diff options
Diffstat (limited to 'old/64391-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/64391-0.txt | 9461 |
1 files changed, 0 insertions, 9461 deletions
diff --git a/old/64391-0.txt b/old/64391-0.txt deleted file mode 100644 index 69c0a6d..0000000 --- a/old/64391-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9461 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Tünemények, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Tünemények - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: January 26, 2021 [eBook #64391] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜNEMÉNYEK *** - -Eötvös Károly Munkái - -XV. KÖTET - -TÜNEMÉNYEK - -Eötvös Károly Munkái - -XV. - -TÜNEMÉNYEK - -BUDAPEST MDCCCCV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -TÜNEMÉNYEK - -BUDAPEST MDCCCCV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám. - - - - -AZ UTOLSÓ DEÁK-PÁRTI. - -Épen harmincz esztendeje. A régi Deák-párt bomlásban volt. Vezére, az -»öreg ur«, nagybeteg volt már. 1873 november óta nem volt már a -képviselőházban s mindenki tudta, hogy többé nem is jön. Azt is tudta -mindenki: ha a vezér elesik, szétfut hadserege. - -A király ment haza Bécsbe Budapestről. Itt töltött egy-két hetet. -Szokásban volt, hogy távozásakor közeli hivei, különös tisztelői, a -nevesebb képviselők kimennek a vasuti csarnokba s hangos éljennel, meleg -istenhozzáddal vesznek tőle bucsut. A király ilyenkor gyakran kegyes és -meleg szivü szokott lenni hiveihez. - -Ekkor is az volt. - -A bucsuzásnál ott volt gróf Zichy Manó is. Herkulesi termetével, merev -nyakával, őszülő bajuszával ott volt az első sorban. - -A király észrevette s a vasuti kocsi ajtajából magához intette. - -– Remélem, kedves Zichy, önnel ujra találkozunk az országgyülésen! - -A gróf akadozva beszélt, de azért csak kimondta a szót. - -– Nem jövök fel többé, fölséges uram, az országgyülésre. Mit keressek -itt? Nincs már többé Deák-párt. - -– Hogy-hogy? - -– Csak hárman vagyunk még Deák-pártiak. - -– S ki az a három? - -– Az egyik én vagyok, a másik Deák Ferencz, a harmadik fölséged. De mi -ketten Deákkal már nem sokáig leszünk. - -A király mosolygott, a gép füttyentett, a vonat elindult. - -Gróf Zichy Manó csakugyan tovább élt, mint az »öreg ur«. Fiatalabb is -volt öt évvel. De otthon vármegyémben mindig azt mondta, mikor efféléről -folyt a beszéd, hogy ő az utolsó Deák-párti. E hittel szállt le sirjába -nemsokára. - -Ő is a nagy év embere volt. Függetlenségi harczunknak érdekes alakja. - -Ott volt István főherczeg nádorispán oldalánál, a mikor Jellasich betört -az országba s vele a nádorispán a Balaton szinén a »Kisfaludy« gőzösön -akart tárgyalni, tanácskozni, békességre lépni. - -Látta, mikor Jellasich nem fogadott szót, nem ment oda a főherczeg -nádorispánhoz s mikor tábornokai kinevették a főherczeget is, a -nádorispánt is, a magyar fővezért is s az egész Magyarországot is. - -Mindig négy nyelven beszélt a jó Manó gróf. Gyerek korában 1815–20 körül -az akkori magyar főrendi szokás szerint nem tanitották magyar nyelvre. A -magyar főurnak csak németül, francziául, angolul illett tudni. A magyar -nyelv csak a parasztok, kanászok, szegény földhöz ragadt jobbágyok -nyelve volt. A mikor felnőtt, a katonasághoz került. Ott se tanult meg -magyarul. Csak a mikor a nádorispán mellé jutott: itt Pesten, Budán, itt -kezdett kissé magyarul tanulni. S legelőször, a hogy katonához illik, a -káromkodást tanulta meg. - -A mikor azt a balatoni esetet látta: négy nyelven kezdett káromkodni. -Magyarul, németül, francziául, angolul. Elfutotta a harag. Látta, hogy -el akarják tiporni a magyart s nem is nagyon titkolják. Sőt maguk is -röhögnek durva cselszövényeik fölött. - -Összeszidta az egész bécsi kamarillát s beállott a honvédek közé. -Végigharczolta harczainkat, utóbb Klapka vezérlete alá került Komárom -várába s onnan menekült a vár átadása után barátjával Eszterházy Pál -pápai gróffal együtt, a ki szintén honvédezredes volt. Becsületes ember, -jó hazafi, vitéz honvéd mind a kettő. - -Meg is becsültük őket mindig vármegyénkben is, az országgyülésen is. -Képviselő lett 1869-ben mind a kettő. - -Erről a Manó grófról van egy fölséges hagyományunk. Sokszor hallottam, -kiváló férfiaktól hallottam még életében. Mig élt, talán nem lehetett -volna megirni, de most már mindenki porrá vált, a kiről a hagyomány -szól, most már el lehet beszélni. Ugy beszélem el, a hogy vármegyémben -tudják. - -Még a katonaságnál volt Manó gróf, a mikor megnősült. Csodaszép angol -nőt vett el feleségül. Miss Strachan Sarlottát. A nő apja nábob volt, -uradalma és kastélya volt Angliában is, Indiában is. Helyeselte is a -házasságot, adott a leányával hat millió korona hozományt s a házassági -szerződésben ujabb hat milliót kötelezett az esetre, ha leánya a -házasság alatt meg talál halni. Vőlegény és menyasszony szerették -egymást. Deli férfi s már nem is nyáladék legény volt a vőlegény, szép -és egészséges a menyasszony: boldogabb házasságot már gondolni se -lehetett. - -Ott kellett lakniok az oroszvári kastélyban. - -Manó gróf nemes lélek volt, tele gyöngédséggel s azok iránt, kik körüle -voltak, csodálatos figyelemmel. - -Apósa mogorva angol volt. Hol Angliában lakott, hol Indiában, hol a -tengeren. De Oroszvárra eljönni nem akart. - -– Mit csináljak én vademberek közt abban a sivatagországban? - -Manó gróf gondolt egyet. - -– Várj csak adta mogorva ángola, majd megtanitlak én téged. - -Megnézte az ángolnak ángliai kastélyát és parkját. Valami mérnökkel -kitanulta a kastélynak mindama részét, melyet apósa használni szokott. -Ebédlőjét, hálószobáját, pipázóját, erkélyét, de a butorokat, -szöveteket, képeket is. Azután a parknak fekvését, tisztásait, ligeteit, -egyes fáit, tavait, halmait, gyepeseit, kutyáit, hattyuit, minden -titkát. Megtudta azt is, hogy az indiai kastély és park is tökéletesen -akként van berendezve, mint az ángliai. Ugy, hogy apósa akár Európában, -akár Ázsiában van: lakásban, kényelemben, sétában, andalgásban, -butorokban, képekben se lefekvéskor, se fölkeléskor, se éjjel, se nappal -semmi különbség. - -Manó gróf nekifeküdt az oroszvári kastélynak és parknak s tökéletesen -ugy alakitotta át és szerelte föl, a mint az ángliai és indiai tanya -volt. A pénzt nem kimélte. Telt a hozományból. Hadd lássa az ánglius, ha -idejön, hogy ez nem sivatagország s nem vademberek tanyája. - -Azonban ember tervez, asszony dönt. - -Az asszony beleszeretett egy fiatal magyar főurba. Nevét nem szükséges -emlitenem, noha már ő se él. Keresztneve annak is Manó volt. Szemrevaló -fiu, tizenhárom évvel fiatalabb is, mint a férj, gazdag, nőtlen, a -legelső főrendek közül való. - -Az asszony szerelme őrülésig mély és lángoló volt. - -De a kiért lángolt: az elutazott előle Afrikába, Ázsiába, Egyiptomba, -Keletindiába keresztül tengereken és világokon. - -Az asszony utána ment és kereste mindenütt. - -A férfi hazajött, utána hazajött az asszony is. De boldogtalan -szerelmében öngyilkossá lett épen ötvenhárom év előtt. - -A jó Manó gróf eltemette szerencsétlen hitvesét nagyuri pompával. De -apósát, a mogorva ángliust, nem hivta többé Oroszvárra és maga se ment -többé Oroszvárra. Hanem hazajött Veszprém vármegyébe. - -A fönséges Somlyó hegye aljában van egy kis falu, Nagy-Szőllős a neve. -Ott volt neki egy kis uradalma és szerény kastélya s a hegyen szép -szőlője. Az egészből meg lehetett élni urasan, de csak okos embernek és -otthon. Jó nemesi középbirtok, de nem nagyuri birtok. Oroszvárnak -kastélya, parkja is többet ér, mint az egész uradalom. - -Itt élt a nemes gróf szerényen, okosan. Ha néha nagy ritkán elvetődtünk -hozzá: itt halmozott el édes vendégszeretetével, vidám jókedvével s -istenitalnak való somlyai borával. Csak erre volt büszke. - -Az 1851 és 1852 közti télen egyszer csak nagy lótás-futás támad a -faluban is, a kastély körül is. A kutyákat nem tudják fékezni. -Mindenáron megakarnak ölni valakit. - -Három furcsa ember jön a grófhoz s mindenáron be akar hozzá törni. A -kutyák jobban haragusznak rájuk, mint a zsandárra, kéményseprőre vagy a -drótostótra. Az egyik közjegyző, a másik ügyvéd, a harmadik inas vagy -hivatalszolga. Jönnek messzeföldről, idegen országból, olyan kalapban, -gallérral, csizmával és mindenféle pokrócczal, a milyet az a vidék még -sohase látott. - -Ánglius mind a három. - -Bemennek a grófhoz. - -Elmondják nevüket, kilétüket, mivoltukat. - -Irtóztató pöcsétes irásokkal bizonyitanak mindent. Az irásokon bécsi -nagykövet, bécsi angol konzul, pápai zsandárkapitány, devecseri -szolgabiró aláirása és pöcsétje. Hogy ők lord Strachánnak, tizenhárom -grófság és kastély urának meghatalmazottjai. - -– Mindent elhiszek, urak, miben szolgálhatok az uraknak. - -Azt is elmondják. - -Előbb fölmutatják azonban a néhai Miledi Strachan Sarlottának, férjezett -zicsi és vásonykői gróf Zichy Emánuelnénak haláláról és eltemetéséről -szóló anyakönyvi kivonatot s községi s helyhatósági bizonyitványokat. - -Azután előadják, hogy a méltóságos gróf urnak a Miledi halála esetére a -házassági szerződés szerint hat millió korona jár, ők tehát azért -jöttek, hogy e tárgyban egyezkedjenek s ha ez nem sikerülne, az összeget -időközi kamataival együtt kifizessék, de minden esetre az ügyet -véglegesen befejezzék. - -– Köszönöm. - -A jó Manó gróf leülteti az urakat, megkinálja szivarral és somlyai -borral. Ilyen bort az öregapjuk se ivott az uraknak. - -Azután odaballag egy régi fiókos szekrényhez s onnan kivesz egy irást. -Az uraknak kezébe adja. - -– Ez az én házassági szerződésem, tisztelt urak? - -Az urak megnézik a szerződést. Papirosát, tintáját, pecsétjét, aláirását -nagyitóüveggel megvizsgálják. Odaforditják az ablak felé is: nincs-e -benne törlés, vakarás, hamisitás. Azután tanácskoznak s végül nyugodtan -azt felelik: - -– Igen, igen, ez az, tisztelt gróf ur! - -– Ennek alapján jár nekem hat millió korona? - -– Igen, igen, tisztelt gróf ur! - -A jó Manó gróf ujra kezébe veszi az irást és szép lassan elhasitja -kétfelé, azután négyfelé, azután nyolczfelé s akkor beledobja a kandalló -tüzébe. - -– Tisztelt urak, a köztünk fenforgó ügyet ezzel végleg elintéztük. Az -idehozott hat milliót vigyék vissza a tisztelt urak. Igazán köszönöm a -lord ur jóindulatát. Szegény boldogtalan nőm emlékét ne hánytorgassuk -tovább. Adják át a tisztelt urak a lord urnak, kedves apósomnak -üdvözletemet. - -A két tisztelt ur összenézett. Az ügyvéd ur azonban még kért valamit. - -– Lenne kegyes a tisztelt gróf ur az elintézésről fölveendő -jegyzőkönyvet aláirni? - -– Szivesen. - -Még azt is megcselekedte. - -Megmaradt szegény főurnak. De a ki igazi ur. - -Hanem azért lord Strachan fejéből se verte ki soha senki, hogy a mi -földünk mégis sivatagország s itt mégis csak vademberek laknak. - - - - -A TORLASZHŐS VÉGE. - -Jókainak egyik legszebb regénye az, mely e czimet viseli: _A kőszivü -ember fiai_. E regénynek egyik legszebb alakja, legtragikusabb hőse: -Goldner, a bécsi egyetemi hallgató, a lánglelkü ifju, a torlaszhős, a -szerencsétlen szerelmes, a bécsi forradalom véres, de dicső áldozata. - -Az ifju küzd a nép igaz jogaiért. Küzd a zsarnoki kormány ellen s küzd a -felbérelt csőcselék ellen. Lánglelkü szónok és hős katona egyszerre. Az -egyik órában fenséges eszmékkel, a másik órában éles szuronynyal veri -meg ellenfelét. Teremti és vezeti a forradalmat s meghal eszméiért. - -Szeret egy szép hölgyet, kinek arczán angyal-szerelem, szivében pokol -lakik. A hölgy kéme a hatalomnak. Odamegy a forradalom lelkesült ifjai -közé, csinál nekik kokárdát, házára kitüzi zászlójukat s minden nap -ellesi s a hatalomnak besugja minden titkukat, minden haditervüket. - -Goldner védi Bécset Windischgrätz hadserege ellen. A harcz utolsó -éjjelén sebet kap. Vérző sebére szoritja kezét s megy a sötét éjszakában -imádottja ablakához. Imádottja házán még ott leng az ő lobogója s ő -bekopogtat az ablakon, hogy hölgye ápolja őt, vagy annak karjai közt -lehelje ki lelkét. Az ablak nem nyilik s a kapu is bezárva. -Kopogtatására, édes suttogására, fájdalomkiáltásaira nem hallgat senki. -Hölgye otthon van, hallja a hős hangját, de nem nyit neki ajtót. - -A sebzett hős felnéz az erkélyre, ott lobog az ő zászlója. Egyszerre -csak bevonják e zászlót s helyébe kitüzik a hatalomnak és a halálnak -jelvényét, a fekete-sárga lobogót, mely ellen küzdött, a melytől kapta a -halálos sebet. Az ifju e látományra leveszi sebéről odaszoritott jobbját -s arczát fölemelve a sötét égre, odacsapja véres tenyerét a ház -küszöbéhez s aztán arczczal a kövezetre hull és meghal. - -* * * - -Jókai regényének ez alakja igy ér véget. Hősi, szép, de szomoru halál. - -Ez a Goldner, ez a bécsi egyetemi ifju, ez a torlaszhős nem költött -alak, nem Jókai fantáziájának szüleménye. A bécsi forradalom napjaiban -ugy élt és ugy működött, mint a hogy Jókai leirja. De halála nem akkor -és nem ugy következett be, hanem sokkal később, harminczhét év mulva s -nem Bécsben, hanem Budapesten. S halála sokkal szomorubb volt és -hősiebb, mintha a csatában kapta volna a sebet. - -Én ismertem ezt a Goldnert élte végén, benső barátom volt haláláig s -mély fájdalom fog el, ha rágondolok. Életéről és haláláról el kell -mondanom egyet és mást. - -* * * - -Márczius 13-án 1848-ban szép napja volt Bécsnek. Még sokkal szebb, mint -a mi márczius 15-iki napunk. Gazdag eseményeiből csak azt mondom el, a -mi Goldnerre tartozik. - -A háromezer egyetemi ifju ott volt már a rendek palotájának udvarán, -körülvéve ezer meg ezer ember által. Montecucoli gróf, országos marsal -kikiáltott egy ablakon, hogy az ifjuságból tizenkét ember menjen be a -rendek gyülése elé s adja elő a nép kivánságát, a rendek nyomatékosan -fogják majd azt támogatni a trónus előtt. A tizenkét ifju bement. - -A tanácskozás ott bent sokáig tartott s addig az óriási tömeg ott várt -és zúgott az udvaron. E várakozás közben a kapuhoz jön sietve egy kisded -termetü, szőke ifju s feje fölött egy papirt lobogtat a levegőben. -Erélyes hangon követeli a tömegtől, hogy őt eresszék be az udvarra a -rendek tanácskozó-termének ablakai alá. - -A tömeg nagynehezen beereszti s az ifju előrefurakodik. Mikor az udvar -közepébe ér, éles hangon elkiáltja magát. - -– Kossuth beszéde! - -S ujra lobogtatja feje fölött azt a papirost. - -Erre a szóra egy pillanatra elnémul a zaj s az óriási embertömeg csöndes -lett, mintha ott sem volna, a másik pillanatban mennydörgő kiáltás -hangzik föl minden ember ajakáról: Éljen Kossuth, halljuk Kossuth -beszédét! - -A palota udvarának közepén volt egy szivárványos kút egy ernyőalaku -födél alatt. A födélen meg lehetett állani. Egy óriás erejü tiroli ifju -megkapta a kis szőke ifjut s felhajitotta a kútfedél tetejére. A kis -szőke ifju itt elmondá, hogy Kossuthnak, a nagy magyar szabadsághősnek -leforditá beszédét, melyet az Pozsonyban, márczius 3-án tartott s -melyben Ausztria szabadságát és alkotmányát követeli a hős magyar nemzet -nevében. - -– Halljuk! Halljuk! volt a néptenger zúgó felelete. - -De a szőke ifju hangja gyenge volt, szemei könyekkel tele, szive -elfogult. Felugrott hozzá amaz óriási tiroli fiu, kivette kezéből a -papirost s hatalmas hangon elkezdé olvasni Kossuth beszédét. A tömeg -majd némán, majd egetverő harsogással helyeselte a beszédet. - -A teremben tanácskozó rendeket meglepte, megijeszté a tömeg lelkesülése. -Megtudták, hogy Kossuth beszéde ragadja magával az egyetemi ifjuságot. A -rendek első emeleti ablakából egy császári manifesztumot löktek le a -tiroli fiu kezébe azzal, hogy az országos marsal parancsára hagyja félbe -Kossuth beszédét, hanem a helyett olvassa fel a császári manifesztumot. - -A kis szőke ifju közbekiáltott: - -– Szakitsátok szét azt a manifesztumot! - -Szavait harsogó helyeslés kisérte. A manifesztumot összetépték s Kossuth -beszédét befejezték. A lelkesedés vihara, mely erre kitört és állandóvá -vált, megdöbbenté a rendeket s a rendek ellenmondás nélkül fogadták el -az egyetemi ifjuság követelését. E követelés pedig nem volt kicsiny: -sajtószabadság, vallásszabadság, tanszabadság, felelős miniszterek, -népképviselet, nemzetőrség, német szövetség, alkotmány! – Akkor az -istenkáromlás se volt nagyobb, mint e szavakat kiejteni Bécsben, -Metternich idejében! - -Az a kis szőke ifju, ki Kossuth beszédével e nagy dolgot cselekedte, -volt Goldner, Jókai regényének egyik hőse. - -* * * - -Goldner ettől fogva egyik vezére lőn a bécsi aulának, az egyetemi -ifjuságnak. Társaival együtt szervezte a nemzetőrséget, csinálta és -vezette a bécsi forradalmat s védte Windischgrätz hadserege ellen Bécset -és az alkotmányt. - -S midőn elveszett mind a kettő, megalkotá a bécsi magyar légiót s eljött -hozzánk vérét ontani Magyarországért és a szabadságért. Az 1849-ik év -elején érkezett társaival együtt Debreczenbe. - -Résztvett a tápió-bicskei, isaszegi, nagysarlói csatákban. Budavár -ostrománál ott volt az elsők között. Kossuth a hős 47-ik zászlóalj -főorvosává nevezte ki. A komáromi julius 12-iki ütközetben sulyos sebet -kapott. A hadjárat folyamán megtanult magyarul: az elnyo matás gyászos -éveiben itt bujdosott nálunk, később nevét magyarositá Bányaira, -megnősült, magyar leányt vett el s itt maradt nálunk s lett igaz, jó -magyarrá. Mikor a honvédséget szervezték, 1868 után, őt is kinevezték -honvéd-törzsorvosnak. - -* * * - -Ezelőtt jó csomó évvel meglátogatott engem. - -Hatvanéves agg férfiu, de az aggság nem testén, hanem lelkén látszott -meg különösen. Lelke meg volt törve. Lázasan fuldokolva, könyező -szemekkel adta elő panaszát. - -Egy közös hadseregbeli tiszt bevádolta őt. Oly vádat emelt ellene, mely -becsületét, önérzetét, életének minden dicsőségét tette tönkre. A -hadbiróság elitélte. Az itélet nem volt sulyos, de megbélyegző. Arra -kért, hogy ujitsam meg perét s ekként állitsam vissza becsületét. - -– Öreg barátom, mondok én neked valamit. Én is kurucz ellenzéki ember -vagyok, nem igen hallgatnak rám a hadbiróságnál. Hanem hát Jókai örök -emléket állitott a te nevednek egyik legszebb regényében s ő jó ember és -nekem is jó barátom. Elviszlek én hozzá. Az ő szavára hallgat nemcsak a -miniszter, hanem a királyfi is. Kérjük meg együtt, ő segit rajtad. - -Tudtam, hogy a hadbirósággal nehéz boldogulni. Tudtam, hogy a régi -honvédeket szivesen látja a hatalom távol a honvédségtől. Ő forradalmár -volt, hős volt, régi honvéd volt, öreg volt: sok bűn ez egy ember -vállain. Valami más jutott eszembe. - -Hevesen tiltakozott. - -– Tudom – ugymond – hogy Jókai segitene, de nekem nem a kegyelem kell, -hanem a becsület, nem a pártfogás, hanem az igazság. - -Megkezdtem ügyének megmozditását. Meglátogatott gyakrabban. - -Egyszer olvastam a lapokban, hogy egy Bányai nevü ifju a Dunába ugrott, -de szerencsésen kimentették. Kérdém tőle, hallotta-e a hirt? Arcza -elborult és szeme könybelábadt kérdésemre. Reszkető ajakkal felelé: - -– Az én fiam volt. Ha becsületem vissza nem nyerem: fáj, hogy -megmentették. Ne viselje nevem tovább senki! - -* * * - -A mitől féltem, bekövetkezett. Minden lépésem sikertelen volt s -perujitási kérelmem elutasittatott. - -Meglátogatott még egyszer. - -– Köszönöm, pajtás – ugymond – minden szivességedet. Utólszor jövök -hozzád, s ha még látni akarsz, látogass meg engem. Mert én már csak a -temetőbe megyek ki ezentul. - -Vigasztaltam. Minden szavam hiába volt. Kezemet megrázta, megölelt -hosszan, s elment tőlem örökre. - -Ágynak esett még aznap s többé nem is kelt fel, csak a – temetőben. - -Pár hét mulva halotti jelentését küldték el hozzám. Meghalt: mert -becsületéről a foltot le nem törölheté. - -Pedig én tudom, hogy becsülete oly tiszta, mint a hajnal, s oly fényes, -mint a déli nap. - -Dicső harczunknak egyik legfönségesebb hősét takarja a hant, mely az ő -hamvait takarja. - - - - -A CSATKAI SZENT. - - -I. - -Csatka kis falu a nagy Bakony-erdőben. Távol esik minden vasuttól és -országuttól. A tudománynak, műveltségnek és felvilágosodásnak nem valami -virágzó tanyája. Nem magyarok lakják. Őseik valami jámbor, szegény német -és tót jövevények lehettek. Csöndes jobbágyok a multban, csöndes mezei -és erdei munkások a jelenben. S jól beszélik a magyar nyelvet. A »minden -német« és »minden tót« eszme el nem ér hozzájuk soha. Istenfélő, kegyes -és vallásos örege-apraja. Eljár a bucsukra hüségesen. Van is benne -módja. A mi vármegyénkben ugyan nincs bucsujáró hely, de Bodajk, -Kis-Czell és Andocs ott fekszik a vármegye határán. Fejérben, Vasban és -Somogyban. - -1865-ben furcsa eset kezdődött a csatkai határban. - -Van a falun kivül egy magas, kerek domb, valami magaslatnak előfoka. -Alatta döczögős, rossz út vezet. De ez az út bevezet a faluba is. S a -kik kelet felől Czellbe vagy Andocsra s nyugat felől Bodajkra mennek, -bucsusok: ezt az utat el nem kerülhetik. Zöld pázsittal s ritkás erdei -fával van a domb benőve. - -Volt rajta különösen egy magában álló, szép erdei iharfa. - -Az erdei iharnak, ha nincsen gátja, csodálatosan szép a növése. Sürü -ága, sürü galya, sürü sötétzöld levele. Ha esik az eső, meg nem ázik, a -ki alája menekül. Biztosabb az esernyőnél. Ha pedig valaki a tövéhez áll -s fölnéz az égre: nem látja az eget, s nem látja a déli napot se. -Lombozata olyan sürü. Madár ott fészkelhet, rigó ott dalolhat, mókus ott -ugrálhat: meg nem látni ott se a fészket, se a rigót, se a mókust. -Elbujhatik ott a czigánygyerek is biztosan. A sürü lomb közepén örökös -árnyék és homály uralkodik. Ilyen a szépen nőtt erdei iharfa. Azért -nevezik az irástudók fekete iharnak is. - -Az uton járók nem sokat törődnek vele. Szegény ember nem gyönyörködik a -természet szépségein. Ez a gyönyörüség csak urnak való. A szegény ember -nem azt nézi, mit nyujt a természet látnivalót, hanem csak azt nézi, mit -nyujt ennivalót. Az iharfa pedig enni valót nem nyujt. A jámbor -csatkaiak s a szegény bakonyi emberek miatt az a fekete iharfa ma is ott -állhatna a domb oldalán, az úttól alig száz lépésnyire. Talán ott is -áll. Harminczhat esztendő óta nem jártam arra. - -1865-ben egyik őszi napon a járókelők azt veszik észre, hogy a fekete -iharfa alatt egy ember térdepel. Keze összetéve, szemei az ég felé, -imádkozik csendesen, dicséri az Istent áhitattal. - -Egy pillanatra megállnak az emberek. Egyik-másik oda is köszön a -térdeplőhöz s azután odább mennek. A térdeplőt nem ismerik. Bizonyosan -valami messze tájról való. Talán utas, talán koldus, talán háborodott -elme. A járókelők odább mennek dolguk után. - -De az imádkozó másnap is ott van és harmadnap is és mindennap. Ott volt -éjjel is. Őszi idő változó idő. Hol a nap süt, hol a szél fuj, hol az -eső esik. Hüvösre is fordul lassankint az idő. De a térdeplő ember -mindig ott van, mindig imádkozik, mindig az égre néz a fekete iharfa -sötét lombján keresztül. - -Haja hosszu, – szél kuszálja, eső csapdossa. Bajusza csüngő, szakálla -kusza. Haja, bajusza, szakálla szép fényes, fekete. Ha felállana: derék, -termetes, bátor arczu szép férfiu volna. - -Ruhája csodálatos. Két szürnek a hátuljából áll. Egyiket elől köti, -másikat hátul köti. Mintha zsákban volna. Derekán a két szürdarab -fékszárral van összekötve. Mezitelen lábain rongyos papucs. Kalapja is -van; – zsiros, foltos, nagy karimás, de ez kóczmadzagon lóg a nyakán -hátul. Néha a szél mozgatja is. - -Mi ez az ember? Mit csinál ott? Miből él? Honnan került ide? Itt nem -maradhat örökké. Télen a Bakony rossz házigazda. Se meleg szobája, se -meleg étele, se meleg szava. Hó csikorog, szélvész zug, förgeteg szórja -a havat, éhes vad üvölt, holló károg: mit csinál majd a télen a térdeplő -ember? - -Bizonyosan barát. De még se barát. Ha barát volna: koldulna, kéregetne, -falubeli emberekkel szót váltana s a mit gyüjt, hazavinné. - -Bizonyosan zarándok. Most jön a szent földről, pogányok seregéből. De -még se zarándok. Ha zarándok volna: botja volna, tarisznyája volna, -olvasót árulna, messze utját, sok szenvedését mindenkinek elmondaná. -Holott pedig még csak zsebje sincs zsákalaku szürdarócz ruháján. - -Bizonyosan remete. Nem is lehet más, mint remete. Azért dicséri az -Istent éjjel-nappal szakadatlan. De aztán adjunk is neki valami -ennivalót. Ámbátor a jó Isten gondoskodik róla, hiszen gondoskodik az -égi madarakról is s bizonyosan visznek neki édes gyökeret, érett -gyümölcsöt, fehér czipót a hollók is: mégis csak jó lesz neki időnként -egy karéj kenyeret s egy ital vizet is nyujtani. - -Nyujtottak is. A kenyeret letették melléje a fübe s a vizet apró -csuporban. Akadt jó lélek, a ki krajczárt is tett le szüre sarkára, de -erre csak a fejét rázta. Neki nem kell a pénz. Minden gonoszságnak pénz -a szülőanyja. S aztán ő előtte minden pénz csak hiábavalóság. Mi hasznát -vehetné ő a pénznek? Az ő lelke Istenre és szentjeire néz s az -örökkévaló boldogságra áhit, nem pedig mulandó földi javakra. - -Akadt jámbor öreg asszony, a ki oda térdelt melléje a fübe s vele együtt -imádkozott. Órákon át imádkozott s nézte a fa sürü lombját, noha lombon -kivül nem látott a magasban semmit. - -De a remetének látni kellett. Néha a repeső lélek világa fénylett ki -szemeiből, a mint világosan látta a boldogságos Szüz Anya képét ott a -lombok sötét árnyékában. - -Nyilván észrevette a jámbor öreg asszony, hogy a remetének látása van. - -Lehajolt hozzá, megcsókolta a kezét s esengve kérte, mutassa meg a -látást neki is. - -Megszólalt a térdepelő ember. - -– Boldogtalan asszonyi állat, ha volna rá érdemed, te is csak ugy látnád -ott fönt a Szüz Anya ragyogását, a mint én látom. - -Ki volt mondva a nagy szó. - -A jámbor öreg asszony elvitte a szót a faluba s hivő lélekkel elmondta -uton-utfélen mindenkinek. Egész éjjel nem hunyta le szemeit, imádkozott -áhitatosan maga is s másnap tisztult lélekkel megint kiment a térdeplő -emberhez, s ime, most már ő is meglátta a látást, a Szüz Anya ragyogása -neki is megmutatkozott. - -És másnak is. És mindenkinek ettől fogva. - -Seregeltek a népek a térdeplő emberhez s a fekete iharfához s a szent -érzésekben megittasult lelkek nyilván látták az imádandó Szüz égi -arczát. Ki csak szemeit, ki csak hullámos, fénylő haját, ki az egész -tündöklő arczát. Olyan is találkozott, a ki a szent Szüznek hulló könyét -látta. Az ábránd, a képzelet, a szemnek és a szivnek káprázata, a szent -történeteknek még a gyermekkorból visszasugárzó emléke, az erős hit és -egymás buzditása mindenkit érdemessé tett arra, hogy a kegyes látást -megláthassa. - -Ugy mentek az emberek a fekete iharfához, mint a régi szent bucsujáró -helyekre. Sőt még sokkal jobban is. Százan és ezeren voltak, a kiknek -lelke már itt megtisztult annyira, hogy nem látták szükségesnek tovább -zarándokolni. A kik Bodajkra, Andocsra, Czellbe indultak el: még azok -nagy része is ott töltötte el az áhitat idejét s onnan visszafordult. - -A térdepelő embert elnevezték csatkai szentnek. Neve és szent hire -elterjedt az egész Bakonyban s a Bakony alján mindenfelé, a hol csak -katholikus kegyes lelkek laknak. - -Eljött a tél a maga rideg zimankóival. A nép gunyhót emelt a remetének a -fa közelében. A remete durva, kérges faágból keresztet állitott az -iharfa tövéhez. Épen oda, a honnan biztosan lehetett látni a szent -képet. Az emberek tolongtak, hogy imádságukat sorban egymásután a -kereszt elé térdelve bocsáthassák a magasságba. A csatkai szent tartott -rendet közöttük. - -Néha a tavaszi és nyári nagy ünnepek időtáján száz kocsi és ezernyi ezer -ember lepte el a domb alját és oldalát. Feszületekkel és szent -zászlókkal volt tele a domb oldala. Nem a rigók dala, hanem a szent -zsolozsmák hangja töltötte meg a levegőeget. - -De a kegyes adományok is megtöltötték a térdepelő ember üres -tarisznyáját. Nem rázta már a fejét, ha krajczárt látott. A krajczárok -után jöttek az apróbb s nagyobb ezüst pénzecskék is. Csakhogy a -térdepelő ember arczán, ruháján, életmódján és kegyességén mindez semmit -nem változtatott. - - -II. - -A világ azonban kissé mégis változott. A fekete iharfa sötét lombjai -közt csakugyan volt szentkép, mely a Szüz Anyát ábrázolta. Nehéz volt -ugyan látni, a sürü falevél nagyon eltakarta, örökösen árnyék boritotta -is, de azért, ha szellő mozgatta a lombokat, a falevél rezgésén át akadt -néha nyilás egy-egy pillanatra, a hol a szentképhez az emberek szeme -eljuthatott. Megvallották ezt a hitetlen Tamások is, de megvallották -volna ezt az aszu lelkü, valóságos pogányok is. Mert a mi kétségtelen -valóság: azt eltagadni nem lehet. - -Honnan származott az a szentkép? - -Földön járó parasztészszel ugy gondolják az emberek, hogy az iharfán nem -nőhetett, égből nem jött, magától nem támadt, angyalok kezével oda nem -juthatott az a szentkép. Azt emberi kéznek kellett a fa sürü ágai közé -fölvinni, ott elhelyezni s madzaggal és szeggel faághoz erősiteni. Ha -meg nincs erősitve, leveri a szél. - -Volt Veszprém városában egy ügyes, elmés ember. Eredete olasz lehetett. -Szapora beszéde, kecske szakálla, piros képe, fekete szeme, bozontos -szemöldöke. Nevére már nem is emlékszem biztosan. Ha nem Gyivis volt a -neve, akkor bizonyosan másnak hivták. Könyvkötő, szentképárus, -keretaranyozó és papucshimző volt egy személyben. Mint utóbb kitünt, az -iharfán levő szentkép vagy ahhoz hasonlatos kép sok esztendő előtt -megfordult az ő birtokában. De hetivásáron eladta, valami kegyes öreg -asszony megvette. Gyivis most már azt se tudja: mikor adta el, ki vette -meg, hovávaló az az öreg asszony? De még arra se tenne hitet, hogy éppen -ez a szentkép volt-e valaha az övé? - -A térdepelő ember semmiképen el nem ismerte volna, hogy ez a kép az ő -tudtával került a fekete iharfa lombjai közé. Rá se lehetett volna -fogni, az ő jámbor bucsusai meg se engedték volna. Hiszen ő egész nap, -egész éjjel imádkozott. Az ő lelke folyton az áhitat mélységeiben volt -elmerülve, honnan tudhatta volna, hogy az a szentkép mikor, mi módon, -kinek kezei által került az iharfa tetejére. - -Azonban mi köze ehhez a nemes vármegyének? Ha ott van az a szentkép, hát -ott van. Nem árt az ott senkinek. Felszállhat az erdei fára a szarka is, -a varju is, a bagoly is és mindenféle repülő állat: miért ne juthatott -volna oda a szentkép is? Hogy pedig ott imádkoznak az emberek: ezen -sincs megbotránkozni való. Imádkozni mindenkinek szabad a maga szive és -hitvallása szerint. Jobb ember az, a ki imádkozik, semmint az, a ki -káromkodik. Abban se ütközzék meg senki, hogy imádkozni éppen a fekete -iharfához seregelnek az emberek. Jobb volna ugyan, ha istennek házában -vagy saját titkos szobájában imádkoznék minden ember, de a kegyes ősi -szokás megengedi a másutt való imádkozást is. S miért kellene -megbolygatni az ősi szokást? Miért kellene ezzel megzavarni, sőt talán -elkeseriteni a jámbor lelkeket? Sokszor a kocsma is messze van s oda is -elmennek az emberek s a nemes vármegye erre se szab tilalmat; – annál -kevésbbé szabhat arra, hogy imádkozni messze ne menjenek. - -Igy van ez. Nem is lett volna abból a szentképből semmi baj, ha az -emberek el nem kezdtek volna lassanként suttogni. - -Azt suttogták ugyanis, hogy az a szentkép nem más, mint a bodajki -csodatévő szent szüznek képe, a ki eddig ott volt a bodajki kegyes -barátok templomában, de ezentul nem lesz ott, mert egyik szép csillagos -éjszakán átköltözött a csatkai fekete iharfára s ezentul ott marad -mindörökké. - -Balga beszéd. - -Hiszen csak meg kell nézni azt a szentképet: ott van az a régi helyén. -Ugyanaz a kép, a ki eddig volt. Nem mozditotta azt meg senki azon a -helyen. A ki nem vak, nem világtalan: láthatja mind a két szemével. A ki -nem csonka-béna, nem isten nyomorékja, meg is érintheti mind a két -kezével. - -Csakhogy az emberek lelkét néha megszállja a kételkedés. Mint a köd a -völgyet: ugy boritja el néha a homály a lelkeket. A barátok kertésze -szóról-szóra ezt mondta a gvárdiánnak: - -– Csókolom a kezét szent atyám, a ki ide jár bucsura, az ugyan szentül -elhiszi, hogy a mi szentképünk megvan a régi helyén, de a ki Csatkára -jár az iharfához: az bizony nem mi bennünk hiszen, hanem a csatkai -szentképben hiszen s aztán egyéb istentelenséget is csak elhiszen. Mi -lesz velünk, ha az emberek odaszoknak? - -E fölött már el lehetett gondolkodni. - -S a mi Bodajkon történt: ugyanaz történt Czellben is, Andocson is. Azok -körében, a kik oda szoktak bucsura járni, szintén elterjedt a suttogás. -A czelli szentkép is elköltözött, az andocsi is elköltözött a csatkai -fekete iharfára. - -S nyilván megbizonyosodott, hogy alig telt el két, vagy harmadfél -esztendő: mind a bodajki, mind a czelli, mint az andocsi bucsusok száma -fölötte megfogyatkozott. Nem a kegyes áhitat és vallásos érzés elől -záródott be az emberek szive, hanem a csatkai fekete iharfához és -térdepelő emberhez siettek seregenként. - -János püspök uralkodott akkor Veszprémben. Nagy lélek és nemes sziv, -mivelt és felvilágosodott elme, nagy tudománynyal, az embernek és a -világnak bőséges ismeretével s igazi felebaráti szeretettel. Hű és -tökéletes papi fejedelem a maga egyházában. De lelkének szeretete -egyaránt kiáradt a többi hitvallás követőire is. - -Ugy rémlik előttem, hogy az ő uradalmaihoz tartozott Somogy vármegyében -Andocs is s az andocsi királyi haszonvételek az ő jövedelmeit -szaporitották. Vendéglő, kocsma, italmérés, mészárszék mind az övé volt -s bérlők ültek benne; évi bért, tetemes összeget fizettek utána. - -Jószágainak egyik kormányzója Szentirmay József volt. Vitéz honvéd -egykor, jószivü, nagyelméjü, derék jellemü férfiu; holta napjáig kedves, -jó barátom. Egyszer csak levelet kap a somogyi uradalmak tisztségétől, -hogy az andocsi bérlők panaszkodnak, nincs jövedelmük, a bért nem -fizethetik ugy, mint eddig, mert a bucsujárók elmaradnak, számuk -felényire, harmadrésznyire apadt. Valami csatkai remete csábitgatja az -embereket magához a Felső-Bakonyban, tegyen a kegyes uraság az ő papi -fejedelmi hatalmával valamit, hogy a régi jó rend meg ne bomoljon, sőt a -mennyire már megbomlott volna, megint helyreállittassék. - -A kormányzóból hangosan tört ki a vidámság, a mikor ezt a levelet -elolvasta. Eszeágában sem volt intézkedni. Meg is irta nyomban a -tisztségnek, hogy az ő püspökéhez efféle furcsa panaszokkal ne -járuljanak; jól tudják, az ő püspöke nem olyan ember, hogy a -bucsujárások dolgaiba beavatkozzék azért, hogy az andocsi kocsmárosok -egy-két iczcze borral többet vagy kevesebbet mérhessenek ki. Ha nem -birják a régi bért: fizessenek kevesebbet. - -Hetek mulva eladomázta e dolgot ebéd alatt püspökének. János püspök maga -is mosolygott rajta s azt felelte kormányzójának, a kit igen kedvelt s a -ki egyébként rokona is volt: - -– Jól tetted Józsi, hogy igy intézkedtél. Hanem azért mégis kell tennem -valamit. A bodajki és kis-czelli zárdákból fájdalmas panasz érkezett -hozzám ugyanazon csatkai remete ellen. Még olyan hirt is terjesztenek, -hogy a zárdák szentképei is Csatkára származtak át, ilyen babonaságot -szó nélkül nem hagyhatunk, átteszem az ügyet a nemes vármegyéhez, -intézkedjék ő. - -Igy történt. - -Egyszer csak odaérkezik hozzánk 1867-ben János püspök levele a nagy -pöcséttel s abban megkér bennünket, hogy a csatkai remete dolgát -vizsgáljuk meg, a jólelkü hivő nép elámitásának álljuk utját s a -mindenféle babonák terjesztőit intsük meg. Ő is istennek segedelmével s -a ráruházott erkölcsi hatalom szelid eszközeivel segitségünkre siet. - -Mit csináljunk? - -Arról csakugyan nincs törvény, rendelet, perrendtartás, ügyviteli -szabályzat, királyi parancs, megyei szabály, ősi gyakorlat, hogy ily -esetben mit csináljunk. - -Ha valaki remete akar lenni: dolgába bele nem szólhatunk, elhatározását -meg nem másithatjuk. Alkotmányunkat, szabadságunkat meg nem rongálhatjuk -a barátok kedvéért. Ha valaki kapczás, posztónyiró, kefekötő vagy -kolompáros akar lenni: teljes joga van hozzá. Ahhoz is joga van tehát, -hogy remete legyen. S ha már remete, csak nem tilthatjuk meg, hogy ne -imádkozzék. De másnak se tilthatjuk meg, hogy vele együtt ne imádkozzék. -Azt pedig épen nem mondhatjuk, hogy ne a fekete iharfa alatt, hanem a -szilfa alatt vagy bodzafa alatt imádkozzék. Ugyis annyi az elvetemedett, -istentelen, duhaj ember, hogy ha akad valami jámbor lélek, a ki egyebet -se csinál, csak az istent dicséri, azt inkább meg kell becsülnünk, sem -mint kiirtanunk. - -Ugy ám, de pénzt is gyüjt, adományt is fogad el. - -Igaz a! Csakhogy senkitől se kér, senkit se zaklat, nem koldul, nem -tekereg, csendet nem ront, rendet nem bont, jámbor mint a kegyes barát, -szelid mint az öreg pap, semmi vétke, semmi fogyatkozása. A mit a -szegény emberek önként adnak neki: azt csak elfogadhatja jó szivvel, -köszönettel. Nem szabad az embereket az alamizsnáskodástól elriasztani. - - -III. - -Bizony gondot okozott, mit csináljunk mi a csatkai szenttel, a fekete -iharfa szentképeivel s a bucsujáró seregekkel. - -Az első alispán Véghely Imre kálvinista volt. Ő csak nevette az egész -dolgot. Bele nem avatkozott volna a világért se. Bizonyosan volt benne -egy kis káröröm is. Hadd koplaljanak kissé a bodajki, andocsi és czelli -barátok. Ugyis elhiztak már mód nélkül. Nem árt nekik a bőjt, ha időn -kivül esik is. - -A második alispán Késmárky József volt. Ő már katholikus, neki kellett -intézkedni. - -Odaadja nekem János püspök levelét. - -– Mit csinálnál pajtás ezzel a bolondsággal? - -Megyei fiskus voltam, átnéztem a levelet, egyébként is tudtam már az -ügyről. Azt kérdeztem: - -– Hivatalos véleményt adjak? - -– Ne is verset irj ám róla. - -Megforditottam János püspök levelét s a hátára ráirtam a fiskusi -javaslatot. - -»Intézkedés végett kiadandó a járásbeli fő- és alszolgabiráknak.« Dátum -ekkor s ekkor. Aláirás. - -Az alispán elnevette magát. - -– Nesze nektek fő- és alszolgabirák! - -Mást tenni nem lehetett. Minden bölcseség azt parancsolta, hogy mást ne -cselekedjünk. - -Miért? - -Az ügyet ezzel mi egyelőre elintéztük s János püspököt és a barátokat -megnyugtattuk. Nyomban belátták, hogy a nemes vármegye egyebet nem -tehetett. A szolgabiró az, a ki mindentudó, mindenütt jelen való és -mindenható. Papokkal, jegyzőkkel, községi birákkal, előljárókkal, -pandurokkal majd elintéznek ők mindent okosan. - -De hát miként intéznek el? - -Az már az ő dolguk. Háromféle elintézési mód között szabadon -választhatnak. - -Az egyik mód az, hogy nem csinálnak semmit. A nemes vármegye irását -beiktatják valahova, vagy be se iktatják sehova s azután alusznak rajta -heteken, hónapokon, esztendőkön keresztül. Az alatt vagy kidől a fekete -iharfa, vagy elpusztul valamerre a csatkai szent, vagy a bucsujárók -belátják, hogy minden szentkép haza szállt a maga tisztes ősi helyére, -vagy a barátok elfelejtik az egészet s János püspököt nem zaklatják -panaszukkal. Ez lesz a legjobb megoldás. Nagy bölcseség vala abban, hogy -a tisztviselők ne siessenek a dologgal, semmit idő előtt el ne -intézzenek s hacsak a végső szükség nem parancsolja, el se intézzenek -semmit. Elforog a világ náluk nélkül is. Sokszor jobban és simábban -forog, ha kerekébe bele nem kapaszkodnak. - -A második elintézési mód abból áll, hogy valami okossággal és -ügyességgel rendbehozzák a dolgot s a kecske se marad éhen, de azért a -káposztáskertben se lesz szemmellátható hiba. - -Igy is jól lesz. - -A harmadik elintézési mód pedig abból áll, hogy sebbel-lobbal -beleavatkoznak a dologba és csinálnak valami országos bolondságot. - -Igy is jól lesz. Mert akkor a nemes vármegye bölcs elmélkedéssel -megmondja, hogy az intézkedés kudarczot vallott ugyan, de a miatt nem az -ő tisztviselőit terheli a felelősség, hanem a papokat és barátokat, -miért nem vezetik a hivő népet okosabban. Mert hogy a nemes vármegye a -maga fő- és alszolgabiráit nem hagyja: az már szentirás; – a papoknak és -barátoknak pedig ugy se árt semmi. - -A Bakonyt négy járásra osztottuk föl s átadtuk egy főbirónak s három -szolgabirónak. Nekik kellett a kényes ügyet, valahogy nyélbe ütni. - -Fajszi Ányos Tivadar, nagy-alásonyi Barcza Gábor és -szent-király-szabadjai Rosos Miklós voltak a szolgabirák. Hires, -nevezetes régi nemzetségek ivadékai s tisztes férfiak. Hajdenczi Hunkár -Mihály volt a főszolgabiró, a kinek hatalma kiterjedt mind a négy -járásra. Nagy vagyonu és nagy tekintélyü férfiu. Édes unokaöcscse Hunkár -Antalnak, a ki csodálatos hősi elszántsággal megállitotta Győrnél a nagy -Napoleon világbiró hadseregét, a ki ősz fejjel 1849-ben is végezte a -nemzet ügyeit s a ki azután idegen országban börtönök mélyén töltött -hosszu esztendőket, pedig egykor vére hullásával védelmezte meg királya -trónusát. Már ő utána is nagy név szállt a mi főszolgabiránkra, de ő -maga is tudott szerezni magának. Később vármegyénk képviselője is lett a -felső Bakonyból. - -A mint megkapta az alispán levelét, maga köré gyüjté Zirczen szolgabiró -társait s közölte velük a furcsa ügyet. - -– No gyerekek, melyikőtöknek lesz kedve beleharapni s a csatkai szentet -elkergetni? - -Dehogy volt kedve egyiknek se. Majd a manó viaskodik azzal a száz meg -ezer bucsujáró kegyes néppel. - -– Bizony csak te végezd azt el Miska bátyánk. Ember kell oda és négy ló. -Neked legalább megvan a négy lovad is. - -Mosolygott a főszolgabiró. Éppen igy gondolta maga is. - -S a hogy gondolta: ugy cselekedett. - -Legtüzesebb négy lovát fogatta be Bánkon nyitott hintójába. Kocsisa a -fekete struccztollas kalappal, tisztihuszárja teljes diszszel, forgós -csákóval, félvállra vetett zöld kuruczdolmánynyal, az oldalán -tarsolylyal és fringiakarddal ült a bakon. Ugy ment törvényt tenni a -hivők, bucsujárók és szentképek közé a csatkai fekete iharfához. Vigan -ficzánkoltak a tüzes lovak, csak ugy porzott az út a kocsi nyomán. - -Odaindult, oda is ért fényes nappal. Kocsija megállt a domb alján. A -négy sárkány felugrott volna a domb tetejére is, ha az tele nem lett -volna imádkozó emberek seregével. - -Büszke ember volt a főbiró. Pattogó járásu, pattogó beszédü. Hát még -állásának nagy tekintélye! Hát a tiszti huszár! Hát még a négy tüzes ló! - -Négy ló! Nagy dolog ez a világnak kormányzásában. A gyalog ember nem is -ember. Semmi esetre se nemes ember. Az csak afféle gyalog ember; -zsöllér, napszámos, lótó-futó, kasza-kapanyüvő semmi ember. A ki egy -lovon jár, még az se jön emberszámba. Zsidó, czigány, elárvult, szegény -ember szokott egy lovon járni. Falun kinevetik, utczai gyerekek utána -kiabálnak. - -Meg kell süvegelnie még a kisbirót is, még a harangozót is. A kuvaszok -is majd lekapkodják kocsija üléséből. Két lóval járni csak hagyján. De -két lóval jár minden telkes paraszt, minden vásározó mesterember. Az -igazi uraság négy lónál kezdődik. S négy lónál kezdődik az igazi -tekintély is. Tekintély nélkül nincs hatóság, s a hatalom se ér semmit. -Hejh be sokszor többet ér a tekintély és a méltóság minden okosságnál, -minden igazságnál! - -Leszállt a főbiró kocsijáról s lassu lépésben fölballagott a fekete -iharfához. Utána nyomában a hatalmas termetü tiszti huszár. A térdeplő -és imádkozó emberek félrehajoltak, hogy akadálytalanul juthasson el a -fáig. Nem szóltak semmit. - -A fa előtt ott állt a durva fakereszt. A kereszt előtt térdepelt a -remete s imádkozott buzgóságosan. Rá se nézett a hatalmas emberre, a -főbiróra. - -De a főbiró szót intézett hozzá. - -– Ha elvégezted könyörgésedet, állj föl. Beszédem van veled. Én vagyok a -főbiró, a vármegye hatósága. - -Hallotta vagy nem hallotta a térdepelő ember a szót, de szemei a -magasságba néztek s csak az imádkozást folytatta. Főbiró, vármegye -hatósága, tiszti huszár, négy ló: mind nem adott ő azokra semmit. - -Néhány szempillantásig várt a főbiró. Azután odaállt a kereszt mellé a -remetével szemközt. S hangosan szól hozzá. - -– Héjh ember, ide nézz, felelj a kérdésemre. Azt akarom tudni, ki vagy, -mi vagy, honnan vetemedtél ide, mit akarsz itt? - -A térdepelő ember most se mozdult meg, hanem mégis ránézett a főbiróra. -S csöndes szelid mély hangon felelt. - -– Én most az egek urával beszélek, nekem ő parancsol. - -Némán, lélekzetét is visszafojtva hallgatta az áhitatos nép ezt a -beszédet. Tudta a szegény nép azt, hogy a főbiró nagy ur s a vármegye -nagy hatalom. De a mint a remete csöndes, de bátor szavait meghallotta: -nyomban elkezdte egyik szent zsolozsmáját énekelni. Férfiak és nők és -gyerekek érczes hangján a bánatos szent ének elhatott a mélybe és a -magasba, de a szivekbe is. Még a hatalmas főbiró szivébe is. - -Pedig az a szív is tele volt büszkeséggel s a kötelesség érzete azt -parancsolta, hogy rendet csináljon, az embereket onnan elkergesse. - - -IV. - -A főbiró észrevette, hogy a térdepelő emberrel nem tud végezni. A néphez -kell intézni okos szót. - -Egy pillanatig elhallgatott a szent zsolozsma. Felhasználta a pillanatot -s odaszólt a néphez. - -– Emberek! Menjetek innen haza békességgel. Nem szent hely ez, nem ér -itt a ti imádságtok semmit. Se pap, se oltár, se püspöki áldás. Ez a -térdepelő ember senkise, semmise. Meg nem türöm, hogy itt seregeljetek. -Meg ne várjátok, mig megharagszom. Tudjátok, ki vagyok. - -Tudták bizony. Sokan ismerték is. Parancsoló szava, daliás huszárja, -türelmetlen kapáló négy tüzes lova nyilván mutatta, hogy ő a vármegye -főbirája. - -De akár tudták, akár nem tudták, nem hallgattak bizony ő rá. Egyik -fülükön át bement a hatalom szava, másik fülükön át elrepült. Meg se -mozdultak. Sőt, a kit illetett, magasra tartotta faluja feszületét. S -ujra kezdtek valami másik szent zsolozsmát. - -Ott volt a csatkai öreg biró és a jegyző is. Ezekhez fordult a főbiró. - -– Ezzel a néppel most nem lehet okosan beszélni. Mától kezdve minden nap -megmondja kendtek azoknak, a kik ide seregelnek, hogy jövő vasárnap -délelőtt tizenegy órakor karhatalommal jövök ide; – magam jövök ide s ha -szép szóra el nem takarodnak, magam kergetem el őket. - -Az öreg biró és a jegyző szót fogadott s minden nap kiosztotta a -parancsolatot. Természetesen az lett ennek a következése, hogy a -kitüzött vasárnapon tizszer annyi bucsujáró gyült össze a fekete iharfa -körül. - -De ott volt ám a hatalmas főbiró is. Egyetlen pillanatot se késett. És -ott volt ám tizenöt pandur is. Bátor, kemény legény valamennyi. Bajusza -kihuzva, puska a vállán, tarisznya az oldalán, pisztoly a tokban. - -A főbiró fölhivta a népet szót hallani, engedelmeskedni, parancsolatot -megfogadni. Megmagyarázta, hogy a bodajki, andocsi és kisczelli -csodatévő képek otthon vannak s ide soha át nem származtak. Ámitás a -remete minden dolga. Szedje össze gönczét minden ember s takarodjék -innen nyomban. - -Mintha siketek lettek volna az emberek és némák. Nem feleseltek, de meg -se mozdultak. Térdepeltek s imádkoztak tovább. - -De már ezt tovább türni nem lehetett. A jó rend és a hivatalos tekintély -mégis mindenek fölött való. Hova lesz a nyugalom és békesség e nélkül? - -A pandurok őrmestere Podári Ferencz volt. Katonaviselt hatalmas szál -ember. Az ökörnek az ő két szarva nem öklel különben, mint az ő két -bajusza. Kegyetlen, komor képpel várta a parancsolatot. - -A parancsolat igy szólt: - -– Őrmester! Kend szétszórja ezt a csőcseléket. - -Az a csőcselék lehetett vagy ezer ember. Meglehetős részben asszony, -gyerek, fiatal, öreg. Jó marku férfi is lehetett köztük három-négyszáz. -Huszszor annyi, mint a pandur. De mi az tizenöt pandurhoz képest? A -pandur erős, bátor, szilaj. A pandur felsőbbség. A pandurnak puska a -vállán, pisztoly a derekán. A pandur is szól az istenhez, mint a -bucsujáró, de csak ugy-amugy visszájáról. - -Podári Ferencz őrmester odamegy a sereglő nép kellő közepébe. Kezében -erős suhogó. Rárivall az emberekre. - -– Hallottátok a parancsolatot? Nekem itt ne nyöszörögjön, ne térdelje le -a füvet ezentul senki lova-fia. Azt az imádkozó áldóját a megboldogult -dédapátoknak! Értettétek? - -Megértették. De se nem nevettek, se nem haragudtak, se nem keseregtek a -beszéden. De meg se mozdultak. Imádkoztak tovább. - -Podári Ferencz őrmester megfogja egyik embernek a gallérját, fölrántja a -földről s ugy ellöki, csak ugy repül. Azután a másikat, a harmadikat. A -legények is hasonlatos módon szórják szét az imádkozókat. Asszonyt, -öreget, gyönge népet nem bántanak. De az erősebb fajta embert -taszigálják erre-amarra. S szidják őket, mint a tyukhordó kányát. - -Nem használ semmit. A kinek a gallérját a pandur elereszti, megint csak -letérdel az s megint csak imádkozik s hányja magára a keresztet. Mint a -seregélymadár. Egyik helyen fölverik, a másik helyen leszáll. Az -őrmester hiába parancsol, hiába tombol, hiába szedi le a csillagokat az -égről. Legényei hiába vitézkednek. A bucsujáró sereg tovább dicséri az -Istent. - -Az őrmester odamegy a főszolgabiróhoz s üdvözli őt katonásan. - -– Jelentem alázatosan tekintetes uram, ez a csürhe nem hajt okos szóra. - -– Hát a puskatus mirevaló? Hát a golyó mirevaló? - -Emberséges ember volt a főszolgabiró, bizonyára csak kisértetbe akarta -hozni az őrmestert, vajjon szót fogad-e? Vajjon belelövöldöz-e az -imádkozó népbe? - -Az őrmester ismerte a rendet. Tudta, hogy ha megtagadja az -engedelmességet: vége a becsületnek, a kenyérnek s a szabadságnak. Még -egyszer hátratekintett a bucsujáró seregre. - -Azután letette a puskáját és tarisznyáját a gyöpre. Lecsatolta -pisztolytokját oldaláról s azt is letette a gyöpre. A főszolgabiró -lábaihoz. - -– Jelentem alázatosan tekintetes uram, inkább nem eszem tovább a -vármegye kenyerét. De én golyóval, puskatussal ennek a nyavalyás népnek -neki nem rontok. Hiszen csak egy goromba szót hallanék tőle. De csak -imádkozik és nyöszörög. - -Rettenetes nagy vétek volt ez az őrmestertől. Megtagadni az -engedelmességet! Nem hajtani végre a parancsolatot! Cserben hagyni a -felsőbbséget! Hiszen árulás ez! Lázadás ez! A főszolgabiró odaszólt az -egyik káplárhoz: - -– Vasaljátok meg Podárit s nyomban vigyétek Veszprémbe s adjátok a -várnagy kezére. - -Elvitték az őrmestert, de a karhatalomnak is vége lett. Imádkozhatott a -nép tovább. A pandurok őrállásaikra széledtek, a főbiró pedig lóhalálban -hajtott a vármegye székvárosába. - -Reggel összejöttünk a második alispánnál. A főbiró elmesélte dolgát. S -hozzátette: - -– Ezt a bolond ügyet többé ne bizzátok rám. Barom volt az a -pandurőrmester, de igaza volt. Meg ne foszszátok kenyerétől, de nekem -vissza se adjátok. - -A vasba vert őrmesterrel csak déltájban értek be a kisérő pandurok. Az -alispán az engedetlen őrmestert kegyetlenül összeszidta s hat órai -kurtavas után megkegyelmezett neki s áttette Somlyó vidékére, a -devecseri járásba. - -De mi történjék hát most már a csatkai szenttel? A nemes vármegye nem -hagyhatja félbe az ő nagy dolgát. - -A nemes vármegye azt gondolta: engem küld ki az ügyet elintézni. -Csináljak, a mit akarok. Rendelkezésemre adja szentkirályszabadjai Rosos -Miklós szolgabirót s minden hivatalos hatalmát. Nagyot nevetett rá -hajdenczi Hunkár Mihály főszolgabiró. Minő kudarcz lesz ott, a hol még ő -se tudott boldogulni! - -Magam is nevettem a megbizatáson. Épen kálvinista embernek való az ilyen -munka. De hiába: ez volt a vármegye szokása. A hol kálvinisták hibáztak, -oda katholikus tisztviselőt szoktak küldeni; a hol katholikusok -hibáztak, oda kálvinistát. Igy legalább nem lehetett részrehajlás. - -Kimentem Zirczre, egyenesen a zirczi barátok fényes palotájába. Máshova -szállani a régi jó rend megbontása lett volna. Rezucsek Antal volt az -apát: jó ismerősöm. Bula Teofil a gazda: szinte mondhatnám, jó barátom. - -Hatalmas termetü, öles magas, egyenes tartásu, fölséges alak volt az a -Bula Teofil. Barna szemeinek komoly nézése csodálatos volt. Keresztül -látott a sziveken, a veséken, a csontokon is. A szeminárium ifjai csak -nézésétől féltek. Egyik azt mondta: ugy néz, mint a baziliskus. Másik -azt mondta: ugy néz, mint az arkangyal. A kire félórán át mereven -nézett: az vagy pipafüstté vált, vagy a föld alá bujt, vagy kivallotta -az öregapja bűneit is. - -Pedig áldott jó ember volt. Bölcsesége, vendégszeretete hires. -Tekintélye nagyobb a Kőrishegynél. - -László volt a tiszti huszárom. Maga is, nagy csodánkra, bucsujáró kegyes -lélek. Elküldtem Csatkára, hozza be szép szerrel a zárdába a »szent«-et. -De szép szerrel, ha tudja s ne erőszakkal. - -Behozta. Ő tudja, miként sikerült neki. - -Ott állott előttem a »szent« a nagy refektóriumban. Bozontos haja, -csüngő bajusza, szőrdarócz köntöse, oldalán olvasója. Bula Teofil tudta -már sorsunkat. Előbb már jó félórán át szemügyre vette a »szent«-et, de -nem szólt neki semmit. A »szent« reszketett a nézés alatt. Mikor -megkérdeztem Bula Teofilt: mit lát ki ez emberből? azt felelte: - -– Ravasz lelket. - -Magam is igy gondoltam. - -Faggatóra vettem a szentet. Nagyon meg volt illetődve. - -– Hogy hivnak fiam? Mi a neved? - -– Kaki János. - -– Hát Kaki János, te vagy a csatkai »szent?« - -– Bünös lélek vagyok én, csak a nép hisz szentnek. - -– Jól van fiam, én azzal nem törődöm, tudod, hogy én kálvinista ember -vagyok. Hanem hát kérdek valamit. Van-e már elég pénzecskéd? -Összegyült-e már egy telekre való? - -Nézett, bámult e kérdésre, de nem felelt. - -– No-no fiam, meg ne ijedj! Látom, hogy annyi pénzed még nem jött össze. -Hanem hát értsd meg a szót jól. Ha velem megegyezel, ha az andocsi, -bodajki és czelli csodatévő képeket haza engeded szállani s ezt a hiveid -előtt mindennap kihirdeted s ezzel a barátokat lecsillapitod: akkor adok -neked még egy egész esztendőt, addig csak összegyülik a pénzed. De ha -velem ebben meg nem tudsz egyezni: akkor holnap déli harangszó alatt -kivágatom és tüzre teszem a fekete iharfádat s azután imádkozhatsz, a -mennyit akarsz. Gondold meg a dolgot jól. Ebéd utánig adok rá időt. - -Bula Teofil hatalmas ebéddel látta el. Bőven volt a pecsenye, rétes és -illatos bor. Tiszti huszárom vele evett. - -Ebéd után készen volt az egyezségre. - -Csak arra kért, adjak neki három esztendőt s a maga csodatévő képét -hagyjam meg az iharfán. - -Isten neki! - -Irásba tettük a kötést s fölcsaptunk rá, mintha kupeczek lettünk volna. - -De nem várta ő meg a három esztendőt. Egy év mulva már telket, házat -vett Csernyén, haját lenyiratta, bajuszát kipödörte, szürdaróczát -leöltötte, zsinóros dolmányát vállára vetette s menyecskét hozott a -házhoz, fiatalt, gömbölyüt, tüzeset. Meg is áldotta az Isten nagy csomó -gyerekkel. - -Ma is él még, ha meg nem halt. De nem is lett aztán bucsujáró hely a -csatkai iharfából. - -Idők multán kikérdeztem Lászlót, tiszti huszáromat, mivel tudott a -»szent«-re hatni, hogy szavamra szépen bejőjjön a zirczi barátokhoz s -elfogadja az egyezséget? - -Elmondta. - -Együtt szolgáltak a huszároknál. Kaki János Tirolországban látott -remetét s ott tanulta el annak könnyü életmódját. Eredetileg nem is volt -katholikus a gézenguz. A hogy Lászlót meglátta, nyomban hajlandó lett -minden egyezségre. - -Pedig nem is került különös fáradságba. László nagyot ütött a tenyerébe -s ennyit mondott: - -– Ejnye ni, János! Elment a te sütnivalód! Hát a huszárdolmány helyett -jobban szereted te már ezt a rongyos szürt? Nyakadra küldöm a kádártai -atyádfiait seregestül. - -Kádártán csakugyan voltak Kakiak. Egyszerü kálvinista emberek. Ha azok -ellátogatnak Csatkára: nyomban megtudják a kegyes lelkü bucsusok, hogy -az ő szent emberük csak obsitos huszár s nem is az ő hitükön való. De -bizony ellazsnakolják akkor. Agyon is ütik. - -A remete megjuhászodott. - -– Sohase küld rám, te László, a kádártaiakat. Majd elmegyek én hozzájuk -magam. Csak hadd fogadok előbb szót a te megyei uradnak. - -Igy sikerült neki egyezségem. - -S a nemes vármegye mégis engem tartott okos embernek, hogy oly szépen el -tudtam intézni a kényes dolgot. - - - - -A SZABADLÁBAS. - -A biróság, ha vizsgálati fogságból kibocsát valakit, azt irja és mondja -róla: szabadlábra helyezte. Valami furcsa bolondos szó ez. Nem is -hiszem, hogy serdülő jogtudósaink ne a némettől tanulták volna ezt a -szót is. Lábra állitani: magyarul van. Lábra helyezni ostobául van. No -de mindegy. A birák urakkal nem tanácsos pörlekedni. - -Mi ezt a szót a mi régi vármegyénknél nem ismertük. Hanem a szabadlábast -mi is ismertük. De ez alatt egészen mást értettünk. - -A mikor a rab megkapta az itéletet: megkapta egyuttal a vasat is. A -sulyos büntetés abból állott, hogy a rabnak az ő idejét »vasban, -közmunkával s hetenkint egyszeri vagy kétszeri bőjttel« kellett -kitölteni. - -Az egyszeri böjt az én vármegyémben pénteken volt, a kétszeri bőjt -hétfőn és pénteken. Másutt másként osztották a bőjtöt. Az napon a rab -nem kapott egyebet, csak kenyeret és vizet. Igaz, hogy más napon se -kapott sokkal többet. Kutya élet volt a rab élete. - -A közmunka már más dolog. - -Most a rabot mindenféle ostoba munkára fogják. Szabóság, asztalosság, -kefekötés, kosárkötés, gyufatartókészités s egyéb hiábavaló foglalkozás, -a mire rákényszeritik. Ott kell neki ülni egész nap odujában, -műhelyében. Szeme romlik, háta görnyed, tüdeje pusztul. Ha nem vas az -egészsége, fél év mulva arcza halálszinre válik. Azonban meg is -sétáltatják. Szűk udvarban, magas falak közt körben jártatják óraszámra, -mint a nyomtató lovat. Azt mondják: ez a szabad levegő. - -Hajdan a czéhbeli remekes mester el nem szivelte volna, hogy az ő -kenyerét rabok pusztitsák, az ő mesterségébe rabok kontárkodjanak. Van -is panasz e miatt mai napság mindenfelé. - -A régi vármegye urai másként gondolkodtak. A rabnak is kell szabad -levegő, üde szél, tiszta napfény, Istennek fényes egére tekinthessen föl -a rab is. De ezt érdemelje meg közmunkával. - -Mi az a közmunka? - -Hol ez, hol az. Valahány ház: annyi szokás. Minden várban és vármegyében -más a közmunka, a hogy a körülmények parancsolják. Hivatalszobákat, -folyosókat, udvarokat tisztán tartani, söpörni, szellőztetni, fütéssel, -ivóvizzel ellátni. A várnagynak mindenféle szolgálatot teljesiteni; -gyerekkel, baromfival, kijáró jószággal elbánni; rabkonyhán mindenféle -segédmunkát elvégezni. A vármegye uraihoz a városban kijárni s ott -favágást, vizhordást, kerti munkát teljesiteni. Szivesen tette a rab. -Legalább elhagyhatta avas illatu oduját. Bagóhoz is jutott, pohárka -pálinkához is jutott. Ismerkedett, beszélgetett, gyakran jó kedve is -támadt, a franczia háboru dolgait szegről-végről megtudhatta. - -Ez volt a belső munka. Volt azonban külső is. - -A városok nem tartottak utczaseprőt, szeméthordót, útkaparót, kőfejtőt. -Kivették e czélból a rabokat a vármegyétől haszonbérbe. Fizettek érte -valamit. A rabok élelme jószerével kitelt a fizetésből. Voltak épitések, -folyótisztitások, nagyobb bevágások, a hová egyes vállalkozók is -kibérelték a rabokat. Reggeltől délig, ebédutántól napszállatig folyt a -közmunka. - -De hát nem szöktek el a rabok? - -Nem azok. - -Fegyveres őr vigyázott rájuk. Igaz, hogy a fegyveres őr is a maga dolga -után járt, vagy beült a kocsmába pipázni, de azért a közmunkáról szökés -sohase történt. Mert az őrnek egyik-másik bizalmas rabbal mindig volt -szóbeli szerződése, hogy a mig ő távol lesz, addig a biztos rab vigyáz a -többire. Kézadás szentesitette a szerződést, azt tehát meg kellett -szentül tartani. Gyakran az őr leitta magát kegyetlenül. Az se volt baj. -Két rab megfogta az őrt, a harmadik fogta a fegyverét s az órára -pontosan bevitték az őrt és fegyverét is a vármegyeházához. -Természetesen az őrnek se lett semmi bántódása. Hiszen ő az alispán -szakácsnéjának volt a testvérbátyja. - -De nem lehetett elszökni azért se, mert a rabnak nem volt szabad a lába. - -A mikor rabbá lett: le kellett ülnie székre és a két lábát előre kellett -nyujtania. Lábain csizma. - -Jött az őrmester. Hozott magával vasbéklyót. Vastag lánczszemek s a -végükön vaskarika. Nehéz rabnak nehéz vas, könnyü rabnak könnyü vas. Egy -kilótól tizenkét kilóig. - -Jött az őrmesterrel a rabkovács is. Hozott magával vasszeget, -kalapácsot, ráspolyt, harapófogót. A béklyó két karikáját ráillesztette -a rab két lábára a térde alatt, a lábikrája fölött s aztán ha ráillett: -rászegezték azt szorosan, istenesen. Ezt a béklyót nevezte a vármegye -vasnak. Ez volt az értelme annak, hogy vasban kell tölteni el a rabidőt. -Ezért nem volt a rab szabadlábas. Mert az a vas erősen áll a -csizmaszáron. Se fölfelé, se lefelé nem csuszhatott, elszakitani pedig -az elefánt se tudta volna. - -Hogy szökhetnék már most el ezzel a közmunkás rab? - -Hanem aztán a ki rabidejének tetemes részét már eltöltötte, ha jól -viselte magát állandóan, ha társaival nem czivakodott, ha nyugodt -jókedvvel türt mindent, ha ételben és közmunkában nem válogatott, ha az -őrök, káplárok, őrmester, várnagy ellen panaszt soha nem tett: annak -aztán a nemes vármegye megkegyelmezett a hátralevő rabidőre akként, hogy -lábairól levette a vasat. - -Szabadlábassá tette a rabot. - -Idő kellett ahhoz, mig a rab azután megtanulta az egyenes járást. Ha már -évekig viselte a vasat: lába ugy hozzászokott a kaszáló lépéshez, mint a -régi huszártiszt a kardhoz. Már régen nem huszár, régen nincs kard az -oldalán: mégis ha gyorsan fordul, jobb lábával nagyot kalimpáz, nehogy -beleakadjon a kardjába. - -Ime tehát az a szabadlábas, a ki még rab ugyan, de már nincs vas a -lábán. - -A szabadlábas azután már vidám legény, ha mindjárt öreg legény is. - -Szabadon jár-kel a vármegyeház egész területén. Szabadon beszélgethet -idegennel, rokonnal, közelvalóival. Ételt-italt vihetnek hozzá bátran. -Közmunkára kimegy ugyan, de ott is felügyelő csak és parancsoló. A bőjt -pedig már nem bántja őt se egyszer, se kétszer. - -Történhetik vele vidám dolog is. - -Egykor egy csetényi rab kitöltötte idejét, elhagyta a vármegyeházat s -jött hozzám igazságért, elbocsátó levélért. Fiatal legénysorban levő -ember volt. - -– No fiam, hát hová mégysz most? - -– A feleségemhez, gyerekemhez… - -Nézem az irásait, nőtlennek van beirva. - -– Hát honnan van neked feleséged, gyereked? - -– Hát az bizony ugy történt, hogy szabadlábas koromban ez előtt vagy egy -esztendővel megismerkedtem a Csapószeren egy jóravaló cselédleánynyal, a -barát összeadott bennünket kint a kápolnában s hogy történt, hogy se, -egyszer csak megszületett ezelőtt hat héttel a gyerek is. Olyan -egészséges, mint a makk. - -Bolond eset. Ha ezt a franczia regényirók tudnák! Milyen könnyü lenne -ezek közt a válópör! Milyen könnyen be tudná itt bizonyitani mind a két -hitestárs az alibit! Még szerencse, hogy a rabság ideje alatt válópert -nem inditottak. Világ csufja lett volna egész börtönrendszerünk. - -De még furcsább eset is történt. - -Vizkereszt után való vasárnapon szabadult volna harmadféléves rabságából -Pityerész Istók legényember. Pajkos, rossz betyár volt, de jókedvü és -alkalmazkodó, szabadlábas félév óta. Az apja is e néven volt a hires -Sobri Jóska egyik czimborája. - -Vizkereszt után való szombat éjjelén épen vasárnapra virradóra özvegy -Cseréné szegény asszonynak valahol fönt a temetőhegyi városrészben -ellopták egyetlenegy tehenét. Pityerész Istók lopta el, a ki pedig még -rab volt, noha másnap szabadult volna. - -Hát ellopta. Megtörtént. Javithatatlan betyár, a harmadfélévi rabság nem -változtatott gonosz erkölcsén. Ez még nem lett volna különös eset. - -Hanem a mire még eddig semmiféle duhaj nem vetemedett: ő azt is -megcselekedte. Épen a vármegyeházába vitte be és kötötte be az ellopott -tehenet. - -A várba vezető utczán balkézről van a nagy vármegyeház, jobbkézről a kis -vármegyeház. Kapujuk szemben. A kis vármegyeházban a számvevőség volt -elhelyezve; egyik alszámvevő beteg volt, hivatalszobája üres volt, – -ebbe állitotta bele a gézenguz a lopott tehenet. Ugy számitott, hogy -napközben mint már szabad ember valahogy kimódolja, hogy estennen miként -vezeti el onnan. Enni, inni ád neki s vele lesz, hogy ne bőgjön. -Vasárnap az ördög se jár a hivatal körül. - -Egy kis baj történt azonban. A lopás éjjelén gyönge hó esett s a -károsultak a tehén nyomán eljutottak a vármegye házáig. - -– Teremtő szent atyánk! A vármegyeházban van a lopott tehén. A -vármegyeház ura pedig az alispán! Hüh, mi lesz ebből? - -De ugy szétfutottak erre a kárvallottak, mint a csirkék. A tehén már oda -van, legalább nem csukják be őket, ha hallgatnak s kárukat nem keresik. - -Pityerész Istóknak azonban több esze volt. Érezte, hogy a hónyom mégis -baj, az esetből beszéd lesz, a beszédből nyomozás, a nap hosszu, a -tehenet fölfedezik. - -Maga ment jelenteni a várnagynak, hogy reggel egy bitang tehenet -beterelt a kis megyeházba. Itt van la! Ki is vezette már a tehenet s az -ablakvashoz megkötötte. - -– Ejnye ni, kié lehet az a tehén? - -No majd ő megtudja. Nyargalt erre-arra, délre megtalálta a kárvallott -özvegy asszonyt. Jelentette a várnagynak s mint most már szabad ember, -el is vezette haza a tehenet. - -Szegény özvegy asszony. Örömében sirva csókolgatta megkerült tehenét. S -hálás szivvel meg is hivta a betyárt vacsorára és éjjeli szállásra. - -Pityerész Istók el is fogadta a meghivást. Annyit evett, mint a farkas. -De az isten nélkül való betyár ezen az éjszakán aztán igazán ellopta a -szegény özvegy asszony tehenét. - -Csak évek mulva tudtuk törvénybe állitani. - - - - -A HIÁNYTALAN ASSZONY. - -Volt egy barátom itt Budapesten. Nagy miveltségü, derék, nemes lélek. -Ábrándozó, nagy eszmékért lelkesülő, mélyen érző, de bús kedélyü férfiu. -E tulajdonságainál fogva nem kellett volna ügyvéddé lennie. De hát -ügyvéddé lett. - -Ügyvédnek is bevált. Volt néhány országos hirü pöre. Becsülte az egész -főváros s minden biróság. Becsülték és szerették még az ügyvédek is. - -Sajátságos rögeszméje volt. Ugy gondolkodott, hogy más pénzét egy -pillanatig se szabad magánál tartania; ha pedig a félnek rögtön át nem -adhatná: akkor vagy a birósághoz, vagy a bankhoz, vagy valamelyik -takarékpénztárban rögtön le kell tennie. És ugy gondolkodott: ha akár -pénzt, akár más értéket átad valakinek, közjegyzői nyugtát kell vennie -mindenről s azt a nyugtát el kell tennie örök emlékül az utódok számára. -Ki tudja, mikor kereshetik az ember fián? Legyen nyugta mindenről. - -Ő is adott nyugtát mindenről, a mit átvett, mindenkinek. - -E rögeszme ugyan okos rögeszme volt, de én mégis furcsán jártam ezzel -egykoron. Most már elmondhatom életének e kis történetét, minthogy régen -meghalt, régen eltemettük s régen elfeledtük. Ugy emlékszem: Eszterházy -Izidor volt a neve. - -Mikor már hires ügyvéd volt: megházasodott. Beleszeretett egy szép -lipótvárosi lányba, akadály nem volt, elvette feleségül. Tegyük fel, -hogy a lányka neve Platz Piroska volt. - -Az esküvő napján az esküvő után, de a nászlakoma előtt, a hogy szokás -is, illendő is, átvette szülőitől a lányt is, a ki most már hites -felesége volt és átvette a hozományt is. Volt egy budai királyi -közjegyző jóbarátja, őt hivta el házassági tanunak is s ő előtte vette -át az asszonyt is, a hozományt is. - -Az asszony egy darabból állott, de a hozomány többféle volt. Készpénz, -értékpapir, butorok, konyhaszerek, ruhák, fehérnemüek, ékszerek, -jegyajándékok, ezüstnemüek s több effélék. Mindez szép rendben és -tökéletes pontossággal beiródott a közjegyzői okiratba. Nem volt szabad -kihagyni egy gyüszüt se. De nem volt szabad kihagyni az asszonyt se. Az -én barátomnak, az ujdonsült férjnek szent meggyőződése volt, hogy neki -az asszonyról is nyugtát kell adnia, igy kivánván azt a törvény, a jó -rend és az ügyvédi tisztesség. - -Két helyen is előfordult az irásban az asszony. Először a közjegyzői -okirat mellékletét képező leltárban a többi czókmók között ily -szavakkal: »1. Platz Piroska volt kisasszony mint most már hites -feleség.« Másodszor pedig az okirat szövegében e szavakkal: -»Mindenekelőtt elismerem s jelen okirat aláirásával igazolom, hogy Platz -Piroska volt kisasszonyt, most már hites társamat és kedves feleségemet -az ő kedves szülőitől a fönt nevezett s együtt jelenlévő házassági tanuk -előtt hiánytalanul átvettem.« - -Hiánytalanul! - -Nagyot nézett erre az apa is, az anya is, a menyecske is. Ilyet ők még -nem hallottak. De hát hamarosan megnyugtatta őket a férj is, a királyi -közjegyző is. Elvégre a mi az irásban van, az mind valóságos szent -igazság. A férj a nyugta kiállitása előtt még csak meg se csókolhatja -menyasszonyát, mert az ügyvédi rendtartás szerint minden értéktárgyról -az átvételkor nyugtát kell adni, a menyasszony pedig csakugyan nagy -érték, többet ér a vőlegénynek egy milliónál is. S aztán a szülőknek ez -volt első lányuk, a kit férjhez adtak; azt hitték, hogy az uj törvények -szerint igy kell ennek lenni. Az asztal is teritve volt, az étel is -tálalva volt, a nászlakoma vendégei is ott várakoztak már a szomszédos -ebédlőben; tanácskozni, vitatkozni, késlekedni idő se volt, illendő se -volt: a közjegyzői okirat bizony ugy készült el, a hogy a vőlegény és a -közjegyző kitervezte. - -Ilyen házassági szerződés alig készült mostanában. Én legalább ennél az -egynél többet nem láttam életemben. - -A nászlakoma végeztével a férj magához vette a hozományt is, az asszonyt -is. Fiakkeron mind a kettőt elvitte a saját lakására. De nem hagyta -otthon egyiket se. A hozományt, a mennyiben készpénzből és -értékpapirból, ezüstből és aranyból volt, elhelyezte a bankban, az -asszonyt pedig elhelyezte egy vasuti kocsiban s vitte magával -nászutazásra. S meg sem állt vele Párisig. - -Az asszony szép volt, fiatal volt s derék termetü volt. Szerette is a -férjét s mohón leste, figyelemmel hallgatta minden szavát. De volt is -módja és alkalma figyelnie, hallgatnia. - -Mert a férje az egész uton éjjel-nappal az ő szokásait s az ő különös -felfogásának sajátságait magyarázgatta. - -– Ismerned kell – ugymond – édes Piroska az én gondolkozásomat s meg -kell azt szoknod, hogy a te boldogságod tökéletes legyen. S azután, ha -én elvégeztem, te fogod nekem megmagyarázni a te szokásaidat s a te -gondolkozásodat, hogy az én boldogságom is tökéletes legyen. - -A szerelmes fiatal asszony belátta, hogy ennek igy kell lenni. - -Elmondta a férje, miből áll az ügyvédi hivatás. Mennyit kell az -ügyvédnek tanulnia s tudnia. Milyen nehéz a kánonjog. Mennyivel nehezebb -a magyar jog. Mind a kettőt mennyire fölülmulja a büntetőjog. Pedig mind -a három csak gyerekjáték a kereskedelmi joghoz képest. Hát a pénzügytan, -hát a bélyeg, hát még a közigazgatás! Ez még a borzasztó! - -Mire a közigazgatást befejezte, akkorra Párisba értek s beszálltak egy -előkelő fogadóba. A szép asszonynak teste-lelke fáradt volt a sok -tudománytól. Vigasztalást csak abban talált, hogy ha kialusszák magukat: -reggel majd megnézik a Louvret. - -Dehogy nézték. - -Reggeli után az ifju férj elővette a perrendtartást, a sajtóügyet, a -végrehajtási eljárást, a csődtörvényt, a szabadalmi jogot s a bankok és -vasutak üzleti rendszabályait. Időnként vissza kellett térni a már -megmagyarázott tantárgyakra is, mert a férj ugy vette észre, hogy az -asszony közben-közben egyet-mást elfelejtett. Pedig alaposan kell tudni -mindent, minthogy a férj gondolkozását csak igy ismerheti meg igazán a -feleség. - -Szegény ifju szép menyecske már kezdett beletörődni abba a kétségbeejtő -gondolatba, hogy a szent házasélet voltaképen abból áll, hogy neki le -kell tenni a birói vizsgát és ügyvédi czenzurát. Eltöltöttek Párisban -két egész hetet s mikor már hazafelé készültek, akkor állt elő csak -férje ezzel a szóval: - -– Most már át kell térnünk édes Piroska az ügyvédi rendtartásra. - -Az ifju menyecskének pajzán ötlete támadt. - -– Kedves Izidor, én a házassági jogban is teljesen járatlan vagyok, -arról is kellene néhány szót mondanod. - -– Igazad van édes Piroska, de ezt utoljára hagyom; boldog házaséletünk -folyamán lesz időnk erre elegendő. - -De bizony nem lett. - -Hazaérkeztek Budapestre. A fiatal asszony tudósabb lett a nászuton a -mindenféle jogban, törvényben és rendtartásban, mint akármelyik -ügyvédhelyettes. Még tudósabb lett akkor, mikor egy-két menyecske -barátnőjének a nászutazást elbeszélte. S egy napon csak odaállott férje -elé s minden harag és neheztelés nélkül ezt mondotta neki: - -– Kedves Izidor, a mire eddig tanitottál, az mind csak elmélet volt. -Hogy ez a sok tudomány ki ne párologjon az elmémből: most már a -gyakorlatban is be kellene azt nekem mutatnod. - -– Például édes Piroska. - -– Például kedves Izidor egy alaposan lefolytatott házassági válópörben. -Ebben aztán könnyen megtanulnám a házassági jogot is, a kánonjogot is, -az ügyvédi rendtartást is, a peres eljárást és mindenféle eljárást is. -És arra se lenne valami nagy szükség, hogy én az én gondolkozásomat -közös boldogságunk érdekében neked magyarázgassam. - -Az ifju férj, az én kedves barátom, egy perczig komolyan nézett szép -ifju feleségére s egy perczig komolyan gondolkodott felesége tudós -szavain. Mint mivelt és udvarias ember, a ki szereti és tiszteli az -asszonyt: ekként felelt az asszonynak. - -– A hogy parancsolod édes Piroska. Ha beleegyezel, holnap meginditom a -válópört. És ha beleegyezel: irodám helyiségét elzárjuk a lakástól -azonnal s én ma estétől kezdve már a vendéglőben veszek lakást magamnak. -Közös lakásunk fölött te fogsz rendelkezni teljes uri joggal. - -– Épen igy óhajtom, kedves Izidor! - -A férj meginditotta a válópört. A menyecske és szülői engem kértek föl -jogi képviselőjüknek. A válópör gőzerővel sietett befejezése felé. Tiz -nap az elsőbiróság, tiz nap a másodbiróság s tiz nap a legfelső itélő -biróság. Harmincz nap alatt vége lett a pörnek is, a házasságnak is s -mindenféle jogtudományi kölcsönös oktatásnak is. Alig tartott tovább a -válópör, mint a nászutazás. - -Természetesen mindezt csak ugy lehetett elvégezni, hogy a férjjel a -válásra nézve előre megegyeztünk. - -A férj nemes embernek bizonyult. A hozományhoz hozzá se nyult. Ugy volt -az érintetlenül, a mint a bankban elhelyezte. A férj ugy vélekedett, -hogy a hozomány az asszonyé, az asszony pedig csak akkor lehet az övé, -ha mindkettőjük gondolkozásának kölcsönös megismerése után a házasság -boldog házasságnak bizonyul. Addig pedig az asszony se övé, tehát a -hozomány se övé. A mikor én e fölfogásra a fejemet csóváltam, a férj -arról biztositott, hogy minden fővárosi ügyvéd igy gondolkozik és igy -cselekszik. Ezzel megnyugtatott engem is. Még a hozományhoz tartozó -butor, ágynemü, ezüst és konyhabeli fölszerelés is érintetlen volt -egészen. Mindegyik házasfél a magáét használta, a másik félnek -ingóbingóságát nem használta. Igy hozta magával a rend és a tisztesség. - -De a férj nemes gondolkozása nemcsak ebben nyilvánult. - -Hogy a hozományt hiánytalanul kell visszaadni: ez oly igazság, mely -fölül áll minden vitán. - -De hogy ezt még egyszer akkora értékkel kell megtoldani s igy kétszeres -hozományt kell visszaadnia, a férj ezt is szükségesnek tartotta. Az volt -a nézete, hogy az elvált ifju nőnek ismét férjhez kell menni, illő -tehát, hogy kétakkora hozománya legyen, mint szüzhajadon korában, mikor -először ment férjhez. Abban a bolondos nézetben volt, hogy ha elvált -asszony a menyasszony, az más, mintha hajadon lány a menyasszony. -Jóbarátai sehogyse tudták a fejébe verni, hogy semmi különbség sincs a -kettő között. Annyit elismert, hogyha gyermeke van az elvált asszonynak: -akkor kevesebb hozomány is elégséges. Mert az uj férjnek legalább a -meglevő gyermekért nem kell tovább vesződnie és várakoznia. A miben -megint igaza volt teljességgel. - -Az átvett hozomány helyett tehát kétszerakkora összeget adott elvált -nejének. - -Mikor összeszámoltunk s mikor nekem mint jogi képviselőnek mindent át -kellett venni: természetesen irást kellett arról adnom, mit veszek át. -Az elvált férj elhozta hozzám is barátját, a budai királyi közjegyzőt, -hogy a nyugtát ő vegye föl velem. - -A pénzzel és értékpapirokkal nem volt semmi baj. A kétszeres összeget el -kellett ismernem. - -A ruhanemüek, butorok, ezüstnemüek és konyhaszerek is pontosan föl -voltak irva. Ezeket is elismertem. - -Hanem jött egy pont ezek után. Ez a pont igy szólott: - -»Végezetül elismerem s ez okirat aláirásával átadót megnyugtatom, hogy -Eszterházy Izidor ur törvényesen elvált nejét, Platz Piroska urnőt -hiánytalanul átvettem.« - -Ezt kellett volna nekem aláirni. - -Odafordultam az elvált férjhez: - -– Barátom, ezt én alá nem irhatom. - -A férj egész nyugalommal felelt: - -– Add elő okaidat, miért nem irhatod alá? - -– Először nem irhatom alá azért, mert ez a közszokással ellenkezik. -Másodszor azért, mert ha aláirom: e miatt mind a kettőnket kinevetnek. -Harmadszor azért, mert erre Platz Piroska urnőtől nincs meghatalmazásom. -Negyedszer azért, mert te nekem az urnőt se hiányosan, se hiánytalanul -át nem adtad, mivelhogy ő se nem pénz, se nem ruha, se nem butordarab. -Végezetül nem irhatom alá azért, mert én az urnőt a vasszekrénybe be nem -tehetem, a bankban el nem helyezhetem, egész életemben nem őrizhetem s -ha uj férje a közjegyzői okirat alapján engem számadásra von: én róla -számot nem adhatok. Hátha időközben fogat huzat vagy az utczán elesik s -kitöri a lábát: mivel mentsem én magam, ha most elismerem, hogy -hiánytalanul vettem át? Pedig történhetik vele még sok egyéb -viszontagság is. - -A férj kezébe vette irattáskáját s kikereste abban házassági -szerződését. Kinyitotta az irást. - -– Én – ugymond – a házassági szerződésben királyi közjegyző és két tanu -előtt kötelezőleg elismertem, hogy én Platz Piroska urnőt az ő kedves -szülőitől hiánytalanul átvettem, tehát most már a legfelsőbb biróság -itélete alapján nekem is kell okirat, hogy én ugy a hogy átvettem, -szintén hiánytalanul adtam át. Ez az igazság és az ügyvédi rend. Lehet -ez ellen valami kifogásod? - -Most akadtam már meg. Mi a manót csináljak? Mig nyugtát nem adok: addig -ügyfelem részére nem kapok semmit. De miként irhassak én alá olyan -furcsa okiratot? Hiszen még megbizómnak is teljes joga lesz ahhoz, hogy -rám megnehezteljen. Közölni pedig nem közölhetem vele ezt a bolondságot. - -Gondolkodási időt kértem. - -De az én barátom, az elvált férj, mindennap eljött hozzám az ő -közjegyzőjével. Délután négy órakor mindig ott volt, soha el nem maradt, -még a sátoros ünnep se riasztotta vissza. - -Végre is alá kellett irnom az okiratot. De két föltételt kötöttem ki. - -Az egyik az volt, hogy az okirat örök titok marad hármunk között. - -Megfogadta. - -A másik föltétel az volt, hogy az okiratban szavatosságot vállal az -iránt, hogy csakugyan hiánytalanul adta át egykori feleségét. Se foga, -se füle, se keze-lába nem hiányzik. - -Elvállalta ezt is. Sőt még becsületszavát is hozzá kötötte. - -No hát akkor isten neki! Az ő lelkén száradt, nem az enyémen. - - - - -A BUJDOSÓ HAZAJÖN MEGHALNI. - -(Eőry Sándorhoz, öreg táblabiró barátomhoz.) - -Nemes öreg barátom! - -A megváltó Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünnepén szivből -üdvözöllek. Erőben és egészségben, jó kedvvel és boldogságban érd meg -ezt az ünnepet még gyakorta. - -Nagy időt értél. Láttad a magyart nagynak és kicsinynek, erősnek és -lankadónak. Hited, reménységed sohase csökkent. Lelked arany, -emlékezésed kincseknek tárháza. Egyik kincsét hadd mutassam meg a -mostani nemzedéknek. Szegény Boros Sándor egykori jóbarátod alakját és -emlékezetét őrizzük meg a feledés mohától. Engedd meg, hogy a magam -nyelvén beszéljem el dicsőséges és szomoru történetét. - -* * * - -Hadd mondjak valamit származásáról, vér szerint való rokonságáról. - -A hagyomány szerint Előd vezér kortársa és bajtársa volt Álmosnak. -Együtt vezették ki magyar őseinket Ázsiából. Ma se bizonyos, nem jobb -lett volna-e ott maradniok. - -A hagyomány szerint és a krónikák szerint Előd fia Szabolcs volt, Árpád -apánk egyik hatalmas vezére. Szabolcs vezérnek pedig unokája volt Csák -vezér, a kitől sok derék nemzetség származott és él mind e mai napig. - -Az pedig már nemcsak hagyomány, hanem történeti bizonyosság, hogy a -nemes és nagy Kisfaludy nemzetség eme Csáknak az ivadéka. E nemzetség -pedig száz hősnek életével és halálával s két nagy költőnek fenséges -alkotásaival gazdagitotta nemzetünk dicsőségét. - -Az Előd, Szabolcs, Csák és Kisfaludy nemzetség vére pedig leányágon ott -csörgedezett a mi jó Boros Sándor barátunk ereiben s ott csörgedez – -hála az égnek – még ma is a Kossuth-fiuk ereiben. Hadd tudja ezt meg -tőlem az én nemes barátom Kossuth Ferencz is, noha bizonyára nálam -nélkül is jól tudja már. - -A nagy költőnek, Kisfaludy Sándornak volt egy nagybátyja. Apjának -testvére: Kisfaludy Zsigmond. Csikvándon lakott, birt és uralkodott -Győrvármegyében, a költő apja pedig ugyanabban a vármegyében Téthen. -Mind a kettőnek sok gyereke volt, kivált Zsigmondnak sok szép leánya. -Ezelőtt száz esztendővel csak ugy nevezték őket a vármegyében: a -csikvándi Kisfaludyak, a téthi Kisfaludyak, Sopron-, Vas-, -Zalavármegyékben voltak feles számmal más Kisfaludyak is. - -Zsigmond urnak talán legszebb leánya volt Erzsike. Ezt feleségül vette -Meszlényi János előkelő köznemes és birtokos. Az ő leányuk volt -Meszlényi Zsuzsánna, a ki utóbb Kossuth Lajosnak, a magyar faj örökös -vezérének lett felesége. - -A Manczi leány, más néven Magdolna, szintén szép leány, talán a -legfiatalabb, Boros Ferencz előkelő nemesnek és birtokosnak adta szivét -és kezét. Tőlük származott Boros Sándor, a ki hát Kossuthnénak -unokatestvére s a Kossuth-fiuknak nagybátyja volt. - -Hivebb és ragaszkodóbb rokon még nem volt a világon. - -* * * - -Akadémiai tanulmányait nem tudta befejezni, oklevél birtokába nem -jutott. Habzó vére, lázongó képzelete, szilaj hazafi érzése széttépte az -iskolai tanulmányok nyügeit. Vivni, uszni, lovagolni, birkózni, -fegyverrel bánni, harczra készülni, osztrákot irtani: ezt látta az élet -feladatának. Volt anyjának egy hajadonul maradt angyalszivü testvére, -Kisfaludy Fánni. Ezt is határtalanul szerette. Ha ennek szelid szavai, -édes tanácsai nem mérséklik: bizony fiatal korában már fejjel ment volna -a balvégzet szirtfalának. - -Kossuthban a magyar nemzet föltámadását, üdvét, életét, dicsőségét -látta. Az volt a szavajárása: - -– Két fia volt az atya-uristennek. Az egyik Jézus Krisztus, a másik -Kossuth Lajos. Nem is lesz több soha. - -Nemzetőri kapitány lett s ez maradt függetlenségi harczunk végéig. Jó -oka volt rá. Nem életkora miatt nem lépett át a honvédséghez, hanem sok -dolga miatt. Győrvármegye volt akkor a fő hadi út. Arra menekült -Jellasich, arra futott Windischgrätz, arra futott áprilisban is, -augusztusban is a Komáromot ostromló osztrák sereg. Osztrák, magyar, -orosz hadsereg, hol előre, hol hátra ismételten arra vonult keresztül. A -mi seregeinket segiteni, az ellenséget zavarni, tisztjeit és katonáit -elfogdosni és lefegyverezni, hadizsákmányt gyüjteni, népünkben a hadi -buzgóságot ébren tartani: ez volt az ő dolga. - -Ki nem fáradt soha. Gyors volt, mint a madár. Azt hitték róla, hogy -hétszámra nem alszik. A futó ellenséget kimondhatatlanul pusztitotta. -Volt módja és alkalma hozzá elég. - -Különösen haragudott a magyarokra, ha efféléket talált az ellenség -hadsoraiban. - -Elfogta Wouwermans őrnagyot, a ki rokonságban állott Marczaltő -urasszonyával, az utolsó Amade grófnővel. Az őrnagy szenvedélyes ember, -haragos katona volt. Még Boros Sándor kezében volt, mint fogoly, s mégis -bátran szemébe mondta, hogy ott öli meg, mihelyt kiszabadul, a hol -megtalálja. - -Röstellte a vitéz őrnagy, hogy őt katonái közt egy nemzetőr elfoghatta. - -Boros Sándor nevetett erre a nagy haragra. - -– Én nem öllek meg német, pedig megtehetném, mert nagyon tisztelem -rokonodat, Amade grófnőt. - -A grófnő férje, báró Üchtritz, idegen volt, porosz volt, de hősi -vitézséggel harczolt mellettünk a háboru végéig. - -Boros Sándor elfogta gróf Almássy Kálmán ezredest is, a ki az osztrák -hadseregben szolgált. Elvette tőle gyönyörü lovait s egész tarisznya -aranyát. Csakhogy az aranyat emberei közt osztotta szét, a kik -éltek-haltak érte. - -De már ezt az osztrák sereg nem türhette. Egy szakasz svalizsért küldött -ellene, élve, halva meg kell őt keriteni. Valami kémjük lehetett a -svalizséroknak, Borost becserkelték, megközelitették. - -De Boros Sándort elfogni nem lehetett. - -Gróf Almássy egyik lovára felugrott amugy pőrén, a svalizsérok közt -szétrugott s ugy elvágtatott előlük, mint a vihar. Csak a porát látták -arra Marczaltő felé. - -De azért utána iramodtak. Dobogott a föld alattuk. - -Marczaltőn épen vásár volt. Berobban a vásáros nép közé Boros Sándor. -Maga, lova vérrel, porral tele. Harsogó hangon belerivall a zsivajba. - -– Fiaim, honfitársaim, magyarok! Én vagyok Boros Sándor. Üldöz a német. -Befordult már utánam a határba, mindjárt itt lesz. Fejszére, kaszára -fiaim! - -Elég volt ez a szó. Tombolt a nép haragjában, lelkesülésében. Mire a -svalizsérok a város végére értek, Boros Sándor sereget vezetett ellenük. -Fejsze, kasza, vasvilla volt a sereg fegyvere. - -De ugy elszelelt erre a szakasz svalizsér, Téthig meg se állt. Sőt a -mikor éhesen, szomjasan, fáradtan ebédhez ült, őröket küldött ki akkor -is nagy messze Marczaltő irányában: nem jön-e rájok a kurucz Boros -Sándor? - -* * * - -Vége lett a harcznak. Az ország kormányzója menekült délfelé. - -Boros Sándor feljött Pestre. Elviszi, megmenti a Kossuth-fiukat. Elviszi -a Bakonyba, sürü erdőbe, isten háta mögé, a hol ellenség meg nem találja -őket. Ott nevel majd ő belőlük hősöket, hazafiakat, legyőzhetetlen -bajnokokat. A kik majd, a mikor eljön az idők teljessége, kirontanak -onnan s mint egykor Csaba vezér, szegény eltiprott Magyarországot -megtisztitják az ellenségtől. - -Ez volt álma, reménye, vágyódása. Istenek szivéhez méltó gondolat. - -Volt a Bakonyban Zámory Kálmánnak egy erdei uradalma. Ő is -unokatestvérük volt a Kossuth-fiuknak, az ő anyja is Meszlényi-lány -volt, Kisfaludy-vér, a kormányzó feleségének testvérje. Oda akarta -vinni, ott elrejteni a fiukat. - -Ferencz nyolczéves volt, Lajos Tivadar ötéves. A család beleegyezett. -Hiszen Boros Sándor is nagybátyjuk volt. Fölrakta őket a Mari -szobalánynyal együtt kocsira s mikorra az öreg este beállt, már ott volt -velük a Bakony sürüjében. - -Ott voltak utóbb Guyon Richárd grófnak, a győzelmes honvédvezérnek -gyermekei is. Neje Splényi Mária báróné volt s ennek testvére birta -akkor Zámory bakonyi uradalmát. - -Mi történt azután ott a fiukkal, majd elmondom máskor. - -* * * - -Boros Sándor három évig itthon bujdosott. Érdekes és szomoru történet -bujdosása. - -De a mikor lehetett – kiment Kossuth után Amerikába. - -– Ha Kossuth meg nem maradhatott e földön… én se maradhatok meg! - -Ez volt szava. S az ő szava férfiszó volt. - -Negyven esztendeig nem jött róla hir. Egy ideig kérdezősködtek utána. -Azután már nem is kérdezősködtek. Hiszen nem élhet már ugy se túl a -nyolczvan éven. És azután azok is elmultak már, a kik ismerték, a kik -szerették, a kik együtt harczoltak, együtt szenvedtek vele. Elmult élet, -elenyészett hang, ki hallgatóznék utána? - -Egyszer aztán visszaszállott az égbe Kossuth nagy lelke is. Hamvait -hazahozták tiz év előtt. Itthon marad most már örökre. - -Hejh, Boros Sándor, öreg kurucz, dicső nemzetőrünk, nagy bujdosónk, -tudod-e azt, hallod-e azt túl a tengeren, idegen világban, az emberélet -végső határain, hogy istened és örök bálványod: Kossuth Lajos itthon van -már s nem is hagy el bennünket többé? - -Megtudta, meghallotta. - -Győrnek városában, a karmelita barátok közelében van egy ház, ugy -hivják: Egerváry-ház. Hajdan Mauschberger-ház volt a neve. Néhány év -előtt a ház kapualjában halottat találtak. Ősz, öreg, roskadt alakot. -Száz esztendőnek zománcza nézett le róla. Mellette pisztoly, szivében -golyó. Nyilván maga vetett véget életének. - -Ki volt! Senki se ismerte. Soha se látták Győrött. - -Azt mondják: kérdezősködött egy asszony után, a kiért egykor minden -férfisziv lángban égett, de a ki már ötven éve porladoz a temetőben? - -És megkérdezte azt is: áll-e még a csikvándi kuria, s élnek-e még azok -vagy maradékaik, a kik egykor urai voltak? - -Meg akarta tudni: van-e még, a ki ő rá emlékezik? - -* * * - -A világi hatóság senkit se talált, a ki a halottat fölismerte volna -biztosan. Pedig azt is beszélték, irás volt nála ezzel a négy szóval: -»Én Boros Sándor vagyok.« - -* * * - -Nemes öreg barátom! - -Te vagy élő tanum, hogy ez a történet igaz történet. - - - - -A KEDÉLYES NÁDORISPÁN. - -Egy érdekes adomát közlünk itt József főherczegről, az ország -nádorispánjáról, mely érdekesen tünteti föl azt a kedélyes jó viszonyt, -mely közte s a karok és rendek közt fennállott. Kicsiny dolog ez, de a -benne szereplő egyének és a kor jellemzése czéljából megérdemli a -fölemlitést. - -Az 1836-iki országgyülés országos állandó küldöttséget rendelt ki a Buda -és Pest városok közt épitendő állandó hid előmunkálatai tárgyában. - -Fontos kérdés volt ez akkor. - -Hogy állandó hid legyen: ebben csak megegyeztek volna a tekintetes karok -és rendek. De már abban, hogy a nemes ember fizessen-e hidvámot, mekkora -legyen a hidvám, mikor szálljon a hid a nemzetre, miként legyen a hid -örökké fentartható s a »hid örök fentartását biztositó tőkesomma« -igazságos meghatározása miképen történjék, melyik város miként legyen a -hid rendőre, mikor a hid a két város közt fekszik, parancsolhasson-e a -nemes embernek a rendőr: mind e kérdésekben vége-hossza nem volt a -vitatkozásnak. - -Elvégre a rendek megegyezni nem tudván, ősi szokás szerint küldöttséget -választottak; vesződjék a kérdéssel a küldöttség, készitsen javaslatot s -ha az nem talál jó lenni, legalább üthetik érte a küldöttséget. - -A küldöttségnek egyik Tiszán-inneni tagja Zsedényi Eduárd volt, akkor -még Pfannschmid néven. Őt ismerte még a legujabb nemzedék is. Egyik -Dunán-tuli tagja Kocsi-Horváth Sámuel volt. Veszprém vármegye második -alispánja és követe, ki e küldöttségben való részvétele czimén később -királyi tanácsosságot kapott. E kitüntetéssel akkor a »nagyságos« czim -járt, e czim pedig akkor nagy dolognak tekintetett. - -Felette érdekes kérdés volt ezen az országgyülésen a Nemzeti Játékszin -kérdése is, melyre a nádorispán adott volna telket s mely Pesten -országos költségen lett volna épitendő. E fölött is sok vita volt, -kivált a kerületi ülésekben, mert a bécsi kormány sehogyse akarta az -ügyet előmozditani, az aulikus mágnások és követek a bécsi kormánynyal -tartottak, de egyébként is gróf Széchenyi István és Pestvármegye közt -kiegyenlithetlen nézeteltérés volt e kérdésben. Széchenyi nagy, -monumentális, mintaszerü szinházat akart, de ehhez még nem volt pénz; -Pest vármegye pedig azonnal épiteni akart olyat, a milyen telik. - -Szóval sok volt az ellenkező nézet e kérdésben is. Szükséges volt tehát -erre is országos küldöttséget választani. - -De kikből álljanak a küldöttség tagjai? Ez volt már csak a nehéz kérdés. - -Holmi poéta ember abban az időben követté nem igen lehetett. Kölcseyt -már régen haza küldötték a Bécsből felizgatott szatmári konzervativek -segélyével. Fáy András szerény ember volt s egyénisége döntő sulylyal -nem birt. De különben is egy ember alig jöhetett számitásba s Fáy már az -állandó hid küldöttségében is benne volt. - -Kellett vagy harmincz ember. Legalább hét-nyolcz a főrendek közül, egy -az egyházi főrendből, kettő a királyi táblától, egy-egy ember -Horvátországból, a szabad kerületekből s a jelen nem levők küldötteiből -s három-négy minden megyei kerületből s a szabad királyi városokból. - -Hogy a nádorispánt kérjék fel az elnökségre: ebben mindnyájan -megegyeztek. Hogy a harmincz választott ki legyen: ebben sehogyse -egyeztek meg. - -Végre egyik kerületi ülésben azt mondá gróf Széchenyi István: - -– Urak, bizzátok a nemzeti szinház kérdését arra a küldöttségre, melyet -az állandó hidra már megválasztottunk. - -Beöthy Ödön odakiált: - -– Mit ért a hidküldöttség a szinházhoz? - -Gróf Széchenyi felhuzza szemöldökét a feje tetejére s odafelel -Beöthynek: - -– Annyit csak ért a szinházhoz is, mint a lánczhidhoz. - -A karok és rendek hatalmas kaczagásban törtek ki. Nyilvánvaló volt, hogy -a hid-küldöttség összes tagjai közül még lánczhidat senki se látott. - -Ez ülésben nem volt határozás. De az urak jó kedvvel mentek szét s oly -bolondságosnak tetszett Széchenyi ötlete, hogy szinte kedvük kerekedett -azt elfogadni. - -Pedig nem is volt olyan nagyon bolondságos. - -A döntő sulyu férfiak: Deák Ferencz, Bezerédj István, Palóczy László, -Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Pázmándy Dénes, Bernáth Zsigmond, Borsiczky -István, Kubinyi Ferencz stb. a nemzeti muzeum országos küldöttségében -foglaltak helyet. A hid-bizottságban kisebb sulyu férfiak voltak és -Széchenyi arra számitott, hogy a hidkérdésben az övé levén a döntő szó -és befolyás: az övé lesz majd a szinház-kérdésben is. - -E számitását közlé Deákkal is. Deák a sikert minden áron óhajtotta s -azért pártvezéri tekintélyének segélyével kieszközölte, hogy a nemzeti -szinház kérdése is a hid-bizottsághoz utasittassék. - -A bolondságos ötlet tehát országos határozattá, sőt törvénynyé vált. - -Igy lett Kocsi-Horváth Sámuel is nemzeti játékszini országos biztos, -holott eddig még soha szinházat nem látott. - -A bizottság rendszerint a megyeház egyik termében tanácskozott. A folyó -tanácskozásokban természetesen a nádorispán ritkán vett részt, helyette -rendszerint a legidősb prelátus vagy zászlós ur elnökölt. - -A viták hosszadalmasak s néha hevesek voltak. Megegyezésre alig volt -remény. - -Egy alkalommal szóba jöttek mellékesen s pipaszó közben az ország -legjobb borai. Ugy tetszik, e tájban jelent meg Vörösmarty »Rossz bor« -czimü költeménye, hol panaszban tör ki a költő: - - Költődnek oh hatalmas Hunnia, - Légyétetőt engedsz-e innia? - -Szóba jött a somlyai bor is s félkomolyan, féltréfásan megrohanták -Kocsi-Horváth Sámuelt, hogy ő mint veszprém-vármegyei követ, köteles -somlyai borral a bizottságot megvendégelni. S erre ő annál szivesebben -vállalkozott, mert az ellenkező nézetü Széchenyinek be akarta -bizonyitani, hogy a magyar bor csakugyan jobb a világ bármely idegen -boránál. - -Rögtön irt Veszprémbe s hozatott fel somlyai bort a legjavából. - -Harmad- vagy negyednap mulva épen ülés alatt jön be hozzá a tanácskozó -terembe tiszti katonája s jelenti, hogy a bor megérkezett. - -– Nagyon jól van – felelte Kocsi-Horváth. - -Ezzel odafordult a bizottsághoz: - -– Uraim, a somlyai bor megérkezett, ma délben 1 órakor szivesen -felkérlek benneteket egy kis barátságos ebédre. - -Tiszti katonájának kiadja az utasitást: - -– Vidd a bort a Palatinushoz, mondd meg neki, tisztelem, hütse be a -bort, déli egy órakor odamegyünk ebédre, legyen jó ebéd. De a borra -vigyázz, ki ne cseréljétek, magával a Palatinussal beszélj. - -– Értem nagyságos uram! – szólt a tiszti katona, sarkon fordult és -elment. - -Kocsi-Horváth Sámuel persze a Váczi-utczán levő Nádor-vendéglő -vendéglősét értette, kit a követek maguk közt csak »Palatinus«-nak -neveztek s kinél ő maga is szállva volt. - -De a tiszti katona magát az igazi Palatinust értette, József -főherczeget, s odavitte fel a bort és izenetet. - -Ott valamelyik gróf Szapáryval, ő fensége katonai adlátusával botlott -össze a tiszti katona s arra parancsolt rá, hogy őt mindjárt vezesse be -a Palatinushoz, mert izenetet hoz hozzá. - -Az adlátus majd kidobatta a katonát borával és izenetével együtt s jól -összeszidván, keményen kiutasitotta. - -A tiszti katonát Lódor Jánosnak hivták. Kemény legény volt, jól -ismertem, még vén korában is. Nagyobb urat pedig sehogyse ismert, mint -alispánja, a ki követ is és királyi tanácsos is ezenfelül. Neki holmi -gróf és adlátus nem parancsolt. - -A nagy zajra, kiabálásra, mikor már Lódort vasra akarták verni, -figyelmessé lőn a véletlenül arra menő főherczeg nádorispán s -kérdezősködött annak oka iránt. - -Az adlátus jelentést tett. - -A főherczeg odafordul a katonához, hogy mit akar az izenettel s a nagy -ménkü pinczetokkal? - -Lódor katonásan üdvözli s bátran odaszól: - -– Tisztelteti a nagyságos alispán ur a fenséges urat, tessék ezt a -somlyai bort behüteni, déli egy órakor ide jön ebédre a megyeháztól az -egész országos deputáczióval s tisztelteti, legyen jó ebéd. - -A jóságos nádor mindjárt megértette a tévedést, jóizün mosolygott s azt -felelte: - -– Mondd meg fiam a nagyságos urnak, tiszteltetem én is és az urakat -szivesen látom ebédre, de nem egy órakor, hanem három órakor. Addig is -majd izenek még nekik. - -Lódor megvitte az izenetet. Az urak ott a vármegyeházán majd hanyatt -estek, mikor ezt meghallották. A legnagyobb zavarba jött maga -Kocsi-Horvát Sámuel, az alispán. Miféle stomfax embernek tartja őt most -már az öreg József főherczeg nádorispán. Azonban csakhamar megjött a -nádorispán udvari kamarásának meghivója az ebédre, délutáni három órára. -A meghivón rajta volt, hogy a somlyai bor jól be lesz hütve s lesz jó -ebéd is. - -Ezen az ebéden s ennél a bornál az urak véglegesen megegyeztek mind a -lánczhid, mind a nemzeti szinház kérdéseiben. Másnap már a jegyzőkönyvet -is aláirták. - -Lódor utóbb lovas huszárja lett a vármegyének s gyakran mondá ifjabb -társainak, ha ő nem lett volna: ma se volna lánczhidja az országnak. - - - - -AZ A SZÜRKE. - -A régi vármegyénél történt az eset. Sok mulatság származott belőle. - -Egy móri paraszt lovat vett az akai zsidótól. A zsidó neve Mózes volt. -Akkor még nem volt divatban se az Izidor, se az Adolf, tehát csak Mózes -volt a neve. A ló ára nyolczvan forint. - -A ló szürke, hét éves, kancza. Volt különös ismertetőjele is. A balfüle -kissé konya volt. - -Konya! - -Mit jelent ez a szó? Majd a történet folyamában erre is rájövünk. - -A móri paraszt összefogja a Szürkét a Pej lovával s valami dolgában -bemegy Fehérvárra. Megáll kocsijával a piaczon, beszól a boltoshoz -valami ügyét-baját rendbehozni s megy ki megint a kocsihoz. Nagy -bámulatára a rúd mellett csak a Pej búsul. A Szürke nincs ott. Eltünt. -Csak a szerszáma fekszik a földön, a Pej már bele is tipródott. - -Körülnéz, megvakarja a füle tövét. - -– Hát-e meg már micsoda? Hova lett a Szürke? - -Erre a szóra csak oda áll az orra elé egy csákvári paraszt. Kezén a -kötőfék, a kötőféken a Szürke. - -– A Szürke itt van. Láthatja kend, ha szeme van. De a ló az én igaz -jószágom. Nincs három hete, hogy ellopták a legelőről. Az én becsületes -nevem Sógor János, lakásom Csákvár városában. Hát kend ki lova fija? -Hogy’ híják? Hova megy haza a kutyája, a mikor a mezőn elunta magát? -Most már kend fizeti meg a költségemet. Megyünk a kapitányhoz. - -Nesze neked móri paraszt! Lopott lovat találtak a kezén. Bizony azt -elvették tőle hevenyében. Ez az igazság. De még a költséget is meg kell -fizetni. Három hétre a ló munkájáért hat forint harmincz krajczár. A ló -keresése két forint negyven krajczár. A panduroknak áldomást is kellett -fizetni, de isten neki, ezt Sógor János elengedi. Csakhogy megkerült a -lova. - -Elmentek a kapitányhoz. A kapitány irásba tett mindent. Hiába mondta a -móri paraszt, hogy ő igaz járatbeli ember, ő a lovat jó pénzen, nyilt -vásáron az akai Mózes zsidótól vette. Már most mi lesz az ő kárával? - -A kapitány megnyugtatta. - -– Igazad van, jó ember. Azért kapod az irást. Azért eresztelek szabadon. -Különben becsuknálak s kocsid és Pej lovad is elvenném. Most eredj haza. -Keresd pénzedet a zsidón. Majd az megfizeti. - -De bizony nem fizette. Akán a főispán volt az uraság. A főispán nagyon -szerette Mózes gazdát. Házi zsidója volt, szót emelt mellette. A -fehér-vármegyei szolgabiró nem itélte el Mózes gazdát. - -Mózes gazda is, a móri paraszt is igy került Veszprém vármegye elé. -Odahozta panaszát a móri paraszt. Nem használt itt Mózes gazdának a -főispán jó szava se. Bizony csak meg kellett fizetnie a ló árát is, a -költséget is. A móri paraszt pénzéhez jutott. - -Pedig hát az akai zsidónak is igazsága volt. - -Ő a lovat győri vásáron vette igaz pénzen. A kitől vette, lovász-patonai -ember volt. Meg is tartotta volna a lovat, de az akaiak mindjárt -észrevették, hogy a lónak egyik füle konya. Kinevették, kicsufolták -vele. A második napon már az iskolásgyerekek is a zsidó konyafülü -lováról beszélgettek. Mózes gazda elgondolta, nem jó lesz ebből. Világ -csufjává teszik. Azért is adta el nagy hirtelen a Szürkét a móri -embernek. - -Mindent be tudott bizonyitani. A lovászpatonai ember is megvallott -mindent. Övé volt a Szürke. Az ő kezén is konya volt a füle. Azt is -biztosan tudja, hogy a ló hét éves. Utolsó csikófogát már az ő kezén -vesztette el. Ő egy bobai – vas-vármegyei – embertől vette a devecseri -vásárban. - -Eddig hát még mindenkinek igazsága volt. Sógor Jánosnak is, a móri -embernek is, Mózes zsidónak is s a lovász-patonai embernek is. De ki -fizeti meg Mózes zsidó pénzét? - -Menjünk tovább. Folytassuk csak a vizsgálatot. A végén csak megakad -valaki a horgon. A ki ellopta Sógor János lovát. Az fizeti meg Mózes -zsidó pénzét. - -Volt Veszprém vármegyének egy főcsendbiztosa. Égre-földre megfogadta, -hogy ő előkeriti a lókötőt. A lovat kézről-kézre adják. Nem is holmi -apró dolog a ló. Nem keveredik ugy el, mint a gombostű a szalmakazalban. -Azután épen ez a ló egyik fülére konya is. Szürke ló is sok van, hét -éves kancza is sok van, de fél fülére konya ló csakugyan nincs több a -világon. Ismertetőjele tehát kétségtelen. - -A csendbiztos utána iramodott a bobai embernek. Megtalálta. De a bobai -ember is kimutatta igazságát. Ő is jó pénzen, nyilt vásárban vette a -lovat Kaposvárott, Somogy vármegyébe kebelezett zseliz-kisfaludi -zsidótól. Tanui ezek meg ezek. Megmondta nevüket nyugodtan. - -No most már nyomon vagyunk. A főcsendbiztos tele lett örömmel és -dicsekedéssel. A zseliz-kisfaludi zsidó ki nem tagadhatja magát. A tanuk -ugy vallanak, mint a karika-csapás. A zsidót nyakoncsipjük. - -Dehogy csipjük. Tanukra nem is lett volna szükség. Hiszen a -zseliz-kisfaludi zsidó derék, becsületes, vagyonos és komoly ember. -Igenis ő adta el azt a konyafülü Szürkét a bobai embernek, még most is -megvan róla a lólevele, melyet az eszéki czédulaház állitott ki, -mivelhogy azt a lovat ő az eszéki vásáron vette Ivanits Stéva nevü -erdeviki rácztól, a kit jól ismer s a ki bizonyára utbaigazitja a -csendbiztos urakat, honnan került a ló. - -Nohát menjünk Ivanits Stéva után túl a Dráván lévő országokba. - -Mennénk ám, de valami nagy baj kezd mutatkozni. - -A vizsgálat folyik már két év óta. Tömérdek pénzébe került eddig is a -kincstárnak. Ki fizeti azt meg? Lesz-e majd a lókötőnek annyi pénze? De -lesz-e majd lókötő is? Eddig nincs: ez már bizonyos. - -Hát hiszen épen azon fáradozunk, hogy legyen. Igaz, hogy az irások -kezdenek sokasodni, halomszámra gyülni. A sok átirat, megkeresés, -felelet, kihallgatás, tanusitvány, jelentés, melléklet, erkölcsi és -vagyoni és honossági községi bizonyitvány már kezd a nyakunkra nőni, -csak ugy fuldoklunk benne. - -Az a Szürke sok galibát csinált. Már készülnek róla az élczek és adomák. -A kaszinó urai egyébbel se üdvözlik már a vármegye urait, csak ezzel a -szóval: - -– Mennyire vagytok már a Szürkével? - -De mindez semmi baj. Arravalók a fiskusok, komiszáriusok, főbirák és -esküdtek s mindenféle iródiákok, hogy végezzék a munkát. - -Más baj fenyeget. - -A Szürke a lovász-patonai ember kezén vetette el az utolsó csikófogát, a -baj keletkeztekor tehát hét éves volt, most pedig már kilencz éves. -Ámde, ha a sok kézről-kézreadás idejét összeszámitjuk, kijön már -összesen vagy tizenkét esztendő. A bobai ember kezén még csak szopós -csikó lehetett a Szürke. Szopós csikót pedig nem szokás vásárra vinni. -De egyébként ő is ugy vette már, mint korbeli igás lovat. - -Miként lehet mindezt megérteni? - -A főcsendbiztos nem sokat törte a fejét. Neki nyoma van, megy rajta. Ott -a rácz ember, az utolsó gazdája a Szürkének, azt meg kell nyaggatni -kissé. - -De a rácz embert se lehetett megnyaggatni. A nap se olyan világos, mint -a mily világosan bebizonyitotta, hogy ő meg a konya félfülü Szürkét a -szabadkai vásáron vette derék, becsületes, fekete, vastag bajuszu magyar -embertől, még pedig kiskuntól, a kinek becsületes neve Keserű Márton, -szélmalmos molnár, lakik pedig Kun-Szent-Miklóson, a Szék-tó partján a -666-ik számu házban. Majd ő megmondja a Szürke eredetét. - -Meg is mondta. - -Ő a Szürkét örökségben kapta az ipa után, a kit áldjon meg az isten haló -földjében is. - -– Mikor halt meg az ipa? - -– Szent András napján mult tizenhat esztendeje. Ittas fejjel leesett a -padlásról, abból származott veszedelme. - -– Hát a szürke már tizenhat esztendős volna? - -– Van, uram, van. Sőt korosabb is. Hiszen mikor örökségben rám szállt, -akkor is volt már vagy nyolcz esztendős. Jó huszonnégy-huszonötéves -bizony már istenadta férge! - -– Hát az ipa hol vette a szürkét? - -– Maga nevelte uram, maga. Megesküszik rá minden szomszéd. - -Meg is esküdött. - -Nos, most már nem lehetett tovább menni. Meg szünt minden nyom. Vége a -világnak. Csufság lett az egész vizsgálatból. A hét esztendős Szürke a -vármegye kezén huszonöt esztendős lett két év alatt. Ez már pedig -csakugyan lehetetlen. Valahol valami titok van a dologban. A közt a sok -becsületes ember közt, a kié volt valamikor a Szürke, mégis csak kell -lenni lókötőnek vagy orgazdának. De melyik az? Hiszen mindegyik meg -tudta az ő tökéletes igazságát bizonyitani. - -Tegyük félre az ügyet s hallgassunk róla. Nehogy ugy járjon vármegyénk, -mint Ugocsa. Utóbb példabeszéddé válunk. A minthogy a főcsendbiztos elő -nem hozta volna a dolgot a világért se. - -Csakhogy Mózes gazda, az akai zsidó nem hallgatott. Fogadott ügyvédet s -nyakunkra járt. Hol az ő pénze? - -Mózes gazdának bizonyára visszajárt a ló ára. Ha ő tőle a móri paraszt -számára behajtották: az ő számára is be kell hajtani valakitől. -Tökéletes volt az igazsága. - -El sem engedhette pénzét. Hiszen szegény falusi boltos zsidó volt. -Felesége, édes anyja, nyolcz gyereke kért enni naponkint. Egész vagyona -se ért ötszáz forintot. Abból csak el nem engedhetett százat. - -Mind igaz ez. Hanem azért szegény ember ne igen keresgesse az igazságot. -Nem győzi. Az igazság is olyan, mint az arany. Mélyen van a föld alatt. -Bizonyos, hogy ott van valahol, de mire leérünk hozzá, több pénzbe -kerül, mint a mennyit ér. Éhen lehet halni mellette. - -De ki ellen inditsa hát pörét? - -Sógor János ellen nem indithatja, mert hiszen övé a ló. Tőle lopta el -valaki. - -Keserü Márton ellen se indithatja, hiszen a lovat ő az ipától örökölte, -az ipa pedig csikó korától kezdve nevelte. Keserü Márton nem oka a Mózes -gazda kárának. - -De máskép se oka. Ő a lovat igaz jószág gyanánt adta el az erdeviki -rácznak s az a ló nem is volt a Mózes gazda lova. Annak a lónak már -huszonöt esztendősnek kell lenni, holott a Mózes gazda lova ma se több -kilencz esztendősnél. - -Az ügyvédek összedugták a fejüket s elhatározták, hogy a lovász-patonai -embert szólitják a biróság elé. Attól vette a lovat Mózes gazda, annak -adta oda a pénzét, tehát az fizesse vissza pénzét is, költségeit is. - -Okos ügyvédek nem is tehettek egyebet. Ám a lovászpatonai ember -kereskedjék tovább. Ott a bobai ember, ott a zseliz-kisfaludi zsidó, ott -a rácz, valamelyiket fülelje le ő is. - -A lovász-patonai ember azonban lefülelte valamennyit, még a -kun-szent-miklósi szélmalmos molnárt is. Az ő ügyvédje igy látta jónak. -Mindegyiket beidézte a biróság elé szavatosnak. Álljanak jót a -Szürkéért! - -Beletelt egy esztendő, mire minden alperes megkaphatta az idézést. Akkor -aztán elkezdték a tárgyalást. Volt ügyvédje mindenkinek. Akkora pör -kerekedett nemes Veszprém vármegye törvényszéke előtt: beillett volna -csődpernek is. - -Minden ügyvéd tagadott mindent. Senki se hallotta Mózes gazda hirét. -Senki se volt semmiféle vásáron. Senki se adott el se Szürke, se konya -fülü lovat senkinek. Mindenki ötven tanura hivatkozott egymás ellen. - -Különösen tagadták, a mi természetes is, hogy Sógor János lova azonos -lenne Keserü Márton egykori lovával. Az egyik vén ló, a másik -javakorabeli. - -Valahol valaki kezén más ló került a világtörténetbe. A kitől a más ló -került: azon kereskedjék a zsidó, ne ő rajtuk szegény alpereseken, de -sőt inkább fizesse meg sok rendbeli perköltségüket. - -Azt is tagadták, hogy a Szürke kilencz éves, azt is, hogy huszonöt éves. -De még azt is tagadták, hogy akármennyi éves. Hiszen a csikóról nem -vezetnek faluhelyen szegény emberek anyakönyvet. A csikónak nincs se -keresztapja, se keresztanyja, se keresztelő papja. - -Azt is tagadták, hogy a Szürke konya fülü volna vagy lett volna, vagy -lehetett volna. Azt pedig kereken tagadták, hogy félfülére lehetne konya -ló. Hiszen a két lófül teljesen egyenlő, csakhogy az egyik jobb füle, a -másik bal füle. A természet örökös törvénye, hogy ha az egyik konya, -akkor a másik is konya. Ha pedig az egyik nem konya, akkor egyik se -konya. - -Ebben a pörben a természettudományok nagy fejezettel gazdagodtak. A -lófül konyaságának fejezetével. - -Mit csináljon most már a biróság? - -Kihallgatott minden tanut, a ki csak valaha járt a győri, devecseri, -kaposvári, szabadkai vásáron. Kihallgatta a czédulamestereket, vásári -biztosokat, helypénzszedőket, hajdukat, csárdásokat egymásután. Jó három -esztendőbe tellett, mikorra az összes vármegyéktől megérkeztek a -mindenféle tanuvallomások. - -Nem derült világosság semmi kérdésre. - -Elrendelte tehát a biróság a szakértők meghallgatását is. Javasolta ezt -minden ügyvéd és minden peres fél. Nem is lehetett másként. - -Milyen a konya fül? - -Mitől támad a konyaság? - -Van-e időleges és van-e idült konyaság? - -Hány esztendős a Szürke? - -Hány esztendős korában hullatja el a ló az ő utolsó csikófogát? - -Mindez olyan kérdés, melyre a felek, az ügyvéd urak s a biróság -megfontolt nézete szerint csak a szakértő orvosok, állatorvosok, -gyógykovácsok, lókupeczek s ménesintézeti igazgatók tudnak megfelelni. -Leginkább pedig a vásározó czigányok, mivelhogy konya fülü ló másoknál -ugy se található, mint náluk. Az ő kezükre kerül utóbb valamennyi. - -Mert a lónak a füle a legnagyobb ékessége. Se szeme, se orra, se -sörénye, se farka, se állása, se mozgása nem oly különös disze, mint a -füle. Ez a finom, szőrös, mozgékony és tiszta edény a ló lelkének -mutatója s hű hirnöke. A ló arcza kevés indulatot tud hirül adni, de a -füle minden indulatát, minden gondolatát pontosan megmutatja. A lóból -rossz szinjátszó lett volna, de füleivel többet tud, mint a világ -szinművészei összevéve. A hogy figyel; a hogy jobbról, balról, előlről -vagy hátulról hallja a hangot; a hogy a hangot felismeri: emberhang-e, -gyermeksirás-e, fülemile dal-e, vagy farkasorditás, füttyszó vagy -ágyudörgés, édes zene vagy kocsizörgés: mindezt füleinek százféle bájos -mozdulatával nyomban hirül adja. Hát a mikor haragszik, ravaszkodik vagy -jó kedve van, a mikor gyülöl vagy szeret valakit s játszani vagy -viaskodni akar, a mikor lesunyja vagy büszkén tartja füleit: mindez -csoda és gyönyörüség. - -Nem is lehetne a lovon és urán nagyobb csufot tenni, mintha orvul -levágnák a ló fülét, mint a kutya fülét. A mig füle megvan: uraságnak -való, ezer forint az ára. Ha fülét levágnák: sátoros czigánynak való, -husz forint az ára. Ha herczeg méneséből származott is. - -Hátha a fül konya? Ha lehajlik, mint a sertésé? Ha lekonyul, ha lóg, ha -szél himbálja, mint a boklyót a csizmaszáron? - -Ez már veszedelem. Ilyen lovat nem tart kocsija előtt, a ki még ad -valamit a világra. A konya fülü ló gazdájáról mindenki tudja első -pillanatra, hogy koldus, gyámoltalan, tedd ide, tedd oda ember, a ki még -sohase látott öt forintot egy csopron. Hiszen ha ember volna, inkább -elbujnék a harasztban, semhogy ilyen lóval kijőjjön az utczára emberek -közé. - -De mit szólnak már a szakértők? - -Szólnak azok. Van-e valami a világon az egek magasságától a tengerek -mélységéig, a mit ők ne tudnának? Tele irnak ötven árkus tiszta -papirost. Kifejtik, hogy a konyaság vagy öröklött baj, vagy egyes -véletlenség, vagy idegbénulás, vagy külső erőszak, vagy mérges -légycsipés következése vagy valami más, de mindenesetre szépségbeli -hiba. A csikófog is akkor esik ki, a mikor a lófog már megérett, de -ennek idejét biztosan senkise tudhatja. A felnőtt, az élemedett korban -levő ló átélt esztendeinek számát a tudomány mai állapotában ugy se -lehet biztosan meghatározni. Hogy pedig az a Szürke mennyi idős, ahhoz -képest legelőször látni is kellene azt a Szürkét. - -Igaz a! - -Lám a szakértő tudósok mégis odaütöttek a szeg fejére. A biróság hiába -hallgatta ki azt a tömérdek tanut, ha nekik a Szürkét meg nem -mutathatta. Még a biróság se mondhat alapos itéletet, mig a Szürkét -saját szemeivel meg nem nézi. - -Régen elmult félesztendeje, mire a szakértők készen lettek s az ügyvéd -urak a szakértők munkáját összekuszálhatták. De abban mégis egyetértett -mindenki, hogy addig nem boldogulhatunk: a Szürkét látni kell. - -No hallja kend Sógor János: elő azzal a Szürkével! - -Megidézi a törvényszék a csákvári embert s megparancsolja neki, hogy a -Szürkét hozza magával. Hadd lássák azt a felek, ügyvédek, tanuk, -szakértők s a biró urak: erről a lóról van-e hát szó, vagy nem erről? - -Hejh, hajh, hol van már az a Szürke? - -Sógor János előadja nagy bátran, hogy ő bizony szüretkor mult négy -esztendeje eladta már a Szürkét egy dunaföldvári embernek, a ki -hajóvontató lovat csinált belőle. Régen kocsiostort csináltak már annak -a bőréből, meg kantárt, gyeplőszárat, csizmatalpat. Nincs olyan ló, a ki -a hajóvontatást annyi ideig kiállja, azután az ő Szürkéje már öregecske -is volt az istenadta. - -Igy lett vége hát annak a Szürkének. - -Elmult a Mózes zsidó is. Ő már szegény abbanhagyta volna a pörösködést, -de a sok ügyvéd, tanu, szakértő tovább pörlekedett a költségei után. Ezt -már Mózes meg nem birta, elkivánkozott ősatyjának Ábrahámnak kebelébe. -Nyolcz gyereke tizennyolcz felé ment szét a világba. - - - - -AZ ASSZONY BOSZNIÁBAN. - -Kóborlásaim közben különösen ügyeltem arra, miként bánik a mohamedán az -asszonyokkal. Az igazi műveltségnek ismertetőjele nem a -szappanfogyasztásban, hanem abban van, minő figyelemmel, minő -gyöngédséggel bánik valamely nép a nőnemmel, mennyi jogot, mekkora -hatalmat biz rá a házban és a házon kivül, s az esküvőtől a temetőig. - -De nem az a kérdés, hogy miként bánnak a lányokkal s az ifju szép -nőkkel. A lányt s az ifju nőt megbecsüli a vad kurd s a vad hegyi szerb -is. A szépség és ifjuság önmagában nagy hatalom, mely hóditani tud, -parancsolni képes, tekintélyt tart, jogokat gyakorol, mert a jutalom is, -melyet osztogat, nagy, édes s másutt meg nem szerezhető. - -De miként bánnak az öreg asszonyokkal, a kik már sem nem szépek, sem nem -kedvesek, sem haszonra, nehéz munkára nem képesek? - -Érdekes tanulmányra tehetünk szert a déli szlávoknál e kérdésben. De ott -leginkább, a hol mohamedánok és keresztyének vegyesen laknak együtt. S -bizony meg kell vallanunk, hogy Mohamed követői hasonlithatlanul jobban -megbecsülik az asszonyt, mint Krisztus követői. Pedig Mohamed csak a -gyönyörök edényének s nem isten anyjának tartja a nőt. A hegyi szerb, a -délszláv csak festett képben tiszteli Máriát, s azt is csak ugy, ha a -kereszt is melléje van festve, de nejét és anyját csak annyira, gyakran -annyira sem becsüli, mint juhát, kecskéjét vagy lovát. - -A nő csak teherhordó a déli szlávnál, ő végzi a házi munkát, ő végzi a -mezei munkát. Ő hordja a vizet embernek, állatnak; ő hordja a -tüzelőszert az erdőről. Ő etet gyereket, embert és állatot; ő szövi, -fonja és himezi magának és családjának minden ruháját. Ha vásárra megy -férjével együtt, ő viszi nyakán a terhet, melyet el akarnak adni s ő -viszi vissza, melyet a vásárban vesznek. Az erős férfi mellette kezeit -lóbbázza és csibukjával foglalkozik. Gyakran a férfi mellette lóháton -ballag s egészen természetesnek találja, ha a ló mellett felesége gyalog -szerrel nyög a teher alatt. - -A mohamedán, akár török, akár szláv eredetü, meg nem tenné ezt a -durvaságot a világért. El nem követné ezt se ifju, se öreg nővel soha. -Lelke felháborodnék magára a gondolatra. - -Midőn Berbirnél átmentem a Száván s ráléptem a bosnyák területre, a -legelső jelenet, mely szemembe tünt, a nő iránti különös gyöngédség -volt. - -Kocsi jött velem szemközt s a Száva partjára sietett. - -A kocsi igen szegényes fakó szekér volt, kopott, régi, kicsiny, alig -volt rajta valami vas, az egész nem ért pár forintot. Két sovány, vén -bugyi ló volt eléje fogva, füstös szinü, ezek sem értek a bőrük árán -felül semmit. A két ló minden szerszáma rongyolt kötélből, kóczmadzagból -állott. Még gyeplüje is, melynél fogva ügyetlenül rángatta a kocsis a -lovak száját. - -A kocsiban elől szoronkodva három férfi ült, mind a három mohamedán. -Hátul magánosan ült egy asszony. - -Két agg férfiu, borotvált kopasz fővel és jókora turbánnal. Bő és fehér -bugyogójuk, cserszinü papucsuk, aranynyal himzett egykor értékes -mellényük, szines övük és kaftánjuk s erős, jellegzetes vonásu keleti -arczuk kétségtelenül elárulá, hogy ők törökök s tán egykor jómóduak -lehettek, vagy tán most is azok, daczára a fakó szekérnek és -kenderhámnak. A két öreg egymás mellett ült elől a kocsideszkán. Semmi -ülésféle nem volt alattuk. Mellettük a kocsi oldalon pőrén ült egy szép, -husz-huszonkét éves ifju, serkedező bajuszszal és szakállal, merész, -villogó fekete szemekkel. Termetén értékes, himzett sárga mellény, -barnapiros öv, fején fez, lábán európai divatu fekete czipő. Az ő feje -nem volt borotválva, csak haja tövig lenyirva. - -Hátul magánosan, kényelmesen ült egy nő egy kis ülésszalmán s arra -helyezett vánkoson. Fekete felső ruhában volt tetőtől-talpig, csak -fátyola volt fehér házi vászon, melylyel egész feje, arcza el volt -boritva gondosan, ugy, hogy se szeme, se szája nem látszott. A három -férfi közül egyik se ült melléje, pedig egyik férje volt s a másik fia. -De ez talán kényelmetlen lett volna neki s azért a férfiak inkább -szorongottak a kocsi első részén s inkább gyötörték magukat a kemény -deszkán s a kényelmetlen kocsi oldalon. - -Megálltam és néztem, mit fog tenni ez a kis társaság. Sohasem láttam -egész török családot igy együtt s eszembe se jutott volna, hogy ez a -lefátyolozott női alak nem bájos, ifju nő. - -A kocsi megállt, a férfiak leugráltak róla a puha homokba. Még a -legöregebb török is a kocsi oldalon keresztül ugrott le, mi inainak -becsületére vált. - -Az ifju a lovak elé állott. Az egyik öreg odament a nőhöz beszélgetni, a -másik pedig beszaladt egy hánba ott a Száva partján s onnan hóna alatt -jó magas zsámolyszéket hozott ki. - -Ekkor leemelték a kocsi saraglyáját, a zsámolyt odatették a kocsi mellé -s a nőt nagy figyelemmel karonfogva leemelték vagyis lesegitették a -zsámolyra s onnan a földre. A nő csak arra vigyázott, hogy fátyola meg -ne bomoljon s arczának titkát el ne árulja. - -Szentül hittem, megesküdtem volna, hogy ez a nő fiatal is, szép is, -előkelő is. A figyelemnek e sokoldalu gyöngédsége egyébre nem engedett -következtetést vonnom. - -Kiváncsi voltam. Dolgom nem volt s azért elhatároztam, hogy a kis -társaságot szemmel tartom. Átmegyek ujra a Száván s ha a társaság -Gradiskára megy, odáig elkisérem. Nagyon tetszett az a gyöngédség, -melylyel a három férfi e nőt körülvette. - -Kocsijukat bevezették a hánba, maguk egy csónakon csakugyan Gradiskára -mentek. Én egy másik csónakon utánuk mentem s előbb a gőzhajóállomáshoz -értem, mint ők. - -Itt egy csomó apró gyermek rajzotta körül a kis társaságot, fiuk és -leánykák. S a nőre mutogatva mondogatták egymásnak németül: »nézd, nézd, -török nő, török nő«. - -A törökök rá se nézve a gyermekhadra, a nőt bevezették az állomásnak -egyik elzárt udvarára. A gyermekek nem mertek közel menni s a kapun -behatolni, csak a kapu küszöbjéről bámultak a nő után végtelen -kiváncsisággal. A török nő kétségtelenül észrevette ezt. - -Észrevette, letette fátyolát, kijött a kapuhoz s a gyermekeknek -mosolyogva kis czukrocskákat adott s beszélt hozzájuk délszláv nyelven, -a mit én nem értettem. - -De én mégis jobban elbámultam, mint a gyermekek. A nő valóságos öreg nő -volt, lehetett tán hatvan éves is. Egykor talán szép lehetett, de most -már sovány, élettelen arcz, tele az öregség redőivel. Ezt az arczot -átláthatatlan fátyollal védelmezni bizony nem volt már szükséges. S -azért a mi földünkön le is tette már fátyolát. - -De én nagy tisztelet érzetével gondoltam arra a török fajra, mely ily -határtalan gyöngédséggel tiszteli meg a nőt akkor is, a mikor annak -bájai már réges-régen elvirágoztak. A ki a hitvest és az anyát igy -megbecsüli, nem barbár az. A soknejüség meg van engedve a töröknek, de -az európai mohamedán nem gyakorolja azt. Boszniában és Herczegovinában -egyetlen mohamedán sincs, kinek egynél több neje volna. S ám annak meg -kell történni, hogy a keresztény jobbágy felszabadittassék a török -földesur járma alól, de az nagy bűne az emberiségnek, hogy a -felszabaditást a mohamedánok kiirtásával hajtja végre. Több képessége -van e fajnak és még sokáig több lesz a miveltségre s a békés -államalkotásra, mint annak a hegyi délszlávnak, mely az asszonyt semmire -nem becsüli s feleségét még csak felebarátjának sem tekinti. - -Ott a hajóállomás előtt fal mellé kuporodva üldögélt egy öreg mohamedán. -Arcza, keze, alsó lábszárai feketék voltak a naptól, a kortól, a -származástól. Szennyes turbánja, hófehér bugyogója, kék öve, nehéz -papucsa. Nem ugy ült, mint a török, hanem ugy guggolt, mint a hogy az -asszonyok és az arabok szoktak. Előtte egy vesszőkosár, a kosárban -tizennyolcz tojás, ezt árulta. Mellette a falhoz támaszkodva egy vak és -sánta koldus mankón. - -Oda szólitottam egy ott őgyelgő hordárlegénykét s mondám neki, kérdezze -meg, hogy adja az öreg a tojást. - -Megkérdezte. Huszonhét krajczár volt az egész. Elővettem három hatost, -odaadtam az öregnek s a legényke utján azt mondám neki, adjon a -koldusnak öt tojást, a többit visszaajándékozom neki, adja el másnak. - -Az öreg elvette a pénzt, nem szólt semmit, csak kezét köszönet jeléül -homlokához érintette. Fölállott; nem öt, hanem hat tojást odaadott a -koldusnak, a többivel elment a Száva partjára s egy halom fenyüszál -árnyékában leült s ott üldögélt egy darabig. Én távolról néztem. - -A hordárt odaküldtem hozzá, kérdezze meg, mit csinál az öreg s nem -hajlandó-e azt a tizenkét tojást ujra eladni? Mondja meg neki, van itt -egy magyar ember, a ki jó pénzen megveszi ismét. - -A hordár visszajött s azt az üzenetet hozta, hogy »az öreg nem adja el a -tojást ujra, mert az isten azt most már neki adta, hármat megeszik -belőle, mert éhes, ma még semmit sem evett, kilenczet pedig hazavisz -feleségének, mert öreg és beteges«. - -Meghatott ez a felelet. Odamentem hozzá a tolmácscsal s kérdeztem tőle, -van-e családja s nagy beteg-e felesége s miből áll vagyona. - -Volt egy felnőtt fia, mondá, de az elveszett akkor, mikor Boszniát a mi -seregeink elfoglalták. Ő is, fia is Bugojno körül laktak valahol a -hegyek között. Fiának családját kiölték a fölkelők 1875-ben, azután -jöttek ők Berbirbe. A felesége most már öreg és nagyon beteg, ha allah -ugy rendeli, hogy meghal: akkor ő már csak maga marad, de nem marad itt, -hanem elmegy a tengeren túl Kisázsiába s onnan többé nem jön vissza, -mert már ő is öreg. Ott akar meghalni. Az ő neve Mussza bég Kadinics. - -Komorrá tett az öreg török beszéde. Egy üldözött és kihaló nemes fajnak -szomoru példáját láttam benne. Már csak neje tartja e földön, hol -született s leélte életét. Ha neje meghal: elhagyja honát, mely ugy sem -szabad többé s elbujdosik meghalni arra a földre, melyen a próféta járt. - -Nagy költészet van a halálban, irtóztató költészet van egy nemzet -halálában. S Európa elvégezte, hogy az európai töröknek el kell veszni. - -Beszéltek egy esetet nekem egy turjaki bégről. - -Hogy és hogy nem történt, a fölkelők 1875-ben egy turjaki bégnek -kirabolták házát s megölték feleségét s gyermekeit. A bég néhány -barátjával lóra kapott s elkezdte üldözni a fölkelőket a Száva felé. A -gyilkosokat nem találta meg, de közel a Szávához talált egy menekülő -csapatot, mely állott három férfiból, három asszonyból, három gyermekből -és egy falka marhából. - -A bég elfogta valamennyit s kérdé tőlük, mondják meg maguk, mi büntetést -szabjon rájuk feleségének s gyermekeinek haláláért. A menekülők azt -mondák: vegye el marhájukat. A bég fejét rázta, neki halál kell, nem -marha, és pedig három embernek halála. A menekültek odaadták neki a -három gyermeket, ölje meg azokat. A bég megint fejét rázta: ebbe ő bele -nem egyez. A menekülők erre odaadták neki a három asszonyt, tehát ölje -meg azokat. A bég megint fejét rázta, ez se tetszett neki. A menekülők -ekkor azt mondák: vegye el minden marhájukat, három gyermeküket, három -asszonyukat, ez csak elég lesz. A bég erre azt mondá a három férfinak: - -– El tudnátok ti lenni asszony, gyermek és marha nélkül? - -A menekülők azt felelték: el. - -– No akkor ti hárman a fára kerültök, a többi mehet szabadon. - -A három szerbet fölakasztatta egy tölgyfára a Száva partján, a többit -szabadon eresztette. - -Egy határőr beszélte ezt nekem s mutatta a fákat, melyek egyikén hetekig -lógott a három menekülő holtteste. - - - - -A TENGER-ÜGY TITKAI. - - -I. - -Meséltem is, irtam is valahol és valamikor a Tengerügy titkairól. A mit -irtam és meséltem apróságokban: azt most megujitom, kikerekitem, -egészszé olvasztom. Okuljanak belőle, a kiknek szükségük van az -okulásra. Öreg birák és fiatal jogtudósok. - -Mert bizony az itélő biró is ember. Az embernek pedig különös sajátsága, -hogy tévedni tud. De semmiben se tud jobban tévedni, mint embertársai -megitélésében. A magasabbrendü állatok ebben okosabbak. Ők jobban -ismerik egymást. Ők az érdemest nem rágalmazzák, a hitványt nem -dicsőitik s ha találkoznak egymással: az első pillanatra tisztában -vannak azzal, hogy állatfelebarátjuk milyen erős, milyen gyönge, milyen -szelid, milyen vad s miféle indulatot táplál szivében felebarátja iránt. - -A Tenger-ügy nem valami csodálatos ügy. Szó se lesz benne a tengerről s -annak viszontagságairól. Könnyü a dolguk a nagy nemzetek iróinak. Ha -kifogynak a szerelemből és a bűnös tettekből: kirándulnak a tengerre. A -tengeren mindig van regényes dolog. A tengernek se feneke, se határa. -Elfér benne minden. Csak ugy ontja a képzelet kincseit, melyek csak ugy -csillognak-villognak a költők, irók, álmodozók kezében. A jámbor magyar -irónak itthon kell maradni a pusztán, a mezőn, az erdőszélen. - -Az én Tenger-ügyem nem más, csak egyszerü falusi történet. Hajdan -vármegye dolgának, betyártörténetnek, szegény legények sorának nevezték. -Titkai közül is csak egyet akarok igazán elbeszélni. Csak azt, a mikor -teljesen ártatlan embert komoly, higgadt, bölcs itélőbirák, érett -megfontolás után teljes lelkiismeretességgel sulyos büntetésre itéltek. - -Megtörtént ugyanis, hogy báró Splényi Ödön barátom ezelőtt egy -emberöltővel Fehér vármegye jeles szolgabirája volt s különös -ügyességgel és szerencsével egy pillanatban jó fogást csinált. Elfogott -egy csavargó betyárbandát. A bandának vezérét is, tagjait is. -Hajléktalan, tüzhely nélkül való szegény legényeket, duhajokat. Voltak -ugy hatan, heten. Saját járásában, a Mezőföldön, a Sárviz környékén -akadt rájok. Teljesité is öregébőlnagyjából a vizsgálatot, már a hogy -illett s a hogy ő rá tartozott s aztán beküldött mindent a nemes -vármegyére. A nagy csomó embert a várnagy gondjaiba, a nagy csomó irást -és bűntestet a megyei törvényszék iktatójába. S ezzel ő le is vetette a -gondját az egész ügynek. - -A banda vezére Tenger-Horváth János volt. Miért nevezték Tengernek, ki -tudná azt? Hajdan a Bakony vidékén minden duhajnak volt különös neve. -Olyan, a mely nem volt beirva az anyakönyvbe. Gyakran azután rajta -száradt a duhajon igazi neve is, különös neve is. A mig becsületes -gyerek volt: Horváth János volt a neve. A mikor a bandába került: Tenger -János lett a neve. Pedig tengert soha se láttak, se ő, se társai. - -Az ügy később az én kezembe került s az én vármegyémben csak e néven -ismertük: »a Tenger-ügy«. Meg is érdemelte a tenger nevet, mert iratai -kocsiszámra, vádlottai száz számra, részletei tenger számra szaporodtak. -Splényi Ödön barátomnak sejtelme sem lehetett arról, mivé növi ki magát -elvégre ez az ügy. - -A banda nem régi volt. Mostani szervezetében alig volt egy éves. -Élemedett koru belső tagjai még nem voltak. Nyilt rablásnak és -gyilkosságnak érettségi vizsgáján még nem ment keresztül, de ezenkivül -megcselekedett mindent, a mihez ügyesség, gyorsaság és bátorság kellett. -Egyetlenegy októberi hónap folytán tizenkilencz betörést és nagyobb -tolvajságot vitt véghez Sopron, Győr, Vas, Veszprém és Fehér -vármegyeben. Volt ezek közt lólopás, pinczetörés, boltrablás, -patikakifosztás, akolgyujtás, nők ellen elkövetett erőszak vegyesen. -Lovász-Patonán az alvók feje alól szedték el a pénzt. Falusi gazda ember -mélyen alszik, ha már fejét leteheti. Első álmában az ágyat kivehetik -alóla. Ugyanott a gazda szemeláttára kötötték el a lovat és a kocsit. A -győr-baráti szőlőkben sorban nyitogatták fel a pinczéket s a mikor -menekülni kellett: egyik czimborájuk holt részeg volt már. Hogy el ne -árulhassa őket, a mikor kijózanodik, agyoncsapták. Minden sikerült -nekik. Ügyességük és szerencséjük fölbátoritá utóbb őket arra is, hogy -Somogy, Tolna és Pest vármegyék hirhedett betyárjaival lépjenek -részvénytársulati összeköttetésbe. - -Nem kell e felett csodálkozni. Nem kell e miatt a vármegyét és -pandurvilágot szidni. A mai napság még tökéletesebb a szegény legények -szervezkedése. Csakhogy ma nem betyárbanda a nevük. Hanem -hitelszövetkezet, kártyakompánia, lóversenyfogadás, nemzetközi -zsebmetszés s több efféle. A vármegye és a pandur ezekkel jobban elbánt -volna, mint a jogállam és a királyi rendőrség. - -Egyszer a győri vásárban nagy mulatságba keveredtek Tenger-Horváthék. -Ittak, dőzsöltek, huzatták a czigánynyal, szórták a pénzt. De azontul a -szájuk is eljárt. Valami szemfüles csaposlegény hirt adott a hajduknak s -ezek csomóba kötözték őket s átadták a porkolábnak. - -Akkor még nem voltak királyi biróságok kint a vármegyében. Győr szabad -királyi város volt. Volt neki külön törvényszéke, külön börtöne, külön -porkolábja. Csakhogy a börtönépület nem volt se korszerü, se elég nagy -és tágas. Illavától és Lipótvártól nagyban különbözött. A porkoláb nem -volt bakonyi duhajokhoz szokva. Ő csak csirkefogókat, kapczatolvajokat, -kocsmai verekedőket ismert. Különösen pedig vásáros orvokat. Most pedig -nagy vásár volt. Az orvokkal s egyéb istentelenekkel tele volt minden -börtön a föld felett s a föld alatt. Sőt tele volt már a fáskamra, -mosókonyha, tehénól is. S ime, a hajduk épen most hoznak még egy csomó -betyárt is. - -A porkoláb összeszidta a hajdukat. Mi gyönyörüségük van abban, hogy -minden gézenguz embert ide az ő nyakára összegyüjtenek? Nincs már annyi -eszük se, hogy kikergessék őket a városból, hadd fogdossák össze a -pandurok s vesződjék velük a vármegye, ugy sincs a vármegyének egyéb -dolga. - -De hát a baj megtörtént, a duhajok ott voltak, öreg este is volt már, -szállást kellett nekik adnia. Más szállást nem adhatott, a városház -padlása üres volt, fölrakta hát őket a padlásra. - -Csakhogy a városház padlása nem arravaló, hogy ott veszedelmes -gonosztevőket őrizzenek. A mosott ruhát szokás ott kiteregetni és -szárogatni. A gabonafélének az a magtára. A sütnivaló ott tikkad. Ócska -butorok, használatlan irások és könyvek ott elmélkednek a mulandóságon. -Baglyok és bőregerek ott fészkelnek. A város macskái ott jönnek össze -szerelmi találkozásokra. A födélfák és mindenféle gerendák össze-vissza -vannak hálózva szép fehér, tiszta ruhaszáritó kötelekkel. - -Ide zárta Tengeréket a porkoláb. - -Hát hiszen Tengerék nem is kivántak egyebet. Egy kicsit aludtak, ugy -éjfélig. Éjfélkor az aczél és kova tüzénél kiválasztották a legerősebb -ruhaszáritó kötelet s annak segitségével leereszgették egymást a -padlásablakon keresztül az utczára. Néhány részeg ember kóborolt ugyan -az utczákon még éjfél után is, látta is a duhajokat, de bizony nem -törődött velük. Nem az ő dolguk a város rabjait őrizni. - -Elég furcsa eset volt bizony ez. - -Még furcsább, hogy Tenger-Horváth János a következő éjjel Csornán a -város kellő közepén törte fel a gyógyszertárt s annak pénztárát. S ez -annyira tetszett neki is, hogy erről nyomban értesitette levélben a -győri porkolábot s egyuttal illedelmesen megköszönte neki a mult éjjeli -szállást és becsületes ellátást. - -A porkoláb nagyot kiáltott, mikor a levelet elolvasta. - -– Uczczu ni! Igaz ám! Meg kell néznem a gazembereket. Meg is feledkeztem -róluk egészen! - -Bizony másnap nem jutott eszébe a banda ott a padláson. De hát az se -nagy baj. Megérdemlik, hogy egy vagy másfél napig koplaljanak. Eszébe se -jutott, hogy a padlásról valaki megszökhessék. Odaintette egyik -hajdukáplárját. - -– Menjetek csak, hozzátok le a padlásról azokat a legényeket. - -Hol voltak azok már! - -S bizony eltünt velük egy csomó szárogatni való fehérnemü is. Még azt is -elvitték az istentelenek. - -Tehát ezt a bandát küldte be báró Splényi barátom a székesfehérvári -várnagy kezére. Noha ő még századrészét se tudhatta annak a sok -csinynek, gonosz tettnek, a melyet az a banda elkövetett. - - -II. - -Fehérvármegye fiskusa kezébe vette az ügyet s elkezdte az adatokat a -szomszédos vármegyékből beszerezni. De minél jobban buzgólkodott: annál -inkább belátta, hogy ebből akkora ügy lesz, hogy éveken át se lehet -belőle kigázolódni. Maga a vizsgálat is eltart három-négy évig. Holtig -tartani kell a betyárokat. A kiknek száma pedig a sok orgazdával s a sok -alkalmi czinkostárssal folyton szaporodik. Mennyibe kerül a rabélelem a -vármegyének? Hát még a sok tanudij, fuvardij és egyéb költség? Kórházi -és szállitási dijak s több effélék. Ezer meg ezer forintjába kerül a -vármegyének. De hát csupán épen az ő vármegyéje legyen igy sujtolva? -Azután ő maga is, társai is, utódjai is esztendőkig vesződjenek a -Tenger-ügygyel? Ők ki ne járhassanak szüretre, névnapra, -atyafilátogatóba, de leginkább a velenczei-tóra s mindenféle vizi- és -szárazföldi vadászatra, a mikor ők akarnak? Két-három tisztujitás is -közbejön s uj fiskusok jönnek a régiek helyébe. A kiknek ujra kell -megtanulni a Tenger-ügyet. Időközben iratok vesznek el. Egyik nyaláb a -másik után. Azokat lehet is pótolni, nem is. A sok betyár, gézenguz, -semmirekellő ráöregszik a vármegyére. Se elereszteni, se elitélni nem -lehet őket. Utóbb is föleszik a vármegyét. - -Itt valamit ki kell gondolni. - -Elhatározta, hogy az ügyet átháritja, ha lehet, más vármegye nyakába. -Ezt cselekedte már a somogyi fiskus is, a győr-vármegyei is, a -sopron-vármegyei is. Pedig azok még meg se fogták a csavargókat. Ime, -Győr városa megfogta, de attól meg szerencsésen megszöktek, -elebláboltak. Miért legyen ő rosszabb fiskus ezeknél? - -Mikor már egy kocsideréknyi irományt összegyüjtött, szerencséjére -észrevette, hogy Tenger Jancsi és társai Veszprém vármegyében is tettek -rossz fát a tűzre. Vár-Palotán ellopták Szukóp Mihálynak egy -ártánymalaczát s azt az inotai malom árkában megsütötték, megették. -Vár-Palota már az én vármegyém birodalmába tartozott. Nagy hirtelen -összekötözte, csomagolta az embereket és irásokat s átküldte hozzánk. -Igy kerültek az én kezemre. Az emberek voltak már vagy huszan. Az irások -be se fértek az iktatóhivatalba. S a sok dibdáb szerszám, ruharongy, -lopott ködmen, vasfazék, rozsdás fegyver, a mit bűntest néven ismer a -jogtudomány. Három kocsi is tele volt vele. - -Jön hozzám a várnagy, nemzetes Keglovics Mátyás uram. Szép rendbe hozza -sürü bajuszát, sürü szakállát. - -– Fiskus ur, ezt a sisera-hadat ne fogadjuk el. Kiél bennünket a -világból. Én már kikérdeztem a gazembereket egyenként. Volt ezeknek -dolguk Tolna vármegyében is, a tolnai fiskus kezén még ugy se voltak, -küldjük őket oda. Vagy még jobb lesz, ha Győrbe küldjük őket. Ott már -ugy is elfogták őket egyszer. Vesződjék velük a győri porkoláb, minek -engedte őket elszökni. Lakoljon ő. Megérdemli. - -Okosan beszélt a várnagy ur. Csakhogy a várnagyné nemzetes asszony -időközben másként határozott. Volt ugyanis a foglyok közt már asszony -is, lány is. S a jó nemzetes asszony csakhamar kipuhatolta, hogy az -asszony jól tud mosni, a lány meg jól tud vasalni. Urak körül -forgolódott, még a gallért, még a csipkét is gyönyörüen vasalja. Ilyen -szerencsét elszalasztani bolondság volna. - -Másnap aztán megint jött hozzám a várnagy. - -– Meggondoltam a dolgot, fiskus ur. Mégis csak mi lássuk el ezt a -Tenger-ügyet. Az az ösztövér porkoláb ott Győrben ne mondhassa, hogy mi -irtózunk a dologtól. - -Ez is okos beszéd volt. - -És csakugyan igaz volt, hogy én voltam már az ötödik vármegye fiskusa, a -kinek a kezén az ügy megtilódott, tovább küldeni hát kicsinyes -munkakerülés lett volna. Elhatároztam, hogy az ügyet kezembe veszem s -elintézem, ha csak lehet. Hadd higyje a jó nemzetes várnagyné asszony, -hogy az ő beleszólása döntött a kérdésben. - -Csakhogy könnyebb volt az elhatározás, mint az elvégezés. - -A vizsgálatot minden irányban egyszerre meginditottam. A vármegyékhez, -szolgabirákhoz, városokhoz egész csomó megkereséseket intéztem. Hetek -mulva jöttek hozzám vissza a feleletek, vizsgálatok, kihallgatások, -értesitések, válaszok, mindenféle irományok. Meg kellett győződnöm, hogy -a Tenger-ügyben hét vagy nyolcz Dunán inneni s túl a dunai vármegyének -akad tömérdek dolga. Tenger János társai mind más szövetséghez tartoztak -azelőtt. Azok a szövetségesek ma is éltek s ma is dolgoztak. Legnagyobb -volt köztük Tolna vármegye és Kis-Kunság lókötő szövetsége. A -főhadiszállás Székesfehérvár. Itt készülnek a lópasszusok. Ügynökségi -telepek minden vármegyében. A legtöbb telep: Pest, Tolna, Somogy -vármegyében. A vizi szállitási ügynökség Duna-Földváron. Ha egy csikó a -Duna-Tisza közén eltünik, másnap már az ott van a túl a dunai vásáron. A -túl a dunai csikó másnap már a halasi buczkákon piheni ki az éjszaka -fáradalmait. Csárdások, zsidók, lószállitók, telkes gazdák, vásári -czédulamesterek az orgazdák, a segitők, a kézreadók, a röjtögetők, a -tanuk, a szószólók, a közbenjárók. Pontos katonai rendszer mindenütt. S -hasonló, noha kisebb terjedelmü szövetségek buzgólkodnak a gulyások, -kanászok, juhászok közt az ökör, disznó és juh odábbadásában. Száz meg -száz bünügy szálai kezdtek kioldódni nyomozásaim közben. - -Mit csináljak! - -Minden ügyet el nem intézhetek. Tenger János fiatal legényember volt, -társai is fiatalok. De valamennyiből száz esztendős vén ember lesz, ha -én csak akkor állitom a törvénybe őket, a mikor már majd minden ügy -tisztába lesz hozva. Mind valamennyi ott pusztul el az én nyakamon s az -esetben miként róhatják le büntetésüket? - -A felett tünődtem: királyi biztosságot s külön biróságot kérek. Az -Alföldön is akkor kezdődött a Rháday-biztosság a lókötők, rablók, -haramiák ellen. Miért lenne derekabb vidék az Alföld, mint Túl-a-Duna. -Legyen nekünk is Rháday-biztosságunk. - -Vagy pedig ollót fogok s az irásokat összedarabolom. Egy jó csomót -elintézek magam, a többit pedig szétosztom az illető vármegyék közt. -Mindegyik kapja meg a maga dolgát s végezze, a hogy tudja. - -Mig igy töprengek: egy eset jön közbe, mely elhatározásomhoz megadta az -irányt. - -* * * - -A Tenger-ügy vádlottjai és foglyai közt volt egy öreg ember. A neve -Kiliti Mózsa Mihály. Ott sanyargott, ott betegeskedett a börtönben vagy -két hónap óta. Néha ételt és ruhanemüt hoztak számára hozzátartozói, szó -nélkül megengedtem mindig, hogy a várnagy beadhassa hozzá. De -szemtől-szembe még nem láthattam. - -Valamelyik napon lakásomra jön egy somogy-vármegyei paraszt ember s -tisztességesen kér: hallgassam meg. - -Kerek hasu, jó alaku, nagyfejü, jól öltözött, tagbaszakadt büszke állásu -paraszt ember. Bajusza kipödörve keményen. - -Előadja, hogy ő ifjabb Kiliti Mózsa Mihály, az idősebbnek fia. Ez idő -szerint községi biró. Mutatja szolgabirójának bizonyitványát, melyből -kitünik, hogy ő mindenképen vagyonos, becsületes és tekintélyes ember. -Ilyennek ismerik falujában is, vidékén is. - -Kérdem tőle: mi járatban van? Mit akar? - -– Én, tekintetes uram, azért jöttem, hogy boldogtalan édes apámat -kiszabaditsam. Öreg ember ő már és beteges s bizonyosan tudom, hogy nem -sok ideje van még hátra. Ebben az ügyben ugy sincs neki nagy vétke; -szeretném, ha szabadlábra bocsájtaná a nemes vármegye. Legalább igaz -ember módjára otthon haljon meg, ne a vármegye tömlöczében. Ne hagyjon -maga után olyan rossz hirnevet. - -– Mit segit ez az öregen, Mózsa? Hiszen ha otthon hal is meg, mint -vádlott hal meg. Különben is volt már börtönben eleget. Sokszor volt -büntetve nálunk is, más vármegyében is. Itt a kórházban pedig jó ápolást -kap. Nyugton várhatja idejét. - -Szeliden felelt vissza. - -– Mind igaz ez, mind tudom én ezt, uram. Sok szégyent hozott a fejünkre -s nehéz ezt kiigazitani. Sokat pironkodtunk miatta. De mégis egészen más -az, ha otthon magunk temethetjük el tisztességgel, istenes emberek -módjára, mintha a vármegye viteti ki a temetőbe. Engem talán nem bánt -már, noha rám is eleget járt a világ nyelve, de gyermekeimnek ne -mondhassák, hogy tömlöczben halt meg az öregapjuk s pandurok és rabok -adták meg neki az utolsó tisztességet. - - -III. - -Gondolkodóba estem, eltünődtem a fölött, a mit az a falusi öreg biró -mondott. Igaza volt. Nagy jótétemény volna rá és gyermekeire nézve az -öreg Mózsa hazabocsátása. Rossz gondolat nem lakhatott az öreg biróban. -Eszébe se juthatott, hogy apját, a hetvenhat esztendős vén, rokkant, -beteg embert megszöktesse s a törvény kezéből kivegye. Hova szöktetné? -Mit csinálna vele? Akkor még nem jött szokásba Amerikába rucczanni. S -aztán a vén ember el se hagyná szülőföldjét. Sőt ha közel érzi utolsó -napját, visszajönne oda a világ végéről is. Nem tartaná vissza még az -akasztófa rávigyorgó rémarcza se. - -Sőt még gyöngéd szép gondolat is a paraszt birótól ez a terv. Rá nézve -sokkal kényelmesebb volna, ha a vármegye temeti el az öreget. Hazulról -ugy is eltünt, otthon való temetése legalább nem juttatná az emberek -eszébe, minő volt élete és halála az öregnek. S fia mégis haza kivánja, -hogy ha már kondul a harang, istenes ember módjára tehesse a hant alá. - -– Jól van Mózsa, menjen kend haza békességgel. Egy hét mulva jőjjön el -ujra. Akkor talán majd hazaviheti az öreget. Addig majd határozok. - -Át kellett néznem az irásokat. Meg kellett tudnom, miféle vádak -nyomakodnak az öreg ember vállaira. Tudnom kellett azt is: miből áll -betegsége, mennyi időre számithat. - -A törvényszék tudós orvosa azt mondta, hogy az öreg elélhet még -két-három évig is, ha étele, itala, nyugodalma meglesz; ha belső -részeiben bonyodalmak nem támadnak; ha életirtó betegséget, -tüdőgyuladást s egyéb efféle nyavalyát nem kap; ha szeszes italtól, -meghüléstől, fellobbanó indulattól s egyéb rendetlenségtől gondosan -óvakodik. - -Megkérdeztem Lőrinczet is, a börtönőrök öreg káplárját, mire becsüli -Kiliti Mózsa Mihály életét. - -– Az uj holdtöltét még megéri, annyit kinézek belőle, de azontul nem -adnék életéért egy potya pápai piros pipát. - -– Miből gondolja ezt? - -– Jól ismerem. Negyedszer van itt már nálunk. Mindig beszédes ember -volt. Száz tanácsot adott még nekünk is. Most pedig már nem törődik -semmivel. Csak fekszik a deszkán, mozogni se kiván. Csak néz, csak int, -csak bólint, a szót sajnálja egész nap. - -Tehát az öreg káplár egy hónapot szánt neki. Mert most épen holdtölte -volt. - -Felhivattam magamhoz Kiliti Mózsa Mihályt. Hadd lássam magam is. Hadd -beszéljek vele. Látatlanban még sem akartam határozni. - -Hires nevezetes ember volt egykor a maga világában. - -Apja a káptalan jobbágya volt. Surján legény korában még gyerekészszel -megagyalta az urasági hajdut, a miért az vele is, apjával is -kegyetlenkedett a robotos munkán. Az ispánra is rágyujtotta a házat, a -miért az durván incselkedett, sőt erőszakoskodott szép testvér hugával. -Az urasági tisztek mindenképen katonának akarták bekötni, ő pedig -bujdosott a katonafogdosás elől. Nagy a világ. Somogyi és tolnai -erdőknek se hosszuk, se végük. Elkeveredett a juhászok, kanászok közt. -Azt mondták rá, betyárrá lett. Igaz is, hogy bujdosása közben -megismerkedett az erdők minden hires betyárjával. - -Ott volt, mikor Milfájtot felakasztották. Megnézte, megsiratta. Jól -ismerte a hires Sobri Jóskát s a Bakonynak e félelmes haramiája, annyi -monda és népdal hőse, nála töltötte az éjszakát halála előtt -harmadnappal. Ő hantolta el Sobri sirját a lápafői erdőben s talán csak -maga tudta, hogy Sobri utolsó pajtása, Pap Andor, hova tünt el, miként -élt, miként halt, miként kerülte el a törvény kezét haláláig. Ismerte az -utolsó túl a dunai nagy gulyást, Basa Szente Jánost s ennek csikólábu -öcscsét, a Buczkó Palit, a ki az üszőt, tinót elfogta gyalogszerrel s -megfékezte puszta kézzel. Felkereste, meglátogatta Becskerekit, mikor ez -már hires haramia volt és Rózsa Sándort, a mikor már hire kezdett -szállongani a Bácskában. - -Ő maga sohase rabolt s embert soha nem ölt, de az üldözött bujdosó -szegény legényeket mindenütt védte, rejtegette, gyámolitotta s ezek is -részeltették őt egyszer-másszor szerencséjükben. Sokszor került a -vármegye kezére, két izben talponálló biróság előtt is meg kellett -jelennie és Somogy, Tolna, Veszprém, Fehér vármegyék börtöneiben -töltötte el életének javát. - -Most már hetvenhat éves volt. Magas, sovány, kissé hajlott termetü, -kemény arczczal, erős tekintettel, rendetlenül leboruló hatalmas -bajuszszal. A kor és a betegség elgyöngitette s mikor magamhoz -felhozattam, alig tudott megállani a lábán. - -Leültettem s elmondtam neki öregbiró fiának kérését. - -Figyelmeztettem, ha csak lehet, szabadon bocsátom, de ha van lelkének -valami terhe, iparkodjék attól megszabadulni s ha igaz az, a mivel most -vádolják, vallja be azt röviden s ne nehezitse, ne késleltesse a -vizsgálatot. - -A Tenger-ügyben csakugyan nem nyomakodott rá sulyos vád. Mindössze is -csak annyi terhelte, hogy résztvett a Tenger-társaság egy vagy két -áldomásában. A társasággal legalább együtt látták Fehérváron, alakja jól -ismert, élete rovott, a pandurok közt a legvénebb is, a legifjabb is -szemmel kiséri, méltán gyanusithatták, hogy ő is részes a Tengerék -dolgaiban. Ezért fogták el a csendbiztosok. - -Készséggel elmondotta, a mi igaz volt. Együtt mulatott Tenger Jancsival -és czimboráival a vásár alatt Kovács Ádám Ferencz fehérvári lakos -kocsmájában. Tudja, hogy Tengerék mindnyájan rossz emberek s akkor is -tudta, mikor velük együtt ivott. De egyetlen vállalatukban se volt -részes, se a tervezésnél, se a végezésnél, se az osztozásnál. Azután igy -folytatta: - -– Nem az én vidékemen jártak ezek, tekintetes uram; én pedig erőtlen, -öreg ember vagyok már ahhoz, hogy akár ezekkel, akár másokkal -csavarogjam. Van az én lelkemen elég! - -Nagyot sóhajtott. - -– De megis lakoltam érte teljes életemben. A mióta fiamat biróvá -választották s láttam, hogy őt az emberek megbecsülik, sőt még a -szolgabiró ur is oda száll házához, azóta én készakarva nem vettem részt -semmi rossz cselekedetben. Hiszen istentelenség lett volna az tőlem, -hogy a fiam becsületes nevét bepiszkoljam. De én már gyönge, erőtlen -ember vagyok, annak nem tudtam ellenállani, hogy a fehérvári vásárokra -be ne járjak s Kovács Ádám Ferencz kocsmájában a szegény legényekkel -egy-két szót ne váltsak. Mert oda szoktak azok járni tiz vármegyéből is -s nekem jól esett, ha őket egy pohár borral megkinálhattam. A szabaduló -rab is benézett oda mindig. Sokszor egy-két napot is töltött a -kocsmában, mig el tudta gondolni, melyik irányban induljon neki a rongy -életnek. Jó szivvel adtam nekik tanácsot, sokszor hasznát is vették. Én -meg elkérdezősködtem tőlük az oda bent való dolgokról. Megvannak-e még a -régi börtönőrök? Szót lehet-e egyikkel vagy másikkal váltani? Tetszik -tudni, tekintetes uram, a börtönőrnek csak a fegyvere meg a gunyája -egyenlő, de a hány ember: az is annyiféle. Egyik jobb, másik rosszabb -szivvel van a szegény rab iránt. Mindig megkérdeztem, hát én rám -emlékezik-e még valaki? Régi pajtásaim közül ki keveredett bajba s mikor -szabadult? A maga lábán ment-e ki a fonnyasztóból vagy a Szent Mihály -lova botorkált ki vele? Jobb lett volna ugyan, ha effélével nem törődöm, -de már hiába. A vén betyár is olyan, mint a vén czigány. Mikor már maga -nem tud muzsikálni, szivesen elhallgatja a gyerekek nótáját. - -Meghatott e sajátságos őszinteség. - -Megmondtam az öregnek, hogy fia egy hét mulva jön be érte, akkorra -rendeltem be s őt akkor hazabocsátom. Hanem mikor a törvényszék a -tárgyalásra berendeli, annak hivására okvetlenül megjelenjék. - -– Megigérem, megigérem, de a felől már nem vagyok biztos, hogy -megjelenek; kivált ha a meghivás késni talál. Más biróság elé hivnak -engem s nem a nemes vármegyére. Érzem én azt. Oda pedig el kell menni, -mert annak a biróságnak a vármegye se parancsol. A mint pedig én egyszer -leesem a lábamról, többé föl nem kelek én soha. Hanem ha a harangozó nem -siet nagyon, hát akkor megjelenek. - -Másnap a börtönőrök előtt azt a kivánságát jelentette ki, hogy velem -beszélni óhajt és pedig négyszemközt. A börtönőröket szigoruan -utasitottam, hogy minden rabnak minden kivánságát haladéktalanul -közöljék velem s jaj volt annak a börtönőrnek, a ki ez ellen véteni -merészelt volna. Az öreget rögtön felhozattam magamhoz. - -– Sok mondanivalóm volna, tekintetes uram. Egész éjjel nem hunytam le -szemem, nem tudtam aludni. Eltökéllettem magamban, hogy a mi a lelkemen -van, mindazt megmondom az urnak. Sok hiba van a világban. Egyet-kettőt -talán még ki lehetne igazitani. Ha most nem szólok: a hiba örökre hiba -marad. De négyszemközt szeretnék beszélni. - -A börtönőrt elbocsátottam s intettem az öregnek, beszéljen. - -– Sok titkot tudok én, uram. Ne vegye szavamat bolond beszédnek, de -higyje el az ur nekem, hogy a törvény nem lát világosan. Gyakran nem oda -üt, a hova kellene, sokszor pedig egészen odaüt, a hova nem kellene. Egy -ember hordja már harmadik esztendeje a vasat nemes Pest vármegye -tömlöczében. Ez a Dabasi Huszár János. Olyan ártatlan abban a dologban, -a miért elitélték, mint a ma született gyerek. Pedig még három -esztendeje van hátra az itéletből s tekintetes uram meg tudná menteni, -ha akarná. Hallgassa meg szómat, elmondom az esetet igazán. - - -IV. - -Elmondta s én elmondom utána, a mint következik. - -Dabasi Huszár Jánosnak egyszer dolga volt Pesten is, Dömsödön is. -Dömsödi utja Laczházán vezetett keresztül. - -Nyugodtan koczog kocsijával, két kis lovával Laczházán. Semmi baja, -semmi gondja. Eszébe se jut, hogy valami balsors is érhetné. Az utcza -már nem is hosszan nyulik előtte; ott van már a város vége. Látja jól. -Fényes nappal. Becsületes magyar emberek közt mi baj érhetné? - -Az egyik háznál kint az utczaszinen áll a gazda. Vállát nekitámasztja a -kapubálványnak s pipáz keményen. - -Meglátja Dabasi Huszár Jánost s megnézi kocsiját, lovát. Nézi, nézi s -egyszer csak bekiált legényfiához: - -– Ferkó, hozd csak hamar ide a vasvillát! - -Ferkó odaugrik a vasvillával. - -– Ferkó, nézd csak ezt a két lovat. Nem a mi két lovunk ez? - -A lovak porosak, de azért fülük mozgásáról, lábuk járásáról, testük -állásáról fölismerik a lovakat. - -– Az a! A mi lovunk az a két ló! - -Kiugrik a gazda meg a fia az utczára s odakiált az utazóhoz: - -– Egy szóra! Álljunk meg atyafi! - -Huszár János megáll. - -– Mit akarnak kigyelmetek? - -A gazda meg a fia nem szól, hanem megnézik a lovak fogát, szőre szinét, -szügyét, békáját. Csak akkor szólnak. - -– Épen téged vártunk akasztófa virága. Gyere csak be hozzánk az udvarba. - -A legény kantárszárnál fogva már épen forditja a lovakat a kapu felé. - -De hát Huszár János se ijed meg mindjárt a maga árnyékától. Igaz -járatban van. Belecsördit a lovakba. Erősen fogja a gyeplőt s menni akar -előre. De még nagy méltatlankodva rá is szól a laczházi gazdára és -fiára: - -– A ki áldótok van! utonállók vagytok? Nézze meg az ember! - -De már ekkor hamarosan lerántják a kocsiülésből Az a legény erős gyerek. -Dabasi Huszár János csak azt veszi észre, hogy ott fekszik az utcza -porában s ütik mint a zsuppot. Kékre-zöldre verik hamarosan. Lovát, -kocsiját elveszik, magát pedig a községházához hurczolják s belökik a -sötétbe. - -Mi ez? Miért van ez? Mi történt hát? - -Dabasi Huszár János nem tudja, mit gondoljon. Hamarosan nem is igen -gondolkozik, mert hideg vizzel kell borogatni egész testét. Ebül van a -nagy hadakozás után. Enni nem kap, nem is kivánja. Reggelre már jobban -van, noha alig aludt valamit. Reggel pedig két pandur áll eléje, kezét -megkötözik s nyomban viszik a szolgabiró elé. - -A szolgabiró ugy fogadja, mintha régi ismerőse volna. - -– Hát megint itt vagy Huszár János? - -– Itt én uram, de most csakugyan nem tudom miért - -– No, majd csak megtudod azt is lassanként. - -Kihallgatják. Az esküdt ur a kihallgató biró. A vád az, hogy ezelőtt -tizennégy nappal éjjel a legelőről ellopta a laczházi ember két lovát. -Miért tette? Kik voltak a társai? Hol volt, merre járt, mit csinált -tizennégy nap óta? - -Meghallgatják a laczházi gazdát is. A ki napnál fényesebben -bebizonyitja, hogy a két ló az övé már esztendők óta. Az egyik ló a maga -nevelése, a másikat a kunszentmiklósi vásáron vette Majsai Páltól, ki is -fizette az árát nyomban, az áldomást is megitták nyomban. Tanui ezek meg -ezek s rajtok kivül az egész város. A két lovat nem adná kétszáz -forintért. Két hete lopták el a legelőről. Dabasi Huszár János kezén -fölismerte lovait. El is vette tőle iziben, valamint a szerszámot és -kocsit is. Ebből majd kikerül a költség. Nem tagadja azt se, hogy Ferkó -fiával együtt a lókötőt kissé megtapogatta, de annak is a lókötő maga -volt az oka, minthogy szép szóra nem akarta a kocsit, lovat kiadni -kezéből. - -No Dabasi Huszár János, mit szólsz te mindezekre? - -Dabasi Huszár János világjártas ember. Volt már ő a törvény előtt is -egyszer-kétszer. Tudta, hogy a birák előtt nyugodtan és illendő hangon -kell beszélni. Nem is félt most már semmitől. Hiszen biró előtt az ügye. -Az ő ügye pedig tiszta és világos. Igazsága szent. - -Elmondta, hogy a laczházi ember elvette tőle a lovát. Nem is bizonykodik -abban, a mit a laczházi ember állit. Elhiszi, hogy a két ló az övé volt -s hogy azt két hét előtt ellopták a legelőről. De nem ő lopta el. Ő egy -hét előtt a fehérvári Bertalan-napi vásáron vette Standár Pirót István -árpási lakostól igaz pénzen, száznegyven forinton, ki is fizette azonnal -a vételárt, kapott is passzust, lólevelet mind a két lóról, meg is van -mind a kettő otthon a ládafiában, tessék érte elküldeni, a felesége első -szóra odaadja. - -– Jól van, Huszár János. Ha igazságod van, majd kiderül. Most Standár -Pirót Istvánt meg kell hallgatnunk, életed eddigi folyását ki kell -puhatolnunk, a lólevelet meg kell szereznünk, de mi bizony addig nem -tartunk itt magunknál, hanem bemégysz Pestre, a központi megyei -tömlöczbe, ott lészen ellátásod. - -Igy is történt. - -A két lólevél megkerült. A pandurok elvették az asszonytól. A lólevelek -valódiak. Irás, pecsét, aláirás – mind igazi. A lovak leirása is -megfelel a két ló szinének s egész minőségének, csak a lovak egyikének -évszáma sántit kissé. De hát az nem baj. Parasztlónak ugy sincs -anyakönyve. A másik ló évszáma azonban tökéletes. - -Hanem az árpási lakossal már baj van. - -Kihallgatják Standár Pirót Istvánt. Saját szolgabirája hallgatja ki. Ő a -lóeladásról nem tud semmit. Ő Dabasi Huszár Jánosnak azt a két lovat -soha el nem adta, ő azon a Bertalan-napi vásáron feléje se ment -Fehérvárnak, hanem otthon volt és szántott-vetett vagy mit csinált, sőt -ő ennek az embernek szinét se látta, hirét se hallotta soha. - -Huszár János csak mosolyog, csak a fejét csóválja, a mikor vele a -vizsgálóbiró ezt a hirt közli, sőt fel is olvassa előtte Standár Pirót -szavait. Nem is kiván egyebet, minthogy vele állitsák szembe azt az -árpási embert. - -A vizsgálóbiró azt mondja: - -– Meglesz. De lelkedre kötöm, hogy hiábavaló munkát a biróságnak ne -okozz. Lásd, Huszár János, te már egyszer lólopásért, egyszer -orgazdaságért el voltál itélve, nehéz a te mentő szavad elhinni. Ha -nincs igazad, ügyed ne késleltesd, hiszen magad bánod meg; annál több -időt töltesz itt. - -Dabasi Huszár János csak megmaradt a mellett, állitsák szeme elé Standár -Pirótot. - -A szembesités megtörténik. Standár Pirót István keményen áll -nyilatkozata mellett. Sőt méltatlankodik, haragra gerjed, jól -összeszidja a biró előtt Huszár Jánost, a miért ez lopott lovakkal -merészel ő rá hivatkozni. Végül odafordul a vizsgálóbiróhoz. - -– Rettentő dolog az uram, hogy nekem ilyen nagy munkaidőben ilyen rongy -ember miatt, egy lókötő miatt kell Pestre bemászkálnom. - -Belátja ezt a vizsgálóbiró is. - -Azonban Dabasi Huszár János még most se ijed meg. Még most is csak -mosolyog és a fejét csóválja s nyugodt bátorsággal határozottan szemébe -mondja Standár Pirótnak a lóadás-vevés apró részleteit. - -– Csak ne oly foghegyen – szólt – Standár Pirót István uram. Hát nem -emlékszik kend, hogy az áldomást Kovács Ádám Ferencz kocsmájában ittuk -meg? Nem emlékszik kend, hogy az áldomáson Kiliti Mózsa Mihály is ott -volt? Nem emlékszik kend, hogy ez is, a kocsmáros is, felesége is, tehát -hárman látták, a mikor kend nekem a két lólevelet átadta? Gondolkozzék -csak kend egy keveset! - -Minderre Standár Pirót nem hajt. Nem gondolkozik. Megmarad a mellett, a -mit ő állit s nagy bátran követeli a vizsgálóbirótól, hogy hallgassa meg -hát mindazokat az embereket, a kikre, mint tanukra Huszár hivatkozott. - -Hát hiszen egyebet tenni nem is lehetett. - -De a vizsgálóbiró mégis elgondolkozott. A két ember közül az egyik -bizonyosan istentelen gonosztevő. De hát melyik lehet az? Igaz, hogy a -tanuk majd eldöntik. De milyen szép lenne előre eltalálni, hogy melyik -hát az igazi gonosztevő? - -Bizonyára Huszár János marad a kátyuban. Korábbi életén sok a folt. A -lopott lovakat most is a kezén találták. Standár Pirót István -vagyonosabb is, mint Dabasi Huszár János. Ez csak kisgazda, jószerével -csak zsöllér, amaz pedig telkes gazda. Kétségtelen, hogy