diff options
Diffstat (limited to 'old/63666-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63666-0.txt | 9433 |
1 files changed, 0 insertions, 9433 deletions
diff --git a/old/63666-0.txt b/old/63666-0.txt deleted file mode 100644 index 0ea24cc..0000000 --- a/old/63666-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9433 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Napraforgók, by Mór Jókai - - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - - -Title: Napraforgók - Ujabb beszélyek - - -Author: Mór Jókai - - - -Release Date: November 7, 2020 [eBook #63666] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - - -***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAPRAFORGÓK*** - - -E-text prepared by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project (https://books.google.com) - - - -Note: Images of the original pages are available through - the Google Books Library Project. See - https://books.google.com/books?id=ZexkAAAAMAAJ - - - - - -JÓKAI MÓR - -ÖSSZES MŰVEI - -NEMZETI KIADÁS - -XCI. KÖTET - -NAPRAFORGÓK - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA - -1898 - -NAPRAFORGÓK - -UJABB BESZÉLYEK - -IRTA - -JÓKAI MÓR - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA - -1898 - - - - -A VILÁGLÁTOTT FIU. - -Biharban is széthangzott a nóta: «Állj ki magyar, ha van lelked; Váltsd -be régi becsületed. – Áll még Buda, él az Isten: Rácz nem uralkodik -itten! Éljen a haza!» - -1848 nyara volt: csunya meleg idő! S a bolondok még fűtöttek is mellé! -Ágyukkal. – Égő falvaknál melegítették a tenyereiket. - -No de, ha az ördög nem alszik, az Isten meg mindig ébren van. Ez is -igaz. - -Ebben bíztunk mink is. – S csak vártuk, csak vártuk, hogy mikor küldi -már segítségünkre azt az öldöklő angyalát, a ki Senakérib királynak -százötven ezer emberét egy éjszaka megölte: mig utoljára rájöttünk, hogy -de édes magyarom, magadnak kell azt levágni, ha azt akarod, hogy -megszabadulj tőle; igy aztán nem sokára felváltotta az elébbi nótáinkat -ez a másik: - - «Kalapomon nemzeti szin rózsa, - Ajakamon kedves babám csókja! - Ne félj babám, nem megyek világba, - Nemzetemnek leszek katonája.» - -Ez már aztán ért valamit. - -Csak úgy tódult a honvédzászlók alá a fiatalság. - -Bozonka helységébe is eljutott a toborzó csapat, egy szál vén -huszár-őrmester, három piros csákós, zöld mundéros, veres nadrágos -huszárral, aztán meg a bandával, mely is állt egy kancsal primásból, egy -sánta brugósból, meg egy dülledt szemű klárinétosból, a ki még csupa -suhancz volt. - -De azért összemuzsikálták azok az egész Bozonkából, a mi fegyverfogható -legény volt, mind. - -Azok közt is legszebb legény volt ugy szemre a Csapó Márton uram Peti -fia, a ki olyan ügyes legény volt, hogy még a szolgabiró is elvitte -magával valahányszor hajtóvadászaton itt járt; tehát már hozzá volt -szokva a puskához. - -Csapó uram nem is sajnálta a fiát, hogy fegyver alá álljon. «Két -esztendő nem a világ! Éljen a magyar szabadság.» Ezt is énekelte a nóta. -Ugyan kikálkulálta, akárki csinálta, hogy csak két esztendeig lesz -szükség a magyar szabadságra. - -– Hadd menjen a gyerek! Hadd lásson világot. Nem árt neki, ha egy kis -regulára tanítják. Ott is legény lesz az a talpán, nem csak a bucsúban. -Nem féltem én őtet. - -– Volna csak kend az anyja, majd féltené! siránkozott azonban Csapóné -asszonyom, kezeit tördelve nagy keserűségében. – Oh én szeretett -magzatom! Ezért ápoltalak, ezért neveltelek, hogy most lánczos -golyóbissal lövöldözzenek rád azok a kegyetlen ráczok! - -A huszár-őrmester megvigasztalta a kesergő anyát. - -– Hiszen nem a ráczokra megyünk, hanem a móczokra. - -Ezzel meg éppen kétségbeejtette. - -– Oh én uram én Istenem! Hisz azok meg épen kétfelé hasítják, a kit -megkaphatnak. Egyszer kis gyerek korában, mikor még csak akkora volt a -Peti, mint most az Erzsikém, egy rosz kakas megvágta a halántékát, hogy -egyszerre ellepte az orczáját a vér. Majd nyavalyás lettem, mikor azt -megláttam. Hát még ha arra gondolok, hogy a mócz levágja a fejét a -kedves fiamnak. - -– Vágja biz a tököt! – szólt bele az őrmester; – azt a móczot én a -bajuszomra szurom. - -Igaz, hogy olyan pár bajusz fenyegetőzött a vitéz hadfi orra alatt, -keményen kiviaszkolva, hogy azzal veszedelem volt szembeszállni, s -Petinek is volt már bajusza: az is kipödörve. - -– Ne búsuljon édes anyám! – szólt Peti, körülczirógatva az anyja -ábrázatját; – majd hozok én kegyelmednek, ha visszajövök az oláhok -országából, egy szép – puliszkavágó kést. - -Ezen aztán csak el kellett magát nevetnie még a bánatos szivü anyának -is. Hisz ő is jól tudta, hogy az oláh asszonyok puliszkavágó kése – egy -szál czérna. - -– Hát biz ez elég baj lesz nekem, – szólalt meg Csapó Márton uram. Én -iszom meg ennek a háborunak legjobban a levét. Mert a fiúnak csak egy -borjuval lesz dolga, a kit a hátán hord, de nekem a hat ökörrel, a ki -itthon marad. A rekrutának ha meleg lesz a puska, majd eldobja, de én -nem dobhatom el az eke szarvát, akárhogy töri is a tenyerem. Ezentul -kettő helyett kell majd kaszálnom, s elől-hátul kell szememnek lenni, s -éjszaka nyitott szemmel aludnom, mint a nyúlnak, mert nem lesz, a ki -strázsáljon. De ha a haza úgy kivánja: hadd menjenek a fiatalok, és -viaskodjanak: mi, öregek, az alatt dolgozunk. - -– Könnyen beszél kegyelmed, – feddé az urát Klára asszony, – mert -kegyelmednek itt marad a kedves rajkója, az Erzsi leánya. A mióta ez a -világra jött, fel sem veszi már a fiát, mind csak a kis leányát hordja -az ölében: az a drágasága. - -– Az hát, – mondja a Márton gazda. – Biz ezt a nagy kamaszt csak nem is -hordom a nyakamban, mint a medve a majmát. Ez az ölbe való ni! Ez -czirógat engem, mikor haragos vagyok. Ugy-e, cziczám? - -Azzal fel is kapta a karjára a kis szemérmetes Erzsikét, a ki olyan -nagyon szégyenlette magát, hogy a két karjával takargatta el a szemét, -onnan kandikálva elő, s csak vonakodva fogadta el a sóspereczet, a mit a -nagy bajuszu huszár húzott le a számára a pereczes legénynek a rúdjáról. - -– Jaj, legalább csak addig várjanak, őrmester uram, a mig egy kis -utravaló pogácsát sütök a fiamnak. - -– Dehogy várunk nénémasszony! Hiszen ha minden rekrutának meg akarnók -várni, a mig az anyja bedagaszt, bevet és előhuzza a katakönyökét, épen -itéletnap után hat hétre érkeznénk meg a mulatságba. - -– Ugyan miféle mulatságba? - -– Biz oda, a hol karddal hegedülnek, puskával furulyálnak. Ne -prézsmitáljunk tovább. Huzd rá czigány, disznót adok: Nem túrja ki a -házadat! - -A primás erre az álla alá fogta a száraz fát s elkezdte nyekeregtetni, a -brugós is beledöfött a felhurozott sütőteknőjébe, a rücskös -klárinétosnak is neki dagadt a két pofája, a mint elkezdte a tárogatóját -sivalkodtatni. A verbung haladt odább, fel a piacz felé, a felcsákózott -ujonczlegények, egymás vállára fűzve karjaikat, dalolták a módi nótát; a -Peti meg vissza-vissza fordult, egyre intve a kapuban álló szüleinek. - -– Jaj mennyit fog koplalni a táborban szegény Peti fiam, – siránkozott -Klára asszony, sürű könyjeit a kötényével szárítva fel. - -Erre a szóra a kis Erzsike az eddigi félénkségét egyszere levetkőzve, -utána iramodott a tánczolva, dalolva tova lépő toborzó csapatnak, s a -mint odajutott az édes testvérbátyjához, azt az ajándékba kapott -sóspereczet odaakasztá neki lopva a szijáról alácsüggő kaszafenő -tülkére. De csak ugy, hogy senki meg ne lássa. - -A kis klárinétos mégis meglátta s el akarta csenni a sós pereczet -magának. - -Az Erzsike azonban hirtelen kezű volt; olyat ütött a klárinétosnak az öt -körmére, hogy az, ha szurkos lett volna is, bekapta volna. - -– Ne te ne! Majd adok én neked! Nem a te ebfogadra való! - -Apja, anyja majd megette azért a szóért. - -Még a Terka néni háza előtt is meg kellett állni egy bucsúszóra; az is -nagyon szerette a Petit. Ott kin várta a kis ajtóban, végig is áldotta, -végig is siratta, mikor elvált tőle, s ráerőtetett egy delipiros kendőt, -a minek a csücskéjébe három Szüz Máriás huszas volt bekötve. - -– Látod, ezt te neked jegykendőül szántam a farsangon! - -Még ki tudja, ki lesz a Peti menyasszonya – hamvazó szerdáig? - -Még egy ujdonatuj borjuszájú gyolcsinget is rá akart erőtetni a jó Terka -néni, a minek a két lobogós ujját maga suprikálta ki nagy művészettel; -de azt a huszárőrmester nem engedte elfogadni: «hová a ménkőbe huzná ezt -fel a katona-mundér alá? majd ád neki inget, gatyát az «öreg kóficz.» -(Ez volt az excellentiás titulusa az akkori magyar hadügyminiszternek.) - -Hiába szólt a katona-nóta a patyolatingről: - - «Ha megvágnak, jó lesz a sebemre. - Ha elesem, eltemetnek benne», - -a borjuszáju ingnek otthon kellett maradni, s várni a Peti -visszatértére. - -A Csapó Petit aztán beasszentálták, lóra ültették, elvitték Erdélybe. -Nem volt akkor se ujság, se postajárás, Csapó Mártonék levelet sem -kaptak a fiuktól, a míg a háborunak vége nem lett. Azt is csak hazatérő -fuvarosoktól tudták meg, hogy már be van végezve. Oda a hegyek közé soha -se vetődött se ellenség, se jó barát. - -Nem is hitték, hogy vége legyen már mindennek. Kimentek a magyar seregek -Ázsiába; de majd visszajönnek! Akkor aztán velük együtt megjön a Peti -is. - -Aztán lassankint egymás után jöttek az új vándormadarak, a kiket ember -soha nem látott még itt. Jött a «zsandár», azután jött a «fináncz» – -azután jött a «földkostoló», utoljára jött a «köszörüs». – Ő ugyan azt -állította magáról, hogy «Beczirker», de hát minden ember ismerte, hogy -Nagy-Váradon ollókat köszörült az utczán. - -Csak Peti nem jött meg. - -Elmult egy esztendő is, hogy utoljára vetették meg a számára itthon az -ágyat; de nem feküdt bele. Azóta is úgy van az, leheveretlen. - -Pedig itthon nagyon érzik a hijját. Az egész gazdaság terhe Csapó Márton -uramra maradt. Jó szerencse, hogy a hat ökréből négyet elhajtottak a -muszkák; kettőt csak el tud látni maga is. Hanem nyáron a takarodásnál -nagy baj, hogy idegen szolgalegényre kell bizni a szüleséget, meg a -keperakást: az ember nem lehet kétfelé. - -Annál kedvesebb volt Márton gazdának az eddig is kedves, most már -egyetlen magzatja, a kis Erzsike. Két esztendő alatt nagyot nőtt már: -azt mondják, a leány, ha kosár alá rejtik is, megnő. Lehetett már -hasznát venni, a majorságot rábizni, meg a kertben gyomlálni, füvet -hazatalicskázni, meg az aratóknak ételt kihordani. - -Épen aratás ideje volt: az egész falu férfinépe kinn volt a mezőn, -hajnal előtt kezdtek a munkához s késő este fogja őket hazavetni. A -leánynép is a tarlón volt, kettőzni, kévét kötözni. Otthon a házaknál -csak az asszonyok maradtak, az aratók számára ebédet, vacsorát főzni. -Mert a magyar földmíves tud annyit dolgozni, mint két más ember, hanem -aztán enni is szeret annyit, a mennyi egy embert megillet. - -– Én bizony megeszem a magam porczióját! mondá Márton gazda, az -izzadságot törűlve a homlokáról, mikor delet harangoztak a faluban. - -– Ejnye, bár csak az én porcziómat is megenné kend komám, kiáltá át -hozzá a mesgyén keresztűl a szomszédja. - -Magyar ember szeret tréfálkozni. «Porcziónak» hitták ám akkoriban az -«adót». - -Csakhogy az a várván várt ebéd nem akart megérkezni. - -Pedig elég jókor elkészült azzal a jó Klára asszony: pompás szalonnás -gombócz volt jó hagymás lével; azt feltálalta egy szép mázos fazékba. - -Az az edény is kedvencze volt Márton gazdának: szalontai gelencsér -remeke, sárga mázzal, elől egy zöldtollú kakas rajta, piros lábakkal, -piros taréjjal; az ételt befödték két mázos cseréptányérral, azoknak az -egyikére meg egy pár rózsa volt festve, a másikra pedig egy pár szegfű. -A rózsásfenékű volt a Márton gazda tányéra, a másik a béres-legényé. -Mellé két czinkanál is volt téve. Az ételes fazekat Klára asszony -belekötötte egy vászonkendőbe s annak a négy összekötött csücskéjét az -Erzsike karjára akasztá, jól lelkére kötve a kis leánynak, hogy ugyan -gyorsan szedegesse a lábait, hogy jókor odaérjen. Előbb azonban gondosan -bekötötte egy tarka cziczkendővel a leányka fejét, s a másik kezébe -odaadta a pillangós papucsait. Azokat majd csak akkor huzza fel, ha a -tarlóra kiér; addig ne kuspitolja: mert azokat ő cserélte a gyolcsos -tóttól egy zsák zabért. - -De soha se látta többé se apja, se anyja a kis Erzsi lányt. Ugy -elveszett az a falutól a szántóföldig való utjában, hogy senki sem tudta -meg, hova lett? - -Csak nagy keresés után, mikor már a megrémült szülők mindent tüvé tettek -miatta, találták meg valahol a kökénybokrok között az egyik félczipőjét, -azokkal a fényes pillangókkal, és aztán távolabb, egy kőrakásnál az -erdőszélében az összetört mázos fazekat, a miben az ételt vitte. - -Azt beszélték, hogy sátoros czigányok jártak ezen a tájon; de ki látta -őket? Mikor az arató ember dologban van, akkor nem lát mást, mint a -munkát, a mi előtte van. Merre mentek? Azt nem lehetett kitalálni. Utat -vesztettek. - -Panaszt tenni? Felmenni a hatósághoz, s a leányrablók üldöztetését -kérni? Ahoz meg senkinek sem volt gusztusa. Félt a magyar paraszt a -Beczirkerhez menni panaszra, mert az nem érti a nyelvét, s még őtet -magát csukatja be; a zsandárnak is más dolga volt, mint elveszett -leányokat keresni. Annak most azzal volt tele a két marka, hogy az -emberek kalapjai mellől a betiltott tollakat beszedje. - -Már most hát a kis Erzsike sem volt. Egészen üresen maradt a ház. S ha -siratta egyfelől Klára asszony a Peti fiát, sirathatta másfelől Márton -gazda az aranyos kis leányát, Erzsit: «nem petyeg már a fülembe, nem -keres már a fejembe!» - -Estenden aztán, mikor a vacsorához nagy egyedül összeültek: vigasztalák -egymást kölcsönösen. - -– Ne félj asszony, majd haza hozza még a jó Isten a Peti fiadat. - -– Nem látom én azt már! Hamarább megkerül a te Erzsi lányod. - -* - -Hát aztán csak megint fordult egyet az idő: a pihent oldalára. Más világ -jött. A «köszörüs» megint elővette a kerekes laptikáját s ment «egy -garas éles, két garas fényes»-t csinálni – tudja kő, hová? A régi urak -visszatértek a régi hivatalaikba. A hajdani szolgabiró, a ki a Petit -annyiszor elvitte magával puskahordozónak, mikor itt járt uradalmi -vadászaton, megint főbiró lett. Nem volt adó. Volt szüz dohány. Jól -szelelt a pipánk! - -Hire járt, hogy a külföldre menekült hazafiak mind visszatérnek: -némelyiket már ki is kiáltották itt-amott követnek. A «Vasárnapi -Ujság»-ban, a ki jár a tiszteletes urnak, meglátni az arczképét egy-egy -olyan nevezetes nagy embernek, a kinek a puszta neve kimondásáért is -bekóterezték a szegény embert nem rég. Ennek hát igaznak kell lenni. - -Ha azoknak szabad haza jönni, hát akkor a többi szegény honvédfiúknak -mért nem volna szabad, a kik velük együtt mentek ki Ázsiába, Amerikába? - -Hát a mi Petink hogyne jöhetne akkor haza? - -A mig a gazdák a malom alatt az ország dolgai felett tanakodtak, és azt -döngették, hogy ki legyen az országgyülésre küldendő követ? az alatt a -Klára asszony, meg a Terka néni, délutáni ejtőzésül a kötényükbe szedett -főtt kukoriczát hámozgatva szemenkint, azon ábrándoztak, hogy ha most -egyszerre a mi Petink betoppanna hozzánk. - -Egyszer csak az hallik az udvaron, hogy az öreg házőrző kutyát -szólongatja valaki a régi nevén: «Betyár te ne! betyár ne!» - -Az ám! a régi nevén, a hogy a magyar világban hitták, mert azután, hogy -az «uj rend» bejött, ennek a névnek nem volt maradása, mivelhogy ha -valaki elkiáltotta a kutya nevét: «Betyár!» a szomszédban lakó zsandár -urak egyszerre eszük nélkül rohantak ki az utczára, puskával, -szuronynyal: «hol a betyár?» úgy, hogy utoljára a Csapóéknak stemplis -papiroson lett kiadva a parancsolat, hogy a kuvaszuknak más, békés -polgárhoz illőbb nevet adjanak. Igy lett belőle «Bundás.» - -Vén, fogatlan eb volt biz az már, ugatni is alig tudott: vajjon ki lehet -az a régi ember, a ki még a hajdani nevére emlékezik? – Nagyon -ismerősnek kell lennie a háznál, mert a konyhaajtónak, a minek a -kilincse madzagra jár, egyszerre megtalálta a nyitját, s a szobaajtón is -koczogtatás nélkül jön be. - -A két csemegéző asszony elé egy ágról szakadt jövevény állít be. -Termetre nem magas, inkább tagbaszakadt, arczszinére nézve olvasva is -elmehetne a vályogvető czigányok közé; a mi gúnya megakadt rajta, az -mind több rendbeli gazdát kiszolgálhatott már, gomb helyett fapeczek -tartja össze a mándliját, s a lábszárain levő ruha számos hiányosságai -azt engedik sejtetni, hogy a gazdájuk különös hajlandósággal bir a -kerítéseken keresztül sétálni. A kalapja alól göndör, fekete haj -ágaskodik elő, a közéragadt szalmaszálak bizonyítják, hogy a mult -éjszakán valahol egy boglyát választott vendégfogadónak. Az egész -utikészsége egy görcsös czelőke; azt is eldobja a kezéből, a mint a -szobába belép s azzal egyenesen odaborul a jó Klára asszonynak a -nyakába, ezekkel a szókkal: - -– Édes anyám! Kedves édes szülő anyám! - -S miután annak a két orczáját jobbról-balról összecsókolgatta, fordul a -másik asszonyhoz, azt is nyalábra kapja s telesírja a nyakkendőjét a -viszontlátás édes könnyeivel: - -– Kedves drága jó Terka nénémasszony. - -Aztán nagyot fohászkodik, szemeit megtörülgetve inge ujjával. - -– De csak jó is itthon! - -A két jó asszonynak szeme-szája eláll a nagy bámulástól: soha sem látták -ők, akárhová legyenek, ezt a különös gavallért. - -– Hát nem ismer kend rám? a Peti fiára? Hát úgy megváltoztam? Boldog -Isten! Még az anyám sem ismer rám! – Hát kend, Terka néni! A ki olyan -sokszor megkergetett a seprővel gyerek koromban, mikor a szilvát -megloptam az aszalódeszkáról. - -– No a szilvára emlékezem. - -– Hát arra a napra emlékezik kend, mikor épen Szent-Mihály napján -elvittek honvédnek, mikor a kis kapujánál megállt a verbunk; -nénémasszony egy delipiros selyemkendőt dugott a táskámba, annak a -csücskéjébe volt kötve három szűz Máriás huszas. - -– Ez, biz Isten, igaz. - -– Még egy borjuszáju gyolcsinget is rám akart kötni erővel, de a -huszár-őrmester nem engedte, hogy azt nem lehet a honvéd-dolmány alá -fölvenni. - -– Még most is megvan az a borjuszáju ing. - -– Szépen ki volt suprikálva az eleje. - -– Szakasztott igaz. - -– Hát a kis Erzsike hugom, mikor utánam szaladt, s a sóspereczet a -tarsolyomba dugta. - -– Né! Még arra is emlékezik. Jaj, azt ellopták a czigányok. Azt ne -emlegesd az «anyád» előtt. - -– De hát az anyám még el se fogadott fiának. Hát már nem emlékezik -kegyelmed, lelkem édes szülém, hogyan elsiratott akkor, mikor a háboruba -vittek? Hogy meg volt keseredve, hátha ott levágnak. Nem gondolhatott -rá, hogy a véremet kifolyni lássa. Mind azt emlegette, hogy mikor -egyszer kis gyermek koromban a kakas megvágott a vakszememen, hogy az -orczámat ellepte a vér, akkor is majd kétségbeesett. Hát nem látja a -helyét itt a vakszememen a kakasvágásnak? - -– Már erre a szóra Klára asszonynak is elérzékenyedett a szive. Nem -birta könyeit visszafojtani. - -– Hát csakugyan te volnál a Peti fiam? - -– Hát persze, hogy én vagyok! Csakhogy ebben a sasoktépte gúnyában még a -Betyár kutyánk is megugat. De ha még a tükörben meglátom magamat, magam -is azt kérdem: ki ez a toprongyos? De vegyem csak fel egyszer a hajdani -piros pruszlikomat s három sor gombos dolmányomat, meg a pitykés -rajthuzlit, aztán nyomhassam a fejembe a darutollas túri süvegemet: -tudom, hogy egyszerre minden ember kiszalad az utczára: «itt a Csapó -Peti.» - -– Ni, hogy emlékezik rá a lelkem, hogy miféle ünneplő ruhát hagyott -idehaza! - -Most már egészen elhitte a két jámbor asszony, hogy az igazi Csapó Peti -áll előttök testestül-lelkestül. - -– Hajh! édes lelkem szülő anyám. Tiz esztendő nem tréfa ám. Kivált az -oly keserves tiz esztendő, mint az enyim. Az dupla kapituláczióba megy. -Az sem volna csuda, ha megőszülve kerültem volna haza. - -– No csakhogy itthon vagy hát: édes fiam! De legelébb is öltözz át -ezekből a rongyokból. Tudod, hol áll az ünneplő ruhád? - -– Hogy ne tudnám? A tulipános ládában? - -– Az apád oda van a szalontai vásáron; mire hazajön, fel légy öltözve, -hogy ő is rád ismerjen. Éhes is vagy, ugy-e? - -– De még a fiastyúkot is megenném az égről, ha hozzá juthatnék. - -– Szaladj, édes Terka hugom, frissen a mészárszékbe, hozz egy pár font -szegyét, gulyáshúsnak valót. Ettél-e azóta gulyáshúst, édes fiam, a -mióta innen elszakadtál? - -– Ettem bizony: krokodilus-húsból. - -Terka néne rögtön szaladt a mészárszékbe; útközben elbeszélte sebten -öt-hat asszonyfélének, hogy a Csapóék Petije hazaérkezett az -óperencziákról; úgy hogy mire visszakerült a két font szegyével, a mihez -czubáknak a mészáros még egy darab tölgyét is adott (azzal lesz -tökéletes a gulyáshus): hát már akkor az egész faluban el volt terjedve -a hire. S nosza megindult a proczesszió a Csapóék háza felé, meglátni -ezt a csudát; udvar, pitvar tele lett fehérnéppel, meg gyermekkel; -minden ablakon bekukucskáltak, a kik nem türtőztethették a -kiváncsiságukat. - -Klára asszony maga segített a hazajöttnek, hogy illendő parádéba -csaphassa magát. Legtöbb felakadása volt neki a legény bozontos hajával. -Az ő Petijének nem ilyen mangaliczaszőr forma göndör haja volt. Annak a -haja szépen, simán leomlott a vállára. - -– Jajh, kedves édes anyám. Mikor az ember öt esztendeig Afrikában lakik, -ott olyan kemény a nap, hogy minden embernek összegöndörödik minden -hajszála tőle. - -Egy kis olvasztott hájjal megkenve, az a göndör haj is engedelmesebb -lett s fésü segítségével (a minek három foga beletörött) engedte magát -kétfelé választani. - -Mikor aztán még a darutollas süveget is feltették a fejére, akkor – ki -merje azt mondani, hogy ez nem a Csapóék Petije? - -A közben a Terka néni is hazakerült a húsos kosárral; a tűzet előre is -megrakta már Klára asszony; a veres hagymát megaprította, a burgonyát -koczkára vagdalta. Addig is pedig, mig a gulyáshús elkészült, -felterítette a sávolyos abroszt a kihuzó asztalra. Kitette a megszelt -fehér czipót, paprikás hasaszalonnát, meg a czilindert a jó -törkölypálinkával, étvágycsillapítóúl. - -A Terka néne után nyomban érkezett meg a rektram. - -Maksa uram még a régi jó idők maradványa volt, a kinek a meggyőződésein -Thun miniszter löblicher Schulrathjai semmit sem változtattak. Ő is a -Peti csodájára jött ide. A rossz szemeit okolá, hogy mindgyárt első -tekintetre nem ismert rá. - -– A termetét csekélylem; az ábrázatát diffikultálom, hanem a ruhái -tökéletesen azok. De hát az én szemeim rosszak, hiába! Régen szolgálnak -már. Én is úgy vagyok már, mint az egyszeri palócz. - -S azzal feltálalá a régi adomát, a miben a palócz azt mondja: «úgy -elnéztem azt a kulacsot, az gondoltam, hogy sonka, hát pedig sajt.» - -– Tessék egy pohárral ebbül a papramorgóbul! serénykedék Klára asszony a -kinálkozással. - -– Köszönöm, nem iszom, – felelt Maksa uram. S ismét fölfrissített egy -nyugalmazott anekdotát: – mivelhogy nem veszi be a pálinkát a -természetem, – a doktor is megtiltotta; – aztán meg már ma nagyon sokat -ittam belőle; – hanem azért ezzel az egy pohárral a Peti gyerek -szerencsés hazaérkeztére. – De hát csakugyan te vagy a Csapó Peti? - -– Hogyne volnék? Hát nem emlékszik rá rektram, mikor egyszer karácsonkor -Bethlehemes gyerekek voltunk; s én azalatt, mig a pásztorok odabenn -virgináltak, a kéményből elloptam a füstölt kolbászt? - -– No már erről rád ismerek, te trifurczifer! – De szörnyűképen való -módon megkissebbedtél te azóta, hogy innen elvivének. Akkor felnéztem -rád, most meg a kását is megehetném a fejedről. - -– Jajh! Édes rektram! Mikor a muszkák elfogtak, elvittek Szibériába. Ott -mentem így össze. Hiszen rektram maga tanította, hogy a hideg összehuzza -a testeket. De jó hogy ennyi is megmaradt belőlem. - -– De nagyon megbarnult a fizimiskád; nem voltál te az előtt ilyen -vasfazék színü. - -– Hja! Édes rektram, mikor Szerecsenországban voltam, ott barnultam így -meg, a hol még éjjel is süt a nap. De jó, hogy olyan fekete nem lettem, -mint egy kéményseprő. - -Rektramnak volt otthon az iskolában egy falra festett mappája, a mire a -legyek nagyon sok nem létező falu helyét csinálták oda; tudta, hogy -Szibéria meg Szerecsenország egymással mennyire nincs határvillongásban. - -– Hát aztán édes Peti öcsém, hogyan kerültél te le Szibériából -Szerecsenországba? - -– Hát hogyan? A föld alatt. - -– A föld alatt? te! Hisz ez tiszta hazugság. - -– Hazugság? Hát ezzel csak azt árulja el rektram, hogy soha sem szokott -egyebet olvasni, mint a Hübner-históriát. Hát nem akadt a kezébe ez a -nevezetes könyv, ni? a kiben leirja maga az a tudós, a kivel megtörtént, -hogyan utazott ő a föld alatt száz napon keresztül. – Én is vele jártam. - -Azzal előkereste a levetett rongyos tarisznyájából azt a sok kéz -szennyétől megbarnult füzetet, a melyben a tudós Verne Gyula -gyönyörüségesen leirja ama földalatti utazás történetét. Képek is vannak -hozzá nagy számmal, a melyek a történet igaz voltát még jobban -bebizonyítják. - -A füzet elébb az asszonyok kezén járt keresztül. - -– E bizony valósággal így van! monda Terka néne. - -– Ez itt a mi fiunk ni! mutogatá a képeken Klára asszony. Végre Maksa -uramnak is kézbesíték a hiteles okiratot, a ki nem tudván annak -megczáfolásába bocsátkozni, csak annyit mondott rá, nagy fejcsóválva, -hogy: - -– Mégis hamis a német! - -– Hiszen anglus volt! - -– Akkor is hamis a német, ha anglus. - -Ekkor aztán még a Petinek állt feljebb: - -– Így van ám az, rektram, mikor az ember elmaradt a világtól. Rektram -még most is azt hiszi, hogy odalenn a föld alatt a pokol van. Nem -parancsol ott már az ördög: kivették azt az anglusok árendába. - -– Hát aztán mi történt veled, meg az utitársaiddal, mikor a föld alul -kibukkantatok Szerecsenországban? - -– Biz a czimboráimat mind megették a vad emberek, mert azoknál ez a -szokás; de én nagyon megtetszhettem a szerecsenkirály leányának: azt -hozzám adták feleségül. - -– No né! Álmélkodék Klára asszony, – a mi fiunknak királyleány lett a -felesége! - -– Az ám, – folytatá a Peti, a harmadik darab szalonnát gyűrve a -pofájába. – Huszonkét gyermekünk lett a boldog házasságból. Tizenhárom -princz, és kilencz princzesz. - -– Huszonkét gyerek? te Peti! Kilencz esztendő alatt! Számítá utána a -rektor. - -– Hja! hosszabbak ám ott az esztendők, mint itt. Tetszik tudni: a meleg -mindent kitágít. - -– Az tudva vagyon. - -Ismét Terka néne kezdett a kikérdezéshez. - -– Hát aztán jó dolgod volt-e ott Szerecsenországban? - -– Akárcsak a paradicsomban. Gyalog soha sem jártam; csak mindig -struczmadáron lovagoltam. - -– Hát aztán mért hagytad el ezt a jó helyedet mégis? - -– Nagyon meguntam a sok kolibri-májat, a mivel traktáltak. Aztán meg ott -az a szokás, hogy mikor az embernek egy fia születik, annak a nevét -feltätoválják az apának a bőrére, hogy el ne felejtse. - -Ezt mondva, felgyűrte a legény mind a két karjával a lobogós ingújját, -kimutatva a meztelen karjait. Azokon csakugyan voltak mindenféle -ákombákok kék és veres pontokkal tätoválva. - -A két asszony a kezeit csapta össze bámulatában. No már ilyesmire -csakugyan nem lehet másutt szert tenni, mint Szerecsenországban. - -– Utoljára aztán elkáromítottam magamat: de biz én nem hagyok a bőrömbül -kalendáriumot csinálni! Megszököm! – Tettem volna én azt már hamarább -is: csakhogy Szerecsenországban soha sincs éjszaka. Ott mindig süt a -nap. Hanem egyszer jött egy napfogyatkozás. Akkor olyan sötét lett, hogy -a szerecsenek mind megvakultak. Én is hirtelen felhasználtam a jó -alkalmat, felkaptam a struczmadár csődörömre, s egy vágtatással -áthajtottam Európába. - -De már ez vastag tréfa volt Maksa uramnak. - -– Hát a földközi tenger mit vétett édes öcsém? - -Ezzel is csak a Petinek adott újabban szarvakat. - -– Így van ám az, rektram, mikor az ember teljes világ-életben ki nem -megy Bozonkárul. Hát nem hallotta hirét, hogy a legujabb időkben a híres -Lesseps a szuezi csatorna által összekötötte a két világrészt egymással? -Hát azon jöttem keresztül. - -Maksa uram csakugyan hallott már valamit a szuezi csatornáról; de ilyen -alaposan még meg nem magyarázták neki, hogy tulajdonképen nem a -szárazföldet, hanem a tengert metszi keresztül. - -– Hát aztán hová kerültél? - -– A legközelebb eső országba, Francziaországba. De ott nem volt -maradásom; mert ott már olyan sok az ember, hogy felének nappal aludni -kell, s csak éjszaka jöhetnek elő, mert különben nem lehetne járni az -utczákon. Innen hát nagy hamar átvándoroltam Anglusországba. - -«No megállj! Itt megcsiplek!» mondá magában Maksa uram. S aztán -fennhangon az kérdé: - -– Miféle alkalmatossággal mentél át Frankhonból Angolhonba, Peti öcsém? - -– Hát mifélével? A magam két fakójával. - -– Micsoda? Gyalog? te! A calais-i csatornán keresztül. Nem vagy te szent -Kristóf, a ki gyalog gázolta át a Verestengert. - -– Ejnye de jó, hogy ezt is megtakarítottam! mondá Peti. – Külömben még -én maradnék benne a hazugságban. Hát nem tudja rektram, hogy a franczia -nagy csatorna alatt már alagut van építve? - -S azzal előhuzta a tárczájából azt a valamelyik képes ujságból kivágott -képes leirását a La-Manche csatornát átszelni készülő merész tervnek, -mely szerint egy Calaistól Doverig nyuló tunnel a kontinenst a -szigetországgal gyalog sorban összekötné. - -Maksa uram minden ujabb támadásnál nagyobb-nagyobb kudarczokat vallott. - -Végre, hogy tökéletes legyen a számadás: Petinek még Amerikába is át -kellett utazni. - -– No de ide már csak gőzhajón utaztál? - -– Nem! Mert én oda a tengeri kigyón utaztam. - -– Tengeri kigyón! kiálta fel Maksa uram, végig ütve a -törökmegyfa-pipaszárával az asztalon. De már azt csakugyan megeszem! - -– Hát itt van. Egye meg rektram! - -S e szóval a harmadik igazolványt is előkotorászta valahonnan a -szalonnarakások közül a világlátott fiu, a melyen a tengeri óriáskígyó a -maga rémséges valóságában volt leábrázolva, kisérve a vele találkozott -hajóskapitányok hiteles bizonyítványaitól. - -– S mikor szokott a tengeri kigyó közlekedni? - -– Minden esztendőben, a mikor a kovászos uborka érik. - -Félbeszakítá az examinálást az udvarra becsörömpölő szekérnek zörgése. -Csapó Márton uram szava volt odakinn hallható: az érkezett haza a -szalontai vásárból. - -A felesége eléje sietett; azonban a gazda már nyitotta az ajtót s -visszafelé tolta az asszonyt, mintha nem akarná, hogy kimenjen a -pitvarba. - -– Megjött a Peti fiunk! sikongatá örömmel az érkező fülébe a jó Klára -asszony. - -– Megjött? (Márton gazdának erre a szóra egy kicsit édeskés lett az -arcza, azután egy kicsit savanykás, végtére egy kicsit keserkés.) - -Édeskés lett, mikor a felesége nagy örömét meglátta, de savanyu lett, -mikor a neki bemutatott ficzkót eléje prezentálták. - -– Micsoda? Hát ez akar az én Peti fiam lenni? Ez a ragyabunkó! - -A Peti csak úgy félcsipőre állva dült a pohárszékhez. - -– So’se voltam apám uramnak nagyon inyére. - -– «Ez is trafál», – jegyzé meg rektram. – Mindig ungorkodtak! - -A két asszony azonban két oldalt fogta Márton gazdát, az egyik a jobb -fülét, a másik a bal fülét vette ostrom alá, utoljára ugy agyba-főbe -beszélték, mint a kétfenekü dobot, hogy ez a valóságos Peti gyerek: itt -járt, ott járt; erre emlékezik, arra emlékezik; még a vakszemén ejtett -kakasvágás is megvan rajta, hogy utoljára Csapó Márton uramnak az -édesből savanyúra vált arcza keserüvé áporodott, s azt mondta hogy: - -– No hát, üsse part! Ha ti ráismertek ebben a nyeletlen furkóban a mi -Peti fiunkra: «legyen lúd, ha kövér». Én nem bánom. Nem hiszem, de -elhiszem. Legyen itthon a «magagyütt János». Nekem úgy is szükségem van -egy szolgalegényre. Két új ökröt vettem. Lesz, a ki ezután az istállóra -vigyáz, s az állatokra almoz. Legyen ő hát az én Peti fiam. Üssön meg a -kuruti ménkü! - -A két asszonyember magánkívül lett örömében, hogy a gazdát ilyen -engedelmes kedvében találta. El sem tudták gondolni, hogy mi lehet a -motoszkája ennek a nagy kegyességnek. Különben ő kegyelme nagyon is -házsártos szokott lenni. Míg egyszer aztán csak ő maga rukkolt ki vele. - -– No ha te, anyókám megtaláltad az elveszett pulyádat: – én meg -visszaszereztem az eltévedt leánykámat. - -Erre aztán a jó Klára asszonynak az ábrázatja lett egyszerre keserü is, -meg savanyu is. - -– Micsoda? Az Erzsi leányt? - -– Az ám. Az Erzsi leányzót. - -– Hogy jutott kegyelmed hozzá? - -– Bizony nem valami nagyon dobra ütnivaló módon. Hát a szalontai vásáron -meglát a főszolgabiró úr. Tudod: az «uj.» Az a «régi». Rám ismert. Azt -mondja: «No Csapó Márton, hát megkerült-e már a Peti fia?» Igaz jó -lélekkel felelhettem neki, hogy biz az még maig is oda van. Nem tudtam, -hogy már ti megfogtátok. «No hát mondok én kelmednek valamit Csapó -Márton. Én aligha rá nem találtam a lányára. Most fogtam össze egy banda -kóborló czigányt: azok között van egy fiatal leány, a kinek a képe -sokkal fehérebb, s a haja szőkébb, mint hogy czigányfajta lehetne. -Vallatóra fogtam: annyit meg tudott mondani, hogy valamikor itten kapták -el kóbor sátoros czigányok; de már se az apja, se a saját maga nevére -nem emlékezett. Jöjjön fel a vármegye házára: nézze meg, nem ismer-e rá? -Megköszöntem a grácziát s felmentem hozzá a vármegyeházába. Odahozatta -elejbém a leányt. Hát bizony tíz esztendő nagy idő. Az elém állott leány -sehogy se talált bele abba a formába, a mibe én a mi Erzsikénket -utoljára láttam. A mozdulatjai, meg a beszédje is egészen czigányra -vallottak. Ő sem igen akart rám ismerni. De aztán a szolgabiró úr -előfogta, kikérdezte: addig-addig, míg kisütötte, hogy őtet bizony -kis-leány korában elrabolták a czigányok: azóta kitanították holmi -kötélen tánczolásra, meg más affélére. Végtére kivallá, hogy van ő neki -egy ereklyéje: egy kis pillangós papucs, a minek a párját elvesztette -akkor, midőn elrabolták. Minthogy félpapucs volt, hát megmaradt. Ez is -előkerült az ereklyetartóból. Most tudtam meg csak, a szolgabiró úr -mondta, hogy vannak a czigányoknak ősi ereklyéik: drága billikomok, -aranyból, ezüstből, vertmunkáju ezüst tálak, a miket kóborlásaik alatt -hátrahagynak a székvárosban egy ismerős ötvösnél, s csak a lakadalmaikon -vesznek elő, akkor aztán isznak aranypoharakból, de mezitláb. Ezek -között megtalálták az Erzsike félpapucsát is. - -Ezzel elővette a táskájából Márton gazda a bizonyságtevő pillangós -czipőcskét, Klára asszony kikereste a tulipántos ládából annak az itthon -talált párját, s nagy lett az asszonyemberek bámulása, hogy az a két -czipő bizony tökéletesen egy pár. Nem lehet a felől semmi kétség! - -– Elhozta kegyelmed a leányt? kérdé Klára asszony. - -– Itt van. Bezártam addig a fáskamrába, hogy meg ne szökjön. - -– Hozza kegyelmed ide. - -De nem kellett azt hozni, mert már nyitotta az ajtót, s bedugva rajta a -fejét, csak úgy köszöntött be: - -– Egy kis mesterségem van, behozhatom? - -– Hát te hogy jöttél ki a zárt ajtón keresztül? Förmedt rá Márton gazda -hüledezve. - -– Hát csak ráolvastam s kinyilt. Bibast dádé! Hát te azt hiszed, hogy be -lehet zárni fáskamarába a czigányt? - -– No hát kerülj belül egészen. - -Erre aztán a leány egészen kinyitá az ajtót s besompolygott rajta. - -Tökéletes sátoros czigány volt. Barna is, piros is, arcza naptól -megaranyozott zománczú; hamis fekete rigó szemekkel: nevetésre, -hizelkedésre, csufolódásra álló szájjal; csakhogy a haja egészen -szőkesárga volt: olyan mint a selyembogárnak a motringba legombolyított -selyme. A mellett azonban boglyas volt: látszott rajta, hogy az utolsó -lakodalomkor fonták be legközelebb, itt-amott egy száraz búzavirág, egy -szalmaszál kalásza ragadt közéje, hanem azért a farkinczája végén -pántlika volt belefonva. - -A viseletén meglátszott, hogy ő lehetett a vajda kedvencz leánya, mert -minden drágaság fel volt rá rakva; a nyakában gránát, kláris, sárga -borostyánkő (mind hamis), kék üveggyöngyökkel, hat sorban, bő ujju, sok -ránczu patyolat-ing a derekán, a mi olyan barna volt már az állhatatos -viseléstől, mint a dicső Yzabella királynéé, a ki felfogadta, hogy addig -nem vált inget, míg a Jeruzsálemig indult férje vissza nem érkezik. -Ezenfölül volt egy szerviánka, a mi gránátszínű lehetett valaha; -gimbes-gombos, paszomántos, csakhogy a két könyöke kinézett belőle, ott -az ingujj is ki lévén kopva. A karcsu derekát gombos tüsző szorította -körül, az tartotta rajta a lelógó skárlátpiros szoknyát, mely csak -térdig ért, minthogy kapocs és kötő hiányában nagyon fel kellett húzni -az öve alá, hogy le ne essék. Annálfogva a valamikor fehér alsó szoknya -himzett szegélyével, messze kilógott alóla előlhátul, s csajkosan tapadt -a lábszáraihoz. Egyébiránt harisnyája is volt, a jobb lábán kék, a -ballábán rózsaszínü. - -S mind ezekhez piros bársony topánkái oldalt pengős sarkantyúkkal. - -– No hát nem tudod, hogy hogyan kell köszönni, mikor egy tisztességes -házba belép az ember? Inté meg a leányt Márton gazda. Azt sem mondod, -hogy «ökör mász be keetekhő!» - -– Dehogy nem tudom, monda a leány, s azzal két csipőjére téve a kezeit, -rákezdé a nótát: - - «Czigányasszony sátora, - Kigyulladt a hátulja; - Beleégett a vajdája, - A vajdának a leánya - Ihajja hajja!» - -S a mellett eljárta a maga bokázó tánczát, hogy csakúgy csörgöttek bele -a sarkantyúi. Ezt a beköszöntést elvégezvén, felkapott egy tányért az -asztalról, s neki indult tányérozni. - -Hát ő így tanulta a tisztességes házhoz való beköszöntést. - -– Hagyd el, hagyd el! Nem így kell azt! Csitítá őt Klára asszony. Jaj, -de rosszul szoktatták azok az Istentől elrugaszkodott czigányok! Azt -kell mondani, hogy «adjon Isten jó napot kegyelmeteknek mind -közönségesen» s aztán kezet csókolni apádnak, anyádnak, nénédasszonynak, -rektram előtt pukedlit csinálni s akkor a kályha mellé állni, a kezedet -összetenni. - -– Hát éhes vagy-e? - -Erre azt felelte a leány, hogy: - -– Csak én ahhoz a füstölt szalonnához odafenn a kéményben hozzá -férhetnék. - -– No hát van annál jobb is, mondá Klára asszony, s azzal előkereste a -délről eltett maradékot, a töltött káposztás tálat s kitette az -asztalra. - -A leány mindjárt neki esett az öt körmével a tálnak. - -– No no, csak nem fogsz a körmöddel kiszedni a tálból, mint a macska? - -– Hát ha nincs bicsakom? Elvették a pandurok. - -– Kanállal szokás abból kivenni szépen tányérra. Oktatá Klára asszony -jószívüleg. S azzal maga szedett ki neki egy rózsás tányérba tölteléket, -dagadót, szalonnát, meg jó füstölt kolbászt. - -– Istenem, istenem! Milyen okos kis leány volt ez hét esztendős korában! - -Azzal markába nyomta a kanalat. - -– No hát ülj le és egyél. - -A leány úgy fogta fel a leüléssel való kinálást, hogy egyenesen a földre -kutyorodott le, a lábát maga elé szedve. - -Egy «kerülök-fordulok» alatt tiszta volt a tányér. Hanem már akkor -megint nem volt semmi kanál a kezében. - -– Hát az ujjaiddal kell kitörülni a tányért? riasztott rá Klára asszony. -Hol a kanál? - -– Kanál? Kanál? Hát hol a kanál? szólt, felugorva a földről a leány. - -– Te dugtad el valahová! - -– Keressék meg nálam. - -A két asszony közrefogta a leányt, megmotozták, össze-vissza tapogatták, -szoknyát, ingujjat megvizsgáltak: a kanál csak nem jött elő. - -– Tolvaj van ennél a háznál! erősködék a leány. Adjanak csak nekem -rostát, majd kivetem én, hogy ki lopta el a kanalat? - -Nem is várta, hogy adják, hirtelen előkészítette a rostát, ollóhegyre -állitotta, kilencz bab szemet vetett belé; azzal körül pörgette, s mikor -a tánczoló babszemek megállapodtak a rostában, akkor kisütötte az -igazságot. - -(A Peti ugyancsak szepegett ez alatt.) - -– Az ott a tolvaj ni! szólt, a rektorra mutatva az ujjával. - -– Micsoda? förmedt fel Maksa uram a méltatlan gyanusításra. Hogy én -loptam el a kanalat? - -– Keressék csak a csizmája szára mellett. - -Rittig! Ott volt az eltünt kanál a rektor úr csizmája szárába dugva. - -– De ez már boszorkányság! szörnyüködék Maksa uram. Alig voltam hozzá -közel egy pillanatra. Sokat tud ez! - -Ezt azonban mindenki csak nevetésre fogta. - -– Hát jövendőt tudsz-e mondani? unszolá a leányt Maksa uram. - -– Neked is mondok, ha akarod. - -Azzal letérdelt a földre: előkereste a tüszőjéből a szurtos, körül -kopott jövendőmondó kártyát s kirakta maga elé a földre, aztán elkezdte -magyarázni ünnepélyes hangon: - -– Te neked még ebben az órában ellopják azt a kincsedet, a mi neked -legkedvesebb az életben. - -– Mi lehet az? - -– Nézz csak fel oda a mestergerendára, az alatt mondj el magadban egy -hiszekegyet, aztán nézz vissza megint az én szemembe, akkor mingyárt -megtudod. - -Maksa uram ráállt a tréfára, felnézett a magasba, de a helyett, hogy a -hiszekegyet koptatta volna ily hiábavaló czélra, inkább azon -gondolkozott, hogy mije lehet neki olyan kedves, a mit ellophatnak a -tolvajok? A méhes? Azt nehéz ellopni. A «Vasárnapi Ujság» bekötött -példánya? Azt nem szokás ellopni. Vagy tán a felesége? Azt meg ki az -ördög lopná el? - -Ez alatt a leány szépen kihúzta Maksa uramnak a zsebéből a -tajtékpipáját, a dohány zacskóját, tűz-szerszámát, kicsiholt, -rágyujtott, mire Maksa uram ujra lejött a magasból s alátekint a -leányra, már akkor annak a szájában látta füstölögni a tajtékpipáját. - -– Utczu mákos-rétes adta! káromítá el magát a rektor. Hisz ez az én -pipám? Hol vetted te gonosz? - -– Ott kinn találtam az utczán, azt gondoltam: vadpipa. - -– No már édes leányom, ezt a mesterséget itthon nem folytatod! veté -közbe Klára asszony. Itt nem tánczolunk kalamajkát, nem sánzsirozunk -kanalakat, hanem dolgozni kell. - -– Dolgozni? Mit? - -– Hát példának okáért varrni. - -– Varrni? Hisz azt a békák teszik, azok mondják: - - «Mit varsz? mit varsz? - Papucsot, papucsot. - Kinek? kinek? - Uraknak-nak-nak-nak, uraknak-nak-nak-nak.» - -– No te majd megtanulod azt szépen. Látod-e mi ez? - -– Ez-e? Kis nyárs. De nagyon kis nyárs ez! Hisz ezen még egy dongót se -lehet megsütni. - -– Nem nyárs az, hanem varrótű. Ezzel fogsz magadnak, a mostani maskarád -helyett egy tisztességes öltözetet varrni. - -– Mi a? Hát a ruhát varrni szokás? Én azt gondoltam, hogy azt szövik, -aztán úgy szögezik össze kalapácscsal. - -* - -Hej, de megbánta Csapó Márton uram félesztendő mulva azt a szerencsét, -hogy a fia hazakerült az operencziákról. Nem mult el vasárnap, hogy vagy -a Peti ne verte volna be valakinek a fejét a korcsmában, vagy őt magát -ne hozták volna lepedőben a korcsmából. Hétfőn aztán nem lehetett bele -lelket verni a makutyi voltától. Otthon is goromba volt apjával, -anyjával, az öregnek nem egyszer kellett őt ököllel rendreutasítani, a -mikor a fiú rendesen birokra kelt az apjával, úgy hogy alig tudták őket -az asszonynépek szélyel választani. - -Az előljáróság irányában is szörnyű rakonczátlan volt a megkerült fiú. -Azzal védte magát, hogy Amerikában ezt így szokták. - -Az ökröket rendesen a tilalmasba verte, s semmi tiszteletet nem ismert a -mások tulajdona iránt. Azt mondta, hogy Amerikában ezt így szokták. - -Márton gazda pedig választott birája volt Bozonka falujának. Tehát a -fiának is ő lett volna a legelső birája. Biztatták is az előljárók, hogy -fenyítse meg ezt a gézengúzt, teljhatalma minden eszközével. - -De hát az öreg bölcs férfi volt. Azt mondá: - -– Mit csináljak neki? Ha bedugatom a kóterbe, ő jár jól, én rosszúl. -Neki enni hord az anyja a börtönbe, s ott nyujtózhatik a pricscsen egész -nap, én meg végezhetem a dolgot helyette kinn a mezőn, meg otthon a -marhák körül. Ha pedig lehuzatom a deresre, s én is megmutatom neki, -hogy hogyan szokták Törökországban, akkor attól félek, hogy felgyújt, de -még az hagyján, a házam biztosítva van, de kiirnak az ujságban, hogy -ázsiai módra botoztatok, az országgyűlésen lepocskondiáznak, a viczispán -úr felfüggeszt és méltán, mert az a része a deliquensnek, a melyet -mogyoróhájjal megkennek, csakugyan ártatlan. Hát csak inkább eltusolom a -galibát. - -De a milyen goromba volt a Peti minden teremtett lélek iránt, épen olyan -nyájas volt az Erzsikéhez. Annak tudott szépeket mondani, azt egyre -ölelgette, szorongatta, még meg is csipkedte, ha szerét tehette, a -tűzhely mellett. A miért aztán kapott is nagyokat az öt körmére a főző -kanállal. Egyszer le is forrázták a nyakát egy merőkanál mosogató -vízzel, mikor nagyon tettlegesen fejezte ki a barátságot az Erzsike -iránt. - -– Elment neked a sütnivalód, te Peti, hogy engemet csipkedsz? Az édes -hugádat? - -– Hm! Mordult fel erre a legény. Tudnék én te neked erre az édes -testvérségre valamit mondani. De majd másik másszor! - -Nem hiába tartja a magyar közmondás, hogy «nem szokta a czigány a -szántást.» A Peti legényből is akkor tört ki a czigánytermészet, mikor -az őszi szántás ideje bekövetkezett. Sehogy sem akart a tenyere -kibékülni az ekeszarvával. Ő volt mindig a legutolsó, a ki a -szántóföldre kihajtott, hanem aztán a hazatérésben megint ő volt a -legelső. - -Az Erzsi leánynak is nehezen ment az új élet, korán reggel kelni, meg is -fésülködni, tehenet megfejteni, kihajtani, hizókat megetetni, kiseperni, -fát hasogatni, tüzet rakni, ebédet megfőzni, elmosogatni, aztán kendert -tilolni, gerebenyezni, kovászt tenni, bedagasztani, sütő kemenczét -befűtni, kenyeret bevetni, utoljára a guzsalyhoz ülni, s pödörgetni -orsószámra a véghetetlen sok fonalat, a mig a szemei le-leragadnak az -álomtól. Ezt mind nem szokta ő meg a vándorlásai alatt. De kiváltképen -keservesen esett a nagy szapulás napja. Hej nem fordul elő ez a -megfordított ünnep a czigánysátorban. Teknő mellett állni, két kezét -véresre kidörgölni a szappanozásban, aztán kifacsarni a ruhát, dézsában -a fején lehordani a patakra, ott térdig a hideg vízben állva, a -mosólapáttal paskolni a szapult vásznat: nincs ebben semmi mulatság! - -Mégis csak jobb odakinn a szellős sátor alatt, ha van is didergés, ha -van is koplalás, de nincs tenyérfeltörés! - -Vasárnap délután, a mikor általános pihenés van a keresztyén világban, -összeült a Peti az Erzsivel kipanaszkodni magukat egymásnak az uj élet -fölött. Hiszen nem szerencse ez, hanem veszedelem. - -A Petinek az a baja is volt, hogy Csapó uram birói és atyai hatalmánál -fogva megtiltotta minden falubeli korcsmárosnak, hogy a rakonczátlan -legénynek csak egy ital bort is kimérjenek, úgy hogy annak -vasárnaponkint otthon kellett duzzogni. - -– Te csak könnyen beszélsz, mondá neki Erzsi, mert te megházasodhatol, s -akkor a magad gazdája lehetsz. - -– De én nem veszek ám el mást soha, mint tégedet. Felelt neki Peti, a -leány dereka körül keresgélve. - -– Eredj, ne bomolj. Ne járjon a szád! Már hogy vennél el engem: a -hugádat? - -– Annyira sem vagy te nekem hugám, mint a kálvinista torony, felelt erre -Peti. Nem vagyok én a te bátyád, mert én a Mitugrálsz klarinétos vagyok. - -– Hát akkor hogy tudhatsz te mindent, a mi ennél a háznál történt -ezelőtt annyi sok esztendővel? - -– Hát én voltam itt az egyik muzsikás, mikor itt járt a verbunk, a kinek -az igazi Csapó Peti felcsapott. Nem jut már eszedbe, mikor a sóspereczet -a Peti kaszatokmányára akasztottad? Én le akartam venni, te a kezemre -ütöttél, «nem ebfogra való!» - -– Te voltál az? Hát aztán hogy merted magad az igazi Csapó Petinek -kiadni? - -– Tudom én azt jól, hogy könnyű megcsalni a parasztot. Egyszer végig -hallgattam, mikor a követválasztásnál a jelölt urak óraszámra -«lódítottak» a piacz közepén. Mind elhitték, hogy ő a népnek az atyja, -mért ne hihetnék el nekem, hogy én vagyok a népnek a fia? - -– Czigány okoskodás; de jó! - -– Aztán tudom ám én jól, hogy hol van a te bátyád: az igazi. - -– Hát hol van? - -– A tömlöczben. - -– Micsoda bűneért kerűlt oda? - -– Nem a maga bűneért, hanem az enyimért. Véletlenül jöttem össze vele -odafenn a «görbe országban», a Szilágyságban. Őtet Szibériából -eresztették haza, a hová a muszkák hurczolták el a forradalomkor. Engem -meg az udvarhelyi dulló üldözött, verje meg a devla! Valami kis ártatlan -csemege miatt. A delizsánczot találtuk az árokba belefordítani, aztán -mikor kisegítettük, hogy könnyebb legyen, a pénzes zacskók a kezünkben -maradtak. Egy csárdában összetalálkoztunk a közös szalmán a Peti meg én -is. Ő nagyon rongyos volt, én megszántam, nekem jó ruhám volt, azt -mondtam neki, hogy cserélek vele. Ráállt a bolond, elhitte, hogy vannak -nagylelkű hazafiak, a kik a hazatérő menekültet a saját köntösükkel -felruházzák. Én aztán az ő rongyaiban, mint szibériai száműzött szépen -átrándultam két országon, őtet pedig az én szép zsinóros mentémben -nyakon csipték, most ott ül Szamosujváron. - -– De hisz az a csalfaság elébb-utóbb ki fog sülni. S akkor az én bátyám -haza kerül s összetöri a csontodat. - -– Tudom én azt. Nem is ettem én bolond gombát, hogy soká itt ragadjak, -hanem csak arra várok, a mikor a biró uram beszedi az adórestáncziát, -egyszerre sok pénz lesz a ládájában. - -Akkor aztán «ha nem gyüszsz, viszlek!» S azzal «usgye fóre!» - -– Ki akarod rabolni az apámat? S ezt nekem elmondod? - -– El ám, mert épen a te segítségeddel akarom kirabolni, aztán téged is -magammal viszlek. - -– Bizonyos vagy róla? - -– Tudom én azt jól, hogy velem jösz, ha hílak. A ki egyszer megszokta a -czigány-életet, nem lesz abból paraszt soha. Itt látod, hogy minden -legény csak mókázik veled, czigányleánynak csúfolnak, a legszebb -enyelgésük az, ha az ostorral a viganódra húzhatnak a szekérről. Még a -béres is kicsúfol. Csak én vagyok neked való. Aztán, ha egyszer sok -pénzünk lesz, kimegyünk Oláhországba, ott senki azt sem kérdi tőlünk, -hogy «ungye mere?» Úgy élünk, mint a hal a vízben. - -Az Erzsi leány ráhagyta, hogy jó lesz. Biz ő is megunta már az itthoni -keserves életet. - -Akkor aztán szépen kifőzték együtt a gonosz tervet, hogy a birónál levő -adópénztárt hogy kerítsék kezükre. - -Mikor az Erzsi megtudja, hogy Csapó Márton sok pénzt hozott haza (azt a -szeglet-almáriumba szokta jól elzárni), majd értesíti róla az ál-Petit, -hogy itt van az ideje. Éjjel a Peti bekopogtat majd az ajtón, a kis -szobába, a hol a biró alszik, azzal az ijjedtséggel, hogy az egyik ökör -fel van puffadva, jőjjön ki segíteni rajta. - -Mikor aztán az öreg kitötyög az istállóba, s a szalmán fekvő ökörhöz -lehajol, hogy annak a száját szétnyissa, s a végett egy kötelet vessen -annak a szájába, akkor az apját kisérő Erzsi a kezébe adott kötelet -hirtelen a gazda nyakába veti, s akkor aztán a fuldokló öreg embert -ketten együtt könnyen megkötözik. Azért nem fogják megölni, csak épen -megnémítják. Akkor aztán az adópénzt elemelik, a két lovat befogják a -szekérbe, s reggel hetedhét országon túl lesznek, ismerős előttük már a -tolvajok útja jobban, mint a pandurok előtt. Erre kezet is adtak -egymásnak. - -A terv kiviteléhez a Peti komolyan is hozzá fogott, a mennyiben a -kivitelre szánt nap estéjén úgy megtraktálta az egyik szarvasmarhát jó -friss luczernával, hogy az valósággal dobkórt kapott éjszakára; igaz -lélekkel lármázhatta fel Csapó Márton uramat a veszély hirül adásával. - -Az öreg a hivásra kijött a déczbundájával a nyakában, mire az Erzsi is -előjött a konyhából a lámpással s eléje világított az istállóig. - -Az öreg természetesen nagy dühbe jött, mikor meglátta a veszedelmes -bajba jutott állatját, s az első dolga az volt, hogy a hanyagságban -bűnös Petit egy hatalmas nyaklevessel üdvözölje. - -Erre számított is a Peti. Volt oka rá, hogy az öreggel birokra keljen s -dulakodni kezdjen. - -Csapó Márton uram azonban, hajlott kora daczára is, izmos férfi volt s -az ál-Peti nem birta őt a falhoz szorítani. - -E tülekedés közben odakiálta hát az Erzsinek: - -– Kapd fel azt a kötelet, s vesd a nyakába az öregnek! - -Csapó Márton erre megrettent. - -– Fiam! Te meg akarsz engem ölni? - -– Én nem vagyok kendnek igazi fia! – dörmögé a ficzkó fogcsikorgatva. – -Gyorsan Erzsi! - -– De én az igazi leánya vagyok! – kiálta az Erzsi s abban a pillanatban -a kötél-hurok az ál-Peti nyakára lett szorítva, a másik perczben aztán -már ő volt az alomszalmára leteperve, s a két keze hátra kötve. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Másnap reggel haza érkezett az igazi Csapó Peti. - -* - -Ez pedig igaz történet. S ennek is van története. - -Püspökszentelésre mentünk Kassára. Együtt jöttek a bucsuzó bihari urak -is, köztünk az erélyességéről és jó humoráról országszerte ismert -alispán, az 1861-iki szolgabiró. More patrio leültünk tarokkozni, hogy -ne veszszen hiába a drága idő: more consveto engem jól elvertek. - -De tarokkozás közben az én alispánom ezt a történetet historizálta el -kedélyes humorával. - -A játék végén aztán szokás eldicsekedni vele, hogy ki mennyit nyert a -nehéz küzdelemben. Végül maradtam én. - -«Én nyertem a legtöbbet: egy kész novellát, a mit csak le kell irni, s -nem állok jót róla, hogy még népszinmű is nem lesz-e belőle?» - - - - -A ROSSZUL OSZTOZOTT TESTVÉREK. - -Ha tudná azt a budapesti közönség, hogy minő kincset bír a fővárosa -közelében! Egy valóságos őserdőt, a minővel nem dicsekedhetik se Bécs, -se Páris: talán egyedül München, olyan rengeteg fedi a budai határral -szomszédos hegyeket, a melyben egész nap elbolyonghat még most is az -ember, a nélkül, hogy kerítés, tilalomfa elzárná az útját; -emberhangtalan völgyeket, melyekben még a népvándorlás le nem legelte a -vad virágokat; csalitokat, a melyek még nincsenek teleszórva -ludfertálytakaró papirosokkal. Magam még most is rá tudnék akadni a -rejtett zugokra, a melyekben tavaszszal a gyöngyvirág, nyáron a csattogó -eper terem: ismerősek előttem a sötét félkerek foltok a pagony -pázsitján, melyekben bizonyosra találni minden esős idő után a pompás -csiperke-gombát. Én tudom, hol találni őszszel a fehérgyümölcsű somot; -hol sütkéreznek még a kigyók a kövek között; hol bujdokol az óriási -csirkebéka, melynek olyan hangja van, mint egy rúgott borjunak. Én ez -erdőkben még sasfészket is találtam és borzodut. Dehogy árultam volna el -őket valami vadászembernek. A mókusoknak pedig három fajtájával állok -ismeretségben. Az egyik lángvörös, a másik sötétbarna, a harmadik -szürke, körülbozontos farkú. Azoké a bükkös erdő. - -Azután ismerem azt az utat is az erdőkön keresztül, a mit nem jelez más, -mint egy-egy mészszel rajzolt kereszt az ős cserfák derekán. Embernyom -nem taposott ösvényt a puha harasztban. Így hivják a korhatag -falevél-törmeléket a vén erdőkben. Mikor a magányos kóborló ez uton -végig jár, olyan csend fogadja, akár egy templomban: a mit csak a -feketerigó furulyahangja, a szajkó rikoltása s a favágó harkály kopogása -szakít néha félbe. Ezen az ösvényen nem is szokott más járni, csak azok, -a kik amott lent a tulsó völgyben laknak, meg a kik tudnak felőlük s -esztendőben egyszer rászánják magukat, hogy ellátogassanak hozzájuk. - -A völgyet úgy hiják, hogy «Makkos Mária völgye», németül «Maria Eichel». - -Hajdan egy jámbor szerzetes-rend választotta ki e csendes rejtek-völgyet -ájtatos remetesége helyéül: a Paulinusoké. Ők építették ott a kolostort, -s a nagy terebély almafák ott a lankán még az ő ültetményeik. II. József -nagy gyérítési műveletének áldozatul esett ez a szerzet s a kolostor a -kerttel együtt dobra került: megvette egy becsületes budakeszi sváb. A -családnevet nem igen szokták e tájon emlékezetben tartogatni; az első -vevőn rajta száradt a «Kloster-Michl» név, a fiát azonban már «Krumpirn -Hansl»-nak tisztelték, mivel hogy ő hozta be a budai hegyek közé a -burgonyát; ennek a fia pedig már «Meier Seppl» név alatt volt ismeretes, -a mi azzal volt indokolva, hogy tejgazdaságot tartott. A felesége maga -hordta el a rendes vevőinek a tejet, még szamarat sem tartott hozzá; -mindennap megtevé a hosszú utat a Makkos Mária völgyéből a városba, akár -tél volt, akár nyár. Valamikor szép asszony lehetett: igazi -piros-pozsgás, gömbölyű arczú, kékszemű sváb fizionomia; jó kedvű, -barátságos teremtés, a ki azért fárad és dolgozik, mert ez neki -mulatság, nem mintha rá volna szorulva. A birtokuk megért ötvenezer -forintot. - -Mikor nyáron kinnlaktunk a Svábhegyen, nekünk az Anna Midi hordta a -tejet; már reggel hat órakor ott volt. Gyümölcséréskor is a legelső -termését mihozzánk hozta; ha a csattogó eper, a tinórú-gomba ideje volt, -azt sem vitte máshoz. Aztán a tüzelő fát is ő tőlük vettük: nekik szép -nagy erdejük volt, a miből évenkint turnus szerint vágták ki az erdei -ölfát. Olyankor maga jött a szekérrel a Meier Seppi. - -Egy szót sem tudott magyarul. Hanem azért kifogástalan derék magyar -ember volt, daczára a simára borotvált arczának. Ő vele történt az, hogy -mikor 48-ban a budakeszi deputatioval (rendeletre) feljött a Budán -regnáló Windischgrätz elé, a hatalmas hadvezérnek arra a kérdésre, hogy -«no hát ti milyen érzelműek vagytok?» azt felelte, hogy «mi csak jó -érzelműek volnánk valamennyien, hanem a papunk»… – «No hát – a pap?» – -«Az egy valóságos megtestesült Schwarzgelb!» - -Be is csukták érte két hétre. A mivel nagyra volt az egész atyafiság. -Akkoriban így taksálták az embert: «derék ember, be is volt csukva». - -Tőle kaptam a szilvafáimat is, a melyekkel a kertem lankája be van -ültetve. Ő maga segített azokat elrakni. - -Minden találkozásnál nagyokat parolázva egymás tenyerébe, megigértette -velem, hogy egyszer meglátogatjuk az egész háznépemmel együtt az ő kis -erdei tanyáját. Egyszer aztán beváltottuk az igéretet s egy szép délután -nekiindultunk a kirándulásnak. - -A budakeszi vágásig csak tudtam az utat, hanem ott azután kezdődik a -rengeteg, a melyből csak jelek után lehet kiigazodni. Természetesen -kocsiút is vezet a Makkos Mária völgyébe, de az nagy kerülőt tesz, s -csak parasztszekérrel járható. A Meier Seppi azonban megigérte, hogy -majd a Jancsi fiát fele uton elénk küldi; az ott fog ránk várni a -Norma-fánál. - -Pontosan a megállapított órában ott voltunk a Norma-fánál, a honnan a -gyönyörű Fáczán-völgybe nyílik a kilátás. - -Úgy látszott, hogy korán érkeztünk; mert a Norma-fa környékén még nem -volt látható más emberi alak, mint egy kis gyermek, a ki ott ült egy -bokor alatt s bodzafából sípot faragott. Ránézve, négy esztendős -fiucskának lehetett becsülni, s az embernek az volt az első gondolatja, -hogy ugyan hogy tudnak ilyen kis porontyot szülői felügyelet nélkül az -erdőre bocsátani? - -Addig is letelepedtünk a fűbe. - -Erre a kis fiucska abbahagyta a sípfaragást s odajött hozzánk, -emberségtudón köszöntve. - -– Jó napot. Nem önök azok a vendégek, a kik a Makkos Mária-völgybe -készülnek? – kérdezé tőlem. - -– De azok vagyunk, fiacskám. A Meier Seppi fiára várunk, a ki bennünket -odáig fog vezetni. - -Erre az apró emberke hátravetette a fejét, szétfeszítette a vállait, a -bodzafasípot kettétörte az öklei között és eldobta s azt mondá: - -– «Meier Seppi» csak csúfneve az öregnek: azt Groll Józsefnek hivják. Én -vagyok annak a fia, a Groll János (sic!), a ki önöket Makkos Máriáig -fogom vezetni. - -Csupa megenni való volt ez a máknyi-makkemberke, mikor ilyen büszke -önérzettel lépett fel a családja becsülete mellett. - -– Isten köszöntsön fel, Groll János, ha te vagy az, a ki minket -kalauzolni fogsz! De hát nincs apádnak nagyobb fia náladnál, hogy téged -küldött? - -– Van, de az fél egyedül járni az erdőben. - -– Hát te nem félsz? - -A parányi embernek nagy szemei voltak. E kérdéstől még nagyobbak lettek. - -– Mitől félnék? - -Mondhattam volna neki: attól, hogy a mókus elkap; de nem akartam -megsérteni. - -– Ha tetszik, menjünk. Az anyám várja önöket. - -S azzal megindult előttünk, akkorákat lépve az apró lábaival, hogy a -felnőtt ember lépéseit szinte megközelíté velük. - -– Majd elfáradsz, ha olyan nagyokat lépsz. - -– Én mindig így szoktam járni. - -Nekem eszembe jutott, hogy mikor ilyen kicsiny fiu voltam, az apám -kivitt magával a szigetre, a kertünkbe, s hogy ne érezzem az elfáradást, -két fűzfavesszőt vágott a számomra, az egyik volt a paripa, a másik -ostor; én aztán vígan győztem a hosszú utat. Elmondtam ez emlékemet a -sétáló társaságnak. Ennek a kis fiunak is kellene ilyen vesszőparipát -vágni. - -Erre a kis kalauz hátra fordult s azt felelé magyarul: - -– Én igazi lovon szoktam nyargalni. - -A válasznál még jobban meglepett az, hogy magyarul adta. - -– Hát tudsz te magyarul? - -– Az természetes. - -– Hol tanultad meg? Hisz se apád, se anyád egy magyar szónak sem ura. - -– Cserébe küldtek Pomázra magyarokhoz. - -– Mikor? - -– Oh, már az nagyon régen volt. - -Nagyon régen? Talán hát még sem négy esztendős ez az apróság? - -Az út lefelé kezdett térni, hegynek alá könnyű a gyalogolás: az én kis -emberem úgy neki lódult, hogy a karaván női tagjai alig birtak vele -lépést tartani. Egy párszor vissza is szólították. Ha nő szólt hozzá, -veres lett az arcza, úgy elpirult, mint valami nagy siheder, és -zsenirozva érezte magát. - -Annál közlékenyebb volt irányomban: megismertetett az erdei út -fortélyával, hogyan lehet eligazodni a sűrűben a bemeszelt faderekakról; -megmutatta a határkövet, mely Buda város birtokát a kamarai erdőtől -elválasztja. Útközben figyelmeztetett a mérges gombákra, melyeket -külsejükre nézve könnyű összetéveszteni az ehetőkkel, ha feltöri őket az -ember, kék-zöld szint váltanak egyszerre; a hol kocsinyomot talált az -erdőben, kimondá a véleményét, hogy itt faorzók jártak bizonyosan az -éjjel; s a mint egyszer egy az uton áthajló bükkfához értünk, ott -megállt, előbb szétnézett, hogy messze maradtak-e a hölgyek? nem -fogják-e meghallani? s aztán halk hangon közlé velem, hogy itt erre a -fára akasztotta fel magát most tavaszszal egy magyar földesúrnak a fia, -ott függött azon a kihajló ágon. - -– Hát te azt hogy tudod? - -– Hiszen én találtam rá. - -– Tudom, szaladtál is haza ész nélkül! - -– Haza nem; hanem be a krisztinavárosi kapitánysághoz. – Az apám hozta -hirül, hogy falragaszokon hirdetik a fiatal úrfi eltünését, száz forint -a jutalma, a ki rátalál halva. Én bejelentettem, hogy rátaláltam. - -– És aztán még vissza is tértél ide a rendőrökkel? - -– Vissza hát. Nálam nélkül le se tudták volna venni. A fa dereka vékony, -csak én tudtam rá felmászni, hogy elvágjam a kötelet. - -– Akkor te mennykő gyerek vagy. - -– Meg is kaptam érte a száz forintot. - -– Hát aztán mit csináltál vele? - -– Betettem a takarékpénztárba. - -Nézze meg az ember! Ennek a babszem jankónak száz forintja van a -takarékpénztárban! Mikor én ekkora voltam, nem ismertem nagyobb pénzt a -susztertallérnál, azt is ajándékba kaptam s aztán örültem, ha annyi -árpaczukrot vehettem rajta, a mennyivel elronthattam a gyomromat. Ez meg -már kapitalizálja a száz forintját. Mikor érem én ezt utol? - -Az erdei rejtek-ösvény egy szép kies völgybe vezetett alá, melynek -lankás oldalán tehenek legeltek. Óriási nagy diófák tartották eltakarva -magát a majorházat, mely hajdan barátkolostor volt, a kápolnából lett -konyha, az oltár helyén van a tűzhely… - -«és miért ne? Itt és ott élhetünk az Isten kedvére».[1] - -A teheneket egy kis szöszke leány őrizte, a ki egyszerre oda futott -elénk, a mint meglátott bennünket. - -– No te, Jancsi! - -– No te, Lizi! - -Ezzel a két szóval üdvözölték egymást s aztán elkezdtek versenyt -futtatni, hogy ki jelenti be hamarább a vendégek megérkeztét a háznál. A -kis ember megelőzte a nagy leányt, s még az a diófáig sem ért, már ő -jött is vissza hozzánk. - -– Talán nénéd az a Lizi? – kérdezém tőle. - -– «Néném!» – szólt egész nehezteléssel a János. – Hogy volna nekem -néném? Egy árva leány, a kit örökbe tartunk. - -– Terringettét! De megharagudtál! Még megérem, hogy szeretőd a Lizi. - -– Hát hadd legyen! - -A derék Anna Midi már ott várt bennünket az ajtóban. Nem jöhetett -kijebb, mert tésztát dagasztott, buchtlit készített a számunkra. Nagy -volt az öröme a jó asszonynak, hogy meglátogattuk valahára. Alig találta -a helyünket s erősen unszolt, hogy menjünk be a «tiszta» szobájába; de -az én népemnek nagyobb kedve volt odakinn a szabadban telepedni le az -illatos diófák alatt, a czövek-lábú asztal körül. - -A kis Lizi nagyon frissen fölterített, s hozta poharakban, köcsögökben -az édes tejet, aludt tejet, addig is, míg a buchtli kisül. - -– Mindjárt megérkezik a gazda is, – biztatott bennünket az Anna Midi; -oda lenn van a luczernásban a Tóni fiával; gyűjtenek, petrenczét raknak; -tüstént itthon lesznek. - -S mint a parancsolat, jöttek is már épen a kerten keresztül. Szép -gyümölcsös kert volt; az új ültetés közül még kimagaslott néhány -százados körtefa, almafa, a mi a barátoktól maradt; a cseresznye épen -érni kezdett; egy fának a tetejében feketéllett az a szép -ökörszem-cseresznye, a mit csak grátiából osztottak beteggyógyítónak, -hatalmas kereplő volt rákötve a rigók elriasztására. - -E fák közül kanyargott elő az ösvény, a melyen láttuk fölfelé jönni az -apát és fiát. - -Az apa czepelt a hátán egy egész kalangya luczernát, még tetejébe a -kasza is bele volt vágva a szénába, a fiu pedig hozta a villát, a -gereblyét, meg a vizes korsót. Nagy, hosszú siheder volt, de látszott -rajta, hogy terhére van ez a nagyság; úgy szeretné vagy a kezét, vagy a -lábát valahol elhagyni; de legörömestebb a fejét. Az volt nagyon az -útjában. - -Mikor megérkeztek a ház elé, az Anna Midi ráförmedt a fiura. - -– Te nagy kamasz! Engeded az apádnak, hogy ő czepelje a luczernát a -hátán. - -– Ejh, asszony! – csitítá a gazda. – Nem bírja ez még azt. - -– Legalább a kaszát hozhattad volna, te Tóni. - -– Hát van nekem három kezem? – mordult vissza a fiu. - -– Eredj, te goromba! Legalább hát előre siethettél volna, ha semmit se -kellett hoznod. Hogy szedtél volna nekem érett cseresznyét a buchtlihoz. -Mind csak arra várok még. No szaporán! - -A Tóni felnézett nagy renyhén a cseresznyefára, félreszegett nyakkal. - -– Letörik az én alattam! – S azzal levetette magát a luczernára, a mit -az apja hozott. - -– Eredj! – rivallt rá az öreg, – ne hidald le a luczernát, a mit én a -teheneknek hoztam. - -Akkor aztán eléugrott a kis Jankó, felkapta a füles kosarat. - -– No majd felmászok én a fára mindjárt. - -S azzal gyorsan, mint az evetke, felfutott a fa tetejébe, a legmagasabb -ágakig, a hol a legérettebb cseresznyék voltak. Ő alatta nem tört az le. - -Én az alatt beszédbe akartam elegyedni a hosszú fiuval. - -– Hát tudsz-e magyarul? - -Nagyott rázott a fején és vigyorgott. - -– Noá. - -– Nem jársz tán iskolába? - -Ezen meg épen nagyot nevetett. - -– O ná. - -Az apja gyámolítására jött a fiának. - -– Nem olyan nagy legény ám ez, mint a milyennek látszik. Ez még csak -csigával tud játszani. Mit gondol az úr, hány esztendős? Most lesz -kukoriczatöréskor tíz esztendős. - -– No én tizenhatra taksáltam volna. - -– Az ám. Óriás lesz ebből. Pénzért fogom mutogatni a vásáron. - -– Azért is olyan tohonya, mert nagy növésben van, tevé hozzá a jó Anna -Midi. - -A fiu aztán ott hagyott bennünket, s a míg mi ő róla beszéltünk, odabenn -a konyhában megette a kuglófhoz előkészített lekvárt. A kis Jankó -azonban már tele is szedte a kosarát cseresznyével s hozta az anyjának. - -A becsületes Groll József oda vonta magához a kis Jankót s megczirógatta -a fejét; s aztán valami olyan furcsa mosolygással, a miben több volt a -szégyenkedés, mint a dicsekedés, azt mondá: - -– Hanem ez a kis vakarcs már tud magyarul: iskolába is jár. Ugy-e bár, -Jánoskám, már szavalni is tudsz? No hát vágd ki a becsületünket. - -Azzal félkézzel feltette a kis fiut az asztal közepére. - -Az nem is nagyon kérette magát, csupán azt kivánta, hogy az anyja hozza -ki az iskolai könyvét s nézzen utána, hogy ha bele talál sülni, aztán -segítse ki. - -Az Anna Midi egy szót sem értett magyarul: de a Jancsika ráerőszakolta, -hogy legalább azt az egy verset, a mit ő tud szavalni, tanulja meg -olvasni. - -Vörösmarty «Petiké»-je volt a szavalmány. - -De olyan becsületesen elszavalta azt a Jancsika, hogy csupa csuda volt. -A feleségem azt mondta rá, hogy nincs az a szinész, a ki ennél -ügyesebben tudjon előadni humoros költeményt. S olyan jól állt az ennek -a kis arasznyi embernek, a ki alig érte fel a szájával a nagy vizes -korsót. - -– Hát ezt a gyereket mennyi idősnek tartja az úr? kérdezé az apa tőlem. - -Sokat akartam mondani. - -– Lehet öt esztendős. - -– Az ám tizenöt. «Bátyja» ez ennek a nagy kamasznak: nem öcscse. - -– No akkor ezek a testvérek ugyan roszszul vannak megosztozva, mondám én -az öreg Grollnak. - -– Az még hagyján szólt az öreg, hogy igy csontban, húsban az egyiknek -nagyon is sok, a másiknak nagyon is kevés jutott: de azután a fej -dolgában még rosszabbúl vannak megosztozva. Ez a hosszú égmeszelő, a ki -nem tudom, hogy hová akar felnőni, már a harmadik esztendeje, hogy az -iskolába jár, s még most se tudja a nevét becsületesen leirni: ez a kis -vakarcs meg már minden mesét könyv nélkül tud, a mi csak az -iskolakönyvekben van; egyszer elviszem magammal a szinházba s itthon -elmondja az anyjának az egész darabot szóról-szóra. Ezt a nagyot meg ha -a szomszédba elküldöm, hogy hozza haza a kölcsönkért szénavonyogót, hát -rittig elhozza helyette a szomszédasszonynak a talkedli-sütőjét: már -odáig elfelejti, hogy miért küldték. - -Erre az Anna Midi is beleszólt a beszédbe. - -– Hiszen csak ne maradt volna ilyen kicsi. Nem volna nekem ennél -kedvesebb fiam: mert ez úgy tudja még a gondolatomat is. De hát -szégyenszemre ilyen maradt. Nem tudom én, ki babonázta meg? Talán -átlépték, mikor kicsiny volt. Próbáltam én ezzel már mindenfélét. -Kenyértésztába beledagasztottam, úgy tettem a kemenczébe: azt mondták, -ettől megváltozik a törpesége, de bizony csak nem nőtt ez meg a -kenyérélesztőtől sem. - -– Nem baj az, asszony, vigasztalá az öreg. Legalább kevesebb posztó kell -neki a mándlihoz. Azért legény ez a talpán! Úgy elhajtja a lovat, akár -egy kocsis. Nem is ijed ez meg az árnyékától. Nincs az a nagy kutya, a -kitől megrettenjen, ha rátámad; úgy meghajígálja kővel, hogy elszalad -esze nélkül. Kérem! Télen a nagy kamasz fél magában az iskolába járni; -ennek a kicsinek kell kisérni, s megint érte menni. Ez meg csak úgy -fütyöl, meg dalol, mikor egyedül jár az erdőben. - -– Mit használ ez mind? Sohajtozék a jó Anna Midi. Azért mégsem lesz lesz -belőle embernek való ember. Hiszen mikor négy éves volt, hát épen akkor -halt meg a szegény Száli, a komámasszony; maradt neki egy kis leánya: -két esztendős. Azt én magamhoz vettem, azzal a gondolattal, hogy majd ha -megnő a két gyerek, s arravaló lesz, hát összeházasitom őket; ők veszik -le rólunk öregekről a háztartás terhét. Szerette is egymást a két -poronty. De már négy esztendő mulva a leány egy fejjel nagyobb volt a -fiunál. Ma meg már úgy néz ki, mikor egymás mellett mennek, mintha -dajkája volna valami kis ölbeli babának, a kit járni tanít. Pedig azért -most is nagyon szeretik ám egymást. De hát hogy lehessen arra még -gondolni is? Uram bocsáss! Hogy lehetne ennek valaki felesége? - -Ez alatt a két testvér összekoczódott. - -A hórihorgas cseresznyét lopott a kosárból, a mit a törpe teleszedett. - -– Te! Ne pákoszkodj! inté a törpe, mert pofonváglak! - -– Te-e? monda emez málé-szájjal. Te vágsz engem pofon? Leszálljak -hozzád, hogy pofon üthess? - -– De majd fölmegyek én hozzád! S azzal olyan gyorsan, mint a hörcsög, -felugrott a nagy kamasznak a vállára, s olyan pofont adott neki, hogy -csak úgy csattant. Mire az az öklét fölemelte, már akkor távol volt -tőle. - -Erre a lusta fiú a lábával rugott nagyot a törpe felé. De ez sem volt -rest: hirtelen megkapta a nagy gyereknek a kirugott lába fejét, s olyat -rántott rajta, hogy egyszerre az ülő testrészére zuhant. - -Akkor aztán ez is haragba jött: felszedte a tagjait a földről s elkezdte -üldözni a testvérét hosszú lépésekkel. Az futott előle az apró -lábacskáival, szaporán mint az egér; de a nagy kamasz mégis csak -utolérte, ha egyszer nekivetemedett: mikor aztán azt látta a törpe, hogy -a másik nekiszorítja a sárgarépa-ágynak (atyjuk, anyjuk kiabált rájuk: -«rá ne gázoljatok a répára!»), akkor egyszerre lekuporodott a földre, s -a belebotló gyerek keresztül bukott rajta hasra. A másik perczben már a -törpe a nyakán ült az elhasalt fiúnak, s két marokkal megragadva annak -az üstökét, beleverte neki az orrát a sárgarépába. - -A hosszú gyerek nem szégyelt bömbölni. Káromkodni már tudott, szidta az -apja-anyja lelkét a törpének s fenyegette, hogy megöli. - -Ez meg gyorsan felmászott előle egy fiatal diófára, oda a hosszú nem -tudott felmászni; csak úgy rázta a fát derekánál fogva dühösen: de nem -birta róla lerázni. - -Utoljára az árvaleány járult közbe, csititgatva a nagy fiút, s egy darab -vajas kenyérrel kiengesztelve a haragját. - -De a kamasz még akkor is, mikor a szája tele volt, egyre fenyegetőzött: -«Megállj, törpe! Nőjek csak meg! Legyek csak nagy legény! Majd eszedbe -juttatom ezt.» - -Ezalatt elkészült az uzsonna: mind hozzá ültünk. Az asszony és a -fogadott lány felszolgáltak, a gazda a tehenek, ökrök után látott; a -hosszu gyereket leültették a diófa alá, hogy tanulja a leczkét, s -lehetett hallani a keserves bifflázását a hármas kis tükörből: -«ne-fir-kálj-házak-fa-lá-ra-sem-ke-rí-tés-ol-da-lá-ra»: bizonyosan nem -értett belőle semmit. - -A kis törpe meg azzal mulattatott bennünket, hogy elprodukálta, a mit -eltanult a minap látott szindarabból. Schiller «Haramiái» volt a szinmű. -De én soha életemben remekebbül nem láttam Moor Károlyt és Moor -Ferenczet egy és ugyanazon szinésztől eljátszani, mint a hogy ez a kis -máknyi makk ember adta. - -Hisz ebben egy nagy szinész veszett el! De hátha nem is veszett el? - -Valami hét esztendő mult el e látogatás óta. Egy szép reggel Budapest -legélénkebb utczáján találkoztam az öreg Grollal. Nem magában volt, egy -legény is volt mellette: mind a ketten az ismeretes budakeszi svábmagyar -parasztöltözetben voltak, vasárnapiasan kicsipve. - -– Hát magát, Groll szomszéd, mi hordja itt a szép Váczi-utczában? - -Az öregnek ragyogott a két piros orczája az örömtől. - -– Hát ezt a kis gyerekcsét hoztam be magammal. Ön már nem is ismer rá, -úgy-e bár? - -Az a kis gyerekcse olyan szál legény volt, hogy nekem is úgy kellett rá -felnéznem: öles ficzkó, széles vállakkal, domboru mellkassal, olyan -egyenes, mint a fenyőszál, piros-barna arczszinü. - -– Ez a kis Tonele, mondá az apja. - -– Ejnye de megnőtt! mondám én, kezet szorítva az öreggel. - -– Pedig még nőni fog, tevé hozzá az öreg. - -– Gratulálok hozzá! s azzal a fiúval is kezet fogtam. - -Az volt a legelső észrevételem, hogy az apának milyen kérges a tenyere, -a fiúé pedig milyen sima és lágy: pedig akkora, hogy az én markomban -alig fér el. - -– Hát miben járnak itten a városban? kérdezém az öregtől. - -– Az asszentáló komissziótól jövünk. - -– Ah! No még egyszer gratulálok. Ugyan derék granátos lesz a Tóniból. - -– Nem abból, mondá az öreg, hamisan hunyorítva, «untauglich»-nak -találták a fiacskámat. - -– Micsoda? Untauglichnak? Ezt a Sámsont? Ugyan mije hibázik? - -Az öreg egyre mosolygott. - -– Hát a jobb kezének mutató-újja úgy be van görbülve, hogy nem képes a -puska ravaszát elrántani vele. Kipróbálták az urak a komissziónál: nem -egyenesedett ki. - -Csakugyan láttam a ficzkónak a mutató-ujját, hogy be van görbülve. - -Az öregnek teljes bizodalma volt hozzám. Tudta, hogy én nem vagyok -benfentes a katonáknál, a szája elé téve a tenyerét, súgott oda a -fülembe: - -– Ötszáz forintomba került, hogy azt a görbe ujjat ki ne tudja senki -egyenesíteni az ujoncz-vizsgáló bizottságban. - -– No az nagy hiba volt, szomszéd. Nem árt a legénynek egy kis -katona-regulát tanulni. - -– Hát mit tegyen az ember? Mikor az anyja úgy bolondul érte? Aztán az -idén meg akarjuk a Tónit házasítani. - -– Az meg nagyon korán van még. - -– Hát mi nálunk ez úgy szokás. Mentül hamarább házasodik a legény, annál -elébb megjön az esze: ennek pedig nagy szüksége van rá. Aztán a Lizi is -arravaló már, hogy férjhez menjen. Ha tovább tartogatjuk, vén leány -lesz, s rajtunk marad. - -– Hát a kis Lizit veszi el a Tóni? - -– Jaj, de az is megnőtt ám azóta! Félfejjel nagyobb, mint a nevelő -anyja. Majd meglátja ön! Csak eljön a fiam lakodalmára? - -– Ha szivesen látnak, s ha a dolgom vissza nem tart. - -– No hogy szivesen látjuk, az bizonyos, a tensasszonynyal együtt. Szüret -után lesz a lakzi: akkor önök is odakinn vannak még a Svábhegyen, s -aztán ott tartjuk a lakodalmat a «Parizer»-nél. Az ott van az önök -szomszédjában. - -– Hogyan? A Pariser kocsmájában? - -– Hát a mulatság kedvéért. Egyszer történik az életben: akkor hadd -mulassa ki magát a legény. Elég sok ideje lesz még majd megbánni. Ott -lesz a budakeszi banda. - -No ez nagyon kecsegtető volt rám nézve. Budakeszi sváb paraszt művészek, -csupa trombita, kis dob, meg öreg dob. Sátoros ünnepeken elég élvezetet -szoktak szerezni nekem, mikor a szomszédomban jobb ügyhöz méltó -kitartással negyvennyolcz óráig harsogtatják a Vagabundenpolkát, meg a -Luiza-csárdást. Megigértem, hogy elmegyek. - -– S megtánczoltatja a menyasszonyt? - -– Az is kitelik tőlem. De hát a Jóska mit szól ehhez? Hisz ő volt -szerelmes a Lizibe? - -– Hja! a Jóskából nagy ember lett! mondá az öreg büszkén. - -Én azt értettem a «nagy ember» alatt, hogy megnőtt s ahoz is -gratuláltam: - -– Hát hol van most a Jóska? kérdezém tőle. - -– Nem tetszik tudni? szólt az öreg neheztelésbe menő bámulattal. Hát nem -tetszett látni? Nem is olvasta! Ah! Akkor kérem tessék velünk együtt a -szögletig jönni, ott majd megmutatom. - -Vajjon mit mutat nekem az öreg az utczaszögleten? - -Elmentem velük együtt egész a piaczig, a hol a leégett német szinház -kormos előcsarnokának az oszlopai biztonság okáért deszkázattal valának -elzárva. Ott pompázott egy ajtó nagyságu hirdetmény, melyen három törpe -alak volt látható fantasztikus jelmezekben; alatta óriás betükkel -veresben, zöldben nyomatva: «Die Liliputaner! Princzesz Lilli, Jean -Piccolo, und Kiss Josi: Brillante Vorstellung!» - -Az öreg odamutatott a mogyorófapálczája végével a huszáros alakra a -három között s büszkén mondá: «Az ott az én fiam!» - -– Ah önnek a fia a hires Kiss Józsi? - -– No hát tetszett róla már olvasni? - -– Óh igen! Hisz az már világhirü művész. No ma este elmegyünk a -szinházba feleségestől, megnézzük a kis pályatársat. - -– No annak nagyon fog örülni! Aztán a Tóni lakodalmáról meg ne -feledkezzenek. - -Hát biz’ én csak nem tartottam meg a szavamat. Német szinházba menni! -Magyar irónak! Az ötvenes években! Az lett volna a «bableves.» - -Meg más egyéb dolog is volt. - -Én bizony soha sem szerettem a természet csodáit a művészi világban. -Miattam itt járhatott Tom Pouce: a törpe admiralis; Donato, a féllábu -tánczművész; miss Pastrána, a szőrös ábrázatu primadonna: én egyikre sem -voltam kiváncsi. - -Hanem a helyett meglátogatott engem maga Kiss Józsi. - -A parányi művész igen komoly férfiu volt. Mikor felültettem az -iróasztalomra, (hogy szemtől-szembe értekezhessünk egymással: különben -nekem kellett volna a földre leülnöm) engedelmet kért, hogy szivarra -gyujthasson. A havanna úgy illett a szájába, mintha én a bambusz -pálczámat venném a fogaim közé. - -A szokásos gratulácziók után, a mikkel régi ismerősök szokták egymást -üdvözölni, én a legközelebb szőnyegen levő tárgyra tereltem át a -beszélgetést. - -– Hát ön itt lesz-e az «öcscsének» a lakodalmán? - -A mire a parányi ember szomoru mosolylyal felelt: - -– Az rám nézve nagyon kinos jelenet volna. Hisz ön nagyon jól tudja, -hogy egykor minő gyöngéd érzelmek kötöttek engemet a Lizihez. - -– Sejtettem legalább. - -– Mi egymásnak voltunk szánva. És valóban találkoztak is mind a -jellemeink, mind a hajlamaink egymással. Ő épen oly érzékeny, jószivü, -mint én: én épen olyan gyöngéd, mint ő; hanem hát a végzet máskép -rendelkezett fölöttünk. Ön látja, hogy én belőlem mi lett. -Tulajdonképen, hogy mi «nem» lett? Maradtam öt esztendős fiunak. Pedig -bajuszom, szakállam volna, ha nem borotválnám. A szivem most is hevesen -dobog. De hát mit használ? Törpe vagyok. Játékbáb vagyok. Nincs helyem -ezen az egész planétán. Nekem talán valami most felfedezett asteroidba -kellene átköltöznöm, a hol hozzám hasonló emberek laknak. Itt pénzért -mutogatnak. - -Rá kellett hagynom, hogy ez bizony különös sorscsapás. - -– Hát én a Lizit nem hibáztatom, hogy a Tónihoz megy férjhez. Az jobban -hozzá illik: csak megbecsülje. De tartok tőle, hogy nem lesz vele -boldog. A Tóni durva ficzkó. Nem arra való, hogy egy érző szívet -kielégítsen. De hát az apám, anyám így akarja. Legyen meg. Én -beleegyezem. A Lizi kelengyéjét én szereztem be a művészi keresetemből. -De a lakodalmára nem megyek el. Az nagyon furcsa lenne. Kitelnék a -Tónitól, hogy részeg kompaniába felhozatna egy tráncsértálat s azt -mondaná, hogy én azon tánczoljak a menyasszonynyal. Én megyek egy -várossal odább. - -Mindezt olyan komoly arczczal mondta el, mint egy igazi férfikorban levő -ember. - -Én kellemesebb tárgyra igyekeztem átvinni a beszélgetést. - -– De hisz önnek most már hozzáillő társai akadtak: Miss Lilli és Jean -Piccolo. - -– A bizony! Most már hárman vagyunk: apró holdbeli emberek. De az még -tetézi a boldogtalanságomat. Látta ön a miss Lillit? - -– Csak arczképben. - -– Kár, hogy nem látta. Az a tökéletes mintaképe egy leánynak, negyvenöt -centiméternyi nagyságban. Soha én tökéletesebb idomokat kifaragva nem -láttam, se Thorwaldsentől, se Pradiertől s más modern és antik -szobrászoktól. A feje sem olyan idomtalan nagy a testéhez képest, mint -más törpéknél szokott lenni. Szája, szemei, orra mind arányban vannak -tartva a termetéhez. És a mellett egy tökéletes kifejlett mylady. Eszes -és kedélyes, olvasott, szellemdús. Ötletei csipősek. Valódi előkelő -dáma, költői hajlamokkal. - -– Ön úgy látszik, hogy belé szeretett. - -– Természetes. A kerek földön ez az egyetlen lény volt, a ki hozzám -illett. Az óriási nők után én épen úgy nem epedezhetek, mint Gulliver a -királyleány után, a ki őt a mutató ujján lovagoltatta. És ő is látszott -velem rokonszenvezni. Már tervben volt a végrehajtandó menyegzőnk. -Párisban kellett volna annak végbemenni. Maga Eugenia császárné lett -volna az örömanya, a ki bennünket kiházasit. A Saint Germain L’Auxerroi -templomban lett volna a szertartásunk. Már be volt szerezve a parányi -hintó, a két kis kutyányi lovacskával, mely bennünket a menyegzőre -szállít, a mikor a fátum odahoz egy harmadikat, egy új törpét, a ki -nálamnál még két centiméterrel kisebb. - -– Ez a Jean Piccolo. - -– Ez az, az átkozott! A ki még kisebb törpe, mint én! Könnyü a nagy -embereknek, ha maguknál nagyobb emberre találnak, azzal biztathatják -magukat, hogy utolérhetik, túl nőhetnek rajta, de hogy nőjjek én lefelé? -Hogy hagyjam el visszafelé kisebbedve a versenytársamat. - -– És így még a szerelemben is legyőzte a kisebb törpe a nagyobbat. - -– Mindenben, uram! A művészetben is. A míg csak én magam vagyok a -szinpadon, addig tapsol a közönség, de a mint ez a másik megjelen, -ezentul övé minden tetszés. Kiadhatom én már a lelkemet is! Lehetek -akármilyen hős! Ha legyőzöm is ellenfelemet, azt mondják: «Könnyü neki: -hisz ez a kisebb.» Ha az embernek az ellenfele egy óriás: azzal -szembeszállni, megbirkózni dicsőség: de hogy győzzön le egy törpe egy -magánál kisebb törpét? Lefelé csak nem nőhetek. Meglássa ön, hogy ez még -kényszeríteni fog, hogy a művészi pályáról lelépjek. Ámbár szép -fizetésem van. Én azt nem költöm el. Mire is költeném? Ha nekem egy -verebet sütnek meg, az nekem annyi, mint másnak egy kappan. S ha egy -tele pohár bort tesznek elém, azt mondom, nem akarok én megfürödni, -hozzák ezt nekem gyüszüben! Asszony miatt sem ruinálhatom magamat. Az az -egy módom lett volna, ha még Lizit nőül veszem. De hát azt már elütötték -a kezemről. - -– Nyugodjék meg a sorsában, művész barátom, vigasztalám. Hát nem -jegyezte fel magának, a mi a házuk falára belül van felírva, azt a régi -írást, a hajdani refectoriumban? - -– De láttam sokszor; azt mondják: barát-regula; de senki sem tudta -megmagyarázni, mi az? - -– Hát majd én feljegyzem önnek és megmagyarázom. - -«Qui ca(pit/ret) uxor(em/e) lit(em/e) ca(pit/ret) atque dolo(rem/re).» - -Hát ezt kétféleképen lehet olvasni: a szerint, a hogy az alsó, vagy a -felső szótagot szúrja közbe az ember. Megmagyarítva pedig annyit tesz, -hogy: «Ki feleséget vesz, perpatvart és bajokat vesz» az első szórakás -szerint; a második szerint pedig: «Ki feleség nélkül él, nincs baja, sem -galibája». - -– Ejnye de jó volna, ha valaki ezt a mi házunk falára írt mondást még -meg is svábosítaná, hogy a Tonele is megérthesse, mert annak ugyan úgy -nem való a feleség, mint a medve kezébe a harmónika. - -– Ilyen véleménnyel van ön a bátyja felől? - -– Nem bátyám az nekem, hanem öcsém, azért, hogy akkora óriássá megnőtt. -Azért még sem vált be katonának. Lettem volna csak én az ő helyén! Engem -most is úgy hínak, hogy: a kis huszárkapitány. S mikor én a hozzámvaló -kis paripámra felülök, nem félek a tűzes tatártól sem. Ez meg a -hórihorgas nagy figurájával elbujik az anyámasszony köténye mögé. -Guzsaly kellene az ilyen gyáva ficzkónak, nem feleség. - -– Az apja akarta, mondám, mentve a dolgot, hogy otthon maradjon a -gazdaságnál. - -– No iszen szépen fog az gazdálkodni! A kocsmában! Ugyan kár volt az -öregnek azt a sok pénzt kidobálni, hogy kivágja a katonáskodás alól. -Előbb-utóbb koldusbotra fogja juttatni a szülőimet. Nem tanult az -egyebet, mint inni, meg kártyázni. De bizony kuglizni is tud. - -– E szerint ön nem fog elmenni a Tóni lakodalmára. - -– Nem biz én. Azt meg épen nem tudnám elnézni, hogy teszi -szerencsétlenné az én szegény jó Lizikémet ez a mihaszna ficzkó. -Meglássa ön, hogy utóbb is nekem kell visszatérnem a művészi pályámról, -hogy rendbehozzam az öregeim gazdaságát. Ezekkel az én parányi -kezeimmel. - -Maga is nevetett ezen a nagy mondáson. - -Igazán nevetni való is volt! Mikor a markával félig sem érte át egy -becsületes szénahányó villának a nyelét. - -Eszembe jutott a hüvelycsik Palkó népmeséje, a miben a kis fiú az -ökörnek a fülébe ül bele, s onnan pattogtatja a hosszú ostort. - -A szüret után csakugyan meglett a «Makkos Máriai» párnak a lakodalma. -Egész nap és éjjel szólt a dob és a trombita a Parisernél. Mi -természetesen nem vettünk benne részt. Volt egy kis friss verekedés is. -A nélkül nem is volna igazi lakodalom. Annak csak kell lenni, mikor a -«Stockhohe Toni» tartja a lakziját. - -Ez volt a népies neve: «emeletes Tóni». - -Másnap már kidült a sváb zenekar a mulatságból, akkor czigányokat -hozattak, azokkal folytatták. Este felé aztán a czigányokkal is -összeverekedtek; utóljára a csendőröknek kellett a násznépet -kiakolbólítani a kocsmából. - -Láttam, a mint az «emeletes Tónit» támogatta az utczán a menyasszonya. -Véres volt a félpofája, s az egyik szeme kéken, zölden körüldagadva. - -Rettentőn fenyegetőzött, az öklét emelgetve egy pajtása felé, a kinek -szintén csupa vér volt a képe; de ez mindig visszariasztotta azzal a -szóval, hogy «megállj! feladlak, hogy nem görbe az ujjad! -Beasszentáltatlak!» - -Hanem azért még mindig tartotta a lakodalmát. Innen kikergetve, bevonult -a násznép a zugligetbe a «Fáczán»-hoz. Nem kaptak már se czigányt, se -klarinétost, egy sváblegény muzsikált nekik húzóharmonikával, a kinek -egy másik kontrázott két papiros közé szorított fésüvel. - -Mikor ötödnap bementem a városba, már akkor odalenn a Tabánban találtam -Tóniékat a három hollónál; egy kintornás muzsikált nekik. Még ekkor is -tartották a lakodalmat. - -Ez már csak elég a boldogságra! - -Több év mult el. Azokkal együtt az én kóborlási kedvem is elmult. A -nyarat nem is töltöttük többé a Svábhegyen, hanem Balaton-Füreden, csak -szüretre kerültünk haza. - -Ilyenkor első gond volt tüzelő fát szerezni, a mit még mindig Grolléknál -rendeltem meg, a kiknek szép nagy erdejük volt. Rendesen maga hozta az -öreg a fiát. - -Olyankor aztán, egy pohár bor mellett, megkérdeztem tőle, hogy vannak az -otthonvalói? «Hát csak csendesen», szokta volt mondani. Egy szüreti -napon megint hozta a szekér a felvágott «pirtli»-ket. Mikor a kocsi -bedöczögött a hársfa-sétányunk alatt, azt hittem, hogy nini! a lovak -magukban jönnek!» Aztán mikor odaért a kocsi a ház elé, akkor láttam, -hogy «hohó! ember hajtja azokat.» - -De micsoda ember! - -A «Kis Jóska». A hirhedett törpe. Az apró művész, a ki Európa minden -fővárosát bejárta, terjesztve a magyarok dicsőségét babszemnyi -kiadásban. Úgy ült ott a bakon, mint a «hüvelycsik Palkó». - -Mikor aztán az első üdvözléseket kicseréltük, én nem állhattam meg, hogy -a fölötti csodálkozásomat ki ne fejezzem, hogyan lehet az, hogy ez a kis -jószág szállítja ezúttal a szekér fát. - -– Hát most a gazdaságnál vagyok, felelt röviden a csepp ember. - -S aztán felszökve a farakás tetejére, elkezdte a guzszsal összekötött -hasogatott facsomókat a szekérről lehajigálni. A faköteg nagyobb volt, -mint az ember. De ennek, úgy látszik, a termetéhez képest olyan izmai -voltak, mint a hangyának, mely magánál négyszerte nagyobb terhet -elczipel. Azokkal az apró kezeivel csak úgy dobálta le egymás után a -nehéz hasábokat is. Még csak ki sem fáradt bele. S a mint elvégezte a -munkát, egy ugrással lenn termett a szekérről, mint a macska. - -– Talán beteg az öreg, hogy nem maga jött a szekérrel? kérdezém tőle, a -mint a fa árát átadtam neki. - -– Igen. Fekszik, felelt a törpe. - -– Csak nem veszélyes beteg? - -– Csak a feje van betörve. - -– Mi? Ki törte be? - -– Hát ki törte volna be más, mint a fia: a Tóni? Nem új dolog ez már. - -– Hát olyan ember volna a Tóni? - -– Olyan biz az. Egész nap a kocsmában ül, iszik, kártyázik, kuglizik. -Csak akkor jön haza, a mikor már a pénzéből kifogyott. Akkor aztán végig -veri az egész háznépet, apám sem bir vele, mert nagyon erős. - -– Hát a felesége, a Lizi? - -– Hát arra már nem ösmerne ön rá. Az kész öreg asszonynyá lett a sok -lelki nyomorgatástól, a mit el kell neki szenvedni. Megesik az embernek -a szíve rajta. Azért is hagytam oda a művészi pályát, hogy a családunkon -segítsek. Az a nagy kamasz tönkre tette az apámat. Nekem kellett őt a -nagy bajaiból kisegítenem. A mi kis pénzt szereztem a művészetemmel, azt -mind az ő adósságainak a törlesztésére adtam oda. - -– Az öreg Groll adósságaira? Hisz önnek az atyja abban a hírben állt, -hogy mindig van a ládájában egy ezer forint készpénz. - -– Úgy is volt az. Az öreg még csak takarékpénztárba sem tette a pénzét, -mikor summásan kapott a boraiért, vagy a buzájáért. A Tóni ugyan -mindenfelé csinálta a sok adósságot. Legtöbb volt neki a «Kék kakas» -kocsmárosnál. Az öreg hallani sem akart a fia adósságairól. Azt mondta, -vegyék meg rajta. Hát egyszer azt a furfangot találta ki a Tóni az apám -rászedésére, hogy összebeszélt egy országháborítóval. Valami kicsapott -nótárius van ott a faluban, a ki a parasztok egymás közötti -perlekedéseiből élősködik. Ez oda ment a «Kék kakas» kocsmárossal együtt -az apámhoz, s rábeszélte, hogy adja ki kölcsön a heverő pénzét a -kocsmárosnak. Elmondták neki, hogy a ládába zárt pénz olyan tehén, mely -se nem tejel, se nem ellik. Ellenben ha váltóra kiadja az ezer -forintját, abból három hónap mulva ezerszáz forint lesz. Akkor -visszafizeti a kocsmáros. Az öreg elhagyta magát tántorítani. Ki hagyta -muzsikáltatni a ládájából az élire vert tallérjait. Adtak neki róla -váltót. A kocsmáros aláírta, a nótárius is. Az egyik elől, a másik -hátul. Az öreg soha életében nem látott még váltót. Csak annyit tudott -paraszt észszel, hogy a kapott pénzről szóló írást az adósnak alá kell -írni. Az megtörtént. Akkor aztán azt kérdezte a nótárius az apámtól, -hogy «no hát kegyelemed Groll uram elfogadja-e a a váltót?» «El bizon! -Hogyne fogadnám el?» - -– «No, hát akkor írja rá rézsut a váltóra, hogy: elfogadom Groll József. -Az öreg nagy bölcsen azt is megtette. Örült aztán nagyon, hogy az ezer -forintja helyett ezerszáz forintos váltója van a ládájában. A kicsalt -ezer forinton aztán megosztozott a Tóni a másik két czimborával. Mikor -aztán eljött a fizetés napja, a «Kék kakas» csak nem jelentkezett. Az -öreg megunta a várást, rajta hajtott, követelte a pénzét. A «Kék kakas» -szóba sem állt vele: azt mondta, ha baja van, menjen perelni. Még akkor -is az öregem nem hogy valami becsületes ügyvédhez ment volna a -váltójával, a ki felvilágosította volna felőle, hogy a pénzére keresztet -vethet, hanem odaadta a váltót annak az országkerülő kicsapott -notárusnak, hogy az hajtsa be: hisz ő van rá írva tanunak. Az meg aztán -szaladt vele rögtön a törvényszékhez: az apámat a tulajdon váltójával -beperelték, a melyen ő volt felírva «elfogadónak», három nap alatt el is -itélték, meg is exequálták, még ő fizetett az adósának ezerszáz -forintot. A Tóni azt is megosztotta a két czinkostársával. Azóta -istentagadóvá lett, szidja az országot, a kormányt, a biróságot, az -egész világot; pedig tulajképen csak a saját tudatlanságát szidhatná. A -ki paraszt, az ne értesse a tintás ujját a váltóhoz; mert az harap! - -Nagyon szomorú vége lett ennek a történetnek. - -Egy reggel, átdőzsölt éj után, mámorosan tért haza a faluból a Tóni. -Minden pénzét elvesztette a «Sipi» játékon. Aztán azt hitte, mint minden -szenvedélyes játékos, hogy ha ő neki most pénze volna, hogy folytathatná -a játékot, hát minden veszteségét helyreütné. - -Az atyját épen az udvaron találta, munkában. - -– Adj pénzt öreg! kiálta rá rekedt hangon. - -– Hiszen csak tegnapelőtt adtam oda a tinónak az árát. - -– Azt már elvitte az ördög. - -– Hát keresd az ördögön, a ki elvitte. - -– Keresem. Neked kell ide adnod. Vagy felgyujtom az asztagodat. - -– Nekem már nincs se égen, se padláson egy árva forintom sem. - -– Van a törpének. - -– Az a törpéé. Azt az kereste. - -– Világcsalással kereste! Komédiás volt! Az szégyenpénz. - -– Ne szóld meg! Ha ő nem segített volna rajtunk, most házról-házra -járhatnánk koldulni. - -– Te vén salabakter, mehetsz koldulni, de én nem megyek. - -– Hát talán zsákot fogsz hordani a Dunaparton, mi? - -– Nem hordok én. Hanem agyonütök egy zsidót s mindjárt lesz pénzem. - -– Hát még zsivány is telik ki belőled? Te istentelen. - -Erre a szóra elkezdett czifrán káromkodni a Tóni. (Azt az egyet -megtanulta a magyarból.) - -– Engem zsiványnak mertél nevezni! Ezért kitaposom a lelkedet! Hol az a -vasvilla? - -A szegény apa, látva, hogy a fia egészen meg van dühödve, beszaladt a -házba s magára zárta az ajtót. - -Az pedig oly dühbe jött, hogy se Istent, se embert nem ismert többé. -Felkapta a vasvillát, s rohant az ajtónak, esküdözve, hogy ma véget vet -a göthös öreg nyomorult életének. - -Az anyja meg a felesége oda rohantak hozzá, hogy kiengeszteljék: attól -még dühösebb lett. Az anyját úgy meglökte, hogy az elterült a földön, a -feleségének pedig megfogta a haját, annálfogva hurczolta az ajtóig, s -annak a fejével kezdte az ajtót döngetni. - -Ekkor odaugrott hozzá a kis törpe s megkapta a kezét, melylyel a Lizi -hajfonadékait tépászta a Tóni. - -– Bocsásd el ezt a szegény asszonyt, Tóni! - -– Te is itt vagy? Te lidércz! Te milling! Azt akarod, hogy a holdba -rugjalak fel? - -A törpe birokra nem kelhetett az óriással; hanem arra képes volt, a mit -egy vadállat meg tud tenni, hogy a Tóni kezét úgy megharapta, hogy az -fájdalmában felordított s eleresztette a felesége haját. - -Ekkor aztán az egész haragja a törpe ellen fordult; hirtelen torkon -ragadta azt s felkapta a levegőbe. - -– Hát megharaptál? Te macska! Te denevér! Most az egyszer nem szabadulsz -ki élve a kezem közül! Ide szegezlek az ajtóhoz, mint a bőregeret! - -S felemelte a jobb kezével a vasvillát, hogy fenyegetését végrehajtsa. - -Abban a perczben felnyilt az ajtó, s kilépett rajta az öreg Groll. -Pisztoly volt a kezében. - -– Bocsásd el rögtön a bátyádat, vagy agyonlőlek! kiáltá a fiára. - -– Majd csak előbb felnyársalom erre a vasvillára, mint a békát. - -A törpének az arcza már szederjes volt a fojtogatástól, kezei, lábai -vonaglottak. - -A lövés eldördült. A nagy erős fiú szíven találva esett arczra az apja -lábához. - -E szörny-tett után egyenesen hozzám jött az öreg Groll, ezzel a szóval: - -«Megöltem a fiamat! Már most engem is felakasztanak!» - -Elmondta, hogyan történt. - -Én aztán leírtam ezt az egész történetet s elküldtem azt a törvényszék -elnökének. - -A törvényszék a fiúgyilkos apát «egy évi» fogságra itélte: a legmagasabb -kegyelem azt is elengedte neki. - -… Egy tavaszi napon a svábhegyi kertemben egy szép spanyol meggyfát -találtam hirem nélkül elültetve. Az öreg Groll hozta azt oda maga a -villán, s ültette el – emlékül a megölt fiára. Azóta nagyot nőtt ez a -fa; de gyümölcsöt nem hozott soha. - - - - -BASSZISTA ÉS SZABADSÁGHŐS. - -(Egy hajdani karnagy elbeszélése után.) - -Nem rég halt meg a derék Müller: – valahol Braziliában. - -Sokan fognak még a budapestiek közül emlékezni az alakjára, a kik a -hetvenes években a «Blumenstöckl»-ben vacsoráltak. Hatalmas kövér -Falstaffi termete volt, gömbölyű, simára borotvált orczája háromszoros -tokában végződött, a mit a természeti adományon kívül tartós gyakorlat -hozhatott létre: neki volt a legnagyobb kaliberű torka, mindkét -tekintetben, mind arra nézve, a mi rajta lemegy, mind arra, a mi rajta -kijön. Ő volt a kerek világ legelső és leghirhedettebb basszistája. - -A negyvenes években a bécsi karinthi kapui operaház közönsége -gyönyörködött páratlanul tiszta zöngésű mély hangjában. Azt regélik -róla, hogy egyszer a schönbrunni állatkert hímoroszlánját legdühösebb -ordítása közepett elnémítá egy hangfutamával. De a miért különösen -kegyében állott a bécsi közönségnek, az a gyönyörűséges lerchenfeldi -dialektusa volt, a mit egész hamisítatlan mivoltában érvényesített -minden szerepében. Akár Sarastro, akár Bartolo, akár Oroveso, akár Don -Sylva került a keze alá, annak mind szépen fiakkeresen kellett a -recitativoját elmondani. - -Kár, hogy a szónoki tehetségével visszaélt. Ezt énekesnek soha sem -kellene tennie. Az énekes daloljon; de ne deklamáljon. - -A negyvennyolczas mozgalmak alatt Müller felcsapott népszónoknak. -Lehetett látni azon napokban az arczképét a külvárosi boltablakokba -kitéve, a mint a barrikád tetején állt, fején strucztollas kalabriai -kalap, jobbjában hosszú, kosármarkolatú schläger, baljában háromszínű -zászló. Akkor bajuszt és szakállt is eresztett. - -Ezt a vendégszereplését természetesen rossz néven vette az intendatura, -s mikor Windischgrätz visszakerült, a hős Müllert ugyancsak kerestették -mindenfelé. Müller azonban sejtette, hogy a torkáról van szó. S mint -afféle énekes, a ki félti a hangját, melegebb klima után látott. -Szerencsére Németországban van operaház elég. Egy kisebb teriméjű -reichsunmittelbar fejedelemség rezidencziájának udvari színházánál -föllépett mint vendég. A hangja és az éneke nagyon tetszett, hanem a -kiejtésén folyvást nevetett a közönség. - -Az előadás után az uralkodó fejedelem odaküldte a szárnysegédjét a -vendégművészhez, legmagasabb megelégedésének tolmácsolása végett. Igen -szép volt mind a játék, mind az ének; csupán azt az egyet óhajtaná a -Durchlaucht, ha a művész úr a tájszólás dolgában valamivel közelebb -jönne az igazi némethez. - -Az Achilles-sarkát pedig senki sem engedi sértegetni. - -Az önérzetes művész valódi basszista-flegmával válaszolta a körmönfont -izenetet: - -«Wensz eám máj lerchenfeldrs ned schneidi gnua isz, szo kann er szi den -Kraxeldorn von májn Puckel holn; werd i mi vor so an Firstn schenirn, -ter szi von an Milimari a Rosz auszlájgn thuad, wenn er af a Wachtparad -will.»[2] - -A flügeladjutant nagyot nézett: – egy szót sem értett abból, a mit -mondtak neki. «Nem fogom elmulasztani serenissimének uraságod -legalázatosabb válaszát általadni.» - -A fejedelem azonban szerződtette Müllert a szinházhoz, kitörülte a -szerepeiből saját legáthagymázottabb[3] kezeivel a recitativokat s ez -által élvezhetővé tette az előadását nyelvkényes fülek számára is. - -Azonban Müllert nem sokáig hagyták a duodez uralkodói udvarnál; a -berlini intendatura hirét vette és elszerződteté. Kifizették érte a -bánatpénzt. Mikor búcsút vett, azt mondta neki a potentátja: «no majd -aztán Müller, ha elcsapják Berlinből, én megint visszafogadom.» - -«Kellene bánatpénz megint, úgye?» - -Berlinből azonban nemcsak, hogy el nem csapták, sőt nagyon is -megmarasztották. Kedvencze lett az udvarnak és a közönségnek. -Szeszélyei, rigolyái olyan nagy mértékben voltak, akár egy -primadonnának. De azokat az igazgatóság tűrte kifogyhatatlan -nagylelkűséggel. Utóljára, hogy a többi énekesekkel ne legyen kénytelen -a szinpadon kivül összejönni, külön bejáratot csináltattak neki az -öltözőszobájához, a mihez csak neki volt kulcsa: másnak nem volt szabad -a küszöbén átlépni. - -Egy titka volt, a mit nem engedett lámpafény elé hozatni. S ez az volt, -hogy hány pohár sört iszik meg egy előadás alatt? - -Mikor pohárról van szó, érteni kell alatta azt a torony alakú pintes -edényt, a minek sarkas czink födele van; mint egy valóságos -toronykupola. Ennek a tartalmát egy hajtókára leöblíteni nem utolsó -virtus. - -Müllernek extra mondvacsinált serlege volt, abból merítette a -szerepeihez szükséges lelkesedést. - -Egyszer Makbethet adták. Müller játszotta Banquot. Meg volt már ölve -rendén; csak a lelkének kellett még feljárni a földre. Utasításához -képest a harmadik felvonás elején már be kell ülni a léleknek a -karszékbe, a szinpad alatti sülyesztőben s várni, mig az ügyelő jelt ád -a csengetyűvel a gépmesternek, hogy no most iszik áldomást Macbeth a -távollevő Banquora. Akkor aztán egyszerre feltolják őt székestül együtt. - -– Iszik-e már az a Macheth? – kérdezé türelmetlenül a földalatti lélek. - -– Dehogy iszik! Még egy ária van közben. - -– No ha az nem iszik, hát iszom én. Szaladj a poharamért az öltözőmbe. - -A gépész gyors lábbal futotta meg a pályát; s jött vissza tele -billikommal. - -Az elkárhozott léleknek jól esett ez a vigasztalás. - -Azt azonban tudhatják sokan tapasztalatból, hogy a meghalt embernek nagy -hajlandósága van elaludni, kivált ha a pokolban egy nagy pohár sört -kaphat a markába. - -A gépmester a masinájához sietett. Banquo a közben elszunnyadt, az -ügyelő csengetyűje jelt adott: Macbeth toasztja hangzik. - -Képzelhetni Macbeth király extra-rémülését, mikor egyszerre csak a pokol -torkából kiemelkedik eléje meggyilkolt áldozatának rémalakja, egy nagy -bolond sörös kancsóval a két ölelő karja között. - -Müller csak akkor ébredt fel, mikor már a szinpadon volt. - -Azonban egy cseppet sem jött zavarba; szép csendesen bedugta a sörös -kancsót a trónusa alá. Szokták ezt az elkárhozott lelkek tenni. - -Még ezt is javára irták fel. - -Egyszer azonban az történt, hogy az orosz trónörökös (később II. Sándor -czár) a berlini királyi udvart örvendezteté meg legmagasabb -látogatásával. Tiszteletére az operaházban diszelőadást rendeztek: -«Hugonották» volt kitüzve. - -Müllernek egyik bravour szerepe volt Marcel. - -Mikor reggel meglátja a szinlapot, odaizen az igazgatóhoz. - -– Ma nem énekelek. - -Az igazgató kétségbeesetten fut hozzá: - -– Mi baja van, Müller? - -– Semmi bajom sincs. - -– Hát miért nem akar énekelni? - -– Mert nem tudok. - -– Nem tud? - -– Igen is: a muszkának nem tudok énekelni. - -Az igazgató elővette minden ékesszólását, biztatott, fenyegetőzött: mind -sikertelen fáradság volt. Müller állt rendületlenül a mellett, hagy a -muszkának nem énekel. - -Az igazgató nagy zavarban volt: a darab hirdetve van, az előadás -megváltoztatása nagy botrány lesz; utoljára ahoz a kisegítő eszközhöz -folyamodott, hogy hirtelen előrántja a második basszistát s azt lépteti -föl Marcel szerepében. Ötven tallér extra játékdíj igérete mellett az -ifjú énekes vállalkozott a feladatra, s a «Hugonották» szerencsésen -mehetett a diszelőadáson. - -Estenden azonban a jó Müller megtalálta a jobbik eszét s meggondolva, -hogy az mégis furcsa komédia lesz, ha az orosz trónörökös megtudja, hogy -Müller megszakította a diplomácziai összeköttetést Oroszországgal, -rászánta magát, hogy áldozatot hoz az elveiből az európai béke -fentartása érdekében – ez egyszer. Senkinek sem szólt: szépen felment a -kellő órában a szinházhoz; a külön bejáratán át beosont az öltözőjébe; -feljelmezezte magát s aztán várta a jelenését az ismeretes áriák során. - -Egyszer aztán jön a Marcel jelenése s arra a két szemközti szinfal közül -betoppan két Marcel a szinpadra, s mind a kettő elkezdi énekelni az -ismeretes áriát – duoban. - -A t. cz. publikum, a legmagasabb uraságok csak nézik, csak hallgatják, -hogy mi lesz már ebből? Utoljára a fiatal basszista átlátta, hogy az -okosabbnak kell engedni, kivált ha gyöngébb a hangja; – s elpárolgott a -szinpadról. Müller aztán végig énekelte nagy bravourral a Hugonottákat. - -Hanem ezt a tréfát már csakugyan megsokalta a burkus. Müllernek kiadták -az úti levelét. - -Ekkor aztán megharagudott, elcsapta magától az egész korhadt ó-világot, -s átvitorlázott Amerikába. - -Mikor visszakerült, csodadolgokat tudott az újvilági művész-pártolásról -itthoni ismerőseinek elmondani. Például egy a leghihetőbbek közül. - -– Chicagoban voltam, hat előadásra szerződtetve. Óriási szinház. -Rengeteg közönség. Roppant bevétel. Pénzt nem számlálják, hanem mázsával -mérik. «Varázsfuvolát» adtuk. Mikor kilépek a szinpadra s rákezdem «In -diesen heiligen Hallen»… egyszer csak egy lövés hangzik s egy golyó -fütyül el a fülem mellett; arra egy másik lövés durranik el a tulsó -oldalon, s a golyó a sugólyuk kalapjáról ricochettoz a szinpadra; aztán -két, három lövés egyszerre innen is onnan is! – No de én sem jöttem -zavarba. Kirántom a zsebemből a revolveremet s «piff-paff» visszalövök -egy párt a közönség közé, s azzal folytatom az áriámat… Kennt man die -Rache nicht! – De azt az applausust hallották volna! – Szerencsére a -chicagoi revolverekben a golyók papir-machéeból vannak. - -Úgy látszik azonban, hogy a derék Müller még is csak megunta a -dollárözönt s partra kivánkozott ugyanazon németországi apró -birodalomhoz, amely már egyszer szigetet képezett művész-oczeánján. - -A fejedelem még mindig ugyanazon műpártoló maecenás volt; csakhogy most -már parókát viselt s a páholyát megcserélte. Hajdan az első emeleten -volt az udvari páholy; évek sorának leteltével a fejedelem a szinpad -közvetlen közelébe établirozta magát, olyan formán, hogy akkurát a -szinpadra könyökölhetett ki, a mi igen előnyös helyzet, kivált -ballet-előadások alatt. - -Itt aztán nagyon megbecsülték a ritka művészt: a sör is rendkivül jó -volt. Mindenképen meglehetett elégedve. - -Egy este a budapesti Blumenstöckliben kedélyesen mulatott egy -művész-társaság: köztük egy hajdani karnagy, a ki sok külföldi szinpadot -ismert. Ebben a vendéglőben népénekesek szokták magákat produkálni. – -Vacsora közepén a törzsvendégek között élénk mozgás támad: «Ő jön!» – S -azzal betoporzékolt az ajtón egy sylenusi alak, a hátán óriási nagy -bőgővel. – Azon kezdi, hogy milyen átkozott meleg van! a szegény -brugósnak majd kiszakad a lelke, a mig ennyi garádicson felmászik! Egy -pinczér rögtön szolgál neki egy pohár sörrel. A pohár kétitczés. A -brugós fogja a kancsót a fülénél s egy húzomban kiissza lélekzetvétel -nélkül. A publikum «da capot» rivall: arra a pinczér második kancsót -hoz. A virtuoz azt is üresen adja vissza. - -– Erről a vonásról ismerek önre! hisz ön a derék Müller. - -– Hát persze, hogy én vagyok! Miért ne volnék, ha ki nem cseréltek. - -– Az x-hauseni nagyherczegi kamara-énekes? - -– Csak volt az! Tempi passati! Elcsaptak. - -– Mi okból? - -– Hát azért, mert az orrára köptem a nagyherczegnek. - -– Ne mondja már. - -– A biz úgy van: – ön tudja, hogy nekünk énekeseknek szokásunk, mikor -valami nagy áriánk közeledik, elébb a torkunkat kiköszörülni, s ha -valami reszeli a gégénket, hátra fordulunk és kiköpjük. Hát én a nagy -buzgóságomban elfelejtettem, hogy a nagyherczegnek a páholya a szinpadra -nyilik, s ő herczegsége odakönyököl. Jön az áriám, érzem, hogy valami -«fetzli» van a torkomon. Egyet krákogok, hátrafordulok, «pfthű» s -megtörtént a szerencsétlenség. Másnap kiebrudaltak. - -– És most itt helyezte ön el magát. - -– Higyje el, hogy soha sem volt olyan jó dolgom, mint most. Enni inni -kapok, a mennyi kell, s hozzá tiz forintot egy estére. Soha se volt -annyi fölösleges pénzem, a mióta élek. - -S azzal elkezdett énekelni mindenféle tréfás kupletteket, azzal a -fenomenális harangzöngésű mély hangjával, a mihez hasonlóra sokáig lehet -várni, maga kisérte a dalait a brugóval. - -De azért, hogy olyan sok fölösleges pénze volt, soha sem vitte annyira a -derék Müller, hogy több kabátja legyen annál a mi a testén van. - -Egy este nagy szomorúságban találta leghűségesebb patronusát, a -Blumenstöckl vendéglősét. Kérdi tőle, hogy mi baja? - -– Meghalt a szegény jó feleségem. - -– Áldott jó asszony volt: Isten nyugtassa meg. Ki csinál nekem már -ezután olyan jó sonkás omelettet! - -– Lássa ön, ön is eljöhetne holnap a temetésére. - -– Szivesen megtenném: nagy élvezet volna rám nézve. De lássa ön, nincsen -ilyen gyászesethez való fekete kabátom. - -– Van én nekem kettő, az egyiket oda adom kölcsön. - -– Mar úgy jó lesz. Holnap lesz szerencsém. - -– Enyim a szerencse. - -A vendéglős épen olyan bőven megáldott termettel birt, mint a művész; a -fekete kabátot mintha csak rászabták volna Müllerre. - -Hanem a temetés után nem jött vissza Müller a kabáttal. - -Sőt énekelni sem jött el többet, hanem elszegődött valamelyik orpheumba. - -Az emberséges vendéglősnek több heti várakozás után végre elfogyott a -türelme s egy este utána ment az énekesnek, s megkapta azt a kedvencz -kocsmájában, a mint épen a tarokkozásnál ült. - -– Jó estét, Müller úr! - -– Csitt! Egy szót se, ha az élete kedves! Tiz tarokk tous les trois, -pagat ultimo. - -S csak azután, hogy az utolsó ökölcsapás elhangzott a kártyaasztalon, -fordult hozzá. - -– Most deklamáljon már! Mi a Schlagwortja? - -– Hát a kabátom! A fekete kabátom, a mit három hete van már, hogy az -úrnak kölcsön adtam gyászruhának, s még sem hozta vissza. - -– Mert ismerem a magasabb etiquettet. Az udvari gyász hat hétig tart. -Még nem telt le, csak három. - -S azzal békében osztott tovább. - -Aztán megint csak visszakivánkozott a szép Amerikába. Keresztül énekelte -magát az oczeánon. – De már vissza nem tudta énekelni. - -Soha életében nem volt olyan kemény sorscsapás, a mi megrendítette -volna; hanem a mint egyszer legjobb játék közben a bőgőjéről az öreg húr -lepattant, abban a perczben megütötte a guta. Ezt nem birta elviselni. - - - - -A HORTOBÁGY. - - -I. - -Mi az a Hortobágyi puszta? - -Egy ismeretlen sziget a szárazföldön. - -«Sziget», mert körül van véve a czivilizált világ tengere által: partjai -népes városok, tanyákkal megrakott, jól mivelt gabonaosztó földek, -dohánytelepek, ültetett erdők, kertek; maga pedig egy őspuszta, a mit -ekevas föl nem hasogatott soha. «Ismeretlennek» is méltán nevezhetem; -mert a kik a hire végett ide jönnek mulatni, mind ott telepesznek meg a -hortobágyi vendéglőben, onnan visszatérnek, az évenkinti két nagy -marhavásárt is ott tartják meg a Hortobágyparti nagy hid előtti -síkságon; de bele a puszta végtelen labyrintjába ritkán vetődik el -valaki: jártas kalauz nélkül meg se is próbálja; – azon a kétszáz hatvan -pásztoron, a három állatorvoson, a pusztai biztoson és az ő mező-biráin -kivül alig járja be valaki magát az igazi hortobágyi pusztát. - -Ennyiből áll a lelkes lakossága egy ötvenkétezer holdnyi területnek: -kétszázhatvan ember. Hanem aztán a lábas jószág, a mely ezeknek a -felügyeletére van bizva, megy ötvenezerre. - -Az egész terület nem való másnak, mint legelőnek: tavaszszal sok a viz, -nyáron kevés, a hol nem «totyogós», ott szikkadt: amannak a növényzete -buja, emezé kúszó porcsfüvön és székifüvön kivül semmi. - -A régi leirásokban nádasokat, tavakat találunk: azoknak most már hire -sincsen; elvitte a Tiszaszabályozás. Nagy áradáskor csónakkal járták e -pusztát: a Hortobágyon két kerekü malom volt, mely a város számára -őrölt. Kuthy Lajos leirásában még vadkanok jelennek meg. Régente hires -volt a vidéken a kócsag vadászat: most már csodának ha látni egyet. -Ezelőtt negyven esztendővel mikor a muszkák elől menekültem, a -fegyverlerakás után, a Hortobágyon át egy csikós bojtár vezette a -szekerünket félnapi járó nádason keresztül, tengelyig érő vizben; a -nádas közepén volt egy tó, annak a partját körülszegélyezték a gémek, -kócsagok. Ma már se nádas, se tó nincs. Legelő az egész terület három -óra járásnyira széltében, hosszában. - -És ebben a látszatos egyhanguságban mennyi csodaváltozatosság van! A -betyárromantika is kipusztult végkép; de azért mennyi ősköltészet maradt -még itt a természetben, úgy, mint a népéletben! - -Tavaszszal legérdekesebb a Hortobágyot megtekinteni, a mikor még minden -üdezöld, s még nem vették át az uralkodást a legyek, bögölyök, szunyogok -és musliczák billiói. - -A debreczeni városi tanács vendégszeretete fejedelmi kényelemben -részesíti a szivesen látott népisme buvárt, utazót, festőt, kül- és -belföldi nevezetességet. Minden jóravaló ember, a ki a hortobágyi -pusztát be akarja járni, szives vendégszeretetre talál, s ugyan még egy -pálczát se hozzon magával védelmi szerül, csupán a pihenési igényeit -szállítsa le a legkevesebbre. - -A mint a város pompás ötös fogatán, (a mely maga is festőnek való -tanulmány, eredeti magyar arczu kocsisával s a «Lajos» hajduval a bakon) -az ötven méter széles országuton a két oldalt elterülő tanyákat -elhagyjuk, melyeknek legutolsóján épen akkor ültetik nagy gonddal és -fáradsággal a dohány-rászákat, mig a buzaföldek mentén egész hosszú sor -asszony-cseléd virit, piros ruháival, a kik a konkolyt irtják a vetés -közül: átvágunk az emlékezetes «Vérvölgyön», kihagyjuk a lovaknak -magukat fujtatni a Kadarcsi csárdánál; azután következik a «Kö-út». Ez -már a kezdete a Hortobágynak. Itt vannak a birkanyirók. A juhnyájakat, -melyeket előtte való nap a Hortobágy vizébe épített mesterséges usztatón -megmostak, ide terelik fel, s aztán az asszonyok roppant nagy pajtákban -szabadítják meg hegyes ollóikkal gazdag bundáiktól. Az egyik pajta körül -a nemes merino birkákat látjuk, a másik mellett az ős-eredeti magyar -juhot, mely hosszú fürtös fehér, vagy fekete gyapjával, vadkecske -fejével, kacskaringósan megtekert felálló szarvaival valóságos -vadállatot mutat. - -Ha akad a látogatók között naiv kedély, a ki kiváncsi rá, hogyan -támadhat a birkáknak, (kosnak, nősténynek egyaránt) ilyen csodálatos -csavarforma szarva? annak a juhász megmagyarázza szépen, hogy annak a -szarvára mindennap egy forró czipót húznak s annál fogva csavargatják -meg ilyen czifrára; s azt olyan komoly ábrázattal mondja, hogy sértés -volna benne kételkedni. - -Jó szerencsére ott van a kalauzoló urak között a Hortobágy legkedveltebb -alakja, doktor Deli Mátyás, a ki valamikor barát volt, de ott hagyta a -reverendát, és most kitünő derék állatorvos: tréfás alak azoknak, a kik -a tréfát értik; de a kik a tréfa mögött megtalálják a komoly értelmet, -azokra nézve megbecsülhetetlen utbaigazító. Valamenyi pusztákfiának ő a -keresztapja, násznagya, birája, papja, tanitója, és orákuluma: nem is -hivják másként, csak «apánknak». - -Doktor Deli Mátyás mingyárt jó eleve megismertet bennünket az itteni -társadalmi állapotokkal. – Még a pásztornép között sincsen egyenlőség: -itt is rangosztályok vannak. Legfelül áll a gulyás: ezek a Hortobágy -grófjai; azután jön a csikós: ez a köznemesség, a pusztai gentry. Gulyás -és csikós barátkozik egymással; de már a másik kettővel nem örömest -keveredik, a kik között rangban előbb áll a «kondás» (a mi jellemző a -sertéstenyésztésére büszke Debreczenben), legutoljára jön a juhász. És -még ezek között is elébb való a magyar juhok pásztora, legvégül marad a -nemesített birkák őre. A debreczeni régi civis gazda ma is jobb szereti -a magyar birkát, mint a merino juhot; amazt igy hija: «ezek az ártatlan -jószágok»; emennek a neve nála: «ez a csunya féreg». - -Oka a haragnak az, hogy a magyar juh egyenesen előre legel, az utána -jövő nyájnak is hagy valamit, de a merino juh jobbra balra legel, egész -kopaszra nyirja a legelőt. - -«A juhász soha sem mond igazat; a kondás megmondja az igazat, de goromba -és rútul káromkodik; a csikós makacs és nem engedi magát kikérdeztetni; -a gulyás becsülettudó, kevés beszédű, de a mit mond, az helyén van.» - -«Mikor a juhász a csárdába letelepedik, a mint a boros palaczkot eléje -teszik, azonnal elkezd dalolni. S abban nem hagyja, a mig a borban tart; -a kondás szitkozódik, káromkodik ivás közben; ha aztán jön a csikós, -elkezd legénykedni, hetykén beszél és kötekedő; mikor pedig a gulyás -kerül az ivóasztalhoz, az respectust tart a többi fölött, nagyot -hallgat, lassan beszél, s csak a vége felé áll elő, hogy «no hát én is -tudok egy új nótát!» akkor aztán mulat.» - -Mind a négy fajtával nagy hamar módunk lett megismerkedni, s igaza volt -a doktornak! - -Még egy csárdát érünk útközben, a hortobágyi pusztán végig vágtatva a -gyors öt lóval, miközben a láthatáron folyvást kisér bennünket az -ujvárosi templom tornya. Két nagy tehén csorda marad el mellettünk, -mindegyik ezeren feljül álló gyönyörü czimeres szarvú állatok! -Birkanyájak, sertéskondák, de még semmi ménes. Azok túl vannak nagyobb -részt a Hortobágy folyón. - -Azt mondja a csikós: «Az Ur Isten is azért teremtette a Hortobágy vizét, -hogy elválaszsza a derék állatot a birkától!» Túl a Hortobágy vizén már -nem szabad birkának, juhásznak a pofáját mutatni, disznóról pedig szó se -lehet! Az csak a karám mellett huzhatja meg magát, mint halálra itélt -gonosztevő. - -Egyszer aztán csak elmarad nyugatnak az ujvárosi torony s csak hébehóba -bukkanik fel megint, mikor a délibáb felkapja a levegőbe. Előttünk áll a -hirhedett hortobágyi csárda. Derék kőépület, künn az országuton, soha -keritéssel körül nem volt véve. Mellette egy rengeteg kocsiszin. Jó -bora, jó konyhája, kényelmes vendégszobái, uraknak való étterme s a -pásztorok, kocsisok számára tágas ivószobája. Valamikor nevezetes -szállás, mikor ezen az úton jártak a kalmárok Budapestre s talán megint -az lesz, ha a debreczen-füzes-Abonyi vasut megvalósul, s gőzmozdony -fújtat végig a Hortobágyon. Most csak hivott vendégek által népesült -meg. - -A vendéglőnek most már kertje is van, annak a tövében folydogál nagy -lassusággal a Hortobágy folyó, szélességre olyan, mint a Garam rendes -időben. A vidék nevezetessége a rajta átvezető roppant nagy kőhid, -kilencz boltozatos oszlopzaton nyugvó. Az a monda róla, hogy építésekor -a hozzá való meszet tejjel ójtották meg, azért olyan tartós. - -E hid képezi a pusztán a legnagyobb magaslatot. Innen látjuk közeledni a -több oldalról előterelt méneseket. - - -II. - -A regényes látványok, a zajos jelenetek nincsenek ott mindig. A városi -tanács intézkedései folytán lettek a Hortobágy mellé, túl a vizen -felterelve a szabad ménesek, festőnek, irónak, fényképésznek -tanulmányozás végett. - -Itt mutatták be a vad mén elfogását pányvával a szabad ménes közül. Két -délczeg csikós legény volt kiszemelve a feladathoz, az egyik a -«Pákozdi,» a másik a «Pecze»; igazi mintaképei a hortobágyi csikósnak, -büszke rátartó fej, nemes arczvonások, naptól barnapirosra zománczolva, -napbanéző szemek, sugár szemöldökök és hozzá délczeg termet kálvinista -nyakkal. Egyszer már láttam a fiatalabbat, a Peczét, a mint a város -czifra méneséből kifogott egy kiszemelt lovat a pányvával, az is festői -jelenet volt, a csikós legény egymagában fogta el a paripát a pányvával, -mozdulatlanul állva a helyében. Karjain duzzadó izmairól alácsúszott a -lobogós ingújj: olyan volt, mint egy antik görög szobor; – csendesen oda -vonta a lovat magához, másnak segítsége nélkül. - -Ezuttal azonban az elfogott paripa nem adta meg magát olyan könnyen: -rúgott, szökelt, felhányta magát a levegőbe, csavarta a nyakát, s a -másik csikósnak is be kellett kapaszkodni a pányvába, hogy világgá ne -szaladjon a mén. - -Megértettem aztán később a két jelenet közötti külömbséget. Ez az utóbbi -próba a «szilaj ménessel» lett megkisértve, az elébbi pedig a «czifra -ménes» közepett. Amazt, ha megriasztják, Nádudvarig elszalad; emez már -istállót is ismer. Mikor délután a városi nemes fajménest felkerestük, -nem kellett azokat pányvával fogni: odajöttek maguktól hozzánk, oda -álltak a festő háta mögé s a vállán keresztül nézték, hogy mit rajzol. -Egy vad paripa, mely soha kötőféket nem látott, meg hagyta a fejét -simogatni, s olyan udvarias volt, hogy elvette a kináló hölgy kezéből az -ákáczvirág bokrétát és szépen megette. - -A nemes fajménes számadó csikósgazdája rakott házban lakik. Fecskerakás -a fal, vert agyag, szalmával keverve; nád a födele. Ha belépünk, a -fejünket le kell hajtani, hogy bele ne üssük a gerendába. Nyáron nem -látja ez a szoba a gazdát, mert annak az ágya (két szál deszka) ott van -a kinyuló eresz alatt; egy bundadarab a fejvánkos, fölötte a polczon a -domború hátu rengeteg nagy kenyerek, meg a fabödön, melyben a heti étele -áll. A hátulsó félszerben elég hely van három kuczorgó süldőnek. - -Csikós, gulyás szereti a jó konyhát. Konyhája ugyan nincs; de étele van. -Azt a felesége készíti el, a ki odabenn lakik a városban, s egyszer egy -héten, vasárnap kijön a pusztára s hozza magával tele bödönben az egész -hétre való eleséget. - -«Fehér eczetes», – «Kaszás lé», – «Kálvinista menyország», – «Töltött -káposzta», «Espékes», – «Savanyú paszuly». – Ez a változatos -szakácskönyv. Egyik héten az egyik, másikon a másik. – Csupa savanyú -lére készült ételek: ezt az életmód kivánja. A magyarok ismerik -valamennyit; csak az «espékes» kiván magyarázatot. Ez áll friss -disznóhusból, a melyre bőven leszeletelt vereshagyma van tetézve s -eczetes tejfeles lével berántva, egész borssal behintve. – Ha eltalál -fogyni az étel, ha rossz időjárás gátolja az asszonyt a kijövetelben, a -puszták embere maga is kész szakács: ott a tarisznyában a lebbencs, meg -a kása: készít «tésztás kását». Magam is kóstoltam: pompás reggeli volt. - -Azt mondtam odafent, hogy nincsen konyhája. Dehogy nincs. Csakhogy azt -itt «vasaló»-nak hiják. Minden karám mellett ott áll a vasaló. Ez egy -ölnyi átmérőjű kerek, kunyhóforma, felül nyitott nádsövény, melynek a -feneke téglával van kirakva: középett a tüzhely, a mellett a forgatható -«szolgafa», a minek a végére a bográcsot ráakasztják, s alatta tüzet -raknak. A tüzelőszer a legfinomabb hortobágyi koksz, a mi ott szárad a -karám végében halomra felrakva; bányája a sik mező: úgy hivják -pásztornyelven, hogy «árva trágya». Ezt összegyüjteni a «taligás» -hivatala; azután a bográcsban megfőzni az ebédet, az is a taligás -hivatala; s végül a kész ebédet bográcsostul tanyáról tanyára elhordani -a bojtárok után, ismét a taligás hivatala. Taligás a czime a -csikós-tanoncznak. Tizenkét éves korában jön ki a fiú (a pásztor fia) a -pusztára s beszegődik a karámba. Odáig iskolába járt, irni, olvasni, -számolni tanult: a nélkül nem lehetne «számadó». Ott aztán addig -szolgál, – fizetés nélkül – mig megnő, s bojtárrá emelkedik s az ő -kötelessége a tüzelő gyüjtés, főzés, takarítás s hajdan az esett barom -lenyuzása is az volt, de ez alól már felmentette az új rend a pusztán. - -A karámon és a vasalón kivül még ott látjuk a hármas szárnyú szélfogót: -a mi a juhászoknál nádból készült cserény; a birkának az is jó védelem; -de a gulyának, ménesnek erős deszka palánkból készült az, mely a pusztán -végig seprő zivatartól megóvja az odaterelt állatcsoportot. - -Kiegészíti a képet a nagy csordakút. Egy három öl hosszú, két öl széles -mély medencze, melybe négy oldalról buzog fel a földfuróval előcsalt -friss viz. Az egész nagy architecturai remekeléssel kifalazva, -keresztkötéssel kiczövekelve vastag tölgyfa gerendákkal, s összekötve a -roppant hosszú tölgyfa itató vályuval. Két-három kankalikos kútgém jár -fel s alá déltájt, estenden a kútba, s az sem gyerek munka: öt, hatszáz, -sőt ezer darab állat számára vizet meríteni. – Egyszer már a tanács -hozatott külföldről egy merítő gépet, mely két ló erejével könnyen -elvégezé a munkát; de nagyhamar túl kellett rajta adni; mert a -pásztorember inkább maga fáradt a vizmerítéssel, mint hogy a kedves jó -hátas lovát kinozza meg a göppöly keringetésével. - -A juhász karámja megint másforma: annak már belül van a tüzhelye, s a -belsejében vetett ágy van és tulipántos láda, a falakon főzőeszközök, -czintálak, a gerendákról gomolyás zacskók lógnak alá. Ennek már kinn -lakik a felesége a pusztán, télen nyáron. Apró gyerekek játszanak a -szalma között, kis csibe, kis kácsa szaladgál a ház körül. Olyan juhász -karám is látható, mely szigetmódra körül van árkolva; az árok vizzel -tele s a vizen át hid vezet a kunyhó udvarára, mint egy kulcsos várba. - -De kertet nem látni sehol. Csak a csalán, meg a papsajt, az emberi -lakásnak ez két hű kisérője, veszi körül buján a karámot. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Az idő kitisztul, a felhők eloszolnak, semmi szél nem leng már; s ekkor -egyszerre elkezdi a délibáb a maga tündérjátékait. A láthatáron tenger -terül szélyel, mely sebesen futó hullámokat látszik hányni s a futó hab -tetejéből sötétzöld erdők, szigetek emelkednek elő. Az elhagyott karám, -melyet az imént meglátogattunk, egyszerre emeletes palotává magasodik -fel, s az ujvárosi templom felkap az égbe s bazilikává nő meg. Majd egy -szép hosszu várost látunk, fehér házak soraival: nem város ez, hanem -legelésző ökrök. A tenger lassankint elnyeli a távolt; úgy hogy az ökrök -a láthatáron látszanak állani, s a láttani csalódás mammuthokká nagyítja -az alakjaikat. Az optikának minden szabálya fel van forgatva. A távol -álló tárgy lesz nagyobb, a közelebb álló kisebb. Elénk támad egy emberi -óriás a láthatáron, a ki úgy látszik, hogy apró sertéseket hajt maga -előtt: mikor közelebb érnek, akkor látjuk, hogy az óriás egy simpla -gulyásbojtár, az apró állatsereg pedig kétszáz fiatal bika egy -csoportban. Majd megint egy gályákból álló flotta látszik a tengeren át -felénk vitorlázni: rájövünk, hogy azok legelésző lovak. Mikor közelebb -megyünk hozzájuk, hogy kijönnek a délibábból, egyszerre úgy eltörpülnek, -hogy alig látjuk őket. Néha a délibáb felkapja a láthatár alatt mélyen -fekvő helységek ábráit a szemünk elé s olyan közel hozza, hogy az -utczákon szaladgáló ebeket ki lehet venni; a Hortobágy egyszerre tele -lesz városokkal. Ezt különösen reggelenkint látni. Az sem tart sokáig. -Máskor meg azt látjuk, hogy két ménes legel egymás fölött, az egyik a -földön, a másik a levegőben. A házaknak, tornyoknak visszképe úgy -látszik meg a délibábban, mintha csendes tó tükréből verődnék vissza, de -azt is megteszi a délibáb, mikor jó kedve van, hogy a házat és a -visszképét a tetejével, a tornyot a hegyével megfordítva ragasztja -össze. - -S ez a tündéri játék így folyik napestig: mentül égetőbb a napsütés, -annál tüneményesebben. - -Azt hiszem, hogy ha ide a Hortobágyra egy várost építenének, ott senki -sem dolgoznék soha: minden ember az ablakában ülne, s a délibábot nézné -egész nap, mint a hogy nézi most a puszták pásztor népe. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Harangszó nem hangzik a pusztán: csak a nap állása tudatja velünk, hogy -ebéd ideje van. - -A hortobágyi csárdában vár bennünket a jó magyaros ebéd. - -A behivott csikósok számára is fel van hordva a lakoma a nagy ivó -szobában. - -Azonban a nap egyik hősét, a Pákozdit hasztalan hivogatják: nem akar -bemenni, nem akar a lakomához ülni. Tanácsbeli urak, vendégek, festők, -magam is eleget invitáljuk: de csak nem jön: nem kell neki se étel, se -ital, s az okát sem mondja meg, miért nem?… Hát csak nem! - -Végre aztán kivallja, hogy van a csárdásnak egy szép leánya, a kit ő nem -akar többé látni. Két éve már, hogy felfogadta: s állja ma is a -fogadását. – A régi pusztai regény. – Szép volna leirva: de az egész -történet a csikós titka, s mikor azt nekünk elbeszélte, a becsületünkre -bizta, hogy nem adjuk tovább. - -Mit lehetett tenni. Ha a csikós nem akart az ivóasztalhoz bejönni, ki -kellett vinni az ivóasztalt a szabadba; ott azután hozzá ült a csikós, s -az ő kedvéért a többi pásztorok is odatelepedtek. A nagy ivószobában nem -maradt más, mint a sorozásra gyülekező legények Balmaz-Ujvárosból. - -– Hát ilyen a csikós adott szava: bizonyítá doktor Deli Mátyás, a ki jól -ismerte a csikós történetét. Van itt egy öreg csikós, a kivel meg az -történt, hogy ezelőtt husz esztendővel, egy vásár alkalmával, mikor a -konvencziós lovát eladta, erősen betalált venni az áldomásból, s széles -jó kedvében egyszer csak berontott az úri étkező szobába. Én épen ott -ültem az asztalnál, s mellettem egy számadó juhász, csendesen -poharazgatva. «Ejnye te szemtelen juhász! rivalt fel a csikós; még te a -tekintetes úr mellé mersz ülni! Te juhász!» s azzal úgy csapta pofon a -jámbort, hogy az asztal alá fordult szegény. Én lehordtam a -garázdálkodót, hogy mer ide betörni? «Hát csak tánczolni akarok, -tánczosnét keresek.» – «Eredj a pokolba! nincs itten neked való -tánczosné!» – «Dehogy nincs, deb’zon van!» s azzal nyalábra kapta ezt a -nagy öntött vas kemenczét s ezzel kezdte járni a kuferczest, s addig -járta, mig össze nem rogyott. Kétszázötven forint volt a -bugyillárisában, azt reggelre ellopták a vásári tolvajok. – Helybeli nem -tette. – Másnap aztán odajött hozzám nagy töredelmesen: «éj be nagyon -bánom, a mit tegnap tettem! Hogy a kétszázötven forintomat elvesztettem, -azon nem búsulok; de hogy a tekintetes urat megbántottam, azt átallom -nagyon. Már most büntetésül felfogadom, hogy husz álló esztendeig nem -iszom se bort, se pálinkát.» – S megállta, hogy húsz esztendeig nem -ivott mást, csak vizet. Ilyen a csikós adott szava, hát még a gulyásé? - -Fülöp János uram igazi diszpéldánya az alföldi gulyásoknak. Lóháton a -nyeregben ülve is athletai alak, szép szabályos, értelmes arcz; s ha -leugrik a lóról, megreng a föld alatta. Öles a termete. Ez tartott -hozzám felköszöntőt a többi pásztorok nevében: rövid talpraesett -mondásokban. A pusztai gulyásnak harmincz kötetből álló könyvtára van a -vályog falu karámjában s ismeri azokat a magyar költőket, a kik a magyar -nép számára irtak, jobban, mint – majd megmondtam, hogy kicsodák? - -Becsüli is valamennyi pásztor ember. - -Később a másik Fülöp is oda jött, az öregebb, öcscsénél alacsonyabb. De -valóságos érzelmes, nemes vonású magyar arcz: ez is számadó gazda; mind -a ketten világot láttak már s tekintélylyel birnak az urak előtt is. - - -III. - -Aztán akad egy magyar parasztlegény (nem czigány), a kinek hegedüje van. -De bizony olyan szépen el tudta húzni a legkedveltebb csárdásokat; pedig -soha se tanulta senkitől a hegedülést. Ez alatt odavetődött egy juhász -gazda is. Ősz haja volt már, s az göndör fürtökben borult a vállaira; de -fiatal arcza s pompás villogó ép fogsorai, mikor megszólalt. - -«Ha megengednétek, édes fiaim, hogy egy szegény juhász is közétek -ülhessen», mondá nagy szerényen. - -«Üljön közénk, apám uram», mondának a fiatalok, helyet szorítva a -számára a közös padon, s megadták neki a becsületet, azért mert öreg -ember, daczára annak, hogy juhász. - -S a hogy a doktor Deli Mátyás mondá: a mint a boros palaczkot a juhász -elé tették, ez rögtön rákezdte a dalolást; s aztán folyt belőle a dal -vége szakadatlan. - -Festő művészeink a borozó társaságot siettek rajzolni, én pedig a juhász -mellé telepedtem poezist tanulni. - -Olyan nóták azok, a miknek a verse és dallama együtt születik a pusztán, -s mind a pásztor életet jellemzi. Egy pár szakaszt elfogtam az -emlékezetemmel. - - «Két hete már, ha nem három, - Mindig a gazdámat várom: - Ahol jön már szamárháton, - Mi felénk tart, a hogy látom.» - - «Jó napot, édes bojtárom! - Van e hiba? van-e károm? - Nincsen hiba; de nem is lesz; - Még ez a nyáj kezemen lesz.» - - «Esteledik, alkonyodik, - Gulya, ménes takarodik, - A számadó káromkodik, - Három bojtárja bort iszik. - - Egyik iszik a Kadarcsba, - A másik a Hortobágyba, - A harmadik a Megyesbe, - Hej keringős teremtette!» - - «Mikor a juhász bort iszik: - Szölke szamár szomorkodik. - Ne szomorkodj szölke szamár: - Majd elmegyünk a nyáj után.» - - «Hat jó kutyám farkas nyomán, - Két bojtárom két oldalán, - Magam megyek a derekán, - Szölke szamár a hátulján.» - -Ez mind a boldog pásztoréletből; végül aztán a betyáréletből is: - - «Vizen sáron az állásom: - Még ott sincsen maradásom. - Ha szaladok, megkergetnek. - Ha megállok, megdöngetnek.» - -Utoljára aztán a zene és dal mellett a csikós, a gulyás tánczra -kerekednek, s eljárják azt az igazi pusztában született friss magyart, a -mit hiába utánoznak az urak a fényes parketten: tégláspadló kell ahhoz, -meg csikós legény. - -S ez így megy változatosan késő estig. Az iró és művész vendégek -kedveért vasárnap van ma az egész pusztán. - -S az egész mulatság alatt egy durva, egy csintalan szót, egy sértő -mondást, egy kötekedést nem hallani. A ki meg akarja ismerni az igazi -«elegáns» magyar embert, az menjen ki a Hortobágyra. - -Magam is, meg a művésztársaim mind együtt üldögéltünk a pásztor -gazdákkal a borozó asztal mellett, odajött a doktor Deli Mátyás is s ő -is koczingatott velünk: «Én vagyok ám ezeknek az apjuk valamennyinek, s -elmondhatom, hogy az én fiaim között egy rosz ember sincsen.» A számadó -gulyás rámondá, hogy «igaz! Nem türnénk el magunk között a rosz embert: -elüznénk a pusztáról.» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Egy debreczeni jó barátomtól hallottam, hogy nem régiben két csikós -legény között egész lovagias természetü párbaj folyott le a pusztán. - -A kihivás becsületkérdés miatt történt, furkós botra, lóháton: egész -szabályszerüleg, párbajtanuk segédkezése mellett. A furkós bot komoly -fegyver. A vivók egyike bezuzott fejjel hullott le a nyergéből, keményen -helybenhagyva. - -A magyar csikós nem ront egymásra orozva; nem késsel; nem rálesve; nem -is a harag első dühében, vagy a bor mámorában: – megvárja, mig a düh és -a mámor elpárolog, s akkor gyürkőzik neki; találkozást ád: «gyepre -bajszos!» - -Ez is egyike a faj nemes vonásainak. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A mig a mulatság tartott, a festő művészek az érdekes népalakokat -rajzolták, a mit azok büszkén tűrtek. Hatalmasan tudtak pozirozni! -Kivált a fiatal Pecze. - -Egyszer azt kérdi az egyik a rajzoló művésztől, hogy mi az a jószág, a -mivel most azt a papirost csiszolja? - -– Ez magyarul gumilásztikum: pogány nyelven «ruggyanta». - -– Mire jó az? - -– Hát ha az ember valamit elhibázott a plajbászszal, ezzel kitörülheti. - -– Mi lehet annak az ára? - -– Tiz, húsz krajczár: a nagysága szerint. - -– Hol lehet azt kapni? - -– Minden papirkereskedésben. - -– A volna nekünk jó. - -A festő azzal felajánlotta nekik, hogy ezt a drága kincset kétfelé -vágva, megosztja közöttük. - -Mély hálájukat fejezték ki érte. - -Ne tessék rosszat gondolni! - -Nem «számokat» kiigazitani való a gumilászti a számadó csikós kezében; -hanem csak neveket. Mert ezeket adja vissza olyan nehezen az engedetlen -plajbász, kivált mióta sok idegen hangzású is keveredett a gazdák közé. -Például a Schweiczer Nepomuk nevét a világért sem tudja másként leirni a -számadó, mint úgy, hogy «Váczi Pamuk» s e miatt ujra kell irnia a -számadó levelét. Most már ezen a bajon segitve lesz a gumilásztival. -Csak a nevet kell kitörülni, ujra irni: a többi megmaradhat. - -Igy hatolt be ismét egy darab civilisatio a pusztába. - -S tovább folyt a táncz, a nóta: - - «Hej húj! Göndör a babám: - Szeret is az engem igazán.» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Estére egy kis halászat is lett rendezve a Hortobágy folyamában. Két -példánya a pákászok kiveszőben levő fajának egy hálóvetésre egész tele -kassal húzta ki a széles, nagy pikkelyü kárászt, a miből jóizü -vacsoraszaporitó lett hamarjában. Az alatt mi «festő-kagylókat» -szedegettünk a folyam sárlepte iszapjában. A pusztának még halai és -hüllői is vannak. - -Hajdanában még hires madarai is voltak: a sasok és dögkeselyük. Mikor -még az elesett lovat ott hagyták a pusztán – saharai módon – a hol -elhullott, s annak az elfogyasztására más világrészből is eljöttek a -levegőég nagy ragadozói. A népajk emleget egy csikós legényt, a kinek az -volt a furfangja, hogy egy lenyúzott állatbőr alá elbujt, lyukat vágva -annak a hátán, s mikor arra leszállt valami keselyü, hirtelen kinyult a -kezével a nyiláson, s megkapta a nagy madarat a lábánál fogva s lerántva -a lábait, ott tartotta addig, mig a lesben álló társai odarohantak s a -keselyüt agyonverték; de már ennek a nemes mulatságnak vége, a mióta az -elhullott állatoknak eltemetése törvény szerint meg van parancsolva. - -Az állathulláknak körül korlátozott temetője van a legterméketlenebb -szikes pusztán: valamennyit odaviszik, ott fejtik le, s aztán mély -gödrökbe elhantolják. - -Nem igen étvágyingerlő tárgy biz ez; de jellemző adat a hortobágyi -életről, hogy az elhullott állatokat még nem rég is felhasználták. A -pásztor ember nem hiszi azt, hogy a magától meghalt állat husa nem olyan -használatos, mint a leölté. Mikor a mi csikósunkat magasztaltuk, hogy -milyen derék egy legény, közbeszólt a hortobágyi korcsmáros. «Az bizony, -mert ez még döghuson növekedett fel! De a mióta a kaormány betiltotta az -esett marhát, azóta a fiatalság mind elaljasodik.» - -Az volt ugyanis a szokás, hogy ha tulok esett el, azt nem hagyták a -keselyüknek; hanem a husát felapritották, bográcsra hányták, megabálták, -s azután gyékényre kiteritették, a napon megszikkasztották. Ezt a -«szikkasztott hust» aztán, zsákra rakva, aként használta fel a gazda, -hogy mikor bocskoros levest (eczetes hagymás lé rántással) főztek, annyi -marokkal dobott bele, a hány vendég számára készült a vacsora. - -Tiltva van már! Nem engedi a miniszter! - -Mondják is zúgolódva, hogy mi baja a miniszternek azzal, hogy mi fő a -szegény pásztor bográcsában? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -IV. - -A pusztai élet azt kivánja, hogy korán feküdjünk, mert korán kel a nap. -Pedig a mit meg kell látni, az a napfelkölte a hortobágyi pusztán. - -A legelső kakas-szóra, éjfél után két órakor felébresztenek bennünket: -«reggeledik» már. - -A hortobágyi pusztán a legelső szürkületet úgy hiják, hogy -«hajnalperczenés.» - -A derült ég tele van még csillagokkal: ottan ragyog a «kaszás csillag», -az «Isten szemével». A csoportos «fiastyúk», a lefelé forduló «gönczöl -szekere» a «bújdosók lámpása», – a «tengerbekacsintó», – a «menyország -ablaka», hanyatlóban már a «kereszt csillag», melyhez hajdanában a -«szegény legény» fel szokott pillantani, mikor lovat lopni indult, s ha -akkor azt sóhajtá «Isten segits!» soha meg nem fogták (a hogy tudós -Lugossynk feljegyzé); a csillagsereg között a fogytán levő hold ezüst -sarlója világit; a keleti láthatáron pedig már világosodik az ég. - -A sápadt hold és a sápadt hajnal kettős derüjében minden emberalak -valami tündéries megvilágitást nyer, minden alakot két árnyék követ -keresztben. A sikságot még sötétség lepi. – Nagy távolban csillámlik egy -pásztortűz a mezőn. - -A csárdában kész már kora hajnalban a jó meleg reggeli; mire az elköl, -előállnak a fogatok; elől a pusztai biztos könnyű két lovas csézáján, -utána az ötös és négyes fogatokon a művész had, a közkedveltségü és -nagymiveltségü városi tanácsos, Nánássy Ferencz (nekem különösen régi jó -barátom) kalauzolása mellett, a nagy gulya látogatására. - -Letérünk az országútról délirányba, s benne vagyunk az igazi pusztában, -a «zámi» határban. A csárda, a mátai dombos liget, a Hortobágy füzfái -lassankint elmaradoznak mögöttünk, s fél órai vágtatás után sik mezőkön -át, siskás tocsogókat keresztül vágva, ott vagyunk hajnali három óra -tájon a puszta közepén. Itt van az igazi puszta. - -A végtelen messzeségben, a mennyire szem lát, nincs egy halom, egy élő -fa, egy karám, egy nádkúp, még egy kútgém sincs, mely irányt adhatna: -nincs semmi más, mint a két «kiterjesztett erősség»; fenn a még mindig -csillagos ég, alant a sima bársonyzölddel bevont föld, a mit egy -vakandturás se zavar meg. Az ember úgy érzi magát itt, mint a -szélcsendes tenger közepén. Semmi élő állat, se távol, se közel; se -repülő madár, se dongó bogár, se futó nyúl, se fonó ürge, se békászó -gólya. A teljhatalmu «semmi» uralkodik itten. - -De még is van egy hang, mely életet hirdet. Ez a légben járó pacsirták -éneke. Szemmel feltalálhatatlan kisér bennünket a magasban végtül-végig -ez a száz meg száz égi énekes, a kinek zengő kardala a puszta közepén, e -felséges templomban dicséri az Istent. És e pillanatban valami -földöntúli kéjteljes nyugalomérzet fogja el idegeinket. Azt érezzük, -hogy kivül vagyunk a világon, megszabadulva a czivilizált élet minden -szabályaitól, nyomoruságától. A végtelen kerek sikságon nem vezet egy -ösvény, nem egy kocsinyom: a ki itt járatlan, eltévedhet benne, mint egy -őserdőben, köröskörül nem lát semmit, a mi tájékozná, a mi -barangolásának előre vagy hátra irányt adna. Mikor köd van a pusztán, -maguk az ittlakók is elbódulnak benne. - -Órahosszant, vágtató futamban eltart e felséges kép: az égre már feljött -a nap kengyelfutója, a hajnalcsillag, a harmatos füben együtt fut velünk -valami messze nyuló szivárványos dicsfény a sik földön, s csak ekkor -tünik fel előttünk a látó határon valami sötét folt: az első ültetett -erdő a zámi pusztán, melynek akáczfái között rejtőzik a csikós karám, s -ezzel egyidejüleg kezdenek kiemelkedni a föld hátáról egyes púpok: egy -magasabb domb, három alacsonyabb: tatárhalmok a nép nyelvén, irtó csaták -emlékei; a hol megbontják a domb zöld pázsitját, mindenütt csontok -jönnek a napfényre. Egész helység volt itt hajdan. Most úgy híják, hogy -a «zámi puszta». A csonthalmokon kivül egy templom kőmaradványai -beszélnek a rég elmult életről. Egy sárfalból készült karám, egy nádból -épült vasaló, egy deszka szélfogó, és egy csordakút a hajdani piacz -egész ékessége. A három kútgém, keresztbe álló gerendáival úgy tünik fel -a távolból, mint a valóságos Golgotha. - -A mi a puszta nevezetességét képezi, az a «nagy gulya». Ezerötszáz -tehén, idei borjuval, nagy számú bikákkal egy tömegben. - -Mikor megérkezünk, még alszik az egész tábor; nem a zöld mezőn hevernek: -szeretik a kényelmet, van egy feketére lehevert nagy szérü, a hová -éjszakázni járnak. Még valamennyi fekszik; az ezernyi czimeres nagy -szarvak erdőként magasra emelve, csak a legvénebb bika, egy elefántnyi -állat, fekete kormos fejével, pupotvető nyakával áll magasan a csorda -között. Meg sem mozdul egy is, mikor kocsijainkkal körül hajtatunk az -alvó helyük mellett. És ezek teljesen szilaj állatok, a mik télen-nyáron -kinn vannak a pusztán, a szabad ég alatt. A teheneket nem fejik, -tejgazdaság nincsen: azok csak borjútenyésztésért vannak. Eladni csak -falkánként lehet belőlük, s elégszer megesik, hogy mikor az eladott -falkát már beterelték a Tiszaparton a hidasba, akkor egyszerre előveszi -őket a puszta utáni vágy: keresztül ugrálnak a komp szélén, kiúsznak a -Tiszából s visszavágtatnak a zámi karámhoz: az eladó visszafizetheti a -pénzt a vevőnek. - -Ezt a tréfát a lovak is megteszik. Sok hortobágyi mén visszaszökik a -«két viz» közül az uj gazdájától a régi szabadságba, s magával hoz -hámot, kötőféket. A mult télen a város méneséből hatvan darab beszélt -össze s tél utóján kitörtek a debreczeni istállóból s meg sem álltak a -négy óra járásnyi mátai pusztáig: ott pihentek meg a jól ismert -szénakazlaknál. - -Napfelkölte előtt megtekintjük még a karámot, melynek belsejében szép -sorban vannak felakasztva a bojtárok összegöngyölt bundái, aztán meg a -«magyar wertheimcassa». Ez egy fiatal borjúnak a bőre, melynek mind a -négy lába meg van hagyva körmöstűl; a nyakán a nyilás, a mi lakatra jár: -ebben tartja a bojtár a maga kincseit, pipáját, dohányát, -só-paprikatartóját, meg az igazságát. Pénz, az nincsen benne. Mire való -volna a pénz itt a pusztán? - -Ez alatt a talyigás, egy értelmes okos beszédü legényke, kék ingben, -gatyában, az ing pirossal kihimezve tarkán, megfőzi bográcsban a -reggelire való «tésztás kását», legelőbb minket kinál meg vele: jó izü -eledel; többet ér a kávénál meg a pálinkánál; aztán a bojtárok ülik -körül a bográcsot, hozzálátva hosszunyelű gömbölyü czinkanalaikkal. -Lassan esznek, látva, hogy két piktor rajzolja a csoportjukat vázlatos -könyvébe. - -«Most kél a nap!» - -A naptár szerint ugyan öt perczczel későbbre tette az astronomus a nap -keltét; de hiszen azt minden ember tudja, a ki nem az iskola mellé járt, -hogy a mit most látunk, az nem a naptest maga, hanem csak annak a -csalképe, a melyet a légkör a láthatár alul kiemel, mielőtt a nap -valósággal feljött volna. - -Az itt látott csudálatos optikai képet, melyet még eddig semmi -természettudós művében leirva nem találtam, csak is az itteni légrétegek -különössége szerint lehet kimagyarázni. Ugyanazok a külömböző sürüségü, -egymás fölött fekvő légrétegek, melyek a délibáb csalképeit előidézik, -működnek a nap feljövetelénél a zámi pusztán. – Meleg reggel van, a lég -ózonnal tele. – A nap képe, mint egy csoda nagy tűzhalom tolakodik elő -az égtől élesen elvált földhatár mögül. Fél első percz mulva a -domborulat kicsúcsosodik s a napkép gúla alakot vesz föl; – másik fél -perczben a nap ötszögletüvé lesz; – azután elhagyja a látóhatárt s -félperczig olyan lesz, mint egy oldalt fekvő tojás. Akkor el kezd alul -összeszűkülni, felül domborulni, mig egy tökéletes gomba alakját veszi -föl. Az ember kaczagni szeretne rajta, ha olyan fenséges tünemény nem -volna. A gomba nyele lassankint összecsücsörödik, úgy hogy a napábra -alul czitromot mimel, – majd elmulik az alsó csücske; de helyette a -napábra felső részén támad összeszükülés, úgy hogy az egy római urna -alakot vesz föl. S az alatt nincs semmi fénye, puszta szemmel lehet bele -nézni: mintha valami istenrokon tündér csinálna játékot a felséges -tűzgolyóval a halandók gyönyörködtetésére. A «hajnal délibábjának» -lehetne ezt nevezni. - -A debreczeni urak azt mondák, hogy ez rendes látvány itt a zámi pusztán. - -De ez a tünemény maga megérdemelné, hogy a világ minden természettudósai -ide vándoroljanak és ennek a titkát találgassák. - -Egyszerre aztán véget vet az isteni játéknak az igazi nap, szerteszét -lövellő fény-mindenségével. - -Eddig csak a pacsirták éneke zengett; de a mint a fényes napsugár -szétlövell a pusztán, egyszerre felzendül a barmok zenéje. Egy tömegben -feláll a tábornyi, szarvemelő sokaság s a maga hangjával üdvözli a -hajnalt s indul a zöld mezőnek a kolompos vezetése mellett. - -Ez aztán a kardal! Ezer bömbölő mély hang szakadatlan egymásba kapó -zenéje, melynek disharmoniája maga a leghatalmasabb symphonia. -Valamennyi tehén mind bőgve hivogatja a fiát s igy vonul végig előttünk, -folyvást riadozó, bömbölő chorusban az impozans tömeg, mely, hogy ha -felbőszül, nincs az a fegyveres hadsor, a mit keresztül ne törjön. - -Jaj volna annak az idegen embernek, a ki csak egy borjut is megpróbálna -ebből a gulyából elvinni! Hanem az ismerős bojtárok biztosan járnak -keresztül-kasul az állattömegen s igazságot szolgáltatnak közte. Arra -nagy szükség van. Mivelhogy vannak a négylábuak között is olyan -lelketlen anyák, a kik a kisdedeikről nem akarnak gondoskodni. Ezeknek -kötelet kötnek a szarvára, odavonszolják a karámhoz: annak erős korlátja -van tölgyfából. Az engedetlen tehén fejét hozzá kötik egy duczhoz, s -aztán odaviszik alája a szegény kis sovány, pálczalábu bornyucskát s -bracchialis hatalommal megszoptatják. Ha pedig a borju már tinónyi -nagyságra megnőtt s még mindig szopni akar, fatáblát kötnek az orrára, a -melytől legelhet, de nem szophat többé. - -Kiegésziti a puszták rendőrségét a három hatalmas, fehér bundás -komondor. Kutyákat csak a gulyás és a juhász tart; a kondás és a csikós -soha. A sertések széttépnék, a lovak agyon rugdalnák a kutyát. - -A pásztorok viselete ma is az, a mi régen volt. Pörge kalap, lobogós bő -ingujj, derékban oly kurta, hogy a meztelen has télen-nyáron kilátszik -alóla munka közben, azon felűl pitykés pruszlik, félvállra vetve csattos -szíjon a tulipános szür, bevarrott ujjakkal, a derékra kötött szíjba -dugva a sallangos kostök, aczélostul, meg a tarka kendő; bő gatya, -ránczos torku csizma, a melyikre «egy» sarkantyu van ütve, csak az egyik -lábra, vagy ha kettő, akkor pengős. Kiegésziti a viseletet a felül -keresztül vetett karikás ostor, a mit minden pásztor maga fon magának -nagy művészettel, s a nyelét kiveri réz és ezüst sodronynyal, vagy -beönti ólom czifrázattal. - -A csikós lószerszáma külömbözik a gulyásétól. Mind a kettő huszáros -nyerget tart: de a csikós nyergének nincsen terhelője. Csak úgy van az a -ló hátán, szabadon oda dobva. Megbámulni való ügyesség, a hogy a Pákozdi -ebbe a le nem kötött nyeregbe fel tud szökni, jobb kezével odaszoritva -azt a ló hátához. Urlovar, de még katona is, a legelső vágtatásnál -lefordulna nyergestől együtt. Szőrén könnyebb megülni a lovat. Azt -mondják, hogy így terhelő nélkül nem fárad ki olyan hamar a paripa. A -szerszámon kivül oda van vetve a mén nyakába a huszonnégy méternyi -pányvakötél, tekercsben. – Mikor lefekszik aludni a csikós, ennek a -pányvának a végét odaköti a keze csuklójára: ugy ereszti a lovát -legelni. Az okos állat jól vigyáz, hogy meg ne rántsa az alvó gazdáját, -de ha gyanus alakot lát közeledni, hangos nyeritéssel költi fel az -alvót. - -A gulyásnak ellenben diszes, sallangos szerszám van a lován: magas -tatárnyergét széles heveder szoritja a ló derekához, melynek drága -rézcsattjai remekbe készültek. Hajdan e csattokat ezüstből is csinálták. -A nyeregkápán pedig van egy szíjkarika a rézfokos számára. Ez a -csikósnak és gulyásnak egyetlen fegyvere. Lőfegyvere nincsen. - -A juhászt déczbunda takarja, nyáron kiforditva. A kondás bocskort visel -és fekete gubát. - -Kifogyhatatlan a hortobágyi puszta költészete, de érdekes annak a -prózája is. - -Az ingó vagyon, a mely a pusztán gyarapszik, közel öt millió forintot -képvisel, s felülmulja a földterület értékét Ha barázdákra hasogatnák, -gabonával bevetnék az egész Hortobágyot, nem hozna oly jövedelmet, mint -a baromtenyésztés által. Az is bizonytalan jövedelem volna: a «sziket» -meg nem hóditja semmi tudomány. Igy is azt mondja a hortobágyi gazda, -hogy «két uristen kék ide: az egyik a ki öntözze a pusztát, a másik, a -ki felszáritsa.» - -S ennek a sajátszerü, helyi viszonyokhoz kötött gazdálkodásnak meg van a -maga értelmi apparatusa, mely a tapasztalat százados hagyományaiból -kifejlődve, az új kor észszerü javitásaival párosult. - -Az ohati pusztát kivéve, mely egy ötezer holdból álló terület, s mely -két bécsi vállalkozónak van bérbe adva, a kik ott már közel ezer embert -telepitettek meg, s azok gyermekei számára iskolát állitottak fel, -melyet száznegyven gyermek látogat, a többi egész Hortobágyon maga a -városi tanács gazdálkodik. - -A jószágigazgatást egy városi tanácsos viszi, a közbecsülésben álló, -széles ismeretü, derék Rab László; ki maga ott tartja a főhadiszállását -a hortobágyi csárdában; az egész gazdaságra felügyel. A gazdaság egész -statistikáját, a puszták történetét a kis ujjában hordja, s a vendégek, -a pusztalátogatók számára még házi patikát is tart. - -A nagy csárdától óranegyednyi távolban, túl a hidon, a folyam mentében -látjuk emelkedni a mátai puszta halmát. Egy termékeny fensík, melynek -televényes talaján már szántott dülőket is találunk s egy gazdag -kaszálót, mely a nemes fajménesek és gulyák ellátására szolgál. - -E rendesen mívelt fensíkon találjuk a tiszti lakok csoportját. Biztosi -lak, orvosok háza, állatgyógyintézet, mind szilárd téglaépületek; -körülöttük ültetett park, gyümölcsös kert, rózsaliget, konyhakert, -minden ház számára külön jégpincze; mivelt emberek igényeinek megfelelő -kényelem mindenütt. - -A főbiztos, két «mezőbiró»-jával képezi a közigazgatást, a rendfentartás -közegét. Fegyveres csendőröknek itten tanyájuk nincs. – És öt év óta nem -volt egyetlen egy tolvajlási eset sem a hortobágyi pusztán, a hol -ötvenezer darab állat legel. - -Ellenben számtalan eset, hogy másunnan futnak ide bitang állatok. Azokat -rögtön elfogják, összekeveredni nem engedik; hanem elkülönítik egy -körülkerített legelőn, míg a gazdájuk értük jön. Vérengzés, gyilkosság -hiréből sem ismerős itten. - -Az állategészségügyről három veterinarius orvos gondoskodik. Kettő -folyton a pusztát járja, a főorvos az állatgyógyintézetet kezeli. Az is -egy szabályszerüleg alkotott épület, külön kórházakkal a külsőleg -megsérült és a belbajban, meg a bőrbajokban sinylő állatok számára. Most -is tele vannak a kórházak. Ott láttam, a mit eddig kivihetetlennek -hittem, egy meggyógyult csikót, melynek lába ketté törött s szerencsésen -összeforrasztották. - -A főorvos kezelése alatt van az állatgyógyászati patika is, teljesen -felszerelve s ugyan ő kezeli az elővigyázati intézkedéseket. - -Az a rengeteg nagy számu állat, a mely kora tavaszszal a Hortobágyra -kijön, mind egyenként ő általa vizsgáltatik meg s csak az ő általa -kiadott bizonyítvány mellett lesz befogadva a legelőre. Beteg állatot -rögtön fel kell hajtani a kórházba; elhullottat azonnal feljelenteni s -csak a kiküldött orvos bonczlelete után szabad eltemetni a -marhatemetőbe. Ezzel lehetetlenné van téve, hogy valamelyik pásztor a -gazdájának az állat bőrével számoljon be, a minek a husát maga használta -fel, a hogy hajdan divott, a mikor megtörtént, hogy az egész Hortobágyon -sehol sem volt marhadög, csak a Markovics görögnek a marhái hullottak -egyre-másra. Ez most lehetetlen. - -A mátai pusztán van végül Debreczen városnak két legnagyobb kincse: a -törzsgulyája és a törzsménese. Amannak a tehenei igazán akkorák, mint -egy bölény; emez most legujabban gazdagítva lett két pompás «Nonius» -csődörrel a kisbéri állami méntelepből. Ezek tartják fel és nemesítik az -országos hirben álló debreczeni ló- és marha-állományt. A gulyát is, a -ménest is télire behajtják a városi istállókba; de itt is el vannak -látva tágas, szilárd szárnyékokkal. - -A hortobágyi pusztán, mondhatom, olyan rend és ügyelet van, hogy -tanulhatna belőle egynémely vármegye. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A mi nagyrabecsült gazdáink, Nánássy Ferencz és Rab László tanácsosok, -meg a derék főbiztosunk olyan jól beosztották, a számukra röviden kimért -napok minden óráit, hogy mindent megismerhettünk, a mi csak a Hortobágy -különlegessége. - -Csak egy volt még hátra, egy forgószeles zivatar a pusztán. Ez a -kivánságunk is be lett töltve. - -Megmondta azt már a zámi pusztán a számadó gulyás, mikor a napfelkeltét -néztük, hogy «a mikor a fölkelő nap így változtatja az orczáját, az nap -délután mindig zivatart várhatni; a gulyát nem szabad a szélfogótól -messze ereszteni». – És csakugyan megjött. A pásztorok időjóslata nem -csal. - -Ebéd után, három óra tájon, a mint a nagy hidról néztük a fenséges -tájképet, egyszerre csak összepakolta a sátorát a délibáb s ügyes -szinigazgató módjára, bucsuelőadás nélkül eltünt. Nádudvar felől -bakacsin-sötét kárpit vonult fel az égre; – nem sokára valami fehér -oszlop kezdte a fejét felemelni e sötétkék felhő alatt, mely egyre -magasabbra tolakodott fel, lába alatt csak úgy porzott a talaj, mintha -lángolt volna. Ott jön a szél menyasszonya! Nap süt és eső esik. «Az -ördög most veri a feleségét!» - -A nagy hidtól a vendéglőig alig több kétszáz lépésnél, de mire -bejutottunk, már ott volt a fergeteg. Olyan gyorsan tud az végig -tánczolni ezen a sima parketten. A felkavart szikpor fellege egymás után -takarta el a karámokat s szűkebbre vonta a látkört. - -És ekkor, a hidon keresztül jött sebesen ügetve egy csikós. Meg sem állt -a csárda előtt, pedig látta a közelgő fergeteget; szemére nyomta a -kalapját, két vállára vetette a tulipános szürét s neki vágtatott a -mennydörgő zivatarnak. Gyönyörű látvány volt, a mint ezt a viharral -daczoló lovast eltakarta a szembejövő porfelleg és zápor kárpitja. - -Az volt a szélvész! A debreczeni uton sorszámra tördelte ki az -akáczfákat. De nem tartott tovább félóránál. A mint kitombolta magát, -megint csendes idő lett, kisütött a nap, millió esőcsepp ragyogott -faleveleken, fűszálakon. - -Kerestük a lovast, kit a zivatar eltakart. Az már akkor hetedhét -országon túl járt. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Az alatt, mig a vihar tartott, a bennünket szivesen fogadott városi -urakkal, ősi szokás szerint adomázgattunk. - -Két adomát, a mit itt hallottam, feljegyzék magamnak. - -A hortobágyi pusztát sok hirhedett férfiu meglátogatta már. Járt itt -József főherczeg, a zámi pusztán is volt; az ifju Bismarck; – Wagner -Sándor, a hires hazai festő; – és De Gubernatis gróf, a nagytudományu -olasz iró. - -Ezzel történt az, hogy mikor a Hortobágyon lakomát adtak tiszteletére: -legelőször is egy debreczeni lakos felköszöntötte olasz nyelven, azután -egy másik debreczeni úr francziául; egy harmadik áldomást mondott rá -angol nyelven, egy negyedik német üdvözlettel emelt rá poharat, végre -egy ötödik debreczeni hazafi tartott neki egy ékes dictiót, classicus -latin nyelven. - -De Gubernatis gróf csak hüledezett. S engedelmet instált, hogy ő -ennyiféle nyelven nem tud megfelelni. Csodálkozását fejezé ki a fölött, -hogy itt, a puszták városában, az ősmagyarok igaz törzse között, -ennyiféle nyelvet értenek correctül! - -«Hja! Minálunk a ki «akar» előre menni, az mehet előre.» - -Ez az első anekdota. - -Ez meg a második: - -Volt Debreczenben egy hivatalánál fogva nagy tiszteletü alak, a kire, -bár a nevét nem mondom meg, mégis mindenki rá fog ismerni. Ez egyszer -elment a diákok examenére, mikor épen a német grammatikából nyakgatták -őket. Egy diákról azt mondta a tanár: «ez a korhely egy szót sem tud -németül.» – «Dehogy nem tud», – mondá a nagyérdemű vizitátor: «gyere ide -csak fiam, majd én examinállak meg.» - -Maga a főtisztelendő úr tudott németül; t. i. hogy két szót tudott: az -egyik az volt, hogy «Pferd», a másik meg az, hogy «Mensch.» - -«Hát mondd csak fiam, mit tesz az magyarul, hogy «Pferd»? A diák bátran -felelé: «Lú!» – Nagyon jól van! Hát azt megtudnád-e mondani, hogyan -mondja a nímet, hogy «ember»? – A diák tudta: «Mensch!» – Nagyon jól van -fiam, Szekeres! tudsz te jól nímetül! Eminentiát kell neki adni.» - -«Hja! Minálunk a ki pedig «hátra» akar menni, az pedig mehet hátra.» - -Alá is ut, fel is ut! Ebben nekünk senki nem parancsol. - -Az az Isten, a ki a szabadságot adta az embernek, észt is adott hozzá, -hogy tudjon vele élni s jutott ebből a magyarnak is bőven. – S a kinek -nem jutott, arra azt mondja a magyar, hogy «annál jobb, mert nem -vesződik vele». - - - - -VŐLEGÉNY-VERSENY. - -Tizenhét éves korában hagyta el a zárdát Arzinoë kisasszony, hogy atyja -palotáiban elfoglalja a helyét. - -Az atyjának három palotája volt: egy a Chaussée d’Antinon, másik -Nizzában, a harmadik Biarritzban. - -Arzinoë kisasszony tizenhét éves koráig nem látott más férfit, mint az -atyját a ki minden születésnapján meglátogatta a zárdában öt perczre. -Születésnapja épen karácsony szombatjára esett. A keresztneve pedig -sehol sem volt följegyezve a naptárban. – Más uri gyermeknek évenkint -háromszor szokás találkozni az atyjával: a Jézuska születésnapján, a -saját születésnapján, aztán meg a nevenapján. – Az előre bocsátott -körülmények indokolják a helyzetet, hogy ez a három találkozás egyetlen -egyre redukálódott. - -Arzinoë kisasszony mindig prémes pelisseben látta az atyját. Egyik évben -tengeri vidra prémje volt, másikban fekete róka. És Arzinoë meg volt -arról győződve, hogy az a prém épen olyan kiegészítő része a férfiúi -nyaknak, mint az oroszlánnak a sörénye, a kondor keselyűnek a tollbodra, -s a pongó majomnak a szőrgallérja, melyeket a természetrajzi -díszmunkákban lefestve láthatott. - -Hogy a férfiaknak egy pápaszem is van oda nőve az orrukhoz, az iránt sem -lehetett semmi kétsége. - -Mikor aztán a zárdából kikerült, akkor még egy évet otthon kellett -töltenie, gyakorlati utónevelés végett. - -Kapott saját udvartartást: hajlottkorú társalkodónőt, britt születésü -misst, schweiczi komornát a legerényesebb cantonból, svéd énekmesternőt; -lovagolni is tanították: madame Ciniselli oktatása szerint. Nagy gond -volt rá, hogy semmi férfi és semmi franczia nő ne közelítsen hozzá, – a -mig a tizennyolczadik évét be nem tölti. Nem azért, mintha a férfiak és -a francziák iránti ellenszenvet akarták volna a szívébe oltani: au -contraire! azért, hogy a mint azután a világba kilép, egyszerre -varázsszerüen tünjék eléje az eddig nem sejtett valódi, igazi magas -társaság. Szinházban is csak a balletot volt neki szabad megnézni. -Regényfélét természetesen nem adtak a kezébe mást, mint a Contes -Bleues-t. - -Mikor Arzinoë kisasszony a tizennyolczadik évét betöltötte, monsieur -Cascador megvesztegetett egy kalendárium-csinálót, hogy jan. 5-ére tegye -be «Arzinoë»-t, «Telesphor» helyébe. Ezt a nevet úgy sem viseli senki; -mert ha valakit Telesphornak keresztelnének, minden ember okvetlenül -Telescopnak, meg Telephonnak híná. És így Arzinoë tizennyolczadik évében -hozzájutott, hogy a nevenapját megünnepeljék. - -Azon az éjszakán a Chaussée D’Antin makadámján végtül-végig álltak az -urasági fogatok. A mi csak bel- és külföldi celebritás volt Párisban, az -mind hivatalos volt a Cascador-palotába. - -Monsieur Cascador neve nagyon jó hangzásu volt. Franczia orthographiával -irva még jobb: «Cascade d’or» (Arany zuhatag!). Miként a zuhatag -kifogyhatatlan, azonképen az ő milliói is. - -Monsieur Cascador az amerikai petroleum-királyokat csak nevette, s a -Rothschildeket csak tűrte maga mellett. Egy tollvonása biztosította az -orosz államkölcsön fényes sikerét s egy kézmozdulata lecsillapítá a -börzén a deroutot. Azt mondják, hogy még a politikai mozgalmakra is nagy -befolyása volt. - -Arzinoë kisasszony ezen a napon kapott először kivágott ruhát, s a -füleibe boutonokat. A Figaróban két hasáb volt irva ez estélyről, s -abból háromnegyedrész hasábot foglalt el magának a házi kisasszonynak -szentelt eloge. Ha szabad hinni a reportereknek: az új jelenség minden -eddigi szépséget elhalaványított, bájainak orkánszerü hatalmával. Ha -maga Aphrodite istennő jelen lett volna az estélyen, nem tehetett volna -egyebet, mint hogy kiszálljon galambok által vontatott hintójából s azt -mondja az est csillagának: «tessék a helyembe ülni; én megyek -nyugdijba!» Valóságos csillagfutást idézett elő. Értve alatta a minden -országból idesereglett diplomatiai ügynökök és attachék melleiken és -gomblyukaikban levő csillagokat, a kik mind utána futottak. Az -angyaloknak el kellett hagyni a helyeiket a mennyországban hogy erre a -specialis alkalomra mind átköltözzenek Arzinoë kisasszony szemeinek kék -egébe. - -Valóban merész gondolat volt, nem is mindenkinek van megengedve: a haját -hosszan leeresztve viselni – (az első estélyen!) De a siker mindent -kiment. Az ilyen hullámzó arany előtt el kell némulni minden törvénynek, -még a divat törvényének is. Hozzágondolva még, hogy ennek a hullámzó -aranynak még folytatása is van: tizenkét millió frank hozományban. - -A hódítás hévmérőjeül az estélyre következett hét nap szolgálhatott. - -Ezen napok alatt szokták (és kell) megtenni a reconnaissance viziteket. -Mentűl későbbi napon, annál elegánsabb; de az oktáván túl már -menthetetlen etiquette-sértés. - -A látogatást tevők (a férfi nemből) rövid üdvözlet és eszmecsere után a -kisasszony elfogadó termében, átmentek a házi úr appartementjába is s -ott hosszabb időt töltöttek. Visszajövet bizonyos emotiót constatált -rajtuk a kabátjaikat felsegítő komornyik. Ha ketten összetalálkoztak az -előszobában, egymást nagyon haragos szemmel nézték végig. - -A hetedik nap leteltével monsieur Cascador szinház után értesíté Arzinoë -kisasszonyt, hogy az ő boudoirjában kivánja a theát élvezni; Arzinoë -visszaizent, hogy nagy örömére fog szolgálni. - -Cascador úr volt már hetven éves; de hogyha jól összeszedte magát, -fekete frakkban, fehér mellényben, nem látszott többnek hatvannyolcznál. -Finom, sima modora elfeledteté az életkorát, s a hölgyek, a kik vele -beszéltek, valóságos charmeurnek nyiváníták. Arczkifejezését bizonyos -világismerő, kritikus mosolygás tette érdekessé. - -Saját leánya irányában is az volt a modora, a mely más hölgyekkel -szemben: gyöngéd, figyelmes, lekötelező. - -– Kedves Arzinoë. – Megbocsát ezért a szivarért? – Ha nem tűrheti: -kioltom. – No hát nagyon köszönöm. Hát hogy tetszett önnek a mai -előadáson Mirczvinszky? - -– Mirczvinszky? szólt Arzinoë. Hát «az» énekelt? - -– Nagyon szeretem, ha ön úgy hallgatta végig az előadást, hogy észre sem -vette, hogy a világhirű lengyel művész énekelt. Önnek a figyelme másfelé -volt lekötve. - -Arzinoë kisasszony elpirult: védtelen volt. - -– Egészen rendben van. Minden látcső ön felé volt fordulva. Nem csoda, -ha ebben a kereszttűzben nem vette észre, a mi a szinpadon történik. -Látta ön lord Girlsbyt? Ott volt a parquett-páholyban. Hát herczeg -Taskendievicset? Az idegenek páholyában? – Azzal a nagy körszakállal? -Chassepoul barátom (ott ült két hölgy között) egy perczre se tette le a -kezéből a látcsövet: úgy könyökölt ki a támlányra, hogy a két hölgye az -ő hátán keresztül volt kénytelen egymással fecsegni. A kopasz fejéről -észre vehette: úgy világolt, mint a hold. A mi tábornokunk is egyre -pödörgette fölfelé a bajusza hegyét, s insultálta a mellette -elhaladókat, a kik a helyéből fölkeltették s megzavarták az önre -bámulásában. A kis Nerion meg azzal akarta önnek a figyelmét magára -vonni, hogy folyvást fenhangon fecsegett s a közönséggel lepisszegtette -magát. Nem tettek önnél látogatást a páholyban, az alatt, a mig én -felvonás közben az elnöknénél tettem udvarlásomat? - -– De igen: mind az öten. - -– Egyszerre? Ez alkalmatlan. Nálam külön-külön voltak. - -– Mindegyik hozott a számomra egy gyöngyvirágcsokrot. - -– Nálam is hagytak hátra valamit; de nem gyöngyvirágot. Mind az öten -házassági ajánlatot tettek. - -– Hogyan? Mind az öten engem kértek meg? Az sok. - -– No nem úgy, hogy mind az öthöz férjhez menjen; hanem csak egyet -kiválaszszon közülök. - -– Hogy is híják őket? - -– Nálam jegyzékben vannak: Girlsby Henry lord, Taskendievics Sergius -herczeg, – Chassepoule Alfonz bankár, – Le Rongeur Achille colonel, – -meg a kis Jules Nerion, a jó fiú. Igen jól ismerem valamennyit. - -– Nekem is vannak róluk jegyzeteim. - -– Már vannak? - -– Hogy ne! Háromszor találkoztam már mindegyikkel. Egyszer az -estélyünkön, másodszor a látogatásuk alkalmával, harmadszor a páholyban. -Három találkozás csak elég arra, hogy valakit az ember megismerjen? - -– Tökéletesen. No, és mik önnek a jegyzetei mindezekről a versenyző – -urakról? (Majd paripákat mondtam.) Csak azért vagyok erre kiváncsi, hogy -azután magam is kiegészíthessem a kegyed észleleteit a saját adataimmal, -hogy azokat egybevetve, kegyed aztán a legkedvezőbbet választhassa ki -jövendőbeli élettársul. Hát kezdjük a mylordnál: Girlsby Henry. - -– Valódi gentleman. Finom előkelő modora mindenki irányában egyformán -lekötelező. Hanem azért az egész társalgásán keresztül érzik valami -irónia, mely soha sem sért, csak figyelmeztet; csak ha saját magáról van -szó, akkor élesedik csipős öngúnynyá. Komolysága imponál. Keveset fecseg -közönséges szólásmódokkal; de ha valami tárgyba belemelegszik, akkor -költői lelkesedés gyujtja fel az arczát és ékesenszólóvá lesz. Szeretném -őt egyszer, mint parlamenti szónokot hallani. - -– No azt az egyet nem tanácsolom. Az rendes dolog, hogy a legműveltebb -emberek, ha a parlamentben discurálnak, olyan gorombák lesznek, mint a -rhinoczeros. Higyje el, kedves Arzinoë, hogy a legpsüttebb gentlemaneket -kidobálnák a legutolsó korcsmából, ha úgy viselnék magukat ott, a hogy a -parlamentben szokták. Azonkívül is a mylordnak van egy kis oka nem -találni egészségesnek a parlament-ház levegőjét. - -– Ah, van ok rá? Ez még érdekesebbé teszi. Mi az? - -– Majd később megismertetem önt vele. Most csak a kegyed följegyzéseit -vegyük számba. - -– Én már készen vagyok. - -– No hát ehhez még én hozzátehetem, hogy lord Girlsby Henry valóban igen -előkelő aristokrata-sarj, a ki ha egy kissé megterhelte is a vagyonát -játék, lóversenyek s más egyéb nemes szenvedélyek által követelt -tartozásokkal: azokat könnyen rendbe hozhatja. Azt is tudom, hogy adott -szavát – férfiakkal szemben, – fanatikus pontossággal meg szokta -tartani. - -– És nőkkel szemben? - -– Arról majd beszéljünk később. Most térjünk át a második számra. Mi van -önnél feljegyezve Taskendievics herczegről? - -– Az orosz lovagnál különösen megigéz az a bizonyos búskomorság, a méla -tekintet, mely csak koronkint enged meg egyes felvillanásokat a kedély -világának; s ezek is egyszerre félbeszakadnak. És a mellett igen jó -szivének kell lenni. Nem régiben közös jó barátnénk, marquise De Saulne, -elvitt magával «queteuse»-nek. Sorra jártuk adakozás végett az ismerős -világot, úgy hiszem chinai gyermekek megmentése volt a dicséretes czél. -Mikor Taskendievics herczegnél is bekopogtattunk: ő a szokott mélabús -tekintetével olvasá végig a gyűjtő-ivünk felhivó szózatát, s nagyot -sóhajta: «szegény gyermekek!» Aztán fogta aranyfogantyús irónját, -összeadta az eddigi gyűjtésünk számszerinti eredményét, s akkor maga -ugyanakkora összeget írt alá, mint a többi társaság összevéve. Aztán -kezünkbe adta a bankárjának szóló utalványt; s még csak a -hálálkodásunkat sem várta be, úgy elmenekült előlünk. - -– Ehhez még hozzátehetem a saját észlelésemet. A herczegnek az egyedüli -fényüzése a jótékonyság. Ő nem kártyázik, nem lóversenyez. Semmi -gyönyört nem szerez meg magának, a mi aránytalan nagy áldozatba kerül. -Csak az a nagy búskomorsága a megdöbbentő. - -– Talán titkos nihilista. - -– Nem! Nem. Ezt az ábrándot ne fűzze ön a herczeg alakjához. Ő igazi -telivér orosz főnemes, minden rangjával együtt járó előitéletekkel. Azt -láthatja mindenki, hogy a ki a tenyerét azért nyujtja feléje, hogy -valamit akar kapni, üres kézzel nem távozik el tőle, hanem a ki azért -nyujtja neki a kezét, hogy egy parolát kapjon tőle, az ugyan számot -vessen magával, hogy hány őse van a családfán feljegyezve? - -– Hát én nekem hány ősöm van a családfámon? - -Cascador úr nagyot nevetett e találó észrevételre. - -– Kedves Arzinoë: a leány-kérésnél a férfi keze van tenyérrel fölfelé -fordítva. - -– De vajjon alamizsnát vár-e, vagy kézszorítást? - -– Az elsőt semmi esetre sem. A herczeg olyan dúsgazdag, hogy a -jövedelmeinek felét elengedi lopni. Üldözni látszik őt a szerencse. -Nagybátyjai halnak meg, a kik rengeteg birtokaikat ráhagyják; a kormány -vasutakat visz keresztül az erdőjein, a mik eddig semmit sem -jövedelmeztek s egyszerre kincses tárházzá válnak. Német bérlők -czukorgyárakat építenek a pusztáira, s legközelebb egy petroleum-forrást -nyitottak meg a Fekete-tenger melletti birtokán, mely azóta az amerikai -petroleumnak csinál diadalmas versenyt. És minden jövedelme oly biztos a -herczegnek, hogy arra se politikai rázkódások, se mostoha időjárás, se -pénzügyi válság, krach s más efféle befolyással nem bir. - -– És mégis olyan mélabús. - -– Az ám. Majd megmondom az okát később. Most térjünk a harmadik -versenyzőre. Mit szól az én kedves barátomhoz, Chassepoule bankárhoz? -Hogy kopasz a feje teteje, az nem titok. Ha maszkolni akarná, parókát -viselhetne. De a kopaszság bizonyos nyilt jellemet árul el. Én is kopasz -vagyok. Ez azt mutatja, hogy tud az ember élni. A sátoros czigánynak nem -hull ki a haja soha. Egyébiránt milyen embernek találja ön az én -barátomat? - -– Már aztán az én kedves barátom Chassepoule egészen másforma ficzkó. -Annak nem igen szántottak barázdát az arczára a bajok és gondok. - -– Az igaz, hogy mikor beszél, olyan életvidám, hogy az ember egészen -elfelejti… - -– Hogy a homloka kilátszik a kalapja alól hátul. - -– Úgy röppentyűzik az élczekkel, mint egy tüzijátékos. - -– Hát még ha értené ön azokat az élczeket? - -– Többféle értelme is van az élcznek? - -– Van bizony. Ez a «szellem». - -– Hát én azt mikor értem meg? - -– Majd ha egyszer asszony lesz. - -– De annyit még is megértek belőlük, hogy Chassepoule úr nagy -hódításokhoz szokott a hölgyeknél. - -– Egész fel Fortuna istenasszonyig. - -– És a mellett jó szive van. Szereti segélyezni az inségeseket. - -– És felruházni a rosszul öltözötteket. Hozzá teszem, hogy elég gazdag -is hozzá, hogy ezt a nemes szenvedélyét kielégítse. Vannak neki még jobb -élczei is, mint a minőket a salonokban elosztogat: hanem azokat nagyon -drágán fizetteti meg a börzén. - -– Ezt meg már épen nem értem. - -– Bár én se érteném. - -– Azt csodálom, hogy eddig meg nem nősült. - -– Én sokszor biztattam, hogy tegye meg. Azt mondta, hogy akkor nősül -meg, a mikor az én leányom férjhez menő lesz. - -– Ah! Tehát itt is «spekulált»? Hát azok a hölgyek, a kik ott voltak -vele a páholyban, talán rokonai. Én azt gondoltam, hogy az egyik -felesége. - -– No csak olyan «mostoha» felesége. - -– Hát az megint micsoda? - -– Hogyan magyarázzam ezt meg önnek, kis leány? Hát ezek olyan válfajai a -hölgyeknek, a kik a megfordított hűtelenséget képviselik. - -– Megfordított hűtelenség? Hogyan érthető ez? - -– Ejh! Kis feledékeny! Hát nem tanították önnek a nevelő-intézetben a -thesiseket, synthesiseket és antithesiseket? - -– De igen. - -– No hát a thesis: «mi a hűtelenség?» - -– Hűtelenség az, ha valaki nem szereti azt, a kinek tartozik vele. - -– Tehát az antithesis: a megfordított hűtelenség…? - -– Ha valaki szereti azt, a kinek nem tartozik vele. - -– Helyes a megoldás. - -– Én azonban még így sem értem. - -– Lesz alkalma empyrice megérteni, ha a barátomhoz talál nőül menni. No -de még többen is vannak. Mit szól ön a tábornokhoz? - -– Az már aztán az igazi férfi! Egész megjelenése imponál. Csupa -erőnyilatkozat minden szava. - -– S annak megfelelnek a tettei is. Hirt, nevet szerzett magának -Tonkingban, mikor a «fekete zászlósok» ellen harczolt. Akkor kikiáltotta -a közvélemény a jövő hadjárat praesumtiv fővezérének. Nem gazdag ember: -a fizetése nem több tizenhatezer franknál; de el tud belőle költeni -nyolczvanezret. - -– Hogyan? Csak nem kártyás talán? - -– Azt mondják, hogy valami politikai párt poussirozza. Nagy jövendő vár -reá. Ha bizonyos párt kerül a kormányra, hadügyminiszter lesz; s mikor -az ágyuk mennydörögnek, akkor aranyeső esik. Nem megvetendő kilátás: egy -historiai nevü férfiu hitvesévé lenni. - -– Én még is valamennyi között legkedvesebb alaknak találom a kis -Neriont. - -– No lássa! Egészen egy véleményen vagyunk. Ez a legszelidebb fiatal -ember a világon. Csupa kedélyesség. Mindenkinek megengedi, hogy a -rovására tréfáljon, s semmiért meg nem haragszik. Ez igazán az a férfi, -a kire az asszonyok azt mondják, hogy az ujja körül csavarhatja az -ember. - -– Azt szeretem benne, hogy egészen ideálista. Meg, hogy mindenben egy -nézeten van velem. A míg mások tánczolnak, mulatnak, ő leül mellém és -beszél művészetről, irodalomról, utazásairól. - -– Egész éjfélig. - -– Igen. Akkor bucsút vesz és eltünik. Megmondja őszintén, hogy ő éjfél -után már nem társaságba való. Igen rendes életet él. - -– Valóban nagyon rendes életü ifju. Szabad öntől még egy csésze theát -kérnem? - -A míg Arzinoë e kivánságának eleget tett: Cascador úr a zenélő -burnótszelenczéjét muzsikáltatá az asztalon, melyből egy rugó -megnyomására egy pompás kis kolibri ugrott elő, s az csicseregte el, -tollászkodva, berzenkedve az egész bordalt «Borgia Lucrecia»-ból. -Arzinoë nagyon gyönyörködött a kis bohókás madárban: Droz testvérek -remekművében. - -– Ha tetszik, önnek adom. Mondá Cascador úr. - -– Minek? Hisz a mi az öné, az az enyém is. - -– Helyesen van mondva. No hát térjünk a felvetett thémánkra. Talált ön -valami választást a versenyző kérői között? - -– Igazán nehéz az elhatározás. - -– Hát én majd segítek önnek azt megkönnyíteni. Lássuk az éremnek a sasos -oldalát. Tudva van, hogy a férfi medaillonjának az egyik felén ott van a -kép, a másik felén meg a sas. - -Ilyen sasunk mindnyájunknak van. Némelyiknek egy fejü, másiknak kétfejü; -de mindenesetre ragadozó madár. Tehát vegyük őket sorba. - -– A kis Nerionra vagyok a legkiváncsibb: ugyan miféle sas lehet annak a -hátán? - -– De csak tartsunk rendet: a hogy startolnak az úrlovasok. Első a sorban -Girlsby lord. Ennek a paripájára, mint többször nyertes telivérre, -legtöbb teher rakható. Tavaly nyáron ennek a gentlemannak a neve nagyon -sűrűn volt a hirlapokban olvasható. - -– Az akkor lehetett, mikor a nevelőzárda fejedelemnője a hirlapokból -(pedig oda igen kegyes lapok járnak) ollóval rendesen kivágott valamit, -mielőtt a kezünkbe adta. - -– Azt nagyon helyesen is tette. Tanult kegyed obabenn görög mythologiát? - -– A mennyi épen a nevelési rendszerrel összefér. - -– Ismeri talán a «minotaurus» regéjét? - -– Azt igen jól. A minotaurus egy ökörfejü szörnyeteg volt, a kit Minos -király bezáratott a Daedalus által épített labyrinthba, s a kinek az -athenaeiek tributumképen évenként tizenkét szűzet tartoztak áldozatul -küldeni; míglen Theseus, Ariadne fonálgombolyagának segélyével a -szörnyeteget a labyrinthban felkereste és megölte. - -– No hát erről a minotaurusról volt szó a lapok kiollózott hasábjain. - -– A ki a krétai labyrinthban lakott? - -– Nem. Ez a londoni labyrinthban üzte kegyetlenkedéseit; de még nagyobb -mérvekben, mint a krétai: mert ez minden héten követelt egy új -áldozatot; tehát évenként ötvenkét szűzet. - -– De csak nem ette meg őket? - -– Au contraire! Inkább megtraktálta őket pezsgővel és -lúdmáj-pástétommal. - -– Hát hisz az nem is olyan nagy bün. - -– Hiszen semmi sem bün addig, a míg valami ujságiró meg nem tudja. De -hát egy ilyen modern Theseus utána járt e titkos gonosztetteknek s -azután irtóztató lármát csapott a londoni szűzáldozatok miatt az új -minotaurus ellen, a ki senki sem más, mint a mi szeretetreméltó lordunk. -Az ügy utóljára a parlament elé került, ott is nagy port vert föl; -utóljára is a parlament kénytelen volt egy új billt hozni, melyben -kimondatik, hogy a londoni leányokat elcsábítani tizennyolcz éves -korukon alól nem szabad. - -– Hát tizennyolcz éven túl szabad? - -– Akkor sem szabad, csakhogy a tény nem kerül a bünügyi codex, hanem -csak a polgári codex itélete alá. - -– Ezért kellett a lordnak Angliát elhagyni? - -– Ezért is. - -– Hát bizony elég nagy hiba, ha egy férfinak a hajlandósága minden héten -megváltozik. - -– De annál még nagyobb hiba is van. - -– Én ezt tartom a legnagyobbnak. Ha valaki képtelen állhatatosnak lenni. - -– És még annál is van nagyobb hiba. Ha valaki nagyon is állhatatos olyan -szerelemben, a mely minden isteni és emberi törvény szerint meg van -tiltva. Ezen népiesen hirhedetté lett kicsapongásain kívül van még a mi -ifjú lordunknak egy sokkal vétkesebb szenvedélye, a melyről csak az -előkelő körökben suttognak. Évek óta él tilos viszonyban az ángyával: a -bátyjának a feleségével. A bátyja ellen-tengernagy. Ezért lett a -királynő által minden britt területről kitiltva. - -– Akkor legyen egygyel több britt terület rá nézve a mi házunk is. - -– Most következik hát az orosz herczeg. Taskendievics özvegy. A mit tud -felőle a világ, mind ajánlatos az egész jellemére nézve. Csupán csak egy -kis fekete pont van az életében. Ez a feleségének a meghalálozási módja. -Együtt utaztak a Schweiczba. Naponkint tettek gyalog kirándulásokat a -havasokra: egyedül, kisérő nélkül. Egy este a herczeg egyedül magában -tért haza. Azt mondta, hogy a felesége, a mint egy nemesgyopár-virágot -le akart szakítani a szikláról, hirtelen elszédült s lebukott az ezer -lábnyi mélységbe. Az összezúzott nőt feltalálták a hegyszakadékban. A -hullát bebalzsamozottan ólomkoporsóba zárva küldte haza Oroszországba -Taskendievics: ott nagy pompával temetteté el a családi sirboltban. -Azonban ezen balesetnek véletlen tanui is voltak: egy kecskepásztor, ki -a hegyoldalban heverészett és egy német tourista, ki egy távoli -hegytetőről távcsővel kisérte a sétáló párt. A herczegről azt beszélik, -hogy ő maga taszította le a feleségét a meredélyről. - -– Hisz akkor az egy daemoni jellem. - -– Tanúk vannak ellene, a kik hallották, hogy heves czivakodása volt az -asszonyával a megelőző napokon. A baleset napján a megszokott havasi -vezetőt hamis ürügyek alatt távolította el magától. Legsúlyosabb rá -nézve a két szemtanu vallomása. Az orosz hatóságok vizsgálatot -indítottak ellene. És most csak az a kérdés, hogy a herczeg pénze -nyomja-e le a serpenyőt, vagy az igazság? Ha nem sikerül a -kecskepásztorra kisütni, hogy idiota, s a német touristát a vallomása -visszavonására rábirni, a mi szép herczegünk aligha el nem sétál a -Koliván tóhoz, ólmot bányászni. - -– Hát ez az ő búskomorságának az alapja? No, a kit ilyen öntudat terhel, -annak nem szeretnék a második felesége lenni. - -– Chassepoule bankár barátunkról már nem mondhatnám, hogy az álmát -nagyon zavarnák az áldozatainak kisértő szellemei. - -– Vannak ilyen áldozatai? - -– Maga sem tudja a számát. Az ő mestersége az ilyesmit megengedi. Egy -börzei deroute, a mit az ő genialis feje hozott szinre, rendesen -tragikus következményekkel jár. Hanem az emberélettel ő olyan könnyen -bánik, mint egy drámaíró. E tekintetben ő nagyobb Shakespearenél. Aztán -az eszközökben sem igen válogatós. Gyémántvidéket, petroleumtájat -«megsózni» épen olyan könnyen megy nála, mint a «tatárkacsákkal» – hamis -táviratokkal – felforgatni az üzletvilágot, vagy mesterséges -«Ring»-ekkel egy egész világrész szegényeinek a szájából kiszedni a -betevő falatot; államhivatalnokokat megvesztegetni, államtitkokat -ellopatni, az ő különös erényei közé tartozik. - -– Hisz akkor ez egy gazember! - -– Hogy volna gazember? Hiszen mindig nyer. - -– Hát csak az a gazember, a ki veszt? - -– A játékban mindig. Aztán ugyanazokat az eszközöket másnak is szabad -használni. Ha neki szabad csalafintáskodni, másnak is keze ügyében van -ugyanaz a tréfa. Ő is folyvást az életével játszik. Húsz milliója van; -de az mindennap koczkára van téve. Vagy hatot, vagy vakot! Ha egyszer -vakot talál mutatni a koczka, akkor neki sincs más teendője, mint a -zsebébe nyulni, nem abba, a melyikben a tárczája van: abba majd -belenyulnak mások; hanem abba, a hol a cyankali van. Azt mindig magával -hordja, készen áll minden eshetőségre. Egyszer egy jó barátja a -tönkrejutás szélén állt, odament hozzá könyörögni, hogy segitsen rajta, -külömben kénytelen lesz öngyilkossá lenni. - -«– – – Barátom, mondá Chassepoule; pénzt nem adhatok; hanem itt van a -zsebemben a cyankali: ezt megoszthatom veled.» - -– Csaknem hihetetlen! Hisz a bankár minden jótékonysági intézménynél ott -szerepel, mint jóltevő. - -– Hja: az neki reklám. - -– Nem gondolok rá többet. Hát a tábornok? - -– Ennek csak az az egy hibája van, hogy nagyon szeret verekedni. - -– Hát hisz az egy katonánál erény. - -– Az ám. Csakhogy nem a poroszokkal szeret verekedni; hanem fiatal petit -crevéekkel, a kikre féltékeny. - -– Hát féltékeny? - -– Borzasztó módon! Othello hozzá képest valóságos methodista prédikátor. -Ha az ő imádottja egy oldalpillantást mer vetni valami csinos dandyre: -az a gavallér másnap holt ember. A tábornok úgy szurkálja fel a kard -hegyére a vetélytársait, mint a lepkegyüjtő diák a pillangókat a -gombostűre. Egész gyűjteménye lehetne belőle. Azonban megeshetik, hogy -egyszer majd ő is emberére talál, a ki őt spékeli fel. - -– No én miattam ne öljön meg senkit; maga se haljon meg. És így -szerencsésen eljutottunk az utolsóhoz: az én kedvenczemhez, a kis -Nerionhoz. Ennek a jó, szelid, rendes fiúnak csak nincs semmi bűne. - -– Igazán nincsen. Ez nem vét senkinek: saját magát kivéve. Mint -tapasztalhatá ön: éjfélkor rendesen eltünik a társaságból. És akkor -rendesen haza megy. Egyedűl marad, bezárkózik a szobájába. És akkor -elkezd egymagában inni. Minden reggel úgy feszítik fel az ajtaját az -inasai s előkeresik ágy alól, asztal alól holt részegen. Az orvosok -lemondtak róla. Rövid időn delirium tremenst fog kapni. - -– Mi az a delirium tremens? - -– Szószerint «reszkető hagymáz», különben «iszákos düh». Az őrjöngő -mindig szomjas, mindig kábítóbb italokra vágyik: bor után cognacot, -absynthot, siberiai galóczapálinkát kiván inni, utoljára csak az aether -elégíti ki a vágyait. Ha nem ihatik, rossz kedvü, szeszélyes, a fejét -nem birja, minden tagja reszket, üldözési mániában szenved, aludni nem -tud; mihelyt lefekszik, egereket, patkányokat lát maga körül futkosni, -azok után kapkod dühösen; ha aztán megint hozzájutott a szomjazott -méregitalhoz, akkor tréfás lesz, felvidul, bohóságokat beszél és -cselekszik; utoljára lefekszik, mint egy darab fa s néz ragyogó -szemekkel a magasba, és beszél viziókról; a mik majd rémületesek, majd -érzékhevítők s ez nála az álom. Mikor egyszer-egyszer abbahagy minden -ivást, akkor igen kedves ember; de nagyhamar visszaesik megint. - -– S ezek az én kérőim? - -– De vannak még többen is: ezek csak a kiválogatottak. A többieket be -sem mutattam önnek: azoknak csak hibáik vannak, kárpótló előnyök nélkül. -Most már választhat ön e közül az öt közül, a melyik legjobban tetszik. -Annyit biztosan mondhatok önnek, hogy ilyen az egész társadalom, a mit -én ismerek. - -Arzinoë fölkelt a kerevetről s odalépve Cascador úr elé, azt kérdezé -tőle: - -– Ugyan mondja ön meg: miért világosított fel engem ezekről a -körülményekről? Hiszen ha ilyen az egész társadalom; ha a házasulandó -férfiak között az az öt, a kit ön a bandából kiválasztott, még a -diszpéldányok közé tartozik, akkor lehetetlen volna, hogy egyetlen egy -házasság létrejőjjön a czivilizált világban. Én azt hiszem, hogy a -férjhez menendő leányok bekötött szemmel nyujtják a kezeiket. A -vőlegényeik jellemének árnyoldalairól nem beszél nekik senki: talán nem -is ismerik meg azokat soha; maradnak boldog tudatlanságban. Vagy ha -megtudják is a hibákat, mint asszonyok, akkor már kötelességük azokat -eltűrni: talán feladatuk azokat megjavítani. Szokása talán más szülőknek -is a férjhezmenendő leányukkal ilyen modorban ismertetni meg a kérőket? - -– Nem szokása az senkinek. Legalább én nem tudok rá analog esetet. - -– Hát akkor miért kellett épen én nekem abban a kivételes szerencsében -részesülnöm, hogy azokat, a kik a kezemért versenyeznek, a legsötétebb -árnyoldalaikról ismerjem meg? Azt akarta ön, hogy egyikhez se menjek -nőül? - -– Azt. - -– Megengedi ön, hogy találgassam ennek az ön különös gondoskodásának az -okát? - -– Szabadságában áll. - -– Ön úgy látszik, hogy gyülöli a magasabb körök társaságát? - -– Nem jobban, mint a többit. - -– Talán arra a világra akar ön figyelmessé tenni, a hol az emberek -munkával töltik el az életüket? - -– Bizonyosan mondhatom önnek, hogy még eddigelé minden úgynevezett -szorgalmatos ember, a ki egyszerre valami gazdag házasság által nagy -uraságra tett szert, még több bűnt és bolondságot tudott elkövetni, mint -a kik abba beleszülettek. - -– Hát a megfordított eszmejárásra nincs eset, hogy a gazdag leány -osztotta meg a szegénységet azzal, a kit megszeretett? - -– Oh igen sok eset van rá. Százat tudnék önnek elmondani. -Herczegkisasszonyok, myladyk, bankárok leányai, az előkelő világ -«star»-jai szereztek ilyen meglepetéseket a családjaiknak; az egyik -elutazott az apjának a lovászával, a másik egy czirkuszbeli clownnal -kötötte össze az életét; tudok olyat, a ki egy czigánynak a sátorát -választá otthonának, sőt olyan is akadt, a ki egy versfaragóhoz ment -nőül (sátor nélküli czigány!) De mindannyinak siralmas vége lett. A -nyomor nem jó társalkodó. Száz eset közül kilenczvenkilenczben a himes -pillangó visszaváltozik csunya hernyóvá: a férj halálra kínozta a miatta -magasból leszállt nőt. - -– És a századikban? - -– Az asszony ölte meg a férjet. Az esküdtszék fölmentette. - -– E szerint tehát nekem nincs más választásom, mint visszamenni a -zárdába s felvenni a fátyolt. - -– Még van önnek egy kérője, a ki méltó arra, hogy kezét és szívét neki -adja. - -– Egy kérőm, a kit nem ismerek? - -– Nagyon jól ismeri őt. - -Arzinoë nagyot bámult e szóra. Sok férfit látott már, a mióta a világba -bevezették: egy-kettőnek az arczát meg is jegyzé emlékében; de -ismeretségnek az nem nevezhető. Hasztalan keresgélt, nem talált semmit. - -– Osztályunkhoz tartozik? Kérdezé Cascador úrtól. - -– A legismertebb név az országban és a külföldön; a legion d’honneur, és -számos külföldi rendjel tulajdonosa; tagja a senátusnak. - -– És vagyonos? - -– Olyan vagyonos, hogy önnek mindazt a pompát és kényelmet -megszerezheti, a mihez itthon hozzászokott. A kinek nem kell az ön -hozománya: egyedül ön maga. - -– Annyira szeret? - -– És nagyon régen. Biztosan mondhatom, hogy senkit mást önön kívül nem -szeret. Hű rabszolgája fog önnek lenni, a ki türni fogja a szeszélyeit: -a mik okvetlenül lesznek, mihelyt férjhez megy. - -– S mi hibája van? - -– Egyetlen egy hibája van: az, hogy már nem fiatal. Hanem azért beválik -férjnek, jobban, mint sok huszonnégy éves ifjoncz, a ki nagyon sietett -élni, s a milyenekből áll a mi «arany fiatalságunk». Özvegy ember, a kit -az első felesége is, mint a férjek mintaképét, hiresztelt el az -ismerőseinek, s a kihez repülve sietne Páris bármelyik hirhedett -szépsége, ha a kezét nyújtaná neki; de a ki a felesége halála óta -senkivel sem kezdett liaisont, azért, mert önt tartotta szem előtt. - -– Ki lehet ez a ritka derék ember? Beszéltem én ezzel valaha? - -– … Most is vele beszél ön… - -– Kegyed? Cascador úr? Hisz kegyed az atyám. - -– Én nem vagyok kegyednek az atyja, s a megholt feleségem nem volt -kegyednek az anyja. A feleségem szerencsétlen volt legmagasabb női -hivatásának elkövetkeztekor: gyermeke holtan jött a világra. Az orvos -nagyon sok chloroformot talált vele felszívatni. A míg aztán az -accoucheur azzal volt elfoglalva, hogy a tetszhalott anyát életre hozza: -én összebeszéltem a sage femmeal – ugyanabban az órában jött egy -fölösleges gyermek a világra, a kinek az anyja pinczérnő volt egy café -chantantban. Az eladta az anyai jogát ezer frankért. Mire a nőm életre -tért, már akkor egy szép kis eleven leánygyermek sírt mellette az -elefántcsont bölcsőben, valenciai csipkékbe pólálva. Ő soha sem tudta -meg a kegyes csalást. Abban a hitben élt és halt meg, hogy az a szép -gyermek, a ki az ő gondjai alatt felnevekedik, az ő szülötte. Én azonban -évről-évre láttam azt fejlődni, s megerősödött bennem az elhatározás, -hogy a midőn abba a korba fog ön jutni, a melyben a férjhezmenetelre -kell gondolni, fel fogom önnek fedezni születésének a titkát s saját -kezébe teszem le sorsának elintézését. - -Arzinoë azt hitte, hogy álmodik. - -Cascador úr minden intézkedést megtett, hogy őt ébrenlétéről meggyőzze. - -– Itt vannak, kedvesem, az ön dolgára vonatkozó mindenféle -bizonyítványok. Először is az orvosi jelentés arról, hogy nőmnek holt -gyermeke született: ez a Nr. 1. Azután a Nr. 2. a szülésznőnek a -bizonyitványa, miszerint mademoiselle Sally Japonnak újszülött leánya az -én házamhoz lett becsempészve. A 3. alatt megtalálja ön az igazi -anyjának, Sally Japon kisasszonynak az elismervényét, mely szerint az -újszülött leányát ezer frankért nekem átengedi s szülői jogairól lemond. -Még egy negyedik irat is van. Ez pedig a Salpêtriere gondnokának a -hivatalos schédája, szabályszerűen rovancsolva: azon tartalommal, hogy -ezelőtt két évvel az ott gyógykezelés alá került Sally Japon -diphteritisben meghalt. A schéda hátlapjára fel van jegyezve, hogy a -montmartrei temetőnek hányadik táblája, sora és száma alatt lett -elhantolva. Mindezekből meggyőződhetik kegyed, hogy én kegyedre nézve -egy tökéletesen idegen férfi vagyok. Jogom van ugyanazzal a kérdéssel -közelíteni kegyedhez, a mivel a többinek: «akar-e hitvestársam lenni?» -Ha akar, akkor az öné a millióim, a palotáim, az uradalmaim, egész a -muzsikáló szelenczémig, minden. Ez előmutatott iratokat nyilvánosságra -hozzuk. Az anyakönyvi adatokat kiigazíttatjuk s semmi akadály nem áll -közöttünk. Én semmi erőszakolást nem használok ön elhatározására. Kezébe -adtam a bizonyítványait: ha tetszik önnek, a tűzbe dobhatja. Akkor én -nem fogom bebizonyíthatni, hogy ön nem az én leányom. Láthatja ön, hogy -nem fenyegetem azzal, hogy tagadó válasz esetére kiteszem önt az -utczára. Ön elhatározhatja magát tetszése szerint, akár arra, hogy az öt -kérőjének a neveit egy kalapba dobja, s a melyiket kihúzza, annak adja a -kezét, akár arra, hogy itt marad a házamnál s együtt lakik velem, azt -tudva, hogy ön itt senki más, mint Sally Japonnak a szép hajadon leánya. -Ön senki mással, mint saját magával, nem fog vitába kerülni, erről az -egyről biztosítom. - -Ezzel Cascador úr magára hagyta Arzinoët. - -A leány sorra vette, átolvasta újra meg újra a kezében hagyott iratokat. -Meggyőződhetett belőlük, hogy a mit Cascador úr mondott, való. - -Azután végig gondolt mind azon, a mit az öt kérője felől hallott a -hatodiktól – és arra a vég meggyőződésre jutott, hogy ez a hatodik a -legfélelmesebb: a ki túltesz a többieken. - -A «Hôtel de Ville»-el szemközti palotának a kapuja fölé van kitüzve egy -háromszínű zászló, melynek fehér sávján ez a felirat olvasható: «Bureau -du Paradis». - -«A paradicsom irodája!» Ez már csak eléggé érdekes czím arra, hogy a -kinek a szemébe ötlött, megálljon a kapu két oldalán óriási betükkel -nyomtatott prospectus előtt, és olvassa, hogy mit árulnak a -paradicsomban, és mi áron? - -«A köztársaság oltalma alatt!» - -Ez a sor czinoberveressel van nyomtatva. - -«A hadügyminiszterium pártfogása mellett.» - -Ez meg ultramarinkékkel. - -Következik fehér betükkel fekete alapon. - -«Menyasszonyok kiházasítása!» - -Aztán mind a négy szélén a placardnak arany betükkel: - -«500 frank kelengye!» - -Az apróbb betükkel nyomtatott sorok aztán elmondják a feltételeket. - -A kamara felhatalmazta a hadügyminisztert, hogy az új-caledoniai -franczia telep férfi tagjai számára határozatlan számú, férjhezmenésre -alkalmas, hölgyeket toborzzon össze s azokat államköltségen -rendeltetésük helyére elszállítsa. - -Következik a természetrajzi indokolása annak, hogy miért legyen -Új-Caledonia a paradicsom? - -Terem kókuszt, tengerit és dohányt. Sport tengeri kutyákra. Pénzérték: -egy kókusz = tíz tengerikutya-fog; – tíz tengerikutya-fog = egy rúd -dohány; tíz rúd dohány = egy «isa» (eszményi pénz) tíz isa = egy -minőségű asszonyszemély; – árak fokozatosan a minőség szerint fölfelé, -egész száz isáig. E szerint átlagos árt véve, lehet mondani, hogy egy -férjhez menendő hölgynek az értéke az új paradicsomban: = 50 isa; = 500 -rúd dohány; = 5000 tengerikutya-fog = 50,000 kókuszdió: a mi nem -megvetendő egyenérték. - -Vőlegény van elég. Jön még több is. Új-Caledonia Francziaországnak a -fegyenczkoloniája. Oda szállítják azokat a válogatott gonosztevőket, a -kik élethossziglan való deportáltatásra szereztek érdemeket: ide -számítva a gyujtogatásért elitélt communard urakat is. - -Minthogy azonban Új-Caledoniában ilyen exorbitans nagy ára van a szép -nem képviselőinek: a franczia kormány kész az itthon constatált -fölösleget az új világrésznek átengedni. Vállalkozók ingyen elszállítást -és ellátást nyernek, s partra szálláskor ötszáz frank kiházasítási -összeget kapnak. - -Nagyobb biztatás okáért előlhátul ujjmutató jegyekkel odaszegezve, -olvasható e megnyugtató záradék: - -[1.png] Hölgyeknek, a kiknek valami multjuk van: a szerződés -aláirásakor, teljes amnestia biztosíttatik. [2.png] - -Nappal nagy csoportokban szokták olvasni ezeket a fényes hirdetményeket; -s kiki aztán megtéve rájuk a maga tréfás észrevételét, megy odább: a -bureau ajtaján senki be nem lép. Este hét órakor meggyujtják a -villanylámpásokat, melyek verőfényükkel megvilágítják a két nagy -placardot: egész éjfélig. Akkor még többen olvassák, még nagyobbakat -nevetnek rajtuk; de a bureau ajtaját még akkor sem nyikorgatja senki. -Éjfél után eloltják a villanyt; a kapu alja sötét lesz; akkor aztán -kinyilik a bureau du paradis ajtaja; s nem hiányzanak az alakok, a kik -besuhannak rajta: némelyiknek selyemruhája van. A ki bement, vissza nem -jön: még sötéttel szállítják zárt kocsiban Toulonba, a hajóhoz. - -A bureau főnöke egy derék, becsületes kiszolgált tengerész, a ki több -ízben megtette az útat Új-Caledoniáig, míg a szemei meg nem romlottak, s -a kormánypadot a bureaupaddal nem lett kénytelen fölváltani. Egyenes -lelkű jámbor ember, a ki nem árul zsákban macskát. Elmondja egész -őszintén a vállalkozónak, hogy miféle körülmények várnak rá a -paradicsomban, s minthogy a szemei rosszak, tökéletesen közönyös eset rá -nézve, hogy a berovancsolt hölgyecske szép-e, vagy kevésbé szép? s hogy -az életkora csakugyan nem haladta e meg a 29 esztendőt; a mennyit be -szokás vallani hivatalosan. - -– Szabad önnek a nevét kérdezni, madame? - -(A vállalkozókat kivétel nélkül «madame»-nak szokás titulálni.) - -– Nevem Arsinoë Japon. - -– Ar–si–noë? Bizonyos ön felőle, hogy csakugyan ez a keresztneve? - -– Itt van a keresztlevelem. - -– Nagyon különös. De egészen rendben van. A keresztlevele szerint épen -18 éves. Első qualitás. Ötezer tengerikutya-fog értékű. Szőke ön, vagy -barna? Nem igen jól látok. - -– A hajam veresbe játszó aranyszőke. - -– Veresbe játszó aranyszőke! S ön nem talált Párisban foglalkozást? Jól -van. Nem az én feladatom. Van önnek valami multja? - -– Van. - -– Példának okáért. - -– A gyámatyámnak elloptam egy burnótszelenczéjét, egy zenélő kolibrivel -a tetején s azt zálogba vágtam 500 frankért. - -– Ellopta. Zálogba vágta. Éjjel? - -– Az alatt, a míg aludt. - -– Házi tolvajlás. Büntetése másfél esztendő. Mikor történt ez? - -– Ma. - -– És a pénz, a mi e vállalkozásból származott? - -– Már nincs meg. - -– Már nincs meg? Hová tette ön azt? - -– Egy sírkövet rendeltem meg az anyám számára. Az anyám neve Sally -Japon. Meghalt két év előtt a Salpetrierben; el van temetve a -Montmartreban. - -– S nincs önnek senkije, a ki a sorsa felett rendelkezik? - -– Atyám nincs. Azt nem ismertem soha. Gyámatyát a törvényes hatóság nem -nevezett ki a számomra. Fogadott atyám, a kinek a nevét nem mondom meg, -ma felfedezte előttem, hogy ő nem igazi atyám, s mint kérőm lépett fel -hatodiknak öt más kérő sorában, a kik közül az egyik egy kéjencz, a -másik egy tolvaj, a harmadik egy nőgyilkos, a negyedik egy spadassin, az -ötödik egy részeges; én a hirlapok hirdetményei között olvastam, hogy a -franczia kormány az elitélt gonosztevők számára toborz menyasszonyokat, -ezeknek adom az elsőbbséget: megyek Új-Caledoniába. - -– Madame. Én önnek igazat adok. Az új-caledoniai vőlegények igen honett -ficzkók az itthoniakhoz képest. Legyen ön megnyugtatva az amnestia -iránt. Az ellopott arany kolibri, meg a szelencze, – megy a többiek -után. A gyámatya tubákoljon más pixisből. - -– Egyébiránt, a mint Új-Caledoniába megérkezem, azonnal el fogom küldeni -a nekem járó ötszáz frankot a Mont de Pietébe, hogy az ellopott -szelenczét adják vissza a gyámatyámnak. - -– Az igen dicséretes szándék. - -– Nem vállalná el monsieur ezt a megbizást a részemről? - -– Igen szívesen; hanem akkor mégis meg kell önnek mondania a meglopott -úrnak a nevét. - -– Talán hallott ön már Cascador bankárról? - -– Oh, hogy Cascador bankárról hallottam-e? Azt még Új-Caledoniában is -ismerik. Van ott nagyszámú ficzkó, a kik neki köszönhetik, hogy a -paradicsomba jutottak. Tetszik tudni: holmi lázadó bányamunkások, kik a -vízműveket szétrombolták. Olvasta ön a prospectusunkat? - -– Nagy figyelemmel tanulmányoztam. - -– És így egészen a helyzet magaslatán áll kegyed? Tudja jól, hogy az új -paradicsomban versenyző vőlegények egytől-egyig az akasztófától -megmenekült félkézkalmárok? - -– Tudom. - -– Azt is sejti kegyed, hogy a hol a kókuszdió terem, meg a hol -tengerikutyákra vadásznak, ott a paloták sövényből vannak készítve, s -pálmalevelekkel betetőzve? - -– De vannak ott kukoriczaszárból készült kioszkok is, fókabőrrel -behúzva. - -– Ah, ez már a renaissance korból való építkezés. Aztán ért kegyed -valami házimunkához? Teszem föl a főzéshez? - -– Tanultam valamit a zárdában. - -– A zárdában? No ez rendkivüli. - -– Volt ott egy oláh kisasszony nevelőben, az megtanított pattogatott -kukoriczát készíteni. - -– Nem értem. Mi lehet az? - -– Egyszerű mesterség; csak lobogó tűz kell hozzá meg egy rosta, s öt -percz alatt a málészemekből ízletes csemege válik, a mit az ember -tarisznyában elvihet magával, és meg nem romlik soha. - -– Sapristi! Hisz ez egy nevezetes találmány. Ezzel kegyed még egy új -korszakot fog inaugurálni Új-Caledoniában! Az ottani lakosoknak épen az -a bajuk, hogy nem tudnak mit csinálni a kukoriczájukkal. Ha megőrölik, -keserű lesz; ha dohot kap, kiütéseket kapnak tőle a bőrükön. Kegyed ott -egy ország jóltevőjévé fog lenni. Hogyan mondják? «Pattogatott -kukoricza!» Elég! Nem kell több. Úgy fogom önt előjegyezni, mint -praeferentissimét. Legelsőnek fog kiszállíttatni a hajóból. Fel tudja -fogni ennek az értelmét? - -– Nem én. - -– Az a menyasszony, a ki legelsőnek szállíttatik ki, kapja a legderekabb -vőlegényt. Fogadok rá, hogy egy hétszeres gyilkost fog ön kapni! - -– Az nekem nagyon fog tetszeni. - -– Elhiszem! A ki legtöbb embert megölt, az ott a legnagyobb tekintély. -Az a dictator! Ott van az igazi világ! Köztársaság parlament nélkül. «A -ki birja, az marja!» Ez az egész «Code Napoleon». A szigeten laknak -tigrisek is. Aztán meg vad emberek. Ezek mind hússal élnek; s különösen -elsőbbséget adnak az emberhúsnak. Az ilyen környezetben vajmi sokat ér -egy olyan férfiú, a kinek a keze gyorsabb, mint az ellenfeléé. - -– Meg fogom tudni becsülni, a kit a sors számomra rendel. - -– Még egyet. Tud kegyed úszni? - -– A mult évben tanultam. Trouvilleben általános bámulatot vívott ki az -ügyességem. - -– Az nagyon jó. Mert még azt is kötelességem kegyeddel tudatni, hogy az -új paradicsom menyasszonyainak az eljegyzése némi formalitásokkal jár, a -minők a mi világrészünk ethnographiájában nem ismeretesek. - -– Tán a hullámok között történik meg az eljegyzés? - -– Bámulatos találékonyság! Azt tetszik tudni, hogy az új-caledoniai -kikötők mind el vannak zárva korallzátonyokkal, melyek hosszú -vonalakban, néha félkörökben akadékoskodnak az öblök előtt. E miatt a -hajók kénytelenek a nyilt tengeren horgonyt vetni. Sőt maguk a dereglyék -is csak a zátonyokig képesek elhatolni s ott laviroznak addig, míg a -telepítvényesek a zátonyszorosokon át begázolnak a tengerbe a -dereglyékig, a fejükön hozva a csomagokat, melyek az általuk termelt -dohányt s a zsákmányolt kutyafogakat tartalmazzák, s melyekért viszont -cserébe olyan küldeményeket vesznek át, mikre nekik van szükségük. No -hát, ha ezt tudja kegyed, akkor igen természetesnek fogja találni, hogy -az élő szállítmánynyal, teszem föl a menyasszonyokkal, ezt a -hosszadalmas eljárást nem foganatosítjuk: azokat egyszerűen beledobáljuk -a hajóból a tengerbe. Az illetékes vőlegények ott állnak sorban a -korallzátonyon: azok beúsznak értük s kifogják őket. Ki melyiket -kihalászta, az az övé. Nem fulladhatnak a vízbe, mert a derekukra kapnak -egy mentőövet. A ki azonban úszni is tud közülök, abban az előnyben -részesül, hogy szabadon választhat: azon férfiú felé úszva, a ki által -hihalásztatni kiván. Tetszik kegyednek ez az eljegyzési methodus? - -– Jobban minden eddig ismert házasságszerzési szokásnál. - -– Akkor aláirhatjuk a szerződést. - -Hat hét mulva megérkezett a «Formidable» hadigőzös a Szent-Vincze kikötő -elé. Az új paradicsom kissé messzecske esik Páristól. Az ottani emberek -a talpukkal állnak felénk. Szerencse, hogy a föld nincsen üvegből. - -A nagy hadihajó megérkeztét az egész franczia telep népessége várta a -parton. - -A szigeten van optikai telegráf és observatorium. A hajó távirati -készüléke előre tudatta, hogy minő édes terhet hoz magával. -Menyasszonyokat az áldott Európából! A házasulandó ifjúság mind a -zátonyok szélén állt, úszáshoz való jelmezben: az öve mellé dugva – nem -a vőlegényi bokréta, hanem egy méternyi hosszú kemény faczövek, mind a -két végén szigonyos hegygyel ellátva; a szájában pedig, a fogai közé -szorítva, tartott mindegyik egy öreg kést. - -Mikor a legelső menyasszonyt a hajópárkányról a tengerbe ledobták, a -korallsziklán álló férfisereg közül egy hatalmas athletai alak útat tört -magának az ökleivel s fejtetőre beleugrott a tengerbe. - -Azonban nem csak a caledoniai vőlegények vártak nagy epedve a -menyasszonyokra; hanem a tengeri angyalok is: a hogy hosszú -úszószárnyaik miatt a czápákat nevezik. - -Egy díszpéldánya ez emberevő szörnyeknek szintén a menyasszony felé -tartott. - -Az úszó hölgy láthatta mind a két kérőjét a mély kék víz alatt maga felé -tartani. Szép állat volt mind a kettő. Rettenetes szép. Mind a kettőnek -nagy merev karikaszemei voltak. - -Mikor a czápa el akarja kapni a prédáját, akkor egyszerre hanyatt -fordul; minthogy a nagy, három fogsorral ellátott szája alól van a hasa -fölött. Abban a veszélyes pillanatban, a midőn a tengeri szörny alteste -megvillant, a férfi oda lökte magát hozzá a víz alatt, s a baljába -kapott szigonyos czöveket a torkába dugta. Az összecsukódó rettenetes -állkapczák fennakadtak a kéthegyű botban, s a szigonyba verődve, többet -szét sem tudtak nyilni. A férfi pedig, baljával az erősen tartott karón -csüggve, jobbjába kapta a nagy éles kést, s azt a czápa hasába taszítva, -végig hasítá annak az altestét egész a szájáig. A halálra sebzett, -tehetetlenné tett szörnyeteg ficzánkolva úszott tova, véresre festve -maga körül a hullámokat, a férfi pedig felbukott a felszinre, megrázta a -fejét és nevetett. Csak egy karhosszára volt már a menyasszonyától. Nem -is sokat udvarolt neki; megkapta az övénél fogva, s magasra kiemelve a -vízből, úgy vitte magával, hogy a koralléleken meg ne sértse a lábait. -Úgy érkezett meg vele, társainak üdvrivallása mellett. Akkor aztán -kivette a fogai közül az öreg kést. - -– Hát tetszem-e neked, babám? - -– Nagyon. - -– Te is nekem! Becsületemre! Hogy hínak? - -– «Arsinoë». - -– Hosszú név. Az enyém csak «Tom». Menjünk a mairehez: írja be a -neveinket. Teringettét! Ma egy kängurut lőttem; pompás lakodalmat -csapunk. - -Az a névbeírás pedig abból áll, hogy tűszurásokkal beletetovirozzák a -vőlegény és menyasszony neveit mind a kettőnek a balkarjába. Onnan aztán -nem veszhet el. - -Hogy milyen boldog életet éltek? azt megtudjuk talán még időjártával. - - - - -KASSÁRI DÁNIEL. - - -I. A KINEK NEM ELÉG EGY SÜTÉSBŐL EGY LEPÉNY. - -Egyikébe Budapest legfényesebb divatárukereskedéseinek egy elegáns -külsejü úri ember lépett be. Olyan jó magyar arcza volt, hogy a czég -főnöke magyarul üdvözölte, a mire ő azonban németül felelte azt, hogy -nem tud magyarul. - -Pedig egy valóságos Hunyady János-arcz volt: szépen kétszer is -megcsavargatott bajuszszal, a minőt senki más nem visel, csak az igaz -szittyaivadék. Viselete is magyaros prémes kabát volt, általvető -zsinórokkal s a fején felhajtott karimáju, igazi somogyi kalap. - -És azért mégis németül beszélt. - -Az igaz, hogy olyan akczentussal, mintha Debreczenben tanulta volna -nagytiszteletü Kerekes professzor úr alatt a német szót: a derdidaszszal -megvetően bánt el; hanem a mellett egész folyékonyan beszélt: meg -lehetett érteni. - -– Mit tetszik parancsolni, méltóságos úr? - -– Ruhát a feleségemnek, bársonyból, zöldből. - -(Már az is rendkivüli állapot, hogy egy méltóságos úr rendeljen a maga -méltóságos asszonya számára valami öltözetet: ezt a méltóságos asszonyok -maguk szokták elvégezni). - -– Szabad lesz oda küldenem – mértéket venni a méltóságos asszonyról? - -– Nem szabad. Nincs itt. Messze van. - -– Tehát kegyeskedjék méltóságod körvonalozni a méltóságos asszony -termetét. - -– Nekem idáig ér! – mutatta a méltóságos úr, a két szemöldökén -végighuzva. - -– Igen is. 168 czentiméter. Szabad a «taille»-ja után kérdezősködnünk? - -(A czégvezető plurálisban beszél, mint egy lapszerkesztő.) - -– Okvetlenül. - -Azzal a megrendelő úr leoldá derekáról a szíjat s odamutatott, a hol azt -a csat megfeküdte: - -– Épen ennyi! - -Derék termet! Épen 94 czentimeter. - -– És a «büste» is megfelelő a «taille»-nak? - -– No de még! - -– Parancsolja méltóságod, hogy csipkékkel legyen diszítve a derék? - -– Igen. Aranycsipkékkel és aranyzsinórokkal. - -A chef a mutatóujja körmével megvakargatta a füle tövét. - -– Ezt most nem igen viselik. - -– Majd fogják. - -– Uszályos ruha legyen? - -– Két méternyire huzzon a földön. Körül aranypaszománttal szegélyezve. - -– Nagyon jól van. Parancsolni méltóztatik méltóságodnak ő méltósága -számára megfelelő coiffuret is? - -– Majd rátérek. Előbb még egy öltözetet kérek a feleségemnek. Égszinkék -selyemből. Mértéke… - -– 168 czentimeter magasság. - -– Óh nem! Csak idáig ér nekem. - -A méltóságos úr a vállán huzta meg a keze élét. - -– Az elébb azt méltóztatott mondani… - -– Az nem az ön baja. Csak csináltassa a ruhát úgy, a hogy én rendelem. - -– Derékban 94 cm! - -– Ah, dehogy! Két araszszal át lehet érni. Nem kell elől kivágva lenni. -Nincs semmi értelme. Végig fehér gyöngygyel legyen kihimezve. Ennek is -épen két méter hosszuságu sleppje legyen. Már most lássuk a -coiffureöket. - -A boltossegédek egész halmazát összehordták a legujabb párisi -divatszerinti fejdiszeknek. A méltóságos úrnak egy sem volt elég szép. - -– Szabad kérdeznem, bátorkodék a chef, milyen szinü a méltóságos -asszonynak a haja? - -– Fekete. - -Akkor aztán egyesült erővel kombináltak egy új fejdiszt melyhez arany -csipkebodor, császárpiros bársonyszalag, szürke strucz-, vörös marabut- -és fehér kócsagtoll lett hatásteljesen összeválogatva. - -– Még egy másikat. Van paradicsommadár? - -– Hogy ne volna! Van sárga is, van sötét szinü is. Fekete hajhoz kedvező -a sötét szinü; szőkéhez pedig a sárga. - -– No hát akkor ezt a sárgát a feleségemnek. - -– Hisz az előbb azt méltóztatott mondani, hogy ő méltóságának a haja… - -– Ne legyen önnek azzal baja. Maradok a sárgánál. Kaphatnék itt keztyüt -is a feleségemnek? - -– A milyent parancsolni méltóztatik. Zergebőr? tizenkét gombra? A la -Sarah Bernhard? Rococo? Directoir? Renaissance? - -– Mindenikből egy tuczatot. - -– Szabad a kéz számát kérnem? - -– Körülbelül akkora, mint az enyém. - -– Tehát 8 és fél. Ezt elébb meg kell rendelnem. Mert 8-as számon túl -nincsenek hölgyi keztyük. - -– Hát kisebbek nincsenek? - -– Oh igen! 7, 6 és fél, 6, 5 és fél. - -– Még kisebb nincsen? - -– Azok már gyermekkeztyük. - -– No hát csináltasson ön egy tuczatot mindenféléből a feleségemnek 5-ös -számmal. - -A megrendeléseket pontosan följegyezte a nagy könyvbe az ügyvezető. - -A méltóságos úr ez alatt körülnézegetett a pompás üzlethelyiségben. -Meglátta azt a diszes hölgyalakot, a ki művészi mintázatu viaszbáb -személyében a legujabb divatot képviseli a kapunagyságu tükörüvegtábla -alatt a kirakatban. - -Tetsző mosoly vonult el ajkain. A bajusza szárnyait végigsodorintotta. - -– Hallja az úr! Nekem ez a ruha tetszik nagyon. Ezt szeretném megvenni a -feleségemnek. - -– Ezt is a feleségének? - -– Igen, a feleségemnek. - -– De már most zavarban vagyok. Nem tudom, hogy milyen mértékü termetre -igazítsam át? - -– Hagyja így, a hogy van. Épen ilyen illik rá. Megtartom az egész -öltözetet így, a hogy van: ha eladó. - -Azt sem kérdezte, hogy mi az ára? - -A boltossegédek egymás szeme közé néztek: «ez valami bolond ember!» - -A méltóságos úr pedig grand seigneuri fummával nézett el valamennyinek a -feje fölött. - -– És már most kérem a számlámat összeállíttatni: előre fizetek; mert nem -tudom, hogy meddig maradok Budapesten. - -A számla elkészült; a méltóságos úr egy futó pillantást vetett bele. -Azzal kivett a kabátja zsebéből egy degez pénztárczát s abból -kiválasztott két darab ezrest s odaveté a pénztárnok támlányára. A -visszajáró pénzből a kisebb bankókat visszaseperte: azok csak ízék; nem -terheli vele a zsebét. - -Ez még sem bolond ember. - -A czégvezető hármas bókot csinált a méltóságos úr előtt s kérte, hogy -máskor is parancsoljon vele. - -– Hm! dünnyögé a méltóságos úr, borotvált állát körülsimogatva. Pedig -még kellene a feleségemnek valami. De itt nem látok olyat. - -– Óh, mi előteremtjük akárhonnan! Csak méltóztassék meghatározni a -kivánságát. - -– Hát hogyan is mondjam? Volt az úr már az orfeumban? - -– Jótékony czéllal összekötött ünnepélyes alkalmakon. - -– Látta ott «la mouche d’or»-t. (Arany légy.) - -– Oh igen. - -– Hát egy olyan öltözetet szeretnék én a feleségemnek. - -– A feleségének? - -– Kérem: ne mondja utánam! Az csak az enyém. Önnek semmi köze hozzá. -Tehát egy épen olyan costumeöt, mint a milyen annak van. - -– Rózsaszin selyemmaillot, aranybarna topánkák, aranypikkelyes -tricot-taille és corsette. - -– Nem! corsette nem kell. - -– De az szükséges. - -– Nem szabad: mert czethal csontja van benne. Jó lesz a nélkül; ha -mondom. - -– És aztán arany ceinture. - -– Az van otthon igazi aranyból, igazi smaragddal és saphirral: nem -pierre de strassból. - -– És végül arany casquette. - -– Az is van a feleségemnek. Keleti gyöngyökkel. - -– Elő fogjuk teremteni holnapig. - -– Akkor még itt leszek. Lakom a Grand-hotelban. Ezt az utolsót szeretném -mindjárt átvenni: a többit utánam küldhetik. Délig otthon vagyok a -hotelben: az ebédet csinálom. - -– Ebédelni méltóztatik. - -– Ne igazítson ki. Én tudom, hogy mit beszélek. Az ebédet csinálom. -Azért odajöhetnek. A mi készen van, azt pakolják jól be: magammal -viszem. A mouche d’or costumért küldjenek számlát. Itt a czimem. - -Azzal átadta névjegyét az üzletfőnöknek s méltóságos léptekkel -eltávozott. - -A boltsegéd urak mind összedugták a fejeiket, a mig a chef a czvikkerét -kereste, s olvasták fennhangon a czimet. - -«Alibegovich Kassári bég; a Ferencz József-rend lovagja, Dolni-Tuzlán, -Boszniában». - -Most támadt aztán világosság a rejtélyben. Ez egy új honpolgár; hajdani -magyar nemes uraság, a ki mahomedi hiténél fogva fel van jogosítva három -törvényes feleséget tartani; és a szerint kivételt képez a mi büntető -codexünk paragrafusai alól, melyek a többnejüséget kegyetlenül sujtják. -A boszniai polgártársnak ez nem csak szabad, hanem kötelesség. - -Már most aztán a felől is meg lehetett nyugodni, hogy miért nem szabad -halcsontnak lenni a ruhaderékban? Mivel hogy a mohamedi hitünek tiltva -van a czethalból, tekenősbékából és az elefántból valamit a testén -viselni. - - -II. ÖLTÖNYPRÓBA ÉS SZAKÁCSSÁG. - -Leónak hitták azt a fiatal boltsegédet, a ki másnap a Grand Hotelbe -elvitte a megrendelt «arany dongó» jelmezt Kassári Dániel urnak. - -Ha hölgy lett volna a megrendelő, akkor kisasszony által küldték volna -meg a czikket; de miután férfi volt, urat kellett ezzel megbizni. -Természetesen – egy házi szolga vitte utána a dobozt. - -Leó úr a legszelidebb és legudvariasabb fajtájához tartozott az -oroszlánoknak, melyek Budapest sivatagain őzeket kergetnek. - -A vendéglő portásától megkérdezte, hogy idehaza van-e ő nagyméltósága -Kassári Alibegovich Dániel úr? - -– Oda fenn van… mondá a kapus igen furcsa hanglejtéssel. Első emelet -28–29. - -Leó úr fellibegett az első emeletre. Ott találkozott a szobapinczérrel a -folyosón. - -– Itthon van Kassári Alibegovich úr ő exczellencziája? - -– Ott az ajtaja. - -– Nem kegyeskednék bejelenteni nála? Itt a névjegyem. - -– Nem lehet. Sietek. - -Azzal felszaladt a pinczér a második emeletre, három lépcsőt ugorva -egyszerre. Meg volt az ijedve: de mitől? - -– Akkor hát kénytelen vagyok ajtóstól berohanni! mondá Leó úr, s azzal -kivéve a bolti szolga kezéből a dobozt, azt utasítá, hogy üljön le addig -a váró-padra, mig ő visszatér: lehet, hogy a dobozt vissza kell vinni, -ha a jelmezen valami igazítani való lesz. - -Azzal benyitott az ajtón. Az előszoba-ajtón nem szokás kopogtatni. - -Az előszoba tele volt mindenféle alaku bőröndökkel, dobozokkal, -faládákkal és tehercsomagokkal, a miket a főúr összevásárolt. Volt ott -még hintaló is kettő. A legtöbb ládára fel volt irva, hogy «nicht -umstürzen». Három feldöntött piramid alaku fakaliczkában pedig -ugyanannyi papagáj dolgozott erősen, vastag kampós csőreivel feszegetve -a kijárást elzáró sodronyokat. - -Leó úr a czilinderét a hóna alá szorítva, a dobozt pedig a baltenyerén -balançiroztatva, a jobb keze középujjának bütykével illem szerint -bekoczogott a szárnyajtón s miután e jelzésre válaszadó hang nem -érkezett, csendesen felnyitá az ajtót. - -Abban a perczben egy éles női sikoltás hangzott a szobában. Leó úr egy -hölgyet látott átfutni a benyiló szobába. A hölgy mind a két kezével az -arczát takarta el. Leó úr előtt pedig egy marczona férfialak állt, -könyökig felgyürt ingujjakban, véres kezekkel; az egyik kezében egy -hegyes, éles kés: az is csupa vér. - -Ő maga volt ez: Kassári Dániel bég. – De hogy forogtak a szemei! - -Leó úr ijedtében elejté a dobozt is, a czilindert is. A czilinder -kigurult az előszobába, a doboz begurult a lakóterembe s egész a tulsó -ajtóig futott. - -A bég pedig haragosan rivallt a látogatóra, – az egyik keze úgy állt, -hogy most mindjárt torkon ragadja, a másikban meg úgy fogta azt a hegyes -kést, mintha le akarná mészárolni. - -– Megláttad az arczát? - -– Nem én, kérem alássan! Semmit sem láttam! Esküszöm a prófétára, hogy -közellátó vagyok. - -– Az a szerencséd! No hát mit hoztál? - -– Azt a «mouche d’or»-jelmezt, kérem alássan. - -– No hát gyere beljebb. No ne félj semmit, nem eszlek meg. Látod: az -ebédet készítem. S abban segített a feleségem, mikor ránk nyitottad az -ajtót. Miért nem jelentkeztél elébb? - -– Hiszen kopogtattam kérem alássan. - -– Kopogtattál! A «kmét»-nek az ajtaján szoktak kopogtatni. Máskor ha egy -bég ajtaján akarsz bejelentkezni: elébb lehuzod a papucsodat, ennek a -két talpát összevered, aztán elénekeled a bebocsátási «szúrá»-t s vársz, -a mig azt nem mondják odabenn, hogy «ins-Allah!» Könnyen halálba -rohanhattál volna, fiacskám, ha megláttad volna a feleségemnek az -arczát. Ennek a dija halál. Kénytelen lettem volna vele, hogy -megöljelek. - -Leó úr nem hagyta magát intimidálni: a két sarkára állt. - -– Kérem: azt a mi törvényeink tiltják. - -– Pipálok én a ti törvényeitekre! No hát szedd fel iziben azt a dobozt. -Mi van benne? - -Leó úr rettegve lépkedett a szomszéd szoba ajtajáig, a meddig a doboz -elgurult; az az ajtó üveges: hátha madame épen ki talál rajta nézni? -Allah kérim! - -Sietett is mentül hamarább hátat fordítani az üveges ajtónak s -visszatérni a felnyitott dobozzal. - -Ekkor aztán szétnézhetett a szobában. - -Dániel bég csakugyan szakácsművészettel foglalkozott. Egy asztalon volt -a nagy húsvágó fatábla: azon tráncsirozta ő méltósága sajátkezüleg a -tulajdon maga által leölt bárány konczait, apró darabokra nyiszálva, -szakértő figyelemmel. Az asztal mellett volt egyfelől egy nagy kosár -mindenféle főzelékkel; a kályha előtt pedig állt egy remekművü -keletindiai bronzkatlan, mely alá faszénnel fűtöttek; a füst, hajlítható -csövön a kályhába lett átvezetve; a katlan üstjében rotyogott valami -folyadék: valószinüleg rizskását főztek benne. Dániel bég, mint igazhitü -müzülmán, a más főztét meg nem izleli, hanem magával hordja a konyháját -s a Grand Hotelben maga főz ebédet. - -– No hát mutasd a portékádat, fiacskám! nyájaskodék Dániel bég, a -mellett folytatva komoly munkáját. - -Leó úr egyenkint kiszedegette a dobozból a holmit, először a gyönyörüen -paszomántozott ruhaderekat. - -– Nincs benne halcsont? - -– Világért sincs. - -– Hát mi az, a mi összetartja? - -– Kaucsuklemez. - -– Hát az miből van? - -– Az a kaucsukfának a mézgájából készül. - -– Mézgából? Te ifju! Meg ne fertőztesd ajkaidat hazugsággal. - -– Esküszöm Mohamed prófétára. - -– Csak esküdjél te a magad prófétájára. Az enyém neked hátat fordít. Hát -még mi van? - -– Ez pedig a selyem-tricot. Ez itten meg annak a tetejébe jön. - -Az egy bordeaux-vörös rövidke culotte volt. - -– Helyes. - -– Ezek pedig a topánkák. - -– Szeretem, hogy arany czafrangot is tettetek rá. - -– Ez pedig itten az árjegyzék. - -– No csak ne siess. - -– Látom, hogy exczellencziád most el van foglalva a folyó ügyekkel. Majd -várok odakünn az előszobában, a mig toilettejével el méltóztatik -készülni. - -– De csak maradj itt. Azt gondolod, hogy én olyan hülye vagyok, hogy -zsákban veszek macskát. Ne azt nézd, hogy mint vágom én most koczkára a -fodorhájat; hanem láss a mesterséged után. Előbb fel kell próbálni azt a -ruhát, hogy ráillik-e? - -Azzal háromszor a tenyerébe tapsolt. - -Erre a benyiló ajtaja megnyilt s kilépett rajta az imént elfutott -úrhölgy. - -Egész európai divat szerint volt öltözve, hosszu, felhasított ujju -fodros pongyolában, mely gyönyörü karjait egész vállig engedé láttatni. -Hanem az arcza, török szokás szerint, el volt burkolva: valami lengeteg -arany fátyol volt a fejére vetve s az álla alatt körülcsavarva, mely -csak a két szemének hagyott nyilást. Orgyilkos szemek voltak! Lesből -lövöldöző banditaszemek! - -– No hát, segíts neki felpróbálni «ezt» az öltözetet! mondá Dániel bég -Leó úrnak. - -Leó úrnak nyitva maradt ijedtében szeme-szája. - -– Én segítsek… ő kegyelmességének… felpróbálni… ezt… a kosztümöt? - -– No hát ki más? Én csak nem segíthetek neki a faggyus kezemmel. Nem is -az én tudományom, hanem a tied, ha szabólegény vagy. Láss hozzá! - -S ezzel a nagy hegyes kést letéve a kezéből, két kisebb kést fogott mind -a két kezébe; de nem azért, hogy azokat az ártatlan ifju oldalbordái -közé furja, hanem hogy a birkamájat, tüdőt, vesét apróra összedarabolja -vele. - -De a paradicsom minden örömének a kilátásba helyezéseért sem hajtotta -volna végre ezt a megbizást Leó úr. Azon gondolkozott, hogy merre -lehetne most elillanni. - -A deli úrnő aztán megszánta. Kivette a reszkető lovag kezéből az egész -dobozt a benne levőkkel együtt s egy spanyol fal mögé eltünt velük. - -Leó úr előtt tánczolni kezdett a világ. - -Ha ez most ezt a kosztümöt fölveszi és előjön benne? Akkor jaj ő neki! -Ha már az arczának a meglátásáért is meg akarta ölni a kérlelhetlen nagy -uraság! - -Pedig hát előjött. - -Hüh, milyen elmeháborító tünemény volt! Abban az áruló jelmezben! Minő -idomok! Képfaragó nem álmodhat szebb mintát Diána szobrához. Csak az -arcza volt fátyollal letakarva. - -Leó úr azt sem tudta, hova nézzen? Az eléje libbenő tüneményt nyelje-e -el a szemeivel: vagy az asztal mellett husvagdaló bégre tekintgessen -félre. - -Az ugyan háttal volt feléjük fordulva; de szemben volt vele a nagy fali -tükör, abból mindent megláthatott. - -– No hát, mit bámulsz, mint egy sült hal? kiálta az ifjura. Nem tudsz -neki segíteni? Nem látod, hogy a topánkát nem tudja maga begombolni? - -Az igaz. - -Leó úrnak le kellett térdelni a tündérnő elé. Ez azonban, tündérek -szokása szerint, szánalommal viseltetett a halandókhoz s hogy -megkönnyítse a munkáját: fölemelte a lábát Leó úr térdeig, úgy hogy az -kényelmesen gombolhatta végig a topánkát. Tizenegy gomb volt azon. De -Leó úrnak úgy tetszett, hogy a Jákob lajtorjáján halad végig, a míg azt -elvégezte. - -Dániel bég most zöld petrezselymet aprított a fatálon. Azért odanézett. - -– No legénykém! Hát elaludtál vagy mi? Nem látod, hogy az asszonyság -maga nem tudja a ruha derekát összekapcsolni hátul? - -Hát még ezt is neki kellett elintézni? Kapocsról-kapocsra -összeszorongatni a ropogó selyemderekat s a közben ég és pokol között -lebegni egy czérnaszálon. - -Dániel bég egy nagy fakanállal mindent összekevert a rézüstben. - -– No hát jól illik-e minden? kérdezé Leó úrtól. - -– Nagyon jól. - -Dániel bég megkóstolta a piláfot egy főzőkanállal: még nem volt benne -elég bors. - -– Nem szorít sehol? Csipőben? Derékban? És egyébütt? - -– Egészen ráillik. - -– Jól van! De most már hadd látom: kiállja-e a próbát? - -– A próbát? - -– No igen! Hogy becsületesen van-e minden elkészítve? Nem valami -férczmunka-e? - -Ezzel valamit mondott idegen nyelven a bég a hölgynek. - -Az megértve a parancsszót, elébb azt a próbát tette, hogy jobb térdét -meghajtva, a bal lábát mindig messzebbre nyujtá el magától s ez alatt a -derekát hátrahajtva, a két karját a feje fölé emelve, a sarkát érte a -leomló hajával. - -Jaj neked Leó! Ha most valami czérna elszakad, a te életfonaladat vágta -keresztül a Párka ollója. - -De hát nem szakadt semmi. A hölgy kecsesen talpraállt s azután a nagy -álló tükör előtt foglalva állást, kecsteljes mozdulattal, fél lábát -fölemelve, talppal az ég felé s a másikon körülfordulva, remekelt egy -szabályszerü pirouetteben. - -Ezt nevezik kosztüm-próbának. - -– Meg vagyok elégedve! dörmögé Dániel bég. - -– De még én is! sóhajtá magában Leó úr, s felhasználva a kedvező -pillanatot, a midőn a szakácskodó főúr szenet rak a katlan tüzére, -szépen az ajtó felé somfordált. - -– Hohó! Legénykém! Hová szaladnál olyan sebtiben? kiáltá rá a bég. S egy -ugrással utólérte és visszahozta a gallérjánál fogva. Hát nincs neked -helyén az eszed? - -– Nincs! rebegé az ártatlan, fogvaczogva. - -– Hát a topánkákat kigombolni meg a ruhaderekat kikapcsolni, kinek a -kötelessége? - -Világos, hogy annak a kötelessége, a ki begombolta, bekapcsolta. - -Még ennek is meg kellett történni. - -Dániel bég ez alatt még egy pár zöld paprikát szeletelt karikákra s azt -is a főzemény közé keverte. - -Leó úr meg volt győződve, hogy egy ilyen megrablásáért a paradicsomnak -mulhatlanul halál a vezeklés. - -Elfutni nem lehet; kiabálni hasztalan; nobel ember megadja magát az -elfordíthatlan veszedelem előtt. - -Mikor az úrhölgy ismét eltünt a spanyol fal mögé, azt mondá egész -rezignáczióval Dániel bégnek: - -– Uram, tegyen velem, a mit akar. Csak arra kérem, hogy ne kinozzon -soká. Vágja el egyszerre a torkomat. - -Dániel bég nagyot nézett rá. - -– Én? a te torkodat? Hát mi bajom nekem te veled? - -– Az imént azzal tetszett fenyegetni, hogy ha megláttam volna ő -nagyságának az arczát, hát akkor halál fia lettem volna. - -– Hát az természetes. Az asszonyembernek csak a feje ember: azt nem -szabad meglátni, csak a férjnek. - -Leó úr ujjászületve érzé magát e vigasztaló felfedezésre. - -– Szabad tehát bucsut vennem? - -– Elébb vedd át a pénzt az árjegyzékedért. - -Dániel bég fizetett s a kontón felül egy huszfrankost nyomott Leó úr -markába. A mit az büszkén utasított vissza. - -– Uram! Én nem vagyok szolga. Nekem nem szokás ajándékokat adni. - -– Ugy? Hát ebben az országban vannak emberek, a kiknek nem szokás -ajándékot adni? Furcsa ország! No hát akkor ajánlok neked valami mást. -Nekem van Szerajevóban egy üzlettársam. Nagykereskedő. Régi ház. Még a -Kapetánovicsok idejéből való. A neve Hajdukovics Lója. Te derék, okos -fiunak látszol. Én beajánlhatlak a barátomhoz üzletvezetőnek. Neki -szüksége van egy tanult emberre. Ott egy ilyen ügyes ficzkó, mint te, -még sok szerencsét csinálhat. - -– Köszönöm, uram. Előbb beszélni fogok a főnökömmel, hogy mit tanácsol? -S ha ő helyeselni fogja, akkor reflektálni fogok önnek a szives -ajánlatára. - -Azzal fölkereste az elgurult kalapját az uti dobozok közül és -elzónázott. - -Hanem ez a mai találkozás tüneménye nem ment ki a fejéből. - - -III. PRIMA ÉS SECUNDA ASSZONYSÁGOK. - -Leó úr pedig nem volt fejére esett ember. Egy ilyen jó kilátást -elszalasztani, egészen üzletellenes felfogás lett volna. Azonnal közölte -a vele történteket a főnökével. A főnök felhatalmazta, hogy irjon -tudakozódó levelet Szerajevóba Hajdukovics urnak, a kivel üzleti -összeköttetésben áll a czég. Leó úr megirta a levelet: a főnök aláirta a -nevét, ráütötte a stampigliát; a posta-portó feliratott Leó úr -előlegszámlájára és nem telt bele nyolcz nap, a midőn a Hajdukovics-czég -válasza visszaérkezett, melyet egész változatlan szövegében ide -iktatunk, a dátum elhallgatásával. - -«Szerajevó, a Hedzsira N. N. esztendejében, Ramadán hó XX. napján. - -«Aleikum unallah! - -«Szilva szilárd. Usancequalitás 100 darab per ½ kilogramm = 7 f. 75. -Lekvár emelkedő. Gyapju ingadozó. Bab, görög bőjt miatt, vidám. -Kukoricza kedvetlen. Kézműárukban kinálat serény, kereslet lanyha. - -«A mi a tudakozott Alibegovich Kassári Dániel bég firmát illeti, arról a -következő referencziákat közölhetem: - -«A firma főnöke Alibegovich Kassári Dániel bég «jó» 2 millió 2 százezer -– egész 2 millió ötszázezer forintig. Birtoka: jól elhelyezett -tőkepénzek; nagy kiterjedésü erdők, melyek folyam és vasut mentében -feküsznek, kitünő síntalpakat és dongákat szolgáltatnak; fürészmalmok; -kőszénbánya, rendes fogyasztókkal; sófőző. Vállalatai szerencsések. -Része van a dolnya-tuzlai vasut kiépítésében. A magas kormánynyal -legjobb összeköttetésben áll: ezért legmagasabb kitüntetésben is -részesült. - -«Rangjára nézve legelőkelőbb «timár bég». Ősei kapetánok voltak. Apja -«begler bég», Omér pasa kegyetlen uralma alatt kivándorolt Zimonyba; -azalatt fekvő birtokai lefoglaltattak, csak pénzét vihette magával. Ez -idő alatt a fiát, Dánielt, kereskedelmi pályára nevelte; taníttatta -németül is, a minek most hasznát veszi. - -«Üzleti jellemét illetőleg Dániel bég a legszigorubb becsületességü -ember, a ki pénzről irást se nem vesz, se nem ád. Elégnek tartja, ha -kiki a saját jegyzőkönyvébe felirja, hogy kinek mivel tartozik. Az adós -dolga a fizetés napjára vigyázni. - -«A mi a családi viszonyait illeti Dániel bégnek, erre a kérdésre -sajnálattal kell kijelentenem, hogy választ nem adhatok; mi muzulmánok a -feleségeinkről nem beszélünk soha. Hanem a fiam, az Achmed, a ki nagy -naplopó, az megteheti, hogy ir erről a tárgyról az általad említett Leó -urnak bővebben. Csak arra figyelmeztetem az illetőt, hogy válogatva -higyje el neki, a mit előád, mert a fiam verseket is ir és igy szeret -hazudni. - -«Selim aleikum. - -Hajdukovics Ibrahim Lója.» - -Nyomban követte az üzleti exact tudósitást pár nap mulva Achmed effendi -levele Leó úrhoz. Ez már egész opus volt: német nyelven irva. - -«Schmollis! Fiducit! - -Az üdvözlésből láthatod, Bruder in absentia, hogy univerzitást végzett -couleurbursch vagyok, a ki a «pauken», «pumpen», «salamander-reiben», -«kneipen» és «brummen» tudományait abszolválta, mint illik ifju -törököknek, a kik a jövendő reményei vagyunk. - -Magamról elég legyen annyit mondanom, hogy három univerzitásban -relegáltak. - -Nagy előnyömre volt, hogy nekem két mamám van. Egy «szép» mamám, meg egy -«kis» mamám. Mind a kettő az apámnak a törvényes felesége. A szép mama -nem szép már, s a kis mama nem kicsiny, hanem gömbölyü már. Hogy -melyiknek köszönhetem e földi életben részesülésemet? azt nem voltam -eddig kiváncsi megkérdezni. A míg kicsiny voltam, mind a kettőtől -egyenlő mennyiségben kaptam csókokat és virgácsokat; hol az egyik -mosdatott, öltöztetett, hol a másik. Kamasz éveimben szintén feltaláltam -mind a kettőnél az édes anyák kiváló két főerényét: a zsémbelést és a -pénzküldést. Az is nagy élvezet, ha az embert kétfelől szidják; de még -nagyobb, ha kétfelől pénzelik. Magam vagyok az egész család fentartója: -a többi mind elment Mahomedhez. - -A szép mamámnak a neve Jelacsa, a kis mamámé Habiba. - -Mind ezt az expoziczió kedvéért kellett elmondanom, mivelhogy a szép -mama és a kis mama, az általad megtudakolt Alibegovich Kassári Dániel -bég két feleségének a nővére, a kik közül a primát hiják Vukoszavának, a -secundát pedig Sefikának. Ezeknek azonban van össze-vissza valami -tizenkét porontyuk, apróbb, nagyobb. - -Az én apám meg a Dániel bég együtt kerültek haza Boszniába -számkivetésükből s egyszerre házasodtak meg fokozatos progresszióban. -Először elvették a Sheik-ul-Izlam két leányát; azután pedig egy évre -mindjárt a kormányzó kiajájának a két kisasszonyát. Amazok török -hölgyek, emezek pedig arabok, a kik más nyelven nem tudnak; bosnyákul -csak nagyon töredezve annyit, a mennyi a gyermekeik dajkáiról ragadt -rájuk. - -Ennélfogva a mi öregeink duplán sógorok. - -Hát biz ez normális állapot, kedves barátom, s ehhez ti nektek ott a -Duna mellett hozzá kell szoknotok. Mert ha ti egyszer minket annektálni -fogtok, akkor a ti parlamentetek törvénybe fogja iktatni a mohamedán -vallást is a hogy a Mózeshitet beiktatta. És akkor Alibegovich Kassári -Dániel, kinek magyar nemessége felmegy a hős Dojtsin Petárig, ki Varadin -bánja volt, Mátyás királynak kedves hű embere, a kiről a mi népdalaink -azt éneklik, hogy egy éjjel beitta az arany buzogányát meg a fekete -lovát is, a korcsmában s mikor ezért megszidta a király, azt felelte -neki vissza: «hej, ha te látnád azt a szép csaplárnét: beinnád érte -magát Buda várát!» No hát ez a Dániel bég okvetlenül felsőházi tag lesz -tinálatok a mágnások táblájánál. Sőt bizonyosan föl fogjátok őt küldeni -Bécsbe is a delegáczióba. Az pedig magával fogja vinni mind a két -feleségét. Aztán vakarhatja majd a füle tövét a főudvarmester, hogy a -császári és királyi bálokhoz hogyan állítsa ki a meghivót? Meg kell neki -hivni mind a kettőt. És Dániel bég el fogja vinni mind a kettőt: egyiket -a jobb karjára, másikat a bal karjára füzve, s úgy fogja őket bemutatni: -ez a prima, ez a secunda! Ezzel az eszmével meg kell barátkoznotok. -Tartok tőle, hogy nagyon is meg fogtok vele barátkozni. - -A négy asszonyság gyakran szokott egymásnál látogatásokat tenni, minden -héten hol az egyik, hol a másik rándul át. Most már vasut van közöttünk -s családaink szabadjegyet élveznek. - -Együtt szoktak járni mind a prima, mind a secunda asszonyságok. Pörölni -szoktak ugyan utközben is: ez hölgyekre nézve életkérdés; csak hogy az -egyik nem tud törökül, a másik meg nem tud arabul és így csak -hanglejtésből és az arczkifejezésekből sejthetik, hogy a másik mit -mondott? - -Hanem aztán mikor mind a négyen együtt vannak: akkor Jelacsa a -Vukoszavával, a Habiba a Sefikával megnyitják az ékesszólás zsilipeit: a -két nővér egymást megérti s aztán a másik két nővért szive szerint -lepocsékolja; a mellett pedig töltögetik egymásnak a kávét s rakják -egymás tányérjára a «halvá»-t. S mikor elválnak, mind a négyen -összecsókolóznak s azt mondják, hogy igen jól mulattak. - -Nekem aztán mind a két mama elmondja azon frissiben, hogy mit beszélt a -nővére a Jalaparti kastélyban történtekről. - -Ez az én tölténytartóm, a miből puskázok. - -E nélkül soha egy teremtett lélek sem tudhat meg semmit azokról a -dolgokról, a mik egy muzulmán háremében történnek. - -Az én apámnak csak egy külön kastélya van (szép kert közepén), a miben a -háremét tartja; hanem a Dániel bég két külön kastélyt tart a két neje -számára. Ő teheti, mert nagyon hatalmas úr. - -Jól lehet látni a Jala partjáról, mikor az ember a vasuton végighalad, a -hajdani beglerbég fejedelmi lakását. Az a tulsó parton van. Török úr -országut mentében nem építkezik. A paraszt még kevésbbé. Azok meg épen a -hegyhátakon, az erdők között laknak. - -Három épületet látni egymás közelében. A középső, a legnagyobb, a főúr -lakása, a hol idegeneket fogad s dolgait végzi. Ez tekintélyes nagy -épület, oszlopos verandákkal s nagy ablakokkal, a mik a Jalára nyilnak. -A másik két épület a két asszonyság lakása. Ott van a hárem. Azok a -keskeny végükkel vannak az Unna felé fordulva, a homlokzatuk egymással -szemben. A házak magas tetőire köröskörül hatalmas, igaz gesztenyefák -terebélyes koronái borulnak, a mik végtelen folytatást találnak egész -fel a magas hegytetőig az ős tölgyfák rengetegében. - -A három épület köröskörül van fogva magas kőfallal, mely lőréseivel -védelemre is van számítva. - -A két háremépület között van egy terjedelmes kert, a miben gyümölcsöt, -főzeléket és virágot termesztenek. A kert kétfelé van osztva, rácscsal, -hogy az egyik asszonynak a tyukjai a másiknak a kertjébe át ne -járhassanak. Ajtó azonban van rajta s miután tizenkét gyermek van a -háznál, az első mindennapi veszekedés azon kezdődik, hogy ki hagyta -nyitva a kertajtót? Az egyik asszony pulykát tart, a másik pávát: vajjon -pulykanyom avagy pávanyom-e az, mely a salátás ágyat megbecsteleníté? - -Mind a két asszonynak van három fia meg három leánya. Olyanok, mint -valamennyi gyerek; pajkos, kényeskedő, pákosztos, árulkodó, hazudozó, -czivakodó. Azok egész nap egymást ütik, verik, dobálják, csipkedik, -csufolják s aztán szaladgálnak az anyjukhoz panaszra. Van mindenik -családnak egy nevelő hodzsája, a kitől a gyerekeknek irni-olvasni -kellene tanulni; de a kik a helyett, hogy a gyerekeket mivelnék üdvös -nádpálczákkal, folyvást egymással feleselnek a próféta feleségeinek az -elsőbbsége fölött s a kiknek leczke alatt a tanítványaik telerakják a -kaftánjukat koldusdióval. A szomszéd almája természetesen mindig -édesebb, mint az otthon termő: a kölykek átmászkálnak a közös kerítésen, -s van aztán patália, mikor a megharapott almát megtalálják a fa alatt s -nagy kriminalis inquisitio, hogy melyiknek a foga helye vall a gonosz -tett elkövetőjére. - -A két szultánának ez állandó themát szolgáltat pro és contra -véleménycserékre. - -Azután következik a cselédek fölötti veszekedés. Azok a kutnál -megcsinálják minden nap a friss pletykát s aztán hordják haza az -asszonyaiknak: mi történt tegnap a szomszéd háremben. Ennek sűrü -izenetváltás a következése. - -Legnagyobb parlamenti vitákat idéz elő a konyha. - -Dániel bég ugyan nagyon egyszerü életmódhoz szokott: naponkint maga -készíti el a rizskásás piláfját; de egy héten egyszer, török vasárnapon, -mégis a háremben kell neki ebédelni. Olyankor felváltva, hol az egyik, -hol a másik felesége hivja meg vendégül a kollegaasszonyságot. Beszélni -ugyan nem tudnak egymással, de azért egymást boszantani tudják. Vannak -bizonyos fitymálások, orrfintorgatások, foghegyen izlelgetések, a mikkel -egyik háziasszony a másikat vérig tudja boszantani. A vendéglátó asszony -aztán dühében marokkal tömi a kedvencz ételét, az «ekmek kadaif»-ot -(tejfeles laska) a jámbor Dániel bég szájába. Az nyeli, a hogy birja. -Ezért meg aztán a vendégasszony lesz dühös: «ugy-e, mikor nálam voltál -ebéden, akkor csak szálankint eszegetted, pedig «szel kadaif» (mézes -csikmák) volt.» Utoljára mind a kettő duzzogni kezd s görcsöket kap, -ájuldozik. A bég azt sem tudja, melyiket emelgesse, istápolja. A -gyerekhad, felhasználva ezt az intermezzót, marokkal kap a -czukorsütemények közé s ennek következtében egymás hajába. Csak a két -hodzsa ül komolyan a «janje» mellett (sült bárány töltve), serényen -falva, mint két éhes farkas. - -Mind a két asszony muzsikális. Az egyiknek van egy kintornája, mely -walzereket nyekerget, a másiknak meg egy fiszharmónikája, mely -Verdi-áriákat fuvoláz: természetesen, ha csavargatják. Hát ez -külön-külön mind igen szép mulatság; de mikor mind a két asszony -egyszerre neki ereszti a maga zeneokádó pokolgépét s az egyik a -Kornevillei harangokat kalapálja, a másik a Trovatorét fütyöli -egyszerre: akkor képzeld a szegény közbeszorult Dániel bégnek a -pokolbeli gyönyörűségét! Azt pedig két törvényes feleségnek nem lehet -megparancsolni, hogy egyszerre csak egyik muzsikáljon. - -Aztán jön a legkényesebb pont: a pipere. Ebben mind a két asszony -felülmulja maga-magát. Divatlapokat persze nem járatnak. Igazhivő -müzülmánnak festett emberi képet nem szabad a házába beereszteni. A két -hölgy fantáziája azonban kifogyhatatlan az öltözetek formáinak és -feldiszítésének változatos csodáiban: a miknek már a ti boltotokban is -szolgáltatta Dániel bég némi próbáját. - -Hát hiszen a szép ruhában büszkélkedni igen ártatlan öröm s ez bizonyára -Allahnak is tetszik, a ki a mezők liliomait ruházza. Csakhogy ez az öröm -nem tökéletes addig, a mig ki nem egészítik azzal a kellemetes érzéssel, -hogy az ember a szomszéd asszonynak az öltözetét csúfnak és -nevetségesnek találja. S erre tág tért nyitott nekik a természet. - -A Vukoszava asszonyság olyan termetes, hogy Hafiz a «fehér elefánt»-hoz -hasonlítaná; a Sefika ellenben olyan sovány, hogy a Gulisztán nem -találna a számára más hasonlatot, mint az ibis madárét. Egyiknél a bájak -fogyatkozása, másiknál a kecsek túlbősége a szembeötlő jelleg. Ezt -azután mind a kettő kellőképen igyekszik felhasználni. A jó Dániel -bégnek folyvást hallani kell a pikáns észrevételeket innen is, túl is. - -S ha még csak a szóbeli sértegetéseknél maradnának. - -De mit gondoltak ki egyszer! - -Vukoszava asszonyság a borsóágyai közepett egy madárijesztő vázat -állított fel, mely öltözetében meglepően hasonlított Sefika -asszonysághoz; még keztyü is volt huzva két kezére. Azt mondta, hogy ő -ezzel a verebeket akarja elijeszteni a borsójáról. – Nosza Sefika sem -volt rest; ő meg szintén a maga kertjében egy roppant bálványt rakatott -össze tökökből. A két lábat és a törzsököt óriási portiron tökök -képezték; a két karját két hosszú jurgita-tök; a fejet pedig egy vörös, -bibircsós képü, zöld turbános cucurbita verrucosa. A megtestesült -Vukoszava asszonyság! Ez meg a nyulakat elijeszteni való a káposztás -kertből. - -Az embernek meg kell pukkadni mérgében az ilyen becsmérlésekre. - -Dániel béget majd széttépte a két asszony e halálos megsértés -következtében. - -«Megálljatok! Majd teszek én közöttetek igazságot!» monda erre Dániel -bég, s azonnal hozatott magának Szerajevóból egy építészt. A két kert -közepébe a két háremépület közé fölemeltetett egy harmadik házat. Attól -aztán a két asszony nem láthatott be többet egymásnak az ablakába, -kertjébe, udvarába; nem pörölhetett, nem muzsikálhatott egymásnak a -fülébe. Hogy pedig az uj ház üresen ne álljon, azt mondá Dániel bég: -«majd hozok én hát ti közétek egy harmadik feleséget, akkor tudom, hogy -kettőtök között békesség lesz!» - -És úgy tőn, a hogy mondá. - - -IV. HOGYAN JUTOTT KASSÁRI DÁNIEL BÉG A «HARMADIKHOZ». - -Leó úr közölte a fiatal mahomedán diák levelét a főnökével. - -A főnök praktikus eszű kereskedő volt. - -– Hja, fiatal barátom, én ebből a két levélből nem lettem okosabb, mint -akkor voltam, mikor ön azt a nevezetes ruhafelpróbálást közölte velem. -Reménylem, hogy nem szándéka önnek holmi ezeregyéjszakai kalandokba -keveredni; hanem inkább hasznos üzletet kezdeni. Mert ha azt látnám, -hogy ön ebből az incidensből valami regényt akar penderíteni, hát azt -mondanám, hogy hagyja abba: vannak önnél nagyobb tökfilkók, a kik azt -önnél jobban elvégzik. Mert nem kell azt hinni, hogy minden bolond ember -irhat regényt; – ahhoz specziális bolondság kell: – épen úgy, -megfordítva: nem lehet minden okos ember kereskedő; mert ahhoz -specziális okosság kell. A vén Hajdukovics effendi nekem küld üzleti -értesítést aszalt szilváról, gyapjuról meg kukoriczáról. Azt gondolja, -hogy Budapesten is úgy megy, mint Szerajevóban hogy ugyanazon boltban -árulnak fügét, selyemruhát, sót, mézet, cserépedényt, sőt még -cserekereskedést is űznek s zálogra is adnak. Nem értett meg bennünket. -– Azt kell önnek kipuhatolni, hogy lehet-e a bosnyák földön abban a -brancheban dolgozni – jó sikerrel, a melyet mi kultiválunk? a -divatczikkekben? Eddig nem igen lehetett. A bosnyák hölgyek a maguk -szőttét viselték; azt maguk himezték ki s megvarrták olyan divat -szerint, mely azóta, hogy Szokolovics bég Szerajevót megalapította, nem -változott. – Most azonban, a hogy Kassári Dániel bég bevásárlásaiból -sejteni lehet, beütött az európai divat a boszniai hölgyvilágba. Azt -kellene hát megtudni, hogy vajjon ragályos-e ez a betegség? Vannak-e -bacillusai? – Egy olyan delnő, a milyennek ön ezt a bizonyos harmadik -feleséget leirta: nagy hódításokat tehetne ezen a téren. – Ön tudni -fogja, hogy állandóan vannak a divat történetében meghaladott -álláspontok. Ma az egész hölgyvilág lelkesül a zöldszinü kelmékért, -tavaly a tarka-virágos járta: az idén a tarka-virágos senkinek sem kell; -jövő évben a zöldet fogják eldobni. Az ilyen divatból kimaradt -czikkeknek milyen áldás volna, ha új piaczot lehetne a számukra találni! -Barátom! A ki ezt a világrészt fölfedezné, az nagyobb volna, mint -Kolumbus Kristóf. – De hát az a kérdés, hogy miféle qualitásu hölgy ez a -Dániel bég harmadik felesége? – Mert ha ez csak egy aféle -Ronacher-birodalombeli cserkesznő, hát akkor az elég jó Dániel bégnek; -de nem elég jó nekünk; mert a bosnyák asszonyságok nagy arisztokraták és -még fanatikusabb mohamedánok; pedig ezeknél van a gazdagság, ezek a -bégek és agák feleségei. Ezek be nem fogadják az importált új asszonyt, -akármilyen czifrán legyen is az öltözve s nem csinálják utána a mi -divatunkat. Tehát ezen pont felett szerezzen ön magának teljes -körülményes értesítést: akkor fogjuk azután megitélhetni, hogy mennyiben -léphetünk az akczió terére az «új hazában». - -Leó úr követte a jó tanácsot s rövid időn megkapta a második levelet a -fiatal effenditől. - -«Kamerád! - -Minden a legjobb rendben van. Alibegovics Kassári bég installálta az új -háremépületében a harmadik asszonyt, a ki felől az én kis mamám, Habiba -asszonyság, a következő értesítéseket nyerte a nővérétől, Dániel bég -második feleségétől. - -A harmadik feleség neve «Ajna», a mi törökül annyit jelent, hogy -«szemfény». Eredetére nézve se nem gyaur, se nem spanyol.[4] De a hogy a -mi asszonyaink állítják, még azoknál is gyülöletesebb: «bogumil» -családból való. - -Azt tudni fogod bizonyosan Bosznia történetéből (ugyan ki ne ismerné a -mi birodalmunk történetét, a ki csak iskolába járt?), hogy a bogumilok -egy istentagadó szekta hivei voltak, a kik még azt sem akarták -megengedni, hogy ezt a világot az Isten teremtette: szerintük ezt az -ördög teremtette; tudniillik mindazt, a mi ezen a földön «él»; az Isten -csak azt teremtette, a mi «nem él». Azért a bogumilok nem ettek hust: -mert az állatokat is az ördög alkotta. Ezt az istentelen fajt -pusztította is aztán minden istenfélő nemzet: magyarok, törökök, -bosnyákok egyformán. Most már csak az óriási nagy sirköveik mutogatják, -hogy milyen nagy urak lehettek néha napján. – Hébe-hóba megesik, hogy -itt-amott a Narenta szakadékai között, uttalan, hozzájárulhatlan -sziklavölgyek fenekén fölfedeznek egy névtelen falut, a melyben még egy -pár száz bogumil lakik, a kiknél az ősi «amenet» firól-fira megmaradt. -Templomuk nincsen: ő nekik a torony, a minaret mind egyformán a pokol -kéménye, a harangszó, az imám éneklése, mind az «ördögök trombitája». -Ezeket is a mi apáink gondosan kiirtogatták. Minálunk a mohamedán, -pápista, rácz, zsidó élhet egymás mellett; de a bogumil üldözött -fenevad: annak a számára nincs más törvény, mint a kard. - -Az okkupáczió előtti esztendőkben bukkantunk ismét ilyen titkos -bogumilokra egy narentavölgyi rejtekben. Kassári Dániel akkoriban -szandzsák bég volt ebben a kapitányságban. Ő lett megbizva a helytartó -basa által, hogy az eretnek fajzatot kiirtsa. Hogy miként bánt el a bég -a férfiakkal: azt nem firtatom; hanem annyit szabad róla elmondanom, -hogy a nőnemen levő részét nem vágatta le. Azok között találtatott egy -csodaszépségű nyolczesztendős leányka. Ezt Dániel bég maga fogadta -örökbe. Ez a mi Ajnánk. - -Dániel bégnek mind a két felesége tiltakozott az ellen, hogy egy bogumil -leányt odahozzon a bég az ő háremükbe. Nálunk törököknél pedig nincsenek -apáczakolostorok, a hol előkelő török kisasszonyokat geografiára -tanítsanak. - -Dániel bég aként gondoskodott a védenczéről, a hogy okos emberhez illik. -Odaadta őt nevelőbe egy bécsi ezermesterhez, a ki bűvészettel és -magasabb akrobácziával foglalkozik: azzal a föltétellel, hogy ő fizet a -nevelőnek évenkint háromezer forintot, a mig a leány a tizenhat évet -betölti, akkor pedig tizenötezer forint lefizetése után elhozza tőle. -Szigoruan ki volt kötve, hogy a leány ez alatt mohamedán erkölcsökben -neveltessék, beleértve a szigorú étrendet is, a mi nálunk férfiaknál a -fődolog: a leányoknál azonban nem ez a fődolog. - -Ezt a methodust ti gyaurok kissé furcsának fogjátok találni; de a mi -viszonyaink közt ez egészen észszerü felfogása a női hivatásnak. S in -thesi nincs is közöttünk semmi különbség. Ti gyaurok szintén nagy -előszeretettel viseltettek azon női erények irányában, melyek a kötélen -tánczolás, lovon nyargalás s egyéb testgyakorlatok közben kifejlődnek; -csakhogy ti mindezt a házon kivül keresitek, mi pedig mindezt -akklimatizáljuk és otthon tartjuk. - -Dániel bég nagyon helyesen okoskodott. Az új asszony holmi kényes, -finnyás szenvelgéssel, zongorajátszással, franczia fecsegéssel, -aquarell-pingálással nem fog imponálni a másik két asszonynak: azok -lenyelvelik, agyonvexálják; hanem ha ügyesen tud előttük eszkamotálni: -egy üres kalapból száz bukétot kiszedni; egy palaczkból tizenkétféle -likőrt töltögetni; s szükség esetén az ellene támadó vetélytársnéjának -egy ördögi tánczfigurában a turbánt a fejéről a lábahegyével leütni: -ezzel le lesznek főzve. Hogy ne is említsem azt a mindennapi -kunststukkot, mikor az ember a pörlekedő madamenak egyszerre csak egy -nagy lakatot akaszt a szájára, a mi azt rögtön megnémitja. A -hypnotizálás, a double vue, a kisértetmegjelenés, a beszélő fej és a -szíven keresztül szurt kard remeklései, mint tudjuk, még az erősebb nem -érzékeit is képesek felizgatni. - -Te, ki olyan szerencsés voltál, hogy Ajna asszonyság csodaszép termetét -közelről láthattad, nem szorulsz az én muzsámnak a guszliczapengetésére -(a miben mi bosnyákok külömben minden más nemzetek fölött állunk), hogy -a harmadik feleség bájáról fogalmad legyen. Magát Kassári béget is -meglepte ez a csodaszépség, mikor legelőször megpillantá. - -Ez pedig akképen történt, hogy mikor Bécsbe felment a nemes bég, a -nevelését befejezett aráját hazahozni: az ezermester, signore -Spirifanti, egy teljesen sötét terembe vezette őt, melynek az előterében -egy szinpadforma emelvény volt látható gyenge világítás mellett. - -– Tessék leülni ide erre a székre! – mondá a boszorkánymester: – azonnal -elő fogom idézni önnek a menyasszonyát. - -Dániel bég szót fogadott, leült. - -Ekkor a bűbájoló valami német varázsmondatot darált el, a mire rögtön -egy kerek fénytányér támadt a szinpad hátulján, mely egyre tágult, úgy, -hogy utoljára olyan volt, mint maga a csillagos ég. Lassankint egy nagy -kék gömb ereszkedett alá e fénykörbe, mely maga volt a földgömb. Dániel -bég ráismert, hogy ez ott Afrika, ez meg Európa! A földgömbön pedig állt -egy gyönyörűséges szép női alak: ugyanabban a fentebb leirt jelmezben. -Mikor egészen alászállt, akkor kirugta a lába alól a földtekét: az -eltünt a világürben s a bájos tünemény ott maradt a semmiben lebegve. - -– Nos, hát hogy tetszik önnek a szép ara? – kérdezé a szemfényvesztő. - -– Nagyon szép! – mondá Dániel bég. – Hanem azért megölöm. - -– Minő logikai causalis nexus nyomán? - -– Azért, hogy az arczát megmutatta leplezetlenül egy idegen férfinak. - -– S ez elég terhelő körülmény a bosnyák kriminálkodex szerint? - -Dániel bég nem keresett semmi paragrafust, hanem kirántotta az -ezüstnyelű kését a csizmaszára mellől, egy ugrással ott termett a -szinpadon s teljes erejével döfte a kését a tündérszép alaknak a -szivébe. - -Akkor látta, hogy a mit keresztül szurt, az a semmi. - -A gyönyörü alak, a csillagos ég, a földgolyó mind egyszerre eltűnt -előle, ő utána kapott, hogy megfogja; aztán a kezébe akadt egy sodrony, -az olyan ütést adott a markába, hogy majd leszédült tőle. - -Az ezermester lehuzta-vonta aztán a szinpadjáról. Dániel bég meg most -azt akarta lekéselni; de a bűvész valamit fujt az arczába, a mitől a bég -elkezdett prüszkölni, huszat is egymás után, a mig csak a bűvész el nem -hagyatta vele. - -– Legyen az urnak esze! – mondá a bűvész. – Hisz az, a mit most látott, -az csak lelke volt a menyasszonyának. - -– A lelke? Hisz nincs a mohamedán nőknek lelke. - -– De van a bogumil nőknek. Hisz azt csak tudja az úr, hogy a bogumil -nőknek a testét a sátán formálta agyagból (kitünő majolika-gyáros -lehetett), azután a «második égből» való angyalt parancsolt bele -léleknek. - -– No ez igaz. - -– Csak annyiban van meg a bogumil nőknél az inferioritás, hogy a -férfialakú agyagmintába a «harmadik égben» lakó angyal van ideiglenesen -bekaszárnyázva. - -– Szeretem, hogy ezt Bécsben is tudják már. No hát hadd lássam azt az -agyagból készült alakját az arámnak. - -Ekkor a bűvész megint elmondott egy hosszú német ritmust, a mint az -véget ért: ismét megjelent a világosság a szinpad hátterében s előlépett -belőle a valóságos porczellánból készült menyasszony, kézzel megfogható -minőségben. Csakugyan nagy ördög volt az az ördög, a ki a porczellánt -olyan lágygyá tudta tenni! - -Ez az alak aztán már a legszabályszerübben volt felöltöztetve; a hogy -illik az ördögök remekművét az emberi szemek elől elrejteni: bő -salavári, még bővebb feredzse s átláthatatlan fátyol burkai alá. - -Igy már tetszett Dániel bégnek a menyasszony: föltéve, hogy a «lelke» is -ott rejtőzik a szemérmes burkolat alatt. - -A bég kifizette a kialkudott dijat signore Spirifantinak; a miért aztán -az olasz olyan nagylelkű volt, hogy kiszolgáltatta az általa nevelt -tanítvány művészetéhez szükséges mindenféle bűvészeti szerszámokat: -betanított házi nyulakat, kanárimadarakat és három beszélő papagályt. - -Viszont Dániel bég is kitüntette a nagylelkűségét az által, hogy nem -kivánta a menyasszonyától, hogy az török burkolatban kövesse őt egész -Boszniáig, hanem megengedte neki, hogy a mig a gyaurok földén járnak, -európai öltönyöket viselhessen: csupán a kalapjához kötött fátyol legyen -valamivel sűrübb, mint a hitetlenek asszonyai viselik. - -A vasuton csalhatatlan jelét adta Ajna kisasszony (még ekkor kisasszony -volt: Bécsben a hitetlenek hazájában nem kelhettek össze) az ő muzulmáni -hitszigorának. Mikor az étkező kocsiban a pinczér sonkával kinálta meg: -azt mondá neki, hogy «domusz-köpek», mely szép török szót egyedül a -német nyelv képes visszaadni e kifejezésben: «Schweinehund». – Nem -izlelt meg mást, mint halat és olajos salátát. Budapestre érkezve pedig -maga segített az ő urának a piláfot elkészíteni. Itt aztán Dániel bég -nőül vette Ajnát a hajdani «Dzsigerdilen» – Buda vára falai között. A -bosnyák házassági szertartás abból áll, hogy a vőlegény ád a -menyasszonyának egy arany kösöntyüt (annak a jeléül, hogy őt rabnőjéül -fogadja), a menyasszony pedig ád a vőlegénynek egy jó hajlós nádpálczát -(annak jeléül, hogy őt urának elismeri). Nagyon okos czeremónia. Végül -meglátogatták Gül baba sirját. Ugy tértek haza Dolnya-Tuzlába: a -magyarok hajdani «Só» tartományába. - - -V. HOGY VEZETIK BE AZ UJ ASSZONYT A RÉGIEK KÖZÉ? - -Hát hiszen, az igazat megvallva, ha Dániel bég előre beterjeszti a -határozati javaslatot Vukoszava és Sefika asszonyságnak, hogy mit -szólnak hozzá: nem jó lenne-e, ha ő még egy harmadik asszonyt is hozna a -házhoz? hát akkor Allah lett légyen kegyelmes az ő két szemének! Hanem -hát Dániel bégnek több esze volt, mint annak a négernek, a ki -belemarkolt a forróvizes fazékba, hogy megtudja, mi az, a mi abban ugy -bugyborékol? Dehogy mondta volna, hogy az a közbenső palota háremnek -készül; azt hitette el a két hitvessel, hogy ő azt «medresz»-nek -építteti. (Kérem, ne tessék e szót félreérteni: ez törökül van, annyit -jelent, hogy magasabb nevelő-intézet). - -Tizenkét gyerek van a háznál: azok egész nap alláhtalankodnak (magyarul -«istentelenkednek»); a két bászli hodzsa egyébre sem tanítja őket, mint -az alkoránra; mert maguk sem tudnak egyebet. Már pedig az ujabb -nemzedéknek tudományra van szüksége, külömben az lesz, hogy kiszorítja a -jafet-nemzedék a semitát a világból. (Az arab is semita faj). Világra -való tudományt pedig csak iskolában lehet szerezni. A Hajdúkovics sógor -megpróbálta az Achmed fiával a külföldi akadémiát; no ugyan bele is -nyert! A pribék ugy került haza, mint kicserzett mahomed-tagadó. Még -bort is iszik s a sonkát is megeszi titokban; nem is mosdik naponta -négyszer, sőt villával eszi a piláfot! De még a gyaur menyecskéknek is a -szeme közé néz. Romlik a világ! - -Azért Dániel bég a saját portáján épittet egy szép nagy medreszt s abba -fog hozni egy minden világi tudományban jártas softát, a kit a gyaur -nyelv ugy hi, hogy «gouvernant» s ez aztán majd megtanítja a leányokat -finom erkölcsökre, a fiukat pedig sublimior mathesisra. - -Ebben a két urnő egészen megnyugodott. - -Az ugyan kissé szemet szurt náluk, hogy ennek a medresznek a -bebutorozása a megszokottnál nagyobb pompával dicsekedik: székek, -asztalok kerülnek bele; de Dániel bég arról is felvilágosítá őket, hogy -a gyermekeknek meg kell tanulni a széken ülést: mert a jövő században -már nem lehet a keresztbe vetett lábain ülni tisztességes muzulmánnak. A -magyar országgyűlésen rossz néven vehetnék a bosnyák képviselőtől, ha az -a terem közepén leguggolna, két kezét a két térde körül fonná, s ugy -hallgatná, a mit a próféták beszélnek. - -Végre eljött a kritikus nap, melyre az időjós nagy zivatart helyezett -kilátásba, sürü könyzáporral, patvarjégesővel és findzsahullással -vegyítve. - -Megjött a bég a társzekérrel meg az üveges hintóval. - -Nagy psycholog volt. A társzekeret bocsátá előre, mely a messze földről -hozott ajándékokat szállitá: maga a hintóval jó hátul maradt. Helyesen -kiszámítá, hogy a két asszony azonnal neki fog esni a málhás szekérnek: -kinek mi vásárfia érkezett? A ládák tetejére fel van irva mindegyiknek a -neve: az egyikre cyrill betükkel, a másikra arab irással. A melyiken -német ákombák van: az a nevelő holmija. Ezeket felhordatják a medreszbe, -a magukén pedig némi patvarkodás között megosztoznak s aztán czepeltetik -fel a cselédekkel a málhákat maguk után a saját háremépületeikbe, -követve a lármázó gyermekhad kiséretétől. - -Dániel bég nagyon jól számított. A két asszonynak első dolga lesz az -ajándékba kapott ruhákat felvenni. Olyat ők soha sem láttak. Az egyik -szaladni fog a másikhoz a maga öltözetével eldicsekedni: azon aztán -összefeleselnek. Ez alatt Dániel bég szépen becsempészheti a harmadik -feleséget a számára épített uj hárembe. - -Egészen a számítása szerint történt. - -Mikor a hintó megérkezett az udvarra, egyik asszony sem volt odalenn. -Ellenben a sok gyerek már ott zsivajgott s fujta, ütötte a vásárfiául -kapott trombitát és dobot, ugy szaladt az apja elé. De a mint azt mondta -nekik Dániel bég: «itt hozom az uj nevelőt!» arra ugy haza szaladt mind -valamennyi, hogy vasfogóval sem lehetett őket többé előhuzni. - -Eként minden akadály nélkül fölvezetheté az uj asszonyt a maga külön -házába. Azt azután a szolgálatára rendelt cselédséggel magára hagyta, -hogy ő is rendezkedjék az otthonában; annak igazán sok elrakni valója -volt: a sok bűvészi apparatus. Dániel bég pedig ment fölkeresni a másik -két asszonyt. - -A vén dajka értesíté, hogy mind a ketten együtt vannak a Vukoszava -asszonyság háremében. Dániel bég fellátogatott hozzájuk. - -Azok alig vették észre a megérkeztét: olyan nagy vitában voltak. - -Nevezetes kérdés volt az! - -Hogyan kell viselni azt a csodálatos öltönyt, a minek olyan hosszu -nyujtványa van alul: a gyaurok ugy nevezik, hogy «schlepp». - -Ajánlok rá egy megfelelő magyar szót. («Uszály» nem jó, mert a bizony -nem uszik). Ha «schleppen»-nek a gyöke «schlepp», akkor a «czepel»-nek a -gyöke «czepp». - -A Vukoszava asszony, a ki magas termetű volt, ugy találta, hogy annak a -hosszu, paszományos nyujtványnak az a rendeltetése, hogy az elől legyen: -mert ha hátul van, akkor a gyerekek rá fognak ülni s ugy szánkáztatják -magukat; tehát azt okvetlenül elől kell viselni, a hol aztán a szélénél -fogva fölemelve, igen diszesen beletüzhető a derékon levő övbe. S ebben -van természetes ész. Persze, hogy elől kell viselni a czeppet. - -De nagyon kinevette ezzel a felfogással a Vukoszavát a Sefika asszony. -Óh, micsoda együgyüség! Hisz azt a hosszú ruhát nem ugy viselik, hogy a -pántjánál fogva a derékra kössék. Mikor az a pánt nem öv, hanem gallér. -Ez a ruha nem a csipőnél kezdődik: hanem a vállnál. - -Sefika asszony ugy is vette azt fel, mint egy dominót: a nyakától -elkezdve beleburkolta magát; még ugy is sepert a földön. - -S valljuk meg az igazat, hogy neki is tökéletes igaza volt. Ez a -legczélszerűbb methódusa a czeppviselésnek. - -Mind a ketten Dániel béget hivták fel itélőbirónak. Ez volt a «hozott -Isten!», a «Selim Aleikum!» - -– Ugy-e, hogy én rajtam áll jól a kantus? - -Dániel bég pedig mind a kettőnek megveregeté az orczáját a tenyere -hegyével s azt mondá: - -– Te is szép vagy benne, Vukoszava; te is szép vagy benne Sefika! -Egyébiránt én nem tudom, hogyan viselik ezt a kantust. Majd megmondja -nektek a guvernánt. Most pedig adjatok nekem iziben valami harapni -valót, mert a vasuton Banyalukától Tuzláig csibuknál egyéb nem volt a -számban. Aztán a guvernantnak is küldjetek ebédet, mert az is éhes. - -A Vukoszava szolgálói e szóra hirtelen letették a földre a nagy -bőrvánkost, a min a bég ebédelni szokott s arra felrakták a készen -tartott szukbureket, jalani dalmát és szakz kabagit, a miről mai napság -Asbóth János kitünő irótársunk hirhedett monografiája nyomán minden -ember tudja, hogy azok «husos bélest», «töltött káposztát» és -«fokhagymával főtt tököt» jelentenek. Ezek pedig Dániel bégnek kedves -eledelei. - -Étkezés kőzben tisztességes asszony békét hágy az urának s nem -háborgatja kérdezősködéssel. - -Ellenben a gyermekhad, mindkét fajzatból együtt lévén, egyre ott -csivelgett a nyakán, unszolva az apát tökéletlen kérdezősködésekkel: -hogy mire való ez meg az a furcsa játékszer, a mi neki vásárfiába -jutott. - -– Hogyan kell ezen a hárfán muzsikálni, Dani baba? kérdezé a pisze -Amhát. Nézd csak, tiz hurja van, azután mindegyiken tiz fehér, meg tiz -fekete dió. - -– Nem hárfa az, te csirkincsirlek; hanem számoló gép. Majd megtanit arra -téged a guvernánt, csak várj! - -Majd meg a pajkos Feridun csimpajkozott a nyakába. - -– Nézd csak, Dani baba, de bolond nagy golyóbis ez itt! Hogyan kell -ezzel gurigázni? - -– Meg ne próbálj gurigázni vele, joldás! Ez nem kuglizó golyó, hanem -földglobus. Erről tanulsz te majd geográfiát. Majd beléd veri ezt a -guvernánt! - -Az a guvernánt kezdett boszorkánymesei alakká megnőni. - -Ebéd után hozták a fekete kávét. Dániel baba (apa) rágyujtott az illatos -bogcsa tütünre (dohány) s miután a kávé is eléje lett téve ezüst -findzsában, most már az asszonyoknak is lehetett vele beszélni. - -Azok nagy kinban voltak. Sehogy sem tudták kitalálni, hogy annak az -átkozott kalodának, a minek vállfüző a neve, merre van a bejárata. Már -pedig olyat is készíttetett mind a kettő számára Dániel bég, miután -megértette Leó urtól, hogy lehet azt halcsont nélkül is előállítani, -gutta percha-lemezekkel. - -– Hogy kell ebbe a pánczélba belebujni? kérdezé Vukoszava, odatartva a -bég elé a miedert. - -– Nem tudom én, édes mézem, mert én soha sem tanultam a -szabómesterséget; hanem beleszorít ebbe titeket a guvernánt; mert az -érti. - -– A guvernánt? kiáltá egyszerre mind a két asszony elförmedve. Már hogy -öltöztetne bennünket a guvernánt? - -– Hát mért ne öltöztethetne titeket a guvernánt? - -– Hisz az egy softa. - -– Igen. De nem férfi-softa; hanem asszony-softa. - -– Asszony-softa? kiálta, összecsapva a kezeit Vukoszava. Allah buffáj! -Ilyet sem hallottam, hogy asszony-softák legyenek a világon. - -– De hát akkor hogy lesz, mint lesz a világ sorja? kelepelt Sefika -asszony. Ha a guvernánt asszony-softa, akkor hogy tanitsa az a -fiugyermekeket? Ezek ő rá nézve idegen férfiak. - -– Hum! Dörmögé Dániel baba. De furcsa beszéd! Hát Amhátnak nem Vukoszava -az anyja? azért mégis hányszor az öledbe veszed, megfésülöd, -megmosdatod; pedig az rád nézve idegen férfi; viszont a Vukoszava nem -minden nap sajátkezűleg felfenekeli-e a Feridunt? pedig az a te fiad, s -igy rá nézve idegen férfi. - -– De ők azért mégis a mi gyermekeink, mert mi ketten az ő apjuknak a -feleségei vagyunk. - -– No hát azon módon majd a guvernántnak is gyermekeivé lesznek az Amhát -is, meg a Feridun is. - -A két asszonynak csak erre a szóra esett ki a kezéből a kávés ibrik meg -a csésze. - -– Hiszen te egy uj asszonyt hoztál a házhoz; te Allahtól elrugaszkodott -vén gonosztevő? - -Akkor aztán volt drága dolga a Dániel baba üstökének! - -Az pedig azzal a nekidurálással fogadta azt a tépászást és dögönyözést, -a minővel szokta kiállani az igazhitű müzülmán a török fürdőben a -fürdőlegény dömöczkölését. Fáj az; de használ. - -A mig az asszony pofoz, addig jó a dolog! - -Hanem mikor már a szakállát is kezdték tépni, akkor ő is azt mondá, -hogy: «térjünk már most át más matériára!» - -S azzal kihuzott a kabátzsebéből valami összecsavargatottat. - -– Kedveskéim, angyalkáim, még egy ajándékot hoztam a számotokra. -Látjátok, mi ez? Egy korbács: szarvorrunak a bőréből. Most szereztem -Bécsben. Csalhatatlan gyógyszer minden asszonyi bajok ellen. Hát már -most én azt meg nem magyarázhatom nektek, hogyan kell viselni az uj -szalüppöt; hanem hogy hogyan kell elszakgatni: azt majd megmutatom, ha -ugy kivánjátok. - -Erre semmi sem természetesebb, mint hogy mind a két feleség egyszerre -leveté magáról a most kapott uj ruhát s oda dobta a férj lábaihoz: «no -hát itt van! Süsd meg! Add ezt is a guvernántnak!» - -Vukoszava asszony kiölté rá a nyelvét. Sefika pedig fujt rá, mint a -macska a kutyára. - -A bég pedig kedélyesen pattogott a korbácscsal. - -– No no! Asszonyok! Eszeteken járjatok! - -Erre aztán megindult a záporeső. Mind a kettő el kezdett sirni, -jajveszékelni. - -– Ha mi neked nem tetszünk többet, akkor küldj bennünket haza az -apáinkhoz! zokogá Sefika. - -– Nekem add ki a hozományomat. Én megyek a bátyámhoz Szerajevóba! mondá -fuldokló szóval Vukoszava. - -– Hát aztán ezt a tizenkét gyermeket én fésüljem naponkint? förmedt fel -Dániel baba. - -– Fésülje őket a guvernánt! – Mosdassa is a guvernánt! kiabált egyszerre -mind a két asszony. - -– De bizony minket ne fésüljön, ne mosdasson a guvernánt! visított -egyértelműen a gyermekhad s mindannyi belekapaszkodott az anyja -sokránczu bugyogójába (török nők viselete ez) s lehetetlenné tette rájuk -nézve az elfutást. Mind a ketten sirva ölelték nyalábra a nyakukba -csimpajkodó gyermekeket; elsiratva őket: «óh ti szegény elhagyatott -árvák!» - -«No már micsoda ostoba beszéd ez? Eddig volt nekik két anyjuk; most lesz -nekik három.» - -Tudja jól Dániel baba, hogy a záporesőre következik a szivárvány. Csak -egy kis napsugár kell hozzá. Az is készletben volt. Mikor már az egész -familia belefáradt a sirásba, akkor elővett a két oldalzsebéből két -ékszerdobozt. Azokat felnyitotta. - -– No nézzétek; mit hoztam még nektek? - -Egy-egy széles arany karperecz volt, gyémántos patkóval a közepén. - -Erre rögtön megjelent a szivárvány: még a könycseppeken keresztül. - -– Hadd lám! Hadd lám! Melyik az enyém? - -Dániel baba aztán sajátkezüleg kapcsolta a kösöntyüket az egyiknek is, a -másiknak is a kézcsuklójára. - -– No hát nem feledkeztem meg rólatok, ugy-e? - -Ezek csakugyan «élő» tanubizonyságok voltak. - -– Már most hát mondjunk egymásnak egy «csok ja sá»-t! Aztán ma estére -eljövök hozzád sakkozni, kecsteljes Vukoszavám, holnap este pedig te -nálad ostáblázok, bájos Sefikám! - -Azzal egyiknek is, másiknak is odanyujtott egy selyem zsebkendőt, a -hitvesi szeretet jelvényét. - -Igy már aztán minden jól van. - -Becsületes müzülmán férjnek az a jelszava hogy «ne csalj igazán!» És azt -meg is tartja. - -Azzal aztán a békecsókokat kiváltva, eltávozott Dániel bég a dolgára. - -Mikor visszanézett az elhagyott háremre, mind a két asszonyt ott látta -az ablakban. De nem azért, hogy Dániel baba után üdvcsókot hányjanak, -hanem hogy az ablaküvegen megpróbálják, hogy csakugyan igazi gyémánt-e -az a kapott karpereczen? Mert holmi talmi aranynyal, strassburgi -gyémánttal még a bosnyák hölgyeket sem lehet már rászedni. Tartanak -próbakövet is otthon. - -* - -Ezeket tartalmazá Achmed effendi harmadik levele Leó úrhoz. - - -VI. A BŰVÉSZNŐ LAKOMÁJA. - -– Vajjon milyen lehet az uj asszony? Mondá Vukoszava. - -– Bizonyosan csuf kövér debella. Véleményezé Sefika. - -– Inkább azt hiszem, hogy utálatos sovány törpe. – Ellenzé meg -Vukoszava. - -(Csodálatos, hogy egyik sem tudott a másiknak a nyelvén, hanem azért -mikor egy harmadikat meg kellett szólni, akkor megértették egymást. Ez -külömben könnyen is ment. Vukoszava kövér és magas volt, Sefika sovány -és nyápicz termetű; csak egymásra kellett mutatniok.) - -«De hátha fertelmes szép az átkozott? Aféle bajrám-ünnepi odalik? No -majd meglátjuk, ha ő rá kerül a sor a lakomaadásban!» Ezt mind a kettő -mondá. - -– Én kikaparom a szemét, ha szebb az enyémnél! szólt az egyik. - -– Én levágom a haját, ha dusabb, mint az enyém! mondá a másik. - -«Azt még se tegyük», mondák ismét mind a ketten, «mert akkor majd nagy -szerepe lesz a rinoczerószkorbácsnak». - -– Én «dur»-port keverek a kávéjába, a mitől megdühödik! fenyegetőzék -Vukoszava. - -– Én szerecsikát keverek a sorbethjébe, a mitől utóléri a Mohamed áldása -estétől reggelig! böstörködék Sefika. - -«Ilyet ne tegyünk még se!» mondának mind a ketten, «mert akkor zsákba -kötnek bennünket, ugy dobnak a Jalába.» - -– Hanem azt megteszem, fogadkozék Vukoszava, hogy mikor legelőször -összetalálkozunk s kezet nyujtunk egymásnak, ugy összeszorítom ezzel az -én hatalmas tenyeremmel a pratzliját, hogy a vér kijön a körme alól. - -– Én pedig az összecsókolózáskor olyat harapok az orczájába, hogy ott -marad a fogam helye. - -Mind a két hölgynek meg voltak az eszközei a fenyegetés végrehajtásához. -Vukoszava asszonynak a Nro 8½ keztyühöz termett öklei, Sefika asszonynak -pedig hosszú fogai, a mik fölött soha sem tudta az ajkait összehuzni, -annyira előre álltak. - -Ebben állapodának meg egyelőre. A többi majd jön magától. Hogy két -asszony hogyan folytasson egy boszantásból, vekszálásból, szekirozásból -álló hangversenyt egy harmadikkal: ahhoz nem kell programm. Megy az -próba nélkül. - -A hazaérkezés utáni harmadnap estéjén csakugyan elkövetkezett a -bemutatási lakoma, melyre az új asszony hívta meg a saját háremébe a -másik két asszonyságot: még pedig előkelő szokás szerint franczia -meghivó-jegyekkel. A két hodzsa ugyan nem tudott a meghivón eligazodni; -hanem Dániel bég megmagyarázá azt az asszonyoknak. «Avec famille» annyit -jelent, hogy egész családostól. - -Így még jobb lesz. A gyermekhad is informálva lett, hogy mentől több -gonosz incselkedést kövessen el az új mamánál. Ha hozzáférnek, csipjenek -egyet rajta. - -A látogatáshoz mind a két hölgy az új ruháját vette fel; még pedig -mindegyik a saját meggyőződése szerint: egyik az öltöny hosszú -nyujtványát elől az övébe feltüzve, a másik az egészet dominónak -felöltve. Eként vonulának be, követve a gyerekek Siserahadától, az új -hárembe. - -Ajna asszonyság az elfogadó teremben várt a vendégeire. - -Azok csakugyan utálatosan szépnek találták! Micsoda mosolygó fehér-piros -arcz! Minő karcsú derék! Milyen csipők! Hát még ezek a vállak! Gyalázat! - -No de majd a kézszorítás után lássuk, hogy milyen lesz a mosolygó arcz? - -A mint azonban Vukoszava asszony izmos tenyerét Ajna szép fehér kezével -érintkezésbe hozta, valami olyan titokzatos ütést kapott az egész -karjába, mint mikor az embernek a könyökén találták el a sajgató ideget. -Az egész teste összerezzent bele. Sietett félreállni. - -Ekkor a Sefika járult a fenyegető csókkal üdvözölni az új asszonyhoz; de -a mint annak az arczához ért, úgy megégette a száját, mintha tüzes vasat -csókolt volna meg. A két fiucska meg, a ki meg akarta csipni az új -mamát, a hol csak hozzá ért, mindenütt szikrák pattogtak az újja -hegyére. Nem asszony ez, hanem tündér. - -Hej, de elkotródtak mellőle. - -Ekkor aztán Ajna asszony a legbájosabb nevetéssel lépett le a villanyos -szigetről s maga járult a megriadt vendégek elé: a legékesebb német -szóval üdvözölte őket s megcsókolta a Vukoszavát is, meg a Sefikát is, a -nélkül, hogy az ajkai égettek volna. Azután a két kamaszt, az Achmedet -meg a Feridunt felkapta az övénél fogva, egyiket a jobb, másikat a bal -kezével; úgy emelte fel magához, megcsókolva az orczáikat; azután -fölemelte őket kinyujtott karral a feje fölé; «gyönyörű két fiucska!» -úgy tette le a földre. - -Azok megrőkönyödve oldalogtak odább. Az ördög látott ilyen «kis mamát». - -Hanem hát ez csak goromba bűvészet. Értett az új asszony a finomabb -varázslathoz is. - -– Hát ti rajtatok hogy áll ez az új öltöny? Hogy vettétek azt fel? -kiálta, nagyot nevetve a feleségkollégák öltözetén. - -Azok most látták, hogy csakugyan úgy szép ez az öltözet, a hogy azt a -harmadik viseli. - -– Hisz ez így csupa maskara! No jőjjetek velem, majd én újra -öltöztetlek; s azzal karjára öltve a két asszonyt, bevitte az öltöző -szobájába. Ott már készen állt számukra a vállfüző is, meg a ruhaderék -is. Ajna asszony szakértő kézzel hüvelyezé be a teremtés remekeit -helyreigazító kérgekbe, a Vukoszavát elébb, azután a Sefikát. Az által -az előbbi karcsuvá lett, az utóbbi pedig telt idomokat kapott. Mikor -készen voltak, akkor a nagy álló tükör elé vezeté őket. Azok el voltak -ragadtatva. Százszorta szebbnek találta magát mind a kettő, mint eddig -volt. Mit nem tesz a czivilizáczió! - -Ettől a pillanattól fogva meg volt nyerve a vetélytársnék szíve a -harmadik nő iránt. - -Hisz egy ilyen harmadik asszony valóságos életszükség a háznál! - -Az ember egész más embernek érzi magát, mikor a miedert fölvette. - -Mikor Dániel bég maga is megérkezett a lakomához, már akkor egymást -ölelve jöttek eléje mind a hárman: a hogy a grácziákat festik. - -Dániel bég alig ismert rájuk. - -– Hisz ti nagyon szépek vagytok! - -Sorba is csókolta mind a hármat. - -– Ejh, de karcsú vagy! mondá Vukoszavának. Ejh, de gömbölyű vagy! -magasztalá Sefikát. S azok már megtanulták, hogyan kell hátrafordított -fejjel az utána vonuló czeppre visszanézni s a közben a legyezővel a -corsette csipkefodrait lebegtetni. - -– Mindig így kell járnotok ezentúl! - -Ez a nap arany betükkel lesz följegyezve a család évkönyveiben. - -– Csak az az egy baj van ezzel az izével, hogy nagyon szorítja az -embernek a gyomrát, s ez akadályozni fog bennünket a jóllakásban! mondá -Vukoszava asszony. - -– Én szeretném, ha akadályozna már! dörmögé Sefika; de én itt nem látok -semmi előkészületet a lakomához. - -A nagy asztal ugyan ott volt az étkező közepén, veres posztó-terítővel -letakarva; de azon semmiféle olyan edény nem látszott, a melyből enni -vagy inni szokás. - -A kandalló előtt is ott állt a piláf-főző üst; de amabban még tűz sem -volt. - -Ezt a megjegyzését érthető jelekkel közlé is Sefika a háziasszonnyal. - -– Nincs itt semmi findzsa? - -– Hogy ne volna itten findzsa? - -Ajna egyet koppantott a legyezőjével az asztalra s abban a perczben ott -állt a kávés csésze. - -– De ez csak egy csésze! Hát nekem? Neked? Meg a Dániel babának? - -– Van itt elég csésze! mondá Ajna s azzal elvette az asztalról a csészét -s azt Sefikának adta: a másik csésze már akkor ott állt az első helyén. -És aztán folyvást osztotta a csészét, a míg mindenkinek jutott: még a -gyerekeknek is. - -– De hát mit igyunk mi ebből a csészéből? - -– A mit parancsoltok. - -Azzal ismét koppantott az asztalra, s egyszerre ott termett annak -közepén egy öblös ezüstkancsó. - -Azt fölvette Ajna s legelőször Dániel bégnek a csészéjébe töltött -belőle. Pompás illatú mokka volt. - -Azután Vukoszava csészéjébe töltött. - -– Én tejjel szeretem a kávét! nehézkedett Vukoszava. - -– Tessék! Tessék! mondá Ajna s ugyanabból a kancsóból töltött neki a -kávéjába pompás sűrű bivalytejet. - -– Én nem szeretem a kávét: nekem csokoládé kell! finnyáskodék Sefika. - -– Parancsolj, édesem! nyájaskodék Ajna s töltött neki csokoládét -ugyanabból a kancsóból. Aztán sorba járta vele a gyermekeket, a kik -keresztbevetett lábaikon ültek a kerevet mellett, s azokat is -megtraktálta. Végre visszajött az asztalhoz, a hol a saját csészéje -állt. «Én pedig a theát szeretem.» S akkor illatos pecco csordult ki a -bűvös kancsó csövéből. - -– De hát ehhez valami mártogatni való is kellene! sürgetőzék Sefika -asszony. - -– Hüh! arról bizony megfeledkeztem! Szereted-e a bécsi kuglófot? - -– Szeretném, csak volna. - -– No majd mindjárt készítek. - -– Miből? Miben? Mivel? - -Hát bíz erre mind nehéz volt megfelelni. - -Ajna asszony az asztal alatt kotorászott s talált egy pár tojást. - -– No ez szépen kezdi! Rántottát akar csinálni. - -De hol a serpenyő hozzá? - -Ajna asszony zavart szinlelve tekingetett szélylyel. Meglátott valamit. -Az volt Dániel bég czilinderkalapja. - -Hohó! Czilinderkalap egy muzulmán bégnél! - -«Hübnere» van a dolognak. - -Bécsben meghívást kapott Dániel bég a közös miniszter estélyére: erre az -alkalomra vett teljes divatszerű öltözéket. Most abban mutatta be magát -az asszonyainak, a frakk gomblyukában a piros szalagos érdemrend. - -Így került Ajna kezébe a köcsögkalap. - -A többit aztán tudjuk könyv nélkül. A két tojást feltörték, a -czilinderbe belecsorgatták; akkor a czilindert nehány perczig -meghordozták a petroleumlámpa fölött, akkor lefelé fordították s -kihibbant belőle a legtökéletesebb formájú bécsi kuglóf, azon melegen. - -No ez jó volt kóstolónak. De nem csak kuglóffal él az ember! - -– Lássuk, hogy tudsz főzni? - -– Mindjárt meglátjátok, édeseim. Nálam az gyorsan megy. - -Azzal Ajna asszony ismét az asztal alá nyult s előhúzott a fülénél fogva -egy hófehér házi nyulat. - -– Hát ezzel mi lesz? - -– Ebből lesz a vacsora. - -– Mash-Allah! «Egy» házi nyul tizenhat gyomornak! - -– Nem egy nyul ez; hanem kettő! mondá Ajna, s azzal megfogta a házi nyul -két fülét, hirtelen kétfelé repeszté azt, s azzal mind a két kezében -ficzkándozott egy házi nyul. - -– De ha kettő, sem kell nekem! tiltakozék Vukoszava; mert én a nyulat -meg nem eszem. - -– Majd meglátod, ha elkészül! - -Azzal Ajna odavitte a réz főzőkatlanhoz a két házi nyulat, fölemelte a -katlan födelét: a nyulakat beledobta, azután három kártyából tüzet -rakott a katlan alatti üstbe; mire a papirtűz ellobogott, egy kissé -körülkopogtatta a rézkatlant. - -– Készen van már. - -Azzal levette a katlan födelét s kiemelt belőle egy bográcsot, -telides-tele szinültig berbécshusos piláffal, a minőről csak muzulmán -gyomor álmodhatik. - -Mindenkinek el kellett ismernie, hogy annál tökéletesebb piláf még -konyhaművész kezéből ki nem került. - -Sefika nagyon is sokat talált belőle enni. A mider is szorította. -Nyafogott, hogy ő megbetegszik, ha most fagylaltot nem kaphat. - -– Fagylaltot! kiáltott fel Dániel bég. Télen lehet azt csinálni, a mikor -jég van. Ki ácsingózna nyáron fagylaltra? - -– Mindjárt lesz! mondá készséggel Ajna. Szereted a czitromfagylaltot? - -Azzal kettévágott egy czitromot: odafutott vele a katlanhoz, -belefacsarta, tüzet rakott alá és két percz mulva előjött egy nagy -tálban a dinnye-alakú fagylalt, a melynek a hány gerezdje, annyiféle -gyümölcsből volt készitve. - -A két asszony oda volt a bámulattól. Ehhez hasonlót ők nem tudnak. - -Maga Dániel bég is azt mondá: hogy ez nem megy tündérek segítsége -nélkül. - -Hja! A ki jó nevelést kapott! - -Még molnárostya is kerűlt elő. A katlan mindent kiád. - -Utóljára gyümölcs, czukorsütemény; csak úgy szórta, hogy a gyerekek -kapkodhassák. - -És végre egy csinosan font kosár: abból meg egyre-másra hullott a -virágbokréta. - -S a meglepetések netovábbjául egyszer csak ott termett Dániel bég -frakkjának a baloldalán egy tenyérnyi nagy érdemrendcsillag; olyan, a -milyent Bécsben az exczellencziás urak viselnek. Dániel baba tudta, hogy -ez is csak szemfényvesztő varázslat; de azért hagyta ott ragyogni a -csillagot. Hisz előbb-utóbb meg lesz az érdemelve. Lehet még egy tizedik -bársonyszék is a magyar képviselőházban! - -Dániel bég nagyon meg volt elégedve a lakomával, s a jóllakás után azt -mondá: - -– Hátha innánk? - -Tudva van, hogy a törökök evés közben nem isznak, hanem csak jóllakás -után. Ezt nem Schweningertől tanulták; hanem Mohamed prófétától. Akkor -is pedig nem bort isznak; hanem csak vizet. A szeszes italoktól eltiltja -őket az alkorán. - -A vizet azonban szabad keverni nádmézzel, gyümölcsízzel, narancslével, -mandulafejettel, rózsavízzel, ámbrával, a mit aztán úgy hínak, hogy -«sorbet». - -Ismét előkerült a csodakancsó. Ajna sorba töltögette mindenkinek a -talpatlan poharába, a mit kiki megkivánt, s a mit mindjárt ki kell inni, -mert ha leteszik, felfordul. - -«Pompás sorbet! Nagyon jó sorbet!» dicsérték a vendégasszonyságok. - -– Hejh! Csak én olyan sorbetet ihatnám, a milyent Bécsben a miniszter -úrnál töltögettek! mondá Dániel bég. Az úgy habzott, maga is igyekezett -ki a pohár szélén, mintha siettetné az embert, hogy «igyál már!» - -– Ha az én uram úgy kivánja… mondá Ajna, s aztán töltött neki a -kancsóból olyan sorbetet, a mely pezseg. - -– Ez az! Ilyen volt az! mondá a nyelvével csettentve Dániel bég. Ebből -ti is ihattok, asszonyok. Ezt nem tiltja az alkorán. Ez nem bor: ez csak -sorbet. - -Azok is kaptak belőle. - -Általános volt az elismerés, hogy ez tökéletesített faja a sorbetnek. - -Nem sokára olyan jó kedve lett a két hajdani asszonyságnak, hogy el -kezdtek dalolni. - -A gyermekeket hazaküldték aludni. A ki akaratoskodott annál rögtön -megjelent az ördög a falon s ráijesztett. - -A Vukoszava bosnyák balladákat énekelt, a Sefika pedig arab stanczákat. - -Ajna tapsolt mind a kettőnek. Dániel bég pedig sorba ölelgette mind a -hármat s ivott az egészségükre. - -– Hejh! De csak az volt ám az igazi sorbet, a mit én a magyarok -fővárosában ittam, a Dzsigerdilenben: herczeg Prugmájernál, az orfeumi -helytartó basánál. Az forró volt, csak úgy lobogott: mikor itta az -ember, az orrán jött ki a lángja, mint a sárkánynak. Hát még az a húri, -a ki töltögette! - -– Ha az én uram úgy kivánja, mondá Ajna, kezeit keresztbetéve a keblén s -alázatosan meghajolva: s azzal eltünt a mellékszobába. - -A mint eltávozott, rögtön odatelepedék Vukoszava és Sefika Dániel bég -mellé két felől, s elkezdték őt a legyezőikkel hüselni, a mit ő azzal a -gyöngédséggel viszonzott, hogy a csibukjából a füstöt az arczaikba -fujta. Majdan előhozták a szolgálók a nargiléket, s akkor aztán a két -asszonyság versenyt pipázott az urával. - -Egyszer aztán előttük termett a harmadik. - -A hogy a tündérek szoktak megjelenni: pókhálóból szőtt öltözetben, -hosszan leeresztett hajjal, mely térdhajlásáig takarta; fején világító -csillaggal; karja körül egy eleven kígyó tekergőzött, fején taréjjal, -két szemén pápaszemmel. A másik karját fölemelve tartá, egy vállára -emelt kancsót a fogantyújánál markolva. - -A két asszonyságnak szeme-szája tátva maradt a nagy bámulattól. - -– Ez egy «péri!» - -– Nem. Ez egy «abelére!» - -– Vagy maga az «iblisz!» - -A tündéralak leemelte a válláról a karcsúnyakú rézkancsót, s sorba -töltögetett a poharakba az illatos párolgó punchból. Ez sem bor: ezt sem -tiltja a próféta. - -A pákosztos kígyó mindegyik pohárba belekóstolt a kiöltött kettős -nyelvével. - -– Ez aztán az ital! Ilyet isznak a paradicsomban, a Túbafa alatt, -magasztalá a punchot Dániel bég, s összekoczczintá a poharát mind a -három hölgygyel. Csak a fertelmes kígyó ne kóstolgatna bele! - -– Kígyó? szólt csodálkozva Ajna. Hiszen nem kígyó az, hanem pálcza. - -S azzal megfogva a cobra fejét, az egyszerre megmerevült, egyenes lett, -mint a Mózes botja. - -– Fogd a kezedbe! mondá Dániel bégnek. - -A bég azonban, a mint a pálczának a fejét a kezébe vette, egyszerre -sajgató ütést érzett a tenyerében, s a mellett a marka úgy összeszorult, -hogy nem tudta a boszorkányos jószágot eldobni. - -– Jekdür Allah! Jobb szeretném, ha kígyó volna. Vedd el a kezemből ezt a -verekedő pálczát. - -Ajna aztán elvette a varázsbotot a bég kezéből s ledobta a földre; a -mire az ismét megelevenült, kígyóvá lett, összetekergőzött. - -Ekkor azután az Ajna felkapta a rézkancsót s elkezdett annak az oldalán -az öt ujjával dobolni, valami bajadértánczot járva hozzá s egy -varázsdalt énekelve; közbe-közbe teletölté a bég és a két úrnő poharát a -tündéri itallal. - -A cobra a dobolásra, meg az énekhangra felemelte a fejét rétesalakjából, -egyre jobban felegyenesedett, s elkezdett maga körül forogni, míg az -utolsó gyürűjén állt meg, a mit a farka alakított. - -A rézkancsó egyre jobban kiűrült, a dobolás annál hangosabb lett rajta. -A bajadértáncznak a sebese járta. A tánczdüh nem csak a kígyóra ragadt -el, hanem a két asszonyra is. Egymás után felugráltak a bőrpárnáikról, s -igyekeztek, tőlük telhetőleg utána csinálni Ajnának a tánczot. A -Vukoszava felkapta a piláffőző rézkondért, azon produkálta a tamburint; -a Sefika pedig a palacsintasütőt püfölte a nagy keringelésben, míg a -többféle jótékony italok hatása miatt mind a két úrnő, ki erre, ki -amarra, eldőlt s nem tudott e világon létéről többet. Azokat a szolgálók -szépen a vállaikra emelték s hazavitték a saját háremeikbe. - -Az egyedül maradt tündér még folytatta lassudó tempóban a csábtánczot: a -kígyó azonban azt is abba hagyatta vele, a lábai körül tekergőzve s -azokat egymáshoz szoritva: egyre mindig feljebb csavargózott, míg -utóljára átszorítá a derekát, s ott a fejét átöltve, maga magán csomót -kötött. A bajadér epedő mosolylyal tekinte a gyönyör-ittas Dániel bégre. - -– Alláh ekber! Nagyon szép vagy. Mohamed ugyse! Gyönyörű vagy. Csak az a -fertelmes kígyó ne volna a derekadon. - -– Kígyó? szólt Ajna, gyönyörű igazgyöngy fogsorát megmutatva nevető -ajkai között. Hiszen nem kígyó az; hanem selyemöv. Próbáld meg leoldani. - -* - -Így írta le ezt a jelenetet Achmed effendi, Leó úrhoz küldött negyedik -levelében. Ő maga az egészet a két mamájától hallá, a kiknek mindezt a -legközelebbi látogatás alkalmával Vukoszava és Sefika asszonyságok -elbeszélték; az utólját a saját képzeletéből adta hozzá. - -Mind a két nő el volt varázsolva a harmadik asszony estélyén élvezett -gyönyörűségektől. - -S ez a varázs a másik két asszonyságot is bűvkörébe ragadta. - -Jelacsa mama, meg Habiba mama rajta estek Ibrahim papán. - -– Nekünk is hozz ilyen harmadik asszonyt! Te is szerezz ilyen tündérnőt -a házhoz, a milyent Dániel bég hozott a Vukoszavának, meg a Sefikának. - -– Mit? Mit? varázslónőt? mondá Ibrahim baba. Az kell nektek? Ha csak az -a bajotok: én bizony hozok. Kell guvernánt az Achmed gyereknek? Dehogy -nem hozok. - -Aztán felment a «csarziába»: ott kikeresett egy fekete pofáju ötvenéves -czigányasszonyt; azt hazavitte. - -«Itt van a varázslónő». - -«Jaj! Nem ilyen kell nekünk. Ezt add vissza, a hol vetted. Szép, fiatal -varázslónő kell nekünk, a milyent a Dániel bég hozott. Megengedi azt a -próféta. - -Ibrahim baba pedig igen praktikus eszü kalmár volt. - -«Jajh, kedveseim, arra, hogy egy olyan bűbájos tündérnőt szerezzen az -ember a házhoz, a minő «állítólag» a Dániel bégé, nem elég egy próféta: -ahhoz Mohameden kivül még Krisztus is kell: nagyon sok Krisztus». - -Tudniillik, hogy a gyaurok így hívják egymás között a «pénzt». Persze: -ők azt is imádják. - - -VII. AZ ÉDES ERETNEKSÉG. - -Hogy Mohamed próféta az asszonyoknak nem adott lelket; hogy nem nyitotta -meg számukra a paradicsom ajtaját: az még csak elviselhető sérelem; de -sokkal nagyobb figyelmetlenség volt a prófétától az az intézkedés, hogy -az asszonyok kezébe nem adott pénzt, s ezzel bezárt előttük minden -boltajtót. A kasszakulcs a férjnél áll: az vásárol be mindent. A mit az -asszony megkiván, azt a férj megveszi a számára: elhalmozza ékszerekkel, -selyemruhákkal; de pénzt nem ád a kezébe: az nem való asszonynak. - -Kassári Dániel bég házánál ennek az előitéletnek is meg kellett szünni. -Ajna asszonyság ezermesternő volt. Mikor neki tetszett, tallérokat, -aranyakat szedett ki a Vukoszava asszony turbánja alól, a Sefika haja -közül s rakta a markába jobbra-balra mindenkinek. (Igaz, hogy mikor -kinyitották a markukat, akkor látták, hogy semmi sincs benne; de ott -volt!) - -Dániel bég nagyon szeretett volna játszani. Sakkozni szabad a -muzulmánnak is; de kártyát nem vehet a kezébe: mert az az ördög -bibliája, azon emberi alakok vannak festve, az alkorán tilalma ellenére. -Mikor a tuzlai kávéházba beült, elnézte, hogy játszanak whisztet, -kalábert, faramuczit a rácz notabilitások, a kik a carreaut -«buntevicz»-nek, a coeurt «paprikicz»-nek mondják. Tetszett neki az a -játék nagyon. De csak mint «kibicz» vett részt benne. - -Egyszer aztán rá hagyta magát beszéltetni Ajnától, hogy odahaza, zárt -ajtók mögött, mikor nem látják a hodzsák, leüljön a három asszonyával -whisztezni. Oh be hamar megtanulták! Mire nem jó még a három feleség! -Kész whisztpartie kitelik belőle. - -Eleinte csak babra játszottak. Később aztán krajczárokban. Ajna egy -zacskó ujdonatuj veretü rézkrajczárt osztott ki az asszonyok között; -később pedig fényes uj piczulákat. Ezeket ő még Bécsből hozta; signore -Spirifanti ajándékából: kellettek azok a bűvészi előadásokhoz. Hetenként -egyszer, pénteken, tallérok kerültek a játékasztalra, szintén Ajna -requisitumaiból. - -Dániel béget rendkívül mulattatá a kártya. Rájött, hogy ő nagyon jól tud -whisztezni s meseszerencsével játszik. A hétnek hat napján minden -aprópénzüket elnyeri az asszonyainak, csak a hetediken fordul ellene a -szerencse. Hanem az az egy volt a különös, hogy azok a napok, a melyeken -diadalmas nyereségeket sepert be az erszényébe: rendesen a krajczáros és -piczulás napok voltak, a melyeken pedig vereséggel vonult vissza, azok a -talléros napok valának: úgy, hogy a mely mértékben duzzadtak a réz- és -nikkel-tartalmú zacskói, ugyanabban fogyatkozott a talléros táskája. - -No de hát «prætor non curat minima!» Dániel bég más asztaloknál -kincseket tudott nyerni: engedte magát gavallérosan kifosztatni az -asszonyai által. - -S ez az eretnekség gyorsan terjedt. A bégek és agák a környékben és -fővárosban egyszer csak azt vették észre, hogy megtanultak whisztezni. A -kinek pedig csak egy felesége volt: az pikétbe keveredett. - -Volt tehát már költőpénz az asszonyok kezében. Egy paradicsom ajtaja -megnyilt előttük: a boltajtó. - -Mit vásárolhatna egy paradicsomba jutott hölgy egyebet, mint piperét: -szép ruhákat. - -Achmed effendi tudósítá barátját, Leó urat: «jöhetsz már a kimustrált -czifraságaiddal.» - -Leó úr egyelőre csak mint «repülő kalmár» csinálta meg az első -felfedezési kirándulást az ismeretlen világrészbe. Ideiglenes boltot -nyitott a szerajevói bazárban. Mind, a legutolsó fichuig elkelt, a mit -magával hozott. - -A szép ruha azonban azt kivánja, hogy lássák; a pipere dicsekedni -szeret. - -Hogy lehessen ennek a követelménynek eleget tenni, a mohamedán törvények -mellett? Utczán a török hölgy tetőtől talpig fátyolba és bő köpenyegbe -burkolva jelenhet csak meg s annak mindegy, hogy csipke és selyem van-e -alatta? - -A tuzlai tündér ennek a hitvallásnak is ki tudta találni a schismáját. - -A hölgyek, ha természetben nem is, de képmásban mutogathatják magukat. - -Ennek ismét egy másik «canon» állja útját. Mohamed-hitü emberalakot nem -szabad embernek lefesteni vagy kifaragni. - -De a napnak szabad! S a fényképet nem ember rajzolja, hanem a napsugár. -Tiltott-e meg valamit Mohamed próféta a napnak? Nem is tilthatott meg. -Tehát fényképezni szabad. - -Ajna asszony fényképező készletet is hozott magával Bécsből: pillanatnyi -fölvételre alkalmazottat. - -Dániel bég dörgött-morgott, a mikor a legelső fényképét megmutatták. -Boszorkányság ez! Hisz ő nem ült senkinek. Észre sem vette, a mikor -lekapták, épen csibukozó poseban. Hanem aztán kiengesztelődött, mikor a -Vukoszava meg a Sefika képmásait is megmutatta neki Ajna, aztán meg a -kisebb-nagyobb porontyokét. Némelyik épen abban az állapotban volt -levéve, a mikor ordít s a két kezével a megbünhödött testrészét -tapogatja. Dániel bég engedte magát kapaczitáltatni: a mit a nap készít, -az nem lehet Allah ellenére. - -És így be lett fogadva a fényképészet. A trójai fa ló. - -A hölgyek legujabb ruháikban, legszebb piperéikkel fényképeztették le -magukat, fátyol nélkül, a fényképező is nő volt: s küldözték egymásnak -ajándékba az arczképeiket. - -Leó úr táviratozott a budapesti chefnek, hogy küldjön le egy nőnemen -levő photographot, több rendbeli retoucheurökkel Szerajevóba. Igen jó -vállalatnak igérkezik. - -Meglett. Az európai czivilizáczió ujból egy étappe-ot foglalt. - -Ez azonban ismét annyi, mint vért szagoltatni az oroszlánnal. - -Mi haszna az európai divat, ha nincs nyilvános hely, a hol azt mutogatni -lehessen? - -Leó úr nagy diplomata volt. Igazán konzulnak született. Egy napon azt -irta a budapesti chefjének: - -«Szerezzen ön a számunkra valami vándor operette-társaságot: kitünő -vállalatnak kinálkozik.» - -Semmi sem könnyebb. Az impreszárió meg lett találva. A többi magától -jön. - -Az impreszárió megkapta az engedélyt a főpolgármestertől a szinház -építésére. Az olyan gyorsan föl lett állítva, mint egy kártyavár. Csak -játszó társaság kellett még bele. - -Ámde görbe szemmel nézett erre Mohamed. Nem Mohamed a próféta, hanem -Mohamed Czikalovics, a Bend-basi kávéház tulajdonosa. Mivelhogy az ő -kertje is szini előadásokra van berendezve, s annálfogva nagy -látogatottságnak örvend. A szerajevói előkelő világ ott szokott mulatni -éjfél után egy óráig: a mikor ágyuszó jelenti, hogy a korcsmák -bezáratnak. Ott is van szinpad, s azon mindenféle tánczot produkálnak: -csakhogy azok a bajadérek nem leányok, hanem leányruhába öltözött fiúk. -Ha már most a Bend-basi-kerttel átellenben egy másik komédiás üti fel a -bódéját, a kinek a szinpadján igazi leányok tánczolnak és dalolnak: -akkor a közönség mind otthagyja a Bend-basi kávéskertet s az új komédiás -bódéjába tódul, melynek még páholyai is lesznek, a mikben török -asszonyságok is megjelenhetnek. Erkölcsiség szempontjából is veszedelmes -lesz ez új vállalat: mert abban németül fognak dalolni. Ha elgondolja az -ember, hogy a Bend-basi énekesei, a kik bosnyák nyelven dalolnak, a -melyet mindenki megért, mindamellett is mennyi szemtelenséget -összegajdolnak: hát még azok a németek, a kiket senki sem ért, ebbeli -biztokban micsoda fertelmes dolgokat fognak kalatyolni? Még ennél is -nagyobb dolog a nemzetiségi veszedelem. A bosnyák asszonyok kiváncsiak. -A német nótáknak a dallama fülökbe mászik: akkor meg fogják tanulni a -szövegét is és így rövid idő alatt egész Szerajevó germanizálva lesz s -maga után fogja rántani egész Bosnyákországot. - -Nem lehetett kifogásolni az ellenvetések alaposságát. - -Aztán a mohamedán népességnek érzületét is figyelembe kellett venni. A -kávésnak sikerült egy tekintélyes csőcseléket megnyerni az igaz ügy -számára: lehetett tartani a zendüléstől. A polgármester féltette a -bezesztán lámpásait. Gondolkozott rajta, hogy betiltsa a gyaur szini -előadásokat. - -Ekkor nem várt oldalról jött segítség Thalia számára. Muszkaországból! - -Ugyan ki hitte volna, hogy a német szinigazgatót az orosz czár rántja ki -a bajából? - -Pedig valóban úgy történt. - -Az orthodox keresztyének, mindjárt a párisi kongresszus után nagyszerü -kathedrálét építettek Szerajevóban. Volt pénzük hozzá. A mohamedánok -zúgolódva nézték, hogy a keresztes torony túlemelkedik a legmagasabb -török minarén is: az aranyos kupoláju czarevna dzsámián; de csak -türtőztették a haragjukat, mert muszáj volt. Azért az ő muezzinjeik -mégis csak szépen énekelték meg a nap időszakait, míg a gyauroknak csak -egy fatáblát volt szabad ütni két kalapácscsal, mikor egymást a -templomba hivogatták. - -Ekkor az orosz czár kebléből túlömlött a nagylelküség s az idegen -alattvalók boldogítása iránti hajlam: kapta magát, három nagy harangot -ajándékozott a szerajevói rácz templomnak. Azokat a hivek fel is -huzatták nagy ünnepélyességgel a maguk tornyába. De már ezt nem türhette -el a mohamedán lakósság. Hogy abból a magas toronyból még a bimbám-zúgás -is háborgassa az ő «Lá illah, il Allah!» kiáltásukat. Nagy lett a -zendülés. Az utczák megteltek bucsujáró néppel: a főmufti, az imámokkal -és a hodzsák seregével, teljes ornátusban vonult fel a főpolgármesteri -palota elé. A kaszárnyákban a katonaság consignáltatott. - -– No már most mit csináljak? mondá a polgármester. A főmufti azt mondja, -hogy a nép fellázadt, mert nem akarja engedni, hogy a kathedrále -tornyában meghuzzák a harangokat; a Mohamed Czikalovics meg azt állítja, -hogy a nép azért lázadt fel, mert nem akarja megengedni, hogy az uj -komédiaházban meghuzzák a hegedüket. Vagy az egyik igaz, vagy a másik. -Ha megtiltom a harangozást, akkor meg kell engednem a hegedülést; ha -megtiltom a hegedülést, akkor meg kell engednem a harangozást. -Végezzétek el a dolgot elébb egymás között: úgy jőjjetek vissza. - -Az lett belőle, hogy «sok lúd disznót győz.» Az imámok s a hodzsák -lekiabálták a kávést s a főpolgármester betiltotta a harangozást és -megengedte a hegedülést. - -Így segítette ki egyik európai nagyhatalom a másik nagyhatalmat a -hinárból. (Mert hogy az «operette» nagyhatalom, azt úgy hiszem, senki -sem vonja kétségbe.) - -S így lett a harmadik étappeja a czivilizácziónak meghódítva az új -hazában. - - -VIII. A NAGY CATASTROPHA. - -Szinházat tehát már kapott a bosnyák főváros. Azt ugyan eleinte csak a -beköltözött idegenek látogatták: hivatalnokok, katonatisztek, -kereskedők. Aztán rákaptak a keresztyén uraságok, később a hölgyeket is -el merték vinni. Látták, hogy semmi botrányos látványokat nem mutogatnak -ezen a színpadon. Igaz, hogy valóságos nők játszanak; de azok sokkal -illedelmesebben mozognak, mint a török szinpadok nőruhás sihederei. -Mikor végre megtörtént az a nagy eset, hogy egy estén maga a hirneves -Kassári Alibegovich Dániel bég is megjelent egy páholyban, még pedig -mind a három hitvesével (igaz, hogy mélyen le volt fátyolozva mind a -három), akkor egyszerre bon tonná vált a szinházba járás az effendikre -nézve is. Az operettek dallamai hódítottak. S a ki azokat utána dalolta: -a szöveget is szerette volna érteni. - -Vukoszava és Sefika asszonyságok egyszer csak azt vették észre, hogy -németül beszélnek. Influenza van abban! Cseléd, gyerek, asszony mind -beszélte a «wasz ist den das»-t. Ha ez soká így tartott volna: -meggermanizálták volna egész Boszniát. - -Jó szerencse, hogy van gondoskodva róla, hogy a fák ne nőjenek az égbe. - -Achmed effendi nagy kópé volt: nem hiába járt a külföldi egyetemek -körül. - -Ő buzdította az asszonyságokat, a két mamája közvetítésével, a folyvást -harapózó ujításokra. - -Eleinte az lett behozva, hogy az izlamita hölgyek is használhatnak -szinházi látcsöveket az előadások alkalmával. Ezzel pedig, jól tudjuk, -hogy milyen közelségbe hozhatók az idegen férfialakok. Ajna asszony -megkezdte; a többi utána csinálta. A férjek mit tehettek? Azt mondták -rá: «Allah akarta így». - -Azután meg a feredzsét levetették a páholyban; csak a fátyolt tartották -meg az arczukon s fenhangu fecsegéssel vonták magukra a figyelmet. -Fagylaltot ettek és sorbethet ittak felvonásközben. A férjek fizettek és -felsóhajtottak: «Allah akarta így». - -S ha ő akarta, akkor nagyon jóakarója volt Leó úrnak, mert a toilettek -közszemlére hozatala által nőtt a kereslet a divatczikkek után: s Leó úr -konfekcziós boltja pompás üzleteket csinált. - -S ha Leó úr maradt volna az üzletcsinálásnál, a hogy a hajdani chefje -tanácsolá: igen jó utat követett volna; de ő rátévedt a regénycsinálás -utjára, a mit a chefje határozottan elitélt. - -Pedig már annyira volt a dolog, hogy egy álarczos bál megtartására is -meg volt adva az engedély, a mihez a szinház nézőtere alakíttatott -által. Ez épen aratásszámba ment lészen. - -Ekkor azonban a két ugrifüles azt a ravaszságot gondolta ki, hogy még -egy társadalmi ujítást hozzanak be a mohamedán szokások ellenére. Azt, -hogy férfiak tehessenek látogatást hölgyeknél. - -Hát hiszen ebben, a mi keresztyén fogalmaink szerint, semmi -erkölcstelenség sincsen. E nélkül mi egy szindarabot sem tudnánk irni. -Mért ne szokhatnának hozzá a törökök is? - -Találtak rá alkalmat, hogy ezt a tervüket közöljék Dániel bég -asszonyságaival. Azoknál ez nagy tetszésre talált. - -Kinálkozott a jó alkalom e terv végrehajtására. A boszniai miniszter -körutazása volt közhirré téve az országban. A népszerü minisztert -elfogadni, városról-városra kisérni volt a bosnyák notabilitások -feladata. Ezek közül ki nem maradhatott Kassári Alibegovich bég. - -A míg e magas körutazás tart, addig Dániel bég nem mehet haza a -Jála-parti kastélyba. Azalatt megtörténhetik a látogatás. - -Ajna asszony háreme lesz az elfogadás szinhelye: ő adja a theaestélyt. Ő -nála lesz Vukoszava és Sefika asszonyság. Három asszony és két férfi. No -ez nem veszedelmes dolog. - -A megállapított nap estéjén a gyermekeket korán lefektették; a kutyákat -becsukták a fáskamrába; a hodsáknak ópiumot tettek a méhserébe; a -kapustól elcsenték a kertajtó kulcsait: a két lovag előtt nyitva volt az -ut. - -Hogy erre a cselszövényre Vukoszava és Sefika asszony olyan könnyen rá -állt, annak valami erősebb oka is lehetett, mint az asszonyi -kiváncsiság. Bizonyosan irigykedtek Ajna asszonyra s azt akarták -megejteni. Ez a fiatal gyaur, a ki Budapestről került ide, bizonyosan -szerelmes Ajnába, s ha megérthetik egymást: akkor ennek megszöktetés -lesz a vége. Akkor aztán megint a két «hajdani» lesz a kegyben. Titkos -kárörömmel segítették előmozdítani a veszedelmes vállalatot. - -A két ifju hős pontosan megjelent a határozott órában s be lett vezetve -a háremépületbe Ajna asszony bizalmas szolgálója által, kit Bécsből -hozott magával. Ez volt segédkezője bűvészeti mutatványainál. - -Ez alkalommal is volt valami szemfényvesztés. Ajna ködfátyolképeket -mutatott. - -A teremben gazdagon rakott asztal volt terítve a dagadó kerevetek -szomszédságában, melyeken a két lovag kényelembe helyezé magát, egyelőre -illatos mokkával, zamatos nargilével édelegve, s Vukoszava és Sefika -asszonyságoknak legujabb bécsi anekdotákat mesélgetve, a melyekből azok -annyit megértettek, a mennyit nem kellett volna megérteni s azt mondták -rá: «Tasz iszt szehr kút!» - -Maga a hárem gyöngye háziasszonyi kötelességével volt elfoglalva. Ő -rendezte a ködfátyolképek tüneményes játékát. - -A terem mélyében volt egy emelvény, a melyet egy sima fekete függöny -takart el. - -A teremben minden lámpást letakartak, egészen sötét lett. Valami magától -zenélő gép elkezedett tündéri dallamokat hangicsálni. Akkor aztán -egyszerre egy nagy fénykarika támadt a kárpit közepén s abban megjelent -életnagyságban egy-egy sokat emlegetett világhirü alak. Egymás után -jöttek: Bismarck herczeg, Patti Adelina, Ozman Gházi, a plevnai hős, -Hadzsi Lója. - -– Mit nekünk ezek a hires uraságok, asszonyságok, a kiket mi nem -ismerünk? kiáltott fel Vukoszava. Lássunk valami ismerőst. Lássuk Achmed -effendit! - -S pár percz mulva ott termett a fénykörben Achmed, veres fezzel a fején, -csibukkal a szájában. - -– Nagyon jó! Tökéletes! sikongatott a két asszonyság. Lássuk hát Leó -urat! - -– Abban a pillanatban eltünt a fénykörből Achmed s ott ált a helyén Leó -úr, félrecsapott figaróval a fején, két keze a dzsekje oldalzsebébe -dugva. - -– Szakasztott olyan! Tökéletes Leó úr; volt a hálás közönség véleménye. - -– De lássuk hát Vukoszavát! – Lássuk Sefika asszonyságot! - -S azonnal elég lett téve a kivánságuknak. - -Egymás után megjelent a két hölgy, pompás európai öltözeteikben. - -– Együtt lássuk mind a kettőt! követelték az ifjú leventék. - -Ahhoz már egy kis idő kellett, a míg összejött. De az is meg lett. A -fénykörbe odapattant mind a két hölgy, abban a poziturában, a mely őket -egymással pörölve mutatja be; az egyik két csipőre tett kézzel, a másik -karmolásra görbített ujjakkal. - -Lett erre nagy sikongatás a hölgyek részéről; taps és kaczaj az -ifjakéról. - -Ez «moment-felvétel» volt! - -– Már most lássuk az Ajnát! praetendálta mind a két asszony revancheból. - -«Minő jelmezben?» hangzott a függöny mögötti titkos tündérszó. - -– A «mouche d’or» jelmezében! kiálta Leó úr, felhörpintve a tele pohár -mandarint. - -Erre a panharmónium rákezdte a bűbájos Koldusdiák-keringőt, s az -andalító zene mellett odalebbent a fénykör közepébe az a csábító -tünemény, melyet Leó úr látott maga előtt élő mivoltában ama végzetes -ruhafelpróbálás alkalmával; de most már fátyolozatlan arczczal. - -– Isteni! Fölséges! rebegték az ifjú úrak elragadtatással. - -A két asszonyság azonban azt mondá: - -– No már ebből elég volt. Sok a mi sok! - -Az aranydongó tovarepült. - -«Kit lássunk még? Kit idézzünk ide?» kérdezgeté a néző közönség. - -– Ejh! Lássuk Dániel babát! kiáltá vakmerően Leó úr, a kinek már akkor a -fejébe ment az erős khinai pálinka. - -– Igen! Lássuk Dániel babát! ismétlé kaczagva az egész vidám társaság: s -arra egyszerre ott termett előttük Dániel bég; de nem a fénykör közepén -ködképben, hanem a függönyt félrehárítva, saját élő alakjában; s azzal -egyszerre világos lett az egész terem. - -Dániel bég ősi diszruhájában állt ott; övébe dugva a handzsárja és -ezüstfogantyus pisztolyai. - -Asszony, férfi, mind kővé meredt e rémalak láttára. - -A bég pedig legkisebb haragot, felindulást sem mutatott az arczán. A -kezét sem tette a fegyverei markolatára. Szép csendesen odajött a -lakomaasztalhoz. - -– Szelim alejkum, uraim! mondá az agyonrémült ifjaknak. Úgy látom, hogy -még jókor jöttem. Tessék folytatni a lakomát. Itt most minden a tietek. -Igazhitü muzulmán nem eszik olyan ételből, melybe egy gyaur belekóstolt -s nem iszik többet abból a pohárból, a miből az egyszer ivott. Azt mind -elvihetitek magatokkal, a mikor innen elmentek. - -(Elmenni? Hiszen az volna jó! De egydarabban! Leó úrnak eszébe jutott az -a scéna, mikor Dániel bég nyaklevágással biztatta arra az esetre, ha -leplezetlenül találta meglátni a neje arczát. És most pláne mind a -háromét!) - -A bég szeliden folytatá: - -– Hát ti fiacskáim azt tettétek, hogy leveleket irtatok az én -feleségeimhez, arra szólítva fel őket, hogy nyissák meg előttetek a -háremajtót, olyan időben, a mikor engem a hivatalos kötelességem távol -tart. A három asszony közül «egy» elküldte utánam a hozzá irt -leveleteket. - -Vukoszava és Sefika dühös tekintetet vetettek egymásra. Melyikök volt az -áruló? - -– Most ime a saját szemeim győznek meg a valóságról. Hát ugy-e bár, édes -fiaim, ha egy keresztyén főúr, úgy véletlenül hazatérve, ott találna a -felesége boudoirjában vigan lakomázó fiatal effendiket, hát véres -bosszúval szerezne rögtön elégtételt megsértett férji becsületének? Jó -szerencse, hogy én muzulmán vagyok. Mi nem gyilkolunk ilyen esetben; -hanem egyszerüen elbocsátjuk a tetten kapott asszonyt. Én kiadom a -válólevelet a hűtelen asszonynak s megengedem neki, hogy minden -czókmókjával és egész pereputyjával együtt a saját szekereimre rakodva, -elköltözhessék, a hová neki tetszik; még a szekereket is magának -tarthatja, ökröstől, lovastól. - -(Hisz ez igen derék, emberséges muzulmán!) - -– Nem csak az, hogy elbocsátom, sőt az élelmezésére évi dijat is -ajándékozok neki, holtáig fizetendő hatezer piaszterben. - -(Mintául szolgálandó példánya a muzulmán férjeknek.) - -Most aztán szigorubb hangon kezdett el beszélni Dániel bég. - -– A tetten kapott csábítókat azonban kényszeríteni fogom, hogy az -elcsábított asszonyokat, a kiket én magamtól elbocsátok, azonnal, ebben -az órában feleségül vegyék. - -A két fiatal ember egymás szeme közé nézett. Leó úr igen kellemesen volt -megijedve, Achmed effendi ellenben igen kellemetlenül volt -megörvendeztetve. Leó úr azt vette bizonyosra, hogy a kit ő elcsábított, -az a bájos Ajna; ellenben Achmed effendi sehogy sem volt tisztában az -iránt, hogy a két hajdani közül melyik az ő választottja? mert neki -egyik sem nyugtalanította a szivét. - -A helyzet nagyon kritikus volt. - -Ez a kimagyarázhatatlan quakkeri nyugodtság Dániel bég egész -magaviseletében fölöttébb gyanus volt. Az atyáskodó biztatás mellé az a -két pisztoly, meg a handzsár az övében! Ennek a háta mögött van valami! - -Az ifjak háta mögött is volt valami: egy rejtek-ajtó, a mi arra -szolgált, hogy a camera obscurát betolják rajta, a mely a -ködfátyolképeket a vászonfalra vetette. - -Azt a csodagépet most visszahúzták, s azzal a fénykör, mely a kárpiton -világított, egyszerre eltünt, s arra teljes sötétség támadt a szobában. - -Leó úr, Achmed effendivel egyben, arra használta fel a kedvező -sötétséget, hogy hirtelen a rejtek-ajtóhoz osonjon: a mint azonban azt -felnyitá az egyik, onnan nagy világosság tört elő; a mellékszoba tele -volt emberekkel, a kik mind ide igyekeztek. Először jött egy szolga két -karos gyertyatartóval a két kezében; azután egy másik szolga egy nagy -ezüst medenczével és kancsóval, törülköző is volt hozzá. (Kit mosdatnak -itt meg?) Azután egy harmadik szolga egy porczellántállal: abban viz -volt és szivacs. (Itt csakugyan univerzális mosdatás lesz!) Majd meg egy -negyedik szolga, a ki nyalábbal hozott kis asztalt, nagy könyvet. Ezek -mind sorba álltak egymás mellé. - -De még ezzel nem volt vége a Macbethi szellemfelvonulásnak. Következett -a szolgák után egy pópa, kruczifixussal a kezében, azután meg egy török -pap, nagy bolond turbánnal a fején. A pópa meg az imám eleinte -véghetetlen nagy nyájassággal kinálgatá egymásnak az előre belépést, míg -utóljára a török pap dühbe jött, s olyat ütött ököllel a kollegája -hátára, hogy az egyszerre benn találta magát a szobában, eláldva a -jelenlevőket a kirie eleizonnal, mire aztán az imám is eldörmögte a -Mohamed razul Allaht. - -Dániel bég pedig ez alatt ott állt és a pisztolya agyával játszadozott. - -– No látjátok, fiacskáim. Mindenről gondoskodtam szépen. Kettőtök közül -az egyik keresztyén. Te vagy az, te frakkos. Hogy egy muzulmán nőt -feleségül vehess: arra kétféle mód van. Vagy keresztyén ritus szerint, -vagy mohamedi szertartás szerint. Az első esetben a nő fog -megkereszteltetni: a másodikban a vőlegény lesz muzulmánná. Az elsőnél a -czeremonia könnyebb, azonban a házasság nehezebben felbontható; a -másodiknál a házasság könnyen felbontható, ellenben a megelőző -czeremónia körülményes. Elhoztam a szent atyát is a kolostorból, aztán -meg az imámot is. Bizonyára mind a ketten jól értik a mesterségüket. -Egészen a saját bölcs belátásodra bizom, fiacskám, hogy melyiket válaszd -a kettő közül? Ne mondd, hogy én erőszakoskodtam fölötted. Fontold meg -jól a dolgot. - -Leó úrnak bizony nem kellett semmi hosszas magábaszállás az -elhatározásra. - -– Maradjunk a keresztyén szertartásnál. - -– Jól van fiacskám. Dicsérem benned, hogy hű maradsz atyáid hitéhez. Ugy -is illik. Férfinak meg kell tartani a hitét, mert a szerint idvezül a -más világon. Ellenben az asszonyféle cserélheti-berélheti a vallását; -annak az se nem árt, se nem használ. - -– De igenis használ! kiáltott bele a pogány beszédbe a pópa; a derék -lelkipásztor nem hagyhatta azt ellenmondás nélkül. - -– Használ-e? kérdé félbámulattal Dániel bég. Hát ti nálatok az asszonyok -is bemennek a paradicsomba? - -– Be hát! - -– S mit csinálnak ottan örök időkig? - -– Énekelnek. - -– Tánczolnak is? - -– Azt már nem teszik. - -– Hát akkor csak hadd menjenek be. No hát terítsd fel az asztalodat, a -hogy szokás: itt a medencze, ott a kancsó, kezedben a kapcsos könyved, -olvasd fel, a mi erre az alkalomra való. Hanem megállj! Előbb jön a -muzulmán házasságkötés. Mohamed az első. No hát Achmed fiacskám. Huzd le -szépen a czipődet s fogd kézen a Vukoszavát és járulj az imám elé. - -Achmed effendi tiltakozott ez összeköttetés ellen kézzel-lábbal. - -– Az lehetetlen! Hisz a Vukoszava az anyámnak a nénje; a Jelacsáé. - -– Hát a nénje az anyádnak? Nekem mindig azt mondta, hogy a huga. Melyik -igaz? - -– Ikrek vagyunk! kiáltá közbe Vukoszava, ki e mellett baziliskus -szemeket vetett Sefikára. Azt hitte, hogy ez volt az áruló. - -– Hát nekem így is jó, mondá Dániel bég. Akkor cseréltek a barátoddal. -Te veszed el a Sefikát, a gyaur meg a Vukoszavát. - -– Sefikát? – Vukoszavát? hebegé egyszerre a két ifjú elképedve. - -– Hát bizony a Sefikát, meg a Vukoszavát. Mivelhogy a harmadik, az Ajna, -az volt az egyedül hűséges asszony, a ki a hozzá küldött levelet azonnal -kezemhez juttatá. Ezt magamnak tartom. - -Most azután nem volt már egymástól mit irigyelniök az ifjaknak. - -Sőt az iránt is tisztában lehettek, miért hogy a hatalmas török főúr, a -ki a háremében két ifjú leventét talál éjnek idején, ezekhez olyan -átkozottul nyájas, s még a hajuk szálát sem görbíti meg? - -Nem csakhogy nem ontja vérüket, sőt mindegyiknek ád egy kész feleséget, -s egy pénztárczát, tele bankóval: összeadja őket a hites társaikkal, -rájuk adja az áldását s megigéri igaz hitére, hogy azt a tárczát minden -évben ujra meg fogja tölteni; s azzal engedi őket békén menni a a maguk -utjára. - -Maga pedig otthon marad a harmadikkal: a tündérszép Ajnával. - -Ha az ember jól megfontolja, nem is olyan nagyon együgyü ember ez a -Dániel bég! - -Rövid időn az osztrák-magyar monarchia minden nyelven irott lapjaiban -megtette a körutat az az érdekes hir Boszniából: miszerint egy fiatal -budapesti kereskedő, ki csak nem rég nyitott üzletet Szerajevóban, a -fővárosi calicobálokból dicséretesen ismeretes X. Leó, személyes előnyei -által meghóditá a sheik-ul-Izlám leányának a szivét, ki a kedvéért -kitért a keresztyén hitre s hozományul hatezer forintnyi évi jövedelmet -hajtó fekvő birtokot hozott a férjéhez. Csábító példa vállalkozó -szellemü fiatalainknak! - -S Leó úrnak meg volt az a gyönyörüsége, hogy Európa minden országából -kapta egyre-másra üzletbarátaitól a gratuláló leveleket, s ha egyebet -nem, valamennyi üzleti tudósitás végén találta a p. f.-et (pour -féliciter). - - - - -A TALMI ASSZONY. - -– Százötvenezer rubel évi jövedelem. Kilátás egy öröklendő nagybátya -millióira, a ki az urali aranymosókat bérli. Egy palota a -Newski-prospekten. Egy bérház a gosztinnoi dwor közelében, a miben csupa -aranyművesek laknak. Pompás nyaraló a Néwa-szigeten. Negyvenezer -desjatin búzatermő föld a Volga mellett. Kétezer jobbágy. Mit mondtam? -Százötvenezer? Ha férfi venné kezébe a dolgot: kétszázötvenezer rubelre -mehetne az évi jövedelem. Magam átvenném annyiban carte blanche. - -– A bizony szép pénz. - -– Aztán minő összeköttetések! Micsoda rokonság! Egy nagybátyja az összes -transuráli vasutak vezérigazgatója. Az anyjának a bátyja a volhyniai -hadsereg főszállítója. A nagynénje udvarhölgy a czárné oldalánál, s a -czarewnák énektanítónője. - -A bizony elég szép társaság. - -– Aztán micsoda szemek! Kékek, mint egy jégbarlang, a mely belülről -magnéziummal van kivilágítva, s fölöttük sürű fekete szemöldök, mint egy -dauriai őserdő. Arcza olyan ragyogó, mint az északfény; ijesztőn szép. -Hogy az ajkairól ne is beszéljünk: mert azoknak egy csókjáért még egy -szibériai deportáltatás sem volna elég nagy ár. Hogy a fogai igaziak, -azt az angol fogorvostól tudom, a ki egyszer egy fogát plombálta. De -annak is nagyon kis hibája volt. A többi igazi. S hogy az a hosszu -tömött haja, a mi a fejét, mint egy tündérnői tiara veszi körül, egészen -jogos sajátja: arra tárgyilagos bizonyítványom van. A fodrásznéját -megvesztegettem, hogy húzza ki a számomra egy szál haját. Becsületemre: -rajta van a hajtöv. - -– Hát a bizony elég szép hölgy. - -– No de még csak az arczáról beszéltem. A termetéről nem is beszélek. -Arról szóljon a fényképe. Akarja ön látni, a mint a douche alatt áll? - -– A douche alatt? - -– No igen: a zuhany alatt a gőzfürdőben. - -– De hát hogy jöhet létre egy ilyen fénykép? - -– Óh be ártatlan ember ön! Látszik, hogy most jön a provincziáról. Hát -hiszen tudnivaló, hogy van nekünk itt egy pompás gőzfürdőnk, kizárólag -az elegáns világ számára. Odajár az arisztokráczia és a művészi -celebritások. Hát a női bassinban van egy nagy fali óra à la regence: -antik remekmű. Ennek a közepén van egy nagy lyuk, a melyben a percz-inga -ketyeg erre-arra. Ennek az órának a háta mögött van egy camera obscura -egy fotografgéppel. Az óra épen vis-à-vis áll a zuhannyal. A kellő -pillanatban, a mikor egy védtelen szépség megjelenik a modell-állványon: -az óraketyegő hirtelen fennakad; s azzal «egy, kettő, három», a -moment-felvétel készen van. Másnap kapható a levonat belőle. Igaz, hogy -drága. Száz rubelért vesztegetnek egy lapot, de azért rohamos kelete -van. - -– Ez ördögi praktika, hallja az ur! - -– Legalább az ember nem vesz zsákban macskát. Akarja ön látni? - -– Nem akarom látni. Félek, hogy elveszteném az eszemet. - -– Hát ha az ember elveszti az eszét, s nyer a mellett egy kétszázezer -rubeles feleséget: a bilance mégis az ő javára billen. Még egyet mondok. -Ez a hölgy igen jó szemmel néz önre. - -– Azt már tapasztaltam. - -– A mióta önnel az udvari bálban tánczolt, más férfiról hallani sem -akar. Ha ön megjelen előtte, elmondhatja, a mit Diebitsch Zabalkanszky -tábornagy mondott: «veni, vidi, vici». - -– Azt ugyan Julius Caesar mondta. - -– Először! De azért ön is elmondhatja, s az sem lesz utólszor. No hát -min gondolkozik még? - -– Azon gondolkozom, hogy ennek az ön tervének egy igen lényeges akadálya -is lehet. - -– Mi lehetne az a lényeges akadály? - -– Az, hogy nekem van már feleségem. - -– Teringettét! Erről ön engem nem értesített. - -– Mást sem. Rangomon alól házasodtam. Szerelemből. Egy pskowi kalmárnak -a leányát vettem feleségül. - -– Ez már öreg hiba. Mikor történt ez a szerencsétlenség? - -– Már két éve. - -– Két éve! Hisz az tenger idő! Akkor bizonyosan van már valami ok, a -miért a válópert meg lehet indítani. - -– Nincs semmi. A feleségem valóságos bibliai szent. - -– De ön nem az. S fogadni mernék, hogy ha ön lett volna Ábrahám, nem -Hágárt kergette volna ki a pusztába; hanem Sárát. - -Ezen aztán nevettek mind a ketten. - -Az egyik volt Alexievics Prokop, pskowi bojár, a hajdani streliczek -ivadéka: megrongált vagyoni állapotban levő földes úr; a másik pedig -volt az ügyvivője Szamielics Zidor, a legravaszabb igazságfelhigító az -orosz fővárosban. - -– Sebaj. Láttam én már a kidőlt olajat kanál nélkül felszedni a földről. - -– Meg hagyták fagyni? - -– Igen is, meg hagyták előbb fagyni. Lássuk, hogyan lehetne az ön kidőlt -olaját megfagyasztani. Akarja ön azt a fényképet látni? - -– Akarom. - -Zidor megmutatta, Prokop megnézte. - -– No hát már most ahoz tartsa ön magát, a mit én fogok utasításba adni. - -* - -Alexievics Prokopnak a zsebében volt a meghivó a fényes thée dansantra, -melyett Jelenowna Anna rendezett pompás palotájában, mely hires volt a -téli kertjéről. - -A meghivóra ezt a választ küldte vissza: - -«Madame. Én önt a legmélyebb hódolattal imádom. De a becsület előttem a -minden uraknak ura. Nekem nőm van, a ki derék asszony és engemet szeret. -Becsületem azt parancsolja, hogy kerüljem azt a bűvkört, mely magával -ragad; bárha a szivem utána szakad is. Stb.» - -Erre a levélre a következő viszonzás érkezett: - -«Monsieur. Eddig is magas véleményem volt az ön jelleme felől; ezentúl -még nagyobbra becsülöm önt. Sajnálnám barátságát elveszíteni. Ismertesse -ön meg velem a nejét; én hű barátnéja fogok neki lenni, s boldog leszek, -ha legalább azt szerethetem, a ki önt szereti.» - -A mire aztán Prokop ezt a befejező izenetet küldé a delnőnek: - -«Madame. Önnek lelki nemessége lesujt. Kivánságát parancsnak veszem. De -méltán aggódom a fölött, hogy egy olyan egyszerű, világban járatlan -teremtés, mint az én Katinkám, nem fog-e úgy járni az önnel való -találkozásnál, mint a hogy az üveg jár a gyémánttal, hogy darabokra -törik? Elhozom őt kegyedhez. Az ön nemes szive ki fogja menteni az ő -hibáit; s nekem boldogságul fog szolgálni az a tudat, hogy az ön -szeretetét legalább translatio útján birhatom. Stb.» - -Mind a két levelet Szamielics Zidor diktálta Alexievics Prokopnak a -tollába. Azért voltak olyan szépen kiczirkalmazva. Magától bizony nem -telt volna ez ki. - -* - -Alexievics Prokop három nap mulva, épen a tánczestély előtti délután -bemutatta a feleségét Jelenowna Anna úrhölgynek. - -Darinkowna Katinka szőke hajú szépség volt, gömbölyü piros arczczal, -melyen szerelemgödröcskék támadnak, fitos orral, s hosszú szempillák alá -rejtőző dióbarna szemekkel, finom állacskája kétfelé volt osztva, még az -is segitett az arcznak mosolyogni. Örök mosolygás volt az; kivált ha -fecsegni kezdett. S arra nem kellett neki nagy biztatás. Az első -bemutatásnál elmondta Jelenowna Annának az egész élettörténetét: ki volt -az apja, anyja, a nevelő-anyja; hogy ismerkedett meg Alexievics -Prokoppal; mennyire szeretik egymást; milyen fogadalmi gyertyákat -ajándékozott már a csodatevő védszentnek, hogy bárcsak már egy gyermekük -lenne! De hát egy rossz szemű asszony megbabonázta. Most aztán a -kártyavetőnő azt tanácsolta neki, hogy jőjjön fel Szentpétervárra, -járjon el délelőtt a Szent-András-templomba, délután a gőzfürdőbe, -vegyen egy viasz-babát a gosztinoi dworban, azt tegye a vánkosa alá s -akkor a hőn óhajtott esemény be fog következni. - -Jelenowna Anna alig birta a nevetését visszafojtani, mig Alexiovics -Prokop egyre a bajuszát rágta, s alattomban egyet-egyet taszitott a -lábával a felesége lábán, hogy ne beszéljen már ilyen ügyetlenségeket. - -Miért ne? Egy másik nő és a saját férje előtt! - -Bucsuvételkor azt sugá Anna Prokop fülébe: «Önnek a felesége valóságos -gyémánt; csak a köszörülés hiányzik nála.» - -No ilyen gyémántköszörű van Szentpéterváron elég. - -Másnap este elhozta a feleségét magával Prokop Jelenowna tánczestélyére. - -Katinkán meglátszott, hogy ezuttal van először párisi divatu ruhába -öltözve: mindig az uszályát nézegette, hogy nem marad-e el a háta mögött -s a vállán levő csokrot igazgatta, hogy le ne csúszszék; a czipője orrát -alig merte a ruhája fodrai közül elődugni, s a legyezőjét arra -használta, hogy a mit a kivágott ruhaderék fedetlen hagyott, takargatta -vele. Ha aztán egy férfi megszólította, zavarba jött: francziául felelt, -még pedig olyan modorban, mely rögtön elárulá, hogy az első leczkéknél -jár, a szemeit lesüté, s ha bókot mondtak neki, ijedten tekintgetett -széjjel, mintha a férjét keresné, hogy jőjjön a védelmezésére. - -Annak pedig a kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a feleségét -őrizze. Az bevette magát a buffetbe s értekezést tartott azon théma -fölött, hogy cognac-kal jobb-e a thea, vagy rummal. - -Jelenowna Annának volt egy unokabátyja, Ivanovics Tódor, császári -szekerész-kapitány. - -Jellemzésére szolgáljon ez a bonmot. - -– Ejnye te Ivanovics Tódor! mondá neki egy czimborája, te már tiz -esztendeje szolgálsz, s még sincsen dekorácziód. - -– Nekem nincs; de van azoknak a férjeknek, a kiknek a feleségeikkel -tánczolok. - -Ivanovics Tódor felkérte amaz estélyen Katinkát egy walzerre. - -Katinka azt felelte elpirulva, hogy ő nem tud walzert tánczolni: ő csak -a sarabandeot tudja. - -Ivanovics Tódor aztán felajánlá a szolgálatát, hogy majd megtanitja ő -walzert tánczolni, csak támaszkodjék a vállára s aztán engedje egyik -lábát a másik után csoszogni. - -Egyszer csak azzal a hirrel rohan be a buffetbe egy czimborája -Prokopnak: - -– Uczczu Prokop! Épen most esett el a feleséged Ivanovics Tódorral a -walzerben. - -Prokopnak épen a szájánál volt a félig kiivott pezsgős pohár. - -– Elesett? Hát majd fölkel. S azzal kiürítette a poharat fenékig. - -* - -Hát aztán csak köszörülték a gyémántot tovább. - -Kezdte már a szőke asszonyka elveszteni természeti félénkségét, s abba a -stádiumba lépett, a melyben a gyermeteg ügyetlenség a legfinomabb -kaczérság szerepét veszi át. – Szeretett már bálba járni. - -A férje pedig annál észrevehetőbbé tette azt a megváltozását, hogy mikor -együtt mentek a bálba, ott ragadt a tánczteremben, a buffet örömeit -többé nem kereste; hanem meghuzta magát egy podocarpus árnyékában, s -onnan nézte a világot, a sarkantyujával nagy betűket rajzolva a csiszolt -parkettre. - -– Nézd csak, mondá egyszer Jelenowna Anna az unokabátyjának, az a -szegény Alexievics Prokop hogy elbusulta magát. Talán féltékeny? - -– Bizonyosan az. - -– Talán te rád? - -– Nem én rám: hanem te rád. - -– Hogyan, reám? - -– Hisz azt régen tudod, hogy szerelmes beléd. - -– Semmi kilátással. Neki felesége van. - -– Az én barátom, Alexievics Prokop, egészen átlátszó kártyákkal játszik. -Ide hozta az uj Babylonba a maga falusi ártatlanságát, abban a biztos -reményben, hogy itt majd el fogják tőle csábitani s akkor aztán -elválhatik tőle. - -– Hogy gondolsz ilyesmit? Eredj! - -– Ejh, hiszen te is utána vagy bolondulva. Kedvem volna a vágyaitok -utjából elseperni az akadályokat. - -– Légy eszeden! Én ismerem Darinkowna Katinkát. Ő egy hozzájárulhatatlan -hűséges teremtés. - -– Hát hiszen minden vadkörte savanyú, a mig meg nem csipi a dér. Én azt -hiszem, hogy le foglak benneteket kötelezni. - -– Ne beszélj előttem istentelenségeket. Csak nem akarsz gonosztettet -elkövetni? - -– Hát gonosztett az, a minek sikerültével mind a négy ember meg van -elégedve, a ki érdekelve van? - -– De én azt tagadom. - -– No hát fogadjunk. - -– Mibe? - -– Egy Rubinsteinos lakomába. - -– Jól van. - -Ezzel Ivanovics Tódor odament Alexievics Prokophoz. - -– Hát te mit buslakodol itt magadban? - -– Buta vagyok. - -– Azért irsz hát a sarkantyúddal csupa öreg «Á»-kat a parkettre. - -– Átkozott szemed van! - -Prokop aztán elhagyta a duzzogó zugot s felkérte Jelenowna Annát a -legközelebbi franczia négyesre. Ivanovics Tódor vis-à-vis állt fel -Darinkowna Katinkával. A tour de mains-nél Jelenowna Anna kezét egyszer -csak rendkivüli forrósággal szorítá meg a kézcsere közben Darinkowna -Katinka. Aztán ügyetlenül hebegett mentséget. - -– Ah, bocsánat, azt gondoltam másnak a keze volt. - -* - -Rubinsteinos lakomának nevezték Szentpétervárott az olyan úri estélyt, -melyen a világhirű művész is megjelent, s remek zongorajátékával -rendkivüli élvezetet nyujtott az előkelő társaságnak. - -A házi asszony nagyon szeretetreméltó volt; a nagy művész nem csak azt -tette meg, hogy a programmján túl még vacsora után játszott; sőt annyira -vitte az udvariasságot, hogy mikor maga elvégezte a játékot, akkor addig -unszolta Jelenowna Annát, hogy ő is üljön le a zongorához, mig azt nagy -vonakodás után rábirta, hogy eljátszszon egy Chopin-tanulmányt, mely -alkalommal maga a hirhedett művész forgatta a hangjegy-lapokat a bájos -urhölgy előtt. - -Az ilyen felfokozott műélvezet az egész úri társaság teljes figyelmét -képes absorbeálni. Szemek, fülek nincsenek sehol másutt, mint azokon a -varázsbillentyükön s a rajtuk tánczoló tündéri ujjakon. - -Ha nehányan hiányoznak a társaságból, azt ilyenkor senki sem veszi -észre. S ha észre veszi, hát nem jegyzi fel magának. - -Hiszen bizony vannak olyan kicserzett lelkek nem csak az északi -Párisban, de az igaziban is, a kik a baccarat-asztalt ott nem hagyják a -világ minden húros szerszámáért. Az olyan urakat pedig, a kik a vacsora -után az asztal végén ülve maradtak, s vége felé Ess-bouquet-val iszszák -a pezsgőt, kár is volna az élvezetükből kizavarni. - -Az előbbiek között volt Alexievics Prokop; az utóbbiakkal tartott -Ivanovics Tódor. Amaz kártyázott, ez ivott. - -Prokopnak rendkivüli szerencséje volt a baccaratban, A papir rubelek -egész halommal álltak már előtte. - -– A példabeszéd aggaszt, dörmögé Prokop. Soha sem volt nekem ilyen nagy -szerencsém. Az ördög nem alszik. Hátha igaz volna? A ki nyertes a -játékban, vesztes a szerelemben! Ezt meg kell tudnom. - -Abbanhagyta a játékot, a kalpagjába gyürte a bankjegyeket: azt mondta, -köszöni, nem kell több s azzal átment a terembe, a hol zongorán -játszottak. - -Kereste a feleségét; nem látta sehol. - -A kitől kérdezősködött: «nem láttad a feleségemet?» az a szájára tette a -tenyerét: «Csitt! Chopin!» - -– Chopin ide, Chopin oda; én a feleségemet akarom látni. - -Átrohant az étterembe. Ott hagyta volt a barátját, Ivanovics Tódort -nemrégiben. - -Annak üres volt a széke. - -– Hová lett Ivanovics Tódor? a széke üres. - -– Ha üres a széke, keresd az asztal alatt, s magad ülj a helyébe. - -S mivel hogy nem akart leülni és a czimborasággal együtt poharazni, -megfogták, beletöltették a gallérjába az egész palaczk pezsgőt, hogy a -czamarkája ujjain jött ki a leve. - -Ettől még dühösebb lett. - -– Fel kell találnom az Ivanovics Tódort, ha a pokolban is! - -S azzal rohant ki az előszobába, a hol a bundáját hagyta. - -Egyike az ivó bajtársaknak utána rohant: ez volt Szamielics Zidor, a -fiscus. - -– Batyuskám! Ne a pokolban keresd Ivanovics Tódort, hanem a -«jégparadicsom»-ban. Ott van. - -– A feleségemmel együtt? - -– Mind a ketten. - -– Gyere velem. - -Azzal felkapták a bundáikat; szánkóba vetették magukat s hajtattak -lóhalálában a «jégparadicsom»-ba. - -Ez olyan jótékony intézmény, a minő Párisban a Closerie de Lilas. - -Ott csakugyan rátaláltak a szerelmes párra, a vétkes társalgás -legcsalhatatlanabb jelenségei között, tanuk által konstatálva. - -Fényes nagy botrány lett a vége. A két férfi birokra kelt, az asszony -elszaladt. - -Másnap megverekedett a férj és a csábító. - -Alexievics Prokop kapott a mellére és a karjára egy vágást, az utóbbi -harczképtelenné tette. Feküdt bele egy hétig, s az alatt mindennap -meglátogatta egy sürüen lefátyolozott hölgy, a kinek a beteg homlokára -tett hosszú finom ujjairól könnyü volt kitalálni, hogy az nem más, mint -Jelenowna Anna. - -A hűtelen asszony nem merte mutatni magát a megsebesült férje ágyánál. -Félhetett, hogy agyonlövi. - -A mint felépült Prokop a sebéből, azonnal megindította a válópert -Darinkowna Katinka ellen. - -Ügyvédül nem választotta Szamielics Zidort, az Ivanovics Tódornak volt a -védője. - -A csábítóval igen szigorúan szoktak bánni. - -Az esküdtszék tárgyalásán elegáns hallgatóközönség gyűlt össze. Csak -nagy protekczió mellett lehetett jegyeket kapni. - -A hölgyek között ott volt látható az a bizonyos lefátyolozott nő is, a -ki a megsebesültet ápolta. - -A tárgyalásnál meglepő fordulatok jöttek elő. - -Az első vádlott, Ivanovics Tódor, azzal védte magát, hogy voltaképen ő -nem volt csábító, hanem elcsábított. Neki esze ágában sem volt a -felebarátja feleségét a bűn ösvényére vezetni; hanem az tántorította őt -el kifinomított kaczérságával, az ragadta őt magával féktelen -szenvedélyessége által. - -Darinkowna Anna ez ideig szeliden lehajtott fővel, esedező arczczal -nézett a bűntársára; a midőn azonban Tódor, állításainak igazolására -előszedte a szerelmes leveleket, miket a bukott nő küldözött hozzája, s -azoknak csak a megszólítását és az aláirását olvasá fel, egyebet nem; az -is elég volt: akkor lángra gyulladt a bűntársnak az arcza, odavágta a -legyezőjét a szeretője fejéhez: «ön gyáva!» - -A közönség és az esküdtek rokonszenve még mindig a bünös asszony felé -hajlott. - -Ekkor azonban előállt Szamielics Zidor; s egyenkint előhuzogatva a -tárczájából az összegyűjtött okiratokat, világosságot szerzett az -esküdteknek az iránt, hogy miféle nő ez a Darinkowna Katinka? Hisz ez az -erkölcstelenségnek a mintaképe. Nem csak ez alkalommal, de számtalanszor -megcsalta a férjét: minden férfival, a ki csak a keze ügyébe akadt. -Végre egy teljesen megsemmisítő levelét produkálta Darinkowna -Katinkának, melyet az egy pskowi angyalcsináló nőhöz ir. Ez még -leánykorából van keltezve. - -Erre már az egész hallgatóság elszörnyedése zúgott fel; az esküdtek -összecsapták a kezeiket, az asszonyságok összesúgtak: - -– S ez jött ide szentelt bámbinót vásárolni viaszkból? - -Egetverő orczátlanság. - -És a vádlott nő? Hát az, mikor az utolsó tromfot kivágták ellene, -elkezdett hahotával kaczagni. - -Az esküdtszék egyhangúlag mondta ki rá a «vétkes»-t. - -És ekkor előállt a vádló, a halálra sértett férj, s így szólt a -birákhoz: - -– Uraim! Ne itéljenek szigoruan a szerencsétlen nő felett. Nevelői a -bűnösök, kik rossz példájukkal megmérgezék a lelkét. Én őt igazán -szerettem, s nem kivánom, hogy bünhődjön. Tudom, hogy ennyi terhelő -tanubizonyság mellett a biró nem itélhet meg az elválasztott nőnek férje -által fizetendő tartásdíjat. Én azonban a szivem szavára hallgatok, s -elveszett boldogságom emlékeül átadok e nőnek húszezer rubelt. Éljen -kedve szerint. - -E nemes lelkű nyilatkozatra Darinkowna Katinka zokogásnak indult s -odarogyott Prokop lábaihoz, hogy azokat átölelje. - -Prokop azonban büszkén elutasítá őt magától. - -– Ne közelítsen ön hozzám. Azt kivánom, hogy rögtön és azonnal hagyja el -végkép Oroszországot. - -Ezt a kivánságát a hatóság is előmozdítá; a törvényesen elválasztott nőt -eltolonczoltatva a német határon tul. - -Még azon napon gyűrűt váltott a bájos és gazdag Jelenowna Anna -Alexievics Prokoppal s ki lett tűzve az esküvőjük vizkereszt utáni első -vasárnapra. - -* - -– No hát, ugy-e hogy fel lehet szedni a kidőlt olajat kanál nélkül is? -mondá Szamielics Zidor Alexievics Prokopnak. - -– Csak meg kell várni, a míg megfagy. - -* - -Az esküvő előtti napon, szombaton, szokás szerint minden barátnője, -ismerőse eljött búcsút venni a menyasszonytól. - -Némelyik maga jött, más csak a látogató jegyét adta át az ajtónállónak. -A komornyik aztán behozta a jegyet ezüst tálczán az úrnőjéhez, a ki az -emlékezetes jegyeket mind a trousseaujához tartozó arany japáni -tálacskába helyezé el. - -Egyszer csak ez a név akad a kezébe: - -Alexievics Prokopné született Darinkowna Katinka. - -Anna haragtól elképedve kérdezé: - -– Ki hozta ezt a jegyet ide? - -– Egy nő, a ki odakinn van a váróteremben. - -Anna kétfelé szakítá a névjegyet s odadobta a prezentáló tálczába. - -– Vidd vissza neki s mondd meg, hogy az én szobám küszöbét olyan jellemű -nők, mint e név viselője, nem szokták átlépni. - -Az inas kis idő mulva visszajött; ezuttal egy fényképet hozott a -tálczán. - -– Az idegen nő kéreti a szudarinyát, hogy tekintse meg ez arczképet. -Látta-e őt valaha? - -Az a fénykép egy fekete hajú, hosszukás arczú fiatal hölgy képmása volt. - -– Soha sem láttam. - -– Ez annak a hölgynek a képmása, a ki a látogatójegyet beküldte. - -– Vezesd be! - -Jelenowna Anna egy teljesen idegen nőt látott maga elé jönni egészen -feketében. - -– Kicsoda ön? - -– Én vagyok Darinkowna Katinka, Alexievics Prokop neje. - -– Az lehetetlen! - -A fekete nő azzal elővette a karmantyujából az útlevelét, meg a -házasságlevelét s oda adta Annának, hogy győződjék meg belőle, miszerint -a személyleirás azonos, s a házasság még fennáll. - -– Most tudtam meg, szólt lassú hangon a nő, hogy engemet elválasztottak -a férjemtől törvényesen, házasságtörés miatt, a miben én ártatlan -vagyok. - -– Hát akkor ki az a nő, a ki itt volt? a ki a botrányt elkövette? a kire -minden bebizonyult? a ki el lett itélve? ki az a nő? - -– Az a nő: mademoiselle Fleur d’Orange, egy vándor operette-társaság -chansonette-énekesnője, a ki igen jól tud játszani mindenféle -szerepeket. - -– De hát a párbaj? Egy talmi asszonyért csak nem verekedett meg, a ki -nem férje? - -– A párbaj is csak olyan volt, mint a nő. Köszörületlen kardokkal -verekedtek. Nem kapott sebet, csak ütésfoltot. - -– S én ott virrasztottam az ágya mellett éjeken át! - -Jelenowna Anna nyugalmat parancsolt az arczának: elfojtotta keblében az -indulatokat. - -A fekete ruhás nő folytatá suttogó hangon a beszédet: - -– Megtudtam, hogy Alexievics Prokop holnap akar önnel megesküdni. -Siettem kegyed előtt felfedezni a szerencsétlenségét. - -– Köszönöm. Holnap jőjjön el kegyed az Izsák-templomba az esküvőmre. - -– Az ön esküvőjére? kiálta fel a nő megrettenve – ön mégis meg akar vele -esküdni? - -– Ne kérdezzen ön többet. Csak jőjjön oda. Déli tizenkét órakor lesz a -szent czeremónia; az Izsák-templom keleti kápolnájában. Igazságot kell -önnek kapni – de nekem is! - -A gyászos nő menni akart. - -– Várjon ön. Vigye magával ezt a meghivó jegyet; a nélkül nem eresztik -oda. - -S maga ráirta a meghivóra Darinkowna Katinka nevét. - -* - -Az Izsák-templom keleti kápolnája megtelt előkelő nászsereggel másnap -délben. - -Az orosz templomban ülőhely nincs. Ott állnak vagy térdepelnek. - -A szertartás fényes volt: három pap működött közre. - -A fényes vendégsereg között feltünt egy fekete ruhába öltözött alak, a -kinek az arczát is sűrű fátyol takarta; a mint ez hozzá tapadt, olyannak -látszott ez arcz, mintha fényes vasból volna öntve. - -A nő mozdulatlanul nézte végig az egész szertartást. A mint az arany -koronákat az esketett pár fejére felteszik. A mint megitatják őket egy -közös serlegből; a mint letakarják őket egy nagy világos selyem -szőnyeggel. - -Hagyott mindent megtörténni és hallgatott. - -A papok, a kántorok énekeltek, az orgona dúdolt. - -Azután kézen fogták az összeesketett párt, két pap kétfelől, a harmadik -előttük ment: így kerülték körül a szent oltárt háromszor. - -Ez az esketési czeremóniának utolsó fejezete. A főpap utoljára mondja: -«gospodi pomiluj!» - -A mint ez a szó elhangzott, a menyasszony kirántá a kezét a vőlegénye -kezéből s még a fején levő koronával, oda fordulva a násznagya, herczeg -**, szentpétervári kormányzó felé, így kiálta, arra a másik koronázott -alakra mutatva: - -– És most fogassa el uram ezt a csalót, a ki tudva szántszándékkal -bigamiát követett el. Az első felesége él és nincs elválasztva. Ott áll -azon rózsaszinű oszlop mellett: az a fekete ruhás nő. - -E szókra, s a mint az igazi nő a fátyolt felveté az arczáról, a vőlegény -végig vágta magát a márványpadlaton ájultan. Az arany korona messze -gurult a fejéről. - -* - -Az ilyen dolognál Oroszországban nem ismerik a tréfát. Tiz nap mulva -Alexievics Prokop szánkázott Tobolszk felé; s azóta van módja a -nyestvadászat közben a fölött elmélkedni, hogy nem jó tréfálni az -asszonyokkal. - - - - -VANDERGULD ÚR. - -Diomede festő volt. Az impressionisták iskolájából. Azaz, hogy már maga -ez a szó «iskola» is megbántás egy impressionistára nézve. Mert annak eo -ipso nem szabad iskolájának lenni, nem szabad iskolához tartozni: nem -szabad egyáltalában tanulni. Annak magától kell mindent kitalálni: -rajzot, compositiót, coloritot, megvilágítást. - -Diomede a mellett szép fiú is volt és bonvivant. - -Őt szerették a szép asszonyok, ő pedig szerette a tengeri halat, az -osztrigát, a szalonkát kocsonyával, a pezsgőt meg a bordeauxt. - -De mindezen szenvedélyeinél is nagyobb volt a dicsvágya. Ez nem ismert -határt. - -A régi mesterekre nem adott semmit. Az olaszokat egyszerüen ignorálta. -Neki Rubens csak kártyafestő volt; Rembrandt mázoló; De La Croix -festék-keverő; a kortársak közül Meissonier csak czukrász; Makart nem is -festő, csak aszfaltozó. - -Az mind schlendrian, a mit eddig vászonra kentek. - -A poézis semmi! az ideál őrültség! Az impressió, az a minden. - -Dioméd képei mind rendkivüli felfogással voltak megteremtve. - -Csodálni lehetett az alvó markotányosnéját. Annak csak a két talpa -látszott, azon módon, a hogy nem szokott lábvizet venni. A fejéből nem -látszott semmi: mert az tulnan csüngött le a pricscsről. A többi részét -takarta a két fölemelt térde; tudniillik, hogy a lábai a szalmaágy -karjára voltak föltéve; hanem egy hosszu kar, mely végig nyult az egész -képen, a markában szorított pálinkás üveggel, hirdeté, hogy az ott egy -alvó markotányosné. - -Még szebbek voltak az állatfestményei. «A tehénitatás». Volt egy nagy -sajtár, abból kilátszott két szarv, meg két fül. A többi fej benn volt a -sajtárban. Nagyon természetes. Ezek fölött kanyargott egy kigyóforma -tekervény, a mi, ha jobban ki lett volna dolgozva, ki lehetett volna -találni, hogy a tehénnek a farka, a mivel a legyeket hajtja magáról, a -mig iszik. - -Igen eredetiek voltak azután a tájfestményei is. Azok között a nap -felkölte éjfélben, Ava Saxa szigetén, a melyre azt mondta neki egy -barátja, hogy «te komám! nekem úgy tetszik, hogy a nagybátyádnak az -arcza még sem ilyen nagyon veres». Azt gondolta, hogy arczkép. Pedig hát -az a nap korongja volt, s a mit a két vállának nézett, az a két fekete -szikla Ava Saxa szigetén s elől a fehérség nem a piquét-mellény, hanem a -hómező. - -A csendéletei pedig arról voltak hiresek, hogy azokat mind a négy -oldalukról fel lehetett akasztani a falra, s egyformán tökéletesek -voltak. - -Különös sensatiot keltett egy képe, melyet ha tiz lépésről nézett az -ember, hát látott a fölkelő hold tányérja előtt elcsónakázni egy -ábrándozó gondolást; hanem mikor közel ment hozzá, akkor látta, hogy az -egy kopott kalucsni, a miből egy patkány buvik elő, háttérben egy -felfordított réz-casserol feneke. - -Csataképekben is bemutatta a tehetségét. Azok között nevezetes volt a -«kozák-roham» czimű képe. Száz ló egy sorban ugyanannyi kozákfej (a -legszélsőnek dereka is volt) és megannyi dárda: egy vezényszóra ugrat -neki egy ároknak, a melyiknek a tulsó partja olyan messze van, hogy a -következő pillanatban valamennyi kozák lovastul öngyilkosságot fog -elkövetni. De épen ez a genialitás a fölfogás ban. Mert a hátul jövő -másik kozák-szotnya azután, önfeláldozó társai hulláin keresztül fog a -betemetett árkon kényelmesen áthatolni. - -Daczára e sokoldaluságának, még sem tudta annyira vinni, hogy egyetlen -egy képét is elfogadják a szalonban. A vén festők szűkkeblűek. - -A «visszautasítottak kiállítása» azonban mindannyit befogadta. Itt -azután sokkal nagyobb publikum bámulta őket, mint ha a «salon»-ban -lettek volna kiállítva. Csakhogy venni nem akart belőlük senki. Pedig -elég drágán voltak hagyva. Tizezer frankon alul egyet sem vesztegettek. -Az is hozzá tartozik az impressionistasághoz, hogy az ember olcsóért ne -árulja a képeit. - -Azok már egész kincstárt képeztek: csakhogy a műkereskedő, a ki azokra -előleget adott, nagyon vakarta a fejét, mikor Diomede úr az eredmény -után tudakozódott. - -– Hallja ön, monsieur Diomede! mondá egy napon monsieur Luchs (a -műkereskedő). Tudok én valakit, a ki ön után nagyon tudakozódik. - -– Európai? - -– Nem. Amerikai. - -– No mert európaival nem is állnék szóba. Petroleum-király? - -– Nem. Királynő. Ezüstbánya-tulajdonos. Miss Debora Stopps. - -– Ah, a miss Debora Stopps! A ki olyan hirhedett a gyémántjairól. Meg -arról, hogy vasárnap nem főzet s nem megy szinházba. Ez előtt kalapot -emelek. - -– Igen buzgó methodista. Saját papot tart, a kivel úrnapján prédikáltat -magának. - -– No és mi tetszik neki a képeimen legjobban? - -– Az aláirás. - -– Parbleu! - -– A képek szerzője tetszik neki. Kész volna önt a kezével és a -millióival megajándékozni. - -Diomede úr felcsapta a kalapját a fejére. - -– Ön tréfál, uram. - -– Soha! A hölgy igen szép. - -– Annál rosszabb. Ha csúf volna, legalább érdekes tanulmány volna rám -nézve. - -– Hiszen nem kell önnek őt lefesteni, hanem elvenni. - -– Azaz, hogy megfordítva. Nekem kell magamat eladnom ő neki. Tudja ön, -monsieur Luchs, az ilyen dologhoz nincs nálam impressió. Egy fiatal -ember, a ki elhagyja magát vetetni egy fiatal gazdag hölgy által s aztán -a felesége fogatán kocsikázik. Ez «czopf». Ki nem állhatom ezt az -édeskés stylt. Egy márvány-kandalló, a mellett selyemruhás hölgyek. Egy -fiatal úr, a ki felolvas. Egy öreg úr, a ki kávét iszik; egy inas, a ki -tálczán szerviroz; egy öleb, a ki unja magát. Utálom az egész genret. Én -csak akkor fogok megházasodni, ha egyszer a világ elismeri, hogy ki -vagyok. Majd ha a képeimeit egymásra fogják liczitálni a műszeretők: -majd ha egykor azon a fokon állok, hogy ha egy darab üres vászonnal -idejövök önhöz, a mire nincs más odafestve, csak a névczikornyám s azt -mondom önnek: «mit ér ez az üres vászon?» s ön azt mondja: «husz ezer -frankot.» «Egy hét mulva meglesz.» No hát akkor majd megházasodom. De az -önérzetem megkivánja, hogy én mondhassam miss Stopps Deborának, az -ezüstkirálynénak: «én veszlek el téged.» - -– Derék ember! mondá Luchs úr. Igy szeretem a fiatalságot. - -Pár nap mulva még reggel tizenegy órakor rángatták fel az ágyból Diomede -urat, hogy siessen a műárushoz, van vevő a képekre. Kicsoda? Egy -amerikai. Micsoda? Egy gyapotkirály. - -Sietett a műárushoz. Három óra mulva már ott volt nála. - -Az amerikai várhatott addig. - -Luchs úr bemutatá őket egymásnak. - -– Monsieur Diomede, mister Vanderguld. - -Vanderguld úr hosszú, szikár ősz férfiú volt; halavány arczu, mint a ki -soha szeszes italokkal nem él. - -– Eladók önnek a képei? - -– Azért vannak közszemlére kitéve. - -– Mi az áruk? - -– Olvashatja ön. A markotányosnő 10000 frank; a tehénitatás 11000 frank; -a napfelkelés 12000 frank; a csendélet 13000 frank; a csatakép 14000 -frank; összesen – nem tudom én mennyi, számítsa ön össze. - -Vanderguld úr tagadó mozdulatot tett a fejével. - -– Uram, az én képtáramban, a hol Európa leghiresebb művészei vannak -képviselve, tizenöt ezer frankon alul álló kép nincsen. - -– Nohát ezen könnyen segíthetünk. Legyen hát mind az ötnek az ára -tizenöt ezer frank. - -– A csataképeket tehetjük huszezerre. - -– Hogy kerek szám legyen, nyolczvanezer. Beleegyezem. - -Mister Vanderguld úr kivette a checkes könyvét s átadta az árt Diomede -úrnak. Aztán mind az öt kép rámájába odatüzte a névjegyét annak a -hitelességeül, hogy a képeket megvásárolta. A műárusnak utasitásba adta, -hogy igazítsa ki a rámák alá szegezett lapokon a vételárt, s aztán -hagyja még egy hétig a képeket kiállítva, a mikor ő azokat magával fogja -vinni az uj világba. - -Ennek a csodavásárnak rögtön híre futamodott az egész világvárosban. -Most aztán tódult a közönség azokat a képeket megbámulni, a miket -Amerika elhódított s most aztán mindenki feltalálta bennök mind azokat a -rejtett szépségeket, a miket eddig nem látott. S ettől a naptól kezdve -Diomede úr egyike lett Európa leghiresebb művészeinek, a kinek a képeit -külön belépti dij mellett mutogatják, fölemelt árakkal, villanyvilágítás -mellett. - -Most azután fölléphetett egész büszkeséggel a bájos ezüst-királyné kezét -megkérni. Azt meg is kapta s lett belőle mindenkitől irigyelt férj. - -Ezentul már a «Salon» sem utasította vissza műveit; s akárminő ár volt -azok alá irva, az első hetében a kiállításnak már ott volt a rámába -tüzve: «Megvette Vanderguld úr.» - -Volt hát már most Diomede úrnak világhire, drágán fizetett ecsetje, -szép, szeretetteljes, mivelt lelkű, jó kedélyű felesége, fényes -palotája, s még fényesebb atelierje, kocsisa, lovásza és szakácsa. - -Hanem a zseniknek az a szokásuk, hogy soha sincsenek megelégedve -sorsukkal. Más embernél is megvan az külömben, hogy mikor nagyon boldog -a szerelemben, akkor megkivánja a féltékenységet. - -Diomede úrnak sehogy sem ment az a fejébe, hogy mistress Debora vasárnap -nem főzet a szakácsával, nem fogat be a kocsijába s nem megy a -szinházba. - -Neje röviden kifizette azzal, hogy ő methodista, a ki szigorúan -megtartja a szombatot. - -De még jobban ösztökélte az a titkolózás, a mit a neje elkövetett egy -szobájával, a minek az ajtaja mindig zárva volt s a hová a férjét soha -be nem ereszté. Maga a nő vasárnaponkint rendesen ebbe a szobába vonult -vissza s ott sokáig időzött. Hallgatózó cselédfülek kilesték, hogy -odabenn egy férfival beszél. - -Mikor Diomede ezért kérdőre vonta, azt felelé neki, hogy vallása -szokásai szerint ájtatoskodik a bezárt szobában, s a kinek a hangját a -kettős ajtón át hallják, az egy methodista prédikátor. - -– Szeretnék én egyszer annak a prédikátornak a szeme közé nézni. - -– Azt ön nagyon megbánná. - -– Olyan rettenetes tekintete van annak a prédikátornak? - -– Olyan. - -– És ön nem fél tőle? - -– Nekem nem rettenetes. - -– Ha ön ezt a titkot fentartja, én válópert inditok. - -– Nincs rá önnek semmi, törvény előtt használható ürügye. - -– Majd meg tudom én azt találni. - -S ettől kezdve Diomede úr körülvette a palotáját kémekkel, hogy ha -megint jön az a rejtélyes látogató, neki rögtön hirül adják, hogy ő -azután tanukkal és rendőri segélylyel törhessen a felesége titkos -szobájába a hűtlenség bizonyítékait in flagranti megszerezni. - -Épen egy nagy compositión dolgozott, a mi a netovábbja volt az -impressionista festészetnek. Egy gőzhajó födélzete, tele utasokkal, a -kik mind tengeri betegek, mindenféle stádiumában és változataiban ennek, -a czopfos æsthetika szabályaival gunyt üző nyavalyának. Leghívebb -barátai is elismerték, hogy ez a lehetetlenség határait merészen áttörő -vállalat. Már kész volt a kép, csak még egy kutya hiányzott róla, mely a -padlót feltörlő matróznak segít a munkájában. - -Mister Vanderguld ismét megérkezett Amerikából. - -Még a staffelájon megnézte a képet. - -– Ennek már százötven ezer frank az ára, veté oda Diomede. - -– Megadom. - -Mikor egy festőnek az ecsetje százötven ezer frankot tud a semmiből -megteremteni, akkor az büszkén dobhat el magától egy feleséget, a kinek -milliói vannak. - -Legjobb munkája közepett jöttek rohanva a kémei Diomedehez, hogy ismét -ott van az a rejtélyes prédikátor a titkos teremben, egyedül mistress -Deborával. - -Rögtön rohant, a festékes kabátjában, két barátját is magával hurczolva. -Utközben az ateliertől a palotáig fölszedtek még egy rendőrbiztost is, -meg egy lakatost. Egész hajszával rohantak a palotába. - -A rejtett szoba ajtaja most is zárva volt. - -– A törvény nevében! zakatolt a rendőrbiztos. - -Nem adtak rá választ. - -Akkor a lakatossal felnyittatták az ajtót. - -Azon túl következett még egy másik ajtó. Ezen már Diomede úr maga -dörömbözött. - -– Bocsásson be asszonyom! Én vagyok itt! a férj. - -Mistress Debora erre az ajtón keresztül felelt: - -– Menjen ön innen! Ne jőjjön be! Rosszabbul fog járni, mintha meghalna! - -A belső ajtó zár nélküli csapóajtó volt. Diomede kivánatára azt úgy -törték be erővel. - -Akkor aztán beléptek a titkos szobába: Diomede, a két barátja, a -rendőrbiztos, a lakatos, meg a cselédek. - -A kit maga előtt talált Diomede, az volt Vanderguld úr. - -– «Mister Vanderguld?» hebegé elhülve. - -– Én nem vagyok mister Vanderguld, hanem Elias Stopps, mistress -Deborának az atyja. Én vásároltam fel önnek valamennyi képét. Itt -láthatja köröskörül a falakon felakasztva mind. A markotányosné, a -napfelkölte, a csatakép és a többi. Itt rejtve maradnak a világ előtt, -nem látja őket senki. Azon tanakodtam most a leányommal, hogy a tengeri -betegséget hova akaszszuk fel? mert igen nagy. Majd ha készen lesz, -küldje el ön ide. Az árát fizetem. - -Diomede bálványnyá volt meredve. A jó pajtások félrefordultak, úgy -nevettek. A rendőrtiszt följegyzé a tárczájába a hivatalos -előterjesztéshez való tényálladékot. - -Akkor aztán mistress Debora lépett oda Diomede úrhoz s azt mondá neki: - -– Már most, uram, én fogom a válópört megindítani. Egy férfinak, a ki -nevetségessé tette magát, nincs felesége. - - - - -HOCH! HOCH! DREIMAL HOCH! - -(Hadtechnikai értekezés.) - -Sohasem birtam elképzelni, hogy mi a gutáért kiáltanak «hoch»-ot a -magyar parlament jucundusabb ifjai, valahányszor a magyar kormányelnök, -vagy valami oszlopzatos tagja a szabadelvü pártnak a beszédét végzi? -Hisz maguk a németek az osztrák parlamentben, egyesegyedül a császárnak -szoktak «hoch»-ot kiáltani, a minisztereiknek vagy szónokaiknak, (már -akár tetszésből, akár gunyból) csupán azt szokták kiáltani, hogy -«bravo». A «hoch» csak a majestást illeti meg. - -Mondom, hogy ezt hittem mind e mai napig; ma aztán megtudtam, hogy nem -nekem van igazam, hanem azoknak a tüzes barátainknak, a mit sietek -teljes elismeréssel illustrálni. - -Tehát a magyar delegatusoknak bemutatták a Korneuburgban hadgyakorló -vasuti zászlóaljat, arról lévén szó az idei költségvetésben, hogy az -eddigi két vasuti zászlóalj mellé még egy harmadik is szerveztessék. -Lássuk hát élő szemeinkkel, hogy mi az a vasuti zászlóalj; mert lehet ám -odakivül olyan ember is, a ki azt hiszi, hogy mi három bataillon -conductort neveltetünk itt, a kik mind azt tanulják, hogyan kell a -bilétet átlyukasztani? - -Hát mondhatom, hogy a mit ezek a vasuti katonák mivelnek, az a -legkomolyabb munka a jövendő hadjáratban. - -Katonánk van: sok, jó, vitéz. Puskánk, ágyunk van elég; töltényünk -roppant mennyiség. Élelmiszerünk készen: megsütve, dobozokban. De az a -nagy kérdés, hogy hogyan megy utána annak a sok katonának az a sok -ennivaló? Mert egy millió katonát harczba vinni könnyü dolog: de éhen -hagyni még könnyebb. Aztán dicső fegyver az a szaporázó puska: de ha -eldurrogtatta az ember minden töltényét, akkor furulyálhat vele. - -Tehát utána kell szállítani a hadseregnek az élelmet és a töltényt. - -Csakhogy a csatatért nem választhatja ám az ember az ut mentében; a -halál kaszálói uttalan pusztákon vannak. - -S hogyha ellenség földén folyik a háboru, az még a meglevő utakat is -elrontja: a vasuti hidakat a háta mögött légbe röpíti, a folyamokon -átvivő hidakat felégeti. - -Ekkor áll elő a vasuti zászlóalj nehéz feladata: a lerombolt vasuti -hidat helyrepótolni, a folyamon új hidat verni, sivatag pusztákon át -mesegyorsasággal vasutat lerakni, táviró huzallal nagy messzeségeket -rémhirtelen összekötni. - -Mindezeket a feladatokat rövid három óra alatt, szemünk láttára hajtotta -végre a Korneuburgban gyakorló vasuti zászlóalj egy companiája, -törzstiszteinek és altiszteinek intézkedése mellett. - -Ez a compania magyar fiukból áll; minden vasuti zászlóaljnak egy -negyedrésze = egy compania magyar. - -Az «auf! «ab!», «vorwärts!», «zurück!» németül pattog, hanem aztán -közbehangzik a: «Szedjétek össze magatokat, fiuk!» - -Legelőször láttunk egy hidépitést fából. Egy szétrombolt vasuti hidnak -két hidfője volt áthidalandó, tiz méternyi távolságban; minden gép -nélkül, csupán kötelekkel, gerendákkal és ember erővel. Ilyen munkát -végeznek erdő közepén, a hol fát kaphatni. - -Egyik másik töltésen vashidat állítottak össze, a minek egyes -összerakható alkatrészeit vasuton szállítják helybe. A fahid három óra -alatt készen van, a vashid felállításához kell egy nap vagy másfél nap, -akkor aztán roboghat át rajta egy egész vonat. (A vashid is magyar -gyártmány.) - -Ezzel betelve, aztán meglátjuk a rögtönzött vasutépítést. Van kétféle -hirtelen vasut: egy tartósabb, széles vágányu, nehéz tehervonatok -számára való, aztán meg egy keskeny vágányu, melyen csak könnyebb -szekereket szállitanak, ember vagy lóerővel. Az utóbbi olyan gyorsan -megy, mint az álomban utazás. Egy óra alatt mintegy másfél kilóméternyi -vasut van a szemünk láttára lerakva. Egy nap alatt tizenkét kilométernyi -kiépül. A korneuburgi gyakorló tér mintegy erre a kisérletre van -teremtve: hepehupás, angyalhullásos sivár mező, dunai ártér. Alacsony -waggonok vannak megterhelve, talpakhoz kötött sinekkel; minden kocsin 33 -darab. Két sin, két talp egy katonának való, azokat sorba felöltik, -egymás elé rakják, egyszerü kapcsaik összekattannak, s szilárdul áll a -talp és sin; a waggon halad rajta odább: mikor mind leszedték róla a -sinpárokat, négy rudat dugnak alá, kiemelik s félreteszik a gyepre, -jöhet a másik. Mikor aztán a vasut megtette a feladatát, épen olyan -gyorsan megint felszedik s viszik odább egy csatatérrel. S ez mind némán -megy, egy szó nem hangzik el közben. - -Ezalatt egy osztály a tábori táviró készületet állítja fel. Ebből egy -nap alatt huszonnégy kilométernyit tudnak rendbehozni. Itt azután -bemutatják, hogyan szokás az ellenség táviratait elfogdosni. Két -közvitéz letelepedik a táviró sodrony alá. Az egyik leszurja a földbe jó -mélyen a fasina-vágó kését, annak a pengéjét vékony érczsodronynyal -hozzáköti a távirathuzalhoz; a másik ugyanannak a sodronynak a másik -végét összefüggésbe hozza kis, hordható ládában levő telephon -villanygépével. A mint a földi összeköttetés helyre van állítva, a -telegraph telephonná válik: az ebonit tülök elkezd hangosan peregni. Azt -az egyik katona a füléhez tartja s a jól betanult hangok után dictálja a -másiknak egymás után a betüket. - -A tavalyi gyakorlatok alkalmával szintén magyar fiuk végezték ezt a -műveletet, a király jelenlétében. A földön hasaló katona, a ki az -ellesett német táviratot leirta, odavitte azt a királyhoz. - -– Érti ön, mi van e táviratban? kérdé a fölség. - -– Egy szót sem tudok németül fölséges uram. - -S egy betü hiba sem volt az ellesett táviratban. - -Azonban nemcsak az alkotás a vasuti vitézeknek a feladata, hanem a -rombolás is. Minden zászlóaljnak van egy lovas csapatja is, melynek -feladata, huszáros merészséggel bevágtatni azon területre, melyet az -ellenség vasutja keresztül szel s mikor annak a szállító vonata közelit, -hirtelen alápraktikázni a sineknek a magával hozott dynamit-pléhdobozt, -meggyujtani a kanóczot s aztán vágtatni lóhalálába vissza. Gyalog nem -lehetne a robbanás elől megmenekülniök. - -Ezt a kisérletet is félig megláttuk, félig meghallottuk. A legvastagabb -vasuti sinek alá lett elhelyezve a dynamit czilinder (akkora, mint egy -parádi vizes palaczk); a kapitány meggyujtá a kanóczot. Mi szép -csendesen félrehuzódtunk a mellvéd mögé. Pulszky Guszti még azt is -megtette, hogy az égő kanocznál szivarra gyujtott. (Ezt csinálja utánna -Fenyvessy Feri!) A miért szidva dicsértük. Egy első percz mulva aztán -hangzott a fülsiketitő pukkanás, mely megrendíté a lábunk alatt a -földet. Odasiettünk az elszálló füstfelleg közé; s bámulva láttuk, hogy -az aczélsinből egy ölnyi fel volt hajtva a sánczra, az ott maradt csonk -pedig kétfelé repesztve, mint egy szalmaszál: apró vasdarabok hevertek -szerteszét, a mik még egész izzók voltak. - -De hát hol jönnek már azok a bizonyos «hoch»-ok? - -Azt is elmondom: csak tessék várni egy kicsit. - -Az egy közbeeső episod volt. - -A gyakorló térről egy töltés vezet a közel Dunaágig, összekötve egy -hiddal a holt Dunaág két partját s innen folytatva egész az igazi -Dunáig. - -Jobbról balról egy ingoványos csalit, azontul egy pagony, tele vad -fáczányokkal. - -Gyönyörü egy pocséta. Mit adna ezért a látványért az én festőfamiliám! A -váltakozó tömpölyöket ezüstlevelü nyárfák veszik körül, melyeknek -sürüjéből kikandikál a piros bogyófürtös «kánya bangita»; királypálcza -forma rózsaszin füzények, körüludvarolva kék nefelejtsekkel, s fölöttük -bolyhos kalászu nád, magas sásfűvel, miket befutott a nagy, fehér virágu -vizifolyondár, aztán a vizi pulykaorr, meg valami rőtveres szedernövény, -olyan, mint egy ostor, a minek a nevét nem tudom. S egy ilyen tömpölynek -a partján, a sürü bozót közt kuporog két mezitlábos gyerek: az egyik -horgászik, a másik fűzfa sipot farag; az egyiknek a nyakában, medaillon -helyett, lóg egy madzagra kötött katonagomb. Nevetnek ránk a szemeikkel, -nevetnek a fogaikkal. Mit törődnek ők a mi tábori vasutainkkal és -emberölő tüzaknáinkkal! - -A Dunaparton azután bemutatják előttünk a hidverést. Természetesen, csak -a kezdőbetüjét. - -Két kompra van felállítva a jól ismert verőgép, melynek öt mázsás -koloncza alá épen akkor helyezék el a leverendő hid-oszlopfát. - -Husz legény rántja egyszerre a kötelet a komp hidasán állva; egy altiszt -vezényel a komp ellenkező részéről, sulyzó zsinórral figyelve meg, hogy -a levert czölöp egyenesen száll-e a talajba. Az ötvenedik ütés után -pihenőt vezényel az altiszt. - -A pihenés után ismét int a munka folytatására, ezzel a szóval: «hoch!» - -S ezt utána zengi az egész chorus. - -«Hoch!» - -A vaskoloncz csattan: «zupp!» - -«Einmal hoch!» - -A kar énekli utána: «einmal hoch!» - -És azután «Zweimal hoch! Dreimal hoch!» Egész sor verset énekelnek, a -minek a refrainje mindig ez: «hoch! hoch! einmal hoch! zweimal hoch! -dreimal hoch!» S a vassulyok annyit csattan. - -«Mi a tatár? Mért hochoznak? hisz nincs itt most Tisza Kálmán!» kérdem a -kisérő főtisztek egyikétől. Ő aztán megmagyarázza egész komolyan, hogy -az a hidászoknak a szokott nótája. - -Ahá! Most már értem! Tehát a hány hochot kiáltanak, annál szilárdabban -áll meg az oszlop a mederben: annál mélyebben furja bele a hegyét a -földbe. Akkor nagyon jól van. - -Még azután a távolból is sokáig hangzott utánunk a «hoch! hoch! dreimal -hoch!» Jól van fiaim! Isten éltessen sokáig. - - - - -A KAJMÁNOS HÖLGY. - -Mister dr. O-Beaty irlandi eredetü orvos volt New-Yorkban. - -Hogy melyik egyetemen szerezte a diplomáját? azt a kérdést nem szükség -szellőztetni. Elég azt tudni, hogy volt neki. A legkeresettebb orvosok -egyike volt a Washington-squaretől az Union-square-ig, a hogy azt a -napilapok hirdetményrovatai állandóan bizonyítják. - -Csakhogy hát olyan orvos, a ki csodakurákat tud mivelni, van New-Yorkban -egy egész regement s az mind kerüli a titokban rejtőzést. Hypnotizálni, -massirozni, villanyozni, lesoványitani, elszunnyadt életerőket ujra -felserkenteni, vért átszivattyuzni, megifjitani, kihullott hajat, ki nem -nőtt szakállt megnöveszteni, szétdarabolt embert összerakni, halottat -föltámasztani már mai napság minden közönséges doktor tud. Ez mind -elavult tudomány. De uj betegségeket kitalálni, azokat népszerüvé tenni, -a szalonokkal elfogadtatni és azután azoknak speciális doctorává lenni: -ez a tudomány! Ehez értett alaposan mr. O-Beaty. - -Azt beszélik róla persze az irigyei, hogy mikor az apja, a ki becsületes -farmer Connecticutban, felhozta a fiát az orvosi fakultáshoz, hogy -tanítsák ki azt a doktorságra: a fakultás dékánja azt kérdé tőle, hogy -hát mire kivánja a fiát kiképeztetni: a belgyógyászatra-e vagy a -sebészetre? Mind a kettőre, mondá az öreg. De különösen melyik -specialitásra fordítsák figyelmét? Talán a sárgalázra? Az nagyon jó -lesz! Vagy a gyermekgyógyászatra? Az még jobb lesz. Vagy a női -betegségekre? Az meg legjobb lesz. Hát aztán a szemészetet, fülészetet, -fogászatot tanítsák-e az ifjunak? Azt mind sorba. Mikor aztán az öreg -lefizette a didactrumot, a mi annyi tudományért ki volt szabva, a dékán -asztalára: hozzá tett még egy tiz dolláros greenbackot ráadásul, ezzel a -szóval: «és aztán még arra kérem az urakat, hogy tanítsák meg a gyereket -egyuttal irni és olvasni is.» - -Ha ez az adoma bir valami alappal, akkor csak annak a megvilágitására -szolgál, hogy minő óriási szorgalomnak kellett az ifju O-Beaty -tehetségeit működésbe hozni, hogy a tanfolyam lefolytával mint kitünő -baccalaureus kerüljön ki az illető universitásból, a hol még irni is -megtanítják az orvosokat, a mire a legtöbbnek igazán nagy szüksége -volna. - -Mr. dr. O-Beatynak volt egy szolid alapokon álló jó barátja, mr. -Snopkins. Egy nagy üzletkörnek örvendő összeházasító intézet alapító -tulajdonosa. Ők ketten, hivatásuk érdekeiben gyakran találkozának -egymással s egymásnak az üzletét (ha csak különös okuk nem volt rá) el -nem rontották. - -Mr. Snopkins gyakran meginterpellálta mr. O-Beatyt, hogy miért nem -házasodik már meg? de mindannyiszor azt a választ nyerte, hogy fiatal -gyakorló orvosra nézve hátrányos körülmény az, ha felesége van. A -házasság rosz reklám. - -Egy szép ködös napon aztán igy szólt a doctor a jó barátjához: - -– Most már volna okom megházasodni. Nem azt mondta, hogy: volna -«kedvem», hanem: volna «okom». - -– Megváltoztak a principiumok? - -– Tetemesen. - -– Hogy hivják a választottját? - -– Miss Cleopatra Smith, a hogy sikerült kipuhatolnom. - -Az igazgató azt a megjegyzést tevé, hogy magában New-Yorkban, Brooklynt -nem számítva, hatvanezer Smith kisasszony lakik s azok között -hétszázötven Cleopatra. - -– No erre az egyre mégis rá fog ön találni a jellemzés után. - -– Kérem: a hajának, a szemeinek a leirásával ne fáraszsza ön magát; mert -annak a szinét a saison szerint változtatják. - -– Csak a lényeges jellegekre fogok szoritkozni. Tehát legelőször is, -mikor ezt a hölgyet megláttam: az volt a metropolitan-house termében a -Patti-előadás alatt, földszinti páholyban ült, a fején gyémántos -diadémmal; de senki sem a gyémántos fejéket bámulta rajta, hanem a -derekán átvont övet. Az, barátom, nem volt más, mint egy eleven -csörgőkigyó. Azt hiszem, a méregfogai ki lehettek törve. Elől a feje, -meg a csörgős farka a kigyónak egy gyémántos fibulával volt -összeszorítva, a miből az nem volt képes kicsuszni. A csodaszép hölgy -napmadár farkából készült legyezővel hüsité a keblét, melyhez a derekára -övezett szörnyeteg fel-fel emelé a kinyujtott fejét, szikrázó rubin -szemeivel s fulánkozó kettős nyelvével. Elhiheti ön, hogy senki sem mert -ennek a hölgynek udvarolni. - -– Meg vagyok felőle győződve. - -– Azt mondják, hogy éjjel a vánkosa alatt alszik a szörnyeteg s -reggelinél a miss a saját csészéjéből ad neki meleg tejet. - -– Ez nagyon jellemző miss Cleopatrára nézve. - -– Másodizben pedig a jégpályán láttam e csodahölgyet, orosz tündérekre -emlékeztető prémes öltözetben. Kisérője volt egy embernagyságu förtelmes -pávián. Eleintén azt hittem, hogy valami borotválkozatlan gentleman; de -aztán, mikor láttam, hogy a lábain is keztyüket visel, meggyőződtem -róla, hogy valóságos Darwin-féle ősapámat van szerencsém benne -tisztelhetni. Ez a vicsorgó fenevad csatolta fel a deli hölgy talpára a -halifaxokat, aztán maga is a két hátulsó markába szorítva egy pár -korcsolyát, versenyt iszánkodott az urhölgygyel a jégen; néha kezeiket -nyujták egymásnak s olyankor a szörnyeteg olyan kecsesen vigyorgott, -hogy mind a két fogsorát meg lehetett látni. Ennek nem szeretnék -fogorvosa lenni! - -– Ezuttal sem udvarolt senki az urhölgynek. - -– Nem bizony: mert az a négykezü kutya harap. Azt mondják, hogy az -asztalnál is az a majom szokott a missnek felszolgálni s per tu vannak -egymással. - -– Kezdem tájékozni magamat. - -– Harmadszor és legközelebb pedig a Centralparkban találkoztam a missel. -Onnan vettem észre a közeledtét, hogy a merre járt, mindenünnen riadva -szaladt szét a sokaság előle s a nagy tóparton egyszerre tele lett -minden csónak, minden sandolin emberekkel, a kik teljes evezőcsapásokkal -igyekeztek a szigetre menekülni. Képzelje ön: ezuttal a csodaszép -tündérnő egy öt láb hosszu krokodilust vezetett ezüst lánczon; a hogy -szokás bulldogot vezetni. A pikkelyes óriás gyik kedélyesen csapkodott a -farkával maga körül, s kattogtatta a százfogú állkapczáját. A miss -megállt egy pástétomos butik előtt s két dollár áru delikateszt vásárolt -össze, a miket egyenkint a kajmán torkába hajigált. A jóllakott szörny -aztán elfeküdt a parton a homokba, a hasát az ég felé fordítva, siestát -tartott, a hölgy pedig ezalatt leült egy zsombikra s a zsebéből elővett -egy könyvet és olvasott. Ahogy kitünő szinházi távcsövemmel kivehettem: -Juvenal satyrái voltak. - -– Már most tudom, hogy ki az a hölgy. - -– Ismeri őt? - -– Hogy ne? A kajmános hölgyet! Első osztályu helyen van nálam beirva. – -S ön ezt nőül akarja venni? - -– Minden bizonynyal. - -– A csörgő kigyójával, a páviánjával, meg a kajmánjával együtt? - -– Sőt még a Juvenáljával is. - -– De hát minek ez a hölgy kegyednek? Épen a kajmános hölgy? - -– Barátom! Ez lesz a leghatalmasabb reklám! Egy doktor, a kinek a -felesége kajmánnal jár sétálni! A ki csak meglátja a szép asszonyt a -szárazon vezetett krokodilussal, az mind a férj után fog tudakozódni. Én -megtakaritom a hirlapi hirdetményeket. Egész Newyork beteg lesz: -csakhogy én velem gyógyittathassa magát. - -Mr. Snopkins csak egyre csóválta a fejét. - -– Kedves doktorom! Tudja, hogy én önnek jó barátja vagyok. Kötelességem -önt gyöngéden figyelmeztetni. Nem jó lesz önnek ezt a kajmános hölgyet -feleségül venni. - -– Talán az erkölcsi reputácziója szenved fogyatkozást? - -– Óh nem! Az erénye minden kifogáson fölül áll! Mit gondol? A ki csörgő -kigyót visel öv gyanánt! - -– Hát talán a vagyoni helyzete homályos? - -– Az meg épen fényes. Mr. Smith Nabukodonozor a leggazdagabb vállalkozók -egyike. Palotája ott van a Madison-squaren. A leányával tűpénzül -ötszázezer dollárt fog adni. Évi jövedelme egy petroleumkirályéval -fölér. - -– No hát akkor mi a baj? - -Mr. Snopkins csak vonogatta a vállát, végre kirukkolt vele. - -– Tudja, tisztelt barátom, nekem családi titkokat elárulnom nem szabad. -De annyit mégis meg kell mondanom őszintén, mint régi jó barátomnak, -hogy mr. Smith jövedelmének a proveniencziája olyan természetű, hogy az -ellen önnek méltó skrupulusai lehetnek. - -– Uram! Ha nem tisztességes eredetü mr. Smith Nabukodonozornak a -jövedelme, akkor ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy ön ezt előttem -felfedezze! Ahoz semmi közük a vőknek, hogy az ipáik milyen uton -szerezték a vagyont? Uzsoráskodtak? Tengeri rablók voltak? Hamis bukást -csináltak háromszor egymás után? Vagy rabszolgákkal kereskedtek? A -pénzmegszerzés módozatának szégyene csak az első izre nézve bir -hatálylyal: a másodizre már nem száll át. Én szemet tudok hunyni, ha mr. -Smith Nabukodonozor mindjárt pokolgépkészitő gyár tulajdonosa is. - -– No hát mindezekből semmi sincs. A kajmános hölgy atyja igen derék, -becsületes ember, a ki olyan áruczikkel kereskedik, a melynek használata -minden emberre nézve kötelező, mely alól senki ki nem vonhatja magát, s -a melynek keresete meg nem szünik, a mig csak emberek laknak a földön. -Arról is bizonyossá tehetem önt, hogy soha senki azok közül, a kik mr. -Smith Nabukodonozor áruczikkeit használták, azok ellen panaszt nem -emeltek, azokból egy darabot vissza nem hoztak s a számlákat sohasem -kifogásolták. Mr. Smith Nabukodonozor az egyetlen egy nagyiparos, a -kinek a készitményeiben a fogyasztói teljes megnyugvást találnak. - -(… Tudniillik, hogy mr. Smith Nabukodonozor egyik legtevékenyebb -new-yorki «entreprise des pompes funèbres»-nek a főtulajdonosa. Az ő -kuntsaftjai persze, hogy nem panaszkodnak a kapott portékáik ellen, -azokat nem is hozzák vissza, s azokban teljes megnyugvást találnak). - -Csakhogy már ezt nem magyarázta meg mr. Snopkins az ő kedves barátjának, -mister O-Beatynak, hanem a mint dr. O-Beaty elébb nyilvánított szándékát -miss Cleopatrával összekelése tárgyában ujból és határozottan ismétlé, -azt mondta neki: «legyen hát meg, én összeboronálom a házasságot: a -hozományból kapok tíz perczentet, ez az én provizióm; hanem annyit a -lelkem megnyugtatására kimondok, hogy ez a házasság minden egyébre jó -lesz: csak reklámnak nem lesz jó egy gyakorló orvos számára.» - - -II. - -Minden a legpontosabban összecsappant. A leánykérés, a kölcsönös -tudakozódások, a házassági szerződés föltételei, az esetleges válópör -következményei: mind hivatalos okiratokban lettek megállapítva. A férj -és nő vagyona közötti kölcsönös vonatkozások; konyhapénz, equipage, -divatkereskedői számla: mennyi terheli ebből a férj, mennyi az após -üzleti könyvét? melyik cselédet fizeti a férj, melyiket az asszonyság? -mennyi a számadás alá nem vonható rendelkezési alap? ez mind -budgetszerüleg meg lett állapitva, s az appropriationalis vita az esküvő -napjára kitüzve. - -Az esküvő ugyanis, egyházi szertartás szerint, a hogy yankee -arisztokratákhoz illik, a három mértföldnyi hosszuságu Broadway -(sugárut) elején levő Szent-Háromság-templomban hajtatott végre. - -De a milyen hosszu az ut a Smith-palotától a Szent-Háromság-templomáig, -olyan hosszan volt az megrakva hintókkal a hirhedett esküvőnek napján. -Az egész elegáns világ «tengelyen» volt. Gyalogjáró halandóknál azt -mondanók, hogy «talpon» volt: itt nem fejezhetjük ki hivebben a -helyzetet, mint hogy «tengelyen» volt. - -A menyasszonynak az öltözete arról volt nevezetes, hogy annak a szövete -a «pinna nobilis» nevü tengeri kagylónak a «byssus»-ából készült, mely, -tenger alatt termő selyemből még eddigelé csak a római pápák számára -készült egy-egy pár harisnya. Ez a legdrágább és legritkább selyemfonál -a világon. Menyasszonyi koszoruját gyémántok képezték: de miféle -gyémántok? Kék, sárga és rózsaszinü gyémántok: a miknek az ára -meghatározhatlan. - -Holmi csörgő kigyóról, páviánról és kajmánról természetesen szó nem volt -többé. Azokat valami népkertnek ajándékozták. Elég csörgő kigyó és egyéb -öldöklő szellem volt a menyasszony maga. - -Hanem egy körülmény mégis föltünt a vőlegénynek, a mi jobban elfoglalta -a figyelmét a kék és rózsaszin gyémántoknál, de még a menyasszony kék -szemeinél és rózsaszin orczáinál is jobban. Ez az a látvány volt, hogy -ebben a hosszu kocsisorban milyen tulnyomó nagy számmal vannak jelen -azok a sajátszerü öblös járművek, melyek kivül-belül fekete posztóval -vannak behuzva, széleiken zománczos párkányzattal szegélyezve s -melyeknek a bakján elől-hátul fekete egyenruhás kocsisok és lakájok -ülnek és állnak, félgörögdinnye alaku kalapokban, azok mellett nagy -fekete strucztoll kokárdákkal, ezüst paszománttal a hátukon és a -mellükön, – s a templom előtti tér két oldalát szintén ilyen egyenruhás -férfiak kettős lánczolata foglalja el, egész a templomajtóig: mintha -csak egy köztársasági elnök requiemét celebrálnák. - -Voltak azonban a násznép számára rendelve világoskék hintók is, -buzavirágszin kocsisokkal és fehér tollforgókkal a lovak homlokán. - -A zászlók is mind ki voltak rukkolva. - -Ördöngös mennykő! Hisz ez a valóságos temetkezési vállalat ármádiája! - -Hanem hát azért minden a legszebb rendben ment végbe. A zenekar, -orgonakisérettel, elzengedezé Mozart hirhedett requiemjét, s kijövet a -Dom Sebastián halotti indulójával bocsátá el a boldog ifju párt a -szokásos nászutazásra a Pacifique vasuton egész San Franciscóig. - -Mikor onnan visszatértek, természetesen nagyon boldogok valának, hogy -valahára véget ért a nászutazás. - -Akkor aztán az uj menyecskének bőséges alkalma nyilt a szobáiból az -ócska butorokat kidobáltatni, a szőnyegeket letépetni s ujakat rakatni a -helyükbe. A férj pedig láthatott a maga hivatása után. Mehetett a -szokott pacienseit sorba látogatni. - -Ennél a vállalatnál azonban sajátszerü meglepetésekkel kellett -leszámolnia. - -Legelőször is egy éltes kisasszonynál tett látogatást, a ki mindig -szivdobogásokról gyógyittatta magát. Az most bemutatta neki a -vőlegényét. Egy nagyon gyanus kinézésü individuumot, a kiben mr. O-Beaty -a hajdani házmestert vélte felismerni. – Hanem hát a szivbajok elmultak… - -Nem volt többé doktorra szükség. - -Innen egy fölöttébb ideges, előkelő szabómesternéhez látogatott el, a -kit sürű migrainekből és gyomorasthmákból masszirozással szokott -kigyógyitani. Az most egész életvidáman futott eléje. Mintha csak az -egész idegrendszere ki lett volna cserélve. Még szivarozott is! Ennek -sem kell többet doktor! - -Innen tovább haladva, felkereste dr. O-Beaty egy epilektikus betegét, a -ki már évek óta karszékben ülő nyavalyás, se állni, se feküdni nem tud. -– Hát, a mint ez meglátta, hogy az ajtón belép a doktor, egyszerre -felugrott a székéből s elkezdett a gutaütött lábaival előre-hátra -rugdalózni. «Nézze ön, hogy lábrakaptam! Tánczolok is! Kutyabajom!» – Ez -sem kiván több doktori segélyt. - -Majd egy dusgazdag bankár patienséhez látogatott el, a kit évek óta -gyógyit elhájasodás ellen. Annak az előszobájában épen összeütötte az -orrát a legdühösebb antagonistájával, mister dr. Brugssal; a ki az ő -methodusának épen az ellenkezőjét, a Schrott-kurát alkalmazta a -betegein: naponkint félliter bort, meg egy száraz zsemlyét. Az már be -sem hagyta lépni a betegéhez: itt ő az úr! Kidobta mr. Beatyt az ajtón. - -Mi történt itt az ő távolléte alatt?… - -Akárhová csak ment, mindenütt zöldjében learatva találta a buzáját. - -Utoljára eszébe jutott, hogy van egy szegény betege, a ki már évek óta -közadakozásból él, valami jótékony nőintézet elnöknőjének a -pártfogoltja. Annak szokott ő orvosságokat hordani ingyen. Azt kereste -fel. A hetedik emeleten lakott. – Mikor a ház elé hajtatott a -hintajával, látta, hogy a patiense épen kinéz az ablakon. - -Felmászott hozzá a hét lépcsősoron. Benyitott a szobájába. A szoba üres -volt. Kereste, kutatta, nem találta a betegét. Utóljára felnézett a -kandalló kürtőjébe: hát a nyomorult épen ott kuporgott dideregve. «Mit -csinál ön ott?» – «Szabad levegőt szivok», volt a válasz. - -Még ez is elbujik a doktor elől! - -Legeslegutoljára maradt a leggazdagabban fizető betege, egy braziliai -kávékirály, a ki már évek óta szenved abban a komplikált nyavalyában, -hogy ha nem iszik, akkor nem tud aludni, ha pedig iszik, akkor nem tud -ébren lenni. - -De már ez revolvert fogott rá, mikor a szobájába lépni látta! S ettől -aztán megtudta, a mit még eddig nem tudott. - -– Eltakarodik ön innen! ördögök doktora! – Elvette ön a pompe funebre -leányát ugy-e? Azért, hogy a patienseit kiszolgáltassa az apósának kész -ragadományul! A mennydörgős mennykőnek kell az olyan doktor, a kinek az -ipa a temetkezési-egylet igazgatója! Ugorjon innen, mert lövök! - -Most támadt aztán világosság mr. Beaty agyában. Megmondta a barátja -előre, hogy rossz reklám lesz egy gyakorló-orvosnak a kajmános hölgyet -feleségül venni! Kinek volna kedve olyan orvost hivatni, a kinek az -apósa koporsókereskedő? - -… No de sebaj! Az 500 ezer dollár meg volt (leszámitva a Snopkins -perczentjeit). Mr. Beaty nem volt fejére esett ember. Ha nem ment tovább -a doktori praxis, tudott uj reformot hozni be a temetkezési rendszerbe. -Ő volt az, a ki gyakorlatba hozta azt a fölöttébb czélszerü szokást az -amerikai temetkezéseknél, hogy a gyászszertartások alkalmával a gyászoló -közönség között «antithanatin» czim alatt egy kupicza jó erős pálinkát -osztanak ki. A hány kondoleáló fél jön, a névjegyét «p. c.» átadni: kap -a bejárat alatt egy pohárka gint, s fizet érte tiz centimet. - -Egyetlen temetésnél (mikor a szarvasvadászaton szerencsétlenül meglőtt -Delmonicot eltakaritották), a gyászoló közönség az első napon háromezer -dollárnyi, a tisztességtétel napján pedig háromszor oly nagy összegre -rugó – kondolenciális jegyeket hagyott hátra a «bar room»-nál. - -S ez az üdvös reform doktor Beaty-nak köszönheti létrejöttét. - -És igy mégis igaz, hogy a házasságok égben köttetnek még a kajmános -hölgyekkel is. - - - - -GÚNYÁDAT, TARISZNYÁDAT EL NE HADD! - -Hogy én babonás vagyok, az régi dolog. - -Nem szeretek pénteken utazni. - -Egyszer péntek napon indultam utnak Balaton-Füredről Siófokra. Gyönyörü, -derült reggelünk volt, szeptember elején. A tó sima, mint a tükör. A -«Kisfaludy» jól disponálva. A kapitányunk a legjobb launéban. Az utazás -a legkedvezőbb auspiciumok között vette kezdetét. (Rendesen egy óráig -szokott tartani). Hát mikor a fele uton járunk, jön ránk szembe egy -akkora kis ködfelhő, mint a kalapom. Az elkapja magával a hajónkat s mi -annak a kis felhőnek a vezetése alatt belebódorodunk a Balatonba, járunk -előre hátra, nem találunk száraz földet, mig végre nagy küzdelmek után, -szerencsésen eljutunk a continensre – Számárdinál valahol. A gyorsvonat -persze hogy az orrunk előtt robogott el. - -Most megint megtörtént rajtam ez az eset, csakhogy vastagabb kiadásban. -Triesztbe voltunk meghíva, Hegedüs Sándor kedves öcsémmel együtt, az -Assicurazioni Generali évi közgyülésére. A gyülés ideje szombaton 11 -órakor volt. E szerint pénteken kell utra kelni. Én már a reggel 7 órai -vonattal akartam elindulni, mely másnap 8-kor ért Triesztbe; de Sándor -tapasztalt utazó; azután neki még az nap délelőtt warranttörvényt -kellett nyélbe sütni, azt mondta, elég lesz az esti 8 órai gyorsvonattal -is pályázni: az is megérkezik reggel 9-re. Még megmosdani és csizmát -tisztittatni is marad idő. - -Hogy le ne maradjak a vasutról, már 6 órakor elküldtem Gábor diákot, az -én spiritus familiarisomat, hogy beszéljen rá valami módon egy fiakkert, -hogy vigyen engem át Budára. A derék fiu azonban jó gazda s csak egy -félfiakkert hozott: egylovast. A hidig elmentünk szerencsésen, a nélkül, -hogy valakit elgázoltattunk volna, hanem a mint a lánczhidat meglátta a -ló, azt mondta, hogy semmit sem mondott; hanem elkezdte a bárkát -hátrafelé tolni, neki faroltatva az utána csörtető omnibusnak. Hasztalan -biztatta constábler, jegyszedő, közszolga: a paripa nem állt el a -véleményétől. Ez már valóságos indignatio volt a részéről. - -Egy római ilyenkor visszafordult volna az utjából. - -Nem maradt hátra más, mint nekem kiszállni a hintóból, a kocsisnak meg -leszállni a bakról, így aztán az egyikünk a lovat huzva, a másikunk a -kocsit tolva, szerencsésen átjutottunk Budára. - -Nem is történt azután velünk semmi baj egész Zagorjeig, a mely -tudvalevőleg a Karsthegy tetején levő állomás a Dráva partján. Van-e -hozzá falu? azt nem tudom, mert nem láttam. - -A hogy illett, pontosan megérkeztünk az állomásra, reggel hat órára. -Innen azonban semmi áron nem akart a vonat tovább mozdulni. Sándor -hozott magával egy pár statistikai könyvet, a mikben le van irva, hogy -Berlin másfél millió lakóssága közül, hánynak nincs mit enni, nincs hol -hálni? s ezek közül hányat lát el a város ingyen levessel és -lakóhelylyel. - -Először Sándor öcsém olvasta el, azután meg én. A vonat még sem mozdult. -Kezdtem a berlini intézményeket nagyrabecsülni. - -De hát mért fagyott be a conductoroknak a trombitája? Kiváncsiak voltunk -megkérdezni. - -– Mikor indulunk tovább? - -– Majd ugy tizenkét óra tájon. - -Hát az történt, hogy a reggel hét órakor indult személyvonatot az a -baleset érte, hogy Zagorje és Száva között, a meredek Karszt ormáról egy -óriási sziklatömeg gördült le eléje s a vonatnak a gőzmozdonyát és -szenes kocsiját összetörte: a sinek természetesen fel lettek dulva. - -Az állomásfőnök megbiztatott bennünket, hogy rögtön táviratozott -Laibachba, hogy onnan küldjenek egy segélyvonatot, mely a pesti vonatok -utasait felszedje. Hanem az természetesen csak a baleset szinhelyéig -jöhet elénk. Egy darabot gyalog kell megtenni a társaságnak. - -Hát a gyalogolás nem baj; de hol lehet itt reggelizni? - -Mutatták, hogy amoda van egy parasztház, annak az asszonya tud kávét -főzni. Olyan szép, karcsu házikó, a melyiknek az ajtaján fejlehajtva -kell bebujni. Az már akkor tele volt szénhordással foglalkozó -polgártársakkal, kik készségesen engedtek helyet az uri pasasiroknak. - -– Lehet-e itt kávét kapni? - -– Hogy ne lehetne? Csak itt lehet kávét kapni az egész Zagorián. - -Mikor megláttam azt a kávét, azt mondám Sándornak: - -– Hallod-e? legyünk udvariasak. Itt asszonyságok is vannak. Engedjük át -nekik ezt a kávét. - -Így megszabadultunk tőle. - -– Hát mást nem kaphatni? - -– De igen: tojást. - -Egy alacsony, füstös padmalyu oduban főzte a menyecske (egy foga sem -volt már) a tojásokat s osztogatta csak úgy a markával az uraságoknak. - -– Sándor, ez jó neked! de ha én tojást eszem reggelire, még rossz -hiremet költik. - -Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen pakolt nekem az én leányom egy nagy -darab borjuczombot az utitáskámba, meg egy palaczk visontait is hozzá: -mit küzdök én itt a hajótöröttekkel az utolsó zvibackért. Azzal -visszamentem a kupéba, elővettem a táskámat, s unalmamban megettem fél -kiló borjusültet. Ha otthon tenném ezt, mindjárt elővenne a prüszkölés. - -A derék állomásfőnök aztán megbiztatott bennünket, hogy ő táviratozott -Laibachba az állomási vendéglősnek, hogy kész ebéddel várja az egész -kéjutazó társaságot. - -Így aztán hol kocsin, hol gyalog eljutottunk a szerencsétlenség -színhelyéig, mely épen egy veszedelmes kanyarodónál van, a hol a vasut -szorosan a Dráva partján fut körül: alig két lábnyi kőmellvéd választja -el tőle. A kocsik el voltak már hordva, új síntalpakra új sinek -felrakva, hanem a nehéz szenes kocsi ott feküdt a pályatesten. Annak egy -kereke sem látszott, mellette felhalmozva a gőzmozdony finom aczél- és -messing-géprészei, összetörve, a nagy colossalis gép maga pedig -féloldalt hevert a sinek között: egész sereg munkás igyekezett -emelő-gépekkel, vasrudakkal új kerekekre állítani. Ezer szerencse, hogy -a helyről legördülő szikla a gépnek és a szenes szekérnek ment neki, -azokat csak össze tudta törni, de ha a kocsikra zuhan, azokat mind -letaszítja a mély Száva-mederbe. - -Milyen erő van még a holt természetben is! - -Innen aztán a segítségünkre érkezett laibachi vonatra felkapaszkodva, -valahogy mégis kiszabadultunk. - -Délre megérkeztünk a laibachi állomásra s az étteremben letelepedtünk a -ránk váró ebédhez. Azaz, hogy csak az asztalhoz. Először jött a -kiszolgáló pinczér, elmondta könyv nélkül az egész étlapot. «Hozzon, a -mi legjobb». Azután jött a főpinczér, elmondta az egész étlapot hosszú -sorban. «Akármit, de gyorsan», azután eljött maga a vendéglős, az is -elmondta az egész étlapot. «Adasson, a mi van». Akkor aztán eljött a -portás a csengetyűvel. «Második csengetés, tessék beszállni Trieszt -felé», akkor aztán szaladt minden ember, be nem teljesült reményeit -porba dőlni látva. - -De hát mit lamentálok én, mikor nekem még van egy nagy darab -borjusültem. Gyere elő czubák. - -S aztán szépen elfogyasztottam az utolsó befaló falásig a borjuczombot. - -Mire Triesztbe megérkeztünk, három óra volt délután. Az évi közgyülésnek -régen vége volt. - -Este nyolcz órakor aztán megint felülhettem a gyorsvonatra s jöhettem -hazafelé. - -És így megtettem egy két napig tartó utat, jártam gyalog a Karszton -keresztül, nem aludtam két éjszaka, csak azért, hogy egy fél -borjuczombot elfogyasszak, a mit otthon süttetett a leányom s a mit -szépen schlafrokkba bújva is elfogyaszthattam volna otthon. Még salátát -is kaptam volna hozzá. - -Aztán ne legyen az ember péntekes! - - - - -A KOBLERÉK TÁNCZOLÓ BABÁI. - -(Igaz mese.) - -Az ötvenes években volt a nemzeti szinházhoz szerződtetve egy -ballettánczos család, a Koblerék: apa, két leány és egy fiú. Az apa volt -a balletmester, ki maga ritkán produkálta a művészetét, a két leánya -elsőrendű solotánczosnő volt, a fia pedig solotánczos. - -A két leány fiatal volt és szép, egymáshoz arczban, termetben meglepően -hasonlítók, sylphidi megjelenések a színpadon; a fiú pedig endymioni -alak, a legclassikusabb szépségű arczczal, valódi eszményképe a férfiui -szépségnek. Én nem igen szeretem a férfi-balletistákat, azt hiszem, más -nemembeli szinházlátogató sem: van valami babaszerű az ugrándozásaikban, -a túlkifejlett lábizmaikban, lárvaszerű, mozdulatlan arczuk inkább -elijesztő, mint megigéző. Hanem a Kobler-fiú kivételt képezett. Annak az -egész megjelenése, minden lebbenése csupa keresetlen báj volt, -mozdulatai classikus szoborminták, mintha a lég vitte volna, olyanok -voltak a merész szökései; néha féloldalt fekve látszott repülni a -levegőben; ilyen lehetett Ariel alakja. - -És azért a közönség még sem volt fellelkesűlve a Kobler-család iránt. - -A leányokról azt lehetett megjegyezni, hogy táncz közben soha sem -lehetett meglátni a térdeiket, a mit az első Taglioniról is -híresztelnek, a ki azt mondá: «nem csak férfiak előtt tánczolok, hanem -leányok előtt is». S aztán az egész Kobler-család nem volt a szinpadon -kívül megközelíthető. - -Együtt laktak egy kis józsefkülvárosi házban, melynek ők voltak az -egyedüli bérlői, ott nem fogadtak el senkit; nem jártak el sem bálba, -sem vendéglőbe, sem semmiféle mulatságba: még a szinésztársaikkal sem -volt semmi ismerkedésük. - -Egy napon meghivót kaptunk Kobleréktől «tánczestélyre» a nőm és én, meg -a velünk legbensőbb barátságban levő Szigligetiék. - -Vajjon hol lesz a táncz? Ez tett bennünket kiváncsivá. De még jobban az -a talány, a midőn összejöttünk a kis szűk szobában s aztán láttuk, hogy -kettőnk családján kívül senki sincs más hivatalos, én pedig -Szigligetivel együtt nem vagyok valami nagy tánczos: hogy ki fog itt -tánczolni? - -A szobának, melyben fogadtak bennünket, alkovenje is volt s az -függönynyel letakarva. - -Az öreg Kobler és a fia igen szivélyesen fogadtak bennünket, rövid -perczekre a leányok is megjelentek a hölgyeket üdvözölni, azután -visszavonultak a konyhába az ozsonnát elkészíteni. - -Kobleréknek a lakása egész muzeum volt a legértékesebb chinai és japáni -ritkaságokból. Az apa és fiú annyi érdekes élményt tudtak elbeszélni -exotikus országokban tett utazásaikról, hogy az minket jobban -mulattatott minden táncznál. - -Azután felhordták a leányok a pompás ozsonnát, különösen meglepve a női -vendégeket olyan soha nem ízlelt csemegékkel és süteményekkel, a miknek -készítési titkát csak a keleti szakácsművészektől lehet eltanulni. Az -italaikban is volt valami rendkívüli íz, zamat, bouquet, a mi az embert -kiváncsivá tette megtudni, hogy mi annak a neve, a mit ivott? - -Mikor aztán az ozsonna be lett fejezve, akkor azt mondá az öreg Kobler: -«most kezdődik a tánczelőadás». - -Erre a két leány és a fiu eltávozott az alcoven függönye mögé. - -Ahán! Gondolám: ők fogják hárman a tánczelőadást tartani. - -De nagyon szűk helyük lesz hozzá! - -Nemsokára lehetett a függönyön keresztűl látni, hogy lámpásokat -gyújtottak meg odabenn s hangzott az első csengetyűszó. - -Az apa Kobler helyet foglalt a függöny előtt s elkezdett hegedülni. A -második csengetyűszóra aztán kétfelé huzódott a kárpit s elénk tűnt a -gazdagon díszített szinpad, melynek közepét elfoglalá egy kötéltánczosi -állvány, kifeszitett sodronykötéllel. A szinpad hátulját második, -kétfelé nyiló függöny takarta. - -Az első zenehangok után szétnyilt a függöny s előjött a sötét háttérből -egy csupa aranyhimzéstől és zománczos skofiumtól ragyogó öltözetű indus -bajadér; két kezében a hosszú egyensúlyozó rúddal, annak a végén két -gomb. Az övéről lecsüggő szironyokon apró csergetyűk voltak. Elébb -óvatosan megkisérlé az egyik lábával a kifeszített sodronykötelet, hogy -elég megfeszült-e? s aztán kecses fejbólintással üdvözlé a néző -közönséget s azzal gyorsan egymást váltogató lábakkal előre szaladt -egész az állványig, onnan megint vissza, hátra felé. - -Ah, azt el is felejtettem megmondani, hogy a szép bajadér – egy lábnyi -magas volt. - -Majd merész szökésekkel veté magát a kötélre, hogy az csak úgy pattogott -fel alatta, néha féloldalt, ülő helyzetben került a kötélre, majd meg -hanyatt vetve himbálta rajta magát, utoljára eldobta a kezéből a -súlyegyenző rudat, de az sem esett le azért a kötélről, ott maradt és -billegett, imbolygott tovább, míg a bajadér hátrafelé ugrálva, a kötél -pattintásai által kényszeríté az eldobott rudat maga után szökellni, míg -végre a közönségnek mind a két kezével csókot vetve, eltünt a hátsó -függönyök mögött rudastól együtt. - -Nagy volt a tapsolás! El kellett ismernünk, hogy automattal emberi -mozdulatokat ily bámulatos híven utánoztatni már valódi művészet. - -De az még semmi sem volt az utána következőhöz. Az öreg Kobler hegedűje -most egy andalgó symphoniára zendült meg s erre a függöny mögül -előlebbent egy eszményi szép sylphid, festői lenge öltözetben; ennek már -a súlyegyentartó rud sem volt a kezében; egész szabadon tánczolt. És -aztán a balletművészet minden mesterfogásait végigtánczolta azon az egy -szál sodronyon, utoljára az egyik lábának az ujjhegyén állva, szökellt -biztos merészséggel végig rajta. - -– Nem tudom kivenni a fonalakat, a mik azt az alakot mozgatják, mondám -Koblernek. - -– Nem rángatja ezt semmi fonál, mondá az öreg. Nézze ön. - -S azzal a nyirettyűjét félkörben körülforgatta a sylphid feje fölött és -az egész alakja mellett; az tánczolt tovább. - -– Akkor hát a lábai és a sodrony között kell valami villanydelejes -összeköttetésnek lenni, a mi a benne elrejtett gépezetet mozgatja. - -Az öreg nem felelt semmit, hanem odatartá a nyirettyűjét a sylphid elé s -arra a tánczoló tündér átugrott a sodronykötélről a hegedűvonóra s azon -szaladt végig egész a mæstro kezéig, mely a nyirettyűt tartá; akkor -aztán Kobler megkapta a tündér derekát a bal keze két ujjával s oda -tette azt a tenyerembe. - -– Tessék megnézni, hol van benne a gép? - -Nem volt abban semmi gép; közönséges játékbáb volt, a minővel a -gyermekek mulatnak. Kézről-kézre adtuk, mindenki össze-vissza tapogatta; -nem volt azon egyéb, mint gyapottal kitömött szattyán; nyaklott előre -is, hátra is, a hogy az ilyen babák szoktak. - -Akkor aztán visszaadtuk a babát az öreg Koblernek, ő pedig odadobta azt -a sodronykötélre s arra az egyszerre megint talpra ugrott és tánczolt -tovább. Az öltözete az indiscrét fürkészés alatt kissé zavarba jött; azt -a tündér nagy decentiával helyreigazította. - -– Hisz ez valóságos boszorkányság! - -Harmadszor meg egy capriccióra két pojácza ugrott ki egyszerre a -kötélre; azok meg már aztán a leglehetetlenebb testgyakorlatokat -követték el együtt. A vereshajú felugrott a feketehajúnak a fejére s -tótágast állt annak a vállain, utoljára egy saltomortaléval keresztül -ugrott a szinpad lámpáin, egyenesen az én térdemre s ott kitörte a -nyakát. - -Oda voltunk a sajnálkozástól valamennyien. De kár a szép bajazzóért. - -– Sebaj! mondá az öreg Kobler. Úgy is jó az. S azzal visszadobta a -kötélre a kicsavart nyaku bajazzót s az tovább tánczolt hátrafelé -fordult fejjel. - -Soha életemben nem láttam ehhez fogható csodát! - -Ezzel vége volt az előadásnak; a két Kobler kisasszony és a bátyjuk -előjöttek a függöny mögül. Ők csinálták ezt az egész bűvészetet. - -De hogyan? Ez a fejtörés. - -Elővettük az öreg Koblert, hogy mi ennek a boszorkányságnak a titka? Ő -csak mosolygott rá. - -– Olyan egyszerű dolog ez, hogy ha megmondanám, mindenki nevetne rajta. -Bemutattam én ezeket a bábokat a hollandi királynak is, az is követelte -rajtam a titkot, de minden hódolatom mellett sem szolgálhattam vele. -Híres impresariók ostromoltak érte, hogy engedjem át nekik, rengeteg -nagy pénzt kinálva; de én pénzért sem nem mutogatom a találmányomat, sem -el nem adom a titkát. - -S maig is titok előttem, hogy mi volt az, a mit a Koblerék kis -szinpadján láttam. - -Vajjon, mikor magukra maradtak ezek a művészi bábok, előadás után, úgy -egy gyűszünyi sert iszogatva, egy kolibri-fertály mellett, mit -beszélhettek egymás közt? Mert, hogy beszélni is tudtak, azt kétségbe -sem vonom. - - -UTÓIRAT. - -Azóta megtudtam ezt a titkot. - -A mint ez a kis elbeszélésem megjelent, nehány hónap mulva meglátogatott -egy erőteljes testalkatú, de már erősen szürkehajú férfi, a kinek az -arczvonásaira vissza emlékeztem. - -– Ön a fiatal Kobler? - -– Igen, ezelőtt harmincz esztendővel. - -Látogatóm elmondta, hogy ő most magyar állampolgár, kitünő állást foglal -el egy közhasznú intézetnél. Olvasta a tánczoló babáiról szóló -elbeszélésemet, s azért jött hozzám, hogy a rejtélyes szemfényvesztés -megoldását közölje velem. - -S azzal beavatott a bűvészet titkába. - -Olyan egyszerű ötlet az, hogy csodálni lehet, miként nem jön rá az ember -magától. - -A discretio tiltja, hogy részletesen elmondjam az egész stratagemát, de -annyit elárulhatok, hogy az egésznek a titka az optikán alapul; a néző -közönség fényes világítás mellett csak a csillogó tánczbabákat látja: a -színpad fekete, a mozgató erő is fekete, s feketét a fehéren nem lehet -meglátni. Mikor a titok fölfedezése után ismét megláttam e -bűvészproductiót, bár tudtam már a titkát, még is teljes volt a -csalódásom. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Petőfi.] - -[Footnote 2: Magyarul körülbelül szabad fordítással: «ha nem tetszik -neki az én lerchenfeldi kiejtésem, elmehet zabot hegyezni. Majd én -zsenirozom magam egy olyan herczegtől, a ki a millimáritól kér kölcsön -egy lovat, mikor wachparádéra akar menni.] - -[Footnote 3: Uj szó. «Durch» = «át» – «Lauch» = «hagyma» – «Durchlaucht» -= «áthagymázott.»] - -[Footnote 4: Gyaur = keresztény; spanyol = zsidó.] - - - -TARTALOM. - - A világlátott fiu 1 - A rosszul osztozott testvérek 30 - Basszista és szabadsághős 56 - A Hortobágy 64 - Vőlegény-verseny 91 - Kassári Dániel 118 - A talmi asszony 180 - Vanderguld úr 195 - Hoch! hoch! dreimal hoch! 203 - A kajmános hölgy 208 - «Gúnyádat, tarisznyádat el ne hadd!» 218 - A Koblerék tánczoló babái 222 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - - * * * * * * - - - - -Transcriber's note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -6 |kedvesebb voit |kedvesebb volt - -19 |araranypoharakból |aranypoharakból - -31 |fávágó harkály |favágó harkály - -41 |lábávál rugott |lábával rugott - -49 |Míkor a markával |Mikor a markával - -76 |késő estíg |késő estig - -82 |debreczení istállóból |debreczeni istállóból - -122 |Es aztán |És aztán - -125 |Nem en |Nem én - -168 |egymásnak ajéndékba |egymásnak ajándékba] - - - -***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAPRAFORGÓK*** - - -******* This file should be named 63666-0.txt or 63666-0.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/6/3/6/6/63666 - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |