hazájának jó szolgálatokat tett, s hogy a jutalmat megtakarítsák. Itt a -jótettért hálátlanul, orgyilokkal fizetnek. A biró maga is veszteget s -magát még inkább megvesztegetteti s ez a vesztegetés megy felfelé, -magasba: az ember bele szédül! A bűnnek jó dolga van, az erény szenved. - -Vagy ne mondjunk ilyen ostobaságokat: «bűn és erény!» hisz ez a -megkülönböztetés már maga idealizmus. Nevezzük idealizmusnak és -realizmusnak. - -Trenk Frigyesnek módjában volt szépen distinguálni mind a kettőt a saját -eddigi tapasztalataiból. - -Hogy a királyát rajongón szerette, eszével, karjával védelmezte, az -idealizmus volt; azért kapott sebeket, szenvedéseket, rágalmakat. - -Hanem hogy a király szép hugát is szerette: az már realizmus volt; -megcsalta a becsületes férjet, a csatamezők hős vezérét, botrányt -csinált; ezért jutalmat kapott: édes pásztorórákat, pénzt bőséggel és -pártfogást. - -Hogy a beneschaui varázsló tündér édes ölelése között elfelejté katonai -kötelességét, az realizmus volt. Azért jutalmat kapott. Katonai -érdemrendet: «pour le mérite». Előléptetést, fejedelmi magasztalást. - -Hanem, a midőn ugyanazon tündérnővel egyedül hagyták a király sátorában, -hogy azt őrizze és mulattassa reggelig s akkor ő elfutott a -szerelemszomjas hölgy elől, lóra kapott, a csatába rohant: hát ez -idealizmus volt. Ezért aztán becsukták, megkínozták, megkergették. - -Hogy menekülése közben a pajtását is a hátán czepelte, átusztatta a -jeges folyón, védelmében embert ölt, táplálta, ápolta: hát ez idealizmus -volt. Ezért kapott ütlegeket, éhezett, fázott, rongyoskodott; egyik -veszedelemből a másikba esett. Büntetése lett. - -Hanem, hogy a jóltevőjének a feleségét elcsábította, annál a régi -szerelem emlékeit fölelevenítette: ez már realizmus volt. Ezért megkapta -a jutalmát. Anyai szeretet, fejedelemnői kegy újra gavallérrá tette -koldus csavargóból. - -Folytathatta volna. Előtte volt a kitárt varázsmappa, a megjelölt úttal, -a fényes állomásokkal. Degez erszénynyel áttérni a muszka czárnő -seregébe, ott fényes állást foglalni. Magával szöktetni a csábító szép -asszonyt, a ki más úton, de parallel irányban a kedvesével, szerez -számára sikert, diadalokat: ez lett volna a realizmus. Ha ezt teszi, -azóta ezredes volna Oroszországban, csillagot hordana a mellén – s a -holdat még sem a homlokán. Az a férjé. Ez volna a realizmus. - -E helyett ott hagyta a szép asszonyt az öreg férjének hűségesen, -visszatért a sebesülten elhagyott barátjához, azzal megosztotta az -erszénye felét: hát ez idealizmus volt. Ennek az lett a büntetése, hogy -most itt áll az ég alatt, kabát nélkül, fegyver nélkül, egy garas -nélkül. - -Ez volt a præparandia! - -Hát aztán a bécsi nagy univerzitás! Itt tanulhatta azután ki alaposan, -hogy mi a külömbség a realizmus és az idealizmus között. - -Azok a birák, a kik törvényt tartanak egy vádlott fölött, azért hogy -annak a vagyonán megosztozzanak; azok a főurak, a kik bérbe adják a -metreszeiket a törvényszéknek hamis tanukul; az a vádlott maga, a ki a -birákat megvesztegeti, a védelmezője ellen orgyilkosokat fogad: az mind -a valóságos realizmus tipikus alakja. - -Hanem az a hóbortos szeleverdi, a ki az igazságot ki akarja deríteni, a -nagybátyjának segítségére siet s ezzel magát ezer bajba keveri: ez az -idealizmus kóbor lovagja. Ezt háromszor becsukják, négyszer meg akarják -gyilkolni, s utoljára egy ingben dobják ki a város kapuján. Ez az -idealizmus jutalma! - -Hányszor volt alkalma a realizmus útjára megtérni! - -Szép asszonyok, víg czimborák csalogatták a gyönyörűségek útjára. Magas -urak, hatalmas emberek kinálták fényes katonai ranggal, a dicsőség útja -is nyitva volt előtte. Okos emberek, törvénytudósok felfedezték előtte -Trenk Ferencz apjának a végrendeletét, melyben az öreg magyar mágnás -elzüllött, elátkozott fiát kitagadja minden vagyonából s összes -magyarországi birtokaira nézve az unokaöcscsét, Trenk Frigyest teszi -általános örökösévé. Ime itt van a gazdagság a kezében, törvényes -alakban felkinálva. Nem kell érte senkit megcsalni, senkinek hízelkedni. -Elég a magyar indigenátusért folyamodni s azzal a pergamennel együtt -megkapja a nagybátyja várait, uradalmait, a miket Ferencz atyja -végrendelete ellenére bitorol. Ez lett volna a realizmus. - -A helyett Frigyes ennek a kitagadott nagybátyjának fogta pártját, annak -a peres irataival zárkozott be egy szűk szobába, irt, dolgozott, -kutatott: utazott az ország egyik szélétől a másikig, elköltötte annak -az igazságára a saját vagyonát, elrontotta a saját hivatását. Ez volt az -idealizmus. Ezért is megkapta a büntetését. A saját bátyja, védencze -bérlett ellene orgyilkosokat s kiűzte a világba. Még megköszönhette, -hogy nem a «világból»! - -Rossz gondolatoktól üldözve bandukolt előre. Egy útfordulónál nyilást -engedett a sűrű erdő, mely a hegyet fedi s ott látta maga előtt a nyugvó -óriást: Bécs várost, zegzúgos veres bástyáival, közepéből kimagasló -felséges tornyával. Visszaborzadt tőle. Neki ettől a jeltől, a mint -meglátta a földhatáron, el kellett volna futni. - -S most még egyszer bele menjen? Végig koldulni a kegyelmes patronusokat, -s a kegyetlen jó barátokat? – Inkább hajót vontatni kötéllel napszámba! - -A szép fasorok között kőpadok voltak. Ott látott magában üldögélni egy -öreg urat, zöldbe csavarodó szőke parókában. Megszólította. - -– Ugyan, édes úr, nem tudná ön nekem megmondani, merre találok én egy -olyan útat, mely a Kahlenbergről a Spinnerin am Kreuzhoz vezet, a -nélkül, hogy Bécsen keresztül kellene vándorolnom? - -– Fiatal ember, mondá neki az öreg úr, üljön le ide mellém. No csak -üljön le. Mert lássa, ön egészen tévúton jár. S én önnek a tévedését -helyre akarom igazítani. Ön még fiatal: megjavulhat. A germán fajnak a -sajátsága az, hogy fiatal korában hajlítható, vén korában merev. Tehát -tanulja ön meg, hogy helytelenül ejti ön e hegynek a nevét -Kahlenbergnek, épen úgy, mint az egész bécsi nép helytelenül ejti, mert -az nem kopasz hegy: ellenben erdőkkel fedett. A régi okiratokban ezt úgy -nevezik, hogy «Kallenberg». A «Kallen» régi germán szó; így nevezték az -ős teutonok az ugatást; s mivel hogy itt volt a főherczegeknek s még mai -nap is itt van a kutyásháza, tehát azoknak a «Kallen»-je, ugatása -szerint neveztetett ez a hegy Kallenbergnek… - -– Szent Isten! riadt fel Frigyes, hová jutottam? S azzal kettőt ugorva -egy helyett, iparkodott a tudós filologus körme közül kiszabadulni. Csak -akkor mert hátranézni, a mikor már nem láthatta. - -De egy hasznát mégis vette a filologiko-archeologikus dissertátiónak. -Azt, hogy a kutyaugatásra figyelmes lett. Az úttól kissé befelé esett -egy sárgára festett ház, az volt a főherczeg kutyaistállója. - -Itten megállt, azon gondolkozva, hogy bezörgessen-e? A kutyapeczérek -emberséges emberek szoktak lenni. - -De alig állt meg a ház előtt, a mint annak hirtelen kinyilt az ajtaja, s -onnan egyszerre a nyakába esett – a jó bolond Jankó inas! - -Ott volt az egyik kezében a felső kabát, a másikban a kard. - -Sírt is, kaczagott is a bolond fiu, úgy ölelte, csókolta a gazdáját, -majd megette. - -No hát van mégis egy hű ember a világon! - -– Csakhogy előkerültél gazdácskám! (a mazur mindenkit tegez). Futottam -én utánad, a mikor a sánczból elszaladtál, de nem tudtalak utolérni; a -klastromba meg nem eresztettek. Azóta folyvást itt leslek a -kutyásházban, éjjel-nappal. Ide beszegődtem kutyaetetőnek, hogy rád -várhassak. - -Ez alatt feladta rá a kabátját, felkötötte a kardját. - -– Aztán itt van a zsebemben az erszényed. Ötven arany van benne. Egy sem -hiányzik. Dehogy nyultam volna hozzá! A pisztolyaid is itt vannak. - -No hát van még egy becsületes ember is a világon! - -– Ugy-e, nem megyünk többet vissza Bécsbe? Nem abba a tömlöczvárosba: a -Flaschenträgerek közé. Úgy elmegyünk, hogy hátra sem nézünk, a míg a -Szent-István tornya látszik. - -– Szivemből beszélsz, szolgám. De hát merre? hová? - -– Merre? Hová? Hát hogy kérdezheted. A honnan idejöttünk. Vissza a drága -jó mamához, Danczkába, aztán meg Elbingbe, ahhoz a nyájas, jó indulatú -szép menyecskéhez, a ki téged úgy szeretett, mintha édes testvére -volnál. Sehol sem volt nekünk olyan jó dolgunk. - -Ezzel most már útba volt igazítva Frigyes. - -A bűbájos Miranda képe egyszerre, mint egy vezérnemtő lobbant fel -előtte. A szenvedélyes hölgy, a ki mindent ád és mindent kiván. - -Hiszen most már nem is volt semmi oka rá, hogy ezt a lángra lobbanó -szenvedélyt gyanuval, gyűlölettel hűtögesse. Akár ő volt az a rejtélyes -női tanu, a ki Frigyes király hírét rontotta, Trenk bátya becsületét -eláztatta, akár nem ő volt: mi köze már ő neki Frigyes királyhoz és -Trenk bátyjához? - -Lengyel Borussiában találkozhatik az anyjával és testvéreivel és – -Mirandával. Ezt jól mondá Jankó inas. - -Tehát van még egy okos ember is a világon. - -Jankó azonban még nem adta át az urának az erszényt az ötven aranynyal. - -– Tudod uracskám; ha én ezt az ötven aranyat most mind neked adom, akkor -ebből holnapután semmi sem marad, s mi mehetünk patrizálni: te -hegedülsz, én furulyálok. Hanem azt teszszük, hogy kétfelé osztjuk. -Huszonöt aranyat elsülyesztesz a zsebedbe, s azzal ficsurkodol, míg -benne tart; a másik huszonötből pedig én ellátom az utazásunkat egész -hazáig, kocsiról, lovakról gondoskodom, szállást, étkezést fizetek: -neked semmire sem lesz gondod; a mit megtakarítok, az út végén kezedbe -adom. - -– Nagyon jó lesz, édes szolgám Jankó. Monda Frigyes, s szépen kétfelé -osztotta a pénzét, felét átadta a buta Jankónak s azzal egészen meg volt -nyugtatva a jövendője iránt. - -Mert kell ahhoz bizonyos neme az áldott ostobaságnak, hogy az ember a -pénzzel bánni tudjon. - -No most aztán szépen bele volt igazítva megint az életszekere a -realizmus vágányába: gondtalan napok, könnyelmű élet, szép asszony -mosolygó arcza; semmi magas czél! Ez a szép élet. - -Csak az az egy baj a realizmusban, hogy annak az életben van egy -alkatrésze, a mi a költészetben romboló hatást gyakorol: ez a véletlen. - -Hátha a realistikus hőst, mikor épen útban van egy realistikus hőstettet -elkövetni, egy még realistikusabb ficzkó véletlenül főbe kollintja, mi -lesz akkor a regényből? Pedig az életben ez így szokott lenni. - -Egy ideig a véletlen szolgailag kezére játszott az ifju kalandornak. - -Nürnbergbe megérkezve, ott találta az orosz hadsereg főhadiszállását, -melyet Erzsébet czárnő Németországba – a békét helyreállítani – küldött. -A parancsnok Liewen tábornok volt, Trenk Frigyesnek anyai részről közel -rokona. Elébb egy jó pajtásával akadt össze, Butskow őrnagygyal, a kit -bécsi orosz rezidens korából ismert. Ez bemutatta őt a tábornoknak. -Liewen teljes rokoni szeretettel fogadta az ifjut: felszólítá, hogy -lépjen orosz szolgálatba, a mihez annak különben is nagy kedve volt s -azonnal kinevezte századosnak a tobolszki dragonyos ezredhez. - -Volt tehát már rangja és egyenruhája. Az utóbbi ugyan nagyon megapasztá -a Jankó erszényét, ámbár az orosz tisztek e tekintetben nem voltak olyan -fényűzők, mint a burkusok. Kék kabátot viseltek rézgombokkal és -szarvasbőr nadrágot. - -Hanem hát még ez nem elég arra, hogy az ember egy szép asszonyt -elszöktessen. Frigyesnek mindössze huszonkét arany ágaskodott a -zsebében. A hópénze volt negyven rubel; de azt csak utólag fizették. - -Hadakozásra nem került a dolog, egy kardcsapást sem mértek. A hadviselő -felek megkötötték a békét s az orosz hadcsapatok visszasétáltak. - -A morvaországi Prosznitzban téli szállást tartott az orosz fővezér, a -hol Erzsébet czárnő trónralépésének évfordulóját nagy fénynyel -megünnepelték. Liewen tábornok fényes bált adott a czárnő tiszteletére. - -A táncz után következett a játék. A tábori főorvos fáró bankot adott a -tiszt urak kedvéért. - -Csaknem hihetetlen, de mégis igaz, hogy Trenk Frigyes ekkor látott -először életében szerencsejátékot. Frigyes király tisztjeinek szigorúan -meg volt tiltva a hazardjáték; a legkisebb áthágást várfogság, -degradátió követte; Bécsben pedig ugyan nem volt alkalma rá. A börtönben -csak társasjátékokat míveltek. - -Itt most egyszerre garmadával látta maga előtt az aranyat. Az aranynak -van a legnagyobb mágnes-ereje. Az asztalon csillogó arany képes odahúzni -egy embert magához, a zsebében levő aranynál fogva. - -Frigyes egyszer csak azon vette észre magát, hogy ő is ott ül a -kártyázók között. Azt hitte, mint minden neofita kártyás, hogy Fortuna -istenasszony örül, hogy szerencséje lehet egy új imádót tisztelhetni -társaságában s siet szolgálatára lenni. - -Rövid fél óra alatt elvesztette az utolsó aranyát is. - -Vörösre pirulva a szégyentől és boszuságtól, kelt föl a kártyaasztaltól -s hazatámolygott a szállására. - -Az üres zseb teli van lelkiismeretfurdalással. - -Még meg volt a két drága pisztolya. Azokért kinált már neki Vojcsikow -tábornok húsz aranyat. - -Arra gondolt, hogy most rögtön eladja a pisztolyait s aztán azoknak az -árával visszamegy a bálba s erőszakolja a szerencsét. - -Ezen a szent napon azonban az volt a jó orosz szokás, hogy minden ember, -a kinek lőfegyvere volt, üdvlövéseket durrogatott az ablakából ki az -utczára. Frigyest is magával ragadta ez a lövöldözési szenvedély. S ha -már meg kellett válnia a szép pisztolyaitól, hát legalább a puskaporát -el akarta lövöldözni a czárnő tiszteletére s elkezdett az ablakából -durrogatni ki az utczára; a Jankó töltötte a pisztolyokat. Egyszer aztán -az egyik pisztolynak a csöve szétszakadt a kezében s egy szilánkja a -Jankónak a pofájába furódott, a másik a saját tenyerét sebzé meg. - -A Jankó káromkodott; de még jobban Frigyes. Oda a húsz arany! Kevésbe -mult, hogy azt a másik töltött pisztolyt a saját homloka ellen nem -fordítá. - -De mégis okosabb bolondot gondolt ki. - -– Mennyi pénz maradt még a zsebedben? kérdé a jajgató inastól. - -– Három arany. - -– Ide vele! - -Elvette tőle az utolsó három aranyat s azonmódon, vértől csepegő -tenyérrel, visszarohant a bálba – kártyázni. - -S úgy látszik, hogy a véres kézben van valami babona. - -Nem vesztett már. – Rövid perczek alatt visszanyerte a húsz aranyat. Azt -azután, mint bölcs, takarékos gazda, eldugta a zsebébe: a fölösleggel -tovább játszott. Egy óra mulva felrobbantotta a doktor bankját: az arany -garmada ő eléje halmozódott. Akkor másik bankadó jött: azzal is tusára -kelt. Azt is levetkőztette tisztára. Reggel felé az egész társaság -pénzét mind összeseperte. Mikor a játékot abbahagyták, hatszáz arany -hevert előtte. - -Ez volt Frigyesnek az első és utolsó szerencsejátéka életében! - -Hatszáz arany már pénz! Azzal már lehet kalandra kiindulni. - -Trenk Frigyes e hatszáz aranyas játéksikere után egy igazán megható -dissertatiót irt a játékszenvedély ellen, melyben inti az ifju -nemzedéket, hogy őrizze meg magát e romboló démon incselkedései ellen. -Igaz ugyan, hogy valami harmincz évvel később irta ezt a kegyes -értekezést a megtörtént esemény után; de a mi annak ethikai értékéből -semmit sem von le. - -Akkor hevenyébe nem igen jutottak eszébe ezek az erkölcsnemesítő -contemplatiók. - -Ellenben (német frázist használva) szertelenül magasra duzzadt a -kakastaréja vakmerő vállalkozásokra. - -A mint az idő kinyilt, az orosz hadsereg hazájába térésre készült. -Száznegyven maródi volt közöttük, a kik nem tudtak a maguk lábán -masirozni. - -Trenk Frigyes azt a gratiát kérte ki a nagybátyjától, a fővezértől, hogy -bizza ezeknek a Lázároknak a haza szállítását ő reá; ő különösen szereti -az ispitályosokat ápolni. - -No, majd meglátjuk ennek a szamaritánusságnak a minőségét! - -Megkapta a kommissziót. - -Akkor aztán Krakkótól kezdve a Visztulán vitte magával hajókon a beteg -orosz katonákat Danckáig. Annak a kikötőjéből azokat Rigába kellett -szállítani a tengeren át. - -Danczkában pedig akkoriban épen nem volt orosz hajó. E szerint várni -kellett, a míg a sors intézkedése egyet oda hoz. - -Ebbe egy kis idő beletelt; s ennek a haladéka alatt Trenk Frigyes ráért -– volna Elbingben kellemetes meglepetést okozni megjelenésével a szép -Mirandának. - -El is indult lóháton, a Jankó inasával – a kommandót átruházva Platen -hadnagyra – az ermelandi püspökmegyébe, a hol egy faluban megállapítá a -légyott szinhelyét. - -Ő ugyan Liewen tábornok előtt azzal indokolta ezt a félreugrást, hogy az -édes anyjával, a hugával és az öcscsével akar találkozni, a kik mind -ezen a tájékon laknak. Az előzményeket tekintve azonban, több mint -bizonyos, hogy Miranda circei alakja volt az, a mi őt ide csalogatta. - -Ekkor vágott közbe aztán az a még realistikusabb véletlen, a mit fentebb -jeleztünk. - -Mikor már Frigyes a Jankóval együtt szépen megérkezék abba a faluba, a -hol Mirandával kellett találkoznia, a fátum arra vette, hogy a szállását -elhagyva, áttekintsen a szemközt fekvő korcsmába, a hol parasztlegények -tánczoltak nagy trombitaszó mellett. - -Abban a faluban pedig az történt, hogy épen a megelőző napokban jártak -ott porosz verbunkosok s azok egy jómódu mazurnak a fiát ravaszul -leitatták s aztán részeg fővel elvitték magukkal burkus rekrutának. E -miatt a polyák fiatalság fel volt dühödve az idegen katonák ellen. Mikor -Frigyes belépett a kocsma-udvarra, azt hitték (a szarvasbőr -nadrágjáról), hogy ez az a burkus toborzó tiszt s nosza neki estek -fütykösökkel, a nélkül, hogy szót váltanának vele. - -Trenk Frigyes kettőt nyakon kapott közülök s ezeknek a fejét odaverte a -falhoz; de a többi ütötte, a hol érte. - -A Jankó inas ijedtében bebujt a sütőkemenczébe. A két pisztoly is a -táskájában volt. - -Jó szerencsére maga a korcsmáros, meg egy vadászlegény segélyére rohant -Trenknek: ő is egy dorongot kapva a kezébe, egyesült erővel szétverték a -garázda ficzkókat s urai maradtak a csatatérnek. Azonban Trenk Frigyes -úgy össze-vissza volt agyabugyálva (az orrát is betörték), hogy alig -maradt rajta emberi ábrázat. - -Vérben fagyban hagyva, nehogy a többi parasztok agyonverjék, hirtelen -felkapott a lovára. S a kályhából előkerült Jankó inas támogatása -mellett, valahogy megmenekült ebből a kelletlen mulatságból s nagy -nehezen eljutott egy olyan helységbe, a hol kirurgust talált, a ki a -sebeit bekötözze. Ezt a tréfát azonban nyolcz napig megfeküdte: a nyaka, -a karja össze volt zúzva. Gyökeresen ki volt gyógyítva a szerelmes -kalandvágyból. - -Ilyenek ám a véletlenek, a mik a realisztikus regényeket tönkre -silányítják. - -Azt mondja Frigyes úrfi, hogy ezen baleset miatt nem találkozhatott a -találkozóra siető édes anyjával. Az meg útközben felfordult a hintajával -s karját törte. A hugának meg az anyját kellett ápolni. Ezért nem -találkozhatott velük össze soha többé. - -Hogy Miranda asszonynak mije tört el? Azt nem jegyezte fel a naplójába. - - - - -II. FEJEZET. IGAZI OROSZOSAN. - -A nesszeli parasztlegények fütykösei alaposan elrontották az idyllt: -Frigyesnek, a mint sebeiből kiépült, sietnie kellett Danczkába, a -betegszállítmányához. Orosz hajó még mindig nem vetődött a kikötőbe. - -Danczka határváros a Visztula torkolatánál lengyel részről, a mint a -város kapuján kilép az ember, már az út tulsó oldalán a fehér-fekete -határczölöpöt látja, a porosz egyfejű fekete sassal; az útfélen fekvő -korcsma már Burkusországban van. - -Trenk Frigyes annyira elbizta magát a muszka egyenruhájában, hogy -mindenféle válogatott henczegést mert elkövetni. Az orosz rezidens által -adott bálban elvitte mazurkatánczba a porosz rezidens feleségét s a férj -szeme láttára körömszakadtig udvarolt neki. - -Az orosz rezidens volt Scheerer úr, a porosz pedig Reimer úr: mind a -kettő a saját országának a képviselője lengyel földön. - -Ez még nem volt elég a pajkoskodásból; de még a porosz rezidens mellé -sorolt katonai attaché-val is barátságot kötött, holott jól sejthette, -hogy az is udvarol a szép rezidensnének. Hisz azért attaché. - -Ennek az úrnak a nevét csak egy N. betűvel találjuk jelezve. - -Derék legény volt; egyike azoknak a katonáknak, a kiket olyan helyre -küldenek, a hol nem lehet ellenségbe botlani. - -Hogy mit tudott barátkozni ezzel a pipogya emberrel Trenk Frigyes? azt -nehéz kitalálni. Tetszett neki, hogy van egy bolondja, a kit leitathat, -a kinek az élményeivel eldicsekedhetik, a kinek pénzt kölcsönözhet. - -A legveszedelmesebb játékot űzte! - -Jó szerencséje volt, hogy az ő nagy zsenialitását ellensulyozta az -inasának az ostobasága. - -Jankó inas, a gazdája példája után, N. kapitány szolgájával kötött -czimboraságot. – S az inasok között még létezik igaz barátság. Soha sem -hallotta még a világ, hogy két inas párbajt vívott volna. - -Egy este, mikor az urának a csizmáit lehúzta, azt mondta a Jankó: - -– Kapitánykám! Ugyan vigyázz ám ezekre a szép bagaria csizmáidra, hogy -be ne sározd burkus földdel. Tu dod-e, hogy a te kedves czimborád, N. -kapitány, téged el akar fogatni s lánczraverve elvinni Frigyes -királyhoz? Most beszélte nekem az inasa. - -Trenk Frigyes meghökkent erre a szóra. - -– Végy ki négy aranyat a zsebemből, vidd el annak az inasnak, mulassatok -egyet. Aztán igérd meg neki, hogy ha a gazdája elcsapja (az éhenkórász), -én magamhoz fogadom s gondoskodom a sorsáról. - -A Jankó úgy tett: elvitte magával a korcsmába a pajtását, vígan -mulattak; reggelre kivette belőle az egész kabalát. - -A terv a porosz rezidens tudtával kovácsoltatott: - -Trenk Frigyes a porosz kapitánynyal naponkint szokott sétalovaglást -tenni Danczka elővárosába, melynek «Langfuhr» a neve. Gyönyörű egy -utcza, két oldalt százados terebély hársfákkal szegélyezve, melyeken túl -kőpartú árok fut végig a házak előtt, azon pedig kőhidak vezetnek a -házak kapuihoz; az épületek erkélyformán nyulnak ki az emeleteikkel az -utczára, s ezeknek az ablakaiból csinos nőarczok mosolyognak alá. -Kellemes sétány. - -Ha két lovas tiszt végig sétál ezen a hársfás úton, lehetetlen, hogy -szép asszonyokról ne beszéljen egymással. - -Csakhogy azokat nagyon őrzik! - -A legközelebbi séta alkalmával azt fogja mondani (a terv szerint) a -porosz kapitány Frigyesnek: «Tudok én egy szép menyecskét, a kit nem -őriznek lakat alatt. A szép korcsmárosné Darinka. Az asszony szép, a -férje okos. Itt van a korcsmája a kapun kívül, mindjárt az út mellett.» - -Trenk Frigyes kapni fog rajta. Hevesvérű a legény! Bomlik a szép -asszonyokért. Nem lesz nehéz rávenni, hogy leszálljon a lováról a kapu -előtt, s aztán a barátjával karöltve átsétáljon a határ-úton a -vendéglőig. Ott pedig már lesbe van állítva nyolcz burkus káplár, a -verbunkos osztályból. Azok a vendéglőbe belépő Trenk Frigyest egyszerre -megrohanják, megkötözik, a száját betömik, aztán bedobják egy zárt -hintóba s lovas katonák fedezete alatt elvágtatnak vele. Az inasát is -lefülelik, hogy lármát ne csaphasson a városban. - -Hát ha Trenk Frigyes csak az édes eszétől kért volna tanácsot, az azt -mondta volna neki: «Kelepczét készítettek a számodra? Ergo: ne menj -bele». – S ezzel vége lett volna a tréfának. De Frigyest gyakran -elragadta a szenvedély hippogrifja. - -«No megállj, bruder!» - -A mint másnap odajött hozzá N. kapitány, a délutáni sétát proponálni a -Langfuhron végig, azt mondta, hogy vállalkozik rá, de csak holnap: ma -inspekcziója van. – Aztán rögtön felment az orosz rezidenshez, s -elmondta neki az egész cselszövényt, közölve vele a saját tervét, mely -szerint ő viszont ma éjjel hat katonát a saját orosz csapatjából el fog -rejteni az út melletti vendéglő közelében levő rozsföld mögé, s azok -abban a pillanatban, a mikor őt a burkusok el akarják fogni, egy -pisztolylövés jeladására előrohannak fegyveresen, s akkor ő fogja el a -burkusokat. - -A derék Scheerer úr mind a két tenyerével befogta a füleit. - -– Nekem ne mondj ilyen bolondokat! Tedd, a mit akarsz; de én nem tudok -felőle semmit. - -Trenk Frigyesnek már eddig is elég sok volt a rováson. De ő azt soha -életében nem akarta észrevenni, hogy vétett valamit. Tökéletes macska -volt, a ki megeszi a kanári madarat s aztán bámul rajta, hogy már most -miért üldözik őtet? hisz a kanári madár jó volt. - -Először a tilos szerelmeskedésével meggyalázza a király családját, -azután a Mirandávali kalandjával nevetséges hírbe hozza magát a királyt. -Majd meg kitör a börtönéből s csuffá teszi az egész katonai apparatust, -fügét mutat a zsarnoki hatalomnak. Ez még mind hagyján, de azt a «jó -szolgálatot» nem bocsáthatta meg neki a király, hogy ő irányában a -nagylelkűt játszotta, hogy Bécsbe ment tisztára mosni a királyt. Az -ilyen védelemért szoktak legjobban megharagudni azok, a kik olyan -magasan érzik magukat, hogy hozzájuk a rágalom föl nem ér. - -Most még ezzel a keresett kalanddal is meg kellett tetéznie a terhei -lajstromát. Abban a muszka egyenruhában kell valami babonának lenni! -Hogy a ki azt felvette, a lelkületet is suggerálta vele. - -A porosz rezidens, Reimer úr, már korán reggel kikocsikázott az útféli -vendéglőhöz. Frigyes a kémei által azt is megtudta. - -N. kapitány hat órakor odajött hozzá lóháton s aztán ketten együtt -kilovagoltak a Langfuhrra, lovászaik kiséretében. - -No ez az N. kapitány is együgyű fráter lehetett! Hogy nem szúrt nála -szemet az a nagy készület, a mivel Trenk Frigyes a kalandnak neki -indult. Két pisztoly az övébe dugva, görbe kard az oldalán! Így nem -szoktak szép asszony látogatására felkészülni. Mirevalók a városon végig -lovagláshoz a pisztolyok! - -A sétány végén felszólítá a burkus kapitány Frigyest, hogy szálljanak le -a lovaikról, vezettessék azokat a lovászaikkal maguk után s aztán -sétáljanak a vendéglőig gyalog. - -A két jó barát ballagott karöltve a vendéglő felé. - -Az emeleti ablakban könyökölt a rezidens, Reimer úr, pipázva. - -– Jó reggelt, kapitány úr! Jó reggelt! Tessék csak feljönni. Itt vár a -jó früstök! Itt van a szép asszony. - -Erre Trenk Frigyes mérgesen felelt neki vissza: - -– No ha az úr már elfoglalta a szép korcsmárosnénál az én helyemet, -akkor én megyek vissza az úrnak a feleségéhez s elfoglalom önnek a -helyét. - -S megfordult, hogy a lovához visszasiessen. - -A porosz czimbora azonban most már belekapaszkodott a karjába s erővel -be akarta húzni-vonni a csárda kapuján. - -Frigyes azután adott neki egy olyan pofont, hogy felbukott tőle. - -Erre rögtön előrohantak a lesben álló porosz verbunkosok, kurta -kardjaikat kirántva s megtámadták Trenket. - -A jeladó pisztolylövésre azonban hirtelen felugráltak a rozsvetésből a -muszka katonák, puskával kezükben, s csunya nagy káromkodással vetették -magukat a burkusokra, a kiknél nem volt semmi lőfegyver. Futottak is a -jámborok, a merre tág volt a világ. De négyet elfogtak közülök az -oroszok. - -Trenk Frigyes azokat menten lehúzatta az útszéli garádra, s ötven botot -veretett rájuk. Egy zászlótartónak megkegyelmezett, a ki megnevezte -magát s elmondta, hogy iskolatársa volt Trenk öcscsének. - -N. kapitány, a kaland gonosz fordulatát látva, futott vissza a lovához; -de Frigyes utána szaladt, utolérte, lehúzta a nyeregből. - -– No, te áruló, most húzz kardot és vívj meg velem, ha ember vagy. - -De hát az nem volt arra való ember. Hiszen ha jó katona lett volna, nem -küldte volna Frigyes király Danczigba. Reszketve húzta ki a kardját s -kétszer ki hagyta ütni a kezéből. Harmadszor aztán Trenk Frigyes kikapta -a muszka káplár kezéből a pálczát, azzal verte végig az ellenfelét, a ki -sírva, kezeit kulcsolva rimánkodott neki, hogy őtet ne bántsa; hiszen -nem ő a hibás, hanem a rezidens úr: az csinálta ezt a komplotot. - -– No hát, ficzkó, mondd el otthon, hogyan szokott Trenk Frigyes az -utonállókkal elbánni! - -Azzal sietett vissza a vendéglőhöz, a bottal a kezében. - -Ezt az egész tragédiát onnan az ablakból nézte a rezidens. - -– No, most a mi scénánk következik, méltóságos uram! kiálta Trenk a -pálczát suhogtatva. - -De biz ennek a jelenetnek nem állt helyt a rezidens úr, hanem a korcsma -hátulsó ajtaján kiszaladt, belevágta magát a készen álló bricskájába s -elvágtatott a maga hazájába. Trenk Frigyes csak a czopfját kaphatta meg; -de az a markában maradt. Paróka volt az. - -S aztán még Frigyes azt a tréfát is megtette, hogy az elrabolt parókát -haza vitte a rezidens feleségéhez, férjének üdvözletével, a ki e becses -emléket küldi ő általa. - -Valami hallatlan botrány volt ez! - -A danczkai polgármester meghagyta a cenzoroknak, hogy a német és lengyel -hirlapokból minden ide vonatkozó hírt irgalom nélkül kitörüljenek. - -De azért Frigyes királynak mégis tudomására esett az egész inzultus. A -hazamenekült rezidens, mint szemtanú, elbeszélt mindent. Frigyes király -haragját ez az eset az engesztelhetlen kegyetlenségig fokozta. S ez -szolgál alapjául Trenk Frigyes életéből a legviszontagságosabb -évtizednek. Azokért a botütésekért rettenetes lett a boszúállás. - -A porosz miniszter, Holz úr, nem is késett a danczkai eset miatt panaszt -emelni az orosz kanczellár Bestuseff gróf előtt, s elégtételt követelni; -az orosz udvari körökben azonban olyan igazi oroszosnak találták Trenk -Frigyes elbánását, hogy nemcsak semmi fegyelmi eljárást nem indítottak -meg ellene, hanem még nagy érdeklődéssel várták a híressé lett kalandor -megérkezését, a ki az orosz katonai pályát ilyen sokat igérő vitéz -tettel nyitotta meg. - -Annyi bizonyos, hogy ezzel egyszerre felszállt a csillaga. - -Ha szándékosan tette volna, okosságnak kellene nevezni a közberontását. - - - - -III. FEJEZET. MÉG AZ OROSZNÁL IS OROSZABB. - -– De már most, édes kapitányom, hordjanak el a szelek innen Danczkából! -szólt Frigyesnek e kaland után a jámbor Scheerer úr, az orosz rezidens. -Itt a gályád a kikötőben, pakold fel a maródiaidat, aztán eredj Isten -hírével a tengerre. A te szerencséd lesz, ha bele nem fulsz. - -Frigyes még egy bucsulakomát adott a danckai czimboráinak, a hol jól -ettek, ittak, a mi mind nem szükséges előkészület a tengeri utazáshoz. - -A nagy dáridó következései nem is maradtak el; a mint a -Visztula-torkolatból a sík tengerre kieveztek s ott a vitorlákat -kifeszíték, erős nyugati szél kezdett fujni, a tenger felduzzadt, a -hajót egyik oldalról a másikra dobálta. Trenk Frigyes is tapasztalá, a -miről már híres nagy hősök tanuskodnak, hogy a tengeren megszünik minden -vitézi indulat. - -Trenknek most már két inasa volt: a Jankó mellé most még a Brankót is -elhozta, N. kapitány hátrahagyott inasát, a ki iránt hálára volt -lekötelezve a felfedett cselszövényért. Ez a két fiu szerencséjére -tengerálló volt: nem kapták meg a hajón a nehéz nyavalyát. Nem úgy a -gazdájuk, a kit azonnal elővett a tengeri betegség, a mint a hajót -lóbálni kezdték a hullámok. - -Éjfél felé azonban, mikor legkeservesebben nyavalygott a függő ágyában, -odajött hozzá a Jankó s ijedt képpel mondá: - -– Uram! Nagy baj van! - -– Tudom, fajankó! ha nem jelented is. Elsülyedünk. - -– Az még kismiska, hogy elsülyedünk. Nagyobb baj van. - -– Neked kismiska, mert te nem fulladsz a vízbe, akasztófa kandidátusa. -Hát mi az a nagyobb baj? - -– Az, hogy a kormányos a pillaui kikötő felé irányozza a hajót, oda akar -a szélvész elől bemenekülni. - -– A pillaui kikötőbe! riadt fel Frigyes s úgy elfelejtette egyszerre a -tengeri betegséget, hogy kiugrott a hamakból. A nagy rémület heroikus -kurát vitt rajta véghez. Akkor oda vagyunk falustól! Pillau porosz -kikötő: ott engem minden tiszt ismer. Ha odamegyünk, nyakon fognak s -majd lesz nekem a langfuhri dinomdánomért. - -Azzal hirtelen felöltözött, övébe dugta a pisztolyait, az inasait is -fölfegyverzé s rohant föl a fedélzetre. - -– Hova igyekszünk? kérdezé a hajós patróntól. - -– A pillaui kikötőbe. - -– Megtiltom önnek, hogy az egyenes irányból eltérjen. - -– Én nem térek el; de a szél visz oda. - -Erre nem vesztegetett több szót, hanem felrohant a kormánypadra. - -– Fordítod mindjárt a hajót a szél ellenében? kiálta a kormányosra. - -– Nem bolondultam meg. Ki parancsol nekem? - -– Ez a pisztolyszáj ni! - -S azzal a kormányos homlokának szegzé a pisztolyt. - -Annak válogatása volt a bizonyos halál, meg a lehetséges halál között. - -Azzal a két inas is belekapaszkodott a timon-rudba s a kormányost erőnek -erejével kényszeríték a hajó irányát megváltoztatni s a magas tengerre -visszavezetni. - -A százötven maródi katona a hajó mélyében khorust üvöltött a kínok s a -kétségbeesés gyötrelmei között; de százötven beteg embernek összevéve -sincs annyi bátorsága, hogy egyetlen vakmerő emberrel szembeszálljon. - -A hajót az egekig dobálta a hullám. - -Jó szerencse, hogy csak egy futó zivatar volt. Hajnal előtt felszakadtak -a felhők, kiderült az ég, a tenger lassankint lecsendesedett; a -vitorlákat ismét fel lehetett feszíteni s azután kedvező széllel haladt -a hajó Rigáig s szerencsésen befutott a kikötőbe. - -Trenk Frigyes a rábizott százötven ispitályost partra szállítá s -beszámolt velük a rigai kormányzónak, De Lacy tábornagynak. - -Azonban a hajós patron is ott jött a sarkában, előadva a keserves -panaszát a mult éjszakai hatalmaskodásért. - -A tábornagy kérdőre fogta Trenket, hogy merte koczkáztatni százötven -ember életét ily vakmerő módon. - -– Uram! felelt Frigyes. Nekem parancsom volt Lieven tábornoktól, hogy én -százötven katonát hajóháton Rigába hozzak. Úgy tanultam, hogy az orosz -katonáknak nem szabad az utakban és módokban válogatni, hanem menni kell -egyenes irányban, a hová küldik. A katonákat elhoztam: itt vannak -épkézláb. A magam élete csak olyan veszélyben forgott, mint az övék. Azt -hiszem, hogy ez egészen oroszosan volt végrehajtva. - -– Még valamivel oroszosabban is a kelleténél, mondá de Lacy -(francziául). Aztán a hajós patronra mordult: «Elmehet kend! Nincs semmi -keresete». - -Hanem aztán négy szem között előfogta a kormányzó Trenket, hogy már -most, mint fiu az apjának, mondja meg igazán, hogy mi indította erre a -heroizmusra. - -Trenk Frigyes aztán megmagyarázta neki a dolgát. - -«Jobban félek a poroszok börtönétől, mint a tenger fenekétől!» - -De Lacy igazat adott neki, s kedvező értesítéssel bocsátá el Moszkvába. - -Trenk Frigyes megérkeztét megelőzte a híre: egy hős, a ki még a viharos -tengerrel is daczol és hős marad! - - - - -IV. FEJEZET. A SZERENCSE CSILLAGA. - -A czárnő udvara Moszkvában volt. Frigyesnek oda kellett vinni az ajánló -leveleit, melyeket nagybátyjától, Liewen tábornoktól kapott. Két uti -társa volt: Oettinger és Weisman. Amaz alezredes, ez hadnagy. Mind a -kettő német. Ezek már ismerősök voltak az orosz udvarnál, s előre tudtak -értesítéseket adni az új embernek. - -Oettinger házibarát volt a kanczellárnál, Bestuseffnél. A kanczellárné -büszke szépség. No, csak úgy a megjelenésére nézve büszke. Frigyes -megigérte, hogy respektálni fogja az anciennitás jogait s hors concours -marad. - -Oettinger maga vezette be Frigyest Bestuseff kanczellárhoz, a ki a -házibarát ajánlatára igen szivesen fogadta az ifju urat. - -Moszkva hemzsegett akkoriban az idegen tisztektől. - -Alig kóborolt végig az utczán Frigyes, már ismerősre talált, gróf -Hamiltonra, a kit Bécsből ismert. Az megint elvezette gróf Berneshez, az -osztrák nagykövethez. Ez is kedélyes czimbora volt: kapitányból lett -nagykövet. Ismerte híréből Trenket. Ezt is, meg a bátyját is. Meghívta -magához ebédre. – Ott ismét egy régi ismerőssel került össze: az angol -nagykövettel. - -Ugyanaz a lord Hyndtforth volt az, a ki előtt Frigyes király úgy -feldicsérte Frigyest a beneschaui híres széna-szalma hódítójárat után a -tábori sátorában. - -Lord Hyndtforth nevetve üdvözlé Frigyest, mikor meglátta. - -– Ah! C’ est un matador de ma jeunesse! - -– Tempi passati! mondá Frigyes. A min aztán mind nagyot nevettek. Úgy -látszott, hogy közpletyka volt már az ő eddigi kalandos élete. - -Az osztrák nagykövet lakomájából lord Hyndtforth magához vitte Frigyes -úrfit s atyai gondoskodással vallatóra fogta. - -– Hát mi hozott tégedet ide, fiacskám? - -– Ide jöttem kenyeret és becsületet keresni; mindkettőt elvesztettem -Poroszországban, a nélkül, hogy valami bűnöm lett volna. - -– Hagyd el, fiacskám! Tudom én jól, hogy mi bűnöd volt, a miért odahaza -üldözőbe vettek. No hát itt Moszkvában csak szedd elő azt a bűnödet, -mert azt itt az erények közé számítják. Van-e sok pénzed? - -– Mindössze harmincz aranyam van. - -– Hiszen nemrég hatszáz aranyat nyertél Liewen lakomáján. Megetted már? - -– Én nem. Hanem az a százötven ispitás, a kiket rám biztak. Nem birtam -elnézni, hogy a nyomorultak a száraz kétszersültet egyék, mindennap -stsi-levest csináltattam a számukra, hogy skorbutot ne kapjanak. - -– Itt van ni! A régi bolondság! A közkatonákat traktálja stsi-levessel! -Más tiszt hagyta volna a Lázárok felét elhalni skorbutban, s a -ranzionjukat zsebre vágta volna. No hát ide hallgass. Szerénységgel, -virtusokkal ebben az országban semmire sem mégy. A magasabb körökben a -koldulás tiltatik. Neked egyszerre nagy feltünéssel kell a fényes -társaságokba betoppannod: nem könyörögve, hanem hódítva. Ahhoz fényes -egyenruha kell, szép paripák, gyémántos gyűrűk, bőkezű borravalók. - -– Ahhoz én mind értettem néha napján. De hogy telik ez ki harmincz -aranyból? - -– Hát nincs-e nagy neved? Egy báró Trenk! egyenes örököse a híres Trenk -pandurvezérnek, a kit a napokban fognak lefejezni, s akkor egyszerre -sokszoros milliomossá fogsz lenni. Erre kapsz hitelt. Hogy mekkora -uzsorára, azt ne kérdezd. - -– De egyszer mégis csak vissza kell fizetnem a kölcsönt, s akkor a -becsületem forog veszendőben. - -– Ne búsulj! Addig rád talál a szerencse. Aztán a végső esetben én is -itt leszek, meg a többi barátaid: nem hagyunk elmerülni. - -Trenk Frigyes megfogadta a jó tanácsot s beszerzett minden pompát, -egyenruhát, paripát «hozom»-ra. S a délczeg gavallér előtt két -szárnyával tárult ki minden ajtó; nevét aureolával vette körül az a -kettős czím: «a pandurvezér Trenk örököse; Amália herczegnő kegyencze, a -kire a porosz király haragszik». Amaz a férfiakat, ez a hölgyeket igézte -meg. - -Egy este egész felhevülten, szinte elfulladva rohant fel lord -Hyndtforthhoz Frigyes. - -– No mi baj, fiacskám? - -– Engedje meg mylord, hogy hálámat elrebegjem. - -– Miért? - -– Mylord engem nagy zavarból segített ki. Holnap fizetnem kellett volna -s egy rubelnek sem voltam ura. Ebben az órában kopogtat be hozzám egy -bankügynök s prezentál egy váltót, melyre nekem ezer aranyat fog azonnal -leszámlálni. Le is számlálta. - -– S hogy kerülök én ebbe az ügybe? - -– Én azt hittem, hogy mylord volt olyan kegyes. - -Lord Hyndtforth nagyot nevetett. - -– Nem, fiacskám! Annyira nem vagyok beléd szerelmes! Keresd más függöny -alatt titkos jóltevődet. – Nem nézted meg annak a kifizetett váltónak a -keletét? - -– De igen. Berlin volt fölül felirva. - -– S olyan gyönge fantáziád volna (hogy ne mondjam: memoriád), hogy nem -tudnád kitalálni, vajjon ki lehet az a jóltevő tündér, a ki a hajadba -markol s kihúz a vízből, ha Berlin van a váltójára irva? - -Frigyes elpirult. - -– Megvallom, hogy nem mertem ő rá gondolni. Azt hittem, hogy végképen -megfeledkezett rólam. Utolsó levelét és nemes részvéte jelét Elbingben -létem alatt kaptam, fogságból kiszabadulásom után. Azóta nem irt hozzám -levelet; pedig én többször irtam neki Bécsből: választ sem adott. - -Lord Hyndtforth komoly hangra fordította a beszédét. - -– Lásd édes fiam, te neked elég szép eszed volna, ha a bolondságaid az -egyensúlyt ingadozásba nem hoznák. Te csodálkozol azon, hogy Amália -herczegnő a te bécsi leveleidre még választ sem adott. Hát mit csináltál -te Bécsben? Állj csak a tükör elé és kérdezd meg magadtól. Segítségére -futottál annak a Trenknek, a pandurvezérnek, a kinek a neve a -leggyűlöletesebb egész Németországban, a ki romokat és temetőket hagyott -maga után mindenütt, a hol rabló hordáival megjelent; a ki tönkre -silányította ördögi kalandozásaival Frigyes királynak egy hadjáratát, -elrabolta a kincseit, s dicsekedett velük; a kinek a nevét meggyalázó, -nevetséges összeköttetésbe hozták Frigyes királyéval. S mikor ezt a -mindenkitől gyűlölt és rettegett dæmont végre a saját kormánya bele -akarja fojtani a vízbe, sárba: akkor te odarohansz, kiemeled a vízből, -megtisztítod a sártól, míg ez ostoba szolgálat közben ő buktat tégedet -alá, hogy a hátadon kimászszon. Hát azt gondolod, hogy téged ezért -Berlinben megszerettek? - -– De mikor igazsága volt! - -– Az is helytelen felfogás! Igazsága lehetett azokkal a vádakkal -szemben, a miket a birák ellene kikoholtak; de el volt itélve a -közvélemény által. A víziszonyos állattal is igaztalanságot követnek el, -mikor főbelövik. Megölik, hogy ne harapjon. Hidd el nekem, hogy a te -buzgó törekvésed Bécsben nagybátyád kiszabadítására nagyobb elkeseredést -okozott ellened Berlinben minden egyéb szeleburdiságodnál. A herczegnő -is ezért nem válaszolt a leveleidre. – Most már újra feléd fordítja a -régi kegyességét. Ezt a pénzt ő tőle kaptad. Ha ő maga nem tehet -boldoggá, azt akarja, hogy másnál találd fel a boldogságodat. - -Lord Hyndtforth ettől kezdve valóságos iskolázás alá fogta a védenczét. -Frigyesnek naponkint el kellett járnia hozzá néhány órára s ezalatt -annyi nagybecsű adatot közölt vele az európai udvarok belső életéről, az -uralkodók és vezérlő államférfiak szokásairól, gyöngeségeiről, a -versenytársak cselszövényeiről, nagy mozzanatoknak apró személyes indító -okairól, hogy Frigyes lassankint tisztán kezdett maga körül látni s a -többi halandók fölé emelkedni. - -Mindjárt eleve figyelmeztette a mylord a fiatal seladont, hogy itt -Moszkvában az előkelő világ két pártra van oszolva. Az egyik a most -kormányon levő Bestuseff pereputyja, a másik az őt megbuktatni akaró -Woronzoffé. A czárnő nagy udvari estélyein mind a két pártbeli -nemességet együtt fogja találni Frigyes: de ugyan őrizkedjék a -Woronzoff-párti úrfiakkal összebarátkozni, vagy a hölgyeikkel tánczolni, -ha a szerencséjét koczkáztatni nem akarja. A kerülendő főnemesek -neveivel is megismerteté, még pedig nagyon authentikus forrás után. -Valahányszor egy külhatalom nagykövete tánczestélyt adott a palotájában, -elébb a meghivandó vendégek névsorát elkérte tőle az orosz kanczellár. -Mikor aztán visszaküldte a lajstromot, azon a Bestuseff-párthoz tartozó -nevek veres plajbászszal voltak megjelölve, a Woronzoffiak pedig kékkel. -Ezeket nem kell meghívni. Trenk Frigyes egy olvasásra megtanulta, hogy -az orosz udvarnál ki előtt kell bókot csinálni, kinek kell hátat -fordítani, melyik grófné sleppjét kell ügyetlenül letaposni, melyiknek a -legyezőjét ügyesen felvenni, ha elejti? – S ez igen hasznos tudomány! - -Rövid időn elkövetkezett ismét a czárnő trónra lépésének évfordulója. - -Tavaly ilyenkor is megünnepelte azt Trenk Frigyes, -pisztolydurrogatással: a tenyere bánta meg. Ezúttal okosabb módját -találta a hódolatnyilvánításnak. – Lord Hyndtforth ösztönzésére egy szép -névnapi ódát irt franczia nyelven a czárnőhöz s ezt a nagykövet -Bestuseff révén a czárnő kezéhez juttatá. - -Erzsébet czárnőnek nagyon megtetszett a szép onomasztikon: bemutattatá -magának a költemény szerzőjét. Az még jobban megtetszett neki. A czárnő -meg tudta becsülni egy hat láb magas kapitány értékét. - -Frigyes ez alkalommal csak annyit jegyez föl, hogy a czárnő e -költeményeért egy aranyos kardot ajándékozott neki, melynek értéke ezer -rubel volt; azonban az imitt-amott elszórt feljegyzéseiből össze lehet -állítani, hogy ezer rubeles kardot csak a gárda-vértesek viseltek s -ezeknek a kapitányai a hadseregben őrnagyi ranggal voltak felruházva s -ezredesi fizetést húztak. - -A czárnő kitüntetése után már Frigyesnek kezdtek el udvarolni a magas -társaságokban. - - - - -V. FEJEZET. SZÉP JELVIRA. - -Trenk Frigyes maga bevallja őszintén hátrahagyott irataiban, hogy a -hölgyek kegye volt hódításainak legmagasabb czélja s azok között is -mindig a legbájolóbb, a legnemesebb, a legszebb alakokat választá. - -«Elsőrendű hölgyek idomítottak, mint ifjut, az ő szerelmük tartott -vissza a kicsapongásoktól. Nők tanítottak férfiui erkölcsökre, -finomított ízlésben. Nők segítettek balsorsomban. Életemnek kevés boldog -napját mind nőknek köszönhetem. S még most is, éltem alkonyán, a szép és -vidám hölgyek képesek feléleszteni, öregségtől, világgyűlölettől, -búskomorságtól lankadó lelkemet». - -Egy fényes ebédnél, melyet lord Hyndtforth adott a diplomácziai kar -tiszteletére, Trenk Frigyes is hivatalos volt. - -Egyenkint ismert már mindenkit: a nagyköveteket és feleségeiket, az -orosz minisztereket, az udvari főméltóságokat, ifju és vén -életpárjaikkal. (Pardon! az asszonyok soha sem vének: csak hosszantartó -ifjak.) Csak egy garçon volt a miniszterek között: a tengerészet főnöke, -herczeg P...ff. – No, ennek jobb is volt már nőtlen fővel maradni. Úgy -meg volt hízva, hogy az asztalnál külön vasszéket kellett alája tolni: -minden más összetörött volna alatta. Köztudomású volt az a különczsége, -hogy hajóskapitány korából annyira hozzászokott a hajó hánykodásához, -hogy nem tudott másként elaludni, mint egy szánkós zsellyében ülve, -melyet egy gépezet folytonos ringó mozgásban tartott. – Aztán túl is -volt már a hatvanon, akárhogy festette is feketére a bajuszát meg a -szemöldökét. - -Kollégái állandóan tréfáltak vele: «mikor házasodol már meg?» – «Még -nagyon gyönge vagyok hozzá!» - -Még egy kellemes tulajdonsága volt a miniszternek: az, hogy rendkívül -nagyot hallott. Ezt a fogyatkozását azonban pótolta a megfigyelő -tehetségével. A szemeivel tudott hallani. A szájára nézett az embernek, -s annak a mozdulataiból találta ki, hogy mit beszél, úgy, hogy gyakran a -szinházban az átelleni páholyban ülőknek a beszélgetését kihallgatta – a -szemeivel. Ez a tudománya természetesen kárba veszett, hogy ha -ismeretlen nyelven beszéltek, például angolul. - -A nagykövet vendégeit a gyülekező teremben az udvarmester fogadta, ki a -férfi vendégeknek egy aranyos bilétet adott át, melynek egyik oldalára a -saját nevét találta kiki felirva, a másikra pedig az asztalnál -szomszédjául kijelölt úrhölgy nevét, a kit megelőzőleg is kötelessége -volt karnyujtva az asztalhoz vezetni. - -Trenk Frigyes levélkéjére ez a név volt irva: «Asturovna Jelvira». - -Még eddig nem hallotta ezt a nevet. - -Asturov: nem hangzik oroszosan. Elvira sem található a görög naptárban. -Az oroszok a lágy magánhangzón kezdődő neveket szeretik egy Jottával -megtoldani: Jelizabet, Jeugén. Így lett Jelvira. - -– Kinek a neje ez a hölgy? kérdezé az udvarmestertől. - -– Nem tudom. Princessz. - -Nemsokára megtudta hát. - -A keleti fénynyel és angol komforttal ellátott társalgóteremben lady -Hyndtforthot kézcsókkal üdvözölte Frigyes s átadta neki a magával hozott -bukétot. Milady rögtön karonfogta s odavezette a kereveten ülő -kanczellárnéhoz. Az már régi ismerős volt. - -A herczegnő kerevete oldalán azonban «állt» egy hölgy. Mit? hölgy? Egy -tünemény! Hogy állt és nem foglalt helyet, abból lehetett tudni, hogy -még leány. - -De hát hogy kerül egy hajadon egy diplomácziai ebédhez? csupa -miniszterek és nagykövetek feleségei közé? - -Karcsú, gyönyörű termetű leány volt, fényes, délorosz nemzeti -viseletben: vállfűzője drágakövekkel hímzett, ingvállának a boglárja -gyémántrózsa, a nyakát ölelő násfa igazgyöngy. Arcza halvány, rejtett -pirral, gömbölyű ajkai sokatmondó hallgatásra nyilva, nagy fekete -szemeiben szétsugárzó igézet, szénfekete haja, mint egy korona, a feje -körül csavarva, átfonva gyöngyfüzérekkel, melyekről a ferronière -karbunkulusa a domború homlokra csüng alá. - -Lady Hyndtforth bemutatta a leánynak is Trenk Frigyest. - -– Az ön cavalièr servantja az asztalnál. - -Tehát ez a Jelvira? Ez a tündér? - -Trenk észrevette, hogy a halvány arcz elpirul, az ajkak valami suttogó -szóra nyilnak s az a szó angolul van mondva. - -De tovább nem találgathatta azt a rejtélyt, mert egyszerre eltakarta a -napját egy közbetolakodó sötét tömeg: P...ff miniszter rengeteg alakja. - -Csak annyit láthatott, hogy a nagy hájkolossz egy rózsacsokrot nyujt át -a szép tündérnek, a mit az balkézzel elfogad, s a jobbkezét olyanformán -meghajlítva emeli fel, mint a ki kézcsókot provokál. És a miniszter -valóban kezet csókol a leánykának. - -Frigyes egyszerre olyan ostoba lett, mikor ezt meglátta. - -Nem birta a felindulását eltitkolni. - -– A herczegnő a miniszternek a menyasszonya? súgá a kanczellárnőnek. - -A magas úrnő hideg, változatlan arczot mutatott. - -– Igen. A czárnő kivánja ezt a házasságot. - -Frigyes látta, hogy sietnek kezet szorítani a magas uraságok s -gratulálni a boldog vőlegénynek, míg az triumfáló arczczal fogadja az -üdvkivánatokat. - -– No eredj, gratulálj te is a vőlegénynek. Mondá lord Hyndtforth a -támolygó ifjunak. - -– Szeretnék neki gratulálni – a kardommal a hasába… dörmögé a fogai -közül Frigyes. - -– Legyen eszed! Hiszen nem neked baj az, hanem neki. Hát mióta járnak a -farkasok vadászati engedélyért? - -A major domus jelenté, hogy az ebéd kezdődik. Minden úr sietett a -hölgyét felkeresni, s az udvari etikett rendje szerint az étkező terembe -vezetni. - -Az asztalnál azonban ez a rang szerinti sorrend merészen meg lett -változtatva. Trenk Frigyesnek, a kapitánynak, valahol az asztal végén -lett volna helye. Semmi jogczíme nem volt hozzá, hogy negyedik helyen -üljön a kettős elnökségtől, melyet lady Hyndtforth és Bestuseffné -képezett. Látszott, hogy őtet nem tekintik valóságos orosz tisztnek; -mert így nem ülhetne szemközt egy admiralissal; hanem a czárnő -kegyenczének. Ezen a jogon kerülhetett a szép menyasszony oldalára, -átellenben annak a vőlegényével. - -A kövér csoda, a míg evett, ivott (pedig nagyon sokat) szüntelen a két -szemközt ülő ajkait leste, kiülő czápa szemei folyvást – hallgatóztak -reájuk. - -Csakhogy ezek még tudtak színjátszani. - -Ez a kis fiatal tündér, a tizenhat éves princessz, jól tudva azt, hogy -vőlegénye nem ért angolul, folyvást ezen a nyelven beszélt Frigyessel. A -miniszter szemei semmit sem tudtak meg a szájmozdulatokból. S nehogy az -arczkifejezésekből lehessen neki valamit megsejteni, a mondott szavakkal -egészen ellenkező arczkifejezést mutatott. Mikor a szomszédja által tele -töltött tokaji boros poharat ajkához emelte, azt mondá Frigyesnek: - -«Bár volna méreg ebben a pohárban, hogy szabadulnék meg egyszerre ettől -a szörnyetegtől.» - -De a szavak alatt igéző mosolylyal fordult a vőlegényéhez, a félig -kiszürcsölt poharat annak nyujtva át, hogy a maradék bort az hörpintse -ki. S azzal együtt a menyasszonya szerelmét. - -– Kétségbe vagyok esve, mondá Jelvira Frigyesnek. A czárnő kényszerít. -Atyám Szibériába van száműzve. Attól függ a megkegyelmeztetése, hogy én -e borzasztó embernek feleségévé legyek. Fejedelmi vagyon birtokosa -vagyok; de azt csak akkor kapom meg, a mikor az oltártól visszatérek -ezzel a hippopotamussal. - -S ez alatt dévaj kaczérkodással hajigált kenyérgalacsinokat a kedves -jövendőbelije rézveres pofája felé. - -A vőlegényi rózsacsokorról egy levél leesett. Azt Frigyes felkapta. -Jelvira visszakövetelte. Arra Frigyes a rózsalevelet a szájába vette. -Jelvira erre méltóságteljes arczot csinált, szemöldeit összehúzta s -kemény, parancsoló hangon mondá Frigyesnek: - -– Adja ön vissza azt a rózsalevelet azonnal. Holnap délután jőjjön el -Poklonnája-Sórán levő nyári kastélyomba: ott megkapja az egész bukétot. - -E szigorú rendreutasítás után Frigyes előadta a rózsalevelet, bocsánatot -kért s aztán egy szót sem szóltak többet egymáshoz. Láthatta mindenki, -hogy a fiatal herczegnő szigorúan tudja fentartani a tekintélyét. - -A boldog vőlegény teljesen meg lévén nyugtatva a látottak által -menyasszonyának szigorú elvei felől, egész igyekezettel láthatott a -gastronomiai tanulmányai után. Más rendes embernél is élvezet számba -megy az étkezés; de ő nála ez valódi tanulmány volt. A világ minden -nemzetének kedvencz ételeit ő honosította meg az orosz -szakácsműtermekben. - -Az orosz lakomákat befejező spiritista charadák is az admirális herczeg -szerzőségével dicsekednek. Spirituszról lévén szó, distingválni kell -azon spirituszok között, a melyeket a lélekidézők és azok között, a -melyeket a dugóhúzók idéznek elő rejtekeikből. Ez utóbbi spirituszokból -telt ki a charáda, olyan formán, hogy egy hosszú nyakú, át nem látszó -pohárba többféle likőröket töltöttek gondos lassusággal, hogy össze ne -keveredjenek. Azokat aztán a kihörpintőnek ki kellett találni az izük, -zamatjuk aromájuk után, hogy melyik micsoda? s végül a kitalált neveknek -az előbetűiből összekerült egy szót készen perdülő nyelvvel kimondani. - -Ebben volt P...ff herczeg virtuóz. - -Mikor a hosszú poharat a körömpróbáig kiszürcsölte, rögtön kiteremtette -utána a kitalált betűrejtvényt. - -«Chragamabár!» - -«Bravo, bravisszimo!» hangzott az asztaltársaság tapskisérte riadala. – -Helyes a megoldás. - - _Ch_ artreuse ⎫ - _R_ hum ⎪ - _A_ bsinth ⎪ - _G_ in ⎪ - _A_ nisette ⎬ együtt - _M_ arasquino ⎪ «Chragamabár» - _A_ rac ⎪ - _B_ orovicska ⎪ - _A_ llasch ⎪ - _R_ ostopschin ⎭ - -Mikor már erre került a sor, a hölgyek odahagyták az asztalt s -kivonultak a házi asszony theázó termébe. Oda pedig, orosz etikette -szerint, férfiaknak nem volt szabad belépni. Ezt a szokást még nem -ismerte Frigyes s azt gondolta, hogy a szomszédnéját, a hogy karján -vezette az étkezőbe, akként kell innen kieskortálni is; de a miniszter -rákiáltott: - -– Ülve maradni! A ki legény, annak az asztal mellett a helye – vagy az -asztal alatt! - -Trenk Frigyes ezt a kihivást is elfogadta s szembeszállt az orosz -lakomák minden hőstetteivel. - -A vitézi tornának az lett a vége, hogy P...ff herczeget nyomta el a -buzgóság, azt kellett négy inasnak karszékestül kiczepelni az étkezőből; -Frigyes (annyi elhullott hős között) fejjel maradt az ég felé s vezető -nélkül talált ki a vestibulba, a hol a kardját, meg a sisakját letette. - -A sok bor és pálinka nem ment a fejébe. Hanem annak az egy rózsalevélnek -az illata, a mit a szájába vett, az megrészegíté. - -A hölgyek már mind hazamentek; meg lehetett tudni a kapu alatt végig -gördülő hintók morajából. - -Mikor a sisakját fel akarta tenni Frigyes, olyan öröm lepte meg, hogy -megijedt bele. Az a rózsacsokor oda volt téve a sisak belsejébe. - -Ez kegyelemdöfés volt a józan észnek! A mit a borszeszek meg nem tudtak -tenni, megtették a rózsák. - -Frigyes rohant egyenesen az istállóba a lovához. Mind a Jankó, mind a -Brankó holt részegen feküdt az alomszalmán. Magának kellett a paripáját -felszerszámozni. Felkapott a nyeregbe, vágtatott ki az utczára. - -Még ma fel akarta keresni a Poklonnája Górát. - -Moszkva pedig nem olyan város, a hol könnyű volna az idegennek, kalauz -nélkül, tájékozni magát. - -Azonban volt egy térképe a nagy város helyrajzáról, melyet maga másolt -le, barátja, Oettinger eredetijéről. Ennek a révén indult el keresni azt -a kastélyt, a mely után fenhangon nem volt szabad kérdezősködnie. - -Moszkva még akkor az egész barbár pompájában fennállt, görbe utczái, -festett, aranyozott úri palotáikkal s mohos tetejű házikóikkal csodás -összeillésben sorakoztak a szokatlan építészetű őstemplomok mellé, -melyeknek négy, öt, hat tornya van, egymás fölé emelkedő, jácinthagyma -alakú kupolákkal, melyek közül az egyik veresre, a másik zöldre van -festve, a kék zománczú arany csillagokkal behintve, a másik ezüst -kagylókból felhalmozva, a legmagasabb csupa arany! Egy templom teteje -olyan, mintha ötven oltár volna egymás mellé rakva három emeletben. A -piaczokon a nemzeti hősök, dicső czárok ősemlékei. És maga a dicsőséges -Kremlin! Egy város – csupa tornyokból, palotákból, emlékekből: egy nagy -nemzet történetének kőből és aranyból alkotott könyve! - -Az idegen elszédül ennyi őspompa közepett, melyet megszakítanak a tömör -bástyák, melyeknek körvonala jelzi a város fejlődését: minden kapujok -egy hőskölteménynek a táblája. A népajk maga elbeszéli, hogy ennél a -kapunál esett el sebektől elborítva a hős Bojávszky, Moszkvát védelmezve -a hódítók ellen. De megint föltámadt halottaiból s azon a másik kapun -kergette ki a hódítókat a szent városból. - -A míg a népmondákat hallgatta Frigyes, lassankint feltisztult az agya a -mámorból s a szerelem varázsköde is kezdett oszladozni belőle. -Oroszországban oroszul kell élni. - -Itt rövid a nyár; de annál forróbb. A napok hosszúk. A hajnal és az -alkony csaknem összetalálkozik. Itt gyorsan kell használni a nyarat és a -szerelmet. - -Még egészen világos volt, a mikor a Poklonnaja Gora halmos tájékára -eljutott. Ez volt még a napoleoni nagy hadjárat előtt az orosz-bojár -családoknak kiváltságos nyaraló-helye; itt volt a hires Troiczka-kert -is, melyben az örök fenyőfákon kívül még délszaki fák is díszlettek, a -miket télire faházakkal takartak be, alájuk fűtve. - -A kert ajtajánál le kellett szállni a lóról: a fő úton csak hintóval, az -útvesztőkön gyalog, vagy zsellyében volt szabad járni. Trenk -kérdezősködés nélkül rátalált a kastélyra. - -Ott az útját álló udvarnoknak átadta a rózsacsokrot azzal az izenettel, -hogy ezt a miniszter úr küldi a menyasszonyának. - -Trenk Frigyes élt azzal az elővigyázattal, hogy a fényes tiszti -egyenruhája fölé a lovásza zubbonyát ölté fel s a sisakja helyett hegyes -süveget viselt. Cselédnek nézték. A bukétot közvetítő udvarnok rövid -időn visszakerült egy papirba takart tallérral, mint borravalóval. - -Frigyes, midőn a kastélyt elhagyta, kibontá a papirt s e szavakat -találta benne, angol nyelven: - -«Holnap, mikor besötétedik, a kertben.» - -A kastély azonban köröskörül volt véve czirkáló őrökkel s minden padnak -a végén ott bóbiskolt egy rendőrkém. - -Milyen hosszú volt az a következő nap. - -Ezuttal gyalog sétált ki a Troiczka-kertbe, egy nagy könyvvel a hóna -alatt: az egyetemi diákok jelmezét viselte, a bő talárral, a hátracsüggő -zacskós süveggel. A Troicka-kert tekervényes útjai különösen alkalmasok -voltak arra, hogy az examenre készülő diákok, azokon végig bandukolva, -penzumaikat fenhangon bemagolják. - -A leskelődő rendőrkémek mondogaták magukban: «No ez ugyan szorgalmatos -egy diák! Mind megeszi azt a kutyabőrös könyvet!» - -A míg a görög szavak peregtek a nyelvén, szivében ezer indulat -váltakozott. Átkozta ezt a hosszú napot. Hogy olyan soká akar -besötétedni! Még tíz óra után is nappali világosság, még mindig látni a -betüket a könyvben. Egyszer aztán még is csak elkezdett egy-egy csillag -felragyogni a sárga égen s a betük elhomályosultak. Az esteli pillangók -is megjelentek: azok is, a kik a levegőben repkednek, azok is, a kik az -útvesztőn sétálnak. A diák most már betett könyvét hátratéve, hadarta a -görög penzumot. Egyszer aztán egy afféle szfinksz útját állta, azzal -szóba állt s aztán karonfogva eltüntek együtt a bokrok sűrűjében. - -«No, megtalálta már a diák, a kinek a leczkéjét felmondja», dörmögék -egymásnak a szemfüles rendőrök. - -Az az éjjeli lepke pedig Jelvira herczegnő szobaleánya volt. Delifa, -georgiai némber. A találkozásnál nevén szólítá Frigyest. - -Az éj leszállt, a városi moraj elcsendesült; a paradicsom ajtaja -megnyílt: a kastélynak egy hátulsó ajtaján át, egy rejtett lépcsőn a -szép Jelvira szobájába vezette a rabnő a szerelmes ifjut, – a ki azután -megkapta az egész rózsabukétot. - -Az ifju hölgy szivében az örménynyel rokonos orosz vér lángolt, az első -szerelem pusztító emésztésével; s ez a láng még több táplálékot talált a -vőlegénye iránti gyűlöletben. Az utálat fokozta a vágyat, az undor az -epedést. S az átadó gyönyört extazissá magasztalta föl a boszú kéje. - -Három óráig voltak együtt: a három sötét óráig. Ez alatt egy egész -életre kiható tervet koholtak ki egymással. Megszökni innen az utált -házasság elől: nem törődve a czárnő haragjával, az élet mostoha -viszonyaival, az üldöztetéssel; nem a száműzött apával, s az elvesztett -kincsekkel. - -Éjfél után két órakor már ismét világosodik az ég. - -Jön a gyűlölt hajnal! Vannak, a kik a hajnalcsillagot átkozzák. - -Mikor a varjuk újra elkezdtek károgni, fészkeiket elhagyva, már akkor -ismét ott járt a diák a zöld labyrinthban, leczkéjét fenhangon hadarva. - -S ez így ment minden éjjel. S a nyári éjjelek olyan rövidek. - -Azt tervezték a szerelmesek, hogy a mint a czárnő udvarával együtt -átköltözik Szentpétervárra, akkor együtt egy angol hajóra szállnak s -átvitorláznak Nagy-Brittániába. Moszkvából lehetetlen volt szökniök. -Akkoriban már voltak telegráfok fölállítva Moszkvától egész a kikötőig. -Az első kezdetleges optikai telegráfok tornyocskákkal, mozgatható -léczgépezettel. Ezekkel hamarább hírt lehetett adni, mint a szökevények -hajóra szállhatnának. - -Azonban nagy kétségbeesésükre a czárnő megváltoztatta a szándékát s -elhalasztotta a szentpétervári utazást késő őszre, a mit Oroszországban -télnek hívnak. - -S már közeledett a menyegzőre kitűzött nap: augusztus elseje. A czárnő -nem engedte azt tovább halasztani. - -A szép Jelvirának le kellett törülnie a könnyeit s felvenni a -menyasszonyi ruhát. A czárnő, a vőlegény, a főméltóságok elhalmozták a -bájos arát nagybecsű ajándékokkal: a móringot idei veretű aranyokban, -jáspis ládába zárva, tették le kincses asztalára; a czárnő ajándéka egy -remekművű ereklyetartóba volt helyezve. De a szép menyasszony szeme nem -látott meg mást, mint egy talizmángyűrűt, melyet szerelmese csusztatott -a kincshalmaz közé. - -A házassági czeremónia korán reggel kezdődött, hogy délre véget érjen. A -czárnő azt a kegyetlen gratiát gyakorolta, hogy Frigyest nevezte ki -vőfélynek, a ki a menyasszonyt az oltárig vezeti. - -A pompás szertartásokat befejezte a pazar fényű lakoma, mely csillag -feljöveteléig tartott, a vőlegény palotájában. - -A mint a pipagyujtás ideje elérkezett, a menyasszony a saját -lakosztályába vonult vissza; a hölgyek hazamentek. Az urak azonban ott -maradtak, szerencsét inni a boldog vőlegénynek. Ez már így szokás. - -A vége az lett, a mi rendesen, hogy P...ff herczeg elaludt az asztal -mellett; akkor aztán a szobájába vitték: ott volt az a gépmozgatta -hintaszéke, a melyben aludni szokott, abban elhelyezték s aztán hagyták -horkolni. - -Azonban a vőlegénynyel együtt Trenk Frigyes is el volt ázva. Megadta -magát s engedte, hogy az inasok kivezessék a kertbe. Nem tudott már a -lábán állni: káromkodott, kergette az inasokat, hogy hozzanak neki -opoponákszot. Azok letették egy gyepágyra s aztán vagy mentek, vagy nem -mentek opoponákszot keresni; vagy találták visszajövet Frigyest a -gyepágyon, vagy nem találták; ezt bizony nem jegyezte fel senki. - -Egy kertre nyiló ablak azonban szép csendesen felnyílt s azon egy -kötéllajtorja aláereszkedék: az ablakfüggöny mögül kikandikált a -georgiai nő csintalan arcza. Az ittas lovag egyszerre kigyógyult a -mámorából, egy percz alatt fenn volt az ablakban; a táblák bezárultak: -éjlepke, denevér repkedett tovább. - -A boldog vőlegény aztán álmodott a paradicsomról, himbálva az automat -széke hajóingásától; a menyasszony is álmodott a paradicsomról, ki tudja -minő álmokat? Ki tudja, minő csoda által ringatva? - -Ezzel a szerelmi kalanddal nagy hivatalt vállalt magára Trenk Frigyes. - -Nem muló gyönyör volt nála e szerelem, hanem romboló szenvedély, mely -egész lelkét elhódítá. Meg volt őrülve! Nem látott maga előtt se -veszélyt, se életczélt: kockára tett mindent, a mi egy ifjunak drága. - -Mindennap akarta látni szerelme tárgyát. S az már akkor férjes nő volt. -S a férj egyike az ország minisztereinek, kinek palotája előtt egész -várta tengerész strázsált, körülötte rendőrök ácsorogtak. A -lakosztályokhoz külön lépcső vezetett, s mindegyikét egy ajtónálló őrzé, -a ki igazolás nélkül senkit be nem bocsátott. Ha Jelvira ki akart -kocsikázni, két lovas rendőr kisérte a hintaját, a kik értesítést hoztak -a miniszternek, hol járt a felesége? - -Még is mindennap tudott vele találkozni Frigyes. Övék voltak a sötét -órák. S az őszi hónapok alatt a szerelmesek világában megfordított -asztronomia van. A «napok» hosszabbodnak. - -Két lekenyerezett cseléd: a kapus és a belső fraj egyetértésével, minden -nap más meg más álcza alatt hatolt keresztül a jól őrzött ajtókon -Frigyes. Egyszer matróznak, másszor örmény aranyművesnek, majd szabónak, -czipésznek volt öltözve; majd mikor a fűtés szaka elkezdődött, minden -másodnap jöhetett, mint bekormozott képű füstfaragó. A kapus bebocsátá a -kertbe, ott elrejtőzött a kerti lakban s aztán sötéttel kinyitották -előtte a kertre nyiló ablakot. - -Ha egyszer rajtakapják: senkinek sem szólnak, rávernek kétszáz -kancsukát, szánra dobják s viszik Szibériába. - -Mindennap azon kellett törnie a fejét, hogy másnap milyen furfanggal -jusson be a P...ff palota szentélyébe. - -Ez a szerelem annyira elfoglalta a lelkét, hogy minden dolgáról -megfeledkezett. A katonai szolgálatot sehogy sem teljesíté. Minden -foglalkozása abból állt, hogy Oettinger barátja irodájában segített a -mérnöki terveket rajzolni. Egy megemlítésre méltó művet hozott létre: -Bestuseff kanczellár úr palotájának haránt perspektivából fölvett -építészeti rajzát, melylyel nagy talentumát kimutatta s obligát -dicséretet kapott érte a – kanczellárnétól. Még az udvarhölgyeket is -elhanyagolta, a mi már öreg hiba! - -Három hónapig tartott már ez az őrülettel teljes kaland. Mindennap új -merényletet kigondolni, mindennap keresztül kúszni az örvény fölött s -aztán meglopni a paradicsomot. - -Mind a két szerető elvesztette már az eszét. Elhatározták, hogy ennek a -kínos helyzetnek véget fognak vetni: megszöknek együtt Moszkvából. Nem -várnak rá, hogy mikor tetszik a czárnőnek Szentpétervárra átköltözni. - -Tervüket arra építék, hogy Jelvira atyjának megkegyelmezett a czárnő: ez -volt az ára a miniszterrel kötött násznak. Az öreg bojár már útban van. -Nagy idő kell ahhoz, a míg Irkuczkból Moszkovába érnek. Akkor azután a -czárnő kegyelméből meglátogatják a visszakapott uradalmaikat, a mik Kiew -tartományban feküsznek. Együtt utaznak Jelvira, az apja és a férje. A -tengerészeti miniszternek lehet télen utazni, az orosz kikötők be vannak -fagyva. Az egész útmentén előre meg vannak rendelve a friss fogatok az -előkelő utasok számára. A kitűzött nap előtt aztán a szerető pár éjjel -megszökik a kerten keresztül s ugyanazon előre megrendelt fogatokat -felhasználva, vágtat lóhalálában s meg sem pihen a lengyel határig. A -rónát köd borítja, a telegrafok nem működhetnek. - -Ezt a tervet szépen kidolgozva, még az utiköltségről kellett -gondoskodni. - -Jelvira átadta Frigyesnek minden ékszerét, drágaságát, móringba kapott -aranyait. De ezt még mind nem tartá elégnek. Ő a kedvesének még anyagi -kárpótlást is nyújtott elrontott életpályájáért. - -Azt a furfangot találta ki, hogy elébb a czárnőt vette körül hódoló -szinleléssel. Lábaihoz borult megköszönni az atyja iránt gyakorolt -kegyelmet. Előre futtatott tatár lovas meghozta neki a levelet, melyben -a kazáni kormányzó tudósítja, hegy atyja már oda megérkezett s nehány -napot pihenve, egy hét mulva Moszkovában fog lenni. - -Jelvira ez örömhírt egy jótékonysági tettel kivánja megörökíteni. - -A czárnő ez évben készítteté el a himlőbetegek kórházát. Ebbe a kórházba -kiván Jelvira tíz ágyra szóló alapítványt tenni, hétezer arany erejéig, -mely összeggel atyja visszaadományozott birtokait terheli meg. Erre kéri -a czárnő engedelmét. - -A czárnő kegyesen fogadta a nemeskeblű ajánlatot s kiadatá a -kanczellárral az erre vonatkozó engedélyt Jelvirának. - -Jelvira aztán először elment a kórházigazgatóhoz s annak átadá a hétezer -arany értékéig tett alapítvány-levelet, mely minden törvényes formaság -szerint volt szerkesztve. - -De ugyanezzel az úttal felkeresé a moszkvai bankárok egyikét s -felmutatva a czárnő által kapott felhatalmazást, attól megint törvényes -alakban fogalmazott, tanuk által aláírt, megpecsételt kötelezvényre -felvette készpénzben a hétezer aranyat. - -Ezt az összeget is odaadta Trenk Frigyesnek. - -Ötvenezer rubelt értek a kincsei, a miket rábízott. - -Most már lehetett szökni. - -És Frigyesnek nem jutott eszébe, hogy ez lopás, csalás, alacsony bűn, a -mit ő most elkövetni készül. - -Nem súgta a fülébe a jobbik esze, hogy ennek a büntetése az ólombánya a -Koliván tó mellett, vagy a «holt ház»! - -Milyen sűrű köd a szerelem! - -Trenk Frigyes még az évtizedekkel később megirt önéletrajzában is, ifjui -naivitással, egészen jogosult boldogságnak nevezi ezt a szerelmet: -siránkozik a szöktetési terv nem sikerülte miatt; panaszkodik a fátum -kegyetlensége fölött. - -Pedig, ha tanúbizonyságot keresünk a gondviselés csodaszerű -intézkedéseire, úgy épen Trenk Frigyesnek ezen sorsfordulatában találjuk -meg azt szemmel láthatóan. - -A szökésre kitűzött nap előtt megbetegedett a szép Jelvira. Megkapta a -fekete himlőt. - -Ugyanaz a titokteljes rém, mely láthatlanul, nesztelenül jár az emberek -között, számlálva a fejeiken a tizenharmadikat, s melyet a szép bűnös a -maga cselszövényéhez tréfás czimborának hitt meg: az fogta a szaván. Az -a kórházlátogatási komédia. - -Hetednapra a szép Jelvira a ravatalon feküdt. - -Az utolsó forró kézszorítás után csak a koporsóban látta őt meg ismét -Trenk Frigyes. Mivé lett az a szép tündérnői arcz! - -A koporsó fejénél egy öreg ember sírt: az volt Jelvira atyja. - -A férj csak az ajtóban állt, száját otkolonáztatott kendővel takargatva. - -Trenk Frigyes Jelvira ravatalától régi barátjához, Hyndtforth lordhoz -sietett. Egyedül ő ismerte veszélyes szerelmi kalandjának minden titkát. - -– Ha a sors elszakított bennünket egymástól, én daczolok a sorssal, -monda Frigyes. Ha együtt nem mehettünk a nagy világba, együtt megyünk a -túlvilágba. - -– Csak nem akarod magadat a kedvesed sírján főbelőni! riasztott rá a -higgadt jó barát. Az által meggyaláznád a nevét örökre. Légy erős! -Uralkodjál az érzéseiden! Ezzel tartozol a megholt kedvesednek. - -Ezzel eszére téríté az ifjut. - -Az a nyugalom, melyet Frigyes magára erőszakolt, a kedves emlékét őrzé a -rágalomtól. - -Ő maga vezényelte a czárnő által kiküldött katonai kiséretet a pompás -temetési szertartásnál, ő vette át a kriptaajtó kulcsát a sekrestyéstől -s maga vitte azt fel a gyászoló férjhez a temetés után. A miniszter a -czárnőtől fölmentést kapott, egészségi tekintetből, a gyászmenetben való -kiséret alól. Orosz szokás szerint a gyászolók fedetlen fővel tartoznak -kisérni a halottjuk koporsóját s a miniszter, kopasz fejével, halálos -influenzát kapott volna a huszonöt fokú deczemberi hidegben. -Megengedtetett neki, hogy szobájában maradjon a nagy harangzúgás alatt, -a kandallója előtt. - -Ez a harangzúgás még akkor is ott zsongott Frigyes agyában, a mikor a -P...ff palota lépcsőin felment, kezében tartva levett sisakját, a -hosszan lelógó fátyollal. - -Itt is megtudta őrizni nyugalmát. - -Az özvegy miniszter előtt katonás poziturában állva, elmondá száraz -fenhangu szavakban a rapportot a gyászszertartás részletei felől. -Egyszer sem akadt a torkán a szó, egyszer sem csuklott el a hangja egész -a kriptakulcs átadásáig. - -A miniszter maga is felállva hallgatá végig a tudósítást felesége -temetése felől, halló tülkét fülébe dugva, s szemeivel a beszélő ajkait -ügyelve. - -Mikor azt a kulcsot átvevé, azt mondá Frigyesnek: - -– Köszönöm, édes fiam, hogy engem e szomorú alkalommal is helyettesítél. - -Frigyes nagyot bámult. Bár a szája nem mondta, de a szemei kibeszélték, -hogy az «is» szó nagyon megdöbbenté. - -– Mindent tudok, édes fiacskám, mondá a miniszter. A megdicsőült angyal -a halála előtti éjszakán odahivatott a kórágyhoz. Addig folyvást -fantaziált, deliriumban beszélt: ekkor már eszméletéhez tért. A mit -beszélt, azt nem hallottam. Én nem tudom, minő volt a hangja. Bizonyosan -olyan szép csengő lehetett, mint azoké a kerubinoké Szent János Látások -könyvében. A szemeinek a beszédjét sem lehetett már megérteni. Hanem azt -megtudta velem értetni, hogy a nyakán levő zsinórról vegyek le egy kis -aczélkulcsot, s nyissam fel vele azt a jáspis ládikót, a mit te is -láttál egyszer a nászkelengyéje között. Abban volt egy marokinba kötött -könyvecske. Mutatta, hogy nyissam fel és olvassam el a tartalmát. Itt -van a könyv. Ez az én örökségem. Ebben fel van jegyezve napról-napra -minden, attól az órától kezdve, a midőn te melletted ült a lord -Hyndtforth lakomáján, addig a perczig, a mikor utoljára megszorította a -kezedet. Őszinte, igaz lélekkel van megirva minden. Miket szenvedett az -ő szörnyetege miatt (az én vagyok), s minő gyönyöröket élvezett az ő -szabadító angyala karjai között (ez te vagy). - -Trenk Frigyes azt érezte, hogy forog körülötte az egész terem, ódon -butoraival, kandallójával együtt s a padlat emelkedik fölfelé. - -A miniszter csendesen folytatá, neje naplóját kezében tartva. - -– Az is meg van irva az utolsó lapokon, minő tervet állapítottatok ti -meg az együtt megszökésre. A mire mellesleg megjegyzem, hogy az igen -kába terv volt, mert akár Lengyelországba, akár Mária Terézia országaiba -menekültök, onnan titeket a kormányok kiadatnak; mivelhogy elég -gondatlanok voltatok még idegen vagyonhoz is hozzányulni, a mi -közönséges gonosztett lesz vala. Ebben a naplóban minden fel van -jegyezve. - -Trenk Frigyes átlátta, hogy el van veszve. Kész a zárt szánkó, mely őt -elviszi Szibériába. - -A miniszter tovább beszélt. - -– Mikor én ezt a naplót végig olvastam és becsuktam, az a mi haldokló -angyalunk összekulcsolta imára a kezeit, s úgy nézett rám könyörgő -tekintettel, a hogy egy kétségbeesett mártir nézhet a megváltó -messiásra. Én elértettem a néma beszédet. Egyik kezemet az ő -összekulcsolt kezeire tettem, a másikkal ezt a naplót az ég felé -emeltem, s aztán a kandallóra mutattam vele. Erre ő mosolygott. – Ha te -ezt a mosolygó arczot láttad volna, fiu! Meg kellene bolondulnod bele s -a fejedet összezuznod a kriptája rácsajtaján. - -Trenk Frigyes melle úgy zihált, mint a kit álomkisértet nyomása kínoz. - -– A mit én a haldoklónak igértem, azt én beváltom, monda a miniszter, s -azzal a Jelvira naplóját az izzó kandallóba vetette. - -Azzal odalépett Frigyeshez, s megfogta a kezét. - -– És most, köszönöm neked, hogy az én angyalomat rövid világi élete -alatt boldoggá tetted! S minthogy ő úgy kivánta, mindazokat a kincseket, -a miket ő te rád bízott, neked ajándékozom. – Távozzál Isten hírével. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Hogyan jött ki Trenk Frigyes a miniszter palotájából? azt maga sem -tudta. Az agyára támadó visszás érzések rohama alatt ájultan ragyott -össze. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ilyen mesés nagylelkűségre is csak Oroszországban találni példát. Pedig -ez igaz történet. - - - - -VI. FEJEZET. A KANCZELLÁRNŐ. - -Trenk Frigyes mindennap friss szekfűbokrétát vitt holt kedvesének, azt -odatűzte a kriptaajtó rácsai közé. Az volt a szép Jelvira kedvencz -virága. A rózsát gyűlölte, mert menyegzői bokrétájára emlékezteté. És -akkoriban még nem is voltak télen is virágzó rózsák: a kertészek csak a -centifoliát ismerték, fehéret, pirosat s annak a szirmait, változatosság -kedvéért, mesterségesen megfestették. Ellenben a szekfűkertészet minden -palotában divott. Százféle válfaj volt, változatos színvegyületben, -miroboláns nevekkel. - -Ezek a szekfüvek egészen búskomorrá tették Frigyest. A milyen -hetvenkedő, bőbeszédű volt eddig, olyan zárkózott, olyan hallgatag lett -ezentul. - -A kanczellár gyakran ott tartotta őt magánál ebéden s a neje mellé -ültette. Úgy bántak vele, mint egy beteg gyermekkel. A komédiába is -magukkal vitték. Semmi sem derítette fel. - -– Ez a fiu bizonyosan szerelmes! mondá Bestuseff. - -Olyan jól megőrizte a titkát, hogy még a kanczellár sem tudta meg, hogy -egy kedves halottat gyászol. - -Hanem a kanczellárnő már tudta. - -Azt a georgiai nőt, a ki mint Jelvira komornája, az egész szerelmi -cselszövényt útba egyengette, úrnője halála után szolgálatába fogadta a -kanczellárnő s attól aztán minden titkát megtudta Frigyesnek. - -Ebéd után a fekete kávéhoz átmentek a kanczellárnő belső szobájába -Frigyes és Oettinger, a többi vendégek a kanczellárral együtt annak a -pipatóriumába vonultak kávézni: az úrnő nem tűrhette a füstöt; az ő -kedvéért Frigyes és a régi házi barát, Oettinger, lemondott a -dohányzásról. - -Egyszer aztán csak ketten maradtak magukban a boudoir kávéasztalkája -mellett: a kanczellárnő és Frigyes. - -(A magyar etimologia ugyan azt követelné, hogy kanczellárnét irjunk, de -a tényállás majd igazolni fogja, hogy kivételképen helyes a -kanczellárnő.) - -A magas úrhölgy még mindig igen szép volt, bár a harminczas évek tulsó -szakaszában járt is. Egy nagy kamasz tékozló fia is volt már, az első -házasságából. Elébb egy német kereskedő neje volt. Bestuseff, mint -hamburgi rezidens szeretett bele s nőül vette a fiatal özvegyet. -Bötticher Anna karcsú, magas, királynői termet volt, klasszikus -idomokkal; gondosan megőrzött finom arczszíne, sima, redőtlen homloka. -Nagy önuralkodása által elérte azt, hogy az arcz kecses gödröcskéi nem -alakultak át vénítő ránczokká: se harag, se dévaj kedv redőket nem -szoktatott a szép szobor vonásai közé. Vénus volt; de keztyüs kézzel. - -Mikor egyedül maradtak Frigyessel, a szép hölgy eddig szokatlan lágy -hangon szólalt meg. - -– Édes Trenk! Én ismerem önnek a fájdalmát. Tudom, mit szenved. A -szivébe látok. Önnek egy halottja van, a kit nem szabad megsiratnia. Önt -a visszafojtott könyjei emésztik. - -Erre a szóra visszatarthatlanul a szemébe szökött Frigyesnek a köny. - -S akkor a méltóságteljes Anna odahajolt föléje és lecsókolta a szeméről -azt a drága könyet. - -Ezzel aztán felszabadítá az ifjut, hogy e nemes részvéttől dobogó -kebelre boruljon s ott lelke fájdalmait kedvére kisírja. - -És aztán többször is megengedték neki, hogy szivének sebeit ily módon -gyógyítsa. - -Az Aetna jéghegye alatt tűzláng lobog. - -A királynői büszkeséggel sugárzó német asszony egy spanyol nő -szenvedélyével tudott szeretni. Trenk Frigyes nagy hamar megtalálta azt, -a mit elveszített. - -S a szekfüvek nem vándoroltak többé a P...ff családi kápolnához. - -Csakhogy Anna okosabban tudta vinni a szerelmi cselszövényt, mint a -knéz-leány. Ő minden koczkáztatást ki tudott kerülni. - -Bestuseff ismerte feleségének szigorú elveit. Semmi oka nem volt a -féltékenységre, a gyanakodásra. Egy jól nevelt férj hozzá van már ahhoz -szokva, hogy egy házi barátot lásson maga körül, a ki a feleségét -sétálni kiséri, otthon mulattatja, verseket olvas fel neki, pletykákat -hord neki a városból, a bálban gardirozza, s ha migrénje van, a -rigolyáit vállalja. Ez egy igen szükséges utenzilia a háznál. S ha kettő -van ilyen, annál jobb. - -A kanczellárnő az udvarnál nagyobb hatalommal bírt, mint a férje. Esze -is több volt, mint az urának. Erzsébet czárnő egészen az ő befolyása -alatt állott. Beleavatkozott az országos politikába s értett hozzá, -hogyan kell szövetségeket kötni és elrontani. - -Gyűlölte a poroszokat. Ez volt az alapszínezete a jellemének. - -Nem is jutott be porosz a moszkvai udvarhoz az ő hatalmi korszaka alatt, -az egyetlen Trenk Frigyesen kívül. Ezt épen az a balsorsa ajánlotta, -hogy saját hazájából száműzetett, hogy Frigyes király nem restelli őt -különös üldözése tárgyául kiválasztani. – Aztán azok az udvari -mende-mondák, a mikből Trenk Frigyesnek egész tárháza volt; a berlini, -potsdami, charlottenburgi élményekkel terhelve. Ezek egész a czárnő -budoárjáig nyitva tartottak előtte minden ajtót. - -Majd megfelelő czímet is szerzett neki ehhez új pártfogónője. A czárnő -kinevezte Frigyest udvari kammerjunkerének. - -Ekkor aztán már aranykulcsa is volt minden ajtó felnyitásához. A czárnő -kammerjunkere! Egy ilyen méltóság előtt mélyebb komplimentet vágnak az -udvaronczok, mint egy miniszter előtt. - -De ezen udvari hivatalon kívül még egy olyan foglalkozást is kellett -teremteni Frigyes számára, melyben nagy tanulmányai, fényes tehetségei -méltó munkatért találnak. Ez is megjött. A kanczellár megtette Frigyest -belső titkárának. - -S ebben az állásában ez a huszonnégy éves ifju teljes betekintést nyert -az egész európai politika rejtélyes gépezetébe. A legtitkosabb -levelezéseket ő olvasta és fogalmazta. S lángesze, tanulmányai, -nyelvismerete komoly sikert biztosítottak a számára. Rövid időn -nélkülözhetlen emberévé lett a kanczellárnak. Óriási szorgalommal -dolgozta fel a rendezetlen ügyek halmazát: alig engedett magának alvásra -időt. S aztán, hogy annál szorgalmasabban végezhesse teendőit, magában a -kanczellári palotában rendeztek be a számára kényelmes lakást, közel a -kanczellárnő lakosztályához. - -Okosabb is így, mint az ablakon át járni fel kötéllajtorján. - -Ez új hivatalában is szivesen látott vendége volt mind az osztrák, mind -az angol nagykövetnek, a kik mindketten egyetértettek Bestuseffel a -porosz király elleni politikai cselszövésben. - -Lord Hyndtforth ezentúl is hű oltalmazója volt kegyenczének. Ő nála volt -letéve Trenk Frigyesnek minden vagyona, mely (saját életrajza szerint) a -szép Jelvira halála után hétezer aranyból állt készpénzben s rövid három -hónapi hivataloskodás után, daczára a pazarló életmódnak, – -felszaporodott nyolczezer aranyra. – A mi azt bizonyítja, hogy -Oroszországban a miniszteri titkárokat nagyon jól fizethették abban az -időben. - -Bevallja ugyan fiatal hősünk egész őszintén, hogy a pártfogónéjától -tetemes összegeket kapott; de hozzá teszi, hogy ezeknek nagyrészét a -méltóságteljes Anna tékozló fiának a hinárból kiszabadítására -fordította. - -Ha ezt tette, akkor csak atyai kötelességet teljesített. - - - - -VII. FEJEZET. HOGYAN SZÜLETIK A HONGYŰLÖLET. - -Hongyűlölet! - -Chimæra! Paradoxon! - -Olyan szó, mely semmi nép szótárában elő nem fordul. - -És épen Oroszországban, a hol a honszeretet a törvénynyel, a vallással -egyértelmű, a maga barbár őserejében együtt uralkodik a jogarral és a – -kancsukával. - -Hogy mi az a muszka hűség, azt Trenk Frigyes legjobban megérthette épen -a Bestuseff család történetéből, a mit a bizalmas egyedüllét óráiban -szép Anna suttogva mondott el neki. - -A kanczellárnak volt egy bátyja: Bestuseff Riumin Ferencz. - -Ennek a felesége, Lapukhin herczegnővel együtt valami sértő mendemondát -beszélt ki Erzsébet czárnő testi bájairól. - -Ezért a czárnő mind a két herczegasszonyt száműzte élte fogytáig -Szibériába. De előbb mind a kettőt félmeztelenre vetkőztetve, -megkancsukázták a piaczon, a sokaság előtt. És azután kivágták a -nyelvüket. - -… És ennek a megkorbácsolt, megcsonkított asszonynak a férje – tovább is -megmaradt a czárnő szolgálatában: Erzsébet őt bízta meg a bécsi udvarnál -a legfontosabb nagykövetség tisztével. Trenk Frigyes sokszor láthatta -Bestuseff Riumin Ferencz herczeget Bécsben léte alatt. - -Ilyen szörnyeteg a hűség az orosz nemzetnél. - -… És most következik egy igen ostoba história, a mi csak arra való, hogy -az embert boszantsa. - -Ez időben Poroszország nagykövete Moszkvában egy gróf Goltz vala. - -Az emelkedőben levő orosz birodalom barátságáért Európa minden országa -versenyzett. Egy czárnői kammerjunker tenyerét valamennyi nagykövet -sietett szorongatni. - -Ezt Goltz úr is megpróbálta. De Trenk Frigyes három lépést hátrált -előtte s megköszönte a barátkozást. - -Ezzel aztán még jobban magára haragította a patriótáját, mint ama -bizonyos danczkai bastonáddal, melyért Goltz hasztalan sürgetett -elégtételt a czári udvarnál. Ott azt felelték neki, hogy megkapott -botokat meg nem kapott botokká dekretálni még az angol parlamentnek -sincs hatalma. - -S a számüzött Trenknek a befolyása egyre nőtt az orosz udvarnál. - -Ennek a megtörésére Goltz úr egy nagyon alacsony, gyermekesen buta -cselszövényt gondolt ki. - -Hyndtforth lord, a ki jól ismerte Trenk Frigyesnek, különösen -architechtonikai rajzolásban való ügyességét, felkérte őt egyszer, hogy -rajzolja le számára Kronstadtot, kikötőjével, mamelonjával és a -gályáival együtt. Ő maga adta át neki a kép alapjául szolgáló -tervrajzokat és a gályaképeket, a miket minden könyves boltban meg -lehetett venni két rubelért. - -Trenk Frigyes aztán ezekből összeállított egy hangulatos rajzot, mely -Kronstadtot híven ábrázolta, a nélkül, hogy ő azt látta volna -természetben. - -Ezt a képet Hyndtforth lord rámába téve akasztá ki a szobájában. - -Egy napon a szász nagykövet, Funk úr meglátogatja az angol követet, -meglátja nála Frigyes rajzát, nagyon megtetszik neki, elkéri tőle, hogy -ő is lemásoltathassa azt magának. Hyndtforth odaadja neki. - -A míg Funk lakásán egy piktor Frigyes rajzát másolja, oda kerül hozzá -Goltz úr; meglátja a képet, nagyon feldicséri; akkor aztán mind a két -követ duettben elkezd lamentálni a fölött, hogy milyen kár volt ilyen -szép tehetséget, mint ez a Trenk Frigyes, elzülleszteni a hazájából. - -Végül arra kérte Goltz ur Funk urat, hogy engedje át neki azt a rajzot -egy pár napra. Neki is van ilyen képe, de hibás; hadd igazíttassa ki ez -után. Funk úr átadta a rajzot Goltz urnak. - -És ekkor Goltz úr egyenesen szánkázott Bestuseffhez, a zsebredugott -képpel. - -– Ön egy kigyót táplál a keblében, herczegem. - -– Csak egyet? kérdé sardoni mosolylyal Bestuseff. - -– Hát, a hogy veszszük. Meglehet, hogy kettőt. De a legmérgesebb vipera -ez a Trenk. - -– Azt ne tessék bántani. Ő a czárnőnek kegyencze s a feleségemnek házi -barátja. - -– Ő árulója a czárnőnek! S szeretője a kancellárnőnek. - -– Nono, uram! Ez nagy szó! Ezt be kellene bizonyítani. - -Erre a feltüzelt kanczellárnak el kezdett egy mesét mondani a követ. - -– Lássa ön, herczegem! Azt, hogy áruló Trenk Frigyes, bebizonyítom -kézzel foghatóan, szemmel láthatóan. Én, hogy ennek a kalandornak, a ki -saját királyát elárulta, fogára tapintsak, felszólítám őt, hogy készítse -el számomra a kronstadti kikötőnek és erődítvényeknek nagy titokban -tartott rajzait – kétszáz arany díjért. S ez a pribék elfogadta a kinált -bűndíjt. Itt van az elkészített munka. - -S azzal oda tette a kanczellár elé Trenk Frigyes rajzát. - -Bestuseff éktelen haragba jött ennek a képnek a láttára. Mit tudta ő, -hogy mi különbség van egy fortifikatzionális tervrajz, meg egy panoráma -között. Ez már flagrans delictum. - -– Pert kap a gazember a nyakára s kancsukát a hátára. Kiabált dühében. - -Hanem erről lebeszélte Goltz úr. Nem kell az úrfit perbe fogni, mert azt -a czárnő pártfogolja: az bizonyosan megkegyelmezne neki az ő szép -szemeiért. Legjobb lesz őt szépen meglepni éjszaka az ágyában s aztán -senkinek sem szólva a csukott troikába beültetni s szépen elutaztatni -Szimbirszkbe, vagy hova. – Ezzel az alkalommal exczellencziád legalább -majd annak a másik vádamnak az alaposságáról is meg fog győződni. - -Ezzel ismét zsebébe dugta Goltz ur a képet és eltávozott. - -De Bestuseff urnak, ördög pokol! nem volt kedve annak a másik vádnak az -alaposságáról is meggyőződni; hanem átrohant egyenesen a felesége -szobájába s haragja tűzokádó kedvében szemére lobbantá a gyalázatot, a -mit házára hozott, kalandot kezdve egy ilyen sehonnai árulóval, mint ez -a Trenk. - -Anna hideg méltósággal kérdezé: - -– Honnan veszi ön ezt a gyanut? - -– Kezemben volt a bizonyítvány. - -– Miféle bizonyítvány? - -– A kronstadti erődítvénynek a rajza. - -– Hát én vagyok a kronstadti erődítvény? - -– Fájdalom, hogy ön nem a kronstadti erődítvény. De az áruló csak az ön -révén juthatott hozzá, hogy azt lemásolhassa. - -– S miért tette volna azt? - -– Mert Goltztól kétszáz aranyat kapott érte. - -Ekkor aztán a kanczellárnőt is elhagyta a türelme. Ő tudta legjobban, -hogy Frigyesnek mennyi pénze van s azt milyen becsületes úton keresi. - -Nem replikázott a férjével tovább, hanem nyalábra kapta, mint egy -gyereket (kicsiny, vézna uracska volt) s kivitte az ölében, minden -rugkapálózása daczára átczipelte a hálószobájába, ott lefektette a -medvebőrre, aztán odakiáltott a komornyiknak: «hijjátok a kirurgust, -eret vágni az uramon, a guta kerülgeti». - -Anna asszony megtehette azt, a hogy a német szóbeszéd mondja: «Ihre -Mittel erlaubten ihr Solches». - -Aztán ott hagyta a kanczellárt dühöngeni a saját szobájában. - -Maga azonban sietett rögtön levelet irni Frigyesnek. - -«Magát nagy veszély fenyegeti. Ma ne háljon odahaza. Maradjon lord -Hyndtforth házában, közelebbi értesítésig.» - -Ezzel a levéllel elküldte a magántitkárát a kanczellárnő az angol -nagykövet palotájába, jól tudva, hogy Frigyes annál szokott ebédelni. - -Trenk közölte a mylorddal Bestuseffné rejtélyes izenetét. - -A nagykövet azonnal odahajtatott a kanczellárhoz. - -A mint annak a szobájába belépett, a kanczellár heves szemrehányásokkal -fogadta, hogy az ő házához egy árulót vezetett be. - -– Mit vétett Trenk? kérdezé a mylord. - -– Lerajzolta Kronstadt erődítési tervét suttyomban, s eladta kétszáz -aranyért a porosz nagykövetnek. - -– Az lehetetlen! szólt közbe Lord Hyndtforth. (Ő tudta, hogy Frigyes -gazdagon van ellátva: nála volt a pénze letéve.) Ki mondta ezt? - -– Goltz maga! Itt volt nálam. A rajzot is megmutatta. Alá van irva a -rajzoló neve. - -– Alá van irva a neve? Akkor én már tudok róla valamit. Kérem, hivassa -ide Goltz urat azzal a rajzzal együtt. Ha ez csakugyan a titkos -tervrajz, akkor megvonok minden oltalmat az árulótól. - -Bestuseff azonnal irt Goltznak, hogy látogassa meg, s hozza el a -tervrajzot is magával. A nagykövet azt izente vissza, hogy nem mehet, -fáj a lába. - -Ez alatt lord Hyndtforth értesíté a házánál menedékben levő Trenket, -hogy «Csigavér! Nem Annáról van szó, csak Kronstadtról». - -Erre aztán Frigyesnek is egyszerre megtért az ártatlansága felőli -meggyőződése: – azonnal elhagyta a menedékét s felsietett a -kanczellárhoz. - -Lord Hyndtforthot még ott találta a kanczellár szobájában. - -A nagykövet, igazi britt büszkeséggel kiálta a belépőre: - -– Maradjon ott, a hol áll! Ne közelítsen ön felém addig, a míg a vád -alól nem tisztázza magát. – Ön lerajzolta alattomban Kronstadt -erődítményi tervét? S azt eladta Goltz úrnak? - -– Én rajzoltam egy képet Kronstadtról, a mire excellentiád szólított -fel, a könyvárusoknál kapható vázlatok után, s azt excellenciádnak -adtam, – nem díjért, de hálás tiszteletből. - -– S hogy került volna ez Goltz úr kezébe? kérdezé a kanczellár. - -Lord Hyndtforth intett Frigyesnek, hogy hallgasson, s a kanczellár -fülébe súgott. Erre Bestuseff azt mondta Trenknek, hogy lépjen a -mellékszobába, s várjon, míg szólítani fogják. A kulcsot ráfordították -az ajtóra. - -Az alatt, a míg Frigyes szobafogságban volt, lord Hyndtforth elmondta -Bestuseffnek az egész kronstadti rajz történetét: a kanczellár -odahivatta magához Funk urat, a szász követet s Schwert urat, Belgium -képviselőjét, azokkal együtt bocsátá el lord Hyndtforthot Goltz urtól -felvilágosítást kérni. - -Legelőször is Funk úr visszakérte Goltz úrtól a kikölcsönzött rajzot. -Mikor az annak a zsebében volt, akkor lord Hyndtforth azt mondta -Goltznak, hogy már most mutassa meg nekik azt a tervrajzot, a melyet -Trenktől vásárolt kétszáz aranyon. - -A nagykövet ötölt-hatolt, utoljára kipattantotta: - -– Én nekem parancsom van a királyomtól megakadályozni, hogy ez a Trenk -Oroszországban szerencséjét kovácsolhassa. Én azt tettem, a mi egy -miniszternek a kötelessége. - -– Tessék ezt lediktálni a titkár úrnak. - -A három nagykövet a kanczellár első titkárát is magával hozta. Az leirta -azonnal Goltz úr nyilatkozatát. - -– Egyébiránt a másik vádamat: a Kremlin kertjében, a gyertyánfák alatti -találkozást a magas rangú hölgygyel, fentartom. - -A titkár ezt is hiven leirta. - -– Tessék aláirni, mondá lord Hyndtforth. - -Goltz úr odairta a nevét. - -– Kérek hivatalos pecsétet is ütni a név alá. - -(Az ostya nem akart jól megragadni a levélen.) - -– Majd én ráköpök s akkor megragad, mondá lord Hyndtforth, s úgy -cselekedék. - -Ezzel a bizonyítékkal aztán visszatértek a kanczellár palotájába. - -Trenk Frigyes ártatlansága teljesen ki volt derítve: Bestuseff ráismert -az elhozott képben ugyanarra, a mit Goltz úr titokban megmutatott neki. -Restelte nagyon a dolgot, hogy nem tudott külömbséget tenni egy tájkép, -meg egy tervrajz között. Trenk Frigyest kibocsátották a szobafogságából, -meggratulálták, megölelgették. Bestuseff is megölelte, hanem azután -mégis ütött egyet az öklével a hátára. - -– Hanem az a találkozás a gyertyánfák alatt! Azért még majd beszélünk -egy szót, úrfi! - -Trenk Frigyesnek aztán lovagi szavát vették, hogy nem fog Goltz úrral -gorombáskodni, ha találkozik vele. - -Bestuseff ott marasztá az urakat lakomán. A kanczellárnő is megjelent az -asztalnál s változatlan hideg arczczal hallgatá végig a mylord és a két -követ úr előadását a Goltz úr intrikájáról. Úgy tett, mintha ez csupa új -dolog volna előtte. – Bizony pedig, ha ő bele nem kap a sors lovainak -gyeplőjébe, azok már azóta repítik Frigyes úrfit az Urál felé! - -Csak Bestuseff dörmögött közbe egyet-mást. - -– No de a gyertyánfák alatt… - -Még tartott a lakoma, a midőn belépett a terembe a czárnő udvarmestere s -egy levelet adott át a kanczellárnak, melyet a czárnő sajátkezűleg irt. - -A vendégek felállva hallgatták végig a levél tartalmát. A kanczellárhoz -volt az intézve. A legszeretetreméltóbb uralkodónő mély felindulásának -adott kifejezést azon méltatlan vádaskodás fölött, melylyel kedves híve, -Trenk Frigyes nevén sebet ütni törekedtek. Ezen igaztalanul okozott -fájdalom megorvoslására elrendeli a czárnő, hogy Trenk Frigyesnek az -államkincstárból két ezer rubel kifizettessék s jövőre nézve e hű ifju -személye minden kémkedés és ólálkodás alul mentesíttessék. - -«Éljen a czárnő!» hangzott minden ajkról. - -Trenk Frigyesnek odanyujtatott a levél, hogy azon az uralkodónő nevét -megcsókolhassa. - -A kanczellárnak egyszerre visszatért az egész jó kedve. - -Megveregette Frigyes vállát. - -– Jól van, fiacskám. Csak te sétálj a Kremlin gyertyánfái alatt. Egy -szót se beszéljünk erről többet. - -… S mind ezt istennői apathiával hallgatta végig a szép Anna asszony. - -Ez a rosszul sikerült cselszövény szinleg mulatságosan végződött, de az -érdekelt kedélyekben mélyen ülő salakot hagyott hátra. - -Trenk Frigyes naplójából annyit tudunk meg, hogy a szép Anna asszony -ezért a lovagiatlan árulkodásért olyan inzultussal állt boszút Goltz -úron, a mely le nem irható; és hogy ez a nagykövet ez eset után -sorvasztó betegségbe esett s rövid időn elhalt. Halála rejtélyét homály -takarja. - -De magának Trenknek a lelkületét is feldúlta ez a durva cselvetés. - -Hogy Frigyes király őt, egykori kedvenczét, még idegen országban is -üldözteti s ilyen eszközöket is megenged a nagyköveteinek, hogy haragja -kipéczézett tárgyát szerencsétlenné tegyék. - -Saját szavai szerint: «e cselvetésen felindulva, képes lett volna saját -hazáját pusztasággá átváltoztatni, ha alkalom kinálkozott volna rá». - -Tehát már kész volt kardját kihúzni Poroszország zászlói ellen. - -Megszületett a hongyűlölet. - -S ezt a szörnyszülöttet még nagyobbra nevelte mindennapi indulataival. - -A féltékenység fulánkja a kanczellárnak is a szivébe szakadt. Ez időtől -fogva nemcsak a saját szemével, de kémei által is folyton figyelemben -tartá a felesége és Trenk Frigyes minden lépését. Azoknak alig lehetett -másutt ellenőrizetlenül találkozni, mint a Kremlinben, aztán meg lord -Hyndtforth palotájában; vagy néha Bernesnél, az osztrák nagykövetnél. -Ide nem hatolhattak be a kanczellár kémei. - -S ez a féltés, ez a boszúság magára az orosz politikára is befolyással -volt. Bestuseff megharagudott lord Hyndtforthra és Bernes úrra a miatt, -hogy Anna asszonynak Frigyessel folytatott szerelmi viszonyát pártolják. -Azoknak ugyan legkevesebb kedvük telt abban, hogy két szerető szívnek a -boldogságát előmozdítsák, de nagy politikai tervük volt vele, hogy -Erzsébet czárnőt megnyerjék az angol és osztrák fegyverszövetség -számára, s egy közös hadjáratra Poroszország ellen. S ennek legbiztosabb -eszközlője volt a kanczellárnő, a kinek Poroszország iránti gyűlöletét -legjobban fentartá a Frigyes király által méltatlanul üldözött ifju -iránti szenvedélye. - -Ez a huszonnégy éves gyermek képezte az európai politika sarkát, mely -körül az összes diplomatia forogni volt kénytelen. - -A czárnő is kényeztette a fiut és semmi titkot nem tartott előtte. - -Ez öntudatlan politikai sark körül aztán maga az orosz diplomatia is -megfordult. - -Bestuseff kanczellár, féltékenysége hideg dühében, eddigi -szövetségeseitől, angoloktól és osztrákoktól elfordulva, a poroszokhoz -közeledett. Anna asszony, kinek szintén meg volt a maga titkos -rendőrsége, férjének minden titkos terveiről értesült. A -hadügyminiszter, Apraxin, maga is bele volt ezekbe avatva. - -A titkos terv az volt, hogy Oroszország csatlakozzék az angol, osztrák -és később a franczia szövetséghez s indítson meg egy nagy hadsereget -Apraxin vezénylete alatt a poroszok ellen. A legelső összetalálkozásnál -azonban, melyben a poroszokkal csetepatéra kerül a sor, tegyen úgy -Apraxin, mintha elvesztett volna egy derék ütközetet s vonuljon vissza, -hagyja magára az osztrákot, a ki az oroszok félreálltával az angolokkal -nem érintkezhetik, sem a francziákkal. - -Ezt az egész komplottot előre megtudta Anna asszony s közölte -Frigyessel, úgy, hogy ez a gyermek már előre tudta, hogy mi lesz a -legközelebbi nagy háborúnak a kimenetele? - -Trenk Frigyes veszélyes lejtőre jutott. Eszközül hagyta magát -felhasználni egy nagy, az egész Európát megmozdító diplomatiai -cselszövényhez, a melyben neki az a szomorú szerep jutott, hogy saját -hazájának ellensége legyen. S ha még abban tört volna ki corioláni -hongyűlölete, hogy kardját ajánlja fel hazája ellenségének, ebben még -lett volna valami brutális lovagiasság: a hőstett elfelejteti az -indokait. De ő rá egyenesen Ephialtes szerepe várt: az ellenséges -légióknak honfitársai ellen kalauzolása. Ő segített szítani a gyűlöletet -Erzsébet czárnő lelkületében a poroszok iránt. A trónörökös, később III. -Péter czár, határozott ellenzője volt annak a politikának, mely -Oroszországot a burkusok elleni harczra izgatta. Ezt tudta Bestuseff és -Apraxin is. De a czárnő nem kérte a trónörökös tanácsát, egészen a -kanczellárnő befolyása alatt állt, a ki viszont engesztelhetlen boszút -forralt Frigyes király ellen a Goltz által rajta elkövetett -meggyalázásért. - -Tehát a kanczellár és a felesége két egymás ellen irányult politikai -cselszövényen dolgoztak. - -Nagyon tragikus vége lett ennek a magas komédiának. - -Öt évvel később csakugyan megindult a nagy hadjárat Frigyes király -ellen, melyben az oroszokon kívül az osztrákok és francziák is -résztvettek. – Apraxin tábornok egy hatalmas hadsereggel indult meg -Poroszország felé s Frigyes király fölött Grosz-Jägerndorf mellett nagy -diadalt vívott ki. – Ugyanekkor azonban Erzsébet czárnő halálos -betegségbe esett. – Bestuseff egy merész elhatározással hirtelen -parancsot küldött Apraxin után, hogy ne nyomuljon előre: térjen vissza -az egész orosz hadsereggel Muszkaországba. Azt remélte, hogy ez által -megnyeri a következő czár gratiáját, a ki a porosz királyt pártolta. – -Azonban mire Apraxin visszatért az orosz hadsereggel, akkorra Erzsébet -czárnő is felgyógyult a halálos betegségéből s ismét átvette az -uralkodást. - -Mikor a czárnő megtudta, hogy az ő kegyenczei, uralkodónőjük halálára -számítva, ily végzetes fordulatot idéztek elő a hadjáratban, méltó -haragjában haditörvényszék elé állíttatá mind a kettőt s a birák halálra -itélték őket. – Erzsébet kegyelem útján száműzetésre változtatta e -büntetést. Anna asszony követte a száműzetésbe férjét, a hol Bestuseff -Alexej Petrovics, rangjától, érdemjeleitől megfosztva, a bibliából -kiszemelt kegyes mondatok összeállításával foglalkozott, míg bátyja, -Bestuseff Riumin Ferencz, patikárusságra adta magát. (Ő lett feltalálója -a hirhedt Bestuseff-cseppeknek, másnéven «arany cseppek», melyek minden -migrainet meggyógyítottak). – Ha Trenk Frigyest, ki együtt emelkedett e -hatalmasokkal, ott találta volna a nagy kataklizma, belőle is olyan -hulló csillag lett volna, mint azokból. – Elvesztette volna azt, a mi -visszanyerhetetlen: a becsületet. - -Jó szerencséje volt, hogy korábban utólérte a szerencsétlenség. - - - - -VIII. FEJEZET. KERESZTÜL-KASUL A VILÁGBAN. - -A míg az ifjabb Trenk az orosz udvar diplomatiai és szerelmi -cselszövényeiben élénk szerepet játszott, az alatt az öregebb Trenk, a -spielbergi börtönben véget vetett nyughatatlan életének. A meghalása is -egy rettenetes komédia volt: dæmoni gonoszkodással úgy kitervezve, hogy -annak még folytatása is maradjon, hogy az ő lelke még azután is a -sírkövén gubbaszkodva, nevethessen az utána következők kínlódásain. - -Elébb szabályszerű testamentumot tett, melyben (a királynő -beleegyezésével) minden világi birtokára nézve az ő kedves unokaöcscsét -nevezé meg általános örököséül. (A kit nem sikerült orgyilkosokkal -megöletnie.) - -Mikor készen volt a végrendelete, nevetve mondá a börtönfelügyelő -tisztnek, Kottulinszkynak: - -– No most már vígan halok meg, mert úgy elláttam az öcsémet, hogy még -holtom után is boszanthatom és mortifikálhatom. - -Akkor aztán konvertált, barátcsuhát öltött; – a ki teljes életében -atheista volt, templomokat rabolt ki, papokat kínzott: – egyszerre -kegyes lett; megjövendölte a halála napját, óráját, gyóntatót hivatott; -egy nap azt mérgezte meg aqua toffanával, másnap magát. Hogy még egy -nevetni valója legyen a lelkének onnan a sirkő tetejéről: hogy -zarándokol hozzá majd a nép, mint csodatevő szenthez. - -Trenk Ferencz tehát megirta a pokoli komédiáját, csak az volt hátra, -hogy a hős eljátszsza azt, a kinek a számára a czímszerep irva volt. - -A bécsi udvari kanczellária felküldé Moszkvába Trenk végrendeletét a -felhivással együtt, hogy a legatárius foglalja el az örökbe hagyott -birtokot. - -Azt jól tudta Trenk Frigyes, hogy minden ország törvénye megkivánja, -miszerint földbirtokot csak honosult nevezhet tulajdonának; a ki -magyarországi földesúr akar lenni, annak magyar nemessé is kell lennie. -Következőleg ott kell hagynia a fényesnek indult orosz életpályát, a -magas politikában elfoglalt izgalmas részesülést, a hatalmas pártfogókat -s még hatalmasabb pártfogónőket, az élvezetteljes kalandokat. -Felcserélni Moszkvát Bécscsel. És Bécset ismerte már annyira, hogy ne -találjon benne semmi szeretni valót. Nagybátyjának a sorsa elég ijesztő -példa lehetett előtte. Tudhatta, hogy mennyi átok fekszik a nagybátyja -örökül hagyott birtokán! Bár azt még nem tudta, hogy mennyi processus -jár vele? - -Eleinte visszautasítá az egész örökséget. Azonban lord Hyndtforth és -Bernes úr addig unszolták, míg ráadta a fejét, hogy elfogadja azt. - -Egy milliós örökség! Tömérdek kincs! Kész pénz halommal! Három nagy -uradalom, várkastély Magyarországon. - -Lord Hyndtforth azzal győzött, hogy a szabadságvágyat éleszté fel -Frigyesben. Magyarország az ős szabadság hazája, olyan mint Anglia, a -hol a magyar nemest védi a primæ nonus. A magyar nemes kis király a maga -kastélyában! Míg ellenben a nagy orosz birodalomban a legmagasabb -államférfi, a leggazdagabb knéz sincs megóva attól, hogy egy -cselszövény, egy czárnői szeszély a vesztőhelyre, a pellengérre ne -küldje: a kancsuka alá, aztán Szibériába. Ime, ő rá is ki volt már -mondva – nem itéletképen – csak egy féltékeny férj haragjából, hogy oda -vándoroljon, s csak egy asszonyi hajszálon akadt fenn a balsorsa. - -Ez döntött. Frigyes elfogadta a magyar udvari kanczellária ediktumát s -folyamodott a czárnőhöz elbocsátásáért. - -A czárnő is nehezen akarta elbocsátani, de hát még a másik uralkodónője! -Ölelő karok lekötötték, forró csókok forrasztották, mégis el tudta magát -szakítani. Megigérte, hogy visszajön. A szép Anna egy gyémántokkal -kirakott medaillont ajándékozott neki, miniatür arczképével, meg egy -drágaköves szelenczét. Tubákolni divat volt hölgyeknél és ifju uraknál. - -És mikor elutazott, Szentpétervárott egy bankár kereste fel, a ki egy -levelet adott át neki, melyet a kanczellárnő irt búcsúképen hozzá. A -levélhez egy váltó volt mellékelve négyezer rubelről. Ezt küldé a távozó -kedvencznek uti költségül. A levelet megcsókolá s keblébe rejté Frigyes, -a négyezer rubelt köszönettel visszaküldé. - -Volt neki elég pénze, szép asszonyok, magas úrhölgyek adománya. - -Négy inast hordott magával: a két lovászát, Jankót és Brankót, aztán meg -egy muszka vadászt és egy kalmuk kocsist. Ezekre ugyan mind nem volt -szüksége, mert hajón utazott tovább. - -Elébb Stockholmba ment, a hol a királyné igen szivesen fogadta. Frigyes -király legifjabb nővére volt. Jól ismerte Trenket. Ő volt a lakodalmánál -a királyi menyasszony kisérője a nemes, tiszteletbeli csapat élén. -Bizonyosan Amália herczegnő révén is jól ismerte az ifjut. - -Arra mutat az a figyelmeztetése, hogy ne sokat időzzön Stockholmban, -mert ez kellemetlen súrlódásra találna okot adni a berlini udvarral. - -Innen átutazott Koppenhágába: ott is talált egy régi jó pajtást, a kit -nyomoruságából kisegítsen. Aztán tovább Hollandba, egy gabonaszállító -hajóval. - -Útközben elővette őket a vihar, a hajó elvesztette az órradzóját meg az -előtörzsfáját s jó szerencse volt, hogy a gotenburgi sziklák előtt -horgonyt vethetett. - -A vihar kilencz napig ott tartá fogva a hajót. - -Frigyes ez alatt azzal mulatta magát, hogy beleülteté a négy inasát a -hajó dereglyéjébe s elkalandozott a sziklák közé, tengeri rákot, -tőkehalat fogni hálóval, szigonynyal, vadludakat lövöldözni, azokat -hazahordta a hajóra s megosztotta a matrózokkal. - -Azokon a sziklaszigeteken emberek laktak: a férfiak halászattal, az -asszonyok földmíveléssel foglalkoztak. Ebben az évben rossz termésük -volt. A szigetlakók éhinséggel küzdtek. - -Trenk Frigyes aztán a hajótulajdonostól felvásárolt valami száz zsák -rozsot s azt a dereglyével kihordá a sziklákhoz s szétosztotta a -szigetlakók között. Ez is a nagyúri szenvedélyek közé tartozik. - -Egy nagyobb sziklaszigeten még templom is volt. A pap is olyan inséget -szenvedett, mint a népe. Azt is megajándékozta Frigyes egy pár száz -forinttal, a mennyit az soha sem látott életében egy rakáson. - -Hangzott is utána a megvigasztalt nyomorultak áldó zengedezése. - -Úgy látszik azonban, hogy a vihar nem vesz tudomást az ilyen -hálanyilatkozatokról, mert a hajóhoz visszatérőben olyan rohammal támadt -a dereglyére, hogy azt felfordítá. - -Trenk Frigyes csak a Jankó inasának köszönheté, hogy oda nem veszett a -hullámokban. Ez kezénél fogva húzta őt ki egy sziklára. - -Hanem az orosz vadász, meg a kalmuk kocsis a tengerbe fulladtak. Azok -nem tudtak úszni. - -Frigyes is beteg lett s néhány napig sem élő, sem halott nem volt. Míg -végre tizenötöd napra szerencsésen megérkezett a hajó Amsterdam alá. – -Hát bizony akkor tökéletes élvezet volt a tengeren való utazás. - -Hogy miért tette ezt a nagy körútat Trenk Frigyes Stockholmon, -Koppenhágán, Amszterdámon keresztül Bécsig? annak a megoldását csak az -ifjukori kalandvágyban és hetykélkedésben tudjuk feltalálni. Útközben -elpocsékolt tengersok pénzt, ivott tengervizet, kapott tengeri -betegséget, de semmi okosat nem tanult. - -Egy pár fölösleges kalandja is volt: egy hires verekedő czethalásznak -levágta a jobb kezét s egy homályos gentleman által, kit nagylelkűen -megtraktált, meg hagyta magát lopni keservesen. Jobb lett volna, ha a -czethalászt traktálta volna meg s az iparlovagnak vágta volna le a -kezét. - -Végre, nagy Odyssea után, körülkerülve fél Európát, eljutott Bécsbe. - -Legelső dolga volt audientiát kérni a királynőnél. Mária Terézia igen -kegyesen fogadta s tudatá vele, hogy legmagasabb beleegyezését adja -hozzá, miszerint Trenk Frigyes nagybátyja örökségét elfoglalja, melynek -rendezésére egy delegatum judicium van kiküldve. - -Frigyes azt hitte, hogy Bécsben is úgy lesz, mint Moszkovában. Csak meg -kell neki magát mutatni s azzal minden ember meghódol előtte. Annyival -inkább, mert itt már mint egy valóságos magyar mágnás, három uradalom, -meg egy híres kincstár örököse léphet fel. - -De nagyon lehorgasztá a kevélységét a Trenk-féle törvényszéki bizottság -elnöke, a ki megismerteté vele a helyzetet. Legelőször is a megdicsőült -végrendelkező nyolczvanezer forintot meghaladó legatumokat hagyott -mindenféle kegyes czélokra, melyek a kincstárán erős apadást okoznak; -azután pedig nem kevesebb, mint hatvanhárom processus van a hagyaték -ellen megindítva, melyeknek eldültéig az örökség ki nem adatik, s ha a -felperesek igényei érvényesülnek, az egész kincstár fenékig kiürül. - -Ez volt az a mulatság, a mely fölött Trenk Ferencz még halála előtt egy -órával is olyan jókat tudott nevetni. Micsoda képet fog csinálni öcsém -uram, mikor megtudja, hogy hatvanhárom perben kell helyt állania s mint -az üldözött medvének, egy egész kopófalka ellen védelmeznie magát. - -Egy millió forint örökség – hatvanhárom prókátorral! - -A legelső gondolatja az volt, hogy odadobja az egész örökséget a -törvényszék lábához s fut Európából s Keletindiáig meg sem áll! – S ez -volt az egészséges gondolat! Bár maradt volna mellette. Ott még alkirály -lehetett volna. - -De szerencsétlenségére épen akkor érkezett meg Bécsbe az ő moszkvai jó -barátja, Bernes úr nagykövet, a kinek valami elintézni való ügyei voltak -Milanóban. Az ismét felbiztatta, hogy csak fogadja el a Ferencz bátyja -végrendeletét úgy, a hogy van, egyelőre; majd ő beszél a királynővel s -megszabadítja Frigyest e kellemetlen helyzetből. Fel is ment az udvarhoz -s a legjobb igéretekkel tért vissza. Ezeken aztán Frigyes megnyugodott. -Bernes úr megigérte neki, hogy a mint Milanóból visszajön Bécsbe, -egyenesen hozzáfog a Trenk-massa felszabadításához, s addig vissza nem -tér Moszkvába, a míg ifju barátját a pakráci, petrováci és pleternitzi -uradalmakba be nem iktatja. - -Ekkor aztán Frigyes mégis csak elő kérte hát a Ferencz testamentumát, a -mit még mind addig nem látott. - -Itt következtek azután még az új meglepetések. - -Trenk Ferencz hagyományozása három föltételhez volt kötve. - -Az első, hogy az általános örökös térjen át a római katholikus hitre. (A -Trenkek lutheránusok voltak.) - -A második, hogy egyedül az osztrák uralkodóháznak szolgáljon. - -A harmadik, hogy az egész vagyona elidegeníthetlen hitbizománynyá -alakíttassék. - -Ezek a föltételek még a hatvanhárom processusnál is sulyosabban -nehezültek a milliós örökségre. - -És Frigyesnek még egyszer nyitott útat jó sorsának nemtője ebből a -labyrinthból való megmenekülésre. - -Alig utazott el Bernes úr Bécsből, a midőn a pfalzi követnek az estélyén -összetalálkozott Frigyes a porosz nagykövettel, a ki őt előzékeny -nyájassággal félrehívta egy ablakfülkébe s elkezdett előtte nyilatkozni -Frigyes király megváltozott indulatáról Trenk iránt. A nagykövet minden -rábeszélő tehetségét elővette, hogy Frigyest hazájába visszatérésre -birja. Biztosítá számára a király amnesztiáját, lelkére köté a hazája -iránti szeretetét. – Frigyes hajthatatlan maradt. - -Azután a nagyravágyásához beszélt. Frigyes király ki fogja őt nevezni -egy lovas ezrede parancsnokának; fényes katonai pálya nyilik meg előtte -a saját hazájában; míg itt az új hazában ugyan várhat, a míg egy -fölösleges helyen megakad, ott azután fenn is akad. Láthatja a bátyja -példájából, hogy mi a jutalma Ausztriában a csatatéren szerzett -érdemeknek. – Frigyest ez sem indította meg. - -Végre a legérzékenyebb részén támadta meg. Beszélt neki a szerelméről. -Az egyetlen fenkölt szerelméről. A védő angyaláról, a ki őt még most is -imáiba foglalja. – Még az sem győzte le! - -Az az átkozott millió bezárva tartá a lelkét. - -Frigyes visszautasította a nagykövet ajánlatát, a király kegyelmét s ez -által nyiltan a hazája ellenségének vallotta be magát. - -Ez volt a legnagyobb hibája és a legnagyobb bűne. Ezen tört meg a sorsa -derékban. - -Maga is elismerte azt később s vénségében nehéz önvádakat halmozott -magára, hogy akkor ezt a sorsfordulatot nem fogadta el s egész -ifjuságát, életerejét semmivé tette általa. - -Egy millió miatt! - -De annak a milliós örökségnek a végrehajtói követelték a végrendelet -föltételének végrehajtását. Legelőször is a római katholikus hitre -áttérést. - -Furcsa ellenmondások jönnek elő Trenk Frigyesnek a jellemében. Ettől az -egytől vonakodott. - -Ő, a ki annak az egy milliónak a csábképeért meg tudta tagadni a -hazaszeretetét, el tudta mellőzni a nagyravágyását, le tudott mondani a -szerelméről; – nem tudta megváltoztatni az eklézsiáját. -Háromnegyedrészben gyönge tudott lenni, egynegyed részben erős. - -De, hogy mégis, e miatt, el ne veszítse azt a kisértetes milliót, -megtette azt a tréfát, hogy egy kapuczinust megvesztegetett, hogy adjon -neki bizonyítványt, miszerint ő áttért a katholikus egyház kebelébe. S -ezzel elég volt téve a formaságnak. De az ilyen csalfaság nem -maradhatott titok. Ezért aztán mindenki meggyűlölte és üldözőbe vette. A -hypokrisist, a hitvallással űzött komédiát mind az egyik, mind a másik -fél egyformán elitéli. – Ezzel Trenk Frigyes Szibériát csinált maga -körül az emberi szivekben. - -S Trenk Ferencz gúnyszelleme ott repkedett körülötte az útain. - -Hát nem ez a manó vitte utána Bernes úrnak az aqua toffanát, mely azt -olaszországi útjában megölte? A kedves atyafiak ezt a módját találták ki -a barátságos kiegyezésnek: megmérgezték. - -Bernes hirtelen halála egyszerre megfosztotta Trenk Frigyest egyetlen -igaz barátjától, a ki az udvarnál befolyással birt. - -Maradt helyette hatvanhárom ellensége, ugyanannyi peres fél, a ki az -örökségét megtámadta, azoknak az ármányos prókátoraik, a megvesztegetett -birák, a sikkasztó sáfárok, csalafinta iparlovagok, a kikhez még -megszerezte ellenségekül a hitbuzgó papokat, a dölyfös udvaronczokat és -a gyanakodó diplomatákat. - -Valóban egy mesehős bátorsága s egy gyermek könnyelműsége kellett hozzá, -hogy Trenk Frigyes ebbe a szörnyetegek barlangjába belelépjen. - -Itt azután lassankint kinevelte magát azzá a gyűlöletes és nevetséges -alakká, a mi egy bécsi perkeresőé, a ki egyik ajtótól a másikhoz szalad, -törvényszékekhez, dikastériumokhoz, kanczelláriákhoz. Kopogtat, -dörömböz, könyörög, káromkodik, janitorokat megveszteget és a hová be -nem juthat, a kapun les rá a kegyelmes úrra, ott fogja el, úton-útfélen -panaszolja úrnak-bolondnak a szenvedett méltatlanságait, præsentál, -allegál, replikál, appellál, concertál, törvényeket czitál, szidja a -papokat, az udvaronczokat, a rendőrség kezébe kerül, becsukják, -kiszabadul, satisfactiót követel, azt nem kap, fűhöz-fához folyamodik: -fut előle minden ember s ajtót-ablakot zár, ha meglátja. - -És ez alatt külső viseletében is elhanyagolja magát, katonai egyenruhája -nincs már, a legolcsóbb polgári öltözetet viseli, nehogy a -Kleiderordnung törvényeivel összeütközésbe jőjjön. - -Ilyen alakban aztán a nőknél sincsen szerencséje. Nem is ér rá szerelmi -kalandokra gondolni, hisz mindennapra terminusa van valami birónál, ha -nem kompareál, elmarasztalják in contumaciam. Dehogy irhat most -verseket, előtte a magyar Corpus juris: azt tanulja be könyv nélkül, -jobban otthon van már a Tripartitum, az edictumok és a curialis -decretumok útvesztőjében, mint egy tabularis fiscalis s még azzal is -mortificálja a bécsi birákat, hogy a magyar törvényekből tart nekik -prelectiót. - -S ezt az infernális haláltánczot járja három esztendeig! Három legszebb -évet a fiatalságából elpocsékol perpatvarkodással. - -Végre csodák történnek. Három esztendő alatt dülőre jutnak a perek. Alig -hinné el az ember! Három esztendő! Hisz ez a csecsemőkor egy -processusnak az életéből. Ez alatt a mi kincsei voltak a nagybátyjának -otthon a szlavoniai várában, azokat egyszerűen ellopták. Minden ember, a -ki felügyelőnek volt oda küldve, lopott belőlük valamit. Ha ellenőrző is -volt, akkor ketten loptak. Nem hagytak ott semmit: tiszta munkát -csináltak. – No de hát ezeket a kincseket Trenk Ferencz, a pandurvezér -maga is úgy rabolta össze, átok volt rajtuk. Hadd fussanak. - -Félmillió oda! - -Végre az uradalmak mégis csak felszabadultak. S azok is megérnek -magukban egy milliót. Jövedelmük az akkori idők gazdálkodása mellett is -fölment hatvanezer forintra. Még ebből is lehet urat játszani. - -Ekkor azonban előálltak a magasabb jogtudósok. Azt mondták, hogy nem úgy -van az! Trenk Ferencz eltestálhatta a maga birtokait az unokaöcscsének; -de annak, mint idegennek, nem lehet Magyarországon fekvő birtokot -elfoglalni. Az idegen örököst csak a pénzértéke illeti meg a Trenk-féle -magyar és szlavon uradalmaknak. - -A királynő külön edictumával elrendelte, hogy a Trenkuradalmakat el kell -adni. - -Meg is vette azokat az akkori királyi személynök, Grassalkovich Antal, a -kit ugyanazon évben emeltek grófi rangra, százötvenezer forintért. - -Tehát a másfél milliós örökség összezsugorodott százötvenezer forintra. - -De ha még itt megállt volna! - -Hanem ekkor még előjöttek azok a kegyes intézetek, a kiknek a -megdicsőült legatumokat hagyott, azokat elébb rövidesen kielégítették. - -Ez operáczió után maradt Trenk Frigyesnek még hatvanhatezer forintja. - -Mikor aztán hozzá akart nyulni a veszett fejszének a nyeléhez, akkor -tudtára adták, hogy ez az örökölt summa megmarad hitbizománynak, a -testamentum értelmében. Hitbizományt pedig csak magyar honosult vehet -birtokba. Frigyesnek még hatezer forintot le kellett fizetni az -indigenátusért. – Ezen kellett volna kezdenie a dolgát, ha olyan makacs -fejű nem lett volna. - -Így aztán szépen megtörve, megpuhítva került elő a nagy örökösödési -hadjáratából. - -A királynő, hogy balzsamot cseppegtessen a fájó sebeire, kinevezte Trenk -Frigyest egy kürazir ezredéhez kapitánynak. - -Trenk Frigyes megköszönte szépen a kegyelmes adományt, s azzal -beszerezve az egyenruháját, a szükséges paripákat, el is foglalta a -helyét a vértes ezredénél, melynek szállása ott volt a szép magyar -Alföldön, a derék Kecskemét városában. - -Ott azután Trenk Frigyes egészen boldognak érezhette magát. A magyar -vendégszeretet mellett egyik disznótorból, vendégségből a másikba -vitték. Lakozás, névnap, emmaus meg nem esett nála nélkül. Szerették is -nagyon. Briliántos szelenczéket ugyan nem igen kapott a szép hölgyektől, -hanem annál jobb turós béléseket. - -S ugyan okosan tette volna, ha ezt a szép életczélt elérve, megmaradt -volna mellette s nem zavarta volna fel többé a vizet maga körül. - - - - -IX. FEJEZET. A BALSORS KEZDETE. - -Tehát a kecskeméti homokbuczkák között agarászni, a sós tó nádasaiban -kacsázni, hébe-hóba a katonákat rájtsuloztatni; hosszú ebédeket végig -enni, karczos idei bort inni és hosszúszáruból dohányozni: – ez volt az -élete annak a tűzlelkű ifjunak, a ki már tizennyolcz éves korában a -királyi udvar fényében pompázott, fejedelmi kegyencz volt, a gárdát -vezette, jó barátokkal és jó ellenségekkel csak úgy komázott, a ki a -berlini magas körökben Európa legnagyobb tudósaival, lángszellemeivel -társalgott, Moszkvában a világ fő-fődiplomatáival országrendítő -kabalákat koholt és most itt sakkozik naponkint a kecskeméti -prédikátorral, az egyetlen emberrel, a kivel filozofálni lehet – diák -nyelven. - -Hát még az eltünt elysium! A fejedelmi szép asszonyok, a regényes, -kalandos, tüneményes varázsnők, az angyali Amália, a dæmoni Miranda, a -tündéri Jelvira, az istennői Anna! A kecskeméti nép pedig puritán. A nők -a templomban külön ülnek a férfiaktól, s másutt nem látni őket. Negyven -éves kora előtt az asztalnál sem foglal helyet az asszony, ha idegen -vendég van jelen, s a hajadon leányt az első szobába sem eresztik, -nehogy az ablakon kinézzen. - -S itt kellett vesztegelni annak a nyughatatlan léleknek, a kinek a -félvilág sem volt elég. - -Hányszor megátkozta Kecskemétet! - -S hányszor visszaimádkozta ezt az átkot később! Bár csak -visszakerülhetne oda megint, a becsületes Gyenes uram portájára, a jó -fehér czipó, szalonna, meg az ürmös karafina mellé! - -Huszonnyolcz éves volt már Frigyes s kétségbeesetten vette észre, hogy -kezd kihízni minden uniformisából: hasat ereszt, mint biró uram. - -Ekkor kap egy fekete pecsétes levelet, kurir által küldve. Az öcscse -tudatja vele szeretett édes anyjuknak halálesetét s meghívja Danczkába, -atyafiságos osztozkodásra. - -Vegyes érzelmek tódultak Frigyes kedélyére, mikor e gyászhírt vette. A -szeretett anyáért fakadó könyekkel együtt járt az örvendező szívdobogás, -hogy alkalmat és okot talált Kecskemétről megszabadulhatni. - -Folyamodott rögtön a bécsi főhaditanácshoz szabadságolásért, családi -ügyeinek rendezése végett. - -Az apai örökségét a porosz kormány elkobozta, hűtlenség miatt, az anyai -hagyaték iránt pénzbeli egyességet kellett kötnie a testvéreivel. - -Nem telt bele két hónap, hogy az engedélyt megkapta az elutazásra. - -Hej de örült, mikor válét mondhatott a vendégszerető magyar városnak! - -Arra gondolt, hogy Danczkából, a mint ott a dolgait végezé, átvitorlázik -Szentpétervárra, a hol akkor az orosz udvar tartózkodott, s a rég nem -látott kedves arczokat ismét ragyogásra kényszeríti megjelenésével. – -Talán ott is marad? - -A bécsi ellenségei is úgy vélekedtek. Olyan nagyon megszerették, hogy -gondoskodtak felőle: csak egyszer kimenjen az országból, soha többet -vissza ne térhessen. - -Egész messzeható ármányt koholtak ellene. Berlinbe irtak a kormánynak, -hogy Trenk Frigyes azért megy Danczkába, hogy a király ellen orgyilkos -merényletet kövessen el. Ausztria nagykövete volt Berlinben Puebla gróf, -s ennek a titkárát, Weingartent nyerték meg a cselszövők czinkostársul. - -Ki volt csinálva Bécsben, hogy Trenk Frigyest Danczkában időzése alatt a -poroszok kezébe juttassák. - -S ez az annyi természetes észszel megáldott lángész oly együgyű buta -módra ment bele a kelepczébe, hogy maga sem tud az önigazolására egyebet -felhozni, mint véghetetlen elbizakodottságát. - -Danczkában csaknem egyidejüleg megjelentek az öcscsei és hugai. Azokkal -hamarosan kiegyezett Frigyes. Az anyai örökségéből ráeső részt átengedte -nekik hétezer tallérért, a mit azok rögtön ki is fizettek neki. - -Ezzel tehát mehetett volna rögtön Danczkából akárhová: haza Kecskemétre, -vagy még hazább Szentpétervárra. - -Ugyan miért kellett neki még tizennégy napig Danczkában maradni? - -Ha ezt az időt arra fordította volna, hogy elzarándokoljon az anyja -sírjához: ennek az anyának még a holtkeze is megvédte volna a fejét nagy -veszedelmektől. De hát ő maga azt mondja, hogy mulatni maradt ott. -Danczka kikötő város, mindig tele utazó néppel, a kik szeretnek vigadni. - -Maga beszéli el, hogy Danczkában egy ismerőse sem volt. Az egyetlen -ismeretsége hivatalból lett kötve az osztrák rezidenssel, Abramson -úrral. - -Abramson úr született porosz volt. Soha Bécset nem is látta; ez idő -szerint is a porosz király alattvalója, kit csak Bestuseff ajánlatára -nevezett ki a bécsi kormány danczkai rezidensül. - -Hát ennek az embernek a kezére bizta Trenk Frigyes a fejét. - -De nem is jól mondja, hogy több ismerőse nem volt Danczkában. Mert ott -találta Reimer urat is. Azt a bizonyos Reimer porosz rezidenst, a ki őt -négy év előtt el akarta fogatni s a kit ő megkergetett, hogy még a -parókája is a markában maradt. Ez még mindig ott volt Danczkában. -Találkozhatott vele elégszer Abranson úrnál, a hol mindennapos vendégül -látták. – Talán gyönyörűségét találta benne, hogy a megsértett -ellenséggel ingerkedhetett? - -Hogyan nem érezte, hogyan nem sejtette, minő veszélyes örvény partján -jár itten? - -Mikor először el akarták Danczkában fogni, akkor még nem volt egyéb -bűne, mint az, hogy egy királyi herczegnővel tilalmas viszonyt -folytatott s a glatzi várfogságból erőszakosan kitört, de azóta -hozzájárult, hogy az elfogására kiküldött porosz altiszteket s magát a -hadnagyot csufosan megbotoztatta, tetézte a terhét a Goltz nagykövettel -való elbánása; a rovására lett jegyezve a Frigyes kegyelmének -visszautasítása; és végre az osztrák katonai szolgálat elvállalása. - -Elhagyta-e Trenk Frigyest egyszerre a fantáziája, a memoriája, a -judiciuma, hogy nem birta maga elé képzelni királyi ellenségének lángoló -haragját egykori kegyencze ellen, ki felköti az osztrák mellvértet és a -kardot, azzal a bizonyos tudattal, hogy azzal saját királya és hazája -ellen fog fordulni? Mert hiszen azt csak kellett tudnia, hogy Goltz -nagykövet a berlini kormányt értesíté arról a diplomatiai gépmozgásról, -mely Erzsébet czárnőt az Ausztriával közösen megindítandó hadjáratra -Poroszország ellen feltüzelte; s ebben a machinatióban magának Trenk -Frigyesnek is nagy része volt. - -És mindezeket jól tudva, mégis elég könnyelmű volt nap-nap után ott -tánczolni Abramson úr estélyein: egy ágyúlövésnyi távolban a porosz -határtól. - -Ez valóban olyan merészség, a minek nem lehet más nevet adni, mint -«párbaj az ördöggel». - -Ha már akkor megirta volna Goethe a Faust-ját, abból megtudhatta volna, -hogy az ördög nagyon jól tud vívni. - -A hajó is ott volt már a kikötőben, melyen Trenk Frigyes Szentpétervárra -készült utazni. Az elindulás előtti nap estéjén már át akart rá -költözni, s ezzel kikerülte volna a balsorsot. De a vendégszerető -Abramson erővel ott marasztá magánál búcsúvacsorára. A nagy dinom-dánom -után haza ment a szállására. - -Alig feküdt le az ágyába, midőn beront az ajtaján két városi biztos, -husz katona kiséretében s azt mondja neki, hogy öltözzék fel gyorsan és -kövesse őket. Elvitték a városházára s ott bezárták a börtönbe. -Kiabálni, protestálni nem használt semmit. - -Másnap délben megjelent a börtönében Abramson. Nagy szemforgatások közt -allegálta, hogy ő mindent elkövetett barátja megszabadítására: volt a -magisztrátusnál, a polgármesternél, a szindikusnál, követelve Trenk -Frigyes szabadon bocsátását, ki mint osztrák császári tiszt dekretummal -és menlevéllel van ellátva. A polgármester Rutenberg uram azonban dühös -a bécsiekre. Neki két fia járt ott a magas iskolába, a kik részt vettek -a «fügelegények társaságában» s ezért őket pellengérre állították, -daczára polgármesteri leszármazásuknak; most azért boszút kell állani -egy osztrák tiszten. Igy tromfol vissza Danczig városa Bécs városának. - -(Jó lesz megjegyezni, hogy az a «fügelegények társasága» azzal -foglalkozott, hogy a legocsmányabb bacchanáliákat rendezte az osztrák -fővárosban s az ilyeneket Mária Terézia uralkodása alatt szigorúan -megtorolták.) - -Igérte azonban Abramson, hogy rögtön tudósítani fogja a bécsi -kanczelláriát Frigyes elfogatásáról s nincs kétsége, hogy diplomácziai -úton fogják követelni szabadonbocsáttatását. Addig maradjon nyugton, s a -mi megőrizni való értékes vagyona van, azt bízza ő rá. - -És Frigyesnek még most sem derült fel az agyában, hogy ez az ember az ő -elárulója; a ki őt terv szerint játszotta ellenségei kezébe! S a -helyett, hogy torkon ragadta volna s megfojtotta volna, átadta neki -minden pénzét: anyai örökségét. - -Abramson azután azt irta Bécsbe a kormánynak, hogy Trenk Frigyest a -saját hebehurgyasága miatt fogták el a poroszok. Nagy hetykén átlovagolt -a pomerán határon valami szerelmi kalandra; ott csipték el, mint porosz -katonaszökevényt. Ezt a jelentést aztán Bécsben tudomásul vették s -többet senki sem rontotta el az étvágyát azzal, hogy Trenk Frigyesről -beszéljen. - -És még azon napnak az éjjelén megjelent a börtönében Raimer, a porosz -rezidens, ugyanazzal a porosz tiszttel, ugyanazokkal a porosz -altisztekkel, a kiket a mult alkalommal Trenk Frigyes oly csúfosan -elveretett; azok elvették tőle, még a mi értékes ékszerei voltak, -lehuzták a gyűrűket az ujjairól, lehurczolták a bezárt kocsiba s éjnek -éjszakáján kirobogtak vele a városból. - -Mire megvirradt, egy porosz állomáson voltak vele; ott beült mellé a -kocsiba egy huszártiszt, tizenkét huszár pedig mellette lovagolt. - -Igy vitték állomásról állomásra, míg egy nagyobb városba értek vele. Ott -azután megpihentek. Addig hozzá sem szólt senki. Éjszakára mindig be -volt zárva. - -Abban a városban a württembergi herczeg volt a főparancsnok. (Ugyanaz, a -kit Schiller a «Geisterseher» költeménye hőseképen megörökített.) - -Ez a fejedelmi nemes úr, a mint az értesítést kapta Trenk Frigyes -elfogatásáról, azonnal odaküldé hozzá a hadsegédét s fölvezetteté -magához. A belépő foglyot azzal fogadta, hogy kezet nyujta neki. Ez jó -omen volt. - -Frigyes kapott a kedvező hangulaton s nem késett panaszát előadni, -népjog elleni elfogatása felett. - -A herczeg azzal válaszolt rá, hogy meghívta magához ebédre. Fényes -társaság volt együtt. A herczeg fiatal nejének is bemutatá az ifju -regényhőst, a ki nagyon érdeklődött iránta, az egész társaság, -valamennyi porosz tiszt mind a legbarátságosabban beszélt vele. De -mintha összebeszéltek volna, valamennyi azt a themát variálta, hogy -bizony Frigyes király nagyon fel van ingerelve Trenk Frigyes iránt s -tőle semmi irgalmat, kegyelmet nem várhat. - -Csak hogy világosan a fülébe nem kiabálták: «fuss innen szerencsétlen! -ott a nyitott ajtó!» - -Nem értette meg. - -Nem is zárták itt be. Ott maradt a herczeg palotájában vendégül, -kisétálhatott a városba; ha katonatiszttel találkozott, az félretért -előle. - -S aztán megint csak visszatért a herczeg palotájába. - -Ott folyvást szivesen látták. - -Harmadnap aztán, hogy csak nem akarta felhasználni az alkalmat, ismét -kocsira ültették: de ezuttal nyilt csézába s minden lovas kiséret nélkül -útjára bocsáták. Csak egy tisztet adtak mellé utitársul. Az is álomnak -adta a fejét az első órában, s aztán nagyokat bámult, mikor felébredve -még mindig maga mellett látta a foglyot. - -Pedig néhol olyan közel vitt el az út a lengyel határ mellett, hogy egy -iramodással más országban lehetett volna. - -Csak ment a végzete elé bután, érzéketlenül. - -Ugyanaz a Trenk, a ki a glatzi várból fegyveres csapaton vágta magát -keresztül, a ki átuszott a jégzajló folyón, a ki még egy sánta -szökevénytársát is a hátán czipelte: most megbénult a szökés gondolata -előtt. - -A kisérő tiszt szándékosan rövid utakat tett a foglyával, minden -állomáson a térparancsnokhoz szállásolta be, a ki a herczeg szóbeli -izenete folytán teljes szabadságot engedett a fogolynak. Mindenütt előre -rémítették a király haragjával. Trenk nem látott, nem hallott. Pedig -megmondták neki, hogy Berlinben mi vár rá? - -Kiváncsi volt a veszedelmére! - -Egy kis mezővárosban egy kapitány fogadta, ki a Württemberg herczeg -dragonyos ezredének utolsó tartalékszázadát vezénylé. - -Ennek sok dolga volt az ujonczok betanításával. Egy délután egészen -magára hagyta Frigyest a szállásán. A századát gyakorlatra vitte messze -a városon kívül. - -Frigyes lement az istállóba, ott talált felnyergelt, felkantározott -lovat, pisztolyt, kardot. Csak fel kellett volna ülnie és a város másik -kapuján csendesen kilovagolnia. - -Hanem akkor eszébe jutott, hogy hát aztán hová? «Haza» Kecskemétre? - -Inkább Berlinbe fogolyképen. - -A százados nagyot bámult, mikor este a gyakorlatról visszatérve, furcsa -foglyát ott találta a szállásán. - -Még másnap is tett vele egy próbát. Kivitte a csézáján az erdőre. Talán -a csalitok, a pagonyok megsúgják neki a jó tanácsot, hogy fusson a -rengeteg mélyébe. - -Egy helyen megállítá a kocsit a százados s azt mondá Frigyesnek: - -– Hej! Itt ebben pagonyban szép csiperke gombákat lehet találni. -Szálljunk le, keressünk gombát. - -S azzal az egyik jobbra, a másik balra elindult a bokrok közé. - -Egy óráig odamaradt a jó, becsületes kapitány. Mikor visszatért a -kocsihoz, hát nem szemközt jött rá a delinkvens, sisakját tele szedve -csiperkével? - -– Nem bolond gombát szedtél, pajtás? Rivalt rá boszúsan. - -Még azt sem értette el! - -Trenk Frigyes azzal a hóbortos reménynyel áltatta magát, hogy őtet most -azért viteti magához Frigyes király, hogy ismét kegyébe fogadja, -rangjába visszahelyezze s aztán majd akkor újra kezdődnek a -charlottenburgi aranynapok. - -Ez az őrültséggel határos ábránd annyira elvakította, hogy semmire sem -emlékezett, a miért Frigyes királynak oka legyen rá neheztelni. - -Útközben kifundálta, hogy majd a midőn a haditörvényszék elé fogják -állítani, milyen hatalmas védbeszédet fog tartani eddigi életéről és -viszontagságairól. A birák lelke meg fog rendülni. - -Nem jutott eszébe, hogy hiszen már a glatzi várfogságba is itélet nélkül -dugták be. A berliniek sokkalta egyszerűbb methodus szerint tudtak -elbánni az alkalmatlan embereikkel, mint a bécsiek. Azok nem állítottak -megfizetett hamis tanukat a vádlottal szembe, nem vesztegettek meg -birákat, magas hivatalnokot, hanem brevi manu becsukták az embert, a ki -nekik nem tetszett, a hűvösre, – s aztán ott felejtették. - -A mint a Württemberg herczeg dragonyosai kezéből más ezred felügyelete -alá jutott a fogoly, egyszerre megszünt a barátkozás. Zárt kocsikban -vitték Berlinig. Ott még tisztességes szobába zárták, de éjjel-nappal -két fegyveres őr volt mellette. - -Harmadnapra odajött a börtönébe két hadbiró, meg egy irnok. Hoztak -magukkal egy nagy protokollumot. - -Leültek az asztal mellé, a foglyot maguk elé állíták. - -Kikérdezték: Kicsoda? micsoda? Hol és merre járt? Mit keresett -Danczkában. - -A míg lehetett, felelt a kérdéseikre. - -Aztán ilyeneket kérdeztek tőle: - -– Mi módon akarta Danczkából az összeesküvést intézni Frigyes király -ellen? - -– Kik voltak és hányan a czinkostársai? - -– A király szakácsát vesztegették-e meg, hogy annak ételébe aqua -toffanát keverjen? Avagy a király vadászát, hogy urát szélpuskával -lelője! - -– Kitől kapta e merénylet kivitelére a pénzt? Az angoloktól-e, vagy az -osztrákoktól? Mennyi pénzt kapott? - -– Miféle államférfiak voltak ebbe a komplotba beleavatva? - -– Mi oka volt rá, hogy Gohr urat, a moszkvai nagykövetet, -megmérgeztesse? - -– Miért ingerelte Erzsébet czárnőt Frigyes király ellen? - -– Minő viszonya volt Bestuseff kanczellárnővel? - -Trenk Frigyes mindezekre a kérdésekre nem felelt semmit. - -A tulsó rubrikába aztán bediktálták az auditorok: - -«Vádlott makacsul hallgat.» - -Az utolsó kérdésnél azonban indulatosan kiálta fel: - -– De ez már szemtelenség! - -Erre beszólították a porkolábot s meghagyták neki, hogy vizitálja meg a -foglyot. - -Minden öltönyét levettették vele. Az inge alatt megtalálták azt a -bizonyos gyémántokkal kirakott medaillont. Azt elvették tőle, -kinyitották, kézről-kézre adták, nézegették. - -– Hát ez nem Bestuseff kanczellárnőnek az arczképe? - -Az is odacsatolták a protokollumhoz, mint bűntanújelt. - -Többet aztán nem vesztegették rá a szót. - -A mi egynehány aranyat még találtak a ruhabélésben elrejtve, elszedték -tőle; azzal zárt kocsiba ültették s erős fedezet alatt elszállították -Magdeburgba. Ott a fellegvárban elhelyezték az előre készen tartott -börtönébe. - -Csinos kis helyiség volt. - -Egy odu a kaszamatában, hat láb széles és tíz láb hosszú. A bejáratot -egy vasajtó, meg egy tölgyfaajtó zárta. Az ablak, mely a hét láb széles -bástyafalba volt vágva, olyan magas volt, hogy el nem érheté. Az ágya -pedig vaspántokkal a padlóhoz szegezve, hogy az ablakhoz ne húzhassa. -Kívül is, belül is vastag keresztvasak az ablakon, azonkívül egy sűrű -sodrony rostély. Egy szögletben egy kis vaskályha, s egy megnevezhetlen -bútor, de ez is a padlóhoz szegezve. - -Még most nem verték bilincsbe. - -Egy korsóban állt az ivóvíz, s arra volt téve egy másfélfontos profunt. -Ez volt a fogoly élelmezése. - -A profunt felében penészes volt és ehetetlen: de hát a katonák is csak -ilyent kaptak. - -És Trenk Frigyes rendkívül jó étvágygyal volt megáldva. Megáldva máskor; -de most megátkozva. - -A mint délben a profuntját megkapta, azt farkas éhséggel egyszerre az -utolsó falatig megette: akkor aztán egész nap koplalt. - -Azt mondja, hogy ezer aranyat adott volna érte, ha csak egyszer -jóllakhatott volna, kenyérrel! - -Aludni sem tudott az éhség kínjaitól. Álmában az átdőzsölt víg lakomák -jelenetei jöttek eléje: a tele tálak, a habzó poharak, a mik elrepülnek -előle, a mint hozzájuk akar nyulni. Majd meg dobzódik, fal, mint egy -sokatevő; fogadásból megeszik egy borjut s megnyeri a fogadást, s akkor -felébreszti a lázadó gyomor korgása. - -Hej de sokszor visszasóhajtozott a jó kecskeméti házigazda rakott -asztalához: a derék disznótorokhoz, a mik elől elszökött, megunva az -unalmas egyforma jó életet. Most aztán megtalálta a változatosságot. - -Hasztalan könyörgött, hogy adjanak neki legalább több kenyeret. - -A várparancsnok Bork, egy embergyűlölő vad kedély, irgalmat nem ösmert: - -– Eleget zabáltál a király ezüst tányérairól hajdanában, a miket a -bátyád elrabolt. Ha nem tetszettek a király pástétomai, pecsenyéi, akkor -most tessék a profuntja. Ezt sem érdemled meg. Nekem egyenes parancsom -van a királytól, hogy ennél több kenyeret neked ne adjanak. Ennyivel -élhetsz holtig. - -Hát «holtig!» - - - - -X. FEJEZET. A HALOTT KÜZDELME. - -Trenk Frigyes el volt temetve élő testben. - -Ha lehetne fantazmagoriát irni egy elkárhozottról, a kinek nem tetszik a -pokol, s onnan minden embererővel ki akar törni és visszatérni a -világba, úgy csak Trenk Frigyes börtönéletét kellene travesztálni, a -hogy azt ő maga csodálatos emlékező tehetséggel följegyezte. - -Börtönének három ajtaja volt: a legbelsőn volt egy kívülről felnyitható -ablak, azon keresztül adták be neki a kenyeret és a vizet. Egész héten -csak egyszer nyitották ki az ajtaját; akkor bejött egy rab, az -kitisztította a börtönéből az egész hét szennyét. Azután jött oda a -várparancsnok a térőrnagygyal, megnézni, hogy a fogoly él-e még? - -Ez így ment egy pár hónapig. - -Ezalatt a fogoly kitanulhatta, hogy hat napon át nem jön be senki a -börtönébe. - -Akkor hozzákezdett a kiszabadulás munkájához. - -Legelőször a puszta körmeivel letördelte azoknak a szegeknek a hegyeit, -melyek az éjjeli ládája vaspántját tarták, akkor aztán ennek a ládának a -segélyével felkapaszkodott az ablakba. - -Az ablak előtt járt alá s fel a fegyveres őr. - -Megkisérté az őrt megszólítani. - -Tízszer nem sikerült a megszólítás, az őrnek nem szabad a fogolylyal -beszélni. - -Egyszer aztán talált olyan katonára, a ki visszafelelt neki. - -– Ki vagy? Mit akarsz? - -– Én vagyok az ártatlanul elitélt Trenk. - -– No iszen, ha én volnék az a Trenk, én nem maradnék a börtönben, hanem -megszökném innen. - -– Hogyan lehetne? - -– Keresztül ásnád a falat. Ott egy üres kaszamáta van, a miben zsupp -áll, az ablaka az árokra nyílik. Ledobálnád a zsupp kévéket, s könnyen -utánuk ugranál, puhára esnél. Itt folyik az Elba vize. Ha ott valaki -várna rád csónakkal, átkelhetnél a túlsó partra s túl volnál a szász -határon. - -– Megtennéd nekem, hogy egy olyan csónakot szerezz? - -– Van-e pénzed? - -– Az nincs, de van egy gyémánt gombom, a miért a zsidónál kaphatsz -kétszáz tallért. - -– Dobd ki az ablakon. - -Trenk Frigyes kidobta a sodrony-rácson utolsó ékszerét, a mit el tudott -rejteni, mikor kimotozták. - -Hitt a közkatonák becsületességében. - -Ekkor aztán hozzáfogott a munkához. - -Ugyanazzal a vaspánttal, melyet az éjjeli ládájáról lefeszített, -felszakítá a téglázatot; az alatt agyagföld volt. - -Elébb ezt a töltelék földet kellett olyan mélyen kiásni, hogy abba -beleülve, magát a falat keresztül vájhassa. - -Az a fal hét lábnyi vastag volt. Az első rétege téglarakás, a többi -terméskő. - -Ki lehetett számítani, hogy ennek a keresztültörése el fog tartani hat -hónapig. Csak éjszaka dolgozhatott, nappal az ajtó ablakán át valaki -megláthatta volna. - -A mint egy téglát, egy követ ki tudott kaparni, azt megszámozta. Korán -reggel mindent visszarakott megint a maga helyére, a finom mészporból, a -mit félrerakott, ragacsot készített, azzal a tört rést besimítá, aztán -ráült, hogy a teste melegével szárazzá tegye; akkor a vaspántokat megint -fölszegezte a faládára s nappal veszteg maradt. Meszelő-pamacsot a -hajából készített. - -Legnagyobb nehézsége volt azzal, hogy a kövek közül kikapart vakolatot -hogyan távolítsa el. - -Azt elébb finom porrá taposta össze s aztán az ablakán keresztül egy -papirból csavart csövön át kifujta a szabadba, mikor az őr hátat -fordított. - -Egyszer egy vén granátos került az ablaka alá őrt állani. - -Az észrevette ezt a porfuvást s rákiáltott: - -– Hej Trenk! - -Frigyes megijedt. - -– Jobban vigyázz! dörmögé a vén katona. - -– El ne árulj! suttogá Frigyes. - -– Én nem. Nevem Gefhardt. Az a másik, a kinek a gyémántos gombodat -adtad, gazember. Az megcsalt. A rábizott pénzen nem vett számodra -csónakot, hanem beitta. Annak a neve Schütz. Akaszszák fel! – Én nem -kérek tőled semmit. – Talán hasznát veheted ennek. - -Azzal a vas puskatöltőt odahajítá az ablakba, az fennakadt a -sodronyzatban a körömfogónál. Trenk behuzta magához. Ez nagyon jó -szolgálatot tett neki a fal keresztülvájásánál. - -Nemsokára egy bicsakot is kapott az öreg granátostól, a prófuntjába -elrejtve: erre is nagy szüksége volt a munkájában. - -A hatodik hónapban annyira jutott, hogy a vastag falat egész az utolsó -téglarétegig keresztül furta, a mi annál kinosabb munka volt, mert fél -éjjelt arra kellett fordítania, hogy a kiszedett köveket megint a -helyeikre rakja s a tört rést kívülről bevakolja. - -A vizsgálatnál semmi nyomát nem vették észre az aknamunkának. - -Az a kimagyarázhatlan ennél a merész kisérletnél, hogy Trenk nem követte -azt a határozott elszántságot, a mivel magát a glatzi várfogságból -kiszabadította. - -Csak egy vékony téglafalat kellett még keresztültörnie, egy ugrást -koczkáztatni a zsuppkévékre s aztán a keskeny Elbén keresztülúsznia. És -az Elbén most nem is zajlott a jég, egy sánta bajtársat sem kellett most -a vállán czepelni, mégis tétovázott. - -Az a Trenk, a ki Glatztól Thornig, kegyetlen télidőben, éhezve, -nyomorogva verte magát keresztül, most azon akadt meg, hogy egész úri -kényelemmel szándékozott megszökni. - - - - -XI. FEJEZET. A SZÉP ESZTER. - -Trenk Frigyes többször figyelmessé lett a börtönében, hogy künn az -udvaron valami csengő, siránkozó női hang hallatszik, vegyülve az őr -durva elutasító szavával. Némelykor aztán az őr mérges hangja halk -dörmögéssé enyhül s akkor a női hangból gyors suttogás lesz. - -Ilyenkor mindig a jó öreg Gefhardt áll a strázsán. - -Egyszer az ablakon át megkérdé Frigyes az őrt: - -– Micsoda nő jár itt? - -– Hát az a zsidóleány: a Heymann Eszter, a kinek az apja itt van bezárva -az átelleni kaszamátában. Az jár ide az apjával az ablakon keresztül -beszélni. Messziről jár ide. Dessauban lakik. - -– Szeretnék én azzal a zsidóleánynyal beszélni. - -– Az meglehet; mihelyt az apja ablakától visszajön. - -És Trenk Frigyes onnan a börtönablakból meg tudta nyerni a fiatal -leánykának a hajlandóságát: pedig az nem is láthatta az arczát, csak a -szavát vette be. A leány kész volt minden veszedelembe rohanni érte. - -A legközelebbi alkalommal, mikor ismét a barátságos katona volt az -őrhelyen, a szép Eszter megjelent a fogoly ifju börtönablaka alatt s -elhozta neki mind azt, a mit kivánt: irószereket, ráspolyt. - -Hogy azokat átvehesse, Trenk a nyoszolyából hasogatott le szilánkokat, -azokat egy hosszú pálczává összekötözte s azt a sodronyhálón -keresztüldugva, húzta fel magához. - -Akkor aztán leveleket irt. - -Egyet a hugához. (Ugyanahhoz, a kinek a férje Waldow gróf, őt a glatzi -kitörése alkalmával a házából kikergette.) Most már özvegy volt. - -Azt kérte tőle, hogy adjon háromszáz tallért Heymann Eszternek, a mit az -el fog hozni a számára, utiköltségül. - -Utiköltség a megszökéshez! - -Ez még nem volt elég a bolondságból; azonkívül a berlini osztrák -nagykövethez is irt egy levelet, a melyben gavalléros nyiltsággal -elmondá, hogy ő most innen a börtönből meg fog szökni, két granátos -segítségével. A leveléhez pedig mellékelt egy ezer forintos váltót azzal -az utasítással, hogy annak az értékét a nagykövet fizettesse ki Bécsben -a tömeggondnokával s a pénzt adja át Heymann Eszternek. - -Ha a szép zsidóleány ezt az őrült megbizatást a börtönben ülő apjának -elmondta volna, az bizonyosan átok alatt tiltotta volna meg a leányának -ezt a gonosz üzletet. De hát nagyon meg tudta nyerni a szivét az a -szerencsétlen ifju. Elvállalt mindent. Felkereste Frigyes hugát messze -földön: attól átvette a háromszáz tallért. Azután bejutott az osztrák -nagykövethez, Puebla grófhoz, annak is átadta a levelet és a váltót. Ez -aztán titkárjához utasítá, Weingarten úrhoz. Ahhoz a bizonyoshoz, a ki a -porosz kormány által fizetett áruló volt az osztrák nagykövetség -szolgálatában, a kinek a hűtlensége által Frigyes király az osztrákok -egész haditervét előre megkapta. - -Ez aztán mindent rendén elmondatott magának a szép Eszterrel. Hogyan -készül Trenk Frigyes a börtönéből kitörni? Mikor egyszer az a két -gránátos fog az ajtaján strázsálni, a kik meg vannak vesztegetve. -Azoknak a neveit is megmondá. Jó szerencse, hogy az öreg Gefhardt nevét -elhallgatta. - -Weingarten úr azt mondta a leánynak, hogy nagyon jól van; csak vigye el -Trenk Frigyesnek Magdeburgba a nővére által küldött pénzt, aztán majd -jőjjön vissza ő hozzá a maga ezer forintjáért; akkorra ő azt a váltót -kifizetteti Bécsben. - -S azzal ez a pribék egyenesen fölment a porosz miniszterhez s elárulta -neki az egész szökési tervet. - -Heymann Eszter sietett Magdeburgba. - -Jó szerencséje, hogy a fellegvár hidja előtt szembetalálkozott az egyik -granátos feleségével, a ki jajveszékelve panaszolta neki, hogy azt a két -bizonyos granátost elfogták, az egyiket akasztófára itélték, az ő urát -pedig hétszer alá, hétszer fel vesszőfutásra. - -A zsidóleány egyszerre megértette a veszedelmet s megfordult, meg sem -állt a határig. - -Trenk Frigyes pedig türelmetlenül várta a galambja visszatértét. - -Egy napon ismét az öreg Gefhardt állt őrt az ablaka előtt. - -– Uracskám. Czigányutczára ment a dolgod. A két granátost elfogták, a -kik be voltak avatva. Az egyik az akasztófán, a másik a vesszőzés alatt -halt meg. A zsidóleány elfutott. Az apját bot alatt vallatóra vették, -hogy a leánya hollétét mondja meg. Nem vallott semmit. Az is belehalt a -botozásba. - -Trenk Frigyes elszörnyedt e hirre. Három ember esett áldozatul az ő -hebehurgyaságának. - -Még következtek többen is! - -Az őr folytatá: - -– Most már uracskám, ha menekülni akarsz, csak törd magadat keresztül a -falon s aztán úszszál át az Elbén. De ne soká várj vele. A király épen -itt járt, mikor a dolgod kitudódott. Ő erősíté meg az itéleteket. A te -számodra pedig elrendelé, hogy egy egész külön tömlöczöt kell építeni a -csillagsánczban, mely olyan erős legyen, hogy még őrizni se kelljen, -hogy az őröket meg ne vesztegethesd. Már hozzákezdtek az építéshez; -sebesen megy a munka. Ne sokat várakozzál. - -Trenk Frigyes erre a rossz hírre kétségbeesetten fogott hozzá az -aknafúrás befejezéséhez. A puskavessző már keresztül tört a -téglarétegen: csak egy taszítás kellett még, hogy a rés járható legyen. - -De akkor úgy ki volt már fáradva az erőfeszítő munkában, hogy nem merte -a folyamon átúszást megkisérteni. Egy napi megpihenést engedett magának. - -Hiszen még csak vasárnap volt. Szerdánál hamarább nem jönnek a börtönt -megvizsgálni. - -Másnap, hétfőn este felé, nagy rémületére nyitogatják a börtönajtókat. -Alig volt ideje a kését elrejteni. - -A térparancsnok és a segédtiszt lépett be hozzá, lámpással a kezükben. - -– Öltözzék fel gyorsan, monda az őrnagy. - -Erre felölté az egyenruháját: a Cordua vértes-ezredét. - -Akkor a segédtiszt egy békós lánczot adott neki, azzal az utasítással, -hogy azt maga csatolja az egyik kezére és lábára. Az alatt az őrnagy -beköté szemeit kendővel, azzal karonfogták s kivezették a zárkájából. - -Nem tudhatta, hova viszik. A szabad levegő megütötte az arczát. - -Azután feltolták egy kocsiba, mely nyitott volt. Az egyik tiszt melléje -ült, a másik átellenébe. - -A kocsi keresztülgördült a hidon. Az eső hullani kezdett. Jól esett az -arczának a friss májusi permeteg. A rabok nem mosdanak. Most legalább -megmosdatja a zivatar. - -A szekér kövezeten döczög végig: a városon viszik keresztül, aztán a -piaczon. Nagy népcsődület van. Hallja, hogy a nevét kiabálják s egyes -mondásokat: «Ez a Trenk! Szegény fiu! Hová viszik? A csillagsánczba -fejét venni!» Egy-egy női hang irgalmasan kiált fel: «Isten legyen -kegyelmes szegény lelkének!» - -– Az vigasztal, hogy ártatlanul halok meg, monda nyugodtan Trenk -Frigyes. Ime, az ég maga is tisztára mossa az arczomat. - -S büszkén fordítá az arczát a szakadó zápor elé. - - - - -XII. FEJEZET. A CSALÁDI BÖRTÖN. - -A zsenialitást nem lehet megtagadni azoktól a hatalmas uraktól, a kiknek -feladatuk volt a Trenk-családot megfenyítni. - -Frigyes kitörési kisérletének elárultatása után elrendelték, hogy az -ilyen rendkívüli gonosztevő számára valami eddig még soha nem látott -börtönt is kell építeni, csak ő neki magának, a privát használatára. - -A börtön tervrajzát ahhoz értő mesterrel elkészíttették s aztán -bemutatták Waldow grófnénak, hogy tetszik-e neki a «bátyja» számára -építendő börtön? Mert ennek a költségét ő fogja megfizetni! - -Ördögi humor! A nővérrel építtetni fel a bátyja kinzó vermét! S a -börtönépítés költségei czímén elharácsolták az egész vagyonát a -grófnénak: ő maga megőrült bele és bánatában meghalt, gyermekei -elzüllöttek. - -Trenk Frigyes csak a belsejét látta meg ennek a szomorú épületnek, a mit -hirtelen, néhány hét alatt emeltek. Ott vették le a szeméről a -köteléket. - -A mit maga előtt látott, rosszabb volt a vérpadnál. - -Egy szűk odu, minden butorzat nélkül. Szék helyett egy téglából rakott -ülőke; ágy helyett egy márványkőlap a padlaton; egy sírkő, dombormű -halálfejjel s keresztbe tett lábszárcsontokkal, alatta bevésve nagy -betükkel: «Itt nyugszik Trenk Frigyes!» – Remek egy tréfa! Fölötte -nyugszik, a míg él, alatta, ha meghal. - -Azonkívül is a meztelen fal sárga téglái közé veres téglákból kirakva -olvashatá a Trenk Frigyes nevet. - -Igazán nagy megtiszteltetés érte! - -De ha butorai nem voltak az új börtönnek, voltak egyéb fölszerelései. -Lánczok. - -Ott várt reá két kormos pofájú kovács, tüzes serpenyővel, pőrölylyel. - -Legelébb is a két lábára felnyithatlan békókat kovácsoltak, a miknek a -láncza egy, a falba erősített vaskarikába volt akasztva. Azután a -derekára egy széles vasövet vertek, melyet egy láncz kötött össze egy -vastag vasrúddal, a melynek a két végéhez voltak erősítve a bilincsek, a -mikbe a fogoly két kezét szorították. - -Akkor aztán ott hagyták magára a sötétben: egy szót sem szóltak hozzá. -Hallhatta, hogy négy börtönajtó csapódik be az eltávozók után. - -Azután mély csendesség támadt körülötte; még az őr léptének dobaját sem -hallá, mint a másik börtönben. Csak két egymást felváltó vízcseppnek a -koppanása szakítá félbe a csendet, melyek közül az egyik az ülőkéjére -hullott, a másik meg a fekhelyére, úgy, hogy akár ült, akár feküdt, -mindig áztatta a padmalyról alászivárgó mészvíz. - -Mikor másnap reggel a porkoláb bejött a zárkájába, a lámpásában a -gyertyát egyszerre eloltá a sűrű gőz, fáklyát kellett hozni. S elébb -félóráig nyitva kellett hagyni a börtön ajtaját, mert becsületes ember -azt a «búszt» ki nem állta. - -Pedig nappal lett volna már, valami világosság derengett a boltozatba -vájt ablakból alá, de az olyan homályosan hagyta ezt az odut, hogy rab -kellett hozzá, a kinek a szeme abban látni tudjon. - -Idő jártával megszokta Frigyes ezt a félhomályt, télen azonban egész -sötétség volt a börtönében. - -Lépnie nem lehetett a bilincseitől, ha fel akarta a testét melegíteni, -csak annyit tehetett, hogy előre-hátra forgolódott, az ugrálást -tiltották a lábait kinzó békók. - -Milyen nehezen tudott hozzászokni a lánczaihoz! - -Az első kínosan átélt nap után meglátogatta a várparancsnok. - -Meg volt elégedve a fogoly ellátásával. - -Megkérdezte tőle, hogy hát ő meg van-e elégedve? - -– Tökéletesen. - -– No, ha meg van nyugodva, annak nagyon örülök. Csak erre a szóra -vártam. Ő felségének a kegyelme rég itt van a zsebemben, a mit azonnal -foganatba vehetek, a mint ön kinyilatkoztatja, hogy meg van nyugodva. - -– Szabadon bocsát ő felsége? kérdé örömrepesve Trenk. - -– No, azt épen nem. De megengedi, hogy önnek ágyat és pokróczot hozzanak -a börtönébe s aztán hogy ne panaszkodjék az éhségről, mindennapra kap -egy egész prófuntot. - -Hát hiszen ez is nagy kegyelem volt! A nedves oduban meleg pokróczba -takarózhatni! S aztán egy egész komiszkenyér! Tizenegy hónapi kegyetlen -koplaltatása után. Tigris a prédájára, szeretők egymás karjába nem -rohannak oly hévvel, mint Frigyes arra a derczéből sütött czipóra. -Felfalta az egészet egy ülő helyében s az alatt áldotta zsarnokait, a -kik egyszer valahára jóllakni engedik puha kenyérrel. - -Pedig ez is csak raffinált kínzásul volt kiszámítva. A hirtelen felfalt -puha kenyér a kiéhezett gyomorban nem sokára oly irtóztató görcsöket -okozott, hogy a fogoly kínjában a lánczait harapdálta. S egy élő lélek -nem volt, a ki a kínordítását meghallja. - -Másnap a porkolábok kínoktól eltikkadtan találták a foglyot. - -Megint elhozták neki az egész kenyeret. Undorodva taszítá el magától. -Látták, hogy nagyon szenved. Egymásnak mondogatták: «No, majd ennek is -megkönnyíti az Isten a szalmáját.» - -Jobbat nem is kivánhattak neki, mint hogy minél elébb végezze be már ezt -az elátkozott életet, a mi neki is teher, de az őrizőinek is az. - -Aztán megint rázárták az ajtókat, a mészcsepp jelezte a futó perczeket. - -Más hires embernek van családi kriptája, mauzoleuma, Trenk Frigyesnek -volt saját családi börtöne. - -A szerencsétlen ifju lelkén erőt vett a kétségbeesés. - -Ezek a lánczok elviselhetetlenek voltak. - -Elhatározta, hogy meg fogja magát ölni. - -Azt a kést, a mit Esztertől kapott, valami csodálatos úton-módon úgy el -tudta rejteni, hogy nem találták meg nála, mikor megvizsgálták. Ez a kés -jó lesz megnyitni a túlvilág ajtaját. - -A napot is kitűzte már, a melyen véget fog vetni az életének: az valami -nagyon boldog emlékű életforduló volt. - -De mikor aztán kezében volt az a kinyitott kés, akkor ez a gondolat -villámlott át az agyán: - -«Ejh! Nem lehetne ezzel a késsel valami okosabbat kezdeni, mint az -embernek az ütereit elvagdalni vele?» - -A börtönnek négy ajtaja van, mind a négy fából, hátha ezekből az -ajtókból ki lehetne faragni a zárakat? - -Az embernek a szíve elszorul, mikor ezt hallja! Egy nyomorult kis -zsebkéssel keresztül vágni négy ajtót, egy rövid juniusi éjszaka alatt. -S akkor az őrizetlen börtönből futni a sánczokra, halálveszélyes -ugrással a vízbe vetni magát s kiúszni a partra. - -De hát a lánczok, a békók, a vasrúd, meg a derékabroncs mit szólnak -hozzá? - -Megkisérté megszabadítani magát a vasaitól. - -Már ez is egy herkulesi munka volt. - -Legelőször is a jobb kezét erőszakolta keresztül a bilincsen. A vér -kijött a körmei alatt, de sikerült a kisérlet. Akkor már az egyik keze -szabad volt. – Hanem a bal kezén sokkal szorosabb volt a vasperecz, sem -hogy keresztül húzhatta volna rajta. - -Ekkor aztán az ülőkéjéből letört tégladarabbal addig csiszolta annak a -szegnek a fejét, mely a békót összetartá, míg lekoptatta róla, akkor a -szeget ki lehetett húzni belőle s a vaskösöntyűt szétfeszíteni. - -Most aztán mind a két keze felszabadult. - -Következett a derekára vert vasöv. - -Ettől meg oly módon szabadult meg, hogy a két lábát a falnak feszítve, -addig erőszakolta a pántot, a míg az a forrasztásnál szétnyilt s akkor -kibujhatott belőle. - -Hátra volt még a lábaira kötött láncz, mely a falhoz volt erősítve. Ezt -a lánczot a két markába szorítva addig csavargatta, a míg egyszerre két -lánczszem kitörött belőle. - -Ekkor aztán már odamehetett az ajtóhoz. - -A sötétben tapogatózva kitalálta, hogy a závár kívülről van az ajtóhoz -szegezve s ezeknek a szegeknek a visszahajtott hegyét csak ki kell -egyenesíteni s akkor a zár nem tart többé. Erre pedig jó lesz a letört -lánczszem. - -Az éj azonban már nagyon előhaladt, a hátralevő idő nem volt elég a -tervezett munkához. - -Tehát ismét vissza kellett bujni a bilincsekbe. - -Az elszakított lánczot a hajkötő szalagjának egy darabjával -összekötötte. A porkoláb soha sem vizsgálta a bilincseket. Ki jött volna -arra a gondolatra, hogy egy ilyen erősen megvasalt ember ki tudja magát -szabadítani? - -Tehát ismét felhúzni a karmantyúkat. - -A vasabrincsot könnyű volt újra felölteni; a balkézre is ráhajtani a -szétnyilt bilincset; de a jobb kéz úgy meg volt dagadva, hogy sehogy sem -tudta rá visszaerőszakolni a békóját. - -Végre, nagy kínlódás után, valahogy ismét át tudta az öklét dugni a -vaspereczen. - -Mikor a porkoláb jött a vizsgálatra, mindent rendben talált. - -Nehány napig azonban várni kellett a nagy munkával, a míg a feldagadt -jobb kéz lelohad. - -Julius negyedikén, azon a napon, a melyet öngyilkossága idejéül -kitűzött, hozzáfogott megküzdeni a fátummal s a halál helyett az életet -kivívni erőszakosan. - -Volt hozzá egy kése. Jó az egyikhez is, a másikhoz is. - -A mint délben a vizitálók eltávoztak a lámpásaikkal, melyeknek perczegő -kanóczánál semmit sem vehettek észre a fogoly előkészületeiből, az -utolsó ajtó kulcsnyikorgatása után azonnal hozzáfogott Trenk a -munkájához. - -A vasbilincsek most már gyorsan lerakattak, az első ajtón, mely befelé -nyilt, gyorsan keresztül lett vágva a deszka. - -Itt egy gádor következett, ennek az ajtaja azonban kifelé nyilt, s a -záváron kívül még egy lelakatolt keresztvassal is biztosítva volt. Ennél -már most egy egész deszkatáblát kellett keresztülvágnia. Mind azzal az -egy késsel. Sikerült neki. A deszka résén keresztül tudott bujni. – -Napvilágot látott. – A börtönének a pitvarában volt. – Egy nyitott ablak -bocsátá be a világot. - -Felmászott az ablakba és széttekintett. - -Onnan látta, hogy a börtöne a csillagsáncz főárkában van építve. Onnan -még a sánczkarózaton kell átmászni, s a külső sánczra felkapaszkodni. - -Ebből az ablakból már ki lehetett volna ugrani; de az volt a baj, hogy a -pallisade előtt egy őr volt felállítva. - -A hadmérnöki rajzokban jártassága rávezette, hogy neki az ajtókon -keresztül lehet csak megmenekülni ebből a csillagsánczból. - -Tehát hozzáfogott a harmadik ajtóhoz. Az is olyan becsületes, jó akaratú -ajtó volt, hogy befelé nyilt. Ennek is csak a závára körül kellett -átfaragni a deszkát s aztán könnyedén kinyilt. - -Mire ezzel a gyötrelemmel elkészült, akkorra beesteledett. Épen oda -sütött az arczába az alkonyodó nap. - -A szép tűzszinű nap! De régen nem látta fölséges orczáját! Hány éve már -annak? Addig nézegette az ablakból, a míg csak le nem tünt a láthatáron -végkép s aztán csak a hátramaradt zöld félgömbök tánczoltak a szeme -előtt. - -Az utolsó ajtó átvágásához be kellett várnia a teljes éjszaka beálltát. - -S az ilyen nyáréji sötétség milyen sokáig várat magára. - -Eszébe jutott az a tündérálomhoz hasonló éj a morszkája-kertben, a mikor -épen ily türelmetlenül leste a csillagok feljöttét, hogy egy isteni szép -hölgyet ölelhessen. - -Hajh, most egy még szebb istennő ölelésére siet, a kinek neve -«szabadság!» s a kit a hatalmas zsarnoka épen oly türelmetlenül őriz. -Hejh! ha ennek is szarvakat lehetne rakni. - -Legalább addig kipihente magát. - -A mint végre besötétedett, neki fogott a negyedik ajtónak. Az is kifelé -nyiló volt, azon is keresztvas. Tehát az egész táblát ki kellett belőle -vágni. - -A kivájt nyiláson kitekintett. Nagy volt az öröme. A börtönajtó előtt -nem állt semmi strázsa. - -Ekkor a késének a pengéje kettétört s a hegye kiesett a hasadékon. Az -egész munkája meghiusult. - - - - -XIII. FEJEZET. A HALÁL ORSZÁGÁBA – ODA ÉS VISSZA. - -Ennél a balesetnél Trenk Frigyes elvesztette a lelkét. - -A félben tört késpenge nem volt többé elég, hogy az utolsó ajtót -keresztülvágja vele. – Hanem arra, hogy a legeslegutolsó ajtót betörje -vele, még elég alkalmas volt: azt, a melyik a túlvilágba nyilik, az -öngyilkos számára befelé. - -A börtöngádor ablakán át odasütött rá a teli hold. - -Búcsút vett az egész szép világtól. S aztán visszatért a börtönébe. -Egyet fohászkodott, Istennek ajánlva lelkét, s azzal keresztülvágta az -ereit a balkarján és lábán a félbetört késsel. - -Akkor aztán végigfeküdt azon az előre elkészített sírkövön, s hagyta a -vérét folyni, míg az álomszerű zsibbadás el nem kábítá. - -Reggelig szépen meghalhatott. - -Egyszer aztán arra ébredt fel, hogy a nevét hallotta hangoztatni. - -Felnyitá a szemeit. Újra hangzott a szólítás a magasból: - -«Trenk Frigyes!» - -Honnan jön ide emberi hang? - -– Ki szól itt? - -– Gefhardt. - -– Hol van ön? - -– Itt vagyok a börtön tetején, az ablakon át beszélek. Hogy van ön? - -– Haldoklom. Itt úszom a véremben. Elvágtam az ereimet. - -– Ne bolondozzon! Ki gondolna meghalásra? Állítsa el a vérzést. Én ki -tudom önt szabadítani. Innen sokkal könnyebb kimenekülni, mint a másik -börtönből. Az egész csillagsánczban csak egy strázsa van belül, a másik -kívül a sorompónál. Most én vagyok a belső őrálláson. Bizzék Istenben! -Én hozok önnek mindent, a mire szüksége van, hogy a börtönből -kiszabaduljon. Minden két hétben kerül rám az itteni őrtállás. Ezen az -ablakon át mindent beadogatok. - -Ez a biztatás visszaidézte Trenk Frigyest a halál országából. - -Ha néhány órával hamarább jött volna Gefhardt, más kést adhatott volna -neki, a mivel a külső ajtót keresztülvágja. De most már a nagy -vérvesztés miatt nem lehetett gondolni erre. - -Hirtelen széthasogatta az ingét s annak a foszlányaival bekötötte a -vérző sebeit a karján és a lábszárán. - -Akkor aztán gondolkodott rajta, hogy mit tegyen tovább? - -Ha másnap délben jön majd a porkoláb és a felügyelő tiszt, no, azokra -szép meglepetés fog várni. - -Védeni fogja magát. Nem a megmenekülés reményében, hanem hogy -tisztességes kapitulácziót csikarjon ki az ellenségtől. - -Azzal a vasrúddal, a mi a lánczait szétfeszíté, lerombolta a téglából -rakott ülőkét s a téglákat odarakta a börtön közepére. A lánczaival -pedig a második ajtót, mely félig volt keresztülvágva, erősen odakötötte -az ütközőhöz, hogy azt nem lehetett felnyitni kívülről: a ki be akart -jönni rajta, annak azon a résen kellett bebujni. - -Akkor aztán várta nyugodtan a sorsát. - -Délben, a szokott órában megérkezett a felügyelő őrnagy a porkolábbal, a -vizet és kenyeret hozó katonával s a tisztogató fegyenczczel. - -Szép kis ijedelmük lehetett, mikor a második ajtót tárva látták maguk -előtt, de még inkább, mikor a gádorajtóhoz értek s annak a kivágott -tábláján keresztül bevilágítottak a lámpásukkal s ott látták a nyitott -börtönajtóban azt a rémalakot, övig meztelen, a többi ruhája vértől -ázott, az egyik kezében egy tégla, a másikban az eltört kés. - -– Vissza, őrnagy uram! rikácsolt a fogoly. Mondja ön meg a -várparancsnoknak, hogy nem akarok tovább bilincsekben élni. Lövessen -agyon. Ide élő ember be nem jön! A hány az ajtón bebujik, mind agyon -ütöm; s ha elnyomnak: itt a kés, elvágom vele a torkomat. - -Az őrnagy megszeppent, rohant rögtön a várparancsnokhoz; Trenk az alatt -leült a téglahalmazra. - -Nem sokára jött maga a várparancsnok, a térparancsnokkal, tisztekkel és -granátosokkal. Nagy volt az elszönyerdés, mikor meglátták a három -keresztülvágott börtönajtót. - -A várparancsnok imponálni akart a tekintélyével. - -– Nyissa ön fel az ajtót! parancsolá a fogolynak a gádorajtónál -megjelenve. - -Válasz helyett Trenk felkapott egy téglát s ugyan gyorsan kellett ugrani -Bork úrnak, hogy meg ne kapja a feje, a mire rászolgált. - -– Be kell törni az ajtót! parancsolá Bork a granátosoknak. - -Egy granátos serényen keresztül is bujt a résen, de azon aztán példát -szolgáltatott Trenk: úgy vágta fejbe a téglával, hogy menten lebukott. -Akkor aztán odarohant a belánczolt ajtóhoz és folytatta a bombardozást, -téglazáporral kergetve ki a gádorból a pitvarba katonákat, tiszteket -hanyatthomlok. - -– Lőjjetek agyon! Élve meg nem fogtok! ordítozott rájuk. - -Ekkor aztán tanakodtak, hogy mit csináljanak? - -A király határozottan megparancsolta, hogy Trenk Frigyest úgy kell -megőrizni, hogy öngyilkosságot el ne követhessen, megölni pedig épen nem -szabad, még ha szökésen kapják is. – Elhivatták hozzá a papot. - -A jó lutherános lelkipásztor megjelent az ajtaja előtt, azt nem fogadta -kődobással. Az elkezdett neki a lelkére beszélni, a túlvilágról. - -– Hagyjon nekem békét, tiszteletes úr, a mennyországgal! Ha ezek az én -ellenségeim is ott lesznek, akkor én megyek a pokolba, ott külömb -pajtásokat találok! - -A lelkész elszörnyedve vonult vissza. - -Ekkor aztán a vizitáló őrnagy lépett oda az ajtóréshez, az beszélt -könyező szemmel, reszkető hanggal a rebellis fogolyhoz. - -– Látod, édes fiam, ez a te makacsságod engemet tesz tönkre. Ha a király -megtudja, hogy én téged olyan hanyagul vizsgáltalak meg, hogy egy kés -maradt nálad, akkor engemet is infám-kasszálnak, sánczfogságba küldenek, -apró gyermekeim mind koldussá lesznek. - -– Jól van hát, mondá Frigyes, az őrnagy úr kedvéért megadom magamat. De -csak az ön kedvéért. Ha becsületszavát adja a várparancsnok, hogy erről -az egész esetről jelentést nem tesz s engemet az eddiginél súlyosabb -lánczokkal nem terhelnek. - -Erre becsületszavát adta a várparancsnok. - -Akkor aztán felnyitotta Trenk az ajtót. Azzal ki is volt merítve az -ereje, félájultan rogyott össze. - -Az egész esetről csakugyan nem tettek jelentést. A nagy vérvesztéstől -elalélt Trenket ágyára fektették; felcsert hivattak hozzá, az -összevarrta a sebeit. Bort, húslevest adtak neki, ha egy-egy pillanatra -fölébredt napokig tartó halálos álmából. - - - - -XIV. FEJEZET. UJ KISÉRLETEK. - -Az erőteljes ifjui életszervezet győzött a halálon: Trenk Frigyes öt nap -mulva az öngyilkossági kisérlet után ismét talpra állt. - -Ez alatt az asztalosok és lakatosok is elkészültek az új ajtókkal. -Ezuttal vaspléhvel borított ajtókat hoztak. A kovács és szabó is -elkészültek az új toilettel. A bilincseket, békókat és vasövet ezúttal a -meztelen testére kovácsolták, s minthogy ezek miatt az öltözés és -vetkőzés lehetetlen: úgy segítettek rajta, hogy a durva vitorlavászon -inget rávarrták a testére: azt minden két hétben lefejtették róla s újat -férczeltek rá; a lábravalója pedig két oldalt gombolódott végig: azzal -maga elbánhatott egy kis gyakorlat után. - -A lánczai, melyek a lábára voltak verve, megengedték neki, hogy az -ágyától két lépésnyire eltávozzék s arra felállhasson. Ilyenkor a -fejével elérhette a bedrótozott ablakot a börtöne boltozatán. - -Három hét telt el bele, míg ismét hangzott az ablakon át a neve: -«Trenk!» Akkorra került oda őrnek a hű Gefhardt. - -Éjszaka volt: elbeszélgethettek egymással. - -Gefhardt elmondá neki, hogy ebből a börtönből sokkal könnyebben ki lehet -törni, mint a másikból. Ő látta ennek az építését. Az alapzat nem -mélyebb két lábnál, s azon alul csupa fehér homok. - -Első dolga volt pénzt szerezni, mert a pénz még a börtönben is nagy úr. - -Frigyes levette a belső üvegablakot, s a drótrostán egy akkora lyukat -tágított, hogy azon keresztül papirt, vékony viaszgyertyát, kénfonalat, -meg egy darab égő taplót dughatott keresztül a hű Gefhardt egy hosszú -sodrony segítségével. - -A tintáról megfeledkezett a jó lélek; pedig egy nádszálban azt is be -lehetett volna juttatni; de hát mire való a vér? Frigyes beleszurt az -ujjába s mindjárt volt tinta, azzal irt levelet Bécsbe Ruckhardt -barátjának, egyuttal egy utalványt háromezer forintra a Trenk-féle -hitbizományi pénztárhoz. - -Ruckhardt derék, becsületes ember volt. - -Frigyes azt adta neki utasításba, hogy ezer forintot tartson meg az -utiköltségre és maga jőjjön el Gummernbe, egy szász városkába, mely két -mértföldnyire fekszik Magdeburgtól, ott sétáljon végig a főutczán, egy -levelet tartva a kezében, augusztus 15-ikén. Szemközt fog rá majd jönni -egy ember, a ki egy csomó dohányt tart a kezében. Annak adjon át kétezer -forintot aranyban. – Ugyanezt az utasítást közölte Gefhardttal is. Neki -kellett annak a dohányos embernek lenni. - -A kétezer forintból ezer neki lett igérve. - -Augusztus 15-ike után nyugtalanul várta Frigyes nap nap után a -hirmondást. - -Nemsokára megszólalt a börtön-ablak. - -– Minden jól ment… hangzott Gefhardt szava. Holnap délben én végzem a -kalefaktor szolgálatot, a vizeskorsóban lesz a pénz. - -Úgy történt. A másnap déli vizsgálatnál Gefhardt hozta a kenyeret (ketté -vágva, nehogy valami tilos szerszám abban lehessen elrejtve), meg a -vizes kancsót. - -A mint a börtönajtók ismét bezárultak, Frigyes a korsójába nyult. Ott -volt az arany. Kimarkolta. Több volt, mint képzelé. Az egész kétezer -forint. A becsületes Gefhardt nem tartotta meg a neki igért részt, -csupán öt aranyat vett el utiköltségül. - -Egyelőre a szalmazsákjába rejté el a pénzt Frigyes. - -De az aranyokon kivül még valami mást is kapott, a mi még az aranynál is -drágább ércz a börtönök országában. Egy pár finom aczél ráspolyt. Ezek -meg a kenyérbe voltak sütve. Úgy lett a kenyér kétfelé vágva, hogy azok -világra ne kerüljenek. - -Most azután hozzá lehetett fogni a munkához. - -Nagy praktikával ment az! Először a lábakról leszedni a békókat. Még -pedig úgy, hogy azok ismét visszatehetők legyenek s a mindennapi -vizsgálatnál senki se vehesse észre, hogy nem épek. A lánczok szemei -közül is egyet átfürészelni, a másikat megvékonyítani, hogy amazon -áthuzható legyen s aztán a visszahelyezéskor a két lánczszem hézagait -rágott kenyérrel helyrepótolni s vasrozsdával bekenni. Ez így ment -mindennap. - -A derékpántról pedig egy hosszú szeg segélyével csavarta le az -összetartó srófokat, úgy szabadul ki belőle. A kezein levő bilincseket -olyan könnyen letudta már huzgálni, mint holmi keztyüt. - -Mikor a lánczaitól megszabadult, első dolga volt a börtöne ablakát -felnyitni. Üvegtáblák voltak rajta, ólom közé illetsztve. Eddig azt -praktikázta, hogy egy táblát kibontott az ólom közül, azon keresztül -közlekedett Gefhardttal; de most már eszközei voltak hozzá s elérte a -kapcsokat, a mik az ablaktáblát a falhoz tarták s kihúzhatta. Igy azután -egész éjjel jöhetett a friss levegő a börtönébe: nem öldökölte többé az -a gyilkos mészpára. - -Most azután a menekülés munkájához látott. - -Ez a börtön nem téglával volt kirakva, hanem kipallózva. Három sor -tölgyfa-deszka, egymáson keresztbe rakva s egy lábnyi hosszú -vasszegekkel összeverve képezte a padozatot. - -Hát hiszen azok a vasszegek nagyon jók voltak arra, hogy azokat Trenk -Frigyes kihuzogassa. Az a karjaira szánt vasrúd épen alkalmas volt arra, -hogy a fogantyuját a szeg fejének akasztva, kihuzza a kilencz hüvelyknyi -deszkákból. Erő kellett hozzá. Akkor aztán Frigyes fogta azt a hosszú, -vastag szeget, s a sírkövére térdelve vele, elkezdett abból vésőt -köszörülni. Ahhoz meg a sírkő volt jó. - -Ezzel a kezdetleges szerszámmal fogott hozzá a munkához. - -A felső deszkát egy éjjel keresztül véste, a faltól másfél lábnyi -távolban. De ez által egy ujjnyi hézag támadt a deszkában. Ez azonban -még két hüvelyknyire ment a falba. Frigyes kihuzta az egész darab -deszkát, szépen hozzá illeszté az elvágott darabhoz, a hasadékot -beragasztá kenyérrel, behinté porral. A felügyelők semmit sem vettek -észre. Mikor délben megérkeztek, már akkor a fogoly ott ült az ágyán, -kezeivel lábaival, derekával a falhoz lánczolva, az ablaktábla a helyén -volt, a padlóból kihuzott vésőszeg ismét a helyére verve. Semmi jel a -gyanura. - -Azután keresztülvágta a második és harmadik deszkaréteget is s rátalált -a börtön alatti homokrétegre. Abból puszta kézzel kikapart egy -köblábnyit s azt elrejté az ágya fenekére. - -Erre az üregre volt igen nagy szüksége. - -Mikor ezzel elkészült, akkor már módjában lett nagyobb készülékkel -dolgozni. Az ablakáról még a rostélyt is beemelte s most már Gefhardt -beadogathatott neki a földtúráshoz szükséges eszközöket, kést, fúrót; -később még egy pár pisztolyt is, lőport és golyót hozzá. Azokat a -deszkák alatti üregben mind elrejtheté a fogoly. - -De legfurfangosabb eszköze volt az a vászontömlő, a min keresztül a -kiásott homokot az ablakán kitöltögeté olyankor, mikor Gefhardt volt az -őrálláson. Ez volt a szabadulás munkájának a legnehezebb része. Egyéb -napokon a kiásott homokot az ágyában rejté el, azt nem jutott eszébe a -porkolábnak megvizsgálni. - -Még egyebet is nyert ez összeköttetéssel Frigyes. A hű granátos az -ablakon át annyi füstölt kolbászt dugdosott be neki, hogy az éléstárát -megtölthette vele, a husétel gyarapítá a testi erejét: jól élt már. Még -arról is tudott gondoskodni, hogy a napos tiszt finnyás orra meg ne -szimatolja, hogy ebben a börtönben foghagyma illat van. Ki lehet -találni, mi módon? - -Néhány nap alatt elérte a börtön fundamentumát. Nem két lábnyi volt az, -a hogy Gefhardt hitte, hanem négy lábnyi. - -Akkor féltestével a padlón hasalva, a felső részével fejjel lefelé -ereszkedve, kellett neki a fundamentum kövei alól a homokot kikaparni. S -a fal széles volt. - -Később az ásott lyuk tágult, egészen elfért benne; ekkor aztán -könnyebben ment a munka. A hogy a róka, a borz ássa a lyukát: a földet a -hasa alá kaparva, s a mit fél éjjel kikapart, azt a másik fél éjjel a -lábaival hátratolva s a tömlöczébe felhordva. - -A pénzének az elrejtésére is talált ki valami furfangot. - -Gefhardttal hozatott egy olyan vastag fúrót, a mi egy arany kerületének -megfelel; azzal lyukakat furt az ajtóragasztóba. Oda dugdosta be az -aranyait; a fúrt lyukat beragasztá kenyérdegecscsel. Reggelre az egész -ajtót be szokta lepni a csillogó pinczezuzmara; semmi fúrást nem -lehetett észrevenni rajta. - -Aztán mikor kifáradt a munkában, akkor meggyujtá a viasztekercset, -elővette az irószereit (volt már tintája is) s irt verseket, irt -szatirákat. És mikor azokat elolvasta magának, akkor elkezdett nevetni -nagy hahotával. Kinevette a zsarnokait! - -Aztán fölvette megint a bilincseit – és akkor is nevetett. - -Egyszer aztán nagy baleset történt a fogolylyal. - -Reggel, mikor az őrt álló katonát felváltották (minden hat órai -időközben más jött), Frigyes ismét helyére akarta illeszteni a levett -ablakot, de a kapocs kicsuszott s azzal együtt az egész ablak leesett a -földre, három üvegtábla összetörött. - -Ezzel kiesett a világ feneke! - -Ha délben a vizsgálók jönnek, rögtön meglátják a hiányzó -ablaküveg-táblákat, erről rátérnek a szigorúbb vizsgálatra: minden fel -lesz fedezve. - -Gefhardt pedig már akkor tova ment: helyette egy öreg granátos állt az -őrhelyen. - -Frigyes, kétségbeestében megkisérté a veszedelmes merényletet: -megszólítá az ablaka alatt fütyörésző strázsát. - -– Pajtás uram! Tégy nekem egy csekély szolgálatot, a miért én te neked -harmincz aranyat fogok adni. - -Az őr eleinte megdöbbent. A katonáknak halálbüntetés alatt tiltatik a -rabokkal szóbaelegyedni. Hanem a pénz varázsa győzött. - -– Micsoda? Hát kendnek van harmincz aranya? - -Frigyes markába fogta a harmincz aranyat, s a kettős rácson keresztül -kiszórta azt a katona lábai elé. - -Az soha sem látott annyi pénzt életében. - -– Hát aztán mit tegyek én ezért? - -– Szerezz nekem, de rögtön, három darab ablaküveget a városban, olyan -nagyságban, mint ez a papirdarab. - -Azzal kidobta eléje a mértéket Frigyes. - -A pomerániai veterán kedélyes ficzkó volt. Felszedte az aranyakat s -azzal átballagott a kamerádjához, a ki a börtön ellenkező oldalán lévő -ajtónál volt felállítva: annak átadta a puskáját, felkérve, hogy -vigyázzon addig a fogoly ablakára is, a míg ő hazaszalad, az otthon -felejtett pipájáért. - -A pajtás helyesnek találta az indokolást: neki nem kellett egyebet -tenni, mint folyvást körüljárni a Trenk extrabörtönét, az alatt a -czimbora a pallizád ajtaján kiosonhatott a csillagsánczból, -leszaladhatott a városba, beszerezhette az ablakosnál a kimért -üvegtáblákat s visszaosonhatott velük még a déli vizitáczió előtt. Át is -adta azokat az ablakon át Trenknek. Trenk még újabb tíz aranynyal -jutalmazta meg e szolgálatot. - -Délben aztán már helyén volt az ablak. Az üvegcserepek szépen -eltakarítva. - -Ekkor aztán vigan folyt tovább az aknamunka. - -A megkezdett földalatti vakandjárásnak az egész börtönt át kellett -aknázni, a mi egy tömör épület volt, s még a körülvevő sánczot és -pallizádát is. Ez a munka eltartott nyolcz hónapig. - -Már ekkor annyira haladt előre a fogoly a föld alatt, hogy -kiszámíthatta, miszerint még egy pár heti turkálás után elő fog bukkanni -a sáncz tulsó oldalán. - -És ekkor másodszor is elkövette azt a nagy hibát, a miben az első -szökési kisérlete megzápult. Nem elégelte meg azt, hogy egy éjjel, mikor -Gefhardton van az őrködés sora, a föld alól kitörjön s akkor ezzel a -hivével együtt átcsónakázzék az Elbán s aztán fusson, a merre világot -lát maga előtt; hanem újból levelet irt bécsi barátjának, Ruckhardtnak, -hogy jőjjön eléje Gummernig s őt a kijelölt határidőn és azután még hat -napon át várja a bergeni monostor mellett két felnyergelt paripával. - -Ezt a levelet átadta Gefhardtnak. A granátos rábízta a feleségére, hogy -vigye el a levelet a gummerni postára. - -Az asszony nagyon is jól akarta csinálni a dolgot s midőn a gummerni -postamesternek átadta a levelet, tíz tallért nyomott a markába, hogy -annál bizonyosabban elküldje azt Bécsbe. - -A postamesternek ez szeget ütött a fejébe. Tíz tallér viteldíjt nem -fizetnek egy levélért. Felbontja a levelet, a tartalmából megérti a -szökési tervet s rögtön siet fel vele Magdeburgba a kormányzóhoz. - -Ekkor épen Braunschweigi Ferdinánd herczeg volt a kormányzó. - -Szép meglepetés lehetett Frigyesre nézve, mikor egy délután három órakor -újból hallotta a börtön ajtókban a kulcsokat nyikorogni s lámpafény -mellett betoppant hozzá maga a herczeg, egész fényes kiséretével. - -– Maga irta ezt a levelet? kérdezte a herczeg Trenktől; felmutatva neki -az elfogott iratot. - -Nemes ember ilyen esetben nem tagadhat. - -– Az irás az enyém. Felelé elszántan. - -– Ki által küldte ön ki a börtönéből ezt a levelet? - -– A nevét nem tudom. Valamelyik őr volt, a kinek az arczát én innen meg -nem láthatom. - -A herczeg fenyegetőzött. - -– Hát lőjenek főbe! Monda Frigyes. Jobban meg nem lánczolhatnak, mint -most vagyok. - -A herczeg ácsokat, kőmüveseket, lakatosokat hivatott; apróra felkuttatá -a börtönt. Legkisebb nyomát a kitörési kisérletnek nem birták -felfedezni. - -Mindössze annyit tehettek, hogy a börtön ablakát bedeszkáztatták, csak -egy arasznyi szelelő lyukat hagyva rajta. - -Ekkor aztán a herczeg szelid hangra fordította a beszédét. - -Elkezdett Frigyesnek a szivéhez beszélni. Megigérte neki, hogy a mit -kivánt, miszerint rendes birák elé állíttassék s magát megvédhesse, ki -fogja a számára eszközölni, hogy békóit rögtön levéteti: csak azt az -egyet tegye meg, hogy nevezze meg a czinkosát, a ki a tervezett -szökésben segíteni akarta s a levelet átvette. - -De Frigyes szilárdul megmaradt az állítása mellett. - -– Nem ismerem azt az embert. És ha mindjárt ismerném is, a nevét meg nem -mondanám. Én a jó barátaim veszedelmével nem akarok megszabadulni, -inkább magam veszszek el. - -Ezt a mondását a herczeg kiséretében idejött granátosok is meghallották -s ezek elbeszélték a többi pajtásaiknak s attól fogva nagy lett a -becsülete a fogolynak, a ki a czimboráit el nem árulja semmi biztatásra -és fenyegetésre. - -Annyit azonban már tudott a herczeg, hogy Trenk sok pénzzel rendelkezik -s azt bőkezűen osztja a katonák között. - -A herczeg elhagyta a börtönt. Rá egy óra mulva zűrzavaros kiabálás -támadt a börtön ablaka előtt. Kis időre ismét nyiltak a börtönajtók. Egy -tiszt jött vissza. Egy lámpást ott felejtettek a börtönben, azért jött. -Elmentében odasúgott Trenknek: «önnek a czinkostársa felakasztotta magát -a sánczkaróra.» - -Azzal kiment az ajtón. - -Az első vasazott ajtónak körülzáró ablaka volt. A hasadékon átszürődő -világosságból megtudhatá Frigyes, hogy az imént itt járt tiszt a -gádorban maradt. - -Végig gondolt a helyzetén. - -Ha az a katona, a ki a merénylet kipattanása miatt felakasztotta magát, -Gefhardt volt, akkor már annak a megnevezése által nem lehet ártani. - -Kopogtatott az ajtaján. - -A figyelő tiszt felnyitá azt s kérdezé, mit akar? - -– Adjanak irószereket. Megvallok a herczegnek mindent. - -A tiszt gyorsan eltávozott. - -Trenk Frigyes nagy lelki szorongattatások között törlé homlokáról a -halálverítéket. Elárulja-e a legjobb barátját? Legnemesebb szivű hű -emberét? Hogy magának könnyebbülést szerezzen? Hátha nem az volt az -öngyilkos? - -E nagy lelki küzdelmek közepett még egyszer felkapaszkodott a lánczaival -együtt az elzárt ablakhoz. Hangos szóval kiálta ki rajta: - -– Légy istennel, akárki vagy itten! Mondd meg, igaz-e, hogy egy katona -felakasztotta magát én miattam? - -– Igaz! Hangzott fel onnan kivülről. - -Azzal Frigyes egy papirba csavart öt aranyat s azt kidobta az ablakon. - -– Fogd ezt a pénzt! Aztán mondd meg nekem, hogy hívják azt az öngyilkos -katonát? Verjen meg az isten, ha engemet megcsalsz s más pajtásodat -megrontod. - -Kevés vártatva felhangzott a válasz: - -«Schütz volt a neve: a Ripsz kompániájából.» - -Ugyanaz a ficzkó, a ki a másik börtönben elfogadta Frigyestől a gyémánt -mellgombot, de semmit sem tett érte. Ez olyan gondatlan volt, hogy az -ilyen könnyen szerzett pénzt korcsmákban prédálta el, s mikor gyanuba -vették, kérdőre vonták, nem tudta urát adni, hogy honnan jutott hozzá. -Ijedtében felakasztotta magát. - -Trenk Frigyes aztán a herczeghez irott levelében kikoholt valami furcsa -mesét, s a segélyére vállalkozó czinkostársul megnevezte Schützöt, a -Ripsz kompániájából. - -A herczeg nagyot káromkodott erre a levélre. - -– Már most hát kergethetjük a Schützöt a másvilágon! - -Hanem Frigyes sem nyert semmit a levelével. Semmiért nem adnak semmit. -Maradt, a hol volt: a lánczai között, a mikor azokat le nem vetette. - -Ezentul két strázsa volt az ajtaja és ablaka elé állítva. - -Három esztendőt töltött el már a magdeburgi börtönökben Trenk Frigyes. - -Ekkor ismét uj változat állt be a balsorsában. - -Odakünn a nagy világban súlyos nevezetességű korszak indult meg. - -Ő azt itt a börtönében előre látta, régen értesülve volt róla. A -koalició létrejött Poroszország ellen. Megindult az a hadjárat, melyet -az utókori históriairó «hétéves háborunak» nevez, de a melynek Frigyes -király a kezdetén (a mikor még nem tudhatta, hogy az hét évig fog -tartani) nagyon furcsa nevet adott, a három szoknya elleni háborunak -nevezte azt. (Mária Terézia, Erzsébet, Dubarry.) - -S ugyanannyi esztendeig tartott a háboruja egy lánczokra vert rabnak, -Trenk Frigyesnek, a hatalmas, nagy király ellenében. - -Valóban, a milyen erős tudott lenni Nagy Frigyes a világ három -legnagyobb hatalmával szemben, épen olyan erőt tanusított egy lába alá -gázolt vonagló féreg ellenében. - -Maga az az ember, a kinek a király megparancsolta, hogy Trenk Frigyest -megőrizze, de az életét megtartsa, megőrült, dühös bolonddá lett a -feladata mellett. - -Az az eltemetett ember újból meg újból kezdte a kiszabadulási -kisérleteket. - -Az egész helyőrséget megváltoztatták Magdeburgban. A granátosokat, a kik -között résztvevő czimborája lappangott a fogolynak, elvitték a -csatatérre; várőrségül néphadat hoztak, kimustrált tisztekkel. - -A változatosság azzal kezdődött, hogy Bork várparancsnok berohant Trenk -Frigyesnek a börtönébe s elkezdte a bilincsekbe vert embert -lepocskondiázni. A hogy durva emberek szokták egymásnak apját anyját, -utoljára Máriáját szidalmazni, úgy szidta Bork Trenknek a Mária -Teréziáját. - -Trenk sem maradt adós. Minden szidalmat még élesebben adott vissza, úgy, -hogy a várparancsnok dühe az őrjöngésig fokozódott. - -A szóharczban a fogoly maradt győztes. Borknak a torka szorult el a -dühtől. - -No de hát módjában volt, ha szavakkal nem tudott, tettekkel replikázni. -Hivatta a lakatosokat. Most aztán Trenknek még a nyakára is kovácsoltak -egy vasörvet, melyet egy láncznál fogva a falba erősített vasgyűrűhöz, -más kettőnél fogva a lábain levő békókhoz kötöttek. - -Akkor azután elvették alóla az ágyat: a puszta padlón kellett feküdnie s -ha aludni akart, az övéhez kötött lánczot kellett a fél kezével a falhoz -szorítva tartania, hogy a vasnyakló meg ne fojtsa. - -Minden tagja el volt már látva békókkal, lánczokkal. - -Ebbe az embertelen kinzásba belebetegedett, forró lázt kapott. S úgy -feküdt elhagyott állapotban orvos nélkül, gyógyszerek nélkül, a hideg, -meztelen padlón. - -Nincs kegyetlenebb állatja az Isten világának az embernél! - -Nem volt egyéb enyhítő szere a cserépkorsójában levő víznél. - -Egyszer aztán, a láz miatti elgyengüléstől, ezt a korsót is kiejté -kezéből: az összetörött. És akkor huszonnégy óráig ott feküdt, a láz -szomjától eltikkadtan. Mikor újra bejöttek hozzá a börtönvizsgálók, -félhalott volt. - -Ez az eset köztudomású lett a városban. A magdeburgi hölgyek egész -lázadást csináltak e miatt: rajta rontottak a zsarnok várkormányzón s -addig könyörögtek neki, mig rábirták, hogy adassa vissza a beteg -fogolynak a nyoszolyáját. - -És ismét győzött a csodálatos életerő. Trenk újból felépült. Félévig -tartott ez a nyavalyája. - -Ezalatt megismerkedett a vizsgálattevő tisztjeivel. - -Azok mindannyian szegény, éhenkórász ficzkók voltak, kiket Frigyes -király a harczoló seregéből kipéczézett s a várakba eldugdosott, vagy -pedig a hitelezőik üldözték. - -Frigyesnek még volt pénze. A deszkák között fúrt lyukakban elrejtve. -Segített a szegény czimborákon. - -Volt közöttük egy vén kapitány, a kinek a fiát kártyaadósság miatt -elcsapták a tiszti karból. Ennek irt Frigyes ajánló levelet Bestuseff -kanczellárnőhöz Szentpétervárra. A hajdani kedves az ifju embert -hivatalba szerezte be s Frigyesnek küldött kétezer rubelt, a mit a -fogoly a kapitánynyal megosztott. A többi tisztek is részesültek belőle. - -Ennek azután az lett az eredménye, hogy a jól megajándékozott tisztek -csináltattak suttyomban Trenk Frigyes számára más békókat és más -bilincseket, a miket kényelmesen levethetett és felhuzhatott s hordtak -be neki tápláló húsételeket, aztán gyertyát, irószereket, papirt, még -hirlapokat is; verselhetett és gúnyolhatta a világot. - -Csak Bork, a várparancsnok és a tábornagy, Bruckhausen, nem voltak ebbe -beavatva. Ezt az utóbbit Trenk «Major Mops» név alatt örökíté meg egy -satirájában. - -Ekkor aztán ismét kezdett Frigyes a megszabadulás tervén dolgozni. - -A három czimborázó tiszt felvilágosítá, hogy az a csatorna, melyet eddig -a börtönéből kifelé ásott, rossz helyen fog kilyukadni; ott rögtön -észreveszi az ajtaja előtt őrtálló strázsa. - -A helyett kimérték neki, hogy ha oldalvást fúrna magának egy másik -rókalyukat a börtönfal alapja alatt, harminczhét lábnyi messziségre, -akkor egy folyosón bukkanna elő, melynek nyilt ajtaján keresztül -észrevétlenül szökhetne meg. - -Hozzáfogott az új alagut-vájáshoz. A padlózat alatti rést még eddig nem -fedezték fel a zsarnokai. - -A munka eleintén könnyen ment. - -A mint a lánczaitól megszabadítá magát, egész pusztára vetkőzve (nehogy -az ingét besározza), lebujt a földoduba s elkezdte az új üreget vájni. A -kikapart homokot áthordta a régi üregbe. Igy egyszerüsítve volt a munka. - -Rettenetes egy munka volt! Minden marék homokkal vissza kellett kúszni -hasmánt az új üregből a régibe, úgy hogy egy nap alatt Trenk kétezer -ölnyi utat tett meg a föld alatt, a hasán csuszva. - -Azt lehet legjobban csodálni, hogy meg nem fulladt levegőhiány miatt -abban a szűk földalatti csatornában. - -Vége felé azonban már megtelt a régi üreg, az új sokkal hosszabbra -nyult, ámbár szűkebbre volt szabva; úgy, hogy utolja felé Trenk -kénytelen volt a kiásott homokot, az ágylepedőjéből készített zsákokban, -a tömlöczébe felhordani. A vizsgáló tisztek szemet hunytak előtte és nem -látták. - -Egyszer azonban, mikor már a kiszámítás szerint egészen közel volt ahhoz -a folyosóhoz, a melyben ki kellett törnie, az őrtálló katona figyelmessé -lett a földalatti zsurlódás hangjára s jelentést tett a felügyelő -tisztnél, hogy a fogoly ugyancsak dolgozik ám a föld alatt. - -Az a tiszt jóakarója volt Trenknek. Azt mondta a katonának: «Szamár -vagy! Bizonyosan valami vakondokot hallottál túrni.» A dolog abban -maradt. - -Trenk folytatta a munkát. - -A leszamarazott katona azonban most már becsületkérdést csinált a -dologból s azontul minden éjjel ott leskelődött a folyosóban. - -Trenk egyre közeledett onnan alulról fölfelé. - -Mikor már csak egy lábnyi réteget kellett átlyukasztania, a leskelődő -katona sietett a térparancsnokhoz, észlelését közölni vele. - -Mikor aztán Trenk az utolsó földréteget fölemelte a fejével, nagy -rémületére ott látta maga előtt állni a katonatiszteket, lámpásokkal a -kezeikben. - -Nagy hirtelen visszabujt csatornájába, de előbb gondosan elrejté a -padozat alá a szerszámait, a pisztolyait és iróeszközeit s azzal -visszatért a börtönébe. - -Ez a terve már semmivé volt téve. - -A meglepő tiszteknél azonban nem voltak a börtönajtó kulcsai: azokat -négy különböző személynél kellett előkeresni. Ez alatt ideje maradt -Trenknek a békókat ismét felölteni, a lánczszemeket bemázolni. - -Mire kinyitották az ajtókat, már akkor ott ült a homokos zsákok tetején. -A padlót sem igazította helyre. Nem volt mit tagadni. - -A tömlöczébe rohanó Bruckhausen ordított, mint egy viziló. - -– Hogy tudta ön a tömlöczét keresztül ásni, ördöngös ficzkó? - -Trenket elővette ekkor az akasztófahumor. - -– No hát hogyan? Ön maga mondta meg. Az ördög segített. Az nekem igen jó -pátronusom. - -– Hogy tudta ön a padlót keresztül vágni? Hogy tudta ön a lánczait -levetni? Ki adott önnek szerszámokat? - -– No hát kicsoda? Mondom, hogy az ördög; az én czimborám. - -Erre levetkőztették, minden öltönydarabját összekutatták, semmit sem -találtak. A szobában is hasztalan firtattak; nem jött elő semmi. - -Trenk nevetett, azok meg dühöngtek. - -Végre azt a boszút állták rajta, hogy megint elvették az ágyát: a -szalmazsákját széttépték, a nyoszolyát széthasogatták, az eszközeit -keresve. - -Most már azon is nevetett. - -– Kereshetik azt! Az ördög ül rajta. Nem látják meg. - -Ő szokott velem éjjelenkint pikétezni. - -Azonban rögtön kőmüvest s asztalost hivattak: az ásott csatorna nyilását -befalaztatták, a keresztül vágott felső padlódeszka helyébe újat -szegeztettek. - -Mikor aztán eltávoztak s rázárták az ajtót, utánuk kiáltott, visszahívta -őket. - -– Nézzék csak uraim, valamit itt felejtettek. - -Azzal egy finom aczélráspolyt adott át nekik. - -– Hát ezt már hol vette? - -– Mondom, hogy az ördög hoz nekem ide mindent. - -Fejcsóválva mentek odább. - -Mikor a külső ajtót zárták, ismét utánuk kiabált: - -– Uraim, jőjjenek vissza. - -Visszatértek. - -– Nézzék csak, azóta mit hozott nekem megint az ördög. - -S egy éles pengéjü kést húzott elő a vasöve alól. - -– De már ez nem megy Isten hirével! kiabált elszörnyedve Bruckhausen. - -– Mondom, hogy az ördög hírével megy. Akarnak önök még egy kis -arany-esőt is látni? - -Azzal fellökte az öklét magasra s percz mulva tíz louisdor esett alá a -semmiből. - -– Ördöngősség! Boszorkányság! - -Másnap már megint keresztül volt vágva az új padlódeszka: a frissen -rakott fal kibontva s az aknaásás más irányban megkezdve. - -Hogy az ördöngősségnek nyitjára találjunk, meg kell tudnunk, hogy a négy -felügyelő tiszt közül három jó barát volt. Jámbor, eladósodott falusi -gavallérok, kiket Trenk pénzzavaraikból kisegített. Ezek készíttettek a -fogoly számára olyan vésőket és késeket, a miknek lecsavarható szeg feje -volt. Ezeket dugták a padlószegek helyébe. Mikor használatra került a -sor, a szegfejet lecsavarták s a helyére illeszték, a vizsgáló nem -tudott meg semmit. - -Trenk egész nap dolgozhatott az új aknán, melyet most már a pallizádok -alá irányzott. - -Csak a midőn Bruckhausenre került a vizsgálat sora, akkor maradt a -fogoly veszteg egész nap. - -Egyszer aztán megtette azt a tréfát, hogy a mint a sáncztúrás alkalmával -egy a földbefúródott huszonöt fontos bombára talált, azt felhozta a -börtönébe s odatette az ajtóba. - -Mikor aztán Bruckhausen benyitotta az ajtót, a meglökött bomba nagyot -gurult a tömlöcz faláig, ott megütődve, ismét visszagurult a tiszt -lábához. - -– Hát ez mi ördög csodája? Kérdé elszörnyedve a tiszt. - -– Látja az úr: egy bomba. - -– Hogy került ide ez a bomba? - -– Ezt is az ördög hozta! Holnap elhozza az ágyut is s akkor én leágyuzom -önöket. - -Ennek az esetnek híre futamodott a városban. Minden ember az ördöggel -czimboráló Trenkről beszélt, a kinek a Belzebub bombákat hord a négy -ajtóval bezárt börtönébe. Egy jámbor polgárt, a kinek sok pénze volt, -arra vett a kiváncsiság, hogy a felügyelő őrnagynak ötven tallért -ajánlott fel, ha ő neki megmutatja a Belzebubot. - -Holzkammer őrnagyra ráfért az ötven tallér; a pénzt zsebre dugta s aztán -Trenk Frigyesnek hozatott egy farsangi ördög-maskarát, abba öltözteté -fel. Ilyen alakban mutatta meg a tömlöczbe vezetett nyárspolgárnak. - -A farsangi tréfának híre ment a városban, a kormányzó is megtudta s -szörnyen feldühődött érte. Az őrnagy szobafogságot kapott. - -Trenk Frigyes ellen pedig egy új mortifikálást gondolt ki a -várparancsnok. – Elvetette már az ágyát, el akarta vetetni még az álmát -is. - -Az ablaka előtt őrtálló katonának meg volt hagyva hogy éjjel, a hányszor -a toronyóra negyedet üt, bekiáltson az ablakán: - -– Héj! Trenk! Itt vagy-e? - -S arra neki felelni kellett: «Itt vagyok!» - -Ettől az embertelen kínzástól egészen megtört a fogoly testi ereje. - -Panaszkodott a barátságos tisztnek miatta. - -Az igen egyszerű jó tanácsot adott neki. - -– Tudod mit? Hagyd az őrt kiabálni. Ne felelj neki. Ki kényszeríthet rá? -Te aludjál tovább. - -Trenk úgy tett. Az őrök jelentést tettek Borknak, hogy a fogoly nem -hederít az ő kiabálásukra. S az annyira dühbe hozta a kormányzót, hogy -megőrült bele. Mint dühös bolondot az őrültek házába kellett zárni, ott -is halt meg. - -Ez volt a legfurfangosabb párviadal egy lánczravert fogoly, meg a -porkolábja között, életre-halálra. A porkoláb maradt halva. - - - - -XV. FEJEZET. A LÉLEK, A KI NEM FOGOLY. - -Négy év tölt le ez alatt a megindult világháborúból. Ehhez hozzáadva azt -a hármat, melyet előzőleg eltöltött Trenk Frigyes a börtöneiben, az ő -balsorsának hetedik esztendeje járta. - -Hét esztendő a boldog fiatalság tündér korszakából! Folyvást lánczok -között! Nappal a vasakban, éjjel a föld alatt. - -És e közben mindenről értesíték, a mi a külvilágban történik. A -változatos hadiszerencséről. Neki egyik változat sem volt szerencse. -Csak a békekötéstől remélhette megszabadulását. Az pedig minden új -diadal után még messzebbre távozott. - -Egyszer mégis történt valami a hadjáratban, a mi a fogolynak enyhülést -hozhatott. A kollini ütközet után, melyben a lotharingi herczeg Frigyes -király fölött fényes diadalt aratott: egy hadtest, Hadik tábornagy -alatt, egész Berlinig nyomult előre. Vele jártak az új szabad csapatok, -a kik vitézségben még Trenk pandurjain is túltettek, vezetőjük volt -Beleznay. (Kinek nevét a Conversations-Lexiconok szerkesztői, még a -magyarok is, ignorálják. Az utóbbiaknak jó volna Nagy Iván Magyar -családok névtárát figyelembe venni, s a kiváló magyar tipikus alakokat -az őket megillető helyre beiktatni.) (Megtörtént 1898.) - -A merész haditett fényesen sikerült. Berlin hársfa-sétányai -megismerkedtek a magyar huszárok tollforgóival, a berlini udvar pedig -hanyatthomlok menekült Magdeburgba. A királyné a királyi herczeggel, -Henrik őrgróf – és Amália herczegnő mind ide futottak. - -Trenk Frigyes önéletrajzában először találjuk ezt a nevet kiirva: -«Amália herczegnő». - -Szívbeli titkát ekkor sem árulja el. - -De a következményekből lehet találgatni. - -Azt irja, hogy a zsarnok Bruckhausen egyszerre nyájas lett iránta, mert -azt udvarnál azt hallá, hogy Trenk nincs elhagyatva. - -(Pedig csak nem rég akarta azt keresztül szúrni – meglánczolt kézzel, – -egy karddal, melyet a segédtisztje oldaláról rántott ki.) - -És ugyanekkor felváltá a várkormányzóságban a dühöngő Borkot Reichmann -alezredes: egy emberszerető, becsületes katona, a kinek a legelső ténye -az volt, hogy feltáratta Trenk Frigyesnek a két belső börtönajtaját, -hogy a tornácz ablakából betörhessen hozzá a napvilág és a friss lég. - -Trenk Frigyes visszakapta hét év mulva a napot és a levegőt. - -Ki eszközölte volna ezt ki, ha nem egy forrón szerető szív, mely a -szerencsétlennel még most is együtt érez? Még annyi hűtlenség, még a -hazaárulás után is? - -Itt voltak ismét egymáshoz oly közel. Érezhette a «napjának» közellétét -a tavaszfuvallatról börtönében. Adtak neki kályhát a börtönébe, -tűzcsináló szerszámot – nyolcz évi fogság után először. Aztán egy -czin-poharat, a miből igyék. Azt a poharat ő teleirta versekkel; -allegoriai képeket, bibliai történeteket vésett belé, egy kiélesített -szeg volt hozzá a szerszáma. Remek művek voltak azok! – A felügyelő -tisztek bámulták a fogoly művészetét. A mint egy kelyhet telerajzolt, -hoztak neki másikat, azt vette művészi vésője alá. Az érczbevágott -betüsorok olyan aprók voltak, hogy azokat más ember csak nagyító üveggel -tudta elolvasni; a miket ő a tört fénynél, a kályha tüzénél felkarczolt -a csillámló fémbe. Csoda, hogy meg nem vakult bele. - -Ezek a Trenk által czizelozott czinserlegek egész a királyi kincstárakig -elhatoltak, s élő szószólói lettek a nyomorult fogolynak, ki azokat -keserves napokon át kivéste. - -Egy ilyen czinpohár Lobkovitz herczeg kezébe jutott, ki akkor, mint -fogoly osztrák tábornok került Magdeburgba. A herczeg a kelyhet -kiszabadulása után Bécsbe vitte s a császárnak ajándékozta. A királynő -abból a kehelyből tudta meg először, hogy Trenk Frigyes porosz börtönben -ül. Addig eltitkolták előtte. - -Ez alatt felhagyott a vakandok munkával. - -Őrangyala, a míg Magdeburgban volt, arra is talált módot, hogy -Frigyesnek egy tiszt által hatszáz aranyat küldjön. - -Csodaereje van a napsugárnak, csodább ereje a szerelemnek! Hogy életre -tudják költeni azt, a mi a föld alá van temetve! - -A napfény tette-e, vagy a szerelem emléke? Vagy talán mind a kettő? -Trenk Frigyes most még türelmetlenebb lett a lánczviselésben. - -Emlékében, álmaiban kisérték az egykor átélt boldogság csalképei. A -gyönyör kútforrása, melyben egykor fürdött, istenesült; most egy -cseppjét is szomjaztatá, a mennyitől egy ember állattá lesz. - -Nyolcz év óta nem látott asszonyi arczot, csak álmában. Pedig a szíve -tele volt vele. - -S a mi még jobban gyötörte a lebilincselt vágyaknál, a dicsőség szomja! -Ennyi tetterővel lelánczolva, eltemetve lenni! – Épen most, a midőn a -világ reng a csatazajtól. - -Egy napon, a börtöne falához támaszkodva, megdöbbenve érzé, hogy a fal -reszket. Mitől reszket? Talán ágyudörgéstől? - -A vizsgáló tiszt elárulá neki, hogy a franczia sereg itt áll Magdeburg -alatt, diadalmasan előre nyomulva. - -S az ellenséges ármádiával szemben nem állt más Magdeburgban, mint -kilenczszáz főnyi népfelkelő had: elégedetlen, kimustrált tisztek -vezetése alatt. - -Frigyes király szerencsecsillaga aláhanyatlott: a francziák Magdeburg -alatt, a magyarok Berlinben voltak, az oroszok egy döntő ütközetben -megverték a porosz hadsereget, de ha a szerencse elhagyta is, saját nagy -szelleme megmaradt s visszahódítá a szerencsét. - -Felmentő sereget nem küldhetett a francziák ellen Magdeburg alá, de -küldött felmentő szekereket, megrakva pénzzel. Megvesztegette a franczia -hadvezért, hogy az diadalmas előnyomulásából megforduljon s otthagyja -Magdeburgot, az érett pálmagyümölcsöt, mely oda akart hullani az ölébe. - -Trenk Frigyes gyűlölte már a hazáját. A szülőföldjét! Hogyne gyűlölte -volna azt a földet, melyet a tíz körmével kellett vájnia, hogy alóla -kiszabaduljon; mely minden kövével és vasával az ő fején fekszik. S ha -ennek az egész hazának darabra kell is törnie a miatt, hogy ő a fejét -ebből a sírból kidughassa! - -Hazaárulást tervezett! - -S terve könnyen kivihető volt! - -Magdeburgban volt azon idő szerint tizenhatezer hadi fogoly berekesztve. -Azok a kaszamatákban tanyáztak. Közöttük volt hétezer horvát. - -A csillagsáncz őrsége a tisztjeivel együtt meg lett nyerve Trenk által -az összeesküvési tervre. - -Egy éjjel szabadon bocsátják Trenket, tiszti egyenruhát adnak rá, kardot -a kezébe; a csillagsánczból kitörnek a városba: Trenk a horvátok -kaszamatájába rohan, tud a nyelvükön; fegyverbe kiáltja őket: a -fegyvertár ott van ugyanazon kaszamatában. A Trenk név varázszsal bir a -horvát katonák előtt. Azoknak az élén felszabadítja a hadifoglyok többi -ezereit. A miliczia nem fog ellenállni s ha megkisérti, leverik. -Reggelre el lesz foglalva Magdeburg az egész élelmezési raktárral s a -királyi kincses kamarával s megszállva tizenhatezer főnyi osztrák -sereggel. - -Ennek a tervnek a sikere annál valószinübb volt, mert a néphad -kapitányai aratás idején kikölcsönözték a parasztoknak a legmarkosabb -legényeket napszámra, fejenkint egy forintért. - -Hanem az volt a nagyobb kérdés, hogy hát azután mi történik? - -Magdeburgot összeesküvés útján elfoglalni csak egy magában álló -haditény, a mit, ha nagyobb hadművelet nem követ, az egész a torkára -forrhat az összeesküvőknek. - -Trenk Frigyes még mindig bizott az emberekben. Sőt még a diplomatákban -is. - -A tervébe avatott tisztek közül egyet elküldött az orosz hadsereghez, a -másikat Bécsbe, irott és szóbeli megbizásokkal, hogy nyerjék meg a két -szövetséges hatalom közreműködését azon terv előmozdítására, mely a -porosz hadjárat góczpontját, Magdeburgot, kezükre juttatja. - -Az orosz hadsereg azonban már akkor visszavonulóban volt, a győzelmes -Apraxint visszatéríté Bestuseff, ki a czárnő halálát lesve, árulójává -lett a szövetségnek, s ezért a nagy hamar felgyógyult czárnő által -száműzetett. Trenk küldöncze már a szibériai útban találta a -hatalomvesztett pártfogónőt. - -A bécsi diplomaták pedig egyenesen elárulták Trenket. - -Miért? Azért, hogy a kezükben levő vagyonán megosztozzanak. - -A hozzájuk irt levelet elküldték Berlinbe. - -Egy napon, szokatlan órában nyilt meg a börtönajtó. - -Trenk Frigyes megdöbbenve látta belépni A.. Z. herczeget, kiséretével -együtt. Azt, a kinek annyi oka volt ő rajta boszut állani. - -– Édes Trenk! Monda a herczeg jóságos hangon, ön megint valami -ostobaságon töri a fejét, a mi önnek nem válik üdvére. Ön el akarta -foglalni lázadás útján Magdeburg várát s az osztrákoknak kiszolgáltatni. -No, hát ne fáradjon vele. Én már megérkeztem egy hadosztálylyal s minden -ponton biztosítottam a várat. - -Trenk halálra volt ijedve. - -Itt csak a merész tagadás segíthetett. - -A herczeg azonban nagy nyugodtan elővette Trenk Frigyes levelét, melyet -ő a bécsi urakhoz irt s odatartá a szeme elé. - -– Hát ki irta ezt a levelet? - -– Papirosom sincs, a mire irjak. - -– Hát a szóbeli üzenetet ki küldte Kempf udvari tanácsoshoz Bécsbe – -Kemnicz hadnagy által? - -– Esküszöm az Istenre és becsületemre, hogy soha Kemnicz hadnagyot nem -láttam. - -Megesküdhetett rá. Bécsbe küldött czinkostársának volt annyi házi esze, -hogy nem mondta ott meg az igazi nevét. - -A herczeg jegyzőkönyvet iratott Trenk Frigyes vallomásáról, a ki minden -összeesküvésről tisztára mosta magát. - -– Hát jól van. Monda a herczeg. Ez az ügy el van intézve. Önt a bécsi -rosszakarói rágalmazták. Ön azonban itt csakugyan rosszul van ellátva. -Nem volna csoda, ha minden áron meg akarna menekülni a börtönéből. -Mennyi vasat raktak rá! Még az ablakát is beszegezték! - -Trenk azt hitte, hogy a herczeg gúnyt űz belőle. - -Nem úgy volt. A herczeg parancsára azonnal leszedték a fogoly nyakáról, -derekáról a nehéz vaspántokat, kezeiről a vasrudat, börtönablakáról -lefeszítették a deszkákat. A falhoz sem lánczolták többé. - -A herczeg még itt sem állt meg. - -Majd még tisztességes öltözeteket is hozatott a fogoly számára: fehér -vászoninget, mosdómedenczét tiszta vízzel, törülközővel. (Nyolcz évig -nem volt benne része Trenknek! Mennybéli Isten! Hogy nyolcz esztendeig a -könyein kívül más víz ne mosdassa meg az embernek az arczát!) - -Trenk sírt, mint egy gyermek. - -– Aztán, hogy a szemeit el ne rontsa, ezentúl egész nap nyitva lesz a -börtönének mind a négy ajtaja, két őr fog előtte járkálni csupán. Az -éjszakai hivogatást is abbanhagyják: alhatik csendesen. – És azután, -hogy legyen mire irnia, kap egy koncz tiszta papirost és irószereket; -hogy ne a vérével irjon. - -Trenk a kezét csókolta a megbántott öregnek, a kinek nagyobb oka volt -rá, hogy őt gyűlölje, mint a királynak, azért a bűneért – a miért soha -vallatóra nem fogták s a mit ő állandóul elhallgat az életirásában, -mintha sejtelme sem volna róla. Tán épen virtusának tartotta? - -A herczeg tovább beszélt hozzá: - -– De hogy megtudjam, mit fog ön erre a papirosra irni: a mint egy ív -megtelik, azt fel fogják hozni nekem s a feleségem fogja felolvasni -előttem annak a tartalmát. - -Hát mind azt, a mit Trenk ezentúl kigondol, irásba foglal, mind azt, a -mit szenved, a miért vágyódik, legelőször Amália herczegnő fogja -elolvasni! - -Trenk Frigyes erre a szóra visszaképzelte magát abba a boldog korszakba, -a mit a magyar közmondás így határoz meg: «ez akkor volt, a mikor még a -kő is lágy volt, s a szív is kemény volt». - -Neki is – a börtöne megtágult s a szive összeszorult. - -Nem tudott szavakat találni, hogy háláját kifejezze. - -Így nem beszéltek hozzá, így nem bántak vele nyolcz év óta soha. - -És épen az az ember teszi ezt, a ki ellen ő annyit vétett. S a kinek -tudnia kell azt, hogy mit vétett ellene? - -– És már most csak egyet kérek öntől, monda a herczeg. Se börtönajtó, se -vasbilincs nem fogja önt lezárni ezentúl. De adja ön becsületszavát, -hogy a míg én Magdeburgban főparancsnok leszek, addig ön semmiféle -szökési merényletet nem fog megkisérteni. - -Trenk Frigyes azon vette észre magát, hogy kezét nyujtá a herczegnek. - -Ezzel a kézszorítással aztán jobban le volt bilincselve, mint mikor a -nehéz vasak voltak ráverve a kezére. - -A herczeg azonban, még az alatt, hogy Trenk Frigyes kezét markába -szorítva tartá, így szólt hozzá: - -– És már most én is igérem önnek, hogy mindent el fogok követni, hogy a -király szívét ön iránt meglágyítsam és szabadságát visszaadassam. Ha -elébb nem, a békekötés alkalmával ez bizonyára meg fog történni. Addig -legyen ön türelemmel: emlékezzék a multakra s bizzék a jövendőben. - -Ezzel otthagyta a foglyot, eltávozott minden kiséretével együtt, -tárva-nyitva felejtve minden ajtót maga után. - -Trenk Frigyes most érezte aztán már magát igazán fogolynak. - -Az eddigi vasbilincsek helyett oda volt lánczolva a börtönéhez egy -lekötött becsületszóval; a nehéz lánczok helyett egy asszonyi -hajszállal. – Ezt tépje el, a ki tudja! - -Meg volt már mind az a kényelme, a minek egy fogoly a börtönében -örülhet. Emberi étellel tartották, emberi szót beszéltek hozzá. -Kimehetett a napvilágra egész a börtöne küszöbéig. Azon a küszöbön nem -feküdt más, mint Trenk Frigyes becsületszava. – Az a Mont-Blanc! Azon -nem lehet keresztül lépni. - -A testi szenvedések nem birták letörni életszervezetét. Ez a szellemi -tortura lassankint elsorvasztotta azt. Ágynak esett: ideglázt kapott, -halálos beteg lett, a lelki rabság miatt. - -És ez alatt A.. Z. herczeg a saját orvosát küldte oda a gyógyítására; -rendes ápolót tartott mellette, a tulajdon asztaláról küldte neki az -ételeket; míg újra győzött az életerő a betegségen: Trenk Frigyes ismét -felgyógyult; elhagyhatta az ágyat. - -De ez a betegség annyira elcsigázta, hogy fellábadozva alig hasonlított -hajdani magához: olyan volt, mint egy csontváz. Ha akart volna, sem -gondolhatott volna a megszökésre. Hideg volt már odakinn. Fázott a friss -levegőn. Maga kérte, hogy zárják rá a börtönajtókat. - -Hiszen volt már egy kályhája, s a tűz egy házibarát, a kivel el lehet -beszélgetni naphosszant. - -Most már nem gondolt egyébre, mint hogy verseket irjon s a czinpoharakat -allegoriai képekkel telekarczolja. Egyébhez nem volt ereje. Aztán -álmadozott, ábrándozott és várt. - -Ebben a várásban tizennyolcz hónap elmult. - - - - -XVI. FEJEZET. AZ UTOLSÓ KISÉRLET. - -Tizennyolcz hónap telt el a várakozásban! Félév híján tíz év mult már, -hogy Trenk Frigyest élve eltemették. - -Télen rázárták a börtönajtókat, nyáron nyitva hagyták. A tisztek -odajártak hozzá nézni, hogy rajzolja vésővel a czikornyákat a kehelyre. -Meghallgatták a szatiráit, s azokból egész könyvet irt: gúnyolta a -czopfot, meg a rozáriumot, az udvaronczokat, meg a fiskálisokat. - -Egy őszi napon reggel ismét kinyitották az ajtait; de csak azért, hogy -egy óra mulva megint bezárják. De azért a börtön ablakán keresztül is -betört hozzá a nagy város beszéde. A harangok beszéltek egymással, -versenyzett velük a trombitarecsegés, dobpörgés, belebömböltek az ágyuk, -a sortüzelés. Frigyes megértette az óriások beszédét. Valami nagy halott -van Magdeburgban. - -Nemsokára megtudta azt. A vizsgálótiszt, a ki délben érkezett a -börtönbe, azzal nyitott be hozzá: - -– Bajtárs, visszahoztam a becsületszavadat. A herczeget most temettük -el. Ezentúl zárva a börtönöd. Tudod a többit. - -Tudta a többit. - -Most már fel volt szabadítva, hogy folytassa a menekülési munkáját. - -Az új kormányzó is emberséges ember volt (Reichman). Megengedte -Frigyesnek, hogy hirlapokat olvasson. Azokból megtudta, hogy Erzsébet -czárnő meghalt, utódja, Péter czár, fordított az orosz politikán s -békekötésre ösztönzé a harczoló feleket. Mind a kettő ki volt már -merülve s adósságokba sülyedve. - -De Trenk Frigyesnek a béke sem hozott szabadulást. - -Leggonoszabb ellenségei Bécsben voltak. Azok, a kik még a megmaradt -Trenk-féle örökséget kezelték s azt is el akarták harácsolni. Ezek a -dögkeselyük! - -Trenk Frigyes újra felbontá a börtöne padlatát, kiszedte a téglákat, a -mikkel a borzlyuka be volt falazva s ott találta az első csatornát, -melyen keresztül ki akart törni, rátalált az eszközeire, pisztolyára és -aranyaira is. - -Segítségére volt ezuttal a vaskályhája. A börtönének hármas rétegü -deszkapadlata volt, azokból a két alsót kifürészelte, s azt darabonként -elégette a kályhában, az így támadt üregben aztán elrejtheté a homokot, -a mit a csatorna folytatásában kivájt; nem kellett annak az -eltávolításával bajlódnia. - -Egyszer azonban majd rajtavesztett ezen a munkán. - -Mikor már annyira haladt a föld alatti csatornájával, hogy a bástyának a -külső faláig eljutott, annak az alapzatából egy nagy kő levált s elzárta -a háta mögött a visszatérés útját. - -Elevenen volt eltemetve! - -Előtte állt a legrettenetesebb halál: a föld alatt megfulladás. - -E kétségbeejtő helyzetben sem hagyta el a lelki ereje. - -Legelső feladata volt a csatornát annyira kitágítani, hogy -megfordulhasson benne. De a kivájt homokkal megint csak az eddig tört -rést zárta be, úgy, hogy folyvást az arczával túrta a földet. - -Ez alatt a bezárt üregben úgy fölemészté a levegőt, hogy fuldokolni -kezdett. A homokot harapta kínjában, abban még volt valami éltető lég. - -Végre meg tudott fordulni a borzlyukában. De akkor még csak az útját -elzáró nagy kőig jutott el. - -Azt visszaemelni a helyére, a honnan leesett, lehetetlen volt, sőt attól -is lehetett félni, hogy még több kő is hegyibe esik. - -Hát neki kellett fogni az emberölő munkának. - -A fullasztó légben gödröt ásni a kő alá, s ezt abba lesülyeszteni. - -Elájult, meg újra föléledt s kaparta tovább a földet. De a mennyit a kő -alul kivájt, annyival magát temette be. A homok az ajkáig ért, mint a -hullám a vízben uszónak. - -A mint végre a kő megcsúszott, legalább friss levegő jött be a nyiláson. -(A milyen friss levegő van a föld alatt.) - -Hosszú ideig tartó keserves munka után annyira vitte, hogy a nagy követ -belehúzhatta az ásott gödörbe s azon keresztül ismét átbujhatott a -csatornába. Sietett kimászni belőle. - -Mikor a börtönébe visszakerült, úgy üdvözölte azt a szomorú odut, mint a -paradicsomot. Leveté magát a padlatába helyezett sírkövére és -megcsókolta. A sírjából kimenekült halott áldotta sírkövét, hogy -megcsókolhatja az abba vésett nevét. - -S ott elnyomta a fáradság, a kín, elalélt. - -Nappal volt már. Ha föl nem ébred délig, a vizsgáló tiszt itt találja a -felnyitott üreget, minden el lesz árulva. - -Jó szerencse, hogy volt egy jótevője, a ki fölébreszté, a heves köhögés. -A bűzös légben megkínozott tüdő nem engedte soká aludni. - -Akkor aztán, a nagy köhögés, krákogás közepette elvégzé a rejtegető -munkát, helyre illeszté a kivágott pallót s ágyára veté magát. - -A felügyelők ott találták lázban és fuldokolva. - -Még is folytatta a munkát. Ismét visszatért abba a rettenetes üregbe, a -hol már egyszer egy élve eltemetett kínjait átszenvedte. - -De elébb azt a veszélyes pontot, a honnan az alapkövek lehullhattak, a -börtöne alsó padlójából kifürészelt deszkákkal felpóckolta. - -Ez alatt megköttetett a béke Hubertsburgban. A harczoló felek hadi -foglyaikat kicserélték. Frigyes hallhatta a csillagsánczban elhelyezett -horvátok vig danolását a börtön ablakán kereszül. Az ő börtöne azonban -zárva maradt. Senki sem vette figyelembe, hogy ő is Mária Therézia -dragonyos kapitánya. - -És az alatt, a míg Trenk Frigyes ásta a föld alatti csatornát, hogy -börtönéből kiszabaduljon, egy más élő lény meg egy ellenkező lyukat -furt, mely az ő börtönébe vezetett: egy kis egér. - -Két éven át volt ez a parányi állat Frigyes állandó lakótársa, -mulattatója, a ki ott tánczolt a térdein, a tenyeréből evett, a -füttyentésére előjött a lyukából. - -Ha indusok volnánk, a kik a lélekvándorlásban hisznek, azt kellene -elfogadnunk, hogy a kis állatkában a szép Jelvira lelke lakott, a ki -szerelmesét ily alakban jött fölkeresni. - -Frigyes csak minden harmadnap folytatta az aknázást, a közbe eső -éjszakát pihenésre kellett fordítania. Az ilyen «otthon» töltött -éjszakákon az egérke folyton ott szaladgált a börtönében s rágicsálta az -ajtaját, mintha ő akarná azt a fogoly számára keresztülfurni. - -Egy éjjel az őrök figyelmessé lettek a rágicsálásra s jelentést tettek -róla az őrnagynak. - -A tiszt azonnal sietett a porkolábbal Frigyes börtönébe. - -Az ajtó alja csakugyan keresztül volt furva, a fürészpor nagyságu -forgácsok ott hevertek. - -– Mit csinált ön itt? kérdezé az őrnagy. - -– Én nem. Hanem az egér. - -– Hát honnan jön ide az egér? - -– Én nem tudom. - -Nosza rögtön kőmüvest, lakatost hivattak, összevissza kutatták a börtön -minden zegét-zugát: nem találták meg az egérlyukat. De sokkal -nevezetesebb az annál, hogy Frigyes aknanyilását sem találták meg, a -mire az egér könnyen rávezethette volna őket. - -Uj emberek voltak mind. Az eddigi ismerős arczokat mások válták fel. A -néphad tisztei helyett, a kik már meg voltak Trenk által nyerve, rendes -katonák jöttek, a kik még nem tudtak semmit a fogolynak tiz év óta tett -szökési kisérleteiről. - -Trenk Frigyes kinevette őket a kutatásukkal. - -Egyszer aztán egyet füttyentett s arra rögtön előugrott az egérke s -felfutott a vállára. Ott volt elbujva az ágya szalmájában. - -Frigyes könyörgött az őrnagynak, hogy ne pusztítsák el az egérkét. - -Az őrnagy azt igérte neki, hogy haza fogja vinni a feleségének, s azzal -zsebkendőbe takarta a piczinyke lázadót s elvitte magával az őrszobába. - -Ott kibocsátá az asztalra, hogy majd a tiszttársak előtt produkálja a -kis szörnyeteget. Ez azonban egyszerre leugrott a földre s úgy elbujt az -őrszobában, hogy semmi hajszolással nem birták előteremteni. - -Másnap, mikor az őrnagy a porkolábbal együtt jött a börtönt -megvizsgálni, hát már akkor a kis egér megint ott volt Trenk Frigyesnek -a vállán. - -Hogyan tudott az őrszobából észrevétlenül ide osonni? azt nem találta ki -senki. - -Az őrnagy azután ezuttal egyenesen hazavitte a bohókás állatot a -feleségéhez. Az kaliczkába tette, diót, marczipánt adott neki. De a kis -egér nem evett semmit s három nap mulva bevégezte egér-életét. -Valószinüleg ismét visszaköltözött egy szép dauriai princeszbe. Elég -annak egy egérke-lélek! Mit csinálna egy oroszlán lelkével? - -Egy napon tűzveszély támadt a városban: a napos őrnagy kötelessége volt, -a csapatjával a vész helyszinére sietni: a Trenk börtönkulcsait rábizta -egy hadnagyára. Délben az jött el a börtönvizsgálatra. - -Mikor a porkoláb s a tisztogató fegyencz eltávozott, a tiszt -hátramaradt. - -Mikor egyedül voltak a börtönben, a hadnagy maga ajánlotta fel -Frigyesnek, hogy miként Schell a glatzi fogságból, kész vele együtt -megszökni a magdeburgi csillagsánczból. Ő neki úgy is dezertálni kell az -adósságai miatt, a mik a fején túlnőttek. - -Frigyes rögtön átadott a czimborának ötven aranyat. - -Ezzel az meg volt nyerve. - -Szó sem volt a földalatti csatornán keresztülbujásról. A terv sokkal -egyszerübb volt. - -A czimbora csináltat a városban egy lakatossal négy hasonló kulcsot, a -minőkkel az ő börtöne lakatjai nyílnak. Ezeket megkaphatja az alatt, a -mig az őrnagy Walrabénál, egy foglyul bezárt, de gazdagon ellátott -tábornagynál ebédel. - -Azon a napon, a melyen az őrnagy hazamegy a feleségéhez a városba, a -hadnagy az őrségen levő granátosokat különféle megbizásokkal kiküldözi a -csillagsánczból. - -Akkor odajön a börtönéhez a jóbarát; a két őrtálló granátosnak azt -parancsolja, hogy menjenek be a fogoly börtönébe, az ágyát kihozni. - -Ekkor Frigyes, a mig a két katona az ágygyal piszmog, hirtelen kiugrik a -börtönből, rájuk csapja az ajtót, a kulcsot elfordítja a zárban. Azután -a másik három ajtót is belakatolja s azzal a csillagsáncz kapuján kifut -a hadnagygyal együtt; ott vár rájuk két fölnyergelt paripa: fél óra -mulva túl vannak a porosz határon. - - - - -XVII. FEJEZET. A LÉLEKTANI BILINCS. - -Tehát minden békót, bilincset, lánczot le tudott már vetni magáról Trenk -Frigyes; ki tudott nyitni minden závárt, lakatot; előtte állt a -szabadulás utja, tárva-nyitva. Csak az alkalmas napot kellett bevárnia. - -Csak egyet nem tudott levetni, saját lelkének a skrupulusait. - -Hát aztán mi fog történni vele, ha innen megszökhetik? - -Oroszországba nem mehet. Nincs már ott se Erzsébet czárnő, se Bestuseff -kanczellárnő: senki a régi pártfogói közül. A tiz évi börtönélet nem -arra való volt, hogy délczeg alakjának varázsát növelje. Nem lehet azt a -diadalutat már folytatni, a miben ily szörnyü hézag szakadt. - -Vagy hát Bécsbe menjen vissza? Halálos ellenségei közé: a kapzsi -irigyek, a birtokain osztozó főurak, az üldöző papok, a gyanakodó -ügyvédek, a lenéző katonák, a furfangos diplomaták világába, a hol őt -mindenki veszedelmes elmeháborodottnak tekinti s a hol elébb-utóbb -valóságos őrültté kell lennie? - -Legjobb esetben ott lesz Kecskemét. Testhizlaló egyhanguságával! - -Aztán feltünt előtte a jövendő ragyogóbb képe. - -Ha össze lehetne azt kötni a legfényesebb multtal, a mikor még hazája -szolgálatában hordozta fegyverét! Ha ki lehetne engesztelni Frigyes -királyt, a kinek már a kortársak a «nagy» melléknevet adtak! Ha meg -lehetne őt győzni törhetetlen hűsége felől! Hisz tiz esztendő a sírban -csak elég egy halottnak, hogy mint uj ember támadjon fel egy uj életre! - -Valami vakmerő gondolatja támadt. - -Most, mikor már a megszökésre kétféle ut is nyilt előtte, arra határozta -el magát, hogy önként felfedezi a tervezett merényletet; még pedig a -nehezebbiket. A föld alatti utat. - -Czimborájától értesült felőle, hogy a Braunschweigi herczeg Magdeburgban -időzik, – az ő régi jóakarója. - -A vizsgáló őrnagynak ekkor azt mondá: - -– Kérem, őrnagy ur: én megtudtam, hogy a nagylelkű Ferdinand, -Braunschweigi herczeg jelenleg Magdeburgban van; ő énnekem jóakaróm, -régi pártfogóm. Legyen szives őrnagy ur a herczegnek átadni ezt az -izenetemet. Tüzzön ki a herczeg tetszése szerint egy napot, a melyen én, -az általa választott órában, fényes nappal előtte megjelenjek, a bergeni -kolostor kapuja előtt, lóháton, karddal az oldalomon: és csak azért, -hogy ezt a kardomat az én királyom a «Nagy» Frigyes szolgálatára -felajánljam. - -Az őrnagy retteneteset bámult. - -– Megbolondult ön, Trenk? - -– No csak mondja ön el ezt az izenetemet Ferdinand herczegnek. Komolyan -beszélek. Én innen akkor török ki, a mikor akarok. - -Az őrnagy eltávozott s néhány óra mulva visszatért a kormányzóval és -több főtiszttel együtt. - -– Közöltük önnek az izenetét a herczeggel. Serenissime azt válaszolja -önnek, hogy ha ön képes lesz azt megtenni, a mire fogadkozik, biztositja -önt nem csak a pártfogásáról, de a király kegyelméről is. - -– No hát tessék kitüzni a találkozás napját és óráját. - -– Ne bolondozzon ön Trenk. Monda a kormányzó. A mire ön fogadkozik, az -tiszta lehetetlenség. Ha nem elég önnek a börtön őrsége, beállítunk a -csillagsánczba egy regementet. Innen ki nem bujhatik. És ha még is -sikerülne önnek, minden erős rendszabály daczára ebből a börtönből -kitörni, az olyan arczulcsapás volna mi nekünk mindnyájunknak, a kik az -őrizetével meg vagyunk bizva, hogy azt a király nekünk nem engedné el. -Önt kegyébe fogadhatná; de mink esnénk ki a kegyéből. Legyen önnek esze. -Ha csakugyan képes ön ezekből a bilincsekből magát kiszabadítani, ebből -a tömlöczből kitörni, elég ha ön felfedezi előttünk annak az utját, -módját: nem szükség azt végrehajtania s előljáróit felcsufolni vele. Én -jót állok róla, hogy ön kegyelmet kap. Ön ismer engem. Reichman tábornok -szavával nem játszott soha. - -– S tábornok ur szavát adja nekem, hogy ha a szökésem lehetőségét -bebizonyítom, szabadságomat visszanyerem? - -– Katonai becsületszavamat kötöm le rá s birom ehhez a herczeg -beleegyezését. - -– Az ön katonai szava nekem szentirás! – szólt Trenk Frigyes. No hát -nézzenek ide az urak! - -S azzal egyenkint lehuzogatta a bilincseket a kezeiről, a békókat a -lábairól s láncostul odadobta az urak lábaihoz. - -Azután előhuzogatta a padlóból a vésőket. A kettévágott padlódeszka -hasadékából eltávolította a kenyérragacsot, mely azt észrevehetlenné -tette s azzal kiemelte az elvágott deszkadarabot az üreg fölül. - -Aztán leszállt abba az üregbe s egyenkint kiadogatta a dugaszban tartott -földvájó eszközeit, az egyenruhája darabjait, a kardját. - -A két pisztolyát, melyek meg voltak töltve, kilőtte az aknába. - -– És most fáradjanak el a tiszt urak a második számu folyosóra, s a hol -egy márvány lapot fognak találni, melynek szélein átszürődik a -lőporfüst, azt emeljék fel. - -Két tiszt odament s bámulva látta a kékes füstöt felpárologni a kő alól. -Azt kiemelték s ott látták az akna feljáró nyilását; harminczhét lábnyi -távolban a börtönszobától. Csodálkozással eltelve jöttek vissza ezt -megállapítani. Az akna kész. - -– De hogy akart ön kijutni a bezárt folyosóból? kérdezé a kormányzó. -Hisz annak két erősen zárt ajtaja van! - -Ekkor aztán előadta Frigyes a folyosóajtóhoz való kulcsokat is. - -Onnan aztán csak egy ugrás kell s kinn van a sánczokon kivül. - -A kormányzó kezét nyujtá Frigyesnek. - -– Ön igazat mondott. Meggyőzött bennünket. Most már nincs szüksége az -aknájára, kijöhet, az ajtón keresztül. Öltse fel az egyenruháját. - -Trenk Frigyest a hideg lelte ideges felindulásában, mikor a szurtos -rabdaróczot levetheté s ujra felöltheté a tiszti egyenruhát. - -Azzal karonfogva kivezették a börtönéből. Átvitték a felügyelő tiszt -szobájába, a hol a tisztek mind siettek neki gratulálni. - -Estefelé a kormányzó is odajött, pompás vacsorát adott az egész -társaságnak: számos poharat üritettek Trenk Frigyes szerencsés -megszabadulására. Az volt a boldogabb, a ki barátságot köthetett vele. - -Egy hétig tartott a vigasság. Az egész garnizonból alig volt már tiszt, -a ki Trenkkel együtt ne lakomázott volna. Csak az a bizonyos czimbora, a -ki a szökésre összebeszélt vele, látszott őt kerülni. Egyszer mégis, -mikor keresztül ment a szobán, odasugott Frigyesnek: - -– Szegény bolond, te ugyan pórul jártál. - -Nyolczadnapra aztán megint odajött hozzá a kormányzó, ismét karonfogta, -visszavezette a börtönébe. Az most már deszkapadló helyett szép nagy -gránitkoczkákkal volt kikövezve. - -– No most próbáljon ön már innen kitörni. - -És aztán ismét lehuzták róla a tiszti egyenruhát, feladták rá a régi -szurtos daróczot; békót csak az egyik lábára vertek, de az olyan vastag -volt, s minden lánczszeme olyan tömör, hogy azt át nem fürészelheté. - -Trenk Frigyes dühöngött: «hát ez a katonai becsületszó?» - -A szeme közé nevettek. Mentül jobban szidta a tiszteket, annál jobban -nevettek a dühösködésén; csak a várparancsnok türte nyugodtan a -szidalmait: «legyen ön jó reménységben: minden jóra fordulhat még». - -Azzal magárahagyták. - -Trenk Frigyesnek most már a lelke volt megtörve. Elhagyta a hite. -Buskomor lett, nem irt, nem karczolt többet; ült mozdulatlanul az ágyán, -folyvást egy pontra bámulva: arra a kis lyukra a börtön ajtaján, melyet -azon a kis egér rágott. És arra gondolt, hogy az egérnek is van lelke, -nemcsak az embernek: talán magasabb is, nemesebb is, mint némely -embernek. Nem merte leirni: nehogy megégessék ezért a blaszfémiáért. - -Hiszen csak játék volt, a mit most vele üztek: egy királyi alaknak a -játéka, a ki meg akara mutatni, hogy milyen hatalma van egy urnak – a -kutyája fölött, a kit meg kell korbácsolni, bezárni, koplaltatni, a mig -annyira idomul, hogy lefekszik az eléje dobott csont mellé s addig nem -kapja be, a mig azt nem mondja neki az ura: «szabad!» - -Őrangyala, bűntársa, a hajdan szép herczegasszony, kiimádkozta már -egykori kedvesének szabadságát felséges bátyauránál. Gyászruháját ott -koptatta a hatalmas ur előtt, térdein csuszva utána. - -– Legyen szabad; de kapjon még egy leczkét! - -Az a leczke volt az egyheti reménykedés, pajtáskodás, lakmározás után a -gránitbörtönbe visszatérés. - -Karácson estéje volt, (milyen gyöngéd figyelem!) mikor a szokatlan -órában a börtön zárai ismét csörömpöltek. («Mit hoz a kis Jézus?») - -A kormányzó lépett be a fogolyhoz, kiséretében sok tiszt, a kiknek az -arczán őszinte öröm tündöklött. - -– Édes Trenk! Mondá Reichman. Jó hirt hozok önnek karácsony estére. Ő -felsége a király elrendelte, hogy önnek a bilincsei levétessenek és más -szobát kapjon. - -De Frigyes annál többet olvasott az arczokról. - -– Mondja ön ki egyenesen! Szabad vagyok! Nem fogok megbolondulni az -örömtől. - -– Igen! Szabad vagy! Monda a parancsnok és megölelte őt. És a többi -tisztek is sorba megölelték, vigasztalták, a mig a lakatos a lábáról -lefürészelte a nehéz vasat. - -Akkor aztán átvezették a börtönéből a tiszti lakosztályba. - -Ott le kellett neki tenni a szokásos esküt, melyet minden szabadon -bocsátott államfogoly elé szabnak: hogy fogságáért senkin bosszut állni -nem fog; hogy az ország határát többé át nem lépi, hogy mindarról, a mi -vele a börtönben történt, se mondva, se irva semmit közzétenni nem fog -és hogy semmi idegen hatalomnál se katonai se polgári szolgálatot -vállalni nem fog. - -Ezt nevezhetni erkölcsi lenyakaztatásnak, örök fogságra itéltetésnek! – -Saját hazájába vissza nem térhet s idegen országban nem szolgálhat. Rab -marad, a mig él. De még csak beszélnie sem szabad! - -No de hát itt van a szép természet! Itt az Isten napja! A ki mindent -kipótol! Aztán ha emberekkel nem lehet beszélni: itt van a papiros; a ki -átveszi a gondolatjainkat; csak olvasni nem szabad másnak, a papir jó -barát: megőrzi még a ráhullott könyeinket is. - -Trenk Frigyes előkereste még a börtöne ajtajában elrejtett aranyait, s -azokat kiosztá a börtönőrei közt; nagyobb részét átadta Gefhart -özvegyének, meg annak a nőnek, a kinek a férje ő miatta öngyilkossá -lett. - -Frigyes király nagylelküsége annyira ment, hogy a szabadon bocsátott -fogolynak háromszáz aranyat küldött Schlieben gróf által, a ki a -kegyelmi levelet is meghozta a számára. Ugyanannak kellett őt elkisérni -Prágáig. - -Frigyes rögtön uj egyenruhát varratott magának, a mit a szabónak -karácsony éjszakáján kellett elkészíteni, hogy másnap a látogatásokat -teljes parádéban fogadhassa. Templom után valamennyi törzstiszt mind -odajött hozzá gratulálni: ölelték, csókolták. - -Mikor az uj egyenruhájában odaállt a tükör elé, ismét kiborotvált -arczczal, maga is meg volt elégedve magával. Tiz évi börtönélet, büzös -lég, földalatti aknavájás, éhezés, nyavalya, lelki gyötrelem nem birta -megtörni életerejét. Még mindig szép férfi volt. - -Szabad volt neki sétát tenni – a városon kivül, a szép hóban. Milyen -derék dolog az a hó! Hogy ropog az embernek a lába alatt! Tiz évig -bezzeg nem ropogott. Csak az ajtó kilincsén látta a zuzmarát. - -De a városba nem volt szabad bemennie. Az népcsődületet okozott volna. -Csak kivülről látta Magdeburgot, a hol tiz esztendeig feküdt. - -Aztán következett a búcsúlakoma, víg adomák, felköszöntők. A lakoma -végeztével előállt a négylovas hintó, abba felültették Trenket, -Schlieben melléje ült. Szabad volt neki egyet dalolni, a népszerü -adagiót: «So lebe wohl, du stilles Haus!» – Isten hozzád, te csendes -ház! Busan tekintek vissza rád. Csak benned lehettem boldog. Azért rád -visszagondolok. - -Azt mondja, hogy sirt, mikor a börtönétől megvált. - -A börtönből kiszabadulásával megszünt Trenk regényalak lenni. - -Ezentul már csak egy világtól elmaradt nyughatatlan szellem, a ki sehol -sem találja helyét, szétszakított életét nem tudja összekötni többé. -Régi pártfogói elmultak, régi ideáljai megvénültek, őt magát a rokkantak -sorába helyezték. Kinevezték nyugalmazott főstrázsamesternek extra -statum. Mária Terézia hűsége és szenvedései jutalmául kifizetteté neki -tiz év alatt elmaradt századosi fizetését; de a Trenk Ferencz-féle -örökséget csak azon föltétel alatt adatta vissza, ha a kezelő uraságokat -fölmenti minden számadás alól. Azon aztán vesz magának egy földbirtokot -s éldegél csendesen, mint középbirtokos uracska. Közben verses és prózai -műveket ir, azokat a könyvárusok megveszik s kiadják németül, -francziául. Sok poétai erő, filozofi világnézet nyilatkozik bennük. Az -életirását szép aczélmetszetekkel illusztrálva adták ki Párisban. - -Még egyszer feléje fordítá kegyelmes arczát a királynő, felhivatva őt -magához Bécsbe. Meg akarta Trenk Frigyesnek a szerencséjét alapitani -véglegesen: egy gazdag házasságkötés által. Előkelő udvarhölgy: grófi -özvegy; ötvenezer forint évi jövedelemmel. Megmondta a nevét. Trenk -holtra ijedt. – Egy hetedik évtizedében járó menyasszony: rut, fösvény -és veszekedő. – Megköszönte a nagy grácziát; de nem kért belőle. A -királynő aztán elkergette maga elől. - -S nehogy hasonló szerencse érhesse, sietett Frigyes rögtön megházasodni: -elvette az aacheni polgármester leányát s azzal aztán élt tisztességes -házasságban. Született tizenegy gyermeke. Azokat nevelte atyai -szeretettel. Első szülöttét Józsefnek keresztelteté s keresztapául -József trónörököst választá. - -Aztán nem gondolt több hirre, dícsőségre, szép asszonyok közötti -hódításra: legfeljebb dúvadakra való hajszában gyakorolta vitézségét, -zsiványok ellen védelmezte magát: egy kicsit borral is kereskedett, -abban természetesen belevesztett, megcsalták; s a hol csak tehette, -ungorkodott a papokkal, barátokkal, azok meg ő vele. - -Mikor aztán már sok gyereke volt és sok könyvet megirt, akkor még -egyszer odahivatta magához a királynő s bemutattatá magának Trenk -feleségét és gyermekeit. Azok megnyerték legmagasabb tetszését. S akkor -aztán kinevezte őt a királynő – udvari fordítójának. - -Tehát végre valahára elérte, hogy rangfokozatot kapott az udvarnál. - -A legelső munka, a minek lefordítását rábizták, Beaudrand apát egyházi -szónoklatgyüjteménye volt; de azt Trenk erősen megkeverte a saját -eszméivel. Igy is tetszettek azok a királynőnek. - -Ekkor meghalt a legszeretettebb királynő. S ezzel Trenk Frigyes -dicsőségének is vége volt. Megint visszamehetett a kis uradalmába, -birkákat nyiratni, dézsmát behajtani. - -Nemsokára követte Mária Teréziát ellenfele, Nagy Frigyes is a -túlvilágra. - -Utódjának trónralépte után első tettei közé tartozott az igazságtalanul -üldözött Trenk Frigyest rehabilitálni. Dekretummal szünteté meg a -számüzetését s visszaadatá elkobzott ősi birtokát. - -Ezzel az örvendetes fordulattal végzi Trenk Frigyes az életirását: siet -nagy örömmel imádott régi hazájába vissza. - -Már akkor hatvannégy esztendős volt. - -S még mindig az az idealista rajongó, a ki gyermekkorában. - -Tiz vaskos kötet munkája hirdette nagy tehetségét: ismerték Német-, -Franczia-, Angolországban. Népszerű volt a neve mindenütt. - -Két évig élvezhette a dicsőségét nyugalomban. - -Ekkor kiütött a franczia forradalom. - -És az a hatvanhat esztendős ember ott hagyta a nyugalmas házát, -családját, elment Párisba, a népszabadság mellett harczolni. - -A girondisták voltak az ő eszményképei. - -Robespierre aztán őtet is leguillotinoztatta a girondistákkal együtt. - -Nem lett volna az élete tökéletes, ha nem igy fejezte volna be. - -Vagy egészen máskép kellett volna neki azt elkezdeni. - -Mikor ott állt a Herakles válaszutja sarkán: a két hivogató géniusz -előtt. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ha Vénus olyan nagyon nem pártfogolta volna: Mars nagy embert csinált -volna belőle. - -Sokat szeretett: – sokat szenvedett; a sors ki van egyenlítve. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: A németek így mondják: «er liebt mich, – von Herzen, – mit -Schmerzen, – ein wenig, – gar nicht.»] - -[Footnote 2: A «sinkorán» kutyákról hármas törvénykönyvünk emlékezik -meg, eltiltva azoknak tartását a földesuraknak az 1729-ki XXII. t.-czikk -9-ik §-ban, mely magyarul így hangzik: «Hogy vetésekben vadászatok -alkalmával okozott károk elkerültessenek, senki a földes urak és nemesek -közül angol vadászkutyákat úgynevezett sinkoránokat tartani, még -kevésbbé azokkal vadászni ne merészkedjék.»] - -[Footnote 3: Igazában «Loudon»-nak írják e később fénykörnyezte -históriai nevet, de a magyarok «Laudon»-nak ismerik, saját helyesirásuk -szerint kiejtve.] - -[Footnote 4: Tiszta puszta logikus: tiszta puszta nagy szamár.] - -[Footnote 5: Koporsófödél.] - -[Footnote 6: Memoires de Frederic Baron de Trenk, augmentés d’un triers, -pars, M. de *** 1789.] - - - - -TARTALOM. - - -A KÉT TRENK. - - I. Fejezet. A király és druszája 3 - II. Fejezet. A levágott kabátszárny 6 - III. Fejezet. «Vous sentez d’eau de Cologne» 11 - IV. Fejezet. A salto mortale 14 - V. Fejezet. A magyar Trenk 21 - VI. Fejezet. Czircze 32 - VII. Fejezet. Ferde helyzet 75 - VIII. Fejezet. A két Trenk szemtől-szemben 83 - IX. Fejezet. A koronák mártyrja 88 - X. Fejezet. Juventus-ventus 94 - XI. Fejezet. A tüzkeresztség 99 - XII. Fejezet. A széna-szalma tündér 105 - XIII. Fejezet. A drága kotillyon s a még drágább viganó 122 - XIV. Fejezet. A diadalszekéren 134 - XV. Fejezet. A diadalszekér alatt 139 - XVI. Fejezet. A végzetes pamflet 154 - XVII. Fejezet. A nagybátyja levele 160 - XVIII. Fejezet. A börtönben 163 - XIX. Fejezet. A menekült 172 - XX. Fejezet. Potifárné asszony 191 - XXI. Fejezet. Bécs városában 201 - XXII. Fejezet. A kisértés 211 - XXIII. Fejezet. A csodatevő szent 219 - - -TRENK FRIGYES. - - I. Fejezet. Pályátlan csillag 227 - II. Fejezet. Igazi oroszosan 238 - III. Fejezet. Még az orosznál is oroszabb 244 - IV. Fejezet. A szerencse csillaga 247 - V. Fejezet. Szép Jelvira 252 - VI. Fejezet. A kanczellárnő 269 - VII. Fejezet. Hogyan születik a hongyülölet 273 - VIII. Fejezet. Keresztül-kasul a világban 284 - IX. Fejezet. A balsors kezdete 294 - X. Fejezet. A halott küzdelme 305 - XI. Fejezet. A szép Eszter 308 - XII. Fejezet. A családi börtön 312 - XIII. Fejezet. A halál országába – oda és vissza 318 - XIV. Fejezet. Uj kisérletek 322 - XV. Fejezet. A lélek, a ki nem fogoly 338 - XVI. Fejezet. Az utolsó kisérlet 346 - XVII. Fejezet. A lélektani bilincs 352 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -35 |Csakkogy |Csakhogy - -60 |felhatatmazást |felhatalmazást - -60 |hírtelen |hirtelen - -76 |elszakadt ulán |elszakadt után - -137 |tísztjeinek |tisztjeinek - -143 |Otvenhárom |Ötvenhárom - -146 |visszaküldhetem. |visszaküldhetem.» - -218 |kifizetem. |kifizetem». - -230 |On még |Ön még - -245 |gazda-eldugta |gazda, eldugta - -274 |kiv gták |kivágták - -275 |On egy |Ön egy - -309 |alkalm val |alkalmával - -311 |Oltözzék fel |Öltözzék fel - -314 |O felségének |Ő felségének - -317 |önnyedén kinyilt |könnyedén kinyilt - -343 |Ont a |Önt a - -350 |mindén zegét-zugát |minden zegét-zugát - -353 |Ont kegyébe |Önt kegyébe - -355 |Oltse fel |Öltse fel - -358 |aszélmetszetekkel |aczélmetszetekkel - -361 |Juventns |Juventus - -362 |kisértetek |kisérletek - -362 |utolsó kisértet |utolsó kisérlet] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT TRENK; TRENK FRIGYES *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/64588-0.zip b/old/64588-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index f58ce45..0000000 --- a/old/64588-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64588-h.zip b/old/64588-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 5ad73cc..0000000 --- a/old/64588-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64588-h/64588-h.htm b/old/64588-h/64588-h.htm deleted file mode 100644 index 1002743..0000000 --- a/old/64588-h/64588-h.htm +++ /dev/null @@ -1,12711 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A két Trenk; Trenk Frigyes by -Mór Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 80%; - line-height: 300%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -.table1 { - line-height:100%; -} - -.table1 td { - padding-right: 0; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} -.tdc {text-align: center;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -3em; - min-width: 3em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of A két Trenk; Trenk Frigyes, by Mór Jókai</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: A két Trenk; Trenk Frigyes</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Mór Jókai</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: February 18, 2021 [eBook #64588]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT TRENK; TRENK FRIGYES ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_361">361</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">LXXXVII. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">A KÉT TRENK * TRENK -FRIGYES</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1898</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-largest">A KÉT -TRENK</span></p> -<p class="center"><span class="caption">TÖRTÉNETI REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-largest">TRENK -FRIGYES</span></p> -<p class="center"><span class="caption">TÖRTÉNETI REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -TULAJDONA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1898</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h1>A KÉT TRENK</h1> -<p class="center">TÖRTÉNETI REGÉNY <span class="pagenum"><a name= -"Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">I. FEJEZET.</span><br /> -A KIRÁLY ÉS DRUSZÁJA.</h2> -<p>1742-ben egy novemberi napon mutatott be egy fiatal nemest II. -Frigyes királynak főhadsegéde, Lottum-Willich báró.</p> -<p>A királyt még akkor nem ruházta fel a «Nagy» melléknévvel a -közvélemény. Ekkor még «Szép Frigyes» volt. Emlékezett a bemutatott -ifjunak a nevére is, az arczára is; még inkább az alakjára. Mikor -az egyetemet meglátogatta egyszer a király, ezt mutatták be neki a -professzorok, mint legjobb tanulót, legvitézebb kardvivót és -legszálasabb legényt. S azóta még nőtt egy pár hüvelykkel. Kevés -híja volt termetéből az egy ölnek. S ez óriás termet a -legszabályosabb idomokban volt kifaragva: Apollo alakja, Mars -izmaival; arcza elpirulásig ifju, még hamvas, borotva nem érte: az -arcz még egy gyermeké, de a lélek, mely tekintetében előtte jár, -egy férfié.</p> -<p>– Te vagy a derék Trenknek a legnagyobb fia, Frigyes; a ki -tavaly temetteték el, katonai pompával; tizennyolcz seb helyét -vitte magával a sirba és az egész világ becsülését.</p> -<p>– Azt nem vitte a sirba, felség: azt a fiaira hagyta.</p> -<p>A királynak tetszett a merész válasz.</p> -<p>– Hát egyéb birtokot örököltél-e apád után?</p> -<p>– Igen, felség; a scharlaki uradalmat és a kardját. Ez a kettő -elég arra, hogy felséged szolgálatába léphessek.</p> -<p>A király fölfogadta az ifjut a testőr-csapatjába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p>II. Frigyes testőrsége száznegyvennégy lovasból állt, a kik -mellett még egy kis csapat hadapród képezte magát leendő -testőrül.</p> -<p>Mert ez a testőrség egyre változott. Ez adta a tisztikart a -porosz lovasezredeknek. A kik kitüntették magukat tehetségeik -által, egyszerre magas tiszti rangban lettek elhelyezve; viszont -pedig a legkisebb hibáért, gyöngeségért, mulasztásért el lettek -bocsátva, vagy valamely várba bedugva s ott felejtve.</p> -<p>Fegyverzetük, vértezetük a legnagyobb fényűzéssel kérkedett; -aczél pánczéljuk ezüsttel kiverve, egyenruhájuk veres bársony, -skofiumos himvarrással, paszománttal borítva; maga a nyeregszerszám -hatszáz tallérba került. S a gárdistának nem járt fizetés, csak -jutalom, vagy királyi ajándék alakjában: annak ex propriis kellett -szolgálni.</p> -<p>S milyen szolgálat volt az! A miben két-három paripa egy év -alatt elpusztult. Reggel 4 órakor már nyeregben ültek a gárdisták s -kezdődött kinn a mezőn a lovaglási gyakorlat. Fél óráig tartó -vágtató rohamok széles árkokon, sövényeken keresztül: mocsarakon, -hepe-hupás angyalhullásos tőzegmezőkön át. Visszatérett -számbavették a gyakorló vitézeket; rendesen hiányzott valaki: ha -paripa törte ki a nyakát, a helyett hoztak a királyi istállóból -újat; ha maga a gárdista, annak szép parádés temetést csaptak, s -helyébe rukkolt egy várakozó hadapród. Egy békeév alatt több -gárdista elveszett, mint egy hadjárati esztendőben. Éjjel pedig a -legmélyebb álom idején, fegyverre trombitáltatott a király (maga is -mindenben részt vett) s a melyik gárdista nyolcz percz mulva teljes -fegyverzetben ott nem volt a glédában a várlak előtt, két heti -áristomba került.</p> -<p>A délutánok sem voltak pihenésre szánva. A testőröknek tanulni -kellett. Trenk Frigyes előnyben volt valamennyi felett. Ő már az -akadémiát kitanulta, minden művelt nyelven beszélt és irt; költő is -volt: verseket irt; <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> a kardvivásban pedig nem ismert maga fölött -mestert. Három hetes hadapródsága után a királynak annyira feltünt -a nagytehetségű ifjú, hogy magához hivatta s hosszasan kiexaminálta -mindenféle tudományból, a classikusokból; majd azt adta fel neki, -hogy ötven katona névsorát olvassa végig s mondja el sorban. Trenk -öt percz alatt készen lett vele. Azután azzal tette próbára, hogy -egy és ugyanazon tárgyról fogalmazzon két külömböző levelet, -kétféle nyelven; az egyiket irja maga, a másikat diktálja a király -segédtisztjének.</p> -<p>Trenk Frigyes egy ordre du bataillet választott thémának, mely a -holnapi csatarendet állapítja meg, oly módon, hogy az igazi terv a -hadosztályok parancsnokának szóljon, a másik pedig hamis terv -legyen, arra szánva, hogy azt az ellenség a futárral együtt -elfogja. Az igazi tervet franczia nyelven irta Trenk maga, a -hamisat latin nyelven diktálta a hadsegédnek egyidejüleg.</p> -<p>És azután saját ötletéből még egy tereprajzot is papirra vetett -nagy hirtelen igazi és hamis alakzatban.</p> -<p>A király meg volt lepetve az ifjú lángeszétől; abban az órában -kinevezte őt testőrtisztnek.</p> -<p>Hallatlan nagy ugrás egy három hetes kadétból testőrtisztté -emelkedni! Egy tizenhét esztendős gyereknek!</p> -<p>E naptól fogva a király atyja, mestere, barátja lett az ifjúnak. -Megajándékozta két szép paripával, s ezer tallért adott neki a -díszvértezetéhez; a mi a tisztekénél még pompásabb volt: -fegyverkovácsok remeke.</p> -<p>S a testőrtiszteknek nagy előnyeik voltak. Mindössze hat volt. S -azok mindennap a király asztalánál ebédeltek, gálanapokon a -királynénál. S II. Frigyes asztalánál soha sem hiányzottak a szép -szellemek; a kor legkiválóbb tudósai: Voltaire, Maupertuis, Jordan, -La Mettrie, Pöllnitz mindennapos vendégei voltak. Ezeknek a -társasága oly tudásszomjat keltett az ifju Trenk lelkében, hogy az -éjjeli órákat, melyeket más ifju mulatozásra fordít, ő a könyvei -társaságában töltötte rendesen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">II. FEJEZET.</span><br /> -A LEVÁGOTT KABÁTSZÁRNY.</h2> -<p>Tanulmány, fegyvergyakorlat, fárasztó táborozás tölté be az első -esztendőt, mely alatt minden bajtársa megszerette a gyermek-hőst. -Irigye nem volt, sem vetélytársa. Még nem ismerte a szenvedélyek -napját, a szerelmet.</p> -<p>A következő télen nagy ünnepségek következtek a berlini -udvarnál. Frigyes király nővérét, Saroltát, nőül vette a svéd -király, Gusztáv; annak a nászát ülték meg a királyi udvarban. Az -ifju Trenk ez alkalommal abban a kitüntetésben részesült, hogy a -király őt bizta meg az udvari bálban a felügyeléssel. Óriási -tolongás volt a termekben. Nemesség, polgárság, minden fegyverzetü -katonatisztek, idegenek tolongtak egymást szorítva, s a -lakomaasztalokat prédálva, melyeket az udvari lakájok újból -megterítettek és étkekkel megraktak. A publikum szokás szerint az -abroszokat is felszabdalta ünnepi emlékül. Valamelyik vendég -magának a felügyelő tisztnek a kabátszárnyát is elvitte magával -souvenir gyanánt; Trenk egyszerre csak azon vette észre magát, hogy -a szép piros bársony szupervesztéjének a krepin himzésü jobb -szárnya hiányzik s azzal együtt arany óráját is ellopták.</p> -<p>S a hogy a német példabeszéd mondja: «a kit a kár ért, az a -csúfságot is megkapja», a fiatal testőrtisztnek még azt a -boszúságot is el kellett viselni, hogy akármerre ment az ünneplő -sokaság közt, mind azt mondták: «nini, a félszárnyú gárdista.» -Láthatta, hogy még az udvarhölgyek is a legyezőik mögé takarják az -arczaikat, hogy nevetésüket elrejtsék. Kedve lett volna sirni, mint -egy gyermeknek! Utoljára egy sötét zugot keresett fel, a díszbokrok -között, hogy elrejtse magát: az épen a női toilettszobának a -szőnyegajtaja volt. Egyszer kinyilt az ajtó, <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> s kilépett -rajta egy ifju hölgy. A szépek közül a legszebb. Rangban a -legmagasabbak közül való.</p> -<p>Az úrhölgy néhány szót sugott az ifjú Trenk fülébe.</p> -<p>«Ön kárpótolva lesz a veszteségeért: látogasson meg holnap -este.»</p> -<p>Azzal elsietett a társaságba.</p> -<p>A szónál még többet mondtak a szemek. Ez a tekintet egy világot -gyújtott föl az ifjú szivében.</p> -<p>Megtudta, mi a szerelem.</p> -<p>És a hölgynek is ez volt az első szerelme.</p> -<p>Az a hölgy már egy év óta férjnél volt.</p> -<p>Trenk Frigyes, emlékiratában következetesen elhallgatja első -szerelme istennőjének a nevét. Titoktartása nemes és helyes. Az a -hölgy még élt: köztiszteletben élt. Trenknek sirjába kellett vinni -a titkot. Ezért, mint maga is elismeri, egész élettörténete egy -megérthetetlen chaosz marad, melyben ő maga és a király ferde -világításba kerül; az indulatok elképzelhetlenek, a helyzetek -megfoghatatlanok, összefüggés, vezéreszme hiányzik az egész -meseszerű történetből.</p> -<p>Ámde az utókor kiméletlen; a sirba temetett titokzatos nevet -manapság már minden Conversations-Lexikon kifecsegi. S a mint az ki -van mondva, egyszerre világossá és érthetővé lesz mind az, a mit -Trenk maga önéletirásában homályba burkol. Első szerelme hölgyéről -mindenkor úgy beszél, mint őrangyaláról, imádott bálványáról, ki őt -balsorsában sem hagyta el soha.</p> -<p>S a szerelmi mámor nem volt az egyedüli öröme e titkolt -szivtalálkozásnak. Az úrhölgy gazdag is volt, s jövedelméről -szabadon rendelkezett. Azt kivánta, hogy választott ifja ragyogjon. -Trenk Frigyes fényes öltözetével, pompás paripáival kitünt a többi -tisztek közül. Bőkezű volt, jó czimbora: tiszttársait pazarul -vendégelte.</p> -<p>Ez a fényűzés feltünt a királynak. Négyszem közé fogta az ifjut, -egy hires dáridó után:</p> -<p>– Hallja maga! mondja csak: csupa sáfrányt terem <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> a scharlaki -uradalom? Mennyi magának a jövedelme hazúlról?</p> -<p>– Ezer tallér, felség!</p> -<p>– És maga egy hónap alatt elkölt ezer tallért. Bizonyosan tudom. -Azt tudja maga, hogy én az adósságcsinálásért rögtön elkergetem a -tiszteket?</p> -<p>– Egy tallérral sem tartozom senkinek, felség.</p> -<p>– Hát talán az aranycsinálás titkát találta fel. Alchymistákkal -dolgozik egy műhelyben?</p> -<p>– Annyit tanultam a fizikából, hogy az alchymiában nem -hiszek.</p> -<p>– Akkor hát a bockritterekkel van maga szövetségben, a kik a -vásáros kereskedőket kifosztogatják.</p> -<p>– Felség! Bűnt nem lehet rólam föltenni.</p> -<p>– No, már pedig kivert tallérok és aranyak nem hullanak az -égből! Én nem tűrök olyan embert magam körül, a ki miszteriozus -úton jut a pénzhez.</p> -<p>– Felség! Annak a forrása nem földi eredetű!</p> -<p>– Mit mond maga? Hát talán vannak a világon még jótevő -tündérek?</p> -<p>– Vannak, felség; szólt Trenk szemét lesütve.</p> -<p>Erre a király elnevette magát.</p> -<p>– Értek mindent! Asszony van a kabálában! Jól van jól, nem -kérdezősködöm tovább. Az ilyen dolgokra boldogult atyám is szemet -szokott hunyni. Azt mondta: szeretem, ha a gárdistáimat nagyra -becsülik az asszonyok! Hadd legyenek a szegény generálisnék is -boldogok vénségükre. Reménylem, hogy a maga szeretője is vén -asszony.</p> -<p>– Nem felség: az egy tündér.</p> -<p>Ezt a szót nem lett volna szabad Trenk Frigyesnek kiszalasztani -a száján. Ez lett egész balsorsának az enigmája.</p> -<p>– Ejh! Tündér? Tehát fiatal nő? A ki a bájait még kincsekkel is -tetézi? Én eddig úgy tanultam, hogy a szép asszony pénzbe -kerül.</p> -<p>Trenk megint hibázott, a midőn bizalmaskodni kezdett a -királylyal. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>– Igen. Egy princznek, meg egy feleséges embernek.</p> -<p>Ezt a ripostot nem felejtette el Frigyes király.</p> -<p>Hja, bizony ő is Ádám fia volt. Eszébe jutott a szép danczigi -énekesnő, a kit atyja, a «nagy Kurfürst» a pellengéren -korbácsoltatott meg, a miért a Kronprinczet «élek-e, halok-e?» -virágot tépni tanította.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> -Aztán meg a többi. A szép Frigyes nem utálta a szép asszonyokat. -Mikor az atyja kiszemelte számára a fejedelmi menyasszonyt, a kiről -azt irta a fiának, hogy «se nem szép, se nem rút», akkor azt mondá -a princz, hogy «Isten neki! Legyen hát feleség belőle. Akkor aztán -szabad leszek!» És tudta használni a szabadságát, a mit a házasság -ad a megnősült férfinak. Oh annak már minden szabad. Azért Frigyes -király a legnagyobb tisztelettel viselkedék a királynéja iránt. -«Tisztelet» házastársak között! Ez az a gyümölcstelen fügefa, -melyet a Messiás megátkozott a pusztában.</p> -<p>Most már csipkedve volt a király s végére akart járni a -titoknak.</p> -<p>– Van férje a szép tündérnek?</p> -<p>– Nagyon öreg.</p> -<p>– S ez elég ok arra, hogy a homlokán szarvakat növeszszen?</p> -<p>– Eltakarják azt a babérai.</p> -<p>– Tehát katona? Hadvezér?</p> -<p>– Azt én nem mondtam. Lehet államférfi is.</p> -<p>– Ah, azoknak a feleségét mind ismerem. Tisztességes asszonyok. -Egy szeretőnél többet nem tartanak. Előttem nincsenek -boudoir-titkok.</p> -<p>– Ez az egy az fog maradni, felséges uram.</p> -<p>– Maga nagyon elbizakodottan beszél.</p> -<p>– Felséged jósága bátorit rá. Tudom, hogy a mit a sziv vétkezik, -azt kegyelmesen szokta megitélni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> -<p>– Ezt helyesen mondta maga. Szerelmi kalandokat nem úgy itélek -meg, mint király, nem úgy mint atya; hanem mint testvér. De van egy -biró, a ki nem ilyen kegyelmes: az a férj.</p> -<p>– Az nem tudhat meg semmit.</p> -<p>– Jól van, ne mondjon neveket, se a személyeket ne irja le, a -kaland szinhelyét se mappázza le előttem; de a többit mondja el -őszintén, hogy megtudjam, bolondság-e az, vagy okosság, a mit tesz. -Nem szeretném, ha a férj egyszer rajta kapná magát a tête-á-têten; -mert az rögtön főbe lőné.</p> -<p>– Az bizonyos. De a meglepetés lehetetlen. Tündérnőmnek a -titkába csak egy fraj van beavatva, a ki él-hal az asszonyáért, s -olajba hagyja magát főzetni, még sem vall ellene. Az öreg úr ebéd -után elmegy a klubba s ott kártyázik éjfél utánig, ezek az én -üdvösségemnek az órái. Ezalatt találkozom szívem bálványával. -Higyje el, fölséged, hogy a legideálisabb gyönyöröket élvezzük -egymással: Plátó sem álmodott égibb szerelemről.</p> -<p>– Elhiszem: ha akarom. Magától szép, hogy mondja. De hát van -magának olyan mesebeli köpenyegje, a mit ha fölvesz, láthatlanná -lesz, hogy egy nagy úr cselédjei észre nem veszik, mikor jön és -megy a palotában?</p> -<p>– Van ilyen köpönyegem.</p> -<p>– És nem is hallanak meg semmit?</p> -<p>– A komorna szobája a találkozónk helye, melynek szomszédja -nincs. Ez pedig egy dupla szőnyegajtóval van elválasztva az urnő -boudoirjától. Az alatt, a mig mi e szerény kis szobában az olymp -örömeiben osztozunk – testvériesen, a bizalmas fraj az urnő helyét -foglalja el az alkoven fekhelyén. Mikor aztán künn az utczán a -strázsa elkiáltja magát «fegyverbe!» s a nehéz karoszsz begördül a -kapu alatt, akkor a fraj tudatja velünk, hogy a paradicsom kapuja -bezárult s a megérkező férj ott találja a helyén a hitvesét – jó -éjt kiván neki s aztán megy aludni.</p> -<p>– De hátha egyszer eltalálna maga az őrtálló – (azaz -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> fekvő) fehér cseléd is aludni s -ugyanakkor a hazatérő férjnek eszébe jutna – jó éjszaka helyett jó -reggelt kivánni az asszonyának?</p> -<p>– Már egyszer megtörtént ez az eset. A frajt elnyomta az álom, -nem hallotta meg sem az őr kiáltását, sem a kocsigördülést, az öreg -úr az escalier derobéen jött fel. A fraj csak akkor vette észre, -mikor föléje hajolt. De hirtelen feltalálta magát. Gyorsan az -arczára rántotta a takarót s azt kiáltá: «ah vous sentez du pipe.» -Erre az öreg úr, kötelességét tudva, átment a toiletteszobába, -alaposan kimosdott a pipafüstből s kellőleg beotkolonozva tért -vissza. Ez alatt végbement a személycsere. Azóta Menelaus mindig -előbb az eau de Cologne-os flaconnál tesz látogatást, mielőtt -Helena álmát megzavarná.</p> -<p>– Maga csakugyan az ördögökkel játszik. No még egyet mondjon -meg. Én több izben alarmot fuvatok éjfél után. És maga még egyszer -sem maradt el a megjelenésről. Hogyan lehet nyolcz percz alatt -fegyverbe öltözni, a szép tündértől a királyi palotáig jönni, az -istállóban a lovat felnyergelni s a vártéren megjelenni? Van -magának egy olyan tevebőre, mint az ezeregyéjszakai tündér -herczegnek, a mire ráül s azt mondja: «hipp, hopp! ott legyek, a -hol akarok?»</p> -<p>– Van, fölség.</p> -<h2><span class="smaller">III. FEJEZET.</span><br /> -«VOUS SENTEZ D’EAU DE COLOGNE.»</h2> -<p>A király ezuttal egy kegyes intéssel bocsátá el a fiatal -druszáját: vigyázzon, hogy a nyakát ki ne törje.</p> -<p>Azonban minden intézkedést meg tett, hogy megtudja, ki az a – -nem a hölgy – hanem a tiszteletreméltó férj, a ki tudtán kívül -ilyen megtiszteltetésben részesül. Kémeket állíttatott fel minden -kijárónál, a hol Trenk a tiszti lakhelyéről elmenni s a hová -visszatérni volt kénytelen. <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span> Nem lett semmi sikere a kémkedésnek. A -rendőrség ügynökei nem hoztak más értesitést, mint azt, hogy Trenk -esténként a Spree mellett sétál – tudósok társaságában, azután -rövid vacsorához ül a tiszttársaival a csárdában, onnan a -takarodóra hazasiet a szállására. S a testőrtisztek lakása ott volt -a királyi palotának egyik szárnyépületében, az istállók fölötti -második emeleten. Az első emeletet fegyvertárnak használták.</p> -<p>Az éjjeli szolgálaton levő gránátos tisztek sem tudtak jelentést -tenni a felől, hogy Trenk Frigyes a kapuzáró dobszó után ki s -bejárt volna a palota ajtaján. Még a folyosón sem találkoztak vele. -A «fegyverre» trombitálás után pedig nyomban előjött a szobájából -és sietett le az istállóba, a paripájához s ott volt a hadsorban a -nyolcz percz letelte előtt.</p> -<p>Egyszer éjfél után két órakor, nemsokára a klubb feloszlása -után, a király generalmarschot veretett, melylyel az egész -helyőrség fegyverbe lett szólitva, a lovasság vágtatott minden -irányból a királyi várlak felé, a gránátosok ostromlépésben siettek -gyülőhelyeikre: nyolcz percz alatt csatarendben állt tizezer -harczos.</p> -<p>A király maga is előlovagolt a kastélyból hadsegédei és testőrei -kiséretében.</p> -<p>Azután egyenként magához szólitá a hadcsapatok parancsnokait, -hogy a tábori jelszót megsugja nekik.</p> -<p>E fülbesugás alatt oly közel hajolt a király a vezéreihez, hogy -az orczáik érték egymást.</p> -<p>Bizony pipaszagu volt valamennyi! Némelyiknél egy kis gyönge -aromája a foghagymának is volt érezhető.</p> -<p>Egyik sem «az!»</p> -<p>Egyszer aztán, mikor a fekete vértesek generálisához hajolt a -király, megütődve kapta hátra a fejét.</p> -<p>– Ah! vous sentez d’eau de Cologne!</p> -<p>A vitéz főtiszt vállat vont. Hát mért ne volna szabad kölni -viztől illatozni a fekete vértesek generálisának?</p> -<p>S mi felháborodni valója van egyáltalában a királynak -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> azon, hogy tábornokai közül melyik -szokott kölni vizben mosdani éjfél után két órakor?</p> -<p>Az volt a baj, hogy ez a vitéz hadvezér épen A** Z* herczeg -(uralkodó család ága) – és Amália princzesznek a férje.</p> -<p>Az pedig a királynak legifjabb nővére volt: atyjának -legkedvesebb leánya; a legszebb, a legszellemdúsabb korának hölgyei -között.</p> -<p>Ma már minden stereotyp kiadásban megtaláljuk azt az adatot, a -mit Trenk maga holtig eltitkolt.</p> -<p>A király alig tudott ura lenni haragjának.</p> -<p>A hadcsapatokat szemlére sem vette, chamadeot fuvatott; -kaszárnyáikba bocsátá valamennyit.</p> -<p>És mikor visszafordult a testőrei felé, Trenk Frigyesnek azt -dörmögé fél hangon.</p> -<p>– Kend imfámis gonosztevő! vigyázzon kend a fejére!</p> -<p>Azonban ujabb inquisitiót nem inditott ellene.</p> -<p>Egy rejtély már ki volt találva.</p> -<p>Hogyan tud a légyottról itthon teremni a szerelmes oly mese -rövid idő alatt?</p> -<p>Ugyanabban a palotában lakik a tündérnője is, a várlak átelleni -szárnyában, melynek udvari ablakai szemközt vannak a testőrtisztek -lakásainak ablakaival.</p> -<p>Ennek tehát nem kell se kimenni éjjel a palotából, se -visszajönni: helyben találja a paradicsomot.</p> -<p>Azonban egy még nehezebb talány állt a bizonyossá lét -utjában.</p> -<p>Hogyan lehet a testőrtisztek lakóosztályából a herczegnőébe -átkerülni? A kettőt egy három ölnyi magasságu fal választja el: -felül kétszeres vasrácscsal; azon ember át nem mászhat épkézláb. És -föltéve, hogy kötélhágcsókkal véghez vihetné is e nyaktörő -merényletet, az alarmfuvás ideje alatt az istállók előtti várudvar -annyira megtelik testőrökkel, a kik a lovaikhoz sietnek, hogy egy -ilyen falon mászkáló embert annyi lámpás mellett egyszerre -meglátnának. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Volt azonban a várpalota udvarán egy óriási hársfa, melyet még a -nagy kurfürst Frigyes Vilmos atyja ültetett s az ivadékai úgy -tiszteltek, mint az izlandiak a szent Igdrazill kőrisfát.</p> -<p>Ennek a terebélyfának az ágai igen közel hajlottak egyfelől a -testőrtisztek ablakaihoz, másfelől a herczegnő lakosztályáéhoz.</p> -<p>Lehetséges volna-e, hogy valaki ezen az uton járjon a tiltott -paradicsomba? A hársfa ágai mégis csak innen is onnan is jó egy -ölnyi távolra vannak az ablakuktól.</p> -<p>A szerelmesek előtt nincs semmi lehetetlen.</p> -<h2><span class="smaller">IV. FEJEZET.</span><br /> -A SALTO MORTALE.</h2> -<p>A királynak legbizalmasabb embere volt a lengyel eredetü -Jasinszky, a testőrcsapat parancsnoka. Ez hordta neki a -tudósitásokat a tisztek köréből. Egy napon a király A. Z. -herczegnek megbizást adott, mely azt huszonnégy óráig távol tartá a -fővárostól. Annak a napnak az estéjén ezt az utasitást adta -Jasinszkynak:</p> -<p>– Kegyelmed most ide plántálja magát az én udvari szobámnak az -ablakába és egész éjfélig és azután ismét az alarmtrombita szóig -figyelemmel observálja azt a két szemközti ablakot. (A király jól -tudta, hogy melyik Trenk ablaka s melyik a komornáé). Én nekem -aztán hűségesen referál arról, a mit animadvertálni fog.</p> -<p>Jasinszky ott maradt a lesben.</p> -<p>Nem soká tartott az unatkozása. A mint a váróra elkongta a -tizenegyet s az őrtállók: «Halt! Wer da? – Patrol vorbei!» kiáltása -elhangzott: felnyilt a herczegnő lakosztálya felőli ablak. Egy -fehér alak jelent meg egy pillanatra; de rögtön visszahuzódott.</p> -<p>Arra tüstényt felnyilt az átelleni ablak s ott meg egy férfialak -lett látható. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Ez azonban kilépett a párkányra s valamit hajitott a hársfa -felé. Az udvari lámpa gyönge fényénél nem lehetett kivenni, hogy -mit? A következő mozzanatból azonban kombinálni lehetett, hogy az -egy kötél, melynek végére valószinüleg nehéz gömb van megerősitve, -a minél fogva az, mint a «lasso» a fa ága körül tekeredik. A férfi -alak mind a két karját magasra nyujtva, előre dült, elrugta magát a -faltól s aztán egy merész lódulással ivben repülve átjutott a -hársfára. Ott eltünt a sürü lombozat között.</p> -<p>Rövid vártatva előkerült a fa másik oldalán. Ott megkötötte a -zsinórt a fa ághoz s a gömbös végét behajitá az átelleni nyitott -ablakon. Azt odabenn feszesre huzták.</p> -<p>Akkor aztán a kezein függve végig kapaszkodott a faágról az -ablakig. Az ablak bezárult utána.</p> -<p>Jasinszky, utasitásához hiven, tovább is a kémszemlén maradt. -Irigyen számlálta az óranegyedeket, a miket a kastély órája -elkongott. Már az éjfélt is elütötte. Ez a kisértetek és -szerelmesek órája.</p> -<p>Ekkor hangzott a fegyverbe hivó trombita szó.</p> -<p>Két percz mulva már nyilt az ablak.</p> -<p>A férfialak ugyanazzal a merész ivrepüléssel áthajitotta magát -az ablakpárkányról a hársfára s a tulsó oldalon a lombok közül -előkerült. Itt azonban már nem ismételheté a kötéllel való -átrepülést, mert akkor az ághoz tekert kötél ott maradt volna s -árulójává lesz. Mit csinál hát? Kiállt az ág közepére s nehányszor -meghimbálva magát, a hajlós hársfaágat rugantyunak használta s egy -vakmerő szökéssel átugrott az ablakába. Ha a trempolinnak használt -ág letörik alatta, agyonzuzza magát.</p> -<p>Lenn az istállók udvarán már jártak-keltek a lámpásokkal, de -épen a fény miatt nem vehették észre oda alatt, a mi a fejük fölött -történik.</p> -<p>Mikor ezt a tapasztalatát elmondá Jasinszky a királynak, ő -felsége elszörnyedve kiálta fel: «ezt a gamint a bolondok tornyába -kell záratnom!»</p> -<p>Hiszen más is volt szerelmes! De hogy mindennap a <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> nyaktörést -koczkáztassa a szerelmeért: az több a megengedett -könnyelmüségnél.</p> -<p>A király föltette magában, hogy a védenczét ki fogja gyógyitani -ebből a nyavalyából.</p> -<p>Jasinszkynak ugyan szigoru titoktartást parancsolt; de föl -lehetett tennie, hogy más tiszttársa is észrevette már ezeket az -éjjeli tornagyakorlatait Frigyes kornetnak. S abból aztán egyszerre -ki lesz találva az enigma.</p> -<p>Az ablak ugyan a szobaleányé; de az a feltünő pazarlás, az nem a -cseléddel való szerelmes viszonyra vall.</p> -<p>A király most már világosan tudott mindent.</p> -<p>Ennek az idyllnek véget kell szakitani.</p> -<p>Jasinszky utasitva lett, hogy szép szerével figyelmeztesse az -urfit játékának veszedelmes voltára.</p> -<p>A fővárosba olasz kötéltánczosok vetődtek, a kik merész -erőművészeti mutatványaikkal gyönyörködtették az udvart és a teljes -czimü közönséget. Volt köztük egy pojácza, a ki a lóbált trapézról -elhajitotta magát hat öles magasban, s a kit egy fejével lefelé -csüggő akrobata hölgy kapott el röptében a két kezével.</p> -<p>Este a vacsoránál a tiszt urak is e bámulatos salto mortaléról -beszéltek.</p> -<p>– Ez mind semmi; mondá Jasinszky. De én láttam egy olyan -saltimbanqueot, a ki a királyi palotának egyik ablakából a másikba -átrepült, a nagy hársfán keresztül, s ott akadt fenn, a szemközti -hölgy karjai között.</p> -<p>Trenk Frigyes elsápadt erre a szóra.</p> -<p>A tisztek kaczagtak és protestáltak Jasinszky ellen. Ekkora -medvét nem szabad felkötni gavallér embereknek.</p> -<p>– Parole d’ honneur, hogy láttam ezt a productiót, szólt -Jasinszky.</p> -<p>Erre Trenk Frigyes fölkelt az asztaltól s a pohara tartalmát a -háta mögé öntötte.</p> -<p>– Én olyan emberrel, a ki egy lehetetlenségre a becsületszavát -teszi fel, egy asztalnál nem iszom.</p> -<p>Ha ez a gorombaság más tiszttel szemben történik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> okvetlenül -párbaj lesz belőle, azonban Jasinszky parancsnoka volt Trenknek s -az alsóbb tiszteknek tiltva volt az előljáróikkal verekedni. Trenk -Frigyes kapott egy heti árestomot Spandauban.</p> -<p>Mikor visszakerült Berlinbe, szomoruan tapasztalá, hogy a -gárdisták szobáinak ablakai vasrácscsal lettek feldiszitve. Vége -volt a saltomortaléknak. Mást kellett kigondolni.</p> -<p>A tavasz megnyiltával a király, tiszti környezetével együtt -átköltözött Charlottenburgba; a királyné és a herczegasszonyok -Berlinben maradtak: ott még akkor az opera-évad tartott.</p> -<p>Charlottenburg azonban nincs oly messze Berlintől, hogy egy -szerelmes gárdista este későn oda ne vágtathasson, s korán reggel -ismét ott ne legyen a reveillenél.</p> -<p>Trenk Frigyes azt irja a memoirejában, hogy a béke esztendejében -két paripát agyon lovagolt. Ilyen módon ez könnyen megeshetett.</p> -<p>Néha az is megesett rajta, hogy nem volt ott pontosan a szabott -időben. Azzal vágta ki magát, hogy vadászni volt. A király -fölmentette a büntetés alól. Maga II. Frigyes gyülölte a -vadászatot, de tisztjeinek elnézte. Azt tartotta, hogy az megőrzi -őket a kártyázás szenvedélyétől.</p> -<p>S minthogy Trenk rendesen a vadászat trofeumait is magával -hozta, vadásztáskáját teletömve szalonkával (Oculi és palmarum -között volt az idő), hát igazolva is volt a holjárása.</p> -<p>A szalonkákat a királyi asztalra servirozták, az ebédhez -rendesen A** Z* herczeg is hivatalos volt, a ki nem győzött eléggé -csodálkozni a fiatal gárdista vadászszerencséjén, a ki egy éjjel -tiz-tizenkét szalonkát tud összeszedni, holott ő neki hat vadásza -van, s azok együtt sem viszik többre egy tuczatnál. Azt nem találta -ki a serenissime, hogy ezt a másik tizenkettőt is az ő vadászai -lőtték.</p> -<p>A király sem tudhatta meg az igazat. Egy szalonkavadászt -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> nem lehet rendőrkémekkel kisértetni a -kokojszásban.</p> -<p>Trenk Frigyes vadászöltözetben, mint a herczegi erdőszerhez -tartozó jáger, jött-ment minden feltünés nélkül a herczegi -palotában. A városon kivül volt egy határkocsma, ott levetette a -livrét s fölvette a gárdista-dolmányt.</p> -<p>Azt irja ezekről a napokról maga a regény hőse, hogy -charlottenburgi hadgyakorlatok alkalmával nyolcz nap alatt nem -aludt többet ugyanannyi óránál. Így van az, a ki a szalonkákra -cserkészik.</p> -<p>Azonban, – a hogy a Jägerlatein mondja a szalonkáról: «palmárum! -trallárum!» a huzásnak vége van s azzal együtt megszünik minden -vadászati ürügy, kezdődik a vadakra nézve a kiméleti idő. Valami -mást kell kigondolni a paradicsom tolvajának. Mert az a mindent -tudás tiltott almafája olyan csodálatos fa, hogy minden évszakban -érik a gyümölcse.</p> -<p>Más akadályok is halmozódtak össze. A király és a testőr-csapat -Potsdamba költözött át. A gárdisták ott tanitották be a lovas -ezredeknek a hadfordulatokat. Trenk Frigyesre volt bizva a -sziléziai lovasság betanítása. Nagy tisztelet, de nagy -fáradság.</p> -<p>Azt a bizonyos frajt, a ki a tündéri találkozásokat közvetité, -férjhez vitték. A király szerzett számára egy erdőmestert, a ki -elvitte magával Lithvániába.</p> -<p>Amália herczegnőt pedig átköltöztették a Spree szigetére. Ott -volt a herczegnek egy pompás nyaraló kastélya. De oda már igazán -nem lehetett ellenőrzés nélkül bejutni a szerelmes urfinak.</p> -<p>Pedig hát tizenkilencz éves korában nem lehet az embernek a -szivét jégre tenni.</p> -<p>Hiszen a király nem is követelte a testőrtisztjeitől, hogy -ascétai életben gyakorolják magukat.</p> -<p>Mikor hirül hozták a királynak Jasinszky kémei, hogy Trenk urfi -a fáradságos hadgyakorlatok után, a helyett, hogy testét a -megérdemlett pihenésnek adná át, gyorsan <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> átöltözik -az inasa ruhájába s a vezeték lóra ülve, galoppban elvágtat a Spree -partjára; ott van egy hires csárda, annak egy még hiresebb -korcsmárosnéja; szép, mint az ördögök leánya: annál szokott az urfi -vigasztalást keresni; hát arra azt mondta a király, hogy jól teszi. -Azt már homoeopathia nélkül is tudták, hogy a szerelmet szerelemmel -szokták gyógyitani.</p> -<p>A szép Annamidinek azonban volt egy halászlegény szeretője, a -kinek a gunyhója oda át volt a Spree szigeten. S az minden -alkalommal rajta kapta az érzékeny találkozón a gárdistát a -kedvesével; s abból nagy veszekedés támadt a zárt szobában, a minek -azonban rendesen az lett a vége, hogy Trenk Frigyes jól eldöngette -a féltékeny vetélytársat s kidobta az ajtón. Ez aztán, a betört -orrát a markában tartva, bömbölve ment a ladikjához s átkozódva, -fenyegetőzve evezett vissza a szigetre. Azért másnap megint csak -ott volt s ismét kidobatta magát. De rendesen még az nap is -visszaevezett a csárdához s aztán a még ott talált lovas katonával -szépen kibékült és együtt megitták a békepoharat.</p> -<p>A kémkedők egyet mulasztottak el apróra megfigyelni, azt, hogy -vajjon a betört orrát tenyerével takargató legény ugyanaz a -halász-e, a ki a korcsmárosné szobájába betört? hátha az maga ott -maradt? S a kit az ajtón kitaszigáltak, az a Frigyes kornet úr -volt; a ki aztán szépen átevezett a halászcsónakon a szigetre.</p> -<p>Ez a gyanu nem csirázott ki.</p> -<p>Annyival kevésbbé lehetett aggódni, mert a herczegnő nyári -kastélya nagyon jó őrizet alatt volt tartva. Hatalmas palánk zárta -el a sziget többi részétől, s a kapu előtt katonaőr állt.</p> -<p>Hát még belül. A herczegnőnek volt egy vén duegnája, a kinek az -úrnőjét, mint az árnyéknak, úgy kellett mindenüvé követni.</p> -<p>Amália herczegnő szenvedélyes sólymász volt. S erre a sportra -különösen kinálkozott a Spree-sziget, melynek zátonyos <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> oldalát -ellepték a gémek és kócsagok. A duegna oda is mindig vele ment. -Majd meg madárfogásra adta magát a herczegnő s az udvarhölgynek ott -kellett vele naphosszant ülni a bokorban, lélekzetét visszafojtva s -lesni a csapóhálóba kerülő pintyőkéket. Máskor meg végig járták a -nagy pázsitot, négylevelű lóherét keresve. A herczegnő talált is -néha egyet-egyet. Mint tudva van, a négylevelű lóhere szerencsét -hoz, de nem annak, a ki találta, hanem a kinek a találó ajándékozza -(természetesen nő férfinak.) A herczeg nem igen kapott a négylevelű -lóherékből. Az udvarhölgy pedig soha sem talált; meg is lett volna -verve a szerencséjével, a kinek azt ajándékba adja.</p> -<p>De mindenekfelett nagy szenvedélyt mutatott a herczegnő a fürdés -iránt. A herczegi kastély parkja a sziget egyik oldalán egész a -partig nyult le, a hol vén szomorú füzfákkal volt szegélyezve. A -folyam fölé egy deszkapavillon volt építve, annak a belsejében volt -az uszómedencze, két oldalt öltöző szobákkal.</p> -<p>Már ezt a gyönyörűséget csak a korlát mellől nézte a duegna, ő -nem szerette a hideg fürdőt. Kettőjükön kívül senki sem volt jelen. -A mi arra bátorítá a herczegnőt, hogy lubiczkolásai közben az -úszóruhát is mellőzze. Hisz nem láthatta más istennői termetét, -mint asszonyi szemek. A fürdő-pavillonhoz száz lépésnyire -közelíteni tiltva volt minden halandónak, vizen és szárazon. A -vízben fehér-fekete zászlós karók jelölték a tiltott részt s a -parton ott állt a faköpönyeg előtt a strázsáló vadász, a ki -mindenkire rálőtt, a mint a tilos határt átlépte.</p> -<p>Itt is tökéletesen biztosítva volt Amália herczegnő a -meglepetéstől.</p> -<p>Csak egy dolog nem bizonyos. Az, hogy hátha akadhat olyan -gyakorlott úszó, a ki száz lépésnyire el tud úszni a víz alatt egy -lélekzetvétellel; ennyi a távolság a halászgunyhó és a pavillon -között. S valamelyik öltöző szobának a padlóján lehet egy -fölemelhető deszka.</p> -<p>Maga Trenk Frigyes ennyit mond sejtetőül: <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>«Talán megirom egyszer azt a regényt, mely Robinson lovagnak -három évi élményeit a berlini Spree szigeten, átöltözött alakban -elmeséli.»</p> -<p>Három év a paradicsomban! S még most csak az elsőnél -vagyunk.</p> -<p>Nem ér-e ez meg tíz esztendőt a pokolban?</p> -<p>Hogy valamennyi Argus-szemek elől el tudta rejteni Spree-szigeti -boldogságának titkát Trenk Frigyes! S az alatt minden nap szemtől -szemben állt azzal a királylyal, a kinek kertjéből lopta a virágot -s szelid nyugodt arczczal, ábrándos kék szemeit félig lezárva, -tűrte el annak vizsgáló tekintetét.</p> -<p>S ha egyszer – évek után – rájön ez a király – ez az ember, hogy -őt a legkedvesebb védencze folyton csalja és meggyalázza s teszi -ezt a lángész találékonyságával, a gonosztevő raffineriájával s az -őrült szenvedélyével! Mit fog tenni vele ez a sértett ember? A ki -azonfölül még király is?</p> -<h2><span class="smaller">V. FEJEZET.</span><br /> -A MAGYAR TRENK.</h2> -<p>A kalandos regényt egyszerre félbeszakítá a megújult háború.</p> -<p>A béke esztendejét, mely menyegző és parádé között folyt le, már -megelőzte két véres hadjárat; II. Frigyes az 1741-iki háborúban -elfoglalta az osztrákoktól Sziléziát s a visszafoglalási -kisérletnél döntő ütközetet nyert meg Mollwitz körül. Ezt a diadalt -ugyan tudtán kívül aratta a király, derék granátos ezredei – ezek a -mozgó bástyák – nyerték azt meg; míg ő maga összetört lovasságával -futott a csatatérről, az üldöző huszároknak visszakiáltva: «engem -nem fogtok el; jobb lovam van, mint valamennyiteknek!»</p> -<p>Azután az osztrák örökösödési háború szépen kihízott -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> európai háborúvá. II. Frigyes szövetséget -kötött XV. Lajossal, német a francziával! Ausztriának pedig -segélyére jött Anglia; amazokhoz csatlakozott Spanyolország, -emezeknek pártjára kelt Nápoly és Sardinia; valamennyi ellenség -kiválasztotta Ausztria semmivé tételére a bajor királyt, Károly -Albertet; annak szánták Mária Terézia német és cseh tartományait. -Magyarországot meghagyták a királynőnek.</p> -<p>Ekkor azonban Magyarország is beleszólt a háborúba. Ismeretes a -«vitam et sangvinem pro rege nostro» jelszóval kezdődő -fordulópontja a történelemnek s a míg a franczia hadsereg Prágát -elfoglalta, a míg a bajor sereg Bécs kapujáig hatolt, a burkus a -kettő között nyomult előre; a míg Károly főherczeg, az osztrák -derék sereg élén azt kérdezgette a bécsi főhaditanácstól: «már most -én a három ellenség közül melyiket támadjam meg?» azalatt a magyar -hadsereg, Khevenhüller tábornagy alatt Nádasdy -Batthyányi-huszárjaival, kunok, jászok, hajduk hadaival betört -Bajorországba, elgázolt francziát, németet, a kit útban talált s a -mely napon Károly Albertet Frankfurtban a Bertalan-székesegyházban -német császárrá megkoronázták, azon a napon törtek be fővárosa, -München kapuin Menczel pandurjai s a frankfurti illuminácziókhoz és -tüzijátékokhoz a szerteszét felgyujtott falvak és városok vésztüze -adta a viszfényt. VII. Károly császár, Csehország királya megkapta, -a miről álmodott, ezt a két dicsőséges titulust; hanem egész -Bajorországot elveszté.</p> -<p>Ekkor kezdett Trenk Ferencznek a neve Németországon egyértelmüvé -lenni az ördögével. Ő csinálta ezt a rettenetes kivilágítást -ellenség földén.</p> -<p>Trenk Ferencz közel rokona volt Frigyesnek, atyáik testvérek -voltak. Családjuk a legrégibb német lovagok törzséből való. -Frigyesnek az atyja a család törzsbirtokán, Königsbergben maradt. -Porosz lovassági tábornok lett, az öcscse pedig osztrák szolgálatba -állt, magyar honosságot nyert, Horvátországban nagy főnemesi -birtokot kapott <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> donáczióba s Magyarországon is halt meg, -mint Lőcse városának parancsnoka.</p> -<p>Tehát már a két testvér megérte azt, hogy mint ellenség álljon -egymással szemközt. A mollwitzi ütközetben egymásnak a katonáit -vágták.</p> -<p>A két unokatestvér azután még az ellenséges fegyverzeten kívül -testben és lélekben is tökéletes ellentéte volt egymásnak.</p> -<p>Frigyes szoborszerű, athlétai alak, apollói arczczal, behizelgő -kék szemekkel, oroszlánrőt hajjal, mely Frigyes király mintájára, -nagy göndör fürtökben, homlokáról felsimítva omlott hátra. Ferencz -pedig széles vállú, vastag derekú vasgyúró, rendkívül hosszú -karokkal és iszonyú tenyerekkel, ha egy embernek a koponyáját a -markába szorította, az elájult bele. Az van róla feljegyezve, hogy -a pallosával egy ökörnek a nyakát egy csapásra le tudta vágni, s a -törökök fejeit úgy aprította, mint a répát. Arcza születésétől -fogva rút volt; kiálló pofacsontok, bikahomlok, sürű szemöldök, -vastag orr, felvetett, széles ajkak, előrenyuló áll; sörtekemény -haja fekete volt, s mikor haragba jött, a fejbőrét mozgatni tudta, -s akkor a haja égfelé meredt. S ezt az ijesztő arczot még -rémségesebbé tette egy véletlen. Egyszer egy tonna lőpor robbant -fel mellette s a láng úgy teleszórta az egész arczát fekete lőpor -pontokkal, hogy annak most már minden attributuma meg volt, a mi -egy ördög minősítéséhez megkivántatik. Tökéletessé tette azt -azonban indulatának kifejezése az arczvonásaiban.</p> -<p>A hogy Frigyes maga leirja nagybátyját, a magyar Trenk kegyetlen -volt, dorbézolásban és kicsapongásban véget nem ismerő. A szerelmet -is csak úgy ismerte, mint a kinzásnak legpokolibb faját. Kiméletlen -az ártatlanok iránt, engesztelhetetlen a boszúállásban, -embergyűlölő az istentelenségig s minden vallásnak megtagadója. -Mint ellenség félelmes, mint barát hitszegő, csalfa.</p> -<p>És a mellett egy lángész! Tele humorral, szatyrával, -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> sokat olvasott, tanult; a feje egy -káptalan; hétféle nyelvet beszél úgy, mint a ki beleszületett; -mikor a kalandjait elregéli, mikor a vezérek, udvaronczok léhaságát -előadja víg társaság előtt, mindenki kaczag rajta s elfelejtik -neki, hogy olyan rút. Még hegedülni is tudott, és igen szépen. -Mikor azokat a mélabús magyar és horvát népdalokat hangoztatá a -nyirettyűjével, az embert megrikatta vele.</p> -<p>Legrosszabb indulatja volt a kapzsiság, a kincsszomj. Hősi -életútjának ez volt az útmutatója. Mikor pandurjai élén egy városba -betört, azoknak az volt az utasitásuk, hogy raboljanak. A templomok -kincse sem volt előtte szent; kelyhek, monstrancziák, pásztorbotok, -keresztek, szent szobrok (ezüstből) különösen érdekelték. A rablott -tárgyakat aztán potom áron összevásárolta a pandurjaitól s szekérre -rakva küldte haza unnavölgyi várába. S ha a harám-basái közül -valamelyik vonakodott átadni a zsákmányolt ékszert a vezérnek, egy -drágaköves órát, brilliántos nyaklánczot, azt a legközelebbi -ütközetben úriási küldetéssel bocsátá az ellenségre, mikor azután -elesett, érte ment, hulláját megmenté s úgy örökölte az -ékszereit.</p> -<p>Három év alatt két millió forintot érő kincseket rabolt össze. -Csak az igazgyöngyök százezer forintot értek, a miket -összegyüjtött.</p> -<p>És a mellett határtalan volt a fösvénysége. Roppant -gazdagságából soha semmit el nem költött. Pandurjai nem kaptak -zsoldot, szabad rablás volt a fizetésük. A táborozás alatt mindent -ingyen kapott a megsarczolt lakosságtól s ha béke idején -felvetődött Bécsbe, naponkint nem adott ki saját élelmére többet -egy forintnál; azt is a fogához verte elébb: reszketett a -pénzért.</p> -<p>Mennyire ellentéte volt ebben is az unokaöcscsének, a ki -mindenét megosztá a bajtársaival s a hogy jött a pénze, úgy el is -ment rögtön.</p> -<p>S ennél a kegyetlen szörnyetegnél, a ki a dæmoni fogalom -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> ideáljának látszott, még voltak -kegyetlenebb, szivtelenebb dæmonok, a kik őt is semmivé tudták -tenni; a bécsi udvaronczok.</p> -<p>Trenk Ferencz már húsz éves korában kimutatta a foga fehérét. -Legelső hőstette az volt, hogy egyszer kivont jatagánnal ment az -apja tiszttartója elé, pénzt követelve tőle. Az kereken megtagadta -az úrfitól kivánsága teljesítését. Fel sem kelt előtte, csak úgy a -karszékében ülve, a szájába dugott pipán keresztül mondá, hogy -«nem».</p> -<p>«Adsz? Nem adsz?» kérdezé még egyszer az úrfi, a jatagánt -fölemelve.</p> -<p>«Nem!»</p> -<p>Azzal egy suhintással leütötte a fejét a tiszttartónak, s aztán -megint visszatette a leütött fejet a helyére.</p> -<p>«No, hát még sem adsz?»</p> -<p>Ezért a virtusáért aztán futnia kellett az országból.</p> -<p>Átmenekült Oroszországba, ott a czárné szolgálatába állt s -Münnich tábornagy alatt vitézül harczolt a törökök ellen. Hamar -fölvitte a kapitányságig.</p> -<p>A besszarábiai hadjáratban megnyilt a dicsőség mezeje Trenk -Ferencz előtt s ott még nagyra vihette volna, ha azt, a mit a -kardja élével kivívott, a kardlappal el nem rontotta volna.</p> -<p>Egyszer a huszárezred, melynél mint százados szolgált, -erőszakolt kémszemlére lett kiküldve. A sürű erdők között -előhaladva, rá is bukkantak a török előcsapatra, mely előőrsöket -nem állítva, sátorozott egy folyam melletti síkon.</p> -<p>Tsatsinoff ezredes, a mint megpillantá a török tábort, azonnal -vissza akart huzódni, hogy a fővezérnek jelentést tegyen az -ellenség állásáról.</p> -<p>– De ördögöt vonulunk vissza! Tüzeskedék Trenk Ferencz. Itt most -meglephetjük a törököt; ezerkétszázan vagyunk, azok legfeljebb -háromezeren; úgy szétverjük őket, hogy a Dunáig meg sem állnak.</p> -<p>Az ezredes azt mondta neki, hogy fogja be a száját. <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Trenk Ferkó befogta a száját, de kíhúzta kardját s a mit az -óbester az egész ezredével nem mert megpróbálni, azt megtette ő a -maga svadronjával. Kétszázad magával kirohant az erdőből; közé -vágott a háromezernyi töröknek. A nyavalyások, a kiket csendes -álmukban lepett meg, azt hitték, az ördög van a hátukon, -szétfutottak; ott hagyták a sátraikat, az volt boldogabb, a ki lóra -kaphatott s átúszhatott a folyón. Ferencz vitéz levágott belőlük, a -hány a keze ügyébe került, elvett tőlük ötszáz lovat, elkapta a -basának a lófarkas jelvényét s aztán felgyujtá az ott hagyott -sátorokat.</p> -<p>És Tsatsinoff ezredes még akkor sem avatkozott bele a -hajczihőbe.</p> -<p>Trenk Ferkó haragtól lángolva, vérontástól mámorosan ért vissza -a maga svadronjával az ezredeshez.</p> -<p>Odarúgtatott Tsatsinoffhoz, a mint az a szép rendben fölállított -lovasság előtt, a tábori távcsövével szemlélte a terepet s az -adjutánsának diktálta a futó ellenség létszámát, pontos tudósítás -czéljából.</p> -<p>– Hát te nyomorult, gyáva pribék! kiálta rá Trenk Ferkó. Még -akkor sem mersz a helyedből megmozdulni, mikor már látod, hogy én -magam szétzavarom a török tábort. Te most megsemmisíthetted volna -az egész török avantgárdát!</p> -<p>S nem elégelte meg a szóval, hanem ott az ezred hadrendje előtt, -úgy végig verte kardlappal az ezredesét, hogy az a lováról is -leesett.</p> -<p>Ezért aztán annak rendje szerint haditörvényszék elé állíták -Trenk Ferkót s főbe lövetésre itélték.</p> -<p>Münnich tábornagy azonban kegyelmet adott neki, azon föltétel -alatt, hogy a legközelebbi csetepaténál három török fejet fog -elhozni.</p> -<p>Trenk Ferkó hozott aztán neki négyet.</p> -<p>Ekkor a tábornagy a fiut őrnagygyá léptette elő. Most már -hatszáz embernek parancsolt.</p> -<p>Ezuttal egy kozák ezredhez tették át. <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Ott is sok merész hadi kalanddal tette magát nevezetessé. Úgy -beszéltek róla, mint egy csodahősről.</p> -<p>A Drina mellett erős ágyuharcz folyt, a törökök a balparti -üteggel nagy kárt tettek a jobb parton fölállított kozákságban. S -az orosz pattantyusok nem bírtak nekik megfelelni.</p> -<p>Trenk Ferkó egyre lovalta az ezredesét, a vitéz Buffaloff -kossevoi attamánt, hogy bocsássa rohamra a kozákjait a gyilkos -ágyútelep ellen; de ez azt felelte neki, hogy «maradj veszteg.»</p> -<p>Egyszer aztán fejébe ment a vér az ifjú őrnagynak; rohamot -fuvatott s a maga hatszáz kozákjával átúsztatott a Drinán, az -ágyútelepet fedező szpahikat szétverte, a török komparadzsikat -leaprította, az ágyuikat beszögezte s aztán, mint ki dolgát jól -végezé, megint visszaúsztatott az ezredéhez.</p> -<p>Folytatása következett logikai egymásutánban. Trenk Ferencz -Buffaloff kossevoi attamánt ott az egész sereg szine előtt -kegyetlenül elpáholta kardlappal.</p> -<p>Ezért aztán másodszor is halálra itélték.</p> -<p>Münnich tábornagy ismét kegyelmet osztott neki, de egyuttal -elcsapta a hadseregtől s kitiltá Oroszországból.</p> -<p>Akkor aztán a tüzes fiatal legény hazakerült Magyarországba.</p> -<p>Jó hire megelőzte. Az ilyen derék vitéznek nagyon is lett volna -helye az osztrák ármádiában, a ki a tohonya generálisok flegmatikus -temperamentumát kardlappal szokta kikurálni, épen ezért nem kapott -sehol helyet.</p> -<p>Pedig az apja is előkelő vezértiszt volt. Annak meg épen nem -volt rá szüksége. Még csak az kellett volna!</p> -<p>Hisz ez megkardlapozná az egész Hofkriegsrathot és a -Generalkommandót első alkalommal.</p> -<p>Azt mondta neki az apja:</p> -<p>«Édes fiam, ha már verekedni akarsz, ott van a saját -dominiumunkban a hozzád méltó ellenség: az ezer meg ezer haramia. -Tele van velük a fekete erdő. Szedd össze a <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> -szerezsánokat, pandurokat, hajdukat; pusztítsd el, irtsd ki a -zsiványokat. Az lesz a neked való mulatság. A katonáink nem bírnak -velük.»</p> -<p>És a fiatal Trenk Ferkó megtette azt, a mire a generálisok nem -voltak képesek. Egy év alatt megtisztította Horvátországot és -Szlavóniát a rablóhadtól. De fel is voltak ékesítve az országutak -karóba húzott, meg kerékre font zsiványokkal végtől-végig. Az -utolsó csapatjukat pedig körülzárta hozzáférhetetlen -sziklavölgyeikbe.</p> -<p>Ekkor tört ki a háború Mária Terézia és ellenfelei között.</p> -<p>Soha csunyább, utálatosabb ürügy alatt nem indítottak meg -népirtó vérfürdőt, mint ebben a háborúban. Megtámadtak egy -törvényes uralkodót, egy megkoronázott főt, csupán azon okból, mert -asszony. Ha férfi lett volna, békében hagyják. De mivel nő volt, -meg kellett osztozni a tartományain. A porosz király nagy hirtelen -elfoglalta Sziléziát, a bajor király felső Ausztriát s Bécsig -hatolt hadseregével; a franczia pedig elfoglalta Csehországot, -megszállta Prágát. A másik kettőnek csak volt oka, ha nem is volt -igazsága, országát akarta új tartományokkal gyarapítani; de mi -keresete volt XV. Lajosnak Csehországban?</p> -<p>Ennek a fiatal királynak a viselt dolgaira mindig nagy -befolyással voltak a szép hölgyek. Az egyik kedvencze megtanította -hímzeni. A király igen sokra vitte ebben a művészetben. S a király -példája hódít. Valamennyi udvaroncz mind himet varrni tanult; a -versaillesi palota egész himző-műhely lett s nem is volt igaz -nemes, a ki nem a saját stikkolását viselte a kard hevederén. Ekkor -új vonzalma támadt a királynak, a szép Chateauroux herczegnőben. A -kegyencz nő andalusiai faj volt, hevesvérű és követelő. Ez -felbuzdítá a királyt, hogy ő is tépje a harczmező babérait, miként -kortársa, a szép Frigyes király. S erre XV. Lajos félredobta a -himző rámát, előhozatta a paripáját, nyeregbe ült, zászlót bontott, -vele együtt a herczegek <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> és marquisk szintén félbe hagyták a tűvel -festést, lóra ültek, zászlót ragadtak s berontottak nagy -hadsereggel Mária Terézia országába, hogy a szép Chateauroux -herczegnőnek örömet csináljanak vele.</p> -<p>Ennyi igazságtalan orvtámadás visszatorlására Mária Terézia is -hozzányult minden kinálkozó fegyverhez.</p> -<p>Mikor már a három ellenség minden örökös tartományát elfoglalta -s azokból csak annyi volt még az övé, a mennyit Károly főherczeg -hadserege kiczövekölve tartott, akkor felhivta a királynő a -magyarokat elveszett országai visszafoglalására.</p> -<p>A fiatal Trenk Ferencz önkényt ajánlkozott egy szabad -pandur-csapatnak saját költségén kiállitására. A mint erre -felhatalmazást nyert, felszólította a sziklavölgyben körülzárt -haramiákat, hogy teljes bünbocsánat mellett álljanak be az ő -csapatjába. Azok odasereglettek mellé: harambasáik lettek -főtisztjeik.</p> -<p>Három év alatt Trenk Ferencz pandur-csapatja ötezer főnyi -dandárra szaporodott fel. Csupa merő szemen szedett zsivány, -bojnyik, haramia, futó betyár, akik között válogatott gárda volt a -pandur. Zsoldjuk szabad rablás. Jaj annak az országnak, a hova ezek -beszabadulnak!</p> -<p>Először végig pusztitották Bajorországot. A mig Khevenhüller -Nádasdyval a bajor király hadseregét két ütközetben tönkre verte, -addig Trenk Ferencz pandurjai lángbaboritották a falvakat, s öltek, -mészároltak irgalom nélkül, a kit a lovuk utólért. A franczia -hadcsapatok hanyatthomlok futottak előttök. A jó bajor király a -saját országából kinnrekedve, csak lamentáló protestáczióval tudott -föllépni a pusztitó hadak ellen: «a népjog ellen való az ilyen -hadviselés!» De hát ő neki minő népjog adta a fegyvert a -kezébe?</p> -<p>Azt mondja az irás: «a ki fegyverrel öl, fegyver által hal -meg».</p> -<p>(Ezt a tételét a szentirásnak a nazarénusok hamisan magyarázzák. -Szerintük a Megváltó e szavakkal megtiltotta <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> a fegyver -használatát. Pedig épen ellenkező e mondásnak az értelme. A ki -fegyverrel öl, azt fegyverrel kell megölni. A ki az én hazámba -betör, a ki az én hazám fiait megöli, annak Krisztus vezérszava -szerint fegyver által kell meghalni. És miután magától lövő puska -nincsen, s a karddal láthatatlan kezek sem hadakoznak, bizony -nekünk, magunknak kell azt a fegyvert a kezünkbe vennünk, hogy -Krisztus mondása végrehajtassék s az a ki fegyverrel ölt, -fegyverrel haljon meg. Igaz értelme az, hogy istenfélő ember ne -kezdje el a háborut; de ha az istentelen ember elkezdi, akkor a -kegyes istenfélő ember verje vissza!)</p> -<p>Az első hadjárat azzal végződött, hogy Mária Terézia Boroszlóban -külön békét kötött II. Frigyessel, átengedve neki Szilézia legszebb -részét s azzal a porosz hadsereg szépen hazament. A bajor sereget -már a magyarok, osztrákok tönkre verték s akkor aztán, egyesült -erővel fordultak a Prágában uralkodó francziáknak. Azok télben -hóban menekültek haza, üldöztetve Festetics tábornok -huszárezredeitől s jó ha egyharmad része meglátta a szép -Francziaországot. A király segithetett volna ugyan tönkre vert -hadvezérén, Bellisle herczegen, mert ott állt a Rajna mellett egy -derék sereggel: de hát mással volt elfoglalva. A szép Chateauroux -herczegnő, a hugával együtt meglátogatta a táborban a királyt s -enyhülést hozott neki a hadjárat fáradalmaiért s a közben XV. Lajos -elfeledé az egész háborut. A királyi sátor előtt a testőr svájcziak -dalolták fenhangon a gunyverset: «Ah madame Enroux! Je deviendrai -fou. Si je ne vous baise!» (Ah, Enroux asszonyság! Mindjárt kitör a -kórság: Ha meg nem csókolhatlak!)</p> -<p>A sok édességnek az lett a hatása, hogy a király belebetegedett -s akkor aztán hosszú ideig nem volt kedve semmiféle -vitézkedéshez.</p> -<p>Ebben a mizeráblis állapotában riasztá föl az a rémhir, hogy a -rettenetes Trenk Ferencz átusztatott a Rajnán <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> ötezer -pandurjával s széltében öl, vág, rabol, sarczoltatja és gyujtogatja -a szép elszászi városokat szerte.</p> -<p>Trenk Ferencz átvitte a háború fáklyáit magába Frankhonba.</p> -<p>Trenk pandur-csapatja teljesen felzavarta a franczia hadakat. A -rendes hadi taktika csuffá lett téve a szokatlan harczmód által. -Ezek derék harczot ritkán álltak; ha kemény ellentállásra találtak, -megfordultak, szétfutottak; de néhány óra mulva ismét egy csapatban -voltak s ujra kezdték a támadást. Ravasz megfutással maguk után -csalták az ellenséget s elrejtett czimboráikkal egyszerre két tűz -közé fogták: mikor az ellenfél azt hitte, hogy elkergette őket, -egyszerre csak azt vette észre, hogy már a háta mögött vannak. Soha -az ellenséget éjszaka nem hagyták pihenni s hihetetlen utakat -tudtak belovagolni az éj sötétjében.</p> -<p>Embereik és lovaik abból a fajtából valók, a mely minden -viszontagságaihoz az időjárásnak hozzá van edzve, maguk a paripák -is csikó koruktól kezdve az erdőn nőttek fel, télen nyáron soha -akolban nem voltak; a lovasaiknak is többször adott szállást a -bokor, mint a csárda. Fegyvereik is olyan ismeretlenek. A horgas -fokos, a mely ellen a sisak meg nem véd; a pányva, a mivel az -ellenfelet lováról lerántják; a görbe kard, a handzsár, a mi -veszedelmes eszköz összekeveredett tusában; lőni tudnak puskával -lóhátról futás közben, s kurta nyelű baltáikkal czélba hajítanak, -hogy az az élével áll meg. Pardont nem adnak senkinek. Házakat, -templomokat előbb kirabolnak, azután felgyujtják. Istent nem -ismernek, a hol egy pap akad a kezükbe, azt kegyetlenül elverik. -Ebben a vezérük jár elől a példával: papokat eldöngetni, -reverendákat kiporolni, ez az ő legkedvesebb mulatsága. (Majd lesz -még erről szó!)</p> -<p>Trenk martalócz-csapatjai Strassburgig elszáguldoztak, s ez -alatt Nádasdy tábornok egész kényelmesen hidat verhetett a Rajnán s -átkelhetett a hadtestével. Egy nappal <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> később -maga Károly főherczeg is átvonult a derék sereggel.</p> -<p>Az osztrák és magyar seregek hatvanezer főnyi erővel álltak -Elszászban. Egy év előtt még a francziák voltak Csehország -urai.</p> -<p>A franczia király kórágyán olvasá vezére, Noilles herczeg -tudósitását a magyarok és osztrákok kellemetlen látogatásáról: a -vezér azt kérdezte, hogy mit csináljon? A király átadta a jelentést -Chateauroux herczegnőnek, a herczegnő átadta a bibornok -miniszternek; a király káromkodott, a herczegnő sirt, a bibornok -fohászkodott; de a fővezérnek egyik sem mondta meg, hogy mit -csináljon.</p> -<h2><span class="smaller">VI. FEJEZET.</span><br /> -CZIRCZE.</h2> -<p>II. Frigyesnek sokkal több gondot szerzett az osztrák-magyar -seregek betörése Francziaországba, mint XV. Lajosnak.</p> -<p>Közte és Mária Terézia között békekötés volt. De hiszen arra -való a diplomaczia, hogy a hol békesség van, azt elrontsa.</p> -<p>Az ürügy megvolt. Mária Terézia a szegény német császár lába -alól kihuzta a földet; egész Bajorországot kezében tartá. Már pedig -az illendő dolog, hogy a ki egyszer német császár, annak valami -birtoka legyen is a német földön: tiszteletbeli császár nem lehet -az ember! Aztán élni is csak kell valamiből, egy császár nem -telelhetett ki csupa diszlakomákból.</p> -<p>E végett II. Frigyes követe sürgető előterjesztéseket tett Mária -Teréziánál, különösen a Trenk pandur-hadának kegyetlen hadviselése -miatt. A férfilelkü asszonynál azonban a legyőzött ellenség számára -nem volt irgalom.</p> -<p>Mária Terézia szóba sem állt a burkus követtel, sőt <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> mikor az -már nagyon követelő kezdett lenni, az udvari bolondját utasitá, -hogy fizesse ki őt apró pénzzel.</p> -<p>A királynő tréfamestere egy kálvinista peregrinus diák volt, a -kinek furfangjait megörökité a krónika.</p> -<p>Áron diák a porosz követnek ezt a példát mesélte el szép -hegedüszóban. (Mikor tudniillik az a Trenk Ferencz kegyetlenkedései -fölött lamentált.)</p> -<p>– Tudod komám: egyszer egy parasztot megtámadott az utczán a -földes urnak a sinkoránja. A parasztnál vasvilla volt, s ezzel -olyan erősen védelmezte magát, hogy a molosszus kutyát agyonszurta. -Nagyon megharagudott ezért a földesur: «Hát ebadta! nem tudtad -magadat a kutyám ellen a vasvillád nyelével védelmezni?» «Azt tevém -lesz, nemes uram bizonynyal, monda a paraszt, ha a te kutyád is a -farkával akart volna megharapni.»</p> -<p>A mese nagyon érthető volt.</p> -<p>Megharagudott-e ezért II. Frigyes? az nem bizonyos. Trenk -Frigyes azt állitja, hogy felindult. A nagy király azonban nagy -szinész is volt. Környezete előtt azt a szerepet játszotta, hogy ő -lelke hajlamai ellenére, a királynő kiméletlensége által -kényszeríttetik ujból fegyverhez nyulni. Pedig már akkor alá volt -irva a titkos szerződése egyfelől a franczia királylyal, másfelől a -német császárral, mely szerződés pontozatai szerint az alatt, a míg -a franczia hadsereg az Elszászba betört osztrák-magyar derék -sereget megtámadja és megveri, II. Frigyes bevonul Csehországba, -azt elfoglalja s felét magának megtartja, felét Bajorországhoz -csatolja, a hová az elüzött császárt visszahelyezi.</p> -<p>Ő azután tudott utasítást adni a francziáknak.</p> -<p>A hol magyar seregekkel állnak szemközt, ne várják be a -támadást: hanem ők előzzék meg azokat rohammal.</p> -<p>Egy szeptemberi reggelen valamennyi főtisztet felhivatott -magához Frigyes király Potsdamba. Igen jól tudta előttük adni a -skrupulozus filozófust, a kit a fátum hatalma ismét a fegyverre -appellálni kényszerit. Az igazi oka a <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> háboru -ujból megkezdésére azonban leginkább az volt, hogy Mária Teréziának -főhadserege tul járt a Rajnán s a királynő, a békekötésben bizva, -saját országait csaknem védtelenül hagyta.</p> -<p>Frigyes királynak Prágáig való előnyomulása inkább sétajárásnak -mondható, mint hadjáratnak. Senki sem állt az utjában. Szászország -kedélyesen ajtót, kaput nyitott előtte.</p> -<p>II. Frigyes a hadizenet után tizednapra Prága előtt állt három -hadtestével: a negyedik, Schwerin hadteste, egy nappal később -érkezett meg Szilézia felől a Moldva tulsó oldalán.</p> -<p>Prágát Harsch osztrák tábornok tartá megszállva -tizennyolczezernyi hadsereggel.</p> -<p>Ez a név is egyike a korszak nevezetességeinek.</p> -<p>Ha mai napság egy operette librettistája egy ilyen generálist -próbálna szinpadra hozni, a kritika agyonverné érte.</p> -<p>Először is azt tette, hogy a francziák által, a tavalyi nagy -nyakrafőre retirálásban ott feledett hajóhidat szépen ott hagyta az -érkező burkusoknak. Azok külömben kénytelenek lettek volna hetekig -várni, a mig a pontonjaik utánuk érkeznek. Igy azonban a kész hidat -maguk előtt találva, azon menten keresztül költözének s Prágát -körülfogták.</p> -<p>Azután azt a genialitást követte el Harsch generális, hogy a -várost uraló Ziskahegy fellegvárába csupán negyven horvát határőrt -helyezett el. Ezt a veszedelmes állást kellett volna teljes -erőfeszitéssel megvédelmeznie.</p> -<p>Igy azonban az a negyven granicsár épen csak arra volt jó, hogy -a porosz granátosok előtt leereszsze a felvonó hidat, nehogy azok -létrákon legyenek kénytelenek a falakra felmászni.</p> -<p>Akkor azután Frigyes király ugyanebből a ziskahegyi várból kezdé -el lövetni Prágát.</p> -<p>Harsch generális persze oda föl a magasba nem tudott -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> lövetni: hát csak türte egy darabig a -mulatságot. Mikor aztán megsokalta az ágyuzást, tizenkét napi -követésre méltó keresztényi türelem után, akkor elővette a -legjobbik eszét és kapitulált. Tizennyolczezer ember lerakta a -puskát, a nélkül, hogy annak a hangjában gyönyörködött volna. Soha -országot olcsóbb áron nem vettek, mint Frigyes király ezuttal -Bohémiát.</p> -<p>A cseh főurak és polgárok siettek lábaihoz rakni -hódolataikat.</p> -<p>Csakhogy ezzel nem volt a háborunak vége.</p> -<p>Az a rendkivüli és hihetetlenséggel határos fordulat következett -be, hogy a mint Károly főherczeg és Nádasdy meghallották, hogy -Frigyes király betört Csehországba, nem kérdezték meg elébb a bécsi -főhaditanácstól, hogy mit csináljanak, hanem rögtön -visszafordultak, átkeltek a Rajnán s olyan gyorsan, a hogy mentek, -vissza is tértek Bajorországon át Csehországba. Elől sietett Trenk -Ferencz a pandurjaival.</p> -<p>És Noilles herczeg, a kinek a franczia hadsereggel sakkban -kellett volna tartani Károly főherczeg seregét, igazi mivelt -francziához illő udvariassággal engedte neki, hogy magát -rekomendálva, hazatérjen.</p> -<p>Trenk Frigyes nagy kegyében állt ekkor II. Frigyes királynak. -Most is, mint azelőtt Berlinben és Charlottenburgban, a királylyal -egy asztalnál étkezett. Ahogy amott részesült ludmájpástétomokban, -úgy szelte meg itt a királylyal ugyanazt a pumpernikkelt (a -derczekenyér legkomiszabb fajtáját).</p> -<p>II. Frigyes otthon tudott gourmand lenni: válogatós volt a -borokban s a szakácsának utasitásokat adott; a táborzás alatt pedig -ette azt a rosszul sült kenyeret, a mit a közkatonája, sütötte -hozzá maga a szalonnát a bivouac tüze mellett, hált a puszta -földön, feje alatt egy kéve zsuppal. S legfeljebb rámordult a -közkatonára, a ki a feje alól kihuzta a szalmát: «Te ficzkó! Nekem -is hagyj valamit!» <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Ezért imádták is a katonái.</p> -<p>Hetekig nem váltott öltönyt s a lábáról le nem huzta a csizmát. -Nagy sárban leszállt a lováról s együtt gyalogolt a latyakban a -gránátosaival.</p> -<p>Trenk Frigyes hű követője volt a mesterének. Neki is bő lakomaja -volt a földbefagyott répa, a mit a parasztok a mezőn feledtek.</p> -<p>És nem sokára bőséges alkalmuk nyilt a koplalásra.</p> -<p>Megérkezett nagy lóhalálában Trenk a pandurjaival, az «örök» -Nádasdy a magyar huszárjaival s ettől fogva a diadalmas porosz -hadsereg maga lett körülzárva.</p> -<p>Nem jöttek azok ütközetet állni, csak épen az élelmi szereiket -fogdosták el a poroszoknak.</p> -<p>A katona még csak kiállja a koplalást, de a ló elpusztul, ha -szénát abrakot nem kap.</p> -<p>A hatalmas porosz sereg hat hét alatt negyvenkét ezer embert -veszített a soraiból, a nélkül, hogy egy ágyulövést hallott volna. -Elhordta őket az éhség és a tábori nyavalya. A legtöbb átszökött az -ellenséghez, a hol volt mit enni.</p> -<p>Utoljára a «rettenetes Trenk» átvádolt a zajló Elbe folyón -Pardubiczig s a poroszoknak minden felhalmozott széna és -szalmakészletét felgyujtotta. Ezzel az inség a végső fokra hágott a -táborban.</p> -<p>A pardubiczi takarmányhalmaz megsemmisítése után Frigyes király -is kénytelen volt a barbár módszerhez folyamodni: erőszakos -rekvirálás utján beszerezni a szénát, zabot.</p> -<p>Csakhogy érteni kell ahhoz! Nem olyan könnyü az a rablás, mint a -hogy az ekszczellencziás urak gondolják. Annak akadémiája van. A -burkusok pedig elemi ismeretekkel sem birtak e magas -szaktudományban. Valahányszor szénázó csapatot küldött a király a -vidékre, az mind egy lábig odaveszett: hirmondó sem került vissza -belőle. Azokat Trenk pandurjai levágták. Lopni nehéz, de -tolvajoktól lopni, az igazán nehéz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Egyszer aztán, mikor annyira ment az inség a táborban, hogy a -király lovának is csak komisz kenyeret tudtak adni abrak helyett, -azt mondta Trenk Frigyes: «No most én megyek ki szénázni, majd -megmutatom én, hogy mi annak a módja?» A király felszabadította -rá.</p> -<p>Frigyes kiválasztott maga mellé ötven derék sziléziai huszárt és -huszonöt gyalog vadászt s azokkal kora hajnalban neki vágott a -széles világnak, jó szerencsére.</p> -<p>De félnapi járóra Prága körül nem talált Trenk Frigyes se egy -tanyát, se egy majorlakot, a melyiknek teteje lett volna. Ott már -mind a másik Trenk járt s az mindent fölégetett: még a kutakat is -behányatta.</p> -<p>Még beljebb kellett hatolni a kis csapatnak, étlen szomjan.</p> -<p>Ha nyár lett volna, legalább a lovak egyet haraphattak volna a -füből: de tél volt, hó fedte a mezőt.</p> -<p>Végre, a mint egy erdőből kibukkantak, nagy örömükre egy szép -dombtetőn egy kolostort pillantának meg s tul a dombon egy csinos, -rendezett falut s annak a szélében egy urasági kastélyt. A -kastélynak vörös teteje volt, középen tornyocskával, mögötte szép -nagy park, körülpalánkozva: biztató jelenség volt, hogy a kémény -füstöl. Ott sütnek, főznek.</p> -<p>Trenk Frigyes úgy osztá fel a csapatját, hogy az ötven huszár -tegyen látogatást a klastromban s a mi áldást a barátoktól -beszerezhet, azt hozza el magával; ő maga pedig a huszonöt -vadászszal meglepi az urasági kastélyt. A parasztoktól nem lehet -tartani, azok félnek a puskától.</p> -<p>Könnyü volt a kastélyba a bevonulás: nyitva volt a kapu. Az -udvaron ácsorgott a sáfár. Azzal nagy hirtelen megértette Trenk -Frigyes, hogy miért jött? Szénát, szalmát akar vinni a király -serege számára. Utalványt ád róla, bármi áron adják. A sáfár azt -mondta, hogy igen szivesen adják: van széna is, szalma is elég, -szekér is áll a fészerben valami tiz, a mire felrakhatják: de -hozzávaló forspont nincsen. A magyarok minden lovat elvittek. -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> Egyebet nem bántottak. Ez a kastély és az -uradalom Sch..n grófé, a ki maga is az osztrák hadseregnél szolgál, -generális rangban.</p> -<p>Ez már derék fogás! Egy osztrák tábornok kazlából huzni a -szénát.</p> -<p>Frigyes rögtön neki állította a vadászait, hogy a szénaraktárból -nagy gyorsan rakják meg a szekereket: majd azután szétnézhetnek, -hogy a maguk számára is kapjanak valami harapni valót. Első a ló, -azután az ember.</p> -<p>Maga is éhes volt pedig, huszonnégy órai koplalás után. A mig a -vadászok a szénával bajlódtak, ő maga felrontott a kastélyba.</p> -<p>Elvadul az ember erkölcse a háboruban. Ez a finom gavallér az -egyik kezében a kivont kardját, a másikban a felhuzott sárkányu -pisztolyát tartva, vágásra, lövésre készen, csörtetett be az idegen -uri lakba.</p> -<p>A kastély a régi patriarkális modorban épült, magas földszintre; -a tágas nagy pitvarból egyenesen a konyhába kellett lépnie, onnan -nyiltak az ajtók az urak és vendégek szobáiba.</p> -<p>A bástyányi nagy tűzhelyen hatalmas parázshalom izzott s ennek a -tüzénél forgatott egy fehér sipkás vén szakács egy nyársra huzott -ludat. Egy szép pirosra megsütött ludat, a minek a zsirja az alatta -levő serpenyőbe csöpögött.</p> -<p>A sültnek a szaga felütötte a berohanó katonának az orrát. Két -hét óta nem volt már egy falat hus a szájában.</p> -<p>Az ember vademberré lesz a tábori életben. Kannibáli ösztönök -nőnek fel benne, mint a megivott vizi borju.</p> -<p>Odarohant a tűzhelyhez.</p> -<p>– Ide azzal a luddal! ordítá a szakácsra. S nem várva a -kapitulácziót, kikapta annak a kezéből. Pedig adta volna az önkényt -is, agyon rémülve a mellére szegzett pisztolytól.</p> -<p>S minthogy három keze nincs az embernek, Trenk Frigyes, hogy a -nyársot is, meg a pisztolyt is tarthassa, kénytelen volt a kivont -kardját a foga közé szorítani. <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Szép figura lehetett.</p> -<p>Egy ezüst mellvértes óriás, egyik kezében pisztolylyal, másikban -egy sült ludba mártott nyárssal, fogai közt egy éles karddal.</p> -<p>Rohant a prédájával a legelső oldalajtó felé.</p> -<p>Mi volt a szándéka?</p> -<p>Hát az, hogy megegye az egész sült ludat. Egyedül maga, úgy, -hogy a katonái észre ne vegyék; meg ne kelljen velük osztani.</p> -<p>Ah, egy kiéhezett fiatal gyomor nem ismeri a lovagiasságot, a -pajtásságot. Az ember olyan szép állat ilyenkor, mint a farkas.</p> -<p>Az első szobában, a melybe Frigyes berontott, butító sötétség -volt: az ablaktáblák mind be voltak zárva. Hanem egy oldalajtó -függönye mögül valami zöldes világosság szűrődött át, hosszú -sugárküllőt vetve a sötét szobába. Frigyes odasietett s a sült -ludas vasnyárs hegyével félretolta a nehéz brokát függönyt.</p> -<p>Ott aztán megtorpant: a lélekzete is elállt a bámulattól.</p> -<p>Egy hosszú terem nyilt meg előtte, gazdag rokokó butorzattal, -mely mélységében egy alkoveban záródott. – Szemközt egyetlen magas -ablak vetett világot a szobába, ólomba körített zöld és sárga -talp-üvegeken át. A kerevet előtt egy selyemdamaszttal terített -sárkánylábu asztal állt, azon pástétom, sütemény, déligyümölcs -ezüst tálakon; hosszú nyaku palaczkok, illatgőzölgő punchos üst. -Inyencz lakoma!</p> -<p>De nem ez a látvány állítá meg helyében a szilaj hadfit, hanem -valami más.</p> -<p>A fülke szétnyilt kárpitja közül egy női alak jött elő: épen -úgy, mint Anadyomene a habokból. A függöny tengerszin selyem volt. -Mint mikor Cythere tengertajtékból megszületett. Egy tündér alak, -kinek nem volt egyéb takarója, mint a nyers selyemhez szinlő hosszú -hajzata. Az ablak zöld világítása mellett a csábalak rózsaszinűnek -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> látszott; de a mi aranyos volt rajta, az -annál aranyosabb lett.</p> -<p>S a hölgy, a kit így megleptek, nem sikoltott fel a belépő férfi -láttára, nem sietett függönyeivel eltakarni circei bájait, hangosan -elkaczagta magát, mikor Frigyest meglátta.</p> -<p>Hiszen volt is rajta kaczagni való! De ez a kaczagás a szép, -eleven szobrot még varázslóbbá tette.</p> -<p>Frigyes elvesztette az eszét. Van még az éhségnél is erősebb -indulat. Kard, pisztoly, nyárs mind egyszerre a földre lett dobva; -a lovag egy szökéssel otttermett a kaczagó nő előtt s a lábai elé -térdelve, átölelte annak a termetét.</p> -<p>– Parbleu! Ce cuirasse me gène; mondá a meglepett hölgy.</p> -<p>Percz mulva mellvért le volt dobva. Aztán a dolmány is (annak -meg a zsinórja karczol). A hölgy segített.</p> -<p>– Ah, c’est un beau garcon! Que vous étes un bel homme! -Hizelkedék a gyönyörű démon s kétfelé pödörve az ifjunak kunkora -bajuszát, egy forró, örjöngő, észrabló csókot nyomott az ajkára. -«Vous dinez avec moi.»</p> -<p>Aztán odavonta magával a kerevetre s tömte a kezével a szájába -az ételt, itatta a kisebb-nagyobb poharakból; másik karjával -átölelte a nyakát. Nem tudni, a pohár volt-e több, vagy a csók? S -melyik volt az édesebb, a mámorítóbb?</p> -<p>Frigyesnek egy pillanatja sem volt, hogy arra a kérdésre -megfelelhessen magának: vajjon micsoda ez a hölgy? – Mi a -magyarázata ennek az őrjöngéssel határos szenvedélynek? Talán -védelmi mód ez nála, a mivel a kastélyát kármentesíti a -felprédálástól? Akkor nagyon sikeres stratagema! Vagy a -temperamentuma viszi ilyen rendkivüli helyzetbe? Mind ez végig -futott az agyában; de nem sokat töprengett fölötte. Hadjáratban a -jó szerencsét két kézzel öleli át az ember, s nem hágy semmit a -pohár fenekén. <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Csak későre kérdezték meg egymástól: hogy hivnak -gyönyörüségem?</p> -<p>«Frigyes!» – «Miranda!»</p> -<p>Akkor aztán egymás fülébe suttogtak: «ah mon Fredrigo! Ah mia -Miranda!» Végén már olaszul beszéltek. Ez az igazi szerelem -nyelve.</p> -<p>Egyszer csak nagy lárma támad künn a kastély udvaron; jajgatás, -káromkodás, kardcsattogás, lódobogással vegyest.</p> -<p>Trenk Frigyes ekkor tért egyszerre eszéhez kettős mámorából.</p> -<p>– Itt az ellenség!</p> -<p>A hölgy hirtelen egy selyem falbalát öltött magára s az ablakhoz -futott, lenézett az udvarra.</p> -<p>– Magyar huszárok vannak itt! Meglepték a vadászokat. Suttogá -Frigyesnek.</p> -<p>Frigyes gyorsan felszökött helyéből s nem keresve se vértjét, se -dolmányát, a földre dobott kardjáért, pisztolyáért rohant, s futni -akart.</p> -<p>Miranda utját állta s a nyakába csimpajkozott.</p> -<p>– Hová akarsz menni?</p> -<p>– A katonáimhoz.</p> -<p>– Azokon már nem segithetsz. Azok gulába rakták a puskáikat az -udvaron; a huszárok a szénapajtában nyomták el őket, -fegyvertelenül.</p> -<p>– Akkor megöletem magamat. Ezt a szégyent túl nem élem.</p> -<p>– Legyen eszed! Én megmentelek. Vedd magadra gyorsan a -dolmányod, a vérted. Itt egy rejtek, a hol az ellenség rád nem -talál.</p> -<p>Azzal egy nagy arczképet rámástól elforditva sarkában, a mögött -egy mély fülkét mutatott Frigyesnek, a melyben elrejtheti -magát.</p> -<p>Trenk Frigyes gyanakodva nézett a hölgy szemébe.</p> -<p>– Siess, siess! Tuszkolta az őt a fülke felé; a közben segitett -neki a mellvértjét felkapcsolni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Frigyes vonakodott.</p> -<p>– Ha fölfedeznek: élve nem hagyom magam elfogni. Ezzel a -pisztolylyal a fejemet szétzuzom.</p> -<p>– Te most azt hiszed ugy-e, hogy én rossz démon vagyok, a ki -azért jöttem eléd ilyen csábalakban, azért ölelgettelek, -csábítgattalak, hogy az alatt az ellenség meglepjen, hogy -eláruljalak. Majd jobban megismersz később. Nem most találkozunk -utoljára. Én téged enyémmé akarlak tenni. Veled együtt üdvözülni, -vagy elkárhozni. Csak egy óranegyedig engedelmeskedjél nekem, én -megmentelek.</p> -<p>– Mit nekem az élet, ha a becsületem odavész. A katona becsület -nélkül nem élhet.</p> -<p>– A becsületedet is visszaadom. Látni fogod. Vártalak. -Előkészületeket tettem az elfogadásodra. Tudom, ki vagy. Szükségem -van rád. Megszabadítalak.</p> -<p>De Frigyes még sem engedte magát a rejtek-oduba betuszkoltatni; -hanem odaállt az ajtóba, kardját öklébe szorítva, elszántan, a hány -ellenfél bedugja a fejét a függönyön, azt rögtön ketté -hasítani.</p> -<p>– Oh, milyen szép vagy most, hizelkedék a tündérnő. Igazi -félisten vagy! s bámulattal járta körül a harczra kész viadort.</p> -<p>Egyszer csak puskalövések hangzottak az udvaron, lódobogás, -kardcsattogás, verekedő férfiak káromkodása.</p> -<p>Frigyes odafutott az ablakhoz s kinézett az udvarra.</p> -<p>Mennyei látvány volt. Az ő huszárjai érkeztek meg: élükön a -derék Norbert, a veterán strázsamester. Valaki értesítette őket a -klastromban, hogy vezérük veszélyben van s ők azonnal ott hagyták a -lakomázást, lóra kaptak s a válságos pillanatban megérkeztek.</p> -<p>A magyar huszárok pedig ugyanabba a hibába estek, a mit a porosz -vadászok elkövettek, hogy nem hagytak kivül őröket: azt hitték, -nincs több ellenség. Lovaikról leszállva, fosztogatták a foglyul -ejtett vadászokat s mikor a sziléziai lovasok berohantak a kapun, -olyan zavar <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> támadt köztük, hogy a lovaikat sem -találták. A ki lóra tudott kapni, az kiki a maga öklére igyekezett -keresztül vágni magát az ellenségen; egy kis csapatnak sikerült is -megmenekülni; de a nagyobb rész foglyul esett, azok között a -csapatot vezető hadnagy. A Kálnoky-ezredből való huszárok -voltak.</p> -<p>E dühös küzdelmet Frigyesnek az ablakból kellett nézni. Le akart -futni a katonái közé; de nem eresztették. A tündérnő a nyakába -csimpajkozott, nem birta a karjait lefejteni magáról, a lábait is -akadályozta minden módon a lépésben, úgy tartá átfonva, mint egy -jaguár a prédáját.</p> -<p>– Nem mégy oda! Elvégzik nálad nélkül. Elegen vannak.</p> -<p>Frigyes dühös volt; káromkodott; de nem tudott segíteni magán. -Meg kellett volna fojtania azt a nőt, hogy megszabaduljon tőle. -Csak akkor bocsátá az el, mikor az udvaron a diadalüvöltés -felhangzott: «Hurrah Frigyes király!» Trenk öcs vitézei leverték -Trenk bátya katonáit.</p> -<p>Trenk Frigyes reszketett, mint egy gyermek. Düh, szégyen, -hideglelés rázta.</p> -<p>Künn az előteremben sarkantyus lépések hangzottak. Frigyes -kiszökött a fényes boudoirból, hogy vitézei itt ne találják.</p> -<p>A derék Norbert jött eléje; csimbókba kötött hajáról csepegett -az izzadság, pofáján feketéllett a lőporfüst. – Jelenté, hogy -szerencsés időben érkezett meg; az ellenségből két halott, öt nehéz -sebesült, huszonkettő fogoly, köztük a hadnagy. Ellenben a vadászok -közül is levágtak kettőt.</p> -<p>– Hogyan értesültetek a veszélyről? kérdezé Frigyes.</p> -<p>– Egy paraszt futott hozzánk ezzel a czédulával.</p> -<p>Női írás volt: «Siessetek rögtön a kastélyba, ellenség -meglepett».</p> -<p>– Ki irhatta ezt?</p> -<p>Frigyes eltette a czédulát.</p> -<p>– Jelentem alásan, mondá a strázsamester, a barátok <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> rám -erőtették ezt az erszényt. Százötven arany van benne.</p> -<p>Trenk Frigyes átvette az erszényt: azzal feltette a sisakját s -az őrmester kiséretében lement a kastélyból az udarra. Azt mutatta -a katonái előtt, mintha ez az egész csetepaté az ő előre kicsinált -stratagémája lett volna. – A barátoktól kapott erszényt átadta az -őrmesternek.</p> -<p>– Adjon kend belőle minden huszárnak két aranyat, a vadászoknak -egyet, a többit tartsa meg jutalmul magának. Aztán mindenki egy -levelet tegyen a nyelvére!</p> -<p>– Úgy lesz.</p> -<p>– Először is a sebesülteket kell bekötözni, azután a halottakat -katonai tisztességgel eltemetni. Az elfogott lovakat a szénás -szekerek elé lehet fogni; este előtt indulunk visszafelé.</p> -<p>Norbert vitéz sietett a kapott parancsokat végrehajtani.</p> -<p>Frigyes pedig megdicsérte a katonáit vitéz magaviseletükért s -azzal ismét visszatért a kastélyba.</p> -<p>A delnő már akkor a divat parancsolta kostümeban állt előtte; -virágfüzéres vertugadin rejtette termetét, dereka halcsont pánczél -közé fűzve, haja tornyos frizurában, kezében legyező. Valódi -nagyvilági dáma volt.</p> -<p>– Madame! mondá Frigyes, miután a delnő kecses kézmozdulatával -kijelölt karszékben helyet foglalt. Kegyed volt az, a ki ezt a -czédulát a huszárjaimhoz küldte?</p> -<p>A hölgy némán bólintott fejével.</p> -<p>– De azt elébb kellett kegyednek megirni és elküldeni, a mint én -ide érkeztem.</p> -<p>– Mindenről értesülve voltam, a mi készülőben van. Hogy önök ide -tartanak. Hogy a park mellett egy csapat huszár áll lesben. Könnyű -volt a következményeket előre látni.</p> -<p>– De hiszen azok a huszárok kegyednek hazafiai, mi pedig -ellenségei vagyunk.</p> -<p>– Papagály! Hát ki mondta azt magának, hogy mi hivei vagyunk a -magyar királynénak? Ha a harmadévi bevonulásnál <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> Prágában -ott lett volna maga, (akkor még gyerek volt) láthatta volna, hogy a -cseh nemesség milyen fényes tömegben sietett Frigyes királynak -bemutatni a hódolatát: mi nem akarunk Ausztriához tartozni: mi -nekünk az ellenségünk a jó barátunk.</p> -<p>Azután megismertette a delnő Trenk Frigyest rövideden a maga -élettörténetével.</p> -<p>Ő e nemesi kastély urnője: özvegy; férje a csatatéren esett el -Nápolyban. Atyja olasz gróf volt, a ki őt hajlama ellen adta -férjhez egy cseh főnemeshez, a ki Károly császár seregében -szolgált.</p> -<p>Az olasz vér korán követelte a jussát. De abból kevés része -lehetett a bécsi udvarnál. Az ifju királynő szigoru volt. Mirandát -rövid időn beneschaui kastélyába száműzték.</p> -<p>Unalmas, egyhangú özvegység napjai következtek.</p> -<p>S a hölgy szivében egy légiója lakott azoknak az ördögöknek, a -kik soha nem alusznak.</p> -<p>Mintha két külömböző nő lett volna az az elébbeni, meg a -mostani. Ez még tegezni sem engedte magát s a kezéhez sem engedett -nyulni. Vendégét tiszteletteljes távolban tartá magától s fekete -kávét töltögetett neki, ezt az ébrentartó, kijózanító filtrát.</p> -<p>– Most van időnk a fecsegésre, mondá, szivarra gyujtva chemikus -gépnél. A szivar is ujdonság volt abban az időben, a tűzcsináló gép -is, mely platintaplóra bocsátott oxygénnel produkált lángot. Önnek -a katonái a szekerek megrakásával nem lesznek készen hamarább -alkonyatnál, s önnek be kell várni az estét, hogy utra keljen. – -Azon az uton, a melyen idejött, vissza nem mehet. – Azt már -elállták az ön nagybátyjának a pandurjai. Az a néhány huszár, a kit -önök most ebből a csetepatéból elszalasztottak, az egész Trenk -csapatot fel fogja lármázni. Ön azon az egyenes uton, amelyen jött, -visszatérett okvetlenűl a másik Trenk körme közé kerül. Szerencséje -önnek, hogy több fuvarozó csapat is őgyeleg a vidéken, a kik a -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> pandurok figyelmét önről elvonják. Ön -pedig a megrakott szekereivel az egész Trenk dandár háta mögött, -kényelmesen az országuton haladva, nagyot kerül a király sátoráig. -Ebben az irányban sehol sem fog ellenségre akadni. Károly főherczeg -az osztrák és magyar derék sereggel Szászországban táboroz; -odavárja a porosz királyt, a kit most csak a rendetlen lovasság és -Trenk pandurjai rajzanak körül. A királyt már utban fogja ön -találni.</p> -<p>Trenk Frigyes különös tekintettel bámult a hölgyre.</p> -<p>– Ön most azon gondolkozik ugyebár, hogy mit tartson felőlem. Az -első fogadtatás és a mostani értekezés után? Vajjon erotomaniás -hysterika bolonddal van-e dolga? vagy egy varázsló charlatánnővel, -a ki clairvoyanceban dolgozik? Egy szó meg fogja magyarázni a -rejtélyt. Én Trenk Ferencz ángya vagyok: felesége az én -testvérnéném volt. Most már kitalálhatja ön, hogy honnan ismerem én -Trenk Ferencznek az utait és miért árulom el Trenk Ferenczet az -öcscse, Frigyes előtt!</p> -<p>Frigyes a fejét rázta tagadólag.</p> -<p>– Nem tudja ön? E szerint ön nem is hallott tán Trenk Ferencz -neje tragikus haláláról?</p> -<p>– Apám házánál nem beszéltek róla soha. Nem tudom, hogy nős -volt.</p> -<p>– Jó okuk volt rá, hogy a gyermekek előtt nem beszéltek a -nagybátyjukról.</p> -<p>– Annyit hallottam a nagybátyámról, hogy az orosz hadseregnél -szolgált s ott igen vitézül viselte magát; de a feljebbvalói ellen -való rossz magaviselete miatt elbocsátották a szolgálatból.</p> -<p>– Hogy legyen önnek fogalma arról, hogy milyen ember önnek a -nagybátyja, csak az utolsó esetét mondom el, a miért kasszálták. -Annál a nevezetes rohamnál, melylyel a saját vállalkozására -szétverte a tatár lovasságot, egy tatárnak a dárdája keresztül ment -a testén, úgy hogy a kopja aczélja a hátán jött ki. A tatárt -megölte s akkor a testén átütött dárdának a nyelét kettétörte, -aztán visszalovagolt <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> az ezredéhez; a kelevéz darabot a sebében -hagyva, a mi az elvérzést meggátolta. Akkor aztán még felpofozta az -ezredesét. S csakis akkor fogta meg hátulról a kiálló kopja vasat s -keresztül huzta a nyelével együtt a testén. Kigyógyították, halálra -itélték, megkegyelmezték és elcsapták.</p> -<p>Frigyesnek a hideg borzongás futott végig a hátán.</p> -<p>– Ez az ember lett az én nénémnek, a nálamnál sokkal szebb -Laurának, a férje. Apja, a tábornok, igen okos dolgot vélt -cselekedni azzal, hogy fékezhetlen fiát feleséghez kötötte. Azt -gondolta, majd az megszelidíti. Atyánk, két bátyánkkal együtt ott -szolgált az osztrák hadseregben. Az volt a feladatuk, hogy a -várakat meg a városokat megvédelmezzék a harámbasáktól. A -szlavoniai banditák egész néposztályt, egész hadsereget képeztek -akkor. Kinn a falvakban egész szabadon jártak-keltek. Rájuk -lehetett ismerni a füleikbe akasztott nagy ezüstkarikákról s a -bajuszok végén csüggő ezüst golyókról; hosszú puskát, görbe kardot -viseltek, széles tüszőjükben handzsárt, pisztolyokat hordtak. Atyám -és bátyáim gyakran összecsaptak velük; de buvóhelyeikre nem -üldözték őket. Ott utól nem érte őket senki. Futni jobban tudtak a -paripánál. A sziklákon úgy ugráltak, mint a zerge s ha folyam állt -útjokban, fegyverzetestül átusztak rajta. A köznép is egyetértett -velük. Otthon nem raboltak: átjártak Törökországba s mikor -megtudták, hogy az arnót martalóczok valami rablójáratból -zsákmánynyal megterhelve térnek haza, akkor azokra ütöttek lesből; -a rablóktól vették el a zsákmányt.</p> -<p>– Hisz akkor azok nagyon kedélyes ficzkók lehettek. Kár volt -őket háborgatni.</p> -<p>– Atyám is így fogta fel a dolgot. A harámbasák szigorú rendet -tartottak a bojnyikjaik felett, a mely falu és földes úr hűségesen -megfizette nekik az évi harácsot, annak a birtokából egy báránynak -sem volt szabad elveszni. A nép dolgozott, a haramiák mulattak s -így megéltek kölcsönös <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> jó barátságban. Mindez egyszerre -megváltozott, a mint Trenk Ferencz Szlavóniába visszakerült. Apja -rábizta a haramiák elpusztítását s atyám és bátyáim, mint osztrák -katonák az ő rendelkezésére lettek bocsátva. – Atyám nemsokára -invalidus lett ebben a rettenetes hadjáratban s a lazarétumban halt -meg. Mind a két bátyám, egyik a másik után elesett a harámbasák -golyóitól. De ez nem volt a legnagyobb gyászom: hanem a nénémet -feleségül vette Trenk Ferencz.</p> -<p>A hölgy szemeiben köny ragyogott ez emléknél; igazán érezte azt, -a mit mond (vagy nagyon jó szinésznő volt). Tovább vitte a -hódítást, tiszteletet gerjesztett maga iránt. Az a -legveszedelmesebb állapot, mikor a szerelmes rájön, hogy Circéje -magas lelkü nemes hölgy: elébb nymfa, azután istennő; így fokozva -még nagyobb a bűbáj.</p> -<p>– Mikor a nagyobbik bátyám elesett a haramiák elleni hadban, -Ferencz odajött az atyámhoz: «Ne sírj öreg!» Én fiad helyett másik -fiat adok neked, Ceccod helyett másik Ceccot. (Bátyámat is -Ferencznek hivták.) Nőül veszem Amanda leányodat, fiad leszek. -Atyám két kézzel kapott az ajánlaton; az öreg Trenk gazdag ember -hirében állt: hozzá adta a fiához szegény Amandánkat. Aztán -nemsokára Ruffo bátyám is elesett. Atyám a kettős csapás alatt -kedélybeteg lett: a lazarétumba került. Nekem oda kellett -menekülnöm a nénémhez, Trenk Ferencz urasicai kastélyába. Minő élet -volt ott! Mindennap tivornya, mely bevert fejekkel végződött. -Trenknek az volt az egyik kedvencz tréfája, hogy a vendégét a szoba -közepén tánczolni kényszeríté, s a míg a duda szó mellett a -kutyakopogóst járta, addig ő egy kurta nyelü baltát hajigált a -lábai elé, azzal a virtuóz ügyességgel, hogy a balta mindig az -élével állt meg a padlóban a vendég felkapkodott lábai előtt. A ki -tehette, az ablakon ugrott ki e gonosz mulatság elől.</p> -<p>– S nem akadt senki, a ki azt a baltát a fejéhez vágja?</p> -<p>– Nem birtak vele. Vadállati ereje volt. Két embert a levegőbe -kapott tüszőjénél fogva s úgy tánczolta velük a <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> battute -oláh-tánczot. S minő beszédeket kellett nekünk hallgatnunk az -asztalnál! Mocskos szájjal elröhögött disznóságokat s véres szájjal -eldicsekedett kegyetlenségeket. Ezekben mind Trenk Ferencz volt a -mester, a ki túltett valamennyin. S ha még csak hallgatnunk kellett -volna a kegyetlenségeket, de látnunk is kellett. A kastélyának az -udvarán volt a vesztőhely, s alig mult el nap kivégzés nélkül. Egy -háromöles fenyőszál volt fölállítva, melynek csucsa hegyes -vaskopjában végződött. Egyszer egy hires harámbasának az apját -fogták el a pandurok. Trenk Ferencz minden szóváltás nélkül -kivégzésre itélte. Az elitéltnek a fejére zsákot huztak egész a -derekáig, mely a kezeit lefogva tartá. Ekkor a két hóhér a lábainál -fogva felkapta s létrákon felvitte a karó hegyéig. Ott a hegyes -kopjába illesztették s azzal kirugva maguk alul a létrákat, -hirtelen bekapaszkodtak a lábaiba s alá ereszkedtek, végül aztán -lecsusztak a fenyőszálon. A karóba huzott szerencsétlen a -rettenetes kíntól sokszorozott erővel szétszakítá a ráhuzott zsák -kötelékét s ledobta a zsákot magáról. Ez rettenetes látvány volt: a -mint ennek az embernek a két keze és két lába hadonászott a -levegőben, mint a szélmalom kelepe; arcza a pokolbeli elkárhozottak -kíntorzulásait mutatta: jajgatása, átkozódása csak akkor szünetelt, -ha a vér ömlött a száján. Trenk Ferencz pedig a czimboráival ott -dőzsölt a nyitott tornácz alatt s áldomást köszöntött a -kivégzettre: «Egészségedre, Jócza! Hej, de vigan tudsz tánczolni! -De szépen tudsz énekelni! No hát fujjad: Mnogája léta!» S a -szerencsétlen elkínlódott ott napokig: csak akkor vették le, ha -másnak kellett helyet adni. Néha úgy látszott már, kiszenvedett, -keze-lába lehanyatlott. Aztán a mint jött valami nagy madár, a -légben keringve s az rá akart szállni, akkor megint fölemelte a -fejét s a kezével legyintve elhessegeté magáról. Még élt!</p> -<p>A hölgy összerázkódott, mintha a hideg lelné. Trenk Frigyesnek -is a fogai vaczogtak össze. <span class="pagenum"><a name="Page_50" -id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>– Néhány nap mulva a kivégzés után Trenk Ferencz, lovas -szerezsánjai élén elindult portyázni az erdőt átszelő folyam -mentében. A folyamot a köznép Orolájának hivja, a katonai térképen -latin neve van: Riva aurea. Szakadékos partu hegyi folyam, melyen -nem lehet átusztatni a sebes víz sodra és az örvények miatt. -Egyszer csak a tulsó parton előbukkannak a bokrok közül a haramiák. -A mint a két ellenséges csapat egymást meglátta, egyszerre, szokás -szerint, leugráltak a lovaikról s fák mögé huzódva, elkezdtek -egymásra lövöldözni. A haramiák tölcséres puskája csak közelből -veszedelmes; Trenk Ferencz le sem szállt a lováról, ott -tánczoltatta azt a rablók előtt s azt a komédiát produkálta nekik, -hogy a markával a mellette elfütyölő golyó után kapott s aztán -mintha elfogta volna azt, visszahajította nekik: «Lőjjetek vele -újra!» Az a monda volt felőle a nép között, hogy nem fogja a testét -a golyó.</p> -<p>(Ezt a fogást megjegyezte magának Trenk Frigyes s később jó -sikerrel utánozta.)</p> -<p>Egyszer aztán a harámbasa megunta a haszontalan puffogtatást s -átkiáltott Trenk Ferenczhez:</p> -<p>– Hallod-e Frányó! Te az én apámat karóba huzattad. Én -megesküdtem szent Cyrillre, két szál viaszgyertya mellett, hogy -boszut állok rajtad az apámért, s a míg élek, tőlem nyugtod nem -lesz. No hát most itt vagyunk egymással szemben. Ha legény vagy a -talpadon, gyere, mérkőzzél meg velem. Én is elküldöm magam mellől a -szerezsánjaimat, rakjuk le pisztolyainkat s bizzuk az ügyünket igaz -vitézek rendje szerint egy szál kardra.</p> -<p>– Jól van! Rá állok, felelt vissza Trenk Ferencz.</p> -<p>Azzal mind a ketten átadták a puskájukat, pisztolyaikat a -kisérőiknek s azokat jó puskalövésnyi távolban állíták föl a -tisztáson. Ekkor aztán Trenk Ferencz egyedül keresztül lovagolt a -keskeny dobogón a túlpartra a harámbasához kivont karddal.</p> -<p>– Ez már derék bátorság volt tőle! mondá Frigyes. <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Csak várja el a végét barátom. Mikor aztán közel értek -egymáshoz, akkor Trenk Ferencz hirtelen kivont a plundrája zsebéből -egy jó aczélcsövü pisztolyt s fejbelőtte vele az ellenfelét.</p> -<p>– Hisz ez komiszság! kiáltá fel Frigyes.</p> -<p>– Én is azt mondtam, szólt Miranda. A szemébe mondtam neki, -mikor otthon kérkedve mesélte el nekünk ezt a hőstettét, mint -«kapital-jux»-ot, hogy ez lovagiatlanság volt! Hogy a harámbasa -viselte magát úgy, mint egy nemes lovag s a nemes lovag úgy, mint -egy bojnyik. A szemem közé nevetett érte. Azt mondta, a haramiák -ellenében nincs lovagiasság; azok fenevadak, a miket tőrbe csalni, -rászedni vadász virtus.</p> -<p>– Ez elég ok arra, hogy egy nő megutálja férjét.</p> -<p>– Szegény Amanda! Ő csak türni tudott. Még én sem hallottam soha -egy panaszszavát. Soha hivebben szerető nő nem volt a világon. Ha -én kifakadtam, ő védte ellenemben a férjét. Még a hibáit is -magasztalta s a durva csapodárságait, a mikkel maga Trenk kérkedett -csupa tréfának vette; nevetett rajtuk.</p> -<p>Miranda egy gyöngyökkel kirakott medaillont vont elő a korzettje -csipkéi alul s azt felnyitva odanyujtá az ifjunak.</p> -<p>Miniatur arczkép volt benne: egy sötéthaju fiatal hölgy, Diana -jelmezben.</p> -<p>– Nézze ön: ez volt az én kedves Amandám.</p> -<p>– Gyönyörű alak! mondá Frigyes.</p> -<p>– És Trenk Ferencz mégis el tudta őt hanyagolni a -legközönségesebb tenyeres-talpas paraszt nimfákért, a kik fölötti -győzelmével előttünk széltére dicsekedett. Szokása volt minden -lakodalomban megjelenni s gyakorolni azt a földesuri jogát, hogy a -menyasszonynak ő vegye le a koszorut a fejéről. Ott azon a vidéken -bevett szokás ez. A vőlegény még büszke is erre a megtisztelésre. A -menyasszony kap aranyakat a jobbágyi hűségeért s azokat a homlokára -felfüzve viseli. Egyszer hirét vette Trenk Ferencz, hogy a hires -kopanicsár, Vilics Markó leánya tartja <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> a -lakodalmát. A kopanicsárok azok a mély erdőben lakó pásztorok, a -kiknek van egy kis házikójuk összerótt fadeszkákból tákolva; de -belül az a ház a legszebb szövöttessel van tele aggatva. Van -egynehány kecskéjük is; de sokkal több kecsketömlőjük, tele jó -szerémségi borral, szilvaszeszszel. A leányaik nem tanulnak semmi -dolgot, csak arany-ezüst himzést finom fátyolokra. Ezeknek a -jövedelme abból a zsákmányból telik ki, a mit a haramiák hordanak -át Törökországból. A Vilics Markóról is tudta mindenki, hogy a -rablók orgazdája. Azért Trenk Ferencz mégis elment a leánya -lakodalmára. S az ilyen kalandokra egyedül szokott eljárni: minden -kiséret nélkül. Egy szép leányért úgy meg tudott bolondulni, hogy -semmi veszélytől vissza nem riadt. Mikor aztán legvigabban szólt a -duda a lakodalomban, a míg a vőlegény tánczolt, hogy majd a nyakát -törte, Trenk Ferencz meg a szép menyaszonyt ölelgette: egyszer csak -belép az ajtón két harámbasa. Egy-egy óriás mindegyik: arczuk -feketére cserzve az idők minden viszontagságától. A szerbeknél -azonban az a jó szokás divik, hogy a lakodalmas házba senki se -viszi be magával a fegyverét. A puskát kívül az ajtófélhez -támasztják, pisztolyt, handzsárt, kardot künn a fogasra akasztanak; -azért, hogy ha a bor a fejükbe megy, ne gyilkolhassák egymást -fegyverrel. Trenk is künn hagyta fegyvereit. Az új vendégek -ráismertek, ő is azokra.</p> -<p>– No Trenk Frányó! mondá az egyik harámbasa: most itt vagy a -körmünk között, nem illanhatsz el. Ha akarnánk, most oda -szegezhetnénk a falhoz, mint a bőregeret. De a haramiák nem szoktak -mulatságot bontani. Itt lakodalom van: vigadjunk! Egyél-igyál -kedved szerint, ölelgesd a szép menyasszonyt: senki se panaszolja -fel. Majd aztán, ha megelégelted a mulatságot, akkor kimegyünk a -gyepre: kezünkbe vesszük a kardunkat s aztán majd akkor válik el, -hogy melyikünk tudja a másiknak a halálnótáját elmuzsikálni. -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Azzal a két harámbasa leült az asztalhoz, szemben Trenk -Ferenczczel.</p> -<p>Trenk nem árulta el a félelmét: pedig meg volt rettenve. Ketten -voltak egy ellen s mind a kettő egyenként is félelmes ellenfél. -Koczintott velük s egymás egészségére üríték a kupáikat. Majd meg a -mellette ülő menyasszonyt vette az ölébe, azzal nyájaskodott s a -míg a szép mátka az orczáját csókolgatta, Trenk a két kezét a -szoknya alá csusztatá. De a mit ott keresett, az a két -aczélpisztoly volt, a mi a plundrája zsebébe volt rejtve.</p> -<p>– Oh, te drága, szép tubiczám! hizelgett a menyasszonynak Trenk, -s abban a pillanatban egyszerre elsütötte mind a két pisztolyt az -asztal alatt s hasba lőtte a két harámbasát.</p> -<p>Azzal, nem törődve az ölében tartott menyasszonynyal, megragadta -a hosszú, nehéz asztalt s azt rádöntötte a vele szemközt ülőkre. A -két harámbasa is az asztal alá esett.</p> -<p>Trenk Ferencz aztán keresztül ugorva asztalon és asztal alatt -fetrengő vendégeken, futott az ajtó felé.</p> -<p>Az egyik harámbasa olyan érzékenyen volt találva a lövéstől, -hogy kinlódva vonaglott a földön, de a másik, a nehéz seb daczára -felugrott s utána rohant Trenk Ferencznek.</p> -<p>Trenk azonban futtában felkapta a haramia puskáját, mely a -küszöbhöz volt támasztva. A harámbasa a handzsárját ragadta kézbe a -fogasról s el kezdte üldözni az erdőn keresztül Trenket.</p> -<p>Trenk visszafordult s a harámbasát a saját puskájával lőtte -keresztül. Akkor aztán a lelőtt rablóvezérnek kicsavarva a -handzsárt a kezéből, levágta vele a fejét s azt hazahozta magával -diadaljelnek.</p> -<p>És Trenk Ferencz, ezt az egész történetet, akként mesélte el -nekünk kedélyes vacsorázás közben, mint a hogy szoktak vidám -vadászkalandokat elhistorizálni kedélyes férjek a feleségük előtt. -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Szegény Amanda egész extázisba jött e mesemondás alatt. Ő csak -bámulni tudta hős férjét. Csak azt látta ebben a rémtörténetben, a -mi dicsőség (hisz az is van benne); de azt, a mi alávaló, a mi -gyalázatos benne, azt nem vette észre.</p> -<p>Annál jobban iszonyodtam én az egész embertől, a környezetétől, -magától az országtól, a melyben ez az élet mindennapi dolog.</p> -<p>Engem Flórenczben és Velenczében neveltek: a költészet és finom -izlés hazájában.</p> -<p>Most pedig elkövetkeztek az én pokolbeli napjaim.</p> -<p>Trenk Ferencz a legutóbbi leczke óta őrizkedett a paraszt -menyasszonyok lakodalmába keveredni. A felesége pedig áldott -állapotba jutott. Más ember ily állapotban őrzi, félti, ápolja a -feleségét. Ez meggyülölte, megutálta. És aztán én nekem kezdett -udvarolni. Mint egy vadállat, mint egy kutya. Nyiltan, a felesége -előtt. Én nagyhamar tudtára adtam, hogy egy trienti grófnő kezéhez -nem lehet keztyütlen kézzel nyulni. S hogy aztán a felől is -tisztában legyen, mi vár rá, ha brutális erőszakkal akarna czélhoz -jutni, megmutattam neki ezt az ujjamon levő gyürüt. Velenczei -remek. Ha a gombját elfordítom, alul egy aczélfullánk ugrik ki -belőle, mely a legfinomabb uráre méreggel van zománczolva. A -legkisebb karczolás e gyürüfullánkkal, rögtöni halált okoz. Egyszer -megmutattam neki azt egy nagy sinkoránján. Ettől fogva aztán félt -tőlem.<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= -"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>A delnő megmutatta Frigyesnek az ujján viselt gyilkos -stratagemát, a felpattanó aczél fulánkkal. Akkor is az ujján volt -az, a mikor őt ölelgette. <span class="pagenum"><a name="Page_55" -id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>– Az én ölelésem a Cobra kigyó ölelése! mondá a hölgy, -összeszorított fogairól felhuzva piros ajkait.</p> -<p>Egyszer aztán, mikor egyedül voltunk, azt mondá nekem Trenk -Ferencz: «én adnék önnek cserébe azért a gyürüért egy másik gyürüt, -a mi azzal fölér», – a jegygyürüjére mutatott.</p> -<p>Én felháborodva mondám neki: «csak nem akarja ön a feleségét -megölni, hogy engem elvehessen?»</p> -<p>Azt mondá erre, ördögi vigyorgással az arczán:</p> -<p>– Nem szükség valakit megölni: lehet meghalatni.</p> -<p>Nem voltam képes ennek a szónak az értelmét kitalálni. Nem -sokára megtudtam azt.</p> -<p>Amandának áldott állapota már nagyon előre haladt. Egy napon -Trenk Ferencz, az új katonai főparancsnok gróf Sch..n tiszteletére, -a ki atyám helyébe jött, nagy parforce-vadászatot rendezett, a -melyre minket is magával vitt. Tapasztalatlan nők voltunk mind a -ketten: senki sem figyelmeztetett bennünket arra, hogy nőnek minő -veszedelem lovaglásban részt venni, midőn Istentől megáldott -állapotban van. És még minő lovaglásban! Árkokon, bokrokon -keresztül ugratva; mocsarakba gázolva a falkától öldözött szarvas -nyomában. És Trenk Ferencz még azt is megtette, hogy a hallali -után, mikor neje izzadtan, felhevülten érkezett meg a -vadásztanyára, jéghideg forrásvizet nyujtott neki az ivótülkéből. -Másnap Amanda lázt kapott s néhány nap mulva meghalt.</p> -<p>– De hisz ez hitvesgyilkolás! kiálta fel Frigyes -elszörnyedve.</p> -<p>– Az volt. Szegény Amanda nénémet gyermekével együtt temették el -egy koporsóban. Mikor a sirbolttól visszatértünk, (Amanda katonai -parádéval lett eltemetve) az első szava az volt hozzám Trenk -Ferencznek, Sch..in ezredes jelenlétében: «No kedvesem, most már -özvegy vagyok». Ez a szó őrültté tett. Szétnéztem: kinél keressek -menekülést? És ha egy orangutang lett volna is! Megragadtam Sch..in -ezredes kezét. «Uram! vegyen ön <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> engem feleségül». Az ezredes -meg volt lepetve. «Kisasszony! Én öreg ember vagyok már, ripacsos -képü és rigolyás!»</p> -<p>– Én olyan hűséges neje leszek önnek, mint egy rabnő, mint egy -kutya! Követem önt minden viszontagság között!</p> -<p>Ferencz dult-fult dühében: fenyegetődzött, hogy megöl. De én -szemébe mondtam, hogy gyülölöm, mint testvérem gyilkosát s nem lesz -életemnek más törekvése, mint hogy őt a vérpadra juttassam. Így -lettem Sch..in ezredes nejévé. Jó ember volt. Inkább atyám volt, -mint férjem. Nem hoztam szégyent a nevére. Vele jártam mindenütt a -táborozás alatt, megosztottam a sátorát. Férfi öltözetben mellette -lovagoltam. A míg ő a csapatait vezényelte, én megfőztem az -ebédjét, s kimostam a szennyesét. A nagy hadjárat megkezdődött; -férjem tábornoki rangot kapott s dandárparancsnok lett.</p> -<p>Ugyanekkor Trenk Ferencz felajánlá a bécsi kormánynak, hogy ő -egy szabad csapatot alakít pandurokból és rablókból, ha a királynő -az utóbbiaknak amnestiát biztosít. Elfogadták az ajánlatát. A -kegyelemlevél megjött. Trenk Ferencz azt kihirdetteté az egész -tartományban. A rablók kinevették vele, s nem jöttek a zászlója -alá. Ekkor aztán valódi hadjáratot indított meg ellenük: a saját -pandurjait összegyüjtve, kiverte őket minden rejtekükből s -beszorítá valamennyit a Száva és Szudiszava szögletébe. Ott azután -az éhség kényszeríté őket a kapituláczióra.</p> -<p>Oh, az az ember egy elhibázott összetétele a hősnek és a -szörnyetegnek; a ki ugyanannyi bámulatot, mint a mennyi megvetést -tud maga iránt fölkelteni. Ezt még senki sem gyülölte a nélkül, -hogy ne szerette volna. Én, mikor meg akarom semmisíteni, akkor -imádom legjobban. Hiszen, ha nem imádnám, nem gondolnék mindig reá! -Nem válogatnék örökké a halálnemekben, a mikkel megsemmisítsem. -Néha már ott vagyok a fantáziámmal, <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> hogy látom a fejét -legördülni a hóhérpallos alatt s akkor aztán megint a képzeletemben -fölveszem a porból azt a csuf ördögpofáju fejet és a könnyeimmel -mosom tisztára.</p> -<p>Trenk Frigyes elgondolkozott rajta, vajjon mi a nagyobb gyönyör, -a mit ez a tündérnő osztogat: az-e, a miben Trenk Frigyest, vagy a -miben Trenk Frányót részesíti?</p> -<p>A hölgy folytatá a kedélyes adomázást. Volt rá idejük. A katonák -a szekereket rakták meg szüleséggel.</p> -<p>– Minő nép volt az, a melyet maga körül gyűjtött ily módon Trenk -Ferencz! Én láttam őket; mert a férjem is Pozsegában toborzá az -ujonczait az ezredéhez s egybekelésünk után gyakran átrándultunk -Trenk kastélyába; férjem hivatalos kötelességből: én haragból, -melybe jó adag kiváncsiság vegyült. Minden nap vártam, hogy -agyonütik a saját harczosai.</p> -<p>Arra való emberek voltak. Mind öles termetü alakok, marczona -tekintettel, orczáikban ki van fejezve egész jellemük: vakmerőség, -kegyetlenség, gyanu. Vonásaik olyan kemények, mintha érczből -volnának faragva; emlékeztetnek azokra a gnómokra, a mik a -templomok csatornafőit képezik. Erejük a mesével határos: -akármelyik megteszi, hogy egy lopott tehenet fölkap a vállára s úgy -viszi át az egy szál fenyőből készült bürün egyik partról a -másikra. Senki ezeket a világon fegyelemben nem tarthatná Trenken -kívül. De ez uralkodik rajtuk. A legkisebb engedetlenségért -halállal büntet: ő maga a biró és a hóhér. Hanem aztán jutalmazni -is tud. Egy-egy napot tivornyára enged a czimboráknak; akkor aztán -minden szabad! Senkinek sincs parancsszava: magának a vezérnek sem. -Ő is együtt dőzsöl, dalol, dulakodik a többiekkel; előhozatja a -hegedüjét s huzza nekik a lábaik alá a vad toporzékoló táncz -nótáját. Máskor meg a forró napon egzeczéroztatja őket hajnaltól -estig s nem engedi őket a patakhoz menni, hogy szomjukat eloltsák; -ő maga is velük tür éhséget és szomjat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Egyszer így gyakorolta a haramia-csapatját a sorlövésben. Be -akarta nekik tanítani azt a methodust, a mi a porosz granátosokat -oly ellenállhatatlanokká teszi, hogy bevárják a támadó lovasságot -kétszáz lépésnyire s akkor egymás után háromszor adnak sortüzet s -ennek olyan gyorsan kell menni, a milyen gyorsan egy vágtató lovas -csapat kétszáz lépésnyiről az eleven bástyáig eljut.</p> -<p>A haramiákból lett katonák zúgolódtak a fárasztó gyakorlatt -miatt; de még inkább azért, hogy a vezér folyvást szídta őket.</p> -<p>Egyszer aztán golyóval kezdtek lőni. Trenk Ferencz alatt -összerogyott a paripa: keresztül lőtték.</p> -<p>Ekkor Trenk kihúzta a kardját, odament a felállított hadsor elé -s elkezdte számlálni: «egy, kettő, három, négy.» A negyediknek egy -csapással leütötte a fejét. Tovább haladt. «Egy, kettő, három, -négy.» Megint leütött egy fejet. Azután harmadikat. Negyedelni -kezdte a csapatot.</p> -<p>Ekkor előugrott a sorból egy harámbasa odakiáltva:</p> -<p>– Hagyd abba! Én voltam az, a ki a golyóval lőttem rád. Nem -türjük a zsarnokságodat tovább. Velem mérd össze a kardodat, ha -ember vagy!</p> -<p>Ezt a harámbasát Trenk Ferencz egy kardcsapással, a nyakától az -övéig hasította ketté.</p> -<p>Erre föllázadt az egész ezred. Kardot, handzsárt rántottak s -rárohantak a vezérre. És Trenk Ferencz, a lázadó tömeg közepette -osztotta jobbra-balra a halálos csapásokat: úgy dult a sokaság -között, mint egy Orlandó, mint a Niebelungen-dal sérthetlen -vitézei, sőt megtette azt, a mit Oroszlánszívű Rikhárd -Palestinában, hogy a midőn keresztül vágta magát az útját álló -pogány seregen, akkor visszafordult s újra közéjük rohant, -dühöngve.</p> -<p>De már ez az emberfölötti vitézség még a haramia népet is -meghatotta. «Állj meg! Hagyd el!» kiabálták minden oldalról s -térdre omlottak előtte, kardjaikat markolattal fordítva, feléje -nyujtották meghódolás jeléül. Akkor aztán Trenk is eldobta vértől -gőzölgő pallosát s <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> ölelte, csókolta a vitézeit, a kik nagy -diadalordítással emelték vállaikra s úgy hordozták körül. E -hihetetlen harcz után halálig hű lett hozzá az egész haramia had: -ez lett a testőrsége, ez lett a magja a dandárának.</p> -<p>Nem sokára egész dandár vette körül. Szabadcsapatja -felszaporodott ötezer emberre. Azok között már nagy számmal voltak -magyarok; azokból is – természetesen – a java: csikós, gulyás, futó -betyár, bakonyi kondás. Nehéz volt hozzájuk méltó tiszteket -találni. A mely hadnagy nem volt olyan vakmerő, mint a milyennek a -vezér kivánta, azt kirúgta táborából: «vén asszony vagy!» mondá -szemébe a hadsor előtt. De sok idegen vitéz odajött hozzá a -harcziskoláját kitanulni, köztük finom gavallérok, mint -Laudon.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> -<p>Nem lelkesíté azt a fegyveres tömeget az a honszeretet, a mi a -magyart és horvátot annyi hőstettekre egyesíté hajdan; sem a -fanatikus hitrajongás, a mi a törököt a csatába viszi, sem a -dicsvágy: csupán a rablási szenvedély. A vezértől elkezdve az -utolsó pandurig mindannyinak az volt az öröme: vérfürdőben úszni, -kincseket zsákolni; felgyujtott városok lobogványában gyönyörködni; -aztán dobzódni az összerogyásig.</p> -<p>S mind ezt a rossz ösztönt fel tudta használni Trenk Ferencz -valódi hadvezéri lángészszel. Majd mondok el önnek egy pár esetet -róla, a mi a mesével határos: hogyan tudott csekély eszközökkel, az -ellenség lelki állapotját felhasználva, nagy sikert kivívni.</p> -<p>Trenk Ferencznek Lotharingi Károly főherczeg teljhatalmat adott -(és egyebet semmit), hogy gyüjtsön a saját költségére egy szabad -csapatot: azt ruházza, fegyverezze fel tetszése szerint, fizesse, -élelmezze, a hogy tudja s hadakozzék vele saját belátása szerint, -teljesen függetlenül a <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> vezénylő generálisoktól. S ezt a -felhatalmazást Trenk Ferencz olyan ügyesen használta fel, hogy -kezdettől fogva kedvenczévé lett a bajorországi hadsereg vezérének, -Khewenhüllernek. Mindig előtte járt a hadsereg zömének s a míg az -hidat vert az Izáron, ő átusztatott rajta s az ellenség csapatjait -folytonos támadásaival el tudta foglalni. Csoda vitézségének a híre -megelőzte jöttét, irgalmat nem ismerő kegyetlensége megbénítá az -ellenséget.</p> -<p>Egy bajor helységet, Filshofent, hatszáz franczia tartott -megszállva. Trenk Ferencz, Laudonnal és egy pár testőrével előre -száguldott kémszemlészni, a saját ezredeit messze hagyva maga -mögött, kettőjükön kívül nem voltak többen tíz lovasnál, mikor a -helységben levő francziákra bukkantak.</p> -<p>Rendes eszű vezér ilyen esetben visszafordult volna, hogy a -csapatjait elővezesse. De azok négy mértföldnyire voltak a háta -mögött; mire értük megy és visszatér, az ellenségnek csak hült -helyét fogja találni. A kómikum kvinteszszencziája, a mit ekkor -Trenk kigondolt. A mezőn volt a learatott lóhere, a mit bajor -gazdák szokása szerint magas póznákra szoktak felaggatni -szikkadásra; Trenk hirtelen felszabdaltatta a tíz szerezsánjának a -veres köpönyegeit s azoknak a darabjaiból sipkákat csináltatott. -Aztán egy-egy érett tököt huzatott a lóherés póznák hegyébe, -feldíszítve veres sipkával. Azok a bokrok közül úgy tüntek elő, -mint megannyi veres sipkás óriások. Akkor aztán trombitájával -riadót fuvatott s Laudont odalovagoltatá a város kapujához, -kapituláczióra szólítva fel a várőrséget. S erre a hatszáz -franczia, tisztestől együtt megadta magát Trenknek, meg az ő veres -sipkás manekénjeinek. Az ember azt hinné, hogy ez egy rossz mese, -ha a hadi bülletinben meg nem volna örökítve, a fővezér magasztaló -elismerése mellett. Az ilyen csodasiker biztosítá számára azután a -hadparancsnokok elnézését féktelen kicsapongásai és kegyetlenségei -iránt. Trenknek a neve egy új fegyvernem volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Nem irigylem ezt a dicsőséget.</p> -<p>– De ő is megkapta egyszer a büntetését, még pedig a saját keze -által. Mikor Filshofent egy éjjeli rohammal elfoglalta, a -pandurjainak szabad rablást engedett a városban. Előbb azonban -dobszó mellett kihirdetteté, hogy a mely cseléd elárulja, hogy a -gazdája hova rejtette el a pénzét, a prédából tizedrészt kap. Ez is -jó methodusnak vált be. A háború demoralizálja az embereket. Akadt -áruló elég. Egy ilyen pribék megsugta Ferencznek, hogy a -patikárusnak huszezer forintja van elrejtve egy vasdobozban. Maga a -farmakóp elmenekült a városból. Ezt a gazdag zsákmányt nem akarta -Trenk Ferencz megosztani a czimboráival. Csak egy pandurt vitt -magával, a ki a zárt vasajtót feltörje a kecskelábbal s a ládák -tetejét fejszével beütögesse. A patika alatti pinczében rátaláltak -a vasdobozra. De nem egy volt ott, hanem több, valamennyi mind -ólommal leforrasztva. Trenk nem sokat olvasztgatta az ólmozást, -hanem bevágatta a vasdoboz tetejét fejsze éllel. Az egyikben gálicz -volt, a másikban ólomczukor, egynek a súlyáról azt hitték, hogy -arany van benne. Aztán mercuriussal volt tele. Nagy volt a -káromkodás. Végre egy veres kereszttel jelölt dobozra akadtak. No -ez lesz az igazi! A többieken halálfej volt. Mikor aztán a pandur -belevágott a doboz tetejébe, az egyszerre szétpukkant, lőpor volt -benne, a mit a fejszétől adott szikra felrobbantott. Az egész -patika levegőbe röpült s Trenk Ferenczet odatemette az omladékok -alá.</p> -<p>A szerezsánok hadnagya, Laudon, rögtön munkába állítá az -embereit s a romokat eltakarítva, rátalált Trenkre és a pandurjára. -Trenk eszméletén kívül volt; de még élt. Szerencséje volt, hogy -előtte állt a manipuláló pandur a robbanáskor; az egy idomtalan -tömeggé lett összezúzva, égve; de a vezérét megvédte a testével. -Csak az arcza szenvedett Trenknek a robbanástól, azt a láng úgy -teleszórta fekete pontokkal, hogy azontúl semmi sem hiányzott neki -a Belzebub lárvájából. Napokba került, a míg <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> enyhítő -tapaszokkal, kollirokkal annyira vitték, hogy feldagadt szemhéjait -fel tudta nyitni. Laudont látta maga előtt.</p> -<p>– Mi történt velem? kérdezte tőle.</p> -<p>Laudon aztán elmondá neki, hogy a patika felrobbant s a vezér -urat annak az omladékai közül ásták ki.</p> -<p>– Hát a huszezer forint? kérdezé Trenk hamarosan.</p> -<p>Laudon nem tudott semmi huszezer forintról.</p> -<p>– Hazudsz! kiáltott Trenk. Azt te találtad meg! Egy vasdobozban -volt! Te dugtad el!</p> -<p>Laudon szavát adta, hogy ő nem talált semmi pénzt vagy kincset -érő holmit a patika romjai között, a még épen maradt dobozokban -csupa arkánák és heroikák voltak; azokat kiöntötték a pöczébe, hogy -valaki meg ne egye.</p> -<p>– Nem igaz! Tolvaj vagy! Elloptad az én zsákmányomat.</p> -<p>Erre a szóra Laudonban is felforrott a nemes vér.</p> -<p>– Hallja ezredes úr! Ne nagyon osztogassa a tolvaj czímet, mert -azt én nem veszem megtiszteltetésnek. Én nem találtam semmi pénzt. -Csak egy pár dögöt. Az urat, meg a pandurját. S ha én találtam -volna is meg azt a keresett kincset, hát az az én zsákmányom volna -s nem szólhatna érte senki. S ha az urat ott hagytam volna, azért -sem szólhatna senki.</p> -<p>Ezt a kemény visszatromfolást csak elnyelte akkor Trenk Ferencz. -De ő nem az az ember, a ki a boszuságot el szokta felejteni. De még -nem is az az ember, a kit ki lehet engesztelni. Egy mázsa -jótétemény nem nyom le nála egy nehezék megbántást. Az, hogy Laudon -őt a halálból mentette meg, hogy a sírból ásta elő, mind nem volt -előtte mentség. Ettől a naptól kezdve folytonosan azon -mesterkedett, hogy Laudont valami módon elpusztítsa. A legundokabb -alávalóság volt, a mit a hadnagyaival elkövetett, a kik nem akarták -neki önkényt átengedni a zsákmányukat. Mint vezér arra használta -fel parancsnoki <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> hatalmát, hogy az ilyen tiszteket a -legveszélyesebb vállalatokkal bizta meg, a mikben ott kellett nekik -veszni. Az elesett tisztnek a holmiját aztán a saját örökségének -tekinté. Azt mondta: a török szultán is örököse a basáinak.</p> -<p>Trenk Ferencz folyvást kémekkel kisértette Laudont minden -jártában-keltében s azok hírül hozták neki, hogy a hadnagy nagyon -bőven szórja a pénzt, a tarsolya tele van arannyal. Dühös volt -érte. Azt hitte, az az ő zsákmányából telik.</p> -<p>Egyszer aztán kiküldé Laudont harmincz magyar huszárral a -franczia lovasság fölverésére. Azt adta neki utasításul, hogy csak -kezdjen csatározást a vértesekkel, majd ő aztán a többi huszárokkal -segítségére fog sietni az erdőből. A strázsamesternek ellenben azt -az utasítást adta, hogy csak engedjék a hadnagyot a francziáktól -összekaszaboltatni, hanem a lovát, az általvető iszákjával együtt -hozzák vissza.</p> -<p>Az őrmesterben volt becsületérzés. Elmondta Laudonnak, hogy mi -szándéka van vele Trenknek. Ekkor Laudon szétosztotta a nála levő -pénzt a huszárok között s mikor már körül fogta három század -franczia kürazir s Trenk nem jött a segítségére, keresztül vágta -magát az ellenségen, de többé nem ment vissza Trenkhez, hanem -felment Bécsbe s bevádolta a főhaditanácsnál a pandurvezért. Már -akkor egész raja az elcsapott tiszteknek segített Trenknek a jó -hírét terjeszteni a fővárosban. De még nem merték őt bántani. Nagy -szükségük volt rá. A királynő szörnyedezett a rémmeséken; de azt -mondá: «mais c’est la guerre!»</p> -<p>Itt félbeszakítá a beszélgetést a huszárstrázsamester, a ki jött -jelenteni, hogy a kocsik meg vannak már rakva szüleséggel. -Huszonkét szekér. (Szekér alatt azonban érteni kell azokat a két -kereken mozgó járműveket, a mikbe két rud közé egy lovat szoktak -fogni. A kocsis a nyeregből hajt.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>– No, hát oda épen jó lesz az elfogott huszonkét huszárnak a -lova. Maguk a foglyok lesznek a kocsisok.</p> -<p>– Ne induljanak még! Tanácsolá az úrnő. Várják be, míg -besötétül.</p> -<p>Frigyes ezzel az utasítással bocsátá vissza a strázsamestert s -ismét elfoglalta a helyét az úrnővel szemközt a kávézó asztal -mellett.</p> -<p>– A legiszonytatóbb dolgát Trenk Ferencznek saját szemeimmel -láttam, mondá a delnő, már a harmadik szivarra gyujtva: csak félig -szívta ki mindegyiket. Férjemnek a dandára Cham városát ostromolta. -A hasonló nevű folyam mellett van egy kis erősség, melynek -várőrsége kivételképen nagyon erélyesen védte magát. A védelemben -részt vett a város lakossága is. A várat férjem lövészei ostrommal -vették meg, derekasan küzdve a bajorokkal. Mikor aztán a -városbeliek látták, hogy a fellegvár megostromoltatott, menekülni -kezdtek a városból. Egy híd vezetett a Cham folyó túlsó partjára. -Mi egy halom tetejéről néztük, hogy tódul a város védtelen -népessége, asszonyok, gyermekek, hátukon vitt holmijaikkal a hídon -keresztül. Ekkor Trenk Ferencz átúsztatott a folyón a pandurjaival -s elállta az útját a menekülő népnek.</p> -<p>A mit akkor látnom és hallanom kellett, azt soha el nem fogom -felejteni. Trenk pandurjai meztelenre levetkőztették a menekülő -nőket s miután még az inget is lehúzták róluk, beledobták őket a -folyóba. A gyermekeiket utánuk. A vizbehalók kinordítása -felhangzott mihozzánk. Én kétségbeesetten rohantam a férjemhez, -könyörögve, hogy vessen véget ennek a tömeggyilkolásnak. Ő rögtön -nyargaltatá a hadsegédét Trenk Ferenczhez, azzal a parancscsal, -hogy azonnal hagyja abba a menekülő asszonyok fosztogatását, -legyilkolását! S tudja ön mit izent erre vissza? Hogy ő neki a -dandárvezér nem parancsol; mert neki Károly főherczegtől van -meghatalmazása úgy viselni a háborút, a hogy a pandurok szokták. S -hogy ő neki joga van a Cham városi népen boszut állani, mert azok -az ő <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> pandurjai közül nyolczat elfogtak, -azoknak a kezeit levagdalták s így hurczolták végig az utczákon -közcsufságra. Hát ha joga volt egykor Róbert Károlynak a felesége -levágott négy újjáért az egész Zách nemzetséget, leányostól, -gyermekestől kiirtani, neki is hasonló joga van ezt tenni, nyolcz -derék pandur levágott kezéért a chamiakkal. Ekkor az én -unszolásomra még egyszer odaizent hozzá a férjem, hogy az én -kedvemért, az én könyörgésemre hagyjon fel a nők elleni -kegyetlenkedéssel. Erre gúnyosan azt izente vissza, hogy kedvem -szerint fog cselekedni; a szép leányokat nem ölette meg, azokat -vissza tartotta s majd meglátom, hogy milyen szépen bánnak velük a -pandurok!</p> -<p>… Úgy-e, hogy elpirult ön? szakítá félbe az elbeszélését -Miranda. Nekem jobb, mert festék van az arczomon: beszélhetek oly -dolgokról, a mik fölött egy gárdistahadnagy elpirul. De ez a -szörnytett csordulásra birta a kelyhet. Neupperg tábornagy vádat -emelt Trenk Ferencz ellen Bécsben a chami asszonygyilkolásért. A -királyné parancsára elfogatták s vasra verve vitték fel Bécsbe a -haditanács elé, melynek elnöke Weber báró volt. Trenktől elvették a -pandurcsapatok fölötti parancsnokságot, felosztva azokat három -német frájbájter között. Menczel, Bärenklau és Tripsz volt a kedves -lóherének a neve. Ekkor aztán hárman raboltak egy helyett. De -hárman együtt sem értek fel egy Trenkkel harczi vitézség -dolgában.</p> -<p>Férjem az esemény után maga kérte a főhaditanácstól, hogy -szabadítsák fel a bajorországi parancsnokságtól s helyezzék át az -olaszországi hadsereghez. Bemocskolva érezte a nevét Trenk -infámiája által, a ki vele együtt működött. Olaszországban nem is -keresett mást, mint hogy egy becsületes halál által tisztára mossa -katonai jó hirnevét. Nem sokára megtalálta. A csatatéren esett el. -Az én kezeim között halt meg; utolsó szembehunyásáig vele voltam; -azt mondá haldokolva: «jó asszony voltál!» Igazat mondott. Özvegyi -tartásul egész vagyonát rám hagyta, melyet a szép csehországi -birtok képez. Én azonban fiatal <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> voltam, semmi örömöm nem -volt még a világban. Nem is ismertem még a nagy világot. -Felkerültem Bécsbe. Bevezettek az udvarhoz. Az eddig ismeretlen -fény, hizelgés, csábítás közepette nem csoda, ha elvesztettem a -fejemet, de cserébe esett. Én is elkábítottam másoknak a fejét. Nem -megy ez vétekszámba. A nemesi czímer a legszebb fügefalevél. Hiú is -voltam. S nagyravágyásomnak hizelgett az, hogy nincs olyan fényes -kalap az udvarnál, melyet az én üdvözlésemre meg ne emeljenek. Ez -volt a vesztem. Egy kalapnak mégis csak békét kellett volna -hagynom. Kitalálja ön az enigmát? Nem találja ki? Jó. Pedig jó -volna, ha a példámon okulna. Önnek is mesenagy szerencséje van az -udvar napfényében. Válogathat a plánéták között. De ön magához a -naphoz is hozzányul. Vigyázzon magára! Meg fogja égetni a kezét, a -hogy én megégettem az enyimet. Egy szép napon zárt kocsi állt meg a -palotám előtt s egy udvari tanácsos lépett be hozzám legfelsőbb -parancscsal, melyben tudtomra lett adva, hogy azonnal induljak -csehországi kastélyomba és onnan ki ne mozduljak. Bécs városába -többé föl nem mehetek, hacsak nem a rendőrfőnök által a -Hübschlerinneknek osztott türelmi bárcza mellett.</p> -<p>A hölgy fáratag mozdulattal veté magát divánja vánkosára, -legyezőjét összecsapva, s mintegy magának mondva, a mit -mondott.</p> -<p>– És most itt vagyok, fiatalon, özvegyen, számüzve egy cseh -faluba s várva az ellenséget, a ki, mint az elbüvölt -herczegasszonyt, börtönömből kiszabadítson.</p> -<p>Ezt a szót Frigyes egyenes biztatásnak vette, hogy a hölgy mellé -üljön a kerevetre. Ha csak ellenség kell!</p> -<p>Miranda azonban egyszerre eloszlatta a félreértését; a legyező -újra kitárult s kettőjük arczát elválasztá egymástól.</p> -<p>– Hohó! fiatal barátom! Ön nem az az ellenség, a ki engem -megszabadít, hanem a kit én szabadítok meg.</p> -<p>Frigyes valamit hebegett az elmult édeni óráról. <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> -<p>– Jajh, barátom; az olyan régen volt, hogy már elfeledtem. Ön -nem fogja elfelejteni, de óva intem, hogy őrizkedjék azzal -eldicsekedni a táborban a pajtásai előtt, mert azért önt -haditörvényszék elé állítják és főbe lövik. Egy vezénylő tiszt, a -ki ott felejti a katonáit a veszélyes álláson s a lesben álló -ellenség által egy hölgy boudoirjában hagyja magát meglepetni. Ezt -jó lesz ki nem trombitálni. Hanem ha a királynak elmondja ön, azt -nem bánom.</p> -<p>Frigyesnek az arczába szökött a vér. Szégyenpir volt az -rajta.</p> -<p>Miranda megsimogatta ezt az elpirult arczot. Nincs annál -igézőbb, mint egy huszesztendős fiú, a ki még elpirul.</p> -<p>– Maga nagy gyermek. Üljön vissza a helyére. Hiszen nincs -közöttünk mindennek vége. Ön még én velem többször fog találkozni, -mert a Trenkek sorsa az enyémmel szorosan össze van bonyolítva. S -én önhöz mindig jó leszek. Hanem most értse meg a dolgát egészen. -Tudja ön? A maga dolgát: ne az enyimet. Még eddig úgy tetszik, -mintha folyvást magamról beszéltem volna, meg az ön nagybátyjáról, -pedig önnek magyaráztam valamit, a mi önnek a sorsára nagy -befolyással lesz. Ön még az a gyermek, a ki a tóparton gondatlanul -gyönyörködik a tó fenekét ellepő virágokban s nem sejti, hogy az a -víz olyan mély, hogy ha ön beleesik, hát oda fullad. Meg kell fogni -önnek a derekán a járszalagot. No! Maradjon veszteg a helyén, -viselje magát szépen; most mindjárt önről lesz szó.</p> -<p>S hogy nagyobb kényelembe helyezze magát, a hölgy fölszedte maga -alá a lábait s úgy ült a kereveten, a hogy a török asszonyok -szoktak.</p> -<p>– A számüzetésemnél hagytam el. Nem sokára bejöttek a poroszok -Csehországba s elfoglalták a fővárost. Ezuttal a cseh főnemesek nem -siettek Frigyes király udvarlására. Pedig szép farsangi idő volt. -Akkor talán én is kaptam volna egy meghivót az udvari bálra. De hát -Frigyesnek már csak a politikára, meg a katonákra volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> gondja; -ránk asszonyokra nem ügyelt. Pedig mondhatom, hogy az asszonyok -sokat tehetnek, a mit a férfiak vitézsége meg nem tesz. Önök nem -mozdultak ki Prágából: várták a sült galambokat, a miket XV. Lajos -le fog lövöldözni «pour le Roy des Prusses!» Várhatnak arra már! -Meghalt a szép Chateauroux herczegnő, a ki XV. Lajos koponyájában a -kraneologia szerint a harczvágy organumát képezte. A franczia -király most gyászol és beteg.</p> -<p>– Chateauroux herczegnő meghalt? kérdé elbámulva Frigyes.</p> -<p>– Meg biz az: egy pohár jeges viztől. Hát önök még azt sem -tudják? Minden összeköttetésük meg van szakítva a külvilággal. A -rettenetes Trenk megint itt van! A mint önök a háborut -megindították, a királynő rögtön előhozatta a börtönből s -visszatette a pandurjai fővezérségébe; most az hatalmasabb, mint -azelőtt volt. Ő tört utat a Rhénuson keresztül Károly főherczeg -ármádiája számára, a maga hihetetlen hős merényletével. -Filippsburgnál a Rhénus szigetén volt a francziáknak egy -bevehetetlennek hiresztelt váruk. Trenk éjjel átuszott hatszáz -pandurral a szigetre s felmászott a sánczokra. Az őrséget kardra -hányták. A várparancsnokot, Créve-Coeur marquist Trenk maga vágta -le. S a mint ezt elvégezték, azon frissiben átusztak a Rhénus másik -ágán; a túlparton meg két ezred bajor lovast találtak csendes -pihenésben, azok között iszonyú mészárlást követtek el s ezzel -átvitték a háborút franczia földre. Mindezt én első kézből -tudom.</p> -<p>– S mi erről Prágában semmit sem tudunk; csak arról van -tudomásunk, hogy a magyar szabad csapatok köröskörül dongnak -bennünket.</p> -<p>– Nem ám; mert az asszonyokat teljesen mellőzi a király. Egy -ilyen háboruban, mint a mostani, a férfi, mint hirhozó, teljesen -hasznavehetetlen: azt rögtön elfogják, felakasztják; míg ha egy -szép asszony az ellenség kezébe kerül is, legfeljebb egy kis -galante avantüreje támad; kivágja magát s odább menekül. De hát -Frigyes király <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> fejébe vette, hogy ő a sátorban a -spártait játszsza. Meg tudja tagadni magát.</p> -<p>– Megtagadja magát? szólt bele Frigyes elbámulva.</p> -<p>– Hát persze, hogy megtagadja! Oh maga pirók! Talán még azt sem -hallotta soha, hogy a szép Frigyes alapjában bonvivant, minden jó -tulajdonságával egy sybaritának. Persze, Berlinben a gárdisták -között nem czirkuláltatják az öreg királynak, Frigyes Vilmosnak azt -a levelét, a mit a trónörököséhez irt, mikor azt rajtakapta, hogy -az a szép Ritter Dórisz énekesnő miatt meg akar szökni Angliába, de -Bécsben mindenki könyv nélkül tudja azt a levelet, a miben az öreg -király azt mondja a bebörtönzött fiának: «ugy-e jobb szeretnéd, ha -egy maitre de flute-öt hozatnék a számodra Párisból egy tuczat -furulyával, meg egy banda komédiást egy nagy orchestrummal, meg egy -csorda franczia tánczmestert egy svadron petit maitreszel s -építtetnék hozzá egy nagy komédiaházat: ez neked jobban tetszene, -mint egy kompánia granátos, a ki szerinted csak canaille; hanem egy -olyan petitmaitre, egy olyan kinyalt francziácska, egy bonmot, -egy-egy rózsácska, egy komédiásocska, az neked valami nóbel! Az -királyi dolog! Az «digne d’un prince!» Ezek a te sentimentjaid, a -mit ifjúkorod óta a gézenguzok és örömleányok a szivedbe -tömtek!»</p> -<p>Ezzel a leleplezéssel új világításban látta a fiatal gárdista -bálványozott királyát. Közelebb jött hozzá. Hát fiatal korában az -is csak legény volt, mint ő. Hát ha még most is az? De mi oka volt -ezt a kényes adatot az udvari krónikákból épen ennek a hölgynek -elmondani ő előtte?</p> -<p>Trenk Frigyesnek éles fürkésző esze volt; hamar rájött a talány -nyitjára.</p> -<p>– Hát most a komédiásokkal kevesebbet foglalkozik Frigyes -király, mint az előtt, folytatá a hölgy. Pedig ezeknek egy hadvezér -is vehetné hasznát. Ez a czigányhad jobban van értesülve a -hadseregek mozdulatáról, mint a hadikormány. Nálam rendesen -megfordulnak kóborlásaik alatt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> Én szeretem őket; jól -mulatok velük. Aztán elmondják az utazásaik czélját. A thábori -komédiás-trupp egyszerre csak felkerekedik s utazik Szászországba. -Pedig Tháborban porosz ezred fekszik s a tisztek jó -szinházlátogatók. De ők már kanóczillatot éreznek s megtudták, hogy -Károly herczeg Szászországba siet. Más halandó fut a nagy -hadseregek elől: a komédiások eléje sietnek s ha egy városnak az -egyik kapuján az ellenség vonul be trombita, dobszóval, a másik -kapuján a histriók csapatja nyomakodik elő szintén dob, -trombitaszóval. Ezektől tudom én, a mit még Frigyes király nem tud, -hogy a míg itt Prága körül a pandurok, huszárok boszantják -portyázásaikkal, az alatt Károly főherczeg hetvenezer főnyi -sereggel közelít feléje Drezda felől.</p> -<p>Frigyes nyugtalankodni kezdett: felállt a helyéről.</p> -<p>– Ne békétlenkedjék, kicsikém. Ezóta már a király is tudja azt: -holnap már nem fog ön neki ujságot mondani vele. Tegnap délelőtt -hatalmas janicsárzene riasztott fel. Azt hittem, megint komédiások -jönnek: kisiettem az erkélyre. Hát kicsiny külömbséggel ugyanaz a -pereputy. Csakhogy ezek nem a közönség megnevettetésére játszanak. -Trenk Ferencz jött a veres köpönyegesei élén. Egész török muzsika -jár előtte, síp, dob, trombita, réztányér, csinelli, fantasztikus -jelmezbe bujtatott czigánybanda. Ezzel hirdeti jövetelét. Egyenesen -ide tartott az én kastélyomba. Ellenállhatatlan vágya volt, hosszas -távollét után, ismét találkozhatni velem. Alig ismertem rá. Azelőtt -sem volt valami szép, de a lőporrobbanás óta össze-vissza van dulva -az arcza veres forradásokkal s tele szórva fekete pontokkal; -egy-egy pamat szakáll, bajusz, mint a jégverte vetés, berzed ki -belőle.</p> -<p>«Megszépültem, ugy-e?» enyelgett, mikor rokoni öleléséből -kibontakoztam. «Mennyi szép időt elvesztegettünk azóta mind a -ketten! No de a mi halad, nem marad. Holnap meg fogja ön látni a -szebbik Trenket, az unokaöcsémet.» <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<p>– Ő már tegnap értesülve volt a kémei által, hogy ön egy -volontér-csapatot állít össze, a melylyel rekviziczióra fog -kiindulni. S megtett minden intézkedést, hogy akármerre veszi ön az -utját, mindenütt kész kelepczébe kerüljön.</p> -<p>Nekem természetesen, mint egy osztrák tábornok özvegyének, ezt a -tervet nagy helyesléssel kellett fogadnom.</p> -<p>«Hallom, hogy igen szép gyerek a ficzkó: monda Ferencz; csupa -tej és rózsa az arcza; még a szakálla sem ütközik. No, majd adatok -rá szép chlamiszt, a milyent Ganymedes visel a komédiában. Ezer -ördög: a szerezsánjaimnak kell egy Ganymedes, ez jó lesz -annak.»</p> -<p>Frigyes most már dühösen ugrott fel a helyéről s a kardja -tokjával ütögette a padlót.</p> -<p>Miranda kaczagott rajta.</p> -<p>– No lássa ön! Ilyen atyafiságos tréfa várt önre ennél az -ekszpedicziónál. Én ma a kastély tornyáról néztem a távcsövemmel az -ön közeledését. Láttam, micsoda nagy ostobaságokat követ ön el. A -csapatja jobbik részét, a huszárokat felküldi a kolostorba, a -gyöngébb csapatjával közelít a kastély felé, a gyalogosokkal. -Édeském! Az ilyen taktikával nem lesz az ember hadvezér. Önnek az -lett volna a feladata, hogy azt az ötven huszárt szerte szét -portyáztassa, kifürkészve, nincs-e valahol a parkban, a -templomkerítés mögött, az árokban elrejtőzött ellenség? Én tudtam, -hogy van. Itt lappangott a huszárcsapat a vadas kertemben. Ön kész -prédának hozta ide magát. Virgácsot érdemelne ezért a -könnyelműségeért, mint egy rossz gyerek. Én önt még nem láttam, -csak a Ferencz iránti gyülöletem sugallta, hogy megszabadítsam. -Talán még egyéb ok is. Egy inasomat parasztruhába öltözve, kerülő -uton a kolostorhoz futtattam, az ön altisztjének üzenetet küldve, -hogy siessen rögtön a hadnagya megszabadítására. De addig is ön a -legnagyobb veszélyben forgott. Arról bizonyos voltam, hogy egy -gárdista kornet, ha egy kastélyba szüleséget <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> rekvirálni -beront, el nem mulasztja látogatást tenni a kastély uránál. Hanem -az megint bizonyos volt, hogy a mint ön meghallja, hogy az udvaron -lárma van: verekednek, le fog sietni, s akkor veszve van. Meg nem -ölik, mert arra parancsuk van; de van egy stratagémájuk, a mivel -minden vitézséget csuffá tesznek, egy kerek hálót hajítanak önnek a -fejére, melybe gubanczolva, ha Herkules erejével bir is, le kell -fegyvereztetnie. Akkor aztán megkötözve, lóra dobják s elvágtatnak. -A megmentésére jövő huszárok nem érik ezeket utól. Én tehát egy -drasztikus eszközhöz folyamodtam önnek a megmentésére.</p> -<p>Tehát csak drasztikus módszer volt: semmi egyéb!</p> -<p>Miranda egész hideg vérrel nézett szét, valamit keresett. -Frigyes kitalálta: a szivarját, a mit a kerevet melletti polczkára -tett le. Sietett neki vele szolgálni.</p> -<p>– Köszönöm; másodszor nem gyujtok rá a szivarra ha kialudt.</p> -<p>Ez is napkeleti virágnyelv volt.</p> -<p>S uj szivarra gyujtott, annak a füstjét fujta az ifjú szeme -közé.</p> -<p>– Már most még egy jó mappát kell önnek átadnom a melyben veres -vonallal megjelölve találja meg ön a kerülő utat, melyen a -királyhoz egész kényelmesen eljuthat a szénás szekereivel együtt; a -huszárjait hadirend szerint à cheval bocsátva az ut két oldalán az -esetleges ámbüszkádok felverésére. Az avantgárdáról és arriere -gárdáról se feledkezzék meg. E kerülő uton ki fogja ön játszani a -pandurvezér minden kelepczéit s holnap délig rátalál a király -táborára. De semmiféle lövöldözés által ne hagyja magát -zavartatni.</p> -<p>Ez a hölgy úgy beszél, mint egy tapasztalt katonáné.</p> -<p>De Frigyes is úgy fogadta az utasításokat, mintha a generálisa -szájából jönnének.</p> -<p>– Grófnő! Én az örök hála érzetét fogom ön iránt megőrizni -szivemben.</p> -<p>– Sohse hálálkodjék ön; én első sorban Frigyes <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> királynak -akartam jó szolgálatot tenni. Az a bonne fortune, a mi önt érte, a -királynak szólt, nem önnek.</p> -<p>– Ah «Per procura!» szólt nevetve Frigyes.</p> -<p>A nevetést a hölgy is viszonozta.</p> -<p>– No lássa ön: ez jó bon mot volt egy gárdista kornettől. Hát -per procura…</p> -<p>Trenk Frigyes kezdette már egész közelből látni ezt a -hölgyet.</p> -<p>Frigyes király mellé is oda illenék egy Chateauroux -herczegnő.</p> -<p>Reasszumálva a látottakat, hallottakat és tapasztaltakat, ez a -fantázia nem is egészen ködfátyolképnek való.</p> -<p>Trenk Frigyes egy tiszteletteljes kézcsókkal vett bucsut -tündérasszonyától, ki őt, a hogy kitüntetett vendéget szokás, egész -a lépcsőtornáczig kikisérte. Ott is még gyönyörü büsztjével a -lépcsőkorláton keresztül dőlve, utána nézett.</p> -<p>Mikor már odalenn volt Frigyes a korridoron, megcsendült a delnő -szava.</p> -<p>– Apropos! Trenk! Jőjjön csak vissza! Még egy mondani valóm van -önnek.</p> -<p>Az ilyen visszahivás követte mondanivalók szoktak igen -kellemesek lenni.</p> -<p>Frigyes négyesével ugorva át a lépcsőket, sietett Miranda előtt -teremni.</p> -<p>A szép asszony akkor a két gömbölyü karját Frigyes két vállára -téve, olyan közel hajolt hozzá, hogy csakugyan azt hihette, hogy -ebből egy szívteljes bucsucsók lesz: pour la bonne bouche.</p> -<p>De bizony nem az lett. A hölgy azt sugta Frigyesnek a -fülébe:</p> -<p>– Majd elfeledtem önnek a legnevezetesebbet elmondani. Az ön -kedves nagybátyja néhány nap előtt önnek igen jó szolgálatot tett. -A pandurjaival megrohanta Budweisst, melyet a porosz Walrabe ezred -tartott megszállva. A poroszok az első rohamra kapituláltak. -Trenknek a pandurjai aztán süveget cseréltek a poroszokkal. Csupa -tréfa <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> volt látni a veres köpönyegeseket az önök -granátosainak hegyes püspöksüvegforma bonnetjeikkel a fejükön.</p> -<p>– S ezt nevezi a grófnő nekem tett jó szolgálatnak? szólt -Frigyes elkomorodva.</p> -<p>– Várja ön be a végét. Budweiss kapitulácziója után gyorsan, még -az nap feladták a poroszok Trenk Ferencz pandurjainak Thábor és -Frauenberg várait s ez utóbbiban foglyul esett a Walrabe és Kreuz -ezredek dandárparancsnoka, A.. Z. herczeg. Az isteni Amália -herczegasszony most már hosszú időre szalmaözvegy.</p> -<p>Ezzel a két ujja hegyét Frigyes ajkára nyomva, mint a hallgatás -pecsétjét, a szeme közé nevetett a hölgy s aztán elfutott, még -egyszer visszafordulva az ajtóban s egy daemoni incselkedő -kacsintás nyilát lőve a szivébe, a hogy a futó pártusok -szoktak.</p> -<p>Frigyes elámulva állt ott, egészen buta képpel: egész darázsraja -által a legviszásabb érzelmeknek körülrajozva.</p> -<p>Két porosz ezred megadta magát egy pandurvezérnek! Minő szégyen, -minő gyász! S maga az ezredek parancsnoka, a vezérek kitünője, A.. -Z. herczeg elfogva. Minő szerencsétlenség!</p> -<p>De az imádott hölgy egyedül maradt! Minő öröm, minő -szerencse!</p> -<p>Frigyes király elveszté ezt az egész hadjáratot! Minő -siralom!</p> -<p>De most sietve fog seregestől Berlinbe visszatérni! Minő -öröm!</p> -<p>Ezen az egy rövid délutánon Trenk Frigyes a paradicsom -gyönyöreitől kezdve a purgatórium kinszenvedéseig mindent -megkóstolt.</p> -<p>Az alkonyat oltalma alatt utra kelt huszonkét megterhelt -szénásszekerével.</p> -<p>Egész éjjel folyton hallotta a puskalövéseket, melyeket Trenk -Ferencz pandurjai váltottak egyes porosz szénázó csapatokkal. -Éjféltájban egy erdőből negyven lovas vágtatott eléje, a kikben -porosz ulánusokra ismert. Azok is <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> szénázni jártak. Saját -magukat ki tudták vágni a pandurok közül, de szekereik ott -vesztek.</p> -<p>Most aztán ez a negyven lovas is szaporítá az ő csapatját, mely -másnap dél felé szerencsésen baj nélkül elért a király -táborába.</p> -<p>Csak Frigyes szivének volt baja.</p> -<h2><span class="smaller">VII. FEJEZET.</span><br /> -FERDE HELYZET.</h2> -<p>Trenk Frigyes a porosz tábor előőrseit és bagázsiás szekereit -már hajnalban maga előtt találta s ebből megtudhatá, hogy a király -serege keleti irányban mozdul előre s gyors menetben halad. -Konopist közelében talált rá a főhadiszálláson. A király épen -sátorában ebédelt legközelebbi környezetével. Ágyutalpakra -fektetett szekéroldalak képezték az asztalt, sült marhahus főtt -csicsókával (topinambur) a vendégséget. Italul szolgált a jóféle -almabor (Gose), a mi ott helyben készül.</p> -<p>A király maga használta ülőkének az almaboros hordót, még pedig -úgy, a hogy Bachust szokták rá pingálni, lovagolva, hátul a csap a -hordóba volt ütve; ha kifogyott a kanna, a király maga töltötte -teli. Azt a szép tabourettet, melyet a királyné sajátkezüleg -himzett számára, átengedé az angol követnek, a ki jobbján ült s -kivételképen brandyval frissitette fel magát.</p> -<p>Mikor Trenk Frigyes a király sátorába belépett, nagy üdvriadal -támadt a vendégeskedő társaságban.</p> -<p>– Ah! Itt van Trenk! Megérkezett Trenk.</p> -<p>Mindenki azt hitte róla már, hogy odaveszett, minthogy egész -éjen át elmaradt.</p> -<p>– Nos, Fritzi! szólt a király, hát egyedül jön maga?</p> -<p>– Nem, felség, másodmagammal s azzal a kék köpönyege alól -előhuzott egy tokaji boros átalagot s azt a király elé tette. -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>– Hát ezt hol vette?</p> -<p>– A jámbor beneschaui barátok disputálták rám erővel hogy hozzam -el felséged számára.</p> -<p>– És a katonái?</p> -<p>– Két vadász kivételével, a kiket Trenk huszárjai levágtak, mind -itt vannak.</p> -<p>– De megfizetett értök?</p> -<p>– Hetet a kettőért. Huszonkét huszárt pedig elhoztam foglyul. A -lovaikat huszonkét szénásszekér elé fogattam; azok is eljöttek -szépen.</p> -<p>Nagy örömriadal támadt e szóra! Huszonkét szénás szekér! Ebben -az inséges időben. Voltak Tamások, a kik nem hittek benne, a míg -saját szemeikkel nem látták, hogy csakugyan létezik ilyen -heraldikai csoda! Nagyobb csoda, mint a kétfarku oroszlán: szénás -szekér!</p> -<p>Ez aztán a csodahős!</p> -<p>S még foglyul is ejti a megtámadóit: a másik Trenk mesevitéz -huszárjait, egész csapatszámra! S keresztül sétál trombita szóval a -pandurok táborán, melyben a többi vállalkozók mind odavesztek. Sőt -még egy elszakadt után csapatot is felszed az uton s azt is magával -hozza.</p> -<p>– Ide ülj mellém! Mondá a király, helyet szorítva Frigyesnek -maga mellett. Hozd ide magadnak azt a dobot a szögletből; arra ülj -s azzal eléje tolta a rosztbifes tálat, hogy szeljen belőle. -Frigyes nem is hagyta magát kétszer kináltatni. Falt mint egy -farkas: minden hozzá intézett kérdést hallatlanná téve.</p> -<p>A király láthatólag gyönyörködött benne.</p> -<p>Majd az angol követhez fordult s Trenk vállára téve kezét, azt -mondá neki:</p> -<p>– C’est le matador de ma jeunesse!</p> -<p>Trenk pirult e dicséret miatt. Volt oka a pirulásra. Madame -Circe mondhatná azt meg, hogy milyen matador? Hüvelybe tett -fegyverrel.</p> -<p>A tokaji boros átalag kézrül-kézre járt: azt nem szokták -kláziból inni, hanem az akonáról. Malicziózus egy edény! -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> Tüdő kell hozzá, hogyha az ember egy -kortyot ki akar belőle szivni.</p> -<p>Az ebéd végeztével a király kijött a sátorából, mustrát tartani -a Trenk Frigyes által elhozott szekerek, katonák és foglyok fölött. -Azok rendben fölállítva vártak a sátor előtt. A saját katonáit -megdicsérte, a foglyokon végig próbálta nyelvtudományi ismereteit s -miután azok se a magyar, se a szarmata kérdésekre nem feleltek s -még arra a kérdésre is, hogy «styi rumunyesztye?» csak a fejüket -rázták, meggyőződött, hogy azok valami egészen ismeretlen népfajhoz -tartoznak.</p> -<p>Azzal ott a vezérek csoportja előtt levette a nyakából a -szalagon függő katonai érdemrendet s azt Trenk Frigyes nyakába -akasztá.</p> -<p>– Jutalmul e derék hőstettért!</p> -<p>Trenk Frigyes alig tudott valamit rebegni. A lelke azt mondá, -hogy soha még érdemrend rosszabbul meg nem volt érdemelve.</p> -<p>A király még e fényes kitüntetésen fölül egy erszénynyel is -megjutalmazta Frigyest. Az erszényben ötszáz arany volt.</p> -<p>Ez a szénának az ára.</p> -<p>De Trenk a maga részéről szintén nem maradt hátra a -nagylelküségben. A király által ajándékozott pénzből az őrmesternek -és a káplároknak husz Frigyes-aranyat adott egyenkint s minden -katonának egy aranyat, azonfelül az ezredkáplánra rábizott száz -aranyat, hogy ezt majd a két elesett vadász édesanyjának küldje -el.</p> -<p>Ezzel a bőkezüséggel gondolta biztosítani a hallgatásukat.</p> -<p>Hiszen egész dicsősége addig tart, a mig ezek ki nem beszélik az -igazat.</p> -<p>Jasinszky karon fogta s fensőbbségi grácziával gratulált neki e -szép katonai bravurhoz.</p> -<p>– El kell nekünk mondanod, hogyan ment végbe ez az egész -brilliáns affér?</p> -<p>Most aztán Frigyesnek kellett volna hazudni egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> hősi -fordulatokkal teljes mesét. Meg voltak a hozzá való eszközei: nagy -költői tehetséggel volt megáldva. De azt nem vette most elő.</p> -<p>– Bocsássatok a sátoromba. Két éjszaka nem aludtam. Folyvást a -nyeregben. Fáradt vagyok, mint a kutya.</p> -<p>Mielőtt még is a sátorába bocsátották volna, a király mégegyszer -behivatta őt magához. A király egyedül volt vele.</p> -<p>– Tudja maga már a tábori jelszót?</p> -<p>– Még nem közölték velem, felség.</p> -<p>– Akkor ne is tudakolja. Mire fölébred, más jelszó lesz: azt -közlöm magával: «Mollwitz!»</p> -<p>– «Értem» felség.</p> -<p>– Mért nyomta meg azt a szót, hogy «értem»?</p> -<p>– A jelszó azt jelenti, hogy szembe megyünk az ellenségre és -megverjük.</p> -<p>– Helyesen magyarázta. Hát azt tudja maga, hogy igazi -ellenséggel állunk szemben?</p> -<p>– Tudom felség. Lotharingi Károly érkezett meg a rajnai -hadsereggel; csatlakozott Nádasdy hadtestével és a szász -hadsereggel. Drezda felől közelítenek.</p> -<p>– Helyes. Előttünk Lotharingi Károly, a hátunk mögött Trenk -Ferencz. Micsoda rokonságban áll maga ezzel a Trenkkel?</p> -<p>– Apáink testvérek voltak, de egymást nem szerették. Életutjaik -külön váltak. Én és nagybátyám Ferencz sohasem láttuk egymást.</p> -<p>– Többet nem tud maga a nagybátyja felől?</p> -<p>– A mit hallásból-mondásból lehet tudni: vitéz embernek, de -rossz jellemünek irják le. Nem az én dolgom, biráskodni fölötte. De -ha a csatatéren találkozunk, valamelyikünk le fogja vágni a -másikat, annyi bizonyos.</p> -<p>– Ezt szeretem hallani. A míg én a derék sereggel előre nyomulok -Lotharingi Károly ellen, az alatt maga a tartaléknál marad a testőr -századdal és részt vesz a <span class="pagenum"><a name="Page_79" -id="Page_79">-79-</a></span> hátvéd csatározásaiban s rajta lesz, -hogy az ellenfélt visszaverjék.</p> -<p>– Nem lesz nehéz feladat, felség.</p> -<p>– No, csak semmi elbizakodás. Trenk Ferencz jókora haderővel -rendelkezik s gyors mozdulatokra képes. Ma három hiobhir érkezett -hozzám egy óra alatt. Budweiss és Frauenberg kapitulált egy -ágyulövés nélkül s utánuk másnap Thabor, a Walrabe-ezreddel. A -másik kettővel nem törődöm. Szedett-vedett hesszeniek voltak; de a -Walrabe-ezred! S különösen a hadakban edzett főparancsnok A… Z. -herczeg…</p> -<p>Ennek a névnek a kimondásánál a király soká nézett Trenk Frigyes -szemébe. Olyan volt e királyi szemek nézése, mint a gyujtó üveg -sugártüze. Trenk Frigyes kiállta azt.</p> -<p>Egy pillahunyorítás nem árulta el az érzelmeit.</p> -<p>Pedig teljes nyugalmat mutatni is veszedelem volt. A… Z. herczeg -nagy tekintély volt a hadseregnél s Trenk Frigyes gyakran volt neki -meghivott vendége. Egy kicsit mégis csak kellene mutatni a -megütközést az elfogatás fölött, ha már az örömöt nem akarjuk is -elárulni.</p> -<p>– No! És maga annyit sem mond ily kitünő pártfogójának a -balesetéről, hogy «Isten őrizz!»</p> -<p>Trenk Frigyes nyugodtan felelt:</p> -<p>– Ezt a rossz hirt már tegnap ilyenkor hallottam, felség. Nem -lepett meg.</p> -<p>– Kitől tudhatta meg?</p> -<p>– A fogoly huszároktól.</p> -<p>– Hát tud maga ezeknek a fogoly huszároknak a nyelvén -beszélni?</p> -<p>– Én nem; hanem a háziasszonyom, a kinek a kastélyában szállva -voltam.</p> -<p>– Ah há! Tehát magának háziasszonya volt.</p> -<p>– Tudósításomban mindent elő fogok adni. Beneschau -földesasszonya Sch..in grófnő. Ő küldte általam fölségednek az -élelmi szereket a kocsikkal együtt, hódolatból. <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>– Szép-e?</p> -<p>– Igen distingvált hölgy.</p> -<p>– Nem azt kérdeztem, hogy milyen a magatartása? hanem hogy -szép-e?</p> -<p>– Nagyon szép, fölség.</p> -<p>– Megfizetett maga az élelmi szerekért?</p> -<p>– Ismétlem, hogy ajándékba küldte felségednek.</p> -<p>– Nekem igen! De maga csak nem maradt adósa?</p> -<p>Trenk Frigyes minden prüderiáját elővette, hogy -szabadkozzék.</p> -<p>– Mit gondol, fölség? Ilyen helyzetben! Ellenséges tábor -közepett!</p> -<p>– Ejh! Katona fegyverének mindig fel kell huzva lenni. De csak -megölelgette a bucsuzáskor?</p> -<p>– A bucsuzáskor nem, fölség.</p> -<p>– No hát az alkudozáskor. Az én nevemben, per procura.</p> -<p>A király nevetett; erre aztán Trenk Frigyes is elnevette magát, -míg hirtelen észrevette, hogy ezzel a nevetéssel a titkába enged -látni s nagy hirtelen összeszedte magát.</p> -<p>– Az etikett korlátai között.</p> -<p>– Jól van, ismerjük ezt a dolgot. Most elmehet aludni. Estére -megkapja a parancsomat.</p> -<p>Trenk Frigyes a királytól kijövén, sietett a sátorát fölkeresni, -a hol a két lovászlegénye várt reá; a sátor mögött volt a két -vezeték paripája. Leveté magát a medvebőrre s rögtön elaludt. Az -esteli trombitaszó ébreszté föl.</p> -<p>Akkor tudta meg, hogy a király a főhadiszállással együtt már -délután elköltözött s őt a testőrségi századdal együtt hátrahagyta, -négy ágyuval. Hanem azt az ötven huszárt, a kik a kirándulásban -részt vettek, magával vitte a király.</p> -<p>Trenk Frigyes fel tudta fogni helyzete ferdeségét.</p> -<p>Ma minden ember az ő csoda vitéz tettéről beszél; bámulják, -irigykednek rá: nagy jövendőt jósolnak neki; <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> de ha a -király maga elé találja hivatni Norbertet, a huszár őrmestert s -elmondatja vele magának az egész hadi kalandot, egyszerre kisül, -hogy a vezénylő tisztnek ebben az egész bravourban csak -szégyenteljes kelepczében kussadás jutott. Ekkor aztán, ha kérdi -valaki: hol nyerte ez a «grüner Junge» azt a vitézségi érdemrendet? -azt fogják rá felelni: «madame alkovenjében».</p> -<p>Ez a nyugtalanító érzés kisérte őt az egész hadi uton. Harmadnap -utólérte a királyt s azontul ő vezette az első szakaszt a testőr -lovasságnál; a király a dobverők szakaszánál lovagolt.</p> -<p>Egyszer odainti magához a király Frigyest, s azt mondja -neki:</p> -<p>– No Trenk, most ráérünk a dolgunk felől: beszélje el nekem, -hogyan történt az a maga vitézvágása Beneschauban?</p> -<p>Frigyes elmondott mindent a királynak hiven, szépítés nélkül; -bevallotta az elkövetett nagy hibát, a minek balkövetkezéseitől -csak egy asszony furfangja s az altisztjei vitézsége szabadíták -meg.</p> -<p>A király arczvonásain látszott a meglepetés. Nem árulták el még -neki e titkot: Frigyes szájából hallotta ezt először, mint -önkénytes vallomást.</p> -<p>– No lássa, ezt szeretem, hogy igazat mond. Nem titkolja el a -hibáját, nem kérkedik hamis érdemekkel. Azért a hőstett érdeme csak -maradjon a magáé. Megtörtént ez már hires hadvezéreken is, hogy -hibából nyerték meg az ütközetet. Mollwitznál magam is megfutottam -s csak másnap tudtam meg, hogy fényesen győztem: derék gránátos -ezredeim legázolták az ellenséget. Kicsinyben magával is ez -történt. Köszönjük meg Fortuna istenasszonynak, hogy ránk -kacsintott. Hanem már most ezzel aztán vége legyen ám az -istenasszonyokkal való kaczérkodásnak! Maga fiatal ember, sok szép -tehetséggel van megáldva. Szive, feje helyén. Tudományos -képzettsége sok. Testgyakorlatokban, férfi-küzdelmekben az elsők -közül <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> való. Lelkében tetőtől-talpig nemes -ember! Ezt ne vegye dicséretnek. Egyetlen egy indulat képes lesz -magánál mindezeket a jó tulajdonságokat lerontani. Ez az érzékiség. -Erre pedig magának nagy hajlandósága van. Egyetlen egy órájáért a -gyönyörnek maga el fogja veszteni az eszét, elfeledi a -kötelességét, elárulja a hazáját s lesz komisz, alávaló jellem, -háládatlan, fizetett kém. Ez mind lesz magából, ha be nem -vakczináltatja magát a szerelem ragálya ellen.</p> -<p>És azután még egy félóráig tartotta atyai oktatásokkal Trenk -Frigyest a király, mellette lovagolva.</p> -<p>Elmondta neki, hogy ilyen idős korában ő nála is hasonló -pusztító betegség volt az érzékhevülés, ő is el tudott minden -kötelességet felejteni egy édes csengő hangért; az ábrándok -világába hagyta magát ragadtatni.</p> -<p>És azután áldva emlékezett vissza arra az atyai vas kézre, mely -ábrándjait kiméletlenül összetörte és eltévedt fiát a -férfifeladatok teljesítésére kényszeríté, egy börtönfelügyelő -szigoruságával.</p> -<p>– Én hasonló atyai gondviselést fogok maga felett gyakorolni, -mondá a király. Én magából egész embert akarok csinálni. S ha nem -megy máskép, összetöröm s ujra öntöm, a hogy én velem tett az apám. -De tudja maga, mi a neve annak az ujraöntő anyamintának? Börtön. -Maga most azért a beneschaui asszonyhistóriáért rászolgált egy -esztendei várfogságra. Ez most el van téve; de nincs elengedve. De -eszébe jusson magának, valahányszor még egy olyan hosszan aláomló -asszonyi hajzatot, mely egy tündértermetnek utolsó takarója, végig -czirógat a kezével, hogy Frigyes király fekete könyvébe be van irva -az adóssága.</p> -<p>Frigyes a könyekig meg volt hatva a király atyai dorgálásai -által. Szentül fogadta, hogy spartai életet fog élni ezentul.</p> -<p>A király megerősítette ebben a szándokában. Valóban semmi sem -oly hathatós védelem egy ifju férfira nézve a <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> szerelem -és bujaság csábító démona ellen, mint a test edzése, -fegyvergyakorlat, athlétai versenyek: a merész daczolás az -elemekkel, a szomjazásban és koplalásban való tökéletesítés, a hogy -már a Gradus ad Parnassum mondja, melyet minden syntaxista ismer: -«Multa tulit, fecitque puer: sudavit et alsit. Abstinuit Venere et -vino». (Hej sokat eltürt s tett a fiu izzadva, didergve. Elkerülé a -szerelmet, a bort.)</p> -<p>Azután majd ha Berlinbe visszatérnek, ott lesznek Trenk Frigyes -előtt a hires tudósok, Pöllnitz, La Mettrie, Jordan: azokkal -társaloghat, azoknak a szelleméből sokkal több táplálékot gyüjthet -a lelke számára, mint holmi hiábavaló asszonyszemélyek -fecsegéseiből.</p> -<p>Trenk Frigyes egészen megadta magát. Ünnepélyesen felfogadta, -hogy ezentul napjának minden óráit a vivó és lovagló porondon fogja -tölteni, a hevülések ellen jeges fürdőket vesz: éjszakáit a -tudományoknak fogja szentelni s ha egy asszonnyal összetalálkozik, -annak csak a czipője orrát fogja nézni lesütött szemmel.</p> -<p>Tesz az ember ilyen fogadásokat, mikor naphosszant masirozik -hóval vegyes záporesőben, sárban, éhezve s keresve az ellenséget, a -kivel össze akar verekedni.</p> -<p>Hogy azután megtartja-e ezeket a fogadásokat, az otkolon-illatos -szobában, a kandalló tüzénél, a forró puncs szürcsölése mellett? Az -megint más kérdés.</p> -<h2><span class="smaller">VIII. FEJEZET.</span><br /> -A KÉT TRENK SZEMTŐL SZEMBEN.</h2> -<p>II. Frigyes rátalált a keresett ellenfélre. Lotharingi Károly -szembe jött rá, egyenlő haderővel.</p> -<p>Marsovicznak hivják a helyet, a hol II. Frigyes elvesztette – -nem az ütközetet – hanem az egész hadjáratot. Ütközetre nem került -a sor.</p> -<p>Pedig mind a két tábor katonáinak forrott a vére <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> a -verekedési vágytól. De a «mama» azt mondta a gyerekeknek: «Csitt! -mentek aludni!» Ez a mindnyájunk közös mamája, a föld: ez -akadályozta meg a verekedést.</p> -<p>Lotharingi Károly serege egy félkör alaku hegyen tanyázott, a -hegy lankáin elhelyezett ágyuütegekkel. A hegy mindkét oldalán volt -egy tó, melyeket egy lomha folyásu csatorna kötött össze. A -csatorna két oldalán süppedékes mocsár.</p> -<p>Szemben II. Frigyes hadserege szintén egy hegymagaslatot foglalt -el; a két ellenség egymásnak a beleibe láthatott: megszámlálhatták -az ágyuikat, lovasezredeiket; láthatták minden mozdulataikat. -Azonban nem is mozdulhattak. Itt meg kellett állniok és egymással -farkasszemet nézniök. A két ellenfél egymásnak az állását csak -keskeny völgyeken át közelíthette meg; de maguk azok a hegyvápák is -ketté voltak szakítva, mély sziklameredélyektől. Sziklák, mocsarak, -tavak, lehetetlenné tették az ütközetet. Károly herczeg meg sem -mozdult a helyéből. Neki kényelmes helyzete volt: hadserege bőven -ellátva élelemmel. De Frigyes király háta mögött minden élelmezést -lehetetlenné tudott tenni Trenk bátya. A király belátta, hogy a -támadás lehetetlen. Visszavonulót fuvatott. Átvonult seregével az -Elbe tulsó partjára. Az egész hadjárat el volt veszve. Vissza -kellett adnia Csehországot egy ágyulövés nélkül, a hogy -elfoglalta.</p> -<p>A visszavonulás Szilézia felé teljes hadi rendben történt meg, -három hadoszlopban, taktikai szabályok szerint. Lotharingi Károly -serege csak nagy távolban kisérte; de meg nem támadta a hazatérő -ellenséget. II. Frigyes maga egy dandárral, melyet a lovas és -gyalog testőrség s a gárdagranátosok két zászlóalja képezett, négy -tábori ágyuval vonult a centrumban; ellenségnek hire-nyoma sem -volt. A királylyal volt együtt az egész főhadiszállás.</p> -<p>Estére Kollin városában szállt meg a király. Ez a hely meg volt -babonázva rá nézve. Már az első látogatása is fatális volt benne. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>A mint besötétült, az előőrsre kiállított huszárpikétek -nyargalvást jöttek jelenteni, hogy nagy csapat magyar lovasság -közelít. A huszárok annyira vitték a vakmerőséget, hogy -beszáguldoztak a városba s ott lövöldözték ki a karabélyaikat.</p> -<p>Jasinszky, a gárdisták főparancsnoka, kiküldte egy szakasz -lovassal Trenk Frigyest kémszemlészetre; az nem sokára azzal a -hirrel tért vissza, hogy az egész mező hemzseg a száguldozó magyar -huszárságtól.</p> -<p>A parancsnok erre utasítá, hogy menjen a királyt fölkeresni s -kérje a rendelkezését.</p> -<p>Frigyes lótott-futott a városban, keresve a királyt: senki sem -tudta neki megmondani, hogy hová lett? Az egész haditanács nem -tudott tanácsot adni. Végre a király inasa tudatá vele, hogy ő -felsége felment a toronyba.</p> -<p>Frigyes utána sietett. Ott találta a királyt a toronyablakban, -perspectivával a kezében.</p> -<p>– Mit akar kend? kérdezé boszusan a király, mikor Trenk -megszólította.</p> -<p>– Parancsát várom, fölség, hogy mit tegyünk?</p> -<p>– Tegye kend, a mit akar! Iparkodjék a bőrét megmenteni.</p> -<p>– A parancsnokom kiván utasítást kapni a lovas gárda -számára.</p> -<p>– No, hát vigye neki az utasítást, hogy a lovas gárda huzódjék -ki az első hóstádból, s álljon fel a második hóstádban a glaszin, -maradjon mindenki a nyeregben.</p> -<p>Akkor jött egy sűrű zápor, mely eltakarta az egész vidéket, a -király nem látott semmit a toronyból. Koromsötét éjszaka lett.</p> -<p>Trenk Frigyes sietett az utasítással Jasinszkyhoz s azzal a -lovas gárda átvonult a városon a hostádba.</p> -<p>A királynak volt sejtelme a veszély komolyságáról. A helyett, -hogy a dandárját a belvárosban összpontosította volna, az egészet a -hátsó külvárosban állítá fel, a honnan kijárás van. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>A zápor megszünt, hanem azért a borult ég miatt sötét volt. De -nem sokára lett aztán világítás elég! Megérkezett Trenk Ferencz a -maga pandurjai élén s első dolga volt egy pár magas házat -felgyujtani. A veresköpenyegesek elfoglalták a szélső házakat s -azoknak az ablakaiból kezdték meg a puskázást a poroszokra.</p> -<p>Ő maga, a fővezér, fekete lován, veres dolmányban, ott -nyargalászott vakmerően, parancsokat osztva, a pokoli világítás -közepett. Néha olyan közel jött Trenk Frigyeshez, hogy az arczát -megláthatta. Álomviziónak is rettenetes volt az!</p> -<p>Közben szólt a török muzsika: öreg dob, trombita, klarinét; -hangzott a svihrovai nóta, a mibe beleénekelt a szerezsánok bömbölő -kardala.</p> -<p>S hogy ne csak tüzzel és vassal rontsa az elleneit, még azt is -kieszelte a pandurvezér, hogy a csatornagátat átszakíttatá s arra a -városba omló viz egyszerre ellepte a glaszikat. A testőrök lovai -hasig áltak az áradatban s soraikat tizedelték a pandurok golyói. -Trenk Frigyes századából hét testőr elesett s a saját lova is -megsebesült. Hallotta a golyónak a pattanását, mely annak a nyakán -behatolt. A paripa ágaskodott, hánykolódott, majd levetette lovasát -a nyeregből.</p> -<p>Szokatlan, megdöbbentő, minden hadi tudományt csuffá tevő volt -ez a harczmodor. Támadás egy város közepén, sötét éjjel, melybe a -felgyujtott házak lángja vet világot. A házakból lövöldöznek a -magát védeni képtelen lovasságra, melyre ráeresztették a csatorna -vizét. A megtámadott fél egy külvárosba beszorítva, a honnan csak -egy kapun át van kijárása. De künn a város előtti téren pedig az -ellenséges lovasság száguldozik s minden menekülési rohamnak -elvágja az utját.</p> -<p>Egy előnye volt csupán a király dandárának Trenk Ferencz fölött. -Az a négy tábori ágyu. Ez a fegyvernem hiányzott a pandurvezérnél. -Utálta az ágyut, mint haszontalan idővesztegető szerszámot. Neki a -várostromhoz elég <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> volt a lajtorja, meg a sötét éjszaka, -kézben a mordály, a fogak közé szoritva a görbe kard; így veszik be -a várakat. Csatában pedig épen semmire sem becsülte az öreg -lőszerszámot. Gyors száguldozásaiban csak akadályoztatta volna az -ágyu, a ki uszni sem tud s a sárban megreked.</p> -<p>És ez a négy apró hatfontos ágyu mentette meg II. Frigyest, hogy -Trenk Ferencz gárdástul, főhadiszállásostul együtt el nem fogta -Kolin városában. Minden oldalról körül volt már véve. Vezérei -elvesztették a fejüket. Senki s nem osztott parancsot.</p> -<p>A pandurvezér ellenben messze harsogó szóval kiabálta a -pandurjainak a jelmondatokat valami ismeretlen zsargonban, a mit az -ellenfél nem értett.</p> -<p>Ekkor egy ágyugolyó összezuzta a pandurvezér jobb lába -szárát.</p> -<p>Trenk Frigyes látta, a mint nagybátyjának a fekete lova magasra -felágaskodott s aztán hanyatt vágta magát, lovagját is maga alá -temetve. Az ágyuteke a lovat is megölte.</p> -<p>A pandurok odarohantak elesett vezérükhöz s azt lova alól -kiszabadítva, magukkal vitték.</p> -<p>Ezzel vége volt a harcznak: a király feje fölül elvonult a nagy -veszély. Ez az egy ágyugolyó megszabaditá.</p> -<p>A vezér megsebesültével az egész pandursereg elvesztette a -lelkét.</p> -<p>Minden hadi sikere az ő személyes vitézségétől függött. Soha sem -közölte alvezéreivel támadási tervét, a mit maga is a küzdelem -hevében gondolt ki s ha kellett, gyorsan megváltoztatott. A -harámbasák egyike sem volt képes a vezért helyettesiteni; az -okosabb főtiszteket pedig irigységből, féltékenységből elüldözte -maga mellől.</p> -<p>A pandursereg minden török muzsika nélkül kikotródott a -városból, a lovasság még egy ideig nyargalászott az elhagyott -utczákon; de éjfél után az is eltisztult. Másnap reggel a naszszaui -dandár sietett a király fölmentésére, s a pandurtábor, a milyen -gyorsan jött, úgy eltünt s többet nem zavarta a poroszok -visszavonulását. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>– No, a maga drágalátos urabátyja ugyan szép kis tréfát -csaphatott volna velünk az éjjel! Mondá a király Trenk Frigyesnek, -mikor másnap ismét egymás mellett lovagoltak. Jó szerencse, hogy -agyonlőtték!</p> -<p>Trenk Ferenczet azonban nem lőtték agyon: nem olyan könnyen volt -annak a testéhez varrva a lélek. Felvitték Bécsbe s ott egy ügyes -kirurgus egymáshoz ragasztotta az eltört lábszárcsontját: -legfeljebb rövidebb lett az egyik lába, mint a másik; de azért -csakugy megülte a lovat, mint azelőtt s csak olyan kurucz ember -maradt, mint eddig volt.</p> -<p>II. Frigyes hazatért erősen megfogyott seregével, melynek -elveszíté egy harmadát, a nélkül, hogy egy ütközetet vivott volna, -s elveszté az egész hadjáratot.</p> -<h2><span class="smaller">IX. FEJEZET.</span><br /> -A KORONÁK MARTYRJA.</h2> -<p>És a kinek a nevében, a kinek az érdekürügye alatt ez az egész -nagy hadjárat megindíttatott, a jó VII. Károly császár, mint éli -dicsősége világát azalatt?</p> -<p>II. Frigyes hadseregének támadó mozdulatával egyidejüleg a -császárt is visszahelyezték Bajorország székvárosába.</p> -<p>Ismét elfoglalhatá a Kandid Péter épitész remekében készült -ó-rezidencziáját, felvitetheté magát a csodaszép «császárlépcsőn» -végig a pompás audiencia termén, a tükrök termén s a száz lépés -hosszuságu gallérián, melyet a bajor uralkodók arczképei -ékesitenek; mindmegannyi pánczélos, hadverő alakok, királyi -jogarokkal, marschalbuzogányokkal a kezükben; mellettük az asztalra -téve a korona; némelyiknél kettő is.</p> -<p>Ott, a hosszu galléria vége felé letétetheti magát a vánkosokkal -felpóczkolt karszékbe; szemközt a saját arczképével, melyen Des -Marés György művész ecsete remekelt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> Ott láthatja magát a -császári ornátusban, egyik kezét a csipőjére, a másikat a német -császári koronára téve. Annak az árnyékában még két másik korona is -bujdoklik.</p> -<p>Igen! Ezek mind az ő koronái. Az arczkép alatt a czimei és a -neve felirva: «Serenissimus, potentissimus, ac invictissimus -Princeps Carolus VII. Dei Gratia Romanorum Imperator, semper -Augustus, Rex Germaniæ & Bohemiæ, utriusque Bavariæ, Archidux -Austriæ» és a többi és a többi.</p> -<p>S ő csak azt az egyet irigyli attól az arczképtől, hogy az olyan -délczeg módra tud a lábán állni! Ő csak székben ülni képes, akkor -is csak úgy, hogy a jobb lába egy támlányra van fektetve, -bebugyolálva viaszkos vásznak és vatta közé. A köszvény gyötri, -mely éjjel-nappal nem tart szünetet.</p> -<p>A főudvarmester jön, messziről elkezdve a bókolást s hozza az -aranyos bőrtárczában a hadi jelentéseket, melyek legujabban -érkeztek stafétával. Azokat felolvassa a császár előtt, ki tölcsért -csinál a markából a füle előtt, hogy jobban halljon s közben -nagyokat nyög; jaj a térdem, jaj, hogy szurkál!</p> -<p>Örülni kellene a kapott tudósításon; de ez az arcz nem képes már -örömöt kifejezni: vonásaiban a fájdalom, a csüggedés, a boszuság -van megkövesülve.</p> -<p>Itt van Frigyes király gratuláló levele. Boldog uj esztendőt -kiván.</p> -<p>«Boldog új esztendőt.»</p> -<p>Csak egy boldog új napot tudna kivánni!</p> -<p>Erre valamit kellene válaszolni. A titkár kezében tartja már a -tollat.</p> -<p>De a mint lélekzetet vesz a diktáláshoz a nagy ember, rögtön -előveszi a gonosz hurut, minden szavát megszakítja a köhögés. Az -ápolója be van már tanitva a segédkezésre; addig ütögeti a -tenyerével a felséges úr háta közepét, mig a köhögés alább -hágy.</p> -<p>Az üdvözlő levél ezalatt megiródott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p> -<p>A császár aggódva néz körül, hogy nem következik-e még valami -uralkodói tény, a melyet el kell végezni?</p> -<p>Van egy egész halom folyamodás. Kárvallott polgárok, kiket a -gyilkos, égető hadjárat minden vagyonuktól megfosztott, özvegyek és -árvák, kiknek kenyérkeresője elesett. Ez mind a jótékonysági -kommisszióhoz utasittatik.</p> -<p>Jó szerencse, hogy ezt a kellemetlen thémát félbeszakitja a -gyóntató atya megérkezése. Ez elől mindenkinek vissza kell vonulni. -A császár egyedül marad vele egy hosszu óráig. Egy olyan embernek -is lehet sok meggyónni való büne, a ki kezét, lábát nem tudja -megmozditani. A koronák tulajdonosának a kimondott szava, a -gondolatja is cselekedet. Jó, vagy rossz cselekedet! S ezt a pap -határozza meg.</p> -<p>A császár arcza egészen veres volt, mikor a káplánja eltávozott, -a kápláné ellenben fakó halovány. Nem adta meg neki az -abszolucziót.</p> -<p>Titok volt, a mit egymásközt beszéltek, annak a tárgyát nem volt -szabad megtudni senkinek, még a kanczellárnak sem.</p> -<p>A lelki felindulás azonban jótékony hatással volt a császár -életszervezetére. Ujra mozgásba jött a vére, felszakadt a flegmája. -Volt egy bizalmas embere, a kit legörömestebb látott maga körül: az -udvari szakácsa. Ez előtt nem volt titoktartó. Ha ez a jeles férfiu -naplót irt volna, rendkivül érdekes olvasmányt hagyott volna hátra -az utókornak.</p> -<p>VII. Károly császár nagy inyencz volt az akkori idők fogalma -szerint; mert a mai korban emberi iny el nem fogadná azokat a -mindenféle füszerekkel és savakkal, olajokkal megmérgezett -ételeket. S ezeknek az összeállitásában volt nagy müvész Kuncz -mester. S a császárnak igazi gyönyörüség volt a szakácsával az -ilyen csemegék fölött tanácskozni.</p> -<p>– Nagyon szeretem, hogy nem adta meg az abszolucziót, -szinczerizált ő felsége. Legalább nem kell hetenkint <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> kétszer -bőjtölnöm. Utálom a halakat, meg a csigabigákat.</p> -<p>Kuncz mester aztán előadta a mai napra való konyhatervét. Csupa -melegvérü állatokból és olyan növényekből, a melyek a nap jegyét -viselik. Semmit a Saturnus jegy alatt termettekből, minő a spinót -és a csicsóka.</p> -<p>Italul pedig az «aurum potabile» (iható arany) és az «aqua -regalis» (királyi viz).</p> -<p>– Gondold csak, Kuncz! Még azt kivánta, hogy béküljek ki a -fiammal! Az elkorcsosulttal! A kinek nem tetszik a vitézkedés. Fut -a háboru elől. Az ellenségeimmel barátkozik. Azt hallom, hogy a -mint én meghalok, azonnal békét köt a királynéval: eldobja a -koronáimat. Ezeket a drága koronákat, a mikért én annyit -harczoltam! A miket oly büszkén viseltem! Egy se kell neki. Nesze -római császári korona! Nesze csehországi korona! Ah! csak én lóra -tudnék még ülni!</p> -<p>Kuncz mester rendes kerékvágásba igazitá a társalgást azzal a -jelentéssel, hogy az árticsókák már megérkeztek Veronából.</p> -<p>Erre aztán megint más irányt vett a beteg császár észjárása.</p> -<p>– Az árticsóka drága csemege; azért pénzt kell adni. A császári -pénztár pedig most üres! Nincs! Egy baczen sincs benne. Éhen fogunk -meghalni.</p> -<p>Ekkor aztán a magas beteg vigasztalására előhozták az állami -satulyt: felnyitották. Tele volt aranynyal. Lássa, hogy nem fog -éhen meghalni.</p> -<p>Belemarkolt az aranyba. Marok számra átrakta a ládikó egyik -szakaszából a másikba, számlálva, hány napig tart el.</p> -<p>– Harmincz! Egygyel sem több. Harmincz nap mulva nincs mit -ennünk. Mehetek a koronáimmal koldulni.</p> -<p>A környezete vigasztalta: harmincz nap nagy idő, az alatt nagy -dolgok történhetnek. Mária Terézia busás hadi kárpótlást fog -fizetni.</p> -<p>– Igen! Igen. A káplán azt mondta, hogy ne aggódjam <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> a messze -idők miatt; mert a jövő hold töltét nem fogom már megérni. De én -nem akarok meghalni! Mi lesz a koronáimmal, ha a fiam kerül a -helyembe?</p> -<p>A felhozott ebéd aztán megvigasztalá. Köszvénytől összehuzott -ujjaival nem tudott enni: úgy kellett az ápolójának kanállal -etetni. És mértéktelen étvágya volt. A mig evett, ivott, -elfelejtette a testi fájdalmait, az aggodalmait.</p> -<p>– Ilyen marczipánt nem készitenek a paradicsomban!</p> -<p>A bőséges ebéd után pedig rögtön előveszik a testi fájdalmak: a -gyomra felpuffad, a kő kinozza, a térdporczai lüktetve égnek.</p> -<p>Sietve küldenek az orvosokért. Közelben tartózkodik mind a -három; körülfogják a páczienst, mint a boszorkányháromszög.</p> -<p>Az egyiknek fekete parókája van, a másiknak szürke, a -harmadiknak veres.</p> -<p>A fekete parókás minden bajt külsőleg gyógyit, flastrommal és -hólyaghuzókkal, füstöléssel és cauterálással, elevenitő -balzsamokkal és prüszköltető szerekkel. Legujabb panaczeája egy -elevenen megnyuzott fehér bakkecskének a bőrét a fájós köszvényes -tagra burkolni, attól a köszvény csalhatatlanul elmulik.</p> -<p>A szürke parókás kitanult therapeuta. Minden bajnak a -diagnozisát az urina szineiből, felhőiből, üledékeiből itéli meg – -csalhatatlanul s ahhoz alkalmazza a reczipéit, a mik az állat-, -növény- és ásványvilág termékeivel meg nem elégedve, a mythologiai -sárkányok és baziliszkok alkatrészeit igénybe veszik.</p> -<p>A veres parókás végre raczionálista doktor. Ő már rájött arra a -thesisre, hogy a gyógyhatásu füveknek és állati részeknek -signáculumaik vannak. Annálfogva, a kinek kőbaja van, azt a «kőtör» -(saxifraga) és «kőmag» (lithospermum) füveiből főtt fürdőben kell -izzasztani, továbbá a pézsmaczicza zacskójában talált követ -porrátörve itatni vele s a fizetér-czethal gyomrában talált ámbrakő -füstjével <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> megfüstölni: ezek a követ szétoszlatják, -minthogy maguk is állati kövek.</p> -<p>S a sok tudós konzilium és disputa közepett a halálra kinzott -beteg nyög és jajgat s kinjában erre a mondásra fakad: «odaadnám -most valamennyi koronámat egy gyógyító arkánumért!»</p> -<p>Végre a veres parókás ezt az okos mondást hangoztatja:</p> -<p>– Semmi sem használna a fölséges beteg bajainak megorvoslásában -annyira, mintha itteni zord klimánk alatti tartózkodását melegebb -zóna alattival váltaná fel; ha például elköltöznék Nizzába.</p> -<p>A császár nevetett is, köhögött is, dühöngött is egyszerre.</p> -<p>– Oh tu asinus in folio! Én menjek Nizzába, a hol most -osztrákok, olaszok, francziák, spanyolok egymás hátán verekesznek! -Hát nem tudod, hogy ott most háboru van?</p> -<p>A tudós férfiu nagyot bámult. Hát ez bizony nem tartozott az ő -szaktudományai körébe.</p> -<p>– Nagyon csodálom, hogy Olaszországban háboru lehet; holott -Paracelsus megirta, hogy a fügének az étele és a gránátalmának az -itala olyan békitő hatással bir, hogy annak a használatától még a -tigrisek is megszelidülnek.</p> -<p>(Persze, csak azon mulik, hogy a tigrisek nem eszik meg a fügét -s nem szopják ki a gránátalmát.)</p> -<p>Következnek a kirurgiai kinzások; az érvágók, köppölyök, -katheterek, hólyaghuzók. Végre a minden betegségekben gyógyitó -thériák. A mákony hatása alatt legalább kényszeredett álom száll a -beteg idegzetére. De az az ópiumadta álom megint rettenetes -viziókat idéz az agyára. Temetéssel álmodik. A kriptaajtót töri -fel, mikor fölébred. Fulladozva hörög: «Nem akarok még meghalni! -Hová lesznek a koronáim!»</p> -<p>Egy este aztán a minisztere egy sürgetős levéllel szakitá félbe -a beteg császár kancsérolását, kiküldve mellőle minden más halandó -embert. <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>A levelet II. Frigyes irta főhadiszállásáról – Glatzból.</p> -<p>Ebben tudatá a király császári védenczével, hogy az idei -hadjárat be van fejezve – rosszul. Csehországot oda kellett hagyni. -A francziák cserben hagyták szövetségeseiket. A porosz sereg vonul -haza Brandenburgba, Pomerániába. A császár lássa, hogy mit -tegyen.</p> -<p>– No, most már meg akarok halni… szólt a koronák martyrja.</p> -<p>És szavának állt.</p> -<p>Másnap reggel hiába hozták az ébresztő boraxot füstölni: nem -ébredt föl semmi életserkentő arkanumra. Itt hagyta a koronáit.</p> -<h2><span class="smaller">X. FEJEZET.</span><br /> -JUVENTUS–VENTUS.</h2> -<p>Úgy történt, a hogy a haldokló császár előre látta. Trónörököse -Miksa József a füsszeni békekötésben lemondott minden igényéről a -császári koronára, Mária Terézia örökös tartományaira s cserébe -visszakapta elfoglalt Bajorországát s ezzel megszünt szövetségese -lenni II. Frigyesnek.</p> -<p>Mária Teréziával ellenben szövetséget kötött Anglia, Holland, -Szászország s a szövetséghez hozzájárulni készült Orosz- és -Lengyelország.</p> -<p>A porosz királynak nem maradt más fegyvertársa, mint a franczia -király.</p> -<p>II. Frigyesnek keserü napjai voltak! Egy emlékezetes levélben -két példát idéz fel: az egyik azé a hajós kapitányé, a ki az -ütközetben minden oldalról körülfogva ellenséges gályáktól, -kanóczot készül dobni a lőporos tonnába; a másik pedig dicső -ellenfelének példája: Mária Teréziáé, aki asszony létére nem esett -kétségbe, midőn ellenségei már Bécs város kapuit döngették; hanem -valamennyivel elfogadta a harczot. <span class="pagenum"><a name= -"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Tehát ennyire jutott már II. Frigyes király, hogy ilyen képek -vonuljanak át képzeletén.</p> -<p>Hanem hát a könnyüvérű fiatalság mit törődött a magas -politikával? a Pelham-miniszterium aknamunkájával, mely biztató -szavakat küldött II. Frigyesnek, de öt millió forintra emelte fel -Mária Terézia hadi subventióját s szolgálatába bocsátá a hannoveri -ezredeit. Trenk Frigyesnek ujra kezdődtek az elyziumi napjai.</p> -<p>Azokat a jó tanácsokat, a mikkel a király masirozás közben -impregnálta s a miknek követését oly szentül felfogadta, mind -elfelejté, a mint Berlinbe visszakerültek.</p> -<p>A bájos istennő rá volt szorulva a vigasztalásra. A hadjárat -szalmaözvegygyé tette. A. Z. herczeget Bécsbe vitték. Ott ugyan -rangjához illő bánásban részesült: lovagi szavára szabadon hagyták -járni, kelni: csak a vámsorompót nem volt szabad tullépnie s minden -udvari tánczmulatságra meghivást kapott, melynek hasznát is -vette.</p> -<p>Amália herczegnő azonban egész viszavonultságban élt: nyilvános -helyeken nem mutatta magát, gyászt viselt és minden héten kétszer -küldött levelet staféta által a férjének.</p> -<p>Ez a gyászfátyol nagyon jó függöny volt a mögötte lejátszott -szerelmi idyllnek.</p> -<p>Trenk Frigyesnek most már nem kellett meglepetésektől tartani. -Azért nem is volt többé óvatos. Mondják, hogy a szerelem vak.</p> -<p>Kezdett közbeszéd tárgya lenni a boldog viszony a -herczegnőhöz.</p> -<p>Egyszer vacsora alkalmával, melynél csupa gárdatisztek voltak -jelen, bajtársai felszólitására elregélte Trenk Frigyes annak a -másik Trenknek a hadi kalandját, a melyben egy francziáktól -megszállt várat szalmabábok által vett be.</p> -<p>Egy gyalog gárdatiszt, a kit Trenk különösen gyülölt nőiesen -finom arczáért s a kit e miatt Ganymedesnek hivott, ezt a csipős -tréfát veté az elbeszélés végére: <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Ez semmi. Én ismerek egy Trenket, a ki szalmaözvegyek által -tudja bevenni a várakat.</p> -<p>Trenk Frigyes erre a szóra annyira elfeledkezett magáról, hogy -az élcz mondójának a szeme közé önté a pohara tartalmát s mondott -neki egy czimet, minek a vége az volt, hogy «et czetera».</p> -<p>Az inzultált tiszt rögtön kardot rántott s a két testőr ott az -étkező teremben párviadalt kezdett, a minek az lett a vége, hogy -Trenk ellenfele egy vágást kapott az arczára, a mivel el lett -rontva az eddigi szépsége.</p> -<p>Ez elég nagy bolondság volt Trenktől.</p> -<p>A következményeit rövid időn tapasztalá. A legelső vasárnapi -templomi parádé alkalmával, mikor a király elhaladt Trenk előtt, -eléggé fennhangon mondá neki e szavakat:</p> -<p>– Hallja, uram! A mennydörgő mennykő csapjon a kend szivébe! -Vigyázzon kend magára!</p> -<p>Még ez az intés sem térité eszére Trenk Frigyest. Ugy fogta fel -a dolgot, hogy ha már az ember a paradicsom tiltott almafájáig -eljutott, ne érje be annyival, mint szegény, jámbor Ádám apánk, -hogy az első harapásnál eldobja az almát, hanem mászszék fel a -fájára és lakjék jól kedvére az adományából.</p> -<p>Pedig a kelepcze már ki volt vetve a számára.</p> -<p>Mindenki irigyelte a szerencséjét: s az irigyek a legkevésbbé -kibékithető ellenségek. Az irigygyel nem lehet duellálni. Az -hátulról szur le.</p> -<p>Trenk Frigyes ez esemény után néhány napra barátságos vacsorára -volt hivatalos a testőrség parancsnokához, Jasinszkyhoz. Rajta -kívül még két jó pajtása volt az asztalnál, a kik közül az egyik a -táborozás alatt sátortársa volt, egyenrangu kornet.</p> -<p>Szóba került ismét a magyar Trenk.</p> -<p>Jasinszky pipaszónál hozta elő, hogy miféle rokoni összeköttetés -lehet a két Trenk között?</p> -<p>Frigyes elmondott mindent, a mi köztudomásu volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<p>De még azon is tulterjedt s kifecsegett valamit, a mi megőrzendő -titka volt. Elmondta, hogy a magyar Trenk, halálosan megsebesítve -kerülvén Bécsbe, ott végrendeletet irt, melyben őt, az unokaöcscsét -teszi magyarországi nagy birtokainak s még nagyobb zsákmányainak -általános örökösévé. Ezt a végrendelkezését meg is irta Frigyes -anyjának, ki Pomerániában másodszori házasságban élt s az anyja -elküldte a levelet a fiának.</p> -<p>Akkor pedig, a midőn Trenk Ferencz azt a levelet irta Frigyes -anyjának, eszében sem volt a végrendelet-tevés: a lába összeforrott -s ő készült a pandurjait ismét dandárba gyűjteni.</p> -<p>Minek irta hát ezt a levelet?</p> -<p>Talán, hogy a poroszokat áltassa azzal a hirrel, hogy a félelmes -Trenk Ferencz haldoklik, a halottas lepedőjét rágja, magába szállt -és testálni kezd?</p> -<p>Vagy valami dæmoni terve volt vele, kis öcscsének -megrontására?</p> -<p>Jasinszky azt mondá erre a levélre:</p> -<p>– Ejh, barátom, hisz ez egy krözusi szerencse. Egy pár milliót -érő vagyon! Te csak két kézzel kaptál utána?</p> -<p>– Nem biz én. Egy kis ujjal sem. Köszönöm a szlavoniai erdőket, -tele haramiákkal; meg az összerablott aranyat, ezüstöt. Én az én -királyomat a nagy mogul minden kincseért sem cserélem fel -mással.</p> -<p>Erre mind a három tiszt rátámadt, hogy a szerencsét nem kell ily -könnyen elutasitani.</p> -<p>A hálátlanság csunya vétek! a nagybátyja jó akaratát legalább -illik levélben megköszönni. Ki tudja, jövőre mire lehet az még -jó?</p> -<p>Unszolták, hogy ő maga válaszoljon egyenesen a magyar Trenknek, -nevezze azt kedves nagybátyjának, köszönje meg atyafiságos jó -akaratát.</p> -<p>Frigyesnek eszébe jutott mindaz, a mit Miranda beszélt neki -Trenk Ferencz iránta való jó akaratáról s ez felforralta vérét -egész a dühig; aztán meg amaz éjszaka, melyben <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> Kollinnál -maga előtt látta őt, dæmoni működésében: a viz közepén töltött -éjszaka, a füle körül fütyölő golyók, a pokoli török muzsika s az -megint jéggé fagyasztott benne minden rokoni szeretetet.</p> -<p>– Hát tudod mit? monda neki Jasinszky. Ird neki azt, hogy -köszönöd a testamentumát, csak birja békével tovább is a -pandurjait, cum appertinentiis; hanem ha jót akar veled, küldjön -neked egy néhányat azokból a pompás magyar lovakból, a mik három -nap, három éjjel ki nem fáradnak a nyargalásban. Add ide nekem a -levelet, én majd kézhez juttatom a szász követség utján. Hiszen nem -állami titok, csupán családi levelezés. Aztán majd ha küld magyar -paripákat a bátyád, nekem is adj belőlük egyet.</p> -<p>Trenk Frigyes rá hagyta magát beszélni, hogy ilyen tartalmu -levelet irjon Trenk Ferencznek. Ezt a levelet Jasinszky átvette -tőle s a saját pecsétjével zárva le, zsebébe tette.</p> -<p>Ez a levél képezte azt a fordulópontot, melyen Trenk Frigyes -sorsa lejtőre jutott.</p> -<p>Nem gondolt rá többet.</p> -<p>Élte világát mint könnyelmü gyermek. Asszony szivében lakik az -üdvösség! S ki ne szeretne üdvözült lenni?</p> -<p>Egyszer aztán megesett vele, hogy a boldog pásztoróra miatt -elkésett a reggeli parádéról.</p> -<p>A király ezuttal nem nézte el a hibáját. Fogságra küldé -Potsdamba. Ott adtak neki egy szobácskát a «hosszu hidon».</p> -<p>Az ilyen aprólékos szolgálati mulasztásokért legfeljebb három -napi fogság szokott lenni a megfelelő dij.</p> -<p>Frigyest ott hagyták ülni két hétig.</p> -<p>Az alatt jöttek hozzá, barátság szine alatt, kémkedő agent -provocateurök, a kik biztatták, hogy folyamodjék a királyhoz -megkegyelmeztetésért.</p> -<p>– Én nem vétettem semmit, monda Frigyes s nem könyörgött. -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Tovább is ott hagyták ülni.</p> -<p>És még mindig nem sejtette, hogy ez a herczegnő szép szemei -miatt történik.</p> -<p>Ekkor a király maga is Potsdamba érkezett s másnap a -szárnysegéde, Bock tábornok fölkereste Trenk Frigyest, sürgönyöket -bizva rá, miket azonnal Drezdába kell vinnie.</p> -<p>Örült, hogy ismét lóra ülhetett.</p> -<p>Drezdából visszatérett újból találkozott a királylyal a -parádén.</p> -<p>A testőrszázad, melynél kornet volt, Berlinben feküdt.</p> -<p>– Parancsolja felséged, hogy a századomhoz visszatérjek -Berlinbe?</p> -<p>– Honnan jött kend?</p> -<p>– Drezdából jöttem, a hová sürgönyöket vittem.</p> -<p>– S hát azelőtt hol volt kend?</p> -<p>– Az árestomban.</p> -<p>– No hát menjen kend megint oda, a hol volt.</p> -<p>S azzal Frigyes urfinak megint szépen vissza kellett ballagni a -hosszu hidra, az árestomba.</p> -<p>Hja bizony: «a szerelem sötét verem!»</p> -<h2><span class="smaller">XI. FEJEZET.</span><br /> -A TÜZKERESZTSÉG.</h2> -<p>A potsdami «hosszu hid» egy erőteljes leczke volt Trenk -Frigyesre nézve; a hogy a német mondja: «ein Wink mit dem -Zaunpfahl», vagy a hogy a magyar mondaná: «egy intés a -petrenczeruddal.»</p> -<p>De ő még azt sem értette meg. Folyvást ábrándozott szerelme -ideáljáról s panaszkodott a király szigorusága fölött. Ilyen -huzamos fogság egy kis elkésés miatt! Az elkésésnek az oka miatt -volt az.</p> -<p>A fogolynak még sétálni is csak a hosszu hidon lehetett, alá s -fel a középuton. Az ablaka rostélyán át nézhette, hogy kezdenek el -barkázni a Spree parton a fűzfák. Mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> aztán -jól kihajtottak a füzfák, akkor végre jött a megszabadulás órája. A -potsdami térparancsnok fölkereste börtönében s tudatta vele, hogy a -királytól kegyelmet kapott, most aztán siessen Berlinbe; három -napja van a dolgait rendbehozni; akkor rögtön üljön lóra s siessen -a királyt utólérni, a ki a gárdával együtt Sziléziába ment. Az új -hadjárat kezdődik.</p> -<p>Tehát csak azért szabadult ki, hogy menjen a háboruba.</p> -<p>De három napot mégis adtak neki a dolgait rendbehozni.</p> -<p>Mi dolga lehetett volna elébbvaló, mint fölkeresni szive -bálványát. Egész meggondolatlan szelességgel sietett a herczegi -palotába. Fényes nappal, a főlépcsőn rohant fel. Nagy meglepetés -várt reá. A bájos tündérnő helyett maga a herczeg fogadta: a férj. -Ez is kiszabadult a bécsi fogságból; kicserélték egy fogoly osztrák -tábornokkal.</p> -<p>A. Z. herczeg nagy örömmel fogadta a szeretetreméltó ifjut. -Szemrehányást tett neki, hogy olyan régen nem mutatta magát a -herczegi palotában. A herczegasszony nagyon apprehendál rá, hogy -elhanyagolja. Az egész télen nem látta. A bálokban sem volt. Hol -bujkált az egész idő alatt? Végül meghivta magához estélyre. Szép -társaság lesz együtt, hölgyek is, azok között talán olyan is, a ki -az ifju urat érdekli.</p> -<p>Frigyes csak az ajkait harapdálta dühében. Aztán megköszönte -szépen a kegyes meghivást, kimentve magát, hogy neki azonnal sietni -kell a király után a gárdához. Azzal rábizta a férjre, hogy adja át -hódoló üdvözlését a feleségének s aztán összezsugorodott kedélylyel -otthagyta örömei paradicsomát, a nélkül, hogy ideáljával csak egy -bucsupillantást is válthatott volna.</p> -<p>Nem is maradt tovább Berlinben, hanem sietett a király után a -táborba.</p> -<p>II. Frigyes az elfoglalt Sziléziáját ment védelmezni.</p> -<p>A hadi szerencse kereke odafordult, hogy most már az ellenségei -kerültek fölül. Angolok és hollandiak erős <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> -hadsereggel támadták meg szövetségesét, a franczia királyt, a kinek -a hadseregét egy beteg ember vezette: Szász Móricz; ennek épen a -táborba szállás előtt operálták az altestét egy veszedelmes -műtéttel, Mária Terézia és a szász fejedelem pedig fegyverfrigyet -kötöttek, melynek a végczélja az volt, hogy Poroszországot magát -felosztják kettőjük között. Volt hozzá elég nagy haderejük, -kilenczvenezer ember, sok lovasság, a melylyel szemben Frigyes -király csak hatvanezer embert tudott táborba szállítani.</p> -<p>Hanem Frigyes király maga számított annyit, mint egy hadsereg. -Az ő táborában szigoru rend volt. Maga látott minden után. Gárdája -élén ő vezette az előhadat s kémszemléket személyesen tett meg. A -gárdának kellett helyt állani mindenütt. Az már éjfél után két -órakor nyeregbe ült s naponként három négy óránál többet nem aludt; -de hát a király is ugyan ezt a sorsot osztá. A gárda volt a király -személyes intézkedéseinek a közvetitője. Az a másfél száz bátor, -edzett, nemes lovag, megannyi eszes fő, néhány óra alatt az egész -tábort értesité a király elhatározásairól. Azért nem volt ott soha -zürzavar, félreértés: mindenki tudta a maga feladatát és azt is, -hogy ha egy feladatot bevégzett, mi következik utána? hogy a -szomszéd hadtest mit indít meg? s hogy neki mint kell abban -közreműködni? Ez a csodálatos szervezet tette annyira diadalképessé -Frigyes hadseregét.</p> -<p>És aztán a hadi szerencse istenasszonya is szeszélyes. Ez a dáma -nem ismeri a hűséget. A beteg Szász Móricz megveri Fontenai mellett -(már elvesztett csata után) az egyesült angol, hannover és holland -sereget s magának az angol királynak veszedelmes versenytársa támad -magában Albionban: a trónkövetelő York herczeg, Stuart Ede ifju -alakjában, ki skót felkelői élén egész London kapujáig hatol.</p> -<p>Frigyes király egyedül marad a küzdtéren két ellenfelével. -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p>Azok egyesülten törtek már be Sziléziába s keresik a -királyt.</p> -<p>Frigyes a ravaszságot sem tartja megvetendő fegyvernek a -hadviselésben. Kémeket bocsát el, a kik magukat az osztrákok -hiveinek vallják. Azok hirül viszik Lotharingi Károlynak, hogy a -porosz király meg van rémülve ellenfeleinek tulnyomó haderejétől s -retirálni készül Sziléziából. Károly herczeg elhiszi az álhirt s a -szerint alakitja csatarendjét, hogy Frigyes királynak elvágja -visszavonulási utját. E miatt elhagyja erős hegyi táborállását s -leszáll hosszu hadoszlopokban a sikra.</p> -<p>– Itt vannak már, a hol nekem kellenek! kiált fel a király, -mikor látja az ezredeiket a hegyi utakon kibontakozni.</p> -<p>A porosz sereg hollétét semmi sem árulja el. Egy dobszó, egy -trombita el nem hangzik, nem raknak tábortüzet, a folyampartra nem -mennek itatni: hallgatás uralg az egész vidéken.</p> -<p>Mikor aztán leszáll az est, az egész porosz sereg fölkerekedik s -minden jeladás nélkül eléje megy az ellenfeleinek. Éjfél után két -órakor kiosztják az ezredeknek a csatajelszót, a vezéreknek a -haditervet s az első szürkületnél aztán megfujják a trombitákat s -rohannak előre.</p> -<p>Reggel négy órakor kezdődött az ütközet a szász lovasság és a -porosz vértesek és dragonyosok között: hat órára a szász lovasság -el volt seperve a csatatérről. De annál nagyobb vitézséggel állt -helyt a gyalogság, egy alacsony erdő védelme alatt, a honnan -gyilkos tüzeléssel fogadta a poroszokat: a burkus granátosok -kiverték őket az erdőből. A szászok ekkor egy burjánnal benőtt -kokojszás ingovány mögé huzódtak vissza, melynek halmos emelkedései -sövényekkel voltak elkertelve, egy hosszu gát vonult végig a -mocsáron, annak az oltalma alatt harczoltak elkeseredetten, mellet -mellnek vetve, szuronynyal, puskaagygyal. A porosz gránátosok -keresztül törtek árkon, sövényen, mocsáron, s kiszoríták a -szászokat a sikra. Azok még itt <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> is megállták a helyüket: -egy vezényszóra az egész gyalogság háromszöget formált s -visszaverte a granátos ezredek támadását.</p> -<p>Ekkor aztán Frigyes király ráereszté a félelmetes háromszögre a -lovas ezredeit: egy vértes, egy dragonyos ezredet és legelől a -gárda lovasságát. Jasinszky gárdistái törték be legelől a háromszög -oldalát, két osztag szász granátost lekaszabolva.</p> -<p>Itt került Trenk Frigyes legelőször komoly ütközetbe. Vitézül -harczolt: társaihoz méltón. Most kitünt, hogy minő értéke van a -fényesen egyenruházott, de nehéz gyakorlatokban edzett kis -csapatnak. Ez a százötven lovag döntötte el az ütközetnek a sorsát. -A háromszög föl lett forgatva s a szász sereg, puskáját elhányva, -vad futásban menekült a csatatérről.</p> -<p>Ekkor volt reggeli hét óra.</p> -<p>Azon melegében fordult a porosz sereg az osztrákok ellen.</p> -<p>Azok közvetlen közelből hallgatták a nagy ágyuzást kora -hajnaltól kezdve; de abban a boldog hitben éltek, hogy most a szász -fejedelem támadja meg Frigyes királyt s elálja a visszavonulási -utját. Csak a midőn a szétvert szász lovasság meghozta a rémhirt, -hogy a porosz a támadó fél s a szász sereg nagy veszélyben forog: -akkor határozta el magát Károly főherczeg, hogy fegyvertársának -segélyt küldjön.</p> -<p>Már ekkor látszott a porosz gyalogságnak az előnyomulása a -szakadozott terepen. Károly herczeg ágyutüzeléssel igyekezett azt -feltartóztatni s miután ennek semmi sikere nem volt, a lovasságát -küldé előre. De ezek megálltak a Strigau vizénél s visszaizentek a -fővezérnek, hogy nem tudnak átmenni: a folyam környéke olyan -süppedékes, a partok olyan meredekek, hogy hid nélkül nem lehet -átmenni rajta. Nem volt ottan Trenk Ferencz, a maga huszárjaival és -pandurjaival! Azok majd át tudtak volna gázolni a Strigaun! -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Ötvenhat svadrony lovasság volt egy tömegben Károly herczeg -vezénylete alatt. Nemsokára megérkezett Frigyes király lovassága: -az csak huszonöt svadronyt számított, ezeknek nem volt magas a -Strigau partja, mély a mocsárja, átgázoltak rajta s egy rövid óra -alatt szétverték a kétszerte több osztrák lovasságot.</p> -<p>Itt is kiérdemelte a hős nevet Trenk Frigyes. Két lovat lőttek -már le alatta, a harmadikat a szolgájától kérte kölcsön. Mindenütt -elől járt a küzdelemben s karddal meg nem tudta sebesiteni senki. -Hanem a mint a szétvert lovasságot üldözék, egy dragonyos tiszt, a -kire Frigyes rákiáltott, hogy adja meg magát, válasz helyett -ráirányozta a pisztolyát s keresztül lőtte Trenknek a kezét.</p> -<p>Ezzel aztán harczképtelenné lett téve.</p> -<p>Az ütközet déli tizenegy órára Frigyes király teljes diadalával -végződött. Az egyesültek elvesztettek négyezer halottat, ötezer -foglyot, hatvanhat zászlót, negyven ágyut. Frigyes király azt irja -a katonáiról, hogy azok úgy harczoltak, mint az oroszlánok a -hazájukért s hogy az ősrómaiak sem követtek el fényesebb -hőstetteket. Nekik is került ezerkétszáz halottjukba a diadal. A -sebesültek száma ment tizenhatezerre.</p> -<p>A király még ott a csatatéren kiosztotta valamennyi tisztje -között a katonai érdemrendet. Most már Trenk Frigyes is büszkén -viselhette a magáét: becsületesen meg volt szolgálva.</p> -<p>Hanem a sebével a tábori kórházba kellett mennie Schweidniczba s -ott ápolták négy hétig, míg a keze begyógyult. De még azután is -hosszabb ideig nem birta azt kardforgatásra használni. A mint a -gárdához visszatért, felgyógyultnak jelentve magát, a király igen -kegyesen fogadta.</p> -<p>– Most már átment maga is a tüzkeresztségen: csak viselje magát -ezután is férfihoz illő módon.</p> -<p>A. Z. herczeg is, ki egy ezredet vezényelt, rendkívül nyájas -volt hozzá. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>– Megirtam a herczegnőnek, hogy ön megsebesült, s ő válaszában -arra kért, hogy fejezzem ki mély sajnálkozását.</p> -<p>A király ezután csak nyargonczi szolgálatokra használta Frigyest -s kimélte a nehezebb feladatoktól.</p> -<p>A herczeg pedig megajándékozá egy jó vadászfegyverrel.</p> -<p>– Tudom, hogy ön milyen szenvedélyes vadász: volt alkalmam -tapasztalni. Itt most ráér a hadi szolgálat felől. A király nem -kivánja, hogy a parádéknál jelen legyen. Mehet fáczányokat -lőni.</p> -<p>Frigyes föl is használta a kegyes engedelmet, a miben jó adag -maliczia volt.</p> -<h2><span class="smaller">XII. FEJEZET.</span><br /> -A SZÉNA-SZALMA TÜNDÉR.</h2> -<p>A hohenfriedbergi fényes győzelem nem fejezte be a hadjáratot. -II. Frigyes ellenfeleinek a hadereje még mindig egyenlő volt az -övével. Az eredmény az maradt, hogy most már azok kétfelé osztották -a hadseregeiket s egyik sem fogadott el döntő ütközetet, hanem -szerteszélylyel portyázva, minden haditerv nélkül kergetőztek a -hosszú nyári hónapokon keresztül a porosz királylyal. Anglia adott -pénzt a hadviseléshez eleget s a muszka czárnő biztatta Mária -Teréziát, hogy hadsereget is fog a segélyére küldeni.</p> -<p>Frigyes király ezt az egész nyarat sátor alatt töltötte.</p> -<p>A nyár vége felé aztán, épen nem haditervből, hanem csupán -azért, hogy a hadseregét ellenség földjén élelmezze, bevonult annak -egy részével Csehországba. Összes dandárai tehettek húszezernyi -létszámot. A többi hadtestek szét voltak osztva Szászországba, -Sziléziába.</p> -<p>Ezzel a szétforgácsolásával a haderejének öreg hibát -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> követett el Frigyes király s egy -hajszálon mult, hogy sulyosan meg nem lakolt érte.</p> -<p>Bizony egy asszonyi hajszálon.</p> -<p>Trenk Frigyes még mindig a beczézett gyermekek sorsában -részesült. A király nem engedte neki, hogy megsebzett kezét -megerőltesse. Három hónap óta nem volt kihúzva a kardja.</p> -<p>Ellenben a vadászfegyver mindig a vállán volt s a nélkül, hogy -az ezredesének jelentést tett volna, egész napokat elkalandozott a -vadakban dús csehországi pagonyok közt s rendesen gazdag -vadászzsákmánynyal tért vissza a sátorába.</p> -<p>Körülbelül azon a tájon táboroztak ismét, az Elbe völgyén, a hol -tavaly.</p> -<p>Talán vissza is emlékezett a fiatal vitéz egyre és másra. Talán -a beneschaui kastély tündéralakjára? Olyan közel volt most megint -hozzá.</p> -<p>Egy este, mikor Trenk a reggel óta tartó cserkészetből -visszatért fáczányokkal megrakodva, nagy bámulatára és rémületére -nem találta többé a porosz hadsereget a reggeli helyén. Egy sátor -sem volt a téren. A saját sátora is eltünt, az őrtüzek ki voltak -oltva, a védsánczok széthányva s még csak egy távolból jövő dob, -vagy trombitaszó sem árulta el, hogy merre vonult el a -hadsereg.</p> -<p>Trenk Frigyes itt maradt magában a puszta táborhelyen, -gyalog.</p> -<p>Valahol a folyam táján füstöt látott, oda sietett.</p> -<p>Nagy örömére egy osztag Ziethen huszárt talált ott; a hadnagy jó -ismerőse volt.</p> -<p>Ezek azért maradtak ott, hogy a hátramaradt sánczkosarakat -elégessék.</p> -<p>A huszárhadnagy aztán tudatta vele, hogy a király délelőtt -hirtelen sátorbontást parancsolt, egész seregével elvonult -Trautenau felé. Jó barátságból a pajtás megemberelte Trenk Frigyest -egy vezeték lóval, hogy utolérhesse a király táborát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Jól kellett neki vágtatni, hogy a maga helyére eljusson. A gárda -mindig az előcsapatot képezte. S a királyt épen ott találta a -gárdánál.</p> -<p>– Hát maga megint vadászni volt? kiáltá a király már messziről -az érkező vitézre.</p> -<p>Frigyesnek a torkába szorult a mentség. Nem tudta magát mivel -védeni.</p> -<p>A király arcza azonban, szigor helyett, jóakaratú bonhomiát -fejezett ki ezuttal.</p> -<p>– No hallja: ezt a mai vétségét irja fel a potsdami bűnhődése -számlájára. Ez a bénéje volt. Anticzipandó kapta ki. Hanem ezzel -aztán kvittek vagyunk! S a mit ezután fog véteni, az már új rovásra -megy.</p> -<p>A király megbocsátott neki e durva fegyelemsértésért, a miért -megérdemelte volna, hogy elcsapják. S a másnapi ebédnél, a midőn a -testőrtisztek valamennyien a király sátorában étkeztek, maga a -király fordította tréfára a dolgot.</p> -<p>– Mernék fogadni, hogy ez a nagy vadászszenvedély megint csak -egy ürügy valami galánt afférnak a maszkolására. Nem találnám -csodálatosnak, ha a széna-szalma tündér megint itt lappangana -valahol a közelben.</p> -<p>Trenk Frigyes a homlokáig elpirult erre a czélzásra. A szép -Mirandának az volt a czíme a közbeszédben: «széna-szalma -tündér.»</p> -<p>A király a szája elé tette a tenyerét.</p> -<p>– Pardon! Hogy eljárt a szám. A mi barátunk nagyon hamar készen -van a karddal, ha egy szép hölgyre példálóznak előtte. De talán -engem nem vág le?</p> -<p>– Nem! Ezért a hölgyért senkit sem.</p> -<p>Az új tábor Szoór vidékén volt felütve. Csak öt ezred lovasság -volt a király táborában.</p> -<p>Egy szép meleg szeptemberi estén ezzel a szóval lépett Trenk -Frigyes a király sátorába:</p> -<p>– Fölség! Itt van a széna-szalma tündér!</p> -<p>A király nagyot bámult rá. <span class="pagenum"><a name= -"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p>– Hát hogy kerül az én táboromba egy asszony?</p> -<p>– Álruhában jött, mint markotányosnő.</p> -<p>– S miért jött ide? Magát látogatni?</p> -<p>– Nem. Felségeddel beszélni. Fontos felfedezései vannak az -ellenség szándokairól.</p> -<p>A király megbizta Trenk Frigyest, hogy vezesse a hölgyet a saját -sátorába: majd ott fog vele beszélni.</p> -<p>Trenk visszatért azzal a válaszszal, hogy a hölgy a királylyal -akar egyedül beszélni s más tisztnek a sátorába be nem lép.</p> -<p>– Akkor bocsássa őt elém. Maga álljon az ajtó előtt s ügyeljen, -hogy meg ne zavarják értekezésünket.</p> -<p>A hölgy belépett a király sátorába. Szabályszerű markotányosnő -jelmez volt rajta; fekete bársony fűzött kamizól, vállszalaggal, -csipke melledző és ingváll, kurta piros bokorugró szoknya, lábain -térdig érő csizmák, fején széles karimájú, aranyzsinóros kalap, -pávatollbokrétával, füleiben nagy ezüst karika függők. Tökéletes -ezredleánya volt. Beléptekor a királyt parasztos knikszszel -üdvözölte, kezét katonásan a kalapjához emelve.</p> -<p>– Madame! mondá a király, odamutatva egy taburetre.</p> -<p>A hölgy azzal tanusitá előkelő mivoltát, hogy minden tempózás -nélkül elfoglalta a kinált ülést, kurta szoknyáit térdeire húzva -illemesen.</p> -<p>– Önnek a neve gróf Sch...inné, madame.</p> -<p>– Igen, felség.</p> -<p>– Itt lakik a közel Beneschauban? Tudom már. Ön volt olyan -kegyes, hogy tavaly nekem szüleséget küldött, mikor nagy szükségem -volt rá. Trenk elmondott mindent.</p> -<p>– Mindent?</p> -<p>– No csak azt, a mi ő rá nézve kompromittáló volt: hogy -kelepczébe keveredett s abból az ön elővigyázata szabadítá ki. -Ezért önnek nagy köszönettel tartozom. Most pedig tudósításokat -hozott ön a számomra, madame. <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>– Még pedig igen sürgőseket. Felséged minden oldalról körül van -fogva.</p> -<p>– Ah! És ezt honnan tudja, madame?</p> -<p>– Kastélyom a hadak útjába esik; annálfogva szerencsém van -minden transenna csapat tisztikarát megvendégelhetni. A magyar -uraknak az a jó szokásuk, hogy asztal fölött minden tervüket -kibeszélik: áldomásokat mondanak a bekövetkező diadalra, -fogadásokat tesznek egymás között, hogy ki fogja el Frigyes -királyt. Előttem nem is tartanak titkot, mivelhogy egy osztrák -tábornok özvegye vagyok. Így aztán megtudtam, hogy Frigyes király -seregét az Elbe és Anpa folyók között Szoór falu közelében Károly -herczeg kétszerte nagyobb haderővel fogja megtámadni, a holnapi -napon.</p> -<p>– Már holnap? De hát hol veszik magukat?</p> -<p>– Burkersdorf az osztrák és szász seregek találkozója. Onnan -törnek elő a gyalogságukkal és az ágyuikkal. De ez csak a -szintámadás lesz, a két hegy közötti szoroson lovassági támadás -indítja meg az igazi harczot, oldalt fogva felséged seregét. -Ugyanakkor a Burkersdorffal szemben álló hegyről alászáll huszonegy -svadrony lovasság s az meg a balszárnyát támadja meg a porosz -seregnek. Végül, pro coronide, Trenk Ferencz átúsztat a -huszárjaival az Elbén s a hátába ront a tábornak.</p> -<p>– Ez átkozott terv, ha igaz, mondá a király, gyanakodón tekintve -a hölgy arczára. De mondja csak madame, mi oka lehet önnek, egy -Sch...in grófnénak, egy osztrák tábornok özvegyének, hogy ezt a -tervet én nekem, a királynője ellenségének elárulja?</p> -<p>– Hogy igaz, a mit felségednek elmondtam, azt bebizonyítom -azzal, hogy a lovas ezredeket is megnevezem, melyek a tábora -balszárnyát fogják attakolni: a Würtemberg-vértesek, a -Preising-dragonyosok és Philbert-dzsidások, mindegyik hét -svadronynyai.</p> -<p>– És a második kérdésemre mit válaszol, madame? <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Erre a szóra Miranda felállt a tábori székről s duzzogva emelte -föl a fejét.</p> -<p>– Felséged ismeri a Nibelungen-dalt?</p> -<p>– Könyv nélkül tudom.</p> -<p>– Akkor emlékezni fog rá, miért vágta le Krimhild a saját -bátyjának, Gunthernek a fejét? miért szerzett vérfürdőt -Etel-várában a saját nemzetének? Nekem is van Brunhildom! Nekem is -van Hágenem.</p> -<p>Ebben a pillanatban élénk szóváltás támadt a király sátora -előtt. A… Z… herczeg érkezett meg lóháton, vágtatva s a mint a -nyergéből leszállt, egyenesen a sátor felé sietett. A strázsát álló -Trenk keresztbe tette előtte a lábát.</p> -<p>– Serenissime. Most nem lehet bemenni a királyhoz: egy hölgy van -nála.</p> -<p>– Bánom is én, ha maga Cythere istenasszony van is nála! Nekem -rögtön beszélnem kell a királylyal.</p> -<p>S azzal felrántva az ajtó szőnyegét, betoppant a sátorba s -minden teketória nélkül azon kezdé:</p> -<p>– Felség. Jelentem, hogy a balszárnyunkon nagy tömeg ellenséges -lovasság közeledtét jelzék a portyázóink.</p> -<p>A király hidegvérrel, karjait mellén összefonva, mondá a -herczegnek:</p> -<p>– Már értesülve vagyok róla. A Preising-dragonyosok, a -Philbert-dzsidások és a Würtemberg-vértesek, huszonegy -svadronynyal.</p> -<p>A.. Z. herczeg bámulva nézett szét a sátorban. A jelzett hölgy -nem volt látható. Az a sátor előtti szóváltást meghallva, hirtelen -elrejté magát a király öltözőfülkéjének függönye mögé.</p> -<p>És nemsokára egymásután érkeztek a király sátorába Buddenbrock -és Golcz tábornokok, jelenteni, hogy a burkersdorfi magaslatokon -nagy tömeg ellenséges gyalogság mutatkozik.</p> -<p>– Mind jól tudom. Mondá a király. De nem onnan fog jönni az -igazi támadás. Ez mind csak tüntetés. <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Azzal odament az öltöző fülkéhez s kézen fogva Mirandát, -kivezeté őt a vezérek elé.</p> -<p>– Ime, uraim, a mi leghivebb tudósítónk, a ki az ellenfél egész -csatatervét szives volt velem közölni: Beneschau úrnője, gróf -Sch...in tábornokné.</p> -<p>– Ah! A széna-szalma tündér! szalajtá ki a száján A… Z… -herczeg.</p> -<p>Ráértek nevetni rajta.</p> -<p>– A veszély azonban elég komoly. Jó szerencse, hogy előre -értesültünk róla. Most gyorsan tegyük meg az intézkedéseket.</p> -<p>A király a tábori ágyára ült le s az asztalkára kiterítve a -katonai térképet, megkezdé a haditanácsot.</p> -<p>– Kérem, madame, maradjon itt. Önnek az adataira többször lesz -szükségünk, ha szives lesz azokat rendelkezésünkre bocsátani.</p> -<p>És így Miranda is részt vett a hadi tanácsban.</p> -<p>S nagyon jó tanácsokat tudott adni.</p> -<p>A völgyszoroson felvonuló lovasság első ezredei magyar huszárok. -Ezeknek az a virtusuk, hogy ha ők támadhatnak, akkor fel nem tartja -őket semmi ágyutűz, sorlövés: mindenen áttörnek; de ha őket rohanja -meg az ellenség, akkor szeretnek visszafordulni s egy kis futás -után megint szembefordulnak. Ezuttal azonban ezzel az ős szittya -harczmodorral mind össze fogják zavarni az utánuk nyomuló második -lovas dandárt, mely cseh, szász és morva lovasokból áll. (Ezt ő -mind a vidám poharazás közötti áldomásokból tudta meg.) Hej, sok -nagy dolgot követtek volna el a magyarok, ha ki nem áldomásozták -volna előre, hogy mit akarnak tenni!</p> -<p>A király egészen e körülmény figyelembe vételével alapítá meg a -csatatervet.</p> -<p>A tizenkilenczezer poroszszal szemben áll, illetőleg körülfogja -azt, harminczhatezernyi ellenfél: lovassága háromszoros -arányban.</p> -<p>Frigyes király ezzel a támadással szemben az összes <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> -lovasságát a hegyszoros felé csoportosítja s a balszárnyon kezd -döntő ütközetet egész erejével. A táborhelyét egészen védetlenül -hagyja. Ott nem marad más, mint a lovászlegények a vezetéklovakkal, -a szekerészek, a tüzérek, meg a lazarétum. Ha mozdul az ellenség a -jobb szárny felől is, azt ágyuzással kell, a meddig lehet, -visszatartani. A sátorok üresen maradnak.</p> -<p>A parancsok rögtön szét lettek küldve.</p> -<p>A… Z… herczeg valamit sugott a király fülébe, a mire a király -azt mondta neki: «magam is gondoltam erre.»</p> -<p>Azzal a szép markotányosnéhoz fordult:</p> -<p>– Madame. Mi végtelenül le vagyunk kötelezve a nekünk tett -megbecsülhetetlen szolgálatért. Bizonyos lehet ön királyi hálám -felől, mihelyt alkalmam nyilik, annak kifejezésére. De mi fog önnel -történni az ütközet alatt, mely még az éjjel megkezdődik?</p> -<p>– Oh, markotányosnét még soha sem öltek meg a háboruban.</p> -<p>– Ön tehát nem ismeri a félelmet. Nekem azonban kötelességem -gyanakodni. Én önt nem bocsátom el innen az ütközet előtt. Én -kénytelen vagyok azt is számításba venni, hogy hátha ön az -ellenségnek a kéme.</p> -<p>– Én szivesen maradok itten, szólt a hölgy mosolyogva, a meddig -felséged kivánja.</p> -<p>– Hivják be Trenket.</p> -<p>Frigyest beszólíták a király sátorába; maga A… Z… herczeg ment -érte.</p> -<p>– Kornet úr. Maga itt marad, a mig mi az ütközetbe megyünk. A -rossz kezével úgy sem foghatna kardot. Megbizatása lesz a hadi -kémül hozzánk jött hölgyet őrizni, hogy meg ne szökjék.</p> -<p>– Hogy én őrizzem a grófnét? szólt zavarodottan Frigyes.</p> -<p>– Gondolnám, hogy nem fél tőle? A grófnénak sem lesz kifogása -ellene? <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>– De az én sátoromban egy kéve zsupp sincs, a mire a grófnét -leültessem.</p> -<p>– A miatt ne legyen aggodalma. Én erre az éjszakára átengedem a -grófnénak a saját sátoromat, magamnak nem lesz rá szükségem. Madame -kényelmesen kipihenheti fáradalmait a tábori nyoszolyán. Mindent -rendelkezésére bocsátok. Senki sem fogja háborgatni. Itt az -asztalka fiókjában van egy játék kártya. Játszhatnak pikétet.</p> -<p>– Ördöngös szerencséje van ennek a Trenknek, szólt nevetve A.. -Z. herczeg. Nem is jön verekedni s még is ő kapja el a legszebb -zászlót.</p> -<p>Trenk Frigyes kegyetlenül meg volt szorulva. A királytól világos -maliczia volt ez a rendelkezés.</p> -<p>Őriztetni vele a szép tündérnőt (a kivel már régen ismerős) -egész éjjel, a király sátorában.</p> -<p>Ha A.. Z. herczeg Berlinbe visszakerül, ezt a tréfát bizonyosan -el fogja mondani Amália herczegnőnek s aztán az eddigi szép -idyllnek vége.</p> -<p>Hogy a királynak még a válságos pillanatban is volt elég humora -hasonló megtréfálásra.</p> -<p>Trenk Frigyes komoly arczot csinált s mutogatta teljesen -begyógyult kezét.</p> -<p>– Jól van, jól, Trenk, mondá a király engesztelőleg. Hiszen -egyéb feladata lesz magának, a miért hátra kell maradnia. A grófnét -nem szükséges magának czernirozva tartani. Hanem egyébre ügyeljen. -A tábor egészen magára marad. Megeshetik, hogy az ellenség a jobb -szárnyon is mutatkozni fog. Erre az esetre utasítva van a tüzérség, -hogy erős ágyutüzeléssel akadályozza meg az ellenségnek a szoroson -való kibontakozását. Itt, az én sátorom előtt is van felállítva egy -haubiczvető s mellette a golyópyramid. Külszínre ez csak a -tisztesség végett áll a királyi sátor előtt, mint a hogy itt van -kitüzve a főstandard. Jőjjön csak, próbáljon egyet fölemelni -azokból a haubiczokból.</p> -<p>A király kivitte magával a sátorból Trenk Frigyest s oda -mutatott a golyó-gulára. <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Rájuk nézve közönséges tíz fontos haubiczoknak látszottak a -kúpba rakott golyók; hanem a mint egyet föl akart a jobb kezével -emelni Trenk, nagyot szisszent: a beforradt izom sajgott.</p> -<p>– Látja, hogy még most is fáj a keze! mondá a király. Fogja a -balkézbe.</p> -<p>– Ez nyom egy mázsát! monda Trenk megemelve a haubiczot.</p> -<p>– Épen annyi. Tizenötezer arany van benne. Mind a tizenegy golyó -ilyen. Belül üres, ha a kanócz-csapot lecsavarják róla, a golyó -kétfelé válik. Ezekben van a tábor tartalékpénze. Százhatvanötezer -arany. Ezt bizom a maga felügyeletére. Maradjon itten és ügyeljen -rá, hogy ha ágyuzásra kerül a dolog, a pattantyusok bolond fővel -ezeket a golyókat el ne lövöldözzék. Az szép kis meglepetés lenne -az osztrák katonáknak, ha tizenötezer aranynyal kartácsolnának -közéjük! Ezt magára bizom.</p> -<p>Mégis marad hát valami komoly feladata: a hadi pénztárt -őrizni.</p> -<p>A haditanács intézkedései rögtön foganatba vétettek. A -tábornokok a tisztek sátrait járták sorba, felköltve őket s közölve -velük a feladataikat, a tisztek azután a közlegénységet -ébresztették fel: egy dobszó, egy trombitahang nem hallatszott, az -egész készülődés a legnagyobb csendben rendeződött. Az őrtüzeket -kioltották s még az előőrsöket is visszavonták, hogy az ellenség -annál inkább el legyen áltatva, abban a hitben, hogy a porosz -sereget mély álomban lepheti meg.</p> -<p>Minden hadcsapat elvonult a táborból; egy puskás őrt sem hagytak -még a király sátora előtt sem; csak az ágyukerekek távoli gördülése -hirdeté a leviathán mozdulását.</p> -<p>Trenk Frigyes egyedül maradt a király sátora előtt.</p> -<p>Végig gondolt a helyzetén.</p> -<p>Egyedül hagyva egy csábító tündérrel, a kinek varázslata már -egyszer kilopta a lelkét a szívéből. Minő visszaemlékezés az első -mámorító találkozóra! S ez a második <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> még bűvös bájosabb, mert -a minnetörvények minden parancsa szentesíti.</p> -<p>A ki az ilyen tündérszerencsét fel nem használja, az gyáva.</p> -<p>Nem igaz! az a gyáva, a ki kap rajta.</p> -<p>A babyloni Anaitis oltárán áldozni akkor, a mikor bajtársai, -maga a király, a halállal néznek szembe! Csókokat cserélni -tündérajkakról, a mikor azok ott kardcsapásokat cserélnek! Szerelmi -mámorban elfeledkezni arról, hogy ez órákban hazájának sorsa van -koczkára téve! És nem rohanni oda, hogy vére minden cseppjével -kierőszakolja a sorstól a diadalmat. Egy szép asszony miatt -elmulasztani egy szép halált!</p> -<p>Trenk Frigyes egy merészet gondolt.</p> -<p>Beszólt a sátor függönyén keresztül.</p> -<p>– Madame! Szabad belépnem?</p> -<p>– Szabad.</p> -<p>Trenk Frigyes belépett a király sátorába.</p> -<p>Egy viasztekercs égett az asztalon.</p> -<p>A hölgy már a tábori ágyon feküdt, egy lámapokróczczal -letakarva. A markotányosné jelmez a taburetten hevert.</p> -<p>– A grófné már lepihent?</p> -<p>– Igen, de ezeket az átkozott hosszúszárú csizmákat nem tudtam -magam lehúzni: az nem megy segítség nélkül. Jőjjön ide, segítsen -lehúzni.</p> -<p>Hát az ilyen szolgálatot teljesíteni, lovagias kötelesség.</p> -<p>Frigyes odalépett hozzá.</p> -<p>Miranda lehárítá magáról a takarót. Csak a rövid, himzett -szegélyű, ing volt rajta, aztán meg a lábain a csizmák. Azokat -odatartotta Frigyes elé, a kinek a szolgálattétel alatt le kellett -előtte térdelni.</p> -<p>Azután ismét a nyugágyra veté magát a hölgy, magára rántva a -pokróczot s fázós borzongást hallatva, a mi aztán csendes nevetésbe -ment át.</p> -<p>– Nos, hát nem ül ide az ágy szélére? <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Minthogy a taburett el volt foglalva a levetett öltönyökkel, -csakugyan oda kellett neki ülni.</p> -<p>– Nos hát, kis barátom, mondá neki a hölgy; úgy e megmondtam -magának, hogy újra találkozni fogunk? És hogy itt fogunk -találkozni.</p> -<p>S aztán hangosan felkaczagott.</p> -<p>– Úgy-e bár? Ha most engemet itt valaki meglepne, azt mondaná, -hogy Frigyes király szeretője vagyok.</p> -<p>Ez a szó teljesen jéggé fagyasztá Trenk érzelmeit.</p> -<p>Ennek a nőnek még a szégyen látszata is dicsőség.</p> -<p>– Nos hát? Valamit akart mondani nekem, hogy bejött.</p> -<p>– Igen, grófnő. Azt akartam mondani, hogy én is utána megyek -társaimnak. Nem maradhatok lomha tétlenségben, mikor azok -harczolnak.</p> -<p>Miranda boszusan rángatta a vállait.</p> -<p>– Hát hisz ezt megtehette volna, a nélkül, hogy nekem -bejelentse. Ön nélkül még kevesebb okom van itt magamban félni. -Csak azért jött be hozzám, hogy magas megvetését tudassa velem?</p> -<p>– Ellenkezőleg, grófné. Ön mindjárt meg fogja érteni, hogy engem -a legnagyobb megbecsülés vezetett ide önhöz. A király csak tréfált -azzal, hogy engem a kegyed őrizetére rendelt. Semmi oka sem volt -bizalmatlannak lenni. Láthatja, itt hagyta a sátorában összes -följegyzéseit ön előtt, kitárva. Ezekből megtudhatja kegyed -hadainak dislokáczióját. Itt van a kézi pénztára, a zárban hagyott -kulcscsal. De én még ennél is nagyobb bizalmat akarok ön iránt -tanusítani. A király rám bizta tábori pénztárának a megőrzését. Ha -én most lóra kapok és utána vágtatok a gárdának, valakinél hátra -kell hagynom a kincs hollétének a titkát. Én másra nem merem azt -bízni, mint a grófnéra.</p> -<p>– Lassan! Sugja a fülembe.</p> -<p>Frigyesnek oda kellett hajolni Miranda fölé, hogy a fülébe -sughassa a titkot. Ez alatt a hölgy fehér karja idegesen fonódott a -suttogó nyaka körül. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Ilyen nagy titoknak az átruházása csakugyan nagy megbecsülésnek -a tanusága.</p> -<p>– Nagy tisztelet, hogy ezt közölte velem; vigyázni fogok rá, -mondá a hölgy csipősen. Jó mulatást!</p> -<p>Azzal hátat fordított neki, elfujta a gyertyát s a pokróczba -burkolta magát.</p> -<p>Trenk Frigyes sietett ki a sátorból.</p> -<p>A lovásza ott várta a felnyergelt paripájával, nyeregbe vetette -magát s elvágtatott. Egy óra mulva utólérte a királyt.</p> -<p>– Hát maga itt van?</p> -<p>– Büntessen meg felséged az ütközet után; de nekem lehetetlen -mozdulatlanul lebzselnem, mikor társaim harczolnak.</p> -<p>A királynak nem volt most ideje tovább kérdezősködni</p> -<p>– No hát jó, hogy itt van! A gárda ma nem verekszik. Álljon a -hadsorba.</p> -<p>Igen: a testőrségnek ezúttal az a feladat jutott, hogy az -ütközet idegzetét képezze. Az egész harcz rögtönözve volt. A hat -gárdatisztnek folytonosan nyargalni kellett egyik dandártól a -másikhoz izenetekkel.</p> -<p>Az ellenséges lovasság már kezdett a szoros úton előnyomulni, -hosszú hadoszlopban. Mikor négy ezred felvonult, akkor hadrendbe -bontakoztak az út két oldalán.</p> -<p>Frigyes király ezt mind bevárta nyugodtan.</p> -<p>Azután jött az osztrák és szász nehéz lovasság hatalmas -tömegekben a felvonuló úton.</p> -<p>Ekkor Frigyes király megfuvatta a trombitákat s az erdőben -rejtett lovassága vágtatva rohant elő.</p> -<p>Az osztrák lovasság, mely egy alvó ellenséget vélt meglepni, -erre a nem várt támadásra zavarba jött. Egyenes, nyilt csatában a -porosz lovasság begyakorolt taktikája mindig fölényben volt ellenei -fölött.</p> -<p>A felzavart könnyű lovasság hirtelen hátat adott s -összegomolyodva veté magát a hátul jövő nehéz vasasokra.</p> -<p>Ekkor a király odafordult Trenkhez. <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>– No, most maga menjen A.. Z. herczegnek segítségére. Szeret -segítségére lenni! No, nem arra felé. Látja ott jobbra azt a -halmot, azzal az egy szál fenyővel a közepén. Arra vágtasson fel -egyenesen. Ott találja a tüzérparancsnokot. Adja neki tudtul, hogy -azonnal kezdjen az akczióhoz.</p> -<p>Trenk Frigyes árkon-bokron keresztül vágtatott fel a dombra. -Annak a túlsó oldalán volt elrejtve nyolcz ágyú.</p> -<p>A király vezényszavára rögtön feltaszíták az ágyúkat a -dombra.</p> -<p>A mély völgyben már akkor az osztrák és szász lovasság egy -zavart tömeggé lett összeszorítva.</p> -<p>Akkor ebbe a tömegbe kezdtek el azzal a nyolcz ágyúval -kartácsolni.</p> -<p>Az nem csata, hanem mészárlás volt. Ember és ló, mint a kaszált -rend, omlott a lövések után. A hátuljövő ezredek szenvedtek -legjobban: azokra, a kik kardtusában voltak a poroszokkal, nem -lehetett lövetni. Egy óra alatt tönkre volt zúzva az osztrák-szász -lovas hadtest s úgy szétfutott az erdőkben, hogy elő nem került -többet. Trenk Frigyes visszatért a királyhoz.</p> -<p>A nagy ágyúzásra azonban az osztrák derékseregnél is -észrevették, hogy Frigyes király megelőzte a támadást.</p> -<p>Épen a hajnal hasadt, szép Szent-Mihály napi derült reggel volt. -A hegyhátak a napsugártól megaranyozva, a völgyben fehér köd -terült, abból csak Szoór falu keresztes tornya látszott ki.</p> -<p>Átellenben a hegyoldalon Burkersdorf. Annak a kertjei között -volt felállítva az osztrákoknak negyven ágyúja.</p> -<p>Az osztrák granátos-ezredek zárt hadsorokban indultak meg Szoór -falu ellen, a hol Frigyes király főhadiszállását képzelték. Fejeik -fölött a hegyoldalban felállított ágyúk röpíték golyóikat a -falura.</p> -<p>A falvakat már e hadjáratban erősségül tudta használni mind a -két ellenfél. A szuronytámadást visszaverte a porosz gránátos had; -hanem az az óriási üteg a hegymagason <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> -összezúzta a torlaszaikat s felgyujtotta a hátuk mögött a -házakat.</p> -<p>Ekkor Frigyes király azt mondá Trenknek:</p> -<p>– Vágtass A.. Z. herczeghez és mondd neki, hogy három ezred -lovassal vágjon be az ellenség czentrumába s hallgattassa el azt a -batteriáját! Azután a legrövidebb úton nyargalj a faluba és vidd -parancsul a tábornoknak, hogy hat zászlóalj granátossal induljon -rohamra a burkersdorfi ütegek ellen.</p> -<p>Trenk Frigyes végrehajtá a rábizott feladatot.</p> -<p>Elébb a herczeget értesíté. Az rögtön megkezdé a lovas -támadást.</p> -<p>És neki, az ifjú daliának nézni kellett, hogyan vágtat az az -öreg ember, lobogó fehér parókájával, elől a lovasai rendjén, hogy -követ el mesemondáshoz hasonló hőstetteket! az öreg, a kicsufolt, a -meggyalázott férj! Míg ő, a fiatal vitéz, a nagy hódító, a -szerencsefia: ezt mind a távolból nézi.</p> -<p>A másik izenettel kellett a faluba eljutnia.</p> -<p>Hiszen ez is veszélyes feladat volt, a mi Trenk Frigyesre -bizatott. A legrövidebb út, végig az ellenséges arczvonal előtt, a -negyven ágyú lővonalán belől. A tekék ott bugtak el a feje fölött; -egy süvöltő granát a lova lábai előtt csapott le, átugratott rajta -s a háta mögött hallotta elpukkanni. De akkor aztán a megijedt lova -majd belevitte az ellenséges táborba. (Mint György királyt -Dettlingennél.) Szoór alá érve pedig le kellett szállnia a lováról -s azt egy fához kötve hátrahagyni; mert az utak úgy el voltak -torlaszolva, hogy ló nem járhatta. Mégis jókor átadta a király -parancsát Golcz tábornoknak, ki azonnal támadót doboltatott a -granátosoknak.</p> -<p>Akkor aztán látta Trenk Frigyes a templom tornyából ezeket az -élő bástyafalakat egy ütenyre megindulni a tüzokádó ütegekkel -szemben, mint valami gépnek a karjait. A hol az ágyúgolyó rést -ütött közöttük, az élőfal egyszerre összezárult megint. Aztán -jöttek a targonczások, saraglyára <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> tették a sebesülteket s -eltakarították. A tömeg ment előre. S nemcsak az ágyúk pusztítottak -benne, hanem az árkok mögött elhelyezett lövészek is. Az osztrák -sorgyalogság tüzelését hadi nyelven görgő-tüznek mondják -(Rollfeuer). Ennek a folytonos moraja képezte az alaphangot e -rettentő konczertben. A granátosok egy lövést sem tettek, a míg -száz lépésnyire nem értek az ellenfél harczvonalához, akkor -egyszerre sortüzet adtak, egyik ezred a másik után, s aztán -szuronyszegezve rohantak a magaslatnak.</p> -<p>De már ugyanakkor a lovasdandár is vágtatott a fensíkra -feltörve, a negyvenágyús üteg felé, felgombolyítva az útját álló -zászlóaljakat.</p> -<p>Trenk Frigyes sietett vissza a lovához s rátalálva, vágtatott a -királynak hírt vinni.</p> -<p>A király a gárdával és egy tartalék svadronynyal együtt közelebb -jött Szoórhoz; a nyolcz ágyút is magával hozta; a defilét csak egy -lovas osztag őrizé már.</p> -<p>– A nagy battéria el van foglalva, felség.</p> -<p>– Csak el van némítva, Trenk úr.</p> -<p>Már akkor az osztrák ágyúk megszüntek dörögni.</p> -<p>– A hadi jelentésnek korrektnek kell lenni. Monda a király.</p> -<p>– Én láttam A.. Z. herczeg lovasságát az ágyúkra rohanni.</p> -<p>– Azért azok visszavonulhattak.</p> -<p>Rövid idő igazat adott a gárdistának. A tetőn felállított ágyúk -ismét elkezdtek dörögni. Csakhogy a lángjuk nem a porosz tábor felé -villant, hanem ellenkező irányban. A poroszok csakugyan elfoglalták -az üteget s ekkor aztán a saját tüzéreiket állítva az ellenséges -ágyúk mellé, azokkal kezdték el lövetni a Burkersdorf faluban -tömörült osztrák hadakat. Nem sokára az egész falu égett. Az -osztrák fővezérség czentrumában volt megtámadva. Károly herczeg -egyik nyargonczot a másik után küldé a balszárnyon levő -dandár-parancsnokhoz, Preising tábornokhoz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> hogy -siessen a segítségére: az meg sem mozdult a helyéből. Hivatkozott -az írásban kiadott napi parancsra, mely szerint az ő feladata -Frigyes király előtt elvágni a visszavonulási útat. A három derék -ezred ott ült nyeregben egész délig, mozdulatlanul egy halmon, -melynek azóta Bataillenberg a neve.</p> -<p>Károly herczegnek nem maradt más választása, mint szétzilált -seregével visszavonulni a vesztett csatatérről.</p> -<p>A poroszok aztán dél felé Preising tábornoknak is segítettek az -elhatározásban: kiverték a helyéből.</p> -<p>Az osztrák hadvezérség ismét azt a hibát követte el, hogy -túlnyomó hadseregében bizakodva, háromfelé osztogatta szét a -seregét, hogy a burkust központi támadással összemorzsolja; Frigyes -király aztán egyenkint verte meg mind a hármat.</p> -<p>No, de hátra volt még a negyedik.</p> -<p>A hogy a szép markotányosnő elárulá, Trenk Ferencz a maga -huszárjaival és pandurjaival átúsztatott az Elbán s a míg a derék -ütközet javában folyt Burkersdorf és Szoór alatt, rajta ütött a -porosz táboron, melynek főhadiszállása teljesen védtelenül állt -előtte.</p> -<p>A nagy ágyútelep elfoglalása közben jött vágtatva egy -ordonáncztiszt a királyhoz:</p> -<p>– Fölség! a táborunkat elfoglalták Trenk pandurjai.</p> -<p>– S mit csinálnak ottan?</p> -<p>– A podgyászunkat fosztogatják.</p> -<p>– Akkor nagyon okos munkát végeznek: csak hadd romboljanak -kedvükre. Legalább addig a fődologban nem akadályoznak -bennünket.</p> -<p>S még csak egy kémszemlélő csapatot sem küldött ellenük a -király. Jól ismerte az embereit. Ezeket legjobban feltartóztatja a -podgyászos szekérvonat.</p> -<p>Délben már lehetett harangoztatni mind a két faluban. Az ütközet -el volt döntve. Ekkor aztán a király is visszatért a testőreivel a -táborába. Trenk vitézeit már nem találta ottan. De a tábor is -alaposan ki volt fosztva. A király <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> sátorából is elvittek -mindent: még az ezüst asztalszereket is. De eltünt a tizenegy golyó -is, a mi aranynyal volt megtöltve. Ki törődik most -bagatellekkel?</p> -<p>A király sátorában, a tábori ágy alá dobva hevert egy piros -viganó, melyet tegnap a szép markotányosnő viselt. Hát azzal mi -történt?</p> -<h2><span class="smaller">XIII. FEJEZET.</span><br /> -A DRÁGA KOTILLYON S A MÉG DRÁGÁBB VIGANÓ.</h2> -<p>Miranda arra ébredt föl, hogy éktelen zsivaj támadt a sátor -előtt, pisztolylövések, lódobogás, káromkodás vegyest.</p> -<p>Trenk Ferencz martalócz hada érkezett meg.</p> -<p>Annyi ideje sem volt, hogy felöltözzék. A sátornyiláson -berontott maga Trenk Ferencz.</p> -<p>Eddig csak a pofája volt olyan csuf, mint az ördögé, most már a -lába is sánta volt, hogy még jobban hasonlítson hozzá.</p> -<p>Reggel volt már, a sátornyiláson át besütött a napvilág: -egyenesen oda az ágyból kikelő alakra.</p> -<p>– Ah! Ah! Kiálta fel a pandurvezér: mit látnak szemeim? Az én -erényes szent asszonyom Frigyes király ágyában! Miranda grófnő! Ön -a porosz király szeretője?</p> -<p>Mirandának semmi nagyobb vágya nem volt, mint hogy őt valahogy -véletlenül ilyen helyzetben meglepjék s ez a dicsőség, érdemén -kivül, utólérte.</p> -<p>A franczia udvar szokásai (jó részt a bajoré is) érthetővé -teszik, hogy egy nőnél ez ambiczióvá fajulhasson. Hiszen azok a nők -uralkodnak, a kik balfelül ülnek.</p> -<p>De hogy mégis épen Trenk Ferencz legyen, a ki azt fölfedezi, az -nem volt izlése szerint.</p> -<p>Boszusan kapott levetett öltönyei után. <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p>Hanem Ferencz megelőzte, s valamennyi gunyát elragadta -előle.</p> -<p>– No uram! Mit akar ön a ruháimmal! Adja ide!</p> -<p>– Ah nem! Szép istennő. Igy kell önt megmutatnom a -harámbasáimnak! – Hadd lássák, minő galambot tart Frigyes király a -fészkében? Aztán majd felviszem a szép angyalkát Bécsbe s ott is -prezentálom az udvari társaságnak.</p> -<p>Miranda odaugrott hozzá s ki akarta ragadni a kezéből a himzett -alsószoknyáját. Nem birt vele. Akkor aztán hizelkedésre fogta a -dolgot.</p> -<p>– Édes Trenk. Kedves Franczikám. No, ne tréfáljon. Adja ide a -kotillyonomat.</p> -<p>(Ez volt a himzett alsószoknyák műneve Lafontaine idejében.)</p> -<p>– Ah; még meg is czirógatja a rücskös pofámat. Most volna a -legjobb idő a csókolódásra! Maga a Belzebub sem választhatna -magának kedvesebb pillanatot a szerelmeskedésre. Nem madame! Ma -csókért nem adok semmit.</p> -<p>– Nem ilyen olcsó árt kinálok, Ferencz. Én önnek a hatalmában -vagyok most: semmivé tehet, letaszíthat a sárba s belefojthat. A -kétségbeesés szól belőlem. Én önnek nagy váltságdijat ajánlok, ha -meg hagy szabadulni. Ön tudja, hogy ez a király sátora?</p> -<p>– Azért jöttem ide magam.</p> -<p>– Ön itt gazdag prédát talál. Amott van a király ezüst -asztalszere.</p> -<p>– Azt elveszem az ön kegyes utasítása nélkül is.</p> -<p>– De hisz az önnek mind csekélység. Ön jobb szeretné a helyett a -tábori pénztárt megtalálni.</p> -<p>– Majd arra is ráteszem a kezemet. Tudom, hogy itt van. Kémeim -értesítettek róla.</p> -<p>– Hát keresse. Nálam nélkül meg nem találja.</p> -<p>Erre a hölgy visszatért az ágyhoz s a pokróczba takarózott. -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p>Trenk Ferencz mindent felforgatott a sátorban, a kardjával -szerteszét hasogatta az ülőkéket: nem találta meg a pénztárt. -Dühösen fordult Mirandához:</p> -<p>– No hát hol van a királyi pénztár?</p> -<p>– Hol van a kotillyonom?</p> -<p>– Itt van, fogja.</p> -<p>Azzal odahajítá a nőnek azt az egy öltönydarabot.</p> -<p>Miranda hirtelen felköté azt a derekára s aztán felhuzta a -csizmáit. Félig fel volt már öltözve.</p> -<p>– Nos! Mutassa meg a pénztárt!</p> -<p>– Elébb kössük meg az alkut. Ön engem azzal fenyegetett, hogy -magával visz Bécsbe s ott fog az udvar előtt prezentálni, mint -Frigyes király ágyasát. Igérje meg, hogy ezt nem teszi velem.</p> -<p>– Ha maga átadja nekem a királyi pénztárt.</p> -<p>– Átadom. De ön viszont lovagi becsületszavára fogadja, hogy -engem szabadon bocsát s enged mennem, a merre én akarok.</p> -<p>– Fogadom becsületszavamra.</p> -<p>– No, hát tudja meg ön, hogy a király kincstára azokba a -haubiczokba van elrejtve, a melyek a sátor előtt gulába vannak -rakva.</p> -<p>Trenk Ferencz kikiáltott a sátorból az őrt álló pandurjának.</p> -<p>– Hozz be egyet azok közül a golyók közül.</p> -<p>A pandur czepelve hozta a golyót, megjegyezve, hogy ilyen nehéz -haubicz még nem volt a kezében soha. De a többiek is ilyen -nehezek.</p> -<p>Miranda aztán megtanítá Trenk Ferenczet a módjára, hogyan kell -annak a tüzgolyónak a kanóczcsapját lesrófolni, amikor az kétfelé -válik. A szétnyilt golyó, vékony üveglappal letakarva, mutatta a -kincs tartalmát.</p> -<p>Trenk a másfél lábával tánczolni kezdett diadalában.</p> -<p>– Az egész kincstár kezemben van!</p> -<p>Miranda felhasználta ezt a pillanatát az elragadtatásnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>– Nos uram, hát adja ide most már a viganómat.</p> -<p>De nagyon csalatkozott, a mikor azt hitte, hogy Trenk Ferencznél -egy árnyékát is feltalálja a hálának, vagy az igazságnak.</p> -<p>– A viganóját? kérdé furcsa elcsodálkozással. Azt én nem -igértem, hogy odaadom; csak azt igértem, hogy hagyom szabadon -futni.</p> -<p>– Hát mi az ördögöt akar a viganómmal csinálni?</p> -<p>– Már biz arra, hogy fölvegyem, egy kissé vén vagyok. Szeretőm -sincs, a kinek hazavigyem vásárfiába; pedig csinos kis gunya. -Milyen szépen ki van himezve.</p> -<p>– De ne nézegesse ön az én öltönyömet! Mennydörgős teremtettét! -Ön becsületszavát adta, hogy szabadon bocsát. Egy kotillyonban csak -nem mehetek ki az utczára.</p> -<p>– Hát várjon csak kedveském. Én tudom, hogy mire adtam a -becsületszavamat. Hanem elébb majd beszólítom a harámbasáimat, hogy -legyenek tanuim, a kikkel majd Bécsben bebizonyíthassam, hogy -magát, drága szépség, itt találtam és így találtam itt. Igy kell -azoknak magát itten meglátni, Frigyes király sátorában, egy -kotillyonban viganó és kamizol nélkül.</p> -<p>Azzal kikiáltott az őrt álló panduroknak.</p> -<p>– Híjátok ide azonnal Todbitter, Buntevicz és Keppenik -harámbasákat.</p> -<p>Miranda kétségbe volt esve; sirt, rimánkodott, a haját tépte, -térden csúszva vonaglott Trenk után. Az annál jobban kaczagott -rajta.</p> -<p>Akkor aztán fölállt a hölgy, letörülte a könyeit. Lebontotta a -sűrű hosszú haját s abból csinált takarót mezítelen válla és keble -számára. Mikor a harámbasák megérkeztek, már akkor nyugodt volt, -mint egy szobor.</p> -<p>A három főtiszt bejött a sátorba. Marczona pofák voltak!</p> -<p>– Nemes harámbasák, monda Trenk Ferencz. Odanézzetek! Ismeritek -ezt a bájos hölgyet ugy-e? Láthattátok elégszer, mikor még a -generálistoknak a felesége volt. Az én kis ángyikám! Sokszor -ültetek vele egy asztalnál. Hát <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> most ez a szép -istenasszony, egy generális özvegye, itten őrzi Frigyes királynak -az ágyát.</p> -<p>– Nem igaz, hazudsz! kiálta a szavába a hölgy. Én a király -kincstárát őriztem. Azt teneked át is szolgáltattam. De te most a -harámbasáid előtt el akarod titkolni a hadi kasszát, hogy osztályt -ne követeljenek belőle.</p> -<p>Trenk Frányó megijedt.</p> -<p>– Elhallgatsz, te vipera!</p> -<p>– Ahán! Ez nem tetszik neki. Szólt gunynevetve a nő. Keressétek -csak, mit dugdos a köpenyege alá? Azt a golyót ni! Abban van az -arany.</p> -<p>– Vezér! Te a pénzt eldugod előlünk? Ez komiszság! Kiálta fel -Todbitter, míg a másik kettő oda rohant hozzá, hogy a köpönyegét -szétbontsa. Az eldugdosott haubicz ez alatt leesett a földre s -kigurult a sátor közepébe.</p> -<p>Trenk Ferencz kirántotta a kardját.</p> -<p>– Ketté hasítom, a ki hozzá mer nyulni ahhoz a golyóhoz.</p> -<p>De ekkor egyszerre három pisztoly csöve lett irányozva a -homlokának.</p> -<p>– Csendesen vezér! Dugd el azt a kardot; mert hideg embert -csinálunk belőled! Dörmögé Todbitter.</p> -<p>Trenk Ferencz ismerte a maga embereit: azok is képesek voltak -mindenre, ha pénzről volt szó.</p> -<p>Miranda pedig ezalatt odaugrott a haubiczhoz; ő nem ijedt meg -Trenk pallosától s aztán a mázsányi golyót az asztalra téve, ismét -kisrófolá belőle a kanóczcsapot, s akkor a kétfelé vált golyóból -kiönté az asztalra az aranyakat.</p> -<p>Tizenötezer darab arany szép halmazt ád ki.</p> -<p>A harámbasák egészen meg voltak részegedve tőle.</p> -<p>Ez az asszony tudta jól, hogy mivel játszik.</p> -<p>Egy medve ellen három farkas.</p> -<p>– Ejh vezér uram! hát te ennyi pénzt el akartál tőlünk -suvasztani? Monda Todbitter.</p> -<p>– Van több is! Kiálta Miranda.</p> -<p>– Elhallgass, sátán! Vagy lelőlek! Rikácsolt Trenk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -balkezével pisztolyát rántva elő zsebéből. (Azt az orgyilkos -pisztolyt.)</p> -<p>– No no vezér! Csak okosan! Monda Todbitter.</p> -<p>A másik két harámbasa egy karjával átnyalábolta a a vezér -karját, míg a más kézzel a halántékát csókolgattatá a pisztolycső -szájával; Todbitter pedig a homlokának irányzá a maga -mordályát.</p> -<p>– Beszéljünk okosan egymással, vezér. Tudod, hogy szerződés van -közöttünk, hogy a mi készpénz zsákmányt ejtünk: annak a fele a -tied, fele a harámbasáké. Már egyszer megjártad vele, hogy magadnak -készültél tartani a patyikus huszezer forintját; akkor majd elvitt -az ördög.</p> -<p>– Hát ott van! Egyétek meg! Legyen a tietek az egész; dögöljetek -meg tőle.</p> -<p>Ez már okos beszéd volt! De nem is mondatták maguknak kétszer. -Egyszerre oda rohantak mind a hárman az asztalhoz, s a mennyit az -ember a balkezével felmarkolhat, annyit tömtek egymás után a -tarisznyájukba: jobb kezükkel az alatt is folyvást a vezér felé -fordítva a pisztolyukat. Különben az lekaszabolhatja mind a -hármukat, a míg a prédát felhabzsolják.</p> -<p>– Dagadjatok meg! Dörmögé vadállati agyarkodással a vezér.</p> -<p>Miranda felkaczagott.</p> -<p>– No Frányó, ugy-e drága volt a kotillyon?</p> -<p>– Infámis flinta! ordíta rá Trenk Ferencz. (Ez a műneve azoknak -a legaljasabb vászoncselédeknek, a kik a közkatonák közt -ténferegnek.) No hát nesze Todbitter: még ezt is birjad ráadásul. -Neked adom. Azt tedd vele, a mit akarsz!</p> -<p>Azzal megragadva a nő karját, odadobta őt a harámbasa ölébe.</p> -<p>– Hát ez a lovagi becsületszó, vezér? Kiálta a nő.</p> -<p>– Te sem tartottad meg a föltételt: elárultad nekik a kasszát. -Most már viszlek Bécsbe.</p> -<p>– Hát legalább a viganómat add ide. <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– Azt sem adom. Szaladj el így. A flinták alsó szoknyában -parádéznak.</p> -<p>Ekkor megfenyegeté az öklével a vezért a nő.</p> -<p>– Ráemlékezzél erre Trenk Frányó! Drága lesz neked ez a -viganó?</p> -<p>Azzal kirohant a sátorból.</p> -<p>– No, hát megkaptátok a zsákmányt, most már menjetek ördög -hirével; monda Trenk a harámbasáknak.</p> -<p>– Majd csak egymás után, vezér. Ismerjük a jóindulatodat.</p> -<p>Bizonyosra vették, hogy a mint ők a sátorból kilépnek, a vezér -lelövöldözi őket.</p> -<p>Azért előbb csak a Köppenik somfordált el a sátorból. Todbitter -valamit sugott a távozó fülébe.</p> -<p>Azután eltávozott Buntevicz.</p> -<p>Végre háttal kifelé kereste a sátor nyilását Todbitter.</p> -<p>De ez alatt a másik két alvezér elvagdalta odakinn a sátor -előrészének a köteleit, úgy, hogy a mint Todbitter is kiugrott a -sátorból, az utána rohanó vezérnek a ponyva a fejére omlott, s míg -az dühösen vergődött alatta, az alatt ezek mind a hárman -elszaladtak.</p> -<p>Todbitternek a lovát ott tartotta kantárszáron egy csatlós, az -arra fölugrott.</p> -<p>– Nem láttad merre futott az az asszony?</p> -<p>– De igen. Ott elbujt az árokban.</p> -<p>Todbitter odalovagolt. A fehér alak ott feküdt a bűzös laboda -bokrok között.</p> -<p>Mikor Todbittert meglátta, felugrott fektéből s kezét nyujtá -neki.</p> -<p>– Vegyen fel a nyergébe.</p> -<p>A harámbasa fölemelte a nőt magához.</p> -<p>– Takarjon a palástjába, fázom.</p> -<p>A lovag azt is megtette.</p> -<p>Aztán így lovagolt drága terhével a csapatjához.</p> -<p>Igazán drága teher: a táskájában harminczhárom font arany s a -nyergében egy szép asszony. <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>A katonái nem kevésbbé jól voltak felszerelve. Mint a -szorgalmatos méhek, úgy megrakodtak a porosz táborban talált -zsákmánynyal, a mit szaporított az utba esett falvak böngészete -is.</p> -<p>– Melyiteknél van egy viganó, meg egy kamizól? – Adok érte öt -aranyat. Kiálta oda a katonáinak Todbitter.</p> -<p>Egyszerre tizen is rohantak oda a kivánt áruczikkel. Hát hogy ne -volna egy jól készült pandurnál ilyen szerdék?</p> -<p>A harámbasa rábizta Mirandára, hogy válaszsza ki magának, a -melyik legjobban tetszik.</p> -<p>Hát úgy illik. Ha már az ő tulajdonává lett a menyecske, neki -kell annak az öltözetéről gondoskodni.</p> -<p>Miranda felöltözött a rablott gunyába; hanem kalap helyett már -csak egy ezüstös sisakot tudtak neki adni. Hát az is jól illet a -fejére.</p> -<p>– Itt a pénzed a gunyáért, mondá a harámbasa.</p> -<p>A pandur kétfelé törülte a bajszát.</p> -<p>– Inkább adnám azt a pankának egy pár csókért.</p> -<p>Todbitter adott neki egy pofont s a lábához dobta az öt -aranyat.</p> -<p>– Czoki! Ez az én asszonyom!</p> -<p>(Hisz ez külömb ember a vezérénél.)</p> -<p>– Most még teremtsetek elő egy markotányos kordét.</p> -<p>Azt is előhozták. Jó rend volt itt. A pálinkát ugyan kiitták már -a hordóból, de még a kis póni lovacska megvolt, szépen a rud közé -szerszámozva.</p> -<p>– Hisz ez épen az én laptikám! Mondá örvendezve Miranda. Az én -kis tatárlovam. Hogy rám ismer.</p> -<p>– No, hát most ebbe felülhetsz muczuskám s jöhetsz velünk. Mind -a vizig szárazon. Ott majd megint nyeregbe veszlek s a tulsó parton -fogok neked más talyigát.</p> -<p>– Köszönöm édes uram a jóságodat. Meg is szolgálom, még pedig -azonnal.</p> -<p>S ez a jó szolgálat abból állt, hogy Miranda elmondá -Todbitternek a Laudon történetét, a melyből megértheté <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> a -harámbasa, hogy mi vár az olyan pandurtisztre, a ki a zsákmányból -részt követel Trenk Ferencztől?</p> -<p>Ez alatt hangzott az ágyuzás, puskatüzelés a szoóri és -burkersdorfi csatavonalon szakadatlanul.</p> -<p>Ha Trenk Ferencz olyan jó katona lett volna, mint a milyen jó -martalócz volt: ez órában az lett volna kötelessége, hogy az egész -huszár- és pandur-seregével vágtatva rohanjon arra, a hol az ágyuk -dörögnek s támadja hátba Frigyes királyt. De hát ezt -elmulasztá.</p> -<p>Miranda csakugyan jó szolgálatot tett Frigyes királynak, a midőn -elárulta Trenk Ferencz előtt az aranynyal tömött haubiczok titkát. -Annak még tíz ilyen drága gömb maradt zsákmányul.</p> -<p>Azonkivül Frigyes király egész ezüst asztalszere. – A pompás -aranyozott tálak, tányérok és billikomok. Ha néha nem volt is más a -királynál, mint szalonna, fekete kenyér, de azt legalább ezüstről -lakomázták.</p> -<p>Mit törődött Trenk Ferencz most Károly herczeggel, – meg a harcz -kimenetelével, mikor az ő diadala már meg volt? Ennyi kincs egy -rakáson! Az volt a főkérdés, hogy ezt mi módon lehessen el is -szállítani?</p> -<p>Kiszedni az aranyat a golyókból nem tanácsos; mert ha a pandurok -megtudják, hogy itt annyi pénz esett zsákmányul, azok is mind részt -követelnek belőle.</p> -<p>Ha pedig zsákba teszik a golyót s úgy kötik a nyereghez, ez a -nagy teher az Elbán való visszausztatásnál lehuzza a lovat a víz -alá. A leleményes ész kitalálta a módját. Trenk Ferencz minden -zsákhoz, melyben az arany tartalmu golyó volt, egy-egy üres korsót -köttetett: az a vízben a golyó sulyát kiegyenlíti. Az ezüst számára -meg etető vályukból tákoltatott tutajt, a min át fogják vádoltatni -a folyón.</p> -<p>Ez alatt sorban kaszabolhatták A. Z. herczeg vértesei az osztrák -ezredeket, s ágyuzhattak azoknak saját ütegeivel Károly herczeg -főhadiszállására.</p> -<p>Trenk Ferencznek volt egy bizalmas czimborája. Török -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> pribék volt. Khankiárnak hítták -(törökül olyanformát jelent, mint «hóhér»). Ezt szokta azokra a -titkos megbizásokra használni, a miknek a czélja egy-egy olyan -harámbasának a láb alól eltevése volt, a kire a vezér -megharagudott, vagy a kitől a zsákmányrészt el akarta harácsolni. -Igen egyszerű volt a praktika. A kipéczézett főtiszt parancsot -kapott, egy csapat huszárral s kétszer annyi pandurral megtámadni -az ellenséget. A harczmodor az volt, hogy minden huszár mellett két -gyalog pandur futott. Versenyt tudtak futni a paripával. A pandur -lőtt, a huszár vágott s a kézi tusában a gyalog pandur a -handzsárjával elvagdalta az ellenséges vitézek lovainak az inait. -(Igy tettek Mohácsnál a janicsárok is Lajos király vitéz «kalandos» -lovagjaival.) Ha azonban csak a főtiszt elvesztése volt a czél, -akkor a lövöldözés kezdetén a harámbasa hirtelen megkapta a neki -szánt golyókat; akkor aztán megragadták a lova zabláját a pandurok -s a halálra sebesülttel visszavágtattak a táborukba. Ezt Miranda -mind elmondta Todbitternek. Ő maga Laudontól tudta meg ezt az -ármányt.</p> -<p>Mikor már a hegyek fensikján folyt az ütközet, Khankiár szót -tett e felől Trenk Ferencznek. Az ellenséget jó volna -megriasztani.</p> -<p>Trenk Ferencz aztán kiadta neki a kellő utasításokat.</p> -<p>Három csapat huszár és pandur három irányban induljon el az -ellenséget fölkeresni. Vezéreik Todbitter, Buntevicz és Köppenik. -Minden csapat áll száz lovasból, kétszáz pandurból. Todbitternek -jutott a legveszedelmesebb feladat, a porosz sereg jobb szárnyát -megtámadni, a hol még minden csendes volt, a hol tehát egészen -pihent ellenségre kellett találnia.</p> -<p>A mint Khankiárt meglátták közelíteni a kétszáz pandurral, -egyszerre mondá ki Miranda és Todbitter azt a szót:</p> -<p>– Itt az «Uriás-levél!»</p> -<p>A pandurtiszt átadta a parancsot Todbitternek.</p> -<p>A harámbasa megijedt. <span class="pagenum"><a name="Page_132" -id="Page_132">-132-</a></span></p> -<p>– Én támadjam meg háromszázad magammal a burkusok pihent -dandárát? Hisz az őrültség! Monda Khankiárnak.</p> -<p>– Ha csak egy ellenvetést mondasz is és rögtön nem indulsz, az a -parancsom, hogy főbe lövesselek.</p> -<p>S már fel volt emelve tizenkét puska és Todbitter fejének -irányozva.</p> -<p>Miranda odaszólt németül:</p> -<p>– Fogadd el a megbizást: a poroszoknak nincs a jobb szárnyon -semmi hadcsapatjuk, csak a tüzérségük, a hegyen tul pedig mingyárt -rátalálsz az osztrák lovasságra s ahhoz csatlakozhatol.</p> -<p>– No hát menjünk! Mondá Todbitter s azzal megindult a szokott -módon beosztott csapat a Bataillenberg felé csendes ügetésben.</p> -<p>Rövid időn megpillanták a porosz üteget, mely egy dombra volt -felállítva, a honnan a szoros utat uralta.</p> -<p>Trenk csapatjainak hagyományos ellenszenvük volt az ágyuk ellen. -Soha ágyukat nem ostromoltak meg. A pattantyusság pedig magában nem -attakol. És így szépen elvonultak az üteg mellett, lőtávolon kivül, -az erdőnek kerülve.</p> -<p>Miranda a maga kordéjával az uton haladt előre, s az erdőn tul -ismét összejött a pandurcsapattal.</p> -<p>A mint a hegyhátra fölértek, egyszerre ott láttak maguk előtt -egy lovascsapatot, háromsoros hadi rendbe fölállítva. Egész -zászlóalj.</p> -<p>– No most kezdjük el a lövöldözést! monda Khankiár -Todbitternek.</p> -<p>– Kezditek a tüzes istennyilát! Kiáltá rá Miranda. Hisz ezek -osztrák lovasok. Nem látod a sárga zászlójukat?</p> -<p>A Preissing vértes-ezred katonái voltak.</p> -<p>A vértes őrnagy, a mint Trenk katonáit előbukkanni látta, -azonnal odanyargaltatá hozzájuk a hadsegédét, azzal a parancscsal, -hogy a csapat vezére jőjjön hozzá.</p> -<p>Todbitter odavágtatott; de vele futott Khankiár is, a nyereg -kápájába kapaszkodva. <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<p>– Trenk martalóczai vagytok? Kérdé az őrnagy.</p> -<p>– Todbitter kapitány.</p> -<p>– Mit kerestek itten?</p> -<p>– Parancsunk van a vezértől az ellenséget megrohanni.</p> -<p>– No, hát én meg a fővezér parancsát tudatom veletek. A -gyalogosok rejtsék el magukat az erdőben: senki el ne árulja az -ittlétünket. A ki egy puskát elsüt, rögtön felhuzatom a fára. A -puskát gulába kell rakni.</p> -<p>Khankiár morgott; de ellenkezni nem mert.</p> -<p>A vértes őrnagy még mindig a tegnapi haditanács rendeletéhez -tartotta magát: a fővezér nyargoncza eltévedt valahol és nem talált -Preissing tábornokra.</p> -<p>A két harámbasával együtt az őrnagy is odalovagolt a kiséretével -a Trenk-csapathoz.</p> -<p>Todbitter elmondá az őrnagy parancsát előttük az ő -idiomájukon.</p> -<p>– A gyalogság vonuljon az erdő mélyébe és meg ne mozduljon; a -huszárok pedig álljanak a vértesek mögé; de előbb rakjanak le -minden fölösleges terhet a nyergükből, a mi a gyors mozdulatokat -akadályozza.</p> -<p>Lerakni az összeszedett prédát!</p> -<p>«Drugi puty!» kiáltának erre a vitézek s azzal megfordíták a -lovaikat s úgy elszeleltek minden irányban, hogy Todbitter maga -maradt ott a markotányosnéval.</p> -<p>– Megszabadultunk szerencsésen! mondá a hölgy a -harámbasának.</p> -<p>– De most hová legyünk?</p> -<p>– Te barátom most már Trenknél halálra itélt ember vagy. -Legokosabb, ha most egyenesen menekülsz Bécsbe. Engemet is magaddal -vihetsz, quasi feleségedet.</p> -<p>Todbitter kapott ötezer aranyat, meg egy szép asszonyt, hát -ugyan minek is folytatta volna tovább a háborut?</p> -<p>Egy óra mulva aztán Preissing dandára is meg volt verve. -Futhatott is mindenki, a merre kedve tartotta.</p> -<p>Trenknek a másik két kiküldött csapatja közül az egyik a porosz -király ágyuütegének a torkába került, az nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> -hirtelen visszafutott Bunteviczestől elevenen. A Köppenik-féle -csapat ellenben, mely arra felé tartott, a hol a nagy füstöt látta -s az ágyuzást hallá, szemtanuja lett az osztrák derék sereg -bomlásának. Az égő Burkersdorfból menekülő csapatok minden utat -elleptek. A pandurok siettek vissza Trenk Ferenczhez azzal a -rémhirrel, hogy a főherczeg ármádiája tönkre van verve: itt az -ellenség.</p> -<p>Erre aztán Trenk Ferencz is összeszedte a zsákmányolt kincsét s -egyetlen taktikája az volt, hogy minden prédát elvihessen. Az -öcscsének a két paripáját is magával vitte, a miket az a -lovász-legényével hátrahagyott.</p> -<p>Mire a poroszok visszatértek a megnyert ütközetből a táborukba, -már akkor Trenk Ferencz, huszárjaival, pandurjaival és fényes -zsákmányával együtt tul járt az Elbe vizén.</p> -<h2><span class="smaller">XIV. FEJEZET.</span><br /> -A DIADALSZEKÉREN.</h2> -<p>Az már régi szokásuk a hadvezéreknek, hogy az elvesztett ütközet -kimenetelét olyan takargatott, vigasztaló modorban tudatják a -világgal, mintha tulajdonképen csak egy megváltoztatott hadállásról -lett volna szó; ellenben egy kisebb mérvü sikert, mint valami döntő -diadalt trombitálnak ki.</p> -<p>Igy történt a szoóri ütközet után is. Az osztrák fővezérség -magáról az elveszett derék ütközetről olyan bonyolódott, olyan -körmönfont hadi bulletint származtatott Bécsbe, hogy a ki azt -elolvasta, azt sem tudta, merre van hát előre, merre hátrafelé?</p> -<p>Ellenben a Trenk Ferencz diadala aztán a poroszok teljes, -tökéletes kudarczát hirdeté. A porosz tábor elfoglaltatott, az -ágyuk beszögeztettek, az egész főhadiszállás foglyul esett, maga a -porosz király ekvipázsa és asztali <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> ezüstje is prédára -jutott. Ezt az ezüst portékát Trenk Ferencz előre felküldé Bécsbe s -az ott volt kitéve a Matsakkerhof vendéglő emeleti ablakaiban a -publikum bámulatára.</p> -<p>Csák Máté háza volt Trenk Ferencznek a rendes szállóhelye, mint -minden magyarországi nagyurnak. Itt költött el ő naponként egy -forintot. (Ezt az adatot az életirói, mint zsugoriságának -bizonyítványát hozzák elő; ámde tudnunk kell, hogy az egykoru -étlapok tanusága szerint a Matsakkerhof uri éttermében egy ebédnek -a dija 24 rézkrajczár volt, a mely lakoma állt hét fogás ételből, -azok közt kétféle sült. E szerint Trenk Ferencznek egy rénes -forintból még harminczhat krajczárja maradt. Inkább azt kérdhetjük, -hogy mire tudta ezt a tenger pénzt elkölteni).</p> -<p>A könnyen lobbanó kedélyü bécsi publikumnak egyszerre -kegyenczévé lett Trenk Ferencz. Az utczán pamfleteket árultak az -arczképével s a hárfások rémballadákat énekeltek róla.</p> -<p>A szerencséjéhez tartozott az is, hogy a míg Károly főherczeg a -még mindig harczképes osztrák derék hadsereggel északnak vonult, az -alatt Trenknek ellenkező irányban kellett nagy sietve loholni. -«Kellett»: mert az ő hadcsapatja úgy volt szoktatva, hogy nagy -diadal után, mikor prédával megrakodott, addig uj csatába nem volt -vihető, a míg mindenki haza nem vitte a zsákmányt és el nem -helyezte. Később aztán visszajöttek becsületesen. Ilyenformán csak -a testőrséget képező lovasság maradt meg mellette. Ezeknek az élén -tartá bevonulását Bécs városába.</p> -<p>Megérkezése valóságos diadalünnep volt; a verestorony bástyától -a Burg kapuig minden utcza tömve «vivát» kiáltozó néppel; az -ablakokból szép hölgyek virágokat szórtak eléje; a neve is alkalmas -volt arra, hogy az ezerajku óriás szájából megrengesse a levegőt: -«Franz Trenk»! Kinézése pedig tulhaladta a róla szárnyaló legvadabb -hireket is. Gondos családapák eltakarták a feleségeiknek a -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> szemeit, hogy rá ne csodáljanak. -Tökéletesebb Belzebubot tán még Höllen-Breughel sem tudna vászonra -festeni.</p> -<p>Hát a lovasai? Ezek a csodahősök. A huszárok farkasbőr -kaczagányjaikkal. A szerezsánok, vörös köpönyegeikkel, fejükön a -poroszoktól elvett aranyos kaskéták! Egy gyüjtemény országos -gonosztevőkből! Hóhérpallos alól kiszabadult légió!</p> -<p>Mikor a Burg udvarára ért Trenk Ferencz, a főőrség fegyverben -állt és dobszóra szalutált s zászlóját meghajtá előtte. A hartsir -gárdisták segíték leszállni a lováról, s vezették fel a követségi -lépcsőn. Minthogy a meglőtt jobb lába rövidebb volt, mint a bal, a -miatt gyalog jártában mankót használt.</p> -<p>A királynő a gobelinok termében fogadta a hőst s látva, hogy -mankóval jön, megkinálta őt egy székkel, hogy üljön le; a míg az -egész udvari kiséret állva maradt. Olyan nagy kegyesség, a minőkben -csak fejedelmi vendégek szoktak részesülni.</p> -<p>Ő felsége magasztaló dicséretekkel halmozá el a hőst és -legmagasabb kegyének kifejezéséül ezredesi czimmel ruházta fel, a -rendes hadsereg főtisztjeivel egyenlő ranggal s kinevezte magyar -bárónak. (Tudvalevő, hogy a külföldi báró Magyarországon, a míg a -Corpus Jurisba nem inartikulálják, csak «armer Reisender» és nem -más.)</p> -<p>Azon nap estéjén Bécs városát illuminálták s a Burgszinházban, -(melyet Mária Terézia négy évvel előbb építtetett a komoly -Tháliának) díszelőadást tartottak Trenk Ferencz tiszteletére.</p> -<p>… Egy hét mulva pedig pecsétes levelet kapott Trenk Ferencz -Cordua tábornagytól, melyben megidéztetik a specziális hadi -törvényszék elé, mely az ellene emelt vádakban itélni fog.</p> -<p>Már ekkor az egész városban Trenk Ferencz büneiről -beszéltek.</p> -<p>A papok minden templomban arról prédikáltak, hogy Trenk Ferencz -istentagadó, templomrabló, szentségfertőztető; <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -papoknak megkinzója, ártatlan szűzek megrontója; káromkodó és -eretnek.</p> -<p>Huszonhárom pandurtiszt lézengett Bécsben, a kiket Trenk Ferencz -önkényüleg elcsapott a seregéből: ezek között volt Todbitter.</p> -<p>Ez a huszonhárom sértett ellenfél szerteszét hirdette Bécs város -kávéházaiban és sörcsárdáiban, hogy Trenk Ferencz nem hogy diadalt -aratott volna a szoóri ütközetben; de ő volt egyenesen az oka, hogy -Károly herczeg elvesztette a csatát; mert a helyett, hogy a parancs -szerint Frigyes királyt hátban támadta volna meg, egy puskát sem -sütött ki ellene; hanem az egész ütközet alatt a zsákmányt szedte -össze s a porosz lovasságnak időt engedve, ő idézte elő a haditerv -meghiusulását.</p> -<p>A vádban sok igaz volt.</p> -<p>A királyné azt kivánta, hogy az általa kegyelt hősnek az -igazolása végett egy specziális hadi biróságot kell összeállítani; -melynek itélete aztán végkép elpihentesse a sok rágalmat. Az volt a -szándék, hogy megmentsék, tisztára mossák Trenk Ferenczet.</p> -<p>A törvényszék elnöke, Cordua tábornagy, derék, egyeneslelkü -ember volt, a ki Trenk Ferencz katonai érdemeit meg tudta becsülni. -A közvádló Weber haditanácsos volt.</p> -<p>A perpatvar folytán sok minden egyéb bünét is felhozták Trenk -Ferencznek; hogy a pandurjait sajátkezüleg öldöste le, ha a -legkisebb hibát elkövették, hogy a tisztjeinek a gázsiját nem -fizette s hogy egy molnárnak a leányát legnagyobb kincsétől -megfosztotta. (A királyné előtt ez volt a legsulyosabban terhelő -vád ellene.)</p> -<p>Trenk Ferencz az egész vizsgálat alatt igen nyugodtan védte -magát. A csatatéri mulasztás vádját elhárította a Károly -főherczegre hivatkozással, kitől ő az ütközet napján semmi -parancsot nem kapott. A porosz királyt ellenben parancs nélkül is -megtámadtatá; de épen a vádló tisztek, Todbitter, Buntevicz és -Köppenik voltak azok, a kik gyáván megfutottak a csatából. A többi -vád mind <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> zöld mese. A molnár leánya pedig egy -közönséges hübschlerin, a kitől nem hogy az ártatlansága kincsét -vette volna el erőszakkal, sőt inkább korbácscsal kergette el a -tolakodásáért.</p> -<p>Egyedül megállható vád maradt ellene az, hogy a tisztjeit -önkényüleg elcsapta s a fizetéseiket nem adta ki nekik.</p> -<p>Trenk Ferencz még ezt a vádat sem akarta megállni.</p> -<p>Mikor szembeállították vele Todbittert, már akkor elhagyta a -nyugalma.</p> -<p>– Hát te sem kaptál tőlem semmi pénzt? Kutyaházi!</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Hazug kutya! Hát nem tele marokkal tömted a táskádba? Te -hajdemák!</p> -<p>– A «te pénzedet» soha.</p> -<p>– Oh te országos gazember!</p> -<p>– Dixit cacabus ollae. (Katlan csufolja a fazekat.) Mondd meg, -hogy hol adtad nekem azt a pénzt?</p> -<p>S e mérges szóváltás alatt folyvást kaczagott Trenk, akkor aztán -Todbitter is rá kezdte a kaczagást. Olyan röhejt csináltak -duettben, mintha a legnevettetőbb Hanswurstiad folyna le -közöttük.</p> -<p>A birák el nem tudták gondolni, hogy mit nevetnek ezek mind a -ketten?</p> -<p>Hát azon nevettek, hogy Trenk nem állhat elő a világos -czáfolattal, a mi a tenyerén fekszik. Nem mondhatja el, hogy ötezer -aranyat adott osztalékul Todbitternek Frigyes király sátorában. -Mivel hogy a hadi regula szerint az elfogott ellenséges hadipénztár -az aerariumot illeti meg. Azt tehát Trenk Ferencznek azonnal ki -kell szolgáltatni, mihelyt valaki felemlíti. Csak Todbitter -árulhatná el. De az sem szólhat; mert akkor ő tőle is elvennék az -ötezer aranyat. Ez az, a mi olyan nagyon nevetni való.</p> -<p>Trenk Ferencz a kincsrejtő haubiczokat mindenütt magával hordta. -Bécsi szállásán egy nagy üvegszekrényben tartá: úgy mutogatta a -látogatóinak, mint szoóraui troféumait. De hozzányulni senkinek sem -engedett. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Végre a kiküldött törvényszék meghozta az itéletet. Az igazán -kegyelmesen hangzott Ferenczre nézve. Minden ellene támasztott vád -alaptalannak lett nyilvánítva. Pletykabeszéd az egész. Hadászati -szabályok szerint Trenk Ferencz semmi kifogás alá nem eshetik. -Hanem abban az egyben elmarasztalták, hogy az elbocsátott -tiszteknek a hátralékos zsoldját tartozik kifizetni. Summa summarum -tizenkétezer forintot.</p> -<p>No, hát mi az a tizenkétezer forint? Ilyen potom áron -kiszabadulni a limbusból?</p> -<p>Ezen a bagatellen dül felt azután Trenk Ferencznek a diadal -szekere. Nyomorúságos tizenkétezer forint miatt vesztett el -hírnevet, ősi vagyont, milliókat, jövendőt, szabadságot, -mindent.</p> -<h2><span class="smaller">XV. FEJEZET.</span><br /> -A DIADALSZEKÉR ALATT.</h2> -<p>– Micsoda? Kiálta fel Trenk Ferencz, mikor azt a kegyelmes -itéletet felolvasták előtte. Én fizessek tizenkétezer forintot -ezeknek a kapczabetyároknak? Soha! Egy rézkrajczárt sem!</p> -<p>S azzal, fogta magát, kocsira ült, senkinek agyiöt sem mondott, -leutazott Slavoniába a birtokára s ott vadászott dámvadakra, meg -vadkanokra, s nem törődött az egész pandúrseregével. Azt gondolta, -hogy majd hívni fogják a bécsi uraságok, ha egyszer meg lesznek -szorulva. Ott is maradt, míg a téli fagy be nem fogta.</p> -<p>Csakhogy ez idő alatt ismét egy nagyot fordult a -világtörténet.</p> -<p>II. Frigyes a Zsónaföldön, Kesselsdorfnál tönkreverte a szász -fejedelemnek osztrákokkal egyesült seregét. A vérengző ütközetben -ismét kitüntette magát az ősz A… Z. herczeg, a kinek a csata után -olyan volt a köpenyege, <span class="pagenum"><a name="Page_140" -id="Page_140">-140-</a></span> mint a rosta, átlyukgatva golyóktól. -Károly herczeg tétlenűl nézte szövetségese összetörését. Erre Mária -Terézia békét kötött a poroszszal, átengedve másodszor is az -elveszett Sziléziát. Akkor aztán az egész hadseregével a francziák -és spanyolok ellen fordult, a kik ez időben valamennyi olasz -tartományát elfoglalták. Azokat kegyetlenül el is verte, kikergette -Olaszországból. Hanem ehhez a hadjárathoz semmi szükség nem volt -Trenk szabad csapatjaira.</p> -<p>Trenk Ferencz aztán, mikor észrevette, hogy nem hivogatják, még -is csak ráfanyalodott, hogy felmegy Bécsbe. Odáig semmi hirt sem -hallott a történtekről.</p> -<p>Amint megérkezett Bécsbe, a legelső meglepetés az volt részére, -hogy az utczán hólabdákkal meghajigálták. Azt hitte, hogy ez valami -félreértés lesz.</p> -<p>De a mint a Hohemarktra érkezett, ott már fenhangon kezdték a -nevét emlegetni, «du verfluchter» «du verräther» mellékszók -kiséretében.</p> -<p>A piacz közepén állt a nagy vasketrecz, a melybe a rendőrség -által összefogdosott tolvajokat, garázdákat és hübschlerineket -szokták bezárni.</p> -<p>Valaki a pellengérketreczből a nevét kiáltá.</p> -<p>Megállíttatá a szánkóját; odament. Egyik harámbasáját találta a -Ketterhäuschenben.</p> -<p>A jámbor elpanaszolá, hogy őtet elfogták, bezárták; pedig semmit -sem tett egyebet, mint a mit más városokban szoktak. Egy pár -németnek beütötte a fejét s egy aranyórát vásárolt a szabott áron -(: egy ökölcsapásért az órás fejelágyára:) no meg, hogy egy -apáczakolostort vendégfogadónak nézett.</p> -<p>Trenk Ferencz rögtön csörtetett fel Cordua marschallhoz, panaszt -tenni az elfogott harámbasája miatt.</p> -<p>– Jajh, barátom, mondá neki a tábornagy. Ne törd te magad most a -harámbasád miatt; hanem védd a saját ügyedet. Te magad is -edictaliter currentálva vagy propter feloniam.</p> -<p>Trenk Ferencz elbámult. <span class="pagenum"><a name="Page_141" -id="Page_141">-141-</a></span></p> -<p>– Hiszen már megkaptam a felmentő itéletet.</p> -<p>– Én tőlem meg. De abba nem nyugodtál bele. Most azután uj -proczesszust kötöttek a nyakadba s most már nem én vagyok a birád, -hanem Löwenwalde tábornok.</p> -<p>Löwenwalddal régi ismeretsége volt Trenk Ferencznek.</p> -<p>Egy izben, az első burkus hadjárat után találkozott vele Károly -főherczeg termében, a hol a tábornok irgalmatlanul kikelt a -főherczeg előtt a pandurvezérnek Baváriában elkövetett -kegyetlenkedése, zsarolásai és pusztitásai miatt. A mely vádakra -Trenk Ferencz egész röviden és hatásosan csupán egyetlenegy -mozdulattal felelt meg, a mely mozdulat után a tábornok bő bársony -bugyogójának azon a részén, a melyen ülni szokott, Trenk Ferencz -csizmatalpának a legtökéletesebb lenyomata volt látható. A -főherczeg pedig ezen replika fölött olyan jó izüt nevetett, hogy -két gomb leszakadt a mellényéről.</p> -<p>Ilyen jó emlékezetü ismeretsége volt Trenk Ferencznek Löwenwalde -tábornokkal. S ez volt most az ő birája: a haditörvényszék -elnöke.</p> -<p>Még azt is tudatták Trenkkel, hogy a ki ezuttal, mint vádló -lépett fel ellene, az nem kisebb személyiség, mint Gossau gróf, -császári kamarás, az élelmezési osztály főnöke, nagy befolyásu -férfiu az udvarnál.</p> -<p>Végül pedig az a parancs is közöltetett vele, egyenesen az -uralkodónő meghagyásából, hogy a mint Bécsbe megérkezik, azonnal -tekintse magát fogolynak s a vendéglőben tartott kvártélyát el ne -hagyja, a míg érte nem küldenek.</p> -<p>Ezt a parancsot megértve, rögtön sietett Trenk Ferencz a -Matsakker udvarba: ott kikeresteté a kocsiszinből a legpompásabb -szánkót, eléje fogatott négy lovat, csengős szerszámmal s ezzel a -készséggel vágtatott végig a belváros valamennyi népes utczáján, a -karintiai uton, a mennybéli kapu utczán, a Grábenen, a Glacis-n, a -posztólugason, a huspiaczon meg a Szent-Péteren, a hol a legtöbb -nép járt: maga hajtotta a lovakat s kongatott az ostorával nagyokat -alföldiesen. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>Estére pedig páholyt vett a Burgszinházban, a hol épen Racinenak -klasszikus szinművét, Ifigéniát adták. A páholya csaknem szemközt -volt a királynőével, szomszédos a Károly főherczeg páholyával.</p> -<p>Még eddig egészen gavalléros volt a truczczolása az udvari -hatalmasságok ellen.</p> -<p>Az előadás alatt azonban, melyet Trenk nemes figyelemmel -hallgatott, egyszer csak hangos beszélgetés vonta magára a -figyelmét a szomszéd páholyban. A nevét hallotta emlegetni.</p> -<p>Átnézett a páholyba s ott látta Gossau grófot ülni, szemben a -színpaddal, átellenében egy tisztet, a kinek csak a revers oldalát -láthatá; de a kit a hangjáról ismert fel. Az volt Todbitter.</p> -<p>Mikor azok is észrevették az ő ottlétét, elkezdték a társalgást -francziára fordítani.</p> -<p>Már az is boszantá, hogy fölteszik egy Trenk Ferenczről, hogy az -nem tud francziául! De hát még a diskurzus tárgya! Folyvást őtet -szólták-szapulták.</p> -<p>A vér a fejébe tódult; elvesztette egészen az eszét. Kirohant a -páholyából: be a szomszéd páholyba.</p> -<p>Az utját álló Todbitternek olyant ütött a fejére ököllel, hogy -az összerogyott menten. Akkor aztán torkon ragadta Gossau grófot s -azt kezdte el ökölcsapásokkal kikésziteni.</p> -<p>A gróf kardot rántott; de Trenk elkapta balkézzel a kardját, a -mivel összevágta a tenyerét; de a közben jobb kézzel annyi -ökölcsapást osztott az ellenfelére, hogy az eszméletlenül rogyott a -páholy szélére. S mindez az egész szinházi közönség láttára -történt, ő felsége, a legbájosabb császárné és királyné legmagasabb -jelenlétében; szerencsére felvonásköz alatt.</p> -<p>És ez a brutális verekedési jelenet úgy meglepett mindenkit, -hogy a pandurvezért, boszuja kielégitése után, akadálytalanul -engedték a szánkójához visszatérni s csengős ekvipázsával a -vendéglőjéhez hajtatni.</p> -<p>Hanem egy óra mulva aztán fegyveres őrséget állítottak -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> az ajtaja elé s azontul, ha az ajtaján -kilépett, mindenüvé két fegyveres kisérte elől, kettő hátul, -felvont puskával.</p> -<p>Másnap pedig felvitték a hadi törvényszék elé, mely ott tartotta -az ülését a fegyvertár épületében, a negyedik emeleten.</p> -<p>Mikor végig haladt a korridóron, egész sereg kellemetlenül -ismerős pofa-tulajdonosokat látott a fa melletti lóczákon ülni.</p> -<p>Nem igen nyugodalmas érzés lehet az, mikor az embernek az ötlik -az emlékébe, hogy ennek az urnak a czifferblattján valamikor rajta -felejtettem a manupropriámat! Csupa pofonvert ábrázatok, vagy -legalább is olyanok, a melyek nem kapták még meg a pofont, de -láttukra viszket az embernek a tenyere.</p> -<p>Ezek mind az ellene felidézett tanuk voltak.</p> -<p>Ötvenhárom tanu volt ellene felcsődítve. Ezeket mind Löwenwalde -tábornok szedte össze, kihirdetve, hogy a kinek Trenk Ferencz ellen -panasza van, az jőjjön elő: egy arany napi dijat kap az egész per -tartamára. Tizenötezer forintot adtak ki csupán a Trenk Ferencz -elleni tanuk napi dijára.</p> -<p>Ezekre a tanukra ő csak nagyot köpött.</p> -<p>«Hazug kutyák! Botot nekik!»</p> -<p>Olyan is volt a tanuk között, a ki azt jött bizonyitani, hogy ő -soha sem látta Trenk Ferenczet a mária-czelli bucsun megjelenni. Ez -is egyik főbenjáró bűn vádja volt ellene.</p> -<p>Hanem aztán következett a vádak sulyosabbja.</p> -<p>Löwenwalde előadta, hogy Trenk Ferencz ezredest a stratégák -azzal vádolják, miszerint a szoóraui ütközet egyenesen az ő -szándékos mulasztása következtében vált balvégzetessé az osztrák -ármádiára nézve; mivelhogy nem fogadta meg a fővezér parancsát, -hogy összes hadseregével támadja meg Frigyes királyt hátulról -szoóraui főhadiszállásán. <span class="pagenum"><a name="Page_144" -id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Erre a vádra Trenk Ferencz nagy nyugodtan előkereste a -tarsolyából a Károly főherczeg levelét, melyben maga a fővezér -bizonyítja, hogy az ő ordináncz tisztje, a kit Trenk Ferenczhez -küldött a parancscsal, az ütközet zürzavarában eltévedt s csak a -visszavonulás után jutott el Trenk Ferenczhez, a mikor már a -parancsolt támadás kivihetetlen és fölösleges volt. Trenk -felmutatta a törvényszéknek a fővezér levelét.</p> -<p>– Ejh! kiálta dölyfösen Löwenwalde. Károly herczeg is egy huron -pendül a pandurvezérével!</p> -<p>Erre a szóra a veszettség dühe állta el Trenk idegeit. Egy -szökéssel odaugrott az elnökhöz (pedig csak féllábát tudta -használni), megragadta Löwenwaldenak a torkát, kirántotta az elnöki -székéből, «mint a tigris a macskát»; odarohant vele az elnöki szék -mögötti ablakhoz, azt felszakította s ki akarta dobni az ablakon. -Jó szerencséje volt Löwenwaldenak, hogy a bő elnöki talárja -beleakadt az ablak fordító vasába, különben lerepül a negyedik -emeletről.</p> -<p>Erre aztán berohant a rendőrség, Trenket lefülelték s a félig -holt elnököt kiszabadíták kezéből: neki pedig betömték a száját, -hogy ne káromkodhasson s kihurczolták a törvénykezési teremből.</p> -<p>Akkor aztán következett az, hogy vasraverjék.</p> -<p>Most már a katonai börtönbe zárták.</p> -<p>És épen arra a béna lábára verték rá a vasat, a melyet a porosz -ágyugolyó szétzúzott: oda arra az összefort csontra, a hiányzó -bokái fölé, a láncz másik végét meg a keze csuklójára.</p> -<p>Hát igy tanítják a rakonczátlan fiukat engedelmes magaviseletre! -Szép dolog. Tábornokokat megkardlapozni! Presidenseket ablakon -kidobálni! Most már aztán majd más hangon fog beszélni.</p> -<p>Egy pár napig ott tartották a börtönben kenyéren és vizen.</p> -<p>Akkor ismét felsántikáltatták a pinczeoduból a negyedik -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> emeletre, a haditörvényszék elé. De ott -is két katona közé állították, a kik szuronyos puskával őrködtek a -nyugalma fölött.</p> -<p>Ismét Löwenwalde volt a törvényszék elnöke.</p> -<p>Trenk Ferencz föltette magában, hogy ezuttal hidegvérü -nyugalmával fog imponálni a törvényszéknek.</p> -<p>– Trenk Ferencz óbester! kezdé Löwenwalde. Az urat azzal -vádolják, hogy Szoóraunál Frigyes királyt sátrában elfogta és -azután nagy váltságdíjért szabadon bocsájtá.</p> -<p>– Ki az a gaz… akarom mondani derék férfiu?</p> -<p>– A ki az urral együtt volt ezen alkalommal.</p> -<p>– Szeretném látni a pofáját, mondok: a becsületes -fizimiskáját.</p> -<p>Az elnök utasítá az auskultanst, hogy vezesse be a tanut.</p> -<p>Todbitter volt a behivott.</p> -<p>– Ez az a jó madár? azaz: jó ember, jó ember!</p> -<p>– Beszélje el, kapitány úr!</p> -<p>– Kutya, se kapitány! vágott közbe Trenk. Harámbasa volt -nálam.</p> -<p>– Vádlott hallgasson! Különben felpeczkeltetem a száját. Tudja -meg, hogy a pandurcsapatja ő felsége rendes ezredei közé -soroztatott be s a lovassága huszárezreddé alakíttatott s tisztjeik -rendes chargéeba jutottak.</p> -<p>(Tehát már a szabadcsapatját is elvették tőle.)</p> -<p>– Tehát beszélje el, kapitány úr, hogyan történt Frigyes király -elfogatása Szoóraunál?</p> -<p>– No, arra magam is kiváncsi vagyok. Dörmögé Trenk Ferencz.</p> -<p>– Eképen történt, fogott hozzá Todbitter, s erre hitemet kész -vagyok letenni.</p> -<p>(– Jó pénzért! Nem szóltam semmit.)</p> -<p>– Reggel felé volt, midőn Trenkkel a porosz táborig érkeztünk. A -poroszoknak, minthogy az Elbe folyó volt a hátuk mögött, ezen az -oldalon előőrseik nem voltak felállítva, annyira biztosságban -érezték magukat. A király <span class="pagenum"><a name="Page_146" -id="Page_146">-146-</a></span> sátorát azonnal megismertük a -kitűzött Standartéről s a bejárata előtt felállított ágyukról; az -egyik haubiczvető volt; mindegyik mellett gulába felrakva tizenegy -gránát, ugyanannyi golyóbis. Két gránátos állt a sátor bejárata -előtt. Azok bennünket meglátva, ránk kiáltottak: mi a lózung? Erre -az egyiket Trenk vágta le, a másikat én, hogy meg se nyikkantak. -Akkor nekem Trenk azt parancsolta, hogy maradjak kívül; ő egyedül -lépett be a sátorba, kivont karddal a kezében. A sátorból több -perczig halk szóváltás hangzott ki, a minek az értelmét ki nem -vehettem s hamisat mondani nem akarok, miután meg kell rá esküdnöm. -Csupán annyit tudok, hogy nemsokára lódobogás hangzott a király -sátora mögül. Tudnivaló, hogy a király sátora összeköttetésben áll -az ekvipázsa rekeszével, a hol a lovai állnak, ez a sátor mögött -van. Innen jött elő egy lovászforma legény két paripával: az -egyiken maga ült, a másikat vezetéken hozta. Én megállítottam a -legényt: «ki vagy? hova mégy?» A legény azt felelte, hogy ő Trenk -Frigyesnek a lovásza, a király adjutánsáé; a vezér küldi őt a -gazdájához, a két lovával és egy levéllel, mely nem volt lezárva. A -levelet elvettem tőle s elolvastam. Ez volt benne irva: «A magyar -Trenk nem visel háborut a burkus Trenk, unokaöcscse ellen. Örömömre -szolgál, hogy a két paripádat, a mit a huszáraim elfogtak, te neked -visszaküldhetem.»</p> -<p>Trenk Ferencz kezében megcsörrent a láncz.</p> -<p>– Hát nem igaz ez mind? szólt hozzáfordulva Todbitter.</p> -<p>– Igaz! Gyujtsák alád az igaszságodat a pokolban! Csak hogy nem -ilyen sorban történt.</p> -<p>– Hadd folytassa a tanu a deponálását! szólt az elnök.</p> -<p>– Csak azután jutott eszembe, mikor már a lovászt tovább hagytam -menni, hogy milyen nagyon hasonlít ez azokhoz a portrékhoz, a miket -Frigyes királyról látni minden pamfleten.</p> -<p>– Hahaha! kaczagott Trenk Ferencz. Nevetnem csak szabad? A -láncza csörgött a kaczagás közben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p>– Azt gondoltam, hogy üldözőbe veszem a lovászt, és elfogom, de -ekkor Trenk Ferencz a sátorból kikiáltott rám és behivott s velem -együtt még két másik tiszttársamat is, a kiknek a neve Buntevicz -Jócza és Köppenik Hanz. Nyilván abból a szándékból, hogy a menekűlő -királyt üldözőbe ne vegyük. Mert ez az ok, a miért bennünket mind a -hármunkat behivott a király sátorába, olyan világos hiábavalóság, a -minek semmi köze a hadi taktikához; és akármelyik katonai -auktoritás elé terjesztessék, mind azt fogja rá mondani, hogy e -végett semmi szüksége nem volt egy dandárvezérnek három -szakaszvezért összecsődíteni, s az ütközet legforróbb hevében -ilyenféle utasitást közölni velük.</p> -<p>– S mi volt az az utasítás? kérdé az elnök.</p> -<p>– Hát, hogy mi lássuk meg élő szemeinkkel és tanuskodjunk róla, -hogy Frigyes királynak az ágyában egy fiatal asszonyszemély -fekszik, egész pongyolában. Gavallér ember, ha ilyesmit fölfedez, -félrefordul és nem szól semmit; nem pedig, hogy összecsődítse a -czimboráit s megszégyenítsen egy jó családból való hölgyet. -Erkölcsből nem tette azt Trenk Ferencz bizonyára; hanem tette -azért, hogy senki rá ne jöhessen, hogy a királynak az ágya még -azon-meleg, a hogy elfutott belőle.</p> -<p>Trenk Ferencz érezte, hogy a fejére dobott háló mindjobban -összeszorul körüle. Meglánczolt kézzel-lábbal toporzékolt, -protestálva:</p> -<p>– Mind így volt! De mégis mind hazugság.</p> -<p>– Csak várja el vádlott a tanuvallomás végét. Csillapítá az -elnök.</p> -<p>– De épen ez volt vesztére Trenk óbesternek; mert a -megszégyenített hölgy kimondta, hogy Frigyes király is ott volt -mellette: Trenk mind a kettőjüket együtt lepte meg s azután a -királyt rengeteg summa aranyért futni hagyta.</p> -<p>Csakugyan ő volt Trenk Frigyes lovásza.</p> -<p>– Pokolbeli ármány! ordított Trenk Ferencz, lelánczolt -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> öklével fenyegetve a tanut: e miatt a -sánta lábát fel kellett emelnie, mely az ökléhez volt -lánczolva.</p> -<p>– Ne tessék tánczolni. Monda neki kegyetlen gúnynyal az -elnök.</p> -<p>– Hazugság! Hazugság minden szava!</p> -<p>– Hivassék be a második tanu. Rendelkezék az elnök.</p> -<p>A törvényszék ajtaján belépett egy hölgy, karcsu termetét még -magasabbnak tünteté fel a fekete öltöny, az arcza sürű fekete -fátyollal volt letakarva.</p> -<p>Ezt a fátyolt azonban, a mint a törvényszék asztalához ért, -felemelte az arczáról. Igazán szép asszony volt. Miranda -grófnő.</p> -<p>Trenk Ferencz nagyot hördült, mikor ráismert.</p> -<p>– Te itt vagy?</p> -<p>– Igen. Nem vesztem el, a hogy szeretted volna.</p> -<p>– S te most ide jössz én ellenem tanuskodni!</p> -<p>– Igen. Én, gróf Sch...in tábornokné, jövök tanubizonyságot -tenni Trenk Ferencz báró óbester ellen.</p> -<p>– És te! Egy gróf Sch...in tábornokné nem szégyenled elmondani -itt, a törvényszék előtt, hogy Frigyes király szeretője voltál?</p> -<p>– Egy királynak a csókja nem hágy foltot az arczon, hanem -glóriát.</p> -<p>Trenk Ferencz odanézett Miranda szemébe. Az vissza az övébe.</p> -<p>Trenk Ferencz megérezte, megértette, hogy most egyenrangu -ellenféllel áll szemközt. Olyan volt ez a szembetalálkozás, mint -mikor az oroszlán a bozótban összekerül a bálványkigyóval s az a -szép szörnyeteg feláll előtte a farkára, mozgó szarvait -felegyenesítve s nyelvét kitolva méregfogai közül. Érzé, hogy ebben -a tusában egész hidegvérére van szüksége, hogy a halálos harapást -kikerülje s a mikor lehet a kigyónak a nyakát kaphassa el.</p> -<p>Reszketett a dühtől. Az ajkait vérig harapta.</p> -<p>– Exczellencziás asszonyom, tessék helyet foglalni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Löwenwalde széket adatott a hölgynek, s megillető -titulálást.</p> -<p>– És most adja elő, miképen történt Frigyes király elfogatása -Szoórau alatt, a sátorában.</p> -<p>A nő hozzákezdett a meséjéhez.</p> -<p>– Előtte való este a király nagyon sok puncsot ivott s annak a -következtében mélyen elaludt. És így nem hallá meg a robajt, melyet -az ellenséges lovasság érkezése támasztott. Én azonban fölébredtem -s felköltém mély álmából a királyt. De már abban a pillanatban -félrerántották a sátor függönyét s belépett egy harczias alak, -kezében kivont karddal. «Ki mer ide bejönni?» kiálta a király. Én -ráismertem az alakra s a király fülébe sugtam: «Felség! ez Trenk -Ferencz!» A király bámulatosan meg tudta őrizni a nyugalmát. Egész -fölényét megtartva, szinte kedélyesen mondá a félelmes látogatónak: -«Ah, ön a hirhedett magyar Trenk? Már egyszer nagyon közel voltunk -egymáshoz. Kollinnál. Már ott is kicsinyben mult, hogy ön engem -foglyul nem ejtett.» «Igen, egy ágyugolyón mult, mely a lábamat -összezúzta: ez a megrövidült lábam emlékeztet a találkozóra.» «No -ezuttal jobban kedvezett önnek a szerencse, mondá Frigyes. Sikerült -a matt a királynak. Lássuk csak mit nyer ön vele, ha engem -kiszolgáltat a bécsieknek? Én kényszerítve leszek békét kötni, -Sziléziát visszaadni a királynőnek. Kap ön valami részt -Sziléziából? A háborunak vége lesz, önt a pandurjaival együtt -hazaküldik Szlavoniába; s elfeledik, hogy volt a világon. A jó -aratásnak vége. Én ellenben tudok önnek jó jutalmat adni, a mely -önt Magyarországon elsőrendü dynasztává emeli egyszerre. Én ajánlok -önnek váltságdíjul százhatvanöt ezer aranyat, ha most szabadon -bocsát.» Ennek a szónak nagy hatása volt Trenkre. «Akkor annak a -pénznek itt kell lenni», szólt nevetve. «Akkor a pénzt is elveszem -s a királyt is elviszem.» «De a pénzt nem fogja ön megtalálni.» -«Majd meglássuk!» Erre a kardjával összevissza hasogatta a király -sátorában levő ládákat; de <span class="pagenum"><a name="Page_150" -id="Page_150">-150-</a></span> azokban nem talált egyebet ezüstnél. -A sikertelen kutatás után Trenk Ferencz hüvelyébe dugta a kardját s -azt mondta a királynak: «Hol vannak hát az aranyak?» «Előbb adja ön -lovagi paroláját, hogy szabadon bocsát s megmenekülésemet -előmozdítja.» Erre a pandurvezér lehuzta a keztyűt a kezéről s a -király elé nyujtá. Frigyes kezet adott neki. «Az én becsületszavam -vas,» mondá Trenk. «S az én szavam arany!» mondá a király. Akkor -Trenk Ferencz leült az asztal mellé s a pugilárisából kiszakítva -egy lapot, levelet irt az unokaöcscsének, a melynek tartalma az -volt, hogy ezennel visszaküldi paripáit, melyeket a huszárjai -elfogtak a lovászlegényével együtt. Ennek az ecuriernek a -livréejében kellett megmenekülni a királynak.</p> -<p>Trenk Ferencz az egész mesemondás alatt megállta, hogy egy szót -sem szólt közbe: összeszorította ajkait s a beszélő arczára nézett -merően, torzvigyorgással, mint hasonmása az akkoriban divatos -nevető gipsz-mellszobornak. Csak akkor, a midőn a hölgy egy perczig -pihenőt tartott, tett egy némajátéki mozdulatot, kezével a zöld -asztalon álló feszületre s aztán fel az ég felé mutatva.</p> -<p>A hölgy elérté a néma megintést s válaszul elébb a keblére -tette, aztán a feje fölé emelte a kezét: jelezve, hogy mindarra, a -mit most mond, kész esküt letenni.</p> -<p>Miranda folytatá:</p> -<p>– Ekkor aztán Frigyes király felfedezé a kincs rejtekét Trenk -Ferencz előtt. A tartalék hadipénztár a bombavető ágyu mellé gulába -állított haubiczokban van elrejtve: mindegyikben tizenötezer arany. -Trenk Ferencz ekkor kilépett a sátorból s behozott egyet azokból az -ágyugolyókból.</p> -<p>– Ezt én magam is láttam: bizonyítá Todbitter.</p> -<p>– A haubicz csapjának lecsavarása után, a bomba kétfelé vált s -kitünt, vékony üveglappal letakarva, az elrejtett aranypénz. Ez sem -igaz talán, Trenk Ferencz uram?</p> -<p>Trenk a homlokát ütötte öklével. <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– Hogy én ezt a viperát meg nem fojtottam akkor!</p> -<p>Miranda tovább mondta.</p> -<p>– Ezt látva Trenk óbester, odanyujtá a királynak a kardját s -megengedte neki, hogy a Trenk Frigyesnek irott levéllel a sátor -hátulsó nyílásán keresztül a lovak rekeszébe osonhasson.</p> -<p>– Elvégezted? szólalt meg a szünet alatt Trenk Ferencz, a míg az -auditor leirta a hölgy vallomását.</p> -<p>– Ennyi volt, a mire megfelelni felhivattam.</p> -<p>– Tehát méltóságos és excellencziás grófné asszonyom, -tündérszépségű asszony! nekem legkedvesebb rokonom, ángyikám! -Minden szavaddal úgy hazudtál, mint egy piaczi czafrangos!</p> -<p>Az elnök rákiáltott Trenkre:</p> -<p>– Árestáns ne sértegesse a tanut! vagy zsákot huzatok a -fejére.</p> -<p>Miranda hideg, kegyetlen nyugalommal szólt oda:</p> -<p>– Csak hadd beszéljen ő az igazi nyelvén. Ezzel karakterizálja -önmagát. Hazugságnak mondja minden szavam. Pedig a porosz király -által váltságdijul kapott aranynyal töltött haubiczok most is ott -vannak a matsakkerhofi szállásán: üveg szekrényben, sorba -rakva.</p> -<p>Trenk felordított:</p> -<p>– Miért nem öltem én meg ezt az ördögnőt?</p> -<p>A birák e fölfedezésre nagy izgalomba jöttek.</p> -<p>«Ah szörnyűség! Még ide hozta a bűndijt! Hallatlan árulás.»</p> -<p>Löwenwalde rögtön parancsot adott egy ordináncztisztnek, hogy -menjen fel egy patrollal a Matsakkerhofba, egy assessor -kiséretében, s az óbester szállásán levő haubiczokat lepecsételve -szállíttassa ide, mint corpus delictit. Addig az inkviziczió -szünetet tart.</p> -<p>– Minek szünetet tartani! szólalt fel Trenk Ferencz. Elismerem, -hogy azok a haubiczok arannyal vannak megtöltve. Azt is elismerem, -hogy azokat a király sátorából hoztam el. <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>– Nos, hát akkor mit vágja a tanu szeméhez, hogy az hazudik?</p> -<p>– Abban hazudik, hogy az elrejtett kincsnek a titkát Frigyes -király fedezte volna fel előttem, dijul az árulásért.</p> -<p>– Hát ki fedezte fel más?</p> -<p>– Ő maga: ez az asszony.</p> -<p>Miranda erre a legnagyobb elcsodálkozást fejezte ki.</p> -<p>– Hát honnan tudtam volna én ezt a titkot? S mi okom lett volna -ily rengeteg kincscsel megajándékozni Trenk Ferenczet?</p> -<p>– Azért, hogy szabadon bocsássalak; azért, hogy visszaadjam a -viganódat.</p> -<p>– No és szabadon bocsátál? És visszaadtad az elrabolt -öltözetemet? Nem kidobtál félmezítelen a király sátorából, röhögő -pandurok csúfságára, odavetve nekik martalékul: engem, a grófnőt, -az ángyodat?</p> -<p>– Bolondul tettem! dörmögé fokcsikorgatva Trenk Ferencz.</p> -<p>– S ha akkor egy harámbasádban nincs több emberi érzés, mint te -benned, hogy megszánjon, felruházzon, megvédelmezzen, hát most ott -fekszem valahol az árok fenekén, összetörve, meggyalázva. Nem -igaz-e mind ez Trenk Ferencz?</p> -<p>– Átkozott piros viganó! mormogá Trenk Ferencz; megmondta, hogy -drága lesz nekem az a viganó! De azért mégis hazudik ez az -asszony!</p> -<p>– Uraim. Méltóságos haditörvényszék! szólt ekkor Miranda a -birákhoz; ha van a világon logika, ethika, pychologia; s ha vannak -ezeknek örök, megváltozhatatlan szabályaik; akkor lehetséges-e az, -hogy ha én, Sch...in grófné, Trenk Ferencz közel rokona, fölfedezek -ő előtte egy jól elrejtett kincset, a Niebelungendal Rhénusba -temetett kincséhez hasonlót: akkor az a mesemódon megajándékozott -ember engemet, a jóltevőjét, az utolsó testi ruhámtól megfoszszon, -az őszi dérbe, pandurok csúfjára <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> egy ingben kitaszítson? -Hisz ez nagyobb képtelenség volna a mythologiai chimaeránál! Ez az -absurdumnak, paradoxonnak a megtestesülése volna. Ez karikaturája -volna az ördögnek! Hát lehet-e emberről feltenni ilyen -észficzamodást?</p> -<p>Trenk Ferencz agyonvert embernek érezte magát azon logikai, -ethikai és pszychologiai deductió után. A két keze leesett a -csörömpölő lánczczal együtt.</p> -<p>Azt lehetett volna csak válaszolnia, hogy «bizony, pedig én -vagyok ilyen karikaturája az ördögnek! Én ezt mind megtettem.»</p> -<p>A helyett magyar nyelven odaszólt Mirandának: (azt nem érté a -bécsi haditanácsban senki.)</p> -<p>– Megrontottál asszony! A bűnömért nem itélnek el; hanem az -aranyaimért kitörik a nyakamat.</p> -<p>S nem sokára megérkeztek az elkobzott haubiczok. Lerakták őket a -törvényszék zöld asztalára. Egyenkint lesrófolták a -kanócz-csapjaikat s szétnyiták a félgömböket.</p> -<p>Igaz volt! Arany volt, a mit a hölgy mondott.</p> -<p>A mit ennyi szinarany bizonyit, az már nem hazugság.</p> -<p>– Ime az eltagadhatatlan tanujelei a felségárulásnak.</p> -<p>– Mi védelme van vádlottnak e világos tanujelek ellenében? -kérdezé Löwenwalde elnök.</p> -<p>– Hogy a porosz király kincsét elhoztam, azt elismerem; de hogy -azt a királytól kaptam volna, azt tagadom.</p> -<p>Löwenwalde, rövid tanakodás után a birótársaival, kimondá, hogy -a terhelő tanu, Sch...in grófné, vallomását eskületéttel -megerősítheti.</p> -<p>– S te meg mersz esküdni arra, a mit vallottál? mondá magyarul -Trenk Ferencz Mirandának. Nem félsz, hogy elvisz az ördög?</p> -<p>– Ha te tagadhatod az Istent, én tagadom az ördögöt.</p> -<p>S azzal odalépett a feszülethez s egyik kezét rátéve, másikat -feje fölé emelve, megesküdött rá, hogy a mit Trenk Ferencz ellen -vallott, mind igaz.</p> -<p>A birák állva hallgatták az eskületételt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Az elnök inte a poroszlóknak, hogy vigyék vissza az árestánst a -börtönbe.</p> -<p>– S ezt mind azért a viganóért tetted velem? dörmögé Trenk -Ferencz Mirandának.</p> -<p>A hölgy azokat a szép szemeit gyilkos vadállat módjára lefelé -forgatva, hogy szinte zöld lángot szikráztak, sugott vissza -neki:</p> -<p>– Ezt az általad meggyilkolt nővéremért kaptad Trenk Frányó!</p> -<h2><span class="smaller">XVI. FEJEZET.</span><br /> -A VÉGZETES PAMFLET.</h2> -<p>Frigyes király diadalmas hadjárata után visszatért fővárosába. -Az operák és udvari estélyek évadja megkezdődött.</p> -<p>Amália herczegnő palotája volt ez uttal a legmagasabb társaság -központja, a hol a születési nemesség, a szellemi kitünőségekkel -együtt mulatott. A szinészek komédiáztak a főúraknak s a főúrak a -szinészeknek. Amália herczegnő volt e bolygó rendszernek a napja. -Szépsége mindenkit elhomályosított, a ki vele versenyre kelt.</p> -<p>Tulajdonképen nehéz meghatározni, hogy miben állt az a szépség -Nagy Frigyes korszakában? Nem volt se fekete haj, se gesztenye -szinü, se szőke, se aranyveres: minden haj fehér volt, a homlokról -felfésülve, feltornyozva, felbodorítva; az arcz krétafehér és -karminpiros, két-három fekete legyecskével, a szemöldök fekete, jól -kirajzolva, a szemek nagyok (a kifestett pillák miatt), a -halántékon kék erecskék, az ajkak nedves pirosak. Termetről szó sem -volt. A felső részét az alaknak laposra és egyenesre préselte a -halcsontból és aczéllemezből készült vállfűző, derékon alul pedig -következett a léggömb-alaku balleine, melyet szétfeszítve tartott -az abroncsokból és fehér lószőrből készült vertügadén; s még -azonkivül megtoldották <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> a buffantok s kiegészítették a haránt -és körülfutó girlandok. A legyezőkön kivül divat volt a karra -akasztott ridikül: egy himzett zacskó, mely rejté a csipkekendőt, -az illatos flacont, a fésücskét, a tükröcskét, a karmin és -szénplajbászkákat, a pilulás dobozkát s rendesen egy miniatur -könyvecskét valamelyik divatos költőtől: Grecourt, vagy Lafontaine -regéit, nonparaille betükkel, aczélmetszetű pikáns -képecskékkel.</p> -<p>Ez utóbbi divatért neheztelt is a király. Franczia dámáknak jó -az ilyen lecture; de a németeknek veszedelmes.</p> -<p>A király fedezett fel egy fiatal német költőt, kinek írói neve -Raymund. Becsületes verseket irt, s különösen az époszra vetette -magát. Mire a király befejezte a nagy hadjáratát, Raymund is -befejezte a maga Aeneissát, melyben a második sziléziai hadjáratot -s annak minden hősét megörökíté (csak saját magát nem örökíté meg a -költő).</p> -<p>A király bemutatta a fiatal irót Amália herczegnőnek és felkérte -őt, hogy olvassa fel az illusztris társaság előtt a -hőskölteményét.</p> -<p>Természetesen és a történethez hiven a király alakja volt -legfényesebben kiemelve a költeményben; de utána mindjárt a házi -gazda, A… Z… herczeg következett, a kinek a szoóri ütközet -diadalából az oroszlánrész jutott. Hány golyó lyukasztotta át a -köpenyegét, hány lovat lőttek ki alóla? az mind strófákba volt -szedve s a rímek egészen korrektek voltak: «Kugellöcher» = «Amors -Köcher». (Gyöngéd czélzás a szép herczegnőre.) «todte Hengste = -keine Ängste». A társaság tapsai jutalmazták a költőt e -lendületteljes részletért. Csak a herczegnő nem nyilvánitá a -tetszését semmiféle külsőséggel. Lehet, hogy szerény volt. A saját -férje diadalainak tapsolni nem volna etiquettszerű.</p> -<p>A költő azonban megadva az elismerés babérkoszoruit a -vezérhősöknek, kiterjeszkedett az epizódok lovagjaira is. -Ilyenformán Trenk Frigyesre is rákerült a sor. Achilles volt. -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Itt már figyelmesen kezdett hallgatni Amália herczegnő s a -legyezőjével intett az udvarhölgyeinek, hogy ne fecsegjenek.</p> -<p>Achilles halálmegvetéssel rohan az ellenség közé; kardja halált -oszt jobbra balra, mig egyszer átfúrja a kezét a «mörderische -Kugel». De ő azért szilárdul megmarad «im Steigbügel». Ámbár ez a -rím nem volt egészen tökéletes; azért még is olyan hatása volt -annak a herczegnőre, hogy szép szemei egyszerre megteltek könnyel: -kénytelen volt a ridiküljéhez folyamodni, a csipkezsebkendőt -elővenni s a szemeiből a könyet felitatni.</p> -<p>Hiszen természetes dolog! A könyet fel kell szárítani. Mert ha -végig talál csordulni az arczon, nagy hibát fog okozni a -koloritban.</p> -<p>Valószinüleg mindenki észrevette ezt. Talán a férjet kivéve. -Ezeknek az áldott természet azt a kiváltságot adta, hogy ne -vegyenek észre semmit.</p> -<p>A király boszankodott. Azok a bizonyos összesugások, azok az -érthető arczkifejezések, még jobban felingerelték.</p> -<p>Alig várhatta, hogy a poéta felolvasásának vége legyen.</p> -<p>A főudvarmesterének meghagyta, hogy vezessék a Tyrtaeust a -buffetbe, adjanak neki enni és inni, fizessenek neki huszonöt -aranyat, aztán dugják egy hordszékbe s czepeljék haza.</p> -<p>A menuette alatt aztán odament a király a herczegnőhöz s leült -mellé. A többiek a tánczczal vagy egyébbel voltak elfoglalva.</p> -<p>– Maga nagyon elérzékenyült ezeken a klapancziákon, különösen -ott, a hol bizonyos Trenk Friczről szólt a vers.</p> -<p>– Úgy tudom, hogy az felségednek is különös kedvencze.</p> -<p>– Persze, hogy az. Nem is tudnék nélküle megélni. Ő egyike a -legtüzesebb vitézeimnek. Magának a férje elég nagy vitéz; de ő -nyomába sem hághat Friczinek. A jámbor herczeg csak a szoóri -ütegeket foglalta el; de a <span class="pagenum"><a name="Page_157" -id="Page_157">-157-</a></span> druszám erős várakat tud bevenni. Az -ő diadalai túltesznek az én győzelmeimen.</p> -<p>A herczegnő mosolygott.</p> -<p>A király heroicus kúrára vállalkozott. Egy erős szóval ki akarta -gyógyítani a herczegnőt végzetes szenvedélyéből. Ennek a szónak -mérgezett tőrként kellett Amália szivébe hatolni.</p> -<p>– Maguk bizalmas lábon állnak egymással, jól tudom. Kérdezze meg -csak egyszer Achilles úrtól, egy olyan idylli perczben, mit tud -arról a szép aranyhaju tündérről, a beneschaui kastélyban; aztán -meg a bűbájos markotányosnéről a szoóraui táborban? Csodadiadalról -fog magának mesélhetni a fiatal Lancelot.</p> -<p>A herczegnő még mindig mosolygott.</p> -<p>– Felséges uram, én igen jó kútforrásból vagyok értesülve a -beneschaui tündér és a szoóraui markotányosné balladájáról. Ha még -felséged nem ismerné, szivesen szolgálhatok vele.</p> -<p>Azzal kinyitva a ridiküljét, elővett belőle egy parányi -könyvecskét, apró betükkel nyomtatva s odanyujtá a királynak.</p> -<p>Az volt a Bécsben megjelent pamflet, melyben Trenk Ferencznek a -botránypere volt megénekelve.</p> -<p>És Frigyes király olvashatá a pamfletből azt a gyönyörűséges -történetet az ő szerelmes légyottjáról a beneschaui delnővel, -melynek mámora alatt meg hagyta magát Trenk Ferencz által lepetni s -aztán nagy pénzen váltotta meg a szabadon bocsátását.</p> -<p>A részleteken csak annyit változtatott a bölcs bécsi czenzura, -hogy Sch...in grófnéból, Sch...in leányát travestált. Az osztrák -tábornok özvegyét átváltoztatta egy porosz tábornok leányára.</p> -<p>A király nagy önmérséklettel birt. Nem mutatott az arczán semmi -indulatkifejezést. Zsebébe dugta a pamfletet.</p> -<p>– Nincs rá szüksége? Könyv nélkül tudja már? szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> oda a -herczegnőnek s azzal fölkelt mellőle, keresztül sétált a minétet -tánczolók hadoszlopán, egyenesen Jasinszkyhoz, a ki a tánczterem -oszlopközei közt felállított kártyaasztalnál játszott. Vállára -ütött.</p> -<p>– Kelj fel. Beszédem van veled.</p> -<p>– Felség. Vesztésben vagyok.</p> -<p>A király odadobta eléje az erszényét.</p> -<p>– Itt van. Fizesd ki. Aztán jőjj utánam a könyvtáramba.</p> -<p>– Akkor elébb a bundámért kell mennem.</p> -<p>A könyvtár fütetlen helyiség volt.</p> -<p>A király türelmetlenül várta Jasinszkyt a könyvtárban.</p> -<p>– No, végre hogy jösz! Azt hittem, hogy megszöktél. Olvastad ezt -a pamfletet?</p> -<p>Jasinszky zavarba jött. Tagadni akart; de a király éles -tekintete leolvasta arczáról a gonosz öntudatot.</p> -<p>– Olvastad! Mindenki olvasta már az udvarnál. Bizonyosan a -királyné is. Én vagyok az utolsó, a ki megtudom.</p> -<p>– Hiszen bolondság az egész, felség! Tiszta mese.</p> -<p>– Dehogy bolondság! Mikor egy legfelsőbb törvényszék üti rá a -«coram me» bélyegét. S most az egész világban azt muzsikálják -énekszó mellett, hogy Frigyes király gyáván el hagyta fogni magát a -szeretője ölelése között s aranynyal váltotta ki magát egy -árulótól.</p> -<p>A király haraggal vágta az asztalhoz azt a pamfletet.</p> -<p>– S aztán legalább hazudnának igazat! Mondanák, hogy a Calypso -bájaival dicsekedő ördöngős szép asszony csábitott el! De -kiigazitják Sch...in grófné quidamot az én Sch...in tábornokom -leányává. Egy jámbor aggszűz, a ki olyan sovány, mint egy mantis -religiosa, s a tábori lazarétum ápolónőinek a főnöknője, a ki -csakugyan velünk járt ebben a minőségben. S most semmi tenger le -nem mossa rólam, hogy a vén Emerencia a titkos szeretőm.</p> -<p>Jasinszky meg akarta nyugtatni a királyt.</p> -<p>– De a mennykő csapkodjon azoknak az eszébe, a kik <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> ezt a -tévedést kitalálják. Nekem semmi közöm sem volt ahhoz a némberhez. -Hiszen Trenk Frigyesnek a szeretője! Őtet hagytam ott vele a -sátoromban, hogy őrizze; nehogy elárulja a hadi tervünket az -ellenségnek. S most az a hóbortos ficzkó az én nyakamba varrja a -saját avantürjét.</p> -<p>– Ez a bécsieknek a ránkönje, a kik azzal akarnak maguknak -revánzst szerezni a kapott vereségért, hogy felségedet -elrágalmazzák.</p> -<p>– Mit törődöm én a bécsi Janhágellel! Azok hadd bizonyítsák be, -hogy köpködni jobban tudnak, mint lőni. S ha ezzel annak az -átkozott magyar Trenknek nyakát szegik, hát még azt is mondom -nektek, hogy «gut gebrüllt Löwe!»</p> -<p>A két kezével ugyan egészen más állatot jelzett a király.</p> -<p>– Nekem ezzel a másik Trenkkel van leszámolásom. Ez a Seladon én -rám a saját családomban szégyent halmoz. Már a titoktartást sem -veszi figyelembe. Ugy hija a herczegnőt, hogy «az én napom!» És a -mellett tart magának egy «holdat» is. Ha azt a herczegnő megtudná, -bezárná előtte az ajtaját. Nem tudhatja meg! Au contraire! Ez a -legény én rám ruházza át a kettős hűtlensége bünét. S most ezzel a -pamflettel privilégiumot hoz a kedvesének. Hiszen ha a királynak -szabad magát nyilt házasságtörésen rajtakapatni, mért ne követné a -példáját az egész ország, az udvar, fel az uralkodó családig?</p> -<p>A király Jasinszky előtt nem tudta, nem is akarta eltitkolni -rendkivüli felindulását.</p> -<p>– Egész Európa kaczag rajtam! Képzelem, hogy Párisban hány -chansonettet csináltak rólam! Nem merek Voltairerel találkozni. -Félek Trenket meglátni, hogy megölöm! Ez a bolond engem kikerget az -emberi társaságból. Ezt a bolondot nekem ártalmatlanná kell -tennem.</p> -<p>– Én tudnám a módját, fölség.</p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>– Eltenni a fiut zár és lakat alá úgy egy esztendőre, a -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> míg lehül. A börtön igen jó ispotály a -szerelem betegeire nézve.</p> -<p>– Jól van. Gondolj ki valamit. Én nem tudom, miért lehetne egy -évre bezáratni. A gézenguz külömben derék katona, nemes jellemü, -hűséges: semmi bünét nem tudom. Csak ilyen átkozott bolond ne -volna.</p> -<p>– Én tudnék valamit, fölség.</p> -<p>– No, hát hajtsd végre. Rád bizom egészen.</p> -<h2><span class="smaller">XVII. FEJEZET.</span><br /> -A NAGYBÁTYA LEVELE.</h2> -<p>Az tehát már elhatározott dolog volt, hogy Trenk Frigyesnek egy -esztendeig börtönbe kell jutni. Csak az okot kellett még hozzá -megtalálni.</p> -<p>Ok ugyan volt erre kettő is: az egyik Amália, a másik Miranda. -Csakhogy az Amáliákért és a Mirandákért európai törvényszék nem -itél el senkit. Nem vagyunk Törökországban. A szultán, a sah -nyakaztathat és zsinóroztathat az ilyen fajta gonosztettekért, de -egy európai (egy német) uralkodónak valami más ürügyet kell -kitalálni, haragja tárgyának megbüntetésére.</p> -<p>Emlékezünk rá, hogy Trenk Frigyes egyszer levelet kapott az -anyjától, melyben hivatkozás volt Trenk Ferencz mellékelt levelére. -Ebben a nagybátya unokaöcscsét jelöli ki magyarországi birtokainak -örököséül.</p> -<p>Ez eddig való.</p> -<p>Hogy mért határozta ezt el Trenk Ferencz? Annak is meg tudjuk -majd később az okát. Dæmoni malicia volt ez tőle, nem rokoni -szeretet.</p> -<p>Trenk Frigyes ezt a levelet megmutatta Jasinszkynak. Ennek a -biztatására szánta rá magát, hogy válaszoljon a nagybátyjának. A -válasz értelme az volt, hogy Trenk Frigyes köszönettel utasítja -vissza a magyarországi örökséget, <span class="pagenum"><a name= -"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> mint a melyért hazáját -mással fölcserélni nem kivánja: ha ellenben egy pár jó magyar lovat -küld neki a bátya, hát azt köszönettel fogja venni.</p> -<p>Ezt a levelét Jasinszkyra bizta, hogy küldje el Trenk -Ferencznek.</p> -<p>Ebben a két Trenk ügyében annyira szándékosan van összekeverve -az igaz a hamissal, a valószinü a hihetetlennel, hogy utóljára is -rá kell jönnünk, hogy a mi hihetetlen benne, az az igaz s a mi -valószinü, az a hamis.</p> -<p>Trenk Ferencz felségárulási pörében Todbitter hivatkozott arra a -levélre, melyet a pandurvezér irt az unokaöcscséhez, mikor az -elfogott lovait visszaküldé neki. Az a levél rövid volt, néhány -sorból álló. Ez igaz.</p> -<p>Mikor a diadalmas ütközet után Frigyes király visszatért a -táborhelyére, azt teljesen kirabolva találta. Trenk Frigyes -sóhajtozott, hogy a két jó paripáját elvitték: erre a király a -saját vezeték lovaiból ajándékozott neki egyet. Ez nagy kegy és -kitüntetés volt. Estére már ott volt az elfogott lovásza a két -paripájával s Trenk Ferencz levelével. A királynak ez nem tetszett. -Azt mondá Trenk Frigyesnek: «no ha már visszakapta maga a lovait, -akkor nincs szüksége az én lovamra.» S visszavette tőle a királyi -ajándékot.</p> -<p>Az a levél azonban, melyet a kiszabadult lovász átadott Trenk -Frigyesnek, nem azt tartalmazta, a mit Todbitter felhozott; hanem -így szólt:</p> -<p>«Kedves öcsém! A te Berlinből keltezett leveledből azt értettem -meg, hogy szeretnél tőlem magyar lovakat kapni, hogy azokat -betanitsd az én huszárjaim és pandurjaim elleni harczba. A lefolyt -háboru alatt tapasztalást szereztem az iránt, hogy a burkus Trenk -is derék katona. Ime visszaküldöm neked a saját lovaidat, melyeket -az én embereim elhoztak, hogy ezzel jelét adjam -nagyrabecsülésemnek. Ha azonban magyar paripára akarsz ülni, gyere -ide a szomszédba a sikra s vedd el tőlem az enyimet, ha tudod. Ha -azonban jobb szeretnél úgy jönni <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> hozzám, mint bátyádhoz, -akkor ölelő karokra fogsz nálam találni. Nagybátyád a -legszivesebben kész fogadni az öcscsét, a kiben fiát, örökösét, -barátját véli föltalálni.»</p> -<p>Trenk Frigyes ezt a levelet a mint elolvasta, azonnal átadá -előljárójának, Jasinszkynak, a ki azt magánál tartotta. Nevettek -rajta.</p> -<p>Az is meglehet, hogy Trenk Ferencz irta ezt a levelet. Ez az -ármány egészen beleillik a jellemébe. Ha ez valakivel látszólag jót -tett, azt csak azért fundálta ki, hogy valami veszedelembe buktassa -s akkor aztán nagyot nevessen rajta. De az is elhihető, hogy -Jasinszky maga koholta ezt a levelet. Homályos eseteknél azt kérdi -a jogtudós: «Cui prodest?» («Kinek használ?») Jasinszky négyszáz -aranynyal tartozott Trenk Frigyesnek s ezt a becsületbeli adósságot -ki kellett fizetnie Berlinbe érkezésekor. Neki használt ez az -eset!</p> -<p>Trenk Frigyest még azon az éjszakán elfogták s ötven huszár -fedezete alatt elvitték fogságra Glatz várába: minden vizsgálat, -törvényszék elé állitás és itélet nélkül. Annyit megmondott neki -Jasinszky, mikor elfogatta, hogy felségárulással és az ellenséggel -való czimborázással vádoltatik: a vád alapja Trenk Ferencz -levele.</p> -<p>És Trenk Frigyes elhitte ezt.</p> -<p>Napja is volt, holdja is volt; még sem látott.</p> -<p>Az volt a büne, hogy olyan nagyon szerették az asszonyok.</p> -<p>Jasinszky alacsonylelkü, rosszakaratu ember volt, titkos kéme és -besugója a királynak. Később nagyot bukott, elcsapták gyalázattal. -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XVIII. FEJEZET.</span><br /> -A BÖRTÖNBEN.</h2> -<p>Hát hiszen az elején nem lehet ezt a dolgot olyan tragikusan -venni, mint a hogy Trenk Frigyes maga hangoztatja az -emlékirataiban.</p> -<p>Nem volt ez «Justiz-mord».</p> -<p>A király rajtakapta egy gárdistáját, hogy az nagyon is a -tilalmasban vadászik, még pedig az ő vadaskertjében, sokféle -bolondságot követ el az ő rovására s e miatt egy kis -javitóintézetbe küldé, egy kis porkoláb-fogságra.</p> -<p>Hiszen tudjuk, mi az a porkoláb-fogság. Csupa merő tréfa.</p> -<p>A fiatal ember nincs zár alá téve: az ordináncz tiszttel egy -szobában aluszik, azzal együtt ebédel, vacsorál, sétál, ostáblázik. -Hozat magának a charcutiertől mindent, a mi jó és drága, olvashat, -verseket irhat, kenyérbélből szobrocskákat készíthet s a várkertben -szegfüveket nevelhet. A mi pedig az egyébfajta nélkülözéseket -illeti: még most csak huszonegy esztendős az ember; annak még nem -is kellene ezen jártatni az eszét. Huszonegy esztendős korában az -ember az anyján kívül más nőnek meg nem csókolja a kezét. Ez a kis -vesztegzár bizony nem ártott volna meg Trenk Frigyesnek.</p> -<p>A királynak, elképzelhető, milyen keserves jelenetei voltak -Amália herczegnővel a kedvelt cicisbeo elcsukatása miatt! A -mennyire lehetett, szemet is hunyt Frigyes király a herczegnő -további magaviselete fölött. Levelezhetett titokban Trenk -Frigyessel. Az nem árt meg. Mindennap irhattak egymásnak, versben -és prózában, forró érzelmeikről. Azt is megtehette a herczegnő, -hogy elfogott kegyenczének ezer aranyat küldjön, fogsága -kényelmesebbé tételére. S ezer arany akkoriban roppant pénzösszeg -volt. Kivált Glatz várában. Kivált egy államfogoly kezében. -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> A rendes havi dija egy államfogolynak -az egész élelmezésre négy tallér volt.</p> -<p>Ezzel az ezer aranynyal Trenk Frigyes herczeggé lett téve a -glatzi garnizonban.</p> -<p>Ennek a várőrsége maga is olyan ezredből állt, a melynek a -király a csatatéren semmi hasznát nem tudta venni. A tisztek is -mind a féle kimustrált, vagy kegyvesztett alakok, a kik büntetésből -lettek e várba bedugva: adósságokkal terhelt korhelyek, tűzpróbát -ki nem álló poltronok, összeférhetlen veszekedők, értelmetlen -stokkfisek. Ebben a szép gyüjteményben a gazdag, splendid, -szellemes gárdista valóságos lumenként jelent meg.</p> -<p>A jogczime is arravaló volt, hogy respektálják.</p> -<p>Öcscse a félelmes magyar Trenknek! A kit azért zártak ide, hogy -bátyjával, a pandurvezérrel össze ne czimboráskodhasson. Ez a derék -legény!</p> -<p>Mikor Amália herczegnő azt az ezer aranyat Frigyes urfi kezébe -juttatá, mindazok, a kiknek erről tudomásuk lett, azt suttogták, -hogy ez a «magyar pandur-kasszából érkezett!»</p> -<p>S annál nagyobb volt a respektus iránta.</p> -<p>Nem is titkolták a tisztek Trenk Frigyes előtt az érzelmeiket. -Mindannyian haragudtak az uralkodóra.</p> -<p>Ez a hely rossz javító intézet volt a király kegyenczére -nézve.</p> -<p>Itt mindenkitől csak panaszkodást hallott Frigyes királyra. Nem -látták benne a nagy embert, csak a nagy zsarnokot. Hadjáratai -vérengző testvérharczok voltak: németek küzdelme németek ellen. -Szövetsége a franczia királylyal istentelenség, nemzetárulás! -Diadalai csupa véletlenek. Ő maga nem is tudott róla, mikor a -granátosai győztek. Ő futott a magyar huszárok elől. A vén Dessauer -érdeme a győzelem. Aztán az a sok pikáns adoma a magánéletéből! -Milyen kicsapongás! Milyen feslett erkölcs! Hány szeretője volt s -azokból mi lett?</p> -<p>Ezek a glatzi tisztek öt hónapi fogság alatt úgy felforgatták -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> Trenk Frigyesnek eddigi érzelmeit, hogy -az nem gondolt már egyébre, mint a megszökésre.</p> -<p>A megszökés egyértelmü volt a hazaárulással. Mert valahová kell -a szökevénynek menekülni, s az a hely nem lehet más, mint Bécs, -vagy Magyarország. Ellenség földe. S akkor az ellenség szolgálatába -kell állni.</p> -<p>Ha ilyen fordulatra pusztán boszu, meg a kényelmetlenség érzete -birta rá Trenk Frigyest, azt mondhatnók, az ilyen ember nem érdemes -arra, hogy költő tolla foglalkozzék vele. Annyival inkább, mert az -által, hogy megszökik, a napjához is hűtelen lesz: az nem követheti -őt menekülése helyére. Ott csak a holdjára fog rátalálni.</p> -<p>No, hát épen azt akarta megtalálni!</p> -<p>S ez az indok költői fényt vet Trenk Frigyes alakjára.</p> -<p>Amália herczegnő leveleiből megtudá, hogy mi történt Trenk -Ferenczczel Bécsben. Magát a bécsi pamfletet is becsempészték a -börtönébe. S ekkor támadt a lelkében az a gondolat, mely -törvénytelen ágyból született ugyan, de azért nemes származásu: -hogy kitörjön ebből a fogságból; elfusson Bécsbe: meghazudtolja a -nagybátyja ellen támasztott vádakat; lerántsa az álarczot a hamis -tanu képéről; ő, a leghitelesebb szemtanu, ki egyedül bizonyíthatja -be, hogy Miranda egy perczig sem volt a királylyal egyedül a -sátorában, soha a királynak szeretője nem volt; s őt Trenk Ferencz -együtt nem találhatta Frigyes királylyal. Egy egész cselszövényt -széttépni biztos vasmarokkal! Ez volt a vezéreszméje. S lám még -Frigyes királynak is jó szolgálatot vélt ezzel tenni.</p> -<p>Ilyen nemes alapeszmét találva szökési tervéhez, most már csak -annak a kiviteléről gondolkozott.</p> -<p>Igen könnyü volt az elillanás. Maguk a tisztek, a kikre az -őrizete bizva volt, vállalkoztak rá, hogy vele együtt szöknek a -várból. Pénzen mindent meg lehetett vásárolni, őröket, polgárokat, -a lovak is készen voltak tartva. Mégis rajta vesztett. És nem a -büne buktatta meg; hanem az erénye. A glatzi börtönökben volt egy -várfogságra itélt <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> tiszt, a kivel Trenk Frigyes ottléte -alatt sok jót tett; ezt is beavatta a titkába s irgalomból magával -akarta vinni. Ez aztán elárulta a várparancsnoknak a szökési -szándékot. Az áruló kegyelmet kapott, szabaddá lett s a rangját is -visszakapta. Trenk Frigyest pedig a szökési szándék miatt most már -igazi börtönbe zárták; a «lármatorony» legmagasabb czellájába, -ajtaján kettős lakat, ablakán vasrács.</p> -<p>Most már rászolgált a börtönre.</p> -<p>Nyugtalan vére ujabb kisérletre ösztönözte. Megvesztegeté a -szolgálattevő tisztet s az szerzett a számára ráspolyt, melylyel -keresztül fürészelte a rács vasrudjait s akkor a bőröndjét szijakra -hasogatva s az ágy lepedőjét kötélnek fonva, egy zivataros éjen -leereszkedék a tizenöt öl magas toronyból. Akkor azonban beleesett -egy kloakába s abból nem tudott megszabadulni. Ott elfogták s ilyen -nyomorult állapotban vitték a várparancsnok elé.</p> -<p>A várparancsnok neve Flonquet volt: vén, embergyülölő. Valami -emléke is volt a Trenk családtól. Fiatal hadnagy korában Frigyesnek -az apjával párbajt vivott s attól egy vágást kapott az arczára, -mely az orrát is levágta. Attól fogva ezüst orrot viselt. Ennek az -ezüst orru embernek a körme közé került Trenk Frigyes.</p> -<p>Most még szigorubb tömlöczbe záratott.</p> -<p>Itt azután minden nap megvizsgálták, hogy nem készül-e valami -ujabb kitörésre.</p> -<p>Egy napon a térparancsnok, a hadsegéde és a felügyelő tiszt -kiséretében jött a börtönébe s miután minden zeget-zugot -felkutatott, még ott maradt, kegyetlen leczkét tartani a -gonosztevőnek, elkövetett gyalázatos vétkei miatt.</p> -<p>Már a meggyalázó szavak is lángolásba hozták az ifju vérét. S -mikor türelemről beszélt neki a parancsnok, azt kérdé daczosan:</p> -<p>– Hát mennyi időre vagyok elitélve a király által?</p> -<p>Ha abban a parancsnokban csak egy csepp emberi érzés lett volna, -hát megmondta volna neki az igazat. «Egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> évre -vagy elitélve, négy hét mulva kiszabadulsz s akkor mehetsz vissza -Berlinbe.»</p> -<p>Ezt a négy hetet majd csak el tudta volna tölteni türelemmel a -fogoly.</p> -<p>De a helyett a parancsnok kegyetlen büszkén mondta:</p> -<p>– Egy hazaáruló büntetésének nincs határideje! Egyedül a király -kegyelmétől várhat szabadulást.</p> -<p>Ez a szó lángoló dühbe hozta Trenk Frigyest: odaugrott a -parancsnokhoz, kirántotta annak a kardját, tiszteket, porkolábot -félre taszigált, kirohant az ajtón: ott strázsált egy katona -puskával, azt puskástól ledobta a lépcsőn, s azzal rohant le, -karddal a kezében.</p> -<p>A tömlöcz ajtaja előtt épen akkor váltották fel az őrséget. A -két csapat puskával a vállán egymással szemközt állt. Trenk Frigyes -őrülten rohant közéjük, jobbra-balra vágott, a kit maga előtt -talált; négy embert megsebesített, azzal fölrohant a sáncz -mellvédjére s két ölnyi magasból leugrott az árokba. Még egy másik -sáncz állt előtte, arra is fölkapaszkodott s arról is -leszökött.</p> -<p>A várőrség úgy meg volt lepetve e vakmerőség által, hogy -senkinek sem jutott eszébe az üldözése. A puskák nem voltak -megtöltve, hogy utána lőhettek volna, a sánczon keresztül utána -ugrani senkinek sem volt kedve, s a míg a várkapun keresztül -kerülnek, az alatt a szökevény egérutat nyer. Tisztek és katonák -néztek egymás szeme közé.</p> -<p>Trenk Frigyes szerencsésen megmenekült egész a külső -sánczkarópalánkig, mely a várat körülfogja. Ezen már könnyü lesz -átugrani.</p> -<p>Itt azonban egyszerre utját állta egy őr, szuronyt szegezve. -Trenk félrecsapta a kardjával a szuronyos fegyvert s aztán adott -egy vágást a katonának a képére, a mi annak elég volt.</p> -<p>A megsebesített őr jajgatására a pallisade tulsó oldaláról -előfutott a másik strázsa; azt már nem várta be a menekűlő, hanem -keresztül vetette magát a czölöpzeten. <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -Szerencsétlenül járt: az egyik lába odaszorult két karó közé s azt -nem tudta kiszabadítani, itt aztán megragadták, szuronynyal a -száját megsebesítették, puskaagygyal összeverték s megkötözve -visszavitték a várba: vért hányva, kificzamodott lábbal.</p> -<p>Az ezüstorru őrjöngött dühében e hallatlan merénylet fölött. -Most már azonfölül, hogy bezáratta Trenk Frigyest, a börtönében -éjjel-nappal két katonával őrizteté, a kiket hat órai időközökben -felváltottak: azért, hogy Trenk el ne csábithassa őket. Trenk -Frigyes aztán elcsábitotta valamennyit. Harminczkét katonája volt -már, a kit rábeszélt, hogy vele együtt szökjenek el a várból. Mind -poroszok voltak. Királyukkal elégedetlenek. Vezetőjük is akadt: -Nikolai őrmester. Szerencsétlenségükre egy osztrák szökevény is -keveredett közéjük s az elárulta az egész összeesküvést a -kormányzónak. Az rögtön parancsot adott a kapitányának, hogy -fogassa el Nikolai őrmestert. A mint azonban a kapitány betoppant a -patrollal a katonák szobájába, hogy Nikolait vasraveresse: az -őrmester kardott rántott, odakiáltott a társainak: «Pajtások! -Fegyverre! El vagyunk árulva!» S erre tizenkilencz katona puskát -ragadott, a kapitányt leverte, kirohant az udvarra, aztán neki a -várkapunak: azt hat legény őrizte, azokat is magukkal vitték s -azzal szuronyszegezve keresztül törtek a városon, a parasztok -zárvonalán s átfutottak Csehországba.</p> -<p>Trenk Frigyes azonban ott rekedt a börtönben, melynek vasajtaját -a czimborák nem birták feltörni.</p> -<p>Most azután már volt igazi bűne. Porosz katonák elcsábitása az -ellenséghez átfutásra. A vallatásnál ugyan semmire sem felelt: -megmondta egyenesen, hogy ő, kit itélet nélkül tartanak fogva, -minden eszközt fel fog használni a kiszabadulásra.</p> -<p>Frigyes király haragja ez utóbbi merénylet miatt az -engesztelhetlenségig fokozódott ellene.</p> -<p>Amália herczegnő ekkor irta hozzá utolsó levelét, mely Trenket -minden reményétől megfosztá. <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p> -<p>«Veled együtt sirok: balsorsod gyógyíthatatlan. Ez az utolsó -levelem hozzád. Szabadítsd ki magadat, a hogy tudod. Én az maradok -irántad, a ki voltam, s a hol tehetem, használok. Isten veled -szerencsétlen barátom. Jobb sorsot érdemeltél.»</p> -<p>Most azután az ezüstorrú azt a rendszabályt vette alkalmazásba, -hogy közkatonák helyett mindig egy tisztnek kellett Trenk Frigyes -börtönében őrködni. S a tisztek gyakran váltakoztak a helyőrségnél. -A glatzi állomás büntetés volt rájuk nézve.</p> -<p>Egyszer egy Bach nevű hadnagyot delegáltak a várba, a kit -szintén a hibái hoztak oda. Nagy verekedő volt, párbajban mindenkit -csuffá tett. Természetesen itt is megtartotta a szokását.</p> -<p>Alig nézett körül a várban, már talált ürügyet belekötni egy -szintén akkor érkezett fiatal tisztbe, a kinek Schell volt a neve. -Vékony dongáju, czingár emberke volt, a góliát Bach könnyen -elbánhatott vele.</p> -<p>Másnap épen Bachra került a Trenk fölötti őrködés sora. -Duhajkodók szokása szerint rögtön eldicsekedett a fogolynak -legujabb hőstetteivel.</p> -<p>– Köszönd, hogy én fegyvertelen vagyok, mondá neki Trenk -Frigyes; mert tőlem ugyan megkapnád a leczkét, a mit még meg nem -kaptál.</p> -<p>Erre a tiszt dühbe jött, kiszaladt, hozott magával két muskétás -szablyát, a minőt a közkatonák viselnek.</p> -<p>– No, hát itt vannak a kardok. Hadd lássam, mit tudsz, te -gyerek!</p> -<p>Trenk Frigyes hasztalan szabadkozott, Bach odanyomta a kezébe a -kardot s kényszeríté az összemérkőzésre Kapott aztán Bach mindjárt -az első összecsapásnál olyan vágást a karjára, hogy kiejtette a -kardot a kezéből.</p> -<p>– No fiu! Mesterem vagy. Mátul fogva jó barátok vagyunk.</p> -<p>Azzal megölelte, megcsókolta a foglyot s aztán ment a felcserhez -a sebét beköttetni. <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>A várparancsnok majd a bőréből ugrott ki dühében, mikor ezt a -kázust meghallotta. Még duellálnak is a tömlöczben!</p> -<p>Ekkor aztán eltiltotta a tiszteknek a Trenk Frigyes tömlöczébe -való belépést. Egy olyan börtönbe záratta be, melynek az ajtaján -egy rekesz volt: azon keresztül adta be a porkoláb a rabnak az -ételét. A börtön-kulcsot a várparancsnoknak kellett beszolgáltatni -minden nap.</p> -<p>Hát akkor aztán a tisztek csináltattak egy tolvajkulcsot Trenk -börtön-ajtajához, azzal jártak be hozzá s egész nap ott pipáztak, -kártyáztak vele.</p> -<p>Egy este azzal lépett be hozzá Bach:</p> -<p>– Héj, pajtás, szeretsz-e vadászni?</p> -<p>– Vadászni? Egerekre talán? Itt a börtönben.</p> -<p>– Nem! Szarvasokra. A glatzi erdőben. Én meghivást kaptam B. -gróftól, a földes úrtól, hogy vegyek részt a hajtóvadászatán, még -egy tiszttársammal együtt. Én azt gondoltam, hogy téged viszlek el -magammal. Természetesen becsületszavadat lekötve, hogy ezt az -alkalmat megszökésre nem használod, hanem a vadászat után velem -együtt visszatérsz a várba. Holnap után visszatérünk.</p> -<p>– De hát a börtönöm hogy marad üresen? Megtudják, mikor ételt -hoznak.</p> -<p>– Ne félj, nem marad üresen. Az alatt lefekszik az ágyadba a -szegény kis Schell; az még most is maródi attól a vágástól, a mit -tőlem kapott: megteszi az azt a kedvünkért. Áldott jó fiú. Annak az -egyenruhájában ki jöhetsz velem a várból egész tisztességgel.</p> -<p>És a két tiszt barátsága mellett megtörténhetett az, hogy a -szigoruan őrzött várfogoly harminczhat óra hosszat vadászott -szarvasokra a glatzi erdőben. Ott látta maga előtt a kis folyót, -mely a porosz határt képezi Csehország felől. Csak egy ugrás -kellett volna. Hanem a jó pajtásnak adott becsületszó erősebb -minden láncznál és závárnál. Harmadnap Trenk Frigyes megint ott ült -a börtönében.</p> -<p>– Derék fiú vagy pajtás! Mondá neki Bach, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> együtt -visszakerültek az álkulcs segélyével a börtönbe. Látom, hogy igazi -nemes ember vagy. Kár volna neked itt a tömlöczben elrohadni. Én -nem maradnék itten, ha neked volnék.</p> -<p>– Mennék én, de már háromszor rajta vesztettem.</p> -<p>– Mert nagyon poétásan fogtál hozzá. Sötét éjjel, zivatarban, -keresztülfürészelt vasrácson át, összebogozott ágylepedőn, -toronyablakból leereszkedni; karddal a kézben keresztülvágni az -őrcsapatokat, bástyáról leugrani: ezek mind regénybe való -históriák. Láttad most, hogy milyen egyszerű dolog a glatzi várból -megmenekülni. Korán reggel, fényes nappal iderendeled a szekeret a -várkapu elé; másodmagaddal, az ordináncztiszt társaságában, -muskatéros tiszti egyenruhában, kisétálsz; az őrök prezentéroznak -előtted: azzal mind a ketten felültök a csézába s «köd előttem, köd -utánam!» mire az ezüstorrú megszagolja, hogy elillantál, rég túl -vagy a porosz határon.</p> -<p>– Hát mért nem teszed te ezt meg velem?</p> -<p>– Azért pajtás, mert én nekem még van valami dolgom a porosz -hadseregnél. Lesz háború megint, akkor rám szorulnak. A -bátorságomat meg tudják becsülni. Előttem fényes carriere áll még s -azt a te szép szemeidért el nem rontom. De hát nézd ezt a -becsületes Schell fiút. Ennek semmi kilátása sincs se békében, se -háborúban a burkusok közt: azért, mert fázik a tűztől. Az osztrákok -ellenben megbecsülnék, mert theoretikus ismerete bőven van, hat -nyelven beszél és ír. Flouquet azért nem állhatja ki: gyűlöli a -tudós tiszteket. Elszökik az veled, mihelyt rákerül a sor az -inspekczióban.</p> -<p>A kis Schell ezalatt visszacserélte a ruháit Trenk -Frigyessel.</p> -<p>Nem kellett neki nagy biztatás. Az első szóra felajánlotta, hogy -ő kész együtt elszökni a várból Trenk Frigyessel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XIX. FEJEZET.</span><br /> -A MENEKÜLT.</h2> -<p>Ismét el lett Trenk Frigyes árulva és ujból egy fogolytársa -által. Csuf jellemeket tenyészt az a börtönpenész! Egy Damnitz nevü -kapitány, ki lopás, dezertálás, spionálás miatt akasztófára lett -itélve s élethosszig való fogságra megkegyelmezve, a Trenk Frigyes -zárkájával átelleni börtönbe volt bezárva. A kulcslyukon keresztül -kileste, hogy Schell hadnagy a porkoláb nélkül, tehát -tolvajkulcscsal, Trenk börtönébe settenkedik s ott óra hosszat -elmarad. Ezt besúgta a vizitáló hadsegédnek.</p> -<p>A várparancsnok ebédjén jelentést tett e felől a hadsegéd; mire -az ezüstorrú parancsot adott neki, hogy rögtön ebéd után fogassa el -Schell hadnagyot. Ezt egy másik hadnagy, Schröder fülhegygyel -meghallá s kiosonva a szobából, sietett Schellt a vártán felkeresni -s megsúgta neki, hogy egy óra mulva elfogják.</p> -<p>Schell azt gondolva, hogy az egész szökési terv lett elárulva, -sietett Trenk Frigyes börtönébe. Egy altiszti kardot hozott a -számára, a köpenyébe rejtve.</p> -<p>– Bajtárs, el vagyunk árulva. Siess! Élve ne adjuk meg magunkat. -Egy percz sincs veszteni való.</p> -<p>Trenk Frigyesnek csak annyi ideje volt, hogy a csizmáit -felránthatta; de már a padló alá rejtett aranyait nem vehette -magához.</p> -<p>A börtönajtónál őrt álló katonának azt mondá Schell, hogy az -árestánst a saját szobájába viszi. Onnan azonban egy mellék ajtón a -folyosóra lehetett jutni: annak az ajtaján szerencsésen -kimenekültek a várudvarra. Schellnek az a terve volt, hogy a -fegyvertár mellett elkerülnek a várkapuhoz: ott a Schröder által -készen tartott lovakra felkapnak s tovanyargalnak.</p> -<p>De épen akkor, a mint a fegyvertár szögletéhez értek, -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> szemközt találkoznak a hadsegéddel és -Quaadt őrnagygyal.</p> -<p>Schell megrettent s minden tétovázás nélkül felkapott a -mellvédre s leugrott a meredek bástyáról. Trenk Frigyes utána. Neki -nem történt semmi baja; hanem a bajtársának kificzamodott a lába -bokában: az nem birt felállni.</p> -<p>– Szurj keresztül bajtárs, hogy élve ne fogjanak el! Te fuss -egyedül tovább.</p> -<p>– Dehogy szurlak, dehogy futok nálad nélkül!</p> -<p>Azzal Trenk a foga közé kapva a bajtársa bőrövét, mint a hogy a -tigris czepeli a szájában a prédáját, a sánczczölöpzethez futott -vele s átmászott a palánkon. Ott azután a nyakába vette a sánta -czimborát s futott vele a világba.</p> -<p>Egy pártfogója akadt, a sűrű köd.</p> -<p>A várban nagy lárma támadt; a várfalon felállított ágyúkból -eldördült a három vészlövés, a mi azt jelzi, hogy elszökött valaki -a várból.</p> -<p>Egy jó futamodás után megállt Trenk és letette a barátját a -földre. Megpróbálta a kimarjult lábát helyre igazitani, de nem -boldogult vele.</p> -<p>A mig ezzel bajlódott, sűrű lódobogást hallott közelíteni.</p> -<p>A köd fátyolán keresztül egy szakasz huszár árnyképe bontakozott -elő.</p> -<p>A két szökevény lehasalt a földre.</p> -<p>De a huszár kapitány, ki messze elől nyargalt a csapatja előtt, -már észrevette őket. Egyenesen feléjök ügetett. Azt hitték, veszve -vannak. Már az arczát is felismerték. Zerbst kapitány volt.</p> -<p>Mikor odaért a közelükbe, meg sem lassitva a lova koczogását, -odaszólt Trenknek francziául:</p> -<p>– Pajtás! Balra tartsatok. Arra a cseh határ!</p> -<p>Azzal tovább vágtatott s vezette a huszárjait jobbra.</p> -<p>Idáig meg voltak mentve.</p> -<p>De most már köröskörül hallották a kiabálást: «fegyverre! -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> szökevények!» A városban, a falvakban -félreverték a harangokat. Jó regula van itt! Amint a három -ágyúlövés eldördül, a parasztok kaszára, vasvillára kapnak s -elállják az utakat.</p> -<p>Merre most?</p> -<p>Schell a ködön keresztül megpillantá a sorba ültetett -fűzfákat.</p> -<p>– Ott folyik a Neisse.</p> -<p>Trenk vállára kapta a barátját ismét s arrafelé sietett vele. -Csakugyan a Neisse partján voltak. A folyó néhol három öl mély. -Akkor épen zajlott. Karácsony estéje volt.</p> -<p>És Trenk Frigyes keresztül uszott a jégzajló folyón, a pajtását -is magával vontatva, ki félkézzel a varkocsába kapaszkodott. A -kivont kard a foga között mind a kettőnek. Rettenetes erő a -szabadságvágy!</p> -<p>Itt azután nem üldözhette őket senki. Olyan hűséges paraszt -nincsen, a ki utána usszon a szökevényeknek.</p> -<p>A mint kikapaszkodtak a partra, folytatták a futást Minden -öltöny jéggé fagyott a testükön.</p> -<p>Trenk Frigyes a hátára vette Schellt s ő a futástól, a teher -czipeléstől nagy hamar fölmelegedett, még meg is izzadt; de társa -ki csak szenvedő részt vett a mozgásban, embertelen kint szenvedett -a jeges öltözetben.</p> -<p>– Bajtárs, dobj le, hagyj vesznem. Én megfagyok.</p> -<p>– Dehogy hagylak el, ott van egy erdő. Csak odáig várj!</p> -<p>A sűrű ködből kezdett valami pagony kisötételni.</p> -<p>A mint azt elérték, Trenk Frigyes letette a hátáról a bajtársát -s beleásta a hóba, azután a kardjával kivágott egy fiatal bükkfát, -abból husángot faragott, azt odavitte Schellnek.</p> -<p>– Fogd ezt. Már most járhatsz a magad lábán, akkor -fölmelegszel.</p> -<p>A dorong segélyével aztán fél lábon ugrálva, lépést tarthatott -Schell a barátjával. Ebbe ő is fölmelegedett aztán.</p> -<p>Az erdőben megtalálták az utat, mely fölfelé vezetett. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> De azt az utat már telehordta a szél -hóval, néhol övig süppedtek bele, Trenknek ugy kellett kihuzgálni a -fuvatból a sánta czimborát.</p> -<p>Karácsony estén korán alkonyodik, négy óra telt már bele, hogy a -várból elmenekültek s a hegymagaslatra fölérve, leültek megpihenni. -Sötét is volt, köd is volt. Azt sem tudták, merre járnak.</p> -<p>Egyszer aztán azt is megtudták.</p> -<p>Óraütést hallottak. A glatzi toronyóra ütötte az ötöt.</p> -<p>– Hiszen mi még mindig Glatz alatt vagyunk! Kiáltá -kétségbeesetten Schell. Az egész futásuk alatt egy félkört jártak -be menekülésük helye körül.</p> -<p>Pedig a glatzi grófság, mint egy félsziget (akár a Krim a fekete -tengerben) mélyed be Csehországba. Egyenes irányban négy órai -futással el kellett volna érniök az osztrák határt. A köd gonosz -tréfát üzött a menekültekkel. Az is a zsarnokok és porkolábok -szolgája!</p> -<p>És ekkor elővette őket az éhség. Az ebéd idején futottak el, a -gyomruk üres volt. Az erős testmozgás még fokozta az éhség -kinjait.</p> -<p>– El kell itt vesznünk. Rebegé Schell, végig nyujtózva a -havon.</p> -<p>Ekkor azonban feljött a hold. Ez az üldözöttek napja. S a hold -feljöttével lehullott a köd is, egyszerre zuzmarává alakult, az -egész táj világossá lett. Egyszerre tájékozhatták magukat. Az az -erdő, melybe belebódorodtak, a Habelschwerdt havasig terjed. Ott -nincs emberlakta hely. Lenn, két folyam összetorkolásánál emelkedik -a glatzi vár, sziklába vágott terraszaival, ódon bástyatornyival, -mellette a város öt tornyával, (a mostani glatzi vár még akkor nem -volt meg a Neisse balpartján, csak a régi). Közelebb lehetett látni -egy nagy falut, melyben minden ház ablaka ki volt világitva. Azt -hivék, hogy ez a kivilágitás a menekülők feltartóztatása végett van -rendezve. Nem jutott eszükbe, hogy hiszen ma karácsony estéje van: -a Jézuskát várják minden háznál. <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>– Itt mi reggelig megfagyunk és éhen veszünk, mondá Trenk -Frigyes. Nézd, amott van a falun kivül egy magányos majorlak, ott -kapunk valamit.</p> -<p>– De hisz akkor ujra át kellene mennünk a Neissen! Én nem uszom -át még egyszer a vizet, inkább meghalok.</p> -<p>– No csak te tánczolj utánnam; ott látok egy csónakot.</p> -<p>Csakugyan találtak egy lánczrakötött halászladikot a parton, -arról leütötték a lakatot s áteveztek ismét a tulsó partra.</p> -<p>De már most mit csináljanak?</p> -<p>Ilyen másfél katona a parasztoknak nem fog rettegést okozni. -Kalapja egyiknek sem volt, azt elvesztették a sánczról leugrásnál. -Trenknek veres gárdista dolmánya elárulá, hogy nem a várőrséghez -tartozik. Ellenben Schellnek meg volt a tiszti pantallérja s a -felügyelő tisztet kitüntető aranyozott ezüst nyakörve.</p> -<p>Hát ilyen mesét fundáltak ki. Trenk megvágta az ujját s a -vérével összemázolta a homlokát, mintha a fején volna megsebesitve. -Akkor Schell összekötözte a kezeit s a nyakába ülve, a majorlakig -vitette magát. Ott majd azt fogja mondani a gazdának, hogy ő az a -vitéz, a ki a szökevény gárdistát utolérte, lóháton. De ez a -dezentor agyonszurta a lovát, s ő leestében kificzamította a lábát. -Mind a mellett keményen megsebesité a szökevényt és megkötözte. -Most azután kiséri vissza a várba. Ezt elfogja hinni a paraszt. Ad -nekik vacsorát, megszárítja a a ruháikat, s aztán kölcsönöz nekik -két lovat, a melyen visszatérhessenek a várba. Csak egyszer aztán a -lovon ülhessenek, majd tudni fogják, merre nincs a világ -bedeszkázva.</p> -<p>A mig a hegyről lebandukoltak, a folyamon átkeltek s a -majorlakig egymást elczipelték, meg is virradt szépen. A faluban -reggeli misére harangoztak.</p> -<p>A majorlakhoz közel érve, el kezdett Schell segitségért -kiabálni; mire két béres legény kiszaladt az udvarról. <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> Trenk -Frigyes agyonsebesültnek teteté magát s térdre bukdácsolt.</p> -<p>– Itt van a szökevény! Elfogtam! Kiabált Schell a parasztoknak: -Fogjátok meg! Hurczoljátok a házba. A lovamat leszurta a gézenguz; -de azért összevagdaltam. Gyorsan szaladjatok a faluba, hijjátok a -birót. Jőjjön szekérrel, hogy visszavihessem a várba a czudart, -hogy előbb felakaszthassák, mint megdöglik.</p> -<p>A két béres beczepelte a házba Trenk Frigyest, Schell utánuk -biczeboczázott. A szobában volt egy öreg anyóka, meg egy szép -leány.</p> -<p>– No csak fussatok gyorsan a faluba! mondá Schell. Hívjátok a -parasztságot.</p> -<p>A két béres egymást taszigálva futott e jó hírrel a falu felé: a -menekülők a két fehérszemélylyel egyedül maradtak. Az anyóka -kilátta a szemeikből, hogy éhesek: eléjük tett kenyeret és aludt -tejet. Trenk úgy falt, mint a hogy ritkán szoktak a haldoklók.</p> -<p>A fiatal lányka pedig fehér vásznat hozott, meg egy vizes -törülközőt, hogy a szegény sebesültnek az arczát lemossa a vértől s -bekötözze a sebeit.</p> -<p>– Jaj! Ne töröld le a vért homlokomról! sugá a leánynak az ifjú. -De már akkor megmosdatta. Meglátta, hogy nincs annak a fején -semmiféle seb. De azért csak bekötötte a homlokát a kendővel. S -aztán sokatmondó válaszul egy csókot lopott az orczájára. S azzal -kiment a szobából, az ajtóban intve Trenknek valamit.</p> -<p>Ekkor betoppant a szobába maga a gazda pipával az agyarán.</p> -<p>Schell annak is elmondá a kiczirkalmazott mesét az elfogott -szökevényről. A gazda végig hallgatta csendesen, a két karját -összefonva. Mikor vége volt, azt mondá:</p> -<p>– Jól van, jól, uracskáim. Tudok én mindent. Itt volt az este a -kurir, a ki értesitett. Ez a vereskabátos a Trenk, az árestáns, ez -az aranygalléros meg a Schell, a hadnagy. Ti ketten együtt -szöktetek el. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Erre a szóra Trenk Frigyes hirtelen szétszakítá a gyönge -madzagot, a mivel a keze össze volt kötve s kezébe kapva a kardját, -kifutott a szobából.</p> -<p>– Csak hadd szaladjon miattam. Dörmögé a gazda, kiverve a -pipábul a hamut. Hát az úr miért nem szalad vele együtt?</p> -<p>– Mert a lábam ki van ficzamodva.</p> -<p>– Hát hogy jött idáig?</p> -<p>– A barátom hozott a hátán.</p> -<p>– A hátán hozta? Nem dobta el, hogy maga könnyebben -futhasson?</p> -<p>– De még a folyón is átúszott velem.</p> -<p>– Akkor annak nagyon becsületes embernek kell lenni.</p> -<p>Ez alatt Trenk az istállóba sietett. A ház szép leánya intett -neki az ajtóból, hogy jőjjön utána.</p> -<p>Az istállóban állt két ló.</p> -<p>– Ezeken tovább futhatnak az urak.</p> -<p>– De nincs szerszám.</p> -<p>A leány azt is kerített valahonnan. Kantár volt, de nyereg -nem.</p> -<p>Így is jó lesz.</p> -<p>A falu felől már hangzott a lárma: a parasztok jöttek -csapatostól a szökevényeket lefülelni. Jó szerencse volt, hogy -karácsony ünnepén a közönség mind a templomba volt felgyülekezve, a -hírmondóknak meg kellett várni, a míg a mise végződik.</p> -<p>A mint a lovak fel voltak kantározva, Trenk Frigyes ismét betért -a szobába.</p> -<p>– Köszönjük a vendéglátást, gazduram! Mondá ölébe kapva -bajtársát s gyorsan kiiramodva vele; egyenesen feldobta a ló -hátára. Maga pedig a másik lóra szökött fel.</p> -<p>– Hohó! A lovaim! Kiabált a gazda. A lovaim nem adom oda!</p> -<p>A leánya azonban a nyakába borult, úgy könyörgött, hogy engedje -át a szegény menekülőknek a két lovát.</p> -<p>– Gazduram! Az én nevem Trenk Frigyes, itt a kezem: <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> nemesi -becsületszavamat adom, hogy visszaküldöm kegyelmednek a lovait.</p> -<p>A gazda elfogadta a nemesi parolát s azzal a két lovas neki -indult. Az az, hogy indult volna, de Trenk lova csökönyös volt: egy -tappot sem akart a helyéből megmozdulni. Ekkor aztán a leány -megfogta a ló kötőfékét, úgy vezette ki az udvarból. Mikor aztán a -Schell paripája elkezdett ügetni, a másik ló is csak utána -baktatott. Mire a fegyveres parasztok megérkeztek a tanyához, már -akkor a menekülők árkon bokron túl jártak.</p> -<p>Délre megérkeztek a határhoz legközelebb eső csehországi -városba, Braunauba. Trenk Frigyesnek első gondja volt a két lovat -visszaküldeni a gazdának; a glatzi várkormányzónak pedig levelet -írni, a mi azt olyan dühbe hozta, hogy sorba vesszőztette a -silbakokat s azonnal útnak indított négy fogdmeget polgári ruhában, -hogy a szökevényeket idegen földön is kisérjék s a hol -megkaphatják, útközben elfogják és visszahozzák.</p> -<p>Braunauban már ismerős volt Trenk Frigyes. Az első porosz -hadjáratban huzamosb ideig volt e helyen, egy becsületes -takácsmesternél szállva. Most ismét azt kereste fel, bajtársával -együtt. A derék polgár visszaemlékezett rá, hogy egykori vendége -milyen derekasan megvédelmezte a háza táját a katonák -zsarolásaitól. S hála fejében szívesen látta ismét. Hajh! az első -alkalommal de más volt a berukkolás! Kilencz lóval és öt -lovászszal. Most pedig kalap nélkül, egy aranynyal a zsebében: a -pajtásának volt negyven krajczárja.</p> -<p>Schellnek pedig ott kellett maradni, hogy a kimarjult lábát -helyre állíttassa. Három hét telt bele, a míg a lábát ismét -használni tudta.</p> -<p>Pedig arra a lábra nagy szükség volt. Erős út állt előttük.</p> -<p>Hogy mi lesz az útnak a végén? azt még Trenk maga sem tudta. -Bécsbe menjen-e? vagy Oroszországba? Legjobban szeretett volna -Keletindiába menni. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>De ahhoz mind pénz kell. Tehát az első étappe a pénz -megszerzése.</p> -<p>Volt ugyan Braunauban is egy barátja, a kinek néha napján száz -aranyat kölcsönözött; de az most arról nem akart semmit tudni. -Hanem alamizsna fejében adott neki három aranyat, egy puskát, meg -két pár pisztolyt.</p> -<p>Trenknek az volt a terve, hogy nagy kerülővel Lengyelországon át -visszatér Poroszországba, s ott elrejtőzik a hugánál, a ki egy -Waldow nevű előkelő brandenburgi földesúrhoz ment nőül. Onnan -szándékozott az anyjának írni, a ki Litvániában volt másodszori -házasságban. Tőle remélt annyi pénzt kaphatni, a mennyivel mind a -ketten tisztességesen tovább utazhassanak. Útlevelet szereztek -maguknak, megfordított nevekkel: az egyiket hitták Knertnek, a -másikat Leschnek.</p> -<p>Csikorgó januári idő volt, mikor útra keltek éhséggel és -fagygyal daczolva. A nyomorúság kényszeríté őket, hogy darabonkint -eladják az órájukat, mellcsattjukat, nyakörvüket; majd eladták a -tiszti egyenruháikat s vettek helyettük halott közkatonákról -lemaradt komisz köpenyeget.</p> -<p>Az Ausztria és Lengyelország között fekvő határvárosban: -Biliczben, az ottani katonai parancsnok elfogatta őket, mint -csavargókat s lovasoktól kisérve, gyalog visszakisérteté Teschenbe, -az ottani főparancsnok ezredeshez. Az előtt Trenk fölfedezte az -igazi nevét és menekülését. Az ezredes lovagias ember volt: ellátta -az útleveleiket s adott alájuk két lovat, a min egész a lengyel -határig utazhatnak s útiköltségül négy aranyat. Abból Schell -szerencsésen elvesztett hármat a lyukas zsebén keresztül. Igy aztán -éhezve és fázva eljutottak Czensztochowába, a hol a hires Pálos -kolostor áll. Ott beszálltak egy Lázár nevű korcsmároshoz. Már -ekkor egy krajczár sem volt a zsebükben.</p> -<p>Az öreg csaplárt meghatotta Trenk Frigyesnek őszinte szava: hogy -neki nincs pénze, nem kér egyebet, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> -kenyeret és éjjelre szárnyékot. Odaültette őket a saját asztalához -s megosztotta velük a saját vacsoráját. Sörrel, pálinkával is -megtraktálta s a közben elbeszélték egymásnak az életük -históriáját. Lázár is katona volt hajdan: kapitányságig vitte. -Hogyan lett belőle korcsmáros?</p> -<p>Ezalatt új vendégek érkeztek a korcsmába: három úr, egy inassal, -a kik kocsin jöttek.</p> -<p>Ezekkel az utazókkal már több ízben találkoztak Trenkék az úton: -azok szóba is álltak velük. Különösnek látszott, hogy most újból -összekerülnek. Azok egy külön asztalnál ültek s nagyon keveset s -igen halkan beszéltek egymással.</p> -<p>A két kifáradt utasnak aztán egy jó meleg szobát nyitott fel -Lázár uram s ott pompás szénaágyra lefekteté őket; azok el is -aludtak egy imádság idő alatt.</p> -<p>De még csak épen az előálmukat aludták, a midőn benyitott -hozzájuk a korcsmáros s felkölté őket.</p> -<p>– Jaj, édes barátim, fussatok innen! Ez a négy vendég, a ki -nálam megszállt, a glatzi várparancsnok fogdmege; hárma úrnak adja -ki magát, a negyedik inasnak. Azért vannak kiküldve, hogy titeket -elfogjanak idegen országban s a börtönbe visszahurczoljanak. Nekem -már ötven aranyat igértek, hogy engedjem meg nekik, hogy titeket az -én házamnál kötözzenek meg; de én nem álltam rá; egy lengyel -házánál ártatlan menekülőket elfogni nem szabad. Most aztán azért, -hogy hallgassak, ne szóljak ti nektek semmit a gonosz szándékról, -hat aranyat nyomtak a markomba. De én bizony szólok, s ezt a hat -aranyat oda adom ti nektek úti költségre. Fussatok az éj sötétje -alatt, a merre utatok visz. Én a ti szerencsétlenségteket nem -veszem lelkemre.</p> -<p>Erre a fölfedezésre Trenk Frigyes rettentő dühbe jött.</p> -<p>– Én fussak? Ezek előtt a gyezsepógyesek előtt? De rögtön rajtuk -rontok s levágom, lelövöm valamennyit!</p> -<p>S még megtette volna, a mennyi esze volt; de a csaplár, meg -Schell a nyakába kapaszkodtak, lebeszélték, legyen esze, ne kössön -ki egymaga négy emberrel. <span class="pagenum"><a name="Page_182" -id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– No hát jól van! monda Trenk Frigyes. De azért itt maradok és -nem futok el. A hat aranyat szépen köszönöm, majd ha lesz, -visszafizetem. Ugyan, édes Lázár uram, menjen vissza azokhoz a -pipogyákhoz, mondja nekik, hogy elfogadja tőlük a kinált ötven -aranyat is: jőjjenek ide és fogjanak el bennünket, a hogy -kivánják.</p> -<p>A lengyel korcsmáros azonban csak lecsillapította valahogy, s -arra Trenk Frigyes visszafeküdt a szénaágyra s folytatta az alvást -jó lelkiismerettel.</p> -<p>Szép világos reggel bucsút vevének a becsületes lengyel -korcsmárostól; hat aranynyal ellátva.</p> -<p>Alig haladtak egy órányira, a midőn az út közepén egy kocsit -pillantának meg, mely látszólag elakadt a hóban.</p> -<p>Négy ember ült a kocsin, s azok hangosan kezdtek kiabálni a két -menekülőre, hogy jőjjenek a megrekedt csézájukat kiszabadítani a -hóból.</p> -<p>Ráismertek a mult éjszakai vendégtársakra.</p> -<p>A helyett, hogy oda siettek volna hozzájuk, hirtelen letértek az -útról a mezőre.</p> -<p>Erre mind a négy utas leugrált a szekérről, pisztolyt rántott -elő s rohant a két szökevény felé, tele torokból kiabálva: -«Megálljatok gazemberek.»</p> -<p>Trenkék futásnak eredtek, mire az üldözők pisztolyaikból kezdtek -utánuk lövöldözni. Egy golyó Schellnek a nyakát cseszte, könnyű -sebet ejtve rajta. Ekkor Trenk hirtelen visszafordult s a -puskájával egyet a fogdmegek közül szíven lőtt. A másik erre futni -kezdett előtte, Trenk utána rohant, utolérte s a kardjával levágta. -Ekkor hátra tekintve, látta, hogy a másik két fogdmeg Schellt már -elfogta, lefegyverzé s hurczolja a szekér felé.</p> -<p>Őrjöngve rohant feléjük, mire azok eleresztették Schellt, s -futottak a szekerükhöz, felkaptak az ülésbe s tova vágtattak. Egy -azok közül is elpusztult attól a karddöféstől, a mit a viaskodás -közben Schelltől kapott.</p> -<p>De Schell is meg volt sebesülve, a nyakán pisztolylövéstől s a -kezén egy kardcsapástól: sebei miatt sok vért <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> -vesztett. Ismét úgy kellett őt Trenk Frigyesnek a nyakába venni, -jól-rosszul bekötözve a sebeit.</p> -<p>Tovább vándoroltak. Ismét elfogyott az utolsó garasuk is. Néhol -porosz verbungosokkal kerültek össze; a kik a király granátos -ezredei számára toborzottak lengyel földön. Azoknak megtetszett az -öles termetű Trenk Frigyes. Azért aztán mind a kettőt traktálták -hatalmasan. Mesterség volt megint megszökni tőlük.</p> -<p>Másutt meg tánczoló parasztok közé kerültek. Trenk Frigyes -tudott hegedülni. Reggelig muzsikált a parasztoknak, a míg azok -össze nem verekedtek, ősi szokás szerint, akkor aztán futott a -pajtásával együtt tovább. Egy-egy napon nem volt más eledelük, mint -egy nyúl, vagy egy varjú, a mit Trenk Frigyes lőtt s éjszakára a -trágyadombokba ásták be magukat, hogy meg ne fagyjanak.</p> -<p>Már az inget is eladták a testükről.</p> -<p>A rendes úton nem volt szabad járniok; nehogy a brandenburgi -határon belül a porosz határőrökkel kerüljenek ismeretségbe.</p> -<p>Végre egy úttalan erdőn keresztül törtetve, szerencsésen -elérkeztek utazásuk czélpontjára: Trenk Frigyes nővérének a -kastélyához, Hammer helységében.</p> -<p>Bezörgettek.</p> -<p>Egy szobaleány jött kinyitni az ajtót, a ki nagyon megijedt e -rongyos marczona alakok láttára.</p> -<p>De Trenk Frigyes ráismert a leányra. A kis Marcsa volt az, a ki -az ő atyja házánál nőtt fel; onnan jött ide nővérével.</p> -<p>– Hát nem ismersz rám? monda Trenk Frigyes s megnevezte magát. -Itthon a sógorom?</p> -<p>– Itthon; de beteg, fekszik.</p> -<p>– Hát a hugom?</p> -<p>– Azt mindjárt ide hivom; tessék besétálni ide az -előszobába.</p> -<p>A két rongyos csavargót beeresztették a pitvarba.</p> -<p>Nem sokára előjött Trenknek a nővére. Megrezzent, mikor a -bátyját ilyen állapotban látta maga előtt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>– Hogy jösz ide?</p> -<p>– Megszöktem Glatz várból.</p> -<p>Erre a huga elfutott és – nem is tért vissza.</p> -<p>Jó idő vártatva visszajött hozzájuk – a kis Marcsa, sírt -keservesen, midőn tudtára adá az úrfinak a méltóságos úr izenetét, -hogy azonnal takarodjék a kastélyból, különben elfogatja s -megkötözve kisérteti a katonai parancsnoksághoz.</p> -<p>Trenk ki volt taszítva a hideg éjszakába, társával együtt a -testvére házából.</p> -<p>– Hát ne gyujtsam én a fejére a házat az ilyen testvérnek? -dörmögé bajtársa fülébe.</p> -<p>Az lecsillapította okos, emberies beszéddel.</p> -<p>A szegény cseléd pedig három aranyat nyomott a markába: -megtakarított bérét.</p> -<p>Ebből két aranyat Trenk Frigyes annak a paraszt asszonynak -ajándékozott, a ki őket az elátkozott kastélyból a litván határig -kalauzolta. (Később fölkerestette azt a pórnőt, s élte fogytiglan -eltartotta.)</p> -<p>Most már egyenesen az anyját fölkeresni indult el Trenk -Frigyes.</p> -<p>De az messze út volt és veszedelmes. Frigyes anyja -Poroszországban lakott, Königsbergen túl kilencz mértföldnyire; -csaknem a keleti tenger közelében. Brandenburgból indulva egész -hosszában kellett meglépni a tartományt.</p> -<p>Egy nap három-négy mértföldet birtak gyalogolni.</p> -<p>Az utolsó garasuk is elfogyott, a zsidó korcsmáros Rogosenben -kikergette őket az utczára éjszaka. Az utczán őgyelegve egy paraszt -házban világosságot pillantottak meg. A konyhaajtó nyitva volt, s -azon keresztül a frissen sült kenyér illata párolgott eléjük. Egy -öreg anyóka épen akkor szedte a kemenczéből a czipókat.</p> -<p>Trenk Frigyesnek a fejébe tódult a vér. Már akkor két napig nem -volt egy falat a szájában. Puskáját kezébe kapta s egy perczig -megállt a küszöbben. Azután hirtelen <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> visszafordult s a mögötte -álló Schellt is magával ragadta:</p> -<p>– El innen! Ide nem megyünk be!</p> -<p>– Mért futottunk most el? kérdé tőle Schell, mikor az utczára -értek.</p> -<p>– Ha bementünk volna, én megöltem volna azt az asszonyt – egy -kenyérért!</p> -<p>Akkor aztán fölkerestek egy zsibárust, annak eladták a -puskájukat egy aranyért. Most már aztán varjut sem lőhettek többé -pecsenyének. De legalább jól lakhattak a puska árából.</p> -<p>Megint tovább bandukoltak hóban, sárban arra felé, a merre a nap -kel.</p> -<p>Egy erdőben czigánybandára bukkantak. A romák lehettek -négyszázan: férfi, asszony, leány, purdé; sátorokban, szekereken -tanyáztak.</p> -<p>Ezek a maguk fajtájának nézték a két szökevényt, sátorukba -fogadták, bográcsaikból megvendégelték. Herczegi dolguk volt addig, -a míg a czigányokkal együtt járhattak. Egyszer aztán azoknak az -útja vargabetűt csinált; akkor kénytelenek voltak a kedves -atyafiaktól megválni; de még a bucsúvételnél is nagylelkű volt -irántuk a vajda: megajándékozta őket egy tallérral, meg -szalonnával, kenyérrel, a mennyit elbirtak.</p> -<p>Hej, magasztalja is Trenk Frigyes az életírásában a szegény -ágról szakadt, ágra szánt czigányokat; de bezzeg megfordítva -dicséri a gazdag és tisztelendő jezsuitákat, a kik a legközelebbi -kalandjában szerepeltek.</p> -<p>A szalonna fogytával eljutottak Thorn városáig a Visztula -mellett.</p> -<p>Ott épen országos vásár volt, mikor megjelentek. Szép kis -bevonulás lehetett. Két rongyos, sáros ficzkó, övében -pisztolyokkal, oldalán nagy pallossal: az egyiknek a nyaka és karja -véres kötelékben.</p> -<p>Thorn vára és az egész Visztula balparti «Kelet-Prussia» még -akkor a lengyel királyság tartománya volt: a jobbparti <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> -«Nyugot-Prussia» már a porosz királyt uralta. A lengyel Prussiában -lakott Trenknek az anyja.</p> -<p>A porosz fogdmegektől itt sem kellett félniök; de annál inkább a -porosz verbungosoktól, a kik keresztül-kasul járták Kelet-Prussiát -rekrutákat vadászva.</p> -<p>Egyszerre körülfogták az öles termetű athletai alakot; de Trenk -elutasította a szíves meghívásukat (melyet útközben többször -igénybe vett, traktáltatva magát a toborzókkal, s aztán megszökve -tőlük).</p> -<p>Emlékezett rá, hogy Thornban van egy hirhedett gazdag jezsuita -kolostor; melynek asylum-joga van. Ott minden üldözött gonosztevő -menedéket talál, sőt bűnei alól feloldatást.</p> -<p>A két elzüllött alakot a kapus készséggel bebocsátá a -mellékajtón; itt azonban le kellett rakniok a fegyvereiket s úgy -bocsátották őket a páter Rektor elé, a ki igen kegyesen fogadta -őket: azt hitte, hogy zsiványok.</p> -<p>A mint azonban Trenk Frigyes fölfedezé ki voltát, elmondá a -rajta elkövetett méltatlanságokat, menekülése történetét, a -jezsuita főnök arcza fokonkint átváltozott, elhidegült, fitymált, -boszus lett.</p> -<p>– Röviden! röviden! kiáltá közbe. Más dolgom van.</p> -<p>Mikor pedig vége volt az előadásnak, azt mondá Trenknek:</p> -<p>– Kend nem gonosztevő, hanem politikai menekült. Nekünk a -politikához semmi közünk. Menjen kend Isten hirével. Itt nem adunk -semmit.</p> -<p>Azzal megfordult s becsapta Trenknek az orra előtt az ajtót.</p> -<p>Trenk Frigyes dühösen rohant ki a kolostorból, szidva a -jezsuitákat, a kik a tolvajt kiszabadítják, de a becsületes -menekültet kikergetik. Megint visszatért abba a korcsmába, a hol -nem akarták őt a társával befogadni. A porosz verbungosok ott -tanyáztak. Leült közéjük. Ivott a borukból, evett a pecsenyéjükből. -Azok aztán körülfogták, hogy rábeszéljék, álljon be a király -granátosai közé. A verbungos <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> hadnagy igért neki ötszáz -tallért s káplárbotot, ha felcsap. Utoljára, hogy ez sem használt, -azzal fenyegette, hogy ő bizonyosan tudja, miszerint egy haramia -útonállóval van dolga, a kit a fogdmegek keresnek: nincs más -menekülése, mint felcsapni porosz katonának, akkor a lengyelek -futni hagyják.</p> -<p>Ez a gyanusítás annyira felháborítá Trenk Frigyest, hogy egy -hatalmas pofont adott a verbungos hadnagynak. Arra a többi porosz -katonák mint kardra kaptak s megrohanták; de Trenk kirántva a -pallosát, keresztül tört valamennyin s azzal ki az utczára.</p> -<p>Senki sem merte utját állni, csak a háta mögött kiabálta a -vásáros sokadalom: «Tolvaj! Rabló! fogjátok el a rablót!»</p> -<p>Hanem a kis Schellt elnyomták és megkötözték.</p> -<p>Trenk Frigyes másodszor is oda menekült a jezsuita -kolostorhoz.</p> -<p>Most már mindenki tárt karokkal fogadta.</p> -<p>Az a népordítás, mely tolvajt, rablót kiabált, fölemelte a -menekülőt abba a méltóságba, mely a jezsuita szabadalmát igénybe -veszi.</p> -<p>Ha üldözött gonosztevő, akkor befogadják.</p> -<p>Most már adtak neki enni-inni; jó fekhelyet is készítettek a -számára s egészen elkényeztették. Mert már ő rabló! Ez a kvalitás -többet ér, mint politikai menekülőnek lenni.</p> -<p>Azonban ez a dicsőség is csak másnap reggelig tartott; addig az -elfogott Schellnél levő utlevelekből a polgármester meggyőződött, -hogy az elfogott és annak a kolostorba menekült társa nem a -keresett lókötők, hanem két porosz katonaszökevény; akkor aztán -Schellt szabadon bocsáták, Trenk Frigyest pedig megint kilökték a -jezsuita kolostorból.</p> -<p>Hisz ez egy gézenguz szélhámos, a ki rablónak adja ki magát, -azért, hogy a jezsuitáktól vacsorát kapjon ingyen.</p> -<p>Megint az utczán voltak! <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>A polgármester, az igazságtalan elfogatásért, fájdalomdij -fejében egy leveles tallért adott Schellnek.</p> -<p>Mit kellene ezen venni?</p> -<p>Hát a ki az inget is eladta a testéről, annak könnyü erre -megfelelni.</p> -<p>De még sem az ing a legszükségesebb: az még maradhat boldogabb -időkre. A mi nélkülözhetetlen, az egy mappa. Thorn várától -Königsbergig harmincz erős mértföld. A Visztulán is át kell menni. -A porosz határ pedig közel van. Ha tévedésből egy olyan faluba -találnak lépni, a hol a porosz az úr, rögtön elfogják őket.</p> -<p>Hát mindenekelőtt fölkerestek egy ócska papirosokkal tele -boltot.</p> -<p>Egy görnyedt hátu anyóka volt a szatócsnő. Trenk Frigyes azzal a -szóval lépett eléje, hogy adjon neki mappát, mert ő az anyjához -utazik s nem ismeri az országot.</p> -<p>A jó öregnek erre köny gyült a szemébe.</p> -<p>– Hej, nekem is volt egy fiam; az is bujdosóban van most, a -mostoha apja elüzte a háztól: beállt osztrák katonának; azóta sem -hallottam hirét.</p> -<p>Trenk Frigyesnek ez a szó egy jó eszmét adott.</p> -<p>– Micsoda ezredhez állt be a fia katonának?</p> -<p>– A Hohenemsiekhez.</p> -<p>– A Hohenemsiekhez? Hisz én is ott szolgáltam. Onnan jövök most -szabadsággal; de az utban kifosztottak a rablók. Szőke volt a fia, -ugy-e?</p> -<p>– Az volt, szőke haju.</p> -<p>– És ilyen magas termetű, mint én?</p> -<p>– Épen ilyen derék szál legény volt.</p> -<p>(A hohenemsi-ezred granátosokból állt.)</p> -<p>– Mi volt a neve?</p> -<p>– Will.</p> -<p>– Will? Hisz az az én legkedvesebb kenyeres pajtásom. Egy -prittsen háltunk: együtt harczoltunk.</p> -<p>– Hát él a fiam? <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>– Él és egészséges. Sokszor emlegette az anyját. Azt mondta, -hogyha Thornba jövünk, meglátogassuk: adjuk át az üdvözletét.</p> -<p>Erre a szóra a jó öreg nyakába borult Trenknek: összecsókolta, -könyeivel áztatta az arczát; s nemcsak ingyen adta neki a keresett -mappát, de még ebéden is ott tartotta, kedves fiának nevezte. Adott -neki tiszta inget, harisnyát.</p> -<p>Trenk Frigyes felhasználta az anyai szeretetnek ezt a boldog -tévedését. Elmondá a jó asszonynak, hogy ő most az anyjához utazik, -de négy hét alatt vissza fog térni ismét ehhez a házhoz, más -alakban, más öltözetben. Addig kéri szépen, hogy tartsa itt a -bajtársát, a kit a porosz verbungosok megsebesítettek s ápolja, -gyógyítsa fel. A jó öreg asszony azt is elvállalta s utravalóul -adott Frigyesnek hat lüneburgi forintot, meg három napra való -elemózsiát.</p> -<p>Trenk itt elvált a barátjától, megfogadva, hogy visszajön érte. -Aztán mikor egyedül baktatott tovább az uton, akkor elővette a -teljes elhagyottság érzete: egész buskomor lett. Eddig a -nyomoruságban osztozott egy jó baráttal; volt a kit védelmezzen -mások ellen, volt a kinél védelmet keressen saját maga ellen.</p> -<p>Hogy tudja egymást szeretni két ilyen csavargó! A ki nem jobb -már a futó betyárnál. A társadalom számüzöttje, a ki éhségében egy -falat kenyérért ölni képes. Trenk Frigyesnek a jelleme ebben a -nyomorteljes futásban fejlődik ki legeszményibbé. Valami képmása ez -a középkori fegyvertestvérségnek, midőn két hős a csatában -egymáshoz lánczolta magát, s ha egyik megsebesült, a másik azt vagy -megboszulta, kiszabadítá vagy vele együtt temetkezett el.</p> -<p>Egyedül maradottan aztán gyorsabban ment az utazás.</p> -<p>Két nap alatt Frigyes tizenhárom mértföldet gyalogolt. A beteg -utitárs nem tartóztatta vissza.</p> -<p>Löwe helységében éjszakára megszállt. Ott mindenféle fuvarosok -között aludt a szalmán. Mire felébredt, akkorra minden pénzét -ellopták; de még a pisztolyait is elvitték. <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> A -korcsmárosnak pedig meg kellett fizetni a tizenhat garast, s annak -fejében ismét lemaradt róla az egyetlen ing, melyet a thorni -anyókától kapott ajándékba.</p> -<p>Most már egy fillér nélkül futott odább, egyetlen fegyvere volt -a kardja.</p> -<p>Marienburg alá érve, át kellett kelnie a Visztulán; mert az -innenső parton már kezdődik a porosz királyság területe.</p> -<p>Talált is egy csónakot és abban két révészt.</p> -<p>De azok két lengyel fillért kértek tőle az átszállításért.</p> -<p>És Trenknek nem volt két fillér a zsebében.</p> -<p>Azt tette, hogy beugrott a csónakba s kirántva a kardját, azzal -fenyegette a két révészt, hogy összekaszabolja őket, ha át nem -szállítják ingyen.</p> -<p>És Trenk Frigyes azon ponton állt, hogy két emberéletet kioltson -– két fillér miatt!</p> -<p>Ez olyan merénylet volt, a min ha rajta veszt, kerékbe törik és -azt mondják rá, hogy megérdemelte.</p> -<p>Szerencséjére a két révész gyáva volt: megijedt. Áteveztek vele -a tulsó partra.</p> -<p>Ott aztán Frigyes nem várta meg, hogy kikössenek, kiugrott a -vizbe, visszarugta a csónakot s aztán szaladt, hogy utol ne érjék, -Marienburg felé.</p> -<p>Se pénze, se inge nem volt már. Maga sietett a porosz és szász -verbungosok tanyáit felkeresni. Azok etették, itatták, míg -részegnek tetteté magát. Akkor becsukták egy kamrába. Trenk -kiemelte az ajtót a sarkából s aztán az éj sötétjében futott megint -odább.</p> -<p>De most már kardja sem volt. Azt a verbungosok zálogul -lefoglalták. Ugy futott a világba, mint az ősember, a kit a -paradicsomból kivertek, védtelen, segélytelen, félmeztelen.</p> -<p>Négy óráig futott lihegve, a míg kifáradtan, eltikkadva egy -város kapujához ért, melyet a mappáján «Elbing» névvel talált -feljegyezve. – Jó, hogy még a térképet meghagyták nála a tolvajok. -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XX. FEJEZET.</span><br /> -POTIFÁRNÉ ASSZONY.</h2> -<p>Ugy ődöngött a népjárta utczán, mint egy őrült, a ki most -szabadult el a bolondok tornyából. Körülötte idegen nyelven -beszéltek. Szokatlan népviseletében ugy tünt föl előtte minden -ember, mint valami más világ lakója. Ha megszólította őket, a szeme -közé nevettek. A sokadalomban mindenki iparkodott őt magától -eltaszigálni.</p> -<p>Egyszer csak a nagy idegen tömegből egy hang kiált feléje:</p> -<p>– Friczó! Trenk Friczó!</p> -<p>Olyan ismerős, olyan édes volt ez a hang! Kedves emlék a -multból. – A nép közül egy aranyzsinóros katonatiszt tört feléje. – -Hajdani nevelője volt az, a derék Brodovszky. Most kapitány a -lengyel hadseregnél.</p> -<p>A mint egymásra ismertek, összeölelkeztek, a fényes tiszt s a -rongyos szökevény.</p> -<p>– Hozott az Isten, kedves fiam! zokogott a katona -elérzékenyülten. Bizony mondom, hogy vártalak. Hallottuk már, hogy -Glatzból elszöktél. Bizonyosra vettük, hogy az anyádhoz fogsz -törekedni; minket utba ejtesz. Szent atyám! Milyen állapotban vagy! -Nos, mit akarsz elébb? Megfürödni vagy megebédelni?</p> -<p>– Fürödni! rebegé Frigyes. – A piszok jobban kinozta mint az -éhszomj.</p> -<p>Brodovszky elvitte őt magával a fürdőbe; a jó meleg viz, meg a -szappan olyan volt neki, mint az ujjászületés. A borbély -megfésülte, megborotválta: a mennyország volt az!</p> -<p>S a mint a fürdőből kiszállt, ott vártak rá a tiszta gyolcs -ruhák, aztán egy tisztességes polgári öltözet.</p> -<p>De Frigyes alig akart a levetett rongyoktól megválni. Azok rá -nézve már ereklyék voltak. Büszke volt rájuk, mint a katona a -tépett zászlójára. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>– Nézd! Itt járta keresztül a fogdmegek golyója, itt hasította -ki a verbungosok kardja. Szeretném magamat meglátni benne a -tükörben. Szeretném magamat lefestetni benne.</p> -<p>– Hát hiszen egy piktornak, a milyen Kupeczky, megbecsülhetlen -figura volnál ezekben a rongyokban fiacskám; de a feleségemnek nem -mutathatlak be ilyen kosztümben.</p> -<p>– Neked feleséged van?</p> -<p>– Az ám. Képzeld csak: vénségemre szürke fővel. A farsangon -esett meg rajtam. Most éljük a mézes heteket. No hát! Több sonkoly, -mint méz. Én hatvan esztendős vagyok, a feleségem meg harmincz. -Kapitális egy persona. Majd meglátod. Özvegy asszony volt: -katonatiszt felesége; megszokta már a tábori életet. Majd meglátod. -Bizonyosan meg fog ölelni, ha meglát. A lengyeleknél szokásos az -ölelkezés. De most gyere ebédelni.</p> -<p>Erre sem várt másodszori kinálást Frigyes; de ugyan hozzá látott -a feltálalt lakomához a fürdő vendégszobájában. Ugy falt mint egy -vadállat, nem rágta az ételt, csak nyelte, nem itta a sört -pohárból, hanem kancsóból s a míg habzsolta az ételt, addig fogta -félkézzel a kancsónak a fülét, hogy el ne szaladjon.</p> -<p>A hajdani nevelő gyönyörködött a tanítványa egészséges -étvágyában s a míg jól nem lakott, nem is beszélt hozzá.</p> -<p>Csak azután, hogy Frigyes az utolsó mócsingot is lerágta a -sonkacsülökről s fenékig üríté a kancsót, kezdett el hozzá okos -dologról beszélni.</p> -<p>– Kedves fiacskám! Te most itt maradsz nálam. Nem mégy odább. Az -anyádat személyesen ne keresd fel; hanem irj neki levelet, hogy ő -jőjjön hozzád. Nem tudhatod, hogy a férje szivesen fogadna-e a -háznál?</p> -<p>– De kaptam ebből egy leczkét; a miből a posteriori levonhatom a -konkluziót. A hugomnak a házából már kikergettek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p> -<p>– No hát hozassuk ide most a papirost és kalamárist s elébb te -irj egy szép levelet az anyádhoz, azután majd én is irok komitivát -mellé a grófné ő kegyelmességéhez.</p> -<p>Frigyes akkor vette észre, hogy mennyire elszokott a keze az -irástól: három hónapig tartott ez a vad elzüllés; az alatt egész -vadember lett belőle. Valahogy összeöklözte azt a levelet, elrágva -mellette egy tollnak a szárát. Szinte beleizzadt. – A rajongó költő -alig tudott egy levelet megirni.</p> -<p>Azután pedig Brodovszky vette át a tollat s ő már szép hosszu -levelet tudott irni, helyes kalligrafiával.</p> -<p>Az alatt a korcsmáros pipákat hozott az uraknak, meg mézes -pálinkát szük nyaku egyesekben; azonkivül kedveskedett a jövevény -vendégnek egy olvasmánnyal, melynek felkunkorodott lapjai arról -tanuskodtak, hogy az már sok kézen megfordult. Fametszetekkel is -fel volt ékesítve.</p> -<p>Az volt a magyar Trenk hazaárulási perének a története.</p> -<p>Trenk Frigyes káromkodott, mint egy manikéus, a mikor ebbe a -históriába belemélyedt; öklével verte az asztalt; Brodovszky alig -tudott tőle irni. «Gyalázat! Szemtelenség! Hazugság! Ezt én mind -meg tudom czáfolni!»</p> -<p>Hát még mikor az a bizonyos nő előáll a hamis tanuskodással!</p> -<p>– Orczátlan Jezabel! Ilyen rágalmat koholni! A bátyámra is és a -királyra is. Különösen a királyra.</p> -<p>– Te védelmezed Frigyes királyt? kérdezé irás közben -Brodovszky.</p> -<p>– Védelmezem hát! Ő engem üldöz, de én őt azért imádom. Ő én -hozzám igazságtalan, de én azért nem vagyok igazságtalan ő hozzá. -Én tudom, hogy ez a nő hazudik; ádáz, vakmerő módon hazudik. S ne -adj Isten, hogy még egyszer a kezem közé kerüljön ez a Circe, ez a -Messalina! Mert a torkába fogom fojtani a hazugságát.</p> -<p>A kapitány nevetett. <span class="pagenum"><a name="Page_194" -id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>– Nagy bolond vagy fiacskám! Ha egy szép asszonynyal nem tudsz -egyebet csinálni, mint megfojtani.</p> -<p>Azzal összehajtá a leveleket, lepecsételé és a zsebébe -tette.</p> -<p>– No most gyere a házamhoz, hadd prezentáljalak a -feleségemnek.</p> -<p>A hajdani nevelő tanitványával karöltve ment a szállásáig, ott -bevezette azt az elfogadó szobába. Az asszony kijött; elnevette -magát: «ah, hisz mi már ismerősök vagyunk!» – Nyakába borult -Trenknek, háromszor megcsókolá; az meg csak bámult és elmeredt.</p> -<p>Brodovszky felesége volt, Miranda asszonyság.</p> -<p>Miranda nem hagyta az urakat sokáig a meglepetés bámulatában: -egy igazi lengyel nő kedélyességével megragadá Trenk Frigyes kezét, -mintha a férjének mutatná be.</p> -<p>– Mi közeli rokonok vagyunk: Trenk Frigyes öcscse az én nővérem -férjének, Trenk Ferencznek. – Annak a szerencsétlen hős Trenknek, a -kit az irigyeinek az ármánya Bécsben oly fatális helyzetbe -hozott.</p> -<p>Brodovszky most még jobban meg volt lepetve.</p> -<p>– Ah! Hát te azt hiszed, hogy méltatlanul vádolják Trenk -Ferenczet?</p> -<p>– Hazugság, hamis tanuskodás az egész ellene emelt vád. -Tüzeskedék Miranda. Ha nekem lehetne Bécsbe mennem, én be tudnám -bizonyítani, hogy hamisan vádolják Trenk Ferenczet azzal, hogy -Frigyes királyt elfogta és pénzért szabadon bocsátá. Ugy-e Frigyes: -én tudom azt legjobban? – De hát én Bécsben nem jelenhetek meg. -Egyszer már elmondtam az uramnak, hogy miért?</p> -<p>– No, hát mond el Frigyesnek is. Itt hagyom őt nálad. Atyafiak -vagytok. Én sietek kurirt keresni, a kivel a leveleket elküldjem a -grófnénak.</p> -<p>Azzal a kapitány egyedül hagyta Mirandát Frigyessel.</p> -<p>Trenk Frigyes olyan állapotban volt, mint a mesebeli elbűvölt -herczeg a tündérrel szemben. Itt állt előtte az a <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> nő, a -ki a paradicsom gyönyöreitől kezdve, a purgatórium kinszenvedéseig -mindent megismertetett vele. Érezte a csókjait és a harapását. Épen -ez órában fogadta meg, hogy ha még egyszer keze közé kaphatja, -megfojtja kegyetlenül. És most itt találja őt, mint jóltevőjének, -megszabadítójának a nejét. És ez az asszony sajnálkozik Trenk -Ferenczen! Elszörnyed a vád fölött, a mit a «szerencsétlen hős» -ellen emeltek!</p> -<p>Hol van ennek a talánynak a megoldása?</p> -<p>A mint a kapitány betette maga után az ajtót, Miranda egész -szenvedélylyel szökött Frigyes nyakába, karjaival ölelte, -csókjaival fojtogatta, míg ki nem fáradt bele.</p> -<p>A fiu egész ostoba volt és magával tehetetlen. Se az esze, se az -érzéke nem tudott semmit kigondolni a védelmére. Csak azt érezte, -hogy a csók édes. Hogy ne? Tizennégy hónap óta nem érezte arczán az -asszonyi lehellet megigéző ambráját. Pedig a hány csók, annyi -vétek! Tolvajság, csalás, hitszegés, szentségtörés!</p> -<p>És mennyi eszeveszett szó, fecsegés, hizelgés aközben.</p> -<p>Ő csak türt és hallgatott.</p> -<p>A hölgy aztán leültette őt a szófára, maga mellé vonva.</p> -<p>– No, hát te meg vagy némulva? Meg vagy dermedve?</p> -<p>– Madame! Szólt Frigyes. Engem igen is szoborrá fagyaszt egy -gondolat. Ön maga idézte azt elő, midőn nagybátyámat említé. Trenk -Ferencz balsorsán sajnálkozott kegyed. Hát nem kegyed volt az, a ki -a bécsi haditörvényszék előtt Trenk Ferencz ellen tanuskodott?</p> -<p>– Én? Hol veszed ezt a gondolatot?</p> -<p>– Épen ez órában olvastam a bécsi pamfletet, melyben Trenk -Ferencz honárulási pere traktáltatik.</p> -<p>– No? És az én nevemet találtad abban a pamfletben?</p> -<p>– Igaz, hogy nem Sch..in tábornok özvegye van abban felhozva, -hanem Sch..in tábornok leánya. De hát ezt az utóbbit én nagyon jól -ismerem. Ez egy aggszüz, a tábori kórházak főnöknője. Ez nem ment -Bécsbe Trenk <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> Ferencz ellen tanuskodni; Frigyes -király szerelmével dicsekedni. Tehát vagy az egyik, vagy a másik -volt. Tertium non datur! Ez a logika.</p> -<p>– Jól van! Annyit én is tudok diákul: «purus putus logicus; -purus putus asinus.»<a name="FNanchor_4" id= -"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> Hát -olyan csekély költő uramnak a fantáziája, hogy magától nem talál rá -a punctum saliensre? Ha tertium non datur: de tertia datur. Az a -hamisan esküdött hölgy tanu sem Sch..in tábornok özvegye, sem a -másik Sch..in tábornok leánya nem volt; hanem volt egy közönséges -hübschlerin; báró Rippenda kitartott szeretője, a ki e hazudott név -alatt tanuskodott.</p> -<p>– De hát hogy tudhatott ez a bécsi kisasszony olyan dolgokat, a -mikről másnak, mint kegyednek, nem lehetett tudomása? Ő nem volt -Frigyes király sátorában.</p> -<p>– Mindjárt meg fogod érteni az összefüggést; csak jól figyelj. -Ebben a rémmesében úgy össze van gubanczolva a valóság a -hazugsággal, hogy ész kell hozzá szétbontani. Az való, hogy Trenk -Ferencz engemet talált ott a király sátorában. Én voltam az, a ki a -magam megszabadulásáért, váltságdijul elárultam előtte az -aranyrejtő haubiczok titkát. No ezért nem kárhoztathatsz. Melyik -asszony ne hozná áldozatul, akár a golkondai gyémántbányákat, ha -nőiségét kell a gyalázattól megmenteni? Ezen a prédán azután -összevesztek vele a harámbasái: kénytelen volt velük megosztozni. -Hogy mi történt azután, azt én nem tudom; mert engemet azonnal -szabadon bocsátott s én a markotányos kordémmal, pálinkát -osztogatva, kiszabadultam a pandurok közül. De jól ismerd Trenk -Ferencz szokását, mely szerint ő azokat a tisztjeit, a kik a -prédából osztályt követeltek, olyan veszélyekbe szokta küldeni, a -hol a fejüket ott hagyják s ha gyanakodtak, infám kasszálta őket. -Ez a három tiszt szerepelt az ellene támasztott bűnperben. Ezek -tanították be Rippenda báró haditörvényszéki asszesszor frajját a -hamis tanu szerepére. <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> Hisz ezt már Bécsben minden ember -tudja. Én pedig az alatt otthon voltam beneschaui kastélyomban, ott -ismerkedtem meg a te egykori derék instruktoroddal, s kezet adtam -neki, és most itt vagyok lengyel Borussiában.</p> -<p>Miranda olyan ártatlan, őszinte arczczal beszélte el ezt az -egész mesét Frigyesnek, hogy az ifjú elhitte azt neki. Nagy -tehertől szabadult meg a lelke. Tehát nem kell beváltania azt a -fogadását, hogy őt megölje a találkozásnál. Tehát nem kell őt -gyülölnie.</p> -<p>A megszökött gyülölet helyét pedig nagyon hamar elfoglalja -valami ellenkező daemon. Nem jobb amannál, ha ifju férfi és ifju nő -között volt a gyülölet.</p> -<p>Frigyes nem kérdezősködött tovább. Beleadta magát a sorsába.</p> -<p>Pedig az egész viszontagságos menekülése alatt nem forgott -nagyobb veszedelemben, mint most.</p> -<p>Jellemző, hogy ezt az egész szakaszát kalandos életének maga -Trenk Frigyes kihagyta a «német» közönség számára készített -emlékirataiból; ellenben a «franczia» memoirejaiban keresztül enged -látni a falon. Madame Potifárnak nevezi a becsületes Brodovszky -feleségét; de hogy ő maga bibliai József lett volna, azt egy szóval -sem állítja, sőt ellenben azt mondja, hogy ha Potifárné asszony, a -hirhedett «Koleikháb», oly rendkivüli kecsekkel lett volna -megáldva, mint az ő háziasszonya, akkor az erényes Józsefnek a -köpönyegje aligha szakadt volna a kezébe, sőt inkább gyönyörűségei -takarójáúl szolgált volna.</p> -<p>A becsületes Brodovszky nem volt féltékeny. Hatvan esztendős -volt már. Ebben a korban a nagylelküség ékesíti a férjet.</p> -<p>De annyi józan észt mégis tartott meg Trenk Frigyes, hogy nem -állt rá Mirandának arra a tervére, hogy együtt szökjenek meg -Szentpétervárra. Ámbár az ifjunak igen nagy kedve volt orosz -katonai szolgálatba állni, a hol számára fényes életpálya -kinálkozott. Rút hálátlanság lett volna tőle nevelője, -megszabadítója szivének ilyen halálos <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> döfést -adni. Ez a hitetlenség csak annak a másik Trenknek a jellemébe -illett. Pedig közel volt hozzá, hogy megtegye. «Egy bolond százat -csinál!» Hát még egy bolond szép asszony!</p> -<p>A becsületérzéshez szegődött még az emlék és a barátság is. Az -emlék Amáliára, s a barátság a hátrahagyott Schell iránt.</p> -<p>Ha Trenk Frigyes Mirandával együtt szökik Oroszországba, akkor a -sebesülten hátrahagyott Schell ott vész nyomorultul, koldus módra -az idegen tanyán.</p> -<p>De hát vajjon hárman együtt: becsület, barátság, emlékezet meg -tudnak-e küzdeni az érzelmek oroszlánjával: a szerelemmel? A pokoli -szerelemmel? Ha csak még egy másik hatalom nem jön segítségükre: az -égi szerelem.</p> -<p>De hát megjött.</p> -<p>Nyolczad napra, hogy Brodovszky elküldé a leveleket Trenk -Frigyes anyjának, megérkezett a grófnő Elbingbe. S megadatott neki -az a csodatétel, hogy ujjá szülhette a fiát. Az anya ölelő karjai -között ujra felébredt az a becsületes Trenk, a kit a lekötött -becsületszó még a börtönbe is visszatérni késztet.</p> -<p>A grófné éles szemei az első pillanatra felismerték a helyzetet. -Rögtön kitalálta, – hogy minő viszony van Miranda asszony és az ő -fia között. Brodovszkynak első felkérésére oda szállásolta be magát -az ő házukhoz s attól fogva olyan jó őrizet alá voltak helyezve a -szerelmesek, hogy még szembeszéddel sem szólhattak egymáshoz.</p> -<p>A grófnő ezer tallért hozott a fiának és egy drága gyémántos -keresztet, mely megért ötszáz tallért. Most már vehetett paripát, -diszes egyenruhát.</p> -<p>Az egyenruha kérdése fölött össze is tüzött a két asszony.</p> -<p>Miranda azt kivánta, hogy dzsidás jelmezt készíttessenek -Frigyesnek: ellenben a grófné azt követelte, hogy dragonyos -tisztnek öltözködjék. Mindkettőnek meg volt a titkos gondolata. A -dzsidás egyenruha igen jól beválik <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> Szentpétervárott, -ellenben alkalmatlan lenne Bécsben. Viszont a dragonyos öltöny meg -Bécsben otthonos.</p> -<p>Az anya azt kivánta a fiától, hogy Bécsbe menjen. Oda Miranda -nem szökhetett utána! Ezzel szemben pedig Miranda az ifju legjobb -érzelmeire appellált, a hazája iránti hűségre. Trenk Frigyesnek nem -szabad, nem lehet a hazája ellenségeinek szolgálatába állni. Ő csak -egy neutrális államnak ajánlhatja fel a fegyverét. Olyan pedig nem -volt több, csak Muszkaország. S ez a nemes érzés: a honszeretet, -nagyon jól játszotta a csábító szerepét. – Frigyes Mirandának adott -igazat. Ő Bécsbe nem mehet; ha saját hazája méltatlanul üldözi is: -ő kardját ellene nem fordíthatja.</p> -<p>A grófné azonban még nem játszotta ki az utolsó tromfját.</p> -<p>Tizenöt napig maradt ott Elbingben, Brodovszky házánál. Mind a -két nő szándékosan késlelteté Frigyes elutazását. Jó ürügy volt az -egyenruha elkészítése. A hajdankori szabómesternél ez megkivánta a -maga időhaladékát. S aztán, mikor készen volt, megint hol az egyik -asszony, hol a másik talált rajta valami kifogásra méltót: a -zsinórok, a paszomántok, no meg a gallér, aztán a karmantyuk! Itt -szükebbre, ott bővebbre kellett venni. – A sisak czizelálása is sok -időt vesz igénybe. Az asszonyok ki akarták egymást bőjtölni. -Miranda abban reménykedett, hogy egyszer mégis csak megunja az -elbingi mulatságot a grófné s hazautazik; Trenk anyja pedig egy -levélre várt, melynek az ő levelére válaszképen meg kellett -érkeznie Berlinből.</p> -<p>A tizenötödik napra megjött a várva várt levél.</p> -<p>A grófné nagy raffinériával visszatartotta annak az előmutatását -az ebéd végeztére. Akkor vette elő s odanyujtá a fiának.</p> -<p>– Ismered ennek a kéznek az irását?</p> -<p>Trenk Frigyes épen susogott Mirandával. Egyszerre elsápadt, a -mint annak a levélnek a boritékján az irást fölismeré. <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> Amália -herczegnő kézvonásait ismerte föl azon.</p> -<p>Hát még a levél tartalma!</p> -<p>Amália herczegnő forró köszönetét küldi a grófnénak azért a -tudósításért, hogy fia szerencsésen megmenekült Elbingbe. További -előmenetelére küld neki e levélbe zárva egy négyszáz aranyra szóló -váltót, mely Danczkában fizetendő. Kéri a grófnőt, hogy hasson a -fiára, miszerint az siessen Bécsbe, meghazudtolni azt a rágalmat, a -melylyel Frigyes király hirnevét, becsületét beszennyezték.</p> -<p>Ez a levél egyszerre átdobta Trenk Frigyest egy más -planétába.</p> -<p>A vér ösztöne elnémult a nemes indulatok szava előtt.</p> -<p>Az ideál visszafoglalta az oltáron a maga helyét.</p> -<p>Annak a dicsőséges alaknak a képe, a ki maga is megsértve, -megbántva legforróbb érzelmeiben, minden önzés nélkül, a vágyak -kielégítésének minden reménye nélkül, segélyére siet kedvesének, -hogy azt a lovagiasság, a becsület utján tovább vezesse, s -megmutatja neki a czélt, az irányt, melyet elérni, melyet követni -kell; tisztára mosni a hírnevét a királyának; annak a királynak, a -ki őt zsarnoki módon eltapossa; de a kinek igaza van! még akkor is, -a mikor őt eltapossa.</p> -<p>– Még ma… még ebben az órában indulok! szólt Trenk Frigyes, -fölkelve az asztaltól.</p> -<p>Miranda szemei pokoltüzet szikráztak a grófné felé.</p> -<p>– Én is veled utazom Danczkáig. Monda a grófné.</p> -<p>Marasztották. Éjjel nem jó utazni. A fia is kérlelte.</p> -<p>– Nem fiam! Sugá a grófné. E pillanattól fogva nem eszem többet -Miranda asszony főztéből.</p> -<p>Az képes lett volna aqua toffanát keverni az ételébe.</p> -<p>Trenk Frigyes azt mondja a franczia emlékiratában, hogy az -elválás szerfelett keserű volt.</p> -<p>Értheti, a ki érti. <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XXI. FEJEZET.</span><br /> -BÉCS VÁROSÁBAN.</h2> -<p>Danczkáig (Danzig) együtt utazott Frigyes az anyjával. Ott -elbucsuztak, soha sem is látták többet egymást. Fatális véletlenek -akadályozták meg a viszonttalálkozást.</p> -<p>Danczkából sietve ment Frigyes Thornba, zálogban hagyott -barátját, Schellt kiváltani.</p> -<p>Nagy lehetett a jó szatócsnénak a bámulata, mikor a minapi -ágrólszakadt vendégét visszatérőben meglátta; telivér angol paripán -lovagolva, fényes egyenruhában, inas, lovász kiséretében. A két jó -barát ölelkezése is szívszerinti volt bizonynyal. Trenk Frigyes -bőkezüen kiegyenlíté a költekezéseket, s most már őszintén elmondá -kilétét a szatócs családnak, felfogadva a jó háziasszonynak, hogy a -mint Bécsbe megérkezik, első dolga lesz az osztrák szolgálatba -állott fia felől tudakozódni s bizonyosat irni felőle.</p> -<p>Ezt az igéretét be is váltotta, bár nem nagy szerencsével. -Bécsbe megérkezve, kinyomozta, hogy mi történt Willel. Az bizony -megszökött az ezredétől, futtában elfogták s rövid processzussal -kötélen felejtették. Trenk Frigyes száz forint áldozattal -kieszközölte az illető hatóságtól azt a bizonyítványt, hogy Will -természetes halállal mult ki, s ezt küldé el a thorni -gazdasszonyának. Az már most teljesen meg volt nyugtatva.</p> -<p>Jó barátja, Schell pedig rögtön szolgálatot vállalt az osztrák -hadseregnél s aztán lement Olaszországba az ezredéhez. Trenk -Frigyes hiven megosztotta vele az idáig elhozott aranyait.</p> -<p>Akkor aztán látott a missziójához, mely őt Bécsbe vezette. -Felkereste a császárt. (Lotharingi Ferencz, Mária Terézia férje -volt a választott császár; de nem egyuttal Magyarország királya. A -«király» a felesége volt.) <span class="pagenum"><a name="Page_202" -id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>A császár is kegyesen fogadta, de még inkább Károly herczeg. -Mindkettőnek különös kegyencze volt a bűnvád alá helyezett Trenk -Ferencz, a kinek kiszabadítását tette feladatává Trenk Frigyes.</p> -<p>Ilyen két magasrangú férfiu gyámolítása mellett lehetővé vált -Trenk Frigyesnek nagybátyját, Ferenczet, a fegyvertárban -meglátogatni. (Ott volt a pandurvezér börtöne.)</p> -<p>Ez volt az első találkozás a két rokon között.</p> -<p>Ferencznek a lelkét soha semmi gyöngéd érzés meg nem -szelidítette. Az érzelgők, az ábrándozók, előtte csak nevetség -tárgyai voltak. Csuf pofája gunyra ferdült, mikor unokaöcscse az -első látogatásnál elmondá neki, hogy egyenesen azért jött Bécsbe, -hogy mint legilletékesebb tanu, meghazudtolja azt a nagybátyja -ellen koholt vádat, mintha az Frigyes királyt elfogta és szabadon -bocsátotta volna. Ő bizonyosan tudja (első kutforrásból), hogy az a -nő, a ki mint tanu szerepelt a Ferencz hazaárulási perében, nem -Miranda volt, hanem báró Rippenda szeretője.</p> -<p>Trenk Ferencz dühös nevetésre fakadt.</p> -<p>– Jól van öcsém! Esküdjél meg rá. A te lelkednek is jó helye -lesz a pokolban.</p> -<p>(Bizony Miranda volt az!)</p> -<p>Trenk Frigyes azonban olyan adatokat mondott el a császár és -Károly herczeg előtt, hogy azoknak az alapján a haditörvényszéknek -el kellett ejtenie azt a vádat, mely Ferenczet a porosz király -elfogatása miatt terhelte. S ettől fogva Trenk Ferencznek a sulyos -fogsága enyhítve lett egyszerű házi árestommá. Járhattak hozzá a -czimborái; azok között három hires verekedő, a kikkel Ferencz óra -hosszat elvívott vivótőrrel, Frigyes jelenlétében, a kit, mint a -féle gyereket, hirhedett spadassinok nem méltattak arra, hogy egy -«Gang»-ra felszólítsák.</p> -<p>Hanem azért még távol volt Trenk Ferencz attól, hogy szabadon -bocsássák. Még harmincz per volt akasztva a nyakába, a melyek miatt -letartóztatását folytatni kellett.</p> -<p>A császár és Károly herczeg azt tanácsolták Trenk <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> -Frigyesnek, hogy birja rá a nagybátyját: folyamodjék kegyelemért az -uralkodónőhöz. Mária Terézia akkor szabadon fogja őt bocsátani s -rangjába visszahelyezi.</p> -<p>– Micsodát? Kegyelmet? – ordíta dühösen Trenk Ferencz. -Gonosztevők csuszszanak kegyelemért esdekelve a királynő lábaihoz! -Én igazságot akarok. Nem kérek és nem adok kegyelmet. A mint -kiszabadulok innen, azon kezdem, hogy összezúzom a galád -ellenfeleimet, ott, a hol találom!</p> -<p>Ennek a replikájának is hire ment, s az megint nagyon elrontotta -a dolgát. – Löwenwalde nyiltan megmondá Frigyesnek, hogy Trenk -Ferencznek a börtönből csak egy irányban van kijárata: a bolondok -háza felé. Egyébiránt bűnvádi pereinek sorozata soha sem fog véget -érni.</p> -<p>Ekkor aztán Trenk Frigyes is elkeseredett a bécsi -igazságszolgáltatás felett. Eszébe jutottak a saját kiállott -szenvedései: igazságtalan bebörtönözése, csodálatos -kiszabadulása.</p> -<p>Egy napon elbeszélte nagybátyja előtt ezt az egész menekülési -legendáját. Mennyivel könnyebb a bécsi arzenálból kisétálni s -készen tartott csónakon leevezni Magyarországba, a hol aztán már a -bécsi policziának a hatalma megszünik. Az egész szökési tervet -aprólékosságig kiczirkalmazva adta át nagybátyjának. Ő maga -ajánlkozott ebben a hatályos segédkezésre.</p> -<p>Másnap korán reggel Bécs város katonai főparancsnoka, Königseck -gróf, magához hivatá Trenk Frigyest.</p> -<p>Derék, jószivű uraság volt: Frigyest különösen szerette.</p> -<p>– Édes Friczikém! Monda neki a komendáns. Mi a patvart -incselkedel te itt? Meg akarod szöktetni a nagybátyádat?</p> -<p>Frigyes tagadni akart; de ekkor Königseck eléje tette a saját -keze körmölte plánumot, s tudatta vele, hogy ezt maga Trenk Ferencz -küldte meg neki.</p> -<p>Frigyes el volt szörnyedve e hallatlan árulás fölött.</p> -<p>– No látod, fiacskám: ilyen ez a te nagybátyád! Ne <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> adj te -annak rossz tanácsot. Mert tud az annál rosszabbat is. Most ezt a -te szöktetési tervedet csak azért küldte el nekem, hogy ennek az -árán saját magát kiszabadítsa s aztán tégedet ültessen be maga -helyett a dutyiba. Ezuttal nem sikerült neki. De ezután megnézd, -hogy kivel kezdesz összeesküvést.</p> -<p>Azzal a jó, becsületes Königseck összetépte a veszedelmes -iratot, mely Frigyest könnyen a vesztőhelyre vihette volna.</p> -<p>Frigyes elkeseredett szivvel rohant a nagybátyjához a börtönbe. -Alig talált szavakat elszörnyedésének kifejezésére ezen czudar -árulás fölött.</p> -<p>Trenk Ferencz nagyokat nevetett az öcscse ekspektoráczióin.</p> -<p>– Látod, bikficz! Minek avatkozol az én dolgomba? Jobban tudom -én azt, hogy mitől nyilik ki a zár az ajtón. Ki hitt ide?</p> -<p>– A becsületem és a te irántad való szeretet.</p> -<p>– Ilyen szamár sincs több a világon, a kiben még becsület van és -szeretet. Hát igazán becsületes vagy és szeretsz engem?</p> -<p>Frigyes sirt az elkeseredés miatt.</p> -<p>– No most «eltörött a mécses cserép!» gunyolódék a nagybátya. No -ne sirj kis fiacskám. Veszek neked csecse lovat, ha kimegyek a -vásárba. Jaj, de nagy bolond fiu vagy! Kár volt még a mama szalüpje -mellől elszakadnod. Hiszen megüzentem Königsecknek, mikor a -plánumodat elküldtem neki, hogy tréfa volt közöttünk az egész. – A -nélkül bizony nyakadra szorította volna a hurkot. No, hát most én -avatlak be az én titkomba. Én a magam dolgát nem olyan buta módon -igazítom el, mint te, a magadét. Én nem futok el a világba, mint te -prédára hagyva az ellenségeimnek minden vagyonomat, elrontva az -egész karrieremet. Én itt akarok maradni s folytatni akarom a -pályámat, a min még több dicsőséget és vagyont akarok szerezni, -mint eddig. Ennek csak egy módja van. Felvásárolni <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> a -birákat. Már nyélbe van sütve a dolog. Van egy jó barátom: báró -Lopresti Alfonz. Ez a közbenjáró. Három asszeszor már meg van -nyerve a részemre, és így a votansok többsége. Ezek megigérték, -hogy egyenkint tizezer forintért kiadják az ellenem szóló aktákat, -a mik legjobban terhelnek s akkor Löwenwalde uram maga esik a -verembe. Hát nem okosabb dolog-e, ha így szabadulok ki innen, birói -itélettel tisztára mosva? Akkor a te sorsodat is zöldágra vihetem: -gyerek! No hát rossz bátyád vagyok?</p> -<p>Frigyes kibékülten borult Ferencz nyakába.</p> -<p>– De én is jó öcséd vagyok.</p> -<p>– Az már igaz. Hiszen azért avatlak bele a titkomba. Plutó -küldött ide hozzám jó órában. Egy ilyen naiv, becsületes ficzkó -hiányzott csak ehhez a czudar proczesszushoz, a hol minden ember, a -birákon kezdve, pokoltűzre való gonosztevő: magamat is oda értve. -Most is épen kapóra jöttél. Mint a hogy a lutrinál egy szűz -gyereket alkalmaznak, hogy a szerencse kerekéből huzza ki a -számokat. Vállalkozol-e rá?</p> -<p>– Ha be nem piszkolom vele a kezemet.</p> -<p>– Semmit se félj. A piszok már el van kenve. Csak a pénzt kell -még átadni a piszkos tenyerekbe. Pénz van elég: bár hamarabb hozzá -nyultam volna. Az elején tizenötezer forint is elég lett volna; s -akkor még rendelkezésemre álltak Frigyes király haubiczai. De -azokat már lefoglalta az aerárium, mint hadi zsákmányt. Elárulta a -te ördöngős Mirandád. A birtokaimat szekvesztrum alá vetette -Löwenwalde: minden ingó-bingóm az ő körme között van. De azért még -van készpénzem elég. Annak a hollétét nem tudja senki. S ezt a -titkot még Loprestinek, a legjobb barátomnak sem merem megmondani. -Hiába! occasio facit furem. Sok pénzem van; nagyon sok. Olyan sok, -hogy a legjobb barátom is ellenségemmé lehet, ha azt felfedezi. De -te nem fogsz elárulni. Vérem vagy. Téged megbizhatlak vele, hogy -attól az embertől, a kinél <span class="pagenum"><a name="Page_206" -id="Page_206">-206-</a></span> a pénzem le van téve, végy föl -harminczezer forintot s azt vidd el Loprestinek. Egyéb járatod nem -lesz ebben a fertelmes ügyben.</p> -<p>Frigyes elfogadta a megbizást: el tudta felejteni azt a -hitetlenséget, a mivel őt ez órában kelepczébe ejté Ferencz. -Szerette ezt a rettenetes szörnyet.</p> -<p>Ferencz átadott neki egy titkos jegyekkel irott levelet, mely -egy Bécsben lakó pénzváltóhoz volt czímezve, a kinél Ferencz nagy -összegei voltak, a miket összeharácsolt, megzsugorgatott.</p> -<p>Frigyes fölkereste a bankárt: az Trenk Ferencz levelére azonnal -leszámlálta a kezébe a harminczezer forintot aranyakban.</p> -<p>Frigyes sietett a pénzzel Lopresti báróhoz. A báró adott neki -róla elismervényt s másnapra odarendelte magához, a mikor a -megvesztegetett biráktól elsikkasztandó periratokat át fogja neki -adni.</p> -<p>Ezzel a bíztatással visszament Frigyes a nagybátyjához a -börtönbe.</p> -<p>Másnap délben Lopresti báró egy czédulát küldött Trenk -Ferencznek a börtönbe; ez volt a czédulára irva:</p> -<p>«A drága aloesed virágja kinyilt.»</p> -<p>Akkoriban kertészdivat volt aloesvirágzást produkálni.</p> -<p>Ez azt jelenté, hogy a birák meg vannak már vesztegetve, s a -veszedelmes periratok biztos kézben.</p> -<p>– No, ezt jól csinálta a gyerek! Mondá Ferencz. Az a két -katonatiszt volt épen nála, mikor az izenetet kapta, a kikkel a -tőrvivásban szokta magát gyakorolni. A fogoly tiszteknek meg volt -engedve, hogy a börtön folyosóján ilyen testgyakorló mozgást -végezhessenek, a porkoláb felügyelete alatt.</p> -<p>A czédula elolvasása után Trenk Ferencz abba hagyta a mulatságot -s behívta magához a két czimborát a börtönébe.</p> -<p>– No, pajtások, maholnap kiszabadulok innen, s akkor -<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> csapunk nagy dinomdánomot. A «pulya» -megtette a kötelességét. De már most a pulya olyan titkaimat tudja, -a mik nem válnak egy gyereknek egészségére. Különösen az a titok, -hogy hol van elrejtve a pénzem. Ezzel a titokkal én holtomig adósa -fogok lenni ennek a ficzkónak, a félkeze mindig az én zsebemben fog -lenni. Nem tudnátok ezen valahogy segiteni? Nem sajnálnék érte ezer -aranyat kiugratni.</p> -<p>Azok nem válaszoltak semmit: csak hunyorítással jelezték, hogy -értik a czélzást.</p> -<p>Trenk Ferencz bérgyilkosokat fogadott fel az öcscse -elpusztitására: azért, mert az birtokába jutott az ő készpénze -titkának.</p> -<p>Milyen feneketlen örvénye az emberi rosszaságnak! Egy fenevad, a -kit a csapdából kiszabadítanak, nem ölné meg a megszabadítóját.</p> -<p>Trenk Frigyes, midőn ujból meglátogatta Loprestit, már ott -találta nála a birák által kiszolgáltatott hivatalos okiratokat. -Valamennyit összekötötte s a dolmánya belső zsebébe dugta. Haza -akarta azokat vinni a szállására s ott biztos helyre tenni.</p> -<p>A mint a zsidópiaczon végig ballagott, két szürke kabátos alak a -nyomába hágott, a kik fenhangon beszéltek a szökevény porosz -Trenkről, gunyos megjegyzésekkel. Trenk Frigyes visszafordult. Erre -az egyik a spádéjával egy döfést intézett a mellére. Jó szerencse -volt rá nézve, hogy a bátyja periratai épen oda voltak rejtve: a -sok papiros felfogta a döfés élét.</p> -<p>Erre Frigyes is kirántotta a kardját, s kiütötte megtámadója -kezéből a spádét. A másik vitéz azután megfutott; tele torokkal -kiabálva «gyilkos». Frigyes utána futott, utólérte, földhöz csapta. -Erre a rendőrség ott termett s kérdőre vette a dulakodókat.</p> -<p>A két megtámadó, kabátját szétnyitva, igazolta magát, hogy ők -Kolowrat ezredbeli tisztek, a kiket az a csavargó megrohant, -fegyveres kézzel. <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Az lett belőle, hogy a rendőrség Trenk Frigyest tartóztatta -le.</p> -<p>Frigyes nem védhette magát azzal, hogy ő kapta az első döfést -orozva; mert akkor elő kellett volna mutatnia az okiratokat, a mik -az orv-döfést felfogták, s abból még nagyobb veszedelem lett -volna.</p> -<p>Azonban a két tisztnek szeme közé vágta a «gyáva pribék» -czimet.</p> -<p>A térparancsnok azután hat napi fogságra büntette Frigyest, s -mikor elbocsátotta, tartott neki kemény leczkét a -tisztességről.</p> -<p>Alig ért haza Frigyes a szállására, három katonatiszt lépett be -hozzá. Kettőben fölismerte a minapi utczai megtámadóit, a -harmadikban egyikét azoknak a vivómestereknek, a kikkel Ferencz -bátyja szokott kardgyakorlatokat tartani a börtön folyosóján.</p> -<p>Mind a hárman átadták a kartelljeiket: az egyik volt F..g -hadnagy, a másik K..n hadnagy, a harmadik M.. főhadnagy.</p> -<p>Fegyveres elégtételt jöttek kérni, a szemükbe mondott «gyáva -pribék» szó miatt.</p> -<p>Frigyes készséggel fogadta el a kihivást, a kihivóknak engedve -át a fegyver-választást.</p> -<p>A találkozást a Schottenthor előtti bástya mellett határozták -el, egy óra mulva.</p> -<p>Trenk Frigyes sietett a bátyját fölkeresni a fegyvertári -börtönében. Pipázva találta a reggeli kávé mellett.</p> -<p>Elmondta neki, hogy milyen fatális galibába jutott. Két párbaj -egy órában. Vagy őt ölik meg az ellenfelei, vagy ő veri le azokat. -Ez esetben aztán futnia kell Bécsből, mert Mária Terézia szigorúan -bünteti a párbajokat. Ő azonban eddigi bécsi időzése alatt minden -magával hozott pénzből kifogyott: kéri a bátyját, hogy adjon száz -aranyat, a mivel tovább futhasson, ha életben marad.</p> -<p>– Egy petákot sem én, öcsém! felelt dölyfösen kaczagva -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> a nagybátyja. Ha te bolond fővel -czivakodást kezdtél a tisztekkel, most idd meg a keserű levét. -Hahaha! Bolond ficzkó!</p> -<p>Ez az ördögi nevetés egyszerre rémvilágot gyujtott Frigyes -előtt. Megtudta belőle, hogy épen a nagybátyja az, a ki azért a -lényeges jó szolgálatért, a mivel a rossz ügyét fordulóra hozta, -most ilyen apró pénzzel akar neki megfizetni. Nem szólt többet, -megfordult; ment ki az ajtón.</p> -<p>Trenk Ferencz még utána kiáltott.</p> -<p>– No, ne félj! Azt megteszem, hogy az orrlapitót<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a> kifizetem a számodra.</p> -<p>A daemoni indulat annyira elvakítá Ferenczet, hogy elmulasztá -megkérdezni Frigyestől, hogy hát a periratokkal mi lett?</p> -<p>Azokat a drága okmányokat Frigyes most is a zsebében hordá, de a -szívtelen elutasítás után ő sem vesztegetett több szót a bátyjával. -Futott Lopresti báróhoz; annak mondta el az egész ügyet. Lopresti -gavallér ember volt; ezredes a lovasságnál. Adott Frigyesnek egy jó -vivótőrt és egy pár damaszk pisztolyt a párbajhoz; és egy erszényt -ötven aranynyal.</p> -<p>– Csak te bánj el az elleneiddel, aztán fuss, a merre látsz.</p> -<p>Az átadott iratokról az sem beszélt.</p> -<p>Frigyes sietett azután szekundánst keresni. Ismerőse nem volt a -katonai körökben; a véletlen egy öreg invalidus tisztet hozott az -utjába: Pereira kapitányt. A derék spanyol megértve a dolgot, egész -nemes tüzzel ajánlkozott a segédkezésre s maga is kardot kötött s -úgy kisérte Frigyest a schottenthori bástya mögötti glaszira.</p> -<p>Ott már egy egész csoport tiszt várt Frigyesre, a kik -gyönyörködni jöttek abban a látványban, hogyan spékelik fel a -szökevény Trenket. <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<p>A segédek vívótőrt választottak fegyverül. Elsőnek K..n hadnagy -állt ki. Trenk Frigyes az első összetüzésnél keresztül szúrta -ellenfele karját, a mire az vívásképtelen lett.</p> -<p>Ekkor a második ellenfél F..g rohant rá nagy káromkodással: ez -aztán kapott nagy hirtelen egy szúrást a hasába, a mivel meg volt -elégedve.</p> -<p>A lovagiasság szabályainak e szerint Trenk Frigyes eleget tőn. S -ezzel minden rendes ügynél befejezettnek kell nyilatkoztatni a -párbajt.</p> -<p>Azonban az egyik segéd, M..f, a hires vivómester, elkezdett -kötelőzködni: hogy hiszen csak ő kaphatná kard hegyére az urfit, -majd oda szögezné a faköpönyeghez, mint egy pillangót.</p> -<p>Erre a szóra előugrott Frigyes segéde, a rokkant vitéz spanyol s -kihuzva hosszú toledói pallosát, odaállt a vívómester elé.</p> -<p>– Nem ugy uram! Trenk megvívott az ellenfeleivel vitézi szokás -és regula szerint. Ha a szekundáns is verekedni akar, úgy annak a -másik szekundáns felel meg. Ha az úr kihuzza a kardját, akkor velem -gyülik meg a baja.</p> -<p>A néző tisztek kaczagtak e jeleneten. Az a kis tömzsi emberke, a -kinek a feje is reszketett, hogy hadonázott annak a félelmes -spadassinnak az orra előtt a hosszú kardjával, sűrű bozontos -szemöldökeit mérgesen mozgatva.</p> -<p>Trenk Frigyes pedig nem szerette azt, hogy az ő rovására -nevessenek.</p> -<p>– Hagyja el, vitéz kapitány uram, monda az öreg spanyolnak. A -míg én a kardot birom emelni, ne védjen engem senki más. Ha olyan -nagy kedve van ennek az úrnak velem megmérkőzni, kezdjen hozzá.</p> -<p>A veszedelmes vívó pihenni sem engedte Frigyest, azonnal -támadott, és aztán tapasztalá, hogy magához méltó mestervívóra -talált. Hasztalan vette elő minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> cseleit és fintáit, a -melyekkel rendesen győzni szokott: azokat mind el tudta hárítani -Trenk Frigyes. S mikor az ellenfele egyikét a védhetetlen -kvartszurásainak intézte feléje, azt olyan ügyesen fogta föl, hogy -a támadó a saját tenyerét sebesíté meg a Trenk kardhegyében.</p> -<p>Erre a spadassin szertelen dűhbe jött s ordítva rohant az -ifjura. Ez pedig ügyesen hátrálva, egész hidegvérrel fogta fel a -döféseket. A hátrálás közben egész a silbak házikójáig jutott.</p> -<p>– Odaszegezlek a faköpönyeghez! Te macska! üvöltött a -bérvívó.</p> -<p>Egyszer aztán Trenk Frigyes előre toppant s félrecsapva -ellenfele kardját, a mellébe adott neki egy hatalmas döfést.</p> -<p>A spadassin, a mint a szúrást érezte, a dühtől és szégyentől -elvakulva rohant előre. Azt akarta, hogy markolatig szaladjon -ellenfele kardjába s akkor aztán ő is leszúrja azt, s magával vigye -a halálba.</p> -<p>De Frigyes ekkor is megtartá bámulatos lélekéberségét. Hirtelen -oldalt ugrott, kirántva a kardját ellenfele testéből, s azzal kiüté -a kardot annak a kezéből s mikor az még harapni akart, a balkezével -belekapott az üstökébe s hanyatt vágta a földre.</p> -<p>Ezzel aztán vége volt a viadalnak.</p> -<h2><span class="smaller">XXII. FEJEZET.</span><br /> -A KISÉRTÉS.</h2> -<p>A spadassin nem tudott többé fölállni a lábára; mellén kapott -sebéből, mint a szökőkút, lövellt magasra a vér s a szájából is vér -ömlött ki. Trenk Frigyes látta, hogy ez az ember meg van ölve.</p> -<p>Eldobta kezéből a vívókardot s futott a kahlenbergi kolostorba. -Az volt a II. Lipót által betelepített «Discalcialtok» <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -(csizmátlan barátok) zárdája; ez a hely különös menedékjoggal volt -felruházva: arról is hires, hogy a főrendü családok ennek a -templomában szokták esküvőiket tartani.</p> -<p>Az üldözéstől meg volt mentve ebben a kolostorban, de annak a -kapuján ki nem léphetett, mert éjjel-nappal ott olálkodtak a -fogdmegek, hogy elcsipjék.</p> -<p>Báró Lopresti azonnal meglátogatta a menedékében, a mint -megtudta hollétét s azt a hirt hozá neki, hogy az egyik ellenfele -M..f, a spadassin, a kapott sebében meg fog halni s ez most közelgő -halálát érezve, veszedelmes vallomásokat tett hiteles személyek -előtt. Jó lesz Frigyesnek el nem hagyni a menedékét.</p> -<p>Nehány nap mulva ismét egy hordszekér érkezett a kolostor elé, -hat alabárdos kiséretében s abból egy paszomántos ur szállt ki, -Trenk Frigyes után tudakozódva. Bevezették Trenk Frigyes -czellájába.</p> -<p>Maga a haditörvényszék elnöke, Löwenwalde tábornok volt a -látogató.</p> -<p>Frigyes többször találkozott már vele, de ilyen közelből és -egyedül még nem találkoztak egymással.</p> -<p>– Báró úr! kezdé Löwenwalde, én azért jöttem önhöz, hogy -mindenek előtt őszinte sajnálatomat fejezzem a fölött, hogy ön ott -nem veszett a glatzi börtönben, hogy ki nem törte a nyakát, mikor a -bástyáról leugrott, hogy bele nem fulladt a Neisseba, mikor át -uszott rajta, hogy a thorni verbungosok agyon nem ütötték és hogy, -a mi leggonoszabb lett volna önre nézve, hogy Miranda asszonynyal -el nem szökött a világba.</p> -<p>– Köszönöm az őszinte sajnálkozást.</p> -<p>– Igazán őszinte. Mondhatom, hogy annyi galibát nem csinált -senki a bécsi kormánynak, senki, mint a báró úr. Ugyan mondja ön, -mi oka van önnek azt az elátkozott Trenk Ferenczet -kiszabadítani?</p> -<p>– Az, hogy neki igazsága van.</p> -<p>– Hja! Ha az igazság volna a politika! Tehát tudja <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> meg ön, -hogy ennek a Trenk Ferencznek el kell tünni a világra nézve. Akár -élve, akár halva. Ez ki van törölve az emberek sorából: magasabb -politikai tekintetek miatt.</p> -<p>– És a felhalmozott kincsei miatt.</p> -<p>– Az is meglehet: «male parta, male dilabuntur.» Ebül gyült -szerdéknek ebül kell elveszni. Már ki volt a fejére mondva az -itélet. A hazaárulás díja a vesztőhely. Ki volt tüzve a nap, a -melyen a fejét leüttetjük. A mikor a császár és Károly herczeg -kirándulnak Holicsra vadászatokra. Ekkor a báró úr idecseppenik az -égből. Megtudja a tervünket az udvari frajok szájából; nosza -stafétát futtat a legmagasabb uraságokhoz: azok épen a -tizenkettedik óraban megérkeznek s felfüggesztik az itéletet, -revizió alá vétetik a hazaárulási pert a báró úr feljelentése -nyomán s azzal nekünk kiesik a falat a szánkból.</p> -<p>– Hisz én nem is láttam ezt a pert.</p> -<p>– Nem ám, mert azt követelte ön, hogy konfrontáljuk azzal a -bizonyos Sch..in grófnővel, a ki Trenk Ferencz ellen tanuskodott. -Azt pedig báró ur tudja jobban, hogy miért nem állíthatjuk mi önnel -szembe azt a tanút? Utoljára is kénytelen volt azt mondani a -biróság, hogy Sch..in grófnő megőrült, azután meg, hogy a bolondok -házából megszökött. Véges-végül, a báró úr izgága fellépése -következtében, el kellett ejtenünk az egész hazaárulási vádat.</p> -<p>– Hát akkor miért nem bocsátották szabadon Trenk Ferenczet?</p> -<p>– Jött ellene egy másik főben járó vád. Todbitter tanuskodása -szerint a pandurvezér egy kitünő, derék vitéz, magyar nemesi -családból származott huszárt, névszerint Diák Pált, ezer botütésre -itélt, a mely kegyetlenkedéstől az illető a halál martaléka lett. -El is lehet hinni. Ezer botütés. Egy bivalynak is sok. Örök -sánczrabságot diktál erre a törvény. És ekkor a báró úr, kapja -magát, a saját költségét nem kimélve, leutazik Magyarországba, -fölkeresi valahol a Bánságban annak a Diák Pálnak a <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> -familiáját: ott találja élő testben a holtnak deklarált Diák Pált s -felhozza magával Bécsbe. S oda állítja a törvényszék elé. Megint -porba ejti a pecsenyénket.</p> -<p>– Nagyon meg vagyok magammal elégedve.</p> -<p>– Jól van! De még harmincz különféle bűnvád volt Trenk Ferencz -ellen támasztva. Akkor a báró úr megvesztegeti a törvényszéki -birákat, hogy az összes vádiratokat juttassák a kezére.</p> -<p>Trenk Frigyes felpattant erre a szóra.</p> -<p>– Ki mer ezzel engem vádolni?</p> -<p>– Ki? Hát maga a Trenk Ferencz ügyvédje, a ki a birákat -informálta. Mikor aztán azok a veszedelmes iratokat -kiszolgáltatták, az ügyvéd kérte az igért honoráriumát Trenk -Ferencztől: kétezer aranyat. Az pedig kinevette vele s adott neki -százat. Ezért aztán bosszúból az ügyvéd elárulta nekem az egész -megvesztegetést.</p> -<p>Frigyes a fogait csikorgatta elfojtott dühében. Nagybátyja -fösvénységi őrjöngésében megint saját maga alatt vágja le a fát. -Hisz az már a bolondok nagy Mogulja, a ki meg akarja csalni a -prókátort! És még a saját prókátorát!</p> -<p>Löwenwalde gyönyörködött a hatásban, melyet fölfedezéseivel -előidézett. Az ifju arczvonásai nem tudtak titkot tartani.</p> -<p>Folytatá:</p> -<p>– Azt már tehát tudjuk, hogy a votánsok közül három meg van -vesztegetve. Azt is tudjuk, hogy a pénzt báró Lopresti adta át -nekik. Azt is tudjuk, hogy azt a pénzt ön vitte el hozzá. A birák -átadták a terhelő okiratokat Loprestinek. Ő azokat önre bizta. Most -még csak azt kellene megtudni, hogy hol vette ön azt a pénzt? És -hogy hová tette ön azokat az iratokat?</p> -<p>Frigyes a szeme közé nevetett az elnök urnak.</p> -<p>– Nagyon kiváncsi az elnök úr ugyebár, ezeket a hézagokat -kipótolni?</p> -<p>– Idejövetelem tanuskodik róla. Azt mondtam: minek <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> menjek -én a detály-kereskedőkhöz, mikor az angrosszistánál -vásálhatok?…</p> -<p>– Tehát vásárra méltóztatott jönni?</p> -<p>– Clara pacta, boni amici! Nem jöttem üres kézzel. Jól -értesültem róla, hogy a báró úr, midőn a kettős párbaja előtt állt, -száz aranyat kért a nagybátyjától gyors utazási költségül (mert a -saját pénzét mind kiadta már az ő perére), hogy ha valamelyik -kihivóját meg találja ölni, szaladhasson külföldre. A két kihivó -nem sebesült meg halálosan, hanem a harmadik, a segédül szerepelt -vivómester, az belehalt a kapott sebbe.</p> -<p>– Ő rohant rám fegyverrel, én csak védelmeztem magamat.</p> -<p>– Jól tette ön, hogy megölte. Földterhe volt. E miatt nem fogja -önt senki sem üldözni. Mehet szabadon. Itt a zsebemben a -menedéklevele, utlevele: és utiköltségül ezer arany. Trenk -Ferencztől százat kért ön, én ezer aranyat kinálok.</p> -<p>S azzal kihuzta a zsebéből a piros selyem erszényt, melynek -fonál halózata közül fényesen ragyogtak elő a szép körmöcziek.</p> -<p>– És mindezért nem kivánok báró urtól egyebet, mint annak a -bankárnak a nevét, a kinél Trenk Ferencz pénzei le vannak téve és -azokat a hivatalos iratokat, a miket Lopresti átadott önnek. -Lopresti maga is meggyülölte már Trenk Ferenczet s felmondta neki a -barátságot. Én ezer aranyat hoztam önnek azokért az iratokért.</p> -<p>Trenk Frigyes a kabátja zsebéből előhuzta a keresett iratokat. -Eléje volt téve azoknak a váltságdija az asztalra. Semmi oka sem -volt azokat rejtegetni. Egyenkint mindegyik hazugság, rágalom, -hamis tanubizonyság! A kinek a vesztére azok kikoholtattak, egy -hálátlan kutya! Egy ördög!</p> -<p>De a mi mellette szól, az az igazság.</p> -<p>Még egy harapós kutyát sem szabad agyonütni; még egy ördögöt sem -pokolra küldeni, ha annak igaza van! <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p>Trenk Frigyes fogta az egész drága iratcsomagot, melynek minden -levele keresztül volt szurva attól az orgyiloktól, melyet a -nagybátyja bérelt fel ellene; s valamennyit beledobta a kandallóba. -S aztán maga oda állt a kandalló elé összefont karokkal.</p> -<p>– Ez a válaszom a tábornok úr ajánlatára.</p> -<p>– Jól van fiatal ember! Önök rosszul osztozott atyafiak. A -nagybátyjának jutott minden hitszegés, gonoszkodás, ármány, önnek a -nagylelküség, hűség, az önfeláldozás. De ön ezzel a mostani -áldozatával semmit sem változtat a dolgon. Trenk Ferencznek el kell -itéltetni! Érti ön? «Kell!» Hogyha harmincz vádat tüzbe dobott ön: -itt van nálam a harminczegyedik, aztán meg a harminczkettedik s -következik számára az új per. Hát csak fütsön ön be a drága -iratokkal. Én visszasülyesztem a zsebembe az ezer aranyat. De azért -én Trenk Ferencznek fogom a nyakát. Itt van egy új vád ellene. -Elmondhatom önnek, Mathes Zsuzsánna, boroszlói molnár leánya, lép -föl vádlóul Trenk Ferencz ellen, hogy a sziléziai hadjárat alatt őt -erőszakkal megfosztotta a pártájától. Tanubizonyságul szolgál neki -Manstein őrnagy a pandurezrednél.</p> -<p>– Manstein! Kiálta fel indulatosan Trenk Frigyes. A Ferencz -anyjának a testvére!</p> -<p>– Ugyan az. Épen olyan közel rokon hozzá, mint a báró úr.</p> -<p>– Ugyan mit fizettek önök ennek a derék embernek a -tanubizonyságért?</p> -<p>– Semmit! Bizonyára semmit. Hanem ez az úr volt Trenk Ferencznek -a főhadiszállásmestere, a ki nyolczvannégy ezer forintról tartoznék -neki számot adni, ha valaha kiszabadulna a börtönből. Értheti ön a -többit.</p> -<p>– Hallatlan gazság! Hisz az a boroszlói molnárleány már egy év -óta szeretője volt Mansteinnak, mielőtt Trenk Ferencz szeme elé -került volt.</p> -<p>– Az bizony meg lehet. Szólt nevetve Löwenwalde. Hanem a casus -már így van infilálva. S azt tudja ön, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> erényes -uralkodónőnk semmit sem büntet oly szigoruan, mint a katonák -erőszakoskodásait a női erkölcsök ellen.</p> -<p>– De én be fogom bizonyítani, hogy az a vesztaszűz egy -kurtizán!</p> -<p>– Fiatal ember! Hogy bizonyíthatná ezt ön be? Hisz ön maga is -vád alatt áll. Megölt egy katonatisztet párbajban. Itt van az -elfogatási parancs a zsebemben. Egymás mellett vannak a -menlevelével. Kiván ön egy börtönben lakni a nagybátyjával?</p> -<p>Trenk Frigyes csüggedten adta meg magát a sorsának.</p> -<p>Löwenwalde, mikor látta, hogy ugyancsak puhára főzte már meg az -emberét, elkezdett protektori hangon beszélni hozzá.</p> -<p>– Lássa, lássa báró úr! Ön maga valóban mythologiába illő -csodája a nagylelküségnek, a nagybátyja ellenben épen olyan -mesebeli chimaera: a feje oroszlán, a dereka bakkecske, a farka -kigyó. A mig a báró úr nagy önfeláldozással fut, fárad egy -országból a másikba, hogy kedves rokonát kiszabadítsa, az alatt ez -a drágalátos atyafi azon töri a fejét, hogy ezt a kedves öcscsét -elpusztítsa a világról.</p> -<p>– A bátyám?</p> -<p>– No, hát nem emlékszik ön rá, hogy ez előtt két héttel a -zsidópiaczon megtámadta önt két bravó, belékötött s az egyik orozva -le akarta önt szurni? Hát azok Trenk Ferencz által voltak -felbérelve.</p> -<p>– Ilyen mesékkel nem hagyom magam felingerelni.</p> -<p>– Mesék? No hát mutatok önnek valamit. Itt van nálam, -felmutathatom: a birói hiteles fölvétel a haldokló M..f -vallomásairól. Ezekben elmondatik, hogy Trenk Ferencz bérelte fel -M..f hadnagyot, hogy önt tegye el láb alól. Az igért dij ezer arany -volt. M..f ráállt, mert fülig uszott az adósságokban. Előbb orozva -akarták önt leszurni, mérgezett hegyü dákossal. Ez csoda módon nem -sikerült.</p> -<p>– Mérgezett volt a dákos? A mérget ezek az iratok fogták fel, a -mik most a kandallóban égnek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>– Valamint a bekövetkezett párbajnál is meg voltak mérgezve a -dákosok hegyei. Ha ön csak egy karczolást kapott volna is, most a -férgek jóltevője volna.</p> -<p>Trenk Frigyesnek minden tagján végig futott a borzadás.</p> -<p>– És ezt a csodamérget is Trenk Ferencz szolgáltatta a -czimboráinak.</p> -<p>– De hát miért tette ezt? Hisz én voltam a megszabadítója.</p> -<p>– Hát épen azért. Ő már kiszabadítva látta magát, az ön -közbenjárása által: nem volt önre szüksége többé. Rábizta önre -legjobban féltett titkait s azokat el akarta temetni. Azt mondta -M.. F.-nek: «Ez a ficzkó ezen nagy szolgálatok után folyvást az én -zsebemben fogja tartani a kezét».</p> -<p>– Lehetetlen! Ilyen ördögi szív képtelenség!</p> -<p>– Még azt is mondá M.. F.-nek: «Én pedig nem adok ennek a -kölyöknek egy batkát sem, de még az orrlapitójának az árát -kifizetem».</p> -<p>Ez a szó legyőzte Frigyes ellenállását.</p> -<p>Nagyot orditott s eltakarta az arczát a kezeivel.</p> -<p>– Én Istenem. Ennyi gonosz indulat!</p> -<p>Zokogni kezdett.</p> -<p>Most aztán már Löwenwalde úgy játszott vele, mint a macska az -egérrel.</p> -<p>– Hát lássa, báró úr, ön eldobott magától ezer aranyat, azért, -hogy ezt az embert elimádkozhatatlan balsorsától megmentse. Érti -ön, mi az? elimádkozhatatlan! Látott ön már vadkanvadászatot? -Alkusznak a kopók a vadkannal, mikor lefülelik? Alkuszik vele a -vadász, mikor a késébe futtatja? Talán azért hajszolják, talán -azért késelik le, mert csunya képü, gonosz állat, büntetésre -érdemes? Dehogy is! Azért, mert szalonnája van! Ez a pandurvezér -összezsákmányolt két milliót. Ezen mi meg akarunk osztozni! Nagy -emberek, kicsiny emberek: kaliberünk szerint. Rablott jószág, -fiskusnak való. Akar ön velünk osztozni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> -<p>– Hagyjon ön magamra, uram! Émelygek. Hányni fogok!</p> -<p>– Jól van! Nem akar. Ez esetben hát, ha nem akar ön a sinkorán -lenni, a ki a vadkant lefüleli, lesz ön a kelevéz a vadász kezében, -a melylyel leszurják. Ez a vallomása a haldokló vivómesternek oly -nehéz vád Trenk Ferencz ellen, mely őt a vesztőhelyre viszi. És -ugyanezt a vallomást önnek másik két ellenfele is megerősíti. Azok -már gyógyulófélben vannak a kapott sebeikből. Trenk Ferencz azoknak -sem adott semmit fájdalomdijul. Azt vágta nekik oda, hogy nem -teljesítették a rájuk bizott feladatot. Azok most dühösek rá, s -mindent kivallanak. Ön pedig báró úr, mint vádló fel fog állani a -nagybátyjával szemben: mint kiszemelt áldozat, a kit a hadbiró -akarja, nem akarja a vádlott ellen fordít.</p> -<p>– Tábornok úr! lihegé Frigyes. Adja ide azt a menlevelet, hadd -fussak innen. Elmegyek! Úgy elmegyek Bécsből, hogy még álmomban sem -jövök ide vissza.</p> -<p>Löwenwalde mosolygott.</p> -<p>– Jól van, fiatal ember. Magam is így gondoltam. Itt van a -császári menlevél, és itt a passzus. Már vizálva is van; a szekér a -kolostor előtt áll, mely elviszi önt Krakkóig. Sajnálom, hogy az -utiköltséget nem fogadta ön el. Én ide tettem az asztalára.</p> -<p>– Uram! Én nem vagyok vadászeb, a ki az elejtett vad zsigereiből -részt kap!</p> -<p>… Trenk Frigyes még abban az órában elhagyta Bécs városát s -vissza sem fordítá a fejét, a míg a Szent István tornya látható -volt a földhatáron.</p> -<h2><span class="smaller">XXIII. FEJEZET.</span><br /> -A CSODATEVŐ SZENT.</h2> -<p>Trenk Ferenczet csakugyan elitélte a főhaditörvényszék -életfogytig tartó fogságra. <span class="pagenum"><a name= -"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Miért? Talán a kegyetlenkedéseiért, miket a háboruban védtelen -lakosokon elkövetett? Talán a kirabolt templomokért? a legyilkolt -tisztekért? Talán a saját felesége megöléseért? Talán az -ördög-imádásért? a vallás kicsufolásáért? Talán az orgyilkosságért? -Nem! Ezek mind pehely könnyü bünök voltak a bécsi törvényszék -aranymérlegén. Elitélték Trenk Ferenczet a sziléziai -molnárleánynyal eltöltött pásztoróráért örök fogságra, a -kvalifikált ártatlanságnak fizetendő nyolczezer forint birságra s -az invalidus alapítványt öregbítő tizenötezer forintnyi -váltságdijra.</p> -<p>Appellálni csak a királynőhöz lehetett. Mária Terézia pedig el -volt fogulva a gyóntató papja informácziója által, a ki Trenk -Ferenczet egy uj pokolschizma prófétájaként mutatta be (talán nem -is alaptalanul). A királyné helybenhagyta az itéletet. Csak egy -pontot törölt ki belőle: a vagyonelkobzást.</p> -<p>Az éleseszü uralkodónő keresztül látott az egész cselszövényen, -szigorubban elitélte a birákat, mint a bünöst.</p> -<p>Pedig ez által azoknak porba esett a pecsenyéjük!</p> -<p>Hiszen nem az ellen a sántalábu, feketeképü emberi szörnyeteg -ellen volt intézve az ő egész hajszájuk; hanem annak a felgarmadolt -kincsei ellen. S a királyné kegyes jobbja ezt a prédát ütötte ki a -kezükből. Trenk Ferenczet elvitték Spielbergbe, várfogságra; de az -egész vagyonát birtokában hagyták: rendelkezhetett, intézkedhetett -a nagy birtokairól tetszése szerint.</p> -<p>Löwenwaldéknak koppant a szája az elesett zsákmány után.</p> -<p>Ekkor aztán uj methodust kezdtek a prédaszomjasok. A polgári per -utján fosztani ki a foglyot.</p> -<p>A mi furfangot csak megenged a magyar és osztrák magánjog (pedig -sokat megenged) a világos birtokviszonyok összezavarására, azt mind -alkalmazásba vették. Hamis hitelezők, áladományozások, költött -inskripcziók, elévült kötelezettségek, bolond fogadások, koholt -szerződések, <span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> becsempészett végrendeletek, -kodiczillusok, ismeretlen emberek követelései, kezességi -jótállások, kegyes legátumok úgy nőttek fel ellene, mint eső után a -gomba a harasztból. Rövid időn Trenk Ferencz a harmincznyolcz -bünvádi per helyébe kapott hatvanöt polgári proczesszust.</p> -<p>És az mind hamisság volt!</p> -<p>De ez a sokszoros hamisság úgy össze volt szőve, fonva, -gubanczolva, hogy nem birt kiszabadulni belőle. Egy szegény bezárt -rab, a ki nem járhat a megczáfoló bizonyítványok után. A gonosz -hinár felnőtt az ajka széléig. Fuldokolt bele.</p> -<p>Ekkor aztán, mikor érezte, hogy a viz fenekére huzzák, egy -ötlete támadt: emberfölötti, ördögökkel atyafias terv.</p> -<p>Egyszerre elkezdett a börtönében pietista lenni: kegyességet -negélyezett; a brünni barátokat hivatta magához, azokkal -imádkozott, pénzt adott nekik kápolna-építésre.</p> -<p>Mikor aztán híre futamodott, hogy Trenk Ferencz megtért, akkor -folyamodott a királynőhöz, hogy engedje meg neki, miszerint -végrendeletet tehessen. A királynő beleegyezését adta s Trenk -Ferencz a kiküldött hivatalos közegek előtt lediktálta a -végrendeletét, melyben Frigyes unokaöcscsét nevezé meg általános -örököséül.</p> -<p>A végrendelet aláiratott, megpecsételtetett, az archivumba -letétetett.</p> -<p>– No most hagytam az öcsémnek valamit, mondá Trenk Ferencz, a -mivel halálom után is és az ő holta napjáig boszanthatom.</p> -<p>De még egyebet is elért vele. Azt, hogy a kapzsi ellenségeinek -maga helyett, a ki négy fal közé van szorítva, adott olyan küzdő -felet, a ki őket porig tudja majd verni.</p> -<p>Mert Trenk Ferencz elhatározta, hogy meghal.</p> -<p>De nem úgy, a hogy más rendes ember szokott meghalni, a kiről -két napig a temetés után beszélnek, akkor elfelejtik. Ő úgy készült -meghalni, hogy a ki a nevét meghallja, az vagy a lelke üdvösségeért -fakadjon buzgó imára, vagy elkezdjen káromkodni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span></p> -<p>Egy reggel azt mondá az asztaltársainak: (az is a halálérzetét -jelezte, hogy traktált; minden ebédhez meghivta a garnizon -tisztjeit.)</p> -<p>– Czimborák. Nekem már lőttek! Az éjjel álmomban megjelent -Assisi Szent Ferencz s tudtomra adá, hogy a nevem napján, a mely ő -neki is névnapja, pontban tizenkét órakor délben meg fogok halni. -Hivassátok nekem ide a brünni gvárdiánt: hadd gyónjak meg neki.</p> -<p>A tisztek nagyot nevettek ezen a beszéden. Trenk Ferencz olyan -egészséges volt, mint Sámson. Hanem azért elhívatták hozzá a -gvárdiánt.</p> -<p>Trenk Ferencz meggyónt a papnak, aztán együtt ebédelt vele, -ugyanazon pohárból itatva a gyóntatóját, a miből maga ivott. És -akkor átadott neki kétszázezer forintra szóló utalványokat a titkos -bankárjához, melyek jótékony alapítványokra voltak szánva.</p> -<p>Ez már komoly dolog volt.</p> -<p>A másnapi ebédnél azt mondá az asztaltársainak Trenk -Ferencz:</p> -<p>– No, már most bizonyos, hogy elmegyek az örök boldogságba. Az -éjjel megjelent előttem a gyóntató atyám, jelentve, hogy ő már -előre ment a boldogultak világába s ott fog reám várni a -mennyország kapujában.</p> -<p>Ezen megint nagyot nevettek a tiszt urak.</p> -<p>Harmadnap azonban hirül hozta a staféta, hogy a brünni gvárdián, -a mint átadta Károly herczegnek a levelet a jótékony czélra hagyott -adományokkal, egyszerre rosszul lett s mielőtt orvost hivathattak -volna, meghalt.</p> -<p>Ekkor aztán kezdtek az emberek borzadozni.</p> -<p>Trenk Ferencz szent ábrázatot meresztett: «most már én -következem!» Azzal lenyiratta a haját, a fején kerek pilist -borotváltatott, felöltötte a kapuczinus csuhát; elmondta a -hiszekegyet, megbánta a büneit s aztán tartott egy nagy -prédikácziót, egy óra hosszáig, mindenkit a kegyes életre és a -jótékonyság gyakorlására intve. Azzal lefeküdt és csendesen -elaludt. <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span></p> -<p>Másnap volt Szent Ferencz napja. A déli lakomához mind -felgyültek ismét a tiszt urak, a kik között az ünnepelt Trenk a -kapuczinus csuhában jelent meg. Azok sokat tréfálkoztak vele, ő -pedig komolyan vette a dolgát.</p> -<p>Délfelé leültek az asztalhoz, Trenk Ferencz kivette az óráját, -megnézte.</p> -<p>«Dicsértessék az Ur neve! Az én időm eljött».</p> -<p>A tisztek nevettek rajta.</p> -<p>És a midőn a toronyban elkezdtek délre harangozni, a -vendégtársak elrémülve látták, hogy Trenk Ferencz arczának a -baloldala halálsápadtra válik; a két kezét összekulcsolja, a feje -hátrahanyatlik, a szemei kinyilva merednek fölfelé; szólítják: nem -felel, meg van halva.</p> -<p>– Mirákulum! Mirákulum! Kiálta minden ember, a ki a jelenetnek -tanuja volt s az előzményeit ismeré.</p> -<p>S ezzel a meghalással Trenk Ferencz magát a csodatevő szentek -közé emelte.</p> -<p>Ez volt a kicsinált terve.</p> -<p>Jól kiszámította a dolgát. Birtokában volt a rejtélyes aqua -toffanának, melynek méreghatását napjára ki tudták számítani; a -gyóntatójának és magának olyan adagokban mérte azt ki, hogy egymást -kétnapi időközökben követték a másvilágba.</p> -<p>És ezzel elérte azt, hogy az ellenségein boszut állt, azokat -megfosztotta fáradsággal szerzett prédájuktól; magát pedig -fölemelte a kegy alakjai közé, a kinek a sirjához, mint csodatevő -helyhez, búcsujárással tódul a nép közelből, messziről, s a -kigyógyult sánták oda támasztják a mankóikat a síremléke -párkányához<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225"><br /> --225-</a></span></p> -<h1>TRENK FRIGYES</h1> -<p class="center">REGÉNY <span class="pagenum"><a name="Page_226" -id="Page_226">-226-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227"><br /> --227-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">I. FEJEZET.</span><br /> -PÁLYÁTLAN CSILLAG.</h2> -<p>Mikor Trenk Frigyest a kahlenbergi kolostor ajtaján -kibocsátották, azzal a kötött utasítással, hogy huszonnégy óra -alatt Bécs városát elhagyja: ott állt a világban, üres szívvel, -üres fejjel és üres zsebbel, a mi legrosszabb.</p> -<p>A három spadaszinnal vivott párbajánál a kabátját leveté s oda -dobta az inasának, annak a Jankónak, a kit lengyel Borussziából -hozott magával. Annak a kabátnak az egyik zsebében volt az -erszénye, ötven aranynyal, a másikban a drága két pisztolya. Mikor -az ellenfelét keresztül szúrta, annyi ideje sem volt, hogy az -inasát fölkeresse a kabátjáért: első dolga volt a futás. És a -közben a kardot is eldobta. Egy futó embert, véres karddal a -kezében, mindenki siet lefülelni. E szerint kabátja sem volt, meg -fegyvere sem volt.</p> -<p>Elgondolkozott a világ állása felől. Filozofiát végzett: nagy -hajlama volt a meditácziókra.</p> -<p>Ez a Bécs rossz iskola volt rá nézve, de a megelőző iskolái is -előkészületi præparandiák voltak hozzá.</p> -<p>Itt az erény a bűn s a bűn az erény. Itt a rablót nem azért -büntetik meg, mert rabolt, hanem azért, mert pénzt szerzett; a -gyilkost, gyujtogatót nem azért üldözik, hogy ölt és égetett, hanem -azért, hogy a hazájának jó szolgálatokat tett, s hogy a jutalmat -megtakarítsák. Itt a jótettért hálátlanul, orgyilokkal fizetnek. A -biró maga is veszteget s magát még inkább megvesztegetteti s ez a -vesztegetés <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> megy felfelé, magasba: az ember bele -szédül! A bűnnek jó dolga van, az erény szenved.</p> -<p>Vagy ne mondjunk ilyen ostobaságokat: «bűn és erény!» hisz ez a -megkülönböztetés már maga idealizmus. Nevezzük idealizmusnak és -realizmusnak.</p> -<p>Trenk Frigyesnek módjában volt szépen distinguálni mind a kettőt -a saját eddigi tapasztalataiból.</p> -<p>Hogy a királyát rajongón szerette, eszével, karjával védelmezte, -az idealizmus volt; azért kapott sebeket, szenvedéseket, -rágalmakat.</p> -<p>Hanem hogy a király szép hugát is szerette: az már realizmus -volt; megcsalta a becsületes férjet, a csatamezők hős vezérét, -botrányt csinált; ezért jutalmat kapott: édes pásztorórákat, pénzt -bőséggel és pártfogást.</p> -<p>Hogy a beneschaui varázsló tündér édes ölelése között elfelejté -katonai kötelességét, az realizmus volt. Azért jutalmat kapott. -Katonai érdemrendet: «pour le mérite». Előléptetést, fejedelmi -magasztalást.</p> -<p>Hanem, a midőn ugyanazon tündérnővel egyedül hagyták a király -sátorában, hogy azt őrizze és mulattassa reggelig s akkor ő -elfutott a szerelemszomjas hölgy elől, lóra kapott, a csatába -rohant: hát ez idealizmus volt. Ezért aztán becsukták, megkínozták, -megkergették.</p> -<p>Hogy menekülése közben a pajtását is a hátán czepelte, -átusztatta a jeges folyón, védelmében embert ölt, táplálta, ápolta: -hát ez idealizmus volt. Ezért kapott ütlegeket, éhezett, fázott, -rongyoskodott; egyik veszedelemből a másikba esett. Büntetése -lett.</p> -<p>Hanem, hogy a jóltevőjének a feleségét elcsábította, annál a -régi szerelem emlékeit fölelevenítette: ez már realizmus volt. -Ezért megkapta a jutalmát. Anyai szeretet, fejedelemnői kegy újra -gavallérrá tette koldus csavargóból.</p> -<p>Folytathatta volna. Előtte volt a kitárt varázsmappa, a -megjelölt úttal, a fényes állomásokkal. Degez erszénynyel áttérni a -muszka czárnő seregébe, ott fényes állást foglalni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> Magával -szöktetni a csábító szép asszonyt, a ki más úton, de parallel -irányban a kedvesével, szerez számára sikert, diadalokat: ez lett -volna a realizmus. Ha ezt teszi, azóta ezredes volna -Oroszországban, csillagot hordana a mellén – s a holdat még sem a -homlokán. Az a férjé. Ez volna a realizmus.</p> -<p>E helyett ott hagyta a szép asszonyt az öreg férjének hűségesen, -visszatért a sebesülten elhagyott barátjához, azzal megosztotta az -erszénye felét: hát ez idealizmus volt. Ennek az lett a büntetése, -hogy most itt áll az ég alatt, kabát nélkül, fegyver nélkül, egy -garas nélkül.</p> -<p>Ez volt a præparandia!</p> -<p>Hát aztán a bécsi nagy univerzitás! Itt tanulhatta azután ki -alaposan, hogy mi a külömbség a realizmus és az idealizmus -között.</p> -<p>Azok a birák, a kik törvényt tartanak egy vádlott fölött, azért -hogy annak a vagyonán megosztozzanak; azok a főurak, a kik bérbe -adják a metreszeiket a törvényszéknek hamis tanukul; az a vádlott -maga, a ki a birákat megvesztegeti, a védelmezője ellen -orgyilkosokat fogad: az mind a valóságos realizmus tipikus -alakja.</p> -<p>Hanem az a hóbortos szeleverdi, a ki az igazságot ki akarja -deríteni, a nagybátyjának segítségére siet s ezzel magát ezer bajba -keveri: ez az idealizmus kóbor lovagja. Ezt háromszor becsukják, -négyszer meg akarják gyilkolni, s utoljára egy ingben dobják ki a -város kapuján. Ez az idealizmus jutalma!</p> -<p>Hányszor volt alkalma a realizmus útjára megtérni!</p> -<p>Szép asszonyok, víg czimborák csalogatták a gyönyörűségek -útjára. Magas urak, hatalmas emberek kinálták fényes katonai -ranggal, a dicsőség útja is nyitva volt előtte. Okos emberek, -törvénytudósok felfedezték előtte Trenk Ferencz apjának a -végrendeletét, melyben az öreg magyar mágnás elzüllött, elátkozott -fiát kitagadja minden vagyonából s összes magyarországi birtokaira -nézve az unokaöcscsét, Trenk Frigyest teszi általános örökösévé. -Ime itt <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> van a gazdagság a kezében, törvényes -alakban felkinálva. Nem kell érte senkit megcsalni, senkinek -hízelkedni. Elég a magyar indigenátusért folyamodni s azzal a -pergamennel együtt megkapja a nagybátyja várait, uradalmait, a -miket Ferencz atyja végrendelete ellenére bitorol. Ez lett volna a -realizmus.</p> -<p>A helyett Frigyes ennek a kitagadott nagybátyjának fogta -pártját, annak a peres irataival zárkozott be egy szűk szobába, -irt, dolgozott, kutatott: utazott az ország egyik szélétől a -másikig, elköltötte annak az igazságára a saját vagyonát, -elrontotta a saját hivatását. Ez volt az idealizmus. Ezért is -megkapta a büntetését. A saját bátyja, védencze bérlett ellene -orgyilkosokat s kiűzte a világba. Még megköszönhette, hogy nem a -«világból»!</p> -<p>Rossz gondolatoktól üldözve bandukolt előre. Egy útfordulónál -nyilást engedett a sűrű erdő, mely a hegyet fedi s ott látta maga -előtt a nyugvó óriást: Bécs várost, zegzúgos veres bástyáival, -közepéből kimagasló felséges tornyával. Visszaborzadt tőle. Neki -ettől a jeltől, a mint meglátta a földhatáron, el kellett volna -futni.</p> -<p>S most még egyszer bele menjen? Végig koldulni a kegyelmes -patronusokat, s a kegyetlen jó barátokat? – Inkább hajót vontatni -kötéllel napszámba!</p> -<p>A szép fasorok között kőpadok voltak. Ott látott magában -üldögélni egy öreg urat, zöldbe csavarodó szőke parókában. -Megszólította.</p> -<p>– Ugyan, édes úr, nem tudná ön nekem megmondani, merre találok -én egy olyan útat, mely a Kahlenbergről a Spinnerin am Kreuzhoz -vezet, a nélkül, hogy Bécsen keresztül kellene vándorolnom?</p> -<p>– Fiatal ember, mondá neki az öreg úr, üljön le ide mellém. No -csak üljön le. Mert lássa, ön egészen tévúton jár. S én önnek a -tévedését helyre akarom igazítani. Ön még fiatal: megjavulhat. A -germán fajnak a sajátsága az, hogy fiatal korában hajlítható, vén -korában merev. Tehát tanulja ön meg, hogy helytelenül ejti ön e -hegynek a nevét <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> Kahlenbergnek, épen úgy, mint az egész -bécsi nép helytelenül ejti, mert az nem kopasz hegy: ellenben -erdőkkel fedett. A régi okiratokban ezt úgy nevezik, hogy -«Kallenberg». A «Kallen» régi germán szó; így nevezték az ős -teutonok az ugatást; s mivel hogy itt volt a főherczegeknek s még -mai nap is itt van a kutyásháza, tehát azoknak a «Kallen»-je, -ugatása szerint neveztetett ez a hegy Kallenbergnek…</p> -<p>– Szent Isten! riadt fel Frigyes, hová jutottam? S azzal kettőt -ugorva egy helyett, iparkodott a tudós filologus körme közül -kiszabadulni. Csak akkor mert hátranézni, a mikor már nem -láthatta.</p> -<p>De egy hasznát mégis vette a filologiko-archeologikus -dissertátiónak. Azt, hogy a kutyaugatásra figyelmes lett. Az úttól -kissé befelé esett egy sárgára festett ház, az volt a főherczeg -kutyaistállója.</p> -<p>Itten megállt, azon gondolkozva, hogy bezörgessen-e? A -kutyapeczérek emberséges emberek szoktak lenni.</p> -<p>De alig állt meg a ház előtt, a mint annak hirtelen kinyilt az -ajtaja, s onnan egyszerre a nyakába esett – a jó bolond Jankó -inas!</p> -<p>Ott volt az egyik kezében a felső kabát, a másikban a kard.</p> -<p>Sírt is, kaczagott is a bolond fiu, úgy ölelte, csókolta a -gazdáját, majd megette.</p> -<p>No hát van mégis egy hű ember a világon!</p> -<p>– Csakhogy előkerültél gazdácskám! (a mazur mindenkit tegez). -Futottam én utánad, a mikor a sánczból elszaladtál, de nem tudtalak -utolérni; a klastromba meg nem eresztettek. Azóta folyvást itt -leslek a kutyásházban, éjjel-nappal. Ide beszegődtem kutyaetetőnek, -hogy rád várhassak.</p> -<p>Ez alatt feladta rá a kabátját, felkötötte a kardját.</p> -<p>– Aztán itt van a zsebemben az erszényed. Ötven arany van benne. -Egy sem hiányzik. Dehogy nyultam volna hozzá! A pisztolyaid is itt -vannak. <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p>No hát van még egy becsületes ember is a világon!</p> -<p>– Ugy-e, nem megyünk többet vissza Bécsbe? Nem abba a -tömlöczvárosba: a Flaschenträgerek közé. Úgy elmegyünk, hogy hátra -sem nézünk, a míg a Szent-István tornya látszik.</p> -<p>– Szivemből beszélsz, szolgám. De hát merre? hová?</p> -<p>– Merre? Hová? Hát hogy kérdezheted. A honnan idejöttünk. Vissza -a drága jó mamához, Danczkába, aztán meg Elbingbe, ahhoz a nyájas, -jó indulatú szép menyecskéhez, a ki téged úgy szeretett, mintha -édes testvére volnál. Sehol sem volt nekünk olyan jó dolgunk.</p> -<p>Ezzel most már útba volt igazítva Frigyes.</p> -<p>A bűbájos Miranda képe egyszerre, mint egy vezérnemtő lobbant -fel előtte. A szenvedélyes hölgy, a ki mindent ád és mindent -kiván.</p> -<p>Hiszen most már nem is volt semmi oka rá, hogy ezt a lángra -lobbanó szenvedélyt gyanuval, gyűlölettel hűtögesse. Akár ő volt az -a rejtélyes női tanu, a ki Frigyes király hírét rontotta, Trenk -bátya becsületét eláztatta, akár nem ő volt: mi köze már ő neki -Frigyes királyhoz és Trenk bátyjához?</p> -<p>Lengyel Borussiában találkozhatik az anyjával és testvéreivel és -– Mirandával. Ezt jól mondá Jankó inas.</p> -<p>Tehát van még egy okos ember is a világon.</p> -<p>Jankó azonban még nem adta át az urának az erszényt az ötven -aranynyal.</p> -<p>– Tudod uracskám; ha én ezt az ötven aranyat most mind neked -adom, akkor ebből holnapután semmi sem marad, s mi mehetünk -patrizálni: te hegedülsz, én furulyálok. Hanem azt teszszük, hogy -kétfelé osztjuk. Huszonöt aranyat elsülyesztesz a zsebedbe, s azzal -ficsurkodol, míg benne tart; a másik huszonötből pedig én ellátom -az utazásunkat egész hazáig, kocsiról, lovakról gondoskodom, -szállást, étkezést fizetek: neked semmire sem lesz gondod; a mit -megtakarítok, az út végén kezedbe adom.</p> -<p>– Nagyon jó lesz, édes szolgám Jankó. Monda Frigyes, -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> s szépen kétfelé osztotta a pénzét, -felét átadta a buta Jankónak s azzal egészen meg volt nyugtatva a -jövendője iránt.</p> -<p>Mert kell ahhoz bizonyos neme az áldott ostobaságnak, hogy az -ember a pénzzel bánni tudjon.</p> -<p>No most aztán szépen bele volt igazítva megint az életszekere a -realizmus vágányába: gondtalan napok, könnyelmű élet, szép asszony -mosolygó arcza; semmi magas czél! Ez a szép élet.</p> -<p>Csak az az egy baj a realizmusban, hogy annak az életben van egy -alkatrésze, a mi a költészetben romboló hatást gyakorol: ez a -véletlen.</p> -<p>Hátha a realistikus hőst, mikor épen útban van egy realistikus -hőstettet elkövetni, egy még realistikusabb ficzkó véletlenül főbe -kollintja, mi lesz akkor a regényből? Pedig az életben ez így -szokott lenni.</p> -<p>Egy ideig a véletlen szolgailag kezére játszott az ifju -kalandornak.</p> -<p>Nürnbergbe megérkezve, ott találta az orosz hadsereg -főhadiszállását, melyet Erzsébet czárnő Németországba – a békét -helyreállítani – küldött. A parancsnok Liewen tábornok volt, Trenk -Frigyesnek anyai részről közel rokona. Elébb egy jó pajtásával -akadt össze, Butskow őrnagygyal, a kit bécsi orosz rezidens korából -ismert. Ez bemutatta őt a tábornoknak. Liewen teljes rokoni -szeretettel fogadta az ifjut: felszólítá, hogy lépjen orosz -szolgálatba, a mihez annak különben is nagy kedve volt s azonnal -kinevezte századosnak a tobolszki dragonyos ezredhez.</p> -<p>Volt tehát már rangja és egyenruhája. Az utóbbi ugyan nagyon -megapasztá a Jankó erszényét, ámbár az orosz tisztek e tekintetben -nem voltak olyan fényűzők, mint a burkusok. Kék kabátot viseltek -rézgombokkal és szarvasbőr nadrágot.</p> -<p>Hanem hát még ez nem elég arra, hogy az ember egy szép asszonyt -elszöktessen. Frigyesnek mindössze huszonkét <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> arany -ágaskodott a zsebében. A hópénze volt negyven rubel; de azt csak -utólag fizették.</p> -<p>Hadakozásra nem került a dolog, egy kardcsapást sem mértek. A -hadviselő felek megkötötték a békét s az orosz hadcsapatok -visszasétáltak.</p> -<p>A morvaországi Prosznitzban téli szállást tartott az orosz -fővezér, a hol Erzsébet czárnő trónralépésének évfordulóját nagy -fénynyel megünnepelték. Liewen tábornok fényes bált adott a czárnő -tiszteletére.</p> -<p>A táncz után következett a játék. A tábori főorvos fáró bankot -adott a tiszt urak kedvéért.</p> -<p>Csaknem hihetetlen, de mégis igaz, hogy Trenk Frigyes ekkor -látott először életében szerencsejátékot. Frigyes király -tisztjeinek szigorúan meg volt tiltva a hazardjáték; a legkisebb -áthágást várfogság, degradátió követte; Bécsben pedig ugyan nem -volt alkalma rá. A börtönben csak társasjátékokat míveltek.</p> -<p>Itt most egyszerre garmadával látta maga előtt az aranyat. Az -aranynak van a legnagyobb mágnes-ereje. Az asztalon csillogó arany -képes odahúzni egy embert magához, a zsebében levő aranynál -fogva.</p> -<p>Frigyes egyszer csak azon vette észre magát, hogy ő is ott ül a -kártyázók között. Azt hitte, mint minden neofita kártyás, hogy -Fortuna istenasszony örül, hogy szerencséje lehet egy új imádót -tisztelhetni társaságában s siet szolgálatára lenni.</p> -<p>Rövid fél óra alatt elvesztette az utolsó aranyát is.</p> -<p>Vörösre pirulva a szégyentől és boszuságtól, kelt föl a -kártyaasztaltól s hazatámolygott a szállására.</p> -<p>Az üres zseb teli van lelkiismeretfurdalással.</p> -<p>Még meg volt a két drága pisztolya. Azokért kinált már neki -Vojcsikow tábornok húsz aranyat.</p> -<p>Arra gondolt, hogy most rögtön eladja a pisztolyait s aztán -azoknak az árával visszamegy a bálba s erőszakolja a -szerencsét.</p> -<p>Ezen a szent napon azonban az volt a jó orosz szokás, -<span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> hogy minden ember, a kinek lőfegyvere -volt, üdvlövéseket durrogatott az ablakából ki az utczára. Frigyest -is magával ragadta ez a lövöldözési szenvedély. S ha már meg -kellett válnia a szép pisztolyaitól, hát legalább a puskaporát el -akarta lövöldözni a czárnő tiszteletére s elkezdett az ablakából -durrogatni ki az utczára; a Jankó töltötte a pisztolyokat. Egyszer -aztán az egyik pisztolynak a csöve szétszakadt a kezében s egy -szilánkja a Jankónak a pofájába furódott, a másik a saját tenyerét -sebzé meg.</p> -<p>A Jankó káromkodott; de még jobban Frigyes. Oda a húsz arany! -Kevésbe mult, hogy azt a másik töltött pisztolyt a saját homloka -ellen nem fordítá.</p> -<p>De mégis okosabb bolondot gondolt ki.</p> -<p>– Mennyi pénz maradt még a zsebedben? kérdé a jajgató -inastól.</p> -<p>– Három arany.</p> -<p>– Ide vele!</p> -<p>Elvette tőle az utolsó három aranyat s azonmódon, vértől csepegő -tenyérrel, visszarohant a bálba – kártyázni.</p> -<p>S úgy látszik, hogy a véres kézben van valami babona.</p> -<p>Nem vesztett már. – Rövid perczek alatt visszanyerte a húsz -aranyat. Azt azután, mint bölcs, takarékos gazda, eldugta a -zsebébe: a fölösleggel tovább játszott. Egy óra mulva -felrobbantotta a doktor bankját: az arany garmada ő eléje -halmozódott. Akkor másik bankadó jött: azzal is tusára kelt. Azt is -levetkőztette tisztára. Reggel felé az egész társaság pénzét mind -összeseperte. Mikor a játékot abbahagyták, hatszáz arany hevert -előtte.</p> -<p>Ez volt Frigyesnek az első és utolsó szerencsejátéka -életében!</p> -<p>Hatszáz arany már pénz! Azzal már lehet kalandra kiindulni.</p> -<p>Trenk Frigyes e hatszáz aranyas játéksikere után egy igazán -megható dissertatiót irt a játékszenvedély ellen, melyben inti az -ifju nemzedéket, hogy őrizze meg magát <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> e -romboló démon incselkedései ellen. Igaz ugyan, hogy valami harmincz -évvel később irta ezt a kegyes értekezést a megtörtént esemény -után; de a mi annak ethikai értékéből semmit sem von le.</p> -<p>Akkor hevenyébe nem igen jutottak eszébe ezek az erkölcsnemesítő -contemplatiók.</p> -<p>Ellenben (német frázist használva) szertelenül magasra duzzadt a -kakastaréja vakmerő vállalkozásokra.</p> -<p>A mint az idő kinyilt, az orosz hadsereg hazájába térésre -készült. Száznegyven maródi volt közöttük, a kik nem tudtak a maguk -lábán masirozni.</p> -<p>Trenk Frigyes azt a gratiát kérte ki a nagybátyjától, a -fővezértől, hogy bizza ezeknek a Lázároknak a haza szállítását ő -reá; ő különösen szereti az ispitályosokat ápolni.</p> -<p>No, majd meglátjuk ennek a szamaritánusságnak a minőségét!</p> -<p>Megkapta a kommissziót.</p> -<p>Akkor aztán Krakkótól kezdve a Visztulán vitte magával hajókon a -beteg orosz katonákat Danckáig. Annak a kikötőjéből azokat Rigába -kellett szállítani a tengeren át.</p> -<p>Danczkában pedig akkoriban épen nem volt orosz hajó. E szerint -várni kellett, a míg a sors intézkedése egyet oda hoz.</p> -<p>Ebbe egy kis idő beletelt; s ennek a haladéka alatt Trenk -Frigyes ráért – volna Elbingben kellemetes meglepetést okozni -megjelenésével a szép Mirandának.</p> -<p>El is indult lóháton, a Jankó inasával – a kommandót átruházva -Platen hadnagyra – az ermelandi püspökmegyébe, a hol egy faluban -megállapítá a légyott szinhelyét.</p> -<p>Ő ugyan Liewen tábornok előtt azzal indokolta ezt a félreugrást, -hogy az édes anyjával, a hugával és az öcscsével akar találkozni, a -kik mind ezen a tájékon laknak. Az előzményeket tekintve azonban, -több mint bizonyos, hogy Miranda circei alakja volt az, a mi őt ide -csalogatta. <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<p>Ekkor vágott közbe aztán az a még realistikusabb véletlen, a mit -fentebb jeleztünk.</p> -<p>Mikor már Frigyes a Jankóval együtt szépen megérkezék abba a -faluba, a hol Mirandával kellett találkoznia, a fátum arra vette, -hogy a szállását elhagyva, áttekintsen a szemközt fekvő korcsmába, -a hol parasztlegények tánczoltak nagy trombitaszó mellett.</p> -<p>Abban a faluban pedig az történt, hogy épen a megelőző napokban -jártak ott porosz verbunkosok s azok egy jómódu mazurnak a fiát -ravaszul leitatták s aztán részeg fővel elvitték magukkal burkus -rekrutának. E miatt a polyák fiatalság fel volt dühödve az idegen -katonák ellen. Mikor Frigyes belépett a kocsma-udvarra, azt hitték -(a szarvasbőr nadrágjáról), hogy ez az a burkus toborzó tiszt s -nosza neki estek fütykösökkel, a nélkül, hogy szót váltanának -vele.</p> -<p>Trenk Frigyes kettőt nyakon kapott közülök s ezeknek a fejét -odaverte a falhoz; de a többi ütötte, a hol érte.</p> -<p>A Jankó inas ijedtében bebujt a sütőkemenczébe. A két pisztoly -is a táskájában volt.</p> -<p>Jó szerencsére maga a korcsmáros, meg egy vadászlegény segélyére -rohant Trenknek: ő is egy dorongot kapva a kezébe, egyesült erővel -szétverték a garázda ficzkókat s urai maradtak a csatatérnek. -Azonban Trenk Frigyes úgy össze-vissza volt agyabugyálva (az orrát -is betörték), hogy alig maradt rajta emberi ábrázat.</p> -<p>Vérben fagyban hagyva, nehogy a többi parasztok agyonverjék, -hirtelen felkapott a lovára. S a kályhából előkerült Jankó inas -támogatása mellett, valahogy megmenekült ebből a kelletlen -mulatságból s nagy nehezen eljutott egy olyan helységbe, a hol -kirurgust talált, a ki a sebeit bekötözze. Ezt a tréfát azonban -nyolcz napig megfeküdte: a nyaka, a karja össze volt zúzva. -Gyökeresen ki volt gyógyítva a szerelmes kalandvágyból.</p> -<p>Ilyenek ám a véletlenek, a mik a realisztikus regényeket tönkre -silányítják. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>Azt mondja Frigyes úrfi, hogy ezen baleset miatt nem -találkozhatott a találkozóra siető édes anyjával. Az meg útközben -felfordult a hintajával s karját törte. A hugának meg az anyját -kellett ápolni. Ezért nem találkozhatott velük össze soha -többé.</p> -<p>Hogy Miranda asszonynak mije tört el? Azt nem jegyezte fel a -naplójába.</p> -<h2><span class="smaller">II. FEJEZET.</span><br /> -IGAZI OROSZOSAN.</h2> -<p>A nesszeli parasztlegények fütykösei alaposan elrontották az -idyllt: Frigyesnek, a mint sebeiből kiépült, sietnie kellett -Danczkába, a betegszállítmányához. Orosz hajó még mindig nem -vetődött a kikötőbe.</p> -<p>Danczka határváros a Visztula torkolatánál lengyel részről, a -mint a város kapuján kilép az ember, már az út tulsó oldalán a -fehér-fekete határczölöpöt látja, a porosz egyfejű fekete sassal; -az útfélen fekvő korcsma már Burkusországban van.</p> -<p>Trenk Frigyes annyira elbizta magát a muszka egyenruhájában, -hogy mindenféle válogatott henczegést mert elkövetni. Az orosz -rezidens által adott bálban elvitte mazurkatánczba a porosz -rezidens feleségét s a férj szeme láttára körömszakadtig udvarolt -neki.</p> -<p>Az orosz rezidens volt Scheerer úr, a porosz pedig Reimer úr: -mind a kettő a saját országának a képviselője lengyel földön.</p> -<p>Ez még nem volt elég a pajkoskodásból; de még a porosz rezidens -mellé sorolt katonai attaché-val is barátságot kötött, holott jól -sejthette, hogy az is udvarol a szép rezidensnének. Hisz azért -attaché.</p> -<p>Ennek az úrnak a nevét csak egy N. betűvel találjuk jelezve. -<span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Derék legény volt; egyike azoknak a katonáknak, a kiket olyan -helyre küldenek, a hol nem lehet ellenségbe botlani.</p> -<p>Hogy mit tudott barátkozni ezzel a pipogya emberrel Trenk -Frigyes? azt nehéz kitalálni. Tetszett neki, hogy van egy bolondja, -a kit leitathat, a kinek az élményeivel eldicsekedhetik, a kinek -pénzt kölcsönözhet.</p> -<p>A legveszedelmesebb játékot űzte!</p> -<p>Jó szerencséje volt, hogy az ő nagy zsenialitását ellensulyozta -az inasának az ostobasága.</p> -<p>Jankó inas, a gazdája példája után, N. kapitány szolgájával -kötött czimboraságot. – S az inasok között még létezik igaz -barátság. Soha sem hallotta még a világ, hogy két inas párbajt -vívott volna.</p> -<p>Egy este, mikor az urának a csizmáit lehúzta, azt mondta a -Jankó:</p> -<p>– Kapitánykám! Ugyan vigyázz ám ezekre a szép bagaria -csizmáidra, hogy be ne sározd burkus földdel. Tu dod-e, hogy a te -kedves czimborád, N. kapitány, téged el akar fogatni s lánczraverve -elvinni Frigyes királyhoz? Most beszélte nekem az inasa.</p> -<p>Trenk Frigyes meghökkent erre a szóra.</p> -<p>– Végy ki négy aranyat a zsebemből, vidd el annak az inasnak, -mulassatok egyet. Aztán igérd meg neki, hogy ha a gazdája elcsapja -(az éhenkórász), én magamhoz fogadom s gondoskodom a sorsáról.</p> -<p>A Jankó úgy tett: elvitte magával a korcsmába a pajtását, vígan -mulattak; reggelre kivette belőle az egész kabalát.</p> -<p>A terv a porosz rezidens tudtával kovácsoltatott:</p> -<p>Trenk Frigyes a porosz kapitánynyal naponkint szokott -sétalovaglást tenni Danczka elővárosába, melynek «Langfuhr» a neve. -Gyönyörű egy utcza, két oldalt százados terebély hársfákkal -szegélyezve, melyeken túl kőpartú árok fut végig a házak előtt, -azon pedig kőhidak vezetnek a házak kapuihoz; az épületek -erkélyformán nyulnak ki az <span class="pagenum"><a name="Page_240" -id="Page_240">-240-</a></span> emeleteikkel az utczára, s ezeknek -az ablakaiból csinos nőarczok mosolyognak alá. Kellemes sétány.</p> -<p>Ha két lovas tiszt végig sétál ezen a hársfás úton, lehetetlen, -hogy szép asszonyokról ne beszéljen egymással.</p> -<p>Csakhogy azokat nagyon őrzik!</p> -<p>A legközelebbi séta alkalmával azt fogja mondani (a terv -szerint) a porosz kapitány Frigyesnek: «Tudok én egy szép -menyecskét, a kit nem őriznek lakat alatt. A szép korcsmárosné -Darinka. Az asszony szép, a férje okos. Itt van a korcsmája a kapun -kívül, mindjárt az út mellett.»</p> -<p>Trenk Frigyes kapni fog rajta. Hevesvérű a legény! Bomlik a szép -asszonyokért. Nem lesz nehéz rávenni, hogy leszálljon a lováról a -kapu előtt, s aztán a barátjával karöltve átsétáljon a határ-úton a -vendéglőig. Ott pedig már lesbe van állítva nyolcz burkus káplár, a -verbunkos osztályból. Azok a vendéglőbe belépő Trenk Frigyest -egyszerre megrohanják, megkötözik, a száját betömik, aztán bedobják -egy zárt hintóba s lovas katonák fedezete alatt elvágtatnak vele. -Az inasát is lefülelik, hogy lármát ne csaphasson a városban.</p> -<p>Hát ha Trenk Frigyes csak az édes eszétől kért volna tanácsot, -az azt mondta volna neki: «Kelepczét készítettek a számodra? Ergo: -ne menj bele». – S ezzel vége lett volna a tréfának. De Frigyest -gyakran elragadta a szenvedély hippogrifja.</p> -<p>«No megállj, bruder!»</p> -<p>A mint másnap odajött hozzá N. kapitány, a délutáni sétát -proponálni a Langfuhron végig, azt mondta, hogy vállalkozik rá, de -csak holnap: ma inspekcziója van. – Aztán rögtön felment az orosz -rezidenshez, s elmondta neki az egész cselszövényt, közölve vele a -saját tervét, mely szerint ő viszont ma éjjel hat katonát a saját -orosz csapatjából el fog rejteni az út melletti vendéglő közelében -levő rozsföld mögé, s azok abban a pillanatban, a mikor őt a -burkusok el akarják fogni, egy pisztolylövés jeladására -<span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> előrohannak fegyveresen, s akkor ő -fogja el a burkusokat.</p> -<p>A derék Scheerer úr mind a két tenyerével befogta a füleit.</p> -<p>– Nekem ne mondj ilyen bolondokat! Tedd, a mit akarsz; de én nem -tudok felőle semmit.</p> -<p>Trenk Frigyesnek már eddig is elég sok volt a rováson. De ő azt -soha életében nem akarta észrevenni, hogy vétett valamit. Tökéletes -macska volt, a ki megeszi a kanári madarat s aztán bámul rajta, -hogy már most miért üldözik őtet? hisz a kanári madár jó volt.</p> -<p>Először a tilos szerelmeskedésével meggyalázza a király -családját, azután a Mirandávali kalandjával nevetséges hírbe hozza -magát a királyt. Majd meg kitör a börtönéből s csuffá teszi az -egész katonai apparatust, fügét mutat a zsarnoki hatalomnak. Ez még -mind hagyján, de azt a «jó szolgálatot» nem bocsáthatta meg neki a -király, hogy ő irányában a nagylelkűt játszotta, hogy Bécsbe ment -tisztára mosni a királyt. Az ilyen védelemért szoktak legjobban -megharagudni azok, a kik olyan magasan érzik magukat, hogy hozzájuk -a rágalom föl nem ér.</p> -<p>Most még ezzel a keresett kalanddal is meg kellett tetéznie a -terhei lajstromát. Abban a muszka egyenruhában kell valami -babonának lenni! Hogy a ki azt felvette, a lelkületet is suggerálta -vele.</p> -<p>A porosz rezidens, Reimer úr, már korán reggel kikocsikázott az -útféli vendéglőhöz. Frigyes a kémei által azt is megtudta.</p> -<p>N. kapitány hat órakor odajött hozzá lóháton s aztán ketten -együtt kilovagoltak a Langfuhrra, lovászaik kiséretében.</p> -<p>No ez az N. kapitány is együgyű fráter lehetett! Hogy nem szúrt -nála szemet az a nagy készület, a mivel Trenk Frigyes a kalandnak -neki indult. Két pisztoly az övébe dugva, görbe kard az oldalán! -Így nem szoktak szép asszony látogatására felkészülni. Mirevalók a -városon végig lovagláshoz a pisztolyok! <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p>A sétány végén felszólítá a burkus kapitány Frigyest, hogy -szálljanak le a lovaikról, vezettessék azokat a lovászaikkal maguk -után s aztán sétáljanak a vendéglőig gyalog.</p> -<p>A két jó barát ballagott karöltve a vendéglő felé.</p> -<p>Az emeleti ablakban könyökölt a rezidens, Reimer úr, -pipázva.</p> -<p>– Jó reggelt, kapitány úr! Jó reggelt! Tessék csak feljönni. Itt -vár a jó früstök! Itt van a szép asszony.</p> -<p>Erre Trenk Frigyes mérgesen felelt neki vissza:</p> -<p>– No ha az úr már elfoglalta a szép korcsmárosnénál az én -helyemet, akkor én megyek vissza az úrnak a feleségéhez s -elfoglalom önnek a helyét.</p> -<p>S megfordult, hogy a lovához visszasiessen.</p> -<p>A porosz czimbora azonban most már belekapaszkodott a karjába s -erővel be akarta húzni-vonni a csárda kapuján.</p> -<p>Frigyes azután adott neki egy olyan pofont, hogy felbukott -tőle.</p> -<p>Erre rögtön előrohantak a lesben álló porosz verbunkosok, kurta -kardjaikat kirántva s megtámadták Trenket.</p> -<p>A jeladó pisztolylövésre azonban hirtelen felugráltak a -rozsvetésből a muszka katonák, puskával kezükben, s csunya nagy -káromkodással vetették magukat a burkusokra, a kiknél nem volt -semmi lőfegyver. Futottak is a jámborok, a merre tág volt a világ. -De négyet elfogtak közülök az oroszok.</p> -<p>Trenk Frigyes azokat menten lehúzatta az útszéli garádra, s -ötven botot veretett rájuk. Egy zászlótartónak megkegyelmezett, a -ki megnevezte magát s elmondta, hogy iskolatársa volt Trenk -öcscsének.</p> -<p>N. kapitány, a kaland gonosz fordulatát látva, futott vissza a -lovához; de Frigyes utána szaladt, utolérte, lehúzta a -nyeregből.</p> -<p>– No, te áruló, most húzz kardot és vívj meg velem, ha ember -vagy. <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span></p> -<p>De hát az nem volt arra való ember. Hiszen ha jó katona lett -volna, nem küldte volna Frigyes király Danczigba. Reszketve húzta -ki a kardját s kétszer ki hagyta ütni a kezéből. Harmadszor aztán -Trenk Frigyes kikapta a muszka káplár kezéből a pálczát, azzal -verte végig az ellenfelét, a ki sírva, kezeit kulcsolva rimánkodott -neki, hogy őtet ne bántsa; hiszen nem ő a hibás, hanem a rezidens -úr: az csinálta ezt a komplotot.</p> -<p>– No hát, ficzkó, mondd el otthon, hogyan szokott Trenk Frigyes -az utonállókkal elbánni!</p> -<p>Azzal sietett vissza a vendéglőhöz, a bottal a kezében.</p> -<p>Ezt az egész tragédiát onnan az ablakból nézte a rezidens.</p> -<p>– No, most a mi scénánk következik, méltóságos uram! kiálta -Trenk a pálczát suhogtatva.</p> -<p>De biz ennek a jelenetnek nem állt helyt a rezidens úr, hanem a -korcsma hátulsó ajtaján kiszaladt, belevágta magát a készen álló -bricskájába s elvágtatott a maga hazájába. Trenk Frigyes csak a -czopfját kaphatta meg; de az a markában maradt. Paróka volt az.</p> -<p>S aztán még Frigyes azt a tréfát is megtette, hogy az elrabolt -parókát haza vitte a rezidens feleségéhez, férjének üdvözletével, a -ki e becses emléket küldi ő általa.</p> -<p>Valami hallatlan botrány volt ez!</p> -<p>A danczkai polgármester meghagyta a cenzoroknak, hogy a német és -lengyel hirlapokból minden ide vonatkozó hírt irgalom nélkül -kitörüljenek.</p> -<p>De azért Frigyes királynak mégis tudomására esett az egész -inzultus. A hazamenekült rezidens, mint szemtanú, elbeszélt -mindent. Frigyes király haragját ez az eset az engesztelhetlen -kegyetlenségig fokozta. S ez szolgál alapjául Trenk Frigyes -életéből a legviszontagságosabb évtizednek. Azokért a botütésekért -rettenetes lett a boszúállás.</p> -<p>A porosz miniszter, Holz úr, nem is késett a danczkai eset miatt -panaszt emelni az orosz kanczellár Bestuseff <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> gróf -előtt, s elégtételt követelni; az orosz udvari körökben azonban -olyan igazi oroszosnak találták Trenk Frigyes elbánását, hogy -nemcsak semmi fegyelmi eljárást nem indítottak meg ellene, hanem -még nagy érdeklődéssel várták a híressé lett kalandor megérkezését, -a ki az orosz katonai pályát ilyen sokat igérő vitéz tettel -nyitotta meg.</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy ezzel egyszerre felszállt a csillaga.</p> -<p>Ha szándékosan tette volna, okosságnak kellene nevezni a -közberontását.</p> -<h2><span class="smaller">III. FEJEZET.</span><br /> -MÉG AZ OROSZNÁL IS OROSZABB.</h2> -<p>– De már most, édes kapitányom, hordjanak el a szelek innen -Danczkából! szólt Frigyesnek e kaland után a jámbor Scheerer úr, az -orosz rezidens. Itt a gályád a kikötőben, pakold fel a maródiaidat, -aztán eredj Isten hírével a tengerre. A te szerencséd lesz, ha bele -nem fulsz.</p> -<p>Frigyes még egy bucsulakomát adott a danckai czimboráinak, a hol -jól ettek, ittak, a mi mind nem szükséges előkészület a tengeri -utazáshoz.</p> -<p>A nagy dáridó következései nem is maradtak el; a mint a -Visztula-torkolatból a sík tengerre kieveztek s ott a vitorlákat -kifeszíték, erős nyugati szél kezdett fujni, a tenger felduzzadt, a -hajót egyik oldalról a másikra dobálta. Trenk Frigyes is -tapasztalá, a miről már híres nagy hősök tanuskodnak, hogy a -tengeren megszünik minden vitézi indulat.</p> -<p>Trenknek most már két inasa volt: a Jankó mellé most még a -Brankót is elhozta, N. kapitány hátrahagyott inasát, a ki iránt -hálára volt lekötelezve a felfedett cselszövényért. Ez a két fiu -szerencséjére tengerálló volt: nem kapták meg a hajón a nehéz -nyavalyát. Nem úgy a gazdájuk, <span class="pagenum"><a name= -"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> a kit azonnal elővett a -tengeri betegség, a mint a hajót lóbálni kezdték a hullámok.</p> -<p>Éjfél felé azonban, mikor legkeservesebben nyavalygott a függő -ágyában, odajött hozzá a Jankó s ijedt képpel mondá:</p> -<p>– Uram! Nagy baj van!</p> -<p>– Tudom, fajankó! ha nem jelented is. Elsülyedünk.</p> -<p>– Az még kismiska, hogy elsülyedünk. Nagyobb baj van.</p> -<p>– Neked kismiska, mert te nem fulladsz a vízbe, akasztófa -kandidátusa. Hát mi az a nagyobb baj?</p> -<p>– Az, hogy a kormányos a pillaui kikötő felé irányozza a hajót, -oda akar a szélvész elől bemenekülni.</p> -<p>– A pillaui kikötőbe! riadt fel Frigyes s úgy elfelejtette -egyszerre a tengeri betegséget, hogy kiugrott a hamakból. A nagy -rémület heroikus kurát vitt rajta véghez. Akkor oda vagyunk -falustól! Pillau porosz kikötő: ott engem minden tiszt ismer. Ha -odamegyünk, nyakon fognak s majd lesz nekem a langfuhri -dinomdánomért.</p> -<p>Azzal hirtelen felöltözött, övébe dugta a pisztolyait, az -inasait is fölfegyverzé s rohant föl a fedélzetre.</p> -<p>– Hova igyekszünk? kérdezé a hajós patróntól.</p> -<p>– A pillaui kikötőbe.</p> -<p>– Megtiltom önnek, hogy az egyenes irányból eltérjen.</p> -<p>– Én nem térek el; de a szél visz oda.</p> -<p>Erre nem vesztegetett több szót, hanem felrohant a -kormánypadra.</p> -<p>– Fordítod mindjárt a hajót a szél ellenében? kiálta a -kormányosra.</p> -<p>– Nem bolondultam meg. Ki parancsol nekem?</p> -<p>– Ez a pisztolyszáj ni!</p> -<p>S azzal a kormányos homlokának szegzé a pisztolyt.</p> -<p>Annak válogatása volt a bizonyos halál, meg a lehetséges halál -között.</p> -<p>Azzal a két inas is belekapaszkodott a timon-rudba s a -kormányost erőnek erejével kényszeríték a hajó irányát -megváltoztatni s a magas tengerre visszavezetni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>A százötven maródi katona a hajó mélyében khorust üvöltött a -kínok s a kétségbeesés gyötrelmei között; de százötven beteg -embernek összevéve sincs annyi bátorsága, hogy egyetlen vakmerő -emberrel szembeszálljon.</p> -<p>A hajót az egekig dobálta a hullám.</p> -<p>Jó szerencse, hogy csak egy futó zivatar volt. Hajnal előtt -felszakadtak a felhők, kiderült az ég, a tenger lassankint -lecsendesedett; a vitorlákat ismét fel lehetett feszíteni s azután -kedvező széllel haladt a hajó Rigáig s szerencsésen befutott a -kikötőbe.</p> -<p>Trenk Frigyes a rábizott százötven ispitályost partra szállítá s -beszámolt velük a rigai kormányzónak, De Lacy tábornagynak.</p> -<p>Azonban a hajós patron is ott jött a sarkában, előadva a -keserves panaszát a mult éjszakai hatalmaskodásért.</p> -<p>A tábornagy kérdőre fogta Trenket, hogy merte koczkáztatni -százötven ember életét ily vakmerő módon.</p> -<p>– Uram! felelt Frigyes. Nekem parancsom volt Lieven tábornoktól, -hogy én százötven katonát hajóháton Rigába hozzak. Úgy tanultam, -hogy az orosz katonáknak nem szabad az utakban és módokban -válogatni, hanem menni kell egyenes irányban, a hová küldik. A -katonákat elhoztam: itt vannak épkézláb. A magam élete csak olyan -veszélyben forgott, mint az övék. Azt hiszem, hogy ez egészen -oroszosan volt végrehajtva.</p> -<p>– Még valamivel oroszosabban is a kelleténél, mondá de Lacy -(francziául). Aztán a hajós patronra mordult: «Elmehet kend! Nincs -semmi keresete».</p> -<p>Hanem aztán négy szem között előfogta a kormányzó Trenket, hogy -már most, mint fiu az apjának, mondja meg igazán, hogy mi indította -erre a heroizmusra.</p> -<p>Trenk Frigyes aztán megmagyarázta neki a dolgát.</p> -<p>«Jobban félek a poroszok börtönétől, mint a tenger fenekétől!» -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p>De Lacy igazat adott neki, s kedvező értesítéssel bocsátá el -Moszkvába.</p> -<p>Trenk Frigyes megérkeztét megelőzte a híre: egy hős, a ki még a -viharos tengerrel is daczol és hős marad!</p> -<h2><span class="smaller">IV. FEJEZET.</span><br /> -A SZERENCSE CSILLAGA.</h2> -<p>A czárnő udvara Moszkvában volt. Frigyesnek oda kellett vinni az -ajánló leveleit, melyeket nagybátyjától, Liewen tábornoktól kapott. -Két uti társa volt: Oettinger és Weisman. Amaz alezredes, ez -hadnagy. Mind a kettő német. Ezek már ismerősök voltak az orosz -udvarnál, s előre tudtak értesítéseket adni az új embernek.</p> -<p>Oettinger házibarát volt a kanczellárnál, Bestuseffnél. A -kanczellárné büszke szépség. No, csak úgy a megjelenésére nézve -büszke. Frigyes megigérte, hogy respektálni fogja az anciennitás -jogait s hors concours marad.</p> -<p>Oettinger maga vezette be Frigyest Bestuseff kanczellárhoz, a ki -a házibarát ajánlatára igen szivesen fogadta az ifju urat.</p> -<p>Moszkva hemzsegett akkoriban az idegen tisztektől.</p> -<p>Alig kóborolt végig az utczán Frigyes, már ismerősre talált, -gróf Hamiltonra, a kit Bécsből ismert. Az megint elvezette gróf -Berneshez, az osztrák nagykövethez. Ez is kedélyes czimbora volt: -kapitányból lett nagykövet. Ismerte híréből Trenket. Ezt is, meg a -bátyját is. Meghívta magához ebédre. – Ott ismét egy régi -ismerőssel került össze: az angol nagykövettel.</p> -<p>Ugyanaz a lord Hyndtforth volt az, a ki előtt Frigyes király úgy -feldicsérte Frigyest a beneschaui híres széna-szalma hódítójárat -után a tábori sátorában.</p> -<p>Lord Hyndtforth nevetve üdvözlé Frigyest, mikor meglátta. -<span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<p>– Ah! C’ est un matador de ma jeunesse!</p> -<p>– Tempi passati! mondá Frigyes. A min aztán mind nagyot -nevettek. Úgy látszott, hogy közpletyka volt már az ő eddigi -kalandos élete.</p> -<p>Az osztrák nagykövet lakomájából lord Hyndtforth magához vitte -Frigyes úrfit s atyai gondoskodással vallatóra fogta.</p> -<p>– Hát mi hozott tégedet ide, fiacskám?</p> -<p>– Ide jöttem kenyeret és becsületet keresni; mindkettőt -elvesztettem Poroszországban, a nélkül, hogy valami bűnöm lett -volna.</p> -<p>– Hagyd el, fiacskám! Tudom én jól, hogy mi bűnöd volt, a miért -odahaza üldözőbe vettek. No hát itt Moszkvában csak szedd elő azt a -bűnödet, mert azt itt az erények közé számítják. Van-e sok -pénzed?</p> -<p>– Mindössze harmincz aranyam van.</p> -<p>– Hiszen nemrég hatszáz aranyat nyertél Liewen lakomáján. -Megetted már?</p> -<p>– Én nem. Hanem az a százötven ispitás, a kiket rám biztak. Nem -birtam elnézni, hogy a nyomorultak a száraz kétszersültet egyék, -mindennap stsi-levest csináltattam a számukra, hogy skorbutot ne -kapjanak.</p> -<p>– Itt van ni! A régi bolondság! A közkatonákat traktálja -stsi-levessel! Más tiszt hagyta volna a Lázárok felét elhalni -skorbutban, s a ranzionjukat zsebre vágta volna. No hát ide -hallgass. Szerénységgel, virtusokkal ebben az országban semmire sem -mégy. A magasabb körökben a koldulás tiltatik. Neked egyszerre nagy -feltünéssel kell a fényes társaságokba betoppannod: nem könyörögve, -hanem hódítva. Ahhoz fényes egyenruha kell, szép paripák, gyémántos -gyűrűk, bőkezű borravalók.</p> -<p>– Ahhoz én mind értettem néha napján. De hogy telik ez ki -harmincz aranyból?</p> -<p>– Hát nincs-e nagy neved? Egy báró Trenk! egyenes örököse a -híres Trenk pandurvezérnek, a kit a napokban fognak lefejezni, s -akkor egyszerre sokszoros milliomossá <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> fogsz -lenni. Erre kapsz hitelt. Hogy mekkora uzsorára, azt ne -kérdezd.</p> -<p>– De egyszer mégis csak vissza kell fizetnem a kölcsönt, s akkor -a becsületem forog veszendőben.</p> -<p>– Ne búsulj! Addig rád talál a szerencse. Aztán a végső esetben -én is itt leszek, meg a többi barátaid: nem hagyunk elmerülni.</p> -<p>Trenk Frigyes megfogadta a jó tanácsot s beszerzett minden -pompát, egyenruhát, paripát «hozom»-ra. S a délczeg gavallér előtt -két szárnyával tárult ki minden ajtó; nevét aureolával vette körül -az a kettős czím: «a pandurvezér Trenk örököse; Amália herczegnő -kegyencze, a kire a porosz király haragszik». Amaz a férfiakat, ez -a hölgyeket igézte meg.</p> -<p>Egy este egész felhevülten, szinte elfulladva rohant fel lord -Hyndtforthhoz Frigyes.</p> -<p>– No mi baj, fiacskám?</p> -<p>– Engedje meg mylord, hogy hálámat elrebegjem.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Mylord engem nagy zavarból segített ki. Holnap fizetnem -kellett volna s egy rubelnek sem voltam ura. Ebben az órában -kopogtat be hozzám egy bankügynök s prezentál egy váltót, melyre -nekem ezer aranyat fog azonnal leszámlálni. Le is számlálta.</p> -<p>– S hogy kerülök én ebbe az ügybe?</p> -<p>– Én azt hittem, hogy mylord volt olyan kegyes.</p> -<p>Lord Hyndtforth nagyot nevetett.</p> -<p>– Nem, fiacskám! Annyira nem vagyok beléd szerelmes! Keresd más -függöny alatt titkos jóltevődet. – Nem nézted meg annak a -kifizetett váltónak a keletét?</p> -<p>– De igen. Berlin volt fölül felirva.</p> -<p>– S olyan gyönge fantáziád volna (hogy ne mondjam: memoriád), -hogy nem tudnád kitalálni, vajjon ki lehet az a jóltevő tündér, a -ki a hajadba markol s kihúz a vízből, ha Berlin van a váltójára -irva?</p> -<p>Frigyes elpirult. <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<p>– Megvallom, hogy nem mertem ő rá gondolni. Azt hittem, hogy -végképen megfeledkezett rólam. Utolsó levelét és nemes részvéte -jelét Elbingben létem alatt kaptam, fogságból kiszabadulásom után. -Azóta nem irt hozzám levelet; pedig én többször irtam neki Bécsből: -választ sem adott.</p> -<p>Lord Hyndtforth komoly hangra fordította a beszédét.</p> -<p>– Lásd édes fiam, te neked elég szép eszed volna, ha a -bolondságaid az egyensúlyt ingadozásba nem hoznák. Te csodálkozol -azon, hogy Amália herczegnő a te bécsi leveleidre még választ sem -adott. Hát mit csináltál te Bécsben? Állj csak a tükör elé és -kérdezd meg magadtól. Segítségére futottál annak a Trenknek, a -pandurvezérnek, a kinek a neve a leggyűlöletesebb egész -Németországban, a ki romokat és temetőket hagyott maga után -mindenütt, a hol rabló hordáival megjelent; a ki tönkre -silányította ördögi kalandozásaival Frigyes királynak egy -hadjáratát, elrabolta a kincseit, s dicsekedett velük; a kinek a -nevét meggyalázó, nevetséges összeköttetésbe hozták Frigyes -királyéval. S mikor ezt a mindenkitől gyűlölt és rettegett dæmont -végre a saját kormánya bele akarja fojtani a vízbe, sárba: akkor te -odarohansz, kiemeled a vízből, megtisztítod a sártól, míg ez ostoba -szolgálat közben ő buktat tégedet alá, hogy a hátadon kimászszon. -Hát azt gondolod, hogy téged ezért Berlinben megszerettek?</p> -<p>– De mikor igazsága volt!</p> -<p>– Az is helytelen felfogás! Igazsága lehetett azokkal a vádakkal -szemben, a miket a birák ellene kikoholtak; de el volt itélve a -közvélemény által. A víziszonyos állattal is igaztalanságot -követnek el, mikor főbelövik. Megölik, hogy ne harapjon. Hidd el -nekem, hogy a te buzgó törekvésed Bécsben nagybátyád -kiszabadítására nagyobb elkeseredést okozott ellened Berlinben -minden egyéb szeleburdiságodnál. A herczegnő is ezért nem válaszolt -a leveleidre. – Most már újra feléd fordítja a régi kegyességét. -Ezt a pénzt ő tőle kaptad. Ha ő maga nem tehet boldoggá, azt -akarja, hogy másnál találd fel a boldogságodat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p> -<p>Lord Hyndtforth ettől kezdve valóságos iskolázás alá fogta a -védenczét. Frigyesnek naponkint el kellett járnia hozzá néhány -órára s ezalatt annyi nagybecsű adatot közölt vele az európai -udvarok belső életéről, az uralkodók és vezérlő államférfiak -szokásairól, gyöngeségeiről, a versenytársak cselszövényeiről, nagy -mozzanatoknak apró személyes indító okairól, hogy Frigyes -lassankint tisztán kezdett maga körül látni s a többi halandók fölé -emelkedni.</p> -<p>Mindjárt eleve figyelmeztette a mylord a fiatal seladont, hogy -itt Moszkvában az előkelő világ két pártra van oszolva. Az egyik a -most kormányon levő Bestuseff pereputyja, a másik az őt megbuktatni -akaró Woronzoffé. A czárnő nagy udvari estélyein mind a két -pártbeli nemességet együtt fogja találni Frigyes: de ugyan -őrizkedjék a Woronzoff-párti úrfiakkal összebarátkozni, vagy a -hölgyeikkel tánczolni, ha a szerencséjét koczkáztatni nem akarja. A -kerülendő főnemesek neveivel is megismerteté, még pedig nagyon -authentikus forrás után. Valahányszor egy külhatalom nagykövete -tánczestélyt adott a palotájában, elébb a meghivandó vendégek -névsorát elkérte tőle az orosz kanczellár. Mikor aztán visszaküldte -a lajstromot, azon a Bestuseff-párthoz tartozó nevek veres -plajbászszal voltak megjelölve, a Woronzoffiak pedig kékkel. Ezeket -nem kell meghívni. Trenk Frigyes egy olvasásra megtanulta, hogy az -orosz udvarnál ki előtt kell bókot csinálni, kinek kell hátat -fordítani, melyik grófné sleppjét kell ügyetlenül letaposni, -melyiknek a legyezőjét ügyesen felvenni, ha elejti? – S ez igen -hasznos tudomány!</p> -<p>Rövid időn elkövetkezett ismét a czárnő trónra lépésének -évfordulója.</p> -<p>Tavaly ilyenkor is megünnepelte azt Trenk Frigyes, -pisztolydurrogatással: a tenyere bánta meg. Ezúttal okosabb módját -találta a hódolatnyilvánításnak. – Lord Hyndtforth ösztönzésére egy -szép névnapi ódát irt franczia nyelven a czárnőhöz s ezt a -nagykövet Bestuseff révén a czárnő kezéhez juttatá. <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span></p> -<p>Erzsébet czárnőnek nagyon megtetszett a szép onomasztikon: -bemutattatá magának a költemény szerzőjét. Az még jobban -megtetszett neki. A czárnő meg tudta becsülni egy hat láb magas -kapitány értékét.</p> -<p>Frigyes ez alkalommal csak annyit jegyez föl, hogy a czárnő e -költeményeért egy aranyos kardot ajándékozott neki, melynek értéke -ezer rubel volt; azonban az imitt-amott elszórt feljegyzéseiből -össze lehet állítani, hogy ezer rubeles kardot csak a -gárda-vértesek viseltek s ezeknek a kapitányai a hadseregben -őrnagyi ranggal voltak felruházva s ezredesi fizetést húztak.</p> -<p>A czárnő kitüntetése után már Frigyesnek kezdtek el udvarolni a -magas társaságokban.</p> -<h2><span class="smaller">V. FEJEZET.</span><br /> -SZÉP JELVIRA.</h2> -<p>Trenk Frigyes maga bevallja őszintén hátrahagyott irataiban, -hogy a hölgyek kegye volt hódításainak legmagasabb czélja s azok -között is mindig a legbájolóbb, a legnemesebb, a legszebb alakokat -választá.</p> -<p>«Elsőrendű hölgyek idomítottak, mint ifjut, az ő szerelmük -tartott vissza a kicsapongásoktól. Nők tanítottak férfiui -erkölcsökre, finomított ízlésben. Nők segítettek balsorsomban. -Életemnek kevés boldog napját mind nőknek köszönhetem. S még most -is, éltem alkonyán, a szép és vidám hölgyek képesek feléleszteni, -öregségtől, világgyűlölettől, búskomorságtól lankadó lelkemet».</p> -<p>Egy fényes ebédnél, melyet lord Hyndtforth adott a diplomácziai -kar tiszteletére, Trenk Frigyes is hivatalos volt.</p> -<p>Egyenkint ismert már mindenkit: a nagyköveteket és feleségeiket, -az orosz minisztereket, az udvari főméltóságokat, ifju és vén -életpárjaikkal. (Pardon! az asszonyok <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> soha -sem vének: csak hosszantartó ifjak.) Csak egy garçon volt a -miniszterek között: a tengerészet főnöke, herczeg P...ff. – No, -ennek jobb is volt már nőtlen fővel maradni. Úgy meg volt hízva, -hogy az asztalnál külön vasszéket kellett alája tolni: minden más -összetörött volna alatta. Köztudomású volt az a különczsége, hogy -hajóskapitány korából annyira hozzászokott a hajó hánykodásához, -hogy nem tudott másként elaludni, mint egy szánkós zsellyében ülve, -melyet egy gépezet folytonos ringó mozgásban tartott. – Aztán túl -is volt már a hatvanon, akárhogy festette is feketére a bajuszát -meg a szemöldökét.</p> -<p>Kollégái állandóan tréfáltak vele: «mikor házasodol már meg?» – -«Még nagyon gyönge vagyok hozzá!»</p> -<p>Még egy kellemes tulajdonsága volt a miniszternek: az, hogy -rendkívül nagyot hallott. Ezt a fogyatkozását azonban pótolta a -megfigyelő tehetségével. A szemeivel tudott hallani. A szájára -nézett az embernek, s annak a mozdulataiból találta ki, hogy mit -beszél, úgy, hogy gyakran a szinházban az átelleni páholyban -ülőknek a beszélgetését kihallgatta – a szemeivel. Ez a tudománya -természetesen kárba veszett, hogy ha ismeretlen nyelven beszéltek, -például angolul.</p> -<p>A nagykövet vendégeit a gyülekező teremben az udvarmester -fogadta, ki a férfi vendégeknek egy aranyos bilétet adott át, -melynek egyik oldalára a saját nevét találta kiki felirva, a -másikra pedig az asztalnál szomszédjául kijelölt úrhölgy nevét, a -kit megelőzőleg is kötelessége volt karnyujtva az asztalhoz -vezetni.</p> -<p>Trenk Frigyes levélkéjére ez a név volt irva: «Asturovna -Jelvira».</p> -<p>Még eddig nem hallotta ezt a nevet.</p> -<p>Asturov: nem hangzik oroszosan. Elvira sem található a görög -naptárban. Az oroszok a lágy magánhangzón kezdődő neveket szeretik -egy Jottával megtoldani: Jelizabet, Jeugén. Így lett Jelvira.</p> -<p>– Kinek a neje ez a hölgy? kérdezé az udvarmestertől. -<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span></p> -<p>– Nem tudom. Princessz.</p> -<p>Nemsokára megtudta hát.</p> -<p>A keleti fénynyel és angol komforttal ellátott társalgóteremben -lady Hyndtforthot kézcsókkal üdvözölte Frigyes s átadta neki a -magával hozott bukétot. Milady rögtön karonfogta s odavezette a -kereveten ülő kanczellárnéhoz. Az már régi ismerős volt.</p> -<p>A herczegnő kerevete oldalán azonban «állt» egy hölgy. Mit? -hölgy? Egy tünemény! Hogy állt és nem foglalt helyet, abból -lehetett tudni, hogy még leány.</p> -<p>De hát hogy kerül egy hajadon egy diplomácziai ebédhez? csupa -miniszterek és nagykövetek feleségei közé?</p> -<p>Karcsú, gyönyörű termetű leány volt, fényes, délorosz nemzeti -viseletben: vállfűzője drágakövekkel hímzett, ingvállának a -boglárja gyémántrózsa, a nyakát ölelő násfa igazgyöngy. Arcza -halvány, rejtett pirral, gömbölyű ajkai sokatmondó hallgatásra -nyilva, nagy fekete szemeiben szétsugárzó igézet, szénfekete haja, -mint egy korona, a feje körül csavarva, átfonva gyöngyfüzérekkel, -melyekről a ferronière karbunkulusa a domború homlokra csüng -alá.</p> -<p>Lady Hyndtforth bemutatta a leánynak is Trenk Frigyest.</p> -<p>– Az ön cavalièr servantja az asztalnál.</p> -<p>Tehát ez a Jelvira? Ez a tündér?</p> -<p>Trenk észrevette, hogy a halvány arcz elpirul, az ajkak valami -suttogó szóra nyilnak s az a szó angolul van mondva.</p> -<p>De tovább nem találgathatta azt a rejtélyt, mert egyszerre -eltakarta a napját egy közbetolakodó sötét tömeg: P...ff miniszter -rengeteg alakja.</p> -<p>Csak annyit láthatott, hogy a nagy hájkolossz egy rózsacsokrot -nyujt át a szép tündérnek, a mit az balkézzel elfogad, s a -jobbkezét olyanformán meghajlítva emeli fel, mint a ki kézcsókot -provokál. És a miniszter valóban kezet csókol a leánykának.</p> -<p>Frigyes egyszerre olyan ostoba lett, mikor ezt meglátta. -<span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<p>Nem birta a felindulását eltitkolni.</p> -<p>– A herczegnő a miniszternek a menyasszonya? súgá a -kanczellárnőnek.</p> -<p>A magas úrnő hideg, változatlan arczot mutatott.</p> -<p>– Igen. A czárnő kivánja ezt a házasságot.</p> -<p>Frigyes látta, hogy sietnek kezet szorítani a magas uraságok s -gratulálni a boldog vőlegénynek, míg az triumfáló arczczal fogadja -az üdvkivánatokat.</p> -<p>– No eredj, gratulálj te is a vőlegénynek. Mondá lord Hyndtforth -a támolygó ifjunak.</p> -<p>– Szeretnék neki gratulálni – a kardommal a hasába… dörmögé a -fogai közül Frigyes.</p> -<p>– Legyen eszed! Hiszen nem neked baj az, hanem neki. Hát mióta -járnak a farkasok vadászati engedélyért?</p> -<p>A major domus jelenté, hogy az ebéd kezdődik. Minden úr sietett -a hölgyét felkeresni, s az udvari etikett rendje szerint az étkező -terembe vezetni.</p> -<p>Az asztalnál azonban ez a rang szerinti sorrend merészen meg -lett változtatva. Trenk Frigyesnek, a kapitánynak, valahol az -asztal végén lett volna helye. Semmi jogczíme nem volt hozzá, hogy -negyedik helyen üljön a kettős elnökségtől, melyet lady Hyndtforth -és Bestuseffné képezett. Látszott, hogy őtet nem tekintik valóságos -orosz tisztnek; mert így nem ülhetne szemközt egy admiralissal; -hanem a czárnő kegyenczének. Ezen a jogon kerülhetett a szép -menyasszony oldalára, átellenben annak a vőlegényével.</p> -<p>A kövér csoda, a míg evett, ivott (pedig nagyon sokat) szüntelen -a két szemközt ülő ajkait leste, kiülő czápa szemei folyvást – -hallgatóztak reájuk.</p> -<p>Csakhogy ezek még tudtak színjátszani.</p> -<p>Ez a kis fiatal tündér, a tizenhat éves princessz, jól tudva -azt, hogy vőlegénye nem ért angolul, folyvást ezen a nyelven -beszélt Frigyessel. A miniszter szemei semmit sem tudtak meg a -szájmozdulatokból. S nehogy az arczkifejezésekből lehessen neki -valamit megsejteni, a <span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> mondott szavakkal egészen ellenkező -arczkifejezést mutatott. Mikor a szomszédja által tele töltött -tokaji boros poharat ajkához emelte, azt mondá Frigyesnek:</p> -<p>«Bár volna méreg ebben a pohárban, hogy szabadulnék meg -egyszerre ettől a szörnyetegtől.»</p> -<p>De a szavak alatt igéző mosolylyal fordult a vőlegényéhez, a -félig kiszürcsölt poharat annak nyujtva át, hogy a maradék bort az -hörpintse ki. S azzal együtt a menyasszonya szerelmét.</p> -<p>– Kétségbe vagyok esve, mondá Jelvira Frigyesnek. A czárnő -kényszerít. Atyám Szibériába van száműzve. Attól függ a -megkegyelmeztetése, hogy én e borzasztó embernek feleségévé legyek. -Fejedelmi vagyon birtokosa vagyok; de azt csak akkor kapom meg, a -mikor az oltártól visszatérek ezzel a hippopotamussal.</p> -<p>S ez alatt dévaj kaczérkodással hajigált kenyérgalacsinokat a -kedves jövendőbelije rézveres pofája felé.</p> -<p>A vőlegényi rózsacsokorról egy levél leesett. Azt Frigyes -felkapta. Jelvira visszakövetelte. Arra Frigyes a rózsalevelet a -szájába vette. Jelvira erre méltóságteljes arczot csinált, -szemöldeit összehúzta s kemény, parancsoló hangon mondá -Frigyesnek:</p> -<p>– Adja ön vissza azt a rózsalevelet azonnal. Holnap délután -jőjjön el Poklonnája-Sórán levő nyári kastélyomba: ott megkapja az -egész bukétot.</p> -<p>E szigorú rendreutasítás után Frigyes előadta a rózsalevelet, -bocsánatot kért s aztán egy szót sem szóltak többet egymáshoz. -Láthatta mindenki, hogy a fiatal herczegnő szigorúan tudja -fentartani a tekintélyét.</p> -<p>A boldog vőlegény teljesen meg lévén nyugtatva a látottak által -menyasszonyának szigorú elvei felől, egész igyekezettel láthatott a -gastronomiai tanulmányai után. Más rendes embernél is élvezet -számba megy az étkezés; de ő nála ez valódi tanulmány volt. A világ -minden nemzetének kedvencz ételeit ő honosította meg az orosz -szakácsműtermekben. <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<p>Az orosz lakomákat befejező spiritista charadák is az admirális -herczeg szerzőségével dicsekednek. Spirituszról lévén szó, -distingválni kell azon spirituszok között, a melyeket a lélekidézők -és azok között, a melyeket a dugóhúzók idéznek elő rejtekeikből. Ez -utóbbi spirituszokból telt ki a charáda, olyan formán, hogy egy -hosszú nyakú, át nem látszó pohárba többféle likőröket töltöttek -gondos lassusággal, hogy össze ne keveredjenek. Azokat aztán a -kihörpintőnek ki kellett találni az izük, zamatjuk aromájuk után, -hogy melyik micsoda? s végül a kitalált neveknek az előbetűiből -összekerült egy szót készen perdülő nyelvvel kimondani.</p> -<p>Ebben volt P...ff herczeg virtuóz.</p> -<p>Mikor a hosszú poharat a körömpróbáig kiszürcsölte, rögtön -kiteremtette utána a kitalált betűrejtvényt.</p> -<p>«Chragamabár!»</p> -<p>«Bravo, bravisszimo!» hangzott az asztaltársaság tapskisérte -riadala. – Helyes a megoldás.</p> -<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="table1"> -<tr> -<td class="tdr"><i>Ch</i></td> -<td>artreuse</td> -<td>⎫</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>R</i></td> -<td>hum</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>A</i></td> -<td>bsinth</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>G</i></td> -<td>in</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>A</i></td> -<td>nisette</td> -<td>⎬</td> -<td class="tdc">együtt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>M</i></td> -<td>arasquino</td> -<td>⎪</td> -<td class="tdc">«Chragamabár»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>A</i></td> -<td>rac</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>B</i></td> -<td>orovicska</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>A</i></td> -<td>llasch</td> -<td>⎪</td> -<td></td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><i>R</i></td> -<td>ostopschin</td> -<td>⎭</td> -<td></td> -</tr> -</table> -<p>Mikor már erre került a sor, a hölgyek odahagyták az asztalt s -kivonultak a házi asszony theázó termébe. Oda pedig, orosz etikette -szerint, férfiaknak nem volt szabad belépni. Ezt a szokást még nem -ismerte Frigyes s azt gondolta, hogy a szomszédnéját, a hogy karján -vezette az étkezőbe, akként kell innen kieskortálni is; de a -miniszter rákiáltott: <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<p>– Ülve maradni! A ki legény, annak az asztal mellett a helye – -vagy az asztal alatt!</p> -<p>Trenk Frigyes ezt a kihivást is elfogadta s szembeszállt az -orosz lakomák minden hőstetteivel.</p> -<p>A vitézi tornának az lett a vége, hogy P...ff herczeget nyomta -el a buzgóság, azt kellett négy inasnak karszékestül kiczepelni az -étkezőből; Frigyes (annyi elhullott hős között) fejjel maradt az ég -felé s vezető nélkül talált ki a vestibulba, a hol a kardját, meg a -sisakját letette.</p> -<p>A sok bor és pálinka nem ment a fejébe. Hanem annak az egy -rózsalevélnek az illata, a mit a szájába vett, az megrészegíté.</p> -<p>A hölgyek már mind hazamentek; meg lehetett tudni a kapu alatt -végig gördülő hintók morajából.</p> -<p>Mikor a sisakját fel akarta tenni Frigyes, olyan öröm lepte meg, -hogy megijedt bele. Az a rózsacsokor oda volt téve a sisak -belsejébe.</p> -<p>Ez kegyelemdöfés volt a józan észnek! A mit a borszeszek meg nem -tudtak tenni, megtették a rózsák.</p> -<p>Frigyes rohant egyenesen az istállóba a lovához. Mind a Jankó, -mind a Brankó holt részegen feküdt az alomszalmán. Magának kellett -a paripáját felszerszámozni. Felkapott a nyeregbe, vágtatott ki az -utczára.</p> -<p>Még ma fel akarta keresni a Poklonnája Górát.</p> -<p>Moszkva pedig nem olyan város, a hol könnyű volna az idegennek, -kalauz nélkül, tájékozni magát.</p> -<p>Azonban volt egy térképe a nagy város helyrajzáról, melyet maga -másolt le, barátja, Oettinger eredetijéről. Ennek a révén indult el -keresni azt a kastélyt, a mely után fenhangon nem volt szabad -kérdezősködnie.</p> -<p>Moszkva még akkor az egész barbár pompájában fennállt, görbe -utczái, festett, aranyozott úri palotáikkal s mohos tetejű -házikóikkal csodás összeillésben sorakoztak a szokatlan építészetű -őstemplomok mellé, melyeknek négy, öt, hat tornya van, egymás fölé -emelkedő, jácinthagyma <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> alakú kupolákkal, melyek közül az egyik -veresre, a másik zöldre van festve, a kék zománczú arany -csillagokkal behintve, a másik ezüst kagylókból felhalmozva, a -legmagasabb csupa arany! Egy templom teteje olyan, mintha ötven -oltár volna egymás mellé rakva három emeletben. A piaczokon a -nemzeti hősök, dicső czárok ősemlékei. És maga a dicsőséges -Kremlin! Egy város – csupa tornyokból, palotákból, emlékekből: egy -nagy nemzet történetének kőből és aranyból alkotott könyve!</p> -<p>Az idegen elszédül ennyi őspompa közepett, melyet megszakítanak -a tömör bástyák, melyeknek körvonala jelzi a város fejlődését: -minden kapujok egy hőskölteménynek a táblája. A népajk maga -elbeszéli, hogy ennél a kapunál esett el sebektől elborítva a hős -Bojávszky, Moszkvát védelmezve a hódítók ellen. De megint föltámadt -halottaiból s azon a másik kapun kergette ki a hódítókat a szent -városból.</p> -<p>A míg a népmondákat hallgatta Frigyes, lassankint feltisztult az -agya a mámorból s a szerelem varázsköde is kezdett oszladozni -belőle. Oroszországban oroszul kell élni.</p> -<p>Itt rövid a nyár; de annál forróbb. A napok hosszúk. A hajnal és -az alkony csaknem összetalálkozik. Itt gyorsan kell használni a -nyarat és a szerelmet.</p> -<p>Még egészen világos volt, a mikor a Poklonnaja Gora halmos -tájékára eljutott. Ez volt még a napoleoni nagy hadjárat előtt az -orosz-bojár családoknak kiváltságos nyaraló-helye; itt volt a hires -Troiczka-kert is, melyben az örök fenyőfákon kívül még délszaki fák -is díszlettek, a miket télire faházakkal takartak be, alájuk -fűtve.</p> -<p>A kert ajtajánál le kellett szállni a lóról: a fő úton csak -hintóval, az útvesztőkön gyalog, vagy zsellyében volt szabad járni. -Trenk kérdezősködés nélkül rátalált a kastélyra.</p> -<p>Ott az útját álló udvarnoknak átadta a rózsacsokrot azzal az -izenettel, hogy ezt a miniszter úr küldi a menyasszonyának. -<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Trenk Frigyes élt azzal az elővigyázattal, hogy a fényes tiszti -egyenruhája fölé a lovásza zubbonyát ölté fel s a sisakja helyett -hegyes süveget viselt. Cselédnek nézték. A bukétot közvetítő -udvarnok rövid időn visszakerült egy papirba takart tallérral, mint -borravalóval.</p> -<p>Frigyes, midőn a kastélyt elhagyta, kibontá a papirt s e -szavakat találta benne, angol nyelven:</p> -<p>«Holnap, mikor besötétedik, a kertben.»</p> -<p>A kastély azonban köröskörül volt véve czirkáló őrökkel s minden -padnak a végén ott bóbiskolt egy rendőrkém.</p> -<p>Milyen hosszú volt az a következő nap.</p> -<p>Ezuttal gyalog sétált ki a Troiczka-kertbe, egy nagy könyvvel a -hóna alatt: az egyetemi diákok jelmezét viselte, a bő talárral, a -hátracsüggő zacskós süveggel. A Troicka-kert tekervényes útjai -különösen alkalmasok voltak arra, hogy az examenre készülő diákok, -azokon végig bandukolva, penzumaikat fenhangon bemagolják.</p> -<p>A leskelődő rendőrkémek mondogaták magukban: «No ez ugyan -szorgalmatos egy diák! Mind megeszi azt a kutyabőrös könyvet!»</p> -<p>A míg a görög szavak peregtek a nyelvén, szivében ezer indulat -váltakozott. Átkozta ezt a hosszú napot. Hogy olyan soká akar -besötétedni! Még tíz óra után is nappali világosság, még mindig -látni a betüket a könyvben. Egyszer aztán még is csak elkezdett -egy-egy csillag felragyogni a sárga égen s a betük elhomályosultak. -Az esteli pillangók is megjelentek: azok is, a kik a levegőben -repkednek, azok is, a kik az útvesztőn sétálnak. A diák most már -betett könyvét hátratéve, hadarta a görög penzumot. Egyszer aztán -egy afféle szfinksz útját állta, azzal szóba állt s aztán -karonfogva eltüntek együtt a bokrok sűrűjében.</p> -<p>«No, megtalálta már a diák, a kinek a leczkéjét felmondja», -dörmögék egymásnak a szemfüles rendőrök.</p> -<p>Az az éjjeli lepke pedig Jelvira herczegnő szobaleánya volt. -Delifa, georgiai némber. A találkozásnál nevén szólítá Frigyest. -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span></p> -<p>Az éj leszállt, a városi moraj elcsendesült; a paradicsom ajtaja -megnyílt: a kastélynak egy hátulsó ajtaján át, egy rejtett lépcsőn -a szép Jelvira szobájába vezette a rabnő a szerelmes ifjut, – a ki -azután megkapta az egész rózsabukétot.</p> -<p>Az ifju hölgy szivében az örménynyel rokonos orosz vér lángolt, -az első szerelem pusztító emésztésével; s ez a láng még több -táplálékot talált a vőlegénye iránti gyűlöletben. Az utálat fokozta -a vágyat, az undor az epedést. S az átadó gyönyört extazissá -magasztalta föl a boszú kéje.</p> -<p>Három óráig voltak együtt: a három sötét óráig. Ez alatt egy -egész életre kiható tervet koholtak ki egymással. Megszökni innen -az utált házasság elől: nem törődve a czárnő haragjával, az élet -mostoha viszonyaival, az üldöztetéssel; nem a száműzött apával, s -az elvesztett kincsekkel.</p> -<p>Éjfél után két órakor már ismét világosodik az ég.</p> -<p>Jön a gyűlölt hajnal! Vannak, a kik a hajnalcsillagot -átkozzák.</p> -<p>Mikor a varjuk újra elkezdtek károgni, fészkeiket elhagyva, már -akkor ismét ott járt a diák a zöld labyrinthban, leczkéjét -fenhangon hadarva.</p> -<p>S ez így ment minden éjjel. S a nyári éjjelek olyan rövidek.</p> -<p>Azt tervezték a szerelmesek, hogy a mint a czárnő udvarával -együtt átköltözik Szentpétervárra, akkor együtt egy angol hajóra -szállnak s átvitorláznak Nagy-Brittániába. Moszkvából lehetetlen -volt szökniök. Akkoriban már voltak telegráfok fölállítva -Moszkvától egész a kikötőig. Az első kezdetleges optikai telegráfok -tornyocskákkal, mozgatható léczgépezettel. Ezekkel hamarább hírt -lehetett adni, mint a szökevények hajóra szállhatnának.</p> -<p>Azonban nagy kétségbeesésükre a czárnő megváltoztatta a -szándékát s elhalasztotta a szentpétervári utazást késő őszre, a -mit Oroszországban télnek hívnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_262" id="Page_262">-262-</a></span></p> -<p>S már közeledett a menyegzőre kitűzött nap: augusztus elseje. A -czárnő nem engedte azt tovább halasztani.</p> -<p>A szép Jelvirának le kellett törülnie a könnyeit s felvenni a -menyasszonyi ruhát. A czárnő, a vőlegény, a főméltóságok -elhalmozták a bájos arát nagybecsű ajándékokkal: a móringot idei -veretű aranyokban, jáspis ládába zárva, tették le kincses -asztalára; a czárnő ajándéka egy remekművű ereklyetartóba volt -helyezve. De a szép menyasszony szeme nem látott meg mást, mint egy -talizmángyűrűt, melyet szerelmese csusztatott a kincshalmaz -közé.</p> -<p>A házassági czeremónia korán reggel kezdődött, hogy délre véget -érjen. A czárnő azt a kegyetlen gratiát gyakorolta, hogy Frigyest -nevezte ki vőfélynek, a ki a menyasszonyt az oltárig vezeti.</p> -<p>A pompás szertartásokat befejezte a pazar fényű lakoma, mely -csillag feljöveteléig tartott, a vőlegény palotájában.</p> -<p>A mint a pipagyujtás ideje elérkezett, a menyasszony a saját -lakosztályába vonult vissza; a hölgyek hazamentek. Az urak azonban -ott maradtak, szerencsét inni a boldog vőlegénynek. Ez már így -szokás.</p> -<p>A vége az lett, a mi rendesen, hogy P...ff herczeg elaludt az -asztal mellett; akkor aztán a szobájába vitték: ott volt az a -gépmozgatta hintaszéke, a melyben aludni szokott, abban elhelyezték -s aztán hagyták horkolni.</p> -<p>Azonban a vőlegénynyel együtt Trenk Frigyes is el volt ázva. -Megadta magát s engedte, hogy az inasok kivezessék a kertbe. Nem -tudott már a lábán állni: káromkodott, kergette az inasokat, hogy -hozzanak neki opoponákszot. Azok letették egy gyepágyra s aztán -vagy mentek, vagy nem mentek opoponákszot keresni; vagy találták -visszajövet Frigyest a gyepágyon, vagy nem találták; ezt bizony nem -jegyezte fel senki.</p> -<p>Egy kertre nyiló ablak azonban szép csendesen felnyílt s azon -egy kötéllajtorja aláereszkedék: az ablakfüggöny mögül kikandikált -a georgiai nő csintalan arcza. Az ittas lovag egyszerre kigyógyult -a mámorából, egy percz alatt <span class="pagenum"><a name= -"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> fenn volt az ablakban; a -táblák bezárultak: éjlepke, denevér repkedett tovább.</p> -<p>A boldog vőlegény aztán álmodott a paradicsomról, himbálva az -automat széke hajóingásától; a menyasszony is álmodott a -paradicsomról, ki tudja minő álmokat? Ki tudja, minő csoda által -ringatva?</p> -<p>Ezzel a szerelmi kalanddal nagy hivatalt vállalt magára Trenk -Frigyes.</p> -<p>Nem muló gyönyör volt nála e szerelem, hanem romboló szenvedély, -mely egész lelkét elhódítá. Meg volt őrülve! Nem látott maga előtt -se veszélyt, se életczélt: kockára tett mindent, a mi egy ifjunak -drága.</p> -<p>Mindennap akarta látni szerelme tárgyát. S az már akkor férjes -nő volt. S a férj egyike az ország minisztereinek, kinek palotája -előtt egész várta tengerész strázsált, körülötte rendőrök -ácsorogtak. A lakosztályokhoz külön lépcső vezetett, s mindegyikét -egy ajtónálló őrzé, a ki igazolás nélkül senkit be nem bocsátott. -Ha Jelvira ki akart kocsikázni, két lovas rendőr kisérte a -hintaját, a kik értesítést hoztak a miniszternek, hol járt a -felesége?</p> -<p>Még is mindennap tudott vele találkozni Frigyes. Övék voltak a -sötét órák. S az őszi hónapok alatt a szerelmesek világában -megfordított asztronomia van. A «napok» hosszabbodnak.</p> -<p>Két lekenyerezett cseléd: a kapus és a belső fraj -egyetértésével, minden nap más meg más álcza alatt hatolt keresztül -a jól őrzött ajtókon Frigyes. Egyszer matróznak, másszor örmény -aranyművesnek, majd szabónak, czipésznek volt öltözve; majd mikor a -fűtés szaka elkezdődött, minden másodnap jöhetett, mint bekormozott -képű füstfaragó. A kapus bebocsátá a kertbe, ott elrejtőzött a -kerti lakban s aztán sötéttel kinyitották előtte a kertre nyiló -ablakot.</p> -<p>Ha egyszer rajtakapják: senkinek sem szólnak, rávernek kétszáz -kancsukát, szánra dobják s viszik Szibériába.</p> -<p>Mindennap azon kellett törnie a fejét, hogy másnap <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> milyen -furfanggal jusson be a P...ff palota szentélyébe.</p> -<p>Ez a szerelem annyira elfoglalta a lelkét, hogy minden dolgáról -megfeledkezett. A katonai szolgálatot sehogy sem teljesíté. Minden -foglalkozása abból állt, hogy Oettinger barátja irodájában segített -a mérnöki terveket rajzolni. Egy megemlítésre méltó művet hozott -létre: Bestuseff kanczellár úr palotájának haránt perspektivából -fölvett építészeti rajzát, melylyel nagy talentumát kimutatta s -obligát dicséretet kapott érte a – kanczellárnétól. Még az -udvarhölgyeket is elhanyagolta, a mi már öreg hiba!</p> -<p>Három hónapig tartott már ez az őrülettel teljes kaland. -Mindennap új merényletet kigondolni, mindennap keresztül kúszni az -örvény fölött s aztán meglopni a paradicsomot.</p> -<p>Mind a két szerető elvesztette már az eszét. Elhatározták, hogy -ennek a kínos helyzetnek véget fognak vetni: megszöknek együtt -Moszkvából. Nem várnak rá, hogy mikor tetszik a czárnőnek -Szentpétervárra átköltözni.</p> -<p>Tervüket arra építék, hogy Jelvira atyjának megkegyelmezett a -czárnő: ez volt az ára a miniszterrel kötött násznak. Az öreg bojár -már útban van. Nagy idő kell ahhoz, a míg Irkuczkból Moszkovába -érnek. Akkor azután a czárnő kegyelméből meglátogatják a -visszakapott uradalmaikat, a mik Kiew tartományban feküsznek. -Együtt utaznak Jelvira, az apja és a férje. A tengerészeti -miniszternek lehet télen utazni, az orosz kikötők be vannak fagyva. -Az egész útmentén előre meg vannak rendelve a friss fogatok az -előkelő utasok számára. A kitűzött nap előtt aztán a szerető pár -éjjel megszökik a kerten keresztül s ugyanazon előre megrendelt -fogatokat felhasználva, vágtat lóhalálában s meg sem pihen a -lengyel határig. A rónát köd borítja, a telegrafok nem -működhetnek.</p> -<p>Ezt a tervet szépen kidolgozva, még az utiköltségről kellett -gondoskodni.</p> -<p>Jelvira átadta Frigyesnek minden ékszerét, drágaságát, -<span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> móringba kapott aranyait. De ezt még -mind nem tartá elégnek. Ő a kedvesének még anyagi kárpótlást is -nyújtott elrontott életpályájáért.</p> -<p>Azt a furfangot találta ki, hogy elébb a czárnőt vette körül -hódoló szinleléssel. Lábaihoz borult megköszönni az atyja iránt -gyakorolt kegyelmet. Előre futtatott tatár lovas meghozta neki a -levelet, melyben a kazáni kormányzó tudósítja, hegy atyja már oda -megérkezett s nehány napot pihenve, egy hét mulva Moszkovában fog -lenni.</p> -<p>Jelvira ez örömhírt egy jótékonysági tettel kivánja -megörökíteni.</p> -<p>A czárnő ez évben készítteté el a himlőbetegek kórházát. Ebbe a -kórházba kiván Jelvira tíz ágyra szóló alapítványt tenni, hétezer -arany erejéig, mely összeggel atyja visszaadományozott birtokait -terheli meg. Erre kéri a czárnő engedelmét.</p> -<p>A czárnő kegyesen fogadta a nemeskeblű ajánlatot s kiadatá a -kanczellárral az erre vonatkozó engedélyt Jelvirának.</p> -<p>Jelvira aztán először elment a kórházigazgatóhoz s annak átadá a -hétezer arany értékéig tett alapítvány-levelet, mely minden -törvényes formaság szerint volt szerkesztve.</p> -<p>De ugyanezzel az úttal felkeresé a moszkvai bankárok egyikét s -felmutatva a czárnő által kapott felhatalmazást, attól megint -törvényes alakban fogalmazott, tanuk által aláírt, megpecsételt -kötelezvényre felvette készpénzben a hétezer aranyat.</p> -<p>Ezt az összeget is odaadta Trenk Frigyesnek.</p> -<p>Ötvenezer rubelt értek a kincsei, a miket rábízott.</p> -<p>Most már lehetett szökni.</p> -<p>És Frigyesnek nem jutott eszébe, hogy ez lopás, csalás, alacsony -bűn, a mit ő most elkövetni készül.</p> -<p>Nem súgta a fülébe a jobbik esze, hogy ennek a büntetése az -ólombánya a Koliván tó mellett, vagy a «holt ház»! <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></p> -<p>Milyen sűrű köd a szerelem!</p> -<p>Trenk Frigyes még az évtizedekkel később megirt önéletrajzában -is, ifjui naivitással, egészen jogosult boldogságnak nevezi ezt a -szerelmet: siránkozik a szöktetési terv nem sikerülte miatt; -panaszkodik a fátum kegyetlensége fölött.</p> -<p>Pedig, ha tanúbizonyságot keresünk a gondviselés csodaszerű -intézkedéseire, úgy épen Trenk Frigyesnek ezen sorsfordulatában -találjuk meg azt szemmel láthatóan.</p> -<p>A szökésre kitűzött nap előtt megbetegedett a szép Jelvira. -Megkapta a fekete himlőt.</p> -<p>Ugyanaz a titokteljes rém, mely láthatlanul, nesztelenül jár az -emberek között, számlálva a fejeiken a tizenharmadikat, s melyet a -szép bűnös a maga cselszövényéhez tréfás czimborának hitt meg: az -fogta a szaván. Az a kórházlátogatási komédia.</p> -<p>Hetednapra a szép Jelvira a ravatalon feküdt.</p> -<p>Az utolsó forró kézszorítás után csak a koporsóban látta őt meg -ismét Trenk Frigyes. Mivé lett az a szép tündérnői arcz!</p> -<p>A koporsó fejénél egy öreg ember sírt: az volt Jelvira -atyja.</p> -<p>A férj csak az ajtóban állt, száját otkolonáztatott kendővel -takargatva.</p> -<p>Trenk Frigyes Jelvira ravatalától régi barátjához, Hyndtforth -lordhoz sietett. Egyedül ő ismerte veszélyes szerelmi kalandjának -minden titkát.</p> -<p>– Ha a sors elszakított bennünket egymástól, én daczolok a -sorssal, monda Frigyes. Ha együtt nem mehettünk a nagy világba, -együtt megyünk a túlvilágba.</p> -<p>– Csak nem akarod magadat a kedvesed sírján főbelőni! riasztott -rá a higgadt jó barát. Az által meggyaláznád a nevét örökre. Légy -erős! Uralkodjál az érzéseiden! Ezzel tartozol a megholt -kedvesednek.</p> -<p>Ezzel eszére téríté az ifjut. <span class="pagenum"><a name= -"Page_267" id="Page_267">-267-</a></span></p> -<p>Az a nyugalom, melyet Frigyes magára erőszakolt, a kedves -emlékét őrzé a rágalomtól.</p> -<p>Ő maga vezényelte a czárnő által kiküldött katonai kiséretet a -pompás temetési szertartásnál, ő vette át a kriptaajtó kulcsát a -sekrestyéstől s maga vitte azt fel a gyászoló férjhez a temetés -után. A miniszter a czárnőtől fölmentést kapott, egészségi -tekintetből, a gyászmenetben való kiséret alól. Orosz szokás -szerint a gyászolók fedetlen fővel tartoznak kisérni a halottjuk -koporsóját s a miniszter, kopasz fejével, halálos influenzát kapott -volna a huszonöt fokú deczemberi hidegben. Megengedtetett neki, -hogy szobájában maradjon a nagy harangzúgás alatt, a kandallója -előtt.</p> -<p>Ez a harangzúgás még akkor is ott zsongott Frigyes agyában, a -mikor a P...ff palota lépcsőin felment, kezében tartva levett -sisakját, a hosszan lelógó fátyollal.</p> -<p>Itt is megtudta őrizni nyugalmát.</p> -<p>Az özvegy miniszter előtt katonás poziturában állva, elmondá -száraz fenhangu szavakban a rapportot a gyászszertartás részletei -felől. Egyszer sem akadt a torkán a szó, egyszer sem csuklott el a -hangja egész a kriptakulcs átadásáig.</p> -<p>A miniszter maga is felállva hallgatá végig a tudósítást -felesége temetése felől, halló tülkét fülébe dugva, s szemeivel a -beszélő ajkait ügyelve.</p> -<p>Mikor azt a kulcsot átvevé, azt mondá Frigyesnek:</p> -<p>– Köszönöm, édes fiam, hogy engem e szomorú alkalommal is -helyettesítél.</p> -<p>Frigyes nagyot bámult. Bár a szája nem mondta, de a szemei -kibeszélték, hogy az «is» szó nagyon megdöbbenté.</p> -<p>– Mindent tudok, édes fiacskám, mondá a miniszter. A megdicsőült -angyal a halála előtti éjszakán odahivatott a kórágyhoz. Addig -folyvást fantaziált, deliriumban beszélt: ekkor már eszméletéhez -tért. A mit beszélt, azt nem hallottam. Én nem tudom, minő volt a -hangja. Bizonyosan olyan szép csengő lehetett, mint azoké a -kerubinoké Szent <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> János Látások könyvében. A szemeinek a -beszédjét sem lehetett már megérteni. Hanem azt megtudta velem -értetni, hogy a nyakán levő zsinórról vegyek le egy kis -aczélkulcsot, s nyissam fel vele azt a jáspis ládikót, a mit te is -láttál egyszer a nászkelengyéje között. Abban volt egy marokinba -kötött könyvecske. Mutatta, hogy nyissam fel és olvassam el a -tartalmát. Itt van a könyv. Ez az én örökségem. Ebben fel van -jegyezve napról-napra minden, attól az órától kezdve, a midőn te -melletted ült a lord Hyndtforth lakomáján, addig a perczig, a mikor -utoljára megszorította a kezedet. Őszinte, igaz lélekkel van -megirva minden. Miket szenvedett az ő szörnyetege miatt (az én -vagyok), s minő gyönyöröket élvezett az ő szabadító angyala karjai -között (ez te vagy).</p> -<p>Trenk Frigyes azt érezte, hogy forog körülötte az egész terem, -ódon butoraival, kandallójával együtt s a padlat emelkedik -fölfelé.</p> -<p>A miniszter csendesen folytatá, neje naplóját kezében -tartva.</p> -<p>– Az is meg van irva az utolsó lapokon, minő tervet -állapítottatok ti meg az együtt megszökésre. A mire mellesleg -megjegyzem, hogy az igen kába terv volt, mert akár Lengyelországba, -akár Mária Terézia országaiba menekültök, onnan titeket a kormányok -kiadatnak; mivelhogy elég gondatlanok voltatok még idegen vagyonhoz -is hozzányulni, a mi közönséges gonosztett lesz vala. Ebben a -naplóban minden fel van jegyezve.</p> -<p>Trenk Frigyes átlátta, hogy el van veszve. Kész a zárt szánkó, -mely őt elviszi Szibériába.</p> -<p>A miniszter tovább beszélt.</p> -<p>– Mikor én ezt a naplót végig olvastam és becsuktam, az a mi -haldokló angyalunk összekulcsolta imára a kezeit, s úgy nézett rám -könyörgő tekintettel, a hogy egy kétségbeesett mártir nézhet a -megváltó messiásra. Én elértettem a néma beszédet. Egyik kezemet az -ő összekulcsolt kezeire tettem, a másikkal ezt a naplót az ég felé -emeltem, s aztán <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> a kandallóra mutattam vele. Erre ő -mosolygott. – Ha te ezt a mosolygó arczot láttad volna, fiu! Meg -kellene bolondulnod bele s a fejedet összezuznod a kriptája -rácsajtaján.</p> -<p>Trenk Frigyes melle úgy zihált, mint a kit álomkisértet nyomása -kínoz.</p> -<p>– A mit én a haldoklónak igértem, azt én beváltom, monda a -miniszter, s azzal a Jelvira naplóját az izzó kandallóba -vetette.</p> -<p>Azzal odalépett Frigyeshez, s megfogta a kezét.</p> -<p>– És most, köszönöm neked, hogy az én angyalomat rövid világi -élete alatt boldoggá tetted! S minthogy ő úgy kivánta, mindazokat a -kincseket, a miket ő te rád bízott, neked ajándékozom. – Távozzál -Isten hírével.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Hogyan jött ki Trenk Frigyes a miniszter palotájából? azt maga -sem tudta. Az agyára támadó visszás érzések rohama alatt ájultan -ragyott össze.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ilyen mesés nagylelkűségre is csak Oroszországban találni -példát. Pedig ez igaz történet.</p> -<h2><span class="smaller">VI. FEJEZET.</span><br /> -A KANCZELLÁRNŐ.</h2> -<p>Trenk Frigyes mindennap friss szekfűbokrétát vitt holt -kedvesének, azt odatűzte a kriptaajtó rácsai közé. Az volt a szép -Jelvira kedvencz virága. A rózsát gyűlölte, mert menyegzői -bokrétájára emlékezteté. És akkoriban még nem is voltak télen is -virágzó rózsák: a kertészek csak a centifoliát ismerték, fehéret, -pirosat s annak a szirmait, változatosság kedvéért, mesterségesen -megfestették. Ellenben a szekfűkertészet minden palotában divott. -Százféle válfaj volt, változatos színvegyületben, miroboláns -nevekkel. <span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p>Ezek a szekfüvek egészen búskomorrá tették Frigyest. A milyen -hetvenkedő, bőbeszédű volt eddig, olyan zárkózott, olyan hallgatag -lett ezentul.</p> -<p>A kanczellár gyakran ott tartotta őt magánál ebéden s a neje -mellé ültette. Úgy bántak vele, mint egy beteg gyermekkel. A -komédiába is magukkal vitték. Semmi sem derítette fel.</p> -<p>– Ez a fiu bizonyosan szerelmes! mondá Bestuseff.</p> -<p>Olyan jól megőrizte a titkát, hogy még a kanczellár sem tudta -meg, hogy egy kedves halottat gyászol.</p> -<p>Hanem a kanczellárnő már tudta.</p> -<p>Azt a georgiai nőt, a ki mint Jelvira komornája, az egész -szerelmi cselszövényt útba egyengette, úrnője halála után -szolgálatába fogadta a kanczellárnő s attól aztán minden titkát -megtudta Frigyesnek.</p> -<p>Ebéd után a fekete kávéhoz átmentek a kanczellárnő belső -szobájába Frigyes és Oettinger, a többi vendégek a kanczellárral -együtt annak a pipatóriumába vonultak kávézni: az úrnő nem tűrhette -a füstöt; az ő kedvéért Frigyes és a régi házi barát, Oettinger, -lemondott a dohányzásról.</p> -<p>Egyszer aztán csak ketten maradtak magukban a boudoir -kávéasztalkája mellett: a kanczellárnő és Frigyes.</p> -<p>(A magyar etimologia ugyan azt követelné, hogy kanczellárnét -irjunk, de a tényállás majd igazolni fogja, hogy kivételképen -helyes a kanczellárnő.)</p> -<p>A magas úrhölgy még mindig igen szép volt, bár a harminczas évek -tulsó szakaszában járt is. Egy nagy kamasz tékozló fia is volt már, -az első házasságából. Elébb egy német kereskedő neje volt. -Bestuseff, mint hamburgi rezidens szeretett bele s nőül vette a -fiatal özvegyet. Bötticher Anna karcsú, magas, királynői termet -volt, klasszikus idomokkal; gondosan megőrzött finom arczszíne, -sima, redőtlen homloka. Nagy önuralkodása által elérte azt, hogy az -arcz kecses gödröcskéi nem alakultak át vénítő ránczokká: se harag, -se dévaj kedv redőket nem <span class="pagenum"><a name="Page_271" -id="Page_271">-271-</a></span> szoktatott a szép szobor vonásai -közé. Vénus volt; de keztyüs kézzel.</p> -<p>Mikor egyedül maradtak Frigyessel, a szép hölgy eddig szokatlan -lágy hangon szólalt meg.</p> -<p>– Édes Trenk! Én ismerem önnek a fájdalmát. Tudom, mit szenved. -A szivébe látok. Önnek egy halottja van, a kit nem szabad -megsiratnia. Önt a visszafojtott könyjei emésztik.</p> -<p>Erre a szóra visszatarthatlanul a szemébe szökött Frigyesnek a -köny.</p> -<p>S akkor a méltóságteljes Anna odahajolt föléje és lecsókolta a -szeméről azt a drága könyet.</p> -<p>Ezzel aztán felszabadítá az ifjut, hogy e nemes részvéttől -dobogó kebelre boruljon s ott lelke fájdalmait kedvére kisírja.</p> -<p>És aztán többször is megengedték neki, hogy szivének sebeit ily -módon gyógyítsa.</p> -<p>Az Aetna jéghegye alatt tűzláng lobog.</p> -<p>A királynői büszkeséggel sugárzó német asszony egy spanyol nő -szenvedélyével tudott szeretni. Trenk Frigyes nagy hamar megtalálta -azt, a mit elveszített.</p> -<p>S a szekfüvek nem vándoroltak többé a P...ff családi -kápolnához.</p> -<p>Csakhogy Anna okosabban tudta vinni a szerelmi cselszövényt, -mint a knéz-leány. Ő minden koczkáztatást ki tudott kerülni.</p> -<p>Bestuseff ismerte feleségének szigorú elveit. Semmi oka nem volt -a féltékenységre, a gyanakodásra. Egy jól nevelt férj hozzá van már -ahhoz szokva, hogy egy házi barátot lásson maga körül, a ki a -feleségét sétálni kiséri, otthon mulattatja, verseket olvas fel -neki, pletykákat hord neki a városból, a bálban gardirozza, s ha -migrénje van, a rigolyáit vállalja. Ez egy igen szükséges utenzilia -a háznál. S ha kettő van ilyen, annál jobb.</p> -<p>A kanczellárnő az udvarnál nagyobb hatalommal bírt, mint a -férje. Esze is több volt, mint az urának. Erzsébet <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> czárnő -egészen az ő befolyása alatt állott. Beleavatkozott az országos -politikába s értett hozzá, hogyan kell szövetségeket kötni és -elrontani.</p> -<p>Gyűlölte a poroszokat. Ez volt az alapszínezete a -jellemének.</p> -<p>Nem is jutott be porosz a moszkvai udvarhoz az ő hatalmi -korszaka alatt, az egyetlen Trenk Frigyesen kívül. Ezt épen az a -balsorsa ajánlotta, hogy saját hazájából száműzetett, hogy Frigyes -király nem restelli őt különös üldözése tárgyául kiválasztani. – -Aztán azok az udvari mende-mondák, a mikből Trenk Frigyesnek egész -tárháza volt; a berlini, potsdami, charlottenburgi élményekkel -terhelve. Ezek egész a czárnő budoárjáig nyitva tartottak előtte -minden ajtót.</p> -<p>Majd megfelelő czímet is szerzett neki ehhez új pártfogónője. A -czárnő kinevezte Frigyest udvari kammerjunkerének.</p> -<p>Ekkor aztán már aranykulcsa is volt minden ajtó felnyitásához. A -czárnő kammerjunkere! Egy ilyen méltóság előtt mélyebb komplimentet -vágnak az udvaronczok, mint egy miniszter előtt.</p> -<p>De ezen udvari hivatalon kívül még egy olyan foglalkozást is -kellett teremteni Frigyes számára, melyben nagy tanulmányai, fényes -tehetségei méltó munkatért találnak. Ez is megjött. A kanczellár -megtette Frigyest belső titkárának.</p> -<p>S ebben az állásában ez a huszonnégy éves ifju teljes -betekintést nyert az egész európai politika rejtélyes gépezetébe. A -legtitkosabb levelezéseket ő olvasta és fogalmazta. S lángesze, -tanulmányai, nyelvismerete komoly sikert biztosítottak a számára. -Rövid időn nélkülözhetlen emberévé lett a kanczellárnak. Óriási -szorgalommal dolgozta fel a rendezetlen ügyek halmazát: alig -engedett magának alvásra időt. S aztán, hogy annál szorgalmasabban -végezhesse teendőit, magában a kanczellári palotában rendeztek be a -számára kényelmes lakást, közel a kanczellárnő lakosztályához. -<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>Okosabb is így, mint az ablakon át járni fel kötéllajtorján.</p> -<p>Ez új hivatalában is szivesen látott vendége volt mind az -osztrák, mind az angol nagykövetnek, a kik mindketten egyetértettek -Bestuseffel a porosz király elleni politikai cselszövésben.</p> -<p>Lord Hyndtforth ezentúl is hű oltalmazója volt kegyenczének. Ő -nála volt letéve Trenk Frigyesnek minden vagyona, mely (saját -életrajza szerint) a szép Jelvira halála után hétezer aranyból állt -készpénzben s rövid három hónapi hivataloskodás után, daczára a -pazarló életmódnak, – felszaporodott nyolczezer aranyra. – A mi azt -bizonyítja, hogy Oroszországban a miniszteri titkárokat nagyon jól -fizethették abban az időben.</p> -<p>Bevallja ugyan fiatal hősünk egész őszintén, hogy a -pártfogónéjától tetemes összegeket kapott; de hozzá teszi, hogy -ezeknek nagyrészét a méltóságteljes Anna tékozló fiának a hinárból -kiszabadítására fordította.</p> -<p>Ha ezt tette, akkor csak atyai kötelességet teljesített.</p> -<h2><span class="smaller">VII. FEJEZET.</span><br /> -HOGYAN SZÜLETIK A HONGYŰLÖLET.</h2> -<p>Hongyűlölet!</p> -<p>Chimæra! Paradoxon!</p> -<p>Olyan szó, mely semmi nép szótárában elő nem fordul.</p> -<p>És épen Oroszországban, a hol a honszeretet a törvénynyel, a -vallással egyértelmű, a maga barbár őserejében együtt uralkodik a -jogarral és a – kancsukával.</p> -<p>Hogy mi az a muszka hűség, azt Trenk Frigyes legjobban -megérthette épen a Bestuseff család történetéből, a mit a bizalmas -egyedüllét óráiban szép Anna suttogva mondott el neki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span></p> -<p>A kanczellárnak volt egy bátyja: Bestuseff Riumin Ferencz.</p> -<p>Ennek a felesége, Lapukhin herczegnővel együtt valami sértő -mendemondát beszélt ki Erzsébet czárnő testi bájairól.</p> -<p>Ezért a czárnő mind a két herczegasszonyt száműzte élte fogytáig -Szibériába. De előbb mind a kettőt félmeztelenre vetkőztetve, -megkancsukázták a piaczon, a sokaság előtt. És azután kivágták a -nyelvüket.</p> -<p>… És ennek a megkorbácsolt, megcsonkított asszonynak a férje – -tovább is megmaradt a czárnő szolgálatában: Erzsébet őt bízta meg a -bécsi udvarnál a legfontosabb nagykövetség tisztével. Trenk Frigyes -sokszor láthatta Bestuseff Riumin Ferencz herczeget Bécsben léte -alatt.</p> -<p>Ilyen szörnyeteg a hűség az orosz nemzetnél.</p> -<p>… És most következik egy igen ostoba história, a mi csak arra -való, hogy az embert boszantsa.</p> -<p>Ez időben Poroszország nagykövete Moszkvában egy gróf Goltz -vala.</p> -<p>Az emelkedőben levő orosz birodalom barátságáért Európa minden -országa versenyzett. Egy czárnői kammerjunker tenyerét valamennyi -nagykövet sietett szorongatni.</p> -<p>Ezt Goltz úr is megpróbálta. De Trenk Frigyes három lépést -hátrált előtte s megköszönte a barátkozást.</p> -<p>Ezzel aztán még jobban magára haragította a patriótáját, mint -ama bizonyos danczkai bastonáddal, melyért Goltz hasztalan -sürgetett elégtételt a czári udvarnál. Ott azt felelték neki, hogy -megkapott botokat meg nem kapott botokká dekretálni még az angol -parlamentnek sincs hatalma.</p> -<p>S a számüzött Trenknek a befolyása egyre nőtt az orosz -udvarnál.</p> -<p>Ennek a megtörésére Goltz úr egy nagyon alacsony, gyermekesen -buta cselszövényt gondolt ki.</p> -<p>Hyndtforth lord, a ki jól ismerte Trenk Frigyesnek, különösen -architechtonikai rajzolásban való ügyességét, felkérte <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> őt -egyszer, hogy rajzolja le számára Kronstadtot, kikötőjével, -mamelonjával és a gályáival együtt. Ő maga adta át neki a kép -alapjául szolgáló tervrajzokat és a gályaképeket, a miket minden -könyves boltban meg lehetett venni két rubelért.</p> -<p>Trenk Frigyes aztán ezekből összeállított egy hangulatos rajzot, -mely Kronstadtot híven ábrázolta, a nélkül, hogy ő azt látta volna -természetben.</p> -<p>Ezt a képet Hyndtforth lord rámába téve akasztá ki a -szobájában.</p> -<p>Egy napon a szász nagykövet, Funk úr meglátogatja az angol -követet, meglátja nála Frigyes rajzát, nagyon megtetszik neki, -elkéri tőle, hogy ő is lemásoltathassa azt magának. Hyndtforth -odaadja neki.</p> -<p>A míg Funk lakásán egy piktor Frigyes rajzát másolja, oda kerül -hozzá Goltz úr; meglátja a képet, nagyon feldicséri; akkor aztán -mind a két követ duettben elkezd lamentálni a fölött, hogy milyen -kár volt ilyen szép tehetséget, mint ez a Trenk Frigyes, -elzülleszteni a hazájából.</p> -<p>Végül arra kérte Goltz ur Funk urat, hogy engedje át neki azt a -rajzot egy pár napra. Neki is van ilyen képe, de hibás; hadd -igazíttassa ki ez után. Funk úr átadta a rajzot Goltz urnak.</p> -<p>És ekkor Goltz úr egyenesen szánkázott Bestuseffhez, a -zsebredugott képpel.</p> -<p>– Ön egy kigyót táplál a keblében, herczegem.</p> -<p>– Csak egyet? kérdé sardoni mosolylyal Bestuseff.</p> -<p>– Hát, a hogy veszszük. Meglehet, hogy kettőt. De a legmérgesebb -vipera ez a Trenk.</p> -<p>– Azt ne tessék bántani. Ő a czárnőnek kegyencze s a -feleségemnek házi barátja.</p> -<p>– Ő árulója a czárnőnek! S szeretője a kancellárnőnek.</p> -<p>– Nono, uram! Ez nagy szó! Ezt be kellene bizonyítani. -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>Erre a feltüzelt kanczellárnak el kezdett egy mesét mondani a -követ.</p> -<p>– Lássa ön, herczegem! Azt, hogy áruló Trenk Frigyes, -bebizonyítom kézzel foghatóan, szemmel láthatóan. Én, hogy ennek a -kalandornak, a ki saját királyát elárulta, fogára tapintsak, -felszólítám őt, hogy készítse el számomra a kronstadti kikötőnek és -erődítvényeknek nagy titokban tartott rajzait – kétszáz arany -díjért. S ez a pribék elfogadta a kinált bűndíjt. Itt van az -elkészített munka.</p> -<p>S azzal oda tette a kanczellár elé Trenk Frigyes rajzát.</p> -<p>Bestuseff éktelen haragba jött ennek a képnek a láttára. Mit -tudta ő, hogy mi különbség van egy fortifikatzionális tervrajz, meg -egy panoráma között. Ez már flagrans delictum.</p> -<p>– Pert kap a gazember a nyakára s kancsukát a hátára. Kiabált -dühében.</p> -<p>Hanem erről lebeszélte Goltz úr. Nem kell az úrfit perbe fogni, -mert azt a czárnő pártfogolja: az bizonyosan megkegyelmezne neki az -ő szép szemeiért. Legjobb lesz őt szépen meglepni éjszaka az -ágyában s aztán senkinek sem szólva a csukott troikába beültetni s -szépen elutaztatni Szimbirszkbe, vagy hova. – Ezzel az alkalommal -exczellencziád legalább majd annak a másik vádamnak az -alaposságáról is meg fog győződni.</p> -<p>Ezzel ismét zsebébe dugta Goltz ur a képet és eltávozott.</p> -<p>De Bestuseff urnak, ördög pokol! nem volt kedve annak a másik -vádnak az alaposságáról is meggyőződni; hanem átrohant egyenesen a -felesége szobájába s haragja tűzokádó kedvében szemére lobbantá a -gyalázatot, a mit házára hozott, kalandot kezdve egy ilyen sehonnai -árulóval, mint ez a Trenk.</p> -<p>Anna hideg méltósággal kérdezé:</p> -<p>– Honnan veszi ön ezt a gyanut?</p> -<p>– Kezemben volt a bizonyítvány.</p> -<p>– Miféle bizonyítvány? <span class="pagenum"><a name="Page_277" -id="Page_277">-277-</a></span></p> -<p>– A kronstadti erődítvénynek a rajza.</p> -<p>– Hát én vagyok a kronstadti erődítvény?</p> -<p>– Fájdalom, hogy ön nem a kronstadti erődítvény. De az áruló -csak az ön révén juthatott hozzá, hogy azt lemásolhassa.</p> -<p>– S miért tette volna azt?</p> -<p>– Mert Goltztól kétszáz aranyat kapott érte.</p> -<p>Ekkor aztán a kanczellárnőt is elhagyta a türelme. Ő tudta -legjobban, hogy Frigyesnek mennyi pénze van s azt milyen becsületes -úton keresi.</p> -<p>Nem replikázott a férjével tovább, hanem nyalábra kapta, mint -egy gyereket (kicsiny, vézna uracska volt) s kivitte az ölében, -minden rugkapálózása daczára átczipelte a hálószobájába, ott -lefektette a medvebőrre, aztán odakiáltott a komornyiknak: -«hijjátok a kirurgust, eret vágni az uramon, a guta kerülgeti».</p> -<p>Anna asszony megtehette azt, a hogy a német szóbeszéd mondja: -«Ihre Mittel erlaubten ihr Solches».</p> -<p>Aztán ott hagyta a kanczellárt dühöngeni a saját szobájában.</p> -<p>Maga azonban sietett rögtön levelet irni Frigyesnek.</p> -<p>«Magát nagy veszély fenyegeti. Ma ne háljon odahaza. Maradjon -lord Hyndtforth házában, közelebbi értesítésig.»</p> -<p>Ezzel a levéllel elküldte a magántitkárát a kanczellárnő az -angol nagykövet palotájába, jól tudva, hogy Frigyes annál szokott -ebédelni.</p> -<p>Trenk közölte a mylorddal Bestuseffné rejtélyes izenetét.</p> -<p>A nagykövet azonnal odahajtatott a kanczellárhoz.</p> -<p>A mint annak a szobájába belépett, a kanczellár heves -szemrehányásokkal fogadta, hogy az ő házához egy árulót vezetett -be.</p> -<p>– Mit vétett Trenk? kérdezé a mylord.</p> -<p>– Lerajzolta Kronstadt erődítési tervét suttyomban, s eladta -kétszáz aranyért a porosz nagykövetnek.</p> -<p>– Az lehetetlen! szólt közbe Lord Hyndtforth. (Ő tudta, -<span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> hogy Frigyes gazdagon van ellátva: nála -volt a pénze letéve.) Ki mondta ezt?</p> -<p>– Goltz maga! Itt volt nálam. A rajzot is megmutatta. Alá van -irva a rajzoló neve.</p> -<p>– Alá van irva a neve? Akkor én már tudok róla valamit. Kérem, -hivassa ide Goltz urat azzal a rajzzal együtt. Ha ez csakugyan a -titkos tervrajz, akkor megvonok minden oltalmat az árulótól.</p> -<p>Bestuseff azonnal irt Goltznak, hogy látogassa meg, s hozza el a -tervrajzot is magával. A nagykövet azt izente vissza, hogy nem -mehet, fáj a lába.</p> -<p>Ez alatt lord Hyndtforth értesíté a házánál menedékben levő -Trenket, hogy «Csigavér! Nem Annáról van szó, csak -Kronstadtról».</p> -<p>Erre aztán Frigyesnek is egyszerre megtért az ártatlansága -felőli meggyőződése: – azonnal elhagyta a menedékét s felsietett a -kanczellárhoz.</p> -<p>Lord Hyndtforthot még ott találta a kanczellár szobájában.</p> -<p>A nagykövet, igazi britt büszkeséggel kiálta a belépőre:</p> -<p>– Maradjon ott, a hol áll! Ne közelítsen ön felém addig, a míg a -vád alól nem tisztázza magát. – Ön lerajzolta alattomban Kronstadt -erődítményi tervét? S azt eladta Goltz úrnak?</p> -<p>– Én rajzoltam egy képet Kronstadtról, a mire excellentiád -szólított fel, a könyvárusoknál kapható vázlatok után, s azt -excellenciádnak adtam, – nem díjért, de hálás tiszteletből.</p> -<p>– S hogy került volna ez Goltz úr kezébe? kérdezé a -kanczellár.</p> -<p>Lord Hyndtforth intett Frigyesnek, hogy hallgasson, s a -kanczellár fülébe súgott. Erre Bestuseff azt mondta Trenknek, hogy -lépjen a mellékszobába, s várjon, míg szólítani fogják. A kulcsot -ráfordították az ajtóra.</p> -<p>Az alatt, a míg Frigyes szobafogságban volt, lord Hyndtforth -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> elmondta Bestuseffnek az egész -kronstadti rajz történetét: a kanczellár odahivatta magához Funk -urat, a szász követet s Schwert urat, Belgium képviselőjét, azokkal -együtt bocsátá el lord Hyndtforthot Goltz urtól felvilágosítást -kérni.</p> -<p>Legelőször is Funk úr visszakérte Goltz úrtól a kikölcsönzött -rajzot. Mikor az annak a zsebében volt, akkor lord Hyndtforth azt -mondta Goltznak, hogy már most mutassa meg nekik azt a tervrajzot, -a melyet Trenktől vásárolt kétszáz aranyon.</p> -<p>A nagykövet ötölt-hatolt, utoljára kipattantotta:</p> -<p>– Én nekem parancsom van a királyomtól megakadályozni, hogy ez a -Trenk Oroszországban szerencséjét kovácsolhassa. Én azt tettem, a -mi egy miniszternek a kötelessége.</p> -<p>– Tessék ezt lediktálni a titkár úrnak.</p> -<p>A három nagykövet a kanczellár első titkárát is magával hozta. -Az leirta azonnal Goltz úr nyilatkozatát.</p> -<p>– Egyébiránt a másik vádamat: a Kremlin kertjében, a gyertyánfák -alatti találkozást a magas rangú hölgygyel, fentartom.</p> -<p>A titkár ezt is hiven leirta.</p> -<p>– Tessék aláirni, mondá lord Hyndtforth.</p> -<p>Goltz úr odairta a nevét.</p> -<p>– Kérek hivatalos pecsétet is ütni a név alá.</p> -<p>(Az ostya nem akart jól megragadni a levélen.)</p> -<p>– Majd én ráköpök s akkor megragad, mondá lord Hyndtforth, s úgy -cselekedék.</p> -<p>Ezzel a bizonyítékkal aztán visszatértek a kanczellár -palotájába.</p> -<p>Trenk Frigyes ártatlansága teljesen ki volt derítve: Bestuseff -ráismert az elhozott képben ugyanarra, a mit Goltz úr titokban -megmutatott neki. Restelte nagyon a dolgot, hogy nem tudott -külömbséget tenni egy tájkép, meg egy tervrajz között. Trenk -Frigyest kibocsátották a szobafogságából, meggratulálták, -megölelgették. Bestuseff <span class="pagenum"><a name="Page_280" -id="Page_280">-280-</a></span> is megölelte, hanem azután mégis -ütött egyet az öklével a hátára.</p> -<p>– Hanem az a találkozás a gyertyánfák alatt! Azért még majd -beszélünk egy szót, úrfi!</p> -<p>Trenk Frigyesnek aztán lovagi szavát vették, hogy nem fog Goltz -úrral gorombáskodni, ha találkozik vele.</p> -<p>Bestuseff ott marasztá az urakat lakomán. A kanczellárnő is -megjelent az asztalnál s változatlan hideg arczczal hallgatá végig -a mylord és a két követ úr előadását a Goltz úr intrikájáról. Úgy -tett, mintha ez csupa új dolog volna előtte. – Bizony pedig, ha ő -bele nem kap a sors lovainak gyeplőjébe, azok már azóta repítik -Frigyes úrfit az Urál felé!</p> -<p>Csak Bestuseff dörmögött közbe egyet-mást.</p> -<p>– No de a gyertyánfák alatt…</p> -<p>Még tartott a lakoma, a midőn belépett a terembe a czárnő -udvarmestere s egy levelet adott át a kanczellárnak, melyet a -czárnő sajátkezűleg irt.</p> -<p>A vendégek felállva hallgatták végig a levél tartalmát. A -kanczellárhoz volt az intézve. A legszeretetreméltóbb uralkodónő -mély felindulásának adott kifejezést azon méltatlan vádaskodás -fölött, melylyel kedves híve, Trenk Frigyes nevén sebet ütni -törekedtek. Ezen igaztalanul okozott fájdalom megorvoslására -elrendeli a czárnő, hogy Trenk Frigyesnek az államkincstárból két -ezer rubel kifizettessék s jövőre nézve e hű ifju személye minden -kémkedés és ólálkodás alul mentesíttessék.</p> -<p>«Éljen a czárnő!» hangzott minden ajkról.</p> -<p>Trenk Frigyesnek odanyujtatott a levél, hogy azon az uralkodónő -nevét megcsókolhassa.</p> -<p>A kanczellárnak egyszerre visszatért az egész jó kedve.</p> -<p>Megveregette Frigyes vállát.</p> -<p>– Jól van, fiacskám. Csak te sétálj a Kremlin gyertyánfái alatt. -Egy szót se beszéljünk erről többet.</p> -<p>… S mind ezt istennői apathiával hallgatta végig a szép Anna -asszony. <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Ez a rosszul sikerült cselszövény szinleg mulatságosan -végződött, de az érdekelt kedélyekben mélyen ülő salakot hagyott -hátra.</p> -<p>Trenk Frigyes naplójából annyit tudunk meg, hogy a szép Anna -asszony ezért a lovagiatlan árulkodásért olyan inzultussal állt -boszút Goltz úron, a mely le nem irható; és hogy ez a nagykövet ez -eset után sorvasztó betegségbe esett s rövid időn elhalt. Halála -rejtélyét homály takarja.</p> -<p>De magának Trenknek a lelkületét is feldúlta ez a durva -cselvetés.</p> -<p>Hogy Frigyes király őt, egykori kedvenczét, még idegen országban -is üldözteti s ilyen eszközöket is megenged a nagyköveteinek, hogy -haragja kipéczézett tárgyát szerencsétlenné tegyék.</p> -<p>Saját szavai szerint: «e cselvetésen felindulva, képes lett -volna saját hazáját pusztasággá átváltoztatni, ha alkalom -kinálkozott volna rá».</p> -<p>Tehát már kész volt kardját kihúzni Poroszország zászlói -ellen.</p> -<p>Megszületett a hongyűlölet.</p> -<p>S ezt a szörnyszülöttet még nagyobbra nevelte mindennapi -indulataival.</p> -<p>A féltékenység fulánkja a kanczellárnak is a szivébe szakadt. Ez -időtől fogva nemcsak a saját szemével, de kémei által is folyton -figyelemben tartá a felesége és Trenk Frigyes minden lépését. -Azoknak alig lehetett másutt ellenőrizetlenül találkozni, mint a -Kremlinben, aztán meg lord Hyndtforth palotájában; vagy néha -Bernesnél, az osztrák nagykövetnél. Ide nem hatolhattak be a -kanczellár kémei.</p> -<p>S ez a féltés, ez a boszúság magára az orosz politikára is -befolyással volt. Bestuseff megharagudott lord Hyndtforthra és -Bernes úrra a miatt, hogy Anna asszonynak Frigyessel folytatott -szerelmi viszonyát pártolják. Azoknak ugyan legkevesebb kedvük telt -abban, hogy két szerető szívnek a boldogságát előmozdítsák, de nagy -politikai <span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span> tervük volt vele, hogy Erzsébet czárnőt -megnyerjék az angol és osztrák fegyverszövetség számára, s egy -közös hadjáratra Poroszország ellen. S ennek legbiztosabb -eszközlője volt a kanczellárnő, a kinek Poroszország iránti -gyűlöletét legjobban fentartá a Frigyes király által méltatlanul -üldözött ifju iránti szenvedélye.</p> -<p>Ez a huszonnégy éves gyermek képezte az európai politika sarkát, -mely körül az összes diplomatia forogni volt kénytelen.</p> -<p>A czárnő is kényeztette a fiut és semmi titkot nem tartott -előtte.</p> -<p>Ez öntudatlan politikai sark körül aztán maga az orosz -diplomatia is megfordult.</p> -<p>Bestuseff kanczellár, féltékenysége hideg dühében, eddigi -szövetségeseitől, angoloktól és osztrákoktól elfordulva, a -poroszokhoz közeledett. Anna asszony, kinek szintén meg volt a maga -titkos rendőrsége, férjének minden titkos terveiről értesült. A -hadügyminiszter, Apraxin, maga is bele volt ezekbe avatva.</p> -<p>A titkos terv az volt, hogy Oroszország csatlakozzék az angol, -osztrák és később a franczia szövetséghez s indítson meg egy nagy -hadsereget Apraxin vezénylete alatt a poroszok ellen. A legelső -összetalálkozásnál azonban, melyben a poroszokkal csetepatéra kerül -a sor, tegyen úgy Apraxin, mintha elvesztett volna egy derék -ütközetet s vonuljon vissza, hagyja magára az osztrákot, a ki az -oroszok félreálltával az angolokkal nem érintkezhetik, sem a -francziákkal.</p> -<p>Ezt az egész komplottot előre megtudta Anna asszony s közölte -Frigyessel, úgy, hogy ez a gyermek már előre tudta, hogy mi lesz a -legközelebbi nagy háborúnak a kimenetele?</p> -<p>Trenk Frigyes veszélyes lejtőre jutott. Eszközül hagyta magát -felhasználni egy nagy, az egész Európát megmozdító diplomatiai -cselszövényhez, a melyben neki az a szomorú szerep jutott, hogy -saját hazájának ellensége legyen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> S ha még abban tört volna -ki corioláni hongyűlölete, hogy kardját ajánlja fel hazája -ellenségének, ebben még lett volna valami brutális lovagiasság: a -hőstett elfelejteti az indokait. De ő rá egyenesen Ephialtes -szerepe várt: az ellenséges légióknak honfitársai ellen -kalauzolása. Ő segített szítani a gyűlöletet Erzsébet czárnő -lelkületében a poroszok iránt. A trónörökös, később III. Péter -czár, határozott ellenzője volt annak a politikának, mely -Oroszországot a burkusok elleni harczra izgatta. Ezt tudta -Bestuseff és Apraxin is. De a czárnő nem kérte a trónörökös -tanácsát, egészen a kanczellárnő befolyása alatt állt, a ki viszont -engesztelhetlen boszút forralt Frigyes király ellen a Goltz által -rajta elkövetett meggyalázásért.</p> -<p>Tehát a kanczellár és a felesége két egymás ellen irányult -politikai cselszövényen dolgoztak.</p> -<p>Nagyon tragikus vége lett ennek a magas komédiának.</p> -<p>Öt évvel később csakugyan megindult a nagy hadjárat Frigyes -király ellen, melyben az oroszokon kívül az osztrákok és francziák -is résztvettek. – Apraxin tábornok egy hatalmas hadsereggel indult -meg Poroszország felé s Frigyes király fölött Grosz-Jägerndorf -mellett nagy diadalt vívott ki. – Ugyanekkor azonban Erzsébet -czárnő halálos betegségbe esett. – Bestuseff egy merész -elhatározással hirtelen parancsot küldött Apraxin után, hogy ne -nyomuljon előre: térjen vissza az egész orosz hadsereggel -Muszkaországba. Azt remélte, hogy ez által megnyeri a következő -czár gratiáját, a ki a porosz királyt pártolta. – Azonban mire -Apraxin visszatért az orosz hadsereggel, akkorra Erzsébet czárnő is -felgyógyult a halálos betegségéből s ismét átvette az -uralkodást.</p> -<p>Mikor a czárnő megtudta, hogy az ő kegyenczei, uralkodónőjük -halálára számítva, ily végzetes fordulatot idéztek elő a -hadjáratban, méltó haragjában haditörvényszék elé állíttatá mind a -kettőt s a birák halálra itélték őket. – Erzsébet kegyelem útján -száműzetésre változtatta e büntetést. Anna asszony követte a -száműzetésbe férjét, a hol <span class="pagenum"><a name="Page_284" -id="Page_284">-284-</a></span> Bestuseff Alexej Petrovics, -rangjától, érdemjeleitől megfosztva, a bibliából kiszemelt kegyes -mondatok összeállításával foglalkozott, míg bátyja, Bestuseff -Riumin Ferencz, patikárusságra adta magát. (Ő lett feltalálója a -hirhedt Bestuseff-cseppeknek, másnéven «arany cseppek», melyek -minden migrainet meggyógyítottak). – Ha Trenk Frigyest, ki együtt -emelkedett e hatalmasokkal, ott találta volna a nagy kataklizma, -belőle is olyan hulló csillag lett volna, mint azokból. – -Elvesztette volna azt, a mi visszanyerhetetlen: a becsületet.</p> -<p>Jó szerencséje volt, hogy korábban utólérte a -szerencsétlenség.</p> -<h2><span class="smaller">VIII. FEJEZET.</span><br /> -KERESZTÜL-KASUL A VILÁGBAN.</h2> -<p>A míg az ifjabb Trenk az orosz udvar diplomatiai és szerelmi -cselszövényeiben élénk szerepet játszott, az alatt az öregebb -Trenk, a spielbergi börtönben véget vetett nyughatatlan életének. A -meghalása is egy rettenetes komédia volt: dæmoni gonoszkodással úgy -kitervezve, hogy annak még folytatása is maradjon, hogy az ő lelke -még azután is a sírkövén gubbaszkodva, nevethessen az utána -következők kínlódásain.</p> -<p>Elébb szabályszerű testamentumot tett, melyben (a királynő -beleegyezésével) minden világi birtokára nézve az ő kedves -unokaöcscsét nevezé meg általános örököséül. (A kit nem sikerült -orgyilkosokkal megöletnie.)</p> -<p>Mikor készen volt a végrendelete, nevetve mondá a -börtönfelügyelő tisztnek, Kottulinszkynak:</p> -<p>– No most már vígan halok meg, mert úgy elláttam az öcsémet, -hogy még holtom után is boszanthatom és mortifikálhatom.</p> -<p>Akkor aztán konvertált, barátcsuhát öltött; – a ki teljes -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> életében atheista volt, templomokat -rabolt ki, papokat kínzott: – egyszerre kegyes lett; megjövendölte -a halála napját, óráját, gyóntatót hivatott; egy nap azt mérgezte -meg aqua toffanával, másnap magát. Hogy még egy nevetni valója -legyen a lelkének onnan a sirkő tetejéről: hogy zarándokol hozzá -majd a nép, mint csodatevő szenthez.</p> -<p>Trenk Ferencz tehát megirta a pokoli komédiáját, csak az volt -hátra, hogy a hős eljátszsza azt, a kinek a számára a czímszerep -irva volt.</p> -<p>A bécsi udvari kanczellária felküldé Moszkvába Trenk -végrendeletét a felhivással együtt, hogy a legatárius foglalja el -az örökbe hagyott birtokot.</p> -<p>Azt jól tudta Trenk Frigyes, hogy minden ország törvénye -megkivánja, miszerint földbirtokot csak honosult nevezhet -tulajdonának; a ki magyarországi földesúr akar lenni, annak magyar -nemessé is kell lennie. Következőleg ott kell hagynia a fényesnek -indult orosz életpályát, a magas politikában elfoglalt izgalmas -részesülést, a hatalmas pártfogókat s még hatalmasabb -pártfogónőket, az élvezetteljes kalandokat. Felcserélni Moszkvát -Bécscsel. És Bécset ismerte már annyira, hogy ne találjon benne -semmi szeretni valót. Nagybátyjának a sorsa elég ijesztő példa -lehetett előtte. Tudhatta, hogy mennyi átok fekszik a nagybátyja -örökül hagyott birtokán! Bár azt még nem tudta, hogy mennyi -processus jár vele?</p> -<p>Eleinte visszautasítá az egész örökséget. Azonban lord -Hyndtforth és Bernes úr addig unszolták, míg ráadta a fejét, hogy -elfogadja azt.</p> -<p>Egy milliós örökség! Tömérdek kincs! Kész pénz halommal! Három -nagy uradalom, várkastély Magyarországon.</p> -<p>Lord Hyndtforth azzal győzött, hogy a szabadságvágyat éleszté -fel Frigyesben. Magyarország az ős szabadság hazája, olyan mint -Anglia, a hol a magyar nemest védi a primæ nonus. A magyar nemes -kis király a maga kastélyában! <span class="pagenum"><a name= -"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> Míg ellenben a nagy orosz -birodalomban a legmagasabb államférfi, a leggazdagabb knéz sincs -megóva attól, hogy egy cselszövény, egy czárnői szeszély a -vesztőhelyre, a pellengérre ne küldje: a kancsuka alá, aztán -Szibériába. Ime, ő rá is ki volt már mondva – nem itéletképen – -csak egy féltékeny férj haragjából, hogy oda vándoroljon, s csak -egy asszonyi hajszálon akadt fenn a balsorsa.</p> -<p>Ez döntött. Frigyes elfogadta a magyar udvari kanczellária -ediktumát s folyamodott a czárnőhöz elbocsátásáért.</p> -<p>A czárnő is nehezen akarta elbocsátani, de hát még a másik -uralkodónője! Ölelő karok lekötötték, forró csókok forrasztották, -mégis el tudta magát szakítani. Megigérte, hogy visszajön. A szép -Anna egy gyémántokkal kirakott medaillont ajándékozott neki, -miniatür arczképével, meg egy drágaköves szelenczét. Tubákolni -divat volt hölgyeknél és ifju uraknál.</p> -<p>És mikor elutazott, Szentpétervárott egy bankár kereste fel, a -ki egy levelet adott át neki, melyet a kanczellárnő irt búcsúképen -hozzá. A levélhez egy váltó volt mellékelve négyezer rubelről. Ezt -küldé a távozó kedvencznek uti költségül. A levelet megcsókolá s -keblébe rejté Frigyes, a négyezer rubelt köszönettel -visszaküldé.</p> -<p>Volt neki elég pénze, szép asszonyok, magas úrhölgyek -adománya.</p> -<p>Négy inast hordott magával: a két lovászát, Jankót és Brankót, -aztán meg egy muszka vadászt és egy kalmuk kocsist. Ezekre ugyan -mind nem volt szüksége, mert hajón utazott tovább.</p> -<p>Elébb Stockholmba ment, a hol a királyné igen szivesen fogadta. -Frigyes király legifjabb nővére volt. Jól ismerte Trenket. Ő volt a -lakodalmánál a királyi menyasszony kisérője a nemes, tiszteletbeli -csapat élén. Bizonyosan Amália herczegnő révén is jól ismerte az -ifjut.</p> -<p>Arra mutat az a figyelmeztetése, hogy ne sokat időzzön -<span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span> Stockholmban, mert ez kellemetlen -súrlódásra találna okot adni a berlini udvarral.</p> -<p>Innen átutazott Koppenhágába: ott is talált egy régi jó pajtást, -a kit nyomoruságából kisegítsen. Aztán tovább Hollandba, egy -gabonaszállító hajóval.</p> -<p>Útközben elővette őket a vihar, a hajó elvesztette az órradzóját -meg az előtörzsfáját s jó szerencse volt, hogy a gotenburgi sziklák -előtt horgonyt vethetett.</p> -<p>A vihar kilencz napig ott tartá fogva a hajót.</p> -<p>Frigyes ez alatt azzal mulatta magát, hogy beleülteté a négy -inasát a hajó dereglyéjébe s elkalandozott a sziklák közé, tengeri -rákot, tőkehalat fogni hálóval, szigonynyal, vadludakat lövöldözni, -azokat hazahordta a hajóra s megosztotta a matrózokkal.</p> -<p>Azokon a sziklaszigeteken emberek laktak: a férfiak halászattal, -az asszonyok földmíveléssel foglalkoztak. Ebben az évben rossz -termésük volt. A szigetlakók éhinséggel küzdtek.</p> -<p>Trenk Frigyes aztán a hajótulajdonostól felvásárolt valami száz -zsák rozsot s azt a dereglyével kihordá a sziklákhoz s szétosztotta -a szigetlakók között. Ez is a nagyúri szenvedélyek közé -tartozik.</p> -<p>Egy nagyobb sziklaszigeten még templom is volt. A pap is olyan -inséget szenvedett, mint a népe. Azt is megajándékozta Frigyes egy -pár száz forinttal, a mennyit az soha sem látott életében egy -rakáson.</p> -<p>Hangzott is utána a megvigasztalt nyomorultak áldó -zengedezése.</p> -<p>Úgy látszik azonban, hogy a vihar nem vesz tudomást az ilyen -hálanyilatkozatokról, mert a hajóhoz visszatérőben olyan rohammal -támadt a dereglyére, hogy azt felfordítá.</p> -<p>Trenk Frigyes csak a Jankó inasának köszönheté, hogy oda nem -veszett a hullámokban. Ez kezénél fogva húzta őt ki egy -sziklára.</p> -<p>Hanem az orosz vadász, meg a kalmuk kocsis a tengerbe fulladtak. -Azok nem tudtak úszni. <span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<p>Frigyes is beteg lett s néhány napig sem élő, sem halott nem -volt. Míg végre tizenötöd napra szerencsésen megérkezett a hajó -Amsterdam alá. – Hát bizony akkor tökéletes élvezet volt a tengeren -való utazás.</p> -<p>Hogy miért tette ezt a nagy körútat Trenk Frigyes Stockholmon, -Koppenhágán, Amszterdámon keresztül Bécsig? annak a megoldását csak -az ifjukori kalandvágyban és hetykélkedésben tudjuk feltalálni. -Útközben elpocsékolt tengersok pénzt, ivott tengervizet, kapott -tengeri betegséget, de semmi okosat nem tanult.</p> -<p>Egy pár fölösleges kalandja is volt: egy hires verekedő -czethalásznak levágta a jobb kezét s egy homályos gentleman által, -kit nagylelkűen megtraktált, meg hagyta magát lopni keservesen. -Jobb lett volna, ha a czethalászt traktálta volna meg s az -iparlovagnak vágta volna le a kezét.</p> -<p>Végre, nagy Odyssea után, körülkerülve fél Európát, eljutott -Bécsbe.</p> -<p>Legelső dolga volt audientiát kérni a királynőnél. Mária Terézia -igen kegyesen fogadta s tudatá vele, hogy legmagasabb beleegyezését -adja hozzá, miszerint Trenk Frigyes nagybátyja örökségét -elfoglalja, melynek rendezésére egy delegatum judicium van -kiküldve.</p> -<p>Frigyes azt hitte, hogy Bécsben is úgy lesz, mint Moszkovában. -Csak meg kell neki magát mutatni s azzal minden ember meghódol -előtte. Annyival inkább, mert itt már mint egy valóságos magyar -mágnás, három uradalom, meg egy híres kincstár örököse léphet -fel.</p> -<p>De nagyon lehorgasztá a kevélységét a Trenk-féle törvényszéki -bizottság elnöke, a ki megismerteté vele a helyzetet. Legelőször is -a megdicsőült végrendelkező nyolczvanezer forintot meghaladó -legatumokat hagyott mindenféle kegyes czélokra, melyek a kincstárán -erős apadást okoznak; azután pedig nem kevesebb, mint hatvanhárom -processus van a hagyaték ellen megindítva, melyeknek eldültéig az -örökség ki nem adatik, s ha a felperesek igényei érvényesülnek, az -egész kincstár fenékig kiürül. <span class="pagenum"><a name= -"Page_289" id="Page_289">-289-</a></span></p> -<p>Ez volt az a mulatság, a mely fölött Trenk Ferencz még halála -előtt egy órával is olyan jókat tudott nevetni. Micsoda képet fog -csinálni öcsém uram, mikor megtudja, hogy hatvanhárom perben kell -helyt állania s mint az üldözött medvének, egy egész kopófalka -ellen védelmeznie magát.</p> -<p>Egy millió forint örökség – hatvanhárom prókátorral!</p> -<p>A legelső gondolatja az volt, hogy odadobja az egész örökséget a -törvényszék lábához s fut Európából s Keletindiáig meg sem áll! – S -ez volt az egészséges gondolat! Bár maradt volna mellette. Ott még -alkirály lehetett volna.</p> -<p>De szerencsétlenségére épen akkor érkezett meg Bécsbe az ő -moszkvai jó barátja, Bernes úr nagykövet, a kinek valami elintézni -való ügyei voltak Milanóban. Az ismét felbiztatta, hogy csak -fogadja el a Ferencz bátyja végrendeletét úgy, a hogy van, -egyelőre; majd ő beszél a királynővel s megszabadítja Frigyest e -kellemetlen helyzetből. Fel is ment az udvarhoz s a legjobb -igéretekkel tért vissza. Ezeken aztán Frigyes megnyugodott. Bernes -úr megigérte neki, hogy a mint Milanóból visszajön Bécsbe, -egyenesen hozzáfog a Trenk-massa felszabadításához, s addig vissza -nem tér Moszkvába, a míg ifju barátját a pakráci, petrováci és -pleternitzi uradalmakba be nem iktatja.</p> -<p>Ekkor aztán Frigyes mégis csak elő kérte hát a Ferencz -testamentumát, a mit még mind addig nem látott.</p> -<p>Itt következtek azután még az új meglepetések.</p> -<p>Trenk Ferencz hagyományozása három föltételhez volt kötve.</p> -<p>Az első, hogy az általános örökös térjen át a római katholikus -hitre. (A Trenkek lutheránusok voltak.)</p> -<p>A második, hogy egyedül az osztrák uralkodóháznak -szolgáljon.</p> -<p>A harmadik, hogy az egész vagyona elidegeníthetlen -hitbizománynyá alakíttassék.</p> -<p>Ezek a föltételek még a hatvanhárom processusnál is sulyosabban -nehezültek a milliós örökségre. <span class="pagenum"><a name= -"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span></p> -<p>És Frigyesnek még egyszer nyitott útat jó sorsának nemtője ebből -a labyrinthból való megmenekülésre.</p> -<p>Alig utazott el Bernes úr Bécsből, a midőn a pfalzi követnek az -estélyén összetalálkozott Frigyes a porosz nagykövettel, a ki őt -előzékeny nyájassággal félrehívta egy ablakfülkébe s elkezdett -előtte nyilatkozni Frigyes király megváltozott indulatáról Trenk -iránt. A nagykövet minden rábeszélő tehetségét elővette, hogy -Frigyest hazájába visszatérésre birja. Biztosítá számára a király -amnesztiáját, lelkére köté a hazája iránti szeretetét. – Frigyes -hajthatatlan maradt.</p> -<p>Azután a nagyravágyásához beszélt. Frigyes király ki fogja őt -nevezni egy lovas ezrede parancsnokának; fényes katonai pálya -nyilik meg előtte a saját hazájában; míg itt az új hazában ugyan -várhat, a míg egy fölösleges helyen megakad, ott azután fenn is -akad. Láthatja a bátyja példájából, hogy mi a jutalma Ausztriában a -csatatéren szerzett érdemeknek. – Frigyest ez sem indította -meg.</p> -<p>Végre a legérzékenyebb részén támadta meg. Beszélt neki a -szerelméről. Az egyetlen fenkölt szerelméről. A védő angyaláról, a -ki őt még most is imáiba foglalja. – Még az sem győzte le!</p> -<p>Az az átkozott millió bezárva tartá a lelkét.</p> -<p>Frigyes visszautasította a nagykövet ajánlatát, a király -kegyelmét s ez által nyiltan a hazája ellenségének vallotta be -magát.</p> -<p>Ez volt a legnagyobb hibája és a legnagyobb bűne. Ezen tört meg -a sorsa derékban.</p> -<p>Maga is elismerte azt később s vénségében nehéz önvádakat -halmozott magára, hogy akkor ezt a sorsfordulatot nem fogadta el s -egész ifjuságát, életerejét semmivé tette általa.</p> -<p>Egy millió miatt!</p> -<p>De annak a milliós örökségnek a végrehajtói követelték a -végrendelet föltételének végrehajtását. Legelőször is a római -katholikus hitre áttérést. <span class="pagenum"><a name="Page_291" -id="Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Furcsa ellenmondások jönnek elő Trenk Frigyesnek a jellemében. -Ettől az egytől vonakodott.</p> -<p>Ő, a ki annak az egy milliónak a csábképeért meg tudta tagadni a -hazaszeretetét, el tudta mellőzni a nagyravágyását, le tudott -mondani a szerelméről; – nem tudta megváltoztatni az eklézsiáját. -Háromnegyedrészben gyönge tudott lenni, egynegyed részben erős.</p> -<p>De, hogy mégis, e miatt, el ne veszítse azt a kisértetes -milliót, megtette azt a tréfát, hogy egy kapuczinust -megvesztegetett, hogy adjon neki bizonyítványt, miszerint ő áttért -a katholikus egyház kebelébe. S ezzel elég volt téve a formaságnak. -De az ilyen csalfaság nem maradhatott titok. Ezért aztán mindenki -meggyűlölte és üldözőbe vette. A hypokrisist, a hitvallással űzött -komédiát mind az egyik, mind a másik fél egyformán elitéli. – Ezzel -Trenk Frigyes Szibériát csinált maga körül az emberi szivekben.</p> -<p>S Trenk Ferencz gúnyszelleme ott repkedett körülötte az -útain.</p> -<p>Hát nem ez a manó vitte utána Bernes úrnak az aqua toffanát, -mely azt olaszországi útjában megölte? A kedves atyafiak ezt a -módját találták ki a barátságos kiegyezésnek: megmérgezték.</p> -<p>Bernes hirtelen halála egyszerre megfosztotta Trenk Frigyest -egyetlen igaz barátjától, a ki az udvarnál befolyással birt.</p> -<p>Maradt helyette hatvanhárom ellensége, ugyanannyi peres fél, a -ki az örökségét megtámadta, azoknak az ármányos prókátoraik, a -megvesztegetett birák, a sikkasztó sáfárok, csalafinta iparlovagok, -a kikhez még megszerezte ellenségekül a hitbuzgó papokat, a dölyfös -udvaronczokat és a gyanakodó diplomatákat.</p> -<p>Valóban egy mesehős bátorsága s egy gyermek könnyelműsége -kellett hozzá, hogy Trenk Frigyes ebbe a szörnyetegek barlangjába -belelépjen.</p> -<p>Itt azután lassankint kinevelte magát azzá a gyűlöletes és -nevetséges alakká, a mi egy bécsi perkeresőé, a ki egyik -<span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> ajtótól a másikhoz szalad, -törvényszékekhez, dikastériumokhoz, kanczelláriákhoz. Kopogtat, -dörömböz, könyörög, káromkodik, janitorokat megveszteget és a hová -be nem juthat, a kapun les rá a kegyelmes úrra, ott fogja el, -úton-útfélen panaszolja úrnak-bolondnak a szenvedett -méltatlanságait, præsentál, allegál, replikál, appellál, concertál, -törvényeket czitál, szidja a papokat, az udvaronczokat, a rendőrség -kezébe kerül, becsukják, kiszabadul, satisfactiót követel, azt nem -kap, fűhöz-fához folyamodik: fut előle minden ember s ajtót-ablakot -zár, ha meglátja.</p> -<p>És ez alatt külső viseletében is elhanyagolja magát, katonai -egyenruhája nincs már, a legolcsóbb polgári öltözetet viseli, -nehogy a Kleiderordnung törvényeivel összeütközésbe jőjjön.</p> -<p>Ilyen alakban aztán a nőknél sincsen szerencséje. Nem is ér rá -szerelmi kalandokra gondolni, hisz mindennapra terminusa van valami -birónál, ha nem kompareál, elmarasztalják in contumaciam. Dehogy -irhat most verseket, előtte a magyar Corpus juris: azt tanulja be -könyv nélkül, jobban otthon van már a Tripartitum, az edictumok és -a curialis decretumok útvesztőjében, mint egy tabularis fiscalis s -még azzal is mortificálja a bécsi birákat, hogy a magyar -törvényekből tart nekik prelectiót.</p> -<p>S ezt az infernális haláltánczot járja három esztendeig! Három -legszebb évet a fiatalságából elpocsékol perpatvarkodással.</p> -<p>Végre csodák történnek. Három esztendő alatt dülőre jutnak a -perek. Alig hinné el az ember! Három esztendő! Hisz ez a -csecsemőkor egy processusnak az életéből. Ez alatt a mi kincsei -voltak a nagybátyjának otthon a szlavoniai várában, azokat -egyszerűen ellopták. Minden ember, a ki felügyelőnek volt oda -küldve, lopott belőlük valamit. Ha ellenőrző is volt, akkor ketten -loptak. Nem hagytak ott semmit: tiszta munkát csináltak. – No de -hát ezeket a kincseket Trenk Ferencz, a pandurvezér maga is úgy -rabolta össze, átok volt rajtuk. Hadd fussanak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></p> -<p>Félmillió oda!</p> -<p>Végre az uradalmak mégis csak felszabadultak. S azok is megérnek -magukban egy milliót. Jövedelmük az akkori idők gazdálkodása -mellett is fölment hatvanezer forintra. Még ebből is lehet urat -játszani.</p> -<p>Ekkor azonban előálltak a magasabb jogtudósok. Azt mondták, hogy -nem úgy van az! Trenk Ferencz eltestálhatta a maga birtokait az -unokaöcscsének; de annak, mint idegennek, nem lehet Magyarországon -fekvő birtokot elfoglalni. Az idegen örököst csak a pénzértéke -illeti meg a Trenk-féle magyar és szlavon uradalmaknak.</p> -<p>A királynő külön edictumával elrendelte, hogy a Trenkuradalmakat -el kell adni.</p> -<p>Meg is vette azokat az akkori királyi személynök, Grassalkovich -Antal, a kit ugyanazon évben emeltek grófi rangra, százötvenezer -forintért.</p> -<p>Tehát a másfél milliós örökség összezsugorodott százötvenezer -forintra.</p> -<p>De ha még itt megállt volna!</p> -<p>Hanem ekkor még előjöttek azok a kegyes intézetek, a kiknek a -megdicsőült legatumokat hagyott, azokat elébb rövidesen -kielégítették.</p> -<p>Ez operáczió után maradt Trenk Frigyesnek még hatvanhatezer -forintja.</p> -<p>Mikor aztán hozzá akart nyulni a veszett fejszének a nyeléhez, -akkor tudtára adták, hogy ez az örökölt summa megmarad -hitbizománynak, a testamentum értelmében. Hitbizományt pedig csak -magyar honosult vehet birtokba. Frigyesnek még hatezer forintot le -kellett fizetni az indigenátusért. – Ezen kellett volna kezdenie a -dolgát, ha olyan makacs fejű nem lett volna.</p> -<p>Így aztán szépen megtörve, megpuhítva került elő a nagy -örökösödési hadjáratából.</p> -<p>A királynő, hogy balzsamot cseppegtessen a fájó sebeire, -kinevezte Trenk Frigyest egy kürazir ezredéhez kapitánynak. -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>Trenk Frigyes megköszönte szépen a kegyelmes adományt, s azzal -beszerezve az egyenruháját, a szükséges paripákat, el is foglalta a -helyét a vértes ezredénél, melynek szállása ott volt a szép magyar -Alföldön, a derék Kecskemét városában.</p> -<p>Ott azután Trenk Frigyes egészen boldognak érezhette magát. A -magyar vendégszeretet mellett egyik disznótorból, vendégségből a -másikba vitték. Lakozás, névnap, emmaus meg nem esett nála nélkül. -Szerették is nagyon. Briliántos szelenczéket ugyan nem igen kapott -a szép hölgyektől, hanem annál jobb turós béléseket.</p> -<p>S ugyan okosan tette volna, ha ezt a szép életczélt elérve, -megmaradt volna mellette s nem zavarta volna fel többé a vizet maga -körül.</p> -<h2><span class="smaller">IX. FEJEZET.</span><br /> -A BALSORS KEZDETE.</h2> -<p>Tehát a kecskeméti homokbuczkák között agarászni, a sós tó -nádasaiban kacsázni, hébe-hóba a katonákat rájtsuloztatni; hosszú -ebédeket végig enni, karczos idei bort inni és hosszúszáruból -dohányozni: – ez volt az élete annak a tűzlelkű ifjunak, a ki már -tizennyolcz éves korában a királyi udvar fényében pompázott, -fejedelmi kegyencz volt, a gárdát vezette, jó barátokkal és jó -ellenségekkel csak úgy komázott, a ki a berlini magas körökben -Európa legnagyobb tudósaival, lángszellemeivel társalgott, -Moszkvában a világ fő-fődiplomatáival országrendítő kabalákat -koholt és most itt sakkozik naponkint a kecskeméti prédikátorral, -az egyetlen emberrel, a kivel filozofálni lehet – diák nyelven.</p> -<p>Hát még az eltünt elysium! A fejedelmi szép asszonyok, a -regényes, kalandos, tüneményes varázsnők, az angyali Amália, a -dæmoni Miranda, a tündéri Jelvira, az istennői <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> Anna! A -kecskeméti nép pedig puritán. A nők a templomban külön ülnek a -férfiaktól, s másutt nem látni őket. Negyven éves kora előtt az -asztalnál sem foglal helyet az asszony, ha idegen vendég van jelen, -s a hajadon leányt az első szobába sem eresztik, nehogy az ablakon -kinézzen.</p> -<p>S itt kellett vesztegelni annak a nyughatatlan léleknek, a kinek -a félvilág sem volt elég.</p> -<p>Hányszor megátkozta Kecskemétet!</p> -<p>S hányszor visszaimádkozta ezt az átkot később! Bár csak -visszakerülhetne oda megint, a becsületes Gyenes uram portájára, a -jó fehér czipó, szalonna, meg az ürmös karafina mellé!</p> -<p>Huszonnyolcz éves volt már Frigyes s kétségbeesetten vette -észre, hogy kezd kihízni minden uniformisából: hasat ereszt, mint -biró uram.</p> -<p>Ekkor kap egy fekete pecsétes levelet, kurir által küldve. Az -öcscse tudatja vele szeretett édes anyjuknak halálesetét s meghívja -Danczkába, atyafiságos osztozkodásra.</p> -<p>Vegyes érzelmek tódultak Frigyes kedélyére, mikor e gyászhírt -vette. A szeretett anyáért fakadó könyekkel együtt járt az -örvendező szívdobogás, hogy alkalmat és okot talált Kecskemétről -megszabadulhatni.</p> -<p>Folyamodott rögtön a bécsi főhaditanácshoz szabadságolásért, -családi ügyeinek rendezése végett.</p> -<p>Az apai örökségét a porosz kormány elkobozta, hűtlenség miatt, -az anyai hagyaték iránt pénzbeli egyességet kellett kötnie a -testvéreivel.</p> -<p>Nem telt bele két hónap, hogy az engedélyt megkapta az -elutazásra.</p> -<p>Hej de örült, mikor válét mondhatott a vendégszerető magyar -városnak!</p> -<p>Arra gondolt, hogy Danczkából, a mint ott a dolgait végezé, -átvitorlázik Szentpétervárra, a hol akkor az orosz udvar -tartózkodott, s a rég nem látott kedves arczokat ismét ragyogásra -kényszeríti megjelenésével. – Talán ott is marad? <span class= -"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span></p> -<p>A bécsi ellenségei is úgy vélekedtek. Olyan nagyon megszerették, -hogy gondoskodtak felőle: csak egyszer kimenjen az országból, soha -többet vissza ne térhessen.</p> -<p>Egész messzeható ármányt koholtak ellene. Berlinbe irtak a -kormánynak, hogy Trenk Frigyes azért megy Danczkába, hogy a király -ellen orgyilkos merényletet kövessen el. Ausztria nagykövete volt -Berlinben Puebla gróf, s ennek a titkárát, Weingartent nyerték meg -a cselszövők czinkostársul.</p> -<p>Ki volt csinálva Bécsben, hogy Trenk Frigyest Danczkában időzése -alatt a poroszok kezébe juttassák.</p> -<p>S ez az annyi természetes észszel megáldott lángész oly együgyű -buta módra ment bele a kelepczébe, hogy maga sem tud az -önigazolására egyebet felhozni, mint véghetetlen -elbizakodottságát.</p> -<p>Danczkában csaknem egyidejüleg megjelentek az öcscsei és hugai. -Azokkal hamarosan kiegyezett Frigyes. Az anyai örökségéből ráeső -részt átengedte nekik hétezer tallérért, a mit azok rögtön ki is -fizettek neki.</p> -<p>Ezzel tehát mehetett volna rögtön Danczkából akárhová: haza -Kecskemétre, vagy még hazább Szentpétervárra.</p> -<p>Ugyan miért kellett neki még tizennégy napig Danczkában -maradni?</p> -<p>Ha ezt az időt arra fordította volna, hogy elzarándokoljon az -anyja sírjához: ennek az anyának még a holtkeze is megvédte volna a -fejét nagy veszedelmektől. De hát ő maga azt mondja, hogy mulatni -maradt ott. Danczka kikötő város, mindig tele utazó néppel, a kik -szeretnek vigadni.</p> -<p>Maga beszéli el, hogy Danczkában egy ismerőse sem volt. Az -egyetlen ismeretsége hivatalból lett kötve az osztrák rezidenssel, -Abramson úrral.</p> -<p>Abramson úr született porosz volt. Soha Bécset nem is látta; ez -idő szerint is a porosz király alattvalója, kit csak Bestuseff -ajánlatára nevezett ki a bécsi kormány danczkai rezidensül. -<span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Hát ennek az embernek a kezére bizta Trenk Frigyes a fejét.</p> -<p>De nem is jól mondja, hogy több ismerőse nem volt Danczkában. -Mert ott találta Reimer urat is. Azt a bizonyos Reimer porosz -rezidenst, a ki őt négy év előtt el akarta fogatni s a kit ő -megkergetett, hogy még a parókája is a markában maradt. Ez még -mindig ott volt Danczkában. Találkozhatott vele elégszer Abranson -úrnál, a hol mindennapos vendégül látták. – Talán gyönyörűségét -találta benne, hogy a megsértett ellenséggel ingerkedhetett?</p> -<p>Hogyan nem érezte, hogyan nem sejtette, minő veszélyes örvény -partján jár itten?</p> -<p>Mikor először el akarták Danczkában fogni, akkor még nem volt -egyéb bűne, mint az, hogy egy királyi herczegnővel tilalmas -viszonyt folytatott s a glatzi várfogságból erőszakosan kitört, de -azóta hozzájárult, hogy az elfogására kiküldött porosz altiszteket -s magát a hadnagyot csufosan megbotoztatta, tetézte a terhét a -Goltz nagykövettel való elbánása; a rovására lett jegyezve a -Frigyes kegyelmének visszautasítása; és végre az osztrák katonai -szolgálat elvállalása.</p> -<p>Elhagyta-e Trenk Frigyest egyszerre a fantáziája, a memoriája, a -judiciuma, hogy nem birta maga elé képzelni királyi ellenségének -lángoló haragját egykori kegyencze ellen, ki felköti az osztrák -mellvértet és a kardot, azzal a bizonyos tudattal, hogy azzal saját -királya és hazája ellen fog fordulni? Mert hiszen azt csak kellett -tudnia, hogy Goltz nagykövet a berlini kormányt értesíté arról a -diplomatiai gépmozgásról, mely Erzsébet czárnőt az Ausztriával -közösen megindítandó hadjáratra Poroszország ellen feltüzelte; s -ebben a machinatióban magának Trenk Frigyesnek is nagy része -volt.</p> -<p>És mindezeket jól tudva, mégis elég könnyelmű volt nap-nap után -ott tánczolni Abramson úr estélyein: egy ágyúlövésnyi távolban a -porosz határtól. <span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></p> -<p>Ez valóban olyan merészség, a minek nem lehet más nevet adni, -mint «párbaj az ördöggel».</p> -<p>Ha már akkor megirta volna Goethe a Faust-ját, abból megtudhatta -volna, hogy az ördög nagyon jól tud vívni.</p> -<p>A hajó is ott volt már a kikötőben, melyen Trenk Frigyes -Szentpétervárra készült utazni. Az elindulás előtti nap estéjén már -át akart rá költözni, s ezzel kikerülte volna a balsorsot. De a -vendégszerető Abramson erővel ott marasztá magánál búcsúvacsorára. -A nagy dinom-dánom után haza ment a szállására.</p> -<p>Alig feküdt le az ágyába, midőn beront az ajtaján két városi -biztos, husz katona kiséretében s azt mondja neki, hogy öltözzék -fel gyorsan és kövesse őket. Elvitték a városházára s ott bezárták -a börtönbe. Kiabálni, protestálni nem használt semmit.</p> -<p>Másnap délben megjelent a börtönében Abramson. Nagy -szemforgatások közt allegálta, hogy ő mindent elkövetett barátja -megszabadítására: volt a magisztrátusnál, a polgármesternél, a -szindikusnál, követelve Trenk Frigyes szabadon bocsátását, ki mint -osztrák császári tiszt dekretummal és menlevéllel van ellátva. A -polgármester Rutenberg uram azonban dühös a bécsiekre. Neki két fia -járt ott a magas iskolába, a kik részt vettek a «fügelegények -társaságában» s ezért őket pellengérre állították, daczára -polgármesteri leszármazásuknak; most azért boszút kell állani egy -osztrák tiszten. Igy tromfol vissza Danczig városa Bécs -városának.</p> -<p>(Jó lesz megjegyezni, hogy az a «fügelegények társasága» azzal -foglalkozott, hogy a legocsmányabb bacchanáliákat rendezte az -osztrák fővárosban s az ilyeneket Mária Terézia uralkodása alatt -szigorúan megtorolták.)</p> -<p>Igérte azonban Abramson, hogy rögtön tudósítani fogja a bécsi -kanczelláriát Frigyes elfogatásáról s nincs kétsége, hogy -diplomácziai úton fogják követelni szabadonbocsáttatását. Addig -maradjon nyugton, s a mi megőrizni való értékes vagyona van, azt -bízza ő rá. <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></p> -<p>És Frigyesnek még most sem derült fel az agyában, hogy ez az -ember az ő elárulója; a ki őt terv szerint játszotta ellenségei -kezébe! S a helyett, hogy torkon ragadta volna s megfojtotta volna, -átadta neki minden pénzét: anyai örökségét.</p> -<p>Abramson azután azt irta Bécsbe a kormánynak, hogy Trenk -Frigyest a saját hebehurgyasága miatt fogták el a poroszok. Nagy -hetykén átlovagolt a pomerán határon valami szerelmi kalandra; ott -csipték el, mint porosz katonaszökevényt. Ezt a jelentést aztán -Bécsben tudomásul vették s többet senki sem rontotta el az étvágyát -azzal, hogy Trenk Frigyesről beszéljen.</p> -<p>És még azon napnak az éjjelén megjelent a börtönében Raimer, a -porosz rezidens, ugyanazzal a porosz tiszttel, ugyanazokkal a -porosz altisztekkel, a kiket a mult alkalommal Trenk Frigyes oly -csúfosan elveretett; azok elvették tőle, még a mi értékes ékszerei -voltak, lehuzták a gyűrűket az ujjairól, lehurczolták a bezárt -kocsiba s éjnek éjszakáján kirobogtak vele a városból.</p> -<p>Mire megvirradt, egy porosz állomáson voltak vele; ott beült -mellé a kocsiba egy huszártiszt, tizenkét huszár pedig mellette -lovagolt.</p> -<p>Igy vitték állomásról állomásra, míg egy nagyobb városba értek -vele. Ott azután megpihentek. Addig hozzá sem szólt senki. -Éjszakára mindig be volt zárva.</p> -<p>Abban a városban a württembergi herczeg volt a főparancsnok. -(Ugyanaz, a kit Schiller a «Geisterseher» költeménye hőseképen -megörökített.)</p> -<p>Ez a fejedelmi nemes úr, a mint az értesítést kapta Trenk -Frigyes elfogatásáról, azonnal odaküldé hozzá a hadsegédét s -fölvezetteté magához. A belépő foglyot azzal fogadta, hogy kezet -nyujta neki. Ez jó omen volt.</p> -<p>Frigyes kapott a kedvező hangulaton s nem késett panaszát -előadni, népjog elleni elfogatása felett.</p> -<p>A herczeg azzal válaszolt rá, hogy meghívta magához ebédre. -Fényes társaság volt együtt. A herczeg fiatal nejének <span class= -"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> is -bemutatá az ifju regényhőst, a ki nagyon érdeklődött iránta, az -egész társaság, valamennyi porosz tiszt mind a legbarátságosabban -beszélt vele. De mintha összebeszéltek volna, valamennyi azt a -themát variálta, hogy bizony Frigyes király nagyon fel van -ingerelve Trenk Frigyes iránt s tőle semmi irgalmat, kegyelmet nem -várhat.</p> -<p>Csak hogy világosan a fülébe nem kiabálták: «fuss innen -szerencsétlen! ott a nyitott ajtó!»</p> -<p>Nem értette meg.</p> -<p>Nem is zárták itt be. Ott maradt a herczeg palotájában vendégül, -kisétálhatott a városba; ha katonatiszttel találkozott, az -félretért előle.</p> -<p>S aztán megint csak visszatért a herczeg palotájába.</p> -<p>Ott folyvást szivesen látták.</p> -<p>Harmadnap aztán, hogy csak nem akarta felhasználni az alkalmat, -ismét kocsira ültették: de ezuttal nyilt csézába s minden lovas -kiséret nélkül útjára bocsáták. Csak egy tisztet adtak mellé -utitársul. Az is álomnak adta a fejét az első órában, s aztán -nagyokat bámult, mikor felébredve még mindig maga mellett látta a -foglyot.</p> -<p>Pedig néhol olyan közel vitt el az út a lengyel határ mellett, -hogy egy iramodással más országban lehetett volna.</p> -<p>Csak ment a végzete elé bután, érzéketlenül.</p> -<p>Ugyanaz a Trenk, a ki a glatzi várból fegyveres csapaton vágta -magát keresztül, a ki átuszott a jégzajló folyón, a ki még egy -sánta szökevénytársát is a hátán czipelte: most megbénult a szökés -gondolata előtt.</p> -<p>A kisérő tiszt szándékosan rövid utakat tett a foglyával, minden -állomáson a térparancsnokhoz szállásolta be, a ki a herczeg szóbeli -izenete folytán teljes szabadságot engedett a fogolynak. Mindenütt -előre rémítették a király haragjával. Trenk nem látott, nem -hallott. Pedig megmondták neki, hogy Berlinben mi vár rá?</p> -<p>Kiváncsi volt a veszedelmére!</p> -<p>Egy kis mezővárosban egy kapitány fogadta, ki a Württemberg -<span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span> herczeg dragonyos ezredének utolsó -tartalékszázadát vezénylé.</p> -<p>Ennek sok dolga volt az ujonczok betanításával. Egy délután -egészen magára hagyta Frigyest a szállásán. A századát gyakorlatra -vitte messze a városon kívül.</p> -<p>Frigyes lement az istállóba, ott talált felnyergelt, -felkantározott lovat, pisztolyt, kardot. Csak fel kellett volna -ülnie és a város másik kapuján csendesen kilovagolnia.</p> -<p>Hanem akkor eszébe jutott, hogy hát aztán hová? «Haza» -Kecskemétre?</p> -<p>Inkább Berlinbe fogolyképen.</p> -<p>A százados nagyot bámult, mikor este a gyakorlatról visszatérve, -furcsa foglyát ott találta a szállásán.</p> -<p>Még másnap is tett vele egy próbát. Kivitte a csézáján az -erdőre. Talán a csalitok, a pagonyok megsúgják neki a jó tanácsot, -hogy fusson a rengeteg mélyébe.</p> -<p>Egy helyen megállítá a kocsit a százados s azt mondá -Frigyesnek:</p> -<p>– Hej! Itt ebben pagonyban szép csiperke gombákat lehet találni. -Szálljunk le, keressünk gombát.</p> -<p>S azzal az egyik jobbra, a másik balra elindult a bokrok -közé.</p> -<p>Egy óráig odamaradt a jó, becsületes kapitány. Mikor visszatért -a kocsihoz, hát nem szemközt jött rá a delinkvens, sisakját tele -szedve csiperkével?</p> -<p>– Nem bolond gombát szedtél, pajtás? Rivalt rá boszúsan.</p> -<p>Még azt sem értette el!</p> -<p>Trenk Frigyes azzal a hóbortos reménynyel áltatta magát, hogy -őtet most azért viteti magához Frigyes király, hogy ismét kegyébe -fogadja, rangjába visszahelyezze s aztán majd akkor újra kezdődnek -a charlottenburgi aranynapok.</p> -<p>Ez az őrültséggel határos ábránd annyira elvakította, hogy -semmire sem emlékezett, a miért Frigyes királynak oka legyen rá -neheztelni. <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span></p> -<p>Útközben kifundálta, hogy majd a midőn a haditörvényszék elé -fogják állítani, milyen hatalmas védbeszédet fog tartani eddigi -életéről és viszontagságairól. A birák lelke meg fog rendülni.</p> -<p>Nem jutott eszébe, hogy hiszen már a glatzi várfogságba is -itélet nélkül dugták be. A berliniek sokkalta egyszerűbb methodus -szerint tudtak elbánni az alkalmatlan embereikkel, mint a bécsiek. -Azok nem állítottak megfizetett hamis tanukat a vádlottal szembe, -nem vesztegettek meg birákat, magas hivatalnokot, hanem brevi manu -becsukták az embert, a ki nekik nem tetszett, a hűvösre, – s aztán -ott felejtették.</p> -<p>A mint a Württemberg herczeg dragonyosai kezéből más ezred -felügyelete alá jutott a fogoly, egyszerre megszünt a barátkozás. -Zárt kocsikban vitték Berlinig. Ott még tisztességes szobába -zárták, de éjjel-nappal két fegyveres őr volt mellette.</p> -<p>Harmadnapra odajött a börtönébe két hadbiró, meg egy irnok. -Hoztak magukkal egy nagy protokollumot.</p> -<p>Leültek az asztal mellé, a foglyot maguk elé állíták.</p> -<p>Kikérdezték: Kicsoda? micsoda? Hol és merre járt? Mit keresett -Danczkában.</p> -<p>A míg lehetett, felelt a kérdéseikre.</p> -<p>Aztán ilyeneket kérdeztek tőle:</p> -<p>– Mi módon akarta Danczkából az összeesküvést intézni Frigyes -király ellen?</p> -<p>– Kik voltak és hányan a czinkostársai?</p> -<p>– A király szakácsát vesztegették-e meg, hogy annak ételébe aqua -toffanát keverjen? Avagy a király vadászát, hogy urát szélpuskával -lelője!</p> -<p>– Kitől kapta e merénylet kivitelére a pénzt? Az angoloktól-e, -vagy az osztrákoktól? Mennyi pénzt kapott?</p> -<p>– Miféle államférfiak voltak ebbe a komplotba beleavatva?</p> -<p>– Mi oka volt rá, hogy Gohr urat, a moszkvai nagykövetet, -megmérgeztesse? <span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span></p> -<p>– Miért ingerelte Erzsébet czárnőt Frigyes király ellen?</p> -<p>– Minő viszonya volt Bestuseff kanczellárnővel?</p> -<p>Trenk Frigyes mindezekre a kérdésekre nem felelt semmit.</p> -<p>A tulsó rubrikába aztán bediktálták az auditorok:</p> -<p>«Vádlott makacsul hallgat.»</p> -<p>Az utolsó kérdésnél azonban indulatosan kiálta fel:</p> -<p>– De ez már szemtelenség!</p> -<p>Erre beszólították a porkolábot s meghagyták neki, hogy -vizitálja meg a foglyot.</p> -<p>Minden öltönyét levettették vele. Az inge alatt megtalálták azt -a bizonyos gyémántokkal kirakott medaillont. Azt elvették tőle, -kinyitották, kézről-kézre adták, nézegették.</p> -<p>– Hát ez nem Bestuseff kanczellárnőnek az arczképe?</p> -<p>Az is odacsatolták a protokollumhoz, mint bűntanújelt.</p> -<p>Többet aztán nem vesztegették rá a szót.</p> -<p>A mi egynehány aranyat még találtak a ruhabélésben elrejtve, -elszedték tőle; azzal zárt kocsiba ültették s erős fedezet alatt -elszállították Magdeburgba. Ott a fellegvárban elhelyezték az előre -készen tartott börtönébe.</p> -<p>Csinos kis helyiség volt.</p> -<p>Egy odu a kaszamatában, hat láb széles és tíz láb hosszú. A -bejáratot egy vasajtó, meg egy tölgyfaajtó zárta. Az ablak, mely a -hét láb széles bástyafalba volt vágva, olyan magas volt, hogy el -nem érheté. Az ágya pedig vaspántokkal a padlóhoz szegezve, hogy az -ablakhoz ne húzhassa. Kívül is, belül is vastag keresztvasak az -ablakon, azonkívül egy sűrű sodrony rostély. Egy szögletben egy kis -vaskályha, s egy megnevezhetlen bútor, de ez is a padlóhoz -szegezve.</p> -<p>Még most nem verték bilincsbe.</p> -<p>Egy korsóban állt az ivóvíz, s arra volt téve egy másfélfontos -profunt. Ez volt a fogoly élelmezése.</p> -<p>A profunt felében penészes volt és ehetetlen: de hát a katonák -is csak ilyent kaptak. <span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span></p> -<p>És Trenk Frigyes rendkívül jó étvágygyal volt megáldva. Megáldva -máskor; de most megátkozva.</p> -<p>A mint délben a profuntját megkapta, azt farkas éhséggel -egyszerre az utolsó falatig megette: akkor aztán egész nap -koplalt.</p> -<p>Azt mondja, hogy ezer aranyat adott volna érte, ha csak egyszer -jóllakhatott volna, kenyérrel!</p> -<p>Aludni sem tudott az éhség kínjaitól. Álmában az átdőzsölt víg -lakomák jelenetei jöttek eléje: a tele tálak, a habzó poharak, a -mik elrepülnek előle, a mint hozzájuk akar nyulni. Majd meg -dobzódik, fal, mint egy sokatevő; fogadásból megeszik egy borjut s -megnyeri a fogadást, s akkor felébreszti a lázadó gyomor -korgása.</p> -<p>Hej de sokszor visszasóhajtozott a jó kecskeméti házigazda -rakott asztalához: a derék disznótorokhoz, a mik elől elszökött, -megunva az unalmas egyforma jó életet. Most aztán megtalálta a -változatosságot.</p> -<p>Hasztalan könyörgött, hogy adjanak neki legalább több -kenyeret.</p> -<p>A várparancsnok Bork, egy embergyűlölő vad kedély, irgalmat nem -ösmert:</p> -<p>– Eleget zabáltál a király ezüst tányérairól hajdanában, a miket -a bátyád elrabolt. Ha nem tetszettek a király pástétomai, -pecsenyéi, akkor most tessék a profuntja. Ezt sem érdemled meg. -Nekem egyenes parancsom van a királytól, hogy ennél több kenyeret -neked ne adjanak. Ennyivel élhetsz holtig.</p> -<p>Hát «holtig!» <span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">X. FEJEZET.</span><br /> -A HALOTT KÜZDELME.</h2> -<p>Trenk Frigyes el volt temetve élő testben.</p> -<p>Ha lehetne fantazmagoriát irni egy elkárhozottról, a kinek nem -tetszik a pokol, s onnan minden embererővel ki akar törni és -visszatérni a világba, úgy csak Trenk Frigyes börtönéletét kellene -travesztálni, a hogy azt ő maga csodálatos emlékező tehetséggel -följegyezte.</p> -<p>Börtönének három ajtaja volt: a legbelsőn volt egy kívülről -felnyitható ablak, azon keresztül adták be neki a kenyeret és a -vizet. Egész héten csak egyszer nyitották ki az ajtaját; akkor -bejött egy rab, az kitisztította a börtönéből az egész hét -szennyét. Azután jött oda a várparancsnok a térőrnagygyal, -megnézni, hogy a fogoly él-e még?</p> -<p>Ez így ment egy pár hónapig.</p> -<p>Ezalatt a fogoly kitanulhatta, hogy hat napon át nem jön be -senki a börtönébe.</p> -<p>Akkor hozzákezdett a kiszabadulás munkájához.</p> -<p>Legelőször a puszta körmeivel letördelte azoknak a szegeknek a -hegyeit, melyek az éjjeli ládája vaspántját tarták, akkor aztán -ennek a ládának a segélyével felkapaszkodott az ablakba.</p> -<p>Az ablak előtt járt alá s fel a fegyveres őr.</p> -<p>Megkisérté az őrt megszólítani.</p> -<p>Tízszer nem sikerült a megszólítás, az őrnek nem szabad a -fogolylyal beszélni.</p> -<p>Egyszer aztán talált olyan katonára, a ki visszafelelt neki.</p> -<p>– Ki vagy? Mit akarsz?</p> -<p>– Én vagyok az ártatlanul elitélt Trenk.</p> -<p>– No iszen, ha én volnék az a Trenk, én nem maradnék a -börtönben, hanem megszökném innen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_306" id="Page_306">-306-</a></span></p> -<p>– Hogyan lehetne?</p> -<p>– Keresztül ásnád a falat. Ott egy üres kaszamáta van, a miben -zsupp áll, az ablaka az árokra nyílik. Ledobálnád a zsupp kévéket, -s könnyen utánuk ugranál, puhára esnél. Itt folyik az Elba vize. Ha -ott valaki várna rád csónakkal, átkelhetnél a túlsó partra s túl -volnál a szász határon.</p> -<p>– Megtennéd nekem, hogy egy olyan csónakot szerezz?</p> -<p>– Van-e pénzed?</p> -<p>– Az nincs, de van egy gyémánt gombom, a miért a zsidónál -kaphatsz kétszáz tallért.</p> -<p>– Dobd ki az ablakon.</p> -<p>Trenk Frigyes kidobta a sodrony-rácson utolsó ékszerét, a mit el -tudott rejteni, mikor kimotozták.</p> -<p>Hitt a közkatonák becsületességében.</p> -<p>Ekkor aztán hozzáfogott a munkához.</p> -<p>Ugyanazzal a vaspánttal, melyet az éjjeli ládájáról lefeszített, -felszakítá a téglázatot; az alatt agyagföld volt.</p> -<p>Elébb ezt a töltelék földet kellett olyan mélyen kiásni, hogy -abba beleülve, magát a falat keresztül vájhassa.</p> -<p>Az a fal hét lábnyi vastag volt. Az első rétege téglarakás, a -többi terméskő.</p> -<p>Ki lehetett számítani, hogy ennek a keresztültörése el fog -tartani hat hónapig. Csak éjszaka dolgozhatott, nappal az ajtó -ablakán át valaki megláthatta volna.</p> -<p>A mint egy téglát, egy követ ki tudott kaparni, azt megszámozta. -Korán reggel mindent visszarakott megint a maga helyére, a finom -mészporból, a mit félrerakott, ragacsot készített, azzal a tört -rést besimítá, aztán ráült, hogy a teste melegével szárazzá tegye; -akkor a vaspántokat megint fölszegezte a faládára s nappal veszteg -maradt. Meszelő-pamacsot a hajából készített.</p> -<p>Legnagyobb nehézsége volt azzal, hogy a kövek közül kikapart -vakolatot hogyan távolítsa el.</p> -<p>Azt elébb finom porrá taposta össze s aztán az ablakán -<span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span> keresztül egy papirból csavart csövön -át kifujta a szabadba, mikor az őr hátat fordított.</p> -<p>Egyszer egy vén granátos került az ablaka alá őrt állani.</p> -<p>Az észrevette ezt a porfuvást s rákiáltott:</p> -<p>– Hej Trenk!</p> -<p>Frigyes megijedt.</p> -<p>– Jobban vigyázz! dörmögé a vén katona.</p> -<p>– El ne árulj! suttogá Frigyes.</p> -<p>– Én nem. Nevem Gefhardt. Az a másik, a kinek a gyémántos -gombodat adtad, gazember. Az megcsalt. A rábizott pénzen nem vett -számodra csónakot, hanem beitta. Annak a neve Schütz. Akaszszák -fel! – Én nem kérek tőled semmit. – Talán hasznát veheted -ennek.</p> -<p>Azzal a vas puskatöltőt odahajítá az ablakba, az fennakadt a -sodronyzatban a körömfogónál. Trenk behuzta magához. Ez nagyon jó -szolgálatot tett neki a fal keresztülvájásánál.</p> -<p>Nemsokára egy bicsakot is kapott az öreg granátostól, a -prófuntjába elrejtve: erre is nagy szüksége volt a munkájában.</p> -<p>A hatodik hónapban annyira jutott, hogy a vastag falat egész az -utolsó téglarétegig keresztül furta, a mi annál kinosabb munka -volt, mert fél éjjelt arra kellett fordítania, hogy a kiszedett -köveket megint a helyeikre rakja s a tört rést kívülről -bevakolja.</p> -<p>A vizsgálatnál semmi nyomát nem vették észre az -aknamunkának.</p> -<p>Az a kimagyarázhatlan ennél a merész kisérletnél, hogy Trenk nem -követte azt a határozott elszántságot, a mivel magát a glatzi -várfogságból kiszabadította.</p> -<p>Csak egy vékony téglafalat kellett még keresztültörnie, egy -ugrást koczkáztatni a zsuppkévékre s aztán a keskeny Elbén -keresztülúsznia. És az Elbén most nem is zajlott a jég, egy sánta -bajtársat sem kellett most a vállán czepelni, mégis tétovázott.</p> -<p>Az a Trenk, a ki Glatztól Thornig, kegyetlen télidőben, -<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> éhezve, nyomorogva verte magát -keresztül, most azon akadt meg, hogy egész úri kényelemmel -szándékozott megszökni.</p> -<h2><span class="smaller">XI. FEJEZET.</span><br /> -A SZÉP ESZTER.</h2> -<p>Trenk Frigyes többször figyelmessé lett a börtönében, hogy künn -az udvaron valami csengő, siránkozó női hang hallatszik, vegyülve -az őr durva elutasító szavával. Némelykor aztán az őr mérges hangja -halk dörmögéssé enyhül s akkor a női hangból gyors suttogás -lesz.</p> -<p>Ilyenkor mindig a jó öreg Gefhardt áll a strázsán.</p> -<p>Egyszer az ablakon át megkérdé Frigyes az őrt:</p> -<p>– Micsoda nő jár itt?</p> -<p>– Hát az a zsidóleány: a Heymann Eszter, a kinek az apja itt van -bezárva az átelleni kaszamátában. Az jár ide az apjával az ablakon -keresztül beszélni. Messziről jár ide. Dessauban lakik.</p> -<p>– Szeretnék én azzal a zsidóleánynyal beszélni.</p> -<p>– Az meglehet; mihelyt az apja ablakától visszajön.</p> -<p>És Trenk Frigyes onnan a börtönablakból meg tudta nyerni a -fiatal leánykának a hajlandóságát: pedig az nem is láthatta az -arczát, csak a szavát vette be. A leány kész volt minden -veszedelembe rohanni érte.</p> -<p>A legközelebbi alkalommal, mikor ismét a barátságos katona volt -az őrhelyen, a szép Eszter megjelent a fogoly ifju börtönablaka -alatt s elhozta neki mind azt, a mit kivánt: irószereket, -ráspolyt.</p> -<p>Hogy azokat átvehesse, Trenk a nyoszolyából hasogatott le -szilánkokat, azokat egy hosszú pálczává összekötözte s azt a -sodronyhálón keresztüldugva, húzta fel magához.</p> -<p>Akkor aztán leveleket irt.</p> -<p>Egyet a hugához. (Ugyanahhoz, a kinek a férje Waldow -<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> gróf, őt a glatzi kitörése alkalmával a -házából kikergette.) Most már özvegy volt.</p> -<p>Azt kérte tőle, hogy adjon háromszáz tallért Heymann Eszternek, -a mit az el fog hozni a számára, utiköltségül.</p> -<p>Utiköltség a megszökéshez!</p> -<p>Ez még nem volt elég a bolondságból; azonkívül a berlini osztrák -nagykövethez is irt egy levelet, a melyben gavalléros nyiltsággal -elmondá, hogy ő most innen a börtönből meg fog szökni, két granátos -segítségével. A leveléhez pedig mellékelt egy ezer forintos váltót -azzal az utasítással, hogy annak az értékét a nagykövet fizettesse -ki Bécsben a tömeggondnokával s a pénzt adja át Heymann -Eszternek.</p> -<p>Ha a szép zsidóleány ezt az őrült megbizatást a börtönben ülő -apjának elmondta volna, az bizonyosan átok alatt tiltotta volna meg -a leányának ezt a gonosz üzletet. De hát nagyon meg tudta nyerni a -szivét az a szerencsétlen ifju. Elvállalt mindent. Felkereste -Frigyes hugát messze földön: attól átvette a háromszáz tallért. -Azután bejutott az osztrák nagykövethez, Puebla grófhoz, annak is -átadta a levelet és a váltót. Ez aztán titkárjához utasítá, -Weingarten úrhoz. Ahhoz a bizonyoshoz, a ki a porosz kormány által -fizetett áruló volt az osztrák nagykövetség szolgálatában, a kinek -a hűtlensége által Frigyes király az osztrákok egész haditervét -előre megkapta.</p> -<p>Ez aztán mindent rendén elmondatott magának a szép Eszterrel. -Hogyan készül Trenk Frigyes a börtönéből kitörni? Mikor egyszer az -a két gránátos fog az ajtaján strázsálni, a kik meg vannak -vesztegetve. Azoknak a neveit is megmondá. Jó szerencse, hogy az -öreg Gefhardt nevét elhallgatta.</p> -<p>Weingarten úr azt mondta a leánynak, hogy nagyon jól van; csak -vigye el Trenk Frigyesnek Magdeburgba a nővére által küldött pénzt, -aztán majd jőjjön vissza ő hozzá a maga ezer forintjáért; akkorra ő -azt a váltót kifizetteti Bécsben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span></p> -<p>S azzal ez a pribék egyenesen fölment a porosz miniszterhez s -elárulta neki az egész szökési tervet.</p> -<p>Heymann Eszter sietett Magdeburgba.</p> -<p>Jó szerencséje, hogy a fellegvár hidja előtt szembetalálkozott -az egyik granátos feleségével, a ki jajveszékelve panaszolta neki, -hogy azt a két bizonyos granátost elfogták, az egyiket akasztófára -itélték, az ő urát pedig hétszer alá, hétszer fel -vesszőfutásra.</p> -<p>A zsidóleány egyszerre megértette a veszedelmet s megfordult, -meg sem állt a határig.</p> -<p>Trenk Frigyes pedig türelmetlenül várta a galambja -visszatértét.</p> -<p>Egy napon ismét az öreg Gefhardt állt őrt az ablaka előtt.</p> -<p>– Uracskám. Czigányutczára ment a dolgod. A két granátost -elfogták, a kik be voltak avatva. Az egyik az akasztófán, a másik a -vesszőzés alatt halt meg. A zsidóleány elfutott. Az apját bot alatt -vallatóra vették, hogy a leánya hollétét mondja meg. Nem vallott -semmit. Az is belehalt a botozásba.</p> -<p>Trenk Frigyes elszörnyedt e hirre. Három ember esett áldozatul -az ő hebehurgyaságának.</p> -<p>Még következtek többen is!</p> -<p>Az őr folytatá:</p> -<p>– Most már uracskám, ha menekülni akarsz, csak törd magadat -keresztül a falon s aztán úszszál át az Elbén. De ne soká várj -vele. A király épen itt járt, mikor a dolgod kitudódott. Ő erősíté -meg az itéleteket. A te számodra pedig elrendelé, hogy egy egész -külön tömlöczöt kell építeni a csillagsánczban, mely olyan erős -legyen, hogy még őrizni se kelljen, hogy az őröket meg ne -vesztegethesd. Már hozzákezdtek az építéshez; sebesen megy a munka. -Ne sokat várakozzál.</p> -<p>Trenk Frigyes erre a rossz hírre kétségbeesetten fogott hozzá az -aknafúrás befejezéséhez. A puskavessző már keresztül tört a -téglarétegen: csak egy taszítás kellett még, hogy a rés járható -legyen. <span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span></p> -<p>De akkor úgy ki volt már fáradva az erőfeszítő munkában, hogy -nem merte a folyamon átúszást megkisérteni. Egy napi megpihenést -engedett magának.</p> -<p>Hiszen még csak vasárnap volt. Szerdánál hamarább nem jönnek a -börtönt megvizsgálni.</p> -<p>Másnap, hétfőn este felé, nagy rémületére nyitogatják a -börtönajtókat. Alig volt ideje a kését elrejteni.</p> -<p>A térparancsnok és a segédtiszt lépett be hozzá, lámpással a -kezükben.</p> -<p>– Öltözzék fel gyorsan, monda az őrnagy.</p> -<p>Erre felölté az egyenruháját: a Cordua vértes-ezredét.</p> -<p>Akkor a segédtiszt egy békós lánczot adott neki, azzal az -utasítással, hogy azt maga csatolja az egyik kezére és lábára. Az -alatt az őrnagy beköté szemeit kendővel, azzal karonfogták s -kivezették a zárkájából.</p> -<p>Nem tudhatta, hova viszik. A szabad levegő megütötte az -arczát.</p> -<p>Azután feltolták egy kocsiba, mely nyitott volt. Az egyik tiszt -melléje ült, a másik átellenébe.</p> -<p>A kocsi keresztülgördült a hidon. Az eső hullani kezdett. Jól -esett az arczának a friss májusi permeteg. A rabok nem mosdanak. -Most legalább megmosdatja a zivatar.</p> -<p>A szekér kövezeten döczög végig: a városon viszik keresztül, -aztán a piaczon. Nagy népcsődület van. Hallja, hogy a nevét -kiabálják s egyes mondásokat: «Ez a Trenk! Szegény fiu! Hová -viszik? A csillagsánczba fejét venni!» Egy-egy női hang irgalmasan -kiált fel: «Isten legyen kegyelmes szegény lelkének!»</p> -<p>– Az vigasztal, hogy ártatlanul halok meg, monda nyugodtan Trenk -Frigyes. Ime, az ég maga is tisztára mossa az arczomat.</p> -<p>S büszkén fordítá az arczát a szakadó zápor elé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XII. FEJEZET.</span><br /> -A CSALÁDI BÖRTÖN.</h2> -<p>A zsenialitást nem lehet megtagadni azoktól a hatalmas uraktól, -a kiknek feladatuk volt a Trenk-családot megfenyítni.</p> -<p>Frigyes kitörési kisérletének elárultatása után elrendelték, -hogy az ilyen rendkívüli gonosztevő számára valami eddig még soha -nem látott börtönt is kell építeni, csak ő neki magának, a privát -használatára.</p> -<p>A börtön tervrajzát ahhoz értő mesterrel elkészíttették s aztán -bemutatták Waldow grófnénak, hogy tetszik-e neki a «bátyja» számára -építendő börtön? Mert ennek a költségét ő fogja megfizetni!</p> -<p>Ördögi humor! A nővérrel építtetni fel a bátyja kinzó vermét! S -a börtönépítés költségei czímén elharácsolták az egész vagyonát a -grófnénak: ő maga megőrült bele és bánatában meghalt, gyermekei -elzüllöttek.</p> -<p>Trenk Frigyes csak a belsejét látta meg ennek a szomorú -épületnek, a mit hirtelen, néhány hét alatt emeltek. Ott vették le -a szeméről a köteléket.</p> -<p>A mit maga előtt látott, rosszabb volt a vérpadnál.</p> -<p>Egy szűk odu, minden butorzat nélkül. Szék helyett egy téglából -rakott ülőke; ágy helyett egy márványkőlap a padlaton; egy sírkő, -dombormű halálfejjel s keresztbe tett lábszárcsontokkal, alatta -bevésve nagy betükkel: «Itt nyugszik Trenk Frigyes!» – Remek egy -tréfa! Fölötte nyugszik, a míg él, alatta, ha meghal.</p> -<p>Azonkívül is a meztelen fal sárga téglái közé veres téglákból -kirakva olvashatá a Trenk Frigyes nevet.</p> -<p>Igazán nagy megtiszteltetés érte!</p> -<p>De ha butorai nem voltak az új börtönnek, voltak egyéb -fölszerelései. Lánczok. <span class="pagenum"><a name="Page_313" -id="Page_313">-313-</a></span></p> -<p>Ott várt reá két kormos pofájú kovács, tüzes serpenyővel, -pőrölylyel.</p> -<p>Legelébb is a két lábára felnyithatlan békókat kovácsoltak, a -miknek a láncza egy, a falba erősített vaskarikába volt akasztva. -Azután a derekára egy széles vasövet vertek, melyet egy láncz -kötött össze egy vastag vasrúddal, a melynek a két végéhez voltak -erősítve a bilincsek, a mikbe a fogoly két kezét szorították.</p> -<p>Akkor aztán ott hagyták magára a sötétben: egy szót sem szóltak -hozzá. Hallhatta, hogy négy börtönajtó csapódik be az eltávozók -után.</p> -<p>Azután mély csendesség támadt körülötte; még az őr léptének -dobaját sem hallá, mint a másik börtönben. Csak két egymást -felváltó vízcseppnek a koppanása szakítá félbe a csendet, melyek -közül az egyik az ülőkéjére hullott, a másik meg a fekhelyére, úgy, -hogy akár ült, akár feküdt, mindig áztatta a padmalyról alászivárgó -mészvíz.</p> -<p>Mikor másnap reggel a porkoláb bejött a zárkájába, a lámpásában -a gyertyát egyszerre eloltá a sűrű gőz, fáklyát kellett hozni. S -elébb félóráig nyitva kellett hagyni a börtön ajtaját, mert -becsületes ember azt a «búszt» ki nem állta.</p> -<p>Pedig nappal lett volna már, valami világosság derengett a -boltozatba vájt ablakból alá, de az olyan homályosan hagyta ezt az -odut, hogy rab kellett hozzá, a kinek a szeme abban látni -tudjon.</p> -<p>Idő jártával megszokta Frigyes ezt a félhomályt, télen azonban -egész sötétség volt a börtönében.</p> -<p>Lépnie nem lehetett a bilincseitől, ha fel akarta a testét -melegíteni, csak annyit tehetett, hogy előre-hátra forgolódott, az -ugrálást tiltották a lábait kinzó békók.</p> -<p>Milyen nehezen tudott hozzászokni a lánczaihoz!</p> -<p>Az első kínosan átélt nap után meglátogatta a várparancsnok.</p> -<p>Meg volt elégedve a fogoly ellátásával.</p> -<p>Megkérdezte tőle, hogy hát ő meg van-e elégedve? <span class= -"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span></p> -<p>– Tökéletesen.</p> -<p>– No, ha meg van nyugodva, annak nagyon örülök. Csak erre a -szóra vártam. Ő felségének a kegyelme rég itt van a zsebemben, a -mit azonnal foganatba vehetek, a mint ön kinyilatkoztatja, hogy meg -van nyugodva.</p> -<p>– Szabadon bocsát ő felsége? kérdé örömrepesve Trenk.</p> -<p>– No, azt épen nem. De megengedi, hogy önnek ágyat és pokróczot -hozzanak a börtönébe s aztán hogy ne panaszkodjék az éhségről, -mindennapra kap egy egész prófuntot.</p> -<p>Hát hiszen ez is nagy kegyelem volt! A nedves oduban meleg -pokróczba takarózhatni! S aztán egy egész komiszkenyér! Tizenegy -hónapi kegyetlen koplaltatása után. Tigris a prédájára, szeretők -egymás karjába nem rohannak oly hévvel, mint Frigyes arra a -derczéből sütött czipóra. Felfalta az egészet egy ülő helyében s az -alatt áldotta zsarnokait, a kik egyszer valahára jóllakni engedik -puha kenyérrel.</p> -<p>Pedig ez is csak raffinált kínzásul volt kiszámítva. A hirtelen -felfalt puha kenyér a kiéhezett gyomorban nem sokára oly irtóztató -görcsöket okozott, hogy a fogoly kínjában a lánczait harapdálta. S -egy élő lélek nem volt, a ki a kínordítását meghallja.</p> -<p>Másnap a porkolábok kínoktól eltikkadtan találták a foglyot.</p> -<p>Megint elhozták neki az egész kenyeret. Undorodva taszítá el -magától. Látták, hogy nagyon szenved. Egymásnak mondogatták: «No, -majd ennek is megkönnyíti az Isten a szalmáját.»</p> -<p>Jobbat nem is kivánhattak neki, mint hogy minél elébb végezze be -már ezt az elátkozott életet, a mi neki is teher, de az őrizőinek -is az.</p> -<p>Aztán megint rázárták az ajtókat, a mészcsepp jelezte a futó -perczeket.</p> -<p>Más hires embernek van családi kriptája, mauzoleuma, Trenk -Frigyesnek volt saját családi börtöne. <span class= -"pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315">-315-</a></span></p> -<p>A szerencsétlen ifju lelkén erőt vett a kétségbeesés.</p> -<p>Ezek a lánczok elviselhetetlenek voltak.</p> -<p>Elhatározta, hogy meg fogja magát ölni.</p> -<p>Azt a kést, a mit Esztertől kapott, valami csodálatos úton-módon -úgy el tudta rejteni, hogy nem találták meg nála, mikor -megvizsgálták. Ez a kés jó lesz megnyitni a túlvilág ajtaját.</p> -<p>A napot is kitűzte már, a melyen véget fog vetni az életének: az -valami nagyon boldog emlékű életforduló volt.</p> -<p>De mikor aztán kezében volt az a kinyitott kés, akkor ez a -gondolat villámlott át az agyán:</p> -<p>«Ejh! Nem lehetne ezzel a késsel valami okosabbat kezdeni, mint -az embernek az ütereit elvagdalni vele?»</p> -<p>A börtönnek négy ajtaja van, mind a négy fából, hátha ezekből az -ajtókból ki lehetne faragni a zárakat?</p> -<p>Az embernek a szíve elszorul, mikor ezt hallja! Egy nyomorult -kis zsebkéssel keresztül vágni négy ajtót, egy rövid juniusi -éjszaka alatt. S akkor az őrizetlen börtönből futni a sánczokra, -halálveszélyes ugrással a vízbe vetni magát s kiúszni a partra.</p> -<p>De hát a lánczok, a békók, a vasrúd, meg a derékabroncs mit -szólnak hozzá?</p> -<p>Megkisérté megszabadítani magát a vasaitól.</p> -<p>Már ez is egy herkulesi munka volt.</p> -<p>Legelőször is a jobb kezét erőszakolta keresztül a bilincsen. A -vér kijött a körmei alatt, de sikerült a kisérlet. Akkor már az -egyik keze szabad volt. – Hanem a bal kezén sokkal szorosabb volt a -vasperecz, sem hogy keresztül húzhatta volna rajta.</p> -<p>Ekkor aztán az ülőkéjéből letört tégladarabbal addig csiszolta -annak a szegnek a fejét, mely a békót összetartá, míg lekoptatta -róla, akkor a szeget ki lehetett húzni belőle s a vaskösöntyűt -szétfeszíteni.</p> -<p>Most aztán mind a két keze felszabadult.</p> -<p>Következett a derekára vert vasöv.</p> -<p>Ettől meg oly módon szabadult meg, hogy a két lábát a -<span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span> falnak feszítve, addig erőszakolta a -pántot, a míg az a forrasztásnál szétnyilt s akkor kibujhatott -belőle.</p> -<p>Hátra volt még a lábaira kötött láncz, mely a falhoz volt -erősítve. Ezt a lánczot a két markába szorítva addig csavargatta, a -míg egyszerre két lánczszem kitörött belőle.</p> -<p>Ekkor aztán már odamehetett az ajtóhoz.</p> -<p>A sötétben tapogatózva kitalálta, hogy a závár kívülről van az -ajtóhoz szegezve s ezeknek a szegeknek a visszahajtott hegyét csak -ki kell egyenesíteni s akkor a zár nem tart többé. Erre pedig jó -lesz a letört lánczszem.</p> -<p>Az éj azonban már nagyon előhaladt, a hátralevő idő nem volt -elég a tervezett munkához.</p> -<p>Tehát ismét vissza kellett bujni a bilincsekbe.</p> -<p>Az elszakított lánczot a hajkötő szalagjának egy darabjával -összekötötte. A porkoláb soha sem vizsgálta a bilincseket. Ki jött -volna arra a gondolatra, hogy egy ilyen erősen megvasalt ember ki -tudja magát szabadítani?</p> -<p>Tehát ismét felhúzni a karmantyúkat.</p> -<p>A vasabrincsot könnyű volt újra felölteni; a balkézre is -ráhajtani a szétnyilt bilincset; de a jobb kéz úgy meg volt -dagadva, hogy sehogy sem tudta rá visszaerőszakolni a békóját.</p> -<p>Végre, nagy kínlódás után, valahogy ismét át tudta az öklét -dugni a vaspereczen.</p> -<p>Mikor a porkoláb jött a vizsgálatra, mindent rendben talált.</p> -<p>Nehány napig azonban várni kellett a nagy munkával, a míg a -feldagadt jobb kéz lelohad.</p> -<p>Julius negyedikén, azon a napon, a melyet öngyilkossága idejéül -kitűzött, hozzáfogott megküzdeni a fátummal s a halál helyett az -életet kivívni erőszakosan.</p> -<p>Volt hozzá egy kése. Jó az egyikhez is, a másikhoz is.</p> -<p>A mint délben a vizitálók eltávoztak a lámpásaikkal, melyeknek -perczegő kanóczánál semmit sem vehettek észre a fogoly -előkészületeiből, az utolsó ajtó kulcsnyikorgatása után azonnal -hozzáfogott Trenk a munkájához. <span class="pagenum"><a name= -"Page_317" id="Page_317">-317-</a></span></p> -<p>A vasbilincsek most már gyorsan lerakattak, az első ajtón, mely -befelé nyilt, gyorsan keresztül lett vágva a deszka.</p> -<p>Itt egy gádor következett, ennek az ajtaja azonban kifelé nyilt, -s a záváron kívül még egy lelakatolt keresztvassal is biztosítva -volt. Ennél már most egy egész deszkatáblát kellett -keresztülvágnia. Mind azzal az egy késsel. Sikerült neki. A deszka -résén keresztül tudott bujni. – Napvilágot látott. – A börtönének a -pitvarában volt. – Egy nyitott ablak bocsátá be a világot.</p> -<p>Felmászott az ablakba és széttekintett.</p> -<p>Onnan látta, hogy a börtöne a csillagsáncz főárkában van építve. -Onnan még a sánczkarózaton kell átmászni, s a külső sánczra -felkapaszkodni.</p> -<p>Ebből az ablakból már ki lehetett volna ugrani; de az volt a -baj, hogy a pallisade előtt egy őr volt felállítva.</p> -<p>A hadmérnöki rajzokban jártassága rávezette, hogy neki az -ajtókon keresztül lehet csak megmenekülni ebből a -csillagsánczból.</p> -<p>Tehát hozzáfogott a harmadik ajtóhoz. Az is olyan becsületes, jó -akaratú ajtó volt, hogy befelé nyilt. Ennek is csak a závára körül -kellett átfaragni a deszkát s aztán könnyedén kinyilt.</p> -<p>Mire ezzel a gyötrelemmel elkészült, akkorra beesteledett. Épen -oda sütött az arczába az alkonyodó nap.</p> -<p>A szép tűzszinű nap! De régen nem látta fölséges orczáját! Hány -éve már annak? Addig nézegette az ablakból, a míg csak le nem tünt -a láthatáron végkép s aztán csak a hátramaradt zöld félgömbök -tánczoltak a szeme előtt.</p> -<p>Az utolsó ajtó átvágásához be kellett várnia a teljes éjszaka -beálltát.</p> -<p>S az ilyen nyáréji sötétség milyen sokáig várat magára.</p> -<p>Eszébe jutott az a tündérálomhoz hasonló éj a morszkája-kertben, -a mikor épen ily türelmetlenül leste a csillagok feljöttét, hogy -egy isteni szép hölgyet ölelhessen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p> -<p>Hajh, most egy még szebb istennő ölelésére siet, a kinek neve -«szabadság!» s a kit a hatalmas zsarnoka épen oly türelmetlenül -őriz. Hejh! ha ennek is szarvakat lehetne rakni.</p> -<p>Legalább addig kipihente magát.</p> -<p>A mint végre besötétedett, neki fogott a negyedik ajtónak. Az is -kifelé nyiló volt, azon is keresztvas. Tehát az egész táblát ki -kellett belőle vágni.</p> -<p>A kivájt nyiláson kitekintett. Nagy volt az öröme. A börtönajtó -előtt nem állt semmi strázsa.</p> -<p>Ekkor a késének a pengéje kettétört s a hegye kiesett a -hasadékon. Az egész munkája meghiusult.</p> -<h2><span class="smaller">XIII. FEJEZET.</span><br /> -A HALÁL ORSZÁGÁBA – ODA ÉS VISSZA.</h2> -<p>Ennél a balesetnél Trenk Frigyes elvesztette a lelkét.</p> -<p>A félben tört késpenge nem volt többé elég, hogy az utolsó ajtót -keresztülvágja vele. – Hanem arra, hogy a legeslegutolsó ajtót -betörje vele, még elég alkalmas volt: azt, a melyik a túlvilágba -nyilik, az öngyilkos számára befelé.</p> -<p>A börtöngádor ablakán át odasütött rá a teli hold.</p> -<p>Búcsút vett az egész szép világtól. S aztán visszatért a -börtönébe. Egyet fohászkodott, Istennek ajánlva lelkét, s azzal -keresztülvágta az ereit a balkarján és lábán a félbetört -késsel.</p> -<p>Akkor aztán végigfeküdt azon az előre elkészített sírkövön, s -hagyta a vérét folyni, míg az álomszerű zsibbadás el nem -kábítá.</p> -<p>Reggelig szépen meghalhatott.</p> -<p>Egyszer aztán arra ébredt fel, hogy a nevét hallotta -hangoztatni.</p> -<p>Felnyitá a szemeit. Újra hangzott a szólítás a magasból: -<span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span></p> -<p>«Trenk Frigyes!»</p> -<p>Honnan jön ide emberi hang?</p> -<p>– Ki szól itt?</p> -<p>– Gefhardt.</p> -<p>– Hol van ön?</p> -<p>– Itt vagyok a börtön tetején, az ablakon át beszélek. Hogy van -ön?</p> -<p>– Haldoklom. Itt úszom a véremben. Elvágtam az ereimet.</p> -<p>– Ne bolondozzon! Ki gondolna meghalásra? Állítsa el a vérzést. -Én ki tudom önt szabadítani. Innen sokkal könnyebb kimenekülni, -mint a másik börtönből. Az egész csillagsánczban csak egy strázsa -van belül, a másik kívül a sorompónál. Most én vagyok a belső -őrálláson. Bizzék Istenben! Én hozok önnek mindent, a mire szüksége -van, hogy a börtönből kiszabaduljon. Minden két hétben kerül rám az -itteni őrtállás. Ezen az ablakon át mindent beadogatok.</p> -<p>Ez a biztatás visszaidézte Trenk Frigyest a halál -országából.</p> -<p>Ha néhány órával hamarább jött volna Gefhardt, más kést adhatott -volna neki, a mivel a külső ajtót keresztülvágja. De most már a -nagy vérvesztés miatt nem lehetett gondolni erre.</p> -<p>Hirtelen széthasogatta az ingét s annak a foszlányaival -bekötötte a vérző sebeit a karján és a lábszárán.</p> -<p>Akkor aztán gondolkodott rajta, hogy mit tegyen tovább?</p> -<p>Ha másnap délben jön majd a porkoláb és a felügyelő tiszt, no, -azokra szép meglepetés fog várni.</p> -<p>Védeni fogja magát. Nem a megmenekülés reményében, hanem hogy -tisztességes kapitulácziót csikarjon ki az ellenségtől.</p> -<p>Azzal a vasrúddal, a mi a lánczait szétfeszíté, lerombolta a -téglából rakott ülőkét s a téglákat odarakta a börtön közepére. A -lánczaival pedig a második ajtót, mely félig volt keresztülvágva, -erősen odakötötte az ütközőhöz, <span class="pagenum"><a name= -"Page_320" id="Page_320">-320-</a></span> hogy azt nem lehetett -felnyitni kívülről: a ki be akart jönni rajta, annak azon a résen -kellett bebujni.</p> -<p>Akkor aztán várta nyugodtan a sorsát.</p> -<p>Délben, a szokott órában megérkezett a felügyelő őrnagy a -porkolábbal, a vizet és kenyeret hozó katonával s a tisztogató -fegyenczczel.</p> -<p>Szép kis ijedelmük lehetett, mikor a második ajtót tárva látták -maguk előtt, de még inkább, mikor a gádorajtóhoz értek s annak a -kivágott tábláján keresztül bevilágítottak a lámpásukkal s ott -látták a nyitott börtönajtóban azt a rémalakot, övig meztelen, a -többi ruhája vértől ázott, az egyik kezében egy tégla, a másikban -az eltört kés.</p> -<p>– Vissza, őrnagy uram! rikácsolt a fogoly. Mondja ön meg a -várparancsnoknak, hogy nem akarok tovább bilincsekben élni. -Lövessen agyon. Ide élő ember be nem jön! A hány az ajtón bebujik, -mind agyon ütöm; s ha elnyomnak: itt a kés, elvágom vele a -torkomat.</p> -<p>Az őrnagy megszeppent, rohant rögtön a várparancsnokhoz; Trenk -az alatt leült a téglahalmazra.</p> -<p>Nem sokára jött maga a várparancsnok, a térparancsnokkal, -tisztekkel és granátosokkal. Nagy volt az elszönyerdés, mikor -meglátták a három keresztülvágott börtönajtót.</p> -<p>A várparancsnok imponálni akart a tekintélyével.</p> -<p>– Nyissa ön fel az ajtót! parancsolá a fogolynak a gádorajtónál -megjelenve.</p> -<p>Válasz helyett Trenk felkapott egy téglát s ugyan gyorsan -kellett ugrani Bork úrnak, hogy meg ne kapja a feje, a mire -rászolgált.</p> -<p>– Be kell törni az ajtót! parancsolá Bork a granátosoknak.</p> -<p>Egy granátos serényen keresztül is bujt a résen, de azon aztán -példát szolgáltatott Trenk: úgy vágta fejbe a téglával, hogy menten -lebukott. Akkor aztán odarohant a belánczolt ajtóhoz és folytatta a -bombardozást, téglazáporral kergetve ki a gádorból a pitvarba -katonákat, tiszteket hanyatthomlok. <span class="pagenum"><a name= -"Page_321" id="Page_321">-321-</a></span></p> -<p>– Lőjjetek agyon! Élve meg nem fogtok! ordítozott rájuk.</p> -<p>Ekkor aztán tanakodtak, hogy mit csináljanak?</p> -<p>A király határozottan megparancsolta, hogy Trenk Frigyest úgy -kell megőrizni, hogy öngyilkosságot el ne követhessen, megölni -pedig épen nem szabad, még ha szökésen kapják is. – Elhivatták -hozzá a papot.</p> -<p>A jó lutherános lelkipásztor megjelent az ajtaja előtt, azt nem -fogadta kődobással. Az elkezdett neki a lelkére beszélni, a -túlvilágról.</p> -<p>– Hagyjon nekem békét, tiszteletes úr, a mennyországgal! Ha ezek -az én ellenségeim is ott lesznek, akkor én megyek a pokolba, ott -külömb pajtásokat találok!</p> -<p>A lelkész elszörnyedve vonult vissza.</p> -<p>Ekkor aztán a vizitáló őrnagy lépett oda az ajtóréshez, az -beszélt könyező szemmel, reszkető hanggal a rebellis fogolyhoz.</p> -<p>– Látod, édes fiam, ez a te makacsságod engemet tesz tönkre. Ha -a király megtudja, hogy én téged olyan hanyagul vizsgáltalak meg, -hogy egy kés maradt nálad, akkor engemet is infám-kasszálnak, -sánczfogságba küldenek, apró gyermekeim mind koldussá lesznek.</p> -<p>– Jól van hát, mondá Frigyes, az őrnagy úr kedvéért megadom -magamat. De csak az ön kedvéért. Ha becsületszavát adja a -várparancsnok, hogy erről az egész esetről jelentést nem tesz s -engemet az eddiginél súlyosabb lánczokkal nem terhelnek.</p> -<p>Erre becsületszavát adta a várparancsnok.</p> -<p>Akkor aztán felnyitotta Trenk az ajtót. Azzal ki is volt merítve -az ereje, félájultan rogyott össze.</p> -<p>Az egész esetről csakugyan nem tettek jelentést. A nagy -vérvesztéstől elalélt Trenket ágyára fektették; felcsert hivattak -hozzá, az összevarrta a sebeit. Bort, húslevest adtak neki, ha -egy-egy pillanatra fölébredt napokig tartó halálos álmából. -<span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XIV. FEJEZET.</span><br /> -UJ KISÉRLETEK.</h2> -<p>Az erőteljes ifjui életszervezet győzött a halálon: Trenk -Frigyes öt nap mulva az öngyilkossági kisérlet után ismét talpra -állt.</p> -<p>Ez alatt az asztalosok és lakatosok is elkészültek az új -ajtókkal. Ezuttal vaspléhvel borított ajtókat hoztak. A kovács és -szabó is elkészültek az új toilettel. A bilincseket, békókat és -vasövet ezúttal a meztelen testére kovácsolták, s minthogy ezek -miatt az öltözés és vetkőzés lehetetlen: úgy segítettek rajta, hogy -a durva vitorlavászon inget rávarrták a testére: azt minden két -hétben lefejtették róla s újat férczeltek rá; a lábravalója pedig -két oldalt gombolódott végig: azzal maga elbánhatott egy kis -gyakorlat után.</p> -<p>A lánczai, melyek a lábára voltak verve, megengedték neki, hogy -az ágyától két lépésnyire eltávozzék s arra felállhasson. Ilyenkor -a fejével elérhette a bedrótozott ablakot a börtöne boltozatán.</p> -<p>Három hét telt el bele, míg ismét hangzott az ablakon át a neve: -«Trenk!» Akkorra került oda őrnek a hű Gefhardt.</p> -<p>Éjszaka volt: elbeszélgethettek egymással.</p> -<p>Gefhardt elmondá neki, hogy ebből a börtönből sokkal könnyebben -ki lehet törni, mint a másikból. Ő látta ennek az építését. Az -alapzat nem mélyebb két lábnál, s azon alul csupa fehér homok.</p> -<p>Első dolga volt pénzt szerezni, mert a pénz még a börtönben is -nagy úr.</p> -<p>Frigyes levette a belső üvegablakot, s a drótrostán egy akkora -lyukat tágított, hogy azon keresztül papirt, vékony viaszgyertyát, -kénfonalat, meg egy darab égő taplót dughatott <span class= -"pagenum"><a name="Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> -keresztül a hű Gefhardt egy hosszú sodrony segítségével.</p> -<p>A tintáról megfeledkezett a jó lélek; pedig egy nádszálban azt -is be lehetett volna juttatni; de hát mire való a vér? Frigyes -beleszurt az ujjába s mindjárt volt tinta, azzal irt levelet Bécsbe -Ruckhardt barátjának, egyuttal egy utalványt háromezer forintra a -Trenk-féle hitbizományi pénztárhoz.</p> -<p>Ruckhardt derék, becsületes ember volt.</p> -<p>Frigyes azt adta neki utasításba, hogy ezer forintot tartson meg -az utiköltségre és maga jőjjön el Gummernbe, egy szász városkába, -mely két mértföldnyire fekszik Magdeburgtól, ott sétáljon végig a -főutczán, egy levelet tartva a kezében, augusztus 15-ikén. Szemközt -fog rá majd jönni egy ember, a ki egy csomó dohányt tart a kezében. -Annak adjon át kétezer forintot aranyban. – Ugyanezt az utasítást -közölte Gefhardttal is. Neki kellett annak a dohányos embernek -lenni.</p> -<p>A kétezer forintból ezer neki lett igérve.</p> -<p>Augusztus 15-ike után nyugtalanul várta Frigyes nap nap után a -hirmondást.</p> -<p>Nemsokára megszólalt a börtön-ablak.</p> -<p>– Minden jól ment… hangzott Gefhardt szava. Holnap délben én -végzem a kalefaktor szolgálatot, a vizeskorsóban lesz a pénz.</p> -<p>Úgy történt. A másnap déli vizsgálatnál Gefhardt hozta a -kenyeret (ketté vágva, nehogy valami tilos szerszám abban lehessen -elrejtve), meg a vizes kancsót.</p> -<p>A mint a börtönajtók ismét bezárultak, Frigyes a korsójába -nyult. Ott volt az arany. Kimarkolta. Több volt, mint képzelé. Az -egész kétezer forint. A becsületes Gefhardt nem tartotta meg a neki -igért részt, csupán öt aranyat vett el utiköltségül.</p> -<p>Egyelőre a szalmazsákjába rejté el a pénzt Frigyes.</p> -<p>De az aranyokon kivül még valami mást is kapott, a mi még az -aranynál is drágább ércz a börtönök országában. <span class= -"pagenum"><a name="Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> Egy pár -finom aczél ráspolyt. Ezek meg a kenyérbe voltak sütve. Úgy lett a -kenyér kétfelé vágva, hogy azok világra ne kerüljenek.</p> -<p>Most azután hozzá lehetett fogni a munkához.</p> -<p>Nagy praktikával ment az! Először a lábakról leszedni a békókat. -Még pedig úgy, hogy azok ismét visszatehetők legyenek s a -mindennapi vizsgálatnál senki se vehesse észre, hogy nem épek. A -lánczok szemei közül is egyet átfürészelni, a másikat -megvékonyítani, hogy amazon áthuzható legyen s aztán a -visszahelyezéskor a két lánczszem hézagait rágott kenyérrel -helyrepótolni s vasrozsdával bekenni. Ez így ment mindennap.</p> -<p>A derékpántról pedig egy hosszú szeg segélyével csavarta le az -összetartó srófokat, úgy szabadul ki belőle. A kezein levő -bilincseket olyan könnyen letudta már huzgálni, mint holmi -keztyüt.</p> -<p>Mikor a lánczaitól megszabadult, első dolga volt a börtöne -ablakát felnyitni. Üvegtáblák voltak rajta, ólom közé illetsztve. -Eddig azt praktikázta, hogy egy táblát kibontott az ólom közül, -azon keresztül közlekedett Gefhardttal; de most már eszközei voltak -hozzá s elérte a kapcsokat, a mik az ablaktáblát a falhoz tarták s -kihúzhatta. Igy azután egész éjjel jöhetett a friss levegő a -börtönébe: nem öldökölte többé az a gyilkos mészpára.</p> -<p>Most azután a menekülés munkájához látott.</p> -<p>Ez a börtön nem téglával volt kirakva, hanem kipallózva. Három -sor tölgyfa-deszka, egymáson keresztbe rakva s egy lábnyi hosszú -vasszegekkel összeverve képezte a padozatot.</p> -<p>Hát hiszen azok a vasszegek nagyon jók voltak arra, hogy azokat -Trenk Frigyes kihuzogassa. Az a karjaira szánt vasrúd épen alkalmas -volt arra, hogy a fogantyuját a szeg fejének akasztva, kihuzza a -kilencz hüvelyknyi deszkákból. Erő kellett hozzá. Akkor aztán -Frigyes fogta azt a hosszú, vastag szeget, s a sírkövére térdelve -vele, elkezdett abból vésőt köszörülni. Ahhoz meg a sírkő volt jó. -<span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span></p> -<p>Ezzel a kezdetleges szerszámmal fogott hozzá a munkához.</p> -<p>A felső deszkát egy éjjel keresztül véste, a faltól másfél -lábnyi távolban. De ez által egy ujjnyi hézag támadt a deszkában. -Ez azonban még két hüvelyknyire ment a falba. Frigyes kihuzta az -egész darab deszkát, szépen hozzá illeszté az elvágott darabhoz, a -hasadékot beragasztá kenyérrel, behinté porral. A felügyelők semmit -sem vettek észre. Mikor délben megérkeztek, már akkor a fogoly ott -ült az ágyán, kezeivel lábaival, derekával a falhoz lánczolva, az -ablaktábla a helyén volt, a padlóból kihuzott vésőszeg ismét a -helyére verve. Semmi jel a gyanura.</p> -<p>Azután keresztülvágta a második és harmadik deszkaréteget is s -rátalált a börtön alatti homokrétegre. Abból puszta kézzel kikapart -egy köblábnyit s azt elrejté az ágya fenekére.</p> -<p>Erre az üregre volt igen nagy szüksége.</p> -<p>Mikor ezzel elkészült, akkor már módjában lett nagyobb -készülékkel dolgozni. Az ablakáról még a rostélyt is beemelte s -most már Gefhardt beadogathatott neki a földtúráshoz szükséges -eszközöket, kést, fúrót; később még egy pár pisztolyt is, lőport és -golyót hozzá. Azokat a deszkák alatti üregben mind elrejtheté a -fogoly.</p> -<p>De legfurfangosabb eszköze volt az a vászontömlő, a min -keresztül a kiásott homokot az ablakán kitöltögeté olyankor, mikor -Gefhardt volt az őrálláson. Ez volt a szabadulás munkájának a -legnehezebb része. Egyéb napokon a kiásott homokot az ágyában rejté -el, azt nem jutott eszébe a porkolábnak megvizsgálni.</p> -<p>Még egyebet is nyert ez összeköttetéssel Frigyes. A hű granátos -az ablakon át annyi füstölt kolbászt dugdosott be neki, hogy az -éléstárát megtölthette vele, a husétel gyarapítá a testi erejét: -jól élt már. Még arról is tudott gondoskodni, hogy a napos tiszt -finnyás orra meg ne szimatolja, hogy ebben a börtönben foghagyma -illat van. Ki lehet találni, mi módon? <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span></p> -<p>Néhány nap alatt elérte a börtön fundamentumát. Nem két lábnyi -volt az, a hogy Gefhardt hitte, hanem négy lábnyi.</p> -<p>Akkor féltestével a padlón hasalva, a felső részével fejjel -lefelé ereszkedve, kellett neki a fundamentum kövei alól a homokot -kikaparni. S a fal széles volt.</p> -<p>Később az ásott lyuk tágult, egészen elfért benne; ekkor aztán -könnyebben ment a munka. A hogy a róka, a borz ássa a lyukát: a -földet a hasa alá kaparva, s a mit fél éjjel kikapart, azt a másik -fél éjjel a lábaival hátratolva s a tömlöczébe felhordva.</p> -<p>A pénzének az elrejtésére is talált ki valami furfangot.</p> -<p>Gefhardttal hozatott egy olyan vastag fúrót, a mi egy arany -kerületének megfelel; azzal lyukakat furt az ajtóragasztóba. Oda -dugdosta be az aranyait; a fúrt lyukat beragasztá kenyérdegecscsel. -Reggelre az egész ajtót be szokta lepni a csillogó pinczezuzmara; -semmi fúrást nem lehetett észrevenni rajta.</p> -<p>Aztán mikor kifáradt a munkában, akkor meggyujtá a -viasztekercset, elővette az irószereit (volt már tintája is) s irt -verseket, irt szatirákat. És mikor azokat elolvasta magának, akkor -elkezdett nevetni nagy hahotával. Kinevette a zsarnokait!</p> -<p>Aztán fölvette megint a bilincseit – és akkor is nevetett.</p> -<p>Egyszer aztán nagy baleset történt a fogolylyal.</p> -<p>Reggel, mikor az őrt álló katonát felváltották (minden hat órai -időközben más jött), Frigyes ismét helyére akarta illeszteni a -levett ablakot, de a kapocs kicsuszott s azzal együtt az egész -ablak leesett a földre, három üvegtábla összetörött.</p> -<p>Ezzel kiesett a világ feneke!</p> -<p>Ha délben a vizsgálók jönnek, rögtön meglátják a hiányzó -ablaküveg-táblákat, erről rátérnek a szigorúbb vizsgálatra: minden -fel lesz fedezve.</p> -<p>Gefhardt pedig már akkor tova ment: helyette egy öreg granátos -állt az őrhelyen. <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span></p> -<p>Frigyes, kétségbeestében megkisérté a veszedelmes merényletet: -megszólítá az ablaka alatt fütyörésző strázsát.</p> -<p>– Pajtás uram! Tégy nekem egy csekély szolgálatot, a miért én te -neked harmincz aranyat fogok adni.</p> -<p>Az őr eleinte megdöbbent. A katonáknak halálbüntetés alatt -tiltatik a rabokkal szóbaelegyedni. Hanem a pénz varázsa -győzött.</p> -<p>– Micsoda? Hát kendnek van harmincz aranya?</p> -<p>Frigyes markába fogta a harmincz aranyat, s a kettős rácson -keresztül kiszórta azt a katona lábai elé.</p> -<p>Az soha sem látott annyi pénzt életében.</p> -<p>– Hát aztán mit tegyek én ezért?</p> -<p>– Szerezz nekem, de rögtön, három darab ablaküveget a városban, -olyan nagyságban, mint ez a papirdarab.</p> -<p>Azzal kidobta eléje a mértéket Frigyes.</p> -<p>A pomerániai veterán kedélyes ficzkó volt. Felszedte az -aranyakat s azzal átballagott a kamerádjához, a ki a börtön -ellenkező oldalán lévő ajtónál volt felállítva: annak átadta a -puskáját, felkérve, hogy vigyázzon addig a fogoly ablakára is, a -míg ő hazaszalad, az otthon felejtett pipájáért.</p> -<p>A pajtás helyesnek találta az indokolást: neki nem kellett -egyebet tenni, mint folyvást körüljárni a Trenk extrabörtönét, az -alatt a czimbora a pallizád ajtaján kiosonhatott a csillagsánczból, -leszaladhatott a városba, beszerezhette az ablakosnál a kimért -üvegtáblákat s visszaosonhatott velük még a déli vizitáczió előtt. -Át is adta azokat az ablakon át Trenknek. Trenk még újabb tíz -aranynyal jutalmazta meg e szolgálatot.</p> -<p>Délben aztán már helyén volt az ablak. Az üvegcserepek szépen -eltakarítva.</p> -<p>Ekkor aztán vigan folyt tovább az aknamunka.</p> -<p>A megkezdett földalatti vakandjárásnak az egész börtönt át -kellett aknázni, a mi egy tömör épület volt, s még a körülvevő -sánczot és pallizádát is. Ez a munka eltartott nyolcz hónapig. -<span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span></p> -<p>Már ekkor annyira haladt előre a fogoly a föld alatt, hogy -kiszámíthatta, miszerint még egy pár heti turkálás után elő fog -bukkanni a sáncz tulsó oldalán.</p> -<p>És ekkor másodszor is elkövette azt a nagy hibát, a miben az -első szökési kisérlete megzápult. Nem elégelte meg azt, hogy egy -éjjel, mikor Gefhardton van az őrködés sora, a föld alól kitörjön s -akkor ezzel a hivével együtt átcsónakázzék az Elbán s aztán fusson, -a merre világot lát maga előtt; hanem újból levelet irt bécsi -barátjának, Ruckhardtnak, hogy jőjjön eléje Gummernig s őt a -kijelölt határidőn és azután még hat napon át várja a bergeni -monostor mellett két felnyergelt paripával.</p> -<p>Ezt a levelet átadta Gefhardtnak. A granátos rábízta a -feleségére, hogy vigye el a levelet a gummerni postára.</p> -<p>Az asszony nagyon is jól akarta csinálni a dolgot s midőn a -gummerni postamesternek átadta a levelet, tíz tallért nyomott a -markába, hogy annál bizonyosabban elküldje azt Bécsbe.</p> -<p>A postamesternek ez szeget ütött a fejébe. Tíz tallér viteldíjt -nem fizetnek egy levélért. Felbontja a levelet, a tartalmából -megérti a szökési tervet s rögtön siet fel vele Magdeburgba a -kormányzóhoz.</p> -<p>Ekkor épen Braunschweigi Ferdinánd herczeg volt a kormányzó.</p> -<p>Szép meglepetés lehetett Frigyesre nézve, mikor egy délután -három órakor újból hallotta a börtön ajtókban a kulcsokat -nyikorogni s lámpafény mellett betoppant hozzá maga a herczeg, -egész fényes kiséretével.</p> -<p>– Maga irta ezt a levelet? kérdezte a herczeg Trenktől; -felmutatva neki az elfogott iratot.</p> -<p>Nemes ember ilyen esetben nem tagadhat.</p> -<p>– Az irás az enyém. Felelé elszántan.</p> -<p>– Ki által küldte ön ki a börtönéből ezt a levelet?</p> -<p>– A nevét nem tudom. Valamelyik őr volt, a kinek az arczát én -innen meg nem láthatom.</p> -<p>A herczeg fenyegetőzött. <span class="pagenum"><a name= -"Page_329" id="Page_329">-329-</a></span></p> -<p>– Hát lőjenek főbe! Monda Frigyes. Jobban meg nem lánczolhatnak, -mint most vagyok.</p> -<p>A herczeg ácsokat, kőmüveseket, lakatosokat hivatott; apróra -felkuttatá a börtönt. Legkisebb nyomát a kitörési kisérletnek nem -birták felfedezni.</p> -<p>Mindössze annyit tehettek, hogy a börtön ablakát -bedeszkáztatták, csak egy arasznyi szelelő lyukat hagyva rajta.</p> -<p>Ekkor aztán a herczeg szelid hangra fordította a beszédét.</p> -<p>Elkezdett Frigyesnek a szivéhez beszélni. Megigérte neki, hogy a -mit kivánt, miszerint rendes birák elé állíttassék s magát -megvédhesse, ki fogja a számára eszközölni, hogy békóit rögtön -levéteti: csak azt az egyet tegye meg, hogy nevezze meg a -czinkosát, a ki a tervezett szökésben segíteni akarta s a levelet -átvette.</p> -<p>De Frigyes szilárdul megmaradt az állítása mellett.</p> -<p>– Nem ismerem azt az embert. És ha mindjárt ismerném is, a nevét -meg nem mondanám. Én a jó barátaim veszedelmével nem akarok -megszabadulni, inkább magam veszszek el.</p> -<p>Ezt a mondását a herczeg kiséretében idejött granátosok is -meghallották s ezek elbeszélték a többi pajtásaiknak s attól fogva -nagy lett a becsülete a fogolynak, a ki a czimboráit el nem árulja -semmi biztatásra és fenyegetésre.</p> -<p>Annyit azonban már tudott a herczeg, hogy Trenk sok pénzzel -rendelkezik s azt bőkezűen osztja a katonák között.</p> -<p>A herczeg elhagyta a börtönt. Rá egy óra mulva zűrzavaros -kiabálás támadt a börtön ablaka előtt. Kis időre ismét nyiltak a -börtönajtók. Egy tiszt jött vissza. Egy lámpást ott felejtettek a -börtönben, azért jött. Elmentében odasúgott Trenknek: «önnek a -czinkostársa felakasztotta magát a sánczkaróra.»</p> -<p>Azzal kiment az ajtón.</p> -<p>Az első vasazott ajtónak körülzáró ablaka volt. A hasadékon -<span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span> átszürődő világosságból megtudhatá -Frigyes, hogy az imént itt járt tiszt a gádorban maradt.</p> -<p>Végig gondolt a helyzetén.</p> -<p>Ha az a katona, a ki a merénylet kipattanása miatt felakasztotta -magát, Gefhardt volt, akkor már annak a megnevezése által nem lehet -ártani.</p> -<p>Kopogtatott az ajtaján.</p> -<p>A figyelő tiszt felnyitá azt s kérdezé, mit akar?</p> -<p>– Adjanak irószereket. Megvallok a herczegnek mindent.</p> -<p>A tiszt gyorsan eltávozott.</p> -<p>Trenk Frigyes nagy lelki szorongattatások között törlé -homlokáról a halálverítéket. Elárulja-e a legjobb barátját? -Legnemesebb szivű hű emberét? Hogy magának könnyebbülést szerezzen? -Hátha nem az volt az öngyilkos?</p> -<p>E nagy lelki küzdelmek közepett még egyszer felkapaszkodott a -lánczaival együtt az elzárt ablakhoz. Hangos szóval kiálta ki -rajta:</p> -<p>– Légy istennel, akárki vagy itten! Mondd meg, igaz-e, hogy egy -katona felakasztotta magát én miattam?</p> -<p>– Igaz! Hangzott fel onnan kivülről.</p> -<p>Azzal Frigyes egy papirba csavart öt aranyat s azt kidobta az -ablakon.</p> -<p>– Fogd ezt a pénzt! Aztán mondd meg nekem, hogy hívják azt az -öngyilkos katonát? Verjen meg az isten, ha engemet megcsalsz s más -pajtásodat megrontod.</p> -<p>Kevés vártatva felhangzott a válasz:</p> -<p>«Schütz volt a neve: a Ripsz kompániájából.»</p> -<p>Ugyanaz a ficzkó, a ki a másik börtönben elfogadta Frigyestől a -gyémánt mellgombot, de semmit sem tett érte. Ez olyan gondatlan -volt, hogy az ilyen könnyen szerzett pénzt korcsmákban prédálta el, -s mikor gyanuba vették, kérdőre vonták, nem tudta urát adni, hogy -honnan jutott hozzá. Ijedtében felakasztotta magát.</p> -<p>Trenk Frigyes aztán a herczeghez irott levelében kikoholt -<span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span> valami furcsa mesét, s a segélyére -vállalkozó czinkostársul megnevezte Schützöt, a Ripsz -kompániájából.</p> -<p>A herczeg nagyot káromkodott erre a levélre.</p> -<p>– Már most hát kergethetjük a Schützöt a másvilágon!</p> -<p>Hanem Frigyes sem nyert semmit a levelével. Semmiért nem adnak -semmit. Maradt, a hol volt: a lánczai között, a mikor azokat le nem -vetette.</p> -<p>Ezentul két strázsa volt az ajtaja és ablaka elé állítva.</p> -<p>Három esztendőt töltött el már a magdeburgi börtönökben Trenk -Frigyes.</p> -<p>Ekkor ismét uj változat állt be a balsorsában.</p> -<p>Odakünn a nagy világban súlyos nevezetességű korszak indult -meg.</p> -<p>Ő azt itt a börtönében előre látta, régen értesülve volt róla. A -koalició létrejött Poroszország ellen. Megindult az a hadjárat, -melyet az utókori históriairó «hétéves háborunak» nevez, de a -melynek Frigyes király a kezdetén (a mikor még nem tudhatta, hogy -az hét évig fog tartani) nagyon furcsa nevet adott, a három szoknya -elleni háborunak nevezte azt. (Mária Terézia, Erzsébet, -Dubarry.)</p> -<p>S ugyanannyi esztendeig tartott a háboruja egy lánczokra vert -rabnak, Trenk Frigyesnek, a hatalmas, nagy király ellenében.</p> -<p>Valóban, a milyen erős tudott lenni Nagy Frigyes a világ három -legnagyobb hatalmával szemben, épen olyan erőt tanusított egy lába -alá gázolt vonagló féreg ellenében.</p> -<p>Maga az az ember, a kinek a király megparancsolta, hogy Trenk -Frigyest megőrizze, de az életét megtartsa, megőrült, dühös -bolonddá lett a feladata mellett.</p> -<p>Az az eltemetett ember újból meg újból kezdte a kiszabadulási -kisérleteket.</p> -<p>Az egész helyőrséget megváltoztatták Magdeburgban. A -granátosokat, a kik között résztvevő czimborája lappangott a -fogolynak, elvitték a csatatérre; várőrségül néphadat hoztak, -kimustrált tisztekkel. <span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span></p> -<p>A változatosság azzal kezdődött, hogy Bork várparancsnok -berohant Trenk Frigyesnek a börtönébe s elkezdte a bilincsekbe vert -embert lepocskondiázni. A hogy durva emberek szokták egymásnak -apját anyját, utoljára Máriáját szidalmazni, úgy szidta Bork -Trenknek a Mária Teréziáját.</p> -<p>Trenk sem maradt adós. Minden szidalmat még élesebben adott -vissza, úgy, hogy a várparancsnok dühe az őrjöngésig -fokozódott.</p> -<p>A szóharczban a fogoly maradt győztes. Borknak a torka szorult -el a dühtől.</p> -<p>No de hát módjában volt, ha szavakkal nem tudott, tettekkel -replikázni. Hivatta a lakatosokat. Most aztán Trenknek még a -nyakára is kovácsoltak egy vasörvet, melyet egy láncznál fogva a -falba erősített vasgyűrűhöz, más kettőnél fogva a lábain levő -békókhoz kötöttek.</p> -<p>Akkor azután elvették alóla az ágyat: a puszta padlón kellett -feküdnie s ha aludni akart, az övéhez kötött lánczot kellett a fél -kezével a falhoz szorítva tartania, hogy a vasnyakló meg ne -fojtsa.</p> -<p>Minden tagja el volt már látva békókkal, lánczokkal.</p> -<p>Ebbe az embertelen kinzásba belebetegedett, forró lázt kapott. S -úgy feküdt elhagyott állapotban orvos nélkül, gyógyszerek nélkül, a -hideg, meztelen padlón.</p> -<p>Nincs kegyetlenebb állatja az Isten világának az embernél!</p> -<p>Nem volt egyéb enyhítő szere a cserépkorsójában levő víznél.</p> -<p>Egyszer aztán, a láz miatti elgyengüléstől, ezt a korsót is -kiejté kezéből: az összetörött. És akkor huszonnégy óráig ott -feküdt, a láz szomjától eltikkadtan. Mikor újra bejöttek hozzá a -börtönvizsgálók, félhalott volt.</p> -<p>Ez az eset köztudomású lett a városban. A magdeburgi hölgyek -egész lázadást csináltak e miatt: rajta rontottak a zsarnok -várkormányzón s addig könyörögtek neki, mig rábirták, hogy adassa -vissza a beteg fogolynak a nyoszolyáját. <span class= -"pagenum"><a name="Page_333" id="Page_333">-333-</a></span></p> -<p>És ismét győzött a csodálatos életerő. Trenk újból felépült. -Félévig tartott ez a nyavalyája.</p> -<p>Ezalatt megismerkedett a vizsgálattevő tisztjeivel.</p> -<p>Azok mindannyian szegény, éhenkórász ficzkók voltak, kiket -Frigyes király a harczoló seregéből kipéczézett s a várakba -eldugdosott, vagy pedig a hitelezőik üldözték.</p> -<p>Frigyesnek még volt pénze. A deszkák között fúrt lyukakban -elrejtve. Segített a szegény czimborákon.</p> -<p>Volt közöttük egy vén kapitány, a kinek a fiát kártyaadósság -miatt elcsapták a tiszti karból. Ennek irt Frigyes ajánló levelet -Bestuseff kanczellárnőhöz Szentpétervárra. A hajdani kedves az ifju -embert hivatalba szerezte be s Frigyesnek küldött kétezer rubelt, a -mit a fogoly a kapitánynyal megosztott. A többi tisztek is -részesültek belőle.</p> -<p>Ennek azután az lett az eredménye, hogy a jól megajándékozott -tisztek csináltattak suttyomban Trenk Frigyes számára más békókat -és más bilincseket, a miket kényelmesen levethetett és felhuzhatott -s hordtak be neki tápláló húsételeket, aztán gyertyát, irószereket, -papirt, még hirlapokat is; verselhetett és gúnyolhatta a -világot.</p> -<p>Csak Bork, a várparancsnok és a tábornagy, Bruckhausen, nem -voltak ebbe beavatva. Ezt az utóbbit Trenk «Major Mops» név alatt -örökíté meg egy satirájában.</p> -<p>Ekkor aztán ismét kezdett Frigyes a megszabadulás tervén -dolgozni.</p> -<p>A három czimborázó tiszt felvilágosítá, hogy az a csatorna, -melyet eddig a börtönéből kifelé ásott, rossz helyen fog -kilyukadni; ott rögtön észreveszi az ajtaja előtt őrtálló -strázsa.</p> -<p>A helyett kimérték neki, hogy ha oldalvást fúrna magának egy -másik rókalyukat a börtönfal alapja alatt, harminczhét lábnyi -messziségre, akkor egy folyosón bukkanna elő, melynek nyilt ajtaján -keresztül észrevétlenül szökhetne meg.</p> -<p>Hozzáfogott az új alagut-vájáshoz. A padlózat alatti rést még -eddig nem fedezték fel a zsarnokai. <span class="pagenum"><a name= -"Page_334" id="Page_334">-334-</a></span></p> -<p>A munka eleintén könnyen ment.</p> -<p>A mint a lánczaitól megszabadítá magát, egész pusztára vetkőzve -(nehogy az ingét besározza), lebujt a földoduba s elkezdte az új -üreget vájni. A kikapart homokot áthordta a régi üregbe. Igy -egyszerüsítve volt a munka.</p> -<p>Rettenetes egy munka volt! Minden marék homokkal vissza kellett -kúszni hasmánt az új üregből a régibe, úgy hogy egy nap alatt Trenk -kétezer ölnyi utat tett meg a föld alatt, a hasán csuszva.</p> -<p>Azt lehet legjobban csodálni, hogy meg nem fulladt levegőhiány -miatt abban a szűk földalatti csatornában.</p> -<p>Vége felé azonban már megtelt a régi üreg, az új sokkal -hosszabbra nyult, ámbár szűkebbre volt szabva; úgy, hogy utolja -felé Trenk kénytelen volt a kiásott homokot, az ágylepedőjéből -készített zsákokban, a tömlöczébe felhordani. A vizsgáló tisztek -szemet hunytak előtte és nem látták.</p> -<p>Egyszer azonban, mikor már a kiszámítás szerint egészen közel -volt ahhoz a folyosóhoz, a melyben ki kellett törnie, az őrtálló -katona figyelmessé lett a földalatti zsurlódás hangjára s jelentést -tett a felügyelő tisztnél, hogy a fogoly ugyancsak dolgozik ám a -föld alatt.</p> -<p>Az a tiszt jóakarója volt Trenknek. Azt mondta a katonának: -«Szamár vagy! Bizonyosan valami vakondokot hallottál túrni.» A -dolog abban maradt.</p> -<p>Trenk folytatta a munkát.</p> -<p>A leszamarazott katona azonban most már becsületkérdést csinált -a dologból s azontul minden éjjel ott leskelődött a folyosóban.</p> -<p>Trenk egyre közeledett onnan alulról fölfelé.</p> -<p>Mikor már csak egy lábnyi réteget kellett átlyukasztania, a -leskelődő katona sietett a térparancsnokhoz, észlelését közölni -vele.</p> -<p>Mikor aztán Trenk az utolsó földréteget fölemelte a fejével, -nagy rémületére ott látta maga előtt állni a katonatiszteket, -lámpásokkal a kezeikben. <span class="pagenum"><a name="Page_335" -id="Page_335">-335-</a></span></p> -<p>Nagy hirtelen visszabujt csatornájába, de előbb gondosan elrejté -a padozat alá a szerszámait, a pisztolyait és iróeszközeit s azzal -visszatért a börtönébe.</p> -<p>Ez a terve már semmivé volt téve.</p> -<p>A meglepő tiszteknél azonban nem voltak a börtönajtó kulcsai: -azokat négy különböző személynél kellett előkeresni. Ez alatt ideje -maradt Trenknek a békókat ismét felölteni, a lánczszemeket -bemázolni.</p> -<p>Mire kinyitották az ajtókat, már akkor ott ült a homokos zsákok -tetején. A padlót sem igazította helyre. Nem volt mit tagadni.</p> -<p>A tömlöczébe rohanó Bruckhausen ordított, mint egy viziló.</p> -<p>– Hogy tudta ön a tömlöczét keresztül ásni, ördöngös ficzkó?</p> -<p>Trenket elővette ekkor az akasztófahumor.</p> -<p>– No hát hogyan? Ön maga mondta meg. Az ördög segített. Az nekem -igen jó pátronusom.</p> -<p>– Hogy tudta ön a padlót keresztül vágni? Hogy tudta ön a -lánczait levetni? Ki adott önnek szerszámokat?</p> -<p>– No hát kicsoda? Mondom, hogy az ördög; az én czimborám.</p> -<p>Erre levetkőztették, minden öltönydarabját összekutatták, semmit -sem találtak. A szobában is hasztalan firtattak; nem jött elő -semmi.</p> -<p>Trenk nevetett, azok meg dühöngtek.</p> -<p>Végre azt a boszút állták rajta, hogy megint elvették az ágyát: -a szalmazsákját széttépték, a nyoszolyát széthasogatták, az -eszközeit keresve.</p> -<p>Most már azon is nevetett.</p> -<p>– Kereshetik azt! Az ördög ül rajta. Nem látják meg.</p> -<p>Ő szokott velem éjjelenkint pikétezni.</p> -<p>Azonban rögtön kőmüvest s asztalost hivattak: az ásott csatorna -nyilását befalaztatták, a keresztül vágott felső padlódeszka -helyébe újat szegeztettek. <span class="pagenum"><a name="Page_336" -id="Page_336">-336-</a></span></p> -<p>Mikor aztán eltávoztak s rázárták az ajtót, utánuk kiáltott, -visszahívta őket.</p> -<p>– Nézzék csak uraim, valamit itt felejtettek.</p> -<p>Azzal egy finom aczélráspolyt adott át nekik.</p> -<p>– Hát ezt már hol vette?</p> -<p>– Mondom, hogy az ördög hoz nekem ide mindent.</p> -<p>Fejcsóválva mentek odább.</p> -<p>Mikor a külső ajtót zárták, ismét utánuk kiabált:</p> -<p>– Uraim, jőjjenek vissza.</p> -<p>Visszatértek.</p> -<p>– Nézzék csak, azóta mit hozott nekem megint az ördög.</p> -<p>S egy éles pengéjü kést húzott elő a vasöve alól.</p> -<p>– De már ez nem megy Isten hirével! kiabált elszörnyedve -Bruckhausen.</p> -<p>– Mondom, hogy az ördög hírével megy. Akarnak önök még egy kis -arany-esőt is látni?</p> -<p>Azzal fellökte az öklét magasra s percz mulva tíz louisdor esett -alá a semmiből.</p> -<p>– Ördöngősség! Boszorkányság!</p> -<p>Másnap már megint keresztül volt vágva az új padlódeszka: a -frissen rakott fal kibontva s az aknaásás más irányban -megkezdve.</p> -<p>Hogy az ördöngősségnek nyitjára találjunk, meg kell tudnunk, -hogy a négy felügyelő tiszt közül három jó barát volt. Jámbor, -eladósodott falusi gavallérok, kiket Trenk pénzzavaraikból -kisegített. Ezek készíttettek a fogoly számára olyan vésőket és -késeket, a miknek lecsavarható szeg feje volt. Ezeket dugták a -padlószegek helyébe. Mikor használatra került a sor, a szegfejet -lecsavarták s a helyére illeszték, a vizsgáló nem tudott meg -semmit.</p> -<p>Trenk egész nap dolgozhatott az új aknán, melyet most már a -pallizádok alá irányzott.</p> -<p>Csak a midőn Bruckhausenre került a vizsgálat sora, akkor maradt -a fogoly veszteg egész nap.</p> -<p>Egyszer aztán megtette azt a tréfát, hogy a mint a sáncztúrás -<span class="pagenum"><a name="Page_337" id= -"Page_337">-337-</a></span> alkalmával egy a földbefúródott -huszonöt fontos bombára talált, azt felhozta a börtönébe s odatette -az ajtóba.</p> -<p>Mikor aztán Bruckhausen benyitotta az ajtót, a meglökött bomba -nagyot gurult a tömlöcz faláig, ott megütődve, ismét visszagurult a -tiszt lábához.</p> -<p>– Hát ez mi ördög csodája? Kérdé elszörnyedve a tiszt.</p> -<p>– Látja az úr: egy bomba.</p> -<p>– Hogy került ide ez a bomba?</p> -<p>– Ezt is az ördög hozta! Holnap elhozza az ágyut is s akkor én -leágyuzom önöket.</p> -<p>Ennek az esetnek híre futamodott a városban. Minden ember az -ördöggel czimboráló Trenkről beszélt, a kinek a Belzebub bombákat -hord a négy ajtóval bezárt börtönébe. Egy jámbor polgárt, a kinek -sok pénze volt, arra vett a kiváncsiság, hogy a felügyelő őrnagynak -ötven tallért ajánlott fel, ha ő neki megmutatja a Belzebubot.</p> -<p>Holzkammer őrnagyra ráfért az ötven tallér; a pénzt zsebre dugta -s aztán Trenk Frigyesnek hozatott egy farsangi ördög-maskarát, abba -öltözteté fel. Ilyen alakban mutatta meg a tömlöczbe vezetett -nyárspolgárnak.</p> -<p>A farsangi tréfának híre ment a városban, a kormányzó is -megtudta s szörnyen feldühődött érte. Az őrnagy szobafogságot -kapott.</p> -<p>Trenk Frigyes ellen pedig egy új mortifikálást gondolt ki a -várparancsnok. – Elvetette már az ágyát, el akarta vetetni még az -álmát is.</p> -<p>Az ablaka előtt őrtálló katonának meg volt hagyva hogy éjjel, a -hányszor a toronyóra negyedet üt, bekiáltson az ablakán:</p> -<p>– Héj! Trenk! Itt vagy-e?</p> -<p>S arra neki felelni kellett: «Itt vagyok!»</p> -<p>Ettől az embertelen kínzástól egészen megtört a fogoly testi -ereje.</p> -<p>Panaszkodott a barátságos tisztnek miatta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_338" id="Page_338">-338-</a></span></p> -<p>Az igen egyszerű jó tanácsot adott neki.</p> -<p>– Tudod mit? Hagyd az őrt kiabálni. Ne felelj neki. Ki -kényszeríthet rá? Te aludjál tovább.</p> -<p>Trenk úgy tett. Az őrök jelentést tettek Borknak, hogy a fogoly -nem hederít az ő kiabálásukra. S az annyira dühbe hozta a -kormányzót, hogy megőrült bele. Mint dühös bolondot az őrültek -házába kellett zárni, ott is halt meg.</p> -<p>Ez volt a legfurfangosabb párviadal egy lánczravert fogoly, meg -a porkolábja között, életre-halálra. A porkoláb maradt halva.</p> -<h2><span class="smaller">XV. FEJEZET.</span><br /> -A LÉLEK, A KI NEM FOGOLY.</h2> -<p>Négy év tölt le ez alatt a megindult világháborúból. Ehhez -hozzáadva azt a hármat, melyet előzőleg eltöltött Trenk Frigyes a -börtöneiben, az ő balsorsának hetedik esztendeje járta.</p> -<p>Hét esztendő a boldog fiatalság tündér korszakából! Folyvást -lánczok között! Nappal a vasakban, éjjel a föld alatt.</p> -<p>És e közben mindenről értesíték, a mi a külvilágban történik. A -változatos hadiszerencséről. Neki egyik változat sem volt -szerencse. Csak a békekötéstől remélhette megszabadulását. Az pedig -minden új diadal után még messzebbre távozott.</p> -<p>Egyszer mégis történt valami a hadjáratban, a mi a fogolynak -enyhülést hozhatott. A kollini ütközet után, melyben a lotharingi -herczeg Frigyes király fölött fényes diadalt aratott: egy hadtest, -Hadik tábornagy alatt, egész Berlinig nyomult előre. Vele jártak az -új szabad csapatok, a kik vitézségben még Trenk pandurjain is -túltettek, vezetőjük volt Beleznay. (Kinek nevét a -Conversations-Lexiconok <span class="pagenum"><a name="Page_339" -id="Page_339">-339-</a></span> szerkesztői, még a magyarok is, -ignorálják. Az utóbbiaknak jó volna Nagy Iván Magyar családok -névtárát figyelembe venni, s a kiváló magyar tipikus alakokat az -őket megillető helyre beiktatni.) (Megtörtént 1898.)</p> -<p>A merész haditett fényesen sikerült. Berlin hársfa-sétányai -megismerkedtek a magyar huszárok tollforgóival, a berlini udvar -pedig hanyatthomlok menekült Magdeburgba. A királyné a királyi -herczeggel, Henrik őrgróf – és Amália herczegnő mind ide -futottak.</p> -<p>Trenk Frigyes önéletrajzában először találjuk ezt a nevet -kiirva: «Amália herczegnő».</p> -<p>Szívbeli titkát ekkor sem árulja el.</p> -<p>De a következményekből lehet találgatni.</p> -<p>Azt irja, hogy a zsarnok Bruckhausen egyszerre nyájas lett -iránta, mert azt udvarnál azt hallá, hogy Trenk nincs -elhagyatva.</p> -<p>(Pedig csak nem rég akarta azt keresztül szúrni – meglánczolt -kézzel, – egy karddal, melyet a segédtisztje oldaláról rántott -ki.)</p> -<p>És ugyanekkor felváltá a várkormányzóságban a dühöngő Borkot -Reichmann alezredes: egy emberszerető, becsületes katona, a kinek a -legelső ténye az volt, hogy feltáratta Trenk Frigyesnek a két belső -börtönajtaját, hogy a tornácz ablakából betörhessen hozzá a -napvilág és a friss lég.</p> -<p>Trenk Frigyes visszakapta hét év mulva a napot és a levegőt.</p> -<p>Ki eszközölte volna ezt ki, ha nem egy forrón szerető szív, mely -a szerencsétlennel még most is együtt érez? Még annyi hűtlenség, -még a hazaárulás után is?</p> -<p>Itt voltak ismét egymáshoz oly közel. Érezhette a «napjának» -közellétét a tavaszfuvallatról börtönében. Adtak neki kályhát a -börtönébe, tűzcsináló szerszámot – nyolcz évi fogság után először. -Aztán egy czin-poharat, a miből igyék. Azt a poharat ő teleirta -versekkel; allegoriai képeket, bibliai történeteket vésett belé, -egy kiélesített szeg <span class="pagenum"><a name="Page_340" id= -"Page_340">-340-</a></span> volt hozzá a szerszáma. Remek művek -voltak azok! – A felügyelő tisztek bámulták a fogoly művészetét. A -mint egy kelyhet telerajzolt, hoztak neki másikat, azt vette -művészi vésője alá. Az érczbevágott betüsorok olyan aprók voltak, -hogy azokat más ember csak nagyító üveggel tudta elolvasni; a miket -ő a tört fénynél, a kályha tüzénél felkarczolt a csillámló fémbe. -Csoda, hogy meg nem vakult bele.</p> -<p>Ezek a Trenk által czizelozott czinserlegek egész a királyi -kincstárakig elhatoltak, s élő szószólói lettek a nyomorult -fogolynak, ki azokat keserves napokon át kivéste.</p> -<p>Egy ilyen czinpohár Lobkovitz herczeg kezébe jutott, ki akkor, -mint fogoly osztrák tábornok került Magdeburgba. A herczeg a -kelyhet kiszabadulása után Bécsbe vitte s a császárnak ajándékozta. -A királynő abból a kehelyből tudta meg először, hogy Trenk Frigyes -porosz börtönben ül. Addig eltitkolták előtte.</p> -<p>Ez alatt felhagyott a vakandok munkával.</p> -<p>Őrangyala, a míg Magdeburgban volt, arra is talált módot, hogy -Frigyesnek egy tiszt által hatszáz aranyat küldjön.</p> -<p>Csodaereje van a napsugárnak, csodább ereje a szerelemnek! Hogy -életre tudják költeni azt, a mi a föld alá van temetve!</p> -<p>A napfény tette-e, vagy a szerelem emléke? Vagy talán mind a -kettő? Trenk Frigyes most még türelmetlenebb lett a -lánczviselésben.</p> -<p>Emlékében, álmaiban kisérték az egykor átélt boldogság -csalképei. A gyönyör kútforrása, melyben egykor fürdött, -istenesült; most egy cseppjét is szomjaztatá, a mennyitől egy ember -állattá lesz.</p> -<p>Nyolcz év óta nem látott asszonyi arczot, csak álmában. Pedig a -szíve tele volt vele.</p> -<p>S a mi még jobban gyötörte a lebilincselt vágyaknál, a dicsőség -szomja! Ennyi tetterővel lelánczolva, eltemetve lenni! – Épen most, -a midőn a világ reng a csatazajtól. <span class="pagenum"><a name= -"Page_341" id="Page_341">-341-</a></span></p> -<p>Egy napon, a börtöne falához támaszkodva, megdöbbenve érzé, hogy -a fal reszket. Mitől reszket? Talán ágyudörgéstől?</p> -<p>A vizsgáló tiszt elárulá neki, hogy a franczia sereg itt áll -Magdeburg alatt, diadalmasan előre nyomulva.</p> -<p>S az ellenséges ármádiával szemben nem állt más Magdeburgban, -mint kilenczszáz főnyi népfelkelő had: elégedetlen, kimustrált -tisztek vezetése alatt.</p> -<p>Frigyes király szerencsecsillaga aláhanyatlott: a francziák -Magdeburg alatt, a magyarok Berlinben voltak, az oroszok egy döntő -ütközetben megverték a porosz hadsereget, de ha a szerencse -elhagyta is, saját nagy szelleme megmaradt s visszahódítá a -szerencsét.</p> -<p>Felmentő sereget nem küldhetett a francziák ellen Magdeburg alá, -de küldött felmentő szekereket, megrakva pénzzel. Megvesztegette a -franczia hadvezért, hogy az diadalmas előnyomulásából megforduljon -s otthagyja Magdeburgot, az érett pálmagyümölcsöt, mely oda akart -hullani az ölébe.</p> -<p>Trenk Frigyes gyűlölte már a hazáját. A szülőföldjét! Hogyne -gyűlölte volna azt a földet, melyet a tíz körmével kellett vájnia, -hogy alóla kiszabaduljon; mely minden kövével és vasával az ő fején -fekszik. S ha ennek az egész hazának darabra kell is törnie a -miatt, hogy ő a fejét ebből a sírból kidughassa!</p> -<p>Hazaárulást tervezett!</p> -<p>S terve könnyen kivihető volt!</p> -<p>Magdeburgban volt azon idő szerint tizenhatezer hadi fogoly -berekesztve. Azok a kaszamatákban tanyáztak. Közöttük volt hétezer -horvát.</p> -<p>A csillagsáncz őrsége a tisztjeivel együtt meg lett nyerve Trenk -által az összeesküvési tervre.</p> -<p>Egy éjjel szabadon bocsátják Trenket, tiszti egyenruhát adnak -rá, kardot a kezébe; a csillagsánczból kitörnek a városba: Trenk a -horvátok kaszamatájába rohan, tud a nyelvükön; fegyverbe kiáltja -őket: a fegyvertár ott van <span class="pagenum"><a name="Page_342" -id="Page_342">-342-</a></span> ugyanazon kaszamatában. A Trenk név -varázszsal bir a horvát katonák előtt. Azoknak az élén -felszabadítja a hadifoglyok többi ezereit. A miliczia nem fog -ellenállni s ha megkisérti, leverik. Reggelre el lesz foglalva -Magdeburg az egész élelmezési raktárral s a királyi kincses -kamarával s megszállva tizenhatezer főnyi osztrák sereggel.</p> -<p>Ennek a tervnek a sikere annál valószinübb volt, mert a néphad -kapitányai aratás idején kikölcsönözték a parasztoknak a -legmarkosabb legényeket napszámra, fejenkint egy forintért.</p> -<p>Hanem az volt a nagyobb kérdés, hogy hát azután mi történik?</p> -<p>Magdeburgot összeesküvés útján elfoglalni csak egy magában álló -haditény, a mit, ha nagyobb hadművelet nem követ, az egész a -torkára forrhat az összeesküvőknek.</p> -<p>Trenk Frigyes még mindig bizott az emberekben. Sőt még a -diplomatákban is.</p> -<p>A tervébe avatott tisztek közül egyet elküldött az orosz -hadsereghez, a másikat Bécsbe, irott és szóbeli megbizásokkal, hogy -nyerjék meg a két szövetséges hatalom közreműködését azon terv -előmozdítására, mely a porosz hadjárat góczpontját, Magdeburgot, -kezükre juttatja.</p> -<p>Az orosz hadsereg azonban már akkor visszavonulóban volt, a -győzelmes Apraxint visszatéríté Bestuseff, ki a czárnő halálát -lesve, árulójává lett a szövetségnek, s ezért a nagy hamar -felgyógyult czárnő által száműzetett. Trenk küldöncze már a -szibériai útban találta a hatalomvesztett pártfogónőt.</p> -<p>A bécsi diplomaták pedig egyenesen elárulták Trenket.</p> -<p>Miért? Azért, hogy a kezükben levő vagyonán megosztozzanak.</p> -<p>A hozzájuk irt levelet elküldték Berlinbe.</p> -<p>Egy napon, szokatlan órában nyilt meg a börtönajtó.</p> -<p>Trenk Frigyes megdöbbenve látta belépni A.. Z. herczeget, -kiséretével együtt. Azt, a kinek annyi oka volt ő rajta boszut -állani. <span class="pagenum"><a name="Page_343" id= -"Page_343">-343-</a></span></p> -<p>– Édes Trenk! Monda a herczeg jóságos hangon, ön megint valami -ostobaságon töri a fejét, a mi önnek nem válik üdvére. Ön el akarta -foglalni lázadás útján Magdeburg várát s az osztrákoknak -kiszolgáltatni. No, hát ne fáradjon vele. Én már megérkeztem egy -hadosztálylyal s minden ponton biztosítottam a várat.</p> -<p>Trenk halálra volt ijedve.</p> -<p>Itt csak a merész tagadás segíthetett.</p> -<p>A herczeg azonban nagy nyugodtan elővette Trenk Frigyes levelét, -melyet ő a bécsi urakhoz irt s odatartá a szeme elé.</p> -<p>– Hát ki irta ezt a levelet?</p> -<p>– Papirosom sincs, a mire irjak.</p> -<p>– Hát a szóbeli üzenetet ki küldte Kempf udvari tanácsoshoz -Bécsbe – Kemnicz hadnagy által?</p> -<p>– Esküszöm az Istenre és becsületemre, hogy soha Kemnicz -hadnagyot nem láttam.</p> -<p>Megesküdhetett rá. Bécsbe küldött czinkostársának volt annyi -házi esze, hogy nem mondta ott meg az igazi nevét.</p> -<p>A herczeg jegyzőkönyvet iratott Trenk Frigyes vallomásáról, a ki -minden összeesküvésről tisztára mosta magát.</p> -<p>– Hát jól van. Monda a herczeg. Ez az ügy el van intézve. Önt a -bécsi rosszakarói rágalmazták. Ön azonban itt csakugyan rosszul van -ellátva. Nem volna csoda, ha minden áron meg akarna menekülni a -börtönéből. Mennyi vasat raktak rá! Még az ablakát is -beszegezték!</p> -<p>Trenk azt hitte, hogy a herczeg gúnyt űz belőle.</p> -<p>Nem úgy volt. A herczeg parancsára azonnal leszedték a fogoly -nyakáról, derekáról a nehéz vaspántokat, kezeiről a vasrudat, -börtönablakáról lefeszítették a deszkákat. A falhoz sem lánczolták -többé.</p> -<p>A herczeg még itt sem állt meg.</p> -<p>Majd még tisztességes öltözeteket is hozatott a fogoly számára: -fehér vászoninget, mosdómedenczét tiszta vízzel, törülközővel. -(Nyolcz évig nem volt benne része Trenknek! <span class= -"pagenum"><a name="Page_344" id="Page_344">-344-</a></span> -Mennybéli Isten! Hogy nyolcz esztendeig a könyein kívül más víz ne -mosdassa meg az embernek az arczát!)</p> -<p>Trenk sírt, mint egy gyermek.</p> -<p>– Aztán, hogy a szemeit el ne rontsa, ezentúl egész nap nyitva -lesz a börtönének mind a négy ajtaja, két őr fog előtte járkálni -csupán. Az éjszakai hivogatást is abbanhagyják: alhatik csendesen. -– És azután, hogy legyen mire irnia, kap egy koncz tiszta papirost -és irószereket; hogy ne a vérével irjon.</p> -<p>Trenk a kezét csókolta a megbántott öregnek, a kinek nagyobb oka -volt rá, hogy őt gyűlölje, mint a királynak, azért a bűneért – a -miért soha vallatóra nem fogták s a mit ő állandóul elhallgat az -életirásában, mintha sejtelme sem volna róla. Tán épen virtusának -tartotta?</p> -<p>A herczeg tovább beszélt hozzá:</p> -<p>– De hogy megtudjam, mit fog ön erre a papirosra irni: a mint -egy ív megtelik, azt fel fogják hozni nekem s a feleségem fogja -felolvasni előttem annak a tartalmát.</p> -<p>Hát mind azt, a mit Trenk ezentúl kigondol, irásba foglal, mind -azt, a mit szenved, a miért vágyódik, legelőször Amália herczegnő -fogja elolvasni!</p> -<p>Trenk Frigyes erre a szóra visszaképzelte magát abba a boldog -korszakba, a mit a magyar közmondás így határoz meg: «ez akkor -volt, a mikor még a kő is lágy volt, s a szív is kemény volt».</p> -<p>Neki is – a börtöne megtágult s a szive összeszorult.</p> -<p>Nem tudott szavakat találni, hogy háláját kifejezze.</p> -<p>Így nem beszéltek hozzá, így nem bántak vele nyolcz év óta -soha.</p> -<p>És épen az az ember teszi ezt, a ki ellen ő annyit vétett. S a -kinek tudnia kell azt, hogy mit vétett ellene?</p> -<p>– És már most csak egyet kérek öntől, monda a herczeg. Se -börtönajtó, se vasbilincs nem fogja önt lezárni ezentúl. De adja ön -becsületszavát, hogy a míg én Magdeburgban főparancsnok leszek, -addig ön semmiféle szökési merényletet nem fog megkisérteni. -<span class="pagenum"><a name="Page_345" id= -"Page_345">-345-</a></span></p> -<p>Trenk Frigyes azon vette észre magát, hogy kezét nyujtá a -herczegnek.</p> -<p>Ezzel a kézszorítással aztán jobban le volt bilincselve, mint -mikor a nehéz vasak voltak ráverve a kezére.</p> -<p>A herczeg azonban, még az alatt, hogy Trenk Frigyes kezét -markába szorítva tartá, így szólt hozzá:</p> -<p>– És már most én is igérem önnek, hogy mindent el fogok követni, -hogy a király szívét ön iránt meglágyítsam és szabadságát -visszaadassam. Ha elébb nem, a békekötés alkalmával ez bizonyára -meg fog történni. Addig legyen ön türelemmel: emlékezzék a multakra -s bizzék a jövendőben.</p> -<p>Ezzel otthagyta a foglyot, eltávozott minden kiséretével együtt, -tárva-nyitva felejtve minden ajtót maga után.</p> -<p>Trenk Frigyes most érezte aztán már magát igazán fogolynak.</p> -<p>Az eddigi vasbilincsek helyett oda volt lánczolva a börtönéhez -egy lekötött becsületszóval; a nehéz lánczok helyett egy asszonyi -hajszállal. – Ezt tépje el, a ki tudja!</p> -<p>Meg volt már mind az a kényelme, a minek egy fogoly a börtönében -örülhet. Emberi étellel tartották, emberi szót beszéltek hozzá. -Kimehetett a napvilágra egész a börtöne küszöbéig. Azon a küszöbön -nem feküdt más, mint Trenk Frigyes becsületszava. – Az a -Mont-Blanc! Azon nem lehet keresztül lépni.</p> -<p>A testi szenvedések nem birták letörni életszervezetét. Ez a -szellemi tortura lassankint elsorvasztotta azt. Ágynak esett: -ideglázt kapott, halálos beteg lett, a lelki rabság miatt.</p> -<p>És ez alatt A.. Z. herczeg a saját orvosát küldte oda a -gyógyítására; rendes ápolót tartott mellette, a tulajdon asztaláról -küldte neki az ételeket; míg újra győzött az életerő a betegségen: -Trenk Frigyes ismét felgyógyult; elhagyhatta az ágyat.</p> -<p>De ez a betegség annyira elcsigázta, hogy fellábadozva alig -hasonlított hajdani magához: olyan volt, mint egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_346" id="Page_346">-346-</a></span> -csontváz. Ha akart volna, sem gondolhatott volna a megszökésre. -Hideg volt már odakinn. Fázott a friss levegőn. Maga kérte, hogy -zárják rá a börtönajtókat.</p> -<p>Hiszen volt már egy kályhája, s a tűz egy házibarát, a kivel el -lehet beszélgetni naphosszant.</p> -<p>Most már nem gondolt egyébre, mint hogy verseket irjon s a -czinpoharakat allegoriai képekkel telekarczolja. Egyébhez nem volt -ereje. Aztán álmadozott, ábrándozott és várt.</p> -<p>Ebben a várásban tizennyolcz hónap elmult.</p> -<h2><span class="smaller">XVI. FEJEZET.</span><br /> -AZ UTOLSÓ KISÉRLET.</h2> -<p>Tizennyolcz hónap telt el a várakozásban! Félév híján tíz év -mult már, hogy Trenk Frigyest élve eltemették.</p> -<p>Télen rázárták a börtönajtókat, nyáron nyitva hagyták. A tisztek -odajártak hozzá nézni, hogy rajzolja vésővel a czikornyákat a -kehelyre. Meghallgatták a szatiráit, s azokból egész könyvet irt: -gúnyolta a czopfot, meg a rozáriumot, az udvaronczokat, meg a -fiskálisokat.</p> -<p>Egy őszi napon reggel ismét kinyitották az ajtait; de csak -azért, hogy egy óra mulva megint bezárják. De azért a börtön -ablakán keresztül is betört hozzá a nagy város beszéde. A harangok -beszéltek egymással, versenyzett velük a trombitarecsegés, -dobpörgés, belebömböltek az ágyuk, a sortüzelés. Frigyes megértette -az óriások beszédét. Valami nagy halott van Magdeburgban.</p> -<p>Nemsokára megtudta azt. A vizsgálótiszt, a ki délben érkezett a -börtönbe, azzal nyitott be hozzá:</p> -<p>– Bajtárs, visszahoztam a becsületszavadat. A herczeget most -temettük el. Ezentúl zárva a börtönöd. Tudod a többit.</p> -<p>Tudta a többit. <span class="pagenum"><a name="Page_347" id= -"Page_347">-347-</a></span></p> -<p>Most már fel volt szabadítva, hogy folytassa a menekülési -munkáját.</p> -<p>Az új kormányzó is emberséges ember volt (Reichman). Megengedte -Frigyesnek, hogy hirlapokat olvasson. Azokból megtudta, hogy -Erzsébet czárnő meghalt, utódja, Péter czár, fordított az orosz -politikán s békekötésre ösztönzé a harczoló feleket. Mind a kettő -ki volt már merülve s adósságokba sülyedve.</p> -<p>De Trenk Frigyesnek a béke sem hozott szabadulást.</p> -<p>Leggonoszabb ellenségei Bécsben voltak. Azok, a kik még a -megmaradt Trenk-féle örökséget kezelték s azt is el akarták -harácsolni. Ezek a dögkeselyük!</p> -<p>Trenk Frigyes újra felbontá a börtöne padlatát, kiszedte a -téglákat, a mikkel a borzlyuka be volt falazva s ott találta az -első csatornát, melyen keresztül ki akart törni, rátalált az -eszközeire, pisztolyára és aranyaira is.</p> -<p>Segítségére volt ezuttal a vaskályhája. A börtönének hármas -rétegü deszkapadlata volt, azokból a két alsót kifürészelte, s azt -darabonként elégette a kályhában, az így támadt üregben aztán -elrejtheté a homokot, a mit a csatorna folytatásában kivájt; nem -kellett annak az eltávolításával bajlódnia.</p> -<p>Egyszer azonban majd rajtavesztett ezen a munkán.</p> -<p>Mikor már annyira haladt a föld alatti csatornájával, hogy a -bástyának a külső faláig eljutott, annak az alapzatából egy nagy kő -levált s elzárta a háta mögött a visszatérés útját.</p> -<p>Elevenen volt eltemetve!</p> -<p>Előtte állt a legrettenetesebb halál: a föld alatt -megfulladás.</p> -<p>E kétségbeejtő helyzetben sem hagyta el a lelki ereje.</p> -<p>Legelső feladata volt a csatornát annyira kitágítani, hogy -megfordulhasson benne. De a kivájt homokkal megint csak az eddig -tört rést zárta be, úgy, hogy folyvást az arczával túrta a -földet.</p> -<p>Ez alatt a bezárt üregben úgy fölemészté a levegőt, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_348" id= -"Page_348">-348-</a></span> fuldokolni kezdett. A homokot harapta -kínjában, abban még volt valami éltető lég.</p> -<p>Végre meg tudott fordulni a borzlyukában. De akkor még csak az -útját elzáró nagy kőig jutott el.</p> -<p>Azt visszaemelni a helyére, a honnan leesett, lehetetlen volt, -sőt attól is lehetett félni, hogy még több kő is hegyibe esik.</p> -<p>Hát neki kellett fogni az emberölő munkának.</p> -<p>A fullasztó légben gödröt ásni a kő alá, s ezt abba -lesülyeszteni.</p> -<p>Elájult, meg újra föléledt s kaparta tovább a földet. De a -mennyit a kő alul kivájt, annyival magát temette be. A homok az -ajkáig ért, mint a hullám a vízben uszónak.</p> -<p>A mint végre a kő megcsúszott, legalább friss levegő jött be a -nyiláson. (A milyen friss levegő van a föld alatt.)</p> -<p>Hosszú ideig tartó keserves munka után annyira vitte, hogy a -nagy követ belehúzhatta az ásott gödörbe s azon keresztül ismét -átbujhatott a csatornába. Sietett kimászni belőle.</p> -<p>Mikor a börtönébe visszakerült, úgy üdvözölte azt a szomorú -odut, mint a paradicsomot. Leveté magát a padlatába helyezett -sírkövére és megcsókolta. A sírjából kimenekült halott áldotta -sírkövét, hogy megcsókolhatja az abba vésett nevét.</p> -<p>S ott elnyomta a fáradság, a kín, elalélt.</p> -<p>Nappal volt már. Ha föl nem ébred délig, a vizsgáló tiszt itt -találja a felnyitott üreget, minden el lesz árulva.</p> -<p>Jó szerencse, hogy volt egy jótevője, a ki fölébreszté, a heves -köhögés. A bűzös légben megkínozott tüdő nem engedte soká -aludni.</p> -<p>Akkor aztán, a nagy köhögés, krákogás közepette elvégzé a -rejtegető munkát, helyre illeszté a kivágott pallót s ágyára veté -magát.</p> -<p>A felügyelők ott találták lázban és fuldokolva.</p> -<p>Még is folytatta a munkát. Ismét visszatért abba a rettenetes -<span class="pagenum"><a name="Page_349" id= -"Page_349">-349-</a></span> üregbe, a hol már egyszer egy élve -eltemetett kínjait átszenvedte.</p> -<p>De elébb azt a veszélyes pontot, a honnan az alapkövek -lehullhattak, a börtöne alsó padlójából kifürészelt deszkákkal -felpóckolta.</p> -<p>Ez alatt megköttetett a béke Hubertsburgban. A harczoló felek -hadi foglyaikat kicserélték. Frigyes hallhatta a csillagsánczban -elhelyezett horvátok vig danolását a börtön ablakán kereszül. Az ő -börtöne azonban zárva maradt. Senki sem vette figyelembe, hogy ő is -Mária Therézia dragonyos kapitánya.</p> -<p>És az alatt, a míg Trenk Frigyes ásta a föld alatti csatornát, -hogy börtönéből kiszabaduljon, egy más élő lény meg egy ellenkező -lyukat furt, mely az ő börtönébe vezetett: egy kis egér.</p> -<p>Két éven át volt ez a parányi állat Frigyes állandó lakótársa, -mulattatója, a ki ott tánczolt a térdein, a tenyeréből evett, a -füttyentésére előjött a lyukából.</p> -<p>Ha indusok volnánk, a kik a lélekvándorlásban hisznek, azt -kellene elfogadnunk, hogy a kis állatkában a szép Jelvira lelke -lakott, a ki szerelmesét ily alakban jött fölkeresni.</p> -<p>Frigyes csak minden harmadnap folytatta az aknázást, a közbe eső -éjszakát pihenésre kellett fordítania. Az ilyen «otthon» töltött -éjszakákon az egérke folyton ott szaladgált a börtönében s -rágicsálta az ajtaját, mintha ő akarná azt a fogoly számára -keresztülfurni.</p> -<p>Egy éjjel az őrök figyelmessé lettek a rágicsálásra s jelentést -tettek róla az őrnagynak.</p> -<p>A tiszt azonnal sietett a porkolábbal Frigyes börtönébe.</p> -<p>Az ajtó alja csakugyan keresztül volt furva, a fürészpor -nagyságu forgácsok ott hevertek.</p> -<p>– Mit csinált ön itt? kérdezé az őrnagy.</p> -<p>– Én nem. Hanem az egér.</p> -<p>– Hát honnan jön ide az egér?</p> -<p>– Én nem tudom. <span class="pagenum"><a name="Page_350" id= -"Page_350">-350-</a></span></p> -<p>Nosza rögtön kőmüvest, lakatost hivattak, összevissza kutatták a -börtön minden zegét-zugát: nem találták meg az egérlyukat. De -sokkal nevezetesebb az annál, hogy Frigyes aknanyilását sem -találták meg, a mire az egér könnyen rávezethette volna őket.</p> -<p>Uj emberek voltak mind. Az eddigi ismerős arczokat mások válták -fel. A néphad tisztei helyett, a kik már meg voltak Trenk által -nyerve, rendes katonák jöttek, a kik még nem tudtak semmit a -fogolynak tiz év óta tett szökési kisérleteiről.</p> -<p>Trenk Frigyes kinevette őket a kutatásukkal.</p> -<p>Egyszer aztán egyet füttyentett s arra rögtön előugrott az -egérke s felfutott a vállára. Ott volt elbujva az ágya -szalmájában.</p> -<p>Frigyes könyörgött az őrnagynak, hogy ne pusztítsák el az -egérkét.</p> -<p>Az őrnagy azt igérte neki, hogy haza fogja vinni a feleségének, -s azzal zsebkendőbe takarta a piczinyke lázadót s elvitte magával -az őrszobába.</p> -<p>Ott kibocsátá az asztalra, hogy majd a tiszttársak előtt -produkálja a kis szörnyeteget. Ez azonban egyszerre leugrott a -földre s úgy elbujt az őrszobában, hogy semmi hajszolással nem -birták előteremteni.</p> -<p>Másnap, mikor az őrnagy a porkolábbal együtt jött a börtönt -megvizsgálni, hát már akkor a kis egér megint ott volt Trenk -Frigyesnek a vállán.</p> -<p>Hogyan tudott az őrszobából észrevétlenül ide osonni? azt nem -találta ki senki.</p> -<p>Az őrnagy azután ezuttal egyenesen hazavitte a bohókás állatot a -feleségéhez. Az kaliczkába tette, diót, marczipánt adott neki. De a -kis egér nem evett semmit s három nap mulva bevégezte egér-életét. -Valószinüleg ismét visszaköltözött egy szép dauriai princeszbe. -Elég annak egy egérke-lélek! Mit csinálna egy oroszlán -lelkével?</p> -<p>Egy napon tűzveszély támadt a városban: a napos őrnagy -kötelessége volt, a csapatjával a vész helyszinére <span class= -"pagenum"><a name="Page_351" id="Page_351">-351-</a></span> sietni: -a Trenk börtönkulcsait rábizta egy hadnagyára. Délben az jött el a -börtönvizsgálatra.</p> -<p>Mikor a porkoláb s a tisztogató fegyencz eltávozott, a tiszt -hátramaradt.</p> -<p>Mikor egyedül voltak a börtönben, a hadnagy maga ajánlotta fel -Frigyesnek, hogy miként Schell a glatzi fogságból, kész vele együtt -megszökni a magdeburgi csillagsánczból. Ő neki úgy is dezertálni -kell az adósságai miatt, a mik a fején túlnőttek.</p> -<p>Frigyes rögtön átadott a czimborának ötven aranyat.</p> -<p>Ezzel az meg volt nyerve.</p> -<p>Szó sem volt a földalatti csatornán keresztülbujásról. A terv -sokkal egyszerübb volt.</p> -<p>A czimbora csináltat a városban egy lakatossal négy hasonló -kulcsot, a minőkkel az ő börtöne lakatjai nyílnak. Ezeket -megkaphatja az alatt, a mig az őrnagy Walrabénál, egy foglyul -bezárt, de gazdagon ellátott tábornagynál ebédel.</p> -<p>Azon a napon, a melyen az őrnagy hazamegy a feleségéhez a -városba, a hadnagy az őrségen levő granátosokat különféle -megbizásokkal kiküldözi a csillagsánczból.</p> -<p>Akkor odajön a börtönéhez a jóbarát; a két őrtálló granátosnak -azt parancsolja, hogy menjenek be a fogoly börtönébe, az ágyát -kihozni.</p> -<p>Ekkor Frigyes, a mig a két katona az ágygyal piszmog, hirtelen -kiugrik a börtönből, rájuk csapja az ajtót, a kulcsot elfordítja a -zárban. Azután a másik három ajtót is belakatolja s azzal a -csillagsáncz kapuján kifut a hadnagygyal együtt; ott vár rájuk két -fölnyergelt paripa: fél óra mulva túl vannak a porosz határon. -<span class="pagenum"><a name="Page_352" id= -"Page_352">-352-</a></span></p> -<h2><span class="smaller">XVII. FEJEZET.</span><br /> -A LÉLEKTANI BILINCS.</h2> -<p>Tehát minden békót, bilincset, lánczot le tudott már vetni -magáról Trenk Frigyes; ki tudott nyitni minden závárt, lakatot; -előtte állt a szabadulás utja, tárva-nyitva. Csak az alkalmas napot -kellett bevárnia.</p> -<p>Csak egyet nem tudott levetni, saját lelkének a -skrupulusait.</p> -<p>Hát aztán mi fog történni vele, ha innen megszökhetik?</p> -<p>Oroszországba nem mehet. Nincs már ott se Erzsébet czárnő, se -Bestuseff kanczellárnő: senki a régi pártfogói közül. A tiz évi -börtönélet nem arra való volt, hogy délczeg alakjának varázsát -növelje. Nem lehet azt a diadalutat már folytatni, a miben ily -szörnyü hézag szakadt.</p> -<p>Vagy hát Bécsbe menjen vissza? Halálos ellenségei közé: a kapzsi -irigyek, a birtokain osztozó főurak, az üldöző papok, a gyanakodó -ügyvédek, a lenéző katonák, a furfangos diplomaták világába, a hol -őt mindenki veszedelmes elmeháborodottnak tekinti s a hol -elébb-utóbb valóságos őrültté kell lennie?</p> -<p>Legjobb esetben ott lesz Kecskemét. Testhizlaló -egyhanguságával!</p> -<p>Aztán feltünt előtte a jövendő ragyogóbb képe.</p> -<p>Ha össze lehetne azt kötni a legfényesebb multtal, a mikor még -hazája szolgálatában hordozta fegyverét! Ha ki lehetne engesztelni -Frigyes királyt, a kinek már a kortársak a «nagy» melléknevet -adtak! Ha meg lehetne őt győzni törhetetlen hűsége felől! Hisz tiz -esztendő a sírban csak elég egy halottnak, hogy mint uj ember -támadjon fel egy uj életre!</p> -<p>Valami vakmerő gondolatja támadt.</p> -<p>Most, mikor már a megszökésre kétféle ut is nyilt <span class= -"pagenum"><a name="Page_353" id="Page_353">-353-</a></span> előtte, -arra határozta el magát, hogy önként felfedezi a tervezett -merényletet; még pedig a nehezebbiket. A föld alatti utat.</p> -<p>Czimborájától értesült felőle, hogy a Braunschweigi herczeg -Magdeburgban időzik, – az ő régi jóakarója.</p> -<p>A vizsgáló őrnagynak ekkor azt mondá:</p> -<p>– Kérem, őrnagy ur: én megtudtam, hogy a nagylelkű Ferdinand, -Braunschweigi herczeg jelenleg Magdeburgban van; ő énnekem -jóakaróm, régi pártfogóm. Legyen szives őrnagy ur a herczegnek -átadni ezt az izenetemet. Tüzzön ki a herczeg tetszése szerint egy -napot, a melyen én, az általa választott órában, fényes nappal -előtte megjelenjek, a bergeni kolostor kapuja előtt, lóháton, -karddal az oldalomon: és csak azért, hogy ezt a kardomat az én -királyom a «Nagy» Frigyes szolgálatára felajánljam.</p> -<p>Az őrnagy retteneteset bámult.</p> -<p>– Megbolondult ön, Trenk?</p> -<p>– No csak mondja ön el ezt az izenetemet Ferdinand herczegnek. -Komolyan beszélek. Én innen akkor török ki, a mikor akarok.</p> -<p>Az őrnagy eltávozott s néhány óra mulva visszatért a -kormányzóval és több főtiszttel együtt.</p> -<p>– Közöltük önnek az izenetét a herczeggel. Serenissime azt -válaszolja önnek, hogy ha ön képes lesz azt megtenni, a mire -fogadkozik, biztositja önt nem csak a pártfogásáról, de a király -kegyelméről is.</p> -<p>– No hát tessék kitüzni a találkozás napját és óráját.</p> -<p>– Ne bolondozzon ön Trenk. Monda a kormányzó. A mire ön -fogadkozik, az tiszta lehetetlenség. Ha nem elég önnek a börtön -őrsége, beállítunk a csillagsánczba egy regementet. Innen ki nem -bujhatik. És ha még is sikerülne önnek, minden erős rendszabály -daczára ebből a börtönből kitörni, az olyan arczulcsapás volna mi -nekünk mindnyájunknak, a kik az őrizetével meg vagyunk bizva, hogy -azt a király nekünk nem engedné el. Önt kegyébe fogadhatná; de mink -esnénk ki a kegyéből. Legyen önnek <span class="pagenum"><a name= -"Page_354" id="Page_354">-354-</a></span> esze. Ha csakugyan képes -ön ezekből a bilincsekből magát kiszabadítani, ebből a tömlöczből -kitörni, elég ha ön felfedezi előttünk annak az utját, módját: nem -szükség azt végrehajtania s előljáróit felcsufolni vele. Én jót -állok róla, hogy ön kegyelmet kap. Ön ismer engem. Reichman -tábornok szavával nem játszott soha.</p> -<p>– S tábornok ur szavát adja nekem, hogy ha a szökésem -lehetőségét bebizonyítom, szabadságomat visszanyerem?</p> -<p>– Katonai becsületszavamat kötöm le rá s birom ehhez a herczeg -beleegyezését.</p> -<p>– Az ön katonai szava nekem szentirás! – szólt Trenk Frigyes. No -hát nézzenek ide az urak!</p> -<p>S azzal egyenkint lehuzogatta a bilincseket a kezeiről, a -békókat a lábairól s láncostul odadobta az urak lábaihoz.</p> -<p>Azután előhuzogatta a padlóból a vésőket. A kettévágott -padlódeszka hasadékából eltávolította a kenyérragacsot, mely azt -észrevehetlenné tette s azzal kiemelte az elvágott deszkadarabot az -üreg fölül.</p> -<p>Aztán leszállt abba az üregbe s egyenkint kiadogatta a dugaszban -tartott földvájó eszközeit, az egyenruhája darabjait, a -kardját.</p> -<p>A két pisztolyát, melyek meg voltak töltve, kilőtte az -aknába.</p> -<p>– És most fáradjanak el a tiszt urak a második számu folyosóra, -s a hol egy márvány lapot fognak találni, melynek szélein -átszürődik a lőporfüst, azt emeljék fel.</p> -<p>Két tiszt odament s bámulva látta a kékes füstöt felpárologni a -kő alól. Azt kiemelték s ott látták az akna feljáró nyilását; -harminczhét lábnyi távolban a börtönszobától. Csodálkozással -eltelve jöttek vissza ezt megállapítani. Az akna kész.</p> -<p>– De hogy akart ön kijutni a bezárt folyosóból? kérdezé a -kormányzó. Hisz annak két erősen zárt ajtaja van!</p> -<p>Ekkor aztán előadta Frigyes a folyosóajtóhoz való kulcsokat is. -<span class="pagenum"><a name="Page_355" id= -"Page_355">-355-</a></span></p> -<p>Onnan aztán csak egy ugrás kell s kinn van a sánczokon -kivül.</p> -<p>A kormányzó kezét nyujtá Frigyesnek.</p> -<p>– Ön igazat mondott. Meggyőzött bennünket. Most már nincs -szüksége az aknájára, kijöhet, az ajtón keresztül. Öltse fel az -egyenruháját.</p> -<p>Trenk Frigyest a hideg lelte ideges felindulásában, mikor a -szurtos rabdaróczot levetheté s ujra felöltheté a tiszti -egyenruhát.</p> -<p>Azzal karonfogva kivezették a börtönéből. Átvitték a felügyelő -tiszt szobájába, a hol a tisztek mind siettek neki gratulálni.</p> -<p>Estefelé a kormányzó is odajött, pompás vacsorát adott az egész -társaságnak: számos poharat üritettek Trenk Frigyes szerencsés -megszabadulására. Az volt a boldogabb, a ki barátságot köthetett -vele.</p> -<p>Egy hétig tartott a vigasság. Az egész garnizonból alig volt már -tiszt, a ki Trenkkel együtt ne lakomázott volna. Csak az a bizonyos -czimbora, a ki a szökésre összebeszélt vele, látszott őt kerülni. -Egyszer mégis, mikor keresztül ment a szobán, odasugott -Frigyesnek:</p> -<p>– Szegény bolond, te ugyan pórul jártál.</p> -<p>Nyolczadnapra aztán megint odajött hozzá a kormányzó, ismét -karonfogta, visszavezette a börtönébe. Az most már deszkapadló -helyett szép nagy gránitkoczkákkal volt kikövezve.</p> -<p>– No most próbáljon ön már innen kitörni.</p> -<p>És aztán ismét lehuzták róla a tiszti egyenruhát, feladták rá a -régi szurtos daróczot; békót csak az egyik lábára vertek, de az -olyan vastag volt, s minden lánczszeme olyan tömör, hogy azt át nem -fürészelheté.</p> -<p>Trenk Frigyes dühöngött: «hát ez a katonai becsületszó?»</p> -<p>A szeme közé nevettek. Mentül jobban szidta a tiszteket, annál -jobban nevettek a dühösködésén; csak a várparancsnok türte -nyugodtan a szidalmait: «legyen ön jó reménységben: minden jóra -fordulhat még». <span class="pagenum"><a name="Page_356" id= -"Page_356">-356-</a></span></p> -<p>Azzal magárahagyták.</p> -<p>Trenk Frigyesnek most már a lelke volt megtörve. Elhagyta a -hite. Buskomor lett, nem irt, nem karczolt többet; ült -mozdulatlanul az ágyán, folyvást egy pontra bámulva: arra a kis -lyukra a börtön ajtaján, melyet azon a kis egér rágott. És arra -gondolt, hogy az egérnek is van lelke, nemcsak az embernek: talán -magasabb is, nemesebb is, mint némely embernek. Nem merte leirni: -nehogy megégessék ezért a blaszfémiáért.</p> -<p>Hiszen csak játék volt, a mit most vele üztek: egy királyi -alaknak a játéka, a ki meg akara mutatni, hogy milyen hatalma van -egy urnak – a kutyája fölött, a kit meg kell korbácsolni, bezárni, -koplaltatni, a mig annyira idomul, hogy lefekszik az eléje dobott -csont mellé s addig nem kapja be, a mig azt nem mondja neki az ura: -«szabad!»</p> -<p>Őrangyala, bűntársa, a hajdan szép herczegasszony, kiimádkozta -már egykori kedvesének szabadságát felséges bátyauránál. -Gyászruháját ott koptatta a hatalmas ur előtt, térdein csuszva -utána.</p> -<p>– Legyen szabad; de kapjon még egy leczkét!</p> -<p>Az a leczke volt az egyheti reménykedés, pajtáskodás, lakmározás -után a gránitbörtönbe visszatérés.</p> -<p>Karácson estéje volt, (milyen gyöngéd figyelem!) mikor a -szokatlan órában a börtön zárai ismét csörömpöltek. («Mit hoz a kis -Jézus?»)</p> -<p>A kormányzó lépett be a fogolyhoz, kiséretében sok tiszt, a -kiknek az arczán őszinte öröm tündöklött.</p> -<p>– Édes Trenk! Mondá Reichman. Jó hirt hozok önnek karácsony -estére. Ő felsége a király elrendelte, hogy önnek a bilincsei -levétessenek és más szobát kapjon.</p> -<p>De Frigyes annál többet olvasott az arczokról.</p> -<p>– Mondja ön ki egyenesen! Szabad vagyok! Nem fogok megbolondulni -az örömtől.</p> -<p>– Igen! Szabad vagy! Monda a parancsnok és megölelte őt. És a -többi tisztek is sorba megölelték, vigasztalták, <span class= -"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span> a mig a -lakatos a lábáról lefürészelte a nehéz vasat.</p> -<p>Akkor aztán átvezették a börtönéből a tiszti lakosztályba.</p> -<p>Ott le kellett neki tenni a szokásos esküt, melyet minden -szabadon bocsátott államfogoly elé szabnak: hogy fogságáért senkin -bosszut állni nem fog; hogy az ország határát többé át nem lépi, -hogy mindarról, a mi vele a börtönben történt, se mondva, se irva -semmit közzétenni nem fog és hogy semmi idegen hatalomnál se -katonai se polgári szolgálatot vállalni nem fog.</p> -<p>Ezt nevezhetni erkölcsi lenyakaztatásnak, örök fogságra -itéltetésnek! – Saját hazájába vissza nem térhet s idegen országban -nem szolgálhat. Rab marad, a mig él. De még csak beszélnie sem -szabad!</p> -<p>No de hát itt van a szép természet! Itt az Isten napja! A ki -mindent kipótol! Aztán ha emberekkel nem lehet beszélni: itt van a -papiros; a ki átveszi a gondolatjainkat; csak olvasni nem szabad -másnak, a papir jó barát: megőrzi még a ráhullott könyeinket -is.</p> -<p>Trenk Frigyes előkereste még a börtöne ajtajában elrejtett -aranyait, s azokat kiosztá a börtönőrei közt; nagyobb részét átadta -Gefhart özvegyének, meg annak a nőnek, a kinek a férje ő miatta -öngyilkossá lett.</p> -<p>Frigyes király nagylelküsége annyira ment, hogy a szabadon -bocsátott fogolynak háromszáz aranyat küldött Schlieben gróf által, -a ki a kegyelmi levelet is meghozta a számára. Ugyanannak kellett -őt elkisérni Prágáig.</p> -<p>Frigyes rögtön uj egyenruhát varratott magának, a mit a szabónak -karácsony éjszakáján kellett elkészíteni, hogy másnap a -látogatásokat teljes parádéban fogadhassa. Templom után valamennyi -törzstiszt mind odajött hozzá gratulálni: ölelték, csókolták.</p> -<p>Mikor az uj egyenruhájában odaállt a tükör elé, ismét -kiborotvált arczczal, maga is meg volt elégedve magával. Tiz évi -börtönélet, büzös lég, földalatti aknavájás, éhezés, <span class= -"pagenum"><a name="Page_358" id="Page_358">-358-</a></span> -nyavalya, lelki gyötrelem nem birta megtörni életerejét. Még mindig -szép férfi volt.</p> -<p>Szabad volt neki sétát tenni – a városon kivül, a szép hóban. -Milyen derék dolog az a hó! Hogy ropog az embernek a lába alatt! -Tiz évig bezzeg nem ropogott. Csak az ajtó kilincsén látta a -zuzmarát.</p> -<p>De a városba nem volt szabad bemennie. Az népcsődületet okozott -volna. Csak kivülről látta Magdeburgot, a hol tiz esztendeig -feküdt.</p> -<p>Aztán következett a búcsúlakoma, víg adomák, felköszöntők. A -lakoma végeztével előállt a négylovas hintó, abba felültették -Trenket, Schlieben melléje ült. Szabad volt neki egyet dalolni, a -népszerü adagiót: «So lebe wohl, du stilles Haus!» – Isten hozzád, -te csendes ház! Busan tekintek vissza rád. Csak benned lehettem -boldog. Azért rád visszagondolok.</p> -<p>Azt mondja, hogy sirt, mikor a börtönétől megvált.</p> -<p>A börtönből kiszabadulásával megszünt Trenk regényalak -lenni.</p> -<p>Ezentul már csak egy világtól elmaradt nyughatatlan szellem, a -ki sehol sem találja helyét, szétszakított életét nem tudja -összekötni többé. Régi pártfogói elmultak, régi ideáljai -megvénültek, őt magát a rokkantak sorába helyezték. Kinevezték -nyugalmazott főstrázsamesternek extra statum. Mária Terézia hűsége -és szenvedései jutalmául kifizetteté neki tiz év alatt elmaradt -századosi fizetését; de a Trenk Ferencz-féle örökséget csak azon -föltétel alatt adatta vissza, ha a kezelő uraságokat fölmenti -minden számadás alól. Azon aztán vesz magának egy földbirtokot s -éldegél csendesen, mint középbirtokos uracska. Közben verses és -prózai műveket ir, azokat a könyvárusok megveszik s kiadják -németül, francziául. Sok poétai erő, filozofi világnézet -nyilatkozik bennük. Az életirását szép aczélmetszetekkel -illusztrálva adták ki Párisban.</p> -<p>Még egyszer feléje fordítá kegyelmes arczát a királynő, -felhivatva őt magához Bécsbe. Meg akarta Trenk Frigyesnek -<span class="pagenum"><a name="Page_359" id= -"Page_359">-359-</a></span> a szerencséjét alapitani véglegesen: -egy gazdag házasságkötés által. Előkelő udvarhölgy: grófi özvegy; -ötvenezer forint évi jövedelemmel. Megmondta a nevét. Trenk holtra -ijedt. – Egy hetedik évtizedében járó menyasszony: rut, fösvény és -veszekedő. – Megköszönte a nagy grácziát; de nem kért belőle. A -királynő aztán elkergette maga elől.</p> -<p>S nehogy hasonló szerencse érhesse, sietett Frigyes rögtön -megházasodni: elvette az aacheni polgármester leányát s azzal aztán -élt tisztességes házasságban. Született tizenegy gyermeke. Azokat -nevelte atyai szeretettel. Első szülöttét Józsefnek keresztelteté s -keresztapául József trónörököst választá.</p> -<p>Aztán nem gondolt több hirre, dícsőségre, szép asszonyok közötti -hódításra: legfeljebb dúvadakra való hajszában gyakorolta -vitézségét, zsiványok ellen védelmezte magát: egy kicsit borral is -kereskedett, abban természetesen belevesztett, megcsalták; s a hol -csak tehette, ungorkodott a papokkal, barátokkal, azok meg ő -vele.</p> -<p>Mikor aztán már sok gyereke volt és sok könyvet megirt, akkor -még egyszer odahivatta magához a királynő s bemutattatá magának -Trenk feleségét és gyermekeit. Azok megnyerték legmagasabb -tetszését. S akkor aztán kinevezte őt a királynő – udvari -fordítójának.</p> -<p>Tehát végre valahára elérte, hogy rangfokozatot kapott az -udvarnál.</p> -<p>A legelső munka, a minek lefordítását rábizták, Beaudrand apát -egyházi szónoklatgyüjteménye volt; de azt Trenk erősen megkeverte a -saját eszméivel. Igy is tetszettek azok a királynőnek.</p> -<p>Ekkor meghalt a legszeretettebb királynő. S ezzel Trenk Frigyes -dicsőségének is vége volt. Megint visszamehetett a kis uradalmába, -birkákat nyiratni, dézsmát behajtani.</p> -<p>Nemsokára követte Mária Teréziát ellenfele, Nagy Frigyes is a -túlvilágra.</p> -<p>Utódjának trónralépte után első tettei közé tartozott az -<span class="pagenum"><a name="Page_360" id= -"Page_360">-360-</a></span> igazságtalanul üldözött Trenk Frigyest -rehabilitálni. Dekretummal szünteté meg a számüzetését s -visszaadatá elkobzott ősi birtokát.</p> -<p>Ezzel az örvendetes fordulattal végzi Trenk Frigyes az -életirását: siet nagy örömmel imádott régi hazájába vissza.</p> -<p>Már akkor hatvannégy esztendős volt.</p> -<p>S még mindig az az idealista rajongó, a ki gyermekkorában.</p> -<p>Tiz vaskos kötet munkája hirdette nagy tehetségét: ismerték -Német-, Franczia-, Angolországban. Népszerű volt a neve -mindenütt.</p> -<p>Két évig élvezhette a dicsőségét nyugalomban.</p> -<p>Ekkor kiütött a franczia forradalom.</p> -<p>És az a hatvanhat esztendős ember ott hagyta a nyugalmas házát, -családját, elment Párisba, a népszabadság mellett harczolni.</p> -<p>A girondisták voltak az ő eszményképei.</p> -<p>Robespierre aztán őtet is leguillotinoztatta a girondistákkal -együtt.</p> -<p>Nem lett volna az élete tökéletes, ha nem igy fejezte volna -be.</p> -<p>Vagy egészen máskép kellett volna neki azt elkezdeni.</p> -<p>Mikor ott állt a Herakles válaszutja sarkán: a két hivogató -géniusz előtt.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ha Vénus olyan nagyon nem pártfogolta volna: Mars nagy embert -csinált volna belőle.</p> -<p>Sokat szeretett: – sokat szenvedett; a sors ki van -egyenlítve.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A németek így -mondják: «er liebt mich, – von Herzen, – mit Schmerzen, – ein -wenig, – gar nicht.»</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> A «sinkorán» -kutyákról hármas törvénykönyvünk emlékezik meg, eltiltva azoknak -tartását a földesuraknak az 1729-ki XXII. t.-czikk 9-ik §-ban, mely -magyarul így hangzik: «Hogy vetésekben vadászatok alkalmával -okozott károk elkerültessenek, senki a földes urak és nemesek közül -angol vadászkutyákat úgynevezett sinkoránokat tartani, még kevésbbé -azokkal vadászni ne merészkedjék.»</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Igazában -«Loudon»-nak írják e később fénykörnyezte históriai nevet, de a -magyarok «Laudon»-nak ismerik, saját helyesirásuk szerint -kiejtve.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Tiszta puszta -logikus: tiszta puszta nagy szamár.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Koporsófödél.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Memoires de -Frederic Baron de Trenk, augmentés d’un triers, pars, M. de *** -1789.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_361" id= -"Page_361">-361-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<h3>A KÉT TRENK.</h3> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Fejezet. A király és druszája -<span class="ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Fejezet. A levágott kabátszárny -<span class="ralign"><a href="#Page_6">6</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Fejezet. «Vous sentez d’eau de -Cologne» <span class="ralign"><a href="#Page_11">11</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Fejezet. A salto mortale -<span class="ralign"><a href="#Page_14">14</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Fejezet. A magyar Trenk -<span class="ralign"><a href="#Page_21">21</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> Fejezet. Czircze <span class= -"ralign"><a href="#Page_32">32</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> Fejezet. Ferde helyzet -<span class="ralign"><a href="#Page_75">75</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Fejezet. A két Trenk -szemtől-szemben <span class="ralign"><a href= -"#Page_83">83</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> Fejezet. A koronák mártyrja -<span class="ralign"><a href="#Page_88">88</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> Fejezet. Juventus-ventus -<span class="ralign"><a href="#Page_94">94</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Fejezet. A tüzkeresztség -<span class="ralign"><a href="#Page_99">99</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Fejezet. A széna-szalma tündér -<span class="ralign"><a href="#Page_105">105</a></span></li> -<li><span class="roman">XIII.</span> Fejezet. A drága kotillyon s a -még drágább viganó <span class="ralign"><a href= -"#Page_122">122</a></span></li> -<li><span class="roman">XIV.</span> Fejezet. A diadalszekéren -<span class="ralign"><a href="#Page_134">134</a></span></li> -<li><span class="roman">XV.</span> Fejezet. A diadalszekér alatt -<span class="ralign"><a href="#Page_139">139</a></span></li> -<li><span class="roman">XVI.</span> Fejezet. A végzetes pamflet -<span class="ralign"><a href="#Page_154">154</a></span></li> -<li><span class="roman">XVII.</span> Fejezet. A nagybátyja levele -<span class="ralign"><a href="#Page_160">160</a></span></li> -<li><span class="roman">XVIII.</span> Fejezet. A börtönben -<span class="ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li> -<li><span class="roman">XIX.</span> Fejezet. A menekült -<span class="ralign"><a href="#Page_172">172</a></span></li> -<li><span class="roman">XX.</span> Fejezet. Potifárné asszony -<span class="ralign"><a href="#Page_191">191</a></span></li> -<li><span class="roman">XXI.</span> Fejezet. Bécs városában -<span class="ralign"><a href="#Page_201">201</a></span></li> -<li><span class="roman">XXII.</span> Fejezet. A kisértés -<span class="ralign"><a href="#Page_211">211</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIII.</span> Fejezet. A csodatevő szent -<span class="ralign"><a href="#Page_219">219</a></span></li> -</ul> -<h3>TRENK FRIGYES.</h3> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Fejezet. Pályátlan csillag -<span class="ralign"><a href="#Page_227">227</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Fejezet. Igazi oroszosan -<span class="ralign"><a href="#Page_238">238</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Fejezet. Még az orosznál is -oroszabb <span class="ralign"><a href= -"#Page_244">244</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Fejezet. A szerencse csillaga -<span class="ralign"><a href="#Page_247">247</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Fejezet. Szép Jelvira -<span class="ralign"><a href="#Page_252">252</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> Fejezet. A kanczellárnő -<span class="ralign"><a href="#Page_269">269</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> Fejezet. Hogyan születik a -hongyülölet <span class="ralign"><a href= -"#Page_273">273</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Fejezet. Keresztül-kasul a -világban <span class="ralign"><a href= -"#Page_284">284</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> Fejezet. A balsors kezdete -<span class="ralign"><a href="#Page_294">294</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> Fejezet. A halott küzdelme -<span class="ralign"><a href="#Page_305">305</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Fejezet. A szép Eszter -<span class="ralign"><a href="#Page_308">308</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Fejezet. A családi börtön -<span class="ralign"><a href="#Page_312">312</a></span></li> -<li><span class="roman">XIII.</span> Fejezet. A halál országába – -oda és vissza <span class="ralign"><a href= -"#Page_318">318</a></span></li> -<li><span class="roman">XIV.</span> Fejezet. Uj kisérletek -<span class="ralign"><a href="#Page_322">322</a></span></li> -<li><span class="roman">XV.</span> Fejezet. A lélek, a ki nem -fogoly <span class="ralign"><a href="#Page_338">338</a></span></li> -<li><span class="roman">XVI.</span> Fejezet. Az utolsó kisérlet -<span class="ralign"><a href="#Page_346">346</a></span></li> -<li><span class="roman">XVII.</span> Fejezet. A lélektani bilincs -<span class="ralign"><a href="#Page_352">352</a></span></li> -</ul> -<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table class="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_35">35</a></td> -<td>Csakkogy</td> -<td>Csakhogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_60">60</a></td> -<td>felhatatmazást</td> -<td>felhatalmazást</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_60">60</a></td> -<td>hírtelen</td> -<td>hirtelen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_76">76</a></td> -<td>elszakadt ulán</td> -<td>elszakadt után</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_137">137</a></td> -<td>tísztjeinek</td> -<td>tisztjeinek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_143">143</a></td> -<td>Otvenhárom</td> -<td>Ötvenhárom</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td> -<td>visszaküldhetem.</td> -<td>visszaküldhetem.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_218">218</a></td> -<td>kifizetem.</td> -<td>kifizetem».</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_230">230</a></td> -<td>On még</td> -<td>Ön még</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_245">245</a></td> -<td>gazda-eldugta</td> -<td>gazda, eldugta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_274">274</a></td> -<td>kiv gták</td> -<td>kivágták</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_275">275</a></td> -<td>On egy</td> -<td>Ön egy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_309">309</a></td> -<td>alkalm val</td> -<td>alkalmával</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_311">311</a></td> -<td>Oltözzék fel</td> -<td>Öltözzék fel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_314">314</a></td> -<td>O felségének</td> -<td>Ő felségének</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_317">317</a></td> -<td>önnyedén kinyilt</td> -<td>könnyedén kinyilt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_343">343</a></td> -<td>Ont a</td> -<td>Önt a</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_350">350</a></td> -<td>mindén zegét-zugát</td> -<td>minden zegét-zugát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_353">353</a></td> -<td>Ont kegyébe</td> -<td>Önt kegyébe</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_355">355</a></td> -<td>Oltse fel</td> -<td>Öltse fel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_358">358</a></td> -<td>aszélmetszetekkel</td> -<td>aczélmetszetekkel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_361">361</a></td> -<td>Juventns</td> -<td>Juventus</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_362">362</a></td> -<td>kisértetek</td> -<td>kisérletek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_362">362</a></td> -<td>utolsó kisértet</td> -<td>utolsó kisérlet</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT TRENK; TRENK FRIGYES ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> diff --git a/old/64588-h/images/cover.jpg b/old/64588-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index faf9a0e..0000000 --- a/old/64588-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