vagy az egyik, -vagy a másik tudós a laczházi lovak elkötésében. De hát melyik? - -No de mindegy. Folytassuk a vizsgálatot. - - -V. - -Kovács Ádám Ferencz csakugyan kocsmáros volt Székesfehérváron. -Ugynevezett kis kocsmája volt valahol a nagy vásártér közelében. Vastag, -termetes alak, széles jó magyar arcz; – akármelyik káptalanbeli urnak jó -lett volna az arcza, ha vastag bajuszát simára levágja. Semmi rossz -indulat nem látszott az arczon. Ellenben csak ugy tündöklött róla, hogy -ő biztos minden ő dolgában s rendben van szénája tökéletesen. - -Volt felesége is. Szintén termetes, jóképü, barnabőrü asszony. Ugy -pergett a nyelve, mint a kerepő. Ebben különbözött férjétől, a ki meg -szűk beszédü volt. Egyébként se félt semmitől. - -Meghallgatják Kovács Ádám Ferenczet. Mit tud a laczházi lovakról, Dabasi -Huszár Jánosról, Standár Pirót Istvánról, áldomásról, bertalani vásárról -s a többi mindenféle dologról. - -Hát bizony nem tud ő semmit. Az igaz, hogy Bertalan-napi vásár szokott -lenni Fehérváron, megvolt most legutóbb is, látásból ismeri ugyan -Standár Pirótot is, Kiliti Mózsát is, de Dabasi Huszár Jánosnak soha -hirét se hallotta. Az ő kocsmája arravaló, hogy ott vásár napján is, más -napon is igyanak az emberek. Áldomást is ittak a vásár napján is, de a -maga ételét-italát kifizette mindenki, igy hát ő nem irta fel, hogy kik -áldomásoztak. De az mégis bizonyos, hogy a kérdezett emberek azt ő nála -nem cselekedték. - -Összevágott ezzel a beszéddel a felesége vallomása is. Az asszony -egyébként se tudhat semmit. Nem lót-fut ő az ivóba. Vásár napján száz -ember eszik-iszik ő nála minden pillanatban. Neki a konyhán a dolga. - -A mi igaz is. A vizsgálóbiró meggyőződött arról, hogy ez a két ember -egyenes lélekkel beszél. Huszár János ugyan most is követelte, hogy a -kocsmárost meg a feleségét állitsák szembe vele, de már ezt a -vizsgálóbiró meg nem engedhette. Ő azt a két becsületes embert -Fehérvárról Pestre be nem csődithette. - -Miért is? - -Hiszen Kiliti Mózsa Mihály se nyujtott Huszárnak semmi erősséget. Azt is -kihallgatták. Megvallotta őszintén, hogy ő ugyan ott volt ama bertalani -vásáron, volt Kovács Ádám kocsmájában is, ivott is az áldomásozókkal, -adókkal, vevőkkel, árosokkal, vásárosokkal, de hogy épen kik voltak azok -s miféle áldomásban ivott: arra már nem emlékszik. Ő már öreg ember s -akkor már borittas is volt. Kiment a félszerbe s aludt is egyet. - -– No Huszár János, minden szavad hazugságnak bizonyult! - -Ezt mondta a vizsgálóbiró Huszár Jánosnak, mikor mindezeket tudtára -adta. S egyuttal szentül hitte, hogy jó nyomon van s hogy csakugyan -Huszár a gonosztevő. - -A lovak a laczházi legelőről éppen a bertalani vásár előtt két nappal -vesztek el. Huszár éppen erről a napról nem tudja alibijét igazolni. -Dabasról már eljött, Fehérvárra éppen csak a vásár hajnalán érkezett, a -mint ő maga mondja; utja Laczháza felé vezetett; az meg most már éppen -bizonyos, hogy Fehérváron se volt, mert Kovács Ádám Ferencz kocsmájában -meg sem fordult. Ellenben Standár Pirót István meg alibijét is fényesen -igazolta. - -Kinek lehetne még kétsége? - -Huszár Jánoson most már meglátszott, hogy komolyan megijedt, a mint mind -e nagy terhelő bizonyiték a vállaira nehezedett. Észrevette, hogy a -hurok már kezd szorulni nyaka körül, de azért még mindig tagadott -mindent s védte magát életre-halálra. - -Ez se lepte meg a vizsgálóbirót. Épen a megátalkodott gonosztevők -szoktak ekként cselekedni. De Huszár Jánosnak még nem akadt el szava. - -– Tekintetes uram, a csillagos ég még se szakadhat le csak ugy -átabotában. Nem lehet az. Azt már látom, hogy minden ember kutyahitü -rossz ember s ellenem esküdött, de hát az a két darab lópasszus mit -vétett? Hát talán én csináltam azt is? Talán én loptam azt is? Ha loptam -is, valakitől csak lopnom kellett. Tessék csak utánanézni annak a két -levélnek. A pókháló gyalázatos vékony szál, de a pók mégis egyenesen el -tud rajta menni. Hátha az a két passzus is odavezet az igazsághoz! - -A vizsgálóbiró a fejét csóválta. - -– Sok dolgot adsz Huszár János. De ebben az egyben mégis igazad van. Azt -a két lólevelet csakugyan meg kell vizsgálni. Ámbár majd meglátod, nem -lesz abból semmi hasznod. - -Megvizsgálták a lólevelek ügyét. - -Az egyik passzus rejteki volt Sopron vármegyéből, a másik tabi volt -Somogy vármegyéből. Mind a két levél igazi volt, mind a kettő több kézen -ment át lóval együtt, de mindegyiket más lóra adták ki s nem azokra, a -melyeket Huszár János kezén talált a laczházi ember. - -Az egyik levél története addig terjedt, hogy azt lószállitó zsidó adta -be lóval együtt a katonasághoz Fehérváron. A másik levél története pedig -addig terjedt, hogy azt tekintélyes uri birtokos adta át lóval együtt -nyilt fehérvári vásáron ismeretlen nevü és lakásu vevőnek. A gyanunak -még árnyéka se terhelte az uri birtokost. - -Kihallgatták a községi jegyzőket, a kik a leveleket készitették s a -lótulajdonosokat, a kiknek a jegyzők a leveleket átadták. Kihallgatták -azt a tekintélyes uri birtokost. De a lószállitó zsidót is. Igazságban -találtak mindenkit. A huszárőrmestert már nem lehetett kihallgatni, mert -nem lehetett megtalálni. - -Eltelt ezzel is jó négy hónap. Huszár ez idő alatt is csak ült. De még -se nyert vele semmit. Sőt nagy rejtély támadt. Hogy kerülhetett az a két -passzus éppen az ő kezére a lopott lovak mellé, holott az egészen más -két lóra volt eredetileg kiállitva? Ennek a rejtélynek csak egy kulcsa -van. A két passzust is tilos uton szerezte Huszár János, éppen azért nem -akarja megvallani. Ha igaz uton jutott volna hozzá: megvallaná. - -Tehát még a két passzus is az ő lelkét terhelte. Sőt nemcsak a lelkét, a -mint később az itélet bebizonyitotta. - -Ily állapotban került az ügy a törvényszék elé. - -Bizony Dabasi Huszár János: el kellett téged itélni. Hiába védelmezett -okos ügyvéd, hiába védelmezted te is magadat. - -Mert hogy a két ló a laczházi ember igaz jószága volt s tőle ellopták a -legelőről, ehhez nem fért kétség. S hogy a két lopott lovat Huszár János -kezén találták meg: ezt maga Huszár is készségesen elismerte. - -Miként jutott kezére a két ló: ezt nem tudta igazolni. Minden tanu -ellene vallott, minden szava hazugnak, minden mentsége sikertelennek -bizonyult. Még mentsége is sulyosan terhelte. - -Az is szaporitotta bűnét, hogy még passzusai is hamisak voltak. Hiszen -nem a két lopott lóra, hanem másik két lóra állitotta azt ki a rejteki -és tabi nótárius. - -Azt is beismerte maga is, hogy a mikor a két lovat a laczházi legelőről -ellopták: akkor ő nem volt otthon Dabason. Azt pedig sehogyse tudta -bebizonyitani, hol volt hát, ha nem a laczházi legelőn? - -Életének multján is folt van. Előélete rovott. Lólopásért, orgazdaságért -máskor is elitélték már. - -Lólopásért három évre szokta a nemes vármegye a vádlottakat elitélni. A -fogságot vasban, közmunkában s hetenként két napi bőjtöléssel kellett -eltölteni. A bőjtös napon csak kenyér és viz volt az étel-ital, semmi -más. - -De a vármegye sok sulyositó körülményt látott. A bűnbe való ismételt -visszaesés nagy dolog. Hiszen ez a Huszár János javithatatlan ember. -Valóságos veszedelme embernek és lónak s a békességes társaságnak. -Azután érthetetlen konok tagadása, holott bűne oly világos, mint a -napfény. A helyett, hogy töredelmes lélekkel magábaszállna: még -vakmerően felesel. - -Hat esztendei fogságra itélték. - -Hiába apellálta ügyét a királyi táblára, a hét személyes táblára, a -királyhoz és atyauristenhez. Minden felsőbbség, minden hatalom -jóváhagyta a nemes vármegye itéletét. - -A mikor ügye véletlenül az én kezembe került, már akkor négy év óta -hordozta a vasat. Egy esztendeig mint vizsgálati fogoly, három -esztendeig mint elitélt fogoly. - -Még hátra volt három esztendeje. - - -VI. - -Harminczöt-harminczhat év előtt történt ez a dolog. A mióta az öreg -Mózsa nekem Dabasi Huszár János esetét elbeszélte. Azóta százszor -eszembe jutott s nem egyszer gondolkodtam részletein. - -Lelkiismeret és itélőtehetség az egyik mérő serpenyő az itéletmondó biró -lelkében. A másik az elkövetett bűnös tett, a terhelő bizonyitékok sulya -s a véletlen körülmények sajátságos találkozása. A melyek együtt Dabasi -Huszár János vállaira nehezkedtek. - -Sokszor föltettem a kérdést magamban, ha én vagyok az itélő biró: vajjon -a mérleg melyik serpenyője billent volna le? Az-e, a melyik fölment, -vagy az, a melyik lesujt? Vajjon elitéltem volna-e én is Huszár Jánost? - -Váltig tagadta a bűnös voltát. Közvetlen bizonyság nem is volt arra, -hogy csakugyan ő lopta el a két lovat. De a körülmények szerint okosan, -jó lélekkel s teljes alapossággal lehetett következtetni, hogy a bűnös ő -volt s más nem lehetett. - -A társadalomnak megvan a maga rendje. Jó-e, rossz-e az a rend, mindegy. -Megvan. Az a rend parancsolja, hogy a bűnt büntetni kell. A lólopás bűn. -Más el nem követhette, mint Dabasi Huszár János. Emberi észszel másra -még csak gondolni se lehetett. - -Tünődésem mindig azzal végződött, hogy valószinü, hogy én magam is -elitéltem volna. - -Pedig nemes Pest vármegye törvényszéke tévedett. Ártatlanul itélte el -Dabasi Huszár Jánost. Tévedtem volna magam is. - -Ime az eset, a melyet Kiliti Mózsa Mihály egyebek közt elbeszélt. Ezzel -végezte szavait: - -– Lássa, tekintetes uram! Dabasi Huszár János azokat a lovakat csakugyan -attól a Standár Pirót Istvántól vette. Igaz árban vette. Mint igaz -jószágot nyilt országos vásárban igaz pénzen vette. Az áldomást is -csakugyan Kovács Ádám Ferencz kocsmájában a vásár napján ittuk meg. -Magam is ott voltam, magam is ittam és saját két szememmel láttam ott az -embereket. - -– De hát, Mózsa, miért nem mondta meg ezt, a mikor a szolgabiró -kérdezte? - -– Még akkor nem tudtam igazán az esetet. Csak később tudtam meg Kovács -Ádám Ferencztől. Tehát akkor még sem tudtam tisztán, hova vágok azzal, -ha megvallom, a mit kérdeztek tőlem. - -– Jó, jó, de ez isten ellen való nagy vétek volt. Kend hamis tanuságot -tett s ime, ártatlan ember, a mint kend mondja, már négy esztendő óta -szenved e miatt. Hogy viselheti el ezt a lelkén? - -Nem sokáig késett a felelettel: - -– Hát hiszen azért mondom el a dolgot, hogy könnyitsek a lelkemen. S -azután nem is egészen ugy van a dolog, a hogy tekintetes uram gondolja. -Lám, a szolgabiró nem mondta meg, mirevaló lesz a vallomásom. Azt se -mondta, Huszárt szoritja-e a törvény vagy Pirótot. Nekem se ingem, se -gallérom egyik se. Csak az a szent, hogy magamféle embernek senkit bajba -keverni nem szabad. Tudtam is én, melyiknek van oka félni a törvénytől. -Ha beszélek; egyiket agyonütöm a szavammal. Ha nem beszélek: -megmenekülhet mind a kettő. Minek ártsam magam az ügybe előre? Hiszen -majd meghí a törvényszék a tárgyalásra, ott azután, ha előbb körülnézek, -majd eldöntöm az igazságot. - -Elég jól beszélt az öreg, de egészen még sem hittem el minden szavát. -Hogy jóhiszemben beszélt: a fölött nem kételkedtem. Hiszen szabadulni -akart, halálára készült; miért akart volna engem félrevezetni, a mikor -se haszna, se kára nem lehetett, akármit közöl velem. - -Somogy-vármegyei öreg paraszt. Pesthez messze van. Nem is járkál Pestre. -A vármegye minden nap öt-hat ügyet tárgyal. Minden ügynek, a -Huszár-ügynek is száz részlete, sok apró és nagy titka, melyről csak a -tárgyaláson feslik le a kéreg. Vajjon a somogyi öreg paraszt honnan -tudta volna meg hitelesen a törvényszéki tárgyalás részleteit? - -Ezért kételkedtem szavaiban. - -Mindamellett haladéktalanul intézkedtem, hogy a dolgok belső igazságát -kipuhatoljam. - -Az öreg Mózsa szerint Standár Pirót volt a bűnös ember. Ő volt a lókötő -vagy az orgazda, mert ő adta el a lopott lovakat Huszárnak. A kocsmáros -és felesége, valamint az öreg Mózsa is csak hamis tanu volt. - -Csakhogy négy esztendő mulva Pirót bűnét napvilágra hozni nehéz. Csaknem -lehetetlen. Maga is, czinkostársai is ugy eltagadnak mindent, hogy -szinte nevetnek rajta az emberek. S azután négy esztendő alatt a nyomok -ily esetben maguktól is el szoktak enyészni. - -A kocsmárost épen nem lehet szóra birni. Ha akkor hevenyében is oly -nyugodtan és tökéletesen kimentette magát ő is, a felesége is: mit -várjak akkor négy esztendő mulva. - -A lópasszus kérdésében akadtam föl. Kétségtelen volt előttem, hogy a -fonál egyik vége a lólevél. - -Ez pedig különös rejtély. - -Mózsa beszéde szerint a lopott lovat is, de a két passzust is Standár -Pirót adta Huszár kezébe. De hát hol vette őket? - -Két idegen passzus: mindegyik más lóra. Az egyik Somogyból, a másik -Sopronból. Hogy kerülhetett a Standár Pirót kezébe? - -Huszár János azt vallotta, hogy a lóleveleket az áldomás közben Kovács -kocsmájában adta át Standár Pirót. - -– De hát miért ott? - -A szokás nem ez. A szokás az, hogy a vevő ott kint a vásárban kifizeti a -ló árát, az eladó pedig ugyanakkor átadja a vevő kezébe a kötőféket a -lóval együtt s a passzust. Passzusnak kell lenni. Ha van: a -dolmányzsebben van. Onnan kivenni és átadni pillanat dolga. - -Még se ott adta át Standár, hanem a kocsmában. Még pedig, a mint Huszár -mondja, a kocsmáros szemeláttára. Ily módon hát a kocsmáros tudott a -passzusátadásról. - -Az is lehet, hogy a korcsmárosnál volt a passzus. Sőt csaknem -bizonyosnak lehet tartani, hogy épen ő nála volt. Ha nem nála lett -volna, akkor Standár átadhatta volna a vásártéren is. Vásáros ember ok -nélkül a szokástól el nem tér. - -De ha már idáig vagyunk: tovább is kell gondolnunk. - -Ha Mózsa igazat beszél, akkor Standár Pirót lókötő vagy orgazda. A -kocsmáros kétségtelenül tudja ezt. S a lókötő és orgazda mégis nála -tartja a passzust s ő a lókötő és orgazda számára magánál tartogatja a -passzust. - -Mi ez? - -Ha ez igaz: akkor a kocsmáros a lókötő és orgazda czinkostársa. Akkor ő -is bűnös ember. Akkor világos: miért tett ő Huszár ügyében hamis -tanuságot. Meg kellett védelmeznie Standár Pirótot, az ő czinkostársát. -Hadd essék el Huszár. Ez idegen, ezt nem ismeri, ez nem társa. - -Az a passzus kérdése másként is érdekes. - -Az a laczházi két lopott ló nem akkor került Fehérvárra, a mikor az a -két passzus. A ló csak ama bizonyos bertalani vásár előtt tiz-tizenkét -nappal kerülhetett oda, holott a két passzus azelőtt több mint félévvel. - -Mit ér a passzus ló nélkül? - -Semmit. - -Falusi paraszt az utczán sem veszi fel, ha megtalálja. Hiszen semmire -sem használhatja. Senki se ád érte semmit. Ha fölveszi is, megnézi is, -megint eldobja. De a lókötőnek ér valamit. Gyakran sokat is ér. Lopott -lóval nem adnak passzust, de ha a tolvaj könnyüszerrel olyan passzushoz -jut, mely a lopott lónak megfelel, akkor már ezzel bátran mehet -vásározni. - -A két passzus Fehérváron akadt meg utoljára, nem az árpási pusztán. Ámde -Fehérváron nem Standár Pirót István lakik, hanem Kovács Ádám Ferencz. -Valószinü, hogy a két passzus az ő kezébe kerül először. Csak azután -Pirótéba és Huszáréba. - -De ne tünődjünk tovább. Hiszen könnyüszerrel bizonyosságra juthatunk. - -Ha lókötő passzusa akkor ott lehetett a kocsmárosnál; az esetben most is -lehet ott. Ha igazi czinkos: lesz is nála most is. Lepjük meg hát. -Tartsunk nála házmotozást. Majd meglássuk, mi sül ki belőle. - - -VII. - -Az öreg Mózsa szavát hitelesnek nem tarthattam. Se a törvény meg nem -engedte volna, se a szokás, se a józan ész. Mózsa elvégre is bűnös ember -volt, sokszor elitélték, most is a vádlottak közé keveredett. S azután -most egészen másként beszél, mint négy év előtt beszélt a Huszár-ügyben. -Az ő szavára ugyan Huszár Jánost kiszabaditani nem lehetett. Kinevetett -volna inditványommal saját törvényszékem is, a pestmegyei törvényszék -is. - -De azért berendeltem egy irnokot, fölhivattam a várnagyot s az öreg -Mózsa vallomását irásba vétettem. Ez is valami. A bűnös ember is mondhat -igazat, habár senki se hiszi is el. - -A fehérvári kocsmárosék ellen a házmotozást elrendelni kissé erőszakos -dolognak látszott. A kocsmáros nem vádlott, sőt panaszt se emelt ellene -senki. A házjog szent jog. Azt feldulni nagy ok nélkül nem szabad. Az -öreg Mózsa beszéde oly sok év előtt történt esetről nem elég nagy ok. - -De én mégis elrendeltem a házmotozást. - -Minél többet tünődtem a passzus titkain, annál jobban megrögzött bennem -az a gondolat, hogy Kovács Ádám Ferencznél most is kell lenni passzusnak -Standár Pirót részére. Sulyos lélektani körülmények utaltak erre -szüntelen. - -Ha a kocsmáros becsületes ember: az áldomást rögtön bevallja s ezzel -Huszár Jánost megmenti. Igaz, hogy Standár Pirótot eláztatja. - -Igaz ez. Hanem a bűnös czinkost eláztatni s az ártatlant megmenteni is -becsület dolga. Ellenben az ártatlant hamis tanubizonysággal hosszu -börtönbe juttatni csak azért, hogy a bűnös megmeneküljön: ez már sulyos -gonosztett és undoritó. - -Ilyet ok nélkül józan eszü ember nem csinál. - -De hát mi oka lehetett erre a kocsmárosnak? - -Más nem, mint haszon. E fajta emberek közt csak a vagyoni érdek a fő. -Vagy jól megfizette Standár Pirót erre az egy esetre, vagy állandó -czinkostársak voltak közös nyereségre. Igy aztán egészen érthető, hogy a -kocsmárosnál álltak a passzusok is. Sőt az is lehet, hogy most négy év -mulva is találok nála passzust. - -Átirtam Fehérvárra a város kapitányához. Menjen váratlanul a -kocsmároshoz s lopott lovak és rejtegetett lópasszusok iránt kérdezze -ki. Kutasson is ki mindent a pinczétől a padlásig. Nézze meg még a kút -kövei közt levő hézagokat is. S ha gyanus jelet vagy épen passzust -talál, küldje azt el hozzám, de egyuttal Kovács Ádám Józsefet és -feleségét is. Vigyázva, vasban és gyorsan. - -Megyei lovas huszárral küldtem a levelet. Másnap éjjel már ott volt -Veszprémben Kovács Ádám és felesége a központi főszolgabiró kezén. De -ott volt több száz darabra rugó nagy csomó passzus is lóról, -szarvasmarháról. Tünődésem tehát nem hamis nyomon járt. Az öreg Mózsa -beszéde most már komoly valósággá vált. - -A lóleveleket a kocsmárosnál kettős fenekü hordóban találták meg. A -hordó tele volt borral. A fehérvári kapitány eszének és fülének -becsületére vált, hogy a tele hordónak kettős fenekü üregéből ki tudta a -lólevelet kopogtatni. - -A leveleket átvizsgáltam. Száz meg száz község s minden vármegye neve -megvolt azokon a leveleken. Sok levél épen a legujabb keletü volt; -győri, pápai, révkomáromi, városi kapitányok és czédulaházak által -kiállitva. Minden levél igazi volt s igazi rajta a pöcsét, is. Nagy -mulatságomra volt köztük olyan is, mely az én falumból származott. - -No most már állj elő Kovács Ádám Ferencz, pödörd ki vastag bajuszod és -beszéld el töredelmesen és igazán: hol, mikor, miként, kitől és miért -szerezted meg a leveleket, miért tartottad magadnál, hány darabot, -kinek, milyen árban adogattál el? Meg ne feledkezzél pedig Dabasi Huszár -Jánosról és Standár Pirót Istvánról. Tudod, hogy ezek már a te -keresztfiaid! - -Hejh-hajh! Hidegvérü, ügyes, kitanult gonosztévő volt az a kocsmáros. -Több esze volt, mint a viczeispánnak. Tagadott mindent komoly képpel, -határozottan. Se nem nyelt, se nem csuklott a kihallgatás alatt. A -legfogasabb kérdésekre tökéletes ügyességgel tudott megfelelni. A hol -nem volt előtte világos, hova vág a kérdés, ott feledékenysége volt a -mentség. - -Még a kettős fenekü hordót se lehetett hamarosan rábizonyitani. Hogy -nála találták: nem tagadhatta. Hogy a hordó az övé volt: elfogadta. De -hát folyton változnak ő nála a hordók. Rá nem tudott biztosan emlékezni, -kitől került ez a hordó ő hozzá. Bizonyára az volt a hamis ember, az -gyüjtögette a leveleket. Annyi elhalt szőlőbirtokosra, bukott kádárra, -megszökött kocsmárosra hivatkozott: szere-száma se volt. Ettől került -borral együtt, amaz csinálhatta kettős feneküre, ez meg amaz a kocsmáros -cserélhette ki az ő kölcsönadott hordóját. Tessék a nemes vármegyének -mindazokat fölkeresni, kihallgatni, idehozni s vele szembeállitani. -Huszár János ügyében pedig most se mondhat egyebet, mint négy év előtt. -Tessék a nemes vármegyének elolvasni az ő akkori vallomását. Hiszen -irásba vették, Pesten rá meg is esküdtették, annak már csak szent -igaznak kell lenni. - -De hát még a felesége! Azzal épen nem lehetett birni. Ugy beszélt az, -mint a záporeső, mint a felhőszakadás, meg nem lehetett állni előtte. -Eszes és buzgó ember volt a főbiró esküdtje, a ki folytatta a -vizsgálatot. Hanyatt-homlok futott fel hozzám a várba, hogy ilyen két -hitestárssal még nem volt találkozása, nem boldogul ezekkel semmire. - -– No majd boldogulunk. Várjuk csak meg a Standár Pirót Istvánt! - -Pest megyéhez is átirtam rögtön. Lepjék meg Standár Pirótot. Keressenek -nála lopott lovakat. Puhatolják ki élete folyását. Milyen ember most, -milyen volt azelőtt? - -Itt különös szerencséje volt a csendbiztosnak. - -A házkutatás nem járt semmi eredménynyel, hanem a lóól, az furcsa volt. - -A pandurok oda is benéztek. A lóól üres volt. Jó hosszu épület, egyik -oldala telerakva tavalyi szénával. A másik oldal üres, tyukok kapartak -benne. - -A mint kijönnek onnan, Standár Pirót kis hat éves fia elneveti magát. - -– Mit nevetsz kölyök? - -Kérdi az őrmester. A gyerek még egyet nevet, de azért megmondja. - -– Milyen nagyot tüsszentett a ló odabent! - -Ló! Micsoda ló? Hiszen nincs a lóólban semmiféle ló. - -De azért csak visszamennek az ólba. Neki düleszkednek a tavalyi szénának -s ime, a szénarakás mozog. Kibontják a szénát, csak jó vastag fal volt -rakva szénából, azontúl rendes ólhelyiség jászolokkal s a jászol mellett -öt ló. - -Öt lopott ló! Épen az éjjel hozták s a gazda még nem tudott rajtuk -tuladni. De elrejtette őket jól. A szénakazalban senki se keresgélt. Ha -a kis gyerek jó füle meg nem hallja a tüsszenést, a pandurok elmennek -onnan gyanu nélkül. - -Nagy dolog a véletlen! Nagy dolog az a bolondság, a mit ugy hivnak: -szerencse, szerencsétlenség. Ennek törvényét fedezzék föl a bölcsek és -természettudósok! - -Standár Pirót István megrokkant a szerencsétlenség rettentő sulya alatt. -Miért tagadja most már? Ott az öt darab lopott ló! Az egész falu tudja, -hogy az az öt ló tegnap még nem volt nála. Égből pedig nem pottyant, -szélvész oda nem terelte, maguktól oda nem mentek, angyalok oda nem -hozták s az az öt ló az álfalat szénából maga meg nem rakta. - -Kitudódott, hogy bizony régi gyakorlott lókötő az a Standár Pirót -István. - -Mit csináljon most már? - -Legokosabb lesz mindent szépen jó renddel bevallani. Igy legalább időt -se veszt. Pere lepereg gyorsan, kiállja büntetését s utóbb még ember is -lehet belőle. - -A birák is kegyelmesebbek a bűnbánóhoz, a ki töredelmesen bevallja sok -nagy bűnét, vétkességét. - -Bizony csak elmondta Standár Pirót a Huszár János esetét is. Ott itták -meg az áldomást: az az igaz, Kovács Ádám Ferencz adta a kért passzust -darabonként öt forintjával, de előbb a két lovat jól megnézte. Hanem -azért maradt neki passzusa elég, minthogy a dunáninneni és dunántuli -lovakat ő szokta ellátni igazsággal. - -Kovács Ádám Ferencz szeme elé mind oda tartottuk Standár vallomását. Ez -se használt semmit. Annál bátrabban tagadott mindent maga is, felesége -is. - -Ez se baj. A passzusok majd oda vezetnek hozzá egyenként. Egyszer csak -mégis megunja a makacsságot, kivált ha látja, mennyi kára származik -belőle. S akkor majd ő is felvilágosit bennünket sok minden dologról. - -Első kötelesség most Dabasi Huszár Jánost kiszabaditani. Ne legyen többé -fogva. Ne törje ezentul vas a lábát. Ne hordja a Dunavizet a vármegye -házához. Ne söpörje Pest utczáit járókelők szemeláttára. Ne koplaljon -kétszer hetenként. Ne sirjon utána feleség és kis gyerek. Ne pusztuljon -tovább ugy is kicsiny gazdasága. S ő maga el ne sorvadjon éhség, -bubánat, börtönlevegő és sülybetegség miatt. - -Ez lesz az ő szabadsága. - - -VIII. - -De még egy dolgot előbb el kellett végezni. - -Huszár János mentségére még mindig nem volt egyéb bizonyság, mint -Standár Pirót. De ez is csak lókötő. A kocsmáros mindent tagadott. Az -öreg Mózsára nem lehetett számitani. Régen eltemették azt már, mire a -pest-vármegyei törvényszék megtartja a tárgyalást. - -Tudni kell azt, mit csinál a biróság, ha azt állitják előtte, hogy -tévedett, hogy teljesen ártatlan embernek okozott rettentő szenvedéseket -s hogy Huszár már négy évet el is töltött vasban. - -Először is a biróság ezt el nem hiszi. A hatalom és a bölcseség nem -tévedhet. Hogy a nap nyugaton keljen, keleten nyugodjék: ez ugyan bolond -eset lenne. De még ez is előbb megtörténhetik, semmint a biróságok -tévedjenek. - -Ha Standár Pirót magára veszi a bűnt: ebből sehogyse az következik, hogy -Huszár ártatlan. Ebből csak az következik, hogy Standár is bűnös. Jusson -tehát oda, a hol Huszár van. Vasba, börtönbe. - -Igy lesz az! - -Ha azonban a biróság kénytelen belátni, hogy csakugyan tévedett: akkor -meg egyáltalán nem szabad neki a tévedést kiigazitani. - -Mi a biróság? - -Az égben is van hatalom, a ki elitél vagy fölment, a földön is. Az égi -biróság neve isten, a földi isten neve biróság. A biróság az igazság -őrizője és fentartója. Az állam tekintélyét, becsületét, méltóságát ő -képviseli. Az ember jogait ő biztositja. A társadalom nyugalmát ő tartja -fenn. Nála nélkül önzés, szenvedély, gonosz indulat, erőszak, ármány, -fondorkodás uralkodnék a világon s az emberek egymást falnák föl, mint a -férgek a mocsárban s mint a fenevadak az erdőben. A biróság -csalhatatlan. - -Olyan dolgot meg nem szabad tudni a lókötőknek és mindenféle duhajoknak, -betyároknak, hogy a biróság is tévedhet. - -Az egyes ember hadd szenvedjen. Egy ember nem a világ. A világ rendjének -összeomlani nem szabad. Pedig az történik, ha napvilágra jönne, hogy a -biróság is tévedhet. - -Mit szólna ehhez például Dabasi Huszár János? Bizonyosan igy beszélne: - -– Én a laczházi lovakat nem loptam, mégis vasban ülök már négy esztendő -óta. De ha loptam volna is: az csak két görhes ló. A kárvallott vesz -helyette másikat. Haragszik érte, de egész életén át nem szenved miatta. -Elfelejti, hajaszála se görbül meg miatta. De mit vett el tőlem a -biróság? Szabadságomat, nőmet, gyermekemet, vagyonom nagy részét, -becsületemet egészen, egész életem sok nagy kincsét. Pedig én csak -szegény, esendő, tanulatlan paraszt vagyok, a biróság pedig vagyonos, -tanult, tekintélyes nagy urak serege. S ime én hordom a vasat azért a -lóért, a melyet nem loptam el, az urak, a biró urak pedig élik világukat -szabadon, becsületben, ragyogásban! - -Igy beszélhetne a tanulatlan paraszt. Mivelhogy ő a világ rendjének -fontosságát nem ismeri. - -Ennek pedig utját kell állani. Azért nincs helye a perujitásnak, Huszár -János szabadulásának. - -Tudtam én, hogy nem minden biró gondolkodik igy, de azt is tudtam, hogy -igy gondolkodnak sokan. Huszár János szabadulásának utját tehát jól meg -kellett csinálnom. - -Átirtam minden vármegyéhez s elküldtem a lóleveleket. Nyomozzák ki -egyenként, a lólevelek kiknek kezén mentek keresztül s miként jutottak -Kovács Ádám Ferencz kezére? - -Nyolcz vagy tiz vármegyéből hetvennégy lólevélről csakhamar eljöttek -hozzám a jelentések. Ezekből kitünt, hogy a levelek egy részét -katonalószállitóktól, más részét maguktól a lótulajdonosoktól szerezte a -kocsmáros. - -Bejön a falusi kisgazda lovával a vásárra. Van levele minden lováról. -Egy levél ára otthon a jegyzőnél tizenöt-husz krajczár. Lovait nem tudta -eladni, tehát nem kellett a levél. Akadt azonban egy becsületes bolond -ember Fehérváron, a ki megvette a levelet ötven krajczáron. Ugyan mit -csinálhat vele? A kisgazdának jól esik a pénz. Hiszen ha megint szüksége -lesz a levélre, megint kap a jegyzőtől tizenöt krajczárért. - -Az a becsületes bolond ember a kocsmáros volt. A ki azután a lopott -lovakra illő lólevelet öt forintjával adogatta el. Ezenfelül a lókötők -is odaszoktak kocsmájába. A betyár pedig, ha dolga sikerül, jó kedvében -hatszorosan költ. - -Most már sietve megujitottam Dabasi Huszár János pörét s az ujitó -keresetlevelet nyomban átküldtem Pest vármegyéhez. - -Csakugyan kiszabadult hamarosan. Az utolsó három évi vastól megmenekült. - -Sehogy se ment a fejébe, hogy egy idegen, messze vármegyéből való -fiskus, a ki őt sohase látta, ennyit dolgozzon ő érte. Háláját be akarta -bizonyitani. A következő év őszén lakásomon porlepte ismeretlen -parasztember keresett fel. Látszott, messze utról jött. Hálálkodott vég -nélkül. Utóbb csak előállott azzal is, hogy hozott nekem egy kis -ajándékot, fogadjam el. - -Begörgetett szobámba egy óriási fehér tököt. Két bécsi mázsát nyomott. -Rá volt vésve és forradva ez a három szó: Dabasi Huszár János. - -* * * - -A vén Kiliti Mózsa egész héten át folytatta nálam többé-kevésbbé érdemes -leleplezéseit. A régi betyárélet titkaiból; a csikósok, kanászok, -juhászok benső életéből s a különböző vármegyék börtöneinek rejtélyeiből -ezer meg ezer alakot és részletet tárt fel előttem. Népéletet, -korrajzot, regényeket lehetne azokból irni. Nem egy országos népdal -eredetét tőle tudtam meg. A katonai statáriumok hajmeresztő -kivégzéseiből nem egy ártatlan ember halálát mesélte el nekem. - -Sok ügyben meginditottam a vizsgálatot. Tenger Horváth János ügyét magam -elintéztem, sok ügyet az illetékes vármegyékhez szétosztottam. Még -évekig is vesződtek Mózsa titkaival. - -Ugy kisérletként olyan esetben is nyomoztam, a melyből már nem is -lehetett bűnügyet csinálni. Például a Serege Miska szomoru esetét is -kinyomoztam csak azért, vajjon igazat beszél-e az öreg Mózsa. - -Serege Miska derék szép legény volt valahol Somogyban a Sió partján. -Volt már derék szép mátkája is. - -Két legénytársával csárdában bajba keveredett. Azok is kacsintgattak az -ő mátkájára. Két legénytársa a csárdában fokossal beszaggatta a fejét. - -Elesett az ütésekre, de megint fölkelt s tántorogva elindult hazafelé. -Kocsmáros, kocsmárosné, tiz tanu látta, hogy elindult. A vére folyt -ugyan, de mikor az ajtón kilépett, tisztességesen még jóéjszakát is -kivánt az ott maradóknak. - -Többé sohase látta senki. Eltünt örökre. - -A két legényt faggatták kissé, de ők bebizonyitották, hogy Serege Miska -épen szépen a maga lábán ment el s ők még ott maradtak hajnalig. -Eltüntéről semmit se tudnak. - -Az öreg Kiliti igy folytatta: - -– Pedig, tekintetes uram, tudtak. A mint hazafelé ballagtak, az -erdőszélben belebotlottak szegény Serege Miska holttestébe. Meghalt az -uton, már hideg is volt a teste. A két legény tanakodott: mit csináljon. -Ha a holttest napvilágra kerül: kinos rabság lesz a sorsuk, ők ütötték -agyon. Nehéz gondolatjuk támadt. Fölnyalábolták a holttestet, levitték a -Sióba s a város-hidvégi hid lábához nyakát, kezét, lábát erős kötéllel -odakötötték. Ott nem keresi senki, ott halász se jár, ott sohase apad ki -a viz se. Ott van most is több mint husz esztendő óta! - -Serege Miska mátkájára azon túl is hiába kacsintgatott a két legény. A -lány azt mondta. - -– Addig szóba nem állok veletek, a mig szegény Miskáról hirt nem hoztok. - -Szavát állta. Most is él a lány. Most is sokszor visszagondol örökre -eltünt vőlegényére. - -A hidvégi hid lábát nyomban megvizsgáltattam. Bizony megtalálták ott -szegény Serege Miska sárguló csontjait. - -Sokáig tünődtem: hirt adjak-e mátkájának? - -Nem adtam. Minek szaggassam föl a szivnek behegedt sebeit? Hadd higyje, -hadd remélje szegény lányka, hogy valaha még visszajő elbujdosott -vőlegénye. - -* * * - -Egy hét mulva eljött az öreg Kiliti Mózsa Mihályért fia. Haza -bocsátottam az öreget. Csak épen hogy hazaért, rögtön ágynak esett s -néhány nap mulva meg is halt. - -Jól sejtette. Más törvénybe hivták. A nemes vármegyénél csakugyan nem -kellett többé törvényt állani. - - - - -EGY A SOK KÖZÜL. - -Egy férfiut temettek el pár nap előtt, kit gyermekkoromtól fogva -ismertem, ki jó barátom volt egykor sok éven át, kivel együtt, egy -táborban küzdöttem sokáig a közélet mezején s kivel sok jó órát -töltöttem el a nemes férfimulatság élvei között. - -Hire, neve nem volt országos; lelke nem fénylett a lángelme napfényével, -de azért nem közönséges, nem mindennapi ember vala. Előkelő, ősnemes -család ivadéka, egykor tekintélyes vagyonnak tulajdonosa, magas -állásokat töltött be a közélet terén, vármegye főjegyzője, sok ideig -alispánja, országgyülési képviselő, törvényszéki elnök még egy év előtt -is. - -Most már ott fekszik a berhidai temetőben, talán egy kis fakereszttel -jelzett sirban, egykori jobbágyainak, zselléreinek temetősorában. A -kereszt elkorhad, a sirhalmot eltapossák, koszorut nem tesz rá, virágot -nem ápol rajta senki, nem beszélnek róla, elfelejtik végkép, és azok -felejtik el legtökéletesebben, a kik egykor szerették és becsülték. - -Halálát nem adták tudtul a nagy világnak. Halotthirdetést nem küldtek -szét sem rokonaihoz, sem barátaihoz, sem egykori tiszttársaihoz. Én -magam is csak egy vidéki hirlap sorai közt véletlenül akadtam rá, hogy -egykori barátaim egyike meghalt és eltemettetett. Még ez a hirlap is -csak ennyit mondott róla, egy szóval sem többet. - -Mert e férfiu elveszté vagyonát, aztán elveszté becsületét s végre -elveszté életét örökre. Se vagyont, se becsületet megmenteni nem -lehetett, tehát élete nem volt arra érdemes, hogy megmentessék, sőt -méltó volt arra, hogy meg ne mentessék. Egy kis adag por, melytől -megmerevül a sziv, kialszik az élet: erre volt már csak szüksége. -Kétségbeesésében megszerezte azt a port s azon a poron megszerezte a -halált. - -Miért beszélek én róla? Miért nem feledem el én is, mint elfeledték -mindazok, kik neki jó emberei valának? Miért visz el képzeletem a sirra, -hogy megtiporjam annak porát s miért emlékezem vissza életére, hogy -annak irtóztató bukását fölidézzem? - -Bizony nem könnyelmü kiváncsiság, nem kegyetlen indulat vezeti tollamat. -Hanem szomoru igazságokat kell elmondanom, melyeket meg kellene hallani -a nemzetnek s melyeken okulni kellene a nemzedékünknek. A hogy ez az egy -ember elpusztult: ugy pusztultak el harmincz év alatt százan és ezeren -és ha sokáig tartana ez a pusztulás: nemzetünknek halála következnék be -a kikerülhetetlen végzetnek irtóztató törvényei szerint. - -Ám járja be valaki országunk vármegyéit s városról-városra, -faluról-falura kérdezze meg: hova tünt el az a faj, mely megalkotta -Verbőczy nemzetét s mely ezer éven át vészben, viharban, keserü -küzdelmek árán s vérének hullásával megmentette sokszor s fentartotta -mindig ezt a hont? - -Fehér, Pest, Nógrád, Heves, Szolnok, Szabolcs, Erdély: im azt a földet -járjátok be, melyet e nevek befoglalnak. Meglelitek a nagy családok -neveit, ott állnak még a nemesi udvarházak, néhol vidám kényelem -mosolyog az ablakokból, másutt düledező falak, korhadozó vén fák törzsei -regélik el, hogy az ősi család, a régi gazda nincsen többé. A föld -idegené, uj emberé, s a ki igaz örökségként birhatná e földet, az rég -kihalt már, gyermekei, unokái szanaszét a nagy világban. Nem uraik többé -önsorsuknak, nem vezetőik többé honuk közügyeinek, szétzuzta őket a -haladó kor, más keze-lába lett valamennyi. - -Más faj állott a kihalt helyére, – igy zeng búsan a rég elmult kor rég -elmult dicsőségének lantosa. - -De miért kellett kihalni a régi fajnak, miért kellett a tért átengedni -uj embereknek? - -Miért rokkant össze a régi faj a demokráczia sulya alatt, melyet ő maga -önkényt, kényszer nélkül alkotott meg egykor? Üvegházi növény volt-e a -történelmi nemzet, melynek a demokráczia szabad levegőjén el kellett -sorvadni? - -Iszonyu kérdések ezek, melyekre szomoru a felelet. - -Az én egykori barátom élete és halála adja meg a feleletet. Egy volt ő a -sok közül s szomoru élettörténete száz meg ezer családnak élettörténete. - -Uri házban nevelkedett, mint gyermek. A gondot, a nélkülözést, az -életnek mindennapi kenyér-küzdelmeit nem ismeré. A kihalt nemesi -társadalom légköre vette őt körül s annak erényei s bűnei tapadtak -lelkéhez. Házi cselédekben, jobbágyokban, zsellérekben sereget látott az -apai hajlék körül, melyről azt hivé, hogy annak szolgálat a kötelessége, -neki pedig parancsolás és élvezés a joga. Az apa, a nagybátya, a -rokonok, a jó barátok parancsoltak falujában s rendelkeztek -vármegyéjében. S a gyermekkel együtt nőtt fel öntudatlanul az az -önérzet, hogy minden jognak, minden birtoknak, minden dicsőségnek, -minden élvezetnek örökké kell tartani s örökségképen ő reá kell annak -szállani, mint szállott apjára és apjának őseire nemzedékről-nemzedékre. - -A jogot Pesten hallgatá. Legalább itt szerzé bizonyitványait, melyekre -szüksége volt az életben. De könnyen szerzé. A vagyonos és nemes ifjak -jó vérnek és élénk elmének birtokában, elmefárasztó nagy munka nélkül is -megnyerték azt a levelet, melyben meg volt irva, hogy ők jognak és -alkotmánynak és minden szükséges tudománynak ismeretében eléggé -gazdagok. - -Pedig nem voltak eléggé gazdagok. Hiszen ha a tudomány minden iskolai -gazdagsága birtokukban lett volna is: a munkásság szeretetét, az erények -legnagyobb erényét, mely nélkül minden erény csonka és esendő, meg nem -szerezheték. A kire jó név s nagy vagyon volt szállandó örökségül: az -bizton számithatott jó hivatalra is. A hivatal kereste őt fel s nem ő -azt. Gyakran ki sem kerülheté. - -Ez ábrándból, e vakságból, ez őrültségből a jurátusvilág nem volt -alkalmas őt kigyógyitani. A nemzeti ujjászületés nagy kora csak uj, noha -nemes ábránddal szaporitá a régi társadalom hagyományait, de azokat nem -törlé el. - -Hazament a husz-huszonkét éves ifju végezve és tudva mindent, a mire az -öregek hite szerint szüksége van. A legelső tisztujitás közhivatalra -emelte őt. - -Megérdemlé-e azt a közhivatalt? Szolgált-e, küzdött-e fáradozott-e érte, -hogy képességét bebizonyitsa? Nem tett semmit. És megválasztatása mégis -dicsőséggel, ünnepélylyel történt, mintha már megszerzett nagy érdemeket -jutalmazott volna meg a vármegye közönsége. Pedig nem jutalmazott meg -mást, mint az ifjunak nevét s a rá háramló szép vagyon köztudatát. -Megjutalmazott olyan dolgokat, melyek véletlenek, egyéni vak előnyök, de -nem erények. - -Az ifju józan ész birtokában, de egy kissé könnyelmü volt. A tömjén nem -szédité el, de odáig fölemelkedni nem jutott eszébe, hogy a midőn -kilépett a közélet porondjára, megkészitette volna életének és sorsának -üzleti mérlegét. Mivel tartozik ő az életnek tehetségben, tudományban, -munkaszeretetben s mit követelhet ő az élettől hivatalban, -kitüntetésben, élvezetben? - -Az ifju elfogadta a hivatalt és kitüntetést s élvezé a jelent. A hivatal -kevés munkája nem emészté fel a napokat. Társas mulatság, kártya, -vadászat, lovaglás, látogatások, fürdők: ime ezek tölték ki a napok és -órák ürességét. - -Mert a nemes és gazdag ifjut senki se tanitá arra, hogy a hivataltól -maradt üres idejét ossza meg az élvezet és a munka között. A régi nemesi -társadalomban nem volt ez divat, de eszébe se jutott senkinek. Vagy -legalább igen kevés embernek jutott eszébe. - -Az élet minden nagy előnyeért az ifju nem adott mást cserébe, mint -igazságszeretetet, jó kedélyt, vidám lelket, szeretetreméltó -egyéniséget. Hogy is lehetett volna rossz lelkü az az ifju, kihez -születésétől kezdve mindenki jó volt: szülő, tanár, vármegye és sorsnak -szeszélye? - -Mindenki szerette az ifjut, férfiak, nők egyaránt. Még ez a nagy -közszeretet is ártalmára volt. Elragadozta önönmagától s neki sohase -engedett időt arra, hogy megcsinálja az életnek ama nagy üzleti -mérlegét. Csak élt öntudatlanul. Az élet szelid, de örökös élvei miatt -még családalapitásra se jutott ideje. - -Jött a forradalom s vele a keserü harcz. A fegyver csattogásai közt -nemcsak a muzsák hallgatnak el, hanem a demokracziának szelid, házi -erkölcsei is: a munkaszeretet, a takarékosság, a kész vagyon becsülése, -a jövendőre való számitás okossága. - -Jött a fekete kényuralomnak borzasztó korszaka. Most már vármegye sem -volt, hivatal sem volt, de a közszeretet megmaradt. Most már a napnak -minden óráját társas élvezetre kellett és lehetett forditani. Rokonok és -jó barátok és busuló hazafiak seregesen látogatták az ifjut, a ki -azonban már élemedett férfiuvá vált. - -Jött 1861 s vele az alkotmány csilláma, mint mikor februári hófelhők -közül egy pillanatra kisüt a nap. Ekkor megint közhivatalt, tekintélyes -állást adott a férfiunak – pár hónapig. A nap ismét elbujt a felhők alá. - -Egy szép reggelen, a mindig szigoru becsületességü férfiu számitást -csinált és látta, hogy adóssága magáért és barátaiért annyi, mint a -mennyit vagyona ér. Eladta minden birtokát, lerázta minden terhét, nem -maradt egyebe, mint az ősi ház, de nem volt lekötelezettje senkinek. - -Csak a hazának és a mindennapi megélhetésnek. - -Azt hitte: tartozik a hazának azzal, hogy részese legyen annak a nagy és -szent összeesküvésnek, mely forradalom utján akarta szabaddá tenni a -hazát. - -S midőn ez sikertelen volt: a mindennapi megélhetés kötelessége -hivatalra kényszerité. Könnyen megnyerte ezt, hiszen minden honfi bizott -benne, minden ember szerette őt. Lett alispánja a vármegyének, elnöke a -birói széknek, országgyülési képviselője egy kerületnek. Utóbb -törvényszéki elnökké tette őt a király. - -Előhaladott korral hanyatlott már a férfiu testben, lélekben egyaránt, -de a közszeretet nem hanyatlott irányában. A régi társaskörök nem -bocsátották őt ki maguk köréből. Magas egyházi és világi méltóságok, -gazdag rokonok és jóbarátok csak ugy környékezék, mint a mikor még -megvolt a tekintélyes családi vagyon. Könnyelmüen hurczolák magukkal s ő -könnyelmüen engedé magát hurczoltatni. - -Ám a demokrata-kör szegény közhivatalnoka nem győzi a régi társadalom -élveinek vendéglői számláit kifizetni. Egy szép napon kitünt, hogy a -férfiu kezére hitre bizott közpénzek nagy összege elveszett. - -A rokonok és jó barátok nyomban helyretették ugyan a hiányzó -közpénzeket, de ő szétfoszlott becsülettel többé helyén nem maradhatott. -Barátai azt hitték: golyót röpit agyán keresztül. S megvetették s többé -nem szóltak hozzá, midőn ő ezt rögtön meg nem cselekedte. - -Ő pedig még meg akarta kisérleni az életet s a munkát, hogy jólelkü -hitelezőit megmenthesse. Lehetetlen volt. Midőn kisérletének hiuságáról -meggyőződött: reggel halva találták ágyában. - -Kézsmárky Józsefnek hivták. Az ő élettörténetét vázolom e sorokban. Az -övét és százakét és ezrekét, kik a rég kihalt társadalom erényeit nem -tudták kibékiteni a demokrata uj korszak erényeivel és kötelességeivel. - -Most már ott pihen a berhidai temetőben. Őseinek örökségéből csak egy -sirnak való hely maradt meg számára. Az utolsó örököst s becsületét -együtt kellett oda eltemetni. - -Szivem mélyén rendült meg a sajnálkozás keserü érzete, midőn megtudtam -szomoru esetét. Hiszen barátom és tiszttársam volt sok ideig. Halála -kiengesztelt, bár engesztelne ki mindenkit. - -S bár minden magyar szülő arra oktatná gyermekét: csak egy érdem van, ez -a munka; – s a legmagasabb erény a munkaszeretet. - - - - -KÉT BIRÓ KÚTJA. - -Az eset régen történt. Alig lehet kipuhatolni, mikor. Bizonyosan több -mint százötven év előtt. Akkor sok szomoruságot okozott és sok -szóbeszédre adott alkalmat. Még ma is emlegetik az emberek, noha ma már -senki se tudja igazán: mi történt s miért történt, a mi történt. - -Két hires, törzsökös nemzetség volt Szent-Gálon: a Tamás- és a -Zsebők-nemzetség. Volt ugyan ott több is, de hiresebb egy se volt. Száz -darab földje, huszonnégy ökre, egész falka disznaja volt mindegyiknek. -Házuk az öreg templom közelében. Szolgájuk, szolgálójuk elegendő -számban. Ugy tudom: maradékaik most is élnek. - -A mikor az eset történt: Tamás Ábrahám volt az egyik nemzetség feje, a -másiké Zsebők Mózes. Akkor még a jó kálvinistáknál meg volt az az ősi -szokás, hogy gyermekeiket az ó-testamentomi szent nevekre keresztelték. -Az Ábrahám és Mózes néven meg ne ütközzék senki. Az ő gyermekeik sem -kaptak más nevet. Nemzetes Tamás Ábrahám uram egyetlen leánya Rebeka -volt, nemzetes Zsebők Mózes uram egyetlen fia Benjamin volt. De a -faluban csak ugy hivták őket: Rebi és Béni. - -A két gyermek jó szemmel nézett egymásra. Már a falusi iskolákban is -vonzódtak egymáshoz. Szivesen játszadoztak együtt. A Béni gyerek alig -volt tizenkét vagy tizenhárom éves, de már könnyebben esett lelkének, ha -mikor elment a Rebi mellett, ennek ingvállához hozzáérhetett a -dolmányaujja. - -Azonban mit tud ahhoz a gyerekész, mit jelent az efféle vonzódás? A -Rebit jobban kedveli, mint más ember lányát. Egyik macska jobban tetszik -neki, mint a másik. Igy van a báránynyal is, a borjuval is, a csikóval -is. Ideig-óráig tart a különös érzés s azzal vége. Jön az élet! - -A gyerek majd felnő. Vastermete kifeszül a suhanczkor zsinóros -dolmányából. Most még csak fokossal vagy ostorral jár, de nemsokára -puskát kap, kopója lesz, czifra vadásztarisznyára tesz szert és -sarkantyu is peng ünnepnapkor a csizmáján. Egy-két év eltelik s mennie -kell a királyi vadászatra. Járnia kell tehát erdőt, mezőt s fölvernie a -vadakat. Mire őt is kirendelik a király számára vadat ejteni: akkorra -szemét, kezét, inait biztossá kell tenni minden lövésre, minden -fáradságra. Igy kivánja a becsület. De a család tisztessége is. Nem -szabad megriadnia a farkastól se. Sőt ezt is föl kell keresnie még a -Halyag tetején is, még a Hárságy szakadékain és sötét völgyein is. - -Ez az élet. Hogy jutna itt eszébe a Rebi lányka? Csak ugy jut eszébe, -mint más lányka. De még talán ugy se. Hiszen a gombási csárdás -leányával, a pápavári kocsmáros hugával, sőt még a herendi szöszke, -sovány sváb lányokkal is többször találkozik, mint a Tamás Rebivel. -Éjjel-nappal az erdőt bujja, a Rebi pedig otthon van az édesanyja -mellett. - -Azután jön majd a község dolga s a vármegye dolga. Tisztujitás, -követválasztás, hosszu dőzsölő kirándulások, vásárok, torok, családi -ünnepek. Vámosra és a Balaton mellékére atyafilátogatások, szüretek -következnek össze-vissza egymásután. A fiatal deli legényt mindenütt -szivesen látják. Másutt is van, mindenütt van serdülő lányka, viruló -hajadon, jó szó, édes mosolygás, sóvárgó sziv – legényembernek kedves -mulatság. - -Nagyon jól van, hogy igy van. Zsebők Mózes és Tamás Ábrahám uraimék ugy -sem tudnak összeférni. Gyerekeikből ugy se lehetnének e miatt -hitvestársak. Csak a saját bajukat szaporitanák, csak a két nemzetség -zenebonáját szitanák a gyerekek, ha egymásra komolyan gondolnának. - -Senki se tudja megmagyarázni, miért oly idegen a két öreg egymáshoz. Jó -mód, jó egészség megvan mind a kettőnél. Becsület, tisztesség nem -hiányzik egyiknél se. Asszonyuk, lovuk, erszényük tökéletes rendben. A -főszolgabiró, ha kinéz a járásba, papramorgóra bekopogtat mindegyikhez. -Még a tekintetes alispán ur is szivesen fog velük kezet, barátságosan -elkérdezi az otthonvalók állapotját s jó kedvvel kivánja egészségükre a -tüsszentést. Az egyházi és községi tisztségekben is jártas mind a kettő, -sőt a királyi udvarhoz is elküldték már mind a kettőt, a mikor a vadbeli -hűbért a király asztalára el kellett szállitani. - -Mi bajuk lehet tehát egymással? A ki ezt tudhatná, nincs olyan teremtett -lélek. - -De mégis van. Ők maguk ketten jól tudják, hogy egymás mellett el nem -férnek. Nagy a világ, de kettőjük számára még se elég. - -Már gyermekkorukban örökké viaskodtak. Játékban, jégen, erdőjáráson, -vadkörte-szedéskor örökké birkóztak. Ha egyik erősebb lett volna, mint a -másik: akkor semmi baj! De erejük, daczuk, szerencséjük mindig egyenlő -volt. Mindig keményen szaggatták egymást. Mindig teljes kifáradás lett a -vivódás vége, mindig azzal váltak el egymástól: - -– Csak kerülj a kezembe még egyszer! - -Pedig szülőik békében éltek egymással. Volt is dolga a nadrágszijnak -akkor, mikor tépett ruhával, dagadt fejjel, véres szemmel hazamentek. De -indulatukon a nadrágszij se tudott változtatni. - -Szilajságuk nőttön-nőtt az idővel és korral. Bizonyára elpusztitották -volna egymást, ha közbe nem jön a a háborus világ. Nemes gyerek volt -mind a kettő, elmentek hát a királyné szavára a burkus ellen -inzurgensnek. Ott azután távol estek egymástól, elég bajuk volt a -burkussal is, nem estek egymáson keresztül. - -Csakhogy jónak-rossznak egyaránt vége szakad. Még a háborunak is. -Vásározó emberek már előre hozták a hirét, hogy a két vitéz jön már -hazafelé, itthon is lesz nemsokára. Mi lesz akkor, ha a faluban megint -szemben találkoznak egymással? Ha indulatuk megint lángra lobban? Ha -csákó a fejükön, kard az oldalukon, vetélkedő gyilkos kedv a szivük -fenekén? - -De az öregek se aludtak otthon. Mind a két legénynek megvolt már a -szivbelije. Az öregek összedugták a fejüket s elhatározták, hogy a -legényeket esküvőre, lakodalomra várják. Szép menyecske, okos asszony, -szerető hitves mellett majd csak megjön az eszük. - -Ugy is lett. - -Teltek az évek. Nagy tisztességeket ért el mindkettő. Élemedett, komoly -emberré vált Tamás Ábrahám is. Zsebők Mózes is. De azért ezentul se -barátkoztak egymással. Csak a kényszerüség hozta őket össze imitt-amott. -Határjáráson, királyi vadászaton, közönséges gyülésen, vagy idegen -áldomáson, de ilyenkor se szivesen intézték a szót egymáshoz. - -Volt is erre némi okuk. Mert a sors ugy hozta magával, hogy az -öregbiró-választásnál mindig szembe kellett szállniok egymással. Két -pártra bomlott a nemesi közönség. Az egyik párt mindig Tamás Ábrahámot, -s a másik párt mindig Zsebők Mózest akarta diadalra juttatni. - -Hét esztendőn keresztül mindig Zsebők Mózes lett az öregbiró. Igaz, hogy -Tamás Ábrahámot azután rendesen megválasztották vadászbirónak, de mégis -csak nagy keserüséggel járt az, hogy az öregbiróság mindig elröppent -előle. Pedig nem is igen vágyakozott talán utána. Hiszen a vadászbiróság -is nagy dolog. Az is többet ér a főszolgabiró méltóságánál is. De mégis -csak keserü boszuság az, hogy mindig az ő vetélkedő társának kell -győznie. - -Egyszer azután nagyot változott a dolog. - -A Rebi lány egyszerre csak felnőtt lány lett. Tegnap még senki se vette -észre, ma pedig mindenkinek elállt szeme-szája, a ki csak láthatta. De -olyan szép hajadon lett belőle, a milyen Szent-Gálon nincs több, de -talán még soha se is volt. A hol áll, a hol jár: illat van ott és -napsugár. Bolondja lett minden nemes legény. Még Vámosról is, még -Szent-István-Király-Szabadjáról és a többi nemesi községből is eljártak -csodájára az emberek. - -Hanem az se lett volna ám épelméjü ember, a ki el tudta volna hinni, -hogy a Béni gyerek szivében csak egy pillanatra is elhalványult a Rebi -lány ragyogó képe. Szilaj, deli legény lett a Béni gyerek, járta is az -erdőt és a vidékbeli atyafiságot szakadatlan, volt is egy-két jó szava a -leányokhoz, a kikkel uton-utfélen találkozott véletlenül az atyafiak -társaságában, de azért szive szerint se nem látott, se nem hallott, se -nem ismert senkit, csak a Rebi lányt s abban is bizonyos volt, hogy a -leány is jó szivvel van iránta. - -De akár tudtak, akár nem tudtak erről a nemes legények, nem törődtek -vele. Százan is bomlottak a leányka után. S összebeszéltek, fogadást -tettek, kezet fogtak arra, hogy a leánykának örömet szereznek. S bolond -észszel, pajkos indulattal azt gondolták ki, hogy Tamás Ábrahám uramat – -törik szakad – öreg birónak megválasztják. Habár a község jó rendje -megbomlik is, habár Zsebők Mózes uramat a guta környékezi is. Ezzel -bizonyosan örömére lesznek a Rebi lánynak. - -Ha tudták volna: mi lesz ebből! - -A nyolczadik esztendőben csakugyan Tamás Ábrahám lett az öregbiró. -Hiába! Az a száz dévaj legény csakugyan szavának állt. - -Rettenetes baj származott ebből. - -Az áldomást meg kellett tartani. Az ősi jó szokás ugy hozta magával. Az -áldomásnál első ember az uj biró. De ott kell lenni a tavalyi birónak -is. Zsebők Mózes el se maradt volna onnan a világért se. Ugy parancsolta -a tisztesség is, hogy ott legyen. - -De nemcsak el nem maradt, hanem komor képpel, szilaj, daczos érzéssel, -keserü boszuval ott ivott a mulatók közt. Sőt talán többet is ivott, -mint a hogy szokása volt. Nem is határozta volna el magát, ha többet nem -iszik, arra a rettenetes szóra, a melyet ajkain kiejtett. - -A mint egy pillanat alatt valamelyes csend támadt a mulatók közt, -megfogta a kupát, fölállott ültéből, intett a dudásnak és czimbalmosnak, -hogy hallgassanak. S kupáját magasra emelve, e szavakat ejté. - -– Nemes atyámfiai, felebarátim! Én is fölemelem kupámat és szavamat biró -urunk, uj urunk egészségére. Kivánom Istentől: sokáig éltesse! De még -azt is kivánom, hogy uj urunk, biró urunk számára kötényt szerezzen be a -közönség, viselje azt is tisztességgel, mivelhogy ezentul a királyi -vadászok nemes köztársasága a kötény segitségével választja meg az ő -előljáróságát. - -Tovább nem mondhatta. Nem is volt több szóra szükség. Mert a mikorra -beszédével odáig ért, már akkor minden tagjabiró ember fölállott s ki a -padokra, ki az asztalokra ugrált, de nem kupa, hanem fokos villogott a -kezükben. - -Mert hát szó, a mi szó, most már mindenki porrá vált, a kik akkor, -százötven év előtt éltek és viaskodtak, most már ki lehet mondani az -igazságot. Az a szó nem volt okos szó Zsebők Mózes uramtól. Sőt nagy -bántás volt abban a szóban. Méltán gerjedt haragra a miatt a győzedelmes -tábor. Még az Isten házában is megriasztotta volna az embereket, nemcsak -az áldomásivásnál. - -Igaz, a mi igaz. A Rebi leány csodálatos szépsége nélkül s a legénység -pajkos összebeszélése nélkül ugyan alig győzhetett volna Tamás Ábrahám -uram, de hát a lány szépsége végre Isten adománya s nem is nagy vétek. -Fölhányni azt nem illendő dolog. A legények dévajságáért pedig Tamás -Ábrahám uram csakugyan nem felelős. Hiszen előre nem is tudott róla. - -Kötényt a szentgáli birónak! - -Lehet-e ennél nagyobb sértés? - -Igaz, hogy a kötény is tisztességes ruhadarab; asszonynak, leánynak jól -is illik, szükséges is, de férfinak csakugyan csufság. Nem is született -még olyan nemes ember a világon, a ki kötényt kötött volna valaha maga -elé. Jobb lett volna vakon születnie, semmint ezt megcselekedni. Csak a -herendi és bándi svábok viselnek kötényt, a kiket tizenöt-husz év előtt -telepitettek a vidékre a labancz uraságok, de hiszen a sváb nem is jön a -szentgáli nemes előtt emberszámba. - -Isten a megmondhatója, mi lett volna a nagy förgetegből, ha néhány éltes -ember s kivált a Béni gyerek utjába nem áll a gyilkos indulatnak. Sok -vér folyik, sok koponya bezuzódik, sok sirás és átok támad utána -bizonyára. De a Béni gyerek odaállt az apja elé. Ugy állt ott, mint a -sudárfa a Halyag ormán. Két kezét leeresztette, de jobb kezében ott volt -a sulyos csákány. A kire talál sujtani, nem látja az többé a fölkelő -napot. De azért az okos szóval se késett el. - -– Bátyáim, nemes atyafiak! A ki csak kis ujjal is hozzáér az én apámhoz: -halál fia. Egymás életét meg kell becsülnünk. - -Azután odafordult Tamás Ábrahámhoz, a Rebi leány édes apjához és sokkal -csöndesebb hangon, csaknem kérő hangon azt mondotta neki: - -– Kegyelmed, bátyám uram, elégedjék meg a mai napra a birósággal. Az én -apám felett győzedelmeskedett, de azért nekem nem fáj a kegyelmed -birósága. - -De Tamás Ábrahám lelkében ott incselkedett már az ördög. A diadal mámora -s a bor mámora az ő elméjét is megzavarta. A kötény az ő indulatát is -lángra lobbantotta. A Béni gyerek szelid szava csak dühösebbé tette. - -– Apádnak adj tanácsot, ne nekem. Mondd meg neki, hogy fattyujának lába -nyomát házam körül ne lássam többé. - -Fattyu! - -Az ős nemes család ivadéka, a deli, bátor legény csak fattyu! A ki nem -alábbvaló a Tamás nemzetségnél, s a ki sok emberöltő óta mindig elején -állott a nemességnek: azt fattyunak meri mondani élő ember! S áldomás -közben, az egész falu előtt, a hol együtt van a község szine-java! - -De föl is ugrott e szóra Zsebők Mózes s egyenesen oda akart rohanni -Tamás Ábrahámhoz, a Béni gyerek azonban két vaskarjával átölelte. - -– Bizzuk Istenre a döntést, édes apám, tudja kegyelmed, hogy annak az -embernek nincs fia, a kit szemre bírjak. - -– No hát bizzuk! - -Ezt már rekedt hangon mondta az öreg Zsebők. Láng és boszu volt már -minden csöpp vére. De azért nem ellenkezett, a mikor fia szelidséges -erőszakkal kihozta az áldomásivó nagy társaságból s elvezette haza, -nyugodalmas ősi hajlékába. - -Tamás Ábrahámnak bizony nem volt fia. De mégis csak összetörte volna őt -az a Béni gyerek, ha az angyalok keltek volna is védelmére. - -Hanem hát leánya volt, a szépséges Rebi lány. A kiért pedig életét is, -mennybeli üdvösségét is odaadta volna az a Béni gyerek. - -De azért, a mit Isten elvégezett: meg kellett annak történni. - -Tél volt már. Az uj esztendőtől alig néhány nap választott el. A hegyek -és erdők tele voltak hóval, de a mezőkön csak imitt-amott volt nyoma a -hónak. - -Túl Herenden, túl a Horhi pusztán, a pataknak Halyag felé néző irányában -két férfi ballag fölfelé. Délután már az idő. Nincs nagy hideg. Tömött, -szürke hófelhők gomolyognak le a magas Bakonyból, a Kőröshegy és a -Hajszabarna tetejéről. Lassan fujdogál a déli szél is. Száz jel -bizonyitja, hogy esés lesz. Esteledik is nemsokára. Hova megy az a két -férfi? Ki az a két férfi? - -A pataknak széles a völgye. Jobbról-balról magas domb a partja. Mind a -két domb kopár. Az egyik férfi az egyik dombon, a másik a másik dombon -ballag. Jól öltözött szentgáli nemes mind a kettő. Puska a vállukon, de -se kopó, se vadásztarisznya velük. Se el nem hagyják, se meg nem előzik -egymást. Ezek most nem vadra vadásznak. - -Bizony nem. A két szentgáli biró ez. Az uj és a tavalyi. Tamás Ábrahám -és Zsebők Mózes. Ezek most egymásnak a szeme közé akarnak nézni. -Megállnak a forrás fölött. Puskalövésnyi távolság választja el őket. A -falvak messze. Élő ember nem láthatja őket. A mi majd történik, meg nem -tudja senki. Csak a forrás és az erdő. Ezek nem árulják el a titkot. - -Zsebők Mózes leveszi válláról a puskát, megnézi, fölporozza s odakiált -átellenesének: - -– Készen vagy? - -Tamás Ábrahám is leveszi a válláról a puskát, ő is megnézi, ő is -fölporozza s aztán nyugodtan szól: - -– Készen vagyok. - -Két hatalmas durranás szólal bele a ködbe, a szürkületbe. A köd és a -szürkület elnyeli mind a kettőt. - -Zsebők Mózes megtántorodott a lövésre. Valahol golyó találta. Leült -pihenni az avarra. De érezte, hogy gyöngül. Azt is érezte, hogy ruhája -nedves a vértől. Mit csináljon? Mi történt? Bágyadt volt már elméje is. -Körülnézett. Sötét volt már egészen. Haza kellene mennie, éjszakára kint -a Bakonyban nem maradhat. De véresen hogy mehetne haza? Nini, hát itt a -forrás. Abból egyet inni is lehet. Erőt is ad a viz. - -Föl akart kelni. Nem tudott. De azért a domboldalon le tudott -vánszorogni a forráshoz. Mire odaért, oly sötét volt, mint a korom, mint -a pokol. De azért tapogatódzás közben észrevette, hogy a forrás oldalán -eleven ember fekszik. De hát eleven-e? Kezét homlokára tette s a homlok -meleg volt. - -De ki lehet hát? - -Elővette nagynehezen tűzszerszámát s elkezdett csiholni. Tizszer is -ütött a kovához, mig egyszer jól találta s egészséges szikra pattant. De -annak fényénél mégis meglátta, hogy az az ember senki más, mint Tamás -Ábrahám! - -– Én uram teremtőm! - -Még egyszer kezdett csiholni. Tamás Ábrahám bajuszán, a mint ott feküdt -a fűben, árvalányhaj pihéje feküdt. De az árvalányhaj pihéje meg nem -mozdult. - -– Te már leszámoltál. - -Nagynehezen átmászott a forrás másik oldalára. Nem kellett hosszu utat -tennie. A forrás nyilása nem sokkal nagyobb, mint egy nagy vasfazék. -Azért mászott oda, hogy a mikor sebét mossa, be ne föcskendezze a vizzel -a halottat. - -Ereje azonban elfogyott már. Dolmányának ezüst gombjait nem tudta már -kigombolni. Érezte, hogy végéhez közeledik. - -– Talán ha aludnám egyet. - -Letette a fejét a forrás másik partjára s el is aludt nemsokára. - -De nem is ébredt föl többé soha. - -Elkezdett a hó esni. Egész éjjel, egész napon át szakadatlanul esett. A -két birót öles hó takarta el. Szebb temetésük a királyoknak sincs. - -Másnap nem került elő a faluban se az uj biró, se a tavalyi. Harmadnapon -már a fél falu kereste őket. Veszprémben, Herenden, a malmoknál, a -Gombási csárdában s mindenütt a tisztásokon és a rengetegekben. Sehol -semmi nyomuk. - -Jó késő tavaszszal, mikor a hó elment, akkor találták meg a juhászok. -Ott feküdtek szépen akkor is egymás közelében. Csak a forrás választotta -el őket. Mindegyik mellett fegyvere. - -Se holt, se eleven nem volt a szegény jó Rebi lányka, a mikor édesapja -holttestét megpillantotta. Lábai megtántorodtak s ha a Béni gyerek ott -nincs, bizony lerogyik a pázsitra. - -A Béni gyerek megfogta a kezét. - -– Édes Rebi hugom! - -Sok sürü népség állt ott köröskörül, de a lányka, mintha észre se vette -volna, odaborult a Béni gyerek karjára s ott zokogott csendesen sokáig. - -A forrás most is megvan. - -A szomoru eset óta a neve: Két biró kútja. Épen negyven éve lesz, a -mikor utoljára láttam. Magas hó volt akkor is partjain, de azért a -forrás környékén néhány arasztnyi távolságban a legszebb mezei virágok -nyiltak. Langyos a vize, a telet nem ereszti közel magához. - - - - -AKI MINDIG MÁS. - -– Rákóczi korából. – - -A nagy fejedelem hatalma elmult, a nagy hős emléke elhalványodott, a -nagy vértanu dicsőségéről nem volt szabad beszélni se. Szürke köd borult -a világra s a hazafi lelkekre. A fejedelem, a hős, a vértanu ott -nyugodott már a török nemzet fővárosában mélyen eltemetve. De -emlékezetét még mélyebbre temették el itthon az idők és a -viszontagságok. És az ingadozó hitü nemzedékek, a kik utána következtek. - -Az irodalom s a mesék és dalok ábrándja se tartotta fenn dicsőségét. A -ki emlegette volna: keserü csapásnak nézett elébe. A paraszt a bőrét, a -nemes ember a fejét és a jószágát félthette. Még a törvény is ugy szólt -róla, mint pártütőről, veszedelmes, rossz emberről, a szabadságnak -ellenségéről. - -Ezelőtt negyven-ötven esztendővel bizony kevés nyomát találtam én a -nagyközönségben az ő dicső emlékezetének. A hol, a merre mérhetlen -uradalmai feküdtek: csak ott emlékeztek rá néhányan. De azok is inkább -csak azért, hogy a mostani uraságok őseinek árulását emlegessék. - -Túl a Dunán nem volt birtoka, itt még jobban elfeledték, mint a felső -Tisza partjain. De azért az én kis falumban mégis fönmaradt -emlékezetéből egy kis napsugár. Hadd csillanjon meg ez is nyájas olvasóm -előtt. - -A faluvégen, a napkeleti oldalon, a harmadik utcza utolsó házát még ma -is ugy nevezik: a Durcsán-ház. A gazdája nevéről nevezik igy. - -Kis gyerekkoromban még jól ismertem utolsó gazdáját. Durcsán Mihály volt -a neve. Volt is vele valami dolgunk. Apám, mikor mezőszentgyörgyi -birtokát kivette a zálogból 1838-ban, az ő házában vett bérbe egy kis -szobát és félkonyhát valamelyik számadója részére. Ő maga is gyakran -megfordult benne. - -Rongyos kis házacska, a milyen a faluvégeken szokott lenni. Kopott -vályogfala, hámladozó meszelése, vihartépett, fésületlen nádteteje, -korhadt kútágasa, töredezett kútkámvája. Se kerités, se kapu, egy-két -busuló szederfa, embermagasságu bojtorján, laboda és sóslórom az -udvaron. A kémény teteje ledőlve, fekete a füsttől, ötven esztendeje nem -látott meszelőt. - -Ilyen volt a ház. - -De gazdája se volt sokkal különb. - -Öreg legény, szürkülő hajjal. Kusza bajusz, kusza szakáll, csak a szél -rázza ki néha belőle a port és pelyhet. Előre hajtott fej, földre néző -éles szemek, lógó, sóvány termet, rongyos dolmány, melyen hetvenhétfelé -szakadva a fekete zsinór. Szótalan örökké. - -Ilyen volt a gazda. - -De csak akkor volt ilyen, a mikor józan volt. Az volt a szerencséje, -hogy ritkán volt józan. Mert a mit napszámmal, aratással s egyébként -keresett: azt bizony ő mind megitta. Egyéb öröme nem volt az életben. - -Pedig hát nemes ember volt. Egykor hires, régi nemesség ivadéka. De a -végzet ugy rendelte, hogy vele örökre elpusztuljon a hires nemzetség. De -ő nem busult e fölött. Igy kell annak lenni. Ha a világ nem becsülte meg -a nemzetséget: eb ura a fakó, ő se becsüli meg a világot. - -Nem is Durcsán volt az ő igazi neve. - -Mestergerendáján irást őrzött. Háji-báji irka-firkák nyalábját. Volt -köztük kutyabőr is. Erre különösen vigyázott. - -Egyszer megmutatta apámnak a kutyabőrt. Apám volt a mezőföldi nemesség -háznagya s a falubeli nemesség inspektora. Durcsán Mihály is egy -szavazat volt. Nagy küzdelmek, sürü gyüléskedések folytak 1848 előtt, -minden szavazatot meg kellett becsülni. Apám oldalán sok jó napot -töltött el Durcsán Mihály, volt hát bizalma hozzánk. Igy mutatta meg -egykor a kutyabőrt is. Igy néztem meg én is. - -Nemesi levél volt, még pedig czimeres. A czimerre már nem emlékszem. Sas -volt-e benne vagy griff, medve vagy oroszlán, vagy egyéb fenevad: -elfeledtem. A lobogók szineit is elfeledtem. Csak arra emlékszem, hogy a -nemességszerző neve Mikhael Dywrsánszky volt. Régi levél, isten tudja, -melyik király idejéből. De akármilyen régen élt ez a nemességszerző ős: -Durcsán Mihály tisztán tudta a vele való összeköttetést s be tudta -bizonyitani a tőle való leszármazást. - -De hogy lett hát a Dywrsánszkyból Durcsán? - -Nagy történet ez. De éppen ez az a történet, mely elénk idézi Rákóczi -dicső korszakának egy kicsinyke részletét. Igaz, hogy nem éppen vidám -részletét, s nem is olyat, mely érdemes volna arra, hogy az ország -történetébe beleiktassuk. - -Jőjjünk tisztába először is az irással. - -A régi iródeákok néha dőre észszel irtak. A »Dy« például azt jelentette -náluk, a mit ma a »gy« betü jelent. Az »u« betüt pedig gyakran »w« -betüvel irták. Azt a nevet tehát igy kell olvasni: Gyursánszky. Hogy a -közbeszédben miként ejtik ki: megint más kérdés. - -Egyik Durcsán Mihály a dicső fejedelemnek volt vitéz katonája. Ott járt -mindenütt, a hol ember kellett a gátra. A mi Durcsán Mihályunk százszor -is elbeszélte, hogy a mikor a cserencsétlen trencséni csatában dicső -fejedelmünkkel a lova egy vizmosásba zuhant, fejedelmünk megmenekülése -után este, kurucz Durcsán Mihály visszalopódzott a szakadékba, a lóról -levette a nyerget s lábairól leszedte az ezüst patkókat, nehogy azok az -ellenség kezébe kerüljenek s még a gyalázatos labanczhad ezzel is -eldicsekedjék. - -A kurucz-ős tehát derék legény volt. - -Minden Durcsán az elsőszülött fiát Mihályra kereszteltette. Ez a szokás -már apáról fiura szállt. Egyszer megkérdeztem: mi ennek az oka? - -– Majd ha egyszer nagyot iszom: elbeszélem. - -Az volt a szokása, hogy csak akkor beszélt, a mikor ittas volt. De nem -is kellett sokáig várakoznom. - -– Hát annak az az oka, fiatal uracskám, hogy az se igaz Durcsán ám, a ki -még a temetőbe is nem a maga lován megy ki! A magunk lován jöttünk -Ázsiából, a magunk lován megyünk a mennyországba! - -Igaz ez! - -A halotthordó-készséget Szent Mihály lovának nevezik. Ezért kell hát -minden Durcsánt Mihálynak keresztelni! - -Ily állapotban beszélte el egyszer nevének történetét is. - -Kurucz Durcsán Mihály nem fogadta el a szatmári békekötést. Neki -semmiféle potentát nem parancsol. Kutyahitü emberek voltak azok, nem -igaz magyarok, a kik azt a gyalázatos törvényt hozták. Ő bizony hű -maradt fejedelméhez s dicső vezéréhez a halálig. Elkiséri őt Lengyelbe, -nagy Törökországba, tenger mellékére, örök bujdosásba. Vele él, vele -hal, soha el nem hagyja. - -Csakhogy a dicső vezér elhagyta a világot, ezt a siralom völgyét s árván -hagyta jó kurucz vitézét. - -Mit csináljon most Durcsán Mihály ott az idegenben? - -Jó darabig busult, szomorkodott, tünődött, de azután mégis csak eszébe -jutott, hogy volt ő neki egykor szép hazája, édes szülője, tisztes -birtoka, szerelmes mátkája, talán megvan még vagy az egyik, vagy a -másik, talán várják is még haza, talán még nem is feledték el egészen. - -Nagy kérdés. - -Delelő napja már elmult, életének fordulója lefelé mutat már, három-négy -év innen-onnan s belebotlik a hatvanadik esztendőbe: mit keressen -otthon? - -Ha egyebet nem: nyugodalmat. Fejét legalább ott hajtja le, a hol először -látta a napvilágot. - -Hazajött. - -Bizony nem igen várták. Mind elmult már, a kiket egykor szeretett s a -kik egykor szerették. Egy-két rokon, egy-két gyerekkori pajtás mégis -akadt s ezek mégis jó szóval, jó szivvel fogadták. - -De mintha mégis várták volna. Földje avaron, háza pusztulóban, lábas -jószága semmi. Egyebe sem volt, csak pusztai galambja. Jókora sereg -odafészkelt elhagyott házába. Ezekből élt eleinte. S mégis mintha várták -volna. - -De nem volt ebben köszönet. - -Valami rosszlelkü, vagy éhes ember elárulta hazatértét. Elmondta a -királyi fiskusnak, hogy kurucz volt, pártütő volt, bujdosó volt s a -fejedelemhez hű volt annak haláláig. Se kegyelmet nem kapott, se hűséget -a királynak nem esküdött, mégis hazatért, pedig háza, kertje, szőleje, -földjei vannak nemes Veszprém vármegyében fekvő Mező-Szent-György -határában. - -Napirenden voltak akkor az ilyen árulások. Az áruló kapta meg rendesen a -pártütő birtokát. - -Hát hiszen az a birtok nem sokat ért. Csakhogy kurucz Durcsán Mihálynak -mégis az volt e földön mindene. - -Egyszer csak megjelenik nála a királyi ember, a szolgabiró és az esküdt, -s nagy mennykő idézést a kezébe nyomnak. Idézik nemes Dywrsánszky -Mihályt a királyi törvény elé, mivelhogy hűtlenséget, ribilliót és -perduelliót elkövetni, idegen országban kóborolni, ő szentséges felsége -a király ellen összeesküdni, a hűtlen fejedelem és bűnös társai iránt -hűséggel viseltetni s ekként minden isteni és emberi törvényt lábbal -taposni nem átallott s vakmerőségét még ezideig meg nem bánta. - -Megmagyarázzák neki az idézést s ő meghallgatja. - -– Jól van, jól kedves uraim. Ott leszek a mondott napon, Szent András -havának 16-ik napján a törvény előtt. Magam leszek ott, senki más én -helyettem nem lészen ott. - -Ott is lett, csakhogy egy kis kerülővel. - -Volt ugyanis egy régi kurucz bajtársa egykor: nemes Gyurtsák Mihály Árva -megyéből. Egyenesen elment hozzá Váraljára. Ott ugyan nem találta, hanem -valahol Nyitrában vagy Nógrádban megtalálta s kért tőle atyafilevelet. - -– Adj levelet, kenyeres pajtásom. Nem áhitom én se ökröd, se szamarad, -se szolgálóleányod, se semmiféle jószágod. Kutyahitü labanczok -zaklatnak, de más néven zaklatnak. Tudod, hogy Gyurtsák a nevem, azt is -tudod: igaz nemes vagyok. Vén sasok vagyunk mind a ketten. Atyádfia -vagyok, adj erről levelet, hadd verem ki a szemüket a te igazságoddal. - -Gyurtsák Gergely adott atyafilevelet, nemes Árva vármegye meg is -hitelesitette s e levéllel kurucz Durcsán Mihály a birák urak előtt nagy -büszkén előállott: - -– Máskor pedig nagyságos birák urak, királyi embernek épszemüt küldjenek -hozzám, ne világtalant, mert ime, én a nemes Gyurtsák Mihály vagyok, nem -pedig a Dywrsánszky Mihály. - -Ez bizony igaz. A birák már duzzogtak kissé, de hát ők hibázták el a -dolgukat. A pört félre kellett tenni. Durcsán nyugodtan térhetett haza -rongyos házába, pusztai galambjaihoz. - -Most már meg is házasodott. Deresedő fejjel, de hát a házasságba is be -kellett harapni valahára. A házasság nem testámentum, hogy utoljára -hagyjuk. - -Hanem az ismeretlen, gonosz áruló nem nyugodott. Megint megmozditotta -ellene a veszedelmet. - -Egyszer csak megint ott termett előtte a királyi ember a szolgabiróval -és az esküdttel, s megint nagy mennykő idézést nyomtak a kezébe. Most -már nem nemes Dywrsánszky Mihályt, hanem nemes Gyurtsák Mihályt idézték -a törvény elé. - -– Ott leszek. Bizonyosan ott leszek! - -Most már éppen nem engedhette, hogy a házat elvigyék feje fölött, a -feleségét sem hagyhatta szabad ég alatt. - -Eszébe jutott, hogy volt ő neki egy másik jó kurucz pajtása is. -Gyurcsányi Pál volt a neve, valahonnan Tisza mellékéről való. Azt is -megtudta lassankint, hogy ez a királyné asszonynál, Mária Terézia -királynénál nagy kegyelembe jutott s megkapta tőle Silingyiát s ott -lakik tornyos várban. - -De hát hol van az a Silingyia? - -Valahol csak van. Dunán túl, Tiszán túl valahogy csak feltalálja. Volt -már hátas lova is. Előre! - -Föltalálta. Szegeden, Makón, Aradon utbaigazitották. Valahol az isten -háta mögött Zaránd vármegyében, vagy hol feltalálta Silingyiát. Ott volt -a kastély is s benne ott volt szerencsére kurucz Gyurcsányi Pál is. - -Csakhogy az már nem volt kurucz. Labancz volt az istenadta, pápistává is -lett, királyi tanácsosságra is érdemesnek találták. Vajjon lehet-e ezzel -boldogulni? - -Lehetett. - -Mindjárt megismerte Durcsánban egykoron való kenyeres pajtását. Mindjárt -megemlékezett arról is, hogy a nagyszombati csatában épen ő mentette meg -a bőrét egész csomó német kezéből. Ő nála nélkül most nem ülne -Silingyiában, tornyos várban. - -Ő is engedett Durcsán Mihály kérésének, ő is adott atyafilevelet. Nem -ugyan a maga személyében, hanem kegyelemből tartott magánál egy -elárvult, vagyon nélkül való szegény öreg atyafit, – annak személyében. -Ő már nagy uraság volt, neki óvatosnak kellett lenni. Vett is kurucz -Durcsán Mihálytól jó levelet arról, hogy se neki, se maradékainak a -Gyurcsányi-nemzetség javaihoz semmiféle joguk, igényük és követelésük -nincs és soha nem is lehet, mivelhogy ősei ekkor, meg akkor, -mindenesetre valamikor, de mégis Krisztus urunk születése után minden -törvényes osztályt, sőt még leánynegyedet is bőségesen kivették, s ezért -ő elvállalja a szavatosságot ugy a maga, mint a mindkét nemü örökösei -részről minden ősi és szerzett és szerzendő javai erejéig. - -Ez még nem volt elég. Most föl kellett keresni a jó Gyurtsák Gergelyt. -Utazott sárban-vizben, éjjel-nappal egy hónapig, mig föltalálta. - -– Baj van kenyeres pajtásom. Nem vagyok én Gyurtsák Mihály, hanem -Gyurcsányi Mihály. Még utóbb valaki álorczásságot vethetne a szememre s -fejemet és jószágomat kérhetné. Magam felől nem aggódom, eb a ki a -világot bánja, de már feleségem is van, gyermekem is lesz, bajt nem -hagyhatok rájuk. Gyere jó pajtás, egyezzünk ki. - -Kiegyeztek. - -Durcsán Mihály elismerte, hogy ő se közelről, se távolról, semmiféle -atyafiságban és vérrokonságban nem áll a nemes Gyurtsák-nemzetséggel, -mivelhogy az ő igaz neve nemes Gyurcsányi Mihály. Viszont Gyurtsák -Gergely is elismerte, hogy ő az atyafi-levél kiadásakor tévedett, mivel -hogy éppen ott rágta ki az egér a kutyabőrt, a hol a nemzetség neve rá -volt föstve. - -Együtt bementek a nyitrai káptalanba, ott közösen bevallották az -egyezséget s Durcsán Mihály nyomban kért is magának erről hiteles -igazolványt. - -Ekként fölfegyverkezve ment most már kurucz Durcsán Mihály a királyi -törvény elé. - -– Imhol birák urak, az igazságom. Nem nemes Gyurtsák Mihály, hanem nemes -Gyurcsányi Mihály vagyok én. Máskor ne világtalan csahost küldjenek -hozzám királyi embernek. Megmondtam már a multkor is, harmadéve! - -A birák csak összenézik az irásokat, csóválják a fejüket, hümmögnek -egymásután. Szemmellátható igaza van a vén bolond kurucznak. - -De a királyi ügyek igazgatója nem adja meg magát könnyedén. - -– Hová tette kend Gyurcsák Mihályt, a ki itt volt harmadéve kendnek a -képében? - -A vén kurucz előrerántotta tarisznyáját, s kivette belőle a nyitrai -székeskáptalan hiteles levelét. Alá volt irva mind a tizenkét kanonok s -rajta volt a nagy pöcsét. - -– Akkor is én voltam, a ki voltam, csak az irásban volt a hiba. Imhol! - -Átadta a levelét. A melyből nyomban megbizonyosodott mindenki, hogy a -hiba a sok háborus időben s a sok éhes egérben van. Azt pedig már a -birák urak jól tudták, hogy a háboru elpusztitja, az egér megrágja a -szegény ember igazságát. - -Büszkén jött haza kurucz Durcsán Mihály. Megint csak hátrakötötte a -fiskus sarkát. Most már nemcsak a pusztai galambokat találta itthon, -hanem az asszony mellett egészséges gyereket is. - -Még most se nyugodott meg az áruló. Még most is fölfegyverezte ellene az -éhszomjas királyi fiskust. Jó későre ugyan, megint csak törvénybe -idézték. - -De most már könnyü dolga volt. - -A faluban, a vármegyében se tudták már, mi volt valaha igazi neve. A -népnek az a természete, hogy mindig rövidebben, mindig simábban mondja -ki az ember nevét. A szomszédos Dégh faluban Festőnek hivják az -uraságot, holott az apját még Festeticsnek, az öregapját Fersteticsnek -nevezték. A Szentesi-családról ma már senki se tud semmit, csak a -Szente-családot ismeri mindenki. Az Egerfarmosi takácsból Farmos takács -lett. A Birbó kőmüves agyonütné, a ki őt Birnbaumnak hivná, holott az -apjának még ez volt a becsületes neve. - -Igy járt a vén kurucz is. Gyermekkorában talán Gyursánszkynak nevezték -ősi nevén. A hogy a bujdosásból hazajött: hol Gyurcsányi, hol Gyurtsák, -hol Gyurtsán volt a neve. A kinek a hogy tetszett. Neki magának ugyan -mindegy volt. De végre, a hogy a szilaj csikó sem ficzánkol örökké, -hanem megáll valahol: azonképpen megállapodtak az ő nevében is. Se -egyik, se másik: Durcsán Mihály az igazi neve. - -Igy irták be a vármegyei nemesek lajstromába. Igy vett részt a -gyüléseken, tisztujitásokon, követválasztásokon. Igy pörlekedett, igy -tanuskodott, a gyerekeit is igy vezették az anyakönyvbe. - -Száz igazságot adott neki a vármegye, hogy ő az igazi, a valóságos, a -kétségbevonhatatlan nemes Durcsán Mihály. A ki ez ellen szót merne -emelni: az lárvátus, kaumniátor vagy vértagadó. A királyi tábla emberei -mind leszédültek a székről, mikor az ő sok nagy igazságait megértették. -Dehogy mert ellene pisszenni a hatalmas fiskus. - -Száz esztendeig élt a vén kurucz. Öregapám még ismerhette őt -gyermekkorában. - -Nos, hát ennek volt utóda az a Durcsán Mihály, a kit én ismertem kis -gyermekkoromban. S ezt a történetet beszélte el, a mikor felöntött a -garatra. - -De ha legyőzte már a bor, ha elfogta a mámor: még furcsább dolgokat is -beszélt. Nem is beszélt, hanem csak motyogott. Hol dalolva, hol fogait -csikorgatva, hol csak ugy suttogva. - -– Kutyahitü labancz!… Kifeszitem én még a te bőröd… Hazajön még a mi -nagyságos fejedelmünk… Nincs olyan messze innen a tenger partja nagy -Törökországban… Leszek én még ur egyszer ezen a világon!… Az én szavam -higyjétek, ne a labanczét! - -Bolondság volt ez. Csak ittas ember szólhatott igy. Nem is adtak az -emberek semmit rá. - - - - -A TUDÓS ÁNGYÁN. - - -I. - -Hogy is kezdődik az együgyü nép meséje? - -»Hol volt, hol nem volt, még az operencziás tengeren is túl volt; volt -egyszer egy öreg ember.« - -A tudós Ángyánról igy kezdhetném beszédemet én is. Ő is ott volt -mindenütt. Senki se tudott olyan faluról, városról vagy pusztáról, a hol -ne lett volna. Minden pap, minden tanitó, minden nemesi ház jól ismerte. -Minden pápai diák tudott róla valamit. Kis diák, nagy diák, öreg diák -egyaránt. A kis diák mendikás volt, a nagy diák legátus volt, az öreg -diák szuplikáns volt, járta az országutat és parókiákat, a tudós -Ángyánnal mindenütt találkozott. - -Csak épen az operencziás tengert kell kihagynom az elbeszélésből. Ezen a -tengeren se túl, se innen nem volt járása soha. Mert ő a Mezőföldön -volt, a Bakony aljától Tolna vármegyéig, a Balaton partján, a Sió -melléken, a Sárviz völgyein, ötven kálvinista falu és város határában. -De itt aztán mindenütt volt s mindenütt otthon volt haláláig. - -A mikor én megismertem: öreg ember volt már. Szürke haj, szürke bajusz, -szürke szakáll. A ruhája is szürke tetőtől-talpig. Nem is volt azután -már több ruhája. Volt Balaton-Fő-Kajáron német szabó, Politzer a neve. -Jókedvü, ügyes, zsidó ember. A szomszédságunkban lakott a Nádasdy grófok -birtokán, gyerekkoromban valami D’Orsay nevü franczia ur. A szabók -szemében a legérdekesebb ur a világon. Magas termete, széles válla, -domboru melle, lapos hasa és szűk dereka. Senki se tudott neki jó ruhát -varrni. Nem engedett magáról mértéket venni. Azt a szabót, a ki a mérő -zsinórral körültapogatta, mindig jól elagyabugyálta. Utóbb se -találkozott olyan bolond szabó, a ki róla mértéket mert volna venni. -Csak az öreg Politzer. Ő körüljárta háromszor, mint a macska a forró -kását, megnézte jól s olyan kabátot szabott rá, mintha ráöntötték volna. -Gróf D’Orsay ki is jelentette, hogy ilyen szabó csak Párisban van egy. -Nos hát ez a Politzer varrta meg a tudós Ángyán utolsó ruháját. - -Ne gondolja ám pedig senki, hogy az a ruha csak egy vagy két évszakra -szólt s hogy az a ruha csak őszi-tavaszi, vagy csupán téli, vagy csupán -nyári ruha volt s hogy támadhatott volna valaha olyan divat a világon, a -mely annak ártalmára lehetett. - -Volt valami szürke posztó akkor, melyet gácsi posztónak neveztünk. -Erősebb az ércznél, tartósabb a bőrnél, nehezebb a darócznál, mégis -vékony, mégis sima szövésü. Szinét soha el nem veszti, se eső, se -napfény meg nem árt neki, fakulni nem tud; se por, se sár, se zsir -foltot nem hagy rajta. Télen meleg, nyáron hüvös, állja a vizet, mint a -bagaria. Elszaggatni pedig épen nem lehetett. Ha az ember okosan viselte -magát; eltartott száz esztendeig. Nemzedékről nemzedékre szállt, mint a -családi ékszer. Műveltségünk minden haladását, Edison minden találmányát -csuffá teszi, hogy e posztó szövésének titkát örökre elvesztettük. Ilyet -többé nem készit az emberiség. - -Ez volt a tudós Ángyán ruhája, a mikor én megismertem. A kajári nemes -urak csináltatták neki, a mikor vagy félévig beteg volt a rektoruk s ez -alatt a tudós Ángyán tanitotta a gyerekeket. - -Annak is megvan a maga oka, miért hivták őt a tudós Ángyánnak. - -Jó kálvinista papi család szülöttje volt a Balaton mellékéről. Pápai -diák, de a legelső diák. Bölcs professzorai el is határozták, hogy -közköltségen kiküldik külső országba. Heidelbergába, Ultrajektumba, -Edinburgba, hires univerzitásokba, hogy a mi tudomány van a világban, -mindazt megtanulja, mindazt hazahozza s itthon azután mérje ki, oszsza -szét egész életén át a tudományokra vágyakozó nemes ifjuságnak. - -Talán azért történt, hogy a mikorra elvégezte a bölcsészetet és a -hittant s a papi tisztességet is már megszerezte: akkorra megtanult -németül is. - -Németül? - -Nem lehet az! - -Igaz kálvinista ember, valóságos pápai diák meg nem tanulhat németül. A -német nyelv a labanczok, a zsidók s más egyéb jámbor felekezetek nyelve, -a melyet annálfogva megtanulni nem is lehet, nem is szabad igaz jó -kurucz magyar embernek. Nem is fordult még elő ilyen eset a pápai -kollégiumban. Legföljebb száz esztendőben egyszer. - -Annál csodálatosabb volt, hogy a tudós Ángyán megtanult németül. Pedig e -nélkül derék, jóravaló, szorgalmas, buzgó, jó erkölcsü ifju lett volna. - -Látatlanban senki se hitte volna el, hogy ő mit tud. De a fiatalok -lelkében mindig ott lappangó nemes nagyravágyás arra ösztökélte, hogy -országot, világot járjon, a szent eklézsiákat fölkeresse, a papokat és -tanitókat meglátogassa s igy mindenütt elhigyjék, hogy ő a magyar, -latin, görög és héber nyelveken kivül még németül is tud beszélni. - -Azért természetesen még se hitték el mindenütt. Valami babonaságnak -tartották az egészet. Sok helyen ki is nevették. Egyenesen ráfogták, -hogy nem is németül beszél, hanem zsidóul. Épen ilyenféle beszédet -szoktak hallani a boltos zsidótól is, a sipolótól is. - -Lassankint mégis elterjedt a hire mindenfelé. E miatt dévajságból -rákenték a »tudós« nevet. Rajta is maradt örökre. A mikor én -megismertem, lehetett már hatvan-hetven esztendős; akkor már mindenki -csak ugy ismerte: a tudós Ángyán. Nem is emlékezett már arról senki; -mikor és miért nyerte a tudós nevet. - -De azért mégse hivalkodásból kedvelte ő meg a kóbor életet. Nagy, sok -bubánat és sürü könyhullatás kényszeritette őt erre. - -Jártában-keltében elvetődött Monoszlóra. Szép leánynyal, kedves -teremtéssel, épen neki valóval volt ott találkozása. Megismerkedtek, -összeéreztek, édes, ábrándos szavakat váltottak s ha isten is ugy -akarja, egymás örök boldogságára szent házassági fogadást is tettek. - -De most már a külső országba való utazásnak örökre vége. Maradjon -Heidelberga és Ultrajektum ott, a hol van, békességben s éljen meg a -maga emberségéből. Tudós Ángyánt hiába várja. Csak jóravaló ekklézsia, -tisztes papi állás után kell nézni valahol Csallóközben vagy -Vértesalján, vagy talán a Mezőföldön; édes kis feleséggel többet ér ott -az élet, mint a világ minden heidelbergai tudománya. - -Igaz is ez. - -Csakhogy abba jó esztendő beletellett, mig valami kis ekklézsiához -jutott valahol a világ végén. Őrségben vagy Bergengócziában. Mindegy az. -Mégis édes meleg fészek lesz az. Örömnek, boldogságnak vég nélkül való -paradicsomi tanyája. Csak a monoszlói kis lányka legyen ott az ő -szerelmes hites társa. - -Lett is az. De nem neki, hanem valami jóképü vidám birtokos ifjunak s -nem is Bergengócziában, hanem valahol a szomszédban Köves-Kállán. Mire a -tudós Ángyán visszakerült titkos menyasszonyához: akkorra már az egykori -kis lányka olyan derék menyecske lett, csak ugy szórta maga körül a -mosolyt és vidámságot s olyan piros pufók csecsemőt ringatott kebelén, -csak ugy nevetett az ember lelke, ha látta. - -De a tudós Ángyán nem nevetett. Elfordult vele a világ, szive -elfacsarodott s két szeme könnyekkel lett tele. - -Hát ezért tanulta ő meg a német nyelvet? Ezért tanult ő meg mindenféle -pogány nyelvet? Ezért járta ő végig a kollégiumot s ezért szerzett ő -tisztes papi állást Bergengócziában? - -Papi állás? - -Mirevaló most már ő neki a papi állás? Hiszen ő egy helyben, panasz -nélkül, az ő szivének nagy keserüségében nyugodtan meg nem maradhat. -Hogy dicsérhesse ő vidám lélekkel az istent és az ő mennybéli seregeit, -ha a végzet elvette tőle az ő szivbeli mátkáját? Tele marad az ő lelke -szomorusággal, árnyék uralkodik ott ezentul örökre s az élet derüs -napfénye oda többé be nem hatol. - -Arczczal se fordult többé Bergengóczia felé, hanem a helyett ékes -szavakban megirta az egyház véneinek, hogy ő papi állását el nem -foglalja, tisztjét örökre leteszi, rá ne is várakozzanak, az emberi -elmével föl nem fogható isteni végzet más pályát rendelt az ő számára, -ők pedig éljenek istenesen, gyarapodjanak bőségesen, vigadozzanak -emberségesen s ontsa le rájuk a gondviselés minden ő igaz áldását. - -A levelet lepecsételte, postára tette, a választ meg se várta, nekiment -a nagy világnak. A jó bergengócziabeliek talán meg se kapták az ő -levelét. Jó ideig zaklatták legalább esperesüket, püspökjüket, még a -pápai kollégiumot is; hova lett az ő papjuk? Adják elő, ha tudják. -Kurrentálták is a tudós Ángyánt, de mind hiába. Rájuk se gondolt többé a -tudós Ángyán, pedig ők nem voltak okai semmi bajnak. - -Hanem e helyett kóbor lett, andalgó lett, peregrinus lett a tudós -Ángyán. - -Lehet-e ezen csodálkozni? Lehet-e őt e miatt kárhoztatni? Megmaradhat-e -ő egy helyben, mint a száradó fa, békességtüréssel, ha már minden -boldogságának forrása örökre kiapadt? Hideg szoba, hideg ágy otthon; -idegenek köröskörül. Özvegygyé lett, mielőtt mátkáját kebelére -szorithatta volna. Bizony el kell ő neki futnia önönmaga elől. - -Igy került az én szülőföldem vidékére. - -Könnyü a gazdagnak, könnyü a világfinak, könnyü a sok szivü embernek. - -A ki gazdag, a ki világfi: nagy városban, idegen országban, kényelmes -utazásban könnyen feledkezik, könnyen szórhatja szét bubánatát. Bor, -kártya, dőzsölés mámora könnyen oda furakodik a bubánat helyére s ugy -kiszoritja ezt, mintha soha se lett volna ottan. Még könnyebb a sok -szivünek. Ha az egyik szive beteg: a másikat veszi elő. Szép lány, üde -menyecske, hamis asszony akad mindenfelé. Kiirtja az elmult menyasszony -minden emlékét a háborgó lélek rejtekéből. - -De a szegény végzett diák mit csináljon? Le nem szállhat, le nem -telepedhetik soha. Oda száll, oda telepedik mellé keserü csalódása, -szünet nélkül való szomorusága. Fiatal uj papnak sok minden szabad, csak -ez nem szabad. Neki derüs arczczal kell hirdetni a boldogságot, példás -nyugalommal buzditani az elfáradottakat s megvigasztalni a bánatos -lelkeket. - -Ő vigasztaljon? A ki maga se talál vigasztalódást? - -Ő buzditson? Ő hirdessen örömöt és boldogságot? Ő járjon el névnapokra, -disznótorokra, szüretekre, keresztelőkre, nászlakomákra s vidám -mesékkel, pattogó áldomásokkal ő álljon az emberek élére? A mikor lelke -sorvad, szive vérzik, életét sötét felhő boritja? Ő áldja meg a -szerelmes mátkákat? Épen ő adja át a jegyeseknek az ég üzenetét: -»holtomiglan, holtáiglan?« - -Ő ezt nem cselekszi. - -Holtomiglan! - -Ez a szó igaz szó. De csak az ő bolond szivének De még annak se, ha ott -marad a csöndes papi lak árnyékában. - -A szive ugy is elveszett, ott még esze is utána vész. - -Csak ki az útra, utszélre. Neki a nagy világnak, melynek nincs se -határa, se keritése. Ott be nem üti fejét semmibe. Felejtkezni csak ott -lehet. - -Szép élet a csavargó élet. Ott lakik jól, a hol szivesen látják. Hátán -háza, kebelén kenyere. Ott pihen, a hol elfáradt. Ott fekszik le, a hol -erőt vesz rajt az álom. Hol az árokparton, hol az erdőszélben, hol az -utszéli csárdában. Hol a papnál, hol a rektornál, hol uri házak -kényelmében. - -Ismeri őt minden ember, minden gyerek, ő a tudós Ángyán, a kinek nincs -tüzhelye és sehol maradása. Fiatal, edzett; egészségét el nem -pusztithatja semmi. De hátha majd valahol a pusztában s valamikor rátör -a zimankós idő, a dermesztő tél, a gyengülő kor, a kinos erőtlenség, a -sorvasztó nyavalya s nem lesz, a ki homlokát simogassa, ital vizzel -megkinálja, fejealját megigazitsa? - -Annál jobb. Hiszen éppen csak ezt várja. Addig nyomoruság a csavargó -élete, mig ez be nem következik. Szálfa kidől, virág elhervad, madár -elbujdosik: az ő elmulása miért volna nagyobb kár? - -A bort is megismerte s lassanként meg is szerette. Csodálatos erő van a -borban. Még uri házak asztalánál is, de hát még a csárdában! A hol egy -szál gyertya serczeg, alig bir a füsttel, sötétséggel; rongyos czigány -huzza, szegény legény dudolgat hozzá s tudós Ángyán mesélget dicső -történetekről, a mikor kérdezik, a mikor hallgatják. Ide be nem fér a -köves-kállai menyecskének, a hütlen leánynak ragyogó alakja. Hadd legyen -ő is boldog a maga módja szerint. - -A tudós Ángyánnak meg nem árt az ital. A bor el nem gyalázza őt. Csak -bubánatát felejti el, de önönmagát el nem felejti. Pedig a csárda nyeli -el minden üres idejét. - -Ismerik már a duhajok is, a szegény legények is mind az egész Mezőföld -vidékein. Ha személy szerint nem is, nevéről bizonyára. - -Egykor Sár-Bogárdon pótolta a tanitót. Sulyos beteg volt a tanitó és -egész családja, azért lakást se adhattak neki a tanitó házánál, hanem -valahol a falu végén, elhagyatott házban ütött tanyát. Egyik vasárnap -estén nem volt pénze, véletlenül sehova se hivták meg az urak, lefeküdt -hát idejében s eloltotta a faggyugyertyát. Elaludt nyugodtan az urban. - -Éjfélkor rettentő csattanásra riad föl álmából. Mintha mennydörgő -mennykő ütött volna be a szobába. Durván megszakitott alvásának mámoros -ijedelmével néz az ablak felé. Mormogó beszélgetést hall az ablak alatt. -Odakiált. - -– Hejh, mi az? - -Vad, rekedt hang felel. - -– Nyisd ki az ajtót, de sebesen, mert különben, igy meg amugy, a ki -felmarkolt erre a keserü világra! - -Káromkodott a vadember, mint a jégeső. Ő vágta be fokosával az ablakot, -beszakadt az ablakfa is. Ez volt a nagy csattanás oka. Alvó ember előtt -olyan ez, mint az ágyulövés a füle mellett. - -De most már a tudós Ángyán szeméből is kiment az alvás mámora. - -– Mik vagytok, kik vagytok hát odakint? - -– Mit kérded? Szegény legények vagyunk. - -– Hát aztán mit akartok épen nálam? - -Visszamordult a nyers hang. - -– Azt se tudod? Pénzt! - -– Pénzt? - -Tovább nem tudott beszélni. Kaczagás vett erőt rajta. Akkora kaczagás, a -mestergerendás kis szoba csak ugy harsogott bele. Szuette nyoszolyája -majd leszakadt, majd összetört alatta a nagy kaczagástól. - -Hárman voltak kint a duhajok. Összenéznek a nagy kaczagásra. Itt valaki -megbolondult. De azért beszól az egyik: - -– Mit nevetsz? - -– Marhák! Ha nekem pénzem volna, nem volnék én itthon. - -– Hát hol volnál? - -– A kocsmában, fiam, a kocsmában! - -Erre meg most már a duhajok nevettek. Nyomban belátták, hogy a ki igy -beszél: igaz embernek kell lennie. De ki lehet hát az az igaz ember? Ők -azt hitték, valami takács lakik abban a félreeső házban, most vitt szét -az emberekhez valami ötven rőf vásznat, tehát tiz-tizenöt forintja csak -van a ládafiában. Valaki félrevezette őket. - -Csuffá lettek hát. Egy kis mormogás után meg is kérdezték a bezuzott -ablakon át egész becsülettel, hogy kit tiszteljenek a gazda uri -személyében? - -– Azt se tudjátok? Én vagyok a tudós Ángyán! - -Most már mindent tudtak. Más vidékbeliek voltak ugyan, de ezt a nevet -már jól ismerték. Bocsánatot is kértek tőle nyomban s emberségesen -megkövették. Azután csöndes jóéjszakát kivántak s elballagtak. - -Ezt az adomát már kis gyerekkoromban hallottam róla. Előbb tudtam, sem -mint őt megismertem. De el is terjedt ez az adoma messze tájékokra. Ha -valaki kölcsönt kért az ismerősétől, s annak nem volt pénze, vagy nem -akart adni, pajzánul csak azt felelte: - -– Tudod, hol volna a tudós Ángyán, ha pénze volna? - -De azért sohase lett a tudós Ángyán korhely, semmiházi, sőt inkább -becsülték és szerették. - -Ötven szent eklézsiának ő volt póttartalékos papja, káplánja, rektora és -segédtanitója, gyakran nótáriusa is. Ideig-óráig való üresedés, beteg -tanitó, beteg pap, elcsapott nótárius mindig akadt. Hivjátok meg csak a -tudós Ángyánt! Kocsin mentek érte. Addig keresték, mig valamelyik -faluban megtalálták. Tisztességes kérést intéztek hozzá s ő ment, ha -mehetett. Végzett pap volt, minden falusi tudományban jártas s mindenre -alkalmatos. Sohase kérdezte, mit fizetnek neki. Sohase igérte meg: -meddig lesz ott, a hová viszik. A meddig kedve tartja. Ha megunja: -tovább megy. De a mig ott marad, becsülettel és sikeresen végzi ő -munkáját, habár a kocsmába minden nap beszól is. - -A fizetés fölött se viszálykodott senkivel. Az egyik falu uj süveget, uj -csizmát, uj köpenyeget adott neki. A másik ellátta uj fehérnemüvel. A -hogy a szükség mutatkozott. Étel-ital, dohányzókészség mindenütt volt -bőviben. Pénze is volt valamelyes mindig. Előkelőbb, nemes uraknál -kisasszonyokat, urfiakat tanitgatott németre, francziára, latin -előkészületekre. Csak maradni nem tudott huzamos ideig sehol se. - -Különösen az asszonyok miatt. - -Az asszonyok kedvelték is, sajnálták is. Nem magas termet, de jó alak, -rokonszenvtámasztó nemes arcz. Miért nem nősül a boldogtalan? Hiszen -tudnának neki szerezni parókiát, nyugodalmas, biztos állást, hozzávaló -tisztes feleséget. Paplány, rektorlány, jegyzőlány akad erre-amarra, -fiatal özvegy menyecske is találkozik, milyen derék hitestárs lenne -belőlük. - -A tudós Ángyán az ilyen beszédet nem szerette hallgatni. Komolylyá lett -rögtön. Látta az emberek és asszonyok jóindulatát. Nem dévajságból -incselkedtek vele. Annál jobban fájt neki az a nagy igyekezet. Ha már -nagyon a lelkére beszéltek, egészen elhallgatott, az üres -szószaporitásnak e kérdésben nem volt barátja. Hanem fölkelt, elment a -csárdába s ha társa akadt, ki nem mozdult onnan két napig. - -De az ilyen beszéd alatt gyakran a melléhez kapott balkezével. Miért -cselekedte ezt? - -A melle alatt sorvadott valami. Ott van a sziv. Éles szemü asszonyok -észrevették. Az a sziv bizonyosan tele van valami nőalakkal, ábránddal, -vágygyal, emlékezettel, talán fájdalommal. - -Meglehet: ugy volt. De bizonyos, hogy ott arczképet őrzött hetvenhét -rétü papirba bepólyázva. Valamikor, régen ő maga rajzolgatta ezt finom -csókatollal, fekete festékkel, fehér papirosra. A mikor még fiatal volt -csak szive reszketett, de keze nem reszketett. Annak a lánynak arczképe -volt ez, ott túl a Balatonon, a merre a nap szokott lenyugodni. Ha -asszonyról, lányról, boldogságról beszéltek neki: önkénytelenül -odakapott. Nem veszett-e el vajjon ez a kép is. - -Nem sokáig kapkod már utána. Az ő napja is nyugovóra áll. Régen túl a -hetven éven, talán az uj esztendőt meg sem éri. - -Nem volt beteg, de gyönge volt. Valami sejtelme támadt. -Felső-Puszta-Bogárdon tanyázott épen akkor. Hivták az urak -Szilveszterestére oda is, Közép-Puszta-Bogárdra is. - -Nem ment sehova. Odament a czinkotai csárdába. Förgeteges, havas, csuf -idő volt, alig tudott odavánszorogni. Ha a szél nem segiti: talán el se -jut odáig. - -Bátait találta ott, a déghi uraság hires lovas csőszét. Nem is volt más -idegen vendég. Rongyos czimbalmos verte repedezett szerszámát. Egy ital -borért, egy darab kalácsért, egy pipa dohányért. Annak czinczogása -mellett tünődtek és beszélgettek. Ismerte már a csőszt rég időtől fogva. -Többet tünődtek, mint beszélgettek. - -A csősz ugy éjfél felé lovára akart ülni. A pusztákon keresztül ujév -reggelére haza akart menni. A tudós Ángyán nem akarta, hogy magára -hagyja. - -– Maradjon még itt kend Bátai uram. Hátha szavam lesz még kendhez. - -– Szivesen állok szolgálatára Ángyán uram! - -Lovát ujra beköttette az ólba. Tovább koczintottak. - -Egyszer csak a tudós Ángyán kigombolja kabátját és mellényét s kiveszi -szive fölül a bepólyált képet. - -– Arra kérem kendet jó Bátai uram, hogy ha én le találok fordulni e -rongy életnek fakó szekeréről: vigye el ezt a levelet oda, a hova szól s -maga személyesen adja át annak, a kinek szól. Mondja meg neki, kitől -kapta, mikor kapta. - -A levél boritékjára rá volt irva: ez s e nemzetes asszonyságnak -tisztelettel Köves-Kállán. - -Bátai csősz átvette a levelet s megnézte a boriték irását. - -– Messze van az a hely, de szivesen megcselekszem. - -– Kezet rá! - -Kezet fogtak. - -De Bátai csősz visszanyujtotta a levelet. - -– Addig is Ángyán uram, kegyelmed őrizze ezt. - -– No-no Bátai uram, nem sokáig lesz az kendnél. - -Erre a szóra két könyökét lefektette az asztalra s fejét ráhajtotta. -Éjfél felé járt az idő. Kint a szélvész dudolt, bent a czimbalmos -dorombolt, egy pillanatra föl akarta fejét emelni, mintha mondani akart -volna valamit. De feje csak leesett a két karjáról. - -Bátai csősz lóra ült. Beszólt a pusztába: meghalt a tudós Ángyán. Azután -beszólt tanyájába: sietős utja van, messzire kell mennie, három napig ne -várják haza. - -Ment Köves-Kállára. - -De hiába ment. Régen elmult már a hűtlen leány, a vidám menyecske. Fönt -a falu fölött a temető. Terméskövek és kőpadok és egyszerü siremlékek -tanyája. Aszú fű és mulandóság a föld fölött, omló tetemek, por és hamu -a föld alatt. Bátai csősz végig nézi a sirokat. Keres egyet; oda tenné a -tudós Ángyán-küldötte arczképet. A hűtlen lányét, a vidám menyecskéét. -Hiába keresgél. Porait se találni a temető bérczei közt! - - - - -A KATONA SE MINDENHATÓ. - -Boldogult öreg barátomtól, Gubody Sándortól hallottam valamikor egy -történelmi adomát, mely ha valósággal meg nem történt volna, nem -tartanám érdemesnek az elmondásra. Arról szól ez, miként védte meg a -pesti generálkommandó ellen egykor Pest vármegye alispánja a népet: -eszembe jutott pedig épen most, a mikor látom, hogy miként védik meg a -megyei alispánok a generálkommandók ellen a nemzetet és a nemzeti -nyelvet. - -1816-ot irtak, a kik irtak, urunk születése után. Pest-Pilis és Solt -törvényesen egyesült vármegyék első alispánja, Szentkirályi László volt, -hires Szentkirályi Móricznak az apja. Alispán volt már tizenegy esztendő -óta. - -1816-ban rossz termés és nagy inség volt országszerte s az életnek ára -ez év végén s a következő 1817-nek első felében oly magasra emelkedett, -mint a hogy ma áll. - -Ez pedig nagy dolog volt akkor. - -Az inséges esztendő előtt husz krajczár volt egy liba, három krajczár -volt egy font finom zsemlyeliszt, hat krajczár volt a pesti piaczon egy -csirke, asszonynapszám hét krajczár, férfinapszám husz krajczár a maga -kenyerén. Olcsón éltek az oktalan állatok is, egy pozsonyi mérő zabnak -az volt az ára, a mi egy libáé; a szénának mázsáját pár krajczárért -adták. Olcsók voltak a mesteremberek is, a vármegye limitálta meg, hogy -melyik mesterember miféle munkáért mekkora dijat követelhet. - -Ilyen világba ütött be az inséges év, mikor a finom zsemlyelisztnek ára -három krajczárról fölment tizenötre. - -Pedig drága volt a pénz is. - -Épen ez inséges esztendőben jutott a bécsi kormány eszébe behozni, az -országra is rákényszeriteni a második devalvácziót. Az első -devalvácziónál csináltak száz forintból husz forintot s ebből a huszból -csináltak a második devalvácziónál nyolczat. A kinek tehát 1809 elején -volt száz forintja, két holdnyi igen jó szántóföldnek örök ára; annak -1816 második felében már nem volt többje nyolcz forintjánál, a melyen -épen megvehetett egy köböl buzát. - -Elképzelhető tehát, mekkora volt az inség 1817-ben aratásig. - -A katonaság élelmezése akkor is kétféle volt, mint most. Itt Budapesten -kaszárnyán élt a katonaságnak embere, lova s a katonaság piaczi áron -maga szerezte be szállitók utján embernek, lónak az ennivalót. Másként -áll a dolog a falukon beszállásolt és az átvonuló katonasággal. Ezt a -jobbágyok tartoztak élelmezni Mária Terézia idejebeli egységi árakon, -arról azonban gondoskodott a nemes vármegye, hogy a jobbágyok vesztesége -rendesen fel legyen irva és kimutatva s ezt a kimutatást elnevezték -deperditának, vagy minek: – biztosan nem is emlékszem már rá. Az -országgyülések százféle sérelmet csináltak belőle – a soha meg nem -orvosolhatás tudatában is. - -Elég az hozzá, 1817-ben átkozottul drága volt a katonaság városi és -kaszárnyai élelmezése s azért a pesti hadparancsnok valószinüleg a bécsi -kormány megegyezésével sajátságos taktikára határozta el magát. - -Elhatározta ugyanis, hogy a budai és pesti helyőrséget megsétáltatja -Pest-Pilis és Solt vármegyében s ekként a kaszárnyán fekvő katonaságból -csinált falukra beszállásolt és átvonuló katonaságot. Ekként a katonai -kincstár megszabadul a drágaságtól, a paraszt pedig hadd pusztitsa el -utolsó jármos ökrét is, hogy enni adjon a katonának. Enni adjon hust, -miután gabonája nem teremvén, tésztát ugysem adhat. - -A menetirány ugy lőn meghatározva, hogy késő ősszel elkezdik a sétát -Soroksár felé le Kalocsának s tavaszra a tiszai oldalon felkerülnek -Czegléd felé s a Cserháton és Váczon keresztül vissza Budára és Pestre. -Mire visszaérnek: akkorra meglesz az uj aratás. - -Hogy az országos katonai parancsnokot Budán hogy hivták akkor: nem -tudom. - -Kemény ember volt az alispán, jó magyar, hatalmas tisztviselő, atyja a -népnek s hatalmas bajnoka fajunknak és nemzetiségünknek. A József -császár elleni demonstrácziókban már vezette a pesti ifjuságot, t. i. a -megyeit; 1790-ben már aljegyző volt s azóta folyton igazgatta a -vármegyét. József nádorral, főispánjával nem egy nehéz összeszólalkozása -volt, kivált 1816-tól 1820-ig az alkotmányi sérelmek megyegyülési -tárgyalásai alkalmával. - -Igaz, hogy nem volt se királyi tanácsos, se a vaskoronarendnek vitéze. -Csak egyszerü pestvármegyei alispán volt. - -Csakhogy mikor a budai hadparancsnok értesité őt, hogy a budai és pesti -helyőrséget kiszállásolja a falvakra és Soroksár lesz az első állomás: -hát akkor Szentkirályi László alispán visszairt hozzá, hogy ő ezt -semmiképen meg nem engedi. Okul természetesen felhozta a nép inségét. - -Azonban mikor vette figyelembe az osztrák hadsereg a magyar nép inségét -s mikor engedelmeskedett egy hadparancsnok az alispánnak? - -A hadparancsnok visszairt, hogy ő teszi azt, a mit jónak lát; az alispán -pedig azt felelte neki, hogy ő meg felfegyverzi ellene a népet, ám lássa -a generális, hogy aztán mit csinál. - -Megjegyzem, hogy az alispánnak nem jutott eszébe előbb felirni a -konziliumhoz, vagy az akkori Széll Kálmánhoz jó tanácsért és -utasitásért, valamint az se jutott eszébe, hogy a pesti szolgabirót, -Adonyi Mihály uramat engedelmességre utasitsa a hadparancsnok irányában. - -Hanem értesité Soroksár városát, hogy a katonaság ekkor meg ekkor oda -akar menni a nép nyakára, melynek magának sincs kenyere s egyuttal -utasitá a városi előljáróságot, hogy az ő felelősségére állják utját a -katonaságnak minden módon s mindenféle fegyverrel. Ilyenforma rendeletet -küldött a többi falvak és városokhoz is. - -A katonaság kivonult s szép rendben masirozott Soroksár felé. Hát a mint -közel jut s be akar térni a városba: akkor veszi észre, hogy az országut -keresztül van árkolva előtte s a sánczon túl ott áll Soroksár népe -fölfegyverezve fejszével, kaszával, vasvillával s vezetve s bátoritva -megyei tiszti katonák és pandurok által. - -A katonaság egy része tüzérség volt. Semmise lett volna könnyebb, mint a -népbe belelövetni. A soroksári biró fel is mutatta a parancsnoknak az -alispán rendeletét s kijelenté, hogy az éhező inséges nép inkább -agyongyilkoltatja magát, semmint azt a siserahadat szép szerével -bebocsássa. Asszonyok és gyermekek is feles számmal álltak ott a sáncz -mögötti tömegben. - -A parancsnoknak erre nem volt utasitása. A tömegbe belelövetni nem akart -és seregével szépen visszajött Pestre – utasitásért az akkori Széll -Kálmántól. - -Csakhogy akkor József nádor ült a budai királyi palotában, a ki ugyan -mindenféle pört beleakasztott az alispán nyakába, de mégis csak átirt -Bécsbe, hogy az éhező népet nem szabad föláldozni még a katonaságért, -még a devalvált bankóért se. - -Mire aztán a sok staféta ide-oda járt Buda és Bécs között, akkorra -szépen kitavaszodott, az aratás is megjött, az isten áldása se maradt el -s a katonaság se halt meg éhen a kaszárnyában. - -Jó Szentkirályi László alispán is csak kiállotta a mindenféle pereket és -fenyegetéseket, sőt az 1818 márczius 31-én megtartott tisztujitáskor oly -egyhangulag s oly harsogó éljennel választották meg első alispánnak, a -milyet tán se azelőtt, se azóta nem hallott a régi vármegyeház. - - - - -PECSOVICS. - -Tolna vármegye belső történetéből keveset tudok. Pedig családom ősi -fészke. De öregapám már elköltözött onnan s apám már csak látogatóba -járt oda az atyafiakhoz s alig egy-két tisztujitáson és követválasztáson -vett részt. De arról a hires névről, a Pecsovicsról mégis tudok valamit. - -Az 1843-iki követválasztásnál két név lett szomoruan hiressé az -országban. A Forintos és a Pecsovics név. Amaz Zala, emez Tolna -vármegyében. Forintos György állt annak az udvari pártnak élén, mely -Deák Ferenczet ki akarta buktatni az országgyülésből. Ennek a pártnak -titkos vezére Zichy Domokos gróf veszprémi püspök volt. Ő kezelte az -udvari párt pénztárát. Deákot ugyan nem akarták megbuktatni. Nem is -tudták volna. Annyi pénze nem volt a püspöknek. A megyei nemesség -egyhangulag választotta meg a haza bölcsét. Hanem tudták azt, hogy oly -utasitással, mely ellenkezik meggyőződésével, Deák nem fogadja el a -képviselőséget. Ő a közteherviselés s a törvény előtti egyenlőség -bajnoka volt. Fizessen a nemes ember is adót, ne csak a szegény -jobbágyság. Vele szemben Forintos és az udvari párt azt irta lobogójára: -»nem adózunk«. Irtózatos vesztegetéssel többségük lett s a követi -utasitásba belejött a »nem adózunk«. Deák ily módon nem fogadta el a -követséget. - -A Forintos név országos hirének ez az eredete. A zalai két pártot otthon -a vármegyében nem Deák- és Forintos-pártnak nevezték. Deák pártját -»legény-párt«-nak keresztelték el. Forintos pártját »atyafi-párt«-nak. -Ezt már rég elfeledte hatvan év óta a világ. Még Zalában is elfeledték. -Ezt csak Vörösmartynak egyik igen szép költeménye tartja emlékezetben e -czim alatt: »A zalamegyeieknek«. Hanem azért a függetlenségi harcz előtt -néhány éven át, túl a Dunán az udvari pártot forintos-pártnak is -nevezgették. Az ötletet erre Forintos György neve nyujtotta. De a -gunynév igazsága is erős volt. Az a nemes, a ki a kormánypártra -szavazott, mindig megkapta a maga forintját. Nagy pénz volt ez akkor. -Hiszen az elszegényedett mágnásokat, a kiket a kormány a főrendiházban -való szavazásra kibérelt, csak »huszasos mágnások«-nak nevezték. - -A forintos-párt szót csakhamar kiszoritotta a közönség eszéből a -pecsovics-párt szó. 1840-től kezdve a kormánypártot, az udvari és -osztrák pártot országszerte csak pecsovics-pártnak nevezték. Elfeledték -a »pápista« nevet, elfeledték a »labancz« nevet; a ki a nemzet ellen -volt, azt csak ugy hivták: a pecsovics! Megmaradt e név még a -függetlenségi harcz alatt is. Tulélte a véres csatákat s a nemzeti -bukást. Az alkotmány föléledtével uj erőre kapott. Ismerik a magas -Tátrán is, a fiumei tengerparton is. Ismerik a pozsonyi Kárpátoknál csak -ugy, mint a Hargita oldalán. Erdély akkor nem Magyarország volt, de -csakhamar elterjedt ott is. Még ma is megbélyegzik, a kire elkiáltják: -pecsovics. - -1850-ben apám atyafilátogatóba ment Szilas-Balhásra, magával vitt engem -is. Estefelé benéztünk a Kaszinóba. Sokan voltak ott az urak-atyafiak. - -Apám egy uri emberrel találkozott ott, a kit nem ismert a nyájasan -beszélgető társaságban. Nyulánk, kissé magas termet, barna arcz, -gondosan pödrött bajusz, kissé szürkülni kezdő élemedett kor. Jókedvü, -vidám arcz, urasan öltözve, otthonos módon beszél, adomáz, kaczag. - -Apám hozzálép, bemutatkozik, nevét mondja. Az ismeretlen ur jókedvü -mosolygással felel. - -– Én is megmondanám a nevem, ha nem ijed meg tőle vagy meg nem neheztel -érte. - -Apám is mosolyog. - -– Nem épen természetem az ijedezés vagy a mogorvaság. Csak elő a névvel! - -– Nohát én vagyok az a hires, nevezetes Pecsovics, a szent keresztségben -Ferencz néven. - -Csakugyan meglepte apámat a név. Már azt gondolta, hogy Karaffának vagy -Haynaunak, vagy valamelyik hóhérnak hallja a nevét. Nem is álmodtunk -arról, hogy az atyafiak társaságában, a szilasbalhási jó nemzeti párti -nemesség sorai közt találkozzunk Pecsovicscsal. - -Pedig rokonszenves, jó magyar ember volt. A mint utóbb kitünt, nem is -volt soha pecsovics-párti. Az ő neve után nevezték el a hazafiatlan -pártot, de ő maga sohase volt az. Ebben nagyon különbözött Forintos -Györgytől. - -Története ott kezdődik, hogy ő tiszttartója volt Festetich Rudolf -grófnak, Szegzárdon lakott s itt grófjának városi házát és gazdasági -udvarát is kezelte. Ez állása volt annak oka, hogy a nemzet történetébe -belekeveredett. - -Tolnának a mult század harminczas és negyvenes éveiben hatalmas közélete -volt. Nemes sziv és lángoló hazafilélek volt Bezerédj István, Tolna -vármegye Deák Ferencze, a nemzeti ellenzék vezére és büszkesége. Az ő -bölcs vezérlete alatt a vármegyében ugy megerősödött a nemzeti ellenzék, -hogy az udvari párt még az 1843-iki követválasztásnál se tudott uralomra -jutni, a mikor pedig Zalában például Deák is kénytelen volt a -törvényhozásnak hátat forditani. - -A főispán, az udvari párt vezére, gróf Eszterházy Károly s utána, ha jól -emlékezem, gróf Vay Ábrahám és Ürményi volt. Eszterházy hatalommal és -külső diszszel, gróf Vay erőszakkal, Ürményi határtalan simasággal és -ügyességgel vezette a nemességet. Ürményi jobban megerősitette az udvari -pártot, mint Eszterházy, de azért a nemzeti és hazafias ellenzéket ő se -tudta elnyomni. Bezerédj Istvánnak hatalmas segitségére voltak a Perczel -testvérek, különösen Móricz, a későbbi honvédtábornok, többször -diadalmas vezér és bujdosó. De még nála is hatalmasabb, erősebb vezérlő -férfiu volt Csapó Dániel, követ és alispán s Deáknak szintén jó barátja. - -Eszterházy gróf veszprémvármegyei volt. Ott lakott Pápán, a várban s -Eszterházy Miklós gróf egyik birtokát, a pápa-ugod-devecseri óriási -uradalmat birta bérbe. Ez uradalom a magas Bakonynak is tetemes részét -foglalta magában, de kiterjedt még egyes falvakkal és pusztákkal Győr- -és Zala vármegyékre s a Balatonra is. Innen járt a gróf Tolnába, a -főispáni dolgokra. - -Mint Veszprém vármegye nagy ura, itt is nagy közéleti befolyást -gyakorolt. Valósággal ő volt vezére az udvari pártnak. Néhány falu -tömeges nemességét nagy pénzzel, ajándékokkal, bakonyi vadászatokkal -sikerült neki az udvari pártra áthóditani. Áthóditotta Szent-Gál -nemességét is s ez nagy dolog volt a vármegyében. - -Szent-Gál királyi vadászok fészke. Okleveles országos nemes csak -tizenhárom család volt a faluban, a többit helyi nemességnek tartották. -De 1827-től kezdve ez is elkezdte a vármegyén nemesi jogait gyakorolni s -elő tudott állitani öt-hatszáz nemesi szavazatot. Ezt nyerte meg -Eszterházy. - -Eredeti, furcsa, érdekes gondolata támadt a grófnak. Hátha ő ezt a nagy -tömegü nemességet elvinné magával Tolnába is, Szegzárdra is. Minő nagy -hatása lenne annak! Igaz, hogy szavazni nem viheti át, mert a szent-gáli -nemesnek Tolnában nincs birtoka, nincs is a nemesi összeirásba -beiktatva, de hiszen nem is szavazónak viszi át, hanem testőrségnek. Ki -látott olyan főispánt, a kinek félezer kemény bakonyi nemes a -testőrsége? - -Ugy lett bizony! - -Kiválogatták a legszebb, legdélczegebb, legerősebb királyi vadászokat. A -kinek szép hosszu bajusza volt, otthon nem hagyták. Mindenki kapott -rövid dolmányt, vállravetőt, nadrágot, szürke gácsi posztóból, zöld -zsinóros vitézkötéssel s fekete kalapot széles szalaggal és cserfaággal. -Cserfamakk a vármegye czimere. Azután mindenki kapott puskát, -oldaltarisznyát, puskaportartót: ilyen volt a fölszerelés. Hatalmas -czigánybanda a menet élén. Igy vonult be Szegzárd városába a méltóságos -főispán testőrsége, a Bakony nemességének szine-virága 1837-ben. Ilyen -főispáni beiktatást se látott Szegzárd városa se az előtt, se az óta. - -De hol tanyáz hát az a tenger marczona alak? Ötszáz szent-gáli nemes egy -csoportban? Hiszen, ha jókedve kerekedik: kiveri a várost a városból. -Vigyázni kell erre. - -Sebaj. Ott van a Festetich gróf gazdasági udvara sok tágas épülettel. -Elférnek ott. És ott van Pecsovics tiszttartó uram, tud az bánni az -emberekkel. Tudott is. Jó pörkölttel, jó sódarral s mindenféle -rétesekkel s jó szegzárdi borral ugy megtömte a Bakony királyi -vadászait, hogy otthon se volt, lakodalomban se volt jobb dolguk soha. -Mikor hazajöttek: tele hirdették a vármegyét, mily királyi módon éltek -Pecsovicsnál. - -Hogy házigazdájuk voltaképen Festetich gróf volt, hogy a lakmározásra -talán Bécs is adta a pénzt: ezt ugyan nem tudták, valami sokat nem is -törődtek volna vele. Ők Pecsovics vendégei voltak. - -A nemzeti ellenzék azután elnevezte őket Pecsovics pártjának. - -De ezerszer kelendőbb lett e név magában Tolnában. - -A mikor Bezerédj Istvánt és Perczel Mórt az udvari párt meg akarta -buktatni 1839-ben s még inkább 1843-ban a nagy megyei csaták alatt -mindig a Festetich-féle gazdasági udvarban ütötte föl tanyáját az udvari -párti nemesség s mindig Pecsovics Ferencz gondoskodott számára -ételről-italról, muzsikáról. Ott is, Faddon is, Tolnán is s nemcsak -akkor, hanem már négy–öt év óta. Jól tudta ezt a város közönsége. E -közönség kemény ellenzéki volt. Az udvari pártot ezentul uton-utfélen -pecsovicsnak kiabálta. Villámgyorsan terjedt el a szó a hirlapokban. -Néhány hónap mulva ismerte az egész ország. - -De ugyanekkor megismerte a Kubinszky nevet is. Ez is ugyanott és -ugyanakkor keletkezett. Pecsovics-párt – Kubinszky-párt. Ez a két tábor -alakult meg Tolnában. A Kubinszky-párt volt Bezerédjék, Csapóék és -Perczelék pártja. - -Hát ez az elnevezés honnan eredt? - -Ennek megint más a története. - -Volt a nemzeti párt táborában egy nemes Paksról, Duna-Szent-Györgyről, -Földvárról vagy Bölcskéről: fekete arcz, hosszu bajuszu, kissé biczegő. -Ez afféle mozgékony rendföntartó, mindenütt jelenlevő, parancsoló alak -volt. A szegzárdi közönség mindig mindenütt ott látta és hallotta, -utczán, vendéglőben, tanácsháznál. - -– Nini, megint itt a Kubinszky! - -Elnevezték ezt a nemest Kubinszkynak s pártját ennélfogva -Kubinszky-pártnak. Pedig nem az volt a neve. Hanem igaz neve Huszár Pali -volt, megyei esküdt, ügyes rendező s a szabadelvü nemességnek -fáradhatlan rendtartója. - -Hanem volt Szegzárdon egy lakatosmester. Ennek volt a neve Kubinszky, -egyik elszegényedett ivadék a hires árvamegyei nemes Kubinszky -nemzetségből. Tökéletesen hasonlitott ama tolnai kortes nemeshez. Épen -oly fekete arczu és hosszu bajuszu s épen oly biczegő. Őt mindenki -ismerte Szegzárdon. Sokan hitték, hogy ő az a mindenütt jelenlevő falusi -nemes. - -Ez a szó: Kubinszky-párt elenyészett. Negyvenöt év előtt még hangzott -itt-ott túl a Dunán, de a feledékenység azóta végkép elnyomta. - -De a pecsovics szó fönmaradt. A szó is, a párt is. Sőt Tolna vármegyében -a nemes urak közt még el is szaporodott. Pedig Pecsovics Ferencz -tiszttartó uram ugyancsak semmi rossznak nem volt az oka. - - - - -A HÁZI ZSIDÓ. - -(A régi nemesi világból.) - -Huszár János urambátyám inzurgens volt, még pedig vitéz. Azután gárdista -lett, még pedig nyalka. De azután nem ment a katonasághoz, hanem -hazajött ángyádi birtokára gazdálkodni, atyafilátogatni, dőzsölni, a -szomszédokkal és a cselédekkel és a jobbágyokkal zsörtölődni. Házsártos -természetü és szeszélyes ember volt rettenetesen és az a nagy -tisztesség, hogy a vármegye őt táblabiráinak sorába emelte, épenséggel -nem enyhitette az ő nyers természetének szilajságát. - -Kálvinista volt a nyakasabb fajtából. Ha cselédjei közé pápista ember -keveredett, azt gunyolódó szavakkal illette uton-utfélen. Igy állott -boszut azokon, kik őt kálvinista vallása miatt a királyi udvarnál -folyton nevették és boszantották. Pápista cselédjei meg nem maradhattak -tőle békességben. Ezek aztán, miután helyben nem volt plébánia, elmentek -a szomszéd faluba, a hol Festetich Antalnak, a leggazdagabb magyar -köznemesnek házi káplánja volt s annál panaszolták el üldözött voltukat. -A káplán buzgó erkölcsü és tüzes lelkü pap volt; valahányszor névnap -volt uraságánál mindannyiszor szépen megkérte urambátyámat, hogy ne -üzzön gúnyt istennek szentegyházából, de urambátyám nem hallgatott az -okos szóra, sőt a papot is összeszidta akárhányszor. Ilyenkor aztán -hiába ment a pap panaszra az urasághoz. Festetich Antal csak vállat vont -a sok beszédre. Neki szüksége volt a nemesi atyafiakra -követválasztásnál, tisztujitásnál, nem akart összeveszni a pap miatt -Huszár János urambátyámmal. Egyszer aztán a pap, elveszitvén -béketürésének selyemfonalát, egy szóvita alkalmával azt mondá -urambátyámnak: - -– Nem nyugszom addig, míg a domine spectabilis be nem kerül a vármegye -börtönébe. - -– De hiszen szent atyám, előbb végig megy kelmed a falun pőre gatyában -és pörge kalapban, mintsem azt megérné. - -Urambátyám háza bent feküdt az udvarban, oszlopos tornáczával az utcza -felé. A tornáczban a falon mindenféle kardok, fokosok, puskák és -pisztolyok voltak felaggatva. Emezek töltve, amazok hegyesre, élesre -köszörülve, valamennyi mindig kéznél, miután urambátyám a tornáczon -szokott iddogálni, hol egyedül, hol többed magával. Ha valakinek a képe -nem tetszett neki, a ki elment mellette az utczán, azt nagyon könnyen -megvagdalta, ha el nem futott; utána lövöldözött pedig, ha futni -merészelt. Sok embert tett csuffá ilyenformán. - -Egyszer két rossz gebén a vén Jakab zsidó vánszorgott előtte a -feneketlen sárban. S odaérve a tornácz irányába, nagy alázatossággal -levette kalapját s hangosan beköszöntött: - -– Alázatos szolgája! Szerencsés jó napot kivánok a tekintetes urnak. - -Nosza felugrik e szóra urambátyám, kupáját leteszi kezéből, megragadja -inzurgens fringiáját, kifut a zsidó után, ez a nyavalyás hiába biztatta -rossz lovait s urambátyám ugy összeapritotta a vén Jakabot, hogy -vérben-fagyban vitték haza dégi lakására. - -– Teremtette zsidaja, mondá aztán bajuszát pederve urambátyám, még én -velem szóba mer állani engedelem nélkül. - -Hogy ez a szóbaállás nem állott egyébből, mint tisztességes és alázatos -köszöntésből s hogy ebben nincs semmi gorombaság: ezt nem merték -urambátyámnak az iddogáló pajtások megmagyarázni. A zsidó nem jött akkor -számba. - -A dolog azonban ugy volt, hogy a vén Jakab a hatalmas Festetich Antalnak -házi zsidaja volt. Göbölyt, gabonát, mustrabirkát, dögbőrt ő szokott -eladni; vasat, szerszámot, egyetmást ő szokott beszerezni; rendes -lótó-futója volt az uradalomnak konvenczió nélkül, még az öregekről -maradt az uraságra s ez szerette a vén zsidót, gyakran el is -beszélgetett vele. - -A vén zsidónak összeszabdalását olybá tekinté Festetich Antal, mint az ő -nemesi jussainak vakmerő megtámadását. Hátas lovaira, fáczánjaira s házi -zsidajára különösen kényes volt. Ezeket nem engedte bántalmazni. - -Lett is a dologból nagy patália. Uradalmi fiskálisát rögtön utasitotta, -hogy az esetet jelentse föl a vár megyének s követeljen példás -büntetést. - -A legközelebbi generális kongregáczión már fölvétetett az ügy. -Urambátyám mellett besereglett ugyan az egész nemes atyafiság, ügyvédje -is jó volt, de Festetich Antal hatalmas befolyása ellen nem volt -mentség. Pár nap mulva urambátyám megkapta a vármegye határozatát, a -mely szólott ilyenformán: - -»Mi Nemes V. Vármegyének karai és rendei, fő- és közrendü papjai, fő- és -közrendben lévő nemesei s mind egész közönsége, kik a folyó 1828-ik -esztendei Szent-Mihály havának 9-ik napján, ugymint Kisasszony után való -napon és a következő napokon V.-ben tartott generális kongregáczióban -összegyültünk, adjuk tudtára mindeneknek, a kiket illet, hogy minek -utána országunknak és vármegyénknek ugy az egész nemességnek, mint a -polgárság és szegény adózó népnek közjavát érdeklő fenforgott ügyeket -elvégeztük volna, szemünket a személy- és vagyonbeli bátorság dolgára -vetvén, Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő Tolnai Festetich Antal -urnak, köznemes társunknak és atyánkfiának ő uradalmi fiskálisa által -hathatósan előterjesztett panaszára fölvettük Tekintetes, Nemes, -Nemzetes és Vitézlő Huszár János urnak, köznemes társunknak és -atyánkfiának, ő felsége volt nemes testőrzőjének, vármegyénk -táblabirájának ügyét, a melyben miután vármegyénk magisztratuális -főfiskusának hivatalból való meghallgatása, valamint több rendbéli -társunknak lelkes felszólalása, de egyuttal bepanaszlott köznemes -társunk ügyvédőjének is meghallgatása s mindeneknek lelkiismeretes -egybevetése folytán meggyőződtünk volna arról, hogy bepanaszlott -köznemes társunk bizonyos Jakab nevezetü vén zsidó embert, egyébként -panaszló nemestársunknak subinquilinus házatlan zsellérjét, midőn az -békességes járatban az uton menne, hirtelen való vagy haragos indulattal -minden szemmel látható és lélek szerint elfogadható ok nélkül kivont -karddal megtámadta s fején, vállán és kezein érzékenyen és majdnem -életét is veszélyeztetve, kegyetlenül megvagdalta, mely erőszakos -cselekedete a személybeli közbátorságot veszélyeztetvén s fennálló bölcs -hazai törvényes rendeléseinket is sértvén, ugyanazért elhatároztuk, -hogyha panaszló nemes társunk ugy kivánná, már emlitett Tekintetes N. N. -és Vitézlő Huszár János ur nemes társunk magisztratuális akczió alá -vétessék, ügye a kebelünkben levő törvényes székünkhöz áttétessék s -magisztratuális főfiskusunk által aztán tovább vezettessék, most -nevezett nemes társunknak e levelünk rendén kötelességül adván, hogy -törvényes székünk meghivására megjelenni, annak mindenekben -engedelmeskedni, kérdéseire megfelelni s itéletét köteles tisztelettel -fogadni, tisztében álljon, egyébként nem cselekedvén, stb. Kelt stb.« - -Urambátyám megkapván a vármegye ezen határozatát s megvendégelvén az ezt -kezébe adó esküdt uraöcscsét, bizonyára kisebb gondja is nagyobb volt, -mintsem hogy e fölött buslakodott volna. Azonban még az asztalnál ültek, -midőn Jancsi nevü huszárja egy levelet hozott be neki, melyben -szórul-szóra ez volt irva: - -»Domine Spectabilis! Most már tetszik látni, ugy-e megmondtam, hogy -előbb-utóbb bekerül a vármegye börtönébe. A ki egyébiránt maradtam -tisztelettel alázatos szolgája, N. L. gyóntató káplán.« - -Urambátyám felpattant e szóra, szemei tüzet szórtak s harsogva kérdezé: - -– Ki hozta e levelet Jancsi? - -– A Festetich uraságnak Kajla czigányja. - -Urambatyám fogta a dupla puskát, utána eredt a czigánynak, utána is lőtt -kétszer, de nem találta el, miután a czigány akkorra már ugy elfutott, -hogy szemmel se tudta belátni. - -Bejött, letette a puskát, a lovakat befogatta, felöltözött kaczkiásan, -megrakta a tarisznyát utravalóval, a kocsi derekát karddal és puskával s -lóhalálában hajtatott be V.-be. Volt egy jó barátja a káptalan tagjai -közt, azt akarta meginformálni, hogy azt a káplánt a püspök tegye el -Déghről, mert különben ő, ha találkozik vele, fülét, orrát lemetszi s -elküldi a nemes káptalannak. - -R. kanonokkal még a királyi udvarnál ismerkedett meg s mindenképen -bizalmas lábon állt vele. A kanonok azt felelé: - -– Minden kivánatodat teljesitem barátom, de ezt az egyet lehetetlen. -Nincs arra jussa még a püspöknek sem. - -– Hát mit csináljak? - -– Nyugodjál meg az istennek bölcs rendeletében. - -– Bolond beszéd az papom. Hogy lehessen igaza annak a káplánnak? Nézd -csak a levelét. - -A kanonok olvasta a levelet s aztán igy szólt: - -– Pedig édes barátom, magam is ott voltam a megyei gyülésen és Festetich -Antal ur nagyon el van határozva téged megüldözni. Most már csak egy -módja van annak, hogy az akcziótól megmenekedjél. - -– Mi az? - -– Légy pápistává. Akkor közbelépünk s visszavetjük a panaszt. - -Urambátyám nagyot fujt, aztán nagyot káromkodott s aztán nagyot ütött a -kanonok jobbik tenyerébe. - -– Ökörtül lótanács, de a szamár megfogadja. Azon a káplánon én akarok -kifogni. - -Egy hét mulva urambátyám áttért, meg is gyónt, maga a püspök gyóntatta -meg. Megszünt a pöre azonnal. - -De százszoros pöre támadt helyette az atyafisággal. Soha meg nem -bocsátották neki e rettenetes lépést. Kerülték házát, kerülték uri -személyét, sőt felfogadott gyerkőczök mindenféle istentelenséget -kiabáltak be esténként az udvarára. - -A püspök azt mondá neki, hogy jó keresztyén embernek feszületet kell -házánál tartani. Megfogadta a szót. Egy ácscsal két gerendából -csináltatott akkora feszületet, a mekkora csak a tornácz végére -beférhetett. Megföstette vörösre s odaállitotta a fegyverek közé. Volt -vagy másfél öl magas, temetőbe is jó lett volna. Pajkos suhanczok ezért -gunyolták legjobban. - -Urambátyám nem állta ki ezt a mulatságot egy hónapnál tovább. A -familiával minden áron ki akart békülni. Egy nagy dologra határozta el -magát. - -Egy estére meghivta az egész atyafiságot barátságos lakomára. Maga ment -el mindenkihez, hogy mindenki eljőjjön és senki az ő meghivását meg ne -vesse. Elment személyesen a déghi káplánhoz is s most már ez is szivesen -engedett a meghivásnak. - -Este kezdték a lakomát s világos virradtig folytatták. Jakab zsidót, -vallást, feszületet elő nem hozta senki. Czigány huzta, felköszöntők -járták, még a pap is kimulatta magát kedve szerint. - -Napfölkeltekor kimegy a pap s mikor visszajön, azt mondja: - -– Domine spectabilis, nem láttam a tornáczban a feszületet. - -Urambátyám kimegy, körülnéz, a feszületet meglátja a favágó törzsökön, -mellette két cselédje fejszével. Az ő rendeletére történt ez s most egy -töltött pisztolyt fogván kezébe, megparancsolta a fejszés embereknek, -hogy a feszületet apritsák fel tüzifának, különben agyonlövöldözi őket. - -A káplán tiltakozott e szentségtörés ellen s rögtön el akart távozni. - -– Nem addig van az pap. Itt maradsz még velünk egy óráig s azt teszed, a -mit én parancsolok. Különben halálfia vagy. - -Szemei villogtak, bornak és haragnak tüze égett bennük. - -Öt percz mulva a feszület forgácscsá vált. Fél óra mulva bogrács alatt -égett s a papnak is enni kellett a jó paprikásból, mi ily istentelen -módon készült. - -Akkor elővett urambátyám egy tizennégy rétü finom, patyolatból készült -betyár-gatyát és egy hosszu pántlikás, pörge, kanász-kalapot; a -káplánnak mindezt fel kellett ölteni s ugy ballagni haza a szomszéd -faluba végig az utczán, fényes nappal, embereknek, asszonyoknak nagy -bámulatára. - -Alig ért haza, ott volt a czigány urambátyám levelével: - -»Domine reverendissime! Most már tetszik látni; ugy-e megmondtam, hogy -előbb végig megy kelmed a falun pőre gatyában és pörge kalapban, mintsem -én a vármegye börtönébe jutnék. Maradtam stb.« - -No hiszen belekerült most urambátyám a vármegye börtönébe. Meg is ülte -azt jó két esztendeig. - -De meg is érdemlette. De jó ember is lett utána, midőn végre hazakerült. -A káplánnal is, a vén Jakab zsidóval is kibékült istenesen. - - - - -ÁTOK ALATT. - -Mi az átok? - -Vallásbeli babona. Gyönge lelkek erős hiszékenysége. Az áldásnak -visszája. Az isten vagy az ördög vagy valami tulvilági hatalom áldhat -vagy átkozhat, boldoggá vagy boldogtalanná tehet. A kinek minden -szándéka sikerül: meg van áldva. A kinek semmi se sikerül: meg van -átkozva. Igy hiszi, igy mondja a köznép. Megátkozni annyit tesz: -istenhez vagy ördöghöz folyamodni, hogy örökké sujtson vagy örökké -üldözzön valakit. Elátkozni csak embert lehet. Erről sokat beszélnek a -népmesék. Megátkozni mást is lehet. Várat, kastélyt, erdőt, élőfát, -kutat, forrást, ékszert. A mesék ilyenről is emlékeznek. - -Az én vármegyémben is van efféle eleven átok. Vagy legalább volt az én -időmben. Elmondok róla annyit, a mennyit értelmes ember is -meghallgathat. - -Csetény kis község a Bakony északi oldalán. Vidéke, határa -hegyes-völgyes, talaja hüvös, termékenysége nem nagy, lakossága szegény. -Tótok is lakják, magyarok is. A magyarok őslakók, kemény kálvinisták; a -tótokat másfél század előtt telepitették ide. - -A csetényi uradalom valamikor Csesznek várához tartozott. Csesznek vára -jó órányira esik Cseténytől. Az út, a mely Zircztől Győr felé vezet, -Csesznek váránál hagyja el a középső Bakony fensikját. Gyönyörü erdők -közt vezet az út. Az erdő nyilásán át egyszerre csak elénk bukkanik -Csesznek büszke vára. A romok magas falak, puszta tornyok, kőbástyák. -Tető nélkül, ablak nélkül, zöld moha nélkül meredeznek az ég felé. -Fenséges magasságban, egy mészkőhegy ormán, mely tele van barlangokkal. -Csucsával szemközt áll a messzeségben Pannonhalma vára. Ez a vár még -eleven, Csesznek vára holt. Ha Árpád apánk, a mint a krónikairók -mondják, ezer év előtt Pannonhalma tetejéről szétnézett, bizonyára jól -látta Csesznek várát is. Bizonyára ide is föllovagolt, innen is -szétnézett. Pannonhalma is ennek ormáról a legszebb látomány. - -Csesznek vára, ugy mondják, valamikor a hatalmas Ujlaky nemzetségé volt. -Harmadfél száz éven át vezérnemzetség volt ez az országban. Maga Korvin -Mátyás királyunk is gyakran mulatott itt, átrándulva ide nem messze -fekvő bakonyi várából, melyet most is Ó-Palota várának nevez a nép. -Hatalmas, vitéz alattvalóját, Ujlaky Miklóst, fölötte kedvelte. - -I. Lipót király korában az Eszterházy grófok kezére került Csesznek vára -a csetényi uradalommal együtt. A mikor később a grófi család különböző -férfiágazatai osztozkodtak, a csetényi uradalom elszakadt a -csesznekitől. A mult század első negyedében a cseszneki uraságok még a -büszke várban laktak, villám tüze és rombolása zavarta ki őket onnan, de -Csetényben már az ottani uraságok korszerü kastélyt épitettek. - -A csetényi uradalom tulajdonosaira végzet nehezül. Állandó birtokosa -senki se tud lenni. Az Eszterházyak is eladták, kényszerü viszonyok -hajtották őket s el is költöztek onnan, senki se tudja, hova. Még -Erdélyországba is. Azután milliomos idegen lett az uraság, elpusztult -nyomoruságban. Azután ujabb milliomos idegen országbeli lett az uraság, -hires bécsi bankár. Koldus lett, öngyilkos lett. Egész század óta nem -volt áldás a birtokon. - -A nép közt az a hagyomány él, hogy az uradalomnak van egy megátkozott -fája s ha valaki annak árnyékában pihen, szerencsétlenné kell lennie. -Ezt a hagyományt ismertetem s ennek történetéből mondok el némi -részleteket. De előre is kijelentem, hogy a hagyomány történeti -igazságát nem tartom bizonyosnak. Csak az a bizonyos, a mit közvetlenül -tudok. - -Valamikor a Bakony falvait magyarok és kálvinisták lakták. III-ik Károly -alatt, de még inkább Mária Terézia alatt az uraságok elhatározták, hogy -a nyakas, kurucz, pártütő kálvinistákat kipusztitják a Bakonyból. Vagy -térjenek vissza a katholikus anyaszentegyházba vagy takarodjanak el -onnan. A püspök ur, Biró Márton, a pannonhalmi és zirczi apát urak, az -Eszterházy, Zichy, Nádasdy grófok különösen buzgólkodtak ebben az -ügyben. - -Csetény urasága egyik gr. Eszterházy, akkor nyitrai püspök volt. Már e -magas egyházfejedelmi méltóságánál fogva is neki a buzgólkodásban nem -lehetett utolsónak lenni. Nem is volt utolsó. A csetényi kálvinisták -sokat szenvedtek alatta. Ő hurczolta be oda a tótokat is. - -A püspök ur sürün látogatta Csetényt személyesen is. Kivált mikor a -kuruczok ellen valami sulyosabb támadást kellett intézni. Akkor nagyon -rossz idők jártak a kálvinista kuruczokra. Az erkölcsök is vadabbak -voltak, mint mostanában, a bécsi királyi udvar is kegyetlen indulatokat -táplált a magyarság ellen. A magyarságot csak sujtotta, nem pedig -védelmezte a törvény. A mostani kastélytól nem messze az országut északi -oldalán domb tetején állt egy óriás águ-bogu, sürü lombos vén szilfa. -Még magam is láttam ott. Ennek a fának aljában szeretett a püspök -pihenni, itt szokta magát délutánonkint az árnyék hüvösében felüditeni. - -Cselédsége, jobbágysága, szolgálattevői egyik napon heves támadást -intéztek a kálvinista kuruczok temploma ellen. Nyilt erőszakkal akarták -elfoglalni a templomot. A falu népe a templom köré sereglett s ellenállt -a támadóknak. A hagyomány különösen a Simon és Jakab nevü -jobbágycsaládok nevét tartotta fenn, mint a kik készebbek voltak a -halálra, semmint istenük hajléka idegenek kezére szálljon. A templom -magasan fekszik, az ajtajából jól el lehetett látni a szilfáig. A püspök -ur vörös talárban ott ült a szilfa alatt karosszéken s nyugodtan várta, -mi vége lesz a háborunak. - -A kurucz kálvinisták lelkipásztora kiállott a templom ajtajába s -egyenesen oda nézett a szilfára és a hatalmas püspök urra. És szózatot -mondott és kétségbeesett lélekkel rettenetes átkot szórt a fára, mely -árnyékot adott a püspök urnak és mindazokra, a kik ennek a fának -árnyékában valamikor ülni fognak, hogy onnan az isten népét háboritsák. - -Az átok szavai le vannak irva. Magam is olvastam. Szokott átokigékből -áll. Igy hangzik: - -– A végitélet napján ne lássad meg a te istenedet. A te halálod ne -legyen az igazak halála. És ne vegye be az anyaföld a te tetemedet, -harmadnapon dobja ki méhéből. Örök kárhozat boruljon rád. Ivadékod soha -ki ne veszszen, hanem éljen örök nyomoruságban. És átkozott legyen, -valaki a te kezedből valamit elfogad és a te gyümölcsödet magába vészi. -És átkozott legyen, a ki a te folyóidból szomjuságát oltja és a te fáid -árnyékában pihenést keres! - -Talán igaz, talán nem is igaz ez az átok. A nép hitte. A templom -megmenekült, de a papnak el kellett bujdosnia. Nemes ember volt, a -szent-gáli nemesek közt huzta meg magát, mig utóbb, jobb időben hivei -közé visszatérhetett. - -A nyitrai püspök halála után a csetényi uradalom testvéreire s rokonaira -szállt. Ezek nem tudták megtartani. Ezerféle baj torlódott össze fejük -fölött, kénytelenek voltak eladni s onnan elköltözni. A birtok -történetét részletesen nem ismerem hosszu időn keresztül. Serdülő -koromban valami Zitterbarth nevü pesti milliomos volt urasága. Talán -épen ő szerezte közvetlenül az Eszterházy grófoktól. - -Ezt már ismertem. Épitő és vállalkozó volt. A függetlenségi harcz után, -a mikor katonai vad erőszak tombolt az országban, az osztrák kormány -elhatározta, hogy Budapest közepén várat épit, tetszése szerint -lövethesse országunk ifju fővárosát. Kiszemelte a Gellérthegyet. Oda fog -czitadellát épiteni s megrakja ágyuval, katonával. Az épitésre -Zitterbarth vállalkozott. Ott is, egyéb vállalatoknál is szerencsével -dolgozott. Milliókat szerzett. Pesten ugy hitték, több milliója van. -Házai voltak, tőkepénzei, fényes nyaralót is épitett magának. Övé lett -már a csetényi uradalom is. - -Nagyon szerette ezt a birtokot. Minden üres idejét Csetényben töltötte. -Széles nagy üzleteinek zaklatásai itt nem háborgatták. Gyermeke nem -volt, de volt szép, művelt, fiatal huga, valami közel rokona, ez vezette -a kastély és háztartás gondjait. - -Ennek társaságában sokszor üldögélt, sokszor el-elpihent a megátkozott -fa árnyékos lombjai alatt. A kastély régi, öreg szolgája elmesélte neki -az átok történetét, de Zitterbarth jó ember volt, öreg is volt már, csak -nevetett az átok történetén. Micsoda szerencsétlenség érhetné őt élete -alkonyatán? Jó lelkiismerettel, tömérdek vagyonnal s olyan nép között, -melynek jóttevője, jó urasága s mely őt igazán szereti? - -Épitették a déli vasutat, ezelőtt mintegy negyvennyolcz esztendővel. A -pályának egyik tetemes részét, az épitést, a földmunkát Zitterbarth -vállalta el. Benne volt a Balaton hosszában végezendő földmunka is. Sok -millióra rugott vállalkozása. - -Nagy vállalat, milliós üzlet sok kötéssel, sok szerződéssel, sok pörrel, -irka-firkával jár. Szükség van ügyvédre. Zitterbarth is keresett magának -ügyvédet Veszprémben. - -Bebotlott budafalvi Vermes Illéshez. Őt ajánlották neki. Hajdan a pápai -uradalmak fiskusa, 1848-ban országgyülési képviselő, vagyonos, -tekintélyes, bátor férfiu. Nagy urakhoz szokott s maga is igazi ur. -Később alispán. - -Hosszan tartott a beszélgetés. Uradalmi fiskus és forradalmi képviselő -akkor még nem értett a vasutépitéshez. Akár az Andesi hegységek -szakadékairól, akár a mindenféle vasuti töltésekről, gátakról, -áttörésekről, műtárgyakról és köbmértékekről lett volna szó. -Zitterbarthnak ugyancsak sokat kellett beszélgetnie, mig az ügyvéd -megértette, miről van szó. - -De hát utóbb megértette. - -Az ügyvédnek az volt a szokása, hogy a pörös felét meghivta ebédre. -Zitterbarthnak is el kellett költenie a jó ebédet, meg kellett innia a -hires borokat, s ki kellett szinia a hagyományos csibukot, mielőtt az -utolsó szóhoz eljutottak volna. - -A jól gomolygó, hatalmas csibukfüst mellett azt mondja az ügyvéd. - -– Hány éves ön Zitterbarth ur? - -– Jól elmultam hatvanhárom. - -– Van-e felesége, gyereke? - -– Egyik sincs. Csak egy szegény árva unokahugom van, ő vezeti a csetényi -kastélyt, talán ő lesz az örökösöm. - -– Hajlandó-e kedves Zitterbarth ur megmondani, mennyi valóságos vagyona -van? - -– Önnek, ügyvéd ur, megmondom. Valóságos vagyonom legalább másfél millió -forint. Pesti házakban és telkekben s ezeken kivül biztos papirokban -fekszik. Ezekhez jön a mostani nagy vállalatból okosan várható nyereség -és Csetény. - -Az ügyvéd nézte a vállalkozót s ujabb bodor füstöt varázsolt elő a -csibukból. A füstkarikák vidáman szállongtak föl a padlás felé. - -– Hát aztán, kedves Zitterbarth ur, hozzászokott-e ön az őszinte szóhoz? - -– Nyugodtan meg tudom hallgatni. - -Az ügyvéd kemény arczczal folytatta a beszélgetést. - -– Nohát önnél, kedves Zitterbarth ur, nagyobb barmot keveset láttam még -életemben. Hatvanhárom éves korral, másfél millió vagyonnal asszony -nélkül, örökös nélkül olyan koczkázatos vállalatba kapni, mely évekig -tart s elnyelheti az egész vagyont, csakugyan megfoghatatlan -könnyelmüség. - -A vállalkozó néma maradt. Csak nézett mereven. Még a csibuk is kialudt a -szájában. Nagy későn csak ennyit mondott: - -– Igaza lehet, ügyvéd ur. Fogadom becsületemre, ez lesz utolsó -vállalatom. - -– No akkor elfogadom ügyeinek vezetését. Mentsük meg, a mit -megmenthetünk. - -Azonban az ügyvéd bölcsesége s a vállalkozó ügyessége hiába volt. A -parti töltéseket egyik irtóztató széllel elmosták a Balaton hullámai. -Azután kővel berakatták a töltéseket. A követ messziről, Zalából jégen -kellett szállitani. Sokba került. Tavasz-féllel veszedelmes vihar -fölszaggatta a tó jegét s rettentő erővel vitte neki a töltések -kőfalának. El is hasitotta, össze is döntögette a kőfalat. Mire az idő -kitisztult s a jég elolvadt, ujra rommá lett a töltés. A nagy világ is -megbolondult. 1857-ben minden országban megbomlott a hitel. A -hitelválság ugy törte össze a nagy vagyonokat, mint a vihar a parti -töltést. Mire ez az év elmult, Zitterbarth koldussá lett. - -Ekkor is meglátogatta ügyvédjét. Az ügyvéd ekkor is ott marasztalta -gazdag ebédjére. Több könyje hullott az egykori milliomosnak, mint a -hány falatot evett. Ez volt utolsó uri ebédje. Az volt utolsó kérése az -ügyvédhez, ne vegye le áldó kezét most már igazán árván maradt szegény -unokahugáról. Hadd maradhasson meg, ha lehet, holtáig a csetényi -kastélyban. Ne kelljen azt is elhagynia. - -A csetényi uradalom gazdát cserélt. Valami bécsi bankár szerezte meg. -Boschan volt a neve. Egyik fiára nézve azt óhajtotta, hogy ur legyen, -még pedig magyar ur. Ugy emlékszem, Gusztávnak hivták. - -Az ur is más, a bankár is más. A bankárnak sok pénze van, ha van, de nem -ur. Az urnak néha semmi pénze sincs, de azért mégis ur. A ki bankárnak -született, abból sohase lesz ur. A ki pedig urnak született, átadhatják -annak a londoni bankot, még se lesz bankár. - -A Gusztáv fiu urnak született, habár kezdetben nem igen értett is hozzá. -Ahhoz, hogy magyar ur legyen, épen nem értett. Hanem tanulékony volt. - -Mi kell ahhoz, hogy valaki magyar ur legyen? - -Valami megyei telekkönyvi ismerőse volt Bécsből, kis ember, semmi ember, -ez magyarázta meg neki. - -Jőjjön ki a vármegyére. Ugyis van már ott nagy birtoka. Legyen fogata, -vadászlova, huszárja. Ez az első kellék. - -Azután tanuljon meg magyarul, még pedig először is káromkodni. Kétféle a -káromkodás. Az egyik a férfiak közt, a másik a nők közt. Jól vigyázzon, -el ne cserélje őket valahogy. - -Dicsekedni nem szabad semmijével. Igazi ur nem dicsekszik. De nem -játszik a tőzsdén se. - -Legyen te-tu pajtás minden nemes szomszédjával. Zsidót, parasztot, -ügynököt becsüljön meg, de ne barátkozzék vele. A megyei urral, még ha -esküdt is, barátkozzék, habár nem becsülné is. - -Válogassa meg, kinek mekkora borravalót adjon. Pinczérnek ne többet egy -hatosnál. Ha valahol vendég a vármegyében: inasnak, huszárnak, -szobaleánynak ne többet egy forintnál. Ez a megyei szokás. Ha többet ad, -ez már hivalkodás. Meglátszik, hogy csak ujdonsült ur. - -Ha szivart vesz utközben, a boltosnak vagy a szivaros leánynak ne -dobálja a borravalót. Ez nem szokás általában. Ha nagyon tetszik neki a -szivaros leány, udvaroljon neki istenesen. Igy tesz az ur. - -Közjótékonyságra, nemzeti adakozásokra megint ne dobálja a pénzt. A -pénzt csak a czigánynak szabad dobálni. De annak is csak akkor, ha -magyart huz s ha már jó kedvvel s borgőzös fejjel hallgatja. - -Magyar diszruhája okvetlenül legyen. Ékes, de ne csillogó. Az Esterházy -grófokkal a ruhája ne versenyezzen. - -Bajuszát, ha csak kissé is, mulhatatlanul kipödörje. A kerek földön ezt -nem teszi más, csak a magyar ur. - -Megyei tisztséget pedig okvetlenül vállaljon, ha egyebet nem, legalább -tiszteletbeli főjegyzőséget. Ne féljen a felelősségtől. Megyei -tisztviselőnek ugy se kell dolgoznia semmit. A ki pedig semmit se -dolgozik, az nem véthet el semmit. - -Ha pedig komoly beesületbeli ügye van, ki ne egyezkedjék a világért se. -Hanem vagy mást lőjjön agyon, vagy magát. - -Igy cselekszik az ur! - -Sokat vétett kezdetben ugyan e szabályok ellen, de lassankint mégis -eltanulta őket. Természetesen annyi pénze volt, mit a polyva. A kinek -sok pénze van, azon nehezen fog az oktatás. - -De azért mégis ember lett belőle. Megtettük tiszteletbeli főjegyzőnek, -pedig még csak káromkodni tudott magyarul. Diszes ruhájában, délczeg -alakjával tetszett a nemes vármegyének, mikor az esküt letette. Igaz, -hogy mikor a jó öreg bakonybéli apát a megyei könyvből elolvasta előtte -a főjegyzői eskü szavait: azokat alig tudta utána elropogtatni, de azért -szépen ment az egész szertartás. Különösen tetszett neki, hogy a mikor -esküt tett, az egész közgyülési közönség ünnepélyesen felállott. Nem -tudta, hogy ez ősi szokás és a szentegyház parancsolata. El is -dicsekedett ezzel a felállással apjának, anyjának, minden testvérjének, -hetvenhét rokonának és barátjának Bécsben. - -Nagyon megkedveltük. - -Igaz ember s tökéletes megyei ur lett volna belőle. Hanem hát végre is -átok alatt volt azzal a hires csetényi szilfával. A végzet ellen pedig -ugy se lehet tenni semmit. - -Följárt Bécsbe, följárt Pestre. Akkor olyan időket éltünk, hogy a -bankárok számára az utczán termettek a milliók. Kezdte észrevenni, hogy -őt nem tartják komoly embernek rokonai és régi barátai. Hisz ő se -tőzsdére nem megy, se nem játszik. Boschan névvel, Boschan vagyonnal -csak szürke megyei ember akar maradni. Az ily embert élhetetlennek -szokás tekinteni. - -Mi ez? Ő élhetetlen. - -Egy pillanatban megmozdult benne az öröklött bankár vér. Benézett a -tőzsdére. Nyert százezreket. Azután ott lebzselt a tözsdén Bécsben is, -Pesten is. Nyert milliókat. Akkor megszédült s elhatározta, hogy ő nem -marad ur, hanem bankár lesz. - -Egy szép májusi napon, 1873-ban összedült a tőzsdén az egész világ. A -legyek nem hullanak ugy őszszel, mint akkor a bankárok hullottak -tavaszszal. Tavaszszal és nyáron és őszön s az egész éven át. - -Csetény uj ura, a mi főjegyző barátunk is elesett. - -Föl tudott volna ő még kelni. Hiszen a Boschan-ház kiállta a nagy -válságot s őt is fel tudta volna még segiteni, de mégis keserü -szemrehányásokat kellett eltürnie a család kebelében. - -Most meg fölébredt benne a magyar ur vére, a melyet már ott szerzett -Veszprém vármegyében. - -Gondoskodott Zitterbarth unokahugáról ott a csetényi kastélyban. - -Irt egy levelet Pestre egyik barátjának, Matuska Péter képviselőnek. - -S aztán ugy agyonlőtte magát, mint a hogy’ a nyulat, foglyot szokás -agyonlőni. - -A csetényi népnek megint megerősödött az átokról szóló babonája. - -Cseténynek megint uj urasága lett. Azután megint és megint. Ezek -történetét nem beszélem el. - -Azt a hires fát jó harminczöt év óta nem láttam. Áll-e még? Virul-e még? - - - - -TELEPÁTHIA. - -Sokan ismerik Flammarion véleményét a telepáthiáról. Ez a hirneves -franczia csillagász annyira hive a telepáthiának, hogy ezen az uton ma -már spiritiszta is lett. Valami ügyes olasz kisasszonynak sikerült őt -spiritisztává tenni. - -Nem szeretem a bolondságot, ha komolyan veszik. Különösen nem szeretem, -ha valamely érdekes vagy szellemes bolondság egész kort, egész -nemzedéket lep meg. Ha hatalmába ejti az agyat, ha lebirja az elméket, -ha közvéleménynyé válik gyerekek, asszonyok és a tömeg gondolkozásában. - -Ilyen bolondság a telepáthia. - -Egyes embernek jól áll. Olyan, mint a kártyában a patience. Adomának, -időtöltésnek nagy ritkán beválik. Néha társaságot is lehet vele -mulattatni. Több értéke nincs. - -Azonban ma már egész irodalma van a francziák, németek és angolok közt. -A telepáthia eseteit száz és ezerszámra összegyüjtötték s gyüjtik -folyvást. Már osztályozzák és rendszerezik is. Flammarion már össze is -köti, ha a lapoknak hitelt adhatni, a spiritizmussal is. Mintha helyet -akarna foglalni a lélektanban, a bölcsészetben, az élettanban, a -természettudományban. Mintha egy fejezetét képezné annak a lélektani -munkásságnak, melyet ösztönnek vagy sejtelemnek nevezünk. - -Telepáthia görög szó. Ha az orvosokra biznók, igy forditanák le -magyarra: »távszenv« vagy »távérz«. Rossz szó és csunya mind a kettő. -Megérezni, megsejditeni, ok nélkül és ötletszerüleg megtudni a messze -távolban történt esetet és pedig megtudni abban a pillanatban, a melyben -az eset megtörtént: ezt akarja jelenteni a telepáthia. - -Egy angol fiu beáll matróznak. A hajó február 5-én elindul a kikötőből s -Afrika megkerülésével akar Indiába jutni. A fiunak édes anyja otthon van -s anyai szeretettel aggódik fia sorsán. Márczius 20-án pohárszékének -tányértartója minden látható ok nélkül ledől, a tányérok csörömpölve -összetörnek, az anya a zörejre összerezzen s elkiáltja magát sejtelmes -gondolatának rohamában: »Istenem, az én fiamat szerencsétlenség érte«. -Megnézi az órát. Épen délután 3 óra 40 percz. Minden számitás nélkül -megjegyzi magának ezt az időt. Egy hónap mulva megkapja a hivatalos -értesitést, hogy fia márczius 20-án délután 3 óra tájban valamelyik -keletafrikai kikötőben meghalt. - -Ez az eset. S ezt följegyzik a telepáthia esetei közé. S Flammarion vagy -más valaki komoly megjegyzést tesz hozzá: ime a távolra ható érzés -ugyanazon perczben megtudta a szomoru balesetet. Azt, hogy márczius -20-ának délutáni 3 órája Liverpoolban egészen más időre esik, mint -pédául Adenben, Flammarion vagy a másik telepathista már valószinüleg -nem jegyzi meg. Pedig hát ez volna a telepathisták szerint a lényeges -dolog. - -Velem is történt fiatalabb koromban egy telepathikus eset. - -Élt Veszprémben valamikor egy rendkívül derék és nemes asszony, Vargha -Mária volt a családi neve, Bolváry Józsefnek volt a felesége. -Elmondhatom az esetet, mindenki meghalt már, a kit érdekel s gyermekek, -utódok nem maradtak utánuk. - -E nő czenki származásu volt. Tüneményes, csodálatos szépség 1825 körül. -Árva lány volt, Sopron városának főügyésze volt gyámja és gondnoka. -Annak házánál növekedett, vagyona nem volt. - -Gróf Széchenyi István, akkor még fiatal, nőtlen ember lángoló szerelemre -gyuladt iránta. Irt hozzá egy kis kötetnyi verset is német nyelven, -gyönyörü kötésben megvoltak e versek kéziratban a nőnél s én olvastam -ezeket. - -E nő utóbb barátnéja lett Széchenyinek s a legnagyobb magyar évekig -lángolt érte. Le is festette előkelő művészszel s az arczkép egész -házasságaig ott volt mindig iróasztalán szemei előtt. - -Széchenyi magas költészettel irja le »Világ« czimü művében, hogy -Magyarország ujraszületésének eszméje miként támadt vagy erősödött meg -lelkében, midőn Hellász dicső, de szomoru romjai közt egy csodálatos -szépségü görög leányt látott. A kik Széchenyinél azt a képet látták: -azok e görög leány arczképének vélték azt. Igy beszélte el nekem gróf -Waldstein János is, Széchenyinek egyik legbensőbb barátja. - -Pedig ez az arczkép annak a csodálatos szépségü czenki árva lánynak -arczképe volt. - -E nővel, már mint Bolvárynéval s mint hatvan éves nővel megismerkedtem. -Patvarista koromban esetleg nála fogadtam lakást és élelmezést. - -Akkor is szép és nemes, magasztos lelkü nő volt. Multja, gondolkozása -elbájolt engem. A ki Széchenyit is nemzetgyógyitó, országalkotó magas -hevületre tudott inditani. - -Egy napon 1866-ban megbetegedett s harmadnapra meghalt. Épen a -kaszinóban voltam s barátaimmal kártyáztam. Egyik pillanatban -megrezzentem, a kártya kiesett kezemből s fenszóval azt mondtam: »E -pillanatban halt meg Bolváryné«. Megnéztem az órámat, háromnegyedet -mutatott kilenczre. Letettem a kártyát, rögtön mentem lakásomra. A nő -halott volt. Kérdeztem a férjét: Mikor halt meg? - -– Háromnegyed volt kilenczre. Pontosan annyit mutatott az óra. - -Összenéztem órámat a fali órával. Összevágott mind a kettő. - -Ime Flammarion szerint a telepáthia! - -Sokat gondolkodtam azóta e dolgon. S mióta a telepáthia, e tudományos -mezbe öltözött képzelődés napirendre került: azóta ujra gyakran eszembe -jutott. - -S mégis csak üres képzelődés az a telepáthia. Öntudatlan játék a -valószinüségi számitással. Nézzük csak közelebbről. Igaz, hogy a -csillagászati mérhetlen számok tömegével kell megbirkózni. De hisz -ezekben otthon van Flammarion. - -Angliának vagy háromszázezer matróza van naponkint távol a tengeren. -Minden matróznak van szülője vagy testvérje vagy jegyese vagy felesége -vagy benső barátja. Minden matrózra esik átlagban legalább három lény, a -ki melegen érdeklődik sorsa iránt. S mindenki legalább egyszer-kétszer -naponkint rágondol a távollevő szeretett matrózra reggelinél, ebédnél, -lefekvéskor, felkeléskor vagy álomban vagy valamely munkaközben. S az a -gondolat többnyire abból áll: él-e, egészséges-e, nem halt-e meg, nem -szenvedett-e hajótörést, kezét-lábát nem törte-e, nem ütötték-e agyon -czivakodás közben, kolera, pestis nem ragadta-e el, nem esett-e a -tengerbe? - -Ime: csak Anglia matrózainál legalább ötszáz vagy ezer millió -»rágondolás« egy év alatt. - -Igen, de háromszázezer matróznál csakugyan történik egy év alatt néhány -ezer baleset. Halál, betegség, kéz-, lábtörés, gyilkosság, hajótörés, -tengerbe esés, kolera, pestis és a többi. A csillagászat valószinüségi -számitása bizonyitja, hogy a sok ezer baleset közül néhánynak az ezer -millió »rágondolás« valamelyikével időben vagy még néha térben is egybe -kell esni. És bizonyára igen sok egybeesik. - -Képzeljük el a porosz-franczia háborut. Közel egy millió német a -csatatéren vagy annak közelében. Mindegyikre rágondol naponkint -két-három ember közelvalója kétszer-háromszor. Milliárdokra megy a -rágondolások száma, százezrekre a baleseteké. Néhány száz találkozásnak -mulhatlanul be kell következni. S ha e néhány százból ötven-hatvan iró -ember tudtára esik: kész az esetek rendszere, kész a telepáthia. - -Különben csak a név uj, a gondolat nem uj. - -Gyermekkoromban a lélektan mint tudomány, mint a Hegeli bölcsészet -rendszerének egy ize, sok tekintetben egészen más volt, mint ma. A régi -lélektannak volt egy fejezete, mely a clairvoyanceról szólt. Az a kóros -lelki állapot, melyet régen e néven neveztek, sok vonatkozásban ugyanaz -volt, a mit ma telepáthiának neveznek. - -Egyéb vonatkozásban ma hypnotizmusnak, sőt spiritizmusnak is nevezik. - -A spiritizmus ostobaság és azonfelül gyakran szédelgés. A hypnotizmus -kóros tünemény az emberi szervezet élettani és fizikai működésében. - -A telepáthia képzelődés. De bolondsággá válik, mihelyt a rágondolások -találkozásának eseteit tudományos rendszerré akarják feldolgozni. - - - - -AZ ARROGANTE-ÜNNEP. - -Valami hajó vagy szin volt az az Arrogante. Lehetett miattam szállóhely -is, vásárcsarnok is, szinház is. Csak arra emlékszem biztosan, hogy -franczia volt, sok ember volt benne, nagy szerencsétlenség történt vele -s százan meg ezren vesztették életüket. A jó magyar könyörülő sziv -százezreket gyüjtött a szerencsétlenné vált családok számára. A hálás -francziák ezt megköszönni személyesen jöttek Budapestre. Sokan jöttek. A -Margitszigeten fogadta őket nagy lakomával a főváros. - -Az ünnepen ott volt Blaháné is. A lapok megirták előre, ott lesz Blaháné -is. Megérjük még azt az időt, hogy innen-onnan azt se fogja tudni a -serdülő nemzedék, ki volt, mi volt az a Blaháné. - -Pedig ez az asszony volt az ő korának legnagyobb magyarja, a nemzetnek -legelső és legmagasabb büszkesége. A kit senki felül nem mult, senki el -nem ért. Olyan nemzeti kincs, a mely értékesebb volt, mint minden -korabeli költő, művész, szónok, államférfi összevéve. Éber álom, eleven -költészet, képzeletünk ragyogása, az édes magyar lélek a maga remek -tökéletességében. Előtte sohase volt hasonló, utána lehet, de mi azt el -nem hiszszük. Egyetlen örökké. - -Nos hát a francziák magyar ünnepén ott lesz Blaháné is. - -Az ünnepről a lapoknak irniok kell. Sokat kell irniok. Minden tudósitót -beoktatott a szerkesztő rettenetes komolysággal, hogy azután ne -Blahánéról irjon ám, hanem a francziákról. Blahánét ugy is megkaphatjuk -minden nap, de a francziák soha nem voltak még itt s ezentul se jönnek -el soha. Ez legyen a tudositók szeme előtt. - -Dehogy ez lett. Akár a falra hányták volna a borsót a jámbor -szerkesztők. Én előre megmondtam s dévajul meg is irtam, miként fognak -majd irni a tudósitók. Ez a dévajság szülte e csevegést. - - -I. - -(Mikor minden ember egyet gondol.) - -Furcsa dolog az nagyon. Volt Pápán a negyvenes és ötvenes években egy -derék, szeretetreméltó plébános: Koroncz László, a ki később Veszprémben -mint köztiszteletben álló kanonok élt és halt meg, lelkében igaz hittel -s testében nagy kövérséggel. Mikor ez Pápára került: tagja akart lenni a -kaszinónak. Minden ember szerette, minden kaszinó-tag bevenni óhajtotta -s kétségtelen volt, hogy a kaszinó-választmány egyhangulag fogja titkos -szavazattal megválasztani. Azonban szavazásra kerülvén a dolog, minden -választmányi tag azt gondolta: »adta plébánusa, legalább ne bizza el -magát, legyen egy fekete golyója is«, s ekként minden ember fekete -golyót vetett az urnába. – Nosza lett ebből nagy nevetség. Hiába vették -aztán be egyhangu szavazattal, Koroncz ugy megneheztelt: soha se lett -tagja semmiféle kaszinónak, el nem vállalta volna a tagságot istenért -se. - -– – Nos hát ilyenforma bolondság történt tegnapi napon Budapesten. - -A lapok (az istentelenek) kihirdették, hogy délután négy órakor lesz az -ünnepélyes hajókörut a Dunán a francziákkal, a margitszigeti hangverseny -pedig csak hat órakor kezdődik a kétszáz trombitával. Erre természetesen -minden okos ember azt gondolta: legjobb lesz a szigetre menni a négy -órai hajóval s jegyet se szükséges venni előbb. - -Én is azt gondoltam. - -Mire odaértem a plébánia-térre: épen négy óra lett. Mire négy óra lett: -épen ötezer ember, asszony, rendőr és napernyő tolongott ott, hogy -jegyet válthasson a hajóra. - -– Hohó – gondolám – tolongani nagy melegben rossz mulatság; várakozni -nagy melegben rosszabb mulatság; tolongani és várakozni és mégis elkésni -a legrosszabb mulatság. Plajbászt és papirost! - -Számitottam. Ha a jegyváltó jól dolgozik: minden másodperczben, ha pedig -rosszul dolgozik: minden három másodperczben kiád egy jegyet. Ha tehát -jól dolgozik: kapok jegyet hat órára; ha pedig rosszul dolgozik: kapok -jegyet tiz órára. - -Igy nem jól van a dolog. Igy nem megyünk a szigetre. - -Odafordulok a rendőrhöz, a ki ugyan tiz lépésnyire volt hozzám a -tömegben, de a mire egyik tyukszemem letiporták, kalapom összetörték, -botomat összelapitották, három ember pedig fejem tetején keresztül -kimenekült: akkorra elértem a rendőrt. Erősen fogta épen akkor a -jegykiadó hivatalhelyiség erkélyoszlopát, hogy az egész bódét a -tolongásban el ne vigyék a helyéről. - -– Barátom – szóltam hozzá – mi itt a maga feladata? - -– Uram, nekem a rendet kell fentartanom. - -– Látom, de vagyunk hozzá elegen, maga nélkül semmi baj se lesz itt. -Hanem arra kérem: menjen be a bódéba, kérjen kétszáz jegyet, hadd -induljon innen a közönség, a szabadban legalább mindenki hozzájut. - -A rendőr okos ember, szót fogad. Napoleon egy hadsereggel -keresztülhatolt a Mont Cenis-en, én pedig a rendőrrel keresztülhatoltam -a tömegen. - -Találkozunk egy egyenruhás urral. Keppijéről megismerjük, hogy a -Dunagőzhajótársaság tisztje. Kezében egy nagy csomag jegy. - -– Kapitány ur – szól a rendőr – tessék adni száz jegyet, eladom itt -rögtön s hozom az árát. - -A kapitány egy szót sem szól, ránk se néz. Megy a bódéhoz, bezörget az -ablakon s bekiált: - -– Van-e még jegy? - -– Van még hét. - -– No itt hoztam kétszázat, több már nincs nyomatva. - -Ezt én meghallottam s akkor körülnéztem. Épen tizezer ember volt már -akkor a téren, a ki jegyet akart váltani. - - -II. - -(Mikor az ember hajóra száll.) - -Bucsut vettem a tömegtől. Egy piros arczu, fényes arczu, haragos-tüzes -szemü kofa mellett megálltam, hogy a tömegre még egyszer visszanézzek. -Vajjon helyén áll-e még a jegykiadó bódé? - -A kofa megszólit s egy hajójegyet mutat: - -– Téns ur, nem venné meg ezt a jegyet egy forintért, adnék ráadásul egy -marok szilvát. - -Sohase csókoltam meg kofát teljes életemben. Hanem ez az egy -megérdemlette volna. - -– Kedves asszonyság, nem kell nekem a szilvája, itt a forint. - -Mikor már a jegy kezemben volt, kérdezém tőle: - -– Miért adta el ezt a jegyet? - -– Már édes téns ur, nem tudom én, mi az a Karórágó, az a bolond -»szobaur« hozta nekem, pedig akkor is megmondtam neki, hogy én nálam -»hiába«. - -Épen Mátyus Arisztid és Vadnay Károly ment el mellettem, mindkettő a -családjával. A hajóhoz mentek. - -Követtem őket. - -Hejh-hajh, az volt még csak czifra lakodalom. Az a kőpart, tizenhat -lépcsővel s az az alsó sétány a mily széles: ugy volt az tele emberrel -és asszonynyal és kis gyerekkel. Kövér asszonyságok, méltóságos urak, -drága toilettek, fényes czilinderkalapok, bájos ifju lánykák, -képviselők, paraszt fiuk, százan és ezren rettentő gomolyban -össze-vissza, mint mikor a tuczat kártyát megkeverik. - -Annyit még láttam, hogy Irányi Dániel magas fejtartással, egyenes -lépésekben vonul el a térről fent a magasban, a kőpart tetején. Az -bizonyos, hogy ő sem nem tolong, sem nem lökdösteti magát. Még Simonyi -Ernőt és Horváth Lajost láttam egy pillanatig az emberhullám tetején, s -azután nem láttam többé senkit és semmit. Elnyelt az óczeán engem is. - -Már tudniillik az ember és szoknyaóczeán. Előttem fehér ruhában, -mögöttem fekete ruhában egy-egy termetes szépség, de igazi szépség. – -Hát hiszen hölgyekkel jönni közeli érintkezésbe sohase kellemetlen -mulatság, hanem mikor az ember »kényszerü« helyzetbe jut, mikor ezer -tolongó ember rettenetes ereje és a viszonyok hatalma azt parancsolná, -hogy a hölgyeknek szolgálatot tegyünk s mi kénytelenek vagyunk -bevallani, hogy ehhez nincs erőnk, izmaink kifáradvák, a bejárat (a -hajóra) rettentő szűk s minden erőfeszitésünk hasztalan és érezni a -keblek pihegését és látni a szemek panaszos és megvető villámait: óh ez -mégis oly lealázó helyzet a férfiura! Az igazi férfiura! - -E helyzetben voltam én. - -– – Hogy volt, hogy nem volt: egyszer csak a hajóhidon voltam. Ah a -szabadság! Pihegő hölgykebelnek, forró, sima, selyem ruhának közelsége -megszünt s én éreztem ismét, hogy karjaimnak és izmaim nak birtokában -vagyok. Ah hölgyeim, nem érdemeltem én meg a szép szemeknek megvető -villámait! Még nem! - -– Rettentő kaczagás hajón és rakparton. - -Egy czilinderkalap megunta a hajóhidon a nagy tolongást. Bizonyosan nem -érezte magát jól a »vegyes« társaságban. Lerepült gazdája fejéről s -egyenesen bele a szőke Dunának hullámos vizébe. - -Halászlegény ül a halászbárkán s mosolyogva nézi azt a sok »bolond« uri -népet, a ki ugy töri magát a hajóhoz és még meg is fizet érte. -Halászlegény mellett hosszu csáklya, csáklya végén goromba vaskampó. -Nosza halászlegény kapja a vaskampót, belevágja azt a czilinder kalapba -s vontatja ki a czilinder kalapot a halászbárka tetejére. - -Kivontatja, ismét leül előbbi helyére, a csuffá lett kalapot leállitja -maga elé s nézi, nézi azt mereven és végtelenül. Embertolongás, -asszonysikongás, hajófütty és hajóharang – mind nem használ, ő csak azt -a kalapot nézi és elgondolja, hogy ha neki azt fejére kellene tennie s -abban neki az utczán végig kellene mennie: milyen világ csufjává lenne ő -akkor! - - -III. - -(A romok közt.) - -Szép az a Marseillaise! - -Fenség, komolyság s fájdalom dala. De olyan fájdalomé, mely panaszkodni -nem tud s csatára készt. - -Kétszázhusz harsona hangját himbálja feléd az esti szellő. Hunyd be -szemed s ha hallod ezt a csatadalt: Caesar veterán légiói vonulnak el -előtted s érzed a mint lábaik nyomán megrendül a föld; – Napoleon -gárdája megy a csatába, s látod, a mint törnek össze a koronák s -remegnek a koronás fők. - -Szép az a Rákóczi! - -Tűz, láng és vihar és mennydörgés. A Vezuv hányja fel villámait a -csillagtalan éjbe, ha megharsan előtted Rákóczi riadója. - -Száguldó paripák robajában, nyalka huszársereg viharos rohamán, -kegyetlen kuruczhadnak elszánt csatatüzében: ott találod magad, oda -ragad el zajongó képzeleted, ha kitárt lelkedbe fogadod be azt a -csatadalt. - -Oh ha ez a vasárnapi, budapesti, sört megivó, német nyelvet megbeszélő, -osztrák szomszédot megszerető, Tisza Kálmánt helyén hagyó kedves -publikum tudná azt: ki volt, mi volt az az utolsó Rákóczi! - -Jobb is, ha nem tudja. Jobb is, ha Thaly Kálmánra bizza Rákóczi érdemét. -Ő legalább megbecsüli. A publikum siessen a romok közé. - -Ott kell bevárni a kürtzenét. Keresztül a zöld pázsiton, oda siet, oda -hömpölyög a nép. Thaisz Elek hiába inti, hiába kéri, hiába szidja, -magyarul és németül a publikumot; hős most a publikum, meghallotta a -Marseillaiset és a Rákóczit, neki mer most menni a zöld fűnek is s -ellenkezni mer most Thaisz Elekkel is. - -– – A romok közt. - -Tizenöt buvókája s kilenczven kanyarulata van a romok közti utnak. -Százféle vadfának árnyéka versenyez a lenyugvó nappal: melyik tudna -nagyobb homályt terjeszteni. Kezdődik az alkony, ébred a szerelem, -csattog a csók. - -Maga sétál a pénzügyminiszter a romok közt. - -Fekete ruhában, ruganyos léptekkel végigjárja az alkony homályában a -kanyarulatokat. Kit keres? Mit keres? Minden bokorban szerelmes pár, -sehol, sehol nem üti fel lángját Dárius kincse. - -– Jó estét kegyelmes uram! - -– Pszt! Pszt! - - -IV. - -(Hát Blahánéval mi történt?) - -Bizony szép asszony a »lelkem«. De ne nagyon bizza el magát. - -Olyan szemekkel, olyan ajakkal és olyan szivvel, mint az övé, nem nagy -virtus szép asszonynak lenni. Ahhoz bizony más is értene. - -Hanem hát nem arról akarok én beszélni, a mit mindenki lát, mindenki -hall, hanem arról, a mit rajta senki se lát, senki se hall, mégis tudjuk -valamennyien. De ha aztán egy pár ezer fiatal barátunk haját tépi, fejét -falba veri s születési óráját is megátkozza, miért nem lehetett ő ott -»épen akkor«, annak oka ne én legyek. - -Szépen, rendesen, tizenegy órakor vége lett a hangversenynek. Igy volt -megirva a programmban, tehát igy is történt. Hogy hangverseny után mi -történjék a művésznővel: erről nem gondoskodott a programm. Fölösleges -is volt; tűzről pattant menyecskének meg kell élni a jég hátán is. Hát -még a mikor az a menyecske Blaháné. - -Igen bizony. Blahánét személye szerint jól ismeri egy millió ember, -arczkép után jól ismeri tiz millió ember s ki volna az, ki az ő -óhajtását megtagadná? - -Hanem hát a margitszigeti vendéglős nem látta őt soha. Se szépséges -személyében, se hamiskás arczkép után, sőt hirét se hallotta még teljes -életében. - -Hajh-jah! Jó magyar emberek ám ezek a mi fővárosi vendéglőseink. Hát még -a pinczérek! Hát még a fizetőpinczérek! Árpád apánkkal jött be e szép -hazába valamennyi. - -Blaháné a hangverseny után felmegy szobájába s átöltözik. És miután az a -csodálatos tulajdonsága van, hogy nem czukorral és sárgarépával él, mint -a kanári, tehát pinczért hivat, a ki hozzon bort, pecsenyét, édes -kalácsot, minden jót. - -Pinczér nem jön, hiába szól, hiába sir a csöngetyü. - -A szép Ida kisasszony, a művésznő unokaöcscse leszalad az étterembe, -hogy megmondja a pinczéreknek, jőjjön fel valaki Blahánéhoz. - -Blaháné, Blaháné, tudja is azt margitszigeti pinczér, ki az a Blaháné. - -Végre is egy öreg pinczér emlékezett, hogy ő valaha hallotta már ezt a -nevet, sőt most már azt is tudja, hogy ez az a zsémbes öreg asszonyság -Karloviczról, a ki tavaly is fürdővendég volt már s mindennap megivott -egy dézsa savót egy vörös parapli segélyével, a melyet sohase tett le -kezéből. - -Sietve fölczammog a művésznőhöz. A ki már akkor két kezét csipőre téve, -két szeméből ugy ontja a haragos fényt, mint a csillagos ég. - -– Hát lelkem, az isten akárhová tegye magukat, nem kapok én már enni se -– mi? - -– Kérem, kérem, ezer bocsánat – hebegi a halálra rémült pinczér – nincs -semmi ennivaló. - -– No csak ez kéne még, adta népei, majd magam nézek hát utána galambom. -Fél-jobb, előre! Igy ni! - -Kilóditja a pinczért, magához veszi Ida kisasszonyt, bezárja az ajtót s -megy le az étterembe mint kaczagó Semiramis. Mert hogy kaczagott és jó -kedve volt: azt ugyis tudhatja mindenki. - -Valamint azt is, hogy az étteremben se szék, se asztal nem volt már -üres, még az ablakpárkány is tele volt ülve zsufolásig. - -Kimegy a terassera. Ott talál egy asztalt, asztal mellett tizenkét -valakit és tizennégy széket. A két üres széken nem volt egyéb, mint egy -tuczat nagykendő, egy tuczat napernyő, négy bot, kilencz kalap és három -kisgyerek. Ide telepedik le Blaháné és Ida kisasszony. Köröskörül minden -asszony cseveg, minden férfi füstöl, minden pinczér futkos s minden -ember szidja a pinczért, mert minden gyomor éhes. - -A hol a veszély legnagyobb: ott legközelebb van a Bolond Istók. Bartók -barátunk ott balanceiroz és ugrabugrál az asztalok között s egyszer csak -észreveszi a művésznőt. - -Bartók barátunk egyet ugrik, egyet nyel, egyet pödörint bajuszán, a mi -nincs; egyet simit szakállán, a mi nem is lesz s odalejt Blahánéhoz. - -– Hát az istenért! Ejnye! Kisztihand! - -– Ugy ám lelkem – csattog a nemzet csalogánya – csak valami -harapnivalót, de szaporán! - -Ne neked Bolond Istók! Most mutasd meg, mit tud Bolond Isrók! Tisza -Kálmánt lemordiázni, nem nagy virtus Bolond Istók! Hanem szerezz most -borjuszeletet és omelettet a csalogánynak Bolond Istók! - -Szerzett is egy olyan darab sületlen hust, mely neveztetik beafsteaknek, -hogy azt meg nem őrli a malomkő sem, nemhogy a csalogánynak piczi szája. -Kenyeret pedig nem kapott már semmifélét, hanem asztalokon, abroszok és -serviettek közt összeszedett egy nyaláb dirib-darab zsemlehéját, -kiflicsucsát, házi kenyérmorzsát, azt vitte oda Blahánéhoz egy kalappal. - -– Kérem, lehetetlen másként. Ha azt parancsolja, hogy itt megöljek egy -eleven pinczért: azt rögtön megteszem, de egyéb ennivaló nincs. - -Blaháné felkaczagott. Kaczagása olyan szép, mint legszebb dala. - -– Hát azt hiszi maga lelkem, hogy én asztalhulladékból élek, mint a házi -szarka? - -Bolond Istók ebben a szempillantásban azt gondolta, mégis jobb lenne, ha -most a világon sem volna. - -Hanem a másik szempillantásban mégis örült életének. Mert Türrné, ki -férjével, fiával és kis társasággal másik asztalnál ült, meghallotta a -csalogánykaczagást s küldött oda a művésznőnek hideg sültet és salátát. -Egyebe neki se volt. - -Igy tudott vacsorához jutni a nemzet első művésznője az ország -fővárosában! - - -V. - -(Hát aztán mi történt?) - -Hát aztán az történt, hogy Blaháné fölkelt ülőhelyéből s azt mondá Ida -kisasszonynak és Bartók barátunknak. - -– No lelkeim, most menjünk a tánczvigalomba, ha már felöltöztem. - -Mentek a lóvonathoz. - -Ott találkoztak a bájos Nádaynéval, a szép Saxlehnerrel, az unalmas -Nádayval s a kedves Gábosnéval. - -Gábosné! Minden földi teremtmény közt a legszerencsésebb teremtmény. -Méltó, hogy nevét megörökitsük az utókor számára. Ő volt az! ő volt az! -Ő volt Blahánénak öltöztetője a Nemzeti Szinháznál. Ah!… - -Gábosné már évek óta nem látta szinről-szinre az ő »angyalát«. És -Blaháné már évek óta nem találkozott Gábosnéval. - -– Ah, édes kedves Gábosném, galambom, hogy’ van, százezer esztendeje nem -láttam. - -És agyonölelte, csókolta Gábosnét. - -– A ruhája, a ruhája, a toilettje, kedvesem! Egészen összekuszálja a -toilettjét. Istenem, istenem, csak a ruhára vigyázzon! - -Kedves Gábosné! A szigeten volt, sötét volt, a publikum messze volt, a -lampionok se világitottak; a sötét, borus, magas fák lombjai himbálóztak -az éjjeli szellőben s hosszu távollét után mégis első gondja csak a -toilettje volt Blahánénak! Ez aztán a világ leggondosabb asszonya. - -Éppen mint Nádayné. - -Nádaynénak mintha megsugta volna valami, hogy jó lesz vacsoráról előre -gondoskodni, mert a czifra programmban nincs benn a művésznők vacsorája! - -Ő tehát bepakolt egy sonkát, egy kenyeret, egy csomó pogácsát egy -utazó-táskába, s igy ment ki a Margitszigetre, az Arrogante-ünnepélyre. -Inni való csak lesz ott, gondolta, ha másutt nem, a Dunából, de -ennivalóról jó lesz gondoskodni. - -Oh, asszonyi szeretetnek véghetetlen bölcsessége! Hanem aztán Náday nem -is járt ám ugy Nádaynéval, mint Bartók barátunk Blahánéval. - -Odaérnek az alsó vendéglőhöz. Ott volt a tánczvigalom. Oda akart bejutni -Blaháné. - -Oda pedig bejutni nem tudott Blaháné. Se hely nem volt már ott, se az -ajtón, ablakon álló, ácsorgó és tolongó közönség oda be nem eresztette. -Pedig ő is és Ida kisasszony is bálra volt öltözve. De azért a bálba nem -mehettek. Szegény Bolond Istók, most megint érezte világon voltának -keserves kinjait! - -Egy spionnak született czigány ott kémlelődött a közönség közt s -valahogy fölfedezte Blahánét. Rögtön rohant társaihoz és sugott azoknak -valamit. - -Nosza fölkerekedett most egy egész banda barna művész, odaállt a nagy -művésznő elé s egy okos ember közülök nagy tisztességtudással ekként -szólt hozzá: - -– Csókoljuk a lába nyomát, nagyságos asszonyom, engedje meg, hadd huzzuk -rá azokat a Soldosné-nótákat. - -– Jól van babám, de nem sokáig hallgathatom, mert fázom itt künn ebbe a -könnyü ruhában. - -Huzták a czigányok, igazi jó kedvvel huzták a czigányok azt a Soldosné -dalt. Kissé hajtott fővel, mosolyogva hallgatta Blaháné azt a sok szép -gyönyörü nótát, azokat a Soldosné-nótákat! - -Éjfél is elmult már régen. Bent a tánczteremben pezsgett a kedv, pergett -a sok szép lány s ablakon át szórta fényét ki a sötétségbe az a sok -lámpa. Künn az égen, a csillagos égen fordulni kezdett már a -Gönczölszekere s a hold is mélyen ült a tengerek alatt, nem mutatta -arczát. Messze tájról, hegyek csucsáról hüvös szellő suhogott át a Duna -vizén s a fák lombjain. Hüvös szellő hordta széjjel a Soldosné-dalok -édes hangjait. - -Fázott a művésznő. Vékony, báli czipőcskéje, könnyü selyem ruhácskája -nem birta a hideg éjszakát. - -– Menjünk haza, lelkem! - -Elindultak a lóvonaton. És ott még hidegebb volt és Blaháné kijelenté, -hogy akár ide, akár oda, bizony ő csak fázik. - -De már erre a nyilatkozatra elérkezett Bolond Istók ideje is. - -Bartók barátunk leveté kabátját, odatette a művésznő lábaihoz s Ida -kisasszonyt megkérte, takarja be vele a vékony, báli czipőcskéket. - -– Nem lehet az, lelkem, hiszen agyonhüti magát kabát nélkül. - -Bartók barátunk egy pirouettet csinált jobb kezével s nem maradt adós a -felelettel: - -– De már teringettét, ha én náthát kapok, az csak a »Bolond Istók« -náthája, de ha kegyed elreked, a fölött a főváros kesereg, s a félország -szive megreped. - -– Lelkem, maga fenegyerek; Ida, most már lábam fejét azzal a kabáttal -betekered. - -Igy nem kapott náthát a »pacsirta«. - -* * * - -Másnap reggel hét órakor odaálltak már a rimaszombati czigányok Blaháné -ablakához. Várták fölébredését, várták hajnalhasadását. - -Dalait huzták, mig reggelizett; dalait huzták, mig hajóra szállt s -dalaival kisérték Pestre a kikötőig. - -Pedig ez nem volt benne a czifra nyomatu programmban. - -– – Igy irtak a lapok és nem másként a francziák ünnepéről. - - - - -HÁNYAN VOLTAK? - -Hányan voltak a népgyülésen? Ez a kérdés. - -Kormánypárt és ellenzék egyre-másra tartja a népgyülést. Száz népgyülés -két hét alatt. A mi népgyüléseink mások, mint London városának -népgyülései. London városának öt millió lakosa van. Több, mint egész -Erdélyországnak. Csaknem annyi, mint Szerbiának, Boszniának, -Herczegovinának, Montenegrónak összevéve. Ha tehát valami nagy kérdés -megmozditja a társadalom lelkét: a Hyde-ligetben egy millió ember is -összejöhet népgyülésre. A hirlaptudósitók ott is megirják: Hányan voltak -a népgyülésen? Ha néhány százezerrel kevesebbre teszik is a jelenvoltak -számát: akkor is marad félmillió. Az olvasónak, de a jelenvolt -közönségnek is mindegy. Olyan ember ugy sincs a világon, a ki egy millió -vagy félmillió embert látott volna valaha egy csoportban. A minthogy nem -is volt soha egy csoportban. Ha a hirlaptudósitó millióról beszél: azt -is elhiszik vagy azt se hiszik el. Ha felényit vagy negyedrésznyit -emlit: azzal is ugy vannak. Maga a hirlapiró se tud semmit. Csak sejt, -csak képzel, csak dobálódzik a számokkal a szerint, a mint lapjának -izlése jobbnak véli. - -Tegyük fel, valamely vidéki városban háromezer ember összeseregel a -népgyülésre. Az ellenzéki párt tartja a népgyülést. Mit csinál ilyenkor -a kormánypárti hirlapiró? Azt mondja: a tömeg lehetett kétezer főből -álló. Az ellenzéki hirlapiró pedig azt mondja: legalább négyezer főből -állt a hatalmas sereg. Igy van megforditva is. S a hirlapirót nem is -könnyelmüség vezeti. Csak politikai iránya s pártos érzéke teszi kissé -elfogulttá. Különben se nem tudja, se nem hiszi, hány ember volt a -tömegben. - -Mindig nagy az eltérés. - -A nagy eltérés pedig természetes. Különösen oly emberek részéről, kiknek -az embertömeg fejszám szerinti megbecsülésében különös gyakorlatuk -nincs; vagy a kik még módját sem tudják annak, hogy egy bizonyos -területen tömegben levő emberek számát miként lehet megközelitőleg -megbecsülni. S a hirlapok ifju tudósitói rendszerint ily állapotban -vannak. - -Egykor gondolkodóba ejtett ez a tünet. Ezelőtt közel husz évvel a -Janszky-ügyben nagy népgyülésen vettem részt. Egyik hirlap háromezer, -másik hirlap ötvenezer emberről beszélt, a többi pedig e két szélsőség -közt mozgott. Okos embert mosolygásra birta ez a furcsa számbecslés. -Akkor néhány jegyzetet tettem papirra e kérdésben. - -A becslésnek természetesen szemmértéken kell alapulni, miután ily -esetben az embereket egyenként meg nem számlálják. Szabad gyülekezetnél -jegyet se szoktak kérni vagy adni, mint szinháznál, czirkusznál, hogy a -jegyek száma adjon felvilágositást. A becslés pedig igen gyakran felette -hibás. - -Mert a szemmérték a legtöbb embernél felette bizonytalan. Sőt mondhatom, -nagyon kevés embernél s nagyon kevés tárgyra nézve lehet biztosnak vagy -helyesebben megközelitőleg biztosnak tekinteni. Azt például, hogy egy -férfi vagy nő hány czentiméter magas, a százezredik művelt ember sem -tudja 2–3 czentiméter különbségig puszta tekintés után megmondani. S a -kinek például az álló ember testmagasságának szemmértékszerü -meghatározásában van is gyakorlata: még mindig nagyon tévedhet a fekvő -ember testhosszának meghatározásánál. Azért például az angol -törvényszéki gyakorlatban közönséges tanuknak a testmagasságra vonatkozó -nyilatkozatait a birák nem igen szokták komolyan venni. - -Gyakorlott mészáros a hizott marhának testsulyát megtekintés után -meglehetősen eltalálja. Szőlős vidéken a kis szőlősgazdák a kisebb -szőlők területét rendesen jól becsülik meg. Kaszás, kapás munkások az -egy-két napi munkának megfelelő területet jól eltalálják. Az éles szemü -juhász, csikós és kanász megközelitő biztossággal megmondja, hogy a -falkában, ménesben vagy kondában hány darab van. A gyakorlott kitünő -tüzér is meglehetősen eltalálja az ellenséges ütegnek vagy hadcsapatnak -távolságát. - -Azonban ha mindezeket megkérdezzük, hogy mondják meg részletesen, -indokolják tüzetesen, hogy becslésüket mire alapitják, becslésük -eredményét minő tényezők számitásba vétele mellett állitják össze: e -kérdésre valószinüleg egyáltalán nem tudnának megfelelni. Kielégitőleg -semmi esetre sem. - -Pedig a szemmérték tényezői megvannak. - -Hogy egy legelésző birkanyájban hány darab birka van, ha azt pusztán -szemmérték után akarom megmondani: mérlegelnem kell a terület nagyságát, -melyet a nyáj ellep, továbbá a birka testének nagyságát, végre a -távolságot, mely egyes birkák közt van. Ugy de mindez megint csak -szemmérték után lehetséges, s miután minden egyes tényező felvételében -tévedhetek, tehát a végeredmény épen nagyon téves lehet. A világ legjobb -mérnöke, ha nincs gyakorlata, szégyenben maradhat a legegyszerübb -irni-olvasni nem tudó juhász mellett, ha ennek gyakorlata van. Pedig ez -a juhász sejtelemmel se bir számitásának egyes külön tényezőiről. - -Ha azt olvassuk, hogy Vörösmarty temetésén »huszezer embernél több volt -jelen« mint Gyulay Pál irja; hogy Deák Ferencz koporsóját százezer ember -kisérte, mint 1876-ban irták a lapok; vagy Kossuth temetésén kétszázezer -ember volt jelen; ha látjuk a »Times«-ből, hogy ez és ez a népgyülés a -Hyde-Parkban 30 vagy 100 ezer embert hozott össze: mindez nem jelent -egyebet, minthogy szokatlanul sok ember volt együtt, de hogy az a 20 -ezer ember valóságban a 10 ezeret, vagy a 40 ezeret közelité-e meg: ez -iránt már csak akkor lennénk biztosan tájékozva, ha a szemtanu -ügyességét s szemmértékben való gyakorlottságát és biztosságát -ismerhetnők. - -Én a számitás, a becslés alapjait külön-külön gondosan megmérem. -Természetesen csak szemmértékkel. Az én számitásom alapjai következők: - -Az összezsufolt vagy a kutya által egy csomóba kergetett közönséges -selyemszőrü juhokból 12 fér el egy négyszögölön és pedig nagyon nem is -szoronkodva; miután e számitással három négyszög lábnyi terület jut egy -birkára. Hasonló zsufoltság mellett ugyanakkora területen 18 ember fér -el és pedig szintén nem nagyon szoronkodva, mert két négyszögláb terület -esik egy emberre. Oly ember, ki vállban vagy csipőben két láb széles -volna, igen kevés van a világon; oly ember azonban, ki a gyomor és -hastájon egy láb átmérőnél tömörebb, igen sok van. Ilyennek lehet -számitani minden ugynevezett kövér férfit és kövér asszonyt. Ámde ezek -száma az emberek egyszáztólijánál többre semmikép se tehető, azért -átlagosan két négyszöglábnyi terület bizton jut zsufolt tömegben egy -emberre. Már most, ha szemmérték szerint a régi lövölde udvarhelyiségét, -a hol hajdan a népgyüléseket szokták tartani, 90 ölnyi hosszura és 25–30 -ölnyi szélesre vesszük: ez mintegy 1300–1500 négyszögölet ád ki, melyen -ily számitással 25–27 ezer ember fér el. - -Mikor 1878. évi októberben – ha jól emlékszem – a bosnyák-ügyben -tartottunk ugyanott népgyülést, akkor az egész udvarhelyiség nem volt -tele emberrel, de akkor az udvar jelentékenyen nagyobb volt, mint most, -mert a Damjanich-utczai része nem volt beépitve. - -Más kérdés azonban, hogy mily nagy volt a zsufoltság, más szóval, hogy -az emberek oly sürün állottak-e egymás mellett, hogy elől, hátul és -oldalról egymással érintkeztek. Erre nézve az, ki az emelvényen állott, -csakis az emberfejek közelségéből vonhat megközelitő következtetést. Ezt -különösen megfigyelni sajátságos körülmény inditott. - -Ugyanis huszonhét év előtt tartottuk azt az emlékezetes népgyülést a -lovardában, mely után a tömeg felhatolt a budai várba s Tisza Kálmán -miniszterelnök ablakait beverte. Azon a népgyülésen én voltam az egyik -kijelölt szónok s mikor már az emelvényen voltam s beszédem -megkezdettem, akkor nyomtak kezembe egy külön kiadott lapot, melyen az -volt hirként nagy betükkel lenyomatva, hogy Ozmán pasa Plevnánál -elesett. Én ez – akkor lesujtó hatásu – hirt beleszőttem beszédembe s -mikor Ozmán nevét kiejtém, levettem a kalapomat. Erre a jelre az egész -óriási népgyülés levette kalapját s a mint a tetőn és ablakokon -átszürődő napfény az ezer meg ezer födetlen arczra és kopasz fejre -vetődött, az a roppant nagyterem egyszerre kivilágosodott, mint mikor a -szinházban a lámpákat kigyujtják. Ez egyszerre kitört világosság -beszédem hevében is meglepett s a zajos helyeslések által okozott -időközökben a közönségnek mindig eme fényes felszinét észleltem. És -nyilván láttam, hogy egyik arcz szorosan a másik mellett volt, ugy, hogy -a felém fordult egész nagy tömegből semmi mást nem láthattam, mint -pusztán az egymás mellett fekvő arczokat. - -Óriási néptömeg volt együtt már az én tudtommal itt Budapesten a -koronázáskor, Batthyány hamvainak ünnepies eltemetésekor, Deák Ferencz -temetésekor, azután, mikor a szofták küldöttsége járt nálunk, végre -Kossuth hamvainak temetésekor. - -A koronázási tömeg megközelitő számbecslése nehéz, mert a nagyobb -tereken, hol a tömeg együtt volt, mindenütt nagyobb területek zárattak -el mint például a Ferencz József-téren utaknak és koronázási halomnak s -az Eskü-téren az országgyülésnek. - -Deák temetésén igazán óriási néptömeg volt jelen, de akkor már a főváros -lakossága közel kétszerannyi volt, mint a koronázáskor. A tömeg például -egyszerre lepte el a Fürdő-utczát, a Váczi-körut belső torkolatát s a -Károly-körutat a Kerepesi-útig. De közök természetesen voltak hagyva. -Közök nélkül e területen 2–3 százezer ember mozoghatna egy irányban. -Kossuth temetésekor már a világvárosok közé tartozott Budapest -hétszázezer lakossal. A gyászközönség emberszámát másfélszáz ezerre -bizton lehet tenni. - -Sajátságos az és laikus alig hinné, mily sok ember fér el egymás mellett -állva, aránylag kis helyen. Az egykor Leviathán, most Great Eastern nevü -hajó, mely 1866-ban vitte az Atlanti-tengeren a kábelt, tizezer embert -tud egyszerre szállitani, pedig mennyivel kisebb ez, mint a régi Lövölde -udvara. A muzeum kertjében, ha a muzeum épülete ott nem volna, -kényelmesen elférne állva, természetesen ló és szerszám nélkül az -osztrák-magyar birodalom egész békelétszámu hadseregének fele. A -Vérmezőn elférne ily számitással közel félmillió katona. A Népligetben, -ha szabad terület volna, könnyen mozoghatna Attilának és Aetiusnak -minden hőse, mely a katalauni csatában küzdött egymás ellen. - -Rettentő kép tárul fel elménk előtt, mikor olvassuk, mint például a -porosz-franczia háboruban olvashattuk, hogy a két ellenfél részéről -félmillió harczos állott csatában s az ütközet arczvonala 15–20 -kilométernyi volt. Igy volt a Metz körüli augusztusi csatákban. De igy -van most is Mukden körül a japán-orosz háboruban. De ezt a tömeget se a -hadvezér nem láthatja, se más. A kelet-ázsiai csatákban, ott Liaojang és -Mukden körül harmincz, sőt száz kilométer hosszuságra is elnyulik a -csaták homlokvonala. Ily távolságból, de még felényiből is embernagyságu -tárgyat alig vesz észre az emberi szem. S azután hegyek, erdők, falvak, -mélyedések elnyelik a tömegeket. A hadvezér is csak futárok vagy -táviratok utján tudja meg időnként, minő állása vagy fordulata van a -csatának itt, vagy amott. - -Embertömeget csak szabad téren népgyülés tud összehozni. Mikor az -emberek összetömődnek, látszólag kis helyre férnek el. Ha széledni -kezdenek: a látszat tizszerte nagyobb számot mutat. A római Szent -Péter-templomban, mint valahol olvastam, ötvenkétezer ember fér el. -Zsufolt állapotban tizennyolczat számitva egy négyszögölre, könnyen -elgondolhatjuk, mekkora lehet e templom belső födött területe. - - - - -A TUDÓSOK HARCZA. - -Hangzatos a czim, melyet e kisded tárcza cziméül választottam. Nagy -dolgokról, érdekes leleplezésekről, hires férfiak titkos dolgairól és -nyilvános beszédeiről nem lesz benne szó. Sem asszonyok, sem diplomaták, -sem millionáriusok, sem szegény legények nem szerepelnek benne. Még a -politika sem. - -Azaz: a politika mégis szerepel egy kissé. Huszonöt év előtt 1855-öt -vagy 1856-ot irtunk. Bach uralkodott akkor és a hirlapbélyeg és a -sajtószabadságnak rettenetes nagy hiányossága. Volt ugyan egy pár -politikai lapunk, melyben gyönyörü értekezéseket olvashattunk a -czéklatenyésztésről és kisdedovódákról s volt egy pár szépirodalmi -lapunk is, melyből az ország minden tánczvigalmáról és bálkirálynéjáról -tökéletesen kimeritő értesitést szerezhettünk. Körülbelől ebből állott a -publiczisztika élete és működése. - -A hirlapolvasó közönség unta magát rettenetesen. Iróink tehát szolgáltak -neki olyan mulatsággal, a minővel épen szolgálhattak. Ha ma végignézzük -huszonöt év előtti hirlapjainkat; fogunk mosolyogni eleget és hangosan. -Minő kevéssel megelégedett akkor az előfizető publikum s minő kis -dolgokat tartottak akkor irók és olvasók nagy dolognak. - -Tóth Kálmántól, szegény beteg költő barátunktól hallottam egy esetet, -melyet ugyan huszonöt év előtt magam is figyelemmel kisértem, de a mely -tökéletesen kimosódott emlékezetemből. Ő azonban pár év előtt, egy -margitszigeti séta alkalmával fölséges humorral beszélte el azt az -esetet, azt a polemiát, melyben majd minden nagy irónk részt vett s mely -ő neki oly sok keserüséget okozott. Ama kor irodalmi viszonyának -jelleméhez ez eset is hatalmas vonást képez, azért csevegem el. - -Egykor Pécsett vagy Baján, a város nevére biztosan nem emlékezem, szép -augusztusi napon összeült egy kedélyes társaság az unalmat és meleget -sörrel, borral s egyéb hüsitővel elkergetni. A társaság társalgás közben -nyelvészeti vitatkozásba keveredett s különösen heves vita folyt a -fölött, vajjon a »bennünket« szó jól van-e mondva magyarul vagy nincs? A -vita heves volt s a vitázók egyetértésre nem jutottak. - -A társaságban jelen volt Angyal Pál helybeli tanár is, Tóth Kálmánnak -nagy tisztelője, de a »bennünket« szónak rettenetes ellensége. Ő -feltette magában, hogy e nagy kérdésre kierőszakolja a világ feleletét s -az e kérdésben uralkodó egyiptomi sötétség eloszlatására mindent el fog -követni tehetsége szerint. - -Hősies elszántságát bátor cselekedet követte. - -A »Hölgyfutár«-nak akkor Tóth Kálmán volt szerkesztője s bizony nem -tudom én, kik voltak szerkesztőségi tagjai. - -Elég az hozzá: egy juniusi vagy juliusi napon Tóth Kálmán kap egy -levelet Angyal Páltól s a levél mellett tiz darab körmöczi aranyat. A -levélben egy pályakérdés volt kitüzve, mely ilyformán hangzott: - -»Fedeztessék fel rövid értekezésben azon nyelvhiba, melyet irásban és -beszédben nemcsak a köznép, de koszorus iróink is naponként elkövetnek.« - -A megfejtési határidő augusztus 20-ika, a jutalom 10 körmöczi arany. A -kéziratok Tóth Kálmánhoz, a »Hölgyfutár« szerkesztőségébe küldendők s a -pályabiró, ki dönt és jutalmat oszt, maga Tóth Kálmán. - -Ilyenformán jelent meg a czikk a »Hölgyfutár«-ban s utána valamennyi -fővárosi és vidéki lapban már tudniillik annyiban, a mennyi akkor volt. -(5%-ja a mainak.) - -A határidő letelt s beérkezett 13 pályamű. Szerencsétlen szám, mely -valóban rettenetes irodalmi háborunak vetette meg alapját. Egyik pályamű -hosszabb, másik rövidebb volt. Mindegyik azonban csak egyetlen -nyelvhibát tárgyalt. - -Egyik azt találta nagy hibának, hogy a pénzt olvassák, a helyett, hogy -számlálnák. A másiknak rögtön czigánykereket hányt mind a két szeme, ha -100 forint helyett azt olvasá: 100 forintok. A harmadik sehogyse tudott -kibékülni az ilyféle igehajtogatással: szabadjon, szabadna. A negyedik -meg nem tudott maradni egy födél alatt e két szóval: amaz, emez. Az -ötödik kimutatá, hogy a kell igét minden koszorus és koszorutlan iró -rosszul használja. A hatodik tökéletesen bebizonyitá, hogy az ikes -igékre semmi szükségünk. A hetedik ráakadt a »bennünket« szóra. A -nyolczadik a nő és né szavak örökös felcserélése ellen patvarkodott s -bebizonyitá e közpéldabeszédből: »Mást beszél Bodóné, mikor a bor árát -kérik«, hogy Bodónénak van törvényes, hites férje, mert ha nem volna: -akkor Bodónő volna igaz neve. A kilenczedik az »is« szócskának -használatába akadt bele. És igy tovább egész a tizenhármas számig. - -Denique a VII. számu pályázat eltalálta Angyal Pál uram gusztusát. - -Ugy de a VII. számu pályázat később érkezett be, mint a VIII-ik, IX-ik -és a többi utána következő s egyáltalán a határidő letelte után érkezett -be. Ennélfogva a többi 12 pályázó joggal igényelheté, hogy a VII-ik szám -a pályázatból zárassék ki. - -Azonban mig e körülmény fontossága kétségtelen volt: addig másrészről -nem lehetett szem elől téveszteni, hogy Angyal Pál uram intenczióinak -csakugyan a VII. szám felelt meg s hogy elvégre is Tóth Kálmán -barátunknak állott teljes jogában a határidőt megszabni, a győzelmet -eldönteni s a dijat kiadni. - -Időközben kitudódtak a következő nevezetes körülmények: - -1. Senki sem tudja bizonyosan, hogy a VII. számu pályázat mikor érkezett -be. - -2. Alapos kétségek forognak fenn az iránt, vajjon kinél lehet a -pályadijat képező 10 arany. - -3. Van-e az egész dologhoz hozzászólója Angyal Pál uramnak, vagy -pediglen ezt az egész dolgot pleno jure et cum plenipotentia absque ullo -jure reservato Tóth Kálmán barátunk intézheti el. - -Tóth Kálmán barátunk ez időtájban költő is volt, beteg is volt, -szerelmes is volt, mint maga mondá s kezdé már a pokolra kivánni az -Angyalokat és az összes nyelvészeti kérdéseket. - -Mikoron pedig a még nem pályázott nyelvész urak megtudták volna, hogy a -pályázati határidő fölött végére mehetetlen versengés folyik -Magyarország összes hirlapjai között: ők is elkezdték a maguk elkésett -műveiket beküldözgetni, ki a Hölgyfutárhoz, ki a Pesti Naplóhoz, ki -pediglen az Akadémiához. Angyal Bandi Piripócsról, Tóth István -Szombathelyről, Zenő Árpád Pomázról a Pesti Naplóhoz küldték -pályaműveiket s a jó báró Kemény Zsigmond kiadta azokat hüségesen, -lelkiismeretes szerkesztői megjegyzések kiséretében. - -Tóth Kálmán belátván ekkor, hogy az alig elhunyt keleti kérdés Kiss -Miska se e herczehurczához, Gordius király leleményességével szemben -Nagy Sándor erélyével oldá meg e kérdést. - -A dijat odaitélte a VII. számu pályázatnak, a jeligés levélkét feltöré, -a pályázó volt Wlád Alajos későbbi képviselőtársunk, őt felhivta a dij -átvételére s mind e műveletet kihirdeté az országnak mind a 18 -hirlapjában. - -No hiszen most jött még csak el az igazi hadelhadd; Angyal Pál uram nem -hagyta a dolgot. - -A Pesti Naplóban öthasábos óriási czikket tett közzé, melyben a -Hölgyfutárt és Tóth Kálmánt rettentő felelősségre vonja a világ előtt s -meg nem felelhetés esetén átadja őt az utókor igazságos itéletének. -Különösen kérdésbe teszi, vajjon hol van az ő tiz darab körmöczi aranyja -s voltaképen mikor érkezett be a VII. számu pályázat? Végezetül pedig -ezen egész rettentő bonyodalom kiegyenlitésére választott birákul báró -Kemény Zsigmondot, Hunfalvy Pált és Greguss Ágostot kinevezi. - -Tóth Kálmán barátunk ekkor utána néz, hogy vajjon hova is lett hát az a -10 arany s lelkiismeretes vizsgálat után kisül, hogy az Számvald urnál, -a »Hölgyfutár« bizományosánál jó helyen pecsét alatt áll s várja a -gazdát, ki zsebretegye. - -Ez alatt azonban a Pesti Naplóban valami kezdő iró nemzetiségi kérdést -csinált az ügyből s kisüti, hogy Wlád Alajos román, neki tehát magyar -nyelvészeti kérdésekben jutalomdij nem adható. - -Most hát már szélesebb körre terjedt ki a »bennünket«-háboru. Az volt a -szerencse, hogy Szász Károly nem lakott még Budapesten, Gyulai Pál pedig -épen akkor kezdte meg Romhányi első énekét s igy nem ért rá a vitába -belekeveredni. A két ellenséges hadsereg élén a »Hölgyfutár« és »Pesti -Napló« állott. - -A háboru folyt változó szerencsével. - -A háboru folyama alatt Kemény Zsigmond, Hunfalvy Pál és Greguss Ágost -összeültek berlini konferencziára, hogy eldöntsék a háboru sorsát. - -Elnök volt Kemény Zsigmond, de miután Greguss Hunfalvyval megegyezni nem -tudott; ennélfogva a szavazatok egyenlők lévén, Kemény Zsigmond pedig -Minerva votumát alkalmazni nem akarván, ekként a választott biróság, -előbb még hosszu jegyzőkönyvben megörökitvén eljárását, ünnepélyesen -feloszlott. - -Tóth Kálmán ekkor felhasználta a döntő hatalmak benső egyenetlenségeit -és minden erővel és nagy ügyességgel arra törekedett, hogy Greguss -Ágostot izolálja, mint a ki a leggonoszabb fondorlatokat szőtte-fonta a -VII. számu pályázat ellen. Felhivta tehát a Pesti Napló hasábjain Kemény -Zsigmond és Hunfalvy Pál urakat, hogy ők ketten mondják meg véleményüket -ez ügyben. - -Kemény Zsigmond és Hunfalvy Pál e felhivásra ünnepélyesen kijelentették, -hogy Tóth Kálmánnak igaza van, Angyal Pálnak nincs igaza, a 10 arany -pedig Wlád Alajost megilleti. - -(Ekkor mondá állitólag Deák Ferencz Kemény Zsigmondnak: »te Zsigó, -tudod-e annak a módját, hogyan fogják kopóval a pipafüstöt?«) - -Azonban Greguss Ágost még most sem hagyta a dolgot. Hatalmas értekezést -vágott be a »Pesti Naplóba«, melyben kifejté, hogy - -miután a pályázat tárgya egy általánosan követett nyelvészeti hiba -kideritése, - -azonban, hogy a »bennünket« szó csakugyan hiba volna, ez még most sincs -bebizonyitva, - -de ha hiba volna is, miután a pályadij csak annak adható ki, a ki e -hibát legelőször felfedezte. - -azonban az első felfedező Gyergyai Ferencz kolozsvári professzor volt ez -előtt megszámlálhatatlan esztendőkkel, ennélfogva - -tekintetbe vévén azt a körülményt, hogy Gyergyai nem pályázott: - -kénytelen kimondani, hogy ez egész ügyben senkinek sincs igaza, azért a -10 aranyat a Nemzeti Szinház nyugdijintézetének kell adni. - -– – Ekkor már fél esztendeig folyt a tinta, a lapok hasábjain már a -»bennünket« ügynél egyebet látni nem lehetett, a publikum revoltálni -készült s igy Tóth Kálmán barátunk a béke kedvéért igazat adott Greguss -Ágostnak. - -Igy mulatott a magyar ember huszonöt év előtt. - - - - -DEHOGY HALT MEG PETŐFI. - -Bolond kérdés merült föl a biróságok előtt. Meghalt-e hát Petőfi vagy -most is él? Ha valósággal meghalt is: meghalt-e hát törvényesen is? Ha -pedig valósággal nem él is; nem él-e még mindig törvényesen? Ha pedig -még törvényesen mindig él: hát akkor meddig él? Mikor ismeri el a -biróság, hogy nagy szivét csakugyan átfurta az orosz lándzsa s hamvai -már rég elvegyültek halóföldének porai közé? - -Ezt a kérdést meg kell ismernie a közönségnek. Elmondom hát bőségesen, -unalmasan, biróságok eszejárása szerint, mert máskülönben ugyan senki -meg nem érti. - -Szegény Petőfi felett összevesztek a prókátorok. Mint egykor -összevesztek a kritikusok: vajjon méltó lesz-e az életre. Mint egykor -összevesztek a historikusok: vajjon meghalt-e valósággal. Utóbb -marakodtak felette ügyvédek és üzletemberek: vajjon ki tegye el műveinek -hasznát, kié legyen a jog azt mondani a nemzetnek: ime Petőfiből a -halhatatlan dicsőség a tiéd, de minden haszon és minden nyereség az -enyém. - -Mert a per, mely folyt a budapesti törvényszék előtt: csakis ennyit -jelent. - -Erről a perről és semmiféle perről nem beszélnénk és nem szoktunk -beszélni, mig abban a biró ki nem mondja az utolsó szót. Sőt azután se. -De most szinte lehetetlen a hallgatás. Mert olyan tárgyról van szó mint -Petőfi költeményeinek örök tulajdonjoga. Mert olyan tanuk szerepelnek a -biróság előtt, mint Arany János és Jókai Mór. S mert mind e neveket -reklámul használják fel a perlekedő felek, nyerészkedés indokából a -biróságok idő előtti illetéktelen informácziójára. - -Mi azonban sem a birák, sem a prókátorok szerepére nem vállalkozunk, -hanem ehelyett érintjük amaz érdekes kérdéseket, melyek e perben -fölmerültek. - -A kérdés, mely alkalmul szolgált a perre s mely voltaképeni tárgya a -pernek, abból áll: vajjon Petőfi költeményeinek kiadói tulajdonjoga -örökre az Athenaeumé-e, vagy pedig az most már a nemzet köztulajdonát -képezi s ahhoz most már minden magyarnak annyi joga van, a mennyi az -illathoz, a napsugárhoz, a szabadsághoz. - -E kérdés egyelőre egyszerü magánjogi kérdés. Petőfi 1847-ik évi junius -26-án eladta és pedig örökre eladta Emich Gusztávnak ama költeményeit, -melyeket Emich Gusztáv már 1847-ben egy kötetben kiadott. Ugyanakkor -Petőfi kötelezte magát, hogy ezentul irandó költeményeit egyes kisebb -darabokban vagy kötetekben ki nem adja, hanem azokat tartozik -összegyüjteni, mig akkora kötetet képeznek, mint az 1847-iki első nagy -kötet, tudniillik nagy nyolczadrétben körülbelül 35 ivet az 1847-iki -kiadás betümintájára s ez uj gyüjteményt is egyedül s kizárólag Emich -Gusztávnak adja el. Az első gyüjtemény örökvételára 1500, a másodiké -2000 pengő forintban állapittatott meg. A szerződést Petőfi és Emich -aláirták; a kikötött vételárt szerződésszerü részletekben Petőfi s ennek -elhunytával özvegy neje fölvették, szóval a szerződés teljességgel -foganatosittatott, a mennyiben Emich s jogutóda az Athenaeum a mint -lehetett, csakugyan kiadták mind az első, mind a második gyüjteményt. - -A magyar törvény és törvényes gyakorlat a szerzői és kiadótulajdonosi -jogot szabatosan nem állapitotta meg. Nálunk tehát a nyomtatvány utján -kiadható elmeművek, ha a szerző azok felett kétoldalu szerződéssel vagy -végrendelettel nem rendelkezett, a szerző halála után azonnal a nemzet -köztulajdonába mentek át s azokat sajtó utján sokszorozni mindenkinek -jogában állott. - -Másként áll a dolog természetesen, ha szerződés vagy végrendelet -szabályozta a kiadótulajdonosi jogot. Az ily jogot a magyar törvényes -gyakorlat korlátlanul tisztelte és óvta. - -Bejött azonban az osztrák polgári törvény mihozzánk is. Az 1846. évi -október 19-én kelt osztrák császári patens, mely az irodalmi és -művészeti tulajdonjog védelmét szabályozza, nálunk is életbe lépett -1853-ik évi május hó 1-én. E patens 13. §-a azt rendeli, hogy a -kiadótulajdonosi jog a szerző halála után 30 évig a szerző örököseit és -ezeknek jogutódait vagy azokat illeti, kikre azt a szerző átruházta. De -a 30 év elteltével, melybe azonban a szerző halálának éve be nem -számittatik, a mű a nemzet köztulajdonává válik. - -Már most, miután Petőfi 1849-ben a fehéregyházi csatában elesett: -műveinek kiadótulajdonosi joga az osztrák törvény szerint csak 1879 -végeig képezheti Emich Gusztávnak vagy az Athenaeumnak kizárólagos -jogát, ettől kezdve azonban az a nemzet köztulajdonába ment át. - -Ám az osztrák törvény megszünt nálunk 1861-ben s ujra életbe lépett a -régi magyar polgári magánjog. Sőt az országbirói értekezlet kimondá, -hogy az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény -oltalma alatt áll. A miből okvetlenül következik, hogy Petőfinek -Emichhel kötött szerződését ott, hol a magyar törvény él hatályban, -érintetlenül kell fentartani. - -De a magyar polgári magánjog nincs hatályban az erdélyi részekben, -Horvát-Szlavonországban, a határőrvidéken és Szörény vármegyében. E -helyeken tehát Petőfi költeményei a nemzet köztulajdonát képezik s -Kolozsvárott, Karánsebesen vagy Zágrábban ezeket bárki kiadhatja ép ugy, -mint Budapesten az Athenaeum. - -Kérdés azonban, vajjon az Emich-féle szerződés Petőfinek mely -költeményeire terjed ki s melyekre nem? E kérdést egykor már Gyulai Pál -is fölvetette Petőfi árván maradt fia érdekében, a nélkül azonban, hogy -erre gyakorlatilag megfelelni törekedett volna. - -Az Emich-féle szerződés nem terjed ki: - -1. Petőfi prózai műveire, - -2. ama költeményeire, melyek 1847 junius 26-ika előtt készültek ugyan, -de az 1847-iki gyüjteményes kiadásban nincsenek felvéve, végre - -3. ama költeményeire, melyek tulterjednek azon mennyiségen, melyre, mint -második gyüjteményre Emichnek kiadói jog biztosittatott s melynek -terjedelme a szerződés 3-ik pontjában szabatosan meg van állapitva. - -Már most, hogy az Athenaeum és Aigner Lajos mi felett pörlekednek: azt -mi biztosan nem tudjuk, hanem tudjuk azt, hogy az Athenaeum ama -költeményekre is kizárólagos kiadótulajdonosi jogot igényel, melyeket -Emichnek Petőfi el nem adott, melyeket tehát Emich az Athenaeumnak el -nem adhatott. - -Van azonban a köztük fenforgó pernek két sajátságos részlete, a mint azt -a tanukihallgatásról irt hirlapi közlemények fölfedezték. - -Az egyik az, hogy Aigner kétségbevonta az Emich-féle szerződés -korrektségét, illetőleg Petőfi aláirásának valódiságát. No ez egyszerüen -izetlen dolog, melyért a peres felet, habár peres fél is, ugyan senki -meg nem dicséri. - -De a másik részlet jogilag rendkivül fontos s egyébként is felette -érdekes. - -Az Athenaeum ugyanis eltagadta Petőfi halálát, sőt tanunak fogott is egy -jámbor lelket, ki kijelenté a biróság előtt, hogy Petőfi »juridice« most -is él. - -Ezt a tanut spirituszba kell tenni, de mellé egyuttal az Athenaeumot is -Manasszessel, azzal a másik furcsa tanuval egyetemben, ki Petőfit -Szibériában vagy hol szemtül-szembe látta. - -A dolog szerfölött tragikomikus volna. Az Athenaeum ugyanis igen szép -üzleteket csinált már a halhatatlan költő halálából. E halált -megénekelték már száz költeményben s ezek közt Arany és Jókai is -ismételve. E halált lepingáltatá az Athenaeum s képek, czikkek, versek -özönével hirdeté azt kalendáriumjaiban és hirlapjaiban husz esztendő -óta. S most előáll azzal, hogy Petőfi most is él. - -A dolognak van azonban komoly jogi oldala is. - -A kinek halála hivatalosan nincs bizonyitva, a kinek haláláról -anyakönyvi kivonat nem létezik: azt, ha szükség van rá, mint örökre -eltüntet a biróság nyilvánitja holtnak. - -Igy rendeli a törvény. - -A törvény azt mondja, hogy az eltünt egyén megholtnak csak ugy -vélelmezhető: - -_a_) ha születésétől számitva 80 év elmult és tartózkodási helye tiz év -óta nem tudatik; - -_b_) születési idejére való tekintet nélkül, ha tartózkodási helye -harmincz egész esztendőn át ismeretlen, végre. - -_c_) ha háboruban nehéz sebet kapott vagy ha valamely hajón volt, midőn -az törést szenvedett, vagy ha más módon halálveszélyben forgott s azóta -három év már elmult. - -E törvény szerint Petőfi kétszeresen is holtnak vélelmezendő, mert a -fejéregyházi csatában halálveszélyben forgott s azóta három év alatt -senki sem látta, továbbá mert több mint harmincz év óta élő ember vele -nem találkozott, sem ő magáról életjelet nem adott. Hozzátehetjük, hogy -neje Szendrey Julia mint özvegy Petőfi Sándorné ujabb törvényes -házasságra lépett, tehát illetékes hatóság már ezelőtt egy emberöltővel -holtnak tekinté Petőfit. - -S most az ügyvéd urak előállnak, hogy Petőfi nem halt meg, csak -rejtőzik. - -Ily állitás ellen ott a törvény, fel kell lépni valakinek, egy kérvényt -kell beadni a birósághoz s a biróság nyomban holtnak jelenti ki Petőfit. - -Igen ám, ha ennek utját nem állaná a törvénynek csodálatos bölcsesége. - -A törvény ugyanis világosan kiköti, hogy holttányilvánitás végett csak -az életben maradt házastárs, vagy a törvényes örökös, vagy ha ilyen -nincs, a korona ügyésze folyamodhatik a birósághoz az örökös nélküli -szállomány birtokbavétele czéljából. Mások folyamodását a biróság -tárgyalás alá sem veszi, hanem egy szerüen visszautasitja. - -Ezt rendeli a törvény. - -Már most Petőfinek nincs házastársa, nincs törvényes örököse, nem is -hagyott maga után olyan örökséget, a minőért a korona ügyésze pert -indithatna. Utolsó egyetlen testvérje is nem rég halt el, tehát most már -ő sem folyamodhatik a birósághoz. - -Ennélfogva Petőfi holttányilvánitását kieszközölni lehetetlen. Addig -pedig, mig ez meg nem történik, »juridice« mindig él. - -No most mi következik ebből? - -Először is az következik, hogy a költő hitvese, mikor másodszor ment -férjhez, törvénytelen házasságot kötött, minthogy Petőfi se meg nem -halt, se tőle hitvese törvényesen el nem vált. Sőt az is következnék, -hogy a második férjétől származott édes gyermekei nem törvényes -gyermekei. - -Ez azonban még nem a nagyobb baj. - -Sokkal nagyobb az, hogy a költő lantja által megszentelt hitves kettős -házasságba keveredett, tehát törvény elé kell emlékét és hamvait -állitani s el kell itélni kegyetlenül. - -E miatt se lehet tehát holttá nyilvánitani. Hiszen ha holttá -nyilvánitják most: hitvesének ötven év előtti ujabb férjhez menése akkor -is törvénybe ütközik. - -Deniqe ő halhatatlan még a perrendtartás szerint is. - -Őt halhatatlannak kénytelenek elismerni még a prókátorok is. - - - - -A BÖRTÖNÖK BETEGSÉGE. - -Nem orvosi szemmel, nem orvosi tudománynyal szólunk a sülyről. Azt sem -tudjuk: miféle betegség az a süly, melyet Bugát óta vagy talán régibb -idő óta ennek nevez az orvosi magyar terminologia. A szövetek mily kóros -elváltozása, a mirigyek minő gyuladásai idézik elő a sülyt s vajjon -másutt is föllép-e az, mint a nyakon s a nyakmirigyek tájékain: mi ezt -mind nem tudjuk. Valamely orvosi tankönyv, mely a kórismét tárgyalja, -kellőképen felvilágosithat erről bárkit is; mi is kiirhatnánk ilyféle -tankönyvből mélységes titkokat, de hát mi ezt tenni nem akarjuk. -Laikusok akarunk maradni. - -A győri rettentő eset emlékezetünkbe hozza vagy a sülyt vagy a görvélyt. -Ama szerencsétlen Takács Jánosnak, kit egyszer akasztottak fel s ki -mégis kétszer halt meg, skorbutja volt. Azt mondják a tudósitások, hogy -nyakának két oldalán, füleinek irányában két tojásnagyságu kemény, -skorbutos vagy sülyös daganat volt, mely gátolhatá a hóhért szomoru -munkájának gyors befejezésében s gátolhatá azt a kötelet, melyen »veres -vonal huzódik végig« – a halál gyors előidézésében. – Azt is mondják a -tudósitások, hogy Takács Jánosnak bűntársa, Gede Pál ugy kerülte ki a -halálos büntetést, hogy meghalt a skorbutban, mielőtt a legfelsőbb -itélet reá szolgált volna. S hozzáteszik a tudósitások, hogy a győri -fogháznak az a különös sajátsága van, hogy benne rettenetesen jó fészke -van a sülybetegségnek. - -Hát mi bizton tudjuk, hogy ez a szerencsétlen tulajdonsága nemcsak a -győri fogháznak, hanem igen sok fogháznak megvan az országban. Megvan a -veszpréminek, megvan a székesfehérvárinak, megvan az eger szeginek, -megvan a lugosinak, nagyváradinak, balassagyarmatinak többé-kevésbbé, -megvan többeknek is s különösen Erdélyben igen soknak. - -Mi az oka? - -Feleljenek e kérdésre az épitőmesterek, a börtönfelügyelők, a -rabélelemszállitók s a miniszterek, kik élelem, fütés, ruházat és -szellőztetés dolgában bizony nem pazarolnak több pénzt a rabokra, csak a -mennyi mulhatlanul szükséges vagy talán helylyel-közzel még annyit sem. - -Mibe kerül egy rab élelmezése az államnak naponkint? - -Erre a kérdésre átlagos számitással nem lehet felelni. Az országos -fegyintézetekben többe kerül, a királyi ügyészségi és járásbirósági -fogházakban hol többe, hol kevesebbe kerül. Harmincz krajczárnál sehol -se kerül sokkal több pénzbe, de vannak fogházak, hol a rabokat naponként -huszonöt, husz, tizenöt krajczárért élelmezik. Veszprém vármegyében a -hatvanas évek végén az élelemszállitók annyira lenyomták a napi élelem -árát, hogy egy egyén élelmezése naponkint csak tizenegy krajczárba -került. - -Tizenegy vagy akár husz krajczárért táplálni naponkint, a mai árak -mellett egy felnőtt, erős egyént kenyérrel, levessel, sóval, hussal, -főzelékkel s több effélével! Pedig ebből a pénzből kell fizetni a főző -személyzetet, ebből kell beszerezni a tüzelő fát, a főzőedényeket s -ebből kell még nyerni a szállitónak is valamit. - -Mi laikus észszel azt hisszük, hogy a győri skorbut azért tenyészik oly -bőségesen Győrben is, másutt is, mert a fegyencznek és fogolynak napi -élelme ott is, másutt is igen kevés és a mellett igen sovány, igen -silány. - -A hosszu tengeri út utasai s különösen az északi sark utazói különösen -ismerik a sülyt. - -Dr. Kane felette érdekes, felette szomoru és felette mulatságos leirást -ad erről abból az északsarki utazásából, melyet a Franklin-expediczió -utazásából, a Franklin-expediczió áldozatainak fölfedezésére 1853-ban s -a következő két évben tett. - -Leirja a rettentő hideget. Negyven fokot Reaumur szerint sülyed a higany -zérus alatt. A higany megfagy. A vaj olyanná lesz, mint az alabástrom s -az olaj, mint a sárga márvány. Kemény aczél vésővel és fejszével kell -vágni tejet, vajat, olajat egyaránt. - -A legénység elbuvik a hajó odujába viz alá, jég alá. A hajószoba mohával -van kibélelve, hogy ürege minél kisebb legyen. A kőszén folyvást ég, a -kályha folyvást fűlik s ekként szerencsésen elérik azt, hogy a szobában -zérus felett három fok a meleg. - -A legénységnek van még kétszersültje, van sózott és füstölt husa, rumja, -teája, pemmikánja. Ez utóbbi megszáritott s lisztté tört husból készült -száraz pép. Van tehát eledel elég. - -Hanem ez nem használ semmit. Akár tél van, akár nyár: ez az enni való -nem elég a legénységnek. A kétszersült, a pemmikán nem ad erőt. A ki -száradt és füstölt hust eszik: az már el van veszve. Azt már megragadja, -földhöz vágja, ágyhoz szegzi a süly. Inai elbágyadnak, arcza elfehérül, -mirigyei földagadoznak. Dolgozni nem tud, ereje nincs, feküdnie kell, -halni szeretne. Ez a süly. - -Kane az utazás vezetője doktor és okos ember. Ő megeszi a patkányt -huslevesként, becsináltként, pecsenyeként. Ő tehát ment marad a -skorbuttól, de legényei inkább éhen halnak, mintsem megegyék a patkányt. - -Skorbut ellen a savanyu étel az ellenszer. A régi északsarki utazók -hordóbeli savanyitott káposztát vittek magukkal a skorbut ellen. A mult -két évtized északsarki utazói, legutóbb a Payer-féle is, czitrommal, s -legutóbb nagy mennyiségü czitromsavval, s ilyfélékkel szokták magukat -ellátni. Van tehát ellenszer. - -De az ellenszer nem használ. Nyers hus kell; élő állatnak most levágott -nyers husa kell. Jönnek az eszkimók, ők tudnak fogni élő állatot, -megesznek naponkint 10–12 font nyers fókahust és halzsirt: ők hirből sem -ismerik a skorbutot. Adnak cserébe holmi apróságokért az utazóknak is -fókahust, ők azt nyersen, félsülten fölfalják s ime a szegény skorbutos, -ki már mozdulni sem tudott, ki már halálát várta; pár nap alatt magához -jön, erőre kap, fölkel, visszanyeri életkedvét s dologhoz lát. - -Ime ez az alakja, s ez a gyógyszere az északsarki utazók -sülybetegségének! - -Ilyen volt-e Gede Pál és Takács János győri skorbutja? Valószinüleg. -Csakhogy a győri börtönorvos közelében nem volt eszkimó, a kitől -tanácsot lehetett volna kérni. Tanácsot, halzsirt és fókahust. - -Az államnak joga van a bűnöst megbüntetni, hatalmában áll életét -elvenni, de nincs joga őt skorbuttal kinozni. - -Jön a vádlott. Vason vagy vas nélkül hozzák a pandurok. A vizsgálati -iratok mennek a birósághoz, a vádlott megy a börtönfelügyelőhöz. -Börtönfelügyelő beteszi őt egy üregbe, melyben vannak már mások is s -mely börtönszobának neveztetik. A vádlott ettől kezdve megkapja a -naponkinti rabélelmet s a naponkinti egy-két órai sétát. - -A vizsgálati iratokban le van irva, hogy vádlott hány éves, micsoda -vallásu, nős-e vagy nőtlen s ha nős, hány gyermeke van s volt-e már -eddig fogva vagy büntetve. De nincs leirva, hogy a vádlott erős termetü, -jól táplált, piros arczu, melyen nap sütése, vérnek heve, ifjuságának -erőteljes üdesége fénylik. Villogó, merész szemei hozzászoktak a -pusztához, a Bakonyerdőhöz s teste edzett, járása büszke, hiszen sokszor -hétszámra, hónapszámra nem alszik fedél alatt. Hideget, meleget, záport, -vihart, jégesőt föl sem vesz. - -Ilyennek ismerik őt a pandurok, a vizsgálóbiró és a börtönfelügyelő. - -Két-három hónapig elhuzódik a pótvizsgálat, de végre jön a végtárgyalás -napja. Károsultak, tanuk, vádlók, védők, rokonok, kiváncsiak eljönnek a -tárgyalásra. - -Zöld asztal mellett ott ül a biróság. Kezdődik az eljárás. Bevezetik a -vádlottat. - -Vádlott bejön. Szomoruan körültekint. Arcza halovány. De arczának szine -nem a nagyvárosok halaványsága, hanem a koporsónak, a temetőnek szine. -Arczbőrének napsütötte barnasága szennynek látszik. Szeme bágyadt, -aluszékony, bátortalan. Termete léha, lépései vontatottak. Arcza és keze -feje olyan szinü, mint a sajt. - -A biróság azt gondolja: mindig ilyen volt s nem törődik vele. -Károsultak, tanuk, vádlók megdöbbennek, mikor szemüket rávetik. A -rokonok csendesen elkezdenek zokogni. A biróság csendet parancsol. - -Ime három hónap alatt ilyen nyomorékká tette a vádlottat a börtönlevegő -és a börtönélelmezés és a börtönsüly. Pedig a süly még egészen ki sem -ütött rajta, csirái még ott évődnek a bőr alatt, a test szövedékeiben, a -mirigyek parányi sejtjeiben. És már a vádlott isten nyomorékja. Pedig -talán egy óra mulva kiderül ártatlansága s mehet nyugton haza, a -szabadság édes levegőjét szivni. - -Láttam egyszer egy jelenetet. - -Két bakonyi pásztor összeszólalkozott s egyik a másiknak alkarját -kettévágta fejszéjével. Kettévágta az izmot és az orsócsontot. Iszonyu -volt a seb. A sértett kórházba ment. Sok idejébe, sok pénzébe került a -gyógyulás s midőn meggyógyult is: örökös béna maradt. Rettenetes boszut -esküdött a bűnös ellen, ki őt bénává tette. - -Jött a végtárgyalás. A vádló fél már a teremben volt, mikor a vádlottat -nyomorult, skorbutos alakjával elébe vezették. A vádlott elmondta az -esetet s töredelmesen bevallotta tettét. - -A vádlófél csak bámult, csak hallgatott. Végre odament a vádlotthoz s -megfogta azt béna kezével s kérdezé tőle: - -– Te vagy az Péter, igazán te vagy az? - -A vádlott szomoruan mondá: - -– Én vagyok az. - -Ekkor a vádló, ki örök boszut esküdött sértőjére odafordult a -birósághoz: - -– Eresszék el ezt az embert uraim, nem ez bántott engem, nem ez az az -ember, a ki ellen én panaszt tettem. Megverne az isten, ha én őt még -most is vádolnám. - -– – – Ilyen nagy hatalom a börtönök skorbutja. - - - - -A NEMZETI BÁCSI. - -Régen meghalt, el is temették, valahol már föl is támadt, szórja adomáit -ott fönt s kaczag körülötte a mennybéli seregek sürü tábora. Most már se -botjával, se adomájával agyon nem üt, ha megirom életét. Laszly György -volt a neve, a szép Mezőföld volt szülőfölde, az én vármegyémnek volt -hajdan tisztviselője, vér szerint való rokonom volt. Egy esztendő hián -száz esztendős volna ha most is élne. Kár volt neki meghalni. Nemes -ember volt a javából. Annak is született, az volt természete is. Olyan -megyei esküdt nem születik ezentul soha. - -Jómódu uri család sarjadéka volt. Ugy született, mint más ember fia, de -nem ugy nevelkedett. Pajkos volt, fürge, futkározó, fára mászó, háztetőn -járkáló; megülte a lovat, szamarat, még a tehenet is; elvegyült a -parasztgyerekek közé, minden héten elnyütte a rajtavalót. Kiment a -mezőre ökrészkedni, fél éjjel elült a pásztortüzek mellett. Apja nem -sokat törődött vele, anyja majdnem kétségbeesett miatta. De volt apjának -vigasztaló szava. - -– Ne féltsd a kölyket, anyjuk, azért becsületes ember lesz, mert mindig -jó kedve van! - -Igaz, hogy mindig jó kedve volt. A jókedvü ember pedig nem rossz ember. -A gyereknevelésben csak egyetlen igazság van, s ez abból áll: a -gyerekből jó ember legyen. A többi tudomány és minden más igyekezet -ostobaság. Azért pusztul el a világ, hogy a tudósok erre még nem jöttek -rá. - -Miért volt a neve nemzeti bácsi? - -Bácsinak hivta mindenki. Akárki találkozott vele, uton, utfélen, otthon -vagy a vármegye gyülésén: ha egy szót szólt vele, már bácsinak -szólitotta. Apját, testvérjét, jó barátját, játszópajtását látta benne -mindenki. Jókedvü volt első pillanatra mindenkivel. A pápai kollégiumot -is elvégezte öregéből, nagyjából. Jurátus is volt, habár semmi hasznát -nem látta. Fiatal korában is bácsinak nevezték. Igy ismerte utóbb, igy -szokta meg a nagy világ. - -De miért lett hát nemzeti bácsi? Honnan származott nemzeti neve? Ezt a -nevet nem szokás könnyedén pazarolni. - -Valahány ház: annyi szokás. - -A zsöllér paraszt akkor nemzeti, ha kopott süveg a fején, ködmen a -vállán, saru a lábán. - -A telkes gazda akkor nemzeti, ha széles karimás kalapja, kékbeli -dolmánya, borjubőr csizmája. - -A mágnás akkor nemzeti, ha gólyalábu, savószinü, lóg a karja, németül -beszél. - -A nemzeti bácsi nem azért volt nemzeti. A vármegye megtette esküdtjének. -Adott neki tisztes fizetést, nagy uraságot, nagy tekintélyt. Fizetése -volt havonként tizenöt rénes forint. Ebből tartott lakást, konyhát, -szakácsnét, kocsist, lovászgyereket, kocsit, lovat, hátas lovat, két -kopót, három agarat és egy nyalka tiszti huszárt. Ragyogott a huszárja, -mint a karbunkulus. - -Szerette főbirája is, vármegyéje is. Pedig sohase dolgozott semmit. Csak -ott volt, a hol az ügyek termettek. De olyan ügy sohase termett, a -melyet ő békén, simán, nyugton, nevetve, nyomban el ne intézett volna. -Minden hivatalos ügyet adomával, elmésséggel intézett el. Ügyvédek, -pörös felek kaczagtak már, ha szavát hallották. Ugy mentek eléje, majd -megölték egymást. Ugy mentek el tőle: ölelkeztek, csókolóztak. Minden -ügyvéd elköltözött vidékéről. Különben éhen-szomjan pusztult volna el -valamennyi. - -De nem is volt olyan lakodalom, vadászat, disznótor, keresztelő, névnap, -tisztujitás, templomszentelés, szüret, dáridó, a melyre meg nem hivták -volna. Az emberek azt kérdezték: - -– Ott lesz-e a nemzeti bácsi? - -– Nem ér rá. - -– Nem is lesz a mulatságból semmi. - -De azért mindenre ráért. Csak néha messze vármegyékben maradt el a -hejje-hujjáról. - -Tolna jól ismerte. Ott sok volt az atyafi. Onnan mindig átrándult a -Dunán a kis-kun atyafiakhoz. Egyik nagynénje s két-három unokatestvérje -költözött oda. Ott elszaporodtak, mint a nyulak. Onnan hozott lányt is -Kun-Szent-Miklós városából. Árva lány volt Tóth Zsuzsika. Szép volt, -mint az imádság. Ragyogó csillag az égen, nyiló liliom a réten nem olyan -szép, mint a milyen Zsuzsika volt. Megszerették egymást halálosan. -Eleget intették a lányt, ne bizzék a tuladunai legényben. Dőzsöl, -országol, csapodár, vármegye ura, utóbb is elfogy a nemesi birtok; kún -leány ne hagyja ott a kún legényt, nyomoruság lesz a sorsa. Hiába volt. -Megesküdtek. - -– Együtt élünk, együtt halunk! - -Tél volt, hóförgeteg, süvitett a szél. A tuladunai atyafiság szánon, -lóháton egész sereggel ment a lakodalomra. A Duna be volt fagyva, -megbirta az embert, lovat, de az utakat befutta a hó. Lovas legények -álltak őrt, hogy a násznépek el ne bóduljanak. Kora reggeltől késő estig -mégis harminczháromszor borult föl a szánkó a szép menyasszonynyal, mire -Kun-Szent-Miklós városából hazaértek Szilas-Balhásra. Ilyen hóban -fürdött nászutat se látott a világ azóta. - -Még vidámabb lett az élet. Boldog férj, boldog feleség. De azért a -nemzeti bácsi eljárt minden mulatságba. Utóbb a telkes gazdák is -rászoktak. Sokszor küldöttséggel, ünnepélyesen kérték, hogy ott legyen a -lakodalmon. Addig halasztották a lakodalmat, a mig csak ideje és kedve -nem lett, hogy velük mulasson. - -Hazudni természetesen nem szabad. Nem is hazudott soha. - -Pedig két esetben szokás is, kötelesség is hazudni Az egyik eset a -felköszöntő, a másik a sirfelirat. Ha mind igaz volna, a mit az emberek -a felköszöntőkben és a sirfeliratokban mondanak: angyalokból állana a -világ s mennyországgá lett volna e siralmas földi élet. - -A nemzeti bácsi sürün gyakorolta mind a felköszöntést, mind a -sirfelirást. - -Jó kálvinista nép lakta faluját. Kő nincs se közel, se távol. A temető -emlékkövei fából vannak. Az emlékkőnek a neve fejfa. A kinek halottja -volt, ha azt akarta, hogy megemlegessék, a nemzeti bácsit kérte föl -arra, vésse ki halottja fejfáját. Szivesen cselekedte. Élete utóbb csak -ebből állott: hivatal, mulatság, vadászat, fejfa-vésés. Siriratai -példabeszéddé váltak. Ma is emlegetnek utána nagy csomó sirversst. Még -ezen is mulatságot találnak az emberek. - -Lakodalmakon sok dévajságot követett el. Mindenüvé vitt nagy tarisznya -pogácsát. Szürposztóból vágta ki a pogácsát szép gömbölyüre. Kirántotta -ropogós zsirban, czukorral, tojással, finom liszttel, finom morzsával. -Fölséges ize volt. A ki egyszer evett belőle, el nem felejtette -csodálatos jó izét. Hanem megrágni nem lehetett. Ki tudná a szürposztót -megrágni? Mikor az emberek ugy hajnal felé ittasak voltak, tele borral -és mámorral, akkor rakta az asztalra elibük a pogácsát. Elrágódtak rajta -órákig. El is aludtak rajta, ki is józanodtak tőle, még se tudták -lenyelni. - -Az ürge gyönyörü állat. Tiszta, ügyes, fekete komoly szeme, mosolygó -szája, ritka bajusza, suta kis farka. Ha felül, ha mosdik, ha -fülét-farkát megkeféli: gyönyörüség nézni. De télen elbuvik lyuka -fenekére. Összegömbölyödik s alszik tavaszig. Csak a meleg idő -engeszteli föl. A nemzeti bácsi télen kiásta az ürgét s ugy -összegömbölyödve tányérra tette s másik tányérral betakarta. Igy tette -az asztal közepére az asszonyok közé. Téli álmából a meleg szobában -fölébredt az ürge. Kitörölte a szemeit, rendbehozta szőrét, -megszagolgatta a tányérokat. Egyszer aztán zsupsz! Lehányta magáról a -felső tányért s fölállt s körül elnézte az asszonysereget s azután -végigiramodott az asztalon. Nosza megbomlott nagy hirtelen az -asszonysereg. Lőn sivitás, futás, viganók összefogása s vég nélkül való -kaczagás. Falusi népség nagy természettudós. Jól ismeri az ürgét. -Ártatlan kis állat az. El nem ájul senki az ő látására. - -Effélékből álltak dévajságai. Annál jobban szerették. - -De a sok mulatságnak elvégre is következése lett. Piros lett az arcza, -mint a hajnal pirossága. Nyáron fehér kabátban szokott járni. Egyszer -ugy véletlenül zöld kalapot talált föltenni s ugy ment végig az utczán, -ugy ment a kaszinóba s ugy ment be a vármegyére is. - -Meg kellett azt nézni. - -Zöld kalap, fehér kabát, piros arcz! Hahó! Hiszen ez a nemzeti szin! -Észrevették, meglátták, nagyot nevettek s ettől kezdve hivták nemzeti -bácsinak. Rászoktak s a serdülő nemzedék már más nevén, igaz nevén alig -is ismerte. Nem bánta. Maga is nevetett rajta. Magának is megtetszett az -uj név. - -Egyszer valami háboruságba keveredett a Hentergő zsidóval. Nem ez volt -ugyan az eredeti neve, hanem hát az eredeti nevét nem tudta senki. Kövér -volt, az utczán ugy járt, jobbra-balra himbálódzott, mint a hizott -kácsa. Ezért elnevezték Hentergő zsidónak. Pedig derék, tekintélyes, -pénzes ember volt. Urak, parasztok egyaránt szerették. De irni, olvasni -nem tudott. - -Találkozik vele a nemzeti bácsi. - -– No, Hentergő, nevünk napja közeledik, állits az udvarba egy-két -kocsira való jó szekszárdi bort. De tökéletes és természetes legyen. - -– Meglesz, nemzetes uram! - -Néhány nap mulva ott álltak a kocsik az udvaron tele hordóval. A nemzeti -bácsi megnézte, megszámitotta a hordókat és akókat s kifizette a bor -árát. Még meg is veregette a Hentergő vállát. - -– Derék gyerek vagy! - -Jön a névnap. Száz vendég összegyülekezik. Még a jó bor hire is hivott -oda néhányat. Csapra ütik az első hordót. Biz abból seprő jön ki, nem -bor. Csapra ütik a másodikat. Azzal is ugy járnak. Minden bor seprős. -Finom, szekszárdi vörös seprő, de csak seprő. Nevet a vendég, haragszik -a gazda. - -– Hol az a Hentergő? Hadd üssük agyon! - -Dehogy ütötték agyon. A Hentergőnek igaza volt. Ő tökéletesen -természetes bort adott. Igy szólt a parancsolat. Uj bort, fejtetlent. A -kocsirázás fölzaklatta. Várt volna a nemzetes uram két hónapig, fejtette -volna meg borát szépen, lett volna akkor jó szekszárdi bora. - -A kaszinóban a nemzeti bácsi rovására nevettek álló esztendeig. - -No várj csak, Hentergő! - -Telik-mulik egy év, megint találkozik a nemzeti bácsi Hentergővel. - -– No, Hentergő, egy kis repczém lesz. Készen leszek vele tiz nap alatt. -Lesz vagy száz kila. Kellene a pénz! - -Megvette bizony a Hentergő szivesen a repczét, kialkudta az árát, -kifizette a pénzt, de a bűnös emberiség halandó lévén, egy kis irást -kért a kötésről. - -A nemzeti bácsi nevetett. Adott irást. Az irás szólt ilyeténképen: - -»Én alól is megirt Laszly György, adom tudtára mindeneknek, a kiket most -vagy jövendőben illet, hogy én ennek az akasztani való Hentergőnek -eladtam örökre és megmásithatlanul az idei termésü repczémet, azon -módon, a mint gazostul, porostul, polyvástul, felszóratlanul a szérü -közepén garmadában fekszik, árát is fölvettem, tartozik tőlem elvitetni, -a mint a nyomtatással készen leszek. Kelt, stb. imitt-amott, -ekkor-akkor, stb.« - -A Hentergő megnézte az irást s ugy tett, mintha el is olvasta volna. Ott -volt az aláirás s ott volt a nemzeti bácsi gyürüs pecsétje, szép piros, -spanyol viaszból, a hogy nemes ember levelén szokás. Ennek az irásnak -hitelességét meg nem dönti most már a földindulás se. Megnyugodott benne -a Hentergő egészen. - -Eltelik tiz-tizenkét nap, készen a repcze, a tiszti huszár szól a -Hentergőnek, ez odamegy a szérüre zsákokkal, kocsikkal, emberekkel, a -nemzeti bácsi ott pipáz a szérün. A Hentergő odafordul hozzá. - -– Melyik volna hát az én repczém, nemzetes uram? - -– Ott van, la! - -Mutatja a garmadát. Minden volt abban, csak repcze nem. Mintha nagy -halom avar lett volna. Ott volt törekje, pora, polyvája, minden szemete. -Még repczemag is volt benne, imitt-amott a fenekén. - -Nevet a Hentergő. - -– Nem ezt a repczét vettem én a nemzetes uramtól. - -– De bizony ezt, fiam. A vörös bor seprővel jár, a repcze meg polyvával. - -Hejh-hajh! Valami jutott a Hentergő eszébe. Elővette a nagy vörös -bugyellárist, megnézte: benne van-e az irás? Benne volt. Nyomban -elkarikázott a főbiróhoz. Ott lakott a hatodik szomszédban. Mutatja neki -az irást. - -– Tekintetes főbiró uram, tessék most már ezt az irást nekem felolvasni. -Hadd halljam két fülemmel, mi van benne? - -A főbiró is jól ismerte a Hentergőt, nyomban elolvasta a levelet -fenhangon, meghallotta most már a két fülével Hentergő is. - -– Csakugyan az van a levélben? - -– Nem is más. - -A Hentergő most már nemcsak derekától lefelé, hanem attól fölfelé is -elkezdett hintálózni. Megcsóválta fejét, kezét, vállait. - -– Ejh, ejh! Oda a haszon. De még talán a pénz is. - -Hanem azért sietett vissza a szérüre s nem pörölt, nem békétlenkedett, -hanem elvitte a poros, polyvás, törekes repczét utolsó szemig. - -Mikor a kocsik és emberek eltávoztak, akkor odafordult a nemzeti -bácsihoz. - -– Engem ugyan csuffá tett, nemzetes uram, hanem azért sebaj. De most -volna ám jó szekszárdi vörös borom. - -– Ide vele, Hentergő! - -De olyan jó bort szállitott most a Hentergő, az arany se tisztább. Hire -lett az esetnek messze földön. - -Ez tette tökéletessé a nemzeti bácsi tekintélyét. Olyan ember ő, a ki a -zsidón is kifog, de sőt tuljár még a Hentergő eszén is. - -Volt azonban más esete is. Különös és furcsa. Másnak nem is lehetett ily -esete. A vadászfogadás, a darázsháboru, az uszóláp s több efféle. - -Egyszer jó kemény télben, hóban kimennek a jó atyafiak, jó barátok, -keresztkomák vadászni a szőkebogárdi pusztára. A nemzeti bácsi volt a -legjobb lövő, Márkus Dini bátyánk urunk a legrosszabb lövő. Szeretett -vadászni. Ott volt minden vadászaton. Sohase lőtt semmit. Nyulak, -foglyok, rókák bizton menekülhettek az ő árnyékába. Nem is csoda. -Egyebet se csinált naponként, csak káromkodott és pipázott. A vad pedig -se a hangos szót, se a pipafüstöt nem szereti. Különben a nemzeti bácsi -nagyon szeretett vele évődni, dévajkodni. - -Vadásznak-vadásznak. Bejárnak vagy kétezer holdat s egy vad se esik. -Kevés is volt, el is hibázta a lövést mindenki. Valami boszorkányság -volt e napon. El is fáradtak, a dél is elmult, reggelizni kellett. -Kopasz dombon megtelepedtek, bagitüskéből tüzeket raktak, előszedték a -sonkát, ürüczombot, vadászpogácsát, csutorákat s megkezdték a -falatozást. - -Azt mondja egyik: - -– Mégis furcsa, egyikünk se lőtt semmit. - -Előáll Márkus Dini bátyánk urunk. - -– De lőttem én, a ki áldója van, két nyulat. - -Fölpattan a nemzeti bácsi: - -– Te lőttél? Az se igaz ám. Fogadok veled három akó jó szekszárdi borba, -hogy két nyulat nem lőttél. - -– Áll a fogadás. - -Márkus Dini bátyánk urunk nem röst. Megkapja a tarisznyát. Kilóg belőle -négy hátulsó nyulláb. Nagy hirtelen kioldja hátul a tarisznyát, megfog -két nyullábat s egy hatalmas tapsifülest kidob a hóra s odafordul a -pajtásokhoz, a tanukhoz és szakértőkhöz. - -– Ugy-e, ez egy nyul? - -Egyetért mindenki. Ez bizony egy nyul. De hol a második? - -Márkus Dini bátyánk urunk fogja a másik két nyullábat s egy másik -hatalmas tapsifülest is kidob a hóra. - -– No, ugy-e ez is egy nyul, a második? - -A vadászok odanéznek. Uczczu, fölugrik a nyul; fölpattan, mint a szikra -s ugy elfut, csak ugy porzik utána a hó. Minden puska eldurran, minden -vizsla utána iramodik, de azért a nyul elfutott. Se hire, se hamva. - -Ki nyerte meg a fogadást? - -Márkus Dini bátyánk urunknak igaza volt. - -– Ha meg nem lőttem volna, nem jutott volna a tarisznyába. - -A nemzeti bácsinak igaza volt. - -– Ha meglőtted volna, nem futott volna el, mint a nyul. - -Sohasem tudták eldönteni ezt a fogadást. Pedig olyan összejövetel, -vadászat, tisztujitás, lakoma nem volt ezentul, a hol alaposan meg ne -vitatták volna. Még párbajok is lettek belőle. Még a hirlapoknak is -beküldték a kérdést. Hires notabilitások mind hozzászóltak. Ki igy -vélekedett, ki amugy. Ma sincs a titok megoldva. - -Még czifrább volt a darázsháboru. - -Szép nagy gyümölcsös kertje volt a nemzeti bácsinak. Volt abban vagy öt -darab torzsátlan körtefája. Nagyok, terebélyesek, százesztendősek, -akkorák mint egy-egy tölgyfa. Ragyogott a levelük és rezgett, billegett -és kaczérkodott, mint a rezgő nyárfa levele. A gyümölcsük csoda volt. -Még a szomszéd vármegyékből is eljártak megnézni, megizlelni. Nagy, mint -a férfiököl, sárga, mint a narancs. Olyan édes, hogy semmi se -hasonlitott hozzá. A czukor és a szinméz eczet volt hozzá képest. -Felesége olyan aszalékot tudott belőle késziteni, a milyet még nem -látott Páris s a milyet nem ettek még a királynék se. Hire volt -mindenfelé. - -Egyszer egy világjáró darázs odavetődött. Éhes is volt, fáradt is volt, -megült a fa ágán s jól is lakott, ki is pihente magát. - -Darázs! Mi a darázs? Rongyos kis repülő bogár. Csip ugyan, ha -megszoritják, de hát az se nagy dolog. - -Hanem ez nem olyan darázs volt. Ez lódarázs volt, a kit oltott darázsnak -is elnevezett a népség. Nagy, mint az egér. Sárga-fekete a szine, dongó -a repülése, rettenetes a bátorsága. Ugy jön az embernek, ha -megharagszik, mint az oroszlán. A kit a fején megcsip, másik feje támad -tőle, akkora lesz daganatja. Fél tőle mindenki. Megöli a lovat is, azért -nevezik lódarázsnak. - -A darázs, mikor kialudta magát, hazament a tamási erdőkbe, Tolna -vármegyébe, hirt vinni társainak, ott lakott kedves családjával együtt. -Sógora, komája, ija-fia volt vagy ötszáz. Talán több is. Fölzajgatta -őket. Elmondta nekik: mit látott, mit tapasztalt a nemzeti bácsinál. -Családi tanácsot tartottak s érett megfontolás után azt határozták, hogy -seregestül átköltöznek a nemzeti bácsihoz. - -Egyik napon, ugy augusztus végén vagy szeptember elején, nagy -zúgás-búgás támad a gyümölcsös kertben. Megjöttek a lódarazsak. Zsuzsika -nénénk jelenti a nemzeti bácsinak. A nemzeti bácsi kimegy a kertbe s -látja, hogy a darazsak ugyancsak lakmároznak ám a gyönyörü torzsátlan -körtéken. - -– Vakapátok! Nektek is csak élőből kell élni! - -Nagyot nevetett s tovább pipázott. A darázsok ellen csak nem küldhet -pandurt, se törvénybe nem idézheti őket. Jóizüen kaczagott arra a -gondolatra, miből csinál most már az ő kedves kis felesége liktáriumot? - -Csakhogy egy hét mulva nem volt már egy körte se a fákon, mind megették -azok a veszedelmes férgek. Csak a körte héjja lógott a fákon -összeránczosodva, mint az üres hólyag. - -– Vakapátok! Most már legalább tovább mentek! - -Nem ugy lett a! Hanem ugy lett, hogy bejött a szolgáló a szobába s -szóról-szóra azt mondta: - -– Csókolom a kezét, nemzetes uram, tessék engem elbocsátani, mert én -ennél a háznál meg nem maradhatok. - -– Már miért ne maradhatnál meg? - -– Mert én többet a padlásra föl nem megyek. - -– Hát ne menj, szedte-vette. - -– Hogyan mángorlok én akkor? - -Igaz biz az. A padláson volt a mángorló, a nélkül pedig falusi ház fönn -nem állhat. - -– Eddig tudtál mángorolni? Hát mi bajod lett? - -– Csókolom a kezét, nemzetes uram, fenevadak ütöttek tanyát a padláson, -én nem hagyom magam széjjelszaggatni. - -– Miféle fenevadok? - -– Sárkány-kigyók. Sárga-fekete darazsak. Most még csak akkorák, mint a -bőregerek, de ha megnőnek, engem egyenesen megesznek. - -A nemzeti bácsi nevetett. De azért fogta puskáját, megtöltötte s ment -föl a padlásra. Hivta Dianát is, a vizslát, de az is kereken -kijelentette, hogy a padlásra nem megy, veszedelembe nem rohan. - -Régi ház volt, ősi kuria, nád teteje, hosszu hatalmas szál fenyő a -szelemenfája. Fölmegy a nemzeti bácsi, benéz a padlásra s látja ám, hogy -a lódarazsak ott ütöttek tanyát, akkora sejtjük lóg le már a -szelemenfáról, mint két akós hordó. Ezek bizony nem engedik a -mángorlást, nem engedik magukat pihenésük közben háborgatni. Itt fognak -telelni, sőt itt meg is öröködnek. - -No-no, ahoz szava lesz még a nemzeti bácsinak is. - -Hogy ne lenne szava? Hiszen azt a házat őseitől örökölte s ámbár gyereke -nincs, annak vissza kell szállnia az atyafiságra, az oldalági -örökösökre. Hogy türhetné ő azt, hogy abból őt holmi jött-ment -csavargók, idegenek kiturják? Kiváltképen pedig lódarazsak. De bizony -kiirtja ő azokat, csak azt kell kigondolni, miféle módon. - -Legkönnyebb, legegyszerübb volna a házat felgyujtani. Ha a ház elég: -elég a tető is s a tetővel együtt a szelemenfa is, a darázs is. - -Csakhogy akkor nem lesz ház, ha csak ujra föl nem épiti. Ez pedig -belekerül jó egy-két ezer forintba. Ezt meg kellene kimélni már azért -is, mert ez a pénz ugy sincs meg a ládafiában. S aztán falu közepén a -házat felgyujtani. Hátha a szérü is lobbot vet, a szomszéd is leég s az -egész falu is leég? Ebbe beleszólhat még a község is, még a nemes -vármegye is. - -Más módot kell keresni. - -Lent a kaszálóban, a tó partján füzfák vannak. A füzfák odvasak. Az odu -mellé edényt lehetne tenni s az edénybe szinmézet. A darazsak erre -rászoknának. Oda járnának lakmározni. Ott találnák az üres odvakat is. -Hátha oda helyeznék el lakásukat és üzlethelyiségüket? Mindjárt üres -lenne a padlás, a lány fölmehetne mángorolni. - -Jó, jó! De miért etessen ő meg száz forint áru szinmézet azokkal a -gyalázatos férgekkel? Azután hátha még se szoknak oda, hanem -visszajárnak a padlásra? És hátha az egész környék méhe, darazsa, -bögölye s mindenféle utálatos dongója oda szokik a mézre s egyszer csak -azt veszi észre: azok az urak s neki saját telkéből mégis el kell -bujdosnia? - -Tehát igy se lesz jó. Más védőfegyvert kell kitalálni. - -Szerencsére nem vették észre a darazsak, békén jöhetett le a padlásról. -A mint kilépett az udvarra, ime a tó felől jön ám hazafelé egy -veszekedett nagy lódarázs. Bizonyosan inni volt. Kapja a puskáját. Czél! -Tűz! Ugy agyonlőtte azt a lódarazsat, szörnyet halt menten. - -Hopp! Megvan a védőeszköz. Nyilvánvaló. Kiáll lesbe s egyenként agyonlő -minden lódarazsat. - -Ugy is lett. Neki állt a vadászatnak. Sok lövése félrement ugyan, de -reggeltől estélig mégis agyonlőtt vagy tiz darabot. Kezdetnek elég. Majd -belejön jobban. - -Este elment a kaszinóba. Elmondta szerencsés ötletét. Örültek az urak -általában. - -– Ni-ni! Hátha hajtóvadászatot rendeznénk! - -Ez az igaz. Diktum-faktum. Közegyetértéssel elhatározták, hogy másnap -fegyverre kelnek a nemes urak összesen s megtartják a hajtóvadászatot a -darazsakra. - -Ugy történt. Vagy tizenöten vállalkoztak a veszedelmes vadászatra. Egész -nap lövöldöztek. Minden kiszálló és hazajövő darazsat czélbavettek. Volt -olyan, a ki hat lövéssel is hazament. Ki golyóval, ki ficzkóval, ki -söréttel: a hogy jobbnak gondolta. Napnyugta felé mindenki ellőtte már -egész készségét. Az alatt Zsuzsika nénénk sütött-főzött. A zsákmány szép -volt. Legalább ötven hatvan ellenség maradt a csatatéren. Az áldomás -eltartott éjfélig. Belekerült az első nap vagy száz forintba. Az urak jó -kedvvel mentek haza. Másnap reggel folytassuk. - -Azonban néminemü mellékes bolondság is történt. A fél falu összefutott a -nagy háborura. A gyermekhad összesereglett s egész nap ott ficzánkolt. -Fölmásztak a fákra, keritésekre. A czigányok is otthagyták a vályogvető -gödröket. Az iskolák üresen maradtak. Senki se hitte, hogy a darazsak -ellen folyik a harcz. Mindenki azt gondolta, hogy Sobri Jóska hadakozik -a nemes urakkal. Jöttek az emberek vasvillákkal. A mi czélszerü is volt, -mert utóbb a darazsak is dühbe jöttek s kezdték az embereket megrohanni. -A vasvilla rossz fegyver volt ellenük. De a puskalövés se oda talált, a -hová szánták. Egy szalmaboglyát csakhamar felgyujtottak. A harangokat is -félreverték. A kisbirónak a fejéről lőtték le a kalapot. Egy czigányt -megsöréteztek. Sokan a maguk házát őrizték egész nap. Fölkuporodtak a -háztetőre vizes kannával, pemettel, csáklyával. Estére kelve fölfordult -az egész nagy falu. - -Másnap tanácsra jöttek össze a vének, bölcsek, előljárók, birák, -faluszájai, hadnagyok, kisbirák, éjjeli őrök. Ott tudták meg, mi az -igazi eset. De még ott se igazán. El nem hitték, hogy csupán a -darazsaknak izentek hadat. Azt gondolták, hogy a nemzeti bácsi -mindenféle pusztitó férget ki akar irtani. Egeret, patkányt, hernyót, -papmacskát, cserebókot, menyétet, görényt, hörcsögöt. Azonban a falu -békéje, az emberek háza és személye mégis előbbrevaló. Megkérték hát a -nemzeti bácsit, kössön békét valahogy, mert különben a nemes vármegyéhez -folyamodnak segitségért. - -A nemes vármegye volt az az egyetlenegy hatalom, a melytől a nemzeti -bácsi perczig se félt. Hiszen ő is vármegye ura volt, hogy bánthatná őt -a vármegye? Azután régen porrá ég addig a falu, ujra föl is épitik, a -darazsak is régen csöndes halállal mulnak ki addig, a mig a nemes -vármegye, ha pörre viszik a dolgot, ezt az ügyet elintézi. Foghegyen -beszélt a biróval. - -Sőt még jól össze is szidta a falu bölcseit. - -– Micsoda? Kendtek akarnak beleavatkozni az én dolgomba? Hiszen azt -csinálom én a magam nemesi udvarával, a mit én akarok. Tudni kell -kendteknek, hogy ősi alkotmányunk szerint a dúvadakat szabadon -üldözhetjük. Farkast, medvét, oroszlánt, tigrist szabadon ölhetünk. -Nincs erre tilalom. A lódarázs pedig mindegyiknél ártalmasabb. Hát azt -akarják kendtek, hogy a lódarázs fölegye a falunkat? Hiszen Egyiptom hét -csapása közül is az volt az egyik, a mikor Fáraó országára az isten -rábocsátotta a lódarazsat. Hát kendtek elfelejtették már a szentirást -is? - -Elszégyelték magukat az emberek. Bizony, ők már elfelejtették a -szentirást. - -Az volt szerencséjük, hogy e napon ünnepnap volt. Valami ujkenyér vagy -ujborszentelés. E napon nem folytatták a vadászatot, nem lövöldözték a -darazsakat és embereket. Majd holnap! Ma nem zavarják a vallási -áhitatosságot. - -Azonban csoda történt. - -A tetőből kiállott a szelemenfa vagy félölnyire. A szelemenfa fölött -volt a kis nyilás, melyen a darazsak ki- és bejártak. Országutjuk volt a -szelemenfa. - -Hát a mint ott az udvaron pipázgat a nemzeti bácsi, véletlenül -fölpillant a szelemenfára. A fán végig verebek állnak. Két sorban, szép -egyenesen, mint a sorkatonák. Kan verebek és nőstény verebek vegyesen. -Hallgatva állnak ott szépen. - -Hm! Mit csinálnak ezek? Hogy a veréb hallgasson, mikor sok van együtt, -ilyet még nem látott. A veréb örökké fecseg, társalog, csiripel, -zsinatol, ha másodmagával van is. Ezer mondanivalójuk van egymás között. -Várta: mi történik? - -Nem sokáig kellett várnia. - -A mint egy lódarázs kidugta fejét a nyiláson, egy veréb azonnal -nyakoncsipte s elrepült vele. Jött a másik, azt a második veréb ragadta -el. Jöttek a darazsak hazafelé is a kertekből s a mezőkről, szőlőkből. A -verebek ezeket is zsákmányul ejtették. Vitték őket fiókáiknak s -önmaguknak ízes ételül. - -Nini! Hisz a veréb okos ember. Annak puska sem kell. Töltéseit nem is -lövöldözi ki hiába. Föl se gyujtja a falut, még csak zajt se üt. Mégis -elbánik a darazsakkal. - -Ment a nemzeti bácsi a kaszinóba. - -– No, urak, holnap nem vadászunk. Megvárom, mire mennek a verebek. A mit -tegnap agyonlövöldöztünk, abból a verebeim megizlelték a darázspecsenyét -s ma már elevenen fogdossák el a rabló vendégeket. - -De egy hét alatt ugy elfogdosták valamennyit, hirmondó se maradt -közülök. Javasolta is aztán a nemzeti bácsi a nemes vármegyének, hogy a -veréb legyen ezentul szent madár, a kit lőni, vágni, irtani ne lehessen. -Becsüljük meg jövőre, mint a fecskét meg a gólyát. A nagy mennykő sejtet -is leszedte aztán a padláson a szelemenfáról. A sonkolyos ember semmit -se adott érte, felhozta hát Pestre s elhelyezte a Nemzeti Muzeumban. Még -ötven év előtt ott volt, mint nagy természeti ritkaság. - -Igy menekült meg a falu a darázsháborutól. De a nemzeti bácsi még -hiresebb lett ezáltal, mint eddig volt. - -Hát még az uszóláp története! Ez volt csak a furcsa! - -Volt a falunak termetes uszólápja a tavon. - -A tó ott nyult el a nagy nemesi kuriák mögött. A nemzeti bácsi telke is -lenyult a tóig, sőt még azon tul is. Csíkja, rákja, czigányhala, -teknősbékája s minden féle békája neki is volt elég. Libuczot, szárcsát, -vadkácsát, gémet, bölömbikát s efféle egyéb vadállatot lőhetett a maga -kuriáján eleget. Esténkint nyáron ott kuruttyolt a béka, ott -füttyengetett a teknős, ott bömbölt a bölömbika, ott berregett a -vadrucza, ott csattogtak, énekeltek, sikongattak és kiabáltak a vizi -szárnyasok és dalos madarak, kiki a maga módja szerint. Gyerekkoromban -sok gyönyörüséget találtam benne magam is. Elhallgattam óraszámra, a mig -csak a szunyogok engedték. - -A nemzeti bácsinak volt nádasa is, de volt nagy szinvize is. A hol a -szinviz volt, ott a parton erős vén fűzfák álltak. A vének mellett -fiatalok is. Az uszóláp ott járt-kelt, mint a kisértet, a Csapógát és a -nemzeti bácsi kuriája közt. Néha megállt a nemzeti bácsi szinvizén is. -Ilyenkor természetesen az övé volt a láp. - -De mi hát az az uszóláp? - -Nehéz megmondani. Ma már kevés van a mi országunkban. A sok szárazság, -csatornalecsapolás kiirtotta. Nincs meg már az se, a melyről én -beszélek. Ezelőtt negyvenegy esztendővel megállt valahol, gyökeret vert -a lába, a mai nemzedék azt se tudja, hol állt meg, mekkora volt? -Szárazföld lett belőle. - -Szép meleg májusi napokon csodálatos élet támad a vizek mélyén. Lent a -tó fenekén egyszer csak nőni kezd az iszap. De nem az iszap nő, hanem -valami szép, vékony, zöldes barna fonalakból álló szövevény. Nő, dagad, -emelkedik. Először akkora, mint az öklöm, azután mint egy -szakasztókosár, végül mint a boritó, száz akós, ezer akós hordó. Sürün -szőtt-font alkotmány, de tiszta vizzel, fényes nappal bele látni a -közepébe. A nadályok, göték, csiborok, vizipókok ott játszadoznak az -alkotmány közepében. Oda menekül gyakran a béka is. Az alkotmány megvédi -őt ott gémtől, bölömbikától, tőkeruczától, ha ezek el akarják fogni a -viz alatt. - -Két-három hét alatt földagad a szövevény a viz szinére. Összebarátkozik -egyéb vizi növénynyel is, hinárral, sulyommal, békanyállal, -békalencsével s viz szinén elkezd virágozni. - -Lassankint oly sürü, erős, tömött hártyával boritja be a viz szinét, -hogy a viz épen nem látszik s béka ráül, libucz rajta költ, kácsák, -gémek szabadon sétálgatnak a tetején, utóbb a gólya is odaszáll -vadászgatni. A szél lassankint port, szemetet, ördög szekerét, futó -avart hord rá s hőlye fű, vizi gyep is nő fölötte. Azután megjelennek a -sások, kákák, gyékények, bakacsok, utóbb a bürök, fekete nadálytő s lila -és sárga vizi liliomok. Korhadvány támad a tetején. Oda vonul a lenge -nád is a széleire. Egyszer csak megbirja az embert is, nem sülyed le -alatta. Füvek, rekettye bokrok is tenyésznek rajta. Pihéjüket, magjukat -oda hordja a szél. Végre szénát, sarjut kaszálnak rajta az emberek. - -De azért a viz szinén lebeg, mint óriási hajó s ha a szél nekiveti a -vállát, helyéről eltolja s méltóságos uszással más vizekre segiti. -Gyakran a nemzeti bácsi kaszáltatta, teregette, szárogatta a szénáját s -ő rakta boglyába. Kerekedett éjjeli szél s reggelre elvitte az uszólápot -fölfelé, a Csapógát felé, odaállitotta Kenessey József uram vizére s ő -hordotta be, övé lett a széna. De megforditva is történt akárhányszor. -Sok mulatság lett ebből az urak között. - -Borzok, rókák, egyszer nagyon elhatalmasodtak. A rókák bejártak az -udvarra is és Zsuzsika nénénk gyönyörü kendermagos tyukjai közt nagy -pusztitást miveltek. Nem lehetett türni. A nemzeti bácsi lement az -uszólápra, leshelyet csinált magának, félig a fűben, félig a nádban -leste a rókát. Milyen örömöt okoz édes szentjének, Zsuzsika néninek, ha -róka komát fülénél fogva odaveti a tornáczon lábaihoz. Itt van la, a -kendermagos tyukok gyilkosa! - -Lefeküdt a leshelyre. Nyár volt, meleg volt, a mult éjjel mulattak is, a -nemzeti bácsi elszenderedett. Észre se vette, a mint egy bolond szél -támadt s a lápot elvitte messze, messze fölfelé, a láp pedig vitte -magával a nemzeti bácsit. Mire a szunyogok alkonyat táján -fölébresztették: akkorra az egész arcza tele volt szunyoghimlővel s még -a szemei is bedagadtak. Ezenkivül köröskörül a szinviz. Órákig kellett -lövöldöznie, mig valaki csónakkal jött s kimentette. - -– Adta bozótja, ide se jövök többé vadászni! - -Kocsisa azonban gyakran eltünt. Egész délután se volt otthon. A lovak -elejét ugyan megrakta, de se itatás, se tisztogatás, se más munka. -Olyankor rendesen eltünt a szolgáló is a Böske. A szolgálóval nem -törődött, az az asszony dolga, de a kocsissal már ugyancsak törődött. - -Szemre birja a kocsist. - -– Hogy is hivnak téged, semmiházi? - -– Darabos Gergő a becsületes nevem! - -– Nem Gergő vagy te, szedte-vette, hanem Tekergő. Már megint hol voltál -egész délután? - -– Sorom volt, nemzetes uram, de meg nem mondhatom. - -Tudta azt a sort a nemzeti bácsi. - -Egyszer hattyugémeket vett észre a tavon. A hattyugém ritkán jár arra. -Ez a természet remeke, istennek legszebb madara. Magas, nagy madár, -kócsagja gyönyörü, termete sudár, nézése büszke, csodálatos hófehér a -homlokától a térdéig minden tolla. Ez a madár a tökéletes tisztaság, nem -a fehér galamb s nem a fehér liliom. Kevés vadásznak van szerencséje a -hattyugémhez a mi vidékünkön. - -Fogja a puskát s lemegy a tóhoz a hattyugémet becserkelni. Valahogy -rámegy az uszólápra is. Hát ott találja a magas fűben egymás mellett a -Gergő kocsist, meg a Böskét. Egymás nézésében elfáradtak s most -alusznak, mint a bunda. Mezei ember olyan, mint a macska. Mindig tud -aludni s akkor alszik el, mikor akar. - -Talpon rugja mind a kettőt. - -– Hejh, semmirevalók, igy lopjátok ti az időt? - -Fölugrik a Gergő is, a Böske is. Bizony ők az uszólápra menekültek -egymásban gyönyörködni. Böske eltakarta az arczát kötényével, Gergő -pedig olyan háromféle módon izgett-mozgott, mintha nem is egy ember lett -volna, hanem három. De azért a fültövét megvakarta. - -– Mi tagadás, nemzetes uram, a baj megesett. Ezt a Böskét nagyon -megszivleltem. - -– Hát az hajlik-e hozzád? - -– Mindjárt agyonütöm, ha nem cselekszi. - -Ilyen a fiatalság. De mit lehet most már tenni? Semmit mást: össze kell -őket adni. Hadd legyenek férj meg feleség. Ez is a nemzeti bácsi -költsége. De olyan lakodalmat csapott a számukra: egész éjjel huzta a -Duzsi czigány, hivatalosak voltak mind az urak s olyan kedvük támadt, -egész reggelig tánczoltak, duhajkodtak. - -Sohase ment ettől kezdve se a Gergő, se a Böske az uszólápra. Sőt -sokszor megemlegették, összeszidták az uszólápot. - -A nemzeti bácsi elhatározta, hogy megköti az uszólápot, ha még egyszer -az övé lesz. - -Megköti? De miként? Hogyan lehet a földet megkötni, ha az egyszer -megindul? Nehéz lesz az! - -Az uszóláp lehetett vagy másfél holdnyi. Olyan széna termett rajta, mint -a gyapju. Sürü és magas. Gazdának: kincs. Megérdemli a vesződséget. - -Vett a nemzeti bácsi két szál fenyőt. Sok emberrel, nagy munkával a láp -közepén lesulykolta a fenyőket keresztül a lápon, le a vizbe, le az -eleven földbe, a tó fenekére. Most már rudazó lánczokat ide, vastagokat, -vasból. Hurkoljátok a lánczot a fenyőszál végére s a lánczok végét a -parton levő hatalmas füzfák törzsökére. Szeretné a nemzeti bácsi azt a -szelet látni, a melyik most elvinné az uszólápot! - -De bizony nem látta, éjjel volt, édesen aludt. Éjjel jött az a szél, s -ugy elvitte az egész uszólápot, hirmondó se lett utána. Miként -történhetett ez a csoda? - -Nem csoda volt az. Mit ér a szél erejéhez képest az emberi kéz munkája s -a gyarló emberi elme erőlködése? Még a fenyőszálakat se huzogálta ki a -szél, még a füzfák törzsökeit se szaggatta szét, hanem a vastag -vaslánczokat ugy széttördelte, mint a kóczmadzagot. Elment az uszóláp -örökre, s nem is jött vissza többé. - -Ezer ilyen története volt a nemzeti bácsinak a hosszu életen keresztül. - -Egyszer ürgebőrsüvegben ment a vármegye gyülésére. Az ürgének szürkés -vörös szőre van. Egy süveghez kell vagy tizenöt ürgebőr. Ürgét ugyan -eleget fognak a czigányok, hatvan-hetven év előtt volt is elég ürge, hát -ez bizony nem nagy dolog. Csakhogy ürgebőrsüveget még se viselt addig -magyar ember, uri ember s most se visel. - -– Ugyan, ugyan, nemzeti bácsi, hát ez a süveg megint micsoda bolondság? - -– Micsoda? Az ürgebőrsüveg ellenállhatatlanná teszi a férfit. Minden -asszony beleszeret. Ürgebőrsüvegben el nem fárad a férfi. Se, ha vadász. -Se, ha asszonynyal enyeleg. Tapasztalt dolog. Csodaszer ez! - -Hát hiszen ilyen csodaszert ezer meg ezer esztendő óta keres a világ. De -a nemzeti bácsi megtalálta. Zsuzsika igen szép asszony volt. Arczának -rózsájához, szemeinek édességéhez nem hasonlitott semmi. A nemzeti bácsi -pedig csunya férfi volt. Termete alacsony, arcza pufók, elől-hátul -elhizott. Csak örökös jó kedve miatt szivelték. De azért Zsuzsa néni -életre-halálra szerette. Ugy szerette, mint az üdvösségét, jobban -szerette, mint az életét. A nemzeti bácsinak elhitte a világ, hogy ez -azért van, mert ő ürgebőrsüveget visel. - -S akár hiszik, akár nem: divatossá tette az ürgebőrsüveget. A tuladunai -vármegyékben minden nemes ur ezt viselte. Csak a forradalom vetett véget -ennek a divatnak. Még a pozsonyi követ urak is télen át ilyen süvegben -jártak. Gyerekkoromban kezdett csak kimenni a divatból. Azután még -sokáig hordták – de csak a papok, kanonokok. - -Elmondom még, miként szoktatta le Huszár Miklós bátyánkat a békaevésről. - -Nyájas olvasóim ne nehezteljenek. A mi vizi zöld békánk kedves állat. -Remeke a teremtésnek. Voltak nagy természettudósok, a kik azt -állitották, hogy az ember őse a béka volt. Csak az embernek és a békának -van lábikrája. Semmi más állatnak nincs a föld kerekségén. A békák -nászdala a legszebb dalok közé tartozik. Szebb, mint a fülemile és a -rigó dala. Mi ugyan csak kuruttyolásnak tartjuk, de az a mi hibánk. Már -Homérosz megénekelte a békát. Sőt a mi nagy költőink közt is Kazinczy és -Csokonay fölvették lantjukra. Ha higgadt vérrel gondolunk rá: még -ételnek is kelendő. A ki a csigát, rákot, osztrigát megeszi: épen ne -finyáskodjék. A béka valamennyinél nemesebb és magasabb rangu állat. A -dicső olasz népnek nemzeti eledele. Angol, franczia, német is nagyon -kedveli. - -Nos, hát Huszár Miklós bátyánk is megette. Nemesi testőr volt Bécsben, -azután a hadsereggel lement Olaszországba, ott megismerte s megszokta. -Mi van ebben? - -Hanem a család nem tudott e szokásával megbarátkozni. Nem magyar nemes -ur az, a ki megeszi a békát. Az vértagadó. Lehet az százszor rokon s -vérbeli atyafi, még se igazi. - -Tanácsot tartott a család s megkérte a nemzeti bácsit: szoktassa le a -békáról. - -– Leszoktatom! - -Elment vele Veszprémbe. Utbaesik a tekeresi csárda. A csárda udvarán van -egy kis állandó tó, a tóban millió béka. Akkorák, mint egy papucs. -Zajongnak rettenetesen. - -A csárdánál meg kell állni, meg kell etetni. Huszár Miklós bátyánk -odainti a csárdást: - -– Van-e maguknak békájuk? - -– Van, de csak a tóban. - -– Nohát, csináljanak egy adagot. Azt eszem ebédre. - -A csárdás megnémult. Ilyen szót most hallott először. Ilyen urral még -soha nem találkozott. Ugy nézett rá, mint a hóhérra. Hiszen a béka csak -a gólyamadárnak való, nem embernek. - -Tűzről pattant, csinos menyecske volt a csárdásné, hozzáfordul az ura. - -– Te asszony! Hallottad? Az az ur békát akar enni ebédre. Hallottál már -ilyet? - -– Hogyne hallottam volna? A fehérvári püspök szakácsának az ángya -beszélte, hogy az urak megeszik még a békát is. - -– Hát el tudod te azt ételnek késziteni? - -– Arra ugyan még nem vetemedtem, de majd megkérdem a nemzetes urtól, mi -annak a módja. - -A nemzetes ur, a nemzeti bácsi azután adott tanácsot. Össze kell -fogdosni beste férgeit s vasfazékban meg kell főzni, mint a rákot. Ez a -módja. S ki kell tálalni, mint a rákot. - -Természetesen jól tudta most már a menyecske. - -A lovak megették a szénát, megették az abrakot, ittak is, a kocsis már -aludt egy-egy kissé, de a békaebéd csak nem akart elkészülni. Az urak -ott pipáztak a borozóban. A vitéz nemesi testőr káromkodott, mint a -jégeső, a nemzeti bácsi pedig nevetett, de csak ugy, belülről. Szinét, -hangját nem lehetett hallani. - -Huszár Miklós bátyánk ráförmed a csárdásra: - -– Hejh, csárdás! Hát nem akar már az az étel elkészülni? - -– Hát azt hiszi az ur, hogy azt a gyalázatos férget olyan könnyü -elfogdosni? Nagyot ugrik ám a tekeresi béka! Nagyobbat, mint a kecske! S -aztán mindjárt elbuvik a viz alá. - -Hogyan is fogta össze a csárdás a békát? - -Sehogy se. Hanem kezébe vett egy hosszu, dióverő póznát s azzal verte -agyon a kuruttyoló hadat. Hálót bizony nem akasztott neki, minthogy az -öregapja se volt halász, se talián. Időbe került, mig egy vasfazékra -való békát összetudott szedni. - -Mégis megsürgette a menyecskét. - -– Mennyire vagy már, lelkem, a madaraiddal? - -– Tüzelek én alattuk eleget, de hogy megváltójuk ne legyen, nem akarnak -azok megpirulni. - -Nem is gondolt a menyecske egyebet, minthogy a békát is ugy kell -elkésziteni, mint a folyóbeli rákot. Akkor lesz jó, mikor piros lesz. -Nem tudta a módját. - -Czombocskáját szépen kikerekiteni, papucsát szépen levagdalni, testét és -papucsát a szemétre dobni, czombocskájáról a bőrt szépen lehuzni, hogy -olyan legyen, mint a csirkéé. Azután besózni, azután kirántani. Az -angol, franczia, német forró vajban, az olasz forró olajban. A magyar -pedig, ha akad ilyen is, sistergő zsirban. De mind nem tudta ezt a -menyecske. - -Hanem utóbb a nagy sürgetésre mégis betálalta főztjét. - -Egy jókora medencét tett az asztalra. Másik medenczével le volt takarva. -Nagy tisztességgel odateszi a medenczét Huszár Miklós bátyánk elé s -leveszi róla a födőt. De a fejét előbb elforditja, hogy saját illatos -főztjét meg ne lássa. - -– Jó étvágyat kivánok a tekintetes urnak! - -De ki is iramodott a szobából csakhamar. Épen nem akarta látni, miként -eszi meg az ebédet. - -Akkor pillantott a medenczébe Huszár Miklós bátyánk! E pillanatnak -emléke elkisérte a koporsóba. - -Volt a medencében vagy ötven béka. Nagyok, borzasztók. Megfőve mind. -Kezét, lábát arasznyira elnyujtotta mind. Szemük kidagadva. Ugy néztek -Huszár Miklós bátyánkra, mint a krokodilusok. Most mindjárt ők eszik meg -a vitéz testőrt, nem ez őket. - -Huszár Miklós bátyánkkal nagyot fordult a csárda. Csaknem leesett a -szalmaszékről. Ha a ház tetején éri ez a látomány, leszédült volna a -háztetejéről. Irtóztató eset. A helyett, hogy gyönyörü, sárgán kirántott -csirkealaku, izes falatok lettek volna előtte: az agyonfőzött szegény -békák kétségbeesett ábrázatja meredt rá. - -A másik pillanatban szilajul felkiáltott. - -– Hol a kard? Hol a pisztoly? Megölöm ezt a csárdást. - -De gyilkos szándékát nem teljesithette. Először is nem volt se kard, se -pisztoly. Azután a csárdás se lett volna olyan könnyü legény. Végre -pedig alig volt jártányi ereje. Ugy letörte derekát a csömör. - -Rögtön befogatott. El innen az átkozott csárdából. De az akarattyai -csárdán túl nem mehetett. Ott le kellett feküdnie. Köpölylyel, -pióczával, hánytatóval ott majd megölte a balatonfő-kajári doktor. - -Egy hét mulva vetődött haza. Soha se evett békát attól fogva. A család, -a közeli és távoli atyafiak megint kiengesztelődtek iránta. Sohase tudta -meg, hogy a nemzeti bácsi adta a csárdás menyecskéjének azt a bolond -békatanácsot. - -Utóbb gyerekre is tett szert a nemzeti bácsi, noha kedves Zsuzsikájával -elmaradt tőlük istennek gyerekáldása. Röptében lőtt magának gyereket. - -Egy ködös reggelen jelentik neki, hogy a vizen túl nagyon sereglenek a -szarkák. Van ott egy sürü lombu akáczfa, husz is ugrál és csörög a fán. - -Jó gazda és jó vadász utálja a szarkát. Fogta puskáját, csónakba ült, -átevezett a vizen, befurakodott a nádba, szarkahalál lesz ma! Be kellett -a nádba fura kodnia, hogy a szarkák a puskát meg ne lássák. A szarkák a -legeszesebb, legravaszabb és cselszövőbb állatok. Puska nélkül majd rá -száll az ember fejére; – ha puskát lát, elrepül a lőtávolból. - -Alkalmas közelről rálőtt a szarkákra. Ezek ugyan elrepültek, hanem egy -mégis ott maradt. Leesett a fáról, éppen a fa tövéhez. Igaz, hogy -egészen nem hasonlitott ahhoz a hamis madárhoz, de mégis annak kellett -lennie, hiszen ő szarka után lőtt a fára s a lövésre esett le az a -valami a fáról. - -Meg kell nézni, mi az? - -Nem szarka volt az, hanem egy kis göngyöleg. Fölveszi kezébe s ime, -mozog is, nyafog is a göngyöleg. Kibontja, hát uramfia, egy kis ma -született csecsemőt talál a pólyák között. Akkorát, mint egy -kölyökmacska. Egy szem sörét meg is ütötte egyik lábát. Szerencse, hogy -agyon nem lőtte. - -Mi ez most már? - -Bizonyosan valami gonosz leány szülte s még az éjjel a fa ágai közt -elrejtette. A szarkák reggel észrevették, odaseregeltek s mikor a -nemzeti bácsi közibük lőtt, éppen afölött tanácskoztak, mit csináljanak -a csecsemővel? A birónak jelentsék-e be, vagy fölneveljék, vagy -megegyék? - -A nemzeti bácsi fogta a csecsemőt s odavitte feleségéhez. - -– Nesze, édes szentem. Most már gyerekünk is lesz. - -Meg se ütődött nagyon az áldott lelkü asszony. - -– Hol vetted, édes Gyurim? - -– Éppen most lőttem az akáczfán. - -Elbeszélte az esetet a kaszinóban. S rajta maradt a szó a nemzeti -bácsin, hogy gyereket lőtt magának a mezőn. Egészen rendén levőnek -találták, ha másként már nem juthatott gyerekhez. Csak az volt a dévaj -kérdés: röptében lőtte-e vagy futtában? Vagy talán fektében. A vadat igy -is, amugy is szokták lőni, a hogy lehet. - -Férfigyerek volt. De most már mi legyen a neve? Legyen Mezei Józsi, a -mezőn találták. Legyen Szarka Józsi, a szarkák jöttek rá. De bizony -Repülő Józsi legyen, hiszen abban állapodtak meg nagy vidámsággal, hogy -a nemzeti bácsi röptében lőtte. A nemzeti bácsi azt mondta: - -– No, legyen hát Repülő Józsi. - -Igy lett. Ennek nevezték, ennek keresztelték. Apja, anyja sohase került -meg. Zsuzsika néni fölnevelte. De bizony nem volt benne köszönet. Rossz -lett, gézenguz lett, siheder korában a háztól elrepült, sohase hallották -hirét azután. Talán agyoncsapták, talán fölakasztották valahol. - -Elfolytak az évek. Elmult a fiatalság is. A nemzeti bácsi mindig -pufókabb lett. Zsuzsika néni gyönyörü rózsás arczát is ezüst hajfürtök -kezdték körülvenni. Vége lett a vármegyének is, a nemességnek is. Elmult -az esküdti tisztség is, lassankint elmult a vagyon is. Csak az ősi kuria -maradt. - -Sok adomája volt még a nemzeti bácsinak, de lassankint elnehezedett s -ezekkel se törődött. Csak angyali jó feleségéhez s apró vörös, -makrapipájához ragaszkodott hűségesen. S minél öregebb lett: annál -szorgalmasabban faragta az elhunyt lelkek sirhalmára a fejfák siriratát. - -Egyszer életében betegeskedni kezdett. Elmult már nyolczvan éves. Ágynak -esett. De azért nem feküdt az ágyra, hanem a pamlagra. Lenézte azt az -embert, a ki ugy elhagyja magát, hogy fényes nappal is az ágyat nyomja. -Zsuzsika néni ápolta. Egyszer nagy szót ejtett ki a száján a jó feleség. - -– Oh, édes, jó Gyurim, ne vegyen a jó Isten engem előbb magához. Ki ápol -téged, ha én nem leszek? - -– Ugy, ugy, édes, jó szentem! Mind ilyen az asszony. Azt szeretné, hogy -az ura előbb kerüljön föld alá, mint ő. - -Nyomban felült, átölelte kedves Zsuzsikája nyakát s könyező arccal -végig-végig csókolgatta. - -Ez volt utolsóelőtti pajzánkodása. - -Azután behozatott egy hatalmas fejfát. Sima volt még a fejfa ábrázata. -Elővette vésőjét, kalapácsát. Saját siriratát rávéste a fejfára. Az évet -és napot, a mikor született s az évet és napot, a mikor meg fog halni. - -Ez a nap két nap mulva következik be. - -– Ezt tegyétek, édes szentem, a siromra. - -– Ne kisértsd az Istent, édes, jó Gyurim. Még szép időnk van hátra. - -– Van. A legszebb időnk. Két egész nap! - -Édes csókok, édes könyhullatások közt telt el az a két nap, a mikor meg -kell halni. A mikorra a fejfa parancsolja. - -Mikor a fejfát odaültették sirhalmára, Zsuzsika néni azt mondta az -embereknek: - -– Édes fiaim, ne hantoljátok be a sirt két napig, de a zöld hantokat -készen tartsátok. - -Neki is két nap kellett, mig minden dolgát rendbehozta, mig apró -jószágait jó embereknél elhelyezte. Azután lehajtotta fejét s ő is -elment a nemzeti bácsi után. A két koporsót egymás mellé tették. S akkor -rakták a sirra a zöld hantokat. - -Szép élet, szép halál. Az öregek ma is emlékez nek róla. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - - Az utolsó Deák-párti 1 - A torlaszhős vége 9 - A csatkai szent 16 - A szabadlábas 43 - A hiánytalan asszony 50 - A bujdosó hazajön meghalni. - (Eőry Sándorhoz, öreg táblabiró barátomhoz) 60 - A kedélyes nádorispán 68 - Az a szürke 75 - Az asszony Boszniában 87 - A Tengerügy-titkai 96 - Egy a sok közül 144 - Két biró kútja 152 - Aki mindig más. - (Rákóczi korából) 166 - A tudós Ángyán 179 - A katona se mindenható 194 - Pecsovics 200 - A házi zsidó. - (A régi nemesi világból) 208 - Átok alatt 217 - Telepáthia 230 - Az Arrogante-ünnep 236 - I. (Mikor minden ember egyet gondol) 237 - II. (Mikor az ember hajóra száll) 240 - III. (A romok közt) 242 - IV. (Hát Blahánéval mi történt?) 244 - V. (Hát aztán mi történt?) 248 - Hányan voltak? 252 - A tudósok harcza 260 - Dehogy halt meg Petőfi! 268 - A börtönök betegsége 276 - A nemzeti bácsi 283 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - - -168 |töltöttt el |töltött el - -257 |emelvényen voltem |emelvényen voltam] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜNEMÉNYEK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |