diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-23 09:18:29 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-23 09:18:29 -0800 |
| commit | 6d9d092f8a6cd97ed58865d2ce40b3cffa479d4c (patch) | |
| tree | 2bac036d88ea1262493ee7649142b2d5e59134ce | |
| parent | d2f6a42785550f0a7f51c565dbae607be42b69db (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64580-0.txt | 8968 | ||||
| -rw-r--r-- | old/64580-0.zip | bin | 209043 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64580-h.zip | bin | 219802 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/64580-h/64580-h.htm | 8993 |
7 files changed, 17 insertions, 17961 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..8588c50 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #64580 (https://www.gutenberg.org/ebooks/64580) diff --git a/old/64580-0.txt b/old/64580-0.txt deleted file mode 100644 index b18f4e6..0000000 --- a/old/64580-0.txt +++ /dev/null @@ -1,8968 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Nagyvárosi képek, by Zoltán Ambrus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Nagyvárosi képek - Tollrajzok - -Author: Zoltán Ambrus - -Release Date: February 17, 2021 [eBook #64580] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYVÁROSI KÉPEK *** - - -Ambrus Zoltán Munkái - -xv. kötet - -NAGYVÁROSI KÉPEK - -Ambrus Zoltán Munkái - -XV. - -NAGYVÁROSI KÉPEK - -TOLLRAJZOK - -BUDAPEST MDCCCCXIII - -VIII., ÜLLŐI-UT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Ambrus Zoltán - -NAGYVÁROSI KÉPEK - -TOLLRAJZOK - -BUDAPEST MDCCCCXIII - -VIII., ÜLLŐI-UT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -A NAP nyomdavállalat nyomása, Budapest, VIII., Rökk Szilárd-utca 9 - - - - -LÓVERSENYEN. - -Mosolygó ég alatt, lombok árnyékában, szép asszonyok közt járok. -Elnézem, a többiekkel együtt, hogyan itatja meg az istállószolga The -Baron és Pocahontas szépunokáját, miután előbb gondosan megmosta a nemes -állat orrát; elszemlélődöm rajta, mint pattan a nyeregbe a szines ruhába -öltözött fityfirity jockey s hogyan jártatja meg a telivért a korai -füvön, amelyre kora pusztulás vár; s mialatt lesem a csöngetyüszót, -amely a nagy tribünre hí, megmozdul bennem az ördög, az a rém, mely már -régóta nem engedi, hogy öntudatlanul adjam át magam akármiféle -gyönyörüségnek, megkopogtat belülről és… igy morfondálok magamban: - -– Mit keresek én ezen a helyen? Miért hajszolom azt a szórakozást, -melyet nem én nekem s nem a hozzám hasonlóknak fedezett föl a pihent -ész? Miért keveredtem közéje ennek az uri népnek, melynek az életre nem -az én életem, melynek álmai nem az én álmaim, melynek örömei nem az én -örömeim? Ha unalma, melankóliája és fásultsága idegen és megérthetetlen -előttem (meg a többi „májusi“ előtt, akik mind nem ismerik a tétlen lét -boszuálló érzéseit, spleen-jét, déboire-jait) mért jöttem részt venni -öröméből, mulatságából, izgalmaiból? Az a szenvedély, melyet a másféle -életmód fejlesztett ki azokban, akik e helyt itthon vannak, belőlem nem -teljesen hiányzik-e? Nem mélységesen mindegy-e nekem, hogy _Masseur_ -vagy _Prado_ jön be elsőnek? Nem ugy vagyok-e, mint az a derék paraszt, -aki ugy találta, hogy minden verseny egyforma, mert mindegyikben: -valamelyik ló előbb jön be, mint a másik? Nem lehetetlen-e előttem az a -nagy stilü játék, mely érdeket ád a ló mindegyik ugrásának? Nem tartok-e -még mindig a filozóf-paraszttal, aki azt vallotta, hogy a verejtékkel -szerzett pénzt nem bizza az ember oktalan állatra? Vagy nem nevetséges -volna-e tiz forintért ugyanazokat az izgalmakat arrogálni, amelyeket az -óriás koczkázat ád? Nem fotografus-tempó-e: utánozni a portlandi herczeg -mulatságát kicsiben?… Eh, eredj vissza a dolgozó szobádba; a robot a te -fáradalmad és szórakozásod, a könyvek a te melankóliád és -gyönyörüséged!… - -De ugyanekkor egy impresszió, mely eddig csak szendergett bennem, amióta -a liget nézőterét évszakról-évszakra folytonosan róvom, fölébred odabenn -és életjelt ad magáról. S ez az impresszió, melynek hirtelen nem tudnék -nevet adni, megnyugtat és lecsillapit. Ilyenformán biztat: - -– Ám lehet, hogy a mulatságod csak olyas, mint a keritésre mászó -gyereké, de azért ez az élvezet nem kevésbbé reális. Meglehet, nem -tudnád egy szóval megmondani: mi az, ami ide vonz (az impressziód nem -egységes), de azért a kellemetes érzés, mely maradni készt, ha composit -is, nem kevésbbé intenziv. Oh, könyvek rabja, mit tanakodol rajta: ide -való vagy-e, mikor körülted minden friss és majdnem ismeretlen -szenzácziókkal tölt el, mikor mindaz, ami környez, szokatlan, uj és -„vasárnapi“ előtted, még a levegő is?! - -Ó, mindenekfölött a levegő! Az áldott, a jóttevő, a mocsoktalan levegő! -Három óra a szabadban annak, aki a levegőből csak a szük sikátorok -miazmáit ismeri, aki, hogy „időt nyerjen“, bérkocsin, három -szippantással telefüstölt bérkocsin jár robotból-robotba, mert nem elég -jómódu, hogy gyalog járhasson; három órányi tavaszi szellő s enyhe -napsugár annak, aki már beletörődött a természettelen lét nyomoruságába, -hisz ez maga az öröm, a sátoros ünnep öröme! A dolgok mindennapi -rendjében, az örök egyformaságban, alig jut eszünkbe, hogy a tanyánktól -egy kőhajitásnyira levegő van („relativ“ és városszéli levegő ugyan, de -mégis csak levegő) s ha eszünkbe jut is, megijedünk a gondolatra, hogy -mikor annyi a tenni való, mikor a huszonnégy óra oly picziny időnek -tünik fel, órákat áldozzunk annak a fényüzésnek, hogy kiszellőztessük -magunkat, s ez alatt folyton-folyvást tétlenül legyünk! Ars longa, vita -brevis, s azért onnan vonjuk meg az időt, ahonnan lehet. S az a -látszólagos érdek, mely kivont bennünket a lóversenytérre (üzleti -sietséggel hajtatunk oda, hogy elveszitsünk egy pár forintot) ott tart a -szabadban három órán át, az elfoglaltság érzetét kelti bennünk, s nem -juttatja eszünkbe az időt, amely „pénz“. A májusi szellő kicsipi -petyhüdt arczbőrünket, a már tüzelő nap enyelgése arczunkba hajtja az -aluszékony vért, s bámulva látjuk, hogy amott, tulnan, a viztorony -mögött, nem emelkedik kőfalak sora, rájövünk, hogy nincs szebb dolog a -világon, mint a napfény, s fölfedezzük, hogy az ég kék! - -S könyvekhez szokott, ügyetlen járásu szemem uj erőre kapva kalandoz el -a nem ismert, kék messzeség felé. Eltünődöm ezen a kék valóságon, melyet -látnom se hagytak, melyre gondolni sem engedtek: „les contes bleus“, a -könyvek dajkameséi. Szomoru ábrázatot mutathatok itt, mert mellettem -csilingelő nevetés hallatszik, meg „szemérmetes leányzók boldog -vihogása“ – hogy a Porzó szavával éljek – s én persze a nevetést, a -könyvmolyok kezdődő üldözési mániájával, mindjárt magamra veszem. Pedig -isten tudja, min mulatnak el (bizonyosan valami olyanon, ami nekem arab -nyelv) – mert, mikor mellettem elhaladnak, tiszta és hideg szemükből -kiolvashatom az uri határozottságu eltökélést, hogy tekintetük nem fogja -tullépni a „jockey club tagjainak fentartott hely“-et. Azokban a merész, -feltünő, tavaszi toalettekben vannak, amelyekben egy polgári nő -lehetetlen volna, s amelyeknek az utánzatai oly szánalmasak a szegény -Phrynéken! Nincs ezeken a ruhákon egy garas ára szépség (nincs legalább -az én szememnek, mely nem szivelheti lányokon a selymet és az atlaszt), -mégis nagy, és lehetőleg öreg vagyon kell hozzá, hogy megjelenhessék -bennük valaki. De akármilyen vakmerőek is ezek a ruhák, annál -kedvesebbek, annál szebbek ők maguk! És milyen édesen tudják csiripelni -azt a szegény magyar „r“ bötut! - -Sully Prudhomme jut eszembe. - - S’il n’était rien de bleu que le ciel et la mer, - De blond que les épis, de rose que les roses, - S’il n’était de beauté qu’ aux insensibles choses, - Le plaisir d’admirer ne serait point amer. - -Ah, nemcsak az ég kék, vannak kék szemek is! Nemcsak a kalász szőke, van -szőke haj is! És nemcsak a rózsa – olyan, amilyen, vannak rózsás arczok -is! Hej, nemcsak az élettelen dolgok szépek! És bizony, oh ifju -testvéreim Erasmusban, ha gyönyörködtök ezekben a szép kis -teremtésekben, akiket Gyp szerint ötvenkét gombos pánczél védelmez, a -gyönyörüségtek nem lesz minden keserüség nélkül! - -Vagy tán éppen abban van a legfőbb varázsuk, hogy – lehetetlenek?! Hogy -messzire vannak, mint a kék ég maga?! Hogy ha egyiküket-másikukat ugy -láthatjátok is nagyratörő álmaitokban, mintha ruhájukon csak egyetlen -gomb volna, mely elszakadhat – még akkor is megmarad az a tudatotok, -hogy feleséget nem választhattok közülök?!… Meglehet. A megismerhetetlen -vonzó ereje maga is megmérhetetlen. De ha a nyugtalanitó érzésben, az -izgalomban, melyet ez a tudat okoz, nem tudtok találni némi édességet -is, nem érdemlitek meg, hogy Isten megáldott s megvert a „plaisir -d’admirer“-val. - -* - -… Csöngetnek. Az istállóval szemben, a kis jelző pózna czin-lapján -kiperczegtetik az induló lovak számait, s a versengő előkelőségek, -Sphynx-arczu lovasaikkal a hátukon, lépésben indulnak meg a pálya felé. -Oda át már nagy a sürgés-forgás. A mázsáló a nagy jelzőkön is kirakatta -azóta a számokat, meg a jockey-k neveit s a vándorlás a pénztárak felé -megkezdődött. A bookmakerek kalitkája körül kiváncsiak raja, s odabenn, -a rácson belül, javában járja az „adsza-nesze“. A közelben eszmecserék a -kurzusról. „Csak másfélszerest ád!“ – „Okosabb volna az outsiderre -tenni.“ – Tulnan, a második helyen, őrült tolongás a kis totalizatőr -körül. Ott lelkes hivei vannak egyik-másik jóképü jockey-nak. -Próbagalopp – egy-egy villámlás a játékosok agyvelőin át, s mialatt a -lovak szép lassan utra kelnek ama pont felé, ahonnan indulni fognak: -emitt, az ember-áradatban, nagy nyüzsgés-mozgás kerekedik, csoportok -kanyarodnak „jobbra át“, a nagy pénztár tájára, pénzes kis gnómok -száguldanak czimborától-czimborához, hol erre, hol arra, s a -katona-banda mögött, mely tul a pályán, a vasárnapi nép szomszédságában -muzsikál, a Sátán hegedülni kezd. - -Elbámészkodol ezen a forgatagon. „Mily eszeveszett rumli!“ – szitkozódol -magadban. Könyveid megtanitottak rá, hogy a játék bün és ostobaság. -Szinte látni véled, hogy minden játékost egy-egy Bertram vezet. És -egyszerre azon veszed észre magadat, hogy te is ott vagy, ahol a -többiek. A láz elragadt rád is. Megtanulod, hogy nem kell szigorunak -lenned. - -És, végre is, hátha tévedsz?! Hátha ez a játék se rosszabb, mint az a -többi más játék, amelynek komoly nevet adsz?! S mit tudod, hogy a -primitiv természeti müködéseken kivül nem játék-e minden egyéb a -világon? Honnan tudod, hogy nem puszta játék-e: a vitatkozás az „én“-en -és a „nem én“-en, az „idealizmus“-on és a „realizmus“-on, hogy nem -játék: a komoly katonásdi, az ankétesdi és az alkotmányosdi?! Tudja-e -közülünk az, aki a legtöbbre viszi, hogy komoly dolgot mivelt -halhatatlan munkáiban? Szegényes labdák vagyunk láthatatlan tündérek -kezében; soha se tudjuk: nagy dolog-e, mikor egy impozánsat ugrunk? - -Tréfán kivül, ez a gyerekes koczkázata az anyagi jónak, amit játéknak -nevezünk, csak a regényekben és a szindarabokban aljasitja el az -embereket. Igazában ugy szokott lenni, hogy akik a nagy veszteségek -idejében aljasságokat követnek el, azok már előbb is aljasok voltak, -csak alkalmuk nem volt képességeik kifejtésére. Alighanem ugy lesz a -játékkal is, mint a borral (Mirza-Schaffy szerint). Attól függ, hogy ki -játssza?! Ugy tetszik, hogy „az ördög ital“-ából is: - - Sprudelt Gift und süsse Labung, - Sprudelt Schönes und Gemeines: - Nach dem eig’nen Werth des Zechers, - Nach des Trinkenden Begabung. - -Épp ugy lehet szépen játszani, mint szépen diplomatizálni, vagy szépen -élni. És olyan képzelhetetlen-e az eset, mikor a játék vágya csak a -lélek egy nagyon érthető effort-jából fakad, hogy felhasználja s -szolgájává tegye az emberi ösztönök legnyomorultabbikát, a bir-vágyat, a -czélból, hogy olyan pillanatokat szerezhessen magának, melyek felejtetni -tudják vele a lét összes nyomoruságát?! - -* - -… Hollá, a tribünre! Már mindenki fenn van. A messzelátók neki szegezve -annak a pontnak, ahol négy ló ficzánkol. Uj csöngetés. A starter -zászlója megbillen, már jönnek! Körülfutják a görbét s befordulnak az -„egyenes“-be. Persze, „az én lovam“ leghátul van; azt a versengőt, -amelyre egy könyv-moly fogad, valami ismeretlen hatalom okvetetlenül -megbénitja. Harangcsengés: no most!… A szomszédaim vadul kiabálják annak -a lónak a nevét, amelyre fogadtak, mintha ez a biztatás előbbre segitné -a szegény párát!… Hanem a favorit is le van pipálva: az a ló győzött, -melyről előbb az egész publikum elvégezte, hogy „nincs formában“. Most -azonban egyszerre kétségtelenné vált, hogy ő a legkomolyabb konkurrens a -Derbyre. Oh, a Siker! A rómaiak, akik ezt az égi személyt Victoriá-nak -nevezték, aligha hitték, hogy egyszer e fél-istennő kultusza meg fogja -haladni a többi égi lényét együtt véve. - -Természetesen, mi alig látunk különbséget a győztes és az utolsó között. -De ha még egyszer, ha többször látjuk őket futni, rájövünk, hogy egyéni -vonásaik is vannak. És fölfedezzük, hogy a ló nem olyan ostoba állat, -mint a hire mondja. Sőt mind megannyi egy-egy érdekes individium. -Karakterükben, temperamentumukban, külsejükben épp olyan különbözők, -mint az emberek; csak szem kell hozzá, mely meg tudja látni ezeket a -különbségeket. Utoljára azt is észre vesszük, hogy jellemükben -ugyanazokat a kombinácziókat mutatják, mint az emberek. Csak a -Plutarchos-uk vagy a Tallemant des Réaux-juk hiányzik. Régi -lóversenylátogatók például emlékezhetnek rá, hogy _Abonnent_ -határozottan büszke volt. Nem türte az ostorcsapást. Addig, mig nem -érintették, jött szépen, kiváló tehetsége szerint, de ha oly hévvel -találták biztatni, hogy méltósága csorbát szenvedett, a szentnek se ment -tovább. _Buzgó_ meg, különösen fiatalabb korában, kishitü volt. Fényesen -tudott nyerni, de csak vezetve; ha „várásra“ lovagolták, s valamelyik -czimboráját maga előtt látta, elcsüggedett. Eleresztette fülét-farkát, s -az napra vége volt. _Biró_-ban komédiás-természet lappangott. -Szeszélyes, lusta teremtés volt; s csak akkor érezte magát elemében, ha -meglepetéseket, „coup de théâtre“-eket mutathatott be. Ilyenkor nem -lehetett vele birni. Mindig osztentanczióval, hirtelen hihetetleneket -nyulva, váratlanul győzött. S két ilyen diadal között, gyönge -versenytársak mögött, utolsónak szokott bekullogni, nagy ravaszul. S ki -ne emlékeznék a szegény _Viadal_-ra? _Viadal_-nak az volt a mániája, -hogy csak canterben szeretett győzni, „már föltartva“, szóval -dicsőséggel. Néha, mikor csak erőfeszitéssel győzhetett volna, -szégyenkezve osont el a birói páholy előtt, elbujva hozzá nem méltó -versenytársak mögé; ellenben, mikor legerősebb ellenfeleivel küzdött, de -fölényét érezte, ugy jött, mint a mesék táltosa, közelébe se lehetett -jutni. Szerette ragyogtatni a fölényét s gyülölte a „struggle for -life“-ot. Ugy találta, hogy nem érdemes azért élni, hogy csak a szénáját -és a zabját keresse meg „az ember“; ugy találta, hogy csak a nagy -diadalok mámora érdemli meg az életet. _Viadal_-ban egy költő lelke -lakott. - -(1890.) - - - - -KIS FIUK, KIS LEÁNYOK. - -Tudok egy franczia verset, mely rimekben nem valami gazdag s -emelkedettség dolgában sem éppen mintaszerü, de oly általános és örök -életü igazságot fejez ki, hogy igazán érdemes néha-néha ujra nyomatni. -Hangzik pedig az egész következőképen: - - Lorsque deux élèves du Conservatoire - Rencontrent un élève du Conservatoire, - Cela fait trois élèves du Conservatoire, - Enchantés, ravis, bien contents de se voir - Très loin, bien loin, fort loin du dit Conservatoire. - -Nem merem leforditani, mert az eredeti szépségeiből bizonyára csak kevés -maradna meg kisérletemben. De prózában és szabadon körülbelül annyit -jelent, hogy: mikor két konzervatóriumi növendék találkozik egy -konzervatóriumi növendékkel, akkor három konzervatóriumi növendék van -együtt, akik mind el vannak ragadtatva s fölöttébb örvendeznek azon, -hogy a nevezett konzervatóriumtól távol, igen távol, igen-igen távol -láthatják egymást. - -Ez a vers jutott eszembe, ahogy a multkor, a Svábhegyen iskolás -gyermekek csoportjára bukkantam. Nagy vidámságban voltak szegények, hogy -iskolájoktól messze találkoztak, nem tudom hány száz lábnyi magasságban -a tengernek és minden gyermek-idomitó intézetnek szinvonala felett. Hogy -iskolás gyerekek voltak, onnan tudom, mert tanulmányos dolgaikról -beszélgettek, ugy, amint nehéz, rossz álmokról, lidércznyomásról szokás -beszélgetni. Szerencsés kor! Csak arra gondoltak, hogy tul vannak egy -évi keserves roboton, arra nem, hogy pár hónap s a rókatáncz ujra -kezdődik. - -Pedig, e szünetnek, mely alig pár napja kezdődött, nemsokára, két rövid -hónap multán, vége. Megint befogják őket abba a szelidebb fajtáju -taposómalomba, melyet iskolának neveznek; s amit az idén jól-rosszul -kezdtek, jövőre folytatni fogják. Szeptemberben a szülői gondoskodás -ismét foglalkozni fog velök egy teljes napig. Most még senki se gondol -velök, ha csak a közoktatási minisztérium nem, ahol egy sereg dologtalan -fogalmazó mindig azon töri a fejét, mi módon lehetne a tanulási -tervezetbe még egyet-mást beszoritani, noha ez a két hónap ép a -legalkalmasabb idő volna a szegény kis Smike-ok jövendő sorsát -meghányni-vetni. - -Mert ők maguk ugyan nem gondolkoznak a sorsukon. Az én svábhegyi -czimboráim is olyan vigasságnak adták magukat, mintha a mártiromságnak -örökre vége volna. Milyen könnyüvérüek és milyen – gyanutlanok! Igazán, -cet âge est sans-souci. S irigységgel vegyes csodálkozással hallgatom, -amint elidétlenkednek egymás között. - -Nyolcz-tizenegy évesek: a gyermekek hálátlan korában vannak. Abban a -korban, mikor az emberi lény a legesetlenebb, s a teremtés minden -állatja közül leginkább emlékeztet arra a csunya valamire, ami még nem -béka, de olyan béka-szerü. Szeretem a gyermekeket, ha e válságos időben -vannak, talán azért, mert ilyenkor az ördög sem szereti őket. - -Gyönyörködve nézem az idomtalan kis lányok suta mozdulatait, s a lőcsös -fiu-gyermekek paraszt-tréfáit. A lányokon még minden csupa -aránytalanság: minden egyes testrészük ormótlanul nagy az egész kis -testhez képest, minden vonásuk tulságosan határozott, az egész alaknak -fejletlenségéhez viszonyitva. Hogy ebből az eleven tökéletlenségből lesz -majd valaha a teremtés utolsó szava: a szép női test! – alig tudom -elképzelni. A fiuk, ha lehet, még ocsmányabbak a leányoknál. Kora-vén -fejet hordoznak szánalmas, kis törzsükön és e visszásságban van valami -ijesztő, de van valami groteszk is, ami Teniers „Bucsu“-jának nevetséges -törpéire emlékeztet, azokra a fejenagy, keszeg alakokra, melyeken a -czingár tagok és a roppant kupak nem hordozzák magukon a betegség, az -öröklött mizériák rémitő jeleit, hanem nevetve és nevetést keltően -vádolják a bóbiskoló természetet. Mindannyian esetlenül, kellem, forma -és czél nélkül mozognak, mintha minden áron dolgot akarnának adni friss -erejü, félszeg tagjaiknak; s bizonytalan, tétova járásukhoz, éretlen -testalkatukhoz sehogysem illik tekintetüknek biztossága, szemüknek -elevensége, okossága, mondhatni: öregsége. E szemekből már a jó és -gonosz megismerésének vágya csillámlik ki; s ugy tetszik nekünk, mintha -az értelem, mely belőlük kisugárzik, aggasztó rohamossággal fejlődött -volna a hitvány testnek rovására; e kis szörnyek megannyian ugy tünnek -fel előttünk, mint akikben a gondolkodó ember már régen nyakára hágott a -cselekvő, az akaró embernek. S talán azért oly csunyák, mert a természet -valamivel meg akarta bélyegezni vétkes kiváncsiságukat. - -Természetes, hogy a semleges nemü, szoknyás kis lények, s a kamaszodó -fiuk, ha egymás közt vannak, sokkal élénkebb társalgást folytatnak, mint -akármilyen szelid ellenőrzés mellett. És e társalgásban a nem sejtett -kontempláló találhat némi élvezetest is. Mert egyformán érdekes az is, -mennyiben majmolja ez a miniatür társaság a nagyot, és az is, milyen -különbségeket hoz létre (a társalgás formáját illetőleg) a korban való -fogyatkozás, ellenére mindannak, amit a jó nevelés ez apró lényekre is -ráparancsol. Ime valami, ami legelőbb, az első pillanatra feltünik. -Hiába a leggondosabb nevelés, azt az udvariasságot, melyet a felnőtt -ember (a legalsóbb osztálybeli is) tanusit a nő iránt, a gyermekbe -lehetetlen beleoktatni. Megtanulhat bizonyos formaságokat, a felfogást -azonban (a gyöngébb nemnek tartozó hódolatról) nem teszi magáévá egész a -serdülésig, mindaddig, mig a _nem_ megszünik puszta fogalom lenni, s -mindaddig, mig a leánykában nem sejti az asszonyt. Egyik kétségtelen -jeléül annak, hogy minden illem és udvariasság csak az érzékiség -fügefalevele, abban az időben, mikor az érzékiség még nem ébredt fel, a -serdületlen fiunak (minden beléje vert jó modor ellenére) a kis leány -csak egy megvetett, tökéletlenebb (mert gyöngébb) czimbora, akire a -legtöbb élcz pattog, akivel szemben legkiméletlenebb, a legkevésbbé -gyöngéd. A kis leány már korábban mert a serdülés nála korábban -kezdődik. Egyenlő koru s különböző nemü gyermekeknél (leányoknál, akik -respektálja a még fel nem ébredt férfiasságot is, talán már közel vannak -a kritikus időhöz, s fiuknál, akik még messze vannak a serdüléstől) ez -valami különös visszásságot idéz elő, az érintkezés formájában. Nincs -nyersebb lény, mint egy tizenegyéves fiu, s nincs alázatosabb, -hódolatra, megadásra hajlandóbb teremtés, mint egy tizenegyéves leány. E -jelenséget nem szokták eléggé megszivlelni, pedig nem jelentéktelen a -nevelést illetőleg. De általában, senkivel sem foglalkoznak kevesebbet, -mint egy ilyen kellemetlen, kamaszkodó lénynyel, akire pedig, mivel -leginkább nyilt minden benyomásnak, legjobban kellene vigyázni. - -És ha nagyon keserves is velük foglalkozni, az a fáradság sem lehet -minden öröm nélkül. Az értelem (a legelső időket kivéve) sohasem -fejlődik gyorsabban, mint épp ebben a korban. Ki nem vette észre, hogy -ily koru gyermeknek a megfigyelése és viccze több, mint mikor felnő? -Hogy kinevetnek bennünket véneket s mennyire a fejin találják a szeget! - -Ami engemet illet, nincs rancune-öm, s szeretem őket, mert már a küzdő -embert látom bennük, nevetségesen kicsinyitett embert ugyan, de a -fődologban: az életrevalóságban már bevégzett, készen álló valakit, a -küzdő ember minden bünével, s minden jó hajlandóságával. - -* - -Minthogy annak idején nekünk is meg kellett ismerkednünk a permutácziók -és variácziók rejtelmeivel s más eféle hasznos dolgokkal, elvégezzük, -hogy annak a nemzedéknek, melynek majdan átaladjuk az élet fáklyáját, -szintén ki kell állnia a türelemnek eme tüzpróbáit. És ezeket a mindenre -fogékony, rendkivül receptiv hajlamu lényeket átadjuk (többé-kevésbbé -egész napra, néha egészen is) egy nagy kaszárnyának, melynek megvannak a -maga sajátos erkölcsei, (az _erkölcs_ szó itt lucus a non lucendo), hadd -idomítsák őket olyan edzett legényekké, a kikben később se a -permutácziók, se egyéb iskolai mikrobák kárt ne tehessenek. S ha -némelyikünk érez e miatt valami gyönge lelkifurdalást, a benső szózatot -elnémítjuk azzal a megnyugtató tudattal, hogy Newton kéttagi tantéte -nélkül később úgy se lenne hivataluk, a mi tudvalevőleg a lakásbérrel s -egyéb járandóságokkal együtt a legfőbb világi jó, s végső czélja minden -emberi törekvésnek. - -S az idomítani való lényeket, a kiknek nyilt, eleven esze eleinte reagál -minden tudományos baczillus ellen, igyekszünk jó korán kiüldözni a -fészekből, mert mikor még egészen kicsik és gyöngék, mégis csak -erőtlenebb az ellentállásuk. - -A madár, ha terhére van a fiókája, egyszerűen kitúrja maga mellől. Az -ember, a kinek terhére van a porontya, szebb módon igyekszik szabadulni -tőle; s e végből – évszázadokon át – különböző intézményeket talált fel. -Először az egyetemeket, később a közép- majd a népiskolákat, végre a -kisdedóvókat. Nemsokára talán már a csecsemőktől is szabadulni kiván, s -ide s tova látom már az időt, mikor az Erzsébet-téri sétányból s egyéb -dajkasziveknek kedves helyekből szintén állami intézmény lesz, mely -majdan előkészít a magasabb czélú kisdedóvóra. Lesznek eminens és hanyag -csecsemők, mely utóbbiak, ha nem oly térképeket festenek a -fehérneműikre, a milyeneket a felállítandó intézet szabályai -megkivánnak, elvesztik ama jogukat, hogy később doktorátust tehessenek. - -Ma még nem haladt ennyire a czivilizáczió. De már láthatni iszonyatos -nagy táskákkal olyan gyerekeket, a kik még nem tudnak járni, csak -ődöngnek, a mint a czirkuszokban és hippodromokban láthatni idomitott -galambokat, a melyeket tüzes abroncsokon ugratnak keresztül. - -S azért hiába mondaná valaki akármelyik apának: – Ne adja a gyermekét -iskolába öt-hat éves korában. A munka, melyet ott rászabnak, képtelenül -sok az ő kis erejének, nem is beszélve arról, hogy ott nem azokat a -lelki tehetségeit fejlesztik, a melyek már megvannak, hanem azokat a -képességeit erőltetik, a melyek még csak ezután fejlődnének ki, ha előbb -a bölcsek Módszer-e csiráiban el nem pusztitaná ezeket. Legyen, ne -szóljunk róla, hogy az iskoláknak, mint a börtönöknek, speciális -nyavalyáik is vannak, de gondolja meg, hogy ha gyermeke nem pusztul is -el az erejét meghaladó munkában: akkor fog kidőlni a túlságosan súlyos -iga alól, mikor a munkának tulajdonképeni ideje elérkeznék. Akadályozza -meg, hogy a gyermekéből proletár váljék, a ki élete egy jelentékeny -részét egy kétes becsű czélnak áldozza, csak azért, hogy aztán, pár -lépéssel a czél előtt, fáradtságtól kimerülten hulljon össze. - -Nem ilyen szavak, a Bossuet ékesszólása is hiába való volna. Melyik apa -nem gondolja, hogy az ő gyermeke erősebb, eszesebb, jobban munkabíró, -mint a többi valamennyi? Azért apa, hogy kivételnek higyje a magzatát, -azért csillag az a gyermek, hogy ragyogjon. S azután persze – a nagy -verseny! - -Mert hogy később a versenyre képes legyen, hogy fölülkerekedhessék a -többin, a kik számtalanok, hogy egy szóval megélhessen: a lehető -legkorábban munkához kell látnia. A mint a teher mindig nagyobb, a -munkaidő is, a Jákob próbaideje is mindig hosszabb. Az a gyermek, a ki -még ma alig tud a maga lábán bemenni az iskolába, az „életútnak ép -középfelében“ lesz, mikor megengedik neki, hogy igazán a maga lábán -járjon. Mert nálunk nem az a törekvés, hogy minél több embernek lehetővé -váljék a szellemi előhaladás, hanem az, hogy minél sikeresebben -visszariasszák azokat, a kik a magasba kivánkoznak. Úgy látszik, csak -akkor lesznek csizmadiáink, ha majd az ügyvédi vizsgálatokon a felsőbb -mennyiségtanból is kérdezgetni fognak. Sőt meglehet, a versenyt később -úgy meg fogják szorítani, hogy az unokáink közül csak az juthat -kvalifikáczióhoz, a ki (mint a mesékben a kalandos herczegek a királyok -rébuszait) meg fogja fejteni a közoktatásügyi miniszter találós meséit. - -Oberländernek van egy gyönyörű rajza, mely a „jövő századbeli -gyermekek“-et ábrázolja. Nyavalyás testű, elkényszeredett, idomtalanul -nagy fejű gyermekek, a kik járni nem tudnak, csak csúsznak, nyüzsögnek -egy óriás könyvtáron: az álványokon, a könyvek között, a polczok -tetején, mintha rovarok s nem emberi lények volnának. Mások lent a -földön vonszolnak maguknál négyszerte nagyobb foliókat; egyik-másik -belebújt egy-egy roppant könyvbe s ott tanul nagy kínnal, alig birva -tartani, néha-néha el is ejtve túlfejlődött, iszonyú fejét. - -A szatira pompás; de a nagy fejeket nem lehet egész komolyan venni. Mert -a milyen nyilvánvaló, hogy a modern tanítási rendszer tönkre teszi a -gyermekek testét, ép annyira kétséges, hogy valami feltünő szellemi -fejlődéssel járna. A mint hogy nem is élhet egészséges agy a nagyon -silány testben. - -Például a nálunk elfogadott tanítási rendszert kissé kompromittálja -néhány – véletlen?, a mit mindenki észrevett. Hogy a mióta a német nyelv -tanulása az iskolában kötelező, az emberek nem tudnak németül; hogy az a -generáczió, mely az imént nőtt fel, s melybe már az iskolában igyekeztek -beleverni a franczia nyelvet, nem tud francziául, míg az előbbi, melynek -a franczia nyelv tanulása csak privata diligentia volt, többre vitte; -hogy a közjogot azóta tudják legkevésbbé, mióta ennek a tárgynak a -hallgatása az egyetemen kötelező, és így tovább, mert folytathatnám. De -hát „a tudás nem áldás“, és az iskolának nem ismeretek terjesztése a -legfőbb czélja. Legyen. Hanem abban mégis van valami megfigyelni való, -hogy bizonyos idő óta, s ép azóta, mióta az iskolás gyermekeknek a -szellemi munkával való túlterhelése oly képtelen arányokban növekszik, a -szellemi munkásságnak csaknem összes térein minden új generaczió -gyöngébbnek bizonyul a megelőzőhöz képest. Bizonyságaim: a -természettudomány, a történelem, a nyelvészet művelői már jó hosszú idő -óta. Ne tekintsenek a néhány kivételre, s hasonlítsák őket egymáshoz -összeségükben. - -Külföldön, a hol különben nem félnek attól, hogy a műveltség nagyon el -talál harapózni, nem restelnek mozogni a czélból, hogy az iskolás -gyermekek terhén könnyítsenek. Nálunk nem szabad e terheken könnyiteni, -mert több szükségünk van csizmadiákra, mint tudósokra. Vajjon? A mi -engem illet, nem vagyok bizonyos benne. - -(1890.) - - - - -ASZFALT BETTI. - -– _Egy ifju költő levele a másikhoz._ – - -… az orgiákba ne vidd a szivedet! _Théodore de Banville_. - -„Ej ej, kedves Tantalus ur, tisztelt kollégám, ön egy idő óta sokat -foglalkozik Aszfalt Bettivel. - - Sans doute il est bien doux de voir danser Bathyle, - Aux sons entrecoupés des flutes de Sicile… - -a mint Louis Bouilhet mondja. (Nagyon szeretem Louis Bouilhet-t, mert -műforditóink még nem keritették a hatalmukba.) Hát persze, kellemes -látni, kivált kitünő ebéd után, a mint Betti égnek emelgeti fedetlen -lábait, a zongorának, a szegények hangszerének, szomoruan henczegő -hangjai mellett. És még kellemesebb hallgatni a sanszonett tündérének -mesésen ordináré hangját, a mikoron a divatos utczai kuplét rikoltozza -el. Ó, ezek a mennyei repedt-fazék hangok! Az ember azt hinné, hogy -Tabarin feleségét hallja, a kiben a végzet kegyelméből egy fiákkeres -vére csörgedez! Szó sincs róla, ez a mulatság a modern gavallérok méltó -élvezete. A modern ember, miután belecsömörlött a sok finomságba, s -eltelt a delikát dolgok élvezetével, megkivánja a _canaille_-t, az ő -mulatságaival s az ő Vénusaival egyetemben. Igy mulathatott a derék -Lucretius, a kit tudvalevőleg a tulságosan használt cantharidine -veszített el, a miképpen ön mulat, tisztelt Tantalus ur, s igy -kiálthatott fel, miután fenékig üritette krétai borral telt serlegét, – -miközben syriai sáfránnak illata szállongott a teremben –: Évohé! Éljen -a szenny! Éljen a sár! – a miképpen ön kiált fel, reggeli öt óra felé, a -_Folies Funambulesques_-ben: Hab’n S’ ’n Idee?!! - -Csakhogy Lucretiusnak akkor már nem volt semmi veszteni valója, s -bizonyos ön abban, tisztelt Tantalus ur, hogy már ön se veszíthet -semmit? Hogy ez a vég kezdete? S hogy jöhet az özönviz? - -Természetesen, mikor ön vasárnap délben végig sétál a váczi-utczán, -büszkén mint Artaban, ragyogó _haut de forme_ kalapban, fehér szegfűvel -a gomblyukában, annak az embernek a nyugodt, öntudatos lépteivel, a -kinek számára Havannában lázasan gyártják az _Exceptionales_-t, a -mikoron ön kabátja remek szabásának teljes tudatában egy gondolatokkal -terhes, szóval kifejezhetetlen pillantást vet a kirakatokban pironkodó -mennyasszonyi kelengyékre, akkor tisztelt Tantalus ur, bizonyára sértés -volna föltenni önről, hogy még lehet vesziteni valója is, hogy még nem -élvezett mindent, hogy a földnek vannak örömei, melyek ön előtt még -ismeretlenek, de annál kivánatosabbak, hogy végre lakozhatik önben némi -rejtett, takargatott, szégyenlett valami, a mi különben önnek a -legértékesebb tulajdonsága, egy kis naivság, hogy a nevén nevezzem?… - -Mindezt bizonyára sértés volna föltenni önről, mikor a mondott -időpontban áprilisi felöltőjét mutatja be a nagyvilágnak, s mikor az ön -változatlanul közömbös arcáról félreismerhetetlenül le lehet olvasni a -Theophile Gautier ismeretes mondatát: „Semmi se jó semmire, és nincs is -semmi; különben minden megtörténik, de ez mélységesen mindegy.“ - -De hát akkor, tisztelt Tantalus ur, mikor otthon a pihenés egy -éjszakáján, leveti az álorczáját, mikor minden póz nélkül bebujik az -ágyába, s mikor annak tudatában, hogy ön jelenleg csak egy puczér, -satnya, disztelen test, egy czigaretta mellett elgondolkozik arról, a -mit a Tegnapelőtt, a Tegnap, és a Ma állhatatosan megtagadtak öntől, s a -mit ön, egyedül lévén, nem szünik meg a Holnap-tól könyörögni, -alázatosan, félénken, mintha nem is ön lett volna a déli Artaban, vajjon -akkor is azt gondolja-e hogy önnek nincs már veszteni valója? - -Vajjon nem jut-e eszébe, hogy az a Mult, melynek sötét homlokkal csapja -a reklámot, csak a Trublot kalandjaival van tele, hogy a Jövő önnek még -mindennel adósa, s hogy önnek még eddigelé a Végzet nem adta meg azt, a -mi kijut minden napszámosnak, s kijut a jámbor közkatonának, a ki -vasárnap délután kézen fogva ballag ki imádottjával a városligetbe, erre -a kopár, nyomorult mezőségre, mely mindenre emlékeztet, csak Artemis -berkeire nem. - -Vajjon megvallja-e magának, tisztelt Tantalus ur, a pihenés e ritka -éjszakáin, hogy ön a gonosz tréfák mestere, a rossz helyek hőse, -kicsufolója az egész világnak, s fumigálója az egész női nemnek, hogy ön -tulajdonképpen egy igen-igen szegény ember, a nélkülözők -legszegényebbike?! - -De hát kicsoda ön voltaképen, tisztelt kollégám? - -A naczionáléja igy szól: „huszonöt éves, nőtlen, óradíjas tanár a XI. -ker gimnáziumban“, s hozzá tehetem, hogy: szerzője egy vers-kötetnek, -melyet a jó barátok serege uni sono remeknek nyilvánitott, tizenkét -tárczában és huszonegy apró hirben. - -Ah milyen telides tele volt ez a könyv a pogány szerelemmel! Egész sereg -Phryné és Lais mosolygott ki a sorok közül; s a megénekelt szépek közt -ott trónolt Thais, Thais, a minden hetairák királynője, szőke hajában a -hires ibolyákkal, melyek mintha csak halványabb kék szemek lettek volna, -Thais, csodás fényű, kék szemeivel, melyek mintha csak ragyogó ibolyák -lettek volna… Ah, mily tüzes, pompázó, lármás szerelmekről mesélt ez a -könyv! Hivalkodó verseiben minduntalan megszólalt az érzéki szerelem -ujjongó danája; s az egész egy roppant dithyrambus volt a forró csóku -Cythere tiszteletére. - -És mindez hazugság volt, tisztelt kollegám; költői ábránd, irodalmi -affektáczió. Az érzéki szerelemnek azt az édes mámorát, melyet oly -fényes szavakkal irt le, ön csak Catullus és Propertius által ismerte -meg: azok, a kiket ön szeretett (ha ez a szó itt nem szentségtörés) -lelketlenűl adták át magukat az egész világnak; a hetairák, a kiket ön -látott, a vágóhídra lépegető marhák csöndes rezignácziójával vitték a -vásárra fonnyadó karjaikat. - -S mi, a kik, mikor ön lehetetlen szegfűjével végig pompázik a váczi -utczán, azt hisszük, hogy most, valahol messze, egy csapat várkisasszony -sorvad ön miatt, mi mindnyájan csalódunk. Ön a költő, nem ismeri a -szerelmet, legalább nem az egész szerelmet. S hogy ha véletlenül, talált -az útszélen valami olyat, a mi szerelemnek tünt fel egy-egy pillanatra, -ez csak olyan szerelem volt, a melyért nem volt érdemes lehajolni. - -Hogy ki ennek az oka? Hát ön. Vagy ha úgy tetszik: a végzet. Önnek két -nagy ellensége volt: a szegénység és a könyvek. - -Ó, ez igen sok huszonöt éves embernek az esete. A könyvek nagy és -mélységes gyönyört adnak oly szeretőknek, a kik tudnak bánni velök, de -nem nevelnek hódítókat és nem nevelnek világfiakat. A könyvek félszeggé, -ügyetlenné, kételkedővé és félénkké nevelik az udvarlóikat; a könyvek -bizalmatlanná tesznek az asszony és bizalmatlanná önmagad iránt. A -szerelem országába csak a gondtalannak, a merésznek és a hivőnek van -bejárása, s te habozó, ijedős, szkeptikus vagy. És a szegénység, mely -igazi életednek egy nehány rövid esztendejében rákényszerített a túlon -túl való dologra, mely lefoglalta minden idődet: ezzel megfosztott -azoktól az alkalmaktól is, melyekben kisértésbe jöhettél volna: -kirohanni könyvbölcseséged kinai falai közül. A szerelem követelő isten, -azt kivánja, hogy: „Idegen isteneid ne legyenek én előttem“ S te, mikor -egyszer-egyszer megindultál a nagy vállalkozásra, a félútról csüggedten -tértél vissza könyveid közé. Lassankint aztán beletörődtél a -nélkülözésedbe. S egyszerre azon veszed észre magadat, hogy az a világ, -melybe kivánkoztál, meg a tied, két külön világ; hogy azoknak a nyelvén, -a kiktől a boldogságot remélhetnéd, te nem tudsz beszélni; hogy egy -fiatal leányhoz nincsen mit mondanod, a mint nincsen mit mondanod egy -szerecsenhez; hogy a mikor szóba kell állanod egy ilyen fiatal -leánynyal, csak azon töröd a fejedet, miképpen menekülj… És menekülsz, -szegény ember, pedig talán a tulajdon szerencséd elől menekülsz. Nos, ha -igen, akkor már el vagy veszve. S akkor már meg van irva, hogy ötven -esztendős korodban feleségül fogod venni a gazdasszonyodat, mint János -Jakab. - -Ez az eset számtalan huszonöt éves könyvmolynak az esete, s egy kissé az -öné is, tisztelt Tantalus uram. Az ön kázusát nem látom ugyan ilyen -vigasztalannak (a szegfű bizalmat gerjeszt bennem), de hogy a baj meg -van önben is, arra épp Aszfalt Betti a tanum. - -Mert, hogy az ön gondolatai minduntalan visszaszökdécselnek a sanszonett -tündérére, ez mutatja, hogy a baj már elfogta önt, hogy tudatában van a -szerencsétlenségének s hogy ágaskodik ellene. - -Látni való, hogy a józanság éjszakáin, mikor a dőzsöléstől kimerülten, -álmatlanul hánykolódik ágyában, nagyon, de nagyon érzi a nélkülözését. S -ilyenkor titkon, lopva bevallja önmagának, hogy egész életéből -rettenetesen hiányzik valami, a legfőbb, az, a mi nélkül élni nem -érdemes, egy női lény. - -Egy női lény, a ki a milói Venusra emlékeztesse önt, s a ki soha se -juttassa eszébe a Cytherének tett profán áldozatokat. Olyan női lény, a -kiről, midőn eljő a rózsaújjú hajnal, nyomtalanul siklanak le a mámor -emlékei, mint Afroditéről a habok. Olyan női lény, a kivel szemben a -vágy soha sem hal el, hanem, mint a Főnix, mindjárt föltámad hamvaiból. -Az a női lény, a ki nem nyomorult árú, hanem a mindenütt jelen való -Léleknek egy misztikus része, az egyetlen kibetűzhető rejtély az örök -talányok közül… - -Igen, hiányzik önnek a női lehellet jótéteménye, az asszonyi hatodik -érzék gyöngéd figyelme, a tündér ujjak édes gondoskodása s az az -egyetlen, igazi intimitás, melynek a barátság csak hitvány paródiája. Az -az édes meleg, melyet nem adnak meg a májusi nap enyhe sugarai, az a -derű, az a verőfény, melyet egyedül hiába keres déli vidékek -olajfa-ligetében… - -Hiányzik önnek az a női lény, a ki nélkül meghalni átok, és élni -nyomoruság. - -S valjuk meg, magunk közt, kedves barátom, hogy mig látszólag a pálmák -után tör, valósággal soha sem szünik meg keresni az igéret földének -réteit, a hol azok a virágok nyilnak. - -Ebben az állandó hangulatban ön elég oktalan volt, meglátni Aszfalt -Bettit. Ez nagy könnyelműség volt, tisztelt uram. - -Sans doute, il est bien doux… - -Tudom, hogy Betti válogatós, hogy egy hajszállal jobb vagy rosszabb, -mint a többi kitagadott. Tudom hogy ma visszautasitja a gyémántot, -holnap pedig a szerenádot, a szeszélye szerint, mert értékesebbnek óhajt -látszani, mint a minő. Tudom, hogy van benne némi megkülönböztető -önfejüség, utolsó maradéka egy elfecsérelt distinctiónak. Tudom, hogy -Betti gonosznak született, a mint csak egy milliomok közül, s tudom, -hogy a perverzitás démoni alakjában már vonzó erő. S tudom végre, hogy -Bettinek csodálatos szeme van, mely mintha mindig egy elveszitett -paradicsomba tekintene vissza… - -De éppen azért azt mondom önnek, kedves barátom, hogy forduljon sarkon, -meneküljön s vissza ne nézzen többé, hogy úgy ne járjon, mint Loth -felesége. - -Mert jaj annak, a ki szerelmet keres ott, a hol csak temető van. - -A női szív rejtelmeiből ép oly keveset ismerhetünk meg, mint a -mennyboltozat titkaiból. De egyet-mást ki lehet olvasni innen is, onnan -is. - -Járatos ön a népszerű csillagászatban? Ha igen, úgy bizonyára tudja, -hogy a csillagok miriádjai közül a legközelebb van hozzánk egy rezgő -fényű kis csillag, melyet a _Centaur alfájá_-nak hivnak. A Centaur -alfája nagyon közel van a mi napunkhoz; egy kőhajitásnyira, mondanák a -mindenáron magyarok. Nos a Centaur alfájának a fénye, 79.000 mértföldet -számitva egy másodperczre, három és fél év alatt érkezik hozzánk. A -Sirius világossága meg éppen tizenhét évig utazik, a mig hozzánk ér; -pedig a Sirius is egy a szomszédjaink közül. De van olyan csillag is, -mely kialudt már századok óta, s fényének régtől fogva utazó sugarai még -folyvást és folyvást érkeznek hozzánk. Az a számtalan fény, melyet a -mennybolton éjről-éjre látunk, nem egykoru velünk; mindannyian más és -más multról beszélnek. Némelyik beláthatalanul messzi multról beszél. S -akárhány fénysugár, melyen éjente elgyönyörködünk, ott utazott már az -égen, mikor még a mi földünk nem is létezett. Az ég tele van kialudt -csillagokkal. Az a szem, mely először tekint föl a mennyboltra, nem -tudja őket az élő testektől megkülönböztetni, de a tapasztalt tekintet -már megismeri őket vöröses, füstölgő világosságukról. Ez a csillagok -haldoklásának a szimptómája a csillagászok szerint. - -Ezekről a kialudt csillagokról szól Auguste Dorchain-nek egy szép -költeménye, melynek a példázatát figyelmébe óhajtanám ajánlani, tisztelt -Tantalus uram. Szivlelje meg a példázatot; olyan ember mondja, a kinek -fején történt a dolog. - -Látod azt a csillagot – szól a költő – ott, közel a zenithez? Egykor -élet vala rajta; s a világában létezők alá voltak vetve az élet és a -szerelem örök törvényeinek. Aztán elhangzott róla minden hang, sugarai -kialudtak és most holtan bolyong az ürességben. De oly messze van, hogy -bár ezer év óta bolyg kihütlen és magányosan, utolsó sugara még most sem -hatolt le a földre. És igy ránk nézve semmi sem változott rajta; a -szürkület minden reggel elviszi s minden este visszaadja bizonytalan -fényét; senki se tudja, hogy meg van halva. Az aggódó matróz még mindig -keresi tekintetével, s még mindig úgy látja, hogy ott ragyog a -messzeségben; a tengerparton bolyongó, összeölelkezett párok rá -esküsznek, hogy álmuk örökkévaló lesz… Igy a nők között, a kiket utadon -találsz s a kiket élőknek hiszesz, hány van olyan, a kinek a szive meg -van fagyva! – Jó ember, a ki forró, hűséges szerelemről ábrándozol, ha -nem akarsz mindig és hiába szenvedni, válassz ki magadnak, mentül -hamarább, egy szeplőtelen leányt, s vedd el feleségül. Olyat, kinél a -szerelem virága csak most és csak érted kezd nyiladozni… És ne add át a -többieknek a te poéta-lelkedet soha, még csak egy napig se… Szegény -álmodozó, még szerelemnek vehetnéd az ő hideg és néma ölelésöket. Néha, -tisztának tetsző vagy rejtelmes pillantásaikban azt vélnéd, valami -különös láng ragyog fel… Vigyázz! A reflex még ott van a szemében, de a -lelkében nincsen többé tűzhely. Ó, mily bolond volna, a ki ezeket a -csalékony, ál-fényességeket tenné vezérlő világává! – Ne fordulj vissza! -– Ne nézz rájok többé! – Csak kialudt csillagokat láttál!“ - -(1891.) - - - - -AZ ELÁTKOZOTT FÜ. - -Megszégyenüléssel és köteles tisztelettel olvastam el azt a szigorú -itéletet, melyet a _Kaméliás hölgy_ nagynevű szerzője mondott ki ránk, -balgatag, javíthatatlan dohányzókra. Ezt a kemény kritikát Tolsztoj Leó -grófnak köszönhettük, a ki franczia nyelven könyvet adott ki _Az alkohol -és a dohány_ fogyasztóinak a megalázására. A könyvet még csak elviselték -volna a dohány barátai, azzal vigasztalódva, hogy: „Ki olvas könyvet?!“… -De azt a czikket, melyben Dumas fils ráduplázott a czipő-foltozó próféta -dörgedelmeire, már elolvasta az egész világ. A _Figaro_ eljár a -czivilizált földrész minden tájékára; s a hol ez a világlap megjelenik, -ott mindenütt sokat beszéltek erről az érdekes anathémáról. Annyi -bizonyos, hogy mióta I. Jakab, a tudós angol király, megirta -Misocapnos-át s mióta IV. Amurát karóba huzatta a tetten ért -dohányzókat: azóta, ama sok megtámadtatás közül, melyben a dohány -részesült, egy sem okozott nagyobb szenzácziót, mint a nagy orosz és a -nagy franczia kirohanása. Tabago füvének minden időben voltak nagyszámu -s konok ellenségei. Las Casas nem győzött eléggé álmélkodni a Columbus -és a Cortez embereinek ostobaságán, a kik – minden igaz ok nélkül – -jónak látták utánozni az indiánokat, s a szentnek mondott fű egy-egy -göngyölegét a szájukba vették és meggyujtották. S alig kezdték füstölni -az angolok a Sir Francis Drake legelső, Európába hozott dohányleveleit, -már megjelent egy gúnyirat: _Tabacco battered and the Pipe shattered_, -melyben az emberséges Josué Sylvester ugyancsak neki rohant a füstölés -hóbortos divatjának. És kevéssel rá, hogy Nicot János, a nagy műveltségű -diplomata, Medicis Katalin előtt a dohány gyógyító hatásairól tartott -előadásokat (a királyné füvének egyéb jó tulajdonságait még nem -ismerte): egész tudós tábor verődött össze, mely egyik kötetet a másik -után produkálta, hogy a megtévesztett emberiséget a dohányzás káros -következményeire figyelmeztesse. A félelmetesen tudományos Lepsius, -Braun, Courtigi és Fagon mesterek egymás után bizonyítgatták, hogy a -dohány kiszárítja a beleket, árt az agyvelőnek és megröviditi az életet. -A dohány nem pusztult bele ebbe a sok támadásba, de ma épp annyi -ellenséget számlál, mint hajdan. A mai támadók persze körülbelül -ugyanazt mondják, mint a régiek. Depierris doktor szerint a dohány -emésztési zavarokat, ideggyöngeségeket, szédüléseket okoz; árt a -tüdőnek, a gyomornak, a szivnek, a szemnek, a halló érzéknek, az -agyvelőnek, s különösen az emlékező képességnek. Beau doktor szerint a -nyelvrákot a dohányzástól kapni. Millot doktor azt erősiti, hogy a -mértéktelen dohányzás praedestinál az agylágyulásra. Johnston doktor -szerint a pipázás megrázkódtatja az idegrendszert. Rouillard és Mérat -doktorok úgy vélik, hogy a dohányzás hülyeséget idézhet elő. Szóval -meglehet, hogy még a lábfájásoknak is a dohány az okozója. Mindez -azonban nem akadályozza meg, hogy a Cubában gyártott 250 millió szivar -el ne fogyjon, s a dohányzás ellen koronkint megeresztett filippikák nem -igen csinálnak szenzácziót. Mert, úgy látszik, az ördög nem olyan -fekete, mint a milyennek festik; s a statisztika nem bizonyít a tudósok -mellett. Az egészségi viszonyok legalább sehol sem sulyosbodnak a -dohányzás terjedésének arányában; s az élettartam átlag-számát ez a -gyilkos szokás nem kisebbítette. Ha tehát egy-egy új ember akad, a ki a -dohányzás veszedelmével fenyegetőzik, az nem igen kelt föltünést, hacsak -ama társaságban nem, mely a dohánynyal való visszaélés korlátozása -czéljából alakult. De Dumas másféle nézőpontból kritizálja a dohányzást, -s anathémáját, melyet akkor dörgött el, mikor Tolsztoj könyve sorra -megszólaltatta a dohányzás valamennyi ellenségét, éppen ez teszi -érdekessé. - -Mert hogy a _Kaméliás hölgy_ szerzője mindig kártékonynak és -veszedelmesnek tartotta a füstölés örömét, ez már korábban is ismeretes -volt. A mikor „a dohánynyal üzött visszaélések korlátozására“ alakult -társaság megszavaztatta a dohányzásról Francziaország összes jelentékeny -iróit, ezek közül egynek a szavazata sem volt oly lesujtó a _vega_-kra -(a cubai nagy dohányültetvényekre), mint éppen a Dumas fils-é. A _Livre -des fumeurs_ feljegyezte az összes meginterviewoltak nyilatkozatait. S -ezekből kiderül, hogy a franczia irodalom kitünőségeinek igen nagy -többsége halálos ellensége volt a dohányzásnak. Jules Sandeau-t kivéve, -a ki azt tartotta, hogy minden férfi a ki nem dohányzik, tökéletlen -ember, nem is igen találkozott franczia iró, a ki _Villar y Villar_-nak -meg _Carjaval_-nak valami nagy barátja lett volna. A régebbiek közül -csak Théophile Gautier volt még a dohány pártján. Az ujabbak között meg -mindössze három nagy iró akadt, a kik dohányzóknak vallják magukat, s a -kik úgy nyilatkoznak, hogy eddig még nem volt okuk megbánni ily módon -elkövetett vétkeiket. Ellenben rendkivül sokan vannak közöttük, a kik -soha se vettek szájukba még csak egy czigarettát se s még többen, akik -valaha nagy dohányosok voltak, de életük utolsó éveiben keservesen -megbánták, hogy Havannára csak rá is gondoltak. Feuillet, Augier nem -győztek eleget panaszkodni, hogy mennyit kell szenvedniök, a miért -egykor oly istentelenül füstöltek. Edmond de Goncourt elbeszéli, mekkora -migraine-jei, mily sűrű szédülései, s mit én tudom, minő bajai vannak, s -mindez csak azért, mert fiatal korában úgy csibukolt, mint egy török. -Ezek a _mea culpá_-k tele vannak átkokkal, melyeket az idézett jelesek -csőstül zúdítanak rá a mérges, ördögi fűre. Ah, édes a szívása, de -keserű az utóize a gonosz _Villar y Villar_-nak! Pedig tán nem a szivar -gonosz, hanem az öregség. Ezek a panaszkodók, a „szánom-bánom“ -kijelentői, mind egy szálig öreg emberek. S bizony a vénség soha se -rózsás, jőjjön viharos vagy jőjjön kristálytiszta multra. - -Azok persze, a kiket a hosszú czimű egyesület megszavaztatott, -mindannyian csak higiénikus nézőpontból kritizálták a dohányzást, Dumas -fils-szel, a havannák legintranzigensebb ellenségével egyetemben. De -ezekben a nyilatkozatokban nem volt semmi nevezetes. Hogy a dohányzás, -mihelyt szenvedélylyé válik, kártékony lehet, mint minden szenvedély, s -hogy a mértéktelen füstölés előidézheti az összes felsorolt -funkczionális zavarokat, azzal, ilyen illusztris emberek bizonygatása -nélkül is, tisztában lehetett a világ. Valamint tisztában lehetett azzal -is, hogy a sötét képek, melyeket az említett tudós doktorok a dohányzás -káros hatásairól festettek, meglehetősen túlzottak. Mert hisz, ha -tökéletesen igazuk volna, háromszáz esztendő óta már kipusztult volna a -világ. És ellenkezőleg, csak a dohányföldek pusztultak ki. Mert például -az az első rangu minőségü dohány, melyből az igazi, primae classis, -nemes aromáju havanna készült, ma nem létezik többé. Ennek a dohánynak -csak egy talaja volt: a _Vuelta-Abajo_, Cuba szigetének alsó völgye. -(Cuba szigete két nagy, dohány-ültetvényekkel teli völgyből áll; ezek -közül az alsóbbikban terem a „havanna.“) A Vuelta-Abajo azonban már nem -az, a mi volt például a negyvenes években, a mikor egy év alatt másfél -milliárd remek szivart ekszpediált Európába. A rablógazdálkodás a -meddőség veszedelmébe juttatta. A föld kimerült; s hogy mégis teremjen, -guanóval kellett megbrownséquard-ozni. Azóta a vuelta-abajoi dohánynak -nincs meg a régi, nemes aromája. Ki lehet számítani, hogy nem sokára -egyáltalán nem lesz havanna, s a mint ma az igazi Château-d’Yquem-et -csak fejedelmek isszák, azt a szivart, a melyet mi még megkapunk -hetvenöt krajczárért, a jövő századokban már csak az akkori Rothschildok -fogják színi. Ha ugyan akkorára a dohányzás végkép ki nem fog menni a -divatból. És ez nem lehetetlen. Végre is, ki tudja, nem jön-e utánunk -néhány olyan generáczió, melyben a közönséges ember is – mint mostanában -csak a kivételek, egy Dumas fils vagy egy Tolsztoj – levonja theoriáiból -a végső konzekvencziákat, s a Dumas fils-éhoz hasonló ethikai elvek -alapján haladva, le fogja vetkőzni a dohányzás _immorális_ szokását?! Ez -a most még beláthatatlan morális fejlődés attól az időtől datálódnék, -amikor a _Kaméliás hölgy_ szerzője épp úgy, mint Tolsztoj, ethikai -nézőpontból mondta ki anathémáját a dohányzás bestiális szokására, – -mely annál ostobább, mert nem is ösztönszerü, – hogy legalább egy -perczre késleltetni igyekezzék a planéta morális öngyilkosságát. - -* - -A Tolsztoj gróf és a Dumas fils álláspontja között nagy a különbség. Az -orosz apostol, aki fanatikusa a tulajdon vallásának, kárhoztatja a bor -és a dohány élvezetét, a mint kárhoztat minden élvezetet, mert hisz az ő -hiveinek csak egy öröm adatott: az aszkézis, a lemondás, a rezignáczió. -Igazán sajátságos ez az ultra-modern iró és az ő ájtatos iskolája. -Próféta és hivek között nagyobb ellentétet aligha produkált még az -emberiség tarka története, mint a minő Tolsztoj grófot választja el -bálványozóitól. A világban mintha megujhodnék az alexandriai iskola léha -skepticzizmusa, mintha ujra élnők a mohó, a sietve élő, a ridegen -raczionalista epikureizmus korszakát, a szellem arisztokratább, mint -valaha: s ebben a környezetben megjelenik egy szőrcsuhás és mezitlábas -alak, a ki a legmélységesebb és legmisztikusabb hitnek csinál -propagandát, a ki az abnegácziót, a nélkülözést, a test sanyargatását és -a lelkialázatosságot hirdeti, s környezete, melytől pedig oly idegen, -mintha a Sziriusz lakója volna, töri magát, hogy lábához térdelhessen s -áldását kérhesse. Meglehet ugyan, hogy prófétáját éppen azért fogadja -ilyen tisztességtudással, mert ez a próféta egészen más ember, mint ő -maga (az alexandriai dilettánsok is szivesen látták bankettjeiken, -filozofáló estélyeiken, a libiai sivatag fanatikus anachoretáit), de -végre is, konstatálhatjuk, hogy a mi profétánk és más fából faragott -hivei tökéletesen megértik egymást. Mik azok a mozgató erők, melyek a mi -világunkat a lázas cselekvésnek pihenés nélkül való, örök Vitus-tánczára -kényszeritik? A szerelem, az ambiczió, a pénz, a müvészet. És Remete Leó -az egész világ tapsai közt ront neki a szerelemnek, a mely érzéki; a -müvészetnek, mely gőgös és profán; a pénznek, mely kereskedik és az -ambicziónak, mely mások hulláin gázol. De ime, cselekvéseinknek volna -még egy igen fontos rugója; és Tolsztoj gróf erre is rákeriti a sort. Ez -a rugó: a sok apró kényelmi élvezet, mely külön-külön mind egy-egy nagy -fejezet ennek a falánk, nagy czélokat nem ismerő s csak a fizikai -jólétre törekvő kornak. Ilyen nagy fejezetek a bor, a dohány, a kártya. -Tolsztoj gróf mindenekelőtt csak a bort és a dohányt pellengérezte ki, -de később alkalmasint a játékra is rákerült volna a sor. A kezdet -mindenesetre sokat igért. Tolsztoj gróf nem csak azért haragudott a -borra és a dohányra, mert élvezetek, – s az ő szemében semmiféle élvezet -nem találhatott kegyelmet – hanem főkép azért, mert a nagy bünök -leghatalmasabb stimulánsait látta bennök. S szerinte a borivó és a -dohányos praemeditáczióval használja ezeket a stimulánsokat, vagyis nem -annyira magáért a hitvány élvezetért iszik és füstöl, hanem a czélból, -hogy könnyebben elhatározza magát a rosszra, hogy tultegye magát lelke -jobbik részének skrupulusain, hogy hamarább megalkudjék lelkiismeretével -stb. stb. A Kaméliás hölgy szerzője tagadja a praemeditácziót s a nagy -különbség az ő s a Tolsztoj álláspontja között abban van, hogy ő -legalább rosszhiszemüséget nem vet a vétkező szemére. De ő is, mintha -kétségtelennek tartaná a dohány ernyesztő, depraváló, kábitó hatását. - -Megvallom, nem tudtam komolyan venni az orosz apostol tanitása nyomán -felhangzó lelkesedést, sőt voltak óráim, mikor hajlandó voltam -kételkedni az ő földek és vizek felett lebegő nagy komolyságában is. -Mert szemetszurt, hogy ez a vallás-alapitó épp annyit beszéltetett a -czipőfoltozásairól, mint a mennyit Cora Pearl beszéltetett a -fürdőszobájáról s bármennyire csodálatos is a nagy szelleme, meg kellett -adni azt is, hogy ennek az anakorétának a kiadói nagyon jól értettek a -reklámcsináláshoz. C’est un malin! – mondták volna róla a francziák, ha -nem lettek volna annyira beléhabarodva. S azért nem ütközöm meg azon -sem, hogy ilyen megriasztó itéletet mondott rólunk, szegény -dohányosokról. A praemeditáczióval ugyan elhajitotta egy kissé a -sulykot, de mindez ám hadd növelje eredetiségének a varázsát. - -Hanem hogy Dumas fils – ez a páratlanul luczidus, bátor fej – a ki -megszokta „levonni a theoriákból a végső következtetéseket“, ha nem is -ilyen szigorral, de tán még nagyobb szánakozással itélt rólunk, bünben -tévelygőkről s szerencsétlenekről, ez már gondolkozóba ejt egy kissé. - -* - -Csak egy kis füstről van szó; de Dumas fils nagy feneket kerit a -dolognak. - -„A természet – igy szól – kissé szégyenkezve, hogy pusztán a maga -érdekében s egy olyan gyönge, fegyvertelen, minden testi-lelki -nyomoruságnak kitett lényt formált, mint az ember, azt hihette, hogy -némi kárpótlással tartozik neki s kompenzáczióképen a bort és a dohányt -rendelte neki, két triviális és hozzá méltó élvezetet. Ugy látszik, -azért adott neki ilyen banális, vigasztaló szereket, hogy megértesse -vele, milyen hitvány remédiumokra méltók összes bajai, nyomoruságai és -fájdalmai…“ - -„Pedig az, hogy mily csekély érdeklődéssel viseltetünk mások bajai és -szerencsétlenségei iránt, már maga is fölvilágosithat bennünket arról, -hogy mily keveset nyom a latban az egész emberi nem nyomorusága a -természet előtt. Ha közömbösek vagyunk azok sorsa iránt, a kikkel együtt -járjuk át ezt a siralom-völgyet, noha ugy illenék, hogy ez a közös sors -szolidárisakká tegyen bennünket, ha néha közömbösek vagyunk a -legközelebbről hozzánk tartozók sorsa iránt is: mért ne volna a -természet milliomszor közömbösebb egész nyájunk irányában, ő, a ki -tudja, hogy honnan jövünk és hová megyünk, a mit mi nem tudunk?…“ - -„Még igazán szép volt a természettől, – folytatja tovább – hogy ennek a -gyatra emberiségnek olyan vigasztalókat adott, mint a bor és a dohány. -Különb vigasztalókat igazán nem érdemeltünk; s azokból az élvezetekből, -melyeket okoznak, láthatjuk, hogy már régóta mily kétségbeesésnek adtuk -volna át magunkat, ha még ezek a vigasztalóink sem volnának…“ - -Látnivaló tehát, hogy a borban és a dohányban csak kábitó szereket lát, -melyeknek az élvezetét meg se tudná érteni, ha nem volnának felejteni -való bajaink és nyomoruságaink. - -De belátja, hogy e „vigasztalókról“ az emberiség nem mond le egykönnyen: - -„Remélhetjük-e, hogy ha álmaink megvalósulnak s az emberiség fokozatosan -fejlődni, tökéletesedni, mondjuk: javulni fog, lemond majd a borról és -dohányról? Szó se lehet róla. Összes czikkeink, a mértékletességi -egyletek stb. mind nem érnek el semmit. Még a fillokszéra se használ. -Soha se csináltak annyi bort, mint azóta, hogy a szőlőtőke nem terem és -soha sem szivaroztak annyit, mint azóta, hogy a közönséges szivarok -szíhatatlanok, a jó szivarokat pedig aranynyal kell megfizetni…“ - -„A bajnak mélyebb oka van, mint a fogyasztók ostobasága s az adót kivető -közgazdák zsenialitása. A dolog ugy áll, hogy az ember kezd belefáradni -a létbe, kezdi bátorságát veszteni az élettől, kezd nem érdeklődni -rendeltetése iránt. Látja, hogy ez az egész história mindig ugyanaz s -hiszi, hogy mindig, végnélkül és haszontalanul ugyanaz lesz. A száz meg -száz század óta, a mióta él, semmit se tudott meg arról, hogy honnan -jön; az ezer meg ezer századon át, melyekben még élnie kell, nem látja a -czélt, a mely felé megy; mint a föld, melyen lakik, mindig egy körben -forog, a nélkül, hogy előre haladna… Hát az egyéniségével, szóval azzal, -a mi leginkább érdekli, hogy áll a dolog? Mindig ugyanabban a -tudatlanságban sinlődik s mindig ugyanama nyugtalanságok közt -hánykolódik…“ - -„A természet kizsákmányolja, érzékei kijátszszák, álmai megtévesztik, a -vallásai megcsalják, a filozófiái tévutra vezetik, a politikusok -befonják, nem tudja többé, miben és kiben higyjen s ezen közben nagy -morális és szocziális problémák jelentkeznek előtte, melyek soha sem -hagynak nyugtot neki. Természetesen csak egy gondolata van: menekülni e -problémák elől és elkábulni…“ - -„A kikerülhetetlen haláltól való rettegés elfogja, hatalmába ejti és -szorongatja. Ettől a szörnyü haláltól már csak néhány év választja el. -Mit csináljon ezekben az utolsó években, melyek oly gyorsan elmulnak? -Mérlegelni kezdi az élet összes dolgait szemben a halál fatális -szükségszerüségével: s minden üresnek, hívságosnak és létjogosultság -nélkül valónak tünik fel előtte. Mulandósága megalázza és kétségbe ejti. -S ha nincs valami nagy ideálja, mint a vallási illuzió, a tudomány -iránti rajongás, a müvészi ambiczió vagy a jótékonysági szenvedély, ha -nincs meg benne egy se a lélek e részegségei közül: visszaereszkedik -ösztöneibe, napról-napra kezd élni, s a közvetlen, alacsony, de bizonyos -szenzácziókhoz folyamodik. Talán meg fogják ölni, de hát mi az, a mi nem -öli meg? És minthogy okvetetlenül meg kell halnia, mert bárminő utat -válaszszon, minden ut a halálba vezet, jobb vigan jutni el odáig, s mit -tesz az, hogy egy kicsit korábban, vagy egy kicsit későbben? Ki tudja, -nem volna-e jobb: egy kicsit korábban, ki tudja, nem volna-e jobb: -mindjárt?…“ - -„… Tehát: éljen a bor, éljen a dohány!… Ezek se adják meg a tökéletes -jólétet, a teljes feledést, de a gondolat elzsibbad és ez is valami… -Mert az ember az állatot irigyli, mely minderre nem gondol… Arról van -szó, hogy az ember elérje az állatok relativ, de elégséges boldogságát, -kikerülve a farkas-szemnézést a végzet nagy problémájával, melyet a -természet a gondolkodó teremtmény szerencsétlen privilégiumává tett…“ - -„Ha közelebbről nézik a dolgot, ebben már van valami az -öngyilkosságból…“ - -„Némi ellentmondással, mely különben csak látszólagos, ugyanaz az ember, -a ki kétségbe esett, hogy még csak oly kevés ideig élhet, s a ki -elfáradt belé, hogy már annyi ideig élt, megkivánja a tökéletes -megsemmisülés állapotát, s a fél-halálban, melyet provokál, s melyben -mindennap édeleg, kezdi ugy találni, hogy a tökéletes megsemmisülés -állapotában, a végső közömbösségben, lehet valami igen jó…“ - -„Csak ritkán van annyi bátorsága, hogy egyszerre számoljon le az -élettel, annyira rabjává lett organizmusának, de passzióval öli el -magában, szép csöndesen, de biztosan, azt a két ellenséget, melyeket -mindenütt magával hordott, s melyektől annyit kellett szenvednie: eszét -és lelkiismeretét. Mig végre megvalósíthatja álmát, s ugy hal meg, a -mint született, a nélkül, hogy tudná, mi történik vele…“ - -* - -Leejtem a _Figaro_-t, s előveszem füstölgő karcsú Clay-met. Belenézek -barátságos parázsába, mintha egy jóbarát szemébe néznék, a kivel együtt -kaptunk ki. És beszédbe ereszkedem vele az éjszakában. Tehát – oh, -karcsu kis Clay! – nem volnál egyéb, mint kábitó szere egy megrémült -embernek, a ki fél a léttől és retteg a haláltól?!! Nem volnál egyéb, -mint egy butitó szer, mely álomba ringatja az ember jobbik részét?!! Nem -volnál egyéb, mint egy göngyöleg a boszorkányok sorvasztó füvéből, mely -elöli az emberben a lelkiismeretet, az értelmet, az életkedvet, és a -küzdelemre való képességet?!! Az ördög hitte volna, karcsu kis Clay, -hogy ily gonosz fajzat vagy!… De nem. Kételkedésem elcsitul, ha szelid -szép parázsodba tekintek. Ez az enyhe, szerény kis fény itt az arczom -előtt arra biztat, hogy ne hajtsam le még a fejem buta álomra, hanem -virrasszak tovább, s őröljem le ama másik ember részét is, a ki helyett -szintén dolgoznom kell. Parázsod azt beszéli nekem, hogy a haláltól -nincs mit rettegni, hogy az élet csak egy égési folyamat, melytől nincs -mit irtózni, hogy a lét, melynek a titkát nem tudjuk, de melynek a -titkát keresnünk – mindig űz valami, csak egy nagy kötelesség, hogy az -élvezetek nem a pokol csábjai, hanem istenek adományai, mert képessé -tesznek a munkára, mint a hogy az éjszaka erősit a nappalra, hogy ez a -kötelesség, melyet magunkban ismerünk, ámbár rejtélyes, olyan valóságos, -mint az anyag maga, s hogy a külső világ ernyesztő hatásaival szemben -nincs más segitségünk, mint a vigasztalásunkra rendelt apró élvezetek. -És te, karcsu kis Clay, a ki biztató barátom vagy a magányosságban, a ki -csillapitasz, mikor az izgatottság már csaknem hatalmába ejt, a ki -vigasztalsz, erősitesz, mikor a gond környékez, a ki tanácsot adsz, -mikor töprenkedem, a ki megcsillantatod előttem piros jelződet, mikor a -fáradt elme már-már álomba merül: még sem volnál egyéb, mint pokol -fajzatja?!! Nem, nem. A _kaméliás hölgy_ szerzője ez egyszer nagyon is -elvetette a sulykot. Nem volt szivar a szájában, mikor megirta a -czikkét. - -(1891.) - - - - -BECSÜLETÉNEK ORVOSA. - -A büntetőtörvényszék előtt egy rongyos ember állott, a ki egy bokréta -kisebb-nagyobb, betöréses lopás után, végezetül ölt: lopott pénzen -szerzett revolveréből négy golyót lőtt ugynevezett feleségére, egy hozzá -hasonló, nőnemü páriára. Az aszony meghalt s a rongyos ember birái elé -került, akik előbb egy kissé meglepődve, utóbb egy kissé megilletődve s -végül kissé zavarodottan hallgatták a rongyos ember zokogó vallomását. - -Az érdekes ebben az ügyben az volt, hogy a vádlott, aki életének egy -harmadát a fegyházakban töltötte, aki ugy ismeri az igazságszolgáltatás -külömböző rendü és rangu zárkáit, mint mi a szinházak folyosóit, aki ugy -lopott, mint a hogy a madár dalol, s mi ibolyát vásárolunk az utczán: -nyilvánvalóan nem haszonlesésből ölt. Egy czéda nőszemélyt pusztitott -el, nem érdekből, nem is hirtelen felindulásból, hanem mert meg akarta -torolni azt a _morális_ sérelmet, amelyet ez a némber követett el rajta, -amikor érdekből feleségül ment a sokszorosan rabviselt emberhez. - -Hitelt kellett adni vallomásának, mert amit előadott, összevágott -azokkal a dolgokkal, amiket a vizsgálat tényeknek fogadott el. Az utczán -megismerkedett egy leánynyal, akit munkásnőnek nézett. Az utczai -leánynak férjre volt szüksége, mert a rendőrség el akarta tolonczolni; -egy budapesti illetőségü embert keresett, aki elismerje a feleségének, -hogy valamiképpen maradása lehessen itt, a nagy piaczon. A naiv tolvaj -lépre ment. Azt mondja, vonzódott a leányhoz, s az erkölcsi -megtisztulást kereste ebben a házasságban. Más életet akart élni, mint -annakelőtte, s meglehet, csakugyan az volt a szándéka, hogy ezentul -kevesebbet fog lopni, ellenben többet fog dolgozni, mint rocamboleos -ifjuságában cselekedte volt. A mosdó persze olyan mint a törülköző; a -lakodalom azon mód ment végbe, ahogy a megismerkedés. Abban állapodtak -meg, hogy, házbér hiján, külön fognak lakni, hónapos szobákban; s a -nászéjt a férj a rabsegitő egyesület menedékházában, az asszony pedig -alighanem az utczán töltötte. Kevéssel utóbb a rongyos ember rájött, -hogy a felesége szobájában nemcsak egér motoszkál, hanem emberi lakó is, -s megtudta, hogy ez a lakó feleségének már régi ismeretsége. Végre -kiderült az is, hogy a szóban forgó lakó csak románcz, s az asszonynak -naponkint egész regényei vannak, olyan regényei, amelyeknek a czime -mindig zolai, s mindig igy hangzik, hogy: „A pénz.“ Erre Antal -„elhatározta“, hogy megöli Borbálát. On revient toujours à ses premiers -amours. Ujra lopott, de a lopott pénzen revolvert vásárolt, s mint azok -a spanyol hidalgók, akiknek kilencz előnevük, tizenkilencz csatában -kapott sebhelyük és huszonkilencz ősük van, _megtorolta férji -becsületét_. - -Ez nem tréfa. Nem a vér szólalt meg benne, a huszonhét esztendős, ifju, -állati vér, mely nem türi az osztozkodást, hanem egészen a magáénak -követeli párját, legyen bár közös illetőségi helyük maga a csatorna. A -pocsolyában hentergő rinoczerosz, lehet, hogy szerelmes; a vadkan, -tudjuk a természet-históriából, monogám és féltékeny. A mi rongyos -emberünk nem volt se szerelmes, se féltékeny. Egy szóval sem állitja, -hogy nem tudott volna e nélkül az asszony nélkül élni; sőt e tekintetben -olyan türelmes volt, hogy azt, akit egy városrész ismert, ő, a -fegyházból jött, naiv Raymond de Nanjac soha, egy perczre sem mondhatta -a magáénak. Csak feleséget keresett az utczai ideálban, nem szeretőt, -kinek a csókja édesebb, mint a többi tolvajnőé. - -Nevet és – ó, minden emberi dolgok örök relativitása! – „társadalmi -pozicziót“ adott ennek a személynek, s cserébe nem kapott érte egyebet, -csak igéreteket és biztatást. A dühnek, hogy becsapták, hogy kitünő -portékájáért, a fegyházakban hirhedett névért, nem kapott semmiféle -viszontszolgáltatást, bizonyára része volt benne, hogy bosszuállásra -gondolt, de ez a düh nem magyarázza meg, hogy Antal leszámolt az egész -életével, s ölt, történjék vele azután akármi. El kell hinnünk, hogy -ebben a zavaros, semmikép se tiszta elmében valami aféle gondolat -villanhatott meg, hogy neki a férfiui méltóságában megsértett erkölcsi -rendet kell megbosszulnia, hogy meg kell torolnia valami, emberségében -és férfiasságában esett gyalázatot, hogy helyre kell állitania valami -morális egyensulyt, melyet az zavart meg, hogy egy proskribált nő -behálózta őt, a kiérdemült betörőt s olyan szégyent hozott a sok -fegyházat látott névre, amely szégyen csak vérrel lehet lemosni. - -Az emberi lélek, sőt a félig emberi lélek is kifogyhatatlan a -meglepetést keltő, a regényirók fantáziáját megcsufoló, nehezen érthető -s még nehezebben elemezhető motivumokban. Ki hinné el egy regényirónak, -hogy az oly mélyen romlott emberi lélek, mint a minő egy professzionátus -tolvajé, eféle gondolatokkal lehet terhes? Ki hinné el neki, hogy mikor -a _mari complaisant_-ok olyan nagy számban szaladgálnak az ujdivatu -regényekben, akadhat négy csillagos, sőt V. S. O. P. tolvaj, akinek a -„férfiui becsületén“ ejtett gyalázat nem Hekuba, hanem százszorosan -nagyobb dolog, mint mindama gyalázat, amelyet jól kiérdemelt?! Antalt -azért, hogy a felesége ismeretségben áll a rendőrséggel, az a környezet, -mely barátilag hunyt szemet lopásaira és betöréseire, aligha nézte volna -le tulságosan, és Antal mégis meg volt győződve róla, hogy olyan szégyen -esett rajta, amelyhez képest a többi mind csekélység. A kloákában is -őriznék az emberi önérzet és a férfiui méltóság impulzusait?!… - -Könnyü elvégezni, hogy a ki eféle motivumból öl, az akármennyire -elzüllött is, nem romlott meg végképen, de az erkölcsi érzéknek ezzel a -maradékával is bajos összeegyeztetni a professziós tolvajságot, a -humoros enyveskezüséget. Az a teljes cinizmus, melyet Antal az „Enyém, -Tied, Övé“ dolgában vallott, nem igen szokott együtt járni még bizonyos -zsivány-becsülettel sem. És igy történt, hogy Antalt sulyos büne -kevésbbé silánynak tüntette fel birái előtt, mint humoros antecedenciái. -Ez a bün volt egyszersmind a legfőbb mentsége is. Ez a bün tette -hihetővé azt az enyhitő körülményt, hogy jobb utra akart térni s hogy -bizonyos megtisztulásra vágyott, amikor házaséletre akart lépni az -utczák leányával. Sorsa tehát nincs tragikum nélkül, mert ime, az első -tisztességes vágyakozása okozta, hogy ő, ki előbb vigan pillangóskodott -a fegyházak körül, most végképpen, életfogytig a fegyházban marad; de -nincs tanulság nélkül sem, mert meglepően példázza, hogy a keresztény -türelem sohase pazarlás, még akkor se, amikor a csatornák -legelzüllöttebb nyomorultjai felett itélkezik a földi Igazság. - -(1898.) - - - - -ŐSZI KONTEMPLÁCZIÓK. - -Az utazó, aki egy hónapot tölt Velenczében, – föltéve, hogy sem különb -sem alantasabb, mint akármelyikünk, – csaknem ugyanolyan benyomásokkal -fog hazatérni, mint egy másik vagy egy harmadik, a ki két hónappal vagy -két évvel azelőtt járt ott. El fog telni a San-Marcoval és a -Campaniléval, lelkesülni fog a fényes multon és merengeni a szomoru -jelenen, többet vagy kevesebbet hazavisz a helyi szin emlékeiből és ha -irodalmi hajlandóságai vannak, kérődzeni fog azokon a verseken, a melyek -Velencze bűbáját éneklik meg. Legalább az utleirások, ha a lagunák vén -kisasszonyáról szólanak, egytől-egyig ugyanazt a hangulatot fejezik ki. - -Hogyha ugyanezek a vándorok – talán épen egy időben – Londont járják -meg, már nem fognak olyan egyformán szólani. Egyik fenségesnek, másik -sivárnak látja ezt a különös világot. Egyiket csodálatra kelti a mesés -gazdagság, másikat megdöbbenti a hihetetlen nyomor. Hanem a főbenyomásuk -mégis ugyanaz lesz: az angol sajátságok mindig megteszik biztos -hatásukat. Az utasok el fognak telni a nagyság érzetével; az egyikre -talán nyomasztólag, a másikra ellenben fölemelőleg hat mindaz, a mit -lát, a végeredmény egy lesz: valami abból a kábitó hatásból, a melyet -csak a végtelen nyujt. Természetesen csakis olyan utazóról lehet szó, a -kire nézve a tanulási kötelezettség nem volt egészen holt betü, s a ki -egy nagy városban nem csak csupán azt látja meg, hogy az utczák nevei a -kapuk felett vagy az utcza sarkokon vannak megjelölve. A Daudet -hollandija, a ki keresztül-kasul bolyongja a világot és sehol sem képes -egyebet észrevenni, mint hogy mennyibe kerül a burgonya más és más -vidékeken, nagyon sokadmagával létezik ugyan, de azért nem jöhet -számitásba. - -Gondoljunk olyanokra, a kik meg vannak áldva némi érzékkel a látni valók -iránt, kérdezzük meg őket, milyennek találták Párist, és a -legképtelenebbül ellent mondó, a legnevetségesebben különböző válaszokat -nyerjük. Azon az egy dolgon kivül, hogy ama bizonyos kis fejü, hosszu -nyaku, kőből faragott fehér személy, a kit a Louvre nevü tenger nagy -épületben láthatni, szóval a milói illetőségü Vénusz kisasszony, igen -helyes jószág, – aligha fognak egyébben megegyezni. Lesz olyan, a ki -sipogni fog az elragadtatástól, mint Loudanné asszony az „Unatkozó -világ“-ban; találkozik olyan, a ki mindent kicsinyesnek lát s -minduntalan megkivánja az otthont, – s minden árnyalat, a mi csak e két -különböző vélemény közt képzelhető, meg fogja találni a maga szónokát. -Azoknál, a kik Párisért rajonganak, csak azok vannak többen, a kiket a -szajnaparti Babylon őszinte, vagy meg nem vallott kiábrándulással -töltött el. A vidéki franczia, a kinek Páris vallása, hite és üdvössége, -elbocsátja maga mellől Deniset, s e fiatal leány a „Bonheur des -dames“-ból sötétnek, nyirkosnak és ijesztőnek találja a nagy várost, a -melyről azelőtt legendákat hallott beszélni. Leilov Tatyána – a Rod -Edouard hősnője – elhagyja az orosz sivatagot, hogy az álmodott világban -élhessen, és ime a latin negyed fülledt szobáit, homályos -pincze-boltjaival, a hol elzüllött lények lesik a dicsőséget s -fogyasztják az izetlen kenyeret, szomorubbnak találja az elhagyott, -kietlen pusztánál. És a Marais-negyed, a Faubourg Saint Antoine -vendégei! Kezdjük a Grand Hotel, s végezzük a „Husos fazék“ idegenein, – -változatosabb véleményeket fogunk hallani Párisról, mint egy -miniszterről, a ki a várakozóknak még csak felével végzett. Elmondják -tündérinek s leirják borzasztónak; s azok, a kik leghiggadtabban szólnak -róla, bevallják, hogy nagyon érdekes. Mint egy szép asszonynak, a ki -sokat beszéltet magáról, Párisnak sok imádója és sok rágalmazója van. S -néha maguk az imádók a rágalmazók. - -Hanem a jóhiszemü idegenek is, a kik hamar belátják, hogy Páris jobb -mint a híre, más és más benyomással távoznak el a Szajna mellől. Igaz, -hogy e hangulat-különbségekből le kell számitani az egyéni -praedispositiókat. Sok függ a szemüvegtől, s még több attól, ép lélek -lakik-e a szem mögött. Ebben a csodás városban van valami olyan erő, -mint a Mirza Schaffy borában: - - Aus dem Feuerquell des Weines - Sprudelt Schönes und Gemeines - Nach dem eig’nen Werth des Zechers, - Nach des Trinkenden Begabung. - - In Gemeinheit tief versunken - Liegt der Thor vom Rausch bemeistert; - Wenn er trinkt – wird er betrunken, - Trinken wir – sind wir begeistert. - -Páristól is meg lehet ittasodni, és az ittas ember nem láthat tisztán. -De honnan van, hogy olyan diszharmonikusan hangzanak a lelkesültek danái -is? - -Mint az az óriási sziklafal, mely a délamerikai vándornak egyik oldalról -térdelő ember alakot, másfelől oroszlánfőt, s egy bizonyos pontról nézve -roppant keresztet mutat, Páris szellemi és anyagi élete, a -legkülönbözőbb képekben tünik fel, a szerint, a mint a véletlen egyik -vagy másik környezetbe jutatja a kiváncsi idegent. Minden kerület -egy-egy külön világ. Néhány száz lépésnyire a rokkantak palotája mögött -alig lehet elhinni, hogy nem messze ettől a némaságtól, a nagy -boulevardok Párisa zajong. Egy társaságban, a hol néhány miniszteri -hivatalnok és egy pár kereskedő családja kerül össze, aranyért sem -találni egy olyan párisi nőt, a minőkkel a regényirók nem tudnak -betelni. A külső boulevardok körül, egy est a Françaisban oly -legendaszerü valami, a miről még az unokák is beszélnek. Sőt az a kisebb -kör, a szorosabb értelemben vett Páris sem mutatja azt a képet, a mely -oly elevenen és oly állandóan él a legmesszibb képzeletekben. Ennek az -élete oly gyors, forgása oly hirtelen, hogy képe szüntelen változik, -mint az elbüvölt Proteus alakja. Annak a világnak, a melyet a második -császárság történetirói festettek, ma már csak a romjai vannak meg. A -commune, mely elégetett egy sereg épületet, eltemetett egy darab tipikus -életet is. És ez az átalakulás folyton tart, s halad kábitó sebességgel. -Napról-napra egy darab élet tünik el; valaki meghal, s alig jut eszébe a -többinek, hogy utolsó példánya volt egy tipusnak, a mely pár évvel -ezelőtt még ezer és ezer alakban volt ismeretes. A Gambetta Párisa, a -bosszut lihegő, megtorlásra készülő Páris már nem létezik. - -Az uj nemzedék tanul a németektől; a metafizikát bujja s reformálja a -katonaságát. Az a kizárólagosság, a melylyel Páris egykor elutasitott -magától mindent, a mi nem a saját termelése volt, mindennap veszit -merevségéből. A reactió szembeszökő: az égő gyülölet, a melyet -változatlanul táplál az angol nemzet iránt, a hagyományos, örökletes -gyülölet nem akadályozza meg többé a jó párisit, hogy mindenben utánozni -ne kezdje gyülölt szomszédait. A szinházak előveszik Shaksperet, s az -iró-népség esküszik az orosz irókra. Az orosz iránti szimpáthia, annak -ellenére, hogy a politikai számitás, melylyel Páris Pétervárra -kacsingatott, nagyon naivnak bizonyult, erősebb mint valaha. Minden -hullámzik s holnap talán eddig nem ismert erők fel fogják forgatni az uj -rendszert, de a nemrég még exclusiv Páris ma már eclecticussá lett. - -Még mindig olyannak festeti magát, mint a milyennek valaha Balzac -rajzolta. Kaczérkodik azzal, hogy veszedelmesnek lássák. Szereti, ha -rettentőnek tüntetik fel, ha büneit és kicsapongásait emlegetik, mint -egy vénülő gavallér, s a mellett igen eszesen viselkedik. A -német-spanyol viszály idején jónak látta a világot meglepni azzal, hogy -hét lakattal elzárja a nemzeti hiuságot s ravaszul hallgatott, amikor -esztelen hősködést vártak tőle. Lesték, hogy mint egy agyalágyult öreg -tábornok kiabáljon: „Hol a kardom, hol a kardom?!“, s Páris -vezérczikkeket iratott a kereskedelmi kérdésekről. - -Hanem – a morális élet? - -Egy félszázadon át száz és száz iró másolta le Balzacnak azt a képét, a -melyet az „Aranyszemü lány“-ban Párisról festett. Leirták „pokolnak, a -hol minden füstölög, ég, fénylik, lángol, gőzölög, kialszik, ujra -kigyul, szikrázik, recseg-ropog, s elemésztődik.“ Elmondták, hogy „a -párisi ugy él, mint a gyermek. Morog mindenért, megvigasztalódik -mindenen, gunyolódik mindennel, elfelejt mindent, megizlel mindent; a -mit lát, birni akarja, s aztán elhagyja gondtalanul; eldobja királyait, -hóditásait, dicsőségét, bálványait, legyenek azok bronzból vagy üvegből, -amint elhajitja a kalapját s kidobja az ablakon a vagyonát. Nincs igazi -rokona, csak az ezer frankos bankjegy, nincs más barátja, csak a -zálogház. A párisi világában senki sem felesleges. Erkölcstelen, -hirtelen, érzéstelen világ az, melyben nincs más uralkodó, csak: az -arany és a gyönyör.“ - -És Páris, a „tulságos étvágyu“ Páris, tetszik magának azzal, hogy még -mindig ilyennek tünik fel. Most is örömest kaczérkodik a szörnyü -bűnökkel, s nem bánja, ha rosszabbnak tartják, mint a milyen. Ez is egy -formája a hiuságnak, mert azt a megelégedést rejti magában, hogy „nekem -az sem ártana, ha ilyen volnék is.“ Mint a gyermekek, az asszonyok és az -irónépség szokták, a nagy város örül ennek az ártatlan kis mulatságnak. -Teszi magát, mint ha nagyon elfoglalnák komoly ügyei: a rettenetességek, -és mikor évenkint a Montyon dijat kiadják, az erényes vidékre -megelégedéssel és szeretettel mosolyog, mint a hogy az iskolai dijat -nyerő kis leányra mosolyog a nagymama, a kinek egy kissé viharos mult -van a háta megett, de aki azért örömmel emlékszik vissza a régmult -időre, amikor maga is fehér ruhácskában remegett az erénydijért. - -Pedig hát azért, hogy a Montyon dijat ki lehessen adni, nem is volna -szükséges mindig a vidékre menni. Páris rengeteg labyrintusában van -akárhány zug, a hol mit se tudnak azokról az erkölcsökről, melyeknek Gyp -volt a moralistája, a hol az ó-divatu erény, az önfeláldozás és a -részvét szerényen összebujnak, mint a cserje közt egy csomó vad virág, a -mely terem és nyilik ápolás nélkül és mit sem tud arról, hogy finomabb -illata van, mint az üvegházak halvány növényeinek. - -Párisban van néhány ezer apácza, a kik sebeket mosnak, fekélyeket -kötöznek tisztába s hallgatják az őrültek istenkáromló, döghalált lehelő -beszédeit egy szemhunyoritás, egy arczmozdulat nélkül. Miért? hogy -kenyerük legyen? vagy hogy mindig szeliden mosolygónak lássák az -irgalmas kalazanti József arczát, a kinek képe szobájuk egyetlen -ékessége? - -Mert, különös, ezeknek a képeknek, melyeket együgyü kéz festett, még -mindig varázsa van. És ha betévedünk egy hotelbe, a Szajna balpartján, -közel a boulevard Saint Germainhoz, nem fogunk nevetni a naiv szenten, a -kinek képe ott függ a falon, krajczáros keretben. Az a szent már csoda -dolgokat müvelt. - -A ház rideg, szomoru külsejü. A diákok zaja már nem hallik oda; a -feltünően tiszta lépcsőkön nagyon csöndes, nesztelen lépésü emberek -járnak. Itt mindenki korán kel és korán fekszik, s a table d’hôte-nál -asztaláldást szoktak suttogni. Ez a „Hôtel des Saints Pères“, a hová -rendesen csak papok szállanak, mikor keresztül utaznak Párison, hogy -tovább menjenek távoli világrészekbe, beszélni egy itt már nagyon -ismert, divatját mult legendáról. - -Valóságos központ ez az épület: alig van franczia pap, a ki meg nem -fordult volna ott. Ebbe a házba lép először az Afrikából érkező s innen -megy hosszu utjára az ausztráliai misszionárius. S van eset, mikor e ház -vendégeiről hallhatni egyet-mást, a mi nem válik Páris szégyenére. - -A köztársaságnak nincs szüksége a papokra, de talán nem volt rá nézve -minden haszon nélkül az a pap, a ki gyakran fordult meg itt, s a kinek -nevét igen sok franczia katona emlegette akkor, a mikor Roussel abbét, -az auteuli árvák apját egy pár hálás növendéke megünnepelte. Lehetett rá -élczeket faragni, mert hisz ezer számra voltak gyermekei. Az érdemes -öreg ur találkozhatott e házban egy másik pappal, a ki azért halt meg, -mert ugy gondolkozott, hogy az aixi érseknek ott van a helye ama hivei -mellett, a kikhez legközelebb a halál – a döghalál! – s a kik legjobban -rászorulnak vigasztalására. Ha Forcade érsek fegyvert viselt volna és -nem talárt, hősnek mondták volna. S a „Hôtel des Saint-Pères“-ben -szokott megszállani az a falusi pap is, a kinek az egyszerü gondolatai -egy sereg kitünő iró csodálatának a tárgyai voltak s a ki csak nagy -ritkán látta Párist, hogy a quai-n egy csomó ócska könyvet szedjen -össze. Joseph Rouxnak hivták ezt a papot. „Oly név – mondták róla a -Hôtel des Saint-Pères“-ben – a mely ma nagyon közönséges, hanem a melyet -meg fognak jegyezni. Pascal és Vauvenargues óta nem volt -Francziaországnak irója, a kinek szomoru hite magasztosabb gondolatokat -sugalt volna.“ És csakugyan nem volt senki, a ki a paraszt egyszerü -lelkét jobban ismerte, s hatalmasabban magyarázta volna, mint ez a -remete, a kinek minden olvasmánya néhány moralistából s a szent atyákból -állott. A kép, melyet a franczia parasztról mutat, nem nagyon -vigasztaló; rossznak és kemény szivünek mondja, mintha csak igazolni -akarná, a mit Zola a „Faute de l’abbé Mouret“-ben a parasztról mondott. -Hanem azért ennek az aljas, hazug, önző lénynek mindig szabad bejárata -volt a szivéhez. Mert hát a szent képek megtanitanak a bocsánatra, ha a -moralista könyörtelen is. - -Roux abbét a könyve egyszerre hiressé tette, a minek az lett az első -következménye, hogy tanszéket kináltak neki Páris egyik legelőkelőbb -iskolájában. Nem fogadta el, a minek megokolásául nagyon sokat tudott -mondani. S meglehet az tartotta vissza, a mit elhallgatott: hogy el -kellene hagynia azokat a szegény ördögöket, a kiket oly nyomorultaknak -mond, s a kiknek aljassága nem gátolta őt, hogy pazarul ne ossza szét -köztük szivét, a mire a földhöz ragadtaknak annál nagyobb szükségük van, -mivel maguknak ugy sincs, a szerencsétleneknek. - -Erről a három papról igen sokat beszéltek a „Hôtel des Saint-Pères“-ben, -olyanok, a kik semmit sem tudtak arról, hogy melyik ló nyerte meg a -Derbyt, s a kik mégis azt hitték, hogy ők Párisban vannak. - -(1885.) - - - - -TWISTEK. - -Mindennapos utam keresztül visz az Erzsébet-téren, ezen a parkot -majmoló, szánandó kis térségen, melyben sápkóros fák és egy nyomorék -pagodácska csúfolják a természetet és az architekturát. Olyan régóta -taposom kövecses, sarupusztitó homokját, hogy már meg se látom a bokrain -rágódó kórságot; el-elfelejtem szegénységét s czéltalanul bolyongva -dísztelen fasoraiban, néha-néha azzal áltatom magam, hogy kertben -vagyok. Olyan formán, a mint némelyik pillanatban elfelejtjük régi -czimboránknak minden untig ismert, rossz tulajdonságát s egyszerre csak -kellemesen érezzük magunkat oldala mellett, nem tudni: miért, s nem -tudni: meddig? - -S mivel ez a néha kertnek képzelt, oktalanul megszeretett tér -innen-onnan hozzá tartozik már a legszűkebb honomhoz: a fölötte -ellebbenő kicsi események (többnyire luftballonok), melyek annyira -felizgatják a dajka-köröket és a kisded-kaszinókat, engem is érdekelnek. -Ha a térre új kisasszony érkezik – a ki három krajczárokat szed be a -székekre letelepedőktől – ha valamelyik kis Manó keresztül sétál a -virágágyakon és csődület kerekedik: mindez rám nézve ép oly nevezetes, -mint más halandónak egy trónbeszéd. - -* - -Régente a Twist Olivérek a Fagin-ok körmei közé jutottak és -zsebmetszésben nyertek oktatást. Akkor szánakoztunk rajtuk. Ma a -zene-vállalkozókhoz és a színház-bérlőkhöz kerülnek, a kik a szépre, -művészetre tanítják őket. S most már az ördög sem törődik velök. Pedig a -sorsuk nem igen vált jobbá; s a különbség csak az, hogy ez idő szerint a -művészet czéljaira használják ki csekély életerejüket, míg azelőtt -kicserzették a bőrüket egészen egyszerűen, minden szent czél nélkül. - -A gyermek sohasem volt úgy kidobva a világba, mint a mi korunkban. -Sohasem volt akkora szerepe az emberiség nagy háztartásában, mint ma, -midőn a közös munkából aránytalanul nagy részt kell gyönge vállain -elviselnie. Azelőtt vadul, elhagyatva nőtt, mint az útszéli gaz; a mi -praktikus korunkat illeti a dicsőség érte, hogy ezt a növényt is -felhasználja a boszorkánykonyhájában. Az idea, hogy a gyermekben is -elégséges munkaerő van, hogysem a társadalom egyszerüen el legyen -nélküle, jórészben a mi időnké; bennünket illet e miatt a „szánom-bánom“ -is. - -Hajdan is voltak siralmas gyermekségek. Ott van a nagy Condéé, mely elég -ismeretes. Ötödfél éves korában bevonúl Bourges várába, hogy fölvegye a -keresztség szentségét: a kapunál négyezer polgár, s ezeken kívül -nemesek, papok, hivatalos személyek fogadják; a szegény gyereknek -tetőtől-talpig vasban öt szónoklatot kell végig hallgatnia, küzdve az -álom, s ösztöne ellen. Hanem azért tartja magát ünnepélyesen, -méltóságteljesen. S ötödféléves! Micsoda nevelés lehetett az, amely egy -egészséges érzésü kisdedet öt szónoklat végighallgatására -kényszeríthetett! Borzalom elgondolni! - -De végre ilyen dolog egészen a korunkig, csak ritka kivétel volt. -Mekkora változás! Ha így haladunk, megérjük az időt, mikor az öt -szónoklatot nemcsak meghallgattatják, de el is mondatják a kisdedekkel. -A szellemi munkából már is ki kell venniök a részöket. S ma azok a -kivételek, a kik megszabadúlhatnak a teher alól. - -Hogy mennyi munkaerő vesz ilykép kárba idejekorán, arra csak mostanában -kezd gondolni a társadalom. Soká nem törődött vele, hogy a hirtelen -nyereség nem ér föl a későbbi veszteséggel. A gyermekek túlterheltetése -azonban az alig múltban oly megdöbbentő eredményekre vezetett, hogy a -változás elkerülhetetlenné vált. Természetesen első sorban a jómódú -osztályok gyermekeiről gondoskodnak: az iskolai idő megszorításával. De -a gyárak apró munkásain is megkönyörült itt-ott a törvényhozás, s a -serdülés előtti időre nézve meghatározta a munkaidő legtöbbjét. Csak -azokról a gyermekekről nem gondoskodtak eléggé, akik nem komoly munka, -hanem a mulatságok gálya-rabjai. A legkevesebbet foglalkoznak azoknak a -gyermekeknek a sorsával, a kik még alkalmatlanok lévén az igazi dologra, -a szinházak, a czirkuszok, a mulatóhelyek csatornái körül senyvednek. - -De immár ideje volna többet törődni azokkal az apró szerecsenekkel, a -kik idomtalan bakugrásokat követnek el az operában, az ál-szörnyekkel s -az állitólagos óriási békákkal, akik az „Ördög pilulái“-ban ődöngve -hordják az állat-jelmezek súlyos terhét, a czirkuszbeli kedvenczekkel, a -kik még alig döczögnek, s már életveszélyes produkcziókat kénytelenek -végezni, szóval mindazokkal, a kiket a mulatóhelyek jószivű közönsége -annyi szeretettel tapsol meg. - -Vajjon megengedhető-e, hogy e gyámoltalan lényeket a gondatlanság, vagy -az árvaság védtelenül adja át a szinházak testet, lelket sorvasztó -levegőjének? Rendén van-e, hogy vállalkozó szellemek csapatostul -gyűjthessék az elhagyatottakat és a nyomorultakat arra a gyilkos -mesterségre, mely igazán megérdemelné a „kintornázás“ nevet? - -* - -A párisi Gaîté-ben a „Petit Poucet“-t adták. A színpad is, a nézőtér is -tele volt gyerekekkel. Hüvelyk Matyi dramatizált meséje, meg a -szemetkápráztató látványosságok oly nagy vonzóerővel voltak még akkor, -hogy az utolsó strapontin-eket is elfoglalták a kis Totó-k és az apró -Chérie-k, akik lelkesedve tapsoltak a hórihorgas Scipion úrnak, a -mulatságos óriásnak és szakácsának, a játszó Totó-knak, meg a színpadi -Chérie-knek. Csupa rózsaszín volt az egész ház: úgy a nézőtér, mint a -színpad, amaz a gyerekruháktól, emez a sok apró nyakig harisnyától. -(Ajánlom e szót a trikó helyett, a mindenáron magyarosítók szives -figyelmébe.) - -Az előadás vége felé a színpadon némi zavar támadt. Valamelyik gépész -elvétette az időt, korán indította meg a maga gépezetét, a miből az -következett, hogy egy gyerek beleesett a sülyesztőbe. - -Fölvitték a legközelebbi öltözőbe s ott lefektették egy -toalett-asztalra. Aztán elszalasztottak orvosért. - -Az orvos késett. Jó lelkű figurante-ok régi divatú kuruzsló szerekkel -igyekeztek életre kelteni, sejtelme nélkül annak, hogy már egy holtra -váltat élesztgetnek. S ezalatt a felügyelők minden tiltakozása ellenére, -a játszó-gyermekek félmeztelen costume-jeikben besompolyogtak a szobába -s körülvették szerencsétlenné vált társukat. - -Valamelyik asszony (costume-ben és igen hiányos costume-ben, éppen mint -a többi) le akarta bontani a maillot-t a szegény kis teremtésről s -előkerestete a ruháit. Talán azt gondolta, hogy ezzel könnyit rajta, -vagy tán megérezte, mily kiáltó, bántó ellentét van a halál komolysága -és a szemérmetlen jelmez között, mely nevetve árulta el az összetört kis -test félig fejlett idomait. A kisérlet nem sikerült. - -Ezalatt a gyermekek összedugták a fejöket. - -– Ez a nagy Bertha – szólt egyikük. – Tudod, a kinek a második -balett-mester udvarolt. - -– Én ismerem – szólt a pajtása, – Richardnak azelőtt viszonya volt vele. - -– Mindig mondtam, hogy így jár – erősködött egy hosszú vézna fiú, az -áldozat fejénél. - -– Negyven sou-ja volt, ha mondom… - -– De bizony csak harmincz. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Mire az orvos megérkezett, a gyermek meghalt. Akkorára megjött a huga -is, a ki az eset alatt a színpadon tánczolt. - -Csöndesen pityergett s a köny lassankint megolvasztotta arczán a -festéket. - -– Ugyan miért bőg ez a kölyök? – kérdezte egy felügyelő. – Színpadra, -kezdődik az ötödik felvonás! - -Megtudtam, hogy ez a felügyelő a legjobb családapa volt a világon, a ki -példásan nevelte fel hat kiskorú gyermekét. - -(1886.) - - - - -NAGYSZOMBAT. - -„Tavasz! ó szerelem idénye, jöttöd mi bánatos nekem! Mi felhullámzó -érzeménybe szorúl el sóvár kebelem!…“ Puskin nem arra gondolt, amit -ilyenkor a cseresznye-virágzás idején, a nagyvárosi ember, ha egyedül -járva az utczán, mélázni kezd, az orosz költő szavaival ismételget -magában. De így vagyunk a poétákkal. Véres könyeket sírnak, míg – -valamint Árgirus Tündér Ilonát – megtalálják, kiküzdik gondolatuknak -egyetlen lehető formáját, s azt, amit ők pároszi márványból faragtak ki, -mi, az epigonok, mint hitvány anyagot átgyúrjuk a saját képünkre és -hasonlatosságunkra. Rá se ismernének a tulajdon szavaikra, ha minket -hallanának! A mi belőlük tovább él, az már nem az ő _én_-jök, hanem a -mienk; s figyeljük meg az ekhót, melyet támasztanak: nem az ő hangjukat -halljuk, hanem csak a magunkét. - -A nagyvárosi ember is el-elsóhajtja: „Tavasz, ó, szerelem évadja, jöttöd -mi bánatos nekem!…“ – de nem úgy gondolja ezt, mint Puskin. Nem azért -mondja bánatosnak a tavasz jöttét, mert a tavasz neki már nem hoz új -szerelmet. A nagyvárosi merengő önzés nélkül szereti a tavaszt; önzés, -mellékes kivánságok nélkül sóvárog utána; szereti, nem mert ajándékhozó, -hanem magáért, mint a nagy gyermek szereti a szülőjét, a kitől nem vár -többé édes kedvességeket. És hiába sóvárog utána, mint a nagy gyerek, a -ki messze esett szüleitől. A tavasz jötte bánatos neki, hisz nem neki -jön! S tudja-e, hogy jön? Hallja, hogy megint tavasz van. Élettel teli, -zöld ruhát ölt ez a gyönyörű világ, a rügyfakasztó erő átjárja az egész -mindenséget, a nap mosolya melegebb, Gaea ismét fogamzik. De mit tud ő -ebből? Logika, következtetések utján, rájön, hogy így kell lennie. Már -hirdetik a tavaszi versenyeket. Ma, holnap, megnépesül a liget s viszont -látja a rég látott kisasszonyokat, virító ruháikban. Egyszerre -leányokkal és asszonyokkal telik meg ez a szomorú város; tarka -öltözetekkel, fiatal arczokkal, ragyogó szemekkel. Honnan kerültek elő -hirtelenében! Isten tudja. De virítanak és gyümölcsöznek. - -Nagyszombaton, a feltámadás ünnepén – nálunk ez a legszebb napja az -évnek – az utcza megtelik a fiatal asszonyok teljességével… Ha a -feltámadás ünnepe után nyomon követed a templomokból kiözönlő tömeget, -mely az áhitat néhány percze után vagy másfél órára átadja magát a -sétálás örömének, a „látni és láttatni“ élvezetének: elálmélkodol, -látván, hogy az aszfalton hullámzó sokaságban mennyi az istenáldotta -asszony!… Mind a késő ősz és tél munkája volt ez a sok istenáldás? Úgy -látszik. A viszontagságos idő, a szélvihar és a kajüt szüke, mely -közelebb hozta egymáshoz még a gyülölködő Jázont és Medeát is, mindig -megkönnyíti a jó Isten munkáját. A férfi-embereken is meglátszik, hogy -tavasz van. Gunyáik eltüntek; ibolyabokrétákkal telik meg a város. - -Tehát: tavasz van! Tehát valahol messze: lombkorona zöldel a fákon, -lágy, bársonyos fuvalmak kergetőznek a napfényben, valahol levegőt lehet -lélekzeni! Élni és meghalni ott!… - -De mindez csak álom; talán nem is igaz, hogy vannak fák, van levegő, s a -tavasz még nem mitológia!… Fák! Hol lát a nagyvárosi ember fákat?! Ezek -a poros, csenevész kórók a széles utak mentén csak megannyi szomorú -felkiáltó jel, melyek panaszosan beszélik, hogy itt egykor természet -volt. S a mit beszí: nitrogén, oxigén, meg egy csomó minden egyéb, de -nem levegő. - -Bizony nagy árt fizet érte, hogy ellentétben él a természettel, s -elektromos világosság mellett főkönyv, iktató könyv, vagy akármiféle -könyv felett görnyed, ahelyett, hogy kertjét mívelné, a hogy Voltaire -ajánlotta, vénsége teljes bölcseségében, s a hogy a nagyvárosi emberek -közül csak a londoni cselekszik, a napnak legalább egy részében. A többi -nagyváros lakóinak hiába a tavasz fuvalma; rabságából a legtöbb soha, -pillanatokra se szabadulhat. Akkor se, mikor a messziségből jött szellő -mágnessége, egyszer egy esztendőben, kivételképpen, a természet után -való vágyakozással tölti el petyhüdt, nyomorult tüdejét. Tudja, hogy itt -fog elszáradni tavasz, fák és levegő nélkül; itt fog élni és meghalni, a -miazmák és a vad lárma világában; élni, meghalni, s pihenni örökkön, -mint a nagyvárosok legnagyobb elzüllöttje, a szegény Poe Edgar, a ki -Baltimoreban, a boulevard földjében porlad, a város közepébe jutott -temetőben, a vasút és a villamos kocsik sínpárjai között. - -Tavasz? Hátha csak mese az egész, mint a tündérek, Eldorádó és az örök -szerelem? Ott, a hol nemsokára az orgona nyílik s a hová a gólya már -megérkezett, vannak emberek, a kik nem sietnek ki a szél-fútta gátra, -köszönteni a levegőt! a levegőt!… – mint a hogy Xerxes katonái -köszöntötték a tengert – hanem napokon át a falaik között maradnak. -Vannak, a kiknek a Germinal nem mond semmit. A kik észre se veszik a -föld úrszineváltozását, csak azt tudják, hogy a munka kezdődik. A kiknek -fogalmuk sincs róla, hogy olyan világban élnek, a melyet még nem hagytak -el a régi, pogány istenek. Nyilvánvaló, hogy semmi örömük sincs benne, -amit a nagyvárosi ember úgy irigyel tőlük. S látván, mint özönlenek a -városba, verekedni a szinházi jegyekért, hogy meglássák a legujabb zenés -komédiát, egy pillanatra azt kérdi magától az aszfalton merengő: hátha a -tavasz csak a mi szegény fantáziánkban oly derüs, hátha mindez csak -ábrándozás, üres nosztalgia, mint a pálmáról álmodó fenyőé?!… - -De nem, még itt, ezen az elkárhozott nagyvároson is végig csillámlik -valami ragyogás, a melyet máskor nem varázsol elő semmi ünnep, semmi -pompázás. Ha nincsenek fáink s ha levegő helyett csak port és füstöt -szivunk magunkba, a föld-istennőtől messze elszakadt lányok -tekintetében, arczuk szinében, egész alakjukon van valami szokatlan, a -mi rejtelmesebb minden spiritizmusnál. A feltámadást ünneplő leány-sereg -oly más, mint azok a kissé fáradt szépek, a kiket az utolsó bálban vagy -koncerten láttunk! A teint-jükön, a járásukban, egész megjelenésükben -van valami, a mit mintha a Botticelli képeiről hoztak volna magukkal. És -ezek az asszonyiságukkal páváskodó fiatal menyecskék! Ó mily szép ünnep -ez a Nagyszombat! A vén nagyváros arczulata egy napra mosolygóra válik; -valamije mégis csak maradt a tavaszból. - -(1887.) - - - - -A PENGŐ ÉRCZ ÉS A ZENGŐ CZIMBALOM. - -Tiz óra elmult. A kukoricza-ágensek, a kik a szomszéd asztalnál -csöndben, illendőség-tudóan bontogattatták a Pommeryt, eltávoztak -boldogabb vidékre; magadra hagytak unalmaddal és békétlenségeddel. A -krondorfival szeliditett két decziből már csak néhány csepp van előtted; -nagy nehezen tehát eleget tettél a kötelességnek, melylyel egészségednek -tartozol. És még morózusabb vagy, mint vacsora előtt. Ugy találod, hogy -a lazacz meg volt égve s hogy Adolf, a figyelmes ételhordó, a ki -mindennapos histriód, stereotip tréfálódzásával ma még izetlenebb, mint -rendesen. Elfelejted, hogy délután épp ugy untad Herbert Spencert, mint -most Adolfot; és erősködöl, hogy a nagy teremből behallatszó zene -tűrhetetlen. Haragszol magadra, hogy ettél; s irigykedel a -szükölködőkre, a kik mindenre vágyódnak. Adolf vigasztalhatatlan, hogy -nem sikerül kedvedben járnia; s magában mélységesen megvet, ugy ahogy -csak psziholog-pinczérek képesek megvetni valakit, ős erejü, alapos -lenézéssel ügyelve hitvány porhüvelyedre, a minő lenézésre te képtelen -vagy, mert ehhez is hiányzik belőled a kellő energia. - -Egyetlen vágy él benned: kimosatni a gyomrodat. S mivel ezt a -vágyakozásodat a következő öt perczben lehetetlen kielégitened, nem -tudod, hogy mitevő légy, s mivel üsd agyon éjfélig az időt. Konstatálod -magadban a szellemi csődöt, s ebben a szánalomra méltó hangulatban -végkép ellágyulva, megtörve, tönkre silányulva, erre a kétségbeesett -elhatározásra vetemedel: - -– Elmegyek valamelyik orfeumba. - -* - -Utközben, mialatt hátra dőlve a kocsi párnájára, átadtad magadat az -emésztés első kellemes érzeteinek, s vigasztalódva szivtad egy -brobdignac-i méretü Havanna édes aromáját: fölgerjedt benned a hála -érzete s megkönnyebbülten áldottad magadban a derék indiánust, a ki -elsőnek szagolt bele az égő dohánylevélnek kábitó füstjébe. És áldottad -a demokrata maître de plaisir-t, a ki fölfedezte a szórakozásnak ezt az -uj fajtáját, melyet szivarfüst mellett lehet élvezned. De amint beléptél -abba a telefüstölt gőzfürdőbe, melyet közönségesen orfeumnak szokás -nevezni, megátkozod Tabago füvét s az emberséges anyakirálynét is, aki -Európába behozatta, s a kiről hajdan _herbe de la reine mère_-nek -nevezék vala. A gőz és a füst titánjainak alvilági küzdelmét látod magad -előtt; a mely küzdelem akár Enceladus, akár Ossa győzedelmeskedik, -egyképpen keserves az a te félig sült tetemednek. - -Beeresztenek egy páholynak csúfolt ketreczbe, a minőben az állatkert -igazgatója a birkákat tartja, leültetnek egy székre, mely az inkviziczió -idejéből maradhatott meg, elibéd teszik a fekete lőrét, mely Cubát -rágalmazza, a szomszédod a hátadnak támasztja a hátát, hogy támlányod is -legyen: szóval megvan minden, a mi nélkül a mulatság nem volna teljes. - -Ha ugy találod, hogy ez: pokol az orfeumban, ime, amott a kortinán: -Orpheus a pokolban. Mert szünet van, a kortina leeresztve; -megszemlélheted a népies Elysium képzőművészeti ékességeit is. A -kompromittált lantos persze azokra a lerchenfeldi danákra czéloz, -melyeket mindjárt meg fogsz hallani; de van a kortinán egy másik -mitológiai alak is. Egy tagbaszakadt hölgy, a kiről, minthogy az egyik -lába csipőig puczér, kitalálhatod, hogy Venust ábrázolja. A hatodik -kerületi Venus előtt mezitelen Ámorka áll, a kinek a feje Csiky -Gergelyre emlékeztet; szóval helyes kis Ámor, bár az alsó lábszárai -olyan rövidek, mintha Ibsentől kérte volna kölcsön. Ezek a theatrális -vonatkozások Tháliát teljesen fölöslegessé teszik a kortinán. - -A mennyire a füst és a szomszédaid engedik: szemlét tartasz a nézőtéren -is. A karzaton jelmezes és jelmezszerü toilettebe öltözött müvésznők, -meg a hétköznapi imádóik; lenn, körülötted, a jó, a derék, a „közönséges -közönség“, melyet egészséges érzéke oly előnyösen különböztet meg a -szenzácziós napok finnyás, szeszélyes és követelőző publikumától. Csak -elvétve látod köztük a lóversenyekről és a Folies-kból ismerős alakokat; -a mulató Budapest ma nincs itt. A gőzfavágók és hengermalmok ifju -örökösei, akiknek a café chantant az örömek mindennapos tanyája, a -„művészkávéház“-ak deli katonatisztjei, meg a sport-tudós arany ifjuság, -a secundo-gentry, csak egy-két kitünőség által vannak képviselve. A -közönség zöme azokból a lassan magyarosodó, különben derék -polgártársainkból áll, a kiknek az orfeumok az egyetlen, de annál -sűrűbben megkövetelt lelki táplálékot szolgáltatják. Mindannyian jeles, -polgári erényekben bővelkedő emberek, a kiket öröm látni. Néhányan -sonkáznak közülök; de a legtöbbjük mélázik, meg van hatva és élvez. - -Hanem megszólal a zene. Tudniillik egy tuberkulotikus zongora, egy -fáradt, rezignált hegedü, s egy szemérmetlen triangle. A mulatság ujra -kezdődik. - -Az Ibsen-lábu Ámor felkunkorodik a magasba, s a szinen megjelenik egy -egészséges hölgy, a ki bemutatja magát mint Malaga kisasszony, s -elbeszéli, hogy ő utána bolondulnak a férfiak, de ő igen fene gyerek s -ügyet se vet rájok. Malaga kisasszony a tapsok ritmikus zenéje mellett -kecsesen rezegteti legkonkrétebb természetü bájait, s elmésen kopizálja -a Frimm-féle intézet gigerlijeinek mondhatatlan mozdulatait. Aztán egy -„komikus“ kerül elő, a ki a legujabb bécsi kuplét adja elő, -közkivánatra; az elejét inkább tánczolja, mint énekeli, de viszont a -refraint annyi lélekkel harsogtatja, mintha a Marseillaiset fujná. Majd -jockeyruhába öltözött hölgyecskék ölelkeznek a petite femmejaikkal; -hatalmas alapu jockeyk, a kik ha engagement-t találnának, tehetséges -három éveseink sorra letörnének. Végre megkerül az a bizonyos művész is, -aki egy pár paróka, szemüveg és kabát segitségével élő és holt -nagyságokat csufol meg, s mimikusnak nevezi magát. A rögtönzött fejek -ugyan mindenkihez hasonlitanak, csak a megcsufoltakhoz nem, de a jó -közönség, mely örömest művelődik, el van ragadtatva. S mindehhez a -szégyenébe beletörődött zenekar egykedvüen zugja az Ordináré -apetheozisát, s szemérmetlenül csilingeli a Venus Vulgivaga -királynő-himnuszát. Káprázó szemeid előtt mint fantóm tünik fel egy -monstruózus Repedt Fazék, a helyiség művészi emblémája. - -De csitt, a tapsvihar lecsillapul. Great attraction!!! Most jő Alice. - -* - -Alice nem ebből a világból való, Alice csak a nevét hozza ide. Egy -szegényesen czifra czimbalmot fog megzenegtetni, pengő érczért, ötven -ezüst pénzért. A czimbalom csak ürügy; a fődolog az, hogy megmutassa -magát. Élvezetünk, dekadens, dilettáns, vagy polgári gyönyörünk abból -fog állani, ha meggyőződünk róla, hogy csakugyan eljutott ide, mert meg -akar élni. - -Alice megjelenik. Az impresszárió, czigány delicatesse-szel, maga vezeti -ki. Ugy lép elénk, mint néhány év előtt, mikor udvarias rendező vezette -fel a redoute lépcsőin, a legnagyobb női diszben, bálra öltözve. A -kevélység egy nemes maradványával megkülönböztette magát a helyiség -tündéreitől, hódolva a gondtalan ősök emlékének, a kik elfelejtettek -gondoskodni róla, hogy ő ide ne kerüljön. - -Leül és játszani kezd. Déli stilusu, érett, kicsattanó szépsége némán -vádolja a Szegénységet, ezt a gonosz aeont, a ki koronkint megboszantja -a Természetet. Játszik és fel nem nézne a világért a hangszeréről. -Megteszi, a mire vállalkozott, a mint megtette a család Ahnfrau-ja, a ki -se egy hanggal, se egy tekintettel nem árulta el, mit érzett, mikor -sorra hozták a férje és fiai halál-hirét, és csak készitette a tépést -tovább… A festék sehogy se tud alkalmazkodni a vonásaihoz. És arczán -„szégyenkezve ül a szégyen.“ - -Csak egy dalt játszik, egyetlen egyet. Mikor az impresszárió claque-ja -rákényszeriti az ismétlésre, ugyanazt kezdi ujra. Friss, szilaj, nagyon -régi nóta ez; lármás és kötekedő; de most ugy hangzik, erről a -czimbalomról, mintha temetésre szólna. S harmadszor is csak ezt a régi -kicsapongó nótát játssza; talán nem is tud egyebet. És arra gondolsz, -hogy ez a régi, régi dal talán egy vidám gárdatiszt kedvencz nótája -volt, a kin sokszor megakadt a bécsi dámák szeme, s a kinek soha se -jutott eszébe megszámlálni a kidobált máriás tallérokat. - -S mialatt szégyenkezve szól az árva hangszer, neked, a rossz gyomru -embernek, regény-káputok és szindarab jelenetek jutnak az eszedbe. -Eszedbe jut a rózsaszin arczu Rózsi, a ki meleg, kényelmes otthonban -Eszter és Ruth történeteit olvassa a családi, kapcsos bibliából. Eszedbe -jut Florine, a ki első báljára készül, s nem tudja, hogy a ház -recseg-ropog a feje fölött. Majd az Au bonheur des dames szegény -bárókisasszonya, a ki elveszti fejét a selymek és csipkék -tündérvilágában. Eszedbe jut Nóra, a kis hóbortos Nóra, a ki szivecskéje -nagy fölgerjedésében nem tudja, mit cselekszik, s azt képzeli, hogy ha a -törvény ellene van, akkor a törvény rosszul van alkotva. S eszedbe jut a -szegény kis Babvirág, a ki azt hiszi, hogy most már ugyis mindegy; ha -már meg kell élni, ám kiáll az olajfák hegyének stáczióira és csókokat -dobál a felséges tömegnek… - -A czimbalom hirtelen elhallgat. A művésznő arczán megjelenik a betanult, -kényszeredett mosoly, és aztán kifut a szennyes szuffiták közül, a -megriasztott szarvasünő ijedt lépteivel. Odakünn a mór megteszi -kötelességét, a claque tapsol, és bis-t nyerit, üvölt. De a jó publikum, -a „közönséges közönség“, aki úr a háznál, nincs megelégedve. És kitör a -pisszegés zaja, először csak félénken, majd felbátorodva, végül -fortissimo. - -Eleinte nem érted, honnan ez a ressensus. A művészeti produkczió, -melynek tanuja voltál, nem volt éppen hasonlithatatlan, de végre is ez a -közönség nincs a kivételekhez szokva. Mindegy; a zengő czimbalomnak nem -sikerült a hallgatók művészeti igényeit kielégiteni; a pengő érczért itt -zengőbb szót kivánnak. Mégis, ez az elégedetlenség kissé tulságosnak -tetszik. Végre is. Alice megtette azt, a mit tőle vártak. Eljött és -megmutatta magát. Mi kell egyéb? Körülnézel, és észre veszed, hogy a -mulatságnak épp az a koronája, hogy a művészi elégedetlenségnek jogában -van ekképen nyilvánulnia; ilyen szabadon, ilyen lóhátról, és ilyen -kegyetlenül. Ez a plebejus visszatorlása. - -Ah, a gárdatisztnek nem volt igaza! Az uraság csak addig tartott, a -meddig a máriás tallér. És nem volt igaza Alicenek sem, ha azt hitte, -hogy mikor minden elveszett, egy megmaradt: a név. Ez a pengő érczre -felváltott név ma már csak arra jó, hogy a plebejusgőg hozzátörülhesse a -kifizetett csizmát. Jaj annak a lehanyatlott névnek, viselje akárki! - -És a czimbalmozó leány meglakol érte, hogy elhozta a nevét a nép -örömére. A plebejusnak elégtételére szolgál, hogy az a név eljutott ide, -de teljesnek akarja a gyönyörüségét, s meg akarja mutatni, hogy az a név -neki nem imponál, ha a művészetnek nem sikerült úri tetszését -meghóditania. A plebejusnak nem tetszik az a báli ruha, s a föl nem -adott disztinkczió. Végre valahára tehát módjában van kifejeznie a -százados gyülölséget. Büntetlenül senki se jár a pálmák alatt, s jaj -annak, a ki a népnek eszébe juttatja a soha sem látott pálmákat. Ez a -plebejus visszatorlása. A czimbalmozó leány meglakol azokért az ősökért, -a kik keresztül lovagoltak a szegények vetésén. - -* - -A nagyapád kővágó volt, s az országúton, forró nap alatt tördelte -kalapácsával a kemény sziklát, hogy megkeresse nyomorult zabkenyerét. Az -ükapád, ha nagy urat látott, ijedten kapta le báránybőr-süvegét, és -sokáig nézte az elvágtató kocsi nyomában támadt porfelleget. Hanem azért -megutálod magadban a plebejust, s azt mondod a jelenet láttára: „Szegény -leány!“ - -(1891.) - - - - -A SZINKÖRÖK PSZIHOLOGIÁJA. - - -_Ő._ - -Hozzávetőleg számitva négy-ötszázezerre lehet tenni azoknak a 15–26 év -közötti hajadonoknak, özvegyeknek, elvált és el nem vált asszonyoknak a -számát, akik házmesterlakások örök clair-obscurejében vagy kisvárosok -napfényes utczáin (Besztercze-Naszód földjén virulván, a fővárosi -bolthelyiségekben pedig sorvadozván) minden eszme közül a -leghuzamosabban, mondhatni állandóan – mert naponta legalább tizenöt -órán át – a következő eszmékkkel foglalkoznak: - -– Micsoda buta véletlen, hogy a budapesti kőszinházakban, de Bécsben és -Berlinben is, sőt Londonban, európai és ázsiai fejedelmek előtt, -Tündérlaky Sári, Delej Teruska, Rózsatőy Gitta, sőt Koczurek Iluczi -kreálják a legujabb világjáró operett Mollyját, Pollyját avagy Dollyját! -Mért éppen ők?! Hát az én alakom, hát az én hangom, hát az én sikkem?! -Tulajdonképpen nekem kellene Londonban, európai és ázsiai fejedelmek -előtt, a Pollyt énekelnem, a Monte Carlo grófné nevet valójában nekem -kellene viselnem, azok a toalettek voltaképpen az én jogos tulajdonaim s -az engem illető hódolatokat nem is zsebelné be a szerencsének ez az -érdemetlenül felkapott gyermeke, ha nincs: a buta véletlen, a buta -véletlen!… - -A négy-ötszázezer hölgyből, a kik ma ezekkel az eszmékkel foglalkoznak, -negyven-ötven ki fog válni s négy-öt esztendő mulva ők lesznek a -különböző honi szinkörök primadonnái. Mert Londonig – hajh! – hosszu az -ut s a buta véletlen Thespis kordéját csak ritkán hajtja olyan -messzire!… - -_Ő_ (az öt év mulva ünneplendő Molly, Polly vagy Dolly) a buta véletlent -jelenleg kedves papájában látja megtestesülve. Ez az ember az oka, hogy -neki még most sincsenek kétezer frankos fehérnemüi s huszonnégy-féle -pongyolája, hogy még most sem reggelizik pezsgőt s hogy az igazi életet -csak az Ohnet György ur regényeiből ismeri! - -Kedves bátyját, a ki rojtos szélü mancsettákat visel, nem tartja egész -embernek. Tudja a kis fenyő, hogy vannak pálmák, a kik csak egész -ingeket viselnek, Heathtől hozatják a kalapjaikat s csupán azokat a -fiakkereket használják, a melyek ismert figurák az ügető versenyeken. - -Egyelőre nagyon szereti a sört és a kovászos uborkát. Mindenkit rangja -alatt valónak talál, kivéve azokat a huszártiszteket, a kik az Arany -Griffben bezárt ajtók mögött szoktak mulatni. Nem ismeri őket, de érzi, -hogy ezek az ő világából valók. S ha vele szembe jövet, diszcsörtetéssel -üdvözlik, reagál. Komoly pillantásában benne foglaltatik a bezárt ajtós -mulatságokat megillető figyelem és elismerés. - -Övé a jövő. Szerződni fog Zenőfalvy Pongráczhoz, s ha becses mamájával -megszáll a vidéki hotelekben, igy fogja beirni nevöket a vendégkönyvbe: -„Szivárvány Irma és anyja.“ - -A fővárosban kissé nélkülőzi az éjjeli zenéket és a banketteket, de -kifagylaltozza magát s barátságos a Ganz-gyár ama hivatalnokai iránt, -akik a nyári kritikákat irják. Julius közepén több napilapban -elhomályositja a legdivatosabb primadonnát. Ellenben nem igen lát a -nézőtéren Heath-kalapokat. A Heath-kalapok ilyenkor Ischlben vannak. - -Mert Pest ilyenkor nem Pest, csak olyan Pest-féle. A szinkör sem -szinház, csak afféle szinház-nemü valami. Szegény kis fenyű, London oly -messze van! - - -_Zenőfalvy Pongrácz._ - -Titkos ambicziója, hogy mint szinházi szakértőt, rendezőnek -szerződtessék a Nemzetihez. A vidéken több ugyan a szórakozás, de az se -kutya, ha az embernek nincs egyéb dolga, mint kijárni a szinészházba -kvaterkázni. - -Egyelőre egész nap a tenoristájával veszekszik s este, előadás alatt, a -közizlés elsatnyulásán kesereg. Gyülöli az operettet, de hiába, az -ördögnek is kell gyujtani egy-egy gyertyát s fényes kiállitással hozatja -szinre a _Száz szüzet_. - -Minden szezónban négy-ötezer forint a deficzitje. Huszonhét év alatt egy -egész Kaliforniát vesztett el. Ha abbahagyná az üzletét, kölcsönökkel -szolgálhatna a Rothschild-csoportnak. De haj, a kit megcsipett a -művészet tarantellája!… - - -_A komikus._ - -Télen egy drogista czég utazója vagy jegyző Pest vidékén. Nyáron ismét: -a közönség beczézett kedvencze, a hogy az ujságok irják. - -Erőssége: a kuplék. Jaj az anyósoknak és jaj a politikusoknak, ha ő -előszedi élczlap-reminiszczencziáit! Ezekért a vicczekért deczemberben -mindenfelől visszaküldöztek s egy párszor meg is égettek egy élczlapot, -most furorét csinálnak. - -Vannak orrok, amelyekre semminő vicczért nem lehet haragudni. - - -_A páholyban._ - -Azért jöttek, hogy a szomszédban vacsoráljanak s előbb, a nagyobb jókedv -okáért, kifigurázzák a szinészeket. - -Azon végzik, hogy belemelegszenek a mulatságba. Tehetségeket fedeznek -fel, megrostálják a kőszinházakat s végezetül rosszul vacsorálnak. - -De azért meg vannak elégedve az estéjökkel s a jövő héten megint -eljönnek, ugyanezzel a programmal. - -A tradiczió oly hatalmas! Egyik estéről a másikra már elfelejtődik, hogy -a naiva mily sokat igérő tehetségnek tünt fel s hogy odaát a liba mily -kevéssé váltotta be a hozzá füzött reményket. - - -_A földszinti ur._ - -Legkivált a fehér mellénye kedvéért jött. A mivel azt akarom mondani, -hogy neki telik kedve a fehér mellényében és nem viszont. - -A fehér mellény hat. A szinpadi udvarmesternők és herczegasszonyok e -fehér mellény láttára álmodozókká válnak s vacsorákra gondolnak, melyek -örökkön álmok maradnak. - -A fehér mellény pedig összetalálkozván egy másik fehér mellénynyel, -rövid eszmecsere után konstatálja, hogy volter Charlotte sokkal jobban -domboritott, mint e szinkör művészei. Ezután a fehér mellények -hazatérnek s meg vannak győződve, hogy kellemesen töltötték el az -estéjöket. - - -_A karzat._ - -Hol rejtőznek télen a szinháznak ezek az igazi rajongói, a kik ugy el -tudnak gyönyörködni a legutolsó operettek és bohózatok utálatos mókáin?! -Mennyi nélkülözésről beszél ez a vig hahota! - -Kitörő vidámságuk a bizonyitéka, hogy ők még komolyan veszik a szinházat -s nem keresnek ott egyebet, csak lelki gyönyörüséget. - -Tulajdonképen érettök van ez a bódé s érettök volna minden szinház. És -szegények, egész télen át nem juthatnak hozzá, hogy kielégithessék a -lelki szomjuságukat, mert a szinház drága s ők csak lelkiekben gazdagok. - -Nincs az a rossz, ami ne volna jó valamire. Ne itéljük el a szinköröket. - -(1896.) - - - - -FARSANG. - -Leperegnek az órák, elmulnak az évek. Még alig hogy körülnéztünk a -világban, egyszerre uj alakok sürögnek s forognak körülöttünk, nem azok, -a kiknek az arcza ismerős, nem azok, a kiknek hangját megszoktuk, nem -azok, a kiknek mosolya kedves szivünknek. Koronkint elszórakozunk; -mintha csak tegnap váltunk volna el amazoktól, mintha minden – ó, -ifjuságunk! – csak tegnap történt volna. Várod, hogy a hang, mely -álmodban a füledben csengett, egyszerre ismét megszólal a szomszéd -szobában; el vagy készülve rá, hogy egyszerre csak betoppan hozzád -valaki, aki messziről jött, s igy szól hozzád: „Be rég nem láttalak!“ -Aztán észreveszed, hogy ez csak a Mab királynő rossz tréfája volt; -belátod, hogy, a mit egykor az édes valóságnak tartottál, immáron csak -egy üres absztrakczió, hogy mindaz, a mit az életednek neveztél: füst, -pára, gomolygó pirosság az égen. Uj arczok mosolyognak körülötted, uj -barátok fognak veled kezet, uj élet a régi tájakon, majd olyan élet, -mint a régi volt, de neked már csak félig ismerős. Uj emberek jöttek a -régiek helyébe; a világ ismét tele van apró fejekkel, s ismét tele van -határtalan reménynyel. Honnan jöttek? Malthus rémülve látná, mint -nyüzsögnek az utczán szőke és barna piczi figurák, melyeknek életet -adott a házasságnak nevezett hanyatló üzletág, a gondtalan megszokás, a -véletlen és az édes játék, melynek neve szerelem. Bármi hozta őket, nem -kérdik, hogy megengedi-e jus primae occupationis, lassankint magukévá -teszik a világot, melyet te egykor a tiédnek véltél, s csöndesen, -észrevétlenül elfoglalják régi czimboráid helyét. Hol vannak már azok! -Az egyik sehol, a másik majdnem ugyanott; ki a temetőben, ki egy csendes -zugban, a kályha mellett. Átköltöztek a legendába, vagy vigjátéki apákká -nőtték ki magukat. S az uj szereplőkkel ujjá lett a szin is. Azok az -ideák, melyek miatt a te idődben annyi háboruság folyt, ma már senkit -sem érdekelnek; az uj embereknek más az életfelfogásuk, más a kedvük, a -véralkatuk, mások a szokásaik, még a szótáruk is más. Megváltozott itt -minden, és alig hogy kiöregedtél a könnyelmüség éveiből, már uj -világban, s rád nézve tökéletesen idegen világban találod magadat. - -És mégis, ilyenkor vizkereszt után, ma is csak ugy megkezdődik a nagy -bucsujárás a vigadó felé, mint hajdan a te idődben. Ezek a másféle -emberek, a kik minden egyébben annyira különböznek a te elfelejtett -ismerőseidtől, azonképpen szórakoznak, mint a régiek. Más lélekkel bár, -de ugyanazt cselekszik, a mit a te embereid miveltek vala. A szereplők -ujak, de a komédia a régi. Hol van Bietris, s hol van Allys? Árnyékokká -lettek, vagy meghiztak a bánattól; eltüntek, vagy azokon a székeken -foglalnak helyet, a honnan a lányokat nem, csak a frakkos emberek eleven -sövényét láthatni. Jöttek helyökbe uj Bietris-ek, uj Allys-ok. Az -emberanyag uj, de Afrodite ünnepei ugyanolyanok, mint a minők a mi -időnkben voltak. A kik egykor elevenné tették a redut oszlopos -csarnokait, elsuhantak a semmiségbe; Karneval herczeg, a vértelen, üres -fekete dominó, él és uralkodik. - -S hozzák, rendre hozzák trónja elé a szüzek ujabb seregét. Jönnek ők, -kiknek derekához még férfi karja nem ért, kik nem érezték még a suttogás -meleg lehét, hogy meginduljanak utjokra… Ki és mi hozza őket ide, hogy -soha se fogy ki belőlük ez a nagy terem, alkalomcsinálója annyi -regénynek, s annyi szomoru románcznak?! A hagyomány? Az érdek? Felejtő -öregek gondatlansága? Nem. Anyjok, Afrodite. Ne tessék elhinni, hogy -mindez azért van, mert férjhez akarnak menni, mert férjhez akarják őket -adni. Ez az érdek elég hatalmas érdek, csakhogy ettől az érdektől a -bálozás még kimehetett volna a divatból. De mindaddig, mig akad egy -tizenhat éves lány, a kinek édes nyugtalanságot okoz a férfihoz való -közeledés zavaros gondolata, a farsangolás halhatatlan. - -Dehogy van az ugy!… az a gyereklány még nem gondol semmire; szeret -tánczolni, ennyi az egész, mint a hogy az apró lények szeretnek -ugrándozni! Annak a másik dolognak semmi köze a bálozáshoz… ez a -közkeletü felfogás a farsangolásról. Nem is lehet azt nyiltan -megvallani; mert hisz akkor czinizmus volna mégis oda vinni őket a férfi -karjai közé. Ők maguk se vallják meg maguknak; legalább nappal nem. És -mégis igy van. Az érdek nem izgat fiatal lényeket, még a férjhezmenés -életbe vágó érdeke sem; a szórakozás vágya nem tesz álmodozóvá. S ők -ábrándoznak, vágyódnak, sóvárognak… - -Tánczoljatok kis lányok! Afrodite hiv! Menjetek; hi a végzet. S -végződjék kezdődő regényetek akárhogy, nem érdemes élni, csak azért a -csepp regényért. - -(1897.) - - - - -UTAZÁS BUDAPEST KÖRÜL. - -_Don Juan_ ama halhatatlan stanczáiban, a hol Lord Byron az igazi, nagy -vivőrök hozzáértésével sorolja elő, mi minden édes a világon, a mi nem -oly édes, mint az első csók: benn foglaltatik, hogy édes dolog langyos -éjszakán hallgatni a gondolás dalát, benn foglaltatik minden, mi szép és -örömet adó, de érthető okoknál fogva, sajnos, egy szóval sincs -megörökitve, mi kellemes, mi jó: tétlenül és gondtalanul tölteni el egy -májust – Budapesten. Pedig csak egy nagy költő énekelhetné meg -méltóképpen a budapesti májust. Páris márcziusban már kikel magából, -London csak juniusban kezd zajosabban élni, Budapesten május a legszebb -hónap. Ilyenkor csupa ragyogás, csupa elevenség, csupa élni vágyás. -Micsoda pezsgés az első meleg napig! Az operának valóban világvárosi -karaktert ad a legnagyobb hirü külföldi énekesek és énekesnők -felvonulása, a Park-klubban egyik vendéglátás a másikat éri, nyolcz -szinházban verik egyszerre a dobot s fogdossák a közönséget orfeumoktól -levetett ötletekkel, a lóversenytér még hangos a letört játékosok -jajától, a kocsi-korzókon kábitó lármával dübörögnek egymásra -mennyezetes hintók és szerényebb kocsik, a képviselők megverik egymást, -szóval: minden percznek megvan a maga varázsa. A boulevard des Capucines -nem élénkebb, mint Budapest az Oaks vagy a király-dij napján. - -Az első, igazán meleg nappal azonban vége a világvárosiasságnak. A -kocsikázó grófkisasszonykák egyszerre eltünnek, a rondinella pellegrinák -elröppennek, Isten tudja hová. A játékosok felutaznak Bécsbe a pénzük -után, a képviselők haza néznek barátkozni a néppel s Pesten nem marad -más, csak a szinkörök népe. - -Még London se olyan költözködő város, mint a mi Budapestünk. A ki csak -birja magát, junius elején siet el, bárhová a pokolba, mint a hogy -Bombayből rohannak el az angolok az első pestis-hirekre. Még az se marad -„itthon“, a kit valami ide köt; azok, a kiket napközben a Kossuth -Lajos-utczában látunk, legnagyobbrészt leányfalvai, török-bálinti vagy -gödöllői lakosok. A szinkörök szinész-seregén és hű közönségén kivül -igazán csak azok tartanak ki, a kik: nem élnek, csak dolgoznak. - -Addig azonban: még folyik a vigasság. A szellősebb mulató helyek -telidestele, jeléül, hogy Budapest az élvező városok közé tartozik, azok -közé, a melyek a legkevésbbé méltányolják az otthonülés örömeit. Pedig -azok a mulatságok, a miket fővárosunk a tavaszi mulatóknak kinál, -meglehetősen egyhanguak. Azóta, hogy Budapest lakossága éppen háromszor -akkora lett, mint a mekkorának elődeink ismerték, a metropolissá vált -Budapestnek csak uj vendéglői vannak, uj mulatsága nincsen. A városra -alig lehet ráismerni, de a szokásai megmaradtak. A programm most is -ugyanaz, mint régente: a budai aréna márvány vagy egyéb menyasszonynyal -és frissen sült libapecsenyével, a Hangli dunai levegővel és sok -emberszólással, kirándulás a Svábhegyre vagy a Zugligetbe, kocsin avagy -gyalog (az első tizezer és az utolsóelőtti tizezer használatára), a -Margitsziget szunyogokkal és kényszerzárórával, végül a liget, néha: -Ős-Budavárával súlyosbitva. Nem, ez nem sok; de a világvárossá nőtt -Budapest ma is beéri vele. Vivőröknek egy kissé nyárspolgárok vagyunk. - -Nem tünik fel önöknek, ha a megszokás erejénél fogva estéről-estére -fölkeresik ezeknek a „mulatóhelyek“-nek egyikét vagy másikát, hogy -ilyenkor, a szigoru nyár előtt, tehát mig az élvező Budapest itthon van: -mindig, mindenütt ugyanazokat az arczokat látni, s tegyük hozzá: -ugyanazokat az uj, fiatal arczokat? A mi kéj a nevezett El Doradókban -föllelhető, e kritizálható kéjek serlegét mindig ugyanazok a kevesen -üritgetik fenékig. S ó mi rövid ideig tart a mámor ideje! A három évvel -ezelőtt mindig, mindenütt látott arczok eltüntek; mintha elpárologtak -volna. Hová lettek? Oda, a hová azok az efemeridáknak nevezett -kérészéletü, finom szárnyu lények, a melyek nyaranta roppant rajokban -röpdösnek a villamos lámpák körül, hogy másnapra, harmadnapra -megsemmisüljenek. A három évvel ezelőtt mindig, mindent élvezők már nem -szerepelnek, nem élveznek, voltak, nincsenek, gurulnak lefelé, talán már -legurultak, saisonjuk elmult. Eltünedeztek azzal a hirtelenséggel, -amelylyel a harmadévi Derby-lovak; alig egy-két alak maradt -„versenyképes“ közülök. Ó, mily közepes élvezetekért galoppoznak a -Nirvánába, szegények! - -Az emberek elmulnak, „letörnek“, de az intézmények – legyenek bár -korcsmák – megmaradnak. A libapecsenye jó hire tovább él, mint a -fogyasztó. És Budapest, a nagyra törő, a villámos találmányok és az à la -Amerika élet fővárosa, e feltünést keltő parvenü a metropoliszok között, -– alighanem a társaságos élet kifejlődésének hiányában – fölcseperedve -is hü maradt az egykori Pest nyárspolgári szokásaihoz. Ez a Vanderbilt -még most is kuglizik. - -Ha paloták emelkednek a patriarkális, pestiesen izléstelen, földszinti -vagy egyemeletes házak helyén, ha villámos kocsi dörömböl a föld alatt, -s a léghajó nemsokára sehol se hiányzik a műveltebb családok asztaláról: -a budapesti élet édes-keveset változott egy félszázad óta. A politikus -szatócsok, kertészek és csizmadiák a megmondhatói, mily hiven kitartott -ősi mulatságai mellett a nagyvárossá fejlődött Budapest. Csak két dolog -változtatott életmódján egyet-mást: a lóverseny játék elnépszerüsitése, -és másodszor a biczikli divatja. Az a metamorfózis, melyet az utóbbi -idézett elő, már befejezettnek mondható, sőt némi részben szinte a -multhoz tartozik, de annál inkább meg lehet állapitani, hogy a biczikli -hóditó inváziója, a diadal teljessége idején, mennyire mássá tette a -város arczulatát. A ligetre sokáig nem lehetett ráismerni: az ósdi -mulatóhelyek környékén ezer meg ezer pneumatik röpköd az est sötétjében, -mint megannyi Szent János bogár, s egy darabig ugy látszik, hogy rövid -néhány év mulva a biczikli csábjainak senki, de senki se fog -ellentállani… A grófkisasszony órákat vesz a biczikliakadémián, a -pinczér lopva tanul meg bicziklizni a vendég pneumatik-ján, minden arra -mutat, hogy nemsokára nem lesz ember, a kinek a mindennapi életében a -biczikli ne játszanék egy-két óráig fontos szerepet… Ez a divat is -elmult. - -Mikor Ős-Budavárt még csak tervelték, azt lehetett volna képzelni, hogy -az uj vállalkozás egy kis mulató várossal fogja megbőviteni Budapestet, -s hogy ez a magától fejlődő mulató város sokban meg fogja változtatni a -budapesti vivőr-ök életmódját, sőt befolyással lesz a minorum gentium -izlésére is, megismertetvén a csak mulatságában művelődő jó népet elmés -és nálunk eddigelé ismeretlen szórakozásokkal. Ebből nem lett semi. -Ős-Budavárból csak nagyobb, több szakaszból álló éjjeli kávéház lett, a -hol a szabadban lehetett kávézni és mulatozni, ha ugyan a lármás nótázás -és a pinczérnőkkel való társalgás is mulatság. Ez nem sok, s azzal, hogy -a konfettit néhány éven át végelnépszerüsitették, nem segitettek a -dolgon. Bizony, kár volt ezt a szép játékot igy kiparodizálni. Nizzában -mindenki szivesen vesz részt a konfettizésben – igaz, hogy ott ez nem -_toujours perdrix_ – de a mi köz-hajigálózásainkban csak a naivaknak -telhetett öröme, meg a szemorvosoknak, a kik a szenvedélyes konfettizők -szem-katarusát gyógyitgatták. - -Ős-Budavár dicsősége se tartott sokáig. Ellenben az agg politikus -szatócs és hű élete társa, a márványara olyan sokáig élnek, mint -Philemon és Baucis. - -(1899.) - - - - -REGÉNYTÁRGYAK. - -Borszéki Boldizsár, a regényiró, a kinek nevét egy különleges világ -szines és hü rajza tette divatossá, jókora csomaggal egyetemben hosszabb -levelet kapott egy névtelen kollegájától, a kit jó ujságirónak s nem -tehetségtelen elbeszélőnek ismert. A sikerek nélkül szükölködő kartárs a -következőket irta neki: - -Igen tisztelt uram, - -önnek ajánlom a mellékelten küldött regényt, mert ön jóakarattal itélte -meg azokat az irodalmi bünöket, amelyeket napról-napra elkövettet velem -a kénytelenség, meg valami érthetetlen beszélési kedv, melyet a világért -sem mernék _hajlandóságnak_ nevezni. Önnek ajánlom, mert ön is nagyon -szereti _Copperfield Dávid_-ot s bizonyára részvéttel gondol az ezer meg -ezer névtelen kis Copperfieldre, a kik homlokukon az intő czédulával: -„Vigyázzatok, mert harap!“ Peregrine Pickle, Roderick Random s a vitéz -Tom Pip kalandjairól álmodoznak. Önnek ajánlom végre, mert ön is érzi, -hogy valamiképpen vannak dolgok, a melyek megtevődnek, de a melyekről -nem szokás beszélni, azonképpen vannak más dolgok, amelyekről szintén -bajos volna szólani s a melyek mégis megiródnak. Megiródnak annyival -inkább, mert ha lehet irni robotban is, ezeknek a dolgoknak megirása -soha se munka, hanem ellenkezőleg, az egyik legnagyobb öröm ezen a -világon, mely lehet jó, lehet rossz, de a mienk. - -Milyen különös valami is a szemérem!… Ugyanaz a szemérem, mely koronkint -minden elképzelhető megalázással fenyeget bennünket, hogy ha véletlenül -fennhangon találnók elmondani, amit éppen gondolunk, ugyanez a szemérem -engedékeny, mint egy elkábult asszony, mihelyst irásról van szó. A -szerelem, ha élőszóval nyilatkozik meg, nem igen használ se alanyt, se -állitmányt: ha ir, áradozik. Fenszóval mindenki büszkébb önmagánál; a -kérés, a gyónás, az esdeklés és a vallomások csak irásban találják meg -igazi hangjokat. S az első pillanatra ugy tetszik, mintha irni -alantasabb dolog volna, mint beszélni. Mert meglehet, annak a -lelkiismeretét, a kinek toll van a kezében, mindössze az teszi -könnyebbé, hogy nem kell rögtön helyt állania azért, a mit mond. De nem, -az igazság nem ez. Az igazság az, hogy annak, a ki ir, van egy büvös -fátyola, a melyet ez a félénk Szemérem akkor dobhat a papirjára, a mikor -eszébe jut, a mikor valamitől éppen megriad. Nem azért könnyebb irni, -mint beszélni, mert az irásainkért nem kell tüstént helytállanunk, hanem -azért, mert a szabad elhallgatás s a szabad fordulatok mentsvárai között -nagyobb biztonságban érzi magát ez a Szemérem, a mely mint minden -Szemérem, nem csupa tartózkodás, hanem egy kissé közlékenység is, s a -mely mindig bátrabb éjjel, mint fényes nappal, a mikor meglepetések -fenyegetik. - -Ha ráér, kérem, olvassa el a regényemet, s alkalom adtán mondja meg, -érdemes-e kiadnom? - -Tisztelő hive _Bodoki Márton._ - -– Akár el se olvassam, – szólt magában Borszéki – ugyis tudom, hogy mi -van benne. A levélben nagyon sokat emlegeti a szemérmét; ez azt jelenti, -hogy elfecsegi azt, a mit nem illik kifecsegni. Afféle „Wahrheit und -Dichtung“ lehet, bizonyosan az élete történetét beszéli el benne, s ez a -történet semmiben sem különbözik a többi, regénynek keresztelt -autobiografiától. Ábránd, csalódás, szamárságok. Minden felsőbb leány -könyv nélkül tudja már az egészet. S ő azt hiszi szegény, hogy vele -valami különösen érdekes történt, a mit minden áron el kell beszélnie. -Odacsapja a naplója elé a _regény_ szót – mintha ezzel félrevezetne -valakit! – s meg van győződve róla, hogy az ő felcziczomázott, -kiszépitgetett esete érdekelni fogja az embereket. Ma, a mikor a -pénzpiacz helyzete… s a többi! - -De vagy két hét mulva, egy éjjel, a mikor szokatlanul későn érkezett -haza, az iratcsomó szemrehányóan pillantott rá. - -– Mit tegyek? – szólt – mégis csak el fogom olvasni. - -Aztán lefeküdt és hátat forditott a paksamétának. - -Körülbelül négy hónapig küzdött a sorsa ellen. De ekkor már kezdte -idegessé tenni ez az átkozott kéziratcsomó. Mintha egy gnóm ült volna a -szobájában, a ki folyton ránéz. - -Ismerik önök az el nem olvasott kéziratok néma panaszát? Borszéki egy -darabig még hősiesen viselte magát. Egyszerüen nem nézett oda, a hol a -gyülölt iratcsomót tudta. De nincs rettenetesebb, mint a lelkifurdalás; -éjszaka, mikor éppen el akarsz aludni, a nappal oly jóviseletü gnóm -megmozdul, ágyadhoz lép s elkezdi kalapálni a fejed. - -Borszéki elvesztette az étvágyát; megfogyott, lesoványodott. Az orvos -tejet és hidegviz-kurát rendelt s Borszéki azt hitte, hogy ki fog -gyógyulni. De kettőjük közül mégis csak a gnóm volt erősebb. - -Borszéki kiugrott az ágyából. - -– Nincs más hátra – hörgött deliriumában – le kell számolnunk. Annyi -bizonyos, hogy mi ketten nem élhetünk békességben e négy fal között. -Vagy ő vág földhöz engem, vagy én vágom földhöz őt, de meg kell -küzdölődnünk. - -Kibontotta a regénycsomót s elolvasta a regényt a nyolczvanhetedik -lapig. - -– Mit mondtam! – szólt aztán megkönnyebbülten, szinte diadallal. – Az -ismeretes szósz! Nagyon érzékeny lélek, kevés akaraterő; értelmetlen, -szivtelen környezet, a dolgok fátuma; ambiczió és szerelem, a melyek -közül az egyik is, a másik is csupa gyötrődés. Éppen százszor olvastam -ugyanezt. - -Lelökte a sok papirost a szőnyegre s elkezdett bölcselkedni: - -– Nem furcsa? Azoknak, a kik igazán rendkivüli életet élnek, egy -Barnatonak például, soha se jut eszébe, hogy elbeszéljék -emebertársaiknak: mit éreztek, gondoltak, akartak s értek el egy fél -életen át. Ellenben azok, a kikkel szóról-szóra ugyanaz történt, a mi a -szomszédjukkal, leküzdhetetlen vágyat éreznek fölfedezni felebarátaik -előtt, hogy: mi esett meg velök és hogyan. Valami belső kényszer hajtja -őket, hogy meggyónják azt, a mit mindenki tud s a mi maga a megtestesült -mindennaposság. Mi az ördög ez? Nem lehet egyéb, mint: a gyöngeség -közlékenysége. S a gyönge, a tehetségtelen regényirót már az első -szavából felismerheted: arról, hogy csupa szubjektivitás, hogy nem látja -meg, a mi körülötte történik, mivel teljesen el van foglalva a maga -hétköznapi bajával, a melyet fontosnak, egyetlennek, hallatlannak -képzel, mert különben nem magyarázná olyan részletesen. Még kezébe se -vette a tollat és már el van döntve, hogy hiábavaló munkát fog végezni, -mert beszéljen az esetéről akármit, akárhogyan, ez a megszokottságánál -fogva senkit se fog érdekelni. Pedig az élet – a mások élete – tele van -mulattató dolgokkal, s mindazzal, a mi a regényirót szórakoztatja; a -regénytárgyak csak ugy szaladgálnak az utczán. - -Elgondolkozott, kikkel találkozott aznap s igy fűzte tovább a -gondolatát: - -Egy délután tiz regénytárgyat szedhetsz fel. Ime, például a mai nap -kucséberjei. Találkoztam A.-val; ennek az élete csupa mulatságos -ellentétből áll. Délelőtt a kőszént igazgatja, délután lirai költő. -Először husz esztendős korában házasodott meg s keservesen megbünhődött -érte. Rut és hozzá képest vén hölgyet vett el, a ki fogolylyá, -rabszolgává tette; agyondolgoztatta és féltékenységi jelenetekkel, -veszekedéssel, kellemetlenséggel traktálta egy életen át. Ez az asszony -undok volt és becsületes; helyesebben szólva: becsületes és undok. -Pokollá tette férjének az életét; végre meggondolta magát és meghalt. -Azóta A. egyremásra irja hozzá a gyászoló elégiákat, de ez nem -akadályozta meg abban, hogy hatvan éves korában feleségül ne vegye első -nejének unokahugát. A leány számitásból ment hozzá; isten tudja, mit -gondol magában, de megbecsüli az öreg kőszén-királyt. Czirógatja, -hizeleg neki, flanell-ingekbe bugyelálja, s minden héten friss virággal -disziti az első asszony sirját. És A. most olyan boldog, hogy néha -tánczra perdül, a mit husz esztendős korában sohase tett. Egész életében -mindig beteg volt; most virul s maga az egészség. Egy ember, a ki hatvan -esztendős korában kezd élni! Alig hogy elváltam tőle, B. kapitánynyal -találkoztam. Ez az ember olyan rettenthetetlenül bátor, mint Bayard, de -iszonyuan hiu erre a tulajdonságára. Volt egy csomó lovaghistóriája, de -tizannyit hazudik. Ha hallgatag természetü volna, az emberek föl se -mernének rá tekinteni a nagy tisztelettől; igy az egész világ kineveti, -persze a háta megett. Dickensnek való figura. Aztán C.-éket láttam, az -egész familiát. Micsoda komédia a történetük! Fiatalon keltek össze s -egy életet töltöttek egymástól távol. Mert szegények voltak. A legény -nem tudta eltartani az asszonyt, csélcsap volt és könnyelmü; elment -vándorolni s faképnél hagyta az asszonyt. Egész fiatalsága egy más, -messzi világban zajlott le, magához hasonló, könnyelmü nők között, a -kiknek a nevére és figurájára ma már nem emlékszik. Időközben megszedte -magát és vagyont szerzett. Mikor aztán öregedni kezdett, a vére is -lehült, eszébe jutott, hogy van a világon egy áldott, jó teremtés, a -kinek az élete abban múlik el, hogy folyton ő rá, a hütlenre gondol; -kapta magát és hazajött érte batáron. S az isten megáldotta Sárát -gyermekekkel. C. most példás életet él; boldogok, sőt fiatalok is, mert -vagyonosak. Pedig az alatt a husz év alatt, a mig egyáltalán érdemes -élni, nem is látták egymást soha. Árgirusnak és Tündér Ilonának nevezném -őket, mert oly sokáig keresték egymást. Utóbb D.-né jött szembe velem. -Ennek az asszonynak a tragikuma a legvidámabb dolog a világon. Már -tizenhat éves korában olyan megjelenés volt, hogy láttára mindenki azt -gondolta: „Na, aki ezt elveszi, az legény legyen a gáton!“ Ő maga is -hősökről álmodozott s D.-t választotta férjül, a ki olyan pisztolylövő, -mint Carver. Kiderült azonban, hogy emellett olyan flegmatikus, mint egy -havasi morga. D.-né már unja őt, mint a bünt s szivesen udvaroltatna -magának, de a gavallérok igen respektálják a félelmetes pisztolylövőt s -a szegény asszony – az egyetlen lény, a ki nem retteg D.-től – csupa -Józsefre talál. Este E. kisasszony és F. ur beszélgetését hallgattam egy -darabig. E. kisasszony grófhoz vagy herczeghez szeretett volna feleségül -menni, de minthogy se herczeg, se gróf nem akart jelentkezni, -elhatározta, hogy a férfiak egyáltalán nem méltók rá. F. ur annak idején -rettentő Don Juan volt s azt tette fel magában, hogy fényes partit fog -csinálni. Ennek, ellentétben a kisasszonnyal, az volt a -szerencsétlensége, hogy csak ki kellett nyujtania a kezét. Az asszonyok -rendre elcsábultak, s a leányok, a kiket kiszemelt, mind hozzá akartak -menni. F. azonban látván, hogy milyen könnyü a siker, vérszemet kapott s -egyre fényesebb partira áhitozott. Felbontogatta régibb frigyeit s mind -magasabbra tört. Egy szép nap azon vette észre magát, hogy -megkopaszodott, az orra megvörösödött, az asszonyok nem csábultak el -többé s a leányoknak se kell már. Valahol, a hol nem elégedett meg, -elvétette a számitást, de végképpen elvétette. Most ugy fest, mintha el -akarná venni az E. kisasszonynak nevezett savanyuságot. Méltók volnának -egymásra. Közelükben G.-t láttam, a kit tizenöt év óta mint a stréberek -mintaképét emlegetnek. E tizenöt év alatt annyit dolgozott, futott, -fáradott, izzadt, hajlongott, mosolygott, intrikált, hogy Dalai Lámává -kellett volna lennie ezzel a fáradsággal; ott van, a hol tizenöt évvel -ezelőtt. H.-val beszélgetett. A H. esete se rossz. A föld még nem szült -nagyobb krakélert, mint ez a fiatal ügyvéd. A mig meg nem házasodott, -háromszor annyi volt a párbaja, mint a pöre. S apósa, a békés városatya, -csak azzal a föltétellel adta hozzá a leányát, ha szavára fogadja, hogy -meg fog juhászodni. H. olyan becsületesen megtartotta a szavát, hogy -egyszer, mikor a feleségével volt valami mulatságon, zsebre vágott -valami hatalmas szóbeli inzultust; nyilván félreismerték s ki akartak -kezdeni vele. Soha semmi se került nagyobb áldozatába, mint ez az -önmegtagadás; sohase volt nagyobb hős. Mikor hazamentek, a menyecske -sirva borult a kanapéra: „És én még azt hittem, hogy egy vasgyároshoz -megyek feleségül! Istenem, milyen szégyen! De hát hogy lehet valaki -ilyen poltron!“ H. azt hitte, hogy megüti a guta. Azóta minden nap pofon -vág valakit s a felesége folyvást retteg, hogy mikor hozzák haza -lepedőben. És K., a ki… de hiszen nincsen vége. Nyisd ki a szemed s öt -percz alatt látsz annyi valóságot, a mennyi bőven elég egy négyszázlapos -regény füszeréül. Mert a valóság a regénybe csak füszernek való. -Beszéljenek nekem akármit, a regény sohase: a reális élet, a regény -főképpen a képzelet munkája, a mint hogy a nők és az ifju emeberek, -ennek az iparczikknek a fogyasztói, nem is akarnak egyebet, mint – -némiélettel füszerezett, egy kicsit megelevenitett – képzelt dolgokat. A -regény és az élet! Hogy csak egy nagy és közös hunczfutságra mutassak -rá: a regényekből azt vélné az ember, hogy az élet csupa szerelem; a -meztelen igazság pedig az, hogy a szerelem sokkal kevesebb helyet foglal -el az emberek s kivált a férfiak életében, mint a regényirók hazudják. -De se annyi pénz, se annyi szépség, se annyi intrika, se annyi párbaj, -se annyi harmonikus jellem nincs az életben, mint a mennyi a -regényekben; az életben csak a véletlen több, melyet a művészet számüz. -Tanulság: ne üzz didaxist; ne beszélj magadról, hanem másokról; s -mesélj, mesélj akármit, mesélgetés közben ugyis önkéntelenül elmondod -azt, a mit láttál, és: ez a regény igazsága. A ki azt beszéli el, a mi -vele esett meg, a ki az igazat és csak az igazat mondja el, az borsót -hány a falra, igazsága el fogja rettenteni az olvasót, igazsága -pusztában kiáltó szó marad. - -Történt azonban, hogy Borszéki egy éjjel ezt álmodta: - -Benyit L.-néhez, az imádottjához s rajta éri a hölgyet, a mint ez -szerelmes levelet ir a kinai trónörökösnek: „Kedves sárgám! Nem élhetek -nélküled; te vagy életem, halálom!…“ - -Dühbe jön, kikapja a levelet L.-né kezéből s igy kiált fel: - -– Megyek azonnal a külügyminiszterhez s felelősségre vonom a -czong-li-jáment! - -De a külügyminiszterhez csak a mont-cenisi alaguton át lehet eljutnia. -Derekát meggörbitve s térdig vizben botorkál előre; végre sok, sok idő -multán világosságra ér s ott áll a külügyminiszter előtt, a kiben -Bodokit ismeri fel. - -– Lássa, kedves Borszéki – szólt a miniszter szeliden feddő hangon – ön -még most sem olvasta el a regényemet! - -– Nem elég valárd – felel Borszéki – nem elég eleven. Vagyis inkább -nagyon is valárd, tulságosan sok benne az igazság. Annyi bizonyos, hogy -nem fog tetszeni a közönségnek. - -– Honnan tudja? – szólt nyersen a miniszter. – Az itészet szép, de -csupán akkor, ha az itész csak a maga nevében beszél. Ha az itész -másokra fogja rá a maga gondolatát, az itész hazudik. Különben micsoda -közönségről beszél ön? Arról a kis körről, a melyet ismer? S a mai -közönségről, vagy a holnapiról? Ma, meglehet, csak a mesélgetés tetszik; -az anekdota, az elevenség, mint ön nevezi. De mit tudja ön, hogy holnap -mi lesz divatban? Vajjon nem az igazmondás-e? A szubjektiv, a hogy ön az -igazságot csufolja? - -– Exczellencziád meg fogja engedni… A czong-li-jámen… - -– Holnap – vágott közbe a miniszter – s hangja nem türt ellenvetést – a -világ torkig lesz az önök szines meséivel s ha meg akarja tudni, hogy -milyen volt az ember az elmult korszakban, előveszi a mi könyveinket. -Mit tudhatna meg az önök kalandos, anekdotás történeteiből? -Külsőségeket; egy csomó ürességet. A mi könyveinkből ellenben megismeri -az elmult korszak emberének vágyait, törekvéseit, lelki hajlandóságait. -Jegyezze meg magának, az embert nem a ruházat teszi; nem a furcsaságok, -nem a humoros következetlenségek, nem az, a mit a véletlen miveltet -veled. Pedig önök ezt nevezik jellemnek és folyton csak ezzel -foglalkoznak az irásaikban. Nos, én azt mondom önnek: az ember nem az, a -mit _csinál_, hanem az, a mit _akar_. A mit csinál, az: esetleg; a mit -akar: az korának törekvése, vagy az örök emberi. Ehhez képest a -regénytárgy: nem az élet tarkaságai, hanem az: a mi mindenkivel -megtörténik. Amaz dajkának való téma; az igazi iró mindig emerről fog -beszélni. - -Borszéki fölébredt, egy kicsit kérődzött az álmán, aztán vállat vont s -igy morgott magában: - -– Tudja az ördög. - -Majd gyertyát gyujtott s mivel az álom végképpen kiment a szeméből, -elővette a boszorkányos iratcsomót, kikereste a nyolczvannyolczadik -lapot, egyet sóhajtott s tovább olvasta a legujabb _Copperfield_-et. - -Egy óra multán, mialatt czigarettát keresett elő, igy szólt magában: - -– Ez a regény nem is olyan rossz, ha nem tud aludni az ember. (1901.) - - - - -FÁZÓDÁSOK. - -„Brrr, millen idő, millen idő!…“ A mint hazulról jövet végig szántjuk az -utczát, a ruhánk csupa lucsok, s mire ismét a honi révbe érünk, a sár -megfagyott rajtunk, s a talaj lábunk alatt jeges-tengerré vált. Az -önfentartás ösztönénél fogva óvatosan tipegünk előre, s irigyeljük a tiz -éves lábakat, melyek vakmerő vidámsággal siklanak át a kerékvágás -jégfodrain s az apró gleccserekké vált hó-halmokon. Az országutak -sarkain vadul kergetőző, impertinens Szél ifiurak teleszórják szemünket -a háztetők havával, s a tűhegyü, kemény dara felcsipi arczunkon a bőrt. -Szemben pedig a vén Akvilon fújja ránk jeges lehelletét. A hideg átjárja -minden csontunkat, minen csigolyánkat; kezünk dermedten keresi a -zsebeinkben képzelt takarék-meleget; s a ránk támadó vad fuvalomtól alig -tudunk előre haladni. Végre otthon vagyunk. A szél dühösen csapja be -mögöttünk a nehéz kapuajtót; fölmenekülünk a lépcsőn, s azt reméljük, -hogy odafenn majd csak elzárkózunk előle. De üldözőnktől otthonunkban -sincsen maradásunk. Ahogy benyitunk a szobánkba, már felüti a fejét, -mint a balett elűzhetetlen zöld ördöge, végig fütyül a kályháinkon s -kikergeti belőle az utolsó meleget. Majd össze-vissza rázza az -ablakokat, fölemelgeti szőnyegeinket, s vad konczertet visz végbe -kürtő-birodalmában. - -Egymagában álló szomszédtalan házunk olyan, mint egy mondai vár: csak a -szélkakas csikorgása hiányzik, s azt képzelhetnők, hogy mese-országban -vagyunk. Dideregve huzódunk meg keményen ostromlott, pislákoló tüzü, -félig már tehetetlen kályhánk mellett, s kábultan, lemondással türjük a -Duna felől ránk szabadult szellemek kegyetlen dáridóját. Ó, az a -borzasztó szél! Kellemetlen süvöltő danája kizavarja tűzhelyünk mellől a -nyugalmat, kitartó tombolása fáradtsággal és szorongással tölt el, -megszállja érzésünket, lelkünket, s az ember alig tud gondolkozni -miatta. - -Egyszerre megértjük az északi irókat. - -Igen, ez az az idő, mikor a lélek valami mondhatatlan, névtelen, mély -elégedetlenséggel telik meg, ez az az idő, melyben a rossz érzések -fogannak s mely megtermékenyiti a sötét gondolatok csiráit. Ott, a hol -ez a szél heteken át dühöng, csak szomorú, megszállottsággal teli és -őrültségekre hajlandó lelkek formálódhatnak; ez a rettenetes szél -dajkálja azt a hangulatot, mely bűnbe viszi az elkeseredett, fantaszta -asszonyokat, mely rossz gondolatokat ébreszt a tékozló fiúban, mely -álmataggá és halovánnyá teszi a serdülő leányt. Ez a szél a sátán egyik -ügyvivője; ez a szél találtatta ki az első uzsorát, az első -szivtelenséget, az első házasságtörést. - -S ez a szél keltette fel először azt a gondolatot, hogy: „Ó mily jó -meghalni!“ - -Szegény északiak! Legyenek megbocsátva összes büneitek! Megértjük minden -szomoruságtokat, rossz kedveteket, s a konok vágyódást, a melylyel egy -őrültségben akarjátok elfelejteni ezt az egész komor, hideg, -szél-süvöltéssel teli, borzasztó világot. - -Mi pedig örvendezzünk, hogy csak dilettáns módjára ismerhetjük meg a -magasban lakozók örök hangulatát. - -Végre is, ránk, szerencsésebb égalj lakóira, évente csak vagy tiz ilyen -napot mértek a kegyelmes istenek. Ezt a tiz napot még csak ki lehet -állani valahogy. - -Igaz, hogy ezt a tiz napot aztán nincsen mód kikerülni, ha meg nem -szökhetünk előle a szép boldogabb délre, a Riviéra áldott földére, vagy -Livadiába, hol a tavasz örök. Ezt a tiz napot egyszerüen el kell -szenvednünk; nem óv meg tőle a czivilizácziónak semmi ravaszkodása, a -fényüző élet semmi kényelme. Ez a tiz nap megtalál bennünket a városban -is, az egymást védő, jól kibélelt kőfalak között; s mi, a munkások -százezrei, a kiknek a tavasz nem hozza meg a villegiatura örömeit, a kik -csak hirből, hallomásból, távoli emlékekből tudjuk, hogy mi a levegő, s -mily édes hallgatni az erdő beszélgetését, mi, a kik azt képzeljük -magunkról, hogy nekünk, mint a portugállnak, mindegy: május avagy -deczember hó, mi, akik egész éven át azt se tudjuk, hogy mi a természet, -ezen a tiz kellemetlen napon ujra megtanuljuk, hogy: a természet, -igenis, létezik. - -Az örömeit, azt eldobhatjuk magunktól: de a kegyetlenkedését ki kell -állanunk. - -S bizony, a természet Karácsony és ujév táján rendesen rosszul bánik -velünk. Ha fehér karácsonyért epekedünk, többnyire betelik a -kivánságunk: fehérnek elég fehér a karácsonyunk, de még hidegebb, még -szelesebb mint fehér. - -Karácsony hetében Budapesten mindig igen ritka a betörés. A betörők is -megülik a nagy ünnepet; leteszik szerszámjaikat, s merry Christmast -ünnepelnek családjaik körében. Bizonyára megérdemlik ezt a kis -nyugalmat; mert évközben derekas munkát végeznek s rászolgálnak egy kis -pihenésre. Az ünnepen aztán egyesületük hangversenynyel egybekötött -mükedvelő előadást is tart valahol; sajnos, a jelenlevők névsorát a -rendőrségnek nem igen sikerül megszereznie. - -De, mint jól szervezett egyesülethez illik, a szeretet ünnepén ők is -vidáman kaszinóznak ismeretlen helyiségeikben. A legrettenetesebb időben -ők se fázódhatnak kinn a szabadban a szokott munka mellett; éjnek -éjszakáján gémberedő ujjakkal nem lehet a boltok zárát felfesziteni. -Idejöket tehát kénytelenek a családiasságnak szentelni, s a munka -óráiban kulcsok zörgése, vésők koppanása helyett fölcsendül a dal: „Du -hast mich nie geliebt!“ - -(1896.) - - - - -A GEROLSTEINI HERCZEG NAPLÓJA. - - -I. - -14. III. 9. - -Nevelőm, Mentorovicz báró javaslatára, naplót fogok vezetni. Ő -bebizonyitá nekem ez intézmény szükségességét. Tényeimet bizonynyal fel -fogja jegyezni a világtörténet, de megfoszthatom-e az utókort lelkem -fejlődésének történetétől? E czélból a legkényelmesebb az volna, ha -sztenográfok és ujságirók által örökittetném meg mindazt, a mi elmémben -felrajzik. Persze e nép nem bocsájtható környezetembe. Igy nem marad más -hátra, minthogy személyesen jegyezzem fel benyomásaimat, s mindama -kisebb jelentőségü tényeimet, melyek felsorolása életrajzom -teljességéhez feltétlenül szükségessé váland. - -E napló formájára nézve megjegyzem, hogy mellőzöm a szokásos jelzést. -Nem az a fontos, hogy mely napon történik a följegyzés, hanem az, hogy e -napon hány éves, hány hónapos és hány napos vagyok. Ebből „14. III. 9.“ -vagyis tizennégyéves, háromhónapos, kilencznapos koromban – az -életrajziró ugyis tudni fogja, hogy mely napon irtam a bevezető -passzust, mert hisz a góthai almanach mindenkinek elmondja születésem -napját. - - -II. - -14. III. 10. - -Tegnap nevelőmmel a szinházban voltunk. Előadásra „A szerelmi bájital“ -volt kitüzve, de nevelőm ugy mondá, hogy nekem erre még nincs szükségem -s üzen az igazgatónak, hogy azon jeles darabot adják, melyben egy derék -nemes megmenti a király életét. Az igazgató kétségbeesetten jelentette, -hogy a jeles darab most nincs raktáron, erre nevelőm a „Lumpáczius“ -czimü mulattató szinmü előadását kivánta. - -A darab a helyeslés érzelmeivel töltött el. Valóban igen kielégitőnek -találom, hogy vannak szegény szabók és csizmadiák, a kik a legrosszabb -sorban élnek s mégis folyton vigadnak csak azért, hogy a magasranguakat -mulattassák. - -Midőn kijöttünk, az igazgató ismét megjelent, de tányér nélkül. -„Köszönöm, igen szép volt“ – mondám neki, s megvallom, igen jól esett, -hogy a szegény embernek örömet okozhattam. A portásnak is megköszöntem, -hogy oly sokáig állott a kapuban a kedvemért, de nevelőm kijelentette, -hogy ez a köszönetnyilvánitás már fölösleges volt. - -Pedig én a szinészeknek is meg akartam köszönni, hogy annyit fáradoztak -értünk, valamint szerettem volna megköszönni a lámpagyujtóknak is, hogy -kedvemért az utczát kivilágitották. - -Már az ágyban voltam, mikor eszembe jutott egy nagy megfeledkezésem. -Elfelejtettem ugyanis megköszönni a napnak, hogy feljött a kedvemért. -„Sebaj! – szólt nevelőm – azért fel fog kelni holnap is, és ez a fő“ – -amiben persze megnyugodtam. - - -III. - -14. III. 11. - -Ma történelmet tanultunk. A legujabb korról volt szó s nevelőm egy -érdekes esetet mondott el, mely mély benyomást tett rám. - -Volt egyszer egy katona, ugymond nevelőm, s ez a katona igen jól -lovagolt. Olyan jól lovagolt, hogy magának a herczegnek is feltünt. -Magához hivatta a katonát, megdicsérte és igy szólt: - -– Jutalmul, mert olyan szépen lovagoltál, megengedem, hogy ezentul a -herczeg lovasának nevezhesd magad. - -Történt azonban, hogy a katona igen sok adósságot csinált, olyan sok -adósságot, hogy soha se tudta volna kifizetni. Gentleman lévén, belátta, -hogy adósságait csak egy gazdag lány pénzével fizethetné ki, a kit -cserében feleségül venne. Csakhamar talált is ilyet, s a leány, a kit -igen jól neveltek, éppen nem idegenkedett a katonától. Soha se kellvén -pénzt keresnie, a pénzt nem becsülte semmire, ellenben leányos -sejtelemmel megérezte, hogy egy jó lovassal a szerelemben is messze -lehet menni. - -Minden jó lett volna tehát, de volt a leánynak egy vén hárpia-anyja, aki -tudni se akart a házasságról, azon a czimen, hogy a katona nagy -adósság-csináló, Mit volt mit tenni? A katona elpanaszolta baját a -herczegnek. - -– Csak az a baj? – szólt vidáman a herczeg. – No majd segitünk rajtad! - -Kiadta a parancsot, hogy bált kell rendezni, s hogy erre a bálra a -leányt is fölvezessék. A bálon aztán karonfogta kedves katonáját, -odavezette a hárpiához és igy szólt: - -– Köszönöm, asszonyom. Igen szép öntől, hogy az én legjobb lovasomhoz -adja feleségül a leányát! - -Erre persze nem lehetett nemet felelni. A herczeg mondta! És olyan -lakodalmat tartottak, hogy Henczidától Bonczidáig stb. - -– Igy tesz egy bölcs herczeg – fejezte be nevelőm – kétszer is -fejedelmileg jutalmaz, anélkül, hogy egy krajczárjába kerülne. - -– Csak egyet nem értek, – szóltam. – Természetesnek találom, hogy a -hárpia engedelmeskedett, mert másképpen nem tehetett, és igy kellett egy -közönséges pénzes-zsáknak! De azt mégis szeretném tudni, hogy mit szólt -a hárpia, mikor veje elköltötte előbb a hozományt, azután a család egész -vagyonát, hogy ismét adósságokat csinálhasson, mig végül mind a hármukat -kitették az utczára?! - -– A hárpia örült – felelt a nevelőm. – hogy volt egyszer egy veje, a ki -ugy lovagolt, mint senki. - - -IV. - -14. III. 12. - -Nevelőm ma örömmel értesitett, hogy boldogult nagyatyámnak szobrot -fognak állitani. Egyszersmind közölte velem, hogy egész Gerolstein -örömmel adakozik e czélra, mert megboldogult nagyatyám nagyhatalmu ember -volt, mindamellett soha se bántott senkit. - -– Én is hálás kegyelettel örülök – szóltam – s összes zsebpénzemet -(nevezetesen kétszázharmincz tallér 40 fillért) felajánlanám erre a -szent czélra, ha más szükségleteim nem volnának. - -– Mit képzel! – kiáltott fel nevelőm megbotránkozva. – Ebben az esetben -azt mondhatná a világ, hogy boldogult nagyatyjának a család s nem az -ország állittatta a szobrot! - -– Nemde? – mondám. – Gondoltam erre, de azért vigasztalan vagyok, hogy -nem áldozhatom e szent célra minden pénzemet. Az, hogy némi áldozatomba -került volna, kétszeresen becsessé teszi vala ajándékomat. - -– Ön már megtette a magáét, mikor ilyen nagyatyát adott Gerolsteinnak! -De nem bánom… hogy kegyeletből az ön neve is ott szerepeljen a listán, -adjon egy vagy két tallért. - -– Nem fogják azt mondani, hogy szennyesen fösvény vagyok? - -– Egy herczeg sohase lehet szennyesen fösvény; egy herczeg csak bölcs és -takarékos lehet. Más szabályok irányitják az alattvalókat, és ismét -mások a herczegeket. Igy például: az alattvaló értéke attól függ, -mennyire tud engedelmeskedni: a herczeg értéke pedig, hogy: mennyire tud -parancsolni. Azt az alattvalót, a ki nem tud engedelmeskedni, be kell -börtönözni, s az a herczeg, a ki nem tud parancsolni, rosszabb az -alattvalónál. Hasonlóképpen az alattvaló értéke attól függ, hogy mennyit -tud áldozni a köz czéljaira, a herczeg értéke pedig, hogy mennyire tudja -konzerválni javait. Érti? - -Koromhoz képest eléggé megértettem, de tartalmas szavai sok reflexiót -ébresztettek bennem. Ez elmélkedések során lassankint megfeledkeztem a -két tallérról, a mit őszintén sajnálok. - - -V. - -14. III. 13. - -– Mily kár, hogy nem élünk a lovagkorban! – mondtam ma nevelőmnek. - -– Már mért volna kár? – kérdezte meglepetve. - -– Sajnálom a lovagi tornákat, a bajvivásokat lóháton, a pályabért, mit -szép nők keze nyujt és a többi! - -– Ön megfelejtkezik róla, hogy azok a lovagok néha otthagyták a fogukat. - -– Erről csakugyan megfelejtkeztem. Igaza van, a mi korunknak is meg van -a maga előnye. - -– Nem is beszélve arról, hogy ha ön lovagi tornán óhajt vitézkedni, csak -szólnia kell. – Minden megvan hozzá: helyiség, paripák, fegyverek, -kosztümök… s a papa örülni fog, hogy egyszer végre az egész világnak -megmutathatja a családi klenódiumokat. - -– De hátha legyőznek a tornán? - -– Azt maga meg nem éri! Grog báró utasitásul kapja, hogy neki kell -legyőzetnie magát, s akkor maga csinálhat akármit. Grog bárónak el fog -törni a lándzsája! - -– És ha megijedek? Ha elszaladok? - -– Akkor utána szaladnak önnek, lefogják, s mielőtt ön magához tér, Grog -báró már legyőzeti magát. - -– De egy ilyen torna sok költségbe kerül. - -– Majd megfizetik a plutokraták. A plutokraták semmi pénzt nem sajnálnak -azért, hogy közelről lássák a herczegeket. Ön ugyse magának akar -vitézkedni, hanem minél nagyobb közönség előtt. Nos, majd jól -megfizettetjük a páholyokat és a karzatot. A mig plutokratákat lát a -herczeg, addig ne féljen. - -– Még meg fogom gondolni a dolgot. - - - - -AZ UJKOR ALKIMISTÁI. - -Lóversenyek idején a szerkesztőségek gyakran kapnak ilyen vagy ehhez -hasonló tartalmu, mérges leveleket: - -„Tisztelt Szerkesztő Ur! - -Quosque tandem abutere Catilina patientia nostra?! Meddig fog még -visszaélni a közönség türelmével Steerforth ur, ez a mélakórban szenvedő -jockey, aki idült szeszmérgezés következtében oly sulyos idegbajba -esett, hogy immár csak a ló hátán tud álomba szenderülni?! Még -mindnyájunknak élénk emlékezetében van a Kalakaua-Cimborasso botrány, -meg az _Árvalány_-nyal üzött sajnos visszaélés s ez az epileptikus -alva-lovagló, a hazai lótenyésztés ügyének végtelen kárára, tegnap ismét -oly hallatlan botrányt idézett elő, hogy csak nagynehezen sikerült illő -bünhödésétől: a meglyncheléstől ép bőrrel szabadulnia. Menekülését -egyes-egyedül annak köszönheti, hogy sokkal jobban tud futni, mint a -lovaglása alatt versenyző paripák, mert különben a méltán felingerült -sportsman-ek és sporting lady-k skalpját okvetetlenül megszerezték volna -a turf-botrányok örök emlékéül. Hogy ez nem történt meg, annyival -sajnálatosabb, mert ez a Steerforth névre hallgató pálinka-rezervoár, -akit Ausztráliából illetéktelen sintérkedésért kergettek ki s aki most a -közönség zsebére álmodja a delirium tremens lázálmait: fájdalom, -_Bismarck_ jó hirét örökre ellovagolta, ámbátor eddig ez a nemes állat -minden nervozitástól ment, korrekt, hüséges futásaival a legteljesebb -közbizalmat érdemelte ki. - -A szomoru eset következőképp történt. A 3000 koronával dotált 2600 -méteres Viztorony-handicap-et Bismarcknak kellett volna megnyernie. Ez -holt bizonyosság volt, amit azonnal kimutatunk. _Bismarck_ tizenkét -ellenfele közül csak _Yvette_, _Higany-labdacs_ és _Kente-fente Nánika_ -jöhettek számitásba. De mig nevetséges volt arra még gondolni is, hogy -_Yvette_, akit a laikusok előtt multkori győzelme ajánlott, mint -_Bibornok_-ivadék, 2600 méteren győzelmes lehessen, másrészt -_Higany-labdacs_, akit Bismarck 9½ kilo, majd 10 kilo tehertöbblettel -canterben vert meg, _Higany-labdacs_ Bismarcknál most csak 3¼ -kilogrammal vitt kevesebbet. Maradt volna még _Kente-fente Nánika_. Igen -ám, csakhogy, mint Szerajevo és Lomnicz óta tudjuk, _Kente-fente Nánika_ -most nincs abban a helyzetben, hogy bármit is adhasson Bismarcknak s a -Viztorony-handicap-ben 3 kilogrammot volt kénytelen czedálni neki. -_Anarkista_ nem fut s _Vanda_ még most sem heverte ki azokat a -strapácziákat, a melyeknek Krakóban volt alávetve. _Nosza csak előre, -kedvesem_ a szezon első napja óta oly tartós indiszpoziczióban szenved, -hogy _Kisbiró_, ez a gebe, a multkor egyszerüen megszaladt tőle. -_Toréador_, izombénulása óta, nem a régi többé s rég elmultak az agg -_Czupász_ aranjuezi szép napjai is. Ezzel végeztünk volna, mert csak -agykérlobból frissiben felépült egyének vonhatták kombináczióikba _Ne -nyulj hozzám_-ot, _Diadal_-t, _Little Girl_-t és _Kanonok_-ot, amelyek -az eladó klasszisba tartoznak s amelyek, _Gonfaloniere_-et véve -mértékül, már előre meg voltak verve. - -És csakugyan, akik helyesen kombinálva, tudták, hogy a versenyt -Bismarcknak kell megnyernie, örömmel látták, mily jó helyen fekszik -Bismarck a versenyben _Vanda_ és _Kente-fente Nánika_ között. Az utóbbi -előtt Yvette vezette a társaságot, jókedvüen mutogatva patáit az egész -mezőnek, mig Bismarck nyugodtan várta a harangjelzést, hogy az egész -vert csapatot a faképnél hagyja. Mögötte a többiek egy csomóban; a -hátvédet _Dalos_ és _Nosza csak előre kedvesem_ képezték. A fordulónál -Kanonok javitott helyzetén s üzőbe vette Kente-fente Nánikát, mely semmi -ellentállást sem tudott kifejteni. Csakhamar eljátszotta kis játékait -_Yvette_ is s egyszerre visszaesett, mig _Higany-labdacs_. _Ne nyulj -hozzám_ és _Anarkista_ előre vetették magukat. Csöngetéskor készen volt -_Vanda_ is s bár _Higany-labdacs_ és _Kanonok_ kétségbeesett -erőfeszitéseket tettek, hogy a dijat Bismarcktól elvegyék, minden -szakértő látta, hogy a győzelem Bismarcknak már a zsebében van. Ekkor -azonban Bismarck lovasán, Steerforth uron, erőt vett a delirium tremens, -letargiába sülyedt s elmerülve kóros álmába, hagyta, hogy Bismarck -kiejtse tenyeréből a tányéron hozott győzelmet. A kedvező alkalmat -megragadva, Plunkett _Ne nyulj hozzám_ szügyébe vágta sarkantyuját, -_Kanonok_ megnyult s _Higany-labdacs_, mintha puskából lőtték volna ki, -nekiesett, hogy emezeket elfogja. Rövid derékfutás után _Ne nyulj -hozzám_ egy félhosszal első, _Higany-labdacs_ előtt, melynek fejhosszal -sikerült megvernie a teljesen kipumpolt _Kanonok_-ot. Negyedik -_Anarkista_, _Vanda_ és _Yvette_ előtt, melyek után a győzelem -elajándékozója következett. _Diadal_ és _Nosza csak előre kedvesem_ -utolsók. - -Ehhez a felháboritó esethez nem kell kommentár. Az előadottak után csak -azt vagyunk bátrak megkérdezni a lovaregylettől, mikor szándékozik -Steerforth jockey elmebeli állapotának megvizsgálására az elmekórtan -egyetemi tanárait felkérni, s ha netalán ez nem volna szándékában, nem -tartaná-e czélszerünek, ha _Bismarck_ további lovaglására tulajdonosa -mindjárt Gyömbér Jánost, az amerikai hétalvót szerződtetné?! - -Tisztelettel kérjük a Szerkesztő urat, jelen sorainkat az igazság -érdekében minél hamarabb közzé tenni.“ - -* - -A hasonló szövegü felszólamlások alatt többnyire ilyen egyszerü nevek -állanak: Rosenzweig Edömér, Kovács Levente, Aranyváry Mór, Suba János. -Néha ezzel a közelebbi meghatározással: „VII. gymn. oszt. tan.“ De a -fiatalság mégis inkább csak a gyönge praxis mellett marad. Akik nem -sajnálják a fáradságot, papirra tenni az ily rémes Justiz-mordokat, egy, -még csak ezután szerkesztendő Turf-Pitaval számára, nagyobbára: komoly -kereskedősegédek, idősebb városi napidijasok s az életbiztositási ügy -emeritált bajnokai. - -Nem tünik-e fel a legelső pillanatra: micsoda kápráztató tudás lakozik -ezekben az egyszerü emberekben?! Micsoda szakértelem nyilatkozik meg -ezekben a sujtó kritikákban?! Valóban, ha a tudomány rendszeres -ismereteket jelent, micsoda kábitó tudomány az, amelylyel ezek az -ismeretlen nevü levelezők kiválnak embertársaik közül! Ezek a -turf-szakértők ismerik az összes „szereplő“ lovak geneologiáját, -históriáját, érdemkönyvét, tehetségeit és egészségi állapotát. Könyv -nélkül meg tudják mondani, hogy _Berzencze_ hányadik helyre futott -utolsó versenyében, s az esztendőket _Kincsem_, _Fenék_ és _Buzgó_ -éveinek nevezik. Pontosan, fél fontokra kiszámitják, hogy egyik ló -mennyivel „ér többet“ a másiknál; kitünően vannak informálva, melyik -köhög és melyiknek szokott vérezni az orra; s bizonyára akad köztük, aki -ekként számitja ki magában a fia születése napját: „Az nap történt, -mikor _Czimbora_ megverte _Agamemnon_-t a Nyilt handicapben, tehát: -1882. szeptember 5-én“. - -Naivság volna azt képzelni, hogy az ily rengeteg tudás csak ugy a -levegőből ragad rá az emberre. Ezek az egyszerü emberek szorgalmasan -forgatják a Turflexikonokat, müveltségüket folyvást gyarapitják -szakszerü olvasmányokkal, fáradhatatlanul buvárkodnak az antik -sport-irodalomban, s egy nap ötvenszer is megnézik a verseny-naptárukat. -A budapesti nagyobb kávéházakban megvannak az összes angol, berlini és -bécsi sportujságok, a turftudósok mindennap órákat töltenek ezeknek az -átböngészésével. És ez csak a kisebb fáradozásuk. De mennyit izzadnak, -rohanvást a tribünről a nyergelőbe, meg vissza, mily türelmesen nézik -végig a ló-világ élitejének összes toporzékolásait, hogyan lelkesülnek -ama matadorok futásán, amelyeket nemsokára gebéknek fognak nevezni, -milyen izgalmakat élnek át amiatt, hogy az egyik ló szőre fényes, a -másikon pedig, ah, a másikon, aggasztóan sok a fölösleges hus! - -Ha volna a földön igazság, akkor ezeknek az egyszerü embereknek, -fáradozásaik és izgalmaik kárpótlásául, össze kellene nyerniök a -totalizatőrnél megforduló összes százasokat, vagy legalább is uri módon -kellene megélniök vagy müveltségükből és zseniális kombináczióikból. De -– ó iróniája a sorsnak! – összes tudományuk nem elégséges -megakadályozni, hogy „a leghitványabb gebék“ minduntalan „keresztet ne -huzzanak“ legelmésebb számitásaikon s hiába minden tudomány, -statisztika, logika, tapasztalat és kombináczió: a lovak a legaljasabb -perfidiával hol elül jönnek be, mikor hátul kellene kullogniok, hol -pedig „sehol sincsenek“, mikor a legféktelenebb közbizalommal állnak ki -a starthoz. És az egyszerü emberek egyszerüen elvesztik összekuporgatott -garasaikat. - -* - -Igenis, nyerniök kellene, ha volna igazság a földön. Az orvos, a jogász, -a nemzetgazda, a filologus, ha annyi ismeretet szerez össze, mint ők, -szépen értékesiti a maga tudását, csak épen az ő tudásuknak nincs egyéb -eredménye, mint egy légió értéktelen ticket, amelyekből legfeljebb -spanyolfalat lehet csinálni. Ha azt a temérdek fáradságot, azt a kitartó -érdeklődést, melyet kedves foglalatosságukra pazarolnak, más, -háládatosabb valamire forditanák, tizszer annyit keresnének vele, mint -amennyit igy, ha nagyon szerencsések. De ezek az emberek, akik olyan -zseniális számitók, ezt a legvilágosabb dolgot nem tudják kiszámitani. - -És, hasonlóan az alkimistákhoz, akik koruk egész tudásának birtokában, -soha sem szünő lázzal törték magukat, örökkön reménykedve, hogy egy szép -nap majd sikerülni fog aranyat csinálniok, ezek a sötét hivatalszobákban -vagy fodrász-atelier-k magányában ábrándozó tudósok, egyre folytatják s -kezdik ujra meg ujra csalhatatlan számitásaikat, melyeket ujra meg ujra -megsemmisit egy kis semmiség. A számitásaik, ó, azok mindig kitünőek: s -mindig találnak egy-egy iszákos jockeyt is, akinek a bűne kimentse, hogy -a számitás csak számitás maradt. Ezek az egyszerü emberek mindent -kombináczióba vesznek a világon, csak azt az egy dolgot nem, hogy -aranyat egyszerüen – nem lehet csinálni. - -(1895.) - - - - -LÓVERSENY-ALAKOK. - - -_1. A tudós nő._ - -Soha se volt szerencséje semmiben. Leány korában összes társasága egy -kellemetlen öreg nagynéni volt. Szépnek soha se lehetett mondani, s -mikor a bálokat járta, folyton petrezselymet árult. Akkor még nem -udvaroltak a gazdagságnak jobban, mint a szépségnek. Minthogy volt egy -kis pénze, férjhez ment nagy nehezen; hanem a tönkrement báró, aki nőül -vette, a nász-éjszakát már a házon kivül virrasztotta át. A mézes hetei -csak dépit amoureux-kből állottak; s három hónapos házasság után a férje -megbolondult, anélkül, hogy őt anyává tette volna. Aztán megizlelte az -ideális szerelmet s egy zsugorinak lett a barátnője. Rajongott a -művészetekért, de be kellett látnia, hogy a hangja hamis, s hogy a -gordonkások csapodár természetüek. Lelkesedett a hasznos ügyekért, -ügybuzgó egyleti taggá lett, s beleszeretett a szegényekbe. S csak -annyit ért el vele, hogy _alakká_ vált; a koldusai becsapták és -kinevették. A házasságok, a melyeket közvetitett, rosszul sültek el; a -macskái nem türhették és folyton karmolták. Utoljára is a játékra adta -magát. S vagy tizenöt esztendeje, ob Schön, ob Regen, künn van a nagy -tribünön, tanulmányozza a lovakat és a sportkönyveket, hogy egy-egy -szerencsés versenynapon megnyerjen annyi pénzt, a mennyit a háza minden -órában hoz. - -Ha az istálló-tulajdonosok ugy értenének a lovakhoz, mint ahogy ő ért, -nem volnának többé versenyek. Bátran elintézhetnének mindent előre, a -papiroson. Mert ő tudja mindig s hihetetlen biztonsággal, hogy a gyepen -mi fog történni. Az emlékezése és a tájékozottsága legendás. Tisztán -emlékszik minden jelesebb lónak minden futására; pontosan tudja minden -konkurensnek a pedigreejét; számon tartja, melyik ló mikor volt kint -utoljára, s az utolsó alkalommal milyen formában volt; tisztában van -vele, hogy a sípolok közül melyikben lehet bizni 1600, s melyikben csak -1200 méterre; ugy ismeri a jockey-ket, hogy essait irhatna róluk; s -figyelemmel kiséri az összes bulletineket, melyekből kisüti, hogy melyik -istállóban mennyire haladt a training. Ráér; egyébre nincs gondja. -Játszik s legtöbbször megüti a nyerőt. Egész suite-je van, amely lesi, -hogy melyik számra rak; vannak, akik babonából rátekintenek, mikor a -lovak megindulnak. Alig van verseny, a mely után be nem kasszál egy kis -polgári nyereséget; soha se többet, mint a mennyit a szobalánya lassan -elcsen tőle. Mikor nagy meglepetés van, neki mindig vannak nyerő -ticketjei. Mindenki ismeri s mindenki irigyli. Szegény asszony! - - -_2. A szerencsés tipelő._ - -Látják önök azt a rosszul táplált, lehetetlenül öltözött ifju embert, -aki augusztusban czilinderben és saccoban, októberben pedig -szalmakalapban és fehér nadrágban, egy székre állva lesi, előbb -aggodalmas, majd szorongó s végre megnyult arczczal az izgató, a szép -finish-eket? Ez a fiatal ember a legszerencsésebb tipelő, a ki nálunk -találkozik. Természetesen ujságiró, a mi Robert Miltonunk. Ő az, a ki -holnap fogja irni lapjában, hogy „tipjeink egytől-egyig beváltak. A ki -az általunk ajánlott lovakra tett, szép osztalékot vihetett haza.“ Az a -ló, mely most diadalmasan dugja előre az orrát, ott, a birói páholy -előtt, ugyanaz, a melyet ő melegen ajánlott a ma reggeli lapban összes -olvasóinak, mint „holt bizonyosságot“. Az ő jelöltje fogja megnyerni a -következő versenyt is, meg a többieket végig. Miért szorong tehát oly -rettentően a finish alatt, ha igy látogatja a szerencse? Miért borul el -az ábrázatja a győzelem pillanatában? Miért oly halovány, mikor a nyerő -számokat felhuzzák? S miért van, hogy minél több tip-je vált be, annál -komorabb? - -Mert ő mindig más lóra rak. Arra, amelyikről igazán hiszi, hogy megnyeri -a versenyt. Ha az ember kifecsegi a tip-jét a nagy publikumnak, hogy -lehessen akkor osztalékot kapni? - - -_3. A monakói ember._ - -Nem nyerni akar, csak a diurnumát óhajtja megkeresni. Óvatosan, -félénken, kicsibe játszik, mint Monte Carloban szokás, a hol -ügygyel-bajjal, fáradsággal, mindig megkereshet az ember naponkint egy -louis-t, hogy ha a játékszenvedély el nem ragadja. - -A valószinüségre utazik. Előbb egészen kis tétet tesz, majd nagyobbakat, -s még többet, hogy ha már többször veszített. Mert ha már többször -veszített, mindig növekszik a valószinüség, hogy a következőben meg -fogja ütni. S hogy a valószinüségnek a nyomára jőjjön, nem sajnálja a -járás-kelést és a lótás-futást. Ott van a paddoknál, mikor a lovakat -sétáltatják; s mikor az ércztáblán a lovak számait kiperczegtetik, már -rohan a gyep felé, hogy meggyőződjék róla, hogy ezt és azt a lovat -melyik jockey lovagolja. Majd a bookmaker-nél terem, tájékozódni, hogy -az outsidereknek minők a chance-ai, s hogy a favorit győzelme esetén -milyen nyereségre van kilátás. Futó tekintetet vet a galoppozásra, s a -nagy totalizatőrhöz siet, hogy lássa, hogy az ötven forintos tétek közül -hányat tettek az ő jelöltjére. Aztán átszalad a harminczkrajczáros -helyre, mert ott a favoritra többet lehet kapni. A nap rátüz a gyepre; -emberünk izzad, mint egy teljesen „kilovagolt“ paripa; s futva, nyögve, -sóhajtozva, verejtékezve keresi a kenyerét. - -A versenynap végén öt forint pluszban van. Ekkora munkával és -fáradsággal megkereshetett volna otthon tiz forintot. - - -_4. A kis angol leány._ - -Délelőtt órákat adott Kohn Bernát Árpádnál. Délután meg kell látogatnia -a beteg nagynénjét s kimegy a lóversenytérre. - -Egyedül ödöng a sokaság között; senkit se ismer, és senki se ismeri. Nem -vált egy szót se egy teremtett lélekkel se; magánosabban van, mintha -sziklaparton ülne. Ez az igazi magány – mondotta Lord Byron – járni -elhagyatva emberár között. - -Egyik kezében a programmját és az irónját, másik kezében egy idomtalan -napernyőt tartva, mint a kinek soha semmi dolga, mélységes unalommal -kóborol előre-hátra. Néha udvariatlan monakoiak oldalba is lökik. - -De koronkint eltünik a nagy tribün tájékáról. Lesétál a mázsáló felé, s -meghúzódik valamelyik fánál. Egyszerre fölrezzen. Egy jockey áll előtte, -dressben, a ki halkan néhány szót vált vele. Aztán elválnak: a lány -visszafordul s elsétál a totalizatőrhöz. - -Mindig veszit. Egyre veszit. De a tipet ő mondotta: és oh, a mig a -tipekről beszélt, mily édesen mosolygott rá! A kis angol lány, aki -elvesziti a heti keresményét, tele van boldogsággal. - - -_5. Ők ketten._ - -Mert soha sincsenek többen. A hány saison, annyi szerelmes pár. Minden -meetingen látni egy szerelmet, többet soha. A szerelmes ember a -kiveszőben levő állatfajok egyike; ritkább, mint a bölény s ritkább, -mint a spleen-es kenguru. - -A kisebbik _ő_ okvetetlenül ragyogó teremtés. Koronkint hites neje egy -Monsieur Zéró-nak, máskor csak kedvese valamelyik leviharzott -nagyságnak. A leviharzott nagyság, a maga idejében, a földközi tenger -környékének első Don Juanja volt. Bejárta ötször a világot, s körül -vadászta a földtekét. Lőtt oroszlánt, tigrist, vaddisznót és zebrát; -lőtt szelidszemü őzet, s lőtt házi nyulat; lőtt mindent, ami lőhető. De -immár elrobogott fölötte az idő. S ő tiszteli a multat, de ugy van vele, -mint Lessing. A multból kevesebb több volna. - -A nagyobbik _ő_ az a bizonyos huszonnyolcz éves, szépen sütött bajszu, -korrektül öltözött, beszédes szemü, komoly fiatal úr, a kit -tizévről-tizévre mindig más és más játszik a franczia darabokban. -Okvetetlenül Györgynek hivják. Nem, nem ő kötötte meg a frankfurti -békét; de huszonnyolc éves, _bien mis_, s meglátszik rajta, hogy korán -kel. - -Többnyire mintha nem is látnák egymást. A nagyobbik _ő_ neki támaszkodik -a korlátnak, s a közönséget nézi. Az ember azt hinné, csupán a -szinésznők érdeklik. De néha eltéved a pillantása, s ilyenkor tekintete -ugy villan össze egy forró szemsugárral, ahogyan két arany-penge csap -össze. - -A kisebbik _őt_, a pompás teremtést, mintha csak a hamis startok -érdekelnék. A sok szines dress nyugtalanul csillog-villog a -messzeségben; nem csuda, ha néha elszórakozik a figyelő szeme… - -A nagy rumli alatt, mikor a lecsillapult Bayard valamelyik bookmaker-rel -alkuszik, a kisebbik _ő_ neki bátorodik. Egy pillanatra fölkeresi a szép -czilinderü gavallért, s megszólitja, francziául vagy angolul: - -– Proponent az, a melyik mindig elszalad? - -Aztán halkabban: - -– Végtelenül szeretlek. Te édes, édes! - -Mindegy, ha meghallják, ha megértik is. Azok, akik itt körülöttük -állnak, nem az ő világukból valók. A dryadok ölelkeznek, s nem törődnek -vele, ha egy zerge bambán tekint rájok. - -Aztán szétmennek. S mintha a nyugtalankodó „mezőny“ végképp -lebilincselné figyelmöket. - -Az örök Györgynek világ végeztéig ez a legkomolyabb szerelme. Ez az a -neki való élő lény, a kire érzékei a legtovább fognak emlékezni. Ő -bizonyára nagyon bosszankodnék, ha a világban publique-ké válnék a -viszonyuk: ez ártana karriérjének, s komolysága hirének. De mindig -bosszantani fogja kissé, hogy az a latifundiumos hölgy, akit majdan -feleségül fog venni, koránt sincs ilyen szépen kibélelve. - -Hogy mire gondol a kisebbik _ő_, mialatt a starter hiába iparkodik a -lovakat elinditani? Ki tudja azt? Talán azt gondolja: - -– Ez az az ember, akivel el lehetne élni egy halászbárkában, rongyosan. - -Talán azt: - -– Ha azok közül való volnék, akiket elvesznek: ez öt sor gyémánt -collier-t tenne a nyakamra. - -Holnap még szeretni fogják egymást: ősszel már alighanem szétválasztja -őket az élet-ár, a dolgok rendje. De két év mulva, mikor véletlenül ujra -látják egymást, Baden-Badenben, vagy Trouville-ban, örömmel fognak -visszaemlékezni rövid regényükre. - -Most: egyszerüen nem tudnak a jövő és a következő évről, nem tudnak a -holnapról, egyes-egyedül erről a pillanatról. Tekintetük, mely unatkoza -járja be a viztorony tájékát, koronkint, alattomban, egymásra tapad, s -mikor felhangzik a „start“-ot jelentő harangszó, letesznek minden -óvatosságról. Mindenki a távolba tekint, csak ők néznek egymás szemébe. -„Dandár, Dandár!“ – rivalg a tömeg, de mit nekik Dandár, s a többi mind! -Dandár canterben győz, de ők még semmit se tudnak a fehér dressz könnyü -győzelméről. Elvesztettek Trivial-on száz vagy kétszáz forintot, de mit -nekik száz vagy kétszáz forint! Mikor övék a mennyek országa! - - -_6. Még egy szerelmes._ - -A hetedik versenyszám alatt mindig félannyian vannak, mint mikor a -harmadik futás kezdődik. Ez természetes. Sokan későn jönnek, sokan -korábban megunják a dicsőséget. De van, akit soha se látsz, csak a -második és a harmadik szám között. - -Ilyenkor azonban okvetetlenül találkoznod kell vele. Mert le s fel sétál -a birói páholy előtt, s mindig valami feltünő alakkal. - -Ez nem azért jött, hogy játszszék, nem azért jött, hogy lásson, hanem -azért, hogy lássák. - -Szüksége van erre, mert ez az ur _alibit_ keres. Tüntet a jelenlétével, -hogy N. N. ur mindenfelől azt hallja holnap: - -– X. Y. kinn volt tegnap a versenyen. - -Néha N. N. ur, aki nem mulasztja el se az első, se a hetedik számot, -maga is konstatálja: - -– Lám, lám, X. Y. itt van. - -Pedig hát X. Y. alig várja, hogy odább állhasson, s egy negyed óra mulva -már N. N.-né asszonynál lesz. - -Ebből az következnék, hogy X. Y. ur a játékban szerencsétlen. - -Dehogy! Mivel csak komédiából játszik, mindig eltalálja a harmadik -versenyszám nyertesét, s mikor eltünik, magával viszi azt a pénzt, -amelyet N. N. ur fog elveszteni. - - -_7. A szegény ördög._ - -Mind a kilencz versenynap alatt ugyanaz az esőköpönyeg van rajta, s mind -a kilencz versenynap alatt ugyanaz a balvégzet üldözi. - -Órákig másolt, mig megkereste azt az öt forintot, melyet a falánk Bál -isten oltárára tesz. Vért izzadt, mig kiokoskodta a „papirformát“, -amelyet a következő futam halomra fog dönteni. S ő az első, a ki a -totalizatőr felé rohan, nehogy „lecsengessék“. Pedig az a ló, amelyikre -ő tesz, megátkozott minden lovak között. A hová ő rakja a pénzét, ott -nem nő fü többet. - -Ha a verseny „halott-bizonyosság“: a ló állva marad. Ha „outsider“-re -tesz: a favorit sétálva veri meg összes versenytársait. Ha a jockeyra -játszik, ez lefordul a lóról. Ha a Rothschild lovát rakta meg, -Rothschildot is üldözni kezdi a balszerencse. - -Néha kihozza magával azt a beteges, ólomszinü arczu, szegény asszonyt -is, a kinek oly sokat kell nélkülöznie e balszerencse miatt. Azt is ki -kell fizetnie valamivel, a mint hogy az ördögnek is kell koronkint -egy-egy gyertyát gyujtani. - -Ilyenkor, reményeikben megcsalódva, egy sáros, sárga komfortáblin -döczögnek haza. A komfortáblis ló busan lógatja a fejét, s azt gondolja -magában: - -– Ó mennyire nem szeretnék ez a szegény asszony lenni! - - -_8. A fő-turf-róka._ - -A fő-turf-róka negyvenegy éves koráig hentes vagy szappanos volt, s -inkább érdeklődött a sertések, mint a lovak iránt. - -Negyvenegy éves korában végre isteni ihlet szállotta meg. Miként -Sámuelt, meglátogatta az Ur lelke; s egyszerre fölismerte magában a -felsőbb hivatást. - -Azóta tud mindent, a mi tudománynak nevezhető. Ismeri az idősebb lovak -multját s a kétévesek leszármazását, tudja, melyik mikor futott -„helyezetlenül“, tudja a titkos istálló-tipeket, s hogy az egyik jockey -hány fonttal „jobb“, mint a másik meg a többiek. - -Ez a sok tudomány nem maradt gyümölcstelen. Része volt a jelen idők -legnagyobb „placz“-osztalékaiban, s ha nagy meglepetés történik rendesen -őt találjuk a kifizető pénztár előtt. Mindig nyer; a legrosszabb -saison-ban is zsebre tesz négy-ötszáz forintot. - -De minden fénynek van egy kis árnyéka. Azóta az üzlete kevesebbet hoz -évenkint kétezer forinttal. - - -_9. A tömeg._ - -Se szalón, se utcza, se korcsma, se kávéház, se nyilvános, se zárt -helyiség nem ad biztosságot a lovak ellen. Okos emberek, a kik normális -időkben cseremiz nyelvészettel foglalkoznak, pikkoló feketéket -osztogatnak, regényeket irnak avagy a hazaszeretetet ápolják a romlásnak -indult, hajdan erős ifjuságban, májusban, augusztusban és októberben -lovakkal ébrednek és lovakkal szunnyadnak. Ló a gyönyörüségük, akár akad -idejök a versenyeken szemtől-szembe nézni a versenyfutó paripákat, akár -csak az ujságból vagy szóbeszédben gazdag emberektől értesültek a nap -lóeseményéről. - -Totalizálnak az emberek künn a gyepen és benn az aszfalton. Mágnás és -boltoslegény, gazdag és szegény, asszony és gyerek, milliomos és -napidijas totalizatőrön játszik. Buza és kukoricza-ring nincsen, hanem -van helyette helyrejátszó konzorczium. Az „adok-veszek“ meghalt a börzén -és megszületett a turfon. - -Ott van az igazi, a telivér sportsman, a ki nyitott fiákeren ront ki a -versenytérre, a ki a jobblábát húzza maga után és a balvállát tolja maga -elé, a ki az _a_-t _á_-nak és az _r_-et _rrr_-nek mondja. Vele együtt -sietnek a totalizatőrhöz miniszteri tanácsosok, a kik délelőtt szamárnak -jelentik ki a napidijas másolót s délután tőle kérnek csalhatatlan -tip-eket. Olyanok, a kik rendszerint a fogukhoz verik a garast s csak -azután adják ki, a turfon azonban szórják a bankót, mintha gombamódra -teremne. Asszonyok, a kik feltünő ruházatban járnak, de itt sokkal -kevésbbé hangosan beszélgetnek, mint máskor szoktak és mamák, a kik -magukkal viszik a tolószekeret s a kistribün háta mögött – de csak -walkoverek idején – a legdrágább és legédesebb itallal táplálják -csemetéiket. Játszanak olyanok, a kik soha se láttak versenylovat, a kik -csak a dressz szine, a jockey ábrázata, avagy a numerus szerint rakják -fel a pénzöket, meg olyanok, a kik főkönyvet, strazzát, pénztárkönyvet -vezetnek a lovak futásairól, a kik kettős könyvvitel alapján dolgoznak -és könyv nélkül tudják minden ló korát, családi állapotját, valamint -kilogrammok szerint kimért erejét. - -Mindezek az urak és hölgyek, mikor megváltották drága pénzen élvezeti -jegyöket, a melyet ticketnek nevez a sportvilág, összesereglenek a -tribünökön s gyönyörködnek a lovak őrült száguldásában. És milyen -ezerfajta módon tudják nézni a versenyt! Csendesen a legkevesebbje nézi. -Öreg játékos már, a ki nem orditja izgatottan a lova nevét, mikor egy -csomóban, szédületes sebességgel, vad hajszával közelednek a versenyző -paripák. De a lónevek kiabálása a legkisebb élvezet, a melyet a játékos -drága pénzéért megkövetelhet. A legtöbb szakszerü előadásokat tart a -tribünön, oktatja szomszédját, magyarázgatja az esélyeket, s ha -véletlenül egymaga szorult idegenek közé, ugy tesz, mint a szinpadi -intrikus: monologizál. - -Többnyire ilyenformán: - -– Az a fekete dresszes, kék sapkával, az az enyém! Hogy ficzánkol, hogy -ugrál a nemes állat! Hja, a tüzes vér! Ámbár talán jobb volna, ha nem -ficzánkolna olyan nagyon, hanem nyugodtan állna a helyén, mint az a -másik. Az olyan, mintha le volna czövekelve. Start! Bravó! Nagyon simán, -szépen ment; az én lovam kitünő helyet kapott, belül van. Ni, hogy -repül! Mint a szélvész, mint a villám. Hogy elmarad a többi mellőle! -Most már vagy tiz hosszal vezet. Ámbár mégis jobb volna, ha ez a ló nem -vezetne olyan nagyon. Hiszen már teljesen kipumpolódott! Mindig mondtam, -hogy ezt a jockeyt nem szeretem. Rossz a taktikája. Mindjárt nekiereszti -a lovát, őrületes pacet csinál, s akkor az a ló nyer, a melyik győzi -tüdővel. Az a szélesvállu jockey már egészen máskép csinálja. Az -várakozásra dolgozik. Mindig hátul marad, mint Ausztria-Magyarország -külügyi politikája. Kiméli a ló erejét a finischre. Most is -megcselekszi. Már felnyomul. Most már harmadik, már második. Az enyém -ostoroz. Meg van verve! Hogy visszaesett egyszerre! Nem megmondtam, hogy -az én lovam utolsó lesz?! - -S igaza van. A legtöbb játékosnak a lova utolsó. A jóisten tudja, hogy -ki nyer. Talán senki, csak a totalizatőr, a mely minden körülmények közt -megkapja a maga perczentjeit. - -De azért játszott mindenki. S hadd játszszanak, mert talán a lovaknak -nem is volna kedvök a versenyen szaladgálni, ha nem tudnák, hogy sok -ezer ember pénzt rakott a lábukra. - -(1891 és 1897.) - - - - -NEMZETÜNK BARÁTJA. - - -I. - -Ráspoly Károly, a Minerva-Társaság második alelnöke, leült iróasztalához -és ezt a levelet irta egyik vidéki barátjának: - -Kedves barátom, rendkivül sajnálom, de nem szavazhatok rád. És kérlek, -az idén ne is jelöltesd magad; okvetetlenül megbuknál. Hogy ne -kételkedjél szándékaim tisztaságában és barátságomban, megmagyarázom: -miért lehetetlen a dolog. - -A Minerva-Társaságnak négyféle tagjai vannak: - -1. Irók. Ezeket azok közül választjuk, a kik megválasztatásukig a -leghevesebben szidják a Minerva-Társaságot. Az ember, ha bekerül, nem -szidja többé a Társaságot, hanem nyugodt felsőbbséggel kritizálja a -künrekedteket és azokat is, a kik benn vannak, ha véletlenül nincsenek -jelen. De a meddig az ember be nem került, addig ne lustálkodjék. A ki -be akar jutni: legyen résen, mert vétkes mulasztást követ el, ha a -Társaságot legalább egyszer-kétszer, de akkor aztán jól, alaposan -oldalba nem döfi. Mi, a kik benn vagyunk, a legszebb éveinket azzal -töltöttük el, hogy vicczeket faragtunk a Társaságra. Elmésségünk -legjavát pazaroltuk rá. Némelyik asszonyt közönynyel kell meghóditani; -másokra ellenben az hat, ha az udvarló egy ideig ellenséges indulatot -szinlel. Az irodalmi társaságok ez utóbbi asszonyokra hasonlitanak. S én -igazat adok nekik. Az ellenségeskedés mindig nagyobb figyelem, mint a -langyos barátság. Szóval igy van rendén. A ki kiabál, az létezik, mint -Descartes helyesen mondta. - -2. Grófok. Néha egy-egy grófnak eszébe jut, hogy valamint a Ferencz -József-kabát komolyságát kellemesen enyhiti a gomblyukba tüzött piros -szegfü, azonképpen az államférfiui tekintélyt, a nélkül, hogy fenségétől -megfosztaná, szerencsésen óvja a tulságos komorságtól az a dekoráczió, a -melyet az irás-művészet ád. Ha az ember igen is sokat foglalkozott a -sójövedékkel és egyéb prózai dolgokkal: gyüjtse össze beszédeit egy -vastag kötetbe, s e kötet, melyet senki se fog elolvasni, a beszédeket -szónoklatokká, a prózát pedig szépprózává varázsolja. A grófi jelölteket -természetesen örömmel választjuk meg. Először, mert kellemesebb -grófokkal társalogni, mint tanárokkal és ujságirókkal, a kik egymás -müveit kölcsönösen nem olvassák és ebben tökéletesen igazuk van. -Másodszor, mert a grófok a legkedvesebb tagtársaink. Ők tudniillik a -megválasztatásuk után azonnal hátat forditanak a Társaságnak, nem -alkalmatlankodnak semmiben és soha se ereszkednek le közénk, csak -olyankor, ha ujabb grófi jelöltekre kell szavazni. - -3. Halottak. Vannak ugyanis a Társaságnak telhetelen tagjai, a kik nem -érik be azzal, hogy süket füllel hallgatva a fiataloknak „Helyet! -Helyet!“ követelő kiáltását, kilenczven esztendőn át zárják el a többiek -utját, s kiszoritják a Társaságból a tehetségesebb és agilisebb erőket, -– hanem még holtuk után is tagjai kivánnak maradni a Társaságnak. Ezt a -czélt oly módon akarják elérni, hogy megfestetik az arczképüket, -rábizzák egy rokonra, s a tag halála után a rokon az arczképet a -Társaságnak ajándékozza. Alapszabályaink értelmében ilyenkor szavazni -kell; méltó-e az elhunyt arra a kitüntetésre, hogy az arczképe ott -lógjon annak a teremnek a falán, a melyben a Társaság ülésezik, más -szóval: érdemes-e rá, hogy megválasszuk a Társaság tagjává másodszor is, -akkor, a mikor már nem kiabál? Némelyik halott persze megjárja. -Akárhány, a ki évtizedeken át garázdálkodott a Társaságban, a halála -után kicseppen székéből, mert akkor, a mikor már nem tud harapni, nem -kapja meg a szavazatok többségét. Én például a legnagyobb kéjjel -szavazom le azokat a halottakat, a kik életükben sokszor -megboszantottak, vagy valaha ellenem szavaztak. De a legtöbb halott még -is bekerül, mert az általános hangulat rendesen kedvező rájok nézve; -végre is a halottak még a grófoknál is kevesebb vizet zavarnak s csak a -legritkább esetben alkalmatlanok. - -4. Külföldiek. Ezeket azok közül a nem magyar honosok közül választjuk, -a kik a magyar irodalom ismertetése körül érdemeket szereztek. Hogy a -külföldi jelölt bekerül, az mindig halott bizonyosság, mert itt kevesebb -az eszkimó, mint a fóka: sajnos, még most is csak igen kevesen szereznek -érdemeket a magyar irodalom ismertetése körül. - -Te nem vagy külföldi, nem vagy gróf és életben vagy. Jelentékenyen -emelné chance-aidat, ha nem volnál életben, de egyelőre csak mint eleven -iró kerülhetnél szóba; már pedig elevennek nem vagy eléggé eleven. -Szinte észrevehetetlen vagy: tudtommal legalább soha, egyetlen egyszer -se döfted oldalba a társaságot. - -Mit akarsz? Két helyünk van; az egyiket gróffal töltjük be, a másikat -pedig Viadornak kell adni, mert már a legrémesebb dolgokat irja rólunk. -Vagy nem tudnád, hogy kicsoda Viador? Az a fiatal, de máris -nagytekintélyü kritikus, a ki csak legközelebb is azt irta rólam, hogy -munkáimnak minden sorából kiri, nem kiri: kiröfög az erkölcstelen lélek. -Beláthatod, hogy ezt az embert nem lehet kinn hagyni. - -Hanem tudod mit? Kárpótlásul megválasztjuk külföldi tagnak az emberséges -J. H. Sherry-Brandyt, a ki a novelláidat angolra forditotta. Neki nem -árt, neked pedig dicsőségedre válik, hogy a forditódat megkoszoruzzuk. - -Te, csakugyan létezik egy olyan ember, a kit J. H. Sherry-Brandynek -hivnak? Nagyon szükében vagyunk ugyan a külföldi jelölteknek, de még se -szeretném, ha olyan valakit választanánk be, a kiről utólag kiderül, -hogy soha se exisztált. - -Én nem tudok róla egyebet, mint hogy a novelláidat angolra forditotta; -ezt is csak a leveledből tudom. Jól forditotta-e? Rejtély. Azt hiszem, -előtted is, mert te se tudsz angolul. Mindegy. Szép tőle, hogy ismerteti -nemzetünket. - -Ha tudsz valamit róla, ird meg. Egyszer már megjártuk. Megválasztottuk -külföldi tagnak Tom Smith-et, a ki New-Yorkban egy kötetet adott ki, -mely magyar irók, köztük több tagtársunk verseinek és elbeszéléseinek -angol forditását tartalmazta. Nemsokára kiderült, hogy Tom Smith -New-York leghiresebb betörője. A new-yorki rendőrség kérdezte meg -tőlünk, igaz-e, hogy ez a csibész tagja, a mi tisztes társaságunknak? És -nem lehetett letagadni. Kisült, hogy voltaképen Schmiednek hivták, -Budapestről került ki Amerikába, s előbb hirlapiró akart lenni odakünn, -a zuglapoknak irogatott is, de később egy merész kanyarodással áttért a -betörői pályára. - -A fődolog pedig az, hogy: J. H. Sherry-Brandy egyáltalán létezik-e? De -egy iczi-piczi erkölcsi bizonyitvány se ártana. - -Üdvözöl - -_Ráspoly_. - - -II. - -Kevéssel azután, hogy a Minerva-Társaság J. H. Sherry-Brandyt -megválasztotta külföldi tagjává, két egyforma szövegü távirat érkezett -Budapestre. Az egyik a Minerva-Társaság ügyvezető igazgatójának szólt, a -másik Budapest főpolgármesterének; és igy hangzott: - -Baráti szivvel üdvözöljük a lovagias magyar nemzetet. Háromszoros -hurráh! - -_Pembroke, Douglas, Sherry-Brandy._ - -Budapest főpolgármestere talán még most is töri a fejét, hogy kik -lehetnek ezek a barátságos gentleman-ek? De a Minerva-Társaság -igazgatóját az utolsó név kellőképpen tájékoztatta, s azért -fölöslegesnek tartotta, hogy a gyöngédségnek erre a felbuzdulására -sürgöny- vagy levélbeli válaszszal reagáljon. A Társaság in optima forma -értesitette J. H. Sherry-Brandy urat a választásról; ezek után mi közünk -a derék idegenhez? - -J. H. Sherry-Brandyt azonban nem csüggesztette el a magyar indolenczia. - -Egy délelőtt Ráspoly Károlynak, a ki éppen öltözködött, azt jelentette a -legénye, hogy a szalonban egy idegen ur várakozik. Az idegen ur -ábrázatra és öltözetre szakasztott mása volt az arczképeiről világszerte -ismeretes Jäger tanárnak. Mikor Ráspoly kiment hozzá, fölemelkedett -székéről s röviden igy szólt: - -– Itt vagyok. - -J. H. Sherry-Brandy volt. - -Néhány szót tudott németül; nem sokat, de neki elég volt az a néhány szó -is. Valahogyan eldiskuráltak. Ráspoly éhes volt, s minthogy az idő mult, -de a vendég csak nem akart eltávozni, meghivta ebédre. - -J. H. Sherry-Brandy-nek nagyon izlett a magyar koszt s a mi folyadék -volt az asztalon, azt utolsó cseppig megitta. - -– Ha úgy fordit, mint a hogy eszik és iszik, meg lehetünk elégedve a -választásunkkal, – gondolta Ráspoly. - -Délután négy órakor az idegen még semmi jelét se mutatta, mintha távozni -készülne. Ráspoly czélzásokat tett rá, hogy valahol várják. - -– Vigyen el magával, – szólt J. H. Sherry-Brandy. – Szeretném megismerni -a budapesti társaséletet. - -Elvitte társaságba. A magyar irodalom lelkes barátja megismerkedett -nyolcz-tiz emberrel, mindenkivel nyájasan parolázott, aztán -elhelyezkedett egy karosszékben, s ugy ült ott, mintha soha se -szándékoznék a helyéről kimozdulni. Figyelemmel hallgatta a magyar -társalgást, a melyből egy szót se értett s látszott rajta, hogy kitünően -mulat. - -Ráspoly tüntetően kezdett bucsuzni. - -– Igaz, hol vacsorál? – kérdezte Sherry-Brandy. - -Ráspoly megmondta, hogy melyik vendéglőben. - -– Ott leszek, – igérte irodalmunk barátja, s minthogy Ráspolynak egy -jelentőségteli kézszoritással sikerült megugrania, ott maradt a -társaságban, mely láthatóan igen megtetszett neki. - -Este együtt vacsoráztak a vendéglőben, s Ráspoly természetesen kifizette -a vendég számláját. - -Az idegennek imponált, a mit Budapesten látott. Mindentől, mindenkitől -el volt ragadtatva, s nem fogyott ki nemzetünk és Budapest dicséretéből. - -– Nyájas idegen, – gondolta Ráspoly – bár kissé unalmas. - -Mikor másnap fölébredt, némi megütközéssel értesült róla, hogy a tagtárs -megint ott van a szalónban. - -– Ej, be későn kelünk ma! – feddte tréfásan a vendég, mikor Ráspoly -végre megjelent. – Egy kicsit megvárakoztatott. - -A társalgás folyamán a házigazda szükségesnek látta megjegyezni: - -– Ma nem ebédelek itthon. - -– Önnel tartok, – szólt Sherry-Brandy. – Én is jobban szeretek kocsmában -étkezni. - -Ráspoly rezignáltan czipelte magával, előbb a vendéglőbe, a hol az -idegen ismét kitett magáért, majd mindenüvé, a hová ment, egész nap. Az -idegent minden érdekelte, minden rendkivül tetszett neki, s minden -körben hamarosan barátkozott, a néhány német szó segitségével. - -Ráspoly kezdett boszankodni, de nemzetünk barátját, a ki ugyszólván a -Társaság vendége, csak nem rázhatja le a nyakáról! Sokallta, a mit -fizetgetnie kellett érte s már nagyon unta az állapotot. De hamarjában -nem talált menekvést. - -A harmadik este Sherry-Brandy gyöngéd szemrehányással illette: - -– Mért nem akarja megismertetni velem a budapesti éjjeli életet? Olyan -sok szépet hallottam már erről! - -Megismertette vele az éjjeli életet. Elvitte nagy irók közé, azzal a -titkos reménységgel, hogy legalább leitatják. Irodalmunk pártfogója -barátságosan mosolygott és leitta az egész társaságot. - -Egy hét mulva Ráspoly megutálta az egész világot. Érezte, hogy meg kell -szabadulnia nemzetünk barátjától, mert különben öngyilkossá válik. - -– Nekem most el kell utaznom Bécsbe, – szólt vendégéhez. – Három hétig -maradok ott, három vagy négy hétig… - -– És én? – kérdezte J. H. szemrehányó hangon. – Mi lesz velem? - -– Bemutatom önt az elnöknek. (Végre is a Társaság vendége!) - -Csakugyan el kellett utaznia, mert Mr. Sherry-Brandy kikisérte a -vasuthoz. Másnap aztán visszatért, de nem ment haza, hanem szobát bérelt -egy budai vendéglőben. Napokig a mellék-utczákban bujkált, de egy hét -multán véletlenül találkozott a „Minerva“ elnö- - -– Mit csinál nemzetünk barátja? - -– Négy napig elláttam, de most már átadtam az első alelnöknek. Végre is -társaságunk vendége! - -Az első alelnök azonban hamar fellázadt. - -– Ez már még se járja! – pattogott. - -Különben telegrafáltam Gyurinak, hogy hivja meg magához. Végre is az ő -munkáit forditotta le, nem a miénket. - -A vidéki iró vállalta a forditóját 3 Mr. Sherry-Brandy leutazott hozzá, -hogy megismerje a magyar népet is. Egy félesztendeig nem mozdult a -vidéki iró vendégszerető portájáról, de mindennek van határa. - -– Kérlek, – könyörgött a vidéki ember egy irótársának – vidd el a -vendégemet és add tovább! - -Ugy történt. Minthogy megszökni nem lehetett előle, kézről-kézre adták. - -Ilyenformán J. H. Sherry-Brandy nyolcz és fél évet töltött -Magyarországon, mint vendég. Időközben megtanult egy kicsit magyarul; -leforditott mindent, a mi leforditható; megevett vagy tizezer kakast; s -megivott annyi bort, a mennyi vizben kifejezve körülbelül a sebes -Kőrösnek felelne meg. Végre valami érthetetlen raptus érte utól s -visszautazott Angliába. - - -III. - -Egy darabig hallgatott a krónika J. H. Sherry-Brandy-ről. De nemrégiben -ez az ujdonság járta be a magyar lapokat: - -„Nemzetünk derék barátja, J. H. Sherry-Brandy pihenést nem ismerve -fáradozik, hogy a nyugaton szimpátiát keltsen a magyarok iránt. Legutóbb -Babingtonban tartott felolvasást a magyar társaséletről. A kétezer -lakost számláló virágzó város közönségének szine-java megjelent a -felolvasáson; jelen voltak: Pembroke, Douglas, stb. A felolvasásnak -óriási sikere volt. A jelenvoltak egyhangulag elhatározták, hogy -haladéktalanul üdvözlik a magyar nemzetet, s fölkérték Babington -polgármesterét, hogy a következő egyhangulag elfogadott határozatot -juttassa a magyar nemzet tudomására: – Mi, Nagy-Britannia és Irország -egyesült királyság szabad polgárai, legmelegebb üdvözletünket küldjük a -magyar nemzetnek a kultura terén tett örvendetes előrehaladásáért. -Pembroke, Douglas, Sherry-Brandy.“ - -Ez az ujdonság reményt nyujt rá, hogy legközelebb viszontlátjuk -nemzetünk barátját, a derék Sherry-Brandy-t. - -Csekély fantáziával is elképzelhető, milyen lelkesen magyarázza a -babingtoni nagyvendéglőben Pembroke és Douglas barátjainak: - -– Magyarországnak nincsen párja! Svájczban is olcsón él az ember, de -Magyarországon a pénz teljesen fölösleges. Nem nagyon praktikus nép, de -csupa nemes büszkeség. Szólj a magyarnak egy szót: azonnal odaadja az -ingét. És boldog, hogy odaadhatja. - - - - -SZÉLMALOMHARCZOK. - -Egy lipótvárosi fiatal ember hirtelen meghal. - -A közelebb állók elkezdenek suttogni, s nemsokára mindenfelé beszélik, -hogy a fiatal ember maga végezte ki magát. Minthogy pedig annak, a ki -maga emelt kezet magára, nincsen joga csöndes és tisztes temetésre: az -ujságok neki esnek az érdekes anyagnak, föltárják az eset részleteit, s -megindul a zavaros, bőven ömlő árja annak a moralizálásnak, melynek -minden más moralizálással szemben megvan az a hasonlithatatlan előnye, -hogy potom áron, négy vagy öt osztrák értékü krajczáron megszerezhető. - -Előjönnek a politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmu -filozófusok, s tartanak ilyen prédikácziókat: - -– Oh, léha társadalom! Oh, fonák becsület-fogalmak! Oh, érthetetlen -előitélet, szennyfoltja XIX. századunknak! Oh, kártya-becsület! Ime, ez -az ember a ti halottatok! Ez az ember annak a barbár konvencziónak esett -áldozatul, hogy a kártya-adósságot huszonnégy óra alatt meg kell -fizetni. Milyen nonsens! Az, aki a szabóját nem fizeti ki, gavallér -marad, az pedig, aki a kártyatartozását nem tudja leróni, csak a -halálban találhat menedéket. Hol itt az igazság? Van abban ráczió, hogy -a szabókontóval dicsekedni is lehet, azt a tartozást ellenben, melyet a -biró mint turpis causán alapulót, nem itél meg, vagy ki kell fizetni -huszonnégy óra alatt, vagy meg kell válni ettől a szép élettől?! -Megválni az élés ragyogó élvezetétől ilyen ósdi előitélet miatt! Hát -egyáltalában lehet arra ok, hogy az ember önként megváljék az élés -ragyogó élvezetétől?! Nem, senki se válik meg ettől önként; ezek a -látszólagos öngyilkosságok valósággal közönséges gyilkolások, s a -gyilkos: ez a léha társadalom, ezek a fonák-becsület-fogalmak, ez az -érthetetlen előitélet! Népnevelés, jőjjön el a Te országod s világositsd -fel az embereket, hogy az élet ragyogó élvezetétől megválni ilyen -hóbortok miatt nem érdemes! Világositsd fel őket, hogy kártyázni igen -nagy ostobaság – mert ez a pénzforgalomnak legimproduktivebb módja – s -magyarázd meg nekik, hogy ha már az ember elkövetett egy igen nagy -ostobaságot, nem következés, hogy elkövesse a másikat is. Oh, léha -társadalom!… - -Ezek a derék bonczok, akik ilyes prédikácziókat tartanak, tévednek -egyben-másban, s ami fontosabb, elfelejtkeznek néhány apróságról. - -Tévednek például abban, hogy lehet olyan gavallér is, aki a szabójának -nem fizet. Gavallér-ember mindent megfizet, a mivel tartozik. Hogy -azonban, az időre nézve, mely alatt az ilynemü tartozásokat meg kell -fizetni, az általános felfogás türelmesebb, mint másnemü adósságokat -illetőleg: annak alapos okai vannak. Az első és legfontosabb az, hogy -azok, akiknél az ilynemü követelések lenni szoktak, rendszerint, -mondhatni, az esetek tulnyomó számában, nemcsak az áruval, hanem a -hitellel magával is üzérkednek, s csak azért nyujtják a hitelt, hogy az -adós, aki többnyire könnyelmü fiatal ember, esztelenül éljen vele, mert -hisz ez az üzlet, ha későn hajtja is a hasznot, de busás hasznot hajt. -Az ilyen üzletek kötésével természetszerüleg együtt jár az is, hogy a -kötelezettség teljesitése csak hosszabb idő multán történik. De -türelmesebb a fizetés idejére nézve a közfelfogás az ilynemü -adósságokkal szemben azért is, mert a hitelező mindig megtalálhatja a -birót, aki egyszeriben megitéli s be is hajtatja a követelést. Amint -hogy be is hajtják a gavallérokon, a kamatokkal és perköltségekkel -egyetemben. - -A kártya-„adósság“-ot a biró nem itéli meg. És mert itt annak a másik -embernek a bizakodása csak társának a személyére támaszkodhatik: már -ennélfogva is természetes, hogy azt a személyt, az időre nézve, a -közfelfogás erősebben kötelezi. És ez az első, amire ama bizonyos -társadalom-reformálók nem forditanak kellő figyelmet. - -De másodszor tökéletesen elfelejtik azt, hogy a kártya-„adósság“ nem -adósság. Több mint adósság: hiány, deficzit, csőd. Mert kártyában -nincsen hitel. Olyan bolond ember, a ki a készpénzét koczkáztassa amaz -igéret ellenében, hogy az illető majd megfizet, ha majd pénze lesz -(pláne olyan játékban, a hol neki is a bőrére mehet a dolog), olyan -bolond ember nem létezik. A természetes, minden játékos által elfogadott -konvenczió az (és ennek hallgatag mindenki aláveti magát, mert különben -nem játszanának vele, mihelyt a pénze elfogyott), a konvenczió tehát az, -hogy pénz nélkül valaki csak abban az esetben játszhatik, ha az a pénz, -a mit koczkáztat, _nincsen nála, de megvan otthon_. Azt tehát, a kinek -tényleg _nincsen meg otthon_, s a ki ezért 24 óra multán nem tud helyt -állani, az nem: „adós marad“, hanem: _félrevezette a másikat_. És ennek -a tudata az, a mit ósdi és fonák felfogásu emberek, a gunyosan -gavalléroknak nevezett emberek, nem tudnak tulélni. - -Megjegyzendő, hogy ezt a bizonyos 24 órát, sehol, semmiféle körben, nem -értelmezik betü szerint; és arra nem is igen volt eset, hogy valaki -kénytelen lett volna magát megölni azért, mert csak 36 vagy 48 óra -multán lett volna képes fizetni. Mert az illetőnek meg lehet otthon a -kellő fedezete (például földbirtokban) s bizony van rá eset, hogy a -vagyonát 24 óra alatt nem tudja pénzzé tenni. A modus vivendi ezért a -kerek világon mindenütt az, hogy a vesztes bizonyos rövid határidő alatt -még mindig rendezheti a dolgát. Persze a határidő nem huzódhatik sokáig, -mert jogos, hogy a másik ugy számithasson erre a pénzre, mintha a -kártya-asztalon előtte lett volna. Jogos, mert különben egyenlőtlen -chance-okkal játszottak, s ő többet koczkáztatott, mint emez. A miről -szintén megfelejtkeznek ennek a kárhozatos előitéleteknek az ostorozói. - -De van még egy dolog, a mire teljességgel nem gondolnak. És ez az, hogy -az ilyen kártya-tragédiák egy jelentékeny részét nem érnők meg, ha nem -avatkoznék a dologba egy olyan felfogás, a mely teljesen ellenkezik ama -bizonyos „előitélet“-tel. Ezt a felfogást megvilágitja egy példa. - -Az apa self-made-man volt. A szegénységből küzdötte fel magát, s kitartó -szorgalommal, sok üzleti szellemmel, meg némi szerencsével nagy vagyont -szerzett. Derék ember volt, a ki szerette a fiát, s a kinek nem volt más -óhajtása, mint hogy a fia épp ugy vezesse a házat (a melyre büszke -volt), mint ahogy ő vezette. Elvégezte róla, hogy: majd kereskedni fog. -Nagy gonddal neveltette a fiut; tehette, volt hozzá módja. Elküldte -idegen országokba, lásson világot, gyarapitsa üzleti ismereteit. Mikor -azonban a fiu hazatért, az apa meglepetve és csalódottan tapasztalta, -hogy a fiu nem kereskedik. A neveltetés, a melyben részesült, a másféle -környezet, a melyben egy idő óta élt, a könyvek, az idegen ideáloknak -hódoló társaság, melybe hajlamai vonzották, olyanná tették a fiut, hogy -az apa nem ismert tulajdon vérére. - -Különbözö ideáloknak éltek, különböző felfogásoknak hódoltak, világról, -osztályokról, emberekről a lehető legellentétesebben gondolkoztak; egy -nyelven beszéltek, de nem értették egymást. A fiu, a ki megszerezte -magának amaz osztályok élvezeteit, a melyek nem kereskednek, magáévá -tette ennek az osztálynak az élet-felfogását is. Rendszeres munkája, -mely kedvére lett volna, mely hajlandóságaival megegyezett volna, nem -akadt; neki adta magát a mulatságnak. Játszott is. Nem többet, mint a -dologtalanok közül akárki, de sokkal több kalamitással, mint más. Az apa -egy párszor fizetett helyette; nem szivesen, de megtette. Történt, hogy -a fiu egyszer a rendesnél is nagyobb malheur-rel játszott; mikor az -asztaltól fölkelt, ezrekkel többet „hozott“, mint a mennyi -rendelkezésére állott. Nem volt választása: apjához kellett fordulnia. -Az öreg ur elrémült, mikor megtudta, hogy a fiu milyen nagy summát -kártyázott el egy pár óra alatt. Módjában volt ugyan százszor akkora -összeget is kifizetni, de remegve gondolt rá, mi lesz ennek az -életmódnak a vége. Vitájoknak önkéntelenül tanujává lett a család egyik -tagja, a kinek az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy a dolgot -kevesebb áldozattal is „ki lehet egyenliteni“. Az öreg urnak, a ki ugy -gondolkozott, mint a lembergi bőrkereskedő (a ki, ha ő orosz czár volna, -még gazdagabb volna, mint az orosz czár, mert ő egy kicsit kereskedne -is), az öreg urnak tehát megtetszett az eszme. A fiu azonban, a ki nem -kereskedett, fölháborodott erre a gondolatra, s kijelentette, hogy ha a -család egyezkedni próbál, ő megöli magát. Amazok ugy okoskodtak, hogy: -„a ki mondja, nem teszi meg“ s fölkeresték ajánlatukkal a hitelezőt. -Mikor ezt a fiu megtudta, végrehajtotta a fenyegetését, csak azért, hogy -legalább a halálos ágyán rákényszerithesse a családját az egész tartozás -megfizetésére. Ugy élt és ugy halt meg, mint azok szoktak, a kiknek -világnézetét az élvezeteikkel együtt magáévá tette. Ha a maga ura lett -volna, ha az a vagyon, a mely rá várakozott, rendelkezésére állott -volna, bizonyára ugy fizet, hogy a malheurjét senki se olvassa le az -arczáról. És ha egész vagyonával kell fizetnie: bizonyára az se birja -rá, hogy az életet eldobja magától. Mert aki igy tud meghalni, a mikor -kell, az élni is tud, a mikor élni, nélkülözni és türni kötelesség. Ha -tévedett, abban tévedett, hogy a fatális pillanatokban számitott azokra, -a kikre nem lehetett számitania. De e tévedésért meg is büntette magát. -S ha meghalt, nem azért halt meg, mert az az „előitélet“ rettenetes, -hanem, mert azok, a kiktől (az ő fogalmai szerint) jó vagy balsorsa -függött, a kritikus helyzetben nem gondolkoztak vele egyetértően. Nem az -„előitélet“, hanem az ezzel ellentétes felfogás fordult ellene. - -S az ilyen esetek nem is a legnagyobb ritkaságok, Azok a családi -tragédiák, melyeket a családtagok különböző gondolkozásmódjai idéznek -elő, kezdenek mindennaposakká válni. - -A kártyázás gyülöletes; de azokért a katasztrófákért, melyeket egy -családban a régi- és uj-világ eszméinek összeütközése idéz elő, nem -lehet a „fonák becsületfogalmakat“ okolni. Legalább ugyanennyi joggal -lehet okolni az ellenkező fogalmakat is. - -De azért voltak, vannak és mindig lesznek Don Quijoték, a kik a -szélmalomra mutatva, igy kiáltanak fel: „Látod, Sancho Pansa, azt az -óriást? Ennek az óriásnak Előitélet a neve. Én ezt az óriást le fogom -teperni!“ - -(1892.) - - - - -SELYEM ÉS RONGY. - -Valaki, például egy Tolsztojhoz hasonlatos gondolkodó, aki odáig megy a -következetességben, hogy maga foltozza meg a czipőit, azt mondhatná egy -böjti prédikáczióban: - -– Micsoda ostobaság annyit költekeznünk az öltözködésünkre s micsoda -hiuság annyit cziczomáznunk magunkat! Szükségeink között a ruházkodás -szüksége a legutolsók egyike; a természet, mely étvágyat, kivánságokat s -szervezetünkhöz mérten több, kevesebb igényt mért ki nekünk, e -tekintetben rótta ránk a legkevesebb gondot. Egy jó bunda sokat ér, s a -kényelmes ruha, a melyet meg sem érzünk, nem utolsó dolog; de ha -ruházatunk megvéd a hidegtől, a mozgásban nem akadályoz, a legkevésbé -sem bántja a tisztaság iránt való természetes érzékünket, szóval, ha nem -okoz semminémü alkalmatlanságot: ez kielégithet édes mindnyájunkat, mert -a többi már csak gyerekes fényüzés. S mit látunk? Azt, hogy az egész -világ többet akar; hogy e tekintetben mindenki pazarol, módjához képest, -sőt erején felül. Inkább koplalunk, de cziczomázzuk magunkat, nők, -férfiak, gyermekek, fiatal és öreg, urféle és cseléd. Nagy városokban, -ezer, tizezer számra vannak, a kik egész életükön át rosszul -táplálkoznak, csakhogy módjukon felül ruházkodhassanak; a fiatal ember -vacsora nélkül fekszik le, a leány eladja magát, csakhogy ugy -öltözködhessék, mint a czimborája. A hetaera fehérnemüre költi el a -gyalázata bérét; herczegasszonyok csődbe kerülnek, mert minduntalan uj -ruha kell nekik, szebb, mint a többieknek. Államférfiakat látsz: azt -hinnéd, hogy a státus sorsán törik a fejüket, pedig azon gondolkoznak, -hogy milyen formáju nyakkendőket rendeljenek az ingkereskedőtől. És -látsz egész családokat, örökös baj, örökös nyüglődés között, mert -sehogyse tudják kiteremteni azt, a mivel a szabónak tartoznak. Mily -ostobaság! A ki fiákerezik és pezsgőzik, legalább mulat a pénzéért; -ezeket, a verejtékükért, mindössze az a tudat kárpótolja, hogy: valóban, -ruházatukat nem éri kifogás; sovány öröm, méltó ahhoz a kicsinyes -hiusághoz, melynek osztályrésze. Mert van-e kicsinyesebb valami ennél a -hiuságnál? Mintha a drága szövetü ruha, mintha a bármily remekül szabott -öltözék csak egy jottával is szebbé, kellemesebbé tenne valakit! Egy -tizenhat éves szép leány olcsó kartonruhácskájában is magára von minden -szemet, s a kikent-kifent vén asszonyt nem teszi fiatalossá a hatszáz -forintos öltözék sem. Ő arra számit, hogy azt gondolják róla:. „Micsoda -remek ruha van azon az asszonyon! Ki lehet az az elegáns asszony?“ S te -azt gondolod: „Hát nem kár az a ruha erre a vén dunnaludra?!… Látszik, -hogy nem maga keresi a pénzt; ha magának kellene keresnie, nem -pocsékolná igy!“ Az a ruha a kilenczven kilónyi hustömegen bántja a -harmonia iránt való érzékedet; az a benyomásod, hogy itt valami sértés -esett a jogrenden, ő azonban boldog, azt hiszi, hogy szebb, mint reggel -kilenczkor volt. Micsoda ostobaság! - -És micsoda bün! Azzal a pénzzel, a melyet a czivilizált világ ezekre a -czifra rongyokra pazarol, fel lehetne száritani milliók és milliók -könnyét, meg lehetne gyógyitani százezer és százezer sinylődőt, ki -lehetne irtani a földről az éhhalált; kenyeret, enyhületet, pihenést -lehetne adni a szűkölködők és verejtékezők roppant sokaságának. Mert a -föld nagy, nem követel szakadatlan munkát és mégis terem eleget; az -élelemből, a jó levegőből és pihenésből jutna minden eleven lénynek. -Hogy mégis annyi az éhező, hogy olyan nehezen lehet megküzdeni a -pestisekkel, hogy oly sokan görnyednek emberietlen munkában, az egyedül -onnan van, hogy nekünk, a minoritásban lévő erősebbeknek, túlontul -nagyok az igényeink, és e nagy igényeknek megfelelő kényelmeket csak az -ő nyomoruságaik árán szerezhetjük meg. Kik oktalanul pazaroljátok -hitvány czifraságokra a feleslegest, gondoljátok meg, hogy a mi nektek -kell, (pedig hát meglehetnétek nélküle!), azt a szegényektől, a -rokkantaktól, a betegektől, az árva nyomorultaktól, s olyanoktól -veszitek el, a kik húsz-harmincz évvel rövidebb ideig élnek, csak azért, -hogy az erőseknek semmise hiányozzék. - -* - -S mit szólna egy ilyen prédikátor a szinpadi czifrálkodásról? - -Olyanformán nyilatkoznék, hogy a magánzó páválkodás még valamelyest -érthető, – mert az asszonyi hiuság határtalan, s általában az emberi -ostobaság véges elmével meg nem mérhető, – de a szinpadon szokásos -fényüzésnek még csak magyarázata sincs. Mert végre is az emberek -közdolgaikban józanabbak szoktak lenni, mint magánügyeikben. - -És ime. Mennyi drága anyagot, mennyi emberi munkát temetnek el a -szinházak azokban a szinpadi czifraságokban, a melyeket diszleteknek és -kosztümöknek szokás nevezni! Mennyi érték hever azokban a porfészkekben, -a melyeket a szinházak magazinul használnak! Némelyik tárgy ötvenszer -tett szolgálatot, némelyik háromszor, s voltaképpen egyik sem szolgált -komolyabb czélt. Száz meg száz kéz dolgozott rajta, csak azért, hogy egy -párszor a szinházi lámpások előtt fényeskedjék. Nem ruházták a -szükölködőt, nem melegitették a fázó szegényt, nem takarták az emberi -meztelenséget és nyomoruságot. Ezek a selymek egy párszor csillogtak; -suhogásuk szatirákat suttogott a bölcselkedő fülébe, punktum. Mennyi -pénz rongyolódik el bennük, mennyi jobb sorsra érdemes anyag válik -bennük foszlánynyá! - -Mintha bizony a szinpadi illúzió-keltéshez elkerülhetetlenül szükséges -volna ez az esztelen luxus! Boldogabb időben a Rosciusok és Garrick-ek -az efféle pazarlás és minden hókusz-pókusz nélkül is nagy hatásokat -tudtak elérni; épp ugy, talán még jobban megrázták a lelkeket, mint a -mai idők szinészei. S mintha bizony ennek a pazarlásnak tökéletes -illúzió volna az eredménye! Akármilyen pompát produkál is a szinház, -tudom jól, egy pillanatra sem felejtem el, hogy a Macbeth fején lévő -korona nincs aranyból. Nem mindegy-e nekem, ha ugyan korona formája van, -hogy papirból van-e, vagy sárgarézből? S vajjon Cordélia nem hat-e meg, -ha nincs drága öltözetben? Mialatt apját élesztgeti, arra gondolok-e, -hogy fehér ruhájának a szövete nem kerülhet-e többe méterenkint hatvan -krajczárnál, s hogy egy királyleány ennél nagyobb luxussal élt a -régesrég multban is? - -Persze, igy csak a bölcselkedők beszélnek, s a szinházigazgatók nem -bolondok, hogy a bölcselkedőkre hallgassanak. Nekik csak egy a gondjuk: -hogy érdekeljék a közönséget, s tudják, hogy ezek a külsőségek igenis -nagy hatással vannak a tömegre. Tudják, hogy X. Y. asszonynak egy -remekbe készült toiletteje több asszonyt vonz a szinházba, mint -Shakespere minden drágakövei. Tudják, hogy az egyre idegesebb, fáradtabb -és fásultabb közönség hova-tovább csak a szórakozást, tehát -mindenekfelett a látványosságot keresi a szinházban; tudják, hogy -közülük az kasszálja be a legtöbb eredményt, a ki a luxus dolgában a -legtovább viszi. Tudják végre, hogy a szinésznőt mindig könnyü ebbe a -tánczba belevinni, mert hisz nem igazi szinésznő az, a ki meg nem -ragadja a hatásnak minden eszközét. S azért ősidőktől fogva pártolták -azt az esztétikai irányt, mely megkivánja, hogy a szinésznő toilettek -dolgában minél nagyobb fényüzést fejtsen ki. Pártolják ezt az irányt, -csak költekezni nem szerettek rája. - -Ez a lelki kettősség, mely a szinházigazgatóknál meglehetősen örökletes, -természetesen azzal a történeti eredménynyel jár, hogy mai napság a -szinpadon a nec plus ultra fényüzés karöltve jár ama nyomorusággal, mely -mintha még Thespis kordéjából maradt volna örökül a szinészet -szegényeire. Mig a fiatal, szép, ünnepelt és jól dotált szinésznő, a ki -a mai sikerért zálogba tenné a tulvilági üdvösségét, olyan toiletteket -vásárol hitelbe, hogy a kevésbbé tehetős grófnők is irigykedve nézik: -idősebb társnője, a már másodrangba degradált szinésznő szegényes -öltözetben szegyenkezik a szinpadon, olyan öltözetben, mely mintha rína, -panaszkodnék. A grófkisasszony hatszáz forintos ruhát vesz magára; olyan -szép, hogy majd elrepül. A mamáján, az öreg grófnén pedig egy firhangból -készült ruha van; az ember sir, hogyha ránéz. - -* - -Nincs a világon szinház, a hol ezt az anomáliát meg ne találnók. Az -uralkodó princzipium mindenütt az, hogy a kosztümöt még csak kinyögi a -szinház, de a modern ruhát állitsa ki a szinésznő a fizetéséből, s ha -van neki ilyen: a ruhapénzéből. Az is, a kinek tizezer forint a -fizetése, az is, a kinek se égen, se földön nincsen többje ezerkétszáz -forintnál. S ha az utóbbi csak duennákat adna! De nem, épp annyiszor -személyesit grófnőt, herczegnőt, mint amaz. Ám öltözködjék, a hogy tud, -s a miből tud. S öltözködik szegény, hogy nézni is fáj. - -Egyszer találkozott szinházi ember is, a kinek szemet szurt ez az ősi -anomália. Titkon érző szinésznői szivek már régóta óhajtva sejtették; -végre eljött. Egy szinház-vezető, a kinek a jó izlése, stilus- és -harmóniaérzéke épp oly ismeretes volt, mint hajlandósága a fényüzésre. - -Az utóbbi gyakran ragadta nyilvánvaló tulságokba. Hogy a történelmi -darab egyik másodrangu szereplőjének háromszáz forintos antik órát -vásároltatott – mintha az egész nézőtér meg tudná becsülni, hogy a nádor -rokokó-órán nézi az időt, – ez bizonyára sok volt a gondosságból. De -ugyanaz a harmónia-érzék, mely egykor talán fölösleges butorvásárlásokba -vitte bele, rávezette arra is, hogy megtegye az első kisérletet a -legszükségesebb szinházi reformra. - -Észrevette, hogy a szinház, melynek vezetését átvette, sok szinésznőjét -érdemen felül dijazza. Leszállitotta ezeknek a fizetését, de viszont -felmentette őket egy nagy gondtól. Ugy intézkedett, hogy ezentul nem -kell nekik maguknak fizetniök a szinpadi ruhájukat. Ruhapénzt állapitott -meg számukra, s törvénnyé tette, hogy szinpadi öltözékeiket ebből az -átalányból a szinház fizesse. Ha több ruhára van szükségük, mint a -mennyinek az ára a ruhapénzükből kitelik, a többletet a szinház fizeti; -ha kevesebb, a mi a ruhapénzükből megmarad, az az övék. Persze, a -szabónak a szinház diktál, nem ők. - -Ez még csak reformocska volt, de egyszersmind az első lépés a felé a -helyénvaló rendszer felé, hogy a szinpadi ruhákat, mind valamennyit, -maga a szinház fizesse, s fölmentse a szinészeket, de kivált a -szinésznőket attól a tehertől, hogy – akár hiuságból, akár -kényszerüségből – örökletesen eladósodjanak, a minél hatásosabb -megjelenés okából. A ki a szinházi viszonyokat ismeri, tudja, hogy ez a -reform a szinpadi grófkisasszonyokra nézve még kivánatosabb volna, mint -a mamáikra nézve. Mert eddig jóformán csak a szabóiknak kerestek. - -Nem pusztán szinházi ügy ez. Az a rendszer, mely megmenti a szinésznőt -az eladósodás szükségszerüségétől, exisztencziájának szilárdabb alapot -ad, tisztes megélhetését biztositja, anyagilag is, erkölcsileg is emeli -a szinészet egész státusát. És ez a státus már egy egész kis osztálya a -társadalomnak. - -Azonkivül ez a rendszer talán mérsékelné valamelyest a szinpadon -divatos, már-már kómikus fényüzést. A szinház is respektálja azt, a mi a -tömegre hat, s a mi az egész világot vonzza, de a szinház még sem olyan -hiu, mint a szegény szinpadi grófkisasszony. - -Hanem a reformocska nem nőhette ki magát reformmá. A szinházvezetőt – és -leghelyesebb intézkedéseit is – megbuktatták azok, a kiknek az apró -érdekeit kimélte; s a dolgot ma is elülről lehet kezdeni. Nincs az a -helyes ujitás, a melyet tizszer ne kellene megpróbálni addig, a mig az -egész világ átlátja, hogy igenis, szükség volt rá. - - - - -SZENTIMENTÁLIS SÉTA. - -Szeretlek, én kedves városom, világ-szállója minden baktériumoknak, -Cosmopolis-sza ragadós nyavalyáknak, méltó versenytársa hires -Odesszának! - -Mit bánom én, hogy tulajdonkép csak egy dologról volnál nevezetes: -arról, hogy ősi, örök találkozó helye vagy a világrontó három-egy -nagyhatalmasságnak, a Füstnek, a Pornak és a Szennynek! Mit bánom én, -hogy neved a pokol legfeketébb betüivel van nyomtatva az összes -statisztikai kimutatásokban, hogy baczillusaid a legvirgonczabb, -legszebb példányok minden baczillusok között, hogy miazmáid -mammuth-miazmák, valóságos Akhillesek és Agamemnonok a miazmák -rendjében! Mit bánom én, hogy szerelemmel ragaszkodni hozzád egy az -istenkisértéssel! Azért mégis szeretlek. - -A manzanilla-fának árnyékában leskelődik legszivesebben a Halál. Hanem, -ugy mondják, a legédesebb álmokat is ott álmodja az ember. - -* - -Szeretlek és nemcsak azért szeretlek, mert nagyon megszoktalak, mert egy -kissé az enyém is vagy, s mert panorámád felejthetetlen előttem, mint -felejthetetlen lehetett a danaoknak Trója. Nemcsak azért szeretlek, mert -ligeted satnya, hektikus fáival, fésületlen utjaival és czéda, -szüzességét vesztett levegőjével kedvesebb nekem, mint Cintra vidéke, -mert stilustalan épületeid körvonalai előttem egy csodaszép mese -szerteszórt betüi, s mert az iparcsarnok, ez a monumentális -izléstelenség, ez a szegény gigerli az épitmények között, mint egy -tündéri dekoráczió fehér foltja jelenik meg ellustult elmémben. Nem, -nemcsak azért szeretlek, mert nagyon megszoktalak. - -Szeretlek, mert olyan vagy, a milyen. Azt mondják, hogy szép vagy. Nem -tudom. Nekem csak fiatal vagy. De imádom a fiatalságodat. - -* - -Nem állok udvarlóid közé; nem magasztalom természettől örökölt s -maradandó szépségeidet. Nekem az a szépséged tetszik, mely veszendő, -mely az ördögé: fiatalságod szépsége. Mert te vagy a legfiatalabb -nagyváros, te vagy a bálozó kisasszony a nagyvárosok között. - -Fiatalos rajtad minden. Fiatalok épületeid, melyeket az uj idők -ekletikus, zagyva, mindennel megalkudó izlése vagy izléstelensége -kreált. Fiatal, zsenge művészeted, mely tapogatózó és nagyhangu, merész -és gyámolatlan, hellén velleitásokkal teli és eredményeiben amerikai. -Fiatal a vagyonod, mely szeret az utczán hánykolódni, s még olyan friss, -mint az ujonnan vert aranypénz. Fiatal egész életed, mely most van java -fejlődésében, s jövőjében kiszámithatatlan; fiatal a benned ágaskodó -őrült mulató kedv, fiatal a nagyzolásod és elbizakodottságod; fiatalok a -büneid, melyek csak az ifjuság lármás könnyelmüségei, s mentek a régi -világvárosok szennyétől; és fiatalok végre az erényeid is, melyeket még -nem ölt el a vén nagyvárosok rideg önzése. - -Fiatal vagy, és mert fiatal: a legérdekesebb minden nagyváros között. - -Szépséged változó. Vannak jó és rossz napjaid. De éppen azért -megunhatatlan vagy, mindig más és más, mindig uj és meglepetésekkel -teli. Az öreg nagyvárosok, a hol sok a tradiczió, a hol az életrendet -egyformaságokhoz kötik a szokások százai, nem érdekelnek engemet ugy, -mint te. Ezek az öreg nagyvárosok ma olyanok, mint harmincz esztendővel -ezelőtt; harmincz év mulva ismét csak olyanok lesznek, a minők ma. -Azoknál ennyi idő már semmit sem határoz. Te, te a Rejtelmesség vagy. - -Azok, a kik ma itt a te körutaidon, avenue-iden hetvenkednek, ragyognak -és tüntetnek, harmincz évvel ezelőtt még sehol sem léteztek, vagy a mi -ugyanannyit jelent, lenn voltak egy alakuló világ forrongó mélyében. A -kik itt harmincz évvel ezelőtt uralkodtak, azok vagy elvesztek, vagy -most kezdik ujra, alulról. Vajjon a jelenleg diadalmaskodó elemek mivé -lesznek harmincz év mulva? Dinasztiákká erősödnek-e vagy visszasülyednek -a proletáriátus óczeánjába? Mely részben? Mért? Másokra bizom a -feleletet. Én megelégszem a kérdéssel. S tán épp azért érdekel ez is, -mert már a holnapod is rejtelem. - -Szép, nagy kamasz leány, vajjon micsoda asszony lesz belőled?! Fogalmam -sincsen róla. De légy akármivé: most, a kritikus éveidben mondhatatlanul -tetszel nekem, mint maga Julia, a kiből nem tudom, mi lett volna, ha -véletlenül férjhez talál menni Montecchi urhoz. - -Im, fogadd hő vallomásomat. Szeretlek. Szeretem hejehuja kedvedet, -cabotine-hiuságodat, gyerekes kaczérságod, mely annyit gondol a jöttment -széptevők jóvéleményével, szeretem asszonyos büneidet, kaczér -ravaszkodásaid, melyek nem menttek némi szédelgéstől, szeretem még -szemfényvesztésre dolgozó, olcsó pompádat is… - -És déli verőn, ha a Napfény – az áprilisi Napfény, mely tartózkodó, mint -szüz leányok szerelme – ha a Napfény kegyesen megjelen, bevilágitani -rossz kedvem feneketlen mélységeibe: nem tudok lemondani a vasárnapi -örömről, melyet csak a czéltalan barangolás, a melegen való sütkérezés, -s a látni éhes szem szabad legeltetése szerez meg naiv, -czigánykedélyeknek. Nem tudom megállani, hogy a faképnél ne hagyjam -állitólag okosabb dolgaimat s meg ne induljak: gyönyörködni ifjuságodnak -szépségeiben. - -Ilyenkor a véletlenre bizom magam. Megyek, a merre az utczai élet -szeszélyei vezetnek. Átkószálom az előttem bandukolók világát s -lépten-nyomon azon veszem észre magam, hogy teli vagyok felfedezésekkel. -Mert soha sem indulhatok utnak a nélkül, hogy ne bukkanjak egy előttem -eddig ismeretlen ujdonatuj, Potemkin-városrészre. - -Ó, szép, fiatal városom, mintha igazán parancsszóra nőnél! - -Megbámulom az ujabb és legujabb dekorácziókat, aztán megyek tovább, s -egyszerre csak benne vagyok az ember-áradatban, mely elvisz magával a -déli sétálók korzójára, a hol ebben a félórában találkozni fogok „egész -Budapest“-tel. - -A kép itt ismerős; bizonyára édes-keveset változott azóta, hogy utoljára -láttam. De ide sem jöhetek a nélkül, hogy azt, a mi e képet -megeleveniti, másnak ne lássam, mint a multkor. A panoráma a régi, hanem -az „ember-anyag“, az olyan gyorsasággal változik, akár a sárgalázas -vidékeken a helytartóságok személyzete. Egy kissé exotikus módra őrlöd -az ekzisztencziákat, szép, ifju városom! - -Az ember-anyag friss, de hasonló a néhaihoz. Az alakok, melyek előttem -elvonulnak, ujak, de olyanok, mint voltak elődeik. Rémes sebességgel -fejlődöl, kedves városom; életednek szinezete is elég csinosan változó. -Csak egy dolog tünik fel előttem a te világodban állandónak; s ez -figuráidnak a karaktere. Tegnap, ma és holnap, mindig tele vagy -erőlködőkkel és parvenükkel: mert te az erőködök és parvenük városa -vagy, kedves kis Chicagóm! - -* - -Koronkint, a mikor nincs okosabb dolgom, elkezdem számlálni őket – az -ismerősebbeket – besorozván mindeniket illető osztályába, az _A_. -kategóriába vagy a _B_.-be. Az _A_. osztály ma még kanterben győzi meg a -másikat, de már a _B_. is szépen izmosodik. És alig akad ismertebb -figura, a kit jó lélekkel nem sorozhatok se ide, se oda. - -Mindenki keres ezek közül valamit; még jó, ha csak keresi s nem -vadássza. Keresi mindenütt, itt is, az utczán is, a mikor azt játssza, -hogy sétál. S a ki már nem vadászik többé, az csak azért jő, hogy -mutogassa, a mit megtalált, elért, zsákmányul ejtett. Még ez is keres -valamit: az önök tapsait. - -Elszontyolodom. Ez a tarka, lármás, amerikánus élet alapjában véve mégis -szomoru, mint az _Orfeusz_ bacchanaliája. - -Hisz ezek az emberek még sétálni se tudnak csak azért, hogy sétáljanak! -Ezeknek még a mulató hely is csatamező! Ezeknek nincsen semmijök, csak -egy rögeszméjök; s e kivül minden mellékes nekik, még a Napfény is! - -De hát érdemes végig küzdölődni, lökdösődni egy egész fiatalságot, -érdemes vad hajszában és szünet nélkül való fáradságokban tölteni el -mindazt, a mi az életből szóra méltó, érdemes azt, a mi vigasztalására -adatott a halandónak, telegráf-bureau-nak tekinteni, a hová csak azért -kukkansz be, mert ügyeid visznek oda, érdemes futni, nyargalni, -verejtékezni, százszor földhöz vágódni és százszor feltápászkodni, -harczolni, lesben állni s embert enni, csak azért, hogy vénségedre igazi -perzsa szőnyegen hencseregjél és kripta-szélességü ágyban pihentesd -elsilányodott tagjaidat, hogy akkorára, a mikor a gyomrod már csak egy -rossz zacskó, önmagadnál öregebb cognak-ot igyál, hogy exotikus -virágokkal teli kerted legyen akkor, a mikor már csak mankón sétálsz -benne, a mikor a virágok illatát nem érzed többé, a mikor lehelletedtől -a rózsa szirma fonnyad?!… - -És aztán, másik oldalt, ez a hiuság, ez a szegényes hiuság! - -Mindössze ennyi az, a mit elértetek, hogy most már pályázhattok a -kerités mögött bámészkodók tapsaira?! A jó, a melyet mutogattok, csak -arra jó, hogy mutogatni lehet?! - -Szegény emberek, ha az utazástokból nincs egyéb hasznotok csak az, hogy -beszélhettek róla, bizony jobb lett volna otthon maradnotok! - -* - -De hát, igazán, urak már nincsenek a világon?! Végre látok egyet. - -Egy hosszu, öreg, fráter, furcsa ruházatban, mely kedélyesen csufolja a -különböző régi divatokat. A haja őszbe csavarodott, szakálla, mely hű -maradt valami régi kaczérsághoz, fehér, csak a járásán látszik, hogy még -emberebb, mint vallja éveinek száma. Alig van sár az utczán és mégis -sárosabb, mint poros. A mi érthető, mert az öreg, sétálása közben nem -néz az orra elé, a szemközt jövőkre, hanem fölfelé, a magasba. Talán a -házak tetejére, talán az égre. Vajjon mit keres ott? Alkalmatos -padlás-szobát? Vagy tán az Olympust? - -A ki nem ismeri, nem igen ügyel rá; ki látná meg a hiuság vásárán ezt az -ó-világi alakot?! A ki valamelyest ismeri, rendesen mosolyog rajta -egyet. És meglehet, magában, kissé koldusnak tartja a kevély öreget. Nem -minden alap nélkül. Mert hisz ismeretes róla, hogy érezni tudó lelkek -valamely szép babonából, gondoskodtak a jólétéről, olyanformán, mint -hajdan a hollók táplálták Illés prófétát. - -Az öreg azonban nem érzi magát koldusnak, hanem királynak. És azt -hiszem, az ábrándjában van egy szemernyi igazság. - -Én is nagy urnak látom ezt az alvajárót. Az egyetlen nagy urnak, a kit -itt látok az utczán. - -Mert végre is az az öreg egy hosszu életen át soha sem keresett, soha -sem akart és soha sem kért semmit. Ha szeretett és gyülölt, puszta -hajlandóságok szerint cselekedte, érdekből nem barátkozott és a prédáért -nem ment birokra senkivel. Igaz ember volt és okos ember is volt, mert -csak szappanbuborékokban gyönyörködött és szép álmok közt töltötte az -egész életét. - -Szeretnék köszönni neki, ámbár nem ismerem, mint a hogy a kegyeletes -lelkek köszöntik délvidéken a födetlen koporsókban vitt halottakat, -kiket életben nem láttak soha. - -(1892.) - - - - -BÁLOZÁS. - -Vizkereszttől hamvazóig sorra járom a bálokat, nem aludva át semmiféle -tánczos éjszakát, még az olyat sem, mikor csak a bölcsészek mulatnak. A -leányok, akiknek oldalán az első keringőket jártam, rég elhagyták -pártájukat, ki a menyasszonyi fátyolért, ki a szemfedőért; nem -tánczolnak többé csillárok alatt, czigánymuzsikára, hanem a lámpák enyhe -fénye mellett, gyermek-bálban, kezdetleges zenére, – vagy holdvilágos -éjben, zárda-romok omladékain, Szent Katarina körül, mennyei harmoniára. -A szép asszonyok pedig, akiknek négyes közben első együgyüségeimet -dadogtam el („áldott legyen a nap, a hónap, év!…“), nem mutatkoznak -többé a redouteban, meghallgatni az ifjabb nemzedék ősrégi balgaságait… -hanem ha úgy véletlenül találkozunk, vitatkoznak velem, kegyesen -elfelejtve egykori botorságaimat. Vagy hogyha mégis megjelennek a -csarnokban, mely a női öltözőhez vezet, s melyet talán a sóhajok -pitvarának kellene mondani: gyöngéd, karcsú, lenge lényeket kisérnek, -akik hozzájuk nem a lengeségükben hasonlatosak s akik vonásról-vonásra, -ízről-ízre olyanok, mint egykor ők voltak, de azért mégsem ők… oh, nem -ők! A hajdani hatalmasok, akik a parketten kormányoztak, most már -valahol a vidéken csendőröknek kiáltják a vezénylő szót: „Urak jobbra!“; -helyökbe új emberek léptek. A szó szoros értelmében új emberek; tavaly, -harmad éve még nem igen vevődtek emberszámba. Mintha csak tegnap lett -volna, mikor egyiküknek-másikuknak fölfedtem egyet-mást a mi végzetű -igék titkaiból. És látom az arczukról, hogy édes-keveset tudnak -polimétisz Odüsszeüsz-ről, és hogy átkozottul keveset törődnek a -nevezett polimétisz Odüsszeüszszel; már csak Kirke iránt érdeklődnek, a -tapasztalatlanok! Uj, idegen népség mindenütt; s az ismeretlen arczok -némaságából kiolvasom, hogy: „Mit keressz itt, nem illesz már közénk!“ - -S azért mindegyre járom a báljaikat. Nem keresek sem mulatságot, sem -izgalmat, sem feleséget, sem hozományt, – mégis beállitok mindig, -önkéntelen. Amint hogy újra fölkeresünk ismert tájékokat czél nélkül, s -újra elolvasunk ismert könyveket ok nélkül, egyedül avégből, hogy -mesterségesen idézzünk vissza valamicskét régi benyomásainkból. Tudjuk, -hogy a tájékot, a könyvet nem fogjuk többé oly kedvesnek találni, -amilyennek régente tetszett, – nem mintha megváltoztak volna, de mert -meggyöngült a szemünk, – és mégis föl-fölkeressük egy-egy passage-ért, -melynek rejteke őrzi valamelyik parányi, magunkkal nem hordott -emlékünket. És aztán, van bennünk egy megvénült ördög, aki szeret -moralizálni a másik rovására, a magunkéhoz hasonló esetekben. -Szívesebben firtatjuk az ismerős hibákat, mint amelyek idegenek tőlünk. -És mivel kevesen voltak kifogástalanok a mulatságban, sokan vagyunk, -akik érdeklődünk ama balgaságok iránt, amelyeket mulatság közben szoktak -elkövetni. Hátha még képesek vagyunk hinni, hogy utódaink túltesznek -rajtunk a hibákban! Pedig, úgy gondolom, a mai legényekhez képest a -régebbi mulatók valóságos rokokó-urak voltak. Ezt a tapasztalatot hozza -haza az ember minden ujabb farsangról, amelyet végigrobotolt, miközben -régi impressziókat keresgél. - -* - -Saint-Simon, a nagy pletyka, (vagy: „a pletyka nagy ember“, ha így -jobban tetszik), azt írja Conti herczegről, hogy az inasa és a vargája -előtt is pose-olt, mert még nekik is tetszeni akart. Csekélységemmel -szemben, ugyanezt a malicziát engedte meg magának egyik Pyladesem, (csak -a jó barátok tudnak efféle édességeket mondani), kifejezve vélekedését, -hogy talán a redoute szolgáinak akarok feltünni, mikor pénzen vett -belépő jegygyel állítok be egyik bálba a másik után. Kifejtette, hogy -viseletemet többnek tartja közönséges különczködésnél (meg kellett -értenem: a „hóbort“ szócskát hallgatta el), ajánlotta, hogy fékezzem -magamban a feltünés viszketegét, s megmagyarázta, hogy embereknek, akik -nem találtak fel csalhatatlan hatású pasztillákat a köhögés ellen, akik -nem költekezhetnek amerikai örökségek számlájára, épp olyan kevéssé -illik báli jegyekre költekezni, mint ahogy nem illik diurnistának -fiákkeren járni. (A példázat, úgy látszik, homályos czélzást foglal -magában arra a kis parazita állatra, amely természettudósok megfigyelése -szerint _köhögni_ erőlködik.) Mikor csak jó vidékiek követnek el hasonló -esztelenségeket! Mikor a legjobb körökhöz tartozó urak sem fizetnek! -Mert hisz az ember vagy bálrendező, vagy ismerőse valamelyik -bálrendezőnek, s ehhez képest tudja, hogy mi az a „csere-viszony“? A -csere-viszony tudniillik az a valami, amely megengedi, hogy jól nevelt -fiatal urak végig mulassák a farsangot egy hitvány maravédi fizetsége -nélkül. - -Az ember nem is hinné, mi által emlékezteti felebarátait az elmés, nemes -Don Quijotera! Bizony, nem sejtettem volna, hogy ezért is meg fognak -szólni. De, ha így van, – kik fizetik akkor a vigasság költségeit? Kik -töltik meg a jótékony egyesületek alamizsnára éhes pénztárát? Kik -kötelezik le apró ajándékokkal a házi gazdát, aki szíves -vendégszeretettel tárja fel termeit? Ki honorálja azt a tekintélyes -zeneigazgató urat, aki oly előkelő, mint egy diplomata, de aki -pénzkérdésekben olyan kicsinyes, mint egy – czigány? Ki küldi a _billet -doux_-kat a gáztársulatnak? Ki öltözteti a porticusban díszelkedő -papagály urat, akinek derült színekben ékes egyenruhája oly kedves tápot -ád a mulatók aesthetikai érzékének? Talán az, aki a völgyek liliomait -ruházza? Kik adják meg a mulatság árát? - -Úgy látszik: a hölgyek, minthogy csak ők és a főherczegek „világítanak“. -(Tudvalevőleg ennek a francziás szólamnak mély jelentősége van.) A -„legjobb körökhöz tartozó“ fiatal urak a hölgyek költségén mulatnak, -akik – szerencsére – szintén a legjobb körökhöz tartoznak. Ami különben -nagyon méltányos: fösvény papák és kiállhatatlan férjek wertheimjából -teszik. Aztán meg úgy sem érzik meg; minthogy a toalettért ki kell -adniok annyit, a mennyibe egy népiskola kerül, fel sem veszik ezt a -csekélységet. És ha áldozhatnak a keztyüjökért, melyet holnap -elhajítanak, miért ne fizethetnének a tánczosukért, a kiről álmodni -fognak éjszakákon át? - -* - -Ismertem egy európai hirű tanárt, a ki minden második előadását ezzel a -bevezetéssel kezdte: „A szóban forgó nemben _háromféle_ osztályt kell -megkülönböztetnünk: _a_-t, _b_-t, és _c_-t; ezeken kivül azonban meg -kell különböztetnünk többféle, egyéb osztályokat is“. Ezzel a pontos, s -egyszersmind kifogástalan felosztással mutattam be a mi báli -fiatalságunkat egy derék idegennek, a ki Konstantinápolyból Párisba -utazóban negyvennyolcz órát töltött nálunk, s elhatározta, hogy -négyszáznyolczvan lapos könyvet ír a _Rezgő csárdás_ _országáról_. -(Följegyzem neki a czímet, valahogy el ne felejtse.) - -– A mi Céladon-jaink három osztályba sorozhatók. Első osztály: a kik nem -tánczolnak, második: a kik csak tánczolnak; harmadik: a kik tánczolnak -is, nem is. De vannak másfélék is. - -Megértette. Ő is hallgatta valaha a kitünő Franck-ot. - -– Nézze, előttünk egy tipus. Látja azt az urat, a ki ott az oszlophoz -támaszkodik? Ne féltse, nem fogja fejét a mellére ejteni, a gallér -szilárdan, egyenesen tartja a nyakát. Ez nem tánczol soha; ha -megpróbálkoznék, elvinné az ördög, mint az „Ünneprontók“-at. Csak a -hiusága hozta el ide. Tudja, hogy a „nagyvilági emberek, a kik sokáig -éltek oly atmosphaerában, hol az elegáns szenvedélyek megszokottak, -valamely különös, melancholiát kifejező pillantással tudnak nézni a -lányokra és sajátságos, megzavaró módon tudnak elejteni egy -jelentéktelen bókot“, – meg van győződve, hogy rendelkezik ezzel az -adománynyal, – s kétségtelennek tartja, hogy a modor, melyet mutogatni -jött, jól áll neki. Nem felejti el, hogy az előkelőségnek az a máza, a -mely viharos mult maradványának tünik fel (s a melyet Flaubert említ), -hatással van a naivabb lányokra s azokra a nőkre, a kik elégedetlenek a -környezetükkel. Nem tervel ugyan hódításokat: túl van rajta; hanem -egy-egy nedves tekintet kellemesen fogja csiklandozni a hiúságát. -Különben: kezelő tiszt egyik miniszteriumban. - -Odább egy pár, a mely „nagy port ver föl“, a másik tipusra irányozza -figyelmünket. Emez már annyi buzgalommal, oly lelkiismeretesen tánczol, -mint azok a hadnagyok, a kiket az ezredes parancsa rendelt a bálba, hogy -a kapitány-kisasszonyok ülve ne maradjanak. Tánczol szünet nélkül, mint -a hogy pihenést nem ismerve dolgozik a bankjában reggeltől estig. Nem -téveszti szem elől, hogy Ádámnak az mondatott: „Verejtékkel keresd meg a -kenyeredet és a feleséged hozományát“! Nem tudjuk tisztán kivenni: a -bácskai csárdást járja-e, vagy szent Vitus tánczát? Különben a kettő -között csak halvány árnyalatkülönbségek vannak. Mozog minden íze ama -kétféle forgásrendszer szerint, a melynek törvénye szerint mozognak a -bolygók, a maguk tengelye, meg a nap körül. Nem lehet nossz néven venni, -hogy e nagy munka fáradalmai közben, mintegy kárpótlásul, apró -indiscretiókat enged meg magának tánczosnőjével szemben, hisz annyira -„szemtől szemben“ vannak! Az ember csakugyan nem gondolná, hogy mindez -az oltárnál fog végződni. - -Tovább megyünk, s együtt találjuk azt az osztályt, mely tánczol is, nem -is, folyton változó, de mindig erős phalanxban. Ezek olyan urak, a kik -készek mindenféle tumultusban részt venni, s lesik a jó alkalmat, mikor -lehet _boucan_-t csapni. Mindegyik azért jött ide, a miért a kávéházba, -meg az utczára, hogy megütközzék a vakmerővel, a ki nem akarja -elismerni, hogy széles e világon a legszebb, legérdemesebb hölgy -Dulcinea, s a legbátrabb, legkifogástalanabb férfiú ő, a kitünő hidalgó! -Megtorolni jött a sérelmeket, melyeket csak ezután követnek el rajta. -Hiába, a vér, a jó vér! Két-három campagne után lesz vagy tíz -„lovagiassági“ nyilatkozata, a mi testvérek közt is megér – egy nemesi -levelet. - -* - -Egy nálunk kevéssé ismert franczia iró (Henri Second) irja valahol: „A -nőknek a szerelem próza, a melynek van egy kis verses bevezetése; -mindenki tudja, hogy a bevezetésnek, ha jó akar lenni, rövidnek kell -lennie… és mégis, hányan vannak, akik még e rövid bevezetéseket sem -olvassák el, hanem azonnal nézik a tartalomjegyzéket“. _A_ nőknek?… úgy -tetszik, a határozott névelő kissé szemérmetlen, s maga a mondás is csak -annyira állhat meg, a mennyire mind az a jó és rossz, a mit „a nőkről“ -mondtak, s a miket La Rochefoucauld-tól az utolsó anthologia készítőig -valaha maximába foglaltak. Mindamellett (a redouteban meggyőződhetünk), -a felfogás, melyet ez a paradox kifejez, mind nagyobb és nagyobb -hódításokat tesz ama világfiak közt, a kiknek életét, koruknál vagy -életmódjuknál fogva csakis a paradoxok szabályozzák. Ugy kell lennie, -hogy a báltermet a „legjobban nevelt“ urak közül akárhányan nem tekintik -egyébnek, mint előkészitő iskolának, melyben tapogatózni lehet, hol -mutatkozik a legtöbb hajlandóság a szerelem prózájának az olvasására? És -különös, a szerelem prózájának ezek a tolakodó colporteurjei a legtöbb -kitartással ép a lányokat kisértgetik. - -Akadtak vállalkozó szellemek, a kik sportot kerestek a mulatságban, úgy -viselkedni lányokkal, a kikkel a bálteremben kötöttek ismeretséget, a -hogy a régi idők vivőrjei bánhattak az ancien régime idején nem -tulságosan érzékeny szobalányokkal bejelentés közben, egyik teremből a -másikba menet. A dolog gyönyörűnek tetszett; felkapták, mint egyszer a -vörös nyakkendőket. A társalgás hangja azelőtt sem volt éppen rokoko a -báli termekben. A „jól nevelt“ urak közt régóta hódít már az angol -modor, a melyet olyan formán alkalmaztak, a hogy a műkedvelő szakácsok -az angol sütés-módot, a mi alatt nálunk mást kell érteni, mint -Angliában, a hol bizony a ramsteak-et nem eszik meg nyersen. Régóta -ideáljuk volt Renée Mauperin, a ficzkó modorú leány, a kinek beszéde -szabad, viselkedése pedig folytonos arczulütése szent Illendőségnek. -Hanem csak a legújabb nemzedék kiváltsága lett, hogy a társalgás -fesztelenségét oly magas fokra emelje, a mely magaslatot másutt csak a -cancan-tánczosok szokták érinteni. Milyen kedves merészség a hangban, -mily őseredetiség a mot-ban! Kaszárnyai élczek, kaszárnyai fegyelem -nélkül. Szabadság, szerelem! e kettő kell nekik. - -Találni urakat, a kik eldicsekednek a sikereikkel: mot-kkal, melyeket a -kisasszony Gustave Drozban olvashatott, meg apró kitüntetésekkel, a -melyek példáira ráakadhat Louvet de Couvray-ben, a ki kiváncsi rájuk. -Lám, a merészség! Holnap már légyottot kér, a Lauzun! - -Valóban, csak a merészség dolga? Nincs ebben némi _gyávaság_? A mimosa -pudica védheti magát, összehuzódhatik, de csak mig meg nem tépik -szirmait. Pedig megtépik és büntetlenül, veszélytelen. - -S aztán, ugyanazok, a kik gyerek-módra szétzúzzák játékszereiket, hogy -megnézzék, mi rejtőzik belül, – a kik megzavarják, befertőzik a szűzies -képzelmeket, – később, nem sokára ugyanebben a bálteremben, – könnyű, -nem éppen dicső sikereik helyén fognak nőt választani, nem tartva attól, -hogy olyanra is találhatnak, a ki már vétkezett gondolatban. Vajjon hány -lesz közülök, aki filozóf módra fogja sorsát elfogadni, azt tartva, a -mit az érzéki örömök költője: - -Que m’importe que tu sois sage!?… - -* - -Ezek az apró Renée Mauperin-ek angolos külsejük alatt nem mindannyian -hordoznak olyan egyenes, hajlíthatatlan, minden kisértéstől ment szívet, -mint az a regénybeli Renée, aki bátran, lelkének veszélye nélkül -daczolhatott a konvencziókkal! Milyen sok köztük az üvegházi virág, -melynek megárthat az első fagyos, hervasztó szél! Óvjátok őket. - -S elnézem egyiket-másikat, a mint ismerős, halvány orczáikat -karmin-szinűre festi a könnyű mámor, a meg nem szokott táncz és talán a -meg nem szokott szavak. Ujonnan jöttek, a kiket (távolabb) magasról néző -vagy magasra látó szépségek méregetnek, kutató, vesékig ható -tekintettel, úgy, a hogy csak asszonyok tudnak nézni… Mintha ez a -bálterem óriás szalon volna, a hol össze nem férő rastaquouère-ek -kerültek össze. A spanyol tábornokné, a kinek férje soha sem járt -Hispániában, méltatlankodik, hogy maga előtt látja a laplatai consul -leányait, a kiknek az anyja soh’sem jött át a tengeren, e szép Európába… - -De ime, itt ez a tejképű leány: ez a redoute virága. Nappal az utczán -észre sem veszik; fakó arczocskája eltünik a többi közt… Ha otthon -leljük, részvét fog el, a mint megpillantjuk már is petyhüdő arczát, a -kezecskéjén kidagadó ereket, puha, beteges mozdulatait. A hangja -fénytelen, rekedtes, a szeme bágyadt… oh, azok az idegek! El fogják -veszíteni. Hanem itt nem ismerünk rá. Mintha fejéből az utolsó csepp vér -is a szivére szaladt volna, nekiéledett arcza fehérebb, mint entrée-ja, -mely fehérebb a hónál. A szemében izzó parázs; mozgása rugalmas, akár a -gépé. És tánczol fáradhatatlanul, mint a Hoffmann automatája. Aczélból -van a lába, mint a hogy a szive fából. Reggel még haldoklott, s most -éjfélkor, itt a gázfénynél, ezerszeres életet él, – ragyogva, – -virágozva, mint az a geránium, a mely éjjel terjeszti illatát. Ave, -geranium noctu olens! - -(1887.) - - - - -BÖJTI PRÉDIKÁCZIÓ. - -– _Nőknek, a kik már nem járnak templomba._ – - -Legyünk őszinték, ez a szó: „hamvazó“, ma már semmit se jelent. - -Nem szakítottunk ugyan végkép a fensőbb hatalmakkal. Az ember mégse -tudhatja, mi történhetik oda át. Hátha mégis…?! A gyakorlatiasság -emberének le kellett számolnia ezzel a nehezen képzelhető esettel is. -Hogy a legvégső pillanatban meglepetésnek ne legyünk kitéve, az utolsó -egérutat, mely talán az üdvösség forrásánál végződik, nem adtuk fel, -noha bizony a fő-bemenet felé, a hol a kulcsos kétkedőnek kell őrt -állnia, nem igen igyekszünk. A török sorsjegyektől már nem sokat várunk, -de azért megtartjuk őket: sok helyet ugy se foglalnak el. Azonképen -Kempis Tamást se dobtuk ki a könyvtárunkból: elfér ott. S ezt a -megalkuvást a „hátha mégis“-sel ugy hivjuk, hogy: „vallásszabadság“. - -De az, ami odaát történhetik, olyan bizonytalan, olyan légies, olyan -pókháló-szövetszerű, hogy valami nagyon nem erőltetjük meg magunkat -érte. Olyanformán vagyunk az égi hatalmakkal, mint a boliviai -köztársasággal. Ezzel a kitünő respublikával rendkivül barátságos -viszonyban élünk, a mely jó viszonyt adandó alkalommal ünnepiesen -kinyilatkoztatni is készek vagyunk; de az ilyen ünnepi alkalmakon kivül -nem sokat gondolunk Boliviára. Egy kicsit messze van Bolivia. - -Azt tartjuk, elég szép tőlünk, hogy ama másik hatalmasság értékeit akkor -kezdjük tanulmányozni, mikor immáron rá kell fanyalodnunk a nagy -utazásra; de hogy a futó időből, a mely készpénz, minden -háromszázhatvanötödik napot ennek a szigorú hatalmasságnak szentelünk, -az már tán sok is volna. Hiszen ha majd csakugyan le kell számolnunk -vele, futni fogja a végtelenségből. A vigasság napjai ugyis olyan -kurták, mért vegyünk el belőlük akár csak egyet is arra, hogy -flagelláljuk magunkat? - -Mindegy, ezt az egy napot még csak feláldoznók a lehetségesnek, ugyis -sok napunk telik el lehetetlen dolgokkal. De negyvenet?! Mert a -hamvazónak csak ugy van értelme, ha bevezetés. Ha negyven uj hamvazó -következik utána, megszakítás nélkül. Egy napot kieszközölne tőlünk a -szánom-bánomnak az oldalfájás is, ehhez nem kell semmi földfeletti -instigatió. Negyvenre azonban a földfelettiek is hiába buzdítanak. - -S bizony kegyes lelkek, valjuk be, a hamvazó nekünk csak pihenő nap. - -A „Don Caesar de Bazan“ czímű franczia darabban látunk egy elkallódott, -kopott nemes-embert, a ki, mialatt a feje fölött ítélkeznek, nagyban -mulat a börtönében. Iszik és danol a czimboráival. Egyszerre dobpergés -hallatszik. Ez a dobpergés az ő halálítélete. A dal elhallgat, a pohár -félúton marad, s a Don Caesar arcza kissé fakóra válik. De azért a don -nem ijed meg az ő árnyékától, attól az árnyéktól, a ki ő egy óra mulva -lesz. „Második vers!“ – kiáltja, s ujra cseng a pohár, ujra szól a dal. - -Oh, kegyes lelkek, ez a pillanatnyi dobpergés a mi hamvazónk. -Farsangolunk előtte és farsangolunk utána. - -Mi nékünk a hamvazó csak az a pihenő nap, a melyen megcsinálhatjuk a -tervét a jövendő napok mulatságainak. Az a szünet, mikor friss erőt -gyüjtünk a második farsangra. Ezen a második farsangon ugyan a -souper-csárdás rövidebb egy félórával, mint a nagy farsangon, s -nincsenek álarczos bálok, csak komolyabb jelmez-estélyek, de oh Kempis -Tamás, te ezen a második farsangon is érintetlenül heversz könyvtárunk -legeslegalsó polczán, báli czipők alatt, melyeken még ott van a multkori -mulatság pora. - -Kegyes dámák, a kik eddig is a szegényekért mulattatok, ezután is a -szegényekért fogtok tánczolni, nem vetem a szemetekre, hogy így van és -nincs máskép. Annál kevésbbé, mert elmult és jövő mulatástok puszta -jótékonyság. De kérdem, ha már csak egy a piheno napunk, miért ne adnók -ezt a napot egészen a bőjti mulatságok programmjának? Nem volna-e jó, -ennek a napnak egy pár óráját arra használnunk, hogy nyilván megvalljuk -bocsánandó vétkeinket? Csak a bocsánandókat. A nagyokról úgy se tudunk -tenni. „Naturam si furca…“ biz az „redibit“. De a bocsánandókat, -nyilvános penitenczia segítségével, le lehet vetkeznünk. Gyónjatok meg! - -Gyónjátok meg bocsánandó bűnötöket, ti tisztes asszonyok, a kik, hogy -megismerjétek a mulatságok ama legszemtelenebbikét, melyet álarczos -bálnak neveznek, nem rösteltek közébe keveredni azok seregének, a kiket -az udvarias japáni „mosolyárus lányok“-nak nevez. Gyónjátok meg -bocsánandó bűnötöket ti jóravaló polgárasszonyok, a kik a körbeli -estélyek után elkiséritek tunya férjeiteket a semmi örömet nem nyujtó -kávéházba, csupán azért, mert ez a hely nem a ti számotokra való, s -ezért uj, ismeretlen és kivánatos. Gyónjátok meg, kedves hajadonok, hogy -arczképeiteket, mely báli ruhátokban ábrázol, puszta hivságosságból ki -engeditek rakni az optikus üzletek kirakataiba, a nyilvánosság alakjai -közé, hogy a sétáló idegen összetéveszszen benneteket azokkal a -hölgyekkel, a kiknek a képeit ezer számra sokszorosítják, öregek és -serdületlenek gyönyörüségére. Gyónjátok meg! - -Mert rendeltetéstek az, hogy illuziókat adjatok a szegény küzködő -férfinemnek és bizony vékeztek, mikor ennek a rendeltetésnek ellene -dolgoztok. Bocsánandó a bűnötök, de bűn, ha nem adtok egyéb illuziót, -mint a mennyit az illuzion-ruha igérget. Gyónjátok meg! - -(1890.) - - - - -TAVASZ. - -Ki megremegteted az alvó leányokat s taplót dugsz fiatal költők fülébe, -bolondos tündér, királynők királynője: lármás örömmel üdvözlöm jöttödet, -édes, édes tavasz! - -Mondják, hogy nem te vagy még az, a ki amott jön délről, Faëton szekerén -s oly hatalmas ibolya-illatot áraszt maga körül, hogy még az ügyvédi -kamarák sem zárkózhatnak el e mindeneket átható parfüm elől. Nem te -vagy, hanem a Sosius-od, hegyes fogu nénéd, a ki a te ruhádat hordja, -hogy felültesse a medvéket s megrontsa a kirándulókat. Mily tévedés! -Ezek az Adhémarok nem ismerik meg lábacskáidat s lábacskáid nyomát! De -bizony te vagy, s ha még ott rejtőzöl a várpalota mögött, ugy ez azért -van, hogy még egyszer szemlét tarthass napsugár toaletteden, mint bálba -lépő leányok, a kik mielőtt bepáváskodnának a nagy terembe, egy perczre -visszavonulnak az öltözőszobába. Te vagy, nincs benne kétség. Messziről -is elárul a parfüm-öd, mint Zikka grófnőt, a kémkedő asszonyt, a kinek a -nyomát az illatszeréről fedezik fel. - -Tulajdonképpen nem volna szabad, hogy tegezzelek. Per „ön“ kellene -hozzád szólanom, mint a hogy Heltai Jenő beszél szeretetreméltó, csinos -kis muzsáihoz. Mert hisz nem vagy az enyim; nem vagy senkié, abból az -egyszerü okból, mert mindenkié vagy. Mosolyodat egyformán osztod szét -bölcsészek és háziurak, képviselők és számtisztek, gigerlik és tűzoltók -között… Ó, mennyire nincsen igazad! - -De hisz én csak ugy tegezlek, mint a vidéki küldöttség a vasutról -leszálló nagyságot. A tuláradó öröm, az elragadtatás szólal meg ebben a -neveletlenségben. Mily boldogság is, hogy itt vagy valahára! - -Tehát; ugy-e – ó mondd! beszélj! – a napsugár nemcsak legenda?! A -langyos szellő nem csupán romantika?! S a levegő, az édes levegő, -nemcsak a harminczas évek költőinek hazug meséje?! Ugy-e a valóság nem -pusztán: gázból, szivarfüstből és porseprő kocsikból áll?! Ugy-e, van -egy világ, tul ezeken a szobáknak nevezett skatulya-fiókokon, melyekben -megáporodott a füst, van egy világ, távol minden kintornától, mely a -legujabb operettet játssza, távol a gyárkéményektől, a pálinkás -boltoktól, s távol minden országgyülési beszédtől?! - -Az emberek még nem igen hisznek ebben a világban. Azokon a pontokon, a -hol a természethez jutányosabb áron kivánkozók nemsokára verekedni -fognak az asztalokért, a hol a jövő hónapban katonabandák fognak -folyton-folyvást riadózni: ma még két-három fehérrel leboritott asztal s -egy álmos pinczér lesik a virágfakadást. Annál jobb a dolguk a hivőknek; -hiába, a hivőké a mennyek országa. Egy vig kompánia megszállja az -Eötvös-villát, megeszik-iszik mindent, a mi a környéken egy -puskalövésnyire kapható, s lármájával, melyről nem tudni: operett-áriák -koszoruja-e, vagy pedig vig indiánusok csatakiáltásai, birtokába veszi -az egész Svábhegyet. Juhhéja, juhé! Övék az egész világ, legalább -egyelőre, mert ilyen urak aligha lesznek többé az idén. - -Ezeket a most oly békés pontokat nemsokára el fogja lepni egy barbár -invázió, a mely mintha csak enni rohanna ki a nagyvárosból. A szinházak -szép lassan kiürülnek s a kettős szereposztásokat már felére olvadt -közönség előtt fogják produkálni. A többiek sietnek lemondani a -circensesről s menekülni a természet ölébe, a melyet az igazi budapesti -ember teritett asztal és sörös-kancsó nélkül nem tud elképzelni. Szegény -kettős szereposztás! Itt a másik veszedelme is: a lóversenyek. A liget -gyepére uj, még le nem leplezett jockey-k, uj paripák és uj fehér -czilinderek vonulnak be: s a Tavasz itt lesz hivatalosan is, nemcsak a -valóságban. - -A hivatalos tavasz, meg kell vallanunk, nem igérkezik olyan fényesnek, -mint a másik, az igazi. Az emberek kezdik elveszteni a kedvüket ettől a -legujabb mulatságtól, a melybe néhány évvel ezelőtt annyira -belehabarodtak. Mi teszi ezt? Egy kis dezilluzió? Az ember végre -kiábrándul még a jockey-kből is? Vagy pedig az, hogy immár nincsenek -olyan érdekes lovak, mint régente? Hja, a nagy lovak csakugyan épp ugy -megfogyatkoztak, mint a nagy zsenik. A lovak közt is jobban elterjedt a -czivilizáczió: a ló-műveltség átlagával sokkal többen rendelkeznek, mint -annakelőtte, de talán éppen azért a kiváló egyének, az érdekes -individuumok, a nagy triumfálók ritkasággá váltak közöttük is. - -A nivellálódás törvénye alul ők sem vonhatták ki magukat. Hová lett a -régi lódicsőség?! Ime, ismét több van egy legendával. - -Borzasztó dolog az, hogy minden dicsőségnek végre is egy legendába kell -fulnia. A tudósok azt mondják, hogy nemsokára a tavasz is csak legenda -lesz: mitigált tél a legjobb esetben. Hisz ez a mostani is csak árnyéka -a hajdani tavaszoknak. S potomság, hogy elkövetkezik az idő, mikor a -májust dicsőitő összes verseket kazánok mellett fogják irni. Brr!… - -Ó, langyos szellő, édes ibolya-illat, mondd, hogy: nem igaz! - -(1894.) - - - - -A PREMIÉRE-EK KÖZÖNSÉGE. - -Egy-egy meglepő itélet, a váratlanul kitörő méltatlankodás, a mely -hirtelen, ellenséges indulattal, majdnem dühvel támadja meg az egyik -vagy másik sokáig kényeztetett szerzőt, koronkint ráirányozza a -figyelmet az első előadások közönségére. Ez az önnálló gondolkozásu, -szinte fejes közönség, a melyet bátran testületnek lehetne nevezni, -(annyira összetartó, egyetértő és változatlan) csak abban különbözik az -egyéniségektől, hogy örökre kiismerhetetlen. Úgy látszik, lehet -akármilyen finom gyülekezet, a gyülekezet mindig _nép_ marad, legalább -logikájában és indulataiban, mindig hasonló a _Coriolan_ népéhez, mely -kiszámithatatlanul öleli magához és ejti el kegyeltjeit. - -Akármilyen különböző elemekből áll is, itélete csak a legritkább -esetekben ágazik kétfelé. Egy az itélete, mint egységes a személyzete. -Igazán „személyzetéről“ lehet beszélni, mert bár a szinházi előadások -közönsége természet szerint ingatag, hullámzó: a premièr-ek hallgatósága -nálunk is, mint Párisban, Bécsben, Szent-Pétervártt s egyes olasz -városokban, ujdonságról ujdonságra ugyanegy, akárcsak valamely nagy bank -személyzete, melyből egyesek el-elhullanak, de melynek törzskara évekig -változatlan marad. - -És ez a permanens gyülekezet egészében is, egyes csoportjaiban is nagyon -érdekes. Akárhányszor érdekesebb a viselkedése, mint maga az előadott -darab, vagy az előadás, melyet megbírálnak. Illik tehát egyszer vele is -foglalkozni; a szó mindig az övé, legyen egyszer szó róla is. - -* - -Az még könnyen érthető, hogy a première-ek hallgatósága szinte -változatlan a maga egészében. Először is: kétszázra-háromszázra tehető -azoknak a száma, a kik a szinház iránt annyira érdeklődnek, hogy ismerni -akarják az új darabokat még a kritika előtt, mikor még a hírlapok -ismertetése el nem vette az ujság zamatját: ezek még könnyen elférnek a -nézőtéren. Következnek azok, a kiknek ott kell lenniök minden -première-en, a mint hogy ott kell lenniök minden lófuttatáson, mert ez -hozzá tartozik a nagyobb kényelemhez, a jobb módhoz. Helyet találnak -közöttük mindazok a literátus emberek is, a kik azért igyekeznek már az -első előadásra, hogy frissiben örvendhessenek ismerősük sikerének vagy -bukásának. Végre, ott van a bérlet intézménye; a még megmaradó helyeket -elfoglalják azok a látogatók, a kik sűrű megjelenésükért megkivánnak -annyi előnyt, hogy tanui lehessenek minden szinházi eseménynek. Egyesek -meg éppen meg is szokják egymást, sokszor csak a találkozó kedvéért nem -maradnak el, s utoljára mulatságot találnak egymás között is. Mindezek -körülbelül épp annyian vannak, hogy együtt megtöltik a szinház -nézőterét; de tartanak is rá, hogy helyeiket a premièr-ek alkalmával -mások el ne foglalhassák. Azért a legnagyobb ritkaság, ha a -première-ekre idegen elemek is behatolnak; nem is keresnek olyankor -helyet, tudják, hogy a fáradozásuk legtöbbször hiábavaló volna. Maga a -szinház is rajta van, hogy a première-ek közönsége állandó maradjon. -Szereti, hogy megismerheti azt a közönséget, mely a többit küldi, vagy -elriasztja; így, hogy ismeri, számol vele és számít rá. (Néha persze -rosszul számit.) Ekképp minden csak arra munkál, hogy a -première-közönség minél változatlanabb legyen. - -De az már nevezetesebb, hogy az ily módon összetartó gyülekezet -itéleteiben is egyetértő. Mert hát ezek az örökös première-látogatók -nagyon különböző emberek, a legtöbb tekintetben. Különböznek társadalmi -állásukra, módjukra, szokásaikra és gondolkozásukra nézve. Vannak köztük -arisztokraták, pénzemberek, írók és művészek, a kik közül sokan -arisztokratikus hajlamúak, de csak kevesen pénzemberek, bohémek és -nyárspolgárok, hölgyek a társadalomnak minden osztályából, miniszterek -és diákok, érsekek és kereskedősegédek. Vannak köztük olyanok, a kik -csak a színpadon látnak úri világot, és olyanok, a kik csak a színházban -találkoznak másféle néppel, mint kékvérűvel. Egyikük lelkesedik a -művészetért, a másik a művésznőkért, a harmadik pedig csak a művésznők -toalettjeiért. És mégis, ezek a rengetegül különböző emberek a -fődolgokban csaknem kivétel nélkül egyféleképp itélnek, akárhányszor -egyhangulag, s a mi legcsodálatosabb: a legtöbbször igazságosan. - -Az ifjabb Dumas egyszer éles igazságokat mondott a publikumról, mely -pedig őt mindig kényeztette. Többek közt úgy nyilatkozott, hogy a -közönség itélőképessége, melyet különben maga is mindig találónak, -igazságosnak ismert el, nem gyökerezik sem igazi müveltségben, sem -finomabb izlésben. „E hatalmasok közt“ – úgymond, azokról szólván, kik a -drámai ujdonságok sorsa fölött döntenek, – „sok van, a ki soha életében -nem olvasott el sem egy könyvet, sem egy színdarabot, s még több, a -kinek fogalma sincs róla, ki írta ezt vagy azt a szini remeket. Itélnek, -és ez itélet ellen nincs felebbezés, a velük született izlés s némi -könnyen szerzett tapasztalás szerint. Nálunk az egész csak gyakorlat -dolga. Úgy itélik meg a drámát vagy a vigjátékot, a hogy a fürdőszolga -itéli meg a viz melegét, beledugván a kezét; a hogy valamely bank -szolgája számít meg ezer frankot aranyban, bizonyos súlynyi -aranydarabokat dobálván egyik kezéből a másikba.“ - -Az ötlet elmés, van benne némi igazság is. De talán nem az egész -igazság. Becsüljük meg a bankszolga ügyességét; mekkora praxisra van -szüsége, míg odáig viszi, hogy a pénzt eképpen tudja megszámlálni! A -première-ek közönségéről szólva, szintén csak nagy tapasztalatról s -hosszú gyakorlatról lehet szó. A művészi dolgokban való sok tapasztalat -pedig, ha elfogultság nélkül mérlegeljük, kitesz jókora darab -műveltséget. - -Az a sokféle ember, a kikből a premièrek közönsége alakul, hétről-hétre -ugyanazokat a darabokat látja, itélete tehát egyforma tapasztalatokból -formálódik. Ez maga is megmagyarázza, hogy a különböző osztályokhoz -tartozó itélő-birák miért jutnak oly gyakran egyforma megállapodásra. -Végre is, egy volt a szinházi iskolájuk. De különben is, ebben a -gyülekezetben mindenki igazodik a másikhoz. Észrevétlenül is befolyást -gyakorolnak egymásra, nyiltan is kapaczitálják a nyakasabbakat, mindenki -tekintettel van a szomszédjára. A kereskedősegéd véleménye mind -gyakrabban és gyakrabban találkozik az érsekével s végre kifejlődött a -première-közönség közizlése. - -* - -Két-három perczczel hét óra előtt, a „földszint“ már együtt van. A -páholyok is népesednek. Köszöngetések, mosolygások, kézszorítások. És -azonnal megindul az eszmecsere az új darabról, pedig a függöny még fel -se gördült. - -Mindenki tud valamit: a kulissza mögül kiszivárgott hireket, a lapok -előleges reklámjait. „A szinészek nem biznak a darab sikerében, tehát -nagyon mulatságos estére van kilátás“. – „A reklám sokat igér, tehát -bukásra készülnek“. – A première-közönség kissé szkeptikus. - -A ki legkevesebbet tud, a szinlapról okoskodik előre. Van gyakorlott -fej, mely a szereposztásból megjósolja a darab meséjét. - -Tanakodás, a meteorologia és a naptár segítségével. Megállapítják, hogy -még nagyon meleg van, a szerzőnek aligha lesz szerencséje. A dátum -elárulja, hogy az izazgatóság nem sokat vár a darabtól: korán adatta -elő, nem évad-közepén. - -Szemle a többiek fölött. Mindenki ismeri a másikat, legalább látásból. - -– Ugy látszik X-ék még Tátrafüreden vannak. Meg találnak ott fázni. - -– A vörös Blanka megjött! De hova lett a négyes czúgja? Igaz, kidőlt -belőle az egyik rudas. A szegény Y.! Hallotta, hogy meghalt? - -– Olvastam a lapokból. Kár érte. Nézze csak, Z. kritikus nagyon vidám. -Úgy látszik, a darab menthetetlenül elbukott. - -A kritikusok általános figyelem tárgyai. Ezek már ott voltak a főpróbán: -tájékozódtak a darab értékéről. Bizony, a sikerről nem. Mert az -kiszámíthatatlan. A legközelebbi környezet előre hallja tőlük a témát, a -mesét, meg hogy kinek van hálás szerepe. - -A távolabb levők aztán malicziózus megjegyzéseket tesznek egymás közt. - -– Q. kritikus már itt van. Nézze csak, ott beszéli az ellenkezőjét -annak, a mit holnap fog irni. - -A páholyok is telnek. Általános felfogás szerint, ez a közönség -leghálátlanabb része. Az az elem, melyre a szinház és az iró a -legkevesebbet épithet, a melyre legkevésbbé lehet hatni a költészet és a -szinházi mesterség egyesült erejével is. „A páholyközönség“ – -panaszkodott valamikor egy eléggé elkényeztetett drámaíró – „azt hiszi, -hogy az élvezet, melyet a szinházban lel, neki _dukál_. Nem érdeklődik -az író iránt (hacsak a darab szerzője az ő világához nem tartozik, a mi -nálunk gyakrabban megesik, mint Francziaországban), nem kivánja éppen a -bukást, de teljesen közönbös rá nézve, sikert arat-e a darab, vagy sem? -Néha meg-megszólal valaki közülök: „Igazán csinos“, mintha ezt mondaná: -„Esni fog“, s meg vannak róla győződve, hogy már ezzel is túlságosan -lekötelezték a szegény firkászt. Későn érkeznek, a lehető legnagyobb -lármát csapják, hátat fordítanak a nézőtérnek, vagy ha véletlenül oda -tekintenek, nem törődnek egyébbel, mint a szinésznők toalettjeivel. -Minduntalan fecsegnek, nem hallgatnak meg egy jó mondást sem, s elmennek -még az utolsó felvonás közepén, hogy hamar hozzáférhessenek a -kocsijaikhoz. Száz közül kilenczven egy cseppet sem értett az egészből; -s ha véletlenül megcsapja valami a fülöket, az bizonyára valamelyes apró -vétség a nagyvilági szokások ellen, a minőket a szalónokban járatlan -szerző gyakran elkövettet személyeivel. Észre veszik, hogy a szereplők -megadják egymásnak czímeiket, a mi nem világbeli szokás, vagy hogy a -színpadi szolga „nem ezüst tálczán hozta be az ötödik felvonásbeli -levelet“. - -Ez a jellemzés csak részben illik a mi páholyközönségünkre: az utolsó -apróságban, példának okáért ráismerhetünk a mi páholybérlőinkre. Nálunk -is megesett már, hogy egy kis baklövés a bonton ellen többet ártott -egyik-másik darabnak, mint rengeteg szerkezetbeli fogyatkozásai. Egyszer -megtörtént, hogy egy fiatal iró iszonyú nagy titokzatosságba burkolózva, -önkéntelen reklámot csinált magának, s általános érdeklődést keltett a -darabja iránt. Elterjedt a hír, hogy a drámát X. X. grófné, a társaság -egy ismert hölgye írta: a kiváncsiság feszülté fokozódott. Ekkor a dráma -elkövetőjének az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy kiadta a -színművét nyomtatásban. Pár napig kapós volt a könyv, de a társaságban -hamar rájöttek a turpisságra. Mindenki észrevette, hogy a darabot nem -irhatta sem X. X. grófné, sem semmiféle grófné, mert a drámában a -szereplők így szólítgatják egymást: „Grófné, báró úr“. Ezt a szörnyü -tévedést csak roturier követhette el. Egyszerre oda lett minden -érdeklődés, a páholybérlők meg se jelentek az előadáson. - -Egyébként a páholy is tud kedélyes publikum lenni. Akárhányszor olyan -lármás sikert rögtönzött egynémelyik kékvérű szerzőnek, hogy a földszint -csak úgy hizott belé. A mint hogy a jámbor gallusoknak is jó kedvük volt -olyankor, mikor a frank urak mulattak. - -Mindammellett nem lehet ráfogni a páholy-közönségre, hogy aesthetikai -elvek hiján csak szabászati nézőpontokból kritizál a première-ken. A -színházba járó publikum legrégibb csoportjának még emlékezetében lehet -az a két előkelő öreg úr, a kik világért sem mulasztottak volna el egy -eredeti première-t sem, s láthatólag különös gyönyörűséget találtak a -hazafias tragédiákban. És nincs okunk elmondani, hogy a páholyközönség -jobbjai a föld alatt vannak, noha a hazafias tragédiákat már csak a -karzaton élvezik igazán, a hű és naiv népfölkelő szivek. - -* - -Hét óra. A páholyokról eltereli figyelmünket a susogó földszint. A -„hangulat“, mely gyakran végzetessé válik a darabra, már kész. A -földszinten már mindenki tudja, hogyan fog mulatni s melyik szinészen -fog a legtöbbet nevetni. - -A paroxizmusban szenvedő szerző (az egyetlen ember a szinházban a ki -komolyan veszi az állapotot), századikszor húzván fel és le fehér -keztyüjét, az utolsó instrukcziókat adja meg (helysebben szólva: -könyörgi) a szinpadon: „Legyen tehát, hagyja ki a hosszú monológot“ -(mintha főnyereményről mondana le), vagy: „Kedves nagysád, szeretnék -valami fehér virágot…“ Csöngetés. Általános mozgolódás. A függöny -felgördül. - -Másodrendű szereplők beszélgetnek a szinpadon, azon a bizonyos hangon, -mely elárulja, mily mélységesen mindegy nekik az egész komédia: a -szinpadi intrika is, a kulissza mögötti is, az is, melyet a nézőtéren -szövögetnek a siker érdekében, vagy a „tisztes verességért“. Végre -megérkezik az egyik főszereplő. Az első nevetés a másodosztályú -támlásszékek táján. A lidércznyomásnak, mely ránehezedett az egész -házra, vége. - -Áldott vidék ezek a másodosztályú támlásszékek! Lelkes fizetők, a kik -még a művészetért járnak a színházba, vagy lelkes „töltelék“: enni való -növendék-színésznők, kisérőikkel, Guszti urral vagy Samu urral, a kik -rajonganak a művészetért, Shakspere-ért, a színiiskoláért, -Vörösmartyért, a jelesebb szinészekért, Marika kisasszonyért, még a -színházi gáz-szagért is, egyszóval mindenért, a minek csak valami köze -van a szent, az Isteni művészethez. - -Ők adják meg az első hangot, a mi valami hatásfélét fejez ki. Ó, áldott -legyen a nevetésnek ez az önkéntelen, kedves böffenete! Mily édes, zenei -hang gyanánt tünik fel a szegény vigjáték-faragónak, a megpróbáltatás -nehéz perczeiben! - -Végre, az első osztályú támlások is megelégedetten nevetgélnek, -sugdolóznak. Az irók összedugják a fejöket. Megerednek a megjegyzések. -Zavarják ugyan az előadást, de hagyján, talán-talán csak jó hangulatot -készítenek. Kerek arczok, szelid, biztató tekintetek. A klakk szerényen -tapsolni kezd, semmi ellenállás. Nekibátorodva folytatja, támogatva a -lelkesektől és a második emelettől. - -A második emelet már meg van hódítva. Ott csupa jóakarat honol. Minden -áron mulatni akarnak a kis pénzükért, s mulatnak is, a legtöbbször olyan -ártatlanságokon is, a miket a szerző csak úgy belehibázott a munkájába. - -Az első felvonásnak vége. Megered a taps. A lelkesek nagy élénkséggel -kiáltoznak a színészekért, csakhogy minél hamarább láthassák a szerzőt, -aki egy látszólagos üres páholy ölében egyszerre szégyenkezik és ragyog -a dicsőségtől. Rohan a színpadra, hogy hamarább odaérjen, mintsem a -„tapsvihar“ lecsillapul. Megmutatja magát kétszer is, háromszor is, egy -ifjabb és egy öregebb színpadi gráczia között. Az első nehéz pillanaton -már túl van, de most következik a nagy mű: a foyer megdolgozása. - -Ez már a „barátok“ dolga. Elszánt pajtáskodók terjesztik a kedvező -hangulatot nyakasabb ismerőseik között és fokozzák a buzgalmat a -távolból ájtatosan hallgatózó lelkesek között. Bátorkodjatok, lelkesek, -menjetek közelebb, a nagy iró, a ki látszólag észre sem vesz benneteket, -voltaképpen csak nektek beszél! - -A kritika nagy tanácsot tart. A szinészpáholyokban mosolygó arczok -mutatkoznak. Mindenütt jó jelek. - -Mikor a második felvonásra csöngetnek, a helyeikre visszavándorlott -itélő bírák arczáról le lehet olvasni, széna-e, vagy szalma? Az -érdeklődés megvan. Most ismét a barátokon a sor: az ő derültségüknek -kell biztatni a lankadókat. - -Hanem a földszinti barátok csak a könnyű lovasság. A nehéz lovasság a -karzaton van, a népséggel, a zsoldosokkal. - -Ezeknek kell megcsinálniok a középső felvonás dolgát. Minden attól függ: -zajosabb lesz-e a tetszés a második felvonás után, mint előbb, – -többször kényszeríthetik-e színpadra az emberséges szerzőt, a ki olyan -szivesen kijön, csak hijják! - -Lent a könnyű lovasság derül, derül, folyton derül, egész a -kétségbeesésig. Birták lélekzettel. A főjelenetnek vége: általános jó -hangulat. A nehéz lovasság megkezdi arczátlan munkáját: a szerzőt -kivezetik vagy ötször. Ötödikszer, mikor már egyedül jön ki, örömében a -zsebébe dugja a kezét. - -A karzati nehéz lovasság zsoldosai gyakran nem valami szemenszedett -legények. Részben önkéntesek, a kik imádják a művészetet, de csak -ingyen, legtöbbször azonban csak olyan műkedvelők, a kiknek Hekuba az -egész drámai művészet. Vigadnak parancsszóra, a mint az ezredes bálján -tánczolnak a hadnagyok, kötelességből. - -Valamikor, régen, kezdő drámairó darabját adták először. A fiatal -szerzőnek volt tehetsége is, de barátja még több volt, mint tehetsége. -Az egész publikum tapsrakészen ment a színházba, elhatározva, hogy túl -fogja dörgeni az ellenzéket, mely nem létezett sehol. Egyik jóbarát, -foglalkozására: szobrász, magára vállalta a nehéz lovasság szervezését, -s tizenhat legénynyel állított be a karzati padokba. Harminczkét -szobrásztenyér! A siker felől nem lehetett kétség. - -Csak egy hiba volt. A szobrász-legények jámbor taliánok voltak, a kik -egy árva szót sem tudtak magyarul. Pedig nekik kellett a szerzőt -leghevesebben óhajtaniok. Három napig tanulták kiejteni ezt a talián -nyelveknek szörnyen kemény szót, hogy: „Szerző! szerző!“ A dolog nehezen -ment, mert a mesterük sem beszélt magyarul oly szépen, mint Egressy -Gábor. De csak a szájukba rágta valahogy. - -Mikor aztán az első felvonás végével a függöny legördült, s a földszint -tapsolni kezdett, a szobrász megadta a kitűzött jelt legényeinek. A -harminczkét szobrász-tenyér pokoli dörgedelmet csapott, úgy hogy az -egész földszint kiváncsian nézett fel az elszánt ficzkók felé. Odafenn -pedig a tizenhat becsületes legény torkaszakadtából kezde ordítozni ezt -az olasz szót: „Scherzo! Scherzo! Scherzo!“ - -(1887.) - - - - -OPERABÁLON. - -Mikor Budapesten először rendeztek operabált, Párisjárt urfiak, a kik -főképpen azért tartottak össze, hogy minél gyakrabban emlegethessék az -elhagyott világvárost, sokat beszéltek a párisi operabálokról és kivált -azokról a sajátságokról, a melyek csak a párisi operabálokon láthatók, -másutt sehol. - -– Megvallom, én csak egyetlen egy operabált láttam Párisban – szólt -egyikük – és akkor is egyéb dolgom volt, mint összehasonlitásokat tenni, -vajjon mennyire különbözik ez a mulatság a többitől. Mert én akkor -asszonyt őriztem. Ha nem árultok el, hogy akadt férj, a ki azzal -szégyenitett meg, hogy rám bizta a feleségét, elbeszélhetem, mit mondott -a pártfogoltam, a kinek – mondhatom – nyitva volt mind a két szeme, a -legszebb lapis lazuli szemek, a melyek valaha „megfigyeléseket“ tettek. - -* - -– El akarok menni, érti? Önnel, hogy ha tetszik, ön nélkül, hogy ha nem. - -Ha tiz évvel fiatalabb vagyok, bizonyára igy feleltem volna: - -– Asszonyom, a mit ön kiván, az lehetetlen. Tudja, hogy én mindenre -képes vagyok, s hogy nincs nagyobb örömöm, mintha önnel lehetek. -Boldognak éreztem magamat, mikor Albert megkért, hogy amig ő oda lesz s -a mig ön teljesen meg nem gyógyul, ne mozduljak a világ legkedvesebb -hinta-széke mellől. Pedig büszkeségem fellázadt e kérés hallatára, s -igen ildomtalannak találtam Albertet, a mint olyan merőn nézett -kopaszodó homlokomra. (Ha látta volna, milyen mosolylyal mondta: „Bizom -önben, mint az apámban“!) Daczolok a nevetségességgel, s őrzöm önt -napestig, mint egy komondor. Dédelgetem, mintha dajkája volnék, s tűröm -a szeszélyeit, a hogy arra a legangolabb szobaleány sem képes. Egész nap -écarté-t játszom, még pedig olyan hidegvérrel, mint egy agyalágyult vén -abbé. Ha kivánná, megfésülném a kutyáját. S mindezt önzetlenül, a -jutalomnak legkisebb reménye nélkül, jóllehet huszár vagyok, és nem -irgalmas nővér. És most önnek eszébe jut, hogy megpróbálja, meddig -terjed a hódolatom? Nem, asszonyom, odáig nem, hogy ekkora felelősséget -vállaljak magamra és önnek büntársává legyek. Igen, büntársa volnék, -hogy ha engedelmeskedném. Fel akarja használni a férje távollétét s -lábbadozó betegen megizlelni szeretné egy operabál tilos izgalmait. Fél, -hogy védelemre szorul, – mert máskülönben mire volna az én kiséretem, – -s mégis kiteszi magát a megtámadtatásoknak. Ám tegye, de engem hagyjon -ki a játékból. A mit követel, az több, mint a mennyire én képes vagyok. -Én nem nyujtok önnek segitő kart az álorcás flörtöléshez. - -Ilyenformán szóltam volna, hogy ha tiz évvel fiatalabb vagyok. De így -nem szóltam semmit: nem szoktam asszonyokkal vitatkozni. - -Beszélt ő helyettem is. - -– Talán soha sem lesz többé alkalmam operabált látni. Albert óvakodik -elvinni csak egyetlen egybe is ama mulatságok közül, amelyekben -ifjúságát elpazarolta. Ha tudná, mennyit rimánkodtam, hogy egyszer a -Bullier-be vigyen! Egész életemet a jótékonyság matrónáinak meg öreg -szenátoroknak áldozom; hogyne vágynám hát látni a diákok meg a kokottok -mulatságát! Alig kétszer voltam café-concertben és sohasem tudtam -elérni, hogy megláthassam Métra valamelyik bálját. Pedig el nem képzeli, -mit adna egy ilyen jóravaló asszony, mint én, hogy egy éjt ott -tölthessen, ahol Nana la Sauterelle tánczol, a „quadrille réaliste“ -királynője. Még soha sem láttam „quadrille réaliste“-ot. De hát -megelégszem egy iczi-piczi kis operabállal. Meg kell látnom egy ilyen -sokat rágalmazott bált, amelyet mindenki unalmasnak mond s amelyet -mindenki megnéz. Tudom, hogy pompásan fogok mulatni. Ismerem ezt a -mulatságot képzeletben: olvastam a Houssaye és a Belot regényeit. -Mosolyog? Ugy a történelemmel válaszolok önnek. Nem, egy álarczos bál -nem lehet olyan szellemtelen valami, mint amilyennek mondják, mikor -Gusztáv király inkább választotta az Ankarström golyóját, mint hogy egy -ilyen bálról elmaradjon. (Vagy nem mosolygott? Inkább mosolygott volna, -mint hogy félbeszakitson.) Nem látta a Fekete domino-t? Nagyon értem ezt -az Angelát, aki mindenféle szörnyü kalandnak teszi ki magát s mégis -elmegy flirtelni egy fekete domino alatt. Hisz az álarczos bál a -legnemesebb minden bál között. Miért vonulnánk onnan vissza mi -tisztességes nők? Csak azért, mert nem szorithatjuk ki onnan a -kokottokat? Nem vesszük észre őket. S aztán? Ugyanazt az operát, ahol -pénteken egy kis otthont találunk, miért kerülnők el hétfőn, csak azért, -mert húsz frankért mindenki bemehet? Az estélyi öltözékek ingerlő -árulásai nem háborgatják önöket; mi jogosíthatja hát fel azt a pár -félelmes urat arra, hogy sértegessenek fejük tetejétől lábujjaik hegyéig -elburkolt alakokat? Vagy azt hiszik, hogy a pánczélozott alakokkal -szemben lovagiasabb a támadás? Mindennek csak a húsz frank az oka, és -nem mi szabtuk meg ilyen kicsiben a bemenet diját. És ha már így van, -szinte kötelességünk ott lenni: ne váljék az operabálból egy magasabb -fajta Bullier. Vagy ha már is azzá vált, miért ne mulathassunk egyszer -mi is szabadon? Azt hiszi, nincs mulatságosabb dolog, mint a Tribunal du -Commerce bálján hallgatni egy államtitkár elmésségeit, miközben ez a -kitünő úr a legközelebbi vasútépitésre gondol? Megvallom, szívesebben -beszélek szerelemről egy licencié en droit-val, különösen, ha senki sem -tudja, hogy engem vezet a karján, s leginkább akkor, ha ő maga sem. Ah! -tele vagyok szenátorokkal, akadémiával, vasútépítéssel, hallani akarok -egy kis szerelmet! Ártatlan, következéstelen szerelmet értek, csak -akkorkát, melynek holnapra vége van. Hisz ez a képzelhető legártatlanabb -mulatság. Az operabál az a bálok között, a mi a négyes a tánczban. Nem -mámor, hanem üdülés, nem pezsgő, hanem limonádé. Tehát megegyeztünk, ön -holnap elkisér az operába. Mellettem lesz, a míg nem intek, s nyomon -követ, hogy megtaláljam, a mikor kell. - -Úgy emlékszem, akkor nem kérdeztem tőle egyebet, mint hogy olvasta-e a -Goncourt „Henriette Maréchal“-ját. Azt felelte, hogy nem. - -* - -Másnap este ott voltam az operabálban, s határozottan emlékszem, hogy -hallottam az Orpheus kankánját. Egyébként azonban nem történt velem -semmi nevezetes. A szerep, a melyet rám erőszakoltak, kissé siralmasnak -tűnt fel előttem. Valóságos kifordított Schlemil voltam. Puszta árnyékká -váltam s elvesztettem az egyéniségemet. Nem láttam és nem gondoltam -semmit, mint egy kisérő a klasszikus tragédiákban. - -Hanem az mégis meglepett, hogy megpróbáltatásom csak egy óráig tartott. -Kevéssel éjfél után már kocsiban ültem, s megilletődve hallgattam az én -fekete dominóm kritikáját. - -Nagyon kedvesen kezdte. - -– Valóban, önnek több esze lehetett volna. - -Nem védekeztem. - -– De hisz ez az önök mulatsága határozottan ostoba. Vagy élvezet az -önnek, ha velem olyan stílusban beszélhet, a hogy a brasserie-kben -szokás? Nekem úgy tetszik, hogy ez igen középszerű mulatság. Képzelje, -az ezredes, az öreg Ramollo, csaknem megríkatott. A vén Gaga! A sergent -de ville, a parc Monceau dadáinak a Don Juanja, hozzá képest úgy édeleg, -mint egy Racine-herczegnő. És Toulonnier úr, az államtitkár! Soh’sem -hittem volna, hogy ez az ember nevetni is képes. Oh, bízvást elrejthette -volna ezt az előnyét. Jobb szeretem, mikor a csatornázásról beszél. És -látta, milyen finoman mosolygott Fauchery úr, a journalista, mialatt egy -fordulót tettem vele? Ugyanaz, a kinek egyik mellékneve a „Szép“, másik -a „Nagy“. Valamennyi közt ez volt a legostobább. Georges Hugon úrra sem -leszek többé kiváncsi. Ezt a ficzkót vissza kellene vinni Saint-Cyrbe. -Azt képzelte, hogy a mosónéja vagyok, s jónak látta velem közölni, hogy -Raphael de Valentin úr elnyerte tegnap utolsó louis-ját is. A kis -kedves! Megszólítottam egy ismeretlen urat, a ki különbnek látszott a -többinél. Ez a „monsieur en habit noir“ a világ hiábavalóságán tünődött, -akár csak Salamon király. Unalmasabb volt egy metafizikai könyvnél. És -ha meggondolom, hogy én ezeknek az uraknak a kedvéért nyolcz kötet Dumas -fils-t lapoztam át, csakhogy készletem legyen mot-kból és tour -d’esprit-kből! Azt kérdezte tegnap, olvastam-e a Goncourtok „Henriette -Maréchal“-ját? Nos, ha a Goncourtok ellenségei az álarczos báloknak, -kész vagyok elolvasni összes munkáikat. - -– És Houssaye? (Hogy magam is mondjak valamit.) - -– Arséne Houssaye soha sem ismerte a nőket. Hisz magam is csak egy óra -óta ismerem őket. Látta ön valaha nálam Elmire asszonyt, az Orgon úr -nejét? Esküdni mertem volna, hogy soha egy meggondolatlanságot sem -követett el. A Tartuffe urral való esete, a melyről talán ön is hallott, -erényét fényesen igazolta. És, elhiszi-e, a szerelmesek zugában láttam, -rózsaszínű dominóban, a mint Damis úrral, a Cleante úr fiával -kaczérkodott. Hogy ismertem rá? Hiszen levette az álarczát, bízott -abban, hogy nem láthatják meg. És az az arcz, melyet máskor olyan -hidegnek, szenvedélytelennek láttam, mintha azt mondta volna Damis -úrnak: - - Ich bin die Prinzessin Ilse - Und wohne im Ilsenstein; - Komm mit nach meinem Schlosse, - Wir wollen selig sein. - -És a többi! Mondhatom, uram, azok a hölgyek, a kik minden szerdán nálam -teáznak, versenyeztek a Cardinal úr leányaival. Ön persze meg sem -ismerte őket. De hát minek is megy ön opera-bálokba? - -Szünetet tartott. Hallgattam mélyen, mert éreztem, hogy még valami -következik. - -– És mindez még nem bosszantott volna. De a mit ezen felül meg kellett -érnem, az kétségbe ejtett. Ön ismeri Emilet, a cousinemet. Három hétig -könyörgött, hogy ezen a szerencsétlen opera-bálon egy félórát tölthessen -velem. Otthon nem szólhatott hozzám bizalmasan, előbb Albert és aztán ön -miatt. Tanum lehet, hogy félig halva mentem el. És ez az ember nem talál -rám háromnegyed óráig; azután tíz perczig hurczol a karján, a nélkül, -hogy fölismerne, és a mikor valahára rám ismer, tökfilkónak mondja -Albert-t s vacsorát ajánl Marguery-nél. Ha meggondolom, hogy ezért a -majomért képes lettem volna ostobaságot követni el! - -Vannak bánatok, a melyekre nincs vigasztalás. Le voltam forrázva. - -– És mindennek ön az oka. Mért beszél nekem operabálokról? Inkább -játszszunk écarté-t. - -Ha még megjegyzem, hogy Emile úrnak nem volt igaza, mikor dominójának a -hangját nem ismerte meg természetesnek fogjátok találni, hogy én aztán -az összes operabálokat elécartéztam. És most is ti vagytok az okai, -hogyha unalmas voltam, mint egy opera-bál. - -(1886.) - - - - -NYÁRI MULATSÁGOK. - -Egészen kifogástalan úriember lehet valaki, s azért mégis megeshetik -rajta, hogy hébe-hóba megkivánja az alacsony mulatságokat. És pedig nem -is az élvezetért, hanem magáért az alacsonyságáért. Mindnyájunkban -vannak titkolt és fegyelmezett, de tökéletesen soha el nem ölt rossz -ösztönök, melyek néha kifelé kivánkoznak és eget kérnek. Mentül erősebb -pórázon szoktuk tartani az ilyen rossz ösztönt, annál szilajabbul -sarkal, ha egyszer meghagytuk szólalni; a nyakig gombolkozott emberek a -legszivósabban kivánják, ha egyszer megkivánták, az ingujjra -vetköződést. Mert sok gyarlóság van közöttünk a legjobbikban is, és -egyik legáltalánosabb gyöngénk az, hogy az uj, a nem ismert, a -változatos a varázs erejével hat ránk. Ugy hogy: a csatornának is lehet -vonzó ereje, még olyanokra is, a kik megszokták tiszta ágyban aludni. -Egy régi franczia mondás azt tartja: „Tout homme a dans son coeur un -cochon qui sommeille“. Ha ez nem is, bizonynyal rejtőzik az emberben egy -kis ördög, a ki koronkint fel-felébred, s csábitóaknak tünteti föl az öt -érzékszerv előtt azokat a szórakozásokat, melyeket az értelem megvet s -kitagad. Ez a gonosz manó kedvet lop komoly, jó izlésü emberekbe, hogy -teli torokkal kaczagjanak a café-concert-ek leghülyébb kupléin s rávegye -a leggondosabb családapákat, hogy átvirraszszanak egész éjszakákat, csak -a virrasztásért, olyan bor mellett, a minőt ebédjöknél meg nem türnének, -olyan czimborákkal, a kiknek máskor restellnek köszönni. - -A legtöbb felebarátunk épp oly öntudatlanul enged ennek a gonosz -manónak, mint a hogy hat esztendős urak engednek annak a (később -érthetetlen) vágyakozásnak: a tiszta ruhával letelepedni a pocsolya -közepébe, hozzá dörgölőzni a sáros kocsihoz, vagy legalább, ha már -egyebet nem lehet tenni, feltörülni az esővizet a sétatér megázott -padjáról egy ujdonatuj fehér pantalonka hátulsó részével. Az ilyenek -egyes-egyedül azért keresik a csőcselék élvezeteit, mert vonzza őket a -szokatlan, mint a gyerekek apró ruháit vonzza a szenny, s mint bizonyos -idegeket vonz a viz vagy a nagy mélység. De vannak olyanok is, a kik -olykor-olykor szántszándékosan vetköződnek pőrére, a végből, hogy -kiszellőzzenek egy kissé. Emezek ugy vélik, hogy a lelki és testi -egyensuly fentartására szükséges koronkint egy kis morális vagy szellemi -érvágás, a szerint az elv szerint, melynek alapján Hypocrates -ajánlatosnak mondta, hogy az ember havonkint egyszer lerészegedjék. S -lehet, hogy igazuk van. Talán egyik föltétele az egészségnek, hogy a -hasizmok is hozzá jussanak a maguk élvezetéhez, ugy, hogy ez alatt az -agy békén szundikáljon, s kipihenhesse fárasztó gyönyöreit. - -* - -Azért nincs benne semmi meglepő, hogy akadt egyszer néhány, jóizlésünek -ismert gentleman, a kik csömörbe esvén a sublimisebb élvezetektől, -nagyon megkivántak valami közönségeset s divattá tették a zsákban futást -meg a czigánykerekezést. Volt idő, melyet épp ezeknek a szórakozásoknak -a bemutatása tett emlékezetessé; a mikor ismert előkelő urak nem tudtak -okosabbat kitalálni, mint hogy sorvadásos csatorna-tisztitókban meg -faczér „borfiuk“-ban gyönyörködtek, a mint ezek egy-egy ezüst forintért -törték magukat a fejük tetején, vagy bukdácsoltak előre-hátra, -czirkuszokból kimustrált rengeteg zsákokban. A ki ebben az időben a -ligetben, vagy a budai hegyek közt barangolt, minden kőhajitásnyira -talált egy-egy jól öltözött társaságot, mely ilyeténképpen finczoltatott -egy sereg mezitlábos egyéniséget. Furcsa egyveleget alkottak igy együtt, -nézők és előadók. Az előadók elitje a kereskedő világ amaz osztályához -tartozott, mely fölöttébb kicsiben árulja a gyujtófát, a nézők ellenben -olyan tisztes külsejüek voltak, hogy egynémelyik avultas kabátu -miniszternek divatképül szolgálhattak volna. És ezt a vegyes, együvé nem -illő népet lelkük mélyén ugyanegy gondolat kisértette: az a kérdés, -melyet a filozófusok hiába igyekeztek megfejteni: „_Kit_ szeret jobban a -kutya, a gazdáját, vagy a sniczlit?“ - -A misera plebs örült, hogy szerezhetett némi kenyérre valót a feje -keménységével is, a minek máskor csak csetepatékban tudta hasznát látni; -de meg lehettek elégedve a nyers örömökre sóvárgó gentlemanek is, a kik -ha nem élvezhettek sem kakas-viadalt, sem bikaheczczet, örülhettek olyan -látványnak, mely amazoknál ártatlanabb, de nem kevésbbé épületes. - -Vajjon eszükbe jutott-e az uri nézőknek, mialatt az ezüst forintért -dulakodókban gyönyörködtek, valami ilyes: - -– Ha ezek, a kik igy görnyedeznek, csusznak, másznak, ugrándoznak, -tánczolnak, törik kezüket-lábukat, ütlegelik egymást s kinlódva -csavargatják a maguk nyakát egy kis kenyérre valóért – egyszerre csak -fölegyenesednének, s nekünk esnének, megváltozva, arczukból kikelve?! Ha -megtanulnák azt a nótát, a melyet Belgiumban költöttek: „Nous danserons, -nous danserons autour de l’échafaud…“, s tánczra perdülnének, ugy, a -mint legbensejükben, titokban már most is óhajtják, a vérpad, a mi -holttesteink körül?! Az lenne csak egyszer az igazi nyers mulatság! Az -lenne csak az izgalom, ezeknek a mi fáradt idegeinknek, melyeket már -semmi sem ingerel, csak a barbár, az alantas, az émelyitő. - -* - -Volt egy másik mulatság is, mely abban az időben nagy hóditásokat tett: -a szépségverseny. Országszerte választottak „legszebbeket“, persze csak -lokális: megyei és városi legszebbeket. Voltak fő- és al-legszebbek, -mint vannak fő- és alispánok, és minden rendezett tanácsu városnak -megvolt a maga legszebbje, csakugy, mint a maga tudós asszonya. Ezek a -tiszteletbeli állások azonban nem jártak semmiféle kötelezettséggel; -máskülönben, bizony, terhes feladatok vártak volna a választottakra. - -A szépségversenyek természetesen nagyban emelték a magyar hölgyek -szépségének a hirét, noha ebben a tekintetben eddig is jó firma volt -Magyarország: Triesztben, Hamburgban, Konstantinápolyban. A -szépségversengések hire elhatolt a meszi nagy világba. Külföldi lapok -kiadták a szépek arczképeit, leforditották a róluk irt magyar szöveget, -kissé elferditve s félremagyarázva, ugy, hogy a francziáknak reklámkép -tünt fel, a mi a magyar eredetiben csak naivság volt. S szerződési -ajánlatok is érkeztek az Alhambráktól meg az Alcazaroktól, a min mi -persze nagyon megbotránkoztunk, szidván a Jules Lermina-kat, a kik kissé -tájékozatlanságból, de talán még inkább skepsisből: veszett nevét -költötték ártatlan asszonyoknak. Mert időközben elfelejtettük, hogy az -operett-kuplék anyagát mi magunk szolgáltattuk a világnak. - -* - -Mig a provincziák mulatói a saját formáik tökéletességében -gyönyörködtek, a metropolis lakói a mások formáinak tökéletlenségében -kerestek szórakozást. Egy budapesti szinházban sátort ütöttek a -liliputiak, s nevezetes fogyatkozásukkal sikerült nagy népséget -csőditeniök abba a mulató-helyiségbe, a hová addig a jelentéktelenebb -fogyatkozásokat nézni nem igen járt ember. A bódé, mely predesztinálva -volt rá, hogy a leghamarább kerüljön bele a „leégett szinházak“ -listájába,[1] esténkint akkora közönséget fogadott magába, mintha nem is -szinház lett volna, hanem valami zöldbe indult lóvasuti kocsi. A -közönség két-három estén át nem tudott betelni annak a nagy halmaz -nyomorékságnak a látásával, melyet a szükmarku természet rossz kedvében -teremtett rakásra. - -Ez a nagy méltánylás, melyre a liliputiak művészete talált, egy másik, -régi, renaissance-kori lelkesedésre emlékeztetett. Volt idő, mikor -megzápult emberek seregesen zarándokoltak a szép látásáért a capitoliumi -Juliához, az ó-kori mumiához. - -* - -De van egy olyan nyári mulatság is, a mely most a legkevésbbé se -divatos, s mégis, meglehet, örökké tartó. Vitéz László urra, máskép: -Paprika Jánosra nagyon ráfér a reklám. - -Olyan elhagyottak, olyan elhagyottak a szinházai, hogy már nem is -lehetnek elhagyottabbak. „Véges üres az erszénye“, s bódéi olyan -siralmas, düledező állapotba jutottak, akár csak a Cadet Rousselle három -háza. - -A Champs Elysées-n van vagy harmincz _Guignol_; vasárnap délutánokon -alig lehet közelükbe férni; hétköznap sem játszanak a szélnek. A -ligetben a magyar Guignolnak nincs többje három-négy bódénál: ezeket sem -látogatja a liliputi közönség. Hiába, manapság a liliputiak maguk is -aktoroknak csaptak fel, nemcsak a husz éves, az „igazi“ liliputiak, -hanem az ideiglenes liliputiak is, a gyermekek. Csakugyan nincsenek -többé gyermekek, nemsokára már pápaszemmel jönnek a világra. - -Vagy a mieink czivilizáltabbak volnának talán, mint a franczia -apróságok? S azért nem méltányolják Vitéz Lászlót, mert fölötte állóknak -érzik magukat? A hogy vesszük. Talán czivilizáltabbak, s talán -neveletlenebbek. Idejekorán kiesik kegyükből Vitéz László barátunk, mert -tulságos korán hozzászoktatjuk őket olyan élvezetekhez, melyek későbbi -koréi… - -S végre Vitéz László hanyatlását az is megmagyarázhatja, hogy ujabban -nagy konkurencziát csinálnak neki a bábszinházak, a melyek mutatványai -pedig nem érnek fel Guignol előadásaival. A bábszinházak előre irt -sablon szerint dolgoznak; a rögtönzés, a komédiázás ősi, kezdetleges -formája egyes-egyedül Vitéz László kiváltsága maradt. Pedig csak ebben a -formában nyilatkozhatik szabadon a nép humora, az a vastag, -kolbász-humor, melyben a vásári tömeg gondolkozása valamelyesképpen -mégis csak mutatkozik, s mely épp azért, mert egyszerü és nem -mesterkélt, a leginkább megfelelhet a gyermekek eszejárásának. A mihez -köze van e komédiának, mely nemcsak szemre való: Vitéz László nemcsak -ágál, sipitozik is, – mellesleg mondva, olyan czérna hangon, hogy igazán -nem várná az ember ilyen hősi nevü urtól. - -* - -Ki ne ismerné Vitéz Lászlót? Gyerek-ökölnyi, ferde fejét, ránczos, -hamis, örökké vigyorgó pofáját, mely fintoraival és gyorsan mozgó -szemeivel olyan, mint maga a megelevenült Hunczfutság? Maskarába -bujtatott, vézna kajla testét, mely nem sokkal nagyobb, mint egy jókora -uborka, – sunyi, féloldalra huzott görbe derekát, mely ugy lapul meg, -mintha tulajdonosa mindig cselt vetne vagy lesben állana, – jobb -vállának szaladó, esetlen karjait, melyek szüntelen ütésre készen -rángatóznak, – szapora, tipegő lépteit, sipitó hangját, s ormótlan -kalapácsát. Jő, tánczol előre-hátra, felesel magához hasonló -konstáblerekkel, lakájokkal, marquis-kkal, parasztokkal, aztán -agyonkalapácsolja az egész népet, majd kiköt az ördöggel is, magához -hasonló vidám ördöggel, a ki lefüleli, egy utolsót püffent rajta, s -mikor a szegény Vitéz László már kiöltötte a nyelvét, jeléül, hogy -kifogyott belőle a szusz, beledugja egy koporsóba. De mikor az ördög -távozik dolgára, a vitéz felüti fejével a koporsó fedelét, kibuvik -belőle s ujra kezdi garázdálkodásait. Agyonkalapácsolja később az -ördögöt is, közbe-közbe egy pár szegény házi nyulat, végül magát a -halált is, s aztán mindent beletemet a koporsójába: ördögöt, -konstáblert, halált és házi nyulat, mindezt annyi vidámsággal s akkora -megvetésével minden logikának, mely egyformán kielégitheti a legnaivabb -kedélyeket, s azokat a raffinált, művészi temperamentumokat, a kik -egykor Francziaországban az Összefüggéstelenség-et tették legfőbb -művészi elvükké. - -Vitéz László nemcsak mulatságos legény, hanem olyan is, a kinek zagyva -mókáiból tanulhatunk egyet-mást. - -Például: megtanulunk becsülni (bármily messze essék is a dolog Vitéz -Lászlótól): egy-egy drámai konvencziót, a szindarabnak olyan elemeit, -melyek ellen az ujabb iskola irtó háborut inditott. Ime egy. - -Nézzünk végig a gyér számu hallgatókon: a fiucskákon, a kiket a vitéznek -minden ujabb csinyje és gaztette diadalmas tapsokra ragad, a félénk kis -leányokon, a kik ijedten szorongatják a babájukat, mikor a garázda -legény valami veszedelemben forog. Reszketnek érte, résztvesznek minden -bajában, örülnek minden sikerének. - -Alapjában, ez ugyanaz a drámai érdeklődés, melylyel a szinházi néző -Antigone, vagy Phaedra sorsán csügg. - -Egészen bizonyos, hogy Vitéz László ilyes érdeklődésre nem a -karakterével tesz szert, nem is a szavainak költői szépségeivel. (Nem is -menne sokra a karakterével, meg a költői vénájával; hallgatói ugy sem -méltányolnák e fajta jelességeit.) - -Az sem valószinü, hogy megjelenése bájával bilincseli le a naiv -sziveket. - -Honnan hát az érdeklődés ez iránt az erőszakos ficzkó iránt? Mért örül a -közönsége egy szivvel, lélekkel, mikor leüti a halált, meg a -konstáblert? - -Ha csak onnan nem, hogy (bódé előtt vagy szinházban) alapföltétele -minden drámai természetü részvételnek: a szövetkezés a hőssel (jóban, -rosszban, mindenkorra), – a néző hallgatólagos beismerése, hogy midőn a -szinpad elé ül, bizonyos közösséget vállal egy valakivel, a kinek -cselekvéseit szemlélni fogja, mert maga a részvétel – ebben a -(bármennyire) látszólagos életben – teszi a szinházi emócziónak, az ott -szerzendő élvezetnek legnagyobb részét. Mindjárt eleve egy konvenczióval -kell kezdenünk minden komédiának az élvezetét, még a Vitéz Lászlóét is. - -Ez ugyan elemi igazság, de nem árt néha rekapitulálnunk az elemi -igazságokat. Különben pedig a tulfinomultságot ne Vitéz Lászlónál -keressük. - -(1887.) - - - - -BUDAPEST VILÁGVÁROS. - -Szilvai Tódor professzor, a kit „Liliomfi“ tett ismeretessé, egy rá -nézve nem éppen szép napon ezt a levelet irta a „Krajczáros Ujság“-nak: - -Tisztelt Szerkesztőség! Tegnap, Péter-Pál ünnepén, ezer forinttal, egy -unokahuggal, négy bőrös ládával, egy szobaleánnyal és tizenkét -kalapskatulyával beállitottam hazánk fő- és székvárosába. - -Az unokahugom, a ki egyszersmind gyámleányom, már tizenhat éves s még -most se látta a legünnepeltebb magyar bonvivant szinészt az ő égszinkék -nyakkendőjében. E miatt sok keserü szemrehányást kellett hallanom: az -utazást nem halaszthattam tovább. - -Ujságolvasó és óvatos ember vagyok; képzelhetik, hogy nem indultam meg a -székvárosnak csak ugy bolondjában. Ellenkezőleg; jó előre elküldöttem -folyamodásomat egy előkelő fogadó igazgatóságához, két szoba és a -járulékok kegyes engedélyezése iránt. - -Folyamodásomhoz mellékeltem: - -a) hugom erkölcsi bizonyitványát, b) kolostori bizonyitványait, melyben -a magaviseletből csupa egyesek foglaltatnak, c) keresztleveleinket, d) -nemesi levelemet, a leszármazási táblával, s a megkivántató hét ős -kimutatásával, e) e kimutatást igazoló összes irataimat, f) egy -kitöltetlen váltóblankettát a magam és két kezes aláirásával, s végre g) -egy biztositó okiratot, melyben magamat a házi szabályok pontos -megtartására kötelezem, egyebekben pedig alávetem magamat a -hotel-igazgatóság minden rendelkezésének. - -Igy tiszta lelkiismerettel szállottunk ki a fiakkerből, s nyugodtan -vonultunk be a hotel udvarára. Háznépemet leültettem a bőrös ládákra, -magam pedig a hotel-igazgató után kérdezősködtem, hogy megtudjam, vajjon -folyamodásomat kedvező értelemben intézték-e el? - -Szigoru tekintetü ur fogadott, a ki bevezetett az irószobájába. - -– Uram, – szólt, – föltéve a szemüvegét – abban a kellemes helyzetben -vagyok, hogy reményeket nyujthatok önnek. Voltak ugyan egynémely -aggodalmaink, de ön bizonyára el fogja oszlatni ezeket az aggodalmakat. -Igy mindenekelőtt a nemességi kimutatás nincs egészen rendben. Hat őst -elfogadunk, de a hetedik ős nem tiszta munka. Ha azonban ön -becsületszavával is jót áll a hetedik ősért, ezuttal elnézzük a hiányt. - -Siettem eleget tenni a kivánságának s kijelentettem, hogy hetedik ősöm -épp oly kifogástalan gentleman volt, mint a többi. A szigoru ur -helybenhagyólag intett s azután igy folytatta: - -– Hanem ez mellékes. A fő-dolog az, hogy ön elfelejtette beterjeszteni -az esketési bizonyitványát. - -– De kérem – vetettem ellen, – a kint ülő hölgy nem a feleségem, hanem -unokahugom! - -A szigoru úr levetette szemüvegét, egyet hunyoritott, s ráütve a -hasamra, igy szólt: - -– Mindjárt gondoltuk, vén imposztor! - -– Kérem, – tiltakoztam – én komolyan beszélek. - -– Ez esetben, uram – szólt s arcza ismét ünnepélyessé vált – -ragaszkodnunk kell a köteles orvosi bizonyitványhoz. - -Eleinte nem értettem, de aztán megmagyarázta. Minden hotel támasza, -talpköve, ugymond, a tiszta erkölcs, mely ha leomlik, Róma megdől és -rabigába görnyed. - -Átmentünk a szomszédban lakó öreg orvoshoz, a ki kiállitotta a -bizonyitványt, hogy hugom felől Róma bátran fennállhat. Aztán diadallal -tértünk vissza a hotelbe, a hol a szobaleányunk, az egyik ládán ülve, -szemlesütve várakozott ránk. - -– Uram, – szólt a szigoru ur – beható vizsgálat után arról szereztünk -meggyőződést, hogy ön feslett életet él a szobaleányával. -Figyelmeztetem, hogy ezt mi nem türhetjük… - -– De kérem, – bátorkodtam ellent mondani – meglehet, hogy e leánynak a -multja nem kifogástalan, de ez a hotelt aligha érdekli. Különben… - -– Elég, uram. - -A szigoru ur nagyurias kézmozdulattal véget vetett a kihallgatásnak, a -portás jelentősen sipolt fiakker után, fölszedelőzködtünk s egy percz -mulva ismét az utczán voltunk. - -– Hallja, kis öreg, – biztatott a fiákkeres nyájas mosolygással – látom, -hogy kutya van a kertben. De, ha akarja, elvezetem én magukat olyan -fogadóba, a melyik éppen maguknak való. - -Köszönettel fogadtam a barátságos ajánlatot s megindultunk. A kioszk -látása azonban fölkeltette a hugom szivében szunnyadó gerjedelmeket, s -székvárosunk e kies pontján megállitottuk a kocsit. Hugom kijelentette, -hogy ő éhes s egyelőre nem óhajt tovább menni. - -A szobaleányt óvatosságból kint hagytam, magunk pedig beléptünk az -ózondus kis parkba. Hugom egy égszinkék nyakkendőt vélt látni, s -boldognak vallotta magát. - -Korán örültünk. Alig foglaltunk helyet, egy pinczér jelent meg az -asztalunknál, a ki megszemlélvén hugom lábbelijét, nemtetszésének ilyen -szókkal adott kifejezést: - -– Ha a dáma azt hiszi, hogy ide a hölgyek gombos czipőkben járnak, a -dáma csalódik. - -– Hát miféle czipőkben járjanak ide? – kérdeztem meglepetten. - -– Szót se többet, uram – szólt a pinczér tompán és hidegen, mint a -regények angol lordjai szoktak szólani. – Szót se többet. Felszólitom, -hogy ne csináljon botrányt, hanem távozzék, ha nem akarja, hogy a -rendőrség segélyét vegyük igénybe. - -Ijedten kotródtunk ki s visszatelepedtünk a kocsinkba. Lelkére kötöttem -fiákkeresünknek, hogy szerény helyre vigyen, a régi patriarkális hotelek -valamelyikébe. - -_A fehér Griff_-be vitt, a hol diák koromban kosztoltam. Itt már csaknem -befogadtak bennünket, de egy kis könnyelmüség mindent elrontott. Hugom -elég meggondolatlan volt figyelmeztetni a Lohndienert, hogy vigyázzon a -legkisebb bőröndre, s a vendéglős, a ki ezt észrevette, utánunk sietett. - -– Sajnálom, uram – törte szét reményeim bimbaját – de a kaczérkodást e -házban nem türhetjük. Már az előbb tanuja voltam, hogy a kisasszony több -izben bekacsintott az étterembe, de ezt még elnéztem. Azt azonban, hogy -a tulajdon embereimmel sugjon-bugjon, a legjobb akarattal sem nézhetem -el. Kérem, kiméljék meg a házamat. - -Megkiméltük a házát, s kezdtem rezignálni. A pakkunkat visszaküldtük a -vasuthoz, magunk pedig megindultunk egy sörház felé. - -Eleinte szerencsénk volt, s a levesünket békében fogyaszthattuk el. A -sörházban egy lélek sem volt rajtunk kivül. De mialatt a marhahusra -vártunk, négy katonatiszt lépett a terembe. Ijedten tekintettünk rájok, -és balsejtelmünk nem csalt. - -A pinczér marhahus helyett egy levéllel tért vissza, mely a következőkép -hangzott: - -„Ez a helyiség nem alkalmas az önféle hölgyecskék czéljaira. Itt -fölösleges minden kacsintgatás. Elégedjék meg a vén szamárral, s álljon -odább botrány nélkül. A vendéglős.“ - -Fizettünk és mentünk. Okulva az eseten, elkértem hugomtól a -zsebkendőjét, s bekötöttem vele a szemét. Azt reméltem, hogy igy majd -csak sikerül valahol megebédelnünk. - -A szobaleány nélkül számitottam. Amint nagy elővigyázattal, jobbra-balra -nézegetve, vezeti a hugomat, egyszerre egy rendőr elállja az utját, s a -nevét meg a könyvecskéjét kérdi. - -Kiderült hogy a szerencsétlen lánynak jobb lett volna nem születnie, -mint hogy esti kilencz óra előtt az utczára lépjen. Megkisérlettem -védelmére kelni, de a rendőr igy tromfolt le: - -– Szégyelje magát az ur, hogy öreg ember létére ilyen csunya mesterséget -folytat. Most az egyszer hordják el magukat. - -Az utóbbi kegyet annak köszönhettem, hogy egy kis barátságos ajándékkal -megerősitettem kedvezőtlen véleményében. Tovább állottunk s hogy jövőben -a hasonló jeleneteket elkerülhessük, bekötöttem a szobalány szemét is. - -Aztán magam vezettem mind a kettőjüket. - -Hugom farkas-étvágyról kezdett panaszkodni. Megállottam velök egy -matróna előtt, aki cseresznyével kereskedett. - -Itt jártam meg legjobban. A matróna rámutatott a kezemben tartott -tizforintosra s igy rivalt rám: - -– Ha az ur igaz uton jutott a vagyonához, váltassa fel másutt. Engem nem -csap be senki. - -Le kellett mondanunk a cseresznyéről is. - -Nem beszélem el összes kalandjainkat. Esti féltizkor holtra fáradva, -étlen-szomjan érkeztünk meg a Hajléktalanok menhelye elé. De itt sem -leltünk bebocsáttatást. A felügyelő megvizsgálta ruhám szövetét, s -kijelentette, hogy az intézetbe csak oly egyének tehetik be a lábukat, a -kik gavalléroktól levetett, kifogástalan angol ruhákban jelentkeznek. - -Hogy mégis fedél alatt tölthessük az éjszakát, s hogy étlen-szomjan el -ne vesszünk, csalárdsághoz kellett folyamodnunk. Felültünk a tizenegykor -induló hajóra s utra keltünk Mohács felé. A csel sikerült; a hajón -komoly utasoknak néztek bennünket. - -Reggel kilenczkor megérkeztünk Mohácsra. - -Ezek után a következőket kérdem: - -1. Mit csináljak én itt Mohácson reggel kilencz órakor? - -2. Miképpen, mily pártfogók révén lehetne kieszközölni, hogy a mohácsi -koszt után a székvárosi kosztot is megizlelhessük? - -3. Minő biztositékokat kell nyujtanom a czélból, hogy Mohácsról -visszatérőben a székvárosban legalább egy éjre meghálhassunk? - -4. Mely hatósághoz folyamodjak annak kegyes engedélyezése végett, hogy -hugom a világváros területén szemét állandóan nyitva tarthassa? - -Szives távirati válaszukat kérve, maradtam Mohácson, junius 30-án. - -Kész szolgájuk: _Szilvai Tódor._ - -A „Krajczáros Ujság“ felelete igy hangzott: - -Szilvai Tódor, Mohács. Sorsjegyét nem húzták ki. - - - - -AZ ARÉNÁBAN. - -Feküdni a fűben órákig, – nézni felhők imbolygását, – gondolattalanul, -szellő-átjárta, üres fővel bámulni bele a nyugalmas, a béke-adó kékségbe -– ó, mily boldogság!… Ellenben júliusban is itt maradni, ábrándozni az -őserdőkről, és csinálni tovább a czivilizácziót – ó, mi szomorú! - -Szó sincs róla, ilyenkor kissé soványak a czivilizátor örömei. A hatóság -azt panaszolja ugyan, hogy a fővárosi ember ilyenkor nagy mulatságot -talál a vizpazarlásában, de végre is, egész nap nem lubiczkolhat a -vezeték drága nedűjében, csak azért, hogy sikeresebben bosszanthassa azt -a tiszteletreméltó hivatalt, a melylyel egy egész város kötekedik. -Előbb-utóbb ráun az ember minden élvezetre, még a vízpazarlásra is. - -És aztán kevés a válogatás. - -Az igénytelenek, a kik nem szeretik ugyan a port a városon belül, de -szivesen beveszik odakünn, választhatnak a Stefánia-út élénksége, meg a -Gólya csöndje között; a bátraknak, a kalandos szelleműeknek, kiket nem -rettent az úti fáradalom, ott a zugliget; a distinguáltak, a kiknek -versenyre képes a fehér mellényük, benézhetnek a kioszkba; a -vadászatkedvelők kiköthetnek a Szunyog-szigeten; az epikureusok, a kik a -természetet nem tudják sör és kugli nélkül elképzelni, kirándulhatnak a -Gellért magasabb régióiba… de annak a tömegnek, a mely kicseppen -valamennyi ilyen kategóriából, nem marad egyéb nyári öröme, mint a -színkör, polgárias költészetével, s nem épen polgárias kényelmével. - -Volt idő, a mikor a színkörbe csak olyan ember kukkantott be, a ki már -éppenséggel nem tudott hová lenni. Esztendők hosszú során át volt ott -akárhányszor: jó társulat, jó műsor, elevenség a színpadon, sőt közönség -is a kulisszák mögött; hanem a nézőtéren, ott ugyan nem volt sokadalom -sokáig. És évről-évre hatalmasabb ellenségévé lett ennek a szegény -bódénak: a szerencsétlen multja. Egész sorát lehetett megnevezni azoknak -az igazgatóknak, a kiket éppen csak az buktatott meg, hogy az aréna -olyan szerencsétlen hírben állott, mint valami középkori ó-torony, vagy -a meredékek szélén álló „szeretők keresztje“, a hol rövid idő során -százan és százan törték ki a nyakukat. Hogyan és mikor keveredett a -színkör efféle szomorú hírbe? – ki emlékeznék rá? Annyi bizonyos, hogy -sok, sok éven át az egész itthon nyaraló Budapest szemében csak az a -gyászos emlékü hely volt, a hol minduntalan új, de mindannyiszor -kétségbeesett színészek küzködnek a fátummal, hiába. A legújabb -világváros igazi közönsége nem is kérdezte: lehet-e ott vigan tölteni az -estét? – tájékára se ment, mint a hogy jómódú ismerősök kikerülik a -szegény özvegy asszonyokat, kiket már látniok is kellemetlen. A -népszinházi habitué, a ki sóvárog az operett után, meg volt győződve, -hogy ha az arénába tévedne, a nézőtért üresen találná; tehát: a mikor -már nem tudott meglenni színház nélkül, kirándult Új-Pestre. Hiába, az -ember társas-állat; seregestül jár és seregestül költözik odább. Mit -keresne a színkörben az eltévedt útas? Hisz ez a bódé elátkozott kastély -hírében áll! - -Azaz hogy csak állott. Mert egy szép napon (miért? hogyan? – nem tudni) -beállott a kedvező fordulat. Egy este azok a vállalkozó szellemek, a kik -a forróság elől bemenekültek a színkörbe, hogy legalább lássák a szellős -toaletteket, ha már maguk nem járhatnak kellőleg könnyeden, -meglepetéssel tapasztalták, hogy a nézőtér tele van emberrel. Nem -kitömött bábukkal, hanem valóságos emberekkel. Mindnyájan, a kik ott -voltak, láttára a többieknek, olyan álmélkodással tekintgettek körül, -mint az arab rege Hassan-ja, a ki a varázsló palotájába férkőzve, száz -és száz Hassant pillant meg maga körül. „Nini, ott is egy Hassan! Amott -is egy!“ – szólalt meg bennük a csodálkozás, a hogy ráismertek kávéházi -szomszédaikra. „Hát nem csak én vagyok itt, hanem ezek is! Milyen -különös!“ Ha véletlenül Hongkongban találkoznak, nem örülhettek volna -jobban egymásnak. És azóta a babonának vége. - -* - -Egy ismerősöm, a kinek a paradoxonait gyakran idézem, _Szép Helena_ -előadása alatt mellettem ült az arénában. Egy darabig nem ügyeltünk -egymásra; egyszerre azonban (míg a színpadon a két Ajax bukfenczezett) -hozzám fordult: - -– Híszi-e: ez az operett engem álmodozóvá tesz?! Kevés operettel vagyok -így, de ez az egy igazán megzavar. Hóbortos ötletek morózus -gondolatokkal váltakozva kóvályognak a fejemben. - -Előadás után számon kértem: magyarázza ki magát. - -Ilyenformán felelt: - -– Ránk nézve, a kik akkor voltunk fiatalok, vagy fölserdülő legények, -midőn _Szép Helena_ világra szóló sikereit aratta, – ez az operette egy -darab emlékezés. Hisz ön tudhatja, volt a világon egyszer egy Szép -Helena-korszak. Első benyomásaink között okvetetlenül ott találjuk -egyik-másik románczát. Mindnyájan átéltünk egy időt, mikor a világ -legtöbbet emlegetett embere Offenbach volt. Akárhányan vagyunk, a kik -nem _Télémaque_-ból tanultunk francziául, hanem a divatos operettek -kupléiból, s akkortájt e helyett: „Calypso ne pouvait se consoler du -départ d’Ulysse“… ilyen fordítási gyakorlataink voltak: - - Au mont Ida trois déesses - Se quérellaient dans un bois… - -A Bossuet beszédei helyett a _Kékszakállú herczeg_ dalát tanultuk meg -szó szerint: - - Je suis Barbe-Bleue! O gué! O gué! O gué! - Jamais veuf ne fűt plus gai! O gué! O gué! O gué! - -Abban az időben, mikor benyomásaink a legfrissebbek, Offenbaché voltunk. -Talán mert így volt a divat, talán mert így kivánta lelki szükségletünk. -S mivel akkor rajongtunk érte, mindenkorra más szemmel fogjuk nézni ezt -a kicsapongó, pazar szellemet, mint az a hideg nemzedék, mely csak az -imént nőtt fel, vagy az az érzéketlen népség, mely gyermekeinkből fog -majd felcseperedni. A mi engem illet, örökre lelkesedni fogok -_Helená_-ért. Mindig el fog andalítani ez a finom, vidám muzsika, s öreg -napjaimban is meg fog kaczagtatni ez a hóbortos szöveg, ez a senkit, -semmit se respektáló óriási blague, a melyben két tiszteletlen, gúnyos, -éles elme fittyet hány a világon mindennek, a mit valaha ember szentnek -tartott. Én már javíthatatlan vagyok. - -De – így keletkeznek a morózus gondolataim – teljes tudatában vagyok -annak, hogy rám férne a javítás, a mint ráfért volna arra a korra is, -mely a _Helenát_ termette. Bizony nyegle, kicsapongó, hazug, aranyfüstös -egy korszak volt – mily kár, hogy elmúlt! Mert vidámabb volt, mint a -miénk. Óh, Szent Nemzetgazdaság! - -És emberem éktelen káromkodást hallatott. - -– Azóta nem is termett több operette. _Orpheus_-on, a _Gerolsteini -nagyherczegnő_-n és _Helená_-n kivül egy sem érdemli meg az operette -szép nevét. Offenbach óta egy operette-szerző sem produkált egyebet, -mint karmesteri csilingeléseket vagy értéktelen, üres, halva született -operákat, melyek csak a jockey-k és a lakájok zenei érzékét -csiklandozhatják; Meilhac és Halévy óta egy libretto-iró sem ütött össze -egyebet, mint idomtalanságot és hígvelejüséget. Mennyi a szellem ebben a -_Helená_-ban! Mily örömöt lelhet (még a görög műveltségen táplálkozott -lettré is) a pogány világnézet, az Ananke, az olympiai játékok stb. -finom paródiáiban! Látni való, hogy ezek a libretto-készítők az -Institut-be igyekeztek, mig a maiak csak a tébolyházak felé gravitálnak. -Milyen génie ez a Halévy! Fulladt volna meg a bölcsőjében! - -(Rá se néztem. Hozzá szoktatott már az efféle fordulatokhoz.) - -– Mert a Halévy szelleme, egyesülve az Offenbach genialitásával, több -kárt okozott a világnak, mint utánzóik összes lelki nyomorusága. - -(Ejha! – szóltam. De nem hallgatott rám. Megeredt a szava, valamint a -patak.) - -– Ötven év óta semmi sem okozott nagyobb kárt a közerkölcsiségnek, mint -az operettek eme chef-d’oeuvre-jei. Ugy mosolyog, mintha locus communist -mondtam volna. Máskép gondolom a dolgot. - -(Dehogy mosolyogtam!) - -– Gondolja csak át ezeknek az operetteknek a tartalmát. Mindaz, a mi -tiszteletreméltót csak ismer, kifigurázva bennök. Helena nevetségessé -teszi a királyságot Agamemnonban és a hülye Menelausban, a papságot az -alávaló Calchas-ban, a hadsereget a „türhetetlen“ Achillesben, a -_Nagyherczegnő_ a nemzetiségi eszmét a gerolsteini államszervezetben, az -arisztokrácziát Pál herczegben, a kit pofonokkal nevelnek előkelővé. -Helena maga, a királyi felség, csak egy kis „cascadeuse“, _Orpheus_-ban -az Olympus lakói kankan-t járnak. Nevetséges ezekben az operettekben -minden, a mit az emberek évszázadokon át respektáltak: az államfő -hatalma, a vallás, minden felsőbbség, – nevetséges a hitvesi hüség -(Orpheus), a férj joga (Helena), – nevetséges a mitológia, Homér, sőt a -Szépség is! A Szépség, melynek a nevetséges Homér az Iliász harmadik -énekében oly gyönyörü monumentumot emelt, abban a pár sorban, a hol a -trójai öregek Helena láttára bevallják, hogy: ezért az arczért érdemes -végig szenvedni a háborunak minden nyomorát. - -(Közbe akartam szólni, hogy talán Halévy is jó véleménnyel van a -Iliászról, – de a fejemre zuhogó szóárt nem tudtam feltartóztatni.) - -– Ne felejtse el, hogy a közönségnek épp a legkönnyebben befolyásolható -része az, a mely a szöveget minden részletében megfigyeli: a nép és a -gyermekek. Azok gondolkoznak, kérődznek legtovább a hallott szövegen, a -kik a blague-ot legkevésbbé tudják ellenőrizni. Azok következtetnek -belőle legtöbbet, a kikre nézve a legveszedelmesebb. Sem az alsóbb rendü -néző, sem a gyermek nem megy haza a szinházból tanulságok nélkül. -Ezekből az operettekből szép tanulságot szerezhet, ha látja, hogy olyan -személyek, a kiket az iskolában respektálni tanult, a szinpadon csak -ostoba vagy aljas szerepet játszanak. Ugyancsak erősbödni fog benne a -felsőbbség iránti tisztelet! Láthatta, mily eredményekre vezetett -Francziaországban az operette leczkéje: a derék nép belátta, hogy a rend -nevetséges, s most már Boulanger kell nekik! - -Várta, hogy én is mondjak valamit; belém akart kötni. - -– De hisz a felsőbbséget kritizálták mindenféle módon, és minden időben, -fogja ön mondani. Igaz, megirtak róla mindent, a mi csak képzelhető, a -kritikáktól kezdve a rágalomig; gonosznak, jogtalannak, nem bánom: -rettenetesnek festették, de mindez csak gyerekség. Nevetségesnek az -operett: _Helena_ et consortes mondották először. Azok csak gyülölséget -szitottak, az operett megvetést keltett iránta. S a nevetség biztosabban -öl, mint a gyülölet. Most, most csak Boulanger kell nekik; bizony -mondom, ha Offenbach még vagy tiz olyan remeket ir, mint _Helena_, -Louise Michelt és az anarchiát követelnék. - -Nem állhattam meg: közbe kellett szólnom. - -– Ön Louise Michelhez téved – Szép Helénától! - -– Hagyjon már egyszer engem is szóhoz jutni; hisz fogalma sincs róla, -mit akarok mondani! - -Az ijedtségtől elállt a szavam. Hát mindez csak bevezetés volt! - -De rövidebben végezte, mint előre gondoltam. - -– Mindez, a mit mondtam, még hagyján. Offenbachnak, Halévynek, ennek a -szépséges _Helená_-nak legnagyobb büne az, hogy utánzókat kreáltak, a -kik különben csizmát foltoztak volna. A mai operett, szellem és zene -nélkül, folytatja a rombolás müvét, és már nemcsak a felsőbbség, hanem -az alap, a társadalom alapja ellen. Ezek az elcsapott kántorok és -hangjegymásolók, a kik a mai operetteket kalapálják össze, nem mervén -nevetni a felsőbbséget (a théma nem uj és nem is csábitó), nevetik -azokat az eddig respektált elveket, melyek mindekkoráig a társadalmi -egyensulyt fentartották. Megvetést csepegtetnek a népbe és a -gyermekekbe, suttyomban, lopva, de nem kevésbbé biztosan, minden oly -szent hit és elv iránt, a mi az embereket összetartja: nevetségessé -teszik az Erkölcsöt. Nem a sikamlósságukban van ezeknek a -pseudo-operetteknek a veszedelmessége, a mint oly gyakran panaszolják, -hanem a tiszteletlenségükben, abban a silány kaczajban, melylyel a -legkomolyabbat emlegetni merik. Megengedem, hogy soha operettben nem -hangoztattak olyan elméleteket, mint a minőket mindenki olvas komoly -könyvekben, vagy a minőket mindannyian megnézünk öt felvonásos -drámákban. De bármily czélzatuak is ezek a könyvek, vagy ezek a drámai -müvek, komolyan tárgyalják a komolyat és nem teszik megvetés tárgyává a -szent ideákat mint az operett, hasonlóan ahhoz a hindu bölcsészhez, a ki -minden nagy metafizikai kérdés hallatára, s az összes emberi nyomoruság -hallatára csak: nevetett. A mi engem illet, mélységesen utálom ezt a -nevető bölcsészetet, a melyet ezer és ezer szinházban minden este -föltálalnak három felvonásban, tánczczal, örömére a kocsisoknak. És ez a -bölcsészet soha sem születik meg _Szép Helena_ nélkül. – Különben -megvallom, hogy ma este igen jól mulattam. - -És fütyölni kezdte _Helená_-ból: - - – Oh, ez csak álom! Ez csak álom! - -(1887.) - - - - -SYLVANA. - -Én még láttam néha. Érett teli, barna szépség volt; olyan arczczal, a -melyet a szobrászok örömének lehetne nevezni, és olyan idomokkal, a -minőkről a nagyon fiatal legénykék, meg a vétkes öregek szoktak -álmodozni. A profilját, azt többet dicsérgették; valóban csak antik -kaméákon lehet látni olyan vonásokat, mint az övéi voltak. De arcza -szépségénél sokkal inkább szemet szurt alakjának a pompája, formáinak bő -tökéletessége. - -Valóságos huszár volt az asszonyok közt; olyan feltünő alak, a kit észre -kellett venni száz asszony között is, a kiknél mindnél asszonyabbnak -látszott. A mint a Bois de Boulogneban a gyémántjait szellőztette, s -kis, könnyű kocsijában meghurczoltatta szép, lomha testét, hasonlóan egy -pihenő Dianához, a ki most csupa kényelem, de a kiről leolvashatni, hogy -a lustálkodás óráin kivül aczélos mozdulatai vannak: ugy tünt fel, mint -egy gyönyörü nőnemü masina, mely mintha csak arra volna teremtve, hogy -valóságra váltsa a szertelen kivánságok ábrándképeit. Szép volt, s -minden szépséggel teljes, akár a svájczi kártyákon a Nyár. És sokkal -több lélek nem is sugárzott le az arczáról, mint erről az emlitett szép -képről, mely a polgári életben, ha nem csalódom, arra van hivatva, hogy -a tök felsők s a tök királyok veszedelme legyen. - -Akkoriban nem volt semmiféle szinháznál; a párisiak meg tudtak lenni az -ő művészete nélkül. Úgy mondták, ez a müvészet soha sem emelkedett felül -bizonyos, szerénynek nem mondható középszerüségen. Amint hogy őt nem is -valamely isteni szózat küldhette a szinfalak világába, hanem inkább az a -bölcs belátás, hogy a szépség is jobban észre vevődik gázvilágnál, mint -a véka alatt. Az ő szépségét hamar észre vették: volt része tapsban, -ünneplésben is. Ha a játéka nem is szántotta az eget: a toalettjei, meg -a gyémántjai hatottak, mint hatnak egyéb szinházi látnivalók. Persze, az -effélével hamar be lehet telni. - -De a pihenő Diana, aki pedig nem szorult rá, hogy néhány száz frankért -havonkint Theramenes elbeszélését hallgassa, visszasirt a szinfalak -közé. Talán megszokta a tapsot meg a szinpadi bokrétákat, talán a -hervadás idején még inkább szomjazta az ünnepeltetést, mint annak -előtte; elég az hozzá, minden követ megmozgatott, hogy szinpadot -találjon a maga impozáns középszerüségének. Természetesen, be is telt a -vágya; tehetséget még nem lehet pénzen vásárolni, de szinpadot igen. És -Sylvanának volt pénze rá, hogy megvehesse a legnagyobb szerepeket, a -melyek, mint ismeretes, egyszersmind a leghatásosabbak. - -Végre a nagy sugó azt mondta: „Csitt!“ A mulató Páris ismert figurái -közül egyszerre csak eltünt a Sylvana hatalmas alakja; valami -gyerekbetegség ölte meg szegényt. Valószinü, hogy mint jó keresztény -halt meg; gavallérjaitól, a kik közül többen fölvitték származásukat -egész a keresztes háborukig, alkalmasint megtanulta, hogy a vallásosság -uri és igen illedelmes dolog. És, ki tudja, ez a megtestesült számitás, -akinek az élettörténete abból állott, hogy felváltotta önmagát minden -elképzelhető értékre: ékszerekre, pénzre és toalett-czikkekre, ez a -józanság, mely sohase érezhetett szenvedelmeket és csalódásokat, ez az -asszonnyá vált gyomor, meglehet, élete utolsó órájában egész komolyan -imádkozott érte, hogy odaát ne osztakozzék a szegény ördögök sorsában, -hanem lehető kényelmes páholyból nézze a páriák vezeklését. - -Gyermek, férj, szerető, barát aligha ritt utánna, legfeljebb a bankárja. -És hamarosan el is felejtették, mint egyéb horizontale-okat szokás. -Mintha bizony nem lett volna legpompásabb virága annak a különös -flórának!… De aztán megjelent egy könyv, mely még egyszer felfrissitette -az emlékezetét. - -Lapozgassuk egy kicsit ezt a könyvet. - -Ez a könyv egy katalógus, mely Sylvana értéktárgyainak a leirását -tartalmazza. Mert bármilyen kitartással igyekezett is a szép és értékes -tárgyak muzeumává tenni a lakását, ennek a muzeumnak végre is szét -kellett kallódnia; ha egész életében nem is volt egyéb gondolata, csak -az, mint a hollónak: kaparni, a drágaságait bizony nem vihette el -magával. S ezek a drágaságok végre is dobra kerültek a Hotel-Drouotban. - -Ebben a palotában mindennap árvereznek, de ott sem mindennap látni -hasonló gyüjteményt. Volt a Sylvana hagyatékában minden, mint a jó -boltban. Épületes dolog kissé keresztül futni rajta, mi az, a mit a -katalogus hirdetett. - -Mindenekelőtt persze az ékszerekről szól az érdekes könyv. Volt a -hagyatékban gyémánt- és gyöngynyakék tuczatszámra, gyémánt- és -gyöngy-melltü, mégegyszer annyi. Aztán egy sereg gyürü, láncz és -karperecz. Továbbá órák, médaillon-ok és egyéb csecsebecsék, mind -aranyból, drágakövekkel kirakva. Majd egy tenger értékes semmiség, egy -kis ékszeres bolt, melynek a leltára legfeljebb a zálogházasokat -érdekelhetné. De nevezetes ebben a fejezetben: husz arany bonbonnier és -rokoko-stilben készült puderes-skatulya, a czigaretta-szelenczék és -hasonlók, melyek rég elköltözött nagyurak és nagyuri nők arczképeivel -vannak diszitve s elárulják, hogy valaha családi-ereklyék lehettek. - -Második fejezet. A másfélszáz aranytárgy után az ezüstnemü következik -sorra. Mindenféle szerviszek, mindenféle stilusban, az összes Lajosok -korszakainak különböző izlésére vallva. Szerviszek teának, kávénak, -csokoládénak, gyümölcsnek, csemegének, több tuczat ezüst evőeszköz és -egy kristály-szervisz, ezüst diszitésekkel; serlegek, carafe-ok, kannák -és toute la lyre. Aztán a mosdó asztal kincsei… de ebben a fejezetben a -legnevezetesebb az, hogy az ezüstökre rá vannak czizelálva Sylvana -udvarlóinak a családi czimerei. - -Uj dal. Ismét szerviszek, itt már porczellánból. Minden szervisz hatvan -darabból. Sèvres drágaságai, porczellán-szobrok, japán vázák és fali -tányérok. Harmincznégy festmény; egy tuczat legyező akvarellekkel. -Bronzok, gyertyatartók, kandeláberek. Következnek a butorok. Ezek rózsa- -és mahagóni fából valók; minden darab egy-egy müremek. A katalógus -többet mond róluk, mint a mennyit a müvészettörténet fog mondani -urnőjükről. Kincsek szőnyegekben, csipkékben, függönyökben. Végre a -ruhák. A leltár összeállitója szerint a müvésznőnek kétszáz velenczei -csipkével diszitett inge, háromszázötven himzett batiszt kendője, ötszáz -pár selyem harisnyája és juponja volt. A ruhatár százötven bársony és -selyem öltönyből s husz köpenyből áll. Ágynemüekben sem volt szegény. -Hatvan himzett lepedője és száz párnája kerül árverésre. - -A katalógus nem teszi hozzá, de valószinü, hogy az utóbbiakon már a -saját családi czimere látható. Egy égő sziv, ezzel a körirással: A kis -ajándékok tartják fenn a nagy barátságokat. - -* - -Sylvana az elvek embere volt: a személyek kérdésével nem igen törődött. -Valószinüleg jobban kedvelte az igazhitüeket, de nem vetette meg a -szaraczéneket sem. Mégis valamelyesképpen ő is disztingvált az emberek -között, a szerint, hogy mily mértékben becsülték meg az ő jelmondatát, s -volt egy ember, a kit külön hely illet meg a Sylvana életrajzában. - -Ez az ember a jónevü Bourbon családból származott. Kellemes, nyájas öreg -ur volt, aki borzadt a családjára nézve oly kedvezőtlen politikától s -egész életén át inkább csak a derüs szemlélődésre szoritkozott. -Változatosság okáért, s hogy nevét ő is arany betükkel vésse be Klió -márványlapjára, megirta öt kötetben egy ősének többé-kevésbé szerencsés -hadi müveleteit, s ezérte nem a titkárját választották be az akadémiába, -hanem őt magát. A kiváló történetiró különben értékük szerint becsülte -az örökségéül jutott szép dolgokat, a porczellánt meg tudta -különböztetni a bronztól s nagy amatőr hirében állott. Egy nagy -amatőrnek persze értenie kell a szinpad ékességeihez is. Szóval igen -kitünő öreg ur volt, a kinek, majd elfelejtettem legjelesebb -tulajdonságát, nevezetesen azt, hogy övé volt Francziaország legnagyobb -vagyona. - -Ennek az urnak a családi czimere a lehető legsürübben szerepel a Sylvana -kis ereklyegyüjteményében. A kiváló történetiró családjában a bőkezüség -már hagyomány, s ugy hiszem, őse volt az a nemes ur is, akiről Tallemant -des Réaux beszél. Az emlitett nemes ur egy éjszaka véletlenül egy -udvarias utonállóval találkozott, de legnagyobb sajnálatára nem volt -birtokában se az órájának, se egy hitvány maravédinek. Ellenben másnap -magához rendelte az utonálló urat és bőségesen kárpótolta, nehogy ez -elmondhassa, hogy a mikor hozzá folyamodott, sajnos, hiába fáradt. Ez a -kis románcz, melyben az utonálló urias bizalma különösen tetszetős, -kellőképpen jellemzi az egész családot egészen a kiváló történetiróig. - -A fölötte kitünő öreg ur bizonyára igen szeretetreméltó ember volt, de -hát: „a kis ajándékok tartják fenn a nagy barátságokat.“ S Sylvána -megbecsülte még a mosdó eszközöket is, ha ezek czizelált ezüsttel voltak -diszitve s nem szükölködtek családi czimer nélkül. Viszont, a kiváló -öreg ur ősi, bebalzsamozott hirneve megkivánta, hogy pártfogói -hajlandóságait ne holmi kóbor virágárus lányokkal, hanem kiváltképpen a -müvészeteket képviselő szép asszonyokkal szemben érvényesitse, s Sylvana -abban az egy dologban csakugyan hasonlitott Arnould Zsófiához, hogy -szive tárva volt az efféle hajlandóságok előtt. - -Egy pillanatra ugy tetszik, mintha a szegény embereknek helyeselniök -kellene az efféle megalkuvásokat. Végre is, ez az első kisérlete a -progressziv adó behozatalának. Az óriási tőke, mely pártharczok, -vallás-változtatások, birtok-elkobzások s országos alkuk révén verődött, -halmozódott össze, az állampénztár megkerülésével ugyan, de megint csak -visszakerül a nép közé, melynek a verejtékéből keletkezett. Csakhogy – -ó, iróniája a sorsnak! – az arany uj, de ismét csak szennyes medret ás -magának. A tékozló, erőtlen kezekből szerte hullott vagyon olyan -elemeket istápol, melyek maguk sem életre valók. - -A munka gyümölcse visszaszáll a nép közé, de olyanoknak örökébe jut, a -kiknek a jóléte már bünben fogantatott. S valószinüleg, ehhez képest, a -szegény emberek egy cseppet sem örülnek ennek a kisérletnek, mely a -progressziv adót ilyen módon akarja valósággá tenni. - -* - -Már régóta távoznak a kecses rokoko-istenségek. Sylvana körülbelül az -utolsó Lais volt, a kinek a puderes haju Ámor akvarellekkel diszitett -legyezőket és velenczei csipkéket nyilazott össze. A kellemes öreg urak, -akiknek nincs egyéb dolguk, mint megirni öt kötetben az ük-nagybátyjuk -hadi müveleteit, egyre kevesbednek s amennyiben tovább virulnak, olyan -zsugoriakká válnak, akár csak a legközönségesebb szaraczén. Ámor… Ámorra -nem lehet ráismerni többé. Ámor konvertál, alkuszik és garasoskodik. - -Egygyel több a legenda, melynek, immár vége mindörökre. Ó szegény, -kecses, puderes haju istenségek! Ó, kellemes maniére-ek! Ó, kedves -kultusza a szép dolgoknak! - -Szó sincs róla, éjjelente sok kis polgárasszony áll a mosóteknő mellett, -s még többen egész nap futnak, fáradnak, vagy hurczolják fel s alá -köhőgős gyermekeiket, hogy becsületben és egészségre neveljék fel őket. -Szó sincs róla, a tisztességes leányok, a kiknek a szeme megromlott, mig -a Sylvana csipkéit készitették, szintén emberek. Szó sincs róla, sok -nyomoruságon lehetne segiteni, ha nem volna olyan szép szenvedély a szép -dolgokat összegyüjteni. És mégis kár, ó Sylvana, hogy nem maradsz meg -hirmondónak ebből az elmult világból, hogy nem maradsz meg örökkön, mint -egy szép szobra a modern Vénusznak!… A jövő emberei nem fogják elhinni, -hogy a mult milyen ostoba volt, nem fogják elhinni, hogy volt egy idő, a -mikor minden kitelt az emberi önzéstől. - -(1892.) - - - - -DIÁKHALÁL. - -A legelső szép tavaszi napon két kis diák kiment az erdőbe, hogy – -meghaljanak. Az egyik revolvert vett elő, lelőtte a másikat, aztán -megölte magamagát. Azért szövetkeztek a halálra, hogy erőt meritsenek -egymás jelenlétéből, s az utolsó perczben el ne menjen a bátorságuk. Egy -kissé nehezökre esett az élettől megválni, de meg kellett halniok, mert -féltek a vizsgálattól. Abban az esztendőben ők kezdték meg a sort. Ez a -sor évről-évre ugyanakkora. Mire az iskolai értesitők széthordják a -világba a tanár urak ad hoc készült elmefuttatásait: Magyarországon -huszonöt-harmincz kis diák dobja el magától az életet, azért, mert félt -a vizsgálattól, vagy mert megbukott a vizsgálaton. - -Milyen oktalanság! Vagy ha ugy tetszik: micsoda idegesség! Hogy -meneküljenek a sokkal csekélyebb rossztól, mindjárt a legnagyobb rossz: -a nihil karjaiba vetik magukat! Mi történhetett volna velök? Megbuktak -volna; egy évvel későbben jutnak a kenyéradó pályára; dorgatóriumban -vagy még keményebb megfenyitésben részesülnek; szomoruságot okoznak -szüleiknek; mesterségre adják őket; katona-iskolába kerülnek vagy más -helyre, a hol ugyancsak meg kell szenvedniök korábbi mulasztásaikért. De -hát micsoda mindez az ultima ratio-hoz képest! Milyen csekély ellentálló -képesség! Milyen sötét oktalanság! - -Vannak, a kiket a statisztika mindennel megvigasztal. Ezek a -következőképpen okoskodnak: Ha Magyarországon évről-évre elveti magától -az életet huszonöt-harmincz diák, s ez a jelenség minden esztendőben, -csaknem azokat a számokat mutatva, ismétlődik: akkor ennek igy kell -történnie, akkor ebbe bele kell törődni. Sebaj. Hadd hulljon a férgese! -A gyönge hull el, a csekély ellentálló képességü, a leghanyagabb, a -tanulásra nem való elem, a salak, mely ugy se volt életrevaló. Nincs az -a szükséges intézmény, a melynek ne volna ilyen csekély ezrelék -áldozata. A villamos több emberéletet tapos el. Pedig a villamosra nincs -olyan nagy szükség, mint az iskolára. Az iskolának sokkal, de sokkal -több áldozatot is meg lehetne bocsátani. S ezekért az áldozatokért nem -nagy kár; az életben épp oly hasznavehetetleneknek bizonyultak volna, a -milyen élhetetlenek voltak az iskolában. - -Ezzel az okoskodással, mely törvénynek állitja a jelenséget s -hitágazattá teszi a statisztikát, mindent be lehet bizonyitani; azt is, -hogy minden, a mi történik, jól történik, jobban már nem is -történhetnék. És ez nem igaz. Ha igaz volna: akkor értelmét veszitené -minden emberi erőfeszités s nem maradna okosabb tennivaló, mint -enni-inni, már a kinek van mit, aludni és várni, mig egy nagy földrengés -vagy más kataklizma végez a világgal. Szerencsére senki se hiszi ezt s a -kik a statisztikát megfellebbezhetetlen törvénynek állitják, ezt csak -jóravaló restségből teszik. Mindenesetre kényelmesebb egyszerüen -megnyugodni, mint a baj gyökeréig ásni s küzdeni a rosszal, a hogyan -tudunk. - -Pedig hát senki se bizonyithatja be, hogy ha Magyarországon -esztendőről-esztendőre huszonöt-harmincz öngyilkosság történik az -iskolákban, ennek igy kell történnie, s hogy ebbe bele kell törődni. -Mindenekelőtt nem szabad kicsinyelni a dolgot. Gondolkozzunk az -„elveszett anyag“-ról akármiképpen, kétségtelen, hogy minden kis diák -élete: érték, s minden emberélet hasznos lehet valamire. Ha ez a „salak“ -az iskolában nem tudott érvényesülni, mert nem volt odavaló, ebből nem -következik, hogy később, az életben se érvényesült volna. A villamossal -való hasonlat se találó. Ha a vigyázatlanságból történő emberhalálokat -nem tudjuk meggátolni: ez a kikerülhetelen végzet, az elemi csapás. A -diákhalált semmi ilyen végzetes nem előzi meg. Ezek a szerencsétlen -gyermekek semmiért, ok nélkül halnak meg; csak azért, mert ferde a -gondolkozásuk. Nem tudni, nem is valószinü, hogy ez a ferde gondolkozás -szintén afféle végzetszerü valami volna, a mit már ugy hoztak magukkal a -világra. Ellenkezőleg, a dolog természetéből azt következtethetjük, hogy -ferde gondolkozásuk szerzett valami, s azt az oktalanságot, mely az -öngyilkosságba üzi őket, csak beléjök nevelték. - -Sokan – s ez a megjegyzés bizonnyal figyelemreméltó – arra utalnak, hogy -nagy igazságtalanság a szóbanforgó esetekért pusztán a nevelés mai -rendszerét s a szegény tanárokat okolni, a kiknek sokkal több bajuk és -gondjuk van, semhogy még erről is ők tehetnének. Végre is nem -foglalkozhatnak minden egyes növendékükkel annyit, hogy lelkükre olyan -befolyást gyakorolhatnának, mely ezeket az eseteket kizárná. Az illetők -figyelmeztetnek arra, hogy azelőtt nem igen fordultak elő hasonló -esetek, s erre támaszkodva azt vitatják, hogy a baj oka: tisztára a -korszellem. Az általánosan megromlott, léha világnézet, a rettenetesen -elterjedt idegesség, a kötelesség-érzet eltompulása, az ideálok -elhanyagolása, s főképpen az elpetyhüdt szervezetek fátuma: a csekély -ellentálló képesség, melyet a szerencsétlen gyermek a szüleitől örököl. - -Ebben a megjegyzésben van igazság, de a következtetés téves. Igaz, hogy -a „korszellem“ kedvez ennek a bajnak és sokkal nagyobb számban -produkálja az alkalmas médiumokat, mint a régi jó világ egészségesebb -szelleme. De először is a korszellem s az ennek megfelelő csekély -ellentálló képesség ezt a jelenséget magában még nem magyarázza meg; a -léha világnézet, az ideáloktól való eltávolodás s az élvezet -kultuszainkább azt hozná magával, hogy a degenerált egyén jobban -ragaszkodik az élethez s ennek materialisztikus örömeihez, mint az -ideáloknak és a kötelességeknek élő, erősebb legény. A baj terjedését a -korszellem csak megkönnyiti, de magát a bajt más idézi elő, mint a hogy -a rossz ivóviz terjeszti a járványt, de magát a tifuszt egy baczillus -okozza. S aztán, ha a korszellem csakugyan melegágya ennek a bajnak, -ebből nem az következik, hogy a régi jó világról sóhajtozva s jobb -erkölcsöket prédikálva a pusztában, tegyük össze szépen a kezünket. -Ellenkezőleg, az következik, hogy számolni kell a kedvezőtlen -konjunkturákkal, a mi ellen egyelőre semmit se tehetünk s annál -fokozottabb erővel kell küzdeni a baj ellen. A kiknek ezen a téren -feladataik vannak, kettőzött buzgalommal teljesitsék a kötelességüket. - -S a baj alapokát igenis az iskolai nevelés mai rendszerében, vagy -inkább: ezek végrehajtóinak, a tanároknak egy tévedésében, vagy legalább -is figyelmetlenségében találni meg. Világos, hogy nem a tanárok -összeségéről, még csak nem is többségéről van szó, csak egyesekről, a -kik annál inkább felelősek. Mert a hiba onnan ered, hogy az ilyen tanár -megtéveszti a gyermek gondolkozását s olyan ideákat csepegtet növendékei -lelkébe, a melyek az iskolai rend czéljaira talán alkalmasak, de -megzavarják az életről való fogalmaikat. Az ilyen tanár maga is -tévedésben él, s ha oktalanul tulságos, az igazán komoly dolgokhoz mérve -aránytalan fontosságot tulajdonit az általa propagált szerény -ismereteknek s ezek életreszóló jelentőségének, továbbá, ha még nagyobb, -szinte nevetségesen tulzott fontosságot tulajdonit a pedanteria apró, -praktikus vagy impraktikus, szerencsés vagy szerencsétlen szabályainak: -a tévedése menthető, mert hiszen ez a mesterség, az ismeretek és a -regulák kicsinyességeivel való állandó foglalkozás könnyen egyoldaluvá s -félszegen gondolkodóvá teszi a nem éppen erősfejü embert. De milyen -kártékonnyá válhatik ez a menthető tévedés! S mennyire kitünik itt a jó -tanár értéke! - -Ne magyarázzunk ki mindent a korszellemmel, hanem szivlelje meg a tanár -ezeket a gyakori jelenségeket, a melyek egy kis belátással és egy kis -munkával kiirthatók, s a melyek, ha mindenki nemcsak félig-meddig, vagy -nem fonákul, hanem ugy teljesitené kötelességét, a hogy kell, a hogy -helyes: egyáltalán nem fordulnának elő. Szivlelje meg a jó tanár, hogy -ebben a tekintetben nem lehet eléggé figyelmes, s szivlelje meg -valamennyi, hogy tanitása milyen következésekkel járhat. Meglehet, nem -csupán a korszellem az oka, hogy a szóbanforgó jelenségek ma -gyakoriabbak; része lehet ebben annak is, hogy mig ma a tanárok egy -része csak órákat tartó pedáns hivatalnok, régebben több volt az olyan -tanár, a ki nem akarta tulszárnyalni a nagy tudósokat, de büszke volt -rá, hogy emberséges ember. - - - - -ROSE POMPON. - -Mikor Rose Pompon fölszállt az égbe (s a nagyobbik kaput nyitották ki -neki, mert szépen meggyónt, megáldozott) – ott, hol soha se hang, se -nesz: nagy sugdolódzás támadt az árnyékok között. Mint két hullámfal, -amelyek közé egy tengeri szörnyeteg ir széles barázdát, ugy huzódott -szét árnyéka körül, s ugy csapott össze mögötte az idvezült nők szent -serege. És Génuai szent Katalin nem állotta meg, hogy századok óta -először, meg ne szólaljon fennen: - -– Hát már idefenn is panamáznak?! - -A megjegyzés éle kétségen kivül a türelmes Szent Péter ellen irányult. -Génuai szent Katalin alázatos lévén alant, a földi téreken, jogot -szerzett rá, hogy mint mennyei ara, fenszóval beszélhessen jegyese -országában. - -– Azért háltam töviseken – szólt a megdicsőült szüzek koszorujához – -azért bőjtöltem és sanyargattam magam, patyolat-testemet azért tettem ki -a vörös hangyák marásának, hogy idefenn együtt legyek ezzel a -személylyel?!… - -Szavának szinte földi csengése volt, s ott, hol a sóhajtás már -indulatszó, mindenek megrezegtek a kifakadásra. - -De Szent Ágoston, aki hireket várva a földről, ott járt-kelt körülöttük, -csöndesen ellent mondott: - -– Hagyd el, Katalin, nem értesz te ahhoz! - -– Meglehet – szólt büszkén Genua patronája. – De azt tudom, hogy ez az -árnyék rossz életet élt! - -– Rossz életet élt – visszhangozták sóhajtva a szent hajadonok. - -– Az élete rossz volt, de ő maga nem – felelt Szent Ágoston. – S mivel -odalenn még tiszta öntudatnak sem örvendhetett, nagyon megérdemli, hogy -teljes kárpótlást találjon az örök békességben. - -– Hát a tisztitó tűz mire való? – sóhajtott egy glória nélkül való -hajadon, akinek némely földiek közönbössége nyitotta meg a mennyek -kapuját. – Vagy talán az, aki makula nélkül maradt, nem különbözik -érdemben ama másféle jó lelkektől, kik odalenn árkon-bokron át, -jobbra-balra dobálták féketőiket?!… - -– Bizony rosszul beszélsz – vitatta a szent – s nincs igazad, ha érdemed -még most is elégedetlenné tesz egy kevéssé… Lemondásod nem volt oly -szertelen s amit nem ismertél meg, kevesebbet ér még, mint gondolod… -Sajnos, járatosabb vagyok nálad a földi dolgokban: mea culpa, mea maxima -culpa! De éppen azért, tudom, hogy mit beszélek. - -A glória nélkül való hajadonok közül néhányan figyelni kezdtek; -bármennyire megtisztultak is a föld porától még nem vetkőzték le minden -emlékét annak, hogy valaha egy porhüvelyt czipeltek magukkal. - -De a nagy kazuista ismét Katalinhoz fordult s nem törődve a -glóriátlanokkal, a vértanuhoz intézte a szót. - -– Nem vagy igazságos Péter iránt, amint hogy akik a földi életet nem -ismerték meg a maga teljességében, a hetedik dicsőség-körben is -szigoruan, tehát hibásan itélnek. Péter jobban ismeri nálad az Irgalom -szándékait s egy cseppet sem bóbiskolt, midőn ezt a szegény árnyékot -körünkbe bocsátotta. Mit tudsz te a szegényről? Csak a vétkeit. Az -irgalom látja őt magát. Ne hidd, hogy ez a lélek, akitől oly ijedten -huzódtatok félre, csak kegyelmet kapott. Bizonyára keservesen megbánta -vétkeit (egy kicsit későn, de hol volnék például én, ha nem ér többet: -későn, mint: soha?!), meg is vezekelt értök (talán egy kissé akaratán -kivül, de oh mily sokan köszönhetjük megtérésünket egy kis -oldalnyilalásnak!) – mégis más hozta őt ide, ilyen hamarosan. Nem a -szánom-bánom, nem a vezeklése, hanem az, hogy: alapjában soha se volt -rossz. Csunya életet élt, de nem vétett csak önmagának s hogy végiglen -ne vétsen senkinek, meg tudta tagadni még a hiuságát is. Pedig minden -vétke csak hivalkodásból eredt, ostoba, gyerekes hivalkodásból. Szerette -a czifraságokat, a rongyot, a szines köveket, a muzsikaszót és a -kivilágitást, szerette, hogy butaságokat suttogjanak a fülébe, hogy -ficsurok, katonák és utczaseprők nyavalyogjanak utána, szerette, hogy -„ringe–ringe–rájá“-t játszanak körülötte, s igy kiáltsanak felé: „Üdvöz -légy, Rose Pompon! Üdvöz légy, világszép hetaera!“… Mondom, ostoba és -gyerekes volt a hivalkodása, értelem nélkül való, mint a vadembereké -akik orrukban egy rézkarikával hetykélkednek az őserdők imádságot -parancsoló, sejtelmes csöndjében. De te nem tudsz a vademberekről, ó -Katalin, mert nem hallasz hireket a földről, mint én, a tudnivágyó és -szent, a te egyszerűséged, szent és boldogsággal teli, Katalin. Kár, -hogy egyszerűségedben hivalkodó vagy, mert hiú vagy erényedre, Katalin, -s mennyivel ártatlanabb a tiednél az a gyerekes hivalkodás, mely e -szegény árnyékot bünre vitte! Ő rongyaira, gyerekjátékokra volt büszke, -te gőgös vagy értékes, ragyogó erényeidre. Ő együgyü volt, de te kevély -vagy! S ha még magad is ily hibában találódol, miért itéled el ama -szánandó balgaságot?! Mert ez a balgaság bünös életre vitte szegényt? -Lásd, ez a bünös élet nem egészen olyan, mint aminőnek véled. A jámborok -azt képzelik, hogy csupa mámorral teli; a tapasztaltak tudják, hogy több -a terhe, mint az öröme. Bizony mondom neked, nem talált benne annyi -gyönyörűséget, mint e szüzek gondolják. A bünös élet sem adhat több -örömet, mint amennyi bármely asszonynak adatott; a hetaera nem örvend -többnek, mint egy szerelmes asszony. Nem a mámora több, csak az undora. -Ez a szegény árnyék is sokat elengedett volna abból, amiért oly igen -lenézitek. De elviselte a kurtizán-mizériákat, el a szégyent, a bünt, -mindent, ostoba hivalkodásból. Mert a hivalkodás, ez az értelem nélkül -való vétek, képessé tesz mindenre, ha egyszer hatalmába ejtett. És -mégis, látod, akitől oly undorral fordulsz el, végezetül még a hiuságát -is meg tudta tagadni, hogy ne vétsen azoknak, akiknek csak szégyenét -köszönhette. Ha nem volt szép az élete, szép volt a halála. - -Igy beszélt Szent Ágoston, mert Szent Ágoston szeretett értekezni. Már -senki se hallgatta, mert ez az értekezők sorsa. - -* - -Bocsánat ezért a kis misztériumért – (vagy ha ugy tetszik: -misztifikáczióért) – a melyben profán gondolatokat tulajdonitok a -legendák tisztes alakjainak. Távol van tőlem minden impietás. De, -gondoljunk bár az égiekre, mindig a földön maradunk. Heine beszéli, hogy -a mikor Grönland lakóit dán misszionáriusok keresztény hitre akarták -tériteni, a grönlandiak megkérdezték: vannak-e a keresztény -mennyországban fókák? – s mikor a téritők megvallották, hogy odafenn -nincs fóka, a derék éjszakiak kijelentették, hogy a keresztény vallás -nekik nem konveniál, mert ők fóka nélkül nem egzisztálhatnak. Mindnyájan -olyanformán vagyunk, mint ezek a grönlandiak: ha a -természetfölöttiekről, vagy a morál nagy kérdéseiről beszélünk, a -fókáinktól nem tudunk szabadulni. - -Ugyancsak Heine, leghiresebb versei egyikében megemlékezik egy Rose -Pompon-ról is, mint riválisáról annak a Pomare királynőnek, aki ugy -tánczolt a Mabilleban, mint a hogy Herodiás leánya tánczolhatott a -keresztelő fejéért… A _Pomare_ románcza 1848 és 1851 között keletkezett: -ami Rose Pompon-unk csillaga ugyanakkor tünt fel. Azt kell hinnünk, hogy -Heine csakugyan ő rá gondolt, s nem ugy véletlenül „költötte“ ezt a -nevet. - -Bármint legyen, abban a halhatatlanságban, amelyet Heine adott Rose -Pompon-nak, kevés a köszönet. A költő ugyanis, Pomare nagyobb -dicsőségére, nem nagyon szépeket mond róla. Különben a Rose Pompon hire -későbbi keletű. Az államcsiny után kezdett nagyobb szerepet játszani; s -virágkora a második császárság első éveire esik. Előbb Céleste Mogador, -majd maga a „Badinguette“ volt a riválisa; a hagyományok szerint sokkal -elegánsabb jelenség és sokkal jobb lélek volt, mint a versenytársai… - -A mit élete utolsó korszakáról tudunk, az majdnem meginditó. Vénségére -bele bomlott valami Alfonz urba; feleségül ment hozzá, s ez a gavallér -elemelte az egész vagyonát. Azután hiába próbált akármit; beköszöntött -hozzá a balszerencse. (Mert mindegyiknek ez a vége; Lola Montez egy -király kedvese volt, mégis nyomoruságban kellett meghalnia.) Egy szép -nap kidobták a lakásából, s mikor télviz-időn betegen támolygott az -utczán, az utczagyerekek részeg banyának nézték és megdobálták. A -megtérés mindig ilyenformán szokott kezdődni; világos, hogy egy -kolostorban talált menedéket. Olyan szelid volt a beszéde!… az apáczák -elnézték neki, hogy fölszedte az apró széndarabokat, s utolsó napjaiban -is szépitgette velök a szemöldökét. Utóbb már csak az ájtatosságnak élt. -A halála előtt való nap fölkelt ágyából, s elégette a leveleit; senkit -se akart kompromittálni. - -S aztán megint elköltözött egy „utolsó mohikán“. Mert, ki ne venné -észre, a mi időnknek egyik érdekes sajátsága, hogy nincsenek többé hires -hetaerák. Az Aspasiák, Lais-ok, Phrynék, az alexandriai Thaîs-ok stb. -befejezték világtörténelmi szereplésöket. Mert a Cléo de Mérode-ok s a -Liane de Pougy-k se fényüzés, se ragyogás dolgában nyomába se léphetnek -elődeiknek: a Lola Montez-eknek és Rose Pompon-oknak. Ezek nem a szépség -királynői, csak olyan köztársasági népszerüségek. A második -császársággal megbukott a szépség dinasztiája is. Hogy mért? Mert -nincsenek többé esztelen Maecenás-ok. A költőkirályok, milliomos festők, -s pompában élő hetaerák eltünnek a Maecenásoknak nevezett utolsó -bölényekkel; az Ariostóknak Estei Hippolitokra volt szükségük, -Pinturicchio és Lionardó de Vinci csak VI. Sándor és Borgia Caesar -udvarában nőhettek nagyra s a Phrynéknek a zsarnokság őrült luxusa -kellett. S nem lehet tagadni, hogy a romlottságnak ezekben a -korszakaiban a szépség bizonyos piedesztálon állott; ma, a józanság -korában, a szépség rövidáru, s a pogány szerelem nem nagy eszetlenség, -csak apró infámia. - - - - -KILENCZ KRAJCZÁR. - -Egy csavargó megölt egy koldusasszonyt a kilencz krajczárjáért. A -hajléktalanok menedékhelyén akarta tölteni az éjszakát; hat krajczár -kellett neki. Az asszonynak csak kilencz krajczárja volt. Ha véletlenül -tizenkettő van, talán megegyeznek; jut is, marad is. De csak kilencz -volt s az asszony, a ki szintén az emlitett El Doradóba vágyakozott, -ragaszkodott a tulajdonához. A férfi erősebb volt. - -Ez a rémséges eset, a melyhez képest a legsötétebb skót balladák vidám -lovag-regék, az embert legelőször a Zola frázisára emlékezteti. Ime, a -Bête Humaine! Micsoda vadállati önzés, a mely kilencz krajczárnak -megfelelő földi javakért halálra késel egy másik embert, a ki nem is az -elnyomók közül való, hanem a nyomoruság egy másik osztályosa! - -De a legszennyesebb, a legmenthetetlenebb, legbaromibb bünnek is van egy -burkolt része, a melyet a frazeológia kényelem-keresői az érem tulsó -oldalának szoktak nevezni. A kinek szivében az Irgalom száraz kórója -véletlen kivirágzik, az irtózat önkéntelen felkiáltása után, nem -nyomhatja el magában a szörnyüködést: „Micsoda nyomoruság!“ A -lelkiismeretnek is van egy 92-ik paragrafusa. - -Micsoda nyomoruság! A mely a hajléktalanok menedékházának nyolcz óráig -tartó, átkozottul mérsékelt kényelmét olyan nagy jónak tartja, a miért -érdemes ölni, rabolni, elvenni életét annak, a ki velünk egy sorban, a -mi lánczunkhoz kötve vándorol e földi téreken, a szélben, a fagyban, a -vigasztalan éjben! Elvenni életét a czimboránknak, szembeszállni a -Nemezissel, odaadni a holnapot, a holnaputánt, egy egész életet, -mindent, a mi ezután következik! Egy fütött nagyteremért, a hol százan -melegednek, nem éppen olyan ágyban, a minőben Augustus aludt, de türhető -vaczokban s abban a reménységben, hogy: holnap reggel ingyen kapják a -levest! - -A hajléktalanok menedékháza semmiesetre se állja ki a versenyt a nagyuri -kaszinóval. Neszfogó szőnyegek, gobelinek és japán paravent-ok nincsenek -benne; nincs villámos világitása, s vendégei nem kapnak Inclan- és -Morales-szivarokat. Mégis milyen Arkádiának tünik föl az éhező és fázó -vadállatok előtt! A fedél, a meleg, reggel tápláló leves; még meg is -mosdatják az embert! - -Nagyon vegyes társaság találkozik ott; vegyesebb, mint egy irodalmi -társaságban. A társadalom összes hajótöröttjei; elkracholt -exisztencziák, hajdan kaczér pepitanadrágok s a valódi, a törzsökös, az -igazi nyomor, a mely evégre született! - -S a szegény éhes sakálok ugy vágyakoznak belé, mint a hogy egy gazdag -parvenü vágyakozik a Jockey-klubba! - -A gazdag parvenü-k valahogy csak belenyugosznak, ha az ő palotájukat -bérlő társaság nem akczeptálja őket; de könnyü nekik! Marad némelyes -vigasztalásuk. Az éhes sakálok nem nyugosznak bele, ha El Doradójuk -zárva marad előttük. Látnivaló, hogy inkább készek mindenre a világon. - -De hát miért kasztokat csinálni a szenvedők és nyomorultak között? Miért -sorompókat állitani a szigorubb és szennyesebb nyomoruság elé, mikor -csak a nyomoruságban van az igazi egyenlőség? Szóval, miért ez a hat -krajczár belépődij a hajléktalanoknál? - -Szó sincs róla, ez a hat krajczár nem arra való, hogy a jótékony -intézmény költségeit legalább némi részben fedezze. A hat krajczár -belépő dijat csak _elvből_ követelik. Ennek az entrée-nak morális -czélzata van, javitani akarja az elzüllötteket s a jótétemény fejében -valami csekély munkát követel tőlük; hogy keressenek valamit, nem -annyira a jótékony intézetnek, mint inkább maguknak. - -Egy koldusasszonynak, a kinek kilencz krajczár volt a vagyona, meg -kellett halnia azért, mert ez az elv erkölcsöt akart javitani. - -De hát megérdemel-e egyetlen egy életet is, a mit ez az elv az -elzüllöttek erkölcsén javitott? Aligha. Mily ábránd, megjavitani akarni -a legsötétebb, a legexotikusabb nyomoruságot! - -A nyomoruságot nem lehet javitani. Kettő közül egy; vagy elzárkózunk -előle (ha tudunk), vagy segitségére sietünk, de – föltételek nélkül. Nem -lehet alkudozni ebben a kérdésben még a morállal se. Ha ugy véljük, hogy -az irgalmassággal magunknak tartozunk (s ez az egyetlen helyes -álláspont) gyakoroljuk az irgalmasságot fentartás, entrée és hat -krajczár nélkül. - - - - -A MAHARADZSÁK. - - -I. - -Elül jött a _szindia_, a gwaliori maharadzsa, a ki három millió léleknek -parancsol. Turbánját egészen elboritották a brilliánsok; karján széles, -brilliáns karkötőt s hátán pajzsot viselt, a mely ragyogott a sok -drágakőtől. - -Hamilton elé érve, a szindia zsebére ütött és igy szólt: - -– A lajbim zsebéből el tudnám látni London összes szegényeit. - -Hamilton szalutált. - -A szindia után a dzsépuri maharadzsa következett. Testét aranyszövet -fedte; ékkövektől tarka turbánja értékre fölért több, kisebb -birodalommal. - -Hamilton elé érve, a dzsépuri maharadzsa igy szólt: - -– Száznegyven ősöm van. A száznegyvenediknek maga a napisten volt az -apja. - -Hamilton szalutált. - -A dzsépuri maharadzsa után az idari maharadzsa vonult be. Tetőtől talpig -selyemben volt, s ha diónyi ékköveit nem tekintjük, kövér és idős -bibornoknak néztük volna őt. - -De Hamilton elé érve, az idari maharadzsa igy szólt: - -– Én vagyok a radzsputánai oroszlán, Sir Pertab Singh avagy Robin -pajtás. Az indiai határon és Kinában nem minden dicsőség nélkül -csatáztam a brit birodalomért. - -Hamilton ismét szalutált. - -És jöttek sorra, az indiai Akhilles nyomában, a többi maharadzsák. -Agamemnonjuk: a kucs-bihari maharadzsa, a fejedelmek fejedelme, a kinek -családja negyvenezer év óta uralkodik Kucs-Biharban, továbbá két Ajax: a -kolhapuri és bikaniri fiatal maharadzsák, a kik Londonban nevelkedvén, -teljesen elangolosodtak. - -A kucs-bihari maharadzsa bemutatkozván, igy szólt: - -– Remélem, kikerekitjük százezer esztendőre. - -Az elangolosodott fiatal maharadzsák csak annyit mondtak: - -– Szervusz. - -Hamilton fáradhatatlanul szalutált. - -Megjelent végül maga Ras Makonnen is, oroszlánsörényből készült, -rettentő fejékben. Nyomában tolmács lépkedett, a ki izzadva czepelte a -nagy Ras aranypajzsát és hatalmas, görbe kardját. - -És Ras Makonnen igy szólt: - -– A maharadzsák maharadzsája én vagyok. Én még oda se megyek magam, a -hová a királyok is gyalog járnak; oda is ezt a tolmácsot küldöm! - -Hamilton szalutált; utóljára, de nem utolsó rangu figyelemmel. - -Azután elővette nóteszét, felolvasta a névsort, s konstatálván, hogy a -maharadzsák közül senki se hiányzik, kiadta a rendeletet: - -– Meg kell etetni őket. - -A mire természetesen azonnal hoztak vadat, halat, s mi jó falat, szem, -szájnak ingere. A napistentől származó maharadzsák kinyalták -tányérjukat; a két fiatal és tanult maharadzsa felsőbbséggel mosolygott. -Ras Makonnen egy jól irányzott rugással utasitotta rendre tolmácsát, a -ki tulságos buzgalommal látott hozzá, hogy a Rast az asztalnál -helyettesitse. - -Ezenközben a walesi herczeg ő királyi fensége, bár tiz óra már régen -elmult, még mindig nem érkezett meg, mert az indiai császárság -tekintélye ugy kivánta, hogy a maharadzsák igen sokáig várakozzanak. - -Hogy még se unatkozzanak, Hamilton kiadta a rendeletet: - -– Elő kell vezetni egy tuczat elviselt indiai alkirályt, hogy a -vendégeket mulattassák. A szindiát ezenkivül a Westend hat leggazdagabb -bankárja, a napisten unokáját a cambridgei érsek, a radzsputánai -oroszlánt két hadtestparancsnok, a kucsbihari negyvenezer esztendős -nemest egy Northumberland, egy Douglas és egy Norfolk, Ras Makonnent két -bengáliai tigris, egy tuczat leopárd és ugyanennyi vadmacska, a két -Londonban élő fiatal maharadzsát pedig huszonnégy, fehér ruhába öltözött -matróz szórakoztassa. - -A társalgás csakhamar élénkké vált, s Ras Makonnen tolmácsát, a ki -mulattatóan tréfált meg egy matrózt és egy vadmacskát, a jelenlévők -zajosan megéljenezték. - -Hamilton ezalatt kiment, összeszidta az egész felszolgáló személyzetet -és igy szólt: - -– Felköttetem a lordmayort, mert ez már mégis szemtelenség! Megmondtam, -hogy mikor a maharadzsák bevonulnak, a zenekar a „Tannhäuser“ -zarándok-kórusát játssza! És mi történik? Mialatt a Maharadzsák -bevonultak, a zenészek a „Szép Helená“-t kezdték játszani, s a királyok -marsát adták elő, Ras Makonnen megjelenésekor pedig áttértek a -„Gerolsteini“-ra, s „A kardot, a kardot!“ – játszották el! - -A lordmayor térdre rogyott és igy mentegetőzött: - -– Bocsánat, Sir, de tévedés van a dologban! A programm ugy szólt, hogy -„Tannhäuser“-rel, nevezetesen: az indulóval, ő királyi fensége -bevonulását üdvözöljük. S ha a maharadzsák bevonulása alkalmával -könnyedebb zene szólalt meg, ez a fejedelmek kifejezett óhajára történt; -ők ugyanis a főpróbán, a komolyabb zene hallatára, a kolhapuri és -bikaniri fiatal maharadzsák tolmácsolása utján kijelentették, hogy a -zenekar hagyjon fel már végre az instrumentálással, s az ünnepies aktus -alatt játsszék valami értelmes dolgot. - -– Az más – szólt Hamilton s visszatért vendégeihez. - -Végre tizenegy óra felé megjelent a walesi herczeg. A zenekar -rázenditett a „Tannhäuser“-indulóra, Wagner Richárd vagy kétszer -megfordult sirjában, s mig a zene szólt, az indiai császár -helyettesitője elfoglalta székét egy emelvényen. Hamilton erre -elővezette a vendégeket, s bemutatta őket a herczegnek. Az indiai -fejedelmek félkörben állva, egyszerre hajoltak meg, nehogy a -tisztelgésből később rangelsőbbségi viták és pofozkodások keletkezzenek. - -… Ez az ünnepies jelenet, melynek keleti szinei a Jókai szivárványos -tollára volnának méltók, a Whitehall-utcza sarkán levő Indiai Hivatalban -folyt le, akkor, a mikor VII. Edvárd angol király megkoronázását a -király megbetegedése következtében el kellett halasztani. Londonban -ugyanis ekkor rendre megtartották a tervezett kisebb ünnepségeket, hogy -az előkészületeknek és költségeknek legalább egy része ne veszszen -kárba. Igy a kanadai diadalivet minden este kivilágitották, s a -koronázásra érkezett indiai fejedelmek fogadtatási ünnepét is -megtartották. A maharadzsákat, India beteg császárja helyett, fia, a -trónörökös fogadta, a ki elé Lord Hamilton, India államtitkára vezette a -tisztelgő keletieket. Az Indiai Hivatal palotájának udvarát ez alkalomra -gyönyörüen feldiszitették. A márványoszlopokat folyondár s más -kuszónövények lepték el; a falakat, folyosókat, sarkokat, fülkéket pedig -a legremekebb virágokkal s délszaki növényekkel rakták tele. Az udvar -fölött vásznat feszitettek ki, mely a kék indiai eget ábrázolta ragyogó -csillagaival; ezeket a ragyogó csillagokat persze izzólámpák pótolták. -Nagyon ritkán lehet fényesebben, szinesebben öltözött, rendjelekkel és -brilliánsokkal csillogóbban diszitett embertömeget látni, mint a milyen -ott szorongott. De az egyenruhák, a rendjelek és a hölgyek -gyémántékességeinek fényét messze felülmulta az indiai fejedelmek -pompája. - - -II. - -Az ünepség után a maharadzsák nem akarták fejöket álomra hajtani. A -különféle nyugati italoktól feltüzelve álmatlanságot éreztek, s -elhatározták, hogy egy kicsit meghosszabbitják az éjszakát. - -– Nézzük meg Londont inkognitóban – inditványozta egyikök. - -Az ige testté vált. A maharadzsák átöltöztek; levetették diszeiket s -matróz-ruhát öltöttek magukra. Ras Makonnen oroszlánsörényből készült -fejékét czilinderrel cserélte fel, s a szindia, minden eshetőségre -készen, vastag bugyellárist vett magához. - -Reggeli három órakor a Southwark egy borozójában találjuk őket – hogy a -régi novellisták kedves fordulatával éljünk. – Az asztalon több üveg -whisky; és Ras Makonnen már az asztal alatt. Mellette hü tolmácsa és hü -czilindere. A többiek még az asztalnál ülnek és búsulnak. - -– Negyvenezer év óta nem volt ilyen kevés pénz a világon – szólt a -kucs-bihari maharadzsa. - -– Hja – szólt a szindia – rossz időket élünk, rossz csillagok járnak! – -Egyre több a maharadzsa s egyre kevesebb az adófizető. Ha arra gondolok, -hogy már csak három millió léleknek parancsolok s hogy nemsokára, -meglehet, csak harmadfél millió léleknek fogok parancsolni, megfájdul a -gondtul a fejem. - -– Ennek a vallástalanság az oka – jegyezte meg a dzsépuri maharadzsa. – -A mig az emberek hittek a napistenben, az asszonyok alig győzték szülni -az adófizetőket. „A napisten majd csak eltartja őket!“ gondolták -magukban. De most már nem hisznek semmiben, s mindenféle istentelenségre -gondolnak, hogy minél kevesebb adófizető szülessen. - -– Inkább talán az az oka – vetette ellen a kolhapuri fiatal maharadzsa – -hogy hátra maradtunk a tudomány ügyében. Én jelenleg a tudományt -tanulmányozom, s ha Brahma is ugy akarja, ki fogok találni egy gépet, a -melynek segélyével mesterségesen annyi adófizetőt állitok elő, a mennyit -akarok. - -– Nem ér semmit – szólalt meg a radzsputánai oroszlán. – Nekem hiába -beszéltek hitelről, bankról, s nem tudom micsoda uj masináról, én csak a -régi maradok, azt mondom, hogy: minél több ellenséget vágok le, annál -kevesebb száj kér enni s annál több a zsákmány. - -– Ma már nem igy szerzik a vagyont – szólt kissé megvető hangon a -bikaniri maharadzsa. – A pénzt a mai világban tudósok teremtik elő -semmiből, vagy rongyos papirból; tudósok, a kiket bankároknak neveznek. -A baj csak az, hogy ezt a tudományt ma még kevesen értik. Igyekezzünk -minél több ilyen tudóst szerződtetni, s ezek a rizskását is gyémánttá -változtatják. - -– Nem bizom én a tudományban – kételkedett a napisten unokája. – Ha a -tudományt beereszted a házadba, a gyémántjaidból is rizskása lesz, és -még jó, hogyha rizskása. - -– Bizony én is az adófizetők mellett maradok – fejezte be a vitát a -szindia. – Ez egyszerü, de biztos. - -Igy búsultak és bánatukban elhatározták, hogy fizetés nélkül távoznak. - -De a pinczér utánuk szaladt. - -– Irja fel, a mi volt; majd megfizeti az indiai császár – szólt a -kucs-bihari maharadzsa, azzal az utánozhatatlanul fönséges mozdulattal, -mely negyvenezer év óta öröklődik családjában, s mely még hatvanezer -évig fogja számukra fentartani a trónt. - - -III. - -Ezalatt Hamilton magához hivatta titkárát, és azt kérdezte tőle: - -– Elkészitette a számadást? - -– El, sir. - -– Nos hát, mennyibe került ez a czéczó? - -– Kerek harminczezer fontba, Sir, vagy hogy szokásom ellenére osztrák -pénzben beszéljek: háromszázötvenezer forintba; a krajczárokat nem tudom -könyv nélkül. - -– Nem is olyan sok – jegyezte meg Hamilton. – A festett indiai égen -csillagokat szimuláló izzólámpák igen izlésesek voltak. - -– Nagyon örülök, Sir, hogy szerencsés voltam megelégedését kivivni. - -– Remélem, nem kell figyelmeztetnem, hogy ezt a kis költséget vesse ki -adóban India egész területére. - -– Már megtörtént, Sir. Ime az előirányzat. India ezt a -háromszázötvenezer forintot egy év alatt fogja megfizetni. Tekintettel -az egyre növekvő éhinségre, úgy számitom, hogy ennek következtében India -területén a jelen évben tizezerrel több ember fog éhhalállal mulni ki, -mint a mult esztendőben. Sajnos, hogy ismét csökkeni fog az adófizetők -létszáma… - -– Sebaj. Anglia elég gazdag és hatalmas, hogy oda se nézzen tizezer -adófizetőnek. - -– A fő az, hogy Ő Felsége, VII. Edvárd király, kiért hő imánk száll az -égbe, meg legyen elégedve. - -– S beteg urunkra igen jó hatást fog tenni, hogy az ünnepség ily szépen -sikerült. Mondhatom, a festett indiai égen csillagokat szimuláló -izzólámpák határozottan csinosak voltak. - - - - -JUBILEUM. - -_(Történik: egy háziur családi szentélyében.)_ - -_Háziur_ (arcza verejtékével keresi kenyerét): Egy kupon, meg egy kupon, -az csak két kupon. Sajnos, nem három. - -_Inas_ (jő): Nagyságos ur, egy gyászruhás asszony van odakünn. - -_Háziur_ (gyanakodva): Urias öltözetü? - -_Inas_: Nem, kérem, nem látszik kéregetőnek. Egy cseppet se elegáns. -Inkább rongyosnak mondhatnám. - -_Háziur_: (nyugodtabban): Akkor hát lakó, aki házbért fizetni jött. -Bocsásd be. (Inas el.) A mai világban az ember nem lehet elég -bizalmatlan. Nem szeretem a jól öltözött embereket. Nyájasak, -barátságosak, de végül: megszipolyozzák az embert: - -_Gyászruhás nő_ (megjelenik a háttérben): Kérem, én vagyok az. A -századik. (Látván a háziur álmélkodó arczát): A századik özvegye. - -_Háziur_ (tartózkodóan): Kérem, ha én rébuszokat akarok fejtegetni, -kimegyek a mücsarnokba, s megnézem a modern müvészek festményeit. -Sziveskedjék világosabban szólni. - -_Gyászruhás nő_: Cipőm nem kopott el oly hamar, mint uraságod -emlékezete. A házat is el tetszett felejteni? - -_Háziur_ (begombolkozva): Minő házat? - -_Gyászruhás nő_: A házat, melyet a köruton méltóztatott épittetni… Mikor -az alapkövet letették, nagyságod szent fogadalmat tett, hogy gondoskodni -fog azokról, akik az épitkezésnél szerencsétlenül járnak… - -_Háziur_: Mit akar velem? Nem látja, hogy beteg vagyok?! Negyvenfokos -lázam van, s ön pénzt kér tőlem? - -_Gyászruhás nő_: Azt tetszett igérni, hogy a századik, aki az -épitkezésnél szerencsétlenül jár, kap egy kis kárpótlást, vagy -fájdalomdijat. - -_Háziur_: Nos, ugy látom, ön kitünően érzi magát. Szebb, mint valaha… -Fogadja bókjaimat. - -_Gyászruhás nő_: Én igen… De a szegény férjem! (Sirva fakad.) Tegnap -meghalt a kórházban. - -_Háziur_ (gyöngéd, vigasztaló hangon): Ön még fiatal! Minden ujjára kap -egy férjet!… S a mai világban a férjek olyan haszontalanok!… Igazán nem -kár értük! - -_Gyászruhás nő_: Hisz ha csak magam volnék, nagyságos ur! De van egy kis -fiam, szegényke… - -_Háziur_ (szeretettel): Meg fog nőni! A legvéznább fiuk is megnőnek. - -_Gyászruhás nő_: Csak már látnám! - -_Háziur_: S végre is ön erős, egészséges! Szegény, de egészséges! Én -pedig oly beteg vagyok! Nem képzeli, mennyire oda vagyok! Lássa, most is -negyvenfokos lázam van. A legujabb politikai események végképpen -levertek a lábamról. A papirok csak ugy bukfenczeznek lefelé, s én ugy -köhögök! Hallgassa csak ezt a száraz köhögést! (Köhög.) - -_Gyászruhás nő_: Szegény ember! - -_Háziur_: Aztán gondolja meg édesem, hogy a férje fel fog támadni! Ha -már a feltámadásban sem hiszünk többé, akkor vége mindennek! Dobjuk el -magunktól a hitet, nem bánom, de mondja, mi marad akkor számunkra?!… Mi -marad, kérdem? - -_Gyászruhás nő_: Igen, ő fel fog támadni, de addig is… - -_Háziur_: S hogy őszinte legyek, kedves férje a századik tót volt, aki -balul járt… Mondja, mit mondanának a többi tótok, a kik szintén -meghaltak és ingyen? Lássa, lelkem, épülő házamnak épitő állványa már -negyedszer dőlt össze; Árvamegyének két vagy három helysége maradt ott, -egy jajszó, egy krajczár követelés nélkül! Ilyenek a kötelesség -áldozatai! S én nem sajnálom könnyüiemt értük! (Kivesz szeméből egy -könycseppet; földhöz vágja, a könycsepp elpattan.) - -_Gyászruhás nő_: Istenem, mérsékelje magát, még rosszul lesz! - -_Háziur_: Miért tüntessem ki éppen önt, mikor ők is érdemessé tették -magukat a hálámra? Méltán neheztelnének érte. Annak a vakszerencsének, -hogy férje éppen a századik volt, ön bizonyára nem akarja hasznát -venni!… Amint én ismerem önt, ön nem akar hasznot huzni ebből a puszta -véletlenből! - -_Gyászruhás nő_: Igen, de… - -_Háziur_: Semmi de… Férjünknek a véréből táplálkozni! Fuj, ez nem méltó -önhöz! - -_Gyászruhás nő_: De a gyermekem… - -_Háziur_: Tanitsa őt munkára. Higyje el, csak a becsületes munka -boldogit. Ora et labora. Tanitsa őt meg erre s mindenha áldani fog a -tanácsomért. - -_Gyászruhás nő_: Mégis, ha nem csalódom, ön megigérte!… - -_Háziur_: Egy könnyelmü pillanatban!… Mit gondol, mit takaritottam meg -az olcsó épitkezéssel? Semmit, ugyszólván semmit. Ha önnek fájdalomdijat -adok, jóformán egy krajczár se marad belőle. S ön ilyen csekélységet nem -is fog elfogadni! - -_Gyászruhás nő_: Ha nem volnék kénytelen vele… - -_Háziur_: Nem, semmiesetre. Valljuk meg őszintén, az alamizsna megalázó -s ön nem fogja megalázni magát semmi kincsért! - -_Gyászruhás nő_: Nem, ragaszkodnám hozzá… - -_Háziur_: Ne tegye azt. Lássa, én se ragaszkodom az igéretemhez. -Visszavonom. - -_Gyászruhás nő_: De… - -_Háziur_: Remélem nem akar ingerelni? Negyvenkét fokos lázam van s ha -erre a sok szerencsétlenségre gondolok, oly rosszul érzem magam! Nézze, -szédülök… Vizet!… Vizet!… - -_Gyászruhás nő_: (Magához tériti): Már jobban van? - -_Háziur_: Nem… érzem, hogy belehalok. Ha meggondolom, mennyi -szerencsétlenség, mennyi vér, az én házam, az én olcsó, rossz házam -miatt! Nem, ezt sohase fogom kiheverni!… (Sirógörcsöt kap s fuldoklik.) - -_Gyászruhás nő_: Vigasztalódjék!… Bátorodjék. Még nincs elveszve minden. - -_Háziur_: Igen. A ház még megmaradt - -_Gyászruhás nő_: Ön meg van indulva!… Szive megszólalt!… E szerint -remélhetek!… - -_Háziur_: Szivem megszakad a részvéttől, de lehetetlen. Hüdés ért, -képtelen vagyok a tárczámhoz nyulni. Érzem, hogy halál fia vagyok, -mihelyt megmoccanok… - -_Gyászruhás nő_: Nagyságos ur! Férjemet agyonzuzta az összedőlt állvány -s egyik kis fiamat halálra tiporta a villámos vasut, amelynek ön egyik -főrészvényese!… - -_Háziur_: Még ez is! Nem, ne folytassa, mert mindjárt megreped a -szivem!… Lássa, ilyenek ezek a kocsivezetők! A járókelők felingerlik -őket, izgatottan rájuk rohannak: „Térj ki!“ s aztán zsupsz, fizessen a -szegény részvényes!… - -_Gyászruhás nő_: Olyan szép kis fiu volt!… - -_Háziur_: Ne is mondja!… Siratni fogom, amig csak élek! Ugy se élek -soká!… Érzem, hogy végórám közelg!… Kérem, tegyen vizes borogatást a -fejemre!… Huh, szegény Tamás fázik!… Bolond, megőrülök!… - -_Gyászruhás nő_: (ápolja, mig a paroxismus elmulik): Hála Isten, ő a -földé ujra! - -_Háziur_ (hálásan): Hadd szoritsam meg a kezét! (Megszoritja.) - -_Gyászruhás nő_: Ugy-e, nem fogja elhagyni a kis fiamat? - -_Háziur_: A másikat? Lássa, erről valami jut az eszembe. (Gyöngéden.) De -nem, ne fessük az ördögöt a falra, mert megjelenik. - -_Gyászruhás nő_: Szent Isten! Mit akart mondani? - -_Háziur_: (végtelen gyöngédséggel): Higyje el, kinos erről még csak -beszélni is! De mégis… tudja… hisz én nem akartam erről szólani… de ha -netalán… Isten ne engedje… a gondviselés ugy kivánná, s a másik kis fiát -is eltiporná a villámos vasut, jöjjön el ujra… s akkor… akkor… nem -mondom, hogy igérek valamit, de mindenesetre beszélni fogok a -barátaimmal!… - -_Gyászruhás nő_: Jézus Mária! - -_Háziur_: Ha ugyan még élek akkor!… Mert érzem, hogy már nem soká -viszem!… És most Isten áldja meg jó asszony! Menjen, menjen, nagyon is -megviselte az idegeimet! - -_Gyászruhás nő_: (sirva menni készül.) - -_Háziur_: Tudja, mit mond Monte Christó? Várni és remélni! Ha, Isten ne -engedje, szerencsétlenség érné, gondoljon rám! Ajtóm mindig tárva lesz -ön előtt! - - - - -GEORGES. - -Kevéssel a párisi nagy bazárégés után, mely nyilván sokáig emlékezetes -fog maradni, Georgesnek igen sajátságos napja volt. Reggel, hét óra -tájban, felöltötte az ünneplő ruháját, elsétált a belügyminiszteriumba s -megállapitotta, hogy gyalog járni Párisban igen különös és igen -élvezetes dolog. A minisztérium előtt kissé tétovázott; végre is -bátorságot meritett a zsebében levő irásból, s megkérdezte a portást, -merre lehet bejutni a tanács-terembe. A portás, a ki, mint minden -pinczér és kapus, kiváló emberismerő, azonnal észrevette, hogy a -„mentők“ egyikével van dolga; nem mozdult, de egy méltóságos -szemhunyoritással tudtára adta Georgesnak, hogy hol tapogatózzék. A -kocsis bement, de mint kocsis, többé nem jöve ki. - -Odabent ugyanis az történt, hogy Georges kocsist, Jean-Baptiste -Georges-ot, a nép fiát, felavatták a becsület-rend lovagjává. A -belügyminiszter, gyönyörü beszédet mondott az egybegyülteknek; s egyebek -közt lelkesedéssel emlitette, hogy Francziaországot nem érheti olyan -gyász, a melynek ne volna egy-egy vigasztaló, lélekemelő momentuma. -Aztán felolvasta a jutalmazottak névsorát, azoknak a nevét, a kiket a -prefektura arany és ezüst medáliára, vagy legalább is „mention -honorable“-ra tartott érdemesnek. Végül átadta Georges kocsisnak a -becsületrend szalagját, s megcsókolta a derék embert mind a két -orczáján. Majd értésére adta az ünneplő közönségnek, hogy Georges -kocsis, valamint Troch istálló-szolga, a kit, éktelen szerencséjére, a -kezelő hivatalban összetévesztettek Georges-szal, egy-egy trafikot -kaptak, érdemük jutalmául. - -A miniszter lelkesedése átragadt az egész közönségre, s boldog volt, a -ki Georges-ot homlokon csókolhatta. A mentők között volt néhány -kisasszony is, de a miniszter és a polgármester illendőség-érzetből, -megmaradtak Georges-nál, s példájokat követték az összes egybegyültek. -Georges ugy találta, hogy egy miniszter csókja távolról se olyan -élvezetes, mint azoké a lányoké, a kik a Boulevard Rochechouart-on -szaladgálnak, de nem ért rá erről a témáról gondolkozni, mert egy rövid -félóra alatt mintegy ötszázan csókolták össze-vissza, nők és férfiak, -aggok és serdültek. - -Délután Georges és társai közül vagy harminczan, a _Figaro_ vendégei -voltak. A _Figaro_ találta ki, hogy a mentőket jutalom és ünneplés -illeti; ezt a sikeres ötletet meg kellett köszönniök. A _Figaro_ nagyon -szivesen fogadta a derék embereket, s a Rue Drouot összes pezsgős -palaczkjait megnyittatta tiszteletükre. A mentők soha se voltak ilyen -nagy urak; senki se kérte számon tőlük, mi az ördögöt mentettek _ott_ -közel háromszázan?! Ellenkezőleg azt kérdezték tőlük, miért jöttek csak -harminczan? – „Ej, jó uraim – felelt az egyik mentő – nem igen ismerjük -egymást. Csak véletlenül voltunk ott…“ - -A história nem tud többet. De nagyon valószinü, hogy Georges és harmincz -kemény vitéz a _Figaro_ estélye után nem siettek haza. Alighanem -betértek egy barátságos csapszékbe, a hol számos poharat üritettek -egymás jólétére. S mivel a legderekabb embereknek is vannak hébe-hóba -gyenge pillanataik, százat tehetünk egy ellen, hogy Georges (Jean -Baptiste) és Troch (Sebastien), Francziaország legujabb trafikosai, -másnap egy kis fejfájással ébredtek. - -* - -A _Figaro_ egyik kancsal tudósitója ugy vette észre, hogy Georges (Jean -Baptiste), a becsületrend lovagja, kissé ijedt arczczal állotta ki ezt a -lélekemelő szertartást. Mintha nem értené, hogy mi történik vele. Mikor -a miniszter pofon csókolta, gyanakodva nézett körül a teremben; s a -bizalmatlansága csak növekedett, mikor látta, hogy a miniszter után -tizenkét komoly ábrázatu és láthatóan előkelő hivatalnok következik. De -az alkalmazkodás minden élő lény alap-tulajdonsága s a derék Georges nem -lázadozott. Megadta magát sorsának s nemsokára ugy volt a csókolózással, -mint a _Háromcsőrü kacsa_ polgármestere a lovaglással: nem tudta -abbahagyni. Még az utczán is folyvást csókoltatta magát; egy óra alatt -belétörődött, hogy szájról-szájra adják. - -Orczáján mindazáltal megkövesült a hüledezés. Annak az ijedtségnek a -kifejezése, hogy „Mit akarnak ezek?!“ S főképpen: „Mit akarnak velem?!“ -Igy nézhetett Vandára Fritz, a közlegény, mikor értésére adták, hogy a -gerolsteini nagyherczegnő bolondul érte, s ugyanezzel a félig rémült, -félig bamba arczczal bámulhatott maga elé Aladin, midőn kinyilt előtte a -kincses barlang, s a szellemek szolgálatra készen ugrottak eléje: - -– Mit parancsol Nagyságod? - -Mert egyet gondolhattak mind a hárman: Fritz, Aladin, s a becsületrend -kocsisa. Valami ilyenformát: - -– Az bizonyos, hogy fene gyerek vagyok. De mi az ördögöt tehettem, a -mivel igy meghóditottam a magasban lakókat?! - -* - -A Paul Bourget hősei egy-egy ábrándos séta vagy tiz sornyi levél -megirása után nyolczvan usque száz lapot szoktak elmélkedni; minden -nyúlfarknyi cselekvés annyira kimeriti őket, hogy utána égető szükségét -érzik az elmélkedésnek. S elképzelem, hogy Claude Larcher, ha véletlenül -ama vicomte-ok között volt, akik a katasztrófa idejében botjaikkal -vertek maguknak utat a regényhősnők rémült tömegében, Claude Larcher -azután még vagy két hétig rendkivül érdekes dolgokról elmélkedett. -Teringettét, ez már cselekvés volt! Az ilyen tiz perczek után lehet -egy-két lapnyit moralizálni!… - -Georges (Jean Baptiste) ellenben aligha elmélkedett sokat a -katasztrófán. S ha egyáltalán elmélkedett valamin, bizonyára a trafik, -az uj vállalkozás, járt a fejében. Mert Georges az egészséges emberek -közé tartozott; ha nem az, bizony soha se érdemli ki egy miniszter -csókját. És világos, hogy a veszedelem pillanatában se okoskodott. Nem -vetett számot az eshetőségekkel: egyik oldalon a tüzhalállal, másfelől a -becsületrenddel, a belügyminiszter és a lelkesült tömeg csókjaival, a -trafikkal s mindazzal, a mi e földön jó és kellemes. A perspektiva nem -volt biztató, és Georges, ha egy kissé okoskodik, megelégszik a néző -szerepével, hogy majdan unokáinak hatalmas gaszkonádokat füllenthesen -erről a nevezetes napról. De Georges nem volt okos; Georges cselekedett. -Nem heroizmusból, hanem ösztönből, a szokás hatalmánál fogva. A szegény -emberek, a kicsinyek és alacsony sorsban lévők, annyira hozzászoktak -ahhoz a gondolathoz, hogy a hol valami elvégezni való van, azt nekik -kell elvégezniök, hogy Georges nem tehetett máskép. S talán meg is esett -a szive a szerencsétleneken. Mert mért ne legyen szive a kocsisnak? A -vicomte-ok ezt az egyet soha se vitatták el a negyedik rendtől. - -Vajjon megnyilatkozik-e valaha Claude Larcher, vagy a szalónok egy más -lélekbúvár-moralistája annak a szörnyü tiz percznek a „benyomásai“-ról? -Ha igen, vallomásaik bizonyára érdekesebbek lesznek a Barthou miniszter -ékesszólásánál. Nem tudni, minő szerep jut Georgesnak ezekben a várható -vallomásokban; valószinü, hogy Claude Larcher a legjobb esetben sem -fogja ugy méltányolni, mint a hogy Barthou miniszter tette. Mert hogy -tiz vagy husz emberrel több vagy kevesebb pusztul-e el abban a nérói -szinjátékban, az a dekadens bölcselőnek már mindegy. De micsoda szürke -khaos ez az egész dekadens bölcselet s mennyivel inkább megérdemli -Georges (Jean-Baptiste) a trafikját, mint Claude Larcher, a mi -csodálatunkat! Az a hölgy, a kinek a Jean Goujon-utczai katasztrófáig -mindenki csak ilyen hangon hizelgett: „Ah, quel mot prononcez-vous, -marquise, et quel dommage!…“, s a kit a _Cruelle enigme_ vagy a -_Mensonges_ valamelyik érdekes alakja menekülés közben leütött a -botjával, bizonyára olyanformán fog gondolkozni, mint Barthou miniszter: -minden okoskodás csak álom, koronkint szép, legtöbbször rossz álom, mig -a cselekvés: élet. - - - - -A SZERENCSE-MALACZ. - - -_I. A klubban._ - -(Délután két óra. A „Szerencse-malacz“ première-je után való nap. Füst.) - -_Egy haragos úr hangja_: No, uraim, megnéztem tegnap a -„Szerencse-malacz“ czimü franczia bohózat első előadását… hát ez, kérem, -mégse járja; ez egyszerüen gyalázat! - -_Egy játékos_ (csekély érdeklődéssel:) Ugyan? - -_A haragos úr_: Igenis, egyszerüen gyalázat, hogy ennek a darabnak ez -előadásait megengedték! Én már sok disznóságot láttam, uraim; azt -mondhatnám, hogy: disznóságok közepett őszültem meg, de a -„Szerencsemalacz“-nál alávalóbb, szemtelenebb, czudarabb, -menthetetlenebb, hitványabb trágárságot se nem láttam, se nem hallottam, -még csak nem is olvastam! - -_Egy második játékos_ (figyelni kezd): Csakugyan? - -_A haragos ur_: Ez, uraim, nem „Szerencsemalacz“, hanem -szerencse-disznó, szerencse-sertés, szerencsemangalicza, -szerencse-yorkshire-i, szerencse-vadkan! Van benne többek közt egy -jelenet, a mikor a szerencse-malaczot kezébe adják egy öreg -kisasszonynak: hát, kérem, ennél a jelenetnél galádabb pocsékságot -emberi fantázia nem tud kieszelni! Zsandárokat láttam elpirulni a -jelenet láttára, s a szinházi tüzoltó kijelentette, hogy tegnap -kénytelen volt állomáshelyét elhagyni, mert a szégyentől arcza lángba -borult. - -_Egy fiatal ur_ (kételkedve): Ezt már sok darabról hallottam, s mikor -aztán elmentem a darabot megnézni, ugy jártam, mint azokkal a -leragasztott szélü könyvekkel, a melyekkel élelmes németek csapják be a -kiváncsi diákokat. - -_Egy másik kételkedő_: Az a szinházi tüzoltó tulságosan szemérmes egyén -lehet. - -_A haragos ur_: Hát én erre azt mondom önöknek, uraim, hogy közhuszárok, -a kik egész életüket az istállóban töltik, ennek a darabnak a láttára a -fejöket csóválnák! Mit mondok? Az állatkerti majmok felháborodnának, ha -ilyen aljas látványosságokkal traktálnák őket! - -_Egy után-gondolkozó_: A páviánok közül is csak az urak gyönyörködnének -benne. Szó sincs róla, uraim, Akárki barátunknak igaza van: a -„Szerencse-malacz“ olyan darab, hogy ha egyszer a majmoknak is szinházuk -lesz, ezt a darabot mint az első klasszikus művet, mely az ő ízlésöknek -megfelelt, a majom-szinészek elő fogják ásni. - -_A kételkedők egyike_ (a kinek ez a vélemény imponált): De hisz akkor ez -nem közönséges ocsmányság lehet!?… - -_A haragos ur_: És én azt kérdem: hol van a rendőrség, mely ezt a -darabot elő engedi adatni, holott a közerkölcsiség ily sulyos -megsértését, mondhatnám: arczulütését a legszigorubban kellene -megtorolnia? Hol azok a tényezők, a melyeknek a szinház tisztességére -őrködnie kellene? Hol a törvényhozás, melynek gondoskodnia kellene róla, -hogy az efféle galádságok elől a szinpad örökre el legyen zárva? - -_A már emlitett fiatal ur_: Akkor hát ezt a darabot meg kell nézni! - -_A haragos ur_: Ha meg akarja nézni, siessen, mert nem hiszem, nem -hihetem, hogy a darab előadását be ne tiltsák. Ha az emberekben -megmaradt a szemérem egy utolsó szikrája, a betiltás nem maradhat el. - -_A fiatal ur_ (a klubszolgához): János, van még jegy a -„Szerencse-malacz“ mai előadására? - -_János_: Még van egy pár. - -_Első játékos_: Hozzon nekem is kettőt. - -_A kételkedő_ (a kit az előadott érvek teljesen megingattak): Nekem is -egyet. - -_Második játékos_: Nekem kettőt. - -_János_: Annyi már nincsen. Hanem szolgálhatok az „Orleansi szüz“ -előadására… Ebből még van huszonnégy. - -_Második játékos_: Menjen a pokolba! - -_János_: Volna még kettő a „Szerencse-malacz“-ra is, de ezt Akárki ur -már lefoglalta. - -_Második játékos_ (a haragos urhoz): Hogyan? Hisz ön már látta!… - -_A haragos ur_ (kissé megzavarodva): Igen, de a felháborodás, a melylyel -a première-ről nyilatkoztam, felköltötte a kiváncsiságát… izé… szóval, -meg kellett igérnem, hogy szerzek két jegyet… - -_Második játékos_: Ej, önt már nem érdekli a dolog… megnézheti, -másodszor, később is… holnap vagy holnapután… de engem nagyon kiváncsivá -tett… s hátha csakugyan betiltják a darabot?! - -_A haragos ur_: Sajnálom, de éppen azért nem mondhatok le a jegyeimről. -Hanem küldjön el a szinházhoz. Ott talán még kap. - -_Az után-gondolkozó_: Mit képzel? Ilyen disznóságra! Már délelőtt -elfogyott minden jegy. Csak hordároktól kapni, persze ázsióval. - -_Második játékos_: Ez is csak velem történhetik meg! Egyszer akarok -szinházba menni, s akkor se kapok jegyet. - -_János_: Ha talán tetszik az „Orleansi szüz“-höz… - -_Második játékos_: János, ha el nem takarodik az oleansi szüzzel!… -(János nem várja meg a mondat befejezését.) - -_A haragos ur_ (már egy másik csoportnál): Mondom, uraim, hogy a -„Szerencse-malacz“ gyalázatosabb, mint Casanova! Az embernek arczába -szökik a vér… Ennek a jámbor, birkatürelmü budapesti közönségnek mindent -le kell nyelnie, amit az üzleti élelmesség bead nekik… Másutt -meglincselnék az igazgatót, aki ilyen dologgal mer előállani, de a jó -budapesti közönség csak tür, tür, tür… s bárányszelidséggel szenvedi el, -hogy a legképzelhetetlenebb ocsmányságokat vágják a fejéhez… (Végképpen -elreked. A füst elnyeli az egész csoportozatot.) - - -_II. A szinháznál._ - -(Ugyanakkor.) - -_Igazgató_: Ez már aztán kassza-raport! Még csak egy karzati jegy se -maradt meg. Hát a lapok? Mit irnak? - -_Titkár_: Mind jól irnak, csak Ludas Mátyás malicziózus. - -_Igazgató_: Mit ir? - -_Titkár_: Hogy a darab nem is annyira malacz, csak: szerencse. A -„Szerencse-malacz“ szerinte nem is olyan disznó… azt irja: látott ő már -különb dolgokat is. - -_Igazgató_ (felháborodva): A „Szerencse-malacz“ neki nem elég disznó? -Na, hát ez arczátlanság! Az ember megtesz minden lehetőt, nem kimél -költséget, fáradságot… (Kitörve.) De hát mit akar még ez az ember? - -_Titkár_: Sohase törődjön vele. Nincs az az égi szent, aki ezt az embert -ki tudná elégiteni. A fődolog az, hogy a többiek jól irnak. - -_Igazgató_ (reménykedve): Haraggal? Felháborodva? - -_Titkár_: Egyhanguan követelik a darab betiltását. - -_Igazgató_ (kezét dörzsölve): E szerint ön bizonyosnak tartja a száz -előadást? - -_Titkár_: Mérget veszek rá. - -_Igazgató_: Mit ir Taglósy? Neki olyan erélyes, meggyőző stilusa van… -gorombáskodni ma csak ez az egy ember tud az egész sajtóban. - -_Titkár_: Azt irja, hogy a „Szerencse-malacz“-ot csak egy gorilla -irhatta. Sok jó megjegyzés van a czikkében, de csak egyre emlékszem. Azt -ajánlja, hogy a felvonásközökben gyujtsunk meg néhány -kapuczinus-füstölőt, hogy legalább a felvonások elején tisztább legyen a -levegő. Szól aztán a párisi kloákáról, stb. - -_Igazgató_: Ez már sablonos egy kicsit. - -_Titkár_: Mond jobbakat is. Igen… most jut eszembe. Azt mondja, hogy a -ki a „Szerencse-malacz“ után nem vesz gőzfürdőt, azon egy hétig meg fog -érezni, hogy hol járt… - -_Igazgató_: Mindig mondtam, hogy neki van a legtöbb érzéke a finomságok -iránt. Rám nem tesz megjegyzést? - -_Titkár_: De igen. Azt irja, hogy a főváros vállalkozója nem tud annyi -szemetet elhordatni, mint a mennyit ön hozott be az országba. - -_Igazgató_ (némi elégtétellel): Ez igaz. - -_Titkár_: S hogy ezt a sok szemetet ön mind be fogja váltani aranyra. - -_Igazgató_: Hallgassa meg imáját a kegyes ég!… Igaz, benne van a -kritikában az, hogy az emberek verekednek a jegyekért? - -_Titkár_: Még nincs. - -_Igazgató_: Akkor irjon erről pár sornyi jelentést a lapoknak. Hogy két -hordár összeverekedett a pénztárnál s hogy az egyiket a mentők vitték -haza. Az ilyet jó minél gyakrabban hirdetni. Hisz tudja, hogy a -közönségnek, ha könnyü szerrel juthat hozzá, nem kell semmi, még a -disznóság se!… - - -_III. A második előadáson._ - -(Este háromnegyed kilenczkor. Zsufolt ház. A középső felvonás vége felé. -A nézőtéren kaczagástól fáradt hölgyek és urak. A szinpadon a -szerencse-malaczot kezébe adják az öreg kisasszonynak.) - -_A haragos ur neje_ (az első erkélyen): – Hihihihi! - -_A haragos ur_ (sugva): Ne nevess olyan feltünően! Mit gondolnak rólad -az emberek? - -_Az asszony_ (ugyanugy): Hát persze, hogy gyalázatos dolog az effélét -előadni, de azért nevetés nélkül mégsem állja meg az ember. - -_A férj_ (mint fentebb): Mulatni mulathatsz, csak ne mutasd, hogy -mulatsz. - -_Az asszony_ (a fogai közé szoritja a zsebkendőjét): Hi… hihi… hihihi… -hi… - -_A férj_ (gépiesen morog): Gyalázat… czudarság… alávalóság… hogy az -ilyet nem tiltják be!… (A szinpadon az öreg kisasszony nem tud mit -csinálni a szerencse-malaczczal.) Botrány, botrány!… (Önkéntelenül): -Hahaha! - -_Az asszony_ (siet megragadni az alkalmat): Hihihi! - -_A férj_ (magához térve): Ne nevess! - -_Az asszony_: Látod, te se állhattad meg, te is elkaczagtad magad. - -_A férj_: Az más. (Még halkabban): Ne beszélj olyan hangosan! Mit -gondolnak az emberek? - -_Az asszony_ (szintugy): Azok is nevetnek; mindenki nevet. Azt hiszed, -mindenki engem néz? (A szinpadon az öreg kisasszony dühösen dobja el a -szerencse-malaczot. A közönség falrengető kaczagásban tör ki; de senki -se nevet ugy, mint a haragos ur. Egészséges hahotája tulzeng mindent, -mindenkit.) Látod?… hihihi… látod?… - -_A haragos ur_ (megadja magát): Gyalázatos, de tagadhatatlanul -mulatságos!… - -_Az asszony_ (felháborodva): Jaj, én már egészen oda vagyok!… Ha nem -szégyelleném magam… - -_A férj_: Jól mulatsz? - -_Az asszony_: Pompásan. - -_A férj_: Tudod-e, mi jutott eszembe? - -_Az asszony_: Nos? - -_A férj_: Az jutott eszembe: milyen kár, hogy otthon kellett hagynunk a -gyerekeket! A kedves kicsikék, hogy mulatnának ők is, ha… értenék! - -_Az asszony_: Majd ha nagyok lesznek. Légy nyugodt, ezt a darabot akkor -is fogják játszani. - -_A férj_: Mégis kár, hogy a gyerekek számára nem tudnak ilyen mulatságos -darabokat irni… - -_Az asszony_: Hja!… - -_A férj_: Mit mondtál? - -_Az asszony_: Semmit. Csak nevettem. De most ne zavarj, mert ugy veszem -észre, most jön a legjobb jelenet… (A szinpadon az öreg kisasszony -eszeveszett szaladgálások után őrült sikoltozásba tör ki, melynek ismét -a szerencse-malacz az okozója. A függöny harsogó derültség közepett -csukódik össze. (Tapsorkán.) - -_A haragos ur_ (hangosan, hogy minél többen meghallják): Hallatlan… -Igazán hallatlan!… És ezt a darabot nem tiltják be!… (Gépiesen morog): -Gyalázat!… Czudarság!… - - - - -AUTOMOBIL-BANKET. - -Bécs városába egy sereg ördögszekér robog be, az el nem taposott -közönség lelkes hurrá-ja közepett. A Belzebub fajzatjainak látszó fekete -alakok leszállnak pokolgépeikről, megmosakodnak, s kiderül róluk, hogy a -hadviselés órái után mindannyian igen civilis urak, akik szelid -érzelmességgel, sőt némi mélabuval gondolnak a sportélet áldozataira. A -fogadó-bizottság, mely grófokból, ujságirókból, sporttudósitókból, s más -vidám gentleman-ekből áll, megvendégeli a páris–bécsi automobil-verseny -hőseit. Mind hősök ők, mert a kilencvenkilenc dijra csak -kilencvennyolcan pályáztak, s igy annak az emberbarátnak, aki a jövő -héten utolsónak fog bekullogni, két dij is jut egy helyett. A -gratulációkat mindannyian őszinte örömmel fogadják, még azok is, akik -csak egy-két bámész parasztot tudtak elgázolni. A pecsenye után -megkezdődik a felköszöntők sora, s a hivatalos toast-ok elhangzása után -feláll a párisi „Teuff-teuff“ főszerkesztője, egy rosszhiszemüségben -megőszült s minden egyébbel megkent vén róka, aki a rövidség kedvéért a -Sauvequipeut bácsi nevet vette fel. És igy szónokol: - -_Sauvequipeut bácsi:_ Hölgyeim és uraim! Midőn poharamat a -franczia-osztrák testvériségre emelem, nem tehetem ezt anélkül, hogy meg -ne hajtsam a franczia zászlót az önök nemzeti sportja előtt. Csak -teljesen tájékozatlan emberek állithatják, hogy mi e téren -tulszárnyaltuk a hős osztrákokat. Mindenkinek el kell ismernie, és én -fennen vallom, hogy az önök nemzeti hősei: Attila, Mazeppa és Kincsem -báró jóval megelőztek bennünket, ha nem is az automobil-sportban, de a -gerelyvetésben, a táv-uszásban és az iskola-lovaglásban. Általában, -ahányszor szerencsénk volt találkozni az osztrák szellemmel és -ügyességgel, mindannyiszor meg kellett vallanunk elmaradottságunkat. Az -1867-iki kiállitás adta Párisnak a hires bécsi zsemlyét, az 1878-iki a -hires bécsi sört, az 1889-iki a hires bécsi pneumatikus órát: mindig -volt valami, ami felejthetetlenné tette előttünk az önök kitünő czigány -zenekarát. Mi nagyon sokat köszönünk Bécsnek, hölgyeim és uraim. Hunyady -Jánosnak, a nagy osztrák orvosnak köszönjük egészségünket, a nagy Janos -de Paprikának, az osztrák Brillat-Savarin-nek köszönjük étrendünk -reformját, Yokay grófnak, a nagy osztrák szőlőmüvelőnek köszönjük a -hires aranyszinü bort, s az osztrák nők mosolyának köszönjük költőink -lelkesültségét. Mind e jótéteményekért mi csak két ajándékot hoztunk -önöknek cserébe: a mult században: a guillotine-t, a mostaniban: az -automobil-versenyt. Kivánjuk, használják mind a kettőt jó egészséggel. -Kivánjuk továbbá, hogy a verseny-automobiloknak nevezett csecsebecsékből -sokat hozzunk önöknek, ha nem is hozhatunk annyit, amennyi bécsi -zsemlyét önök 1867 óta Párisban eladtak s a hány édes, mélabus csárdást -az önök czigányaitól tanultunk, akiket úgy szeretünk. Adja az ég, hogy -az automobilt még jobban gyümölcsöztessék, mint a guillotine-t, s -szeretett sportunk osztrák championjai az elgázoltak koponyáiból -legalább is annyi trofeumot gyüjthessenek össze, mint amennyi bécsi -zsemlyét önök 1867 óta Párisban eladtak. Mi az önök czigányainak édes, -mélabus zenéje mellett fogjuk megsiratni a halottakat, s éltetni a -győztes osztrák hősöket! (Perczekig tartó hoch és hurrá.) - -_Saute-Surlaproie gróf:_ Hölgyeim és uraim! Midőn a versenyzők nevében -megköszönöm a szives vendéglátást, nem mulaszthatom el, hogy -egyszersmind annak a jogos kivánságnak is megfeleljek, mely számon kéri -tőlünk úti élményeinket. Hölgyeim és uraim! Máris megkisérlették -expediczióinkat kicsinyelni és vivmányunk értékét leszállitani. Azt -mondják, hogy az olyan automobil-verseny, mely mindössze húsz elgázolást -produkál, messze mögötte marad minden eddigi eredménynek. Tisztelt -hallgatóim, ez tévedés. Először is; elgázolás és elgázolás között nagy a -különbség. Fournier, aki még az elgázolt verebekről is jegyzéket -vezetett, mindenesetre nagyobb számokkal tudott előállani. Legyen szabad -rövidesen annyit jegyeznem meg e könnyelmü vádra, hogy a mi -elgázolásaink becsületes és határozott elgázolások voltak. A félrelökött -és sántára rugott vándor-legényeket, a szétröpitett kis-kutyákat, s más -efféle tréfákat mi egyáltalán nem könyveltük el. Akit mi egy egész -számjegygyel jelöltünk, az becsületesen otthagyta mind a harminczkét -fogát. De hadd utaljak ezenkivül a véletlen, a ránk nézve nem kedvező -véletlen szerepére. A fátum, vagy hogy teljes őszinteséggel beszéljek, a -fatális balszerencse úgy akarta, hogy nappal jóformán csak -pusztaságokon, s a népes helyeken csaknem mindig éjjel száguldjunk -keresztül. Hadd utaljak továbbá arra, hogy a nép már rendkivül kitanult, -hogy ne mondjam: a csalárdságig ravasz. Több helyütt megtörtént, hogy a -parasztok tiz lépésnyi távolból rémületet és földbe gyökerezést -szimuláltak, s az utolsó pillanatban kaján vigyorgással ugrottak félre -előlünk. Az igazi sport-embert azonban az efféle csalódások nem -ábránditják ki és nem csüggesztik el. - -Legyen; megengedem, hogy rekordunk nem mutatós s a várakozásoknak alatta -marad. Mindegy, az eredmény a maga nemében mégis páratlan, s komolyságra -minden eddigit meghalad. Az idő-eredményről nem beszélek. Aki Párisból -hamarabb akar Bécsbe jutni, szóval, akit csak a kereskedelmi érdek -vezet, az üljön az Orient-Express-re. De aki őszinte barátja a férfias -sportnak, s aki az akadályok elháritásában annál több örömet talál, -minél több áldozattal jár a kedvtelés, az a mi rekordunkat nem fogja -kicsinyelni. - -De, meglehet, a közel jövő nagyon tul fog szárnyalni bennünket abban, -ami az idő-nyereséget és az emberáldozatot illeti. Egyben nem -szárnyalhat tul bennünket a legdicsőbb jövő sem. A szenzáczióban való -gazdagságot értem. Mily gyönyörü pillanatok, hölgyeim és uraim, mily -ragyogó pillanatok! - -Meg kell vallanom, némi lámpalázban, vakon, illetőleg: szememet behunyva -száguldottam gépemmel, nem törődve azzal, ami utamba kerül. De nem -zárkózhattam el a hatalmasabb benyomások elől. Ilyen volt az, midőn egy -elgázolt, alantas boszuból zsigereit szórta arczomba. A nyomorult -haldokló csak egy pillanatra tántorithatott meg. A következő -másodperczben beteges érzelgősségemet leküzdve, a diadal érzetével -gazdagabban pöfögtem tovább. - -Humoros epizódokban is bővelkedett utam. Igy, többek között, egy -megriadt sánta került a gépem elé. Egy isteni másodpercz alatt -végigélveztem komikus gyámoltalanságát, ész nélkül való erőlködését és -nevetséges kétségbeesését. Végre is gépem alá rohant s valóban nevetnem -kellett, midőn láttam, mily ostobául ugrált jobbra-balra, saját érdeke -ellenére, bár a szabályszerü jelzéssel még segitséget nyujtottam neki. - -Utam legmulatságosabb epizódja azonban a következő volt: A floridsdorfi -ellenőrző állomáson enhibámon kivül tulságos sokáig kellett -vesztegelnem. Kétségbe voltam esve; többi ellenfeleimtől nem tartottam, -de meg voltam győződve, hogy Coupelespieds márki könnyü gépével -megelőzött. Amint idegesen sétálok le s fel az állomás előtt, egyszerre -egy vakbelet találok az uton. Fölemelem s – képzelhetik meglepetésemet -és örömömet – a vakbélen ott látom versenytársam: Coupelespieds márki -monogrammját. Abban a pillanatban, amidőn már-már elfogott a kishitüség, -a kegyes ég azzal a megnyugtató tudattal lepett meg, hogy -legveszedelmesebb ellenfelem immár visszaadta lelkét az alkotónak! -(Viharos derültség és lelkes hurrákiáltások.) - -_Todtentanz báró_ (a bécsi fogadó-bizottság elnöke): Hölgyeim és uraim! -Önök megbocsátják nekem, ha egy kis statisztikát közlök önökkel, nemzeti -hiuságból. Párisból kilenczvennyolcz versenyző indult el. Az osztrák -határt hatvanhat és fél versenyző lépte át, Bécsbe hatvannégy és -háromnegyed versenyző érkezett meg. Osztrák területen tehát mindössze -egy és háromnegyed versenyző pusztult el. Olyan eredmény ez, hölgyeim és -uraim, melyre Ausztria büszke lehet. Nem hivalkodom s nem fogom -folytatólag kiszámitani, hogy elővigyázati intézkedéseink hány életet -mentettek meg a sportnak, mindenesetre a tömeg szabad mozgásának -rovására. De ha fölemlitem ez ékesen szóló számadatot, legyen szabad -örömmel hangsulyoznom, hogy mi osztrákok nemcsak szóval éltetjük -franczia testvéreinket. Az isten hozta önöket egészben és részben! -(Háromszoros hoch; a francziák lelkesedésökben elhajigálják még -megmaradt kezöket és lábukat.) - -_Egy szőke ifju_ (jelentkezik szólásra. Amint feláll, minden oldalról ez -a kiáltás hallatszik: „Ki az? Mit akar?“ A szőke ifju egy kis -szivdobogást árulva el): Hölgyeim és uraim! Olyan illusztris férfiak -után alig merek fölszólalni. Az a nép, melyet képviselek, sajnos, még -igen hátramaradott az automobil-sport terén. Én magam is csak igen -szerény kezdő vagyok, bár lelkesedés dolgában senkinek se maradok -mögötte. Meg kell vallanom: soha még csak egy verebet se tapostam el. -(Felkiáltások: „Hát akkor mit akar?…“ „Üljön le!“) De legyen szabad -hivatkoznom ügybuzgalmamra. Ennek már többször tanujelét adtam, s nem -hallgathatom el, hogy kicsiny, de lelkes népemnek e téren én vagyok első -uttörője. Érdemekkel nem dicsekedhetem ugyan, de jó szándékokkal igen. -Ennek bizonyitása végett hadd emlitsem fel, hogy hazámban soha senki sem -bukott ki annyiszor automobilból, mint én. Ami az automobilból való -kibukást illeti, bátran elmondhatom, hogy rekordomat a müvelt nyugaton -se multa felül senki. (Több felkiáltás: „Bravo!“) S ha önök azt -kivánják, hölgyeim és uraim, hogy igéretet tegyek a jövőre nézve, -szentül fogadom, hogy jövőre is gyakran fogok kibukni automobilból. Ez -nekem nem kerül semmibe, s szivesen okozok örömet önöknek. De ha önök -látogasukkal tisztelnék meg népem fővárosát, többet is igérhetnék. -Megigérhetném például, hogy népem, a magyarok népe… (Lelkes -felkiáltások: „Éljen Holubár! Éljen Ponyatovszky!“)… mondom: a magyarok -népe boldogan fog sorakozni az önök zászlaja alá. Ezzenel meghivom -önöket Budapestre. Biztositom önöket róla, hogy az utban egyetlenegy… -nem, háromnegyed… nem, egy negyed versenyző se fog elpusztulni. -Legfeljebb én esem ki ismét az automobilból, de higyjék el, ez engem -csak szórakoztatni fog. S a magyarság tárt karral fogja önöket fogadni. -Jó nép ez s olyan vendégszerető, hogy a pestist is szivesen látja, csak -külföldről jőjjön. Kevesen vagyunk ugyan, mert a football játékban már -sokan meghaltak közülünk, de akik megmaradtunk, keleti naivsággal s -nyugateurópai ismeretszomjjal rohanunk az önök gépei elé! (Lelkes -felkiáltások: „El Budapestre! Éljenek a vitéz csikósok!“) – - -(1902.) - - - - -A FEHÉR SZEGFÜ. - - -I. - -_Dollar kisasszony Dollar Sámuel urnak_ - -_Newyork._ - -_Nizza, csütörtök._ - -Kedves Atyám, - -a hir, hogy Ön Alaskába megy vasutat épiteni, s mintegy három évig nem -tér meg családi hajlékunkba, nagy gyermeki szomorusággal töltött el. -Exprès bementem a templomba, kérni a jó Istent, hogy Ön e vad vidéken is -megőrizze egészségét, s jó üzletet csináljon. - -Azt irja, kedves Atyám, hogy mielőtt megindul e nagy utra, tudni óhajtja -legközelebbi szándékaimat: mikor megyek vissza Amerikába, igaz-e, hogy -férjhez megyek? stb. stb. Gyermeki kötelességtudással felelek minden -kérdésére. - -A jövő tavaszig semmiesetre se utazom haza; ez az ocsmány vén Európa, -nem tudom miért, tetszik nekem. Talán mert olyan régi. Otthon mindene -megvan az embernek, de ez a minden olyan uj, mint egy patinátlan szobor, -vagy mint egy használatlan czipő, mely még nem alkalmazkodik a lábunkhoz -s melyről messzire látni, hogy csak most készült. Az emberek is ilyenek. -S nekem, megvallom, csak az imponál, ami megvolt: épület, szobor vagy -selyemruhás ember volt már akkor, amikor imádott hazánkból még egy cent -se exisztált, s amikor őseink a bőgő majmokkal játszottak „haragszom -rád“-ot az őserdők fáinak lombsátorában, a legmagasabb ágon. Én nem -áltatom magamat, kedves Atyám. Ha a mi dédapáink páviánok vagy a jobbik -esetben az angol fenyitőházak szökevényei voltak, tudom, hogy a -Promenade des Anglais-n sétálók közül is sokan, igen sokan származnak -gonosztevőktől. De ezeket a gonosztevőket Mandrin-nek, Cartouche-nak, -Schinderhannes-nek hivták; az ő őseik is hadi lábon állottak a morállal, -de ezek az ősök hires, neves gonosztevők voltak, nem ismeretlen, szerény -gazemberek. Otthon, még a pénz is a közelmultat juttatja eszünkbe, s a -közelmult… fuj! Itt ellenben az ember közelebb van a régmulthoz, az -egyházatyákhoz, a bizanczi császársághoz, a lovagokhoz, akik három napig -csatáztak, s mit tudom én mi. - -S ha Ön Alaskában lesz, miért sietnék haza? Jonathán bátyám nem szorult -rá, hogy bálokkal, reczepcziókkal stb. reklámot csináljak neki; üzletei, -hála a Mindenhatónak, rendre sikerülnek, s reklámról gondoskodik ő -nélkülem is. Szóval: j’y suis, j’y reste. - -Férjhez azonban nem megyek, legkevésbbé Bibinov herczeghez, akit Ön -emlegetni hallott. Bibinov ugyan elég rendes ember, aki a roulette-en is -csak öt frankban játszik – amiért közönségesen csak Cent Sous herczegnek -nevezik – de erős a gyanum, hogy a Bibinovok Katalin czárnő korában még -pálinkás boltot tartottak, s ha nem, mit nekem egy orosz herczeg, aki -zsugori, mint egy uzsorás s olyan számitó, mint egy brómpapirgyár?! Az -orosz herczegségnek mai napság semmi ázsiója; az a csekély disz, amelyet -egy _rastaquouère_ herczeggel való szövetség adhat, nincs arányban -hozományom kamataival. - -Ha érdekli, hogyan gondolkozom e tekintetben, elmondhatom részletesen. -Ime. Egyelőre semmi kedvem férjhez menni; a házasságot unalmasnak -tartom. Az ember kénytelen egy idegenhez alkalmazkodni; a legjobb -esetben: tanácskozni vele, helyesnek, kellemesnek tartja-e, hogy a -szezont itt vagy ott töltsem? C’est embêtant; szabad lénynek születtem, -aki utálja az ilyet. A szerelem kérdéseiről nem illik Önnel értekeznem; -e tárgyról tehát csak annyit, hogy, hála a Mindenhatónak, egészséges -leány vagyok, akinek nincsenek rossz álmai. S mivel tul volnék a „husz“ -esztendőn, remélhető, hogy ezután se lesznek. A házasságnak tehát rám -nézve csak abban az esetben van értelme: ha honneurt ad. - -Engedje meg, kedves Atyám, hogy e helyütt vagyonunk eredetére -emlékeztessem. A zseniális coup, melynek családunk felvirágzását -köszöni, hatezer embert juttatott koldusbotra. Ne vegye rossz néven, -kedves Atyám, hogy erről beszélek s ne gondolja, hogy tiszteletlen -vagyok nagyatyám emléke iránt. Eszem ágában sincs birálgatni a -boldogultat; csak magát a tényt emlitem meg. Hisz minderről ma már -hidegen beszélhetünk, mint bármely más történelmi faktumról. A coup -bizonynyal zseniális volt; a szükség parancsolta, s gyöngeség lett volna -az adott pillanatban elmulasztani. Nem is vagyok olyan esztelen, hogy -azt mondjam: vajha ne történt volna meg!… azok a nyomorultak másképpen -is tönkre mentek volna, s hol volnánk mi nagyatyám lélekjelenléte, -ügyessége, pénzügyi zsenije nélkül?! Olyan dolognak tekintem ezt, mint -D’Enghien herczeg megöletését: parancsoló történelmi szükségnek. De -azért mégis csak kellemetlen emlék marad, nem igaz? Következésképpen, -nem tartanám megvetendő dolognak, szoros összeköttetésbe lépni egy olyan -nagy családdal, amelynél a vagyonszerzés eredete nem ilyen ismeretes, -nem ilyen közeli. Ha ez a család vagyonát a lovagok korában szerezte, -nem bánom, ha maga a vagyon a századok folyamán egy kissé megkopott is. - -Honneurt nekem csak egy igazi herczeggel való szövetség adhat. Igazi -herczegek pedig ma már csak az angol és a franczia arisztokrácziában -vannak. Az előbbiekre nem igen számithatok; nagyon exkluzivek, csak -egymás közt házasodnak, tehetik. A francziák sokkal kedvesebbek s -valamivel kopottabbak is; könnyebben leereszkednek hozzánk. Tant mieux; -a szivem is erre huz. Tudja-e, miért? - -Mert mégis csak különb nép ez, mint a magunkfajta, hogy egészen őszintén -nyilatkozzam. Meglátszik rajta, hogy tüdővel lélekzett már akkor, amikor -mi még csak kopoltyukat használtunk. Ön persze nem figyelte meg, hogy -ezek a legfinomabb szervezetek az egész emberiségben, vagy mondjuk: az -egész állat-világban. Az angol főuron észrevenni a százados rusztikus -életet; a Roy hiveinek minden mozdulatán látni, minden szavából -kihallani, hogy őseik aranynyal himzett selyemben jártak-keltek -márványtermekben, szépelegve, vigadva, mikor eleink még csordában bőgtek -az élelemért. - -Ha tiz perczig beszélek egy vicomte-tal, eszembe jutnak a Cadet de -Cascogne-ok, akiktől rettegtek a férjek és még jobban rettegett az -ellenség, az illatszeres urfiak, akik elmésségekkel mulattatták egymást -La Rochelle ostrománál, s aztán meghaltak olyan egyszerüen, mintha ez is -csak viccz volna, a Gontaut de Biron-ok és a Montmorency-ak, akik -marsallok voltak már akkor, amikor Amerika földjére fehér ember még nem -tette a lábát, az az egész gyönyörü czivilizáczió, mely a Lajosok uralma -alatt csak a harcznak és a gondtalanságnak, csak a szépnek és a -szerelemnek élt, a mult századbeli marquis-k, akik a Conciergerie-ban -Holbach bárót olvasgatták s ajkukon megvető mosolylyal léptek a -guillotine alá, mig vértől bűzös hóhérjaik marha módjára bőgtek, mikor -rájuk került a sor; eszembe jut a gyönyörü asszonyok ama négy-öt -nemzedéke, melynek csak egy életczélja volt: tetszeni a királynak s -aztán elhervadni… Versailles évről-évre kiviruló kertje, s a franczia -nemesek vérével áztatott Európa, a háboruk, melyekbe egy himzett liliom -alatt indultak, meg tudom is én, mi… s mindezt megtalálom abban a _je ne -sais quoi_-ban, amelylyel ez a huszéves vicomte mosolyog, beszél, mozog, -jár, vagy egyszerüen a szemembe néz. - -Ön, kedves Atyám, aligha ért rá elolvasni Octave Feuilletnek a -regényeit. Kár, mert igy nem magyarázhatom meg röviden, egy puszta -névvel, milyen embernek kell lennie, akit férjemül elfogadnék. A -Faubourg Saint Germain emlitett költője rajzolt például egy Odiot -Maxime-ot, aki szegénységében leteszi a Champcey marquis nevet s akinek -a büszkesége, lovagiassága és finomlelkűsége meghalad minden leányálmot. -A Feuillet regényeiből látnivaló, hogy a Faubourg kicsiny és zárt -világában minden harmadik ifju egy-egy Odiot Maxime s az _Erdő -szépé_-ből tudom, hogy Bretagne ódon kastélyaiban, messze a _struggle -for life_-tól, csodálatos emberek élnek, akiket a czivilizáczió -disz-növényeinek lehetne mondani. Ezek a, más halandókhoz nem -hasonlatos, mesékbe való alakok tétlenül élnek, mert uraknak születtek, -de minden lehelletük gyöngédség, szeretetreméltóság, nagylelküség és -nemes büszkeség. Emlékszem például az elszegényedett Guy-Chatelekre és -Penmarch-okra. A szép Guy-Chatel-leány, aki csupa büszkeség, szive -ellenére sem akar mésalliance-ot kötni, inkább zárdába készül, ahol el -fog sorvadni; a fiatal Penmarch katonának áll be, mert egy szegény nemes -csak a hazáját szolgálhatja, zsoldból élhet, de fizetésből nem; -nagyapja, az öreg Penmarch, nem tud egyebet, csak horgászni s azért -hallal kedveskedik annak, akinek akarata ellenére lekötelezettje; az agg -herczegné pedig, emennek az anyja, egy hosszu életen át csak -oltárteritőket himez, mert hisz semmi egyéb nem méltó hozzá. S -Guy-Chatel Albin marquis az ifju nagyur, akit az uj idők tönkre -juttattak s aki oly szépeket gondol, hogy a gondolatait el se lehet -képzelni! Ó, mily gyönyörü életet élnek ezek az emberek! - -Ha valaha férjhez megyek, kedves Atyám, csak egy Guy-Chatel Albin -marquishoz megyek feleségül. Csak olyan embert tudnék szivelni, akire -büszke lehetek; csak olyanhoz érdemes nőül mennem, akihez fölemelkedem. -Ilyen embert pedig a Faubourg világán kivül sehol sem találhatok. - -Jövendőbelimnek ha nem is éppen liliom, mindenesetre valami fehér virág -lesz a czimerében. Például a fehér szegfű, örök amblémája a lelki -finomságnak. - -Szerencsés utazást kiván kedves Atyámnak - -szerető leánya: - -_Jane_. - - -II. - -_Gontaut de Biron herczegné Dollar Sámuel urnak_ - -_New-York_. - -_Páris, hétfő_. - -Örömmel értesitem Önt, kedves Atyám, hogy az auteuil-i nagy verekedés -után, melyről bizonyára több kábel-telegrammot olvasott, sem engem, sem -családom tagjai közül senkit sem tartóztattak le. - -Pedig a rohamot férjem vezette… De Ön még ma se tudja, hogyan, hol és -mily körülmények közt ismerkedtem meg férjemmel. A nagy bazár-égéskor -történt, hiszen hallott erről a sokáig emlékezetes eseményről. Én is -majdnem benn sültem, egy csepp hijja volt. A legnagyobb rémület -pillanatában eszeveszetten igyekeztem menekülni s már-már közel jutottam -az egyik kijáráshoz. Fejemet vesztve, görcsösen belékapaszkodom az -előttem rohanó férfi karjába; ő visszanéz, látja, hogy esztelenségem -mind a kettőnk életét a végső veszedelembe sodorja, nem habozik, hanem -rám vág a botjával ugy, hogy leroskadok, leráz magáról s kirohan. -Szerencsémre egy lakáj fölemelt s kivonszolt a szabadba. - -A rémületnek ez a pillanata határozta el sorsomat. Az erős férfit, a -cselekvés és elhatározás emberét, a kemény legényt, a ki mint Don Juan, -rongyként rázza le magáról a rá csütörködő haszontalan fehér személyt, -nem tudtam elfelejteni. Mindig csak őt láttam láz-álmomban, s ő lett a -férjem. - -E kitérés után hadd folytassam, a hol elhagytam. Mondom, mi vezettük a -rohamot. Jelvényünk a czimerünkben látható fehér szegfü volt. A jelszót -én adtam meg, ezzel a kiáltással: - -– Éljen a hadsereg! - -Az első ütést férjem mérte az elnök kalapjára, s én is megtettem, a mi -tőlem telt. Napernyőmmel visszataszigáltam az emelvény felé siető -rendőröket, s fáradhatatlanul biztattam csüggedő, fehér szegfüs -barátainkat: - -– Üsd, nem apád! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! - -Ó, kedves Atyám, milyen gyönyörüség tettleg inzultálni a mob-ot és a -vele szövetkező hitvány bourgeois-t! De Ön ezt nem érti, mert, sajnos, -Ön maga is _roturier_. - -A legmulatságosabb persze az volt, hogy férjemet, a csata fővezérét, a -ki a legtöbb ütleget osztogatta s a legtöbb kalapot verte le a -bourgeois-fejekről, sehogy se tudták elcsipni. Neki t. i. az a pompás -ötlete támadt, hogy mikor a rendőrök felvonultak az emelvényre, elbujt -az öreg dámák mögé. Oda senki se mert utána menni. - -Férjem nemcsak jellem, lángeszü ember is. Olyan kemény legény, a minő -mai napság csak a franczia arisztokráczia köreiben található. Kár, hogy -kedves Atyám nem ismeri a Faubourg-t. A czivilizáczió virágos kertje ez. - -Örömmel üdvözli kedves Atyámat az auteuil-i csata egyik legvitézebb -amazonja: - -_Biron herczegné_. - - - - -A LÓFEJÜ SZÖRNY. - -Áprilisban, a mikor a lovak nekiiramodnak, hogy a „nagy pardubici“ -napjáig – mely október végét jelenti – össze-vissza fussanak, -papirformán, tudományon, óhajtva sejtésen, finom és ordináré zsebeken, -bölcs jóslatokon s zsokék holttestein keresztül: ujra meg ujra megered a -sopánkodás, hogy miért is vannak lóversenyek, és ha már vannak, miért -nincsenek a Nemzeti Kaszinónak valamelyik szeparéjában, távol a nagy -nyilvánosságtól?! A legelső versenynapon ugyanazok az ujságok, melyek a -hatodik és hetedik, meg a harmincharmadik és harmincnegyedik oldalon -négy kolumna terjedelemben közlik a versenyprogrammot, a legujabb -istállóhireket, a papirforma megvitatását, a tip-eket, a bécsi és -külföldi versenyeredményt, a trainerekről és az istállótulajdonosokról -szóló ujdonságokat, később pedig a tegnapi budapesti versenyeredményt, a -futások részletes leirását, a jelesebb lovak és lovasok hosszadalmas -méltatását, a Derbycrack-ekről szóló rövid essay-ket, a totalizatőr és a -bookmaker üzletéről szóló kimutatást, a versenynap szines leirását s -végül az első hely közönségéről és a versenynap apró epizódjairól -értekező ötletes csevegést, ugyanezek az ujságok, elül, a vezérczikkben, -hevesen kikelnek a totalizatőr és a lovaregylet ellen s óva intik a -közönséget a játék szenvedélyétől. Ennek az obligát beköszöntőnek mindig -felül egy pár nemes gondolkodásu, „született“ idealista, aki mindenestül -eltörölné a föld szinéről az egész lóverseny-sportot, s a ki, a hányszor -egy-egy uj meeting kezdődik, mindannyiszor elérkezettnek tartja az időt -arra, hogy sürgősen kérje a kormányt: tiltsa el a népet megmételyező -lóversenyeket és számüzze a lótenyésztés sokat sokat hangoztatott ügyét -a ménesekbe, Mezőhegyesre, Bábolnára. De még nagyobb ez a felbuzdulás a -meeting végén. Ilyenkor, a statisztika örökkön ismétlődő -bizonyosságával, mindig megcsipnek egy pár kereskedősegédet, vagy -ügyvédbojtárt, aki elsikkaszotta a gazdája pénzét, hogy a lóversenyen -fogadhasson, s ezek esete sok, igen komoly, de már nem egészen uj -tartalmu elmélkedésre ad alkalmat. Ha pedig néha egy-egy nagyobb szabásu -sikkasztó, aki százezreket tüntetett el, mentegetőzik azzal, hogy őt a -totalizatőr vitte a lejtőre: mindannyiszor megszólal az egész -közvélemény s még a sport-tudósitók is egyhanguan követelik, hogy a -közönség játékszenvedélyét meg kell zabolázni, ha másként nem lehet: a -lóversenyek megszüntetésével. Az ujságokban gyakran, s egyszer-kétszer a -parlamentben is megnyilatkozott ez a közóhajtás, s bár a sok -felszólamlásnak, okos intelemnek és nemes czélzatu kifakadásnak mind -mostanáig semmi foganatja: még most is vannak s meglehet sokan, a kik -nem tettek le arról a reményről, hogy lesz egyszer egy boldogabb idő, a -mikor nem tartanak többé lóversenyeket s a kereskedősegédek, -ügyvédbojtárok, kofák, mosónők és hordárok pénzét nem viszi el „Murád -szultán“ vagy „Götterdämmerung“. - -E derék, emberszerető emberek gyakori felbuzdulása talán nem mindenben -igazolt. Vannak, szép számmal, akik azért sikkasztanak, hogy nagyokat -mulathassanak az orfeumokban és sok pezsgőt ihassanak. Éppen annyian -vannak ilyenek, sőt meglehet, még többen, mint azok, a kik a mások -pénzét eltotalizálják vagy „elbukimukizzák“. Azért még soha senkinek se -jutott eszébe, hogy az orfeumok bezárását követelje, s azt hangoztassa, -hogy nem kell pezsgőt gyártani, vagy a mulatóhelyeken nem szabad pezsgőt -tartani. A mint hogy ebben nem is volna ráció. Azt, hogy sikkasztások ne -történjenek, vagy hogy ritkábban történjenek, nem lehet elérni a bünre -szolgáló alkalmak megkevesbitésével s azzal se, ha rendre bezárjuk -mindazokat a helyeket, a hol ma az emberek bünbe szédülnek. Bünre -szolgáló alkalom mindig lesz, éppen annyi, mint ma, ha nem ezek, a -melyeket ma ismerünk, mások; és mindig lesznek sikkasztók is, a meddig -az egész emberiség gondolkozása át nem idomul, a mi nem a tiltó -intézkedésektől függ, hanem egyebektől. És a meddig lesznek, a kik -sikkasztanak, abban, ha sikkasztás történik, mindig kevesebb része lesz -az intézményeknek, mint maguknak a sikkasztóknak. De a ma uralkodó -világnézet a bünért mindenkit okol: a környezetet, az ellenőrzés -rendszerét, csak magát a bünöst nem. És ez már jókora tulhajtása annak a -tételnek, mely a szabadakaratot tagadja. A mikor ezekért a -sikkasztásokért, melyek minden meeting után olyan következetességgel -kerülnek napfényre, mint eső után a gomba, legelőször is a totalizatőrt, -a bookmakereket és a lovaregyletet tesszük felelőssé, egy kissé -igazságtalanok vagyunk. És nagyon hiszékenyek, ha készpénznek vesszük, -hogy az a sikkasztó élete fogytáig becsületes ember maradt volna, ha -véletlenül ki nem téved a lóversenytérre. Sikkasztott volna biz az, más -czélra; ha nem előbb, utóbb, száz közül kilenczvenkilencz esetben. - -Ebből nem következik, hogy a lovaregyletnek semmi köze a tömegek -játékszenvedélyéhez, és hogy ennek a szenvedélynek fékezésére semmit se -kell tenni. Nagyon olcsó helyet a lovaregyletnek nem volna szabad a nagy -tömeg előtt megnyitnia, mert az csakugyan nem méltó ehhez az uri -szövetkezethez, hogy arra a czélra, a melyet igen üdvösnek tarthat, de a -mely cél a nagyon olcsó hely közönségétől fölötte távol esik, a -szegények, az éhenkórászok s az eltévelyedettek filléreit is igénybe -vegye. Azt is megtehetné, a lótenyésztés tiszteletreméltó ügyének minden -nagyobb koczkáztatása nélkül, hogy drágábbá tenné a második helyre való -bemenetet, s megállapitaná, hogy a totalizatőr csak nagyobb összegü -tétet fogad el. Hogy ne járhasson ki a lóversenyre, csak az, a kinek a -módja ezt megengedi, s ne fogadhasson ott, csak az, a ki a fölöslegéből -fogad. Bizonyos, hogy a játékszenvedély ezt az intézkedést is megtudná -kerülni: de ez az intézkedés mégis távol tartaná a lóversenytértől a -tömeget; azoknak, a kikre nézve a játék közvetetlen veszedelem, -legnagyobb részét. És ha ennek következtében a lovaregylet jócskán -veszitene jövedelméből, viszont teljesen elhárítaná magától azt a, ha -nem is alapos, de minden esetre kellemetlen vádat, hogy tagjainak úri -kedvtelését a játékszenvedélytől megtévelyedett, szennyes, éhező -tömeggel fizetteti meg. - -Valami efféle intézkedés jelentékenyen korlátozhatná, fékezhetné a -totalizatőr körül erősen dolgozó játékmániát, elterelhetné a -lóversenytérről az oda nem való elemeket, s a sokat hánytorgatott -sikkasztási esetek számát igen megcsökkentené, helyesebben szólva: a -sikkasztók nagy részét leszoktatná a totalizálásról, nagy többségüket -egyéb nyilvános helyekre expediálná, fogassák meg magukat másért, -másutt, más alkalommal. Ez is több volna a semminél. - -De hogy ezentúl egyátalán ne legyenek lóversenyek, az lehetetlen ábránd. -A lóversenysport most van java fejlődésében. Angliában már kétszáz évvel -ezelőtt is voltak lóversenyek, s több mint száz év óta állandóan űzik -ezt a sportot, de a kontinensen az egész mulatság alig hatvan-hetven -esztendős. Abból, hogy ez idő alatt mekkorát fejlődött, s milyen -terűletet hódított meg, kiszámítható, hogy ez a sport még nem érkezett -fejlődésének zenítjére. Egyre több országot hódít meg; lassankint -valamennyi kisebb birodalomban tért foglal; már Ázsiában is -lóversenyeznek; s ahol ez a sport régibb, ott egyre több a versenynap; -néhol a futtatás már mindennapos. Ebből a karrierből nyilvánvaló, hogy -még sokáig lesznek futtatások, s ezekkel együtt totalizatőrök és -bookmakerek, mert a játékszenvedély hasonlóképpen emelkedőben van, egyre -általánosabb lesz, mind inkább hatalmába ejti az összes társadalmi -rétegeket: a pauperizmus növekedésével egyre több az olyan ember, akinek -csak egyetlen reménysége van arra, hogy valaha kiemelkedhetik nehéz -helyzetéből: az a remény, hogy a játékkal szerencsét csinál. - -És mikor az egész világ játszik, mindenütt, százféle szerencsejátékot, a -lovak gyorsaságára alapított szerencsejáték még a kevésbbé gonoszak, a -kevésbbé veszedelmesek, s a kevésbbé utálatosak közül való. A lófejű -szörny nem olyan rettenetes, mint a milyennek festik. A testet-lelket -ölő, őrületes izgalmakat, szüntelen gondot, aggodalmakat okozó, -éjszakát, napot, a játékosoknak egész gondolkodását lefoglaló, s a -játékosnak egész exisztencziáját koczkáztató, vérbe menő börzejátékhoz, -a játékok játékához képest szinte ártatlan múlatság. Nem olyan -igazságtalan, mint a sorsjáték; a játékost nem rövidíti meg azzal, hogy -aránytalanul keveset fizet; nem csalhat meg úgy, mint a kártya, melyet -hamis játékos kever, mert a turfon előforduló csalások, a melyek nem oly -gyakoriak, mint a közönség hiszi, a lóversenyjátékost nem fosztják meg -nyerési esélyeitől; több pihenést ad, kevésbbé öli az idegeket, mint a -rulett, mert a játék itt nem perczenkint, csak félóránkint ismétlődik. -Nem lehet éjszakákon át, hajnalban, délelőttig játszani, füstös -klubszobában, rettenetes spelunka mélyén, undok szomszédok társaságához -kötötten: a lóversenyjátékos nappal játszik, a levegőn, pihenőt tartva, -olyan környezetben, mely felűdítheti, s ha nyer, nem a jó barátja pénzét -teszi zsebre, hanem egy ismeretlen sokaságét, a felhők közül hullott -pénzt. A lóversenyjáték nem olyan borzasztó, mint a híre, de hát játék -ez is, s a hol játszanak, ott, a sötét háttérben a sátán hegedül. - - - - -WORTH. - -Mirtus-erdő mélyén, homályban, árnyékok járnak, az örök béke -nyugalmával, ösvényen, hol a lépés nem ad hangot. Fakó fény szürődik át -a sürüségen, s kisérteties világot vet egy viasz-sárga, cserkoszorus -fejre, melyen a legvékonyabb ajkak a világon, mintha szóra válnának el -egymástól: - -– Láttam és megértettem az Életet. Láttam, hogy egy és ugyanaz az -Apokalipszis szörnyüségeivel. De ha az ember a förtelmek özönvize, a -fény, mely beragyog a fekete vizek mélységeibe: az örök Nőiség; s az -ezüstös derengés, az egyetlen, a mi fölötte van e sötét, piszkos -hullámoknak: ő Beatrice! - -A másik két árnyék mindezt már a hatodik érzékkel hallgatja. Talán össze -is néznek egy kissé a hatodik érzékükkel. Az egyik szellemkar -megérintené a másikat, de csak üres levegő érintkezik üres levegővel. - -– Nézd – suttog az első léleknyelven a másikhoz – nem ez a cserkoszorus -volt-e a legszebb ember a világon? Mintha minden vonása ezer meg ezer -fájdalomból volna: arcza maga a Szenvedés. - -– Meglehet – felelt a másik. - -A cserkoszorus aztán tovább megy, megkeresni mesterét, Vergiliust; a -másik kettő hátra marad egy kis akadémikus beszélgetésre. - -– Az igazat megvallva – kezdi az, a ki utóbb szólalt meg – szeretném, ha -bemutatna az ezüstös derengésnek. Nem értem őt egészen; tulontul sok -hetairát láttam földi életemben. - -– Nemes Pyrrhon, magam is olyanformán gondolkozom, mint te, noha nem -vagyok tudós e dologban. Az asszony igen bolond állat, bár különben -tetszetős és formás. - -– Lehet, tiszteletreméltó Erasmus, hogy egészen igazad van. Az asszony -többnyire formás és még gyakrabban bolond. - -– Beszéljünk róla, Pyrrhon. Mert különös, de beszélni is kellemetes -róla. - -– Nem gondolod, hogy bemennénk a kaszinóba? Meginnánk egy-két pohár -éthert, s meghallgatnók mindazt a rosszat, a mit barátaink tudnak a -nőről? Talán ott lesznek Molière, Schopenhauer és Baudelaire barátaink -is. - -– Neked igazad van, nemes Pyrrhon. - -– Meglehet – felelt Pyrrhon. - -* - -Betértek a pókhálóból épült palotába, ahol a legjobb nevelésü árnyékok -hajtogatták sürün a serleget, hogy minél hamarább elfelejthessék az -életet. Csakugyan ott voltak összes barátaik. De meglepetésükre, az -asztalnál a főhelyet egy idegen foglalta el, a kit senki se ismert. - -– Ime Pyrrhon és Erasmus – mondták az asztal körül ülők. - -– Miről vitatkozátok? – kérdezte Protagoras, a szofista, készen rá, hogy -mindent megczáfoljon. - -– Az asszonyról beszélgettünk – felelt Erasmus. – Az asszonyról -általában és különösen. - -Mindenki Sokratesre pillantott. Távol Xantippétől, a bölcs boldogan -vitatkozott ifju barátaival az igazságról. Platon remegett. Hátha -Erasmus könnyelmüsége kegyetlen hatással lesz öreg mesterére?! Hátha az -asszony emlitése komorrá fogja tenni s egyszerre elnémitja?? De a bölcs -lenyelte Erasmus könnyelmüségét is, mint hajdan a bürök-altatót. -Xantippétől távol, a bölcs derült és igazságos maradt. - -Ellenben annál nagyobb volt a hatás a költők zugában. Alfred de Musset, -a sok éthertől zavaros szemmel, mereven nézett maga elé. Az asszony? Nem -emlékezett többé semmire, Lord Byron hátrasimitotta fürteit, mintha egy -sereg kisértetet akart volna elüzni homloka tájáról. Goethe mosolygott s -két garas ára földi csókért oda adta volna az egész előkelő társaságot. - -De a költők sem óhajtottak vitatkozni, midőn mindenek csodálkozására, a -jövevény ragadta meg a szót: az ismeretlen, a ki a fő-helyre fészkelte -be magát. - -– Senki se mondhat róla többet mint én – szólt az idegen. – Az asszonyok -nagy sokasága hevert a lábam előtt. Szép napjaimban koronás nők -kerestek, s kiválasztottjaim mindenha sivalkodva magasztaltak. - -– Ki lehet ez az ismeretlen árnyék? – kérdezte Pyrrhon titkon -Erasmustól. - -– Ő bizonyára Don Juan, a sevillai burlador – felelt Erasmus. - -– Meglehet – szólt Pyrrhon. – De nekem ugy tetszik, hogy kissé beszédes. - -– Az asszony – folytatta az idegen – buta, hivalkodó és páváskodni -szerető. - -– Engedelmet – szólt közbe Protagoras – az Isten azért adott a pávának -szép tollakat, hogy tessék. - -– Nem – vitatkozott az ismeretlen. – Az Isten azért adott a pávának szép -tollakat, hogy kitépjük és felhasználjuk. - -– Ez valamely nagy állambölcs – suttogta Erasmus. - -– Meglehet – felelt neki Pyrrhon – mert kicsinyes dolgokat beszél. - -– Ismertem egy pérui hölgyet – erősködött a jövevény – a kinek -egyetlenegy ruhája százhuszezer frankjába került. Egy fél millió ember -napi élelmébe. - -– Fuj! – szóltak az asztal körül többen. - -– Ez Peabody, az emberbarát – találgatta Erasmus. - -– Első kreáczióimtól – beszélte a közlékeny idegen – az asszonyok -egyszerüen megvadultak. Egy költeményem, mely szürkeségével sejtelmeket -ébresztett, feketeségével pedig megrázott minden nől lelket: álmatlaná -tette a fél világot. - -– Mégis költőnek kell lennie – vélte Erasmus. - -– Igaz, hogy én Én vagyok – folytatta az ismeretlen – s bizonyára -nehezen leszek pótolható. De voltak tanitványaim, a kiket magam -neveltem. A hozzám hasonló tehetséget mindig megbecsültem, házamba -fogadtam és arannyal fizettem. - -(– Minden esetre művészlélek – jegyezte meg Erasmus, s helyeslőleg -bólintgatott a beszélő felé.) - -– … Mert előttem csak egy volt kedves: az ügy – magyarázta a rejtelmes -árnyék s kiüritette előbb a jobbra, majd a balra ülő lélek serlegét. – -Gazdag ember voltam, birtokosa egy pompás falusi jószágnak, a melynek -kényelmében koronkint meg-megpihentem. De soha se tudtam sokáig tétlenül -maradni. Valami visszahajtott a munkához, s szüntelen azt sugta a -fülembe: „Csak előre, csak előre!…“ - -– Ah, már értem! – szólt Erasmus a homlokára ütve. Ez valami admirális, -a ki örökkön visszasóvárgott a tengerre. - -– Vagy meglehet – vélte Pyrrhon – hogy az északi sark egy szerelmese, a -kit életének végéig kisértett a jégmezők emléke. - -De ebben a pillanatban egy szolgálattevő angyal lépett az ismeretlenhez, -s igy szólitotta meg mennyei udvariassággal: - -– Bocsánat, uram, minthogy ez a társaság zártkörü, s minthogy ebben a -helyiségben csak a Gondolkozók Klubjának tagjai foglalhatnak helyet, -szabad kérnem Uraságodnak a tagságát igazoló jegyét? - -Az ismeretlen egy pillanatra zavarba jött, de aztán felülkerekedett -benné egy halhatatlan ősének a humora, és igy szólt: - -– Bizony nekem nincsen tagsági jegyem, mélyen tisztelt árnyékok. -Méltóztassanak kidobni innen, mert az igazat megvallva, én csak szabó -vagyok. - -A szabót kidobták. - - - - -SIC ITUR AD ASTRA. - -– _Erkölcsrajz szinházi hirekben._ – - -Ápr. 25. Edmond Rostand, a _Cyrano de Bergerac_ nagynevü szerzője, uj -drámát fejezett be, melynek előadási jogát a tantième-ken felül -fizetendő kétszázezer frankért a _Renaissance_ szinház szerezte meg. A -halhatatlan költő uj remekművét a _Renaissance_ igazgatóján: Sarah -Bernhardt asszonyon kivül eddig csak két beavatott olvasta: Rostand ur -két bátyja; akik közül az egyik posta-felügyelő, a másik a -közmunkatanács titkára. A beavatottak a darab tartalmából kiküldött -tudósitónk előtt mindössze annyit árultak el, hogy az uj költemény még -Cyrano de Bergerac-ot is messze tulszárnyalja. Sajnos, a lázas -munkásság, melylyel uj chef-d’oeuvre-jének befejezésén dolgozott, a nagy -költő idegzetét annyira kimerítette, hogy orvosai tanácsára már -legközelebb hidegvizgyógyintézetbe fog vonulni, hová az egész művelt -világ részvéte és érdeklődése kiséri. Mi is tiszta szivből kivánunk a -beteg remekirónak jobb egészséget. - -_Ápr. 28._ Amitől aggódó jóbarátok tartottak, bekövetkezett: Edmond -Rostand megőrült! A napfényes elmére örök homály borult; az alkotás -gyermekágyi láza megölte a XIX. század legnagyobb drámairói zsenijét! -Mily szerencse a szerencsétlenségben, hogy az örökre elborult zseni -második nagy művét már befejezetten hagyja az utókorra! Mialatt a nagy -iró egy elmegyógyintézet komor falai közt viaskodik kérlelhetetlen -betegségével: mi még egyszer gyönyörködni fogunk szellemének ragyogó -tüzijátékában, utolsó alkotásának première-jén!… Ez a nagy irodalmi -esemény szeptember elejére várható; az uj remekművet tudvalevőleg a -_Renaissance_ szinház fogja szinre hozni, Coquelin orrával és bengáli -tüzzel. - -_Máj. 3._ Edmond Rostand, a halhatatlan költő állapota, fájdalom, -reménytelen. Dühöngő rohamai vannak, naponta kétszer-háromszor is s ezek -elmultával teljes apathiába sülyed, vagy kétségbeesetten sir, mint egy -beteg kis gyermek. Táplálékot napok óta nem vesz magához, ápolóit -lelövéssel fenyegeti s tegnap kétszer tett öngyilkossági kisérletet. -Csak pillanatokra tér magához s ilyenkor ezt az egy szót ismételgeti: -„Scarron! Scarron!“ _Scarron_ a cime ugyanis uj chef d’oeuvre-jének, -mely a nagy költő nevéhez méltó előadásban, szeptember elején fog szinre -kerülni a _Renaissance_-szinházban, fölemelt helyárakkal. Ez a megható -irodalmi és szinházi esemény a lakosság minden rétegében oly érdeklődést -támasztott, aminőre eddig még nem volt példa a szinházak történetében. -Az első kétszáztizennyolcz előadásra az összes jegyeket elkapkodták. - -_Szept. 5. Scarron_-t, Edmond Rostand uj remekművét, holnap hozza -először a _Renaissance_-szinház, a költő nagy nevéhez méltó -kiállitásban, Coquelin orrával, bengáli tüzzel stb. Az utolsó próbákat -maga a szerző vezette, akiről tévesen terjedt el az a hir, hogy -megőrült. Ellenkezőleg a halhatatlan költő soha sem volt annyira -eszénél, mint amikor, megfoghatatlan módon, azt a hirt költötték róla, -hogy beteg. Minthogy az első négyszázharmincz előadásra az összes jegyek -elkeltek s igy a _Renaissance_ környékén másfél évig, minden este őrült -tolongás várható, a préfet de police ugy intézkedett, hogy amig Edmond -Rostand darabja müsoron lesz, a rendet a boulevardon három zászlóalj -lovasrendőr fogja fentartani. - -_Szept. 8._ A _Gymnase_-szinházban legközelebb egy olyan érdekes dráma -fog szinre kerülni, melyhez képest _Cyrano de Bergerac_ és _Scarron_ -unalmas ócskaságok, A dráma czime _Phryne_, szerzője Massaréna Horace -báró, az általánosan ismert sportsman, akit horizontale-körökben csak -Csontos Szigfriednek neveznek. Massaréna báró nevére bizonynyal élénken -emlékeznek még olvasóink, mert hisz csak a mult héten történt, hogy a -rendőrség megakadályozott egy flörett-párbajt, amely Massaréna báróért -két előkelő hölgyet állitott volna egymással szembe: Q. grófnőt, a -braziliai nagykövet feleségét és Y. herczegnőt, aki azóta X. urhoz, a -hires bikaviadorhoz ment nőül. Massaréna báró ebben a nagy feltünést -keltő első darabjában egy nagyon ismert, kitünő müvésznővel való -viszonyát irja le s érdekes, hogy a hősnőt, a kit a szerző diabolikus -lénynek fest, éppen ez a nagyon ismert, kitünő művésznő fogja -eljátszani. Madame Missisippi ugyanis, akivel ezuttal történik meg -először, hogy önmagát játszsza, _Phryne_ első száz előadásának -időtartamára kibékül Massaréna báróval. A kitünő szerzőnek, aki ma 29 -éves és tehetségének teljességében tündöklik, ez idő szerint kilencz -előkelő hölgygyel van viszonya. Ezek az érdekes hölgyek mindannyian -jelen lesznek az első előadáson, sőt egy bizalmas értekezleten azt is -elhatározták, hogy az uj drámairónak cserkoszorut nyujtanak fel, ezzel -az ajánlással: „Herkulesnek – a kilencz gráczia.“ Az első háromszáz -előadásra a jegyeket holnap délig lehet előjegyezni a _Gymnase_ -fő-pénztáránál. - -_Okt. 1._ Gabriele Barocco, a tizenkilenczedik század legnagyobb -költője, tegnap Párisba érkezett, hogy jelen legyen uj darabjának: _A -kék szerelem_ czimű mitologiai regének utolsó próbáin és premièrején. Az -ünnepelt iró mindenekelőtt végignézte darabja első főpróbáját s -kijelentette, hogy az előadás minden várakozását fölülmulja. -Szerencse-kivánatokkal halmozta el Tedeschi asszonyt, aki az uj darabban -jobban sántit, mint valaha s ünnepiesen megigérte neki, hogy ha a -művésznőt nem is, leányát, Tedeschi kisasszonyt mindenesetre feleségül -fogja venni, ha a _Kék szerelem_ legalább egy évig műsoron marad. -Barocco ur a főpróbáról egyenesen a rendőrfőhöz hajtatott, aki előtt azt -a meglepő vallomást tette, hogy ő: Barocco Gábor, római születésü 34 -éves iró, tavaly, julius 29-én este kilenczedfél órakor, édes atyját, -idősebb Barocco Gábor urat a Bois de Boulogneban, rablógyilkossági -szándékból, orozva megölte. A rendőrfő eleinte nem akart hitelt adni e -vallomásnak, de Barocco ur, aki a _Kék szerelem_ premièrjére egy páholyt -ajánlott fel a közbiztonság legfőbb őre számára, konokul megmaradt -állitása mellett s letartóztatását követelte. Ez meg is történt, miután -a rendőrfő jegyzőkönyvbe vétette, hogy a letartóztatásért a felelőséget -teljesen Barocco urra háritja. A szenzácziós eset természetesen roppant -feltünést keltett s a _Porte-Saint-Martin_ előtt, ahol a _Kék szerelem_ -e hó 6-án kerül bemutatóra, esti kilencz óráig verekedtek a jegyekért. A -rendőrség délelőtt tiz órától estig százharmincz heves vérü -szinház-barátot tartóztatott le. - -_Okt. 8._ A _Kék szerelem_ századokra szóló sikere egy pillanatra -elvonta a figyelmet a Barocco-pörtől. E pör végtárgyalását ma tartották -meg a Palais de Justice-ben óriási érdeklődés mellett. A végtárgyalás -épp oly gazdag volt szenzációs fordulatokban, mint maga a _Kék -szerelem_. Barocco ur védőügyvéde ugyanis a biróság elé terjesztette -idősebb Barocco ur halotti levelét, melyből kiderül, hogy az -apagyilkossággal vádolt költő már másféléves korában elvesztette atyját, -s igy nem lehetett módjában a terhére rót cselekedetet elkövetnie. A -_Kék szerelem_ költője erre loyalisan kijelentette, hogy az egész esetet -a vasuti kupéban álmodta s a főpróba okozta izgatotságában történhetett, -hogy álmát nem tudta a valóságtól megkülönböztetni. Különben is, mint -költő, az életet álomnak és az álmot életnek tekinti. A biróság erre a -vádlottat felmentette, örömmel emelvén ki az itéletben, hogy szivből -gratulál a feddhetetlen irónak darabja nagy sikeréhez. Barocco ur -viszont megigérte, hogy a legközelebbi premièreje alkalmával nem fog a -büntető törvényszéknek hasonló alkalmatlanságot okozni. Ezzel -elbúcsuzott biráitól, s szállójába hajtatott, ahol egy amerikai -imprezárióval kötött szerződést. A _Kék szerelmet_ ugyanis, melynek -ezredik előadására már nem kapni jegyeket, Amerikában is szinre hozatja, -_Sötét gaztett_ czimen. Az imprezárió kikötötte, hogy a szinlapon a -szerző neve helyett csak ez az egyszerü megnevezés fog szerepelni: irta -egy apagyilkos. Kikötötte továbbá, hogy joga van a szinlapon megigérni a -közönségnek, hogy a szerzőt az első előadás után az egész közönség -jelenlétében fel fogják akasztani. E jogért öt millió métermázsa -sterlinget ajánlott fel a halhatatlan költőnek. - -_Okt. 21._ Kinos eset tartja izgatottságban a szinházi köröket. Cherami -Albin urat ugyanis, az ismert kitünő vigjáték- és vaudeville-irót, kinek -legujabb bohózatára: _Az ideges rinoczerosz_-ra éppen most készül a -_Palais Royal_-szinház, tegnap zsebtolvajláson érték. Egy tizenkét éves, -beteg koldusleánykát fosztott ki, kilopván zsebéből ama filléreket, -melyeket a gyermek pár perczczel azelőtt koldult össze. Az eset után -Cheramit a rendőrségre kisérték, ahol az ügyeletes rendőrtisztviselő -előtt sirva vallotta meg, hogy már gyermekkora óta kleptomaniában -szenved, s épp ez okból lépett a vigjátékirói pályára. Érdekes, hogy -Cherami azzal vádolja a rendőrt, aki őt bekisérte, hogy ez addig pofozta -őt, mig ájultan rogyott össze. - -_Okt. 29._ Cherami Albint, a kitünő fiatal mestert, akinek _Ideges -rinoczerosz_-a a század legnagyobb kassza-sikerének kezd bizonyulni, ma -ujra kihallgatta a vizsgálóbiró, ama kis kellemetlenség miatt, amelyről -mi is megemlékeztünk. Cherami ur ez alkalommal azzal a meglepő -vallomással állott elő, hogy az egész zsebtolvajlási jelenet csak -komédia volt, s hogy az állitólagos koldus-leányka a _Cluny_-szinház egy -fiatal hölgy-tagja, akivel hosszabb idő óta bizalmasabb ismeretségben -van. Másrészt kijelentette, hogy a sergent kegyetlenkedéséből egy árva -szó se igaz, s hogy a rendőr oly ártatlan, mint a ma született -rinoczerosz. X. kisasszony, a _Cluny_ bájos tagja, hasonló vallomást -tett, Cherami ur pedig a vizsgálóbiró ama kérdésére, hogy: „Akkor hát -miért kompromittálta magát?“ – nevetve jegyezte meg, hogy: „Hja, uram, -mikor az embernek uj darabját adják, valamivel foglalkoztatnunk kell a -közönséget!“ A vizsgálóbiró szivből gratulált a sikerült csinyhez. Itt -jegyezzük meg, hogy az _Ideges rinoczerosz_ előadásaira ebben az évben -jegy már nem kapható. - - - - -A BUDAPESTI GRAND CAFÉ PARISIEN-BEN. - -– Szezónkép több változatban. – - -FŐ-SZEMÉLYEK: - -_Montmorency_ herceg, ellen-admirál és a Grand Café Parisien -vezér-pincére. - -_Beaurepaire_ vicomte, borfiu ugyanott. - -_Della Sedia_ őrgróf, étek-hordó a Grand Café Parisien-ben. - -Mellék-személyek: vendégek, akik szeretnek ott lenni, ahová grófok -járnak. - -Történik: Budapesten, a Városligetben. - - -I. - -_Délután_. - -(Szin: A Grand Café Parisien pavillonja és kerti helyisége. A berendezés -a franczia izlést kiabálja.) - -_A vicomte_ (asztalkendővel a hóna alatt, czigarettázva jön): -Ellen-tengernagy ur, a tizenkettős asztalhoz két nő ült le; narancsvizet -kérnek. Adjak-e nekik? - -_A herczeg_: Két nő? (Fölteszi monokliját, s kezét szeme elé tartva, -élesen fixirozza a vendégeket.) Ismeretlenek, tehát nem tartoznak a jó -társasághoz. Fel kell szólitani őket, hogy távozzanak. - -_Vicomte_ (a hölgyekhez lépve): Azzal a köteles udvariassággal, melyet -én magam még ismeretlen hölgyektől se szoktam megtagadni, felszólitom -önöket, hogy távozzanak innen. - -_Az idősebb nő_: Megbolondult? Hogy mer igy beszélni? Ön bizonyosan -téved! - -_A vicomte_ (felsőbbséggel és önérzettel): Jegyezze meg magának, -asszonyom, hogy én sohase tévedek. - -_Az őrgróf_ (megszólal az egyik sátorból): Nem kell velök sokat -teketóriázni; láttam őket a váczi-utczán sétálni, s engem sohase csal -meg a szemem. Na, vénasszony, uczczu, szaporán; el balfenéken! - -_Az idősebb hölgy_: Micsoda szemtelenség! Hivják elő a gazdát!… - -_A fiatalabb hölgy_: Mama az istenért!… Nem volt még elég?… A sétálók -mind ide néznek!… Menjünk inkább, menjünk hamar, hamar!… - -_Vicomte_ (az idősebb hölgyhöz): Szégyelje magát, hogy ilyen mesterséget -folytat! (A fiatalabbikhoz:) No, muczuskám, előre! (A hölgyek rémülten -menekülnek.) Lám, lám, narancsviz kellene nekik! - -_Az őrgróf_: Nini, mégse ezek voltak, a kiket láttam! Mindegy. Minden -vénasszony gyanus, a ki él. - -_Vicomte_: Mennydörgettét! Most meg egy ifju párocska akar letelepedni a -lombok között! Hohó, lelkem, itt nem játszunk bujócskát! - -_Őrgróf_: Küldd őket Budára. De itt a herczeg. Ő majd intézkedik. - -_A herczeg_ (a fiatal párhoz lépve): Mi tetszik? (Fölteszi monokliját; -szemléli a hölgy kalapját, czipőit és ékszereit, s egy szánó tekintetet -vet a hölgy kisérőjére.) - -_A kisérő_: Egy fagylaltot és egy jeges kávét kérek. - -_A herczeg_ (fagyos mosolylyal): Bocsánat, de ön be fogja látni, hogy -egy fagylaltért meg egy jeges kávéért nem nyujthatunk buvóhelyet -szerelmes pároknak. Önök rossz helyt kereskednek. Nekünk ügyelnünk kell -arra, hogy itt illetlenségek ne történhessenek. - -_Az asszonyka_ (fellobbanva): Mit beszél itt össze-vissza? Elment az -esze? De hisz mi férj és feleség vagyunk! Nem látja a jegygyürüinket? - -_Herczeg_ (szánakozó mosolylyal): Azt mindenki mondhatja, édes -asszonyom. Nekem három jegygyürüm van, s egyszer se vagyok megesküdve. -De hagyjuk ezt. (Szigoruan): Szóval, uram, legyen szives felmutatni a -házasság-levelét, vagy pedig sürgősen elhagyni a helyiséget. - -_A férj_: Engem ön nem hoz zavarba. Hallottam már uraságodról… - -_Herczeg_: Nevezzen egyszerüen ellen-admirálisnak. - -_A férj_:… és okultam a történtekből. Ime a kivánt házasság-levél! - -_A herczeg_ (megszemléli az okiratot): S ki biztosit róla, hogy ez a -házasság-levél csakugyan az öné? Hogy ez a hölgy valóban az, a kit ez az -okirat emlit? S végre, hogy ez a házasság-levél nem hamisitvány? Eh, -végre is elvesztettem a türelmemet! Nincs időm ily hosszan foglalkozni -az önök ügyével. Jó, maradjanak itt, ha annyira ragaszkodnak hozzá, de -megjegyzem, hogy nem fogják kiszolgálni önöket. (Bólint, s gunyosan int -a kezével. A fiatal pár dühösen távozik.) Hallatlan! Alig lehet -megszabadulni tőlük!… Nini, megint egy! De hát ma egész nap nem leszünk -békességben? - -_Egy magános fiatal ember_ (leül a terrasszon): Egy pohár cognacot -kérek! - -_A vicomte_: Ugyan? Hát aztán van-e pénzünk, uracskám? - -_A fiatal ur_: Mi köze hozzá? Egy pohár cognacot kértem; hozza el! - -_Vicomte_: Jó, de megjegyzem, hogy nálunk egy pohárka legolcsóbb cognac -három forint. - -_A fiatal ur_: Egy pohár cognacot mondtam! - -_Vicomte_: A legolcsóbból? - -_A fiatal ur_ (sértődötten): Nem, a legdrágábból! - -_Vicomte_: Egy pohár másfél font sterling! Gondolja meg a dolgot! - -_A fiatal ur_: Tartsa meg a tanácsait, s hozza a cognacot! - -_Vicomte_: A mint akarja. De ön érteni fogja, ha felhivom, hogy -sziveskedjék előre fizetni. (A fiatal ur a tárczájába nyul.) Megjegyzem, -hogy a cognac nem jó. - -_A fiatal ur_: Másfél font sterling? És nem jó? - -_Vicomte_: Különben izlés dolga. Én nem tartom jónak. Másutt huszonöt -krajczár, nálunk másfél font sterling. - -_A fiatal ur_: No de ez igazán sok! - -_Vicomte_: Én is ugy találom. De nálunk ez az ára. A kinek nem tetszik: -le is ut, fel is ut. Ez a Grand Café Parisien! - -_A fiatal ur_: És ha uraságod maga volna az angol királynő, még akkor -is… - -_Vicomte_: Önnek igaza lehet, de figyelmeztetem, hogy ön itt -tulajdonképpen Párisban van, s minthogy Budapesttől Párisig a legolcsóbb -mentdij száznegyvenhét forint ötven krajczár, ön még mindig megtakarit -százhusz és egynehány forintot… - -_A fiatal ur_: Köszönöm a szivességét. Kár, hogy az ördög nem olyan -szives, elvinni uraságodat. (Mérgesen el.) - -_A vicomte_ (utána kiált): Szelber áner! - -_Az őrgróf_: Végre magunk maradtunk. - -_A vicomte_: Enfin seuls! (Előveszi a _Vie parisienne_-t, leül s olvasni -kezd. Majd félreteszi olvasmányát s még egyszer utána kiált a fiatal -urnak): Szelber áner, szi Lump!… - - -II. - -_Este_. - -(Szin: Az ebédlő; berendezés mint fentebb.) - -_Egy vendég_: Pinczér!… Pinczér ur, kérem!… Garçon!… Kérem… Izé… Kérem, -legyen olyan szives!… - -_Az őrgróf_ (nem mozdul; ugy áll az oleander-fa mellett, mint egy kerti -szobor). - -_A vendég_ (oda megy érte): Kérem, jőjjön csak ide!… - -_Az őrgróf_: Mi az? Mit óhajt? (Oda fárad a vendég asztalához.) - -_A vendég_: Mondja, kérem, mi ez? - -_Az őrgróf_ (lenéző tekintetet vetve az ételre, a melyre a vendég -mutatott): Ez? Filets de baleine à la Brahmaputra. Czethal-szelet -Brahmaputra módra. Ön couvert-t óhajtott, nem? - -_A vendég_: De hisz ennek szaga van! - -_Az őrgróf_: Parbleu! Meghiszem azt. - -_A vendég_: A czethal kissé idős lehetett. - -_Az őrgróf_: Mintegy ötezerkétszáz éves. Ez az a czethal, a mely annak -idején Jónást lenyelte. - -_A vendég_: E szerint történelmi nevezetességü czethal? Ó, az már más, -egészen más!… - -_Az őrgróf_: Már kevés van belőle, s azért meglehetősen drága. - -_A vendég_: Akkor hát vigye vissza ezt is, hogy el ne fogyjon végképp a -kiváló őslény! Tisztelem őt, mint történelmi relikviát, de enni nem -eszem belőle. - -_Az őrgróf_: Egyéb megjegyzése nincs? Igazán nincs? No, hála istennek! -(Boszuból csak egy félóra mulva hozza a sültet.) - -_A vendég_ (ki a késével és villájával egy egész Wagner operát dobolt -végig az asztalon, pihent erővel esik neki a sültnek. De ezt kés nem -vágja): Kérem! kegyeskedjék csak ide fáradni!… - -_Az őrgróf_ (előkerül): Már megint?… - -_A vendég_: Mi ez? - -_Az őrgróf_ (fagyosan): Czipőtalp őzmártással. - -_A vendég_: S ezt itt megeszik? - -_Az őrgróf_: Hja, más nem igen van; minden elfogyott. - -_A vendég_: De hisz ezt el se lehet vágni! - -_Az őrgróf_: A sült egy kissé kemény, de a mártás párisi. Különben, nem -beszélem rá, hogy megegye. Én nem enném meg, de ez izlés dolga. Vannak -emberek, a kik akármit megesznek. - -_A vendég_: Mondja, kérem, ön oly egészségesnek látszik!… Csak nem -szokott itt étkezni?!… - -_Az őrgróf_: Nem vagyok beteg, hogy itt étkezzem! S ha akar egy jó -tanácsot, azt ajánlom, hogy ha egészséges akar lenni, vacsoráljon -otthon. - -_A vendég_: Köszönöm, barátom. - -_Az őrgróf_: Azért semmi konfidenczia! (Boszuból csak egy óra mulva -jelentkezik ismét.) - -_A vendég_: Hogyan, ön már a fagylaltot hozza? - -_Az őrgróf_: Hallja, én türelmes ember vagyok, de ennyi faggatás -idegessé teszi az embert. Van még egyéb kérdezni valója is? Igen? Nos, -én azért vagyok itt, hogy önök a konyhában ne igen lábatlankodjanak, de -nem azért, hogy tudatlan felnőtteket oktassak… Végre is, egy bolond -többet tud kérdezni, mint a mennyire száz bölcs… - -_A vendég_: Hogy őszinte legyek, ön kissé szókimondó. Mondja, kérem, -mennyivel tartozom? - -_Az őrgróf_: Öt és fél mázsa sterling az egész. - -_A vendég_: Igazán csekélység. - -_Az őrgróf_: A népkonyhában olcsóbb. - -_A vendég_: Egy félesztendeig oda fogok járni; meg kell bőjtölnöm ezt a -lakomát. (Édes mosolylyal el. Az ajtóból még egyszer, hosszan, visszanéz -s félhalkan ezt a szót suttogja): Adieu! Adieu! Adieu!… - - -III. - -_Éjjel_. - -(Ugyanott. A helyiség üres; már csak a herczeg, az őrgróf és a vicomte -látható a szinen.) - -_A herczeg_: Az óra már éjfélt ütött s a föld már néma lőn… de mi még -most sem pihentünk. Grossmutter hat keinen Feiertag. Őrgróf, ön -panaszkodó levelet fog irni egy pesti ujsághoz egy vendég nevében, -amelyben a _Grand Café Parisien_-ben uralkodó drágaság ellen kel ki. -Vicomte, ön egy estilaphoz ir s több vendég nevében bosszusan beszéli -el, hogy hanyagul, botrányosan szolgálták ki önöket. Én magam két -czikket is irok; az egyikben tüzetes kritika tárgyává teszem ételeinket; -a másikban arról panaszkodom, hogy kiutasitottak a helyiségből. - -_A vicomte_: Én még most se értem, miért irjuk ezeket a panaszkodó -leveleket? Mire jó mindez? - -_A herczeg_: Vicomte, ön még igen fiatal. Ezekkel a felszólamlásokkal -kitünő szolgálatot teszünk az üzletnek. Mert nincs jobb reklám, mint az -efféle panaszok. A publikum is olyan, mint az asszony; ha azt akarod, -hogy imponálj neki, hogy meghóditsd örökre: bánj vele roszul!… - -_A vicomte_ (tisztelettel): Ó, ellen-admirál, micsoda elme lakik önben! - -_A herczeg_: Nézzen körül itt egy kicsit: meg fogja tanulni ön is, amit -a tudomány a nagyvárosok pszihologiájának nevez. És rá fog jönni erre a -három alapigazságra: 1. Add drágán, amit kérnek tőled: ha nagyon -drágának találják, azt fogják hinni, hogy jó. 2. Nézd le a közönségedet, -fumigáld őt, bánj vele megvetően. Azt fogja hinni, hogy: terhedre van, -hogy más közönségre számitasz, s boldog lesz, ha ott lehet, ahol a nála -nagyobb urakat várják. 3. Egy-kettőt pedig dobj ki közülök, hogy hosszu -életed legyen a földön. Egy helyett, akit kilöksz az ablakon, száz fog -berohanni az ajtón. - -_Vicomte_: Óh, ellen-admirál, mily ember, mily zseni, mily diplomata ön! - -_A herczeg_: Ma tiportunk rajtok, ugy-e? Még ez a pár mérges czikk, s -holnap verekedni fognak érte, hogy bejuthassanak, ahogy hajdan meghaltak -érte, hogy a Szent Földet megláthassák!… Mit mondok: holnap? Még nem -virrad, s a nép már zug ablakaink alatt! - -_A nép_ (kivül, a _Panem et circenses_ nótájára): Fagylaltot s grófokat! -A grófokkal akarunk enni! A grófokkal akarunk fagylaltozni! - -_A herczeg_ (czézári arczczal): Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?! -(Felriad hadvezéri borongásából.) Fegyverre, vicomte! Vissza, kinek -kedves az élete! (A herczeg, az őrgróf és a vicomte előre rohannak s -csatába bocsátkoznak az ostromlókkal. A csata még most is tart.) - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Le is égett nemsokára.] - - - - -TARTALOM - - Lóversenyen 1 - Kis fiuk, kis leányok 9 - Aszfalt Betti 18 - Az elátkozott fü 27 - Becsületének orvosa 40 - Őszi kontemplácziók 44 - Twistek 53 - Nagyszombat 58 - A pengő ércz és a zengő czimbalom 62 - A szinkörök pszihologiája 69 - Farsang 74 - Utazás Budapest körül 77 - Regénytárgyak 82 - Fázódások 92 - A gerolsteini herczeg naplója 96 - Az ujkor alkimistái 102 - Lóverseny-alakok 108 - Nemzetünk barátja 120 - Szélmalomharczok 129 - Selyem és rongy 135 - Szentimentális séta 142 - Bálozás 149 - Bőjti prédikáczió 158 - Tavasz 162 - A premiére-ek közönsége 166 - Operabálon 177 - Nyári mulatságok 184 - Budapest világváros 193 - Az arénában 200 - Sylvana 208 - Diákhalál 216 - Rose Pompon 221 - Kilencz krajczár 227 - A maharadzsák 230 - Jubileum 238 - Georges 244 - A szerencse-malacz 249 - Automobil-banket 256 - A fehér szegfü 263 - A lófejü szörny 271 - Worth 277 - Sic itur ad Astra 282 - A budapesti Grand Café Parisien-ben 288 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -11 |hnem nevetve |hanem nevetve - -14 |a kikne nyilt |a kiknek nyilt - -20 |állhatatosstn |állhatatosan - -61 |unka kezdődik |munka kezdődik - -65 |öltözöttt |öltözött - -93 |mely rosssz |mely rossz - -127 |vendégszrető |vendégszerető - -154 |árnyakatkülönbségek |árnyalatkülönbségek - -174 |taspvihar |tapsvihar - -175 |csak hjják |csak hijják - -189 |három-nágy |három-négy - -190 |jobbb vállának |jobb vállának - -190 |későbbb az ördögöt |később az ördögöt - -197 |alakalmas |alkalmas - -205 |trójai örögek |trójai öregek - -208 |mely-mintha |mely mintha - -240 |tüntssem ki |tüntessem ki - -284 |mésfél évig |másfél évig] - - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYVÁROSI KÉPEK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/64580-0.zip b/old/64580-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 6f16492..0000000 --- a/old/64580-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64580-h.zip b/old/64580-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 6c05f9e..0000000 --- a/old/64580-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/64580-h/64580-h.htm b/old/64580-h/64580-h.htm deleted file mode 100644 index f744442..0000000 --- a/old/64580-h/64580-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8993 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Nagyvárosi képek by Zoltán -Ambrus</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Nagyvárosi képek, by Zoltán Ambrus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<table style='min-width:0; padding:0; margin-left:0; border-collapse:collapse'> - <tr><td>Title:</td><td>Nagyvárosi képek</td></tr> - <tr><td></td><td>Tollrajzok</td></tr> -</table> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zoltán Ambrus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: February 17, 2021 [eBook #64580]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYVÁROSI KÉPEK ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_297">297</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="smcap">Ambrus Zoltán -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">xv. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">NAGYVÁROSI -KÉPEK</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Ambrus Zoltán Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">XV.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">NAGYVÁROSI -KÉPEK</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCXIII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-UT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Ambrus Zoltán</span></span></p> -<h1>NAGYVÁROSI KÉPEK</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">TOLLRAJZOK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCXIII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-UT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">A NAP nyomdavállalat -nyomása, Budapest, VIII., Rökk Szilárd-utca 9</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>LÓVERSENYEN.</h2> -<p>Mosolygó ég alatt, lombok árnyékában, szép asszonyok közt járok. -Elnézem, a többiekkel együtt, hogyan itatja meg az istállószolga -The Baron és Pocahontas szépunokáját, miután előbb gondosan -megmosta a nemes állat orrát; elszemlélődöm rajta, mint pattan a -nyeregbe a szines ruhába öltözött fityfirity jockey s hogyan -jártatja meg a telivért a korai füvön, amelyre kora pusztulás vár; -s mialatt lesem a csöngetyüszót, amely a nagy tribünre hí, -megmozdul bennem az ördög, az a rém, mely már régóta nem engedi, -hogy öntudatlanul adjam át magam akármiféle gyönyörüségnek, -megkopogtat belülről és… igy morfondálok magamban:</p> -<p>– Mit keresek én ezen a helyen? Miért hajszolom azt a -szórakozást, melyet nem én nekem s nem a hozzám hasonlóknak -fedezett föl a pihent ész? Miért keveredtem közéje ennek az uri -népnek, melynek az életre nem az én életem, melynek álmai nem az én -álmaim, melynek örömei nem az én örömeim? Ha unalma, melankóliája -és fásultsága idegen és megérthetetlen előttem (meg a többi -„májusi“ előtt, akik mind nem ismerik a tétlen lét boszuálló -érzéseit, spleen-jét, déboire-jait) mért jöttem részt venni -öröméből, mulatságából, izgalmaiból? Az a szenvedély, melyet a -másféle életmód fejlesztett ki azokban, akik <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> e helyt -itthon vannak, belőlem nem teljesen hiányzik-e? Nem mélységesen -mindegy-e nekem, hogy <i>Masseur</i> vagy <i>Prado</i> jön be -elsőnek? Nem ugy vagyok-e, mint az a derék paraszt, aki ugy -találta, hogy minden verseny egyforma, mert mindegyikben: -valamelyik ló előbb jön be, mint a másik? Nem lehetetlen-e előttem -az a nagy stilü játék, mely érdeket ád a ló mindegyik ugrásának? -Nem tartok-e még mindig a filozóf-paraszttal, aki azt vallotta, -hogy a verejtékkel szerzett pénzt nem bizza az ember oktalan -állatra? Vagy nem nevetséges volna-e tiz forintért ugyanazokat az -izgalmakat arrogálni, amelyeket az óriás koczkázat ád? Nem -fotografus-tempó-e: utánozni a portlandi herczeg mulatságát -kicsiben?… Eh, eredj vissza a dolgozó szobádba; a robot a te -fáradalmad és szórakozásod, a könyvek a te melankóliád és -gyönyörüséged!…</p> -<p>De ugyanekkor egy impresszió, mely eddig csak szendergett -bennem, amióta a liget nézőterét évszakról-évszakra folytonosan -róvom, fölébred odabenn és életjelt ad magáról. S ez az impresszió, -melynek hirtelen nem tudnék nevet adni, megnyugtat és lecsillapit. -Ilyenformán biztat:</p> -<p>– Ám lehet, hogy a mulatságod csak olyas, mint a keritésre mászó -gyereké, de azért ez az élvezet nem kevésbbé reális. Meglehet, nem -tudnád egy szóval megmondani: mi az, ami ide vonz (az impressziód -nem egységes), de azért a kellemetes érzés, mely maradni készt, ha -composit is, nem kevésbbé intenziv. Oh, könyvek rabja, mit -tanakodol rajta: ide való vagy-e, mikor körülted minden friss és -majdnem ismeretlen szenzácziókkal tölt el, mikor mindaz, ami -környez, szokatlan, uj és „vasárnapi“ előtted, még a levegő -is?!</p> -<p>Ó, mindenekfölött a levegő! Az áldott, a jóttevő, <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> a mocsoktalan -levegő! Három óra a szabadban annak, aki a levegőből csak a szük -sikátorok miazmáit ismeri, aki, hogy „időt nyerjen“, bérkocsin, -három szippantással telefüstölt bérkocsin jár robotból-robotba, -mert nem elég jómódu, hogy gyalog járhasson; három órányi tavaszi -szellő s enyhe napsugár annak, aki már beletörődött a -természettelen lét nyomoruságába, hisz ez maga az öröm, a sátoros -ünnep öröme! A dolgok mindennapi rendjében, az örök egyformaságban, -alig jut eszünkbe, hogy a tanyánktól egy kőhajitásnyira levegő van -(„relativ“ és városszéli levegő ugyan, de mégis csak levegő) s ha -eszünkbe jut is, megijedünk a gondolatra, hogy mikor annyi a tenni -való, mikor a huszonnégy óra oly picziny időnek tünik fel, órákat -áldozzunk annak a fényüzésnek, hogy kiszellőztessük magunkat, s ez -alatt folyton-folyvást tétlenül legyünk! Ars longa, vita brevis, s -azért onnan vonjuk meg az időt, ahonnan lehet. S az a látszólagos -érdek, mely kivont bennünket a lóversenytérre (üzleti sietséggel -hajtatunk oda, hogy elveszitsünk egy pár forintot) ott tart a -szabadban három órán át, az elfoglaltság érzetét kelti bennünk, s -nem juttatja eszünkbe az időt, amely „pénz“. A májusi szellő -kicsipi petyhüdt arczbőrünket, a már tüzelő nap enyelgése arczunkba -hajtja az aluszékony vért, s bámulva látjuk, hogy amott, tulnan, a -viztorony mögött, nem emelkedik kőfalak sora, rájövünk, hogy nincs -szebb dolog a világon, mint a napfény, s fölfedezzük, hogy az ég -kék!</p> -<p>S könyvekhez szokott, ügyetlen járásu szemem uj erőre kapva -kalandoz el a nem ismert, kék messzeség felé. Eltünődöm ezen a kék -valóságon, melyet látnom se hagytak, melyre gondolni sem engedtek: -„les contes bleus“, a könyvek dajkameséi. Szomoru ábrázatot -mutathatok itt, mert mellettem csilingelő nevetés hallatszik, -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -meg „szemérmetes leányzók boldog vihogása“ – hogy a Porzó szavával -éljek – s én persze a nevetést, a könyvmolyok kezdődő üldözési -mániájával, mindjárt magamra veszem. Pedig isten tudja, min -mulatnak el (bizonyosan valami olyanon, ami nekem arab nyelv) – -mert, mikor mellettem elhaladnak, tiszta és hideg szemükből -kiolvashatom az uri határozottságu eltökélést, hogy tekintetük nem -fogja tullépni a „jockey club tagjainak fentartott hely“-et. -Azokban a merész, feltünő, tavaszi toalettekben vannak, amelyekben -egy polgári nő lehetetlen volna, s amelyeknek az utánzatai oly -szánalmasak a szegény Phrynéken! Nincs ezeken a ruhákon egy garas -ára szépség (nincs legalább az én szememnek, mely nem szivelheti -lányokon a selymet és az atlaszt), mégis nagy, és lehetőleg öreg -vagyon kell hozzá, hogy megjelenhessék bennük valaki. De akármilyen -vakmerőek is ezek a ruhák, annál kedvesebbek, annál szebbek ők -maguk! És milyen édesen tudják csiripelni azt a szegény magyar „r“ -bötut!</p> -<p>Sully Prudhomme jut eszembe.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i2">S’il n’était rien de bleu que -le ciel et la mer,<br /></span> <span class="i0">De blond que les -épis, de rose que les roses,<br /></span> <span class="i0">S’il -n’était de beauté qu’ aux insensibles choses,<br /></span> -<span class="i0">Le plaisir d’admirer ne serait point -amer.<br /></span></div> -</div> -<p>Ah, nemcsak az ég kék, vannak kék szemek is! Nemcsak a kalász -szőke, van szőke haj is! És nemcsak a rózsa – olyan, amilyen, -vannak rózsás arczok is! Hej, nemcsak az élettelen dolgok szépek! -És bizony, oh ifju testvéreim Erasmusban, ha gyönyörködtök ezekben -a szép kis teremtésekben, akiket Gyp szerint ötvenkét gombos -pánczél védelmez, a gyönyörüségtek nem lesz minden keserüség -nélkül!</p> -<p>Vagy tán éppen abban van a legfőbb varázsuk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> hogy – -lehetetlenek?! Hogy messzire vannak, mint a kék ég maga?! Hogy ha -egyiküket-másikukat ugy láthatjátok is nagyratörő álmaitokban, -mintha ruhájukon csak egyetlen gomb volna, mely elszakadhat – még -akkor is megmarad az a tudatotok, hogy feleséget nem választhattok -közülök?!… Meglehet. A megismerhetetlen vonzó ereje maga is -megmérhetetlen. De ha a nyugtalanitó érzésben, az izgalomban, -melyet ez a tudat okoz, nem tudtok találni némi édességet is, nem -érdemlitek meg, hogy Isten megáldott s megvert a „plaisir -d’admirer“-val.</p> -<p class="center">*</p> -<p>… Csöngetnek. Az istállóval szemben, a kis jelző pózna -czin-lapján kiperczegtetik az induló lovak számait, s a versengő -előkelőségek, Sphynx-arczu lovasaikkal a hátukon, lépésben indulnak -meg a pálya felé. Oda át már nagy a sürgés-forgás. A mázsáló a nagy -jelzőkön is kirakatta azóta a számokat, meg a jockey-k neveit s a -vándorlás a pénztárak felé megkezdődött. A bookmakerek kalitkája -körül kiváncsiak raja, s odabenn, a rácson belül, javában járja az -„adsza-nesze“. A közelben eszmecserék a kurzusról. „Csak -másfélszerest ád!“ – „Okosabb volna az outsiderre tenni.“ – Tulnan, -a második helyen, őrült tolongás a kis totalizatőr körül. Ott -lelkes hivei vannak egyik-másik jóképü jockey-nak. Próbagalopp – -egy-egy villámlás a játékosok agyvelőin át, s mialatt a lovak szép -lassan utra kelnek ama pont felé, ahonnan indulni fognak: emitt, az -ember-áradatban, nagy nyüzsgés-mozgás kerekedik, csoportok -kanyarodnak „jobbra át“, a nagy pénztár tájára, pénzes kis gnómok -száguldanak czimborától-czimborához, hol erre, hol arra, s a -katona-banda mögött, mely tul a pályán, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> vasárnapi nép -szomszédságában muzsikál, a Sátán hegedülni kezd.</p> -<p>Elbámészkodol ezen a forgatagon. „Mily eszeveszett rumli!“ – -szitkozódol magadban. Könyveid megtanitottak rá, hogy a játék bün -és ostobaság. Szinte látni véled, hogy minden játékost egy-egy -Bertram vezet. És egyszerre azon veszed észre magadat, hogy te is -ott vagy, ahol a többiek. A láz elragadt rád is. Megtanulod, hogy -nem kell szigorunak lenned.</p> -<p>És, végre is, hátha tévedsz?! Hátha ez a játék se rosszabb, mint -az a többi más játék, amelynek komoly nevet adsz?! S mit tudod, -hogy a primitiv természeti müködéseken kivül nem játék-e minden -egyéb a világon? Honnan tudod, hogy nem puszta játék-e: a -vitatkozás az „én“-en és a „nem én“-en, az „idealizmus“-on és a -„realizmus“-on, hogy nem játék: a komoly katonásdi, az ankétesdi és -az alkotmányosdi?! Tudja-e közülünk az, aki a legtöbbre viszi, hogy -komoly dolgot mivelt halhatatlan munkáiban? Szegényes labdák -vagyunk láthatatlan tündérek kezében; soha se tudjuk: nagy dolog-e, -mikor egy impozánsat ugrunk?</p> -<p>Tréfán kivül, ez a gyerekes koczkázata az anyagi jónak, amit -játéknak nevezünk, csak a regényekben és a szindarabokban aljasitja -el az embereket. Igazában ugy szokott lenni, hogy akik a nagy -veszteségek idejében aljasságokat követnek el, azok már előbb is -aljasok voltak, csak alkalmuk nem volt képességeik kifejtésére. -Alighanem ugy lesz a játékkal is, mint a borral (Mirza-Schaffy -szerint). Attól függ, hogy ki játssza?! Ugy tetszik, hogy „az ördög -ital“-ából is:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Sprudelt Gift und süsse -Labung,<br /></span> <span class="i0">Sprudelt Schönes und -Gemeines:<br /></span> <span class="i0">Nach dem eig’nen Werth des -Zechers,<br /></span> <span class="i0">Nach des Trinkenden -Begabung.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Épp ugy lehet szépen játszani, mint szépen diplomatizálni, vagy -szépen élni. És olyan képzelhetetlen-e az eset, mikor a játék vágya -csak a lélek egy nagyon érthető effort-jából fakad, hogy -felhasználja s szolgájává tegye az emberi ösztönök -legnyomorultabbikát, a bir-vágyat, a czélból, hogy olyan -pillanatokat szerezhessen magának, melyek felejtetni tudják vele a -lét összes nyomoruságát?!</p> -<p class="center">*</p> -<p>… Hollá, a tribünre! Már mindenki fenn van. A messzelátók neki -szegezve annak a pontnak, ahol négy ló ficzánkol. Uj csöngetés. A -starter zászlója megbillen, már jönnek! Körülfutják a görbét s -befordulnak az „egyenes“-be. Persze, „az én lovam“ leghátul van; -azt a versengőt, amelyre egy könyv-moly fogad, valami ismeretlen -hatalom okvetetlenül megbénitja. Harangcsengés: no most!… A -szomszédaim vadul kiabálják annak a lónak a nevét, amelyre -fogadtak, mintha ez a biztatás előbbre segitné a szegény párát!… -Hanem a favorit is le van pipálva: az a ló győzött, melyről előbb -az egész publikum elvégezte, hogy „nincs formában“. Most azonban -egyszerre kétségtelenné vált, hogy ő a legkomolyabb konkurrens a -Derbyre. Oh, a Siker! A rómaiak, akik ezt az égi személyt -Victoriá-nak nevezték, aligha hitték, hogy egyszer e fél-istennő -kultusza meg fogja haladni a többi égi lényét együtt véve.</p> -<p>Természetesen, mi alig látunk különbséget a győztes és az utolsó -között. De ha még egyszer, ha többször látjuk őket futni, rájövünk, -hogy egyéni vonásaik is vannak. És fölfedezzük, hogy a ló nem olyan -ostoba állat, mint a hire mondja. Sőt mind megannyi egy-egy érdekes -individium. Karakterükben, temperamentumukban, külsejükben épp -olyan különbözők, mint az emberek; csak szem kell hozzá, mely meg -tudja látni <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> ezeket a különbségeket. Utoljára azt is -észre vesszük, hogy jellemükben ugyanazokat a kombinácziókat -mutatják, mint az emberek. Csak a Plutarchos-uk vagy a Tallemant -des Réaux-juk hiányzik. Régi lóversenylátogatók például -emlékezhetnek rá, hogy <i>Abonnent</i> határozottan büszke volt. -Nem türte az ostorcsapást. Addig, mig nem érintették, jött szépen, -kiváló tehetsége szerint, de ha oly hévvel találták biztatni, hogy -méltósága csorbát szenvedett, a szentnek se ment tovább. -<i>Buzgó</i> meg, különösen fiatalabb korában, kishitü volt. -Fényesen tudott nyerni, de csak vezetve; ha „várásra“ lovagolták, s -valamelyik czimboráját maga előtt látta, elcsüggedett. Eleresztette -fülét-farkát, s az napra vége volt. <i>Biró</i>-ban -komédiás-természet lappangott. Szeszélyes, lusta teremtés volt; s -csak akkor érezte magát elemében, ha meglepetéseket, „coup de -théâtre“-eket mutathatott be. Ilyenkor nem lehetett vele birni. -Mindig osztentanczióval, hirtelen hihetetleneket nyulva, váratlanul -győzött. S két ilyen diadal között, gyönge versenytársak mögött, -utolsónak szokott bekullogni, nagy ravaszul. S ki ne emlékeznék a -szegény <i>Viadal</i>-ra? <i>Viadal</i>-nak az volt a mániája, hogy -csak canterben szeretett győzni, „már föltartva“, szóval -dicsőséggel. Néha, mikor csak erőfeszitéssel győzhetett volna, -szégyenkezve osont el a birói páholy előtt, elbujva hozzá nem méltó -versenytársak mögé; ellenben, mikor legerősebb ellenfeleivel -küzdött, de fölényét érezte, ugy jött, mint a mesék táltosa, -közelébe se lehetett jutni. Szerette ragyogtatni a fölényét s -gyülölte a „struggle for life“-ot. Ugy találta, hogy nem érdemes -azért élni, hogy csak a szénáját és a zabját keresse meg „az -ember“; ugy találta, hogy csak a nagy diadalok mámora érdemli meg -az életet. <i>Viadal</i>-ban egy költő lelke lakott.</p> -<p class="right">(1890.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<h2>KIS FIUK, KIS LEÁNYOK.</h2> -<p>Tudok egy franczia verset, mely rimekben nem valami gazdag s -emelkedettség dolgában sem éppen mintaszerü, de oly általános és -örök életü igazságot fejez ki, hogy igazán érdemes néha-néha ujra -nyomatni. Hangzik pedig az egész következőképen:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Lorsque deux élèves du -Conservatoire<br /></span> <span class="i0">Rencontrent un élève du -Conservatoire,<br /></span> <span class="i0">Cela fait trois élèves -du Conservatoire,<br /></span> <span class="i0">Enchantés, ravis, -bien contents de se voir<br /></span> <span class="i0">Très loin, -bien loin, fort loin du dit Conservatoire.<br /></span></div> -</div> -<p>Nem merem leforditani, mert az eredeti szépségeiből bizonyára -csak kevés maradna meg kisérletemben. De prózában és szabadon -körülbelül annyit jelent, hogy: mikor két konzervatóriumi növendék -találkozik egy konzervatóriumi növendékkel, akkor három -konzervatóriumi növendék van együtt, akik mind el vannak ragadtatva -s fölöttébb örvendeznek azon, hogy a nevezett konzervatóriumtól -távol, igen távol, igen-igen távol láthatják egymást.</p> -<p>Ez a vers jutott eszembe, ahogy a multkor, a Svábhegyen iskolás -gyermekek csoportjára bukkantam. Nagy vidámságban voltak szegények, -hogy iskolájoktól messze találkoztak, nem tudom hány száz lábnyi -magasságban a tengernek és minden gyermek-idomitó <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> intézetnek -szinvonala felett. Hogy iskolás gyerekek voltak, onnan tudom, mert -tanulmányos dolgaikról beszélgettek, ugy, amint nehéz, rossz -álmokról, lidércznyomásról szokás beszélgetni. Szerencsés kor! Csak -arra gondoltak, hogy tul vannak egy évi keserves roboton, arra nem, -hogy pár hónap s a rókatáncz ujra kezdődik.</p> -<p>Pedig, e szünetnek, mely alig pár napja kezdődött, nemsokára, -két rövid hónap multán, vége. Megint befogják őket abba a szelidebb -fajtáju taposómalomba, melyet iskolának neveznek; s amit az idén -jól-rosszul kezdtek, jövőre folytatni fogják. Szeptemberben a -szülői gondoskodás ismét foglalkozni fog velök egy teljes napig. -Most még senki se gondol velök, ha csak a közoktatási minisztérium -nem, ahol egy sereg dologtalan fogalmazó mindig azon töri a fejét, -mi módon lehetne a tanulási tervezetbe még egyet-mást beszoritani, -noha ez a két hónap ép a legalkalmasabb idő volna a szegény kis -Smike-ok jövendő sorsát meghányni-vetni.</p> -<p>Mert ők maguk ugyan nem gondolkoznak a sorsukon. Az én svábhegyi -czimboráim is olyan vigasságnak adták magukat, mintha a -mártiromságnak örökre vége volna. Milyen könnyüvérüek és milyen – -gyanutlanok! Igazán, cet âge est sans-souci. S irigységgel vegyes -csodálkozással hallgatom, amint elidétlenkednek egymás között.</p> -<p>Nyolcz-tizenegy évesek: a gyermekek hálátlan korában vannak. -Abban a korban, mikor az emberi lény a legesetlenebb, s a teremtés -minden állatja közül leginkább emlékeztet arra a csunya valamire, -ami még nem béka, de olyan béka-szerü. Szeretem a gyermekeket, ha e -válságos időben vannak, talán azért, mert ilyenkor az ördög sem -szereti őket.</p> -<p>Gyönyörködve nézem az idomtalan kis lányok suta <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> -mozdulatait, s a lőcsös fiu-gyermekek paraszt-tréfáit. A lányokon -még minden csupa aránytalanság: minden egyes testrészük ormótlanul -nagy az egész kis testhez képest, minden vonásuk tulságosan -határozott, az egész alaknak fejletlenségéhez viszonyitva. Hogy -ebből az eleven tökéletlenségből lesz majd valaha a teremtés utolsó -szava: a szép női test! – alig tudom elképzelni. A fiuk, ha lehet, -még ocsmányabbak a leányoknál. Kora-vén fejet hordoznak szánalmas, -kis törzsükön és e visszásságban van valami ijesztő, de van valami -groteszk is, ami Teniers „Bucsu“-jának nevetséges törpéire -emlékeztet, azokra a fejenagy, keszeg alakokra, melyeken a czingár -tagok és a roppant kupak nem hordozzák magukon a betegség, az -öröklött mizériák rémitő jeleit, hanem nevetve és nevetést keltően -vádolják a bóbiskoló természetet. Mindannyian esetlenül, kellem, -forma és czél nélkül mozognak, mintha minden áron dolgot akarnának -adni friss erejü, félszeg tagjaiknak; s bizonytalan, tétova -járásukhoz, éretlen testalkatukhoz sehogysem illik tekintetüknek -biztossága, szemüknek elevensége, okossága, mondhatni: öregsége. E -szemekből már a jó és gonosz megismerésének vágya csillámlik ki; s -ugy tetszik nekünk, mintha az értelem, mely belőlük kisugárzik, -aggasztó rohamossággal fejlődött volna a hitvány testnek rovására; -e kis szörnyek megannyian ugy tünnek fel előttünk, mint akikben a -gondolkodó ember már régen nyakára hágott a cselekvő, az akaró -embernek. S talán azért oly csunyák, mert a természet valamivel meg -akarta bélyegezni vétkes kiváncsiságukat.</p> -<p>Természetes, hogy a semleges nemü, szoknyás kis lények, s a -kamaszodó fiuk, ha egymás közt vannak, sokkal élénkebb társalgást -folytatnak, mint akármilyen szelid ellenőrzés mellett. És e -társalgásban a nem sejtett <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span> kontempláló találhat némi élvezetest -is. Mert egyformán érdekes az is, mennyiben majmolja ez a miniatür -társaság a nagyot, és az is, milyen különbségeket hoz létre (a -társalgás formáját illetőleg) a korban való fogyatkozás, ellenére -mindannak, amit a jó nevelés ez apró lényekre is ráparancsol. Ime -valami, ami legelőbb, az első pillanatra feltünik. Hiába a -leggondosabb nevelés, azt az udvariasságot, melyet a felnőtt ember -(a legalsóbb osztálybeli is) tanusit a nő iránt, a gyermekbe -lehetetlen beleoktatni. Megtanulhat bizonyos formaságokat, a -felfogást azonban (a gyöngébb nemnek tartozó hódolatról) nem teszi -magáévá egész a serdülésig, mindaddig, mig a <i>nem</i> megszünik -puszta fogalom lenni, s mindaddig, mig a leánykában nem sejti az -asszonyt. Egyik kétségtelen jeléül annak, hogy minden illem és -udvariasság csak az érzékiség fügefalevele, abban az időben, mikor -az érzékiség még nem ébredt fel, a serdületlen fiunak (minden -beléje vert jó modor ellenére) a kis leány csak egy megvetett, -tökéletlenebb (mert gyöngébb) czimbora, akire a legtöbb élcz -pattog, akivel szemben legkiméletlenebb, a legkevésbbé gyöngéd. A -kis leány már korábban mert a serdülés nála korábban kezdődik. -Egyenlő koru s különböző nemü gyermekeknél (leányoknál, akik -respektálja a még fel nem ébredt férfiasságot is, talán már közel -vannak a kritikus időhöz, s fiuknál, akik még messze vannak a -serdüléstől) ez valami különös visszásságot idéz elő, az érintkezés -formájában. Nincs nyersebb lény, mint egy tizenegyéves fiu, s nincs -alázatosabb, hódolatra, megadásra hajlandóbb teremtés, mint egy -tizenegyéves leány. E jelenséget nem szokták eléggé megszivlelni, -pedig nem jelentéktelen a nevelést illetőleg. De általában, -senkivel sem foglalkoznak kevesebbet, mint egy ilyen kellemetlen, -kamaszkodó lénynyel, <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> akire pedig, mivel leginkább nyilt minden -benyomásnak, legjobban kellene vigyázni.</p> -<p>És ha nagyon keserves is velük foglalkozni, az a fáradság sem -lehet minden öröm nélkül. Az értelem (a legelső időket kivéve) -sohasem fejlődik gyorsabban, mint épp ebben a korban. Ki nem vette -észre, hogy ily koru gyermeknek a megfigyelése és viccze több, mint -mikor felnő? Hogy kinevetnek bennünket véneket s mennyire a fejin -találják a szeget!</p> -<p>Ami engemet illet, nincs rancune-öm, s szeretem őket, mert már a -küzdő embert látom bennük, nevetségesen kicsinyitett embert ugyan, -de a fődologban: az életrevalóságban már bevégzett, készen álló -valakit, a küzdő ember minden bünével, s minden jó -hajlandóságával.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Minthogy annak idején nekünk is meg kellett ismerkednünk a -permutácziók és variácziók rejtelmeivel s más eféle hasznos -dolgokkal, elvégezzük, hogy annak a nemzedéknek, melynek majdan -átaladjuk az élet fáklyáját, szintén ki kell állnia a türelemnek -eme tüzpróbáit. És ezeket a mindenre fogékony, rendkivül receptiv -hajlamu lényeket átadjuk (többé-kevésbbé egész napra, néha egészen -is) egy nagy kaszárnyának, melynek megvannak a maga sajátos -erkölcsei, (az <i>erkölcs</i> szó itt lucus a non lucendo), hadd -idomítsák őket olyan edzett legényekké, a kikben később se a -permutácziók, se egyéb iskolai mikrobák kárt ne tehessenek. S ha -némelyikünk érez e miatt valami gyönge lelkifurdalást, a benső -szózatot elnémítjuk azzal a megnyugtató tudattal, hogy Newton -kéttagi tantéte nélkül később úgy se lenne hivataluk, a mi -tudvalevőleg a lakásbérrel s egyéb járandóságokkal együtt a legfőbb -világi jó, s végső czélja minden emberi törekvésnek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>S az idomítani való lényeket, a kiknek nyilt, eleven esze -eleinte reagál minden tudományos baczillus ellen, igyekszünk jó -korán kiüldözni a fészekből, mert mikor még egészen kicsik és -gyöngék, mégis csak erőtlenebb az ellentállásuk.</p> -<p>A madár, ha terhére van a fiókája, egyszerűen kitúrja maga -mellől. Az ember, a kinek terhére van a porontya, szebb módon -igyekszik szabadulni tőle; s e végből – évszázadokon át – különböző -intézményeket talált fel. Először az egyetemeket, később a közép- -majd a népiskolákat, végre a kisdedóvókat. Nemsokára talán már a -csecsemőktől is szabadulni kiván, s ide s tova látom már az időt, -mikor az Erzsébet-téri sétányból s egyéb dajkasziveknek kedves -helyekből szintén állami intézmény lesz, mely majdan előkészít a -magasabb czélú kisdedóvóra. Lesznek eminens és hanyag csecsemők, -mely utóbbiak, ha nem oly térképeket festenek a fehérneműikre, a -milyeneket a felállítandó intézet szabályai megkivánnak, elvesztik -ama jogukat, hogy később doktorátust tehessenek.</p> -<p>Ma még nem haladt ennyire a czivilizáczió. De már láthatni -iszonyatos nagy táskákkal olyan gyerekeket, a kik még nem tudnak -járni, csak ődöngnek, a mint a czirkuszokban és hippodromokban -láthatni idomitott galambokat, a melyeket tüzes abroncsokon -ugratnak keresztül.</p> -<p>S azért hiába mondaná valaki akármelyik apának: – Ne adja a -gyermekét iskolába öt-hat éves korában. A munka, melyet ott -rászabnak, képtelenül sok az ő kis erejének, nem is beszélve arról, -hogy ott nem azokat a lelki tehetségeit fejlesztik, a melyek már -megvannak, hanem azokat a képességeit erőltetik, a melyek még csak -ezután fejlődnének ki, ha előbb a bölcsek Módszer-e csiráiban el -nem pusztitaná ezeket. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> Legyen, ne szóljunk róla, hogy az -iskoláknak, mint a börtönöknek, speciális nyavalyáik is vannak, de -gondolja meg, hogy ha gyermeke nem pusztul is el az erejét -meghaladó munkában: akkor fog kidőlni a túlságosan súlyos iga alól, -mikor a munkának tulajdonképeni ideje elérkeznék. Akadályozza meg, -hogy a gyermekéből proletár váljék, a ki élete egy jelentékeny -részét egy kétes becsű czélnak áldozza, csak azért, hogy aztán, pár -lépéssel a czél előtt, fáradtságtól kimerülten hulljon össze.</p> -<p>Nem ilyen szavak, a Bossuet ékesszólása is hiába való volna. -Melyik apa nem gondolja, hogy az ő gyermeke erősebb, eszesebb, -jobban munkabíró, mint a többi valamennyi? Azért apa, hogy -kivételnek higyje a magzatát, azért csillag az a gyermek, hogy -ragyogjon. S azután persze – a nagy verseny!</p> -<p>Mert hogy később a versenyre képes legyen, hogy -fölülkerekedhessék a többin, a kik számtalanok, hogy egy szóval -megélhessen: a lehető legkorábban munkához kell látnia. A mint a -teher mindig nagyobb, a munkaidő is, a Jákob próbaideje is mindig -hosszabb. Az a gyermek, a ki még ma alig tud a maga lábán bemenni -az iskolába, az „életútnak ép középfelében“ lesz, mikor megengedik -neki, hogy igazán a maga lábán járjon. Mert nálunk nem az a -törekvés, hogy minél több embernek lehetővé váljék a szellemi -előhaladás, hanem az, hogy minél sikeresebben visszariasszák -azokat, a kik a magasba kivánkoznak. Úgy látszik, csak akkor -lesznek csizmadiáink, ha majd az ügyvédi vizsgálatokon a felsőbb -mennyiségtanból is kérdezgetni fognak. Sőt meglehet, a versenyt -később úgy meg fogják szorítani, hogy az unokáink közül csak az -juthat kvalifikáczióhoz, a ki (mint a mesékben a kalandos herczegek -a királyok rébuszait) meg fogja fejteni a közoktatásügyi miniszter -találós meséit. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Oberländernek van egy gyönyörű rajza, mely a „jövő századbeli -gyermekek“-et ábrázolja. Nyavalyás testű, elkényszeredett, -idomtalanul nagy fejű gyermekek, a kik járni nem tudnak, csak -csúsznak, nyüzsögnek egy óriás könyvtáron: az álványokon, a könyvek -között, a polczok tetején, mintha rovarok s nem emberi lények -volnának. Mások lent a földön vonszolnak maguknál négyszerte -nagyobb foliókat; egyik-másik belebújt egy-egy roppant könyvbe s -ott tanul nagy kínnal, alig birva tartani, néha-néha el is ejtve -túlfejlődött, iszonyú fejét.</p> -<p>A szatira pompás; de a nagy fejeket nem lehet egész komolyan -venni. Mert a milyen nyilvánvaló, hogy a modern tanítási rendszer -tönkre teszi a gyermekek testét, ép annyira kétséges, hogy valami -feltünő szellemi fejlődéssel járna. A mint hogy nem is élhet -egészséges agy a nagyon silány testben.</p> -<p>Például a nálunk elfogadott tanítási rendszert kissé -kompromittálja néhány – véletlen?, a mit mindenki észrevett. Hogy a -mióta a német nyelv tanulása az iskolában kötelező, az emberek nem -tudnak németül; hogy az a generáczió, mely az imént nőtt fel, s -melybe már az iskolában igyekeztek beleverni a franczia nyelvet, -nem tud francziául, míg az előbbi, melynek a franczia nyelv -tanulása csak privata diligentia volt, többre vitte; hogy a -közjogot azóta tudják legkevésbbé, mióta ennek a tárgynak a -hallgatása az egyetemen kötelező, és így tovább, mert -folytathatnám. De hát „a tudás nem áldás“, és az iskolának nem -ismeretek terjesztése a legfőbb czélja. Legyen. Hanem abban mégis -van valami megfigyelni való, hogy bizonyos idő óta, s ép azóta, -mióta az iskolás gyermekeknek a szellemi munkával való túlterhelése -oly képtelen arányokban növekszik, a szellemi munkásságnak csaknem -összes <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> térein minden új generaczió gyöngébbnek -bizonyul a megelőzőhöz képest. Bizonyságaim: a természettudomány, a -történelem, a nyelvészet művelői már jó hosszú idő óta. Ne -tekintsenek a néhány kivételre, s hasonlítsák őket egymáshoz -összeségükben.</p> -<p>Külföldön, a hol különben nem félnek attól, hogy a műveltség -nagyon el talál harapózni, nem restelnek mozogni a czélból, hogy az -iskolás gyermekek terhén könnyítsenek. Nálunk nem szabad e terheken -könnyiteni, mert több szükségünk van csizmadiákra, mint tudósokra. -Vajjon? A mi engem illet, nem vagyok bizonyos benne.</p> -<p class="right">(1890.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<h2>ASZFALT BETTI.</h2> -<p class="center">– <i>Egy ifju költő levele a másikhoz.</i> –</p> -<p class="right">… az orgiákba ne vidd a szivedet!<br /> -<i>Théodore de Banville</i>.</p> -<p>„Ej ej, kedves Tantalus ur, tisztelt kollégám, ön egy idő óta -sokat foglalkozik Aszfalt Bettivel.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Sans doute il est bien doux de -voir danser Bathyle,<br /></span> <span class="i0">Aux sons -entrecoupés des flutes de Sicile…<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">a mint Louis Bouilhet mondja. (Nagyon szeretem Louis -Bouilhet-t, mert műforditóink még nem keritették a hatalmukba.) Hát -persze, kellemes látni, kivált kitünő ebéd után, a mint Betti égnek -emelgeti fedetlen lábait, a zongorának, a szegények hangszerének, -szomoruan henczegő hangjai mellett. És még kellemesebb hallgatni a -sanszonett tündérének mesésen ordináré hangját, a mikoron a divatos -utczai kuplét rikoltozza el. Ó, ezek a mennyei repedt-fazék hangok! -Az ember azt hinné, hogy Tabarin feleségét hallja, a kiben a végzet -kegyelméből egy fiákkeres vére csörgedez! Szó sincs róla, ez a -mulatság a modern gavallérok méltó élvezete. A modern ember, miután -belecsömörlött a sok finomságba, s eltelt a delikát dolgok -élvezetével, megkivánja a <i>canaille</i>-t, az ő mulatságaival s -az ő Vénusaival egyetemben. Igy mulathatott a derék Lucretius, a -kit tudvalevőleg a tulságosan használt cantharidine veszített el, a -miképpen ön mulat, tisztelt Tantalus ur, s igy kiálthatott fel, -miután fenékig üritette krétai borral telt serlegét, – miközben -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> syriai sáfránnak illata szállongott a -teremben –: Évohé! Éljen a szenny! Éljen a sár! – a miképpen ön -kiált fel, reggeli öt óra felé, a <i>Folies Funambulesques</i>-ben: -Hab’n S’ ’n Idee?!!</p> -<p>Csakhogy Lucretiusnak akkor már nem volt semmi veszteni valója, -s bizonyos ön abban, tisztelt Tantalus ur, hogy már ön se veszíthet -semmit? Hogy ez a vég kezdete? S hogy jöhet az özönviz?</p> -<p>Természetesen, mikor ön vasárnap délben végig sétál a -váczi-utczán, büszkén mint Artaban, ragyogó <i>haut de forme</i> -kalapban, fehér szegfűvel a gomblyukában, annak az embernek a -nyugodt, öntudatos lépteivel, a kinek számára Havannában lázasan -gyártják az <i>Exceptionales</i>-t, a mikoron ön kabátja remek -szabásának teljes tudatában egy gondolatokkal terhes, szóval -kifejezhetetlen pillantást vet a kirakatokban pironkodó -mennyasszonyi kelengyékre, akkor tisztelt Tantalus ur, bizonyára -sértés volna föltenni önről, hogy még lehet vesziteni valója is, -hogy még nem élvezett mindent, hogy a földnek vannak örömei, melyek -ön előtt még ismeretlenek, de annál kivánatosabbak, hogy végre -lakozhatik önben némi rejtett, takargatott, szégyenlett valami, a -mi különben önnek a legértékesebb tulajdonsága, egy kis naivság, -hogy a nevén nevezzem?…</p> -<p>Mindezt bizonyára sértés volna föltenni önről, mikor a mondott -időpontban áprilisi felöltőjét mutatja be a nagyvilágnak, s mikor -az ön változatlanul közömbös arcáról félreismerhetetlenül le lehet -olvasni a Theophile Gautier ismeretes mondatát: „Semmi se jó -semmire, és nincs is semmi; különben minden megtörténik, de ez -mélységesen mindegy.“</p> -<p>De hát akkor, tisztelt Tantalus ur, mikor otthon a pihenés egy -éjszakáján, leveti az álorczáját, mikor minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> póz nélkül -bebujik az ágyába, s mikor annak tudatában, hogy ön jelenleg csak -egy puczér, satnya, disztelen test, egy czigaretta mellett -elgondolkozik arról, a mit a Tegnapelőtt, a Tegnap, és a Ma -állhatatosan megtagadtak öntől, s a mit ön, egyedül lévén, nem -szünik meg a Holnap-tól könyörögni, alázatosan, félénken, mintha -nem is ön lett volna a déli Artaban, vajjon akkor is azt gondolja-e -hogy önnek nincs már veszteni valója?</p> -<p>Vajjon nem jut-e eszébe, hogy az a Mult, melynek sötét homlokkal -csapja a reklámot, csak a Trublot kalandjaival van tele, hogy a -Jövő önnek még mindennel adósa, s hogy önnek még eddigelé a Végzet -nem adta meg azt, a mi kijut minden napszámosnak, s kijut a jámbor -közkatonának, a ki vasárnap délután kézen fogva ballag ki -imádottjával a városligetbe, erre a kopár, nyomorult mezőségre, -mely mindenre emlékeztet, csak Artemis berkeire nem.</p> -<p>Vajjon megvallja-e magának, tisztelt Tantalus ur, a pihenés e -ritka éjszakáin, hogy ön a gonosz tréfák mestere, a rossz helyek -hőse, kicsufolója az egész világnak, s fumigálója az egész női -nemnek, hogy ön tulajdonképpen egy igen-igen szegény ember, a -nélkülözők legszegényebbike?!</p> -<p>De hát kicsoda ön voltaképen, tisztelt kollégám?</p> -<p>A naczionáléja igy szól: „huszonöt éves, nőtlen, óradíjas tanár -a XI. ker gimnáziumban“, s hozzá tehetem, hogy: szerzője egy -vers-kötetnek, melyet a jó barátok serege uni sono remeknek -nyilvánitott, tizenkét tárczában és huszonegy apró hirben.</p> -<p>Ah milyen telides tele volt ez a könyv a pogány szerelemmel! -Egész sereg Phryné és Lais mosolygott ki a sorok közül; s a -megénekelt szépek közt ott trónolt Thais, Thais, a minden hetairák -királynője, szőke hajában <span class="pagenum"><a name="Page_21" -id="Page_21">-21-</a></span> a hires ibolyákkal, melyek mintha csak -halványabb kék szemek lettek volna, Thais, csodás fényű, kék -szemeivel, melyek mintha csak ragyogó ibolyák lettek volna… Ah, -mily tüzes, pompázó, lármás szerelmekről mesélt ez a könyv! -Hivalkodó verseiben minduntalan megszólalt az érzéki szerelem -ujjongó danája; s az egész egy roppant dithyrambus volt a forró -csóku Cythere tiszteletére.</p> -<p>És mindez hazugság volt, tisztelt kollegám; költői ábránd, -irodalmi affektáczió. Az érzéki szerelemnek azt az édes mámorát, -melyet oly fényes szavakkal irt le, ön csak Catullus és Propertius -által ismerte meg: azok, a kiket ön szeretett (ha ez a szó itt nem -szentségtörés) lelketlenűl adták át magukat az egész világnak; a -hetairák, a kiket ön látott, a vágóhídra lépegető marhák csöndes -rezignácziójával vitték a vásárra fonnyadó karjaikat.</p> -<p>S mi, a kik, mikor ön lehetetlen szegfűjével végig pompázik a -váczi utczán, azt hisszük, hogy most, valahol messze, egy csapat -várkisasszony sorvad ön miatt, mi mindnyájan csalódunk. Ön a költő, -nem ismeri a szerelmet, legalább nem az egész szerelmet. S hogy ha -véletlenül, talált az útszélen valami olyat, a mi szerelemnek tünt -fel egy-egy pillanatra, ez csak olyan szerelem volt, a melyért nem -volt érdemes lehajolni.</p> -<p>Hogy ki ennek az oka? Hát ön. Vagy ha úgy tetszik: a végzet. -Önnek két nagy ellensége volt: a szegénység és a könyvek.</p> -<p>Ó, ez igen sok huszonöt éves embernek az esete. A könyvek nagy -és mélységes gyönyört adnak oly szeretőknek, a kik tudnak bánni -velök, de nem nevelnek hódítókat és nem nevelnek világfiakat. A -könyvek félszeggé, ügyetlenné, kételkedővé és félénkké nevelik az -udvarlóikat; a könyvek bizalmatlanná tesznek az <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> asszony és -bizalmatlanná önmagad iránt. A szerelem országába csak a -gondtalannak, a merésznek és a hivőnek van bejárása, s te habozó, -ijedős, szkeptikus vagy. És a szegénység, mely igazi életednek egy -nehány rövid esztendejében rákényszerített a túlon túl való -dologra, mely lefoglalta minden idődet: ezzel megfosztott azoktól -az alkalmaktól is, melyekben kisértésbe jöhettél volna: kirohanni -könyvbölcseséged kinai falai közül. A szerelem követelő isten, azt -kivánja, hogy: „Idegen isteneid ne legyenek én előttem“ S te, mikor -egyszer-egyszer megindultál a nagy vállalkozásra, a félútról -csüggedten tértél vissza könyveid közé. Lassankint aztán -beletörődtél a nélkülözésedbe. S egyszerre azon veszed észre -magadat, hogy az a világ, melybe kivánkoztál, meg a tied, két külön -világ; hogy azoknak a nyelvén, a kiktől a boldogságot remélhetnéd, -te nem tudsz beszélni; hogy egy fiatal leányhoz nincsen mit -mondanod, a mint nincsen mit mondanod egy szerecsenhez; hogy a -mikor szóba kell állanod egy ilyen fiatal leánynyal, csak azon -töröd a fejedet, miképpen menekülj… És menekülsz, szegény ember, -pedig talán a tulajdon szerencséd elől menekülsz. Nos, ha igen, -akkor már el vagy veszve. S akkor már meg van irva, hogy ötven -esztendős korodban feleségül fogod venni a gazdasszonyodat, mint -János Jakab.</p> -<p>Ez az eset számtalan huszonöt éves könyvmolynak az esete, s egy -kissé az öné is, tisztelt Tantalus uram. Az ön kázusát nem látom -ugyan ilyen vigasztalannak (a szegfű bizalmat gerjeszt bennem), de -hogy a baj meg van önben is, arra épp Aszfalt Betti a tanum.</p> -<p>Mert, hogy az ön gondolatai minduntalan visszaszökdécselnek a -sanszonett tündérére, ez mutatja, hogy a baj már elfogta önt, hogy -tudatában van a szerencsétlenségének s hogy ágaskodik ellene. -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Látni való, hogy a józanság éjszakáin, mikor a dőzsöléstől -kimerülten, álmatlanul hánykolódik ágyában, nagyon, de nagyon érzi -a nélkülözését. S ilyenkor titkon, lopva bevallja önmagának, hogy -egész életéből rettenetesen hiányzik valami, a legfőbb, az, a mi -nélkül élni nem érdemes, egy női lény.</p> -<p>Egy női lény, a ki a milói Venusra emlékeztesse önt, s a ki soha -se juttassa eszébe a Cytherének tett profán áldozatokat. Olyan női -lény, a kiről, midőn eljő a rózsaújjú hajnal, nyomtalanul siklanak -le a mámor emlékei, mint Afroditéről a habok. Olyan női lény, a -kivel szemben a vágy soha sem hal el, hanem, mint a Főnix, mindjárt -föltámad hamvaiból. Az a női lény, a ki nem nyomorult árú, hanem a -mindenütt jelen való Léleknek egy misztikus része, az egyetlen -kibetűzhető rejtély az örök talányok közül…</p> -<p>Igen, hiányzik önnek a női lehellet jótéteménye, az asszonyi -hatodik érzék gyöngéd figyelme, a tündér ujjak édes gondoskodása s -az az egyetlen, igazi intimitás, melynek a barátság csak hitvány -paródiája. Az az édes meleg, melyet nem adnak meg a májusi nap -enyhe sugarai, az a derű, az a verőfény, melyet egyedül hiába keres -déli vidékek olajfa-ligetében…</p> -<p>Hiányzik önnek az a női lény, a ki nélkül meghalni átok, és élni -nyomoruság.</p> -<p>S valjuk meg, magunk közt, kedves barátom, hogy mig látszólag a -pálmák után tör, valósággal soha sem szünik meg keresni az igéret -földének réteit, a hol azok a virágok nyilnak.</p> -<p>Ebben az állandó hangulatban ön elég oktalan volt, meglátni -Aszfalt Bettit. Ez nagy könnyelműség volt, tisztelt uram.</p> -<p>Sans doute, il est bien doux…</p> -<p>Tudom, hogy Betti válogatós, hogy egy hajszállal <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> jobb vagy -rosszabb, mint a többi kitagadott. Tudom hogy ma visszautasitja a -gyémántot, holnap pedig a szerenádot, a szeszélye szerint, mert -értékesebbnek óhajt látszani, mint a minő. Tudom, hogy van benne -némi megkülönböztető önfejüség, utolsó maradéka egy elfecsérelt -distinctiónak. Tudom, hogy Betti gonosznak született, a mint csak -egy milliomok közül, s tudom, hogy a perverzitás démoni alakjában -már vonzó erő. S tudom végre, hogy Bettinek csodálatos szeme van, -mely mintha mindig egy elveszitett paradicsomba tekintene -vissza…</p> -<p>De éppen azért azt mondom önnek, kedves barátom, hogy forduljon -sarkon, meneküljön s vissza ne nézzen többé, hogy úgy ne járjon, -mint Loth felesége.</p> -<p>Mert jaj annak, a ki szerelmet keres ott, a hol csak temető -van.</p> -<p>A női szív rejtelmeiből ép oly keveset ismerhetünk meg, mint a -mennyboltozat titkaiból. De egyet-mást ki lehet olvasni innen is, -onnan is.</p> -<p>Járatos ön a népszerű csillagászatban? Ha igen, úgy bizonyára -tudja, hogy a csillagok miriádjai közül a legközelebb van hozzánk -egy rezgő fényű kis csillag, melyet a <i>Centaur alfájá</i>-nak -hivnak. A Centaur alfája nagyon közel van a mi napunkhoz; egy -kőhajitásnyira, mondanák a mindenáron magyarok. Nos a Centaur -alfájának a fénye, 79.000 mértföldet számitva egy másodperczre, -három és fél év alatt érkezik hozzánk. A Sirius világossága meg -éppen tizenhét évig utazik, a mig hozzánk ér; pedig a Sirius is egy -a szomszédjaink közül. De van olyan csillag is, mely kialudt már -századok óta, s fényének régtől fogva utazó sugarai még folyvást és -folyvást érkeznek hozzánk. Az a számtalan fény, melyet a -mennybolton éjről-éjre látunk, nem egykoru velünk; mindannyian más -és más multról beszélnek. <span class="pagenum"><a name="Page_25" -id="Page_25">-25-</a></span> Némelyik beláthatalanul messzi multról -beszél. S akárhány fénysugár, melyen éjente elgyönyörködünk, ott -utazott már az égen, mikor még a mi földünk nem is létezett. Az ég -tele van kialudt csillagokkal. Az a szem, mely először tekint föl a -mennyboltra, nem tudja őket az élő testektől megkülönböztetni, de a -tapasztalt tekintet már megismeri őket vöröses, füstölgő -világosságukról. Ez a csillagok haldoklásának a szimptómája a -csillagászok szerint.</p> -<p>Ezekről a kialudt csillagokról szól Auguste Dorchain-nek egy -szép költeménye, melynek a példázatát figyelmébe óhajtanám -ajánlani, tisztelt Tantalus uram. Szivlelje meg a példázatot; olyan -ember mondja, a kinek fején történt a dolog.</p> -<p>Látod azt a csillagot – szól a költő – ott, közel a zenithez? -Egykor élet vala rajta; s a világában létezők alá voltak vetve az -élet és a szerelem örök törvényeinek. Aztán elhangzott róla minden -hang, sugarai kialudtak és most holtan bolyong az ürességben. De -oly messze van, hogy bár ezer év óta bolyg kihütlen és magányosan, -utolsó sugara még most sem hatolt le a földre. És igy ránk nézve -semmi sem változott rajta; a szürkület minden reggel elviszi s -minden este visszaadja bizonytalan fényét; senki se tudja, hogy meg -van halva. Az aggódó matróz még mindig keresi tekintetével, s még -mindig úgy látja, hogy ott ragyog a messzeségben; a tengerparton -bolyongó, összeölelkezett párok rá esküsznek, hogy álmuk örökkévaló -lesz… Igy a nők között, a kiket utadon találsz s a kiket élőknek -hiszesz, hány van olyan, a kinek a szive meg van fagyva! – Jó -ember, a ki forró, hűséges szerelemről ábrándozol, ha nem akarsz -mindig és hiába szenvedni, válassz ki magadnak, mentül hamarább, -egy szeplőtelen leányt, s vedd el feleségül. Olyat, kinél a -szerelem <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> virága csak most és csak érted kezd -nyiladozni… És ne add át a többieknek a te poéta-lelkedet soha, még -csak egy napig se… Szegény álmodozó, még szerelemnek vehetnéd az ő -hideg és néma ölelésöket. Néha, tisztának tetsző vagy rejtelmes -pillantásaikban azt vélnéd, valami különös láng ragyog fel… -Vigyázz! A reflex még ott van a szemében, de a lelkében nincsen -többé tűzhely. Ó, mily bolond volna, a ki ezeket a csalékony, -ál-fényességeket tenné vezérlő világává! – Ne fordulj vissza! – Ne -nézz rájok többé! – Csak kialudt csillagokat láttál!“</p> -<p class="right">(1891.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<h2>AZ ELÁTKOZOTT FÜ.</h2> -<p>Megszégyenüléssel és köteles tisztelettel olvastam el azt a -szigorú itéletet, melyet a <i>Kaméliás hölgy</i> nagynevű szerzője -mondott ki ránk, balgatag, javíthatatlan dohányzókra. Ezt a kemény -kritikát Tolsztoj Leó grófnak köszönhettük, a ki franczia nyelven -könyvet adott ki <i>Az alkohol és a dohány</i> fogyasztóinak a -megalázására. A könyvet még csak elviselték volna a dohány barátai, -azzal vigasztalódva, hogy: „Ki olvas könyvet?!“… De azt a czikket, -melyben Dumas fils ráduplázott a czipő-foltozó próféta -dörgedelmeire, már elolvasta az egész világ. A <i>Figaro</i> eljár -a czivilizált földrész minden tájékára; s a hol ez a világlap -megjelenik, ott mindenütt sokat beszéltek erről az érdekes -anathémáról. Annyi bizonyos, hogy mióta I. Jakab, a tudós angol -király, megirta Misocapnos-át s mióta IV. Amurát karóba huzatta a -tetten ért dohányzókat: azóta, ama sok megtámadtatás közül, melyben -a dohány részesült, egy sem okozott nagyobb szenzácziót, mint a -nagy orosz és a nagy franczia kirohanása. Tabago füvének minden -időben voltak nagyszámu s konok ellenségei. Las Casas nem győzött -eléggé álmélkodni a Columbus és a Cortez embereinek ostobaságán, a -kik – minden igaz ok nélkül – jónak látták utánozni az indiánokat, -s a szentnek mondott fű egy-egy göngyölegét a szájukba vették és -meggyujtották. S alig <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> kezdték füstölni az angolok a Sir Francis -Drake legelső, Európába hozott dohányleveleit, már megjelent egy -gúnyirat: <i>Tabacco battered and the Pipe shattered</i>, melyben -az emberséges Josué Sylvester ugyancsak neki rohant a füstölés -hóbortos divatjának. És kevéssel rá, hogy Nicot János, a nagy -műveltségű diplomata, Medicis Katalin előtt a dohány gyógyító -hatásairól tartott előadásokat (a királyné füvének egyéb jó -tulajdonságait még nem ismerte): egész tudós tábor verődött össze, -mely egyik kötetet a másik után produkálta, hogy a megtévesztett -emberiséget a dohányzás káros következményeire figyelmeztesse. A -félelmetesen tudományos Lepsius, Braun, Courtigi és Fagon mesterek -egymás után bizonyítgatták, hogy a dohány kiszárítja a beleket, árt -az agyvelőnek és megröviditi az életet. A dohány nem pusztult bele -ebbe a sok támadásba, de ma épp annyi ellenséget számlál, mint -hajdan. A mai támadók persze körülbelül ugyanazt mondják, mint a -régiek. Depierris doktor szerint a dohány emésztési zavarokat, -ideggyöngeségeket, szédüléseket okoz; árt a tüdőnek, a gyomornak, a -szivnek, a szemnek, a halló érzéknek, az agyvelőnek, s különösen az -emlékező képességnek. Beau doktor szerint a nyelvrákot a -dohányzástól kapni. Millot doktor azt erősiti, hogy a mértéktelen -dohányzás praedestinál az agylágyulásra. Johnston doktor szerint a -pipázás megrázkódtatja az idegrendszert. Rouillard és Mérat -doktorok úgy vélik, hogy a dohányzás hülyeséget idézhet elő. Szóval -meglehet, hogy még a lábfájásoknak is a dohány az okozója. Mindez -azonban nem akadályozza meg, hogy a Cubában gyártott 250 millió -szivar el ne fogyjon, s a dohányzás ellen koronkint megeresztett -filippikák nem igen csinálnak szenzácziót. Mert, úgy látszik, az -ördög nem olyan fekete, mint a milyennek <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> festik; s -a statisztika nem bizonyít a tudósok mellett. Az egészségi -viszonyok legalább sehol sem sulyosbodnak a dohányzás terjedésének -arányában; s az élettartam átlag-számát ez a gyilkos szokás nem -kisebbítette. Ha tehát egy-egy új ember akad, a ki a dohányzás -veszedelmével fenyegetőzik, az nem igen kelt föltünést, hacsak ama -társaságban nem, mely a dohánynyal való visszaélés korlátozása -czéljából alakult. De Dumas másféle nézőpontból kritizálja a -dohányzást, s anathémáját, melyet akkor dörgött el, mikor Tolsztoj -könyve sorra megszólaltatta a dohányzás valamennyi ellenségét, -éppen ez teszi érdekessé.</p> -<p>Mert hogy a <i>Kaméliás hölgy</i> szerzője mindig kártékonynak -és veszedelmesnek tartotta a füstölés örömét, ez már korábban is -ismeretes volt. A mikor „a dohánynyal üzött visszaélések -korlátozására“ alakult társaság megszavaztatta a dohányzásról -Francziaország összes jelentékeny iróit, ezek közül egynek a -szavazata sem volt oly lesujtó a <i>vega</i>-kra (a cubai nagy -dohányültetvényekre), mint éppen a Dumas fils-é. A <i>Livre des -fumeurs</i> feljegyezte az összes meginterviewoltak nyilatkozatait. -S ezekből kiderül, hogy a franczia irodalom kitünőségeinek igen -nagy többsége halálos ellensége volt a dohányzásnak. Jules -Sandeau-t kivéve, a ki azt tartotta, hogy minden férfi a ki nem -dohányzik, tökéletlen ember, nem is igen találkozott franczia iró, -a ki <i>Villar y Villar</i>-nak meg <i>Carjaval</i>-nak valami nagy -barátja lett volna. A régebbiek közül csak Théophile Gautier volt -még a dohány pártján. Az ujabbak között meg mindössze három nagy -iró akadt, a kik dohányzóknak vallják magukat, s a kik úgy -nyilatkoznak, hogy eddig még nem volt okuk megbánni ily módon -elkövetett vétkeiket. Ellenben rendkivül sokan vannak közöttük, a -kik soha se vettek szájukba még csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> egy czigarettát se s még -többen, akik valaha nagy dohányosok voltak, de életük utolsó -éveiben keservesen megbánták, hogy Havannára csak rá is gondoltak. -Feuillet, Augier nem győztek eleget panaszkodni, hogy mennyit kell -szenvedniök, a miért egykor oly istentelenül füstöltek. Edmond de -Goncourt elbeszéli, mekkora migraine-jei, mily sűrű szédülései, s -mit én tudom, minő bajai vannak, s mindez csak azért, mert fiatal -korában úgy csibukolt, mint egy török. Ezek a <i>mea culpá</i>-k -tele vannak átkokkal, melyeket az idézett jelesek csőstül zúdítanak -rá a mérges, ördögi fűre. Ah, édes a szívása, de keserű az utóize a -gonosz <i>Villar y Villar</i>-nak! Pedig tán nem a szivar gonosz, -hanem az öregség. Ezek a panaszkodók, a „szánom-bánom“ kijelentői, -mind egy szálig öreg emberek. S bizony a vénség soha se rózsás, -jőjjön viharos vagy jőjjön kristálytiszta multra.</p> -<p>Azok persze, a kiket a hosszú czimű egyesület megszavaztatott, -mindannyian csak higiénikus nézőpontból kritizálták a dohányzást, -Dumas fils-szel, a havannák legintranzigensebb ellenségével -egyetemben. De ezekben a nyilatkozatokban nem volt semmi nevezetes. -Hogy a dohányzás, mihelyt szenvedélylyé válik, kártékony lehet, -mint minden szenvedély, s hogy a mértéktelen füstölés előidézheti -az összes felsorolt funkczionális zavarokat, azzal, ilyen -illusztris emberek bizonygatása nélkül is, tisztában lehetett a -világ. Valamint tisztában lehetett azzal is, hogy a sötét képek, -melyeket az említett tudós doktorok a dohányzás káros hatásairól -festettek, meglehetősen túlzottak. Mert hisz, ha tökéletesen igazuk -volna, háromszáz esztendő óta már kipusztult volna a világ. És -ellenkezőleg, csak a dohányföldek pusztultak ki. Mert például az az -első rangu minőségü dohány, melyből az igazi, primae <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> classis, -nemes aromáju havanna készült, ma nem létezik többé. Ennek a -dohánynak csak egy talaja volt: a <i>Vuelta-Abajo</i>, Cuba -szigetének alsó völgye. (Cuba szigete két nagy, -dohány-ültetvényekkel teli völgyből áll; ezek közül az alsóbbikban -terem a „havanna.“) A Vuelta-Abajo azonban már nem az, a mi volt -például a negyvenes években, a mikor egy év alatt másfél milliárd -remek szivart ekszpediált Európába. A rablógazdálkodás a meddőség -veszedelmébe juttatta. A föld kimerült; s hogy mégis teremjen, -guanóval kellett megbrownséquard-ozni. Azóta a vuelta-abajoi -dohánynak nincs meg a régi, nemes aromája. Ki lehet számítani, hogy -nem sokára egyáltalán nem lesz havanna, s a mint ma az igazi -Château-d’Yquem-et csak fejedelmek isszák, azt a szivart, a melyet -mi még megkapunk hetvenöt krajczárért, a jövő századokban már csak -az akkori Rothschildok fogják színi. Ha ugyan akkorára a dohányzás -végkép ki nem fog menni a divatból. És ez nem lehetetlen. Végre is, -ki tudja, nem jön-e utánunk néhány olyan generáczió, melyben a -közönséges ember is – mint mostanában csak a kivételek, egy Dumas -fils vagy egy Tolsztoj – levonja theoriáiból a végső -konzekvencziákat, s a Dumas fils-éhoz hasonló ethikai elvek alapján -haladva, le fogja vetkőzni a dohányzás <i>immorális</i> szokását?! -Ez a most még beláthatatlan morális fejlődés attól az időtől -datálódnék, amikor a <i>Kaméliás hölgy</i> szerzője épp úgy, mint -Tolsztoj, ethikai nézőpontból mondta ki anathémáját a dohányzás -bestiális szokására, – mely annál ostobább, mert nem is -ösztönszerü, – hogy legalább egy perczre késleltetni igyekezzék a -planéta morális öngyilkosságát.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A Tolsztoj gróf és a Dumas fils álláspontja között nagy a -különbség. Az orosz apostol, aki fanatikusa <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> a tulajdon -vallásának, kárhoztatja a bor és a dohány élvezetét, a mint -kárhoztat minden élvezetet, mert hisz az ő hiveinek csak egy öröm -adatott: az aszkézis, a lemondás, a rezignáczió. Igazán sajátságos -ez az ultra-modern iró és az ő ájtatos iskolája. Próféta és hivek -között nagyobb ellentétet aligha produkált még az emberiség tarka -története, mint a minő Tolsztoj grófot választja el bálványozóitól. -A világban mintha megujhodnék az alexandriai iskola léha -skepticzizmusa, mintha ujra élnők a mohó, a sietve élő, a ridegen -raczionalista epikureizmus korszakát, a szellem arisztokratább, -mint valaha: s ebben a környezetben megjelenik egy szőrcsuhás és -mezitlábas alak, a ki a legmélységesebb és legmisztikusabb hitnek -csinál propagandát, a ki az abnegácziót, a nélkülözést, a test -sanyargatását és a lelkialázatosságot hirdeti, s környezete, -melytől pedig oly idegen, mintha a Sziriusz lakója volna, töri -magát, hogy lábához térdelhessen s áldását kérhesse. Meglehet -ugyan, hogy prófétáját éppen azért fogadja ilyen -tisztességtudással, mert ez a próféta egészen más ember, mint ő -maga (az alexandriai dilettánsok is szivesen látták bankettjeiken, -filozofáló estélyeiken, a libiai sivatag fanatikus anachoretáit), -de végre is, konstatálhatjuk, hogy a mi profétánk és más fából -faragott hivei tökéletesen megértik egymást. Mik azok a mozgató -erők, melyek a mi világunkat a lázas cselekvésnek pihenés nélkül -való, örök Vitus-tánczára kényszeritik? A szerelem, az ambiczió, a -pénz, a müvészet. És Remete Leó az egész világ tapsai közt ront -neki a szerelemnek, a mely érzéki; a müvészetnek, mely gőgös és -profán; a pénznek, mely kereskedik és az ambicziónak, mely mások -hulláin gázol. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> De ime, cselekvéseinknek volna még egy -igen fontos rugója; és Tolsztoj gróf erre is rákeriti a sort. Ez a -rugó: a sok apró kényelmi élvezet, mely külön-külön mind egy-egy -nagy fejezet ennek a falánk, nagy czélokat nem ismerő s csak a -fizikai jólétre törekvő kornak. Ilyen nagy fejezetek a bor, a -dohány, a kártya. Tolsztoj gróf mindenekelőtt csak a bort és a -dohányt pellengérezte ki, de később alkalmasint a játékra is -rákerült volna a sor. A kezdet mindenesetre sokat igért. Tolsztoj -gróf nem csak azért haragudott a borra és a dohányra, mert -élvezetek, – s az ő szemében semmiféle élvezet nem találhatott -kegyelmet – hanem főkép azért, mert a nagy bünök leghatalmasabb -stimulánsait látta bennök. S szerinte a borivó és a dohányos -praemeditáczióval használja ezeket a stimulánsokat, vagyis nem -annyira magáért a hitvány élvezetért iszik és füstöl, hanem a -czélból, hogy könnyebben elhatározza magát a rosszra, hogy tultegye -magát lelke jobbik részének skrupulusain, hogy hamarább megalkudjék -lelkiismeretével stb. stb. A Kaméliás hölgy szerzője tagadja a -praemeditácziót s a nagy különbség az ő s a Tolsztoj álláspontja -között abban van, hogy ő legalább rosszhiszemüséget nem vet a -vétkező szemére. De ő is, mintha kétségtelennek tartaná a dohány -ernyesztő, depraváló, kábitó hatását.</p> -<p>Megvallom, nem tudtam komolyan venni az orosz apostol tanitása -nyomán felhangzó lelkesedést, sőt voltak óráim, mikor hajlandó -voltam kételkedni az ő földek és vizek felett lebegő nagy -komolyságában is. Mert szemetszurt, hogy ez a vallás-alapitó épp -annyit beszéltetett a czipőfoltozásairól, mint a mennyit Cora Pearl -beszéltetett a fürdőszobájáról s bármennyire csodálatos is a nagy -szelleme, meg kellett <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> adni azt is, hogy ennek az anakorétának a -kiadói nagyon jól értettek a reklámcsináláshoz. C’est un malin! – -mondták volna róla a francziák, ha nem lettek volna annyira -beléhabarodva. S azért nem ütközöm meg azon sem, hogy ilyen -megriasztó itéletet mondott rólunk, szegény dohányosokról. A -praemeditáczióval ugyan elhajitotta egy kissé a sulykot, de mindez -ám hadd növelje eredetiségének a varázsát.</p> -<p>Hanem hogy Dumas fils – ez a páratlanul luczidus, bátor fej – a -ki megszokta „levonni a theoriákból a végső következtetéseket“, ha -nem is ilyen szigorral, de tán még nagyobb szánakozással itélt -rólunk, bünben tévelygőkről s szerencsétlenekről, ez már -gondolkozóba ejt egy kissé.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Csak egy kis füstről van szó; de Dumas fils nagy feneket kerit a -dolognak.</p> -<p>„A természet – igy szól – kissé szégyenkezve, hogy pusztán a -maga érdekében s egy olyan gyönge, fegyvertelen, minden testi-lelki -nyomoruságnak kitett lényt formált, mint az ember, azt hihette, -hogy némi kárpótlással tartozik neki s kompenzáczióképen a bort és -a dohányt rendelte neki, két triviális és hozzá méltó élvezetet. -Ugy látszik, azért adott neki ilyen banális, vigasztaló szereket, -hogy megértesse vele, milyen hitvány remédiumokra méltók összes -bajai, nyomoruságai és fájdalmai…“</p> -<p>„Pedig az, hogy mily csekély érdeklődéssel viseltetünk mások -bajai és szerencsétlenségei iránt, már maga is fölvilágosithat -bennünket arról, hogy mily keveset nyom a latban az egész emberi -nem nyomorusága a természet előtt. Ha közömbösek vagyunk azok sorsa -iránt, a kikkel együtt járjuk át ezt <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> a siralom-völgyet, noha ugy -illenék, hogy ez a közös sors szolidárisakká tegyen bennünket, ha -néha közömbösek vagyunk a legközelebbről hozzánk tartozók sorsa -iránt is: mért ne volna a természet milliomszor közömbösebb egész -nyájunk irányában, ő, a ki tudja, hogy honnan jövünk és hová -megyünk, a mit mi nem tudunk?…“</p> -<p>„Még igazán szép volt a természettől, – folytatja tovább – hogy -ennek a gyatra emberiségnek olyan vigasztalókat adott, mint a bor -és a dohány. Különb vigasztalókat igazán nem érdemeltünk; s azokból -az élvezetekből, melyeket okoznak, láthatjuk, hogy már régóta mily -kétségbeesésnek adtuk volna át magunkat, ha még ezek a -vigasztalóink sem volnának…“</p> -<p>Látnivaló tehát, hogy a borban és a dohányban csak kábitó -szereket lát, melyeknek az élvezetét meg se tudná érteni, ha nem -volnának felejteni való bajaink és nyomoruságaink.</p> -<p>De belátja, hogy e „vigasztalókról“ az emberiség nem mond le -egykönnyen:</p> -<p>„Remélhetjük-e, hogy ha álmaink megvalósulnak s az emberiség -fokozatosan fejlődni, tökéletesedni, mondjuk: javulni fog, lemond -majd a borról és dohányról? Szó se lehet róla. Összes czikkeink, a -mértékletességi egyletek stb. mind nem érnek el semmit. Még a -fillokszéra se használ. Soha se csináltak annyi bort, mint azóta, -hogy a szőlőtőke nem terem és soha sem szivaroztak annyit, mint -azóta, hogy a közönséges szivarok szíhatatlanok, a jó szivarokat -pedig aranynyal kell megfizetni…“</p> -<p>„A bajnak mélyebb oka van, mint a fogyasztók ostobasága s az -adót kivető közgazdák zsenialitása. <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> A dolog ugy áll, hogy az -ember kezd belefáradni a létbe, kezdi bátorságát veszteni az -élettől, kezd nem érdeklődni rendeltetése iránt. Látja, hogy ez az -egész história mindig ugyanaz s hiszi, hogy mindig, végnélkül és -haszontalanul ugyanaz lesz. A száz meg száz század óta, a mióta él, -semmit se tudott meg arról, hogy honnan jön; az ezer meg ezer -századon át, melyekben még élnie kell, nem látja a czélt, a mely -felé megy; mint a föld, melyen lakik, mindig egy körben forog, a -nélkül, hogy előre haladna… Hát az egyéniségével, szóval azzal, a -mi leginkább érdekli, hogy áll a dolog? Mindig ugyanabban a -tudatlanságban sinlődik s mindig ugyanama nyugtalanságok közt -hánykolódik…“</p> -<p>„A természet kizsákmányolja, érzékei kijátszszák, álmai -megtévesztik, a vallásai megcsalják, a filozófiái tévutra vezetik, -a politikusok befonják, nem tudja többé, miben és kiben higyjen s -ezen közben nagy morális és szocziális problémák jelentkeznek -előtte, melyek soha sem hagynak nyugtot neki. Természetesen csak -egy gondolata van: menekülni e problémák elől és elkábulni…“</p> -<p>„A kikerülhetetlen haláltól való rettegés elfogja, hatalmába -ejti és szorongatja. Ettől a szörnyü haláltól már csak néhány év -választja el. Mit csináljon ezekben az utolsó években, melyek oly -gyorsan elmulnak? Mérlegelni kezdi az élet összes dolgait szemben a -halál fatális szükségszerüségével: s minden üresnek, hívságosnak és -létjogosultság nélkül valónak tünik fel előtte. Mulandósága -megalázza és kétségbe ejti. S ha nincs valami nagy ideálja, mint a -vallási illuzió, a tudomány iránti rajongás, a müvészi ambiczió -vagy a jótékonysági szenvedély, ha <span class="pagenum"><a name= -"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> nincs meg benne egy se a -lélek e részegségei közül: visszaereszkedik ösztöneibe, -napról-napra kezd élni, s a közvetlen, alacsony, de bizonyos -szenzácziókhoz folyamodik. Talán meg fogják ölni, de hát mi az, a -mi nem öli meg? És minthogy okvetetlenül meg kell halnia, mert -bárminő utat válaszszon, minden ut a halálba vezet, jobb vigan -jutni el odáig, s mit tesz az, hogy egy kicsit korábban, vagy egy -kicsit későbben? Ki tudja, nem volna-e jobb: egy kicsit korábban, -ki tudja, nem volna-e jobb: mindjárt?…“</p> -<p>„… Tehát: éljen a bor, éljen a dohány!… Ezek se adják meg a -tökéletes jólétet, a teljes feledést, de a gondolat elzsibbad és ez -is valami… Mert az ember az állatot irigyli, mely minderre nem -gondol… Arról van szó, hogy az ember elérje az állatok relativ, de -elégséges boldogságát, kikerülve a farkas-szemnézést a végzet nagy -problémájával, melyet a természet a gondolkodó teremtmény -szerencsétlen privilégiumává tett…“</p> -<p>„Ha közelebbről nézik a dolgot, ebben már van valami az -öngyilkosságból…“</p> -<p>„Némi ellentmondással, mely különben csak látszólagos, ugyanaz -az ember, a ki kétségbe esett, hogy még csak oly kevés ideig élhet, -s a ki elfáradt belé, hogy már annyi ideig élt, megkivánja a -tökéletes megsemmisülés állapotát, s a fél-halálban, melyet -provokál, s melyben mindennap édeleg, kezdi ugy találni, hogy a -tökéletes megsemmisülés állapotában, a végső közömbösségben, lehet -valami igen jó…“</p> -<p>„Csak ritkán van annyi bátorsága, hogy egyszerre számoljon le az -élettel, annyira rabjává lett organizmusának, de passzióval öli el -magában, szép <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> csöndesen, de biztosan, azt a két -ellenséget, melyeket mindenütt magával hordott, s melyektől annyit -kellett szenvednie: eszét és lelkiismeretét. Mig végre -megvalósíthatja álmát, s ugy hal meg, a mint született, a nélkül, -hogy tudná, mi történik vele…“</p> -<p class="center">*</p> -<p>Leejtem a <i>Figaro</i>-t, s előveszem füstölgő karcsú Clay-met. -Belenézek barátságos parázsába, mintha egy jóbarát szemébe néznék, -a kivel együtt kaptunk ki. És beszédbe ereszkedem vele az -éjszakában. Tehát – oh, karcsu kis Clay! – nem volnál egyéb, mint -kábitó szere egy megrémült embernek, a ki fél a léttől és retteg a -haláltól?!! Nem volnál egyéb, mint egy butitó szer, mely álomba -ringatja az ember jobbik részét?!! Nem volnál egyéb, mint egy -göngyöleg a boszorkányok sorvasztó füvéből, mely elöli az emberben -a lelkiismeretet, az értelmet, az életkedvet, és a küzdelemre való -képességet?!! Az ördög hitte volna, karcsu kis Clay, hogy ily -gonosz fajzat vagy!… De nem. Kételkedésem elcsitul, ha szelid szép -parázsodba tekintek. Ez az enyhe, szerény kis fény itt az arczom -előtt arra biztat, hogy ne hajtsam le még a fejem buta álomra, -hanem virrasszak tovább, s őröljem le ama másik ember részét is, a -ki helyett szintén dolgoznom kell. Parázsod azt beszéli nekem, hogy -a haláltól nincs mit rettegni, hogy az élet csak egy égési -folyamat, melytől nincs mit irtózni, hogy a lét, melynek a titkát -nem tudjuk, de melynek a titkát keresnünk – mindig űz valami, csak -egy nagy kötelesség, hogy az élvezetek nem a pokol csábjai, hanem -istenek adományai, mert képessé tesznek a munkára, mint a hogy az -éjszaka erősit a nappalra, hogy ez a kötelesség, melyet magunkban -ismerünk, ámbár rejtélyes, olyan valóságos, mint az anyag maga, s -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> hogy a külső világ ernyesztő hatásaival -szemben nincs más segitségünk, mint a vigasztalásunkra rendelt apró -élvezetek. És te, karcsu kis Clay, a ki biztató barátom vagy a -magányosságban, a ki csillapitasz, mikor az izgatottság már csaknem -hatalmába ejt, a ki vigasztalsz, erősitesz, mikor a gond környékez, -a ki tanácsot adsz, mikor töprenkedem, a ki megcsillantatod előttem -piros jelződet, mikor a fáradt elme már-már álomba merül: még sem -volnál egyéb, mint pokol fajzatja?!! Nem, nem. A <i>kaméliás -hölgy</i> szerzője ez egyszer nagyon is elvetette a sulykot. Nem -volt szivar a szájában, mikor megirta a czikkét.</p> -<p class="right">(1891.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<h2>BECSÜLETÉNEK ORVOSA.</h2> -<p>A büntetőtörvényszék előtt egy rongyos ember állott, a ki egy -bokréta kisebb-nagyobb, betöréses lopás után, végezetül ölt: lopott -pénzen szerzett revolveréből négy golyót lőtt ugynevezett -feleségére, egy hozzá hasonló, nőnemü páriára. Az aszony meghalt s -a rongyos ember birái elé került, akik előbb egy kissé meglepődve, -utóbb egy kissé megilletődve s végül kissé zavarodottan hallgatták -a rongyos ember zokogó vallomását.</p> -<p>Az érdekes ebben az ügyben az volt, hogy a vádlott, aki életének -egy harmadát a fegyházakban töltötte, aki ugy ismeri az -igazságszolgáltatás külömböző rendü és rangu zárkáit, mint mi a -szinházak folyosóit, aki ugy lopott, mint a hogy a madár dalol, s -mi ibolyát vásárolunk az utczán: nyilvánvalóan nem haszonlesésből -ölt. Egy czéda nőszemélyt pusztitott el, nem érdekből, nem is -hirtelen felindulásból, hanem mert meg akarta torolni azt a -<i>morális</i> sérelmet, amelyet ez a némber követett el rajta, -amikor érdekből feleségül ment a sokszorosan rabviselt -emberhez.</p> -<p>Hitelt kellett adni vallomásának, mert amit előadott, -összevágott azokkal a dolgokkal, amiket a vizsgálat tényeknek -fogadott el. Az utczán megismerkedett egy leánynyal, akit -munkásnőnek nézett. Az utczai leánynak férjre volt szüksége, mert a -rendőrség el <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> akarta tolonczolni; egy budapesti -illetőségü embert keresett, aki elismerje a feleségének, hogy -valamiképpen maradása lehessen itt, a nagy piaczon. A naiv tolvaj -lépre ment. Azt mondja, vonzódott a leányhoz, s az erkölcsi -megtisztulást kereste ebben a házasságban. Más életet akart élni, -mint annakelőtte, s meglehet, csakugyan az volt a szándéka, hogy -ezentul kevesebbet fog lopni, ellenben többet fog dolgozni, mint -rocamboleos ifjuságában cselekedte volt. A mosdó persze olyan mint -a törülköző; a lakodalom azon mód ment végbe, ahogy a -megismerkedés. Abban állapodtak meg, hogy, házbér hiján, külön -fognak lakni, hónapos szobákban; s a nászéjt a férj a rabsegitő -egyesület menedékházában, az asszony pedig alighanem az utczán -töltötte. Kevéssel utóbb a rongyos ember rájött, hogy a felesége -szobájában nemcsak egér motoszkál, hanem emberi lakó is, s -megtudta, hogy ez a lakó feleségének már régi ismeretsége. Végre -kiderült az is, hogy a szóban forgó lakó csak románcz, s az -asszonynak naponkint egész regényei vannak, olyan regényei, -amelyeknek a czime mindig zolai, s mindig igy hangzik, hogy: „A -pénz.“ Erre Antal „elhatározta“, hogy megöli Borbálát. On revient -toujours à ses premiers amours. Ujra lopott, de a lopott pénzen -revolvert vásárolt, s mint azok a spanyol hidalgók, akiknek kilencz -előnevük, tizenkilencz csatában kapott sebhelyük és huszonkilencz -ősük van, <i>megtorolta férji becsületét</i>.</p> -<p>Ez nem tréfa. Nem a vér szólalt meg benne, a huszonhét -esztendős, ifju, állati vér, mely nem türi az osztozkodást, hanem -egészen a magáénak követeli párját, legyen bár közös illetőségi -helyük maga a csatorna. A pocsolyában hentergő rinoczerosz, lehet, -hogy szerelmes; a vadkan, tudjuk a természet-históriából, monogám -és féltékeny. A mi rongyos emberünk nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> volt se -szerelmes, se féltékeny. Egy szóval sem állitja, hogy nem tudott -volna e nélkül az asszony nélkül élni; sőt e tekintetben olyan -türelmes volt, hogy azt, akit egy városrész ismert, ő, a fegyházból -jött, naiv Raymond de Nanjac soha, egy perczre sem mondhatta a -magáénak. Csak feleséget keresett az utczai ideálban, nem szeretőt, -kinek a csókja édesebb, mint a többi tolvajnőé.</p> -<p>Nevet és – ó, minden emberi dolgok örök relativitása! – -„társadalmi pozicziót“ adott ennek a személynek, s cserébe nem -kapott érte egyebet, csak igéreteket és biztatást. A dühnek, hogy -becsapták, hogy kitünő portékájáért, a fegyházakban hirhedett -névért, nem kapott semmiféle viszontszolgáltatást, bizonyára része -volt benne, hogy bosszuállásra gondolt, de ez a düh nem magyarázza -meg, hogy Antal leszámolt az egész életével, s ölt, történjék vele -azután akármi. El kell hinnünk, hogy ebben a zavaros, semmikép se -tiszta elmében valami aféle gondolat villanhatott meg, hogy neki a -férfiui méltóságában megsértett erkölcsi rendet kell megbosszulnia, -hogy meg kell torolnia valami, emberségében és férfiasságában esett -gyalázatot, hogy helyre kell állitania valami morális egyensulyt, -melyet az zavart meg, hogy egy proskribált nő behálózta őt, a -kiérdemült betörőt s olyan szégyent hozott a sok fegyházat látott -névre, amely szégyen csak vérrel lehet lemosni.</p> -<p>Az emberi lélek, sőt a félig emberi lélek is kifogyhatatlan a -meglepetést keltő, a regényirók fantáziáját megcsufoló, nehezen -érthető s még nehezebben elemezhető motivumokban. Ki hinné el egy -regényirónak, hogy az oly mélyen romlott emberi lélek, mint a minő -egy professzionátus tolvajé, eféle gondolatokkal lehet terhes? Ki -hinné el neki, hogy mikor a <i>mari complaisant</i>-ok <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> olyan nagy -számban szaladgálnak az ujdivatu regényekben, akadhat négy -csillagos, sőt V. S. O. P. tolvaj, akinek a „férfiui becsületén“ -ejtett gyalázat nem Hekuba, hanem százszorosan nagyobb dolog, mint -mindama gyalázat, amelyet jól kiérdemelt?! Antalt azért, hogy a -felesége ismeretségben áll a rendőrséggel, az a környezet, mely -barátilag hunyt szemet lopásaira és betöréseire, aligha nézte volna -le tulságosan, és Antal mégis meg volt győződve róla, hogy olyan -szégyen esett rajta, amelyhez képest a többi mind csekélység. A -kloákában is őriznék az emberi önérzet és a férfiui méltóság -impulzusait?!…</p> -<p>Könnyü elvégezni, hogy a ki eféle motivumból öl, az akármennyire -elzüllött is, nem romlott meg végképen, de az erkölcsi érzéknek -ezzel a maradékával is bajos összeegyeztetni a professziós -tolvajságot, a humoros enyveskezüséget. Az a teljes cinizmus, -melyet Antal az „Enyém, Tied, Övé“ dolgában vallott, nem igen -szokott együtt járni még bizonyos zsivány-becsülettel sem. És igy -történt, hogy Antalt sulyos büne kevésbbé silánynak tüntette fel -birái előtt, mint humoros antecedenciái. Ez a bün volt egyszersmind -a legfőbb mentsége is. Ez a bün tette hihetővé azt az enyhitő -körülményt, hogy jobb utra akart térni s hogy bizonyos -megtisztulásra vágyott, amikor házaséletre akart lépni az utczák -leányával. Sorsa tehát nincs tragikum nélkül, mert ime, az első -tisztességes vágyakozása okozta, hogy ő, ki előbb vigan -pillangóskodott a fegyházak körül, most végképpen, életfogytig a -fegyházban marad; de nincs tanulság nélkül sem, mert meglepően -példázza, hogy a keresztény türelem sohase pazarlás, még akkor se, -amikor a csatornák legelzüllöttebb nyomorultjai felett itélkezik a -földi Igazság.</p> -<p class="right">(1898.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<h2>ŐSZI KONTEMPLÁCZIÓK.</h2> -<p>Az utazó, aki egy hónapot tölt Velenczében, – föltéve, hogy sem -különb sem alantasabb, mint akármelyikünk, – csaknem ugyanolyan -benyomásokkal fog hazatérni, mint egy másik vagy egy harmadik, a ki -két hónappal vagy két évvel azelőtt járt ott. El fog telni a -San-Marcoval és a Campaniléval, lelkesülni fog a fényes multon és -merengeni a szomoru jelenen, többet vagy kevesebbet hazavisz a -helyi szin emlékeiből és ha irodalmi hajlandóságai vannak, -kérődzeni fog azokon a verseken, a melyek Velencze bűbáját éneklik -meg. Legalább az utleirások, ha a lagunák vén kisasszonyáról -szólanak, egytől-egyig ugyanazt a hangulatot fejezik ki.</p> -<p>Hogyha ugyanezek a vándorok – talán épen egy időben – Londont -járják meg, már nem fognak olyan egyformán szólani. Egyik -fenségesnek, másik sivárnak látja ezt a különös világot. Egyiket -csodálatra kelti a mesés gazdagság, másikat megdöbbenti a -hihetetlen nyomor. Hanem a főbenyomásuk mégis ugyanaz lesz: az -angol sajátságok mindig megteszik biztos hatásukat. Az utasok el -fognak telni a nagyság érzetével; az egyikre talán nyomasztólag, a -másikra ellenben fölemelőleg hat mindaz, a mit lát, a végeredmény -egy lesz: valami abból a kábitó hatásból, a melyet csak a végtelen -nyujt. Természetesen csakis olyan utazóról <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> lehet szó, -a kire nézve a tanulási kötelezettség nem volt egészen holt betü, s -a ki egy nagy városban nem csak csupán azt látja meg, hogy az -utczák nevei a kapuk felett vagy az utcza sarkokon vannak -megjelölve. A Daudet hollandija, a ki keresztül-kasul bolyongja a -világot és sehol sem képes egyebet észrevenni, mint hogy mennyibe -kerül a burgonya más és más vidékeken, nagyon sokadmagával létezik -ugyan, de azért nem jöhet számitásba.</p> -<p>Gondoljunk olyanokra, a kik meg vannak áldva némi érzékkel a -látni valók iránt, kérdezzük meg őket, milyennek találták Párist, -és a legképtelenebbül ellent mondó, a legnevetségesebben különböző -válaszokat nyerjük. Azon az egy dolgon kivül, hogy ama bizonyos kis -fejü, hosszu nyaku, kőből faragott fehér személy, a kit a Louvre -nevü tenger nagy épületben láthatni, szóval a milói illetőségü -Vénusz kisasszony, igen helyes jószág, – aligha fognak egyébben -megegyezni. Lesz olyan, a ki sipogni fog az elragadtatástól, mint -Loudanné asszony az „Unatkozó világ“-ban; találkozik olyan, a ki -mindent kicsinyesnek lát s minduntalan megkivánja az otthont, – s -minden árnyalat, a mi csak e két különböző vélemény közt -képzelhető, meg fogja találni a maga szónokát. Azoknál, a kik -Párisért rajonganak, csak azok vannak többen, a kiket a szajnaparti -Babylon őszinte, vagy meg nem vallott kiábrándulással töltött el. A -vidéki franczia, a kinek Páris vallása, hite és üdvössége, -elbocsátja maga mellől Deniset, s e fiatal leány a „Bonheur des -dames“-ból sötétnek, nyirkosnak és ijesztőnek találja a nagy -várost, a melyről azelőtt legendákat hallott beszélni. Leilov -Tatyána – a Rod Edouard hősnője – elhagyja az orosz sivatagot, hogy -az álmodott világban élhessen, és ime a latin negyed fülledt -szobáit, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> homályos pincze-boltjaival, a hol -elzüllött lények lesik a dicsőséget s fogyasztják az izetlen -kenyeret, szomorubbnak találja az elhagyott, kietlen pusztánál. És -a Marais-negyed, a Faubourg Saint Antoine vendégei! Kezdjük a Grand -Hotel, s végezzük a „Husos fazék“ idegenein, – változatosabb -véleményeket fogunk hallani Párisról, mint egy miniszterről, a ki a -várakozóknak még csak felével végzett. Elmondják tündérinek s -leirják borzasztónak; s azok, a kik leghiggadtabban szólnak róla, -bevallják, hogy nagyon érdekes. Mint egy szép asszonynak, a ki -sokat beszéltet magáról, Párisnak sok imádója és sok rágalmazója -van. S néha maguk az imádók a rágalmazók.</p> -<p>Hanem a jóhiszemü idegenek is, a kik hamar belátják, hogy Páris -jobb mint a híre, más és más benyomással távoznak el a Szajna -mellől. Igaz, hogy e hangulat-különbségekből le kell számitani az -egyéni praedispositiókat. Sok függ a szemüvegtől, s még több attól, -ép lélek lakik-e a szem mögött. Ebben a csodás városban van valami -olyan erő, mint a Mirza Schaffy borában:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Aus dem Feuerquell des -Weines<br /></span> <span class="i0">Sprudelt Schönes und -Gemeines<br /></span> <span class="i0">Nach dem eig’nen Werth des -Zechers,<br /></span> <span class="i0">Nach des Trinkenden -Begabung.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">In Gemeinheit tief -versunken<br /></span> <span class="i0">Liegt der Thor vom Rausch -bemeistert;<br /></span> <span class="i0">Wenn er trinkt – wird er -betrunken,<br /></span> <span class="i0">Trinken wir – sind wir -begeistert.<br /></span></div> -</div> -<p>Páristól is meg lehet ittasodni, és az ittas ember nem láthat -tisztán. De honnan van, hogy olyan diszharmonikusan hangzanak a -lelkesültek danái is? <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<p>Mint az az óriási sziklafal, mely a délamerikai vándornak egyik -oldalról térdelő ember alakot, másfelől oroszlánfőt, s egy bizonyos -pontról nézve roppant keresztet mutat, Páris szellemi és anyagi -élete, a legkülönbözőbb képekben tünik fel, a szerint, a mint a -véletlen egyik vagy másik környezetbe jutatja a kiváncsi idegent. -Minden kerület egy-egy külön világ. Néhány száz lépésnyire a -rokkantak palotája mögött alig lehet elhinni, hogy nem messze ettől -a némaságtól, a nagy boulevardok Párisa zajong. Egy társaságban, a -hol néhány miniszteri hivatalnok és egy pár kereskedő családja -kerül össze, aranyért sem találni egy olyan párisi nőt, a minőkkel -a regényirók nem tudnak betelni. A külső boulevardok körül, egy est -a Françaisban oly legendaszerü valami, a miről még az unokák is -beszélnek. Sőt az a kisebb kör, a szorosabb értelemben vett Páris -sem mutatja azt a képet, a mely oly elevenen és oly állandóan él a -legmesszibb képzeletekben. Ennek az élete oly gyors, forgása oly -hirtelen, hogy képe szüntelen változik, mint az elbüvölt Proteus -alakja. Annak a világnak, a melyet a második császárság -történetirói festettek, ma már csak a romjai vannak meg. A commune, -mely elégetett egy sereg épületet, eltemetett egy darab tipikus -életet is. És ez az átalakulás folyton tart, s halad kábitó -sebességgel. Napról-napra egy darab élet tünik el; valaki meghal, s -alig jut eszébe a többinek, hogy utolsó példánya volt egy tipusnak, -a mely pár évvel ezelőtt még ezer és ezer alakban volt ismeretes. A -Gambetta Párisa, a bosszut lihegő, megtorlásra készülő Páris már -nem létezik.</p> -<p>Az uj nemzedék tanul a németektől; a metafizikát bujja s -reformálja a katonaságát. Az a kizárólagosság, a melylyel Páris -egykor elutasitott magától mindent, <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> a mi nem a saját termelése -volt, mindennap veszit merevségéből. A reactió szembeszökő: az égő -gyülölet, a melyet változatlanul táplál az angol nemzet iránt, a -hagyományos, örökletes gyülölet nem akadályozza meg többé a jó -párisit, hogy mindenben utánozni ne kezdje gyülölt szomszédait. A -szinházak előveszik Shaksperet, s az iró-népség esküszik az orosz -irókra. Az orosz iránti szimpáthia, annak ellenére, hogy a -politikai számitás, melylyel Páris Pétervárra kacsingatott, nagyon -naivnak bizonyult, erősebb mint valaha. Minden hullámzik s holnap -talán eddig nem ismert erők fel fogják forgatni az uj rendszert, de -a nemrég még exclusiv Páris ma már eclecticussá lett.</p> -<p>Még mindig olyannak festeti magát, mint a milyennek valaha -Balzac rajzolta. Kaczérkodik azzal, hogy veszedelmesnek lássák. -Szereti, ha rettentőnek tüntetik fel, ha büneit és kicsapongásait -emlegetik, mint egy vénülő gavallér, s a mellett igen eszesen -viselkedik. A német-spanyol viszály idején jónak látta a világot -meglepni azzal, hogy hét lakattal elzárja a nemzeti hiuságot s -ravaszul hallgatott, amikor esztelen hősködést vártak tőle. Lesték, -hogy mint egy agyalágyult öreg tábornok kiabáljon: „Hol a kardom, -hol a kardom?!“, s Páris vezérczikkeket iratott a kereskedelmi -kérdésekről.</p> -<p>Hanem – a morális élet?</p> -<p>Egy félszázadon át száz és száz iró másolta le Balzacnak azt a -képét, a melyet az „Aranyszemü lány“-ban Párisról festett. Leirták -„pokolnak, a hol minden füstölög, ég, fénylik, lángol, gőzölög, -kialszik, ujra kigyul, szikrázik, recseg-ropog, s elemésztődik.“ -Elmondták, hogy „a párisi ugy él, mint a gyermek. Morog mindenért, -megvigasztalódik mindenen, gunyolódik mindennel, elfelejt mindent, -megizlel mindent; a <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> mit lát, birni akarja, s aztán elhagyja -gondtalanul; eldobja királyait, hóditásait, dicsőségét, bálványait, -legyenek azok bronzból vagy üvegből, amint elhajitja a kalapját s -kidobja az ablakon a vagyonát. Nincs igazi rokona, csak az ezer -frankos bankjegy, nincs más barátja, csak a zálogház. A párisi -világában senki sem felesleges. Erkölcstelen, hirtelen, érzéstelen -világ az, melyben nincs más uralkodó, csak: az arany és a -gyönyör.“</p> -<p>És Páris, a „tulságos étvágyu“ Páris, tetszik magának azzal, -hogy még mindig ilyennek tünik fel. Most is örömest kaczérkodik a -szörnyü bűnökkel, s nem bánja, ha rosszabbnak tartják, mint a -milyen. Ez is egy formája a hiuságnak, mert azt a megelégedést -rejti magában, hogy „nekem az sem ártana, ha ilyen volnék is.“ Mint -a gyermekek, az asszonyok és az irónépség szokták, a nagy város -örül ennek az ártatlan kis mulatságnak. Teszi magát, mint ha nagyon -elfoglalnák komoly ügyei: a rettenetességek, és mikor évenkint a -Montyon dijat kiadják, az erényes vidékre megelégedéssel és -szeretettel mosolyog, mint a hogy az iskolai dijat nyerő kis -leányra mosolyog a nagymama, a kinek egy kissé viharos mult van a -háta megett, de aki azért örömmel emlékszik vissza a régmult időre, -amikor maga is fehér ruhácskában remegett az erénydijért.</p> -<p>Pedig hát azért, hogy a Montyon dijat ki lehessen adni, nem is -volna szükséges mindig a vidékre menni. Páris rengeteg -labyrintusában van akárhány zug, a hol mit se tudnak azokról az -erkölcsökről, melyeknek Gyp volt a moralistája, a hol az ó-divatu -erény, az önfeláldozás és a részvét szerényen összebujnak, mint a -cserje közt egy csomó vad virág, a mely terem és nyilik ápolás -nélkül és mit sem tud arról, hogy finomabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> illata -van, mint az üvegházak halvány növényeinek.</p> -<p>Párisban van néhány ezer apácza, a kik sebeket mosnak, -fekélyeket kötöznek tisztába s hallgatják az őrültek istenkáromló, -döghalált lehelő beszédeit egy szemhunyoritás, egy arczmozdulat -nélkül. Miért? hogy kenyerük legyen? vagy hogy mindig szeliden -mosolygónak lássák az irgalmas kalazanti József arczát, a kinek -képe szobájuk egyetlen ékessége?</p> -<p>Mert, különös, ezeknek a képeknek, melyeket együgyü kéz festett, -még mindig varázsa van. És ha betévedünk egy hotelbe, a Szajna -balpartján, közel a boulevard Saint Germainhoz, nem fogunk nevetni -a naiv szenten, a kinek képe ott függ a falon, krajczáros keretben. -Az a szent már csoda dolgokat müvelt.</p> -<p>A ház rideg, szomoru külsejü. A diákok zaja már nem hallik oda; -a feltünően tiszta lépcsőkön nagyon csöndes, nesztelen lépésü -emberek járnak. Itt mindenki korán kel és korán fekszik, s a table -d’hôte-nál asztaláldást szoktak suttogni. Ez a „Hôtel des Saints -Pères“, a hová rendesen csak papok szállanak, mikor keresztül -utaznak Párison, hogy tovább menjenek távoli világrészekbe, -beszélni egy itt már nagyon ismert, divatját mult legendáról.</p> -<p>Valóságos központ ez az épület: alig van franczia pap, a ki meg -nem fordult volna ott. Ebbe a házba lép először az Afrikából érkező -s innen megy hosszu utjára az ausztráliai misszionárius. S van -eset, mikor e ház vendégeiről hallhatni egyet-mást, a mi nem válik -Páris szégyenére.</p> -<p>A köztársaságnak nincs szüksége a papokra, de talán nem volt rá -nézve minden haszon nélkül az a pap, a ki gyakran fordult meg itt, -s a kinek nevét igen sok franczia katona emlegette akkor, a mikor -Roussel abbét, az auteuli árvák apját egy pár hálás növendéke -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> megünnepelte. Lehetett rá élczeket -faragni, mert hisz ezer számra voltak gyermekei. Az érdemes öreg ur -találkozhatott e házban egy másik pappal, a ki azért halt meg, mert -ugy gondolkozott, hogy az aixi érseknek ott van a helye ama hivei -mellett, a kikhez legközelebb a halál – a döghalál! – s a kik -legjobban rászorulnak vigasztalására. Ha Forcade érsek fegyvert -viselt volna és nem talárt, hősnek mondták volna. S a „Hôtel des -Saint-Pères“-ben szokott megszállani az a falusi pap is, a kinek az -egyszerü gondolatai egy sereg kitünő iró csodálatának a tárgyai -voltak s a ki csak nagy ritkán látta Párist, hogy a quai-n egy -csomó ócska könyvet szedjen össze. Joseph Rouxnak hivták ezt a -papot. „Oly név – mondták róla a Hôtel des Saint-Pères“-ben – a -mely ma nagyon közönséges, hanem a melyet meg fognak jegyezni. -Pascal és Vauvenargues óta nem volt Francziaországnak irója, a -kinek szomoru hite magasztosabb gondolatokat sugalt volna.“ És -csakugyan nem volt senki, a ki a paraszt egyszerü lelkét jobban -ismerte, s hatalmasabban magyarázta volna, mint ez a remete, a -kinek minden olvasmánya néhány moralistából s a szent atyákból -állott. A kép, melyet a franczia parasztról mutat, nem nagyon -vigasztaló; rossznak és kemény szivünek mondja, mintha csak -igazolni akarná, a mit Zola a „Faute de l’abbé Mouret“-ben a -parasztról mondott. Hanem azért ennek az aljas, hazug, önző lénynek -mindig szabad bejárata volt a szivéhez. Mert hát a szent képek -megtanitanak a bocsánatra, ha a moralista könyörtelen is.</p> -<p>Roux abbét a könyve egyszerre hiressé tette, a minek az lett az -első következménye, hogy tanszéket kináltak neki Páris egyik -legelőkelőbb iskolájában. Nem fogadta el, a minek megokolásául -nagyon sokat tudott mondani. S meglehet az tartotta vissza, a mit -elhallgatott: <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> hogy el kellene hagynia azokat a szegény -ördögöket, a kiket oly nyomorultaknak mond, s a kiknek aljassága -nem gátolta őt, hogy pazarul ne ossza szét köztük szivét, a mire a -földhöz ragadtaknak annál nagyobb szükségük van, mivel maguknak ugy -sincs, a szerencsétleneknek.</p> -<p>Erről a három papról igen sokat beszéltek a „Hôtel des -Saint-Pères“-ben, olyanok, a kik semmit sem tudtak arról, hogy -melyik ló nyerte meg a Derbyt, s a kik mégis azt hitték, hogy ők -Párisban vannak.</p> -<p class="right">(1885.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h2>TWISTEK.</h2> -<p>Mindennapos utam keresztül visz az Erzsébet-téren, ezen a parkot -majmoló, szánandó kis térségen, melyben sápkóros fák és egy -nyomorék pagodácska csúfolják a természetet és az architekturát. -Olyan régóta taposom kövecses, sarupusztitó homokját, hogy már meg -se látom a bokrain rágódó kórságot; el-elfelejtem szegénységét s -czéltalanul bolyongva dísztelen fasoraiban, néha-néha azzal áltatom -magam, hogy kertben vagyok. Olyan formán, a mint némelyik -pillanatban elfelejtjük régi czimboránknak minden untig ismert, -rossz tulajdonságát s egyszerre csak kellemesen érezzük magunkat -oldala mellett, nem tudni: miért, s nem tudni: meddig?</p> -<p>S mivel ez a néha kertnek képzelt, oktalanul megszeretett tér -innen-onnan hozzá tartozik már a legszűkebb honomhoz: a fölötte -ellebbenő kicsi események (többnyire luftballonok), melyek annyira -felizgatják a dajka-köröket és a kisded-kaszinókat, engem is -érdekelnek. Ha a térre új kisasszony érkezik – a ki három -krajczárokat szed be a székekre letelepedőktől – ha valamelyik kis -Manó keresztül sétál a virágágyakon és csődület kerekedik: mindez -rám nézve ép oly nevezetes, mint más halandónak egy trónbeszéd.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Régente a Twist Olivérek a Fagin-ok körmei közé jutottak és -zsebmetszésben nyertek oktatást. Akkor szánakoztunk rajtuk. Ma a -zene-vállalkozókhoz és a színház-bérlőkhöz kerülnek, a kik a -szépre, művészetre tanítják őket. S most már az ördög sem törődik -velök. Pedig a sorsuk nem igen vált jobbá; s a különbség csak az, -hogy ez idő szerint a művészet czéljaira használják ki csekély -életerejüket, míg azelőtt kicserzették a bőrüket egészen -egyszerűen, minden szent czél nélkül.</p> -<p>A gyermek sohasem volt úgy kidobva a világba, mint a mi -korunkban. Sohasem volt akkora szerepe az emberiség nagy -háztartásában, mint ma, midőn a közös munkából aránytalanul nagy -részt kell gyönge vállain elviselnie. Azelőtt vadul, elhagyatva -nőtt, mint az útszéli gaz; a mi praktikus korunkat illeti a -dicsőség érte, hogy ezt a növényt is felhasználja a -boszorkánykonyhájában. Az idea, hogy a gyermekben is elégséges -munkaerő van, hogysem a társadalom egyszerüen el legyen nélküle, -jórészben a mi időnké; bennünket illet e miatt a „szánom-bánom“ -is.</p> -<p>Hajdan is voltak siralmas gyermekségek. Ott van a nagy Condéé, -mely elég ismeretes. Ötödfél éves korában bevonúl Bourges várába, -hogy fölvegye a keresztség szentségét: a kapunál négyezer polgár, s -ezeken kívül nemesek, papok, hivatalos személyek fogadják; a -szegény gyereknek tetőtől-talpig vasban öt szónoklatot kell végig -hallgatnia, küzdve az álom, s ösztöne ellen. Hanem azért tartja -magát ünnepélyesen, méltóságteljesen. S ötödféléves! Micsoda -nevelés lehetett az, amely egy egészséges érzésü kisdedet öt -szónoklat végighallgatására kényszeríthetett! Borzalom -elgondolni!</p> -<p>De végre ilyen dolog egészen a korunkig, csak ritka kivétel -volt. Mekkora változás! Ha így haladunk, megérjük az időt, mikor az -öt szónoklatot nemcsak <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> meghallgattatják, de el is mondatják a -kisdedekkel. A szellemi munkából már is ki kell venniök a részöket. -S ma azok a kivételek, a kik megszabadúlhatnak a teher alól.</p> -<p>Hogy mennyi munkaerő vesz ilykép kárba idejekorán, arra csak -mostanában kezd gondolni a társadalom. Soká nem törődött vele, hogy -a hirtelen nyereség nem ér föl a későbbi veszteséggel. A gyermekek -túlterheltetése azonban az alig múltban oly megdöbbentő -eredményekre vezetett, hogy a változás elkerülhetetlenné vált. -Természetesen első sorban a jómódú osztályok gyermekeiről -gondoskodnak: az iskolai idő megszorításával. De a gyárak apró -munkásain is megkönyörült itt-ott a törvényhozás, s a serdülés -előtti időre nézve meghatározta a munkaidő legtöbbjét. Csak azokról -a gyermekekről nem gondoskodtak eléggé, akik nem komoly munka, -hanem a mulatságok gálya-rabjai. A legkevesebbet foglalkoznak -azoknak a gyermekeknek a sorsával, a kik még alkalmatlanok lévén az -igazi dologra, a szinházak, a czirkuszok, a mulatóhelyek csatornái -körül senyvednek.</p> -<p>De immár ideje volna többet törődni azokkal az apró -szerecsenekkel, a kik idomtalan bakugrásokat követnek el az -operában, az ál-szörnyekkel s az állitólagos óriási békákkal, akik -az „Ördög pilulái“-ban ődöngve hordják az állat-jelmezek súlyos -terhét, a czirkuszbeli kedvenczekkel, a kik még alig döczögnek, s -már életveszélyes produkcziókat kénytelenek végezni, szóval -mindazokkal, a kiket a mulatóhelyek jószivű közönsége annyi -szeretettel tapsol meg.</p> -<p>Vajjon megengedhető-e, hogy e gyámoltalan lényeket a -gondatlanság, vagy az árvaság védtelenül adja át a szinházak -testet, lelket sorvasztó levegőjének? Rendén van-e, hogy vállalkozó -szellemek csapatostul gyűjthessék <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> az elhagyatottakat és a -nyomorultakat arra a gyilkos mesterségre, mely igazán megérdemelné -a „kintornázás“ nevet?</p> -<p class="center">*</p> -<p>A párisi Gaîté-ben a „Petit Poucet“-t adták. A színpad is, a -nézőtér is tele volt gyerekekkel. Hüvelyk Matyi dramatizált meséje, -meg a szemetkápráztató látványosságok oly nagy vonzóerővel voltak -még akkor, hogy az utolsó strapontin-eket is elfoglalták a kis -Totó-k és az apró Chérie-k, akik lelkesedve tapsoltak a hórihorgas -Scipion úrnak, a mulatságos óriásnak és szakácsának, a játszó -Totó-knak, meg a színpadi Chérie-knek. Csupa rózsaszín volt az -egész ház: úgy a nézőtér, mint a színpad, amaz a gyerekruháktól, -emez a sok apró nyakig harisnyától. (Ajánlom e szót a trikó -helyett, a mindenáron magyarosítók szives figyelmébe.)</p> -<p>Az előadás vége felé a színpadon némi zavar támadt. Valamelyik -gépész elvétette az időt, korán indította meg a maga gépezetét, a -miből az következett, hogy egy gyerek beleesett a sülyesztőbe.</p> -<p>Fölvitték a legközelebbi öltözőbe s ott lefektették egy -toalett-asztalra. Aztán elszalasztottak orvosért.</p> -<p>Az orvos késett. Jó lelkű figurante-ok régi divatú kuruzsló -szerekkel igyekeztek életre kelteni, sejtelme nélkül annak, hogy -már egy holtra váltat élesztgetnek. S ezalatt a felügyelők minden -tiltakozása ellenére, a játszó-gyermekek félmeztelen -costume-jeikben besompolyogtak a szobába s körülvették -szerencsétlenné vált társukat.</p> -<p>Valamelyik asszony (costume-ben és igen hiányos costume-ben, -éppen mint a többi) le akarta bontani a maillot-t a szegény kis -teremtésről s előkerestete a ruháit. Talán azt gondolta, hogy ezzel -könnyit rajta, vagy <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> tán megérezte, mily kiáltó, bántó -ellentét van a halál komolysága és a szemérmetlen jelmez között, -mely nevetve árulta el az összetört kis test félig fejlett idomait. -A kisérlet nem sikerült.</p> -<p>Ezalatt a gyermekek összedugták a fejöket.</p> -<p>– Ez a nagy Bertha – szólt egyikük. – Tudod, a kinek a második -balett-mester udvarolt.</p> -<p>– Én ismerem – szólt a pajtása, – Richardnak azelőtt viszonya -volt vele.</p> -<p>– Mindig mondtam, hogy így jár – erősködött egy hosszú vézna -fiú, az áldozat fejénél.</p> -<p>– Negyven sou-ja volt, ha mondom…</p> -<p>– De bizony csak harmincz.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Mire az orvos megérkezett, a gyermek meghalt. Akkorára megjött a -huga is, a ki az eset alatt a színpadon tánczolt.</p> -<p>Csöndesen pityergett s a köny lassankint megolvasztotta arczán a -festéket.</p> -<p>– Ugyan miért bőg ez a kölyök? – kérdezte egy felügyelő. – -Színpadra, kezdődik az ötödik felvonás!</p> -<p>Megtudtam, hogy ez a felügyelő a legjobb családapa volt a -világon, a ki példásan nevelte fel hat kiskorú gyermekét.</p> -<p class="right">(1886.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h2>NAGYSZOMBAT.</h2> -<p>„Tavasz! ó szerelem idénye, jöttöd mi bánatos nekem! Mi -felhullámzó érzeménybe szorúl el sóvár kebelem!…“ Puskin nem arra -gondolt, amit ilyenkor a cseresznye-virágzás idején, a nagyvárosi -ember, ha egyedül járva az utczán, mélázni kezd, az orosz költő -szavaival ismételget magában. De így vagyunk a poétákkal. Véres -könyeket sírnak, míg – valamint Árgirus Tündér Ilonát – -megtalálják, kiküzdik gondolatuknak egyetlen lehető formáját, s -azt, amit ők pároszi márványból faragtak ki, mi, az epigonok, mint -hitvány anyagot átgyúrjuk a saját képünkre és hasonlatosságunkra. -Rá se ismernének a tulajdon szavaikra, ha minket hallanának! A mi -belőlük tovább él, az már nem az ő <i>én</i>-jök, hanem a mienk; s -figyeljük meg az ekhót, melyet támasztanak: nem az ő hangjukat -halljuk, hanem csak a magunkét.</p> -<p>A nagyvárosi ember is el-elsóhajtja: „Tavasz, ó, szerelem -évadja, jöttöd mi bánatos nekem!…“ – de nem úgy gondolja ezt, mint -Puskin. Nem azért mondja bánatosnak a tavasz jöttét, mert a tavasz -neki már nem hoz új szerelmet. A nagyvárosi merengő önzés nélkül -szereti a tavaszt; önzés, mellékes kivánságok nélkül sóvárog utána; -szereti, nem mert ajándékhozó, hanem magáért, mint a nagy gyermek -szereti a szülőjét, a kitől nem vár többé édes kedvességeket. És -hiába <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> sóvárog utána, mint a nagy gyerek, a ki -messze esett szüleitől. A tavasz jötte bánatos neki, hisz nem neki -jön! S tudja-e, hogy jön? Hallja, hogy megint tavasz van. Élettel -teli, zöld ruhát ölt ez a gyönyörű világ, a rügyfakasztó erő -átjárja az egész mindenséget, a nap mosolya melegebb, Gaea ismét -fogamzik. De mit tud ő ebből? Logika, következtetések utján, rájön, -hogy így kell lennie. Már hirdetik a tavaszi versenyeket. Ma, -holnap, megnépesül a liget s viszont látja a rég látott -kisasszonyokat, virító ruháikban. Egyszerre leányokkal és -asszonyokkal telik meg ez a szomorú város; tarka öltözetekkel, -fiatal arczokkal, ragyogó szemekkel. Honnan kerültek elő -hirtelenében! Isten tudja. De virítanak és gyümölcsöznek.</p> -<p>Nagyszombaton, a feltámadás ünnepén – nálunk ez a legszebb napja -az évnek – az utcza megtelik a fiatal asszonyok teljességével… Ha a -feltámadás ünnepe után nyomon követed a templomokból kiözönlő -tömeget, mely az áhitat néhány percze után vagy másfél órára átadja -magát a sétálás örömének, a „látni és láttatni“ élvezetének: -elálmélkodol, látván, hogy az aszfalton hullámzó sokaságban mennyi -az istenáldotta asszony!… Mind a késő ősz és tél munkája volt ez a -sok istenáldás? Úgy látszik. A viszontagságos idő, a szélvihar és a -kajüt szüke, mely közelebb hozta egymáshoz még a gyülölködő Jázont -és Medeát is, mindig megkönnyíti a jó Isten munkáját. A -férfi-embereken is meglátszik, hogy tavasz van. Gunyáik eltüntek; -ibolyabokrétákkal telik meg a város.</p> -<p>Tehát: tavasz van! Tehát valahol messze: lombkorona zöldel a -fákon, lágy, bársonyos fuvalmak kergetőznek a napfényben, valahol -levegőt lehet lélekzeni! Élni és meghalni ott!…</p> -<p>De mindez csak álom; talán nem is igaz, hogy vannak <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> fák, van -levegő, s a tavasz még nem mitológia!… Fák! Hol lát a nagyvárosi -ember fákat?! Ezek a poros, csenevész kórók a széles utak mentén -csak megannyi szomorú felkiáltó jel, melyek panaszosan beszélik, -hogy itt egykor természet volt. S a mit beszí: nitrogén, oxigén, -meg egy csomó minden egyéb, de nem levegő.</p> -<p>Bizony nagy árt fizet érte, hogy ellentétben él a természettel, -s elektromos világosság mellett főkönyv, iktató könyv, vagy -akármiféle könyv felett görnyed, ahelyett, hogy kertjét mívelné, a -hogy Voltaire ajánlotta, vénsége teljes bölcseségében, s a hogy a -nagyvárosi emberek közül csak a londoni cselekszik, a napnak -legalább egy részében. A többi nagyváros lakóinak hiába a tavasz -fuvalma; rabságából a legtöbb soha, pillanatokra se szabadulhat. -Akkor se, mikor a messziségből jött szellő mágnessége, egyszer egy -esztendőben, kivételképpen, a természet után való vágyakozással -tölti el petyhüdt, nyomorult tüdejét. Tudja, hogy itt fog -elszáradni tavasz, fák és levegő nélkül; itt fog élni és meghalni, -a miazmák és a vad lárma világában; élni, meghalni, s pihenni -örökkön, mint a nagyvárosok legnagyobb elzüllöttje, a szegény Poe -Edgar, a ki Baltimoreban, a boulevard földjében porlad, a város -közepébe jutott temetőben, a vasút és a villamos kocsik sínpárjai -között.</p> -<p>Tavasz? Hátha csak mese az egész, mint a tündérek, Eldorádó és -az örök szerelem? Ott, a hol nemsokára az orgona nyílik s a hová a -gólya már megérkezett, vannak emberek, a kik nem sietnek ki a -szél-fútta gátra, köszönteni a levegőt! a levegőt!… – mint a hogy -Xerxes katonái köszöntötték a tengert – hanem napokon át a falaik -között maradnak. Vannak, a kiknek a Germinal nem mond semmit. A kik -észre se veszik a föld úrszineváltozását, csak azt tudják, hogy a -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> munka kezdődik. A kiknek fogalmuk sincs -róla, hogy olyan világban élnek, a melyet még nem hagytak el a -régi, pogány istenek. Nyilvánvaló, hogy semmi örömük sincs benne, -amit a nagyvárosi ember úgy irigyel tőlük. S látván, mint özönlenek -a városba, verekedni a szinházi jegyekért, hogy meglássák a -legujabb zenés komédiát, egy pillanatra azt kérdi magától az -aszfalton merengő: hátha a tavasz csak a mi szegény fantáziánkban -oly derüs, hátha mindez csak ábrándozás, üres nosztalgia, mint a -pálmáról álmodó fenyőé?!…</p> -<p>De nem, még itt, ezen az elkárhozott nagyvároson is végig -csillámlik valami ragyogás, a melyet máskor nem varázsol elő semmi -ünnep, semmi pompázás. Ha nincsenek fáink s ha levegő helyett csak -port és füstöt szivunk magunkba, a föld-istennőtől messze elszakadt -lányok tekintetében, arczuk szinében, egész alakjukon van valami -szokatlan, a mi rejtelmesebb minden spiritizmusnál. A feltámadást -ünneplő leány-sereg oly más, mint azok a kissé fáradt szépek, a -kiket az utolsó bálban vagy koncerten láttunk! A teint-jükön, a -járásukban, egész megjelenésükben van valami, a mit mintha a -Botticelli képeiről hoztak volna magukkal. És ezek az -asszonyiságukkal páváskodó fiatal menyecskék! Ó mily szép ünnep ez -a Nagyszombat! A vén nagyváros arczulata egy napra mosolygóra -válik; valamije mégis csak maradt a tavaszból.</p> -<p class="right">(1887.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<h2>A PENGŐ ÉRCZ ÉS A ZENGŐ CZIMBALOM.</h2> -<p>Tiz óra elmult. A kukoricza-ágensek, a kik a szomszéd asztalnál -csöndben, illendőség-tudóan bontogattatták a Pommeryt, eltávoztak -boldogabb vidékre; magadra hagytak unalmaddal és békétlenségeddel. -A krondorfival szeliditett két decziből már csak néhány csepp van -előtted; nagy nehezen tehát eleget tettél a kötelességnek, melylyel -egészségednek tartozol. És még morózusabb vagy, mint vacsora előtt. -Ugy találod, hogy a lazacz meg volt égve s hogy Adolf, a figyelmes -ételhordó, a ki mindennapos histriód, stereotip tréfálódzásával ma -még izetlenebb, mint rendesen. Elfelejted, hogy délután épp ugy -untad Herbert Spencert, mint most Adolfot; és erősködöl, hogy a -nagy teremből behallatszó zene tűrhetetlen. Haragszol magadra, hogy -ettél; s irigykedel a szükölködőkre, a kik mindenre vágyódnak. -Adolf vigasztalhatatlan, hogy nem sikerül kedvedben járnia; s -magában mélységesen megvet, ugy ahogy csak psziholog-pinczérek -képesek megvetni valakit, ős erejü, alapos lenézéssel ügyelve -hitvány porhüvelyedre, a minő lenézésre te képtelen vagy, mert -ehhez is hiányzik belőled a kellő energia.</p> -<p>Egyetlen vágy él benned: kimosatni a gyomrodat. S mivel ezt a -vágyakozásodat a következő öt perczben lehetetlen kielégitened, nem -tudod, hogy mitevő légy, s mivel üsd agyon éjfélig az időt. -Konstatálod magadban <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> a szellemi csődöt, s ebben a szánalomra -méltó hangulatban végkép ellágyulva, megtörve, tönkre silányulva, -erre a kétségbeesett elhatározásra vetemedel:</p> -<p>– Elmegyek valamelyik orfeumba.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Utközben, mialatt hátra dőlve a kocsi párnájára, átadtad magadat -az emésztés első kellemes érzeteinek, s vigasztalódva szivtad egy -brobdignac-i méretü Havanna édes aromáját: fölgerjedt benned a hála -érzete s megkönnyebbülten áldottad magadban a derék indiánust, a ki -elsőnek szagolt bele az égő dohánylevélnek kábitó füstjébe. És -áldottad a demokrata maître de plaisir-t, a ki fölfedezte a -szórakozásnak ezt az uj fajtáját, melyet szivarfüst mellett lehet -élvezned. De amint beléptél abba a telefüstölt gőzfürdőbe, melyet -közönségesen orfeumnak szokás nevezni, megátkozod Tabago füvét s az -emberséges anyakirálynét is, aki Európába behozatta, s a kiről -hajdan <i>herbe de la reine mère</i>-nek nevezék vala. A gőz és a -füst titánjainak alvilági küzdelmét látod magad előtt; a mely -küzdelem akár Enceladus, akár Ossa győzedelmeskedik, egyképpen -keserves az a te félig sült tetemednek.</p> -<p>Beeresztenek egy páholynak csúfolt ketreczbe, a minőben az -állatkert igazgatója a birkákat tartja, leültetnek egy székre, mely -az inkviziczió idejéből maradhatott meg, elibéd teszik a fekete -lőrét, mely Cubát rágalmazza, a szomszédod a hátadnak támasztja a -hátát, hogy támlányod is legyen: szóval megvan minden, a mi nélkül -a mulatság nem volna teljes.</p> -<p>Ha ugy találod, hogy ez: pokol az orfeumban, ime, amott a -kortinán: Orpheus a pokolban. Mert szünet van, a kortina -leeresztve; megszemlélheted a népies Elysium képzőművészeti -ékességeit is. A kompromittált lantos persze azokra a lerchenfeldi -danákra czéloz, <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> melyeket mindjárt meg fogsz hallani; de -van a kortinán egy másik mitológiai alak is. Egy tagbaszakadt -hölgy, a kiről, minthogy az egyik lába csipőig puczér, -kitalálhatod, hogy Venust ábrázolja. A hatodik kerületi Venus előtt -mezitelen Ámorka áll, a kinek a feje Csiky Gergelyre emlékeztet; -szóval helyes kis Ámor, bár az alsó lábszárai olyan rövidek, mintha -Ibsentől kérte volna kölcsön. Ezek a theatrális vonatkozások -Tháliát teljesen fölöslegessé teszik a kortinán.</p> -<p>A mennyire a füst és a szomszédaid engedik: szemlét tartasz a -nézőtéren is. A karzaton jelmezes és jelmezszerü toilettebe -öltözött müvésznők, meg a hétköznapi imádóik; lenn, körülötted, a -jó, a derék, a „közönséges közönség“, melyet egészséges érzéke oly -előnyösen különböztet meg a szenzácziós napok finnyás, szeszélyes -és követelőző publikumától. Csak elvétve látod köztük a -lóversenyekről és a Folies-kból ismerős alakokat; a mulató Budapest -ma nincs itt. A gőzfavágók és hengermalmok ifju örökösei, akiknek a -café chantant az örömek mindennapos tanyája, a „művészkávéház“-ak -deli katonatisztjei, meg a sport-tudós arany ifjuság, a -secundo-gentry, csak egy-két kitünőség által vannak képviselve. A -közönség zöme azokból a lassan magyarosodó, különben derék -polgártársainkból áll, a kiknek az orfeumok az egyetlen, de annál -sűrűbben megkövetelt lelki táplálékot szolgáltatják. Mindannyian -jeles, polgári erényekben bővelkedő emberek, a kiket öröm látni. -Néhányan sonkáznak közülök; de a legtöbbjük mélázik, meg van hatva -és élvez.</p> -<p>Hanem megszólal a zene. Tudniillik egy tuberkulotikus zongora, -egy fáradt, rezignált hegedü, s egy szemérmetlen triangle. A -mulatság ujra kezdődik.</p> -<p>Az Ibsen-lábu Ámor felkunkorodik a magasba, s a szinen -megjelenik egy egészséges hölgy, a ki bemutatja <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> magát mint -Malaga kisasszony, s elbeszéli, hogy ő utána bolondulnak a férfiak, -de ő igen fene gyerek s ügyet se vet rájok. Malaga kisasszony a -tapsok ritmikus zenéje mellett kecsesen rezegteti legkonkrétebb -természetü bájait, s elmésen kopizálja a Frimm-féle intézet -gigerlijeinek mondhatatlan mozdulatait. Aztán egy „komikus“ kerül -elő, a ki a legujabb bécsi kuplét adja elő, közkivánatra; az elejét -inkább tánczolja, mint énekeli, de viszont a refraint annyi -lélekkel harsogtatja, mintha a Marseillaiset fujná. Majd -jockeyruhába öltözött hölgyecskék ölelkeznek a petite femmejaikkal; -hatalmas alapu jockeyk, a kik ha engagement-t találnának, -tehetséges három éveseink sorra letörnének. Végre megkerül az a -bizonyos művész is, aki egy pár paróka, szemüveg és kabát -segitségével élő és holt nagyságokat csufol meg, s mimikusnak -nevezi magát. A rögtönzött fejek ugyan mindenkihez hasonlitanak, -csak a megcsufoltakhoz nem, de a jó közönség, mely örömest -művelődik, el van ragadtatva. S mindehhez a szégyenébe beletörődött -zenekar egykedvüen zugja az Ordináré apetheozisát, s szemérmetlenül -csilingeli a Venus Vulgivaga királynő-himnuszát. Káprázó szemeid -előtt mint fantóm tünik fel egy monstruózus Repedt Fazék, a -helyiség művészi emblémája.</p> -<p>De csitt, a tapsvihar lecsillapul. Great attraction!!! Most jő -Alice.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Alice nem ebből a világból való, Alice csak a nevét hozza ide. -Egy szegényesen czifra czimbalmot fog megzenegtetni, pengő érczért, -ötven ezüst pénzért. A czimbalom csak ürügy; a fődolog az, hogy -megmutassa magát. Élvezetünk, dekadens, dilettáns, vagy polgári -gyönyörünk abból fog állani, ha meggyőződünk róla, hogy csakugyan -eljutott ide, mert meg akar élni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Alice megjelenik. Az impresszárió, czigány delicatesse-szel, -maga vezeti ki. Ugy lép elénk, mint néhány év előtt, mikor udvarias -rendező vezette fel a redoute lépcsőin, a legnagyobb női diszben, -bálra öltözve. A kevélység egy nemes maradványával megkülönböztette -magát a helyiség tündéreitől, hódolva a gondtalan ősök emlékének, a -kik elfelejtettek gondoskodni róla, hogy ő ide ne kerüljön.</p> -<p>Leül és játszani kezd. Déli stilusu, érett, kicsattanó szépsége -némán vádolja a Szegénységet, ezt a gonosz aeont, a ki koronkint -megboszantja a Természetet. Játszik és fel nem nézne a világért a -hangszeréről. Megteszi, a mire vállalkozott, a mint megtette a -család Ahnfrau-ja, a ki se egy hanggal, se egy tekintettel nem -árulta el, mit érzett, mikor sorra hozták a férje és fiai -halál-hirét, és csak készitette a tépést tovább… A festék sehogy se -tud alkalmazkodni a vonásaihoz. És arczán „szégyenkezve ül a -szégyen.“</p> -<p>Csak egy dalt játszik, egyetlen egyet. Mikor az impresszárió -claque-ja rákényszeriti az ismétlésre, ugyanazt kezdi ujra. Friss, -szilaj, nagyon régi nóta ez; lármás és kötekedő; de most ugy -hangzik, erről a czimbalomról, mintha temetésre szólna. S -harmadszor is csak ezt a régi kicsapongó nótát játssza; talán nem -is tud egyebet. És arra gondolsz, hogy ez a régi, régi dal talán -egy vidám gárdatiszt kedvencz nótája volt, a kin sokszor megakadt a -bécsi dámák szeme, s a kinek soha se jutott eszébe megszámlálni a -kidobált máriás tallérokat.</p> -<p>S mialatt szégyenkezve szól az árva hangszer, neked, a rossz -gyomru embernek, regény-káputok és szindarab jelenetek jutnak az -eszedbe. Eszedbe jut a rózsaszin arczu Rózsi, a ki meleg, kényelmes -otthonban Eszter és Ruth történeteit olvassa a családi, kapcsos -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> bibliából. Eszedbe jut Florine, a ki első -báljára készül, s nem tudja, hogy a ház recseg-ropog a feje fölött. -Majd az Au bonheur des dames szegény bárókisasszonya, a ki elveszti -fejét a selymek és csipkék tündérvilágában. Eszedbe jut Nóra, a kis -hóbortos Nóra, a ki szivecskéje nagy fölgerjedésében nem tudja, mit -cselekszik, s azt képzeli, hogy ha a törvény ellene van, akkor a -törvény rosszul van alkotva. S eszedbe jut a szegény kis Babvirág, -a ki azt hiszi, hogy most már ugyis mindegy; ha már meg kell élni, -ám kiáll az olajfák hegyének stáczióira és csókokat dobál a -felséges tömegnek…</p> -<p>A czimbalom hirtelen elhallgat. A művésznő arczán megjelenik a -betanult, kényszeredett mosoly, és aztán kifut a szennyes szuffiták -közül, a megriasztott szarvasünő ijedt lépteivel. Odakünn a mór -megteszi kötelességét, a claque tapsol, és bis-t nyerit, üvölt. De -a jó publikum, a „közönséges közönség“, aki úr a háznál, nincs -megelégedve. És kitör a pisszegés zaja, először csak félénken, majd -felbátorodva, végül fortissimo.</p> -<p>Eleinte nem érted, honnan ez a ressensus. A művészeti -produkczió, melynek tanuja voltál, nem volt éppen hasonlithatatlan, -de végre is ez a közönség nincs a kivételekhez szokva. Mindegy; a -zengő czimbalomnak nem sikerült a hallgatók művészeti igényeit -kielégiteni; a pengő érczért itt zengőbb szót kivánnak. Mégis, ez -az elégedetlenség kissé tulságosnak tetszik. Végre is. Alice -megtette azt, a mit tőle vártak. Eljött és megmutatta magát. Mi -kell egyéb? Körülnézel, és észre veszed, hogy a mulatságnak épp az -a koronája, hogy a művészi elégedetlenségnek jogában van ekképen -nyilvánulnia; ilyen szabadon, ilyen lóhátról, és ilyen kegyetlenül. -Ez a plebejus visszatorlása.</p> -<p>Ah, a gárdatisztnek nem volt igaza! Az uraság <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> csak addig -tartott, a meddig a máriás tallér. És nem volt igaza Alicenek sem, -ha azt hitte, hogy mikor minden elveszett, egy megmaradt: a név. Ez -a pengő érczre felváltott név ma már csak arra jó, hogy a -plebejusgőg hozzátörülhesse a kifizetett csizmát. Jaj annak a -lehanyatlott névnek, viselje akárki!</p> -<p>És a czimbalmozó leány meglakol érte, hogy elhozta a nevét a nép -örömére. A plebejusnak elégtételére szolgál, hogy az a név eljutott -ide, de teljesnek akarja a gyönyörüségét, s meg akarja mutatni, -hogy az a név neki nem imponál, ha a művészetnek nem sikerült úri -tetszését meghóditania. A plebejusnak nem tetszik az a báli ruha, s -a föl nem adott disztinkczió. Végre valahára tehát módjában van -kifejeznie a százados gyülölséget. Büntetlenül senki se jár a -pálmák alatt, s jaj annak, a ki a népnek eszébe juttatja a soha sem -látott pálmákat. Ez a plebejus visszatorlása. A czimbalmozó leány -meglakol azokért az ősökért, a kik keresztül lovagoltak a szegények -vetésén.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A nagyapád kővágó volt, s az országúton, forró nap alatt -tördelte kalapácsával a kemény sziklát, hogy megkeresse nyomorult -zabkenyerét. Az ükapád, ha nagy urat látott, ijedten kapta le -báránybőr-süvegét, és sokáig nézte az elvágtató kocsi nyomában -támadt porfelleget. Hanem azért megutálod magadban a plebejust, s -azt mondod a jelenet láttára: „Szegény leány!“</p> -<p class="right">(1891.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<h2>A SZINKÖRÖK PSZIHOLOGIÁJA.</h2> -<h3><i>Ő.</i></h3> -<p>Hozzávetőleg számitva négy-ötszázezerre lehet tenni azoknak a -15–26 év közötti hajadonoknak, özvegyeknek, elvált és el nem vált -asszonyoknak a számát, akik házmesterlakások örök -clair-obscurejében vagy kisvárosok napfényes utczáin -(Besztercze-Naszód földjén virulván, a fővárosi bolthelyiségekben -pedig sorvadozván) minden eszme közül a leghuzamosabban, mondhatni -állandóan – mert naponta legalább tizenöt órán át – a következő -eszmékkkel foglalkoznak:</p> -<p>– Micsoda buta véletlen, hogy a budapesti kőszinházakban, de -Bécsben és Berlinben is, sőt Londonban, európai és ázsiai -fejedelmek előtt, Tündérlaky Sári, Delej Teruska, Rózsatőy Gitta, -sőt Koczurek Iluczi kreálják a legujabb világjáró operett Mollyját, -Pollyját avagy Dollyját! Mért éppen ők?! Hát az én alakom, hát az -én hangom, hát az én sikkem?! Tulajdonképpen nekem kellene -Londonban, európai és ázsiai fejedelmek előtt, a Pollyt énekelnem, -a Monte Carlo grófné nevet valójában nekem kellene viselnem, azok a -toalettek voltaképpen az én jogos tulajdonaim s az engem illető -hódolatokat nem is zsebelné be a szerencsének ez az érdemetlenül -felkapott gyermeke, ha nincs: a buta véletlen, a buta -véletlen!…</p> -<p>A négy-ötszázezer hölgyből, a kik ma ezekkel az <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> eszmékkel -foglalkoznak, negyven-ötven ki fog válni s négy-öt esztendő mulva -ők lesznek a különböző honi szinkörök primadonnái. Mert Londonig – -hajh! – hosszu az ut s a buta véletlen Thespis kordéját csak ritkán -hajtja olyan messzire!…</p> -<p><i>Ő</i> (az öt év mulva ünneplendő Molly, Polly vagy Dolly) a -buta véletlent jelenleg kedves papájában látja megtestesülve. Ez az -ember az oka, hogy neki még most sincsenek kétezer frankos -fehérnemüi s huszonnégy-féle pongyolája, hogy még most sem -reggelizik pezsgőt s hogy az igazi életet csak az Ohnet György ur -regényeiből ismeri!</p> -<p>Kedves bátyját, a ki rojtos szélü mancsettákat visel, nem tartja -egész embernek. Tudja a kis fenyő, hogy vannak pálmák, a kik csak -egész ingeket viselnek, Heathtől hozatják a kalapjaikat s csupán -azokat a fiakkereket használják, a melyek ismert figurák az ügető -versenyeken.</p> -<p>Egyelőre nagyon szereti a sört és a kovászos uborkát. Mindenkit -rangja alatt valónak talál, kivéve azokat a huszártiszteket, a kik -az Arany Griffben bezárt ajtók mögött szoktak mulatni. Nem ismeri -őket, de érzi, hogy ezek az ő világából valók. S ha vele szembe -jövet, diszcsörtetéssel üdvözlik, reagál. Komoly pillantásában -benne foglaltatik a bezárt ajtós mulatságokat megillető figyelem és -elismerés.</p> -<p>Övé a jövő. Szerződni fog Zenőfalvy Pongráczhoz, s ha becses -mamájával megszáll a vidéki hotelekben, igy fogja beirni nevöket a -vendégkönyvbe: „Szivárvány Irma és anyja.“</p> -<p>A fővárosban kissé nélkülőzi az éjjeli zenéket és a banketteket, -de kifagylaltozza magát s barátságos a Ganz-gyár ama hivatalnokai -iránt, akik a nyári kritikákat irják. Julius közepén több -napilapban elhomályositja <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71">-71-</a></span> a legdivatosabb primadonnát. Ellenben -nem igen lát a nézőtéren Heath-kalapokat. A Heath-kalapok ilyenkor -Ischlben vannak.</p> -<p>Mert Pest ilyenkor nem Pest, csak olyan Pest-féle. A szinkör sem -szinház, csak afféle szinház-nemü valami. Szegény kis fenyű, London -oly messze van!</p> -<h3><i>Zenőfalvy Pongrácz.</i></h3> -<p>Titkos ambicziója, hogy mint szinházi szakértőt, rendezőnek -szerződtessék a Nemzetihez. A vidéken több ugyan a szórakozás, de -az se kutya, ha az embernek nincs egyéb dolga, mint kijárni a -szinészházba kvaterkázni.</p> -<p>Egyelőre egész nap a tenoristájával veszekszik s este, előadás -alatt, a közizlés elsatnyulásán kesereg. Gyülöli az operettet, de -hiába, az ördögnek is kell gyujtani egy-egy gyertyát s fényes -kiállitással hozatja szinre a <i>Száz szüzet</i>.</p> -<p>Minden szezónban négy-ötezer forint a deficzitje. Huszonhét év -alatt egy egész Kaliforniát vesztett el. Ha abbahagyná az üzletét, -kölcsönökkel szolgálhatna a Rothschild-csoportnak. De haj, a kit -megcsipett a művészet tarantellája!…</p> -<h3><i>A komikus.</i></h3> -<p>Télen egy drogista czég utazója vagy jegyző Pest vidékén. Nyáron -ismét: a közönség beczézett kedvencze, a hogy az ujságok irják.</p> -<p>Erőssége: a kuplék. Jaj az anyósoknak és jaj a politikusoknak, -ha ő előszedi élczlap-reminiszczencziáit! Ezekért a vicczekért -deczemberben mindenfelől visszaküldöztek s egy párszor meg is -égettek egy élczlapot, most furorét csinálnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Vannak orrok, amelyekre semminő vicczért nem lehet -haragudni.</p> -<h3><i>A páholyban.</i></h3> -<p>Azért jöttek, hogy a szomszédban vacsoráljanak s előbb, a -nagyobb jókedv okáért, kifigurázzák a szinészeket.</p> -<p>Azon végzik, hogy belemelegszenek a mulatságba. Tehetségeket -fedeznek fel, megrostálják a kőszinházakat s végezetül rosszul -vacsorálnak.</p> -<p>De azért meg vannak elégedve az estéjökkel s a jövő héten megint -eljönnek, ugyanezzel a programmal.</p> -<p>A tradiczió oly hatalmas! Egyik estéről a másikra már -elfelejtődik, hogy a naiva mily sokat igérő tehetségnek tünt fel s -hogy odaát a liba mily kevéssé váltotta be a hozzá füzött -reményket.</p> -<h3><i>A földszinti ur.</i></h3> -<p>Legkivált a fehér mellénye kedvéért jött. A mivel azt akarom -mondani, hogy neki telik kedve a fehér mellényében és nem -viszont.</p> -<p>A fehér mellény hat. A szinpadi udvarmesternők és -herczegasszonyok e fehér mellény láttára álmodozókká válnak s -vacsorákra gondolnak, melyek örökkön álmok maradnak.</p> -<p>A fehér mellény pedig összetalálkozván egy másik fehér -mellénynyel, rövid eszmecsere után konstatálja, hogy volter -Charlotte sokkal jobban domboritott, mint e szinkör művészei. -Ezután a fehér mellények hazatérnek s meg vannak győződve, hogy -kellemesen töltötték el az estéjöket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<h3><i>A karzat.</i></h3> -<p>Hol rejtőznek télen a szinháznak ezek az igazi rajongói, a kik -ugy el tudnak gyönyörködni a legutolsó operettek és bohózatok -utálatos mókáin?! Mennyi nélkülözésről beszél ez a vig hahota!</p> -<p>Kitörő vidámságuk a bizonyitéka, hogy ők még komolyan veszik a -szinházat s nem keresnek ott egyebet, csak lelki gyönyörüséget.</p> -<p>Tulajdonképen érettök van ez a bódé s érettök volna minden -szinház. És szegények, egész télen át nem juthatnak hozzá, hogy -kielégithessék a lelki szomjuságukat, mert a szinház drága s ők -csak lelkiekben gazdagok.</p> -<p>Nincs az a rossz, ami ne volna jó valamire. Ne itéljük el a -szinköröket.</p> -<p class="right">(1896.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<h2>FARSANG.</h2> -<p>Leperegnek az órák, elmulnak az évek. Még alig hogy körülnéztünk -a világban, egyszerre uj alakok sürögnek s forognak körülöttünk, -nem azok, a kiknek az arcza ismerős, nem azok, a kiknek hangját -megszoktuk, nem azok, a kiknek mosolya kedves szivünknek. Koronkint -elszórakozunk; mintha csak tegnap váltunk volna el amazoktól, -mintha minden – ó, ifjuságunk! – csak tegnap történt volna. Várod, -hogy a hang, mely álmodban a füledben csengett, egyszerre ismét -megszólal a szomszéd szobában; el vagy készülve rá, hogy egyszerre -csak betoppan hozzád valaki, aki messziről jött, s igy szól hozzád: -„Be rég nem láttalak!“ Aztán észreveszed, hogy ez csak a Mab -királynő rossz tréfája volt; belátod, hogy, a mit egykor az édes -valóságnak tartottál, immáron csak egy üres absztrakczió, hogy -mindaz, a mit az életednek neveztél: füst, pára, gomolygó pirosság -az égen. Uj arczok mosolyognak körülötted, uj barátok fognak veled -kezet, uj élet a régi tájakon, majd olyan élet, mint a régi volt, -de neked már csak félig ismerős. Uj emberek jöttek a régiek -helyébe; a világ ismét tele van apró fejekkel, s ismét tele van -határtalan reménynyel. Honnan jöttek? Malthus rémülve látná, mint -nyüzsögnek az utczán szőke és barna piczi figurák, melyeknek életet -adott a házasságnak nevezett hanyatló üzletág, a gondtalan -megszokás, a véletlen és az édes játék, melynek <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> neve -szerelem. Bármi hozta őket, nem kérdik, hogy megengedi-e jus primae -occupationis, lassankint magukévá teszik a világot, melyet te -egykor a tiédnek véltél, s csöndesen, észrevétlenül elfoglalják -régi czimboráid helyét. Hol vannak már azok! Az egyik sehol, a -másik majdnem ugyanott; ki a temetőben, ki egy csendes zugban, a -kályha mellett. Átköltöztek a legendába, vagy vigjátéki apákká -nőtték ki magukat. S az uj szereplőkkel ujjá lett a szin is. Azok -az ideák, melyek miatt a te idődben annyi háboruság folyt, ma már -senkit sem érdekelnek; az uj embereknek más az életfelfogásuk, más -a kedvük, a véralkatuk, mások a szokásaik, még a szótáruk is más. -Megváltozott itt minden, és alig hogy kiöregedtél a könnyelmüség -éveiből, már uj világban, s rád nézve tökéletesen idegen világban -találod magadat.</p> -<p>És mégis, ilyenkor vizkereszt után, ma is csak ugy megkezdődik a -nagy bucsujárás a vigadó felé, mint hajdan a te idődben. Ezek a -másféle emberek, a kik minden egyébben annyira különböznek a te -elfelejtett ismerőseidtől, azonképpen szórakoznak, mint a régiek. -Más lélekkel bár, de ugyanazt cselekszik, a mit a te embereid -miveltek vala. A szereplők ujak, de a komédia a régi. Hol van -Bietris, s hol van Allys? Árnyékokká lettek, vagy meghiztak a -bánattól; eltüntek, vagy azokon a székeken foglalnak helyet, a -honnan a lányokat nem, csak a frakkos emberek eleven sövényét -láthatni. Jöttek helyökbe uj Bietris-ek, uj Allys-ok. Az emberanyag -uj, de Afrodite ünnepei ugyanolyanok, mint a minők a mi időnkben -voltak. A kik egykor elevenné tették a redut oszlopos csarnokait, -elsuhantak a semmiségbe; Karneval herczeg, a vértelen, üres fekete -dominó, él és uralkodik.</p> -<p>S hozzák, rendre hozzák trónja elé a szüzek <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> ujabb -seregét. Jönnek ők, kiknek derekához még férfi karja nem ért, kik -nem érezték még a suttogás meleg lehét, hogy meginduljanak utjokra… -Ki és mi hozza őket ide, hogy soha se fogy ki belőlük ez a nagy -terem, alkalomcsinálója annyi regénynek, s annyi szomoru -románcznak?! A hagyomány? Az érdek? Felejtő öregek gondatlansága? -Nem. Anyjok, Afrodite. Ne tessék elhinni, hogy mindez azért van, -mert férjhez akarnak menni, mert férjhez akarják őket adni. Ez az -érdek elég hatalmas érdek, csakhogy ettől az érdektől a bálozás még -kimehetett volna a divatból. De mindaddig, mig akad egy tizenhat -éves lány, a kinek édes nyugtalanságot okoz a férfihoz való -közeledés zavaros gondolata, a farsangolás halhatatlan.</p> -<p>Dehogy van az ugy!… az a gyereklány még nem gondol semmire; -szeret tánczolni, ennyi az egész, mint a hogy az apró lények -szeretnek ugrándozni! Annak a másik dolognak semmi köze a -bálozáshoz… ez a közkeletü felfogás a farsangolásról. Nem is lehet -azt nyiltan megvallani; mert hisz akkor czinizmus volna mégis oda -vinni őket a férfi karjai közé. Ők maguk se vallják meg maguknak; -legalább nappal nem. És mégis igy van. Az érdek nem izgat fiatal -lényeket, még a férjhezmenés életbe vágó érdeke sem; a szórakozás -vágya nem tesz álmodozóvá. S ők ábrándoznak, vágyódnak, -sóvárognak…</p> -<p>Tánczoljatok kis lányok! Afrodite hiv! Menjetek; hi a végzet. S -végződjék kezdődő regényetek akárhogy, nem érdemes élni, csak azért -a csepp regényért.</p> -<p class="right">(1897.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<h2>UTAZÁS BUDAPEST KÖRÜL.</h2> -<p><i>Don Juan</i> ama halhatatlan stanczáiban, a hol Lord Byron az -igazi, nagy vivőrök hozzáértésével sorolja elő, mi minden édes a -világon, a mi nem oly édes, mint az első csók: benn foglaltatik, -hogy édes dolog langyos éjszakán hallgatni a gondolás dalát, benn -foglaltatik minden, mi szép és örömet adó, de érthető okoknál -fogva, sajnos, egy szóval sincs megörökitve, mi kellemes, mi jó: -tétlenül és gondtalanul tölteni el egy májust – Budapesten. Pedig -csak egy nagy költő énekelhetné meg méltóképpen a budapesti májust. -Páris márcziusban már kikel magából, London csak juniusban kezd -zajosabban élni, Budapesten május a legszebb hónap. Ilyenkor csupa -ragyogás, csupa elevenség, csupa élni vágyás. Micsoda pezsgés az -első meleg napig! Az operának valóban világvárosi karaktert ad a -legnagyobb hirü külföldi énekesek és énekesnők felvonulása, a -Park-klubban egyik vendéglátás a másikat éri, nyolcz szinházban -verik egyszerre a dobot s fogdossák a közönséget orfeumoktól -levetett ötletekkel, a lóversenytér még hangos a letört játékosok -jajától, a kocsi-korzókon kábitó lármával dübörögnek egymásra -mennyezetes hintók és szerényebb kocsik, a képviselők megverik -egymást, szóval: minden percznek megvan a maga varázsa. A boulevard -des <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> Capucines nem élénkebb, mint Budapest az -Oaks vagy a király-dij napján.</p> -<p>Az első, igazán meleg nappal azonban vége a világvárosiasságnak. -A kocsikázó grófkisasszonykák egyszerre eltünnek, a rondinella -pellegrinák elröppennek, Isten tudja hová. A játékosok felutaznak -Bécsbe a pénzük után, a képviselők haza néznek barátkozni a néppel -s Pesten nem marad más, csak a szinkörök népe.</p> -<p>Még London se olyan költözködő város, mint a mi Budapestünk. A -ki csak birja magát, junius elején siet el, bárhová a pokolba, mint -a hogy Bombayből rohannak el az angolok az első pestis-hirekre. Még -az se marad „itthon“, a kit valami ide köt; azok, a kiket napközben -a Kossuth Lajos-utczában látunk, legnagyobbrészt leányfalvai, -török-bálinti vagy gödöllői lakosok. A szinkörök szinész-seregén és -hű közönségén kivül igazán csak azok tartanak ki, a kik: nem élnek, -csak dolgoznak.</p> -<p>Addig azonban: még folyik a vigasság. A szellősebb mulató helyek -telidestele, jeléül, hogy Budapest az élvező városok közé tartozik, -azok közé, a melyek a legkevésbbé méltányolják az otthonülés -örömeit. Pedig azok a mulatságok, a miket fővárosunk a tavaszi -mulatóknak kinál, meglehetősen egyhanguak. Azóta, hogy Budapest -lakossága éppen háromszor akkora lett, mint a mekkorának elődeink -ismerték, a metropolissá vált Budapestnek csak uj vendéglői vannak, -uj mulatsága nincsen. A városra alig lehet ráismerni, de a szokásai -megmaradtak. A programm most is ugyanaz, mint régente: a budai -aréna márvány vagy egyéb menyasszonynyal és frissen sült -libapecsenyével, a Hangli dunai levegővel és sok emberszólással, -kirándulás a Svábhegyre vagy a Zugligetbe, kocsin avagy -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> gyalog (az első tizezer és az -utolsóelőtti tizezer használatára), a Margitsziget szunyogokkal és -kényszerzárórával, végül a liget, néha: Ős-Budavárával súlyosbitva. -Nem, ez nem sok; de a világvárossá nőtt Budapest ma is beéri vele. -Vivőröknek egy kissé nyárspolgárok vagyunk.</p> -<p>Nem tünik fel önöknek, ha a megszokás erejénél fogva -estéről-estére fölkeresik ezeknek a „mulatóhelyek“-nek egyikét vagy -másikát, hogy ilyenkor, a szigoru nyár előtt, tehát mig az élvező -Budapest itthon van: mindig, mindenütt ugyanazokat az arczokat -látni, s tegyük hozzá: ugyanazokat az uj, fiatal arczokat? A mi kéj -a nevezett El Doradókban föllelhető, e kritizálható kéjek serlegét -mindig ugyanazok a kevesen üritgetik fenékig. S ó mi rövid ideig -tart a mámor ideje! A három évvel ezelőtt mindig, mindenütt látott -arczok eltüntek; mintha elpárologtak volna. Hová lettek? Oda, a -hová azok az efemeridáknak nevezett kérészéletü, finom szárnyu -lények, a melyek nyaranta roppant rajokban röpdösnek a villamos -lámpák körül, hogy másnapra, harmadnapra megsemmisüljenek. A három -évvel ezelőtt mindig, mindent élvezők már nem szerepelnek, nem -élveznek, voltak, nincsenek, gurulnak lefelé, talán már legurultak, -saisonjuk elmult. Eltünedeztek azzal a hirtelenséggel, amelylyel a -harmadévi Derby-lovak; alig egy-két alak maradt „versenyképes“ -közülök. Ó, mily közepes élvezetekért galoppoznak a Nirvánába, -szegények!</p> -<p>Az emberek elmulnak, „letörnek“, de az intézmények – legyenek -bár korcsmák – megmaradnak. A libapecsenye jó hire tovább él, mint -a fogyasztó. És Budapest, a nagyra törő, a villámos találmányok és -az à la Amerika élet fővárosa, e feltünést keltő parvenü a -metropoliszok között, – alighanem a társaságos élet <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> -kifejlődésének hiányában – fölcseperedve is hü maradt az egykori -Pest nyárspolgári szokásaihoz. Ez a Vanderbilt még most is -kuglizik.</p> -<p>Ha paloták emelkednek a patriarkális, pestiesen izléstelen, -földszinti vagy egyemeletes házak helyén, ha villámos kocsi -dörömböl a föld alatt, s a léghajó nemsokára sehol se hiányzik a -műveltebb családok asztaláról: a budapesti élet édes-keveset -változott egy félszázad óta. A politikus szatócsok, kertészek és -csizmadiák a megmondhatói, mily hiven kitartott ősi mulatságai -mellett a nagyvárossá fejlődött Budapest. Csak két dolog -változtatott életmódján egyet-mást: a lóverseny játék -elnépszerüsitése, és másodszor a biczikli divatja. Az a -metamorfózis, melyet az utóbbi idézett elő, már befejezettnek -mondható, sőt némi részben szinte a multhoz tartozik, de annál -inkább meg lehet állapitani, hogy a biczikli hóditó inváziója, a -diadal teljessége idején, mennyire mássá tette a város arczulatát. -A ligetre sokáig nem lehetett ráismerni: az ósdi mulatóhelyek -környékén ezer meg ezer pneumatik röpköd az est sötétjében, mint -megannyi Szent János bogár, s egy darabig ugy látszik, hogy rövid -néhány év mulva a biczikli csábjainak senki, de senki se fog -ellentállani… A grófkisasszony órákat vesz a biczikliakadémián, a -pinczér lopva tanul meg bicziklizni a vendég pneumatik-ján, minden -arra mutat, hogy nemsokára nem lesz ember, a kinek a mindennapi -életében a biczikli ne játszanék egy-két óráig fontos szerepet… Ez -a divat is elmult.</p> -<p>Mikor Ős-Budavárt még csak tervelték, azt lehetett volna -képzelni, hogy az uj vállalkozás egy kis mulató várossal fogja -megbőviteni Budapestet, s hogy ez a magától fejlődő mulató város -sokban meg fogja változtatni a budapesti vivőr-ök életmódját, sőt -befolyással <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> lesz a minorum gentium izlésére is, -megismertetvén a csak mulatságában művelődő jó népet elmés és -nálunk eddigelé ismeretlen szórakozásokkal. Ebből nem lett semi. -Ős-Budavárból csak nagyobb, több szakaszból álló éjjeli kávéház -lett, a hol a szabadban lehetett kávézni és mulatozni, ha ugyan a -lármás nótázás és a pinczérnőkkel való társalgás is mulatság. Ez -nem sok, s azzal, hogy a konfettit néhány éven át -végelnépszerüsitették, nem segitettek a dolgon. Bizony, kár volt -ezt a szép játékot igy kiparodizálni. Nizzában mindenki szivesen -vesz részt a konfettizésben – igaz, hogy ott ez nem <i>toujours -perdrix</i> – de a mi köz-hajigálózásainkban csak a naivaknak -telhetett öröme, meg a szemorvosoknak, a kik a szenvedélyes -konfettizők szem-katarusát gyógyitgatták.</p> -<p>Ős-Budavár dicsősége se tartott sokáig. Ellenben az agg -politikus szatócs és hű élete társa, a márványara olyan sokáig -élnek, mint Philemon és Baucis.</p> -<p class="right">(1899.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<h2>REGÉNYTÁRGYAK.</h2> -<p>Borszéki Boldizsár, a regényiró, a kinek nevét egy különleges -világ szines és hü rajza tette divatossá, jókora csomaggal -egyetemben hosszabb levelet kapott egy névtelen kollegájától, a kit -jó ujságirónak s nem tehetségtelen elbeszélőnek ismert. A sikerek -nélkül szükölködő kartárs a következőket irta neki:</p> -<p>Igen tisztelt uram,</p> -<p>önnek ajánlom a mellékelten küldött regényt, mert ön jóakarattal -itélte meg azokat az irodalmi bünöket, amelyeket napról-napra -elkövettet velem a kénytelenség, meg valami érthetetlen beszélési -kedv, melyet a világért sem mernék <i>hajlandóságnak</i> nevezni. -Önnek ajánlom, mert ön is nagyon szereti <i>Copperfield -Dávid</i>-ot s bizonyára részvéttel gondol az ezer meg ezer -névtelen kis Copperfieldre, a kik homlokukon az intő czédulával: -„Vigyázzatok, mert harap!“ Peregrine Pickle, Roderick Random s a -vitéz Tom Pip kalandjairól álmodoznak. Önnek ajánlom végre, mert ön -is érzi, hogy valamiképpen vannak dolgok, a melyek megtevődnek, de -a melyekről nem szokás beszélni, azonképpen vannak más dolgok, -amelyekről szintén bajos volna szólani s a melyek mégis megiródnak. -Megiródnak annyival inkább, mert ha lehet irni robotban is, ezeknek -a dolgoknak megirása soha se munka, hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> -ellenkezőleg, az egyik legnagyobb öröm ezen a világon, mely lehet -jó, lehet rossz, de a mienk.</p> -<p>Milyen különös valami is a szemérem!… Ugyanaz a szemérem, mely -koronkint minden elképzelhető megalázással fenyeget bennünket, hogy -ha véletlenül fennhangon találnók elmondani, amit éppen gondolunk, -ugyanez a szemérem engedékeny, mint egy elkábult asszony, mihelyst -irásról van szó. A szerelem, ha élőszóval nyilatkozik meg, nem igen -használ se alanyt, se állitmányt: ha ir, áradozik. Fenszóval -mindenki büszkébb önmagánál; a kérés, a gyónás, az esdeklés és a -vallomások csak irásban találják meg igazi hangjokat. S az első -pillanatra ugy tetszik, mintha irni alantasabb dolog volna, mint -beszélni. Mert meglehet, annak a lelkiismeretét, a kinek toll van a -kezében, mindössze az teszi könnyebbé, hogy nem kell rögtön helyt -állania azért, a mit mond. De nem, az igazság nem ez. Az igazság -az, hogy annak, a ki ir, van egy büvös fátyola, a melyet ez a -félénk Szemérem akkor dobhat a papirjára, a mikor eszébe jut, a -mikor valamitől éppen megriad. Nem azért könnyebb irni, mint -beszélni, mert az irásainkért nem kell tüstént helytállanunk, hanem -azért, mert a szabad elhallgatás s a szabad fordulatok mentsvárai -között nagyobb biztonságban érzi magát ez a Szemérem, a mely mint -minden Szemérem, nem csupa tartózkodás, hanem egy kissé -közlékenység is, s a mely mindig bátrabb éjjel, mint fényes nappal, -a mikor meglepetések fenyegetik.</p> -<p>Ha ráér, kérem, olvassa el a regényemet, s alkalom adtán mondja -meg, érdemes-e kiadnom?</p> -<p class="right">Tisztelő hive<br /> -<i>Bodoki Márton.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>– Akár el se olvassam, – szólt magában Borszéki – ugyis tudom, -hogy mi van benne. A levélben nagyon sokat emlegeti a szemérmét; ez -azt jelenti, hogy elfecsegi azt, a mit nem illik kifecsegni. Afféle -„Wahrheit und Dichtung“ lehet, bizonyosan az élete történetét -beszéli el benne, s ez a történet semmiben sem különbözik a többi, -regénynek keresztelt autobiografiától. Ábránd, csalódás, -szamárságok. Minden felsőbb leány könyv nélkül tudja már az -egészet. S ő azt hiszi szegény, hogy vele valami különösen érdekes -történt, a mit minden áron el kell beszélnie. Odacsapja a naplója -elé a <i>regény</i> szót – mintha ezzel félrevezetne valakit! – s -meg van győződve róla, hogy az ő felcziczomázott, kiszépitgetett -esete érdekelni fogja az embereket. Ma, a mikor a pénzpiacz -helyzete… s a többi!</p> -<p>De vagy két hét mulva, egy éjjel, a mikor szokatlanul későn -érkezett haza, az iratcsomó szemrehányóan pillantott rá.</p> -<p>– Mit tegyek? – szólt – mégis csak el fogom olvasni.</p> -<p>Aztán lefeküdt és hátat forditott a paksamétának.</p> -<p>Körülbelül négy hónapig küzdött a sorsa ellen. De ekkor már -kezdte idegessé tenni ez az átkozott kéziratcsomó. Mintha egy gnóm -ült volna a szobájában, a ki folyton ránéz.</p> -<p>Ismerik önök az el nem olvasott kéziratok néma panaszát? -Borszéki egy darabig még hősiesen viselte magát. Egyszerüen nem -nézett oda, a hol a gyülölt iratcsomót tudta. De nincs -rettenetesebb, mint a lelkifurdalás; éjszaka, mikor éppen el akarsz -aludni, a nappal oly jóviseletü gnóm megmozdul, ágyadhoz lép s -elkezdi kalapálni a fejed.</p> -<p>Borszéki elvesztette az étvágyát; megfogyott, lesoványodott. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> Az orvos tejet és hidegviz-kurát rendelt -s Borszéki azt hitte, hogy ki fog gyógyulni. De kettőjük közül -mégis csak a gnóm volt erősebb.</p> -<p>Borszéki kiugrott az ágyából.</p> -<p>– Nincs más hátra – hörgött deliriumában – le kell számolnunk. -Annyi bizonyos, hogy mi ketten nem élhetünk békességben e négy fal -között. Vagy ő vág földhöz engem, vagy én vágom földhöz őt, de meg -kell küzdölődnünk.</p> -<p>Kibontotta a regénycsomót s elolvasta a regényt a -nyolczvanhetedik lapig.</p> -<p>– Mit mondtam! – szólt aztán megkönnyebbülten, szinte diadallal. -– Az ismeretes szósz! Nagyon érzékeny lélek, kevés akaraterő; -értelmetlen, szivtelen környezet, a dolgok fátuma; ambiczió és -szerelem, a melyek közül az egyik is, a másik is csupa gyötrődés. -Éppen százszor olvastam ugyanezt.</p> -<p>Lelökte a sok papirost a szőnyegre s elkezdett bölcselkedni:</p> -<p>– Nem furcsa? Azoknak, a kik igazán rendkivüli életet élnek, egy -Barnatonak például, soha se jut eszébe, hogy elbeszéljék -emebertársaiknak: mit éreztek, gondoltak, akartak s értek el egy -fél életen át. Ellenben azok, a kikkel szóról-szóra ugyanaz -történt, a mi a szomszédjukkal, leküzdhetetlen vágyat éreznek -fölfedezni felebarátaik előtt, hogy: mi esett meg velök és hogyan. -Valami belső kényszer hajtja őket, hogy meggyónják azt, a mit -mindenki tud s a mi maga a megtestesült mindennaposság. Mi az ördög -ez? Nem lehet egyéb, mint: a gyöngeség közlékenysége. S a gyönge, a -tehetségtelen regényirót már az első szavából felismerheted: arról, -hogy csupa szubjektivitás, hogy nem látja meg, a mi körülötte -történik, mivel teljesen el van foglalva a maga hétköznapi bajával, -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> a melyet fontosnak, egyetlennek, -hallatlannak képzel, mert különben nem magyarázná olyan -részletesen. Még kezébe se vette a tollat és már el van döntve, -hogy hiábavaló munkát fog végezni, mert beszéljen az esetéről -akármit, akárhogyan, ez a megszokottságánál fogva senkit se fog -érdekelni. Pedig az élet – a mások élete – tele van mulattató -dolgokkal, s mindazzal, a mi a regényirót szórakoztatja; a -regénytárgyak csak ugy szaladgálnak az utczán.</p> -<p>Elgondolkozott, kikkel találkozott aznap s igy fűzte tovább a -gondolatát:</p> -<p>Egy délután tiz regénytárgyat szedhetsz fel. Ime, például a mai -nap kucséberjei. Találkoztam A.-val; ennek az élete csupa -mulatságos ellentétből áll. Délelőtt a kőszént igazgatja, délután -lirai költő. Először husz esztendős korában házasodott meg s -keservesen megbünhődött érte. Rut és hozzá képest vén hölgyet vett -el, a ki fogolylyá, rabszolgává tette; agyondolgoztatta és -féltékenységi jelenetekkel, veszekedéssel, kellemetlenséggel -traktálta egy életen át. Ez az asszony undok volt és becsületes; -helyesebben szólva: becsületes és undok. Pokollá tette férjének az -életét; végre meggondolta magát és meghalt. Azóta A. egyremásra -irja hozzá a gyászoló elégiákat, de ez nem akadályozta meg abban, -hogy hatvan éves korában feleségül ne vegye első nejének -unokahugát. A leány számitásból ment hozzá; isten tudja, mit gondol -magában, de megbecsüli az öreg kőszén-királyt. Czirógatja, hizeleg -neki, flanell-ingekbe bugyelálja, s minden héten friss virággal -disziti az első asszony sirját. És A. most olyan boldog, hogy néha -tánczra perdül, a mit husz esztendős korában sohase tett. Egész -életében mindig beteg volt; most virul s maga az egészség. Egy -ember, a ki hatvan esztendős korában kezd élni! Alig hogy elváltam -tőle, <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> B. kapitánynyal találkoztam. Ez az ember -olyan rettenthetetlenül bátor, mint Bayard, de iszonyuan hiu erre a -tulajdonságára. Volt egy csomó lovaghistóriája, de tizannyit -hazudik. Ha hallgatag természetü volna, az emberek föl se mernének -rá tekinteni a nagy tisztelettől; igy az egész világ kineveti, -persze a háta megett. Dickensnek való figura. Aztán C.-éket láttam, -az egész familiát. Micsoda komédia a történetük! Fiatalon keltek -össze s egy életet töltöttek egymástól távol. Mert szegények -voltak. A legény nem tudta eltartani az asszonyt, csélcsap volt és -könnyelmü; elment vándorolni s faképnél hagyta az asszonyt. Egész -fiatalsága egy más, messzi világban zajlott le, magához hasonló, -könnyelmü nők között, a kiknek a nevére és figurájára ma már nem -emlékszik. Időközben megszedte magát és vagyont szerzett. Mikor -aztán öregedni kezdett, a vére is lehült, eszébe jutott, hogy van a -világon egy áldott, jó teremtés, a kinek az élete abban múlik el, -hogy folyton ő rá, a hütlenre gondol; kapta magát és hazajött érte -batáron. S az isten megáldotta Sárát gyermekekkel. C. most példás -életet él; boldogok, sőt fiatalok is, mert vagyonosak. Pedig az -alatt a husz év alatt, a mig egyáltalán érdemes élni, nem is látták -egymást soha. Árgirusnak és Tündér Ilonának nevezném őket, mert oly -sokáig keresték egymást. Utóbb D.-né jött szembe velem. Ennek az -asszonynak a tragikuma a legvidámabb dolog a világon. Már tizenhat -éves korában olyan megjelenés volt, hogy láttára mindenki azt -gondolta: „Na, aki ezt elveszi, az legény legyen a gáton!“ Ő maga -is hősökről álmodozott s D.-t választotta férjül, a ki olyan -pisztolylövő, mint Carver. Kiderült azonban, hogy emellett olyan -flegmatikus, mint egy havasi morga. D.-né már unja őt, mint a bünt -s szivesen udvaroltatna magának, de a gavallérok <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> igen -respektálják a félelmetes pisztolylövőt s a szegény asszony – az -egyetlen lény, a ki nem retteg D.-től – csupa Józsefre talál. Este -E. kisasszony és F. ur beszélgetését hallgattam egy darabig. E. -kisasszony grófhoz vagy herczeghez szeretett volna feleségül menni, -de minthogy se herczeg, se gróf nem akart jelentkezni, elhatározta, -hogy a férfiak egyáltalán nem méltók rá. F. ur annak idején -rettentő Don Juan volt s azt tette fel magában, hogy fényes partit -fog csinálni. Ennek, ellentétben a kisasszonnyal, az volt a -szerencsétlensége, hogy csak ki kellett nyujtania a kezét. Az -asszonyok rendre elcsábultak, s a leányok, a kiket kiszemelt, mind -hozzá akartak menni. F. azonban látván, hogy milyen könnyü a siker, -vérszemet kapott s egyre fényesebb partira áhitozott. Felbontogatta -régibb frigyeit s mind magasabbra tört. Egy szép nap azon vette -észre magát, hogy megkopaszodott, az orra megvörösödött, az -asszonyok nem csábultak el többé s a leányoknak se kell már. -Valahol, a hol nem elégedett meg, elvétette a számitást, de -végképpen elvétette. Most ugy fest, mintha el akarná venni az E. -kisasszonynak nevezett savanyuságot. Méltók volnának egymásra. -Közelükben G.-t láttam, a kit tizenöt év óta mint a stréberek -mintaképét emlegetnek. E tizenöt év alatt annyit dolgozott, futott, -fáradott, izzadt, hajlongott, mosolygott, intrikált, hogy Dalai -Lámává kellett volna lennie ezzel a fáradsággal; ott van, a hol -tizenöt évvel ezelőtt. H.-val beszélgetett. A H. esete se rossz. A -föld még nem szült nagyobb krakélert, mint ez a fiatal ügyvéd. A -mig meg nem házasodott, háromszor annyi volt a párbaja, mint a -pöre. S apósa, a békés városatya, csak azzal a föltétellel adta -hozzá a leányát, ha szavára fogadja, hogy meg fog juhászodni. H. -olyan becsületesen megtartotta <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> a szavát, hogy egyszer, -mikor a feleségével volt valami mulatságon, zsebre vágott valami -hatalmas szóbeli inzultust; nyilván félreismerték s ki akartak -kezdeni vele. Soha semmi se került nagyobb áldozatába, mint ez az -önmegtagadás; sohase volt nagyobb hős. Mikor hazamentek, a -menyecske sirva borult a kanapéra: „És én még azt hittem, hogy egy -vasgyároshoz megyek feleségül! Istenem, milyen szégyen! De hát hogy -lehet valaki ilyen poltron!“ H. azt hitte, hogy megüti a guta. -Azóta minden nap pofon vág valakit s a felesége folyvást retteg, -hogy mikor hozzák haza lepedőben. És K., a ki… de hiszen nincsen -vége. Nyisd ki a szemed s öt percz alatt látsz annyi valóságot, a -mennyi bőven elég egy négyszázlapos regény füszeréül. Mert a -valóság a regénybe csak füszernek való. Beszéljenek nekem akármit, -a regény sohase: a reális élet, a regény főképpen a képzelet -munkája, a mint hogy a nők és az ifju emeberek, ennek az -iparczikknek a fogyasztói, nem is akarnak egyebet, mint – -némiélettel füszerezett, egy kicsit megelevenitett – képzelt -dolgokat. A regény és az élet! Hogy csak egy nagy és közös -hunczfutságra mutassak rá: a regényekből azt vélné az ember, hogy -az élet csupa szerelem; a meztelen igazság pedig az, hogy a -szerelem sokkal kevesebb helyet foglal el az emberek s kivált a -férfiak életében, mint a regényirók hazudják. De se annyi pénz, se -annyi szépség, se annyi intrika, se annyi párbaj, se annyi -harmonikus jellem nincs az életben, mint a mennyi a regényekben; az -életben csak a véletlen több, melyet a művészet számüz. Tanulság: -ne üzz didaxist; ne beszélj magadról, hanem másokról; s mesélj, -mesélj akármit, mesélgetés közben ugyis önkéntelenül elmondod azt, -a mit láttál, és: ez a regény igazsága. A ki azt beszéli el, a mi -vele esett meg, a ki <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> az igazat és csak az igazat mondja el, az -borsót hány a falra, igazsága el fogja rettenteni az olvasót, -igazsága pusztában kiáltó szó marad.</p> -<p>Történt azonban, hogy Borszéki egy éjjel ezt álmodta:</p> -<p>Benyit L.-néhez, az imádottjához s rajta éri a hölgyet, a mint -ez szerelmes levelet ir a kinai trónörökösnek: „Kedves sárgám! Nem -élhetek nélküled; te vagy életem, halálom!…“</p> -<p>Dühbe jön, kikapja a levelet L.-né kezéből s igy kiált fel:</p> -<p>– Megyek azonnal a külügyminiszterhez s felelősségre vonom a -czong-li-jáment!</p> -<p>De a külügyminiszterhez csak a mont-cenisi alaguton át lehet -eljutnia. Derekát meggörbitve s térdig vizben botorkál előre; végre -sok, sok idő multán világosságra ér s ott áll a külügyminiszter -előtt, a kiben Bodokit ismeri fel.</p> -<p>– Lássa, kedves Borszéki – szólt a miniszter szeliden feddő -hangon – ön még most sem olvasta el a regényemet!</p> -<p>– Nem elég valárd – felel Borszéki – nem elég eleven. Vagyis -inkább nagyon is valárd, tulságosan sok benne az igazság. Annyi -bizonyos, hogy nem fog tetszeni a közönségnek.</p> -<p>– Honnan tudja? – szólt nyersen a miniszter. – Az itészet szép, -de csupán akkor, ha az itész csak a maga nevében beszél. Ha az -itész másokra fogja rá a maga gondolatát, az itész hazudik. -Különben micsoda közönségről beszél ön? Arról a kis körről, a -melyet ismer? S a mai közönségről, vagy a holnapiról? Ma, meglehet, -csak a mesélgetés tetszik; az anekdota, az elevenség, mint ön -nevezi. De mit tudja ön, hogy holnap mi lesz divatban? Vajjon nem -az igazmondás-e? <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> A szubjektiv, a hogy ön az igazságot -csufolja?</p> -<p>– Exczellencziád meg fogja engedni… A czong-li-jámen…</p> -<p>– Holnap – vágott közbe a miniszter – s hangja nem türt -ellenvetést – a világ torkig lesz az önök szines meséivel s ha meg -akarja tudni, hogy milyen volt az ember az elmult korszakban, -előveszi a mi könyveinket. Mit tudhatna meg az önök kalandos, -anekdotás történeteiből? Külsőségeket; egy csomó ürességet. A mi -könyveinkből ellenben megismeri az elmult korszak emberének -vágyait, törekvéseit, lelki hajlandóságait. Jegyezze meg magának, -az embert nem a ruházat teszi; nem a furcsaságok, nem a humoros -következetlenségek, nem az, a mit a véletlen miveltet veled. Pedig -önök ezt nevezik jellemnek és folyton csak ezzel foglalkoznak az -irásaikban. Nos, én azt mondom önnek: az ember nem az, a mit -<i>csinál</i>, hanem az, a mit <i>akar</i>. A mit csinál, az: -esetleg; a mit akar: az korának törekvése, vagy az örök emberi. -Ehhez képest a regénytárgy: nem az élet tarkaságai, hanem az: a mi -mindenkivel megtörténik. Amaz dajkának való téma; az igazi iró -mindig emerről fog beszélni.</p> -<p>Borszéki fölébredt, egy kicsit kérődzött az álmán, aztán vállat -vont s igy morgott magában:</p> -<p>– Tudja az ördög.</p> -<p>Majd gyertyát gyujtott s mivel az álom végképpen kiment a -szeméből, elővette a boszorkányos iratcsomót, kikereste a -nyolczvannyolczadik lapot, egyet sóhajtott s tovább olvasta a -legujabb <i>Copperfield</i>-et.</p> -<p>Egy óra multán, mialatt czigarettát keresett elő, igy szólt -magában:</p> -<p>– Ez a regény nem is olyan rossz, ha nem tud aludni az ember. -(1901.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<h2>FÁZÓDÁSOK.</h2> -<p>„Brrr, millen idő, millen idő!…“ A mint hazulról jövet végig -szántjuk az utczát, a ruhánk csupa lucsok, s mire ismét a honi -révbe érünk, a sár megfagyott rajtunk, s a talaj lábunk alatt -jeges-tengerré vált. Az önfentartás ösztönénél fogva óvatosan -tipegünk előre, s irigyeljük a tiz éves lábakat, melyek vakmerő -vidámsággal siklanak át a kerékvágás jégfodrain s az apró -gleccserekké vált hó-halmokon. Az országutak sarkain vadul -kergetőző, impertinens Szél ifiurak teleszórják szemünket a -háztetők havával, s a tűhegyü, kemény dara felcsipi arczunkon a -bőrt. Szemben pedig a vén Akvilon fújja ránk jeges lehelletét. A -hideg átjárja minden csontunkat, minen csigolyánkat; kezünk -dermedten keresi a zsebeinkben képzelt takarék-meleget; s a ránk -támadó vad fuvalomtól alig tudunk előre haladni. Végre otthon -vagyunk. A szél dühösen csapja be mögöttünk a nehéz kapuajtót; -fölmenekülünk a lépcsőn, s azt reméljük, hogy odafenn majd csak -elzárkózunk előle. De üldözőnktől otthonunkban sincsen maradásunk. -Ahogy benyitunk a szobánkba, már felüti a fejét, mint a balett -elűzhetetlen zöld ördöge, végig fütyül a kályháinkon s kikergeti -belőle az utolsó meleget. Majd össze-vissza rázza az ablakokat, -fölemelgeti szőnyegeinket, s vad konczertet visz végbe -kürtő-birodalmában.</p> -<p>Egymagában álló szomszédtalan házunk olyan, <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> mint egy -mondai vár: csak a szélkakas csikorgása hiányzik, s azt -képzelhetnők, hogy mese-országban vagyunk. Dideregve huzódunk meg -keményen ostromlott, pislákoló tüzü, félig már tehetetlen kályhánk -mellett, s kábultan, lemondással türjük a Duna felől ránk szabadult -szellemek kegyetlen dáridóját. Ó, az a borzasztó szél! Kellemetlen -süvöltő danája kizavarja tűzhelyünk mellől a nyugalmat, kitartó -tombolása fáradtsággal és szorongással tölt el, megszállja -érzésünket, lelkünket, s az ember alig tud gondolkozni miatta.</p> -<p>Egyszerre megértjük az északi irókat.</p> -<p>Igen, ez az az idő, mikor a lélek valami mondhatatlan, névtelen, -mély elégedetlenséggel telik meg, ez az az idő, melyben a rossz -érzések fogannak s mely megtermékenyiti a sötét gondolatok csiráit. -Ott, a hol ez a szél heteken át dühöng, csak szomorú, -megszállottsággal teli és őrültségekre hajlandó lelkek -formálódhatnak; ez a rettenetes szél dajkálja azt a hangulatot, -mely bűnbe viszi az elkeseredett, fantaszta asszonyokat, mely rossz -gondolatokat ébreszt a tékozló fiúban, mely álmataggá és halovánnyá -teszi a serdülő leányt. Ez a szél a sátán egyik ügyvivője; ez a -szél találtatta ki az első uzsorát, az első szivtelenséget, az első -házasságtörést.</p> -<p>S ez a szél keltette fel először azt a gondolatot, hogy: „Ó mily -jó meghalni!“</p> -<p>Szegény északiak! Legyenek megbocsátva összes büneitek! -Megértjük minden szomoruságtokat, rossz kedveteket, s a konok -vágyódást, a melylyel egy őrültségben akarjátok elfelejteni ezt az -egész komor, hideg, szél-süvöltéssel teli, borzasztó világot.</p> -<p>Mi pedig örvendezzünk, hogy csak dilettáns módjára ismerhetjük -meg a magasban lakozók örök hangulatát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>Végre is, ránk, szerencsésebb égalj lakóira, évente csak vagy -tiz ilyen napot mértek a kegyelmes istenek. Ezt a tiz napot még -csak ki lehet állani valahogy.</p> -<p>Igaz, hogy ezt a tiz napot aztán nincsen mód kikerülni, ha meg -nem szökhetünk előle a szép boldogabb délre, a Riviéra áldott -földére, vagy Livadiába, hol a tavasz örök. Ezt a tiz napot -egyszerüen el kell szenvednünk; nem óv meg tőle a czivilizácziónak -semmi ravaszkodása, a fényüző élet semmi kényelme. Ez a tiz nap -megtalál bennünket a városban is, az egymást védő, jól kibélelt -kőfalak között; s mi, a munkások százezrei, a kiknek a tavasz nem -hozza meg a villegiatura örömeit, a kik csak hirből, hallomásból, -távoli emlékekből tudjuk, hogy mi a levegő, s mily édes hallgatni -az erdő beszélgetését, mi, a kik azt képzeljük magunkról, hogy -nekünk, mint a portugállnak, mindegy: május avagy deczember hó, mi, -akik egész éven át azt se tudjuk, hogy mi a természet, ezen a tiz -kellemetlen napon ujra megtanuljuk, hogy: a természet, igenis, -létezik.</p> -<p>Az örömeit, azt eldobhatjuk magunktól: de a kegyetlenkedését ki -kell állanunk.</p> -<p>S bizony, a természet Karácsony és ujév táján rendesen rosszul -bánik velünk. Ha fehér karácsonyért epekedünk, többnyire betelik a -kivánságunk: fehérnek elég fehér a karácsonyunk, de még hidegebb, -még szelesebb mint fehér.</p> -<p>Karácsony hetében Budapesten mindig igen ritka a betörés. A -betörők is megülik a nagy ünnepet; leteszik szerszámjaikat, s merry -Christmast ünnepelnek családjaik körében. Bizonyára megérdemlik ezt -a kis nyugalmat; mert évközben derekas munkát végeznek s -rászolgálnak egy kis pihenésre. Az ünnepen aztán egyesületük -hangversenynyel egybekötött mükedvelő <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> előadást -is tart valahol; sajnos, a jelenlevők névsorát a rendőrségnek nem -igen sikerül megszereznie.</p> -<p>De, mint jól szervezett egyesülethez illik, a szeretet ünnepén -ők is vidáman kaszinóznak ismeretlen helyiségeikben. A -legrettenetesebb időben ők se fázódhatnak kinn a szabadban a -szokott munka mellett; éjnek éjszakáján gémberedő ujjakkal nem -lehet a boltok zárát felfesziteni. Idejöket tehát kénytelenek a -családiasságnak szentelni, s a munka óráiban kulcsok zörgése, vésők -koppanása helyett fölcsendül a dal: „Du hast mich nie geliebt!“</p> -<p class="right">(1896.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<h2>A GEROLSTEINI HERCZEG NAPLÓJA.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="right">14. III. 9.</p> -<p>Nevelőm, Mentorovicz báró javaslatára, naplót fogok vezetni. Ő -bebizonyitá nekem ez intézmény szükségességét. Tényeimet bizonynyal -fel fogja jegyezni a világtörténet, de megfoszthatom-e az utókort -lelkem fejlődésének történetétől? E czélból a legkényelmesebb az -volna, ha sztenográfok és ujságirók által örökittetném meg mindazt, -a mi elmémben felrajzik. Persze e nép nem bocsájtható -környezetembe. Igy nem marad más hátra, minthogy személyesen -jegyezzem fel benyomásaimat, s mindama kisebb jelentőségü -tényeimet, melyek felsorolása életrajzom teljességéhez feltétlenül -szükségessé váland.</p> -<p>E napló formájára nézve megjegyzem, hogy mellőzöm a szokásos -jelzést. Nem az a fontos, hogy mely napon történik a följegyzés, -hanem az, hogy e napon hány éves, hány hónapos és hány napos -vagyok. Ebből „14. III. 9.“ vagyis tizennégyéves, háromhónapos, -kilencznapos koromban – az életrajziró ugyis tudni fogja, hogy mely -napon irtam a bevezető passzust, mert hisz a góthai almanach -mindenkinek elmondja születésem napját. <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="right">14. III. 10.</p> -<p>Tegnap nevelőmmel a szinházban voltunk. Előadásra „A szerelmi -bájital“ volt kitüzve, de nevelőm ugy mondá, hogy nekem erre még -nincs szükségem s üzen az igazgatónak, hogy azon jeles darabot -adják, melyben egy derék nemes megmenti a király életét. Az -igazgató kétségbeesetten jelentette, hogy a jeles darab most nincs -raktáron, erre nevelőm a „Lumpáczius“ czimü mulattató szinmü -előadását kivánta.</p> -<p>A darab a helyeslés érzelmeivel töltött el. Valóban igen -kielégitőnek találom, hogy vannak szegény szabók és csizmadiák, a -kik a legrosszabb sorban élnek s mégis folyton vigadnak csak azért, -hogy a magasranguakat mulattassák.</p> -<p>Midőn kijöttünk, az igazgató ismét megjelent, de tányér nélkül. -„Köszönöm, igen szép volt“ – mondám neki, s megvallom, igen jól -esett, hogy a szegény embernek örömet okozhattam. A portásnak is -megköszöntem, hogy oly sokáig állott a kapuban a kedvemért, de -nevelőm kijelentette, hogy ez a köszönetnyilvánitás már fölösleges -volt.</p> -<p>Pedig én a szinészeknek is meg akartam köszönni, hogy annyit -fáradoztak értünk, valamint szerettem volna megköszönni a -lámpagyujtóknak is, hogy kedvemért az utczát kivilágitották.</p> -<p>Már az ágyban voltam, mikor eszembe jutott egy nagy -megfeledkezésem. Elfelejtettem ugyanis megköszönni a napnak, hogy -feljött a kedvemért. „Sebaj! – szólt nevelőm – azért fel fog kelni -holnap is, és ez a fő“ – amiben persze megnyugodtam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p class="right">14. III. 11.</p> -<p>Ma történelmet tanultunk. A legujabb korról volt szó s nevelőm -egy érdekes esetet mondott el, mely mély benyomást tett rám.</p> -<p>Volt egyszer egy katona, ugymond nevelőm, s ez a katona igen jól -lovagolt. Olyan jól lovagolt, hogy magának a herczegnek is feltünt. -Magához hivatta a katonát, megdicsérte és igy szólt:</p> -<p>– Jutalmul, mert olyan szépen lovagoltál, megengedem, hogy -ezentul a herczeg lovasának nevezhesd magad.</p> -<p>Történt azonban, hogy a katona igen sok adósságot csinált, olyan -sok adósságot, hogy soha se tudta volna kifizetni. Gentleman lévén, -belátta, hogy adósságait csak egy gazdag lány pénzével fizethetné -ki, a kit cserében feleségül venne. Csakhamar talált is ilyet, s a -leány, a kit igen jól neveltek, éppen nem idegenkedett a katonától. -Soha se kellvén pénzt keresnie, a pénzt nem becsülte semmire, -ellenben leányos sejtelemmel megérezte, hogy egy jó lovassal a -szerelemben is messze lehet menni.</p> -<p>Minden jó lett volna tehát, de volt a leánynak egy vén -hárpia-anyja, aki tudni se akart a házasságról, azon a czimen, hogy -a katona nagy adósság-csináló, Mit volt mit tenni? A katona -elpanaszolta baját a herczegnek.</p> -<p>– Csak az a baj? – szólt vidáman a herczeg. – No majd segitünk -rajtad!</p> -<p>Kiadta a parancsot, hogy bált kell rendezni, s hogy erre a bálra -a leányt is fölvezessék. A bálon aztán karonfogta kedves katonáját, -odavezette a hárpiához és igy szólt: <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Köszönöm, asszonyom. Igen szép öntől, hogy az én legjobb -lovasomhoz adja feleségül a leányát!</p> -<p>Erre persze nem lehetett nemet felelni. A herczeg mondta! És -olyan lakodalmat tartottak, hogy Henczidától Bonczidáig stb.</p> -<p>– Igy tesz egy bölcs herczeg – fejezte be nevelőm – kétszer is -fejedelmileg jutalmaz, anélkül, hogy egy krajczárjába kerülne.</p> -<p>– Csak egyet nem értek, – szóltam. – Természetesnek találom, -hogy a hárpia engedelmeskedett, mert másképpen nem tehetett, és igy -kellett egy közönséges pénzes-zsáknak! De azt mégis szeretném -tudni, hogy mit szólt a hárpia, mikor veje elköltötte előbb a -hozományt, azután a család egész vagyonát, hogy ismét adósságokat -csinálhasson, mig végül mind a hármukat kitették az utczára?!</p> -<p>– A hárpia örült – felelt a nevelőm. – hogy volt egyszer egy -veje, a ki ugy lovagolt, mint senki.</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="right">14. III. 12.</p> -<p>Nevelőm ma örömmel értesitett, hogy boldogult nagyatyámnak -szobrot fognak állitani. Egyszersmind közölte velem, hogy egész -Gerolstein örömmel adakozik e czélra, mert megboldogult nagyatyám -nagyhatalmu ember volt, mindamellett soha se bántott senkit.</p> -<p>– Én is hálás kegyelettel örülök – szóltam – s összes -zsebpénzemet (nevezetesen kétszázharmincz tallér 40 fillért) -felajánlanám erre a szent czélra, ha más szükségleteim nem -volnának.</p> -<p>– Mit képzel! – kiáltott fel nevelőm megbotránkozva. – Ebben az -esetben azt mondhatná a világ, hogy boldogult nagyatyjának a család -s nem az ország állittatta a szobrot! <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Nemde? – mondám. – Gondoltam erre, de azért vigasztalan -vagyok, hogy nem áldozhatom e szent célra minden pénzemet. Az, hogy -némi áldozatomba került volna, kétszeresen becsessé teszi vala -ajándékomat.</p> -<p>– Ön már megtette a magáét, mikor ilyen nagyatyát adott -Gerolsteinnak! De nem bánom… hogy kegyeletből az ön neve is ott -szerepeljen a listán, adjon egy vagy két tallért.</p> -<p>– Nem fogják azt mondani, hogy szennyesen fösvény vagyok?</p> -<p>– Egy herczeg sohase lehet szennyesen fösvény; egy herczeg csak -bölcs és takarékos lehet. Más szabályok irányitják az alattvalókat, -és ismét mások a herczegeket. Igy például: az alattvaló értéke -attól függ, mennyire tud engedelmeskedni: a herczeg értéke pedig, -hogy: mennyire tud parancsolni. Azt az alattvalót, a ki nem tud -engedelmeskedni, be kell börtönözni, s az a herczeg, a ki nem tud -parancsolni, rosszabb az alattvalónál. Hasonlóképpen az alattvaló -értéke attól függ, hogy mennyit tud áldozni a köz czéljaira, a -herczeg értéke pedig, hogy mennyire tudja konzerválni javait. -Érti?</p> -<p>Koromhoz képest eléggé megértettem, de tartalmas szavai sok -reflexiót ébresztettek bennem. Ez elmélkedések során lassankint -megfeledkeztem a két tallérról, a mit őszintén sajnálok.</p> -<h3>V.</h3> -<p class="right">14. III. 13.</p> -<p>– Mily kár, hogy nem élünk a lovagkorban! – mondtam ma -nevelőmnek.</p> -<p>– Már mért volna kár? – kérdezte meglepetve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>– Sajnálom a lovagi tornákat, a bajvivásokat lóháton, a -pályabért, mit szép nők keze nyujt és a többi!</p> -<p>– Ön megfelejtkezik róla, hogy azok a lovagok néha otthagyták a -fogukat.</p> -<p>– Erről csakugyan megfelejtkeztem. Igaza van, a mi korunknak is -meg van a maga előnye.</p> -<p>– Nem is beszélve arról, hogy ha ön lovagi tornán óhajt -vitézkedni, csak szólnia kell. – Minden megvan hozzá: helyiség, -paripák, fegyverek, kosztümök… s a papa örülni fog, hogy egyszer -végre az egész világnak megmutathatja a családi klenódiumokat.</p> -<p>– De hátha legyőznek a tornán?</p> -<p>– Azt maga meg nem éri! Grog báró utasitásul kapja, hogy neki -kell legyőzetnie magát, s akkor maga csinálhat akármit. Grog -bárónak el fog törni a lándzsája!</p> -<p>– És ha megijedek? Ha elszaladok?</p> -<p>– Akkor utána szaladnak önnek, lefogják, s mielőtt ön magához -tér, Grog báró már legyőzeti magát.</p> -<p>– De egy ilyen torna sok költségbe kerül.</p> -<p>– Majd megfizetik a plutokraták. A plutokraták semmi pénzt nem -sajnálnak azért, hogy közelről lássák a herczegeket. Ön ugyse -magának akar vitézkedni, hanem minél nagyobb közönség előtt. Nos, -majd jól megfizettetjük a páholyokat és a karzatot. A mig -plutokratákat lát a herczeg, addig ne féljen.</p> -<p>– Még meg fogom gondolni a dolgot.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<h2>AZ UJKOR ALKIMISTÁI.</h2> -<p>Lóversenyek idején a szerkesztőségek gyakran kapnak ilyen vagy -ehhez hasonló tartalmu, mérges leveleket:</p> -<p class="i2">„Tisztelt Szerkesztő Ur!</p> -<p>Quosque tandem abutere Catilina patientia nostra?! Meddig fog -még visszaélni a közönség türelmével Steerforth ur, ez a mélakórban -szenvedő jockey, aki idült szeszmérgezés következtében oly sulyos -idegbajba esett, hogy immár csak a ló hátán tud álomba -szenderülni?! Még mindnyájunknak élénk emlékezetében van a -Kalakaua-Cimborasso botrány, meg az <i>Árvalány</i>-nyal üzött -sajnos visszaélés s ez az epileptikus alva-lovagló, a hazai -lótenyésztés ügyének végtelen kárára, tegnap ismét oly hallatlan -botrányt idézett elő, hogy csak nagynehezen sikerült illő -bünhödésétől: a meglyncheléstől ép bőrrel szabadulnia. Menekülését -egyes-egyedül annak köszönheti, hogy sokkal jobban tud futni, mint -a lovaglása alatt versenyző paripák, mert különben a méltán -felingerült sportsman-ek és sporting lady-k skalpját okvetetlenül -megszerezték volna a turf-botrányok örök emlékéül. Hogy ez nem -történt meg, annyival sajnálatosabb, mert ez a Steerforth névre -hallgató pálinka-rezervoár, akit Ausztráliából illetéktelen -sintérkedésért kergettek ki s aki most a közönség zsebére álmodja a -delirium tremens lázálmait: <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> fájdalom, <i>Bismarck</i> -jó hirét örökre ellovagolta, ámbátor eddig ez a nemes állat minden -nervozitástól ment, korrekt, hüséges futásaival a legteljesebb -közbizalmat érdemelte ki.</p> -<p>A szomoru eset következőképp történt. A 3000 koronával dotált -2600 méteres Viztorony-handicap-et Bismarcknak kellett volna -megnyernie. Ez holt bizonyosság volt, amit azonnal kimutatunk. -<i>Bismarck</i> tizenkét ellenfele közül csak <i>Yvette</i>, -<i>Higany-labdacs</i> és <i>Kente-fente Nánika</i> jöhettek -számitásba. De mig nevetséges volt arra még gondolni is, hogy -<i>Yvette</i>, akit a laikusok előtt multkori győzelme ajánlott, -mint <i>Bibornok</i>-ivadék, 2600 méteren győzelmes lehessen, -másrészt <i>Higany-labdacs</i>, akit Bismarck 9½ kilo, majd 10 kilo -tehertöbblettel canterben vert meg, <i>Higany-labdacs</i> -Bismarcknál most csak 3¼ kilogrammal vitt kevesebbet. Maradt volna -még <i>Kente-fente Nánika</i>. Igen ám, csakhogy, mint Szerajevo és -Lomnicz óta tudjuk, <i>Kente-fente Nánika</i> most nincs abban a -helyzetben, hogy bármit is adhasson Bismarcknak s a -Viztorony-handicap-ben 3 kilogrammot volt kénytelen czedálni neki. -<i>Anarkista</i> nem fut s <i>Vanda</i> még most sem heverte ki -azokat a strapácziákat, a melyeknek Krakóban volt alávetve. -<i>Nosza csak előre, kedvesem</i> a szezon első napja óta oly -tartós indiszpoziczióban szenved, hogy <i>Kisbiró</i>, ez a gebe, a -multkor egyszerüen megszaladt tőle. <i>Toréador</i>, izombénulása -óta, nem a régi többé s rég elmultak az agg <i>Czupász</i> -aranjuezi szép napjai is. Ezzel végeztünk volna, mert csak -agykérlobból frissiben felépült egyének vonhatták kombináczióikba -<i>Ne nyulj hozzám</i>-ot, <i>Diadal</i>-t, <i>Little Girl</i>-t és -<i>Kanonok</i>-ot, amelyek az eladó klasszisba tartoznak s amelyek, -<i>Gonfaloniere</i>-et véve mértékül, már előre meg voltak -verve.</p> -<p>És csakugyan, akik helyesen kombinálva, tudták, <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> hogy a -versenyt Bismarcknak kell megnyernie, örömmel látták, mily jó -helyen fekszik Bismarck a versenyben <i>Vanda</i> és <i>Kente-fente -Nánika</i> között. Az utóbbi előtt Yvette vezette a társaságot, -jókedvüen mutogatva patáit az egész mezőnek, mig Bismarck nyugodtan -várta a harangjelzést, hogy az egész vert csapatot a faképnél -hagyja. Mögötte a többiek egy csomóban; a hátvédet <i>Dalos</i> és -<i>Nosza csak előre kedvesem</i> képezték. A fordulónál Kanonok -javitott helyzetén s üzőbe vette Kente-fente Nánikát, mely semmi -ellentállást sem tudott kifejteni. Csakhamar eljátszotta kis -játékait <i>Yvette</i> is s egyszerre visszaesett, mig -<i>Higany-labdacs</i>. <i>Ne nyulj hozzám</i> és <i>Anarkista</i> -előre vetették magukat. Csöngetéskor készen volt <i>Vanda</i> is s -bár <i>Higany-labdacs</i> és <i>Kanonok</i> kétségbeesett -erőfeszitéseket tettek, hogy a dijat Bismarcktól elvegyék, minden -szakértő látta, hogy a győzelem Bismarcknak már a zsebében van. -Ekkor azonban Bismarck lovasán, Steerforth uron, erőt vett a -delirium tremens, letargiába sülyedt s elmerülve kóros álmába, -hagyta, hogy Bismarck kiejtse tenyeréből a tányéron hozott -győzelmet. A kedvező alkalmat megragadva, Plunkett <i>Ne nyulj -hozzám</i> szügyébe vágta sarkantyuját, <i>Kanonok</i> megnyult s -<i>Higany-labdacs</i>, mintha puskából lőtték volna ki, nekiesett, -hogy emezeket elfogja. Rövid derékfutás után <i>Ne nyulj hozzám</i> -egy félhosszal első, <i>Higany-labdacs</i> előtt, melynek -fejhosszal sikerült megvernie a teljesen kipumpolt -<i>Kanonok</i>-ot. Negyedik <i>Anarkista</i>, <i>Vanda</i> és -<i>Yvette</i> előtt, melyek után a győzelem elajándékozója -következett. <i>Diadal</i> és <i>Nosza csak előre kedvesem</i> -utolsók.</p> -<p>Ehhez a felháboritó esethez nem kell kommentár. Az előadottak -után csak azt vagyunk bátrak megkérdezni a lovaregylettől, mikor -szándékozik Steerforth jockey elmebeli állapotának megvizsgálására -az elmekórtan <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> egyetemi tanárait felkérni, s ha -netalán ez nem volna szándékában, nem tartaná-e czélszerünek, ha -<i>Bismarck</i> további lovaglására tulajdonosa mindjárt Gyömbér -Jánost, az amerikai hétalvót szerződtetné?!</p> -<p>Tisztelettel kérjük a Szerkesztő urat, jelen sorainkat az -igazság érdekében minél hamarabb közzé tenni.“</p> -<p class="center">*</p> -<p>A hasonló szövegü felszólamlások alatt többnyire ilyen egyszerü -nevek állanak: Rosenzweig Edömér, Kovács Levente, Aranyváry Mór, -Suba János. Néha ezzel a közelebbi meghatározással: „VII. gymn. -oszt. tan.“ De a fiatalság mégis inkább csak a gyönge praxis -mellett marad. Akik nem sajnálják a fáradságot, papirra tenni az -ily rémes Justiz-mordokat, egy, még csak ezután szerkesztendő -Turf-Pitaval számára, nagyobbára: komoly kereskedősegédek, idősebb -városi napidijasok s az életbiztositási ügy emeritált bajnokai.</p> -<p>Nem tünik-e fel a legelső pillanatra: micsoda kápráztató tudás -lakozik ezekben az egyszerü emberekben?! Micsoda szakértelem -nyilatkozik meg ezekben a sujtó kritikákban?! Valóban, ha a -tudomány rendszeres ismereteket jelent, micsoda kábitó tudomány az, -amelylyel ezek az ismeretlen nevü levelezők kiválnak embertársaik -közül! Ezek a turf-szakértők ismerik az összes „szereplő“ lovak -geneologiáját, históriáját, érdemkönyvét, tehetségeit és egészségi -állapotát. Könyv nélkül meg tudják mondani, hogy <i>Berzencze</i> -hányadik helyre futott utolsó versenyében, s az esztendőket -<i>Kincsem</i>, <i>Fenék</i> és <i>Buzgó</i> éveinek nevezik. -Pontosan, fél fontokra kiszámitják, hogy egyik ló mennyivel „ér -többet“ a másiknál; kitünően vannak informálva, melyik köhög és -melyiknek szokott vérezni az orra; s bizonyára akad köztük, aki -ekként számitja ki magában <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span> a fia születése napját: „Az nap -történt, mikor <i>Czimbora</i> megverte <i>Agamemnon</i>-t a Nyilt -handicapben, tehát: 1882. szeptember 5-én“.</p> -<p>Naivság volna azt képzelni, hogy az ily rengeteg tudás csak ugy -a levegőből ragad rá az emberre. Ezek az egyszerü emberek -szorgalmasan forgatják a Turflexikonokat, müveltségüket folyvást -gyarapitják szakszerü olvasmányokkal, fáradhatatlanul buvárkodnak -az antik sport-irodalomban, s egy nap ötvenszer is megnézik a -verseny-naptárukat. A budapesti nagyobb kávéházakban megvannak az -összes angol, berlini és bécsi sportujságok, a turftudósok -mindennap órákat töltenek ezeknek az átböngészésével. És ez csak a -kisebb fáradozásuk. De mennyit izzadnak, rohanvást a tribünről a -nyergelőbe, meg vissza, mily türelmesen nézik végig a ló-világ -élitejének összes toporzékolásait, hogyan lelkesülnek ama matadorok -futásán, amelyeket nemsokára gebéknek fognak nevezni, milyen -izgalmakat élnek át amiatt, hogy az egyik ló szőre fényes, a -másikon pedig, ah, a másikon, aggasztóan sok a fölösleges hus!</p> -<p>Ha volna a földön igazság, akkor ezeknek az egyszerü embereknek, -fáradozásaik és izgalmaik kárpótlásául, össze kellene nyerniök a -totalizatőrnél megforduló összes százasokat, vagy legalább is uri -módon kellene megélniök vagy müveltségükből és zseniális -kombináczióikból. De – ó iróniája a sorsnak! – összes tudományuk -nem elégséges megakadályozni, hogy „a leghitványabb gebék“ -minduntalan „keresztet ne huzzanak“ legelmésebb számitásaikon s -hiába minden tudomány, statisztika, logika, tapasztalat és -kombináczió: a lovak a legaljasabb perfidiával hol elül jönnek be, -mikor hátul kellene kullogniok, hol pedig „sehol sincsenek“, mikor -a legféktelenebb közbizalommal állnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> ki a -starthoz. És az egyszerü emberek egyszerüen elvesztik -összekuporgatott garasaikat.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Igenis, nyerniök kellene, ha volna igazság a földön. Az orvos, a -jogász, a nemzetgazda, a filologus, ha annyi ismeretet szerez -össze, mint ők, szépen értékesiti a maga tudását, csak épen az ő -tudásuknak nincs egyéb eredménye, mint egy légió értéktelen ticket, -amelyekből legfeljebb spanyolfalat lehet csinálni. Ha azt a -temérdek fáradságot, azt a kitartó érdeklődést, melyet kedves -foglalatosságukra pazarolnak, más, háládatosabb valamire -forditanák, tizszer annyit keresnének vele, mint amennyit igy, ha -nagyon szerencsések. De ezek az emberek, akik olyan zseniális -számitók, ezt a legvilágosabb dolgot nem tudják kiszámitani.</p> -<p>És, hasonlóan az alkimistákhoz, akik koruk egész tudásának -birtokában, soha sem szünő lázzal törték magukat, örökkön -reménykedve, hogy egy szép nap majd sikerülni fog aranyat -csinálniok, ezek a sötét hivatalszobákban vagy fodrász-atelier-k -magányában ábrándozó tudósok, egyre folytatják s kezdik ujra meg -ujra csalhatatlan számitásaikat, melyeket ujra meg ujra megsemmisit -egy kis semmiség. A számitásaik, ó, azok mindig kitünőek: s mindig -találnak egy-egy iszákos jockeyt is, akinek a bűne kimentse, hogy a -számitás csak számitás maradt. Ezek az egyszerü emberek mindent -kombináczióba vesznek a világon, csak azt az egy dolgot nem, hogy -aranyat egyszerüen – nem lehet csinálni.</p> -<p class="right">(1895.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<h2>LÓVERSENY-ALAKOK.</h2> -<h3><i>1. A tudós nő.</i></h3> -<p>Soha se volt szerencséje semmiben. Leány korában összes -társasága egy kellemetlen öreg nagynéni volt. Szépnek soha se -lehetett mondani, s mikor a bálokat járta, folyton petrezselymet -árult. Akkor még nem udvaroltak a gazdagságnak jobban, mint a -szépségnek. Minthogy volt egy kis pénze, férjhez ment nagy nehezen; -hanem a tönkrement báró, aki nőül vette, a nász-éjszakát már a -házon kivül virrasztotta át. A mézes hetei csak dépit amoureux-kből -állottak; s három hónapos házasság után a férje megbolondult, -anélkül, hogy őt anyává tette volna. Aztán megizlelte az ideális -szerelmet s egy zsugorinak lett a barátnője. Rajongott a -művészetekért, de be kellett látnia, hogy a hangja hamis, s hogy a -gordonkások csapodár természetüek. Lelkesedett a hasznos ügyekért, -ügybuzgó egyleti taggá lett, s beleszeretett a szegényekbe. S csak -annyit ért el vele, hogy <i>alakká</i> vált; a koldusai becsapták -és kinevették. A házasságok, a melyeket közvetitett, rosszul sültek -el; a macskái nem türhették és folyton karmolták. Utoljára is a -játékra adta magát. S vagy tizenöt esztendeje, ob Schön, ob Regen, -künn van a nagy tribünön, tanulmányozza a lovakat és a -sportkönyveket, hogy egy-egy szerencsés versenynapon megnyerjen -annyi pénzt, a mennyit a háza minden órában hoz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>Ha az istálló-tulajdonosok ugy értenének a lovakhoz, mint ahogy -ő ért, nem volnának többé versenyek. Bátran elintézhetnének mindent -előre, a papiroson. Mert ő tudja mindig s hihetetlen biztonsággal, -hogy a gyepen mi fog történni. Az emlékezése és a tájékozottsága -legendás. Tisztán emlékszik minden jelesebb lónak minden futására; -pontosan tudja minden konkurensnek a pedigreejét; számon tartja, -melyik ló mikor volt kint utoljára, s az utolsó alkalommal milyen -formában volt; tisztában van vele, hogy a sípolok közül melyikben -lehet bizni 1600, s melyikben csak 1200 méterre; ugy ismeri a -jockey-ket, hogy essait irhatna róluk; s figyelemmel kiséri az -összes bulletineket, melyekből kisüti, hogy melyik istállóban -mennyire haladt a training. Ráér; egyébre nincs gondja. Játszik s -legtöbbször megüti a nyerőt. Egész suite-je van, amely lesi, hogy -melyik számra rak; vannak, akik babonából rátekintenek, mikor a -lovak megindulnak. Alig van verseny, a mely után be nem kasszál egy -kis polgári nyereséget; soha se többet, mint a mennyit a szobalánya -lassan elcsen tőle. Mikor nagy meglepetés van, neki mindig vannak -nyerő ticketjei. Mindenki ismeri s mindenki irigyli. Szegény -asszony!</p> -<h3><i>2. A szerencsés tipelő.</i></h3> -<p>Látják önök azt a rosszul táplált, lehetetlenül öltözött ifju -embert, aki augusztusban czilinderben és saccoban, októberben pedig -szalmakalapban és fehér nadrágban, egy székre állva lesi, előbb -aggodalmas, majd szorongó s végre megnyult arczczal az izgató, a -szép finish-eket? Ez a fiatal ember a legszerencsésebb tipelő, a ki -nálunk találkozik. Természetesen ujságiró, a mi Robert Miltonunk. Ő -az, a ki holnap fogja irni lapjában, hogy „tipjeink egytől-egyig -beváltak. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> A ki az általunk ajánlott lovakra tett, -szép osztalékot vihetett haza.“ Az a ló, mely most diadalmasan -dugja előre az orrát, ott, a birói páholy előtt, ugyanaz, a melyet -ő melegen ajánlott a ma reggeli lapban összes olvasóinak, mint -„holt bizonyosságot“. Az ő jelöltje fogja megnyerni a következő -versenyt is, meg a többieket végig. Miért szorong tehát oly -rettentően a finish alatt, ha igy látogatja a szerencse? Miért -borul el az ábrázatja a győzelem pillanatában? Miért oly halovány, -mikor a nyerő számokat felhuzzák? S miért van, hogy minél több -tip-je vált be, annál komorabb?</p> -<p>Mert ő mindig más lóra rak. Arra, amelyikről igazán hiszi, hogy -megnyeri a versenyt. Ha az ember kifecsegi a tip-jét a nagy -publikumnak, hogy lehessen akkor osztalékot kapni?</p> -<h3><i>3. A monakói ember.</i></h3> -<p>Nem nyerni akar, csak a diurnumát óhajtja megkeresni. Óvatosan, -félénken, kicsibe játszik, mint Monte Carloban szokás, a hol -ügygyel-bajjal, fáradsággal, mindig megkereshet az ember naponkint -egy louis-t, hogy ha a játékszenvedély el nem ragadja.</p> -<p>A valószinüségre utazik. Előbb egészen kis tétet tesz, majd -nagyobbakat, s még többet, hogy ha már többször veszített. Mert ha -már többször veszített, mindig növekszik a valószinüség, hogy a -következőben meg fogja ütni. S hogy a valószinüségnek a nyomára -jőjjön, nem sajnálja a járás-kelést és a lótás-futást. Ott van a -paddoknál, mikor a lovakat sétáltatják; s mikor az ércztáblán a -lovak számait kiperczegtetik, már rohan a gyep felé, hogy -meggyőződjék róla, hogy ezt és azt a lovat melyik jockey lovagolja. -Majd a bookmaker-nél terem, tájékozódni, hogy az outsidereknek -minők a chance-ai, s hogy a favorit győzelme esetén milyen -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> nyereségre van kilátás. Futó tekintetet -vet a galoppozásra, s a nagy totalizatőrhöz siet, hogy lássa, hogy -az ötven forintos tétek közül hányat tettek az ő jelöltjére. Aztán -átszalad a harminczkrajczáros helyre, mert ott a favoritra többet -lehet kapni. A nap rátüz a gyepre; emberünk izzad, mint egy -teljesen „kilovagolt“ paripa; s futva, nyögve, sóhajtozva, -verejtékezve keresi a kenyerét.</p> -<p>A versenynap végén öt forint pluszban van. Ekkora munkával és -fáradsággal megkereshetett volna otthon tiz forintot.</p> -<h3><i>4. A kis angol leány.</i></h3> -<p>Délelőtt órákat adott Kohn Bernát Árpádnál. Délután meg kell -látogatnia a beteg nagynénjét s kimegy a lóversenytérre.</p> -<p>Egyedül ödöng a sokaság között; senkit se ismer, és senki se -ismeri. Nem vált egy szót se egy teremtett lélekkel se; -magánosabban van, mintha sziklaparton ülne. Ez az igazi magány – -mondotta Lord Byron – járni elhagyatva emberár között.</p> -<p>Egyik kezében a programmját és az irónját, másik kezében egy -idomtalan napernyőt tartva, mint a kinek soha semmi dolga, -mélységes unalommal kóborol előre-hátra. Néha udvariatlan monakoiak -oldalba is lökik.</p> -<p>De koronkint eltünik a nagy tribün tájékáról. Lesétál a mázsáló -felé, s meghúzódik valamelyik fánál. Egyszerre fölrezzen. Egy -jockey áll előtte, dressben, a ki halkan néhány szót vált vele. -Aztán elválnak: a lány visszafordul s elsétál a totalizatőrhöz.</p> -<p>Mindig veszit. Egyre veszit. De a tipet ő mondotta: és oh, a mig -a tipekről beszélt, mily édesen mosolygott <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> rá! A -kis angol lány, aki elvesziti a heti keresményét, tele van -boldogsággal.</p> -<h3><i>5. Ők ketten.</i></h3> -<p>Mert soha sincsenek többen. A hány saison, annyi szerelmes pár. -Minden meetingen látni egy szerelmet, többet soha. A szerelmes -ember a kiveszőben levő állatfajok egyike; ritkább, mint a bölény s -ritkább, mint a spleen-es kenguru.</p> -<p>A kisebbik <i>ő</i> okvetetlenül ragyogó teremtés. Koronkint -hites neje egy Monsieur Zéró-nak, máskor csak kedvese valamelyik -leviharzott nagyságnak. A leviharzott nagyság, a maga idejében, a -földközi tenger környékének első Don Juanja volt. Bejárta ötször a -világot, s körül vadászta a földtekét. Lőtt oroszlánt, tigrist, -vaddisznót és zebrát; lőtt szelidszemü őzet, s lőtt házi nyulat; -lőtt mindent, ami lőhető. De immár elrobogott fölötte az idő. S ő -tiszteli a multat, de ugy van vele, mint Lessing. A multból -kevesebb több volna.</p> -<p>A nagyobbik <i>ő</i> az a bizonyos huszonnyolcz éves, szépen -sütött bajszu, korrektül öltözött, beszédes szemü, komoly fiatal -úr, a kit tizévről-tizévre mindig más és más játszik a franczia -darabokban. Okvetetlenül Györgynek hivják. Nem, nem ő kötötte meg a -frankfurti békét; de huszonnyolc éves, <i>bien mis</i>, s -meglátszik rajta, hogy korán kel.</p> -<p>Többnyire mintha nem is látnák egymást. A nagyobbik <i>ő</i> -neki támaszkodik a korlátnak, s a közönséget nézi. Az ember azt -hinné, csupán a szinésznők érdeklik. De néha eltéved a pillantása, -s ilyenkor tekintete ugy villan össze egy forró szemsugárral, -ahogyan két arany-penge csap össze.</p> -<p>A kisebbik <i>őt</i>, a pompás teremtést, mintha csak a hamis -startok érdekelnék. A sok szines dress nyugtalanul <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> -csillog-villog a messzeségben; nem csuda, ha néha elszórakozik a -figyelő szeme…</p> -<p>A nagy rumli alatt, mikor a lecsillapult Bayard valamelyik -bookmaker-rel alkuszik, a kisebbik <i>ő</i> neki bátorodik. Egy -pillanatra fölkeresi a szép czilinderü gavallért, s megszólitja, -francziául vagy angolul:</p> -<p>– Proponent az, a melyik mindig elszalad?</p> -<p>Aztán halkabban:</p> -<p>– Végtelenül szeretlek. Te édes, édes!</p> -<p>Mindegy, ha meghallják, ha megértik is. Azok, akik itt -körülöttük állnak, nem az ő világukból valók. A dryadok ölelkeznek, -s nem törődnek vele, ha egy zerge bambán tekint rájok.</p> -<p>Aztán szétmennek. S mintha a nyugtalankodó „mezőny“ végképp -lebilincselné figyelmöket.</p> -<p>Az örök Györgynek világ végeztéig ez a legkomolyabb szerelme. Ez -az a neki való élő lény, a kire érzékei a legtovább fognak -emlékezni. Ő bizonyára nagyon bosszankodnék, ha a világban -publique-ké válnék a viszonyuk: ez ártana karriérjének, s -komolysága hirének. De mindig bosszantani fogja kissé, hogy az a -latifundiumos hölgy, akit majdan feleségül fog venni, koránt sincs -ilyen szépen kibélelve.</p> -<p>Hogy mire gondol a kisebbik <i>ő</i>, mialatt a starter hiába -iparkodik a lovakat elinditani? Ki tudja azt? Talán azt -gondolja:</p> -<p>– Ez az az ember, akivel el lehetne élni egy halászbárkában, -rongyosan.</p> -<p>Talán azt:</p> -<p>– Ha azok közül való volnék, akiket elvesznek: ez öt sor gyémánt -collier-t tenne a nyakamra.</p> -<p>Holnap még szeretni fogják egymást: ősszel már alighanem -szétválasztja őket az élet-ár, a dolgok rendje. De két év mulva, -mikor véletlenül ujra látják <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> egymást, Baden-Badenben, -vagy Trouville-ban, örömmel fognak visszaemlékezni rövid -regényükre.</p> -<p>Most: egyszerüen nem tudnak a jövő és a következő évről, nem -tudnak a holnapról, egyes-egyedül erről a pillanatról. Tekintetük, -mely unatkoza járja be a viztorony tájékát, koronkint, alattomban, -egymásra tapad, s mikor felhangzik a „start“-ot jelentő harangszó, -letesznek minden óvatosságról. Mindenki a távolba tekint, csak ők -néznek egymás szemébe. „Dandár, Dandár!“ – rivalg a tömeg, de mit -nekik Dandár, s a többi mind! Dandár canterben győz, de ők még -semmit se tudnak a fehér dressz könnyü győzelméről. Elvesztettek -Trivial-on száz vagy kétszáz forintot, de mit nekik száz vagy -kétszáz forint! Mikor övék a mennyek országa!</p> -<h3><i>6. Még egy szerelmes.</i></h3> -<p>A hetedik versenyszám alatt mindig félannyian vannak, mint mikor -a harmadik futás kezdődik. Ez természetes. Sokan későn jönnek, -sokan korábban megunják a dicsőséget. De van, akit soha se látsz, -csak a második és a harmadik szám között.</p> -<p>Ilyenkor azonban okvetetlenül találkoznod kell vele. Mert le s -fel sétál a birói páholy előtt, s mindig valami feltünő -alakkal.</p> -<p>Ez nem azért jött, hogy játszszék, nem azért jött, hogy lásson, -hanem azért, hogy lássák.</p> -<p>Szüksége van erre, mert ez az ur <i>alibit</i> keres. Tüntet a -jelenlétével, hogy N. N. ur mindenfelől azt hallja holnap:</p> -<p>– X. Y. kinn volt tegnap a versenyen.</p> -<p>Néha N. N. ur, aki nem mulasztja el se az első, se a hetedik -számot, maga is konstatálja:</p> -<p>– Lám, lám, X. Y. itt van. <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Pedig hát X. Y. alig várja, hogy odább állhasson, s egy negyed -óra mulva már N. N.-né asszonynál lesz.</p> -<p>Ebből az következnék, hogy X. Y. ur a játékban -szerencsétlen.</p> -<p>Dehogy! Mivel csak komédiából játszik, mindig eltalálja a -harmadik versenyszám nyertesét, s mikor eltünik, magával viszi azt -a pénzt, amelyet N. N. ur fog elveszteni.</p> -<h3><i>7. A szegény ördög.</i></h3> -<p>Mind a kilencz versenynap alatt ugyanaz az esőköpönyeg van -rajta, s mind a kilencz versenynap alatt ugyanaz a balvégzet -üldözi.</p> -<p>Órákig másolt, mig megkereste azt az öt forintot, melyet a -falánk Bál isten oltárára tesz. Vért izzadt, mig kiokoskodta a -„papirformát“, amelyet a következő futam halomra fog dönteni. S ő -az első, a ki a totalizatőr felé rohan, nehogy „lecsengessék“. -Pedig az a ló, amelyikre ő tesz, megátkozott minden lovak között. A -hová ő rakja a pénzét, ott nem nő fü többet.</p> -<p>Ha a verseny „halott-bizonyosság“: a ló állva marad. Ha -„outsider“-re tesz: a favorit sétálva veri meg összes -versenytársait. Ha a jockeyra játszik, ez lefordul a lóról. Ha a -Rothschild lovát rakta meg, Rothschildot is üldözni kezdi a -balszerencse.</p> -<p>Néha kihozza magával azt a beteges, ólomszinü arczu, szegény -asszonyt is, a kinek oly sokat kell nélkülöznie e balszerencse -miatt. Azt is ki kell fizetnie valamivel, a mint hogy az ördögnek -is kell koronkint egy-egy gyertyát gyujtani.</p> -<p>Ilyenkor, reményeikben megcsalódva, egy sáros, sárga -komfortáblin döczögnek haza. A komfortáblis ló busan lógatja a -fejét, s azt gondolja magában: <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>– Ó mennyire nem szeretnék ez a szegény asszony lenni!</p> -<h3><i>8. A fő-turf-róka.</i></h3> -<p>A fő-turf-róka negyvenegy éves koráig hentes vagy szappanos -volt, s inkább érdeklődött a sertések, mint a lovak iránt.</p> -<p>Negyvenegy éves korában végre isteni ihlet szállotta meg. Miként -Sámuelt, meglátogatta az Ur lelke; s egyszerre fölismerte magában a -felsőbb hivatást.</p> -<p>Azóta tud mindent, a mi tudománynak nevezhető. Ismeri az idősebb -lovak multját s a kétévesek leszármazását, tudja, melyik mikor -futott „helyezetlenül“, tudja a titkos istálló-tipeket, s hogy az -egyik jockey hány fonttal „jobb“, mint a másik meg a többiek.</p> -<p>Ez a sok tudomány nem maradt gyümölcstelen. Része volt a jelen -idők legnagyobb „placz“-osztalékaiban, s ha nagy meglepetés -történik rendesen őt találjuk a kifizető pénztár előtt. Mindig -nyer; a legrosszabb saison-ban is zsebre tesz négy-ötszáz -forintot.</p> -<p>De minden fénynek van egy kis árnyéka. Azóta az üzlete -kevesebbet hoz évenkint kétezer forinttal.</p> -<h3><i>9. A tömeg.</i></h3> -<p>Se szalón, se utcza, se korcsma, se kávéház, se nyilvános, se -zárt helyiség nem ad biztosságot a lovak ellen. Okos emberek, a kik -normális időkben cseremiz nyelvészettel foglalkoznak, pikkoló -feketéket osztogatnak, regényeket irnak avagy a hazaszeretetet -ápolják a romlásnak indult, hajdan erős ifjuságban, májusban, -augusztusban és októberben lovakkal ébrednek és lovakkal -szunnyadnak. Ló a gyönyörüségük, akár akad idejök a versenyeken -szemtől-szembe nézni <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> a versenyfutó paripákat, akár csak az -ujságból vagy szóbeszédben gazdag emberektől értesültek a nap -lóeseményéről.</p> -<p>Totalizálnak az emberek künn a gyepen és benn az aszfalton. -Mágnás és boltoslegény, gazdag és szegény, asszony és gyerek, -milliomos és napidijas totalizatőrön játszik. Buza és -kukoricza-ring nincsen, hanem van helyette helyrejátszó -konzorczium. Az „adok-veszek“ meghalt a börzén és megszületett a -turfon.</p> -<p>Ott van az igazi, a telivér sportsman, a ki nyitott fiákeren -ront ki a versenytérre, a ki a jobblábát húzza maga után és a -balvállát tolja maga elé, a ki az <i>a</i>-t <i>á</i>-nak és az -<i>r</i>-et <i>rrr</i>-nek mondja. Vele együtt sietnek a -totalizatőrhöz miniszteri tanácsosok, a kik délelőtt szamárnak -jelentik ki a napidijas másolót s délután tőle kérnek csalhatatlan -tip-eket. Olyanok, a kik rendszerint a fogukhoz verik a garast s -csak azután adják ki, a turfon azonban szórják a bankót, mintha -gombamódra teremne. Asszonyok, a kik feltünő ruházatban járnak, de -itt sokkal kevésbbé hangosan beszélgetnek, mint máskor szoktak és -mamák, a kik magukkal viszik a tolószekeret s a kistribün háta -mögött – de csak walkoverek idején – a legdrágább és legédesebb -itallal táplálják csemetéiket. Játszanak olyanok, a kik soha se -láttak versenylovat, a kik csak a dressz szine, a jockey ábrázata, -avagy a numerus szerint rakják fel a pénzöket, meg olyanok, a kik -főkönyvet, strazzát, pénztárkönyvet vezetnek a lovak futásairól, a -kik kettős könyvvitel alapján dolgoznak és könyv nélkül tudják -minden ló korát, családi állapotját, valamint kilogrammok szerint -kimért erejét.</p> -<p>Mindezek az urak és hölgyek, mikor megváltották drága pénzen -élvezeti jegyöket, a melyet ticketnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> nevez a -sportvilág, összesereglenek a tribünökön s gyönyörködnek a lovak -őrült száguldásában. És milyen ezerfajta módon tudják nézni a -versenyt! Csendesen a legkevesebbje nézi. Öreg játékos már, a ki -nem orditja izgatottan a lova nevét, mikor egy csomóban, szédületes -sebességgel, vad hajszával közelednek a versenyző paripák. De a -lónevek kiabálása a legkisebb élvezet, a melyet a játékos drága -pénzéért megkövetelhet. A legtöbb szakszerü előadásokat tart a -tribünön, oktatja szomszédját, magyarázgatja az esélyeket, s ha -véletlenül egymaga szorult idegenek közé, ugy tesz, mint a szinpadi -intrikus: monologizál.</p> -<p>Többnyire ilyenformán:</p> -<p>– Az a fekete dresszes, kék sapkával, az az enyém! Hogy -ficzánkol, hogy ugrál a nemes állat! Hja, a tüzes vér! Ámbár talán -jobb volna, ha nem ficzánkolna olyan nagyon, hanem nyugodtan állna -a helyén, mint az a másik. Az olyan, mintha le volna czövekelve. -Start! Bravó! Nagyon simán, szépen ment; az én lovam kitünő helyet -kapott, belül van. Ni, hogy repül! Mint a szélvész, mint a villám. -Hogy elmarad a többi mellőle! Most már vagy tiz hosszal vezet. -Ámbár mégis jobb volna, ha ez a ló nem vezetne olyan nagyon. Hiszen -már teljesen kipumpolódott! Mindig mondtam, hogy ezt a jockeyt nem -szeretem. Rossz a taktikája. Mindjárt nekiereszti a lovát, őrületes -pacet csinál, s akkor az a ló nyer, a melyik győzi tüdővel. Az a -szélesvállu jockey már egészen máskép csinálja. Az várakozásra -dolgozik. Mindig hátul marad, mint Ausztria-Magyarország külügyi -politikája. Kiméli a ló erejét a finischre. Most is megcselekszi. -Már felnyomul. Most már harmadik, már második. Az enyém ostoroz. -Meg van verve! Hogy visszaesett egyszerre! Nem megmondtam, hogy az -én lovam utolsó lesz?! <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p>S igaza van. A legtöbb játékosnak a lova utolsó. A jóisten -tudja, hogy ki nyer. Talán senki, csak a totalizatőr, a mely minden -körülmények közt megkapja a maga perczentjeit.</p> -<p>De azért játszott mindenki. S hadd játszszanak, mert talán a -lovaknak nem is volna kedvök a versenyen szaladgálni, ha nem -tudnák, hogy sok ezer ember pénzt rakott a lábukra.</p> -<p class="right">(1891 és 1897.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span></p> -<h2>NEMZETÜNK BARÁTJA.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Ráspoly Károly, a Minerva-Társaság második alelnöke, leült -iróasztalához és ezt a levelet irta egyik vidéki barátjának:</p> -<p>Kedves barátom, rendkivül sajnálom, de nem szavazhatok rád. És -kérlek, az idén ne is jelöltesd magad; okvetetlenül megbuknál. Hogy -ne kételkedjél szándékaim tisztaságában és barátságomban, -megmagyarázom: miért lehetetlen a dolog.</p> -<p>A Minerva-Társaságnak négyféle tagjai vannak:</p> -<p>1. Irók. Ezeket azok közül választjuk, a kik megválasztatásukig -a leghevesebben szidják a Minerva-Társaságot. Az ember, ha bekerül, -nem szidja többé a Társaságot, hanem nyugodt felsőbbséggel -kritizálja a künrekedteket és azokat is, a kik benn vannak, ha -véletlenül nincsenek jelen. De a meddig az ember be nem került, -addig ne lustálkodjék. A ki be akar jutni: legyen résen, mert -vétkes mulasztást követ el, ha a Társaságot legalább -egyszer-kétszer, de akkor aztán jól, alaposan oldalba nem döfi. Mi, -a kik benn vagyunk, a legszebb éveinket azzal töltöttük el, hogy -vicczeket faragtunk a Társaságra. Elmésségünk legjavát pazaroltuk -rá. Némelyik asszonyt közönynyel kell meghóditani; másokra ellenben -az hat, ha az udvarló egy ideig ellenséges indulatot szinlel. Az -irodalmi társaságok ez utóbbi asszonyokra hasonlitanak. S én igazat -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> adok nekik. Az ellenségeskedés mindig -nagyobb figyelem, mint a langyos barátság. Szóval igy van rendén. A -ki kiabál, az létezik, mint Descartes helyesen mondta.</p> -<p>2. Grófok. Néha egy-egy grófnak eszébe jut, hogy valamint a -Ferencz József-kabát komolyságát kellemesen enyhiti a gomblyukba -tüzött piros szegfü, azonképpen az államférfiui tekintélyt, a -nélkül, hogy fenségétől megfosztaná, szerencsésen óvja a tulságos -komorságtól az a dekoráczió, a melyet az irás-művészet ád. Ha az -ember igen is sokat foglalkozott a sójövedékkel és egyéb prózai -dolgokkal: gyüjtse össze beszédeit egy vastag kötetbe, s e kötet, -melyet senki se fog elolvasni, a beszédeket szónoklatokká, a prózát -pedig szépprózává varázsolja. A grófi jelölteket természetesen -örömmel választjuk meg. Először, mert kellemesebb grófokkal -társalogni, mint tanárokkal és ujságirókkal, a kik egymás müveit -kölcsönösen nem olvassák és ebben tökéletesen igazuk van. -Másodszor, mert a grófok a legkedvesebb tagtársaink. Ők tudniillik -a megválasztatásuk után azonnal hátat forditanak a Társaságnak, nem -alkalmatlankodnak semmiben és soha se ereszkednek le közénk, csak -olyankor, ha ujabb grófi jelöltekre kell szavazni.</p> -<p>3. Halottak. Vannak ugyanis a Társaságnak telhetelen tagjai, a -kik nem érik be azzal, hogy süket füllel hallgatva a fiataloknak -„Helyet! Helyet!“ követelő kiáltását, kilenczven esztendőn át -zárják el a többiek utját, s kiszoritják a Társaságból a -tehetségesebb és agilisebb erőket, – hanem még holtuk után is -tagjai kivánnak maradni a Társaságnak. Ezt a czélt oly módon -akarják elérni, hogy megfestetik az arczképüket, rábizzák egy -rokonra, s a tag halála után a rokon az arczképet a Társaságnak -ajándékozza. Alapszabályaink <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> értelmében ilyenkor -szavazni kell; méltó-e az elhunyt arra a kitüntetésre, hogy az -arczképe ott lógjon annak a teremnek a falán, a melyben a Társaság -ülésezik, más szóval: érdemes-e rá, hogy megválasszuk a Társaság -tagjává másodszor is, akkor, a mikor már nem kiabál? Némelyik -halott persze megjárja. Akárhány, a ki évtizedeken át -garázdálkodott a Társaságban, a halála után kicseppen székéből, -mert akkor, a mikor már nem tud harapni, nem kapja meg a szavazatok -többségét. Én például a legnagyobb kéjjel szavazom le azokat a -halottakat, a kik életükben sokszor megboszantottak, vagy valaha -ellenem szavaztak. De a legtöbb halott még is bekerül, mert az -általános hangulat rendesen kedvező rájok nézve; végre is a -halottak még a grófoknál is kevesebb vizet zavarnak s csak a -legritkább esetben alkalmatlanok.</p> -<p>4. Külföldiek. Ezeket azok közül a nem magyar honosok közül -választjuk, a kik a magyar irodalom ismertetése körül érdemeket -szereztek. Hogy a külföldi jelölt bekerül, az mindig halott -bizonyosság, mert itt kevesebb az eszkimó, mint a fóka: sajnos, még -most is csak igen kevesen szereznek érdemeket a magyar irodalom -ismertetése körül.</p> -<p>Te nem vagy külföldi, nem vagy gróf és életben vagy. -Jelentékenyen emelné chance-aidat, ha nem volnál életben, de -egyelőre csak mint eleven iró kerülhetnél szóba; már pedig -elevennek nem vagy eléggé eleven. Szinte észrevehetetlen vagy: -tudtommal legalább soha, egyetlen egyszer se döfted oldalba a -társaságot.</p> -<p>Mit akarsz? Két helyünk van; az egyiket gróffal töltjük be, a -másikat pedig Viadornak kell adni, mert már a legrémesebb dolgokat -irja rólunk. Vagy nem tudnád, hogy kicsoda Viador? Az a fiatal, de -máris nagytekintélyü kritikus, a ki csak legközelebb is azt irta -rólam, hogy munkáimnak minden sorából kiri, <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> nem -kiri: kiröfög az erkölcstelen lélek. Beláthatod, hogy ezt az embert -nem lehet kinn hagyni.</p> -<p>Hanem tudod mit? Kárpótlásul megválasztjuk külföldi tagnak az -emberséges J. H. Sherry-Brandyt, a ki a novelláidat angolra -forditotta. Neki nem árt, neked pedig dicsőségedre válik, hogy a -forditódat megkoszoruzzuk.</p> -<p>Te, csakugyan létezik egy olyan ember, a kit J. H. -Sherry-Brandynek hivnak? Nagyon szükében vagyunk ugyan a külföldi -jelölteknek, de még se szeretném, ha olyan valakit választanánk be, -a kiről utólag kiderül, hogy soha se exisztált.</p> -<p>Én nem tudok róla egyebet, mint hogy a novelláidat angolra -forditotta; ezt is csak a leveledből tudom. Jól forditotta-e? -Rejtély. Azt hiszem, előtted is, mert te se tudsz angolul. Mindegy. -Szép tőle, hogy ismerteti nemzetünket.</p> -<p>Ha tudsz valamit róla, ird meg. Egyszer már megjártuk. -Megválasztottuk külföldi tagnak Tom Smith-et, a ki New-Yorkban egy -kötetet adott ki, mely magyar irók, köztük több tagtársunk -verseinek és elbeszéléseinek angol forditását tartalmazta. -Nemsokára kiderült, hogy Tom Smith New-York leghiresebb betörője. A -new-yorki rendőrség kérdezte meg tőlünk, igaz-e, hogy ez a csibész -tagja, a mi tisztes társaságunknak? És nem lehetett letagadni. -Kisült, hogy voltaképen Schmiednek hivták, Budapestről került ki -Amerikába, s előbb hirlapiró akart lenni odakünn, a zuglapoknak -irogatott is, de később egy merész kanyarodással áttért a betörői -pályára.</p> -<p>A fődolog pedig az, hogy: J. H. Sherry-Brandy egyáltalán -létezik-e? De egy iczi-piczi erkölcsi bizonyitvány se ártana.</p> -<p>Üdvözöl</p> -<p class="right"><i>Ráspoly</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Kevéssel azután, hogy a Minerva-Társaság J. H. Sherry-Brandyt -megválasztotta külföldi tagjává, két egyforma szövegü távirat -érkezett Budapestre. Az egyik a Minerva-Társaság ügyvezető -igazgatójának szólt, a másik Budapest főpolgármesterének; és igy -hangzott:</p> -<p>Baráti szivvel üdvözöljük a lovagias magyar nemzetet. -Háromszoros hurráh!</p> -<p class="right"><i>Pembroke, Douglas, Sherry-Brandy.</i></p> -<p>Budapest főpolgármestere talán még most is töri a fejét, hogy -kik lehetnek ezek a barátságos gentleman-ek? De a Minerva-Társaság -igazgatóját az utolsó név kellőképpen tájékoztatta, s azért -fölöslegesnek tartotta, hogy a gyöngédségnek erre a felbuzdulására -sürgöny- vagy levélbeli válaszszal reagáljon. A Társaság in optima -forma értesitette J. H. Sherry-Brandy urat a választásról; ezek -után mi közünk a derék idegenhez?</p> -<p>J. H. Sherry-Brandyt azonban nem csüggesztette el a magyar -indolenczia.</p> -<p>Egy délelőtt Ráspoly Károlynak, a ki éppen öltözködött, azt -jelentette a legénye, hogy a szalonban egy idegen ur várakozik. Az -idegen ur ábrázatra és öltözetre szakasztott mása volt az -arczképeiről világszerte ismeretes Jäger tanárnak. Mikor Ráspoly -kiment hozzá, fölemelkedett székéről s röviden igy szólt:</p> -<p>– Itt vagyok.</p> -<p>J. H. Sherry-Brandy volt.</p> -<p>Néhány szót tudott németül; nem sokat, de neki elég volt az a -néhány szó is. Valahogyan eldiskuráltak. Ráspoly éhes volt, s -minthogy az idő mult, de a vendég csak nem akart eltávozni, -meghivta ebédre. <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>J. H. Sherry-Brandy-nek nagyon izlett a magyar koszt s a mi -folyadék volt az asztalon, azt utolsó cseppig megitta.</p> -<p>– Ha úgy fordit, mint a hogy eszik és iszik, meg lehetünk -elégedve a választásunkkal, – gondolta Ráspoly.</p> -<p>Délután négy órakor az idegen még semmi jelét se mutatta, mintha -távozni készülne. Ráspoly czélzásokat tett rá, hogy valahol -várják.</p> -<p>– Vigyen el magával, – szólt J. H. Sherry-Brandy. – Szeretném -megismerni a budapesti társaséletet.</p> -<p>Elvitte társaságba. A magyar irodalom lelkes barátja -megismerkedett nyolcz-tiz emberrel, mindenkivel nyájasan -parolázott, aztán elhelyezkedett egy karosszékben, s ugy ült ott, -mintha soha se szándékoznék a helyéről kimozdulni. Figyelemmel -hallgatta a magyar társalgást, a melyből egy szót se értett s -látszott rajta, hogy kitünően mulat.</p> -<p>Ráspoly tüntetően kezdett bucsuzni.</p> -<p>– Igaz, hol vacsorál? – kérdezte Sherry-Brandy.</p> -<p>Ráspoly megmondta, hogy melyik vendéglőben.</p> -<p>– Ott leszek, – igérte irodalmunk barátja, s minthogy Ráspolynak -egy jelentőségteli kézszoritással sikerült megugrania, ott maradt a -társaságban, mely láthatóan igen megtetszett neki.</p> -<p>Este együtt vacsoráztak a vendéglőben, s Ráspoly természetesen -kifizette a vendég számláját.</p> -<p>Az idegennek imponált, a mit Budapesten látott. Mindentől, -mindenkitől el volt ragadtatva, s nem fogyott ki nemzetünk és -Budapest dicséretéből.</p> -<p>– Nyájas idegen, – gondolta Ráspoly – bár kissé unalmas. -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>Mikor másnap fölébredt, némi megütközéssel értesült róla, hogy a -tagtárs megint ott van a szalónban.</p> -<p>– Ej, be későn kelünk ma! – feddte tréfásan a vendég, mikor -Ráspoly végre megjelent. – Egy kicsit megvárakoztatott.</p> -<p>A társalgás folyamán a házigazda szükségesnek látta -megjegyezni:</p> -<p>– Ma nem ebédelek itthon.</p> -<p>– Önnel tartok, – szólt Sherry-Brandy. – Én is jobban szeretek -kocsmában étkezni.</p> -<p>Ráspoly rezignáltan czipelte magával, előbb a vendéglőbe, a hol -az idegen ismét kitett magáért, majd mindenüvé, a hová ment, egész -nap. Az idegent minden érdekelte, minden rendkivül tetszett neki, s -minden körben hamarosan barátkozott, a néhány német szó -segitségével.</p> -<p>Ráspoly kezdett boszankodni, de nemzetünk barátját, a ki -ugyszólván a Társaság vendége, csak nem rázhatja le a nyakáról! -Sokallta, a mit fizetgetnie kellett érte s már nagyon unta az -állapotot. De hamarjában nem talált menekvést.</p> -<p>A harmadik este Sherry-Brandy gyöngéd szemrehányással -illette:</p> -<p>– Mért nem akarja megismertetni velem a budapesti éjjeli életet? -Olyan sok szépet hallottam már erről!</p> -<p>Megismertette vele az éjjeli életet. Elvitte nagy irók közé, -azzal a titkos reménységgel, hogy legalább leitatják. Irodalmunk -pártfogója barátságosan mosolygott és leitta az egész -társaságot.</p> -<p>Egy hét mulva Ráspoly megutálta az egész világot. Érezte, hogy -meg kell szabadulnia nemzetünk barátjától, mert különben -öngyilkossá válik.</p> -<p>– Nekem most el kell utaznom Bécsbe, – szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -vendégéhez. – Három hétig maradok ott, három vagy négy hétig…</p> -<p>– És én? – kérdezte J. H. szemrehányó hangon. – Mi lesz -velem?</p> -<p>– Bemutatom önt az elnöknek. (Végre is a Társaság vendége!)</p> -<p>Csakugyan el kellett utaznia, mert Mr. Sherry-Brandy kikisérte a -vasuthoz. Másnap aztán visszatért, de nem ment haza, hanem szobát -bérelt egy budai vendéglőben. Napokig a mellék-utczákban bujkált, -de egy hét multán véletlenül találkozott a „Minerva“ elnö-</p> -<p>– Mit csinál nemzetünk barátja?</p> -<p>– Négy napig elláttam, de most már átadtam az első alelnöknek. -Végre is társaságunk vendége!</p> -<p>Az első alelnök azonban hamar fellázadt.</p> -<p>– Ez már még se járja! – pattogott.</p> -<p>Különben telegrafáltam Gyurinak, hogy hivja meg magához. Végre -is az ő munkáit forditotta le, nem a miénket.</p> -<p>A vidéki iró vállalta a forditóját 3 Mr. Sherry-Brandy leutazott -hozzá, hogy megismerje a magyar népet is. Egy félesztendeig nem -mozdult a vidéki iró vendégszerető portájáról, de mindennek van -határa.</p> -<p>– Kérlek, – könyörgött a vidéki ember egy irótársának – vidd el -a vendégemet és add tovább!</p> -<p>Ugy történt. Minthogy megszökni nem lehetett előle, kézről-kézre -adták.</p> -<p>Ilyenformán J. H. Sherry-Brandy nyolcz és fél évet töltött -Magyarországon, mint vendég. Időközben megtanult egy kicsit -magyarul; leforditott mindent, a mi leforditható; megevett vagy -tizezer kakast; s megivott annyi bort, a mennyi vizben kifejezve -körülbelül a sebes Kőrösnek felelne meg. Végre valami érthetetlen -raptus érte utól s visszautazott Angliába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Egy darabig hallgatott a krónika J. H. Sherry-Brandy-ről. De -nemrégiben ez az ujdonság járta be a magyar lapokat:</p> -<p>„Nemzetünk derék barátja, J. H. Sherry-Brandy pihenést nem -ismerve fáradozik, hogy a nyugaton szimpátiát keltsen a magyarok -iránt. Legutóbb Babingtonban tartott felolvasást a magyar -társaséletről. A kétezer lakost számláló virágzó város közönségének -szine-java megjelent a felolvasáson; jelen voltak: Pembroke, -Douglas, stb. A felolvasásnak óriási sikere volt. A jelenvoltak -egyhangulag elhatározták, hogy haladéktalanul üdvözlik a magyar -nemzetet, s fölkérték Babington polgármesterét, hogy a következő -egyhangulag elfogadott határozatot juttassa a magyar nemzet -tudomására: – Mi, Nagy-Britannia és Irország egyesült királyság -szabad polgárai, legmelegebb üdvözletünket küldjük a magyar -nemzetnek a kultura terén tett örvendetes előrehaladásáért. -Pembroke, Douglas, Sherry-Brandy.“</p> -<p>Ez az ujdonság reményt nyujt rá, hogy legközelebb viszontlátjuk -nemzetünk barátját, a derék Sherry-Brandy-t.</p> -<p>Csekély fantáziával is elképzelhető, milyen lelkesen magyarázza -a babingtoni nagyvendéglőben Pembroke és Douglas barátjainak:</p> -<p>– Magyarországnak nincsen párja! Svájczban is olcsón él az -ember, de Magyarországon a pénz teljesen fölösleges. Nem nagyon -praktikus nép, de csupa nemes büszkeség. Szólj a magyarnak egy -szót: azonnal odaadja az ingét. És boldog, hogy odaadhatja.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<h2>SZÉLMALOMHARCZOK.</h2> -<p>Egy lipótvárosi fiatal ember hirtelen meghal.</p> -<p>A közelebb állók elkezdenek suttogni, s nemsokára mindenfelé -beszélik, hogy a fiatal ember maga végezte ki magát. Minthogy pedig -annak, a ki maga emelt kezet magára, nincsen joga csöndes és -tisztes temetésre: az ujságok neki esnek az érdekes anyagnak, -föltárják az eset részleteit, s megindul a zavaros, bőven ömlő árja -annak a moralizálásnak, melynek minden más moralizálással szemben -megvan az a hasonlithatatlan előnye, hogy potom áron, négy vagy öt -osztrák értékü krajczáron megszerezhető.</p> -<p>Előjönnek a politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes -tartalmu filozófusok, s tartanak ilyen prédikácziókat:</p> -<p>– Oh, léha társadalom! Oh, fonák becsület-fogalmak! Oh, -érthetetlen előitélet, szennyfoltja XIX. századunknak! Oh, -kártya-becsület! Ime, ez az ember a ti halottatok! Ez az ember -annak a barbár konvencziónak esett áldozatul, hogy a -kártya-adósságot huszonnégy óra alatt meg kell fizetni. Milyen -nonsens! Az, aki a szabóját nem fizeti ki, gavallér marad, az -pedig, aki a kártyatartozását nem tudja leróni, csak a halálban -találhat menedéket. Hol itt az igazság? Van abban ráczió, hogy a -szabókontóval dicsekedni is lehet, azt a tartozást ellenben, melyet -a biró mint turpis causán alapulót, nem itél meg, vagy ki kell -fizetni <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> huszonnégy óra alatt, vagy meg kell -válni ettől a szép élettől?! Megválni az élés ragyogó élvezetétől -ilyen ósdi előitélet miatt! Hát egyáltalában lehet arra ok, hogy az -ember önként megváljék az élés ragyogó élvezetétől?! Nem, senki se -válik meg ettől önként; ezek a látszólagos öngyilkosságok -valósággal közönséges gyilkolások, s a gyilkos: ez a léha -társadalom, ezek a fonák-becsület-fogalmak, ez az érthetetlen -előitélet! Népnevelés, jőjjön el a Te országod s világositsd fel az -embereket, hogy az élet ragyogó élvezetétől megválni ilyen hóbortok -miatt nem érdemes! Világositsd fel őket, hogy kártyázni igen nagy -ostobaság – mert ez a pénzforgalomnak legimproduktivebb módja – s -magyarázd meg nekik, hogy ha már az ember elkövetett egy igen nagy -ostobaságot, nem következés, hogy elkövesse a másikat is. Oh, léha -társadalom!…</p> -<p>Ezek a derék bonczok, akik ilyes prédikácziókat tartanak, -tévednek egyben-másban, s ami fontosabb, elfelejtkeznek néhány -apróságról.</p> -<p>Tévednek például abban, hogy lehet olyan gavallér is, aki a -szabójának nem fizet. Gavallér-ember mindent megfizet, a mivel -tartozik. Hogy azonban, az időre nézve, mely alatt az ilynemü -tartozásokat meg kell fizetni, az általános felfogás türelmesebb, -mint másnemü adósságokat illetőleg: annak alapos okai vannak. Az -első és legfontosabb az, hogy azok, akiknél az ilynemü követelések -lenni szoktak, rendszerint, mondhatni, az esetek tulnyomó számában, -nemcsak az áruval, hanem a hitellel magával is üzérkednek, s csak -azért nyujtják a hitelt, hogy az adós, aki többnyire könnyelmü -fiatal ember, esztelenül éljen vele, mert hisz ez az üzlet, ha -későn hajtja is a hasznot, de busás hasznot hajt. Az ilyen üzletek -kötésével természetszerüleg együtt jár az is, hogy a kötelezettség -teljesitése csak hosszabb idő multán <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> történik. De türelmesebb -a fizetés idejére nézve a közfelfogás az ilynemü adósságokkal -szemben azért is, mert a hitelező mindig megtalálhatja a birót, aki -egyszeriben megitéli s be is hajtatja a követelést. Amint hogy be -is hajtják a gavallérokon, a kamatokkal és perköltségekkel -egyetemben.</p> -<p>A kártya-„adósság“-ot a biró nem itéli meg. És mert itt annak a -másik embernek a bizakodása csak társának a személyére -támaszkodhatik: már ennélfogva is természetes, hogy azt a személyt, -az időre nézve, a közfelfogás erősebben kötelezi. És ez az első, -amire ama bizonyos társadalom-reformálók nem forditanak kellő -figyelmet.</p> -<p>De másodszor tökéletesen elfelejtik azt, hogy a kártya-„adósság“ -nem adósság. Több mint adósság: hiány, deficzit, csőd. Mert -kártyában nincsen hitel. Olyan bolond ember, a ki a készpénzét -koczkáztassa amaz igéret ellenében, hogy az illető majd megfizet, -ha majd pénze lesz (pláne olyan játékban, a hol neki is a bőrére -mehet a dolog), olyan bolond ember nem létezik. A természetes, -minden játékos által elfogadott konvenczió az (és ennek hallgatag -mindenki aláveti magát, mert különben nem játszanának vele, mihelyt -a pénze elfogyott), a konvenczió tehát az, hogy pénz nélkül valaki -csak abban az esetben játszhatik, ha az a pénz, a mit koczkáztat, -<i>nincsen nála, de megvan otthon</i>. Azt tehát, a kinek tényleg -<i>nincsen meg otthon</i>, s a ki ezért 24 óra multán nem tud helyt -állani, az nem: „adós marad“, hanem: <i>félrevezette a másikat</i>. -És ennek a tudata az, a mit ósdi és fonák felfogásu emberek, a -gunyosan gavalléroknak nevezett emberek, nem tudnak tulélni.</p> -<p>Megjegyzendő, hogy ezt a bizonyos 24 órát, sehol, semmiféle -körben, nem értelmezik betü szerint; és arra nem is igen volt eset, -hogy valaki kénytelen lett volna <span class="pagenum"><a name= -"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> magát megölni azért, mert -csak 36 vagy 48 óra multán lett volna képes fizetni. Mert az -illetőnek meg lehet otthon a kellő fedezete (például földbirtokban) -s bizony van rá eset, hogy a vagyonát 24 óra alatt nem tudja pénzzé -tenni. A modus vivendi ezért a kerek világon mindenütt az, hogy a -vesztes bizonyos rövid határidő alatt még mindig rendezheti a -dolgát. Persze a határidő nem huzódhatik sokáig, mert jogos, hogy a -másik ugy számithasson erre a pénzre, mintha a kártya-asztalon -előtte lett volna. Jogos, mert különben egyenlőtlen chance-okkal -játszottak, s ő többet koczkáztatott, mint emez. A miről szintén -megfelejtkeznek ennek a kárhozatos előitéleteknek az ostorozói.</p> -<p>De van még egy dolog, a mire teljességgel nem gondolnak. És ez -az, hogy az ilyen kártya-tragédiák egy jelentékeny részét nem érnők -meg, ha nem avatkoznék a dologba egy olyan felfogás, a mely -teljesen ellenkezik ama bizonyos „előitélet“-tel. Ezt a felfogást -megvilágitja egy példa.</p> -<p>Az apa self-made-man volt. A szegénységből küzdötte fel magát, s -kitartó szorgalommal, sok üzleti szellemmel, meg némi szerencsével -nagy vagyont szerzett. Derék ember volt, a ki szerette a fiát, s a -kinek nem volt más óhajtása, mint hogy a fia épp ugy vezesse a -házat (a melyre büszke volt), mint ahogy ő vezette. Elvégezte róla, -hogy: majd kereskedni fog. Nagy gonddal neveltette a fiut; tehette, -volt hozzá módja. Elküldte idegen országokba, lásson világot, -gyarapitsa üzleti ismereteit. Mikor azonban a fiu hazatért, az apa -meglepetve és csalódottan tapasztalta, hogy a fiu nem kereskedik. A -neveltetés, a melyben részesült, a másféle környezet, a melyben egy -idő óta élt, a könyvek, az idegen ideáloknak hódoló társaság, -melybe hajlamai vonzották, <span class="pagenum"><a name="Page_133" -id="Page_133">-133-</a></span> olyanná tették a fiut, hogy az apa -nem ismert tulajdon vérére.</p> -<p>Különbözö ideáloknak éltek, különböző felfogásoknak hódoltak, -világról, osztályokról, emberekről a lehető legellentétesebben -gondolkoztak; egy nyelven beszéltek, de nem értették egymást. A -fiu, a ki megszerezte magának amaz osztályok élvezeteit, a melyek -nem kereskednek, magáévá tette ennek az osztálynak az -élet-felfogását is. Rendszeres munkája, mely kedvére lett volna, -mely hajlandóságaival megegyezett volna, nem akadt; neki adta magát -a mulatságnak. Játszott is. Nem többet, mint a dologtalanok közül -akárki, de sokkal több kalamitással, mint más. Az apa egy párszor -fizetett helyette; nem szivesen, de megtette. Történt, hogy a fiu -egyszer a rendesnél is nagyobb malheur-rel játszott; mikor az -asztaltól fölkelt, ezrekkel többet „hozott“, mint a mennyi -rendelkezésére állott. Nem volt választása: apjához kellett -fordulnia. Az öreg ur elrémült, mikor megtudta, hogy a fiu milyen -nagy summát kártyázott el egy pár óra alatt. Módjában volt ugyan -százszor akkora összeget is kifizetni, de remegve gondolt rá, mi -lesz ennek az életmódnak a vége. Vitájoknak önkéntelenül tanujává -lett a család egyik tagja, a kinek az a szerencsétlen gondolata -támadt, hogy a dolgot kevesebb áldozattal is „ki lehet -egyenliteni“. Az öreg urnak, a ki ugy gondolkozott, mint a lembergi -bőrkereskedő (a ki, ha ő orosz czár volna, még gazdagabb volna, -mint az orosz czár, mert ő egy kicsit kereskedne is), az öreg urnak -tehát megtetszett az eszme. A fiu azonban, a ki nem kereskedett, -fölháborodott erre a gondolatra, s kijelentette, hogy ha a család -egyezkedni próbál, ő megöli magát. Amazok ugy okoskodtak, hogy: „a -ki mondja, nem teszi meg“ s fölkeresték ajánlatukkal a hitelezőt. -Mikor ezt a fiu megtudta, végrehajtotta a fenyegetését, csak azért, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> legalább a halálos ágyán -rákényszerithesse a családját az egész tartozás megfizetésére. Ugy -élt és ugy halt meg, mint azok szoktak, a kiknek világnézetét az -élvezeteikkel együtt magáévá tette. Ha a maga ura lett volna, ha az -a vagyon, a mely rá várakozott, rendelkezésére állott volna, -bizonyára ugy fizet, hogy a malheurjét senki se olvassa le az -arczáról. És ha egész vagyonával kell fizetnie: bizonyára az se -birja rá, hogy az életet eldobja magától. Mert aki igy tud -meghalni, a mikor kell, az élni is tud, a mikor élni, nélkülözni és -türni kötelesség. Ha tévedett, abban tévedett, hogy a fatális -pillanatokban számitott azokra, a kikre nem lehetett számitania. De -e tévedésért meg is büntette magát. S ha meghalt, nem azért halt -meg, mert az az „előitélet“ rettenetes, hanem, mert azok, a kiktől -(az ő fogalmai szerint) jó vagy balsorsa függött, a kritikus -helyzetben nem gondolkoztak vele egyetértően. Nem az „előitélet“, -hanem az ezzel ellentétes felfogás fordult ellene.</p> -<p>S az ilyen esetek nem is a legnagyobb ritkaságok, Azok a családi -tragédiák, melyeket a családtagok különböző gondolkozásmódjai -idéznek elő, kezdenek mindennaposakká válni.</p> -<p>A kártyázás gyülöletes; de azokért a katasztrófákért, melyeket -egy családban a régi- és uj-világ eszméinek összeütközése idéz elő, -nem lehet a „fonák becsületfogalmakat“ okolni. Legalább ugyanennyi -joggal lehet okolni az ellenkező fogalmakat is.</p> -<p>De azért voltak, vannak és mindig lesznek Don Quijoték, a kik a -szélmalomra mutatva, igy kiáltanak fel: „Látod, Sancho Pansa, azt -az óriást? Ennek az óriásnak Előitélet a neve. Én ezt az óriást le -fogom teperni!“</p> -<p class="right">(1892.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<h2>SELYEM ÉS RONGY.</h2> -<p>Valaki, például egy Tolsztojhoz hasonlatos gondolkodó, aki odáig -megy a következetességben, hogy maga foltozza meg a czipőit, azt -mondhatná egy böjti prédikáczióban:</p> -<p>– Micsoda ostobaság annyit költekeznünk az öltözködésünkre s -micsoda hiuság annyit cziczomáznunk magunkat! Szükségeink között a -ruházkodás szüksége a legutolsók egyike; a természet, mely -étvágyat, kivánságokat s szervezetünkhöz mérten több, kevesebb -igényt mért ki nekünk, e tekintetben rótta ránk a legkevesebb -gondot. Egy jó bunda sokat ér, s a kényelmes ruha, a melyet meg sem -érzünk, nem utolsó dolog; de ha ruházatunk megvéd a hidegtől, a -mozgásban nem akadályoz, a legkevésbé sem bántja a tisztaság iránt -való természetes érzékünket, szóval, ha nem okoz semminémü -alkalmatlanságot: ez kielégithet édes mindnyájunkat, mert a többi -már csak gyerekes fényüzés. S mit látunk? Azt, hogy az egész világ -többet akar; hogy e tekintetben mindenki pazarol, módjához képest, -sőt erején felül. Inkább koplalunk, de cziczomázzuk magunkat, nők, -férfiak, gyermekek, fiatal és öreg, urféle és cseléd. Nagy -városokban, ezer, tizezer számra vannak, a kik egész életükön át -rosszul táplálkoznak, csakhogy módjukon felül ruházkodhassanak; a -fiatal ember vacsora nélkül fekszik le, a leány eladja magát, -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> csakhogy ugy öltözködhessék, mint a -czimborája. A hetaera fehérnemüre költi el a gyalázata bérét; -herczegasszonyok csődbe kerülnek, mert minduntalan uj ruha kell -nekik, szebb, mint a többieknek. Államférfiakat látsz: azt hinnéd, -hogy a státus sorsán törik a fejüket, pedig azon gondolkoznak, hogy -milyen formáju nyakkendőket rendeljenek az ingkereskedőtől. És -látsz egész családokat, örökös baj, örökös nyüglődés között, mert -sehogyse tudják kiteremteni azt, a mivel a szabónak tartoznak. Mily -ostobaság! A ki fiákerezik és pezsgőzik, legalább mulat a pénzéért; -ezeket, a verejtékükért, mindössze az a tudat kárpótolja, hogy: -valóban, ruházatukat nem éri kifogás; sovány öröm, méltó ahhoz a -kicsinyes hiusághoz, melynek osztályrésze. Mert van-e kicsinyesebb -valami ennél a hiuságnál? Mintha a drága szövetü ruha, mintha a -bármily remekül szabott öltözék csak egy jottával is szebbé, -kellemesebbé tenne valakit! Egy tizenhat éves szép leány olcsó -kartonruhácskájában is magára von minden szemet, s a kikent-kifent -vén asszonyt nem teszi fiatalossá a hatszáz forintos öltözék sem. Ő -arra számit, hogy azt gondolják róla:. „Micsoda remek ruha van azon -az asszonyon! Ki lehet az az elegáns asszony?“ S te azt gondolod: -„Hát nem kár az a ruha erre a vén dunnaludra?!… Látszik, hogy nem -maga keresi a pénzt; ha magának kellene keresnie, nem pocsékolná -igy!“ Az a ruha a kilenczven kilónyi hustömegen bántja a harmonia -iránt való érzékedet; az a benyomásod, hogy itt valami sértés esett -a jogrenden, ő azonban boldog, azt hiszi, hogy szebb, mint reggel -kilenczkor volt. Micsoda ostobaság!</p> -<p>És micsoda bün! Azzal a pénzzel, a melyet a czivilizált világ -ezekre a czifra rongyokra pazarol, fel lehetne száritani milliók és -milliók könnyét, meg lehetne <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> gyógyitani százezer és -százezer sinylődőt, ki lehetne irtani a földről az éhhalált; -kenyeret, enyhületet, pihenést lehetne adni a szűkölködők és -verejtékezők roppant sokaságának. Mert a föld nagy, nem követel -szakadatlan munkát és mégis terem eleget; az élelemből, a jó -levegőből és pihenésből jutna minden eleven lénynek. Hogy mégis -annyi az éhező, hogy olyan nehezen lehet megküzdeni a pestisekkel, -hogy oly sokan görnyednek emberietlen munkában, az egyedül onnan -van, hogy nekünk, a minoritásban lévő erősebbeknek, túlontul nagyok -az igényeink, és e nagy igényeknek megfelelő kényelmeket csak az ő -nyomoruságaik árán szerezhetjük meg. Kik oktalanul pazaroljátok -hitvány czifraságokra a feleslegest, gondoljátok meg, hogy a mi -nektek kell, (pedig hát meglehetnétek nélküle!), azt a -szegényektől, a rokkantaktól, a betegektől, az árva nyomorultaktól, -s olyanoktól veszitek el, a kik húsz-harmincz évvel rövidebb ideig -élnek, csak azért, hogy az erőseknek semmise hiányozzék.</p> -<p class="center">*</p> -<p>S mit szólna egy ilyen prédikátor a szinpadi -czifrálkodásról?</p> -<p>Olyanformán nyilatkoznék, hogy a magánzó páválkodás még -valamelyest érthető, – mert az asszonyi hiuság határtalan, s -általában az emberi ostobaság véges elmével meg nem mérhető, – de a -szinpadon szokásos fényüzésnek még csak magyarázata sincs. Mert -végre is az emberek közdolgaikban józanabbak szoktak lenni, mint -magánügyeikben.</p> -<p>És ime. Mennyi drága anyagot, mennyi emberi munkát temetnek el a -szinházak azokban a szinpadi czifraságokban, a melyeket -diszleteknek és kosztümöknek <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> szokás nevezni! Mennyi -érték hever azokban a porfészkekben, a melyeket a szinházak -magazinul használnak! Némelyik tárgy ötvenszer tett szolgálatot, -némelyik háromszor, s voltaképpen egyik sem szolgált komolyabb -czélt. Száz meg száz kéz dolgozott rajta, csak azért, hogy egy -párszor a szinházi lámpások előtt fényeskedjék. Nem ruházták a -szükölködőt, nem melegitették a fázó szegényt, nem takarták az -emberi meztelenséget és nyomoruságot. Ezek a selymek egy párszor -csillogtak; suhogásuk szatirákat suttogott a bölcselkedő fülébe, -punktum. Mennyi pénz rongyolódik el bennük, mennyi jobb sorsra -érdemes anyag válik bennük foszlánynyá!</p> -<p>Mintha bizony a szinpadi illúzió-keltéshez elkerülhetetlenül -szükséges volna ez az esztelen luxus! Boldogabb időben a Rosciusok -és Garrick-ek az efféle pazarlás és minden hókusz-pókusz nélkül is -nagy hatásokat tudtak elérni; épp ugy, talán még jobban megrázták a -lelkeket, mint a mai idők szinészei. S mintha bizony ennek a -pazarlásnak tökéletes illúzió volna az eredménye! Akármilyen pompát -produkál is a szinház, tudom jól, egy pillanatra sem felejtem el, -hogy a Macbeth fején lévő korona nincs aranyból. Nem mindegy-e -nekem, ha ugyan korona formája van, hogy papirból van-e, vagy -sárgarézből? S vajjon Cordélia nem hat-e meg, ha nincs drága -öltözetben? Mialatt apját élesztgeti, arra gondolok-e, hogy fehér -ruhájának a szövete nem kerülhet-e többe méterenkint hatvan -krajczárnál, s hogy egy királyleány ennél nagyobb luxussal élt a -régesrég multban is?</p> -<p>Persze, igy csak a bölcselkedők beszélnek, s a szinházigazgatók -nem bolondok, hogy a bölcselkedőkre hallgassanak. Nekik csak egy a -gondjuk: hogy érdekeljék a közönséget, s tudják, hogy ezek a -külsőségek <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> igenis nagy hatással vannak a tömegre. -Tudják, hogy X. Y. asszonynak egy remekbe készült toiletteje több -asszonyt vonz a szinházba, mint Shakespere minden drágakövei. -Tudják, hogy az egyre idegesebb, fáradtabb és fásultabb közönség -hova-tovább csak a szórakozást, tehát mindenekfelett a -látványosságot keresi a szinházban; tudják, hogy közülük az -kasszálja be a legtöbb eredményt, a ki a luxus dolgában a legtovább -viszi. Tudják végre, hogy a szinésznőt mindig könnyü ebbe a tánczba -belevinni, mert hisz nem igazi szinésznő az, a ki meg nem ragadja a -hatásnak minden eszközét. S azért ősidőktől fogva pártolták azt az -esztétikai irányt, mely megkivánja, hogy a szinésznő toilettek -dolgában minél nagyobb fényüzést fejtsen ki. Pártolják ezt az -irányt, csak költekezni nem szerettek rája.</p> -<p>Ez a lelki kettősség, mely a szinházigazgatóknál meglehetősen -örökletes, természetesen azzal a történeti eredménynyel jár, hogy -mai napság a szinpadon a nec plus ultra fényüzés karöltve jár ama -nyomorusággal, mely mintha még Thespis kordéjából maradt volna -örökül a szinészet szegényeire. Mig a fiatal, szép, ünnepelt és jól -dotált szinésznő, a ki a mai sikerért zálogba tenné a tulvilági -üdvösségét, olyan toiletteket vásárol hitelbe, hogy a kevésbbé -tehetős grófnők is irigykedve nézik: idősebb társnője, a már -másodrangba degradált szinésznő szegényes öltözetben szegyenkezik a -szinpadon, olyan öltözetben, mely mintha rína, panaszkodnék. A -grófkisasszony hatszáz forintos ruhát vesz magára; olyan szép, hogy -majd elrepül. A mamáján, az öreg grófnén pedig egy firhangból -készült ruha van; az ember sir, hogyha ránéz.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Nincs a világon szinház, a hol ezt az anomáliát meg ne találnók. -Az uralkodó princzipium mindenütt az, hogy a kosztümöt még csak -kinyögi a szinház, de a modern ruhát állitsa ki a szinésznő a -fizetéséből, s ha van neki ilyen: a ruhapénzéből. Az is, a kinek -tizezer forint a fizetése, az is, a kinek se égen, se földön -nincsen többje ezerkétszáz forintnál. S ha az utóbbi csak duennákat -adna! De nem, épp annyiszor személyesit grófnőt, herczegnőt, mint -amaz. Ám öltözködjék, a hogy tud, s a miből tud. S öltözködik -szegény, hogy nézni is fáj.</p> -<p>Egyszer találkozott szinházi ember is, a kinek szemet szurt ez -az ősi anomália. Titkon érző szinésznői szivek már régóta óhajtva -sejtették; végre eljött. Egy szinház-vezető, a kinek a jó izlése, -stilus- és harmóniaérzéke épp oly ismeretes volt, mint hajlandósága -a fényüzésre.</p> -<p>Az utóbbi gyakran ragadta nyilvánvaló tulságokba. Hogy a -történelmi darab egyik másodrangu szereplőjének háromszáz forintos -antik órát vásároltatott – mintha az egész nézőtér meg tudná -becsülni, hogy a nádor rokokó-órán nézi az időt, – ez bizonyára sok -volt a gondosságból. De ugyanaz a harmónia-érzék, mely egykor talán -fölösleges butorvásárlásokba vitte bele, rávezette arra is, hogy -megtegye az első kisérletet a legszükségesebb szinházi -reformra.</p> -<p>Észrevette, hogy a szinház, melynek vezetését átvette, sok -szinésznőjét érdemen felül dijazza. Leszállitotta ezeknek a -fizetését, de viszont felmentette őket egy nagy gondtól. Ugy -intézkedett, hogy ezentul nem kell nekik maguknak fizetniök a -szinpadi ruhájukat. Ruhapénzt állapitott meg számukra, s törvénnyé -tette, hogy szinpadi öltözékeiket ebből az átalányból a szinház -fizesse. Ha több ruhára van szükségük, mint a mennyinek az ára -<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> a ruhapénzükből kitelik, a többletet a -szinház fizeti; ha kevesebb, a mi a ruhapénzükből megmarad, az az -övék. Persze, a szabónak a szinház diktál, nem ők.</p> -<p>Ez még csak reformocska volt, de egyszersmind az első lépés a -felé a helyénvaló rendszer felé, hogy a szinpadi ruhákat, mind -valamennyit, maga a szinház fizesse, s fölmentse a szinészeket, de -kivált a szinésznőket attól a tehertől, hogy – akár hiuságból, akár -kényszerüségből – örökletesen eladósodjanak, a minél hatásosabb -megjelenés okából. A ki a szinházi viszonyokat ismeri, tudja, hogy -ez a reform a szinpadi grófkisasszonyokra nézve még kivánatosabb -volna, mint a mamáikra nézve. Mert eddig jóformán csak a szabóiknak -kerestek.</p> -<p>Nem pusztán szinházi ügy ez. Az a rendszer, mely megmenti a -szinésznőt az eladósodás szükségszerüségétől, exisztencziájának -szilárdabb alapot ad, tisztes megélhetését biztositja, anyagilag -is, erkölcsileg is emeli a szinészet egész státusát. És ez a státus -már egy egész kis osztálya a társadalomnak.</p> -<p>Azonkivül ez a rendszer talán mérsékelné valamelyest a szinpadon -divatos, már-már kómikus fényüzést. A szinház is respektálja azt, a -mi a tömegre hat, s a mi az egész világot vonzza, de a szinház még -sem olyan hiu, mint a szegény szinpadi grófkisasszony.</p> -<p>Hanem a reformocska nem nőhette ki magát reformmá. A -szinházvezetőt – és leghelyesebb intézkedéseit is – megbuktatták -azok, a kiknek az apró érdekeit kimélte; s a dolgot ma is elülről -lehet kezdeni. Nincs az a helyes ujitás, a melyet tizszer ne -kellene megpróbálni addig, a mig az egész világ átlátja, hogy -igenis, szükség volt rá.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<h2>SZENTIMENTÁLIS SÉTA.</h2> -<p>Szeretlek, én kedves városom, világ-szállója minden -baktériumoknak, Cosmopolis-sza ragadós nyavalyáknak, méltó -versenytársa hires Odesszának!</p> -<p>Mit bánom én, hogy tulajdonkép csak egy dologról volnál -nevezetes: arról, hogy ősi, örök találkozó helye vagy a világrontó -három-egy nagyhatalmasságnak, a Füstnek, a Pornak és a Szennynek! -Mit bánom én, hogy neved a pokol legfeketébb betüivel van nyomtatva -az összes statisztikai kimutatásokban, hogy baczillusaid a -legvirgonczabb, legszebb példányok minden baczillusok között, hogy -miazmáid mammuth-miazmák, valóságos Akhillesek és Agamemnonok a -miazmák rendjében! Mit bánom én, hogy szerelemmel ragaszkodni -hozzád egy az istenkisértéssel! Azért mégis szeretlek.</p> -<p>A manzanilla-fának árnyékában leskelődik legszivesebben a Halál. -Hanem, ugy mondják, a legédesebb álmokat is ott álmodja az -ember.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Szeretlek és nemcsak azért szeretlek, mert nagyon megszoktalak, -mert egy kissé az enyém is vagy, s mert panorámád felejthetetlen -előttem, mint felejthetetlen lehetett a danaoknak Trója. Nemcsak -azért szeretlek, mert ligeted satnya, hektikus fáival, fésületlen -utjaival és czéda, szüzességét vesztett levegőjével kedvesebb -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> nekem, mint Cintra vidéke, mert -stilustalan épületeid körvonalai előttem egy csodaszép mese -szerteszórt betüi, s mert az iparcsarnok, ez a monumentális -izléstelenség, ez a szegény gigerli az épitmények között, mint egy -tündéri dekoráczió fehér foltja jelenik meg ellustult elmémben. -Nem, nemcsak azért szeretlek, mert nagyon megszoktalak.</p> -<p>Szeretlek, mert olyan vagy, a milyen. Azt mondják, hogy szép -vagy. Nem tudom. Nekem csak fiatal vagy. De imádom a -fiatalságodat.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Nem állok udvarlóid közé; nem magasztalom természettől örökölt s -maradandó szépségeidet. Nekem az a szépséged tetszik, mely -veszendő, mely az ördögé: fiatalságod szépsége. Mert te vagy a -legfiatalabb nagyváros, te vagy a bálozó kisasszony a nagyvárosok -között.</p> -<p>Fiatalos rajtad minden. Fiatalok épületeid, melyeket az uj idők -ekletikus, zagyva, mindennel megalkudó izlése vagy izléstelensége -kreált. Fiatal, zsenge művészeted, mely tapogatózó és nagyhangu, -merész és gyámolatlan, hellén velleitásokkal teli és eredményeiben -amerikai. Fiatal a vagyonod, mely szeret az utczán hánykolódni, s -még olyan friss, mint az ujonnan vert aranypénz. Fiatal egész -életed, mely most van java fejlődésében, s jövőjében -kiszámithatatlan; fiatal a benned ágaskodó őrült mulató kedv, -fiatal a nagyzolásod és elbizakodottságod; fiatalok a büneid, -melyek csak az ifjuság lármás könnyelmüségei, s mentek a régi -világvárosok szennyétől; és fiatalok végre az erényeid is, melyeket -még nem ölt el a vén nagyvárosok rideg önzése. <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Fiatal vagy, és mert fiatal: a legérdekesebb minden nagyváros -között.</p> -<p>Szépséged változó. Vannak jó és rossz napjaid. De éppen azért -megunhatatlan vagy, mindig más és más, mindig uj és meglepetésekkel -teli. Az öreg nagyvárosok, a hol sok a tradiczió, a hol az -életrendet egyformaságokhoz kötik a szokások százai, nem érdekelnek -engemet ugy, mint te. Ezek az öreg nagyvárosok ma olyanok, mint -harmincz esztendővel ezelőtt; harmincz év mulva ismét csak olyanok -lesznek, a minők ma. Azoknál ennyi idő már semmit sem határoz. Te, -te a Rejtelmesség vagy.</p> -<p>Azok, a kik ma itt a te körutaidon, avenue-iden hetvenkednek, -ragyognak és tüntetnek, harmincz évvel ezelőtt még sehol sem -léteztek, vagy a mi ugyanannyit jelent, lenn voltak egy alakuló -világ forrongó mélyében. A kik itt harmincz évvel ezelőtt -uralkodtak, azok vagy elvesztek, vagy most kezdik ujra, alulról. -Vajjon a jelenleg diadalmaskodó elemek mivé lesznek harmincz év -mulva? Dinasztiákká erősödnek-e vagy visszasülyednek a -proletáriátus óczeánjába? Mely részben? Mért? Másokra bizom a -feleletet. Én megelégszem a kérdéssel. S tán épp azért érdekel ez -is, mert már a holnapod is rejtelem.</p> -<p>Szép, nagy kamasz leány, vajjon micsoda asszony lesz belőled?! -Fogalmam sincsen róla. De légy akármivé: most, a kritikus éveidben -mondhatatlanul tetszel nekem, mint maga Julia, a kiből nem tudom, -mi lett volna, ha véletlenül férjhez talál menni Montecchi -urhoz.</p> -<p>Im, fogadd hő vallomásomat. Szeretlek. Szeretem hejehuja -kedvedet, cabotine-hiuságodat, gyerekes kaczérságod, mely annyit -gondol a jöttment széptevők jóvéleményével, szeretem asszonyos -büneidet, kaczér ravaszkodásaid, <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> melyek nem menttek némi -szédelgéstől, szeretem még szemfényvesztésre dolgozó, olcsó -pompádat is…</p> -<p>És déli verőn, ha a Napfény – az áprilisi Napfény, mely -tartózkodó, mint szüz leányok szerelme – ha a Napfény kegyesen -megjelen, bevilágitani rossz kedvem feneketlen mélységeibe: nem -tudok lemondani a vasárnapi örömről, melyet csak a czéltalan -barangolás, a melegen való sütkérezés, s a látni éhes szem szabad -legeltetése szerez meg naiv, czigánykedélyeknek. Nem tudom -megállani, hogy a faképnél ne hagyjam állitólag okosabb dolgaimat s -meg ne induljak: gyönyörködni ifjuságodnak szépségeiben.</p> -<p>Ilyenkor a véletlenre bizom magam. Megyek, a merre az utczai -élet szeszélyei vezetnek. Átkószálom az előttem bandukolók világát -s lépten-nyomon azon veszem észre magam, hogy teli vagyok -felfedezésekkel. Mert soha sem indulhatok utnak a nélkül, hogy ne -bukkanjak egy előttem eddig ismeretlen ujdonatuj, -Potemkin-városrészre.</p> -<p>Ó, szép, fiatal városom, mintha igazán parancsszóra nőnél!</p> -<p>Megbámulom az ujabb és legujabb dekorácziókat, aztán megyek -tovább, s egyszerre csak benne vagyok az ember-áradatban, mely -elvisz magával a déli sétálók korzójára, a hol ebben a félórában -találkozni fogok „egész Budapest“-tel.</p> -<p>A kép itt ismerős; bizonyára édes-keveset változott azóta, hogy -utoljára láttam. De ide sem jöhetek a nélkül, hogy azt, a mi e -képet megeleveniti, másnak ne lássam, mint a multkor. A panoráma a -régi, hanem az „ember-anyag“, az olyan gyorsasággal változik, akár -a sárgalázas vidékeken a helytartóságok személyzete. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> Egy -kissé exotikus módra őrlöd az ekzisztencziákat, szép, ifju -városom!</p> -<p>Az ember-anyag friss, de hasonló a néhaihoz. Az alakok, melyek -előttem elvonulnak, ujak, de olyanok, mint voltak elődeik. Rémes -sebességgel fejlődöl, kedves városom; életednek szinezete is elég -csinosan változó. Csak egy dolog tünik fel előttem a te világodban -állandónak; s ez figuráidnak a karaktere. Tegnap, ma és holnap, -mindig tele vagy erőlködőkkel és parvenükkel: mert te az erőködök -és parvenük városa vagy, kedves kis Chicagóm!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Koronkint, a mikor nincs okosabb dolgom, elkezdem számlálni őket -– az ismerősebbeket – besorozván mindeniket illető osztályába, az -<i>A</i>. kategóriába vagy a <i>B</i>.-be. Az <i>A</i>. osztály ma -még kanterben győzi meg a másikat, de már a <i>B</i>. is szépen -izmosodik. És alig akad ismertebb figura, a kit jó lélekkel nem -sorozhatok se ide, se oda.</p> -<p>Mindenki keres ezek közül valamit; még jó, ha csak keresi s nem -vadássza. Keresi mindenütt, itt is, az utczán is, a mikor azt -játssza, hogy sétál. S a ki már nem vadászik többé, az csak azért -jő, hogy mutogassa, a mit megtalált, elért, zsákmányul ejtett. Még -ez is keres valamit: az önök tapsait.</p> -<p>Elszontyolodom. Ez a tarka, lármás, amerikánus élet alapjában -véve mégis szomoru, mint az <i>Orfeusz</i> bacchanaliája.</p> -<p>Hisz ezek az emberek még sétálni se tudnak csak azért, hogy -sétáljanak! Ezeknek még a mulató hely is csatamező! Ezeknek nincsen -semmijök, csak egy rögeszméjök; s e kivül minden mellékes nekik, -még a Napfény is! <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>De hát érdemes végig küzdölődni, lökdösődni egy egész -fiatalságot, érdemes vad hajszában és szünet nélkül való -fáradságokban tölteni el mindazt, a mi az életből szóra méltó, -érdemes azt, a mi vigasztalására adatott a halandónak, -telegráf-bureau-nak tekinteni, a hová csak azért kukkansz be, mert -ügyeid visznek oda, érdemes futni, nyargalni, verejtékezni, -százszor földhöz vágódni és százszor feltápászkodni, harczolni, -lesben állni s embert enni, csak azért, hogy vénségedre igazi -perzsa szőnyegen hencseregjél és kripta-szélességü ágyban pihentesd -elsilányodott tagjaidat, hogy akkorára, a mikor a gyomrod már csak -egy rossz zacskó, önmagadnál öregebb cognak-ot igyál, hogy exotikus -virágokkal teli kerted legyen akkor, a mikor már csak mankón -sétálsz benne, a mikor a virágok illatát nem érzed többé, a mikor -lehelletedtől a rózsa szirma fonnyad?!…</p> -<p>És aztán, másik oldalt, ez a hiuság, ez a szegényes hiuság!</p> -<p>Mindössze ennyi az, a mit elértetek, hogy most már pályázhattok -a kerités mögött bámészkodók tapsaira?! A jó, a melyet mutogattok, -csak arra jó, hogy mutogatni lehet?!</p> -<p>Szegény emberek, ha az utazástokból nincs egyéb hasznotok csak -az, hogy beszélhettek róla, bizony jobb lett volna otthon -maradnotok!</p> -<p class="center">*</p> -<p>De hát, igazán, urak már nincsenek a világon?! Végre látok -egyet.</p> -<p>Egy hosszu, öreg, fráter, furcsa ruházatban, mely kedélyesen -csufolja a különböző régi divatokat. A haja őszbe csavarodott, -szakálla, mely hű maradt valami régi kaczérsághoz, fehér, csak a -járásán látszik, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> még emberebb, mint vallja éveinek -száma. Alig van sár az utczán és mégis sárosabb, mint poros. A mi -érthető, mert az öreg, sétálása közben nem néz az orra elé, a -szemközt jövőkre, hanem fölfelé, a magasba. Talán a házak tetejére, -talán az égre. Vajjon mit keres ott? Alkalmatos padlás-szobát? Vagy -tán az Olympust?</p> -<p>A ki nem ismeri, nem igen ügyel rá; ki látná meg a hiuság -vásárán ezt az ó-világi alakot?! A ki valamelyest ismeri, rendesen -mosolyog rajta egyet. És meglehet, magában, kissé koldusnak tartja -a kevély öreget. Nem minden alap nélkül. Mert hisz ismeretes róla, -hogy érezni tudó lelkek valamely szép babonából, gondoskodtak a -jólétéről, olyanformán, mint hajdan a hollók táplálták Illés -prófétát.</p> -<p>Az öreg azonban nem érzi magát koldusnak, hanem királynak. És -azt hiszem, az ábrándjában van egy szemernyi igazság.</p> -<p>Én is nagy urnak látom ezt az alvajárót. Az egyetlen nagy urnak, -a kit itt látok az utczán.</p> -<p>Mert végre is az az öreg egy hosszu életen át soha sem keresett, -soha sem akart és soha sem kért semmit. Ha szeretett és gyülölt, -puszta hajlandóságok szerint cselekedte, érdekből nem barátkozott -és a prédáért nem ment birokra senkivel. Igaz ember volt és okos -ember is volt, mert csak szappanbuborékokban gyönyörködött és szép -álmok közt töltötte az egész életét.</p> -<p>Szeretnék köszönni neki, ámbár nem ismerem, mint a hogy a -kegyeletes lelkek köszöntik délvidéken a födetlen koporsókban vitt -halottakat, kiket életben nem láttak soha.</p> -<p class="right">(1892.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<h2>BÁLOZÁS.</h2> -<p>Vizkereszttől hamvazóig sorra járom a bálokat, nem aludva át -semmiféle tánczos éjszakát, még az olyat sem, mikor csak a -bölcsészek mulatnak. A leányok, akiknek oldalán az első keringőket -jártam, rég elhagyták pártájukat, ki a menyasszonyi fátyolért, ki a -szemfedőért; nem tánczolnak többé csillárok alatt, -czigánymuzsikára, hanem a lámpák enyhe fénye mellett, -gyermek-bálban, kezdetleges zenére, – vagy holdvilágos éjben, -zárda-romok omladékain, Szent Katarina körül, mennyei harmoniára. A -szép asszonyok pedig, akiknek négyes közben első együgyüségeimet -dadogtam el („áldott legyen a nap, a hónap, év!…“), nem mutatkoznak -többé a redouteban, meghallgatni az ifjabb nemzedék ősrégi -balgaságait… hanem ha úgy véletlenül találkozunk, vitatkoznak -velem, kegyesen elfelejtve egykori botorságaimat. Vagy hogyha mégis -megjelennek a csarnokban, mely a női öltözőhez vezet, s melyet -talán a sóhajok pitvarának kellene mondani: gyöngéd, karcsú, lenge -lényeket kisérnek, akik hozzájuk nem a lengeségükben hasonlatosak s -akik vonásról-vonásra, ízről-ízre olyanok, mint egykor ők voltak, -de azért mégsem ők… oh, nem ők! A hajdani hatalmasok, akik a -parketten kormányoztak, most már valahol a vidéken csendőröknek -kiáltják a vezénylő szót: „Urak jobbra!“; helyökbe új emberek -léptek. A szó szoros értelmében <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> új emberek; tavaly, -harmad éve még nem igen vevődtek emberszámba. Mintha csak tegnap -lett volna, mikor egyiküknek-másikuknak fölfedtem egyet-mást a mi -végzetű igék titkaiból. És látom az arczukról, hogy édes-keveset -tudnak polimétisz Odüsszeüsz-ről, és hogy átkozottul keveset -törődnek a nevezett polimétisz Odüsszeüszszel; már csak Kirke iránt -érdeklődnek, a tapasztalatlanok! Uj, idegen népség mindenütt; s az -ismeretlen arczok némaságából kiolvasom, hogy: „Mit keressz itt, -nem illesz már közénk!“</p> -<p>S azért mindegyre járom a báljaikat. Nem keresek sem mulatságot, -sem izgalmat, sem feleséget, sem hozományt, – mégis beállitok -mindig, önkéntelen. Amint hogy újra fölkeresünk ismert tájékokat -czél nélkül, s újra elolvasunk ismert könyveket ok nélkül, egyedül -avégből, hogy mesterségesen idézzünk vissza valamicskét régi -benyomásainkból. Tudjuk, hogy a tájékot, a könyvet nem fogjuk többé -oly kedvesnek találni, amilyennek régente tetszett, – nem mintha -megváltoztak volna, de mert meggyöngült a szemünk, – és mégis -föl-fölkeressük egy-egy passage-ért, melynek rejteke őrzi -valamelyik parányi, magunkkal nem hordott emlékünket. És aztán, van -bennünk egy megvénült ördög, aki szeret moralizálni a másik -rovására, a magunkéhoz hasonló esetekben. Szívesebben firtatjuk az -ismerős hibákat, mint amelyek idegenek tőlünk. És mivel kevesen -voltak kifogástalanok a mulatságban, sokan vagyunk, akik -érdeklődünk ama balgaságok iránt, amelyeket mulatság közben szoktak -elkövetni. Hátha még képesek vagyunk hinni, hogy utódaink -túltesznek rajtunk a hibákban! Pedig, úgy gondolom, a mai -legényekhez képest a régebbi mulatók valóságos rokokó-urak voltak. -Ezt a tapasztalatot hozza haza az ember minden ujabb farsangról, -amelyet végigrobotolt, miközben régi impressziókat keresgél.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Saint-Simon, a nagy pletyka, (vagy: „a pletyka nagy ember“, ha -így jobban tetszik), azt írja Conti herczegről, hogy az inasa és a -vargája előtt is pose-olt, mert még nekik is tetszeni akart. -Csekélységemmel szemben, ugyanezt a malicziát engedte meg magának -egyik Pyladesem, (csak a jó barátok tudnak efféle édességeket -mondani), kifejezve vélekedését, hogy talán a redoute szolgáinak -akarok feltünni, mikor pénzen vett belépő jegygyel állítok be egyik -bálba a másik után. Kifejtette, hogy viseletemet többnek tartja -közönséges különczködésnél (meg kellett értenem: a „hóbort“ -szócskát hallgatta el), ajánlotta, hogy fékezzem magamban a -feltünés viszketegét, s megmagyarázta, hogy embereknek, akik nem -találtak fel csalhatatlan hatású pasztillákat a köhögés ellen, akik -nem költekezhetnek amerikai örökségek számlájára, épp olyan kevéssé -illik báli jegyekre költekezni, mint ahogy nem illik diurnistának -fiákkeren járni. (A példázat, úgy látszik, homályos czélzást foglal -magában arra a kis parazita állatra, amely természettudósok -megfigyelése szerint <i>köhögni</i> erőlködik.) Mikor csak jó -vidékiek követnek el hasonló esztelenségeket! Mikor a legjobb -körökhöz tartozó urak sem fizetnek! Mert hisz az ember vagy -bálrendező, vagy ismerőse valamelyik bálrendezőnek, s ehhez képest -tudja, hogy mi az a „csere-viszony“? A csere-viszony tudniillik az -a valami, amely megengedi, hogy jól nevelt fiatal urak végig -mulassák a farsangot egy hitvány maravédi fizetsége nélkül.</p> -<p>Az ember nem is hinné, mi által emlékezteti felebarátait az -elmés, nemes Don Quijotera! Bizony, nem sejtettem volna, hogy ezért -is meg fognak szólni. De, ha így van, – kik fizetik akkor a -vigasság költségeit? Kik töltik meg a jótékony egyesületek -alamizsnára éhes pénztárát? Kik kötelezik le apró ajándékokkal a -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> házi gazdát, aki szíves -vendégszeretettel tárja fel termeit? Ki honorálja azt a tekintélyes -zeneigazgató urat, aki oly előkelő, mint egy diplomata, de aki -pénzkérdésekben olyan kicsinyes, mint egy – czigány? Ki küldi a -<i>billet doux</i>-kat a gáztársulatnak? Ki öltözteti a porticusban -díszelkedő papagály urat, akinek derült színekben ékes egyenruhája -oly kedves tápot ád a mulatók aesthetikai érzékének? Talán az, aki -a völgyek liliomait ruházza? Kik adják meg a mulatság árát?</p> -<p>Úgy látszik: a hölgyek, minthogy csak ők és a főherczegek -„világítanak“. (Tudvalevőleg ennek a francziás szólamnak mély -jelentősége van.) A „legjobb körökhöz tartozó“ fiatal urak a -hölgyek költségén mulatnak, akik – szerencsére – szintén a legjobb -körökhöz tartoznak. Ami különben nagyon méltányos: fösvény papák és -kiállhatatlan férjek wertheimjából teszik. Aztán meg úgy sem érzik -meg; minthogy a toalettért ki kell adniok annyit, a mennyibe egy -népiskola kerül, fel sem veszik ezt a csekélységet. És ha -áldozhatnak a keztyüjökért, melyet holnap elhajítanak, miért ne -fizethetnének a tánczosukért, a kiről álmodni fognak éjszakákon -át?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ismertem egy európai hirű tanárt, a ki minden második előadását -ezzel a bevezetéssel kezdte: „A szóban forgó nemben -<i>háromféle</i> osztályt kell megkülönböztetnünk: <i>a</i>-t, -<i>b</i>-t, és <i>c</i>-t; ezeken kivül azonban meg kell -különböztetnünk többféle, egyéb osztályokat is“. Ezzel a pontos, s -egyszersmind kifogástalan felosztással mutattam be a mi báli -fiatalságunkat egy derék idegennek, a ki Konstantinápolyból Párisba -utazóban negyvennyolcz órát töltött nálunk, s elhatározta, hogy -négyszáznyolczvan lapos könyvet ír a <i>Rezgő csárdás</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> <i>országáról</i>. (Följegyzem neki a -czímet, valahogy el ne felejtse.)</p> -<p>– A mi Céladon-jaink három osztályba sorozhatók. Első osztály: a -kik nem tánczolnak, második: a kik csak tánczolnak; harmadik: a kik -tánczolnak is, nem is. De vannak másfélék is.</p> -<p>Megértette. Ő is hallgatta valaha a kitünő Franck-ot.</p> -<p>– Nézze, előttünk egy tipus. Látja azt az urat, a ki ott az -oszlophoz támaszkodik? Ne féltse, nem fogja fejét a mellére ejteni, -a gallér szilárdan, egyenesen tartja a nyakát. Ez nem tánczol soha; -ha megpróbálkoznék, elvinné az ördög, mint az „Ünneprontók“-at. -Csak a hiusága hozta el ide. Tudja, hogy a „nagyvilági emberek, a -kik sokáig éltek oly atmosphaerában, hol az elegáns szenvedélyek -megszokottak, valamely különös, melancholiát kifejező pillantással -tudnak nézni a lányokra és sajátságos, megzavaró módon tudnak -elejteni egy jelentéktelen bókot“, – meg van győződve, hogy -rendelkezik ezzel az adománynyal, – s kétségtelennek tartja, hogy a -modor, melyet mutogatni jött, jól áll neki. Nem felejti el, hogy az -előkelőségnek az a máza, a mely viharos mult maradványának tünik -fel (s a melyet Flaubert említ), hatással van a naivabb lányokra s -azokra a nőkre, a kik elégedetlenek a környezetükkel. Nem tervel -ugyan hódításokat: túl van rajta; hanem egy-egy nedves tekintet -kellemesen fogja csiklandozni a hiúságát. Különben: kezelő tiszt -egyik miniszteriumban.</p> -<p>Odább egy pár, a mely „nagy port ver föl“, a másik tipusra -irányozza figyelmünket. Emez már annyi buzgalommal, oly -lelkiismeretesen tánczol, mint azok a hadnagyok, a kiket az ezredes -parancsa rendelt a bálba, hogy a kapitány-kisasszonyok ülve ne -maradjanak. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> Tánczol szünet nélkül, mint a hogy -pihenést nem ismerve dolgozik a bankjában reggeltől estig. Nem -téveszti szem elől, hogy Ádámnak az mondatott: „Verejtékkel keresd -meg a kenyeredet és a feleséged hozományát“! Nem tudjuk tisztán -kivenni: a bácskai csárdást járja-e, vagy szent Vitus tánczát? -Különben a kettő között csak halvány árnyalatkülönbségek vannak. -Mozog minden íze ama kétféle forgásrendszer szerint, a melynek -törvénye szerint mozognak a bolygók, a maguk tengelye, meg a nap -körül. Nem lehet nossz néven venni, hogy e nagy munka fáradalmai -közben, mintegy kárpótlásul, apró indiscretiókat enged meg magának -tánczosnőjével szemben, hisz annyira „szemtől szemben“ vannak! Az -ember csakugyan nem gondolná, hogy mindez az oltárnál fog -végződni.</p> -<p>Tovább megyünk, s együtt találjuk azt az osztályt, mely tánczol -is, nem is, folyton változó, de mindig erős phalanxban. Ezek olyan -urak, a kik készek mindenféle tumultusban részt venni, s lesik a jó -alkalmat, mikor lehet <i>boucan</i>-t csapni. Mindegyik azért jött -ide, a miért a kávéházba, meg az utczára, hogy megütközzék a -vakmerővel, a ki nem akarja elismerni, hogy széles e világon a -legszebb, legérdemesebb hölgy Dulcinea, s a legbátrabb, -legkifogástalanabb férfiú ő, a kitünő hidalgó! Megtorolni jött a -sérelmeket, melyeket csak ezután követnek el rajta. Hiába, a vér, a -jó vér! Két-három campagne után lesz vagy tíz „lovagiassági“ -nyilatkozata, a mi testvérek közt is megér – egy nemesi -levelet.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Egy nálunk kevéssé ismert franczia iró (Henri Second) irja -valahol: „A nőknek a szerelem próza, a melynek van egy kis verses -bevezetése; mindenki tudja, <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> hogy a bevezetésnek, ha -jó akar lenni, rövidnek kell lennie… és mégis, hányan vannak, akik -még e rövid bevezetéseket sem olvassák el, hanem azonnal nézik a -tartalomjegyzéket“. <i>A</i> nőknek?… úgy tetszik, a határozott -névelő kissé szemérmetlen, s maga a mondás is csak annyira állhat -meg, a mennyire mind az a jó és rossz, a mit „a nőkről“ mondtak, s -a miket La Rochefoucauld-tól az utolsó anthologia készítőig valaha -maximába foglaltak. Mindamellett (a redouteban meggyőződhetünk), a -felfogás, melyet ez a paradox kifejez, mind nagyobb és nagyobb -hódításokat tesz ama világfiak közt, a kiknek életét, koruknál vagy -életmódjuknál fogva csakis a paradoxok szabályozzák. Ugy kell -lennie, hogy a báltermet a „legjobban nevelt“ urak közül akárhányan -nem tekintik egyébnek, mint előkészitő iskolának, melyben -tapogatózni lehet, hol mutatkozik a legtöbb hajlandóság a szerelem -prózájának az olvasására? És különös, a szerelem prózájának ezek a -tolakodó colporteurjei a legtöbb kitartással ép a lányokat -kisértgetik.</p> -<p>Akadtak vállalkozó szellemek, a kik sportot kerestek a -mulatságban, úgy viselkedni lányokkal, a kikkel a bálteremben -kötöttek ismeretséget, a hogy a régi idők vivőrjei bánhattak az -ancien régime idején nem tulságosan érzékeny szobalányokkal -bejelentés közben, egyik teremből a másikba menet. A dolog -gyönyörűnek tetszett; felkapták, mint egyszer a vörös nyakkendőket. -A társalgás hangja azelőtt sem volt éppen rokoko a báli termekben. -A „jól nevelt“ urak közt régóta hódít már az angol modor, a melyet -olyan formán alkalmaztak, a hogy a műkedvelő szakácsok az angol -sütés-módot, a mi alatt nálunk mást kell érteni, mint Angliában, a -hol bizony a ramsteak-et nem eszik meg nyersen. Régóta ideáljuk -volt Renée Mauperin, <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> a ficzkó modorú leány, a kinek beszéde -szabad, viselkedése pedig folytonos arczulütése szent -Illendőségnek. Hanem csak a legújabb nemzedék kiváltsága lett, hogy -a társalgás fesztelenségét oly magas fokra emelje, a mely -magaslatot másutt csak a cancan-tánczosok szokták érinteni. Milyen -kedves merészség a hangban, mily őseredetiség a mot-ban! Kaszárnyai -élczek, kaszárnyai fegyelem nélkül. Szabadság, szerelem! e kettő -kell nekik.</p> -<p>Találni urakat, a kik eldicsekednek a sikereikkel: mot-kkal, -melyeket a kisasszony Gustave Drozban olvashatott, meg apró -kitüntetésekkel, a melyek példáira ráakadhat Louvet de Couvray-ben, -a ki kiváncsi rájuk. Lám, a merészség! Holnap már légyottot kér, a -Lauzun!</p> -<p>Valóban, csak a merészség dolga? Nincs ebben némi -<i>gyávaság</i>? A mimosa pudica védheti magát, összehuzódhatik, de -csak mig meg nem tépik szirmait. Pedig megtépik és büntetlenül, -veszélytelen.</p> -<p>S aztán, ugyanazok, a kik gyerek-módra szétzúzzák -játékszereiket, hogy megnézzék, mi rejtőzik belül, – a kik -megzavarják, befertőzik a szűzies képzelmeket, – később, nem sokára -ugyanebben a bálteremben, – könnyű, nem éppen dicső sikereik helyén -fognak nőt választani, nem tartva attól, hogy olyanra is -találhatnak, a ki már vétkezett gondolatban. Vajjon hány lesz -közülök, aki filozóf módra fogja sorsát elfogadni, azt tartva, a -mit az érzéki örömök költője:</p> -<p>Que m’importe que tu sois sage!?…</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ezek az apró Renée Mauperin-ek angolos külsejük alatt nem -mindannyian hordoznak olyan egyenes, hajlíthatatlan, minden -kisértéstől ment szívet, mint az <span class="pagenum"><a name= -"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> a regénybeli Renée, aki -bátran, lelkének veszélye nélkül daczolhatott a konvencziókkal! -Milyen sok köztük az üvegházi virág, melynek megárthat az első -fagyos, hervasztó szél! Óvjátok őket.</p> -<p>S elnézem egyiket-másikat, a mint ismerős, halvány orczáikat -karmin-szinűre festi a könnyű mámor, a meg nem szokott táncz és -talán a meg nem szokott szavak. Ujonnan jöttek, a kiket (távolabb) -magasról néző vagy magasra látó szépségek méregetnek, kutató, -vesékig ható tekintettel, úgy, a hogy csak asszonyok tudnak nézni… -Mintha ez a bálterem óriás szalon volna, a hol össze nem férő -rastaquouère-ek kerültek össze. A spanyol tábornokné, a kinek férje -soha sem járt Hispániában, méltatlankodik, hogy maga előtt látja a -laplatai consul leányait, a kiknek az anyja soh’sem jött át a -tengeren, e szép Európába…</p> -<p>De ime, itt ez a tejképű leány: ez a redoute virága. Nappal az -utczán észre sem veszik; fakó arczocskája eltünik a többi közt… Ha -otthon leljük, részvét fog el, a mint megpillantjuk már is petyhüdő -arczát, a kezecskéjén kidagadó ereket, puha, beteges mozdulatait. A -hangja fénytelen, rekedtes, a szeme bágyadt… oh, azok az idegek! El -fogják veszíteni. Hanem itt nem ismerünk rá. Mintha fejéből az -utolsó csepp vér is a szivére szaladt volna, nekiéledett arcza -fehérebb, mint entrée-ja, mely fehérebb a hónál. A szemében izzó -parázs; mozgása rugalmas, akár a gépé. És tánczol fáradhatatlanul, -mint a Hoffmann automatája. Aczélból van a lába, mint a hogy a -szive fából. Reggel még haldoklott, s most éjfélkor, itt a -gázfénynél, ezerszeres életet él, – ragyogva, – virágozva, mint az -a geránium, a mely éjjel terjeszti illatát. Ave, geranium noctu -olens!</p> -<p class="right">(1887.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<h2>BÖJTI PRÉDIKÁCZIÓ.</h2> -<p class="center">– <i>Nőknek, a kik már nem járnak templomba.</i> -–</p> -<p>Legyünk őszinték, ez a szó: „hamvazó“, ma már semmit se -jelent.</p> -<p>Nem szakítottunk ugyan végkép a fensőbb hatalmakkal. Az ember -mégse tudhatja, mi történhetik oda át. Hátha mégis…?! A -gyakorlatiasság emberének le kellett számolnia ezzel a nehezen -képzelhető esettel is. Hogy a legvégső pillanatban meglepetésnek ne -legyünk kitéve, az utolsó egérutat, mely talán az üdvösség -forrásánál végződik, nem adtuk fel, noha bizony a fő-bemenet felé, -a hol a kulcsos kétkedőnek kell őrt állnia, nem igen igyekszünk. A -török sorsjegyektől már nem sokat várunk, de azért megtartjuk őket: -sok helyet ugy se foglalnak el. Azonképen Kempis Tamást se dobtuk -ki a könyvtárunkból: elfér ott. S ezt a megalkuvást a „hátha -mégis“-sel ugy hivjuk, hogy: „vallásszabadság“.</p> -<p>De az, ami odaát történhetik, olyan bizonytalan, olyan légies, -olyan pókháló-szövetszerű, hogy valami nagyon nem erőltetjük meg -magunkat érte. Olyanformán vagyunk az égi hatalmakkal, mint a -boliviai köztársasággal. Ezzel a kitünő respublikával rendkivül -barátságos viszonyban élünk, a mely jó viszonyt adandó alkalommal -ünnepiesen kinyilatkoztatni is <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> készek vagyunk; de az -ilyen ünnepi alkalmakon kivül nem sokat gondolunk Boliviára. Egy -kicsit messze van Bolivia.</p> -<p>Azt tartjuk, elég szép tőlünk, hogy ama másik hatalmasság -értékeit akkor kezdjük tanulmányozni, mikor immáron rá kell -fanyalodnunk a nagy utazásra; de hogy a futó időből, a mely -készpénz, minden háromszázhatvanötödik napot ennek a szigorú -hatalmasságnak szentelünk, az már tán sok is volna. Hiszen ha majd -csakugyan le kell számolnunk vele, futni fogja a végtelenségből. A -vigasság napjai ugyis olyan kurták, mért vegyünk el belőlük akár -csak egyet is arra, hogy flagelláljuk magunkat?</p> -<p>Mindegy, ezt az egy napot még csak feláldoznók a lehetségesnek, -ugyis sok napunk telik el lehetetlen dolgokkal. De negyvenet?! Mert -a hamvazónak csak ugy van értelme, ha bevezetés. Ha negyven uj -hamvazó következik utána, megszakítás nélkül. Egy napot -kieszközölne tőlünk a szánom-bánomnak az oldalfájás is, ehhez nem -kell semmi földfeletti instigatió. Negyvenre azonban a -földfelettiek is hiába buzdítanak.</p> -<p>S bizony kegyes lelkek, valjuk be, a hamvazó nekünk csak pihenő -nap.</p> -<p>A „Don Caesar de Bazan“ czímű franczia darabban látunk egy -elkallódott, kopott nemes-embert, a ki, mialatt a feje fölött -ítélkeznek, nagyban mulat a börtönében. Iszik és danol a -czimboráival. Egyszerre dobpergés hallatszik. Ez a dobpergés az ő -halálítélete. A dal elhallgat, a pohár félúton marad, s a Don -Caesar arcza kissé fakóra válik. De azért a don nem ijed meg az ő -árnyékától, attól az árnyéktól, a ki ő egy óra mulva lesz. „Második -vers!“ – kiáltja, s ujra cseng a pohár, ujra szól a dal.</p> -<p>Oh, kegyes lelkek, ez a pillanatnyi dobpergés a <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> mi -hamvazónk. Farsangolunk előtte és farsangolunk utána.</p> -<p>Mi nékünk a hamvazó csak az a pihenő nap, a melyen -megcsinálhatjuk a tervét a jövendő napok mulatságainak. Az a -szünet, mikor friss erőt gyüjtünk a második farsangra. Ezen a -második farsangon ugyan a souper-csárdás rövidebb egy félórával, -mint a nagy farsangon, s nincsenek álarczos bálok, csak komolyabb -jelmez-estélyek, de oh Kempis Tamás, te ezen a második farsangon is -érintetlenül heversz könyvtárunk legeslegalsó polczán, báli czipők -alatt, melyeken még ott van a multkori mulatság pora.</p> -<p>Kegyes dámák, a kik eddig is a szegényekért mulattatok, ezután -is a szegényekért fogtok tánczolni, nem vetem a szemetekre, hogy -így van és nincs máskép. Annál kevésbbé, mert elmult és jövő -mulatástok puszta jótékonyság. De kérdem, ha már csak egy a piheno -napunk, miért ne adnók ezt a napot egészen a bőjti mulatságok -programmjának? Nem volna-e jó, ennek a napnak egy pár óráját arra -használnunk, hogy nyilván megvalljuk bocsánandó vétkeinket? Csak a -bocsánandókat. A nagyokról úgy se tudunk tenni. „Naturam si furca…“ -biz az „redibit“. De a bocsánandókat, nyilvános penitenczia -segítségével, le lehet vetkeznünk. Gyónjatok meg!</p> -<p>Gyónjátok meg bocsánandó bűnötöket, ti tisztes asszonyok, a kik, -hogy megismerjétek a mulatságok ama legszemtelenebbikét, melyet -álarczos bálnak neveznek, nem rösteltek közébe keveredni azok -seregének, a kiket az udvarias japáni „mosolyárus lányok“-nak -nevez. Gyónjátok meg bocsánandó bűnötöket ti jóravaló -polgárasszonyok, a kik a körbeli estélyek után elkiséritek tunya -férjeiteket a semmi örömet nem nyujtó kávéházba, csupán azért, mert -ez a hely nem a ti számotokra <span class="pagenum"><a name= -"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> való, s ezért uj, -ismeretlen és kivánatos. Gyónjátok meg, kedves hajadonok, hogy -arczképeiteket, mely báli ruhátokban ábrázol, puszta hivságosságból -ki engeditek rakni az optikus üzletek kirakataiba, a nyilvánosság -alakjai közé, hogy a sétáló idegen összetéveszszen benneteket -azokkal a hölgyekkel, a kiknek a képeit ezer számra sokszorosítják, -öregek és serdületlenek gyönyörüségére. Gyónjátok meg!</p> -<p>Mert rendeltetéstek az, hogy illuziókat adjatok a szegény -küzködő férfinemnek és bizony vékeztek, mikor ennek a -rendeltetésnek ellene dolgoztok. Bocsánandó a bűnötök, de bűn, ha -nem adtok egyéb illuziót, mint a mennyit az illuzion-ruha igérget. -Gyónjátok meg!</p> -<p class="right">(1890.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<h2>TAVASZ.</h2> -<p>Ki megremegteted az alvó leányokat s taplót dugsz fiatal költők -fülébe, bolondos tündér, királynők királynője: lármás örömmel -üdvözlöm jöttödet, édes, édes tavasz!</p> -<p>Mondják, hogy nem te vagy még az, a ki amott jön délről, Faëton -szekerén s oly hatalmas ibolya-illatot áraszt maga körül, hogy még -az ügyvédi kamarák sem zárkózhatnak el e mindeneket átható parfüm -elől. Nem te vagy, hanem a Sosius-od, hegyes fogu nénéd, a ki a te -ruhádat hordja, hogy felültesse a medvéket s megrontsa a -kirándulókat. Mily tévedés! Ezek az Adhémarok nem ismerik meg -lábacskáidat s lábacskáid nyomát! De bizony te vagy, s ha még ott -rejtőzöl a várpalota mögött, ugy ez azért van, hogy még egyszer -szemlét tarthass napsugár toaletteden, mint bálba lépő leányok, a -kik mielőtt bepáváskodnának a nagy terembe, egy perczre -visszavonulnak az öltözőszobába. Te vagy, nincs benne kétség. -Messziről is elárul a parfüm-öd, mint Zikka grófnőt, a kémkedő -asszonyt, a kinek a nyomát az illatszeréről fedezik fel.</p> -<p>Tulajdonképpen nem volna szabad, hogy tegezzelek. Per „ön“ -kellene hozzád szólanom, mint a hogy Heltai Jenő beszél -szeretetreméltó, csinos kis muzsáihoz. Mert hisz nem vagy az enyim; -nem vagy senkié, <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> abból az egyszerü okból, mert mindenkié -vagy. Mosolyodat egyformán osztod szét bölcsészek és háziurak, -képviselők és számtisztek, gigerlik és tűzoltók között… Ó, mennyire -nincsen igazad!</p> -<p>De hisz én csak ugy tegezlek, mint a vidéki küldöttség a -vasutról leszálló nagyságot. A tuláradó öröm, az elragadtatás -szólal meg ebben a neveletlenségben. Mily boldogság is, hogy itt -vagy valahára!</p> -<p>Tehát; ugy-e – ó mondd! beszélj! – a napsugár nemcsak legenda?! -A langyos szellő nem csupán romantika?! S a levegő, az édes levegő, -nemcsak a harminczas évek költőinek hazug meséje?! Ugy-e a valóság -nem pusztán: gázból, szivarfüstből és porseprő kocsikból áll?! -Ugy-e, van egy világ, tul ezeken a szobáknak nevezett -skatulya-fiókokon, melyekben megáporodott a füst, van egy világ, -távol minden kintornától, mely a legujabb operettet játssza, távol -a gyárkéményektől, a pálinkás boltoktól, s távol minden -országgyülési beszédtől?!</p> -<p>Az emberek még nem igen hisznek ebben a világban. Azokon a -pontokon, a hol a természethez jutányosabb áron kivánkozók -nemsokára verekedni fognak az asztalokért, a hol a jövő hónapban -katonabandák fognak folyton-folyvást riadózni: ma még két-három -fehérrel leboritott asztal s egy álmos pinczér lesik a -virágfakadást. Annál jobb a dolguk a hivőknek; hiába, a hivőké a -mennyek országa. Egy vig kompánia megszállja az Eötvös-villát, -megeszik-iszik mindent, a mi a környéken egy puskalövésnyire -kapható, s lármájával, melyről nem tudni: operett-áriák -koszoruja-e, vagy pedig vig indiánusok csatakiáltásai, birtokába -veszi az egész Svábhegyet. Juhhéja, juhé! Övék az egész világ, -legalább egyelőre, mert ilyen urak aligha lesznek többé az idén. -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>Ezeket a most oly békés pontokat nemsokára el fogja lepni egy -barbár invázió, a mely mintha csak enni rohanna ki a nagyvárosból. -A szinházak szép lassan kiürülnek s a kettős szereposztásokat már -felére olvadt közönség előtt fogják produkálni. A többiek sietnek -lemondani a circensesről s menekülni a természet ölébe, a melyet az -igazi budapesti ember teritett asztal és sörös-kancsó nélkül nem -tud elképzelni. Szegény kettős szereposztás! Itt a másik veszedelme -is: a lóversenyek. A liget gyepére uj, még le nem leplezett -jockey-k, uj paripák és uj fehér czilinderek vonulnak be: s a -Tavasz itt lesz hivatalosan is, nemcsak a valóságban.</p> -<p>A hivatalos tavasz, meg kell vallanunk, nem igérkezik olyan -fényesnek, mint a másik, az igazi. Az emberek kezdik elveszteni a -kedvüket ettől a legujabb mulatságtól, a melybe néhány évvel -ezelőtt annyira belehabarodtak. Mi teszi ezt? Egy kis dezilluzió? -Az ember végre kiábrándul még a jockey-kből is? Vagy pedig az, hogy -immár nincsenek olyan érdekes lovak, mint régente? Hja, a nagy -lovak csakugyan épp ugy megfogyatkoztak, mint a nagy zsenik. A -lovak közt is jobban elterjedt a czivilizáczió: a ló-műveltség -átlagával sokkal többen rendelkeznek, mint annakelőtte, de talán -éppen azért a kiváló egyének, az érdekes individuumok, a nagy -triumfálók ritkasággá váltak közöttük is.</p> -<p>A nivellálódás törvénye alul ők sem vonhatták ki magukat. Hová -lett a régi lódicsőség?! Ime, ismét több van egy legendával.</p> -<p>Borzasztó dolog az, hogy minden dicsőségnek végre is egy -legendába kell fulnia. A tudósok azt mondják, hogy nemsokára a -tavasz is csak legenda lesz: mitigált tél a legjobb esetben. Hisz -ez a mostani is csak <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> árnyéka a hajdani tavaszoknak. S -potomság, hogy elkövetkezik az idő, mikor a májust dicsőitő összes -verseket kazánok mellett fogják irni. Brr!…</p> -<p>Ó, langyos szellő, édes ibolya-illat, mondd, hogy: nem igaz!</p> -<p class="right">(1894.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<h2>A PREMIÉRE-EK KÖZÖNSÉGE.</h2> -<p>Egy-egy meglepő itélet, a váratlanul kitörő méltatlankodás, a -mely hirtelen, ellenséges indulattal, majdnem dühvel támadja meg az -egyik vagy másik sokáig kényeztetett szerzőt, koronkint ráirányozza -a figyelmet az első előadások közönségére. Ez az önnálló -gondolkozásu, szinte fejes közönség, a melyet bátran testületnek -lehetne nevezni, (annyira összetartó, egyetértő és változatlan) -csak abban különbözik az egyéniségektől, hogy örökre -kiismerhetetlen. Úgy látszik, lehet akármilyen finom gyülekezet, a -gyülekezet mindig <i>nép</i> marad, legalább logikájában és -indulataiban, mindig hasonló a <i>Coriolan</i> népéhez, mely -kiszámithatatlanul öleli magához és ejti el kegyeltjeit.</p> -<p>Akármilyen különböző elemekből áll is, itélete csak a legritkább -esetekben ágazik kétfelé. Egy az itélete, mint egységes a -személyzete. Igazán „személyzetéről“ lehet beszélni, mert bár a -szinházi előadások közönsége természet szerint ingatag, hullámzó: a -premièr-ek hallgatósága nálunk is, mint Párisban, Bécsben, -Szent-Pétervártt s egyes olasz városokban, ujdonságról ujdonságra -ugyanegy, akárcsak valamely nagy bank személyzete, melyből egyesek -el-elhullanak, de melynek törzskara évekig változatlan marad.</p> -<p>És ez a permanens gyülekezet egészében is, egyes csoportjaiban -is nagyon érdekes. Akárhányszor érdekesebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> a -viselkedése, mint maga az előadott darab, vagy az előadás, melyet -megbírálnak. Illik tehát egyszer vele is foglalkozni; a szó mindig -az övé, legyen egyszer szó róla is.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az még könnyen érthető, hogy a première-ek hallgatósága szinte -változatlan a maga egészében. Először is: kétszázra-háromszázra -tehető azoknak a száma, a kik a szinház iránt annyira érdeklődnek, -hogy ismerni akarják az új darabokat még a kritika előtt, mikor még -a hírlapok ismertetése el nem vette az ujság zamatját: ezek még -könnyen elférnek a nézőtéren. Következnek azok, a kiknek ott kell -lenniök minden première-en, a mint hogy ott kell lenniök minden -lófuttatáson, mert ez hozzá tartozik a nagyobb kényelemhez, a jobb -módhoz. Helyet találnak közöttük mindazok a literátus emberek is, a -kik azért igyekeznek már az első előadásra, hogy frissiben -örvendhessenek ismerősük sikerének vagy bukásának. Végre, ott van a -bérlet intézménye; a még megmaradó helyeket elfoglalják azok a -látogatók, a kik sűrű megjelenésükért megkivánnak annyi előnyt, -hogy tanui lehessenek minden szinházi eseménynek. Egyesek meg éppen -meg is szokják egymást, sokszor csak a találkozó kedvéért nem -maradnak el, s utoljára mulatságot találnak egymás között is. -Mindezek körülbelül épp annyian vannak, hogy együtt megtöltik a -szinház nézőterét; de tartanak is rá, hogy helyeiket a premièr-ek -alkalmával mások el ne foglalhassák. Azért a legnagyobb ritkaság, -ha a première-ekre idegen elemek is behatolnak; nem is keresnek -olyankor helyet, tudják, hogy a fáradozásuk legtöbbször hiábavaló -volna. Maga a szinház is rajta van, hogy a première-ek közönsége -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> állandó maradjon. Szereti, hogy -megismerheti azt a közönséget, mely a többit küldi, vagy -elriasztja; így, hogy ismeri, számol vele és számít rá. (Néha -persze rosszul számit.) Ekképp minden csak arra munkál, hogy a -première-közönség minél változatlanabb legyen.</p> -<p>De az már nevezetesebb, hogy az ily módon összetartó gyülekezet -itéleteiben is egyetértő. Mert hát ezek az örökös -première-látogatók nagyon különböző emberek, a legtöbb tekintetben. -Különböznek társadalmi állásukra, módjukra, szokásaikra és -gondolkozásukra nézve. Vannak köztük arisztokraták, pénzemberek, -írók és művészek, a kik közül sokan arisztokratikus hajlamúak, de -csak kevesen pénzemberek, bohémek és nyárspolgárok, hölgyek a -társadalomnak minden osztályából, miniszterek és diákok, érsekek és -kereskedősegédek. Vannak köztük olyanok, a kik csak a színpadon -látnak úri világot, és olyanok, a kik csak a színházban találkoznak -másféle néppel, mint kékvérűvel. Egyikük lelkesedik a művészetért, -a másik a művésznőkért, a harmadik pedig csak a művésznők -toalettjeiért. És mégis, ezek a rengetegül különböző emberek a -fődolgokban csaknem kivétel nélkül egyféleképp itélnek, -akárhányszor egyhangulag, s a mi legcsodálatosabb: a legtöbbször -igazságosan.</p> -<p>Az ifjabb Dumas egyszer éles igazságokat mondott a publikumról, -mely pedig őt mindig kényeztette. Többek közt úgy nyilatkozott, -hogy a közönség itélőképessége, melyet különben maga is mindig -találónak, igazságosnak ismert el, nem gyökerezik sem igazi -müveltségben, sem finomabb izlésben. „E hatalmasok közt“ – úgymond, -azokról szólván, kik a drámai ujdonságok sorsa fölött döntenek, – -„sok van, a ki soha életében nem olvasott el sem egy könyvet, sem -egy színdarabot, s még több, a kinek fogalma <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> sincs -róla, ki írta ezt vagy azt a szini remeket. Itélnek, és ez itélet -ellen nincs felebbezés, a velük született izlés s némi könnyen -szerzett tapasztalás szerint. Nálunk az egész csak gyakorlat dolga. -Úgy itélik meg a drámát vagy a vigjátékot, a hogy a fürdőszolga -itéli meg a viz melegét, beledugván a kezét; a hogy valamely bank -szolgája számít meg ezer frankot aranyban, bizonyos súlynyi -aranydarabokat dobálván egyik kezéből a másikba.“</p> -<p>Az ötlet elmés, van benne némi igazság is. De talán nem az egész -igazság. Becsüljük meg a bankszolga ügyességét; mekkora praxisra -van szüsége, míg odáig viszi, hogy a pénzt eképpen tudja -megszámlálni! A première-ek közönségéről szólva, szintén csak nagy -tapasztalatról s hosszú gyakorlatról lehet szó. A művészi dolgokban -való sok tapasztalat pedig, ha elfogultság nélkül mérlegeljük, -kitesz jókora darab műveltséget.</p> -<p>Az a sokféle ember, a kikből a premièrek közönsége alakul, -hétről-hétre ugyanazokat a darabokat látja, itélete tehát egyforma -tapasztalatokból formálódik. Ez maga is megmagyarázza, hogy a -különböző osztályokhoz tartozó itélő-birák miért jutnak oly gyakran -egyforma megállapodásra. Végre is, egy volt a szinházi iskolájuk. -De különben is, ebben a gyülekezetben mindenki igazodik a másikhoz. -Észrevétlenül is befolyást gyakorolnak egymásra, nyiltan is -kapaczitálják a nyakasabbakat, mindenki tekintettel van a -szomszédjára. A kereskedősegéd véleménye mind gyakrabban és -gyakrabban találkozik az érsekével s végre kifejlődött a -première-közönség közizlése.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>Két-három perczczel hét óra előtt, a „földszint“ már együtt van. -A páholyok is népesednek. Köszöngetések, mosolygások, -kézszorítások. És azonnal megindul az eszmecsere az új darabról, -pedig a függöny még fel se gördült.</p> -<p>Mindenki tud valamit: a kulissza mögül kiszivárgott hireket, a -lapok előleges reklámjait. „A szinészek nem biznak a darab -sikerében, tehát nagyon mulatságos estére van kilátás“. – „A reklám -sokat igér, tehát bukásra készülnek“. – A première-közönség kissé -szkeptikus.</p> -<p>A ki legkevesebbet tud, a szinlapról okoskodik előre. Van -gyakorlott fej, mely a szereposztásból megjósolja a darab -meséjét.</p> -<p>Tanakodás, a meteorologia és a naptár segítségével. -Megállapítják, hogy még nagyon meleg van, a szerzőnek aligha lesz -szerencséje. A dátum elárulja, hogy az izazgatóság nem sokat vár a -darabtól: korán adatta elő, nem évad-közepén.</p> -<p>Szemle a többiek fölött. Mindenki ismeri a másikat, legalább -látásból.</p> -<p>– Ugy látszik X-ék még Tátrafüreden vannak. Meg találnak ott -fázni.</p> -<p>– A vörös Blanka megjött! De hova lett a négyes czúgja? Igaz, -kidőlt belőle az egyik rudas. A szegény Y.! Hallotta, hogy -meghalt?</p> -<p>– Olvastam a lapokból. Kár érte. Nézze csak, Z. kritikus nagyon -vidám. Úgy látszik, a darab menthetetlenül elbukott.</p> -<p>A kritikusok általános figyelem tárgyai. Ezek már ott voltak a -főpróbán: tájékozódtak a darab értékéről. Bizony, a sikerről nem. -Mert az kiszámíthatatlan. A legközelebbi környezet előre hallja -tőlük a témát, a mesét, meg hogy kinek van hálás szerepe. -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>A távolabb levők aztán malicziózus megjegyzéseket tesznek egymás -közt.</p> -<p>– Q. kritikus már itt van. Nézze csak, ott beszéli az -ellenkezőjét annak, a mit holnap fog irni.</p> -<p>A páholyok is telnek. Általános felfogás szerint, ez a közönség -leghálátlanabb része. Az az elem, melyre a szinház és az iró a -legkevesebbet épithet, a melyre legkevésbbé lehet hatni a költészet -és a szinházi mesterség egyesült erejével is. „A páholyközönség“ – -panaszkodott valamikor egy eléggé elkényeztetett drámaíró – „azt -hiszi, hogy az élvezet, melyet a szinházban lel, neki <i>dukál</i>. -Nem érdeklődik az író iránt (hacsak a darab szerzője az ő világához -nem tartozik, a mi nálunk gyakrabban megesik, mint -Francziaországban), nem kivánja éppen a bukást, de teljesen -közönbös rá nézve, sikert arat-e a darab, vagy sem? Néha -meg-megszólal valaki közülök: „Igazán csinos“, mintha ezt mondaná: -„Esni fog“, s meg vannak róla győződve, hogy már ezzel is -túlságosan lekötelezték a szegény firkászt. Későn érkeznek, a -lehető legnagyobb lármát csapják, hátat fordítanak a nézőtérnek, -vagy ha véletlenül oda tekintenek, nem törődnek egyébbel, mint a -szinésznők toalettjeivel. Minduntalan fecsegnek, nem hallgatnak meg -egy jó mondást sem, s elmennek még az utolsó felvonás közepén, hogy -hamar hozzáférhessenek a kocsijaikhoz. Száz közül kilenczven egy -cseppet sem értett az egészből; s ha véletlenül megcsapja valami a -fülöket, az bizonyára valamelyes apró vétség a nagyvilági szokások -ellen, a minőket a szalónokban járatlan szerző gyakran elkövettet -személyeivel. Észre veszik, hogy a szereplők megadják egymásnak -czímeiket, a mi nem világbeli szokás, vagy hogy a színpadi szolga -„nem ezüst tálczán hozta be az ötödik felvonásbeli levelet“. -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>Ez a jellemzés csak részben illik a mi páholyközönségünkre: az -utolsó apróságban, példának okáért ráismerhetünk a mi -páholybérlőinkre. Nálunk is megesett már, hogy egy kis baklövés a -bonton ellen többet ártott egyik-másik darabnak, mint rengeteg -szerkezetbeli fogyatkozásai. Egyszer megtörtént, hogy egy fiatal -iró iszonyú nagy titokzatosságba burkolózva, önkéntelen reklámot -csinált magának, s általános érdeklődést keltett a darabja iránt. -Elterjedt a hír, hogy a drámát X. X. grófné, a társaság egy ismert -hölgye írta: a kiváncsiság feszülté fokozódott. Ekkor a dráma -elkövetőjének az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy kiadta a -színművét nyomtatásban. Pár napig kapós volt a könyv, de a -társaságban hamar rájöttek a turpisságra. Mindenki észrevette, hogy -a darabot nem irhatta sem X. X. grófné, sem semmiféle grófné, mert -a drámában a szereplők így szólítgatják egymást: „Grófné, báró úr“. -Ezt a szörnyü tévedést csak roturier követhette el. Egyszerre oda -lett minden érdeklődés, a páholybérlők meg se jelentek az -előadáson.</p> -<p>Egyébként a páholy is tud kedélyes publikum lenni. Akárhányszor -olyan lármás sikert rögtönzött egynémelyik kékvérű szerzőnek, hogy -a földszint csak úgy hizott belé. A mint hogy a jámbor gallusoknak -is jó kedvük volt olyankor, mikor a frank urak mulattak.</p> -<p>Mindammellett nem lehet ráfogni a páholy-közönségre, hogy -aesthetikai elvek hiján csak szabászati nézőpontokból kritizál a -première-ken. A színházba járó publikum legrégibb csoportjának még -emlékezetében lehet az a két előkelő öreg úr, a kik világért sem -mulasztottak volna el egy eredeti première-t sem, s láthatólag -különös gyönyörűséget találtak a hazafias tragédiákban. És nincs -okunk elmondani, <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> hogy a páholyközönség jobbjai a föld -alatt vannak, noha a hazafias tragédiákat már csak a karzaton -élvezik igazán, a hű és naiv népfölkelő szivek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Hét óra. A páholyokról eltereli figyelmünket a susogó földszint. -A „hangulat“, mely gyakran végzetessé válik a darabra, már kész. A -földszinten már mindenki tudja, hogyan fog mulatni s melyik -szinészen fog a legtöbbet nevetni.</p> -<p>A paroxizmusban szenvedő szerző (az egyetlen ember a szinházban -a ki komolyan veszi az állapotot), századikszor húzván fel és le -fehér keztyüjét, az utolsó instrukcziókat adja meg (helysebben -szólva: könyörgi) a szinpadon: „Legyen tehát, hagyja ki a hosszú -monológot“ (mintha főnyereményről mondana le), vagy: „Kedves -nagysád, szeretnék valami fehér virágot…“ Csöngetés. Általános -mozgolódás. A függöny felgördül.</p> -<p>Másodrendű szereplők beszélgetnek a szinpadon, azon a bizonyos -hangon, mely elárulja, mily mélységesen mindegy nekik az egész -komédia: a szinpadi intrika is, a kulissza mögötti is, az is, -melyet a nézőtéren szövögetnek a siker érdekében, vagy a „tisztes -verességért“. Végre megérkezik az egyik főszereplő. Az első nevetés -a másodosztályú támlásszékek táján. A lidércznyomásnak, mely -ránehezedett az egész házra, vége.</p> -<p>Áldott vidék ezek a másodosztályú támlásszékek! Lelkes fizetők, -a kik még a művészetért járnak a színházba, vagy lelkes „töltelék“: -enni való növendék-színésznők, kisérőikkel, Guszti urral vagy Samu -urral, a kik rajonganak a művészetért, Shakspere-ért, a -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> színiiskoláért, Vörösmartyért, a -jelesebb szinészekért, Marika kisasszonyért, még a színházi -gáz-szagért is, egyszóval mindenért, a minek csak valami köze van a -szent, az Isteni művészethez.</p> -<p>Ők adják meg az első hangot, a mi valami hatásfélét fejez ki. Ó, -áldott legyen a nevetésnek ez az önkéntelen, kedves böffenete! Mily -édes, zenei hang gyanánt tünik fel a szegény vigjáték-faragónak, a -megpróbáltatás nehéz perczeiben!</p> -<p>Végre, az első osztályú támlások is megelégedetten nevetgélnek, -sugdolóznak. Az irók összedugják a fejöket. Megerednek a -megjegyzések. Zavarják ugyan az előadást, de hagyján, talán-talán -csak jó hangulatot készítenek. Kerek arczok, szelid, biztató -tekintetek. A klakk szerényen tapsolni kezd, semmi ellenállás. -Nekibátorodva folytatja, támogatva a lelkesektől és a második -emelettől.</p> -<p>A második emelet már meg van hódítva. Ott csupa jóakarat honol. -Minden áron mulatni akarnak a kis pénzükért, s mulatnak is, a -legtöbbször olyan ártatlanságokon is, a miket a szerző csak úgy -belehibázott a munkájába.</p> -<p>Az első felvonásnak vége. Megered a taps. A lelkesek nagy -élénkséggel kiáltoznak a színészekért, csakhogy minél hamarább -láthassák a szerzőt, aki egy látszólagos üres páholy ölében -egyszerre szégyenkezik és ragyog a dicsőségtől. Rohan a színpadra, -hogy hamarább odaérjen, mintsem a „tapsvihar“ lecsillapul. -Megmutatja magát kétszer is, háromszor is, egy ifjabb és egy -öregebb színpadi gráczia között. Az első nehéz pillanaton már túl -van, de most következik a nagy mű: a foyer megdolgozása.</p> -<p>Ez már a „barátok“ dolga. Elszánt pajtáskodók terjesztik a -kedvező hangulatot nyakasabb ismerőseik <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> között -és fokozzák a buzgalmat a távolból ájtatosan hallgatózó lelkesek -között. Bátorkodjatok, lelkesek, menjetek közelebb, a nagy iró, a -ki látszólag észre sem vesz benneteket, voltaképpen csak nektek -beszél!</p> -<p>A kritika nagy tanácsot tart. A szinészpáholyokban mosolygó -arczok mutatkoznak. Mindenütt jó jelek.</p> -<p>Mikor a második felvonásra csöngetnek, a helyeikre -visszavándorlott itélő bírák arczáról le lehet olvasni, széna-e, -vagy szalma? Az érdeklődés megvan. Most ismét a barátokon a sor: az -ő derültségüknek kell biztatni a lankadókat.</p> -<p>Hanem a földszinti barátok csak a könnyű lovasság. A nehéz -lovasság a karzaton van, a népséggel, a zsoldosokkal.</p> -<p>Ezeknek kell megcsinálniok a középső felvonás dolgát. Minden -attól függ: zajosabb lesz-e a tetszés a második felvonás után, mint -előbb, – többször kényszeríthetik-e színpadra az emberséges -szerzőt, a ki olyan szivesen kijön, csak hijják!</p> -<p>Lent a könnyű lovasság derül, derül, folyton derül, egész a -kétségbeesésig. Birták lélekzettel. A főjelenetnek vége: általános -jó hangulat. A nehéz lovasság megkezdi arczátlan munkáját: a -szerzőt kivezetik vagy ötször. Ötödikszer, mikor már egyedül jön -ki, örömében a zsebébe dugja a kezét.</p> -<p>A karzati nehéz lovasság zsoldosai gyakran nem valami -szemenszedett legények. Részben önkéntesek, a kik imádják a -művészetet, de csak ingyen, legtöbbször azonban csak olyan -műkedvelők, a kiknek Hekuba az egész drámai művészet. Vigadnak -parancsszóra, a mint az ezredes bálján tánczolnak a hadnagyok, -kötelességből.</p> -<p>Valamikor, régen, kezdő drámairó darabját adták először. A -fiatal szerzőnek volt tehetsége is, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> barátja -még több volt, mint tehetsége. Az egész publikum tapsrakészen ment -a színházba, elhatározva, hogy túl fogja dörgeni az ellenzéket, -mely nem létezett sehol. Egyik jóbarát, foglalkozására: szobrász, -magára vállalta a nehéz lovasság szervezését, s tizenhat legénynyel -állított be a karzati padokba. Harminczkét szobrásztenyér! A siker -felől nem lehetett kétség.</p> -<p>Csak egy hiba volt. A szobrász-legények jámbor taliánok voltak, -a kik egy árva szót sem tudtak magyarul. Pedig nekik kellett a -szerzőt leghevesebben óhajtaniok. Három napig tanulták kiejteni ezt -a talián nyelveknek szörnyen kemény szót, hogy: „Szerző! szerző!“ A -dolog nehezen ment, mert a mesterük sem beszélt magyarul oly -szépen, mint Egressy Gábor. De csak a szájukba rágta valahogy.</p> -<p>Mikor aztán az első felvonás végével a függöny legördült, s a -földszint tapsolni kezdett, a szobrász megadta a kitűzött jelt -legényeinek. A harminczkét szobrász-tenyér pokoli dörgedelmet -csapott, úgy hogy az egész földszint kiváncsian nézett fel az -elszánt ficzkók felé. Odafenn pedig a tizenhat becsületes legény -torkaszakadtából kezde ordítozni ezt az olasz szót: „Scherzo! -Scherzo! Scherzo!“</p> -<p class="right">(1887.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<h2>OPERABÁLON.</h2> -<p>Mikor Budapesten először rendeztek operabált, Párisjárt urfiak, -a kik főképpen azért tartottak össze, hogy minél gyakrabban -emlegethessék az elhagyott világvárost, sokat beszéltek a párisi -operabálokról és kivált azokról a sajátságokról, a melyek csak a -párisi operabálokon láthatók, másutt sehol.</p> -<p>– Megvallom, én csak egyetlen egy operabált láttam Párisban – -szólt egyikük – és akkor is egyéb dolgom volt, mint -összehasonlitásokat tenni, vajjon mennyire különbözik ez a mulatság -a többitől. Mert én akkor asszonyt őriztem. Ha nem árultok el, hogy -akadt férj, a ki azzal szégyenitett meg, hogy rám bizta a -feleségét, elbeszélhetem, mit mondott a pártfogoltam, a kinek – -mondhatom – nyitva volt mind a két szeme, a legszebb lapis lazuli -szemek, a melyek valaha „megfigyeléseket“ tettek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>– El akarok menni, érti? Önnel, hogy ha tetszik, ön nélkül, hogy -ha nem.</p> -<p>Ha tiz évvel fiatalabb vagyok, bizonyára igy feleltem volna:</p> -<p>– Asszonyom, a mit ön kiván, az lehetetlen. Tudja, hogy én -mindenre képes vagyok, s hogy nincs nagyobb örömöm, mintha önnel -lehetek. Boldognak éreztem magamat, mikor Albert megkért, hogy amig -ő <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> oda lesz s a mig ön teljesen meg nem -gyógyul, ne mozduljak a világ legkedvesebb hinta-széke mellől. -Pedig büszkeségem fellázadt e kérés hallatára, s igen ildomtalannak -találtam Albertet, a mint olyan merőn nézett kopaszodó homlokomra. -(Ha látta volna, milyen mosolylyal mondta: „Bizom önben, mint az -apámban“!) Daczolok a nevetségességgel, s őrzöm önt napestig, mint -egy komondor. Dédelgetem, mintha dajkája volnék, s tűröm a -szeszélyeit, a hogy arra a legangolabb szobaleány sem képes. Egész -nap écarté-t játszom, még pedig olyan hidegvérrel, mint egy -agyalágyult vén abbé. Ha kivánná, megfésülném a kutyáját. S mindezt -önzetlenül, a jutalomnak legkisebb reménye nélkül, jóllehet huszár -vagyok, és nem irgalmas nővér. És most önnek eszébe jut, hogy -megpróbálja, meddig terjed a hódolatom? Nem, asszonyom, odáig nem, -hogy ekkora felelősséget vállaljak magamra és önnek büntársává -legyek. Igen, büntársa volnék, hogy ha engedelmeskedném. Fel akarja -használni a férje távollétét s lábbadozó betegen megizlelni -szeretné egy operabál tilos izgalmait. Fél, hogy védelemre szorul, -– mert máskülönben mire volna az én kiséretem, – s mégis kiteszi -magát a megtámadtatásoknak. Ám tegye, de engem hagyjon ki a -játékból. A mit követel, az több, mint a mennyire én képes vagyok. -Én nem nyujtok önnek segitő kart az álorcás flörtöléshez.</p> -<p>Ilyenformán szóltam volna, hogy ha tiz évvel fiatalabb vagyok. -De így nem szóltam semmit: nem szoktam asszonyokkal vitatkozni.</p> -<p>Beszélt ő helyettem is.</p> -<p>– Talán soha sem lesz többé alkalmam operabált látni. Albert -óvakodik elvinni csak egyetlen egybe is ama mulatságok közül, -amelyekben ifjúságát elpazarolta. Ha tudná, mennyit rimánkodtam, -hogy egyszer <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> a Bullier-be vigyen! Egész életemet a -jótékonyság matrónáinak meg öreg szenátoroknak áldozom; hogyne -vágynám hát látni a diákok meg a kokottok mulatságát! Alig kétszer -voltam café-concertben és sohasem tudtam elérni, hogy megláthassam -Métra valamelyik bálját. Pedig el nem képzeli, mit adna egy ilyen -jóravaló asszony, mint én, hogy egy éjt ott tölthessen, ahol Nana -la Sauterelle tánczol, a „quadrille réaliste“ királynője. Még soha -sem láttam „quadrille réaliste“-ot. De hát megelégszem egy -iczi-piczi kis operabállal. Meg kell látnom egy ilyen sokat -rágalmazott bált, amelyet mindenki unalmasnak mond s amelyet -mindenki megnéz. Tudom, hogy pompásan fogok mulatni. Ismerem ezt a -mulatságot képzeletben: olvastam a Houssaye és a Belot regényeit. -Mosolyog? Ugy a történelemmel válaszolok önnek. Nem, egy álarczos -bál nem lehet olyan szellemtelen valami, mint amilyennek mondják, -mikor Gusztáv király inkább választotta az Ankarström golyóját, -mint hogy egy ilyen bálról elmaradjon. (Vagy nem mosolygott? Inkább -mosolygott volna, mint hogy félbeszakitson.) Nem látta a Fekete -domino-t? Nagyon értem ezt az Angelát, aki mindenféle szörnyü -kalandnak teszi ki magát s mégis elmegy flirtelni egy fekete domino -alatt. Hisz az álarczos bál a legnemesebb minden bál között. Miért -vonulnánk onnan vissza mi tisztességes nők? Csak azért, mert nem -szorithatjuk ki onnan a kokottokat? Nem vesszük észre őket. S -aztán? Ugyanazt az operát, ahol pénteken egy kis otthont találunk, -miért kerülnők el hétfőn, csak azért, mert húsz frankért mindenki -bemehet? Az estélyi öltözékek ingerlő árulásai nem háborgatják -önöket; mi jogosíthatja hát fel azt a pár félelmes urat arra, hogy -sértegessenek fejük tetejétől lábujjaik hegyéig elburkolt alakokat? -Vagy azt hiszik, <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> hogy a pánczélozott alakokkal szemben -lovagiasabb a támadás? Mindennek csak a húsz frank az oka, és nem -mi szabtuk meg ilyen kicsiben a bemenet diját. És ha már így van, -szinte kötelességünk ott lenni: ne váljék az operabálból egy -magasabb fajta Bullier. Vagy ha már is azzá vált, miért ne -mulathassunk egyszer mi is szabadon? Azt hiszi, nincs mulatságosabb -dolog, mint a Tribunal du Commerce bálján hallgatni egy államtitkár -elmésségeit, miközben ez a kitünő úr a legközelebbi vasútépitésre -gondol? Megvallom, szívesebben beszélek szerelemről egy licencié en -droit-val, különösen, ha senki sem tudja, hogy engem vezet a -karján, s leginkább akkor, ha ő maga sem. Ah! tele vagyok -szenátorokkal, akadémiával, vasútépítéssel, hallani akarok egy kis -szerelmet! Ártatlan, következéstelen szerelmet értek, csak -akkorkát, melynek holnapra vége van. Hisz ez a képzelhető -legártatlanabb mulatság. Az operabál az a bálok között, a mi a -négyes a tánczban. Nem mámor, hanem üdülés, nem pezsgő, hanem -limonádé. Tehát megegyeztünk, ön holnap elkisér az operába. -Mellettem lesz, a míg nem intek, s nyomon követ, hogy megtaláljam, -a mikor kell.</p> -<p>Úgy emlékszem, akkor nem kérdeztem tőle egyebet, mint hogy -olvasta-e a Goncourt „Henriette Maréchal“-ját. Azt felelte, hogy -nem.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Másnap este ott voltam az operabálban, s határozottan emlékszem, -hogy hallottam az Orpheus kankánját. Egyébként azonban nem történt -velem semmi nevezetes. A szerep, a melyet rám erőszakoltak, kissé -siralmasnak tűnt fel előttem. Valóságos kifordított Schlemil -voltam. Puszta árnyékká váltam s elvesztettem az egyéniségemet. -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> Nem láttam és nem gondoltam semmit, -mint egy kisérő a klasszikus tragédiákban.</p> -<p>Hanem az mégis meglepett, hogy megpróbáltatásom csak egy óráig -tartott. Kevéssel éjfél után már kocsiban ültem, s megilletődve -hallgattam az én fekete dominóm kritikáját.</p> -<p>Nagyon kedvesen kezdte.</p> -<p>– Valóban, önnek több esze lehetett volna.</p> -<p>Nem védekeztem.</p> -<p>– De hisz ez az önök mulatsága határozottan ostoba. Vagy élvezet -az önnek, ha velem olyan stílusban beszélhet, a hogy a -brasserie-kben szokás? Nekem úgy tetszik, hogy ez igen középszerű -mulatság. Képzelje, az ezredes, az öreg Ramollo, csaknem -megríkatott. A vén Gaga! A sergent de ville, a parc Monceau -dadáinak a Don Juanja, hozzá képest úgy édeleg, mint egy -Racine-herczegnő. És Toulonnier úr, az államtitkár! Soh’sem hittem -volna, hogy ez az ember nevetni is képes. Oh, bízvást elrejthette -volna ezt az előnyét. Jobb szeretem, mikor a csatornázásról beszél. -És látta, milyen finoman mosolygott Fauchery úr, a journalista, -mialatt egy fordulót tettem vele? Ugyanaz, a kinek egyik mellékneve -a „Szép“, másik a „Nagy“. Valamennyi közt ez volt a legostobább. -Georges Hugon úrra sem leszek többé kiváncsi. Ezt a ficzkót vissza -kellene vinni Saint-Cyrbe. Azt képzelte, hogy a mosónéja vagyok, s -jónak látta velem közölni, hogy Raphael de Valentin úr elnyerte -tegnap utolsó louis-ját is. A kis kedves! Megszólítottam egy -ismeretlen urat, a ki különbnek látszott a többinél. Ez a „monsieur -en habit noir“ a világ hiábavalóságán tünődött, akár csak Salamon -király. Unalmasabb volt egy metafizikai könyvnél. És ha -meggondolom, hogy én ezeknek az uraknak a kedvéért nyolcz kötet -Dumas fils-t lapoztam át, csakhogy készletem legyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> -mot-kból és tour d’esprit-kből! Azt kérdezte tegnap, olvastam-e a -Goncourtok „Henriette Maréchal“-ját? Nos, ha a Goncourtok -ellenségei az álarczos báloknak, kész vagyok elolvasni összes -munkáikat.</p> -<p>– És Houssaye? (Hogy magam is mondjak valamit.)</p> -<p>– Arséne Houssaye soha sem ismerte a nőket. Hisz magam is csak -egy óra óta ismerem őket. Látta ön valaha nálam Elmire asszonyt, az -Orgon úr nejét? Esküdni mertem volna, hogy soha egy -meggondolatlanságot sem követett el. A Tartuffe urral való esete, a -melyről talán ön is hallott, erényét fényesen igazolta. És, -elhiszi-e, a szerelmesek zugában láttam, rózsaszínű dominóban, a -mint Damis úrral, a Cleante úr fiával kaczérkodott. Hogy ismertem -rá? Hiszen levette az álarczát, bízott abban, hogy nem láthatják -meg. És az az arcz, melyet máskor olyan hidegnek, -szenvedélytelennek láttam, mintha azt mondta volna Damis úrnak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ich bin die Prinzessin -Ilse<br /></span> <span class="i0">Und wohne im -Ilsenstein;<br /></span> <span class="i0">Komm mit nach meinem -Schlosse,<br /></span> <span class="i0">Wir wollen selig -sein.<br /></span></div> -</div> -<p>És a többi! Mondhatom, uram, azok a hölgyek, a kik minden -szerdán nálam teáznak, versenyeztek a Cardinal úr leányaival. Ön -persze meg sem ismerte őket. De hát minek is megy ön -opera-bálokba?</p> -<p>Szünetet tartott. Hallgattam mélyen, mert éreztem, hogy még -valami következik.</p> -<p>– És mindez még nem bosszantott volna. De a mit ezen felül meg -kellett érnem, az kétségbe ejtett. Ön ismeri Emilet, a cousinemet. -Három hétig könyörgött, hogy ezen a szerencsétlen opera-bálon egy -félórát tölthessen velem. Otthon nem szólhatott hozzám bizalmasan, -előbb Albert és aztán ön miatt. Tanum lehet, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> félig -halva mentem el. És ez az ember nem talál rám háromnegyed óráig; -azután tíz perczig hurczol a karján, a nélkül, hogy fölismerne, és -a mikor valahára rám ismer, tökfilkónak mondja Albert-t s vacsorát -ajánl Marguery-nél. Ha meggondolom, hogy ezért a majomért képes -lettem volna ostobaságot követni el!</p> -<p>Vannak bánatok, a melyekre nincs vigasztalás. Le voltam -forrázva.</p> -<p>– És mindennek ön az oka. Mért beszél nekem operabálokról? -Inkább játszszunk écarté-t.</p> -<p>Ha még megjegyzem, hogy Emile úrnak nem volt igaza, mikor -dominójának a hangját nem ismerte meg természetesnek fogjátok -találni, hogy én aztán az összes operabálokat elécartéztam. És most -is ti vagytok az okai, hogyha unalmas voltam, mint egy -opera-bál.</p> -<p class="right">(1886.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<h2>NYÁRI MULATSÁGOK.</h2> -<p>Egészen kifogástalan úriember lehet valaki, s azért mégis -megeshetik rajta, hogy hébe-hóba megkivánja az alacsony -mulatságokat. És pedig nem is az élvezetért, hanem magáért az -alacsonyságáért. Mindnyájunkban vannak titkolt és fegyelmezett, de -tökéletesen soha el nem ölt rossz ösztönök, melyek néha kifelé -kivánkoznak és eget kérnek. Mentül erősebb pórázon szoktuk tartani -az ilyen rossz ösztönt, annál szilajabbul sarkal, ha egyszer -meghagytuk szólalni; a nyakig gombolkozott emberek a legszivósabban -kivánják, ha egyszer megkivánták, az ingujjra vetköződést. Mert sok -gyarlóság van közöttünk a legjobbikban is, és egyik legáltalánosabb -gyöngénk az, hogy az uj, a nem ismert, a változatos a varázs -erejével hat ránk. Ugy hogy: a csatornának is lehet vonzó ereje, -még olyanokra is, a kik megszokták tiszta ágyban aludni. Egy régi -franczia mondás azt tartja: „Tout homme a dans son coeur un cochon -qui sommeille“. Ha ez nem is, bizonynyal rejtőzik az emberben egy -kis ördög, a ki koronkint fel-felébred, s csábitóaknak tünteti föl -az öt érzékszerv előtt azokat a szórakozásokat, melyeket az értelem -megvet s kitagad. Ez a gonosz manó kedvet lop komoly, jó izlésü -emberekbe, hogy teli torokkal kaczagjanak a café-concert-ek -leghülyébb kupléin s rávegye a leggondosabb családapákat, hogy -átvirraszszanak <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> egész éjszakákat, csak a virrasztásért, -olyan bor mellett, a minőt ebédjöknél meg nem türnének, olyan -czimborákkal, a kiknek máskor restellnek köszönni.</p> -<p>A legtöbb felebarátunk épp oly öntudatlanul enged ennek a gonosz -manónak, mint a hogy hat esztendős urak engednek annak a (később -érthetetlen) vágyakozásnak: a tiszta ruhával letelepedni a pocsolya -közepébe, hozzá dörgölőzni a sáros kocsihoz, vagy legalább, ha már -egyebet nem lehet tenni, feltörülni az esővizet a sétatér megázott -padjáról egy ujdonatuj fehér pantalonka hátulsó részével. Az -ilyenek egyes-egyedül azért keresik a csőcselék élvezeteit, mert -vonzza őket a szokatlan, mint a gyerekek apró ruháit vonzza a -szenny, s mint bizonyos idegeket vonz a viz vagy a nagy mélység. De -vannak olyanok is, a kik olykor-olykor szántszándékosan vetköződnek -pőrére, a végből, hogy kiszellőzzenek egy kissé. Emezek ugy vélik, -hogy a lelki és testi egyensuly fentartására szükséges koronkint -egy kis morális vagy szellemi érvágás, a szerint az elv szerint, -melynek alapján Hypocrates ajánlatosnak mondta, hogy az ember -havonkint egyszer lerészegedjék. S lehet, hogy igazuk van. Talán -egyik föltétele az egészségnek, hogy a hasizmok is hozzá jussanak a -maguk élvezetéhez, ugy, hogy ez alatt az agy békén szundikáljon, s -kipihenhesse fárasztó gyönyöreit.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Azért nincs benne semmi meglepő, hogy akadt egyszer néhány, -jóizlésünek ismert gentleman, a kik csömörbe esvén a sublimisebb -élvezetektől, nagyon megkivántak valami közönségeset s divattá -tették a zsákban futást meg a czigánykerekezést. Volt idő, melyet -épp ezeknek a szórakozásoknak a bemutatása <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> tett -emlékezetessé; a mikor ismert előkelő urak nem tudtak okosabbat -kitalálni, mint hogy sorvadásos csatorna-tisztitókban meg faczér -„borfiuk“-ban gyönyörködtek, a mint ezek egy-egy ezüst forintért -törték magukat a fejük tetején, vagy bukdácsoltak előre-hátra, -czirkuszokból kimustrált rengeteg zsákokban. A ki ebben az időben a -ligetben, vagy a budai hegyek közt barangolt, minden kőhajitásnyira -talált egy-egy jól öltözött társaságot, mely ilyeténképpen -finczoltatott egy sereg mezitlábos egyéniséget. Furcsa egyveleget -alkottak igy együtt, nézők és előadók. Az előadók elitje a -kereskedő világ amaz osztályához tartozott, mely fölöttébb kicsiben -árulja a gyujtófát, a nézők ellenben olyan tisztes külsejüek -voltak, hogy egynémelyik avultas kabátu miniszternek divatképül -szolgálhattak volna. És ezt a vegyes, együvé nem illő népet lelkük -mélyén ugyanegy gondolat kisértette: az a kérdés, melyet a -filozófusok hiába igyekeztek megfejteni: „<i>Kit</i> szeret jobban -a kutya, a gazdáját, vagy a sniczlit?“</p> -<p>A misera plebs örült, hogy szerezhetett némi kenyérre valót a -feje keménységével is, a minek máskor csak csetepatékban tudta -hasznát látni; de meg lehettek elégedve a nyers örömökre sóvárgó -gentlemanek is, a kik ha nem élvezhettek sem kakas-viadalt, sem -bikaheczczet, örülhettek olyan látványnak, mely amazoknál -ártatlanabb, de nem kevésbbé épületes.</p> -<p>Vajjon eszükbe jutott-e az uri nézőknek, mialatt az ezüst -forintért dulakodókban gyönyörködtek, valami ilyes:</p> -<p>– Ha ezek, a kik igy görnyedeznek, csusznak, másznak, -ugrándoznak, tánczolnak, törik kezüket-lábukat, ütlegelik egymást s -kinlódva csavargatják a maguk nyakát egy kis kenyérre valóért – -egyszerre csak fölegyenesednének, s nekünk esnének, megváltozva, -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> arczukból kikelve?! Ha megtanulnák azt -a nótát, a melyet Belgiumban költöttek: „Nous danserons, nous -danserons autour de l’échafaud…“, s tánczra perdülnének, ugy, a -mint legbensejükben, titokban már most is óhajtják, a vérpad, a mi -holttesteink körül?! Az lenne csak egyszer az igazi nyers mulatság! -Az lenne csak az izgalom, ezeknek a mi fáradt idegeinknek, melyeket -már semmi sem ingerel, csak a barbár, az alantas, az émelyitő.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Volt egy másik mulatság is, mely abban az időben nagy -hóditásokat tett: a szépségverseny. Országszerte választottak -„legszebbeket“, persze csak lokális: megyei és városi legszebbeket. -Voltak fő- és al-legszebbek, mint vannak fő- és alispánok, és -minden rendezett tanácsu városnak megvolt a maga legszebbje, -csakugy, mint a maga tudós asszonya. Ezek a tiszteletbeli állások -azonban nem jártak semmiféle kötelezettséggel; máskülönben, bizony, -terhes feladatok vártak volna a választottakra.</p> -<p>A szépségversenyek természetesen nagyban emelték a magyar -hölgyek szépségének a hirét, noha ebben a tekintetben eddig is jó -firma volt Magyarország: Triesztben, Hamburgban, -Konstantinápolyban. A szépségversengések hire elhatolt a meszi nagy -világba. Külföldi lapok kiadták a szépek arczképeit, leforditották -a róluk irt magyar szöveget, kissé elferditve s félremagyarázva, -ugy, hogy a francziáknak reklámkép tünt fel, a mi a magyar -eredetiben csak naivság volt. S szerződési ajánlatok is érkeztek az -Alhambráktól meg az Alcazaroktól, a min mi persze nagyon -megbotránkoztunk, szidván a Jules Lermina-kat, a kik kissé -tájékozatlanságból, de talán még inkább skepsisből: <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> veszett -nevét költötték ártatlan asszonyoknak. Mert időközben -elfelejtettük, hogy az operett-kuplék anyagát mi magunk -szolgáltattuk a világnak.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Mig a provincziák mulatói a saját formáik tökéletességében -gyönyörködtek, a metropolis lakói a mások formáinak -tökéletlenségében kerestek szórakozást. Egy budapesti szinházban -sátort ütöttek a liliputiak, s nevezetes fogyatkozásukkal sikerült -nagy népséget csőditeniök abba a mulató-helyiségbe, a hová addig a -jelentéktelenebb fogyatkozásokat nézni nem igen járt ember. A bódé, -mely predesztinálva volt rá, hogy a leghamarább kerüljön bele a -„leégett szinházak“ listájába,<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> -esténkint akkora közönséget fogadott magába, mintha nem is szinház -lett volna, hanem valami zöldbe indult lóvasuti kocsi. A közönség -két-három estén át nem tudott betelni annak a nagy halmaz -nyomorékságnak a látásával, melyet a szükmarku természet rossz -kedvében teremtett rakásra.</p> -<p>Ez a nagy méltánylás, melyre a liliputiak művészete talált, egy -másik, régi, renaissance-kori lelkesedésre emlékeztetett. Volt idő, -mikor megzápult emberek seregesen zarándokoltak a szép látásáért a -capitoliumi Juliához, az ó-kori mumiához.</p> -<p class="center">*</p> -<p>De van egy olyan nyári mulatság is, a mely most a legkevésbbé se -divatos, s mégis, meglehet, örökké tartó. Vitéz László urra, -máskép: Paprika Jánosra nagyon ráfér a reklám.</p> -<p>Olyan elhagyottak, olyan elhagyottak a szinházai, hogy már nem -is lehetnek elhagyottabbak. „Véges üres <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> az -erszénye“, s bódéi olyan siralmas, düledező állapotba jutottak, -akár csak a Cadet Rousselle három háza.</p> -<p>A Champs Elysées-n van vagy harmincz <i>Guignol</i>; vasárnap -délutánokon alig lehet közelükbe férni; hétköznap sem játszanak a -szélnek. A ligetben a magyar Guignolnak nincs többje három-négy -bódénál: ezeket sem látogatja a liliputi közönség. Hiába, manapság -a liliputiak maguk is aktoroknak csaptak fel, nemcsak a husz éves, -az „igazi“ liliputiak, hanem az ideiglenes liliputiak is, a -gyermekek. Csakugyan nincsenek többé gyermekek, nemsokára már -pápaszemmel jönnek a világra.</p> -<p>Vagy a mieink czivilizáltabbak volnának talán, mint a franczia -apróságok? S azért nem méltányolják Vitéz Lászlót, mert fölötte -állóknak érzik magukat? A hogy vesszük. Talán czivilizáltabbak, s -talán neveletlenebbek. Idejekorán kiesik kegyükből Vitéz László -barátunk, mert tulságos korán hozzászoktatjuk őket olyan -élvezetekhez, melyek későbbi koréi…</p> -<p>S végre Vitéz László hanyatlását az is megmagyarázhatja, hogy -ujabban nagy konkurencziát csinálnak neki a bábszinházak, a melyek -mutatványai pedig nem érnek fel Guignol előadásaival. A -bábszinházak előre irt sablon szerint dolgoznak; a rögtönzés, a -komédiázás ősi, kezdetleges formája egyes-egyedül Vitéz László -kiváltsága maradt. Pedig csak ebben a formában nyilatkozhatik -szabadon a nép humora, az a vastag, kolbász-humor, melyben a vásári -tömeg gondolkozása valamelyesképpen mégis csak mutatkozik, s mely -épp azért, mert egyszerü és nem mesterkélt, a leginkább megfelelhet -a gyermekek eszejárásának. A mihez köze van e komédiának, mely -nemcsak szemre való: Vitéz László nemcsak ágál, sipitozik is, – -mellesleg mondva, <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> olyan czérna hangon, hogy igazán nem -várná az ember ilyen hősi nevü urtól.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ki ne ismerné Vitéz Lászlót? Gyerek-ökölnyi, ferde fejét, -ránczos, hamis, örökké vigyorgó pofáját, mely fintoraival és -gyorsan mozgó szemeivel olyan, mint maga a megelevenült -Hunczfutság? Maskarába bujtatott, vézna kajla testét, mely nem -sokkal nagyobb, mint egy jókora uborka, – sunyi, féloldalra huzott -görbe derekát, mely ugy lapul meg, mintha tulajdonosa mindig cselt -vetne vagy lesben állana, – jobb vállának szaladó, esetlen karjait, -melyek szüntelen ütésre készen rángatóznak, – szapora, tipegő -lépteit, sipitó hangját, s ormótlan kalapácsát. Jő, tánczol -előre-hátra, felesel magához hasonló konstáblerekkel, lakájokkal, -marquis-kkal, parasztokkal, aztán agyonkalapácsolja az egész népet, -majd kiköt az ördöggel is, magához hasonló vidám ördöggel, a ki -lefüleli, egy utolsót püffent rajta, s mikor a szegény Vitéz László -már kiöltötte a nyelvét, jeléül, hogy kifogyott belőle a szusz, -beledugja egy koporsóba. De mikor az ördög távozik dolgára, a vitéz -felüti fejével a koporsó fedelét, kibuvik belőle s ujra kezdi -garázdálkodásait. Agyonkalapácsolja később az ördögöt is, -közbe-közbe egy pár szegény házi nyulat, végül magát a halált is, s -aztán mindent beletemet a koporsójába: ördögöt, konstáblert, halált -és házi nyulat, mindezt annyi vidámsággal s akkora megvetésével -minden logikának, mely egyformán kielégitheti a legnaivabb -kedélyeket, s azokat a raffinált, művészi temperamentumokat, a kik -egykor Francziaországban az Összefüggéstelenség-et tették legfőbb -művészi elvükké.</p> -<p>Vitéz László nemcsak mulatságos legény, hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> olyan -is, a kinek zagyva mókáiból tanulhatunk egyet-mást.</p> -<p>Például: megtanulunk becsülni (bármily messze essék is a dolog -Vitéz Lászlótól): egy-egy drámai konvencziót, a szindarabnak olyan -elemeit, melyek ellen az ujabb iskola irtó háborut inditott. Ime -egy.</p> -<p>Nézzünk végig a gyér számu hallgatókon: a fiucskákon, a kiket a -vitéznek minden ujabb csinyje és gaztette diadalmas tapsokra ragad, -a félénk kis leányokon, a kik ijedten szorongatják a babájukat, -mikor a garázda legény valami veszedelemben forog. Reszketnek érte, -résztvesznek minden bajában, örülnek minden sikerének.</p> -<p>Alapjában, ez ugyanaz a drámai érdeklődés, melylyel a szinházi -néző Antigone, vagy Phaedra sorsán csügg.</p> -<p>Egészen bizonyos, hogy Vitéz László ilyes érdeklődésre nem a -karakterével tesz szert, nem is a szavainak költői szépségeivel. -(Nem is menne sokra a karakterével, meg a költői vénájával; -hallgatói ugy sem méltányolnák e fajta jelességeit.)</p> -<p>Az sem valószinü, hogy megjelenése bájával bilincseli le a naiv -sziveket.</p> -<p>Honnan hát az érdeklődés ez iránt az erőszakos ficzkó iránt? -Mért örül a közönsége egy szivvel, lélekkel, mikor leüti a halált, -meg a konstáblert?</p> -<p>Ha csak onnan nem, hogy (bódé előtt vagy szinházban) -alapföltétele minden drámai természetü részvételnek: a szövetkezés -a hőssel (jóban, rosszban, mindenkorra), – a néző hallgatólagos -beismerése, hogy midőn a szinpad elé ül, bizonyos közösséget vállal -egy valakivel, a kinek cselekvéseit szemlélni fogja, mert maga a -részvétel – ebben a (bármennyire) látszólagos életben – teszi a -szinházi emócziónak, az ott szerzendő <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> -élvezetnek legnagyobb részét. Mindjárt eleve egy konvenczióval kell -kezdenünk minden komédiának az élvezetét, még a Vitéz Lászlóét -is.</p> -<p>Ez ugyan elemi igazság, de nem árt néha rekapitulálnunk az elemi -igazságokat. Különben pedig a tulfinomultságot ne Vitéz Lászlónál -keressük.</p> -<p class="right">(1887.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<h2>BUDAPEST VILÁGVÁROS.</h2> -<p>Szilvai Tódor professzor, a kit „Liliomfi“ tett ismeretessé, egy -rá nézve nem éppen szép napon ezt a levelet irta a „Krajczáros -Ujság“-nak:</p> -<p>Tisztelt Szerkesztőség! Tegnap, Péter-Pál ünnepén, ezer -forinttal, egy unokahuggal, négy bőrös ládával, egy szobaleánnyal -és tizenkét kalapskatulyával beállitottam hazánk fő- és -székvárosába.</p> -<p>Az unokahugom, a ki egyszersmind gyámleányom, már tizenhat éves -s még most se látta a legünnepeltebb magyar bonvivant szinészt az ő -égszinkék nyakkendőjében. E miatt sok keserü szemrehányást kellett -hallanom: az utazást nem halaszthattam tovább.</p> -<p>Ujságolvasó és óvatos ember vagyok; képzelhetik, hogy nem -indultam meg a székvárosnak csak ugy bolondjában. Ellenkezőleg; jó -előre elküldöttem folyamodásomat egy előkelő fogadó -igazgatóságához, két szoba és a járulékok kegyes engedélyezése -iránt.</p> -<p>Folyamodásomhoz mellékeltem:</p> -<p>a) hugom erkölcsi bizonyitványát, b) kolostori bizonyitványait, -melyben a magaviseletből csupa egyesek foglaltatnak, c) -keresztleveleinket, d) nemesi levelemet, a leszármazási táblával, s -a megkivántató hét ős kimutatásával, e) e kimutatást igazoló összes -irataimat, f) egy kitöltetlen váltóblankettát a magam és két kezes -aláirásával, s végre g) egy biztositó okiratot, <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> melyben -magamat a házi szabályok pontos megtartására kötelezem, egyebekben -pedig alávetem magamat a hotel-igazgatóság minden -rendelkezésének.</p> -<p>Igy tiszta lelkiismerettel szállottunk ki a fiakkerből, s -nyugodtan vonultunk be a hotel udvarára. Háznépemet leültettem a -bőrös ládákra, magam pedig a hotel-igazgató után kérdezősködtem, -hogy megtudjam, vajjon folyamodásomat kedvező értelemben intézték-e -el?</p> -<p>Szigoru tekintetü ur fogadott, a ki bevezetett az -irószobájába.</p> -<p>– Uram, – szólt, – föltéve a szemüvegét – abban a kellemes -helyzetben vagyok, hogy reményeket nyujthatok önnek. Voltak ugyan -egynémely aggodalmaink, de ön bizonyára el fogja oszlatni ezeket az -aggodalmakat. Igy mindenekelőtt a nemességi kimutatás nincs egészen -rendben. Hat őst elfogadunk, de a hetedik ős nem tiszta munka. Ha -azonban ön becsületszavával is jót áll a hetedik ősért, ezuttal -elnézzük a hiányt.</p> -<p>Siettem eleget tenni a kivánságának s kijelentettem, hogy -hetedik ősöm épp oly kifogástalan gentleman volt, mint a többi. A -szigoru ur helybenhagyólag intett s azután igy folytatta:</p> -<p>– Hanem ez mellékes. A fő-dolog az, hogy ön elfelejtette -beterjeszteni az esketési bizonyitványát.</p> -<p>– De kérem – vetettem ellen, – a kint ülő hölgy nem a feleségem, -hanem unokahugom!</p> -<p>A szigoru úr levetette szemüvegét, egyet hunyoritott, s ráütve a -hasamra, igy szólt:</p> -<p>– Mindjárt gondoltuk, vén imposztor!</p> -<p>– Kérem, – tiltakoztam – én komolyan beszélek.</p> -<p>– Ez esetben, uram – szólt s arcza ismét ünnepélyessé -<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> vált – ragaszkodnunk kell a köteles -orvosi bizonyitványhoz.</p> -<p>Eleinte nem értettem, de aztán megmagyarázta. Minden hotel -támasza, talpköve, ugymond, a tiszta erkölcs, mely ha leomlik, Róma -megdől és rabigába görnyed.</p> -<p>Átmentünk a szomszédban lakó öreg orvoshoz, a ki kiállitotta a -bizonyitványt, hogy hugom felől Róma bátran fennállhat. Aztán -diadallal tértünk vissza a hotelbe, a hol a szobaleányunk, az egyik -ládán ülve, szemlesütve várakozott ránk.</p> -<p>– Uram, – szólt a szigoru ur – beható vizsgálat után arról -szereztünk meggyőződést, hogy ön feslett életet él a -szobaleányával. Figyelmeztetem, hogy ezt mi nem türhetjük…</p> -<p>– De kérem, – bátorkodtam ellent mondani – meglehet, hogy e -leánynak a multja nem kifogástalan, de ez a hotelt aligha érdekli. -Különben…</p> -<p>– Elég, uram.</p> -<p>A szigoru ur nagyurias kézmozdulattal véget vetett a -kihallgatásnak, a portás jelentősen sipolt fiakker után, -fölszedelőzködtünk s egy percz mulva ismét az utczán voltunk.</p> -<p>– Hallja, kis öreg, – biztatott a fiákkeres nyájas mosolygással -– látom, hogy kutya van a kertben. De, ha akarja, elvezetem én -magukat olyan fogadóba, a melyik éppen maguknak való.</p> -<p>Köszönettel fogadtam a barátságos ajánlatot s megindultunk. A -kioszk látása azonban fölkeltette a hugom szivében szunnyadó -gerjedelmeket, s székvárosunk e kies pontján megállitottuk a -kocsit. Hugom kijelentette, hogy ő éhes s egyelőre nem óhajt tovább -menni.</p> -<p>A szobaleányt óvatosságból kint hagytam, magunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> pedig -beléptünk az ózondus kis parkba. Hugom egy égszinkék nyakkendőt -vélt látni, s boldognak vallotta magát.</p> -<p>Korán örültünk. Alig foglaltunk helyet, egy pinczér jelent meg -az asztalunknál, a ki megszemlélvén hugom lábbelijét, -nemtetszésének ilyen szókkal adott kifejezést:</p> -<p>– Ha a dáma azt hiszi, hogy ide a hölgyek gombos czipőkben -járnak, a dáma csalódik.</p> -<p>– Hát miféle czipőkben járjanak ide? – kérdeztem -meglepetten.</p> -<p>– Szót se többet, uram – szólt a pinczér tompán és hidegen, mint -a regények angol lordjai szoktak szólani. – Szót se többet. -Felszólitom, hogy ne csináljon botrányt, hanem távozzék, ha nem -akarja, hogy a rendőrség segélyét vegyük igénybe.</p> -<p>Ijedten kotródtunk ki s visszatelepedtünk a kocsinkba. Lelkére -kötöttem fiákkeresünknek, hogy szerény helyre vigyen, a régi -patriarkális hotelek valamelyikébe.</p> -<p><i>A fehér Griff</i>-be vitt, a hol diák koromban kosztoltam. -Itt már csaknem befogadtak bennünket, de egy kis könnyelmüség -mindent elrontott. Hugom elég meggondolatlan volt figyelmeztetni a -Lohndienert, hogy vigyázzon a legkisebb bőröndre, s a vendéglős, a -ki ezt észrevette, utánunk sietett.</p> -<p>– Sajnálom, uram – törte szét reményeim bimbaját – de a -kaczérkodást e házban nem türhetjük. Már az előbb tanuja voltam, -hogy a kisasszony több izben bekacsintott az étterembe, de ezt még -elnéztem. Azt azonban, hogy a tulajdon embereimmel sugjon-bugjon, a -legjobb akarattal sem nézhetem el. Kérem, kiméljék meg a -házamat.</p> -<p>Megkiméltük a házát, s kezdtem rezignálni. A pakkunkat -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> visszaküldtük a vasuthoz, magunk pedig -megindultunk egy sörház felé.</p> -<p>Eleinte szerencsénk volt, s a levesünket békében fogyaszthattuk -el. A sörházban egy lélek sem volt rajtunk kivül. De mialatt a -marhahusra vártunk, négy katonatiszt lépett a terembe. Ijedten -tekintettünk rájok, és balsejtelmünk nem csalt.</p> -<p>A pinczér marhahus helyett egy levéllel tért vissza, mely a -következőkép hangzott:</p> -<p>„Ez a helyiség nem alkalmas az önféle hölgyecskék czéljaira. Itt -fölösleges minden kacsintgatás. Elégedjék meg a vén szamárral, s -álljon odább botrány nélkül. A vendéglős.“</p> -<p>Fizettünk és mentünk. Okulva az eseten, elkértem hugomtól a -zsebkendőjét, s bekötöttem vele a szemét. Azt reméltem, hogy igy -majd csak sikerül valahol megebédelnünk.</p> -<p>A szobaleány nélkül számitottam. Amint nagy elővigyázattal, -jobbra-balra nézegetve, vezeti a hugomat, egyszerre egy rendőr -elállja az utját, s a nevét meg a könyvecskéjét kérdi.</p> -<p>Kiderült hogy a szerencsétlen lánynak jobb lett volna nem -születnie, mint hogy esti kilencz óra előtt az utczára lépjen. -Megkisérlettem védelmére kelni, de a rendőr igy tromfolt le:</p> -<p>– Szégyelje magát az ur, hogy öreg ember létére ilyen csunya -mesterséget folytat. Most az egyszer hordják el magukat.</p> -<p>Az utóbbi kegyet annak köszönhettem, hogy egy kis barátságos -ajándékkal megerősitettem kedvezőtlen véleményében. Tovább -állottunk s hogy jövőben a hasonló jeleneteket elkerülhessük, -bekötöttem a szobalány szemét is.</p> -<p>Aztán magam vezettem mind a kettőjüket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Hugom farkas-étvágyról kezdett panaszkodni. Megállottam velök -egy matróna előtt, aki cseresznyével kereskedett.</p> -<p>Itt jártam meg legjobban. A matróna rámutatott a kezemben -tartott tizforintosra s igy rivalt rám:</p> -<p>– Ha az ur igaz uton jutott a vagyonához, váltassa fel másutt. -Engem nem csap be senki.</p> -<p>Le kellett mondanunk a cseresznyéről is.</p> -<p>Nem beszélem el összes kalandjainkat. Esti féltizkor holtra -fáradva, étlen-szomjan érkeztünk meg a Hajléktalanok menhelye elé. -De itt sem leltünk bebocsáttatást. A felügyelő megvizsgálta ruhám -szövetét, s kijelentette, hogy az intézetbe csak oly egyének -tehetik be a lábukat, a kik gavalléroktól levetett, kifogástalan -angol ruhákban jelentkeznek.</p> -<p>Hogy mégis fedél alatt tölthessük az éjszakát, s hogy -étlen-szomjan el ne vesszünk, csalárdsághoz kellett folyamodnunk. -Felültünk a tizenegykor induló hajóra s utra keltünk Mohács felé. A -csel sikerült; a hajón komoly utasoknak néztek bennünket.</p> -<p>Reggel kilenczkor megérkeztünk Mohácsra.</p> -<p>Ezek után a következőket kérdem:</p> -<p>1. Mit csináljak én itt Mohácson reggel kilencz órakor?</p> -<p>2. Miképpen, mily pártfogók révén lehetne kieszközölni, hogy a -mohácsi koszt után a székvárosi kosztot is megizlelhessük?</p> -<p>3. Minő biztositékokat kell nyujtanom a czélból, hogy Mohácsról -visszatérőben a székvárosban legalább egy éjre meghálhassunk?</p> -<p>4. Mely hatósághoz folyamodjak annak kegyes engedélyezése -végett, hogy hugom a világváros területén szemét állandóan nyitva -tarthassa? <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>Szives távirati válaszukat kérve, maradtam Mohácson, junius -30-án.</p> -<p class="right">Kész szolgájuk:<br /> -<i>Szilvai Tódor.</i></p> -<p>A „Krajczáros Ujság“ felelete igy hangzott:</p> -<p>Szilvai Tódor, Mohács. Sorsjegyét nem húzták ki.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<h2>AZ ARÉNÁBAN.</h2> -<p>Feküdni a fűben órákig, – nézni felhők imbolygását, – -gondolattalanul, szellő-átjárta, üres fővel bámulni bele a -nyugalmas, a béke-adó kékségbe – ó, mily boldogság!… Ellenben -júliusban is itt maradni, ábrándozni az őserdőkről, és csinálni -tovább a czivilizácziót – ó, mi szomorú!</p> -<p>Szó sincs róla, ilyenkor kissé soványak a czivilizátor örömei. A -hatóság azt panaszolja ugyan, hogy a fővárosi ember ilyenkor nagy -mulatságot talál a vizpazarlásában, de végre is, egész nap nem -lubiczkolhat a vezeték drága nedűjében, csak azért, hogy -sikeresebben bosszanthassa azt a tiszteletreméltó hivatalt, a -melylyel egy egész város kötekedik. Előbb-utóbb ráun az ember -minden élvezetre, még a vízpazarlásra is.</p> -<p>És aztán kevés a válogatás.</p> -<p>Az igénytelenek, a kik nem szeretik ugyan a port a városon -belül, de szivesen beveszik odakünn, választhatnak a Stefánia-út -élénksége, meg a Gólya csöndje között; a bátraknak, a kalandos -szelleműeknek, kiket nem rettent az úti fáradalom, ott a zugliget; -a distinguáltak, a kiknek versenyre képes a fehér mellényük, -benézhetnek a kioszkba; a vadászatkedvelők kiköthetnek a -Szunyog-szigeten; az epikureusok, a kik a természetet nem tudják -sör és kugli nélkül elképzelni, kirándulhatnak a Gellért magasabb -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> régióiba… de annak a tömegnek, a mely -kicseppen valamennyi ilyen kategóriából, nem marad egyéb nyári -öröme, mint a színkör, polgárias költészetével, s nem épen -polgárias kényelmével.</p> -<p>Volt idő, a mikor a színkörbe csak olyan ember kukkantott be, a -ki már éppenséggel nem tudott hová lenni. Esztendők hosszú során át -volt ott akárhányszor: jó társulat, jó műsor, elevenség a -színpadon, sőt közönség is a kulisszák mögött; hanem a nézőtéren, -ott ugyan nem volt sokadalom sokáig. És évről-évre hatalmasabb -ellenségévé lett ennek a szegény bódénak: a szerencsétlen multja. -Egész sorát lehetett megnevezni azoknak az igazgatóknak, a kiket -éppen csak az buktatott meg, hogy az aréna olyan szerencsétlen -hírben állott, mint valami középkori ó-torony, vagy a meredékek -szélén álló „szeretők keresztje“, a hol rövid idő során százan és -százan törték ki a nyakukat. Hogyan és mikor keveredett a színkör -efféle szomorú hírbe? – ki emlékeznék rá? Annyi bizonyos, hogy sok, -sok éven át az egész itthon nyaraló Budapest szemében csak az a -gyászos emlékü hely volt, a hol minduntalan új, de mindannyiszor -kétségbeesett színészek küzködnek a fátummal, hiába. A legújabb -világváros igazi közönsége nem is kérdezte: lehet-e ott vigan -tölteni az estét? – tájékára se ment, mint a hogy jómódú ismerősök -kikerülik a szegény özvegy asszonyokat, kiket már látniok is -kellemetlen. A népszinházi habitué, a ki sóvárog az operett után, -meg volt győződve, hogy ha az arénába tévedne, a nézőtért üresen -találná; tehát: a mikor már nem tudott meglenni színház nélkül, -kirándult Új-Pestre. Hiába, az ember társas-állat; seregestül jár -és seregestül költözik odább. Mit keresne a színkörben az eltévedt -útas? Hisz ez a bódé elátkozott kastély hírében áll!</p> -<p>Azaz hogy csak állott. Mert egy szép napon (miért? <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> hogyan? -– nem tudni) beállott a kedvező fordulat. Egy este azok a -vállalkozó szellemek, a kik a forróság elől bemenekültek a -színkörbe, hogy legalább lássák a szellős toaletteket, ha már maguk -nem járhatnak kellőleg könnyeden, meglepetéssel tapasztalták, hogy -a nézőtér tele van emberrel. Nem kitömött bábukkal, hanem valóságos -emberekkel. Mindnyájan, a kik ott voltak, láttára a többieknek, -olyan álmélkodással tekintgettek körül, mint az arab rege -Hassan-ja, a ki a varázsló palotájába férkőzve, száz és száz -Hassant pillant meg maga körül. „Nini, ott is egy Hassan! Amott is -egy!“ – szólalt meg bennük a csodálkozás, a hogy ráismertek -kávéházi szomszédaikra. „Hát nem csak én vagyok itt, hanem ezek is! -Milyen különös!“ Ha véletlenül Hongkongban találkoznak, nem -örülhettek volna jobban egymásnak. És azóta a babonának vége.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Egy ismerősöm, a kinek a paradoxonait gyakran idézem, <i>Szép -Helena</i> előadása alatt mellettem ült az arénában. Egy darabig -nem ügyeltünk egymásra; egyszerre azonban (míg a színpadon a két -Ajax bukfenczezett) hozzám fordult:</p> -<p>– Híszi-e: ez az operett engem álmodozóvá tesz?! Kevés operettel -vagyok így, de ez az egy igazán megzavar. Hóbortos ötletek morózus -gondolatokkal váltakozva kóvályognak a fejemben.</p> -<p>Előadás után számon kértem: magyarázza ki magát.</p> -<p>Ilyenformán felelt:</p> -<p>– Ránk nézve, a kik akkor voltunk fiatalok, vagy fölserdülő -legények, midőn <i>Szép Helena</i> világra szóló sikereit aratta, – -ez az operette egy darab emlékezés. <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> Hisz ön tudhatja, volt a -világon egyszer egy Szép Helena-korszak. Első benyomásaink között -okvetetlenül ott találjuk egyik-másik románczát. Mindnyájan -átéltünk egy időt, mikor a világ legtöbbet emlegetett embere -Offenbach volt. Akárhányan vagyunk, a kik nem <i>Télémaque</i>-ból -tanultunk francziául, hanem a divatos operettek kupléiból, s -akkortájt e helyett: „Calypso ne pouvait se consoler du départ -d’Ulysse“… ilyen fordítási gyakorlataink voltak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Au mont Ida trois -déesses<br /></span> <span class="i0">Se quérellaient dans un -bois…<br /></span></div> -</div> -<p>A Bossuet beszédei helyett a <i>Kékszakállú herczeg</i> dalát -tanultuk meg szó szerint:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Je suis Barbe-Bleue! O gué! O -gué! O gué!<br /></span> <span class="i0">Jamais veuf ne fűt plus -gai! O gué! O gué! O gué!<br /></span></div> -</div> -<p>Abban az időben, mikor benyomásaink a legfrissebbek, Offenbaché -voltunk. Talán mert így volt a divat, talán mert így kivánta lelki -szükségletünk. S mivel akkor rajongtunk érte, mindenkorra más -szemmel fogjuk nézni ezt a kicsapongó, pazar szellemet, mint az a -hideg nemzedék, mely csak az imént nőtt fel, vagy az az érzéketlen -népség, mely gyermekeinkből fog majd felcseperedni. A mi engem -illet, örökre lelkesedni fogok <i>Helená</i>-ért. Mindig el fog -andalítani ez a finom, vidám muzsika, s öreg napjaimban is meg fog -kaczagtatni ez a hóbortos szöveg, ez a senkit, semmit se respektáló -óriási blague, a melyben két tiszteletlen, gúnyos, éles elme -fittyet hány a világon mindennek, a mit valaha ember szentnek -tartott. Én már javíthatatlan vagyok.</p> -<p>De – így keletkeznek a morózus gondolataim – teljes tudatában -vagyok annak, hogy rám férne a javítás, a mint ráfért volna arra a -korra is, mely a <i>Helenát</i> termette. Bizony nyegle, -kicsapongó, hazug, aranyfüstös egy korszak volt – mily kár, hogy -elmúlt! Mert <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> vidámabb volt, mint a miénk. Óh, Szent -Nemzetgazdaság!</p> -<p>És emberem éktelen káromkodást hallatott.</p> -<p>– Azóta nem is termett több operette. <i>Orpheus</i>-on, a -<i>Gerolsteini nagyherczegnő</i>-n és <i>Helená</i>-n kivül egy sem -érdemli meg az operette szép nevét. Offenbach óta egy -operette-szerző sem produkált egyebet, mint karmesteri -csilingeléseket vagy értéktelen, üres, halva született operákat, -melyek csak a jockey-k és a lakájok zenei érzékét csiklandozhatják; -Meilhac és Halévy óta egy libretto-iró sem ütött össze egyebet, -mint idomtalanságot és hígvelejüséget. Mennyi a szellem ebben a -<i>Helená</i>-ban! Mily örömöt lelhet (még a görög műveltségen -táplálkozott lettré is) a pogány világnézet, az Ananke, az olympiai -játékok stb. finom paródiáiban! Látni való, hogy ezek a -libretto-készítők az Institut-be igyekeztek, mig a maiak csak a -tébolyházak felé gravitálnak. Milyen génie ez a Halévy! Fulladt -volna meg a bölcsőjében!</p> -<p>(Rá se néztem. Hozzá szoktatott már az efféle -fordulatokhoz.)</p> -<p>– Mert a Halévy szelleme, egyesülve az Offenbach genialitásával, -több kárt okozott a világnak, mint utánzóik összes lelki -nyomorusága.</p> -<p>(Ejha! – szóltam. De nem hallgatott rám. Megeredt a szava, -valamint a patak.)</p> -<p>– Ötven év óta semmi sem okozott nagyobb kárt a -közerkölcsiségnek, mint az operettek eme chef-d’oeuvre-jei. Ugy -mosolyog, mintha locus communist mondtam volna. Máskép gondolom a -dolgot.</p> -<p>(Dehogy mosolyogtam!)</p> -<p>– Gondolja csak át ezeknek az operetteknek a tartalmát. Mindaz, -a mi tiszteletreméltót csak ismer, kifigurázva bennök. Helena -nevetségessé teszi a királyságot <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> Agamemnonban és a hülye -Menelausban, a papságot az alávaló Calchas-ban, a hadsereget a -„türhetetlen“ Achillesben, a <i>Nagyherczegnő</i> a nemzetiségi -eszmét a gerolsteini államszervezetben, az arisztokrácziát Pál -herczegben, a kit pofonokkal nevelnek előkelővé. Helena maga, a -királyi felség, csak egy kis „cascadeuse“, <i>Orpheus</i>-ban az -Olympus lakói kankan-t járnak. Nevetséges ezekben az operettekben -minden, a mit az emberek évszázadokon át respektáltak: az államfő -hatalma, a vallás, minden felsőbbség, – nevetséges a hitvesi hüség -(Orpheus), a férj joga (Helena), – nevetséges a mitológia, Homér, -sőt a Szépség is! A Szépség, melynek a nevetséges Homér az Iliász -harmadik énekében oly gyönyörü monumentumot emelt, abban a pár -sorban, a hol a trójai öregek Helena láttára bevallják, hogy: ezért -az arczért érdemes végig szenvedni a háborunak minden nyomorát.</p> -<p>(Közbe akartam szólni, hogy talán Halévy is jó véleménnyel van a -Iliászról, – de a fejemre zuhogó szóárt nem tudtam -feltartóztatni.)</p> -<p>– Ne felejtse el, hogy a közönségnek épp a legkönnyebben -befolyásolható része az, a mely a szöveget minden részletében -megfigyeli: a nép és a gyermekek. Azok gondolkoznak, kérődznek -legtovább a hallott szövegen, a kik a blague-ot legkevésbbé tudják -ellenőrizni. Azok következtetnek belőle legtöbbet, a kikre nézve a -legveszedelmesebb. Sem az alsóbb rendü néző, sem a gyermek nem megy -haza a szinházból tanulságok nélkül. Ezekből az operettekből szép -tanulságot szerezhet, ha látja, hogy olyan személyek, a kiket az -iskolában respektálni tanult, a szinpadon csak ostoba vagy aljas -szerepet játszanak. Ugyancsak erősbödni fog benne a felsőbbség -iránti tisztelet! Láthatta, mily eredményekre vezetett -Francziaországban az operette <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> leczkéje: a derék nép -belátta, hogy a rend nevetséges, s most már Boulanger kell -nekik!</p> -<p>Várta, hogy én is mondjak valamit; belém akart kötni.</p> -<p>– De hisz a felsőbbséget kritizálták mindenféle módon, és minden -időben, fogja ön mondani. Igaz, megirtak róla mindent, a mi csak -képzelhető, a kritikáktól kezdve a rágalomig; gonosznak, -jogtalannak, nem bánom: rettenetesnek festették, de mindez csak -gyerekség. Nevetségesnek az operett: <i>Helena</i> et consortes -mondották először. Azok csak gyülölséget szitottak, az operett -megvetést keltett iránta. S a nevetség biztosabban öl, mint a -gyülölet. Most, most csak Boulanger kell nekik; bizony mondom, ha -Offenbach még vagy tiz olyan remeket ir, mint <i>Helena</i>, Louise -Michelt és az anarchiát követelnék.</p> -<p>Nem állhattam meg: közbe kellett szólnom.</p> -<p>– Ön Louise Michelhez téved – Szép Helénától!</p> -<p>– Hagyjon már egyszer engem is szóhoz jutni; hisz fogalma sincs -róla, mit akarok mondani!</p> -<p>Az ijedtségtől elállt a szavam. Hát mindez csak bevezetés -volt!</p> -<p>De rövidebben végezte, mint előre gondoltam.</p> -<p>– Mindez, a mit mondtam, még hagyján. Offenbachnak, Halévynek, -ennek a szépséges <i>Helená</i>-nak legnagyobb büne az, hogy -utánzókat kreáltak, a kik különben csizmát foltoztak volna. A mai -operett, szellem és zene nélkül, folytatja a rombolás müvét, és már -nemcsak a felsőbbség, hanem az alap, a társadalom alapja ellen. -Ezek az elcsapott kántorok és hangjegymásolók, a kik a mai -operetteket kalapálják össze, nem mervén nevetni a felsőbbséget (a -théma nem uj és nem is csábitó), nevetik azokat az eddig respektált -elveket, melyek mindekkoráig a társadalmi egyensulyt <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> -fentartották. Megvetést csepegtetnek a népbe és a gyermekekbe, -suttyomban, lopva, de nem kevésbbé biztosan, minden oly szent hit -és elv iránt, a mi az embereket összetartja: nevetségessé teszik az -Erkölcsöt. Nem a sikamlósságukban van ezeknek a pseudo-operetteknek -a veszedelmessége, a mint oly gyakran panaszolják, hanem a -tiszteletlenségükben, abban a silány kaczajban, melylyel a -legkomolyabbat emlegetni merik. Megengedem, hogy soha operettben -nem hangoztattak olyan elméleteket, mint a minőket mindenki olvas -komoly könyvekben, vagy a minőket mindannyian megnézünk öt -felvonásos drámákban. De bármily czélzatuak is ezek a könyvek, vagy -ezek a drámai müvek, komolyan tárgyalják a komolyat és nem teszik -megvetés tárgyává a szent ideákat mint az operett, hasonlóan ahhoz -a hindu bölcsészhez, a ki minden nagy metafizikai kérdés hallatára, -s az összes emberi nyomoruság hallatára csak: nevetett. A mi engem -illet, mélységesen utálom ezt a nevető bölcsészetet, a melyet ezer -és ezer szinházban minden este föltálalnak három felvonásban, -tánczczal, örömére a kocsisoknak. És ez a bölcsészet soha sem -születik meg <i>Szép Helena</i> nélkül. – Különben megvallom, hogy -ma este igen jól mulattam.</p> -<p>És fütyölni kezdte <i>Helená</i>-ból:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">– Oh, ez csak álom! Ez csak -álom!<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(1887.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<h2>SYLVANA.</h2> -<p>Én még láttam néha. Érett teli, barna szépség volt; olyan -arczczal, a melyet a szobrászok örömének lehetne nevezni, és olyan -idomokkal, a minőkről a nagyon fiatal legénykék, meg a vétkes -öregek szoktak álmodozni. A profilját, azt többet dicsérgették; -valóban csak antik kaméákon lehet látni olyan vonásokat, mint az -övéi voltak. De arcza szépségénél sokkal inkább szemet szurt -alakjának a pompája, formáinak bő tökéletessége.</p> -<p>Valóságos huszár volt az asszonyok közt; olyan feltünő alak, a -kit észre kellett venni száz asszony között is, a kiknél mindnél -asszonyabbnak látszott. A mint a Bois de Boulogneban a gyémántjait -szellőztette, s kis, könnyű kocsijában meghurczoltatta szép, lomha -testét, hasonlóan egy pihenő Dianához, a ki most csupa kényelem, de -a kiről leolvashatni, hogy a lustálkodás óráin kivül aczélos -mozdulatai vannak: ugy tünt fel, mint egy gyönyörü nőnemü masina, -mely mintha csak arra volna teremtve, hogy valóságra váltsa a -szertelen kivánságok ábrándképeit. Szép volt, s minden szépséggel -teljes, akár a svájczi kártyákon a Nyár. És sokkal több lélek nem -is sugárzott le az arczáról, mint erről az emlitett szép képről, -mely a polgári életben, ha nem csalódom, arra van <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> -hivatva, hogy a tök felsők s a tök királyok veszedelme legyen.</p> -<p>Akkoriban nem volt semmiféle szinháznál; a párisiak meg tudtak -lenni az ő művészete nélkül. Úgy mondták, ez a müvészet soha sem -emelkedett felül bizonyos, szerénynek nem mondható középszerüségen. -Amint hogy őt nem is valamely isteni szózat küldhette a szinfalak -világába, hanem inkább az a bölcs belátás, hogy a szépség is jobban -észre vevődik gázvilágnál, mint a véka alatt. Az ő szépségét hamar -észre vették: volt része tapsban, ünneplésben is. Ha a játéka nem -is szántotta az eget: a toalettjei, meg a gyémántjai hatottak, mint -hatnak egyéb szinházi látnivalók. Persze, az effélével hamar be -lehet telni.</p> -<p>De a pihenő Diana, aki pedig nem szorult rá, hogy néhány száz -frankért havonkint Theramenes elbeszélését hallgassa, visszasirt a -szinfalak közé. Talán megszokta a tapsot meg a szinpadi bokrétákat, -talán a hervadás idején még inkább szomjazta az ünnepeltetést, mint -annak előtte; elég az hozzá, minden követ megmozgatott, hogy -szinpadot találjon a maga impozáns középszerüségének. -Természetesen, be is telt a vágya; tehetséget még nem lehet pénzen -vásárolni, de szinpadot igen. És Sylvanának volt pénze rá, hogy -megvehesse a legnagyobb szerepeket, a melyek, mint ismeretes, -egyszersmind a leghatásosabbak.</p> -<p>Végre a nagy sugó azt mondta: „Csitt!“ A mulató Páris ismert -figurái közül egyszerre csak eltünt a Sylvana hatalmas alakja; -valami gyerekbetegség ölte meg szegényt. Valószinü, hogy mint jó -keresztény halt meg; gavallérjaitól, a kik közül többen fölvitték -származásukat egész a keresztes háborukig, alkalmasint megtanulta, -hogy a vallásosság uri és igen illedelmes dolog. És, ki tudja, ez a -megtestesült számitás, <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> akinek az élettörténete abból állott, -hogy felváltotta önmagát minden elképzelhető értékre: ékszerekre, -pénzre és toalett-czikkekre, ez a józanság, mely sohase érezhetett -szenvedelmeket és csalódásokat, ez az asszonnyá vált gyomor, -meglehet, élete utolsó órájában egész komolyan imádkozott érte, -hogy odaát ne osztakozzék a szegény ördögök sorsában, hanem lehető -kényelmes páholyból nézze a páriák vezeklését.</p> -<p>Gyermek, férj, szerető, barát aligha ritt utánna, legfeljebb a -bankárja. És hamarosan el is felejtették, mint egyéb -horizontale-okat szokás. Mintha bizony nem lett volna legpompásabb -virága annak a különös flórának!… De aztán megjelent egy könyv, -mely még egyszer felfrissitette az emlékezetét.</p> -<p>Lapozgassuk egy kicsit ezt a könyvet.</p> -<p>Ez a könyv egy katalógus, mely Sylvana értéktárgyainak a -leirását tartalmazza. Mert bármilyen kitartással igyekezett is a -szép és értékes tárgyak muzeumává tenni a lakását, ennek a -muzeumnak végre is szét kellett kallódnia; ha egész életében nem is -volt egyéb gondolata, csak az, mint a hollónak: kaparni, a -drágaságait bizony nem vihette el magával. S ezek a drágaságok -végre is dobra kerültek a Hotel-Drouotban.</p> -<p>Ebben a palotában mindennap árvereznek, de ott sem mindennap -látni hasonló gyüjteményt. Volt a Sylvana hagyatékában minden, mint -a jó boltban. Épületes dolog kissé keresztül futni rajta, mi az, a -mit a katalogus hirdetett.</p> -<p>Mindenekelőtt persze az ékszerekről szól az érdekes könyv. Volt -a hagyatékban gyémánt- és gyöngynyakék tuczatszámra, gyémánt- és -gyöngy-melltü, mégegyszer annyi. Aztán egy sereg gyürü, láncz -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> és karperecz. Továbbá órák, -médaillon-ok és egyéb csecsebecsék, mind aranyból, drágakövekkel -kirakva. Majd egy tenger értékes semmiség, egy kis ékszeres bolt, -melynek a leltára legfeljebb a zálogházasokat érdekelhetné. De -nevezetes ebben a fejezetben: husz arany bonbonnier és -rokoko-stilben készült puderes-skatulya, a czigaretta-szelenczék és -hasonlók, melyek rég elköltözött nagyurak és nagyuri nők -arczképeivel vannak diszitve s elárulják, hogy valaha -családi-ereklyék lehettek.</p> -<p>Második fejezet. A másfélszáz aranytárgy után az ezüstnemü -következik sorra. Mindenféle szerviszek, mindenféle stilusban, az -összes Lajosok korszakainak különböző izlésére vallva. Szerviszek -teának, kávénak, csokoládénak, gyümölcsnek, csemegének, több tuczat -ezüst evőeszköz és egy kristály-szervisz, ezüst diszitésekkel; -serlegek, carafe-ok, kannák és toute la lyre. Aztán a mosdó asztal -kincsei… de ebben a fejezetben a legnevezetesebb az, hogy az -ezüstökre rá vannak czizelálva Sylvana udvarlóinak a családi -czimerei.</p> -<p>Uj dal. Ismét szerviszek, itt már porczellánból. Minden szervisz -hatvan darabból. Sèvres drágaságai, porczellán-szobrok, japán vázák -és fali tányérok. Harmincznégy festmény; egy tuczat legyező -akvarellekkel. Bronzok, gyertyatartók, kandeláberek. Következnek a -butorok. Ezek rózsa- és mahagóni fából valók; minden darab egy-egy -müremek. A katalógus többet mond róluk, mint a mennyit a -müvészettörténet fog mondani urnőjükről. Kincsek szőnyegekben, -csipkékben, függönyökben. Végre a ruhák. A leltár összeállitója -szerint a müvésznőnek kétszáz velenczei csipkével diszitett inge, -háromszázötven himzett <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> batiszt kendője, ötszáz pár selyem -harisnyája és juponja volt. A ruhatár százötven bársony és selyem -öltönyből s husz köpenyből áll. Ágynemüekben sem volt szegény. -Hatvan himzett lepedője és száz párnája kerül árverésre.</p> -<p>A katalógus nem teszi hozzá, de valószinü, hogy az utóbbiakon -már a saját családi czimere látható. Egy égő sziv, ezzel a -körirással: A kis ajándékok tartják fenn a nagy barátságokat.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Sylvana az elvek embere volt: a személyek kérdésével nem igen -törődött. Valószinüleg jobban kedvelte az igazhitüeket, de nem -vetette meg a szaraczéneket sem. Mégis valamelyesképpen ő is -disztingvált az emberek között, a szerint, hogy mily mértékben -becsülték meg az ő jelmondatát, s volt egy ember, a kit külön hely -illet meg a Sylvana életrajzában.</p> -<p>Ez az ember a jónevü Bourbon családból származott. Kellemes, -nyájas öreg ur volt, aki borzadt a családjára nézve oly kedvezőtlen -politikától s egész életén át inkább csak a derüs szemlélődésre -szoritkozott. Változatosság okáért, s hogy nevét ő is arany -betükkel vésse be Klió márványlapjára, megirta öt kötetben egy -ősének többé-kevésbé szerencsés hadi müveleteit, s ezérte nem a -titkárját választották be az akadémiába, hanem őt magát. A kiváló -történetiró különben értékük szerint becsülte az örökségéül jutott -szép dolgokat, a porczellánt meg tudta különböztetni a bronztól s -nagy amatőr hirében állott. Egy nagy amatőrnek persze értenie kell -a szinpad ékességeihez is. Szóval igen kitünő öreg ur volt, a -kinek, majd elfelejtettem legjelesebb tulajdonságát, nevezetesen -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> azt, hogy övé volt Francziaország -legnagyobb vagyona.</p> -<p>Ennek az urnak a családi czimere a lehető legsürübben szerepel a -Sylvana kis ereklyegyüjteményében. A kiváló történetiró családjában -a bőkezüség már hagyomány, s ugy hiszem, őse volt az a nemes ur is, -akiről Tallemant des Réaux beszél. Az emlitett nemes ur egy éjszaka -véletlenül egy udvarias utonállóval találkozott, de legnagyobb -sajnálatára nem volt birtokában se az órájának, se egy hitvány -maravédinek. Ellenben másnap magához rendelte az utonálló urat és -bőségesen kárpótolta, nehogy ez elmondhassa, hogy a mikor hozzá -folyamodott, sajnos, hiába fáradt. Ez a kis románcz, melyben az -utonálló urias bizalma különösen tetszetős, kellőképpen jellemzi az -egész családot egészen a kiváló történetiróig.</p> -<p>A fölötte kitünő öreg ur bizonyára igen szeretetreméltó ember -volt, de hát: „a kis ajándékok tartják fenn a nagy barátságokat.“ S -Sylvána megbecsülte még a mosdó eszközöket is, ha ezek czizelált -ezüsttel voltak diszitve s nem szükölködtek családi czimer nélkül. -Viszont, a kiváló öreg ur ősi, bebalzsamozott hirneve megkivánta, -hogy pártfogói hajlandóságait ne holmi kóbor virágárus lányokkal, -hanem kiváltképpen a müvészeteket képviselő szép asszonyokkal -szemben érvényesitse, s Sylvana abban az egy dologban csakugyan -hasonlitott Arnould Zsófiához, hogy szive tárva volt az efféle -hajlandóságok előtt.</p> -<p>Egy pillanatra ugy tetszik, mintha a szegény embereknek -helyeselniök kellene az efféle megalkuvásokat. Végre is, ez az első -kisérlete a progressziv adó behozatalának. Az óriási tőke, mely -pártharczok, vallás-változtatások, birtok-elkobzások s országos -alkuk révén verődött, halmozódott össze, az állampénztár -megkerülésével <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> ugyan, de megint csak visszakerül a nép -közé, melynek a verejtékéből keletkezett. Csakhogy – ó, iróniája a -sorsnak! – az arany uj, de ismét csak szennyes medret ás magának. A -tékozló, erőtlen kezekből szerte hullott vagyon olyan elemeket -istápol, melyek maguk sem életre valók.</p> -<p>A munka gyümölcse visszaszáll a nép közé, de olyanoknak örökébe -jut, a kiknek a jóléte már bünben fogantatott. S valószinüleg, -ehhez képest, a szegény emberek egy cseppet sem örülnek ennek a -kisérletnek, mely a progressziv adót ilyen módon akarja valósággá -tenni.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Már régóta távoznak a kecses rokoko-istenségek. Sylvana -körülbelül az utolsó Lais volt, a kinek a puderes haju Ámor -akvarellekkel diszitett legyezőket és velenczei csipkéket nyilazott -össze. A kellemes öreg urak, akiknek nincs egyéb dolguk, mint -megirni öt kötetben az ük-nagybátyjuk hadi müveleteit, egyre -kevesbednek s amennyiben tovább virulnak, olyan zsugoriakká válnak, -akár csak a legközönségesebb szaraczén. Ámor… Ámorra nem lehet -ráismerni többé. Ámor konvertál, alkuszik és garasoskodik.</p> -<p>Egygyel több a legenda, melynek, immár vége mindörökre. Ó -szegény, kecses, puderes haju istenségek! Ó, kellemes maniére-ek! -Ó, kedves kultusza a szép dolgoknak!</p> -<p>Szó sincs róla, éjjelente sok kis polgárasszony áll a mosóteknő -mellett, s még többen egész nap futnak, fáradnak, vagy hurczolják -fel s alá köhőgős gyermekeiket, hogy becsületben és egészségre -neveljék fel őket. Szó sincs róla, a tisztességes leányok, a kiknek -a szeme megromlott, mig a Sylvana csipkéit készitették, -<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> szintén emberek. Szó sincs róla, sok -nyomoruságon lehetne segiteni, ha nem volna olyan szép szenvedély a -szép dolgokat összegyüjteni. És mégis kár, ó Sylvana, hogy nem -maradsz meg hirmondónak ebből az elmult világból, hogy nem maradsz -meg örökkön, mint egy szép szobra a modern Vénusznak!… A jövő -emberei nem fogják elhinni, hogy a mult milyen ostoba volt, nem -fogják elhinni, hogy volt egy idő, a mikor minden kitelt az emberi -önzéstől.</p> -<p class="right">(1892.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<h2>DIÁKHALÁL.</h2> -<p>A legelső szép tavaszi napon két kis diák kiment az erdőbe, hogy -– meghaljanak. Az egyik revolvert vett elő, lelőtte a másikat, -aztán megölte magamagát. Azért szövetkeztek a halálra, hogy erőt -meritsenek egymás jelenlétéből, s az utolsó perczben el ne menjen a -bátorságuk. Egy kissé nehezökre esett az élettől megválni, de meg -kellett halniok, mert féltek a vizsgálattól. Abban az esztendőben -ők kezdték meg a sort. Ez a sor évről-évre ugyanakkora. Mire az -iskolai értesitők széthordják a világba a tanár urak ad hoc készült -elmefuttatásait: Magyarországon huszonöt-harmincz kis diák dobja el -magától az életet, azért, mert félt a vizsgálattól, vagy mert -megbukott a vizsgálaton.</p> -<p>Milyen oktalanság! Vagy ha ugy tetszik: micsoda idegesség! Hogy -meneküljenek a sokkal csekélyebb rossztól, mindjárt a legnagyobb -rossz: a nihil karjaiba vetik magukat! Mi történhetett volna velök? -Megbuktak volna; egy évvel későbben jutnak a kenyéradó pályára; -dorgatóriumban vagy még keményebb megfenyitésben részesülnek; -szomoruságot okoznak szüleiknek; mesterségre adják őket; -katona-iskolába kerülnek vagy más helyre, a hol ugyancsak meg kell -szenvedniök korábbi mulasztásaikért. De hát micsoda mindez az -ultima ratio-hoz képest! Milyen csekély ellentálló képesség! Milyen -sötét oktalanság! <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span></p> -<p>Vannak, a kiket a statisztika mindennel megvigasztal. Ezek a -következőképpen okoskodnak: Ha Magyarországon évről-évre elveti -magától az életet huszonöt-harmincz diák, s ez a jelenség minden -esztendőben, csaknem azokat a számokat mutatva, ismétlődik: akkor -ennek igy kell történnie, akkor ebbe bele kell törődni. Sebaj. Hadd -hulljon a férgese! A gyönge hull el, a csekély ellentálló -képességü, a leghanyagabb, a tanulásra nem való elem, a salak, mely -ugy se volt életrevaló. Nincs az a szükséges intézmény, a melynek -ne volna ilyen csekély ezrelék áldozata. A villamos több -emberéletet tapos el. Pedig a villamosra nincs olyan nagy szükség, -mint az iskolára. Az iskolának sokkal, de sokkal több áldozatot is -meg lehetne bocsátani. S ezekért az áldozatokért nem nagy kár; az -életben épp oly hasznavehetetleneknek bizonyultak volna, a milyen -élhetetlenek voltak az iskolában.</p> -<p>Ezzel az okoskodással, mely törvénynek állitja a jelenséget s -hitágazattá teszi a statisztikát, mindent be lehet bizonyitani; azt -is, hogy minden, a mi történik, jól történik, jobban már nem is -történhetnék. És ez nem igaz. Ha igaz volna: akkor értelmét -veszitené minden emberi erőfeszités s nem maradna okosabb -tennivaló, mint enni-inni, már a kinek van mit, aludni és várni, -mig egy nagy földrengés vagy más kataklizma végez a világgal. -Szerencsére senki se hiszi ezt s a kik a statisztikát -megfellebbezhetetlen törvénynek állitják, ezt csak jóravaló -restségből teszik. Mindenesetre kényelmesebb egyszerüen -megnyugodni, mint a baj gyökeréig ásni s küzdeni a rosszal, a -hogyan tudunk.</p> -<p>Pedig hát senki se bizonyithatja be, hogy ha Magyarországon -esztendőről-esztendőre huszonöt-harmincz öngyilkosság történik az -iskolákban, ennek igy <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> kell történnie, s hogy ebbe bele kell -törődni. Mindenekelőtt nem szabad kicsinyelni a dolgot. -Gondolkozzunk az „elveszett anyag“-ról akármiképpen, kétségtelen, -hogy minden kis diák élete: érték, s minden emberélet hasznos lehet -valamire. Ha ez a „salak“ az iskolában nem tudott érvényesülni, -mert nem volt odavaló, ebből nem következik, hogy később, az -életben se érvényesült volna. A villamossal való hasonlat se -találó. Ha a vigyázatlanságból történő emberhalálokat nem tudjuk -meggátolni: ez a kikerülhetelen végzet, az elemi csapás. A -diákhalált semmi ilyen végzetes nem előzi meg. Ezek a szerencsétlen -gyermekek semmiért, ok nélkül halnak meg; csak azért, mert ferde a -gondolkozásuk. Nem tudni, nem is valószinü, hogy ez a ferde -gondolkozás szintén afféle végzetszerü valami volna, a mit már ugy -hoztak magukkal a világra. Ellenkezőleg, a dolog természetéből azt -következtethetjük, hogy ferde gondolkozásuk szerzett valami, s azt -az oktalanságot, mely az öngyilkosságba üzi őket, csak beléjök -nevelték.</p> -<p>Sokan – s ez a megjegyzés bizonnyal figyelemreméltó – arra -utalnak, hogy nagy igazságtalanság a szóbanforgó esetekért pusztán -a nevelés mai rendszerét s a szegény tanárokat okolni, a kiknek -sokkal több bajuk és gondjuk van, semhogy még erről is ők -tehetnének. Végre is nem foglalkozhatnak minden egyes növendékükkel -annyit, hogy lelkükre olyan befolyást gyakorolhatnának, mely ezeket -az eseteket kizárná. Az illetők figyelmeztetnek arra, hogy azelőtt -nem igen fordultak elő hasonló esetek, s erre támaszkodva azt -vitatják, hogy a baj oka: tisztára a korszellem. Az általánosan -megromlott, léha világnézet, a rettenetesen elterjedt idegesség, a -kötelesség-érzet eltompulása, az ideálok elhanyagolása, s főképpen -az elpetyhüdt szervezetek <span class="pagenum"><a name="Page_219" -id="Page_219">-219-</a></span> fátuma: a csekély ellentálló -képesség, melyet a szerencsétlen gyermek a szüleitől örököl.</p> -<p>Ebben a megjegyzésben van igazság, de a következtetés téves. -Igaz, hogy a „korszellem“ kedvez ennek a bajnak és sokkal nagyobb -számban produkálja az alkalmas médiumokat, mint a régi jó világ -egészségesebb szelleme. De először is a korszellem s az ennek -megfelelő csekély ellentálló képesség ezt a jelenséget magában még -nem magyarázza meg; a léha világnézet, az ideáloktól való -eltávolodás s az élvezet kultuszainkább azt hozná magával, hogy a -degenerált egyén jobban ragaszkodik az élethez s ennek -materialisztikus örömeihez, mint az ideáloknak és a kötelességeknek -élő, erősebb legény. A baj terjedését a korszellem csak -megkönnyiti, de magát a bajt más idézi elő, mint a hogy a rossz -ivóviz terjeszti a járványt, de magát a tifuszt egy baczillus -okozza. S aztán, ha a korszellem csakugyan melegágya ennek a -bajnak, ebből nem az következik, hogy a régi jó világról sóhajtozva -s jobb erkölcsöket prédikálva a pusztában, tegyük össze szépen a -kezünket. Ellenkezőleg, az következik, hogy számolni kell a -kedvezőtlen konjunkturákkal, a mi ellen egyelőre semmit se tehetünk -s annál fokozottabb erővel kell küzdeni a baj ellen. A kiknek ezen -a téren feladataik vannak, kettőzött buzgalommal teljesitsék a -kötelességüket.</p> -<p>S a baj alapokát igenis az iskolai nevelés mai rendszerében, -vagy inkább: ezek végrehajtóinak, a tanároknak egy tévedésében, -vagy legalább is figyelmetlenségében találni meg. Világos, hogy nem -a tanárok összeségéről, még csak nem is többségéről van szó, csak -egyesekről, a kik annál inkább felelősek. Mert a hiba onnan ered, -hogy az ilyen tanár megtéveszti a gyermek gondolkozását s olyan -ideákat csepegtet növendékei <span class="pagenum"><a name= -"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> lelkébe, a melyek az -iskolai rend czéljaira talán alkalmasak, de megzavarják az életről -való fogalmaikat. Az ilyen tanár maga is tévedésben él, s ha -oktalanul tulságos, az igazán komoly dolgokhoz mérve aránytalan -fontosságot tulajdonit az általa propagált szerény ismereteknek s -ezek életreszóló jelentőségének, továbbá, ha még nagyobb, szinte -nevetségesen tulzott fontosságot tulajdonit a pedanteria apró, -praktikus vagy impraktikus, szerencsés vagy szerencsétlen -szabályainak: a tévedése menthető, mert hiszen ez a mesterség, az -ismeretek és a regulák kicsinyességeivel való állandó foglalkozás -könnyen egyoldaluvá s félszegen gondolkodóvá teszi a nem éppen -erősfejü embert. De milyen kártékonnyá válhatik ez a menthető -tévedés! S mennyire kitünik itt a jó tanár értéke!</p> -<p>Ne magyarázzunk ki mindent a korszellemmel, hanem szivlelje meg -a tanár ezeket a gyakori jelenségeket, a melyek egy kis belátással -és egy kis munkával kiirthatók, s a melyek, ha mindenki nemcsak -félig-meddig, vagy nem fonákul, hanem ugy teljesitené kötelességét, -a hogy kell, a hogy helyes: egyáltalán nem fordulnának elő. -Szivlelje meg a jó tanár, hogy ebben a tekintetben nem lehet eléggé -figyelmes, s szivlelje meg valamennyi, hogy tanitása milyen -következésekkel járhat. Meglehet, nem csupán a korszellem az oka, -hogy a szóbanforgó jelenségek ma gyakoriabbak; része lehet ebben -annak is, hogy mig ma a tanárok egy része csak órákat tartó pedáns -hivatalnok, régebben több volt az olyan tanár, a ki nem akarta -tulszárnyalni a nagy tudósokat, de büszke volt rá, hogy emberséges -ember.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<h2>ROSE POMPON.</h2> -<p>Mikor Rose Pompon fölszállt az égbe (s a nagyobbik kaput -nyitották ki neki, mert szépen meggyónt, megáldozott) – ott, hol -soha se hang, se nesz: nagy sugdolódzás támadt az árnyékok között. -Mint két hullámfal, amelyek közé egy tengeri szörnyeteg ir széles -barázdát, ugy huzódott szét árnyéka körül, s ugy csapott össze -mögötte az idvezült nők szent serege. És Génuai szent Katalin nem -állotta meg, hogy századok óta először, meg ne szólaljon -fennen:</p> -<p>– Hát már idefenn is panamáznak?!</p> -<p>A megjegyzés éle kétségen kivül a türelmes Szent Péter ellen -irányult. Génuai szent Katalin alázatos lévén alant, a földi -téreken, jogot szerzett rá, hogy mint mennyei ara, fenszóval -beszélhessen jegyese országában.</p> -<p>– Azért háltam töviseken – szólt a megdicsőült szüzek -koszorujához – azért bőjtöltem és sanyargattam magam, -patyolat-testemet azért tettem ki a vörös hangyák marásának, hogy -idefenn együtt legyek ezzel a személylyel?!…</p> -<p>Szavának szinte földi csengése volt, s ott, hol a sóhajtás már -indulatszó, mindenek megrezegtek a kifakadásra.</p> -<p>De Szent Ágoston, aki hireket várva a földről, ott járt-kelt -körülöttük, csöndesen ellent mondott: <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span></p> -<p>– Hagyd el, Katalin, nem értesz te ahhoz!</p> -<p>– Meglehet – szólt büszkén Genua patronája. – De azt tudom, hogy -ez az árnyék rossz életet élt!</p> -<p>– Rossz életet élt – visszhangozták sóhajtva a szent -hajadonok.</p> -<p>– Az élete rossz volt, de ő maga nem – felelt Szent Ágoston. – S -mivel odalenn még tiszta öntudatnak sem örvendhetett, nagyon -megérdemli, hogy teljes kárpótlást találjon az örök -békességben.</p> -<p>– Hát a tisztitó tűz mire való? – sóhajtott egy glória nélkül -való hajadon, akinek némely földiek közönbössége nyitotta meg a -mennyek kapuját. – Vagy talán az, aki makula nélkül maradt, nem -különbözik érdemben ama másféle jó lelkektől, kik odalenn -árkon-bokron át, jobbra-balra dobálták féketőiket?!…</p> -<p>– Bizony rosszul beszélsz – vitatta a szent – s nincs igazad, ha -érdemed még most is elégedetlenné tesz egy kevéssé… Lemondásod nem -volt oly szertelen s amit nem ismertél meg, kevesebbet ér még, mint -gondolod… Sajnos, járatosabb vagyok nálad a földi dolgokban: mea -culpa, mea maxima culpa! De éppen azért, tudom, hogy mit -beszélek.</p> -<p>A glória nélkül való hajadonok közül néhányan figyelni kezdtek; -bármennyire megtisztultak is a föld porától még nem vetkőzték le -minden emlékét annak, hogy valaha egy porhüvelyt czipeltek -magukkal.</p> -<p>De a nagy kazuista ismét Katalinhoz fordult s nem törődve a -glóriátlanokkal, a vértanuhoz intézte a szót.</p> -<p>– Nem vagy igazságos Péter iránt, amint hogy akik a földi életet -nem ismerték meg a maga teljességében, a hetedik dicsőség-körben is -szigoruan, tehát hibásan itélnek. Péter jobban ismeri nálad az -Irgalom szándékait s egy cseppet sem bóbiskolt, midőn ezt a -<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> szegény árnyékot körünkbe bocsátotta. -Mit tudsz te a szegényről? Csak a vétkeit. Az irgalom látja őt -magát. Ne hidd, hogy ez a lélek, akitől oly ijedten huzódtatok -félre, csak kegyelmet kapott. Bizonyára keservesen megbánta vétkeit -(egy kicsit későn, de hol volnék például én, ha nem ér többet: -későn, mint: soha?!), meg is vezekelt értök (talán egy kissé -akaratán kivül, de oh mily sokan köszönhetjük megtérésünket egy kis -oldalnyilalásnak!) – mégis más hozta őt ide, ilyen hamarosan. Nem a -szánom-bánom, nem a vezeklése, hanem az, hogy: alapjában soha se -volt rossz. Csunya életet élt, de nem vétett csak önmagának s hogy -végiglen ne vétsen senkinek, meg tudta tagadni még a hiuságát is. -Pedig minden vétke csak hivalkodásból eredt, ostoba, gyerekes -hivalkodásból. Szerette a czifraságokat, a rongyot, a szines -köveket, a muzsikaszót és a kivilágitást, szerette, hogy -butaságokat suttogjanak a fülébe, hogy ficsurok, katonák és -utczaseprők nyavalyogjanak utána, szerette, hogy -„ringe–ringe–rájá“-t játszanak körülötte, s igy kiáltsanak felé: -„Üdvöz légy, Rose Pompon! Üdvöz légy, világszép hetaera!“… Mondom, -ostoba és gyerekes volt a hivalkodása, értelem nélkül való, mint a -vadembereké akik orrukban egy rézkarikával hetykélkednek az őserdők -imádságot parancsoló, sejtelmes csöndjében. De te nem tudsz a -vademberekről, ó Katalin, mert nem hallasz hireket a földről, mint -én, a tudnivágyó és szent, a te egyszerűséged, szent és -boldogsággal teli, Katalin. Kár, hogy egyszerűségedben hivalkodó -vagy, mert hiú vagy erényedre, Katalin, s mennyivel ártatlanabb a -tiednél az a gyerekes hivalkodás, mely e szegény árnyékot bünre -vitte! Ő rongyaira, gyerekjátékokra volt büszke, te gőgös vagy -értékes, ragyogó erényeidre. Ő együgyü volt, de te kevély vagy! S -ha még magad is ily hibában találódol, <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> miért -itéled el ama szánandó balgaságot?! Mert ez a balgaság bünös életre -vitte szegényt? Lásd, ez a bünös élet nem egészen olyan, mint -aminőnek véled. A jámborok azt képzelik, hogy csupa mámorral teli; -a tapasztaltak tudják, hogy több a terhe, mint az öröme. Bizony -mondom neked, nem talált benne annyi gyönyörűséget, mint e szüzek -gondolják. A bünös élet sem adhat több örömet, mint amennyi bármely -asszonynak adatott; a hetaera nem örvend többnek, mint egy -szerelmes asszony. Nem a mámora több, csak az undora. Ez a szegény -árnyék is sokat elengedett volna abból, amiért oly igen lenézitek. -De elviselte a kurtizán-mizériákat, el a szégyent, a bünt, mindent, -ostoba hivalkodásból. Mert a hivalkodás, ez az értelem nélkül való -vétek, képessé tesz mindenre, ha egyszer hatalmába ejtett. És -mégis, látod, akitől oly undorral fordulsz el, végezetül még a -hiuságát is meg tudta tagadni, hogy ne vétsen azoknak, akiknek csak -szégyenét köszönhette. Ha nem volt szép az élete, szép volt a -halála.</p> -<p>Igy beszélt Szent Ágoston, mert Szent Ágoston szeretett -értekezni. Már senki se hallgatta, mert ez az értekezők sorsa.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Bocsánat ezért a kis misztériumért – (vagy ha ugy tetszik: -misztifikáczióért) – a melyben profán gondolatokat tulajdonitok a -legendák tisztes alakjainak. Távol van tőlem minden impietás. De, -gondoljunk bár az égiekre, mindig a földön maradunk. Heine beszéli, -hogy a mikor Grönland lakóit dán misszionáriusok keresztény hitre -akarták tériteni, a grönlandiak megkérdezték: vannak-e a keresztény -mennyországban <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> fókák? – s mikor a téritők -megvallották, hogy odafenn nincs fóka, a derék éjszakiak -kijelentették, hogy a keresztény vallás nekik nem konveniál, mert -ők fóka nélkül nem egzisztálhatnak. Mindnyájan olyanformán vagyunk, -mint ezek a grönlandiak: ha a természetfölöttiekről, vagy a morál -nagy kérdéseiről beszélünk, a fókáinktól nem tudunk szabadulni.</p> -<p>Ugyancsak Heine, leghiresebb versei egyikében megemlékezik egy -Rose Pompon-ról is, mint riválisáról annak a Pomare királynőnek, -aki ugy tánczolt a Mabilleban, mint a hogy Herodiás leánya -tánczolhatott a keresztelő fejéért… A <i>Pomare</i> románcza 1848 -és 1851 között keletkezett: ami Rose Pompon-unk csillaga ugyanakkor -tünt fel. Azt kell hinnünk, hogy Heine csakugyan ő rá gondolt, s -nem ugy véletlenül „költötte“ ezt a nevet.</p> -<p>Bármint legyen, abban a halhatatlanságban, amelyet Heine adott -Rose Pompon-nak, kevés a köszönet. A költő ugyanis, Pomare nagyobb -dicsőségére, nem nagyon szépeket mond róla. Különben a Rose Pompon -hire későbbi keletű. Az államcsiny után kezdett nagyobb szerepet -játszani; s virágkora a második császárság első éveire esik. Előbb -Céleste Mogador, majd maga a „Badinguette“ volt a riválisa; a -hagyományok szerint sokkal elegánsabb jelenség és sokkal jobb lélek -volt, mint a versenytársai…</p> -<p>A mit élete utolsó korszakáról tudunk, az majdnem meginditó. -Vénségére bele bomlott valami Alfonz urba; feleségül ment hozzá, s -ez a gavallér elemelte az egész vagyonát. Azután hiába próbált -akármit; beköszöntött hozzá a balszerencse. (Mert mindegyiknek ez a -vége; Lola Montez egy király kedvese volt, mégis nyomoruságban -kellett meghalnia.) Egy szép nap kidobták a lakásából, s mikor -télviz-időn betegen támolygott <span class="pagenum"><a name= -"Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> az utczán, az -utczagyerekek részeg banyának nézték és megdobálták. A megtérés -mindig ilyenformán szokott kezdődni; világos, hogy egy kolostorban -talált menedéket. Olyan szelid volt a beszéde!… az apáczák elnézték -neki, hogy fölszedte az apró széndarabokat, s utolsó napjaiban is -szépitgette velök a szemöldökét. Utóbb már csak az ájtatosságnak -élt. A halála előtt való nap fölkelt ágyából, s elégette a -leveleit; senkit se akart kompromittálni.</p> -<p>S aztán megint elköltözött egy „utolsó mohikán“. Mert, ki ne -venné észre, a mi időnknek egyik érdekes sajátsága, hogy nincsenek -többé hires hetaerák. Az Aspasiák, Lais-ok, Phrynék, az alexandriai -Thaîs-ok stb. befejezték világtörténelmi szereplésöket. Mert a Cléo -de Mérode-ok s a Liane de Pougy-k se fényüzés, se ragyogás dolgában -nyomába se léphetnek elődeiknek: a Lola Montez-eknek és Rose -Pompon-oknak. Ezek nem a szépség királynői, csak olyan köztársasági -népszerüségek. A második császársággal megbukott a szépség -dinasztiája is. Hogy mért? Mert nincsenek többé esztelen -Maecenás-ok. A költőkirályok, milliomos festők, s pompában élő -hetaerák eltünnek a Maecenásoknak nevezett utolsó bölényekkel; az -Ariostóknak Estei Hippolitokra volt szükségük, Pinturicchio és -Lionardó de Vinci csak VI. Sándor és Borgia Caesar udvarában -nőhettek nagyra s a Phrynéknek a zsarnokság őrült luxusa kellett. S -nem lehet tagadni, hogy a romlottságnak ezekben a korszakaiban a -szépség bizonyos piedesztálon állott; ma, a józanság korában, a -szépség rövidáru, s a pogány szerelem nem nagy eszetlenség, csak -apró infámia.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<h2>KILENCZ KRAJCZÁR.</h2> -<p>Egy csavargó megölt egy koldusasszonyt a kilencz krajczárjáért. -A hajléktalanok menedékhelyén akarta tölteni az éjszakát; hat -krajczár kellett neki. Az asszonynak csak kilencz krajczárja volt. -Ha véletlenül tizenkettő van, talán megegyeznek; jut is, marad is. -De csak kilencz volt s az asszony, a ki szintén az emlitett El -Doradóba vágyakozott, ragaszkodott a tulajdonához. A férfi erősebb -volt.</p> -<p>Ez a rémséges eset, a melyhez képest a legsötétebb skót balladák -vidám lovag-regék, az embert legelőször a Zola frázisára -emlékezteti. Ime, a Bête Humaine! Micsoda vadállati önzés, a mely -kilencz krajczárnak megfelelő földi javakért halálra késel egy -másik embert, a ki nem is az elnyomók közül való, hanem a -nyomoruság egy másik osztályosa!</p> -<p>De a legszennyesebb, a legmenthetetlenebb, legbaromibb bünnek is -van egy burkolt része, a melyet a frazeológia kényelem-keresői az -érem tulsó oldalának szoktak nevezni. A kinek szivében az Irgalom -száraz kórója véletlen kivirágzik, az irtózat önkéntelen -felkiáltása után, nem nyomhatja el magában a szörnyüködést: -„Micsoda nyomoruság!“ A lelkiismeretnek is van egy 92-ik -paragrafusa.</p> -<p>Micsoda nyomoruság! A mely a hajléktalanok menedékházának nyolcz -óráig tartó, átkozottul mérsékelt <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> kényelmét olyan nagy -jónak tartja, a miért érdemes ölni, rabolni, elvenni életét annak, -a ki velünk egy sorban, a mi lánczunkhoz kötve vándorol e földi -téreken, a szélben, a fagyban, a vigasztalan éjben! Elvenni életét -a czimboránknak, szembeszállni a Nemezissel, odaadni a holnapot, a -holnaputánt, egy egész életet, mindent, a mi ezután következik! Egy -fütött nagyteremért, a hol százan melegednek, nem éppen olyan -ágyban, a minőben Augustus aludt, de türhető vaczokban s abban a -reménységben, hogy: holnap reggel ingyen kapják a levest!</p> -<p>A hajléktalanok menedékháza semmiesetre se állja ki a versenyt a -nagyuri kaszinóval. Neszfogó szőnyegek, gobelinek és japán -paravent-ok nincsenek benne; nincs villámos világitása, s vendégei -nem kapnak Inclan- és Morales-szivarokat. Mégis milyen Arkádiának -tünik föl az éhező és fázó vadállatok előtt! A fedél, a meleg, -reggel tápláló leves; még meg is mosdatják az embert!</p> -<p>Nagyon vegyes társaság találkozik ott; vegyesebb, mint egy -irodalmi társaságban. A társadalom összes hajótöröttjei; elkracholt -exisztencziák, hajdan kaczér pepitanadrágok s a valódi, a -törzsökös, az igazi nyomor, a mely evégre született!</p> -<p>S a szegény éhes sakálok ugy vágyakoznak belé, mint a hogy egy -gazdag parvenü vágyakozik a Jockey-klubba!</p> -<p>A gazdag parvenü-k valahogy csak belenyugosznak, ha az ő -palotájukat bérlő társaság nem akczeptálja őket; de könnyü nekik! -Marad némelyes vigasztalásuk. Az éhes sakálok nem nyugosznak bele, -ha El Doradójuk zárva marad előttük. Látnivaló, hogy inkább készek -mindenre a világon.</p> -<p>De hát miért kasztokat csinálni a szenvedők és <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> -nyomorultak között? Miért sorompókat állitani a szigorubb és -szennyesebb nyomoruság elé, mikor csak a nyomoruságban van az igazi -egyenlőség? Szóval, miért ez a hat krajczár belépődij a -hajléktalanoknál?</p> -<p>Szó sincs róla, ez a hat krajczár nem arra való, hogy a jótékony -intézmény költségeit legalább némi részben fedezze. A hat krajczár -belépő dijat csak <i>elvből</i> követelik. Ennek az entrée-nak -morális czélzata van, javitani akarja az elzüllötteket s a -jótétemény fejében valami csekély munkát követel tőlük; hogy -keressenek valamit, nem annyira a jótékony intézetnek, mint inkább -maguknak.</p> -<p>Egy koldusasszonynak, a kinek kilencz krajczár volt a vagyona, -meg kellett halnia azért, mert ez az elv erkölcsöt akart -javitani.</p> -<p>De hát megérdemel-e egyetlen egy életet is, a mit ez az elv az -elzüllöttek erkölcsén javitott? Aligha. Mily ábránd, megjavitani -akarni a legsötétebb, a legexotikusabb nyomoruságot!</p> -<p>A nyomoruságot nem lehet javitani. Kettő közül egy; vagy -elzárkózunk előle (ha tudunk), vagy segitségére sietünk, de – -föltételek nélkül. Nem lehet alkudozni ebben a kérdésben még a -morállal se. Ha ugy véljük, hogy az irgalmassággal magunknak -tartozunk (s ez az egyetlen helyes álláspont) gyakoroljuk az -irgalmasságot fentartás, entrée és hat krajczár nélkül.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<h2>A MAHARADZSÁK.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Elül jött a <i>szindia</i>, a gwaliori maharadzsa, a ki három -millió léleknek parancsol. Turbánját egészen elboritották a -brilliánsok; karján széles, brilliáns karkötőt s hátán pajzsot -viselt, a mely ragyogott a sok drágakőtől.</p> -<p>Hamilton elé érve, a szindia zsebére ütött és igy szólt:</p> -<p>– A lajbim zsebéből el tudnám látni London összes -szegényeit.</p> -<p>Hamilton szalutált.</p> -<p>A szindia után a dzsépuri maharadzsa következett. Testét -aranyszövet fedte; ékkövektől tarka turbánja értékre fölért több, -kisebb birodalommal.</p> -<p>Hamilton elé érve, a dzsépuri maharadzsa igy szólt:</p> -<p>– Száznegyven ősöm van. A száznegyvenediknek maga a napisten -volt az apja.</p> -<p>Hamilton szalutált.</p> -<p>A dzsépuri maharadzsa után az idari maharadzsa vonult be. -Tetőtől talpig selyemben volt, s ha diónyi ékköveit nem tekintjük, -kövér és idős bibornoknak néztük volna őt.</p> -<p>De Hamilton elé érve, az idari maharadzsa igy szólt: -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>– Én vagyok a radzsputánai oroszlán, Sir Pertab Singh avagy -Robin pajtás. Az indiai határon és Kinában nem minden dicsőség -nélkül csatáztam a brit birodalomért.</p> -<p>Hamilton ismét szalutált.</p> -<p>És jöttek sorra, az indiai Akhilles nyomában, a többi -maharadzsák. Agamemnonjuk: a kucs-bihari maharadzsa, a fejedelmek -fejedelme, a kinek családja negyvenezer év óta uralkodik -Kucs-Biharban, továbbá két Ajax: a kolhapuri és bikaniri fiatal -maharadzsák, a kik Londonban nevelkedvén, teljesen -elangolosodtak.</p> -<p>A kucs-bihari maharadzsa bemutatkozván, igy szólt:</p> -<p>– Remélem, kikerekitjük százezer esztendőre.</p> -<p>Az elangolosodott fiatal maharadzsák csak annyit mondtak:</p> -<p>– Szervusz.</p> -<p>Hamilton fáradhatatlanul szalutált.</p> -<p>Megjelent végül maga Ras Makonnen is, oroszlánsörényből készült, -rettentő fejékben. Nyomában tolmács lépkedett, a ki izzadva -czepelte a nagy Ras aranypajzsát és hatalmas, görbe kardját.</p> -<p>És Ras Makonnen igy szólt:</p> -<p>– A maharadzsák maharadzsája én vagyok. Én még oda se megyek -magam, a hová a királyok is gyalog járnak; oda is ezt a tolmácsot -küldöm!</p> -<p>Hamilton szalutált; utóljára, de nem utolsó rangu -figyelemmel.</p> -<p>Azután elővette nóteszét, felolvasta a névsort, s konstatálván, -hogy a maharadzsák közül senki se hiányzik, kiadta a -rendeletet:</p> -<p>– Meg kell etetni őket.</p> -<p>A mire természetesen azonnal hoztak vadat, halat, s mi jó falat, -szem, szájnak ingere. A napistentől <span class="pagenum"><a name= -"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> származó maharadzsák -kinyalták tányérjukat; a két fiatal és tanult maharadzsa -felsőbbséggel mosolygott. Ras Makonnen egy jól irányzott rugással -utasitotta rendre tolmácsát, a ki tulságos buzgalommal látott -hozzá, hogy a Rast az asztalnál helyettesitse.</p> -<p>Ezenközben a walesi herczeg ő királyi fensége, bár tiz óra már -régen elmult, még mindig nem érkezett meg, mert az indiai -császárság tekintélye ugy kivánta, hogy a maharadzsák igen sokáig -várakozzanak.</p> -<p>Hogy még se unatkozzanak, Hamilton kiadta a rendeletet:</p> -<p>– Elő kell vezetni egy tuczat elviselt indiai alkirályt, hogy a -vendégeket mulattassák. A szindiát ezenkivül a Westend hat -leggazdagabb bankárja, a napisten unokáját a cambridgei érsek, a -radzsputánai oroszlánt két hadtestparancsnok, a kucsbihari -negyvenezer esztendős nemest egy Northumberland, egy Douglas és egy -Norfolk, Ras Makonnent két bengáliai tigris, egy tuczat leopárd és -ugyanennyi vadmacska, a két Londonban élő fiatal maharadzsát pedig -huszonnégy, fehér ruhába öltözött matróz szórakoztassa.</p> -<p>A társalgás csakhamar élénkké vált, s Ras Makonnen tolmácsát, a -ki mulattatóan tréfált meg egy matrózt és egy vadmacskát, a -jelenlévők zajosan megéljenezték.</p> -<p>Hamilton ezalatt kiment, összeszidta az egész felszolgáló -személyzetet és igy szólt:</p> -<p>– Felköttetem a lordmayort, mert ez már mégis szemtelenség! -Megmondtam, hogy mikor a maharadzsák bevonulnak, a zenekar a -„Tannhäuser“ zarándok-kórusát játssza! És mi történik? Mialatt a -Maharadzsák bevonultak, a zenészek a „Szép Helená“-t kezdték -játszani, s a királyok marsát adták elő, Ras <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> -Makonnen megjelenésekor pedig áttértek a „Gerolsteini“-ra, s „A -kardot, a kardot!“ – játszották el!</p> -<p>A lordmayor térdre rogyott és igy mentegetőzött:</p> -<p>– Bocsánat, Sir, de tévedés van a dologban! A programm ugy -szólt, hogy „Tannhäuser“-rel, nevezetesen: az indulóval, ő királyi -fensége bevonulását üdvözöljük. S ha a maharadzsák bevonulása -alkalmával könnyedebb zene szólalt meg, ez a fejedelmek kifejezett -óhajára történt; ők ugyanis a főpróbán, a komolyabb zene hallatára, -a kolhapuri és bikaniri fiatal maharadzsák tolmácsolása utján -kijelentették, hogy a zenekar hagyjon fel már végre az -instrumentálással, s az ünnepies aktus alatt játsszék valami -értelmes dolgot.</p> -<p>– Az más – szólt Hamilton s visszatért vendégeihez.</p> -<p>Végre tizenegy óra felé megjelent a walesi herczeg. A zenekar -rázenditett a „Tannhäuser“-indulóra, Wagner Richárd vagy kétszer -megfordult sirjában, s mig a zene szólt, az indiai császár -helyettesitője elfoglalta székét egy emelvényen. Hamilton erre -elővezette a vendégeket, s bemutatta őket a herczegnek. Az indiai -fejedelmek félkörben állva, egyszerre hajoltak meg, nehogy a -tisztelgésből később rangelsőbbségi viták és pofozkodások -keletkezzenek.</p> -<p>… Ez az ünnepies jelenet, melynek keleti szinei a Jókai -szivárványos tollára volnának méltók, a Whitehall-utcza sarkán levő -Indiai Hivatalban folyt le, akkor, a mikor VII. Edvárd angol király -megkoronázását a király megbetegedése következtében el kellett -halasztani. Londonban ugyanis ekkor rendre megtartották a tervezett -kisebb ünnepségeket, hogy az előkészületeknek és költségeknek -legalább egy része ne veszszen kárba. Igy a kanadai diadalivet -minden este kivilágitották, <span class="pagenum"><a name= -"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> s a koronázásra érkezett -indiai fejedelmek fogadtatási ünnepét is megtartották. A -maharadzsákat, India beteg császárja helyett, fia, a trónörökös -fogadta, a ki elé Lord Hamilton, India államtitkára vezette a -tisztelgő keletieket. Az Indiai Hivatal palotájának udvarát ez -alkalomra gyönyörüen feldiszitették. A márványoszlopokat folyondár -s más kuszónövények lepték el; a falakat, folyosókat, sarkokat, -fülkéket pedig a legremekebb virágokkal s délszaki növényekkel -rakták tele. Az udvar fölött vásznat feszitettek ki, mely a kék -indiai eget ábrázolta ragyogó csillagaival; ezeket a ragyogó -csillagokat persze izzólámpák pótolták. Nagyon ritkán lehet -fényesebben, szinesebben öltözött, rendjelekkel és brilliánsokkal -csillogóbban diszitett embertömeget látni, mint a milyen ott -szorongott. De az egyenruhák, a rendjelek és a hölgyek -gyémántékességeinek fényét messze felülmulta az indiai fejedelmek -pompája.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Az ünepség után a maharadzsák nem akarták fejöket álomra -hajtani. A különféle nyugati italoktól feltüzelve álmatlanságot -éreztek, s elhatározták, hogy egy kicsit meghosszabbitják az -éjszakát.</p> -<p>– Nézzük meg Londont inkognitóban – inditványozta egyikök.</p> -<p>Az ige testté vált. A maharadzsák átöltöztek; levetették -diszeiket s matróz-ruhát öltöttek magukra. Ras Makonnen -oroszlánsörényből készült fejékét czilinderrel cserélte fel, s a -szindia, minden eshetőségre készen, vastag bugyellárist vett -magához.</p> -<p>Reggeli három órakor a Southwark egy borozójában találjuk őket – -hogy a régi novellisták kedves fordulatával éljünk. – Az asztalon -több üveg whisky; és Ras Makonnen már az asztal alatt. Mellette hü -tolmácsa <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> és hü czilindere. A többiek még az -asztalnál ülnek és búsulnak.</p> -<p>– Negyvenezer év óta nem volt ilyen kevés pénz a világon – szólt -a kucs-bihari maharadzsa.</p> -<p>– Hja – szólt a szindia – rossz időket élünk, rossz csillagok -járnak! – Egyre több a maharadzsa s egyre kevesebb az adófizető. Ha -arra gondolok, hogy már csak három millió léleknek parancsolok s -hogy nemsokára, meglehet, csak harmadfél millió léleknek fogok -parancsolni, megfájdul a gondtul a fejem.</p> -<p>– Ennek a vallástalanság az oka – jegyezte meg a dzsépuri -maharadzsa. – A mig az emberek hittek a napistenben, az asszonyok -alig győzték szülni az adófizetőket. „A napisten majd csak eltartja -őket!“ gondolták magukban. De most már nem hisznek semmiben, s -mindenféle istentelenségre gondolnak, hogy minél kevesebb adófizető -szülessen.</p> -<p>– Inkább talán az az oka – vetette ellen a kolhapuri fiatal -maharadzsa – hogy hátra maradtunk a tudomány ügyében. Én jelenleg a -tudományt tanulmányozom, s ha Brahma is ugy akarja, ki fogok -találni egy gépet, a melynek segélyével mesterségesen annyi -adófizetőt állitok elő, a mennyit akarok.</p> -<p>– Nem ér semmit – szólalt meg a radzsputánai oroszlán. – Nekem -hiába beszéltek hitelről, bankról, s nem tudom micsoda uj -masináról, én csak a régi maradok, azt mondom, hogy: minél több -ellenséget vágok le, annál kevesebb száj kér enni s annál több a -zsákmány.</p> -<p>– Ma már nem igy szerzik a vagyont – szólt kissé megvető hangon -a bikaniri maharadzsa. – A pénzt a mai világban tudósok teremtik -elő semmiből, vagy rongyos papirból; tudósok, a kiket bankároknak -neveznek. A baj csak az, hogy ezt a tudományt ma <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> még -kevesen értik. Igyekezzünk minél több ilyen tudóst szerződtetni, s -ezek a rizskását is gyémánttá változtatják.</p> -<p>– Nem bizom én a tudományban – kételkedett a napisten unokája. – -Ha a tudományt beereszted a házadba, a gyémántjaidból is rizskása -lesz, és még jó, hogyha rizskása.</p> -<p>– Bizony én is az adófizetők mellett maradok – fejezte be a -vitát a szindia. – Ez egyszerü, de biztos.</p> -<p>Igy búsultak és bánatukban elhatározták, hogy fizetés nélkül -távoznak.</p> -<p>De a pinczér utánuk szaladt.</p> -<p>– Irja fel, a mi volt; majd megfizeti az indiai császár – szólt -a kucs-bihari maharadzsa, azzal az utánozhatatlanul fönséges -mozdulattal, mely negyvenezer év óta öröklődik családjában, s mely -még hatvanezer évig fogja számukra fentartani a trónt.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Ezalatt Hamilton magához hivatta titkárát, és azt kérdezte -tőle:</p> -<p>– Elkészitette a számadást?</p> -<p>– El, sir.</p> -<p>– Nos hát, mennyibe került ez a czéczó?</p> -<p>– Kerek harminczezer fontba, Sir, vagy hogy szokásom ellenére -osztrák pénzben beszéljek: háromszázötvenezer forintba; a -krajczárokat nem tudom könyv nélkül.</p> -<p>– Nem is olyan sok – jegyezte meg Hamilton. – A festett indiai -égen csillagokat szimuláló izzólámpák igen izlésesek voltak.</p> -<p>– Nagyon örülök, Sir, hogy szerencsés voltam megelégedését -kivivni. <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<p>– Remélem, nem kell figyelmeztetnem, hogy ezt a kis költséget -vesse ki adóban India egész területére.</p> -<p>– Már megtörtént, Sir. Ime az előirányzat. India ezt a -háromszázötvenezer forintot egy év alatt fogja megfizetni. -Tekintettel az egyre növekvő éhinségre, úgy számitom, hogy ennek -következtében India területén a jelen évben tizezerrel több ember -fog éhhalállal mulni ki, mint a mult esztendőben. Sajnos, hogy -ismét csökkeni fog az adófizetők létszáma…</p> -<p>– Sebaj. Anglia elég gazdag és hatalmas, hogy oda se nézzen -tizezer adófizetőnek.</p> -<p>– A fő az, hogy Ő Felsége, VII. Edvárd király, kiért hő imánk -száll az égbe, meg legyen elégedve.</p> -<p>– S beteg urunkra igen jó hatást fog tenni, hogy az ünnepség ily -szépen sikerült. Mondhatom, a festett indiai égen csillagokat -szimuláló izzólámpák határozottan csinosak voltak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<h2>JUBILEUM.</h2> -<p class="center"><i>(Történik: egy háziur családi -szentélyében.)</i></p> -<p><i>Háziur</i> (arcza verejtékével keresi kenyerét): Egy kupon, -meg egy kupon, az csak két kupon. Sajnos, nem három.</p> -<p><i>Inas</i> (jő): Nagyságos ur, egy gyászruhás asszony van -odakünn.</p> -<p><i>Háziur</i> (gyanakodva): Urias öltözetü?</p> -<p><i>Inas</i>: Nem, kérem, nem látszik kéregetőnek. Egy cseppet se -elegáns. Inkább rongyosnak mondhatnám.</p> -<p><i>Háziur</i>: (nyugodtabban): Akkor hát lakó, aki házbért -fizetni jött. Bocsásd be. (Inas el.) A mai világban az ember nem -lehet elég bizalmatlan. Nem szeretem a jól öltözött embereket. -Nyájasak, barátságosak, de végül: megszipolyozzák az embert:</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i> (megjelenik a háttérben): Kérem, én vagyok -az. A századik. (Látván a háziur álmélkodó arczát): A századik -özvegye.</p> -<p><i>Háziur</i> (tartózkodóan): Kérem, ha én rébuszokat akarok -fejtegetni, kimegyek a mücsarnokba, s megnézem a modern müvészek -festményeit. Sziveskedjék világosabban szólni.</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Cipőm nem kopott el oly hamar, mint -uraságod emlékezete. A házat is el tetszett felejteni?</p> -<p><i>Háziur</i> (begombolkozva): Minő házat?</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: A házat, melyet a köruton méltóztatott -<span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> épittetni… Mikor az alapkövet letették, -nagyságod szent fogadalmat tett, hogy gondoskodni fog azokról, akik -az épitkezésnél szerencsétlenül járnak…</p> -<p><i>Háziur</i>: Mit akar velem? Nem látja, hogy beteg vagyok?! -Negyvenfokos lázam van, s ön pénzt kér tőlem?</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Azt tetszett igérni, hogy a századik, aki -az épitkezésnél szerencsétlenül jár, kap egy kis kárpótlást, vagy -fájdalomdijat.</p> -<p><i>Háziur</i>: Nos, ugy látom, ön kitünően érzi magát. Szebb, -mint valaha… Fogadja bókjaimat.</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Én igen… De a szegény férjem! (Sirva -fakad.) Tegnap meghalt a kórházban.</p> -<p><i>Háziur</i> (gyöngéd, vigasztaló hangon): Ön még fiatal! -Minden ujjára kap egy férjet!… S a mai világban a férjek olyan -haszontalanok!… Igazán nem kár értük!</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Hisz ha csak magam volnék, nagyságos ur! -De van egy kis fiam, szegényke…</p> -<p><i>Háziur</i> (szeretettel): Meg fog nőni! A legvéznább fiuk is -megnőnek.</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Csak már látnám!</p> -<p><i>Háziur</i>: S végre is ön erős, egészséges! Szegény, de -egészséges! Én pedig oly beteg vagyok! Nem képzeli, mennyire oda -vagyok! Lássa, most is negyvenfokos lázam van. A legujabb politikai -események végképpen levertek a lábamról. A papirok csak ugy -bukfenczeznek lefelé, s én ugy köhögök! Hallgassa csak ezt a száraz -köhögést! (Köhög.)</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Szegény ember!</p> -<p><i>Háziur</i>: Aztán gondolja meg édesem, hogy a férje fel fog -támadni! Ha már a feltámadásban sem hiszünk többé, akkor vége -mindennek! Dobjuk el magunktól <span class="pagenum"><a name= -"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> a hitet, nem bánom, de -mondja, mi marad akkor számunkra?!… Mi marad, kérdem?</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Igen, ő fel fog támadni, de addig is…</p> -<p><i>Háziur</i>: S hogy őszinte legyek, kedves férje a századik -tót volt, aki balul járt… Mondja, mit mondanának a többi tótok, a -kik szintén meghaltak és ingyen? Lássa, lelkem, épülő házamnak -épitő állványa már negyedszer dőlt össze; Árvamegyének két vagy -három helysége maradt ott, egy jajszó, egy krajczár követelés -nélkül! Ilyenek a kötelesség áldozatai! S én nem sajnálom -könnyüiemt értük! (Kivesz szeméből egy könycseppet; földhöz vágja, -a könycsepp elpattan.)</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Istenem, mérsékelje magát, még rosszul -lesz!</p> -<p><i>Háziur</i>: Miért tüntessem ki éppen önt, mikor ők is -érdemessé tették magukat a hálámra? Méltán neheztelnének érte. -Annak a vakszerencsének, hogy férje éppen a századik volt, ön -bizonyára nem akarja hasznát venni!… Amint én ismerem önt, ön nem -akar hasznot huzni ebből a puszta véletlenből!</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Igen, de…</p> -<p><i>Háziur</i>: Semmi de… Férjünknek a véréből táplálkozni! Fuj, -ez nem méltó önhöz!</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: De a gyermekem…</p> -<p><i>Háziur</i>: Tanitsa őt munkára. Higyje el, csak a becsületes -munka boldogit. Ora et labora. Tanitsa őt meg erre s mindenha -áldani fog a tanácsomért.</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Mégis, ha nem csalódom, ön megigérte!…</p> -<p><i>Háziur</i>: Egy könnyelmü pillanatban!… Mit gondol, mit -takaritottam meg az olcsó épitkezéssel? Semmit, ugyszólván semmit. -Ha önnek fájdalomdijat <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> adok, jóformán egy krajczár se marad -belőle. S ön ilyen csekélységet nem is fog elfogadni!</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Ha nem volnék kénytelen vele…</p> -<p><i>Háziur</i>: Nem, semmiesetre. Valljuk meg őszintén, az -alamizsna megalázó s ön nem fogja megalázni magát semmi -kincsért!</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Nem, ragaszkodnám hozzá…</p> -<p><i>Háziur</i>: Ne tegye azt. Lássa, én se ragaszkodom az -igéretemhez. Visszavonom.</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: De…</p> -<p><i>Háziur</i>: Remélem nem akar ingerelni? Negyvenkét fokos -lázam van s ha erre a sok szerencsétlenségre gondolok, oly rosszul -érzem magam! Nézze, szédülök… Vizet!… Vizet!…</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: (Magához tériti): Már jobban van?</p> -<p><i>Háziur</i>: Nem… érzem, hogy belehalok. Ha meggondolom, -mennyi szerencsétlenség, mennyi vér, az én házam, az én olcsó, -rossz házam miatt! Nem, ezt sohase fogom kiheverni!… (Sirógörcsöt -kap s fuldoklik.)</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Vigasztalódjék!… Bátorodjék. Még nincs -elveszve minden.</p> -<p><i>Háziur</i>: Igen. A ház még megmaradt</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Ön meg van indulva!… Szive megszólalt!… E -szerint remélhetek!…</p> -<p><i>Háziur</i>: Szivem megszakad a részvéttől, de lehetetlen. -Hüdés ért, képtelen vagyok a tárczámhoz nyulni. Érzem, hogy halál -fia vagyok, mihelyt megmoccanok…</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Nagyságos ur! Férjemet agyonzuzta az -összedőlt állvány s egyik kis fiamat halálra tiporta a villámos -vasut, amelynek ön egyik főrészvényese!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p><i>Háziur</i>: Még ez is! Nem, ne folytassa, mert mindjárt -megreped a szivem!… Lássa, ilyenek ezek a kocsivezetők! A járókelők -felingerlik őket, izgatottan rájuk rohannak: „Térj ki!“ s aztán -zsupsz, fizessen a szegény részvényes!…</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Olyan szép kis fiu volt!…</p> -<p><i>Háziur</i>: Ne is mondja!… Siratni fogom, amig csak élek! Ugy -se élek soká!… Érzem, hogy végórám közelg!… Kérem, tegyen vizes -borogatást a fejemre!… Huh, szegény Tamás fázik!… Bolond, -megőrülök!…</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: (ápolja, mig a paroxismus elmulik): Hála -Isten, ő a földé ujra!</p> -<p><i>Háziur</i> (hálásan): Hadd szoritsam meg a kezét! -(Megszoritja.)</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Ugy-e, nem fogja elhagyni a kis -fiamat?</p> -<p><i>Háziur</i>: A másikat? Lássa, erről valami jut az eszembe. -(Gyöngéden.) De nem, ne fessük az ördögöt a falra, mert -megjelenik.</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Szent Isten! Mit akart mondani?</p> -<p><i>Háziur</i>: (végtelen gyöngédséggel): Higyje el, kinos erről -még csak beszélni is! De mégis… tudja… hisz én nem akartam erről -szólani… de ha netalán… Isten ne engedje… a gondviselés ugy -kivánná, s a másik kis fiát is eltiporná a villámos vasut, jöjjön -el ujra… s akkor… akkor… nem mondom, hogy igérek valamit, de -mindenesetre beszélni fogok a barátaimmal!…</p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: Jézus Mária!</p> -<p><i>Háziur</i>: Ha ugyan még élek akkor!… Mert érzem, hogy már -nem soká viszem!… És most Isten áldja meg jó asszony! Menjen, -menjen, nagyon is megviselte az idegeimet! <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> -<p><i>Gyászruhás nő</i>: (sirva menni készül.)</p> -<p><i>Háziur</i>: Tudja, mit mond Monte Christó? Várni és remélni! -Ha, Isten ne engedje, szerencsétlenség érné, gondoljon rám! Ajtóm -mindig tárva lesz ön előtt!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<h2>GEORGES.</h2> -<p>Kevéssel a párisi nagy bazárégés után, mely nyilván sokáig -emlékezetes fog maradni, Georgesnek igen sajátságos napja volt. -Reggel, hét óra tájban, felöltötte az ünneplő ruháját, elsétált a -belügyminiszteriumba s megállapitotta, hogy gyalog járni Párisban -igen különös és igen élvezetes dolog. A minisztérium előtt kissé -tétovázott; végre is bátorságot meritett a zsebében levő irásból, s -megkérdezte a portást, merre lehet bejutni a tanács-terembe. A -portás, a ki, mint minden pinczér és kapus, kiváló emberismerő, -azonnal észrevette, hogy a „mentők“ egyikével van dolga; nem -mozdult, de egy méltóságos szemhunyoritással tudtára adta -Georgesnak, hogy hol tapogatózzék. A kocsis bement, de mint kocsis, -többé nem jöve ki.</p> -<p>Odabent ugyanis az történt, hogy Georges kocsist, Jean-Baptiste -Georges-ot, a nép fiát, felavatták a becsület-rend lovagjává. A -belügyminiszter, gyönyörü beszédet mondott az egybegyülteknek; s -egyebek közt lelkesedéssel emlitette, hogy Francziaországot nem -érheti olyan gyász, a melynek ne volna egy-egy vigasztaló, -lélekemelő momentuma. Aztán felolvasta a jutalmazottak névsorát, -azoknak a nevét, a kiket a prefektura arany és ezüst medáliára, -vagy legalább is „mention honorable“-ra tartott érdemesnek. Végül -átadta Georges kocsisnak a becsületrend szalagját, s megcsókolta -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> a derék embert mind a két orczáján. -Majd értésére adta az ünneplő közönségnek, hogy Georges kocsis, -valamint Troch istálló-szolga, a kit, éktelen szerencséjére, a -kezelő hivatalban összetévesztettek Georges-szal, egy-egy trafikot -kaptak, érdemük jutalmául.</p> -<p>A miniszter lelkesedése átragadt az egész közönségre, s boldog -volt, a ki Georges-ot homlokon csókolhatta. A mentők között volt -néhány kisasszony is, de a miniszter és a polgármester -illendőség-érzetből, megmaradtak Georges-nál, s példájokat követték -az összes egybegyültek. Georges ugy találta, hogy egy miniszter -csókja távolról se olyan élvezetes, mint azoké a lányoké, a kik a -Boulevard Rochechouart-on szaladgálnak, de nem ért rá erről a -témáról gondolkozni, mert egy rövid félóra alatt mintegy ötszázan -csókolták össze-vissza, nők és férfiak, aggok és serdültek.</p> -<p>Délután Georges és társai közül vagy harminczan, a <i>Figaro</i> -vendégei voltak. A <i>Figaro</i> találta ki, hogy a mentőket -jutalom és ünneplés illeti; ezt a sikeres ötletet meg kellett -köszönniök. A <i>Figaro</i> nagyon szivesen fogadta a derék -embereket, s a Rue Drouot összes pezsgős palaczkjait megnyittatta -tiszteletükre. A mentők soha se voltak ilyen nagy urak; senki se -kérte számon tőlük, mi az ördögöt mentettek <i>ott</i> közel -háromszázan?! Ellenkezőleg azt kérdezték tőlük, miért jöttek csak -harminczan? – „Ej, jó uraim – felelt az egyik mentő – nem igen -ismerjük egymást. Csak véletlenül voltunk ott…“</p> -<p>A história nem tud többet. De nagyon valószinü, hogy Georges és -harmincz kemény vitéz a <i>Figaro</i> estélye után nem siettek -haza. Alighanem betértek egy barátságos csapszékbe, a hol számos -poharat üritettek egymás jólétére. S mivel a legderekabb embereknek -<span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> is vannak hébe-hóba gyenge pillanataik, -százat tehetünk egy ellen, hogy Georges (Jean Baptiste) és Troch -(Sebastien), Francziaország legujabb trafikosai, másnap egy kis -fejfájással ébredtek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A <i>Figaro</i> egyik kancsal tudósitója ugy vette észre, hogy -Georges (Jean Baptiste), a becsületrend lovagja, kissé ijedt -arczczal állotta ki ezt a lélekemelő szertartást. Mintha nem -értené, hogy mi történik vele. Mikor a miniszter pofon csókolta, -gyanakodva nézett körül a teremben; s a bizalmatlansága csak -növekedett, mikor látta, hogy a miniszter után tizenkét komoly -ábrázatu és láthatóan előkelő hivatalnok következik. De az -alkalmazkodás minden élő lény alap-tulajdonsága s a derék Georges -nem lázadozott. Megadta magát sorsának s nemsokára ugy volt a -csókolózással, mint a <i>Háromcsőrü kacsa</i> polgármestere a -lovaglással: nem tudta abbahagyni. Még az utczán is folyvást -csókoltatta magát; egy óra alatt belétörődött, hogy szájról-szájra -adják.</p> -<p>Orczáján mindazáltal megkövesült a hüledezés. Annak az -ijedtségnek a kifejezése, hogy „Mit akarnak ezek?!“ S főképpen: -„Mit akarnak velem?!“ Igy nézhetett Vandára Fritz, a közlegény, -mikor értésére adták, hogy a gerolsteini nagyherczegnő bolondul -érte, s ugyanezzel a félig rémült, félig bamba arczczal bámulhatott -maga elé Aladin, midőn kinyilt előtte a kincses barlang, s a -szellemek szolgálatra készen ugrottak eléje:</p> -<p>– Mit parancsol Nagyságod?</p> -<p>Mert egyet gondolhattak mind a hárman: Fritz, Aladin, s a -becsületrend kocsisa. Valami ilyenformát:</p> -<p>– Az bizonyos, hogy fene gyerek vagyok. De mi <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> az -ördögöt tehettem, a mivel igy meghóditottam a magasban -lakókat?!</p> -<p class="center">*</p> -<p>A Paul Bourget hősei egy-egy ábrándos séta vagy tiz sornyi levél -megirása után nyolczvan usque száz lapot szoktak elmélkedni; minden -nyúlfarknyi cselekvés annyira kimeriti őket, hogy utána égető -szükségét érzik az elmélkedésnek. S elképzelem, hogy Claude -Larcher, ha véletlenül ama vicomte-ok között volt, akik a -katasztrófa idejében botjaikkal vertek maguknak utat a regényhősnők -rémült tömegében, Claude Larcher azután még vagy két hétig -rendkivül érdekes dolgokról elmélkedett. Teringettét, ez már -cselekvés volt! Az ilyen tiz perczek után lehet egy-két lapnyit -moralizálni!…</p> -<p>Georges (Jean Baptiste) ellenben aligha elmélkedett sokat a -katasztrófán. S ha egyáltalán elmélkedett valamin, bizonyára a -trafik, az uj vállalkozás, járt a fejében. Mert Georges az -egészséges emberek közé tartozott; ha nem az, bizony soha se -érdemli ki egy miniszter csókját. És világos, hogy a veszedelem -pillanatában se okoskodott. Nem vetett számot az eshetőségekkel: -egyik oldalon a tüzhalállal, másfelől a becsületrenddel, a -belügyminiszter és a lelkesült tömeg csókjaival, a trafikkal s -mindazzal, a mi e földön jó és kellemes. A perspektiva nem volt -biztató, és Georges, ha egy kissé okoskodik, megelégszik a néző -szerepével, hogy majdan unokáinak hatalmas gaszkonádokat -füllenthesen erről a nevezetes napról. De Georges nem volt okos; -Georges cselekedett. Nem heroizmusból, hanem ösztönből, a szokás -hatalmánál fogva. A szegény emberek, a kicsinyek és alacsony -sorsban lévők, annyira hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy a hol -<span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> valami elvégezni való van, azt nekik -kell elvégezniök, hogy Georges nem tehetett máskép. S talán meg is -esett a szive a szerencsétleneken. Mert mért ne legyen szive a -kocsisnak? A vicomte-ok ezt az egyet soha se vitatták el a negyedik -rendtől.</p> -<p>Vajjon megnyilatkozik-e valaha Claude Larcher, vagy a szalónok -egy más lélekbúvár-moralistája annak a szörnyü tiz percznek a -„benyomásai“-ról? Ha igen, vallomásaik bizonyára érdekesebbek -lesznek a Barthou miniszter ékesszólásánál. Nem tudni, minő szerep -jut Georgesnak ezekben a várható vallomásokban; valószinü, hogy -Claude Larcher a legjobb esetben sem fogja ugy méltányolni, mint a -hogy Barthou miniszter tette. Mert hogy tiz vagy husz emberrel több -vagy kevesebb pusztul-e el abban a nérói szinjátékban, az a -dekadens bölcselőnek már mindegy. De micsoda szürke khaos ez az -egész dekadens bölcselet s mennyivel inkább megérdemli Georges -(Jean-Baptiste) a trafikját, mint Claude Larcher, a mi -csodálatunkat! Az a hölgy, a kinek a Jean Goujon-utczai -katasztrófáig mindenki csak ilyen hangon hizelgett: „Ah, quel mot -prononcez-vous, marquise, et quel dommage!…“, s a kit a <i>Cruelle -enigme</i> vagy a <i>Mensonges</i> valamelyik érdekes alakja -menekülés közben leütött a botjával, bizonyára olyanformán fog -gondolkozni, mint Barthou miniszter: minden okoskodás csak álom, -koronkint szép, legtöbbször rossz álom, mig a cselekvés: élet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<h2>A SZERENCSE-MALACZ.</h2> -<h3><i>I. A klubban.</i></h3> -<p class="center">(Délután két óra. A „Szerencse-malacz“ -première-je után való nap. Füst.)</p> -<p><i>Egy haragos úr hangja</i>: No, uraim, megnéztem tegnap a -„Szerencse-malacz“ czimü franczia bohózat első előadását… hát ez, -kérem, mégse járja; ez egyszerüen gyalázat!</p> -<p><i>Egy játékos</i> (csekély érdeklődéssel:) Ugyan?</p> -<p><i>A haragos úr</i>: Igenis, egyszerüen gyalázat, hogy ennek a -darabnak ez előadásait megengedték! Én már sok disznóságot láttam, -uraim; azt mondhatnám, hogy: disznóságok közepett őszültem meg, de -a „Szerencsemalacz“-nál alávalóbb, szemtelenebb, czudarabb, -menthetetlenebb, hitványabb trágárságot se nem láttam, se nem -hallottam, még csak nem is olvastam!</p> -<p><i>Egy második játékos</i> (figyelni kezd): Csakugyan?</p> -<p><i>A haragos ur</i>: Ez, uraim, nem „Szerencsemalacz“, hanem -szerencse-disznó, szerencse-sertés, szerencsemangalicza, -szerencse-yorkshire-i, szerencse-vadkan! Van benne többek közt egy -jelenet, a mikor a szerencse-malaczot kezébe adják egy öreg -kisasszonynak: hát, kérem, ennél a jelenetnél galádabb pocsékságot -emberi fantázia nem tud kieszelni! Zsandárokat láttam elpirulni a -jelenet láttára, s a szinházi tüzoltó kijelentette, hogy tegnap -kénytelen volt állomáshelyét elhagyni, mert a szégyentől arcza -lángba borult. <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<p><i>Egy fiatal ur</i> (kételkedve): Ezt már sok darabról -hallottam, s mikor aztán elmentem a darabot megnézni, ugy jártam, -mint azokkal a leragasztott szélü könyvekkel, a melyekkel élelmes -németek csapják be a kiváncsi diákokat.</p> -<p><i>Egy másik kételkedő</i>: Az a szinházi tüzoltó tulságosan -szemérmes egyén lehet.</p> -<p><i>A haragos ur</i>: Hát én erre azt mondom önöknek, uraim, hogy -közhuszárok, a kik egész életüket az istállóban töltik, ennek a -darabnak a láttára a fejöket csóválnák! Mit mondok? Az állatkerti -majmok felháborodnának, ha ilyen aljas látványosságokkal traktálnák -őket!</p> -<p><i>Egy után-gondolkozó</i>: A páviánok közül is csak az urak -gyönyörködnének benne. Szó sincs róla, uraim, Akárki barátunknak -igaza van: a „Szerencse-malacz“ olyan darab, hogy ha egyszer a -majmoknak is szinházuk lesz, ezt a darabot mint az első klasszikus -művet, mely az ő ízlésöknek megfelelt, a majom-szinészek elő fogják -ásni.</p> -<p><i>A kételkedők egyike</i> (a kinek ez a vélemény imponált): De -hisz akkor ez nem közönséges ocsmányság lehet!?…</p> -<p><i>A haragos ur</i>: És én azt kérdem: hol van a rendőrség, mely -ezt a darabot elő engedi adatni, holott a közerkölcsiség ily sulyos -megsértését, mondhatnám: arczulütését a legszigorubban kellene -megtorolnia? Hol azok a tényezők, a melyeknek a szinház -tisztességére őrködnie kellene? Hol a törvényhozás, melynek -gondoskodnia kellene róla, hogy az efféle galádságok elől a szinpad -örökre el legyen zárva?</p> -<p><i>A már emlitett fiatal ur</i>: Akkor hát ezt a darabot meg -kell nézni!</p> -<p><i>A haragos ur</i>: Ha meg akarja nézni, siessen, mert nem -hiszem, nem hihetem, hogy a darab előadását be <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> ne -tiltsák. Ha az emberekben megmaradt a szemérem egy utolsó szikrája, -a betiltás nem maradhat el.</p> -<p><i>A fiatal ur</i> (a klubszolgához): János, van még jegy a -„Szerencse-malacz“ mai előadására?</p> -<p><i>János</i>: Még van egy pár.</p> -<p><i>Első játékos</i>: Hozzon nekem is kettőt.</p> -<p><i>A kételkedő</i> (a kit az előadott érvek teljesen -megingattak): Nekem is egyet.</p> -<p><i>Második játékos</i>: Nekem kettőt.</p> -<p><i>János</i>: Annyi már nincsen. Hanem szolgálhatok az „Orleansi -szüz“ előadására… Ebből még van huszonnégy.</p> -<p><i>Második játékos</i>: Menjen a pokolba!</p> -<p><i>János</i>: Volna még kettő a „Szerencse-malacz“-ra is, de ezt -Akárki ur már lefoglalta.</p> -<p><i>Második játékos</i> (a haragos urhoz): Hogyan? Hisz ön már -látta!…</p> -<p><i>A haragos ur</i> (kissé megzavarodva): Igen, de a -felháborodás, a melylyel a première-ről nyilatkoztam, felköltötte a -kiváncsiságát… izé… szóval, meg kellett igérnem, hogy szerzek két -jegyet…</p> -<p><i>Második játékos</i>: Ej, önt már nem érdekli a dolog… -megnézheti, másodszor, később is… holnap vagy holnapután… de engem -nagyon kiváncsivá tett… s hátha csakugyan betiltják a darabot?!</p> -<p><i>A haragos ur</i>: Sajnálom, de éppen azért nem mondhatok le a -jegyeimről. Hanem küldjön el a szinházhoz. Ott talán még kap.</p> -<p><i>Az után-gondolkozó</i>: Mit képzel? Ilyen disznóságra! Már -délelőtt elfogyott minden jegy. Csak hordároktól kapni, persze -ázsióval.</p> -<p><i>Második játékos</i>: Ez is csak velem történhetik meg! -Egyszer akarok szinházba menni, s akkor se kapok jegyet. -<span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p><i>János</i>: Ha talán tetszik az „Orleansi szüz“-höz…</p> -<p><i>Második játékos</i>: János, ha el nem takarodik az oleansi -szüzzel!… (János nem várja meg a mondat befejezését.)</p> -<p><i>A haragos ur</i> (már egy másik csoportnál): Mondom, uraim, -hogy a „Szerencse-malacz“ gyalázatosabb, mint Casanova! Az embernek -arczába szökik a vér… Ennek a jámbor, birkatürelmü budapesti -közönségnek mindent le kell nyelnie, amit az üzleti élelmesség bead -nekik… Másutt meglincselnék az igazgatót, aki ilyen dologgal mer -előállani, de a jó budapesti közönség csak tür, tür, tür… s -bárányszelidséggel szenvedi el, hogy a legképzelhetetlenebb -ocsmányságokat vágják a fejéhez… (Végképpen elreked. A füst elnyeli -az egész csoportozatot.)</p> -<h3><i>II. A szinháznál.</i></h3> -<p class="center">(Ugyanakkor.)</p> -<p><i>Igazgató</i>: Ez már aztán kassza-raport! Még csak egy -karzati jegy se maradt meg. Hát a lapok? Mit irnak?</p> -<p><i>Titkár</i>: Mind jól irnak, csak Ludas Mátyás -malicziózus.</p> -<p><i>Igazgató</i>: Mit ir?</p> -<p><i>Titkár</i>: Hogy a darab nem is annyira malacz, csak: -szerencse. A „Szerencse-malacz“ szerinte nem is olyan disznó… azt -irja: látott ő már különb dolgokat is.</p> -<p><i>Igazgató</i> (felháborodva): A „Szerencse-malacz“ neki nem -elég disznó? Na, hát ez arczátlanság! Az ember megtesz minden -lehetőt, nem kimél költséget, fáradságot… (Kitörve.) De hát mit -akar még ez az ember?</p> -<p><i>Titkár</i>: Sohase törődjön vele. Nincs az az égi szent, aki -ezt az embert ki tudná elégiteni. A fődolog az, hogy a többiek jól -irnak. <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<p><i>Igazgató</i> (reménykedve): Haraggal? Felháborodva?</p> -<p><i>Titkár</i>: Egyhanguan követelik a darab betiltását.</p> -<p><i>Igazgató</i> (kezét dörzsölve): E szerint ön bizonyosnak -tartja a száz előadást?</p> -<p><i>Titkár</i>: Mérget veszek rá.</p> -<p><i>Igazgató</i>: Mit ir Taglósy? Neki olyan erélyes, meggyőző -stilusa van… gorombáskodni ma csak ez az egy ember tud az egész -sajtóban.</p> -<p><i>Titkár</i>: Azt irja, hogy a „Szerencse-malacz“-ot csak egy -gorilla irhatta. Sok jó megjegyzés van a czikkében, de csak egyre -emlékszem. Azt ajánlja, hogy a felvonásközökben gyujtsunk meg -néhány kapuczinus-füstölőt, hogy legalább a felvonások elején -tisztább legyen a levegő. Szól aztán a párisi kloákáról, stb.</p> -<p><i>Igazgató</i>: Ez már sablonos egy kicsit.</p> -<p><i>Titkár</i>: Mond jobbakat is. Igen… most jut eszembe. Azt -mondja, hogy a ki a „Szerencse-malacz“ után nem vesz gőzfürdőt, -azon egy hétig meg fog érezni, hogy hol járt…</p> -<p><i>Igazgató</i>: Mindig mondtam, hogy neki van a legtöbb érzéke -a finomságok iránt. Rám nem tesz megjegyzést?</p> -<p><i>Titkár</i>: De igen. Azt irja, hogy a főváros vállalkozója -nem tud annyi szemetet elhordatni, mint a mennyit ön hozott be az -országba.</p> -<p><i>Igazgató</i> (némi elégtétellel): Ez igaz.</p> -<p><i>Titkár</i>: S hogy ezt a sok szemetet ön mind be fogja -váltani aranyra.</p> -<p><i>Igazgató</i>: Hallgassa meg imáját a kegyes ég!… Igaz, benne -van a kritikában az, hogy az emberek verekednek a jegyekért?</p> -<p><i>Titkár</i>: Még nincs.</p> -<p><i>Igazgató</i>: Akkor irjon erről pár sornyi jelentést a -<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> lapoknak. Hogy két hordár -összeverekedett a pénztárnál s hogy az egyiket a mentők vitték -haza. Az ilyet jó minél gyakrabban hirdetni. Hisz tudja, hogy a -közönségnek, ha könnyü szerrel juthat hozzá, nem kell semmi, még a -disznóság se!…</p> -<h3><i>III. A második előadáson.</i></h3> -<p>(Este háromnegyed kilenczkor. Zsufolt ház. A középső felvonás -vége felé. A nézőtéren kaczagástól fáradt hölgyek és urak. A -szinpadon a szerencse-malaczot kezébe adják az öreg -kisasszonynak.)</p> -<p><i>A haragos ur neje</i> (az első erkélyen): – Hihihihi!</p> -<p><i>A haragos ur</i> (sugva): Ne nevess olyan feltünően! Mit -gondolnak rólad az emberek?</p> -<p><i>Az asszony</i> (ugyanugy): Hát persze, hogy gyalázatos dolog -az effélét előadni, de azért nevetés nélkül mégsem állja meg az -ember.</p> -<p><i>A férj</i> (mint fentebb): Mulatni mulathatsz, csak ne -mutasd, hogy mulatsz.</p> -<p><i>Az asszony</i> (a fogai közé szoritja a zsebkendőjét): Hi… -hihi… hihihi… hi…</p> -<p><i>A férj</i> (gépiesen morog): Gyalázat… czudarság… alávalóság… -hogy az ilyet nem tiltják be!… (A szinpadon az öreg kisasszony nem -tud mit csinálni a szerencse-malaczczal.) Botrány, botrány!… -(Önkéntelenül): Hahaha!</p> -<p><i>Az asszony</i> (siet megragadni az alkalmat): Hihihi!</p> -<p><i>A férj</i> (magához térve): Ne nevess!</p> -<p><i>Az asszony</i>: Látod, te se állhattad meg, te is elkaczagtad -magad.</p> -<p><i>A férj</i>: Az más. (Még halkabban): Ne beszélj olyan -hangosan! Mit gondolnak az emberek?</p> -<p><i>Az asszony</i> (szintugy): Azok is nevetnek; mindenki nevet. -Azt hiszed, mindenki engem néz? (A szinpadon <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> az öreg -kisasszony dühösen dobja el a szerencse-malaczot. A közönség -falrengető kaczagásban tör ki; de senki se nevet ugy, mint a -haragos ur. Egészséges hahotája tulzeng mindent, mindenkit.) -Látod?… hihihi… látod?…</p> -<p><i>A haragos ur</i> (megadja magát): Gyalázatos, de -tagadhatatlanul mulatságos!…</p> -<p><i>Az asszony</i> (felháborodva): Jaj, én már egészen oda -vagyok!… Ha nem szégyelleném magam…</p> -<p><i>A férj</i>: Jól mulatsz?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Pompásan.</p> -<p><i>A férj</i>: Tudod-e, mi jutott eszembe?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Nos?</p> -<p><i>A férj</i>: Az jutott eszembe: milyen kár, hogy otthon -kellett hagynunk a gyerekeket! A kedves kicsikék, hogy mulatnának -ők is, ha… értenék!</p> -<p><i>Az asszony</i>: Majd ha nagyok lesznek. Légy nyugodt, ezt a -darabot akkor is fogják játszani.</p> -<p><i>A férj</i>: Mégis kár, hogy a gyerekek számára nem tudnak -ilyen mulatságos darabokat irni…</p> -<p><i>Az asszony</i>: Hja!…</p> -<p><i>A férj</i>: Mit mondtál?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Semmit. Csak nevettem. De most ne zavarj, -mert ugy veszem észre, most jön a legjobb jelenet… (A szinpadon az -öreg kisasszony eszeveszett szaladgálások után őrült sikoltozásba -tör ki, melynek ismét a szerencse-malacz az okozója. A függöny -harsogó derültség közepett csukódik össze. (Tapsorkán.)</p> -<p><i>A haragos ur</i> (hangosan, hogy minél többen meghallják): -Hallatlan… Igazán hallatlan!… És ezt a darabot nem tiltják be!… -(Gépiesen morog): Gyalázat!… Czudarság!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<h2>AUTOMOBIL-BANKET.</h2> -<p>Bécs városába egy sereg ördögszekér robog be, az el nem taposott -közönség lelkes hurrá-ja közepett. A Belzebub fajzatjainak látszó -fekete alakok leszállnak pokolgépeikről, megmosakodnak, s kiderül -róluk, hogy a hadviselés órái után mindannyian igen civilis urak, -akik szelid érzelmességgel, sőt némi mélabuval gondolnak a -sportélet áldozataira. A fogadó-bizottság, mely grófokból, -ujságirókból, sporttudósitókból, s más vidám gentleman-ekből áll, -megvendégeli a páris–bécsi automobil-verseny hőseit. Mind hősök ők, -mert a kilencvenkilenc dijra csak kilencvennyolcan pályáztak, s igy -annak az emberbarátnak, aki a jövő héten utolsónak fog bekullogni, -két dij is jut egy helyett. A gratulációkat mindannyian őszinte -örömmel fogadják, még azok is, akik csak egy-két bámész parasztot -tudtak elgázolni. A pecsenye után megkezdődik a felköszöntők sora, -s a hivatalos toast-ok elhangzása után feláll a párisi -„Teuff-teuff“ főszerkesztője, egy rosszhiszemüségben megőszült s -minden egyébbel megkent vén róka, aki a rövidség kedvéért a -Sauvequipeut bácsi nevet vette fel. És igy szónokol:</p> -<p><i>Sauvequipeut bácsi:</i> Hölgyeim és uraim! Midőn poharamat a -franczia-osztrák testvériségre emelem, nem tehetem ezt anélkül, -hogy meg ne hajtsam a franczia zászlót az önök nemzeti sportja -előtt. Csak teljesen tájékozatlan emberek állithatják, hogy mi e -téren tulszárnyaltuk <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span> a hős osztrákokat. Mindenkinek el kell -ismernie, és én fennen vallom, hogy az önök nemzeti hősei: Attila, -Mazeppa és Kincsem báró jóval megelőztek bennünket, ha nem is az -automobil-sportban, de a gerelyvetésben, a táv-uszásban és az -iskola-lovaglásban. Általában, ahányszor szerencsénk volt -találkozni az osztrák szellemmel és ügyességgel, mindannyiszor meg -kellett vallanunk elmaradottságunkat. Az 1867-iki kiállitás adta -Párisnak a hires bécsi zsemlyét, az 1878-iki a hires bécsi sört, az -1889-iki a hires bécsi pneumatikus órát: mindig volt valami, ami -felejthetetlenné tette előttünk az önök kitünő czigány zenekarát. -Mi nagyon sokat köszönünk Bécsnek, hölgyeim és uraim. Hunyady -Jánosnak, a nagy osztrák orvosnak köszönjük egészségünket, a nagy -Janos de Paprikának, az osztrák Brillat-Savarin-nek köszönjük -étrendünk reformját, Yokay grófnak, a nagy osztrák szőlőmüvelőnek -köszönjük a hires aranyszinü bort, s az osztrák nők mosolyának -köszönjük költőink lelkesültségét. Mind e jótéteményekért mi csak -két ajándékot hoztunk önöknek cserébe: a mult században: a -guillotine-t, a mostaniban: az automobil-versenyt. Kivánjuk, -használják mind a kettőt jó egészséggel. Kivánjuk továbbá, hogy a -verseny-automobiloknak nevezett csecsebecsékből sokat hozzunk -önöknek, ha nem is hozhatunk annyit, amennyi bécsi zsemlyét önök -1867 óta Párisban eladtak s a hány édes, mélabus csárdást az önök -czigányaitól tanultunk, akiket úgy szeretünk. Adja az ég, hogy az -automobilt még jobban gyümölcsöztessék, mint a guillotine-t, s -szeretett sportunk osztrák championjai az elgázoltak koponyáiból -legalább is annyi trofeumot gyüjthessenek össze, mint amennyi bécsi -zsemlyét önök 1867 óta Párisban eladtak. Mi az önök czigányainak -édes, mélabus zenéje mellett <span class="pagenum"><a name= -"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> fogjuk megsiratni a -halottakat, s éltetni a győztes osztrák hősöket! (Perczekig tartó -hoch és hurrá.)</p> -<p><i>Saute-Surlaproie gróf:</i> Hölgyeim és uraim! Midőn a -versenyzők nevében megköszönöm a szives vendéglátást, nem -mulaszthatom el, hogy egyszersmind annak a jogos kivánságnak is -megfeleljek, mely számon kéri tőlünk úti élményeinket. Hölgyeim és -uraim! Máris megkisérlették expediczióinkat kicsinyelni és -vivmányunk értékét leszállitani. Azt mondják, hogy az olyan -automobil-verseny, mely mindössze húsz elgázolást produkál, messze -mögötte marad minden eddigi eredménynek. Tisztelt hallgatóim, ez -tévedés. Először is; elgázolás és elgázolás között nagy a -különbség. Fournier, aki még az elgázolt verebekről is jegyzéket -vezetett, mindenesetre nagyobb számokkal tudott előállani. Legyen -szabad rövidesen annyit jegyeznem meg e könnyelmü vádra, hogy a mi -elgázolásaink becsületes és határozott elgázolások voltak. A -félrelökött és sántára rugott vándor-legényeket, a szétröpitett -kis-kutyákat, s más efféle tréfákat mi egyáltalán nem könyveltük -el. Akit mi egy egész számjegygyel jelöltünk, az becsületesen -otthagyta mind a harminczkét fogát. De hadd utaljak ezenkivül a -véletlen, a ránk nézve nem kedvező véletlen szerepére. A fátum, -vagy hogy teljes őszinteséggel beszéljek, a fatális balszerencse -úgy akarta, hogy nappal jóformán csak pusztaságokon, s a népes -helyeken csaknem mindig éjjel száguldjunk keresztül. Hadd utaljak -továbbá arra, hogy a nép már rendkivül kitanult, hogy ne mondjam: a -csalárdságig ravasz. Több helyütt megtörtént, hogy a parasztok tiz -lépésnyi távolból rémületet és földbe gyökerezést szimuláltak, s az -utolsó pillanatban kaján vigyorgással ugrottak félre előlünk. Az -igazi sport-embert azonban <span class="pagenum"><a name="Page_259" -id="Page_259">-259-</a></span> az efféle csalódások nem ábránditják -ki és nem csüggesztik el.</p> -<p>Legyen; megengedem, hogy rekordunk nem mutatós s a -várakozásoknak alatta marad. Mindegy, az eredmény a maga nemében -mégis páratlan, s komolyságra minden eddigit meghalad. Az -idő-eredményről nem beszélek. Aki Párisból hamarabb akar Bécsbe -jutni, szóval, akit csak a kereskedelmi érdek vezet, az üljön az -Orient-Express-re. De aki őszinte barátja a férfias sportnak, s aki -az akadályok elháritásában annál több örömet talál, minél több -áldozattal jár a kedvtelés, az a mi rekordunkat nem fogja -kicsinyelni.</p> -<p>De, meglehet, a közel jövő nagyon tul fog szárnyalni bennünket -abban, ami az idő-nyereséget és az emberáldozatot illeti. Egyben -nem szárnyalhat tul bennünket a legdicsőbb jövő sem. A -szenzáczióban való gazdagságot értem. Mily gyönyörü pillanatok, -hölgyeim és uraim, mily ragyogó pillanatok!</p> -<p>Meg kell vallanom, némi lámpalázban, vakon, illetőleg: szememet -behunyva száguldottam gépemmel, nem törődve azzal, ami utamba -kerül. De nem zárkózhattam el a hatalmasabb benyomások elől. Ilyen -volt az, midőn egy elgázolt, alantas boszuból zsigereit szórta -arczomba. A nyomorult haldokló csak egy pillanatra tántorithatott -meg. A következő másodperczben beteges érzelgősségemet leküzdve, a -diadal érzetével gazdagabban pöfögtem tovább.</p> -<p>Humoros epizódokban is bővelkedett utam. Igy, többek között, egy -megriadt sánta került a gépem elé. Egy isteni másodpercz alatt -végigélveztem komikus gyámoltalanságát, ész nélkül való erőlködését -és nevetséges kétségbeesését. Végre is gépem alá rohant s valóban -nevetnem kellett, midőn láttam, mily ostobául ugrált <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> -jobbra-balra, saját érdeke ellenére, bár a szabályszerü jelzéssel -még segitséget nyujtottam neki.</p> -<p>Utam legmulatságosabb epizódja azonban a következő volt: A -floridsdorfi ellenőrző állomáson enhibámon kivül tulságos sokáig -kellett vesztegelnem. Kétségbe voltam esve; többi ellenfeleimtől -nem tartottam, de meg voltam győződve, hogy Coupelespieds márki -könnyü gépével megelőzött. Amint idegesen sétálok le s fel az -állomás előtt, egyszerre egy vakbelet találok az uton. Fölemelem s -– képzelhetik meglepetésemet és örömömet – a vakbélen ott látom -versenytársam: Coupelespieds márki monogrammját. Abban a -pillanatban, amidőn már-már elfogott a kishitüség, a kegyes ég -azzal a megnyugtató tudattal lepett meg, hogy legveszedelmesebb -ellenfelem immár visszaadta lelkét az alkotónak! (Viharos derültség -és lelkes hurrákiáltások.)</p> -<p><i>Todtentanz báró</i> (a bécsi fogadó-bizottság elnöke): -Hölgyeim és uraim! Önök megbocsátják nekem, ha egy kis statisztikát -közlök önökkel, nemzeti hiuságból. Párisból kilenczvennyolcz -versenyző indult el. Az osztrák határt hatvanhat és fél versenyző -lépte át, Bécsbe hatvannégy és háromnegyed versenyző érkezett meg. -Osztrák területen tehát mindössze egy és háromnegyed versenyző -pusztult el. Olyan eredmény ez, hölgyeim és uraim, melyre Ausztria -büszke lehet. Nem hivalkodom s nem fogom folytatólag kiszámitani, -hogy elővigyázati intézkedéseink hány életet mentettek meg a -sportnak, mindenesetre a tömeg szabad mozgásának rovására. De ha -fölemlitem ez ékesen szóló számadatot, legyen szabad örömmel -hangsulyoznom, hogy mi osztrákok nemcsak szóval éltetjük franczia -testvéreinket. Az isten hozta önöket egészben és részben! -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> (Háromszoros hoch; a francziák -lelkesedésökben elhajigálják még megmaradt kezöket és lábukat.)</p> -<p><i>Egy szőke ifju</i> (jelentkezik szólásra. Amint feláll, -minden oldalról ez a kiáltás hallatszik: „Ki az? Mit akar?“ A szőke -ifju egy kis szivdobogást árulva el): Hölgyeim és uraim! Olyan -illusztris férfiak után alig merek fölszólalni. Az a nép, melyet -képviselek, sajnos, még igen hátramaradott az automobil-sport -terén. Én magam is csak igen szerény kezdő vagyok, bár lelkesedés -dolgában senkinek se maradok mögötte. Meg kell vallanom: soha még -csak egy verebet se tapostam el. (Felkiáltások: „Hát akkor mit -akar?…“ „Üljön le!“) De legyen szabad hivatkoznom ügybuzgalmamra. -Ennek már többször tanujelét adtam, s nem hallgathatom el, hogy -kicsiny, de lelkes népemnek e téren én vagyok első uttörője. -Érdemekkel nem dicsekedhetem ugyan, de jó szándékokkal igen. Ennek -bizonyitása végett hadd emlitsem fel, hogy hazámban soha senki sem -bukott ki annyiszor automobilból, mint én. Ami az automobilból való -kibukást illeti, bátran elmondhatom, hogy rekordomat a müvelt -nyugaton se multa felül senki. (Több felkiáltás: „Bravo!“) S ha -önök azt kivánják, hölgyeim és uraim, hogy igéretet tegyek a jövőre -nézve, szentül fogadom, hogy jövőre is gyakran fogok kibukni -automobilból. Ez nekem nem kerül semmibe, s szivesen okozok örömet -önöknek. De ha önök látogasukkal tisztelnék meg népem fővárosát, -többet is igérhetnék. Megigérhetném például, hogy népem, a magyarok -népe… (Lelkes felkiáltások: „Éljen Holubár! Éljen Ponyatovszky!“)… -mondom: a magyarok népe boldogan fog sorakozni az önök zászlaja -alá. Ezzenel meghivom önöket Budapestre. Biztositom önöket róla, -hogy az utban egyetlenegy… nem, háromnegyed… nem, egy negyed -versenyző se fog elpusztulni. Legfeljebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> én esem -ki ismét az automobilból, de higyjék el, ez engem csak -szórakoztatni fog. S a magyarság tárt karral fogja önöket fogadni. -Jó nép ez s olyan vendégszerető, hogy a pestist is szivesen látja, -csak külföldről jőjjön. Kevesen vagyunk ugyan, mert a football -játékban már sokan meghaltak közülünk, de akik megmaradtunk, keleti -naivsággal s nyugateurópai ismeretszomjjal rohanunk az önök gépei -elé! (Lelkes felkiáltások: „El Budapestre! Éljenek a vitéz -csikósok!“) –</p> -<p class="right">(1902.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span></p> -<h2>A FEHÉR SZEGFÜ.</h2> -<h3>I.</h3> -<p class="center"><i>Dollar kisasszony Dollar Sámuel urnak</i></p> -<p class="right"><i>Newyork.</i></p> -<p class="right"><i>Nizza, csütörtök.</i></p> -<p class="i2">Kedves Atyám,</p> -<p>a hir, hogy Ön Alaskába megy vasutat épiteni, s mintegy három -évig nem tér meg családi hajlékunkba, nagy gyermeki szomorusággal -töltött el. Exprès bementem a templomba, kérni a jó Istent, hogy Ön -e vad vidéken is megőrizze egészségét, s jó üzletet csináljon.</p> -<p>Azt irja, kedves Atyám, hogy mielőtt megindul e nagy utra, tudni -óhajtja legközelebbi szándékaimat: mikor megyek vissza Amerikába, -igaz-e, hogy férjhez megyek? stb. stb. Gyermeki kötelességtudással -felelek minden kérdésére.</p> -<p>A jövő tavaszig semmiesetre se utazom haza; ez az ocsmány vén -Európa, nem tudom miért, tetszik nekem. Talán mert olyan régi. -Otthon mindene megvan az embernek, de ez a minden olyan uj, mint -egy patinátlan szobor, vagy mint egy használatlan czipő, mely még -nem alkalmazkodik a lábunkhoz s melyről messzire látni, hogy csak -most készült. Az emberek is ilyenek. S nekem, megvallom, csak az -imponál, ami megvolt: épület, szobor vagy selyemruhás ember volt -már akkor, amikor imádott hazánkból még egy cent se exisztált, s -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> amikor őseink a bőgő majmokkal -játszottak „haragszom rád“-ot az őserdők fáinak lombsátorában, a -legmagasabb ágon. Én nem áltatom magamat, kedves Atyám. Ha a mi -dédapáink páviánok vagy a jobbik esetben az angol fenyitőházak -szökevényei voltak, tudom, hogy a Promenade des Anglais-n sétálók -közül is sokan, igen sokan származnak gonosztevőktől. De ezeket a -gonosztevőket Mandrin-nek, Cartouche-nak, Schinderhannes-nek -hivták; az ő őseik is hadi lábon állottak a morállal, de ezek az -ősök hires, neves gonosztevők voltak, nem ismeretlen, szerény -gazemberek. Otthon, még a pénz is a közelmultat juttatja eszünkbe, -s a közelmult… fuj! Itt ellenben az ember közelebb van a -régmulthoz, az egyházatyákhoz, a bizanczi császársághoz, a -lovagokhoz, akik három napig csatáztak, s mit tudom én mi.</p> -<p>S ha Ön Alaskában lesz, miért sietnék haza? Jonathán bátyám nem -szorult rá, hogy bálokkal, reczepcziókkal stb. reklámot csináljak -neki; üzletei, hála a Mindenhatónak, rendre sikerülnek, s reklámról -gondoskodik ő nélkülem is. Szóval: j’y suis, j’y reste.</p> -<p>Férjhez azonban nem megyek, legkevésbbé Bibinov herczeghez, akit -Ön emlegetni hallott. Bibinov ugyan elég rendes ember, aki a -roulette-en is csak öt frankban játszik – amiért közönségesen csak -Cent Sous herczegnek nevezik – de erős a gyanum, hogy a Bibinovok -Katalin czárnő korában még pálinkás boltot tartottak, s ha nem, mit -nekem egy orosz herczeg, aki zsugori, mint egy uzsorás s olyan -számitó, mint egy brómpapirgyár?! Az orosz herczegségnek mai napság -semmi ázsiója; az a csekély disz, amelyet egy <i>rastaquouère</i> -herczeggel való szövetség adhat, nincs arányban hozományom -kamataival.</p> -<p>Ha érdekli, hogyan gondolkozom e tekintetben, <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -elmondhatom részletesen. Ime. Egyelőre semmi kedvem férjhez menni; -a házasságot unalmasnak tartom. Az ember kénytelen egy idegenhez -alkalmazkodni; a legjobb esetben: tanácskozni vele, helyesnek, -kellemesnek tartja-e, hogy a szezont itt vagy ott töltsem? C’est -embêtant; szabad lénynek születtem, aki utálja az ilyet. A szerelem -kérdéseiről nem illik Önnel értekeznem; e tárgyról tehát csak -annyit, hogy, hála a Mindenhatónak, egészséges leány vagyok, akinek -nincsenek rossz álmai. S mivel tul volnék a „husz“ esztendőn, -remélhető, hogy ezután se lesznek. A házasságnak tehát rám nézve -csak abban az esetben van értelme: ha honneurt ad.</p> -<p>Engedje meg, kedves Atyám, hogy e helyütt vagyonunk eredetére -emlékeztessem. A zseniális coup, melynek családunk felvirágzását -köszöni, hatezer embert juttatott koldusbotra. Ne vegye rossz -néven, kedves Atyám, hogy erről beszélek s ne gondolja, hogy -tiszteletlen vagyok nagyatyám emléke iránt. Eszem ágában sincs -birálgatni a boldogultat; csak magát a tényt emlitem meg. Hisz -minderről ma már hidegen beszélhetünk, mint bármely más történelmi -faktumról. A coup bizonynyal zseniális volt; a szükség parancsolta, -s gyöngeség lett volna az adott pillanatban elmulasztani. Nem is -vagyok olyan esztelen, hogy azt mondjam: vajha ne történt volna -meg!… azok a nyomorultak másképpen is tönkre mentek volna, s hol -volnánk mi nagyatyám lélekjelenléte, ügyessége, pénzügyi zsenije -nélkül?! Olyan dolognak tekintem ezt, mint D’Enghien herczeg -megöletését: parancsoló történelmi szükségnek. De azért mégis csak -kellemetlen emlék marad, nem igaz? Következésképpen, nem tartanám -megvetendő dolognak, szoros összeköttetésbe lépni egy olyan nagy -családdal, amelynél a vagyonszerzés eredete nem ilyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> -ismeretes, nem ilyen közeli. Ha ez a család vagyonát a lovagok -korában szerezte, nem bánom, ha maga a vagyon a századok folyamán -egy kissé megkopott is.</p> -<p>Honneurt nekem csak egy igazi herczeggel való szövetség adhat. -Igazi herczegek pedig ma már csak az angol és a franczia -arisztokrácziában vannak. Az előbbiekre nem igen számithatok; -nagyon exkluzivek, csak egymás közt házasodnak, tehetik. A -francziák sokkal kedvesebbek s valamivel kopottabbak is; könnyebben -leereszkednek hozzánk. Tant mieux; a szivem is erre huz. Tudja-e, -miért?</p> -<p>Mert mégis csak különb nép ez, mint a magunkfajta, hogy egészen -őszintén nyilatkozzam. Meglátszik rajta, hogy tüdővel lélekzett már -akkor, amikor mi még csak kopoltyukat használtunk. Ön persze nem -figyelte meg, hogy ezek a legfinomabb szervezetek az egész -emberiségben, vagy mondjuk: az egész állat-világban. Az angol -főuron észrevenni a százados rusztikus életet; a Roy hiveinek -minden mozdulatán látni, minden szavából kihallani, hogy őseik -aranynyal himzett selyemben jártak-keltek márványtermekben, -szépelegve, vigadva, mikor eleink még csordában bőgtek az -élelemért.</p> -<p>Ha tiz perczig beszélek egy vicomte-tal, eszembe jutnak a Cadet -de Cascogne-ok, akiktől rettegtek a férjek és még jobban rettegett -az ellenség, az illatszeres urfiak, akik elmésségekkel mulattatták -egymást La Rochelle ostrománál, s aztán meghaltak olyan egyszerüen, -mintha ez is csak viccz volna, a Gontaut de Biron-ok és a -Montmorency-ak, akik marsallok voltak már akkor, amikor Amerika -földjére fehér ember még nem tette a lábát, az az egész gyönyörü -czivilizáczió, mely a Lajosok uralma alatt csak a harcznak és a -gondtalanságnak, csak a szépnek és a szerelemnek élt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> a mult -századbeli marquis-k, akik a Conciergerie-ban Holbach bárót -olvasgatták s ajkukon megvető mosolylyal léptek a guillotine alá, -mig vértől bűzös hóhérjaik marha módjára bőgtek, mikor rájuk került -a sor; eszembe jut a gyönyörü asszonyok ama négy-öt nemzedéke, -melynek csak egy életczélja volt: tetszeni a királynak s aztán -elhervadni… Versailles évről-évre kiviruló kertje, s a franczia -nemesek vérével áztatott Európa, a háboruk, melyekbe egy himzett -liliom alatt indultak, meg tudom is én, mi… s mindezt megtalálom -abban a <i>je ne sais quoi</i>-ban, amelylyel ez a huszéves vicomte -mosolyog, beszél, mozog, jár, vagy egyszerüen a szemembe néz.</p> -<p>Ön, kedves Atyám, aligha ért rá elolvasni Octave Feuilletnek a -regényeit. Kár, mert igy nem magyarázhatom meg röviden, egy puszta -névvel, milyen embernek kell lennie, akit férjemül elfogadnék. A -Faubourg Saint Germain emlitett költője rajzolt például egy Odiot -Maxime-ot, aki szegénységében leteszi a Champcey marquis nevet s -akinek a büszkesége, lovagiassága és finomlelkűsége meghalad minden -leányálmot. A Feuillet regényeiből látnivaló, hogy a Faubourg -kicsiny és zárt világában minden harmadik ifju egy-egy Odiot Maxime -s az <i>Erdő szépé</i>-ből tudom, hogy Bretagne ódon kastélyaiban, -messze a <i>struggle for life</i>-tól, csodálatos emberek élnek, -akiket a czivilizáczió disz-növényeinek lehetne mondani. Ezek a, -más halandókhoz nem hasonlatos, mesékbe való alakok tétlenül élnek, -mert uraknak születtek, de minden lehelletük gyöngédség, -szeretetreméltóság, nagylelküség és nemes büszkeség. Emlékszem -például az elszegényedett Guy-Chatelekre és Penmarch-okra. A szép -Guy-Chatel-leány, aki csupa büszkeség, szive ellenére sem akar -mésalliance-ot kötni, inkább zárdába készül, ahol el fog -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> sorvadni; a fiatal Penmarch katonának -áll be, mert egy szegény nemes csak a hazáját szolgálhatja, -zsoldból élhet, de fizetésből nem; nagyapja, az öreg Penmarch, nem -tud egyebet, csak horgászni s azért hallal kedveskedik annak, -akinek akarata ellenére lekötelezettje; az agg herczegné pedig, -emennek az anyja, egy hosszu életen át csak oltárteritőket himez, -mert hisz semmi egyéb nem méltó hozzá. S Guy-Chatel Albin marquis -az ifju nagyur, akit az uj idők tönkre juttattak s aki oly szépeket -gondol, hogy a gondolatait el se lehet képzelni! Ó, mily gyönyörü -életet élnek ezek az emberek!</p> -<p>Ha valaha férjhez megyek, kedves Atyám, csak egy Guy-Chatel -Albin marquishoz megyek feleségül. Csak olyan embert tudnék -szivelni, akire büszke lehetek; csak olyanhoz érdemes nőül mennem, -akihez fölemelkedem. Ilyen embert pedig a Faubourg világán kivül -sehol sem találhatok.</p> -<p>Jövendőbelimnek ha nem is éppen liliom, mindenesetre valami -fehér virág lesz a czimerében. Például a fehér szegfű, örök -amblémája a lelki finomságnak.</p> -<p>Szerencsés utazást kiván kedves Atyámnak</p> -<p class="right">szerető leánya:</p> -<p class="right"><i>Jane</i>.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="center"><i>Gontaut de Biron herczegné Dollar Sámuel -urnak</i></p> -<p class="right"><i>New-York</i>.</p> -<p class="right"><i>Páris, hétfő</i>.</p> -<p>Örömmel értesitem Önt, kedves Atyám, hogy az auteuil-i nagy -verekedés után, melyről bizonyára több kábel-telegrammot olvasott, -sem engem, sem családom tagjai közül senkit sem tartóztattak -le.</p> -<p>Pedig a rohamot férjem vezette… De Ön még ma se tudja, hogyan, -hol és mily körülmények közt ismerkedtem meg férjemmel. A nagy -bazár-égéskor történt, <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> hiszen hallott erről a sokáig -emlékezetes eseményről. Én is majdnem benn sültem, egy csepp hijja -volt. A legnagyobb rémület pillanatában eszeveszetten igyekeztem -menekülni s már-már közel jutottam az egyik kijáráshoz. Fejemet -vesztve, görcsösen belékapaszkodom az előttem rohanó férfi karjába; -ő visszanéz, látja, hogy esztelenségem mind a kettőnk életét a -végső veszedelembe sodorja, nem habozik, hanem rám vág a botjával -ugy, hogy leroskadok, leráz magáról s kirohan. Szerencsémre egy -lakáj fölemelt s kivonszolt a szabadba.</p> -<p>A rémületnek ez a pillanata határozta el sorsomat. Az erős -férfit, a cselekvés és elhatározás emberét, a kemény legényt, a ki -mint Don Juan, rongyként rázza le magáról a rá csütörködő -haszontalan fehér személyt, nem tudtam elfelejteni. Mindig csak őt -láttam láz-álmomban, s ő lett a férjem.</p> -<p>E kitérés után hadd folytassam, a hol elhagytam. Mondom, mi -vezettük a rohamot. Jelvényünk a czimerünkben látható fehér szegfü -volt. A jelszót én adtam meg, ezzel a kiáltással:</p> -<p>– Éljen a hadsereg!</p> -<p>Az első ütést férjem mérte az elnök kalapjára, s én is -megtettem, a mi tőlem telt. Napernyőmmel visszataszigáltam az -emelvény felé siető rendőröket, s fáradhatatlanul biztattam -csüggedő, fehér szegfüs barátainkat:</p> -<p>– Üsd, nem apád! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!</p> -<p>Ó, kedves Atyám, milyen gyönyörüség tettleg inzultálni a mob-ot -és a vele szövetkező hitvány bourgeois-t! De Ön ezt nem érti, mert, -sajnos, Ön maga is <i>roturier</i>.</p> -<p>A legmulatságosabb persze az volt, hogy férjemet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> a csata -fővezérét, a ki a legtöbb ütleget osztogatta s a legtöbb kalapot -verte le a bourgeois-fejekről, sehogy se tudták elcsipni. Neki t. -i. az a pompás ötlete támadt, hogy mikor a rendőrök felvonultak az -emelvényre, elbujt az öreg dámák mögé. Oda senki se mert utána -menni.</p> -<p>Férjem nemcsak jellem, lángeszü ember is. Olyan kemény legény, a -minő mai napság csak a franczia arisztokráczia köreiben található. -Kár, hogy kedves Atyám nem ismeri a Faubourg-t. A czivilizáczió -virágos kertje ez.</p> -<p>Örömmel üdvözli kedves Atyámat az auteuil-i csata egyik -legvitézebb amazonja:</p> -<p class="right"><i>Biron herczegné</i>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<h2>A LÓFEJÜ SZÖRNY.</h2> -<p>Áprilisban, a mikor a lovak nekiiramodnak, hogy a „nagy -pardubici“ napjáig – mely október végét jelenti – össze-vissza -fussanak, papirformán, tudományon, óhajtva sejtésen, finom és -ordináré zsebeken, bölcs jóslatokon s zsokék holttestein keresztül: -ujra meg ujra megered a sopánkodás, hogy miért is vannak -lóversenyek, és ha már vannak, miért nincsenek a Nemzeti Kaszinónak -valamelyik szeparéjában, távol a nagy nyilvánosságtól?! A legelső -versenynapon ugyanazok az ujságok, melyek a hatodik és hetedik, meg -a harmincharmadik és harmincnegyedik oldalon négy kolumna -terjedelemben közlik a versenyprogrammot, a legujabb -istállóhireket, a papirforma megvitatását, a tip-eket, a bécsi és -külföldi versenyeredményt, a trainerekről és az -istállótulajdonosokról szóló ujdonságokat, később pedig a tegnapi -budapesti versenyeredményt, a futások részletes leirását, a -jelesebb lovak és lovasok hosszadalmas méltatását, a -Derbycrack-ekről szóló rövid essay-ket, a totalizatőr és a -bookmaker üzletéről szóló kimutatást, a versenynap szines leirását -s végül az első hely közönségéről és a versenynap apró epizódjairól -értekező ötletes csevegést, ugyanezek az ujságok, elül, a -vezérczikkben, hevesen kikelnek a totalizatőr és a lovaregylet -ellen s óva intik a közönséget a játék szenvedélyétől. Ennek az -obligát beköszöntőnek mindig felül <span class="pagenum"><a name= -"Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> egy pár nemes -gondolkodásu, „született“ idealista, aki mindenestül eltörölné a -föld szinéről az egész lóverseny-sportot, s a ki, a hányszor -egy-egy uj meeting kezdődik, mindannyiszor elérkezettnek tartja az -időt arra, hogy sürgősen kérje a kormányt: tiltsa el a népet -megmételyező lóversenyeket és számüzze a lótenyésztés sokat sokat -hangoztatott ügyét a ménesekbe, Mezőhegyesre, Bábolnára. De még -nagyobb ez a felbuzdulás a meeting végén. Ilyenkor, a statisztika -örökkön ismétlődő bizonyosságával, mindig megcsipnek egy pár -kereskedősegédet, vagy ügyvédbojtárt, aki elsikkaszotta a gazdája -pénzét, hogy a lóversenyen fogadhasson, s ezek esete sok, igen -komoly, de már nem egészen uj tartalmu elmélkedésre ad alkalmat. Ha -pedig néha egy-egy nagyobb szabásu sikkasztó, aki százezreket -tüntetett el, mentegetőzik azzal, hogy őt a totalizatőr vitte a -lejtőre: mindannyiszor megszólal az egész közvélemény s még a -sport-tudósitók is egyhanguan követelik, hogy a közönség -játékszenvedélyét meg kell zabolázni, ha másként nem lehet: a -lóversenyek megszüntetésével. Az ujságokban gyakran, s -egyszer-kétszer a parlamentben is megnyilatkozott ez a közóhajtás, -s bár a sok felszólamlásnak, okos intelemnek és nemes czélzatu -kifakadásnak mind mostanáig semmi foganatja: még most is vannak s -meglehet sokan, a kik nem tettek le arról a reményről, hogy lesz -egyszer egy boldogabb idő, a mikor nem tartanak többé lóversenyeket -s a kereskedősegédek, ügyvédbojtárok, kofák, mosónők és hordárok -pénzét nem viszi el „Murád szultán“ vagy „Götterdämmerung“.</p> -<p>E derék, emberszerető emberek gyakori felbuzdulása talán nem -mindenben igazolt. Vannak, szép számmal, akik azért sikkasztanak, -hogy nagyokat mulathassanak az orfeumokban és sok pezsgőt -ihassanak. Éppen annyian vannak ilyenek, sőt meglehet, még többen, -mint <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span> azok, a kik a mások pénzét -eltotalizálják vagy „elbukimukizzák“. Azért még soha senkinek se -jutott eszébe, hogy az orfeumok bezárását követelje, s azt -hangoztassa, hogy nem kell pezsgőt gyártani, vagy a mulatóhelyeken -nem szabad pezsgőt tartani. A mint hogy ebben nem is volna ráció. -Azt, hogy sikkasztások ne történjenek, vagy hogy ritkábban -történjenek, nem lehet elérni a bünre szolgáló alkalmak -megkevesbitésével s azzal se, ha rendre bezárjuk mindazokat a -helyeket, a hol ma az emberek bünbe szédülnek. Bünre szolgáló -alkalom mindig lesz, éppen annyi, mint ma, ha nem ezek, a melyeket -ma ismerünk, mások; és mindig lesznek sikkasztók is, a meddig az -egész emberiség gondolkozása át nem idomul, a mi nem a tiltó -intézkedésektől függ, hanem egyebektől. És a meddig lesznek, a kik -sikkasztanak, abban, ha sikkasztás történik, mindig kevesebb része -lesz az intézményeknek, mint maguknak a sikkasztóknak. De a ma -uralkodó világnézet a bünért mindenkit okol: a környezetet, az -ellenőrzés rendszerét, csak magát a bünöst nem. És ez már jókora -tulhajtása annak a tételnek, mely a szabadakaratot tagadja. A mikor -ezekért a sikkasztásokért, melyek minden meeting után olyan -következetességgel kerülnek napfényre, mint eső után a gomba, -legelőször is a totalizatőrt, a bookmakereket és a lovaregyletet -tesszük felelőssé, egy kissé igazságtalanok vagyunk. És nagyon -hiszékenyek, ha készpénznek vesszük, hogy az a sikkasztó élete -fogytáig becsületes ember maradt volna, ha véletlenül ki nem téved -a lóversenytérre. Sikkasztott volna biz az, más czélra; ha nem -előbb, utóbb, száz közül kilenczvenkilencz esetben.</p> -<p>Ebből nem következik, hogy a lovaregyletnek semmi köze a tömegek -játékszenvedélyéhez, és hogy ennek a szenvedélynek fékezésére -semmit se kell tenni. Nagyon <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> olcsó helyet a -lovaregyletnek nem volna szabad a nagy tömeg előtt megnyitnia, mert -az csakugyan nem méltó ehhez az uri szövetkezethez, hogy arra a -czélra, a melyet igen üdvösnek tarthat, de a mely cél a nagyon -olcsó hely közönségétől fölötte távol esik, a szegények, az -éhenkórászok s az eltévelyedettek filléreit is igénybe vegye. Azt -is megtehetné, a lótenyésztés tiszteletreméltó ügyének minden -nagyobb koczkáztatása nélkül, hogy drágábbá tenné a második helyre -való bemenetet, s megállapitaná, hogy a totalizatőr csak nagyobb -összegü tétet fogad el. Hogy ne járhasson ki a lóversenyre, csak -az, a kinek a módja ezt megengedi, s ne fogadhasson ott, csak az, a -ki a fölöslegéből fogad. Bizonyos, hogy a játékszenvedély ezt az -intézkedést is megtudná kerülni: de ez az intézkedés mégis távol -tartaná a lóversenytértől a tömeget; azoknak, a kikre nézve a játék -közvetetlen veszedelem, legnagyobb részét. És ha ennek -következtében a lovaregylet jócskán veszitene jövedelméből, viszont -teljesen elhárítaná magától azt a, ha nem is alapos, de minden -esetre kellemetlen vádat, hogy tagjainak úri kedvtelését a -játékszenvedélytől megtévelyedett, szennyes, éhező tömeggel -fizetteti meg.</p> -<p>Valami efféle intézkedés jelentékenyen korlátozhatná, fékezhetné -a totalizatőr körül erősen dolgozó játékmániát, elterelhetné a -lóversenytérről az oda nem való elemeket, s a sokat hánytorgatott -sikkasztási esetek számát igen megcsökkentené, helyesebben szólva: -a sikkasztók nagy részét leszoktatná a totalizálásról, nagy -többségüket egyéb nyilvános helyekre expediálná, fogassák meg -magukat másért, másutt, más alkalommal. Ez is több volna a -semminél.</p> -<p>De hogy ezentúl egyátalán ne legyenek lóversenyek, az lehetetlen -ábránd. A lóversenysport most van java fejlődésében. Angliában már -kétszáz évvel ezelőtt <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> is voltak lóversenyek, s több mint száz -év óta állandóan űzik ezt a sportot, de a kontinensen az egész -mulatság alig hatvan-hetven esztendős. Abból, hogy ez idő alatt -mekkorát fejlődött, s milyen terűletet hódított meg, kiszámítható, -hogy ez a sport még nem érkezett fejlődésének zenítjére. Egyre több -országot hódít meg; lassankint valamennyi kisebb birodalomban tért -foglal; már Ázsiában is lóversenyeznek; s ahol ez a sport régibb, -ott egyre több a versenynap; néhol a futtatás már mindennapos. -Ebből a karrierből nyilvánvaló, hogy még sokáig lesznek futtatások, -s ezekkel együtt totalizatőrök és bookmakerek, mert a -játékszenvedély hasonlóképpen emelkedőben van, egyre általánosabb -lesz, mind inkább hatalmába ejti az összes társadalmi rétegeket: a -pauperizmus növekedésével egyre több az olyan ember, akinek csak -egyetlen reménysége van arra, hogy valaha kiemelkedhetik nehéz -helyzetéből: az a remény, hogy a játékkal szerencsét csinál.</p> -<p>És mikor az egész világ játszik, mindenütt, százféle -szerencsejátékot, a lovak gyorsaságára alapított szerencsejáték még -a kevésbbé gonoszak, a kevésbbé veszedelmesek, s a kevésbbé -utálatosak közül való. A lófejű szörny nem olyan rettenetes, mint a -milyennek festik. A testet-lelket ölő, őrületes izgalmakat, -szüntelen gondot, aggodalmakat okozó, éjszakát, napot, a -játékosoknak egész gondolkodását lefoglaló, s a játékosnak egész -exisztencziáját koczkáztató, vérbe menő börzejátékhoz, a játékok -játékához képest szinte ártatlan múlatság. Nem olyan igazságtalan, -mint a sorsjáték; a játékost nem rövidíti meg azzal, hogy -aránytalanul keveset fizet; nem csalhat meg úgy, mint a kártya, -melyet hamis játékos kever, mert a turfon előforduló csalások, a -melyek nem oly gyakoriak, mint a közönség hiszi, a -lóversenyjátékost nem fosztják meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> nyerési esélyeitől; több -pihenést ad, kevésbbé öli az idegeket, mint a rulett, mert a játék -itt nem perczenkint, csak félóránkint ismétlődik. Nem lehet -éjszakákon át, hajnalban, délelőttig játszani, füstös klubszobában, -rettenetes spelunka mélyén, undok szomszédok társaságához kötötten: -a lóversenyjátékos nappal játszik, a levegőn, pihenőt tartva, olyan -környezetben, mely felűdítheti, s ha nyer, nem a jó barátja pénzét -teszi zsebre, hanem egy ismeretlen sokaságét, a felhők közül -hullott pénzt. A lóversenyjáték nem olyan borzasztó, mint a híre, -de hát játék ez is, s a hol játszanak, ott, a sötét háttérben a -sátán hegedül.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span></p> -<h2>WORTH.</h2> -<p>Mirtus-erdő mélyén, homályban, árnyékok járnak, az örök béke -nyugalmával, ösvényen, hol a lépés nem ad hangot. Fakó fény -szürődik át a sürüségen, s kisérteties világot vet egy viasz-sárga, -cserkoszorus fejre, melyen a legvékonyabb ajkak a világon, mintha -szóra válnának el egymástól:</p> -<p>– Láttam és megértettem az Életet. Láttam, hogy egy és ugyanaz -az Apokalipszis szörnyüségeivel. De ha az ember a förtelmek -özönvize, a fény, mely beragyog a fekete vizek mélységeibe: az örök -Nőiség; s az ezüstös derengés, az egyetlen, a mi fölötte van e -sötét, piszkos hullámoknak: ő Beatrice!</p> -<p>A másik két árnyék mindezt már a hatodik érzékkel hallgatja. -Talán össze is néznek egy kissé a hatodik érzékükkel. Az egyik -szellemkar megérintené a másikat, de csak üres levegő érintkezik -üres levegővel.</p> -<p>– Nézd – suttog az első léleknyelven a másikhoz – nem ez a -cserkoszorus volt-e a legszebb ember a világon? Mintha minden -vonása ezer meg ezer fájdalomból volna: arcza maga a Szenvedés.</p> -<p>– Meglehet – felelt a másik.</p> -<p>A cserkoszorus aztán tovább megy, megkeresni mesterét, -Vergiliust; a másik kettő hátra marad egy kis akadémikus -beszélgetésre. <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<p>– Az igazat megvallva – kezdi az, a ki utóbb szólalt meg – -szeretném, ha bemutatna az ezüstös derengésnek. Nem értem őt -egészen; tulontul sok hetairát láttam földi életemben.</p> -<p>– Nemes Pyrrhon, magam is olyanformán gondolkozom, mint te, noha -nem vagyok tudós e dologban. Az asszony igen bolond állat, bár -különben tetszetős és formás.</p> -<p>– Lehet, tiszteletreméltó Erasmus, hogy egészen igazad van. Az -asszony többnyire formás és még gyakrabban bolond.</p> -<p>– Beszéljünk róla, Pyrrhon. Mert különös, de beszélni is -kellemetes róla.</p> -<p>– Nem gondolod, hogy bemennénk a kaszinóba? Meginnánk egy-két -pohár éthert, s meghallgatnók mindazt a rosszat, a mit barátaink -tudnak a nőről? Talán ott lesznek Molière, Schopenhauer és -Baudelaire barátaink is.</p> -<p>– Neked igazad van, nemes Pyrrhon.</p> -<p>– Meglehet – felelt Pyrrhon.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Betértek a pókhálóból épült palotába, ahol a legjobb nevelésü -árnyékok hajtogatták sürün a serleget, hogy minél hamarább -elfelejthessék az életet. Csakugyan ott voltak összes barátaik. De -meglepetésükre, az asztalnál a főhelyet egy idegen foglalta el, a -kit senki se ismert.</p> -<p>– Ime Pyrrhon és Erasmus – mondták az asztal körül ülők.</p> -<p>– Miről vitatkozátok? – kérdezte Protagoras, a szofista, készen -rá, hogy mindent megczáfoljon.</p> -<p>– Az asszonyról beszélgettünk – felelt Erasmus. – Az asszonyról -általában és különösen. <span class="pagenum"><a name="Page_279" -id="Page_279">-279-</a></span></p> -<p>Mindenki Sokratesre pillantott. Távol Xantippétől, a bölcs -boldogan vitatkozott ifju barátaival az igazságról. Platon -remegett. Hátha Erasmus könnyelmüsége kegyetlen hatással lesz öreg -mesterére?! Hátha az asszony emlitése komorrá fogja tenni s -egyszerre elnémitja?? De a bölcs lenyelte Erasmus könnyelmüségét -is, mint hajdan a bürök-altatót. Xantippétől távol, a bölcs derült -és igazságos maradt.</p> -<p>Ellenben annál nagyobb volt a hatás a költők zugában. Alfred de -Musset, a sok éthertől zavaros szemmel, mereven nézett maga elé. Az -asszony? Nem emlékezett többé semmire, Lord Byron hátrasimitotta -fürteit, mintha egy sereg kisértetet akart volna elüzni homloka -tájáról. Goethe mosolygott s két garas ára földi csókért oda adta -volna az egész előkelő társaságot.</p> -<p>De a költők sem óhajtottak vitatkozni, midőn mindenek -csodálkozására, a jövevény ragadta meg a szót: az ismeretlen, a ki -a fő-helyre fészkelte be magát.</p> -<p>– Senki se mondhat róla többet mint én – szólt az idegen. – Az -asszonyok nagy sokasága hevert a lábam előtt. Szép napjaimban -koronás nők kerestek, s kiválasztottjaim mindenha sivalkodva -magasztaltak.</p> -<p>– Ki lehet ez az ismeretlen árnyék? – kérdezte Pyrrhon titkon -Erasmustól.</p> -<p>– Ő bizonyára Don Juan, a sevillai burlador – felelt -Erasmus.</p> -<p>– Meglehet – szólt Pyrrhon. – De nekem ugy tetszik, hogy kissé -beszédes.</p> -<p>– Az asszony – folytatta az idegen – buta, hivalkodó és -páváskodni szerető.</p> -<p>– Engedelmet – szólt közbe Protagoras – az Isten azért adott a -pávának szép tollakat, hogy tessék.</p> -<p>– Nem – vitatkozott az ismeretlen. – Az Isten <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> azért -adott a pávának szép tollakat, hogy kitépjük és felhasználjuk.</p> -<p>– Ez valamely nagy állambölcs – suttogta Erasmus.</p> -<p>– Meglehet – felelt neki Pyrrhon – mert kicsinyes dolgokat -beszél.</p> -<p>– Ismertem egy pérui hölgyet – erősködött a jövevény – a kinek -egyetlenegy ruhája százhuszezer frankjába került. Egy fél millió -ember napi élelmébe.</p> -<p>– Fuj! – szóltak az asztal körül többen.</p> -<p>– Ez Peabody, az emberbarát – találgatta Erasmus.</p> -<p>– Első kreáczióimtól – beszélte a közlékeny idegen – az -asszonyok egyszerüen megvadultak. Egy költeményem, mely -szürkeségével sejtelmeket ébresztett, feketeségével pedig megrázott -minden nől lelket: álmatlaná tette a fél világot.</p> -<p>– Mégis költőnek kell lennie – vélte Erasmus.</p> -<p>– Igaz, hogy én Én vagyok – folytatta az ismeretlen – s -bizonyára nehezen leszek pótolható. De voltak tanitványaim, a kiket -magam neveltem. A hozzám hasonló tehetséget mindig megbecsültem, -házamba fogadtam és arannyal fizettem.</p> -<p>(– Minden esetre művészlélek – jegyezte meg Erasmus, s -helyeslőleg bólintgatott a beszélő felé.)</p> -<p>– … Mert előttem csak egy volt kedves: az ügy – magyarázta a -rejtelmes árnyék s kiüritette előbb a jobbra, majd a balra ülő -lélek serlegét. – Gazdag ember voltam, birtokosa egy pompás falusi -jószágnak, a melynek kényelmében koronkint meg-megpihentem. De soha -se tudtam sokáig tétlenül maradni. Valami visszahajtott a munkához, -s szüntelen azt sugta a fülembe: „Csak előre, csak előre!…“</p> -<p>– Ah, már értem! – szólt Erasmus a homlokára <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> ütve. -Ez valami admirális, a ki örökkön visszasóvárgott a tengerre.</p> -<p>– Vagy meglehet – vélte Pyrrhon – hogy az északi sark egy -szerelmese, a kit életének végéig kisértett a jégmezők emléke.</p> -<p>De ebben a pillanatban egy szolgálattevő angyal lépett az -ismeretlenhez, s igy szólitotta meg mennyei udvariassággal:</p> -<p>– Bocsánat, uram, minthogy ez a társaság zártkörü, s minthogy -ebben a helyiségben csak a Gondolkozók Klubjának tagjai -foglalhatnak helyet, szabad kérnem Uraságodnak a tagságát igazoló -jegyét?</p> -<p>Az ismeretlen egy pillanatra zavarba jött, de aztán -felülkerekedett benné egy halhatatlan ősének a humora, és igy -szólt:</p> -<p>– Bizony nekem nincsen tagsági jegyem, mélyen tisztelt árnyékok. -Méltóztassanak kidobni innen, mert az igazat megvallva, én csak -szabó vagyok.</p> -<p>A szabót kidobták.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<h2>SIC ITUR AD ASTRA.</h2> -<p class="center">– <i>Erkölcsrajz szinházi hirekben.</i> –</p> -<p>Ápr. 25. Edmond Rostand, a <i>Cyrano de Bergerac</i> nagynevü -szerzője, uj drámát fejezett be, melynek előadási jogát a -tantième-ken felül fizetendő kétszázezer frankért a -<i>Renaissance</i> szinház szerezte meg. A halhatatlan költő uj -remekművét a <i>Renaissance</i> igazgatóján: Sarah Bernhardt -asszonyon kivül eddig csak két beavatott olvasta: Rostand ur két -bátyja; akik közül az egyik posta-felügyelő, a másik a -közmunkatanács titkára. A beavatottak a darab tartalmából kiküldött -tudósitónk előtt mindössze annyit árultak el, hogy az uj költemény -még Cyrano de Bergerac-ot is messze tulszárnyalja. Sajnos, a lázas -munkásság, melylyel uj chef-d’oeuvre-jének befejezésén dolgozott, a -nagy költő idegzetét annyira kimerítette, hogy orvosai tanácsára -már legközelebb hidegvizgyógyintézetbe fog vonulni, hová az egész -művelt világ részvéte és érdeklődése kiséri. Mi is tiszta szivből -kivánunk a beteg remekirónak jobb egészséget.</p> -<p><i>Ápr. 28.</i> Amitől aggódó jóbarátok tartottak, -bekövetkezett: Edmond Rostand megőrült! A napfényes elmére örök -homály borult; az alkotás gyermekágyi láza megölte a XIX. század -legnagyobb drámairói zsenijét! Mily szerencse a -szerencsétlenségben, hogy az <span class="pagenum"><a name= -"Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> örökre elborult zseni -második nagy művét már befejezetten hagyja az utókorra! Mialatt a -nagy iró egy elmegyógyintézet komor falai közt viaskodik -kérlelhetetlen betegségével: mi még egyszer gyönyörködni fogunk -szellemének ragyogó tüzijátékában, utolsó alkotásának -première-jén!… Ez a nagy irodalmi esemény szeptember elejére -várható; az uj remekművet tudvalevőleg a <i>Renaissance</i> szinház -fogja szinre hozni, Coquelin orrával és bengáli tüzzel.</p> -<p><i>Máj. 3.</i> Edmond Rostand, a halhatatlan költő állapota, -fájdalom, reménytelen. Dühöngő rohamai vannak, naponta -kétszer-háromszor is s ezek elmultával teljes apathiába sülyed, -vagy kétségbeesetten sir, mint egy beteg kis gyermek. Táplálékot -napok óta nem vesz magához, ápolóit lelövéssel fenyegeti s tegnap -kétszer tett öngyilkossági kisérletet. Csak pillanatokra tér -magához s ilyenkor ezt az egy szót ismételgeti: „Scarron! Scarron!“ -<i>Scarron</i> a cime ugyanis uj chef d’oeuvre-jének, mely a nagy -költő nevéhez méltó előadásban, szeptember elején fog szinre -kerülni a <i>Renaissance</i>-szinházban, fölemelt helyárakkal. Ez a -megható irodalmi és szinházi esemény a lakosság minden rétegében -oly érdeklődést támasztott, aminőre eddig még nem volt példa a -szinházak történetében. Az első kétszáztizennyolcz előadásra az -összes jegyeket elkapkodták.</p> -<p><i>Szept. 5. Scarron</i>-t, Edmond Rostand uj remekművét, holnap -hozza először a <i>Renaissance</i>-szinház, a költő nagy nevéhez -méltó kiállitásban, Coquelin orrával, bengáli tüzzel stb. Az utolsó -próbákat maga a szerző vezette, akiről tévesen terjedt el az a hir, -hogy megőrült. Ellenkezőleg a halhatatlan költő soha sem volt -annyira eszénél, mint amikor, megfoghatatlan módon, azt a hirt -költötték róla, hogy beteg. Minthogy az első négyszázharmincz -előadásra az összes jegyek elkeltek <span class="pagenum"><a name= -"Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> s igy a -<i>Renaissance</i> környékén másfél évig, minden este őrült -tolongás várható, a préfet de police ugy intézkedett, hogy amig -Edmond Rostand darabja müsoron lesz, a rendet a boulevardon három -zászlóalj lovasrendőr fogja fentartani.</p> -<p><i>Szept. 8.</i> A <i>Gymnase</i>-szinházban legközelebb egy -olyan érdekes dráma fog szinre kerülni, melyhez képest <i>Cyrano de -Bergerac</i> és <i>Scarron</i> unalmas ócskaságok, A dráma czime -<i>Phryne</i>, szerzője Massaréna Horace báró, az általánosan -ismert sportsman, akit horizontale-körökben csak Csontos -Szigfriednek neveznek. Massaréna báró nevére bizonynyal élénken -emlékeznek még olvasóink, mert hisz csak a mult héten történt, hogy -a rendőrség megakadályozott egy flörett-párbajt, amely Massaréna -báróért két előkelő hölgyet állitott volna egymással szembe: Q. -grófnőt, a braziliai nagykövet feleségét és Y. herczegnőt, aki -azóta X. urhoz, a hires bikaviadorhoz ment nőül. Massaréna báró -ebben a nagy feltünést keltő első darabjában egy nagyon ismert, -kitünő müvésznővel való viszonyát irja le s érdekes, hogy a hősnőt, -a kit a szerző diabolikus lénynek fest, éppen ez a nagyon ismert, -kitünő művésznő fogja eljátszani. Madame Missisippi ugyanis, akivel -ezuttal történik meg először, hogy önmagát játszsza, <i>Phryne</i> -első száz előadásának időtartamára kibékül Massaréna báróval. A -kitünő szerzőnek, aki ma 29 éves és tehetségének teljességében -tündöklik, ez idő szerint kilencz előkelő hölgygyel van viszonya. -Ezek az érdekes hölgyek mindannyian jelen lesznek az első -előadáson, sőt egy bizalmas értekezleten azt is elhatározták, hogy -az uj drámairónak cserkoszorut nyujtanak fel, ezzel az ajánlással: -„Herkulesnek – a kilencz gráczia.“ Az első háromszáz előadásra a -jegyeket holnap délig lehet előjegyezni a <i>Gymnase</i> -fő-pénztáránál. <span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<p><i>Okt. 1.</i> Gabriele Barocco, a tizenkilenczedik század -legnagyobb költője, tegnap Párisba érkezett, hogy jelen legyen uj -darabjának: <i>A kék szerelem</i> czimű mitologiai regének utolsó -próbáin és premièrején. Az ünnepelt iró mindenekelőtt végignézte -darabja első főpróbáját s kijelentette, hogy az előadás minden -várakozását fölülmulja. Szerencse-kivánatokkal halmozta el Tedeschi -asszonyt, aki az uj darabban jobban sántit, mint valaha s -ünnepiesen megigérte neki, hogy ha a művésznőt nem is, leányát, -Tedeschi kisasszonyt mindenesetre feleségül fogja venni, ha a -<i>Kék szerelem</i> legalább egy évig műsoron marad. Barocco ur a -főpróbáról egyenesen a rendőrfőhöz hajtatott, aki előtt azt a -meglepő vallomást tette, hogy ő: Barocco Gábor, római születésü 34 -éves iró, tavaly, julius 29-én este kilenczedfél órakor, édes -atyját, idősebb Barocco Gábor urat a Bois de Boulogneban, -rablógyilkossági szándékból, orozva megölte. A rendőrfő eleinte nem -akart hitelt adni e vallomásnak, de Barocco ur, aki a <i>Kék -szerelem</i> premièrjére egy páholyt ajánlott fel a közbiztonság -legfőbb őre számára, konokul megmaradt állitása mellett s -letartóztatását követelte. Ez meg is történt, miután a rendőrfő -jegyzőkönyvbe vétette, hogy a letartóztatásért a felelőséget -teljesen Barocco urra háritja. A szenzácziós eset természetesen -roppant feltünést keltett s a <i>Porte-Saint-Martin</i> előtt, ahol -a <i>Kék szerelem</i> e hó 6-án kerül bemutatóra, esti kilencz -óráig verekedtek a jegyekért. A rendőrség délelőtt tiz órától estig -százharmincz heves vérü szinház-barátot tartóztatott le.</p> -<p><i>Okt. 8.</i> A <i>Kék szerelem</i> századokra szóló sikere egy -pillanatra elvonta a figyelmet a Barocco-pörtől. E pör -végtárgyalását ma tartották meg a Palais de Justice-ben óriási -érdeklődés mellett. A végtárgyalás épp <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> oly -gazdag volt szenzációs fordulatokban, mint maga a <i>Kék -szerelem</i>. Barocco ur védőügyvéde ugyanis a biróság elé -terjesztette idősebb Barocco ur halotti levelét, melyből kiderül, -hogy az apagyilkossággal vádolt költő már másféléves korában -elvesztette atyját, s igy nem lehetett módjában a terhére rót -cselekedetet elkövetnie. A <i>Kék szerelem</i> költője erre -loyalisan kijelentette, hogy az egész esetet a vasuti kupéban -álmodta s a főpróba okozta izgatotságában történhetett, hogy álmát -nem tudta a valóságtól megkülönböztetni. Különben is, mint költő, -az életet álomnak és az álmot életnek tekinti. A biróság erre a -vádlottat felmentette, örömmel emelvén ki az itéletben, hogy -szivből gratulál a feddhetetlen irónak darabja nagy sikeréhez. -Barocco ur viszont megigérte, hogy a legközelebbi premièreje -alkalmával nem fog a büntető törvényszéknek hasonló -alkalmatlanságot okozni. Ezzel elbúcsuzott biráitól, s szállójába -hajtatott, ahol egy amerikai imprezárióval kötött szerződést. A -<i>Kék szerelmet</i> ugyanis, melynek ezredik előadására már nem -kapni jegyeket, Amerikában is szinre hozatja, <i>Sötét gaztett</i> -czimen. Az imprezárió kikötötte, hogy a szinlapon a szerző neve -helyett csak ez az egyszerü megnevezés fog szerepelni: irta egy -apagyilkos. Kikötötte továbbá, hogy joga van a szinlapon megigérni -a közönségnek, hogy a szerzőt az első előadás után az egész -közönség jelenlétében fel fogják akasztani. E jogért öt millió -métermázsa sterlinget ajánlott fel a halhatatlan költőnek.</p> -<p><i>Okt. 21.</i> Kinos eset tartja izgatottságban a szinházi -köröket. Cherami Albin urat ugyanis, az ismert kitünő vigjáték- és -vaudeville-irót, kinek legujabb bohózatára: <i>Az ideges -rinoczerosz</i>-ra éppen most készül a <i>Palais Royal</i>-szinház, -tegnap zsebtolvajláson érték. Egy tizenkét éves, beteg -koldusleánykát fosztott ki, kilopván zsebéből <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> ama -filléreket, melyeket a gyermek pár perczczel azelőtt koldult össze. -Az eset után Cheramit a rendőrségre kisérték, ahol az ügyeletes -rendőrtisztviselő előtt sirva vallotta meg, hogy már gyermekkora -óta kleptomaniában szenved, s épp ez okból lépett a vigjátékirói -pályára. Érdekes, hogy Cherami azzal vádolja a rendőrt, aki őt -bekisérte, hogy ez addig pofozta őt, mig ájultan rogyott össze.</p> -<p><i>Okt. 29.</i> Cherami Albint, a kitünő fiatal mestert, akinek -<i>Ideges rinoczerosz</i>-a a század legnagyobb kassza-sikerének -kezd bizonyulni, ma ujra kihallgatta a vizsgálóbiró, ama kis -kellemetlenség miatt, amelyről mi is megemlékeztünk. Cherami ur ez -alkalommal azzal a meglepő vallomással állott elő, hogy az egész -zsebtolvajlási jelenet csak komédia volt, s hogy az állitólagos -koldus-leányka a <i>Cluny</i>-szinház egy fiatal hölgy-tagja, -akivel hosszabb idő óta bizalmasabb ismeretségben van. Másrészt -kijelentette, hogy a sergent kegyetlenkedéséből egy árva szó se -igaz, s hogy a rendőr oly ártatlan, mint a ma született -rinoczerosz. X. kisasszony, a <i>Cluny</i> bájos tagja, hasonló -vallomást tett, Cherami ur pedig a vizsgálóbiró ama kérdésére, -hogy: „Akkor hát miért kompromittálta magát?“ – nevetve jegyezte -meg, hogy: „Hja, uram, mikor az embernek uj darabját adják, -valamivel foglalkoztatnunk kell a közönséget!“ A vizsgálóbiró -szivből gratulált a sikerült csinyhez. Itt jegyezzük meg, hogy az -<i>Ideges rinoczerosz</i> előadásaira ebben az évben jegy már nem -kapható.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<h2>A BUDAPESTI GRAND CAFÉ PARISIEN-BEN.</h2> -<p class="center">– Szezónkép több változatban. –</p> -<p class="center">FŐ-SZEMÉLYEK:</p> -<p class="center"><i>Montmorency</i> herceg, ellen-admirál és a -Grand Café Parisien vezér-pincére.</p> -<p class="center"><i>Beaurepaire</i> vicomte, borfiu ugyanott.</p> -<p class="center"><i>Della Sedia</i> őrgróf, étek-hordó a Grand -Café Parisien-ben.</p> -<p class="center">Mellék-személyek: vendégek, akik szeretnek ott -lenni, ahová grófok járnak.</p> -<p class="center">Történik: Budapesten, a Városligetben.</p> -<h3>I.</h3> -<p class="center"><i>Délután</i>.</p> -<p class="center">(Szin: A Grand Café Parisien pavillonja és kerti -helyisége. A berendezés a franczia izlést kiabálja.)</p> -<p><i>A vicomte</i> (asztalkendővel a hóna alatt, czigarettázva -jön): Ellen-tengernagy ur, a tizenkettős asztalhoz két nő ült le; -narancsvizet kérnek. Adjak-e nekik?</p> -<p><i>A herczeg</i>: Két nő? (Fölteszi monokliját, s kezét szeme -elé tartva, élesen fixirozza a vendégeket.) Ismeretlenek, tehát nem -tartoznak a jó társasághoz. Fel kell szólitani őket, hogy -távozzanak.</p> -<p><i>Vicomte</i> (a hölgyekhez lépve): Azzal a köteles -udvariassággal, melyet én magam még ismeretlen hölgyektől se -szoktam megtagadni, felszólitom önöket, hogy távozzanak innen.</p> -<p><i>Az idősebb nő</i>: Megbolondult? Hogy mer igy beszélni? Ön -bizonyosan téved! <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p><i>A vicomte</i> (felsőbbséggel és önérzettel): Jegyezze meg -magának, asszonyom, hogy én sohase tévedek.</p> -<p><i>Az őrgróf</i> (megszólal az egyik sátorból): Nem kell velök -sokat teketóriázni; láttam őket a váczi-utczán sétálni, s engem -sohase csal meg a szemem. Na, vénasszony, uczczu, szaporán; el -balfenéken!</p> -<p><i>Az idősebb hölgy</i>: Micsoda szemtelenség! Hivják elő a -gazdát!…</p> -<p><i>A fiatalabb hölgy</i>: Mama az istenért!… Nem volt még elég?… -A sétálók mind ide néznek!… Menjünk inkább, menjünk hamar, -hamar!…</p> -<p><i>Vicomte</i> (az idősebb hölgyhöz): Szégyelje magát, hogy -ilyen mesterséget folytat! (A fiatalabbikhoz:) No, muczuskám, -előre! (A hölgyek rémülten menekülnek.) Lám, lám, narancsviz -kellene nekik!</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Nini, mégse ezek voltak, a kiket láttam! -Mindegy. Minden vénasszony gyanus, a ki él.</p> -<p><i>Vicomte</i>: Mennydörgettét! Most meg egy ifju párocska akar -letelepedni a lombok között! Hohó, lelkem, itt nem játszunk -bujócskát!</p> -<p><i>Őrgróf</i>: Küldd őket Budára. De itt a herczeg. Ő majd -intézkedik.</p> -<p><i>A herczeg</i> (a fiatal párhoz lépve): Mi tetszik? (Fölteszi -monokliját; szemléli a hölgy kalapját, czipőit és ékszereit, s egy -szánó tekintetet vet a hölgy kisérőjére.)</p> -<p><i>A kisérő</i>: Egy fagylaltot és egy jeges kávét kérek.</p> -<p><i>A herczeg</i> (fagyos mosolylyal): Bocsánat, de ön be fogja -látni, hogy egy fagylaltért meg egy jeges kávéért nem nyujthatunk -buvóhelyet szerelmes pároknak. Önök rossz helyt kereskednek. Nekünk -ügyelnünk kell arra, hogy itt illetlenségek ne történhessenek.</p> -<p><i>Az asszonyka</i> (fellobbanva): Mit beszél itt össze-vissza? -<span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> Elment az esze? De hisz mi férj és -feleség vagyunk! Nem látja a jegygyürüinket?</p> -<p><i>Herczeg</i> (szánakozó mosolylyal): Azt mindenki mondhatja, -édes asszonyom. Nekem három jegygyürüm van, s egyszer se vagyok -megesküdve. De hagyjuk ezt. (Szigoruan): Szóval, uram, legyen -szives felmutatni a házasság-levelét, vagy pedig sürgősen elhagyni -a helyiséget.</p> -<p><i>A férj</i>: Engem ön nem hoz zavarba. Hallottam már -uraságodról…</p> -<p><i>Herczeg</i>: Nevezzen egyszerüen ellen-admirálisnak.</p> -<p><i>A férj</i>:… és okultam a történtekből. Ime a kivánt -házasság-levél!</p> -<p><i>A herczeg</i> (megszemléli az okiratot): S ki biztosit róla, -hogy ez a házasság-levél csakugyan az öné? Hogy ez a hölgy valóban -az, a kit ez az okirat emlit? S végre, hogy ez a házasság-levél nem -hamisitvány? Eh, végre is elvesztettem a türelmemet! Nincs időm ily -hosszan foglalkozni az önök ügyével. Jó, maradjanak itt, ha annyira -ragaszkodnak hozzá, de megjegyzem, hogy nem fogják kiszolgálni -önöket. (Bólint, s gunyosan int a kezével. A fiatal pár dühösen -távozik.) Hallatlan! Alig lehet megszabadulni tőlük!… Nini, megint -egy! De hát ma egész nap nem leszünk békességben?</p> -<p><i>Egy magános fiatal ember</i> (leül a terrasszon): Egy pohár -cognacot kérek!</p> -<p><i>A vicomte</i>: Ugyan? Hát aztán van-e pénzünk, uracskám?</p> -<p><i>A fiatal ur</i>: Mi köze hozzá? Egy pohár cognacot kértem; -hozza el!</p> -<p><i>Vicomte</i>: Jó, de megjegyzem, hogy nálunk egy pohárka -legolcsóbb cognac három forint.</p> -<p><i>A fiatal ur</i>: Egy pohár cognacot mondtam! <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span></p> -<p><i>Vicomte</i>: A legolcsóbból?</p> -<p><i>A fiatal ur</i> (sértődötten): Nem, a legdrágábból!</p> -<p><i>Vicomte</i>: Egy pohár másfél font sterling! Gondolja meg a -dolgot!</p> -<p><i>A fiatal ur</i>: Tartsa meg a tanácsait, s hozza a -cognacot!</p> -<p><i>Vicomte</i>: A mint akarja. De ön érteni fogja, ha felhivom, -hogy sziveskedjék előre fizetni. (A fiatal ur a tárczájába nyul.) -Megjegyzem, hogy a cognac nem jó.</p> -<p><i>A fiatal ur</i>: Másfél font sterling? És nem jó?</p> -<p><i>Vicomte</i>: Különben izlés dolga. Én nem tartom jónak. -Másutt huszonöt krajczár, nálunk másfél font sterling.</p> -<p><i>A fiatal ur</i>: No de ez igazán sok!</p> -<p><i>Vicomte</i>: Én is ugy találom. De nálunk ez az ára. A kinek -nem tetszik: le is ut, fel is ut. Ez a Grand Café Parisien!</p> -<p><i>A fiatal ur</i>: És ha uraságod maga volna az angol királynő, -még akkor is…</p> -<p><i>Vicomte</i>: Önnek igaza lehet, de figyelmeztetem, hogy ön -itt tulajdonképpen Párisban van, s minthogy Budapesttől Párisig a -legolcsóbb mentdij száznegyvenhét forint ötven krajczár, ön még -mindig megtakarit százhusz és egynehány forintot…</p> -<p><i>A fiatal ur</i>: Köszönöm a szivességét. Kár, hogy az ördög -nem olyan szives, elvinni uraságodat. (Mérgesen el.)</p> -<p><i>A vicomte</i> (utána kiált): Szelber áner!</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Végre magunk maradtunk.</p> -<p><i>A vicomte</i>: Enfin seuls! (Előveszi a <i>Vie -parisienne</i>-t, leül s olvasni kezd. Majd félreteszi olvasmányát -s még egyszer utána kiált a fiatal urnak): Szelber áner, szi Lump!… -<span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="center"><i>Este</i>.</p> -<p class="center">(Szin: Az ebédlő; berendezés mint fentebb.)</p> -<p><i>Egy vendég</i>: Pinczér!… Pinczér ur, kérem!… Garçon!… Kérem… -Izé… Kérem, legyen olyan szives!…</p> -<p><i>Az őrgróf</i> (nem mozdul; ugy áll az oleander-fa mellett, -mint egy kerti szobor).</p> -<p><i>A vendég</i> (oda megy érte): Kérem, jőjjön csak ide!…</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Mi az? Mit óhajt? (Oda fárad a vendég -asztalához.)</p> -<p><i>A vendég</i>: Mondja, kérem, mi ez?</p> -<p><i>Az őrgróf</i> (lenéző tekintetet vetve az ételre, a melyre a -vendég mutatott): Ez? Filets de baleine à la Brahmaputra. -Czethal-szelet Brahmaputra módra. Ön couvert-t óhajtott, nem?</p> -<p><i>A vendég</i>: De hisz ennek szaga van!</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Parbleu! Meghiszem azt.</p> -<p><i>A vendég</i>: A czethal kissé idős lehetett.</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Mintegy ötezerkétszáz éves. Ez az a czethal, a -mely annak idején Jónást lenyelte.</p> -<p><i>A vendég</i>: E szerint történelmi nevezetességü czethal? Ó, -az már más, egészen más!…</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Már kevés van belőle, s azért meglehetősen -drága.</p> -<p><i>A vendég</i>: Akkor hát vigye vissza ezt is, hogy el ne -fogyjon végképp a kiváló őslény! Tisztelem őt, mint történelmi -relikviát, de enni nem eszem belőle.</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Egyéb megjegyzése nincs? Igazán nincs? No, -hála istennek! (Boszuból csak egy félóra mulva hozza a sültet.) -<span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span></p> -<p><i>A vendég</i> (ki a késével és villájával egy egész Wagner -operát dobolt végig az asztalon, pihent erővel esik neki a sültnek. -De ezt kés nem vágja): Kérem! kegyeskedjék csak ide fáradni!…</p> -<p><i>Az őrgróf</i> (előkerül): Már megint?…</p> -<p><i>A vendég</i>: Mi ez?</p> -<p><i>Az őrgróf</i> (fagyosan): Czipőtalp őzmártással.</p> -<p><i>A vendég</i>: S ezt itt megeszik?</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Hja, más nem igen van; minden elfogyott.</p> -<p><i>A vendég</i>: De hisz ezt el se lehet vágni!</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: A sült egy kissé kemény, de a mártás párisi. -Különben, nem beszélem rá, hogy megegye. Én nem enném meg, de ez -izlés dolga. Vannak emberek, a kik akármit megesznek.</p> -<p><i>A vendég</i>: Mondja, kérem, ön oly egészségesnek látszik!… -Csak nem szokott itt étkezni?!…</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Nem vagyok beteg, hogy itt étkezzem! S ha akar -egy jó tanácsot, azt ajánlom, hogy ha egészséges akar lenni, -vacsoráljon otthon.</p> -<p><i>A vendég</i>: Köszönöm, barátom.</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Azért semmi konfidenczia! (Boszuból csak egy -óra mulva jelentkezik ismét.)</p> -<p><i>A vendég</i>: Hogyan, ön már a fagylaltot hozza?</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Hallja, én türelmes ember vagyok, de ennyi -faggatás idegessé teszi az embert. Van még egyéb kérdezni valója -is? Igen? Nos, én azért vagyok itt, hogy önök a konyhában ne igen -lábatlankodjanak, de nem azért, hogy tudatlan felnőtteket oktassak… -Végre is, egy bolond többet tud kérdezni, mint a mennyire száz -bölcs…</p> -<p><i>A vendég</i>: Hogy őszinte legyek, ön kissé szókimondó. -Mondja, kérem, mennyivel tartozom?</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: Öt és fél mázsa sterling az egész. -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p><i>A vendég</i>: Igazán csekélység.</p> -<p><i>Az őrgróf</i>: A népkonyhában olcsóbb.</p> -<p><i>A vendég</i>: Egy félesztendeig oda fogok járni; meg kell -bőjtölnöm ezt a lakomát. (Édes mosolylyal el. Az ajtóból még -egyszer, hosszan, visszanéz s félhalkan ezt a szót suttogja): -Adieu! Adieu! Adieu!…</p> -<h3>III.</h3> -<p class="center"><i>Éjjel</i>.</p> -<p class="center">(Ugyanott. A helyiség üres; már csak a herczeg, -az őrgróf és a vicomte látható a szinen.)</p> -<p><i>A herczeg</i>: Az óra már éjfélt ütött s a föld már néma lőn… -de mi még most sem pihentünk. Grossmutter hat keinen Feiertag. -Őrgróf, ön panaszkodó levelet fog irni egy pesti ujsághoz egy -vendég nevében, amelyben a <i>Grand Café Parisien</i>-ben uralkodó -drágaság ellen kel ki. Vicomte, ön egy estilaphoz ir s több vendég -nevében bosszusan beszéli el, hogy hanyagul, botrányosan szolgálták -ki önöket. Én magam két czikket is irok; az egyikben tüzetes -kritika tárgyává teszem ételeinket; a másikban arról panaszkodom, -hogy kiutasitottak a helyiségből.</p> -<p><i>A vicomte</i>: Én még most se értem, miért irjuk ezeket a -panaszkodó leveleket? Mire jó mindez?</p> -<p><i>A herczeg</i>: Vicomte, ön még igen fiatal. Ezekkel a -felszólamlásokkal kitünő szolgálatot teszünk az üzletnek. Mert -nincs jobb reklám, mint az efféle panaszok. A publikum is olyan, -mint az asszony; ha azt akarod, hogy imponálj neki, hogy meghóditsd -örökre: bánj vele roszul!…</p> -<p><i>A vicomte</i> (tisztelettel): Ó, ellen-admirál, micsoda elme -lakik önben!</p> -<p><i>A herczeg</i>: Nézzen körül itt egy kicsit: meg fogja tanulni -ön is, amit a tudomány a nagyvárosok pszihologiájának <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> nevez. -És rá fog jönni erre a három alapigazságra: 1. Add drágán, amit -kérnek tőled: ha nagyon drágának találják, azt fogják hinni, hogy -jó. 2. Nézd le a közönségedet, fumigáld őt, bánj vele megvetően. -Azt fogja hinni, hogy: terhedre van, hogy más közönségre számitasz, -s boldog lesz, ha ott lehet, ahol a nála nagyobb urakat várják. 3. -Egy-kettőt pedig dobj ki közülök, hogy hosszu életed legyen a -földön. Egy helyett, akit kilöksz az ablakon, száz fog berohanni az -ajtón.</p> -<p><i>Vicomte</i>: Óh, ellen-admirál, mily ember, mily zseni, mily -diplomata ön!</p> -<p><i>A herczeg</i>: Ma tiportunk rajtok, ugy-e? Még ez a pár -mérges czikk, s holnap verekedni fognak érte, hogy bejuthassanak, -ahogy hajdan meghaltak érte, hogy a Szent Földet megláthassák!… Mit -mondok: holnap? Még nem virrad, s a nép már zug ablakaink -alatt!</p> -<p><i>A nép</i> (kivül, a <i>Panem et circenses</i> nótájára): -Fagylaltot s grófokat! A grófokkal akarunk enni! A grófokkal -akarunk fagylaltozni!</p> -<p><i>A herczeg</i> (czézári arczczal): Miért zúg a tömeg? Kivánja -eskümet?! (Felriad hadvezéri borongásából.) Fegyverre, vicomte! -Vissza, kinek kedves az élete! (A herczeg, az őrgróf és a vicomte -előre rohannak s csatába bocsátkoznak az ostromlókkal. A csata még -most is tart.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Le is égett -nemsokára.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297"><br /> --297-</a></span></p> -<h2>TARTALOM</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Lóversenyen <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>Kis fiuk, kis leányok <span class="ralign"><a href= -"#Page_9">9</a></span></li> -<li>Aszfalt Betti <span class="ralign"><a href= -"#Page_18">18</a></span></li> -<li>Az elátkozott fü <span class="ralign"><a href= -"#Page_27">27</a></span></li> -<li>Becsületének orvosa <span class="ralign"><a href= -"#Page_40">40</a></span></li> -<li>Őszi kontemplácziók <span class="ralign"><a href= -"#Page_44">44</a></span></li> -<li>Twistek <span class="ralign"><a href= -"#Page_53">53</a></span></li> -<li>Nagyszombat <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li>A pengő ércz és a zengő czimbalom <span class="ralign"><a href= -"#Page_62">62</a></span></li> -<li>A szinkörök pszihologiája <span class="ralign"><a href= -"#Page_69">69</a></span></li> -<li>Farsang <span class="ralign"><a href= -"#Page_74">74</a></span></li> -<li>Utazás Budapest körül <span class="ralign"><a href= -"#Page_77">77</a></span></li> -<li>Regénytárgyak <span class="ralign"><a href= -"#Page_82">82</a></span></li> -<li>Fázódások <span class="ralign"><a href= -"#Page_92">92</a></span></li> -<li>A gerolsteini herczeg naplója <span class="ralign"><a href= -"#Page_96">96</a></span></li> -<li>Az ujkor alkimistái <span class="ralign"><a href= -"#Page_102">102</a></span></li> -<li>Lóverseny-alakok <span class="ralign"><a href= -"#Page_108">108</a></span></li> -<li>Nemzetünk barátja <span class="ralign"><a href= -"#Page_120">120</a></span></li> -<li>Szélmalomharczok <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li>Selyem és rongy <span class="ralign"><a href= -"#Page_135">135</a></span></li> -<li>Szentimentális séta <span class="ralign"><a href= -"#Page_142">142</a></span></li> -<li>Bálozás <span class="ralign"><a href= -"#Page_149">149</a></span></li> -<li>Bőjti prédikáczió <span class="ralign"><a href= -"#Page_158">158</a></span></li> -<li>Tavasz <span class="ralign"><a href= -"#Page_162">162</a></span></li> -<li>A premiére-ek közönsége <span class="ralign"><a href= -"#Page_166">166</a></span></li> -<li>Operabálon <span class="ralign"><a href= -"#Page_177">177</a></span></li> -<li>Nyári mulatságok <span class="ralign"><a href= -"#Page_184">184</a></span></li> -<li>Budapest világváros <span class="ralign"><a href= -"#Page_193">193</a></span></li> -<li>Az arénában <span class="ralign"><a href= -"#Page_200">200</a></span></li> -<li>Sylvana <span class="ralign"><a href= -"#Page_208">208</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></li> -<li>Diákhalál <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -<li>Rose Pompon <span class="ralign"><a href= -"#Page_221">221</a></span></li> -<li>Kilencz krajczár <span class="ralign"><a href= -"#Page_227">227</a></span></li> -<li>A maharadzsák <span class="ralign"><a href= -"#Page_230">230</a></span></li> -<li>Jubileum <span class="ralign"><a href= -"#Page_238">238</a></span></li> -<li>Georges <span class="ralign"><a href= -"#Page_244">244</a></span></li> -<li>A szerencse-malacz <span class="ralign"><a href= -"#Page_249">249</a></span></li> -<li>Automobil-banket <span class="ralign"><a href= -"#Page_256">256</a></span></li> -<li>A fehér szegfü <span class="ralign"><a href= -"#Page_263">263</a></span></li> -<li>A lófejü szörny <span class="ralign"><a href= -"#Page_271">271</a></span></li> -<li>Worth <span class="ralign"><a href= -"#Page_277">277</a></span></li> -<li>Sic itur ad Astra <span class="ralign"><a href= -"#Page_282">282</a></span></li> -<li>A budapesti Grand Café Parisien-ben <span class= -"ralign"><a href="#Page_288">288</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_11">11</a></td> -<td>hnem nevetve</td> -<td>hanem nevetve</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_14">14</a></td> -<td>a kikne nyilt</td> -<td>a kiknek nyilt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_20">20</a></td> -<td>állhatatosstn</td> -<td>állhatatosan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_61">61</a></td> -<td>unka kezdődik</td> -<td>munka kezdődik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_65">65</a></td> -<td>öltözöttt</td> -<td>öltözött</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_93">93</a></td> -<td>mely rosssz</td> -<td>mely rossz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_127">127</a></td> -<td>vendégszrető</td> -<td>vendégszerető</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_154">154</a></td> -<td>árnyakatkülönbségek</td> -<td>árnyalatkülönbségek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_174">174</a></td> -<td>taspvihar</td> -<td>tapsvihar</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td> -<td>csak hjják</td> -<td>csak hijják</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td> -<td>három-nágy</td> -<td>három-négy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_190">190</a></td> -<td>jobbb vállának</td> -<td>jobb vállának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_190">190</a></td> -<td>későbbb az ördögöt</td> -<td>később az ördögöt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_197">197</a></td> -<td>alakalmas</td> -<td>alkalmas</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_205">205</a></td> -<td>trójai örögek</td> -<td>trójai öregek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td> -<td>mely-mintha</td> -<td>mely mintha</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_240">240</a></td> -<td>tüntssem ki</td> -<td>tüntessem ki</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_284">284</a></td> -<td>mésfél évig</td> -<td>másfél évig</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGYVÁROSI KÉPEK ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |