diff options
Diffstat (limited to 'old/64580-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64580-0.txt | 8968 |
1 files changed, 0 insertions, 8968 deletions
diff --git a/old/64580-0.txt b/old/64580-0.txt deleted file mode 100644 index b18f4e6..0000000 --- a/old/64580-0.txt +++ /dev/null @@ -1,8968 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Nagyvárosi képek, by Zoltán Ambrus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Nagyvárosi képek - Tollrajzok - -Author: Zoltán Ambrus - -Release Date: February 17, 2021 [eBook #64580] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYVÁROSI KÉPEK *** - - -Ambrus Zoltán Munkái - -xv. kötet - -NAGYVÁROSI KÉPEK - -Ambrus Zoltán Munkái - -XV. - -NAGYVÁROSI KÉPEK - -TOLLRAJZOK - -BUDAPEST MDCCCCXIII - -VIII., ÜLLŐI-UT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Ambrus Zoltán - -NAGYVÁROSI KÉPEK - -TOLLRAJZOK - -BUDAPEST MDCCCCXIII - -VIII., ÜLLŐI-UT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -A NAP nyomdavállalat nyomása, Budapest, VIII., Rökk Szilárd-utca 9 - - - - -LÓVERSENYEN. - -Mosolygó ég alatt, lombok árnyékában, szép asszonyok közt járok. -Elnézem, a többiekkel együtt, hogyan itatja meg az istállószolga The -Baron és Pocahontas szépunokáját, miután előbb gondosan megmosta a nemes -állat orrát; elszemlélődöm rajta, mint pattan a nyeregbe a szines ruhába -öltözött fityfirity jockey s hogyan jártatja meg a telivért a korai -füvön, amelyre kora pusztulás vár; s mialatt lesem a csöngetyüszót, -amely a nagy tribünre hí, megmozdul bennem az ördög, az a rém, mely már -régóta nem engedi, hogy öntudatlanul adjam át magam akármiféle -gyönyörüségnek, megkopogtat belülről és… igy morfondálok magamban: - -– Mit keresek én ezen a helyen? Miért hajszolom azt a szórakozást, -melyet nem én nekem s nem a hozzám hasonlóknak fedezett föl a pihent -ész? Miért keveredtem közéje ennek az uri népnek, melynek az életre nem -az én életem, melynek álmai nem az én álmaim, melynek örömei nem az én -örömeim? Ha unalma, melankóliája és fásultsága idegen és megérthetetlen -előttem (meg a többi „májusi“ előtt, akik mind nem ismerik a tétlen lét -boszuálló érzéseit, spleen-jét, déboire-jait) mért jöttem részt venni -öröméből, mulatságából, izgalmaiból? Az a szenvedély, melyet a másféle -életmód fejlesztett ki azokban, akik e helyt itthon vannak, belőlem nem -teljesen hiányzik-e? Nem mélységesen mindegy-e nekem, hogy _Masseur_ -vagy _Prado_ jön be elsőnek? Nem ugy vagyok-e, mint az a derék paraszt, -aki ugy találta, hogy minden verseny egyforma, mert mindegyikben: -valamelyik ló előbb jön be, mint a másik? Nem lehetetlen-e előttem az a -nagy stilü játék, mely érdeket ád a ló mindegyik ugrásának? Nem tartok-e -még mindig a filozóf-paraszttal, aki azt vallotta, hogy a verejtékkel -szerzett pénzt nem bizza az ember oktalan állatra? Vagy nem nevetséges -volna-e tiz forintért ugyanazokat az izgalmakat arrogálni, amelyeket az -óriás koczkázat ád? Nem fotografus-tempó-e: utánozni a portlandi herczeg -mulatságát kicsiben?… Eh, eredj vissza a dolgozó szobádba; a robot a te -fáradalmad és szórakozásod, a könyvek a te melankóliád és -gyönyörüséged!… - -De ugyanekkor egy impresszió, mely eddig csak szendergett bennem, amióta -a liget nézőterét évszakról-évszakra folytonosan róvom, fölébred odabenn -és életjelt ad magáról. S ez az impresszió, melynek hirtelen nem tudnék -nevet adni, megnyugtat és lecsillapit. Ilyenformán biztat: - -– Ám lehet, hogy a mulatságod csak olyas, mint a keritésre mászó -gyereké, de azért ez az élvezet nem kevésbbé reális. Meglehet, nem -tudnád egy szóval megmondani: mi az, ami ide vonz (az impressziód nem -egységes), de azért a kellemetes érzés, mely maradni készt, ha composit -is, nem kevésbbé intenziv. Oh, könyvek rabja, mit tanakodol rajta: ide -való vagy-e, mikor körülted minden friss és majdnem ismeretlen -szenzácziókkal tölt el, mikor mindaz, ami környez, szokatlan, uj és -„vasárnapi“ előtted, még a levegő is?! - -Ó, mindenekfölött a levegő! Az áldott, a jóttevő, a mocsoktalan levegő! -Három óra a szabadban annak, aki a levegőből csak a szük sikátorok -miazmáit ismeri, aki, hogy „időt nyerjen“, bérkocsin, három -szippantással telefüstölt bérkocsin jár robotból-robotba, mert nem elég -jómódu, hogy gyalog járhasson; három órányi tavaszi szellő s enyhe -napsugár annak, aki már beletörődött a természettelen lét nyomoruságába, -hisz ez maga az öröm, a sátoros ünnep öröme! A dolgok mindennapi -rendjében, az örök egyformaságban, alig jut eszünkbe, hogy a tanyánktól -egy kőhajitásnyira levegő van („relativ“ és városszéli levegő ugyan, de -mégis csak levegő) s ha eszünkbe jut is, megijedünk a gondolatra, hogy -mikor annyi a tenni való, mikor a huszonnégy óra oly picziny időnek -tünik fel, órákat áldozzunk annak a fényüzésnek, hogy kiszellőztessük -magunkat, s ez alatt folyton-folyvást tétlenül legyünk! Ars longa, vita -brevis, s azért onnan vonjuk meg az időt, ahonnan lehet. S az a -látszólagos érdek, mely kivont bennünket a lóversenytérre (üzleti -sietséggel hajtatunk oda, hogy elveszitsünk egy pár forintot) ott tart a -szabadban három órán át, az elfoglaltság érzetét kelti bennünk, s nem -juttatja eszünkbe az időt, amely „pénz“. A májusi szellő kicsipi -petyhüdt arczbőrünket, a már tüzelő nap enyelgése arczunkba hajtja az -aluszékony vért, s bámulva látjuk, hogy amott, tulnan, a viztorony -mögött, nem emelkedik kőfalak sora, rájövünk, hogy nincs szebb dolog a -világon, mint a napfény, s fölfedezzük, hogy az ég kék! - -S könyvekhez szokott, ügyetlen járásu szemem uj erőre kapva kalandoz el -a nem ismert, kék messzeség felé. Eltünődöm ezen a kék valóságon, melyet -látnom se hagytak, melyre gondolni sem engedtek: „les contes bleus“, a -könyvek dajkameséi. Szomoru ábrázatot mutathatok itt, mert mellettem -csilingelő nevetés hallatszik, meg „szemérmetes leányzók boldog -vihogása“ – hogy a Porzó szavával éljek – s én persze a nevetést, a -könyvmolyok kezdődő üldözési mániájával, mindjárt magamra veszem. Pedig -isten tudja, min mulatnak el (bizonyosan valami olyanon, ami nekem arab -nyelv) – mert, mikor mellettem elhaladnak, tiszta és hideg szemükből -kiolvashatom az uri határozottságu eltökélést, hogy tekintetük nem fogja -tullépni a „jockey club tagjainak fentartott hely“-et. Azokban a merész, -feltünő, tavaszi toalettekben vannak, amelyekben egy polgári nő -lehetetlen volna, s amelyeknek az utánzatai oly szánalmasak a szegény -Phrynéken! Nincs ezeken a ruhákon egy garas ára szépség (nincs legalább -az én szememnek, mely nem szivelheti lányokon a selymet és az atlaszt), -mégis nagy, és lehetőleg öreg vagyon kell hozzá, hogy megjelenhessék -bennük valaki. De akármilyen vakmerőek is ezek a ruhák, annál -kedvesebbek, annál szebbek ők maguk! És milyen édesen tudják csiripelni -azt a szegény magyar „r“ bötut! - -Sully Prudhomme jut eszembe. - - S’il n’était rien de bleu que le ciel et la mer, - De blond que les épis, de rose que les roses, - S’il n’était de beauté qu’ aux insensibles choses, - Le plaisir d’admirer ne serait point amer. - -Ah, nemcsak az ég kék, vannak kék szemek is! Nemcsak a kalász szőke, van -szőke haj is! És nemcsak a rózsa – olyan, amilyen, vannak rózsás arczok -is! Hej, nemcsak az élettelen dolgok szépek! És bizony, oh ifju -testvéreim Erasmusban, ha gyönyörködtök ezekben a szép kis -teremtésekben, akiket Gyp szerint ötvenkét gombos pánczél védelmez, a -gyönyörüségtek nem lesz minden keserüség nélkül! - -Vagy tán éppen abban van a legfőbb varázsuk, hogy – lehetetlenek?! Hogy -messzire vannak, mint a kék ég maga?! Hogy ha egyiküket-másikukat ugy -láthatjátok is nagyratörő álmaitokban, mintha ruhájukon csak egyetlen -gomb volna, mely elszakadhat – még akkor is megmarad az a tudatotok, -hogy feleséget nem választhattok közülök?!… Meglehet. A megismerhetetlen -vonzó ereje maga is megmérhetetlen. De ha a nyugtalanitó érzésben, az -izgalomban, melyet ez a tudat okoz, nem tudtok találni némi édességet -is, nem érdemlitek meg, hogy Isten megáldott s megvert a „plaisir -d’admirer“-val. - -* - -… Csöngetnek. Az istállóval szemben, a kis jelző pózna czin-lapján -kiperczegtetik az induló lovak számait, s a versengő előkelőségek, -Sphynx-arczu lovasaikkal a hátukon, lépésben indulnak meg a pálya felé. -Oda át már nagy a sürgés-forgás. A mázsáló a nagy jelzőkön is kirakatta -azóta a számokat, meg a jockey-k neveit s a vándorlás a pénztárak felé -megkezdődött. A bookmakerek kalitkája körül kiváncsiak raja, s odabenn, -a rácson belül, javában járja az „adsza-nesze“. A közelben eszmecserék a -kurzusról. „Csak másfélszerest ád!“ – „Okosabb volna az outsiderre -tenni.“ – Tulnan, a második helyen, őrült tolongás a kis totalizatőr -körül. Ott lelkes hivei vannak egyik-másik jóképü jockey-nak. -Próbagalopp – egy-egy villámlás a játékosok agyvelőin át, s mialatt a -lovak szép lassan utra kelnek ama pont felé, ahonnan indulni fognak: -emitt, az ember-áradatban, nagy nyüzsgés-mozgás kerekedik, csoportok -kanyarodnak „jobbra át“, a nagy pénztár tájára, pénzes kis gnómok -száguldanak czimborától-czimborához, hol erre, hol arra, s a -katona-banda mögött, mely tul a pályán, a vasárnapi nép szomszédságában -muzsikál, a Sátán hegedülni kezd. - -Elbámészkodol ezen a forgatagon. „Mily eszeveszett rumli!“ – szitkozódol -magadban. Könyveid megtanitottak rá, hogy a játék bün és ostobaság. -Szinte látni véled, hogy minden játékost egy-egy Bertram vezet. És -egyszerre azon veszed észre magadat, hogy te is ott vagy, ahol a -többiek. A láz elragadt rád is. Megtanulod, hogy nem kell szigorunak -lenned. - -És, végre is, hátha tévedsz?! Hátha ez a játék se rosszabb, mint az a -többi más játék, amelynek komoly nevet adsz?! S mit tudod, hogy a -primitiv természeti müködéseken kivül nem játék-e minden egyéb a -világon? Honnan tudod, hogy nem puszta játék-e: a vitatkozás az „én“-en -és a „nem én“-en, az „idealizmus“-on és a „realizmus“-on, hogy nem -játék: a komoly katonásdi, az ankétesdi és az alkotmányosdi?! Tudja-e -közülünk az, aki a legtöbbre viszi, hogy komoly dolgot mivelt -halhatatlan munkáiban? Szegényes labdák vagyunk láthatatlan tündérek -kezében; soha se tudjuk: nagy dolog-e, mikor egy impozánsat ugrunk? - -Tréfán kivül, ez a gyerekes koczkázata az anyagi jónak, amit játéknak -nevezünk, csak a regényekben és a szindarabokban aljasitja el az -embereket. Igazában ugy szokott lenni, hogy akik a nagy veszteségek -idejében aljasságokat követnek el, azok már előbb is aljasok voltak, -csak alkalmuk nem volt képességeik kifejtésére. Alighanem ugy lesz a -játékkal is, mint a borral (Mirza-Schaffy szerint). Attól függ, hogy ki -játssza?! Ugy tetszik, hogy „az ördög ital“-ából is: - - Sprudelt Gift und süsse Labung, - Sprudelt Schönes und Gemeines: - Nach dem eig’nen Werth des Zechers, - Nach des Trinkenden Begabung. - -Épp ugy lehet szépen játszani, mint szépen diplomatizálni, vagy szépen -élni. És olyan képzelhetetlen-e az eset, mikor a játék vágya csak a -lélek egy nagyon érthető effort-jából fakad, hogy felhasználja s -szolgájává tegye az emberi ösztönök legnyomorultabbikát, a bir-vágyat, a -czélból, hogy olyan pillanatokat szerezhessen magának, melyek felejtetni -tudják vele a lét összes nyomoruságát?! - -* - -… Hollá, a tribünre! Már mindenki fenn van. A messzelátók neki szegezve -annak a pontnak, ahol négy ló ficzánkol. Uj csöngetés. A starter -zászlója megbillen, már jönnek! Körülfutják a görbét s befordulnak az -„egyenes“-be. Persze, „az én lovam“ leghátul van; azt a versengőt, -amelyre egy könyv-moly fogad, valami ismeretlen hatalom okvetetlenül -megbénitja. Harangcsengés: no most!… A szomszédaim vadul kiabálják annak -a lónak a nevét, amelyre fogadtak, mintha ez a biztatás előbbre segitné -a szegény párát!… Hanem a favorit is le van pipálva: az a ló győzött, -melyről előbb az egész publikum elvégezte, hogy „nincs formában“. Most -azonban egyszerre kétségtelenné vált, hogy ő a legkomolyabb konkurrens a -Derbyre. Oh, a Siker! A rómaiak, akik ezt az égi személyt Victoriá-nak -nevezték, aligha hitték, hogy egyszer e fél-istennő kultusza meg fogja -haladni a többi égi lényét együtt véve. - -Természetesen, mi alig látunk különbséget a győztes és az utolsó között. -De ha még egyszer, ha többször látjuk őket futni, rájövünk, hogy egyéni -vonásaik is vannak. És fölfedezzük, hogy a ló nem olyan ostoba állat, -mint a hire mondja. Sőt mind megannyi egy-egy érdekes individium. -Karakterükben, temperamentumukban, külsejükben épp olyan különbözők, -mint az emberek; csak szem kell hozzá, mely meg tudja látni ezeket a -különbségeket. Utoljára azt is észre vesszük, hogy jellemükben -ugyanazokat a kombinácziókat mutatják, mint az emberek. Csak a -Plutarchos-uk vagy a Tallemant des Réaux-juk hiányzik. Régi -lóversenylátogatók például emlékezhetnek rá, hogy _Abonnent_ -határozottan büszke volt. Nem türte az ostorcsapást. Addig, mig nem -érintették, jött szépen, kiváló tehetsége szerint, de ha oly hévvel -találták biztatni, hogy méltósága csorbát szenvedett, a szentnek se ment -tovább. _Buzgó_ meg, különösen fiatalabb korában, kishitü volt. Fényesen -tudott nyerni, de csak vezetve; ha „várásra“ lovagolták, s valamelyik -czimboráját maga előtt látta, elcsüggedett. Eleresztette fülét-farkát, s -az napra vége volt. _Biró_-ban komédiás-természet lappangott. -Szeszélyes, lusta teremtés volt; s csak akkor érezte magát elemében, ha -meglepetéseket, „coup de théâtre“-eket mutathatott be. Ilyenkor nem -lehetett vele birni. Mindig osztentanczióval, hirtelen hihetetleneket -nyulva, váratlanul győzött. S két ilyen diadal között, gyönge -versenytársak mögött, utolsónak szokott bekullogni, nagy ravaszul. S ki -ne emlékeznék a szegény _Viadal_-ra? _Viadal_-nak az volt a mániája, -hogy csak canterben szeretett győzni, „már föltartva“, szóval -dicsőséggel. Néha, mikor csak erőfeszitéssel győzhetett volna, -szégyenkezve osont el a birói páholy előtt, elbujva hozzá nem méltó -versenytársak mögé; ellenben, mikor legerősebb ellenfeleivel küzdött, de -fölényét érezte, ugy jött, mint a mesék táltosa, közelébe se lehetett -jutni. Szerette ragyogtatni a fölényét s gyülölte a „struggle for -life“-ot. Ugy találta, hogy nem érdemes azért élni, hogy csak a szénáját -és a zabját keresse meg „az ember“; ugy találta, hogy csak a nagy -diadalok mámora érdemli meg az életet. _Viadal_-ban egy költő lelke -lakott. - -(1890.) - - - - -KIS FIUK, KIS LEÁNYOK. - -Tudok egy franczia verset, mely rimekben nem valami gazdag s -emelkedettség dolgában sem éppen mintaszerü, de oly általános és örök -életü igazságot fejez ki, hogy igazán érdemes néha-néha ujra nyomatni. -Hangzik pedig az egész következőképen: - - Lorsque deux élèves du Conservatoire - Rencontrent un élève du Conservatoire, - Cela fait trois élèves du Conservatoire, - Enchantés, ravis, bien contents de se voir - Très loin, bien loin, fort loin du dit Conservatoire. - -Nem merem leforditani, mert az eredeti szépségeiből bizonyára csak kevés -maradna meg kisérletemben. De prózában és szabadon körülbelül annyit -jelent, hogy: mikor két konzervatóriumi növendék találkozik egy -konzervatóriumi növendékkel, akkor három konzervatóriumi növendék van -együtt, akik mind el vannak ragadtatva s fölöttébb örvendeznek azon, -hogy a nevezett konzervatóriumtól távol, igen távol, igen-igen távol -láthatják egymást. - -Ez a vers jutott eszembe, ahogy a multkor, a Svábhegyen iskolás -gyermekek csoportjára bukkantam. Nagy vidámságban voltak szegények, hogy -iskolájoktól messze találkoztak, nem tudom hány száz lábnyi magasságban -a tengernek és minden gyermek-idomitó intézetnek szinvonala felett. Hogy -iskolás gyerekek voltak, onnan tudom, mert tanulmányos dolgaikról -beszélgettek, ugy, amint nehéz, rossz álmokról, lidércznyomásról szokás -beszélgetni. Szerencsés kor! Csak arra gondoltak, hogy tul vannak egy -évi keserves roboton, arra nem, hogy pár hónap s a rókatáncz ujra -kezdődik. - -Pedig, e szünetnek, mely alig pár napja kezdődött, nemsokára, két rövid -hónap multán, vége. Megint befogják őket abba a szelidebb fajtáju -taposómalomba, melyet iskolának neveznek; s amit az idén jól-rosszul -kezdtek, jövőre folytatni fogják. Szeptemberben a szülői gondoskodás -ismét foglalkozni fog velök egy teljes napig. Most még senki se gondol -velök, ha csak a közoktatási minisztérium nem, ahol egy sereg dologtalan -fogalmazó mindig azon töri a fejét, mi módon lehetne a tanulási -tervezetbe még egyet-mást beszoritani, noha ez a két hónap ép a -legalkalmasabb idő volna a szegény kis Smike-ok jövendő sorsát -meghányni-vetni. - -Mert ők maguk ugyan nem gondolkoznak a sorsukon. Az én svábhegyi -czimboráim is olyan vigasságnak adták magukat, mintha a mártiromságnak -örökre vége volna. Milyen könnyüvérüek és milyen – gyanutlanok! Igazán, -cet âge est sans-souci. S irigységgel vegyes csodálkozással hallgatom, -amint elidétlenkednek egymás között. - -Nyolcz-tizenegy évesek: a gyermekek hálátlan korában vannak. Abban a -korban, mikor az emberi lény a legesetlenebb, s a teremtés minden -állatja közül leginkább emlékeztet arra a csunya valamire, ami még nem -béka, de olyan béka-szerü. Szeretem a gyermekeket, ha e válságos időben -vannak, talán azért, mert ilyenkor az ördög sem szereti őket. - -Gyönyörködve nézem az idomtalan kis lányok suta mozdulatait, s a lőcsös -fiu-gyermekek paraszt-tréfáit. A lányokon még minden csupa -aránytalanság: minden egyes testrészük ormótlanul nagy az egész kis -testhez képest, minden vonásuk tulságosan határozott, az egész alaknak -fejletlenségéhez viszonyitva. Hogy ebből az eleven tökéletlenségből lesz -majd valaha a teremtés utolsó szava: a szép női test! – alig tudom -elképzelni. A fiuk, ha lehet, még ocsmányabbak a leányoknál. Kora-vén -fejet hordoznak szánalmas, kis törzsükön és e visszásságban van valami -ijesztő, de van valami groteszk is, ami Teniers „Bucsu“-jának nevetséges -törpéire emlékeztet, azokra a fejenagy, keszeg alakokra, melyeken a -czingár tagok és a roppant kupak nem hordozzák magukon a betegség, az -öröklött mizériák rémitő jeleit, hanem nevetve és nevetést keltően -vádolják a bóbiskoló természetet. Mindannyian esetlenül, kellem, forma -és czél nélkül mozognak, mintha minden áron dolgot akarnának adni friss -erejü, félszeg tagjaiknak; s bizonytalan, tétova járásukhoz, éretlen -testalkatukhoz sehogysem illik tekintetüknek biztossága, szemüknek -elevensége, okossága, mondhatni: öregsége. E szemekből már a jó és -gonosz megismerésének vágya csillámlik ki; s ugy tetszik nekünk, mintha -az értelem, mely belőlük kisugárzik, aggasztó rohamossággal fejlődött -volna a hitvány testnek rovására; e kis szörnyek megannyian ugy tünnek -fel előttünk, mint akikben a gondolkodó ember már régen nyakára hágott a -cselekvő, az akaró embernek. S talán azért oly csunyák, mert a természet -valamivel meg akarta bélyegezni vétkes kiváncsiságukat. - -Természetes, hogy a semleges nemü, szoknyás kis lények, s a kamaszodó -fiuk, ha egymás közt vannak, sokkal élénkebb társalgást folytatnak, mint -akármilyen szelid ellenőrzés mellett. És e társalgásban a nem sejtett -kontempláló találhat némi élvezetest is. Mert egyformán érdekes az is, -mennyiben majmolja ez a miniatür társaság a nagyot, és az is, milyen -különbségeket hoz létre (a társalgás formáját illetőleg) a korban való -fogyatkozás, ellenére mindannak, amit a jó nevelés ez apró lényekre is -ráparancsol. Ime valami, ami legelőbb, az első pillanatra feltünik. -Hiába a leggondosabb nevelés, azt az udvariasságot, melyet a felnőtt -ember (a legalsóbb osztálybeli is) tanusit a nő iránt, a gyermekbe -lehetetlen beleoktatni. Megtanulhat bizonyos formaságokat, a felfogást -azonban (a gyöngébb nemnek tartozó hódolatról) nem teszi magáévá egész a -serdülésig, mindaddig, mig a _nem_ megszünik puszta fogalom lenni, s -mindaddig, mig a leánykában nem sejti az asszonyt. Egyik kétségtelen -jeléül annak, hogy minden illem és udvariasság csak az érzékiség -fügefalevele, abban az időben, mikor az érzékiség még nem ébredt fel, a -serdületlen fiunak (minden beléje vert jó modor ellenére) a kis leány -csak egy megvetett, tökéletlenebb (mert gyöngébb) czimbora, akire a -legtöbb élcz pattog, akivel szemben legkiméletlenebb, a legkevésbbé -gyöngéd. A kis leány már korábban mert a serdülés nála korábban -kezdődik. Egyenlő koru s különböző nemü gyermekeknél (leányoknál, akik -respektálja a még fel nem ébredt férfiasságot is, talán már közel vannak -a kritikus időhöz, s fiuknál, akik még messze vannak a serdüléstől) ez -valami különös visszásságot idéz elő, az érintkezés formájában. Nincs -nyersebb lény, mint egy tizenegyéves fiu, s nincs alázatosabb, -hódolatra, megadásra hajlandóbb teremtés, mint egy tizenegyéves leány. E -jelenséget nem szokták eléggé megszivlelni, pedig nem jelentéktelen a -nevelést illetőleg. De általában, senkivel sem foglalkoznak kevesebbet, -mint egy ilyen kellemetlen, kamaszkodó lénynyel, akire pedig, mivel -leginkább nyilt minden benyomásnak, legjobban kellene vigyázni. - -És ha nagyon keserves is velük foglalkozni, az a fáradság sem lehet -minden öröm nélkül. Az értelem (a legelső időket kivéve) sohasem -fejlődik gyorsabban, mint épp ebben a korban. Ki nem vette észre, hogy -ily koru gyermeknek a megfigyelése és viccze több, mint mikor felnő? -Hogy kinevetnek bennünket véneket s mennyire a fejin találják a szeget! - -Ami engemet illet, nincs rancune-öm, s szeretem őket, mert már a küzdő -embert látom bennük, nevetségesen kicsinyitett embert ugyan, de a -fődologban: az életrevalóságban már bevégzett, készen álló valakit, a -küzdő ember minden bünével, s minden jó hajlandóságával. - -* - -Minthogy annak idején nekünk is meg kellett ismerkednünk a permutácziók -és variácziók rejtelmeivel s más eféle hasznos dolgokkal, elvégezzük, -hogy annak a nemzedéknek, melynek majdan átaladjuk az élet fáklyáját, -szintén ki kell állnia a türelemnek eme tüzpróbáit. És ezeket a mindenre -fogékony, rendkivül receptiv hajlamu lényeket átadjuk (többé-kevésbbé -egész napra, néha egészen is) egy nagy kaszárnyának, melynek megvannak a -maga sajátos erkölcsei, (az _erkölcs_ szó itt lucus a non lucendo), hadd -idomítsák őket olyan edzett legényekké, a kikben később se a -permutácziók, se egyéb iskolai mikrobák kárt ne tehessenek. S ha -némelyikünk érez e miatt valami gyönge lelkifurdalást, a benső szózatot -elnémítjuk azzal a megnyugtató tudattal, hogy Newton kéttagi tantéte -nélkül később úgy se lenne hivataluk, a mi tudvalevőleg a lakásbérrel s -egyéb járandóságokkal együtt a legfőbb világi jó, s végső czélja minden -emberi törekvésnek. - -S az idomítani való lényeket, a kiknek nyilt, eleven esze eleinte reagál -minden tudományos baczillus ellen, igyekszünk jó korán kiüldözni a -fészekből, mert mikor még egészen kicsik és gyöngék, mégis csak -erőtlenebb az ellentállásuk. - -A madár, ha terhére van a fiókája, egyszerűen kitúrja maga mellől. Az -ember, a kinek terhére van a porontya, szebb módon igyekszik szabadulni -tőle; s e végből – évszázadokon át – különböző intézményeket talált fel. -Először az egyetemeket, később a közép- majd a népiskolákat, végre a -kisdedóvókat. Nemsokára talán már a csecsemőktől is szabadulni kiván, s -ide s tova látom már az időt, mikor az Erzsébet-téri sétányból s egyéb -dajkasziveknek kedves helyekből szintén állami intézmény lesz, mely -majdan előkészít a magasabb czélú kisdedóvóra. Lesznek eminens és hanyag -csecsemők, mely utóbbiak, ha nem oly térképeket festenek a -fehérneműikre, a milyeneket a felállítandó intézet szabályai -megkivánnak, elvesztik ama jogukat, hogy később doktorátust tehessenek. - -Ma még nem haladt ennyire a czivilizáczió. De már láthatni iszonyatos -nagy táskákkal olyan gyerekeket, a kik még nem tudnak járni, csak -ődöngnek, a mint a czirkuszokban és hippodromokban láthatni idomitott -galambokat, a melyeket tüzes abroncsokon ugratnak keresztül. - -S azért hiába mondaná valaki akármelyik apának: – Ne adja a gyermekét -iskolába öt-hat éves korában. A munka, melyet ott rászabnak, képtelenül -sok az ő kis erejének, nem is beszélve arról, hogy ott nem azokat a -lelki tehetségeit fejlesztik, a melyek már megvannak, hanem azokat a -képességeit erőltetik, a melyek még csak ezután fejlődnének ki, ha előbb -a bölcsek Módszer-e csiráiban el nem pusztitaná ezeket. Legyen, ne -szóljunk róla, hogy az iskoláknak, mint a börtönöknek, speciális -nyavalyáik is vannak, de gondolja meg, hogy ha gyermeke nem pusztul is -el az erejét meghaladó munkában: akkor fog kidőlni a túlságosan súlyos -iga alól, mikor a munkának tulajdonképeni ideje elérkeznék. Akadályozza -meg, hogy a gyermekéből proletár váljék, a ki élete egy jelentékeny -részét egy kétes becsű czélnak áldozza, csak azért, hogy aztán, pár -lépéssel a czél előtt, fáradtságtól kimerülten hulljon össze. - -Nem ilyen szavak, a Bossuet ékesszólása is hiába való volna. Melyik apa -nem gondolja, hogy az ő gyermeke erősebb, eszesebb, jobban munkabíró, -mint a többi valamennyi? Azért apa, hogy kivételnek higyje a magzatát, -azért csillag az a gyermek, hogy ragyogjon. S azután persze – a nagy -verseny! - -Mert hogy később a versenyre képes legyen, hogy fölülkerekedhessék a -többin, a kik számtalanok, hogy egy szóval megélhessen: a lehető -legkorábban munkához kell látnia. A mint a teher mindig nagyobb, a -munkaidő is, a Jákob próbaideje is mindig hosszabb. Az a gyermek, a ki -még ma alig tud a maga lábán bemenni az iskolába, az „életútnak ép -középfelében“ lesz, mikor megengedik neki, hogy igazán a maga lábán -járjon. Mert nálunk nem az a törekvés, hogy minél több embernek lehetővé -váljék a szellemi előhaladás, hanem az, hogy minél sikeresebben -visszariasszák azokat, a kik a magasba kivánkoznak. Úgy látszik, csak -akkor lesznek csizmadiáink, ha majd az ügyvédi vizsgálatokon a felsőbb -mennyiségtanból is kérdezgetni fognak. Sőt meglehet, a versenyt később -úgy meg fogják szorítani, hogy az unokáink közül csak az juthat -kvalifikáczióhoz, a ki (mint a mesékben a kalandos herczegek a királyok -rébuszait) meg fogja fejteni a közoktatásügyi miniszter találós meséit. - -Oberländernek van egy gyönyörű rajza, mely a „jövő századbeli -gyermekek“-et ábrázolja. Nyavalyás testű, elkényszeredett, idomtalanul -nagy fejű gyermekek, a kik járni nem tudnak, csak csúsznak, nyüzsögnek -egy óriás könyvtáron: az álványokon, a könyvek között, a polczok -tetején, mintha rovarok s nem emberi lények volnának. Mások lent a -földön vonszolnak maguknál négyszerte nagyobb foliókat; egyik-másik -belebújt egy-egy roppant könyvbe s ott tanul nagy kínnal, alig birva -tartani, néha-néha el is ejtve túlfejlődött, iszonyú fejét. - -A szatira pompás; de a nagy fejeket nem lehet egész komolyan venni. Mert -a milyen nyilvánvaló, hogy a modern tanítási rendszer tönkre teszi a -gyermekek testét, ép annyira kétséges, hogy valami feltünő szellemi -fejlődéssel járna. A mint hogy nem is élhet egészséges agy a nagyon -silány testben. - -Például a nálunk elfogadott tanítási rendszert kissé kompromittálja -néhány – véletlen?, a mit mindenki észrevett. Hogy a mióta a német nyelv -tanulása az iskolában kötelező, az emberek nem tudnak németül; hogy az a -generáczió, mely az imént nőtt fel, s melybe már az iskolában igyekeztek -beleverni a franczia nyelvet, nem tud francziául, míg az előbbi, melynek -a franczia nyelv tanulása csak privata diligentia volt, többre vitte; -hogy a közjogot azóta tudják legkevésbbé, mióta ennek a tárgynak a -hallgatása az egyetemen kötelező, és így tovább, mert folytathatnám. De -hát „a tudás nem áldás“, és az iskolának nem ismeretek terjesztése a -legfőbb czélja. Legyen. Hanem abban mégis van valami megfigyelni való, -hogy bizonyos idő óta, s ép azóta, mióta az iskolás gyermekeknek a -szellemi munkával való túlterhelése oly képtelen arányokban növekszik, a -szellemi munkásságnak csaknem összes térein minden új generaczió -gyöngébbnek bizonyul a megelőzőhöz képest. Bizonyságaim: a -természettudomány, a történelem, a nyelvészet művelői már jó hosszú idő -óta. Ne tekintsenek a néhány kivételre, s hasonlítsák őket egymáshoz -összeségükben. - -Külföldön, a hol különben nem félnek attól, hogy a műveltség nagyon el -talál harapózni, nem restelnek mozogni a czélból, hogy az iskolás -gyermekek terhén könnyítsenek. Nálunk nem szabad e terheken könnyiteni, -mert több szükségünk van csizmadiákra, mint tudósokra. Vajjon? A mi -engem illet, nem vagyok bizonyos benne. - -(1890.) - - - - -ASZFALT BETTI. - -– _Egy ifju költő levele a másikhoz._ – - -… az orgiákba ne vidd a szivedet! _Théodore de Banville_. - -„Ej ej, kedves Tantalus ur, tisztelt kollégám, ön egy idő óta sokat -foglalkozik Aszfalt Bettivel. - - Sans doute il est bien doux de voir danser Bathyle, - Aux sons entrecoupés des flutes de Sicile… - -a mint Louis Bouilhet mondja. (Nagyon szeretem Louis Bouilhet-t, mert -műforditóink még nem keritették a hatalmukba.) Hát persze, kellemes -látni, kivált kitünő ebéd után, a mint Betti égnek emelgeti fedetlen -lábait, a zongorának, a szegények hangszerének, szomoruan henczegő -hangjai mellett. És még kellemesebb hallgatni a sanszonett tündérének -mesésen ordináré hangját, a mikoron a divatos utczai kuplét rikoltozza -el. Ó, ezek a mennyei repedt-fazék hangok! Az ember azt hinné, hogy -Tabarin feleségét hallja, a kiben a végzet kegyelméből egy fiákkeres -vére csörgedez! Szó sincs róla, ez a mulatság a modern gavallérok méltó -élvezete. A modern ember, miután belecsömörlött a sok finomságba, s -eltelt a delikát dolgok élvezetével, megkivánja a _canaille_-t, az ő -mulatságaival s az ő Vénusaival egyetemben. Igy mulathatott a derék -Lucretius, a kit tudvalevőleg a tulságosan használt cantharidine -veszített el, a miképpen ön mulat, tisztelt Tantalus ur, s igy -kiálthatott fel, miután fenékig üritette krétai borral telt serlegét, – -miközben syriai sáfránnak illata szállongott a teremben –: Évohé! Éljen -a szenny! Éljen a sár! – a miképpen ön kiált fel, reggeli öt óra felé, a -_Folies Funambulesques_-ben: Hab’n S’ ’n Idee?!! - -Csakhogy Lucretiusnak akkor már nem volt semmi veszteni valója, s -bizonyos ön abban, tisztelt Tantalus ur, hogy már ön se veszíthet -semmit? Hogy ez a vég kezdete? S hogy jöhet az özönviz? - -Természetesen, mikor ön vasárnap délben végig sétál a váczi-utczán, -büszkén mint Artaban, ragyogó _haut de forme_ kalapban, fehér szegfűvel -a gomblyukában, annak az embernek a nyugodt, öntudatos lépteivel, a -kinek számára Havannában lázasan gyártják az _Exceptionales_-t, a -mikoron ön kabátja remek szabásának teljes tudatában egy gondolatokkal -terhes, szóval kifejezhetetlen pillantást vet a kirakatokban pironkodó -mennyasszonyi kelengyékre, akkor tisztelt Tantalus ur, bizonyára sértés -volna föltenni önről, hogy még lehet vesziteni valója is, hogy még nem -élvezett mindent, hogy a földnek vannak örömei, melyek ön előtt még -ismeretlenek, de annál kivánatosabbak, hogy végre lakozhatik önben némi -rejtett, takargatott, szégyenlett valami, a mi különben önnek a -legértékesebb tulajdonsága, egy kis naivság, hogy a nevén nevezzem?… - -Mindezt bizonyára sértés volna föltenni önről, mikor a mondott -időpontban áprilisi felöltőjét mutatja be a nagyvilágnak, s mikor az ön -változatlanul közömbös arcáról félreismerhetetlenül le lehet olvasni a -Theophile Gautier ismeretes mondatát: „Semmi se jó semmire, és nincs is -semmi; különben minden megtörténik, de ez mélységesen mindegy.“ - -De hát akkor, tisztelt Tantalus ur, mikor otthon a pihenés egy -éjszakáján, leveti az álorczáját, mikor minden póz nélkül bebujik az -ágyába, s mikor annak tudatában, hogy ön jelenleg csak egy puczér, -satnya, disztelen test, egy czigaretta mellett elgondolkozik arról, a -mit a Tegnapelőtt, a Tegnap, és a Ma állhatatosan megtagadtak öntől, s a -mit ön, egyedül lévén, nem szünik meg a Holnap-tól könyörögni, -alázatosan, félénken, mintha nem is ön lett volna a déli Artaban, vajjon -akkor is azt gondolja-e hogy önnek nincs már veszteni valója? - -Vajjon nem jut-e eszébe, hogy az a Mult, melynek sötét homlokkal csapja -a reklámot, csak a Trublot kalandjaival van tele, hogy a Jövő önnek még -mindennel adósa, s hogy önnek még eddigelé a Végzet nem adta meg azt, a -mi kijut minden napszámosnak, s kijut a jámbor közkatonának, a ki -vasárnap délután kézen fogva ballag ki imádottjával a városligetbe, erre -a kopár, nyomorult mezőségre, mely mindenre emlékeztet, csak Artemis -berkeire nem. - -Vajjon megvallja-e magának, tisztelt Tantalus ur, a pihenés e ritka -éjszakáin, hogy ön a gonosz tréfák mestere, a rossz helyek hőse, -kicsufolója az egész világnak, s fumigálója az egész női nemnek, hogy ön -tulajdonképpen egy igen-igen szegény ember, a nélkülözők -legszegényebbike?! - -De hát kicsoda ön voltaképen, tisztelt kollégám? - -A naczionáléja igy szól: „huszonöt éves, nőtlen, óradíjas tanár a XI. -ker gimnáziumban“, s hozzá tehetem, hogy: szerzője egy vers-kötetnek, -melyet a jó barátok serege uni sono remeknek nyilvánitott, tizenkét -tárczában és huszonegy apró hirben. - -Ah milyen telides tele volt ez a könyv a pogány szerelemmel! Egész sereg -Phryné és Lais mosolygott ki a sorok közül; s a megénekelt szépek közt -ott trónolt Thais, Thais, a minden hetairák királynője, szőke hajában a -hires ibolyákkal, melyek mintha csak halványabb kék szemek lettek volna, -Thais, csodás fényű, kék szemeivel, melyek mintha csak ragyogó ibolyák -lettek volna… Ah, mily tüzes, pompázó, lármás szerelmekről mesélt ez a -könyv! Hivalkodó verseiben minduntalan megszólalt az érzéki szerelem -ujjongó danája; s az egész egy roppant dithyrambus volt a forró csóku -Cythere tiszteletére. - -És mindez hazugság volt, tisztelt kollegám; költői ábránd, irodalmi -affektáczió. Az érzéki szerelemnek azt az édes mámorát, melyet oly -fényes szavakkal irt le, ön csak Catullus és Propertius által ismerte -meg: azok, a kiket ön szeretett (ha ez a szó itt nem szentségtörés) -lelketlenűl adták át magukat az egész világnak; a hetairák, a kiket ön -látott, a vágóhídra lépegető marhák csöndes rezignácziójával vitték a -vásárra fonnyadó karjaikat. - -S mi, a kik, mikor ön lehetetlen szegfűjével végig pompázik a váczi -utczán, azt hisszük, hogy most, valahol messze, egy csapat várkisasszony -sorvad ön miatt, mi mindnyájan csalódunk. Ön a költő, nem ismeri a -szerelmet, legalább nem az egész szerelmet. S hogy ha véletlenül, talált -az útszélen valami olyat, a mi szerelemnek tünt fel egy-egy pillanatra, -ez csak olyan szerelem volt, a melyért nem volt érdemes lehajolni. - -Hogy ki ennek az oka? Hát ön. Vagy ha úgy tetszik: a végzet. Önnek két -nagy ellensége volt: a szegénység és a könyvek. - -Ó, ez igen sok huszonöt éves embernek az esete. A könyvek nagy és -mélységes gyönyört adnak oly szeretőknek, a kik tudnak bánni velök, de -nem nevelnek hódítókat és nem nevelnek világfiakat. A könyvek félszeggé, -ügyetlenné, kételkedővé és félénkké nevelik az udvarlóikat; a könyvek -bizalmatlanná tesznek az asszony és bizalmatlanná önmagad iránt. A -szerelem országába csak a gondtalannak, a merésznek és a hivőnek van -bejárása, s te habozó, ijedős, szkeptikus vagy. És a szegénység, mely -igazi életednek egy nehány rövid esztendejében rákényszerített a túlon -túl való dologra, mely lefoglalta minden idődet: ezzel megfosztott -azoktól az alkalmaktól is, melyekben kisértésbe jöhettél volna: -kirohanni könyvbölcseséged kinai falai közül. A szerelem követelő isten, -azt kivánja, hogy: „Idegen isteneid ne legyenek én előttem“ S te, mikor -egyszer-egyszer megindultál a nagy vállalkozásra, a félútról csüggedten -tértél vissza könyveid közé. Lassankint aztán beletörődtél a -nélkülözésedbe. S egyszerre azon veszed észre magadat, hogy az a világ, -melybe kivánkoztál, meg a tied, két külön világ; hogy azoknak a nyelvén, -a kiktől a boldogságot remélhetnéd, te nem tudsz beszélni; hogy egy -fiatal leányhoz nincsen mit mondanod, a mint nincsen mit mondanod egy -szerecsenhez; hogy a mikor szóba kell állanod egy ilyen fiatal -leánynyal, csak azon töröd a fejedet, miképpen menekülj… És menekülsz, -szegény ember, pedig talán a tulajdon szerencséd elől menekülsz. Nos, ha -igen, akkor már el vagy veszve. S akkor már meg van irva, hogy ötven -esztendős korodban feleségül fogod venni a gazdasszonyodat, mint János -Jakab. - -Ez az eset számtalan huszonöt éves könyvmolynak az esete, s egy kissé az -öné is, tisztelt Tantalus uram. Az ön kázusát nem látom ugyan ilyen -vigasztalannak (a szegfű bizalmat gerjeszt bennem), de hogy a baj meg -van önben is, arra épp Aszfalt Betti a tanum. - -Mert, hogy az ön gondolatai minduntalan visszaszökdécselnek a sanszonett -tündérére, ez mutatja, hogy a baj már elfogta önt, hogy tudatában van a -szerencsétlenségének s hogy ágaskodik ellene. - -Látni való, hogy a józanság éjszakáin, mikor a dőzsöléstől kimerülten, -álmatlanul hánykolódik ágyában, nagyon, de nagyon érzi a nélkülözését. S -ilyenkor titkon, lopva bevallja önmagának, hogy egész életéből -rettenetesen hiányzik valami, a legfőbb, az, a mi nélkül élni nem -érdemes, egy női lény. - -Egy női lény, a ki a milói Venusra emlékeztesse önt, s a ki soha se -juttassa eszébe a Cytherének tett profán áldozatokat. Olyan női lény, a -kiről, midőn eljő a rózsaújjú hajnal, nyomtalanul siklanak le a mámor -emlékei, mint Afroditéről a habok. Olyan női lény, a kivel szemben a -vágy soha sem hal el, hanem, mint a Főnix, mindjárt föltámad hamvaiból. -Az a női lény, a ki nem nyomorult árú, hanem a mindenütt jelen való -Léleknek egy misztikus része, az egyetlen kibetűzhető rejtély az örök -talányok közül… - -Igen, hiányzik önnek a női lehellet jótéteménye, az asszonyi hatodik -érzék gyöngéd figyelme, a tündér ujjak édes gondoskodása s az az -egyetlen, igazi intimitás, melynek a barátság csak hitvány paródiája. Az -az édes meleg, melyet nem adnak meg a májusi nap enyhe sugarai, az a -derű, az a verőfény, melyet egyedül hiába keres déli vidékek -olajfa-ligetében… - -Hiányzik önnek az a női lény, a ki nélkül meghalni átok, és élni -nyomoruság. - -S valjuk meg, magunk közt, kedves barátom, hogy mig látszólag a pálmák -után tör, valósággal soha sem szünik meg keresni az igéret földének -réteit, a hol azok a virágok nyilnak. - -Ebben az állandó hangulatban ön elég oktalan volt, meglátni Aszfalt -Bettit. Ez nagy könnyelműség volt, tisztelt uram. - -Sans doute, il est bien doux… - -Tudom, hogy Betti válogatós, hogy egy hajszállal jobb vagy rosszabb, -mint a többi kitagadott. Tudom hogy ma visszautasitja a gyémántot, -holnap pedig a szerenádot, a szeszélye szerint, mert értékesebbnek óhajt -látszani, mint a minő. Tudom, hogy van benne némi megkülönböztető -önfejüség, utolsó maradéka egy elfecsérelt distinctiónak. Tudom, hogy -Betti gonosznak született, a mint csak egy milliomok közül, s tudom, -hogy a perverzitás démoni alakjában már vonzó erő. S tudom végre, hogy -Bettinek csodálatos szeme van, mely mintha mindig egy elveszitett -paradicsomba tekintene vissza… - -De éppen azért azt mondom önnek, kedves barátom, hogy forduljon sarkon, -meneküljön s vissza ne nézzen többé, hogy úgy ne járjon, mint Loth -felesége. - -Mert jaj annak, a ki szerelmet keres ott, a hol csak temető van. - -A női szív rejtelmeiből ép oly keveset ismerhetünk meg, mint a -mennyboltozat titkaiból. De egyet-mást ki lehet olvasni innen is, onnan -is. - -Járatos ön a népszerű csillagászatban? Ha igen, úgy bizonyára tudja, -hogy a csillagok miriádjai közül a legközelebb van hozzánk egy rezgő -fényű kis csillag, melyet a _Centaur alfájá_-nak hivnak. A Centaur -alfája nagyon közel van a mi napunkhoz; egy kőhajitásnyira, mondanák a -mindenáron magyarok. Nos a Centaur alfájának a fénye, 79.000 mértföldet -számitva egy másodperczre, három és fél év alatt érkezik hozzánk. A -Sirius világossága meg éppen tizenhét évig utazik, a mig hozzánk ér; -pedig a Sirius is egy a szomszédjaink közül. De van olyan csillag is, -mely kialudt már századok óta, s fényének régtől fogva utazó sugarai még -folyvást és folyvást érkeznek hozzánk. Az a számtalan fény, melyet a -mennybolton éjről-éjre látunk, nem egykoru velünk; mindannyian más és -más multról beszélnek. Némelyik beláthatalanul messzi multról beszél. S -akárhány fénysugár, melyen éjente elgyönyörködünk, ott utazott már az -égen, mikor még a mi földünk nem is létezett. Az ég tele van kialudt -csillagokkal. Az a szem, mely először tekint föl a mennyboltra, nem -tudja őket az élő testektől megkülönböztetni, de a tapasztalt tekintet -már megismeri őket vöröses, füstölgő világosságukról. Ez a csillagok -haldoklásának a szimptómája a csillagászok szerint. - -Ezekről a kialudt csillagokról szól Auguste Dorchain-nek egy szép -költeménye, melynek a példázatát figyelmébe óhajtanám ajánlani, tisztelt -Tantalus uram. Szivlelje meg a példázatot; olyan ember mondja, a kinek -fején történt a dolog. - -Látod azt a csillagot – szól a költő – ott, közel a zenithez? Egykor -élet vala rajta; s a világában létezők alá voltak vetve az élet és a -szerelem örök törvényeinek. Aztán elhangzott róla minden hang, sugarai -kialudtak és most holtan bolyong az ürességben. De oly messze van, hogy -bár ezer év óta bolyg kihütlen és magányosan, utolsó sugara még most sem -hatolt le a földre. És igy ránk nézve semmi sem változott rajta; a -szürkület minden reggel elviszi s minden este visszaadja bizonytalan -fényét; senki se tudja, hogy meg van halva. Az aggódó matróz még mindig -keresi tekintetével, s még mindig úgy látja, hogy ott ragyog a -messzeségben; a tengerparton bolyongó, összeölelkezett párok rá -esküsznek, hogy álmuk örökkévaló lesz… Igy a nők között, a kiket utadon -találsz s a kiket élőknek hiszesz, hány van olyan, a kinek a szive meg -van fagyva! – Jó ember, a ki forró, hűséges szerelemről ábrándozol, ha -nem akarsz mindig és hiába szenvedni, válassz ki magadnak, mentül -hamarább, egy szeplőtelen leányt, s vedd el feleségül. Olyat, kinél a -szerelem virága csak most és csak érted kezd nyiladozni… És ne add át a -többieknek a te poéta-lelkedet soha, még csak egy napig se… Szegény -álmodozó, még szerelemnek vehetnéd az ő hideg és néma ölelésöket. Néha, -tisztának tetsző vagy rejtelmes pillantásaikban azt vélnéd, valami -különös láng ragyog fel… Vigyázz! A reflex még ott van a szemében, de a -lelkében nincsen többé tűzhely. Ó, mily bolond volna, a ki ezeket a -csalékony, ál-fényességeket tenné vezérlő világává! – Ne fordulj vissza! -– Ne nézz rájok többé! – Csak kialudt csillagokat láttál!“ - -(1891.) - - - - -AZ ELÁTKOZOTT FÜ. - -Megszégyenüléssel és köteles tisztelettel olvastam el azt a szigorú -itéletet, melyet a _Kaméliás hölgy_ nagynevű szerzője mondott ki ránk, -balgatag, javíthatatlan dohányzókra. Ezt a kemény kritikát Tolsztoj Leó -grófnak köszönhettük, a ki franczia nyelven könyvet adott ki _Az alkohol -és a dohány_ fogyasztóinak a megalázására. A könyvet még csak elviselték -volna a dohány barátai, azzal vigasztalódva, hogy: „Ki olvas könyvet?!“… -De azt a czikket, melyben Dumas fils ráduplázott a czipő-foltozó próféta -dörgedelmeire, már elolvasta az egész világ. A _Figaro_ eljár a -czivilizált földrész minden tájékára; s a hol ez a világlap megjelenik, -ott mindenütt sokat beszéltek erről az érdekes anathémáról. Annyi -bizonyos, hogy mióta I. Jakab, a tudós angol király, megirta -Misocapnos-át s mióta IV. Amurát karóba huzatta a tetten ért -dohányzókat: azóta, ama sok megtámadtatás közül, melyben a dohány -részesült, egy sem okozott nagyobb szenzácziót, mint a nagy orosz és a -nagy franczia kirohanása. Tabago füvének minden időben voltak nagyszámu -s konok ellenségei. Las Casas nem győzött eléggé álmélkodni a Columbus -és a Cortez embereinek ostobaságán, a kik – minden igaz ok nélkül – -jónak látták utánozni az indiánokat, s a szentnek mondott fű egy-egy -göngyölegét a szájukba vették és meggyujtották. S alig kezdték füstölni -az angolok a Sir Francis Drake legelső, Európába hozott dohányleveleit, -már megjelent egy gúnyirat: _Tabacco battered and the Pipe shattered_, -melyben az emberséges Josué Sylvester ugyancsak neki rohant a füstölés -hóbortos divatjának. És kevéssel rá, hogy Nicot János, a nagy műveltségű -diplomata, Medicis Katalin előtt a dohány gyógyító hatásairól tartott -előadásokat (a királyné füvének egyéb jó tulajdonságait még nem -ismerte): egész tudós tábor verődött össze, mely egyik kötetet a másik -után produkálta, hogy a megtévesztett emberiséget a dohányzás káros -következményeire figyelmeztesse. A félelmetesen tudományos Lepsius, -Braun, Courtigi és Fagon mesterek egymás után bizonyítgatták, hogy a -dohány kiszárítja a beleket, árt az agyvelőnek és megröviditi az életet. -A dohány nem pusztult bele ebbe a sok támadásba, de ma épp annyi -ellenséget számlál, mint hajdan. A mai támadók persze körülbelül -ugyanazt mondják, mint a régiek. Depierris doktor szerint a dohány -emésztési zavarokat, ideggyöngeségeket, szédüléseket okoz; árt a -tüdőnek, a gyomornak, a szivnek, a szemnek, a halló érzéknek, az -agyvelőnek, s különösen az emlékező képességnek. Beau doktor szerint a -nyelvrákot a dohányzástól kapni. Millot doktor azt erősiti, hogy a -mértéktelen dohányzás praedestinál az agylágyulásra. Johnston doktor -szerint a pipázás megrázkódtatja az idegrendszert. Rouillard és Mérat -doktorok úgy vélik, hogy a dohányzás hülyeséget idézhet elő. Szóval -meglehet, hogy még a lábfájásoknak is a dohány az okozója. Mindez -azonban nem akadályozza meg, hogy a Cubában gyártott 250 millió szivar -el ne fogyjon, s a dohányzás ellen koronkint megeresztett filippikák nem -igen csinálnak szenzácziót. Mert, úgy látszik, az ördög nem olyan -fekete, mint a milyennek festik; s a statisztika nem bizonyít a tudósok -mellett. Az egészségi viszonyok legalább sehol sem sulyosbodnak a -dohányzás terjedésének arányában; s az élettartam átlag-számát ez a -gyilkos szokás nem kisebbítette. Ha tehát egy-egy új ember akad, a ki a -dohányzás veszedelmével fenyegetőzik, az nem igen kelt föltünést, hacsak -ama társaságban nem, mely a dohánynyal való visszaélés korlátozása -czéljából alakult. De Dumas másféle nézőpontból kritizálja a dohányzást, -s anathémáját, melyet akkor dörgött el, mikor Tolsztoj könyve sorra -megszólaltatta a dohányzás valamennyi ellenségét, éppen ez teszi -érdekessé. - -Mert hogy a _Kaméliás hölgy_ szerzője mindig kártékonynak és -veszedelmesnek tartotta a füstölés örömét, ez már korábban is ismeretes -volt. A mikor „a dohánynyal üzött visszaélések korlátozására“ alakult -társaság megszavaztatta a dohányzásról Francziaország összes jelentékeny -iróit, ezek közül egynek a szavazata sem volt oly lesujtó a _vega_-kra -(a cubai nagy dohányültetvényekre), mint éppen a Dumas fils-é. A _Livre -des fumeurs_ feljegyezte az összes meginterviewoltak nyilatkozatait. S -ezekből kiderül, hogy a franczia irodalom kitünőségeinek igen nagy -többsége halálos ellensége volt a dohányzásnak. Jules Sandeau-t kivéve, -a ki azt tartotta, hogy minden férfi a ki nem dohányzik, tökéletlen -ember, nem is igen találkozott franczia iró, a ki _Villar y Villar_-nak -meg _Carjaval_-nak valami nagy barátja lett volna. A régebbiek közül -csak Théophile Gautier volt még a dohány pártján. Az ujabbak között meg -mindössze három nagy iró akadt, a kik dohányzóknak vallják magukat, s a -kik úgy nyilatkoznak, hogy eddig még nem volt okuk megbánni ily módon -elkövetett vétkeiket. Ellenben rendkivül sokan vannak közöttük, a kik -soha se vettek szájukba még csak egy czigarettát se s még többen, akik -valaha nagy dohányosok voltak, de életük utolsó éveiben keservesen -megbánták, hogy Havannára csak rá is gondoltak. Feuillet, Augier nem -győztek eleget panaszkodni, hogy mennyit kell szenvedniök, a miért -egykor oly istentelenül füstöltek. Edmond de Goncourt elbeszéli, mekkora -migraine-jei, mily sűrű szédülései, s mit én tudom, minő bajai vannak, s -mindez csak azért, mert fiatal korában úgy csibukolt, mint egy török. -Ezek a _mea culpá_-k tele vannak átkokkal, melyeket az idézett jelesek -csőstül zúdítanak rá a mérges, ördögi fűre. Ah, édes a szívása, de -keserű az utóize a gonosz _Villar y Villar_-nak! Pedig tán nem a szivar -gonosz, hanem az öregség. Ezek a panaszkodók, a „szánom-bánom“ -kijelentői, mind egy szálig öreg emberek. S bizony a vénség soha se -rózsás, jőjjön viharos vagy jőjjön kristálytiszta multra. - -Azok persze, a kiket a hosszú czimű egyesület megszavaztatott, -mindannyian csak higiénikus nézőpontból kritizálták a dohányzást, Dumas -fils-szel, a havannák legintranzigensebb ellenségével egyetemben. De -ezekben a nyilatkozatokban nem volt semmi nevezetes. Hogy a dohányzás, -mihelyt szenvedélylyé válik, kártékony lehet, mint minden szenvedély, s -hogy a mértéktelen füstölés előidézheti az összes felsorolt -funkczionális zavarokat, azzal, ilyen illusztris emberek bizonygatása -nélkül is, tisztában lehetett a világ. Valamint tisztában lehetett azzal -is, hogy a sötét képek, melyeket az említett tudós doktorok a dohányzás -káros hatásairól festettek, meglehetősen túlzottak. Mert hisz, ha -tökéletesen igazuk volna, háromszáz esztendő óta már kipusztult volna a -világ. És ellenkezőleg, csak a dohányföldek pusztultak ki. Mert például -az az első rangu minőségü dohány, melyből az igazi, primae classis, -nemes aromáju havanna készült, ma nem létezik többé. Ennek a dohánynak -csak egy talaja volt: a _Vuelta-Abajo_, Cuba szigetének alsó völgye. -(Cuba szigete két nagy, dohány-ültetvényekkel teli völgyből áll; ezek -közül az alsóbbikban terem a „havanna.“) A Vuelta-Abajo azonban már nem -az, a mi volt például a negyvenes években, a mikor egy év alatt másfél -milliárd remek szivart ekszpediált Európába. A rablógazdálkodás a -meddőség veszedelmébe juttatta. A föld kimerült; s hogy mégis teremjen, -guanóval kellett megbrownséquard-ozni. Azóta a vuelta-abajoi dohánynak -nincs meg a régi, nemes aromája. Ki lehet számítani, hogy nem sokára -egyáltalán nem lesz havanna, s a mint ma az igazi Château-d’Yquem-et -csak fejedelmek isszák, azt a szivart, a melyet mi még megkapunk -hetvenöt krajczárért, a jövő századokban már csak az akkori Rothschildok -fogják színi. Ha ugyan akkorára a dohányzás végkép ki nem fog menni a -divatból. És ez nem lehetetlen. Végre is, ki tudja, nem jön-e utánunk -néhány olyan generáczió, melyben a közönséges ember is – mint mostanában -csak a kivételek, egy Dumas fils vagy egy Tolsztoj – levonja theoriáiból -a végső konzekvencziákat, s a Dumas fils-éhoz hasonló ethikai elvek -alapján haladva, le fogja vetkőzni a dohányzás _immorális_ szokását?! Ez -a most még beláthatatlan morális fejlődés attól az időtől datálódnék, -amikor a _Kaméliás hölgy_ szerzője épp úgy, mint Tolsztoj, ethikai -nézőpontból mondta ki anathémáját a dohányzás bestiális szokására, – -mely annál ostobább, mert nem is ösztönszerü, – hogy legalább egy -perczre késleltetni igyekezzék a planéta morális öngyilkosságát. - -* - -A Tolsztoj gróf és a Dumas fils álláspontja között nagy a különbség. Az -orosz apostol, aki fanatikusa a tulajdon vallásának, kárhoztatja a bor -és a dohány élvezetét, a mint kárhoztat minden élvezetet, mert hisz az ő -hiveinek csak egy öröm adatott: az aszkézis, a lemondás, a rezignáczió. -Igazán sajátságos ez az ultra-modern iró és az ő ájtatos iskolája. -Próféta és hivek között nagyobb ellentétet aligha produkált még az -emberiség tarka története, mint a minő Tolsztoj grófot választja el -bálványozóitól. A világban mintha megujhodnék az alexandriai iskola léha -skepticzizmusa, mintha ujra élnők a mohó, a sietve élő, a ridegen -raczionalista epikureizmus korszakát, a szellem arisztokratább, mint -valaha: s ebben a környezetben megjelenik egy szőrcsuhás és mezitlábas -alak, a ki a legmélységesebb és legmisztikusabb hitnek csinál -propagandát, a ki az abnegácziót, a nélkülözést, a test sanyargatását és -a lelkialázatosságot hirdeti, s környezete, melytől pedig oly idegen, -mintha a Sziriusz lakója volna, töri magát, hogy lábához térdelhessen s -áldását kérhesse. Meglehet ugyan, hogy prófétáját éppen azért fogadja -ilyen tisztességtudással, mert ez a próféta egészen más ember, mint ő -maga (az alexandriai dilettánsok is szivesen látták bankettjeiken, -filozofáló estélyeiken, a libiai sivatag fanatikus anachoretáit), de -végre is, konstatálhatjuk, hogy a mi profétánk és más fából faragott -hivei tökéletesen megértik egymást. Mik azok a mozgató erők, melyek a mi -világunkat a lázas cselekvésnek pihenés nélkül való, örök Vitus-tánczára -kényszeritik? A szerelem, az ambiczió, a pénz, a müvészet. És Remete Leó -az egész világ tapsai közt ront neki a szerelemnek, a mely érzéki; a -müvészetnek, mely gőgös és profán; a pénznek, mely kereskedik és az -ambicziónak, mely mások hulláin gázol. De ime, cselekvéseinknek volna -még egy igen fontos rugója; és Tolsztoj gróf erre is rákeriti a sort. Ez -a rugó: a sok apró kényelmi élvezet, mely külön-külön mind egy-egy nagy -fejezet ennek a falánk, nagy czélokat nem ismerő s csak a fizikai -jólétre törekvő kornak. Ilyen nagy fejezetek a bor, a dohány, a kártya. -Tolsztoj gróf mindenekelőtt csak a bort és a dohányt pellengérezte ki, -de később alkalmasint a játékra is rákerült volna a sor. A kezdet -mindenesetre sokat igért. Tolsztoj gróf nem csak azért haragudott a -borra és a dohányra, mert élvezetek, – s az ő szemében semmiféle élvezet -nem találhatott kegyelmet – hanem főkép azért, mert a nagy bünök -leghatalmasabb stimulánsait látta bennök. S szerinte a borivó és a -dohányos praemeditáczióval használja ezeket a stimulánsokat, vagyis nem -annyira magáért a hitvány élvezetért iszik és füstöl, hanem a czélból, -hogy könnyebben elhatározza magát a rosszra, hogy tultegye magát lelke -jobbik részének skrupulusain, hogy hamarább megalkudjék lelkiismeretével -stb. stb. A Kaméliás hölgy szerzője tagadja a praemeditácziót s a nagy -különbség az ő s a Tolsztoj álláspontja között abban van, hogy ő -legalább rosszhiszemüséget nem vet a vétkező szemére. De ő is, mintha -kétségtelennek tartaná a dohány ernyesztő, depraváló, kábitó hatását. - -Megvallom, nem tudtam komolyan venni az orosz apostol tanitása nyomán -felhangzó lelkesedést, sőt voltak óráim, mikor hajlandó voltam -kételkedni az ő földek és vizek felett lebegő nagy komolyságában is. -Mert szemetszurt, hogy ez a vallás-alapitó épp annyit beszéltetett a -czipőfoltozásairól, mint a mennyit Cora Pearl beszéltetett a -fürdőszobájáról s bármennyire csodálatos is a nagy szelleme, meg kellett -adni azt is, hogy ennek az anakorétának a kiadói nagyon jól értettek a -reklámcsináláshoz. C’est un malin! – mondták volna róla a francziák, ha -nem lettek volna annyira beléhabarodva. S azért nem ütközöm meg azon -sem, hogy ilyen megriasztó itéletet mondott rólunk, szegény -dohányosokról. A praemeditáczióval ugyan elhajitotta egy kissé a -sulykot, de mindez ám hadd növelje eredetiségének a varázsát. - -Hanem hogy Dumas fils – ez a páratlanul luczidus, bátor fej – a ki -megszokta „levonni a theoriákból a végső következtetéseket“, ha nem is -ilyen szigorral, de tán még nagyobb szánakozással itélt rólunk, bünben -tévelygőkről s szerencsétlenekről, ez már gondolkozóba ejt egy kissé. - -* - -Csak egy kis füstről van szó; de Dumas fils nagy feneket kerit a -dolognak. - -„A természet – igy szól – kissé szégyenkezve, hogy pusztán a maga -érdekében s egy olyan gyönge, fegyvertelen, minden testi-lelki -nyomoruságnak kitett lényt formált, mint az ember, azt hihette, hogy -némi kárpótlással tartozik neki s kompenzáczióképen a bort és a dohányt -rendelte neki, két triviális és hozzá méltó élvezetet. Ugy látszik, -azért adott neki ilyen banális, vigasztaló szereket, hogy megértesse -vele, milyen hitvány remédiumokra méltók összes bajai, nyomoruságai és -fájdalmai…“ - -„Pedig az, hogy mily csekély érdeklődéssel viseltetünk mások bajai és -szerencsétlenségei iránt, már maga is fölvilágosithat bennünket arról, -hogy mily keveset nyom a latban az egész emberi nem nyomorusága a -természet előtt. Ha közömbösek vagyunk azok sorsa iránt, a kikkel együtt -járjuk át ezt a siralom-völgyet, noha ugy illenék, hogy ez a közös sors -szolidárisakká tegyen bennünket, ha néha közömbösek vagyunk a -legközelebbről hozzánk tartozók sorsa iránt is: mért ne volna a -természet milliomszor közömbösebb egész nyájunk irányában, ő, a ki -tudja, hogy honnan jövünk és hová megyünk, a mit mi nem tudunk?…“ - -„Még igazán szép volt a természettől, – folytatja tovább – hogy ennek a -gyatra emberiségnek olyan vigasztalókat adott, mint a bor és a dohány. -Különb vigasztalókat igazán nem érdemeltünk; s azokból az élvezetekből, -melyeket okoznak, láthatjuk, hogy már régóta mily kétségbeesésnek adtuk -volna át magunkat, ha még ezek a vigasztalóink sem volnának…“ - -Látnivaló tehát, hogy a borban és a dohányban csak kábitó szereket lát, -melyeknek az élvezetét meg se tudná érteni, ha nem volnának felejteni -való bajaink és nyomoruságaink. - -De belátja, hogy e „vigasztalókról“ az emberiség nem mond le egykönnyen: - -„Remélhetjük-e, hogy ha álmaink megvalósulnak s az emberiség fokozatosan -fejlődni, tökéletesedni, mondjuk: javulni fog, lemond majd a borról és -dohányról? Szó se lehet róla. Összes czikkeink, a mértékletességi -egyletek stb. mind nem érnek el semmit. Még a fillokszéra se használ. -Soha se csináltak annyi bort, mint azóta, hogy a szőlőtőke nem terem és -soha sem szivaroztak annyit, mint azóta, hogy a közönséges szivarok -szíhatatlanok, a jó szivarokat pedig aranynyal kell megfizetni…“ - -„A bajnak mélyebb oka van, mint a fogyasztók ostobasága s az adót kivető -közgazdák zsenialitása. A dolog ugy áll, hogy az ember kezd belefáradni -a létbe, kezdi bátorságát veszteni az élettől, kezd nem érdeklődni -rendeltetése iránt. Látja, hogy ez az egész história mindig ugyanaz s -hiszi, hogy mindig, végnélkül és haszontalanul ugyanaz lesz. A száz meg -száz század óta, a mióta él, semmit se tudott meg arról, hogy honnan -jön; az ezer meg ezer századon át, melyekben még élnie kell, nem látja a -czélt, a mely felé megy; mint a föld, melyen lakik, mindig egy körben -forog, a nélkül, hogy előre haladna… Hát az egyéniségével, szóval azzal, -a mi leginkább érdekli, hogy áll a dolog? Mindig ugyanabban a -tudatlanságban sinlődik s mindig ugyanama nyugtalanságok közt -hánykolódik…“ - -„A természet kizsákmányolja, érzékei kijátszszák, álmai megtévesztik, a -vallásai megcsalják, a filozófiái tévutra vezetik, a politikusok -befonják, nem tudja többé, miben és kiben higyjen s ezen közben nagy -morális és szocziális problémák jelentkeznek előtte, melyek soha sem -hagynak nyugtot neki. Természetesen csak egy gondolata van: menekülni e -problémák elől és elkábulni…“ - -„A kikerülhetetlen haláltól való rettegés elfogja, hatalmába ejti és -szorongatja. Ettől a szörnyü haláltól már csak néhány év választja el. -Mit csináljon ezekben az utolsó években, melyek oly gyorsan elmulnak? -Mérlegelni kezdi az élet összes dolgait szemben a halál fatális -szükségszerüségével: s minden üresnek, hívságosnak és létjogosultság -nélkül valónak tünik fel előtte. Mulandósága megalázza és kétségbe ejti. -S ha nincs valami nagy ideálja, mint a vallási illuzió, a tudomány -iránti rajongás, a müvészi ambiczió vagy a jótékonysági szenvedély, ha -nincs meg benne egy se a lélek e részegségei közül: visszaereszkedik -ösztöneibe, napról-napra kezd élni, s a közvetlen, alacsony, de bizonyos -szenzácziókhoz folyamodik. Talán meg fogják ölni, de hát mi az, a mi nem -öli meg? És minthogy okvetetlenül meg kell halnia, mert bárminő utat -válaszszon, minden ut a halálba vezet, jobb vigan jutni el odáig, s mit -tesz az, hogy egy kicsit korábban, vagy egy kicsit későbben? Ki tudja, -nem volna-e jobb: egy kicsit korábban, ki tudja, nem volna-e jobb: -mindjárt?…“ - -„… Tehát: éljen a bor, éljen a dohány!… Ezek se adják meg a tökéletes -jólétet, a teljes feledést, de a gondolat elzsibbad és ez is valami… -Mert az ember az állatot irigyli, mely minderre nem gondol… Arról van -szó, hogy az ember elérje az állatok relativ, de elégséges boldogságát, -kikerülve a farkas-szemnézést a végzet nagy problémájával, melyet a -természet a gondolkodó teremtmény szerencsétlen privilégiumává tett…“ - -„Ha közelebbről nézik a dolgot, ebben már van valami az -öngyilkosságból…“ - -„Némi ellentmondással, mely különben csak látszólagos, ugyanaz az ember, -a ki kétségbe esett, hogy még csak oly kevés ideig élhet, s a ki -elfáradt belé, hogy már annyi ideig élt, megkivánja a tökéletes -megsemmisülés állapotát, s a fél-halálban, melyet provokál, s melyben -mindennap édeleg, kezdi ugy találni, hogy a tökéletes megsemmisülés -állapotában, a végső közömbösségben, lehet valami igen jó…“ - -„Csak ritkán van annyi bátorsága, hogy egyszerre számoljon le az -élettel, annyira rabjává lett organizmusának, de passzióval öli el -magában, szép csöndesen, de biztosan, azt a két ellenséget, melyeket -mindenütt magával hordott, s melyektől annyit kellett szenvednie: eszét -és lelkiismeretét. Mig végre megvalósíthatja álmát, s ugy hal meg, a -mint született, a nélkül, hogy tudná, mi történik vele…“ - -* - -Leejtem a _Figaro_-t, s előveszem füstölgő karcsú Clay-met. Belenézek -barátságos parázsába, mintha egy jóbarát szemébe néznék, a kivel együtt -kaptunk ki. És beszédbe ereszkedem vele az éjszakában. Tehát – oh, -karcsu kis Clay! – nem volnál egyéb, mint kábitó szere egy megrémült -embernek, a ki fél a léttől és retteg a haláltól?!! Nem volnál egyéb, -mint egy butitó szer, mely álomba ringatja az ember jobbik részét?!! Nem -volnál egyéb, mint egy göngyöleg a boszorkányok sorvasztó füvéből, mely -elöli az emberben a lelkiismeretet, az értelmet, az életkedvet, és a -küzdelemre való képességet?!! Az ördög hitte volna, karcsu kis Clay, -hogy ily gonosz fajzat vagy!… De nem. Kételkedésem elcsitul, ha szelid -szép parázsodba tekintek. Ez az enyhe, szerény kis fény itt az arczom -előtt arra biztat, hogy ne hajtsam le még a fejem buta álomra, hanem -virrasszak tovább, s őröljem le ama másik ember részét is, a ki helyett -szintén dolgoznom kell. Parázsod azt beszéli nekem, hogy a haláltól -nincs mit rettegni, hogy az élet csak egy égési folyamat, melytől nincs -mit irtózni, hogy a lét, melynek a titkát nem tudjuk, de melynek a -titkát keresnünk – mindig űz valami, csak egy nagy kötelesség, hogy az -élvezetek nem a pokol csábjai, hanem istenek adományai, mert képessé -tesznek a munkára, mint a hogy az éjszaka erősit a nappalra, hogy ez a -kötelesség, melyet magunkban ismerünk, ámbár rejtélyes, olyan valóságos, -mint az anyag maga, s hogy a külső világ ernyesztő hatásaival szemben -nincs más segitségünk, mint a vigasztalásunkra rendelt apró élvezetek. -És te, karcsu kis Clay, a ki biztató barátom vagy a magányosságban, a ki -csillapitasz, mikor az izgatottság már csaknem hatalmába ejt, a ki -vigasztalsz, erősitesz, mikor a gond környékez, a ki tanácsot adsz, -mikor töprenkedem, a ki megcsillantatod előttem piros jelződet, mikor a -fáradt elme már-már álomba merül: még sem volnál egyéb, mint pokol -fajzatja?!! Nem, nem. A _kaméliás hölgy_ szerzője ez egyszer nagyon is -elvetette a sulykot. Nem volt szivar a szájában, mikor megirta a -czikkét. - -(1891.) - - - - -BECSÜLETÉNEK ORVOSA. - -A büntetőtörvényszék előtt egy rongyos ember állott, a ki egy bokréta -kisebb-nagyobb, betöréses lopás után, végezetül ölt: lopott pénzen -szerzett revolveréből négy golyót lőtt ugynevezett feleségére, egy hozzá -hasonló, nőnemü páriára. Az aszony meghalt s a rongyos ember birái elé -került, akik előbb egy kissé meglepődve, utóbb egy kissé megilletődve s -végül kissé zavarodottan hallgatták a rongyos ember zokogó vallomását. - -Az érdekes ebben az ügyben az volt, hogy a vádlott, aki életének egy -harmadát a fegyházakban töltötte, aki ugy ismeri az igazságszolgáltatás -külömböző rendü és rangu zárkáit, mint mi a szinházak folyosóit, aki ugy -lopott, mint a hogy a madár dalol, s mi ibolyát vásárolunk az utczán: -nyilvánvalóan nem haszonlesésből ölt. Egy czéda nőszemélyt pusztitott -el, nem érdekből, nem is hirtelen felindulásból, hanem mert meg akarta -torolni azt a _morális_ sérelmet, amelyet ez a némber követett el rajta, -amikor érdekből feleségül ment a sokszorosan rabviselt emberhez. - -Hitelt kellett adni vallomásának, mert amit előadott, összevágott -azokkal a dolgokkal, amiket a vizsgálat tényeknek fogadott el. Az utczán -megismerkedett egy leánynyal, akit munkásnőnek nézett. Az utczai -leánynak férjre volt szüksége, mert a rendőrség el akarta tolonczolni; -egy budapesti illetőségü embert keresett, aki elismerje a feleségének, -hogy valamiképpen maradása lehessen itt, a nagy piaczon. A naiv tolvaj -lépre ment. Azt mondja, vonzódott a leányhoz, s az erkölcsi -megtisztulást kereste ebben a házasságban. Más életet akart élni, mint -annakelőtte, s meglehet, csakugyan az volt a szándéka, hogy ezentul -kevesebbet fog lopni, ellenben többet fog dolgozni, mint rocamboleos -ifjuságában cselekedte volt. A mosdó persze olyan mint a törülköző; a -lakodalom azon mód ment végbe, ahogy a megismerkedés. Abban állapodtak -meg, hogy, házbér hiján, külön fognak lakni, hónapos szobákban; s a -nászéjt a férj a rabsegitő egyesület menedékházában, az asszony pedig -alighanem az utczán töltötte. Kevéssel utóbb a rongyos ember rájött, -hogy a felesége szobájában nemcsak egér motoszkál, hanem emberi lakó is, -s megtudta, hogy ez a lakó feleségének már régi ismeretsége. Végre -kiderült az is, hogy a szóban forgó lakó csak románcz, s az asszonynak -naponkint egész regényei vannak, olyan regényei, amelyeknek a czime -mindig zolai, s mindig igy hangzik, hogy: „A pénz.“ Erre Antal -„elhatározta“, hogy megöli Borbálát. On revient toujours à ses premiers -amours. Ujra lopott, de a lopott pénzen revolvert vásárolt, s mint azok -a spanyol hidalgók, akiknek kilencz előnevük, tizenkilencz csatában -kapott sebhelyük és huszonkilencz ősük van, _megtorolta férji -becsületét_. - -Ez nem tréfa. Nem a vér szólalt meg benne, a huszonhét esztendős, ifju, -állati vér, mely nem türi az osztozkodást, hanem egészen a magáénak -követeli párját, legyen bár közös illetőségi helyük maga a csatorna. A -pocsolyában hentergő rinoczerosz, lehet, hogy szerelmes; a vadkan, -tudjuk a természet-históriából, monogám és féltékeny. A mi rongyos -emberünk nem volt se szerelmes, se féltékeny. Egy szóval sem állitja, -hogy nem tudott volna e nélkül az asszony nélkül élni; sőt e tekintetben -olyan türelmes volt, hogy azt, akit egy városrész ismert, ő, a -fegyházból jött, naiv Raymond de Nanjac soha, egy perczre sem mondhatta -a magáénak. Csak feleséget keresett az utczai ideálban, nem szeretőt, -kinek a csókja édesebb, mint a többi tolvajnőé. - -Nevet és – ó, minden emberi dolgok örök relativitása! – „társadalmi -pozicziót“ adott ennek a személynek, s cserébe nem kapott érte egyebet, -csak igéreteket és biztatást. A dühnek, hogy becsapták, hogy kitünő -portékájáért, a fegyházakban hirhedett névért, nem kapott semmiféle -viszontszolgáltatást, bizonyára része volt benne, hogy bosszuállásra -gondolt, de ez a düh nem magyarázza meg, hogy Antal leszámolt az egész -életével, s ölt, történjék vele azután akármi. El kell hinnünk, hogy -ebben a zavaros, semmikép se tiszta elmében valami aféle gondolat -villanhatott meg, hogy neki a férfiui méltóságában megsértett erkölcsi -rendet kell megbosszulnia, hogy meg kell torolnia valami, emberségében -és férfiasságában esett gyalázatot, hogy helyre kell állitania valami -morális egyensulyt, melyet az zavart meg, hogy egy proskribált nő -behálózta őt, a kiérdemült betörőt s olyan szégyent hozott a sok -fegyházat látott névre, amely szégyen csak vérrel lehet lemosni. - -Az emberi lélek, sőt a félig emberi lélek is kifogyhatatlan a -meglepetést keltő, a regényirók fantáziáját megcsufoló, nehezen érthető -s még nehezebben elemezhető motivumokban. Ki hinné el egy regényirónak, -hogy az oly mélyen romlott emberi lélek, mint a minő egy professzionátus -tolvajé, eféle gondolatokkal lehet terhes? Ki hinné el neki, hogy mikor -a _mari complaisant_-ok olyan nagy számban szaladgálnak az ujdivatu -regényekben, akadhat négy csillagos, sőt V. S. O. P. tolvaj, akinek a -„férfiui becsületén“ ejtett gyalázat nem Hekuba, hanem százszorosan -nagyobb dolog, mint mindama gyalázat, amelyet jól kiérdemelt?! Antalt -azért, hogy a felesége ismeretségben áll a rendőrséggel, az a környezet, -mely barátilag hunyt szemet lopásaira és betöréseire, aligha nézte volna -le tulságosan, és Antal mégis meg volt győződve róla, hogy olyan szégyen -esett rajta, amelyhez képest a többi mind csekélység. A kloákában is -őriznék az emberi önérzet és a férfiui méltóság impulzusait?!… - -Könnyü elvégezni, hogy a ki eféle motivumból öl, az akármennyire -elzüllött is, nem romlott meg végképen, de az erkölcsi érzéknek ezzel a -maradékával is bajos összeegyeztetni a professziós tolvajságot, a -humoros enyveskezüséget. Az a teljes cinizmus, melyet Antal az „Enyém, -Tied, Övé“ dolgában vallott, nem igen szokott együtt járni még bizonyos -zsivány-becsülettel sem. És igy történt, hogy Antalt sulyos büne -kevésbbé silánynak tüntette fel birái előtt, mint humoros antecedenciái. -Ez a bün volt egyszersmind a legfőbb mentsége is. Ez a bün tette -hihetővé azt az enyhitő körülményt, hogy jobb utra akart térni s hogy -bizonyos megtisztulásra vágyott, amikor házaséletre akart lépni az -utczák leányával. Sorsa tehát nincs tragikum nélkül, mert ime, az első -tisztességes vágyakozása okozta, hogy ő, ki előbb vigan pillangóskodott -a fegyházak körül, most végképpen, életfogytig a fegyházban marad; de -nincs tanulság nélkül sem, mert meglepően példázza, hogy a keresztény -türelem sohase pazarlás, még akkor se, amikor a csatornák -legelzüllöttebb nyomorultjai felett itélkezik a földi Igazság. - -(1898.) - - - - -ŐSZI KONTEMPLÁCZIÓK. - -Az utazó, aki egy hónapot tölt Velenczében, – föltéve, hogy sem különb -sem alantasabb, mint akármelyikünk, – csaknem ugyanolyan benyomásokkal -fog hazatérni, mint egy másik vagy egy harmadik, a ki két hónappal vagy -két évvel azelőtt járt ott. El fog telni a San-Marcoval és a -Campaniléval, lelkesülni fog a fényes multon és merengeni a szomoru -jelenen, többet vagy kevesebbet hazavisz a helyi szin emlékeiből és ha -irodalmi hajlandóságai vannak, kérődzeni fog azokon a verseken, a melyek -Velencze bűbáját éneklik meg. Legalább az utleirások, ha a lagunák vén -kisasszonyáról szólanak, egytől-egyig ugyanazt a hangulatot fejezik ki. - -Hogyha ugyanezek a vándorok – talán épen egy időben – Londont járják -meg, már nem fognak olyan egyformán szólani. Egyik fenségesnek, másik -sivárnak látja ezt a különös világot. Egyiket csodálatra kelti a mesés -gazdagság, másikat megdöbbenti a hihetetlen nyomor. Hanem a főbenyomásuk -mégis ugyanaz lesz: az angol sajátságok mindig megteszik biztos -hatásukat. Az utasok el fognak telni a nagyság érzetével; az egyikre -talán nyomasztólag, a másikra ellenben fölemelőleg hat mindaz, a mit -lát, a végeredmény egy lesz: valami abból a kábitó hatásból, a melyet -csak a végtelen nyujt. Természetesen csakis olyan utazóról lehet szó, a -kire nézve a tanulási kötelezettség nem volt egészen holt betü, s a ki -egy nagy városban nem csak csupán azt látja meg, hogy az utczák nevei a -kapuk felett vagy az utcza sarkokon vannak megjelölve. A Daudet -hollandija, a ki keresztül-kasul bolyongja a világot és sehol sem képes -egyebet észrevenni, mint hogy mennyibe kerül a burgonya más és más -vidékeken, nagyon sokadmagával létezik ugyan, de azért nem jöhet -számitásba. - -Gondoljunk olyanokra, a kik meg vannak áldva némi érzékkel a látni valók -iránt, kérdezzük meg őket, milyennek találták Párist, és a -legképtelenebbül ellent mondó, a legnevetségesebben különböző válaszokat -nyerjük. Azon az egy dolgon kivül, hogy ama bizonyos kis fejü, hosszu -nyaku, kőből faragott fehér személy, a kit a Louvre nevü tenger nagy -épületben láthatni, szóval a milói illetőségü Vénusz kisasszony, igen -helyes jószág, – aligha fognak egyébben megegyezni. Lesz olyan, a ki -sipogni fog az elragadtatástól, mint Loudanné asszony az „Unatkozó -világ“-ban; találkozik olyan, a ki mindent kicsinyesnek lát s -minduntalan megkivánja az otthont, – s minden árnyalat, a mi csak e két -különböző vélemény közt képzelhető, meg fogja találni a maga szónokát. -Azoknál, a kik Párisért rajonganak, csak azok vannak többen, a kiket a -szajnaparti Babylon őszinte, vagy meg nem vallott kiábrándulással -töltött el. A vidéki franczia, a kinek Páris vallása, hite és üdvössége, -elbocsátja maga mellől Deniset, s e fiatal leány a „Bonheur des -dames“-ból sötétnek, nyirkosnak és ijesztőnek találja a nagy várost, a -melyről azelőtt legendákat hallott beszélni. Leilov Tatyána – a Rod -Edouard hősnője – elhagyja az orosz sivatagot, hogy az álmodott világban -élhessen, és ime a latin negyed fülledt szobáit, homályos -pincze-boltjaival, a hol elzüllött lények lesik a dicsőséget s -fogyasztják az izetlen kenyeret, szomorubbnak találja az elhagyott, -kietlen pusztánál. És a Marais-negyed, a Faubourg Saint Antoine -vendégei! Kezdjük a Grand Hotel, s végezzük a „Husos fazék“ idegenein, – -változatosabb véleményeket fogunk hallani Párisról, mint egy -miniszterről, a ki a várakozóknak még csak felével végzett. Elmondják -tündérinek s leirják borzasztónak; s azok, a kik leghiggadtabban szólnak -róla, bevallják, hogy nagyon érdekes. Mint egy szép asszonynak, a ki -sokat beszéltet magáról, Párisnak sok imádója és sok rágalmazója van. S -néha maguk az imádók a rágalmazók. - -Hanem a jóhiszemü idegenek is, a kik hamar belátják, hogy Páris jobb -mint a híre, más és más benyomással távoznak el a Szajna mellől. Igaz, -hogy e hangulat-különbségekből le kell számitani az egyéni -praedispositiókat. Sok függ a szemüvegtől, s még több attól, ép lélek -lakik-e a szem mögött. Ebben a csodás városban van valami olyan erő, -mint a Mirza Schaffy borában: - - Aus dem Feuerquell des Weines - Sprudelt Schönes und Gemeines - Nach dem eig’nen Werth des Zechers, - Nach des Trinkenden Begabung. - - In Gemeinheit tief versunken - Liegt der Thor vom Rausch bemeistert; - Wenn er trinkt – wird er betrunken, - Trinken wir – sind wir begeistert. - -Páristól is meg lehet ittasodni, és az ittas ember nem láthat tisztán. -De honnan van, hogy olyan diszharmonikusan hangzanak a lelkesültek danái -is? - -Mint az az óriási sziklafal, mely a délamerikai vándornak egyik oldalról -térdelő ember alakot, másfelől oroszlánfőt, s egy bizonyos pontról nézve -roppant keresztet mutat, Páris szellemi és anyagi élete, a -legkülönbözőbb képekben tünik fel, a szerint, a mint a véletlen egyik -vagy másik környezetbe jutatja a kiváncsi idegent. Minden kerület -egy-egy külön világ. Néhány száz lépésnyire a rokkantak palotája mögött -alig lehet elhinni, hogy nem messze ettől a némaságtól, a nagy -boulevardok Párisa zajong. Egy társaságban, a hol néhány miniszteri -hivatalnok és egy pár kereskedő családja kerül össze, aranyért sem -találni egy olyan párisi nőt, a minőkkel a regényirók nem tudnak -betelni. A külső boulevardok körül, egy est a Françaisban oly -legendaszerü valami, a miről még az unokák is beszélnek. Sőt az a kisebb -kör, a szorosabb értelemben vett Páris sem mutatja azt a képet, a mely -oly elevenen és oly állandóan él a legmesszibb képzeletekben. Ennek az -élete oly gyors, forgása oly hirtelen, hogy képe szüntelen változik, -mint az elbüvölt Proteus alakja. Annak a világnak, a melyet a második -császárság történetirói festettek, ma már csak a romjai vannak meg. A -commune, mely elégetett egy sereg épületet, eltemetett egy darab tipikus -életet is. És ez az átalakulás folyton tart, s halad kábitó sebességgel. -Napról-napra egy darab élet tünik el; valaki meghal, s alig jut eszébe a -többinek, hogy utolsó példánya volt egy tipusnak, a mely pár évvel -ezelőtt még ezer és ezer alakban volt ismeretes. A Gambetta Párisa, a -bosszut lihegő, megtorlásra készülő Páris már nem létezik. - -Az uj nemzedék tanul a németektől; a metafizikát bujja s reformálja a -katonaságát. Az a kizárólagosság, a melylyel Páris egykor elutasitott -magától mindent, a mi nem a saját termelése volt, mindennap veszit -merevségéből. A reactió szembeszökő: az égő gyülölet, a melyet -változatlanul táplál az angol nemzet iránt, a hagyományos, örökletes -gyülölet nem akadályozza meg többé a jó párisit, hogy mindenben utánozni -ne kezdje gyülölt szomszédait. A szinházak előveszik Shaksperet, s az -iró-népség esküszik az orosz irókra. Az orosz iránti szimpáthia, annak -ellenére, hogy a politikai számitás, melylyel Páris Pétervárra -kacsingatott, nagyon naivnak bizonyult, erősebb mint valaha. Minden -hullámzik s holnap talán eddig nem ismert erők fel fogják forgatni az uj -rendszert, de a nemrég még exclusiv Páris ma már eclecticussá lett. - -Még mindig olyannak festeti magát, mint a milyennek valaha Balzac -rajzolta. Kaczérkodik azzal, hogy veszedelmesnek lássák. Szereti, ha -rettentőnek tüntetik fel, ha büneit és kicsapongásait emlegetik, mint -egy vénülő gavallér, s a mellett igen eszesen viselkedik. A -német-spanyol viszály idején jónak látta a világot meglepni azzal, hogy -hét lakattal elzárja a nemzeti hiuságot s ravaszul hallgatott, amikor -esztelen hősködést vártak tőle. Lesték, hogy mint egy agyalágyult öreg -tábornok kiabáljon: „Hol a kardom, hol a kardom?!“, s Páris -vezérczikkeket iratott a kereskedelmi kérdésekről. - -Hanem – a morális élet? - -Egy félszázadon át száz és száz iró másolta le Balzacnak azt a képét, a -melyet az „Aranyszemü lány“-ban Párisról festett. Leirták „pokolnak, a -hol minden füstölög, ég, fénylik, lángol, gőzölög, kialszik, ujra -kigyul, szikrázik, recseg-ropog, s elemésztődik.“ Elmondták, hogy „a -párisi ugy él, mint a gyermek. Morog mindenért, megvigasztalódik -mindenen, gunyolódik mindennel, elfelejt mindent, megizlel mindent; a -mit lát, birni akarja, s aztán elhagyja gondtalanul; eldobja királyait, -hóditásait, dicsőségét, bálványait, legyenek azok bronzból vagy üvegből, -amint elhajitja a kalapját s kidobja az ablakon a vagyonát. Nincs igazi -rokona, csak az ezer frankos bankjegy, nincs más barátja, csak a -zálogház. A párisi világában senki sem felesleges. Erkölcstelen, -hirtelen, érzéstelen világ az, melyben nincs más uralkodó, csak: az -arany és a gyönyör.“ - -És Páris, a „tulságos étvágyu“ Páris, tetszik magának azzal, hogy még -mindig ilyennek tünik fel. Most is örömest kaczérkodik a szörnyü -bűnökkel, s nem bánja, ha rosszabbnak tartják, mint a milyen. Ez is egy -formája a hiuságnak, mert azt a megelégedést rejti magában, hogy „nekem -az sem ártana, ha ilyen volnék is.“ Mint a gyermekek, az asszonyok és az -irónépség szokták, a nagy város örül ennek az ártatlan kis mulatságnak. -Teszi magát, mint ha nagyon elfoglalnák komoly ügyei: a rettenetességek, -és mikor évenkint a Montyon dijat kiadják, az erényes vidékre -megelégedéssel és szeretettel mosolyog, mint a hogy az iskolai dijat -nyerő kis leányra mosolyog a nagymama, a kinek egy kissé viharos mult -van a háta megett, de aki azért örömmel emlékszik vissza a régmult -időre, amikor maga is fehér ruhácskában remegett az erénydijért. - -Pedig hát azért, hogy a Montyon dijat ki lehessen adni, nem is volna -szükséges mindig a vidékre menni. Páris rengeteg labyrintusában van -akárhány zug, a hol mit se tudnak azokról az erkölcsökről, melyeknek Gyp -volt a moralistája, a hol az ó-divatu erény, az önfeláldozás és a -részvét szerényen összebujnak, mint a cserje közt egy csomó vad virág, a -mely terem és nyilik ápolás nélkül és mit sem tud arról, hogy finomabb -illata van, mint az üvegházak halvány növényeinek. - -Párisban van néhány ezer apácza, a kik sebeket mosnak, fekélyeket -kötöznek tisztába s hallgatják az őrültek istenkáromló, döghalált lehelő -beszédeit egy szemhunyoritás, egy arczmozdulat nélkül. Miért? hogy -kenyerük legyen? vagy hogy mindig szeliden mosolygónak lássák az -irgalmas kalazanti József arczát, a kinek képe szobájuk egyetlen -ékessége? - -Mert, különös, ezeknek a képeknek, melyeket együgyü kéz festett, még -mindig varázsa van. És ha betévedünk egy hotelbe, a Szajna balpartján, -közel a boulevard Saint Germainhoz, nem fogunk nevetni a naiv szenten, a -kinek képe ott függ a falon, krajczáros keretben. Az a szent már csoda -dolgokat müvelt. - -A ház rideg, szomoru külsejü. A diákok zaja már nem hallik oda; a -feltünően tiszta lépcsőkön nagyon csöndes, nesztelen lépésü emberek -járnak. Itt mindenki korán kel és korán fekszik, s a table d’hôte-nál -asztaláldást szoktak suttogni. Ez a „Hôtel des Saints Pères“, a hová -rendesen csak papok szállanak, mikor keresztül utaznak Párison, hogy -tovább menjenek távoli világrészekbe, beszélni egy itt már nagyon -ismert, divatját mult legendáról. - -Valóságos központ ez az épület: alig van franczia pap, a ki meg nem -fordult volna ott. Ebbe a házba lép először az Afrikából érkező s innen -megy hosszu utjára az ausztráliai misszionárius. S van eset, mikor e ház -vendégeiről hallhatni egyet-mást, a mi nem válik Páris szégyenére. - -A köztársaságnak nincs szüksége a papokra, de talán nem volt rá nézve -minden haszon nélkül az a pap, a ki gyakran fordult meg itt, s a kinek -nevét igen sok franczia katona emlegette akkor, a mikor Roussel abbét, -az auteuli árvák apját egy pár hálás növendéke megünnepelte. Lehetett rá -élczeket faragni, mert hisz ezer számra voltak gyermekei. Az érdemes -öreg ur találkozhatott e házban egy másik pappal, a ki azért halt meg, -mert ugy gondolkozott, hogy az aixi érseknek ott van a helye ama hivei -mellett, a kikhez legközelebb a halál – a döghalál! – s a kik legjobban -rászorulnak vigasztalására. Ha Forcade érsek fegyvert viselt volna és -nem talárt, hősnek mondták volna. S a „Hôtel des Saint-Pères“-ben -szokott megszállani az a falusi pap is, a kinek az egyszerü gondolatai -egy sereg kitünő iró csodálatának a tárgyai voltak s a ki csak nagy -ritkán látta Párist, hogy a quai-n egy csomó ócska könyvet szedjen -össze. Joseph Rouxnak hivták ezt a papot. „Oly név – mondták róla a -Hôtel des Saint-Pères“-ben – a mely ma nagyon közönséges, hanem a melyet -meg fognak jegyezni. Pascal és Vauvenargues óta nem volt -Francziaországnak irója, a kinek szomoru hite magasztosabb gondolatokat -sugalt volna.“ És csakugyan nem volt senki, a ki a paraszt egyszerü -lelkét jobban ismerte, s hatalmasabban magyarázta volna, mint ez a -remete, a kinek minden olvasmánya néhány moralistából s a szent atyákból -állott. A kép, melyet a franczia parasztról mutat, nem nagyon -vigasztaló; rossznak és kemény szivünek mondja, mintha csak igazolni -akarná, a mit Zola a „Faute de l’abbé Mouret“-ben a parasztról mondott. -Hanem azért ennek az aljas, hazug, önző lénynek mindig szabad bejárata -volt a szivéhez. Mert hát a szent képek megtanitanak a bocsánatra, ha a -moralista könyörtelen is. - -Roux abbét a könyve egyszerre hiressé tette, a minek az lett az első -következménye, hogy tanszéket kináltak neki Páris egyik legelőkelőbb -iskolájában. Nem fogadta el, a minek megokolásául nagyon sokat tudott -mondani. S meglehet az tartotta vissza, a mit elhallgatott: hogy el -kellene hagynia azokat a szegény ördögöket, a kiket oly nyomorultaknak -mond, s a kiknek aljassága nem gátolta őt, hogy pazarul ne ossza szét -köztük szivét, a mire a földhöz ragadtaknak annál nagyobb szükségük van, -mivel maguknak ugy sincs, a szerencsétleneknek. - -Erről a három papról igen sokat beszéltek a „Hôtel des Saint-Pères“-ben, -olyanok, a kik semmit sem tudtak arról, hogy melyik ló nyerte meg a -Derbyt, s a kik mégis azt hitték, hogy ők Párisban vannak. - -(1885.) - - - - -TWISTEK. - -Mindennapos utam keresztül visz az Erzsébet-téren, ezen a parkot -majmoló, szánandó kis térségen, melyben sápkóros fák és egy nyomorék -pagodácska csúfolják a természetet és az architekturát. Olyan régóta -taposom kövecses, sarupusztitó homokját, hogy már meg se látom a bokrain -rágódó kórságot; el-elfelejtem szegénységét s czéltalanul bolyongva -dísztelen fasoraiban, néha-néha azzal áltatom magam, hogy kertben -vagyok. Olyan formán, a mint némelyik pillanatban elfelejtjük régi -czimboránknak minden untig ismert, rossz tulajdonságát s egyszerre csak -kellemesen érezzük magunkat oldala mellett, nem tudni: miért, s nem -tudni: meddig? - -S mivel ez a néha kertnek képzelt, oktalanul megszeretett tér -innen-onnan hozzá tartozik már a legszűkebb honomhoz: a fölötte -ellebbenő kicsi események (többnyire luftballonok), melyek annyira -felizgatják a dajka-köröket és a kisded-kaszinókat, engem is érdekelnek. -Ha a térre új kisasszony érkezik – a ki három krajczárokat szed be a -székekre letelepedőktől – ha valamelyik kis Manó keresztül sétál a -virágágyakon és csődület kerekedik: mindez rám nézve ép oly nevezetes, -mint más halandónak egy trónbeszéd. - -* - -Régente a Twist Olivérek a Fagin-ok körmei közé jutottak és -zsebmetszésben nyertek oktatást. Akkor szánakoztunk rajtuk. Ma a -zene-vállalkozókhoz és a színház-bérlőkhöz kerülnek, a kik a szépre, -művészetre tanítják őket. S most már az ördög sem törődik velök. Pedig a -sorsuk nem igen vált jobbá; s a különbség csak az, hogy ez idő szerint a -művészet czéljaira használják ki csekély életerejüket, míg azelőtt -kicserzették a bőrüket egészen egyszerűen, minden szent czél nélkül. - -A gyermek sohasem volt úgy kidobva a világba, mint a mi korunkban. -Sohasem volt akkora szerepe az emberiség nagy háztartásában, mint ma, -midőn a közös munkából aránytalanul nagy részt kell gyönge vállain -elviselnie. Azelőtt vadul, elhagyatva nőtt, mint az útszéli gaz; a mi -praktikus korunkat illeti a dicsőség érte, hogy ezt a növényt is -felhasználja a boszorkánykonyhájában. Az idea, hogy a gyermekben is -elégséges munkaerő van, hogysem a társadalom egyszerüen el legyen -nélküle, jórészben a mi időnké; bennünket illet e miatt a „szánom-bánom“ -is. - -Hajdan is voltak siralmas gyermekségek. Ott van a nagy Condéé, mely elég -ismeretes. Ötödfél éves korában bevonúl Bourges várába, hogy fölvegye a -keresztség szentségét: a kapunál négyezer polgár, s ezeken kívül -nemesek, papok, hivatalos személyek fogadják; a szegény gyereknek -tetőtől-talpig vasban öt szónoklatot kell végig hallgatnia, küzdve az -álom, s ösztöne ellen. Hanem azért tartja magát ünnepélyesen, -méltóságteljesen. S ötödféléves! Micsoda nevelés lehetett az, amely egy -egészséges érzésü kisdedet öt szónoklat végighallgatására -kényszeríthetett! Borzalom elgondolni! - -De végre ilyen dolog egészen a korunkig, csak ritka kivétel volt. -Mekkora változás! Ha így haladunk, megérjük az időt, mikor az öt -szónoklatot nemcsak meghallgattatják, de el is mondatják a kisdedekkel. -A szellemi munkából már is ki kell venniök a részöket. S ma azok a -kivételek, a kik megszabadúlhatnak a teher alól. - -Hogy mennyi munkaerő vesz ilykép kárba idejekorán, arra csak mostanában -kezd gondolni a társadalom. Soká nem törődött vele, hogy a hirtelen -nyereség nem ér föl a későbbi veszteséggel. A gyermekek túlterheltetése -azonban az alig múltban oly megdöbbentő eredményekre vezetett, hogy a -változás elkerülhetetlenné vált. Természetesen első sorban a jómódú -osztályok gyermekeiről gondoskodnak: az iskolai idő megszorításával. De -a gyárak apró munkásain is megkönyörült itt-ott a törvényhozás, s a -serdülés előtti időre nézve meghatározta a munkaidő legtöbbjét. Csak -azokról a gyermekekről nem gondoskodtak eléggé, akik nem komoly munka, -hanem a mulatságok gálya-rabjai. A legkevesebbet foglalkoznak azoknak a -gyermekeknek a sorsával, a kik még alkalmatlanok lévén az igazi dologra, -a szinházak, a czirkuszok, a mulatóhelyek csatornái körül senyvednek. - -De immár ideje volna többet törődni azokkal az apró szerecsenekkel, a -kik idomtalan bakugrásokat követnek el az operában, az ál-szörnyekkel s -az állitólagos óriási békákkal, akik az „Ördög pilulái“-ban ődöngve -hordják az állat-jelmezek súlyos terhét, a czirkuszbeli kedvenczekkel, a -kik még alig döczögnek, s már életveszélyes produkcziókat kénytelenek -végezni, szóval mindazokkal, a kiket a mulatóhelyek jószivű közönsége -annyi szeretettel tapsol meg. - -Vajjon megengedhető-e, hogy e gyámoltalan lényeket a gondatlanság, vagy -az árvaság védtelenül adja át a szinházak testet, lelket sorvasztó -levegőjének? Rendén van-e, hogy vállalkozó szellemek csapatostul -gyűjthessék az elhagyatottakat és a nyomorultakat arra a gyilkos -mesterségre, mely igazán megérdemelné a „kintornázás“ nevet? - -* - -A párisi Gaîté-ben a „Petit Poucet“-t adták. A színpad is, a nézőtér is -tele volt gyerekekkel. Hüvelyk Matyi dramatizált meséje, meg a -szemetkápráztató látványosságok oly nagy vonzóerővel voltak még akkor, -hogy az utolsó strapontin-eket is elfoglalták a kis Totó-k és az apró -Chérie-k, akik lelkesedve tapsoltak a hórihorgas Scipion úrnak, a -mulatságos óriásnak és szakácsának, a játszó Totó-knak, meg a színpadi -Chérie-knek. Csupa rózsaszín volt az egész ház: úgy a nézőtér, mint a -színpad, amaz a gyerekruháktól, emez a sok apró nyakig harisnyától. -(Ajánlom e szót a trikó helyett, a mindenáron magyarosítók szives -figyelmébe.) - -Az előadás vége felé a színpadon némi zavar támadt. Valamelyik gépész -elvétette az időt, korán indította meg a maga gépezetét, a miből az -következett, hogy egy gyerek beleesett a sülyesztőbe. - -Fölvitték a legközelebbi öltözőbe s ott lefektették egy -toalett-asztalra. Aztán elszalasztottak orvosért. - -Az orvos késett. Jó lelkű figurante-ok régi divatú kuruzsló szerekkel -igyekeztek életre kelteni, sejtelme nélkül annak, hogy már egy holtra -váltat élesztgetnek. S ezalatt a felügyelők minden tiltakozása ellenére, -a játszó-gyermekek félmeztelen costume-jeikben besompolyogtak a szobába -s körülvették szerencsétlenné vált társukat. - -Valamelyik asszony (costume-ben és igen hiányos costume-ben, éppen mint -a többi) le akarta bontani a maillot-t a szegény kis teremtésről s -előkerestete a ruháit. Talán azt gondolta, hogy ezzel könnyit rajta, -vagy tán megérezte, mily kiáltó, bántó ellentét van a halál komolysága -és a szemérmetlen jelmez között, mely nevetve árulta el az összetört kis -test félig fejlett idomait. A kisérlet nem sikerült. - -Ezalatt a gyermekek összedugták a fejöket. - -– Ez a nagy Bertha – szólt egyikük. – Tudod, a kinek a második -balett-mester udvarolt. - -– Én ismerem – szólt a pajtása, – Richardnak azelőtt viszonya volt vele. - -– Mindig mondtam, hogy így jár – erősködött egy hosszú vézna fiú, az -áldozat fejénél. - -– Negyven sou-ja volt, ha mondom… - -– De bizony csak harmincz. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Mire az orvos megérkezett, a gyermek meghalt. Akkorára megjött a huga -is, a ki az eset alatt a színpadon tánczolt. - -Csöndesen pityergett s a köny lassankint megolvasztotta arczán a -festéket. - -– Ugyan miért bőg ez a kölyök? – kérdezte egy felügyelő. – Színpadra, -kezdődik az ötödik felvonás! - -Megtudtam, hogy ez a felügyelő a legjobb családapa volt a világon, a ki -példásan nevelte fel hat kiskorú gyermekét. - -(1886.) - - - - -NAGYSZOMBAT. - -„Tavasz! ó szerelem idénye, jöttöd mi bánatos nekem! Mi felhullámzó -érzeménybe szorúl el sóvár kebelem!…“ Puskin nem arra gondolt, amit -ilyenkor a cseresznye-virágzás idején, a nagyvárosi ember, ha egyedül -járva az utczán, mélázni kezd, az orosz költő szavaival ismételget -magában. De így vagyunk a poétákkal. Véres könyeket sírnak, míg – -valamint Árgirus Tündér Ilonát – megtalálják, kiküzdik gondolatuknak -egyetlen lehető formáját, s azt, amit ők pároszi márványból faragtak ki, -mi, az epigonok, mint hitvány anyagot átgyúrjuk a saját képünkre és -hasonlatosságunkra. Rá se ismernének a tulajdon szavaikra, ha minket -hallanának! A mi belőlük tovább él, az már nem az ő _én_-jök, hanem a -mienk; s figyeljük meg az ekhót, melyet támasztanak: nem az ő hangjukat -halljuk, hanem csak a magunkét. - -A nagyvárosi ember is el-elsóhajtja: „Tavasz, ó, szerelem évadja, jöttöd -mi bánatos nekem!…“ – de nem úgy gondolja ezt, mint Puskin. Nem azért -mondja bánatosnak a tavasz jöttét, mert a tavasz neki már nem hoz új -szerelmet. A nagyvárosi merengő önzés nélkül szereti a tavaszt; önzés, -mellékes kivánságok nélkül sóvárog utána; szereti, nem mert ajándékhozó, -hanem magáért, mint a nagy gyermek szereti a szülőjét, a kitől nem vár -többé édes kedvességeket. És hiába sóvárog utána, mint a nagy gyerek, a -ki messze esett szüleitől. A tavasz jötte bánatos neki, hisz nem neki -jön! S tudja-e, hogy jön? Hallja, hogy megint tavasz van. Élettel teli, -zöld ruhát ölt ez a gyönyörű világ, a rügyfakasztó erő átjárja az egész -mindenséget, a nap mosolya melegebb, Gaea ismét fogamzik. De mit tud ő -ebből? Logika, következtetések utján, rájön, hogy így kell lennie. Már -hirdetik a tavaszi versenyeket. Ma, holnap, megnépesül a liget s viszont -látja a rég látott kisasszonyokat, virító ruháikban. Egyszerre -leányokkal és asszonyokkal telik meg ez a szomorú város; tarka -öltözetekkel, fiatal arczokkal, ragyogó szemekkel. Honnan kerültek elő -hirtelenében! Isten tudja. De virítanak és gyümölcsöznek. - -Nagyszombaton, a feltámadás ünnepén – nálunk ez a legszebb napja az -évnek – az utcza megtelik a fiatal asszonyok teljességével… Ha a -feltámadás ünnepe után nyomon követed a templomokból kiözönlő tömeget, -mely az áhitat néhány percze után vagy másfél órára átadja magát a -sétálás örömének, a „látni és láttatni“ élvezetének: elálmélkodol, -látván, hogy az aszfalton hullámzó sokaságban mennyi az istenáldotta -asszony!… Mind a késő ősz és tél munkája volt ez a sok istenáldás? Úgy -látszik. A viszontagságos idő, a szélvihar és a kajüt szüke, mely -közelebb hozta egymáshoz még a gyülölködő Jázont és Medeát is, mindig -megkönnyíti a jó Isten munkáját. A férfi-embereken is meglátszik, hogy -tavasz van. Gunyáik eltüntek; ibolyabokrétákkal telik meg a város. - -Tehát: tavasz van! Tehát valahol messze: lombkorona zöldel a fákon, -lágy, bársonyos fuvalmak kergetőznek a napfényben, valahol levegőt lehet -lélekzeni! Élni és meghalni ott!… - -De mindez csak álom; talán nem is igaz, hogy vannak fák, van levegő, s a -tavasz még nem mitológia!… Fák! Hol lát a nagyvárosi ember fákat?! Ezek -a poros, csenevész kórók a széles utak mentén csak megannyi szomorú -felkiáltó jel, melyek panaszosan beszélik, hogy itt egykor természet -volt. S a mit beszí: nitrogén, oxigén, meg egy csomó minden egyéb, de -nem levegő. - -Bizony nagy árt fizet érte, hogy ellentétben él a természettel, s -elektromos világosság mellett főkönyv, iktató könyv, vagy akármiféle -könyv felett görnyed, ahelyett, hogy kertjét mívelné, a hogy Voltaire -ajánlotta, vénsége teljes bölcseségében, s a hogy a nagyvárosi emberek -közül csak a londoni cselekszik, a napnak legalább egy részében. A többi -nagyváros lakóinak hiába a tavasz fuvalma; rabságából a legtöbb soha, -pillanatokra se szabadulhat. Akkor se, mikor a messziségből jött szellő -mágnessége, egyszer egy esztendőben, kivételképpen, a természet után -való vágyakozással tölti el petyhüdt, nyomorult tüdejét. Tudja, hogy itt -fog elszáradni tavasz, fák és levegő nélkül; itt fog élni és meghalni, a -miazmák és a vad lárma világában; élni, meghalni, s pihenni örökkön, -mint a nagyvárosok legnagyobb elzüllöttje, a szegény Poe Edgar, a ki -Baltimoreban, a boulevard földjében porlad, a város közepébe jutott -temetőben, a vasút és a villamos kocsik sínpárjai között. - -Tavasz? Hátha csak mese az egész, mint a tündérek, Eldorádó és az örök -szerelem? Ott, a hol nemsokára az orgona nyílik s a hová a gólya már -megérkezett, vannak emberek, a kik nem sietnek ki a szél-fútta gátra, -köszönteni a levegőt! a levegőt!… – mint a hogy Xerxes katonái -köszöntötték a tengert – hanem napokon át a falaik között maradnak. -Vannak, a kiknek a Germinal nem mond semmit. A kik észre se veszik a -föld úrszineváltozását, csak azt tudják, hogy a munka kezdődik. A kiknek -fogalmuk sincs róla, hogy olyan világban élnek, a melyet még nem hagytak -el a régi, pogány istenek. Nyilvánvaló, hogy semmi örömük sincs benne, -amit a nagyvárosi ember úgy irigyel tőlük. S látván, mint özönlenek a -városba, verekedni a szinházi jegyekért, hogy meglássák a legujabb zenés -komédiát, egy pillanatra azt kérdi magától az aszfalton merengő: hátha a -tavasz csak a mi szegény fantáziánkban oly derüs, hátha mindez csak -ábrándozás, üres nosztalgia, mint a pálmáról álmodó fenyőé?!… - -De nem, még itt, ezen az elkárhozott nagyvároson is végig csillámlik -valami ragyogás, a melyet máskor nem varázsol elő semmi ünnep, semmi -pompázás. Ha nincsenek fáink s ha levegő helyett csak port és füstöt -szivunk magunkba, a föld-istennőtől messze elszakadt lányok -tekintetében, arczuk szinében, egész alakjukon van valami szokatlan, a -mi rejtelmesebb minden spiritizmusnál. A feltámadást ünneplő leány-sereg -oly más, mint azok a kissé fáradt szépek, a kiket az utolsó bálban vagy -koncerten láttunk! A teint-jükön, a járásukban, egész megjelenésükben -van valami, a mit mintha a Botticelli képeiről hoztak volna magukkal. És -ezek az asszonyiságukkal páváskodó fiatal menyecskék! Ó mily szép ünnep -ez a Nagyszombat! A vén nagyváros arczulata egy napra mosolygóra válik; -valamije mégis csak maradt a tavaszból. - -(1887.) - - - - -A PENGŐ ÉRCZ ÉS A ZENGŐ CZIMBALOM. - -Tiz óra elmult. A kukoricza-ágensek, a kik a szomszéd asztalnál -csöndben, illendőség-tudóan bontogattatták a Pommeryt, eltávoztak -boldogabb vidékre; magadra hagytak unalmaddal és békétlenségeddel. A -krondorfival szeliditett két decziből már csak néhány csepp van előtted; -nagy nehezen tehát eleget tettél a kötelességnek, melylyel egészségednek -tartozol. És még morózusabb vagy, mint vacsora előtt. Ugy találod, hogy -a lazacz meg volt égve s hogy Adolf, a figyelmes ételhordó, a ki -mindennapos histriód, stereotip tréfálódzásával ma még izetlenebb, mint -rendesen. Elfelejted, hogy délután épp ugy untad Herbert Spencert, mint -most Adolfot; és erősködöl, hogy a nagy teremből behallatszó zene -tűrhetetlen. Haragszol magadra, hogy ettél; s irigykedel a -szükölködőkre, a kik mindenre vágyódnak. Adolf vigasztalhatatlan, hogy -nem sikerül kedvedben járnia; s magában mélységesen megvet, ugy ahogy -csak psziholog-pinczérek képesek megvetni valakit, ős erejü, alapos -lenézéssel ügyelve hitvány porhüvelyedre, a minő lenézésre te képtelen -vagy, mert ehhez is hiányzik belőled a kellő energia. - -Egyetlen vágy él benned: kimosatni a gyomrodat. S mivel ezt a -vágyakozásodat a következő öt perczben lehetetlen kielégitened, nem -tudod, hogy mitevő légy, s mivel üsd agyon éjfélig az időt. Konstatálod -magadban a szellemi csődöt, s ebben a szánalomra méltó hangulatban -végkép ellágyulva, megtörve, tönkre silányulva, erre a kétségbeesett -elhatározásra vetemedel: - -– Elmegyek valamelyik orfeumba. - -* - -Utközben, mialatt hátra dőlve a kocsi párnájára, átadtad magadat az -emésztés első kellemes érzeteinek, s vigasztalódva szivtad egy -brobdignac-i méretü Havanna édes aromáját: fölgerjedt benned a hála -érzete s megkönnyebbülten áldottad magadban a derék indiánust, a ki -elsőnek szagolt bele az égő dohánylevélnek kábitó füstjébe. És áldottad -a demokrata maître de plaisir-t, a ki fölfedezte a szórakozásnak ezt az -uj fajtáját, melyet szivarfüst mellett lehet élvezned. De amint beléptél -abba a telefüstölt gőzfürdőbe, melyet közönségesen orfeumnak szokás -nevezni, megátkozod Tabago füvét s az emberséges anyakirálynét is, aki -Európába behozatta, s a kiről hajdan _herbe de la reine mère_-nek -nevezék vala. A gőz és a füst titánjainak alvilági küzdelmét látod magad -előtt; a mely küzdelem akár Enceladus, akár Ossa győzedelmeskedik, -egyképpen keserves az a te félig sült tetemednek. - -Beeresztenek egy páholynak csúfolt ketreczbe, a minőben az állatkert -igazgatója a birkákat tartja, leültetnek egy székre, mely az inkviziczió -idejéből maradhatott meg, elibéd teszik a fekete lőrét, mely Cubát -rágalmazza, a szomszédod a hátadnak támasztja a hátát, hogy támlányod is -legyen: szóval megvan minden, a mi nélkül a mulatság nem volna teljes. - -Ha ugy találod, hogy ez: pokol az orfeumban, ime, amott a kortinán: -Orpheus a pokolban. Mert szünet van, a kortina leeresztve; -megszemlélheted a népies Elysium képzőművészeti ékességeit is. A -kompromittált lantos persze azokra a lerchenfeldi danákra czéloz, -melyeket mindjárt meg fogsz hallani; de van a kortinán egy másik -mitológiai alak is. Egy tagbaszakadt hölgy, a kiről, minthogy az egyik -lába csipőig puczér, kitalálhatod, hogy Venust ábrázolja. A hatodik -kerületi Venus előtt mezitelen Ámorka áll, a kinek a feje Csiky -Gergelyre emlékeztet; szóval helyes kis Ámor, bár az alsó lábszárai -olyan rövidek, mintha Ibsentől kérte volna kölcsön. Ezek a theatrális -vonatkozások Tháliát teljesen fölöslegessé teszik a kortinán. - -A mennyire a füst és a szomszédaid engedik: szemlét tartasz a nézőtéren -is. A karzaton jelmezes és jelmezszerü toilettebe öltözött müvésznők, -meg a hétköznapi imádóik; lenn, körülötted, a jó, a derék, a „közönséges -közönség“, melyet egészséges érzéke oly előnyösen különböztet meg a -szenzácziós napok finnyás, szeszélyes és követelőző publikumától. Csak -elvétve látod köztük a lóversenyekről és a Folies-kból ismerős alakokat; -a mulató Budapest ma nincs itt. A gőzfavágók és hengermalmok ifju -örökösei, akiknek a café chantant az örömek mindennapos tanyája, a -„művészkávéház“-ak deli katonatisztjei, meg a sport-tudós arany ifjuság, -a secundo-gentry, csak egy-két kitünőség által vannak képviselve. A -közönség zöme azokból a lassan magyarosodó, különben derék -polgártársainkból áll, a kiknek az orfeumok az egyetlen, de annál -sűrűbben megkövetelt lelki táplálékot szolgáltatják. Mindannyian jeles, -polgári erényekben bővelkedő emberek, a kiket öröm látni. Néhányan -sonkáznak közülök; de a legtöbbjük mélázik, meg van hatva és élvez. - -Hanem megszólal a zene. Tudniillik egy tuberkulotikus zongora, egy -fáradt, rezignált hegedü, s egy szemérmetlen triangle. A mulatság ujra -kezdődik. - -Az Ibsen-lábu Ámor felkunkorodik a magasba, s a szinen megjelenik egy -egészséges hölgy, a ki bemutatja magát mint Malaga kisasszony, s -elbeszéli, hogy ő utána bolondulnak a férfiak, de ő igen fene gyerek s -ügyet se vet rájok. Malaga kisasszony a tapsok ritmikus zenéje mellett -kecsesen rezegteti legkonkrétebb természetü bájait, s elmésen kopizálja -a Frimm-féle intézet gigerlijeinek mondhatatlan mozdulatait. Aztán egy -„komikus“ kerül elő, a ki a legujabb bécsi kuplét adja elő, -közkivánatra; az elejét inkább tánczolja, mint énekeli, de viszont a -refraint annyi lélekkel harsogtatja, mintha a Marseillaiset fujná. Majd -jockeyruhába öltözött hölgyecskék ölelkeznek a petite femmejaikkal; -hatalmas alapu jockeyk, a kik ha engagement-t találnának, tehetséges -három éveseink sorra letörnének. Végre megkerül az a bizonyos művész is, -aki egy pár paróka, szemüveg és kabát segitségével élő és holt -nagyságokat csufol meg, s mimikusnak nevezi magát. A rögtönzött fejek -ugyan mindenkihez hasonlitanak, csak a megcsufoltakhoz nem, de a jó -közönség, mely örömest művelődik, el van ragadtatva. S mindehhez a -szégyenébe beletörődött zenekar egykedvüen zugja az Ordináré -apetheozisát, s szemérmetlenül csilingeli a Venus Vulgivaga -királynő-himnuszát. Káprázó szemeid előtt mint fantóm tünik fel egy -monstruózus Repedt Fazék, a helyiség művészi emblémája. - -De csitt, a tapsvihar lecsillapul. Great attraction!!! Most jő Alice. - -* - -Alice nem ebből a világból való, Alice csak a nevét hozza ide. Egy -szegényesen czifra czimbalmot fog megzenegtetni, pengő érczért, ötven -ezüst pénzért. A czimbalom csak ürügy; a fődolog az, hogy megmutassa -magát. Élvezetünk, dekadens, dilettáns, vagy polgári gyönyörünk abból -fog állani, ha meggyőződünk róla, hogy csakugyan eljutott ide, mert meg -akar élni. - -Alice megjelenik. Az impresszárió, czigány delicatesse-szel, maga vezeti -ki. Ugy lép elénk, mint néhány év előtt, mikor udvarias rendező vezette -fel a redoute lépcsőin, a legnagyobb női diszben, bálra öltözve. A -kevélység egy nemes maradványával megkülönböztette magát a helyiség -tündéreitől, hódolva a gondtalan ősök emlékének, a kik elfelejtettek -gondoskodni róla, hogy ő ide ne kerüljön. - -Leül és játszani kezd. Déli stilusu, érett, kicsattanó szépsége némán -vádolja a Szegénységet, ezt a gonosz aeont, a ki koronkint megboszantja -a Természetet. Játszik és fel nem nézne a világért a hangszeréről. -Megteszi, a mire vállalkozott, a mint megtette a család Ahnfrau-ja, a ki -se egy hanggal, se egy tekintettel nem árulta el, mit érzett, mikor -sorra hozták a férje és fiai halál-hirét, és csak készitette a tépést -tovább… A festék sehogy se tud alkalmazkodni a vonásaihoz. És arczán -„szégyenkezve ül a szégyen.“ - -Csak egy dalt játszik, egyetlen egyet. Mikor az impresszárió claque-ja -rákényszeriti az ismétlésre, ugyanazt kezdi ujra. Friss, szilaj, nagyon -régi nóta ez; lármás és kötekedő; de most ugy hangzik, erről a -czimbalomról, mintha temetésre szólna. S harmadszor is csak ezt a régi -kicsapongó nótát játssza; talán nem is tud egyebet. És arra gondolsz, -hogy ez a régi, régi dal talán egy vidám gárdatiszt kedvencz nótája -volt, a kin sokszor megakadt a bécsi dámák szeme, s a kinek soha se -jutott eszébe megszámlálni a kidobált máriás tallérokat. - -S mialatt szégyenkezve szól az árva hangszer, neked, a rossz gyomru -embernek, regény-káputok és szindarab jelenetek jutnak az eszedbe. -Eszedbe jut a rózsaszin arczu Rózsi, a ki meleg, kényelmes otthonban -Eszter és Ruth történeteit olvassa a családi, kapcsos bibliából. Eszedbe -jut Florine, a ki első báljára készül, s nem tudja, hogy a ház -recseg-ropog a feje fölött. Majd az Au bonheur des dames szegény -bárókisasszonya, a ki elveszti fejét a selymek és csipkék -tündérvilágában. Eszedbe jut Nóra, a kis hóbortos Nóra, a ki szivecskéje -nagy fölgerjedésében nem tudja, mit cselekszik, s azt képzeli, hogy ha a -törvény ellene van, akkor a törvény rosszul van alkotva. S eszedbe jut a -szegény kis Babvirág, a ki azt hiszi, hogy most már ugyis mindegy; ha -már meg kell élni, ám kiáll az olajfák hegyének stáczióira és csókokat -dobál a felséges tömegnek… - -A czimbalom hirtelen elhallgat. A művésznő arczán megjelenik a betanult, -kényszeredett mosoly, és aztán kifut a szennyes szuffiták közül, a -megriasztott szarvasünő ijedt lépteivel. Odakünn a mór megteszi -kötelességét, a claque tapsol, és bis-t nyerit, üvölt. De a jó publikum, -a „közönséges közönség“, aki úr a háznál, nincs megelégedve. És kitör a -pisszegés zaja, először csak félénken, majd felbátorodva, végül -fortissimo. - -Eleinte nem érted, honnan ez a ressensus. A művészeti produkczió, -melynek tanuja voltál, nem volt éppen hasonlithatatlan, de végre is ez a -közönség nincs a kivételekhez szokva. Mindegy; a zengő czimbalomnak nem -sikerült a hallgatók művészeti igényeit kielégiteni; a pengő érczért itt -zengőbb szót kivánnak. Mégis, ez az elégedetlenség kissé tulságosnak -tetszik. Végre is. Alice megtette azt, a mit tőle vártak. Eljött és -megmutatta magát. Mi kell egyéb? Körülnézel, és észre veszed, hogy a -mulatságnak épp az a koronája, hogy a művészi elégedetlenségnek jogában -van ekképen nyilvánulnia; ilyen szabadon, ilyen lóhátról, és ilyen -kegyetlenül. Ez a plebejus visszatorlása. - -Ah, a gárdatisztnek nem volt igaza! Az uraság csak addig tartott, a -meddig a máriás tallér. És nem volt igaza Alicenek sem, ha azt hitte, -hogy mikor minden elveszett, egy megmaradt: a név. Ez a pengő érczre -felváltott név ma már csak arra jó, hogy a plebejusgőg hozzátörülhesse a -kifizetett csizmát. Jaj annak a lehanyatlott névnek, viselje akárki! - -És a czimbalmozó leány meglakol érte, hogy elhozta a nevét a nép -örömére. A plebejusnak elégtételére szolgál, hogy az a név eljutott ide, -de teljesnek akarja a gyönyörüségét, s meg akarja mutatni, hogy az a név -neki nem imponál, ha a művészetnek nem sikerült úri tetszését -meghóditania. A plebejusnak nem tetszik az a báli ruha, s a föl nem -adott disztinkczió. Végre valahára tehát módjában van kifejeznie a -százados gyülölséget. Büntetlenül senki se jár a pálmák alatt, s jaj -annak, a ki a népnek eszébe juttatja a soha sem látott pálmákat. Ez a -plebejus visszatorlása. A czimbalmozó leány meglakol azokért az ősökért, -a kik keresztül lovagoltak a szegények vetésén. - -* - -A nagyapád kővágó volt, s az országúton, forró nap alatt tördelte -kalapácsával a kemény sziklát, hogy megkeresse nyomorult zabkenyerét. Az -ükapád, ha nagy urat látott, ijedten kapta le báránybőr-süvegét, és -sokáig nézte az elvágtató kocsi nyomában támadt porfelleget. Hanem azért -megutálod magadban a plebejust, s azt mondod a jelenet láttára: „Szegény -leány!“ - -(1891.) - - - - -A SZINKÖRÖK PSZIHOLOGIÁJA. - - -_Ő._ - -Hozzávetőleg számitva négy-ötszázezerre lehet tenni azoknak a 15–26 év -közötti hajadonoknak, özvegyeknek, elvált és el nem vált asszonyoknak a -számát, akik házmesterlakások örök clair-obscurejében vagy kisvárosok -napfényes utczáin (Besztercze-Naszód földjén virulván, a fővárosi -bolthelyiségekben pedig sorvadozván) minden eszme közül a -leghuzamosabban, mondhatni állandóan – mert naponta legalább tizenöt -órán át – a következő eszmékkkel foglalkoznak: - -– Micsoda buta véletlen, hogy a budapesti kőszinházakban, de Bécsben és -Berlinben is, sőt Londonban, európai és ázsiai fejedelmek előtt, -Tündérlaky Sári, Delej Teruska, Rózsatőy Gitta, sőt Koczurek Iluczi -kreálják a legujabb világjáró operett Mollyját, Pollyját avagy Dollyját! -Mért éppen ők?! Hát az én alakom, hát az én hangom, hát az én sikkem?! -Tulajdonképpen nekem kellene Londonban, európai és ázsiai fejedelmek -előtt, a Pollyt énekelnem, a Monte Carlo grófné nevet valójában nekem -kellene viselnem, azok a toalettek voltaképpen az én jogos tulajdonaim s -az engem illető hódolatokat nem is zsebelné be a szerencsének ez az -érdemetlenül felkapott gyermeke, ha nincs: a buta véletlen, a buta -véletlen!… - -A négy-ötszázezer hölgyből, a kik ma ezekkel az eszmékkel foglalkoznak, -negyven-ötven ki fog válni s négy-öt esztendő mulva ők lesznek a -különböző honi szinkörök primadonnái. Mert Londonig – hajh! – hosszu az -ut s a buta véletlen Thespis kordéját csak ritkán hajtja olyan -messzire!… - -_Ő_ (az öt év mulva ünneplendő Molly, Polly vagy Dolly) a buta véletlent -jelenleg kedves papájában látja megtestesülve. Ez az ember az oka, hogy -neki még most sincsenek kétezer frankos fehérnemüi s huszonnégy-féle -pongyolája, hogy még most sem reggelizik pezsgőt s hogy az igazi életet -csak az Ohnet György ur regényeiből ismeri! - -Kedves bátyját, a ki rojtos szélü mancsettákat visel, nem tartja egész -embernek. Tudja a kis fenyő, hogy vannak pálmák, a kik csak egész -ingeket viselnek, Heathtől hozatják a kalapjaikat s csupán azokat a -fiakkereket használják, a melyek ismert figurák az ügető versenyeken. - -Egyelőre nagyon szereti a sört és a kovászos uborkát. Mindenkit rangja -alatt valónak talál, kivéve azokat a huszártiszteket, a kik az Arany -Griffben bezárt ajtók mögött szoktak mulatni. Nem ismeri őket, de érzi, -hogy ezek az ő világából valók. S ha vele szembe jövet, diszcsörtetéssel -üdvözlik, reagál. Komoly pillantásában benne foglaltatik a bezárt ajtós -mulatságokat megillető figyelem és elismerés. - -Övé a jövő. Szerződni fog Zenőfalvy Pongráczhoz, s ha becses mamájával -megszáll a vidéki hotelekben, igy fogja beirni nevöket a vendégkönyvbe: -„Szivárvány Irma és anyja.“ - -A fővárosban kissé nélkülőzi az éjjeli zenéket és a banketteket, de -kifagylaltozza magát s barátságos a Ganz-gyár ama hivatalnokai iránt, -akik a nyári kritikákat irják. Julius közepén több napilapban -elhomályositja a legdivatosabb primadonnát. Ellenben nem igen lát a -nézőtéren Heath-kalapokat. A Heath-kalapok ilyenkor Ischlben vannak. - -Mert Pest ilyenkor nem Pest, csak olyan Pest-féle. A szinkör sem -szinház, csak afféle szinház-nemü valami. Szegény kis fenyű, London oly -messze van! - - -_Zenőfalvy Pongrácz._ - -Titkos ambicziója, hogy mint szinházi szakértőt, rendezőnek -szerződtessék a Nemzetihez. A vidéken több ugyan a szórakozás, de az se -kutya, ha az embernek nincs egyéb dolga, mint kijárni a szinészházba -kvaterkázni. - -Egyelőre egész nap a tenoristájával veszekszik s este, előadás alatt, a -közizlés elsatnyulásán kesereg. Gyülöli az operettet, de hiába, az -ördögnek is kell gyujtani egy-egy gyertyát s fényes kiállitással hozatja -szinre a _Száz szüzet_. - -Minden szezónban négy-ötezer forint a deficzitje. Huszonhét év alatt egy -egész Kaliforniát vesztett el. Ha abbahagyná az üzletét, kölcsönökkel -szolgálhatna a Rothschild-csoportnak. De haj, a kit megcsipett a -művészet tarantellája!… - - -_A komikus._ - -Télen egy drogista czég utazója vagy jegyző Pest vidékén. Nyáron ismét: -a közönség beczézett kedvencze, a hogy az ujságok irják. - -Erőssége: a kuplék. Jaj az anyósoknak és jaj a politikusoknak, ha ő -előszedi élczlap-reminiszczencziáit! Ezekért a vicczekért deczemberben -mindenfelől visszaküldöztek s egy párszor meg is égettek egy élczlapot, -most furorét csinálnak. - -Vannak orrok, amelyekre semminő vicczért nem lehet haragudni. - - -_A páholyban._ - -Azért jöttek, hogy a szomszédban vacsoráljanak s előbb, a nagyobb jókedv -okáért, kifigurázzák a szinészeket. - -Azon végzik, hogy belemelegszenek a mulatságba. Tehetségeket fedeznek -fel, megrostálják a kőszinházakat s végezetül rosszul vacsorálnak. - -De azért meg vannak elégedve az estéjökkel s a jövő héten megint -eljönnek, ugyanezzel a programmal. - -A tradiczió oly hatalmas! Egyik estéről a másikra már elfelejtődik, hogy -a naiva mily sokat igérő tehetségnek tünt fel s hogy odaát a liba mily -kevéssé váltotta be a hozzá füzött reményket. - - -_A földszinti ur._ - -Legkivált a fehér mellénye kedvéért jött. A mivel azt akarom mondani, -hogy neki telik kedve a fehér mellényében és nem viszont. - -A fehér mellény hat. A szinpadi udvarmesternők és herczegasszonyok e -fehér mellény láttára álmodozókká válnak s vacsorákra gondolnak, melyek -örökkön álmok maradnak. - -A fehér mellény pedig összetalálkozván egy másik fehér mellénynyel, -rövid eszmecsere után konstatálja, hogy volter Charlotte sokkal jobban -domboritott, mint e szinkör művészei. Ezután a fehér mellények -hazatérnek s meg vannak győződve, hogy kellemesen töltötték el az -estéjöket. - - -_A karzat._ - -Hol rejtőznek télen a szinháznak ezek az igazi rajongói, a kik ugy el -tudnak gyönyörködni a legutolsó operettek és bohózatok utálatos mókáin?! -Mennyi nélkülözésről beszél ez a vig hahota! - -Kitörő vidámságuk a bizonyitéka, hogy ők még komolyan veszik a szinházat -s nem keresnek ott egyebet, csak lelki gyönyörüséget. - -Tulajdonképen érettök van ez a bódé s érettök volna minden szinház. És -szegények, egész télen át nem juthatnak hozzá, hogy kielégithessék a -lelki szomjuságukat, mert a szinház drága s ők csak lelkiekben gazdagok. - -Nincs az a rossz, ami ne volna jó valamire. Ne itéljük el a szinköröket. - -(1896.) - - - - -FARSANG. - -Leperegnek az órák, elmulnak az évek. Még alig hogy körülnéztünk a -világban, egyszerre uj alakok sürögnek s forognak körülöttünk, nem azok, -a kiknek az arcza ismerős, nem azok, a kiknek hangját megszoktuk, nem -azok, a kiknek mosolya kedves szivünknek. Koronkint elszórakozunk; -mintha csak tegnap váltunk volna el amazoktól, mintha minden – ó, -ifjuságunk! – csak tegnap történt volna. Várod, hogy a hang, mely -álmodban a füledben csengett, egyszerre ismét megszólal a szomszéd -szobában; el vagy készülve rá, hogy egyszerre csak betoppan hozzád -valaki, aki messziről jött, s igy szól hozzád: „Be rég nem láttalak!“ -Aztán észreveszed, hogy ez csak a Mab királynő rossz tréfája volt; -belátod, hogy, a mit egykor az édes valóságnak tartottál, immáron csak -egy üres absztrakczió, hogy mindaz, a mit az életednek neveztél: füst, -pára, gomolygó pirosság az égen. Uj arczok mosolyognak körülötted, uj -barátok fognak veled kezet, uj élet a régi tájakon, majd olyan élet, -mint a régi volt, de neked már csak félig ismerős. Uj emberek jöttek a -régiek helyébe; a világ ismét tele van apró fejekkel, s ismét tele van -határtalan reménynyel. Honnan jöttek? Malthus rémülve látná, mint -nyüzsögnek az utczán szőke és barna piczi figurák, melyeknek életet -adott a házasságnak nevezett hanyatló üzletág, a gondtalan megszokás, a -véletlen és az édes játék, melynek neve szerelem. Bármi hozta őket, nem -kérdik, hogy megengedi-e jus primae occupationis, lassankint magukévá -teszik a világot, melyet te egykor a tiédnek véltél, s csöndesen, -észrevétlenül elfoglalják régi czimboráid helyét. Hol vannak már azok! -Az egyik sehol, a másik majdnem ugyanott; ki a temetőben, ki egy csendes -zugban, a kályha mellett. Átköltöztek a legendába, vagy vigjátéki apákká -nőtték ki magukat. S az uj szereplőkkel ujjá lett a szin is. Azok az -ideák, melyek miatt a te idődben annyi háboruság folyt, ma már senkit -sem érdekelnek; az uj embereknek más az életfelfogásuk, más a kedvük, a -véralkatuk, mások a szokásaik, még a szótáruk is más. Megváltozott itt -minden, és alig hogy kiöregedtél a könnyelmüség éveiből, már uj -világban, s rád nézve tökéletesen idegen világban találod magadat. - -És mégis, ilyenkor vizkereszt után, ma is csak ugy megkezdődik a nagy -bucsujárás a vigadó felé, mint hajdan a te idődben. Ezek a másféle -emberek, a kik minden egyébben annyira különböznek a te elfelejtett -ismerőseidtől, azonképpen szórakoznak, mint a régiek. Más lélekkel bár, -de ugyanazt cselekszik, a mit a te embereid miveltek vala. A szereplők -ujak, de a komédia a régi. Hol van Bietris, s hol van Allys? Árnyékokká -lettek, vagy meghiztak a bánattól; eltüntek, vagy azokon a székeken -foglalnak helyet, a honnan a lányokat nem, csak a frakkos emberek eleven -sövényét láthatni. Jöttek helyökbe uj Bietris-ek, uj Allys-ok. Az -emberanyag uj, de Afrodite ünnepei ugyanolyanok, mint a minők a mi -időnkben voltak. A kik egykor elevenné tették a redut oszlopos -csarnokait, elsuhantak a semmiségbe; Karneval herczeg, a vértelen, üres -fekete dominó, él és uralkodik. - -S hozzák, rendre hozzák trónja elé a szüzek ujabb seregét. Jönnek ők, -kiknek derekához még férfi karja nem ért, kik nem érezték még a suttogás -meleg lehét, hogy meginduljanak utjokra… Ki és mi hozza őket ide, hogy -soha se fogy ki belőlük ez a nagy terem, alkalomcsinálója annyi -regénynek, s annyi szomoru románcznak?! A hagyomány? Az érdek? Felejtő -öregek gondatlansága? Nem. Anyjok, Afrodite. Ne tessék elhinni, hogy -mindez azért van, mert férjhez akarnak menni, mert férjhez akarják őket -adni. Ez az érdek elég hatalmas érdek, csakhogy ettől az érdektől a -bálozás még kimehetett volna a divatból. De mindaddig, mig akad egy -tizenhat éves lány, a kinek édes nyugtalanságot okoz a férfihoz való -közeledés zavaros gondolata, a farsangolás halhatatlan. - -Dehogy van az ugy!… az a gyereklány még nem gondol semmire; szeret -tánczolni, ennyi az egész, mint a hogy az apró lények szeretnek -ugrándozni! Annak a másik dolognak semmi köze a bálozáshoz… ez a -közkeletü felfogás a farsangolásról. Nem is lehet azt nyiltan -megvallani; mert hisz akkor czinizmus volna mégis oda vinni őket a férfi -karjai közé. Ők maguk se vallják meg maguknak; legalább nappal nem. És -mégis igy van. Az érdek nem izgat fiatal lényeket, még a férjhezmenés -életbe vágó érdeke sem; a szórakozás vágya nem tesz álmodozóvá. S ők -ábrándoznak, vágyódnak, sóvárognak… - -Tánczoljatok kis lányok! Afrodite hiv! Menjetek; hi a végzet. S -végződjék kezdődő regényetek akárhogy, nem érdemes élni, csak azért a -csepp regényért. - -(1897.) - - - - -UTAZÁS BUDAPEST KÖRÜL. - -_Don Juan_ ama halhatatlan stanczáiban, a hol Lord Byron az igazi, nagy -vivőrök hozzáértésével sorolja elő, mi minden édes a világon, a mi nem -oly édes, mint az első csók: benn foglaltatik, hogy édes dolog langyos -éjszakán hallgatni a gondolás dalát, benn foglaltatik minden, mi szép és -örömet adó, de érthető okoknál fogva, sajnos, egy szóval sincs -megörökitve, mi kellemes, mi jó: tétlenül és gondtalanul tölteni el egy -májust – Budapesten. Pedig csak egy nagy költő énekelhetné meg -méltóképpen a budapesti májust. Páris márcziusban már kikel magából, -London csak juniusban kezd zajosabban élni, Budapesten május a legszebb -hónap. Ilyenkor csupa ragyogás, csupa elevenség, csupa élni vágyás. -Micsoda pezsgés az első meleg napig! Az operának valóban világvárosi -karaktert ad a legnagyobb hirü külföldi énekesek és énekesnők -felvonulása, a Park-klubban egyik vendéglátás a másikat éri, nyolcz -szinházban verik egyszerre a dobot s fogdossák a közönséget orfeumoktól -levetett ötletekkel, a lóversenytér még hangos a letört játékosok -jajától, a kocsi-korzókon kábitó lármával dübörögnek egymásra -mennyezetes hintók és szerényebb kocsik, a képviselők megverik egymást, -szóval: minden percznek megvan a maga varázsa. A boulevard des Capucines -nem élénkebb, mint Budapest az Oaks vagy a király-dij napján. - -Az első, igazán meleg nappal azonban vége a világvárosiasságnak. A -kocsikázó grófkisasszonykák egyszerre eltünnek, a rondinella pellegrinák -elröppennek, Isten tudja hová. A játékosok felutaznak Bécsbe a pénzük -után, a képviselők haza néznek barátkozni a néppel s Pesten nem marad -más, csak a szinkörök népe. - -Még London se olyan költözködő város, mint a mi Budapestünk. A ki csak -birja magát, junius elején siet el, bárhová a pokolba, mint a hogy -Bombayből rohannak el az angolok az első pestis-hirekre. Még az se marad -„itthon“, a kit valami ide köt; azok, a kiket napközben a Kossuth -Lajos-utczában látunk, legnagyobbrészt leányfalvai, török-bálinti vagy -gödöllői lakosok. A szinkörök szinész-seregén és hű közönségén kivül -igazán csak azok tartanak ki, a kik: nem élnek, csak dolgoznak. - -Addig azonban: még folyik a vigasság. A szellősebb mulató helyek -telidestele, jeléül, hogy Budapest az élvező városok közé tartozik, azok -közé, a melyek a legkevésbbé méltányolják az otthonülés örömeit. Pedig -azok a mulatságok, a miket fővárosunk a tavaszi mulatóknak kinál, -meglehetősen egyhanguak. Azóta, hogy Budapest lakossága éppen háromszor -akkora lett, mint a mekkorának elődeink ismerték, a metropolissá vált -Budapestnek csak uj vendéglői vannak, uj mulatsága nincsen. A városra -alig lehet ráismerni, de a szokásai megmaradtak. A programm most is -ugyanaz, mint régente: a budai aréna márvány vagy egyéb menyasszonynyal -és frissen sült libapecsenyével, a Hangli dunai levegővel és sok -emberszólással, kirándulás a Svábhegyre vagy a Zugligetbe, kocsin avagy -gyalog (az első tizezer és az utolsóelőtti tizezer használatára), a -Margitsziget szunyogokkal és kényszerzárórával, végül a liget, néha: -Ős-Budavárával súlyosbitva. Nem, ez nem sok; de a világvárossá nőtt -Budapest ma is beéri vele. Vivőröknek egy kissé nyárspolgárok vagyunk. - -Nem tünik fel önöknek, ha a megszokás erejénél fogva estéről-estére -fölkeresik ezeknek a „mulatóhelyek“-nek egyikét vagy másikát, hogy -ilyenkor, a szigoru nyár előtt, tehát mig az élvező Budapest itthon van: -mindig, mindenütt ugyanazokat az arczokat látni, s tegyük hozzá: -ugyanazokat az uj, fiatal arczokat? A mi kéj a nevezett El Doradókban -föllelhető, e kritizálható kéjek serlegét mindig ugyanazok a kevesen -üritgetik fenékig. S ó mi rövid ideig tart a mámor ideje! A három évvel -ezelőtt mindig, mindenütt látott arczok eltüntek; mintha elpárologtak -volna. Hová lettek? Oda, a hová azok az efemeridáknak nevezett -kérészéletü, finom szárnyu lények, a melyek nyaranta roppant rajokban -röpdösnek a villamos lámpák körül, hogy másnapra, harmadnapra -megsemmisüljenek. A három évvel ezelőtt mindig, mindent élvezők már nem -szerepelnek, nem élveznek, voltak, nincsenek, gurulnak lefelé, talán már -legurultak, saisonjuk elmult. Eltünedeztek azzal a hirtelenséggel, -amelylyel a harmadévi Derby-lovak; alig egy-két alak maradt -„versenyképes“ közülök. Ó, mily közepes élvezetekért galoppoznak a -Nirvánába, szegények! - -Az emberek elmulnak, „letörnek“, de az intézmények – legyenek bár -korcsmák – megmaradnak. A libapecsenye jó hire tovább él, mint a -fogyasztó. És Budapest, a nagyra törő, a villámos találmányok és az à la -Amerika élet fővárosa, e feltünést keltő parvenü a metropoliszok között, -– alighanem a társaságos élet kifejlődésének hiányában – fölcseperedve -is hü maradt az egykori Pest nyárspolgári szokásaihoz. Ez a Vanderbilt -még most is kuglizik. - -Ha paloták emelkednek a patriarkális, pestiesen izléstelen, földszinti -vagy egyemeletes házak helyén, ha villámos kocsi dörömböl a föld alatt, -s a léghajó nemsokára sehol se hiányzik a műveltebb családok asztaláról: -a budapesti élet édes-keveset változott egy félszázad óta. A politikus -szatócsok, kertészek és csizmadiák a megmondhatói, mily hiven kitartott -ősi mulatságai mellett a nagyvárossá fejlődött Budapest. Csak két dolog -változtatott életmódján egyet-mást: a lóverseny játék elnépszerüsitése, -és másodszor a biczikli divatja. Az a metamorfózis, melyet az utóbbi -idézett elő, már befejezettnek mondható, sőt némi részben szinte a -multhoz tartozik, de annál inkább meg lehet állapitani, hogy a biczikli -hóditó inváziója, a diadal teljessége idején, mennyire mássá tette a -város arczulatát. A ligetre sokáig nem lehetett ráismerni: az ósdi -mulatóhelyek környékén ezer meg ezer pneumatik röpköd az est sötétjében, -mint megannyi Szent János bogár, s egy darabig ugy látszik, hogy rövid -néhány év mulva a biczikli csábjainak senki, de senki se fog -ellentállani… A grófkisasszony órákat vesz a biczikliakadémián, a -pinczér lopva tanul meg bicziklizni a vendég pneumatik-ján, minden arra -mutat, hogy nemsokára nem lesz ember, a kinek a mindennapi életében a -biczikli ne játszanék egy-két óráig fontos szerepet… Ez a divat is -elmult. - -Mikor Ős-Budavárt még csak tervelték, azt lehetett volna képzelni, hogy -az uj vállalkozás egy kis mulató várossal fogja megbőviteni Budapestet, -s hogy ez a magától fejlődő mulató város sokban meg fogja változtatni a -budapesti vivőr-ök életmódját, sőt befolyással lesz a minorum gentium -izlésére is, megismertetvén a csak mulatságában művelődő jó népet elmés -és nálunk eddigelé ismeretlen szórakozásokkal. Ebből nem lett semi. -Ős-Budavárból csak nagyobb, több szakaszból álló éjjeli kávéház lett, a -hol a szabadban lehetett kávézni és mulatozni, ha ugyan a lármás nótázás -és a pinczérnőkkel való társalgás is mulatság. Ez nem sok, s azzal, hogy -a konfettit néhány éven át végelnépszerüsitették, nem segitettek a -dolgon. Bizony, kár volt ezt a szép játékot igy kiparodizálni. Nizzában -mindenki szivesen vesz részt a konfettizésben – igaz, hogy ott ez nem -_toujours perdrix_ – de a mi köz-hajigálózásainkban csak a naivaknak -telhetett öröme, meg a szemorvosoknak, a kik a szenvedélyes konfettizők -szem-katarusát gyógyitgatták. - -Ős-Budavár dicsősége se tartott sokáig. Ellenben az agg politikus -szatócs és hű élete társa, a márványara olyan sokáig élnek, mint -Philemon és Baucis. - -(1899.) - - - - -REGÉNYTÁRGYAK. - -Borszéki Boldizsár, a regényiró, a kinek nevét egy különleges világ -szines és hü rajza tette divatossá, jókora csomaggal egyetemben hosszabb -levelet kapott egy névtelen kollegájától, a kit jó ujságirónak s nem -tehetségtelen elbeszélőnek ismert. A sikerek nélkül szükölködő kartárs a -következőket irta neki: - -Igen tisztelt uram, - -önnek ajánlom a mellékelten küldött regényt, mert ön jóakarattal itélte -meg azokat az irodalmi bünöket, amelyeket napról-napra elkövettet velem -a kénytelenség, meg valami érthetetlen beszélési kedv, melyet a világért -sem mernék _hajlandóságnak_ nevezni. Önnek ajánlom, mert ön is nagyon -szereti _Copperfield Dávid_-ot s bizonyára részvéttel gondol az ezer meg -ezer névtelen kis Copperfieldre, a kik homlokukon az intő czédulával: -„Vigyázzatok, mert harap!“ Peregrine Pickle, Roderick Random s a vitéz -Tom Pip kalandjairól álmodoznak. Önnek ajánlom végre, mert ön is érzi, -hogy valamiképpen vannak dolgok, a melyek megtevődnek, de a melyekről -nem szokás beszélni, azonképpen vannak más dolgok, amelyekről szintén -bajos volna szólani s a melyek mégis megiródnak. Megiródnak annyival -inkább, mert ha lehet irni robotban is, ezeknek a dolgoknak megirása -soha se munka, hanem ellenkezőleg, az egyik legnagyobb öröm ezen a -világon, mely lehet jó, lehet rossz, de a mienk. - -Milyen különös valami is a szemérem!… Ugyanaz a szemérem, mely koronkint -minden elképzelhető megalázással fenyeget bennünket, hogy ha véletlenül -fennhangon találnók elmondani, amit éppen gondolunk, ugyanez a szemérem -engedékeny, mint egy elkábult asszony, mihelyst irásról van szó. A -szerelem, ha élőszóval nyilatkozik meg, nem igen használ se alanyt, se -állitmányt: ha ir, áradozik. Fenszóval mindenki büszkébb önmagánál; a -kérés, a gyónás, az esdeklés és a vallomások csak irásban találják meg -igazi hangjokat. S az első pillanatra ugy tetszik, mintha irni -alantasabb dolog volna, mint beszélni. Mert meglehet, annak a -lelkiismeretét, a kinek toll van a kezében, mindössze az teszi -könnyebbé, hogy nem kell rögtön helyt állania azért, a mit mond. De nem, -az igazság nem ez. Az igazság az, hogy annak, a ki ir, van egy büvös -fátyola, a melyet ez a félénk Szemérem akkor dobhat a papirjára, a mikor -eszébe jut, a mikor valamitől éppen megriad. Nem azért könnyebb irni, -mint beszélni, mert az irásainkért nem kell tüstént helytállanunk, hanem -azért, mert a szabad elhallgatás s a szabad fordulatok mentsvárai között -nagyobb biztonságban érzi magát ez a Szemérem, a mely mint minden -Szemérem, nem csupa tartózkodás, hanem egy kissé közlékenység is, s a -mely mindig bátrabb éjjel, mint fényes nappal, a mikor meglepetések -fenyegetik. - -Ha ráér, kérem, olvassa el a regényemet, s alkalom adtán mondja meg, -érdemes-e kiadnom? - -Tisztelő hive _Bodoki Márton._ - -– Akár el se olvassam, – szólt magában Borszéki – ugyis tudom, hogy mi -van benne. A levélben nagyon sokat emlegeti a szemérmét; ez azt jelenti, -hogy elfecsegi azt, a mit nem illik kifecsegni. Afféle „Wahrheit und -Dichtung“ lehet, bizonyosan az élete történetét beszéli el benne, s ez a -történet semmiben sem különbözik a többi, regénynek keresztelt -autobiografiától. Ábránd, csalódás, szamárságok. Minden felsőbb leány -könyv nélkül tudja már az egészet. S ő azt hiszi szegény, hogy vele -valami különösen érdekes történt, a mit minden áron el kell beszélnie. -Odacsapja a naplója elé a _regény_ szót – mintha ezzel félrevezetne -valakit! – s meg van győződve róla, hogy az ő felcziczomázott, -kiszépitgetett esete érdekelni fogja az embereket. Ma, a mikor a -pénzpiacz helyzete… s a többi! - -De vagy két hét mulva, egy éjjel, a mikor szokatlanul későn érkezett -haza, az iratcsomó szemrehányóan pillantott rá. - -– Mit tegyek? – szólt – mégis csak el fogom olvasni. - -Aztán lefeküdt és hátat forditott a paksamétának. - -Körülbelül négy hónapig küzdött a sorsa ellen. De ekkor már kezdte -idegessé tenni ez az átkozott kéziratcsomó. Mintha egy gnóm ült volna a -szobájában, a ki folyton ránéz. - -Ismerik önök az el nem olvasott kéziratok néma panaszát? Borszéki egy -darabig még hősiesen viselte magát. Egyszerüen nem nézett oda, a hol a -gyülölt iratcsomót tudta. De nincs rettenetesebb, mint a lelkifurdalás; -éjszaka, mikor éppen el akarsz aludni, a nappal oly jóviseletü gnóm -megmozdul, ágyadhoz lép s elkezdi kalapálni a fejed. - -Borszéki elvesztette az étvágyát; megfogyott, lesoványodott. Az orvos -tejet és hidegviz-kurát rendelt s Borszéki azt hitte, hogy ki fog -gyógyulni. De kettőjük közül mégis csak a gnóm volt erősebb. - -Borszéki kiugrott az ágyából. - -– Nincs más hátra – hörgött deliriumában – le kell számolnunk. Annyi -bizonyos, hogy mi ketten nem élhetünk békességben e négy fal között. -Vagy ő vág földhöz engem, vagy én vágom földhöz őt, de meg kell -küzdölődnünk. - -Kibontotta a regénycsomót s elolvasta a regényt a nyolczvanhetedik -lapig. - -– Mit mondtam! – szólt aztán megkönnyebbülten, szinte diadallal. – Az -ismeretes szósz! Nagyon érzékeny lélek, kevés akaraterő; értelmetlen, -szivtelen környezet, a dolgok fátuma; ambiczió és szerelem, a melyek -közül az egyik is, a másik is csupa gyötrődés. Éppen százszor olvastam -ugyanezt. - -Lelökte a sok papirost a szőnyegre s elkezdett bölcselkedni: - -– Nem furcsa? Azoknak, a kik igazán rendkivüli életet élnek, egy -Barnatonak például, soha se jut eszébe, hogy elbeszéljék -emebertársaiknak: mit éreztek, gondoltak, akartak s értek el egy fél -életen át. Ellenben azok, a kikkel szóról-szóra ugyanaz történt, a mi a -szomszédjukkal, leküzdhetetlen vágyat éreznek fölfedezni felebarátaik -előtt, hogy: mi esett meg velök és hogyan. Valami belső kényszer hajtja -őket, hogy meggyónják azt, a mit mindenki tud s a mi maga a megtestesült -mindennaposság. Mi az ördög ez? Nem lehet egyéb, mint: a gyöngeség -közlékenysége. S a gyönge, a tehetségtelen regényirót már az első -szavából felismerheted: arról, hogy csupa szubjektivitás, hogy nem látja -meg, a mi körülötte történik, mivel teljesen el van foglalva a maga -hétköznapi bajával, a melyet fontosnak, egyetlennek, hallatlannak -képzel, mert különben nem magyarázná olyan részletesen. Még kezébe se -vette a tollat és már el van döntve, hogy hiábavaló munkát fog végezni, -mert beszéljen az esetéről akármit, akárhogyan, ez a megszokottságánál -fogva senkit se fog érdekelni. Pedig az élet – a mások élete – tele van -mulattató dolgokkal, s mindazzal, a mi a regényirót szórakoztatja; a -regénytárgyak csak ugy szaladgálnak az utczán. - -Elgondolkozott, kikkel találkozott aznap s igy fűzte tovább a -gondolatát: - -Egy délután tiz regénytárgyat szedhetsz fel. Ime, például a mai nap -kucséberjei. Találkoztam A.-val; ennek az élete csupa mulatságos -ellentétből áll. Délelőtt a kőszént igazgatja, délután lirai költő. -Először husz esztendős korában házasodott meg s keservesen megbünhődött -érte. Rut és hozzá képest vén hölgyet vett el, a ki fogolylyá, -rabszolgává tette; agyondolgoztatta és féltékenységi jelenetekkel, -veszekedéssel, kellemetlenséggel traktálta egy életen át. Ez az asszony -undok volt és becsületes; helyesebben szólva: becsületes és undok. -Pokollá tette férjének az életét; végre meggondolta magát és meghalt. -Azóta A. egyremásra irja hozzá a gyászoló elégiákat, de ez nem -akadályozta meg abban, hogy hatvan éves korában feleségül ne vegye első -nejének unokahugát. A leány számitásból ment hozzá; isten tudja, mit -gondol magában, de megbecsüli az öreg kőszén-királyt. Czirógatja, -hizeleg neki, flanell-ingekbe bugyelálja, s minden héten friss virággal -disziti az első asszony sirját. És A. most olyan boldog, hogy néha -tánczra perdül, a mit husz esztendős korában sohase tett. Egész életében -mindig beteg volt; most virul s maga az egészség. Egy ember, a ki hatvan -esztendős korában kezd élni! Alig hogy elváltam tőle, B. kapitánynyal -találkoztam. Ez az ember olyan rettenthetetlenül bátor, mint Bayard, de -iszonyuan hiu erre a tulajdonságára. Volt egy csomó lovaghistóriája, de -tizannyit hazudik. Ha hallgatag természetü volna, az emberek föl se -mernének rá tekinteni a nagy tisztelettől; igy az egész világ kineveti, -persze a háta megett. Dickensnek való figura. Aztán C.-éket láttam, az -egész familiát. Micsoda komédia a történetük! Fiatalon keltek össze s -egy életet töltöttek egymástól távol. Mert szegények voltak. A legény -nem tudta eltartani az asszonyt, csélcsap volt és könnyelmü; elment -vándorolni s faképnél hagyta az asszonyt. Egész fiatalsága egy más, -messzi világban zajlott le, magához hasonló, könnyelmü nők között, a -kiknek a nevére és figurájára ma már nem emlékszik. Időközben megszedte -magát és vagyont szerzett. Mikor aztán öregedni kezdett, a vére is -lehült, eszébe jutott, hogy van a világon egy áldott, jó teremtés, a -kinek az élete abban múlik el, hogy folyton ő rá, a hütlenre gondol; -kapta magát és hazajött érte batáron. S az isten megáldotta Sárát -gyermekekkel. C. most példás életet él; boldogok, sőt fiatalok is, mert -vagyonosak. Pedig az alatt a husz év alatt, a mig egyáltalán érdemes -élni, nem is látták egymást soha. Árgirusnak és Tündér Ilonának nevezném -őket, mert oly sokáig keresték egymást. Utóbb D.-né jött szembe velem. -Ennek az asszonynak a tragikuma a legvidámabb dolog a világon. Már -tizenhat éves korában olyan megjelenés volt, hogy láttára mindenki azt -gondolta: „Na, aki ezt elveszi, az legény legyen a gáton!“ Ő maga is -hősökről álmodozott s D.-t választotta férjül, a ki olyan pisztolylövő, -mint Carver. Kiderült azonban, hogy emellett olyan flegmatikus, mint egy -havasi morga. D.-né már unja őt, mint a bünt s szivesen udvaroltatna -magának, de a gavallérok igen respektálják a félelmetes pisztolylövőt s -a szegény asszony – az egyetlen lény, a ki nem retteg D.-től – csupa -Józsefre talál. Este E. kisasszony és F. ur beszélgetését hallgattam egy -darabig. E. kisasszony grófhoz vagy herczeghez szeretett volna feleségül -menni, de minthogy se herczeg, se gróf nem akart jelentkezni, -elhatározta, hogy a férfiak egyáltalán nem méltók rá. F. ur annak idején -rettentő Don Juan volt s azt tette fel magában, hogy fényes partit fog -csinálni. Ennek, ellentétben a kisasszonnyal, az volt a -szerencsétlensége, hogy csak ki kellett nyujtania a kezét. Az asszonyok -rendre elcsábultak, s a leányok, a kiket kiszemelt, mind hozzá akartak -menni. F. azonban látván, hogy milyen könnyü a siker, vérszemet kapott s -egyre fényesebb partira áhitozott. Felbontogatta régibb frigyeit s mind -magasabbra tört. Egy szép nap azon vette észre magát, hogy -megkopaszodott, az orra megvörösödött, az asszonyok nem csábultak el -többé s a leányoknak se kell már. Valahol, a hol nem elégedett meg, -elvétette a számitást, de végképpen elvétette. Most ugy fest, mintha el -akarná venni az E. kisasszonynak nevezett savanyuságot. Méltók volnának -egymásra. Közelükben G.-t láttam, a kit tizenöt év óta mint a stréberek -mintaképét emlegetnek. E tizenöt év alatt annyit dolgozott, futott, -fáradott, izzadt, hajlongott, mosolygott, intrikált, hogy Dalai Lámává -kellett volna lennie ezzel a fáradsággal; ott van, a hol tizenöt évvel -ezelőtt. H.-val beszélgetett. A H. esete se rossz. A föld még nem szült -nagyobb krakélert, mint ez a fiatal ügyvéd. A mig meg nem házasodott, -háromszor annyi volt a párbaja, mint a pöre. S apósa, a békés városatya, -csak azzal a föltétellel adta hozzá a leányát, ha szavára fogadja, hogy -meg fog juhászodni. H. olyan becsületesen megtartotta a szavát, hogy -egyszer, mikor a feleségével volt valami mulatságon, zsebre vágott -valami hatalmas szóbeli inzultust; nyilván félreismerték s ki akartak -kezdeni vele. Soha semmi se került nagyobb áldozatába, mint ez az -önmegtagadás; sohase volt nagyobb hős. Mikor hazamentek, a menyecske -sirva borult a kanapéra: „És én még azt hittem, hogy egy vasgyároshoz -megyek feleségül! Istenem, milyen szégyen! De hát hogy lehet valaki -ilyen poltron!“ H. azt hitte, hogy megüti a guta. Azóta minden nap pofon -vág valakit s a felesége folyvást retteg, hogy mikor hozzák haza -lepedőben. És K., a ki… de hiszen nincsen vége. Nyisd ki a szemed s öt -percz alatt látsz annyi valóságot, a mennyi bőven elég egy négyszázlapos -regény füszeréül. Mert a valóság a regénybe csak füszernek való. -Beszéljenek nekem akármit, a regény sohase: a reális élet, a regény -főképpen a képzelet munkája, a mint hogy a nők és az ifju emeberek, -ennek az iparczikknek a fogyasztói, nem is akarnak egyebet, mint – -némiélettel füszerezett, egy kicsit megelevenitett – képzelt dolgokat. A -regény és az élet! Hogy csak egy nagy és közös hunczfutságra mutassak -rá: a regényekből azt vélné az ember, hogy az élet csupa szerelem; a -meztelen igazság pedig az, hogy a szerelem sokkal kevesebb helyet foglal -el az emberek s kivált a férfiak életében, mint a regényirók hazudják. -De se annyi pénz, se annyi szépség, se annyi intrika, se annyi párbaj, -se annyi harmonikus jellem nincs az életben, mint a mennyi a -regényekben; az életben csak a véletlen több, melyet a művészet számüz. -Tanulság: ne üzz didaxist; ne beszélj magadról, hanem másokról; s -mesélj, mesélj akármit, mesélgetés közben ugyis önkéntelenül elmondod -azt, a mit láttál, és: ez a regény igazsága. A ki azt beszéli el, a mi -vele esett meg, a ki az igazat és csak az igazat mondja el, az borsót -hány a falra, igazsága el fogja rettenteni az olvasót, igazsága -pusztában kiáltó szó marad. - -Történt azonban, hogy Borszéki egy éjjel ezt álmodta: - -Benyit L.-néhez, az imádottjához s rajta éri a hölgyet, a mint ez -szerelmes levelet ir a kinai trónörökösnek: „Kedves sárgám! Nem élhetek -nélküled; te vagy életem, halálom!…“ - -Dühbe jön, kikapja a levelet L.-né kezéből s igy kiált fel: - -– Megyek azonnal a külügyminiszterhez s felelősségre vonom a -czong-li-jáment! - -De a külügyminiszterhez csak a mont-cenisi alaguton át lehet eljutnia. -Derekát meggörbitve s térdig vizben botorkál előre; végre sok, sok idő -multán világosságra ér s ott áll a külügyminiszter előtt, a kiben -Bodokit ismeri fel. - -– Lássa, kedves Borszéki – szólt a miniszter szeliden feddő hangon – ön -még most sem olvasta el a regényemet! - -– Nem elég valárd – felel Borszéki – nem elég eleven. Vagyis inkább -nagyon is valárd, tulságosan sok benne az igazság. Annyi bizonyos, hogy -nem fog tetszeni a közönségnek. - -– Honnan tudja? – szólt nyersen a miniszter. – Az itészet szép, de -csupán akkor, ha az itész csak a maga nevében beszél. Ha az itész -másokra fogja rá a maga gondolatát, az itész hazudik. Különben micsoda -közönségről beszél ön? Arról a kis körről, a melyet ismer? S a mai -közönségről, vagy a holnapiról? Ma, meglehet, csak a mesélgetés tetszik; -az anekdota, az elevenség, mint ön nevezi. De mit tudja ön, hogy holnap -mi lesz divatban? Vajjon nem az igazmondás-e? A szubjektiv, a hogy ön az -igazságot csufolja? - -– Exczellencziád meg fogja engedni… A czong-li-jámen… - -– Holnap – vágott közbe a miniszter – s hangja nem türt ellenvetést – a -világ torkig lesz az önök szines meséivel s ha meg akarja tudni, hogy -milyen volt az ember az elmult korszakban, előveszi a mi könyveinket. -Mit tudhatna meg az önök kalandos, anekdotás történeteiből? -Külsőségeket; egy csomó ürességet. A mi könyveinkből ellenben megismeri -az elmult korszak emberének vágyait, törekvéseit, lelki hajlandóságait. -Jegyezze meg magának, az embert nem a ruházat teszi; nem a furcsaságok, -nem a humoros következetlenségek, nem az, a mit a véletlen miveltet -veled. Pedig önök ezt nevezik jellemnek és folyton csak ezzel -foglalkoznak az irásaikban. Nos, én azt mondom önnek: az ember nem az, a -mit _csinál_, hanem az, a mit _akar_. A mit csinál, az: esetleg; a mit -akar: az korának törekvése, vagy az örök emberi. Ehhez képest a -regénytárgy: nem az élet tarkaságai, hanem az: a mi mindenkivel -megtörténik. Amaz dajkának való téma; az igazi iró mindig emerről fog -beszélni. - -Borszéki fölébredt, egy kicsit kérődzött az álmán, aztán vállat vont s -igy morgott magában: - -– Tudja az ördög. - -Majd gyertyát gyujtott s mivel az álom végképpen kiment a szeméből, -elővette a boszorkányos iratcsomót, kikereste a nyolczvannyolczadik -lapot, egyet sóhajtott s tovább olvasta a legujabb _Copperfield_-et. - -Egy óra multán, mialatt czigarettát keresett elő, igy szólt magában: - -– Ez a regény nem is olyan rossz, ha nem tud aludni az ember. (1901.) - - - - -FÁZÓDÁSOK. - -„Brrr, millen idő, millen idő!…“ A mint hazulról jövet végig szántjuk az -utczát, a ruhánk csupa lucsok, s mire ismét a honi révbe érünk, a sár -megfagyott rajtunk, s a talaj lábunk alatt jeges-tengerré vált. Az -önfentartás ösztönénél fogva óvatosan tipegünk előre, s irigyeljük a tiz -éves lábakat, melyek vakmerő vidámsággal siklanak át a kerékvágás -jégfodrain s az apró gleccserekké vált hó-halmokon. Az országutak -sarkain vadul kergetőző, impertinens Szél ifiurak teleszórják szemünket -a háztetők havával, s a tűhegyü, kemény dara felcsipi arczunkon a bőrt. -Szemben pedig a vén Akvilon fújja ránk jeges lehelletét. A hideg átjárja -minden csontunkat, minen csigolyánkat; kezünk dermedten keresi a -zsebeinkben képzelt takarék-meleget; s a ránk támadó vad fuvalomtól alig -tudunk előre haladni. Végre otthon vagyunk. A szél dühösen csapja be -mögöttünk a nehéz kapuajtót; fölmenekülünk a lépcsőn, s azt reméljük, -hogy odafenn majd csak elzárkózunk előle. De üldözőnktől otthonunkban -sincsen maradásunk. Ahogy benyitunk a szobánkba, már felüti a fejét, -mint a balett elűzhetetlen zöld ördöge, végig fütyül a kályháinkon s -kikergeti belőle az utolsó meleget. Majd össze-vissza rázza az -ablakokat, fölemelgeti szőnyegeinket, s vad konczertet visz végbe -kürtő-birodalmában. - -Egymagában álló szomszédtalan házunk olyan, mint egy mondai vár: csak a -szélkakas csikorgása hiányzik, s azt képzelhetnők, hogy mese-országban -vagyunk. Dideregve huzódunk meg keményen ostromlott, pislákoló tüzü, -félig már tehetetlen kályhánk mellett, s kábultan, lemondással türjük a -Duna felől ránk szabadult szellemek kegyetlen dáridóját. Ó, az a -borzasztó szél! Kellemetlen süvöltő danája kizavarja tűzhelyünk mellől a -nyugalmat, kitartó tombolása fáradtsággal és szorongással tölt el, -megszállja érzésünket, lelkünket, s az ember alig tud gondolkozni -miatta. - -Egyszerre megértjük az északi irókat. - -Igen, ez az az idő, mikor a lélek valami mondhatatlan, névtelen, mély -elégedetlenséggel telik meg, ez az az idő, melyben a rossz érzések -fogannak s mely megtermékenyiti a sötét gondolatok csiráit. Ott, a hol -ez a szél heteken át dühöng, csak szomorú, megszállottsággal teli és -őrültségekre hajlandó lelkek formálódhatnak; ez a rettenetes szél -dajkálja azt a hangulatot, mely bűnbe viszi az elkeseredett, fantaszta -asszonyokat, mely rossz gondolatokat ébreszt a tékozló fiúban, mely -álmataggá és halovánnyá teszi a serdülő leányt. Ez a szél a sátán egyik -ügyvivője; ez a szél találtatta ki az első uzsorát, az első -szivtelenséget, az első házasságtörést. - -S ez a szél keltette fel először azt a gondolatot, hogy: „Ó mily jó -meghalni!“ - -Szegény északiak! Legyenek megbocsátva összes büneitek! Megértjük minden -szomoruságtokat, rossz kedveteket, s a konok vágyódást, a melylyel egy -őrültségben akarjátok elfelejteni ezt az egész komor, hideg, -szél-süvöltéssel teli, borzasztó világot. - -Mi pedig örvendezzünk, hogy csak dilettáns módjára ismerhetjük meg a -magasban lakozók örök hangulatát. - -Végre is, ránk, szerencsésebb égalj lakóira, évente csak vagy tiz ilyen -napot mértek a kegyelmes istenek. Ezt a tiz napot még csak ki lehet -állani valahogy. - -Igaz, hogy ezt a tiz napot aztán nincsen mód kikerülni, ha meg nem -szökhetünk előle a szép boldogabb délre, a Riviéra áldott földére, vagy -Livadiába, hol a tavasz örök. Ezt a tiz napot egyszerüen el kell -szenvednünk; nem óv meg tőle a czivilizácziónak semmi ravaszkodása, a -fényüző élet semmi kényelme. Ez a tiz nap megtalál bennünket a városban -is, az egymást védő, jól kibélelt kőfalak között; s mi, a munkások -százezrei, a kiknek a tavasz nem hozza meg a villegiatura örömeit, a kik -csak hirből, hallomásból, távoli emlékekből tudjuk, hogy mi a levegő, s -mily édes hallgatni az erdő beszélgetését, mi, a kik azt képzeljük -magunkról, hogy nekünk, mint a portugállnak, mindegy: május avagy -deczember hó, mi, akik egész éven át azt se tudjuk, hogy mi a természet, -ezen a tiz kellemetlen napon ujra megtanuljuk, hogy: a természet, -igenis, létezik. - -Az örömeit, azt eldobhatjuk magunktól: de a kegyetlenkedését ki kell -állanunk. - -S bizony, a természet Karácsony és ujév táján rendesen rosszul bánik -velünk. Ha fehér karácsonyért epekedünk, többnyire betelik a -kivánságunk: fehérnek elég fehér a karácsonyunk, de még hidegebb, még -szelesebb mint fehér. - -Karácsony hetében Budapesten mindig igen ritka a betörés. A betörők is -megülik a nagy ünnepet; leteszik szerszámjaikat, s merry Christmast -ünnepelnek családjaik körében. Bizonyára megérdemlik ezt a kis -nyugalmat; mert évközben derekas munkát végeznek s rászolgálnak egy kis -pihenésre. Az ünnepen aztán egyesületük hangversenynyel egybekötött -mükedvelő előadást is tart valahol; sajnos, a jelenlevők névsorát a -rendőrségnek nem igen sikerül megszereznie. - -De, mint jól szervezett egyesülethez illik, a szeretet ünnepén ők is -vidáman kaszinóznak ismeretlen helyiségeikben. A legrettenetesebb időben -ők se fázódhatnak kinn a szabadban a szokott munka mellett; éjnek -éjszakáján gémberedő ujjakkal nem lehet a boltok zárát felfesziteni. -Idejöket tehát kénytelenek a családiasságnak szentelni, s a munka -óráiban kulcsok zörgése, vésők koppanása helyett fölcsendül a dal: „Du -hast mich nie geliebt!“ - -(1896.) - - - - -A GEROLSTEINI HERCZEG NAPLÓJA. - - -I. - -14. III. 9. - -Nevelőm, Mentorovicz báró javaslatára, naplót fogok vezetni. Ő -bebizonyitá nekem ez intézmény szükségességét. Tényeimet bizonynyal fel -fogja jegyezni a világtörténet, de megfoszthatom-e az utókort lelkem -fejlődésének történetétől? E czélból a legkényelmesebb az volna, ha -sztenográfok és ujságirók által örökittetném meg mindazt, a mi elmémben -felrajzik. Persze e nép nem bocsájtható környezetembe. Igy nem marad más -hátra, minthogy személyesen jegyezzem fel benyomásaimat, s mindama -kisebb jelentőségü tényeimet, melyek felsorolása életrajzom -teljességéhez feltétlenül szükségessé váland. - -E napló formájára nézve megjegyzem, hogy mellőzöm a szokásos jelzést. -Nem az a fontos, hogy mely napon történik a följegyzés, hanem az, hogy e -napon hány éves, hány hónapos és hány napos vagyok. Ebből „14. III. 9.“ -vagyis tizennégyéves, háromhónapos, kilencznapos koromban – az -életrajziró ugyis tudni fogja, hogy mely napon irtam a bevezető -passzust, mert hisz a góthai almanach mindenkinek elmondja születésem -napját. - - -II. - -14. III. 10. - -Tegnap nevelőmmel a szinházban voltunk. Előadásra „A szerelmi bájital“ -volt kitüzve, de nevelőm ugy mondá, hogy nekem erre még nincs szükségem -s üzen az igazgatónak, hogy azon jeles darabot adják, melyben egy derék -nemes megmenti a király életét. Az igazgató kétségbeesetten jelentette, -hogy a jeles darab most nincs raktáron, erre nevelőm a „Lumpáczius“ -czimü mulattató szinmü előadását kivánta. - -A darab a helyeslés érzelmeivel töltött el. Valóban igen kielégitőnek -találom, hogy vannak szegény szabók és csizmadiák, a kik a legrosszabb -sorban élnek s mégis folyton vigadnak csak azért, hogy a magasranguakat -mulattassák. - -Midőn kijöttünk, az igazgató ismét megjelent, de tányér nélkül. -„Köszönöm, igen szép volt“ – mondám neki, s megvallom, igen jól esett, -hogy a szegény embernek örömet okozhattam. A portásnak is megköszöntem, -hogy oly sokáig állott a kapuban a kedvemért, de nevelőm kijelentette, -hogy ez a köszönetnyilvánitás már fölösleges volt. - -Pedig én a szinészeknek is meg akartam köszönni, hogy annyit fáradoztak -értünk, valamint szerettem volna megköszönni a lámpagyujtóknak is, hogy -kedvemért az utczát kivilágitották. - -Már az ágyban voltam, mikor eszembe jutott egy nagy megfeledkezésem. -Elfelejtettem ugyanis megköszönni a napnak, hogy feljött a kedvemért. -„Sebaj! – szólt nevelőm – azért fel fog kelni holnap is, és ez a fő“ – -amiben persze megnyugodtam. - - -III. - -14. III. 11. - -Ma történelmet tanultunk. A legujabb korról volt szó s nevelőm egy -érdekes esetet mondott el, mely mély benyomást tett rám. - -Volt egyszer egy katona, ugymond nevelőm, s ez a katona igen jól -lovagolt. Olyan jól lovagolt, hogy magának a herczegnek is feltünt. -Magához hivatta a katonát, megdicsérte és igy szólt: - -– Jutalmul, mert olyan szépen lovagoltál, megengedem, hogy ezentul a -herczeg lovasának nevezhesd magad. - -Történt azonban, hogy a katona igen sok adósságot csinált, olyan sok -adósságot, hogy soha se tudta volna kifizetni. Gentleman lévén, belátta, -hogy adósságait csak egy gazdag lány pénzével fizethetné ki, a kit -cserében feleségül venne. Csakhamar talált is ilyet, s a leány, a kit -igen jól neveltek, éppen nem idegenkedett a katonától. Soha se kellvén -pénzt keresnie, a pénzt nem becsülte semmire, ellenben leányos -sejtelemmel megérezte, hogy egy jó lovassal a szerelemben is messze -lehet menni. - -Minden jó lett volna tehát, de volt a leánynak egy vén hárpia-anyja, aki -tudni se akart a házasságról, azon a czimen, hogy a katona nagy -adósság-csináló, Mit volt mit tenni? A katona elpanaszolta baját a -herczegnek. - -– Csak az a baj? – szólt vidáman a herczeg. – No majd segitünk rajtad! - -Kiadta a parancsot, hogy bált kell rendezni, s hogy erre a bálra a -leányt is fölvezessék. A bálon aztán karonfogta kedves katonáját, -odavezette a hárpiához és igy szólt: - -– Köszönöm, asszonyom. Igen szép öntől, hogy az én legjobb lovasomhoz -adja feleségül a leányát! - -Erre persze nem lehetett nemet felelni. A herczeg mondta! És olyan -lakodalmat tartottak, hogy Henczidától Bonczidáig stb. - -– Igy tesz egy bölcs herczeg – fejezte be nevelőm – kétszer is -fejedelmileg jutalmaz, anélkül, hogy egy krajczárjába kerülne. - -– Csak egyet nem értek, – szóltam. – Természetesnek találom, hogy a -hárpia engedelmeskedett, mert másképpen nem tehetett, és igy kellett egy -közönséges pénzes-zsáknak! De azt mégis szeretném tudni, hogy mit szólt -a hárpia, mikor veje elköltötte előbb a hozományt, azután a család egész -vagyonát, hogy ismét adósságokat csinálhasson, mig végül mind a hármukat -kitették az utczára?! - -– A hárpia örült – felelt a nevelőm. – hogy volt egyszer egy veje, a ki -ugy lovagolt, mint senki. - - -IV. - -14. III. 12. - -Nevelőm ma örömmel értesitett, hogy boldogult nagyatyámnak szobrot -fognak állitani. Egyszersmind közölte velem, hogy egész Gerolstein -örömmel adakozik e czélra, mert megboldogult nagyatyám nagyhatalmu ember -volt, mindamellett soha se bántott senkit. - -– Én is hálás kegyelettel örülök – szóltam – s összes zsebpénzemet -(nevezetesen kétszázharmincz tallér 40 fillért) felajánlanám erre a -szent czélra, ha más szükségleteim nem volnának. - -– Mit képzel! – kiáltott fel nevelőm megbotránkozva. – Ebben az esetben -azt mondhatná a világ, hogy boldogult nagyatyjának a család s nem az -ország állittatta a szobrot! - -– Nemde? – mondám. – Gondoltam erre, de azért vigasztalan vagyok, hogy -nem áldozhatom e szent célra minden pénzemet. Az, hogy némi áldozatomba -került volna, kétszeresen becsessé teszi vala ajándékomat. - -– Ön már megtette a magáét, mikor ilyen nagyatyát adott Gerolsteinnak! -De nem bánom… hogy kegyeletből az ön neve is ott szerepeljen a listán, -adjon egy vagy két tallért. - -– Nem fogják azt mondani, hogy szennyesen fösvény vagyok? - -– Egy herczeg sohase lehet szennyesen fösvény; egy herczeg csak bölcs és -takarékos lehet. Más szabályok irányitják az alattvalókat, és ismét -mások a herczegeket. Igy például: az alattvaló értéke attól függ, -mennyire tud engedelmeskedni: a herczeg értéke pedig, hogy: mennyire tud -parancsolni. Azt az alattvalót, a ki nem tud engedelmeskedni, be kell -börtönözni, s az a herczeg, a ki nem tud parancsolni, rosszabb az -alattvalónál. Hasonlóképpen az alattvaló értéke attól függ, hogy mennyit -tud áldozni a köz czéljaira, a herczeg értéke pedig, hogy mennyire tudja -konzerválni javait. Érti? - -Koromhoz képest eléggé megértettem, de tartalmas szavai sok reflexiót -ébresztettek bennem. Ez elmélkedések során lassankint megfeledkeztem a -két tallérról, a mit őszintén sajnálok. - - -V. - -14. III. 13. - -– Mily kár, hogy nem élünk a lovagkorban! – mondtam ma nevelőmnek. - -– Már mért volna kár? – kérdezte meglepetve. - -– Sajnálom a lovagi tornákat, a bajvivásokat lóháton, a pályabért, mit -szép nők keze nyujt és a többi! - -– Ön megfelejtkezik róla, hogy azok a lovagok néha otthagyták a fogukat. - -– Erről csakugyan megfelejtkeztem. Igaza van, a mi korunknak is meg van -a maga előnye. - -– Nem is beszélve arról, hogy ha ön lovagi tornán óhajt vitézkedni, csak -szólnia kell. – Minden megvan hozzá: helyiség, paripák, fegyverek, -kosztümök… s a papa örülni fog, hogy egyszer végre az egész világnak -megmutathatja a családi klenódiumokat. - -– De hátha legyőznek a tornán? - -– Azt maga meg nem éri! Grog báró utasitásul kapja, hogy neki kell -legyőzetnie magát, s akkor maga csinálhat akármit. Grog bárónak el fog -törni a lándzsája! - -– És ha megijedek? Ha elszaladok? - -– Akkor utána szaladnak önnek, lefogják, s mielőtt ön magához tér, Grog -báró már legyőzeti magát. - -– De egy ilyen torna sok költségbe kerül. - -– Majd megfizetik a plutokraták. A plutokraták semmi pénzt nem sajnálnak -azért, hogy közelről lássák a herczegeket. Ön ugyse magának akar -vitézkedni, hanem minél nagyobb közönség előtt. Nos, majd jól -megfizettetjük a páholyokat és a karzatot. A mig plutokratákat lát a -herczeg, addig ne féljen. - -– Még meg fogom gondolni a dolgot. - - - - -AZ UJKOR ALKIMISTÁI. - -Lóversenyek idején a szerkesztőségek gyakran kapnak ilyen vagy ehhez -hasonló tartalmu, mérges leveleket: - -„Tisztelt Szerkesztő Ur! - -Quosque tandem abutere Catilina patientia nostra?! Meddig fog még -visszaélni a közönség türelmével Steerforth ur, ez a mélakórban szenvedő -jockey, aki idült szeszmérgezés következtében oly sulyos idegbajba -esett, hogy immár csak a ló hátán tud álomba szenderülni?! Még -mindnyájunknak élénk emlékezetében van a Kalakaua-Cimborasso botrány, -meg az _Árvalány_-nyal üzött sajnos visszaélés s ez az epileptikus -alva-lovagló, a hazai lótenyésztés ügyének végtelen kárára, tegnap ismét -oly hallatlan botrányt idézett elő, hogy csak nagynehezen sikerült illő -bünhödésétől: a meglyncheléstől ép bőrrel szabadulnia. Menekülését -egyes-egyedül annak köszönheti, hogy sokkal jobban tud futni, mint a -lovaglása alatt versenyző paripák, mert különben a méltán felingerült -sportsman-ek és sporting lady-k skalpját okvetetlenül megszerezték volna -a turf-botrányok örök emlékéül. Hogy ez nem történt meg, annyival -sajnálatosabb, mert ez a Steerforth névre hallgató pálinka-rezervoár, -akit Ausztráliából illetéktelen sintérkedésért kergettek ki s aki most a -közönség zsebére álmodja a delirium tremens lázálmait: fájdalom, -_Bismarck_ jó hirét örökre ellovagolta, ámbátor eddig ez a nemes állat -minden nervozitástól ment, korrekt, hüséges futásaival a legteljesebb -közbizalmat érdemelte ki. - -A szomoru eset következőképp történt. A 3000 koronával dotált 2600 -méteres Viztorony-handicap-et Bismarcknak kellett volna megnyernie. Ez -holt bizonyosság volt, amit azonnal kimutatunk. _Bismarck_ tizenkét -ellenfele közül csak _Yvette_, _Higany-labdacs_ és _Kente-fente Nánika_ -jöhettek számitásba. De mig nevetséges volt arra még gondolni is, hogy -_Yvette_, akit a laikusok előtt multkori győzelme ajánlott, mint -_Bibornok_-ivadék, 2600 méteren győzelmes lehessen, másrészt -_Higany-labdacs_, akit Bismarck 9½ kilo, majd 10 kilo tehertöbblettel -canterben vert meg, _Higany-labdacs_ Bismarcknál most csak 3¼ -kilogrammal vitt kevesebbet. Maradt volna még _Kente-fente Nánika_. Igen -ám, csakhogy, mint Szerajevo és Lomnicz óta tudjuk, _Kente-fente Nánika_ -most nincs abban a helyzetben, hogy bármit is adhasson Bismarcknak s a -Viztorony-handicap-ben 3 kilogrammot volt kénytelen czedálni neki. -_Anarkista_ nem fut s _Vanda_ még most sem heverte ki azokat a -strapácziákat, a melyeknek Krakóban volt alávetve. _Nosza csak előre, -kedvesem_ a szezon első napja óta oly tartós indiszpoziczióban szenved, -hogy _Kisbiró_, ez a gebe, a multkor egyszerüen megszaladt tőle. -_Toréador_, izombénulása óta, nem a régi többé s rég elmultak az agg -_Czupász_ aranjuezi szép napjai is. Ezzel végeztünk volna, mert csak -agykérlobból frissiben felépült egyének vonhatták kombináczióikba _Ne -nyulj hozzám_-ot, _Diadal_-t, _Little Girl_-t és _Kanonok_-ot, amelyek -az eladó klasszisba tartoznak s amelyek, _Gonfaloniere_-et véve -mértékül, már előre meg voltak verve. - -És csakugyan, akik helyesen kombinálva, tudták, hogy a versenyt -Bismarcknak kell megnyernie, örömmel látták, mily jó helyen fekszik -Bismarck a versenyben _Vanda_ és _Kente-fente Nánika_ között. Az utóbbi -előtt Yvette vezette a társaságot, jókedvüen mutogatva patáit az egész -mezőnek, mig Bismarck nyugodtan várta a harangjelzést, hogy az egész -vert csapatot a faképnél hagyja. Mögötte a többiek egy csomóban; a -hátvédet _Dalos_ és _Nosza csak előre kedvesem_ képezték. A fordulónál -Kanonok javitott helyzetén s üzőbe vette Kente-fente Nánikát, mely semmi -ellentállást sem tudott kifejteni. Csakhamar eljátszotta kis játékait -_Yvette_ is s egyszerre visszaesett, mig _Higany-labdacs_. _Ne nyulj -hozzám_ és _Anarkista_ előre vetették magukat. Csöngetéskor készen volt -_Vanda_ is s bár _Higany-labdacs_ és _Kanonok_ kétségbeesett -erőfeszitéseket tettek, hogy a dijat Bismarcktól elvegyék, minden -szakértő látta, hogy a győzelem Bismarcknak már a zsebében van. Ekkor -azonban Bismarck lovasán, Steerforth uron, erőt vett a delirium tremens, -letargiába sülyedt s elmerülve kóros álmába, hagyta, hogy Bismarck -kiejtse tenyeréből a tányéron hozott győzelmet. A kedvező alkalmat -megragadva, Plunkett _Ne nyulj hozzám_ szügyébe vágta sarkantyuját, -_Kanonok_ megnyult s _Higany-labdacs_, mintha puskából lőtték volna ki, -nekiesett, hogy emezeket elfogja. Rövid derékfutás után _Ne nyulj -hozzám_ egy félhosszal első, _Higany-labdacs_ előtt, melynek fejhosszal -sikerült megvernie a teljesen kipumpolt _Kanonok_-ot. Negyedik -_Anarkista_, _Vanda_ és _Yvette_ előtt, melyek után a győzelem -elajándékozója következett. _Diadal_ és _Nosza csak előre kedvesem_ -utolsók. - -Ehhez a felháboritó esethez nem kell kommentár. Az előadottak után csak -azt vagyunk bátrak megkérdezni a lovaregylettől, mikor szándékozik -Steerforth jockey elmebeli állapotának megvizsgálására az elmekórtan -egyetemi tanárait felkérni, s ha netalán ez nem volna szándékában, nem -tartaná-e czélszerünek, ha _Bismarck_ további lovaglására tulajdonosa -mindjárt Gyömbér Jánost, az amerikai hétalvót szerződtetné?! - -Tisztelettel kérjük a Szerkesztő urat, jelen sorainkat az igazság -érdekében minél hamarabb közzé tenni.“ - -* - -A hasonló szövegü felszólamlások alatt többnyire ilyen egyszerü nevek -állanak: Rosenzweig Edömér, Kovács Levente, Aranyváry Mór, Suba János. -Néha ezzel a közelebbi meghatározással: „VII. gymn. oszt. tan.“ De a -fiatalság mégis inkább csak a gyönge praxis mellett marad. Akik nem -sajnálják a fáradságot, papirra tenni az ily rémes Justiz-mordokat, egy, -még csak ezután szerkesztendő Turf-Pitaval számára, nagyobbára: komoly -kereskedősegédek, idősebb városi napidijasok s az életbiztositási ügy -emeritált bajnokai. - -Nem tünik-e fel a legelső pillanatra: micsoda kápráztató tudás lakozik -ezekben az egyszerü emberekben?! Micsoda szakértelem nyilatkozik meg -ezekben a sujtó kritikákban?! Valóban, ha a tudomány rendszeres -ismereteket jelent, micsoda kábitó tudomány az, amelylyel ezek az -ismeretlen nevü levelezők kiválnak embertársaik közül! Ezek a -turf-szakértők ismerik az összes „szereplő“ lovak geneologiáját, -históriáját, érdemkönyvét, tehetségeit és egészségi állapotát. Könyv -nélkül meg tudják mondani, hogy _Berzencze_ hányadik helyre futott -utolsó versenyében, s az esztendőket _Kincsem_, _Fenék_ és _Buzgó_ -éveinek nevezik. Pontosan, fél fontokra kiszámitják, hogy egyik ló -mennyivel „ér többet“ a másiknál; kitünően vannak informálva, melyik -köhög és melyiknek szokott vérezni az orra; s bizonyára akad köztük, aki -ekként számitja ki magában a fia születése napját: „Az nap történt, -mikor _Czimbora_ megverte _Agamemnon_-t a Nyilt handicapben, tehát: -1882. szeptember 5-én“. - -Naivság volna azt képzelni, hogy az ily rengeteg tudás csak ugy a -levegőből ragad rá az emberre. Ezek az egyszerü emberek szorgalmasan -forgatják a Turflexikonokat, müveltségüket folyvást gyarapitják -szakszerü olvasmányokkal, fáradhatatlanul buvárkodnak az antik -sport-irodalomban, s egy nap ötvenszer is megnézik a verseny-naptárukat. -A budapesti nagyobb kávéházakban megvannak az összes angol, berlini és -bécsi sportujságok, a turftudósok mindennap órákat töltenek ezeknek az -átböngészésével. És ez csak a kisebb fáradozásuk. De mennyit izzadnak, -rohanvást a tribünről a nyergelőbe, meg vissza, mily türelmesen nézik -végig a ló-világ élitejének összes toporzékolásait, hogyan lelkesülnek -ama matadorok futásán, amelyeket nemsokára gebéknek fognak nevezni, -milyen izgalmakat élnek át amiatt, hogy az egyik ló szőre fényes, a -másikon pedig, ah, a másikon, aggasztóan sok a fölösleges hus! - -Ha volna a földön igazság, akkor ezeknek az egyszerü embereknek, -fáradozásaik és izgalmaik kárpótlásául, össze kellene nyerniök a -totalizatőrnél megforduló összes százasokat, vagy legalább is uri módon -kellene megélniök vagy müveltségükből és zseniális kombináczióikból. De -– ó iróniája a sorsnak! – összes tudományuk nem elégséges -megakadályozni, hogy „a leghitványabb gebék“ minduntalan „keresztet ne -huzzanak“ legelmésebb számitásaikon s hiába minden tudomány, -statisztika, logika, tapasztalat és kombináczió: a lovak a legaljasabb -perfidiával hol elül jönnek be, mikor hátul kellene kullogniok, hol -pedig „sehol sincsenek“, mikor a legféktelenebb közbizalommal állnak ki -a starthoz. És az egyszerü emberek egyszerüen elvesztik összekuporgatott -garasaikat. - -* - -Igenis, nyerniök kellene, ha volna igazság a földön. Az orvos, a jogász, -a nemzetgazda, a filologus, ha annyi ismeretet szerez össze, mint ők, -szépen értékesiti a maga tudását, csak épen az ő tudásuknak nincs egyéb -eredménye, mint egy légió értéktelen ticket, amelyekből legfeljebb -spanyolfalat lehet csinálni. Ha azt a temérdek fáradságot, azt a kitartó -érdeklődést, melyet kedves foglalatosságukra pazarolnak, más, -háládatosabb valamire forditanák, tizszer annyit keresnének vele, mint -amennyit igy, ha nagyon szerencsések. De ezek az emberek, akik olyan -zseniális számitók, ezt a legvilágosabb dolgot nem tudják kiszámitani. - -És, hasonlóan az alkimistákhoz, akik koruk egész tudásának birtokában, -soha sem szünő lázzal törték magukat, örökkön reménykedve, hogy egy szép -nap majd sikerülni fog aranyat csinálniok, ezek a sötét hivatalszobákban -vagy fodrász-atelier-k magányában ábrándozó tudósok, egyre folytatják s -kezdik ujra meg ujra csalhatatlan számitásaikat, melyeket ujra meg ujra -megsemmisit egy kis semmiség. A számitásaik, ó, azok mindig kitünőek: s -mindig találnak egy-egy iszákos jockeyt is, akinek a bűne kimentse, hogy -a számitás csak számitás maradt. Ezek az egyszerü emberek mindent -kombináczióba vesznek a világon, csak azt az egy dolgot nem, hogy -aranyat egyszerüen – nem lehet csinálni. - -(1895.) - - - - -LÓVERSENY-ALAKOK. - - -_1. A tudós nő._ - -Soha se volt szerencséje semmiben. Leány korában összes társasága egy -kellemetlen öreg nagynéni volt. Szépnek soha se lehetett mondani, s -mikor a bálokat járta, folyton petrezselymet árult. Akkor még nem -udvaroltak a gazdagságnak jobban, mint a szépségnek. Minthogy volt egy -kis pénze, férjhez ment nagy nehezen; hanem a tönkrement báró, aki nőül -vette, a nász-éjszakát már a házon kivül virrasztotta át. A mézes hetei -csak dépit amoureux-kből állottak; s három hónapos házasság után a férje -megbolondult, anélkül, hogy őt anyává tette volna. Aztán megizlelte az -ideális szerelmet s egy zsugorinak lett a barátnője. Rajongott a -művészetekért, de be kellett látnia, hogy a hangja hamis, s hogy a -gordonkások csapodár természetüek. Lelkesedett a hasznos ügyekért, -ügybuzgó egyleti taggá lett, s beleszeretett a szegényekbe. S csak -annyit ért el vele, hogy _alakká_ vált; a koldusai becsapták és -kinevették. A házasságok, a melyeket közvetitett, rosszul sültek el; a -macskái nem türhették és folyton karmolták. Utoljára is a játékra adta -magát. S vagy tizenöt esztendeje, ob Schön, ob Regen, künn van a nagy -tribünön, tanulmányozza a lovakat és a sportkönyveket, hogy egy-egy -szerencsés versenynapon megnyerjen annyi pénzt, a mennyit a háza minden -órában hoz. - -Ha az istálló-tulajdonosok ugy értenének a lovakhoz, mint ahogy ő ért, -nem volnának többé versenyek. Bátran elintézhetnének mindent előre, a -papiroson. Mert ő tudja mindig s hihetetlen biztonsággal, hogy a gyepen -mi fog történni. Az emlékezése és a tájékozottsága legendás. Tisztán -emlékszik minden jelesebb lónak minden futására; pontosan tudja minden -konkurensnek a pedigreejét; számon tartja, melyik ló mikor volt kint -utoljára, s az utolsó alkalommal milyen formában volt; tisztában van -vele, hogy a sípolok közül melyikben lehet bizni 1600, s melyikben csak -1200 méterre; ugy ismeri a jockey-ket, hogy essait irhatna róluk; s -figyelemmel kiséri az összes bulletineket, melyekből kisüti, hogy melyik -istállóban mennyire haladt a training. Ráér; egyébre nincs gondja. -Játszik s legtöbbször megüti a nyerőt. Egész suite-je van, amely lesi, -hogy melyik számra rak; vannak, akik babonából rátekintenek, mikor a -lovak megindulnak. Alig van verseny, a mely után be nem kasszál egy kis -polgári nyereséget; soha se többet, mint a mennyit a szobalánya lassan -elcsen tőle. Mikor nagy meglepetés van, neki mindig vannak nyerő -ticketjei. Mindenki ismeri s mindenki irigyli. Szegény asszony! - - -_2. A szerencsés tipelő._ - -Látják önök azt a rosszul táplált, lehetetlenül öltözött ifju embert, -aki augusztusban czilinderben és saccoban, októberben pedig -szalmakalapban és fehér nadrágban, egy székre állva lesi, előbb -aggodalmas, majd szorongó s végre megnyult arczczal az izgató, a szép -finish-eket? Ez a fiatal ember a legszerencsésebb tipelő, a ki nálunk -találkozik. Természetesen ujságiró, a mi Robert Miltonunk. Ő az, a ki -holnap fogja irni lapjában, hogy „tipjeink egytől-egyig beváltak. A ki -az általunk ajánlott lovakra tett, szép osztalékot vihetett haza.“ Az a -ló, mely most diadalmasan dugja előre az orrát, ott, a birói páholy -előtt, ugyanaz, a melyet ő melegen ajánlott a ma reggeli lapban összes -olvasóinak, mint „holt bizonyosságot“. Az ő jelöltje fogja megnyerni a -következő versenyt is, meg a többieket végig. Miért szorong tehát oly -rettentően a finish alatt, ha igy látogatja a szerencse? Miért borul el -az ábrázatja a győzelem pillanatában? Miért oly halovány, mikor a nyerő -számokat felhuzzák? S miért van, hogy minél több tip-je vált be, annál -komorabb? - -Mert ő mindig más lóra rak. Arra, amelyikről igazán hiszi, hogy megnyeri -a versenyt. Ha az ember kifecsegi a tip-jét a nagy publikumnak, hogy -lehessen akkor osztalékot kapni? - - -_3. A monakói ember._ - -Nem nyerni akar, csak a diurnumát óhajtja megkeresni. Óvatosan, -félénken, kicsibe játszik, mint Monte Carloban szokás, a hol -ügygyel-bajjal, fáradsággal, mindig megkereshet az ember naponkint egy -louis-t, hogy ha a játékszenvedély el nem ragadja. - -A valószinüségre utazik. Előbb egészen kis tétet tesz, majd nagyobbakat, -s még többet, hogy ha már többször veszített. Mert ha már többször -veszített, mindig növekszik a valószinüség, hogy a következőben meg -fogja ütni. S hogy a valószinüségnek a nyomára jőjjön, nem sajnálja a -járás-kelést és a lótás-futást. Ott van a paddoknál, mikor a lovakat -sétáltatják; s mikor az ércztáblán a lovak számait kiperczegtetik, már -rohan a gyep felé, hogy meggyőződjék róla, hogy ezt és azt a lovat -melyik jockey lovagolja. Majd a bookmaker-nél terem, tájékozódni, hogy -az outsidereknek minők a chance-ai, s hogy a favorit győzelme esetén -milyen nyereségre van kilátás. Futó tekintetet vet a galoppozásra, s a -nagy totalizatőrhöz siet, hogy lássa, hogy az ötven forintos tétek közül -hányat tettek az ő jelöltjére. Aztán átszalad a harminczkrajczáros -helyre, mert ott a favoritra többet lehet kapni. A nap rátüz a gyepre; -emberünk izzad, mint egy teljesen „kilovagolt“ paripa; s futva, nyögve, -sóhajtozva, verejtékezve keresi a kenyerét. - -A versenynap végén öt forint pluszban van. Ekkora munkával és -fáradsággal megkereshetett volna otthon tiz forintot. - - -_4. A kis angol leány._ - -Délelőtt órákat adott Kohn Bernát Árpádnál. Délután meg kell látogatnia -a beteg nagynénjét s kimegy a lóversenytérre. - -Egyedül ödöng a sokaság között; senkit se ismer, és senki se ismeri. Nem -vált egy szót se egy teremtett lélekkel se; magánosabban van, mintha -sziklaparton ülne. Ez az igazi magány – mondotta Lord Byron – járni -elhagyatva emberár között. - -Egyik kezében a programmját és az irónját, másik kezében egy idomtalan -napernyőt tartva, mint a kinek soha semmi dolga, mélységes unalommal -kóborol előre-hátra. Néha udvariatlan monakoiak oldalba is lökik. - -De koronkint eltünik a nagy tribün tájékáról. Lesétál a mázsáló felé, s -meghúzódik valamelyik fánál. Egyszerre fölrezzen. Egy jockey áll előtte, -dressben, a ki halkan néhány szót vált vele. Aztán elválnak: a lány -visszafordul s elsétál a totalizatőrhöz. - -Mindig veszit. Egyre veszit. De a tipet ő mondotta: és oh, a mig a -tipekről beszélt, mily édesen mosolygott rá! A kis angol lány, aki -elvesziti a heti keresményét, tele van boldogsággal. - - -_5. Ők ketten._ - -Mert soha sincsenek többen. A hány saison, annyi szerelmes pár. Minden -meetingen látni egy szerelmet, többet soha. A szerelmes ember a -kiveszőben levő állatfajok egyike; ritkább, mint a bölény s ritkább, -mint a spleen-es kenguru. - -A kisebbik _ő_ okvetetlenül ragyogó teremtés. Koronkint hites neje egy -Monsieur Zéró-nak, máskor csak kedvese valamelyik leviharzott -nagyságnak. A leviharzott nagyság, a maga idejében, a földközi tenger -környékének első Don Juanja volt. Bejárta ötször a világot, s körül -vadászta a földtekét. Lőtt oroszlánt, tigrist, vaddisznót és zebrát; -lőtt szelidszemü őzet, s lőtt házi nyulat; lőtt mindent, ami lőhető. De -immár elrobogott fölötte az idő. S ő tiszteli a multat, de ugy van vele, -mint Lessing. A multból kevesebb több volna. - -A nagyobbik _ő_ az a bizonyos huszonnyolcz éves, szépen sütött bajszu, -korrektül öltözött, beszédes szemü, komoly fiatal úr, a kit -tizévről-tizévre mindig más és más játszik a franczia darabokban. -Okvetetlenül Györgynek hivják. Nem, nem ő kötötte meg a frankfurti -békét; de huszonnyolc éves, _bien mis_, s meglátszik rajta, hogy korán -kel. - -Többnyire mintha nem is látnák egymást. A nagyobbik _ő_ neki támaszkodik -a korlátnak, s a közönséget nézi. Az ember azt hinné, csupán a -szinésznők érdeklik. De néha eltéved a pillantása, s ilyenkor tekintete -ugy villan össze egy forró szemsugárral, ahogyan két arany-penge csap -össze. - -A kisebbik _őt_, a pompás teremtést, mintha csak a hamis startok -érdekelnék. A sok szines dress nyugtalanul csillog-villog a -messzeségben; nem csuda, ha néha elszórakozik a figyelő szeme… - -A nagy rumli alatt, mikor a lecsillapult Bayard valamelyik bookmaker-rel -alkuszik, a kisebbik _ő_ neki bátorodik. Egy pillanatra fölkeresi a szép -czilinderü gavallért, s megszólitja, francziául vagy angolul: - -– Proponent az, a melyik mindig elszalad? - -Aztán halkabban: - -– Végtelenül szeretlek. Te édes, édes! - -Mindegy, ha meghallják, ha megértik is. Azok, akik itt körülöttük -állnak, nem az ő világukból valók. A dryadok ölelkeznek, s nem törődnek -vele, ha egy zerge bambán tekint rájok. - -Aztán szétmennek. S mintha a nyugtalankodó „mezőny“ végképp -lebilincselné figyelmöket. - -Az örök Györgynek világ végeztéig ez a legkomolyabb szerelme. Ez az a -neki való élő lény, a kire érzékei a legtovább fognak emlékezni. Ő -bizonyára nagyon bosszankodnék, ha a világban publique-ké válnék a -viszonyuk: ez ártana karriérjének, s komolysága hirének. De mindig -bosszantani fogja kissé, hogy az a latifundiumos hölgy, akit majdan -feleségül fog venni, koránt sincs ilyen szépen kibélelve. - -Hogy mire gondol a kisebbik _ő_, mialatt a starter hiába iparkodik a -lovakat elinditani? Ki tudja azt? Talán azt gondolja: - -– Ez az az ember, akivel el lehetne élni egy halászbárkában, rongyosan. - -Talán azt: - -– Ha azok közül való volnék, akiket elvesznek: ez öt sor gyémánt -collier-t tenne a nyakamra. - -Holnap még szeretni fogják egymást: ősszel már alighanem szétválasztja -őket az élet-ár, a dolgok rendje. De két év mulva, mikor véletlenül ujra -látják egymást, Baden-Badenben, vagy Trouville-ban, örömmel fognak -visszaemlékezni rövid regényükre. - -Most: egyszerüen nem tudnak a jövő és a következő évről, nem tudnak a -holnapról, egyes-egyedül erről a pillanatról. Tekintetük, mely unatkoza -járja be a viztorony tájékát, koronkint, alattomban, egymásra tapad, s -mikor felhangzik a „start“-ot jelentő harangszó, letesznek minden -óvatosságról. Mindenki a távolba tekint, csak ők néznek egymás szemébe. -„Dandár, Dandár!“ – rivalg a tömeg, de mit nekik Dandár, s a többi mind! -Dandár canterben győz, de ők még semmit se tudnak a fehér dressz könnyü -győzelméről. Elvesztettek Trivial-on száz vagy kétszáz forintot, de mit -nekik száz vagy kétszáz forint! Mikor övék a mennyek országa! - - -_6. Még egy szerelmes._ - -A hetedik versenyszám alatt mindig félannyian vannak, mint mikor a -harmadik futás kezdődik. Ez természetes. Sokan későn jönnek, sokan -korábban megunják a dicsőséget. De van, akit soha se látsz, csak a -második és a harmadik szám között. - -Ilyenkor azonban okvetetlenül találkoznod kell vele. Mert le s fel sétál -a birói páholy előtt, s mindig valami feltünő alakkal. - -Ez nem azért jött, hogy játszszék, nem azért jött, hogy lásson, hanem -azért, hogy lássák. - -Szüksége van erre, mert ez az ur _alibit_ keres. Tüntet a jelenlétével, -hogy N. N. ur mindenfelől azt hallja holnap: - -– X. Y. kinn volt tegnap a versenyen. - -Néha N. N. ur, aki nem mulasztja el se az első, se a hetedik számot, -maga is konstatálja: - -– Lám, lám, X. Y. itt van. - -Pedig hát X. Y. alig várja, hogy odább állhasson, s egy negyed óra mulva -már N. N.-né asszonynál lesz. - -Ebből az következnék, hogy X. Y. ur a játékban szerencsétlen. - -Dehogy! Mivel csak komédiából játszik, mindig eltalálja a harmadik -versenyszám nyertesét, s mikor eltünik, magával viszi azt a pénzt, -amelyet N. N. ur fog elveszteni. - - -_7. A szegény ördög._ - -Mind a kilencz versenynap alatt ugyanaz az esőköpönyeg van rajta, s mind -a kilencz versenynap alatt ugyanaz a balvégzet üldözi. - -Órákig másolt, mig megkereste azt az öt forintot, melyet a falánk Bál -isten oltárára tesz. Vért izzadt, mig kiokoskodta a „papirformát“, -amelyet a következő futam halomra fog dönteni. S ő az első, a ki a -totalizatőr felé rohan, nehogy „lecsengessék“. Pedig az a ló, amelyikre -ő tesz, megátkozott minden lovak között. A hová ő rakja a pénzét, ott -nem nő fü többet. - -Ha a verseny „halott-bizonyosság“: a ló állva marad. Ha „outsider“-re -tesz: a favorit sétálva veri meg összes versenytársait. Ha a jockeyra -játszik, ez lefordul a lóról. Ha a Rothschild lovát rakta meg, -Rothschildot is üldözni kezdi a balszerencse. - -Néha kihozza magával azt a beteges, ólomszinü arczu, szegény asszonyt -is, a kinek oly sokat kell nélkülöznie e balszerencse miatt. Azt is ki -kell fizetnie valamivel, a mint hogy az ördögnek is kell koronkint -egy-egy gyertyát gyujtani. - -Ilyenkor, reményeikben megcsalódva, egy sáros, sárga komfortáblin -döczögnek haza. A komfortáblis ló busan lógatja a fejét, s azt gondolja -magában: - -– Ó mennyire nem szeretnék ez a szegény asszony lenni! - - -_8. A fő-turf-róka._ - -A fő-turf-róka negyvenegy éves koráig hentes vagy szappanos volt, s -inkább érdeklődött a sertések, mint a lovak iránt. - -Negyvenegy éves korában végre isteni ihlet szállotta meg. Miként -Sámuelt, meglátogatta az Ur lelke; s egyszerre fölismerte magában a -felsőbb hivatást. - -Azóta tud mindent, a mi tudománynak nevezhető. Ismeri az idősebb lovak -multját s a kétévesek leszármazását, tudja, melyik mikor futott -„helyezetlenül“, tudja a titkos istálló-tipeket, s hogy az egyik jockey -hány fonttal „jobb“, mint a másik meg a többiek. - -Ez a sok tudomány nem maradt gyümölcstelen. Része volt a jelen idők -legnagyobb „placz“-osztalékaiban, s ha nagy meglepetés történik rendesen -őt találjuk a kifizető pénztár előtt. Mindig nyer; a legrosszabb -saison-ban is zsebre tesz négy-ötszáz forintot. - -De minden fénynek van egy kis árnyéka. Azóta az üzlete kevesebbet hoz -évenkint kétezer forinttal. - - -_9. A tömeg._ - -Se szalón, se utcza, se korcsma, se kávéház, se nyilvános, se zárt -helyiség nem ad biztosságot a lovak ellen. Okos emberek, a kik normális -időkben cseremiz nyelvészettel foglalkoznak, pikkoló feketéket -osztogatnak, regényeket irnak avagy a hazaszeretetet ápolják a romlásnak -indult, hajdan erős ifjuságban, májusban, augusztusban és októberben -lovakkal ébrednek és lovakkal szunnyadnak. Ló a gyönyörüségük, akár akad -idejök a versenyeken szemtől-szembe nézni a versenyfutó paripákat, akár -csak az ujságból vagy szóbeszédben gazdag emberektől értesültek a nap -lóeseményéről. - -Totalizálnak az emberek künn a gyepen és benn az aszfalton. Mágnás és -boltoslegény, gazdag és szegény, asszony és gyerek, milliomos és -napidijas totalizatőrön játszik. Buza és kukoricza-ring nincsen, hanem -van helyette helyrejátszó konzorczium. Az „adok-veszek“ meghalt a börzén -és megszületett a turfon. - -Ott van az igazi, a telivér sportsman, a ki nyitott fiákeren ront ki a -versenytérre, a ki a jobblábát húzza maga után és a balvállát tolja maga -elé, a ki az _a_-t _á_-nak és az _r_-et _rrr_-nek mondja. Vele együtt -sietnek a totalizatőrhöz miniszteri tanácsosok, a kik délelőtt szamárnak -jelentik ki a napidijas másolót s délután tőle kérnek csalhatatlan -tip-eket. Olyanok, a kik rendszerint a fogukhoz verik a garast s csak -azután adják ki, a turfon azonban szórják a bankót, mintha gombamódra -teremne. Asszonyok, a kik feltünő ruházatban járnak, de itt sokkal -kevésbbé hangosan beszélgetnek, mint máskor szoktak és mamák, a kik -magukkal viszik a tolószekeret s a kistribün háta mögött – de csak -walkoverek idején – a legdrágább és legédesebb itallal táplálják -csemetéiket. Játszanak olyanok, a kik soha se láttak versenylovat, a kik -csak a dressz szine, a jockey ábrázata, avagy a numerus szerint rakják -fel a pénzöket, meg olyanok, a kik főkönyvet, strazzát, pénztárkönyvet -vezetnek a lovak futásairól, a kik kettős könyvvitel alapján dolgoznak -és könyv nélkül tudják minden ló korát, családi állapotját, valamint -kilogrammok szerint kimért erejét. - -Mindezek az urak és hölgyek, mikor megváltották drága pénzen élvezeti -jegyöket, a melyet ticketnek nevez a sportvilág, összesereglenek a -tribünökön s gyönyörködnek a lovak őrült száguldásában. És milyen -ezerfajta módon tudják nézni a versenyt! Csendesen a legkevesebbje nézi. -Öreg játékos már, a ki nem orditja izgatottan a lova nevét, mikor egy -csomóban, szédületes sebességgel, vad hajszával közelednek a versenyző -paripák. De a lónevek kiabálása a legkisebb élvezet, a melyet a játékos -drága pénzéért megkövetelhet. A legtöbb szakszerü előadásokat tart a -tribünön, oktatja szomszédját, magyarázgatja az esélyeket, s ha -véletlenül egymaga szorult idegenek közé, ugy tesz, mint a szinpadi -intrikus: monologizál. - -Többnyire ilyenformán: - -– Az a fekete dresszes, kék sapkával, az az enyém! Hogy ficzánkol, hogy -ugrál a nemes állat! Hja, a tüzes vér! Ámbár talán jobb volna, ha nem -ficzánkolna olyan nagyon, hanem nyugodtan állna a helyén, mint az a -másik. Az olyan, mintha le volna czövekelve. Start! Bravó! Nagyon simán, -szépen ment; az én lovam kitünő helyet kapott, belül van. Ni, hogy -repül! Mint a szélvész, mint a villám. Hogy elmarad a többi mellőle! -Most már vagy tiz hosszal vezet. Ámbár mégis jobb volna, ha ez a ló nem -vezetne olyan nagyon. Hiszen már teljesen kipumpolódott! Mindig mondtam, -hogy ezt a jockeyt nem szeretem. Rossz a taktikája. Mindjárt nekiereszti -a lovát, őrületes pacet csinál, s akkor az a ló nyer, a melyik győzi -tüdővel. Az a szélesvállu jockey már egészen máskép csinálja. Az -várakozásra dolgozik. Mindig hátul marad, mint Ausztria-Magyarország -külügyi politikája. Kiméli a ló erejét a finischre. Most is -megcselekszi. Már felnyomul. Most már harmadik, már második. Az enyém -ostoroz. Meg van verve! Hogy visszaesett egyszerre! Nem megmondtam, hogy -az én lovam utolsó lesz?! - -S igaza van. A legtöbb játékosnak a lova utolsó. A jóisten tudja, hogy -ki nyer. Talán senki, csak a totalizatőr, a mely minden körülmények közt -megkapja a maga perczentjeit. - -De azért játszott mindenki. S hadd játszszanak, mert talán a lovaknak -nem is volna kedvök a versenyen szaladgálni, ha nem tudnák, hogy sok -ezer ember pénzt rakott a lábukra. - -(1891 és 1897.) - - - - -NEMZETÜNK BARÁTJA. - - -I. - -Ráspoly Károly, a Minerva-Társaság második alelnöke, leült iróasztalához -és ezt a levelet irta egyik vidéki barátjának: - -Kedves barátom, rendkivül sajnálom, de nem szavazhatok rád. És kérlek, -az idén ne is jelöltesd magad; okvetetlenül megbuknál. Hogy ne -kételkedjél szándékaim tisztaságában és barátságomban, megmagyarázom: -miért lehetetlen a dolog. - -A Minerva-Társaságnak négyféle tagjai vannak: - -1. Irók. Ezeket azok közül választjuk, a kik megválasztatásukig a -leghevesebben szidják a Minerva-Társaságot. Az ember, ha bekerül, nem -szidja többé a Társaságot, hanem nyugodt felsőbbséggel kritizálja a -künrekedteket és azokat is, a kik benn vannak, ha véletlenül nincsenek -jelen. De a meddig az ember be nem került, addig ne lustálkodjék. A ki -be akar jutni: legyen résen, mert vétkes mulasztást követ el, ha a -Társaságot legalább egyszer-kétszer, de akkor aztán jól, alaposan -oldalba nem döfi. Mi, a kik benn vagyunk, a legszebb éveinket azzal -töltöttük el, hogy vicczeket faragtunk a Társaságra. Elmésségünk -legjavát pazaroltuk rá. Némelyik asszonyt közönynyel kell meghóditani; -másokra ellenben az hat, ha az udvarló egy ideig ellenséges indulatot -szinlel. Az irodalmi társaságok ez utóbbi asszonyokra hasonlitanak. S én -igazat adok nekik. Az ellenségeskedés mindig nagyobb figyelem, mint a -langyos barátság. Szóval igy van rendén. A ki kiabál, az létezik, mint -Descartes helyesen mondta. - -2. Grófok. Néha egy-egy grófnak eszébe jut, hogy valamint a Ferencz -József-kabát komolyságát kellemesen enyhiti a gomblyukba tüzött piros -szegfü, azonképpen az államférfiui tekintélyt, a nélkül, hogy fenségétől -megfosztaná, szerencsésen óvja a tulságos komorságtól az a dekoráczió, a -melyet az irás-művészet ád. Ha az ember igen is sokat foglalkozott a -sójövedékkel és egyéb prózai dolgokkal: gyüjtse össze beszédeit egy -vastag kötetbe, s e kötet, melyet senki se fog elolvasni, a beszédeket -szónoklatokká, a prózát pedig szépprózává varázsolja. A grófi jelölteket -természetesen örömmel választjuk meg. Először, mert kellemesebb -grófokkal társalogni, mint tanárokkal és ujságirókkal, a kik egymás -müveit kölcsönösen nem olvassák és ebben tökéletesen igazuk van. -Másodszor, mert a grófok a legkedvesebb tagtársaink. Ők tudniillik a -megválasztatásuk után azonnal hátat forditanak a Társaságnak, nem -alkalmatlankodnak semmiben és soha se ereszkednek le közénk, csak -olyankor, ha ujabb grófi jelöltekre kell szavazni. - -3. Halottak. Vannak ugyanis a Társaságnak telhetelen tagjai, a kik nem -érik be azzal, hogy süket füllel hallgatva a fiataloknak „Helyet! -Helyet!“ követelő kiáltását, kilenczven esztendőn át zárják el a többiek -utját, s kiszoritják a Társaságból a tehetségesebb és agilisebb erőket, -– hanem még holtuk után is tagjai kivánnak maradni a Társaságnak. Ezt a -czélt oly módon akarják elérni, hogy megfestetik az arczképüket, -rábizzák egy rokonra, s a tag halála után a rokon az arczképet a -Társaságnak ajándékozza. Alapszabályaink értelmében ilyenkor szavazni -kell; méltó-e az elhunyt arra a kitüntetésre, hogy az arczképe ott -lógjon annak a teremnek a falán, a melyben a Társaság ülésezik, más -szóval: érdemes-e rá, hogy megválasszuk a Társaság tagjává másodszor is, -akkor, a mikor már nem kiabál? Némelyik halott persze megjárja. -Akárhány, a ki évtizedeken át garázdálkodott a Társaságban, a halála -után kicseppen székéből, mert akkor, a mikor már nem tud harapni, nem -kapja meg a szavazatok többségét. Én például a legnagyobb kéjjel -szavazom le azokat a halottakat, a kik életükben sokszor -megboszantottak, vagy valaha ellenem szavaztak. De a legtöbb halott még -is bekerül, mert az általános hangulat rendesen kedvező rájok nézve; -végre is a halottak még a grófoknál is kevesebb vizet zavarnak s csak a -legritkább esetben alkalmatlanok. - -4. Külföldiek. Ezeket azok közül a nem magyar honosok közül választjuk, -a kik a magyar irodalom ismertetése körül érdemeket szereztek. Hogy a -külföldi jelölt bekerül, az mindig halott bizonyosság, mert itt kevesebb -az eszkimó, mint a fóka: sajnos, még most is csak igen kevesen szereznek -érdemeket a magyar irodalom ismertetése körül. - -Te nem vagy külföldi, nem vagy gróf és életben vagy. Jelentékenyen -emelné chance-aidat, ha nem volnál életben, de egyelőre csak mint eleven -iró kerülhetnél szóba; már pedig elevennek nem vagy eléggé eleven. -Szinte észrevehetetlen vagy: tudtommal legalább soha, egyetlen egyszer -se döfted oldalba a társaságot. - -Mit akarsz? Két helyünk van; az egyiket gróffal töltjük be, a másikat -pedig Viadornak kell adni, mert már a legrémesebb dolgokat irja rólunk. -Vagy nem tudnád, hogy kicsoda Viador? Az a fiatal, de máris -nagytekintélyü kritikus, a ki csak legközelebb is azt irta rólam, hogy -munkáimnak minden sorából kiri, nem kiri: kiröfög az erkölcstelen lélek. -Beláthatod, hogy ezt az embert nem lehet kinn hagyni. - -Hanem tudod mit? Kárpótlásul megválasztjuk külföldi tagnak az emberséges -J. H. Sherry-Brandyt, a ki a novelláidat angolra forditotta. Neki nem -árt, neked pedig dicsőségedre válik, hogy a forditódat megkoszoruzzuk. - -Te, csakugyan létezik egy olyan ember, a kit J. H. Sherry-Brandynek -hivnak? Nagyon szükében vagyunk ugyan a külföldi jelölteknek, de még se -szeretném, ha olyan valakit választanánk be, a kiről utólag kiderül, -hogy soha se exisztált. - -Én nem tudok róla egyebet, mint hogy a novelláidat angolra forditotta; -ezt is csak a leveledből tudom. Jól forditotta-e? Rejtély. Azt hiszem, -előtted is, mert te se tudsz angolul. Mindegy. Szép tőle, hogy ismerteti -nemzetünket. - -Ha tudsz valamit róla, ird meg. Egyszer már megjártuk. Megválasztottuk -külföldi tagnak Tom Smith-et, a ki New-Yorkban egy kötetet adott ki, -mely magyar irók, köztük több tagtársunk verseinek és elbeszéléseinek -angol forditását tartalmazta. Nemsokára kiderült, hogy Tom Smith -New-York leghiresebb betörője. A new-yorki rendőrség kérdezte meg -tőlünk, igaz-e, hogy ez a csibész tagja, a mi tisztes társaságunknak? És -nem lehetett letagadni. Kisült, hogy voltaképen Schmiednek hivták, -Budapestről került ki Amerikába, s előbb hirlapiró akart lenni odakünn, -a zuglapoknak irogatott is, de később egy merész kanyarodással áttért a -betörői pályára. - -A fődolog pedig az, hogy: J. H. Sherry-Brandy egyáltalán létezik-e? De -egy iczi-piczi erkölcsi bizonyitvány se ártana. - -Üdvözöl - -_Ráspoly_. - - -II. - -Kevéssel azután, hogy a Minerva-Társaság J. H. Sherry-Brandyt -megválasztotta külföldi tagjává, két egyforma szövegü távirat érkezett -Budapestre. Az egyik a Minerva-Társaság ügyvezető igazgatójának szólt, a -másik Budapest főpolgármesterének; és igy hangzott: - -Baráti szivvel üdvözöljük a lovagias magyar nemzetet. Háromszoros -hurráh! - -_Pembroke, Douglas, Sherry-Brandy._ - -Budapest főpolgármestere talán még most is töri a fejét, hogy kik -lehetnek ezek a barátságos gentleman-ek? De a Minerva-Társaság -igazgatóját az utolsó név kellőképpen tájékoztatta, s azért -fölöslegesnek tartotta, hogy a gyöngédségnek erre a felbuzdulására -sürgöny- vagy levélbeli válaszszal reagáljon. A Társaság in optima forma -értesitette J. H. Sherry-Brandy urat a választásról; ezek után mi közünk -a derék idegenhez? - -J. H. Sherry-Brandyt azonban nem csüggesztette el a magyar indolenczia. - -Egy délelőtt Ráspoly Károlynak, a ki éppen öltözködött, azt jelentette a -legénye, hogy a szalonban egy idegen ur várakozik. Az idegen ur -ábrázatra és öltözetre szakasztott mása volt az arczképeiről világszerte -ismeretes Jäger tanárnak. Mikor Ráspoly kiment hozzá, fölemelkedett -székéről s röviden igy szólt: - -– Itt vagyok. - -J. H. Sherry-Brandy volt. - -Néhány szót tudott németül; nem sokat, de neki elég volt az a néhány szó -is. Valahogyan eldiskuráltak. Ráspoly éhes volt, s minthogy az idő mult, -de a vendég csak nem akart eltávozni, meghivta ebédre. - -J. H. Sherry-Brandy-nek nagyon izlett a magyar koszt s a mi folyadék -volt az asztalon, azt utolsó cseppig megitta. - -– Ha úgy fordit, mint a hogy eszik és iszik, meg lehetünk elégedve a -választásunkkal, – gondolta Ráspoly. - -Délután négy órakor az idegen még semmi jelét se mutatta, mintha távozni -készülne. Ráspoly czélzásokat tett rá, hogy valahol várják. - -– Vigyen el magával, – szólt J. H. Sherry-Brandy. – Szeretném megismerni -a budapesti társaséletet. - -Elvitte társaságba. A magyar irodalom lelkes barátja megismerkedett -nyolcz-tiz emberrel, mindenkivel nyájasan parolázott, aztán -elhelyezkedett egy karosszékben, s ugy ült ott, mintha soha se -szándékoznék a helyéről kimozdulni. Figyelemmel hallgatta a magyar -társalgást, a melyből egy szót se értett s látszott rajta, hogy kitünően -mulat. - -Ráspoly tüntetően kezdett bucsuzni. - -– Igaz, hol vacsorál? – kérdezte Sherry-Brandy. - -Ráspoly megmondta, hogy melyik vendéglőben. - -– Ott leszek, – igérte irodalmunk barátja, s minthogy Ráspolynak egy -jelentőségteli kézszoritással sikerült megugrania, ott maradt a -társaságban, mely láthatóan igen megtetszett neki. - -Este együtt vacsoráztak a vendéglőben, s Ráspoly természetesen kifizette -a vendég számláját. - -Az idegennek imponált, a mit Budapesten látott. Mindentől, mindenkitől -el volt ragadtatva, s nem fogyott ki nemzetünk és Budapest dicséretéből. - -– Nyájas idegen, – gondolta Ráspoly – bár kissé unalmas. - -Mikor másnap fölébredt, némi megütközéssel értesült róla, hogy a tagtárs -megint ott van a szalónban. - -– Ej, be későn kelünk ma! – feddte tréfásan a vendég, mikor Ráspoly -végre megjelent. – Egy kicsit megvárakoztatott. - -A társalgás folyamán a házigazda szükségesnek látta megjegyezni: - -– Ma nem ebédelek itthon. - -– Önnel tartok, – szólt Sherry-Brandy. – Én is jobban szeretek kocsmában -étkezni. - -Ráspoly rezignáltan czipelte magával, előbb a vendéglőbe, a hol az -idegen ismét kitett magáért, majd mindenüvé, a hová ment, egész nap. Az -idegent minden érdekelte, minden rendkivül tetszett neki, s minden -körben hamarosan barátkozott, a néhány német szó segitségével. - -Ráspoly kezdett boszankodni, de nemzetünk barátját, a ki ugyszólván a -Társaság vendége, csak nem rázhatja le a nyakáról! Sokallta, a mit -fizetgetnie kellett érte s már nagyon unta az állapotot. De hamarjában -nem talált menekvést. - -A harmadik este Sherry-Brandy gyöngéd szemrehányással illette: - -– Mért nem akarja megismertetni velem a budapesti éjjeli életet? Olyan -sok szépet hallottam már erről! - -Megismertette vele az éjjeli életet. Elvitte nagy irók közé, azzal a -titkos reménységgel, hogy legalább leitatják. Irodalmunk pártfogója -barátságosan mosolygott és leitta az egész társaságot. - -Egy hét mulva Ráspoly megutálta az egész világot. Érezte, hogy meg kell -szabadulnia nemzetünk barátjától, mert különben öngyilkossá válik. - -– Nekem most el kell utaznom Bécsbe, – szólt vendégéhez. – Három hétig -maradok ott, három vagy négy hétig… - -– És én? – kérdezte J. H. szemrehányó hangon. – Mi lesz velem? - -– Bemutatom önt az elnöknek. (Végre is a Társaság vendége!) - -Csakugyan el kellett utaznia, mert Mr. Sherry-Brandy kikisérte a -vasuthoz. Másnap aztán visszatért, de nem ment haza, hanem szobát bérelt -egy budai vendéglőben. Napokig a mellék-utczákban bujkált, de egy hét -multán véletlenül találkozott a „Minerva“ elnö- - -– Mit csinál nemzetünk barátja? - -– Négy napig elláttam, de most már átadtam az első alelnöknek. Végre is -társaságunk vendége! - -Az első alelnök azonban hamar fellázadt. - -– Ez már még se járja! – pattogott. - -Különben telegrafáltam Gyurinak, hogy hivja meg magához. Végre is az ő -munkáit forditotta le, nem a miénket. - -A vidéki iró vállalta a forditóját 3 Mr. Sherry-Brandy leutazott hozzá, -hogy megismerje a magyar népet is. Egy félesztendeig nem mozdult a -vidéki iró vendégszerető portájáról, de mindennek van határa. - -– Kérlek, – könyörgött a vidéki ember egy irótársának – vidd el a -vendégemet és add tovább! - -Ugy történt. Minthogy megszökni nem lehetett előle, kézről-kézre adták. - -Ilyenformán J. H. Sherry-Brandy nyolcz és fél évet töltött -Magyarországon, mint vendég. Időközben megtanult egy kicsit magyarul; -leforditott mindent, a mi leforditható; megevett vagy tizezer kakast; s -megivott annyi bort, a mennyi vizben kifejezve körülbelül a sebes -Kőrösnek felelne meg. Végre valami érthetetlen raptus érte utól s -visszautazott Angliába. - - -III. - -Egy darabig hallgatott a krónika J. H. Sherry-Brandy-ről. De nemrégiben -ez az ujdonság járta be a magyar lapokat: - -„Nemzetünk derék barátja, J. H. Sherry-Brandy pihenést nem ismerve -fáradozik, hogy a nyugaton szimpátiát keltsen a magyarok iránt. Legutóbb -Babingtonban tartott felolvasást a magyar társaséletről. A kétezer -lakost számláló virágzó város közönségének szine-java megjelent a -felolvasáson; jelen voltak: Pembroke, Douglas, stb. A felolvasásnak -óriási sikere volt. A jelenvoltak egyhangulag elhatározták, hogy -haladéktalanul üdvözlik a magyar nemzetet, s fölkérték Babington -polgármesterét, hogy a következő egyhangulag elfogadott határozatot -juttassa a magyar nemzet tudomására: – Mi, Nagy-Britannia és Irország -egyesült királyság szabad polgárai, legmelegebb üdvözletünket küldjük a -magyar nemzetnek a kultura terén tett örvendetes előrehaladásáért. -Pembroke, Douglas, Sherry-Brandy.“ - -Ez az ujdonság reményt nyujt rá, hogy legközelebb viszontlátjuk -nemzetünk barátját, a derék Sherry-Brandy-t. - -Csekély fantáziával is elképzelhető, milyen lelkesen magyarázza a -babingtoni nagyvendéglőben Pembroke és Douglas barátjainak: - -– Magyarországnak nincsen párja! Svájczban is olcsón él az ember, de -Magyarországon a pénz teljesen fölösleges. Nem nagyon praktikus nép, de -csupa nemes büszkeség. Szólj a magyarnak egy szót: azonnal odaadja az -ingét. És boldog, hogy odaadhatja. - - - - -SZÉLMALOMHARCZOK. - -Egy lipótvárosi fiatal ember hirtelen meghal. - -A közelebb állók elkezdenek suttogni, s nemsokára mindenfelé beszélik, -hogy a fiatal ember maga végezte ki magát. Minthogy pedig annak, a ki -maga emelt kezet magára, nincsen joga csöndes és tisztes temetésre: az -ujságok neki esnek az érdekes anyagnak, föltárják az eset részleteit, s -megindul a zavaros, bőven ömlő árja annak a moralizálásnak, melynek -minden más moralizálással szemben megvan az a hasonlithatatlan előnye, -hogy potom áron, négy vagy öt osztrák értékü krajczáron megszerezhető. - -Előjönnek a politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmu -filozófusok, s tartanak ilyen prédikácziókat: - -– Oh, léha társadalom! Oh, fonák becsület-fogalmak! Oh, érthetetlen -előitélet, szennyfoltja XIX. századunknak! Oh, kártya-becsület! Ime, ez -az ember a ti halottatok! Ez az ember annak a barbár konvencziónak esett -áldozatul, hogy a kártya-adósságot huszonnégy óra alatt meg kell -fizetni. Milyen nonsens! Az, aki a szabóját nem fizeti ki, gavallér -marad, az pedig, aki a kártyatartozását nem tudja leróni, csak a -halálban találhat menedéket. Hol itt az igazság? Van abban ráczió, hogy -a szabókontóval dicsekedni is lehet, azt a tartozást ellenben, melyet a -biró mint turpis causán alapulót, nem itél meg, vagy ki kell fizetni -huszonnégy óra alatt, vagy meg kell válni ettől a szép élettől?! -Megválni az élés ragyogó élvezetétől ilyen ósdi előitélet miatt! Hát -egyáltalában lehet arra ok, hogy az ember önként megváljék az élés -ragyogó élvezetétől?! Nem, senki se válik meg ettől önként; ezek a -látszólagos öngyilkosságok valósággal közönséges gyilkolások, s a -gyilkos: ez a léha társadalom, ezek a fonák-becsület-fogalmak, ez az -érthetetlen előitélet! Népnevelés, jőjjön el a Te országod s világositsd -fel az embereket, hogy az élet ragyogó élvezetétől megválni ilyen -hóbortok miatt nem érdemes! Világositsd fel őket, hogy kártyázni igen -nagy ostobaság – mert ez a pénzforgalomnak legimproduktivebb módja – s -magyarázd meg nekik, hogy ha már az ember elkövetett egy igen nagy -ostobaságot, nem következés, hogy elkövesse a másikat is. Oh, léha -társadalom!… - -Ezek a derék bonczok, akik ilyes prédikácziókat tartanak, tévednek -egyben-másban, s ami fontosabb, elfelejtkeznek néhány apróságról. - -Tévednek például abban, hogy lehet olyan gavallér is, aki a szabójának -nem fizet. Gavallér-ember mindent megfizet, a mivel tartozik. Hogy -azonban, az időre nézve, mely alatt az ilynemü tartozásokat meg kell -fizetni, az általános felfogás türelmesebb, mint másnemü adósságokat -illetőleg: annak alapos okai vannak. Az első és legfontosabb az, hogy -azok, akiknél az ilynemü követelések lenni szoktak, rendszerint, -mondhatni, az esetek tulnyomó számában, nemcsak az áruval, hanem a -hitellel magával is üzérkednek, s csak azért nyujtják a hitelt, hogy az -adós, aki többnyire könnyelmü fiatal ember, esztelenül éljen vele, mert -hisz ez az üzlet, ha későn hajtja is a hasznot, de busás hasznot hajt. -Az ilyen üzletek kötésével természetszerüleg együtt jár az is, hogy a -kötelezettség teljesitése csak hosszabb idő multán történik. De -türelmesebb a fizetés idejére nézve a közfelfogás az ilynemü -adósságokkal szemben azért is, mert a hitelező mindig megtalálhatja a -birót, aki egyszeriben megitéli s be is hajtatja a követelést. Amint -hogy be is hajtják a gavallérokon, a kamatokkal és perköltségekkel -egyetemben. - -A kártya-„adósság“-ot a biró nem itéli meg. És mert itt annak a másik -embernek a bizakodása csak társának a személyére támaszkodhatik: már -ennélfogva is természetes, hogy azt a személyt, az időre nézve, a -közfelfogás erősebben kötelezi. És ez az első, amire ama bizonyos -társadalom-reformálók nem forditanak kellő figyelmet. - -De másodszor tökéletesen elfelejtik azt, hogy a kártya-„adósság“ nem -adósság. Több mint adósság: hiány, deficzit, csőd. Mert kártyában -nincsen hitel. Olyan bolond ember, a ki a készpénzét koczkáztassa amaz -igéret ellenében, hogy az illető majd megfizet, ha majd pénze lesz -(pláne olyan játékban, a hol neki is a bőrére mehet a dolog), olyan -bolond ember nem létezik. A természetes, minden játékos által elfogadott -konvenczió az (és ennek hallgatag mindenki aláveti magát, mert különben -nem játszanának vele, mihelyt a pénze elfogyott), a konvenczió tehát az, -hogy pénz nélkül valaki csak abban az esetben játszhatik, ha az a pénz, -a mit koczkáztat, _nincsen nála, de megvan otthon_. Azt tehát, a kinek -tényleg _nincsen meg otthon_, s a ki ezért 24 óra multán nem tud helyt -állani, az nem: „adós marad“, hanem: _félrevezette a másikat_. És ennek -a tudata az, a mit ósdi és fonák felfogásu emberek, a gunyosan -gavalléroknak nevezett emberek, nem tudnak tulélni. - -Megjegyzendő, hogy ezt a bizonyos 24 órát, sehol, semmiféle körben, nem -értelmezik betü szerint; és arra nem is igen volt eset, hogy valaki -kénytelen lett volna magát megölni azért, mert csak 36 vagy 48 óra -multán lett volna képes fizetni. Mert az illetőnek meg lehet otthon a -kellő fedezete (például földbirtokban) s bizony van rá eset, hogy a -vagyonát 24 óra alatt nem tudja pénzzé tenni. A modus vivendi ezért a -kerek világon mindenütt az, hogy a vesztes bizonyos rövid határidő alatt -még mindig rendezheti a dolgát. Persze a határidő nem huzódhatik sokáig, -mert jogos, hogy a másik ugy számithasson erre a pénzre, mintha a -kártya-asztalon előtte lett volna. Jogos, mert különben egyenlőtlen -chance-okkal játszottak, s ő többet koczkáztatott, mint emez. A miről -szintén megfelejtkeznek ennek a kárhozatos előitéleteknek az ostorozói. - -De van még egy dolog, a mire teljességgel nem gondolnak. És ez az, hogy -az ilyen kártya-tragédiák egy jelentékeny részét nem érnők meg, ha nem -avatkoznék a dologba egy olyan felfogás, a mely teljesen ellenkezik ama -bizonyos „előitélet“-tel. Ezt a felfogást megvilágitja egy példa. - -Az apa self-made-man volt. A szegénységből küzdötte fel magát, s kitartó -szorgalommal, sok üzleti szellemmel, meg némi szerencsével nagy vagyont -szerzett. Derék ember volt, a ki szerette a fiát, s a kinek nem volt más -óhajtása, mint hogy a fia épp ugy vezesse a házat (a melyre büszke -volt), mint ahogy ő vezette. Elvégezte róla, hogy: majd kereskedni fog. -Nagy gonddal neveltette a fiut; tehette, volt hozzá módja. Elküldte -idegen országokba, lásson világot, gyarapitsa üzleti ismereteit. Mikor -azonban a fiu hazatért, az apa meglepetve és csalódottan tapasztalta, -hogy a fiu nem kereskedik. A neveltetés, a melyben részesült, a másféle -környezet, a melyben egy idő óta élt, a könyvek, az idegen ideáloknak -hódoló társaság, melybe hajlamai vonzották, olyanná tették a fiut, hogy -az apa nem ismert tulajdon vérére. - -Különbözö ideáloknak éltek, különböző felfogásoknak hódoltak, világról, -osztályokról, emberekről a lehető legellentétesebben gondolkoztak; egy -nyelven beszéltek, de nem értették egymást. A fiu, a ki megszerezte -magának amaz osztályok élvezeteit, a melyek nem kereskednek, magáévá -tette ennek az osztálynak az élet-felfogását is. Rendszeres munkája, -mely kedvére lett volna, mely hajlandóságaival megegyezett volna, nem -akadt; neki adta magát a mulatságnak. Játszott is. Nem többet, mint a -dologtalanok közül akárki, de sokkal több kalamitással, mint más. Az apa -egy párszor fizetett helyette; nem szivesen, de megtette. Történt, hogy -a fiu egyszer a rendesnél is nagyobb malheur-rel játszott; mikor az -asztaltól fölkelt, ezrekkel többet „hozott“, mint a mennyi -rendelkezésére állott. Nem volt választása: apjához kellett fordulnia. -Az öreg ur elrémült, mikor megtudta, hogy a fiu milyen nagy summát -kártyázott el egy pár óra alatt. Módjában volt ugyan százszor akkora -összeget is kifizetni, de remegve gondolt rá, mi lesz ennek az -életmódnak a vége. Vitájoknak önkéntelenül tanujává lett a család egyik -tagja, a kinek az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy a dolgot -kevesebb áldozattal is „ki lehet egyenliteni“. Az öreg urnak, a ki ugy -gondolkozott, mint a lembergi bőrkereskedő (a ki, ha ő orosz czár volna, -még gazdagabb volna, mint az orosz czár, mert ő egy kicsit kereskedne -is), az öreg urnak tehát megtetszett az eszme. A fiu azonban, a ki nem -kereskedett, fölháborodott erre a gondolatra, s kijelentette, hogy ha a -család egyezkedni próbál, ő megöli magát. Amazok ugy okoskodtak, hogy: -„a ki mondja, nem teszi meg“ s fölkeresték ajánlatukkal a hitelezőt. -Mikor ezt a fiu megtudta, végrehajtotta a fenyegetését, csak azért, hogy -legalább a halálos ágyán rákényszerithesse a családját az egész tartozás -megfizetésére. Ugy élt és ugy halt meg, mint azok szoktak, a kiknek -világnézetét az élvezeteikkel együtt magáévá tette. Ha a maga ura lett -volna, ha az a vagyon, a mely rá várakozott, rendelkezésére állott -volna, bizonyára ugy fizet, hogy a malheurjét senki se olvassa le az -arczáról. És ha egész vagyonával kell fizetnie: bizonyára az se birja -rá, hogy az életet eldobja magától. Mert aki igy tud meghalni, a mikor -kell, az élni is tud, a mikor élni, nélkülözni és türni kötelesség. Ha -tévedett, abban tévedett, hogy a fatális pillanatokban számitott azokra, -a kikre nem lehetett számitania. De e tévedésért meg is büntette magát. -S ha meghalt, nem azért halt meg, mert az az „előitélet“ rettenetes, -hanem, mert azok, a kiktől (az ő fogalmai szerint) jó vagy balsorsa -függött, a kritikus helyzetben nem gondolkoztak vele egyetértően. Nem az -„előitélet“, hanem az ezzel ellentétes felfogás fordult ellene. - -S az ilyen esetek nem is a legnagyobb ritkaságok, Azok a családi -tragédiák, melyeket a családtagok különböző gondolkozásmódjai idéznek -elő, kezdenek mindennaposakká válni. - -A kártyázás gyülöletes; de azokért a katasztrófákért, melyeket egy -családban a régi- és uj-világ eszméinek összeütközése idéz elő, nem -lehet a „fonák becsületfogalmakat“ okolni. Legalább ugyanennyi joggal -lehet okolni az ellenkező fogalmakat is. - -De azért voltak, vannak és mindig lesznek Don Quijoték, a kik a -szélmalomra mutatva, igy kiáltanak fel: „Látod, Sancho Pansa, azt az -óriást? Ennek az óriásnak Előitélet a neve. Én ezt az óriást le fogom -teperni!“ - -(1892.) - - - - -SELYEM ÉS RONGY. - -Valaki, például egy Tolsztojhoz hasonlatos gondolkodó, aki odáig megy a -következetességben, hogy maga foltozza meg a czipőit, azt mondhatná egy -böjti prédikáczióban: - -– Micsoda ostobaság annyit költekeznünk az öltözködésünkre s micsoda -hiuság annyit cziczomáznunk magunkat! Szükségeink között a ruházkodás -szüksége a legutolsók egyike; a természet, mely étvágyat, kivánságokat s -szervezetünkhöz mérten több, kevesebb igényt mért ki nekünk, e -tekintetben rótta ránk a legkevesebb gondot. Egy jó bunda sokat ér, s a -kényelmes ruha, a melyet meg sem érzünk, nem utolsó dolog; de ha -ruházatunk megvéd a hidegtől, a mozgásban nem akadályoz, a legkevésbé -sem bántja a tisztaság iránt való természetes érzékünket, szóval, ha nem -okoz semminémü alkalmatlanságot: ez kielégithet édes mindnyájunkat, mert -a többi már csak gyerekes fényüzés. S mit látunk? Azt, hogy az egész -világ többet akar; hogy e tekintetben mindenki pazarol, módjához képest, -sőt erején felül. Inkább koplalunk, de cziczomázzuk magunkat, nők, -férfiak, gyermekek, fiatal és öreg, urféle és cseléd. Nagy városokban, -ezer, tizezer számra vannak, a kik egész életükön át rosszul -táplálkoznak, csakhogy módjukon felül ruházkodhassanak; a fiatal ember -vacsora nélkül fekszik le, a leány eladja magát, csakhogy ugy -öltözködhessék, mint a czimborája. A hetaera fehérnemüre költi el a -gyalázata bérét; herczegasszonyok csődbe kerülnek, mert minduntalan uj -ruha kell nekik, szebb, mint a többieknek. Államférfiakat látsz: azt -hinnéd, hogy a státus sorsán törik a fejüket, pedig azon gondolkoznak, -hogy milyen formáju nyakkendőket rendeljenek az ingkereskedőtől. És -látsz egész családokat, örökös baj, örökös nyüglődés között, mert -sehogyse tudják kiteremteni azt, a mivel a szabónak tartoznak. Mily -ostobaság! A ki fiákerezik és pezsgőzik, legalább mulat a pénzéért; -ezeket, a verejtékükért, mindössze az a tudat kárpótolja, hogy: valóban, -ruházatukat nem éri kifogás; sovány öröm, méltó ahhoz a kicsinyes -hiusághoz, melynek osztályrésze. Mert van-e kicsinyesebb valami ennél a -hiuságnál? Mintha a drága szövetü ruha, mintha a bármily remekül szabott -öltözék csak egy jottával is szebbé, kellemesebbé tenne valakit! Egy -tizenhat éves szép leány olcsó kartonruhácskájában is magára von minden -szemet, s a kikent-kifent vén asszonyt nem teszi fiatalossá a hatszáz -forintos öltözék sem. Ő arra számit, hogy azt gondolják róla:. „Micsoda -remek ruha van azon az asszonyon! Ki lehet az az elegáns asszony?“ S te -azt gondolod: „Hát nem kár az a ruha erre a vén dunnaludra?!… Látszik, -hogy nem maga keresi a pénzt; ha magának kellene keresnie, nem -pocsékolná igy!“ Az a ruha a kilenczven kilónyi hustömegen bántja a -harmonia iránt való érzékedet; az a benyomásod, hogy itt valami sértés -esett a jogrenden, ő azonban boldog, azt hiszi, hogy szebb, mint reggel -kilenczkor volt. Micsoda ostobaság! - -És micsoda bün! Azzal a pénzzel, a melyet a czivilizált világ ezekre a -czifra rongyokra pazarol, fel lehetne száritani milliók és milliók -könnyét, meg lehetne gyógyitani százezer és százezer sinylődőt, ki -lehetne irtani a földről az éhhalált; kenyeret, enyhületet, pihenést -lehetne adni a szűkölködők és verejtékezők roppant sokaságának. Mert a -föld nagy, nem követel szakadatlan munkát és mégis terem eleget; az -élelemből, a jó levegőből és pihenésből jutna minden eleven lénynek. -Hogy mégis annyi az éhező, hogy olyan nehezen lehet megküzdeni a -pestisekkel, hogy oly sokan görnyednek emberietlen munkában, az egyedül -onnan van, hogy nekünk, a minoritásban lévő erősebbeknek, túlontul -nagyok az igényeink, és e nagy igényeknek megfelelő kényelmeket csak az -ő nyomoruságaik árán szerezhetjük meg. Kik oktalanul pazaroljátok -hitvány czifraságokra a feleslegest, gondoljátok meg, hogy a mi nektek -kell, (pedig hát meglehetnétek nélküle!), azt a szegényektől, a -rokkantaktól, a betegektől, az árva nyomorultaktól, s olyanoktól -veszitek el, a kik húsz-harmincz évvel rövidebb ideig élnek, csak azért, -hogy az erőseknek semmise hiányozzék. - -* - -S mit szólna egy ilyen prédikátor a szinpadi czifrálkodásról? - -Olyanformán nyilatkoznék, hogy a magánzó páválkodás még valamelyest -érthető, – mert az asszonyi hiuság határtalan, s általában az emberi -ostobaság véges elmével meg nem mérhető, – de a szinpadon szokásos -fényüzésnek még csak magyarázata sincs. Mert végre is az emberek -közdolgaikban józanabbak szoktak lenni, mint magánügyeikben. - -És ime. Mennyi drága anyagot, mennyi emberi munkát temetnek el a -szinházak azokban a szinpadi czifraságokban, a melyeket diszleteknek és -kosztümöknek szokás nevezni! Mennyi érték hever azokban a porfészkekben, -a melyeket a szinházak magazinul használnak! Némelyik tárgy ötvenszer -tett szolgálatot, némelyik háromszor, s voltaképpen egyik sem szolgált -komolyabb czélt. Száz meg száz kéz dolgozott rajta, csak azért, hogy egy -párszor a szinházi lámpások előtt fényeskedjék. Nem ruházták a -szükölködőt, nem melegitették a fázó szegényt, nem takarták az emberi -meztelenséget és nyomoruságot. Ezek a selymek egy párszor csillogtak; -suhogásuk szatirákat suttogott a bölcselkedő fülébe, punktum. Mennyi -pénz rongyolódik el bennük, mennyi jobb sorsra érdemes anyag válik -bennük foszlánynyá! - -Mintha bizony a szinpadi illúzió-keltéshez elkerülhetetlenül szükséges -volna ez az esztelen luxus! Boldogabb időben a Rosciusok és Garrick-ek -az efféle pazarlás és minden hókusz-pókusz nélkül is nagy hatásokat -tudtak elérni; épp ugy, talán még jobban megrázták a lelkeket, mint a -mai idők szinészei. S mintha bizony ennek a pazarlásnak tökéletes -illúzió volna az eredménye! Akármilyen pompát produkál is a szinház, -tudom jól, egy pillanatra sem felejtem el, hogy a Macbeth fején lévő -korona nincs aranyból. Nem mindegy-e nekem, ha ugyan korona formája van, -hogy papirból van-e, vagy sárgarézből? S vajjon Cordélia nem hat-e meg, -ha nincs drága öltözetben? Mialatt apját élesztgeti, arra gondolok-e, -hogy fehér ruhájának a szövete nem kerülhet-e többe méterenkint hatvan -krajczárnál, s hogy egy királyleány ennél nagyobb luxussal élt a -régesrég multban is? - -Persze, igy csak a bölcselkedők beszélnek, s a szinházigazgatók nem -bolondok, hogy a bölcselkedőkre hallgassanak. Nekik csak egy a gondjuk: -hogy érdekeljék a közönséget, s tudják, hogy ezek a külsőségek igenis -nagy hatással vannak a tömegre. Tudják, hogy X. Y. asszonynak egy -remekbe készült toiletteje több asszonyt vonz a szinházba, mint -Shakespere minden drágakövei. Tudják, hogy az egyre idegesebb, fáradtabb -és fásultabb közönség hova-tovább csak a szórakozást, tehát -mindenekfelett a látványosságot keresi a szinházban; tudják, hogy -közülük az kasszálja be a legtöbb eredményt, a ki a luxus dolgában a -legtovább viszi. Tudják végre, hogy a szinésznőt mindig könnyü ebbe a -tánczba belevinni, mert hisz nem igazi szinésznő az, a ki meg nem -ragadja a hatásnak minden eszközét. S azért ősidőktől fogva pártolták -azt az esztétikai irányt, mely megkivánja, hogy a szinésznő toilettek -dolgában minél nagyobb fényüzést fejtsen ki. Pártolják ezt az irányt, -csak költekezni nem szerettek rája. - -Ez a lelki kettősség, mely a szinházigazgatóknál meglehetősen örökletes, -természetesen azzal a történeti eredménynyel jár, hogy mai napság a -szinpadon a nec plus ultra fényüzés karöltve jár ama nyomorusággal, mely -mintha még Thespis kordéjából maradt volna örökül a szinészet -szegényeire. Mig a fiatal, szép, ünnepelt és jól dotált szinésznő, a ki -a mai sikerért zálogba tenné a tulvilági üdvösségét, olyan toiletteket -vásárol hitelbe, hogy a kevésbbé tehetős grófnők is irigykedve nézik: -idősebb társnője, a már másodrangba degradált szinésznő szegényes -öltözetben szegyenkezik a szinpadon, olyan öltözetben, mely mintha rína, -panaszkodnék. A grófkisasszony hatszáz forintos ruhát vesz magára; olyan -szép, hogy majd elrepül. A mamáján, az öreg grófnén pedig egy firhangból -készült ruha van; az ember sir, hogyha ránéz. - -* - -Nincs a világon szinház, a hol ezt az anomáliát meg ne találnók. Az -uralkodó princzipium mindenütt az, hogy a kosztümöt még csak kinyögi a -szinház, de a modern ruhát állitsa ki a szinésznő a fizetéséből, s ha -van neki ilyen: a ruhapénzéből. Az is, a kinek tizezer forint a -fizetése, az is, a kinek se égen, se földön nincsen többje ezerkétszáz -forintnál. S ha az utóbbi csak duennákat adna! De nem, épp annyiszor -személyesit grófnőt, herczegnőt, mint amaz. Ám öltözködjék, a hogy tud, -s a miből tud. S öltözködik szegény, hogy nézni is fáj. - -Egyszer találkozott szinházi ember is, a kinek szemet szurt ez az ősi -anomália. Titkon érző szinésznői szivek már régóta óhajtva sejtették; -végre eljött. Egy szinház-vezető, a kinek a jó izlése, stilus- és -harmóniaérzéke épp oly ismeretes volt, mint hajlandósága a fényüzésre. - -Az utóbbi gyakran ragadta nyilvánvaló tulságokba. Hogy a történelmi -darab egyik másodrangu szereplőjének háromszáz forintos antik órát -vásároltatott – mintha az egész nézőtér meg tudná becsülni, hogy a nádor -rokokó-órán nézi az időt, – ez bizonyára sok volt a gondosságból. De -ugyanaz a harmónia-érzék, mely egykor talán fölösleges butorvásárlásokba -vitte bele, rávezette arra is, hogy megtegye az első kisérletet a -legszükségesebb szinházi reformra. - -Észrevette, hogy a szinház, melynek vezetését átvette, sok szinésznőjét -érdemen felül dijazza. Leszállitotta ezeknek a fizetését, de viszont -felmentette őket egy nagy gondtól. Ugy intézkedett, hogy ezentul nem -kell nekik maguknak fizetniök a szinpadi ruhájukat. Ruhapénzt állapitott -meg számukra, s törvénnyé tette, hogy szinpadi öltözékeiket ebből az -átalányból a szinház fizesse. Ha több ruhára van szükségük, mint a -mennyinek az ára a ruhapénzükből kitelik, a többletet a szinház fizeti; -ha kevesebb, a mi a ruhapénzükből megmarad, az az övék. Persze, a -szabónak a szinház diktál, nem ők. - -Ez még csak reformocska volt, de egyszersmind az első lépés a felé a -helyénvaló rendszer felé, hogy a szinpadi ruhákat, mind valamennyit, -maga a szinház fizesse, s fölmentse a szinészeket, de kivált a -szinésznőket attól a tehertől, hogy – akár hiuságból, akár -kényszerüségből – örökletesen eladósodjanak, a minél hatásosabb -megjelenés okából. A ki a szinházi viszonyokat ismeri, tudja, hogy ez a -reform a szinpadi grófkisasszonyokra nézve még kivánatosabb volna, mint -a mamáikra nézve. Mert eddig jóformán csak a szabóiknak kerestek. - -Nem pusztán szinházi ügy ez. Az a rendszer, mely megmenti a szinésznőt -az eladósodás szükségszerüségétől, exisztencziájának szilárdabb alapot -ad, tisztes megélhetését biztositja, anyagilag is, erkölcsileg is emeli -a szinészet egész státusát. És ez a státus már egy egész kis osztálya a -társadalomnak. - -Azonkivül ez a rendszer talán mérsékelné valamelyest a szinpadon -divatos, már-már kómikus fényüzést. A szinház is respektálja azt, a mi a -tömegre hat, s a mi az egész világot vonzza, de a szinház még sem olyan -hiu, mint a szegény szinpadi grófkisasszony. - -Hanem a reformocska nem nőhette ki magát reformmá. A szinházvezetőt – és -leghelyesebb intézkedéseit is – megbuktatták azok, a kiknek az apró -érdekeit kimélte; s a dolgot ma is elülről lehet kezdeni. Nincs az a -helyes ujitás, a melyet tizszer ne kellene megpróbálni addig, a mig az -egész világ átlátja, hogy igenis, szükség volt rá. - - - - -SZENTIMENTÁLIS SÉTA. - -Szeretlek, én kedves városom, világ-szállója minden baktériumoknak, -Cosmopolis-sza ragadós nyavalyáknak, méltó versenytársa hires -Odesszának! - -Mit bánom én, hogy tulajdonkép csak egy dologról volnál nevezetes: -arról, hogy ősi, örök találkozó helye vagy a világrontó három-egy -nagyhatalmasságnak, a Füstnek, a Pornak és a Szennynek! Mit bánom én, -hogy neved a pokol legfeketébb betüivel van nyomtatva az összes -statisztikai kimutatásokban, hogy baczillusaid a legvirgonczabb, -legszebb példányok minden baczillusok között, hogy miazmáid -mammuth-miazmák, valóságos Akhillesek és Agamemnonok a miazmák -rendjében! Mit bánom én, hogy szerelemmel ragaszkodni hozzád egy az -istenkisértéssel! Azért mégis szeretlek. - -A manzanilla-fának árnyékában leskelődik legszivesebben a Halál. Hanem, -ugy mondják, a legédesebb álmokat is ott álmodja az ember. - -* - -Szeretlek és nemcsak azért szeretlek, mert nagyon megszoktalak, mert egy -kissé az enyém is vagy, s mert panorámád felejthetetlen előttem, mint -felejthetetlen lehetett a danaoknak Trója. Nemcsak azért szeretlek, mert -ligeted satnya, hektikus fáival, fésületlen utjaival és czéda, -szüzességét vesztett levegőjével kedvesebb nekem, mint Cintra vidéke, -mert stilustalan épületeid körvonalai előttem egy csodaszép mese -szerteszórt betüi, s mert az iparcsarnok, ez a monumentális -izléstelenség, ez a szegény gigerli az épitmények között, mint egy -tündéri dekoráczió fehér foltja jelenik meg ellustult elmémben. Nem, -nemcsak azért szeretlek, mert nagyon megszoktalak. - -Szeretlek, mert olyan vagy, a milyen. Azt mondják, hogy szép vagy. Nem -tudom. Nekem csak fiatal vagy. De imádom a fiatalságodat. - -* - -Nem állok udvarlóid közé; nem magasztalom természettől örökölt s -maradandó szépségeidet. Nekem az a szépséged tetszik, mely veszendő, -mely az ördögé: fiatalságod szépsége. Mert te vagy a legfiatalabb -nagyváros, te vagy a bálozó kisasszony a nagyvárosok között. - -Fiatalos rajtad minden. Fiatalok épületeid, melyeket az uj idők -ekletikus, zagyva, mindennel megalkudó izlése vagy izléstelensége -kreált. Fiatal, zsenge művészeted, mely tapogatózó és nagyhangu, merész -és gyámolatlan, hellén velleitásokkal teli és eredményeiben amerikai. -Fiatal a vagyonod, mely szeret az utczán hánykolódni, s még olyan friss, -mint az ujonnan vert aranypénz. Fiatal egész életed, mely most van java -fejlődésében, s jövőjében kiszámithatatlan; fiatal a benned ágaskodó -őrült mulató kedv, fiatal a nagyzolásod és elbizakodottságod; fiatalok a -büneid, melyek csak az ifjuság lármás könnyelmüségei, s mentek a régi -világvárosok szennyétől; és fiatalok végre az erényeid is, melyeket még -nem ölt el a vén nagyvárosok rideg önzése. - -Fiatal vagy, és mert fiatal: a legérdekesebb minden nagyváros között. - -Szépséged változó. Vannak jó és rossz napjaid. De éppen azért -megunhatatlan vagy, mindig más és más, mindig uj és meglepetésekkel -teli. Az öreg nagyvárosok, a hol sok a tradiczió, a hol az életrendet -egyformaságokhoz kötik a szokások százai, nem érdekelnek engemet ugy, -mint te. Ezek az öreg nagyvárosok ma olyanok, mint harmincz esztendővel -ezelőtt; harmincz év mulva ismét csak olyanok lesznek, a minők ma. -Azoknál ennyi idő már semmit sem határoz. Te, te a Rejtelmesség vagy. - -Azok, a kik ma itt a te körutaidon, avenue-iden hetvenkednek, ragyognak -és tüntetnek, harmincz évvel ezelőtt még sehol sem léteztek, vagy a mi -ugyanannyit jelent, lenn voltak egy alakuló világ forrongó mélyében. A -kik itt harmincz évvel ezelőtt uralkodtak, azok vagy elvesztek, vagy -most kezdik ujra, alulról. Vajjon a jelenleg diadalmaskodó elemek mivé -lesznek harmincz év mulva? Dinasztiákká erősödnek-e vagy visszasülyednek -a proletáriátus óczeánjába? Mely részben? Mért? Másokra bizom a -feleletet. Én megelégszem a kérdéssel. S tán épp azért érdekel ez is, -mert már a holnapod is rejtelem. - -Szép, nagy kamasz leány, vajjon micsoda asszony lesz belőled?! Fogalmam -sincsen róla. De légy akármivé: most, a kritikus éveidben mondhatatlanul -tetszel nekem, mint maga Julia, a kiből nem tudom, mi lett volna, ha -véletlenül férjhez talál menni Montecchi urhoz. - -Im, fogadd hő vallomásomat. Szeretlek. Szeretem hejehuja kedvedet, -cabotine-hiuságodat, gyerekes kaczérságod, mely annyit gondol a jöttment -széptevők jóvéleményével, szeretem asszonyos büneidet, kaczér -ravaszkodásaid, melyek nem menttek némi szédelgéstől, szeretem még -szemfényvesztésre dolgozó, olcsó pompádat is… - -És déli verőn, ha a Napfény – az áprilisi Napfény, mely tartózkodó, mint -szüz leányok szerelme – ha a Napfény kegyesen megjelen, bevilágitani -rossz kedvem feneketlen mélységeibe: nem tudok lemondani a vasárnapi -örömről, melyet csak a czéltalan barangolás, a melegen való sütkérezés, -s a látni éhes szem szabad legeltetése szerez meg naiv, -czigánykedélyeknek. Nem tudom megállani, hogy a faképnél ne hagyjam -állitólag okosabb dolgaimat s meg ne induljak: gyönyörködni ifjuságodnak -szépségeiben. - -Ilyenkor a véletlenre bizom magam. Megyek, a merre az utczai élet -szeszélyei vezetnek. Átkószálom az előttem bandukolók világát s -lépten-nyomon azon veszem észre magam, hogy teli vagyok felfedezésekkel. -Mert soha sem indulhatok utnak a nélkül, hogy ne bukkanjak egy előttem -eddig ismeretlen ujdonatuj, Potemkin-városrészre. - -Ó, szép, fiatal városom, mintha igazán parancsszóra nőnél! - -Megbámulom az ujabb és legujabb dekorácziókat, aztán megyek tovább, s -egyszerre csak benne vagyok az ember-áradatban, mely elvisz magával a -déli sétálók korzójára, a hol ebben a félórában találkozni fogok „egész -Budapest“-tel. - -A kép itt ismerős; bizonyára édes-keveset változott azóta, hogy utoljára -láttam. De ide sem jöhetek a nélkül, hogy azt, a mi e képet -megeleveniti, másnak ne lássam, mint a multkor. A panoráma a régi, hanem -az „ember-anyag“, az olyan gyorsasággal változik, akár a sárgalázas -vidékeken a helytartóságok személyzete. Egy kissé exotikus módra őrlöd -az ekzisztencziákat, szép, ifju városom! - -Az ember-anyag friss, de hasonló a néhaihoz. Az alakok, melyek előttem -elvonulnak, ujak, de olyanok, mint voltak elődeik. Rémes sebességgel -fejlődöl, kedves városom; életednek szinezete is elég csinosan változó. -Csak egy dolog tünik fel előttem a te világodban állandónak; s ez -figuráidnak a karaktere. Tegnap, ma és holnap, mindig tele vagy -erőlködőkkel és parvenükkel: mert te az erőködök és parvenük városa -vagy, kedves kis Chicagóm! - -* - -Koronkint, a mikor nincs okosabb dolgom, elkezdem számlálni őket – az -ismerősebbeket – besorozván mindeniket illető osztályába, az _A_. -kategóriába vagy a _B_.-be. Az _A_. osztály ma még kanterben győzi meg a -másikat, de már a _B_. is szépen izmosodik. És alig akad ismertebb -figura, a kit jó lélekkel nem sorozhatok se ide, se oda. - -Mindenki keres ezek közül valamit; még jó, ha csak keresi s nem -vadássza. Keresi mindenütt, itt is, az utczán is, a mikor azt játssza, -hogy sétál. S a ki már nem vadászik többé, az csak azért jő, hogy -mutogassa, a mit megtalált, elért, zsákmányul ejtett. Még ez is keres -valamit: az önök tapsait. - -Elszontyolodom. Ez a tarka, lármás, amerikánus élet alapjában véve mégis -szomoru, mint az _Orfeusz_ bacchanaliája. - -Hisz ezek az emberek még sétálni se tudnak csak azért, hogy sétáljanak! -Ezeknek még a mulató hely is csatamező! Ezeknek nincsen semmijök, csak -egy rögeszméjök; s e kivül minden mellékes nekik, még a Napfény is! - -De hát érdemes végig küzdölődni, lökdösődni egy egész fiatalságot, -érdemes vad hajszában és szünet nélkül való fáradságokban tölteni el -mindazt, a mi az életből szóra méltó, érdemes azt, a mi vigasztalására -adatott a halandónak, telegráf-bureau-nak tekinteni, a hová csak azért -kukkansz be, mert ügyeid visznek oda, érdemes futni, nyargalni, -verejtékezni, százszor földhöz vágódni és százszor feltápászkodni, -harczolni, lesben állni s embert enni, csak azért, hogy vénségedre igazi -perzsa szőnyegen hencseregjél és kripta-szélességü ágyban pihentesd -elsilányodott tagjaidat, hogy akkorára, a mikor a gyomrod már csak egy -rossz zacskó, önmagadnál öregebb cognak-ot igyál, hogy exotikus -virágokkal teli kerted legyen akkor, a mikor már csak mankón sétálsz -benne, a mikor a virágok illatát nem érzed többé, a mikor lehelletedtől -a rózsa szirma fonnyad?!… - -És aztán, másik oldalt, ez a hiuság, ez a szegényes hiuság! - -Mindössze ennyi az, a mit elértetek, hogy most már pályázhattok a -kerités mögött bámészkodók tapsaira?! A jó, a melyet mutogattok, csak -arra jó, hogy mutogatni lehet?! - -Szegény emberek, ha az utazástokból nincs egyéb hasznotok csak az, hogy -beszélhettek róla, bizony jobb lett volna otthon maradnotok! - -* - -De hát, igazán, urak már nincsenek a világon?! Végre látok egyet. - -Egy hosszu, öreg, fráter, furcsa ruházatban, mely kedélyesen csufolja a -különböző régi divatokat. A haja őszbe csavarodott, szakálla, mely hű -maradt valami régi kaczérsághoz, fehér, csak a járásán látszik, hogy még -emberebb, mint vallja éveinek száma. Alig van sár az utczán és mégis -sárosabb, mint poros. A mi érthető, mert az öreg, sétálása közben nem -néz az orra elé, a szemközt jövőkre, hanem fölfelé, a magasba. Talán a -házak tetejére, talán az égre. Vajjon mit keres ott? Alkalmatos -padlás-szobát? Vagy tán az Olympust? - -A ki nem ismeri, nem igen ügyel rá; ki látná meg a hiuság vásárán ezt az -ó-világi alakot?! A ki valamelyest ismeri, rendesen mosolyog rajta -egyet. És meglehet, magában, kissé koldusnak tartja a kevély öreget. Nem -minden alap nélkül. Mert hisz ismeretes róla, hogy érezni tudó lelkek -valamely szép babonából, gondoskodtak a jólétéről, olyanformán, mint -hajdan a hollók táplálták Illés prófétát. - -Az öreg azonban nem érzi magát koldusnak, hanem királynak. És azt -hiszem, az ábrándjában van egy szemernyi igazság. - -Én is nagy urnak látom ezt az alvajárót. Az egyetlen nagy urnak, a kit -itt látok az utczán. - -Mert végre is az az öreg egy hosszu életen át soha sem keresett, soha -sem akart és soha sem kért semmit. Ha szeretett és gyülölt, puszta -hajlandóságok szerint cselekedte, érdekből nem barátkozott és a prédáért -nem ment birokra senkivel. Igaz ember volt és okos ember is volt, mert -csak szappanbuborékokban gyönyörködött és szép álmok közt töltötte az -egész életét. - -Szeretnék köszönni neki, ámbár nem ismerem, mint a hogy a kegyeletes -lelkek köszöntik délvidéken a födetlen koporsókban vitt halottakat, -kiket életben nem láttak soha. - -(1892.) - - - - -BÁLOZÁS. - -Vizkereszttől hamvazóig sorra járom a bálokat, nem aludva át semmiféle -tánczos éjszakát, még az olyat sem, mikor csak a bölcsészek mulatnak. A -leányok, akiknek oldalán az első keringőket jártam, rég elhagyták -pártájukat, ki a menyasszonyi fátyolért, ki a szemfedőért; nem -tánczolnak többé csillárok alatt, czigánymuzsikára, hanem a lámpák enyhe -fénye mellett, gyermek-bálban, kezdetleges zenére, – vagy holdvilágos -éjben, zárda-romok omladékain, Szent Katarina körül, mennyei harmoniára. -A szép asszonyok pedig, akiknek négyes közben első együgyüségeimet -dadogtam el („áldott legyen a nap, a hónap, év!…“), nem mutatkoznak -többé a redouteban, meghallgatni az ifjabb nemzedék ősrégi balgaságait… -hanem ha úgy véletlenül találkozunk, vitatkoznak velem, kegyesen -elfelejtve egykori botorságaimat. Vagy hogyha mégis megjelennek a -csarnokban, mely a női öltözőhez vezet, s melyet talán a sóhajok -pitvarának kellene mondani: gyöngéd, karcsú, lenge lényeket kisérnek, -akik hozzájuk nem a lengeségükben hasonlatosak s akik vonásról-vonásra, -ízről-ízre olyanok, mint egykor ők voltak, de azért mégsem ők… oh, nem -ők! A hajdani hatalmasok, akik a parketten kormányoztak, most már -valahol a vidéken csendőröknek kiáltják a vezénylő szót: „Urak jobbra!“; -helyökbe új emberek léptek. A szó szoros értelmében új emberek; tavaly, -harmad éve még nem igen vevődtek emberszámba. Mintha csak tegnap lett -volna, mikor egyiküknek-másikuknak fölfedtem egyet-mást a mi végzetű -igék titkaiból. És látom az arczukról, hogy édes-keveset tudnak -polimétisz Odüsszeüsz-ről, és hogy átkozottul keveset törődnek a -nevezett polimétisz Odüsszeüszszel; már csak Kirke iránt érdeklődnek, a -tapasztalatlanok! Uj, idegen népség mindenütt; s az ismeretlen arczok -némaságából kiolvasom, hogy: „Mit keressz itt, nem illesz már közénk!“ - -S azért mindegyre járom a báljaikat. Nem keresek sem mulatságot, sem -izgalmat, sem feleséget, sem hozományt, – mégis beállitok mindig, -önkéntelen. Amint hogy újra fölkeresünk ismert tájékokat czél nélkül, s -újra elolvasunk ismert könyveket ok nélkül, egyedül avégből, hogy -mesterségesen idézzünk vissza valamicskét régi benyomásainkból. Tudjuk, -hogy a tájékot, a könyvet nem fogjuk többé oly kedvesnek találni, -amilyennek régente tetszett, – nem mintha megváltoztak volna, de mert -meggyöngült a szemünk, – és mégis föl-fölkeressük egy-egy passage-ért, -melynek rejteke őrzi valamelyik parányi, magunkkal nem hordott -emlékünket. És aztán, van bennünk egy megvénült ördög, aki szeret -moralizálni a másik rovására, a magunkéhoz hasonló esetekben. -Szívesebben firtatjuk az ismerős hibákat, mint amelyek idegenek tőlünk. -És mivel kevesen voltak kifogástalanok a mulatságban, sokan vagyunk, -akik érdeklődünk ama balgaságok iránt, amelyeket mulatság közben szoktak -elkövetni. Hátha még képesek vagyunk hinni, hogy utódaink túltesznek -rajtunk a hibákban! Pedig, úgy gondolom, a mai legényekhez képest a -régebbi mulatók valóságos rokokó-urak voltak. Ezt a tapasztalatot hozza -haza az ember minden ujabb farsangról, amelyet végigrobotolt, miközben -régi impressziókat keresgél. - -* - -Saint-Simon, a nagy pletyka, (vagy: „a pletyka nagy ember“, ha így -jobban tetszik), azt írja Conti herczegről, hogy az inasa és a vargája -előtt is pose-olt, mert még nekik is tetszeni akart. Csekélységemmel -szemben, ugyanezt a malicziát engedte meg magának egyik Pyladesem, (csak -a jó barátok tudnak efféle édességeket mondani), kifejezve vélekedését, -hogy talán a redoute szolgáinak akarok feltünni, mikor pénzen vett -belépő jegygyel állítok be egyik bálba a másik után. Kifejtette, hogy -viseletemet többnek tartja közönséges különczködésnél (meg kellett -értenem: a „hóbort“ szócskát hallgatta el), ajánlotta, hogy fékezzem -magamban a feltünés viszketegét, s megmagyarázta, hogy embereknek, akik -nem találtak fel csalhatatlan hatású pasztillákat a köhögés ellen, akik -nem költekezhetnek amerikai örökségek számlájára, épp olyan kevéssé -illik báli jegyekre költekezni, mint ahogy nem illik diurnistának -fiákkeren járni. (A példázat, úgy látszik, homályos czélzást foglal -magában arra a kis parazita állatra, amely természettudósok megfigyelése -szerint _köhögni_ erőlködik.) Mikor csak jó vidékiek követnek el hasonló -esztelenségeket! Mikor a legjobb körökhöz tartozó urak sem fizetnek! -Mert hisz az ember vagy bálrendező, vagy ismerőse valamelyik -bálrendezőnek, s ehhez képest tudja, hogy mi az a „csere-viszony“? A -csere-viszony tudniillik az a valami, amely megengedi, hogy jól nevelt -fiatal urak végig mulassák a farsangot egy hitvány maravédi fizetsége -nélkül. - -Az ember nem is hinné, mi által emlékezteti felebarátait az elmés, nemes -Don Quijotera! Bizony, nem sejtettem volna, hogy ezért is meg fognak -szólni. De, ha így van, – kik fizetik akkor a vigasság költségeit? Kik -töltik meg a jótékony egyesületek alamizsnára éhes pénztárát? Kik -kötelezik le apró ajándékokkal a házi gazdát, aki szíves -vendégszeretettel tárja fel termeit? Ki honorálja azt a tekintélyes -zeneigazgató urat, aki oly előkelő, mint egy diplomata, de aki -pénzkérdésekben olyan kicsinyes, mint egy – czigány? Ki küldi a _billet -doux_-kat a gáztársulatnak? Ki öltözteti a porticusban díszelkedő -papagály urat, akinek derült színekben ékes egyenruhája oly kedves tápot -ád a mulatók aesthetikai érzékének? Talán az, aki a völgyek liliomait -ruházza? Kik adják meg a mulatság árát? - -Úgy látszik: a hölgyek, minthogy csak ők és a főherczegek „világítanak“. -(Tudvalevőleg ennek a francziás szólamnak mély jelentősége van.) A -„legjobb körökhöz tartozó“ fiatal urak a hölgyek költségén mulatnak, -akik – szerencsére – szintén a legjobb körökhöz tartoznak. Ami különben -nagyon méltányos: fösvény papák és kiállhatatlan férjek wertheimjából -teszik. Aztán meg úgy sem érzik meg; minthogy a toalettért ki kell -adniok annyit, a mennyibe egy népiskola kerül, fel sem veszik ezt a -csekélységet. És ha áldozhatnak a keztyüjökért, melyet holnap -elhajítanak, miért ne fizethetnének a tánczosukért, a kiről álmodni -fognak éjszakákon át? - -* - -Ismertem egy európai hirű tanárt, a ki minden második előadását ezzel a -bevezetéssel kezdte: „A szóban forgó nemben _háromféle_ osztályt kell -megkülönböztetnünk: _a_-t, _b_-t, és _c_-t; ezeken kivül azonban meg -kell különböztetnünk többféle, egyéb osztályokat is“. Ezzel a pontos, s -egyszersmind kifogástalan felosztással mutattam be a mi báli -fiatalságunkat egy derék idegennek, a ki Konstantinápolyból Párisba -utazóban negyvennyolcz órát töltött nálunk, s elhatározta, hogy -négyszáznyolczvan lapos könyvet ír a _Rezgő csárdás_ _országáról_. -(Följegyzem neki a czímet, valahogy el ne felejtse.) - -– A mi Céladon-jaink három osztályba sorozhatók. Első osztály: a kik nem -tánczolnak, második: a kik csak tánczolnak; harmadik: a kik tánczolnak -is, nem is. De vannak másfélék is. - -Megértette. Ő is hallgatta valaha a kitünő Franck-ot. - -– Nézze, előttünk egy tipus. Látja azt az urat, a ki ott az oszlophoz -támaszkodik? Ne féltse, nem fogja fejét a mellére ejteni, a gallér -szilárdan, egyenesen tartja a nyakát. Ez nem tánczol soha; ha -megpróbálkoznék, elvinné az ördög, mint az „Ünneprontók“-at. Csak a -hiusága hozta el ide. Tudja, hogy a „nagyvilági emberek, a kik sokáig -éltek oly atmosphaerában, hol az elegáns szenvedélyek megszokottak, -valamely különös, melancholiát kifejező pillantással tudnak nézni a -lányokra és sajátságos, megzavaró módon tudnak elejteni egy -jelentéktelen bókot“, – meg van győződve, hogy rendelkezik ezzel az -adománynyal, – s kétségtelennek tartja, hogy a modor, melyet mutogatni -jött, jól áll neki. Nem felejti el, hogy az előkelőségnek az a máza, a -mely viharos mult maradványának tünik fel (s a melyet Flaubert említ), -hatással van a naivabb lányokra s azokra a nőkre, a kik elégedetlenek a -környezetükkel. Nem tervel ugyan hódításokat: túl van rajta; hanem -egy-egy nedves tekintet kellemesen fogja csiklandozni a hiúságát. -Különben: kezelő tiszt egyik miniszteriumban. - -Odább egy pár, a mely „nagy port ver föl“, a másik tipusra irányozza -figyelmünket. Emez már annyi buzgalommal, oly lelkiismeretesen tánczol, -mint azok a hadnagyok, a kiket az ezredes parancsa rendelt a bálba, hogy -a kapitány-kisasszonyok ülve ne maradjanak. Tánczol szünet nélkül, mint -a hogy pihenést nem ismerve dolgozik a bankjában reggeltől estig. Nem -téveszti szem elől, hogy Ádámnak az mondatott: „Verejtékkel keresd meg a -kenyeredet és a feleséged hozományát“! Nem tudjuk tisztán kivenni: a -bácskai csárdást járja-e, vagy szent Vitus tánczát? Különben a kettő -között csak halvány árnyalatkülönbségek vannak. Mozog minden íze ama -kétféle forgásrendszer szerint, a melynek törvénye szerint mozognak a -bolygók, a maguk tengelye, meg a nap körül. Nem lehet nossz néven venni, -hogy e nagy munka fáradalmai közben, mintegy kárpótlásul, apró -indiscretiókat enged meg magának tánczosnőjével szemben, hisz annyira -„szemtől szemben“ vannak! Az ember csakugyan nem gondolná, hogy mindez -az oltárnál fog végződni. - -Tovább megyünk, s együtt találjuk azt az osztályt, mely tánczol is, nem -is, folyton változó, de mindig erős phalanxban. Ezek olyan urak, a kik -készek mindenféle tumultusban részt venni, s lesik a jó alkalmat, mikor -lehet _boucan_-t csapni. Mindegyik azért jött ide, a miért a kávéházba, -meg az utczára, hogy megütközzék a vakmerővel, a ki nem akarja -elismerni, hogy széles e világon a legszebb, legérdemesebb hölgy -Dulcinea, s a legbátrabb, legkifogástalanabb férfiú ő, a kitünő hidalgó! -Megtorolni jött a sérelmeket, melyeket csak ezután követnek el rajta. -Hiába, a vér, a jó vér! Két-három campagne után lesz vagy tíz -„lovagiassági“ nyilatkozata, a mi testvérek közt is megér – egy nemesi -levelet. - -* - -Egy nálunk kevéssé ismert franczia iró (Henri Second) irja valahol: „A -nőknek a szerelem próza, a melynek van egy kis verses bevezetése; -mindenki tudja, hogy a bevezetésnek, ha jó akar lenni, rövidnek kell -lennie… és mégis, hányan vannak, akik még e rövid bevezetéseket sem -olvassák el, hanem azonnal nézik a tartalomjegyzéket“. _A_ nőknek?… úgy -tetszik, a határozott névelő kissé szemérmetlen, s maga a mondás is csak -annyira állhat meg, a mennyire mind az a jó és rossz, a mit „a nőkről“ -mondtak, s a miket La Rochefoucauld-tól az utolsó anthologia készítőig -valaha maximába foglaltak. Mindamellett (a redouteban meggyőződhetünk), -a felfogás, melyet ez a paradox kifejez, mind nagyobb és nagyobb -hódításokat tesz ama világfiak közt, a kiknek életét, koruknál vagy -életmódjuknál fogva csakis a paradoxok szabályozzák. Ugy kell lennie, -hogy a báltermet a „legjobban nevelt“ urak közül akárhányan nem tekintik -egyébnek, mint előkészitő iskolának, melyben tapogatózni lehet, hol -mutatkozik a legtöbb hajlandóság a szerelem prózájának az olvasására? És -különös, a szerelem prózájának ezek a tolakodó colporteurjei a legtöbb -kitartással ép a lányokat kisértgetik. - -Akadtak vállalkozó szellemek, a kik sportot kerestek a mulatságban, úgy -viselkedni lányokkal, a kikkel a bálteremben kötöttek ismeretséget, a -hogy a régi idők vivőrjei bánhattak az ancien régime idején nem -tulságosan érzékeny szobalányokkal bejelentés közben, egyik teremből a -másikba menet. A dolog gyönyörűnek tetszett; felkapták, mint egyszer a -vörös nyakkendőket. A társalgás hangja azelőtt sem volt éppen rokoko a -báli termekben. A „jól nevelt“ urak közt régóta hódít már az angol -modor, a melyet olyan formán alkalmaztak, a hogy a műkedvelő szakácsok -az angol sütés-módot, a mi alatt nálunk mást kell érteni, mint -Angliában, a hol bizony a ramsteak-et nem eszik meg nyersen. Régóta -ideáljuk volt Renée Mauperin, a ficzkó modorú leány, a kinek beszéde -szabad, viselkedése pedig folytonos arczulütése szent Illendőségnek. -Hanem csak a legújabb nemzedék kiváltsága lett, hogy a társalgás -fesztelenségét oly magas fokra emelje, a mely magaslatot másutt csak a -cancan-tánczosok szokták érinteni. Milyen kedves merészség a hangban, -mily őseredetiség a mot-ban! Kaszárnyai élczek, kaszárnyai fegyelem -nélkül. Szabadság, szerelem! e kettő kell nekik. - -Találni urakat, a kik eldicsekednek a sikereikkel: mot-kkal, melyeket a -kisasszony Gustave Drozban olvashatott, meg apró kitüntetésekkel, a -melyek példáira ráakadhat Louvet de Couvray-ben, a ki kiváncsi rájuk. -Lám, a merészség! Holnap már légyottot kér, a Lauzun! - -Valóban, csak a merészség dolga? Nincs ebben némi _gyávaság_? A mimosa -pudica védheti magát, összehuzódhatik, de csak mig meg nem tépik -szirmait. Pedig megtépik és büntetlenül, veszélytelen. - -S aztán, ugyanazok, a kik gyerek-módra szétzúzzák játékszereiket, hogy -megnézzék, mi rejtőzik belül, – a kik megzavarják, befertőzik a szűzies -képzelmeket, – később, nem sokára ugyanebben a bálteremben, – könnyű, -nem éppen dicső sikereik helyén fognak nőt választani, nem tartva attól, -hogy olyanra is találhatnak, a ki már vétkezett gondolatban. Vajjon hány -lesz közülök, aki filozóf módra fogja sorsát elfogadni, azt tartva, a -mit az érzéki örömök költője: - -Que m’importe que tu sois sage!?… - -* - -Ezek az apró Renée Mauperin-ek angolos külsejük alatt nem mindannyian -hordoznak olyan egyenes, hajlíthatatlan, minden kisértéstől ment szívet, -mint az a regénybeli Renée, aki bátran, lelkének veszélye nélkül -daczolhatott a konvencziókkal! Milyen sok köztük az üvegházi virág, -melynek megárthat az első fagyos, hervasztó szél! Óvjátok őket. - -S elnézem egyiket-másikat, a mint ismerős, halvány orczáikat -karmin-szinűre festi a könnyű mámor, a meg nem szokott táncz és talán a -meg nem szokott szavak. Ujonnan jöttek, a kiket (távolabb) magasról néző -vagy magasra látó szépségek méregetnek, kutató, vesékig ható -tekintettel, úgy, a hogy csak asszonyok tudnak nézni… Mintha ez a -bálterem óriás szalon volna, a hol össze nem férő rastaquouère-ek -kerültek össze. A spanyol tábornokné, a kinek férje soha sem járt -Hispániában, méltatlankodik, hogy maga előtt látja a laplatai consul -leányait, a kiknek az anyja soh’sem jött át a tengeren, e szép Európába… - -De ime, itt ez a tejképű leány: ez a redoute virága. Nappal az utczán -észre sem veszik; fakó arczocskája eltünik a többi közt… Ha otthon -leljük, részvét fog el, a mint megpillantjuk már is petyhüdő arczát, a -kezecskéjén kidagadó ereket, puha, beteges mozdulatait. A hangja -fénytelen, rekedtes, a szeme bágyadt… oh, azok az idegek! El fogják -veszíteni. Hanem itt nem ismerünk rá. Mintha fejéből az utolsó csepp vér -is a szivére szaladt volna, nekiéledett arcza fehérebb, mint entrée-ja, -mely fehérebb a hónál. A szemében izzó parázs; mozgása rugalmas, akár a -gépé. És tánczol fáradhatatlanul, mint a Hoffmann automatája. Aczélból -van a lába, mint a hogy a szive fából. Reggel még haldoklott, s most -éjfélkor, itt a gázfénynél, ezerszeres életet él, – ragyogva, – -virágozva, mint az a geránium, a mely éjjel terjeszti illatát. Ave, -geranium noctu olens! - -(1887.) - - - - -BÖJTI PRÉDIKÁCZIÓ. - -– _Nőknek, a kik már nem járnak templomba._ – - -Legyünk őszinték, ez a szó: „hamvazó“, ma már semmit se jelent. - -Nem szakítottunk ugyan végkép a fensőbb hatalmakkal. Az ember mégse -tudhatja, mi történhetik oda át. Hátha mégis…?! A gyakorlatiasság -emberének le kellett számolnia ezzel a nehezen képzelhető esettel is. -Hogy a legvégső pillanatban meglepetésnek ne legyünk kitéve, az utolsó -egérutat, mely talán az üdvösség forrásánál végződik, nem adtuk fel, -noha bizony a fő-bemenet felé, a hol a kulcsos kétkedőnek kell őrt -állnia, nem igen igyekszünk. A török sorsjegyektől már nem sokat várunk, -de azért megtartjuk őket: sok helyet ugy se foglalnak el. Azonképen -Kempis Tamást se dobtuk ki a könyvtárunkból: elfér ott. S ezt a -megalkuvást a „hátha mégis“-sel ugy hivjuk, hogy: „vallásszabadság“. - -De az, ami odaát történhetik, olyan bizonytalan, olyan légies, olyan -pókháló-szövetszerű, hogy valami nagyon nem erőltetjük meg magunkat -érte. Olyanformán vagyunk az égi hatalmakkal, mint a boliviai -köztársasággal. Ezzel a kitünő respublikával rendkivül barátságos -viszonyban élünk, a mely jó viszonyt adandó alkalommal ünnepiesen -kinyilatkoztatni is készek vagyunk; de az ilyen ünnepi alkalmakon kivül -nem sokat gondolunk Boliviára. Egy kicsit messze van Bolivia. - -Azt tartjuk, elég szép tőlünk, hogy ama másik hatalmasság értékeit akkor -kezdjük tanulmányozni, mikor immáron rá kell fanyalodnunk a nagy -utazásra; de hogy a futó időből, a mely készpénz, minden -háromszázhatvanötödik napot ennek a szigorú hatalmasságnak szentelünk, -az már tán sok is volna. Hiszen ha majd csakugyan le kell számolnunk -vele, futni fogja a végtelenségből. A vigasság napjai ugyis olyan -kurták, mért vegyünk el belőlük akár csak egyet is arra, hogy -flagelláljuk magunkat? - -Mindegy, ezt az egy napot még csak feláldoznók a lehetségesnek, ugyis -sok napunk telik el lehetetlen dolgokkal. De negyvenet?! Mert a -hamvazónak csak ugy van értelme, ha bevezetés. Ha negyven uj hamvazó -következik utána, megszakítás nélkül. Egy napot kieszközölne tőlünk a -szánom-bánomnak az oldalfájás is, ehhez nem kell semmi földfeletti -instigatió. Negyvenre azonban a földfelettiek is hiába buzdítanak. - -S bizony kegyes lelkek, valjuk be, a hamvazó nekünk csak pihenő nap. - -A „Don Caesar de Bazan“ czímű franczia darabban látunk egy elkallódott, -kopott nemes-embert, a ki, mialatt a feje fölött ítélkeznek, nagyban -mulat a börtönében. Iszik és danol a czimboráival. Egyszerre dobpergés -hallatszik. Ez a dobpergés az ő halálítélete. A dal elhallgat, a pohár -félúton marad, s a Don Caesar arcza kissé fakóra válik. De azért a don -nem ijed meg az ő árnyékától, attól az árnyéktól, a ki ő egy óra mulva -lesz. „Második vers!“ – kiáltja, s ujra cseng a pohár, ujra szól a dal. - -Oh, kegyes lelkek, ez a pillanatnyi dobpergés a mi hamvazónk. -Farsangolunk előtte és farsangolunk utána. - -Mi nékünk a hamvazó csak az a pihenő nap, a melyen megcsinálhatjuk a -tervét a jövendő napok mulatságainak. Az a szünet, mikor friss erőt -gyüjtünk a második farsangra. Ezen a második farsangon ugyan a -souper-csárdás rövidebb egy félórával, mint a nagy farsangon, s -nincsenek álarczos bálok, csak komolyabb jelmez-estélyek, de oh Kempis -Tamás, te ezen a második farsangon is érintetlenül heversz könyvtárunk -legeslegalsó polczán, báli czipők alatt, melyeken még ott van a multkori -mulatság pora. - -Kegyes dámák, a kik eddig is a szegényekért mulattatok, ezután is a -szegényekért fogtok tánczolni, nem vetem a szemetekre, hogy így van és -nincs máskép. Annál kevésbbé, mert elmult és jövő mulatástok puszta -jótékonyság. De kérdem, ha már csak egy a piheno napunk, miért ne adnók -ezt a napot egészen a bőjti mulatságok programmjának? Nem volna-e jó, -ennek a napnak egy pár óráját arra használnunk, hogy nyilván megvalljuk -bocsánandó vétkeinket? Csak a bocsánandókat. A nagyokról úgy se tudunk -tenni. „Naturam si furca…“ biz az „redibit“. De a bocsánandókat, -nyilvános penitenczia segítségével, le lehet vetkeznünk. Gyónjatok meg! - -Gyónjátok meg bocsánandó bűnötöket, ti tisztes asszonyok, a kik, hogy -megismerjétek a mulatságok ama legszemtelenebbikét, melyet álarczos -bálnak neveznek, nem rösteltek közébe keveredni azok seregének, a kiket -az udvarias japáni „mosolyárus lányok“-nak nevez. Gyónjátok meg -bocsánandó bűnötöket ti jóravaló polgárasszonyok, a kik a körbeli -estélyek után elkiséritek tunya férjeiteket a semmi örömet nem nyujtó -kávéházba, csupán azért, mert ez a hely nem a ti számotokra való, s -ezért uj, ismeretlen és kivánatos. Gyónjátok meg, kedves hajadonok, hogy -arczképeiteket, mely báli ruhátokban ábrázol, puszta hivságosságból ki -engeditek rakni az optikus üzletek kirakataiba, a nyilvánosság alakjai -közé, hogy a sétáló idegen összetéveszszen benneteket azokkal a -hölgyekkel, a kiknek a képeit ezer számra sokszorosítják, öregek és -serdületlenek gyönyörüségére. Gyónjátok meg! - -Mert rendeltetéstek az, hogy illuziókat adjatok a szegény küzködő -férfinemnek és bizony vékeztek, mikor ennek a rendeltetésnek ellene -dolgoztok. Bocsánandó a bűnötök, de bűn, ha nem adtok egyéb illuziót, -mint a mennyit az illuzion-ruha igérget. Gyónjátok meg! - -(1890.) - - - - -TAVASZ. - -Ki megremegteted az alvó leányokat s taplót dugsz fiatal költők fülébe, -bolondos tündér, királynők királynője: lármás örömmel üdvözlöm jöttödet, -édes, édes tavasz! - -Mondják, hogy nem te vagy még az, a ki amott jön délről, Faëton szekerén -s oly hatalmas ibolya-illatot áraszt maga körül, hogy még az ügyvédi -kamarák sem zárkózhatnak el e mindeneket átható parfüm elől. Nem te -vagy, hanem a Sosius-od, hegyes fogu nénéd, a ki a te ruhádat hordja, -hogy felültesse a medvéket s megrontsa a kirándulókat. Mily tévedés! -Ezek az Adhémarok nem ismerik meg lábacskáidat s lábacskáid nyomát! De -bizony te vagy, s ha még ott rejtőzöl a várpalota mögött, ugy ez azért -van, hogy még egyszer szemlét tarthass napsugár toaletteden, mint bálba -lépő leányok, a kik mielőtt bepáváskodnának a nagy terembe, egy perczre -visszavonulnak az öltözőszobába. Te vagy, nincs benne kétség. Messziről -is elárul a parfüm-öd, mint Zikka grófnőt, a kémkedő asszonyt, a kinek a -nyomát az illatszeréről fedezik fel. - -Tulajdonképpen nem volna szabad, hogy tegezzelek. Per „ön“ kellene -hozzád szólanom, mint a hogy Heltai Jenő beszél szeretetreméltó, csinos -kis muzsáihoz. Mert hisz nem vagy az enyim; nem vagy senkié, abból az -egyszerü okból, mert mindenkié vagy. Mosolyodat egyformán osztod szét -bölcsészek és háziurak, képviselők és számtisztek, gigerlik és tűzoltók -között… Ó, mennyire nincsen igazad! - -De hisz én csak ugy tegezlek, mint a vidéki küldöttség a vasutról -leszálló nagyságot. A tuláradó öröm, az elragadtatás szólal meg ebben a -neveletlenségben. Mily boldogság is, hogy itt vagy valahára! - -Tehát; ugy-e – ó mondd! beszélj! – a napsugár nemcsak legenda?! A -langyos szellő nem csupán romantika?! S a levegő, az édes levegő, -nemcsak a harminczas évek költőinek hazug meséje?! Ugy-e a valóság nem -pusztán: gázból, szivarfüstből és porseprő kocsikból áll?! Ugy-e, van -egy világ, tul ezeken a szobáknak nevezett skatulya-fiókokon, melyekben -megáporodott a füst, van egy világ, távol minden kintornától, mely a -legujabb operettet játssza, távol a gyárkéményektől, a pálinkás -boltoktól, s távol minden országgyülési beszédtől?! - -Az emberek még nem igen hisznek ebben a világban. Azokon a pontokon, a -hol a természethez jutányosabb áron kivánkozók nemsokára verekedni -fognak az asztalokért, a hol a jövő hónapban katonabandák fognak -folyton-folyvást riadózni: ma még két-három fehérrel leboritott asztal s -egy álmos pinczér lesik a virágfakadást. Annál jobb a dolguk a hivőknek; -hiába, a hivőké a mennyek országa. Egy vig kompánia megszállja az -Eötvös-villát, megeszik-iszik mindent, a mi a környéken egy -puskalövésnyire kapható, s lármájával, melyről nem tudni: operett-áriák -koszoruja-e, vagy pedig vig indiánusok csatakiáltásai, birtokába veszi -az egész Svábhegyet. Juhhéja, juhé! Övék az egész világ, legalább -egyelőre, mert ilyen urak aligha lesznek többé az idén. - -Ezeket a most oly békés pontokat nemsokára el fogja lepni egy barbár -invázió, a mely mintha csak enni rohanna ki a nagyvárosból. A szinházak -szép lassan kiürülnek s a kettős szereposztásokat már felére olvadt -közönség előtt fogják produkálni. A többiek sietnek lemondani a -circensesről s menekülni a természet ölébe, a melyet az igazi budapesti -ember teritett asztal és sörös-kancsó nélkül nem tud elképzelni. Szegény -kettős szereposztás! Itt a másik veszedelme is: a lóversenyek. A liget -gyepére uj, még le nem leplezett jockey-k, uj paripák és uj fehér -czilinderek vonulnak be: s a Tavasz itt lesz hivatalosan is, nemcsak a -valóságban. - -A hivatalos tavasz, meg kell vallanunk, nem igérkezik olyan fényesnek, -mint a másik, az igazi. Az emberek kezdik elveszteni a kedvüket ettől a -legujabb mulatságtól, a melybe néhány évvel ezelőtt annyira -belehabarodtak. Mi teszi ezt? Egy kis dezilluzió? Az ember végre -kiábrándul még a jockey-kből is? Vagy pedig az, hogy immár nincsenek -olyan érdekes lovak, mint régente? Hja, a nagy lovak csakugyan épp ugy -megfogyatkoztak, mint a nagy zsenik. A lovak közt is jobban elterjedt a -czivilizáczió: a ló-műveltség átlagával sokkal többen rendelkeznek, mint -annakelőtte, de talán éppen azért a kiváló egyének, az érdekes -individuumok, a nagy triumfálók ritkasággá váltak közöttük is. - -A nivellálódás törvénye alul ők sem vonhatták ki magukat. Hová lett a -régi lódicsőség?! Ime, ismét több van egy legendával. - -Borzasztó dolog az, hogy minden dicsőségnek végre is egy legendába kell -fulnia. A tudósok azt mondják, hogy nemsokára a tavasz is csak legenda -lesz: mitigált tél a legjobb esetben. Hisz ez a mostani is csak árnyéka -a hajdani tavaszoknak. S potomság, hogy elkövetkezik az idő, mikor a -májust dicsőitő összes verseket kazánok mellett fogják irni. Brr!… - -Ó, langyos szellő, édes ibolya-illat, mondd, hogy: nem igaz! - -(1894.) - - - - -A PREMIÉRE-EK KÖZÖNSÉGE. - -Egy-egy meglepő itélet, a váratlanul kitörő méltatlankodás, a mely -hirtelen, ellenséges indulattal, majdnem dühvel támadja meg az egyik -vagy másik sokáig kényeztetett szerzőt, koronkint ráirányozza a -figyelmet az első előadások közönségére. Ez az önnálló gondolkozásu, -szinte fejes közönség, a melyet bátran testületnek lehetne nevezni, -(annyira összetartó, egyetértő és változatlan) csak abban különbözik az -egyéniségektől, hogy örökre kiismerhetetlen. Úgy látszik, lehet -akármilyen finom gyülekezet, a gyülekezet mindig _nép_ marad, legalább -logikájában és indulataiban, mindig hasonló a _Coriolan_ népéhez, mely -kiszámithatatlanul öleli magához és ejti el kegyeltjeit. - -Akármilyen különböző elemekből áll is, itélete csak a legritkább -esetekben ágazik kétfelé. Egy az itélete, mint egységes a személyzete. -Igazán „személyzetéről“ lehet beszélni, mert bár a szinházi előadások -közönsége természet szerint ingatag, hullámzó: a premièr-ek hallgatósága -nálunk is, mint Párisban, Bécsben, Szent-Pétervártt s egyes olasz -városokban, ujdonságról ujdonságra ugyanegy, akárcsak valamely nagy bank -személyzete, melyből egyesek el-elhullanak, de melynek törzskara évekig -változatlan marad. - -És ez a permanens gyülekezet egészében is, egyes csoportjaiban is nagyon -érdekes. Akárhányszor érdekesebb a viselkedése, mint maga az előadott -darab, vagy az előadás, melyet megbírálnak. Illik tehát egyszer vele is -foglalkozni; a szó mindig az övé, legyen egyszer szó róla is. - -* - -Az még könnyen érthető, hogy a première-ek hallgatósága szinte -változatlan a maga egészében. Először is: kétszázra-háromszázra tehető -azoknak a száma, a kik a szinház iránt annyira érdeklődnek, hogy ismerni -akarják az új darabokat még a kritika előtt, mikor még a hírlapok -ismertetése el nem vette az ujság zamatját: ezek még könnyen elférnek a -nézőtéren. Következnek azok, a kiknek ott kell lenniök minden -première-en, a mint hogy ott kell lenniök minden lófuttatáson, mert ez -hozzá tartozik a nagyobb kényelemhez, a jobb módhoz. Helyet találnak -közöttük mindazok a literátus emberek is, a kik azért igyekeznek már az -első előadásra, hogy frissiben örvendhessenek ismerősük sikerének vagy -bukásának. Végre, ott van a bérlet intézménye; a még megmaradó helyeket -elfoglalják azok a látogatók, a kik sűrű megjelenésükért megkivánnak -annyi előnyt, hogy tanui lehessenek minden szinházi eseménynek. Egyesek -meg éppen meg is szokják egymást, sokszor csak a találkozó kedvéért nem -maradnak el, s utoljára mulatságot találnak egymás között is. Mindezek -körülbelül épp annyian vannak, hogy együtt megtöltik a szinház -nézőterét; de tartanak is rá, hogy helyeiket a premièr-ek alkalmával -mások el ne foglalhassák. Azért a legnagyobb ritkaság, ha a -première-ekre idegen elemek is behatolnak; nem is keresnek olyankor -helyet, tudják, hogy a fáradozásuk legtöbbször hiábavaló volna. Maga a -szinház is rajta van, hogy a première-ek közönsége állandó maradjon. -Szereti, hogy megismerheti azt a közönséget, mely a többit küldi, vagy -elriasztja; így, hogy ismeri, számol vele és számít rá. (Néha persze -rosszul számit.) Ekképp minden csak arra munkál, hogy a -première-közönség minél változatlanabb legyen. - -De az már nevezetesebb, hogy az ily módon összetartó gyülekezet -itéleteiben is egyetértő. Mert hát ezek az örökös première-látogatók -nagyon különböző emberek, a legtöbb tekintetben. Különböznek társadalmi -állásukra, módjukra, szokásaikra és gondolkozásukra nézve. Vannak köztük -arisztokraták, pénzemberek, írók és művészek, a kik közül sokan -arisztokratikus hajlamúak, de csak kevesen pénzemberek, bohémek és -nyárspolgárok, hölgyek a társadalomnak minden osztályából, miniszterek -és diákok, érsekek és kereskedősegédek. Vannak köztük olyanok, a kik -csak a színpadon látnak úri világot, és olyanok, a kik csak a színházban -találkoznak másféle néppel, mint kékvérűvel. Egyikük lelkesedik a -művészetért, a másik a művésznőkért, a harmadik pedig csak a művésznők -toalettjeiért. És mégis, ezek a rengetegül különböző emberek a -fődolgokban csaknem kivétel nélkül egyféleképp itélnek, akárhányszor -egyhangulag, s a mi legcsodálatosabb: a legtöbbször igazságosan. - -Az ifjabb Dumas egyszer éles igazságokat mondott a publikumról, mely -pedig őt mindig kényeztette. Többek közt úgy nyilatkozott, hogy a -közönség itélőképessége, melyet különben maga is mindig találónak, -igazságosnak ismert el, nem gyökerezik sem igazi müveltségben, sem -finomabb izlésben. „E hatalmasok közt“ – úgymond, azokról szólván, kik a -drámai ujdonságok sorsa fölött döntenek, – „sok van, a ki soha életében -nem olvasott el sem egy könyvet, sem egy színdarabot, s még több, a -kinek fogalma sincs róla, ki írta ezt vagy azt a szini remeket. Itélnek, -és ez itélet ellen nincs felebbezés, a velük született izlés s némi -könnyen szerzett tapasztalás szerint. Nálunk az egész csak gyakorlat -dolga. Úgy itélik meg a drámát vagy a vigjátékot, a hogy a fürdőszolga -itéli meg a viz melegét, beledugván a kezét; a hogy valamely bank -szolgája számít meg ezer frankot aranyban, bizonyos súlynyi -aranydarabokat dobálván egyik kezéből a másikba.“ - -Az ötlet elmés, van benne némi igazság is. De talán nem az egész -igazság. Becsüljük meg a bankszolga ügyességét; mekkora praxisra van -szüsége, míg odáig viszi, hogy a pénzt eképpen tudja megszámlálni! A -première-ek közönségéről szólva, szintén csak nagy tapasztalatról s -hosszú gyakorlatról lehet szó. A művészi dolgokban való sok tapasztalat -pedig, ha elfogultság nélkül mérlegeljük, kitesz jókora darab -műveltséget. - -Az a sokféle ember, a kikből a premièrek közönsége alakul, hétről-hétre -ugyanazokat a darabokat látja, itélete tehát egyforma tapasztalatokból -formálódik. Ez maga is megmagyarázza, hogy a különböző osztályokhoz -tartozó itélő-birák miért jutnak oly gyakran egyforma megállapodásra. -Végre is, egy volt a szinházi iskolájuk. De különben is, ebben a -gyülekezetben mindenki igazodik a másikhoz. Észrevétlenül is befolyást -gyakorolnak egymásra, nyiltan is kapaczitálják a nyakasabbakat, mindenki -tekintettel van a szomszédjára. A kereskedősegéd véleménye mind -gyakrabban és gyakrabban találkozik az érsekével s végre kifejlődött a -première-közönség közizlése. - -* - -Két-három perczczel hét óra előtt, a „földszint“ már együtt van. A -páholyok is népesednek. Köszöngetések, mosolygások, kézszorítások. És -azonnal megindul az eszmecsere az új darabról, pedig a függöny még fel -se gördült. - -Mindenki tud valamit: a kulissza mögül kiszivárgott hireket, a lapok -előleges reklámjait. „A szinészek nem biznak a darab sikerében, tehát -nagyon mulatságos estére van kilátás“. – „A reklám sokat igér, tehát -bukásra készülnek“. – A première-közönség kissé szkeptikus. - -A ki legkevesebbet tud, a szinlapról okoskodik előre. Van gyakorlott -fej, mely a szereposztásból megjósolja a darab meséjét. - -Tanakodás, a meteorologia és a naptár segítségével. Megállapítják, hogy -még nagyon meleg van, a szerzőnek aligha lesz szerencséje. A dátum -elárulja, hogy az izazgatóság nem sokat vár a darabtól: korán adatta -elő, nem évad-közepén. - -Szemle a többiek fölött. Mindenki ismeri a másikat, legalább látásból. - -– Ugy látszik X-ék még Tátrafüreden vannak. Meg találnak ott fázni. - -– A vörös Blanka megjött! De hova lett a négyes czúgja? Igaz, kidőlt -belőle az egyik rudas. A szegény Y.! Hallotta, hogy meghalt? - -– Olvastam a lapokból. Kár érte. Nézze csak, Z. kritikus nagyon vidám. -Úgy látszik, a darab menthetetlenül elbukott. - -A kritikusok általános figyelem tárgyai. Ezek már ott voltak a főpróbán: -tájékozódtak a darab értékéről. Bizony, a sikerről nem. Mert az -kiszámíthatatlan. A legközelebbi környezet előre hallja tőlük a témát, a -mesét, meg hogy kinek van hálás szerepe. - -A távolabb levők aztán malicziózus megjegyzéseket tesznek egymás közt. - -– Q. kritikus már itt van. Nézze csak, ott beszéli az ellenkezőjét -annak, a mit holnap fog irni. - -A páholyok is telnek. Általános felfogás szerint, ez a közönség -leghálátlanabb része. Az az elem, melyre a szinház és az iró a -legkevesebbet épithet, a melyre legkevésbbé lehet hatni a költészet és a -szinházi mesterség egyesült erejével is. „A páholyközönség“ – -panaszkodott valamikor egy eléggé elkényeztetett drámaíró – „azt hiszi, -hogy az élvezet, melyet a szinházban lel, neki _dukál_. Nem érdeklődik -az író iránt (hacsak a darab szerzője az ő világához nem tartozik, a mi -nálunk gyakrabban megesik, mint Francziaországban), nem kivánja éppen a -bukást, de teljesen közönbös rá nézve, sikert arat-e a darab, vagy sem? -Néha meg-megszólal valaki közülök: „Igazán csinos“, mintha ezt mondaná: -„Esni fog“, s meg vannak róla győződve, hogy már ezzel is túlságosan -lekötelezték a szegény firkászt. Későn érkeznek, a lehető legnagyobb -lármát csapják, hátat fordítanak a nézőtérnek, vagy ha véletlenül oda -tekintenek, nem törődnek egyébbel, mint a szinésznők toalettjeivel. -Minduntalan fecsegnek, nem hallgatnak meg egy jó mondást sem, s elmennek -még az utolsó felvonás közepén, hogy hamar hozzáférhessenek a -kocsijaikhoz. Száz közül kilenczven egy cseppet sem értett az egészből; -s ha véletlenül megcsapja valami a fülöket, az bizonyára valamelyes apró -vétség a nagyvilági szokások ellen, a minőket a szalónokban járatlan -szerző gyakran elkövettet személyeivel. Észre veszik, hogy a szereplők -megadják egymásnak czímeiket, a mi nem világbeli szokás, vagy hogy a -színpadi szolga „nem ezüst tálczán hozta be az ötödik felvonásbeli -levelet“. - -Ez a jellemzés csak részben illik a mi páholyközönségünkre: az utolsó -apróságban, példának okáért ráismerhetünk a mi páholybérlőinkre. Nálunk -is megesett már, hogy egy kis baklövés a bonton ellen többet ártott -egyik-másik darabnak, mint rengeteg szerkezetbeli fogyatkozásai. Egyszer -megtörtént, hogy egy fiatal iró iszonyú nagy titokzatosságba burkolózva, -önkéntelen reklámot csinált magának, s általános érdeklődést keltett a -darabja iránt. Elterjedt a hír, hogy a drámát X. X. grófné, a társaság -egy ismert hölgye írta: a kiváncsiság feszülté fokozódott. Ekkor a dráma -elkövetőjének az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy kiadta a -színművét nyomtatásban. Pár napig kapós volt a könyv, de a társaságban -hamar rájöttek a turpisságra. Mindenki észrevette, hogy a darabot nem -irhatta sem X. X. grófné, sem semmiféle grófné, mert a drámában a -szereplők így szólítgatják egymást: „Grófné, báró úr“. Ezt a szörnyü -tévedést csak roturier követhette el. Egyszerre oda lett minden -érdeklődés, a páholybérlők meg se jelentek az előadáson. - -Egyébként a páholy is tud kedélyes publikum lenni. Akárhányszor olyan -lármás sikert rögtönzött egynémelyik kékvérű szerzőnek, hogy a földszint -csak úgy hizott belé. A mint hogy a jámbor gallusoknak is jó kedvük volt -olyankor, mikor a frank urak mulattak. - -Mindammellett nem lehet ráfogni a páholy-közönségre, hogy aesthetikai -elvek hiján csak szabászati nézőpontokból kritizál a première-ken. A -színházba járó publikum legrégibb csoportjának még emlékezetében lehet -az a két előkelő öreg úr, a kik világért sem mulasztottak volna el egy -eredeti première-t sem, s láthatólag különös gyönyörűséget találtak a -hazafias tragédiákban. És nincs okunk elmondani, hogy a páholyközönség -jobbjai a föld alatt vannak, noha a hazafias tragédiákat már csak a -karzaton élvezik igazán, a hű és naiv népfölkelő szivek. - -* - -Hét óra. A páholyokról eltereli figyelmünket a susogó földszint. A -„hangulat“, mely gyakran végzetessé válik a darabra, már kész. A -földszinten már mindenki tudja, hogyan fog mulatni s melyik szinészen -fog a legtöbbet nevetni. - -A paroxizmusban szenvedő szerző (az egyetlen ember a szinházban a ki -komolyan veszi az állapotot), századikszor húzván fel és le fehér -keztyüjét, az utolsó instrukcziókat adja meg (helysebben szólva: -könyörgi) a szinpadon: „Legyen tehát, hagyja ki a hosszú monológot“ -(mintha főnyereményről mondana le), vagy: „Kedves nagysád, szeretnék -valami fehér virágot…“ Csöngetés. Általános mozgolódás. A függöny -felgördül. - -Másodrendű szereplők beszélgetnek a szinpadon, azon a bizonyos hangon, -mely elárulja, mily mélységesen mindegy nekik az egész komédia: a -szinpadi intrika is, a kulissza mögötti is, az is, melyet a nézőtéren -szövögetnek a siker érdekében, vagy a „tisztes verességért“. Végre -megérkezik az egyik főszereplő. Az első nevetés a másodosztályú -támlásszékek táján. A lidércznyomásnak, mely ránehezedett az egész -házra, vége. - -Áldott vidék ezek a másodosztályú támlásszékek! Lelkes fizetők, a kik -még a művészetért járnak a színházba, vagy lelkes „töltelék“: enni való -növendék-színésznők, kisérőikkel, Guszti urral vagy Samu urral, a kik -rajonganak a művészetért, Shakspere-ért, a színiiskoláért, -Vörösmartyért, a jelesebb szinészekért, Marika kisasszonyért, még a -színházi gáz-szagért is, egyszóval mindenért, a minek csak valami köze -van a szent, az Isteni művészethez. - -Ők adják meg az első hangot, a mi valami hatásfélét fejez ki. Ó, áldott -legyen a nevetésnek ez az önkéntelen, kedves böffenete! Mily édes, zenei -hang gyanánt tünik fel a szegény vigjáték-faragónak, a megpróbáltatás -nehéz perczeiben! - -Végre, az első osztályú támlások is megelégedetten nevetgélnek, -sugdolóznak. Az irók összedugják a fejöket. Megerednek a megjegyzések. -Zavarják ugyan az előadást, de hagyján, talán-talán csak jó hangulatot -készítenek. Kerek arczok, szelid, biztató tekintetek. A klakk szerényen -tapsolni kezd, semmi ellenállás. Nekibátorodva folytatja, támogatva a -lelkesektől és a második emelettől. - -A második emelet már meg van hódítva. Ott csupa jóakarat honol. Minden -áron mulatni akarnak a kis pénzükért, s mulatnak is, a legtöbbször olyan -ártatlanságokon is, a miket a szerző csak úgy belehibázott a munkájába. - -Az első felvonásnak vége. Megered a taps. A lelkesek nagy élénkséggel -kiáltoznak a színészekért, csakhogy minél hamarább láthassák a szerzőt, -aki egy látszólagos üres páholy ölében egyszerre szégyenkezik és ragyog -a dicsőségtől. Rohan a színpadra, hogy hamarább odaérjen, mintsem a -„tapsvihar“ lecsillapul. Megmutatja magát kétszer is, háromszor is, egy -ifjabb és egy öregebb színpadi gráczia között. Az első nehéz pillanaton -már túl van, de most következik a nagy mű: a foyer megdolgozása. - -Ez már a „barátok“ dolga. Elszánt pajtáskodók terjesztik a kedvező -hangulatot nyakasabb ismerőseik között és fokozzák a buzgalmat a -távolból ájtatosan hallgatózó lelkesek között. Bátorkodjatok, lelkesek, -menjetek közelebb, a nagy iró, a ki látszólag észre sem vesz benneteket, -voltaképpen csak nektek beszél! - -A kritika nagy tanácsot tart. A szinészpáholyokban mosolygó arczok -mutatkoznak. Mindenütt jó jelek. - -Mikor a második felvonásra csöngetnek, a helyeikre visszavándorlott -itélő bírák arczáról le lehet olvasni, széna-e, vagy szalma? Az -érdeklődés megvan. Most ismét a barátokon a sor: az ő derültségüknek -kell biztatni a lankadókat. - -Hanem a földszinti barátok csak a könnyű lovasság. A nehéz lovasság a -karzaton van, a népséggel, a zsoldosokkal. - -Ezeknek kell megcsinálniok a középső felvonás dolgát. Minden attól függ: -zajosabb lesz-e a tetszés a második felvonás után, mint előbb, – -többször kényszeríthetik-e színpadra az emberséges szerzőt, a ki olyan -szivesen kijön, csak hijják! - -Lent a könnyű lovasság derül, derül, folyton derül, egész a -kétségbeesésig. Birták lélekzettel. A főjelenetnek vége: általános jó -hangulat. A nehéz lovasság megkezdi arczátlan munkáját: a szerzőt -kivezetik vagy ötször. Ötödikszer, mikor már egyedül jön ki, örömében a -zsebébe dugja a kezét. - -A karzati nehéz lovasság zsoldosai gyakran nem valami szemenszedett -legények. Részben önkéntesek, a kik imádják a művészetet, de csak -ingyen, legtöbbször azonban csak olyan műkedvelők, a kiknek Hekuba az -egész drámai művészet. Vigadnak parancsszóra, a mint az ezredes bálján -tánczolnak a hadnagyok, kötelességből. - -Valamikor, régen, kezdő drámairó darabját adták először. A fiatal -szerzőnek volt tehetsége is, de barátja még több volt, mint tehetsége. -Az egész publikum tapsrakészen ment a színházba, elhatározva, hogy túl -fogja dörgeni az ellenzéket, mely nem létezett sehol. Egyik jóbarát, -foglalkozására: szobrász, magára vállalta a nehéz lovasság szervezését, -s tizenhat legénynyel állított be a karzati padokba. Harminczkét -szobrásztenyér! A siker felől nem lehetett kétség. - -Csak egy hiba volt. A szobrász-legények jámbor taliánok voltak, a kik -egy árva szót sem tudtak magyarul. Pedig nekik kellett a szerzőt -leghevesebben óhajtaniok. Három napig tanulták kiejteni ezt a talián -nyelveknek szörnyen kemény szót, hogy: „Szerző! szerző!“ A dolog nehezen -ment, mert a mesterük sem beszélt magyarul oly szépen, mint Egressy -Gábor. De csak a szájukba rágta valahogy. - -Mikor aztán az első felvonás végével a függöny legördült, s a földszint -tapsolni kezdett, a szobrász megadta a kitűzött jelt legényeinek. A -harminczkét szobrász-tenyér pokoli dörgedelmet csapott, úgy hogy az -egész földszint kiváncsian nézett fel az elszánt ficzkók felé. Odafenn -pedig a tizenhat becsületes legény torkaszakadtából kezde ordítozni ezt -az olasz szót: „Scherzo! Scherzo! Scherzo!“ - -(1887.) - - - - -OPERABÁLON. - -Mikor Budapesten először rendeztek operabált, Párisjárt urfiak, a kik -főképpen azért tartottak össze, hogy minél gyakrabban emlegethessék az -elhagyott világvárost, sokat beszéltek a párisi operabálokról és kivált -azokról a sajátságokról, a melyek csak a párisi operabálokon láthatók, -másutt sehol. - -– Megvallom, én csak egyetlen egy operabált láttam Párisban – szólt -egyikük – és akkor is egyéb dolgom volt, mint összehasonlitásokat tenni, -vajjon mennyire különbözik ez a mulatság a többitől. Mert én akkor -asszonyt őriztem. Ha nem árultok el, hogy akadt férj, a ki azzal -szégyenitett meg, hogy rám bizta a feleségét, elbeszélhetem, mit mondott -a pártfogoltam, a kinek – mondhatom – nyitva volt mind a két szeme, a -legszebb lapis lazuli szemek, a melyek valaha „megfigyeléseket“ tettek. - -* - -– El akarok menni, érti? Önnel, hogy ha tetszik, ön nélkül, hogy ha nem. - -Ha tiz évvel fiatalabb vagyok, bizonyára igy feleltem volna: - -– Asszonyom, a mit ön kiván, az lehetetlen. Tudja, hogy én mindenre -képes vagyok, s hogy nincs nagyobb örömöm, mintha önnel lehetek. -Boldognak éreztem magamat, mikor Albert megkért, hogy amig ő oda lesz s -a mig ön teljesen meg nem gyógyul, ne mozduljak a világ legkedvesebb -hinta-széke mellől. Pedig büszkeségem fellázadt e kérés hallatára, s -igen ildomtalannak találtam Albertet, a mint olyan merőn nézett -kopaszodó homlokomra. (Ha látta volna, milyen mosolylyal mondta: „Bizom -önben, mint az apámban“!) Daczolok a nevetségességgel, s őrzöm önt -napestig, mint egy komondor. Dédelgetem, mintha dajkája volnék, s tűröm -a szeszélyeit, a hogy arra a legangolabb szobaleány sem képes. Egész nap -écarté-t játszom, még pedig olyan hidegvérrel, mint egy agyalágyult vén -abbé. Ha kivánná, megfésülném a kutyáját. S mindezt önzetlenül, a -jutalomnak legkisebb reménye nélkül, jóllehet huszár vagyok, és nem -irgalmas nővér. És most önnek eszébe jut, hogy megpróbálja, meddig -terjed a hódolatom? Nem, asszonyom, odáig nem, hogy ekkora felelősséget -vállaljak magamra és önnek büntársává legyek. Igen, büntársa volnék, -hogy ha engedelmeskedném. Fel akarja használni a férje távollétét s -lábbadozó betegen megizlelni szeretné egy operabál tilos izgalmait. Fél, -hogy védelemre szorul, – mert máskülönben mire volna az én kiséretem, – -s mégis kiteszi magát a megtámadtatásoknak. Ám tegye, de engem hagyjon -ki a játékból. A mit követel, az több, mint a mennyire én képes vagyok. -Én nem nyujtok önnek segitő kart az álorcás flörtöléshez. - -Ilyenformán szóltam volna, hogy ha tiz évvel fiatalabb vagyok. De így -nem szóltam semmit: nem szoktam asszonyokkal vitatkozni. - -Beszélt ő helyettem is. - -– Talán soha sem lesz többé alkalmam operabált látni. Albert óvakodik -elvinni csak egyetlen egybe is ama mulatságok közül, amelyekben -ifjúságát elpazarolta. Ha tudná, mennyit rimánkodtam, hogy egyszer a -Bullier-be vigyen! Egész életemet a jótékonyság matrónáinak meg öreg -szenátoroknak áldozom; hogyne vágynám hát látni a diákok meg a kokottok -mulatságát! Alig kétszer voltam café-concertben és sohasem tudtam -elérni, hogy megláthassam Métra valamelyik bálját. Pedig el nem képzeli, -mit adna egy ilyen jóravaló asszony, mint én, hogy egy éjt ott -tölthessen, ahol Nana la Sauterelle tánczol, a „quadrille réaliste“ -királynője. Még soha sem láttam „quadrille réaliste“-ot. De hát -megelégszem egy iczi-piczi kis operabállal. Meg kell látnom egy ilyen -sokat rágalmazott bált, amelyet mindenki unalmasnak mond s amelyet -mindenki megnéz. Tudom, hogy pompásan fogok mulatni. Ismerem ezt a -mulatságot képzeletben: olvastam a Houssaye és a Belot regényeit. -Mosolyog? Ugy a történelemmel válaszolok önnek. Nem, egy álarczos bál -nem lehet olyan szellemtelen valami, mint amilyennek mondják, mikor -Gusztáv király inkább választotta az Ankarström golyóját, mint hogy egy -ilyen bálról elmaradjon. (Vagy nem mosolygott? Inkább mosolygott volna, -mint hogy félbeszakitson.) Nem látta a Fekete domino-t? Nagyon értem ezt -az Angelát, aki mindenféle szörnyü kalandnak teszi ki magát s mégis -elmegy flirtelni egy fekete domino alatt. Hisz az álarczos bál a -legnemesebb minden bál között. Miért vonulnánk onnan vissza mi -tisztességes nők? Csak azért, mert nem szorithatjuk ki onnan a -kokottokat? Nem vesszük észre őket. S aztán? Ugyanazt az operát, ahol -pénteken egy kis otthont találunk, miért kerülnők el hétfőn, csak azért, -mert húsz frankért mindenki bemehet? Az estélyi öltözékek ingerlő -árulásai nem háborgatják önöket; mi jogosíthatja hát fel azt a pár -félelmes urat arra, hogy sértegessenek fejük tetejétől lábujjaik hegyéig -elburkolt alakokat? Vagy azt hiszik, hogy a pánczélozott alakokkal -szemben lovagiasabb a támadás? Mindennek csak a húsz frank az oka, és -nem mi szabtuk meg ilyen kicsiben a bemenet diját. És ha már így van, -szinte kötelességünk ott lenni: ne váljék az operabálból egy magasabb -fajta Bullier. Vagy ha már is azzá vált, miért ne mulathassunk egyszer -mi is szabadon? Azt hiszi, nincs mulatságosabb dolog, mint a Tribunal du -Commerce bálján hallgatni egy államtitkár elmésségeit, miközben ez a -kitünő úr a legközelebbi vasútépitésre gondol? Megvallom, szívesebben -beszélek szerelemről egy licencié en droit-val, különösen, ha senki sem -tudja, hogy engem vezet a karján, s leginkább akkor, ha ő maga sem. Ah! -tele vagyok szenátorokkal, akadémiával, vasútépítéssel, hallani akarok -egy kis szerelmet! Ártatlan, következéstelen szerelmet értek, csak -akkorkát, melynek holnapra vége van. Hisz ez a képzelhető legártatlanabb -mulatság. Az operabál az a bálok között, a mi a négyes a tánczban. Nem -mámor, hanem üdülés, nem pezsgő, hanem limonádé. Tehát megegyeztünk, ön -holnap elkisér az operába. Mellettem lesz, a míg nem intek, s nyomon -követ, hogy megtaláljam, a mikor kell. - -Úgy emlékszem, akkor nem kérdeztem tőle egyebet, mint hogy olvasta-e a -Goncourt „Henriette Maréchal“-ját. Azt felelte, hogy nem. - -* - -Másnap este ott voltam az operabálban, s határozottan emlékszem, hogy -hallottam az Orpheus kankánját. Egyébként azonban nem történt velem -semmi nevezetes. A szerep, a melyet rám erőszakoltak, kissé siralmasnak -tűnt fel előttem. Valóságos kifordított Schlemil voltam. Puszta árnyékká -váltam s elvesztettem az egyéniségemet. Nem láttam és nem gondoltam -semmit, mint egy kisérő a klasszikus tragédiákban. - -Hanem az mégis meglepett, hogy megpróbáltatásom csak egy óráig tartott. -Kevéssel éjfél után már kocsiban ültem, s megilletődve hallgattam az én -fekete dominóm kritikáját. - -Nagyon kedvesen kezdte. - -– Valóban, önnek több esze lehetett volna. - -Nem védekeztem. - -– De hisz ez az önök mulatsága határozottan ostoba. Vagy élvezet az -önnek, ha velem olyan stílusban beszélhet, a hogy a brasserie-kben -szokás? Nekem úgy tetszik, hogy ez igen középszerű mulatság. Képzelje, -az ezredes, az öreg Ramollo, csaknem megríkatott. A vén Gaga! A sergent -de ville, a parc Monceau dadáinak a Don Juanja, hozzá képest úgy édeleg, -mint egy Racine-herczegnő. És Toulonnier úr, az államtitkár! Soh’sem -hittem volna, hogy ez az ember nevetni is képes. Oh, bízvást elrejthette -volna ezt az előnyét. Jobb szeretem, mikor a csatornázásról beszél. És -látta, milyen finoman mosolygott Fauchery úr, a journalista, mialatt egy -fordulót tettem vele? Ugyanaz, a kinek egyik mellékneve a „Szép“, másik -a „Nagy“. Valamennyi közt ez volt a legostobább. Georges Hugon úrra sem -leszek többé kiváncsi. Ezt a ficzkót vissza kellene vinni Saint-Cyrbe. -Azt képzelte, hogy a mosónéja vagyok, s jónak látta velem közölni, hogy -Raphael de Valentin úr elnyerte tegnap utolsó louis-ját is. A kis -kedves! Megszólítottam egy ismeretlen urat, a ki különbnek látszott a -többinél. Ez a „monsieur en habit noir“ a világ hiábavalóságán tünődött, -akár csak Salamon király. Unalmasabb volt egy metafizikai könyvnél. És -ha meggondolom, hogy én ezeknek az uraknak a kedvéért nyolcz kötet Dumas -fils-t lapoztam át, csakhogy készletem legyen mot-kból és tour -d’esprit-kből! Azt kérdezte tegnap, olvastam-e a Goncourtok „Henriette -Maréchal“-ját? Nos, ha a Goncourtok ellenségei az álarczos báloknak, -kész vagyok elolvasni összes munkáikat. - -– És Houssaye? (Hogy magam is mondjak valamit.) - -– Arséne Houssaye soha sem ismerte a nőket. Hisz magam is csak egy óra -óta ismerem őket. Látta ön valaha nálam Elmire asszonyt, az Orgon úr -nejét? Esküdni mertem volna, hogy soha egy meggondolatlanságot sem -követett el. A Tartuffe urral való esete, a melyről talán ön is hallott, -erényét fényesen igazolta. És, elhiszi-e, a szerelmesek zugában láttam, -rózsaszínű dominóban, a mint Damis úrral, a Cleante úr fiával -kaczérkodott. Hogy ismertem rá? Hiszen levette az álarczát, bízott -abban, hogy nem láthatják meg. És az az arcz, melyet máskor olyan -hidegnek, szenvedélytelennek láttam, mintha azt mondta volna Damis -úrnak: - - Ich bin die Prinzessin Ilse - Und wohne im Ilsenstein; - Komm mit nach meinem Schlosse, - Wir wollen selig sein. - -És a többi! Mondhatom, uram, azok a hölgyek, a kik minden szerdán nálam -teáznak, versenyeztek a Cardinal úr leányaival. Ön persze meg sem -ismerte őket. De hát minek is megy ön opera-bálokba? - -Szünetet tartott. Hallgattam mélyen, mert éreztem, hogy még valami -következik. - -– És mindez még nem bosszantott volna. De a mit ezen felül meg kellett -érnem, az kétségbe ejtett. Ön ismeri Emilet, a cousinemet. Három hétig -könyörgött, hogy ezen a szerencsétlen opera-bálon egy félórát tölthessen -velem. Otthon nem szólhatott hozzám bizalmasan, előbb Albert és aztán ön -miatt. Tanum lehet, hogy félig halva mentem el. És ez az ember nem talál -rám háromnegyed óráig; azután tíz perczig hurczol a karján, a nélkül, -hogy fölismerne, és a mikor valahára rám ismer, tökfilkónak mondja -Albert-t s vacsorát ajánl Marguery-nél. Ha meggondolom, hogy ezért a -majomért képes lettem volna ostobaságot követni el! - -Vannak bánatok, a melyekre nincs vigasztalás. Le voltam forrázva. - -– És mindennek ön az oka. Mért beszél nekem operabálokról? Inkább -játszszunk écarté-t. - -Ha még megjegyzem, hogy Emile úrnak nem volt igaza, mikor dominójának a -hangját nem ismerte meg természetesnek fogjátok találni, hogy én aztán -az összes operabálokat elécartéztam. És most is ti vagytok az okai, -hogyha unalmas voltam, mint egy opera-bál. - -(1886.) - - - - -NYÁRI MULATSÁGOK. - -Egészen kifogástalan úriember lehet valaki, s azért mégis megeshetik -rajta, hogy hébe-hóba megkivánja az alacsony mulatságokat. És pedig nem -is az élvezetért, hanem magáért az alacsonyságáért. Mindnyájunkban -vannak titkolt és fegyelmezett, de tökéletesen soha el nem ölt rossz -ösztönök, melyek néha kifelé kivánkoznak és eget kérnek. Mentül erősebb -pórázon szoktuk tartani az ilyen rossz ösztönt, annál szilajabbul -sarkal, ha egyszer meghagytuk szólalni; a nyakig gombolkozott emberek a -legszivósabban kivánják, ha egyszer megkivánták, az ingujjra -vetköződést. Mert sok gyarlóság van közöttünk a legjobbikban is, és -egyik legáltalánosabb gyöngénk az, hogy az uj, a nem ismert, a -változatos a varázs erejével hat ránk. Ugy hogy: a csatornának is lehet -vonzó ereje, még olyanokra is, a kik megszokták tiszta ágyban aludni. -Egy régi franczia mondás azt tartja: „Tout homme a dans son coeur un -cochon qui sommeille“. Ha ez nem is, bizonynyal rejtőzik az emberben egy -kis ördög, a ki koronkint fel-felébred, s csábitóaknak tünteti föl az öt -érzékszerv előtt azokat a szórakozásokat, melyeket az értelem megvet s -kitagad. Ez a gonosz manó kedvet lop komoly, jó izlésü emberekbe, hogy -teli torokkal kaczagjanak a café-concert-ek leghülyébb kupléin s rávegye -a leggondosabb családapákat, hogy átvirraszszanak egész éjszakákat, csak -a virrasztásért, olyan bor mellett, a minőt ebédjöknél meg nem türnének, -olyan czimborákkal, a kiknek máskor restellnek köszönni. - -A legtöbb felebarátunk épp oly öntudatlanul enged ennek a gonosz -manónak, mint a hogy hat esztendős urak engednek annak a (később -érthetetlen) vágyakozásnak: a tiszta ruhával letelepedni a pocsolya -közepébe, hozzá dörgölőzni a sáros kocsihoz, vagy legalább, ha már -egyebet nem lehet tenni, feltörülni az esővizet a sétatér megázott -padjáról egy ujdonatuj fehér pantalonka hátulsó részével. Az ilyenek -egyes-egyedül azért keresik a csőcselék élvezeteit, mert vonzza őket a -szokatlan, mint a gyerekek apró ruháit vonzza a szenny, s mint bizonyos -idegeket vonz a viz vagy a nagy mélység. De vannak olyanok is, a kik -olykor-olykor szántszándékosan vetköződnek pőrére, a végből, hogy -kiszellőzzenek egy kissé. Emezek ugy vélik, hogy a lelki és testi -egyensuly fentartására szükséges koronkint egy kis morális vagy szellemi -érvágás, a szerint az elv szerint, melynek alapján Hypocrates -ajánlatosnak mondta, hogy az ember havonkint egyszer lerészegedjék. S -lehet, hogy igazuk van. Talán egyik föltétele az egészségnek, hogy a -hasizmok is hozzá jussanak a maguk élvezetéhez, ugy, hogy ez alatt az -agy békén szundikáljon, s kipihenhesse fárasztó gyönyöreit. - -* - -Azért nincs benne semmi meglepő, hogy akadt egyszer néhány, jóizlésünek -ismert gentleman, a kik csömörbe esvén a sublimisebb élvezetektől, -nagyon megkivántak valami közönségeset s divattá tették a zsákban futást -meg a czigánykerekezést. Volt idő, melyet épp ezeknek a szórakozásoknak -a bemutatása tett emlékezetessé; a mikor ismert előkelő urak nem tudtak -okosabbat kitalálni, mint hogy sorvadásos csatorna-tisztitókban meg -faczér „borfiuk“-ban gyönyörködtek, a mint ezek egy-egy ezüst forintért -törték magukat a fejük tetején, vagy bukdácsoltak előre-hátra, -czirkuszokból kimustrált rengeteg zsákokban. A ki ebben az időben a -ligetben, vagy a budai hegyek közt barangolt, minden kőhajitásnyira -talált egy-egy jól öltözött társaságot, mely ilyeténképpen finczoltatott -egy sereg mezitlábos egyéniséget. Furcsa egyveleget alkottak igy együtt, -nézők és előadók. Az előadók elitje a kereskedő világ amaz osztályához -tartozott, mely fölöttébb kicsiben árulja a gyujtófát, a nézők ellenben -olyan tisztes külsejüek voltak, hogy egynémelyik avultas kabátu -miniszternek divatképül szolgálhattak volna. És ezt a vegyes, együvé nem -illő népet lelkük mélyén ugyanegy gondolat kisértette: az a kérdés, -melyet a filozófusok hiába igyekeztek megfejteni: „_Kit_ szeret jobban a -kutya, a gazdáját, vagy a sniczlit?“ - -A misera plebs örült, hogy szerezhetett némi kenyérre valót a feje -keménységével is, a minek máskor csak csetepatékban tudta hasznát látni; -de meg lehettek elégedve a nyers örömökre sóvárgó gentlemanek is, a kik -ha nem élvezhettek sem kakas-viadalt, sem bikaheczczet, örülhettek olyan -látványnak, mely amazoknál ártatlanabb, de nem kevésbbé épületes. - -Vajjon eszükbe jutott-e az uri nézőknek, mialatt az ezüst forintért -dulakodókban gyönyörködtek, valami ilyes: - -– Ha ezek, a kik igy görnyedeznek, csusznak, másznak, ugrándoznak, -tánczolnak, törik kezüket-lábukat, ütlegelik egymást s kinlódva -csavargatják a maguk nyakát egy kis kenyérre valóért – egyszerre csak -fölegyenesednének, s nekünk esnének, megváltozva, arczukból kikelve?! Ha -megtanulnák azt a nótát, a melyet Belgiumban költöttek: „Nous danserons, -nous danserons autour de l’échafaud…“, s tánczra perdülnének, ugy, a -mint legbensejükben, titokban már most is óhajtják, a vérpad, a mi -holttesteink körül?! Az lenne csak egyszer az igazi nyers mulatság! Az -lenne csak az izgalom, ezeknek a mi fáradt idegeinknek, melyeket már -semmi sem ingerel, csak a barbár, az alantas, az émelyitő. - -* - -Volt egy másik mulatság is, mely abban az időben nagy hóditásokat tett: -a szépségverseny. Országszerte választottak „legszebbeket“, persze csak -lokális: megyei és városi legszebbeket. Voltak fő- és al-legszebbek, -mint vannak fő- és alispánok, és minden rendezett tanácsu városnak -megvolt a maga legszebbje, csakugy, mint a maga tudós asszonya. Ezek a -tiszteletbeli állások azonban nem jártak semmiféle kötelezettséggel; -máskülönben, bizony, terhes feladatok vártak volna a választottakra. - -A szépségversenyek természetesen nagyban emelték a magyar hölgyek -szépségének a hirét, noha ebben a tekintetben eddig is jó firma volt -Magyarország: Triesztben, Hamburgban, Konstantinápolyban. A -szépségversengések hire elhatolt a meszi nagy világba. Külföldi lapok -kiadták a szépek arczképeit, leforditották a róluk irt magyar szöveget, -kissé elferditve s félremagyarázva, ugy, hogy a francziáknak reklámkép -tünt fel, a mi a magyar eredetiben csak naivság volt. S szerződési -ajánlatok is érkeztek az Alhambráktól meg az Alcazaroktól, a min mi -persze nagyon megbotránkoztunk, szidván a Jules Lermina-kat, a kik kissé -tájékozatlanságból, de talán még inkább skepsisből: veszett nevét -költötték ártatlan asszonyoknak. Mert időközben elfelejtettük, hogy az -operett-kuplék anyagát mi magunk szolgáltattuk a világnak. - -* - -Mig a provincziák mulatói a saját formáik tökéletességében -gyönyörködtek, a metropolis lakói a mások formáinak tökéletlenségében -kerestek szórakozást. Egy budapesti szinházban sátort ütöttek a -liliputiak, s nevezetes fogyatkozásukkal sikerült nagy népséget -csőditeniök abba a mulató-helyiségbe, a hová addig a jelentéktelenebb -fogyatkozásokat nézni nem igen járt ember. A bódé, mely predesztinálva -volt rá, hogy a leghamarább kerüljön bele a „leégett szinházak“ -listájába,[1] esténkint akkora közönséget fogadott magába, mintha nem is -szinház lett volna, hanem valami zöldbe indult lóvasuti kocsi. A -közönség két-három estén át nem tudott betelni annak a nagy halmaz -nyomorékságnak a látásával, melyet a szükmarku természet rossz kedvében -teremtett rakásra. - -Ez a nagy méltánylás, melyre a liliputiak művészete talált, egy másik, -régi, renaissance-kori lelkesedésre emlékeztetett. Volt idő, mikor -megzápult emberek seregesen zarándokoltak a szép látásáért a capitoliumi -Juliához, az ó-kori mumiához. - -* - -De van egy olyan nyári mulatság is, a mely most a legkevésbbé se -divatos, s mégis, meglehet, örökké tartó. Vitéz László urra, máskép: -Paprika Jánosra nagyon ráfér a reklám. - -Olyan elhagyottak, olyan elhagyottak a szinházai, hogy már nem is -lehetnek elhagyottabbak. „Véges üres az erszénye“, s bódéi olyan -siralmas, düledező állapotba jutottak, akár csak a Cadet Rousselle három -háza. - -A Champs Elysées-n van vagy harmincz _Guignol_; vasárnap délutánokon -alig lehet közelükbe férni; hétköznap sem játszanak a szélnek. A -ligetben a magyar Guignolnak nincs többje három-négy bódénál: ezeket sem -látogatja a liliputi közönség. Hiába, manapság a liliputiak maguk is -aktoroknak csaptak fel, nemcsak a husz éves, az „igazi“ liliputiak, -hanem az ideiglenes liliputiak is, a gyermekek. Csakugyan nincsenek -többé gyermekek, nemsokára már pápaszemmel jönnek a világra. - -Vagy a mieink czivilizáltabbak volnának talán, mint a franczia -apróságok? S azért nem méltányolják Vitéz Lászlót, mert fölötte állóknak -érzik magukat? A hogy vesszük. Talán czivilizáltabbak, s talán -neveletlenebbek. Idejekorán kiesik kegyükből Vitéz László barátunk, mert -tulságos korán hozzászoktatjuk őket olyan élvezetekhez, melyek későbbi -koréi… - -S végre Vitéz László hanyatlását az is megmagyarázhatja, hogy ujabban -nagy konkurencziát csinálnak neki a bábszinházak, a melyek mutatványai -pedig nem érnek fel Guignol előadásaival. A bábszinházak előre irt -sablon szerint dolgoznak; a rögtönzés, a komédiázás ősi, kezdetleges -formája egyes-egyedül Vitéz László kiváltsága maradt. Pedig csak ebben a -formában nyilatkozhatik szabadon a nép humora, az a vastag, -kolbász-humor, melyben a vásári tömeg gondolkozása valamelyesképpen -mégis csak mutatkozik, s mely épp azért, mert egyszerü és nem -mesterkélt, a leginkább megfelelhet a gyermekek eszejárásának. A mihez -köze van e komédiának, mely nemcsak szemre való: Vitéz László nemcsak -ágál, sipitozik is, – mellesleg mondva, olyan czérna hangon, hogy igazán -nem várná az ember ilyen hősi nevü urtól. - -* - -Ki ne ismerné Vitéz Lászlót? Gyerek-ökölnyi, ferde fejét, ránczos, -hamis, örökké vigyorgó pofáját, mely fintoraival és gyorsan mozgó -szemeivel olyan, mint maga a megelevenült Hunczfutság? Maskarába -bujtatott, vézna kajla testét, mely nem sokkal nagyobb, mint egy jókora -uborka, – sunyi, féloldalra huzott görbe derekát, mely ugy lapul meg, -mintha tulajdonosa mindig cselt vetne vagy lesben állana, – jobb -vállának szaladó, esetlen karjait, melyek szüntelen ütésre készen -rángatóznak, – szapora, tipegő lépteit, sipitó hangját, s ormótlan -kalapácsát. Jő, tánczol előre-hátra, felesel magához hasonló -konstáblerekkel, lakájokkal, marquis-kkal, parasztokkal, aztán -agyonkalapácsolja az egész népet, majd kiköt az ördöggel is, magához -hasonló vidám ördöggel, a ki lefüleli, egy utolsót püffent rajta, s -mikor a szegény Vitéz László már kiöltötte a nyelvét, jeléül, hogy -kifogyott belőle a szusz, beledugja egy koporsóba. De mikor az ördög -távozik dolgára, a vitéz felüti fejével a koporsó fedelét, kibuvik -belőle s ujra kezdi garázdálkodásait. Agyonkalapácsolja később az -ördögöt is, közbe-közbe egy pár szegény házi nyulat, végül magát a -halált is, s aztán mindent beletemet a koporsójába: ördögöt, -konstáblert, halált és házi nyulat, mindezt annyi vidámsággal s akkora -megvetésével minden logikának, mely egyformán kielégitheti a legnaivabb -kedélyeket, s azokat a raffinált, művészi temperamentumokat, a kik -egykor Francziaországban az Összefüggéstelenség-et tették legfőbb -művészi elvükké. - -Vitéz László nemcsak mulatságos legény, hanem olyan is, a kinek zagyva -mókáiból tanulhatunk egyet-mást. - -Például: megtanulunk becsülni (bármily messze essék is a dolog Vitéz -Lászlótól): egy-egy drámai konvencziót, a szindarabnak olyan elemeit, -melyek ellen az ujabb iskola irtó háborut inditott. Ime egy. - -Nézzünk végig a gyér számu hallgatókon: a fiucskákon, a kiket a vitéznek -minden ujabb csinyje és gaztette diadalmas tapsokra ragad, a félénk kis -leányokon, a kik ijedten szorongatják a babájukat, mikor a garázda -legény valami veszedelemben forog. Reszketnek érte, résztvesznek minden -bajában, örülnek minden sikerének. - -Alapjában, ez ugyanaz a drámai érdeklődés, melylyel a szinházi néző -Antigone, vagy Phaedra sorsán csügg. - -Egészen bizonyos, hogy Vitéz László ilyes érdeklődésre nem a -karakterével tesz szert, nem is a szavainak költői szépségeivel. (Nem is -menne sokra a karakterével, meg a költői vénájával; hallgatói ugy sem -méltányolnák e fajta jelességeit.) - -Az sem valószinü, hogy megjelenése bájával bilincseli le a naiv -sziveket. - -Honnan hát az érdeklődés ez iránt az erőszakos ficzkó iránt? Mért örül a -közönsége egy szivvel, lélekkel, mikor leüti a halált, meg a -konstáblert? - -Ha csak onnan nem, hogy (bódé előtt vagy szinházban) alapföltétele -minden drámai természetü részvételnek: a szövetkezés a hőssel (jóban, -rosszban, mindenkorra), – a néző hallgatólagos beismerése, hogy midőn a -szinpad elé ül, bizonyos közösséget vállal egy valakivel, a kinek -cselekvéseit szemlélni fogja, mert maga a részvétel – ebben a -(bármennyire) látszólagos életben – teszi a szinházi emócziónak, az ott -szerzendő élvezetnek legnagyobb részét. Mindjárt eleve egy konvenczióval -kell kezdenünk minden komédiának az élvezetét, még a Vitéz Lászlóét is. - -Ez ugyan elemi igazság, de nem árt néha rekapitulálnunk az elemi -igazságokat. Különben pedig a tulfinomultságot ne Vitéz Lászlónál -keressük. - -(1887.) - - - - -BUDAPEST VILÁGVÁROS. - -Szilvai Tódor professzor, a kit „Liliomfi“ tett ismeretessé, egy rá -nézve nem éppen szép napon ezt a levelet irta a „Krajczáros Ujság“-nak: - -Tisztelt Szerkesztőség! Tegnap, Péter-Pál ünnepén, ezer forinttal, egy -unokahuggal, négy bőrös ládával, egy szobaleánnyal és tizenkét -kalapskatulyával beállitottam hazánk fő- és székvárosába. - -Az unokahugom, a ki egyszersmind gyámleányom, már tizenhat éves s még -most se látta a legünnepeltebb magyar bonvivant szinészt az ő égszinkék -nyakkendőjében. E miatt sok keserü szemrehányást kellett hallanom: az -utazást nem halaszthattam tovább. - -Ujságolvasó és óvatos ember vagyok; képzelhetik, hogy nem indultam meg a -székvárosnak csak ugy bolondjában. Ellenkezőleg; jó előre elküldöttem -folyamodásomat egy előkelő fogadó igazgatóságához, két szoba és a -járulékok kegyes engedélyezése iránt. - -Folyamodásomhoz mellékeltem: - -a) hugom erkölcsi bizonyitványát, b) kolostori bizonyitványait, melyben -a magaviseletből csupa egyesek foglaltatnak, c) keresztleveleinket, d) -nemesi levelemet, a leszármazási táblával, s a megkivántató hét ős -kimutatásával, e) e kimutatást igazoló összes irataimat, f) egy -kitöltetlen váltóblankettát a magam és két kezes aláirásával, s végre g) -egy biztositó okiratot, melyben magamat a házi szabályok pontos -megtartására kötelezem, egyebekben pedig alávetem magamat a -hotel-igazgatóság minden rendelkezésének. - -Igy tiszta lelkiismerettel szállottunk ki a fiakkerből, s nyugodtan -vonultunk be a hotel udvarára. Háznépemet leültettem a bőrös ládákra, -magam pedig a hotel-igazgató után kérdezősködtem, hogy megtudjam, vajjon -folyamodásomat kedvező értelemben intézték-e el? - -Szigoru tekintetü ur fogadott, a ki bevezetett az irószobájába. - -– Uram, – szólt, – föltéve a szemüvegét – abban a kellemes helyzetben -vagyok, hogy reményeket nyujthatok önnek. Voltak ugyan egynémely -aggodalmaink, de ön bizonyára el fogja oszlatni ezeket az aggodalmakat. -Igy mindenekelőtt a nemességi kimutatás nincs egészen rendben. Hat őst -elfogadunk, de a hetedik ős nem tiszta munka. Ha azonban ön -becsületszavával is jót áll a hetedik ősért, ezuttal elnézzük a hiányt. - -Siettem eleget tenni a kivánságának s kijelentettem, hogy hetedik ősöm -épp oly kifogástalan gentleman volt, mint a többi. A szigoru ur -helybenhagyólag intett s azután igy folytatta: - -– Hanem ez mellékes. A fő-dolog az, hogy ön elfelejtette beterjeszteni -az esketési bizonyitványát. - -– De kérem – vetettem ellen, – a kint ülő hölgy nem a feleségem, hanem -unokahugom! - -A szigoru úr levetette szemüvegét, egyet hunyoritott, s ráütve a -hasamra, igy szólt: - -– Mindjárt gondoltuk, vén imposztor! - -– Kérem, – tiltakoztam – én komolyan beszélek. - -– Ez esetben, uram – szólt s arcza ismét ünnepélyessé vált – -ragaszkodnunk kell a köteles orvosi bizonyitványhoz. - -Eleinte nem értettem, de aztán megmagyarázta. Minden hotel támasza, -talpköve, ugymond, a tiszta erkölcs, mely ha leomlik, Róma megdől és -rabigába görnyed. - -Átmentünk a szomszédban lakó öreg orvoshoz, a ki kiállitotta a -bizonyitványt, hogy hugom felől Róma bátran fennállhat. Aztán diadallal -tértünk vissza a hotelbe, a hol a szobaleányunk, az egyik ládán ülve, -szemlesütve várakozott ránk. - -– Uram, – szólt a szigoru ur – beható vizsgálat után arról szereztünk -meggyőződést, hogy ön feslett életet él a szobaleányával. -Figyelmeztetem, hogy ezt mi nem türhetjük… - -– De kérem, – bátorkodtam ellent mondani – meglehet, hogy e leánynak a -multja nem kifogástalan, de ez a hotelt aligha érdekli. Különben… - -– Elég, uram. - -A szigoru ur nagyurias kézmozdulattal véget vetett a kihallgatásnak, a -portás jelentősen sipolt fiakker után, fölszedelőzködtünk s egy percz -mulva ismét az utczán voltunk. - -– Hallja, kis öreg, – biztatott a fiákkeres nyájas mosolygással – látom, -hogy kutya van a kertben. De, ha akarja, elvezetem én magukat olyan -fogadóba, a melyik éppen maguknak való. - -Köszönettel fogadtam a barátságos ajánlatot s megindultunk. A kioszk -látása azonban fölkeltette a hugom szivében szunnyadó gerjedelmeket, s -székvárosunk e kies pontján megállitottuk a kocsit. Hugom kijelentette, -hogy ő éhes s egyelőre nem óhajt tovább menni. - -A szobaleányt óvatosságból kint hagytam, magunk pedig beléptünk az -ózondus kis parkba. Hugom egy égszinkék nyakkendőt vélt látni, s -boldognak vallotta magát. - -Korán örültünk. Alig foglaltunk helyet, egy pinczér jelent meg az -asztalunknál, a ki megszemlélvén hugom lábbelijét, nemtetszésének ilyen -szókkal adott kifejezést: - -– Ha a dáma azt hiszi, hogy ide a hölgyek gombos czipőkben járnak, a -dáma csalódik. - -– Hát miféle czipőkben járjanak ide? – kérdeztem meglepetten. - -– Szót se többet, uram – szólt a pinczér tompán és hidegen, mint a -regények angol lordjai szoktak szólani. – Szót se többet. Felszólitom, -hogy ne csináljon botrányt, hanem távozzék, ha nem akarja, hogy a -rendőrség segélyét vegyük igénybe. - -Ijedten kotródtunk ki s visszatelepedtünk a kocsinkba. Lelkére kötöttem -fiákkeresünknek, hogy szerény helyre vigyen, a régi patriarkális hotelek -valamelyikébe. - -_A fehér Griff_-be vitt, a hol diák koromban kosztoltam. Itt már csaknem -befogadtak bennünket, de egy kis könnyelmüség mindent elrontott. Hugom -elég meggondolatlan volt figyelmeztetni a Lohndienert, hogy vigyázzon a -legkisebb bőröndre, s a vendéglős, a ki ezt észrevette, utánunk sietett. - -– Sajnálom, uram – törte szét reményeim bimbaját – de a kaczérkodást e -házban nem türhetjük. Már az előbb tanuja voltam, hogy a kisasszony több -izben bekacsintott az étterembe, de ezt még elnéztem. Azt azonban, hogy -a tulajdon embereimmel sugjon-bugjon, a legjobb akarattal sem nézhetem -el. Kérem, kiméljék meg a házamat. - -Megkiméltük a házát, s kezdtem rezignálni. A pakkunkat visszaküldtük a -vasuthoz, magunk pedig megindultunk egy sörház felé. - -Eleinte szerencsénk volt, s a levesünket békében fogyaszthattuk el. A -sörházban egy lélek sem volt rajtunk kivül. De mialatt a marhahusra -vártunk, négy katonatiszt lépett a terembe. Ijedten tekintettünk rájok, -és balsejtelmünk nem csalt. - -A pinczér marhahus helyett egy levéllel tért vissza, mely a következőkép -hangzott: - -„Ez a helyiség nem alkalmas az önféle hölgyecskék czéljaira. Itt -fölösleges minden kacsintgatás. Elégedjék meg a vén szamárral, s álljon -odább botrány nélkül. A vendéglős.“ - -Fizettünk és mentünk. Okulva az eseten, elkértem hugomtól a -zsebkendőjét, s bekötöttem vele a szemét. Azt reméltem, hogy igy majd -csak sikerül valahol megebédelnünk. - -A szobaleány nélkül számitottam. Amint nagy elővigyázattal, jobbra-balra -nézegetve, vezeti a hugomat, egyszerre egy rendőr elállja az utját, s a -nevét meg a könyvecskéjét kérdi. - -Kiderült hogy a szerencsétlen lánynak jobb lett volna nem születnie, -mint hogy esti kilencz óra előtt az utczára lépjen. Megkisérlettem -védelmére kelni, de a rendőr igy tromfolt le: - -– Szégyelje magát az ur, hogy öreg ember létére ilyen csunya mesterséget -folytat. Most az egyszer hordják el magukat. - -Az utóbbi kegyet annak köszönhettem, hogy egy kis barátságos ajándékkal -megerősitettem kedvezőtlen véleményében. Tovább állottunk s hogy jövőben -a hasonló jeleneteket elkerülhessük, bekötöttem a szobalány szemét is. - -Aztán magam vezettem mind a kettőjüket. - -Hugom farkas-étvágyról kezdett panaszkodni. Megállottam velök egy -matróna előtt, aki cseresznyével kereskedett. - -Itt jártam meg legjobban. A matróna rámutatott a kezemben tartott -tizforintosra s igy rivalt rám: - -– Ha az ur igaz uton jutott a vagyonához, váltassa fel másutt. Engem nem -csap be senki. - -Le kellett mondanunk a cseresznyéről is. - -Nem beszélem el összes kalandjainkat. Esti féltizkor holtra fáradva, -étlen-szomjan érkeztünk meg a Hajléktalanok menhelye elé. De itt sem -leltünk bebocsáttatást. A felügyelő megvizsgálta ruhám szövetét, s -kijelentette, hogy az intézetbe csak oly egyének tehetik be a lábukat, a -kik gavalléroktól levetett, kifogástalan angol ruhákban jelentkeznek. - -Hogy mégis fedél alatt tölthessük az éjszakát, s hogy étlen-szomjan el -ne vesszünk, csalárdsághoz kellett folyamodnunk. Felültünk a tizenegykor -induló hajóra s utra keltünk Mohács felé. A csel sikerült; a hajón -komoly utasoknak néztek bennünket. - -Reggel kilenczkor megérkeztünk Mohácsra. - -Ezek után a következőket kérdem: - -1. Mit csináljak én itt Mohácson reggel kilencz órakor? - -2. Miképpen, mily pártfogók révén lehetne kieszközölni, hogy a mohácsi -koszt után a székvárosi kosztot is megizlelhessük? - -3. Minő biztositékokat kell nyujtanom a czélból, hogy Mohácsról -visszatérőben a székvárosban legalább egy éjre meghálhassunk? - -4. Mely hatósághoz folyamodjak annak kegyes engedélyezése végett, hogy -hugom a világváros területén szemét állandóan nyitva tarthassa? - -Szives távirati válaszukat kérve, maradtam Mohácson, junius 30-án. - -Kész szolgájuk: _Szilvai Tódor._ - -A „Krajczáros Ujság“ felelete igy hangzott: - -Szilvai Tódor, Mohács. Sorsjegyét nem húzták ki. - - - - -AZ ARÉNÁBAN. - -Feküdni a fűben órákig, – nézni felhők imbolygását, – gondolattalanul, -szellő-átjárta, üres fővel bámulni bele a nyugalmas, a béke-adó kékségbe -– ó, mily boldogság!… Ellenben júliusban is itt maradni, ábrándozni az -őserdőkről, és csinálni tovább a czivilizácziót – ó, mi szomorú! - -Szó sincs róla, ilyenkor kissé soványak a czivilizátor örömei. A hatóság -azt panaszolja ugyan, hogy a fővárosi ember ilyenkor nagy mulatságot -talál a vizpazarlásában, de végre is, egész nap nem lubiczkolhat a -vezeték drága nedűjében, csak azért, hogy sikeresebben bosszanthassa azt -a tiszteletreméltó hivatalt, a melylyel egy egész város kötekedik. -Előbb-utóbb ráun az ember minden élvezetre, még a vízpazarlásra is. - -És aztán kevés a válogatás. - -Az igénytelenek, a kik nem szeretik ugyan a port a városon belül, de -szivesen beveszik odakünn, választhatnak a Stefánia-út élénksége, meg a -Gólya csöndje között; a bátraknak, a kalandos szelleműeknek, kiket nem -rettent az úti fáradalom, ott a zugliget; a distinguáltak, a kiknek -versenyre képes a fehér mellényük, benézhetnek a kioszkba; a -vadászatkedvelők kiköthetnek a Szunyog-szigeten; az epikureusok, a kik a -természetet nem tudják sör és kugli nélkül elképzelni, kirándulhatnak a -Gellért magasabb régióiba… de annak a tömegnek, a mely kicseppen -valamennyi ilyen kategóriából, nem marad egyéb nyári öröme, mint a -színkör, polgárias költészetével, s nem épen polgárias kényelmével. - -Volt idő, a mikor a színkörbe csak olyan ember kukkantott be, a ki már -éppenséggel nem tudott hová lenni. Esztendők hosszú során át volt ott -akárhányszor: jó társulat, jó műsor, elevenség a színpadon, sőt közönség -is a kulisszák mögött; hanem a nézőtéren, ott ugyan nem volt sokadalom -sokáig. És évről-évre hatalmasabb ellenségévé lett ennek a szegény -bódénak: a szerencsétlen multja. Egész sorát lehetett megnevezni azoknak -az igazgatóknak, a kiket éppen csak az buktatott meg, hogy az aréna -olyan szerencsétlen hírben állott, mint valami középkori ó-torony, vagy -a meredékek szélén álló „szeretők keresztje“, a hol rövid idő során -százan és százan törték ki a nyakukat. Hogyan és mikor keveredett a -színkör efféle szomorú hírbe? – ki emlékeznék rá? Annyi bizonyos, hogy -sok, sok éven át az egész itthon nyaraló Budapest szemében csak az a -gyászos emlékü hely volt, a hol minduntalan új, de mindannyiszor -kétségbeesett színészek küzködnek a fátummal, hiába. A legújabb -világváros igazi közönsége nem is kérdezte: lehet-e ott vigan tölteni az -estét? – tájékára se ment, mint a hogy jómódú ismerősök kikerülik a -szegény özvegy asszonyokat, kiket már látniok is kellemetlen. A -népszinházi habitué, a ki sóvárog az operett után, meg volt győződve, -hogy ha az arénába tévedne, a nézőtért üresen találná; tehát: a mikor -már nem tudott meglenni színház nélkül, kirándult Új-Pestre. Hiába, az -ember társas-állat; seregestül jár és seregestül költözik odább. Mit -keresne a színkörben az eltévedt útas? Hisz ez a bódé elátkozott kastély -hírében áll! - -Azaz hogy csak állott. Mert egy szép napon (miért? hogyan? – nem tudni) -beállott a kedvező fordulat. Egy este azok a vállalkozó szellemek, a kik -a forróság elől bemenekültek a színkörbe, hogy legalább lássák a szellős -toaletteket, ha már maguk nem járhatnak kellőleg könnyeden, -meglepetéssel tapasztalták, hogy a nézőtér tele van emberrel. Nem -kitömött bábukkal, hanem valóságos emberekkel. Mindnyájan, a kik ott -voltak, láttára a többieknek, olyan álmélkodással tekintgettek körül, -mint az arab rege Hassan-ja, a ki a varázsló palotájába férkőzve, száz -és száz Hassant pillant meg maga körül. „Nini, ott is egy Hassan! Amott -is egy!“ – szólalt meg bennük a csodálkozás, a hogy ráismertek kávéházi -szomszédaikra. „Hát nem csak én vagyok itt, hanem ezek is! Milyen -különös!“ Ha véletlenül Hongkongban találkoznak, nem örülhettek volna -jobban egymásnak. És azóta a babonának vége. - -* - -Egy ismerősöm, a kinek a paradoxonait gyakran idézem, _Szép Helena_ -előadása alatt mellettem ült az arénában. Egy darabig nem ügyeltünk -egymásra; egyszerre azonban (míg a színpadon a két Ajax bukfenczezett) -hozzám fordult: - -– Híszi-e: ez az operett engem álmodozóvá tesz?! Kevés operettel vagyok -így, de ez az egy igazán megzavar. Hóbortos ötletek morózus -gondolatokkal váltakozva kóvályognak a fejemben. - -Előadás után számon kértem: magyarázza ki magát. - -Ilyenformán felelt: - -– Ránk nézve, a kik akkor voltunk fiatalok, vagy fölserdülő legények, -midőn _Szép Helena_ világra szóló sikereit aratta, – ez az operette egy -darab emlékezés. Hisz ön tudhatja, volt a világon egyszer egy Szép -Helena-korszak. Első benyomásaink között okvetetlenül ott találjuk -egyik-másik románczát. Mindnyájan átéltünk egy időt, mikor a világ -legtöbbet emlegetett embere Offenbach volt. Akárhányan vagyunk, a kik -nem _Télémaque_-ból tanultunk francziául, hanem a divatos operettek -kupléiból, s akkortájt e helyett: „Calypso ne pouvait se consoler du -départ d’Ulysse“… ilyen fordítási gyakorlataink voltak: - - Au mont Ida trois déesses - Se quérellaient dans un bois… - -A Bossuet beszédei helyett a _Kékszakállú herczeg_ dalát tanultuk meg -szó szerint: - - Je suis Barbe-Bleue! O gué! O gué! O gué! - Jamais veuf ne fűt plus gai! O gué! O gué! O gué! - -Abban az időben, mikor benyomásaink a legfrissebbek, Offenbaché voltunk. -Talán mert így volt a divat, talán mert így kivánta lelki szükségletünk. -S mivel akkor rajongtunk érte, mindenkorra más szemmel fogjuk nézni ezt -a kicsapongó, pazar szellemet, mint az a hideg nemzedék, mely csak az -imént nőtt fel, vagy az az érzéketlen népség, mely gyermekeinkből fog -majd felcseperedni. A mi engem illet, örökre lelkesedni fogok -_Helená_-ért. Mindig el fog andalítani ez a finom, vidám muzsika, s öreg -napjaimban is meg fog kaczagtatni ez a hóbortos szöveg, ez a senkit, -semmit se respektáló óriási blague, a melyben két tiszteletlen, gúnyos, -éles elme fittyet hány a világon mindennek, a mit valaha ember szentnek -tartott. Én már javíthatatlan vagyok. - -De – így keletkeznek a morózus gondolataim – teljes tudatában vagyok -annak, hogy rám férne a javítás, a mint ráfért volna arra a korra is, -mely a _Helenát_ termette. Bizony nyegle, kicsapongó, hazug, aranyfüstös -egy korszak volt – mily kár, hogy elmúlt! Mert vidámabb volt, mint a -miénk. Óh, Szent Nemzetgazdaság! - -És emberem éktelen káromkodást hallatott. - -– Azóta nem is termett több operette. _Orpheus_-on, a _Gerolsteini -nagyherczegnő_-n és _Helená_-n kivül egy sem érdemli meg az operette -szép nevét. Offenbach óta egy operette-szerző sem produkált egyebet, -mint karmesteri csilingeléseket vagy értéktelen, üres, halva született -operákat, melyek csak a jockey-k és a lakájok zenei érzékét -csiklandozhatják; Meilhac és Halévy óta egy libretto-iró sem ütött össze -egyebet, mint idomtalanságot és hígvelejüséget. Mennyi a szellem ebben a -_Helená_-ban! Mily örömöt lelhet (még a görög műveltségen táplálkozott -lettré is) a pogány világnézet, az Ananke, az olympiai játékok stb. -finom paródiáiban! Látni való, hogy ezek a libretto-készítők az -Institut-be igyekeztek, mig a maiak csak a tébolyházak felé gravitálnak. -Milyen génie ez a Halévy! Fulladt volna meg a bölcsőjében! - -(Rá se néztem. Hozzá szoktatott már az efféle fordulatokhoz.) - -– Mert a Halévy szelleme, egyesülve az Offenbach genialitásával, több -kárt okozott a világnak, mint utánzóik összes lelki nyomorusága. - -(Ejha! – szóltam. De nem hallgatott rám. Megeredt a szava, valamint a -patak.) - -– Ötven év óta semmi sem okozott nagyobb kárt a közerkölcsiségnek, mint -az operettek eme chef-d’oeuvre-jei. Ugy mosolyog, mintha locus communist -mondtam volna. Máskép gondolom a dolgot. - -(Dehogy mosolyogtam!) - -– Gondolja csak át ezeknek az operetteknek a tartalmát. Mindaz, a mi -tiszteletreméltót csak ismer, kifigurázva bennök. Helena nevetségessé -teszi a királyságot Agamemnonban és a hülye Menelausban, a papságot az -alávaló Calchas-ban, a hadsereget a „türhetetlen“ Achillesben, a -_Nagyherczegnő_ a nemzetiségi eszmét a gerolsteini államszervezetben, az -arisztokrácziát Pál herczegben, a kit pofonokkal nevelnek előkelővé. -Helena maga, a királyi felség, csak egy kis „cascadeuse“, _Orpheus_-ban -az Olympus lakói kankan-t járnak. Nevetséges ezekben az operettekben -minden, a mit az emberek évszázadokon át respektáltak: az államfő -hatalma, a vallás, minden felsőbbség, – nevetséges a hitvesi hüség -(Orpheus), a férj joga (Helena), – nevetséges a mitológia, Homér, sőt a -Szépség is! A Szépség, melynek a nevetséges Homér az Iliász harmadik -énekében oly gyönyörü monumentumot emelt, abban a pár sorban, a hol a -trójai öregek Helena láttára bevallják, hogy: ezért az arczért érdemes -végig szenvedni a háborunak minden nyomorát. - -(Közbe akartam szólni, hogy talán Halévy is jó véleménnyel van a -Iliászról, – de a fejemre zuhogó szóárt nem tudtam feltartóztatni.) - -– Ne felejtse el, hogy a közönségnek épp a legkönnyebben befolyásolható -része az, a mely a szöveget minden részletében megfigyeli: a nép és a -gyermekek. Azok gondolkoznak, kérődznek legtovább a hallott szövegen, a -kik a blague-ot legkevésbbé tudják ellenőrizni. Azok következtetnek -belőle legtöbbet, a kikre nézve a legveszedelmesebb. Sem az alsóbb rendü -néző, sem a gyermek nem megy haza a szinházból tanulságok nélkül. -Ezekből az operettekből szép tanulságot szerezhet, ha látja, hogy olyan -személyek, a kiket az iskolában respektálni tanult, a szinpadon csak -ostoba vagy aljas szerepet játszanak. Ugyancsak erősbödni fog benne a -felsőbbség iránti tisztelet! Láthatta, mily eredményekre vezetett -Francziaországban az operette leczkéje: a derék nép belátta, hogy a rend -nevetséges, s most már Boulanger kell nekik! - -Várta, hogy én is mondjak valamit; belém akart kötni. - -– De hisz a felsőbbséget kritizálták mindenféle módon, és minden időben, -fogja ön mondani. Igaz, megirtak róla mindent, a mi csak képzelhető, a -kritikáktól kezdve a rágalomig; gonosznak, jogtalannak, nem bánom: -rettenetesnek festették, de mindez csak gyerekség. Nevetségesnek az -operett: _Helena_ et consortes mondották először. Azok csak gyülölséget -szitottak, az operett megvetést keltett iránta. S a nevetség biztosabban -öl, mint a gyülölet. Most, most csak Boulanger kell nekik; bizony -mondom, ha Offenbach még vagy tiz olyan remeket ir, mint _Helena_, -Louise Michelt és az anarchiát követelnék. - -Nem állhattam meg: közbe kellett szólnom. - -– Ön Louise Michelhez téved – Szép Helénától! - -– Hagyjon már egyszer engem is szóhoz jutni; hisz fogalma sincs róla, -mit akarok mondani! - -Az ijedtségtől elállt a szavam. Hát mindez csak bevezetés volt! - -De rövidebben végezte, mint előre gondoltam. - -– Mindez, a mit mondtam, még hagyján. Offenbachnak, Halévynek, ennek a -szépséges _Helená_-nak legnagyobb büne az, hogy utánzókat kreáltak, a -kik különben csizmát foltoztak volna. A mai operett, szellem és zene -nélkül, folytatja a rombolás müvét, és már nemcsak a felsőbbség, hanem -az alap, a társadalom alapja ellen. Ezek az elcsapott kántorok és -hangjegymásolók, a kik a mai operetteket kalapálják össze, nem mervén -nevetni a felsőbbséget (a théma nem uj és nem is csábitó), nevetik -azokat az eddig respektált elveket, melyek mindekkoráig a társadalmi -egyensulyt fentartották. Megvetést csepegtetnek a népbe és a -gyermekekbe, suttyomban, lopva, de nem kevésbbé biztosan, minden oly -szent hit és elv iránt, a mi az embereket összetartja: nevetségessé -teszik az Erkölcsöt. Nem a sikamlósságukban van ezeknek a -pseudo-operetteknek a veszedelmessége, a mint oly gyakran panaszolják, -hanem a tiszteletlenségükben, abban a silány kaczajban, melylyel a -legkomolyabbat emlegetni merik. Megengedem, hogy soha operettben nem -hangoztattak olyan elméleteket, mint a minőket mindenki olvas komoly -könyvekben, vagy a minőket mindannyian megnézünk öt felvonásos -drámákban. De bármily czélzatuak is ezek a könyvek, vagy ezek a drámai -müvek, komolyan tárgyalják a komolyat és nem teszik megvetés tárgyává a -szent ideákat mint az operett, hasonlóan ahhoz a hindu bölcsészhez, a ki -minden nagy metafizikai kérdés hallatára, s az összes emberi nyomoruság -hallatára csak: nevetett. A mi engem illet, mélységesen utálom ezt a -nevető bölcsészetet, a melyet ezer és ezer szinházban minden este -föltálalnak három felvonásban, tánczczal, örömére a kocsisoknak. És ez a -bölcsészet soha sem születik meg _Szép Helena_ nélkül. – Különben -megvallom, hogy ma este igen jól mulattam. - -És fütyölni kezdte _Helená_-ból: - - – Oh, ez csak álom! Ez csak álom! - -(1887.) - - - - -SYLVANA. - -Én még láttam néha. Érett teli, barna szépség volt; olyan arczczal, a -melyet a szobrászok örömének lehetne nevezni, és olyan idomokkal, a -minőkről a nagyon fiatal legénykék, meg a vétkes öregek szoktak -álmodozni. A profilját, azt többet dicsérgették; valóban csak antik -kaméákon lehet látni olyan vonásokat, mint az övéi voltak. De arcza -szépségénél sokkal inkább szemet szurt alakjának a pompája, formáinak bő -tökéletessége. - -Valóságos huszár volt az asszonyok közt; olyan feltünő alak, a kit észre -kellett venni száz asszony között is, a kiknél mindnél asszonyabbnak -látszott. A mint a Bois de Boulogneban a gyémántjait szellőztette, s -kis, könnyű kocsijában meghurczoltatta szép, lomha testét, hasonlóan egy -pihenő Dianához, a ki most csupa kényelem, de a kiről leolvashatni, hogy -a lustálkodás óráin kivül aczélos mozdulatai vannak: ugy tünt fel, mint -egy gyönyörü nőnemü masina, mely mintha csak arra volna teremtve, hogy -valóságra váltsa a szertelen kivánságok ábrándképeit. Szép volt, s -minden szépséggel teljes, akár a svájczi kártyákon a Nyár. És sokkal -több lélek nem is sugárzott le az arczáról, mint erről az emlitett szép -képről, mely a polgári életben, ha nem csalódom, arra van hivatva, hogy -a tök felsők s a tök királyok veszedelme legyen. - -Akkoriban nem volt semmiféle szinháznál; a párisiak meg tudtak lenni az -ő művészete nélkül. Úgy mondták, ez a müvészet soha sem emelkedett felül -bizonyos, szerénynek nem mondható középszerüségen. Amint hogy őt nem is -valamely isteni szózat küldhette a szinfalak világába, hanem inkább az a -bölcs belátás, hogy a szépség is jobban észre vevődik gázvilágnál, mint -a véka alatt. Az ő szépségét hamar észre vették: volt része tapsban, -ünneplésben is. Ha a játéka nem is szántotta az eget: a toalettjei, meg -a gyémántjai hatottak, mint hatnak egyéb szinházi látnivalók. Persze, az -effélével hamar be lehet telni. - -De a pihenő Diana, aki pedig nem szorult rá, hogy néhány száz frankért -havonkint Theramenes elbeszélését hallgassa, visszasirt a szinfalak -közé. Talán megszokta a tapsot meg a szinpadi bokrétákat, talán a -hervadás idején még inkább szomjazta az ünnepeltetést, mint annak -előtte; elég az hozzá, minden követ megmozgatott, hogy szinpadot -találjon a maga impozáns középszerüségének. Természetesen, be is telt a -vágya; tehetséget még nem lehet pénzen vásárolni, de szinpadot igen. És -Sylvanának volt pénze rá, hogy megvehesse a legnagyobb szerepeket, a -melyek, mint ismeretes, egyszersmind a leghatásosabbak. - -Végre a nagy sugó azt mondta: „Csitt!“ A mulató Páris ismert figurái -közül egyszerre csak eltünt a Sylvana hatalmas alakja; valami -gyerekbetegség ölte meg szegényt. Valószinü, hogy mint jó keresztény -halt meg; gavallérjaitól, a kik közül többen fölvitték származásukat -egész a keresztes háborukig, alkalmasint megtanulta, hogy a vallásosság -uri és igen illedelmes dolog. És, ki tudja, ez a megtestesült számitás, -akinek az élettörténete abból állott, hogy felváltotta önmagát minden -elképzelhető értékre: ékszerekre, pénzre és toalett-czikkekre, ez a -józanság, mely sohase érezhetett szenvedelmeket és csalódásokat, ez az -asszonnyá vált gyomor, meglehet, élete utolsó órájában egész komolyan -imádkozott érte, hogy odaát ne osztakozzék a szegény ördögök sorsában, -hanem lehető kényelmes páholyból nézze a páriák vezeklését. - -Gyermek, férj, szerető, barát aligha ritt utánna, legfeljebb a bankárja. -És hamarosan el is felejtették, mint egyéb horizontale-okat szokás. -Mintha bizony nem lett volna legpompásabb virága annak a különös -flórának!… De aztán megjelent egy könyv, mely még egyszer felfrissitette -az emlékezetét. - -Lapozgassuk egy kicsit ezt a könyvet. - -Ez a könyv egy katalógus, mely Sylvana értéktárgyainak a leirását -tartalmazza. Mert bármilyen kitartással igyekezett is a szép és értékes -tárgyak muzeumává tenni a lakását, ennek a muzeumnak végre is szét -kellett kallódnia; ha egész életében nem is volt egyéb gondolata, csak -az, mint a hollónak: kaparni, a drágaságait bizony nem vihette el -magával. S ezek a drágaságok végre is dobra kerültek a Hotel-Drouotban. - -Ebben a palotában mindennap árvereznek, de ott sem mindennap látni -hasonló gyüjteményt. Volt a Sylvana hagyatékában minden, mint a jó -boltban. Épületes dolog kissé keresztül futni rajta, mi az, a mit a -katalogus hirdetett. - -Mindenekelőtt persze az ékszerekről szól az érdekes könyv. Volt a -hagyatékban gyémánt- és gyöngynyakék tuczatszámra, gyémánt- és -gyöngy-melltü, mégegyszer annyi. Aztán egy sereg gyürü, láncz és -karperecz. Továbbá órák, médaillon-ok és egyéb csecsebecsék, mind -aranyból, drágakövekkel kirakva. Majd egy tenger értékes semmiség, egy -kis ékszeres bolt, melynek a leltára legfeljebb a zálogházasokat -érdekelhetné. De nevezetes ebben a fejezetben: husz arany bonbonnier és -rokoko-stilben készült puderes-skatulya, a czigaretta-szelenczék és -hasonlók, melyek rég elköltözött nagyurak és nagyuri nők arczképeivel -vannak diszitve s elárulják, hogy valaha családi-ereklyék lehettek. - -Második fejezet. A másfélszáz aranytárgy után az ezüstnemü következik -sorra. Mindenféle szerviszek, mindenféle stilusban, az összes Lajosok -korszakainak különböző izlésére vallva. Szerviszek teának, kávénak, -csokoládénak, gyümölcsnek, csemegének, több tuczat ezüst evőeszköz és -egy kristály-szervisz, ezüst diszitésekkel; serlegek, carafe-ok, kannák -és toute la lyre. Aztán a mosdó asztal kincsei… de ebben a fejezetben a -legnevezetesebb az, hogy az ezüstökre rá vannak czizelálva Sylvana -udvarlóinak a családi czimerei. - -Uj dal. Ismét szerviszek, itt már porczellánból. Minden szervisz hatvan -darabból. Sèvres drágaságai, porczellán-szobrok, japán vázák és fali -tányérok. Harmincznégy festmény; egy tuczat legyező akvarellekkel. -Bronzok, gyertyatartók, kandeláberek. Következnek a butorok. Ezek rózsa- -és mahagóni fából valók; minden darab egy-egy müremek. A katalógus -többet mond róluk, mint a mennyit a müvészettörténet fog mondani -urnőjükről. Kincsek szőnyegekben, csipkékben, függönyökben. Végre a -ruhák. A leltár összeállitója szerint a müvésznőnek kétszáz velenczei -csipkével diszitett inge, háromszázötven himzett batiszt kendője, ötszáz -pár selyem harisnyája és juponja volt. A ruhatár százötven bársony és -selyem öltönyből s husz köpenyből áll. Ágynemüekben sem volt szegény. -Hatvan himzett lepedője és száz párnája kerül árverésre. - -A katalógus nem teszi hozzá, de valószinü, hogy az utóbbiakon már a -saját családi czimere látható. Egy égő sziv, ezzel a körirással: A kis -ajándékok tartják fenn a nagy barátságokat. - -* - -Sylvana az elvek embere volt: a személyek kérdésével nem igen törődött. -Valószinüleg jobban kedvelte az igazhitüeket, de nem vetette meg a -szaraczéneket sem. Mégis valamelyesképpen ő is disztingvált az emberek -között, a szerint, hogy mily mértékben becsülték meg az ő jelmondatát, s -volt egy ember, a kit külön hely illet meg a Sylvana életrajzában. - -Ez az ember a jónevü Bourbon családból származott. Kellemes, nyájas öreg -ur volt, aki borzadt a családjára nézve oly kedvezőtlen politikától s -egész életén át inkább csak a derüs szemlélődésre szoritkozott. -Változatosság okáért, s hogy nevét ő is arany betükkel vésse be Klió -márványlapjára, megirta öt kötetben egy ősének többé-kevésbé szerencsés -hadi müveleteit, s ezérte nem a titkárját választották be az akadémiába, -hanem őt magát. A kiváló történetiró különben értékük szerint becsülte -az örökségéül jutott szép dolgokat, a porczellánt meg tudta -különböztetni a bronztól s nagy amatőr hirében állott. Egy nagy -amatőrnek persze értenie kell a szinpad ékességeihez is. Szóval igen -kitünő öreg ur volt, a kinek, majd elfelejtettem legjelesebb -tulajdonságát, nevezetesen azt, hogy övé volt Francziaország legnagyobb -vagyona. - -Ennek az urnak a családi czimere a lehető legsürübben szerepel a Sylvana -kis ereklyegyüjteményében. A kiváló történetiró családjában a bőkezüség -már hagyomány, s ugy hiszem, őse volt az a nemes ur is, akiről Tallemant -des Réaux beszél. Az emlitett nemes ur egy éjszaka véletlenül egy -udvarias utonállóval találkozott, de legnagyobb sajnálatára nem volt -birtokában se az órájának, se egy hitvány maravédinek. Ellenben másnap -magához rendelte az utonálló urat és bőségesen kárpótolta, nehogy ez -elmondhassa, hogy a mikor hozzá folyamodott, sajnos, hiába fáradt. Ez a -kis románcz, melyben az utonálló urias bizalma különösen tetszetős, -kellőképpen jellemzi az egész családot egészen a kiváló történetiróig. - -A fölötte kitünő öreg ur bizonyára igen szeretetreméltó ember volt, de -hát: „a kis ajándékok tartják fenn a nagy barátságokat.“ S Sylvána -megbecsülte még a mosdó eszközöket is, ha ezek czizelált ezüsttel voltak -diszitve s nem szükölködtek családi czimer nélkül. Viszont, a kiváló -öreg ur ősi, bebalzsamozott hirneve megkivánta, hogy pártfogói -hajlandóságait ne holmi kóbor virágárus lányokkal, hanem kiváltképpen a -müvészeteket képviselő szép asszonyokkal szemben érvényesitse, s Sylvana -abban az egy dologban csakugyan hasonlitott Arnould Zsófiához, hogy -szive tárva volt az efféle hajlandóságok előtt. - -Egy pillanatra ugy tetszik, mintha a szegény embereknek helyeselniök -kellene az efféle megalkuvásokat. Végre is, ez az első kisérlete a -progressziv adó behozatalának. Az óriási tőke, mely pártharczok, -vallás-változtatások, birtok-elkobzások s országos alkuk révén verődött, -halmozódott össze, az állampénztár megkerülésével ugyan, de megint csak -visszakerül a nép közé, melynek a verejtékéből keletkezett. Csakhogy – -ó, iróniája a sorsnak! – az arany uj, de ismét csak szennyes medret ás -magának. A tékozló, erőtlen kezekből szerte hullott vagyon olyan -elemeket istápol, melyek maguk sem életre valók. - -A munka gyümölcse visszaszáll a nép közé, de olyanoknak örökébe jut, a -kiknek a jóléte már bünben fogantatott. S valószinüleg, ehhez képest, a -szegény emberek egy cseppet sem örülnek ennek a kisérletnek, mely a -progressziv adót ilyen módon akarja valósággá tenni. - -* - -Már régóta távoznak a kecses rokoko-istenségek. Sylvana körülbelül az -utolsó Lais volt, a kinek a puderes haju Ámor akvarellekkel diszitett -legyezőket és velenczei csipkéket nyilazott össze. A kellemes öreg urak, -akiknek nincs egyéb dolguk, mint megirni öt kötetben az ük-nagybátyjuk -hadi müveleteit, egyre kevesbednek s amennyiben tovább virulnak, olyan -zsugoriakká válnak, akár csak a legközönségesebb szaraczén. Ámor… Ámorra -nem lehet ráismerni többé. Ámor konvertál, alkuszik és garasoskodik. - -Egygyel több a legenda, melynek, immár vége mindörökre. Ó szegény, -kecses, puderes haju istenségek! Ó, kellemes maniére-ek! Ó, kedves -kultusza a szép dolgoknak! - -Szó sincs róla, éjjelente sok kis polgárasszony áll a mosóteknő mellett, -s még többen egész nap futnak, fáradnak, vagy hurczolják fel s alá -köhőgős gyermekeiket, hogy becsületben és egészségre neveljék fel őket. -Szó sincs róla, a tisztességes leányok, a kiknek a szeme megromlott, mig -a Sylvana csipkéit készitették, szintén emberek. Szó sincs róla, sok -nyomoruságon lehetne segiteni, ha nem volna olyan szép szenvedély a szép -dolgokat összegyüjteni. És mégis kár, ó Sylvana, hogy nem maradsz meg -hirmondónak ebből az elmult világból, hogy nem maradsz meg örökkön, mint -egy szép szobra a modern Vénusznak!… A jövő emberei nem fogják elhinni, -hogy a mult milyen ostoba volt, nem fogják elhinni, hogy volt egy idő, a -mikor minden kitelt az emberi önzéstől. - -(1892.) - - - - -DIÁKHALÁL. - -A legelső szép tavaszi napon két kis diák kiment az erdőbe, hogy – -meghaljanak. Az egyik revolvert vett elő, lelőtte a másikat, aztán -megölte magamagát. Azért szövetkeztek a halálra, hogy erőt meritsenek -egymás jelenlétéből, s az utolsó perczben el ne menjen a bátorságuk. Egy -kissé nehezökre esett az élettől megválni, de meg kellett halniok, mert -féltek a vizsgálattól. Abban az esztendőben ők kezdték meg a sort. Ez a -sor évről-évre ugyanakkora. Mire az iskolai értesitők széthordják a -világba a tanár urak ad hoc készült elmefuttatásait: Magyarországon -huszonöt-harmincz kis diák dobja el magától az életet, azért, mert félt -a vizsgálattól, vagy mert megbukott a vizsgálaton. - -Milyen oktalanság! Vagy ha ugy tetszik: micsoda idegesség! Hogy -meneküljenek a sokkal csekélyebb rossztól, mindjárt a legnagyobb rossz: -a nihil karjaiba vetik magukat! Mi történhetett volna velök? Megbuktak -volna; egy évvel későbben jutnak a kenyéradó pályára; dorgatóriumban -vagy még keményebb megfenyitésben részesülnek; szomoruságot okoznak -szüleiknek; mesterségre adják őket; katona-iskolába kerülnek vagy más -helyre, a hol ugyancsak meg kell szenvedniök korábbi mulasztásaikért. De -hát micsoda mindez az ultima ratio-hoz képest! Milyen csekély ellentálló -képesség! Milyen sötét oktalanság! - -Vannak, a kiket a statisztika mindennel megvigasztal. Ezek a -következőképpen okoskodnak: Ha Magyarországon évről-évre elveti magától -az életet huszonöt-harmincz diák, s ez a jelenség minden esztendőben, -csaknem azokat a számokat mutatva, ismétlődik: akkor ennek igy kell -történnie, akkor ebbe bele kell törődni. Sebaj. Hadd hulljon a férgese! -A gyönge hull el, a csekély ellentálló képességü, a leghanyagabb, a -tanulásra nem való elem, a salak, mely ugy se volt életrevaló. Nincs az -a szükséges intézmény, a melynek ne volna ilyen csekély ezrelék -áldozata. A villamos több emberéletet tapos el. Pedig a villamosra nincs -olyan nagy szükség, mint az iskolára. Az iskolának sokkal, de sokkal -több áldozatot is meg lehetne bocsátani. S ezekért az áldozatokért nem -nagy kár; az életben épp oly hasznavehetetleneknek bizonyultak volna, a -milyen élhetetlenek voltak az iskolában. - -Ezzel az okoskodással, mely törvénynek állitja a jelenséget s -hitágazattá teszi a statisztikát, mindent be lehet bizonyitani; azt is, -hogy minden, a mi történik, jól történik, jobban már nem is -történhetnék. És ez nem igaz. Ha igaz volna: akkor értelmét veszitené -minden emberi erőfeszités s nem maradna okosabb tennivaló, mint -enni-inni, már a kinek van mit, aludni és várni, mig egy nagy földrengés -vagy más kataklizma végez a világgal. Szerencsére senki se hiszi ezt s a -kik a statisztikát megfellebbezhetetlen törvénynek állitják, ezt csak -jóravaló restségből teszik. Mindenesetre kényelmesebb egyszerüen -megnyugodni, mint a baj gyökeréig ásni s küzdeni a rosszal, a hogyan -tudunk. - -Pedig hát senki se bizonyithatja be, hogy ha Magyarországon -esztendőről-esztendőre huszonöt-harmincz öngyilkosság történik az -iskolákban, ennek igy kell történnie, s hogy ebbe bele kell törődni. -Mindenekelőtt nem szabad kicsinyelni a dolgot. Gondolkozzunk az -„elveszett anyag“-ról akármiképpen, kétségtelen, hogy minden kis diák -élete: érték, s minden emberélet hasznos lehet valamire. Ha ez a „salak“ -az iskolában nem tudott érvényesülni, mert nem volt odavaló, ebből nem -következik, hogy később, az életben se érvényesült volna. A villamossal -való hasonlat se találó. Ha a vigyázatlanságból történő emberhalálokat -nem tudjuk meggátolni: ez a kikerülhetelen végzet, az elemi csapás. A -diákhalált semmi ilyen végzetes nem előzi meg. Ezek a szerencsétlen -gyermekek semmiért, ok nélkül halnak meg; csak azért, mert ferde a -gondolkozásuk. Nem tudni, nem is valószinü, hogy ez a ferde gondolkozás -szintén afféle végzetszerü valami volna, a mit már ugy hoztak magukkal a -világra. Ellenkezőleg, a dolog természetéből azt következtethetjük, hogy -ferde gondolkozásuk szerzett valami, s azt az oktalanságot, mely az -öngyilkosságba üzi őket, csak beléjök nevelték. - -Sokan – s ez a megjegyzés bizonnyal figyelemreméltó – arra utalnak, hogy -nagy igazságtalanság a szóbanforgó esetekért pusztán a nevelés mai -rendszerét s a szegény tanárokat okolni, a kiknek sokkal több bajuk és -gondjuk van, semhogy még erről is ők tehetnének. Végre is nem -foglalkozhatnak minden egyes növendékükkel annyit, hogy lelkükre olyan -befolyást gyakorolhatnának, mely ezeket az eseteket kizárná. Az illetők -figyelmeztetnek arra, hogy azelőtt nem igen fordultak elő hasonló -esetek, s erre támaszkodva azt vitatják, hogy a baj oka: tisztára a -korszellem. Az általánosan megromlott, léha világnézet, a rettenetesen -elterjedt idegesség, a kötelesség-érzet eltompulása, az ideálok -elhanyagolása, s főképpen az elpetyhüdt szervezetek fátuma: a csekély -ellentálló képesség, melyet a szerencsétlen gyermek a szüleitől örököl. - -Ebben a megjegyzésben van igazság, de a következtetés téves. Igaz, hogy -a „korszellem“ kedvez ennek a bajnak és sokkal nagyobb számban -produkálja az alkalmas médiumokat, mint a régi jó világ egészségesebb -szelleme. De először is a korszellem s az ennek megfelelő csekély -ellentálló képesség ezt a jelenséget magában még nem magyarázza meg; a -léha világnézet, az ideáloktól való eltávolodás s az élvezet -kultuszainkább azt hozná magával, hogy a degenerált egyén jobban -ragaszkodik az élethez s ennek materialisztikus örömeihez, mint az -ideáloknak és a kötelességeknek élő, erősebb legény. A baj terjedését a -korszellem csak megkönnyiti, de magát a bajt más idézi elő, mint a hogy -a rossz ivóviz terjeszti a járványt, de magát a tifuszt egy baczillus -okozza. S aztán, ha a korszellem csakugyan melegágya ennek a bajnak, -ebből nem az következik, hogy a régi jó világról sóhajtozva s jobb -erkölcsöket prédikálva a pusztában, tegyük össze szépen a kezünket. -Ellenkezőleg, az következik, hogy számolni kell a kedvezőtlen -konjunkturákkal, a mi ellen egyelőre semmit se tehetünk s annál -fokozottabb erővel kell küzdeni a baj ellen. A kiknek ezen a téren -feladataik vannak, kettőzött buzgalommal teljesitsék a kötelességüket. - -S a baj alapokát igenis az iskolai nevelés mai rendszerében, vagy -inkább: ezek végrehajtóinak, a tanároknak egy tévedésében, vagy legalább -is figyelmetlenségében találni meg. Világos, hogy nem a tanárok -összeségéről, még csak nem is többségéről van szó, csak egyesekről, a -kik annál inkább felelősek. Mert a hiba onnan ered, hogy az ilyen tanár -megtéveszti a gyermek gondolkozását s olyan ideákat csepegtet növendékei -lelkébe, a melyek az iskolai rend czéljaira talán alkalmasak, de -megzavarják az életről való fogalmaikat. Az ilyen tanár maga is -tévedésben él, s ha oktalanul tulságos, az igazán komoly dolgokhoz mérve -aránytalan fontosságot tulajdonit az általa propagált szerény -ismereteknek s ezek életreszóló jelentőségének, továbbá, ha még nagyobb, -szinte nevetségesen tulzott fontosságot tulajdonit a pedanteria apró, -praktikus vagy impraktikus, szerencsés vagy szerencsétlen szabályainak: -a tévedése menthető, mert hiszen ez a mesterség, az ismeretek és a -regulák kicsinyességeivel való állandó foglalkozás könnyen egyoldaluvá s -félszegen gondolkodóvá teszi a nem éppen erősfejü embert. De milyen -kártékonnyá válhatik ez a menthető tévedés! S mennyire kitünik itt a jó -tanár értéke! - -Ne magyarázzunk ki mindent a korszellemmel, hanem szivlelje meg a tanár -ezeket a gyakori jelenségeket, a melyek egy kis belátással és egy kis -munkával kiirthatók, s a melyek, ha mindenki nemcsak félig-meddig, vagy -nem fonákul, hanem ugy teljesitené kötelességét, a hogy kell, a hogy -helyes: egyáltalán nem fordulnának elő. Szivlelje meg a jó tanár, hogy -ebben a tekintetben nem lehet eléggé figyelmes, s szivlelje meg -valamennyi, hogy tanitása milyen következésekkel járhat. Meglehet, nem -csupán a korszellem az oka, hogy a szóbanforgó jelenségek ma -gyakoriabbak; része lehet ebben annak is, hogy mig ma a tanárok egy -része csak órákat tartó pedáns hivatalnok, régebben több volt az olyan -tanár, a ki nem akarta tulszárnyalni a nagy tudósokat, de büszke volt -rá, hogy emberséges ember. - - - - -ROSE POMPON. - -Mikor Rose Pompon fölszállt az égbe (s a nagyobbik kaput nyitották ki -neki, mert szépen meggyónt, megáldozott) – ott, hol soha se hang, se -nesz: nagy sugdolódzás támadt az árnyékok között. Mint két hullámfal, -amelyek közé egy tengeri szörnyeteg ir széles barázdát, ugy huzódott -szét árnyéka körül, s ugy csapott össze mögötte az idvezült nők szent -serege. És Génuai szent Katalin nem állotta meg, hogy századok óta -először, meg ne szólaljon fennen: - -– Hát már idefenn is panamáznak?! - -A megjegyzés éle kétségen kivül a türelmes Szent Péter ellen irányult. -Génuai szent Katalin alázatos lévén alant, a földi téreken, jogot -szerzett rá, hogy mint mennyei ara, fenszóval beszélhessen jegyese -országában. - -– Azért háltam töviseken – szólt a megdicsőült szüzek koszorujához – -azért bőjtöltem és sanyargattam magam, patyolat-testemet azért tettem ki -a vörös hangyák marásának, hogy idefenn együtt legyek ezzel a -személylyel?!… - -Szavának szinte földi csengése volt, s ott, hol a sóhajtás már -indulatszó, mindenek megrezegtek a kifakadásra. - -De Szent Ágoston, aki hireket várva a földről, ott járt-kelt körülöttük, -csöndesen ellent mondott: - -– Hagyd el, Katalin, nem értesz te ahhoz! - -– Meglehet – szólt büszkén Genua patronája. – De azt tudom, hogy ez az -árnyék rossz életet élt! - -– Rossz életet élt – visszhangozták sóhajtva a szent hajadonok. - -– Az élete rossz volt, de ő maga nem – felelt Szent Ágoston. – S mivel -odalenn még tiszta öntudatnak sem örvendhetett, nagyon megérdemli, hogy -teljes kárpótlást találjon az örök békességben. - -– Hát a tisztitó tűz mire való? – sóhajtott egy glória nélkül való -hajadon, akinek némely földiek közönbössége nyitotta meg a mennyek -kapuját. – Vagy talán az, aki makula nélkül maradt, nem különbözik -érdemben ama másféle jó lelkektől, kik odalenn árkon-bokron át, -jobbra-balra dobálták féketőiket?!… - -– Bizony rosszul beszélsz – vitatta a szent – s nincs igazad, ha érdemed -még most is elégedetlenné tesz egy kevéssé… Lemondásod nem volt oly -szertelen s amit nem ismertél meg, kevesebbet ér még, mint gondolod… -Sajnos, járatosabb vagyok nálad a földi dolgokban: mea culpa, mea maxima -culpa! De éppen azért, tudom, hogy mit beszélek. - -A glória nélkül való hajadonok közül néhányan figyelni kezdtek; -bármennyire megtisztultak is a föld porától még nem vetkőzték le minden -emlékét annak, hogy valaha egy porhüvelyt czipeltek magukkal. - -De a nagy kazuista ismét Katalinhoz fordult s nem törődve a -glóriátlanokkal, a vértanuhoz intézte a szót. - -– Nem vagy igazságos Péter iránt, amint hogy akik a földi életet nem -ismerték meg a maga teljességében, a hetedik dicsőség-körben is -szigoruan, tehát hibásan itélnek. Péter jobban ismeri nálad az Irgalom -szándékait s egy cseppet sem bóbiskolt, midőn ezt a szegény árnyékot -körünkbe bocsátotta. Mit tudsz te a szegényről? Csak a vétkeit. Az -irgalom látja őt magát. Ne hidd, hogy ez a lélek, akitől oly ijedten -huzódtatok félre, csak kegyelmet kapott. Bizonyára keservesen megbánta -vétkeit (egy kicsit későn, de hol volnék például én, ha nem ér többet: -későn, mint: soha?!), meg is vezekelt értök (talán egy kissé akaratán -kivül, de oh mily sokan köszönhetjük megtérésünket egy kis -oldalnyilalásnak!) – mégis más hozta őt ide, ilyen hamarosan. Nem a -szánom-bánom, nem a vezeklése, hanem az, hogy: alapjában soha se volt -rossz. Csunya életet élt, de nem vétett csak önmagának s hogy végiglen -ne vétsen senkinek, meg tudta tagadni még a hiuságát is. Pedig minden -vétke csak hivalkodásból eredt, ostoba, gyerekes hivalkodásból. Szerette -a czifraságokat, a rongyot, a szines köveket, a muzsikaszót és a -kivilágitást, szerette, hogy butaságokat suttogjanak a fülébe, hogy -ficsurok, katonák és utczaseprők nyavalyogjanak utána, szerette, hogy -„ringe–ringe–rájá“-t játszanak körülötte, s igy kiáltsanak felé: „Üdvöz -légy, Rose Pompon! Üdvöz légy, világszép hetaera!“… Mondom, ostoba és -gyerekes volt a hivalkodása, értelem nélkül való, mint a vadembereké -akik orrukban egy rézkarikával hetykélkednek az őserdők imádságot -parancsoló, sejtelmes csöndjében. De te nem tudsz a vademberekről, ó -Katalin, mert nem hallasz hireket a földről, mint én, a tudnivágyó és -szent, a te egyszerűséged, szent és boldogsággal teli, Katalin. Kár, -hogy egyszerűségedben hivalkodó vagy, mert hiú vagy erényedre, Katalin, -s mennyivel ártatlanabb a tiednél az a gyerekes hivalkodás, mely e -szegény árnyékot bünre vitte! Ő rongyaira, gyerekjátékokra volt büszke, -te gőgös vagy értékes, ragyogó erényeidre. Ő együgyü volt, de te kevély -vagy! S ha még magad is ily hibában találódol, miért itéled el ama -szánandó balgaságot?! Mert ez a balgaság bünös életre vitte szegényt? -Lásd, ez a bünös élet nem egészen olyan, mint aminőnek véled. A jámborok -azt képzelik, hogy csupa mámorral teli; a tapasztaltak tudják, hogy több -a terhe, mint az öröme. Bizony mondom neked, nem talált benne annyi -gyönyörűséget, mint e szüzek gondolják. A bünös élet sem adhat több -örömet, mint amennyi bármely asszonynak adatott; a hetaera nem örvend -többnek, mint egy szerelmes asszony. Nem a mámora több, csak az undora. -Ez a szegény árnyék is sokat elengedett volna abból, amiért oly igen -lenézitek. De elviselte a kurtizán-mizériákat, el a szégyent, a bünt, -mindent, ostoba hivalkodásból. Mert a hivalkodás, ez az értelem nélkül -való vétek, képessé tesz mindenre, ha egyszer hatalmába ejtett. És -mégis, látod, akitől oly undorral fordulsz el, végezetül még a hiuságát -is meg tudta tagadni, hogy ne vétsen azoknak, akiknek csak szégyenét -köszönhette. Ha nem volt szép az élete, szép volt a halála. - -Igy beszélt Szent Ágoston, mert Szent Ágoston szeretett értekezni. Már -senki se hallgatta, mert ez az értekezők sorsa. - -* - -Bocsánat ezért a kis misztériumért – (vagy ha ugy tetszik: -misztifikáczióért) – a melyben profán gondolatokat tulajdonitok a -legendák tisztes alakjainak. Távol van tőlem minden impietás. De, -gondoljunk bár az égiekre, mindig a földön maradunk. Heine beszéli, hogy -a mikor Grönland lakóit dán misszionáriusok keresztény hitre akarták -tériteni, a grönlandiak megkérdezték: vannak-e a keresztény -mennyországban fókák? – s mikor a téritők megvallották, hogy odafenn -nincs fóka, a derék éjszakiak kijelentették, hogy a keresztény vallás -nekik nem konveniál, mert ők fóka nélkül nem egzisztálhatnak. Mindnyájan -olyanformán vagyunk, mint ezek a grönlandiak: ha a -természetfölöttiekről, vagy a morál nagy kérdéseiről beszélünk, a -fókáinktól nem tudunk szabadulni. - -Ugyancsak Heine, leghiresebb versei egyikében megemlékezik egy Rose -Pompon-ról is, mint riválisáról annak a Pomare királynőnek, aki ugy -tánczolt a Mabilleban, mint a hogy Herodiás leánya tánczolhatott a -keresztelő fejéért… A _Pomare_ románcza 1848 és 1851 között keletkezett: -ami Rose Pompon-unk csillaga ugyanakkor tünt fel. Azt kell hinnünk, hogy -Heine csakugyan ő rá gondolt, s nem ugy véletlenül „költötte“ ezt a -nevet. - -Bármint legyen, abban a halhatatlanságban, amelyet Heine adott Rose -Pompon-nak, kevés a köszönet. A költő ugyanis, Pomare nagyobb -dicsőségére, nem nagyon szépeket mond róla. Különben a Rose Pompon hire -későbbi keletű. Az államcsiny után kezdett nagyobb szerepet játszani; s -virágkora a második császárság első éveire esik. Előbb Céleste Mogador, -majd maga a „Badinguette“ volt a riválisa; a hagyományok szerint sokkal -elegánsabb jelenség és sokkal jobb lélek volt, mint a versenytársai… - -A mit élete utolsó korszakáról tudunk, az majdnem meginditó. Vénségére -bele bomlott valami Alfonz urba; feleségül ment hozzá, s ez a gavallér -elemelte az egész vagyonát. Azután hiába próbált akármit; beköszöntött -hozzá a balszerencse. (Mert mindegyiknek ez a vége; Lola Montez egy -király kedvese volt, mégis nyomoruságban kellett meghalnia.) Egy szép -nap kidobták a lakásából, s mikor télviz-időn betegen támolygott az -utczán, az utczagyerekek részeg banyának nézték és megdobálták. A -megtérés mindig ilyenformán szokott kezdődni; világos, hogy egy -kolostorban talált menedéket. Olyan szelid volt a beszéde!… az apáczák -elnézték neki, hogy fölszedte az apró széndarabokat, s utolsó napjaiban -is szépitgette velök a szemöldökét. Utóbb már csak az ájtatosságnak élt. -A halála előtt való nap fölkelt ágyából, s elégette a leveleit; senkit -se akart kompromittálni. - -S aztán megint elköltözött egy „utolsó mohikán“. Mert, ki ne venné -észre, a mi időnknek egyik érdekes sajátsága, hogy nincsenek többé hires -hetaerák. Az Aspasiák, Lais-ok, Phrynék, az alexandriai Thaîs-ok stb. -befejezték világtörténelmi szereplésöket. Mert a Cléo de Mérode-ok s a -Liane de Pougy-k se fényüzés, se ragyogás dolgában nyomába se léphetnek -elődeiknek: a Lola Montez-eknek és Rose Pompon-oknak. Ezek nem a szépség -királynői, csak olyan köztársasági népszerüségek. A második -császársággal megbukott a szépség dinasztiája is. Hogy mért? Mert -nincsenek többé esztelen Maecenás-ok. A költőkirályok, milliomos festők, -s pompában élő hetaerák eltünnek a Maecenásoknak nevezett utolsó -bölényekkel; az Ariostóknak Estei Hippolitokra volt szükségük, -Pinturicchio és Lionardó de Vinci csak VI. Sándor és Borgia Caesar -udvarában nőhettek nagyra s a Phrynéknek a zsarnokság őrült luxusa -kellett. S nem lehet tagadni, hogy a romlottságnak ezekben a -korszakaiban a szépség bizonyos piedesztálon állott; ma, a józanság -korában, a szépség rövidáru, s a pogány szerelem nem nagy eszetlenség, -csak apró infámia. - - - - -KILENCZ KRAJCZÁR. - -Egy csavargó megölt egy koldusasszonyt a kilencz krajczárjáért. A -hajléktalanok menedékhelyén akarta tölteni az éjszakát; hat krajczár -kellett neki. Az asszonynak csak kilencz krajczárja volt. Ha véletlenül -tizenkettő van, talán megegyeznek; jut is, marad is. De csak kilencz -volt s az asszony, a ki szintén az emlitett El Doradóba vágyakozott, -ragaszkodott a tulajdonához. A férfi erősebb volt. - -Ez a rémséges eset, a melyhez képest a legsötétebb skót balladák vidám -lovag-regék, az embert legelőször a Zola frázisára emlékezteti. Ime, a -Bête Humaine! Micsoda vadállati önzés, a mely kilencz krajczárnak -megfelelő földi javakért halálra késel egy másik embert, a ki nem is az -elnyomók közül való, hanem a nyomoruság egy másik osztályosa! - -De a legszennyesebb, a legmenthetetlenebb, legbaromibb bünnek is van egy -burkolt része, a melyet a frazeológia kényelem-keresői az érem tulsó -oldalának szoktak nevezni. A kinek szivében az Irgalom száraz kórója -véletlen kivirágzik, az irtózat önkéntelen felkiáltása után, nem -nyomhatja el magában a szörnyüködést: „Micsoda nyomoruság!“ A -lelkiismeretnek is van egy 92-ik paragrafusa. - -Micsoda nyomoruság! A mely a hajléktalanok menedékházának nyolcz óráig -tartó, átkozottul mérsékelt kényelmét olyan nagy jónak tartja, a miért -érdemes ölni, rabolni, elvenni életét annak, a ki velünk egy sorban, a -mi lánczunkhoz kötve vándorol e földi téreken, a szélben, a fagyban, a -vigasztalan éjben! Elvenni életét a czimboránknak, szembeszállni a -Nemezissel, odaadni a holnapot, a holnaputánt, egy egész életet, -mindent, a mi ezután következik! Egy fütött nagyteremért, a hol százan -melegednek, nem éppen olyan ágyban, a minőben Augustus aludt, de türhető -vaczokban s abban a reménységben, hogy: holnap reggel ingyen kapják a -levest! - -A hajléktalanok menedékháza semmiesetre se állja ki a versenyt a nagyuri -kaszinóval. Neszfogó szőnyegek, gobelinek és japán paravent-ok nincsenek -benne; nincs villámos világitása, s vendégei nem kapnak Inclan- és -Morales-szivarokat. Mégis milyen Arkádiának tünik föl az éhező és fázó -vadállatok előtt! A fedél, a meleg, reggel tápláló leves; még meg is -mosdatják az embert! - -Nagyon vegyes társaság találkozik ott; vegyesebb, mint egy irodalmi -társaságban. A társadalom összes hajótöröttjei; elkracholt -exisztencziák, hajdan kaczér pepitanadrágok s a valódi, a törzsökös, az -igazi nyomor, a mely evégre született! - -S a szegény éhes sakálok ugy vágyakoznak belé, mint a hogy egy gazdag -parvenü vágyakozik a Jockey-klubba! - -A gazdag parvenü-k valahogy csak belenyugosznak, ha az ő palotájukat -bérlő társaság nem akczeptálja őket; de könnyü nekik! Marad némelyes -vigasztalásuk. Az éhes sakálok nem nyugosznak bele, ha El Doradójuk -zárva marad előttük. Látnivaló, hogy inkább készek mindenre a világon. - -De hát miért kasztokat csinálni a szenvedők és nyomorultak között? Miért -sorompókat állitani a szigorubb és szennyesebb nyomoruság elé, mikor -csak a nyomoruságban van az igazi egyenlőség? Szóval, miért ez a hat -krajczár belépődij a hajléktalanoknál? - -Szó sincs róla, ez a hat krajczár nem arra való, hogy a jótékony -intézmény költségeit legalább némi részben fedezze. A hat krajczár -belépő dijat csak _elvből_ követelik. Ennek az entrée-nak morális -czélzata van, javitani akarja az elzüllötteket s a jótétemény fejében -valami csekély munkát követel tőlük; hogy keressenek valamit, nem -annyira a jótékony intézetnek, mint inkább maguknak. - -Egy koldusasszonynak, a kinek kilencz krajczár volt a vagyona, meg -kellett halnia azért, mert ez az elv erkölcsöt akart javitani. - -De hát megérdemel-e egyetlen egy életet is, a mit ez az elv az -elzüllöttek erkölcsén javitott? Aligha. Mily ábránd, megjavitani akarni -a legsötétebb, a legexotikusabb nyomoruságot! - -A nyomoruságot nem lehet javitani. Kettő közül egy; vagy elzárkózunk -előle (ha tudunk), vagy segitségére sietünk, de – föltételek nélkül. Nem -lehet alkudozni ebben a kérdésben még a morállal se. Ha ugy véljük, hogy -az irgalmassággal magunknak tartozunk (s ez az egyetlen helyes -álláspont) gyakoroljuk az irgalmasságot fentartás, entrée és hat -krajczár nélkül. - - - - -A MAHARADZSÁK. - - -I. - -Elül jött a _szindia_, a gwaliori maharadzsa, a ki három millió léleknek -parancsol. Turbánját egészen elboritották a brilliánsok; karján széles, -brilliáns karkötőt s hátán pajzsot viselt, a mely ragyogott a sok -drágakőtől. - -Hamilton elé érve, a szindia zsebére ütött és igy szólt: - -– A lajbim zsebéből el tudnám látni London összes szegényeit. - -Hamilton szalutált. - -A szindia után a dzsépuri maharadzsa következett. Testét aranyszövet -fedte; ékkövektől tarka turbánja értékre fölért több, kisebb -birodalommal. - -Hamilton elé érve, a dzsépuri maharadzsa igy szólt: - -– Száznegyven ősöm van. A száznegyvenediknek maga a napisten volt az -apja. - -Hamilton szalutált. - -A dzsépuri maharadzsa után az idari maharadzsa vonult be. Tetőtől talpig -selyemben volt, s ha diónyi ékköveit nem tekintjük, kövér és idős -bibornoknak néztük volna őt. - -De Hamilton elé érve, az idari maharadzsa igy szólt: - -– Én vagyok a radzsputánai oroszlán, Sir Pertab Singh avagy Robin -pajtás. Az indiai határon és Kinában nem minden dicsőség nélkül -csatáztam a brit birodalomért. - -Hamilton ismét szalutált. - -És jöttek sorra, az indiai Akhilles nyomában, a többi maharadzsák. -Agamemnonjuk: a kucs-bihari maharadzsa, a fejedelmek fejedelme, a kinek -családja negyvenezer év óta uralkodik Kucs-Biharban, továbbá két Ajax: a -kolhapuri és bikaniri fiatal maharadzsák, a kik Londonban nevelkedvén, -teljesen elangolosodtak. - -A kucs-bihari maharadzsa bemutatkozván, igy szólt: - -– Remélem, kikerekitjük százezer esztendőre. - -Az elangolosodott fiatal maharadzsák csak annyit mondtak: - -– Szervusz. - -Hamilton fáradhatatlanul szalutált. - -Megjelent végül maga Ras Makonnen is, oroszlánsörényből készült, -rettentő fejékben. Nyomában tolmács lépkedett, a ki izzadva czepelte a -nagy Ras aranypajzsát és hatalmas, görbe kardját. - -És Ras Makonnen igy szólt: - -– A maharadzsák maharadzsája én vagyok. Én még oda se megyek magam, a -hová a királyok is gyalog járnak; oda is ezt a tolmácsot küldöm! - -Hamilton szalutált; utóljára, de nem utolsó rangu figyelemmel. - -Azután elővette nóteszét, felolvasta a névsort, s konstatálván, hogy a -maharadzsák közül senki se hiányzik, kiadta a rendeletet: - -– Meg kell etetni őket. - -A mire természetesen azonnal hoztak vadat, halat, s mi jó falat, szem, -szájnak ingere. A napistentől származó maharadzsák kinyalták -tányérjukat; a két fiatal és tanult maharadzsa felsőbbséggel mosolygott. -Ras Makonnen egy jól irányzott rugással utasitotta rendre tolmácsát, a -ki tulságos buzgalommal látott hozzá, hogy a Rast az asztalnál -helyettesitse. - -Ezenközben a walesi herczeg ő királyi fensége, bár tiz óra már régen -elmult, még mindig nem érkezett meg, mert az indiai császárság -tekintélye ugy kivánta, hogy a maharadzsák igen sokáig várakozzanak. - -Hogy még se unatkozzanak, Hamilton kiadta a rendeletet: - -– Elő kell vezetni egy tuczat elviselt indiai alkirályt, hogy a -vendégeket mulattassák. A szindiát ezenkivül a Westend hat leggazdagabb -bankárja, a napisten unokáját a cambridgei érsek, a radzsputánai -oroszlánt két hadtestparancsnok, a kucsbihari negyvenezer esztendős -nemest egy Northumberland, egy Douglas és egy Norfolk, Ras Makonnent két -bengáliai tigris, egy tuczat leopárd és ugyanennyi vadmacska, a két -Londonban élő fiatal maharadzsát pedig huszonnégy, fehér ruhába öltözött -matróz szórakoztassa. - -A társalgás csakhamar élénkké vált, s Ras Makonnen tolmácsát, a ki -mulattatóan tréfált meg egy matrózt és egy vadmacskát, a jelenlévők -zajosan megéljenezték. - -Hamilton ezalatt kiment, összeszidta az egész felszolgáló személyzetet -és igy szólt: - -– Felköttetem a lordmayort, mert ez már mégis szemtelenség! Megmondtam, -hogy mikor a maharadzsák bevonulnak, a zenekar a „Tannhäuser“ -zarándok-kórusát játssza! És mi történik? Mialatt a Maharadzsák -bevonultak, a zenészek a „Szép Helená“-t kezdték játszani, s a királyok -marsát adták elő, Ras Makonnen megjelenésekor pedig áttértek a -„Gerolsteini“-ra, s „A kardot, a kardot!“ – játszották el! - -A lordmayor térdre rogyott és igy mentegetőzött: - -– Bocsánat, Sir, de tévedés van a dologban! A programm ugy szólt, hogy -„Tannhäuser“-rel, nevezetesen: az indulóval, ő királyi fensége -bevonulását üdvözöljük. S ha a maharadzsák bevonulása alkalmával -könnyedebb zene szólalt meg, ez a fejedelmek kifejezett óhajára történt; -ők ugyanis a főpróbán, a komolyabb zene hallatára, a kolhapuri és -bikaniri fiatal maharadzsák tolmácsolása utján kijelentették, hogy a -zenekar hagyjon fel már végre az instrumentálással, s az ünnepies aktus -alatt játsszék valami értelmes dolgot. - -– Az más – szólt Hamilton s visszatért vendégeihez. - -Végre tizenegy óra felé megjelent a walesi herczeg. A zenekar -rázenditett a „Tannhäuser“-indulóra, Wagner Richárd vagy kétszer -megfordult sirjában, s mig a zene szólt, az indiai császár -helyettesitője elfoglalta székét egy emelvényen. Hamilton erre -elővezette a vendégeket, s bemutatta őket a herczegnek. Az indiai -fejedelmek félkörben állva, egyszerre hajoltak meg, nehogy a -tisztelgésből később rangelsőbbségi viták és pofozkodások keletkezzenek. - -… Ez az ünnepies jelenet, melynek keleti szinei a Jókai szivárványos -tollára volnának méltók, a Whitehall-utcza sarkán levő Indiai Hivatalban -folyt le, akkor, a mikor VII. Edvárd angol király megkoronázását a -király megbetegedése következtében el kellett halasztani. Londonban -ugyanis ekkor rendre megtartották a tervezett kisebb ünnepségeket, hogy -az előkészületeknek és költségeknek legalább egy része ne veszszen -kárba. Igy a kanadai diadalivet minden este kivilágitották, s a -koronázásra érkezett indiai fejedelmek fogadtatási ünnepét is -megtartották. A maharadzsákat, India beteg császárja helyett, fia, a -trónörökös fogadta, a ki elé Lord Hamilton, India államtitkára vezette a -tisztelgő keletieket. Az Indiai Hivatal palotájának udvarát ez alkalomra -gyönyörüen feldiszitették. A márványoszlopokat folyondár s más -kuszónövények lepték el; a falakat, folyosókat, sarkokat, fülkéket pedig -a legremekebb virágokkal s délszaki növényekkel rakták tele. Az udvar -fölött vásznat feszitettek ki, mely a kék indiai eget ábrázolta ragyogó -csillagaival; ezeket a ragyogó csillagokat persze izzólámpák pótolták. -Nagyon ritkán lehet fényesebben, szinesebben öltözött, rendjelekkel és -brilliánsokkal csillogóbban diszitett embertömeget látni, mint a milyen -ott szorongott. De az egyenruhák, a rendjelek és a hölgyek -gyémántékességeinek fényét messze felülmulta az indiai fejedelmek -pompája. - - -II. - -Az ünepség után a maharadzsák nem akarták fejöket álomra hajtani. A -különféle nyugati italoktól feltüzelve álmatlanságot éreztek, s -elhatározták, hogy egy kicsit meghosszabbitják az éjszakát. - -– Nézzük meg Londont inkognitóban – inditványozta egyikök. - -Az ige testté vált. A maharadzsák átöltöztek; levetették diszeiket s -matróz-ruhát öltöttek magukra. Ras Makonnen oroszlánsörényből készült -fejékét czilinderrel cserélte fel, s a szindia, minden eshetőségre -készen, vastag bugyellárist vett magához. - -Reggeli három órakor a Southwark egy borozójában találjuk őket – hogy a -régi novellisták kedves fordulatával éljünk. – Az asztalon több üveg -whisky; és Ras Makonnen már az asztal alatt. Mellette hü tolmácsa és hü -czilindere. A többiek még az asztalnál ülnek és búsulnak. - -– Negyvenezer év óta nem volt ilyen kevés pénz a világon – szólt a -kucs-bihari maharadzsa. - -– Hja – szólt a szindia – rossz időket élünk, rossz csillagok járnak! – -Egyre több a maharadzsa s egyre kevesebb az adófizető. Ha arra gondolok, -hogy már csak három millió léleknek parancsolok s hogy nemsokára, -meglehet, csak harmadfél millió léleknek fogok parancsolni, megfájdul a -gondtul a fejem. - -– Ennek a vallástalanság az oka – jegyezte meg a dzsépuri maharadzsa. – -A mig az emberek hittek a napistenben, az asszonyok alig győzték szülni -az adófizetőket. „A napisten majd csak eltartja őket!“ gondolták -magukban. De most már nem hisznek semmiben, s mindenféle istentelenségre -gondolnak, hogy minél kevesebb adófizető szülessen. - -– Inkább talán az az oka – vetette ellen a kolhapuri fiatal maharadzsa – -hogy hátra maradtunk a tudomány ügyében. Én jelenleg a tudományt -tanulmányozom, s ha Brahma is ugy akarja, ki fogok találni egy gépet, a -melynek segélyével mesterségesen annyi adófizetőt állitok elő, a mennyit -akarok. - -– Nem ér semmit – szólalt meg a radzsputánai oroszlán. – Nekem hiába -beszéltek hitelről, bankról, s nem tudom micsoda uj masináról, én csak a -régi maradok, azt mondom, hogy: minél több ellenséget vágok le, annál -kevesebb száj kér enni s annál több a zsákmány. - -– Ma már nem igy szerzik a vagyont – szólt kissé megvető hangon a -bikaniri maharadzsa. – A pénzt a mai világban tudósok teremtik elő -semmiből, vagy rongyos papirból; tudósok, a kiket bankároknak neveznek. -A baj csak az, hogy ezt a tudományt ma még kevesen értik. Igyekezzünk -minél több ilyen tudóst szerződtetni, s ezek a rizskását is gyémánttá -változtatják. - -– Nem bizom én a tudományban – kételkedett a napisten unokája. – Ha a -tudományt beereszted a házadba, a gyémántjaidból is rizskása lesz, és -még jó, hogyha rizskása. - -– Bizony én is az adófizetők mellett maradok – fejezte be a vitát a -szindia. – Ez egyszerü, de biztos. - -Igy búsultak és bánatukban elhatározták, hogy fizetés nélkül távoznak. - -De a pinczér utánuk szaladt. - -– Irja fel, a mi volt; majd megfizeti az indiai császár – szólt a -kucs-bihari maharadzsa, azzal az utánozhatatlanul fönséges mozdulattal, -mely negyvenezer év óta öröklődik családjában, s mely még hatvanezer -évig fogja számukra fentartani a trónt. - - -III. - -Ezalatt Hamilton magához hivatta titkárát, és azt kérdezte tőle: - -– Elkészitette a számadást? - -– El, sir. - -– Nos hát, mennyibe került ez a czéczó? - -– Kerek harminczezer fontba, Sir, vagy hogy szokásom ellenére osztrák -pénzben beszéljek: háromszázötvenezer forintba; a krajczárokat nem tudom -könyv nélkül. - -– Nem is olyan sok – jegyezte meg Hamilton. – A festett indiai égen -csillagokat szimuláló izzólámpák igen izlésesek voltak. - -– Nagyon örülök, Sir, hogy szerencsés voltam megelégedését kivivni. - -– Remélem, nem kell figyelmeztetnem, hogy ezt a kis költséget vesse ki -adóban India egész területére. - -– Már megtörtént, Sir. Ime az előirányzat. India ezt a -háromszázötvenezer forintot egy év alatt fogja megfizetni. Tekintettel -az egyre növekvő éhinségre, úgy számitom, hogy ennek következtében India -területén a jelen évben tizezerrel több ember fog éhhalállal mulni ki, -mint a mult esztendőben. Sajnos, hogy ismét csökkeni fog az adófizetők -létszáma… - -– Sebaj. Anglia elég gazdag és hatalmas, hogy oda se nézzen tizezer -adófizetőnek. - -– A fő az, hogy Ő Felsége, VII. Edvárd király, kiért hő imánk száll az -égbe, meg legyen elégedve. - -– S beteg urunkra igen jó hatást fog tenni, hogy az ünnepség ily szépen -sikerült. Mondhatom, a festett indiai égen csillagokat szimuláló -izzólámpák határozottan csinosak voltak. - - - - -JUBILEUM. - -_(Történik: egy háziur családi szentélyében.)_ - -_Háziur_ (arcza verejtékével keresi kenyerét): Egy kupon, meg egy kupon, -az csak két kupon. Sajnos, nem három. - -_Inas_ (jő): Nagyságos ur, egy gyászruhás asszony van odakünn. - -_Háziur_ (gyanakodva): Urias öltözetü? - -_Inas_: Nem, kérem, nem látszik kéregetőnek. Egy cseppet se elegáns. -Inkább rongyosnak mondhatnám. - -_Háziur_: (nyugodtabban): Akkor hát lakó, aki házbért fizetni jött. -Bocsásd be. (Inas el.) A mai világban az ember nem lehet elég -bizalmatlan. Nem szeretem a jól öltözött embereket. Nyájasak, -barátságosak, de végül: megszipolyozzák az embert: - -_Gyászruhás nő_ (megjelenik a háttérben): Kérem, én vagyok az. A -századik. (Látván a háziur álmélkodó arczát): A századik özvegye. - -_Háziur_ (tartózkodóan): Kérem, ha én rébuszokat akarok fejtegetni, -kimegyek a mücsarnokba, s megnézem a modern müvészek festményeit. -Sziveskedjék világosabban szólni. - -_Gyászruhás nő_: Cipőm nem kopott el oly hamar, mint uraságod -emlékezete. A házat is el tetszett felejteni? - -_Háziur_ (begombolkozva): Minő házat? - -_Gyászruhás nő_: A házat, melyet a köruton méltóztatott épittetni… Mikor -az alapkövet letették, nagyságod szent fogadalmat tett, hogy gondoskodni -fog azokról, akik az épitkezésnél szerencsétlenül járnak… - -_Háziur_: Mit akar velem? Nem látja, hogy beteg vagyok?! Negyvenfokos -lázam van, s ön pénzt kér tőlem? - -_Gyászruhás nő_: Azt tetszett igérni, hogy a századik, aki az -épitkezésnél szerencsétlenül jár, kap egy kis kárpótlást, vagy -fájdalomdijat. - -_Háziur_: Nos, ugy látom, ön kitünően érzi magát. Szebb, mint valaha… -Fogadja bókjaimat. - -_Gyászruhás nő_: Én igen… De a szegény férjem! (Sirva fakad.) Tegnap -meghalt a kórházban. - -_Háziur_ (gyöngéd, vigasztaló hangon): Ön még fiatal! Minden ujjára kap -egy férjet!… S a mai világban a férjek olyan haszontalanok!… Igazán nem -kár értük! - -_Gyászruhás nő_: Hisz ha csak magam volnék, nagyságos ur! De van egy kis -fiam, szegényke… - -_Háziur_ (szeretettel): Meg fog nőni! A legvéznább fiuk is megnőnek. - -_Gyászruhás nő_: Csak már látnám! - -_Háziur_: S végre is ön erős, egészséges! Szegény, de egészséges! Én -pedig oly beteg vagyok! Nem képzeli, mennyire oda vagyok! Lássa, most is -negyvenfokos lázam van. A legujabb politikai események végképpen -levertek a lábamról. A papirok csak ugy bukfenczeznek lefelé, s én ugy -köhögök! Hallgassa csak ezt a száraz köhögést! (Köhög.) - -_Gyászruhás nő_: Szegény ember! - -_Háziur_: Aztán gondolja meg édesem, hogy a férje fel fog támadni! Ha -már a feltámadásban sem hiszünk többé, akkor vége mindennek! Dobjuk el -magunktól a hitet, nem bánom, de mondja, mi marad akkor számunkra?!… Mi -marad, kérdem? - -_Gyászruhás nő_: Igen, ő fel fog támadni, de addig is… - -_Háziur_: S hogy őszinte legyek, kedves férje a századik tót volt, aki -balul járt… Mondja, mit mondanának a többi tótok, a kik szintén -meghaltak és ingyen? Lássa, lelkem, épülő házamnak épitő állványa már -negyedszer dőlt össze; Árvamegyének két vagy három helysége maradt ott, -egy jajszó, egy krajczár követelés nélkül! Ilyenek a kötelesség -áldozatai! S én nem sajnálom könnyüiemt értük! (Kivesz szeméből egy -könycseppet; földhöz vágja, a könycsepp elpattan.) - -_Gyászruhás nő_: Istenem, mérsékelje magát, még rosszul lesz! - -_Háziur_: Miért tüntessem ki éppen önt, mikor ők is érdemessé tették -magukat a hálámra? Méltán neheztelnének érte. Annak a vakszerencsének, -hogy férje éppen a századik volt, ön bizonyára nem akarja hasznát -venni!… Amint én ismerem önt, ön nem akar hasznot huzni ebből a puszta -véletlenből! - -_Gyászruhás nő_: Igen, de… - -_Háziur_: Semmi de… Férjünknek a véréből táplálkozni! Fuj, ez nem méltó -önhöz! - -_Gyászruhás nő_: De a gyermekem… - -_Háziur_: Tanitsa őt munkára. Higyje el, csak a becsületes munka -boldogit. Ora et labora. Tanitsa őt meg erre s mindenha áldani fog a -tanácsomért. - -_Gyászruhás nő_: Mégis, ha nem csalódom, ön megigérte!… - -_Háziur_: Egy könnyelmü pillanatban!… Mit gondol, mit takaritottam meg -az olcsó épitkezéssel? Semmit, ugyszólván semmit. Ha önnek fájdalomdijat -adok, jóformán egy krajczár se marad belőle. S ön ilyen csekélységet nem -is fog elfogadni! - -_Gyászruhás nő_: Ha nem volnék kénytelen vele… - -_Háziur_: Nem, semmiesetre. Valljuk meg őszintén, az alamizsna megalázó -s ön nem fogja megalázni magát semmi kincsért! - -_Gyászruhás nő_: Nem, ragaszkodnám hozzá… - -_Háziur_: Ne tegye azt. Lássa, én se ragaszkodom az igéretemhez. -Visszavonom. - -_Gyászruhás nő_: De… - -_Háziur_: Remélem nem akar ingerelni? Negyvenkét fokos lázam van s ha -erre a sok szerencsétlenségre gondolok, oly rosszul érzem magam! Nézze, -szédülök… Vizet!… Vizet!… - -_Gyászruhás nő_: (Magához tériti): Már jobban van? - -_Háziur_: Nem… érzem, hogy belehalok. Ha meggondolom, mennyi -szerencsétlenség, mennyi vér, az én házam, az én olcsó, rossz házam -miatt! Nem, ezt sohase fogom kiheverni!… (Sirógörcsöt kap s fuldoklik.) - -_Gyászruhás nő_: Vigasztalódjék!… Bátorodjék. Még nincs elveszve minden. - -_Háziur_: Igen. A ház még megmaradt - -_Gyászruhás nő_: Ön meg van indulva!… Szive megszólalt!… E szerint -remélhetek!… - -_Háziur_: Szivem megszakad a részvéttől, de lehetetlen. Hüdés ért, -képtelen vagyok a tárczámhoz nyulni. Érzem, hogy halál fia vagyok, -mihelyt megmoccanok… - -_Gyászruhás nő_: Nagyságos ur! Férjemet agyonzuzta az összedőlt állvány -s egyik kis fiamat halálra tiporta a villámos vasut, amelynek ön egyik -főrészvényese!… - -_Háziur_: Még ez is! Nem, ne folytassa, mert mindjárt megreped a -szivem!… Lássa, ilyenek ezek a kocsivezetők! A járókelők felingerlik -őket, izgatottan rájuk rohannak: „Térj ki!“ s aztán zsupsz, fizessen a -szegény részvényes!… - -_Gyászruhás nő_: Olyan szép kis fiu volt!… - -_Háziur_: Ne is mondja!… Siratni fogom, amig csak élek! Ugy se élek -soká!… Érzem, hogy végórám közelg!… Kérem, tegyen vizes borogatást a -fejemre!… Huh, szegény Tamás fázik!… Bolond, megőrülök!… - -_Gyászruhás nő_: (ápolja, mig a paroxismus elmulik): Hála Isten, ő a -földé ujra! - -_Háziur_ (hálásan): Hadd szoritsam meg a kezét! (Megszoritja.) - -_Gyászruhás nő_: Ugy-e, nem fogja elhagyni a kis fiamat? - -_Háziur_: A másikat? Lássa, erről valami jut az eszembe. (Gyöngéden.) De -nem, ne fessük az ördögöt a falra, mert megjelenik. - -_Gyászruhás nő_: Szent Isten! Mit akart mondani? - -_Háziur_: (végtelen gyöngédséggel): Higyje el, kinos erről még csak -beszélni is! De mégis… tudja… hisz én nem akartam erről szólani… de ha -netalán… Isten ne engedje… a gondviselés ugy kivánná, s a másik kis fiát -is eltiporná a villámos vasut, jöjjön el ujra… s akkor… akkor… nem -mondom, hogy igérek valamit, de mindenesetre beszélni fogok a -barátaimmal!… - -_Gyászruhás nő_: Jézus Mária! - -_Háziur_: Ha ugyan még élek akkor!… Mert érzem, hogy már nem soká -viszem!… És most Isten áldja meg jó asszony! Menjen, menjen, nagyon is -megviselte az idegeimet! - -_Gyászruhás nő_: (sirva menni készül.) - -_Háziur_: Tudja, mit mond Monte Christó? Várni és remélni! Ha, Isten ne -engedje, szerencsétlenség érné, gondoljon rám! Ajtóm mindig tárva lesz -ön előtt! - - - - -GEORGES. - -Kevéssel a párisi nagy bazárégés után, mely nyilván sokáig emlékezetes -fog maradni, Georgesnek igen sajátságos napja volt. Reggel, hét óra -tájban, felöltötte az ünneplő ruháját, elsétált a belügyminiszteriumba s -megállapitotta, hogy gyalog járni Párisban igen különös és igen -élvezetes dolog. A minisztérium előtt kissé tétovázott; végre is -bátorságot meritett a zsebében levő irásból, s megkérdezte a portást, -merre lehet bejutni a tanács-terembe. A portás, a ki, mint minden -pinczér és kapus, kiváló emberismerő, azonnal észrevette, hogy a -„mentők“ egyikével van dolga; nem mozdult, de egy méltóságos -szemhunyoritással tudtára adta Georgesnak, hogy hol tapogatózzék. A -kocsis bement, de mint kocsis, többé nem jöve ki. - -Odabent ugyanis az történt, hogy Georges kocsist, Jean-Baptiste -Georges-ot, a nép fiát, felavatták a becsület-rend lovagjává. A -belügyminiszter, gyönyörü beszédet mondott az egybegyülteknek; s egyebek -közt lelkesedéssel emlitette, hogy Francziaországot nem érheti olyan -gyász, a melynek ne volna egy-egy vigasztaló, lélekemelő momentuma. -Aztán felolvasta a jutalmazottak névsorát, azoknak a nevét, a kiket a -prefektura arany és ezüst medáliára, vagy legalább is „mention -honorable“-ra tartott érdemesnek. Végül átadta Georges kocsisnak a -becsületrend szalagját, s megcsókolta a derék embert mind a két -orczáján. Majd értésére adta az ünneplő közönségnek, hogy Georges -kocsis, valamint Troch istálló-szolga, a kit, éktelen szerencséjére, a -kezelő hivatalban összetévesztettek Georges-szal, egy-egy trafikot -kaptak, érdemük jutalmául. - -A miniszter lelkesedése átragadt az egész közönségre, s boldog volt, a -ki Georges-ot homlokon csókolhatta. A mentők között volt néhány -kisasszony is, de a miniszter és a polgármester illendőség-érzetből, -megmaradtak Georges-nál, s példájokat követték az összes egybegyültek. -Georges ugy találta, hogy egy miniszter csókja távolról se olyan -élvezetes, mint azoké a lányoké, a kik a Boulevard Rochechouart-on -szaladgálnak, de nem ért rá erről a témáról gondolkozni, mert egy rövid -félóra alatt mintegy ötszázan csókolták össze-vissza, nők és férfiak, -aggok és serdültek. - -Délután Georges és társai közül vagy harminczan, a _Figaro_ vendégei -voltak. A _Figaro_ találta ki, hogy a mentőket jutalom és ünneplés -illeti; ezt a sikeres ötletet meg kellett köszönniök. A _Figaro_ nagyon -szivesen fogadta a derék embereket, s a Rue Drouot összes pezsgős -palaczkjait megnyittatta tiszteletükre. A mentők soha se voltak ilyen -nagy urak; senki se kérte számon tőlük, mi az ördögöt mentettek _ott_ -közel háromszázan?! Ellenkezőleg azt kérdezték tőlük, miért jöttek csak -harminczan? – „Ej, jó uraim – felelt az egyik mentő – nem igen ismerjük -egymást. Csak véletlenül voltunk ott…“ - -A história nem tud többet. De nagyon valószinü, hogy Georges és harmincz -kemény vitéz a _Figaro_ estélye után nem siettek haza. Alighanem -betértek egy barátságos csapszékbe, a hol számos poharat üritettek -egymás jólétére. S mivel a legderekabb embereknek is vannak hébe-hóba -gyenge pillanataik, százat tehetünk egy ellen, hogy Georges (Jean -Baptiste) és Troch (Sebastien), Francziaország legujabb trafikosai, -másnap egy kis fejfájással ébredtek. - -* - -A _Figaro_ egyik kancsal tudósitója ugy vette észre, hogy Georges (Jean -Baptiste), a becsületrend lovagja, kissé ijedt arczczal állotta ki ezt a -lélekemelő szertartást. Mintha nem értené, hogy mi történik vele. Mikor -a miniszter pofon csókolta, gyanakodva nézett körül a teremben; s a -bizalmatlansága csak növekedett, mikor látta, hogy a miniszter után -tizenkét komoly ábrázatu és láthatóan előkelő hivatalnok következik. De -az alkalmazkodás minden élő lény alap-tulajdonsága s a derék Georges nem -lázadozott. Megadta magát sorsának s nemsokára ugy volt a csókolózással, -mint a _Háromcsőrü kacsa_ polgármestere a lovaglással: nem tudta -abbahagyni. Még az utczán is folyvást csókoltatta magát; egy óra alatt -belétörődött, hogy szájról-szájra adják. - -Orczáján mindazáltal megkövesült a hüledezés. Annak az ijedtségnek a -kifejezése, hogy „Mit akarnak ezek?!“ S főképpen: „Mit akarnak velem?!“ -Igy nézhetett Vandára Fritz, a közlegény, mikor értésére adták, hogy a -gerolsteini nagyherczegnő bolondul érte, s ugyanezzel a félig rémült, -félig bamba arczczal bámulhatott maga elé Aladin, midőn kinyilt előtte a -kincses barlang, s a szellemek szolgálatra készen ugrottak eléje: - -– Mit parancsol Nagyságod? - -Mert egyet gondolhattak mind a hárman: Fritz, Aladin, s a becsületrend -kocsisa. Valami ilyenformát: - -– Az bizonyos, hogy fene gyerek vagyok. De mi az ördögöt tehettem, a -mivel igy meghóditottam a magasban lakókat?! - -* - -A Paul Bourget hősei egy-egy ábrándos séta vagy tiz sornyi levél -megirása után nyolczvan usque száz lapot szoktak elmélkedni; minden -nyúlfarknyi cselekvés annyira kimeriti őket, hogy utána égető szükségét -érzik az elmélkedésnek. S elképzelem, hogy Claude Larcher, ha véletlenül -ama vicomte-ok között volt, akik a katasztrófa idejében botjaikkal -vertek maguknak utat a regényhősnők rémült tömegében, Claude Larcher -azután még vagy két hétig rendkivül érdekes dolgokról elmélkedett. -Teringettét, ez már cselekvés volt! Az ilyen tiz perczek után lehet -egy-két lapnyit moralizálni!… - -Georges (Jean Baptiste) ellenben aligha elmélkedett sokat a -katasztrófán. S ha egyáltalán elmélkedett valamin, bizonyára a trafik, -az uj vállalkozás, járt a fejében. Mert Georges az egészséges emberek -közé tartozott; ha nem az, bizony soha se érdemli ki egy miniszter -csókját. És világos, hogy a veszedelem pillanatában se okoskodott. Nem -vetett számot az eshetőségekkel: egyik oldalon a tüzhalállal, másfelől a -becsületrenddel, a belügyminiszter és a lelkesült tömeg csókjaival, a -trafikkal s mindazzal, a mi e földön jó és kellemes. A perspektiva nem -volt biztató, és Georges, ha egy kissé okoskodik, megelégszik a néző -szerepével, hogy majdan unokáinak hatalmas gaszkonádokat füllenthesen -erről a nevezetes napról. De Georges nem volt okos; Georges cselekedett. -Nem heroizmusból, hanem ösztönből, a szokás hatalmánál fogva. A szegény -emberek, a kicsinyek és alacsony sorsban lévők, annyira hozzászoktak -ahhoz a gondolathoz, hogy a hol valami elvégezni való van, azt nekik -kell elvégezniök, hogy Georges nem tehetett máskép. S talán meg is esett -a szive a szerencsétleneken. Mert mért ne legyen szive a kocsisnak? A -vicomte-ok ezt az egyet soha se vitatták el a negyedik rendtől. - -Vajjon megnyilatkozik-e valaha Claude Larcher, vagy a szalónok egy más -lélekbúvár-moralistája annak a szörnyü tiz percznek a „benyomásai“-ról? -Ha igen, vallomásaik bizonyára érdekesebbek lesznek a Barthou miniszter -ékesszólásánál. Nem tudni, minő szerep jut Georgesnak ezekben a várható -vallomásokban; valószinü, hogy Claude Larcher a legjobb esetben sem -fogja ugy méltányolni, mint a hogy Barthou miniszter tette. Mert hogy -tiz vagy husz emberrel több vagy kevesebb pusztul-e el abban a nérói -szinjátékban, az a dekadens bölcselőnek már mindegy. De micsoda szürke -khaos ez az egész dekadens bölcselet s mennyivel inkább megérdemli -Georges (Jean-Baptiste) a trafikját, mint Claude Larcher, a mi -csodálatunkat! Az a hölgy, a kinek a Jean Goujon-utczai katasztrófáig -mindenki csak ilyen hangon hizelgett: „Ah, quel mot prononcez-vous, -marquise, et quel dommage!…“, s a kit a _Cruelle enigme_ vagy a -_Mensonges_ valamelyik érdekes alakja menekülés közben leütött a -botjával, bizonyára olyanformán fog gondolkozni, mint Barthou miniszter: -minden okoskodás csak álom, koronkint szép, legtöbbször rossz álom, mig -a cselekvés: élet. - - - - -A SZERENCSE-MALACZ. - - -_I. A klubban._ - -(Délután két óra. A „Szerencse-malacz“ première-je után való nap. Füst.) - -_Egy haragos úr hangja_: No, uraim, megnéztem tegnap a -„Szerencse-malacz“ czimü franczia bohózat első előadását… hát ez, kérem, -mégse járja; ez egyszerüen gyalázat! - -_Egy játékos_ (csekély érdeklődéssel:) Ugyan? - -_A haragos úr_: Igenis, egyszerüen gyalázat, hogy ennek a darabnak ez -előadásait megengedték! Én már sok disznóságot láttam, uraim; azt -mondhatnám, hogy: disznóságok közepett őszültem meg, de a -„Szerencsemalacz“-nál alávalóbb, szemtelenebb, czudarabb, -menthetetlenebb, hitványabb trágárságot se nem láttam, se nem hallottam, -még csak nem is olvastam! - -_Egy második játékos_ (figyelni kezd): Csakugyan? - -_A haragos ur_: Ez, uraim, nem „Szerencsemalacz“, hanem -szerencse-disznó, szerencse-sertés, szerencsemangalicza, -szerencse-yorkshire-i, szerencse-vadkan! Van benne többek közt egy -jelenet, a mikor a szerencse-malaczot kezébe adják egy öreg -kisasszonynak: hát, kérem, ennél a jelenetnél galádabb pocsékságot -emberi fantázia nem tud kieszelni! Zsandárokat láttam elpirulni a -jelenet láttára, s a szinházi tüzoltó kijelentette, hogy tegnap -kénytelen volt állomáshelyét elhagyni, mert a szégyentől arcza lángba -borult. - -_Egy fiatal ur_ (kételkedve): Ezt már sok darabról hallottam, s mikor -aztán elmentem a darabot megnézni, ugy jártam, mint azokkal a -leragasztott szélü könyvekkel, a melyekkel élelmes németek csapják be a -kiváncsi diákokat. - -_Egy másik kételkedő_: Az a szinházi tüzoltó tulságosan szemérmes egyén -lehet. - -_A haragos ur_: Hát én erre azt mondom önöknek, uraim, hogy közhuszárok, -a kik egész életüket az istállóban töltik, ennek a darabnak a láttára a -fejöket csóválnák! Mit mondok? Az állatkerti majmok felháborodnának, ha -ilyen aljas látványosságokkal traktálnák őket! - -_Egy után-gondolkozó_: A páviánok közül is csak az urak gyönyörködnének -benne. Szó sincs róla, uraim, Akárki barátunknak igaza van: a -„Szerencse-malacz“ olyan darab, hogy ha egyszer a majmoknak is szinházuk -lesz, ezt a darabot mint az első klasszikus művet, mely az ő ízlésöknek -megfelelt, a majom-szinészek elő fogják ásni. - -_A kételkedők egyike_ (a kinek ez a vélemény imponált): De hisz akkor ez -nem közönséges ocsmányság lehet!?… - -_A haragos ur_: És én azt kérdem: hol van a rendőrség, mely ezt a -darabot elő engedi adatni, holott a közerkölcsiség ily sulyos -megsértését, mondhatnám: arczulütését a legszigorubban kellene -megtorolnia? Hol azok a tényezők, a melyeknek a szinház tisztességére -őrködnie kellene? Hol a törvényhozás, melynek gondoskodnia kellene róla, -hogy az efféle galádságok elől a szinpad örökre el legyen zárva? - -_A már emlitett fiatal ur_: Akkor hát ezt a darabot meg kell nézni! - -_A haragos ur_: Ha meg akarja nézni, siessen, mert nem hiszem, nem -hihetem, hogy a darab előadását be ne tiltsák. Ha az emberekben -megmaradt a szemérem egy utolsó szikrája, a betiltás nem maradhat el. - -_A fiatal ur_ (a klubszolgához): János, van még jegy a -„Szerencse-malacz“ mai előadására? - -_János_: Még van egy pár. - -_Első játékos_: Hozzon nekem is kettőt. - -_A kételkedő_ (a kit az előadott érvek teljesen megingattak): Nekem is -egyet. - -_Második játékos_: Nekem kettőt. - -_János_: Annyi már nincsen. Hanem szolgálhatok az „Orleansi szüz“ -előadására… Ebből még van huszonnégy. - -_Második játékos_: Menjen a pokolba! - -_János_: Volna még kettő a „Szerencse-malacz“-ra is, de ezt Akárki ur -már lefoglalta. - -_Második játékos_ (a haragos urhoz): Hogyan? Hisz ön már látta!… - -_A haragos ur_ (kissé megzavarodva): Igen, de a felháborodás, a melylyel -a première-ről nyilatkoztam, felköltötte a kiváncsiságát… izé… szóval, -meg kellett igérnem, hogy szerzek két jegyet… - -_Második játékos_: Ej, önt már nem érdekli a dolog… megnézheti, -másodszor, később is… holnap vagy holnapután… de engem nagyon kiváncsivá -tett… s hátha csakugyan betiltják a darabot?! - -_A haragos ur_: Sajnálom, de éppen azért nem mondhatok le a jegyeimről. -Hanem küldjön el a szinházhoz. Ott talán még kap. - -_Az után-gondolkozó_: Mit képzel? Ilyen disznóságra! Már délelőtt -elfogyott minden jegy. Csak hordároktól kapni, persze ázsióval. - -_Második játékos_: Ez is csak velem történhetik meg! Egyszer akarok -szinházba menni, s akkor se kapok jegyet. - -_János_: Ha talán tetszik az „Orleansi szüz“-höz… - -_Második játékos_: János, ha el nem takarodik az oleansi szüzzel!… -(János nem várja meg a mondat befejezését.) - -_A haragos ur_ (már egy másik csoportnál): Mondom, uraim, hogy a -„Szerencse-malacz“ gyalázatosabb, mint Casanova! Az embernek arczába -szökik a vér… Ennek a jámbor, birkatürelmü budapesti közönségnek mindent -le kell nyelnie, amit az üzleti élelmesség bead nekik… Másutt -meglincselnék az igazgatót, aki ilyen dologgal mer előállani, de a jó -budapesti közönség csak tür, tür, tür… s bárányszelidséggel szenvedi el, -hogy a legképzelhetetlenebb ocsmányságokat vágják a fejéhez… (Végképpen -elreked. A füst elnyeli az egész csoportozatot.) - - -_II. A szinháznál._ - -(Ugyanakkor.) - -_Igazgató_: Ez már aztán kassza-raport! Még csak egy karzati jegy se -maradt meg. Hát a lapok? Mit irnak? - -_Titkár_: Mind jól irnak, csak Ludas Mátyás malicziózus. - -_Igazgató_: Mit ir? - -_Titkár_: Hogy a darab nem is annyira malacz, csak: szerencse. A -„Szerencse-malacz“ szerinte nem is olyan disznó… azt irja: látott ő már -különb dolgokat is. - -_Igazgató_ (felháborodva): A „Szerencse-malacz“ neki nem elég disznó? -Na, hát ez arczátlanság! Az ember megtesz minden lehetőt, nem kimél -költséget, fáradságot… (Kitörve.) De hát mit akar még ez az ember? - -_Titkár_: Sohase törődjön vele. Nincs az az égi szent, aki ezt az embert -ki tudná elégiteni. A fődolog az, hogy a többiek jól irnak. - -_Igazgató_ (reménykedve): Haraggal? Felháborodva? - -_Titkár_: Egyhanguan követelik a darab betiltását. - -_Igazgató_ (kezét dörzsölve): E szerint ön bizonyosnak tartja a száz -előadást? - -_Titkár_: Mérget veszek rá. - -_Igazgató_: Mit ir Taglósy? Neki olyan erélyes, meggyőző stilusa van… -gorombáskodni ma csak ez az egy ember tud az egész sajtóban. - -_Titkár_: Azt irja, hogy a „Szerencse-malacz“-ot csak egy gorilla -irhatta. Sok jó megjegyzés van a czikkében, de csak egyre emlékszem. Azt -ajánlja, hogy a felvonásközökben gyujtsunk meg néhány -kapuczinus-füstölőt, hogy legalább a felvonások elején tisztább legyen a -levegő. Szól aztán a párisi kloákáról, stb. - -_Igazgató_: Ez már sablonos egy kicsit. - -_Titkár_: Mond jobbakat is. Igen… most jut eszembe. Azt mondja, hogy a -ki a „Szerencse-malacz“ után nem vesz gőzfürdőt, azon egy hétig meg fog -érezni, hogy hol járt… - -_Igazgató_: Mindig mondtam, hogy neki van a legtöbb érzéke a finomságok -iránt. Rám nem tesz megjegyzést? - -_Titkár_: De igen. Azt irja, hogy a főváros vállalkozója nem tud annyi -szemetet elhordatni, mint a mennyit ön hozott be az országba. - -_Igazgató_ (némi elégtétellel): Ez igaz. - -_Titkár_: S hogy ezt a sok szemetet ön mind be fogja váltani aranyra. - -_Igazgató_: Hallgassa meg imáját a kegyes ég!… Igaz, benne van a -kritikában az, hogy az emberek verekednek a jegyekért? - -_Titkár_: Még nincs. - -_Igazgató_: Akkor irjon erről pár sornyi jelentést a lapoknak. Hogy két -hordár összeverekedett a pénztárnál s hogy az egyiket a mentők vitték -haza. Az ilyet jó minél gyakrabban hirdetni. Hisz tudja, hogy a -közönségnek, ha könnyü szerrel juthat hozzá, nem kell semmi, még a -disznóság se!… - - -_III. A második előadáson._ - -(Este háromnegyed kilenczkor. Zsufolt ház. A középső felvonás vége felé. -A nézőtéren kaczagástól fáradt hölgyek és urak. A szinpadon a -szerencse-malaczot kezébe adják az öreg kisasszonynak.) - -_A haragos ur neje_ (az első erkélyen): – Hihihihi! - -_A haragos ur_ (sugva): Ne nevess olyan feltünően! Mit gondolnak rólad -az emberek? - -_Az asszony_ (ugyanugy): Hát persze, hogy gyalázatos dolog az effélét -előadni, de azért nevetés nélkül mégsem állja meg az ember. - -_A férj_ (mint fentebb): Mulatni mulathatsz, csak ne mutasd, hogy -mulatsz. - -_Az asszony_ (a fogai közé szoritja a zsebkendőjét): Hi… hihi… hihihi… -hi… - -_A férj_ (gépiesen morog): Gyalázat… czudarság… alávalóság… hogy az -ilyet nem tiltják be!… (A szinpadon az öreg kisasszony nem tud mit -csinálni a szerencse-malaczczal.) Botrány, botrány!… (Önkéntelenül): -Hahaha! - -_Az asszony_ (siet megragadni az alkalmat): Hihihi! - -_A férj_ (magához térve): Ne nevess! - -_Az asszony_: Látod, te se állhattad meg, te is elkaczagtad magad. - -_A férj_: Az más. (Még halkabban): Ne beszélj olyan hangosan! Mit -gondolnak az emberek? - -_Az asszony_ (szintugy): Azok is nevetnek; mindenki nevet. Azt hiszed, -mindenki engem néz? (A szinpadon az öreg kisasszony dühösen dobja el a -szerencse-malaczot. A közönség falrengető kaczagásban tör ki; de senki -se nevet ugy, mint a haragos ur. Egészséges hahotája tulzeng mindent, -mindenkit.) Látod?… hihihi… látod?… - -_A haragos ur_ (megadja magát): Gyalázatos, de tagadhatatlanul -mulatságos!… - -_Az asszony_ (felháborodva): Jaj, én már egészen oda vagyok!… Ha nem -szégyelleném magam… - -_A férj_: Jól mulatsz? - -_Az asszony_: Pompásan. - -_A férj_: Tudod-e, mi jutott eszembe? - -_Az asszony_: Nos? - -_A férj_: Az jutott eszembe: milyen kár, hogy otthon kellett hagynunk a -gyerekeket! A kedves kicsikék, hogy mulatnának ők is, ha… értenék! - -_Az asszony_: Majd ha nagyok lesznek. Légy nyugodt, ezt a darabot akkor -is fogják játszani. - -_A férj_: Mégis kár, hogy a gyerekek számára nem tudnak ilyen mulatságos -darabokat irni… - -_Az asszony_: Hja!… - -_A férj_: Mit mondtál? - -_Az asszony_: Semmit. Csak nevettem. De most ne zavarj, mert ugy veszem -észre, most jön a legjobb jelenet… (A szinpadon az öreg kisasszony -eszeveszett szaladgálások után őrült sikoltozásba tör ki, melynek ismét -a szerencse-malacz az okozója. A függöny harsogó derültség közepett -csukódik össze. (Tapsorkán.) - -_A haragos ur_ (hangosan, hogy minél többen meghallják): Hallatlan… -Igazán hallatlan!… És ezt a darabot nem tiltják be!… (Gépiesen morog): -Gyalázat!… Czudarság!… - - - - -AUTOMOBIL-BANKET. - -Bécs városába egy sereg ördögszekér robog be, az el nem taposott -közönség lelkes hurrá-ja közepett. A Belzebub fajzatjainak látszó fekete -alakok leszállnak pokolgépeikről, megmosakodnak, s kiderül róluk, hogy a -hadviselés órái után mindannyian igen civilis urak, akik szelid -érzelmességgel, sőt némi mélabuval gondolnak a sportélet áldozataira. A -fogadó-bizottság, mely grófokból, ujságirókból, sporttudósitókból, s más -vidám gentleman-ekből áll, megvendégeli a páris–bécsi automobil-verseny -hőseit. Mind hősök ők, mert a kilencvenkilenc dijra csak -kilencvennyolcan pályáztak, s igy annak az emberbarátnak, aki a jövő -héten utolsónak fog bekullogni, két dij is jut egy helyett. A -gratulációkat mindannyian őszinte örömmel fogadják, még azok is, akik -csak egy-két bámész parasztot tudtak elgázolni. A pecsenye után -megkezdődik a felköszöntők sora, s a hivatalos toast-ok elhangzása után -feláll a párisi „Teuff-teuff“ főszerkesztője, egy rosszhiszemüségben -megőszült s minden egyébbel megkent vén róka, aki a rövidség kedvéért a -Sauvequipeut bácsi nevet vette fel. És igy szónokol: - -_Sauvequipeut bácsi:_ Hölgyeim és uraim! Midőn poharamat a -franczia-osztrák testvériségre emelem, nem tehetem ezt anélkül, hogy meg -ne hajtsam a franczia zászlót az önök nemzeti sportja előtt. Csak -teljesen tájékozatlan emberek állithatják, hogy mi e téren -tulszárnyaltuk a hős osztrákokat. Mindenkinek el kell ismernie, és én -fennen vallom, hogy az önök nemzeti hősei: Attila, Mazeppa és Kincsem -báró jóval megelőztek bennünket, ha nem is az automobil-sportban, de a -gerelyvetésben, a táv-uszásban és az iskola-lovaglásban. Általában, -ahányszor szerencsénk volt találkozni az osztrák szellemmel és -ügyességgel, mindannyiszor meg kellett vallanunk elmaradottságunkat. Az -1867-iki kiállitás adta Párisnak a hires bécsi zsemlyét, az 1878-iki a -hires bécsi sört, az 1889-iki a hires bécsi pneumatikus órát: mindig -volt valami, ami felejthetetlenné tette előttünk az önök kitünő czigány -zenekarát. Mi nagyon sokat köszönünk Bécsnek, hölgyeim és uraim. Hunyady -Jánosnak, a nagy osztrák orvosnak köszönjük egészségünket, a nagy Janos -de Paprikának, az osztrák Brillat-Savarin-nek köszönjük étrendünk -reformját, Yokay grófnak, a nagy osztrák szőlőmüvelőnek köszönjük a -hires aranyszinü bort, s az osztrák nők mosolyának köszönjük költőink -lelkesültségét. Mind e jótéteményekért mi csak két ajándékot hoztunk -önöknek cserébe: a mult században: a guillotine-t, a mostaniban: az -automobil-versenyt. Kivánjuk, használják mind a kettőt jó egészséggel. -Kivánjuk továbbá, hogy a verseny-automobiloknak nevezett csecsebecsékből -sokat hozzunk önöknek, ha nem is hozhatunk annyit, amennyi bécsi -zsemlyét önök 1867 óta Párisban eladtak s a hány édes, mélabus csárdást -az önök czigányaitól tanultunk, akiket úgy szeretünk. Adja az ég, hogy -az automobilt még jobban gyümölcsöztessék, mint a guillotine-t, s -szeretett sportunk osztrák championjai az elgázoltak koponyáiból -legalább is annyi trofeumot gyüjthessenek össze, mint amennyi bécsi -zsemlyét önök 1867 óta Párisban eladtak. Mi az önök czigányainak édes, -mélabus zenéje mellett fogjuk megsiratni a halottakat, s éltetni a -győztes osztrák hősöket! (Perczekig tartó hoch és hurrá.) - -_Saute-Surlaproie gróf:_ Hölgyeim és uraim! Midőn a versenyzők nevében -megköszönöm a szives vendéglátást, nem mulaszthatom el, hogy -egyszersmind annak a jogos kivánságnak is megfeleljek, mely számon kéri -tőlünk úti élményeinket. Hölgyeim és uraim! Máris megkisérlették -expediczióinkat kicsinyelni és vivmányunk értékét leszállitani. Azt -mondják, hogy az olyan automobil-verseny, mely mindössze húsz elgázolást -produkál, messze mögötte marad minden eddigi eredménynek. Tisztelt -hallgatóim, ez tévedés. Először is; elgázolás és elgázolás között nagy a -különbség. Fournier, aki még az elgázolt verebekről is jegyzéket -vezetett, mindenesetre nagyobb számokkal tudott előállani. Legyen szabad -rövidesen annyit jegyeznem meg e könnyelmü vádra, hogy a mi -elgázolásaink becsületes és határozott elgázolások voltak. A félrelökött -és sántára rugott vándor-legényeket, a szétröpitett kis-kutyákat, s más -efféle tréfákat mi egyáltalán nem könyveltük el. Akit mi egy egész -számjegygyel jelöltünk, az becsületesen otthagyta mind a harminczkét -fogát. De hadd utaljak ezenkivül a véletlen, a ránk nézve nem kedvező -véletlen szerepére. A fátum, vagy hogy teljes őszinteséggel beszéljek, a -fatális balszerencse úgy akarta, hogy nappal jóformán csak -pusztaságokon, s a népes helyeken csaknem mindig éjjel száguldjunk -keresztül. Hadd utaljak továbbá arra, hogy a nép már rendkivül kitanult, -hogy ne mondjam: a csalárdságig ravasz. Több helyütt megtörtént, hogy a -parasztok tiz lépésnyi távolból rémületet és földbe gyökerezést -szimuláltak, s az utolsó pillanatban kaján vigyorgással ugrottak félre -előlünk. Az igazi sport-embert azonban az efféle csalódások nem -ábránditják ki és nem csüggesztik el. - -Legyen; megengedem, hogy rekordunk nem mutatós s a várakozásoknak alatta -marad. Mindegy, az eredmény a maga nemében mégis páratlan, s komolyságra -minden eddigit meghalad. Az idő-eredményről nem beszélek. Aki Párisból -hamarabb akar Bécsbe jutni, szóval, akit csak a kereskedelmi érdek -vezet, az üljön az Orient-Express-re. De aki őszinte barátja a férfias -sportnak, s aki az akadályok elháritásában annál több örömet talál, -minél több áldozattal jár a kedvtelés, az a mi rekordunkat nem fogja -kicsinyelni. - -De, meglehet, a közel jövő nagyon tul fog szárnyalni bennünket abban, -ami az idő-nyereséget és az emberáldozatot illeti. Egyben nem -szárnyalhat tul bennünket a legdicsőbb jövő sem. A szenzáczióban való -gazdagságot értem. Mily gyönyörü pillanatok, hölgyeim és uraim, mily -ragyogó pillanatok! - -Meg kell vallanom, némi lámpalázban, vakon, illetőleg: szememet behunyva -száguldottam gépemmel, nem törődve azzal, ami utamba kerül. De nem -zárkózhattam el a hatalmasabb benyomások elől. Ilyen volt az, midőn egy -elgázolt, alantas boszuból zsigereit szórta arczomba. A nyomorult -haldokló csak egy pillanatra tántorithatott meg. A következő -másodperczben beteges érzelgősségemet leküzdve, a diadal érzetével -gazdagabban pöfögtem tovább. - -Humoros epizódokban is bővelkedett utam. Igy, többek között, egy -megriadt sánta került a gépem elé. Egy isteni másodpercz alatt -végigélveztem komikus gyámoltalanságát, ész nélkül való erőlködését és -nevetséges kétségbeesését. Végre is gépem alá rohant s valóban nevetnem -kellett, midőn láttam, mily ostobául ugrált jobbra-balra, saját érdeke -ellenére, bár a szabályszerü jelzéssel még segitséget nyujtottam neki. - -Utam legmulatságosabb epizódja azonban a következő volt: A floridsdorfi -ellenőrző állomáson enhibámon kivül tulságos sokáig kellett -vesztegelnem. Kétségbe voltam esve; többi ellenfeleimtől nem tartottam, -de meg voltam győződve, hogy Coupelespieds márki könnyü gépével -megelőzött. Amint idegesen sétálok le s fel az állomás előtt, egyszerre -egy vakbelet találok az uton. Fölemelem s – képzelhetik meglepetésemet -és örömömet – a vakbélen ott látom versenytársam: Coupelespieds márki -monogrammját. Abban a pillanatban, amidőn már-már elfogott a kishitüség, -a kegyes ég azzal a megnyugtató tudattal lepett meg, hogy -legveszedelmesebb ellenfelem immár visszaadta lelkét az alkotónak! -(Viharos derültség és lelkes hurrákiáltások.) - -_Todtentanz báró_ (a bécsi fogadó-bizottság elnöke): Hölgyeim és uraim! -Önök megbocsátják nekem, ha egy kis statisztikát közlök önökkel, nemzeti -hiuságból. Párisból kilenczvennyolcz versenyző indult el. Az osztrák -határt hatvanhat és fél versenyző lépte át, Bécsbe hatvannégy és -háromnegyed versenyző érkezett meg. Osztrák területen tehát mindössze -egy és háromnegyed versenyző pusztult el. Olyan eredmény ez, hölgyeim és -uraim, melyre Ausztria büszke lehet. Nem hivalkodom s nem fogom -folytatólag kiszámitani, hogy elővigyázati intézkedéseink hány életet -mentettek meg a sportnak, mindenesetre a tömeg szabad mozgásának -rovására. De ha fölemlitem ez ékesen szóló számadatot, legyen szabad -örömmel hangsulyoznom, hogy mi osztrákok nemcsak szóval éltetjük -franczia testvéreinket. Az isten hozta önöket egészben és részben! -(Háromszoros hoch; a francziák lelkesedésökben elhajigálják még -megmaradt kezöket és lábukat.) - -_Egy szőke ifju_ (jelentkezik szólásra. Amint feláll, minden oldalról ez -a kiáltás hallatszik: „Ki az? Mit akar?“ A szőke ifju egy kis -szivdobogást árulva el): Hölgyeim és uraim! Olyan illusztris férfiak -után alig merek fölszólalni. Az a nép, melyet képviselek, sajnos, még -igen hátramaradott az automobil-sport terén. Én magam is csak igen -szerény kezdő vagyok, bár lelkesedés dolgában senkinek se maradok -mögötte. Meg kell vallanom: soha még csak egy verebet se tapostam el. -(Felkiáltások: „Hát akkor mit akar?…“ „Üljön le!“) De legyen szabad -hivatkoznom ügybuzgalmamra. Ennek már többször tanujelét adtam, s nem -hallgathatom el, hogy kicsiny, de lelkes népemnek e téren én vagyok első -uttörője. Érdemekkel nem dicsekedhetem ugyan, de jó szándékokkal igen. -Ennek bizonyitása végett hadd emlitsem fel, hogy hazámban soha senki sem -bukott ki annyiszor automobilból, mint én. Ami az automobilból való -kibukást illeti, bátran elmondhatom, hogy rekordomat a müvelt nyugaton -se multa felül senki. (Több felkiáltás: „Bravo!“) S ha önök azt -kivánják, hölgyeim és uraim, hogy igéretet tegyek a jövőre nézve, -szentül fogadom, hogy jövőre is gyakran fogok kibukni automobilból. Ez -nekem nem kerül semmibe, s szivesen okozok örömet önöknek. De ha önök -látogasukkal tisztelnék meg népem fővárosát, többet is igérhetnék. -Megigérhetném például, hogy népem, a magyarok népe… (Lelkes -felkiáltások: „Éljen Holubár! Éljen Ponyatovszky!“)… mondom: a magyarok -népe boldogan fog sorakozni az önök zászlaja alá. Ezzenel meghivom -önöket Budapestre. Biztositom önöket róla, hogy az utban egyetlenegy… -nem, háromnegyed… nem, egy negyed versenyző se fog elpusztulni. -Legfeljebb én esem ki ismét az automobilból, de higyjék el, ez engem -csak szórakoztatni fog. S a magyarság tárt karral fogja önöket fogadni. -Jó nép ez s olyan vendégszerető, hogy a pestist is szivesen látja, csak -külföldről jőjjön. Kevesen vagyunk ugyan, mert a football játékban már -sokan meghaltak közülünk, de akik megmaradtunk, keleti naivsággal s -nyugateurópai ismeretszomjjal rohanunk az önök gépei elé! (Lelkes -felkiáltások: „El Budapestre! Éljenek a vitéz csikósok!“) – - -(1902.) - - - - -A FEHÉR SZEGFÜ. - - -I. - -_Dollar kisasszony Dollar Sámuel urnak_ - -_Newyork._ - -_Nizza, csütörtök._ - -Kedves Atyám, - -a hir, hogy Ön Alaskába megy vasutat épiteni, s mintegy három évig nem -tér meg családi hajlékunkba, nagy gyermeki szomorusággal töltött el. -Exprès bementem a templomba, kérni a jó Istent, hogy Ön e vad vidéken is -megőrizze egészségét, s jó üzletet csináljon. - -Azt irja, kedves Atyám, hogy mielőtt megindul e nagy utra, tudni óhajtja -legközelebbi szándékaimat: mikor megyek vissza Amerikába, igaz-e, hogy -férjhez megyek? stb. stb. Gyermeki kötelességtudással felelek minden -kérdésére. - -A jövő tavaszig semmiesetre se utazom haza; ez az ocsmány vén Európa, -nem tudom miért, tetszik nekem. Talán mert olyan régi. Otthon mindene -megvan az embernek, de ez a minden olyan uj, mint egy patinátlan szobor, -vagy mint egy használatlan czipő, mely még nem alkalmazkodik a lábunkhoz -s melyről messzire látni, hogy csak most készült. Az emberek is ilyenek. -S nekem, megvallom, csak az imponál, ami megvolt: épület, szobor vagy -selyemruhás ember volt már akkor, amikor imádott hazánkból még egy cent -se exisztált, s amikor őseink a bőgő majmokkal játszottak „haragszom -rád“-ot az őserdők fáinak lombsátorában, a legmagasabb ágon. Én nem -áltatom magamat, kedves Atyám. Ha a mi dédapáink páviánok vagy a jobbik -esetben az angol fenyitőházak szökevényei voltak, tudom, hogy a -Promenade des Anglais-n sétálók közül is sokan, igen sokan származnak -gonosztevőktől. De ezeket a gonosztevőket Mandrin-nek, Cartouche-nak, -Schinderhannes-nek hivták; az ő őseik is hadi lábon állottak a morállal, -de ezek az ősök hires, neves gonosztevők voltak, nem ismeretlen, szerény -gazemberek. Otthon, még a pénz is a közelmultat juttatja eszünkbe, s a -közelmult… fuj! Itt ellenben az ember közelebb van a régmulthoz, az -egyházatyákhoz, a bizanczi császársághoz, a lovagokhoz, akik három napig -csatáztak, s mit tudom én mi. - -S ha Ön Alaskában lesz, miért sietnék haza? Jonathán bátyám nem szorult -rá, hogy bálokkal, reczepcziókkal stb. reklámot csináljak neki; üzletei, -hála a Mindenhatónak, rendre sikerülnek, s reklámról gondoskodik ő -nélkülem is. Szóval: j’y suis, j’y reste. - -Férjhez azonban nem megyek, legkevésbbé Bibinov herczeghez, akit Ön -emlegetni hallott. Bibinov ugyan elég rendes ember, aki a roulette-en is -csak öt frankban játszik – amiért közönségesen csak Cent Sous herczegnek -nevezik – de erős a gyanum, hogy a Bibinovok Katalin czárnő korában még -pálinkás boltot tartottak, s ha nem, mit nekem egy orosz herczeg, aki -zsugori, mint egy uzsorás s olyan számitó, mint egy brómpapirgyár?! Az -orosz herczegségnek mai napság semmi ázsiója; az a csekély disz, amelyet -egy _rastaquouère_ herczeggel való szövetség adhat, nincs arányban -hozományom kamataival. - -Ha érdekli, hogyan gondolkozom e tekintetben, elmondhatom részletesen. -Ime. Egyelőre semmi kedvem férjhez menni; a házasságot unalmasnak -tartom. Az ember kénytelen egy idegenhez alkalmazkodni; a legjobb -esetben: tanácskozni vele, helyesnek, kellemesnek tartja-e, hogy a -szezont itt vagy ott töltsem? C’est embêtant; szabad lénynek születtem, -aki utálja az ilyet. A szerelem kérdéseiről nem illik Önnel értekeznem; -e tárgyról tehát csak annyit, hogy, hála a Mindenhatónak, egészséges -leány vagyok, akinek nincsenek rossz álmai. S mivel tul volnék a „husz“ -esztendőn, remélhető, hogy ezután se lesznek. A házasságnak tehát rám -nézve csak abban az esetben van értelme: ha honneurt ad. - -Engedje meg, kedves Atyám, hogy e helyütt vagyonunk eredetére -emlékeztessem. A zseniális coup, melynek családunk felvirágzását -köszöni, hatezer embert juttatott koldusbotra. Ne vegye rossz néven, -kedves Atyám, hogy erről beszélek s ne gondolja, hogy tiszteletlen -vagyok nagyatyám emléke iránt. Eszem ágában sincs birálgatni a -boldogultat; csak magát a tényt emlitem meg. Hisz minderről ma már -hidegen beszélhetünk, mint bármely más történelmi faktumról. A coup -bizonynyal zseniális volt; a szükség parancsolta, s gyöngeség lett volna -az adott pillanatban elmulasztani. Nem is vagyok olyan esztelen, hogy -azt mondjam: vajha ne történt volna meg!… azok a nyomorultak másképpen -is tönkre mentek volna, s hol volnánk mi nagyatyám lélekjelenléte, -ügyessége, pénzügyi zsenije nélkül?! Olyan dolognak tekintem ezt, mint -D’Enghien herczeg megöletését: parancsoló történelmi szükségnek. De -azért mégis csak kellemetlen emlék marad, nem igaz? Következésképpen, -nem tartanám megvetendő dolognak, szoros összeköttetésbe lépni egy olyan -nagy családdal, amelynél a vagyonszerzés eredete nem ilyen ismeretes, -nem ilyen közeli. Ha ez a család vagyonát a lovagok korában szerezte, -nem bánom, ha maga a vagyon a századok folyamán egy kissé megkopott is. - -Honneurt nekem csak egy igazi herczeggel való szövetség adhat. Igazi -herczegek pedig ma már csak az angol és a franczia arisztokrácziában -vannak. Az előbbiekre nem igen számithatok; nagyon exkluzivek, csak -egymás közt házasodnak, tehetik. A francziák sokkal kedvesebbek s -valamivel kopottabbak is; könnyebben leereszkednek hozzánk. Tant mieux; -a szivem is erre huz. Tudja-e, miért? - -Mert mégis csak különb nép ez, mint a magunkfajta, hogy egészen őszintén -nyilatkozzam. Meglátszik rajta, hogy tüdővel lélekzett már akkor, amikor -mi még csak kopoltyukat használtunk. Ön persze nem figyelte meg, hogy -ezek a legfinomabb szervezetek az egész emberiségben, vagy mondjuk: az -egész állat-világban. Az angol főuron észrevenni a százados rusztikus -életet; a Roy hiveinek minden mozdulatán látni, minden szavából -kihallani, hogy őseik aranynyal himzett selyemben jártak-keltek -márványtermekben, szépelegve, vigadva, mikor eleink még csordában bőgtek -az élelemért. - -Ha tiz perczig beszélek egy vicomte-tal, eszembe jutnak a Cadet de -Cascogne-ok, akiktől rettegtek a férjek és még jobban rettegett az -ellenség, az illatszeres urfiak, akik elmésségekkel mulattatták egymást -La Rochelle ostrománál, s aztán meghaltak olyan egyszerüen, mintha ez is -csak viccz volna, a Gontaut de Biron-ok és a Montmorency-ak, akik -marsallok voltak már akkor, amikor Amerika földjére fehér ember még nem -tette a lábát, az az egész gyönyörü czivilizáczió, mely a Lajosok uralma -alatt csak a harcznak és a gondtalanságnak, csak a szépnek és a -szerelemnek élt, a mult századbeli marquis-k, akik a Conciergerie-ban -Holbach bárót olvasgatták s ajkukon megvető mosolylyal léptek a -guillotine alá, mig vértől bűzös hóhérjaik marha módjára bőgtek, mikor -rájuk került a sor; eszembe jut a gyönyörü asszonyok ama négy-öt -nemzedéke, melynek csak egy életczélja volt: tetszeni a királynak s -aztán elhervadni… Versailles évről-évre kiviruló kertje, s a franczia -nemesek vérével áztatott Európa, a háboruk, melyekbe egy himzett liliom -alatt indultak, meg tudom is én, mi… s mindezt megtalálom abban a _je ne -sais quoi_-ban, amelylyel ez a huszéves vicomte mosolyog, beszél, mozog, -jár, vagy egyszerüen a szemembe néz. - -Ön, kedves Atyám, aligha ért rá elolvasni Octave Feuilletnek a -regényeit. Kár, mert igy nem magyarázhatom meg röviden, egy puszta -névvel, milyen embernek kell lennie, akit férjemül elfogadnék. A -Faubourg Saint Germain emlitett költője rajzolt például egy Odiot -Maxime-ot, aki szegénységében leteszi a Champcey marquis nevet s akinek -a büszkesége, lovagiassága és finomlelkűsége meghalad minden leányálmot. -A Feuillet regényeiből látnivaló, hogy a Faubourg kicsiny és zárt -világában minden harmadik ifju egy-egy Odiot Maxime s az _Erdő -szépé_-ből tudom, hogy Bretagne ódon kastélyaiban, messze a _struggle -for life_-tól, csodálatos emberek élnek, akiket a czivilizáczió -disz-növényeinek lehetne mondani. Ezek a, más halandókhoz nem -hasonlatos, mesékbe való alakok tétlenül élnek, mert uraknak születtek, -de minden lehelletük gyöngédség, szeretetreméltóság, nagylelküség és -nemes büszkeség. Emlékszem például az elszegényedett Guy-Chatelekre és -Penmarch-okra. A szép Guy-Chatel-leány, aki csupa büszkeség, szive -ellenére sem akar mésalliance-ot kötni, inkább zárdába készül, ahol el -fog sorvadni; a fiatal Penmarch katonának áll be, mert egy szegény nemes -csak a hazáját szolgálhatja, zsoldból élhet, de fizetésből nem; -nagyapja, az öreg Penmarch, nem tud egyebet, csak horgászni s azért -hallal kedveskedik annak, akinek akarata ellenére lekötelezettje; az agg -herczegné pedig, emennek az anyja, egy hosszu életen át csak -oltárteritőket himez, mert hisz semmi egyéb nem méltó hozzá. S -Guy-Chatel Albin marquis az ifju nagyur, akit az uj idők tönkre -juttattak s aki oly szépeket gondol, hogy a gondolatait el se lehet -képzelni! Ó, mily gyönyörü életet élnek ezek az emberek! - -Ha valaha férjhez megyek, kedves Atyám, csak egy Guy-Chatel Albin -marquishoz megyek feleségül. Csak olyan embert tudnék szivelni, akire -büszke lehetek; csak olyanhoz érdemes nőül mennem, akihez fölemelkedem. -Ilyen embert pedig a Faubourg világán kivül sehol sem találhatok. - -Jövendőbelimnek ha nem is éppen liliom, mindenesetre valami fehér virág -lesz a czimerében. Például a fehér szegfű, örök amblémája a lelki -finomságnak. - -Szerencsés utazást kiván kedves Atyámnak - -szerető leánya: - -_Jane_. - - -II. - -_Gontaut de Biron herczegné Dollar Sámuel urnak_ - -_New-York_. - -_Páris, hétfő_. - -Örömmel értesitem Önt, kedves Atyám, hogy az auteuil-i nagy verekedés -után, melyről bizonyára több kábel-telegrammot olvasott, sem engem, sem -családom tagjai közül senkit sem tartóztattak le. - -Pedig a rohamot férjem vezette… De Ön még ma se tudja, hogyan, hol és -mily körülmények közt ismerkedtem meg férjemmel. A nagy bazár-égéskor -történt, hiszen hallott erről a sokáig emlékezetes eseményről. Én is -majdnem benn sültem, egy csepp hijja volt. A legnagyobb rémület -pillanatában eszeveszetten igyekeztem menekülni s már-már közel jutottam -az egyik kijáráshoz. Fejemet vesztve, görcsösen belékapaszkodom az -előttem rohanó férfi karjába; ő visszanéz, látja, hogy esztelenségem -mind a kettőnk életét a végső veszedelembe sodorja, nem habozik, hanem -rám vág a botjával ugy, hogy leroskadok, leráz magáról s kirohan. -Szerencsémre egy lakáj fölemelt s kivonszolt a szabadba. - -A rémületnek ez a pillanata határozta el sorsomat. Az erős férfit, a -cselekvés és elhatározás emberét, a kemény legényt, a ki mint Don Juan, -rongyként rázza le magáról a rá csütörködő haszontalan fehér személyt, -nem tudtam elfelejteni. Mindig csak őt láttam láz-álmomban, s ő lett a -férjem. - -E kitérés után hadd folytassam, a hol elhagytam. Mondom, mi vezettük a -rohamot. Jelvényünk a czimerünkben látható fehér szegfü volt. A jelszót -én adtam meg, ezzel a kiáltással: - -– Éljen a hadsereg! - -Az első ütést férjem mérte az elnök kalapjára, s én is megtettem, a mi -tőlem telt. Napernyőmmel visszataszigáltam az emelvény felé siető -rendőröket, s fáradhatatlanul biztattam csüggedő, fehér szegfüs -barátainkat: - -– Üsd, nem apád! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! - -Ó, kedves Atyám, milyen gyönyörüség tettleg inzultálni a mob-ot és a -vele szövetkező hitvány bourgeois-t! De Ön ezt nem érti, mert, sajnos, -Ön maga is _roturier_. - -A legmulatságosabb persze az volt, hogy férjemet, a csata fővezérét, a -ki a legtöbb ütleget osztogatta s a legtöbb kalapot verte le a -bourgeois-fejekről, sehogy se tudták elcsipni. Neki t. i. az a pompás -ötlete támadt, hogy mikor a rendőrök felvonultak az emelvényre, elbujt -az öreg dámák mögé. Oda senki se mert utána menni. - -Férjem nemcsak jellem, lángeszü ember is. Olyan kemény legény, a minő -mai napság csak a franczia arisztokráczia köreiben található. Kár, hogy -kedves Atyám nem ismeri a Faubourg-t. A czivilizáczió virágos kertje ez. - -Örömmel üdvözli kedves Atyámat az auteuil-i csata egyik legvitézebb -amazonja: - -_Biron herczegné_. - - - - -A LÓFEJÜ SZÖRNY. - -Áprilisban, a mikor a lovak nekiiramodnak, hogy a „nagy pardubici“ -napjáig – mely október végét jelenti – össze-vissza fussanak, -papirformán, tudományon, óhajtva sejtésen, finom és ordináré zsebeken, -bölcs jóslatokon s zsokék holttestein keresztül: ujra meg ujra megered a -sopánkodás, hogy miért is vannak lóversenyek, és ha már vannak, miért -nincsenek a Nemzeti Kaszinónak valamelyik szeparéjában, távol a nagy -nyilvánosságtól?! A legelső versenynapon ugyanazok az ujságok, melyek a -hatodik és hetedik, meg a harmincharmadik és harmincnegyedik oldalon -négy kolumna terjedelemben közlik a versenyprogrammot, a legujabb -istállóhireket, a papirforma megvitatását, a tip-eket, a bécsi és -külföldi versenyeredményt, a trainerekről és az istállótulajdonosokról -szóló ujdonságokat, később pedig a tegnapi budapesti versenyeredményt, a -futások részletes leirását, a jelesebb lovak és lovasok hosszadalmas -méltatását, a Derbycrack-ekről szóló rövid essay-ket, a totalizatőr és a -bookmaker üzletéről szóló kimutatást, a versenynap szines leirását s -végül az első hely közönségéről és a versenynap apró epizódjairól -értekező ötletes csevegést, ugyanezek az ujságok, elül, a vezérczikkben, -hevesen kikelnek a totalizatőr és a lovaregylet ellen s óva intik a -közönséget a játék szenvedélyétől. Ennek az obligát beköszöntőnek mindig -felül egy pár nemes gondolkodásu, „született“ idealista, aki mindenestül -eltörölné a föld szinéről az egész lóverseny-sportot, s a ki, a hányszor -egy-egy uj meeting kezdődik, mindannyiszor elérkezettnek tartja az időt -arra, hogy sürgősen kérje a kormányt: tiltsa el a népet megmételyező -lóversenyeket és számüzze a lótenyésztés sokat sokat hangoztatott ügyét -a ménesekbe, Mezőhegyesre, Bábolnára. De még nagyobb ez a felbuzdulás a -meeting végén. Ilyenkor, a statisztika örökkön ismétlődő -bizonyosságával, mindig megcsipnek egy pár kereskedősegédet, vagy -ügyvédbojtárt, aki elsikkaszotta a gazdája pénzét, hogy a lóversenyen -fogadhasson, s ezek esete sok, igen komoly, de már nem egészen uj -tartalmu elmélkedésre ad alkalmat. Ha pedig néha egy-egy nagyobb szabásu -sikkasztó, aki százezreket tüntetett el, mentegetőzik azzal, hogy őt a -totalizatőr vitte a lejtőre: mindannyiszor megszólal az egész -közvélemény s még a sport-tudósitók is egyhanguan követelik, hogy a -közönség játékszenvedélyét meg kell zabolázni, ha másként nem lehet: a -lóversenyek megszüntetésével. Az ujságokban gyakran, s egyszer-kétszer a -parlamentben is megnyilatkozott ez a közóhajtás, s bár a sok -felszólamlásnak, okos intelemnek és nemes czélzatu kifakadásnak mind -mostanáig semmi foganatja: még most is vannak s meglehet sokan, a kik -nem tettek le arról a reményről, hogy lesz egyszer egy boldogabb idő, a -mikor nem tartanak többé lóversenyeket s a kereskedősegédek, -ügyvédbojtárok, kofák, mosónők és hordárok pénzét nem viszi el „Murád -szultán“ vagy „Götterdämmerung“. - -E derék, emberszerető emberek gyakori felbuzdulása talán nem mindenben -igazolt. Vannak, szép számmal, akik azért sikkasztanak, hogy nagyokat -mulathassanak az orfeumokban és sok pezsgőt ihassanak. Éppen annyian -vannak ilyenek, sőt meglehet, még többen, mint azok, a kik a mások -pénzét eltotalizálják vagy „elbukimukizzák“. Azért még soha senkinek se -jutott eszébe, hogy az orfeumok bezárását követelje, s azt hangoztassa, -hogy nem kell pezsgőt gyártani, vagy a mulatóhelyeken nem szabad pezsgőt -tartani. A mint hogy ebben nem is volna ráció. Azt, hogy sikkasztások ne -történjenek, vagy hogy ritkábban történjenek, nem lehet elérni a bünre -szolgáló alkalmak megkevesbitésével s azzal se, ha rendre bezárjuk -mindazokat a helyeket, a hol ma az emberek bünbe szédülnek. Bünre -szolgáló alkalom mindig lesz, éppen annyi, mint ma, ha nem ezek, a -melyeket ma ismerünk, mások; és mindig lesznek sikkasztók is, a meddig -az egész emberiség gondolkozása át nem idomul, a mi nem a tiltó -intézkedésektől függ, hanem egyebektől. És a meddig lesznek, a kik -sikkasztanak, abban, ha sikkasztás történik, mindig kevesebb része lesz -az intézményeknek, mint maguknak a sikkasztóknak. De a ma uralkodó -világnézet a bünért mindenkit okol: a környezetet, az ellenőrzés -rendszerét, csak magát a bünöst nem. És ez már jókora tulhajtása annak a -tételnek, mely a szabadakaratot tagadja. A mikor ezekért a -sikkasztásokért, melyek minden meeting után olyan következetességgel -kerülnek napfényre, mint eső után a gomba, legelőször is a totalizatőrt, -a bookmakereket és a lovaregyletet tesszük felelőssé, egy kissé -igazságtalanok vagyunk. És nagyon hiszékenyek, ha készpénznek vesszük, -hogy az a sikkasztó élete fogytáig becsületes ember maradt volna, ha -véletlenül ki nem téved a lóversenytérre. Sikkasztott volna biz az, más -czélra; ha nem előbb, utóbb, száz közül kilenczvenkilencz esetben. - -Ebből nem következik, hogy a lovaregyletnek semmi köze a tömegek -játékszenvedélyéhez, és hogy ennek a szenvedélynek fékezésére semmit se -kell tenni. Nagyon olcsó helyet a lovaregyletnek nem volna szabad a nagy -tömeg előtt megnyitnia, mert az csakugyan nem méltó ehhez az uri -szövetkezethez, hogy arra a czélra, a melyet igen üdvösnek tarthat, de a -mely cél a nagyon olcsó hely közönségétől fölötte távol esik, a -szegények, az éhenkórászok s az eltévelyedettek filléreit is igénybe -vegye. Azt is megtehetné, a lótenyésztés tiszteletreméltó ügyének minden -nagyobb koczkáztatása nélkül, hogy drágábbá tenné a második helyre való -bemenetet, s megállapitaná, hogy a totalizatőr csak nagyobb összegü -tétet fogad el. Hogy ne járhasson ki a lóversenyre, csak az, a kinek a -módja ezt megengedi, s ne fogadhasson ott, csak az, a ki a fölöslegéből -fogad. Bizonyos, hogy a játékszenvedély ezt az intézkedést is megtudná -kerülni: de ez az intézkedés mégis távol tartaná a lóversenytértől a -tömeget; azoknak, a kikre nézve a játék közvetetlen veszedelem, -legnagyobb részét. És ha ennek következtében a lovaregylet jócskán -veszitene jövedelméből, viszont teljesen elhárítaná magától azt a, ha -nem is alapos, de minden esetre kellemetlen vádat, hogy tagjainak úri -kedvtelését a játékszenvedélytől megtévelyedett, szennyes, éhező -tömeggel fizetteti meg. - -Valami efféle intézkedés jelentékenyen korlátozhatná, fékezhetné a -totalizatőr körül erősen dolgozó játékmániát, elterelhetné a -lóversenytérről az oda nem való elemeket, s a sokat hánytorgatott -sikkasztási esetek számát igen megcsökkentené, helyesebben szólva: a -sikkasztók nagy részét leszoktatná a totalizálásról, nagy többségüket -egyéb nyilvános helyekre expediálná, fogassák meg magukat másért, -másutt, más alkalommal. Ez is több volna a semminél. - -De hogy ezentúl egyátalán ne legyenek lóversenyek, az lehetetlen ábránd. -A lóversenysport most van java fejlődésében. Angliában már kétszáz évvel -ezelőtt is voltak lóversenyek, s több mint száz év óta állandóan űzik -ezt a sportot, de a kontinensen az egész mulatság alig hatvan-hetven -esztendős. Abból, hogy ez idő alatt mekkorát fejlődött, s milyen -terűletet hódított meg, kiszámítható, hogy ez a sport még nem érkezett -fejlődésének zenítjére. Egyre több országot hódít meg; lassankint -valamennyi kisebb birodalomban tért foglal; már Ázsiában is -lóversenyeznek; s ahol ez a sport régibb, ott egyre több a versenynap; -néhol a futtatás már mindennapos. Ebből a karrierből nyilvánvaló, hogy -még sokáig lesznek futtatások, s ezekkel együtt totalizatőrök és -bookmakerek, mert a játékszenvedély hasonlóképpen emelkedőben van, egyre -általánosabb lesz, mind inkább hatalmába ejti az összes társadalmi -rétegeket: a pauperizmus növekedésével egyre több az olyan ember, akinek -csak egyetlen reménysége van arra, hogy valaha kiemelkedhetik nehéz -helyzetéből: az a remény, hogy a játékkal szerencsét csinál. - -És mikor az egész világ játszik, mindenütt, százféle szerencsejátékot, a -lovak gyorsaságára alapított szerencsejáték még a kevésbbé gonoszak, a -kevésbbé veszedelmesek, s a kevésbbé utálatosak közül való. A lófejű -szörny nem olyan rettenetes, mint a milyennek festik. A testet-lelket -ölő, őrületes izgalmakat, szüntelen gondot, aggodalmakat okozó, -éjszakát, napot, a játékosoknak egész gondolkodását lefoglaló, s a -játékosnak egész exisztencziáját koczkáztató, vérbe menő börzejátékhoz, -a játékok játékához képest szinte ártatlan múlatság. Nem olyan -igazságtalan, mint a sorsjáték; a játékost nem rövidíti meg azzal, hogy -aránytalanul keveset fizet; nem csalhat meg úgy, mint a kártya, melyet -hamis játékos kever, mert a turfon előforduló csalások, a melyek nem oly -gyakoriak, mint a közönség hiszi, a lóversenyjátékost nem fosztják meg -nyerési esélyeitől; több pihenést ad, kevésbbé öli az idegeket, mint a -rulett, mert a játék itt nem perczenkint, csak félóránkint ismétlődik. -Nem lehet éjszakákon át, hajnalban, délelőttig játszani, füstös -klubszobában, rettenetes spelunka mélyén, undok szomszédok társaságához -kötötten: a lóversenyjátékos nappal játszik, a levegőn, pihenőt tartva, -olyan környezetben, mely felűdítheti, s ha nyer, nem a jó barátja pénzét -teszi zsebre, hanem egy ismeretlen sokaságét, a felhők közül hullott -pénzt. A lóversenyjáték nem olyan borzasztó, mint a híre, de hát játék -ez is, s a hol játszanak, ott, a sötét háttérben a sátán hegedül. - - - - -WORTH. - -Mirtus-erdő mélyén, homályban, árnyékok járnak, az örök béke -nyugalmával, ösvényen, hol a lépés nem ad hangot. Fakó fény szürődik át -a sürüségen, s kisérteties világot vet egy viasz-sárga, cserkoszorus -fejre, melyen a legvékonyabb ajkak a világon, mintha szóra válnának el -egymástól: - -– Láttam és megértettem az Életet. Láttam, hogy egy és ugyanaz az -Apokalipszis szörnyüségeivel. De ha az ember a förtelmek özönvize, a -fény, mely beragyog a fekete vizek mélységeibe: az örök Nőiség; s az -ezüstös derengés, az egyetlen, a mi fölötte van e sötét, piszkos -hullámoknak: ő Beatrice! - -A másik két árnyék mindezt már a hatodik érzékkel hallgatja. Talán össze -is néznek egy kissé a hatodik érzékükkel. Az egyik szellemkar -megérintené a másikat, de csak üres levegő érintkezik üres levegővel. - -– Nézd – suttog az első léleknyelven a másikhoz – nem ez a cserkoszorus -volt-e a legszebb ember a világon? Mintha minden vonása ezer meg ezer -fájdalomból volna: arcza maga a Szenvedés. - -– Meglehet – felelt a másik. - -A cserkoszorus aztán tovább megy, megkeresni mesterét, Vergiliust; a -másik kettő hátra marad egy kis akadémikus beszélgetésre. - -– Az igazat megvallva – kezdi az, a ki utóbb szólalt meg – szeretném, ha -bemutatna az ezüstös derengésnek. Nem értem őt egészen; tulontul sok -hetairát láttam földi életemben. - -– Nemes Pyrrhon, magam is olyanformán gondolkozom, mint te, noha nem -vagyok tudós e dologban. Az asszony igen bolond állat, bár különben -tetszetős és formás. - -– Lehet, tiszteletreméltó Erasmus, hogy egészen igazad van. Az asszony -többnyire formás és még gyakrabban bolond. - -– Beszéljünk róla, Pyrrhon. Mert különös, de beszélni is kellemetes -róla. - -– Nem gondolod, hogy bemennénk a kaszinóba? Meginnánk egy-két pohár -éthert, s meghallgatnók mindazt a rosszat, a mit barátaink tudnak a -nőről? Talán ott lesznek Molière, Schopenhauer és Baudelaire barátaink -is. - -– Neked igazad van, nemes Pyrrhon. - -– Meglehet – felelt Pyrrhon. - -* - -Betértek a pókhálóból épült palotába, ahol a legjobb nevelésü árnyékok -hajtogatták sürün a serleget, hogy minél hamarább elfelejthessék az -életet. Csakugyan ott voltak összes barátaik. De meglepetésükre, az -asztalnál a főhelyet egy idegen foglalta el, a kit senki se ismert. - -– Ime Pyrrhon és Erasmus – mondták az asztal körül ülők. - -– Miről vitatkozátok? – kérdezte Protagoras, a szofista, készen rá, hogy -mindent megczáfoljon. - -– Az asszonyról beszélgettünk – felelt Erasmus. – Az asszonyról -általában és különösen. - -Mindenki Sokratesre pillantott. Távol Xantippétől, a bölcs boldogan -vitatkozott ifju barátaival az igazságról. Platon remegett. Hátha -Erasmus könnyelmüsége kegyetlen hatással lesz öreg mesterére?! Hátha az -asszony emlitése komorrá fogja tenni s egyszerre elnémitja?? De a bölcs -lenyelte Erasmus könnyelmüségét is, mint hajdan a bürök-altatót. -Xantippétől távol, a bölcs derült és igazságos maradt. - -Ellenben annál nagyobb volt a hatás a költők zugában. Alfred de Musset, -a sok éthertől zavaros szemmel, mereven nézett maga elé. Az asszony? Nem -emlékezett többé semmire, Lord Byron hátrasimitotta fürteit, mintha egy -sereg kisértetet akart volna elüzni homloka tájáról. Goethe mosolygott s -két garas ára földi csókért oda adta volna az egész előkelő társaságot. - -De a költők sem óhajtottak vitatkozni, midőn mindenek csodálkozására, a -jövevény ragadta meg a szót: az ismeretlen, a ki a fő-helyre fészkelte -be magát. - -– Senki se mondhat róla többet mint én – szólt az idegen. – Az asszonyok -nagy sokasága hevert a lábam előtt. Szép napjaimban koronás nők -kerestek, s kiválasztottjaim mindenha sivalkodva magasztaltak. - -– Ki lehet ez az ismeretlen árnyék? – kérdezte Pyrrhon titkon -Erasmustól. - -– Ő bizonyára Don Juan, a sevillai burlador – felelt Erasmus. - -– Meglehet – szólt Pyrrhon. – De nekem ugy tetszik, hogy kissé beszédes. - -– Az asszony – folytatta az idegen – buta, hivalkodó és páváskodni -szerető. - -– Engedelmet – szólt közbe Protagoras – az Isten azért adott a pávának -szép tollakat, hogy tessék. - -– Nem – vitatkozott az ismeretlen. – Az Isten azért adott a pávának szép -tollakat, hogy kitépjük és felhasználjuk. - -– Ez valamely nagy állambölcs – suttogta Erasmus. - -– Meglehet – felelt neki Pyrrhon – mert kicsinyes dolgokat beszél. - -– Ismertem egy pérui hölgyet – erősködött a jövevény – a kinek -egyetlenegy ruhája százhuszezer frankjába került. Egy fél millió ember -napi élelmébe. - -– Fuj! – szóltak az asztal körül többen. - -– Ez Peabody, az emberbarát – találgatta Erasmus. - -– Első kreáczióimtól – beszélte a közlékeny idegen – az asszonyok -egyszerüen megvadultak. Egy költeményem, mely szürkeségével sejtelmeket -ébresztett, feketeségével pedig megrázott minden nől lelket: álmatlaná -tette a fél világot. - -– Mégis költőnek kell lennie – vélte Erasmus. - -– Igaz, hogy én Én vagyok – folytatta az ismeretlen – s bizonyára -nehezen leszek pótolható. De voltak tanitványaim, a kiket magam -neveltem. A hozzám hasonló tehetséget mindig megbecsültem, házamba -fogadtam és arannyal fizettem. - -(– Minden esetre művészlélek – jegyezte meg Erasmus, s helyeslőleg -bólintgatott a beszélő felé.) - -– … Mert előttem csak egy volt kedves: az ügy – magyarázta a rejtelmes -árnyék s kiüritette előbb a jobbra, majd a balra ülő lélek serlegét. – -Gazdag ember voltam, birtokosa egy pompás falusi jószágnak, a melynek -kényelmében koronkint meg-megpihentem. De soha se tudtam sokáig tétlenül -maradni. Valami visszahajtott a munkához, s szüntelen azt sugta a -fülembe: „Csak előre, csak előre!…“ - -– Ah, már értem! – szólt Erasmus a homlokára ütve. Ez valami admirális, -a ki örökkön visszasóvárgott a tengerre. - -– Vagy meglehet – vélte Pyrrhon – hogy az északi sark egy szerelmese, a -kit életének végéig kisértett a jégmezők emléke. - -De ebben a pillanatban egy szolgálattevő angyal lépett az ismeretlenhez, -s igy szólitotta meg mennyei udvariassággal: - -– Bocsánat, uram, minthogy ez a társaság zártkörü, s minthogy ebben a -helyiségben csak a Gondolkozók Klubjának tagjai foglalhatnak helyet, -szabad kérnem Uraságodnak a tagságát igazoló jegyét? - -Az ismeretlen egy pillanatra zavarba jött, de aztán felülkerekedett -benné egy halhatatlan ősének a humora, és igy szólt: - -– Bizony nekem nincsen tagsági jegyem, mélyen tisztelt árnyékok. -Méltóztassanak kidobni innen, mert az igazat megvallva, én csak szabó -vagyok. - -A szabót kidobták. - - - - -SIC ITUR AD ASTRA. - -– _Erkölcsrajz szinházi hirekben._ – - -Ápr. 25. Edmond Rostand, a _Cyrano de Bergerac_ nagynevü szerzője, uj -drámát fejezett be, melynek előadási jogát a tantième-ken felül -fizetendő kétszázezer frankért a _Renaissance_ szinház szerezte meg. A -halhatatlan költő uj remekművét a _Renaissance_ igazgatóján: Sarah -Bernhardt asszonyon kivül eddig csak két beavatott olvasta: Rostand ur -két bátyja; akik közül az egyik posta-felügyelő, a másik a -közmunkatanács titkára. A beavatottak a darab tartalmából kiküldött -tudósitónk előtt mindössze annyit árultak el, hogy az uj költemény még -Cyrano de Bergerac-ot is messze tulszárnyalja. Sajnos, a lázas -munkásság, melylyel uj chef-d’oeuvre-jének befejezésén dolgozott, a nagy -költő idegzetét annyira kimerítette, hogy orvosai tanácsára már -legközelebb hidegvizgyógyintézetbe fog vonulni, hová az egész művelt -világ részvéte és érdeklődése kiséri. Mi is tiszta szivből kivánunk a -beteg remekirónak jobb egészséget. - -_Ápr. 28._ Amitől aggódó jóbarátok tartottak, bekövetkezett: Edmond -Rostand megőrült! A napfényes elmére örök homály borult; az alkotás -gyermekágyi láza megölte a XIX. század legnagyobb drámairói zsenijét! -Mily szerencse a szerencsétlenségben, hogy az örökre elborult zseni -második nagy művét már befejezetten hagyja az utókorra! Mialatt a nagy -iró egy elmegyógyintézet komor falai közt viaskodik kérlelhetetlen -betegségével: mi még egyszer gyönyörködni fogunk szellemének ragyogó -tüzijátékában, utolsó alkotásának première-jén!… Ez a nagy irodalmi -esemény szeptember elejére várható; az uj remekművet tudvalevőleg a -_Renaissance_ szinház fogja szinre hozni, Coquelin orrával és bengáli -tüzzel. - -_Máj. 3._ Edmond Rostand, a halhatatlan költő állapota, fájdalom, -reménytelen. Dühöngő rohamai vannak, naponta kétszer-háromszor is s ezek -elmultával teljes apathiába sülyed, vagy kétségbeesetten sir, mint egy -beteg kis gyermek. Táplálékot napok óta nem vesz magához, ápolóit -lelövéssel fenyegeti s tegnap kétszer tett öngyilkossági kisérletet. -Csak pillanatokra tér magához s ilyenkor ezt az egy szót ismételgeti: -„Scarron! Scarron!“ _Scarron_ a cime ugyanis uj chef d’oeuvre-jének, -mely a nagy költő nevéhez méltó előadásban, szeptember elején fog szinre -kerülni a _Renaissance_-szinházban, fölemelt helyárakkal. Ez a megható -irodalmi és szinházi esemény a lakosság minden rétegében oly érdeklődést -támasztott, aminőre eddig még nem volt példa a szinházak történetében. -Az első kétszáztizennyolcz előadásra az összes jegyeket elkapkodták. - -_Szept. 5. Scarron_-t, Edmond Rostand uj remekművét, holnap hozza -először a _Renaissance_-szinház, a költő nagy nevéhez méltó -kiállitásban, Coquelin orrával, bengáli tüzzel stb. Az utolsó próbákat -maga a szerző vezette, akiről tévesen terjedt el az a hir, hogy -megőrült. Ellenkezőleg a halhatatlan költő soha sem volt annyira -eszénél, mint amikor, megfoghatatlan módon, azt a hirt költötték róla, -hogy beteg. Minthogy az első négyszázharmincz előadásra az összes jegyek -elkeltek s igy a _Renaissance_ környékén másfél évig, minden este őrült -tolongás várható, a préfet de police ugy intézkedett, hogy amig Edmond -Rostand darabja müsoron lesz, a rendet a boulevardon három zászlóalj -lovasrendőr fogja fentartani. - -_Szept. 8._ A _Gymnase_-szinházban legközelebb egy olyan érdekes dráma -fog szinre kerülni, melyhez képest _Cyrano de Bergerac_ és _Scarron_ -unalmas ócskaságok, A dráma czime _Phryne_, szerzője Massaréna Horace -báró, az általánosan ismert sportsman, akit horizontale-körökben csak -Csontos Szigfriednek neveznek. Massaréna báró nevére bizonynyal élénken -emlékeznek még olvasóink, mert hisz csak a mult héten történt, hogy a -rendőrség megakadályozott egy flörett-párbajt, amely Massaréna báróért -két előkelő hölgyet állitott volna egymással szembe: Q. grófnőt, a -braziliai nagykövet feleségét és Y. herczegnőt, aki azóta X. urhoz, a -hires bikaviadorhoz ment nőül. Massaréna báró ebben a nagy feltünést -keltő első darabjában egy nagyon ismert, kitünő müvésznővel való -viszonyát irja le s érdekes, hogy a hősnőt, a kit a szerző diabolikus -lénynek fest, éppen ez a nagyon ismert, kitünő művésznő fogja -eljátszani. Madame Missisippi ugyanis, akivel ezuttal történik meg -először, hogy önmagát játszsza, _Phryne_ első száz előadásának -időtartamára kibékül Massaréna báróval. A kitünő szerzőnek, aki ma 29 -éves és tehetségének teljességében tündöklik, ez idő szerint kilencz -előkelő hölgygyel van viszonya. Ezek az érdekes hölgyek mindannyian -jelen lesznek az első előadáson, sőt egy bizalmas értekezleten azt is -elhatározták, hogy az uj drámairónak cserkoszorut nyujtanak fel, ezzel -az ajánlással: „Herkulesnek – a kilencz gráczia.“ Az első háromszáz -előadásra a jegyeket holnap délig lehet előjegyezni a _Gymnase_ -fő-pénztáránál. - -_Okt. 1._ Gabriele Barocco, a tizenkilenczedik század legnagyobb -költője, tegnap Párisba érkezett, hogy jelen legyen uj darabjának: _A -kék szerelem_ czimű mitologiai regének utolsó próbáin és premièrején. Az -ünnepelt iró mindenekelőtt végignézte darabja első főpróbáját s -kijelentette, hogy az előadás minden várakozását fölülmulja. -Szerencse-kivánatokkal halmozta el Tedeschi asszonyt, aki az uj darabban -jobban sántit, mint valaha s ünnepiesen megigérte neki, hogy ha a -művésznőt nem is, leányát, Tedeschi kisasszonyt mindenesetre feleségül -fogja venni, ha a _Kék szerelem_ legalább egy évig műsoron marad. -Barocco ur a főpróbáról egyenesen a rendőrfőhöz hajtatott, aki előtt azt -a meglepő vallomást tette, hogy ő: Barocco Gábor, római születésü 34 -éves iró, tavaly, julius 29-én este kilenczedfél órakor, édes atyját, -idősebb Barocco Gábor urat a Bois de Boulogneban, rablógyilkossági -szándékból, orozva megölte. A rendőrfő eleinte nem akart hitelt adni e -vallomásnak, de Barocco ur, aki a _Kék szerelem_ premièrjére egy páholyt -ajánlott fel a közbiztonság legfőbb őre számára, konokul megmaradt -állitása mellett s letartóztatását követelte. Ez meg is történt, miután -a rendőrfő jegyzőkönyvbe vétette, hogy a letartóztatásért a felelőséget -teljesen Barocco urra háritja. A szenzácziós eset természetesen roppant -feltünést keltett s a _Porte-Saint-Martin_ előtt, ahol a _Kék szerelem_ -e hó 6-án kerül bemutatóra, esti kilencz óráig verekedtek a jegyekért. A -rendőrség délelőtt tiz órától estig százharmincz heves vérü -szinház-barátot tartóztatott le. - -_Okt. 8._ A _Kék szerelem_ századokra szóló sikere egy pillanatra -elvonta a figyelmet a Barocco-pörtől. E pör végtárgyalását ma tartották -meg a Palais de Justice-ben óriási érdeklődés mellett. A végtárgyalás -épp oly gazdag volt szenzációs fordulatokban, mint maga a _Kék -szerelem_. Barocco ur védőügyvéde ugyanis a biróság elé terjesztette -idősebb Barocco ur halotti levelét, melyből kiderül, hogy az -apagyilkossággal vádolt költő már másféléves korában elvesztette atyját, -s igy nem lehetett módjában a terhére rót cselekedetet elkövetnie. A -_Kék szerelem_ költője erre loyalisan kijelentette, hogy az egész esetet -a vasuti kupéban álmodta s a főpróba okozta izgatotságában történhetett, -hogy álmát nem tudta a valóságtól megkülönböztetni. Különben is, mint -költő, az életet álomnak és az álmot életnek tekinti. A biróság erre a -vádlottat felmentette, örömmel emelvén ki az itéletben, hogy szivből -gratulál a feddhetetlen irónak darabja nagy sikeréhez. Barocco ur -viszont megigérte, hogy a legközelebbi premièreje alkalmával nem fog a -büntető törvényszéknek hasonló alkalmatlanságot okozni. Ezzel -elbúcsuzott biráitól, s szállójába hajtatott, ahol egy amerikai -imprezárióval kötött szerződést. A _Kék szerelmet_ ugyanis, melynek -ezredik előadására már nem kapni jegyeket, Amerikában is szinre hozatja, -_Sötét gaztett_ czimen. Az imprezárió kikötötte, hogy a szinlapon a -szerző neve helyett csak ez az egyszerü megnevezés fog szerepelni: irta -egy apagyilkos. Kikötötte továbbá, hogy joga van a szinlapon megigérni a -közönségnek, hogy a szerzőt az első előadás után az egész közönség -jelenlétében fel fogják akasztani. E jogért öt millió métermázsa -sterlinget ajánlott fel a halhatatlan költőnek. - -_Okt. 21._ Kinos eset tartja izgatottságban a szinházi köröket. Cherami -Albin urat ugyanis, az ismert kitünő vigjáték- és vaudeville-irót, kinek -legujabb bohózatára: _Az ideges rinoczerosz_-ra éppen most készül a -_Palais Royal_-szinház, tegnap zsebtolvajláson érték. Egy tizenkét éves, -beteg koldusleánykát fosztott ki, kilopván zsebéből ama filléreket, -melyeket a gyermek pár perczczel azelőtt koldult össze. Az eset után -Cheramit a rendőrségre kisérték, ahol az ügyeletes rendőrtisztviselő -előtt sirva vallotta meg, hogy már gyermekkora óta kleptomaniában -szenved, s épp ez okból lépett a vigjátékirói pályára. Érdekes, hogy -Cherami azzal vádolja a rendőrt, aki őt bekisérte, hogy ez addig pofozta -őt, mig ájultan rogyott össze. - -_Okt. 29._ Cherami Albint, a kitünő fiatal mestert, akinek _Ideges -rinoczerosz_-a a század legnagyobb kassza-sikerének kezd bizonyulni, ma -ujra kihallgatta a vizsgálóbiró, ama kis kellemetlenség miatt, amelyről -mi is megemlékeztünk. Cherami ur ez alkalommal azzal a meglepő -vallomással állott elő, hogy az egész zsebtolvajlási jelenet csak -komédia volt, s hogy az állitólagos koldus-leányka a _Cluny_-szinház egy -fiatal hölgy-tagja, akivel hosszabb idő óta bizalmasabb ismeretségben -van. Másrészt kijelentette, hogy a sergent kegyetlenkedéséből egy árva -szó se igaz, s hogy a rendőr oly ártatlan, mint a ma született -rinoczerosz. X. kisasszony, a _Cluny_ bájos tagja, hasonló vallomást -tett, Cherami ur pedig a vizsgálóbiró ama kérdésére, hogy: „Akkor hát -miért kompromittálta magát?“ – nevetve jegyezte meg, hogy: „Hja, uram, -mikor az embernek uj darabját adják, valamivel foglalkoztatnunk kell a -közönséget!“ A vizsgálóbiró szivből gratulált a sikerült csinyhez. Itt -jegyezzük meg, hogy az _Ideges rinoczerosz_ előadásaira ebben az évben -jegy már nem kapható. - - - - -A BUDAPESTI GRAND CAFÉ PARISIEN-BEN. - -– Szezónkép több változatban. – - -FŐ-SZEMÉLYEK: - -_Montmorency_ herceg, ellen-admirál és a Grand Café Parisien -vezér-pincére. - -_Beaurepaire_ vicomte, borfiu ugyanott. - -_Della Sedia_ őrgróf, étek-hordó a Grand Café Parisien-ben. - -Mellék-személyek: vendégek, akik szeretnek ott lenni, ahová grófok -járnak. - -Történik: Budapesten, a Városligetben. - - -I. - -_Délután_. - -(Szin: A Grand Café Parisien pavillonja és kerti helyisége. A berendezés -a franczia izlést kiabálja.) - -_A vicomte_ (asztalkendővel a hóna alatt, czigarettázva jön): -Ellen-tengernagy ur, a tizenkettős asztalhoz két nő ült le; narancsvizet -kérnek. Adjak-e nekik? - -_A herczeg_: Két nő? (Fölteszi monokliját, s kezét szeme elé tartva, -élesen fixirozza a vendégeket.) Ismeretlenek, tehát nem tartoznak a jó -társasághoz. Fel kell szólitani őket, hogy távozzanak. - -_Vicomte_ (a hölgyekhez lépve): Azzal a köteles udvariassággal, melyet -én magam még ismeretlen hölgyektől se szoktam megtagadni, felszólitom -önöket, hogy távozzanak innen. - -_Az idősebb nő_: Megbolondult? Hogy mer igy beszélni? Ön bizonyosan -téved! - -_A vicomte_ (felsőbbséggel és önérzettel): Jegyezze meg magának, -asszonyom, hogy én sohase tévedek. - -_Az őrgróf_ (megszólal az egyik sátorból): Nem kell velök sokat -teketóriázni; láttam őket a váczi-utczán sétálni, s engem sohase csal -meg a szemem. Na, vénasszony, uczczu, szaporán; el balfenéken! - -_Az idősebb hölgy_: Micsoda szemtelenség! Hivják elő a gazdát!… - -_A fiatalabb hölgy_: Mama az istenért!… Nem volt még elég?… A sétálók -mind ide néznek!… Menjünk inkább, menjünk hamar, hamar!… - -_Vicomte_ (az idősebb hölgyhöz): Szégyelje magát, hogy ilyen mesterséget -folytat! (A fiatalabbikhoz:) No, muczuskám, előre! (A hölgyek rémülten -menekülnek.) Lám, lám, narancsviz kellene nekik! - -_Az őrgróf_: Nini, mégse ezek voltak, a kiket láttam! Mindegy. Minden -vénasszony gyanus, a ki él. - -_Vicomte_: Mennydörgettét! Most meg egy ifju párocska akar letelepedni a -lombok között! Hohó, lelkem, itt nem játszunk bujócskát! - -_Őrgróf_: Küldd őket Budára. De itt a herczeg. Ő majd intézkedik. - -_A herczeg_ (a fiatal párhoz lépve): Mi tetszik? (Fölteszi monokliját; -szemléli a hölgy kalapját, czipőit és ékszereit, s egy szánó tekintetet -vet a hölgy kisérőjére.) - -_A kisérő_: Egy fagylaltot és egy jeges kávét kérek. - -_A herczeg_ (fagyos mosolylyal): Bocsánat, de ön be fogja látni, hogy -egy fagylaltért meg egy jeges kávéért nem nyujthatunk buvóhelyet -szerelmes pároknak. Önök rossz helyt kereskednek. Nekünk ügyelnünk kell -arra, hogy itt illetlenségek ne történhessenek. - -_Az asszonyka_ (fellobbanva): Mit beszél itt össze-vissza? Elment az -esze? De hisz mi férj és feleség vagyunk! Nem látja a jegygyürüinket? - -_Herczeg_ (szánakozó mosolylyal): Azt mindenki mondhatja, édes -asszonyom. Nekem három jegygyürüm van, s egyszer se vagyok megesküdve. -De hagyjuk ezt. (Szigoruan): Szóval, uram, legyen szives felmutatni a -házasság-levelét, vagy pedig sürgősen elhagyni a helyiséget. - -_A férj_: Engem ön nem hoz zavarba. Hallottam már uraságodról… - -_Herczeg_: Nevezzen egyszerüen ellen-admirálisnak. - -_A férj_:… és okultam a történtekből. Ime a kivánt házasság-levél! - -_A herczeg_ (megszemléli az okiratot): S ki biztosit róla, hogy ez a -házasság-levél csakugyan az öné? Hogy ez a hölgy valóban az, a kit ez az -okirat emlit? S végre, hogy ez a házasság-levél nem hamisitvány? Eh, -végre is elvesztettem a türelmemet! Nincs időm ily hosszan foglalkozni -az önök ügyével. Jó, maradjanak itt, ha annyira ragaszkodnak hozzá, de -megjegyzem, hogy nem fogják kiszolgálni önöket. (Bólint, s gunyosan int -a kezével. A fiatal pár dühösen távozik.) Hallatlan! Alig lehet -megszabadulni tőlük!… Nini, megint egy! De hát ma egész nap nem leszünk -békességben? - -_Egy magános fiatal ember_ (leül a terrasszon): Egy pohár cognacot -kérek! - -_A vicomte_: Ugyan? Hát aztán van-e pénzünk, uracskám? - -_A fiatal ur_: Mi köze hozzá? Egy pohár cognacot kértem; hozza el! - -_Vicomte_: Jó, de megjegyzem, hogy nálunk egy pohárka legolcsóbb cognac -három forint. - -_A fiatal ur_: Egy pohár cognacot mondtam! - -_Vicomte_: A legolcsóbból? - -_A fiatal ur_ (sértődötten): Nem, a legdrágábból! - -_Vicomte_: Egy pohár másfél font sterling! Gondolja meg a dolgot! - -_A fiatal ur_: Tartsa meg a tanácsait, s hozza a cognacot! - -_Vicomte_: A mint akarja. De ön érteni fogja, ha felhivom, hogy -sziveskedjék előre fizetni. (A fiatal ur a tárczájába nyul.) Megjegyzem, -hogy a cognac nem jó. - -_A fiatal ur_: Másfél font sterling? És nem jó? - -_Vicomte_: Különben izlés dolga. Én nem tartom jónak. Másutt huszonöt -krajczár, nálunk másfél font sterling. - -_A fiatal ur_: No de ez igazán sok! - -_Vicomte_: Én is ugy találom. De nálunk ez az ára. A kinek nem tetszik: -le is ut, fel is ut. Ez a Grand Café Parisien! - -_A fiatal ur_: És ha uraságod maga volna az angol királynő, még akkor -is… - -_Vicomte_: Önnek igaza lehet, de figyelmeztetem, hogy ön itt -tulajdonképpen Párisban van, s minthogy Budapesttől Párisig a legolcsóbb -mentdij száznegyvenhét forint ötven krajczár, ön még mindig megtakarit -százhusz és egynehány forintot… - -_A fiatal ur_: Köszönöm a szivességét. Kár, hogy az ördög nem olyan -szives, elvinni uraságodat. (Mérgesen el.) - -_A vicomte_ (utána kiált): Szelber áner! - -_Az őrgróf_: Végre magunk maradtunk. - -_A vicomte_: Enfin seuls! (Előveszi a _Vie parisienne_-t, leül s olvasni -kezd. Majd félreteszi olvasmányát s még egyszer utána kiált a fiatal -urnak): Szelber áner, szi Lump!… - - -II. - -_Este_. - -(Szin: Az ebédlő; berendezés mint fentebb.) - -_Egy vendég_: Pinczér!… Pinczér ur, kérem!… Garçon!… Kérem… Izé… Kérem, -legyen olyan szives!… - -_Az őrgróf_ (nem mozdul; ugy áll az oleander-fa mellett, mint egy kerti -szobor). - -_A vendég_ (oda megy érte): Kérem, jőjjön csak ide!… - -_Az őrgróf_: Mi az? Mit óhajt? (Oda fárad a vendég asztalához.) - -_A vendég_: Mondja, kérem, mi ez? - -_Az őrgróf_ (lenéző tekintetet vetve az ételre, a melyre a vendég -mutatott): Ez? Filets de baleine à la Brahmaputra. Czethal-szelet -Brahmaputra módra. Ön couvert-t óhajtott, nem? - -_A vendég_: De hisz ennek szaga van! - -_Az őrgróf_: Parbleu! Meghiszem azt. - -_A vendég_: A czethal kissé idős lehetett. - -_Az őrgróf_: Mintegy ötezerkétszáz éves. Ez az a czethal, a mely annak -idején Jónást lenyelte. - -_A vendég_: E szerint történelmi nevezetességü czethal? Ó, az már más, -egészen más!… - -_Az őrgróf_: Már kevés van belőle, s azért meglehetősen drága. - -_A vendég_: Akkor hát vigye vissza ezt is, hogy el ne fogyjon végképp a -kiváló őslény! Tisztelem őt, mint történelmi relikviát, de enni nem -eszem belőle. - -_Az őrgróf_: Egyéb megjegyzése nincs? Igazán nincs? No, hála istennek! -(Boszuból csak egy félóra mulva hozza a sültet.) - -_A vendég_ (ki a késével és villájával egy egész Wagner operát dobolt -végig az asztalon, pihent erővel esik neki a sültnek. De ezt kés nem -vágja): Kérem! kegyeskedjék csak ide fáradni!… - -_Az őrgróf_ (előkerül): Már megint?… - -_A vendég_: Mi ez? - -_Az őrgróf_ (fagyosan): Czipőtalp őzmártással. - -_A vendég_: S ezt itt megeszik? - -_Az őrgróf_: Hja, más nem igen van; minden elfogyott. - -_A vendég_: De hisz ezt el se lehet vágni! - -_Az őrgróf_: A sült egy kissé kemény, de a mártás párisi. Különben, nem -beszélem rá, hogy megegye. Én nem enném meg, de ez izlés dolga. Vannak -emberek, a kik akármit megesznek. - -_A vendég_: Mondja, kérem, ön oly egészségesnek látszik!… Csak nem -szokott itt étkezni?!… - -_Az őrgróf_: Nem vagyok beteg, hogy itt étkezzem! S ha akar egy jó -tanácsot, azt ajánlom, hogy ha egészséges akar lenni, vacsoráljon -otthon. - -_A vendég_: Köszönöm, barátom. - -_Az őrgróf_: Azért semmi konfidenczia! (Boszuból csak egy óra mulva -jelentkezik ismét.) - -_A vendég_: Hogyan, ön már a fagylaltot hozza? - -_Az őrgróf_: Hallja, én türelmes ember vagyok, de ennyi faggatás -idegessé teszi az embert. Van még egyéb kérdezni valója is? Igen? Nos, -én azért vagyok itt, hogy önök a konyhában ne igen lábatlankodjanak, de -nem azért, hogy tudatlan felnőtteket oktassak… Végre is, egy bolond -többet tud kérdezni, mint a mennyire száz bölcs… - -_A vendég_: Hogy őszinte legyek, ön kissé szókimondó. Mondja, kérem, -mennyivel tartozom? - -_Az őrgróf_: Öt és fél mázsa sterling az egész. - -_A vendég_: Igazán csekélység. - -_Az őrgróf_: A népkonyhában olcsóbb. - -_A vendég_: Egy félesztendeig oda fogok járni; meg kell bőjtölnöm ezt a -lakomát. (Édes mosolylyal el. Az ajtóból még egyszer, hosszan, visszanéz -s félhalkan ezt a szót suttogja): Adieu! Adieu! Adieu!… - - -III. - -_Éjjel_. - -(Ugyanott. A helyiség üres; már csak a herczeg, az őrgróf és a vicomte -látható a szinen.) - -_A herczeg_: Az óra már éjfélt ütött s a föld már néma lőn… de mi még -most sem pihentünk. Grossmutter hat keinen Feiertag. Őrgróf, ön -panaszkodó levelet fog irni egy pesti ujsághoz egy vendég nevében, -amelyben a _Grand Café Parisien_-ben uralkodó drágaság ellen kel ki. -Vicomte, ön egy estilaphoz ir s több vendég nevében bosszusan beszéli -el, hogy hanyagul, botrányosan szolgálták ki önöket. Én magam két -czikket is irok; az egyikben tüzetes kritika tárgyává teszem ételeinket; -a másikban arról panaszkodom, hogy kiutasitottak a helyiségből. - -_A vicomte_: Én még most se értem, miért irjuk ezeket a panaszkodó -leveleket? Mire jó mindez? - -_A herczeg_: Vicomte, ön még igen fiatal. Ezekkel a felszólamlásokkal -kitünő szolgálatot teszünk az üzletnek. Mert nincs jobb reklám, mint az -efféle panaszok. A publikum is olyan, mint az asszony; ha azt akarod, -hogy imponálj neki, hogy meghóditsd örökre: bánj vele roszul!… - -_A vicomte_ (tisztelettel): Ó, ellen-admirál, micsoda elme lakik önben! - -_A herczeg_: Nézzen körül itt egy kicsit: meg fogja tanulni ön is, amit -a tudomány a nagyvárosok pszihologiájának nevez. És rá fog jönni erre a -három alapigazságra: 1. Add drágán, amit kérnek tőled: ha nagyon -drágának találják, azt fogják hinni, hogy jó. 2. Nézd le a közönségedet, -fumigáld őt, bánj vele megvetően. Azt fogja hinni, hogy: terhedre van, -hogy más közönségre számitasz, s boldog lesz, ha ott lehet, ahol a nála -nagyobb urakat várják. 3. Egy-kettőt pedig dobj ki közülök, hogy hosszu -életed legyen a földön. Egy helyett, akit kilöksz az ablakon, száz fog -berohanni az ajtón. - -_Vicomte_: Óh, ellen-admirál, mily ember, mily zseni, mily diplomata ön! - -_A herczeg_: Ma tiportunk rajtok, ugy-e? Még ez a pár mérges czikk, s -holnap verekedni fognak érte, hogy bejuthassanak, ahogy hajdan meghaltak -érte, hogy a Szent Földet megláthassák!… Mit mondok: holnap? Még nem -virrad, s a nép már zug ablakaink alatt! - -_A nép_ (kivül, a _Panem et circenses_ nótájára): Fagylaltot s grófokat! -A grófokkal akarunk enni! A grófokkal akarunk fagylaltozni! - -_A herczeg_ (czézári arczczal): Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?! -(Felriad hadvezéri borongásából.) Fegyverre, vicomte! Vissza, kinek -kedves az élete! (A herczeg, az őrgróf és a vicomte előre rohannak s -csatába bocsátkoznak az ostromlókkal. A csata még most is tart.) - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Le is égett nemsokára.] - - - - -TARTALOM - - Lóversenyen 1 - Kis fiuk, kis leányok 9 - Aszfalt Betti 18 - Az elátkozott fü 27 - Becsületének orvosa 40 - Őszi kontemplácziók 44 - Twistek 53 - Nagyszombat 58 - A pengő ércz és a zengő czimbalom 62 - A szinkörök pszihologiája 69 - Farsang 74 - Utazás Budapest körül 77 - Regénytárgyak 82 - Fázódások 92 - A gerolsteini herczeg naplója 96 - Az ujkor alkimistái 102 - Lóverseny-alakok 108 - Nemzetünk barátja 120 - Szélmalomharczok 129 - Selyem és rongy 135 - Szentimentális séta 142 - Bálozás 149 - Bőjti prédikáczió 158 - Tavasz 162 - A premiére-ek közönsége 166 - Operabálon 177 - Nyári mulatságok 184 - Budapest világváros 193 - Az arénában 200 - Sylvana 208 - Diákhalál 216 - Rose Pompon 221 - Kilencz krajczár 227 - A maharadzsák 230 - Jubileum 238 - Georges 244 - A szerencse-malacz 249 - Automobil-banket 256 - A fehér szegfü 263 - A lófejü szörny 271 - Worth 277 - Sic itur ad Astra 282 - A budapesti Grand Café Parisien-ben 288 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -11 |hnem nevetve |hanem nevetve - -14 |a kikne nyilt |a kiknek nyilt - -20 |állhatatosstn |állhatatosan - -61 |unka kezdődik |munka kezdődik - -65 |öltözöttt |öltözött - -93 |mely rosssz |mely rossz - -127 |vendégszrető |vendégszerető - -154 |árnyakatkülönbségek |árnyalatkülönbségek - -174 |taspvihar |tapsvihar - -175 |csak hjják |csak hijják - -189 |három-nágy |három-négy - -190 |jobbb vállának |jobb vállának - -190 |későbbb az ördögöt |később az ördögöt - -197 |alakalmas |alkalmas - -205 |trójai örögek |trójai öregek - -208 |mely-mintha |mely mintha - -240 |tüntssem ki |tüntessem ki - -284 |mésfél évig |másfél évig] - - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYVÁROSI KÉPEK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |