diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63666-0.txt | 9433 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63666-0.zip | bin | 183942 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63666-h.zip | bin | 239559 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63666-h/63666-h.htm | 8270 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63666-h/images/1.png | bin | 274 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63666-h/images/2.png | bin | 274 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63666-h/images/cover.jpg | bin | 45775 -> 0 bytes |
10 files changed, 17 insertions, 17703 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..48381b7 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #63666 (https://www.gutenberg.org/ebooks/63666) diff --git a/old/63666-0.txt b/old/63666-0.txt deleted file mode 100644 index 0ea24cc..0000000 --- a/old/63666-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9433 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Napraforgók, by Mór Jókai - - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - - -Title: Napraforgók - Ujabb beszélyek - - -Author: Mór Jókai - - - -Release Date: November 7, 2020 [eBook #63666] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - - -***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAPRAFORGÓK*** - - -E-text prepared by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project (https://books.google.com) - - - -Note: Images of the original pages are available through - the Google Books Library Project. See - https://books.google.com/books?id=ZexkAAAAMAAJ - - - - - -JÓKAI MÓR - -ÖSSZES MŰVEI - -NEMZETI KIADÁS - -XCI. KÖTET - -NAPRAFORGÓK - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA - -1898 - -NAPRAFORGÓK - -UJABB BESZÉLYEK - -IRTA - -JÓKAI MÓR - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA - -1898 - - - - -A VILÁGLÁTOTT FIU. - -Biharban is széthangzott a nóta: «Állj ki magyar, ha van lelked; Váltsd -be régi becsületed. – Áll még Buda, él az Isten: Rácz nem uralkodik -itten! Éljen a haza!» - -1848 nyara volt: csunya meleg idő! S a bolondok még fűtöttek is mellé! -Ágyukkal. – Égő falvaknál melegítették a tenyereiket. - -No de, ha az ördög nem alszik, az Isten meg mindig ébren van. Ez is -igaz. - -Ebben bíztunk mink is. – S csak vártuk, csak vártuk, hogy mikor küldi -már segítségünkre azt az öldöklő angyalát, a ki Senakérib királynak -százötven ezer emberét egy éjszaka megölte: mig utoljára rájöttünk, hogy -de édes magyarom, magadnak kell azt levágni, ha azt akarod, hogy -megszabadulj tőle; igy aztán nem sokára felváltotta az elébbi nótáinkat -ez a másik: - - «Kalapomon nemzeti szin rózsa, - Ajakamon kedves babám csókja! - Ne félj babám, nem megyek világba, - Nemzetemnek leszek katonája.» - -Ez már aztán ért valamit. - -Csak úgy tódult a honvédzászlók alá a fiatalság. - -Bozonka helységébe is eljutott a toborzó csapat, egy szál vén -huszár-őrmester, három piros csákós, zöld mundéros, veres nadrágos -huszárral, aztán meg a bandával, mely is állt egy kancsal primásból, egy -sánta brugósból, meg egy dülledt szemű klárinétosból, a ki még csupa -suhancz volt. - -De azért összemuzsikálták azok az egész Bozonkából, a mi fegyverfogható -legény volt, mind. - -Azok közt is legszebb legény volt ugy szemre a Csapó Márton uram Peti -fia, a ki olyan ügyes legény volt, hogy még a szolgabiró is elvitte -magával valahányszor hajtóvadászaton itt járt; tehát már hozzá volt -szokva a puskához. - -Csapó uram nem is sajnálta a fiát, hogy fegyver alá álljon. «Két -esztendő nem a világ! Éljen a magyar szabadság.» Ezt is énekelte a nóta. -Ugyan kikálkulálta, akárki csinálta, hogy csak két esztendeig lesz -szükség a magyar szabadságra. - -– Hadd menjen a gyerek! Hadd lásson világot. Nem árt neki, ha egy kis -regulára tanítják. Ott is legény lesz az a talpán, nem csak a bucsúban. -Nem féltem én őtet. - -– Volna csak kend az anyja, majd féltené! siránkozott azonban Csapóné -asszonyom, kezeit tördelve nagy keserűségében. – Oh én szeretett -magzatom! Ezért ápoltalak, ezért neveltelek, hogy most lánczos -golyóbissal lövöldözzenek rád azok a kegyetlen ráczok! - -A huszár-őrmester megvigasztalta a kesergő anyát. - -– Hiszen nem a ráczokra megyünk, hanem a móczokra. - -Ezzel meg éppen kétségbeejtette. - -– Oh én uram én Istenem! Hisz azok meg épen kétfelé hasítják, a kit -megkaphatnak. Egyszer kis gyerek korában, mikor még csak akkora volt a -Peti, mint most az Erzsikém, egy rosz kakas megvágta a halántékát, hogy -egyszerre ellepte az orczáját a vér. Majd nyavalyás lettem, mikor azt -megláttam. Hát még ha arra gondolok, hogy a mócz levágja a fejét a -kedves fiamnak. - -– Vágja biz a tököt! – szólt bele az őrmester; – azt a móczot én a -bajuszomra szurom. - -Igaz, hogy olyan pár bajusz fenyegetőzött a vitéz hadfi orra alatt, -keményen kiviaszkolva, hogy azzal veszedelem volt szembeszállni, s -Petinek is volt már bajusza: az is kipödörve. - -– Ne búsuljon édes anyám! – szólt Peti, körülczirógatva az anyja -ábrázatját; – majd hozok én kegyelmednek, ha visszajövök az oláhok -országából, egy szép – puliszkavágó kést. - -Ezen aztán csak el kellett magát nevetnie még a bánatos szivü anyának -is. Hisz ő is jól tudta, hogy az oláh asszonyok puliszkavágó kése – egy -szál czérna. - -– Hát biz ez elég baj lesz nekem, – szólalt meg Csapó Márton uram. Én -iszom meg ennek a háborunak legjobban a levét. Mert a fiúnak csak egy -borjuval lesz dolga, a kit a hátán hord, de nekem a hat ökörrel, a ki -itthon marad. A rekrutának ha meleg lesz a puska, majd eldobja, de én -nem dobhatom el az eke szarvát, akárhogy töri is a tenyerem. Ezentul -kettő helyett kell majd kaszálnom, s elől-hátul kell szememnek lenni, s -éjszaka nyitott szemmel aludnom, mint a nyúlnak, mert nem lesz, a ki -strázsáljon. De ha a haza úgy kivánja: hadd menjenek a fiatalok, és -viaskodjanak: mi, öregek, az alatt dolgozunk. - -– Könnyen beszél kegyelmed, – feddé az urát Klára asszony, – mert -kegyelmednek itt marad a kedves rajkója, az Erzsi leánya. A mióta ez a -világra jött, fel sem veszi már a fiát, mind csak a kis leányát hordja -az ölében: az a drágasága. - -– Az hát, – mondja a Márton gazda. – Biz ezt a nagy kamaszt csak nem is -hordom a nyakamban, mint a medve a majmát. Ez az ölbe való ni! Ez -czirógat engem, mikor haragos vagyok. Ugy-e, cziczám? - -Azzal fel is kapta a karjára a kis szemérmetes Erzsikét, a ki olyan -nagyon szégyenlette magát, hogy a két karjával takargatta el a szemét, -onnan kandikálva elő, s csak vonakodva fogadta el a sóspereczet, a mit a -nagy bajuszu huszár húzott le a számára a pereczes legénynek a rúdjáról. - -– Jaj, legalább csak addig várjanak, őrmester uram, a mig egy kis -utravaló pogácsát sütök a fiamnak. - -– Dehogy várunk nénémasszony! Hiszen ha minden rekrutának meg akarnók -várni, a mig az anyja bedagaszt, bevet és előhuzza a katakönyökét, épen -itéletnap után hat hétre érkeznénk meg a mulatságba. - -– Ugyan miféle mulatságba? - -– Biz oda, a hol karddal hegedülnek, puskával furulyálnak. Ne -prézsmitáljunk tovább. Huzd rá czigány, disznót adok: Nem túrja ki a -házadat! - -A primás erre az álla alá fogta a száraz fát s elkezdte nyekeregtetni, a -brugós is beledöfött a felhurozott sütőteknőjébe, a rücskös -klárinétosnak is neki dagadt a két pofája, a mint elkezdte a tárogatóját -sivalkodtatni. A verbung haladt odább, fel a piacz felé, a felcsákózott -ujonczlegények, egymás vállára fűzve karjaikat, dalolták a módi nótát; a -Peti meg vissza-vissza fordult, egyre intve a kapuban álló szüleinek. - -– Jaj mennyit fog koplalni a táborban szegény Peti fiam, – siránkozott -Klára asszony, sürű könyjeit a kötényével szárítva fel. - -Erre a szóra a kis Erzsike az eddigi félénkségét egyszere levetkőzve, -utána iramodott a tánczolva, dalolva tova lépő toborzó csapatnak, s a -mint odajutott az édes testvérbátyjához, azt az ajándékba kapott -sóspereczet odaakasztá neki lopva a szijáról alácsüggő kaszafenő -tülkére. De csak ugy, hogy senki meg ne lássa. - -A kis klárinétos mégis meglátta s el akarta csenni a sós pereczet -magának. - -Az Erzsike azonban hirtelen kezű volt; olyat ütött a klárinétosnak az öt -körmére, hogy az, ha szurkos lett volna is, bekapta volna. - -– Ne te ne! Majd adok én neked! Nem a te ebfogadra való! - -Apja, anyja majd megette azért a szóért. - -Még a Terka néni háza előtt is meg kellett állni egy bucsúszóra; az is -nagyon szerette a Petit. Ott kin várta a kis ajtóban, végig is áldotta, -végig is siratta, mikor elvált tőle, s ráerőtetett egy delipiros kendőt, -a minek a csücskéjébe három Szüz Máriás huszas volt bekötve. - -– Látod, ezt te neked jegykendőül szántam a farsangon! - -Még ki tudja, ki lesz a Peti menyasszonya – hamvazó szerdáig? - -Még egy ujdonatuj borjuszájú gyolcsinget is rá akart erőtetni a jó Terka -néni, a minek a két lobogós ujját maga suprikálta ki nagy művészettel; -de azt a huszárőrmester nem engedte elfogadni: «hová a ménkőbe huzná ezt -fel a katona-mundér alá? majd ád neki inget, gatyát az «öreg kóficz.» -(Ez volt az excellentiás titulusa az akkori magyar hadügyminiszternek.) - -Hiába szólt a katona-nóta a patyolatingről: - - «Ha megvágnak, jó lesz a sebemre. - Ha elesem, eltemetnek benne», - -a borjuszáju ingnek otthon kellett maradni, s várni a Peti -visszatértére. - -A Csapó Petit aztán beasszentálták, lóra ültették, elvitték Erdélybe. -Nem volt akkor se ujság, se postajárás, Csapó Mártonék levelet sem -kaptak a fiuktól, a míg a háborunak vége nem lett. Azt is csak hazatérő -fuvarosoktól tudták meg, hogy már be van végezve. Oda a hegyek közé soha -se vetődött se ellenség, se jó barát. - -Nem is hitték, hogy vége legyen már mindennek. Kimentek a magyar seregek -Ázsiába; de majd visszajönnek! Akkor aztán velük együtt megjön a Peti -is. - -Aztán lassankint egymás után jöttek az új vándormadarak, a kiket ember -soha nem látott még itt. Jött a «zsandár», azután jött a «fináncz» – -azután jött a «földkostoló», utoljára jött a «köszörüs». – Ő ugyan azt -állította magáról, hogy «Beczirker», de hát minden ember ismerte, hogy -Nagy-Váradon ollókat köszörült az utczán. - -Csak Peti nem jött meg. - -Elmult egy esztendő is, hogy utoljára vetették meg a számára itthon az -ágyat; de nem feküdt bele. Azóta is úgy van az, leheveretlen. - -Pedig itthon nagyon érzik a hijját. Az egész gazdaság terhe Csapó Márton -uramra maradt. Jó szerencse, hogy a hat ökréből négyet elhajtottak a -muszkák; kettőt csak el tud látni maga is. Hanem nyáron a takarodásnál -nagy baj, hogy idegen szolgalegényre kell bizni a szüleséget, meg a -keperakást: az ember nem lehet kétfelé. - -Annál kedvesebb volt Márton gazdának az eddig is kedves, most már -egyetlen magzatja, a kis Erzsike. Két esztendő alatt nagyot nőtt már: -azt mondják, a leány, ha kosár alá rejtik is, megnő. Lehetett már -hasznát venni, a majorságot rábizni, meg a kertben gyomlálni, füvet -hazatalicskázni, meg az aratóknak ételt kihordani. - -Épen aratás ideje volt: az egész falu férfinépe kinn volt a mezőn, -hajnal előtt kezdtek a munkához s késő este fogja őket hazavetni. A -leánynép is a tarlón volt, kettőzni, kévét kötözni. Otthon a házaknál -csak az asszonyok maradtak, az aratók számára ebédet, vacsorát főzni. -Mert a magyar földmíves tud annyit dolgozni, mint két más ember, hanem -aztán enni is szeret annyit, a mennyi egy embert megillet. - -– Én bizony megeszem a magam porczióját! mondá Márton gazda, az -izzadságot törűlve a homlokáról, mikor delet harangoztak a faluban. - -– Ejnye, bár csak az én porcziómat is megenné kend komám, kiáltá át -hozzá a mesgyén keresztűl a szomszédja. - -Magyar ember szeret tréfálkozni. «Porcziónak» hitták ám akkoriban az -«adót». - -Csakhogy az a várván várt ebéd nem akart megérkezni. - -Pedig elég jókor elkészült azzal a jó Klára asszony: pompás szalonnás -gombócz volt jó hagymás lével; azt feltálalta egy szép mázos fazékba. - -Az az edény is kedvencze volt Márton gazdának: szalontai gelencsér -remeke, sárga mázzal, elől egy zöldtollú kakas rajta, piros lábakkal, -piros taréjjal; az ételt befödték két mázos cseréptányérral, azoknak az -egyikére meg egy pár rózsa volt festve, a másikra pedig egy pár szegfű. -A rózsásfenékű volt a Márton gazda tányéra, a másik a béres-legényé. -Mellé két czinkanál is volt téve. Az ételes fazekat Klára asszony -belekötötte egy vászonkendőbe s annak a négy összekötött csücskéjét az -Erzsike karjára akasztá, jól lelkére kötve a kis leánynak, hogy ugyan -gyorsan szedegesse a lábait, hogy jókor odaérjen. Előbb azonban gondosan -bekötötte egy tarka cziczkendővel a leányka fejét, s a másik kezébe -odaadta a pillangós papucsait. Azokat majd csak akkor huzza fel, ha a -tarlóra kiér; addig ne kuspitolja: mert azokat ő cserélte a gyolcsos -tóttól egy zsák zabért. - -De soha se látta többé se apja, se anyja a kis Erzsi lányt. Ugy -elveszett az a falutól a szántóföldig való utjában, hogy senki sem tudta -meg, hova lett? - -Csak nagy keresés után, mikor már a megrémült szülők mindent tüvé tettek -miatta, találták meg valahol a kökénybokrok között az egyik félczipőjét, -azokkal a fényes pillangókkal, és aztán távolabb, egy kőrakásnál az -erdőszélében az összetört mázos fazekat, a miben az ételt vitte. - -Azt beszélték, hogy sátoros czigányok jártak ezen a tájon; de ki látta -őket? Mikor az arató ember dologban van, akkor nem lát mást, mint a -munkát, a mi előtte van. Merre mentek? Azt nem lehetett kitalálni. Utat -vesztettek. - -Panaszt tenni? Felmenni a hatósághoz, s a leányrablók üldöztetését -kérni? Ahoz meg senkinek sem volt gusztusa. Félt a magyar paraszt a -Beczirkerhez menni panaszra, mert az nem érti a nyelvét, s még őtet -magát csukatja be; a zsandárnak is más dolga volt, mint elveszett -leányokat keresni. Annak most azzal volt tele a két marka, hogy az -emberek kalapjai mellől a betiltott tollakat beszedje. - -Már most hát a kis Erzsike sem volt. Egészen üresen maradt a ház. S ha -siratta egyfelől Klára asszony a Peti fiát, sirathatta másfelől Márton -gazda az aranyos kis leányát, Erzsit: «nem petyeg már a fülembe, nem -keres már a fejembe!» - -Estenden aztán, mikor a vacsorához nagy egyedül összeültek: vigasztalák -egymást kölcsönösen. - -– Ne félj asszony, majd haza hozza még a jó Isten a Peti fiadat. - -– Nem látom én azt már! Hamarább megkerül a te Erzsi lányod. - -* - -Hát aztán csak megint fordult egyet az idő: a pihent oldalára. Más világ -jött. A «köszörüs» megint elővette a kerekes laptikáját s ment «egy -garas éles, két garas fényes»-t csinálni – tudja kő, hová? A régi urak -visszatértek a régi hivatalaikba. A hajdani szolgabiró, a ki a Petit -annyiszor elvitte magával puskahordozónak, mikor itt járt uradalmi -vadászaton, megint főbiró lett. Nem volt adó. Volt szüz dohány. Jól -szelelt a pipánk! - -Hire járt, hogy a külföldre menekült hazafiak mind visszatérnek: -némelyiket már ki is kiáltották itt-amott követnek. A «Vasárnapi -Ujság»-ban, a ki jár a tiszteletes urnak, meglátni az arczképét egy-egy -olyan nevezetes nagy embernek, a kinek a puszta neve kimondásáért is -bekóterezték a szegény embert nem rég. Ennek hát igaznak kell lenni. - -Ha azoknak szabad haza jönni, hát akkor a többi szegény honvédfiúknak -mért nem volna szabad, a kik velük együtt mentek ki Ázsiába, Amerikába? - -Hát a mi Petink hogyne jöhetne akkor haza? - -A mig a gazdák a malom alatt az ország dolgai felett tanakodtak, és azt -döngették, hogy ki legyen az országgyülésre küldendő követ? az alatt a -Klára asszony, meg a Terka néni, délutáni ejtőzésül a kötényükbe szedett -főtt kukoriczát hámozgatva szemenkint, azon ábrándoztak, hogy ha most -egyszerre a mi Petink betoppanna hozzánk. - -Egyszer csak az hallik az udvaron, hogy az öreg házőrző kutyát -szólongatja valaki a régi nevén: «Betyár te ne! betyár ne!» - -Az ám! a régi nevén, a hogy a magyar világban hitták, mert azután, hogy -az «uj rend» bejött, ennek a névnek nem volt maradása, mivelhogy ha -valaki elkiáltotta a kutya nevét: «Betyár!» a szomszédban lakó zsandár -urak egyszerre eszük nélkül rohantak ki az utczára, puskával, -szuronynyal: «hol a betyár?» úgy, hogy utoljára a Csapóéknak stemplis -papiroson lett kiadva a parancsolat, hogy a kuvaszuknak más, békés -polgárhoz illőbb nevet adjanak. Igy lett belőle «Bundás.» - -Vén, fogatlan eb volt biz az már, ugatni is alig tudott: vajjon ki lehet -az a régi ember, a ki még a hajdani nevére emlékezik? – Nagyon -ismerősnek kell lennie a háznál, mert a konyhaajtónak, a minek a -kilincse madzagra jár, egyszerre megtalálta a nyitját, s a szobaajtón is -koczogtatás nélkül jön be. - -A két csemegéző asszony elé egy ágról szakadt jövevény állít be. -Termetre nem magas, inkább tagbaszakadt, arczszinére nézve olvasva is -elmehetne a vályogvető czigányok közé; a mi gúnya megakadt rajta, az -mind több rendbeli gazdát kiszolgálhatott már, gomb helyett fapeczek -tartja össze a mándliját, s a lábszárain levő ruha számos hiányosságai -azt engedik sejtetni, hogy a gazdájuk különös hajlandósággal bir a -kerítéseken keresztül sétálni. A kalapja alól göndör, fekete haj -ágaskodik elő, a közéragadt szalmaszálak bizonyítják, hogy a mult -éjszakán valahol egy boglyát választott vendégfogadónak. Az egész -utikészsége egy görcsös czelőke; azt is eldobja a kezéből, a mint a -szobába belép s azzal egyenesen odaborul a jó Klára asszonynak a -nyakába, ezekkel a szókkal: - -– Édes anyám! Kedves édes szülő anyám! - -S miután annak a két orczáját jobbról-balról összecsókolgatta, fordul a -másik asszonyhoz, azt is nyalábra kapja s telesírja a nyakkendőjét a -viszontlátás édes könnyeivel: - -– Kedves drága jó Terka nénémasszony. - -Aztán nagyot fohászkodik, szemeit megtörülgetve inge ujjával. - -– De csak jó is itthon! - -A két jó asszonynak szeme-szája eláll a nagy bámulástól: soha sem látták -ők, akárhová legyenek, ezt a különös gavallért. - -– Hát nem ismer kend rám? a Peti fiára? Hát úgy megváltoztam? Boldog -Isten! Még az anyám sem ismer rám! – Hát kend, Terka néni! A ki olyan -sokszor megkergetett a seprővel gyerek koromban, mikor a szilvát -megloptam az aszalódeszkáról. - -– No a szilvára emlékezem. - -– Hát arra a napra emlékezik kend, mikor épen Szent-Mihály napján -elvittek honvédnek, mikor a kis kapujánál megállt a verbunk; -nénémasszony egy delipiros selyemkendőt dugott a táskámba, annak a -csücskéjébe volt kötve három szűz Máriás huszas. - -– Ez, biz Isten, igaz. - -– Még egy borjuszáju gyolcsinget is rám akart kötni erővel, de a -huszár-őrmester nem engedte, hogy azt nem lehet a honvéd-dolmány alá -fölvenni. - -– Még most is megvan az a borjuszáju ing. - -– Szépen ki volt suprikálva az eleje. - -– Szakasztott igaz. - -– Hát a kis Erzsike hugom, mikor utánam szaladt, s a sóspereczet a -tarsolyomba dugta. - -– Né! Még arra is emlékezik. Jaj, azt ellopták a czigányok. Azt ne -emlegesd az «anyád» előtt. - -– De hát az anyám még el se fogadott fiának. Hát már nem emlékezik -kegyelmed, lelkem édes szülém, hogyan elsiratott akkor, mikor a háboruba -vittek? Hogy meg volt keseredve, hátha ott levágnak. Nem gondolhatott -rá, hogy a véremet kifolyni lássa. Mind azt emlegette, hogy mikor -egyszer kis gyermek koromban a kakas megvágott a vakszememen, hogy az -orczámat ellepte a vér, akkor is majd kétségbeesett. Hát nem látja a -helyét itt a vakszememen a kakasvágásnak? - -– Már erre a szóra Klára asszonynak is elérzékenyedett a szive. Nem -birta könyeit visszafojtani. - -– Hát csakugyan te volnál a Peti fiam? - -– Hát persze, hogy én vagyok! Csakhogy ebben a sasoktépte gúnyában még a -Betyár kutyánk is megugat. De ha még a tükörben meglátom magamat, magam -is azt kérdem: ki ez a toprongyos? De vegyem csak fel egyszer a hajdani -piros pruszlikomat s három sor gombos dolmányomat, meg a pitykés -rajthuzlit, aztán nyomhassam a fejembe a darutollas túri süvegemet: -tudom, hogy egyszerre minden ember kiszalad az utczára: «itt a Csapó -Peti.» - -– Ni, hogy emlékezik rá a lelkem, hogy miféle ünneplő ruhát hagyott -idehaza! - -Most már egészen elhitte a két jámbor asszony, hogy az igazi Csapó Peti -áll előttök testestül-lelkestül. - -– Hajh! édes lelkem szülő anyám. Tiz esztendő nem tréfa ám. Kivált az -oly keserves tiz esztendő, mint az enyim. Az dupla kapituláczióba megy. -Az sem volna csuda, ha megőszülve kerültem volna haza. - -– No csakhogy itthon vagy hát: édes fiam! De legelébb is öltözz át -ezekből a rongyokból. Tudod, hol áll az ünneplő ruhád? - -– Hogy ne tudnám? A tulipános ládában? - -– Az apád oda van a szalontai vásáron; mire hazajön, fel légy öltözve, -hogy ő is rád ismerjen. Éhes is vagy, ugy-e? - -– De még a fiastyúkot is megenném az égről, ha hozzá juthatnék. - -– Szaladj, édes Terka hugom, frissen a mészárszékbe, hozz egy pár font -szegyét, gulyáshúsnak valót. Ettél-e azóta gulyáshúst, édes fiam, a -mióta innen elszakadtál? - -– Ettem bizony: krokodilus-húsból. - -Terka néne rögtön szaladt a mészárszékbe; útközben elbeszélte sebten -öt-hat asszonyfélének, hogy a Csapóék Petije hazaérkezett az -óperencziákról; úgy hogy mire visszakerült a két font szegyével, a mihez -czubáknak a mészáros még egy darab tölgyét is adott (azzal lesz -tökéletes a gulyáshus): hát már akkor az egész faluban el volt terjedve -a hire. S nosza megindult a proczesszió a Csapóék háza felé, meglátni -ezt a csudát; udvar, pitvar tele lett fehérnéppel, meg gyermekkel; -minden ablakon bekukucskáltak, a kik nem türtőztethették a -kiváncsiságukat. - -Klára asszony maga segített a hazajöttnek, hogy illendő parádéba -csaphassa magát. Legtöbb felakadása volt neki a legény bozontos hajával. -Az ő Petijének nem ilyen mangaliczaszőr forma göndör haja volt. Annak a -haja szépen, simán leomlott a vállára. - -– Jajh, kedves édes anyám. Mikor az ember öt esztendeig Afrikában lakik, -ott olyan kemény a nap, hogy minden embernek összegöndörödik minden -hajszála tőle. - -Egy kis olvasztott hájjal megkenve, az a göndör haj is engedelmesebb -lett s fésü segítségével (a minek három foga beletörött) engedte magát -kétfelé választani. - -Mikor aztán még a darutollas süveget is feltették a fejére, akkor – ki -merje azt mondani, hogy ez nem a Csapóék Petije? - -A közben a Terka néni is hazakerült a húsos kosárral; a tűzet előre is -megrakta már Klára asszony; a veres hagymát megaprította, a burgonyát -koczkára vagdalta. Addig is pedig, mig a gulyáshús elkészült, -felterítette a sávolyos abroszt a kihuzó asztalra. Kitette a megszelt -fehér czipót, paprikás hasaszalonnát, meg a czilindert a jó -törkölypálinkával, étvágycsillapítóúl. - -A Terka néne után nyomban érkezett meg a rektram. - -Maksa uram még a régi jó idők maradványa volt, a kinek a meggyőződésein -Thun miniszter löblicher Schulrathjai semmit sem változtattak. Ő is a -Peti csodájára jött ide. A rossz szemeit okolá, hogy mindgyárt első -tekintetre nem ismert rá. - -– A termetét csekélylem; az ábrázatát diffikultálom, hanem a ruhái -tökéletesen azok. De hát az én szemeim rosszak, hiába! Régen szolgálnak -már. Én is úgy vagyok már, mint az egyszeri palócz. - -S azzal feltálalá a régi adomát, a miben a palócz azt mondja: «úgy -elnéztem azt a kulacsot, az gondoltam, hogy sonka, hát pedig sajt.» - -– Tessék egy pohárral ebbül a papramorgóbul! serénykedék Klára asszony a -kinálkozással. - -– Köszönöm, nem iszom, – felelt Maksa uram. S ismét fölfrissített egy -nyugalmazott anekdotát: – mivelhogy nem veszi be a pálinkát a -természetem, – a doktor is megtiltotta; – aztán meg már ma nagyon sokat -ittam belőle; – hanem azért ezzel az egy pohárral a Peti gyerek -szerencsés hazaérkeztére. – De hát csakugyan te vagy a Csapó Peti? - -– Hogyne volnék? Hát nem emlékszik rá rektram, mikor egyszer karácsonkor -Bethlehemes gyerekek voltunk; s én azalatt, mig a pásztorok odabenn -virgináltak, a kéményből elloptam a füstölt kolbászt? - -– No már erről rád ismerek, te trifurczifer! – De szörnyűképen való -módon megkissebbedtél te azóta, hogy innen elvivének. Akkor felnéztem -rád, most meg a kását is megehetném a fejedről. - -– Jajh! Édes rektram! Mikor a muszkák elfogtak, elvittek Szibériába. Ott -mentem így össze. Hiszen rektram maga tanította, hogy a hideg összehuzza -a testeket. De jó hogy ennyi is megmaradt belőlem. - -– De nagyon megbarnult a fizimiskád; nem voltál te az előtt ilyen -vasfazék színü. - -– Hja! Édes rektram, mikor Szerecsenországban voltam, ott barnultam így -meg, a hol még éjjel is süt a nap. De jó, hogy olyan fekete nem lettem, -mint egy kéményseprő. - -Rektramnak volt otthon az iskolában egy falra festett mappája, a mire a -legyek nagyon sok nem létező falu helyét csinálták oda; tudta, hogy -Szibéria meg Szerecsenország egymással mennyire nincs határvillongásban. - -– Hát aztán édes Peti öcsém, hogyan kerültél te le Szibériából -Szerecsenországba? - -– Hát hogyan? A föld alatt. - -– A föld alatt? te! Hisz ez tiszta hazugság. - -– Hazugság? Hát ezzel csak azt árulja el rektram, hogy soha sem szokott -egyebet olvasni, mint a Hübner-históriát. Hát nem akadt a kezébe ez a -nevezetes könyv, ni? a kiben leirja maga az a tudós, a kivel megtörtént, -hogyan utazott ő a föld alatt száz napon keresztül. – Én is vele jártam. - -Azzal előkereste a levetett rongyos tarisznyájából azt a sok kéz -szennyétől megbarnult füzetet, a melyben a tudós Verne Gyula -gyönyörüségesen leirja ama földalatti utazás történetét. Képek is vannak -hozzá nagy számmal, a melyek a történet igaz voltát még jobban -bebizonyítják. - -A füzet elébb az asszonyok kezén járt keresztül. - -– E bizony valósággal így van! monda Terka néne. - -– Ez itt a mi fiunk ni! mutogatá a képeken Klára asszony. Végre Maksa -uramnak is kézbesíték a hiteles okiratot, a ki nem tudván annak -megczáfolásába bocsátkozni, csak annyit mondott rá, nagy fejcsóválva, -hogy: - -– Mégis hamis a német! - -– Hiszen anglus volt! - -– Akkor is hamis a német, ha anglus. - -Ekkor aztán még a Petinek állt feljebb: - -– Így van ám az, rektram, mikor az ember elmaradt a világtól. Rektram -még most is azt hiszi, hogy odalenn a föld alatt a pokol van. Nem -parancsol ott már az ördög: kivették azt az anglusok árendába. - -– Hát aztán mi történt veled, meg az utitársaiddal, mikor a föld alul -kibukkantatok Szerecsenországban? - -– Biz a czimboráimat mind megették a vad emberek, mert azoknál ez a -szokás; de én nagyon megtetszhettem a szerecsenkirály leányának: azt -hozzám adták feleségül. - -– No né! Álmélkodék Klára asszony, – a mi fiunknak királyleány lett a -felesége! - -– Az ám, – folytatá a Peti, a harmadik darab szalonnát gyűrve a -pofájába. – Huszonkét gyermekünk lett a boldog házasságból. Tizenhárom -princz, és kilencz princzesz. - -– Huszonkét gyerek? te Peti! Kilencz esztendő alatt! Számítá utána a -rektor. - -– Hja! hosszabbak ám ott az esztendők, mint itt. Tetszik tudni: a meleg -mindent kitágít. - -– Az tudva vagyon. - -Ismét Terka néne kezdett a kikérdezéshez. - -– Hát aztán jó dolgod volt-e ott Szerecsenországban? - -– Akárcsak a paradicsomban. Gyalog soha sem jártam; csak mindig -struczmadáron lovagoltam. - -– Hát aztán mért hagytad el ezt a jó helyedet mégis? - -– Nagyon meguntam a sok kolibri-májat, a mivel traktáltak. Aztán meg ott -az a szokás, hogy mikor az embernek egy fia születik, annak a nevét -feltätoválják az apának a bőrére, hogy el ne felejtse. - -Ezt mondva, felgyűrte a legény mind a két karjával a lobogós ingújját, -kimutatva a meztelen karjait. Azokon csakugyan voltak mindenféle -ákombákok kék és veres pontokkal tätoválva. - -A két asszony a kezeit csapta össze bámulatában. No már ilyesmire -csakugyan nem lehet másutt szert tenni, mint Szerecsenországban. - -– Utoljára aztán elkáromítottam magamat: de biz én nem hagyok a bőrömbül -kalendáriumot csinálni! Megszököm! – Tettem volna én azt már hamarább -is: csakhogy Szerecsenországban soha sincs éjszaka. Ott mindig süt a -nap. Hanem egyszer jött egy napfogyatkozás. Akkor olyan sötét lett, hogy -a szerecsenek mind megvakultak. Én is hirtelen felhasználtam a jó -alkalmat, felkaptam a struczmadár csődörömre, s egy vágtatással -áthajtottam Európába. - -De már ez vastag tréfa volt Maksa uramnak. - -– Hát a földközi tenger mit vétett édes öcsém? - -Ezzel is csak a Petinek adott újabban szarvakat. - -– Így van ám az, rektram, mikor az ember teljes világ-életben ki nem -megy Bozonkárul. Hát nem hallotta hirét, hogy a legujabb időkben a híres -Lesseps a szuezi csatorna által összekötötte a két világrészt egymással? -Hát azon jöttem keresztül. - -Maksa uram csakugyan hallott már valamit a szuezi csatornáról; de ilyen -alaposan még meg nem magyarázták neki, hogy tulajdonképen nem a -szárazföldet, hanem a tengert metszi keresztül. - -– Hát aztán hová kerültél? - -– A legközelebb eső országba, Francziaországba. De ott nem volt -maradásom; mert ott már olyan sok az ember, hogy felének nappal aludni -kell, s csak éjszaka jöhetnek elő, mert különben nem lehetne járni az -utczákon. Innen hát nagy hamar átvándoroltam Anglusországba. - -«No megállj! Itt megcsiplek!» mondá magában Maksa uram. S aztán -fennhangon az kérdé: - -– Miféle alkalmatossággal mentél át Frankhonból Angolhonba, Peti öcsém? - -– Hát mifélével? A magam két fakójával. - -– Micsoda? Gyalog? te! A calais-i csatornán keresztül. Nem vagy te szent -Kristóf, a ki gyalog gázolta át a Verestengert. - -– Ejnye de jó, hogy ezt is megtakarítottam! mondá Peti. – Külömben még -én maradnék benne a hazugságban. Hát nem tudja rektram, hogy a franczia -nagy csatorna alatt már alagut van építve? - -S azzal előhuzta a tárczájából azt a valamelyik képes ujságból kivágott -képes leirását a La-Manche csatornát átszelni készülő merész tervnek, -mely szerint egy Calaistól Doverig nyuló tunnel a kontinenst a -szigetországgal gyalog sorban összekötné. - -Maksa uram minden ujabb támadásnál nagyobb-nagyobb kudarczokat vallott. - -Végre, hogy tökéletes legyen a számadás: Petinek még Amerikába is át -kellett utazni. - -– No de ide már csak gőzhajón utaztál? - -– Nem! Mert én oda a tengeri kigyón utaztam. - -– Tengeri kigyón! kiálta fel Maksa uram, végig ütve a -törökmegyfa-pipaszárával az asztalon. De már azt csakugyan megeszem! - -– Hát itt van. Egye meg rektram! - -S e szóval a harmadik igazolványt is előkotorászta valahonnan a -szalonnarakások közül a világlátott fiu, a melyen a tengeri óriáskígyó a -maga rémséges valóságában volt leábrázolva, kisérve a vele találkozott -hajóskapitányok hiteles bizonyítványaitól. - -– S mikor szokott a tengeri kigyó közlekedni? - -– Minden esztendőben, a mikor a kovászos uborka érik. - -Félbeszakítá az examinálást az udvarra becsörömpölő szekérnek zörgése. -Csapó Márton uram szava volt odakinn hallható: az érkezett haza a -szalontai vásárból. - -A felesége eléje sietett; azonban a gazda már nyitotta az ajtót s -visszafelé tolta az asszonyt, mintha nem akarná, hogy kimenjen a -pitvarba. - -– Megjött a Peti fiunk! sikongatá örömmel az érkező fülébe a jó Klára -asszony. - -– Megjött? (Márton gazdának erre a szóra egy kicsit édeskés lett az -arcza, azután egy kicsit savanykás, végtére egy kicsit keserkés.) - -Édeskés lett, mikor a felesége nagy örömét meglátta, de savanyu lett, -mikor a neki bemutatott ficzkót eléje prezentálták. - -– Micsoda? Hát ez akar az én Peti fiam lenni? Ez a ragyabunkó! - -A Peti csak úgy félcsipőre állva dült a pohárszékhez. - -– So’se voltam apám uramnak nagyon inyére. - -– «Ez is trafál», – jegyzé meg rektram. – Mindig ungorkodtak! - -A két asszony azonban két oldalt fogta Márton gazdát, az egyik a jobb -fülét, a másik a bal fülét vette ostrom alá, utoljára ugy agyba-főbe -beszélték, mint a kétfenekü dobot, hogy ez a valóságos Peti gyerek: itt -járt, ott járt; erre emlékezik, arra emlékezik; még a vakszemén ejtett -kakasvágás is megvan rajta, hogy utoljára Csapó Márton uramnak az -édesből savanyúra vált arcza keserüvé áporodott, s azt mondta hogy: - -– No hát, üsse part! Ha ti ráismertek ebben a nyeletlen furkóban a mi -Peti fiunkra: «legyen lúd, ha kövér». Én nem bánom. Nem hiszem, de -elhiszem. Legyen itthon a «magagyütt János». Nekem úgy is szükségem van -egy szolgalegényre. Két új ökröt vettem. Lesz, a ki ezután az istállóra -vigyáz, s az állatokra almoz. Legyen ő hát az én Peti fiam. Üssön meg a -kuruti ménkü! - -A két asszonyember magánkívül lett örömében, hogy a gazdát ilyen -engedelmes kedvében találta. El sem tudták gondolni, hogy mi lehet a -motoszkája ennek a nagy kegyességnek. Különben ő kegyelme nagyon is -házsártos szokott lenni. Míg egyszer aztán csak ő maga rukkolt ki vele. - -– No ha te, anyókám megtaláltad az elveszett pulyádat: – én meg -visszaszereztem az eltévedt leánykámat. - -Erre aztán a jó Klára asszonynak az ábrázatja lett egyszerre keserü is, -meg savanyu is. - -– Micsoda? Az Erzsi leányt? - -– Az ám. Az Erzsi leányzót. - -– Hogy jutott kegyelmed hozzá? - -– Bizony nem valami nagyon dobra ütnivaló módon. Hát a szalontai vásáron -meglát a főszolgabiró úr. Tudod: az «uj.» Az a «régi». Rám ismert. Azt -mondja: «No Csapó Márton, hát megkerült-e már a Peti fia?» Igaz jó -lélekkel felelhettem neki, hogy biz az még maig is oda van. Nem tudtam, -hogy már ti megfogtátok. «No hát mondok én kelmednek valamit Csapó -Márton. Én aligha rá nem találtam a lányára. Most fogtam össze egy banda -kóborló czigányt: azok között van egy fiatal leány, a kinek a képe -sokkal fehérebb, s a haja szőkébb, mint hogy czigányfajta lehetne. -Vallatóra fogtam: annyit meg tudott mondani, hogy valamikor itten kapták -el kóbor sátoros czigányok; de már se az apja, se a saját maga nevére -nem emlékezett. Jöjjön fel a vármegye házára: nézze meg, nem ismer-e rá? -Megköszöntem a grácziát s felmentem hozzá a vármegyeházába. Odahozatta -elejbém a leányt. Hát bizony tíz esztendő nagy idő. Az elém állott leány -sehogy se talált bele abba a formába, a mibe én a mi Erzsikénket -utoljára láttam. A mozdulatjai, meg a beszédje is egészen czigányra -vallottak. Ő sem igen akart rám ismerni. De aztán a szolgabiró úr -előfogta, kikérdezte: addig-addig, míg kisütötte, hogy őtet bizony -kis-leány korában elrabolták a czigányok: azóta kitanították holmi -kötélen tánczolásra, meg más affélére. Végtére kivallá, hogy van ő neki -egy ereklyéje: egy kis pillangós papucs, a minek a párját elvesztette -akkor, midőn elrabolták. Minthogy félpapucs volt, hát megmaradt. Ez is -előkerült az ereklyetartóból. Most tudtam meg csak, a szolgabiró úr -mondta, hogy vannak a czigányoknak ősi ereklyéik: drága billikomok, -aranyból, ezüstből, vertmunkáju ezüst tálak, a miket kóborlásaik alatt -hátrahagynak a székvárosban egy ismerős ötvösnél, s csak a lakadalmaikon -vesznek elő, akkor aztán isznak aranypoharakból, de mezitláb. Ezek -között megtalálták az Erzsike félpapucsát is. - -Ezzel elővette a táskájából Márton gazda a bizonyságtevő pillangós -czipőcskét, Klára asszony kikereste a tulipántos ládából annak az itthon -talált párját, s nagy lett az asszonyemberek bámulása, hogy az a két -czipő bizony tökéletesen egy pár. Nem lehet a felől semmi kétség! - -– Elhozta kegyelmed a leányt? kérdé Klára asszony. - -– Itt van. Bezártam addig a fáskamrába, hogy meg ne szökjön. - -– Hozza kegyelmed ide. - -De nem kellett azt hozni, mert már nyitotta az ajtót, s bedugva rajta a -fejét, csak úgy köszöntött be: - -– Egy kis mesterségem van, behozhatom? - -– Hát te hogy jöttél ki a zárt ajtón keresztül? Förmedt rá Márton gazda -hüledezve. - -– Hát csak ráolvastam s kinyilt. Bibast dádé! Hát te azt hiszed, hogy be -lehet zárni fáskamarába a czigányt? - -– No hát kerülj belül egészen. - -Erre aztán a leány egészen kinyitá az ajtót s besompolygott rajta. - -Tökéletes sátoros czigány volt. Barna is, piros is, arcza naptól -megaranyozott zománczú; hamis fekete rigó szemekkel: nevetésre, -hizelkedésre, csufolódásra álló szájjal; csakhogy a haja egészen -szőkesárga volt: olyan mint a selyembogárnak a motringba legombolyított -selyme. A mellett azonban boglyas volt: látszott rajta, hogy az utolsó -lakodalomkor fonták be legközelebb, itt-amott egy száraz búzavirág, egy -szalmaszál kalásza ragadt közéje, hanem azért a farkinczája végén -pántlika volt belefonva. - -A viseletén meglátszott, hogy ő lehetett a vajda kedvencz leánya, mert -minden drágaság fel volt rá rakva; a nyakában gránát, kláris, sárga -borostyánkő (mind hamis), kék üveggyöngyökkel, hat sorban, bő ujju, sok -ránczu patyolat-ing a derekán, a mi olyan barna volt már az állhatatos -viseléstől, mint a dicső Yzabella királynéé, a ki felfogadta, hogy addig -nem vált inget, míg a Jeruzsálemig indult férje vissza nem érkezik. -Ezenfölül volt egy szerviánka, a mi gránátszínű lehetett valaha; -gimbes-gombos, paszomántos, csakhogy a két könyöke kinézett belőle, ott -az ingujj is ki lévén kopva. A karcsu derekát gombos tüsző szorította -körül, az tartotta rajta a lelógó skárlátpiros szoknyát, mely csak -térdig ért, minthogy kapocs és kötő hiányában nagyon fel kellett húzni -az öve alá, hogy le ne essék. Annálfogva a valamikor fehér alsó szoknya -himzett szegélyével, messze kilógott alóla előlhátul, s csajkosan tapadt -a lábszáraihoz. Egyébiránt harisnyája is volt, a jobb lábán kék, a -ballábán rózsaszínü. - -S mind ezekhez piros bársony topánkái oldalt pengős sarkantyúkkal. - -– No hát nem tudod, hogy hogyan kell köszönni, mikor egy tisztességes -házba belép az ember? Inté meg a leányt Márton gazda. Azt sem mondod, -hogy «ökör mász be keetekhő!» - -– Dehogy nem tudom, monda a leány, s azzal két csipőjére téve a kezeit, -rákezdé a nótát: - - «Czigányasszony sátora, - Kigyulladt a hátulja; - Beleégett a vajdája, - A vajdának a leánya - Ihajja hajja!» - -S a mellett eljárta a maga bokázó tánczát, hogy csakúgy csörgöttek bele -a sarkantyúi. Ezt a beköszöntést elvégezvén, felkapott egy tányért az -asztalról, s neki indult tányérozni. - -Hát ő így tanulta a tisztességes házhoz való beköszöntést. - -– Hagyd el, hagyd el! Nem így kell azt! Csitítá őt Klára asszony. Jaj, -de rosszul szoktatták azok az Istentől elrugaszkodott czigányok! Azt -kell mondani, hogy «adjon Isten jó napot kegyelmeteknek mind -közönségesen» s aztán kezet csókolni apádnak, anyádnak, nénédasszonynak, -rektram előtt pukedlit csinálni s akkor a kályha mellé állni, a kezedet -összetenni. - -– Hát éhes vagy-e? - -Erre azt felelte a leány, hogy: - -– Csak én ahhoz a füstölt szalonnához odafenn a kéményben hozzá -férhetnék. - -– No hát van annál jobb is, mondá Klára asszony, s azzal előkereste a -délről eltett maradékot, a töltött káposztás tálat s kitette az -asztalra. - -A leány mindjárt neki esett az öt körmével a tálnak. - -– No no, csak nem fogsz a körmöddel kiszedni a tálból, mint a macska? - -– Hát ha nincs bicsakom? Elvették a pandurok. - -– Kanállal szokás abból kivenni szépen tányérra. Oktatá Klára asszony -jószívüleg. S azzal maga szedett ki neki egy rózsás tányérba tölteléket, -dagadót, szalonnát, meg jó füstölt kolbászt. - -– Istenem, istenem! Milyen okos kis leány volt ez hét esztendős korában! - -Azzal markába nyomta a kanalat. - -– No hát ülj le és egyél. - -A leány úgy fogta fel a leüléssel való kinálást, hogy egyenesen a földre -kutyorodott le, a lábát maga elé szedve. - -Egy «kerülök-fordulok» alatt tiszta volt a tányér. Hanem már akkor -megint nem volt semmi kanál a kezében. - -– Hát az ujjaiddal kell kitörülni a tányért? riasztott rá Klára asszony. -Hol a kanál? - -– Kanál? Kanál? Hát hol a kanál? szólt, felugorva a földről a leány. - -– Te dugtad el valahová! - -– Keressék meg nálam. - -A két asszony közrefogta a leányt, megmotozták, össze-vissza tapogatták, -szoknyát, ingujjat megvizsgáltak: a kanál csak nem jött elő. - -– Tolvaj van ennél a háznál! erősködék a leány. Adjanak csak nekem -rostát, majd kivetem én, hogy ki lopta el a kanalat? - -Nem is várta, hogy adják, hirtelen előkészítette a rostát, ollóhegyre -állitotta, kilencz bab szemet vetett belé; azzal körül pörgette, s mikor -a tánczoló babszemek megállapodtak a rostában, akkor kisütötte az -igazságot. - -(A Peti ugyancsak szepegett ez alatt.) - -– Az ott a tolvaj ni! szólt, a rektorra mutatva az ujjával. - -– Micsoda? förmedt fel Maksa uram a méltatlan gyanusításra. Hogy én -loptam el a kanalat? - -– Keressék csak a csizmája szára mellett. - -Rittig! Ott volt az eltünt kanál a rektor úr csizmája szárába dugva. - -– De ez már boszorkányság! szörnyüködék Maksa uram. Alig voltam hozzá -közel egy pillanatra. Sokat tud ez! - -Ezt azonban mindenki csak nevetésre fogta. - -– Hát jövendőt tudsz-e mondani? unszolá a leányt Maksa uram. - -– Neked is mondok, ha akarod. - -Azzal letérdelt a földre: előkereste a tüszőjéből a szurtos, körül -kopott jövendőmondó kártyát s kirakta maga elé a földre, aztán elkezdte -magyarázni ünnepélyes hangon: - -– Te neked még ebben az órában ellopják azt a kincsedet, a mi neked -legkedvesebb az életben. - -– Mi lehet az? - -– Nézz csak fel oda a mestergerendára, az alatt mondj el magadban egy -hiszekegyet, aztán nézz vissza megint az én szemembe, akkor mingyárt -megtudod. - -Maksa uram ráállt a tréfára, felnézett a magasba, de a helyett, hogy a -hiszekegyet koptatta volna ily hiábavaló czélra, inkább azon -gondolkozott, hogy mije lehet neki olyan kedves, a mit ellophatnak a -tolvajok? A méhes? Azt nehéz ellopni. A «Vasárnapi Ujság» bekötött -példánya? Azt nem szokás ellopni. Vagy tán a felesége? Azt meg ki az -ördög lopná el? - -Ez alatt a leány szépen kihúzta Maksa uramnak a zsebéből a -tajtékpipáját, a dohány zacskóját, tűz-szerszámát, kicsiholt, -rágyujtott, mire Maksa uram ujra lejött a magasból s alátekint a -leányra, már akkor annak a szájában látta füstölögni a tajtékpipáját. - -– Utczu mákos-rétes adta! káromítá el magát a rektor. Hisz ez az én -pipám? Hol vetted te gonosz? - -– Ott kinn találtam az utczán, azt gondoltam: vadpipa. - -– No már édes leányom, ezt a mesterséget itthon nem folytatod! veté -közbe Klára asszony. Itt nem tánczolunk kalamajkát, nem sánzsirozunk -kanalakat, hanem dolgozni kell. - -– Dolgozni? Mit? - -– Hát példának okáért varrni. - -– Varrni? Hisz azt a békák teszik, azok mondják: - - «Mit varsz? mit varsz? - Papucsot, papucsot. - Kinek? kinek? - Uraknak-nak-nak-nak, uraknak-nak-nak-nak.» - -– No te majd megtanulod azt szépen. Látod-e mi ez? - -– Ez-e? Kis nyárs. De nagyon kis nyárs ez! Hisz ezen még egy dongót se -lehet megsütni. - -– Nem nyárs az, hanem varrótű. Ezzel fogsz magadnak, a mostani maskarád -helyett egy tisztességes öltözetet varrni. - -– Mi a? Hát a ruhát varrni szokás? Én azt gondoltam, hogy azt szövik, -aztán úgy szögezik össze kalapácscsal. - -* - -Hej, de megbánta Csapó Márton uram félesztendő mulva azt a szerencsét, -hogy a fia hazakerült az operencziákról. Nem mult el vasárnap, hogy vagy -a Peti ne verte volna be valakinek a fejét a korcsmában, vagy őt magát -ne hozták volna lepedőben a korcsmából. Hétfőn aztán nem lehetett bele -lelket verni a makutyi voltától. Otthon is goromba volt apjával, -anyjával, az öregnek nem egyszer kellett őt ököllel rendreutasítani, a -mikor a fiú rendesen birokra kelt az apjával, úgy hogy alig tudták őket -az asszonynépek szélyel választani. - -Az előljáróság irányában is szörnyű rakonczátlan volt a megkerült fiú. -Azzal védte magát, hogy Amerikában ezt így szokták. - -Az ökröket rendesen a tilalmasba verte, s semmi tiszteletet nem ismert a -mások tulajdona iránt. Azt mondta, hogy Amerikában ezt így szokták. - -Márton gazda pedig választott birája volt Bozonka falujának. Tehát a -fiának is ő lett volna a legelső birája. Biztatták is az előljárók, hogy -fenyítse meg ezt a gézengúzt, teljhatalma minden eszközével. - -De hát az öreg bölcs férfi volt. Azt mondá: - -– Mit csináljak neki? Ha bedugatom a kóterbe, ő jár jól, én rosszúl. -Neki enni hord az anyja a börtönbe, s ott nyujtózhatik a pricscsen egész -nap, én meg végezhetem a dolgot helyette kinn a mezőn, meg otthon a -marhák körül. Ha pedig lehuzatom a deresre, s én is megmutatom neki, -hogy hogyan szokták Törökországban, akkor attól félek, hogy felgyújt, de -még az hagyján, a házam biztosítva van, de kiirnak az ujságban, hogy -ázsiai módra botoztatok, az országgyűlésen lepocskondiáznak, a viczispán -úr felfüggeszt és méltán, mert az a része a deliquensnek, a melyet -mogyoróhájjal megkennek, csakugyan ártatlan. Hát csak inkább eltusolom a -galibát. - -De a milyen goromba volt a Peti minden teremtett lélek iránt, épen olyan -nyájas volt az Erzsikéhez. Annak tudott szépeket mondani, azt egyre -ölelgette, szorongatta, még meg is csipkedte, ha szerét tehette, a -tűzhely mellett. A miért aztán kapott is nagyokat az öt körmére a főző -kanállal. Egyszer le is forrázták a nyakát egy merőkanál mosogató -vízzel, mikor nagyon tettlegesen fejezte ki a barátságot az Erzsike -iránt. - -– Elment neked a sütnivalód, te Peti, hogy engemet csipkedsz? Az édes -hugádat? - -– Hm! Mordult fel erre a legény. Tudnék én te neked erre az édes -testvérségre valamit mondani. De majd másik másszor! - -Nem hiába tartja a magyar közmondás, hogy «nem szokta a czigány a -szántást.» A Peti legényből is akkor tört ki a czigánytermészet, mikor -az őszi szántás ideje bekövetkezett. Sehogy sem akart a tenyere -kibékülni az ekeszarvával. Ő volt mindig a legutolsó, a ki a -szántóföldre kihajtott, hanem aztán a hazatérésben megint ő volt a -legelső. - -Az Erzsi leánynak is nehezen ment az új élet, korán reggel kelni, meg is -fésülködni, tehenet megfejteni, kihajtani, hizókat megetetni, kiseperni, -fát hasogatni, tüzet rakni, ebédet megfőzni, elmosogatni, aztán kendert -tilolni, gerebenyezni, kovászt tenni, bedagasztani, sütő kemenczét -befűtni, kenyeret bevetni, utoljára a guzsalyhoz ülni, s pödörgetni -orsószámra a véghetetlen sok fonalat, a mig a szemei le-leragadnak az -álomtól. Ezt mind nem szokta ő meg a vándorlásai alatt. De kiváltképen -keservesen esett a nagy szapulás napja. Hej nem fordul elő ez a -megfordított ünnep a czigánysátorban. Teknő mellett állni, két kezét -véresre kidörgölni a szappanozásban, aztán kifacsarni a ruhát, dézsában -a fején lehordani a patakra, ott térdig a hideg vízben állva, a -mosólapáttal paskolni a szapult vásznat: nincs ebben semmi mulatság! - -Mégis csak jobb odakinn a szellős sátor alatt, ha van is didergés, ha -van is koplalás, de nincs tenyérfeltörés! - -Vasárnap délután, a mikor általános pihenés van a keresztyén világban, -összeült a Peti az Erzsivel kipanaszkodni magukat egymásnak az uj élet -fölött. Hiszen nem szerencse ez, hanem veszedelem. - -A Petinek az a baja is volt, hogy Csapó uram birói és atyai hatalmánál -fogva megtiltotta minden falubeli korcsmárosnak, hogy a rakonczátlan -legénynek csak egy ital bort is kimérjenek, úgy hogy annak -vasárnaponkint otthon kellett duzzogni. - -– Te csak könnyen beszélsz, mondá neki Erzsi, mert te megházasodhatol, s -akkor a magad gazdája lehetsz. - -– De én nem veszek ám el mást soha, mint tégedet. Felelt neki Peti, a -leány dereka körül keresgélve. - -– Eredj, ne bomolj. Ne járjon a szád! Már hogy vennél el engem: a -hugádat? - -– Annyira sem vagy te nekem hugám, mint a kálvinista torony, felelt erre -Peti. Nem vagyok én a te bátyád, mert én a Mitugrálsz klarinétos vagyok. - -– Hát akkor hogy tudhatsz te mindent, a mi ennél a háznál történt -ezelőtt annyi sok esztendővel? - -– Hát én voltam itt az egyik muzsikás, mikor itt járt a verbunk, a kinek -az igazi Csapó Peti felcsapott. Nem jut már eszedbe, mikor a sóspereczet -a Peti kaszatokmányára akasztottad? Én le akartam venni, te a kezemre -ütöttél, «nem ebfogra való!» - -– Te voltál az? Hát aztán hogy merted magad az igazi Csapó Petinek -kiadni? - -– Tudom én azt jól, hogy könnyű megcsalni a parasztot. Egyszer végig -hallgattam, mikor a követválasztásnál a jelölt urak óraszámra -«lódítottak» a piacz közepén. Mind elhitték, hogy ő a népnek az atyja, -mért ne hihetnék el nekem, hogy én vagyok a népnek a fia? - -– Czigány okoskodás; de jó! - -– Aztán tudom ám én jól, hogy hol van a te bátyád: az igazi. - -– Hát hol van? - -– A tömlöczben. - -– Micsoda bűneért kerűlt oda? - -– Nem a maga bűneért, hanem az enyimért. Véletlenül jöttem össze vele -odafenn a «görbe országban», a Szilágyságban. Őtet Szibériából -eresztették haza, a hová a muszkák hurczolták el a forradalomkor. Engem -meg az udvarhelyi dulló üldözött, verje meg a devla! Valami kis ártatlan -csemege miatt. A delizsánczot találtuk az árokba belefordítani, aztán -mikor kisegítettük, hogy könnyebb legyen, a pénzes zacskók a kezünkben -maradtak. Egy csárdában összetalálkoztunk a közös szalmán a Peti meg én -is. Ő nagyon rongyos volt, én megszántam, nekem jó ruhám volt, azt -mondtam neki, hogy cserélek vele. Ráállt a bolond, elhitte, hogy vannak -nagylelkű hazafiak, a kik a hazatérő menekültet a saját köntösükkel -felruházzák. Én aztán az ő rongyaiban, mint szibériai száműzött szépen -átrándultam két országon, őtet pedig az én szép zsinóros mentémben -nyakon csipték, most ott ül Szamosujváron. - -– De hisz az a csalfaság elébb-utóbb ki fog sülni. S akkor az én bátyám -haza kerül s összetöri a csontodat. - -– Tudom én azt. Nem is ettem én bolond gombát, hogy soká itt ragadjak, -hanem csak arra várok, a mikor a biró uram beszedi az adórestáncziát, -egyszerre sok pénz lesz a ládájában. - -Akkor aztán «ha nem gyüszsz, viszlek!» S azzal «usgye fóre!» - -– Ki akarod rabolni az apámat? S ezt nekem elmondod? - -– El ám, mert épen a te segítségeddel akarom kirabolni, aztán téged is -magammal viszlek. - -– Bizonyos vagy róla? - -– Tudom én azt jól, hogy velem jösz, ha hílak. A ki egyszer megszokta a -czigány-életet, nem lesz abból paraszt soha. Itt látod, hogy minden -legény csak mókázik veled, czigányleánynak csúfolnak, a legszebb -enyelgésük az, ha az ostorral a viganódra húzhatnak a szekérről. Még a -béres is kicsúfol. Csak én vagyok neked való. Aztán, ha egyszer sok -pénzünk lesz, kimegyünk Oláhországba, ott senki azt sem kérdi tőlünk, -hogy «ungye mere?» Úgy élünk, mint a hal a vízben. - -Az Erzsi leány ráhagyta, hogy jó lesz. Biz ő is megunta már az itthoni -keserves életet. - -Akkor aztán szépen kifőzték együtt a gonosz tervet, hogy a birónál levő -adópénztárt hogy kerítsék kezükre. - -Mikor az Erzsi megtudja, hogy Csapó Márton sok pénzt hozott haza (azt a -szeglet-almáriumba szokta jól elzárni), majd értesíti róla az ál-Petit, -hogy itt van az ideje. Éjjel a Peti bekopogtat majd az ajtón, a kis -szobába, a hol a biró alszik, azzal az ijjedtséggel, hogy az egyik ökör -fel van puffadva, jőjjön ki segíteni rajta. - -Mikor aztán az öreg kitötyög az istállóba, s a szalmán fekvő ökörhöz -lehajol, hogy annak a száját szétnyissa, s a végett egy kötelet vessen -annak a szájába, akkor az apját kisérő Erzsi a kezébe adott kötelet -hirtelen a gazda nyakába veti, s akkor aztán a fuldokló öreg embert -ketten együtt könnyen megkötözik. Azért nem fogják megölni, csak épen -megnémítják. Akkor aztán az adópénzt elemelik, a két lovat befogják a -szekérbe, s reggel hetedhét országon túl lesznek, ismerős előttük már a -tolvajok útja jobban, mint a pandurok előtt. Erre kezet is adtak -egymásnak. - -A terv kiviteléhez a Peti komolyan is hozzá fogott, a mennyiben a -kivitelre szánt nap estéjén úgy megtraktálta az egyik szarvasmarhát jó -friss luczernával, hogy az valósággal dobkórt kapott éjszakára; igaz -lélekkel lármázhatta fel Csapó Márton uramat a veszély hirül adásával. - -Az öreg a hivásra kijött a déczbundájával a nyakában, mire az Erzsi is -előjött a konyhából a lámpással s eléje világított az istállóig. - -Az öreg természetesen nagy dühbe jött, mikor meglátta a veszedelmes -bajba jutott állatját, s az első dolga az volt, hogy a hanyagságban -bűnös Petit egy hatalmas nyaklevessel üdvözölje. - -Erre számított is a Peti. Volt oka rá, hogy az öreggel birokra keljen s -dulakodni kezdjen. - -Csapó Márton uram azonban, hajlott kora daczára is, izmos férfi volt s -az ál-Peti nem birta őt a falhoz szorítani. - -E tülekedés közben odakiálta hát az Erzsinek: - -– Kapd fel azt a kötelet, s vesd a nyakába az öregnek! - -Csapó Márton erre megrettent. - -– Fiam! Te meg akarsz engem ölni? - -– Én nem vagyok kendnek igazi fia! – dörmögé a ficzkó fogcsikorgatva. – -Gyorsan Erzsi! - -– De én az igazi leánya vagyok! – kiálta az Erzsi s abban a pillanatban -a kötél-hurok az ál-Peti nyakára lett szorítva, a másik perczben aztán -már ő volt az alomszalmára leteperve, s a két keze hátra kötve. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Másnap reggel haza érkezett az igazi Csapó Peti. - -* - -Ez pedig igaz történet. S ennek is van története. - -Püspökszentelésre mentünk Kassára. Együtt jöttek a bucsuzó bihari urak -is, köztünk az erélyességéről és jó humoráról országszerte ismert -alispán, az 1861-iki szolgabiró. More patrio leültünk tarokkozni, hogy -ne veszszen hiába a drága idő: more consveto engem jól elvertek. - -De tarokkozás közben az én alispánom ezt a történetet historizálta el -kedélyes humorával. - -A játék végén aztán szokás eldicsekedni vele, hogy ki mennyit nyert a -nehéz küzdelemben. Végül maradtam én. - -«Én nyertem a legtöbbet: egy kész novellát, a mit csak le kell irni, s -nem állok jót róla, hogy még népszinmű is nem lesz-e belőle?» - - - - -A ROSSZUL OSZTOZOTT TESTVÉREK. - -Ha tudná azt a budapesti közönség, hogy minő kincset bír a fővárosa -közelében! Egy valóságos őserdőt, a minővel nem dicsekedhetik se Bécs, -se Páris: talán egyedül München, olyan rengeteg fedi a budai határral -szomszédos hegyeket, a melyben egész nap elbolyonghat még most is az -ember, a nélkül, hogy kerítés, tilalomfa elzárná az útját; -emberhangtalan völgyeket, melyekben még a népvándorlás le nem legelte a -vad virágokat; csalitokat, a melyek még nincsenek teleszórva -ludfertálytakaró papirosokkal. Magam még most is rá tudnék akadni a -rejtett zugokra, a melyekben tavaszszal a gyöngyvirág, nyáron a csattogó -eper terem: ismerősek előttem a sötét félkerek foltok a pagony -pázsitján, melyekben bizonyosra találni minden esős idő után a pompás -csiperke-gombát. Én tudom, hol találni őszszel a fehérgyümölcsű somot; -hol sütkéreznek még a kigyók a kövek között; hol bujdokol az óriási -csirkebéka, melynek olyan hangja van, mint egy rúgott borjunak. Én ez -erdőkben még sasfészket is találtam és borzodut. Dehogy árultam volna el -őket valami vadászembernek. A mókusoknak pedig három fajtájával állok -ismeretségben. Az egyik lángvörös, a másik sötétbarna, a harmadik -szürke, körülbozontos farkú. Azoké a bükkös erdő. - -Azután ismerem azt az utat is az erdőkön keresztül, a mit nem jelez más, -mint egy-egy mészszel rajzolt kereszt az ős cserfák derekán. Embernyom -nem taposott ösvényt a puha harasztban. Így hivják a korhatag -falevél-törmeléket a vén erdőkben. Mikor a magányos kóborló ez uton -végig jár, olyan csend fogadja, akár egy templomban: a mit csak a -feketerigó furulyahangja, a szajkó rikoltása s a favágó harkály kopogása -szakít néha félbe. Ezen az ösvényen nem is szokott más járni, csak azok, -a kik amott lent a tulsó völgyben laknak, meg a kik tudnak felőlük s -esztendőben egyszer rászánják magukat, hogy ellátogassanak hozzájuk. - -A völgyet úgy hiják, hogy «Makkos Mária völgye», németül «Maria Eichel». - -Hajdan egy jámbor szerzetes-rend választotta ki e csendes rejtek-völgyet -ájtatos remetesége helyéül: a Paulinusoké. Ők építették ott a kolostort, -s a nagy terebély almafák ott a lankán még az ő ültetményeik. II. József -nagy gyérítési műveletének áldozatul esett ez a szerzet s a kolostor a -kerttel együtt dobra került: megvette egy becsületes budakeszi sváb. A -családnevet nem igen szokták e tájon emlékezetben tartogatni; az első -vevőn rajta száradt a «Kloster-Michl» név, a fiát azonban már «Krumpirn -Hansl»-nak tisztelték, mivel hogy ő hozta be a budai hegyek közé a -burgonyát; ennek a fia pedig már «Meier Seppl» név alatt volt ismeretes, -a mi azzal volt indokolva, hogy tejgazdaságot tartott. A felesége maga -hordta el a rendes vevőinek a tejet, még szamarat sem tartott hozzá; -mindennap megtevé a hosszú utat a Makkos Mária völgyéből a városba, akár -tél volt, akár nyár. Valamikor szép asszony lehetett: igazi -piros-pozsgás, gömbölyű arczú, kékszemű sváb fizionomia; jó kedvű, -barátságos teremtés, a ki azért fárad és dolgozik, mert ez neki -mulatság, nem mintha rá volna szorulva. A birtokuk megért ötvenezer -forintot. - -Mikor nyáron kinnlaktunk a Svábhegyen, nekünk az Anna Midi hordta a -tejet; már reggel hat órakor ott volt. Gyümölcséréskor is a legelső -termését mihozzánk hozta; ha a csattogó eper, a tinórú-gomba ideje volt, -azt sem vitte máshoz. Aztán a tüzelő fát is ő tőlük vettük: nekik szép -nagy erdejük volt, a miből évenkint turnus szerint vágták ki az erdei -ölfát. Olyankor maga jött a szekérrel a Meier Seppi. - -Egy szót sem tudott magyarul. Hanem azért kifogástalan derék magyar -ember volt, daczára a simára borotvált arczának. Ő vele történt az, hogy -mikor 48-ban a budakeszi deputatioval (rendeletre) feljött a Budán -regnáló Windischgrätz elé, a hatalmas hadvezérnek arra a kérdésre, hogy -«no hát ti milyen érzelműek vagytok?» azt felelte, hogy «mi csak jó -érzelműek volnánk valamennyien, hanem a papunk»… – «No hát – a pap?» – -«Az egy valóságos megtestesült Schwarzgelb!» - -Be is csukták érte két hétre. A mivel nagyra volt az egész atyafiság. -Akkoriban így taksálták az embert: «derék ember, be is volt csukva». - -Tőle kaptam a szilvafáimat is, a melyekkel a kertem lankája be van -ültetve. Ő maga segített azokat elrakni. - -Minden találkozásnál nagyokat parolázva egymás tenyerébe, megigértette -velem, hogy egyszer meglátogatjuk az egész háznépemmel együtt az ő kis -erdei tanyáját. Egyszer aztán beváltottuk az igéretet s egy szép délután -nekiindultunk a kirándulásnak. - -A budakeszi vágásig csak tudtam az utat, hanem ott azután kezdődik a -rengeteg, a melyből csak jelek után lehet kiigazodni. Természetesen -kocsiút is vezet a Makkos Mária völgyébe, de az nagy kerülőt tesz, s -csak parasztszekérrel járható. A Meier Seppi azonban megigérte, hogy -majd a Jancsi fiát fele uton elénk küldi; az ott fog ránk várni a -Norma-fánál. - -Pontosan a megállapított órában ott voltunk a Norma-fánál, a honnan a -gyönyörű Fáczán-völgybe nyílik a kilátás. - -Úgy látszott, hogy korán érkeztünk; mert a Norma-fa környékén még nem -volt látható más emberi alak, mint egy kis gyermek, a ki ott ült egy -bokor alatt s bodzafából sípot faragott. Ránézve, négy esztendős -fiucskának lehetett becsülni, s az embernek az volt az első gondolatja, -hogy ugyan hogy tudnak ilyen kis porontyot szülői felügyelet nélkül az -erdőre bocsátani? - -Addig is letelepedtünk a fűbe. - -Erre a kis fiucska abbahagyta a sípfaragást s odajött hozzánk, -emberségtudón köszöntve. - -– Jó napot. Nem önök azok a vendégek, a kik a Makkos Mária-völgybe -készülnek? – kérdezé tőlem. - -– De azok vagyunk, fiacskám. A Meier Seppi fiára várunk, a ki bennünket -odáig fog vezetni. - -Erre az apró emberke hátravetette a fejét, szétfeszítette a vállait, a -bodzafasípot kettétörte az öklei között és eldobta s azt mondá: - -– «Meier Seppi» csak csúfneve az öregnek: azt Groll Józsefnek hivják. Én -vagyok annak a fia, a Groll János (sic!), a ki önöket Makkos Máriáig -fogom vezetni. - -Csupa megenni való volt ez a máknyi-makkemberke, mikor ilyen büszke -önérzettel lépett fel a családja becsülete mellett. - -– Isten köszöntsön fel, Groll János, ha te vagy az, a ki minket -kalauzolni fogsz! De hát nincs apádnak nagyobb fia náladnál, hogy téged -küldött? - -– Van, de az fél egyedül járni az erdőben. - -– Hát te nem félsz? - -A parányi embernek nagy szemei voltak. E kérdéstől még nagyobbak lettek. - -– Mitől félnék? - -Mondhattam volna neki: attól, hogy a mókus elkap; de nem akartam -megsérteni. - -– Ha tetszik, menjünk. Az anyám várja önöket. - -S azzal megindult előttünk, akkorákat lépve az apró lábaival, hogy a -felnőtt ember lépéseit szinte megközelíté velük. - -– Majd elfáradsz, ha olyan nagyokat lépsz. - -– Én mindig így szoktam járni. - -Nekem eszembe jutott, hogy mikor ilyen kicsiny fiu voltam, az apám -kivitt magával a szigetre, a kertünkbe, s hogy ne érezzem az elfáradást, -két fűzfavesszőt vágott a számomra, az egyik volt a paripa, a másik -ostor; én aztán vígan győztem a hosszú utat. Elmondtam ez emlékemet a -sétáló társaságnak. Ennek a kis fiunak is kellene ilyen vesszőparipát -vágni. - -Erre a kis kalauz hátra fordult s azt felelé magyarul: - -– Én igazi lovon szoktam nyargalni. - -A válasznál még jobban meglepett az, hogy magyarul adta. - -– Hát tudsz te magyarul? - -– Az természetes. - -– Hol tanultad meg? Hisz se apád, se anyád egy magyar szónak sem ura. - -– Cserébe küldtek Pomázra magyarokhoz. - -– Mikor? - -– Oh, már az nagyon régen volt. - -Nagyon régen? Talán hát még sem négy esztendős ez az apróság? - -Az út lefelé kezdett térni, hegynek alá könnyű a gyalogolás: az én kis -emberem úgy neki lódult, hogy a karaván női tagjai alig birtak vele -lépést tartani. Egy párszor vissza is szólították. Ha nő szólt hozzá, -veres lett az arcza, úgy elpirult, mint valami nagy siheder, és -zsenirozva érezte magát. - -Annál közlékenyebb volt irányomban: megismertetett az erdei út -fortélyával, hogyan lehet eligazodni a sűrűben a bemeszelt faderekakról; -megmutatta a határkövet, mely Buda város birtokát a kamarai erdőtől -elválasztja. Útközben figyelmeztetett a mérges gombákra, melyeket -külsejükre nézve könnyű összetéveszteni az ehetőkkel, ha feltöri őket az -ember, kék-zöld szint váltanak egyszerre; a hol kocsinyomot talált az -erdőben, kimondá a véleményét, hogy itt faorzók jártak bizonyosan az -éjjel; s a mint egyszer egy az uton áthajló bükkfához értünk, ott -megállt, előbb szétnézett, hogy messze maradtak-e a hölgyek? nem -fogják-e meghallani? s aztán halk hangon közlé velem, hogy itt erre a -fára akasztotta fel magát most tavaszszal egy magyar földesúrnak a fia, -ott függött azon a kihajló ágon. - -– Hát te azt hogy tudod? - -– Hiszen én találtam rá. - -– Tudom, szaladtál is haza ész nélkül! - -– Haza nem; hanem be a krisztinavárosi kapitánysághoz. – Az apám hozta -hirül, hogy falragaszokon hirdetik a fiatal úrfi eltünését, száz forint -a jutalma, a ki rátalál halva. Én bejelentettem, hogy rátaláltam. - -– És aztán még vissza is tértél ide a rendőrökkel? - -– Vissza hát. Nálam nélkül le se tudták volna venni. A fa dereka vékony, -csak én tudtam rá felmászni, hogy elvágjam a kötelet. - -– Akkor te mennykő gyerek vagy. - -– Meg is kaptam érte a száz forintot. - -– Hát aztán mit csináltál vele? - -– Betettem a takarékpénztárba. - -Nézze meg az ember! Ennek a babszem jankónak száz forintja van a -takarékpénztárban! Mikor én ekkora voltam, nem ismertem nagyobb pénzt a -susztertallérnál, azt is ajándékba kaptam s aztán örültem, ha annyi -árpaczukrot vehettem rajta, a mennyivel elronthattam a gyomromat. Ez meg -már kapitalizálja a száz forintját. Mikor érem én ezt utol? - -Az erdei rejtek-ösvény egy szép kies völgybe vezetett alá, melynek -lankás oldalán tehenek legeltek. Óriási nagy diófák tartották eltakarva -magát a majorházat, mely hajdan barátkolostor volt, a kápolnából lett -konyha, az oltár helyén van a tűzhely… - -«és miért ne? Itt és ott élhetünk az Isten kedvére».[1] - -A teheneket egy kis szöszke leány őrizte, a ki egyszerre oda futott -elénk, a mint meglátott bennünket. - -– No te, Jancsi! - -– No te, Lizi! - -Ezzel a két szóval üdvözölték egymást s aztán elkezdtek versenyt -futtatni, hogy ki jelenti be hamarább a vendégek megérkeztét a háznál. A -kis ember megelőzte a nagy leányt, s még az a diófáig sem ért, már ő -jött is vissza hozzánk. - -– Talán nénéd az a Lizi? – kérdezém tőle. - -– «Néném!» – szólt egész nehezteléssel a János. – Hogy volna nekem -néném? Egy árva leány, a kit örökbe tartunk. - -– Terringettét! De megharagudtál! Még megérem, hogy szeretőd a Lizi. - -– Hát hadd legyen! - -A derék Anna Midi már ott várt bennünket az ajtóban. Nem jöhetett -kijebb, mert tésztát dagasztott, buchtlit készített a számunkra. Nagy -volt az öröme a jó asszonynak, hogy meglátogattuk valahára. Alig találta -a helyünket s erősen unszolt, hogy menjünk be a «tiszta» szobájába; de -az én népemnek nagyobb kedve volt odakinn a szabadban telepedni le az -illatos diófák alatt, a czövek-lábú asztal körül. - -A kis Lizi nagyon frissen fölterített, s hozta poharakban, köcsögökben -az édes tejet, aludt tejet, addig is, míg a buchtli kisül. - -– Mindjárt megérkezik a gazda is, – biztatott bennünket az Anna Midi; -oda lenn van a luczernásban a Tóni fiával; gyűjtenek, petrenczét raknak; -tüstént itthon lesznek. - -S mint a parancsolat, jöttek is már épen a kerten keresztül. Szép -gyümölcsös kert volt; az új ültetés közül még kimagaslott néhány -százados körtefa, almafa, a mi a barátoktól maradt; a cseresznye épen -érni kezdett; egy fának a tetejében feketéllett az a szép -ökörszem-cseresznye, a mit csak grátiából osztottak beteggyógyítónak, -hatalmas kereplő volt rákötve a rigók elriasztására. - -E fák közül kanyargott elő az ösvény, a melyen láttuk fölfelé jönni az -apát és fiát. - -Az apa czepelt a hátán egy egész kalangya luczernát, még tetejébe a -kasza is bele volt vágva a szénába, a fiu pedig hozta a villát, a -gereblyét, meg a vizes korsót. Nagy, hosszú siheder volt, de látszott -rajta, hogy terhére van ez a nagyság; úgy szeretné vagy a kezét, vagy a -lábát valahol elhagyni; de legörömestebb a fejét. Az volt nagyon az -útjában. - -Mikor megérkeztek a ház elé, az Anna Midi ráförmedt a fiura. - -– Te nagy kamasz! Engeded az apádnak, hogy ő czepelje a luczernát a -hátán. - -– Ejh, asszony! – csitítá a gazda. – Nem bírja ez még azt. - -– Legalább a kaszát hozhattad volna, te Tóni. - -– Hát van nekem három kezem? – mordult vissza a fiu. - -– Eredj, te goromba! Legalább hát előre siethettél volna, ha semmit se -kellett hoznod. Hogy szedtél volna nekem érett cseresznyét a buchtlihoz. -Mind csak arra várok még. No szaporán! - -A Tóni felnézett nagy renyhén a cseresznyefára, félreszegett nyakkal. - -– Letörik az én alattam! – S azzal levetette magát a luczernára, a mit -az apja hozott. - -– Eredj! – rivallt rá az öreg, – ne hidald le a luczernát, a mit én a -teheneknek hoztam. - -Akkor aztán eléugrott a kis Jankó, felkapta a füles kosarat. - -– No majd felmászok én a fára mindjárt. - -S azzal gyorsan, mint az evetke, felfutott a fa tetejébe, a legmagasabb -ágakig, a hol a legérettebb cseresznyék voltak. Ő alatta nem tört az le. - -Én az alatt beszédbe akartam elegyedni a hosszú fiuval. - -– Hát tudsz-e magyarul? - -Nagyott rázott a fején és vigyorgott. - -– Noá. - -– Nem jársz tán iskolába? - -Ezen meg épen nagyot nevetett. - -– O ná. - -Az apja gyámolítására jött a fiának. - -– Nem olyan nagy legény ám ez, mint a milyennek látszik. Ez még csak -csigával tud játszani. Mit gondol az úr, hány esztendős? Most lesz -kukoriczatöréskor tíz esztendős. - -– No én tizenhatra taksáltam volna. - -– Az ám. Óriás lesz ebből. Pénzért fogom mutogatni a vásáron. - -– Azért is olyan tohonya, mert nagy növésben van, tevé hozzá a jó Anna -Midi. - -A fiu aztán ott hagyott bennünket, s a míg mi ő róla beszéltünk, odabenn -a konyhában megette a kuglófhoz előkészített lekvárt. A kis Jankó -azonban már tele is szedte a kosarát cseresznyével s hozta az anyjának. - -A becsületes Groll József oda vonta magához a kis Jankót s megczirógatta -a fejét; s aztán valami olyan furcsa mosolygással, a miben több volt a -szégyenkedés, mint a dicsekedés, azt mondá: - -– Hanem ez a kis vakarcs már tud magyarul: iskolába is jár. Ugy-e bár, -Jánoskám, már szavalni is tudsz? No hát vágd ki a becsületünket. - -Azzal félkézzel feltette a kis fiut az asztal közepére. - -Az nem is nagyon kérette magát, csupán azt kivánta, hogy az anyja hozza -ki az iskolai könyvét s nézzen utána, hogy ha bele talál sülni, aztán -segítse ki. - -Az Anna Midi egy szót sem értett magyarul: de a Jancsika ráerőszakolta, -hogy legalább azt az egy verset, a mit ő tud szavalni, tanulja meg -olvasni. - -Vörösmarty «Petiké»-je volt a szavalmány. - -De olyan becsületesen elszavalta azt a Jancsika, hogy csupa csuda volt. -A feleségem azt mondta rá, hogy nincs az a szinész, a ki ennél -ügyesebben tudjon előadni humoros költeményt. S olyan jól állt az ennek -a kis arasznyi embernek, a ki alig érte fel a szájával a nagy vizes -korsót. - -– Hát ezt a gyereket mennyi idősnek tartja az úr? kérdezé az apa tőlem. - -Sokat akartam mondani. - -– Lehet öt esztendős. - -– Az ám tizenöt. «Bátyja» ez ennek a nagy kamasznak: nem öcscse. - -– No akkor ezek a testvérek ugyan roszszul vannak megosztozva, mondám én -az öreg Grollnak. - -– Az még hagyján szólt az öreg, hogy igy csontban, húsban az egyiknek -nagyon is sok, a másiknak nagyon is kevés jutott: de azután a fej -dolgában még rosszabbúl vannak megosztozva. Ez a hosszú égmeszelő, a ki -nem tudom, hogy hová akar felnőni, már a harmadik esztendeje, hogy az -iskolába jár, s még most se tudja a nevét becsületesen leirni: ez a kis -vakarcs meg már minden mesét könyv nélkül tud, a mi csak az -iskolakönyvekben van; egyszer elviszem magammal a szinházba s itthon -elmondja az anyjának az egész darabot szóról-szóra. Ezt a nagyot meg ha -a szomszédba elküldöm, hogy hozza haza a kölcsönkért szénavonyogót, hát -rittig elhozza helyette a szomszédasszonynak a talkedli-sütőjét: már -odáig elfelejti, hogy miért küldték. - -Erre az Anna Midi is beleszólt a beszédbe. - -– Hiszen csak ne maradt volna ilyen kicsi. Nem volna nekem ennél -kedvesebb fiam: mert ez úgy tudja még a gondolatomat is. De hát -szégyenszemre ilyen maradt. Nem tudom én, ki babonázta meg? Talán -átlépték, mikor kicsiny volt. Próbáltam én ezzel már mindenfélét. -Kenyértésztába beledagasztottam, úgy tettem a kemenczébe: azt mondták, -ettől megváltozik a törpesége, de bizony csak nem nőtt ez meg a -kenyérélesztőtől sem. - -– Nem baj az, asszony, vigasztalá az öreg. Legalább kevesebb posztó kell -neki a mándlihoz. Azért legény ez a talpán! Úgy elhajtja a lovat, akár -egy kocsis. Nem is ijed ez meg az árnyékától. Nincs az a nagy kutya, a -kitől megrettenjen, ha rátámad; úgy meghajígálja kővel, hogy elszalad -esze nélkül. Kérem! Télen a nagy kamasz fél magában az iskolába járni; -ennek a kicsinek kell kisérni, s megint érte menni. Ez meg csak úgy -fütyöl, meg dalol, mikor egyedül jár az erdőben. - -– Mit használ ez mind? Sohajtozék a jó Anna Midi. Azért mégsem lesz lesz -belőle embernek való ember. Hiszen mikor négy éves volt, hát épen akkor -halt meg a szegény Száli, a komámasszony; maradt neki egy kis leánya: -két esztendős. Azt én magamhoz vettem, azzal a gondolattal, hogy majd ha -megnő a két gyerek, s arravaló lesz, hát összeházasitom őket; ők veszik -le rólunk öregekről a háztartás terhét. Szerette is egymást a két -poronty. De már négy esztendő mulva a leány egy fejjel nagyobb volt a -fiunál. Ma meg már úgy néz ki, mikor egymás mellett mennek, mintha -dajkája volna valami kis ölbeli babának, a kit járni tanít. Pedig azért -most is nagyon szeretik ám egymást. De hát hogy lehessen arra még -gondolni is? Uram bocsáss! Hogy lehetne ennek valaki felesége? - -Ez alatt a két testvér összekoczódott. - -A hórihorgas cseresznyét lopott a kosárból, a mit a törpe teleszedett. - -– Te! Ne pákoszkodj! inté a törpe, mert pofonváglak! - -– Te-e? monda emez málé-szájjal. Te vágsz engem pofon? Leszálljak -hozzád, hogy pofon üthess? - -– De majd fölmegyek én hozzád! S azzal olyan gyorsan, mint a hörcsög, -felugrott a nagy kamasznak a vállára, s olyan pofont adott neki, hogy -csak úgy csattant. Mire az az öklét fölemelte, már akkor távol volt -tőle. - -Erre a lusta fiú a lábával rugott nagyot a törpe felé. De ez sem volt -rest: hirtelen megkapta a nagy gyereknek a kirugott lába fejét, s olyat -rántott rajta, hogy egyszerre az ülő testrészére zuhant. - -Akkor aztán ez is haragba jött: felszedte a tagjait a földről s elkezdte -üldözni a testvérét hosszú lépésekkel. Az futott előle az apró -lábacskáival, szaporán mint az egér; de a nagy kamasz mégis csak -utolérte, ha egyszer nekivetemedett: mikor aztán azt látta a törpe, hogy -a másik nekiszorítja a sárgarépa-ágynak (atyjuk, anyjuk kiabált rájuk: -«rá ne gázoljatok a répára!»), akkor egyszerre lekuporodott a földre, s -a belebotló gyerek keresztül bukott rajta hasra. A másik perczben már a -törpe a nyakán ült az elhasalt fiúnak, s két marokkal megragadva annak -az üstökét, beleverte neki az orrát a sárgarépába. - -A hosszú gyerek nem szégyelt bömbölni. Káromkodni már tudott, szidta az -apja-anyja lelkét a törpének s fenyegette, hogy megöli. - -Ez meg gyorsan felmászott előle egy fiatal diófára, oda a hosszú nem -tudott felmászni; csak úgy rázta a fát derekánál fogva dühösen: de nem -birta róla lerázni. - -Utoljára az árvaleány járult közbe, csititgatva a nagy fiút, s egy darab -vajas kenyérrel kiengesztelve a haragját. - -De a kamasz még akkor is, mikor a szája tele volt, egyre fenyegetőzött: -«Megállj, törpe! Nőjek csak meg! Legyek csak nagy legény! Majd eszedbe -juttatom ezt.» - -Ezalatt elkészült az uzsonna: mind hozzá ültünk. Az asszony és a -fogadott lány felszolgáltak, a gazda a tehenek, ökrök után látott; a -hosszu gyereket leültették a diófa alá, hogy tanulja a leczkét, s -lehetett hallani a keserves bifflázását a hármas kis tükörből: -«ne-fir-kálj-házak-fa-lá-ra-sem-ke-rí-tés-ol-da-lá-ra»: bizonyosan nem -értett belőle semmit. - -A kis törpe meg azzal mulattatott bennünket, hogy elprodukálta, a mit -eltanult a minap látott szindarabból. Schiller «Haramiái» volt a szinmű. -De én soha életemben remekebbül nem láttam Moor Károlyt és Moor -Ferenczet egy és ugyanazon szinésztől eljátszani, mint a hogy ez a kis -máknyi makk ember adta. - -Hisz ebben egy nagy szinész veszett el! De hátha nem is veszett el? - -Valami hét esztendő mult el e látogatás óta. Egy szép reggel Budapest -legélénkebb utczáján találkoztam az öreg Grollal. Nem magában volt, egy -legény is volt mellette: mind a ketten az ismeretes budakeszi svábmagyar -parasztöltözetben voltak, vasárnapiasan kicsipve. - -– Hát magát, Groll szomszéd, mi hordja itt a szép Váczi-utczában? - -Az öregnek ragyogott a két piros orczája az örömtől. - -– Hát ezt a kis gyerekcsét hoztam be magammal. Ön már nem is ismer rá, -úgy-e bár? - -Az a kis gyerekcse olyan szál legény volt, hogy nekem is úgy kellett rá -felnéznem: öles ficzkó, széles vállakkal, domboru mellkassal, olyan -egyenes, mint a fenyőszál, piros-barna arczszinü. - -– Ez a kis Tonele, mondá az apja. - -– Ejnye de megnőtt! mondám én, kezet szorítva az öreggel. - -– Pedig még nőni fog, tevé hozzá az öreg. - -– Gratulálok hozzá! s azzal a fiúval is kezet fogtam. - -Az volt a legelső észrevételem, hogy az apának milyen kérges a tenyere, -a fiúé pedig milyen sima és lágy: pedig akkora, hogy az én markomban -alig fér el. - -– Hát miben járnak itten a városban? kérdezém az öregtől. - -– Az asszentáló komissziótól jövünk. - -– Ah! No még egyszer gratulálok. Ugyan derék granátos lesz a Tóniból. - -– Nem abból, mondá az öreg, hamisan hunyorítva, «untauglich»-nak -találták a fiacskámat. - -– Micsoda? Untauglichnak? Ezt a Sámsont? Ugyan mije hibázik? - -Az öreg egyre mosolygott. - -– Hát a jobb kezének mutató-újja úgy be van görbülve, hogy nem képes a -puska ravaszát elrántani vele. Kipróbálták az urak a komissziónál: nem -egyenesedett ki. - -Csakugyan láttam a ficzkónak a mutató-ujját, hogy be van görbülve. - -Az öregnek teljes bizodalma volt hozzám. Tudta, hogy én nem vagyok -benfentes a katonáknál, a szája elé téve a tenyerét, súgott oda a -fülembe: - -– Ötszáz forintomba került, hogy azt a görbe ujjat ki ne tudja senki -egyenesíteni az ujoncz-vizsgáló bizottságban. - -– No az nagy hiba volt, szomszéd. Nem árt a legénynek egy kis -katona-regulát tanulni. - -– Hát mit tegyen az ember? Mikor az anyja úgy bolondul érte? Aztán az -idén meg akarjuk a Tónit házasítani. - -– Az meg nagyon korán van még. - -– Hát mi nálunk ez úgy szokás. Mentül hamarább házasodik a legény, annál -elébb megjön az esze: ennek pedig nagy szüksége van rá. Aztán a Lizi is -arravaló már, hogy férjhez menjen. Ha tovább tartogatjuk, vén leány -lesz, s rajtunk marad. - -– Hát a kis Lizit veszi el a Tóni? - -– Jaj, de az is megnőtt ám azóta! Félfejjel nagyobb, mint a nevelő -anyja. Majd meglátja ön! Csak eljön a fiam lakodalmára? - -– Ha szivesen látnak, s ha a dolgom vissza nem tart. - -– No hogy szivesen látjuk, az bizonyos, a tensasszonynyal együtt. Szüret -után lesz a lakzi: akkor önök is odakinn vannak még a Svábhegyen, s -aztán ott tartjuk a lakodalmat a «Parizer»-nél. Az ott van az önök -szomszédjában. - -– Hogyan? A Pariser kocsmájában? - -– Hát a mulatság kedvéért. Egyszer történik az életben: akkor hadd -mulassa ki magát a legény. Elég sok ideje lesz még majd megbánni. Ott -lesz a budakeszi banda. - -No ez nagyon kecsegtető volt rám nézve. Budakeszi sváb paraszt művészek, -csupa trombita, kis dob, meg öreg dob. Sátoros ünnepeken elég élvezetet -szoktak szerezni nekem, mikor a szomszédomban jobb ügyhöz méltó -kitartással negyvennyolcz óráig harsogtatják a Vagabundenpolkát, meg a -Luiza-csárdást. Megigértem, hogy elmegyek. - -– S megtánczoltatja a menyasszonyt? - -– Az is kitelik tőlem. De hát a Jóska mit szól ehhez? Hisz ő volt -szerelmes a Lizibe? - -– Hja! a Jóskából nagy ember lett! mondá az öreg büszkén. - -Én azt értettem a «nagy ember» alatt, hogy megnőtt s ahoz is -gratuláltam: - -– Hát hol van most a Jóska? kérdezém tőle. - -– Nem tetszik tudni? szólt az öreg neheztelésbe menő bámulattal. Hát nem -tetszett látni? Nem is olvasta! Ah! Akkor kérem tessék velünk együtt a -szögletig jönni, ott majd megmutatom. - -Vajjon mit mutat nekem az öreg az utczaszögleten? - -Elmentem velük együtt egész a piaczig, a hol a leégett német szinház -kormos előcsarnokának az oszlopai biztonság okáért deszkázattal valának -elzárva. Ott pompázott egy ajtó nagyságu hirdetmény, melyen három törpe -alak volt látható fantasztikus jelmezekben; alatta óriás betükkel -veresben, zöldben nyomatva: «Die Liliputaner! Princzesz Lilli, Jean -Piccolo, und Kiss Josi: Brillante Vorstellung!» - -Az öreg odamutatott a mogyorófapálczája végével a huszáros alakra a -három között s büszkén mondá: «Az ott az én fiam!» - -– Ah önnek a fia a hires Kiss Józsi? - -– No hát tetszett róla már olvasni? - -– Óh igen! Hisz az már világhirü művész. No ma este elmegyünk a -szinházba feleségestől, megnézzük a kis pályatársat. - -– No annak nagyon fog örülni! Aztán a Tóni lakodalmáról meg ne -feledkezzenek. - -Hát biz’ én csak nem tartottam meg a szavamat. Német szinházba menni! -Magyar irónak! Az ötvenes években! Az lett volna a «bableves.» - -Meg más egyéb dolog is volt. - -Én bizony soha sem szerettem a természet csodáit a művészi világban. -Miattam itt járhatott Tom Pouce: a törpe admiralis; Donato, a féllábu -tánczművész; miss Pastrána, a szőrös ábrázatu primadonna: én egyikre sem -voltam kiváncsi. - -Hanem a helyett meglátogatott engem maga Kiss Józsi. - -A parányi művész igen komoly férfiu volt. Mikor felültettem az -iróasztalomra, (hogy szemtől-szembe értekezhessünk egymással: különben -nekem kellett volna a földre leülnöm) engedelmet kért, hogy szivarra -gyujthasson. A havanna úgy illett a szájába, mintha én a bambusz -pálczámat venném a fogaim közé. - -A szokásos gratulácziók után, a mikkel régi ismerősök szokták egymást -üdvözölni, én a legközelebb szőnyegen levő tárgyra tereltem át a -beszélgetést. - -– Hát ön itt lesz-e az «öcscsének» a lakodalmán? - -A mire a parányi ember szomoru mosolylyal felelt: - -– Az rám nézve nagyon kinos jelenet volna. Hisz ön nagyon jól tudja, -hogy egykor minő gyöngéd érzelmek kötöttek engemet a Lizihez. - -– Sejtettem legalább. - -– Mi egymásnak voltunk szánva. És valóban találkoztak is mind a -jellemeink, mind a hajlamaink egymással. Ő épen oly érzékeny, jószivü, -mint én: én épen olyan gyöngéd, mint ő; hanem hát a végzet máskép -rendelkezett fölöttünk. Ön látja, hogy én belőlem mi lett. -Tulajdonképen, hogy mi «nem» lett? Maradtam öt esztendős fiunak. Pedig -bajuszom, szakállam volna, ha nem borotválnám. A szivem most is hevesen -dobog. De hát mit használ? Törpe vagyok. Játékbáb vagyok. Nincs helyem -ezen az egész planétán. Nekem talán valami most felfedezett asteroidba -kellene átköltöznöm, a hol hozzám hasonló emberek laknak. Itt pénzért -mutogatnak. - -Rá kellett hagynom, hogy ez bizony különös sorscsapás. - -– Hát én a Lizit nem hibáztatom, hogy a Tónihoz megy férjhez. Az jobban -hozzá illik: csak megbecsülje. De tartok tőle, hogy nem lesz vele -boldog. A Tóni durva ficzkó. Nem arra való, hogy egy érző szívet -kielégítsen. De hát az apám, anyám így akarja. Legyen meg. Én -beleegyezem. A Lizi kelengyéjét én szereztem be a művészi keresetemből. -De a lakodalmára nem megyek el. Az nagyon furcsa lenne. Kitelnék a -Tónitól, hogy részeg kompaniába felhozatna egy tráncsértálat s azt -mondaná, hogy én azon tánczoljak a menyasszonynyal. Én megyek egy -várossal odább. - -Mindezt olyan komoly arczczal mondta el, mint egy igazi férfikorban levő -ember. - -Én kellemesebb tárgyra igyekeztem átvinni a beszélgetést. - -– De hisz önnek most már hozzáillő társai akadtak: Miss Lilli és Jean -Piccolo. - -– A bizony! Most már hárman vagyunk: apró holdbeli emberek. De az még -tetézi a boldogtalanságomat. Látta ön a miss Lillit? - -– Csak arczképben. - -– Kár, hogy nem látta. Az a tökéletes mintaképe egy leánynak, negyvenöt -centiméternyi nagyságban. Soha én tökéletesebb idomokat kifaragva nem -láttam, se Thorwaldsentől, se Pradiertől s más modern és antik -szobrászoktól. A feje sem olyan idomtalan nagy a testéhez képest, mint -más törpéknél szokott lenni. Szája, szemei, orra mind arányban vannak -tartva a termetéhez. És a mellett egy tökéletes kifejlett mylady. Eszes -és kedélyes, olvasott, szellemdús. Ötletei csipősek. Valódi előkelő -dáma, költői hajlamokkal. - -– Ön úgy látszik, hogy belé szeretett. - -– Természetes. A kerek földön ez az egyetlen lény volt, a ki hozzám -illett. Az óriási nők után én épen úgy nem epedezhetek, mint Gulliver a -királyleány után, a ki őt a mutató ujján lovagoltatta. És ő is látszott -velem rokonszenvezni. Már tervben volt a végrehajtandó menyegzőnk. -Párisban kellett volna annak végbemenni. Maga Eugenia császárné lett -volna az örömanya, a ki bennünket kiházasit. A Saint Germain L’Auxerroi -templomban lett volna a szertartásunk. Már be volt szerezve a parányi -hintó, a két kis kutyányi lovacskával, mely bennünket a menyegzőre -szállít, a mikor a fátum odahoz egy harmadikat, egy új törpét, a ki -nálamnál még két centiméterrel kisebb. - -– Ez a Jean Piccolo. - -– Ez az, az átkozott! A ki még kisebb törpe, mint én! Könnyü a nagy -embereknek, ha maguknál nagyobb emberre találnak, azzal biztathatják -magukat, hogy utolérhetik, túl nőhetnek rajta, de hogy nőjjek én lefelé? -Hogy hagyjam el visszafelé kisebbedve a versenytársamat. - -– És így még a szerelemben is legyőzte a kisebb törpe a nagyobbat. - -– Mindenben, uram! A művészetben is. A míg csak én magam vagyok a -szinpadon, addig tapsol a közönség, de a mint ez a másik megjelen, -ezentul övé minden tetszés. Kiadhatom én már a lelkemet is! Lehetek -akármilyen hős! Ha legyőzöm is ellenfelemet, azt mondják: «Könnyü neki: -hisz ez a kisebb.» Ha az embernek az ellenfele egy óriás: azzal -szembeszállni, megbirkózni dicsőség: de hogy győzzön le egy törpe egy -magánál kisebb törpét? Lefelé csak nem nőhetek. Meglássa ön, hogy ez még -kényszeríteni fog, hogy a művészi pályáról lelépjek. Ámbár szép -fizetésem van. Én azt nem költöm el. Mire is költeném? Ha nekem egy -verebet sütnek meg, az nekem annyi, mint másnak egy kappan. S ha egy -tele pohár bort tesznek elém, azt mondom, nem akarok én megfürödni, -hozzák ezt nekem gyüszüben! Asszony miatt sem ruinálhatom magamat. Az az -egy módom lett volna, ha még Lizit nőül veszem. De hát azt már elütötték -a kezemről. - -– Nyugodjék meg a sorsában, művész barátom, vigasztalám. Hát nem -jegyezte fel magának, a mi a házuk falára belül van felírva, azt a régi -írást, a hajdani refectoriumban? - -– De láttam sokszor; azt mondják: barát-regula; de senki sem tudta -megmagyarázni, mi az? - -– Hát majd én feljegyzem önnek és megmagyarázom. - -«Qui ca(pit/ret) uxor(em/e) lit(em/e) ca(pit/ret) atque dolo(rem/re).» - -Hát ezt kétféleképen lehet olvasni: a szerint, a hogy az alsó, vagy a -felső szótagot szúrja közbe az ember. Megmagyarítva pedig annyit tesz, -hogy: «Ki feleséget vesz, perpatvart és bajokat vesz» az első szórakás -szerint; a második szerint pedig: «Ki feleség nélkül él, nincs baja, sem -galibája». - -– Ejnye de jó volna, ha valaki ezt a mi házunk falára írt mondást még -meg is svábosítaná, hogy a Tonele is megérthesse, mert annak ugyan úgy -nem való a feleség, mint a medve kezébe a harmónika. - -– Ilyen véleménnyel van ön a bátyja felől? - -– Nem bátyám az nekem, hanem öcsém, azért, hogy akkora óriássá megnőtt. -Azért még sem vált be katonának. Lettem volna csak én az ő helyén! Engem -most is úgy hínak, hogy: a kis huszárkapitány. S mikor én a hozzámvaló -kis paripámra felülök, nem félek a tűzes tatártól sem. Ez meg a -hórihorgas nagy figurájával elbujik az anyámasszony köténye mögé. -Guzsaly kellene az ilyen gyáva ficzkónak, nem feleség. - -– Az apja akarta, mondám, mentve a dolgot, hogy otthon maradjon a -gazdaságnál. - -– No iszen szépen fog az gazdálkodni! A kocsmában! Ugyan kár volt az -öregnek azt a sok pénzt kidobálni, hogy kivágja a katonáskodás alól. -Előbb-utóbb koldusbotra fogja juttatni a szülőimet. Nem tanult az -egyebet, mint inni, meg kártyázni. De bizony kuglizni is tud. - -– E szerint ön nem fog elmenni a Tóni lakodalmára. - -– Nem biz én. Azt meg épen nem tudnám elnézni, hogy teszi -szerencsétlenné az én szegény jó Lizikémet ez a mihaszna ficzkó. -Meglássa ön, hogy utóbb is nekem kell visszatérnem a művészi pályámról, -hogy rendbehozzam az öregeim gazdaságát. Ezekkel az én parányi -kezeimmel. - -Maga is nevetett ezen a nagy mondáson. - -Igazán nevetni való is volt! Mikor a markával félig sem érte át egy -becsületes szénahányó villának a nyelét. - -Eszembe jutott a hüvelycsik Palkó népmeséje, a miben a kis fiú az -ökörnek a fülébe ül bele, s onnan pattogtatja a hosszú ostort. - -A szüret után csakugyan meglett a «Makkos Máriai» párnak a lakodalma. -Egész nap és éjjel szólt a dob és a trombita a Parisernél. Mi -természetesen nem vettünk benne részt. Volt egy kis friss verekedés is. -A nélkül nem is volna igazi lakodalom. Annak csak kell lenni, mikor a -«Stockhohe Toni» tartja a lakziját. - -Ez volt a népies neve: «emeletes Tóni». - -Másnap már kidült a sváb zenekar a mulatságból, akkor czigányokat -hozattak, azokkal folytatták. Este felé aztán a czigányokkal is -összeverekedtek; utóljára a csendőröknek kellett a násznépet -kiakolbólítani a kocsmából. - -Láttam, a mint az «emeletes Tónit» támogatta az utczán a menyasszonya. -Véres volt a félpofája, s az egyik szeme kéken, zölden körüldagadva. - -Rettentőn fenyegetőzött, az öklét emelgetve egy pajtása felé, a kinek -szintén csupa vér volt a képe; de ez mindig visszariasztotta azzal a -szóval, hogy «megállj! feladlak, hogy nem görbe az ujjad! -Beasszentáltatlak!» - -Hanem azért még mindig tartotta a lakodalmát. Innen kikergetve, bevonult -a násznép a zugligetbe a «Fáczán»-hoz. Nem kaptak már se czigányt, se -klarinétost, egy sváblegény muzsikált nekik húzóharmonikával, a kinek -egy másik kontrázott két papiros közé szorított fésüvel. - -Mikor ötödnap bementem a városba, már akkor odalenn a Tabánban találtam -Tóniékat a három hollónál; egy kintornás muzsikált nekik. Még ekkor is -tartották a lakodalmat. - -Ez már csak elég a boldogságra! - -Több év mult el. Azokkal együtt az én kóborlási kedvem is elmult. A -nyarat nem is töltöttük többé a Svábhegyen, hanem Balaton-Füreden, csak -szüretre kerültünk haza. - -Ilyenkor első gond volt tüzelő fát szerezni, a mit még mindig Grolléknál -rendeltem meg, a kiknek szép nagy erdejük volt. Rendesen maga hozta az -öreg a fiát. - -Olyankor aztán, egy pohár bor mellett, megkérdeztem tőle, hogy vannak az -otthonvalói? «Hát csak csendesen», szokta volt mondani. Egy szüreti -napon megint hozta a szekér a felvágott «pirtli»-ket. Mikor a kocsi -bedöczögött a hársfa-sétányunk alatt, azt hittem, hogy nini! a lovak -magukban jönnek!» Aztán mikor odaért a kocsi a ház elé, akkor láttam, -hogy «hohó! ember hajtja azokat.» - -De micsoda ember! - -A «Kis Jóska». A hirhedett törpe. Az apró művész, a ki Európa minden -fővárosát bejárta, terjesztve a magyarok dicsőségét babszemnyi -kiadásban. Úgy ült ott a bakon, mint a «hüvelycsik Palkó». - -Mikor aztán az első üdvözléseket kicseréltük, én nem állhattam meg, hogy -a fölötti csodálkozásomat ki ne fejezzem, hogyan lehet az, hogy ez a kis -jószág szállítja ezúttal a szekér fát. - -– Hát most a gazdaságnál vagyok, felelt röviden a csepp ember. - -S aztán felszökve a farakás tetejére, elkezdte a guzszsal összekötött -hasogatott facsomókat a szekérről lehajigálni. A faköteg nagyobb volt, -mint az ember. De ennek, úgy látszik, a termetéhez képest olyan izmai -voltak, mint a hangyának, mely magánál négyszerte nagyobb terhet -elczipel. Azokkal az apró kezeivel csak úgy dobálta le egymás után a -nehéz hasábokat is. Még csak ki sem fáradt bele. S a mint elvégezte a -munkát, egy ugrással lenn termett a szekérről, mint a macska. - -– Talán beteg az öreg, hogy nem maga jött a szekérrel? kérdezém tőle, a -mint a fa árát átadtam neki. - -– Igen. Fekszik, felelt a törpe. - -– Csak nem veszélyes beteg? - -– Csak a feje van betörve. - -– Mi? Ki törte be? - -– Hát ki törte volna be más, mint a fia: a Tóni? Nem új dolog ez már. - -– Hát olyan ember volna a Tóni? - -– Olyan biz az. Egész nap a kocsmában ül, iszik, kártyázik, kuglizik. -Csak akkor jön haza, a mikor már a pénzéből kifogyott. Akkor aztán végig -veri az egész háznépet, apám sem bir vele, mert nagyon erős. - -– Hát a felesége, a Lizi? - -– Hát arra már nem ösmerne ön rá. Az kész öreg asszonynyá lett a sok -lelki nyomorgatástól, a mit el kell neki szenvedni. Megesik az embernek -a szíve rajta. Azért is hagytam oda a művészi pályát, hogy a családunkon -segítsek. Az a nagy kamasz tönkre tette az apámat. Nekem kellett őt a -nagy bajaiból kisegítenem. A mi kis pénzt szereztem a művészetemmel, azt -mind az ő adósságainak a törlesztésére adtam oda. - -– Az öreg Groll adósságaira? Hisz önnek az atyja abban a hírben állt, -hogy mindig van a ládájában egy ezer forint készpénz. - -– Úgy is volt az. Az öreg még csak takarékpénztárba sem tette a pénzét, -mikor summásan kapott a boraiért, vagy a buzájáért. A Tóni ugyan -mindenfelé csinálta a sok adósságot. Legtöbb volt neki a «Kék kakas» -kocsmárosnál. Az öreg hallani sem akart a fia adósságairól. Azt mondta, -vegyék meg rajta. Hát egyszer azt a furfangot találta ki a Tóni az apám -rászedésére, hogy összebeszélt egy országháborítóval. Valami kicsapott -nótárius van ott a faluban, a ki a parasztok egymás közötti -perlekedéseiből élősködik. Ez oda ment a «Kék kakas» kocsmárossal együtt -az apámhoz, s rábeszélte, hogy adja ki kölcsön a heverő pénzét a -kocsmárosnak. Elmondták neki, hogy a ládába zárt pénz olyan tehén, mely -se nem tejel, se nem ellik. Ellenben ha váltóra kiadja az ezer -forintját, abból három hónap mulva ezerszáz forint lesz. Akkor -visszafizeti a kocsmáros. Az öreg elhagyta magát tántorítani. Ki hagyta -muzsikáltatni a ládájából az élire vert tallérjait. Adtak neki róla -váltót. A kocsmáros aláírta, a nótárius is. Az egyik elől, a másik -hátul. Az öreg soha életében nem látott még váltót. Csak annyit tudott -paraszt észszel, hogy a kapott pénzről szóló írást az adósnak alá kell -írni. Az megtörtént. Akkor aztán azt kérdezte a nótárius az apámtól, -hogy «no hát kegyelemed Groll uram elfogadja-e a a váltót?» «El bizon! -Hogyne fogadnám el?» - -– «No, hát akkor írja rá rézsut a váltóra, hogy: elfogadom Groll József. -Az öreg nagy bölcsen azt is megtette. Örült aztán nagyon, hogy az ezer -forintja helyett ezerszáz forintos váltója van a ládájában. A kicsalt -ezer forinton aztán megosztozott a Tóni a másik két czimborával. Mikor -aztán eljött a fizetés napja, a «Kék kakas» csak nem jelentkezett. Az -öreg megunta a várást, rajta hajtott, követelte a pénzét. A «Kék kakas» -szóba sem állt vele: azt mondta, ha baja van, menjen perelni. Még akkor -is az öregem nem hogy valami becsületes ügyvédhez ment volna a -váltójával, a ki felvilágosította volna felőle, hogy a pénzére keresztet -vethet, hanem odaadta a váltót annak az országkerülő kicsapott -notárusnak, hogy az hajtsa be: hisz ő van rá írva tanunak. Az meg aztán -szaladt vele rögtön a törvényszékhez: az apámat a tulajdon váltójával -beperelték, a melyen ő volt felírva «elfogadónak», három nap alatt el is -itélték, meg is exequálták, még ő fizetett az adósának ezerszáz -forintot. A Tóni azt is megosztotta a két czinkostársával. Azóta -istentagadóvá lett, szidja az országot, a kormányt, a biróságot, az -egész világot; pedig tulajképen csak a saját tudatlanságát szidhatná. A -ki paraszt, az ne értesse a tintás ujját a váltóhoz; mert az harap! - -Nagyon szomorú vége lett ennek a történetnek. - -Egy reggel, átdőzsölt éj után, mámorosan tért haza a faluból a Tóni. -Minden pénzét elvesztette a «Sipi» játékon. Aztán azt hitte, mint minden -szenvedélyes játékos, hogy ha ő neki most pénze volna, hogy folytathatná -a játékot, hát minden veszteségét helyreütné. - -Az atyját épen az udvaron találta, munkában. - -– Adj pénzt öreg! kiálta rá rekedt hangon. - -– Hiszen csak tegnapelőtt adtam oda a tinónak az árát. - -– Azt már elvitte az ördög. - -– Hát keresd az ördögön, a ki elvitte. - -– Keresem. Neked kell ide adnod. Vagy felgyujtom az asztagodat. - -– Nekem már nincs se égen, se padláson egy árva forintom sem. - -– Van a törpének. - -– Az a törpéé. Azt az kereste. - -– Világcsalással kereste! Komédiás volt! Az szégyenpénz. - -– Ne szóld meg! Ha ő nem segített volna rajtunk, most házról-házra -járhatnánk koldulni. - -– Te vén salabakter, mehetsz koldulni, de én nem megyek. - -– Hát talán zsákot fogsz hordani a Dunaparton, mi? - -– Nem hordok én. Hanem agyonütök egy zsidót s mindjárt lesz pénzem. - -– Hát még zsivány is telik ki belőled? Te istentelen. - -Erre a szóra elkezdett czifrán káromkodni a Tóni. (Azt az egyet -megtanulta a magyarból.) - -– Engem zsiványnak mertél nevezni! Ezért kitaposom a lelkedet! Hol az a -vasvilla? - -A szegény apa, látva, hogy a fia egészen meg van dühödve, beszaladt a -házba s magára zárta az ajtót. - -Az pedig oly dühbe jött, hogy se Istent, se embert nem ismert többé. -Felkapta a vasvillát, s rohant az ajtónak, esküdözve, hogy ma véget vet -a göthös öreg nyomorult életének. - -Az anyja meg a felesége oda rohantak hozzá, hogy kiengeszteljék: attól -még dühösebb lett. Az anyját úgy meglökte, hogy az elterült a földön, a -feleségének pedig megfogta a haját, annálfogva hurczolta az ajtóig, s -annak a fejével kezdte az ajtót döngetni. - -Ekkor odaugrott hozzá a kis törpe s megkapta a kezét, melylyel a Lizi -hajfonadékait tépászta a Tóni. - -– Bocsásd el ezt a szegény asszonyt, Tóni! - -– Te is itt vagy? Te lidércz! Te milling! Azt akarod, hogy a holdba -rugjalak fel? - -A törpe birokra nem kelhetett az óriással; hanem arra képes volt, a mit -egy vadállat meg tud tenni, hogy a Tóni kezét úgy megharapta, hogy az -fájdalmában felordított s eleresztette a felesége haját. - -Ekkor aztán az egész haragja a törpe ellen fordult; hirtelen torkon -ragadta azt s felkapta a levegőbe. - -– Hát megharaptál? Te macska! Te denevér! Most az egyszer nem szabadulsz -ki élve a kezem közül! Ide szegezlek az ajtóhoz, mint a bőregeret! - -S felemelte a jobb kezével a vasvillát, hogy fenyegetését végrehajtsa. - -Abban a perczben felnyilt az ajtó, s kilépett rajta az öreg Groll. -Pisztoly volt a kezében. - -– Bocsásd el rögtön a bátyádat, vagy agyonlőlek! kiáltá a fiára. - -– Majd csak előbb felnyársalom erre a vasvillára, mint a békát. - -A törpének az arcza már szederjes volt a fojtogatástól, kezei, lábai -vonaglottak. - -A lövés eldördült. A nagy erős fiú szíven találva esett arczra az apja -lábához. - -E szörny-tett után egyenesen hozzám jött az öreg Groll, ezzel a szóval: - -«Megöltem a fiamat! Már most engem is felakasztanak!» - -Elmondta, hogyan történt. - -Én aztán leírtam ezt az egész történetet s elküldtem azt a törvényszék -elnökének. - -A törvényszék a fiúgyilkos apát «egy évi» fogságra itélte: a legmagasabb -kegyelem azt is elengedte neki. - -… Egy tavaszi napon a svábhegyi kertemben egy szép spanyol meggyfát -találtam hirem nélkül elültetve. Az öreg Groll hozta azt oda maga a -villán, s ültette el – emlékül a megölt fiára. Azóta nagyot nőtt ez a -fa; de gyümölcsöt nem hozott soha. - - - - -BASSZISTA ÉS SZABADSÁGHŐS. - -(Egy hajdani karnagy elbeszélése után.) - -Nem rég halt meg a derék Müller: – valahol Braziliában. - -Sokan fognak még a budapestiek közül emlékezni az alakjára, a kik a -hetvenes években a «Blumenstöckl»-ben vacsoráltak. Hatalmas kövér -Falstaffi termete volt, gömbölyű, simára borotvált orczája háromszoros -tokában végződött, a mit a természeti adományon kívül tartós gyakorlat -hozhatott létre: neki volt a legnagyobb kaliberű torka, mindkét -tekintetben, mind arra nézve, a mi rajta lemegy, mind arra, a mi rajta -kijön. Ő volt a kerek világ legelső és leghirhedettebb basszistája. - -A negyvenes években a bécsi karinthi kapui operaház közönsége -gyönyörködött páratlanul tiszta zöngésű mély hangjában. Azt regélik -róla, hogy egyszer a schönbrunni állatkert hímoroszlánját legdühösebb -ordítása közepett elnémítá egy hangfutamával. De a miért különösen -kegyében állott a bécsi közönségnek, az a gyönyörűséges lerchenfeldi -dialektusa volt, a mit egész hamisítatlan mivoltában érvényesített -minden szerepében. Akár Sarastro, akár Bartolo, akár Oroveso, akár Don -Sylva került a keze alá, annak mind szépen fiakkeresen kellett a -recitativoját elmondani. - -Kár, hogy a szónoki tehetségével visszaélt. Ezt énekesnek soha sem -kellene tennie. Az énekes daloljon; de ne deklamáljon. - -A negyvennyolczas mozgalmak alatt Müller felcsapott népszónoknak. -Lehetett látni azon napokban az arczképét a külvárosi boltablakokba -kitéve, a mint a barrikád tetején állt, fején strucztollas kalabriai -kalap, jobbjában hosszú, kosármarkolatú schläger, baljában háromszínű -zászló. Akkor bajuszt és szakállt is eresztett. - -Ezt a vendégszereplését természetesen rossz néven vette az intendatura, -s mikor Windischgrätz visszakerült, a hős Müllert ugyancsak kerestették -mindenfelé. Müller azonban sejtette, hogy a torkáról van szó. S mint -afféle énekes, a ki félti a hangját, melegebb klima után látott. -Szerencsére Németországban van operaház elég. Egy kisebb teriméjű -reichsunmittelbar fejedelemség rezidencziájának udvari színházánál -föllépett mint vendég. A hangja és az éneke nagyon tetszett, hanem a -kiejtésén folyvást nevetett a közönség. - -Az előadás után az uralkodó fejedelem odaküldte a szárnysegédjét a -vendégművészhez, legmagasabb megelégedésének tolmácsolása végett. Igen -szép volt mind a játék, mind az ének; csupán azt az egyet óhajtaná a -Durchlaucht, ha a művész úr a tájszólás dolgában valamivel közelebb -jönne az igazi némethez. - -Az Achilles-sarkát pedig senki sem engedi sértegetni. - -Az önérzetes művész valódi basszista-flegmával válaszolta a körmönfont -izenetet: - -«Wensz eám máj lerchenfeldrs ned schneidi gnua isz, szo kann er szi den -Kraxeldorn von májn Puckel holn; werd i mi vor so an Firstn schenirn, -ter szi von an Milimari a Rosz auszlájgn thuad, wenn er af a Wachtparad -will.»[2] - -A flügeladjutant nagyot nézett: – egy szót sem értett abból, a mit -mondtak neki. «Nem fogom elmulasztani serenissimének uraságod -legalázatosabb válaszát általadni.» - -A fejedelem azonban szerződtette Müllert a szinházhoz, kitörülte a -szerepeiből saját legáthagymázottabb[3] kezeivel a recitativokat s ez -által élvezhetővé tette az előadását nyelvkényes fülek számára is. - -Azonban Müllert nem sokáig hagyták a duodez uralkodói udvarnál; a -berlini intendatura hirét vette és elszerződteté. Kifizették érte a -bánatpénzt. Mikor búcsút vett, azt mondta neki a potentátja: «no majd -aztán Müller, ha elcsapják Berlinből, én megint visszafogadom.» - -«Kellene bánatpénz megint, úgye?» - -Berlinből azonban nemcsak, hogy el nem csapták, sőt nagyon is -megmarasztották. Kedvencze lett az udvarnak és a közönségnek. -Szeszélyei, rigolyái olyan nagy mértékben voltak, akár egy -primadonnának. De azokat az igazgatóság tűrte kifogyhatatlan -nagylelkűséggel. Utóljára, hogy a többi énekesekkel ne legyen kénytelen -a szinpadon kivül összejönni, külön bejáratot csináltattak neki az -öltözőszobájához, a mihez csak neki volt kulcsa: másnak nem volt szabad -a küszöbén átlépni. - -Egy titka volt, a mit nem engedett lámpafény elé hozatni. S ez az volt, -hogy hány pohár sört iszik meg egy előadás alatt? - -Mikor pohárról van szó, érteni kell alatta azt a torony alakú pintes -edényt, a minek sarkas czink födele van; mint egy valóságos -toronykupola. Ennek a tartalmát egy hajtókára leöblíteni nem utolsó -virtus. - -Müllernek extra mondvacsinált serlege volt, abból merítette a -szerepeihez szükséges lelkesedést. - -Egyszer Makbethet adták. Müller játszotta Banquot. Meg volt már ölve -rendén; csak a lelkének kellett még feljárni a földre. Utasításához -képest a harmadik felvonás elején már be kell ülni a léleknek a -karszékbe, a szinpad alatti sülyesztőben s várni, mig az ügyelő jelt ád -a csengetyűvel a gépmesternek, hogy no most iszik áldomást Macbeth a -távollevő Banquora. Akkor aztán egyszerre feltolják őt székestül együtt. - -– Iszik-e már az a Macheth? – kérdezé türelmetlenül a földalatti lélek. - -– Dehogy iszik! Még egy ária van közben. - -– No ha az nem iszik, hát iszom én. Szaladj a poharamért az öltözőmbe. - -A gépész gyors lábbal futotta meg a pályát; s jött vissza tele -billikommal. - -Az elkárhozott léleknek jól esett ez a vigasztalás. - -Azt azonban tudhatják sokan tapasztalatból, hogy a meghalt embernek nagy -hajlandósága van elaludni, kivált ha a pokolban egy nagy pohár sört -kaphat a markába. - -A gépmester a masinájához sietett. Banquo a közben elszunnyadt, az -ügyelő csengetyűje jelt adott: Macbeth toasztja hangzik. - -Képzelhetni Macbeth király extra-rémülését, mikor egyszerre csak a pokol -torkából kiemelkedik eléje meggyilkolt áldozatának rémalakja, egy nagy -bolond sörös kancsóval a két ölelő karja között. - -Müller csak akkor ébredt fel, mikor már a szinpadon volt. - -Azonban egy cseppet sem jött zavarba; szép csendesen bedugta a sörös -kancsót a trónusa alá. Szokták ezt az elkárhozott lelkek tenni. - -Még ezt is javára irták fel. - -Egyszer azonban az történt, hogy az orosz trónörökös (később II. Sándor -czár) a berlini királyi udvart örvendezteté meg legmagasabb -látogatásával. Tiszteletére az operaházban diszelőadást rendeztek: -«Hugonották» volt kitüzve. - -Müllernek egyik bravour szerepe volt Marcel. - -Mikor reggel meglátja a szinlapot, odaizen az igazgatóhoz. - -– Ma nem énekelek. - -Az igazgató kétségbeesetten fut hozzá: - -– Mi baja van, Müller? - -– Semmi bajom sincs. - -– Hát miért nem akar énekelni? - -– Mert nem tudok. - -– Nem tud? - -– Igen is: a muszkának nem tudok énekelni. - -Az igazgató elővette minden ékesszólását, biztatott, fenyegetőzött: mind -sikertelen fáradság volt. Müller állt rendületlenül a mellett, hagy a -muszkának nem énekel. - -Az igazgató nagy zavarban volt: a darab hirdetve van, az előadás -megváltoztatása nagy botrány lesz; utoljára ahoz a kisegítő eszközhöz -folyamodott, hogy hirtelen előrántja a második basszistát s azt lépteti -föl Marcel szerepében. Ötven tallér extra játékdíj igérete mellett az -ifjú énekes vállalkozott a feladatra, s a «Hugonották» szerencsésen -mehetett a diszelőadáson. - -Estenden azonban a jó Müller megtalálta a jobbik eszét s meggondolva, -hogy az mégis furcsa komédia lesz, ha az orosz trónörökös megtudja, hogy -Müller megszakította a diplomácziai összeköttetést Oroszországgal, -rászánta magát, hogy áldozatot hoz az elveiből az európai béke -fentartása érdekében – ez egyszer. Senkinek sem szólt: szépen felment a -kellő órában a szinházhoz; a külön bejáratán át beosont az öltözőjébe; -feljelmezezte magát s aztán várta a jelenését az ismeretes áriák során. - -Egyszer aztán jön a Marcel jelenése s arra a két szemközti szinfal közül -betoppan két Marcel a szinpadra, s mind a kettő elkezdi énekelni az -ismeretes áriát – duoban. - -A t. cz. publikum, a legmagasabb uraságok csak nézik, csak hallgatják, -hogy mi lesz már ebből? Utoljára a fiatal basszista átlátta, hogy az -okosabbnak kell engedni, kivált ha gyöngébb a hangja; – s elpárolgott a -szinpadról. Müller aztán végig énekelte nagy bravourral a Hugonottákat. - -Hanem ezt a tréfát már csakugyan megsokalta a burkus. Müllernek kiadták -az úti levelét. - -Ekkor aztán megharagudott, elcsapta magától az egész korhadt ó-világot, -s átvitorlázott Amerikába. - -Mikor visszakerült, csodadolgokat tudott az újvilági művész-pártolásról -itthoni ismerőseinek elmondani. Például egy a leghihetőbbek közül. - -– Chicagoban voltam, hat előadásra szerződtetve. Óriási szinház. -Rengeteg közönség. Roppant bevétel. Pénzt nem számlálják, hanem mázsával -mérik. «Varázsfuvolát» adtuk. Mikor kilépek a szinpadra s rákezdem «In -diesen heiligen Hallen»… egyszer csak egy lövés hangzik s egy golyó -fütyül el a fülem mellett; arra egy másik lövés durranik el a tulsó -oldalon, s a golyó a sugólyuk kalapjáról ricochettoz a szinpadra; aztán -két, három lövés egyszerre innen is onnan is! – No de én sem jöttem -zavarba. Kirántom a zsebemből a revolveremet s «piff-paff» visszalövök -egy párt a közönség közé, s azzal folytatom az áriámat… Kennt man die -Rache nicht! – De azt az applausust hallották volna! – Szerencsére a -chicagoi revolverekben a golyók papir-machéeból vannak. - -Úgy látszik azonban, hogy a derék Müller még is csak megunta a -dollárözönt s partra kivánkozott ugyanazon németországi apró -birodalomhoz, amely már egyszer szigetet képezett művész-oczeánján. - -A fejedelem még mindig ugyanazon műpártoló maecenás volt; csakhogy most -már parókát viselt s a páholyát megcserélte. Hajdan az első emeleten -volt az udvari páholy; évek sorának leteltével a fejedelem a szinpad -közvetlen közelébe établirozta magát, olyan formán, hogy akkurát a -szinpadra könyökölhetett ki, a mi igen előnyös helyzet, kivált -ballet-előadások alatt. - -Itt aztán nagyon megbecsülték a ritka művészt: a sör is rendkivül jó -volt. Mindenképen meglehetett elégedve. - -Egy este a budapesti Blumenstöckliben kedélyesen mulatott egy -művész-társaság: köztük egy hajdani karnagy, a ki sok külföldi szinpadot -ismert. Ebben a vendéglőben népénekesek szokták magákat produkálni. – -Vacsora közepén a törzsvendégek között élénk mozgás támad: «Ő jön!» – S -azzal betoporzékolt az ajtón egy sylenusi alak, a hátán óriási nagy -bőgővel. – Azon kezdi, hogy milyen átkozott meleg van! a szegény -brugósnak majd kiszakad a lelke, a mig ennyi garádicson felmászik! Egy -pinczér rögtön szolgál neki egy pohár sörrel. A pohár kétitczés. A -brugós fogja a kancsót a fülénél s egy húzomban kiissza lélekzetvétel -nélkül. A publikum «da capot» rivall: arra a pinczér második kancsót -hoz. A virtuoz azt is üresen adja vissza. - -– Erről a vonásról ismerek önre! hisz ön a derék Müller. - -– Hát persze, hogy én vagyok! Miért ne volnék, ha ki nem cseréltek. - -– Az x-hauseni nagyherczegi kamara-énekes? - -– Csak volt az! Tempi passati! Elcsaptak. - -– Mi okból? - -– Hát azért, mert az orrára köptem a nagyherczegnek. - -– Ne mondja már. - -– A biz úgy van: – ön tudja, hogy nekünk énekeseknek szokásunk, mikor -valami nagy áriánk közeledik, elébb a torkunkat kiköszörülni, s ha -valami reszeli a gégénket, hátra fordulunk és kiköpjük. Hát én a nagy -buzgóságomban elfelejtettem, hogy a nagyherczegnek a páholya a szinpadra -nyilik, s ő herczegsége odakönyököl. Jön az áriám, érzem, hogy valami -«fetzli» van a torkomon. Egyet krákogok, hátrafordulok, «pfthű» s -megtörtént a szerencsétlenség. Másnap kiebrudaltak. - -– És most itt helyezte ön el magát. - -– Higyje el, hogy soha sem volt olyan jó dolgom, mint most. Enni inni -kapok, a mennyi kell, s hozzá tiz forintot egy estére. Soha se volt -annyi fölösleges pénzem, a mióta élek. - -S azzal elkezdett énekelni mindenféle tréfás kupletteket, azzal a -fenomenális harangzöngésű mély hangjával, a mihez hasonlóra sokáig lehet -várni, maga kisérte a dalait a brugóval. - -De azért, hogy olyan sok fölösleges pénze volt, soha sem vitte annyira a -derék Müller, hogy több kabátja legyen annál a mi a testén van. - -Egy este nagy szomorúságban találta leghűségesebb patronusát, a -Blumenstöckl vendéglősét. Kérdi tőle, hogy mi baja? - -– Meghalt a szegény jó feleségem. - -– Áldott jó asszony volt: Isten nyugtassa meg. Ki csinál nekem már -ezután olyan jó sonkás omelettet! - -– Lássa ön, ön is eljöhetne holnap a temetésére. - -– Szivesen megtenném: nagy élvezet volna rám nézve. De lássa ön, nincsen -ilyen gyászesethez való fekete kabátom. - -– Van én nekem kettő, az egyiket oda adom kölcsön. - -– Mar úgy jó lesz. Holnap lesz szerencsém. - -– Enyim a szerencse. - -A vendéglős épen olyan bőven megáldott termettel birt, mint a művész; a -fekete kabátot mintha csak rászabták volna Müllerre. - -Hanem a temetés után nem jött vissza Müller a kabáttal. - -Sőt énekelni sem jött el többet, hanem elszegődött valamelyik orpheumba. - -Az emberséges vendéglősnek több heti várakozás után végre elfogyott a -türelme s egy este utána ment az énekesnek, s megkapta azt a kedvencz -kocsmájában, a mint épen a tarokkozásnál ült. - -– Jó estét, Müller úr! - -– Csitt! Egy szót se, ha az élete kedves! Tiz tarokk tous les trois, -pagat ultimo. - -S csak azután, hogy az utolsó ökölcsapás elhangzott a kártyaasztalon, -fordult hozzá. - -– Most deklamáljon már! Mi a Schlagwortja? - -– Hát a kabátom! A fekete kabátom, a mit három hete van már, hogy az -úrnak kölcsön adtam gyászruhának, s még sem hozta vissza. - -– Mert ismerem a magasabb etiquettet. Az udvari gyász hat hétig tart. -Még nem telt le, csak három. - -S azzal békében osztott tovább. - -Aztán megint csak visszakivánkozott a szép Amerikába. Keresztül énekelte -magát az oczeánon. – De már vissza nem tudta énekelni. - -Soha életében nem volt olyan kemény sorscsapás, a mi megrendítette -volna; hanem a mint egyszer legjobb játék közben a bőgőjéről az öreg húr -lepattant, abban a perczben megütötte a guta. Ezt nem birta elviselni. - - - - -A HORTOBÁGY. - - -I. - -Mi az a Hortobágyi puszta? - -Egy ismeretlen sziget a szárazföldön. - -«Sziget», mert körül van véve a czivilizált világ tengere által: partjai -népes városok, tanyákkal megrakott, jól mivelt gabonaosztó földek, -dohánytelepek, ültetett erdők, kertek; maga pedig egy őspuszta, a mit -ekevas föl nem hasogatott soha. «Ismeretlennek» is méltán nevezhetem; -mert a kik a hire végett ide jönnek mulatni, mind ott telepesznek meg a -hortobágyi vendéglőben, onnan visszatérnek, az évenkinti két nagy -marhavásárt is ott tartják meg a Hortobágyparti nagy hid előtti -síkságon; de bele a puszta végtelen labyrintjába ritkán vetődik el -valaki: jártas kalauz nélkül meg se is próbálja; – azon a kétszáz hatvan -pásztoron, a három állatorvoson, a pusztai biztoson és az ő mező-biráin -kivül alig járja be valaki magát az igazi hortobágyi pusztát. - -Ennyiből áll a lelkes lakossága egy ötvenkétezer holdnyi területnek: -kétszázhatvan ember. Hanem aztán a lábas jószág, a mely ezeknek a -felügyeletére van bizva, megy ötvenezerre. - -Az egész terület nem való másnak, mint legelőnek: tavaszszal sok a viz, -nyáron kevés, a hol nem «totyogós», ott szikkadt: amannak a növényzete -buja, emezé kúszó porcsfüvön és székifüvön kivül semmi. - -A régi leirásokban nádasokat, tavakat találunk: azoknak most már hire -sincsen; elvitte a Tiszaszabályozás. Nagy áradáskor csónakkal járták e -pusztát: a Hortobágyon két kerekü malom volt, mely a város számára -őrölt. Kuthy Lajos leirásában még vadkanok jelennek meg. Régente hires -volt a vidéken a kócsag vadászat: most már csodának ha látni egyet. -Ezelőtt negyven esztendővel mikor a muszkák elől menekültem, a -fegyverlerakás után, a Hortobágyon át egy csikós bojtár vezette a -szekerünket félnapi járó nádason keresztül, tengelyig érő vizben; a -nádas közepén volt egy tó, annak a partját körülszegélyezték a gémek, -kócsagok. Ma már se nádas, se tó nincs. Legelő az egész terület három -óra járásnyira széltében, hosszában. - -És ebben a látszatos egyhanguságban mennyi csodaváltozatosság van! A -betyárromantika is kipusztult végkép; de azért mennyi ősköltészet maradt -még itt a természetben, úgy, mint a népéletben! - -Tavaszszal legérdekesebb a Hortobágyot megtekinteni, a mikor még minden -üdezöld, s még nem vették át az uralkodást a legyek, bögölyök, szunyogok -és musliczák billiói. - -A debreczeni városi tanács vendégszeretete fejedelmi kényelemben -részesíti a szivesen látott népisme buvárt, utazót, festőt, kül- és -belföldi nevezetességet. Minden jóravaló ember, a ki a hortobágyi -pusztát be akarja járni, szives vendégszeretetre talál, s ugyan még egy -pálczát se hozzon magával védelmi szerül, csupán a pihenési igényeit -szállítsa le a legkevesebbre. - -A mint a város pompás ötös fogatán, (a mely maga is festőnek való -tanulmány, eredeti magyar arczu kocsisával s a «Lajos» hajduval a bakon) -az ötven méter széles országuton a két oldalt elterülő tanyákat -elhagyjuk, melyeknek legutolsóján épen akkor ültetik nagy gonddal és -fáradsággal a dohány-rászákat, mig a buzaföldek mentén egész hosszú sor -asszony-cseléd virit, piros ruháival, a kik a konkolyt irtják a vetés -közül: átvágunk az emlékezetes «Vérvölgyön», kihagyjuk a lovaknak -magukat fujtatni a Kadarcsi csárdánál; azután következik a «Kö-út». Ez -már a kezdete a Hortobágynak. Itt vannak a birkanyirók. A juhnyájakat, -melyeket előtte való nap a Hortobágy vizébe épített mesterséges usztatón -megmostak, ide terelik fel, s aztán az asszonyok roppant nagy pajtákban -szabadítják meg hegyes ollóikkal gazdag bundáiktól. Az egyik pajta körül -a nemes merino birkákat látjuk, a másik mellett az ős-eredeti magyar -juhot, mely hosszú fürtös fehér, vagy fekete gyapjával, vadkecske -fejével, kacskaringósan megtekert felálló szarvaival valóságos -vadállatot mutat. - -Ha akad a látogatók között naiv kedély, a ki kiváncsi rá, hogyan -támadhat a birkáknak, (kosnak, nősténynek egyaránt) ilyen csodálatos -csavarforma szarva? annak a juhász megmagyarázza szépen, hogy annak a -szarvára mindennap egy forró czipót húznak s annál fogva csavargatják -meg ilyen czifrára; s azt olyan komoly ábrázattal mondja, hogy sértés -volna benne kételkedni. - -Jó szerencsére ott van a kalauzoló urak között a Hortobágy legkedveltebb -alakja, doktor Deli Mátyás, a ki valamikor barát volt, de ott hagyta a -reverendát, és most kitünő derék állatorvos: tréfás alak azoknak, a kik -a tréfát értik; de a kik a tréfa mögött megtalálják a komoly értelmet, -azokra nézve megbecsülhetetlen utbaigazító. Valamenyi pusztákfiának ő a -keresztapja, násznagya, birája, papja, tanitója, és orákuluma: nem is -hivják másként, csak «apánknak». - -Doktor Deli Mátyás mingyárt jó eleve megismertet bennünket az itteni -társadalmi állapotokkal. – Még a pásztornép között sincsen egyenlőség: -itt is rangosztályok vannak. Legfelül áll a gulyás: ezek a Hortobágy -grófjai; azután jön a csikós: ez a köznemesség, a pusztai gentry. Gulyás -és csikós barátkozik egymással; de már a másik kettővel nem örömest -keveredik, a kik között rangban előbb áll a «kondás» (a mi jellemző a -sertéstenyésztésére büszke Debreczenben), legutoljára jön a juhász. És -még ezek között is elébb való a magyar juhok pásztora, legvégül marad a -nemesített birkák őre. A debreczeni régi civis gazda ma is jobb szereti -a magyar birkát, mint a merino juhot; amazt igy hija: «ezek az ártatlan -jószágok»; emennek a neve nála: «ez a csunya féreg». - -Oka a haragnak az, hogy a magyar juh egyenesen előre legel, az utána -jövő nyájnak is hagy valamit, de a merino juh jobbra balra legel, egész -kopaszra nyirja a legelőt. - -«A juhász soha sem mond igazat; a kondás megmondja az igazat, de goromba -és rútul káromkodik; a csikós makacs és nem engedi magát kikérdeztetni; -a gulyás becsülettudó, kevés beszédű, de a mit mond, az helyén van.» - -«Mikor a juhász a csárdába letelepedik, a mint a boros palaczkot eléje -teszik, azonnal elkezd dalolni. S abban nem hagyja, a mig a borban tart; -a kondás szitkozódik, káromkodik ivás közben; ha aztán jön a csikós, -elkezd legénykedni, hetykén beszél és kötekedő; mikor pedig a gulyás -kerül az ivóasztalhoz, az respectust tart a többi fölött, nagyot -hallgat, lassan beszél, s csak a vége felé áll elő, hogy «no hát én is -tudok egy új nótát!» akkor aztán mulat.» - -Mind a négy fajtával nagy hamar módunk lett megismerkedni, s igaza volt -a doktornak! - -Még egy csárdát érünk útközben, a hortobágyi pusztán végig vágtatva a -gyors öt lóval, miközben a láthatáron folyvást kisér bennünket az -ujvárosi templom tornya. Két nagy tehén csorda marad el mellettünk, -mindegyik ezeren feljül álló gyönyörü czimeres szarvú állatok! -Birkanyájak, sertéskondák, de még semmi ménes. Azok túl vannak nagyobb -részt a Hortobágy folyón. - -Azt mondja a csikós: «Az Ur Isten is azért teremtette a Hortobágy vizét, -hogy elválaszsza a derék állatot a birkától!» Túl a Hortobágy vizén már -nem szabad birkának, juhásznak a pofáját mutatni, disznóról pedig szó se -lehet! Az csak a karám mellett huzhatja meg magát, mint halálra itélt -gonosztevő. - -Egyszer aztán csak elmarad nyugatnak az ujvárosi torony s csak hébehóba -bukkanik fel megint, mikor a délibáb felkapja a levegőbe. Előttünk áll a -hirhedett hortobágyi csárda. Derék kőépület, künn az országuton, soha -keritéssel körül nem volt véve. Mellette egy rengeteg kocsiszin. Jó -bora, jó konyhája, kényelmes vendégszobái, uraknak való étterme s a -pásztorok, kocsisok számára tágas ivószobája. Valamikor nevezetes -szállás, mikor ezen az úton jártak a kalmárok Budapestre s talán megint -az lesz, ha a debreczen-füzes-Abonyi vasut megvalósul, s gőzmozdony -fújtat végig a Hortobágyon. Most csak hivott vendégek által népesült -meg. - -A vendéglőnek most már kertje is van, annak a tövében folydogál nagy -lassusággal a Hortobágy folyó, szélességre olyan, mint a Garam rendes -időben. A vidék nevezetessége a rajta átvezető roppant nagy kőhid, -kilencz boltozatos oszlopzaton nyugvó. Az a monda róla, hogy építésekor -a hozzá való meszet tejjel ójtották meg, azért olyan tartós. - -E hid képezi a pusztán a legnagyobb magaslatot. Innen látjuk közeledni a -több oldalról előterelt méneseket. - - -II. - -A regényes látványok, a zajos jelenetek nincsenek ott mindig. A városi -tanács intézkedései folytán lettek a Hortobágy mellé, túl a vizen -felterelve a szabad ménesek, festőnek, irónak, fényképésznek -tanulmányozás végett. - -Itt mutatták be a vad mén elfogását pányvával a szabad ménes közül. Két -délczeg csikós legény volt kiszemelve a feladathoz, az egyik a -«Pákozdi,» a másik a «Pecze»; igazi mintaképei a hortobágyi csikósnak, -büszke rátartó fej, nemes arczvonások, naptól barnapirosra zománczolva, -napbanéző szemek, sugár szemöldökök és hozzá délczeg termet kálvinista -nyakkal. Egyszer már láttam a fiatalabbat, a Peczét, a mint a város -czifra méneséből kifogott egy kiszemelt lovat a pányvával, az is festői -jelenet volt, a csikós legény egymagában fogta el a paripát a pányvával, -mozdulatlanul állva a helyében. Karjain duzzadó izmairól alácsúszott a -lobogós ingújj: olyan volt, mint egy antik görög szobor; – csendesen oda -vonta a lovat magához, másnak segítsége nélkül. - -Ezuttal azonban az elfogott paripa nem adta meg magát olyan könnyen: -rúgott, szökelt, felhányta magát a levegőbe, csavarta a nyakát, s a -másik csikósnak is be kellett kapaszkodni a pányvába, hogy világgá ne -szaladjon a mén. - -Megértettem aztán később a két jelenet közötti külömbséget. Ez az utóbbi -próba a «szilaj ménessel» lett megkisértve, az elébbi pedig a «czifra -ménes» közepett. Amazt, ha megriasztják, Nádudvarig elszalad; emez már -istállót is ismer. Mikor délután a városi nemes fajménest felkerestük, -nem kellett azokat pányvával fogni: odajöttek maguktól hozzánk, oda -álltak a festő háta mögé s a vállán keresztül nézték, hogy mit rajzol. -Egy vad paripa, mely soha kötőféket nem látott, meg hagyta a fejét -simogatni, s olyan udvarias volt, hogy elvette a kináló hölgy kezéből az -ákáczvirág bokrétát és szépen megette. - -A nemes fajménes számadó csikósgazdája rakott házban lakik. Fecskerakás -a fal, vert agyag, szalmával keverve; nád a födele. Ha belépünk, a -fejünket le kell hajtani, hogy bele ne üssük a gerendába. Nyáron nem -látja ez a szoba a gazdát, mert annak az ágya (két szál deszka) ott van -a kinyuló eresz alatt; egy bundadarab a fejvánkos, fölötte a polczon a -domború hátu rengeteg nagy kenyerek, meg a fabödön, melyben a heti étele -áll. A hátulsó félszerben elég hely van három kuczorgó süldőnek. - -Csikós, gulyás szereti a jó konyhát. Konyhája ugyan nincs; de étele van. -Azt a felesége készíti el, a ki odabenn lakik a városban, s egyszer egy -héten, vasárnap kijön a pusztára s hozza magával tele bödönben az egész -hétre való eleséget. - -«Fehér eczetes», – «Kaszás lé», – «Kálvinista menyország», – «Töltött -káposzta», «Espékes», – «Savanyú paszuly». – Ez a változatos -szakácskönyv. Egyik héten az egyik, másikon a másik. – Csupa savanyú -lére készült ételek: ezt az életmód kivánja. A magyarok ismerik -valamennyit; csak az «espékes» kiván magyarázatot. Ez áll friss -disznóhusból, a melyre bőven leszeletelt vereshagyma van tetézve s -eczetes tejfeles lével berántva, egész borssal behintve. – Ha eltalál -fogyni az étel, ha rossz időjárás gátolja az asszonyt a kijövetelben, a -puszták embere maga is kész szakács: ott a tarisznyában a lebbencs, meg -a kása: készít «tésztás kását». Magam is kóstoltam: pompás reggeli volt. - -Azt mondtam odafent, hogy nincsen konyhája. Dehogy nincs. Csakhogy azt -itt «vasaló»-nak hiják. Minden karám mellett ott áll a vasaló. Ez egy -ölnyi átmérőjű kerek, kunyhóforma, felül nyitott nádsövény, melynek a -feneke téglával van kirakva: középett a tüzhely, a mellett a forgatható -«szolgafa», a minek a végére a bográcsot ráakasztják, s alatta tüzet -raknak. A tüzelőszer a legfinomabb hortobágyi koksz, a mi ott szárad a -karám végében halomra felrakva; bányája a sik mező: úgy hivják -pásztornyelven, hogy «árva trágya». Ezt összegyüjteni a «taligás» -hivatala; azután a bográcsban megfőzni az ebédet, az is a taligás -hivatala; s végül a kész ebédet bográcsostul tanyáról tanyára elhordani -a bojtárok után, ismét a taligás hivatala. Taligás a czime a -csikós-tanoncznak. Tizenkét éves korában jön ki a fiú (a pásztor fia) a -pusztára s beszegődik a karámba. Odáig iskolába járt, irni, olvasni, -számolni tanult: a nélkül nem lehetne «számadó». Ott aztán addig -szolgál, – fizetés nélkül – mig megnő, s bojtárrá emelkedik s az ő -kötelessége a tüzelő gyüjtés, főzés, takarítás s hajdan az esett barom -lenyuzása is az volt, de ez alól már felmentette az új rend a pusztán. - -A karámon és a vasalón kivül még ott látjuk a hármas szárnyú szélfogót: -a mi a juhászoknál nádból készült cserény; a birkának az is jó védelem; -de a gulyának, ménesnek erős deszka palánkból készült az, mely a pusztán -végig seprő zivatartól megóvja az odaterelt állatcsoportot. - -Kiegészíti a képet a nagy csordakút. Egy három öl hosszú, két öl széles -mély medencze, melybe négy oldalról buzog fel a földfuróval előcsalt -friss viz. Az egész nagy architecturai remekeléssel kifalazva, -keresztkötéssel kiczövekelve vastag tölgyfa gerendákkal, s összekötve a -roppant hosszú tölgyfa itató vályuval. Két-három kankalikos kútgém jár -fel s alá déltájt, estenden a kútba, s az sem gyerek munka: öt, hatszáz, -sőt ezer darab állat számára vizet meríteni. – Egyszer már a tanács -hozatott külföldről egy merítő gépet, mely két ló erejével könnyen -elvégezé a munkát; de nagyhamar túl kellett rajta adni; mert a -pásztorember inkább maga fáradt a vizmerítéssel, mint hogy a kedves jó -hátas lovát kinozza meg a göppöly keringetésével. - -A juhász karámja megint másforma: annak már belül van a tüzhelye, s a -belsejében vetett ágy van és tulipántos láda, a falakon főzőeszközök, -czintálak, a gerendákról gomolyás zacskók lógnak alá. Ennek már kinn -lakik a felesége a pusztán, télen nyáron. Apró gyerekek játszanak a -szalma között, kis csibe, kis kácsa szaladgál a ház körül. Olyan juhász -karám is látható, mely szigetmódra körül van árkolva; az árok vizzel -tele s a vizen át hid vezet a kunyhó udvarára, mint egy kulcsos várba. - -De kertet nem látni sehol. Csak a csalán, meg a papsajt, az emberi -lakásnak ez két hű kisérője, veszi körül buján a karámot. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Az idő kitisztul, a felhők eloszolnak, semmi szél nem leng már; s ekkor -egyszerre elkezdi a délibáb a maga tündérjátékait. A láthatáron tenger -terül szélyel, mely sebesen futó hullámokat látszik hányni s a futó hab -tetejéből sötétzöld erdők, szigetek emelkednek elő. Az elhagyott karám, -melyet az imént meglátogattunk, egyszerre emeletes palotává magasodik -fel, s az ujvárosi templom felkap az égbe s bazilikává nő meg. Majd egy -szép hosszu várost látunk, fehér házak soraival: nem város ez, hanem -legelésző ökrök. A tenger lassankint elnyeli a távolt; úgy hogy az ökrök -a láthatáron látszanak állani, s a láttani csalódás mammuthokká nagyítja -az alakjaikat. Az optikának minden szabálya fel van forgatva. A távol -álló tárgy lesz nagyobb, a közelebb álló kisebb. Elénk támad egy emberi -óriás a láthatáron, a ki úgy látszik, hogy apró sertéseket hajt maga -előtt: mikor közelebb érnek, akkor látjuk, hogy az óriás egy simpla -gulyásbojtár, az apró állatsereg pedig kétszáz fiatal bika egy -csoportban. Majd megint egy gályákból álló flotta látszik a tengeren át -felénk vitorlázni: rájövünk, hogy azok legelésző lovak. Mikor közelebb -megyünk hozzájuk, hogy kijönnek a délibábból, egyszerre úgy eltörpülnek, -hogy alig látjuk őket. Néha a délibáb felkapja a láthatár alatt mélyen -fekvő helységek ábráit a szemünk elé s olyan közel hozza, hogy az -utczákon szaladgáló ebeket ki lehet venni; a Hortobágy egyszerre tele -lesz városokkal. Ezt különösen reggelenkint látni. Az sem tart sokáig. -Máskor meg azt látjuk, hogy két ménes legel egymás fölött, az egyik a -földön, a másik a levegőben. A házaknak, tornyoknak visszképe úgy -látszik meg a délibábban, mintha csendes tó tükréből verődnék vissza, de -azt is megteszi a délibáb, mikor jó kedve van, hogy a házat és a -visszképét a tetejével, a tornyot a hegyével megfordítva ragasztja -össze. - -S ez a tündéri játék így folyik napestig: mentül égetőbb a napsütés, -annál tüneményesebben. - -Azt hiszem, hogy ha ide a Hortobágyra egy várost építenének, ott senki -sem dolgoznék soha: minden ember az ablakában ülne, s a délibábot nézné -egész nap, mint a hogy nézi most a puszták pásztor népe. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Harangszó nem hangzik a pusztán: csak a nap állása tudatja velünk, hogy -ebéd ideje van. - -A hortobágyi csárdában vár bennünket a jó magyaros ebéd. - -A behivott csikósok számára is fel van hordva a lakoma a nagy ivó -szobában. - -Azonban a nap egyik hősét, a Pákozdit hasztalan hivogatják: nem akar -bemenni, nem akar a lakomához ülni. Tanácsbeli urak, vendégek, festők, -magam is eleget invitáljuk: de csak nem jön: nem kell neki se étel, se -ital, s az okát sem mondja meg, miért nem?… Hát csak nem! - -Végre aztán kivallja, hogy van a csárdásnak egy szép leánya, a kit ő nem -akar többé látni. Két éve már, hogy felfogadta: s állja ma is a -fogadását. – A régi pusztai regény. – Szép volna leirva: de az egész -történet a csikós titka, s mikor azt nekünk elbeszélte, a becsületünkre -bizta, hogy nem adjuk tovább. - -Mit lehetett tenni. Ha a csikós nem akart az ivóasztalhoz bejönni, ki -kellett vinni az ivóasztalt a szabadba; ott azután hozzá ült a csikós, s -az ő kedvéért a többi pásztorok is odatelepedtek. A nagy ivószobában nem -maradt más, mint a sorozásra gyülekező legények Balmaz-Ujvárosból. - -– Hát ilyen a csikós adott szava: bizonyítá doktor Deli Mátyás, a ki jól -ismerte a csikós történetét. Van itt egy öreg csikós, a kivel meg az -történt, hogy ezelőtt husz esztendővel, egy vásár alkalmával, mikor a -konvencziós lovát eladta, erősen betalált venni az áldomásból, s széles -jó kedvében egyszer csak berontott az úri étkező szobába. Én épen ott -ültem az asztalnál, s mellettem egy számadó juhász, csendesen -poharazgatva. «Ejnye te szemtelen juhász! rivalt fel a csikós; még te a -tekintetes úr mellé mersz ülni! Te juhász!» s azzal úgy csapta pofon a -jámbort, hogy az asztal alá fordult szegény. Én lehordtam a -garázdálkodót, hogy mer ide betörni? «Hát csak tánczolni akarok, -tánczosnét keresek.» – «Eredj a pokolba! nincs itten neked való -tánczosné!» – «Dehogy nincs, deb’zon van!» s azzal nyalábra kapta ezt a -nagy öntött vas kemenczét s ezzel kezdte járni a kuferczest, s addig -járta, mig össze nem rogyott. Kétszázötven forint volt a -bugyillárisában, azt reggelre ellopták a vásári tolvajok. – Helybeli nem -tette. – Másnap aztán odajött hozzám nagy töredelmesen: «éj be nagyon -bánom, a mit tegnap tettem! Hogy a kétszázötven forintomat elvesztettem, -azon nem búsulok; de hogy a tekintetes urat megbántottam, azt átallom -nagyon. Már most büntetésül felfogadom, hogy husz álló esztendeig nem -iszom se bort, se pálinkát.» – S megállta, hogy húsz esztendeig nem -ivott mást, csak vizet. Ilyen a csikós adott szava, hát még a gulyásé? - -Fülöp János uram igazi diszpéldánya az alföldi gulyásoknak. Lóháton a -nyeregben ülve is athletai alak, szép szabályos, értelmes arcz; s ha -leugrik a lóról, megreng a föld alatta. Öles a termete. Ez tartott -hozzám felköszöntőt a többi pásztorok nevében: rövid talpraesett -mondásokban. A pusztai gulyásnak harmincz kötetből álló könyvtára van a -vályog falu karámjában s ismeri azokat a magyar költőket, a kik a magyar -nép számára irtak, jobban, mint – majd megmondtam, hogy kicsodák? - -Becsüli is valamennyi pásztor ember. - -Később a másik Fülöp is oda jött, az öregebb, öcscsénél alacsonyabb. De -valóságos érzelmes, nemes vonású magyar arcz: ez is számadó gazda; mind -a ketten világot láttak már s tekintélylyel birnak az urak előtt is. - - -III. - -Aztán akad egy magyar parasztlegény (nem czigány), a kinek hegedüje van. -De bizony olyan szépen el tudta húzni a legkedveltebb csárdásokat; pedig -soha se tanulta senkitől a hegedülést. Ez alatt odavetődött egy juhász -gazda is. Ősz haja volt már, s az göndör fürtökben borult a vállaira; de -fiatal arcza s pompás villogó ép fogsorai, mikor megszólalt. - -«Ha megengednétek, édes fiaim, hogy egy szegény juhász is közétek -ülhessen», mondá nagy szerényen. - -«Üljön közénk, apám uram», mondának a fiatalok, helyet szorítva a -számára a közös padon, s megadták neki a becsületet, azért mert öreg -ember, daczára annak, hogy juhász. - -S a hogy a doktor Deli Mátyás mondá: a mint a boros palaczkot a juhász -elé tették, ez rögtön rákezdte a dalolást; s aztán folyt belőle a dal -vége szakadatlan. - -Festő művészeink a borozó társaságot siettek rajzolni, én pedig a juhász -mellé telepedtem poezist tanulni. - -Olyan nóták azok, a miknek a verse és dallama együtt születik a pusztán, -s mind a pásztor életet jellemzi. Egy pár szakaszt elfogtam az -emlékezetemmel. - - «Két hete már, ha nem három, - Mindig a gazdámat várom: - Ahol jön már szamárháton, - Mi felénk tart, a hogy látom.» - - «Jó napot, édes bojtárom! - Van e hiba? van-e károm? - Nincsen hiba; de nem is lesz; - Még ez a nyáj kezemen lesz.» - - «Esteledik, alkonyodik, - Gulya, ménes takarodik, - A számadó káromkodik, - Három bojtárja bort iszik. - - Egyik iszik a Kadarcsba, - A másik a Hortobágyba, - A harmadik a Megyesbe, - Hej keringős teremtette!» - - «Mikor a juhász bort iszik: - Szölke szamár szomorkodik. - Ne szomorkodj szölke szamár: - Majd elmegyünk a nyáj után.» - - «Hat jó kutyám farkas nyomán, - Két bojtárom két oldalán, - Magam megyek a derekán, - Szölke szamár a hátulján.» - -Ez mind a boldog pásztoréletből; végül aztán a betyáréletből is: - - «Vizen sáron az állásom: - Még ott sincsen maradásom. - Ha szaladok, megkergetnek. - Ha megállok, megdöngetnek.» - -Utoljára aztán a zene és dal mellett a csikós, a gulyás tánczra -kerekednek, s eljárják azt az igazi pusztában született friss magyart, a -mit hiába utánoznak az urak a fényes parketten: tégláspadló kell ahhoz, -meg csikós legény. - -S ez így megy változatosan késő estig. Az iró és művész vendégek -kedveért vasárnap van ma az egész pusztán. - -S az egész mulatság alatt egy durva, egy csintalan szót, egy sértő -mondást, egy kötekedést nem hallani. A ki meg akarja ismerni az igazi -«elegáns» magyar embert, az menjen ki a Hortobágyra. - -Magam is, meg a művésztársaim mind együtt üldögéltünk a pásztor -gazdákkal a borozó asztal mellett, odajött a doktor Deli Mátyás is s ő -is koczingatott velünk: «Én vagyok ám ezeknek az apjuk valamennyinek, s -elmondhatom, hogy az én fiaim között egy rosz ember sincsen.» A számadó -gulyás rámondá, hogy «igaz! Nem türnénk el magunk között a rosz embert: -elüznénk a pusztáról.» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Egy debreczeni jó barátomtól hallottam, hogy nem régiben két csikós -legény között egész lovagias természetü párbaj folyott le a pusztán. - -A kihivás becsületkérdés miatt történt, furkós botra, lóháton: egész -szabályszerüleg, párbajtanuk segédkezése mellett. A furkós bot komoly -fegyver. A vivók egyike bezuzott fejjel hullott le a nyergéből, keményen -helybenhagyva. - -A magyar csikós nem ront egymásra orozva; nem késsel; nem rálesve; nem -is a harag első dühében, vagy a bor mámorában: – megvárja, mig a düh és -a mámor elpárolog, s akkor gyürkőzik neki; találkozást ád: «gyepre -bajszos!» - -Ez is egyike a faj nemes vonásainak. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A mig a mulatság tartott, a festő művészek az érdekes népalakokat -rajzolták, a mit azok büszkén tűrtek. Hatalmasan tudtak pozirozni! -Kivált a fiatal Pecze. - -Egyszer azt kérdi az egyik a rajzoló művésztől, hogy mi az a jószág, a -mivel most azt a papirost csiszolja? - -– Ez magyarul gumilásztikum: pogány nyelven «ruggyanta». - -– Mire jó az? - -– Hát ha az ember valamit elhibázott a plajbászszal, ezzel kitörülheti. - -– Mi lehet annak az ára? - -– Tiz, húsz krajczár: a nagysága szerint. - -– Hol lehet azt kapni? - -– Minden papirkereskedésben. - -– A volna nekünk jó. - -A festő azzal felajánlotta nekik, hogy ezt a drága kincset kétfelé -vágva, megosztja közöttük. - -Mély hálájukat fejezték ki érte. - -Ne tessék rosszat gondolni! - -Nem «számokat» kiigazitani való a gumilászti a számadó csikós kezében; -hanem csak neveket. Mert ezeket adja vissza olyan nehezen az engedetlen -plajbász, kivált mióta sok idegen hangzású is keveredett a gazdák közé. -Például a Schweiczer Nepomuk nevét a világért sem tudja másként leirni a -számadó, mint úgy, hogy «Váczi Pamuk» s e miatt ujra kell irnia a -számadó levelét. Most már ezen a bajon segitve lesz a gumilásztival. -Csak a nevet kell kitörülni, ujra irni: a többi megmaradhat. - -Igy hatolt be ismét egy darab civilisatio a pusztába. - -S tovább folyt a táncz, a nóta: - - «Hej húj! Göndör a babám: - Szeret is az engem igazán.» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Estére egy kis halászat is lett rendezve a Hortobágy folyamában. Két -példánya a pákászok kiveszőben levő fajának egy hálóvetésre egész tele -kassal húzta ki a széles, nagy pikkelyü kárászt, a miből jóizü -vacsoraszaporitó lett hamarjában. Az alatt mi «festő-kagylókat» -szedegettünk a folyam sárlepte iszapjában. A pusztának még halai és -hüllői is vannak. - -Hajdanában még hires madarai is voltak: a sasok és dögkeselyük. Mikor -még az elesett lovat ott hagyták a pusztán – saharai módon – a hol -elhullott, s annak az elfogyasztására más világrészből is eljöttek a -levegőég nagy ragadozói. A népajk emleget egy csikós legényt, a kinek az -volt a furfangja, hogy egy lenyúzott állatbőr alá elbujt, lyukat vágva -annak a hátán, s mikor arra leszállt valami keselyü, hirtelen kinyult a -kezével a nyiláson, s megkapta a nagy madarat a lábánál fogva s lerántva -a lábait, ott tartotta addig, mig a lesben álló társai odarohantak s a -keselyüt agyonverték; de már ennek a nemes mulatságnak vége, a mióta az -elhullott állatoknak eltemetése törvény szerint meg van parancsolva. - -Az állathulláknak körül korlátozott temetője van a legterméketlenebb -szikes pusztán: valamennyit odaviszik, ott fejtik le, s aztán mély -gödrökbe elhantolják. - -Nem igen étvágyingerlő tárgy biz ez; de jellemző adat a hortobágyi -életről, hogy az elhullott állatokat még nem rég is felhasználták. A -pásztor ember nem hiszi azt, hogy a magától meghalt állat husa nem olyan -használatos, mint a leölté. Mikor a mi csikósunkat magasztaltuk, hogy -milyen derék egy legény, közbeszólt a hortobágyi korcsmáros. «Az bizony, -mert ez még döghuson növekedett fel! De a mióta a kaormány betiltotta az -esett marhát, azóta a fiatalság mind elaljasodik.» - -Az volt ugyanis a szokás, hogy ha tulok esett el, azt nem hagyták a -keselyüknek; hanem a husát felapritották, bográcsra hányták, megabálták, -s azután gyékényre kiteritették, a napon megszikkasztották. Ezt a -«szikkasztott hust» aztán, zsákra rakva, aként használta fel a gazda, -hogy mikor bocskoros levest (eczetes hagymás lé rántással) főztek, annyi -marokkal dobott bele, a hány vendég számára készült a vacsora. - -Tiltva van már! Nem engedi a miniszter! - -Mondják is zúgolódva, hogy mi baja a miniszternek azzal, hogy mi fő a -szegény pásztor bográcsában? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -IV. - -A pusztai élet azt kivánja, hogy korán feküdjünk, mert korán kel a nap. -Pedig a mit meg kell látni, az a napfelkölte a hortobágyi pusztán. - -A legelső kakas-szóra, éjfél után két órakor felébresztenek bennünket: -«reggeledik» már. - -A hortobágyi pusztán a legelső szürkületet úgy hiják, hogy -«hajnalperczenés.» - -A derült ég tele van még csillagokkal: ottan ragyog a «kaszás csillag», -az «Isten szemével». A csoportos «fiastyúk», a lefelé forduló «gönczöl -szekere» a «bújdosók lámpása», – a «tengerbekacsintó», – a «menyország -ablaka», hanyatlóban már a «kereszt csillag», melyhez hajdanában a -«szegény legény» fel szokott pillantani, mikor lovat lopni indult, s ha -akkor azt sóhajtá «Isten segits!» soha meg nem fogták (a hogy tudós -Lugossynk feljegyzé); a csillagsereg között a fogytán levő hold ezüst -sarlója világit; a keleti láthatáron pedig már világosodik az ég. - -A sápadt hold és a sápadt hajnal kettős derüjében minden emberalak -valami tündéries megvilágitást nyer, minden alakot két árnyék követ -keresztben. A sikságot még sötétség lepi. – Nagy távolban csillámlik egy -pásztortűz a mezőn. - -A csárdában kész már kora hajnalban a jó meleg reggeli; mire az elköl, -előállnak a fogatok; elől a pusztai biztos könnyű két lovas csézáján, -utána az ötös és négyes fogatokon a művész had, a közkedveltségü és -nagymiveltségü városi tanácsos, Nánássy Ferencz (nekem különösen régi jó -barátom) kalauzolása mellett, a nagy gulya látogatására. - -Letérünk az országútról délirányba, s benne vagyunk az igazi pusztában, -a «zámi» határban. A csárda, a mátai dombos liget, a Hortobágy füzfái -lassankint elmaradoznak mögöttünk, s fél órai vágtatás után sik mezőkön -át, siskás tocsogókat keresztül vágva, ott vagyunk hajnali három óra -tájon a puszta közepén. Itt van az igazi puszta. - -A végtelen messzeségben, a mennyire szem lát, nincs egy halom, egy élő -fa, egy karám, egy nádkúp, még egy kútgém sincs, mely irányt adhatna: -nincs semmi más, mint a két «kiterjesztett erősség»; fenn a még mindig -csillagos ég, alant a sima bársonyzölddel bevont föld, a mit egy -vakandturás se zavar meg. Az ember úgy érzi magát itt, mint a -szélcsendes tenger közepén. Semmi élő állat, se távol, se közel; se -repülő madár, se dongó bogár, se futó nyúl, se fonó ürge, se békászó -gólya. A teljhatalmu «semmi» uralkodik itten. - -De még is van egy hang, mely életet hirdet. Ez a légben járó pacsirták -éneke. Szemmel feltalálhatatlan kisér bennünket a magasban végtül-végig -ez a száz meg száz égi énekes, a kinek zengő kardala a puszta közepén, e -felséges templomban dicséri az Istent. És e pillanatban valami -földöntúli kéjteljes nyugalomérzet fogja el idegeinket. Azt érezzük, -hogy kivül vagyunk a világon, megszabadulva a czivilizált élet minden -szabályaitól, nyomoruságától. A végtelen kerek sikságon nem vezet egy -ösvény, nem egy kocsinyom: a ki itt járatlan, eltévedhet benne, mint egy -őserdőben, köröskörül nem lát semmit, a mi tájékozná, a mi -barangolásának előre vagy hátra irányt adna. Mikor köd van a pusztán, -maguk az ittlakók is elbódulnak benne. - -Órahosszant, vágtató futamban eltart e felséges kép: az égre már feljött -a nap kengyelfutója, a hajnalcsillag, a harmatos füben együtt fut velünk -valami messze nyuló szivárványos dicsfény a sik földön, s csak ekkor -tünik fel előttünk a látó határon valami sötét folt: az első ültetett -erdő a zámi pusztán, melynek akáczfái között rejtőzik a csikós karám, s -ezzel egyidejüleg kezdenek kiemelkedni a föld hátáról egyes púpok: egy -magasabb domb, három alacsonyabb: tatárhalmok a nép nyelvén, irtó csaták -emlékei; a hol megbontják a domb zöld pázsitját, mindenütt csontok -jönnek a napfényre. Egész helység volt itt hajdan. Most úgy híják, hogy -a «zámi puszta». A csonthalmokon kivül egy templom kőmaradványai -beszélnek a rég elmult életről. Egy sárfalból készült karám, egy nádból -épült vasaló, egy deszka szélfogó, és egy csordakút a hajdani piacz -egész ékessége. A három kútgém, keresztbe álló gerendáival úgy tünik fel -a távolból, mint a valóságos Golgotha. - -A mi a puszta nevezetességét képezi, az a «nagy gulya». Ezerötszáz -tehén, idei borjuval, nagy számú bikákkal egy tömegben. - -Mikor megérkezünk, még alszik az egész tábor; nem a zöld mezőn hevernek: -szeretik a kényelmet, van egy feketére lehevert nagy szérü, a hová -éjszakázni járnak. Még valamennyi fekszik; az ezernyi czimeres nagy -szarvak erdőként magasra emelve, csak a legvénebb bika, egy elefántnyi -állat, fekete kormos fejével, pupotvető nyakával áll magasan a csorda -között. Meg sem mozdul egy is, mikor kocsijainkkal körül hajtatunk az -alvó helyük mellett. És ezek teljesen szilaj állatok, a mik télen-nyáron -kinn vannak a pusztán, a szabad ég alatt. A teheneket nem fejik, -tejgazdaság nincsen: azok csak borjútenyésztésért vannak. Eladni csak -falkánként lehet belőlük, s elégszer megesik, hogy mikor az eladott -falkát már beterelték a Tiszaparton a hidasba, akkor egyszerre előveszi -őket a puszta utáni vágy: keresztül ugrálnak a komp szélén, kiúsznak a -Tiszából s visszavágtatnak a zámi karámhoz: az eladó visszafizetheti a -pénzt a vevőnek. - -Ezt a tréfát a lovak is megteszik. Sok hortobágyi mén visszaszökik a -«két viz» közül az uj gazdájától a régi szabadságba, s magával hoz -hámot, kötőféket. A mult télen a város méneséből hatvan darab beszélt -össze s tél utóján kitörtek a debreczeni istállóból s meg sem álltak a -négy óra járásnyi mátai pusztáig: ott pihentek meg a jól ismert -szénakazlaknál. - -Napfelkölte előtt megtekintjük még a karámot, melynek belsejében szép -sorban vannak felakasztva a bojtárok összegöngyölt bundái, aztán meg a -«magyar wertheimcassa». Ez egy fiatal borjúnak a bőre, melynek mind a -négy lába meg van hagyva körmöstűl; a nyakán a nyilás, a mi lakatra jár: -ebben tartja a bojtár a maga kincseit, pipáját, dohányát, -só-paprikatartóját, meg az igazságát. Pénz, az nincsen benne. Mire való -volna a pénz itt a pusztán? - -Ez alatt a talyigás, egy értelmes okos beszédü legényke, kék ingben, -gatyában, az ing pirossal kihimezve tarkán, megfőzi bográcsban a -reggelire való «tésztás kását», legelőbb minket kinál meg vele: jó izü -eledel; többet ér a kávénál meg a pálinkánál; aztán a bojtárok ülik -körül a bográcsot, hozzálátva hosszunyelű gömbölyü czinkanalaikkal. -Lassan esznek, látva, hogy két piktor rajzolja a csoportjukat vázlatos -könyvébe. - -«Most kél a nap!» - -A naptár szerint ugyan öt perczczel későbbre tette az astronomus a nap -keltét; de hiszen azt minden ember tudja, a ki nem az iskola mellé járt, -hogy a mit most látunk, az nem a naptest maga, hanem csak annak a -csalképe, a melyet a légkör a láthatár alul kiemel, mielőtt a nap -valósággal feljött volna. - -Az itt látott csudálatos optikai képet, melyet még eddig semmi -természettudós művében leirva nem találtam, csak is az itteni légrétegek -különössége szerint lehet kimagyarázni. Ugyanazok a külömböző sürüségü, -egymás fölött fekvő légrétegek, melyek a délibáb csalképeit előidézik, -működnek a nap feljövetelénél a zámi pusztán. – Meleg reggel van, a lég -ózonnal tele. – A nap képe, mint egy csoda nagy tűzhalom tolakodik elő -az égtől élesen elvált földhatár mögül. Fél első percz mulva a -domborulat kicsúcsosodik s a napkép gúla alakot vesz föl; – másik fél -perczben a nap ötszögletüvé lesz; – azután elhagyja a látóhatárt s -félperczig olyan lesz, mint egy oldalt fekvő tojás. Akkor el kezd alul -összeszűkülni, felül domborulni, mig egy tökéletes gomba alakját veszi -föl. Az ember kaczagni szeretne rajta, ha olyan fenséges tünemény nem -volna. A gomba nyele lassankint összecsücsörödik, úgy hogy a napábra -alul czitromot mimel, – majd elmulik az alsó csücske; de helyette a -napábra felső részén támad összeszükülés, úgy hogy az egy római urna -alakot vesz föl. S az alatt nincs semmi fénye, puszta szemmel lehet bele -nézni: mintha valami istenrokon tündér csinálna játékot a felséges -tűzgolyóval a halandók gyönyörködtetésére. A «hajnal délibábjának» -lehetne ezt nevezni. - -A debreczeni urak azt mondák, hogy ez rendes látvány itt a zámi pusztán. - -De ez a tünemény maga megérdemelné, hogy a világ minden természettudósai -ide vándoroljanak és ennek a titkát találgassák. - -Egyszerre aztán véget vet az isteni játéknak az igazi nap, szerteszét -lövellő fény-mindenségével. - -Eddig csak a pacsirták éneke zengett; de a mint a fényes napsugár -szétlövell a pusztán, egyszerre felzendül a barmok zenéje. Egy tömegben -feláll a tábornyi, szarvemelő sokaság s a maga hangjával üdvözli a -hajnalt s indul a zöld mezőnek a kolompos vezetése mellett. - -Ez aztán a kardal! Ezer bömbölő mély hang szakadatlan egymásba kapó -zenéje, melynek disharmoniája maga a leghatalmasabb symphonia. -Valamennyi tehén mind bőgve hivogatja a fiát s igy vonul végig előttünk, -folyvást riadozó, bömbölő chorusban az impozans tömeg, mely, hogy ha -felbőszül, nincs az a fegyveres hadsor, a mit keresztül ne törjön. - -Jaj volna annak az idegen embernek, a ki csak egy borjut is megpróbálna -ebből a gulyából elvinni! Hanem az ismerős bojtárok biztosan járnak -keresztül-kasul az állattömegen s igazságot szolgáltatnak közte. Arra -nagy szükség van. Mivelhogy vannak a négylábuak között is olyan -lelketlen anyák, a kik a kisdedeikről nem akarnak gondoskodni. Ezeknek -kötelet kötnek a szarvára, odavonszolják a karámhoz: annak erős korlátja -van tölgyfából. Az engedetlen tehén fejét hozzá kötik egy duczhoz, s -aztán odaviszik alája a szegény kis sovány, pálczalábu bornyucskát s -bracchialis hatalommal megszoptatják. Ha pedig a borju már tinónyi -nagyságra megnőtt s még mindig szopni akar, fatáblát kötnek az orrára, a -melytől legelhet, de nem szophat többé. - -Kiegésziti a puszták rendőrségét a három hatalmas, fehér bundás -komondor. Kutyákat csak a gulyás és a juhász tart; a kondás és a csikós -soha. A sertések széttépnék, a lovak agyon rugdalnák a kutyát. - -A pásztorok viselete ma is az, a mi régen volt. Pörge kalap, lobogós bő -ingujj, derékban oly kurta, hogy a meztelen has télen-nyáron kilátszik -alóla munka közben, azon felűl pitykés pruszlik, félvállra vetve csattos -szíjon a tulipános szür, bevarrott ujjakkal, a derékra kötött szíjba -dugva a sallangos kostök, aczélostul, meg a tarka kendő; bő gatya, -ránczos torku csizma, a melyikre «egy» sarkantyu van ütve, csak az egyik -lábra, vagy ha kettő, akkor pengős. Kiegésziti a viseletet a felül -keresztül vetett karikás ostor, a mit minden pásztor maga fon magának -nagy művészettel, s a nyelét kiveri réz és ezüst sodronynyal, vagy -beönti ólom czifrázattal. - -A csikós lószerszáma külömbözik a gulyásétól. Mind a kettő huszáros -nyerget tart: de a csikós nyergének nincsen terhelője. Csak úgy van az a -ló hátán, szabadon oda dobva. Megbámulni való ügyesség, a hogy a Pákozdi -ebbe a le nem kötött nyeregbe fel tud szökni, jobb kezével odaszoritva -azt a ló hátához. Urlovar, de még katona is, a legelső vágtatásnál -lefordulna nyergestől együtt. Szőrén könnyebb megülni a lovat. Azt -mondják, hogy így terhelő nélkül nem fárad ki olyan hamar a paripa. A -szerszámon kivül oda van vetve a mén nyakába a huszonnégy méternyi -pányvakötél, tekercsben. – Mikor lefekszik aludni a csikós, ennek a -pányvának a végét odaköti a keze csuklójára: ugy ereszti a lovát -legelni. Az okos állat jól vigyáz, hogy meg ne rántsa az alvó gazdáját, -de ha gyanus alakot lát közeledni, hangos nyeritéssel költi fel az -alvót. - -A gulyásnak ellenben diszes, sallangos szerszám van a lován: magas -tatárnyergét széles heveder szoritja a ló derekához, melynek drága -rézcsattjai remekbe készültek. Hajdan e csattokat ezüstből is csinálták. -A nyeregkápán pedig van egy szíjkarika a rézfokos számára. Ez a -csikósnak és gulyásnak egyetlen fegyvere. Lőfegyvere nincsen. - -A juhászt déczbunda takarja, nyáron kiforditva. A kondás bocskort visel -és fekete gubát. - -Kifogyhatatlan a hortobágyi puszta költészete, de érdekes annak a -prózája is. - -Az ingó vagyon, a mely a pusztán gyarapszik, közel öt millió forintot -képvisel, s felülmulja a földterület értékét Ha barázdákra hasogatnák, -gabonával bevetnék az egész Hortobágyot, nem hozna oly jövedelmet, mint -a baromtenyésztés által. Az is bizonytalan jövedelem volna: a «sziket» -meg nem hóditja semmi tudomány. Igy is azt mondja a hortobágyi gazda, -hogy «két uristen kék ide: az egyik a ki öntözze a pusztát, a másik, a -ki felszáritsa.» - -S ennek a sajátszerü, helyi viszonyokhoz kötött gazdálkodásnak meg van a -maga értelmi apparatusa, mely a tapasztalat százados hagyományaiból -kifejlődve, az új kor észszerü javitásaival párosult. - -Az ohati pusztát kivéve, mely egy ötezer holdból álló terület, s mely -két bécsi vállalkozónak van bérbe adva, a kik ott már közel ezer embert -telepitettek meg, s azok gyermekei számára iskolát állitottak fel, -melyet száznegyven gyermek látogat, a többi egész Hortobágyon maga a -városi tanács gazdálkodik. - -A jószágigazgatást egy városi tanácsos viszi, a közbecsülésben álló, -széles ismeretü, derék Rab László; ki maga ott tartja a főhadiszállását -a hortobágyi csárdában; az egész gazdaságra felügyel. A gazdaság egész -statistikáját, a puszták történetét a kis ujjában hordja, s a vendégek, -a pusztalátogatók számára még házi patikát is tart. - -A nagy csárdától óranegyednyi távolban, túl a hidon, a folyam mentében -látjuk emelkedni a mátai puszta halmát. Egy termékeny fensík, melynek -televényes talaján már szántott dülőket is találunk s egy gazdag -kaszálót, mely a nemes fajménesek és gulyák ellátására szolgál. - -E rendesen mívelt fensíkon találjuk a tiszti lakok csoportját. Biztosi -lak, orvosok háza, állatgyógyintézet, mind szilárd téglaépületek; -körülöttük ültetett park, gyümölcsös kert, rózsaliget, konyhakert, -minden ház számára külön jégpincze; mivelt emberek igényeinek megfelelő -kényelem mindenütt. - -A főbiztos, két «mezőbiró»-jával képezi a közigazgatást, a rendfentartás -közegét. Fegyveres csendőröknek itten tanyájuk nincs. – És öt év óta nem -volt egyetlen egy tolvajlási eset sem a hortobágyi pusztán, a hol -ötvenezer darab állat legel. - -Ellenben számtalan eset, hogy másunnan futnak ide bitang állatok. Azokat -rögtön elfogják, összekeveredni nem engedik; hanem elkülönítik egy -körülkerített legelőn, míg a gazdájuk értük jön. Vérengzés, gyilkosság -hiréből sem ismerős itten. - -Az állategészségügyről három veterinarius orvos gondoskodik. Kettő -folyton a pusztát járja, a főorvos az állatgyógyintézetet kezeli. Az is -egy szabályszerüleg alkotott épület, külön kórházakkal a külsőleg -megsérült és a belbajban, meg a bőrbajokban sinylő állatok számára. Most -is tele vannak a kórházak. Ott láttam, a mit eddig kivihetetlennek -hittem, egy meggyógyult csikót, melynek lába ketté törött s szerencsésen -összeforrasztották. - -A főorvos kezelése alatt van az állatgyógyászati patika is, teljesen -felszerelve s ugyan ő kezeli az elővigyázati intézkedéseket. - -Az a rengeteg nagy számu állat, a mely kora tavaszszal a Hortobágyra -kijön, mind egyenként ő általa vizsgáltatik meg s csak az ő általa -kiadott bizonyítvány mellett lesz befogadva a legelőre. Beteg állatot -rögtön fel kell hajtani a kórházba; elhullottat azonnal feljelenteni s -csak a kiküldött orvos bonczlelete után szabad eltemetni a -marhatemetőbe. Ezzel lehetetlenné van téve, hogy valamelyik pásztor a -gazdájának az állat bőrével számoljon be, a minek a husát maga használta -fel, a hogy hajdan divott, a mikor megtörtént, hogy az egész Hortobágyon -sehol sem volt marhadög, csak a Markovics görögnek a marhái hullottak -egyre-másra. Ez most lehetetlen. - -A mátai pusztán van végül Debreczen városnak két legnagyobb kincse: a -törzsgulyája és a törzsménese. Amannak a tehenei igazán akkorák, mint -egy bölény; emez most legujabban gazdagítva lett két pompás «Nonius» -csődörrel a kisbéri állami méntelepből. Ezek tartják fel és nemesítik az -országos hirben álló debreczeni ló- és marha-állományt. A gulyát is, a -ménest is télire behajtják a városi istállókba; de itt is el vannak -látva tágas, szilárd szárnyékokkal. - -A hortobágyi pusztán, mondhatom, olyan rend és ügyelet van, hogy -tanulhatna belőle egynémely vármegye. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A mi nagyrabecsült gazdáink, Nánássy Ferencz és Rab László tanácsosok, -meg a derék főbiztosunk olyan jól beosztották, a számukra röviden kimért -napok minden óráit, hogy mindent megismerhettünk, a mi csak a Hortobágy -különlegessége. - -Csak egy volt még hátra, egy forgószeles zivatar a pusztán. Ez a -kivánságunk is be lett töltve. - -Megmondta azt már a zámi pusztán a számadó gulyás, mikor a napfelkeltét -néztük, hogy «a mikor a fölkelő nap így változtatja az orczáját, az nap -délután mindig zivatart várhatni; a gulyát nem szabad a szélfogótól -messze ereszteni». – És csakugyan megjött. A pásztorok időjóslata nem -csal. - -Ebéd után, három óra tájon, a mint a nagy hidról néztük a fenséges -tájképet, egyszerre csak összepakolta a sátorát a délibáb s ügyes -szinigazgató módjára, bucsuelőadás nélkül eltünt. Nádudvar felől -bakacsin-sötét kárpit vonult fel az égre; – nem sokára valami fehér -oszlop kezdte a fejét felemelni e sötétkék felhő alatt, mely egyre -magasabbra tolakodott fel, lába alatt csak úgy porzott a talaj, mintha -lángolt volna. Ott jön a szél menyasszonya! Nap süt és eső esik. «Az -ördög most veri a feleségét!» - -A nagy hidtól a vendéglőig alig több kétszáz lépésnél, de mire -bejutottunk, már ott volt a fergeteg. Olyan gyorsan tud az végig -tánczolni ezen a sima parketten. A felkavart szikpor fellege egymás után -takarta el a karámokat s szűkebbre vonta a látkört. - -És ekkor, a hidon keresztül jött sebesen ügetve egy csikós. Meg sem állt -a csárda előtt, pedig látta a közelgő fergeteget; szemére nyomta a -kalapját, két vállára vetette a tulipános szürét s neki vágtatott a -mennydörgő zivatarnak. Gyönyörű látvány volt, a mint ezt a viharral -daczoló lovast eltakarta a szembejövő porfelleg és zápor kárpitja. - -Az volt a szélvész! A debreczeni uton sorszámra tördelte ki az -akáczfákat. De nem tartott tovább félóránál. A mint kitombolta magát, -megint csendes idő lett, kisütött a nap, millió esőcsepp ragyogott -faleveleken, fűszálakon. - -Kerestük a lovast, kit a zivatar eltakart. Az már akkor hetedhét -országon túl járt. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Az alatt, mig a vihar tartott, a bennünket szivesen fogadott városi -urakkal, ősi szokás szerint adomázgattunk. - -Két adomát, a mit itt hallottam, feljegyzék magamnak. - -A hortobágyi pusztát sok hirhedett férfiu meglátogatta már. Járt itt -József főherczeg, a zámi pusztán is volt; az ifju Bismarck; – Wagner -Sándor, a hires hazai festő; – és De Gubernatis gróf, a nagytudományu -olasz iró. - -Ezzel történt az, hogy mikor a Hortobágyon lakomát adtak tiszteletére: -legelőször is egy debreczeni lakos felköszöntötte olasz nyelven, azután -egy másik debreczeni úr francziául; egy harmadik áldomást mondott rá -angol nyelven, egy negyedik német üdvözlettel emelt rá poharat, végre -egy ötödik debreczeni hazafi tartott neki egy ékes dictiót, classicus -latin nyelven. - -De Gubernatis gróf csak hüledezett. S engedelmet instált, hogy ő -ennyiféle nyelven nem tud megfelelni. Csodálkozását fejezé ki a fölött, -hogy itt, a puszták városában, az ősmagyarok igaz törzse között, -ennyiféle nyelvet értenek correctül! - -«Hja! Minálunk a ki «akar» előre menni, az mehet előre.» - -Ez az első anekdota. - -Ez meg a második: - -Volt Debreczenben egy hivatalánál fogva nagy tiszteletü alak, a kire, -bár a nevét nem mondom meg, mégis mindenki rá fog ismerni. Ez egyszer -elment a diákok examenére, mikor épen a német grammatikából nyakgatták -őket. Egy diákról azt mondta a tanár: «ez a korhely egy szót sem tud -németül.» – «Dehogy nem tud», – mondá a nagyérdemű vizitátor: «gyere ide -csak fiam, majd én examinállak meg.» - -Maga a főtisztelendő úr tudott németül; t. i. hogy két szót tudott: az -egyik az volt, hogy «Pferd», a másik meg az, hogy «Mensch.» - -«Hát mondd csak fiam, mit tesz az magyarul, hogy «Pferd»? A diák bátran -felelé: «Lú!» – Nagyon jól van! Hát azt megtudnád-e mondani, hogyan -mondja a nímet, hogy «ember»? – A diák tudta: «Mensch!» – Nagyon jól van -fiam, Szekeres! tudsz te jól nímetül! Eminentiát kell neki adni.» - -«Hja! Minálunk a ki pedig «hátra» akar menni, az pedig mehet hátra.» - -Alá is ut, fel is ut! Ebben nekünk senki nem parancsol. - -Az az Isten, a ki a szabadságot adta az embernek, észt is adott hozzá, -hogy tudjon vele élni s jutott ebből a magyarnak is bőven. – S a kinek -nem jutott, arra azt mondja a magyar, hogy «annál jobb, mert nem -vesződik vele». - - - - -VŐLEGÉNY-VERSENY. - -Tizenhét éves korában hagyta el a zárdát Arzinoë kisasszony, hogy atyja -palotáiban elfoglalja a helyét. - -Az atyjának három palotája volt: egy a Chaussée d’Antinon, másik -Nizzában, a harmadik Biarritzban. - -Arzinoë kisasszony tizenhét éves koráig nem látott más férfit, mint az -atyját a ki minden születésnapján meglátogatta a zárdában öt perczre. -Születésnapja épen karácsony szombatjára esett. A keresztneve pedig -sehol sem volt följegyezve a naptárban. – Más uri gyermeknek évenkint -háromszor szokás találkozni az atyjával: a Jézuska születésnapján, a -saját születésnapján, aztán meg a nevenapján. – Az előre bocsátott -körülmények indokolják a helyzetet, hogy ez a három találkozás egyetlen -egyre redukálódott. - -Arzinoë kisasszony mindig prémes pelisseben látta az atyját. Egyik évben -tengeri vidra prémje volt, másikban fekete róka. És Arzinoë meg volt -arról győződve, hogy az a prém épen olyan kiegészítő része a férfiúi -nyaknak, mint az oroszlánnak a sörénye, a kondor keselyűnek a tollbodra, -s a pongó majomnak a szőrgallérja, melyeket a természetrajzi -díszmunkákban lefestve láthatott. - -Hogy a férfiaknak egy pápaszem is van oda nőve az orrukhoz, az iránt sem -lehetett semmi kétsége. - -Mikor aztán a zárdából kikerült, akkor még egy évet otthon kellett -töltenie, gyakorlati utónevelés végett. - -Kapott saját udvartartást: hajlottkorú társalkodónőt, britt születésü -misst, schweiczi komornát a legerényesebb cantonból, svéd énekmesternőt; -lovagolni is tanították: madame Ciniselli oktatása szerint. Nagy gond -volt rá, hogy semmi férfi és semmi franczia nő ne közelítsen hozzá, – a -mig a tizennyolczadik évét be nem tölti. Nem azért, mintha a férfiak és -a francziák iránti ellenszenvet akarták volna a szívébe oltani: au -contraire! azért, hogy a mint azután a világba kilép, egyszerre -varázsszerüen tünjék eléje az eddig nem sejtett valódi, igazi magas -társaság. Szinházban is csak a balletot volt neki szabad megnézni. -Regényfélét természetesen nem adtak a kezébe mást, mint a Contes -Bleues-t. - -Mikor Arzinoë kisasszony a tizennyolczadik évét betöltötte, monsieur -Cascador megvesztegetett egy kalendárium-csinálót, hogy jan. 5-ére tegye -be «Arzinoë»-t, «Telesphor» helyébe. Ezt a nevet úgy sem viseli senki; -mert ha valakit Telesphornak keresztelnének, minden ember okvetlenül -Telescopnak, meg Telephonnak híná. És így Arzinoë tizennyolczadik évében -hozzájutott, hogy a nevenapját megünnepeljék. - -Azon az éjszakán a Chaussée D’Antin makadámján végtül-végig álltak az -urasági fogatok. A mi csak bel- és külföldi celebritás volt Párisban, az -mind hivatalos volt a Cascador-palotába. - -Monsieur Cascador neve nagyon jó hangzásu volt. Franczia orthographiával -irva még jobb: «Cascade d’or» (Arany zuhatag!). Miként a zuhatag -kifogyhatatlan, azonképen az ő milliói is. - -Monsieur Cascador az amerikai petroleum-királyokat csak nevette, s a -Rothschildeket csak tűrte maga mellett. Egy tollvonása biztosította az -orosz államkölcsön fényes sikerét s egy kézmozdulata lecsillapítá a -börzén a deroutot. Azt mondják, hogy még a politikai mozgalmakra is nagy -befolyása volt. - -Arzinoë kisasszony ezen a napon kapott először kivágott ruhát, s a -füleibe boutonokat. A Figaróban két hasáb volt irva ez estélyről, s -abból háromnegyedrész hasábot foglalt el magának a házi kisasszonynak -szentelt eloge. Ha szabad hinni a reportereknek: az új jelenség minden -eddigi szépséget elhalaványított, bájainak orkánszerü hatalmával. Ha -maga Aphrodite istennő jelen lett volna az estélyen, nem tehetett volna -egyebet, mint hogy kiszálljon galambok által vontatott hintójából s azt -mondja az est csillagának: «tessék a helyembe ülni; én megyek -nyugdijba!» Valóságos csillagfutást idézett elő. Értve alatta a minden -országból idesereglett diplomatiai ügynökök és attachék melleiken és -gomblyukaikban levő csillagokat, a kik mind utána futottak. Az -angyaloknak el kellett hagyni a helyeiket a mennyországban hogy erre a -specialis alkalomra mind átköltözzenek Arzinoë kisasszony szemeinek kék -egébe. - -Valóban merész gondolat volt, nem is mindenkinek van megengedve: a haját -hosszan leeresztve viselni – (az első estélyen!) De a siker mindent -kiment. Az ilyen hullámzó arany előtt el kell némulni minden törvénynek, -még a divat törvényének is. Hozzágondolva még, hogy ennek a hullámzó -aranynak még folytatása is van: tizenkét millió frank hozományban. - -A hódítás hévmérőjeül az estélyre következett hét nap szolgálhatott. - -Ezen napok alatt szokták (és kell) megtenni a reconnaissance viziteket. -Mentűl későbbi napon, annál elegánsabb; de az oktáván túl már -menthetetlen etiquette-sértés. - -A látogatást tevők (a férfi nemből) rövid üdvözlet és eszmecsere után a -kisasszony elfogadó termében, átmentek a házi úr appartementjába is s -ott hosszabb időt töltöttek. Visszajövet bizonyos emotiót constatált -rajtuk a kabátjaikat felsegítő komornyik. Ha ketten összetalálkoztak az -előszobában, egymást nagyon haragos szemmel nézték végig. - -A hetedik nap leteltével monsieur Cascador szinház után értesíté Arzinoë -kisasszonyt, hogy az ő boudoirjában kivánja a theát élvezni; Arzinoë -visszaizent, hogy nagy örömére fog szolgálni. - -Cascador úr volt már hetven éves; de hogyha jól összeszedte magát, -fekete frakkban, fehér mellényben, nem látszott többnek hatvannyolcznál. -Finom, sima modora elfeledteté az életkorát, s a hölgyek, a kik vele -beszéltek, valóságos charmeurnek nyiváníták. Arczkifejezését bizonyos -világismerő, kritikus mosolygás tette érdekessé. - -Saját leánya irányában is az volt a modora, a mely más hölgyekkel -szemben: gyöngéd, figyelmes, lekötelező. - -– Kedves Arzinoë. – Megbocsát ezért a szivarért? – Ha nem tűrheti: -kioltom. – No hát nagyon köszönöm. Hát hogy tetszett önnek a mai -előadáson Mirczvinszky? - -– Mirczvinszky? szólt Arzinoë. Hát «az» énekelt? - -– Nagyon szeretem, ha ön úgy hallgatta végig az előadást, hogy észre sem -vette, hogy a világhirű lengyel művész énekelt. Önnek a figyelme másfelé -volt lekötve. - -Arzinoë kisasszony elpirult: védtelen volt. - -– Egészen rendben van. Minden látcső ön felé volt fordulva. Nem csoda, -ha ebben a kereszttűzben nem vette észre, a mi a szinpadon történik. -Látta ön lord Girlsbyt? Ott volt a parquett-páholyban. Hát herczeg -Taskendievicset? Az idegenek páholyában? – Azzal a nagy körszakállal? -Chassepoul barátom (ott ült két hölgy között) egy perczre se tette le a -kezéből a látcsövet: úgy könyökölt ki a támlányra, hogy a két hölgye az -ő hátán keresztül volt kénytelen egymással fecsegni. A kopasz fejéről -észre vehette: úgy világolt, mint a hold. A mi tábornokunk is egyre -pödörgette fölfelé a bajusza hegyét, s insultálta a mellette -elhaladókat, a kik a helyéből fölkeltették s megzavarták az önre -bámulásában. A kis Nerion meg azzal akarta önnek a figyelmét magára -vonni, hogy folyvást fenhangon fecsegett s a közönséggel lepisszegtette -magát. Nem tettek önnél látogatást a páholyban, az alatt, a mig én -felvonás közben az elnöknénél tettem udvarlásomat? - -– De igen: mind az öten. - -– Egyszerre? Ez alkalmatlan. Nálam külön-külön voltak. - -– Mindegyik hozott a számomra egy gyöngyvirágcsokrot. - -– Nálam is hagytak hátra valamit; de nem gyöngyvirágot. Mind az öten -házassági ajánlatot tettek. - -– Hogyan? Mind az öten engem kértek meg? Az sok. - -– No nem úgy, hogy mind az öthöz férjhez menjen; hanem csak egyet -kiválaszszon közülök. - -– Hogy is híják őket? - -– Nálam jegyzékben vannak: Girlsby Henry lord, Taskendievics Sergius -herczeg, – Chassepoule Alfonz bankár, – Le Rongeur Achille colonel, – -meg a kis Jules Nerion, a jó fiú. Igen jól ismerem valamennyit. - -– Nekem is vannak róluk jegyzeteim. - -– Már vannak? - -– Hogy ne! Háromszor találkoztam már mindegyikkel. Egyszer az -estélyünkön, másodszor a látogatásuk alkalmával, harmadszor a páholyban. -Három találkozás csak elég arra, hogy valakit az ember megismerjen? - -– Tökéletesen. No, és mik önnek a jegyzetei mindezekről a versenyző – -urakról? (Majd paripákat mondtam.) Csak azért vagyok erre kiváncsi, hogy -azután magam is kiegészíthessem a kegyed észleleteit a saját adataimmal, -hogy azokat egybevetve, kegyed aztán a legkedvezőbbet választhassa ki -jövendőbeli élettársul. Hát kezdjük a mylordnál: Girlsby Henry. - -– Valódi gentleman. Finom előkelő modora mindenki irányában egyformán -lekötelező. Hanem azért az egész társalgásán keresztül érzik valami -irónia, mely soha sem sért, csak figyelmeztet; csak ha saját magáról van -szó, akkor élesedik csipős öngúnynyá. Komolysága imponál. Keveset fecseg -közönséges szólásmódokkal; de ha valami tárgyba belemelegszik, akkor -költői lelkesedés gyujtja fel az arczát és ékesenszólóvá lesz. Szeretném -őt egyszer, mint parlamenti szónokot hallani. - -– No azt az egyet nem tanácsolom. Az rendes dolog, hogy a legműveltebb -emberek, ha a parlamentben discurálnak, olyan gorombák lesznek, mint a -rhinoczeros. Higyje el, kedves Arzinoë, hogy a legpsüttebb gentlemaneket -kidobálnák a legutolsó korcsmából, ha úgy viselnék magukat ott, a hogy a -parlamentben szokták. Azonkívül is a mylordnak van egy kis oka nem -találni egészségesnek a parlament-ház levegőjét. - -– Ah, van ok rá? Ez még érdekesebbé teszi. Mi az? - -– Majd később megismertetem önt vele. Most csak a kegyed följegyzéseit -vegyük számba. - -– Én már készen vagyok. - -– No hát ehhez még én hozzátehetem, hogy lord Girlsby Henry valóban igen -előkelő aristokrata-sarj, a ki ha egy kissé megterhelte is a vagyonát -játék, lóversenyek s más egyéb nemes szenvedélyek által követelt -tartozásokkal: azokat könnyen rendbe hozhatja. Azt is tudom, hogy adott -szavát – férfiakkal szemben, – fanatikus pontossággal meg szokta -tartani. - -– És nőkkel szemben? - -– Arról majd beszéljünk később. Most térjünk át a második számra. Mi van -önnél feljegyezve Taskendievics herczegről? - -– Az orosz lovagnál különösen megigéz az a bizonyos búskomorság, a méla -tekintet, mely csak koronkint enged meg egyes felvillanásokat a kedély -világának; s ezek is egyszerre félbeszakadnak. És a mellett igen jó -szivének kell lenni. Nem régiben közös jó barátnénk, marquise De Saulne, -elvitt magával «queteuse»-nek. Sorra jártuk adakozás végett az ismerős -világot, úgy hiszem chinai gyermekek megmentése volt a dicséretes czél. -Mikor Taskendievics herczegnél is bekopogtattunk: ő a szokott mélabús -tekintetével olvasá végig a gyűjtő-ivünk felhivó szózatát, s nagyot -sóhajta: «szegény gyermekek!» Aztán fogta aranyfogantyús irónját, -összeadta az eddigi gyűjtésünk számszerinti eredményét, s akkor maga -ugyanakkora összeget írt alá, mint a többi társaság összevéve. Aztán -kezünkbe adta a bankárjának szóló utalványt; s még csak a -hálálkodásunkat sem várta be, úgy elmenekült előlünk. - -– Ehhez még hozzátehetem a saját észlelésemet. A herczegnek az egyedüli -fényüzése a jótékonyság. Ő nem kártyázik, nem lóversenyez. Semmi -gyönyört nem szerez meg magának, a mi aránytalan nagy áldozatba kerül. -Csak az a nagy búskomorsága a megdöbbentő. - -– Talán titkos nihilista. - -– Nem! Nem. Ezt az ábrándot ne fűzze ön a herczeg alakjához. Ő igazi -telivér orosz főnemes, minden rangjával együtt járó előitéletekkel. Azt -láthatja mindenki, hogy a ki a tenyerét azért nyujtja feléje, hogy -valamit akar kapni, üres kézzel nem távozik el tőle, hanem a ki azért -nyujtja neki a kezét, hogy egy parolát kapjon tőle, az ugyan számot -vessen magával, hogy hány őse van a családfán feljegyezve? - -– Hát én nekem hány ősöm van a családfámon? - -Cascador úr nagyot nevetett e találó észrevételre. - -– Kedves Arzinoë: a leány-kérésnél a férfi keze van tenyérrel fölfelé -fordítva. - -– De vajjon alamizsnát vár-e, vagy kézszorítást? - -– Az elsőt semmi esetre sem. A herczeg olyan dúsgazdag, hogy a -jövedelmeinek felét elengedi lopni. Üldözni látszik őt a szerencse. -Nagybátyjai halnak meg, a kik rengeteg birtokaikat ráhagyják; a kormány -vasutakat visz keresztül az erdőjein, a mik eddig semmit sem -jövedelmeztek s egyszerre kincses tárházzá válnak. Német bérlők -czukorgyárakat építenek a pusztáira, s legközelebb egy petroleum-forrást -nyitottak meg a Fekete-tenger melletti birtokán, mely azóta az amerikai -petroleumnak csinál diadalmas versenyt. És minden jövedelme oly biztos a -herczegnek, hogy arra se politikai rázkódások, se mostoha időjárás, se -pénzügyi válság, krach s más efféle befolyással nem bir. - -– És mégis olyan mélabús. - -– Az ám. Majd megmondom az okát később. Most térjünk a harmadik -versenyzőre. Mit szól az én kedves barátomhoz, Chassepoule bankárhoz? -Hogy kopasz a feje teteje, az nem titok. Ha maszkolni akarná, parókát -viselhetne. De a kopaszság bizonyos nyilt jellemet árul el. Én is kopasz -vagyok. Ez azt mutatja, hogy tud az ember élni. A sátoros czigánynak nem -hull ki a haja soha. Egyébiránt milyen embernek találja ön az én -barátomat? - -– Már aztán az én kedves barátom Chassepoule egészen másforma ficzkó. -Annak nem igen szántottak barázdát az arczára a bajok és gondok. - -– Az igaz, hogy mikor beszél, olyan életvidám, hogy az ember egészen -elfelejti… - -– Hogy a homloka kilátszik a kalapja alól hátul. - -– Úgy röppentyűzik az élczekkel, mint egy tüzijátékos. - -– Hát még ha értené ön azokat az élczeket? - -– Többféle értelme is van az élcznek? - -– Van bizony. Ez a «szellem». - -– Hát én azt mikor értem meg? - -– Majd ha egyszer asszony lesz. - -– De annyit még is megértek belőlük, hogy Chassepoule úr nagy -hódításokhoz szokott a hölgyeknél. - -– Egész fel Fortuna istenasszonyig. - -– És a mellett jó szive van. Szereti segélyezni az inségeseket. - -– És felruházni a rosszul öltözötteket. Hozzá teszem, hogy elég gazdag -is hozzá, hogy ezt a nemes szenvedélyét kielégítse. Vannak neki még jobb -élczei is, mint a minőket a salonokban elosztogat: hanem azokat nagyon -drágán fizetteti meg a börzén. - -– Ezt meg már épen nem értem. - -– Bár én se érteném. - -– Azt csodálom, hogy eddig meg nem nősült. - -– Én sokszor biztattam, hogy tegye meg. Azt mondta, hogy akkor nősül -meg, a mikor az én leányom férjhez menő lesz. - -– Ah! Tehát itt is «spekulált»? Hát azok a hölgyek, a kik ott voltak -vele a páholyban, talán rokonai. Én azt gondoltam, hogy az egyik -felesége. - -– No csak olyan «mostoha» felesége. - -– Hát az megint micsoda? - -– Hogyan magyarázzam ezt meg önnek, kis leány? Hát ezek olyan válfajai a -hölgyeknek, a kik a megfordított hűtelenséget képviselik. - -– Megfordított hűtelenség? Hogyan érthető ez? - -– Ejh! Kis feledékeny! Hát nem tanították önnek a nevelő-intézetben a -thesiseket, synthesiseket és antithesiseket? - -– De igen. - -– No hát a thesis: «mi a hűtelenség?» - -– Hűtelenség az, ha valaki nem szereti azt, a kinek tartozik vele. - -– Tehát az antithesis: a megfordított hűtelenség…? - -– Ha valaki szereti azt, a kinek nem tartozik vele. - -– Helyes a megoldás. - -– Én azonban még így sem értem. - -– Lesz alkalma empyrice megérteni, ha a barátomhoz talál nőül menni. No -de még többen is vannak. Mit szól ön a tábornokhoz? - -– Az már aztán az igazi férfi! Egész megjelenése imponál. Csupa -erőnyilatkozat minden szava. - -– S annak megfelelnek a tettei is. Hirt, nevet szerzett magának -Tonkingban, mikor a «fekete zászlósok» ellen harczolt. Akkor kikiáltotta -a közvélemény a jövő hadjárat praesumtiv fővezérének. Nem gazdag ember: -a fizetése nem több tizenhatezer franknál; de el tud belőle költeni -nyolczvanezret. - -– Hogyan? Csak nem kártyás talán? - -– Azt mondják, hogy valami politikai párt poussirozza. Nagy jövendő vár -reá. Ha bizonyos párt kerül a kormányra, hadügyminiszter lesz; s mikor -az ágyuk mennydörögnek, akkor aranyeső esik. Nem megvetendő kilátás: egy -historiai nevü férfiu hitvesévé lenni. - -– Én még is valamennyi között legkedvesebb alaknak találom a kis -Neriont. - -– No lássa! Egészen egy véleményen vagyunk. Ez a legszelidebb fiatal -ember a világon. Csupa kedélyesség. Mindenkinek megengedi, hogy a -rovására tréfáljon, s semmiért meg nem haragszik. Ez igazán az a férfi, -a kire az asszonyok azt mondják, hogy az ujja körül csavarhatja az -ember. - -– Azt szeretem benne, hogy egészen ideálista. Meg, hogy mindenben egy -nézeten van velem. A míg mások tánczolnak, mulatnak, ő leül mellém és -beszél művészetről, irodalomról, utazásairól. - -– Egész éjfélig. - -– Igen. Akkor bucsút vesz és eltünik. Megmondja őszintén, hogy ő éjfél -után már nem társaságba való. Igen rendes életet él. - -– Valóban nagyon rendes életü ifju. Szabad öntől még egy csésze theát -kérnem? - -A míg Arzinoë e kivánságának eleget tett: Cascador úr a zenélő -burnótszelenczéjét muzsikáltatá az asztalon, melyből egy rugó -megnyomására egy pompás kis kolibri ugrott elő, s az csicseregte el, -tollászkodva, berzenkedve az egész bordalt «Borgia Lucrecia»-ból. -Arzinoë nagyon gyönyörködött a kis bohókás madárban: Droz testvérek -remekművében. - -– Ha tetszik, önnek adom. Mondá Cascador úr. - -– Minek? Hisz a mi az öné, az az enyém is. - -– Helyesen van mondva. No hát térjünk a felvetett thémánkra. Talált ön -valami választást a versenyző kérői között? - -– Igazán nehéz az elhatározás. - -– Hát én majd segítek önnek azt megkönnyíteni. Lássuk az éremnek a sasos -oldalát. Tudva van, hogy a férfi medaillonjának az egyik felén ott van a -kép, a másik felén meg a sas. - -Ilyen sasunk mindnyájunknak van. Némelyiknek egy fejü, másiknak kétfejü; -de mindenesetre ragadozó madár. Tehát vegyük őket sorba. - -– A kis Nerionra vagyok a legkiváncsibb: ugyan miféle sas lehet annak a -hátán? - -– De csak tartsunk rendet: a hogy startolnak az úrlovasok. Első a sorban -Girlsby lord. Ennek a paripájára, mint többször nyertes telivérre, -legtöbb teher rakható. Tavaly nyáron ennek a gentlemannak a neve nagyon -sűrűn volt a hirlapokban olvasható. - -– Az akkor lehetett, mikor a nevelőzárda fejedelemnője a hirlapokból -(pedig oda igen kegyes lapok járnak) ollóval rendesen kivágott valamit, -mielőtt a kezünkbe adta. - -– Azt nagyon helyesen is tette. Tanult kegyed obabenn görög mythologiát? - -– A mennyi épen a nevelési rendszerrel összefér. - -– Ismeri talán a «minotaurus» regéjét? - -– Azt igen jól. A minotaurus egy ökörfejü szörnyeteg volt, a kit Minos -király bezáratott a Daedalus által épített labyrinthba, s a kinek az -athenaeiek tributumképen évenként tizenkét szűzet tartoztak áldozatul -küldeni; míglen Theseus, Ariadne fonálgombolyagának segélyével a -szörnyeteget a labyrinthban felkereste és megölte. - -– No hát erről a minotaurusról volt szó a lapok kiollózott hasábjain. - -– A ki a krétai labyrinthban lakott? - -– Nem. Ez a londoni labyrinthban üzte kegyetlenkedéseit; de még nagyobb -mérvekben, mint a krétai: mert ez minden héten követelt egy új -áldozatot; tehát évenként ötvenkét szűzet. - -– De csak nem ette meg őket? - -– Au contraire! Inkább megtraktálta őket pezsgővel és -lúdmáj-pástétommal. - -– Hát hisz az nem is olyan nagy bün. - -– Hiszen semmi sem bün addig, a míg valami ujságiró meg nem tudja. De -hát egy ilyen modern Theseus utána járt e titkos gonosztetteknek s -azután irtóztató lármát csapott a londoni szűzáldozatok miatt az új -minotaurus ellen, a ki senki sem más, mint a mi szeretetreméltó lordunk. -Az ügy utóljára a parlament elé került, ott is nagy port vert föl; -utóljára is a parlament kénytelen volt egy új billt hozni, melyben -kimondatik, hogy a londoni leányokat elcsábítani tizennyolcz éves -korukon alól nem szabad. - -– Hát tizennyolcz éven túl szabad? - -– Akkor sem szabad, csakhogy a tény nem kerül a bünügyi codex, hanem -csak a polgári codex itélete alá. - -– Ezért kellett a lordnak Angliát elhagyni? - -– Ezért is. - -– Hát bizony elég nagy hiba, ha egy férfinak a hajlandósága minden héten -megváltozik. - -– De annál még nagyobb hiba is van. - -– Én ezt tartom a legnagyobbnak. Ha valaki képtelen állhatatosnak lenni. - -– És még annál is van nagyobb hiba. Ha valaki nagyon is állhatatos olyan -szerelemben, a mely minden isteni és emberi törvény szerint meg van -tiltva. Ezen népiesen hirhedetté lett kicsapongásain kívül van még a mi -ifjú lordunknak egy sokkal vétkesebb szenvedélye, a melyről csak az -előkelő körökben suttognak. Évek óta él tilos viszonyban az ángyával: a -bátyjának a feleségével. A bátyja ellen-tengernagy. Ezért lett a -királynő által minden britt területről kitiltva. - -– Akkor legyen egygyel több britt terület rá nézve a mi házunk is. - -– Most következik hát az orosz herczeg. Taskendievics özvegy. A mit tud -felőle a világ, mind ajánlatos az egész jellemére nézve. Csupán csak egy -kis fekete pont van az életében. Ez a feleségének a meghalálozási módja. -Együtt utaztak a Schweiczba. Naponkint tettek gyalog kirándulásokat a -havasokra: egyedül, kisérő nélkül. Egy este a herczeg egyedül magában -tért haza. Azt mondta, hogy a felesége, a mint egy nemesgyopár-virágot -le akart szakítani a szikláról, hirtelen elszédült s lebukott az ezer -lábnyi mélységbe. Az összezúzott nőt feltalálták a hegyszakadékban. A -hullát bebalzsamozottan ólomkoporsóba zárva küldte haza Oroszországba -Taskendievics: ott nagy pompával temetteté el a családi sirboltban. -Azonban ezen balesetnek véletlen tanui is voltak: egy kecskepásztor, ki -a hegyoldalban heverészett és egy német tourista, ki egy távoli -hegytetőről távcsővel kisérte a sétáló párt. A herczegről azt beszélik, -hogy ő maga taszította le a feleségét a meredélyről. - -– Hisz akkor az egy daemoni jellem. - -– Tanúk vannak ellene, a kik hallották, hogy heves czivakodása volt az -asszonyával a megelőző napokon. A baleset napján a megszokott havasi -vezetőt hamis ürügyek alatt távolította el magától. Legsúlyosabb rá -nézve a két szemtanu vallomása. Az orosz hatóságok vizsgálatot -indítottak ellene. És most csak az a kérdés, hogy a herczeg pénze -nyomja-e le a serpenyőt, vagy az igazság? Ha nem sikerül a -kecskepásztorra kisütni, hogy idiota, s a német touristát a vallomása -visszavonására rábirni, a mi szép herczegünk aligha el nem sétál a -Koliván tóhoz, ólmot bányászni. - -– Hát ez az ő búskomorságának az alapja? No, a kit ilyen öntudat terhel, -annak nem szeretnék a második felesége lenni. - -– Chassepoule bankár barátunkról már nem mondhatnám, hogy az álmát -nagyon zavarnák az áldozatainak kisértő szellemei. - -– Vannak ilyen áldozatai? - -– Maga sem tudja a számát. Az ő mestersége az ilyesmit megengedi. Egy -börzei deroute, a mit az ő genialis feje hozott szinre, rendesen -tragikus következményekkel jár. Hanem az emberélettel ő olyan könnyen -bánik, mint egy drámaíró. E tekintetben ő nagyobb Shakespearenél. Aztán -az eszközökben sem igen válogatós. Gyémántvidéket, petroleumtájat -«megsózni» épen olyan könnyen megy nála, mint a «tatárkacsákkal» – hamis -táviratokkal – felforgatni az üzletvilágot, vagy mesterséges -«Ring»-ekkel egy egész világrész szegényeinek a szájából kiszedni a -betevő falatot; államhivatalnokokat megvesztegetni, államtitkokat -ellopatni, az ő különös erényei közé tartozik. - -– Hisz akkor ez egy gazember! - -– Hogy volna gazember? Hiszen mindig nyer. - -– Hát csak az a gazember, a ki veszt? - -– A játékban mindig. Aztán ugyanazokat az eszközöket másnak is szabad -használni. Ha neki szabad csalafintáskodni, másnak is keze ügyében van -ugyanaz a tréfa. Ő is folyvást az életével játszik. Húsz milliója van; -de az mindennap koczkára van téve. Vagy hatot, vagy vakot! Ha egyszer -vakot talál mutatni a koczka, akkor neki sincs más teendője, mint a -zsebébe nyulni, nem abba, a melyikben a tárczája van: abba majd -belenyulnak mások; hanem abba, a hol a cyankali van. Azt mindig magával -hordja, készen áll minden eshetőségre. Egyszer egy jó barátja a -tönkrejutás szélén állt, odament hozzá könyörögni, hogy segitsen rajta, -külömben kénytelen lesz öngyilkossá lenni. - -«– – – Barátom, mondá Chassepoule; pénzt nem adhatok; hanem itt van a -zsebemben a cyankali: ezt megoszthatom veled.» - -– Csaknem hihetetlen! Hisz a bankár minden jótékonysági intézménynél ott -szerepel, mint jóltevő. - -– Hja: az neki reklám. - -– Nem gondolok rá többet. Hát a tábornok? - -– Ennek csak az az egy hibája van, hogy nagyon szeret verekedni. - -– Hát hisz az egy katonánál erény. - -– Az ám. Csakhogy nem a poroszokkal szeret verekedni; hanem fiatal petit -crevéekkel, a kikre féltékeny. - -– Hát féltékeny? - -– Borzasztó módon! Othello hozzá képest valóságos methodista prédikátor. -Ha az ő imádottja egy oldalpillantást mer vetni valami csinos dandyre: -az a gavallér másnap holt ember. A tábornok úgy szurkálja fel a kard -hegyére a vetélytársait, mint a lepkegyüjtő diák a pillangókat a -gombostűre. Egész gyűjteménye lehetne belőle. Azonban megeshetik, hogy -egyszer majd ő is emberére talál, a ki őt spékeli fel. - -– No én miattam ne öljön meg senkit; maga se haljon meg. És így -szerencsésen eljutottunk az utolsóhoz: az én kedvenczemhez, a kis -Nerionhoz. Ennek a jó, szelid, rendes fiúnak csak nincs semmi bűne. - -– Igazán nincsen. Ez nem vét senkinek: saját magát kivéve. Mint -tapasztalhatá ön: éjfélkor rendesen eltünik a társaságból. És akkor -rendesen haza megy. Egyedűl marad, bezárkózik a szobájába. És akkor -elkezd egymagában inni. Minden reggel úgy feszítik fel az ajtaját az -inasai s előkeresik ágy alól, asztal alól holt részegen. Az orvosok -lemondtak róla. Rövid időn delirium tremenst fog kapni. - -– Mi az a delirium tremens? - -– Szószerint «reszkető hagymáz», különben «iszákos düh». Az őrjöngő -mindig szomjas, mindig kábítóbb italokra vágyik: bor után cognacot, -absynthot, siberiai galóczapálinkát kiván inni, utoljára csak az aether -elégíti ki a vágyait. Ha nem ihatik, rossz kedvü, szeszélyes, a fejét -nem birja, minden tagja reszket, üldözési mániában szenved, aludni nem -tud; mihelyt lefekszik, egereket, patkányokat lát maga körül futkosni, -azok után kapkod dühösen; ha aztán megint hozzájutott a szomjazott -méregitalhoz, akkor tréfás lesz, felvidul, bohóságokat beszél és -cselekszik; utoljára lefekszik, mint egy darab fa s néz ragyogó -szemekkel a magasba, és beszél viziókról; a mik majd rémületesek, majd -érzékhevítők s ez nála az álom. Mikor egyszer-egyszer abbahagy minden -ivást, akkor igen kedves ember; de nagyhamar visszaesik megint. - -– S ezek az én kérőim? - -– De vannak még többen is: ezek csak a kiválogatottak. A többieket be -sem mutattam önnek: azoknak csak hibáik vannak, kárpótló előnyök nélkül. -Most már választhat ön e közül az öt közül, a melyik legjobban tetszik. -Annyit biztosan mondhatok önnek, hogy ilyen az egész társadalom, a mit -én ismerek. - -Arzinoë fölkelt a kerevetről s odalépve Cascador úr elé, azt kérdezé -tőle: - -– Ugyan mondja ön meg: miért világosított fel engem ezekről a -körülményekről? Hiszen ha ilyen az egész társadalom; ha a házasulandó -férfiak között az az öt, a kit ön a bandából kiválasztott, még a -diszpéldányok közé tartozik, akkor lehetetlen volna, hogy egyetlen egy -házasság létrejőjjön a czivilizált világban. Én azt hiszem, hogy a -férjhez menendő leányok bekötött szemmel nyujtják a kezeiket. A -vőlegényeik jellemének árnyoldalairól nem beszél nekik senki: talán nem -is ismerik meg azokat soha; maradnak boldog tudatlanságban. Vagy ha -megtudják is a hibákat, mint asszonyok, akkor már kötelességük azokat -eltűrni: talán feladatuk azokat megjavítani. Szokása talán más szülőknek -is a férjhezmenendő leányukkal ilyen modorban ismertetni meg a kérőket? - -– Nem szokása az senkinek. Legalább én nem tudok rá analog esetet. - -– Hát akkor miért kellett épen én nekem abban a kivételes szerencsében -részesülnöm, hogy azokat, a kik a kezemért versenyeznek, a legsötétebb -árnyoldalaikról ismerjem meg? Azt akarta ön, hogy egyikhez se menjek -nőül? - -– Azt. - -– Megengedi ön, hogy találgassam ennek az ön különös gondoskodásának az -okát? - -– Szabadságában áll. - -– Ön úgy látszik, hogy gyülöli a magasabb körök társaságát? - -– Nem jobban, mint a többit. - -– Talán arra a világra akar ön figyelmessé tenni, a hol az emberek -munkával töltik el az életüket? - -– Bizonyosan mondhatom önnek, hogy még eddigelé minden úgynevezett -szorgalmatos ember, a ki egyszerre valami gazdag házasság által nagy -uraságra tett szert, még több bűnt és bolondságot tudott elkövetni, mint -a kik abba beleszülettek. - -– Hát a megfordított eszmejárásra nincs eset, hogy a gazdag leány -osztotta meg a szegénységet azzal, a kit megszeretett? - -– Oh igen sok eset van rá. Százat tudnék önnek elmondani. -Herczegkisasszonyok, myladyk, bankárok leányai, az előkelő világ -«star»-jai szereztek ilyen meglepetéseket a családjaiknak; az egyik -elutazott az apjának a lovászával, a másik egy czirkuszbeli clownnal -kötötte össze az életét; tudok olyat, a ki egy czigánynak a sátorát -választá otthonának, sőt olyan is akadt, a ki egy versfaragóhoz ment -nőül (sátor nélküli czigány!) De mindannyinak siralmas vége lett. A -nyomor nem jó társalkodó. Száz eset közül kilenczvenkilenczben a himes -pillangó visszaváltozik csunya hernyóvá: a férj halálra kínozta a miatta -magasból leszállt nőt. - -– És a századikban? - -– Az asszony ölte meg a férjet. Az esküdtszék fölmentette. - -– E szerint tehát nekem nincs más választásom, mint visszamenni a -zárdába s felvenni a fátyolt. - -– Még van önnek egy kérője, a ki méltó arra, hogy kezét és szívét neki -adja. - -– Egy kérőm, a kit nem ismerek? - -– Nagyon jól ismeri őt. - -Arzinoë nagyot bámult e szóra. Sok férfit látott már, a mióta a világba -bevezették: egy-kettőnek az arczát meg is jegyzé emlékében; de -ismeretségnek az nem nevezhető. Hasztalan keresgélt, nem talált semmit. - -– Osztályunkhoz tartozik? Kérdezé Cascador úrtól. - -– A legismertebb név az országban és a külföldön; a legion d’honneur, és -számos külföldi rendjel tulajdonosa; tagja a senátusnak. - -– És vagyonos? - -– Olyan vagyonos, hogy önnek mindazt a pompát és kényelmet -megszerezheti, a mihez itthon hozzászokott. A kinek nem kell az ön -hozománya: egyedül ön maga. - -– Annyira szeret? - -– És nagyon régen. Biztosan mondhatom, hogy senkit mást önön kívül nem -szeret. Hű rabszolgája fog önnek lenni, a ki türni fogja a szeszélyeit: -a mik okvetlenül lesznek, mihelyt férjhez megy. - -– S mi hibája van? - -– Egyetlen egy hibája van: az, hogy már nem fiatal. Hanem azért beválik -férjnek, jobban, mint sok huszonnégy éves ifjoncz, a ki nagyon sietett -élni, s a milyenekből áll a mi «arany fiatalságunk». Özvegy ember, a kit -az első felesége is, mint a férjek mintaképét, hiresztelt el az -ismerőseinek, s a kihez repülve sietne Páris bármelyik hirhedett -szépsége, ha a kezét nyújtaná neki; de a ki a felesége halála óta -senkivel sem kezdett liaisont, azért, mert önt tartotta szem előtt. - -– Ki lehet ez a ritka derék ember? Beszéltem én ezzel valaha? - -– … Most is vele beszél ön… - -– Kegyed? Cascador úr? Hisz kegyed az atyám. - -– Én nem vagyok kegyednek az atyja, s a megholt feleségem nem volt -kegyednek az anyja. A feleségem szerencsétlen volt legmagasabb női -hivatásának elkövetkeztekor: gyermeke holtan jött a világra. Az orvos -nagyon sok chloroformot talált vele felszívatni. A míg aztán az -accoucheur azzal volt elfoglalva, hogy a tetszhalott anyát életre hozza: -én összebeszéltem a sage femmeal – ugyanabban az órában jött egy -fölösleges gyermek a világra, a kinek az anyja pinczérnő volt egy café -chantantban. Az eladta az anyai jogát ezer frankért. Mire a nőm életre -tért, már akkor egy szép kis eleven leánygyermek sírt mellette az -elefántcsont bölcsőben, valenciai csipkékbe pólálva. Ő soha sem tudta -meg a kegyes csalást. Abban a hitben élt és halt meg, hogy az a szép -gyermek, a ki az ő gondjai alatt felnevekedik, az ő szülötte. Én azonban -évről-évre láttam azt fejlődni, s megerősödött bennem az elhatározás, -hogy a midőn abba a korba fog ön jutni, a melyben a férjhezmenetelre -kell gondolni, fel fogom önnek fedezni születésének a titkát s saját -kezébe teszem le sorsának elintézését. - -Arzinoë azt hitte, hogy álmodik. - -Cascador úr minden intézkedést megtett, hogy őt ébrenlétéről meggyőzze. - -– Itt vannak, kedvesem, az ön dolgára vonatkozó mindenféle -bizonyítványok. Először is az orvosi jelentés arról, hogy nőmnek holt -gyermeke született: ez a Nr. 1. Azután a Nr. 2. a szülésznőnek a -bizonyitványa, miszerint mademoiselle Sally Japonnak újszülött leánya az -én házamhoz lett becsempészve. A 3. alatt megtalálja ön az igazi -anyjának, Sally Japon kisasszonynak az elismervényét, mely szerint az -újszülött leányát ezer frankért nekem átengedi s szülői jogairól lemond. -Még egy negyedik irat is van. Ez pedig a Salpêtriere gondnokának a -hivatalos schédája, szabályszerűen rovancsolva: azon tartalommal, hogy -ezelőtt két évvel az ott gyógykezelés alá került Sally Japon -diphteritisben meghalt. A schéda hátlapjára fel van jegyezve, hogy a -montmartrei temetőnek hányadik táblája, sora és száma alatt lett -elhantolva. Mindezekből meggyőződhetik kegyed, hogy én kegyedre nézve -egy tökéletesen idegen férfi vagyok. Jogom van ugyanazzal a kérdéssel -közelíteni kegyedhez, a mivel a többinek: «akar-e hitvestársam lenni?» -Ha akar, akkor az öné a millióim, a palotáim, az uradalmaim, egész a -muzsikáló szelenczémig, minden. Ez előmutatott iratokat nyilvánosságra -hozzuk. Az anyakönyvi adatokat kiigazíttatjuk s semmi akadály nem áll -közöttünk. Én semmi erőszakolást nem használok ön elhatározására. Kezébe -adtam a bizonyítványait: ha tetszik önnek, a tűzbe dobhatja. Akkor én -nem fogom bebizonyíthatni, hogy ön nem az én leányom. Láthatja ön, hogy -nem fenyegetem azzal, hogy tagadó válasz esetére kiteszem önt az -utczára. Ön elhatározhatja magát tetszése szerint, akár arra, hogy az öt -kérőjének a neveit egy kalapba dobja, s a melyiket kihúzza, annak adja a -kezét, akár arra, hogy itt marad a házamnál s együtt lakik velem, azt -tudva, hogy ön itt senki más, mint Sally Japonnak a szép hajadon leánya. -Ön senki mással, mint saját magával, nem fog vitába kerülni, erről az -egyről biztosítom. - -Ezzel Cascador úr magára hagyta Arzinoët. - -A leány sorra vette, átolvasta újra meg újra a kezében hagyott iratokat. -Meggyőződhetett belőlük, hogy a mit Cascador úr mondott, való. - -Azután végig gondolt mind azon, a mit az öt kérője felől hallott a -hatodiktól – és arra a vég meggyőződésre jutott, hogy ez a hatodik a -legfélelmesebb: a ki túltesz a többieken. - -A «Hôtel de Ville»-el szemközti palotának a kapuja fölé van kitüzve egy -háromszínű zászló, melynek fehér sávján ez a felirat olvasható: «Bureau -du Paradis». - -«A paradicsom irodája!» Ez már csak eléggé érdekes czím arra, hogy a -kinek a szemébe ötlött, megálljon a kapu két oldalán óriási betükkel -nyomtatott prospectus előtt, és olvassa, hogy mit árulnak a -paradicsomban, és mi áron? - -«A köztársaság oltalma alatt!» - -Ez a sor czinoberveressel van nyomtatva. - -«A hadügyminiszterium pártfogása mellett.» - -Ez meg ultramarinkékkel. - -Következik fehér betükkel fekete alapon. - -«Menyasszonyok kiházasítása!» - -Aztán mind a négy szélén a placardnak arany betükkel: - -«500 frank kelengye!» - -Az apróbb betükkel nyomtatott sorok aztán elmondják a feltételeket. - -A kamara felhatalmazta a hadügyminisztert, hogy az új-caledoniai -franczia telep férfi tagjai számára határozatlan számú, férjhezmenésre -alkalmas, hölgyeket toborzzon össze s azokat államköltségen -rendeltetésük helyére elszállítsa. - -Következik a természetrajzi indokolása annak, hogy miért legyen -Új-Caledonia a paradicsom? - -Terem kókuszt, tengerit és dohányt. Sport tengeri kutyákra. Pénzérték: -egy kókusz = tíz tengerikutya-fog; – tíz tengerikutya-fog = egy rúd -dohány; tíz rúd dohány = egy «isa» (eszményi pénz) tíz isa = egy -minőségű asszonyszemély; – árak fokozatosan a minőség szerint fölfelé, -egész száz isáig. E szerint átlagos árt véve, lehet mondani, hogy egy -férjhez menendő hölgynek az értéke az új paradicsomban: = 50 isa; = 500 -rúd dohány; = 5000 tengerikutya-fog = 50,000 kókuszdió: a mi nem -megvetendő egyenérték. - -Vőlegény van elég. Jön még több is. Új-Caledonia Francziaországnak a -fegyenczkoloniája. Oda szállítják azokat a válogatott gonosztevőket, a -kik élethossziglan való deportáltatásra szereztek érdemeket: ide -számítva a gyujtogatásért elitélt communard urakat is. - -Minthogy azonban Új-Caledoniában ilyen exorbitans nagy ára van a szép -nem képviselőinek: a franczia kormány kész az itthon constatált -fölösleget az új világrésznek átengedni. Vállalkozók ingyen elszállítást -és ellátást nyernek, s partra szálláskor ötszáz frank kiházasítási -összeget kapnak. - -Nagyobb biztatás okáért előlhátul ujjmutató jegyekkel odaszegezve, -olvasható e megnyugtató záradék: - -[1.png] Hölgyeknek, a kiknek valami multjuk van: a szerződés -aláirásakor, teljes amnestia biztosíttatik. [2.png] - -Nappal nagy csoportokban szokták olvasni ezeket a fényes hirdetményeket; -s kiki aztán megtéve rájuk a maga tréfás észrevételét, megy odább: a -bureau ajtaján senki be nem lép. Este hét órakor meggyujtják a -villanylámpásokat, melyek verőfényükkel megvilágítják a két nagy -placardot: egész éjfélig. Akkor még többen olvassák, még nagyobbakat -nevetnek rajtuk; de a bureau ajtaját még akkor sem nyikorgatja senki. -Éjfél után eloltják a villanyt; a kapu alja sötét lesz; akkor aztán -kinyilik a bureau du paradis ajtaja; s nem hiányzanak az alakok, a kik -besuhannak rajta: némelyiknek selyemruhája van. A ki bement, vissza nem -jön: még sötéttel szállítják zárt kocsiban Toulonba, a hajóhoz. - -A bureau főnöke egy derék, becsületes kiszolgált tengerész, a ki több -ízben megtette az útat Új-Caledoniáig, míg a szemei meg nem romlottak, s -a kormánypadot a bureaupaddal nem lett kénytelen fölváltani. Egyenes -lelkű jámbor ember, a ki nem árul zsákban macskát. Elmondja egész -őszintén a vállalkozónak, hogy miféle körülmények várnak rá a -paradicsomban, s minthogy a szemei rosszak, tökéletesen közönyös eset rá -nézve, hogy a berovancsolt hölgyecske szép-e, vagy kevésbé szép? s hogy -az életkora csakugyan nem haladta e meg a 29 esztendőt; a mennyit be -szokás vallani hivatalosan. - -– Szabad önnek a nevét kérdezni, madame? - -(A vállalkozókat kivétel nélkül «madame»-nak szokás titulálni.) - -– Nevem Arsinoë Japon. - -– Ar–si–noë? Bizonyos ön felőle, hogy csakugyan ez a keresztneve? - -– Itt van a keresztlevelem. - -– Nagyon különös. De egészen rendben van. A keresztlevele szerint épen -18 éves. Első qualitás. Ötezer tengerikutya-fog értékű. Szőke ön, vagy -barna? Nem igen jól látok. - -– A hajam veresbe játszó aranyszőke. - -– Veresbe játszó aranyszőke! S ön nem talált Párisban foglalkozást? Jól -van. Nem az én feladatom. Van önnek valami multja? - -– Van. - -– Példának okáért. - -– A gyámatyámnak elloptam egy burnótszelenczéjét, egy zenélő kolibrivel -a tetején s azt zálogba vágtam 500 frankért. - -– Ellopta. Zálogba vágta. Éjjel? - -– Az alatt, a míg aludt. - -– Házi tolvajlás. Büntetése másfél esztendő. Mikor történt ez? - -– Ma. - -– És a pénz, a mi e vállalkozásból származott? - -– Már nincs meg. - -– Már nincs meg? Hová tette ön azt? - -– Egy sírkövet rendeltem meg az anyám számára. Az anyám neve Sally -Japon. Meghalt két év előtt a Salpetrierben; el van temetve a -Montmartreban. - -– S nincs önnek senkije, a ki a sorsa felett rendelkezik? - -– Atyám nincs. Azt nem ismertem soha. Gyámatyát a törvényes hatóság nem -nevezett ki a számomra. Fogadott atyám, a kinek a nevét nem mondom meg, -ma felfedezte előttem, hogy ő nem igazi atyám, s mint kérőm lépett fel -hatodiknak öt más kérő sorában, a kik közül az egyik egy kéjencz, a -másik egy tolvaj, a harmadik egy nőgyilkos, a negyedik egy spadassin, az -ötödik egy részeges; én a hirlapok hirdetményei között olvastam, hogy a -franczia kormány az elitélt gonosztevők számára toborz menyasszonyokat, -ezeknek adom az elsőbbséget: megyek Új-Caledoniába. - -– Madame. Én önnek igazat adok. Az új-caledoniai vőlegények igen honett -ficzkók az itthoniakhoz képest. Legyen ön megnyugtatva az amnestia -iránt. Az ellopott arany kolibri, meg a szelencze, – megy a többiek -után. A gyámatya tubákoljon más pixisből. - -– Egyébiránt, a mint Új-Caledoniába megérkezem, azonnal el fogom küldeni -a nekem járó ötszáz frankot a Mont de Pietébe, hogy az ellopott -szelenczét adják vissza a gyámatyámnak. - -– Az igen dicséretes szándék. - -– Nem vállalná el monsieur ezt a megbizást a részemről? - -– Igen szívesen; hanem akkor mégis meg kell önnek mondania a meglopott -úrnak a nevét. - -– Talán hallott ön már Cascador bankárról? - -– Oh, hogy Cascador bankárról hallottam-e? Azt még Új-Caledoniában is -ismerik. Van ott nagyszámú ficzkó, a kik neki köszönhetik, hogy a -paradicsomba jutottak. Tetszik tudni: holmi lázadó bányamunkások, kik a -vízműveket szétrombolták. Olvasta ön a prospectusunkat? - -– Nagy figyelemmel tanulmányoztam. - -– És így egészen a helyzet magaslatán áll kegyed? Tudja jól, hogy az új -paradicsomban versenyző vőlegények egytől-egyig az akasztófától -megmenekült félkézkalmárok? - -– Tudom. - -– Azt is sejti kegyed, hogy a hol a kókuszdió terem, meg a hol -tengerikutyákra vadásznak, ott a paloták sövényből vannak készítve, s -pálmalevelekkel betetőzve? - -– De vannak ott kukoriczaszárból készült kioszkok is, fókabőrrel -behúzva. - -– Ah, ez már a renaissance korból való építkezés. Aztán ért kegyed -valami házimunkához? Teszem föl a főzéshez? - -– Tanultam valamit a zárdában. - -– A zárdában? No ez rendkivüli. - -– Volt ott egy oláh kisasszony nevelőben, az megtanított pattogatott -kukoriczát készíteni. - -– Nem értem. Mi lehet az? - -– Egyszerű mesterség; csak lobogó tűz kell hozzá meg egy rosta, s öt -percz alatt a málészemekből ízletes csemege válik, a mit az ember -tarisznyában elvihet magával, és meg nem romlik soha. - -– Sapristi! Hisz ez egy nevezetes találmány. Ezzel kegyed még egy új -korszakot fog inaugurálni Új-Caledoniában! Az ottani lakosoknak épen az -a bajuk, hogy nem tudnak mit csinálni a kukoriczájukkal. Ha megőrölik, -keserű lesz; ha dohot kap, kiütéseket kapnak tőle a bőrükön. Kegyed ott -egy ország jóltevőjévé fog lenni. Hogyan mondják? «Pattogatott -kukoricza!» Elég! Nem kell több. Úgy fogom önt előjegyezni, mint -praeferentissimét. Legelsőnek fog kiszállíttatni a hajóból. Fel tudja -fogni ennek az értelmét? - -– Nem én. - -– Az a menyasszony, a ki legelsőnek szállíttatik ki, kapja a legderekabb -vőlegényt. Fogadok rá, hogy egy hétszeres gyilkost fog ön kapni! - -– Az nekem nagyon fog tetszeni. - -– Elhiszem! A ki legtöbb embert megölt, az ott a legnagyobb tekintély. -Az a dictator! Ott van az igazi világ! Köztársaság parlament nélkül. «A -ki birja, az marja!» Ez az egész «Code Napoleon». A szigeten laknak -tigrisek is. Aztán meg vad emberek. Ezek mind hússal élnek; s különösen -elsőbbséget adnak az emberhúsnak. Az ilyen környezetben vajmi sokat ér -egy olyan férfiú, a kinek a keze gyorsabb, mint az ellenfeléé. - -– Meg fogom tudni becsülni, a kit a sors számomra rendel. - -– Még egyet. Tud kegyed úszni? - -– A mult évben tanultam. Trouvilleben általános bámulatot vívott ki az -ügyességem. - -– Az nagyon jó. Mert még azt is kötelességem kegyeddel tudatni, hogy az -új paradicsom menyasszonyainak az eljegyzése némi formalitásokkal jár, a -minők a mi világrészünk ethnographiájában nem ismeretesek. - -– Tán a hullámok között történik meg az eljegyzés? - -– Bámulatos találékonyság! Azt tetszik tudni, hogy az új-caledoniai -kikötők mind el vannak zárva korallzátonyokkal, melyek hosszú -vonalakban, néha félkörökben akadékoskodnak az öblök előtt. E miatt a -hajók kénytelenek a nyilt tengeren horgonyt vetni. Sőt maguk a dereglyék -is csak a zátonyokig képesek elhatolni s ott laviroznak addig, míg a -telepítvényesek a zátonyszorosokon át begázolnak a tengerbe a -dereglyékig, a fejükön hozva a csomagokat, melyek az általuk termelt -dohányt s a zsákmányolt kutyafogakat tartalmazzák, s melyekért viszont -cserébe olyan küldeményeket vesznek át, mikre nekik van szükségük. No -hát, ha ezt tudja kegyed, akkor igen természetesnek fogja találni, hogy -az élő szállítmánynyal, teszem föl a menyasszonyokkal, ezt a -hosszadalmas eljárást nem foganatosítjuk: azokat egyszerűen beledobáljuk -a hajóból a tengerbe. Az illetékes vőlegények ott állnak sorban a -korallzátonyon: azok beúsznak értük s kifogják őket. Ki melyiket -kihalászta, az az övé. Nem fulladhatnak a vízbe, mert a derekukra kapnak -egy mentőövet. A ki azonban úszni is tud közülök, abban az előnyben -részesül, hogy szabadon választhat: azon férfiú felé úszva, a ki által -hihalásztatni kiván. Tetszik kegyednek ez az eljegyzési methodus? - -– Jobban minden eddig ismert házasságszerzési szokásnál. - -– Akkor aláirhatjuk a szerződést. - -Hat hét mulva megérkezett a «Formidable» hadigőzös a Szent-Vincze kikötő -elé. Az új paradicsom kissé messzecske esik Páristól. Az ottani emberek -a talpukkal állnak felénk. Szerencse, hogy a föld nincsen üvegből. - -A nagy hadihajó megérkeztét az egész franczia telep népessége várta a -parton. - -A szigeten van optikai telegráf és observatorium. A hajó távirati -készüléke előre tudatta, hogy minő édes terhet hoz magával. -Menyasszonyokat az áldott Európából! A házasulandó ifjúság mind a -zátonyok szélén állt, úszáshoz való jelmezben: az öve mellé dugva – nem -a vőlegényi bokréta, hanem egy méternyi hosszú kemény faczövek, mind a -két végén szigonyos hegygyel ellátva; a szájában pedig, a fogai közé -szorítva, tartott mindegyik egy öreg kést. - -Mikor a legelső menyasszonyt a hajópárkányról a tengerbe ledobták, a -korallsziklán álló férfisereg közül egy hatalmas athletai alak útat tört -magának az ökleivel s fejtetőre beleugrott a tengerbe. - -Azonban nem csak a caledoniai vőlegények vártak nagy epedve a -menyasszonyokra; hanem a tengeri angyalok is: a hogy hosszú -úszószárnyaik miatt a czápákat nevezik. - -Egy díszpéldánya ez emberevő szörnyeknek szintén a menyasszony felé -tartott. - -Az úszó hölgy láthatta mind a két kérőjét a mély kék víz alatt maga felé -tartani. Szép állat volt mind a kettő. Rettenetes szép. Mind a kettőnek -nagy merev karikaszemei voltak. - -Mikor a czápa el akarja kapni a prédáját, akkor egyszerre hanyatt -fordul; minthogy a nagy, három fogsorral ellátott szája alól van a hasa -fölött. Abban a veszélyes pillanatban, a midőn a tengeri szörny alteste -megvillant, a férfi oda lökte magát hozzá a víz alatt, s a baljába -kapott szigonyos czöveket a torkába dugta. Az összecsukódó rettenetes -állkapczák fennakadtak a kéthegyű botban, s a szigonyba verődve, többet -szét sem tudtak nyilni. A férfi pedig, baljával az erősen tartott karón -csüggve, jobbjába kapta a nagy éles kést, s azt a czápa hasába taszítva, -végig hasítá annak az altestét egész a szájáig. A halálra sebzett, -tehetetlenné tett szörnyeteg ficzánkolva úszott tova, véresre festve -maga körül a hullámokat, a férfi pedig felbukott a felszinre, megrázta a -fejét és nevetett. Csak egy karhosszára volt már a menyasszonyától. Nem -is sokat udvarolt neki; megkapta az övénél fogva, s magasra kiemelve a -vízből, úgy vitte magával, hogy a koralléleken meg ne sértse a lábait. -Úgy érkezett meg vele, társainak üdvrivallása mellett. Akkor aztán -kivette a fogai közül az öreg kést. - -– Hát tetszem-e neked, babám? - -– Nagyon. - -– Te is nekem! Becsületemre! Hogy hínak? - -– «Arsinoë». - -– Hosszú név. Az enyém csak «Tom». Menjünk a mairehez: írja be a -neveinket. Teringettét! Ma egy kängurut lőttem; pompás lakodalmat -csapunk. - -Az a névbeírás pedig abból áll, hogy tűszurásokkal beletetovirozzák a -vőlegény és menyasszony neveit mind a kettőnek a balkarjába. Onnan aztán -nem veszhet el. - -Hogy milyen boldog életet éltek? azt megtudjuk talán még időjártával. - - - - -KASSÁRI DÁNIEL. - - -I. A KINEK NEM ELÉG EGY SÜTÉSBŐL EGY LEPÉNY. - -Egyikébe Budapest legfényesebb divatárukereskedéseinek egy elegáns -külsejü úri ember lépett be. Olyan jó magyar arcza volt, hogy a czég -főnöke magyarul üdvözölte, a mire ő azonban németül felelte azt, hogy -nem tud magyarul. - -Pedig egy valóságos Hunyady János-arcz volt: szépen kétszer is -megcsavargatott bajuszszal, a minőt senki más nem visel, csak az igaz -szittyaivadék. Viselete is magyaros prémes kabát volt, általvető -zsinórokkal s a fején felhajtott karimáju, igazi somogyi kalap. - -És azért mégis németül beszélt. - -Az igaz, hogy olyan akczentussal, mintha Debreczenben tanulta volna -nagytiszteletü Kerekes professzor úr alatt a német szót: a derdidaszszal -megvetően bánt el; hanem a mellett egész folyékonyan beszélt: meg -lehetett érteni. - -– Mit tetszik parancsolni, méltóságos úr? - -– Ruhát a feleségemnek, bársonyból, zöldből. - -(Már az is rendkivüli állapot, hogy egy méltóságos úr rendeljen a maga -méltóságos asszonya számára valami öltözetet: ezt a méltóságos asszonyok -maguk szokták elvégezni). - -– Szabad lesz oda küldenem – mértéket venni a méltóságos asszonyról? - -– Nem szabad. Nincs itt. Messze van. - -– Tehát kegyeskedjék méltóságod körvonalozni a méltóságos asszony -termetét. - -– Nekem idáig ér! – mutatta a méltóságos úr, a két szemöldökén -végighuzva. - -– Igen is. 168 czentiméter. Szabad a «taille»-ja után kérdezősködnünk? - -(A czégvezető plurálisban beszél, mint egy lapszerkesztő.) - -– Okvetlenül. - -Azzal a megrendelő úr leoldá derekáról a szíjat s odamutatott, a hol azt -a csat megfeküdte: - -– Épen ennyi! - -Derék termet! Épen 94 czentimeter. - -– És a «büste» is megfelelő a «taille»-nak? - -– No de még! - -– Parancsolja méltóságod, hogy csipkékkel legyen diszítve a derék? - -– Igen. Aranycsipkékkel és aranyzsinórokkal. - -A chef a mutatóujja körmével megvakargatta a füle tövét. - -– Ezt most nem igen viselik. - -– Majd fogják. - -– Uszályos ruha legyen? - -– Két méternyire huzzon a földön. Körül aranypaszománttal szegélyezve. - -– Nagyon jól van. Parancsolni méltóztatik méltóságodnak ő méltósága -számára megfelelő coiffuret is? - -– Majd rátérek. Előbb még egy öltözetet kérek a feleségemnek. Égszinkék -selyemből. Mértéke… - -– 168 czentimeter magasság. - -– Óh nem! Csak idáig ér nekem. - -A méltóságos úr a vállán huzta meg a keze élét. - -– Az elébb azt méltóztatott mondani… - -– Az nem az ön baja. Csak csináltassa a ruhát úgy, a hogy én rendelem. - -– Derékban 94 cm! - -– Ah, dehogy! Két araszszal át lehet érni. Nem kell elől kivágva lenni. -Nincs semmi értelme. Végig fehér gyöngygyel legyen kihimezve. Ennek is -épen két méter hosszuságu sleppje legyen. Már most lássuk a -coiffureöket. - -A boltossegédek egész halmazát összehordták a legujabb párisi -divatszerinti fejdiszeknek. A méltóságos úrnak egy sem volt elég szép. - -– Szabad kérdeznem, bátorkodék a chef, milyen szinü a méltóságos -asszonynak a haja? - -– Fekete. - -Akkor aztán egyesült erővel kombináltak egy új fejdiszt melyhez arany -csipkebodor, császárpiros bársonyszalag, szürke strucz-, vörös marabut- -és fehér kócsagtoll lett hatásteljesen összeválogatva. - -– Még egy másikat. Van paradicsommadár? - -– Hogy ne volna! Van sárga is, van sötét szinü is. Fekete hajhoz kedvező -a sötét szinü; szőkéhez pedig a sárga. - -– No hát akkor ezt a sárgát a feleségemnek. - -– Hisz az előbb azt méltóztatott mondani, hogy ő méltóságának a haja… - -– Ne legyen önnek azzal baja. Maradok a sárgánál. Kaphatnék itt keztyüt -is a feleségemnek? - -– A milyent parancsolni méltóztatik. Zergebőr? tizenkét gombra? A la -Sarah Bernhard? Rococo? Directoir? Renaissance? - -– Mindenikből egy tuczatot. - -– Szabad a kéz számát kérnem? - -– Körülbelül akkora, mint az enyém. - -– Tehát 8 és fél. Ezt elébb meg kell rendelnem. Mert 8-as számon túl -nincsenek hölgyi keztyük. - -– Hát kisebbek nincsenek? - -– Oh igen! 7, 6 és fél, 6, 5 és fél. - -– Még kisebb nincsen? - -– Azok már gyermekkeztyük. - -– No hát csináltasson ön egy tuczatot mindenféléből a feleségemnek 5-ös -számmal. - -A megrendeléseket pontosan följegyezte a nagy könyvbe az ügyvezető. - -A méltóságos úr ez alatt körülnézegetett a pompás üzlethelyiségben. -Meglátta azt a diszes hölgyalakot, a ki művészi mintázatu viaszbáb -személyében a legujabb divatot képviseli a kapunagyságu tükörüvegtábla -alatt a kirakatban. - -Tetsző mosoly vonult el ajkain. A bajusza szárnyait végigsodorintotta. - -– Hallja az úr! Nekem ez a ruha tetszik nagyon. Ezt szeretném megvenni a -feleségemnek. - -– Ezt is a feleségének? - -– Igen, a feleségemnek. - -– De már most zavarban vagyok. Nem tudom, hogy milyen mértékü termetre -igazítsam át? - -– Hagyja így, a hogy van. Épen ilyen illik rá. Megtartom az egész -öltözetet így, a hogy van: ha eladó. - -Azt sem kérdezte, hogy mi az ára? - -A boltossegédek egymás szeme közé néztek: «ez valami bolond ember!» - -A méltóságos úr pedig grand seigneuri fummával nézett el valamennyinek a -feje fölött. - -– És már most kérem a számlámat összeállíttatni: előre fizetek; mert nem -tudom, hogy meddig maradok Budapesten. - -A számla elkészült; a méltóságos úr egy futó pillantást vetett bele. -Azzal kivett a kabátja zsebéből egy degez pénztárczát s abból -kiválasztott két darab ezrest s odaveté a pénztárnok támlányára. A -visszajáró pénzből a kisebb bankókat visszaseperte: azok csak ízék; nem -terheli vele a zsebét. - -Ez még sem bolond ember. - -A czégvezető hármas bókot csinált a méltóságos úr előtt s kérte, hogy -máskor is parancsoljon vele. - -– Hm! dünnyögé a méltóságos úr, borotvált állát körülsimogatva. Pedig -még kellene a feleségemnek valami. De itt nem látok olyat. - -– Óh, mi előteremtjük akárhonnan! Csak méltóztassék meghatározni a -kivánságát. - -– Hát hogyan is mondjam? Volt az úr már az orfeumban? - -– Jótékony czéllal összekötött ünnepélyes alkalmakon. - -– Látta ott «la mouche d’or»-t. (Arany légy.) - -– Oh igen. - -– Hát egy olyan öltözetet szeretnék én a feleségemnek. - -– A feleségének? - -– Kérem: ne mondja utánam! Az csak az enyém. Önnek semmi köze hozzá. -Tehát egy épen olyan costumeöt, mint a milyen annak van. - -– Rózsaszin selyemmaillot, aranybarna topánkák, aranypikkelyes -tricot-taille és corsette. - -– Nem! corsette nem kell. - -– De az szükséges. - -– Nem szabad: mert czethal csontja van benne. Jó lesz a nélkül; ha -mondom. - -– És aztán arany ceinture. - -– Az van otthon igazi aranyból, igazi smaragddal és saphirral: nem -pierre de strassból. - -– És végül arany casquette. - -– Az is van a feleségemnek. Keleti gyöngyökkel. - -– Elő fogjuk teremteni holnapig. - -– Akkor még itt leszek. Lakom a Grand-hotelban. Ezt az utolsót szeretném -mindjárt átvenni: a többit utánam küldhetik. Délig otthon vagyok a -hotelben: az ebédet csinálom. - -– Ebédelni méltóztatik. - -– Ne igazítson ki. Én tudom, hogy mit beszélek. Az ebédet csinálom. -Azért odajöhetnek. A mi készen van, azt pakolják jól be: magammal -viszem. A mouche d’or costumért küldjenek számlát. Itt a czimem. - -Azzal átadta névjegyét az üzletfőnöknek s méltóságos léptekkel -eltávozott. - -A boltsegéd urak mind összedugták a fejeiket, a mig a chef a czvikkerét -kereste, s olvasták fennhangon a czimet. - -«Alibegovich Kassári bég; a Ferencz József-rend lovagja, Dolni-Tuzlán, -Boszniában». - -Most támadt aztán világosság a rejtélyben. Ez egy új honpolgár; hajdani -magyar nemes uraság, a ki mahomedi hiténél fogva fel van jogosítva három -törvényes feleséget tartani; és a szerint kivételt képez a mi büntető -codexünk paragrafusai alól, melyek a többnejüséget kegyetlenül sujtják. -A boszniai polgártársnak ez nem csak szabad, hanem kötelesség. - -Már most aztán a felől is meg lehetett nyugodni, hogy miért nem szabad -halcsontnak lenni a ruhaderékban? Mivel hogy a mohamedi hitünek tiltva -van a czethalból, tekenősbékából és az elefántból valamit a testén -viselni. - - -II. ÖLTÖNYPRÓBA ÉS SZAKÁCSSÁG. - -Leónak hitták azt a fiatal boltsegédet, a ki másnap a Grand Hotelbe -elvitte a megrendelt «arany dongó» jelmezt Kassári Dániel urnak. - -Ha hölgy lett volna a megrendelő, akkor kisasszony által küldték volna -meg a czikket; de miután férfi volt, urat kellett ezzel megbizni. -Természetesen – egy házi szolga vitte utána a dobozt. - -Leó úr a legszelidebb és legudvariasabb fajtájához tartozott az -oroszlánoknak, melyek Budapest sivatagain őzeket kergetnek. - -A vendéglő portásától megkérdezte, hogy idehaza van-e ő nagyméltósága -Kassári Alibegovich Dániel úr? - -– Oda fenn van… mondá a kapus igen furcsa hanglejtéssel. Első emelet -28–29. - -Leó úr fellibegett az első emeletre. Ott találkozott a szobapinczérrel a -folyosón. - -– Itthon van Kassári Alibegovich úr ő exczellencziája? - -– Ott az ajtaja. - -– Nem kegyeskednék bejelenteni nála? Itt a névjegyem. - -– Nem lehet. Sietek. - -Azzal felszaladt a pinczér a második emeletre, három lépcsőt ugorva -egyszerre. Meg volt az ijedve: de mitől? - -– Akkor hát kénytelen vagyok ajtóstól berohanni! mondá Leó úr, s azzal -kivéve a bolti szolga kezéből a dobozt, azt utasítá, hogy üljön le addig -a váró-padra, mig ő visszatér: lehet, hogy a dobozt vissza kell vinni, -ha a jelmezen valami igazítani való lesz. - -Azzal benyitott az ajtón. Az előszoba-ajtón nem szokás kopogtatni. - -Az előszoba tele volt mindenféle alaku bőröndökkel, dobozokkal, -faládákkal és tehercsomagokkal, a miket a főúr összevásárolt. Volt ott -még hintaló is kettő. A legtöbb ládára fel volt irva, hogy «nicht -umstürzen». Három feldöntött piramid alaku fakaliczkában pedig -ugyanannyi papagáj dolgozott erősen, vastag kampós csőreivel feszegetve -a kijárást elzáró sodronyokat. - -Leó úr a czilinderét a hóna alá szorítva, a dobozt pedig a baltenyerén -balançiroztatva, a jobb keze középujjának bütykével illem szerint -bekoczogott a szárnyajtón s miután e jelzésre válaszadó hang nem -érkezett, csendesen felnyitá az ajtót. - -Abban a perczben egy éles női sikoltás hangzott a szobában. Leó úr egy -hölgyet látott átfutni a benyiló szobába. A hölgy mind a két kezével az -arczát takarta el. Leó úr előtt pedig egy marczona férfialak állt, -könyökig felgyürt ingujjakban, véres kezekkel; az egyik kezében egy -hegyes, éles kés: az is csupa vér. - -Ő maga volt ez: Kassári Dániel bég. – De hogy forogtak a szemei! - -Leó úr ijedtében elejté a dobozt is, a czilindert is. A czilinder -kigurult az előszobába, a doboz begurult a lakóterembe s egész a tulsó -ajtóig futott. - -A bég pedig haragosan rivallt a látogatóra, – az egyik keze úgy állt, -hogy most mindjárt torkon ragadja, a másikban meg úgy fogta azt a hegyes -kést, mintha le akarná mészárolni. - -– Megláttad az arczát? - -– Nem én, kérem alássan! Semmit sem láttam! Esküszöm a prófétára, hogy -közellátó vagyok. - -– Az a szerencséd! No hát mit hoztál? - -– Azt a «mouche d’or»-jelmezt, kérem alássan. - -– No hát gyere beljebb. No ne félj semmit, nem eszlek meg. Látod: az -ebédet készítem. S abban segített a feleségem, mikor ránk nyitottad az -ajtót. Miért nem jelentkeztél elébb? - -– Hiszen kopogtattam kérem alássan. - -– Kopogtattál! A «kmét»-nek az ajtaján szoktak kopogtatni. Máskor ha egy -bég ajtaján akarsz bejelentkezni: elébb lehuzod a papucsodat, ennek a -két talpát összevered, aztán elénekeled a bebocsátási «szúrá»-t s vársz, -a mig azt nem mondják odabenn, hogy «ins-Allah!» Könnyen halálba -rohanhattál volna, fiacskám, ha megláttad volna a feleségemnek az -arczát. Ennek a dija halál. Kénytelen lettem volna vele, hogy -megöljelek. - -Leó úr nem hagyta magát intimidálni: a két sarkára állt. - -– Kérem: azt a mi törvényeink tiltják. - -– Pipálok én a ti törvényeitekre! No hát szedd fel iziben azt a dobozt. -Mi van benne? - -Leó úr rettegve lépkedett a szomszéd szoba ajtajáig, a meddig a doboz -elgurult; az az ajtó üveges: hátha madame épen ki talál rajta nézni? -Allah kérim! - -Sietett is mentül hamarább hátat fordítani az üveges ajtónak s -visszatérni a felnyitott dobozzal. - -Ekkor aztán szétnézhetett a szobában. - -Dániel bég csakugyan szakácsművészettel foglalkozott. Egy asztalon volt -a nagy húsvágó fatábla: azon tráncsirozta ő méltósága sajátkezüleg a -tulajdon maga által leölt bárány konczait, apró darabokra nyiszálva, -szakértő figyelemmel. Az asztal mellett volt egyfelől egy nagy kosár -mindenféle főzelékkel; a kályha előtt pedig állt egy remekművü -keletindiai bronzkatlan, mely alá faszénnel fűtöttek; a füst, hajlítható -csövön a kályhába lett átvezetve; a katlan üstjében rotyogott valami -folyadék: valószinüleg rizskását főztek benne. Dániel bég, mint igazhitü -müzülmán, a más főztét meg nem izleli, hanem magával hordja a konyháját -s a Grand Hotelben maga főz ebédet. - -– No hát mutasd a portékádat, fiacskám! nyájaskodék Dániel bég, a -mellett folytatva komoly munkáját. - -Leó úr egyenkint kiszedegette a dobozból a holmit, először a gyönyörüen -paszomántozott ruhaderekat. - -– Nincs benne halcsont? - -– Világért sincs. - -– Hát mi az, a mi összetartja? - -– Kaucsuklemez. - -– Hát az miből van? - -– Az a kaucsukfának a mézgájából készül. - -– Mézgából? Te ifju! Meg ne fertőztesd ajkaidat hazugsággal. - -– Esküszöm Mohamed prófétára. - -– Csak esküdjél te a magad prófétájára. Az enyém neked hátat fordít. Hát -még mi van? - -– Ez pedig a selyem-tricot. Ez itten meg annak a tetejébe jön. - -Az egy bordeaux-vörös rövidke culotte volt. - -– Helyes. - -– Ezek pedig a topánkák. - -– Szeretem, hogy arany czafrangot is tettetek rá. - -– Ez pedig itten az árjegyzék. - -– No csak ne siess. - -– Látom, hogy exczellencziád most el van foglalva a folyó ügyekkel. Majd -várok odakünn az előszobában, a mig toilettejével el méltóztatik -készülni. - -– De csak maradj itt. Azt gondolod, hogy én olyan hülye vagyok, hogy -zsákban veszek macskát. Ne azt nézd, hogy mint vágom én most koczkára a -fodorhájat; hanem láss a mesterséged után. Előbb fel kell próbálni azt a -ruhát, hogy ráillik-e? - -Azzal háromszor a tenyerébe tapsolt. - -Erre a benyiló ajtaja megnyilt s kilépett rajta az imént elfutott -úrhölgy. - -Egész európai divat szerint volt öltözve, hosszu, felhasított ujju -fodros pongyolában, mely gyönyörü karjait egész vállig engedé láttatni. -Hanem az arcza, török szokás szerint, el volt burkolva: valami lengeteg -arany fátyol volt a fejére vetve s az álla alatt körülcsavarva, mely -csak a két szemének hagyott nyilást. Orgyilkos szemek voltak! Lesből -lövöldöző banditaszemek! - -– No hát, segíts neki felpróbálni «ezt» az öltözetet! mondá Dániel bég -Leó úrnak. - -Leó úrnak nyitva maradt ijedtében szeme-szája. - -– Én segítsek… ő kegyelmességének… felpróbálni… ezt… a kosztümöt? - -– No hát ki más? Én csak nem segíthetek neki a faggyus kezemmel. Nem is -az én tudományom, hanem a tied, ha szabólegény vagy. Láss hozzá! - -S ezzel a nagy hegyes kést letéve a kezéből, két kisebb kést fogott mind -a két kezébe; de nem azért, hogy azokat az ártatlan ifju oldalbordái -közé furja, hanem hogy a birkamájat, tüdőt, vesét apróra összedarabolja -vele. - -De a paradicsom minden örömének a kilátásba helyezéseért sem hajtotta -volna végre ezt a megbizást Leó úr. Azon gondolkozott, hogy merre -lehetne most elillanni. - -A deli úrnő aztán megszánta. Kivette a reszkető lovag kezéből az egész -dobozt a benne levőkkel együtt s egy spanyol fal mögé eltünt velük. - -Leó úr előtt tánczolni kezdett a világ. - -Ha ez most ezt a kosztümöt fölveszi és előjön benne? Akkor jaj ő neki! -Ha már az arczának a meglátásáért is meg akarta ölni a kérlelhetlen nagy -uraság! - -Pedig hát előjött. - -Hüh, milyen elmeháborító tünemény volt! Abban az áruló jelmezben! Minő -idomok! Képfaragó nem álmodhat szebb mintát Diána szobrához. Csak az -arcza volt fátyollal letakarva. - -Leó úr azt sem tudta, hova nézzen? Az eléje libbenő tüneményt nyelje-e -el a szemeivel: vagy az asztal mellett husvagdaló bégre tekintgessen -félre. - -Az ugyan háttal volt feléjük fordulva; de szemben volt vele a nagy fali -tükör, abból mindent megláthatott. - -– No hát, mit bámulsz, mint egy sült hal? kiálta az ifjura. Nem tudsz -neki segíteni? Nem látod, hogy a topánkát nem tudja maga begombolni? - -Az igaz. - -Leó úrnak le kellett térdelni a tündérnő elé. Ez azonban, tündérek -szokása szerint, szánalommal viseltetett a halandókhoz s hogy -megkönnyítse a munkáját: fölemelte a lábát Leó úr térdeig, úgy hogy az -kényelmesen gombolhatta végig a topánkát. Tizenegy gomb volt azon. De -Leó úrnak úgy tetszett, hogy a Jákob lajtorjáján halad végig, a míg azt -elvégezte. - -Dániel bég most zöld petrezselymet aprított a fatálon. Azért odanézett. - -– No legénykém! Hát elaludtál vagy mi? Nem látod, hogy az asszonyság -maga nem tudja a ruha derekát összekapcsolni hátul? - -Hát még ezt is neki kellett elintézni? Kapocsról-kapocsra -összeszorongatni a ropogó selyemderekat s a közben ég és pokol között -lebegni egy czérnaszálon. - -Dániel bég egy nagy fakanállal mindent összekevert a rézüstben. - -– No hát jól illik-e minden? kérdezé Leó úrtól. - -– Nagyon jól. - -Dániel bég megkóstolta a piláfot egy főzőkanállal: még nem volt benne -elég bors. - -– Nem szorít sehol? Csipőben? Derékban? És egyébütt? - -– Egészen ráillik. - -– Jól van! De most már hadd látom: kiállja-e a próbát? - -– A próbát? - -– No igen! Hogy becsületesen van-e minden elkészítve? Nem valami -férczmunka-e? - -Ezzel valamit mondott idegen nyelven a bég a hölgynek. - -Az megértve a parancsszót, elébb azt a próbát tette, hogy jobb térdét -meghajtva, a bal lábát mindig messzebbre nyujtá el magától s ez alatt a -derekát hátrahajtva, a két karját a feje fölé emelve, a sarkát érte a -leomló hajával. - -Jaj neked Leó! Ha most valami czérna elszakad, a te életfonaladat vágta -keresztül a Párka ollója. - -De hát nem szakadt semmi. A hölgy kecsesen talpraállt s azután a nagy -álló tükör előtt foglalva állást, kecsteljes mozdulattal, fél lábát -fölemelve, talppal az ég felé s a másikon körülfordulva, remekelt egy -szabályszerü pirouetteben. - -Ezt nevezik kosztüm-próbának. - -– Meg vagyok elégedve! dörmögé Dániel bég. - -– De még én is! sóhajtá magában Leó úr, s felhasználva a kedvező -pillanatot, a midőn a szakácskodó főúr szenet rak a katlan tüzére, -szépen az ajtó felé somfordált. - -– Hohó! Legénykém! Hová szaladnál olyan sebtiben? kiáltá rá a bég. S egy -ugrással utólérte és visszahozta a gallérjánál fogva. Hát nincs neked -helyén az eszed? - -– Nincs! rebegé az ártatlan, fogvaczogva. - -– Hát a topánkákat kigombolni meg a ruhaderekat kikapcsolni, kinek a -kötelessége? - -Világos, hogy annak a kötelessége, a ki begombolta, bekapcsolta. - -Még ennek is meg kellett történni. - -Dániel bég ez alatt még egy pár zöld paprikát szeletelt karikákra s azt -is a főzemény közé keverte. - -Leó úr meg volt győződve, hogy egy ilyen megrablásáért a paradicsomnak -mulhatlanul halál a vezeklés. - -Elfutni nem lehet; kiabálni hasztalan; nobel ember megadja magát az -elfordíthatlan veszedelem előtt. - -Mikor az úrhölgy ismét eltünt a spanyol fal mögé, azt mondá egész -rezignáczióval Dániel bégnek: - -– Uram, tegyen velem, a mit akar. Csak arra kérem, hogy ne kinozzon -soká. Vágja el egyszerre a torkomat. - -Dániel bég nagyot nézett rá. - -– Én? a te torkodat? Hát mi bajom nekem te veled? - -– Az imént azzal tetszett fenyegetni, hogy ha megláttam volna ő -nagyságának az arczát, hát akkor halál fia lettem volna. - -– Hát az természetes. Az asszonyembernek csak a feje ember: azt nem -szabad meglátni, csak a férjnek. - -Leó úr ujjászületve érzé magát e vigasztaló felfedezésre. - -– Szabad tehát bucsut vennem? - -– Elébb vedd át a pénzt az árjegyzékedért. - -Dániel bég fizetett s a kontón felül egy huszfrankost nyomott Leó úr -markába. A mit az büszkén utasított vissza. - -– Uram! Én nem vagyok szolga. Nekem nem szokás ajándékokat adni. - -– Ugy? Hát ebben az országban vannak emberek, a kiknek nem szokás -ajándékot adni? Furcsa ország! No hát akkor ajánlok neked valami mást. -Nekem van Szerajevóban egy üzlettársam. Nagykereskedő. Régi ház. Még a -Kapetánovicsok idejéből való. A neve Hajdukovics Lója. Te derék, okos -fiunak látszol. Én beajánlhatlak a barátomhoz üzletvezetőnek. Neki -szüksége van egy tanult emberre. Ott egy ilyen ügyes ficzkó, mint te, -még sok szerencsét csinálhat. - -– Köszönöm, uram. Előbb beszélni fogok a főnökömmel, hogy mit tanácsol? -S ha ő helyeselni fogja, akkor reflektálni fogok önnek a szives -ajánlatára. - -Azzal fölkereste az elgurult kalapját az uti dobozok közül és -elzónázott. - -Hanem ez a mai találkozás tüneménye nem ment ki a fejéből. - - -III. PRIMA ÉS SECUNDA ASSZONYSÁGOK. - -Leó úr pedig nem volt fejére esett ember. Egy ilyen jó kilátást -elszalasztani, egészen üzletellenes felfogás lett volna. Azonnal közölte -a vele történteket a főnökével. A főnök felhatalmazta, hogy irjon -tudakozódó levelet Szerajevóba Hajdukovics urnak, a kivel üzleti -összeköttetésben áll a czég. Leó úr megirta a levelet: a főnök aláirta a -nevét, ráütötte a stampigliát; a posta-portó feliratott Leó úr -előlegszámlájára és nem telt bele nyolcz nap, a midőn a Hajdukovics-czég -válasza visszaérkezett, melyet egész változatlan szövegében ide -iktatunk, a dátum elhallgatásával. - -«Szerajevó, a Hedzsira N. N. esztendejében, Ramadán hó XX. napján. - -«Aleikum unallah! - -«Szilva szilárd. Usancequalitás 100 darab per ½ kilogramm = 7 f. 75. -Lekvár emelkedő. Gyapju ingadozó. Bab, görög bőjt miatt, vidám. -Kukoricza kedvetlen. Kézműárukban kinálat serény, kereslet lanyha. - -«A mi a tudakozott Alibegovich Kassári Dániel bég firmát illeti, arról a -következő referencziákat közölhetem: - -«A firma főnöke Alibegovich Kassári Dániel bég «jó» 2 millió 2 százezer -– egész 2 millió ötszázezer forintig. Birtoka: jól elhelyezett -tőkepénzek; nagy kiterjedésü erdők, melyek folyam és vasut mentében -feküsznek, kitünő síntalpakat és dongákat szolgáltatnak; fürészmalmok; -kőszénbánya, rendes fogyasztókkal; sófőző. Vállalatai szerencsések. -Része van a dolnya-tuzlai vasut kiépítésében. A magas kormánynyal -legjobb összeköttetésben áll: ezért legmagasabb kitüntetésben is -részesült. - -«Rangjára nézve legelőkelőbb «timár bég». Ősei kapetánok voltak. Apja -«begler bég», Omér pasa kegyetlen uralma alatt kivándorolt Zimonyba; -azalatt fekvő birtokai lefoglaltattak, csak pénzét vihette magával. Ez -idő alatt a fiát, Dánielt, kereskedelmi pályára nevelte; taníttatta -németül is, a minek most hasznát veszi. - -«Üzleti jellemét illetőleg Dániel bég a legszigorubb becsületességü -ember, a ki pénzről irást se nem vesz, se nem ád. Elégnek tartja, ha -kiki a saját jegyzőkönyvébe felirja, hogy kinek mivel tartozik. Az adós -dolga a fizetés napjára vigyázni. - -«A mi a családi viszonyait illeti Dániel bégnek, erre a kérdésre -sajnálattal kell kijelentenem, hogy választ nem adhatok; mi muzulmánok a -feleségeinkről nem beszélünk soha. Hanem a fiam, az Achmed, a ki nagy -naplopó, az megteheti, hogy ir erről a tárgyról az általad említett Leó -urnak bővebben. Csak arra figyelmeztetem az illetőt, hogy válogatva -higyje el neki, a mit előád, mert a fiam verseket is ir és igy szeret -hazudni. - -«Selim aleikum. - -Hajdukovics Ibrahim Lója.» - -Nyomban követte az üzleti exact tudósitást pár nap mulva Achmed effendi -levele Leó úrhoz. Ez már egész opus volt: német nyelven irva. - -«Schmollis! Fiducit! - -Az üdvözlésből láthatod, Bruder in absentia, hogy univerzitást végzett -couleurbursch vagyok, a ki a «pauken», «pumpen», «salamander-reiben», -«kneipen» és «brummen» tudományait abszolválta, mint illik ifju -törököknek, a kik a jövendő reményei vagyunk. - -Magamról elég legyen annyit mondanom, hogy három univerzitásban -relegáltak. - -Nagy előnyömre volt, hogy nekem két mamám van. Egy «szép» mamám, meg egy -«kis» mamám. Mind a kettő az apámnak a törvényes felesége. A szép mama -nem szép már, s a kis mama nem kicsiny, hanem gömbölyü már. Hogy -melyiknek köszönhetem e földi életben részesülésemet? azt nem voltam -eddig kiváncsi megkérdezni. A míg kicsiny voltam, mind a kettőtől -egyenlő mennyiségben kaptam csókokat és virgácsokat; hol az egyik -mosdatott, öltöztetett, hol a másik. Kamasz éveimben szintén feltaláltam -mind a kettőnél az édes anyák kiváló két főerényét: a zsémbelést és a -pénzküldést. Az is nagy élvezet, ha az embert kétfelől szidják; de még -nagyobb, ha kétfelől pénzelik. Magam vagyok az egész család fentartója: -a többi mind elment Mahomedhez. - -A szép mamámnak a neve Jelacsa, a kis mamámé Habiba. - -Mind ezt az expoziczió kedvéért kellett elmondanom, mivelhogy a szép -mama és a kis mama, az általad megtudakolt Alibegovich Kassári Dániel -bég két feleségének a nővére, a kik közül a primát hiják Vukoszavának, a -secundát pedig Sefikának. Ezeknek azonban van össze-vissza valami -tizenkét porontyuk, apróbb, nagyobb. - -Az én apám meg a Dániel bég együtt kerültek haza Boszniába -számkivetésükből s egyszerre házasodtak meg fokozatos progresszióban. -Először elvették a Sheik-ul-Izlam két leányát; azután pedig egy évre -mindjárt a kormányzó kiajájának a két kisasszonyát. Amazok török -hölgyek, emezek pedig arabok, a kik más nyelven nem tudnak; bosnyákul -csak nagyon töredezve annyit, a mennyi a gyermekeik dajkáiról ragadt -rájuk. - -Ennélfogva a mi öregeink duplán sógorok. - -Hát biz ez normális állapot, kedves barátom, s ehhez ti nektek ott a -Duna mellett hozzá kell szoknotok. Mert ha ti egyszer minket annektálni -fogtok, akkor a ti parlamentetek törvénybe fogja iktatni a mohamedán -vallást is a hogy a Mózeshitet beiktatta. És akkor Alibegovich Kassári -Dániel, kinek magyar nemessége felmegy a hős Dojtsin Petárig, ki Varadin -bánja volt, Mátyás királynak kedves hű embere, a kiről a mi népdalaink -azt éneklik, hogy egy éjjel beitta az arany buzogányát meg a fekete -lovát is, a korcsmában s mikor ezért megszidta a király, azt felelte -neki vissza: «hej, ha te látnád azt a szép csaplárnét: beinnád érte -magát Buda várát!» No hát ez a Dániel bég okvetlenül felsőházi tag lesz -tinálatok a mágnások táblájánál. Sőt bizonyosan föl fogjátok őt küldeni -Bécsbe is a delegáczióba. Az pedig magával fogja vinni mind a két -feleségét. Aztán vakarhatja majd a füle tövét a főudvarmester, hogy a -császári és királyi bálokhoz hogyan állítsa ki a meghivót? Meg kell neki -hivni mind a kettőt. És Dániel bég el fogja vinni mind a kettőt: egyiket -a jobb karjára, másikat a bal karjára füzve, s úgy fogja őket bemutatni: -ez a prima, ez a secunda! Ezzel az eszmével meg kell barátkoznotok. -Tartok tőle, hogy nagyon is meg fogtok vele barátkozni. - -A négy asszonyság gyakran szokott egymásnál látogatásokat tenni, minden -héten hol az egyik, hol a másik rándul át. Most már vasut van közöttünk -s családaink szabadjegyet élveznek. - -Együtt szoktak járni mind a prima, mind a secunda asszonyságok. Pörölni -szoktak ugyan utközben is: ez hölgyekre nézve életkérdés; csak hogy az -egyik nem tud törökül, a másik meg nem tud arabul és így csak -hanglejtésből és az arczkifejezésekből sejthetik, hogy a másik mit -mondott? - -Hanem aztán mikor mind a négyen együtt vannak: akkor Jelacsa a -Vukoszavával, a Habiba a Sefikával megnyitják az ékesszólás zsilipeit: a -két nővér egymást megérti s aztán a másik két nővért szive szerint -lepocsékolja; a mellett pedig töltögetik egymásnak a kávét s rakják -egymás tányérjára a «halvá»-t. S mikor elválnak, mind a négyen -összecsókolóznak s azt mondják, hogy igen jól mulattak. - -Nekem aztán mind a két mama elmondja azon frissiben, hogy mit beszélt a -nővére a Jalaparti kastélyban történtekről. - -Ez az én tölténytartóm, a miből puskázok. - -E nélkül soha egy teremtett lélek sem tudhat meg semmit azokról a -dolgokról, a mik egy muzulmán háremében történnek. - -Az én apámnak csak egy külön kastélya van (szép kert közepén), a miben a -háremét tartja; hanem a Dániel bég két külön kastélyt tart a két neje -számára. Ő teheti, mert nagyon hatalmas úr. - -Jól lehet látni a Jala partjáról, mikor az ember a vasuton végighalad, a -hajdani beglerbég fejedelmi lakását. Az a tulsó parton van. Török úr -országut mentében nem építkezik. A paraszt még kevésbbé. Azok meg épen a -hegyhátakon, az erdők között laknak. - -Három épületet látni egymás közelében. A középső, a legnagyobb, a főúr -lakása, a hol idegeneket fogad s dolgait végzi. Ez tekintélyes nagy -épület, oszlopos verandákkal s nagy ablakokkal, a mik a Jalára nyilnak. -A másik két épület a két asszonyság lakása. Ott van a hárem. Azok a -keskeny végükkel vannak az Unna felé fordulva, a homlokzatuk egymással -szemben. A házak magas tetőire köröskörül hatalmas, igaz gesztenyefák -terebélyes koronái borulnak, a mik végtelen folytatást találnak egész -fel a magas hegytetőig az ős tölgyfák rengetegében. - -A három épület köröskörül van fogva magas kőfallal, mely lőréseivel -védelemre is van számítva. - -A két háremépület között van egy terjedelmes kert, a miben gyümölcsöt, -főzeléket és virágot termesztenek. A kert kétfelé van osztva, rácscsal, -hogy az egyik asszonynak a tyukjai a másiknak a kertjébe át ne -járhassanak. Ajtó azonban van rajta s miután tizenkét gyermek van a -háznál, az első mindennapi veszekedés azon kezdődik, hogy ki hagyta -nyitva a kertajtót? Az egyik asszony pulykát tart, a másik pávát: vajjon -pulykanyom avagy pávanyom-e az, mely a salátás ágyat megbecsteleníté? - -Mind a két asszonynak van három fia meg három leánya. Olyanok, mint -valamennyi gyerek; pajkos, kényeskedő, pákosztos, árulkodó, hazudozó, -czivakodó. Azok egész nap egymást ütik, verik, dobálják, csipkedik, -csufolják s aztán szaladgálnak az anyjukhoz panaszra. Van mindenik -családnak egy nevelő hodzsája, a kitől a gyerekeknek irni-olvasni -kellene tanulni; de a kik a helyett, hogy a gyerekeket mivelnék üdvös -nádpálczákkal, folyvást egymással feleselnek a próféta feleségeinek az -elsőbbsége fölött s a kiknek leczke alatt a tanítványaik telerakják a -kaftánjukat koldusdióval. A szomszéd almája természetesen mindig -édesebb, mint az otthon termő: a kölykek átmászkálnak a közös kerítésen, -s van aztán patália, mikor a megharapott almát megtalálják a fa alatt s -nagy kriminalis inquisitio, hogy melyiknek a foga helye vall a gonosz -tett elkövetőjére. - -A két szultánának ez állandó themát szolgáltat pro és contra -véleménycserékre. - -Azután következik a cselédek fölötti veszekedés. Azok a kutnál -megcsinálják minden nap a friss pletykát s aztán hordják haza az -asszonyaiknak: mi történt tegnap a szomszéd háremben. Ennek sűrü -izenetváltás a következése. - -Legnagyobb parlamenti vitákat idéz elő a konyha. - -Dániel bég ugyan nagyon egyszerü életmódhoz szokott: naponkint maga -készíti el a rizskásás piláfját; de egy héten egyszer, török vasárnapon, -mégis a háremben kell neki ebédelni. Olyankor felváltva, hol az egyik, -hol a másik felesége hivja meg vendégül a kollegaasszonyságot. Beszélni -ugyan nem tudnak egymással, de azért egymást boszantani tudják. Vannak -bizonyos fitymálások, orrfintorgatások, foghegyen izlelgetések, a mikkel -egyik háziasszony a másikat vérig tudja boszantani. A vendéglátó asszony -aztán dühében marokkal tömi a kedvencz ételét, az «ekmek kadaif»-ot -(tejfeles laska) a jámbor Dániel bég szájába. Az nyeli, a hogy birja. -Ezért meg aztán a vendégasszony lesz dühös: «ugy-e, mikor nálam voltál -ebéden, akkor csak szálankint eszegetted, pedig «szel kadaif» (mézes -csikmák) volt.» Utoljára mind a kettő duzzogni kezd s görcsöket kap, -ájuldozik. A bég azt sem tudja, melyiket emelgesse, istápolja. A -gyerekhad, felhasználva ezt az intermezzót, marokkal kap a -czukorsütemények közé s ennek következtében egymás hajába. Csak a két -hodzsa ül komolyan a «janje» mellett (sült bárány töltve), serényen -falva, mint két éhes farkas. - -Mind a két asszony muzsikális. Az egyiknek van egy kintornája, mely -walzereket nyekerget, a másiknak meg egy fiszharmónikája, mely -Verdi-áriákat fuvoláz: természetesen, ha csavargatják. Hát ez -külön-külön mind igen szép mulatság; de mikor mind a két asszony -egyszerre neki ereszti a maga zeneokádó pokolgépét s az egyik a -Kornevillei harangokat kalapálja, a másik a Trovatorét fütyöli -egyszerre: akkor képzeld a szegény közbeszorult Dániel bégnek a -pokolbeli gyönyörűségét! Azt pedig két törvényes feleségnek nem lehet -megparancsolni, hogy egyszerre csak egyik muzsikáljon. - -Aztán jön a legkényesebb pont: a pipere. Ebben mind a két asszony -felülmulja maga-magát. Divatlapokat persze nem járatnak. Igazhivő -müzülmánnak festett emberi képet nem szabad a házába beereszteni. A két -hölgy fantáziája azonban kifogyhatatlan az öltözetek formáinak és -feldiszítésének változatos csodáiban: a miknek már a ti boltotokban is -szolgáltatta Dániel bég némi próbáját. - -Hát hiszen a szép ruhában büszkélkedni igen ártatlan öröm s ez bizonyára -Allahnak is tetszik, a ki a mezők liliomait ruházza. Csakhogy ez az öröm -nem tökéletes addig, a mig ki nem egészítik azzal a kellemetes érzéssel, -hogy az ember a szomszéd asszonynak az öltözetét csúfnak és -nevetségesnek találja. S erre tág tért nyitott nekik a természet. - -A Vukoszava asszonyság olyan termetes, hogy Hafiz a «fehér elefánt»-hoz -hasonlítaná; a Sefika ellenben olyan sovány, hogy a Gulisztán nem -találna a számára más hasonlatot, mint az ibis madárét. Egyiknél a bájak -fogyatkozása, másiknál a kecsek túlbősége a szembeötlő jelleg. Ezt -azután mind a kettő kellőképen igyekszik felhasználni. A jó Dániel -bégnek folyvást hallani kell a pikáns észrevételeket innen is, túl is. - -S ha még csak a szóbeli sértegetéseknél maradnának. - -De mit gondoltak ki egyszer! - -Vukoszava asszonyság a borsóágyai közepett egy madárijesztő vázat -állított fel, mely öltözetében meglepően hasonlított Sefika -asszonysághoz; még keztyü is volt huzva két kezére. Azt mondta, hogy ő -ezzel a verebeket akarja elijeszteni a borsójáról. – Nosza Sefika sem -volt rest; ő meg szintén a maga kertjében egy roppant bálványt rakatott -össze tökökből. A két lábat és a törzsököt óriási portiron tökök -képezték; a két karját két hosszú jurgita-tök; a fejet pedig egy vörös, -bibircsós képü, zöld turbános cucurbita verrucosa. A megtestesült -Vukoszava asszonyság! Ez meg a nyulakat elijeszteni való a káposztás -kertből. - -Az embernek meg kell pukkadni mérgében az ilyen becsmérlésekre. - -Dániel béget majd széttépte a két asszony e halálos megsértés -következtében. - -«Megálljatok! Majd teszek én közöttetek igazságot!» monda erre Dániel -bég, s azonnal hozatott magának Szerajevóból egy építészt. A két kert -közepébe a két háremépület közé fölemeltetett egy harmadik házat. Attól -aztán a két asszony nem láthatott be többet egymásnak az ablakába, -kertjébe, udvarába; nem pörölhetett, nem muzsikálhatott egymásnak a -fülébe. Hogy pedig az uj ház üresen ne álljon, azt mondá Dániel bég: -«majd hozok én hát ti közétek egy harmadik feleséget, akkor tudom, hogy -kettőtök között békesség lesz!» - -És úgy tőn, a hogy mondá. - - -IV. HOGYAN JUTOTT KASSÁRI DÁNIEL BÉG A «HARMADIKHOZ». - -Leó úr közölte a fiatal mahomedán diák levelét a főnökével. - -A főnök praktikus eszű kereskedő volt. - -– Hja, fiatal barátom, én ebből a két levélből nem lettem okosabb, mint -akkor voltam, mikor ön azt a nevezetes ruhafelpróbálást közölte velem. -Reménylem, hogy nem szándéka önnek holmi ezeregyéjszakai kalandokba -keveredni; hanem inkább hasznos üzletet kezdeni. Mert ha azt látnám, -hogy ön ebből az incidensből valami regényt akar penderíteni, hát azt -mondanám, hogy hagyja abba: vannak önnél nagyobb tökfilkók, a kik azt -önnél jobban elvégzik. Mert nem kell azt hinni, hogy minden bolond ember -irhat regényt; – ahhoz specziális bolondság kell: – épen úgy, -megfordítva: nem lehet minden okos ember kereskedő; mert ahhoz -specziális okosság kell. A vén Hajdukovics effendi nekem küld üzleti -értesítést aszalt szilváról, gyapjuról meg kukoriczáról. Azt gondolja, -hogy Budapesten is úgy megy, mint Szerajevóban hogy ugyanazon boltban -árulnak fügét, selyemruhát, sót, mézet, cserépedényt, sőt még -cserekereskedést is űznek s zálogra is adnak. Nem értett meg bennünket. -– Azt kell önnek kipuhatolni, hogy lehet-e a bosnyák földön abban a -brancheban dolgozni – jó sikerrel, a melyet mi kultiválunk? a -divatczikkekben? Eddig nem igen lehetett. A bosnyák hölgyek a maguk -szőttét viselték; azt maguk himezték ki s megvarrták olyan divat -szerint, mely azóta, hogy Szokolovics bég Szerajevót megalapította, nem -változott. – Most azonban, a hogy Kassári Dániel bég bevásárlásaiból -sejteni lehet, beütött az európai divat a boszniai hölgyvilágba. Azt -kellene hát megtudni, hogy vajjon ragályos-e ez a betegség? Vannak-e -bacillusai? – Egy olyan delnő, a milyennek ön ezt a bizonyos harmadik -feleséget leirta: nagy hódításokat tehetne ezen a téren. – Ön tudni -fogja, hogy állandóan vannak a divat történetében meghaladott -álláspontok. Ma az egész hölgyvilág lelkesül a zöldszinü kelmékért, -tavaly a tarka-virágos járta: az idén a tarka-virágos senkinek sem kell; -jövő évben a zöldet fogják eldobni. Az ilyen divatból kimaradt -czikkeknek milyen áldás volna, ha új piaczot lehetne a számukra találni! -Barátom! A ki ezt a világrészt fölfedezné, az nagyobb volna, mint -Kolumbus Kristóf. – De hát az a kérdés, hogy miféle qualitásu hölgy ez a -Dániel bég harmadik felesége? – Mert ha ez csak egy aféle -Ronacher-birodalombeli cserkesznő, hát akkor az elég jó Dániel bégnek; -de nem elég jó nekünk; mert a bosnyák asszonyságok nagy arisztokraták és -még fanatikusabb mohamedánok; pedig ezeknél van a gazdagság, ezek a -bégek és agák feleségei. Ezek be nem fogadják az importált új asszonyt, -akármilyen czifrán legyen is az öltözve s nem csinálják utána a mi -divatunkat. Tehát ezen pont felett szerezzen ön magának teljes -körülményes értesítést: akkor fogjuk azután megitélhetni, hogy mennyiben -léphetünk az akczió terére az «új hazában». - -Leó úr követte a jó tanácsot s rövid időn megkapta a második levelet a -fiatal effenditől. - -«Kamerád! - -Minden a legjobb rendben van. Alibegovics Kassári bég installálta az új -háremépületében a harmadik asszonyt, a ki felől az én kis mamám, Habiba -asszonyság, a következő értesítéseket nyerte a nővérétől, Dániel bég -második feleségétől. - -A harmadik feleség neve «Ajna», a mi törökül annyit jelent, hogy -«szemfény». Eredetére nézve se nem gyaur, se nem spanyol.[4] De a hogy a -mi asszonyaink állítják, még azoknál is gyülöletesebb: «bogumil» -családból való. - -Azt tudni fogod bizonyosan Bosznia történetéből (ugyan ki ne ismerné a -mi birodalmunk történetét, a ki csak iskolába járt?), hogy a bogumilok -egy istentagadó szekta hivei voltak, a kik még azt sem akarták -megengedni, hogy ezt a világot az Isten teremtette: szerintük ezt az -ördög teremtette; tudniillik mindazt, a mi ezen a földön «él»; az Isten -csak azt teremtette, a mi «nem él». Azért a bogumilok nem ettek hust: -mert az állatokat is az ördög alkotta. Ezt az istentelen fajt -pusztította is aztán minden istenfélő nemzet: magyarok, törökök, -bosnyákok egyformán. Most már csak az óriási nagy sirköveik mutogatják, -hogy milyen nagy urak lehettek néha napján. – Hébe-hóba megesik, hogy -itt-amott a Narenta szakadékai között, uttalan, hozzájárulhatlan -sziklavölgyek fenekén fölfedeznek egy névtelen falut, a melyben még egy -pár száz bogumil lakik, a kiknél az ősi «amenet» firól-fira megmaradt. -Templomuk nincsen: ő nekik a torony, a minaret mind egyformán a pokol -kéménye, a harangszó, az imám éneklése, mind az «ördögök trombitája». -Ezeket is a mi apáink gondosan kiirtogatták. Minálunk a mohamedán, -pápista, rácz, zsidó élhet egymás mellett; de a bogumil üldözött -fenevad: annak a számára nincs más törvény, mint a kard. - -Az okkupáczió előtti esztendőkben bukkantunk ismét ilyen titkos -bogumilokra egy narentavölgyi rejtekben. Kassári Dániel akkoriban -szandzsák bég volt ebben a kapitányságban. Ő lett megbizva a helytartó -basa által, hogy az eretnek fajzatot kiirtsa. Hogy miként bánt el a bég -a férfiakkal: azt nem firtatom; hanem annyit szabad róla elmondanom, -hogy a nőnemen levő részét nem vágatta le. Azok között találtatott egy -csodaszépségű nyolczesztendős leányka. Ezt Dániel bég maga fogadta -örökbe. Ez a mi Ajnánk. - -Dániel bégnek mind a két felesége tiltakozott az ellen, hogy egy bogumil -leányt odahozzon a bég az ő háremükbe. Nálunk törököknél pedig nincsenek -apáczakolostorok, a hol előkelő török kisasszonyokat geografiára -tanítsanak. - -Dániel bég aként gondoskodott a védenczéről, a hogy okos emberhez illik. -Odaadta őt nevelőbe egy bécsi ezermesterhez, a ki bűvészettel és -magasabb akrobácziával foglalkozik: azzal a föltétellel, hogy ő fizet a -nevelőnek évenkint háromezer forintot, a mig a leány a tizenhat évet -betölti, akkor pedig tizenötezer forint lefizetése után elhozza tőle. -Szigoruan ki volt kötve, hogy a leány ez alatt mohamedán erkölcsökben -neveltessék, beleértve a szigorú étrendet is, a mi nálunk férfiaknál a -fődolog: a leányoknál azonban nem ez a fődolog. - -Ezt a methodust ti gyaurok kissé furcsának fogjátok találni; de a mi -viszonyaink közt ez egészen észszerü felfogása a női hivatásnak. S in -thesi nincs is közöttünk semmi különbség. Ti gyaurok szintén nagy -előszeretettel viseltettek azon női erények irányában, melyek a kötélen -tánczolás, lovon nyargalás s egyéb testgyakorlatok közben kifejlődnek; -csakhogy ti mindezt a házon kivül keresitek, mi pedig mindezt -akklimatizáljuk és otthon tartjuk. - -Dániel bég nagyon helyesen okoskodott. Az új asszony holmi kényes, -finnyás szenvelgéssel, zongorajátszással, franczia fecsegéssel, -aquarell-pingálással nem fog imponálni a másik két asszonynak: azok -lenyelvelik, agyonvexálják; hanem ha ügyesen tud előttük eszkamotálni: -egy üres kalapból száz bukétot kiszedni; egy palaczkból tizenkétféle -likőrt töltögetni; s szükség esetén az ellene támadó vetélytársnéjának -egy ördögi tánczfigurában a turbánt a fejéről a lábahegyével leütni: -ezzel le lesznek főzve. Hogy ne is említsem azt a mindennapi -kunststukkot, mikor az ember a pörlekedő madamenak egyszerre csak egy -nagy lakatot akaszt a szájára, a mi azt rögtön megnémitja. A -hypnotizálás, a double vue, a kisértetmegjelenés, a beszélő fej és a -szíven keresztül szurt kard remeklései, mint tudjuk, még az erősebb nem -érzékeit is képesek felizgatni. - -Te, ki olyan szerencsés voltál, hogy Ajna asszonyság csodaszép termetét -közelről láthattad, nem szorulsz az én muzsámnak a guszliczapengetésére -(a miben mi bosnyákok külömben minden más nemzetek fölött állunk), hogy -a harmadik feleség bájáról fogalmad legyen. Magát Kassári béget is -meglepte ez a csodaszépség, mikor legelőször megpillantá. - -Ez pedig akképen történt, hogy mikor Bécsbe felment a nemes bég, a -nevelését befejezett aráját hazahozni: az ezermester, signore -Spirifanti, egy teljesen sötét terembe vezette őt, melynek az előterében -egy szinpadforma emelvény volt látható gyenge világítás mellett. - -– Tessék leülni ide erre a székre! – mondá a boszorkánymester: – azonnal -elő fogom idézni önnek a menyasszonyát. - -Dániel bég szót fogadott, leült. - -Ekkor a bűbájoló valami német varázsmondatot darált el, a mire rögtön -egy kerek fénytányér támadt a szinpad hátulján, mely egyre tágult, úgy, -hogy utoljára olyan volt, mint maga a csillagos ég. Lassankint egy nagy -kék gömb ereszkedett alá e fénykörbe, mely maga volt a földgömb. Dániel -bég ráismert, hogy ez ott Afrika, ez meg Európa! A földgömbön pedig állt -egy gyönyörűséges szép női alak: ugyanabban a fentebb leirt jelmezben. -Mikor egészen alászállt, akkor kirugta a lába alól a földtekét: az -eltünt a világürben s a bájos tünemény ott maradt a semmiben lebegve. - -– Nos, hát hogy tetszik önnek a szép ara? – kérdezé a szemfényvesztő. - -– Nagyon szép! – mondá Dániel bég. – Hanem azért megölöm. - -– Minő logikai causalis nexus nyomán? - -– Azért, hogy az arczát megmutatta leplezetlenül egy idegen férfinak. - -– S ez elég terhelő körülmény a bosnyák kriminálkodex szerint? - -Dániel bég nem keresett semmi paragrafust, hanem kirántotta az -ezüstnyelű kését a csizmaszára mellől, egy ugrással ott termett a -szinpadon s teljes erejével döfte a kését a tündérszép alaknak a -szivébe. - -Akkor látta, hogy a mit keresztül szurt, az a semmi. - -A gyönyörü alak, a csillagos ég, a földgolyó mind egyszerre eltűnt -előle, ő utána kapott, hogy megfogja; aztán a kezébe akadt egy sodrony, -az olyan ütést adott a markába, hogy majd leszédült tőle. - -Az ezermester lehuzta-vonta aztán a szinpadjáról. Dániel bég meg most -azt akarta lekéselni; de a bűvész valamit fujt az arczába, a mitől a bég -elkezdett prüszkölni, huszat is egymás után, a mig csak a bűvész el nem -hagyatta vele. - -– Legyen az urnak esze! – mondá a bűvész. – Hisz az, a mit most látott, -az csak lelke volt a menyasszonyának. - -– A lelke? Hisz nincs a mohamedán nőknek lelke. - -– De van a bogumil nőknek. Hisz azt csak tudja az úr, hogy a bogumil -nőknek a testét a sátán formálta agyagból (kitünő majolika-gyáros -lehetett), azután a «második égből» való angyalt parancsolt bele -léleknek. - -– No ez igaz. - -– Csak annyiban van meg a bogumil nőknél az inferioritás, hogy a -férfialakú agyagmintába a «harmadik égben» lakó angyal van ideiglenesen -bekaszárnyázva. - -– Szeretem, hogy ezt Bécsben is tudják már. No hát hadd lássam azt az -agyagból készült alakját az arámnak. - -Ekkor a bűvész megint elmondott egy hosszú német ritmust, a mint az -véget ért: ismét megjelent a világosság a szinpad hátterében s előlépett -belőle a valóságos porczellánból készült menyasszony, kézzel megfogható -minőségben. Csakugyan nagy ördög volt az az ördög, a ki a porczellánt -olyan lágygyá tudta tenni! - -Ez az alak aztán már a legszabályszerübben volt felöltöztetve; a hogy -illik az ördögök remekművét az emberi szemek elől elrejteni: bő -salavári, még bővebb feredzse s átláthatatlan fátyol burkai alá. - -Igy már tetszett Dániel bégnek a menyasszony: föltéve, hogy a «lelke» is -ott rejtőzik a szemérmes burkolat alatt. - -A bég kifizette a kialkudott dijat signore Spirifantinak; a miért aztán -az olasz olyan nagylelkű volt, hogy kiszolgáltatta az általa nevelt -tanítvány művészetéhez szükséges mindenféle bűvészeti szerszámokat: -betanított házi nyulakat, kanárimadarakat és három beszélő papagályt. - -Viszont Dániel bég is kitüntette a nagylelkűségét az által, hogy nem -kivánta a menyasszonyától, hogy az török burkolatban kövesse őt egész -Boszniáig, hanem megengedte neki, hogy a mig a gyaurok földén járnak, -európai öltönyöket viselhessen: csupán a kalapjához kötött fátyol legyen -valamivel sűrübb, mint a hitetlenek asszonyai viselik. - -A vasuton csalhatatlan jelét adta Ajna kisasszony (még ekkor kisasszony -volt: Bécsben a hitetlenek hazájában nem kelhettek össze) az ő muzulmáni -hitszigorának. Mikor az étkező kocsiban a pinczér sonkával kinálta meg: -azt mondá neki, hogy «domusz-köpek», mely szép török szót egyedül a -német nyelv képes visszaadni e kifejezésben: «Schweinehund». – Nem -izlelt meg mást, mint halat és olajos salátát. Budapestre érkezve pedig -maga segített az ő urának a piláfot elkészíteni. Itt aztán Dániel bég -nőül vette Ajnát a hajdani «Dzsigerdilen» – Buda vára falai között. A -bosnyák házassági szertartás abból áll, hogy a vőlegény ád a -menyasszonyának egy arany kösöntyüt (annak a jeléül, hogy őt rabnőjéül -fogadja), a menyasszony pedig ád a vőlegénynek egy jó hajlós nádpálczát -(annak jeléül, hogy őt urának elismeri). Nagyon okos czeremónia. Végül -meglátogatták Gül baba sirját. Ugy tértek haza Dolnya-Tuzlába: a -magyarok hajdani «Só» tartományába. - - -V. HOGY VEZETIK BE AZ UJ ASSZONYT A RÉGIEK KÖZÉ? - -Hát hiszen, az igazat megvallva, ha Dániel bég előre beterjeszti a -határozati javaslatot Vukoszava és Sefika asszonyságnak, hogy mit -szólnak hozzá: nem jó lenne-e, ha ő még egy harmadik asszonyt is hozna a -házhoz? hát akkor Allah lett légyen kegyelmes az ő két szemének! Hanem -hát Dániel bégnek több esze volt, mint annak a négernek, a ki -belemarkolt a forróvizes fazékba, hogy megtudja, mi az, a mi abban ugy -bugyborékol? Dehogy mondta volna, hogy az a közbenső palota háremnek -készül; azt hitette el a két hitvessel, hogy ő azt «medresz»-nek -építteti. (Kérem, ne tessék e szót félreérteni: ez törökül van, annyit -jelent, hogy magasabb nevelő-intézet). - -Tizenkét gyerek van a háznál: azok egész nap alláhtalankodnak (magyarul -«istentelenkednek»); a két bászli hodzsa egyébre sem tanítja őket, mint -az alkoránra; mert maguk sem tudnak egyebet. Már pedig az ujabb -nemzedéknek tudományra van szüksége, külömben az lesz, hogy kiszorítja a -jafet-nemzedék a semitát a világból. (Az arab is semita faj). Világra -való tudományt pedig csak iskolában lehet szerezni. A Hajdúkovics sógor -megpróbálta az Achmed fiával a külföldi akadémiát; no ugyan bele is -nyert! A pribék ugy került haza, mint kicserzett mahomed-tagadó. Még -bort is iszik s a sonkát is megeszi titokban; nem is mosdik naponta -négyszer, sőt villával eszi a piláfot! De még a gyaur menyecskéknek is a -szeme közé néz. Romlik a világ! - -Azért Dániel bég a saját portáján épittet egy szép nagy medreszt s abba -fog hozni egy minden világi tudományban jártas softát, a kit a gyaur -nyelv ugy hi, hogy «gouvernant» s ez aztán majd megtanítja a leányokat -finom erkölcsökre, a fiukat pedig sublimior mathesisra. - -Ebben a két urnő egészen megnyugodott. - -Az ugyan kissé szemet szurt náluk, hogy ennek a medresznek a -bebutorozása a megszokottnál nagyobb pompával dicsekedik: székek, -asztalok kerülnek bele; de Dániel bég arról is felvilágosítá őket, hogy -a gyermekeknek meg kell tanulni a széken ülést: mert a jövő században -már nem lehet a keresztbe vetett lábain ülni tisztességes muzulmánnak. A -magyar országgyűlésen rossz néven vehetnék a bosnyák képviselőtől, ha az -a terem közepén leguggolna, két kezét a két térde körül fonná, s ugy -hallgatná, a mit a próféták beszélnek. - -Végre eljött a kritikus nap, melyre az időjós nagy zivatart helyezett -kilátásba, sürü könyzáporral, patvarjégesővel és findzsahullással -vegyítve. - -Megjött a bég a társzekérrel meg az üveges hintóval. - -Nagy psycholog volt. A társzekeret bocsátá előre, mely a messze földről -hozott ajándékokat szállitá: maga a hintóval jó hátul maradt. Helyesen -kiszámítá, hogy a két asszony azonnal neki fog esni a málhás szekérnek: -kinek mi vásárfia érkezett? A ládák tetejére fel van irva mindegyiknek a -neve: az egyikre cyrill betükkel, a másikra arab irással. A melyiken -német ákombák van: az a nevelő holmija. Ezeket felhordatják a medreszbe, -a magukén pedig némi patvarkodás között megosztoznak s aztán czepeltetik -fel a cselédekkel a málhákat maguk után a saját háremépületeikbe, -követve a lármázó gyermekhad kiséretétől. - -Dániel bég nagyon jól számított. A két asszonynak első dolga lesz az -ajándékba kapott ruhákat felvenni. Olyat ők soha sem láttak. Az egyik -szaladni fog a másikhoz a maga öltözetével eldicsekedni: azon aztán -összefeleselnek. Ez alatt Dániel bég szépen becsempészheti a harmadik -feleséget a számára épített uj hárembe. - -Egészen a számítása szerint történt. - -Mikor a hintó megérkezett az udvarra, egyik asszony sem volt odalenn. -Ellenben a sok gyerek már ott zsivajgott s fujta, ütötte a vásárfiául -kapott trombitát és dobot, ugy szaladt az apja elé. De a mint azt mondta -nekik Dániel bég: «itt hozom az uj nevelőt!» arra ugy haza szaladt mind -valamennyi, hogy vasfogóval sem lehetett őket többé előhuzni. - -Eként minden akadály nélkül fölvezetheté az uj asszonyt a maga külön -házába. Azt azután a szolgálatára rendelt cselédséggel magára hagyta, -hogy ő is rendezkedjék az otthonában; annak igazán sok elrakni valója -volt: a sok bűvészi apparatus. Dániel bég pedig ment fölkeresni a másik -két asszonyt. - -A vén dajka értesíté, hogy mind a ketten együtt vannak a Vukoszava -asszonyság háremében. Dániel bég fellátogatott hozzájuk. - -Azok alig vették észre a megérkeztét: olyan nagy vitában voltak. - -Nevezetes kérdés volt az! - -Hogyan kell viselni azt a csodálatos öltönyt, a minek olyan hosszu -nyujtványa van alul: a gyaurok ugy nevezik, hogy «schlepp». - -Ajánlok rá egy megfelelő magyar szót. («Uszály» nem jó, mert a bizony -nem uszik). Ha «schleppen»-nek a gyöke «schlepp», akkor a «czepel»-nek a -gyöke «czepp». - -A Vukoszava asszony, a ki magas termetű volt, ugy találta, hogy annak a -hosszu, paszományos nyujtványnak az a rendeltetése, hogy az elől legyen: -mert ha hátul van, akkor a gyerekek rá fognak ülni s ugy szánkáztatják -magukat; tehát azt okvetlenül elől kell viselni, a hol aztán a szélénél -fogva fölemelve, igen diszesen beletüzhető a derékon levő övbe. S ebben -van természetes ész. Persze, hogy elől kell viselni a czeppet. - -De nagyon kinevette ezzel a felfogással a Vukoszavát a Sefika asszony. -Óh, micsoda együgyüség! Hisz azt a hosszú ruhát nem ugy viselik, hogy a -pántjánál fogva a derékra kössék. Mikor az a pánt nem öv, hanem gallér. -Ez a ruha nem a csipőnél kezdődik: hanem a vállnál. - -Sefika asszony ugy is vette azt fel, mint egy dominót: a nyakától -elkezdve beleburkolta magát; még ugy is sepert a földön. - -S valljuk meg az igazat, hogy neki is tökéletes igaza volt. Ez a -legczélszerűbb methódusa a czeppviselésnek. - -Mind a ketten Dániel béget hivták fel itélőbirónak. Ez volt a «hozott -Isten!», a «Selim Aleikum!» - -– Ugy-e, hogy én rajtam áll jól a kantus? - -Dániel bég pedig mind a kettőnek megveregeté az orczáját a tenyere -hegyével s azt mondá: - -– Te is szép vagy benne, Vukoszava; te is szép vagy benne Sefika! -Egyébiránt én nem tudom, hogyan viselik ezt a kantust. Majd megmondja -nektek a guvernánt. Most pedig adjatok nekem iziben valami harapni -valót, mert a vasuton Banyalukától Tuzláig csibuknál egyéb nem volt a -számban. Aztán a guvernantnak is küldjetek ebédet, mert az is éhes. - -A Vukoszava szolgálói e szóra hirtelen letették a földre a nagy -bőrvánkost, a min a bég ebédelni szokott s arra felrakták a készen -tartott szukbureket, jalani dalmát és szakz kabagit, a miről mai napság -Asbóth János kitünő irótársunk hirhedett monografiája nyomán minden -ember tudja, hogy azok «husos bélest», «töltött káposztát» és -«fokhagymával főtt tököt» jelentenek. Ezek pedig Dániel bégnek kedves -eledelei. - -Étkezés kőzben tisztességes asszony békét hágy az urának s nem -háborgatja kérdezősködéssel. - -Ellenben a gyermekhad, mindkét fajzatból együtt lévén, egyre ott -csivelgett a nyakán, unszolva az apát tökéletlen kérdezősködésekkel: -hogy mire való ez meg az a furcsa játékszer, a mi neki vásárfiába -jutott. - -– Hogyan kell ezen a hárfán muzsikálni, Dani baba? kérdezé a pisze -Amhát. Nézd csak, tiz hurja van, azután mindegyiken tiz fehér, meg tiz -fekete dió. - -– Nem hárfa az, te csirkincsirlek; hanem számoló gép. Majd megtanit arra -téged a guvernánt, csak várj! - -Majd meg a pajkos Feridun csimpajkozott a nyakába. - -– Nézd csak, Dani baba, de bolond nagy golyóbis ez itt! Hogyan kell -ezzel gurigázni? - -– Meg ne próbálj gurigázni vele, joldás! Ez nem kuglizó golyó, hanem -földglobus. Erről tanulsz te majd geográfiát. Majd beléd veri ezt a -guvernánt! - -Az a guvernánt kezdett boszorkánymesei alakká megnőni. - -Ebéd után hozták a fekete kávét. Dániel baba (apa) rágyujtott az illatos -bogcsa tütünre (dohány) s miután a kávé is eléje lett téve ezüst -findzsában, most már az asszonyoknak is lehetett vele beszélni. - -Azok nagy kinban voltak. Sehogy sem tudták kitalálni, hogy annak az -átkozott kalodának, a minek vállfüző a neve, merre van a bejárata. Már -pedig olyat is készíttetett mind a kettő számára Dániel bég, miután -megértette Leó urtól, hogy lehet azt halcsont nélkül is előállítani, -gutta percha-lemezekkel. - -– Hogy kell ebbe a pánczélba belebujni? kérdezé Vukoszava, odatartva a -bég elé a miedert. - -– Nem tudom én, édes mézem, mert én soha sem tanultam a -szabómesterséget; hanem beleszorít ebbe titeket a guvernánt; mert az -érti. - -– A guvernánt? kiáltá egyszerre mind a két asszony elförmedve. Már hogy -öltöztetne bennünket a guvernánt? - -– Hát mért ne öltöztethetne titeket a guvernánt? - -– Hisz az egy softa. - -– Igen. De nem férfi-softa; hanem asszony-softa. - -– Asszony-softa? kiálta, összecsapva a kezeit Vukoszava. Allah buffáj! -Ilyet sem hallottam, hogy asszony-softák legyenek a világon. - -– De hát akkor hogy lesz, mint lesz a világ sorja? kelepelt Sefika -asszony. Ha a guvernánt asszony-softa, akkor hogy tanitsa az a -fiugyermekeket? Ezek ő rá nézve idegen férfiak. - -– Hum! Dörmögé Dániel baba. De furcsa beszéd! Hát Amhátnak nem Vukoszava -az anyja? azért mégis hányszor az öledbe veszed, megfésülöd, -megmosdatod; pedig az rád nézve idegen férfi; viszont a Vukoszava nem -minden nap sajátkezűleg felfenekeli-e a Feridunt? pedig az a te fiad, s -igy rá nézve idegen férfi. - -– De ők azért mégis a mi gyermekeink, mert mi ketten az ő apjuknak a -feleségei vagyunk. - -– No hát azon módon majd a guvernántnak is gyermekeivé lesznek az Amhát -is, meg a Feridun is. - -A két asszonynak csak erre a szóra esett ki a kezéből a kávés ibrik meg -a csésze. - -– Hiszen te egy uj asszonyt hoztál a házhoz; te Allahtól elrugaszkodott -vén gonosztevő? - -Akkor aztán volt drága dolga a Dániel baba üstökének! - -Az pedig azzal a nekidurálással fogadta azt a tépászást és dögönyözést, -a minővel szokta kiállani az igazhitű müzülmán a török fürdőben a -fürdőlegény dömöczkölését. Fáj az; de használ. - -A mig az asszony pofoz, addig jó a dolog! - -Hanem mikor már a szakállát is kezdték tépni, akkor ő is azt mondá, -hogy: «térjünk már most át más matériára!» - -S azzal kihuzott a kabátzsebéből valami összecsavargatottat. - -– Kedveskéim, angyalkáim, még egy ajándékot hoztam a számotokra. -Látjátok, mi ez? Egy korbács: szarvorrunak a bőréből. Most szereztem -Bécsben. Csalhatatlan gyógyszer minden asszonyi bajok ellen. Hát már -most én azt meg nem magyarázhatom nektek, hogyan kell viselni az uj -szalüppöt; hanem hogy hogyan kell elszakgatni: azt majd megmutatom, ha -ugy kivánjátok. - -Erre semmi sem természetesebb, mint hogy mind a két feleség egyszerre -leveté magáról a most kapott uj ruhát s oda dobta a férj lábaihoz: «no -hát itt van! Süsd meg! Add ezt is a guvernántnak!» - -Vukoszava asszony kiölté rá a nyelvét. Sefika pedig fujt rá, mint a -macska a kutyára. - -A bég pedig kedélyesen pattogott a korbácscsal. - -– No no! Asszonyok! Eszeteken járjatok! - -Erre aztán megindult a záporeső. Mind a kettő el kezdett sirni, -jajveszékelni. - -– Ha mi neked nem tetszünk többet, akkor küldj bennünket haza az -apáinkhoz! zokogá Sefika. - -– Nekem add ki a hozományomat. Én megyek a bátyámhoz Szerajevóba! mondá -fuldokló szóval Vukoszava. - -– Hát aztán ezt a tizenkét gyermeket én fésüljem naponkint? förmedt fel -Dániel baba. - -– Fésülje őket a guvernánt! – Mosdassa is a guvernánt! kiabált egyszerre -mind a két asszony. - -– De bizony minket ne fésüljön, ne mosdasson a guvernánt! visított -egyértelműen a gyermekhad s mindannyi belekapaszkodott az anyja -sokránczu bugyogójába (török nők viselete ez) s lehetetlenné tette rájuk -nézve az elfutást. Mind a ketten sirva ölelték nyalábra a nyakukba -csimpajkodó gyermekeket; elsiratva őket: «óh ti szegény elhagyatott -árvák!» - -«No már micsoda ostoba beszéd ez? Eddig volt nekik két anyjuk; most lesz -nekik három.» - -Tudja jól Dániel baba, hogy a záporesőre következik a szivárvány. Csak -egy kis napsugár kell hozzá. Az is készletben volt. Mikor már az egész -familia belefáradt a sirásba, akkor elővett a két oldalzsebéből két -ékszerdobozt. Azokat felnyitotta. - -– No nézzétek; mit hoztam még nektek? - -Egy-egy széles arany karperecz volt, gyémántos patkóval a közepén. - -Erre rögtön megjelent a szivárvány: még a könycseppeken keresztül. - -– Hadd lám! Hadd lám! Melyik az enyém? - -Dániel baba aztán sajátkezüleg kapcsolta a kösöntyüket az egyiknek is, a -másiknak is a kézcsuklójára. - -– No hát nem feledkeztem meg rólatok, ugy-e? - -Ezek csakugyan «élő» tanubizonyságok voltak. - -– Már most hát mondjunk egymásnak egy «csok ja sá»-t! Aztán ma estére -eljövök hozzád sakkozni, kecsteljes Vukoszavám, holnap este pedig te -nálad ostáblázok, bájos Sefikám! - -Azzal egyiknek is, másiknak is odanyujtott egy selyem zsebkendőt, a -hitvesi szeretet jelvényét. - -Igy már aztán minden jól van. - -Becsületes müzülmán férjnek az a jelszava hogy «ne csalj igazán!» És azt -meg is tartja. - -Azzal aztán a békecsókokat kiváltva, eltávozott Dániel bég a dolgára. - -Mikor visszanézett az elhagyott háremre, mind a két asszonyt ott látta -az ablakban. De nem azért, hogy Dániel baba után üdvcsókot hányjanak, -hanem hogy az ablaküvegen megpróbálják, hogy csakugyan igazi gyémánt-e -az a kapott karpereczen? Mert holmi talmi aranynyal, strassburgi -gyémánttal még a bosnyák hölgyeket sem lehet már rászedni. Tartanak -próbakövet is otthon. - -* - -Ezeket tartalmazá Achmed effendi harmadik levele Leó úrhoz. - - -VI. A BŰVÉSZNŐ LAKOMÁJA. - -– Vajjon milyen lehet az uj asszony? Mondá Vukoszava. - -– Bizonyosan csuf kövér debella. Véleményezé Sefika. - -– Inkább azt hiszem, hogy utálatos sovány törpe. – Ellenzé meg -Vukoszava. - -(Csodálatos, hogy egyik sem tudott a másiknak a nyelvén, hanem azért -mikor egy harmadikat meg kellett szólni, akkor megértették egymást. Ez -külömben könnyen is ment. Vukoszava kövér és magas volt, Sefika sovány -és nyápicz termetű; csak egymásra kellett mutatniok.) - -«De hátha fertelmes szép az átkozott? Aféle bajrám-ünnepi odalik? No -majd meglátjuk, ha ő rá kerül a sor a lakomaadásban!» Ezt mind a kettő -mondá. - -– Én kikaparom a szemét, ha szebb az enyémnél! szólt az egyik. - -– Én levágom a haját, ha dusabb, mint az enyém! mondá a másik. - -«Azt még se tegyük», mondák ismét mind a ketten, «mert akkor majd nagy -szerepe lesz a rinoczerószkorbácsnak». - -– Én «dur»-port keverek a kávéjába, a mitől megdühödik! fenyegetőzék -Vukoszava. - -– Én szerecsikát keverek a sorbethjébe, a mitől utóléri a Mohamed áldása -estétől reggelig! böstörködék Sefika. - -«Ilyet ne tegyünk még se!» mondának mind a ketten, «mert akkor zsákba -kötnek bennünket, ugy dobnak a Jalába.» - -– Hanem azt megteszem, fogadkozék Vukoszava, hogy mikor legelőször -összetalálkozunk s kezet nyujtunk egymásnak, ugy összeszorítom ezzel az -én hatalmas tenyeremmel a pratzliját, hogy a vér kijön a körme alól. - -– Én pedig az összecsókolózáskor olyat harapok az orczájába, hogy ott -marad a fogam helye. - -Mind a két hölgynek meg voltak az eszközei a fenyegetés végrehajtásához. -Vukoszava asszonynak a Nro 8½ keztyühöz termett öklei, Sefika asszonynak -pedig hosszú fogai, a mik fölött soha sem tudta az ajkait összehuzni, -annyira előre álltak. - -Ebben állapodának meg egyelőre. A többi majd jön magától. Hogy két -asszony hogyan folytasson egy boszantásból, vekszálásból, szekirozásból -álló hangversenyt egy harmadikkal: ahhoz nem kell programm. Megy az -próba nélkül. - -A hazaérkezés utáni harmadnap estéjén csakugyan elkövetkezett a -bemutatási lakoma, melyre az új asszony hívta meg a saját háremébe a -másik két asszonyságot: még pedig előkelő szokás szerint franczia -meghivó-jegyekkel. A két hodzsa ugyan nem tudott a meghivón eligazodni; -hanem Dániel bég megmagyarázá azt az asszonyoknak. «Avec famille» annyit -jelent, hogy egész családostól. - -Így még jobb lesz. A gyermekhad is informálva lett, hogy mentől több -gonosz incselkedést kövessen el az új mamánál. Ha hozzáférnek, csipjenek -egyet rajta. - -A látogatáshoz mind a két hölgy az új ruháját vette fel; még pedig -mindegyik a saját meggyőződése szerint: egyik az öltöny hosszú -nyujtványát elől az övébe feltüzve, a másik az egészet dominónak -felöltve. Eként vonulának be, követve a gyerekek Siserahadától, az új -hárembe. - -Ajna asszonyság az elfogadó teremben várt a vendégeire. - -Azok csakugyan utálatosan szépnek találták! Micsoda mosolygó fehér-piros -arcz! Minő karcsú derék! Milyen csipők! Hát még ezek a vállak! Gyalázat! - -No de majd a kézszorítás után lássuk, hogy milyen lesz a mosolygó arcz? - -A mint azonban Vukoszava asszony izmos tenyerét Ajna szép fehér kezével -érintkezésbe hozta, valami olyan titokzatos ütést kapott az egész -karjába, mint mikor az embernek a könyökén találták el a sajgató ideget. -Az egész teste összerezzent bele. Sietett félreállni. - -Ekkor a Sefika járult a fenyegető csókkal üdvözölni az új asszonyhoz; de -a mint annak az arczához ért, úgy megégette a száját, mintha tüzes vasat -csókolt volna meg. A két fiucska meg, a ki meg akarta csipni az új -mamát, a hol csak hozzá ért, mindenütt szikrák pattogtak az újja -hegyére. Nem asszony ez, hanem tündér. - -Hej, de elkotródtak mellőle. - -Ekkor aztán Ajna asszony a legbájosabb nevetéssel lépett le a villanyos -szigetről s maga járult a megriadt vendégek elé: a legékesebb német -szóval üdvözölte őket s megcsókolta a Vukoszavát is, meg a Sefikát is, a -nélkül, hogy az ajkai égettek volna. Azután a két kamaszt, az Achmedet -meg a Feridunt felkapta az övénél fogva, egyiket a jobb, másikat a bal -kezével; úgy emelte fel magához, megcsókolva az orczáikat; azután -fölemelte őket kinyujtott karral a feje fölé; «gyönyörű két fiucska!» -úgy tette le a földre. - -Azok megrőkönyödve oldalogtak odább. Az ördög látott ilyen «kis mamát». - -Hanem hát ez csak goromba bűvészet. Értett az új asszony a finomabb -varázslathoz is. - -– Hát ti rajtatok hogy áll ez az új öltöny? Hogy vettétek azt fel? -kiálta, nagyot nevetve a feleségkollégák öltözetén. - -Azok most látták, hogy csakugyan úgy szép ez az öltözet, a hogy azt a -harmadik viseli. - -– Hisz ez így csupa maskara! No jőjjetek velem, majd én újra -öltöztetlek; s azzal karjára öltve a két asszonyt, bevitte az öltöző -szobájába. Ott már készen állt számukra a vállfüző is, meg a ruhaderék -is. Ajna asszony szakértő kézzel hüvelyezé be a teremtés remekeit -helyreigazító kérgekbe, a Vukoszavát elébb, azután a Sefikát. Az által -az előbbi karcsuvá lett, az utóbbi pedig telt idomokat kapott. Mikor -készen voltak, akkor a nagy álló tükör elé vezeté őket. Azok el voltak -ragadtatva. Százszorta szebbnek találta magát mind a kettő, mint eddig -volt. Mit nem tesz a czivilizáczió! - -Ettől a pillanattól fogva meg volt nyerve a vetélytársnék szíve a -harmadik nő iránt. - -Hisz egy ilyen harmadik asszony valóságos életszükség a háznál! - -Az ember egész más embernek érzi magát, mikor a miedert fölvette. - -Mikor Dániel bég maga is megérkezett a lakomához, már akkor egymást -ölelve jöttek eléje mind a hárman: a hogy a grácziákat festik. - -Dániel bég alig ismert rájuk. - -– Hisz ti nagyon szépek vagytok! - -Sorba is csókolta mind a hármat. - -– Ejh, de karcsú vagy! mondá Vukoszavának. Ejh, de gömbölyű vagy! -magasztalá Sefikát. S azok már megtanulták, hogyan kell hátrafordított -fejjel az utána vonuló czeppre visszanézni s a közben a legyezővel a -corsette csipkefodrait lebegtetni. - -– Mindig így kell járnotok ezentúl! - -Ez a nap arany betükkel lesz följegyezve a család évkönyveiben. - -– Csak az az egy baj van ezzel az izével, hogy nagyon szorítja az -embernek a gyomrát, s ez akadályozni fog bennünket a jóllakásban! mondá -Vukoszava asszony. - -– Én szeretném, ha akadályozna már! dörmögé Sefika; de én itt nem látok -semmi előkészületet a lakomához. - -A nagy asztal ugyan ott volt az étkező közepén, veres posztó-terítővel -letakarva; de azon semmiféle olyan edény nem látszott, a melyből enni -vagy inni szokás. - -A kandalló előtt is ott állt a piláf-főző üst; de amabban még tűz sem -volt. - -Ezt a megjegyzését érthető jelekkel közlé is Sefika a háziasszonnyal. - -– Nincs itt semmi findzsa? - -– Hogy ne volna itten findzsa? - -Ajna egyet koppantott a legyezőjével az asztalra s abban a perczben ott -állt a kávés csésze. - -– De ez csak egy csésze! Hát nekem? Neked? Meg a Dániel babának? - -– Van itt elég csésze! mondá Ajna s azzal elvette az asztalról a csészét -s azt Sefikának adta: a másik csésze már akkor ott állt az első helyén. -És aztán folyvást osztotta a csészét, a míg mindenkinek jutott: még a -gyerekeknek is. - -– De hát mit igyunk mi ebből a csészéből? - -– A mit parancsoltok. - -Azzal ismét koppantott az asztalra, s egyszerre ott termett annak -közepén egy öblös ezüstkancsó. - -Azt fölvette Ajna s legelőször Dániel bégnek a csészéjébe töltött -belőle. Pompás illatú mokka volt. - -Azután Vukoszava csészéjébe töltött. - -– Én tejjel szeretem a kávét! nehézkedett Vukoszava. - -– Tessék! Tessék! mondá Ajna s ugyanabból a kancsóból töltött neki a -kávéjába pompás sűrű bivalytejet. - -– Én nem szeretem a kávét: nekem csokoládé kell! finnyáskodék Sefika. - -– Parancsolj, édesem! nyájaskodék Ajna s töltött neki csokoládét -ugyanabból a kancsóból. Aztán sorba járta vele a gyermekeket, a kik -keresztbevetett lábaikon ültek a kerevet mellett, s azokat is -megtraktálta. Végre visszajött az asztalhoz, a hol a saját csészéje -állt. «Én pedig a theát szeretem.» S akkor illatos pecco csordult ki a -bűvös kancsó csövéből. - -– De hát ehhez valami mártogatni való is kellene! sürgetőzék Sefika -asszony. - -– Hüh! arról bizony megfeledkeztem! Szereted-e a bécsi kuglófot? - -– Szeretném, csak volna. - -– No majd mindjárt készítek. - -– Miből? Miben? Mivel? - -Hát bíz erre mind nehéz volt megfelelni. - -Ajna asszony az asztal alatt kotorászott s talált egy pár tojást. - -– No ez szépen kezdi! Rántottát akar csinálni. - -De hol a serpenyő hozzá? - -Ajna asszony zavart szinlelve tekingetett szélylyel. Meglátott valamit. -Az volt Dániel bég czilinderkalapja. - -Hohó! Czilinderkalap egy muzulmán bégnél! - -«Hübnere» van a dolognak. - -Bécsben meghívást kapott Dániel bég a közös miniszter estélyére: erre az -alkalomra vett teljes divatszerű öltözéket. Most abban mutatta be magát -az asszonyainak, a frakk gomblyukában a piros szalagos érdemrend. - -Így került Ajna kezébe a köcsögkalap. - -A többit aztán tudjuk könyv nélkül. A két tojást feltörték, a -czilinderbe belecsorgatták; akkor a czilindert nehány perczig -meghordozták a petroleumlámpa fölött, akkor lefelé fordították s -kihibbant belőle a legtökéletesebb formájú bécsi kuglóf, azon melegen. - -No ez jó volt kóstolónak. De nem csak kuglóffal él az ember! - -– Lássuk, hogy tudsz főzni? - -– Mindjárt meglátjátok, édeseim. Nálam az gyorsan megy. - -Azzal Ajna asszony ismét az asztal alá nyult s előhúzott a fülénél fogva -egy hófehér házi nyulat. - -– Hát ezzel mi lesz? - -– Ebből lesz a vacsora. - -– Mash-Allah! «Egy» házi nyul tizenhat gyomornak! - -– Nem egy nyul ez; hanem kettő! mondá Ajna, s azzal megfogta a házi nyul -két fülét, hirtelen kétfelé repeszté azt, s azzal mind a két kezében -ficzkándozott egy házi nyul. - -– De ha kettő, sem kell nekem! tiltakozék Vukoszava; mert én a nyulat -meg nem eszem. - -– Majd meglátod, ha elkészül! - -Azzal Ajna odavitte a réz főzőkatlanhoz a két házi nyulat, fölemelte a -katlan födelét: a nyulakat beledobta, azután három kártyából tüzet -rakott a katlan alatti üstbe; mire a papirtűz ellobogott, egy kissé -körülkopogtatta a rézkatlant. - -– Készen van már. - -Azzal levette a katlan födelét s kiemelt belőle egy bográcsot, -telides-tele szinültig berbécshusos piláffal, a minőről csak muzulmán -gyomor álmodhatik. - -Mindenkinek el kellett ismernie, hogy annál tökéletesebb piláf még -konyhaművész kezéből ki nem került. - -Sefika nagyon is sokat talált belőle enni. A mider is szorította. -Nyafogott, hogy ő megbetegszik, ha most fagylaltot nem kaphat. - -– Fagylaltot! kiáltott fel Dániel bég. Télen lehet azt csinálni, a mikor -jég van. Ki ácsingózna nyáron fagylaltra? - -– Mindjárt lesz! mondá készséggel Ajna. Szereted a czitromfagylaltot? - -Azzal kettévágott egy czitromot: odafutott vele a katlanhoz, -belefacsarta, tüzet rakott alá és két percz mulva előjött egy nagy -tálban a dinnye-alakú fagylalt, a melynek a hány gerezdje, annyiféle -gyümölcsből volt készitve. - -A két asszony oda volt a bámulattól. Ehhez hasonlót ők nem tudnak. - -Maga Dániel bég is azt mondá: hogy ez nem megy tündérek segítsége -nélkül. - -Hja! A ki jó nevelést kapott! - -Még molnárostya is kerűlt elő. A katlan mindent kiád. - -Utóljára gyümölcs, czukorsütemény; csak úgy szórta, hogy a gyerekek -kapkodhassák. - -És végre egy csinosan font kosár: abból meg egyre-másra hullott a -virágbokréta. - -S a meglepetések netovábbjául egyszer csak ott termett Dániel bég -frakkjának a baloldalán egy tenyérnyi nagy érdemrendcsillag; olyan, a -milyent Bécsben az exczellencziás urak viselnek. Dániel baba tudta, hogy -ez is csak szemfényvesztő varázslat; de azért hagyta ott ragyogni a -csillagot. Hisz előbb-utóbb meg lesz az érdemelve. Lehet még egy tizedik -bársonyszék is a magyar képviselőházban! - -Dániel bég nagyon meg volt elégedve a lakomával, s a jóllakás után azt -mondá: - -– Hátha innánk? - -Tudva van, hogy a törökök evés közben nem isznak, hanem csak jóllakás -után. Ezt nem Schweningertől tanulták; hanem Mohamed prófétától. Akkor -is pedig nem bort isznak; hanem csak vizet. A szeszes italoktól eltiltja -őket az alkorán. - -A vizet azonban szabad keverni nádmézzel, gyümölcsízzel, narancslével, -mandulafejettel, rózsavízzel, ámbrával, a mit aztán úgy hínak, hogy -«sorbet». - -Ismét előkerült a csodakancsó. Ajna sorba töltögette mindenkinek a -talpatlan poharába, a mit kiki megkivánt, s a mit mindjárt ki kell inni, -mert ha leteszik, felfordul. - -«Pompás sorbet! Nagyon jó sorbet!» dicsérték a vendégasszonyságok. - -– Hejh! Csak én olyan sorbetet ihatnám, a milyent Bécsben a miniszter -úrnál töltögettek! mondá Dániel bég. Az úgy habzott, maga is igyekezett -ki a pohár szélén, mintha siettetné az embert, hogy «igyál már!» - -– Ha az én uram úgy kivánja… mondá Ajna, s aztán töltött neki a -kancsóból olyan sorbetet, a mely pezseg. - -– Ez az! Ilyen volt az! mondá a nyelvével csettentve Dániel bég. Ebből -ti is ihattok, asszonyok. Ezt nem tiltja az alkorán. Ez nem bor: ez csak -sorbet. - -Azok is kaptak belőle. - -Általános volt az elismerés, hogy ez tökéletesített faja a sorbetnek. - -Nem sokára olyan jó kedve lett a két hajdani asszonyságnak, hogy el -kezdtek dalolni. - -A gyermekeket hazaküldték aludni. A ki akaratoskodott annál rögtön -megjelent az ördög a falon s ráijesztett. - -A Vukoszava bosnyák balladákat énekelt, a Sefika pedig arab stanczákat. - -Ajna tapsolt mind a kettőnek. Dániel bég pedig sorba ölelgette mind a -hármat s ivott az egészségükre. - -– Hejh! De csak az volt ám az igazi sorbet, a mit én a magyarok -fővárosában ittam, a Dzsigerdilenben: herczeg Prugmájernál, az orfeumi -helytartó basánál. Az forró volt, csak úgy lobogott: mikor itta az -ember, az orrán jött ki a lángja, mint a sárkánynak. Hát még az a húri, -a ki töltögette! - -– Ha az én uram úgy kivánja, mondá Ajna, kezeit keresztbetéve a keblén s -alázatosan meghajolva: s azzal eltünt a mellékszobába. - -A mint eltávozott, rögtön odatelepedék Vukoszava és Sefika Dániel bég -mellé két felől, s elkezdték őt a legyezőikkel hüselni, a mit ő azzal a -gyöngédséggel viszonzott, hogy a csibukjából a füstöt az arczaikba -fujta. Majdan előhozták a szolgálók a nargiléket, s akkor aztán a két -asszonyság versenyt pipázott az urával. - -Egyszer aztán előttük termett a harmadik. - -A hogy a tündérek szoktak megjelenni: pókhálóból szőtt öltözetben, -hosszan leeresztett hajjal, mely térdhajlásáig takarta; fején világító -csillaggal; karja körül egy eleven kígyó tekergőzött, fején taréjjal, -két szemén pápaszemmel. A másik karját fölemelve tartá, egy vállára -emelt kancsót a fogantyújánál markolva. - -A két asszonyságnak szeme-szája tátva maradt a nagy bámulattól. - -– Ez egy «péri!» - -– Nem. Ez egy «abelére!» - -– Vagy maga az «iblisz!» - -A tündéralak leemelte a válláról a karcsúnyakú rézkancsót, s sorba -töltögetett a poharakba az illatos párolgó punchból. Ez sem bor: ezt sem -tiltja a próféta. - -A pákosztos kígyó mindegyik pohárba belekóstolt a kiöltött kettős -nyelvével. - -– Ez aztán az ital! Ilyet isznak a paradicsomban, a Túbafa alatt, -magasztalá a punchot Dániel bég, s összekoczczintá a poharát mind a -három hölgygyel. Csak a fertelmes kígyó ne kóstolgatna bele! - -– Kígyó? szólt csodálkozva Ajna. Hiszen nem kígyó az, hanem pálcza. - -S azzal megfogva a cobra fejét, az egyszerre megmerevült, egyenes lett, -mint a Mózes botja. - -– Fogd a kezedbe! mondá Dániel bégnek. - -A bég azonban, a mint a pálczának a fejét a kezébe vette, egyszerre -sajgató ütést érzett a tenyerében, s a mellett a marka úgy összeszorult, -hogy nem tudta a boszorkányos jószágot eldobni. - -– Jekdür Allah! Jobb szeretném, ha kígyó volna. Vedd el a kezemből ezt a -verekedő pálczát. - -Ajna aztán elvette a varázsbotot a bég kezéből s ledobta a földre; a -mire az ismét megelevenült, kígyóvá lett, összetekergőzött. - -Ekkor azután az Ajna felkapta a rézkancsót s elkezdett annak az oldalán -az öt ujjával dobolni, valami bajadértánczot járva hozzá s egy -varázsdalt énekelve; közbe-közbe teletölté a bég és a két úrnő poharát a -tündéri itallal. - -A cobra a dobolásra, meg az énekhangra felemelte a fejét rétesalakjából, -egyre jobban felegyenesedett, s elkezdett maga körül forogni, míg az -utolsó gyürűjén állt meg, a mit a farka alakított. - -A rézkancsó egyre jobban kiűrült, a dobolás annál hangosabb lett rajta. -A bajadértáncznak a sebese járta. A tánczdüh nem csak a kígyóra ragadt -el, hanem a két asszonyra is. Egymás után felugráltak a bőrpárnáikról, s -igyekeztek, tőlük telhetőleg utána csinálni Ajnának a tánczot. A -Vukoszava felkapta a piláffőző rézkondért, azon produkálta a tamburint; -a Sefika pedig a palacsintasütőt püfölte a nagy keringelésben, míg a -többféle jótékony italok hatása miatt mind a két úrnő, ki erre, ki -amarra, eldőlt s nem tudott e világon létéről többet. Azokat a szolgálók -szépen a vállaikra emelték s hazavitték a saját háremeikbe. - -Az egyedül maradt tündér még folytatta lassudó tempóban a csábtánczot: a -kígyó azonban azt is abba hagyatta vele, a lábai körül tekergőzve s -azokat egymáshoz szoritva: egyre mindig feljebb csavargózott, míg -utóljára átszorítá a derekát, s ott a fejét átöltve, maga magán csomót -kötött. A bajadér epedő mosolylyal tekinte a gyönyör-ittas Dániel bégre. - -– Alláh ekber! Nagyon szép vagy. Mohamed ugyse! Gyönyörű vagy. Csak az a -fertelmes kígyó ne volna a derekadon. - -– Kígyó? szólt Ajna, gyönyörű igazgyöngy fogsorát megmutatva nevető -ajkai között. Hiszen nem kígyó az; hanem selyemöv. Próbáld meg leoldani. - -* - -Így írta le ezt a jelenetet Achmed effendi, Leó úrhoz küldött negyedik -levelében. Ő maga az egészet a két mamájától hallá, a kiknek mindezt a -legközelebbi látogatás alkalmával Vukoszava és Sefika asszonyságok -elbeszélték; az utólját a saját képzeletéből adta hozzá. - -Mind a két nő el volt varázsolva a harmadik asszony estélyén élvezett -gyönyörűségektől. - -S ez a varázs a másik két asszonyságot is bűvkörébe ragadta. - -Jelacsa mama, meg Habiba mama rajta estek Ibrahim papán. - -– Nekünk is hozz ilyen harmadik asszonyt! Te is szerezz ilyen tündérnőt -a házhoz, a milyent Dániel bég hozott a Vukoszavának, meg a Sefikának. - -– Mit? Mit? varázslónőt? mondá Ibrahim baba. Az kell nektek? Ha csak az -a bajotok: én bizony hozok. Kell guvernánt az Achmed gyereknek? Dehogy -nem hozok. - -Aztán felment a «csarziába»: ott kikeresett egy fekete pofáju ötvenéves -czigányasszonyt; azt hazavitte. - -«Itt van a varázslónő». - -«Jaj! Nem ilyen kell nekünk. Ezt add vissza, a hol vetted. Szép, fiatal -varázslónő kell nekünk, a milyent a Dániel bég hozott. Megengedi azt a -próféta. - -Ibrahim baba pedig igen praktikus eszü kalmár volt. - -«Jajh, kedveseim, arra, hogy egy olyan bűbájos tündérnőt szerezzen az -ember a házhoz, a minő «állítólag» a Dániel bégé, nem elég egy próféta: -ahhoz Mohameden kivül még Krisztus is kell: nagyon sok Krisztus». - -Tudniillik, hogy a gyaurok így hívják egymás között a «pénzt». Persze: -ők azt is imádják. - - -VII. AZ ÉDES ERETNEKSÉG. - -Hogy Mohamed próféta az asszonyoknak nem adott lelket; hogy nem nyitotta -meg számukra a paradicsom ajtaját: az még csak elviselhető sérelem; de -sokkal nagyobb figyelmetlenség volt a prófétától az az intézkedés, hogy -az asszonyok kezébe nem adott pénzt, s ezzel bezárt előttük minden -boltajtót. A kasszakulcs a férjnél áll: az vásárol be mindent. A mit az -asszony megkiván, azt a férj megveszi a számára: elhalmozza ékszerekkel, -selyemruhákkal; de pénzt nem ád a kezébe: az nem való asszonynak. - -Kassári Dániel bég házánál ennek az előitéletnek is meg kellett szünni. -Ajna asszonyság ezermesternő volt. Mikor neki tetszett, tallérokat, -aranyakat szedett ki a Vukoszava asszony turbánja alól, a Sefika haja -közül s rakta a markába jobbra-balra mindenkinek. (Igaz, hogy mikor -kinyitották a markukat, akkor látták, hogy semmi sincs benne; de ott -volt!) - -Dániel bég nagyon szeretett volna játszani. Sakkozni szabad a -muzulmánnak is; de kártyát nem vehet a kezébe: mert az az ördög -bibliája, azon emberi alakok vannak festve, az alkorán tilalma ellenére. -Mikor a tuzlai kávéházba beült, elnézte, hogy játszanak whisztet, -kalábert, faramuczit a rácz notabilitások, a kik a carreaut -«buntevicz»-nek, a coeurt «paprikicz»-nek mondják. Tetszett neki az a -játék nagyon. De csak mint «kibicz» vett részt benne. - -Egyszer aztán rá hagyta magát beszéltetni Ajnától, hogy odahaza, zárt -ajtók mögött, mikor nem látják a hodzsák, leüljön a három asszonyával -whisztezni. Oh be hamar megtanulták! Mire nem jó még a három feleség! -Kész whisztpartie kitelik belőle. - -Eleinte csak babra játszottak. Később aztán krajczárokban. Ajna egy -zacskó ujdonatuj veretü rézkrajczárt osztott ki az asszonyok között; -később pedig fényes uj piczulákat. Ezeket ő még Bécsből hozta; signore -Spirifanti ajándékából: kellettek azok a bűvészi előadásokhoz. Hetenként -egyszer, pénteken, tallérok kerültek a játékasztalra, szintén Ajna -requisitumaiból. - -Dániel béget rendkívül mulattatá a kártya. Rájött, hogy ő nagyon jól tud -whisztezni s meseszerencsével játszik. A hétnek hat napján minden -aprópénzüket elnyeri az asszonyainak, csak a hetediken fordul ellene a -szerencse. Hanem az az egy volt a különös, hogy azok a napok, a melyeken -diadalmas nyereségeket sepert be az erszényébe: rendesen a krajczáros és -piczulás napok voltak, a melyeken pedig vereséggel vonult vissza, azok a -talléros napok valának: úgy, hogy a mely mértékben duzzadtak a réz- és -nikkel-tartalmú zacskói, ugyanabban fogyatkozott a talléros táskája. - -No de hát «prætor non curat minima!» Dániel bég más asztaloknál -kincseket tudott nyerni: engedte magát gavallérosan kifosztatni az -asszonyai által. - -S ez az eretnekség gyorsan terjedt. A bégek és agák a környékben és -fővárosban egyszer csak azt vették észre, hogy megtanultak whisztezni. A -kinek pedig csak egy felesége volt: az pikétbe keveredett. - -Volt tehát már költőpénz az asszonyok kezében. Egy paradicsom ajtaja -megnyilt előttük: a boltajtó. - -Mit vásárolhatna egy paradicsomba jutott hölgy egyebet, mint piperét: -szép ruhákat. - -Achmed effendi tudósítá barátját, Leó urat: «jöhetsz már a kimustrált -czifraságaiddal.» - -Leó úr egyelőre csak mint «repülő kalmár» csinálta meg az első -felfedezési kirándulást az ismeretlen világrészbe. Ideiglenes boltot -nyitott a szerajevói bazárban. Mind, a legutolsó fichuig elkelt, a mit -magával hozott. - -A szép ruha azonban azt kivánja, hogy lássák; a pipere dicsekedni -szeret. - -Hogy lehessen ennek a követelménynek eleget tenni, a mohamedán törvények -mellett? Utczán a török hölgy tetőtől talpig fátyolba és bő köpenyegbe -burkolva jelenhet csak meg s annak mindegy, hogy csipke és selyem van-e -alatta? - -A tuzlai tündér ennek a hitvallásnak is ki tudta találni a schismáját. - -A hölgyek, ha természetben nem is, de képmásban mutogathatják magukat. - -Ennek ismét egy másik «canon» állja útját. Mohamed-hitü emberalakot nem -szabad embernek lefesteni vagy kifaragni. - -De a napnak szabad! S a fényképet nem ember rajzolja, hanem a napsugár. -Tiltott-e meg valamit Mohamed próféta a napnak? Nem is tilthatott meg. -Tehát fényképezni szabad. - -Ajna asszony fényképező készletet is hozott magával Bécsből: pillanatnyi -fölvételre alkalmazottat. - -Dániel bég dörgött-morgott, a mikor a legelső fényképét megmutatták. -Boszorkányság ez! Hisz ő nem ült senkinek. Észre sem vette, a mikor -lekapták, épen csibukozó poseban. Hanem aztán kiengesztelődött, mikor a -Vukoszava meg a Sefika képmásait is megmutatta neki Ajna, aztán meg a -kisebb-nagyobb porontyokét. Némelyik épen abban az állapotban volt -levéve, a mikor ordít s a két kezével a megbünhödött testrészét -tapogatja. Dániel bég engedte magát kapaczitáltatni: a mit a nap készít, -az nem lehet Allah ellenére. - -És így be lett fogadva a fényképészet. A trójai fa ló. - -A hölgyek legujabb ruháikban, legszebb piperéikkel fényképeztették le -magukat, fátyol nélkül, a fényképező is nő volt: s küldözték egymásnak -ajándékba az arczképeiket. - -Leó úr táviratozott a budapesti chefnek, hogy küldjön le egy nőnemen -levő photographot, több rendbeli retoucheurökkel Szerajevóba. Igen jó -vállalatnak igérkezik. - -Meglett. Az európai czivilizáczió ujból egy étappe-ot foglalt. - -Ez azonban ismét annyi, mint vért szagoltatni az oroszlánnal. - -Mi haszna az európai divat, ha nincs nyilvános hely, a hol azt mutogatni -lehessen? - -Leó úr nagy diplomata volt. Igazán konzulnak született. Egy napon azt -irta a budapesti chefjének: - -«Szerezzen ön a számunkra valami vándor operette-társaságot: kitünő -vállalatnak kinálkozik.» - -Semmi sem könnyebb. Az impreszárió meg lett találva. A többi magától -jön. - -Az impreszárió megkapta az engedélyt a főpolgármestertől a szinház -építésére. Az olyan gyorsan föl lett állítva, mint egy kártyavár. Csak -játszó társaság kellett még bele. - -Ámde görbe szemmel nézett erre Mohamed. Nem Mohamed a próféta, hanem -Mohamed Czikalovics, a Bend-basi kávéház tulajdonosa. Mivelhogy az ő -kertje is szini előadásokra van berendezve, s annálfogva nagy -látogatottságnak örvend. A szerajevói előkelő világ ott szokott mulatni -éjfél után egy óráig: a mikor ágyuszó jelenti, hogy a korcsmák -bezáratnak. Ott is van szinpad, s azon mindenféle tánczot produkálnak: -csakhogy azok a bajadérek nem leányok, hanem leányruhába öltözött fiúk. -Ha már most a Bend-basi-kerttel átellenben egy másik komédiás üti fel a -bódéját, a kinek a szinpadján igazi leányok tánczolnak és dalolnak: -akkor a közönség mind otthagyja a Bend-basi kávéskertet s az új komédiás -bódéjába tódul, melynek még páholyai is lesznek, a mikben török -asszonyságok is megjelenhetnek. Erkölcsiség szempontjából is veszedelmes -lesz ez új vállalat: mert abban németül fognak dalolni. Ha elgondolja az -ember, hogy a Bend-basi énekesei, a kik bosnyák nyelven dalolnak, a -melyet mindenki megért, mindamellett is mennyi szemtelenséget -összegajdolnak: hát még azok a németek, a kiket senki sem ért, ebbeli -biztokban micsoda fertelmes dolgokat fognak kalatyolni? Még ennél is -nagyobb dolog a nemzetiségi veszedelem. A bosnyák asszonyok kiváncsiak. -A német nótáknak a dallama fülökbe mászik: akkor meg fogják tanulni a -szövegét is és így rövid idő alatt egész Szerajevó germanizálva lesz s -maga után fogja rántani egész Bosnyákországot. - -Nem lehetett kifogásolni az ellenvetések alaposságát. - -Aztán a mohamedán népességnek érzületét is figyelembe kellett venni. A -kávésnak sikerült egy tekintélyes csőcseléket megnyerni az igaz ügy -számára: lehetett tartani a zendüléstől. A polgármester féltette a -bezesztán lámpásait. Gondolkozott rajta, hogy betiltsa a gyaur szini -előadásokat. - -Ekkor nem várt oldalról jött segítség Thalia számára. Muszkaországból! - -Ugyan ki hitte volna, hogy a német szinigazgatót az orosz czár rántja ki -a bajából? - -Pedig valóban úgy történt. - -Az orthodox keresztyének, mindjárt a párisi kongresszus után nagyszerü -kathedrálét építettek Szerajevóban. Volt pénzük hozzá. A mohamedánok -zúgolódva nézték, hogy a keresztes torony túlemelkedik a legmagasabb -török minarén is: az aranyos kupoláju czarevna dzsámián; de csak -türtőztették a haragjukat, mert muszáj volt. Azért az ő muezzinjeik -mégis csak szépen énekelték meg a nap időszakait, míg a gyauroknak csak -egy fatáblát volt szabad ütni két kalapácscsal, mikor egymást a -templomba hivogatták. - -Ekkor az orosz czár kebléből túlömlött a nagylelküség s az idegen -alattvalók boldogítása iránti hajlam: kapta magát, három nagy harangot -ajándékozott a szerajevói rácz templomnak. Azokat a hivek fel is -huzatták nagy ünnepélyességgel a maguk tornyába. De már ezt nem türhette -el a mohamedán lakósság. Hogy abból a magas toronyból még a bimbám-zúgás -is háborgassa az ő «Lá illah, il Allah!» kiáltásukat. Nagy lett a -zendülés. Az utczák megteltek bucsujáró néppel: a főmufti, az imámokkal -és a hodzsák seregével, teljes ornátusban vonult fel a főpolgármesteri -palota elé. A kaszárnyákban a katonaság consignáltatott. - -– No már most mit csináljak? mondá a polgármester. A főmufti azt mondja, -hogy a nép fellázadt, mert nem akarja engedni, hogy a kathedrále -tornyában meghuzzák a harangokat; a Mohamed Czikalovics meg azt állítja, -hogy a nép azért lázadt fel, mert nem akarja megengedni, hogy az uj -komédiaházban meghuzzák a hegedüket. Vagy az egyik igaz, vagy a másik. -Ha megtiltom a harangozást, akkor meg kell engednem a hegedülést; ha -megtiltom a hegedülést, akkor meg kell engednem a harangozást. -Végezzétek el a dolgot elébb egymás között: úgy jőjjetek vissza. - -Az lett belőle, hogy «sok lúd disznót győz.» Az imámok s a hodzsák -lekiabálták a kávést s a főpolgármester betiltotta a harangozást és -megengedte a hegedülést. - -Így segítette ki egyik európai nagyhatalom a másik nagyhatalmat a -hinárból. (Mert hogy az «operette» nagyhatalom, azt úgy hiszem, senki -sem vonja kétségbe.) - -S így lett a harmadik étappeja a czivilizácziónak meghódítva az új -hazában. - - -VIII. A NAGY CATASTROPHA. - -Szinházat tehát már kapott a bosnyák főváros. Azt ugyan eleinte csak a -beköltözött idegenek látogatták: hivatalnokok, katonatisztek, -kereskedők. Aztán rákaptak a keresztyén uraságok, később a hölgyeket is -el merték vinni. Látták, hogy semmi botrányos látványokat nem mutogatnak -ezen a színpadon. Igaz, hogy valóságos nők játszanak; de azok sokkal -illedelmesebben mozognak, mint a török szinpadok nőruhás sihederei. -Mikor végre megtörtént az a nagy eset, hogy egy estén maga a hirneves -Kassári Alibegovich Dániel bég is megjelent egy páholyban, még pedig -mind a három hitvesével (igaz, hogy mélyen le volt fátyolozva mind a -három), akkor egyszerre bon tonná vált a szinházba járás az effendikre -nézve is. Az operettek dallamai hódítottak. S a ki azokat utána dalolta: -a szöveget is szerette volna érteni. - -Vukoszava és Sefika asszonyságok egyszer csak azt vették észre, hogy -németül beszélnek. Influenza van abban! Cseléd, gyerek, asszony mind -beszélte a «wasz ist den das»-t. Ha ez soká így tartott volna: -meggermanizálták volna egész Boszniát. - -Jó szerencse, hogy van gondoskodva róla, hogy a fák ne nőjenek az égbe. - -Achmed effendi nagy kópé volt: nem hiába járt a külföldi egyetemek -körül. - -Ő buzdította az asszonyságokat, a két mamája közvetítésével, a folyvást -harapózó ujításokra. - -Eleinte az lett behozva, hogy az izlamita hölgyek is használhatnak -szinházi látcsöveket az előadások alkalmával. Ezzel pedig, jól tudjuk, -hogy milyen közelségbe hozhatók az idegen férfialakok. Ajna asszony -megkezdte; a többi utána csinálta. A férjek mit tehettek? Azt mondták -rá: «Allah akarta így». - -Azután meg a feredzsét levetették a páholyban; csak a fátyolt tartották -meg az arczukon s fenhangu fecsegéssel vonták magukra a figyelmet. -Fagylaltot ettek és sorbethet ittak felvonásközben. A férjek fizettek és -felsóhajtottak: «Allah akarta így». - -S ha ő akarta, akkor nagyon jóakarója volt Leó úrnak, mert a toilettek -közszemlére hozatala által nőtt a kereslet a divatczikkek után: s Leó úr -konfekcziós boltja pompás üzleteket csinált. - -S ha Leó úr maradt volna az üzletcsinálásnál, a hogy a hajdani chefje -tanácsolá: igen jó utat követett volna; de ő rátévedt a regénycsinálás -utjára, a mit a chefje határozottan elitélt. - -Pedig már annyira volt a dolog, hogy egy álarczos bál megtartására is -meg volt adva az engedély, a mihez a szinház nézőtere alakíttatott -által. Ez épen aratásszámba ment lészen. - -Ekkor azonban a két ugrifüles azt a ravaszságot gondolta ki, hogy még -egy társadalmi ujítást hozzanak be a mohamedán szokások ellenére. Azt, -hogy férfiak tehessenek látogatást hölgyeknél. - -Hát hiszen ebben, a mi keresztyén fogalmaink szerint, semmi -erkölcstelenség sincsen. E nélkül mi egy szindarabot sem tudnánk irni. -Mért ne szokhatnának hozzá a törökök is? - -Találtak rá alkalmat, hogy ezt a tervüket közöljék Dániel bég -asszonyságaival. Azoknál ez nagy tetszésre talált. - -Kinálkozott a jó alkalom e terv végrehajtására. A boszniai miniszter -körutazása volt közhirré téve az országban. A népszerü minisztert -elfogadni, városról-városra kisérni volt a bosnyák notabilitások -feladata. Ezek közül ki nem maradhatott Kassári Alibegovich bég. - -A míg e magas körutazás tart, addig Dániel bég nem mehet haza a -Jála-parti kastélyba. Azalatt megtörténhetik a látogatás. - -Ajna asszony háreme lesz az elfogadás szinhelye: ő adja a theaestélyt. Ő -nála lesz Vukoszava és Sefika asszonyság. Három asszony és két férfi. No -ez nem veszedelmes dolog. - -A megállapított nap estéjén a gyermekeket korán lefektették; a kutyákat -becsukták a fáskamrába; a hodsáknak ópiumot tettek a méhserébe; a -kapustól elcsenték a kertajtó kulcsait: a két lovag előtt nyitva volt az -ut. - -Hogy erre a cselszövényre Vukoszava és Sefika asszony olyan könnyen rá -állt, annak valami erősebb oka is lehetett, mint az asszonyi -kiváncsiság. Bizonyosan irigykedtek Ajna asszonyra s azt akarták -megejteni. Ez a fiatal gyaur, a ki Budapestről került ide, bizonyosan -szerelmes Ajnába, s ha megérthetik egymást: akkor ennek megszöktetés -lesz a vége. Akkor aztán megint a két «hajdani» lesz a kegyben. Titkos -kárörömmel segítették előmozdítani a veszedelmes vállalatot. - -A két ifju hős pontosan megjelent a határozott órában s be lett vezetve -a háremépületbe Ajna asszony bizalmas szolgálója által, kit Bécsből -hozott magával. Ez volt segédkezője bűvészeti mutatványainál. - -Ez alkalommal is volt valami szemfényvesztés. Ajna ködfátyolképeket -mutatott. - -A teremben gazdagon rakott asztal volt terítve a dagadó kerevetek -szomszédságában, melyeken a két lovag kényelembe helyezé magát, egyelőre -illatos mokkával, zamatos nargilével édelegve, s Vukoszava és Sefika -asszonyságoknak legujabb bécsi anekdotákat mesélgetve, a melyekből azok -annyit megértettek, a mennyit nem kellett volna megérteni s azt mondták -rá: «Tasz iszt szehr kút!» - -Maga a hárem gyöngye háziasszonyi kötelességével volt elfoglalva. Ő -rendezte a ködfátyolképek tüneményes játékát. - -A terem mélyében volt egy emelvény, a melyet egy sima fekete függöny -takart el. - -A teremben minden lámpást letakartak, egészen sötét lett. Valami magától -zenélő gép elkezedett tündéri dallamokat hangicsálni. Akkor aztán -egyszerre egy nagy fénykarika támadt a kárpit közepén s abban megjelent -életnagyságban egy-egy sokat emlegetett világhirü alak. Egymás után -jöttek: Bismarck herczeg, Patti Adelina, Ozman Gházi, a plevnai hős, -Hadzsi Lója. - -– Mit nekünk ezek a hires uraságok, asszonyságok, a kiket mi nem -ismerünk? kiáltott fel Vukoszava. Lássunk valami ismerőst. Lássuk Achmed -effendit! - -S pár percz mulva ott termett a fénykörben Achmed, veres fezzel a fején, -csibukkal a szájában. - -– Nagyon jó! Tökéletes! sikongatott a két asszonyság. Lássuk hát Leó -urat! - -– Abban a pillanatban eltünt a fénykörből Achmed s ott ált a helyén Leó -úr, félrecsapott figaróval a fején, két keze a dzsekje oldalzsebébe -dugva. - -– Szakasztott olyan! Tökéletes Leó úr; volt a hálás közönség véleménye. - -– De lássuk hát Vukoszavát! – Lássuk Sefika asszonyságot! - -S azonnal elég lett téve a kivánságuknak. - -Egymás után megjelent a két hölgy, pompás európai öltözeteikben. - -– Együtt lássuk mind a kettőt! követelték az ifjú leventék. - -Ahhoz már egy kis idő kellett, a míg összejött. De az is meg lett. A -fénykörbe odapattant mind a két hölgy, abban a poziturában, a mely őket -egymással pörölve mutatja be; az egyik két csipőre tett kézzel, a másik -karmolásra görbített ujjakkal. - -Lett erre nagy sikongatás a hölgyek részéről; taps és kaczaj az -ifjakéról. - -Ez «moment-felvétel» volt! - -– Már most lássuk az Ajnát! praetendálta mind a két asszony revancheból. - -«Minő jelmezben?» hangzott a függöny mögötti titkos tündérszó. - -– A «mouche d’or» jelmezében! kiálta Leó úr, felhörpintve a tele pohár -mandarint. - -Erre a panharmónium rákezdte a bűbájos Koldusdiák-keringőt, s az -andalító zene mellett odalebbent a fénykör közepébe az a csábító -tünemény, melyet Leó úr látott maga előtt élő mivoltában ama végzetes -ruhafelpróbálás alkalmával; de most már fátyolozatlan arczczal. - -– Isteni! Fölséges! rebegték az ifjú úrak elragadtatással. - -A két asszonyság azonban azt mondá: - -– No már ebből elég volt. Sok a mi sok! - -Az aranydongó tovarepült. - -«Kit lássunk még? Kit idézzünk ide?» kérdezgeté a néző közönség. - -– Ejh! Lássuk Dániel babát! kiáltá vakmerően Leó úr, a kinek már akkor a -fejébe ment az erős khinai pálinka. - -– Igen! Lássuk Dániel babát! ismétlé kaczagva az egész vidám társaság: s -arra egyszerre ott termett előttük Dániel bég; de nem a fénykör közepén -ködképben, hanem a függönyt félrehárítva, saját élő alakjában; s azzal -egyszerre világos lett az egész terem. - -Dániel bég ősi diszruhájában állt ott; övébe dugva a handzsárja és -ezüstfogantyus pisztolyai. - -Asszony, férfi, mind kővé meredt e rémalak láttára. - -A bég pedig legkisebb haragot, felindulást sem mutatott az arczán. A -kezét sem tette a fegyverei markolatára. Szép csendesen odajött a -lakomaasztalhoz. - -– Szelim alejkum, uraim! mondá az agyonrémült ifjaknak. Úgy látom, hogy -még jókor jöttem. Tessék folytatni a lakomát. Itt most minden a tietek. -Igazhitü muzulmán nem eszik olyan ételből, melybe egy gyaur belekóstolt -s nem iszik többet abból a pohárból, a miből az egyszer ivott. Azt mind -elvihetitek magatokkal, a mikor innen elmentek. - -(Elmenni? Hiszen az volna jó! De egydarabban! Leó úrnak eszébe jutott az -a scéna, mikor Dániel bég nyaklevágással biztatta arra az esetre, ha -leplezetlenül találta meglátni a neje arczát. És most pláne mind a -háromét!) - -A bég szeliden folytatá: - -– Hát ti fiacskáim azt tettétek, hogy leveleket irtatok az én -feleségeimhez, arra szólítva fel őket, hogy nyissák meg előttetek a -háremajtót, olyan időben, a mikor engem a hivatalos kötelességem távol -tart. A három asszony közül «egy» elküldte utánam a hozzá irt -leveleteket. - -Vukoszava és Sefika dühös tekintetet vetettek egymásra. Melyikök volt az -áruló? - -– Most ime a saját szemeim győznek meg a valóságról. Hát ugy-e bár, édes -fiaim, ha egy keresztyén főúr, úgy véletlenül hazatérve, ott találna a -felesége boudoirjában vigan lakomázó fiatal effendiket, hát véres -bosszúval szerezne rögtön elégtételt megsértett férji becsületének? Jó -szerencse, hogy én muzulmán vagyok. Mi nem gyilkolunk ilyen esetben; -hanem egyszerüen elbocsátjuk a tetten kapott asszonyt. Én kiadom a -válólevelet a hűtelen asszonynak s megengedem neki, hogy minden -czókmókjával és egész pereputyjával együtt a saját szekereimre rakodva, -elköltözhessék, a hová neki tetszik; még a szekereket is magának -tarthatja, ökröstől, lovastól. - -(Hisz ez igen derék, emberséges muzulmán!) - -– Nem csak az, hogy elbocsátom, sőt az élelmezésére évi dijat is -ajándékozok neki, holtáig fizetendő hatezer piaszterben. - -(Mintául szolgálandó példánya a muzulmán férjeknek.) - -Most aztán szigorubb hangon kezdett el beszélni Dániel bég. - -– A tetten kapott csábítókat azonban kényszeríteni fogom, hogy az -elcsábított asszonyokat, a kiket én magamtól elbocsátok, azonnal, ebben -az órában feleségül vegyék. - -A két fiatal ember egymás szeme közé nézett. Leó úr igen kellemesen volt -megijedve, Achmed effendi ellenben igen kellemetlenül volt -megörvendeztetve. Leó úr azt vette bizonyosra, hogy a kit ő elcsábított, -az a bájos Ajna; ellenben Achmed effendi sehogy sem volt tisztában az -iránt, hogy a két hajdani közül melyik az ő választottja? mert neki -egyik sem nyugtalanította a szivét. - -A helyzet nagyon kritikus volt. - -Ez a kimagyarázhatatlan quakkeri nyugodtság Dániel bég egész -magaviseletében fölöttébb gyanus volt. Az atyáskodó biztatás mellé az a -két pisztoly, meg a handzsár az övében! Ennek a háta mögött van valami! - -Az ifjak háta mögött is volt valami: egy rejtek-ajtó, a mi arra -szolgált, hogy a camera obscurát betolják rajta, a mely a -ködfátyolképeket a vászonfalra vetette. - -Azt a csodagépet most visszahúzták, s azzal a fénykör, mely a kárpiton -világított, egyszerre eltünt, s arra teljes sötétség támadt a szobában. - -Leó úr, Achmed effendivel egyben, arra használta fel a kedvező -sötétséget, hogy hirtelen a rejtek-ajtóhoz osonjon: a mint azonban azt -felnyitá az egyik, onnan nagy világosság tört elő; a mellékszoba tele -volt emberekkel, a kik mind ide igyekeztek. Először jött egy szolga két -karos gyertyatartóval a két kezében; azután egy másik szolga egy nagy -ezüst medenczével és kancsóval, törülköző is volt hozzá. (Kit mosdatnak -itt meg?) Azután egy harmadik szolga egy porczellántállal: abban viz -volt és szivacs. (Itt csakugyan univerzális mosdatás lesz!) Majd meg egy -negyedik szolga, a ki nyalábbal hozott kis asztalt, nagy könyvet. Ezek -mind sorba álltak egymás mellé. - -De még ezzel nem volt vége a Macbethi szellemfelvonulásnak. Következett -a szolgák után egy pópa, kruczifixussal a kezében, azután meg egy török -pap, nagy bolond turbánnal a fején. A pópa meg az imám eleinte -véghetetlen nagy nyájassággal kinálgatá egymásnak az előre belépést, míg -utóljára a török pap dühbe jött, s olyat ütött ököllel a kollegája -hátára, hogy az egyszerre benn találta magát a szobában, eláldva a -jelenlevőket a kirie eleizonnal, mire aztán az imám is eldörmögte a -Mohamed razul Allaht. - -Dániel bég pedig ez alatt ott állt és a pisztolya agyával játszadozott. - -– No látjátok, fiacskáim. Mindenről gondoskodtam szépen. Kettőtök közül -az egyik keresztyén. Te vagy az, te frakkos. Hogy egy muzulmán nőt -feleségül vehess: arra kétféle mód van. Vagy keresztyén ritus szerint, -vagy mohamedi szertartás szerint. Az első esetben a nő fog -megkereszteltetni: a másodikban a vőlegény lesz muzulmánná. Az elsőnél a -czeremonia könnyebb, azonban a házasság nehezebben felbontható; a -másodiknál a házasság könnyen felbontható, ellenben a megelőző -czeremónia körülményes. Elhoztam a szent atyát is a kolostorból, aztán -meg az imámot is. Bizonyára mind a ketten jól értik a mesterségüket. -Egészen a saját bölcs belátásodra bizom, fiacskám, hogy melyiket válaszd -a kettő közül? Ne mondd, hogy én erőszakoskodtam fölötted. Fontold meg -jól a dolgot. - -Leó úrnak bizony nem kellett semmi hosszas magábaszállás az -elhatározásra. - -– Maradjunk a keresztyén szertartásnál. - -– Jól van fiacskám. Dicsérem benned, hogy hű maradsz atyáid hitéhez. Ugy -is illik. Férfinak meg kell tartani a hitét, mert a szerint idvezül a -más világon. Ellenben az asszonyféle cserélheti-berélheti a vallását; -annak az se nem árt, se nem használ. - -– De igenis használ! kiáltott bele a pogány beszédbe a pópa; a derék -lelkipásztor nem hagyhatta azt ellenmondás nélkül. - -– Használ-e? kérdé félbámulattal Dániel bég. Hát ti nálatok az asszonyok -is bemennek a paradicsomba? - -– Be hát! - -– S mit csinálnak ottan örök időkig? - -– Énekelnek. - -– Tánczolnak is? - -– Azt már nem teszik. - -– Hát akkor csak hadd menjenek be. No hát terítsd fel az asztalodat, a -hogy szokás: itt a medencze, ott a kancsó, kezedben a kapcsos könyved, -olvasd fel, a mi erre az alkalomra való. Hanem megállj! Előbb jön a -muzulmán házasságkötés. Mohamed az első. No hát Achmed fiacskám. Huzd le -szépen a czipődet s fogd kézen a Vukoszavát és járulj az imám elé. - -Achmed effendi tiltakozott ez összeköttetés ellen kézzel-lábbal. - -– Az lehetetlen! Hisz a Vukoszava az anyámnak a nénje; a Jelacsáé. - -– Hát a nénje az anyádnak? Nekem mindig azt mondta, hogy a huga. Melyik -igaz? - -– Ikrek vagyunk! kiáltá közbe Vukoszava, ki e mellett baziliskus -szemeket vetett Sefikára. Azt hitte, hogy ez volt az áruló. - -– Hát nekem így is jó, mondá Dániel bég. Akkor cseréltek a barátoddal. -Te veszed el a Sefikát, a gyaur meg a Vukoszavát. - -– Sefikát? – Vukoszavát? hebegé egyszerre a két ifjú elképedve. - -– Hát bizony a Sefikát, meg a Vukoszavát. Mivelhogy a harmadik, az Ajna, -az volt az egyedül hűséges asszony, a ki a hozzá küldött levelet azonnal -kezemhez juttatá. Ezt magamnak tartom. - -Most azután nem volt már egymástól mit irigyelniök az ifjaknak. - -Sőt az iránt is tisztában lehettek, miért hogy a hatalmas török főúr, a -ki a háremében két ifjú leventét talál éjnek idején, ezekhez olyan -átkozottul nyájas, s még a hajuk szálát sem görbíti meg? - -Nem csakhogy nem ontja vérüket, sőt mindegyiknek ád egy kész feleséget, -s egy pénztárczát, tele bankóval: összeadja őket a hites társaikkal, -rájuk adja az áldását s megigéri igaz hitére, hogy azt a tárczát minden -évben ujra meg fogja tölteni; s azzal engedi őket békén menni a a maguk -utjára. - -Maga pedig otthon marad a harmadikkal: a tündérszép Ajnával. - -Ha az ember jól megfontolja, nem is olyan nagyon együgyü ember ez a -Dániel bég! - -Rövid időn az osztrák-magyar monarchia minden nyelven irott lapjaiban -megtette a körutat az az érdekes hir Boszniából: miszerint egy fiatal -budapesti kereskedő, ki csak nem rég nyitott üzletet Szerajevóban, a -fővárosi calicobálokból dicséretesen ismeretes X. Leó, személyes előnyei -által meghóditá a sheik-ul-Izlám leányának a szivét, ki a kedvéért -kitért a keresztyén hitre s hozományul hatezer forintnyi évi jövedelmet -hajtó fekvő birtokot hozott a férjéhez. Csábító példa vállalkozó -szellemü fiatalainknak! - -S Leó úrnak meg volt az a gyönyörüsége, hogy Európa minden országából -kapta egyre-másra üzletbarátaitól a gratuláló leveleket, s ha egyebet -nem, valamennyi üzleti tudósitás végén találta a p. f.-et (pour -féliciter). - - - - -A TALMI ASSZONY. - -– Százötvenezer rubel évi jövedelem. Kilátás egy öröklendő nagybátya -millióira, a ki az urali aranymosókat bérli. Egy palota a -Newski-prospekten. Egy bérház a gosztinnoi dwor közelében, a miben csupa -aranyművesek laknak. Pompás nyaraló a Néwa-szigeten. Negyvenezer -desjatin búzatermő föld a Volga mellett. Kétezer jobbágy. Mit mondtam? -Százötvenezer? Ha férfi venné kezébe a dolgot: kétszázötvenezer rubelre -mehetne az évi jövedelem. Magam átvenném annyiban carte blanche. - -– A bizony szép pénz. - -– Aztán minő összeköttetések! Micsoda rokonság! Egy nagybátyja az összes -transuráli vasutak vezérigazgatója. Az anyjának a bátyja a volhyniai -hadsereg főszállítója. A nagynénje udvarhölgy a czárné oldalánál, s a -czarewnák énektanítónője. - -A bizony elég szép társaság. - -– Aztán micsoda szemek! Kékek, mint egy jégbarlang, a mely belülről -magnéziummal van kivilágítva, s fölöttük sürű fekete szemöldök, mint egy -dauriai őserdő. Arcza olyan ragyogó, mint az északfény; ijesztőn szép. -Hogy az ajkairól ne is beszéljünk: mert azoknak egy csókjáért még egy -szibériai deportáltatás sem volna elég nagy ár. Hogy a fogai igaziak, -azt az angol fogorvostól tudom, a ki egyszer egy fogát plombálta. De -annak is nagyon kis hibája volt. A többi igazi. S hogy az a hosszu -tömött haja, a mi a fejét, mint egy tündérnői tiara veszi körül, egészen -jogos sajátja: arra tárgyilagos bizonyítványom van. A fodrásznéját -megvesztegettem, hogy húzza ki a számomra egy szál haját. Becsületemre: -rajta van a hajtöv. - -– Hát a bizony elég szép hölgy. - -– No de még csak az arczáról beszéltem. A termetéről nem is beszélek. -Arról szóljon a fényképe. Akarja ön látni, a mint a douche alatt áll? - -– A douche alatt? - -– No igen: a zuhany alatt a gőzfürdőben. - -– De hát hogy jöhet létre egy ilyen fénykép? - -– Óh be ártatlan ember ön! Látszik, hogy most jön a provincziáról. Hát -hiszen tudnivaló, hogy van nekünk itt egy pompás gőzfürdőnk, kizárólag -az elegáns világ számára. Odajár az arisztokráczia és a művészi -celebritások. Hát a női bassinban van egy nagy fali óra à la regence: -antik remekmű. Ennek a közepén van egy nagy lyuk, a melyben a percz-inga -ketyeg erre-arra. Ennek az órának a háta mögött van egy camera obscura -egy fotografgéppel. Az óra épen vis-à-vis áll a zuhannyal. A kellő -pillanatban, a mikor egy védtelen szépség megjelenik a modell-állványon: -az óraketyegő hirtelen fennakad; s azzal «egy, kettő, három», a -moment-felvétel készen van. Másnap kapható a levonat belőle. Igaz, hogy -drága. Száz rubelért vesztegetnek egy lapot, de azért rohamos kelete -van. - -– Ez ördögi praktika, hallja az ur! - -– Legalább az ember nem vesz zsákban macskát. Akarja ön látni? - -– Nem akarom látni. Félek, hogy elveszteném az eszemet. - -– Hát ha az ember elveszti az eszét, s nyer a mellett egy kétszázezer -rubeles feleséget: a bilance mégis az ő javára billen. Még egyet mondok. -Ez a hölgy igen jó szemmel néz önre. - -– Azt már tapasztaltam. - -– A mióta önnel az udvari bálban tánczolt, más férfiról hallani sem -akar. Ha ön megjelen előtte, elmondhatja, a mit Diebitsch Zabalkanszky -tábornagy mondott: «veni, vidi, vici». - -– Azt ugyan Julius Caesar mondta. - -– Először! De azért ön is elmondhatja, s az sem lesz utólszor. No hát -min gondolkozik még? - -– Azon gondolkozom, hogy ennek az ön tervének egy igen lényeges akadálya -is lehet. - -– Mi lehetne az a lényeges akadály? - -– Az, hogy nekem van már feleségem. - -– Teringettét! Erről ön engem nem értesített. - -– Mást sem. Rangomon alól házasodtam. Szerelemből. Egy pskowi kalmárnak -a leányát vettem feleségül. - -– Ez már öreg hiba. Mikor történt ez a szerencsétlenség? - -– Már két éve. - -– Két éve! Hisz az tenger idő! Akkor bizonyosan van már valami ok, a -miért a válópert meg lehet indítani. - -– Nincs semmi. A feleségem valóságos bibliai szent. - -– De ön nem az. S fogadni mernék, hogy ha ön lett volna Ábrahám, nem -Hágárt kergette volna ki a pusztába; hanem Sárát. - -Ezen aztán nevettek mind a ketten. - -Az egyik volt Alexievics Prokop, pskowi bojár, a hajdani streliczek -ivadéka: megrongált vagyoni állapotban levő földes úr; a másik pedig -volt az ügyvivője Szamielics Zidor, a legravaszabb igazságfelhigító az -orosz fővárosban. - -– Sebaj. Láttam én már a kidőlt olajat kanál nélkül felszedni a földről. - -– Meg hagyták fagyni? - -– Igen is, meg hagyták előbb fagyni. Lássuk, hogyan lehetne az ön kidőlt -olaját megfagyasztani. Akarja ön azt a fényképet látni? - -– Akarom. - -Zidor megmutatta, Prokop megnézte. - -– No hát már most ahoz tartsa ön magát, a mit én fogok utasításba adni. - -* - -Alexievics Prokopnak a zsebében volt a meghivó a fényes thée dansantra, -melyett Jelenowna Anna rendezett pompás palotájában, mely hires volt a -téli kertjéről. - -A meghivóra ezt a választ küldte vissza: - -«Madame. Én önt a legmélyebb hódolattal imádom. De a becsület előttem a -minden uraknak ura. Nekem nőm van, a ki derék asszony és engemet szeret. -Becsületem azt parancsolja, hogy kerüljem azt a bűvkört, mely magával -ragad; bárha a szivem utána szakad is. Stb.» - -Erre a levélre a következő viszonzás érkezett: - -«Monsieur. Eddig is magas véleményem volt az ön jelleme felől; ezentúl -még nagyobbra becsülöm önt. Sajnálnám barátságát elveszíteni. Ismertesse -ön meg velem a nejét; én hű barátnéja fogok neki lenni, s boldog leszek, -ha legalább azt szerethetem, a ki önt szereti.» - -A mire aztán Prokop ezt a befejező izenetet küldé a delnőnek: - -«Madame. Önnek lelki nemessége lesujt. Kivánságát parancsnak veszem. De -méltán aggódom a fölött, hogy egy olyan egyszerű, világban járatlan -teremtés, mint az én Katinkám, nem fog-e úgy járni az önnel való -találkozásnál, mint a hogy az üveg jár a gyémánttal, hogy darabokra -törik? Elhozom őt kegyedhez. Az ön nemes szive ki fogja menteni az ő -hibáit; s nekem boldogságul fog szolgálni az a tudat, hogy az ön -szeretetét legalább translatio útján birhatom. Stb.» - -Mind a két levelet Szamielics Zidor diktálta Alexievics Prokopnak a -tollába. Azért voltak olyan szépen kiczirkalmazva. Magától bizony nem -telt volna ez ki. - -* - -Alexievics Prokop három nap mulva, épen a tánczestély előtti délután -bemutatta a feleségét Jelenowna Anna úrhölgynek. - -Darinkowna Katinka szőke hajú szépség volt, gömbölyü piros arczczal, -melyen szerelemgödröcskék támadnak, fitos orral, s hosszú szempillák alá -rejtőző dióbarna szemekkel, finom állacskája kétfelé volt osztva, még az -is segitett az arcznak mosolyogni. Örök mosolygás volt az; kivált ha -fecsegni kezdett. S arra nem kellett neki nagy biztatás. Az első -bemutatásnál elmondta Jelenowna Annának az egész élettörténetét: ki volt -az apja, anyja, a nevelő-anyja; hogy ismerkedett meg Alexievics -Prokoppal; mennyire szeretik egymást; milyen fogadalmi gyertyákat -ajándékozott már a csodatevő védszentnek, hogy bárcsak már egy gyermekük -lenne! De hát egy rossz szemű asszony megbabonázta. Most aztán a -kártyavetőnő azt tanácsolta neki, hogy jőjjön fel Szentpétervárra, -járjon el délelőtt a Szent-András-templomba, délután a gőzfürdőbe, -vegyen egy viasz-babát a gosztinoi dworban, azt tegye a vánkosa alá s -akkor a hőn óhajtott esemény be fog következni. - -Jelenowna Anna alig birta a nevetését visszafojtani, mig Alexiovics -Prokop egyre a bajuszát rágta, s alattomban egyet-egyet taszitott a -lábával a felesége lábán, hogy ne beszéljen már ilyen ügyetlenségeket. - -Miért ne? Egy másik nő és a saját férje előtt! - -Bucsuvételkor azt sugá Anna Prokop fülébe: «Önnek a felesége valóságos -gyémánt; csak a köszörülés hiányzik nála.» - -No ilyen gyémántköszörű van Szentpéterváron elég. - -Másnap este elhozta a feleségét magával Prokop Jelenowna tánczestélyére. - -Katinkán meglátszott, hogy ezuttal van először párisi divatu ruhába -öltözve: mindig az uszályát nézegette, hogy nem marad-e el a háta mögött -s a vállán levő csokrot igazgatta, hogy le ne csúszszék; a czipője orrát -alig merte a ruhája fodrai közül elődugni, s a legyezőjét arra -használta, hogy a mit a kivágott ruhaderék fedetlen hagyott, takargatta -vele. Ha aztán egy férfi megszólította, zavarba jött: francziául felelt, -még pedig olyan modorban, mely rögtön elárulá, hogy az első leczkéknél -jár, a szemeit lesüté, s ha bókot mondtak neki, ijedten tekintgetett -széjjel, mintha a férjét keresné, hogy jőjjön a védelmezésére. - -Annak pedig a kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a feleségét -őrizze. Az bevette magát a buffetbe s értekezést tartott azon théma -fölött, hogy cognac-kal jobb-e a thea, vagy rummal. - -Jelenowna Annának volt egy unokabátyja, Ivanovics Tódor, császári -szekerész-kapitány. - -Jellemzésére szolgáljon ez a bonmot. - -– Ejnye te Ivanovics Tódor! mondá neki egy czimborája, te már tiz -esztendeje szolgálsz, s még sincsen dekorácziód. - -– Nekem nincs; de van azoknak a férjeknek, a kiknek a feleségeikkel -tánczolok. - -Ivanovics Tódor felkérte amaz estélyen Katinkát egy walzerre. - -Katinka azt felelte elpirulva, hogy ő nem tud walzert tánczolni: ő csak -a sarabandeot tudja. - -Ivanovics Tódor aztán felajánlá a szolgálatát, hogy majd megtanitja ő -walzert tánczolni, csak támaszkodjék a vállára s aztán engedje egyik -lábát a másik után csoszogni. - -Egyszer csak azzal a hirrel rohan be a buffetbe egy czimborája -Prokopnak: - -– Uczczu Prokop! Épen most esett el a feleséged Ivanovics Tódorral a -walzerben. - -Prokopnak épen a szájánál volt a félig kiivott pezsgős pohár. - -– Elesett? Hát majd fölkel. S azzal kiürítette a poharat fenékig. - -* - -Hát aztán csak köszörülték a gyémántot tovább. - -Kezdte már a szőke asszonyka elveszteni természeti félénkségét, s abba a -stádiumba lépett, a melyben a gyermeteg ügyetlenség a legfinomabb -kaczérság szerepét veszi át. – Szeretett már bálba járni. - -A férje pedig annál észrevehetőbbé tette azt a megváltozását, hogy mikor -együtt mentek a bálba, ott ragadt a tánczteremben, a buffet örömeit -többé nem kereste; hanem meghuzta magát egy podocarpus árnyékában, s -onnan nézte a világot, a sarkantyujával nagy betűket rajzolva a csiszolt -parkettre. - -– Nézd csak, mondá egyszer Jelenowna Anna az unokabátyjának, az a -szegény Alexievics Prokop hogy elbusulta magát. Talán féltékeny? - -– Bizonyosan az. - -– Talán te rád? - -– Nem én rám: hanem te rád. - -– Hogyan, reám? - -– Hisz azt régen tudod, hogy szerelmes beléd. - -– Semmi kilátással. Neki felesége van. - -– Az én barátom, Alexievics Prokop, egészen átlátszó kártyákkal játszik. -Ide hozta az uj Babylonba a maga falusi ártatlanságát, abban a biztos -reményben, hogy itt majd el fogják tőle csábitani s akkor aztán -elválhatik tőle. - -– Hogy gondolsz ilyesmit? Eredj! - -– Ejh, hiszen te is utána vagy bolondulva. Kedvem volna a vágyaitok -utjából elseperni az akadályokat. - -– Légy eszeden! Én ismerem Darinkowna Katinkát. Ő egy hozzájárulhatatlan -hűséges teremtés. - -– Hát hiszen minden vadkörte savanyú, a mig meg nem csipi a dér. Én azt -hiszem, hogy le foglak benneteket kötelezni. - -– Ne beszélj előttem istentelenségeket. Csak nem akarsz gonosztettet -elkövetni? - -– Hát gonosztett az, a minek sikerültével mind a négy ember meg van -elégedve, a ki érdekelve van? - -– De én azt tagadom. - -– No hát fogadjunk. - -– Mibe? - -– Egy Rubinsteinos lakomába. - -– Jól van. - -Ezzel Ivanovics Tódor odament Alexievics Prokophoz. - -– Hát te mit buslakodol itt magadban? - -– Buta vagyok. - -– Azért irsz hát a sarkantyúddal csupa öreg «Á»-kat a parkettre. - -– Átkozott szemed van! - -Prokop aztán elhagyta a duzzogó zugot s felkérte Jelenowna Annát a -legközelebbi franczia négyesre. Ivanovics Tódor vis-à-vis állt fel -Darinkowna Katinkával. A tour de mains-nél Jelenowna Anna kezét egyszer -csak rendkivüli forrósággal szorítá meg a kézcsere közben Darinkowna -Katinka. Aztán ügyetlenül hebegett mentséget. - -– Ah, bocsánat, azt gondoltam másnak a keze volt. - -* - -Rubinsteinos lakomának nevezték Szentpétervárott az olyan úri estélyt, -melyen a világhirű művész is megjelent, s remek zongorajátékával -rendkivüli élvezetet nyujtott az előkelő társaságnak. - -A házi asszony nagyon szeretetreméltó volt; a nagy művész nem csak azt -tette meg, hogy a programmján túl még vacsora után játszott; sőt annyira -vitte az udvariasságot, hogy mikor maga elvégezte a játékot, akkor addig -unszolta Jelenowna Annát, hogy ő is üljön le a zongorához, mig azt nagy -vonakodás után rábirta, hogy eljátszszon egy Chopin-tanulmányt, mely -alkalommal maga a hirhedett művész forgatta a hangjegy-lapokat a bájos -urhölgy előtt. - -Az ilyen felfokozott műélvezet az egész úri társaság teljes figyelmét -képes absorbeálni. Szemek, fülek nincsenek sehol másutt, mint azokon a -varázsbillentyükön s a rajtuk tánczoló tündéri ujjakon. - -Ha nehányan hiányoznak a társaságból, azt ilyenkor senki sem veszi -észre. S ha észre veszi, hát nem jegyzi fel magának. - -Hiszen bizony vannak olyan kicserzett lelkek nem csak az északi -Párisban, de az igaziban is, a kik a baccarat-asztalt ott nem hagyják a -világ minden húros szerszámáért. Az olyan urakat pedig, a kik a vacsora -után az asztal végén ülve maradtak, s vége felé Ess-bouquet-val iszszák -a pezsgőt, kár is volna az élvezetükből kizavarni. - -Az előbbiek között volt Alexievics Prokop; az utóbbiakkal tartott -Ivanovics Tódor. Amaz kártyázott, ez ivott. - -Prokopnak rendkivüli szerencséje volt a baccaratban, A papir rubelek -egész halommal álltak már előtte. - -– A példabeszéd aggaszt, dörmögé Prokop. Soha sem volt nekem ilyen nagy -szerencsém. Az ördög nem alszik. Hátha igaz volna? A ki nyertes a -játékban, vesztes a szerelemben! Ezt meg kell tudnom. - -Abbanhagyta a játékot, a kalpagjába gyürte a bankjegyeket: azt mondta, -köszöni, nem kell több s azzal átment a terembe, a hol zongorán -játszottak. - -Kereste a feleségét; nem látta sehol. - -A kitől kérdezősködött: «nem láttad a feleségemet?» az a szájára tette a -tenyerét: «Csitt! Chopin!» - -– Chopin ide, Chopin oda; én a feleségemet akarom látni. - -Átrohant az étterembe. Ott hagyta volt a barátját, Ivanovics Tódort -nemrégiben. - -Annak üres volt a széke. - -– Hová lett Ivanovics Tódor? a széke üres. - -– Ha üres a széke, keresd az asztal alatt, s magad ülj a helyébe. - -S mivel hogy nem akart leülni és a czimborasággal együtt poharazni, -megfogták, beletöltették a gallérjába az egész palaczk pezsgőt, hogy a -czamarkája ujjain jött ki a leve. - -Ettől még dühösebb lett. - -– Fel kell találnom az Ivanovics Tódort, ha a pokolban is! - -S azzal rohant ki az előszobába, a hol a bundáját hagyta. - -Egyike az ivó bajtársaknak utána rohant: ez volt Szamielics Zidor, a -fiscus. - -– Batyuskám! Ne a pokolban keresd Ivanovics Tódort, hanem a -«jégparadicsom»-ban. Ott van. - -– A feleségemmel együtt? - -– Mind a ketten. - -– Gyere velem. - -Azzal felkapták a bundáikat; szánkóba vetették magukat s hajtattak -lóhalálában a «jégparadicsom»-ba. - -Ez olyan jótékony intézmény, a minő Párisban a Closerie de Lilas. - -Ott csakugyan rátaláltak a szerelmes párra, a vétkes társalgás -legcsalhatatlanabb jelenségei között, tanuk által konstatálva. - -Fényes nagy botrány lett a vége. A két férfi birokra kelt, az asszony -elszaladt. - -Másnap megverekedett a férj és a csábító. - -Alexievics Prokop kapott a mellére és a karjára egy vágást, az utóbbi -harczképtelenné tette. Feküdt bele egy hétig, s az alatt mindennap -meglátogatta egy sürüen lefátyolozott hölgy, a kinek a beteg homlokára -tett hosszú finom ujjairól könnyü volt kitalálni, hogy az nem más, mint -Jelenowna Anna. - -A hűtelen asszony nem merte mutatni magát a megsebesült férje ágyánál. -Félhetett, hogy agyonlövi. - -A mint felépült Prokop a sebéből, azonnal megindította a válópert -Darinkowna Katinka ellen. - -Ügyvédül nem választotta Szamielics Zidort, az Ivanovics Tódornak volt a -védője. - -A csábítóval igen szigorúan szoktak bánni. - -Az esküdtszék tárgyalásán elegáns hallgatóközönség gyűlt össze. Csak -nagy protekczió mellett lehetett jegyeket kapni. - -A hölgyek között ott volt látható az a bizonyos lefátyolozott nő is, a -ki a megsebesültet ápolta. - -A tárgyalásnál meglepő fordulatok jöttek elő. - -Az első vádlott, Ivanovics Tódor, azzal védte magát, hogy voltaképen ő -nem volt csábító, hanem elcsábított. Neki esze ágában sem volt a -felebarátja feleségét a bűn ösvényére vezetni; hanem az tántorította őt -el kifinomított kaczérságával, az ragadta őt magával féktelen -szenvedélyessége által. - -Darinkowna Anna ez ideig szeliden lehajtott fővel, esedező arczczal -nézett a bűntársára; a midőn azonban Tódor, állításainak igazolására -előszedte a szerelmes leveleket, miket a bukott nő küldözött hozzája, s -azoknak csak a megszólítását és az aláirását olvasá fel, egyebet nem; az -is elég volt: akkor lángra gyulladt a bűntársnak az arcza, odavágta a -legyezőjét a szeretője fejéhez: «ön gyáva!» - -A közönség és az esküdtek rokonszenve még mindig a bünös asszony felé -hajlott. - -Ekkor azonban előállt Szamielics Zidor; s egyenkint előhuzogatva a -tárczájából az összegyűjtött okiratokat, világosságot szerzett az -esküdteknek az iránt, hogy miféle nő ez a Darinkowna Katinka? Hisz ez az -erkölcstelenségnek a mintaképe. Nem csak ez alkalommal, de számtalanszor -megcsalta a férjét: minden férfival, a ki csak a keze ügyébe akadt. -Végre egy teljesen megsemmisítő levelét produkálta Darinkowna -Katinkának, melyet az egy pskowi angyalcsináló nőhöz ir. Ez még -leánykorából van keltezve. - -Erre már az egész hallgatóság elszörnyedése zúgott fel; az esküdtek -összecsapták a kezeiket, az asszonyságok összesúgtak: - -– S ez jött ide szentelt bámbinót vásárolni viaszkból? - -Egetverő orczátlanság. - -És a vádlott nő? Hát az, mikor az utolsó tromfot kivágták ellene, -elkezdett hahotával kaczagni. - -Az esküdtszék egyhangúlag mondta ki rá a «vétkes»-t. - -És ekkor előállt a vádló, a halálra sértett férj, s így szólt a -birákhoz: - -– Uraim! Ne itéljenek szigoruan a szerencsétlen nő felett. Nevelői a -bűnösök, kik rossz példájukkal megmérgezék a lelkét. Én őt igazán -szerettem, s nem kivánom, hogy bünhődjön. Tudom, hogy ennyi terhelő -tanubizonyság mellett a biró nem itélhet meg az elválasztott nőnek férje -által fizetendő tartásdíjat. Én azonban a szivem szavára hallgatok, s -elveszett boldogságom emlékeül átadok e nőnek húszezer rubelt. Éljen -kedve szerint. - -E nemes lelkű nyilatkozatra Darinkowna Katinka zokogásnak indult s -odarogyott Prokop lábaihoz, hogy azokat átölelje. - -Prokop azonban büszkén elutasítá őt magától. - -– Ne közelítsen ön hozzám. Azt kivánom, hogy rögtön és azonnal hagyja el -végkép Oroszországot. - -Ezt a kivánságát a hatóság is előmozdítá; a törvényesen elválasztott nőt -eltolonczoltatva a német határon tul. - -Még azon napon gyűrűt váltott a bájos és gazdag Jelenowna Anna -Alexievics Prokoppal s ki lett tűzve az esküvőjük vizkereszt utáni első -vasárnapra. - -* - -– No hát, ugy-e hogy fel lehet szedni a kidőlt olajat kanál nélkül is? -mondá Szamielics Zidor Alexievics Prokopnak. - -– Csak meg kell várni, a míg megfagy. - -* - -Az esküvő előtti napon, szombaton, szokás szerint minden barátnője, -ismerőse eljött búcsút venni a menyasszonytól. - -Némelyik maga jött, más csak a látogató jegyét adta át az ajtónállónak. -A komornyik aztán behozta a jegyet ezüst tálczán az úrnőjéhez, a ki az -emlékezetes jegyeket mind a trousseaujához tartozó arany japáni -tálacskába helyezé el. - -Egyszer csak ez a név akad a kezébe: - -Alexievics Prokopné született Darinkowna Katinka. - -Anna haragtól elképedve kérdezé: - -– Ki hozta ezt a jegyet ide? - -– Egy nő, a ki odakinn van a váróteremben. - -Anna kétfelé szakítá a névjegyet s odadobta a prezentáló tálczába. - -– Vidd vissza neki s mondd meg, hogy az én szobám küszöbét olyan jellemű -nők, mint e név viselője, nem szokták átlépni. - -Az inas kis idő mulva visszajött; ezuttal egy fényképet hozott a -tálczán. - -– Az idegen nő kéreti a szudarinyát, hogy tekintse meg ez arczképet. -Látta-e őt valaha? - -Az a fénykép egy fekete hajú, hosszukás arczú fiatal hölgy képmása volt. - -– Soha sem láttam. - -– Ez annak a hölgynek a képmása, a ki a látogatójegyet beküldte. - -– Vezesd be! - -Jelenowna Anna egy teljesen idegen nőt látott maga elé jönni egészen -feketében. - -– Kicsoda ön? - -– Én vagyok Darinkowna Katinka, Alexievics Prokop neje. - -– Az lehetetlen! - -A fekete nő azzal elővette a karmantyujából az útlevelét, meg a -házasságlevelét s oda adta Annának, hogy győződjék meg belőle, miszerint -a személyleirás azonos, s a házasság még fennáll. - -– Most tudtam meg, szólt lassú hangon a nő, hogy engemet elválasztottak -a férjemtől törvényesen, házasságtörés miatt, a miben én ártatlan -vagyok. - -– Hát akkor ki az a nő, a ki itt volt? a ki a botrányt elkövette? a kire -minden bebizonyult? a ki el lett itélve? ki az a nő? - -– Az a nő: mademoiselle Fleur d’Orange, egy vándor operette-társaság -chansonette-énekesnője, a ki igen jól tud játszani mindenféle -szerepeket. - -– De hát a párbaj? Egy talmi asszonyért csak nem verekedett meg, a ki -nem férje? - -– A párbaj is csak olyan volt, mint a nő. Köszörületlen kardokkal -verekedtek. Nem kapott sebet, csak ütésfoltot. - -– S én ott virrasztottam az ágya mellett éjeken át! - -Jelenowna Anna nyugalmat parancsolt az arczának: elfojtotta keblében az -indulatokat. - -A fekete ruhás nő folytatá suttogó hangon a beszédet: - -– Megtudtam, hogy Alexievics Prokop holnap akar önnel megesküdni. -Siettem kegyed előtt felfedezni a szerencsétlenségét. - -– Köszönöm. Holnap jőjjön el kegyed az Izsák-templomba az esküvőmre. - -– Az ön esküvőjére? kiálta fel a nő megrettenve – ön mégis meg akar vele -esküdni? - -– Ne kérdezzen ön többet. Csak jőjjön oda. Déli tizenkét órakor lesz a -szent czeremónia; az Izsák-templom keleti kápolnájában. Igazságot kell -önnek kapni – de nekem is! - -A gyászos nő menni akart. - -– Várjon ön. Vigye magával ezt a meghivó jegyet; a nélkül nem eresztik -oda. - -S maga ráirta a meghivóra Darinkowna Katinka nevét. - -* - -Az Izsák-templom keleti kápolnája megtelt előkelő nászsereggel másnap -délben. - -Az orosz templomban ülőhely nincs. Ott állnak vagy térdepelnek. - -A szertartás fényes volt: három pap működött közre. - -A fényes vendégsereg között feltünt egy fekete ruhába öltözött alak, a -kinek az arczát is sűrű fátyol takarta; a mint ez hozzá tapadt, olyannak -látszott ez arcz, mintha fényes vasból volna öntve. - -A nő mozdulatlanul nézte végig az egész szertartást. A mint az arany -koronákat az esketett pár fejére felteszik. A mint megitatják őket egy -közös serlegből; a mint letakarják őket egy nagy világos selyem -szőnyeggel. - -Hagyott mindent megtörténni és hallgatott. - -A papok, a kántorok énekeltek, az orgona dúdolt. - -Azután kézen fogták az összeesketett párt, két pap kétfelől, a harmadik -előttük ment: így kerülték körül a szent oltárt háromszor. - -Ez az esketési czeremóniának utolsó fejezete. A főpap utoljára mondja: -«gospodi pomiluj!» - -A mint ez a szó elhangzott, a menyasszony kirántá a kezét a vőlegénye -kezéből s még a fején levő koronával, oda fordulva a násznagya, herczeg -**, szentpétervári kormányzó felé, így kiálta, arra a másik koronázott -alakra mutatva: - -– És most fogassa el uram ezt a csalót, a ki tudva szántszándékkal -bigamiát követett el. Az első felesége él és nincs elválasztva. Ott áll -azon rózsaszinű oszlop mellett: az a fekete ruhás nő. - -E szókra, s a mint az igazi nő a fátyolt felveté az arczáról, a vőlegény -végig vágta magát a márványpadlaton ájultan. Az arany korona messze -gurult a fejéről. - -* - -Az ilyen dolognál Oroszországban nem ismerik a tréfát. Tiz nap mulva -Alexievics Prokop szánkázott Tobolszk felé; s azóta van módja a -nyestvadászat közben a fölött elmélkedni, hogy nem jó tréfálni az -asszonyokkal. - - - - -VANDERGULD ÚR. - -Diomede festő volt. Az impressionisták iskolájából. Azaz, hogy már maga -ez a szó «iskola» is megbántás egy impressionistára nézve. Mert annak eo -ipso nem szabad iskolájának lenni, nem szabad iskolához tartozni: nem -szabad egyáltalában tanulni. Annak magától kell mindent kitalálni: -rajzot, compositiót, coloritot, megvilágítást. - -Diomede a mellett szép fiú is volt és bonvivant. - -Őt szerették a szép asszonyok, ő pedig szerette a tengeri halat, az -osztrigát, a szalonkát kocsonyával, a pezsgőt meg a bordeauxt. - -De mindezen szenvedélyeinél is nagyobb volt a dicsvágya. Ez nem ismert -határt. - -A régi mesterekre nem adott semmit. Az olaszokat egyszerüen ignorálta. -Neki Rubens csak kártyafestő volt; Rembrandt mázoló; De La Croix -festék-keverő; a kortársak közül Meissonier csak czukrász; Makart nem is -festő, csak aszfaltozó. - -Az mind schlendrian, a mit eddig vászonra kentek. - -A poézis semmi! az ideál őrültség! Az impressió, az a minden. - -Dioméd képei mind rendkivüli felfogással voltak megteremtve. - -Csodálni lehetett az alvó markotányosnéját. Annak csak a két talpa -látszott, azon módon, a hogy nem szokott lábvizet venni. A fejéből nem -látszott semmi: mert az tulnan csüngött le a pricscsről. A többi részét -takarta a két fölemelt térde; tudniillik, hogy a lábai a szalmaágy -karjára voltak föltéve; hanem egy hosszu kar, mely végig nyult az egész -képen, a markában szorított pálinkás üveggel, hirdeté, hogy az ott egy -alvó markotányosné. - -Még szebbek voltak az állatfestményei. «A tehénitatás». Volt egy nagy -sajtár, abból kilátszott két szarv, meg két fül. A többi fej benn volt a -sajtárban. Nagyon természetes. Ezek fölött kanyargott egy kigyóforma -tekervény, a mi, ha jobban ki lett volna dolgozva, ki lehetett volna -találni, hogy a tehénnek a farka, a mivel a legyeket hajtja magáról, a -mig iszik. - -Igen eredetiek voltak azután a tájfestményei is. Azok között a nap -felkölte éjfélben, Ava Saxa szigetén, a melyre azt mondta neki egy -barátja, hogy «te komám! nekem úgy tetszik, hogy a nagybátyádnak az -arcza még sem ilyen nagyon veres». Azt gondolta, hogy arczkép. Pedig hát -az a nap korongja volt, s a mit a két vállának nézett, az a két fekete -szikla Ava Saxa szigetén s elől a fehérség nem a piquét-mellény, hanem a -hómező. - -A csendéletei pedig arról voltak hiresek, hogy azokat mind a négy -oldalukról fel lehetett akasztani a falra, s egyformán tökéletesek -voltak. - -Különös sensatiot keltett egy képe, melyet ha tiz lépésről nézett az -ember, hát látott a fölkelő hold tányérja előtt elcsónakázni egy -ábrándozó gondolást; hanem mikor közel ment hozzá, akkor látta, hogy az -egy kopott kalucsni, a miből egy patkány buvik elő, háttérben egy -felfordított réz-casserol feneke. - -Csataképekben is bemutatta a tehetségét. Azok között nevezetes volt a -«kozák-roham» czimű képe. Száz ló egy sorban ugyanannyi kozákfej (a -legszélsőnek dereka is volt) és megannyi dárda: egy vezényszóra ugrat -neki egy ároknak, a melyiknek a tulsó partja olyan messze van, hogy a -következő pillanatban valamennyi kozák lovastul öngyilkosságot fog -elkövetni. De épen ez a genialitás a fölfogás ban. Mert a hátul jövő -másik kozák-szotnya azután, önfeláldozó társai hulláin keresztül fog a -betemetett árkon kényelmesen áthatolni. - -Daczára e sokoldaluságának, még sem tudta annyira vinni, hogy egyetlen -egy képét is elfogadják a szalonban. A vén festők szűkkeblűek. - -A «visszautasítottak kiállítása» azonban mindannyit befogadta. Itt -azután sokkal nagyobb publikum bámulta őket, mint ha a «salon»-ban -lettek volna kiállítva. Csakhogy venni nem akart belőlük senki. Pedig -elég drágán voltak hagyva. Tizezer frankon alul egyet sem vesztegettek. -Az is hozzá tartozik az impressionistasághoz, hogy az ember olcsóért ne -árulja a képeit. - -Azok már egész kincstárt képeztek: csakhogy a műkereskedő, a ki azokra -előleget adott, nagyon vakarta a fejét, mikor Diomede úr az eredmény -után tudakozódott. - -– Hallja ön, monsieur Diomede! mondá egy napon monsieur Luchs (a -műkereskedő). Tudok én valakit, a ki ön után nagyon tudakozódik. - -– Európai? - -– Nem. Amerikai. - -– No mert európaival nem is állnék szóba. Petroleum-király? - -– Nem. Királynő. Ezüstbánya-tulajdonos. Miss Debora Stopps. - -– Ah, a miss Debora Stopps! A ki olyan hirhedett a gyémántjairól. Meg -arról, hogy vasárnap nem főzet s nem megy szinházba. Ez előtt kalapot -emelek. - -– Igen buzgó methodista. Saját papot tart, a kivel úrnapján prédikáltat -magának. - -– No és mi tetszik neki a képeimen legjobban? - -– Az aláirás. - -– Parbleu! - -– A képek szerzője tetszik neki. Kész volna önt a kezével és a -millióival megajándékozni. - -Diomede úr felcsapta a kalapját a fejére. - -– Ön tréfál, uram. - -– Soha! A hölgy igen szép. - -– Annál rosszabb. Ha csúf volna, legalább érdekes tanulmány volna rám -nézve. - -– Hiszen nem kell önnek őt lefesteni, hanem elvenni. - -– Azaz, hogy megfordítva. Nekem kell magamat eladnom ő neki. Tudja ön, -monsieur Luchs, az ilyen dologhoz nincs nálam impressió. Egy fiatal -ember, a ki elhagyja magát vetetni egy fiatal gazdag hölgy által s aztán -a felesége fogatán kocsikázik. Ez «czopf». Ki nem állhatom ezt az -édeskés stylt. Egy márvány-kandalló, a mellett selyemruhás hölgyek. Egy -fiatal úr, a ki felolvas. Egy öreg úr, a ki kávét iszik; egy inas, a ki -tálczán szerviroz; egy öleb, a ki unja magát. Utálom az egész genret. Én -csak akkor fogok megházasodni, ha egyszer a világ elismeri, hogy ki -vagyok. Majd ha a képeimeit egymásra fogják liczitálni a műszeretők: -majd ha egykor azon a fokon állok, hogy ha egy darab üres vászonnal -idejövök önhöz, a mire nincs más odafestve, csak a névczikornyám s azt -mondom önnek: «mit ér ez az üres vászon?» s ön azt mondja: «husz ezer -frankot.» «Egy hét mulva meglesz.» No hát akkor majd megházasodom. De az -önérzetem megkivánja, hogy én mondhassam miss Stopps Deborának, az -ezüstkirálynénak: «én veszlek el téged.» - -– Derék ember! mondá Luchs úr. Igy szeretem a fiatalságot. - -Pár nap mulva még reggel tizenegy órakor rángatták fel az ágyból Diomede -urat, hogy siessen a műárushoz, van vevő a képekre. Kicsoda? Egy -amerikai. Micsoda? Egy gyapotkirály. - -Sietett a műárushoz. Három óra mulva már ott volt nála. - -Az amerikai várhatott addig. - -Luchs úr bemutatá őket egymásnak. - -– Monsieur Diomede, mister Vanderguld. - -Vanderguld úr hosszú, szikár ősz férfiú volt; halavány arczu, mint a ki -soha szeszes italokkal nem él. - -– Eladók önnek a képei? - -– Azért vannak közszemlére kitéve. - -– Mi az áruk? - -– Olvashatja ön. A markotányosnő 10000 frank; a tehénitatás 11000 frank; -a napfelkelés 12000 frank; a csendélet 13000 frank; a csatakép 14000 -frank; összesen – nem tudom én mennyi, számítsa ön össze. - -Vanderguld úr tagadó mozdulatot tett a fejével. - -– Uram, az én képtáramban, a hol Európa leghiresebb művészei vannak -képviselve, tizenöt ezer frankon alul álló kép nincsen. - -– Nohát ezen könnyen segíthetünk. Legyen hát mind az ötnek az ára -tizenöt ezer frank. - -– A csataképeket tehetjük huszezerre. - -– Hogy kerek szám legyen, nyolczvanezer. Beleegyezem. - -Mister Vanderguld úr kivette a checkes könyvét s átadta az árt Diomede -úrnak. Aztán mind az öt kép rámájába odatüzte a névjegyét annak a -hitelességeül, hogy a képeket megvásárolta. A műárusnak utasitásba adta, -hogy igazítsa ki a rámák alá szegezett lapokon a vételárt, s aztán -hagyja még egy hétig a képeket kiállítva, a mikor ő azokat magával fogja -vinni az uj világba. - -Ennek a csodavásárnak rögtön híre futamodott az egész világvárosban. -Most aztán tódult a közönség azokat a képeket megbámulni, a miket -Amerika elhódított s most aztán mindenki feltalálta bennök mind azokat a -rejtett szépségeket, a miket eddig nem látott. S ettől a naptól kezdve -Diomede úr egyike lett Európa leghiresebb művészeinek, a kinek a képeit -külön belépti dij mellett mutogatják, fölemelt árakkal, villanyvilágítás -mellett. - -Most azután fölléphetett egész büszkeséggel a bájos ezüst-királyné kezét -megkérni. Azt meg is kapta s lett belőle mindenkitől irigyelt férj. - -Ezentul már a «Salon» sem utasította vissza műveit; s akárminő ár volt -azok alá irva, az első hetében a kiállításnak már ott volt a rámába -tüzve: «Megvette Vanderguld úr.» - -Volt hát már most Diomede úrnak világhire, drágán fizetett ecsetje, -szép, szeretetteljes, mivelt lelkű, jó kedélyű felesége, fényes -palotája, s még fényesebb atelierje, kocsisa, lovásza és szakácsa. - -Hanem a zseniknek az a szokásuk, hogy soha sincsenek megelégedve -sorsukkal. Más embernél is megvan az külömben, hogy mikor nagyon boldog -a szerelemben, akkor megkivánja a féltékenységet. - -Diomede úrnak sehogy sem ment az a fejébe, hogy mistress Debora vasárnap -nem főzet a szakácsával, nem fogat be a kocsijába s nem megy a -szinházba. - -Neje röviden kifizette azzal, hogy ő methodista, a ki szigorúan -megtartja a szombatot. - -De még jobban ösztökélte az a titkolózás, a mit a neje elkövetett egy -szobájával, a minek az ajtaja mindig zárva volt s a hová a férjét soha -be nem ereszté. Maga a nő vasárnaponkint rendesen ebbe a szobába vonult -vissza s ott sokáig időzött. Hallgatózó cselédfülek kilesték, hogy -odabenn egy férfival beszél. - -Mikor Diomede ezért kérdőre vonta, azt felelé neki, hogy vallása -szokásai szerint ájtatoskodik a bezárt szobában, s a kinek a hangját a -kettős ajtón át hallják, az egy methodista prédikátor. - -– Szeretnék én egyszer annak a prédikátornak a szeme közé nézni. - -– Azt ön nagyon megbánná. - -– Olyan rettenetes tekintete van annak a prédikátornak? - -– Olyan. - -– És ön nem fél tőle? - -– Nekem nem rettenetes. - -– Ha ön ezt a titkot fentartja, én válópert inditok. - -– Nincs rá önnek semmi, törvény előtt használható ürügye. - -– Majd meg tudom én azt találni. - -S ettől kezdve Diomede úr körülvette a palotáját kémekkel, hogy ha -megint jön az a rejtélyes látogató, neki rögtön hirül adják, hogy ő -azután tanukkal és rendőri segélylyel törhessen a felesége titkos -szobájába a hűtlenség bizonyítékait in flagranti megszerezni. - -Épen egy nagy compositión dolgozott, a mi a netovábbja volt az -impressionista festészetnek. Egy gőzhajó födélzete, tele utasokkal, a -kik mind tengeri betegek, mindenféle stádiumában és változataiban ennek, -a czopfos æsthetika szabályaival gunyt üző nyavalyának. Leghívebb -barátai is elismerték, hogy ez a lehetetlenség határait merészen áttörő -vállalat. Már kész volt a kép, csak még egy kutya hiányzott róla, mely a -padlót feltörlő matróznak segít a munkájában. - -Mister Vanderguld ismét megérkezett Amerikából. - -Még a staffelájon megnézte a képet. - -– Ennek már százötven ezer frank az ára, veté oda Diomede. - -– Megadom. - -Mikor egy festőnek az ecsetje százötven ezer frankot tud a semmiből -megteremteni, akkor az büszkén dobhat el magától egy feleséget, a kinek -milliói vannak. - -Legjobb munkája közepett jöttek rohanva a kémei Diomedehez, hogy ismét -ott van az a rejtélyes prédikátor a titkos teremben, egyedül mistress -Deborával. - -Rögtön rohant, a festékes kabátjában, két barátját is magával hurczolva. -Utközben az ateliertől a palotáig fölszedtek még egy rendőrbiztost is, -meg egy lakatost. Egész hajszával rohantak a palotába. - -A rejtett szoba ajtaja most is zárva volt. - -– A törvény nevében! zakatolt a rendőrbiztos. - -Nem adtak rá választ. - -Akkor a lakatossal felnyittatták az ajtót. - -Azon túl következett még egy másik ajtó. Ezen már Diomede úr maga -dörömbözött. - -– Bocsásson be asszonyom! Én vagyok itt! a férj. - -Mistress Debora erre az ajtón keresztül felelt: - -– Menjen ön innen! Ne jőjjön be! Rosszabbul fog járni, mintha meghalna! - -A belső ajtó zár nélküli csapóajtó volt. Diomede kivánatára azt úgy -törték be erővel. - -Akkor aztán beléptek a titkos szobába: Diomede, a két barátja, a -rendőrbiztos, a lakatos, meg a cselédek. - -A kit maga előtt talált Diomede, az volt Vanderguld úr. - -– «Mister Vanderguld?» hebegé elhülve. - -– Én nem vagyok mister Vanderguld, hanem Elias Stopps, mistress -Deborának az atyja. Én vásároltam fel önnek valamennyi képét. Itt -láthatja köröskörül a falakon felakasztva mind. A markotányosné, a -napfelkölte, a csatakép és a többi. Itt rejtve maradnak a világ előtt, -nem látja őket senki. Azon tanakodtam most a leányommal, hogy a tengeri -betegséget hova akaszszuk fel? mert igen nagy. Majd ha készen lesz, -küldje el ön ide. Az árát fizetem. - -Diomede bálványnyá volt meredve. A jó pajtások félrefordultak, úgy -nevettek. A rendőrtiszt följegyzé a tárczájába a hivatalos -előterjesztéshez való tényálladékot. - -Akkor aztán mistress Debora lépett oda Diomede úrhoz s azt mondá neki: - -– Már most, uram, én fogom a válópört megindítani. Egy férfinak, a ki -nevetségessé tette magát, nincs felesége. - - - - -HOCH! HOCH! DREIMAL HOCH! - -(Hadtechnikai értekezés.) - -Sohasem birtam elképzelni, hogy mi a gutáért kiáltanak «hoch»-ot a -magyar parlament jucundusabb ifjai, valahányszor a magyar kormányelnök, -vagy valami oszlopzatos tagja a szabadelvü pártnak a beszédét végzi? -Hisz maguk a németek az osztrák parlamentben, egyesegyedül a császárnak -szoktak «hoch»-ot kiáltani, a minisztereiknek vagy szónokaiknak, (már -akár tetszésből, akár gunyból) csupán azt szokták kiáltani, hogy -«bravo». A «hoch» csak a majestást illeti meg. - -Mondom, hogy ezt hittem mind e mai napig; ma aztán megtudtam, hogy nem -nekem van igazam, hanem azoknak a tüzes barátainknak, a mit sietek -teljes elismeréssel illustrálni. - -Tehát a magyar delegatusoknak bemutatták a Korneuburgban hadgyakorló -vasuti zászlóaljat, arról lévén szó az idei költségvetésben, hogy az -eddigi két vasuti zászlóalj mellé még egy harmadik is szerveztessék. -Lássuk hát élő szemeinkkel, hogy mi az a vasuti zászlóalj; mert lehet ám -odakivül olyan ember is, a ki azt hiszi, hogy mi három bataillon -conductort neveltetünk itt, a kik mind azt tanulják, hogyan kell a -bilétet átlyukasztani? - -Hát mondhatom, hogy a mit ezek a vasuti katonák mivelnek, az a -legkomolyabb munka a jövendő hadjáratban. - -Katonánk van: sok, jó, vitéz. Puskánk, ágyunk van elég; töltényünk -roppant mennyiség. Élelmiszerünk készen: megsütve, dobozokban. De az a -nagy kérdés, hogy hogyan megy utána annak a sok katonának az a sok -ennivaló? Mert egy millió katonát harczba vinni könnyü dolog: de éhen -hagyni még könnyebb. Aztán dicső fegyver az a szaporázó puska: de ha -eldurrogtatta az ember minden töltényét, akkor furulyálhat vele. - -Tehát utána kell szállítani a hadseregnek az élelmet és a töltényt. - -Csakhogy a csatatért nem választhatja ám az ember az ut mentében; a -halál kaszálói uttalan pusztákon vannak. - -S hogyha ellenség földén folyik a háboru, az még a meglevő utakat is -elrontja: a vasuti hidakat a háta mögött légbe röpíti, a folyamokon -átvivő hidakat felégeti. - -Ekkor áll elő a vasuti zászlóalj nehéz feladata: a lerombolt vasuti -hidat helyrepótolni, a folyamon új hidat verni, sivatag pusztákon át -mesegyorsasággal vasutat lerakni, táviró huzallal nagy messzeségeket -rémhirtelen összekötni. - -Mindezeket a feladatokat rövid három óra alatt, szemünk láttára hajtotta -végre a Korneuburgban gyakorló vasuti zászlóalj egy companiája, -törzstiszteinek és altiszteinek intézkedése mellett. - -Ez a compania magyar fiukból áll; minden vasuti zászlóaljnak egy -negyedrésze = egy compania magyar. - -Az «auf! «ab!», «vorwärts!», «zurück!» németül pattog, hanem aztán -közbehangzik a: «Szedjétek össze magatokat, fiuk!» - -Legelőször láttunk egy hidépitést fából. Egy szétrombolt vasuti hidnak -két hidfője volt áthidalandó, tiz méternyi távolságban; minden gép -nélkül, csupán kötelekkel, gerendákkal és ember erővel. Ilyen munkát -végeznek erdő közepén, a hol fát kaphatni. - -Egyik másik töltésen vashidat állítottak össze, a minek egyes -összerakható alkatrészeit vasuton szállítják helybe. A fahid három óra -alatt készen van, a vashid felállításához kell egy nap vagy másfél nap, -akkor aztán roboghat át rajta egy egész vonat. (A vashid is magyar -gyártmány.) - -Ezzel betelve, aztán meglátjuk a rögtönzött vasutépítést. Van kétféle -hirtelen vasut: egy tartósabb, széles vágányu, nehéz tehervonatok -számára való, aztán meg egy keskeny vágányu, melyen csak könnyebb -szekereket szállitanak, ember vagy lóerővel. Az utóbbi olyan gyorsan -megy, mint az álomban utazás. Egy óra alatt mintegy másfél kilóméternyi -vasut van a szemünk láttára lerakva. Egy nap alatt tizenkét kilométernyi -kiépül. A korneuburgi gyakorló tér mintegy erre a kisérletre van -teremtve: hepehupás, angyalhullásos sivár mező, dunai ártér. Alacsony -waggonok vannak megterhelve, talpakhoz kötött sinekkel; minden kocsin 33 -darab. Két sin, két talp egy katonának való, azokat sorba felöltik, -egymás elé rakják, egyszerü kapcsaik összekattannak, s szilárdul áll a -talp és sin; a waggon halad rajta odább: mikor mind leszedték róla a -sinpárokat, négy rudat dugnak alá, kiemelik s félreteszik a gyepre, -jöhet a másik. Mikor aztán a vasut megtette a feladatát, épen olyan -gyorsan megint felszedik s viszik odább egy csatatérrel. S ez mind némán -megy, egy szó nem hangzik el közben. - -Ezalatt egy osztály a tábori táviró készületet állítja fel. Ebből egy -nap alatt huszonnégy kilométernyit tudnak rendbehozni. Itt azután -bemutatják, hogyan szokás az ellenség táviratait elfogdosni. Két -közvitéz letelepedik a táviró sodrony alá. Az egyik leszurja a földbe jó -mélyen a fasina-vágó kését, annak a pengéjét vékony érczsodronynyal -hozzáköti a távirathuzalhoz; a másik ugyanannak a sodronynak a másik -végét összefüggésbe hozza kis, hordható ládában levő telephon -villanygépével. A mint a földi összeköttetés helyre van állítva, a -telegraph telephonná válik: az ebonit tülök elkezd hangosan peregni. Azt -az egyik katona a füléhez tartja s a jól betanult hangok után dictálja a -másiknak egymás után a betüket. - -A tavalyi gyakorlatok alkalmával szintén magyar fiuk végezték ezt a -műveletet, a király jelenlétében. A földön hasaló katona, a ki az -ellesett német táviratot leirta, odavitte azt a királyhoz. - -– Érti ön, mi van e táviratban? kérdé a fölség. - -– Egy szót sem tudok németül fölséges uram. - -S egy betü hiba sem volt az ellesett táviratban. - -Azonban nemcsak az alkotás a vasuti vitézeknek a feladata, hanem a -rombolás is. Minden zászlóaljnak van egy lovas csapatja is, melynek -feladata, huszáros merészséggel bevágtatni azon területre, melyet az -ellenség vasutja keresztül szel s mikor annak a szállító vonata közelit, -hirtelen alápraktikázni a sineknek a magával hozott dynamit-pléhdobozt, -meggyujtani a kanóczot s aztán vágtatni lóhalálába vissza. Gyalog nem -lehetne a robbanás elől megmenekülniök. - -Ezt a kisérletet is félig megláttuk, félig meghallottuk. A legvastagabb -vasuti sinek alá lett elhelyezve a dynamit czilinder (akkora, mint egy -parádi vizes palaczk); a kapitány meggyujtá a kanóczot. Mi szép -csendesen félrehuzódtunk a mellvéd mögé. Pulszky Guszti még azt is -megtette, hogy az égő kanocznál szivarra gyujtott. (Ezt csinálja utánna -Fenyvessy Feri!) A miért szidva dicsértük. Egy első percz mulva aztán -hangzott a fülsiketitő pukkanás, mely megrendíté a lábunk alatt a -földet. Odasiettünk az elszálló füstfelleg közé; s bámulva láttuk, hogy -az aczélsinből egy ölnyi fel volt hajtva a sánczra, az ott maradt csonk -pedig kétfelé repesztve, mint egy szalmaszál: apró vasdarabok hevertek -szerteszét, a mik még egész izzók voltak. - -De hát hol jönnek már azok a bizonyos «hoch»-ok? - -Azt is elmondom: csak tessék várni egy kicsit. - -Az egy közbeeső episod volt. - -A gyakorló térről egy töltés vezet a közel Dunaágig, összekötve egy -hiddal a holt Dunaág két partját s innen folytatva egész az igazi -Dunáig. - -Jobbról balról egy ingoványos csalit, azontul egy pagony, tele vad -fáczányokkal. - -Gyönyörü egy pocséta. Mit adna ezért a látványért az én festőfamiliám! A -váltakozó tömpölyöket ezüstlevelü nyárfák veszik körül, melyeknek -sürüjéből kikandikál a piros bogyófürtös «kánya bangita»; királypálcza -forma rózsaszin füzények, körüludvarolva kék nefelejtsekkel, s fölöttük -bolyhos kalászu nád, magas sásfűvel, miket befutott a nagy, fehér virágu -vizifolyondár, aztán a vizi pulykaorr, meg valami rőtveres szedernövény, -olyan, mint egy ostor, a minek a nevét nem tudom. S egy ilyen tömpölynek -a partján, a sürü bozót közt kuporog két mezitlábos gyerek: az egyik -horgászik, a másik fűzfa sipot farag; az egyiknek a nyakában, medaillon -helyett, lóg egy madzagra kötött katonagomb. Nevetnek ránk a szemeikkel, -nevetnek a fogaikkal. Mit törődnek ők a mi tábori vasutainkkal és -emberölő tüzaknáinkkal! - -A Dunaparton azután bemutatják előttünk a hidverést. Természetesen, csak -a kezdőbetüjét. - -Két kompra van felállítva a jól ismert verőgép, melynek öt mázsás -koloncza alá épen akkor helyezék el a leverendő hid-oszlopfát. - -Husz legény rántja egyszerre a kötelet a komp hidasán állva; egy altiszt -vezényel a komp ellenkező részéről, sulyzó zsinórral figyelve meg, hogy -a levert czölöp egyenesen száll-e a talajba. Az ötvenedik ütés után -pihenőt vezényel az altiszt. - -A pihenés után ismét int a munka folytatására, ezzel a szóval: «hoch!» - -S ezt utána zengi az egész chorus. - -«Hoch!» - -A vaskoloncz csattan: «zupp!» - -«Einmal hoch!» - -A kar énekli utána: «einmal hoch!» - -És azután «Zweimal hoch! Dreimal hoch!» Egész sor verset énekelnek, a -minek a refrainje mindig ez: «hoch! hoch! einmal hoch! zweimal hoch! -dreimal hoch!» S a vassulyok annyit csattan. - -«Mi a tatár? Mért hochoznak? hisz nincs itt most Tisza Kálmán!» kérdem a -kisérő főtisztek egyikétől. Ő aztán megmagyarázza egész komolyan, hogy -az a hidászoknak a szokott nótája. - -Ahá! Most már értem! Tehát a hány hochot kiáltanak, annál szilárdabban -áll meg az oszlop a mederben: annál mélyebben furja bele a hegyét a -földbe. Akkor nagyon jól van. - -Még azután a távolból is sokáig hangzott utánunk a «hoch! hoch! dreimal -hoch!» Jól van fiaim! Isten éltessen sokáig. - - - - -A KAJMÁNOS HÖLGY. - -Mister dr. O-Beaty irlandi eredetü orvos volt New-Yorkban. - -Hogy melyik egyetemen szerezte a diplomáját? azt a kérdést nem szükség -szellőztetni. Elég azt tudni, hogy volt neki. A legkeresettebb orvosok -egyike volt a Washington-squaretől az Union-square-ig, a hogy azt a -napilapok hirdetményrovatai állandóan bizonyítják. - -Csakhogy hát olyan orvos, a ki csodakurákat tud mivelni, van New-Yorkban -egy egész regement s az mind kerüli a titokban rejtőzést. Hypnotizálni, -massirozni, villanyozni, lesoványitani, elszunnyadt életerőket ujra -felserkenteni, vért átszivattyuzni, megifjitani, kihullott hajat, ki nem -nőtt szakállt megnöveszteni, szétdarabolt embert összerakni, halottat -föltámasztani már mai napság minden közönséges doktor tud. Ez mind -elavult tudomány. De uj betegségeket kitalálni, azokat népszerüvé tenni, -a szalonokkal elfogadtatni és azután azoknak speciális doctorává lenni: -ez a tudomány! Ehez értett alaposan mr. O-Beaty. - -Azt beszélik róla persze az irigyei, hogy mikor az apja, a ki becsületes -farmer Connecticutban, felhozta a fiát az orvosi fakultáshoz, hogy -tanítsák ki azt a doktorságra: a fakultás dékánja azt kérdé tőle, hogy -hát mire kivánja a fiát kiképeztetni: a belgyógyászatra-e vagy a -sebészetre? Mind a kettőre, mondá az öreg. De különösen melyik -specialitásra fordítsák figyelmét? Talán a sárgalázra? Az nagyon jó -lesz! Vagy a gyermekgyógyászatra? Az még jobb lesz. Vagy a női -betegségekre? Az meg legjobb lesz. Hát aztán a szemészetet, fülészetet, -fogászatot tanítsák-e az ifjunak? Azt mind sorba. Mikor aztán az öreg -lefizette a didactrumot, a mi annyi tudományért ki volt szabva, a dékán -asztalára: hozzá tett még egy tiz dolláros greenbackot ráadásul, ezzel a -szóval: «és aztán még arra kérem az urakat, hogy tanítsák meg a gyereket -egyuttal irni és olvasni is.» - -Ha ez az adoma bir valami alappal, akkor csak annak a megvilágitására -szolgál, hogy minő óriási szorgalomnak kellett az ifju O-Beaty -tehetségeit működésbe hozni, hogy a tanfolyam lefolytával mint kitünő -baccalaureus kerüljön ki az illető universitásból, a hol még irni is -megtanítják az orvosokat, a mire a legtöbbnek igazán nagy szüksége -volna. - -Mr. dr. O-Beatynak volt egy szolid alapokon álló jó barátja, mr. -Snopkins. Egy nagy üzletkörnek örvendő összeházasító intézet alapító -tulajdonosa. Ők ketten, hivatásuk érdekeiben gyakran találkozának -egymással s egymásnak az üzletét (ha csak különös okuk nem volt rá) el -nem rontották. - -Mr. Snopkins gyakran meginterpellálta mr. O-Beatyt, hogy miért nem -házasodik már meg? de mindannyiszor azt a választ nyerte, hogy fiatal -gyakorló orvosra nézve hátrányos körülmény az, ha felesége van. A -házasság rosz reklám. - -Egy szép ködös napon aztán igy szólt a doctor a jó barátjához: - -– Most már volna okom megházasodni. Nem azt mondta, hogy: volna -«kedvem», hanem: volna «okom». - -– Megváltoztak a principiumok? - -– Tetemesen. - -– Hogy hivják a választottját? - -– Miss Cleopatra Smith, a hogy sikerült kipuhatolnom. - -Az igazgató azt a megjegyzést tevé, hogy magában New-Yorkban, Brooklynt -nem számítva, hatvanezer Smith kisasszony lakik s azok között -hétszázötven Cleopatra. - -– No erre az egyre mégis rá fog ön találni a jellemzés után. - -– Kérem: a hajának, a szemeinek a leirásával ne fáraszsza ön magát; mert -annak a szinét a saison szerint változtatják. - -– Csak a lényeges jellegekre fogok szoritkozni. Tehát legelőször is, -mikor ezt a hölgyet megláttam: az volt a metropolitan-house termében a -Patti-előadás alatt, földszinti páholyban ült, a fején gyémántos -diadémmal; de senki sem a gyémántos fejéket bámulta rajta, hanem a -derekán átvont övet. Az, barátom, nem volt más, mint egy eleven -csörgőkigyó. Azt hiszem, a méregfogai ki lehettek törve. Elől a feje, -meg a csörgős farka a kigyónak egy gyémántos fibulával volt -összeszorítva, a miből az nem volt képes kicsuszni. A csodaszép hölgy -napmadár farkából készült legyezővel hüsité a keblét, melyhez a derekára -övezett szörnyeteg fel-fel emelé a kinyujtott fejét, szikrázó rubin -szemeivel s fulánkozó kettős nyelvével. Elhiheti ön, hogy senki sem mert -ennek a hölgynek udvarolni. - -– Meg vagyok felőle győződve. - -– Azt mondják, hogy éjjel a vánkosa alatt alszik a szörnyeteg s -reggelinél a miss a saját csészéjéből ad neki meleg tejet. - -– Ez nagyon jellemző miss Cleopatrára nézve. - -– Másodizben pedig a jégpályán láttam e csodahölgyet, orosz tündérekre -emlékeztető prémes öltözetben. Kisérője volt egy embernagyságu förtelmes -pávián. Eleintén azt hittem, hogy valami borotválkozatlan gentleman; de -aztán, mikor láttam, hogy a lábain is keztyüket visel, meggyőződtem -róla, hogy valóságos Darwin-féle ősapámat van szerencsém benne -tisztelhetni. Ez a vicsorgó fenevad csatolta fel a deli hölgy talpára a -halifaxokat, aztán maga is a két hátulsó markába szorítva egy pár -korcsolyát, versenyt iszánkodott az urhölgygyel a jégen; néha kezeiket -nyujták egymásnak s olyankor a szörnyeteg olyan kecsesen vigyorgott, -hogy mind a két fogsorát meg lehetett látni. Ennek nem szeretnék -fogorvosa lenni! - -– Ezuttal sem udvarolt senki az urhölgynek. - -– Nem bizony: mert az a négykezü kutya harap. Azt mondják, hogy az -asztalnál is az a majom szokott a missnek felszolgálni s per tu vannak -egymással. - -– Kezdem tájékozni magamat. - -– Harmadszor és legközelebb pedig a Centralparkban találkoztam a missel. -Onnan vettem észre a közeledtét, hogy a merre járt, mindenünnen riadva -szaladt szét a sokaság előle s a nagy tóparton egyszerre tele lett -minden csónak, minden sandolin emberekkel, a kik teljes evezőcsapásokkal -igyekeztek a szigetre menekülni. Képzelje ön: ezuttal a csodaszép -tündérnő egy öt láb hosszu krokodilust vezetett ezüst lánczon; a hogy -szokás bulldogot vezetni. A pikkelyes óriás gyik kedélyesen csapkodott a -farkával maga körül, s kattogtatta a százfogú állkapczáját. A miss -megállt egy pástétomos butik előtt s két dollár áru delikateszt vásárolt -össze, a miket egyenkint a kajmán torkába hajigált. A jóllakott szörny -aztán elfeküdt a parton a homokba, a hasát az ég felé fordítva, siestát -tartott, a hölgy pedig ezalatt leült egy zsombikra s a zsebéből elővett -egy könyvet és olvasott. Ahogy kitünő szinházi távcsövemmel kivehettem: -Juvenal satyrái voltak. - -– Már most tudom, hogy ki az a hölgy. - -– Ismeri őt? - -– Hogy ne? A kajmános hölgyet! Első osztályu helyen van nálam beirva. – -S ön ezt nőül akarja venni? - -– Minden bizonynyal. - -– A csörgő kigyójával, a páviánjával, meg a kajmánjával együtt? - -– Sőt még a Juvenáljával is. - -– De hát minek ez a hölgy kegyednek? Épen a kajmános hölgy? - -– Barátom! Ez lesz a leghatalmasabb reklám! Egy doktor, a kinek a -felesége kajmánnal jár sétálni! A ki csak meglátja a szép asszonyt a -szárazon vezetett krokodilussal, az mind a férj után fog tudakozódni. Én -megtakaritom a hirlapi hirdetményeket. Egész Newyork beteg lesz: -csakhogy én velem gyógyittathassa magát. - -Mr. Snopkins csak egyre csóválta a fejét. - -– Kedves doktorom! Tudja, hogy én önnek jó barátja vagyok. Kötelességem -önt gyöngéden figyelmeztetni. Nem jó lesz önnek ezt a kajmános hölgyet -feleségül venni. - -– Talán az erkölcsi reputácziója szenved fogyatkozást? - -– Óh nem! Az erénye minden kifogáson fölül áll! Mit gondol? A ki csörgő -kigyót visel öv gyanánt! - -– Hát talán a vagyoni helyzete homályos? - -– Az meg épen fényes. Mr. Smith Nabukodonozor a leggazdagabb vállalkozók -egyike. Palotája ott van a Madison-squaren. A leányával tűpénzül -ötszázezer dollárt fog adni. Évi jövedelme egy petroleumkirályéval -fölér. - -– No hát akkor mi a baj? - -Mr. Snopkins csak vonogatta a vállát, végre kirukkolt vele. - -– Tudja, tisztelt barátom, nekem családi titkokat elárulnom nem szabad. -De annyit mégis meg kell mondanom őszintén, mint régi jó barátomnak, -hogy mr. Smith jövedelmének a proveniencziája olyan természetű, hogy az -ellen önnek méltó skrupulusai lehetnek. - -– Uram! Ha nem tisztességes eredetü mr. Smith Nabukodonozornak a -jövedelme, akkor ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy ön ezt előttem -felfedezze! Ahoz semmi közük a vőknek, hogy az ipáik milyen uton -szerezték a vagyont? Uzsoráskodtak? Tengeri rablók voltak? Hamis bukást -csináltak háromszor egymás után? Vagy rabszolgákkal kereskedtek? A -pénzmegszerzés módozatának szégyene csak az első izre nézve bir -hatálylyal: a másodizre már nem száll át. Én szemet tudok hunyni, ha mr. -Smith Nabukodonozor mindjárt pokolgépkészitő gyár tulajdonosa is. - -– No hát mindezekből semmi sincs. A kajmános hölgy atyja igen derék, -becsületes ember, a ki olyan áruczikkel kereskedik, a melynek használata -minden emberre nézve kötelező, mely alól senki ki nem vonhatja magát, s -a melynek keresete meg nem szünik, a mig csak emberek laknak a földön. -Arról is bizonyossá tehetem önt, hogy soha senki azok közül, a kik mr. -Smith Nabukodonozor áruczikkeit használták, azok ellen panaszt nem -emeltek, azokból egy darabot vissza nem hoztak s a számlákat sohasem -kifogásolták. Mr. Smith Nabukodonozor az egyetlen egy nagyiparos, a -kinek a készitményeiben a fogyasztói teljes megnyugvást találnak. - -(… Tudniillik, hogy mr. Smith Nabukodonozor egyik legtevékenyebb -new-yorki «entreprise des pompes funèbres»-nek a főtulajdonosa. Az ő -kuntsaftjai persze, hogy nem panaszkodnak a kapott portékáik ellen, -azokat nem is hozzák vissza, s azokban teljes megnyugvást találnak). - -Csakhogy már ezt nem magyarázta meg mr. Snopkins az ő kedves barátjának, -mister O-Beatynak, hanem a mint dr. O-Beaty elébb nyilvánított szándékát -miss Cleopatrával összekelése tárgyában ujból és határozottan ismétlé, -azt mondta neki: «legyen hát meg, én összeboronálom a házasságot: a -hozományból kapok tíz perczentet, ez az én provizióm; hanem annyit a -lelkem megnyugtatására kimondok, hogy ez a házasság minden egyébre jó -lesz: csak reklámnak nem lesz jó egy gyakorló orvos számára.» - - -II. - -Minden a legpontosabban összecsappant. A leánykérés, a kölcsönös -tudakozódások, a házassági szerződés föltételei, az esetleges válópör -következményei: mind hivatalos okiratokban lettek megállapítva. A férj -és nő vagyona közötti kölcsönös vonatkozások; konyhapénz, equipage, -divatkereskedői számla: mennyi terheli ebből a férj, mennyi az após -üzleti könyvét? melyik cselédet fizeti a férj, melyiket az asszonyság? -mennyi a számadás alá nem vonható rendelkezési alap? ez mind -budgetszerüleg meg lett állapitva, s az appropriationalis vita az esküvő -napjára kitüzve. - -Az esküvő ugyanis, egyházi szertartás szerint, a hogy yankee -arisztokratákhoz illik, a három mértföldnyi hosszuságu Broadway -(sugárut) elején levő Szent-Háromság-templomban hajtatott végre. - -De a milyen hosszu az ut a Smith-palotától a Szent-Háromság-templomáig, -olyan hosszan volt az megrakva hintókkal a hirhedett esküvőnek napján. -Az egész elegáns világ «tengelyen» volt. Gyalogjáró halandóknál azt -mondanók, hogy «talpon» volt: itt nem fejezhetjük ki hivebben a -helyzetet, mint hogy «tengelyen» volt. - -A menyasszonynak az öltözete arról volt nevezetes, hogy annak a szövete -a «pinna nobilis» nevü tengeri kagylónak a «byssus»-ából készült, mely, -tenger alatt termő selyemből még eddigelé csak a római pápák számára -készült egy-egy pár harisnya. Ez a legdrágább és legritkább selyemfonál -a világon. Menyasszonyi koszoruját gyémántok képezték: de miféle -gyémántok? Kék, sárga és rózsaszinü gyémántok: a miknek az ára -meghatározhatlan. - -Holmi csörgő kigyóról, páviánról és kajmánról természetesen szó nem volt -többé. Azokat valami népkertnek ajándékozták. Elég csörgő kigyó és egyéb -öldöklő szellem volt a menyasszony maga. - -Hanem egy körülmény mégis föltünt a vőlegénynek, a mi jobban elfoglalta -a figyelmét a kék és rózsaszin gyémántoknál, de még a menyasszony kék -szemeinél és rózsaszin orczáinál is jobban. Ez az a látvány volt, hogy -ebben a hosszu kocsisorban milyen tulnyomó nagy számmal vannak jelen -azok a sajátszerü öblös járművek, melyek kivül-belül fekete posztóval -vannak behuzva, széleiken zománczos párkányzattal szegélyezve s -melyeknek a bakján elől-hátul fekete egyenruhás kocsisok és lakájok -ülnek és állnak, félgörögdinnye alaku kalapokban, azok mellett nagy -fekete strucztoll kokárdákkal, ezüst paszománttal a hátukon és a -mellükön, – s a templom előtti tér két oldalát szintén ilyen egyenruhás -férfiak kettős lánczolata foglalja el, egész a templomajtóig: mintha -csak egy köztársasági elnök requiemét celebrálnák. - -Voltak azonban a násznép számára rendelve világoskék hintók is, -buzavirágszin kocsisokkal és fehér tollforgókkal a lovak homlokán. - -A zászlók is mind ki voltak rukkolva. - -Ördöngös mennykő! Hisz ez a valóságos temetkezési vállalat ármádiája! - -Hanem hát azért minden a legszebb rendben ment végbe. A zenekar, -orgonakisérettel, elzengedezé Mozart hirhedett requiemjét, s kijövet a -Dom Sebastián halotti indulójával bocsátá el a boldog ifju párt a -szokásos nászutazásra a Pacifique vasuton egész San Franciscóig. - -Mikor onnan visszatértek, természetesen nagyon boldogok valának, hogy -valahára véget ért a nászutazás. - -Akkor aztán az uj menyecskének bőséges alkalma nyilt a szobáiból az -ócska butorokat kidobáltatni, a szőnyegeket letépetni s ujakat rakatni a -helyükbe. A férj pedig láthatott a maga hivatása után. Mehetett a -szokott pacienseit sorba látogatni. - -Ennél a vállalatnál azonban sajátszerü meglepetésekkel kellett -leszámolnia. - -Legelőször is egy éltes kisasszonynál tett látogatást, a ki mindig -szivdobogásokról gyógyittatta magát. Az most bemutatta neki a -vőlegényét. Egy nagyon gyanus kinézésü individuumot, a kiben mr. O-Beaty -a hajdani házmestert vélte felismerni. – Hanem hát a szivbajok elmultak… - -Nem volt többé doktorra szükség. - -Innen egy fölöttébb ideges, előkelő szabómesternéhez látogatott el, a -kit sürű migrainekből és gyomorasthmákból masszirozással szokott -kigyógyitani. Az most egész életvidáman futott eléje. Mintha csak az -egész idegrendszere ki lett volna cserélve. Még szivarozott is! Ennek -sem kell többet doktor! - -Innen tovább haladva, felkereste dr. O-Beaty egy epilektikus betegét, a -ki már évek óta karszékben ülő nyavalyás, se állni, se feküdni nem tud. -– Hát, a mint ez meglátta, hogy az ajtón belép a doktor, egyszerre -felugrott a székéből s elkezdett a gutaütött lábaival előre-hátra -rugdalózni. «Nézze ön, hogy lábrakaptam! Tánczolok is! Kutyabajom!» – Ez -sem kiván több doktori segélyt. - -Majd egy dusgazdag bankár patienséhez látogatott el, a kit évek óta -gyógyit elhájasodás ellen. Annak az előszobájában épen összeütötte az -orrát a legdühösebb antagonistájával, mister dr. Brugssal; a ki az ő -methodusának épen az ellenkezőjét, a Schrott-kurát alkalmazta a -betegein: naponkint félliter bort, meg egy száraz zsemlyét. Az már be -sem hagyta lépni a betegéhez: itt ő az úr! Kidobta mr. Beatyt az ajtón. - -Mi történt itt az ő távolléte alatt?… - -Akárhová csak ment, mindenütt zöldjében learatva találta a buzáját. - -Utoljára eszébe jutott, hogy van egy szegény betege, a ki már évek óta -közadakozásból él, valami jótékony nőintézet elnöknőjének a -pártfogoltja. Annak szokott ő orvosságokat hordani ingyen. Azt kereste -fel. A hetedik emeleten lakott. – Mikor a ház elé hajtatott a -hintajával, látta, hogy a patiense épen kinéz az ablakon. - -Felmászott hozzá a hét lépcsősoron. Benyitott a szobájába. A szoba üres -volt. Kereste, kutatta, nem találta a betegét. Utóljára felnézett a -kandalló kürtőjébe: hát a nyomorult épen ott kuporgott dideregve. «Mit -csinál ön ott?» – «Szabad levegőt szivok», volt a válasz. - -Még ez is elbujik a doktor elől! - -Legeslegutoljára maradt a leggazdagabban fizető betege, egy braziliai -kávékirály, a ki már évek óta szenved abban a komplikált nyavalyában, -hogy ha nem iszik, akkor nem tud aludni, ha pedig iszik, akkor nem tud -ébren lenni. - -De már ez revolvert fogott rá, mikor a szobájába lépni látta! S ettől -aztán megtudta, a mit még eddig nem tudott. - -– Eltakarodik ön innen! ördögök doktora! – Elvette ön a pompe funebre -leányát ugy-e? Azért, hogy a patienseit kiszolgáltassa az apósának kész -ragadományul! A mennydörgős mennykőnek kell az olyan doktor, a kinek az -ipa a temetkezési-egylet igazgatója! Ugorjon innen, mert lövök! - -Most támadt aztán világosság mr. Beaty agyában. Megmondta a barátja -előre, hogy rossz reklám lesz egy gyakorló-orvosnak a kajmános hölgyet -feleségül venni! Kinek volna kedve olyan orvost hivatni, a kinek az -apósa koporsókereskedő? - -… No de sebaj! Az 500 ezer dollár meg volt (leszámitva a Snopkins -perczentjeit). Mr. Beaty nem volt fejére esett ember. Ha nem ment tovább -a doktori praxis, tudott uj reformot hozni be a temetkezési rendszerbe. -Ő volt az, a ki gyakorlatba hozta azt a fölöttébb czélszerü szokást az -amerikai temetkezéseknél, hogy a gyászszertartások alkalmával a gyászoló -közönség között «antithanatin» czim alatt egy kupicza jó erős pálinkát -osztanak ki. A hány kondoleáló fél jön, a névjegyét «p. c.» átadni: kap -a bejárat alatt egy pohárka gint, s fizet érte tiz centimet. - -Egyetlen temetésnél (mikor a szarvasvadászaton szerencsétlenül meglőtt -Delmonicot eltakaritották), a gyászoló közönség az első napon háromezer -dollárnyi, a tisztességtétel napján pedig háromszor oly nagy összegre -rugó – kondolenciális jegyeket hagyott hátra a «bar room»-nál. - -S ez az üdvös reform doktor Beaty-nak köszönheti létrejöttét. - -És igy mégis igaz, hogy a házasságok égben köttetnek még a kajmános -hölgyekkel is. - - - - -GÚNYÁDAT, TARISZNYÁDAT EL NE HADD! - -Hogy én babonás vagyok, az régi dolog. - -Nem szeretek pénteken utazni. - -Egyszer péntek napon indultam utnak Balaton-Füredről Siófokra. Gyönyörü, -derült reggelünk volt, szeptember elején. A tó sima, mint a tükör. A -«Kisfaludy» jól disponálva. A kapitányunk a legjobb launéban. Az utazás -a legkedvezőbb auspiciumok között vette kezdetét. (Rendesen egy óráig -szokott tartani). Hát mikor a fele uton járunk, jön ránk szembe egy -akkora kis ködfelhő, mint a kalapom. Az elkapja magával a hajónkat s mi -annak a kis felhőnek a vezetése alatt belebódorodunk a Balatonba, járunk -előre hátra, nem találunk száraz földet, mig végre nagy küzdelmek után, -szerencsésen eljutunk a continensre – Számárdinál valahol. A gyorsvonat -persze hogy az orrunk előtt robogott el. - -Most megint megtörtént rajtam ez az eset, csakhogy vastagabb kiadásban. -Triesztbe voltunk meghíva, Hegedüs Sándor kedves öcsémmel együtt, az -Assicurazioni Generali évi közgyülésére. A gyülés ideje szombaton 11 -órakor volt. E szerint pénteken kell utra kelni. Én már a reggel 7 órai -vonattal akartam elindulni, mely másnap 8-kor ért Triesztbe; de Sándor -tapasztalt utazó; azután neki még az nap délelőtt warranttörvényt -kellett nyélbe sütni, azt mondta, elég lesz az esti 8 órai gyorsvonattal -is pályázni: az is megérkezik reggel 9-re. Még megmosdani és csizmát -tisztittatni is marad idő. - -Hogy le ne maradjak a vasutról, már 6 órakor elküldtem Gábor diákot, az -én spiritus familiarisomat, hogy beszéljen rá valami módon egy fiakkert, -hogy vigyen engem át Budára. A derék fiu azonban jó gazda s csak egy -félfiakkert hozott: egylovast. A hidig elmentünk szerencsésen, a nélkül, -hogy valakit elgázoltattunk volna, hanem a mint a lánczhidat meglátta a -ló, azt mondta, hogy semmit sem mondott; hanem elkezdte a bárkát -hátrafelé tolni, neki faroltatva az utána csörtető omnibusnak. Hasztalan -biztatta constábler, jegyszedő, közszolga: a paripa nem állt el a -véleményétől. Ez már valóságos indignatio volt a részéről. - -Egy római ilyenkor visszafordult volna az utjából. - -Nem maradt hátra más, mint nekem kiszállni a hintóból, a kocsisnak meg -leszállni a bakról, így aztán az egyikünk a lovat huzva, a másikunk a -kocsit tolva, szerencsésen átjutottunk Budára. - -Nem is történt azután velünk semmi baj egész Zagorjeig, a mely -tudvalevőleg a Karsthegy tetején levő állomás a Dráva partján. Van-e -hozzá falu? azt nem tudom, mert nem láttam. - -A hogy illett, pontosan megérkeztünk az állomásra, reggel hat órára. -Innen azonban semmi áron nem akart a vonat tovább mozdulni. Sándor -hozott magával egy pár statistikai könyvet, a mikben le van irva, hogy -Berlin másfél millió lakóssága közül, hánynak nincs mit enni, nincs hol -hálni? s ezek közül hányat lát el a város ingyen levessel és -lakóhelylyel. - -Először Sándor öcsém olvasta el, azután meg én. A vonat még sem mozdult. -Kezdtem a berlini intézményeket nagyrabecsülni. - -De hát mért fagyott be a conductoroknak a trombitája? Kiváncsiak voltunk -megkérdezni. - -– Mikor indulunk tovább? - -– Majd ugy tizenkét óra tájon. - -Hát az történt, hogy a reggel hét órakor indult személyvonatot az a -baleset érte, hogy Zagorje és Száva között, a meredek Karszt ormáról egy -óriási sziklatömeg gördült le eléje s a vonatnak a gőzmozdonyát és -szenes kocsiját összetörte: a sinek természetesen fel lettek dulva. - -Az állomásfőnök megbiztatott bennünket, hogy rögtön táviratozott -Laibachba, hogy onnan küldjenek egy segélyvonatot, mely a pesti vonatok -utasait felszedje. Hanem az természetesen csak a baleset szinhelyéig -jöhet elénk. Egy darabot gyalog kell megtenni a társaságnak. - -Hát a gyalogolás nem baj; de hol lehet itt reggelizni? - -Mutatták, hogy amoda van egy parasztház, annak az asszonya tud kávét -főzni. Olyan szép, karcsu házikó, a melyiknek az ajtaján fejlehajtva -kell bebujni. Az már akkor tele volt szénhordással foglalkozó -polgártársakkal, kik készségesen engedtek helyet az uri pasasiroknak. - -– Lehet-e itt kávét kapni? - -– Hogy ne lehetne? Csak itt lehet kávét kapni az egész Zagorián. - -Mikor megláttam azt a kávét, azt mondám Sándornak: - -– Hallod-e? legyünk udvariasak. Itt asszonyságok is vannak. Engedjük át -nekik ezt a kávét. - -Így megszabadultunk tőle. - -– Hát mást nem kaphatni? - -– De igen: tojást. - -Egy alacsony, füstös padmalyu oduban főzte a menyecske (egy foga sem -volt már) a tojásokat s osztogatta csak úgy a markával az uraságoknak. - -– Sándor, ez jó neked! de ha én tojást eszem reggelire, még rossz -hiremet költik. - -Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen pakolt nekem az én leányom egy nagy -darab borjuczombot az utitáskámba, meg egy palaczk visontait is hozzá: -mit küzdök én itt a hajótöröttekkel az utolsó zvibackért. Azzal -visszamentem a kupéba, elővettem a táskámat, s unalmamban megettem fél -kiló borjusültet. Ha otthon tenném ezt, mindjárt elővenne a prüszkölés. - -A derék állomásfőnök aztán megbiztatott bennünket, hogy ő táviratozott -Laibachba az állomási vendéglősnek, hogy kész ebéddel várja az egész -kéjutazó társaságot. - -Így aztán hol kocsin, hol gyalog eljutottunk a szerencsétlenség -színhelyéig, mely épen egy veszedelmes kanyarodónál van, a hol a vasut -szorosan a Dráva partján fut körül: alig két lábnyi kőmellvéd választja -el tőle. A kocsik el voltak már hordva, új síntalpakra új sinek -felrakva, hanem a nehéz szenes kocsi ott feküdt a pályatesten. Annak egy -kereke sem látszott, mellette felhalmozva a gőzmozdony finom aczél- és -messing-géprészei, összetörve, a nagy colossalis gép maga pedig -féloldalt hevert a sinek között: egész sereg munkás igyekezett -emelő-gépekkel, vasrudakkal új kerekekre állítani. Ezer szerencse, hogy -a helyről legördülő szikla a gépnek és a szenes szekérnek ment neki, -azokat csak össze tudta törni, de ha a kocsikra zuhan, azokat mind -letaszítja a mély Száva-mederbe. - -Milyen erő van még a holt természetben is! - -Innen aztán a segítségünkre érkezett laibachi vonatra felkapaszkodva, -valahogy mégis kiszabadultunk. - -Délre megérkeztünk a laibachi állomásra s az étteremben letelepedtünk a -ránk váró ebédhez. Azaz, hogy csak az asztalhoz. Először jött a -kiszolgáló pinczér, elmondta könyv nélkül az egész étlapot. «Hozzon, a -mi legjobb». Azután jött a főpinczér, elmondta az egész étlapot hosszú -sorban. «Akármit, de gyorsan», azután eljött maga a vendéglős, az is -elmondta az egész étlapot. «Adasson, a mi van». Akkor aztán eljött a -portás a csengetyűvel. «Második csengetés, tessék beszállni Trieszt -felé», akkor aztán szaladt minden ember, be nem teljesült reményeit -porba dőlni látva. - -De hát mit lamentálok én, mikor nekem még van egy nagy darab -borjusültem. Gyere elő czubák. - -S aztán szépen elfogyasztottam az utolsó befaló falásig a borjuczombot. - -Mire Triesztbe megérkeztünk, három óra volt délután. Az évi közgyülésnek -régen vége volt. - -Este nyolcz órakor aztán megint felülhettem a gyorsvonatra s jöhettem -hazafelé. - -És így megtettem egy két napig tartó utat, jártam gyalog a Karszton -keresztül, nem aludtam két éjszaka, csak azért, hogy egy fél -borjuczombot elfogyasszak, a mit otthon süttetett a leányom s a mit -szépen schlafrokkba bújva is elfogyaszthattam volna otthon. Még salátát -is kaptam volna hozzá. - -Aztán ne legyen az ember péntekes! - - - - -A KOBLERÉK TÁNCZOLÓ BABÁI. - -(Igaz mese.) - -Az ötvenes években volt a nemzeti szinházhoz szerződtetve egy -ballettánczos család, a Koblerék: apa, két leány és egy fiú. Az apa volt -a balletmester, ki maga ritkán produkálta a művészetét, a két leánya -elsőrendű solotánczosnő volt, a fia pedig solotánczos. - -A két leány fiatal volt és szép, egymáshoz arczban, termetben meglepően -hasonlítók, sylphidi megjelenések a színpadon; a fiú pedig endymioni -alak, a legclassikusabb szépségű arczczal, valódi eszményképe a férfiui -szépségnek. Én nem igen szeretem a férfi-balletistákat, azt hiszem, más -nemembeli szinházlátogató sem: van valami babaszerű az ugrándozásaikban, -a túlkifejlett lábizmaikban, lárvaszerű, mozdulatlan arczuk inkább -elijesztő, mint megigéző. Hanem a Kobler-fiú kivételt képezett. Annak az -egész megjelenése, minden lebbenése csupa keresetlen báj volt, -mozdulatai classikus szoborminták, mintha a lég vitte volna, olyanok -voltak a merész szökései; néha féloldalt fekve látszott repülni a -levegőben; ilyen lehetett Ariel alakja. - -És azért a közönség még sem volt fellelkesűlve a Kobler-család iránt. - -A leányokról azt lehetett megjegyezni, hogy táncz közben soha sem -lehetett meglátni a térdeiket, a mit az első Taglioniról is -híresztelnek, a ki azt mondá: «nem csak férfiak előtt tánczolok, hanem -leányok előtt is». S aztán az egész Kobler-család nem volt a szinpadon -kívül megközelíthető. - -Együtt laktak egy kis józsefkülvárosi házban, melynek ők voltak az -egyedüli bérlői, ott nem fogadtak el senkit; nem jártak el sem bálba, -sem vendéglőbe, sem semmiféle mulatságba: még a szinésztársaikkal sem -volt semmi ismerkedésük. - -Egy napon meghivót kaptunk Kobleréktől «tánczestélyre» a nőm és én, meg -a velünk legbensőbb barátságban levő Szigligetiék. - -Vajjon hol lesz a táncz? Ez tett bennünket kiváncsivá. De még jobban az -a talány, a midőn összejöttünk a kis szűk szobában s aztán láttuk, hogy -kettőnk családján kívül senki sincs más hivatalos, én pedig -Szigligetivel együtt nem vagyok valami nagy tánczos: hogy ki fog itt -tánczolni? - -A szobának, melyben fogadtak bennünket, alkovenje is volt s az -függönynyel letakarva. - -Az öreg Kobler és a fia igen szivélyesen fogadtak bennünket, rövid -perczekre a leányok is megjelentek a hölgyeket üdvözölni, azután -visszavonultak a konyhába az ozsonnát elkészíteni. - -Kobleréknek a lakása egész muzeum volt a legértékesebb chinai és japáni -ritkaságokból. Az apa és fiú annyi érdekes élményt tudtak elbeszélni -exotikus országokban tett utazásaikról, hogy az minket jobban -mulattatott minden táncznál. - -Azután felhordták a leányok a pompás ozsonnát, különösen meglepve a női -vendégeket olyan soha nem ízlelt csemegékkel és süteményekkel, a miknek -készítési titkát csak a keleti szakácsművészektől lehet eltanulni. Az -italaikban is volt valami rendkívüli íz, zamat, bouquet, a mi az embert -kiváncsivá tette megtudni, hogy mi annak a neve, a mit ivott? - -Mikor aztán az ozsonna be lett fejezve, akkor azt mondá az öreg Kobler: -«most kezdődik a tánczelőadás». - -Erre a két leány és a fiu eltávozott az alcoven függönye mögé. - -Ahán! Gondolám: ők fogják hárman a tánczelőadást tartani. - -De nagyon szűk helyük lesz hozzá! - -Nemsokára lehetett a függönyön keresztűl látni, hogy lámpásokat -gyújtottak meg odabenn s hangzott az első csengetyűszó. - -Az apa Kobler helyet foglalt a függöny előtt s elkezdett hegedülni. A -második csengetyűszóra aztán kétfelé huzódott a kárpit s elénk tűnt a -gazdagon díszített szinpad, melynek közepét elfoglalá egy kötéltánczosi -állvány, kifeszitett sodronykötéllel. A szinpad hátulját második, -kétfelé nyiló függöny takarta. - -Az első zenehangok után szétnyilt a függöny s előjött a sötét háttérből -egy csupa aranyhimzéstől és zománczos skofiumtól ragyogó öltözetű indus -bajadér; két kezében a hosszú egyensúlyozó rúddal, annak a végén két -gomb. Az övéről lecsüggő szironyokon apró csergetyűk voltak. Elébb -óvatosan megkisérlé az egyik lábával a kifeszített sodronykötelet, hogy -elég megfeszült-e? s aztán kecses fejbólintással üdvözlé a néző -közönséget s azzal gyorsan egymást váltogató lábakkal előre szaladt -egész az állványig, onnan megint vissza, hátra felé. - -Ah, azt el is felejtettem megmondani, hogy a szép bajadér – egy lábnyi -magas volt. - -Majd merész szökésekkel veté magát a kötélre, hogy az csak úgy pattogott -fel alatta, néha féloldalt, ülő helyzetben került a kötélre, majd meg -hanyatt vetve himbálta rajta magát, utoljára eldobta a kezéből a -súlyegyenző rudat, de az sem esett le azért a kötélről, ott maradt és -billegett, imbolygott tovább, míg a bajadér hátrafelé ugrálva, a kötél -pattintásai által kényszeríté az eldobott rudat maga után szökellni, míg -végre a közönségnek mind a két kezével csókot vetve, eltünt a hátsó -függönyök mögött rudastól együtt. - -Nagy volt a tapsolás! El kellett ismernünk, hogy automattal emberi -mozdulatokat ily bámulatos híven utánoztatni már valódi művészet. - -De az még semmi sem volt az utána következőhöz. Az öreg Kobler hegedűje -most egy andalgó symphoniára zendült meg s erre a függöny mögül -előlebbent egy eszményi szép sylphid, festői lenge öltözetben; ennek már -a súlyegyentartó rud sem volt a kezében; egész szabadon tánczolt. És -aztán a balletművészet minden mesterfogásait végigtánczolta azon az egy -szál sodronyon, utoljára az egyik lábának az ujjhegyén állva, szökellt -biztos merészséggel végig rajta. - -– Nem tudom kivenni a fonalakat, a mik azt az alakot mozgatják, mondám -Koblernek. - -– Nem rángatja ezt semmi fonál, mondá az öreg. Nézze ön. - -S azzal a nyirettyűjét félkörben körülforgatta a sylphid feje fölött és -az egész alakja mellett; az tánczolt tovább. - -– Akkor hát a lábai és a sodrony között kell valami villanydelejes -összeköttetésnek lenni, a mi a benne elrejtett gépezetet mozgatja. - -Az öreg nem felelt semmit, hanem odatartá a nyirettyűjét a sylphid elé s -arra a tánczoló tündér átugrott a sodronykötélről a hegedűvonóra s azon -szaladt végig egész a mæstro kezéig, mely a nyirettyűt tartá; akkor -aztán Kobler megkapta a tündér derekát a bal keze két ujjával s oda -tette azt a tenyerembe. - -– Tessék megnézni, hol van benne a gép? - -Nem volt abban semmi gép; közönséges játékbáb volt, a minővel a -gyermekek mulatnak. Kézről-kézre adtuk, mindenki össze-vissza tapogatta; -nem volt azon egyéb, mint gyapottal kitömött szattyán; nyaklott előre -is, hátra is, a hogy az ilyen babák szoktak. - -Akkor aztán visszaadtuk a babát az öreg Koblernek, ő pedig odadobta azt -a sodronykötélre s arra az egyszerre megint talpra ugrott és tánczolt -tovább. Az öltözete az indiscrét fürkészés alatt kissé zavarba jött; azt -a tündér nagy decentiával helyreigazította. - -– Hisz ez valóságos boszorkányság! - -Harmadszor meg egy capriccióra két pojácza ugrott ki egyszerre a -kötélre; azok meg már aztán a leglehetetlenebb testgyakorlatokat -követték el együtt. A vereshajú felugrott a feketehajúnak a fejére s -tótágast állt annak a vállain, utoljára egy saltomortaléval keresztül -ugrott a szinpad lámpáin, egyenesen az én térdemre s ott kitörte a -nyakát. - -Oda voltunk a sajnálkozástól valamennyien. De kár a szép bajazzóért. - -– Sebaj! mondá az öreg Kobler. Úgy is jó az. S azzal visszadobta a -kötélre a kicsavart nyaku bajazzót s az tovább tánczolt hátrafelé -fordult fejjel. - -Soha életemben nem láttam ehhez fogható csodát! - -Ezzel vége volt az előadásnak; a két Kobler kisasszony és a bátyjuk -előjöttek a függöny mögül. Ők csinálták ezt az egész bűvészetet. - -De hogyan? Ez a fejtörés. - -Elővettük az öreg Koblert, hogy mi ennek a boszorkányságnak a titka? Ő -csak mosolygott rá. - -– Olyan egyszerű dolog ez, hogy ha megmondanám, mindenki nevetne rajta. -Bemutattam én ezeket a bábokat a hollandi királynak is, az is követelte -rajtam a titkot, de minden hódolatom mellett sem szolgálhattam vele. -Híres impresariók ostromoltak érte, hogy engedjem át nekik, rengeteg -nagy pénzt kinálva; de én pénzért sem nem mutogatom a találmányomat, sem -el nem adom a titkát. - -S maig is titok előttem, hogy mi volt az, a mit a Koblerék kis -szinpadján láttam. - -Vajjon, mikor magukra maradtak ezek a művészi bábok, előadás után, úgy -egy gyűszünyi sert iszogatva, egy kolibri-fertály mellett, mit -beszélhettek egymás közt? Mert, hogy beszélni is tudtak, azt kétségbe -sem vonom. - - -UTÓIRAT. - -Azóta megtudtam ezt a titkot. - -A mint ez a kis elbeszélésem megjelent, nehány hónap mulva meglátogatott -egy erőteljes testalkatú, de már erősen szürkehajú férfi, a kinek az -arczvonásaira vissza emlékeztem. - -– Ön a fiatal Kobler? - -– Igen, ezelőtt harmincz esztendővel. - -Látogatóm elmondta, hogy ő most magyar állampolgár, kitünő állást foglal -el egy közhasznú intézetnél. Olvasta a tánczoló babáiról szóló -elbeszélésemet, s azért jött hozzám, hogy a rejtélyes szemfényvesztés -megoldását közölje velem. - -S azzal beavatott a bűvészet titkába. - -Olyan egyszerű ötlet az, hogy csodálni lehet, miként nem jön rá az ember -magától. - -A discretio tiltja, hogy részletesen elmondjam az egész stratagemát, de -annyit elárulhatok, hogy az egésznek a titka az optikán alapul; a néző -közönség fényes világítás mellett csak a csillogó tánczbabákat látja: a -színpad fekete, a mozgató erő is fekete, s feketét a fehéren nem lehet -meglátni. Mikor a titok fölfedezése után ismét megláttam e -bűvészproductiót, bár tudtam már a titkát, még is teljes volt a -csalódásom. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Petőfi.] - -[Footnote 2: Magyarul körülbelül szabad fordítással: «ha nem tetszik -neki az én lerchenfeldi kiejtésem, elmehet zabot hegyezni. Majd én -zsenirozom magam egy olyan herczegtől, a ki a millimáritól kér kölcsön -egy lovat, mikor wachparádéra akar menni.] - -[Footnote 3: Uj szó. «Durch» = «át» – «Lauch» = «hagyma» – «Durchlaucht» -= «áthagymázott.»] - -[Footnote 4: Gyaur = keresztény; spanyol = zsidó.] - - - -TARTALOM. - - A világlátott fiu 1 - A rosszul osztozott testvérek 30 - Basszista és szabadsághős 56 - A Hortobágy 64 - Vőlegény-verseny 91 - Kassári Dániel 118 - A talmi asszony 180 - Vanderguld úr 195 - Hoch! hoch! dreimal hoch! 203 - A kajmános hölgy 208 - «Gúnyádat, tarisznyádat el ne hadd!» 218 - A Koblerék tánczoló babái 222 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - - * * * * * * - - - - -Transcriber's note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -6 |kedvesebb voit |kedvesebb volt - -19 |araranypoharakból |aranypoharakból - -31 |fávágó harkály |favágó harkály - -41 |lábávál rugott |lábával rugott - -49 |Míkor a markával |Mikor a markával - -76 |késő estíg |késő estig - -82 |debreczení istállóból |debreczeni istállóból - -122 |Es aztán |És aztán - -125 |Nem en |Nem én - -168 |egymásnak ajéndékba |egymásnak ajándékba] - - - -***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAPRAFORGÓK*** - - -******* This file should be named 63666-0.txt or 63666-0.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/6/3/6/6/63666 - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/63666-0.zip b/old/63666-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 191b1e8..0000000 --- a/old/63666-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63666-h.zip b/old/63666-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 06b0679..0000000 --- a/old/63666-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63666-h/63666-h.htm b/old/63666-h/63666-h.htm deleted file mode 100644 index 0f67eb0..0000000 --- a/old/63666-h/63666-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8270 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Napraforgók, by Mór Jókai</title> -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i4 { - display: block; - margin-left: 2em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} - -span.over-under { - position: relative; - top: 1em; - display: inline-block; -} -span.over-under > .over { - display: table-row; -} -span.over-under > .under { - display: table-row; -} -/*]]>*/ - - - h1.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 190%; - margin-top: 0em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h2.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 135%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - page-break-before: avoid; - line-height: 1; } - h3.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 110%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h4.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 100%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - hr.pgx { width: 100%; - margin-top: 3em; - margin-bottom: 0em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - height: 4px; - border-width: 4px 0 0 0; /* remove all borders except the top one */ - border-style: solid; - border-color: #000000; - clear: both; } -</style> -</head> -<body> -<h1 class="pgx" title="">The Project Gutenberg eBook, Napraforgók, by Mór Jókai</h1> -<p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States -and most other parts of the world at no cost and with almost no -restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it -under the terms of the Project Gutenberg License included with this -eBook or online at <a -href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you are not -located in the United States, you'll have to check the laws of the -country where you are located before using this ebook.</p> -<p>Title: Napraforgók</p> -<p> Ujabb beszélyek</p> -<p>Author: Mór Jókai</p> -<p>Release Date: November 7, 2020 [eBook #63666]</p> -<p>Language: Hungarian</p> -<p>Character set encoding: UTF-8</p> -<p>***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAPRAFORGÓK***</p> -<p> </p> -<h4 class="pgx" title="">E-text prepared by Albert László<br /> - from page images generously made available by<br /> - the Google Books Library Project<br /> - (https://books.google.com)</h4> -<p> </p> -<table border="0" style="background-color: #ccccff;margin: 0 auto;" cellpadding="10"> - <tr> - <td valign="top"> - Note: - </td> - <td> - Images of the original pages are available through - the Google Books Library Project. See - https://books.google.com/books?id=ZexkAAAAMAAJ - </td> - </tr> -</table> -<p> </p> -<div class="transnote"> -<h3 class="pgx" title="">Megjegyzés:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_228">228</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p> </p> -<p> </p> -<p> </p> - -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">XCI. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">NAPRAFORGÓK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1898</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>NAPRAFORGÓK</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">UJABB BESZÉLYEK</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -TULAJDONA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1898</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br /> --1-</a></span></p> -<h2>A VILÁGLÁTOTT FIU.</h2> -<p>Biharban is széthangzott a nóta: «Állj ki magyar, ha van lelked; -Váltsd be régi becsületed. – Áll még Buda, él az Isten: Rácz nem -uralkodik itten! Éljen a haza!»</p> -<p>1848 nyara volt: csunya meleg idő! S a bolondok még fűtöttek is -mellé! Ágyukkal. – Égő falvaknál melegítették a tenyereiket.</p> -<p>No de, ha az ördög nem alszik, az Isten meg mindig ébren van. Ez -is igaz.</p> -<p>Ebben bíztunk mink is. – S csak vártuk, csak vártuk, hogy mikor -küldi már segítségünkre azt az öldöklő angyalát, a ki Senakérib -királynak százötven ezer emberét egy éjszaka megölte: mig utoljára -rájöttünk, hogy de édes magyarom, magadnak kell azt levágni, ha azt -akarod, hogy megszabadulj tőle; igy aztán nem sokára felváltotta az -elébbi nótáinkat ez a másik:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Kalapomon nemzeti szin -rózsa,<br /></span> <span class="i0">Ajakamon kedves babám -csókja!<br /></span> <span class="i0">Ne félj babám, nem megyek -világba,<br /></span> <span class="i0">Nemzetemnek leszek -katonája.»<br /></span></div> -</div> -<p>Ez már aztán ért valamit.</p> -<p>Csak úgy tódult a honvédzászlók alá a fiatalság.</p> -<p>Bozonka helységébe is eljutott a toborzó csapat, egy szál vén -huszár-őrmester, három piros csákós, zöld mundéros, veres nadrágos -huszárral, aztán meg a bandával, mely is állt egy kancsal -primásból, egy sánta brugósból, meg egy dülledt szemű -klárinétosból, a ki még csupa suhancz volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span></p> -<p>De azért összemuzsikálták azok az egész Bozonkából, a mi -fegyverfogható legény volt, mind.</p> -<p>Azok közt is legszebb legény volt ugy szemre a Csapó Márton uram -Peti fia, a ki olyan ügyes legény volt, hogy még a szolgabiró is -elvitte magával valahányszor hajtóvadászaton itt járt; tehát már -hozzá volt szokva a puskához.</p> -<p>Csapó uram nem is sajnálta a fiát, hogy fegyver alá álljon. «Két -esztendő nem a világ! Éljen a magyar szabadság.» Ezt is énekelte a -nóta. Ugyan kikálkulálta, akárki csinálta, hogy csak két esztendeig -lesz szükség a magyar szabadságra.</p> -<p>– Hadd menjen a gyerek! Hadd lásson világot. Nem árt neki, ha -egy kis regulára tanítják. Ott is legény lesz az a talpán, nem csak -a bucsúban. Nem féltem én őtet.</p> -<p>– Volna csak kend az anyja, majd féltené! siránkozott azonban -Csapóné asszonyom, kezeit tördelve nagy keserűségében. – Oh én -szeretett magzatom! Ezért ápoltalak, ezért neveltelek, hogy most -lánczos golyóbissal lövöldözzenek rád azok a kegyetlen ráczok!</p> -<p>A huszár-őrmester megvigasztalta a kesergő anyát.</p> -<p>– Hiszen nem a ráczokra megyünk, hanem a móczokra.</p> -<p>Ezzel meg éppen kétségbeejtette.</p> -<p>– Oh én uram én Istenem! Hisz azok meg épen kétfelé hasítják, a -kit megkaphatnak. Egyszer kis gyerek korában, mikor még csak akkora -volt a Peti, mint most az Erzsikém, egy rosz kakas megvágta a -halántékát, hogy egyszerre ellepte az orczáját a vér. Majd -nyavalyás lettem, mikor azt megláttam. Hát még ha arra gondolok, -hogy a mócz levágja a fejét a kedves fiamnak.</p> -<p>– Vágja biz a tököt! – szólt bele az őrmester; – azt a móczot én -a bajuszomra szurom.</p> -<p>Igaz, hogy olyan pár bajusz fenyegetőzött a vitéz hadfi orra -alatt, keményen kiviaszkolva, hogy azzal veszedelem <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> volt -szembeszállni, s Petinek is volt már bajusza: az is kipödörve.</p> -<p>– Ne búsuljon édes anyám! – szólt Peti, körülczirógatva az anyja -ábrázatját; – majd hozok én kegyelmednek, ha visszajövök az oláhok -országából, egy szép – puliszkavágó kést.</p> -<p>Ezen aztán csak el kellett magát nevetnie még a bánatos szivü -anyának is. Hisz ő is jól tudta, hogy az oláh asszonyok -puliszkavágó kése – egy szál czérna.</p> -<p>– Hát biz ez elég baj lesz nekem, – szólalt meg Csapó Márton -uram. Én iszom meg ennek a háborunak legjobban a levét. Mert a -fiúnak csak egy borjuval lesz dolga, a kit a hátán hord, de nekem a -hat ökörrel, a ki itthon marad. A rekrutának ha meleg lesz a puska, -majd eldobja, de én nem dobhatom el az eke szarvát, akárhogy töri -is a tenyerem. Ezentul kettő helyett kell majd kaszálnom, s -elől-hátul kell szememnek lenni, s éjszaka nyitott szemmel aludnom, -mint a nyúlnak, mert nem lesz, a ki strázsáljon. De ha a haza úgy -kivánja: hadd menjenek a fiatalok, és viaskodjanak: mi, öregek, az -alatt dolgozunk.</p> -<p>– Könnyen beszél kegyelmed, – feddé az urát Klára asszony, – -mert kegyelmednek itt marad a kedves rajkója, az Erzsi leánya. A -mióta ez a világra jött, fel sem veszi már a fiát, mind csak a kis -leányát hordja az ölében: az a drágasága.</p> -<p>– Az hát, – mondja a Márton gazda. – Biz ezt a nagy kamaszt csak -nem is hordom a nyakamban, mint a medve a majmát. Ez az ölbe való -ni! Ez czirógat engem, mikor haragos vagyok. Ugy-e, cziczám?</p> -<p>Azzal fel is kapta a karjára a kis szemérmetes Erzsikét, a ki -olyan nagyon szégyenlette magát, hogy a két karjával takargatta el -a szemét, onnan kandikálva elő, s csak vonakodva fogadta el a -sóspereczet, a mit a nagy bajuszu huszár húzott le a számára a -pereczes legénynek a rúdjáról. <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p>– Jaj, legalább csak addig várjanak, őrmester uram, a mig egy -kis utravaló pogácsát sütök a fiamnak.</p> -<p>– Dehogy várunk nénémasszony! Hiszen ha minden rekrutának meg -akarnók várni, a mig az anyja bedagaszt, bevet és előhuzza a -katakönyökét, épen itéletnap után hat hétre érkeznénk meg a -mulatságba.</p> -<p>– Ugyan miféle mulatságba?</p> -<p>– Biz oda, a hol karddal hegedülnek, puskával furulyálnak. Ne -prézsmitáljunk tovább. Huzd rá czigány, disznót adok: Nem túrja ki -a házadat!</p> -<p>A primás erre az álla alá fogta a száraz fát s elkezdte -nyekeregtetni, a brugós is beledöfött a felhurozott sütőteknőjébe, -a rücskös klárinétosnak is neki dagadt a két pofája, a mint -elkezdte a tárogatóját sivalkodtatni. A verbung haladt odább, fel a -piacz felé, a felcsákózott ujonczlegények, egymás vállára fűzve -karjaikat, dalolták a módi nótát; a Peti meg vissza-vissza fordult, -egyre intve a kapuban álló szüleinek.</p> -<p>– Jaj mennyit fog koplalni a táborban szegény Peti fiam, – -siránkozott Klára asszony, sürű könyjeit a kötényével szárítva -fel.</p> -<p>Erre a szóra a kis Erzsike az eddigi félénkségét egyszere -levetkőzve, utána iramodott a tánczolva, dalolva tova lépő toborzó -csapatnak, s a mint odajutott az édes testvérbátyjához, azt az -ajándékba kapott sóspereczet odaakasztá neki lopva a szijáról -alácsüggő kaszafenő tülkére. De csak ugy, hogy senki meg ne -lássa.</p> -<p>A kis klárinétos mégis meglátta s el akarta csenni a sós -pereczet magának.</p> -<p>Az Erzsike azonban hirtelen kezű volt; olyat ütött a -klárinétosnak az öt körmére, hogy az, ha szurkos lett volna is, -bekapta volna.</p> -<p>– Ne te ne! Majd adok én neked! Nem a te ebfogadra való!</p> -<p>Apja, anyja majd megette azért a szóért.</p> -<p>Még a Terka néni háza előtt is meg kellett állni egy -<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> -bucsúszóra; az is nagyon szerette a Petit. Ott kin várta a kis -ajtóban, végig is áldotta, végig is siratta, mikor elvált tőle, s -ráerőtetett egy delipiros kendőt, a minek a csücskéjébe három Szüz -Máriás huszas volt bekötve.</p> -<p>– Látod, ezt te neked jegykendőül szántam a farsangon!</p> -<p>Még ki tudja, ki lesz a Peti menyasszonya – hamvazó -szerdáig?</p> -<p>Még egy ujdonatuj borjuszájú gyolcsinget is rá akart erőtetni a -jó Terka néni, a minek a két lobogós ujját maga suprikálta ki nagy -művészettel; de azt a huszárőrmester nem engedte elfogadni: «hová a -ménkőbe huzná ezt fel a katona-mundér alá? majd ád neki inget, -gatyát az «öreg kóficz.» (Ez volt az excellentiás titulusa az -akkori magyar hadügyminiszternek.)</p> -<p>Hiába szólt a katona-nóta a patyolatingről: <span class= -"poem"><span class="i0">«Ha megvágnak, jó lesz a -sebemre.<br /></span> <span class="i0">Ha elesem, eltemetnek -benne»,<br /></span></span> a borjuszáju ingnek otthon kellett -maradni, s várni a Peti visszatértére.</p> -<p>A Csapó Petit aztán beasszentálták, lóra ültették, elvitték -Erdélybe. Nem volt akkor se ujság, se postajárás, Csapó Mártonék -levelet sem kaptak a fiuktól, a míg a háborunak vége nem lett. Azt -is csak hazatérő fuvarosoktól tudták meg, hogy már be van végezve. -Oda a hegyek közé soha se vetődött se ellenség, se jó barát.</p> -<p>Nem is hitték, hogy vége legyen már mindennek. Kimentek a magyar -seregek Ázsiába; de majd visszajönnek! Akkor aztán velük együtt -megjön a Peti is.</p> -<p>Aztán lassankint egymás után jöttek az új vándormadarak, a kiket -ember soha nem látott még itt. Jött a «zsandár», azután jött a -«fináncz» – azután jött a «földkostoló», utoljára jött a -«köszörüs». – Ő ugyan azt állította magáról, hogy «Beczirker», de -hát minden ember ismerte, hogy Nagy-Váradon ollókat köszörült az -utczán. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>Csak Peti nem jött meg.</p> -<p>Elmult egy esztendő is, hogy utoljára vetették meg a számára -itthon az ágyat; de nem feküdt bele. Azóta is úgy van az, -leheveretlen.</p> -<p>Pedig itthon nagyon érzik a hijját. Az egész gazdaság terhe -Csapó Márton uramra maradt. Jó szerencse, hogy a hat ökréből négyet -elhajtottak a muszkák; kettőt csak el tud látni maga is. Hanem -nyáron a takarodásnál nagy baj, hogy idegen szolgalegényre kell -bizni a szüleséget, meg a keperakást: az ember nem lehet -kétfelé.</p> -<p>Annál kedvesebb volt Márton gazdának az eddig is kedves, most -már egyetlen magzatja, a kis Erzsike. Két esztendő alatt nagyot -nőtt már: azt mondják, a leány, ha kosár alá rejtik is, megnő. -Lehetett már hasznát venni, a majorságot rábizni, meg a kertben -gyomlálni, füvet hazatalicskázni, meg az aratóknak ételt -kihordani.</p> -<p>Épen aratás ideje volt: az egész falu férfinépe kinn volt a -mezőn, hajnal előtt kezdtek a munkához s késő este fogja őket -hazavetni. A leánynép is a tarlón volt, kettőzni, kévét kötözni. -Otthon a házaknál csak az asszonyok maradtak, az aratók számára -ebédet, vacsorát főzni. Mert a magyar földmíves tud annyit -dolgozni, mint két más ember, hanem aztán enni is szeret annyit, a -mennyi egy embert megillet.</p> -<p>– Én bizony megeszem a magam porczióját! mondá Márton gazda, az -izzadságot törűlve a homlokáról, mikor delet harangoztak a -faluban.</p> -<p>– Ejnye, bár csak az én porcziómat is megenné kend komám, kiáltá -át hozzá a mesgyén keresztűl a szomszédja.</p> -<p>Magyar ember szeret tréfálkozni. «Porcziónak» hitták ám -akkoriban az «adót».</p> -<p>Csakhogy az a várván várt ebéd nem akart megérkezni.</p> -<p>Pedig elég jókor elkészült azzal a jó Klára asszony: pompás -szalonnás gombócz volt jó hagymás lével; azt feltálalta egy szép -mázos fazékba. <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Az az edény is kedvencze volt Márton gazdának: szalontai -gelencsér remeke, sárga mázzal, elől egy zöldtollú kakas rajta, -piros lábakkal, piros taréjjal; az ételt befödték két mázos -cseréptányérral, azoknak az egyikére meg egy pár rózsa volt festve, -a másikra pedig egy pár szegfű. A rózsásfenékű volt a Márton gazda -tányéra, a másik a béres-legényé. Mellé két czinkanál is volt téve. -Az ételes fazekat Klára asszony belekötötte egy vászonkendőbe s -annak a négy összekötött csücskéjét az Erzsike karjára akasztá, jól -lelkére kötve a kis leánynak, hogy ugyan gyorsan szedegesse a -lábait, hogy jókor odaérjen. Előbb azonban gondosan bekötötte egy -tarka cziczkendővel a leányka fejét, s a másik kezébe odaadta a -pillangós papucsait. Azokat majd csak akkor huzza fel, ha a tarlóra -kiér; addig ne kuspitolja: mert azokat ő cserélte a gyolcsos tóttól -egy zsák zabért.</p> -<p>De soha se látta többé se apja, se anyja a kis Erzsi lányt. Ugy -elveszett az a falutól a szántóföldig való utjában, hogy senki sem -tudta meg, hova lett?</p> -<p>Csak nagy keresés után, mikor már a megrémült szülők mindent -tüvé tettek miatta, találták meg valahol a kökénybokrok között az -egyik félczipőjét, azokkal a fényes pillangókkal, és aztán -távolabb, egy kőrakásnál az erdőszélében az összetört mázos -fazekat, a miben az ételt vitte.</p> -<p>Azt beszélték, hogy sátoros czigányok jártak ezen a tájon; de ki -látta őket? Mikor az arató ember dologban van, akkor nem lát mást, -mint a munkát, a mi előtte van. Merre mentek? Azt nem lehetett -kitalálni. Utat vesztettek.</p> -<p>Panaszt tenni? Felmenni a hatósághoz, s a leányrablók -üldöztetését kérni? Ahoz meg senkinek sem volt gusztusa. Félt a -magyar paraszt a Beczirkerhez menni panaszra, mert az nem érti a -nyelvét, s még őtet magát csukatja be; a zsandárnak is más dolga -volt, mint elveszett leányokat keresni. Annak most azzal volt tele -a két marka, hogy az emberek kalapjai mellől a betiltott tollakat -beszedje. <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Már most hát a kis Erzsike sem volt. Egészen üresen maradt a -ház. S ha siratta egyfelől Klára asszony a Peti fiát, sirathatta -másfelől Márton gazda az aranyos kis leányát, Erzsit: «nem petyeg -már a fülembe, nem keres már a fejembe!»</p> -<p>Estenden aztán, mikor a vacsorához nagy egyedül összeültek: -vigasztalák egymást kölcsönösen.</p> -<p>– Ne félj asszony, majd haza hozza még a jó Isten a Peti -fiadat.</p> -<p>– Nem látom én azt már! Hamarább megkerül a te Erzsi lányod.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Hát aztán csak megint fordult egyet az idő: a pihent oldalára. -Más világ jött. A «köszörüs» megint elővette a kerekes laptikáját s -ment «egy garas éles, két garas fényes»-t csinálni – tudja kő, -hová? A régi urak visszatértek a régi hivatalaikba. A hajdani -szolgabiró, a ki a Petit annyiszor elvitte magával puskahordozónak, -mikor itt járt uradalmi vadászaton, megint főbiró lett. Nem volt -adó. Volt szüz dohány. Jól szelelt a pipánk!</p> -<p>Hire járt, hogy a külföldre menekült hazafiak mind visszatérnek: -némelyiket már ki is kiáltották itt-amott követnek. A «Vasárnapi -Ujság»-ban, a ki jár a tiszteletes urnak, meglátni az arczképét -egy-egy olyan nevezetes nagy embernek, a kinek a puszta neve -kimondásáért is bekóterezték a szegény embert nem rég. Ennek hát -igaznak kell lenni.</p> -<p>Ha azoknak szabad haza jönni, hát akkor a többi szegény -honvédfiúknak mért nem volna szabad, a kik velük együtt mentek ki -Ázsiába, Amerikába?</p> -<p>Hát a mi Petink hogyne jöhetne akkor haza?</p> -<p>A mig a gazdák a malom alatt az ország dolgai felett tanakodtak, -és azt döngették, hogy ki legyen az országgyülésre küldendő követ? -az alatt a Klára asszony, meg a Terka néni, délutáni ejtőzésül a -kötényükbe szedett főtt <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> kukoriczát hámozgatva szemenkint, azon -ábrándoztak, hogy ha most egyszerre a mi Petink betoppanna -hozzánk.</p> -<p>Egyszer csak az hallik az udvaron, hogy az öreg házőrző kutyát -szólongatja valaki a régi nevén: «Betyár te ne! betyár ne!»</p> -<p>Az ám! a régi nevén, a hogy a magyar világban hitták, mert -azután, hogy az «uj rend» bejött, ennek a névnek nem volt maradása, -mivelhogy ha valaki elkiáltotta a kutya nevét: «Betyár!» a -szomszédban lakó zsandár urak egyszerre eszük nélkül rohantak ki az -utczára, puskával, szuronynyal: «hol a betyár?» úgy, hogy utoljára -a Csapóéknak stemplis papiroson lett kiadva a parancsolat, hogy a -kuvaszuknak más, békés polgárhoz illőbb nevet adjanak. Igy lett -belőle «Bundás.»</p> -<p>Vén, fogatlan eb volt biz az már, ugatni is alig tudott: vajjon -ki lehet az a régi ember, a ki még a hajdani nevére emlékezik? – -Nagyon ismerősnek kell lennie a háznál, mert a konyhaajtónak, a -minek a kilincse madzagra jár, egyszerre megtalálta a nyitját, s a -szobaajtón is koczogtatás nélkül jön be.</p> -<p>A két csemegéző asszony elé egy ágról szakadt jövevény állít be. -Termetre nem magas, inkább tagbaszakadt, arczszinére nézve olvasva -is elmehetne a vályogvető czigányok közé; a mi gúnya megakadt -rajta, az mind több rendbeli gazdát kiszolgálhatott már, gomb -helyett fapeczek tartja össze a mándliját, s a lábszárain levő ruha -számos hiányosságai azt engedik sejtetni, hogy a gazdájuk különös -hajlandósággal bir a kerítéseken keresztül sétálni. A kalapja alól -göndör, fekete haj ágaskodik elő, a közéragadt szalmaszálak -bizonyítják, hogy a mult éjszakán valahol egy boglyát választott -vendégfogadónak. Az egész utikészsége egy görcsös czelőke; azt is -eldobja a kezéből, a mint a szobába belép s azzal egyenesen -odaborul a jó Klára asszonynak a nyakába, ezekkel a szókkal:</p> -<p>– Édes anyám! Kedves édes szülő anyám! <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> -<p>S miután annak a két orczáját jobbról-balról összecsókolgatta, -fordul a másik asszonyhoz, azt is nyalábra kapja s telesírja a -nyakkendőjét a viszontlátás édes könnyeivel:</p> -<p>– Kedves drága jó Terka nénémasszony.</p> -<p>Aztán nagyot fohászkodik, szemeit megtörülgetve inge -ujjával.</p> -<p>– De csak jó is itthon!</p> -<p>A két jó asszonynak szeme-szája eláll a nagy bámulástól: soha -sem látták ők, akárhová legyenek, ezt a különös gavallért.</p> -<p>– Hát nem ismer kend rám? a Peti fiára? Hát úgy megváltoztam? -Boldog Isten! Még az anyám sem ismer rám! – Hát kend, Terka néni! A -ki olyan sokszor megkergetett a seprővel gyerek koromban, mikor a -szilvát megloptam az aszalódeszkáról.</p> -<p>– No a szilvára emlékezem.</p> -<p>– Hát arra a napra emlékezik kend, mikor épen Szent-Mihály -napján elvittek honvédnek, mikor a kis kapujánál megállt a verbunk; -nénémasszony egy delipiros selyemkendőt dugott a táskámba, annak a -csücskéjébe volt kötve három szűz Máriás huszas.</p> -<p>– Ez, biz Isten, igaz.</p> -<p>– Még egy borjuszáju gyolcsinget is rám akart kötni erővel, de a -huszár-őrmester nem engedte, hogy azt nem lehet a honvéd-dolmány -alá fölvenni.</p> -<p>– Még most is megvan az a borjuszáju ing.</p> -<p>– Szépen ki volt suprikálva az eleje.</p> -<p>– Szakasztott igaz.</p> -<p>– Hát a kis Erzsike hugom, mikor utánam szaladt, s a sóspereczet -a tarsolyomba dugta.</p> -<p>– Né! Még arra is emlékezik. Jaj, azt ellopták a czigányok. Azt -ne emlegesd az «anyád» előtt.</p> -<p>– De hát az anyám még el se fogadott fiának. Hát már nem -emlékezik kegyelmed, lelkem édes szülém, hogyan elsiratott akkor, -mikor a háboruba vittek? Hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> meg volt keseredve, hátha -ott levágnak. Nem gondolhatott rá, hogy a véremet kifolyni lássa. -Mind azt emlegette, hogy mikor egyszer kis gyermek koromban a kakas -megvágott a vakszememen, hogy az orczámat ellepte a vér, akkor is -majd kétségbeesett. Hát nem látja a helyét itt a vakszememen a -kakasvágásnak?</p> -<p>– Már erre a szóra Klára asszonynak is elérzékenyedett a szive. -Nem birta könyeit visszafojtani.</p> -<p>– Hát csakugyan te volnál a Peti fiam?</p> -<p>– Hát persze, hogy én vagyok! Csakhogy ebben a sasoktépte -gúnyában még a Betyár kutyánk is megugat. De ha még a tükörben -meglátom magamat, magam is azt kérdem: ki ez a toprongyos? De -vegyem csak fel egyszer a hajdani piros pruszlikomat s három sor -gombos dolmányomat, meg a pitykés rajthuzlit, aztán nyomhassam a -fejembe a darutollas túri süvegemet: tudom, hogy egyszerre minden -ember kiszalad az utczára: «itt a Csapó Peti.»</p> -<p>– Ni, hogy emlékezik rá a lelkem, hogy miféle ünneplő ruhát -hagyott idehaza!</p> -<p>Most már egészen elhitte a két jámbor asszony, hogy az igazi -Csapó Peti áll előttök testestül-lelkestül.</p> -<p>– Hajh! édes lelkem szülő anyám. Tiz esztendő nem tréfa ám. -Kivált az oly keserves tiz esztendő, mint az enyim. Az dupla -kapituláczióba megy. Az sem volna csuda, ha megőszülve kerültem -volna haza.</p> -<p>– No csakhogy itthon vagy hát: édes fiam! De legelébb is öltözz -át ezekből a rongyokból. Tudod, hol áll az ünneplő ruhád?</p> -<p>– Hogy ne tudnám? A tulipános ládában?</p> -<p>– Az apád oda van a szalontai vásáron; mire hazajön, fel légy -öltözve, hogy ő is rád ismerjen. Éhes is vagy, ugy-e?</p> -<p>– De még a fiastyúkot is megenném az égről, ha hozzá -juthatnék.</p> -<p>– Szaladj, édes Terka hugom, frissen a mészárszékbe, -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> hozz egy pár font szegyét, gulyáshúsnak -valót. Ettél-e azóta gulyáshúst, édes fiam, a mióta innen -elszakadtál?</p> -<p>– Ettem bizony: krokodilus-húsból.</p> -<p>Terka néne rögtön szaladt a mészárszékbe; útközben elbeszélte -sebten öt-hat asszonyfélének, hogy a Csapóék Petije hazaérkezett az -óperencziákról; úgy hogy mire visszakerült a két font szegyével, a -mihez czubáknak a mészáros még egy darab tölgyét is adott (azzal -lesz tökéletes a gulyáshus): hát már akkor az egész faluban el volt -terjedve a hire. S nosza megindult a proczesszió a Csapóék háza -felé, meglátni ezt a csudát; udvar, pitvar tele lett fehérnéppel, -meg gyermekkel; minden ablakon bekukucskáltak, a kik nem -türtőztethették a kiváncsiságukat.</p> -<p>Klára asszony maga segített a hazajöttnek, hogy illendő parádéba -csaphassa magát. Legtöbb felakadása volt neki a legény bozontos -hajával. Az ő Petijének nem ilyen mangaliczaszőr forma göndör haja -volt. Annak a haja szépen, simán leomlott a vállára.</p> -<p>– Jajh, kedves édes anyám. Mikor az ember öt esztendeig -Afrikában lakik, ott olyan kemény a nap, hogy minden embernek -összegöndörödik minden hajszála tőle.</p> -<p>Egy kis olvasztott hájjal megkenve, az a göndör haj is -engedelmesebb lett s fésü segítségével (a minek három foga -beletörött) engedte magát kétfelé választani.</p> -<p>Mikor aztán még a darutollas süveget is feltették a fejére, -akkor – ki merje azt mondani, hogy ez nem a Csapóék Petije?</p> -<p>A közben a Terka néni is hazakerült a húsos kosárral; a tűzet -előre is megrakta már Klára asszony; a veres hagymát megaprította, -a burgonyát koczkára vagdalta. Addig is pedig, mig a gulyáshús -elkészült, felterítette a sávolyos abroszt a kihuzó asztalra. -Kitette a megszelt fehér czipót, paprikás hasaszalonnát, meg a -czilindert a jó törkölypálinkával, étvágycsillapítóúl.</p> -<p>A Terka néne után nyomban érkezett meg a rektram. <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Maksa uram még a régi jó idők maradványa volt, a kinek a -meggyőződésein Thun miniszter löblicher Schulrathjai semmit sem -változtattak. Ő is a Peti csodájára jött ide. A rossz szemeit -okolá, hogy mindgyárt első tekintetre nem ismert rá.</p> -<p>– A termetét csekélylem; az ábrázatát diffikultálom, hanem a -ruhái tökéletesen azok. De hát az én szemeim rosszak, hiába! Régen -szolgálnak már. Én is úgy vagyok már, mint az egyszeri palócz.</p> -<p>S azzal feltálalá a régi adomát, a miben a palócz azt mondja: -«úgy elnéztem azt a kulacsot, az gondoltam, hogy sonka, hát pedig -sajt.»</p> -<p>– Tessék egy pohárral ebbül a papramorgóbul! serénykedék Klára -asszony a kinálkozással.</p> -<p>– Köszönöm, nem iszom, – felelt Maksa uram. S ismét -fölfrissített egy nyugalmazott anekdotát: – mivelhogy nem veszi be -a pálinkát a természetem, – a doktor is megtiltotta; – aztán meg -már ma nagyon sokat ittam belőle; – hanem azért ezzel az egy -pohárral a Peti gyerek szerencsés hazaérkeztére. – De hát csakugyan -te vagy a Csapó Peti?</p> -<p>– Hogyne volnék? Hát nem emlékszik rá rektram, mikor egyszer -karácsonkor Bethlehemes gyerekek voltunk; s én azalatt, mig a -pásztorok odabenn virgináltak, a kéményből elloptam a füstölt -kolbászt?</p> -<p>– No már erről rád ismerek, te trifurczifer! – De szörnyűképen -való módon megkissebbedtél te azóta, hogy innen elvivének. Akkor -felnéztem rád, most meg a kását is megehetném a fejedről.</p> -<p>– Jajh! Édes rektram! Mikor a muszkák elfogtak, elvittek -Szibériába. Ott mentem így össze. Hiszen rektram maga tanította, -hogy a hideg összehuzza a testeket. De jó hogy ennyi is megmaradt -belőlem.</p> -<p>– De nagyon megbarnult a fizimiskád; nem voltál te az előtt -ilyen vasfazék színü.</p> -<p>– Hja! Édes rektram, mikor Szerecsenországban voltam, -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> ott barnultam így meg, a hol még éjjel is -süt a nap. De jó, hogy olyan fekete nem lettem, mint egy -kéményseprő.</p> -<p>Rektramnak volt otthon az iskolában egy falra festett mappája, a -mire a legyek nagyon sok nem létező falu helyét csinálták oda; -tudta, hogy Szibéria meg Szerecsenország egymással mennyire nincs -határvillongásban.</p> -<p>– Hát aztán édes Peti öcsém, hogyan kerültél te le Szibériából -Szerecsenországba?</p> -<p>– Hát hogyan? A föld alatt.</p> -<p>– A föld alatt? te! Hisz ez tiszta hazugság.</p> -<p>– Hazugság? Hát ezzel csak azt árulja el rektram, hogy soha sem -szokott egyebet olvasni, mint a Hübner-históriát. Hát nem akadt a -kezébe ez a nevezetes könyv, ni? a kiben leirja maga az a tudós, a -kivel megtörtént, hogyan utazott ő a föld alatt száz napon -keresztül. – Én is vele jártam.</p> -<p>Azzal előkereste a levetett rongyos tarisznyájából azt a sok kéz -szennyétől megbarnult füzetet, a melyben a tudós Verne Gyula -gyönyörüségesen leirja ama földalatti utazás történetét. Képek is -vannak hozzá nagy számmal, a melyek a történet igaz voltát még -jobban bebizonyítják.</p> -<p>A füzet elébb az asszonyok kezén járt keresztül.</p> -<p>– E bizony valósággal így van! monda Terka néne.</p> -<p>– Ez itt a mi fiunk ni! mutogatá a képeken Klára asszony. Végre -Maksa uramnak is kézbesíték a hiteles okiratot, a ki nem tudván -annak megczáfolásába bocsátkozni, csak annyit mondott rá, nagy -fejcsóválva, hogy:</p> -<p>– Mégis hamis a német!</p> -<p>– Hiszen anglus volt!</p> -<p>– Akkor is hamis a német, ha anglus.</p> -<p>Ekkor aztán még a Petinek állt feljebb:</p> -<p>– Így van ám az, rektram, mikor az ember elmaradt a világtól. -Rektram még most is azt hiszi, hogy odalenn a föld alatt a pokol -van. Nem parancsol ott már az ördög: kivették azt az anglusok -árendába. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>– Hát aztán mi történt veled, meg az utitársaiddal, mikor a föld -alul kibukkantatok Szerecsenországban?</p> -<p>– Biz a czimboráimat mind megették a vad emberek, mert azoknál -ez a szokás; de én nagyon megtetszhettem a szerecsenkirály -leányának: azt hozzám adták feleségül.</p> -<p>– No né! Álmélkodék Klára asszony, – a mi fiunknak királyleány -lett a felesége!</p> -<p>– Az ám, – folytatá a Peti, a harmadik darab szalonnát gyűrve a -pofájába. – Huszonkét gyermekünk lett a boldog házasságból. -Tizenhárom princz, és kilencz princzesz.</p> -<p>– Huszonkét gyerek? te Peti! Kilencz esztendő alatt! Számítá -utána a rektor.</p> -<p>– Hja! hosszabbak ám ott az esztendők, mint itt. Tetszik tudni: -a meleg mindent kitágít.</p> -<p>– Az tudva vagyon.</p> -<p>Ismét Terka néne kezdett a kikérdezéshez.</p> -<p>– Hát aztán jó dolgod volt-e ott Szerecsenországban?</p> -<p>– Akárcsak a paradicsomban. Gyalog soha sem jártam; csak mindig -struczmadáron lovagoltam.</p> -<p>– Hát aztán mért hagytad el ezt a jó helyedet mégis?</p> -<p>– Nagyon meguntam a sok kolibri-májat, a mivel traktáltak. Aztán -meg ott az a szokás, hogy mikor az embernek egy fia születik, annak -a nevét feltätoválják az apának a bőrére, hogy el ne felejtse.</p> -<p>Ezt mondva, felgyűrte a legény mind a két karjával a lobogós -ingújját, kimutatva a meztelen karjait. Azokon csakugyan voltak -mindenféle ákombákok kék és veres pontokkal tätoválva.</p> -<p>A két asszony a kezeit csapta össze bámulatában. No már -ilyesmire csakugyan nem lehet másutt szert tenni, mint -Szerecsenországban.</p> -<p>– Utoljára aztán elkáromítottam magamat: de biz én nem hagyok a -bőrömbül kalendáriumot csinálni! Megszököm! – Tettem volna én azt -már hamarább is: csakhogy Szerecsenországban soha sincs éjszaka. -Ott mindig <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> süt a nap. Hanem egyszer jött egy -napfogyatkozás. Akkor olyan sötét lett, hogy a szerecsenek mind -megvakultak. Én is hirtelen felhasználtam a jó alkalmat, felkaptam -a struczmadár csődörömre, s egy vágtatással áthajtottam -Európába.</p> -<p>De már ez vastag tréfa volt Maksa uramnak.</p> -<p>– Hát a földközi tenger mit vétett édes öcsém?</p> -<p>Ezzel is csak a Petinek adott újabban szarvakat.</p> -<p>– Így van ám az, rektram, mikor az ember teljes világ-életben ki -nem megy Bozonkárul. Hát nem hallotta hirét, hogy a legujabb -időkben a híres Lesseps a szuezi csatorna által összekötötte a két -világrészt egymással? Hát azon jöttem keresztül.</p> -<p>Maksa uram csakugyan hallott már valamit a szuezi csatornáról; -de ilyen alaposan még meg nem magyarázták neki, hogy tulajdonképen -nem a szárazföldet, hanem a tengert metszi keresztül.</p> -<p>– Hát aztán hová kerültél?</p> -<p>– A legközelebb eső országba, Francziaországba. De ott nem volt -maradásom; mert ott már olyan sok az ember, hogy felének nappal -aludni kell, s csak éjszaka jöhetnek elő, mert különben nem lehetne -járni az utczákon. Innen hát nagy hamar átvándoroltam -Anglusországba.</p> -<p>«No megállj! Itt megcsiplek!» mondá magában Maksa uram. S aztán -fennhangon az kérdé:</p> -<p>– Miféle alkalmatossággal mentél át Frankhonból Angolhonba, Peti -öcsém?</p> -<p>– Hát mifélével? A magam két fakójával.</p> -<p>– Micsoda? Gyalog? te! A calais-i csatornán keresztül. Nem vagy -te szent Kristóf, a ki gyalog gázolta át a Verestengert.</p> -<p>– Ejnye de jó, hogy ezt is megtakarítottam! mondá Peti. – -Külömben még én maradnék benne a hazugságban. Hát nem tudja -rektram, hogy a franczia nagy csatorna alatt már alagut van építve? -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>S azzal előhuzta a tárczájából azt a valamelyik képes ujságból -kivágott képes leirását a La-Manche csatornát átszelni készülő -merész tervnek, mely szerint egy Calaistól Doverig nyuló tunnel a -kontinenst a szigetországgal gyalog sorban összekötné.</p> -<p>Maksa uram minden ujabb támadásnál nagyobb-nagyobb kudarczokat -vallott.</p> -<p>Végre, hogy tökéletes legyen a számadás: Petinek még Amerikába -is át kellett utazni.</p> -<p>– No de ide már csak gőzhajón utaztál?</p> -<p>– Nem! Mert én oda a tengeri kigyón utaztam.</p> -<p>– Tengeri kigyón! kiálta fel Maksa uram, végig ütve a -törökmegyfa-pipaszárával az asztalon. De már azt csakugyan -megeszem!</p> -<p>– Hát itt van. Egye meg rektram!</p> -<p>S e szóval a harmadik igazolványt is előkotorászta valahonnan a -szalonnarakások közül a világlátott fiu, a melyen a tengeri -óriáskígyó a maga rémséges valóságában volt leábrázolva, kisérve a -vele találkozott hajóskapitányok hiteles bizonyítványaitól.</p> -<p>– S mikor szokott a tengeri kigyó közlekedni?</p> -<p>– Minden esztendőben, a mikor a kovászos uborka érik.</p> -<p>Félbeszakítá az examinálást az udvarra becsörömpölő szekérnek -zörgése. Csapó Márton uram szava volt odakinn hallható: az érkezett -haza a szalontai vásárból.</p> -<p>A felesége eléje sietett; azonban a gazda már nyitotta az ajtót -s visszafelé tolta az asszonyt, mintha nem akarná, hogy kimenjen a -pitvarba.</p> -<p>– Megjött a Peti fiunk! sikongatá örömmel az érkező fülébe a jó -Klára asszony.</p> -<p>– Megjött? (Márton gazdának erre a szóra egy kicsit édeskés lett -az arcza, azután egy kicsit savanykás, végtére egy kicsit -keserkés.)</p> -<p>Édeskés lett, mikor a felesége nagy örömét meglátta, de savanyu -lett, mikor a neki bemutatott ficzkót eléje prezentálták. -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>– Micsoda? Hát ez akar az én Peti fiam lenni? Ez a -ragyabunkó!</p> -<p>A Peti csak úgy félcsipőre állva dült a pohárszékhez.</p> -<p>– So’se voltam apám uramnak nagyon inyére.</p> -<p>– «Ez is trafál», – jegyzé meg rektram. – Mindig -ungorkodtak!</p> -<p>A két asszony azonban két oldalt fogta Márton gazdát, az egyik a -jobb fülét, a másik a bal fülét vette ostrom alá, utoljára ugy -agyba-főbe beszélték, mint a kétfenekü dobot, hogy ez a valóságos -Peti gyerek: itt járt, ott járt; erre emlékezik, arra emlékezik; -még a vakszemén ejtett kakasvágás is megvan rajta, hogy utoljára -Csapó Márton uramnak az édesből savanyúra vált arcza keserüvé -áporodott, s azt mondta hogy:</p> -<p>– No hát, üsse part! Ha ti ráismertek ebben a nyeletlen furkóban -a mi Peti fiunkra: «legyen lúd, ha kövér». Én nem bánom. Nem -hiszem, de elhiszem. Legyen itthon a «magagyütt János». Nekem úgy -is szükségem van egy szolgalegényre. Két új ökröt vettem. Lesz, a -ki ezután az istállóra vigyáz, s az állatokra almoz. Legyen ő hát -az én Peti fiam. Üssön meg a kuruti ménkü!</p> -<p>A két asszonyember magánkívül lett örömében, hogy a gazdát ilyen -engedelmes kedvében találta. El sem tudták gondolni, hogy mi lehet -a motoszkája ennek a nagy kegyességnek. Különben ő kegyelme nagyon -is házsártos szokott lenni. Míg egyszer aztán csak ő maga rukkolt -ki vele.</p> -<p>– No ha te, anyókám megtaláltad az elveszett pulyádat: – én meg -visszaszereztem az eltévedt leánykámat.</p> -<p>Erre aztán a jó Klára asszonynak az ábrázatja lett egyszerre -keserü is, meg savanyu is.</p> -<p>– Micsoda? Az Erzsi leányt?</p> -<p>– Az ám. Az Erzsi leányzót.</p> -<p>– Hogy jutott kegyelmed hozzá?</p> -<p>– Bizony nem valami nagyon dobra ütnivaló módon. Hát a szalontai -vásáron meglát a főszolgabiró úr. Tudod: <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> az «uj.» -Az a «régi». Rám ismert. Azt mondja: «No Csapó Márton, hát -megkerült-e már a Peti fia?» Igaz jó lélekkel felelhettem neki, -hogy biz az még maig is oda van. Nem tudtam, hogy már ti -megfogtátok. «No hát mondok én kelmednek valamit Csapó Márton. Én -aligha rá nem találtam a lányára. Most fogtam össze egy banda -kóborló czigányt: azok között van egy fiatal leány, a kinek a képe -sokkal fehérebb, s a haja szőkébb, mint hogy czigányfajta lehetne. -Vallatóra fogtam: annyit meg tudott mondani, hogy valamikor itten -kapták el kóbor sátoros czigányok; de már se az apja, se a saját -maga nevére nem emlékezett. Jöjjön fel a vármegye házára: nézze -meg, nem ismer-e rá? Megköszöntem a grácziát s felmentem hozzá a -vármegyeházába. Odahozatta elejbém a leányt. Hát bizony tíz -esztendő nagy idő. Az elém állott leány sehogy se talált bele abba -a formába, a mibe én a mi Erzsikénket utoljára láttam. A -mozdulatjai, meg a beszédje is egészen czigányra vallottak. Ő sem -igen akart rám ismerni. De aztán a szolgabiró úr előfogta, -kikérdezte: addig-addig, míg kisütötte, hogy őtet bizony kis-leány -korában elrabolták a czigányok: azóta kitanították holmi kötélen -tánczolásra, meg más affélére. Végtére kivallá, hogy van ő neki egy -ereklyéje: egy kis pillangós papucs, a minek a párját elvesztette -akkor, midőn elrabolták. Minthogy félpapucs volt, hát megmaradt. Ez -is előkerült az ereklyetartóból. Most tudtam meg csak, a szolgabiró -úr mondta, hogy vannak a czigányoknak ősi ereklyéik: drága -billikomok, aranyból, ezüstből, vertmunkáju ezüst tálak, a miket -kóborlásaik alatt hátrahagynak a székvárosban egy ismerős ötvösnél, -s csak a lakadalmaikon vesznek elő, akkor aztán isznak -aranypoharakból, de mezitláb. Ezek között megtalálták az Erzsike -félpapucsát is.</p> -<p>Ezzel elővette a táskájából Márton gazda a bizonyságtevő -pillangós czipőcskét, Klára asszony kikereste a tulipántos ládából -annak az itthon talált párját, s nagy lett <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> az -asszonyemberek bámulása, hogy az a két czipő bizony tökéletesen egy -pár. Nem lehet a felől semmi kétség!</p> -<p>– Elhozta kegyelmed a leányt? kérdé Klára asszony.</p> -<p>– Itt van. Bezártam addig a fáskamrába, hogy meg ne szökjön.</p> -<p>– Hozza kegyelmed ide.</p> -<p>De nem kellett azt hozni, mert már nyitotta az ajtót, s bedugva -rajta a fejét, csak úgy köszöntött be:</p> -<p>– Egy kis mesterségem van, behozhatom?</p> -<p>– Hát te hogy jöttél ki a zárt ajtón keresztül? Förmedt rá -Márton gazda hüledezve.</p> -<p>– Hát csak ráolvastam s kinyilt. Bibast dádé! Hát te azt hiszed, -hogy be lehet zárni fáskamarába a czigányt?</p> -<p>– No hát kerülj belül egészen.</p> -<p>Erre aztán a leány egészen kinyitá az ajtót s besompolygott -rajta.</p> -<p>Tökéletes sátoros czigány volt. Barna is, piros is, arcza naptól -megaranyozott zománczú; hamis fekete rigó szemekkel: nevetésre, -hizelkedésre, csufolódásra álló szájjal; csakhogy a haja egészen -szőkesárga volt: olyan mint a selyembogárnak a motringba -legombolyított selyme. A mellett azonban boglyas volt: látszott -rajta, hogy az utolsó lakodalomkor fonták be legközelebb, itt-amott -egy száraz búzavirág, egy szalmaszál kalásza ragadt közéje, hanem -azért a farkinczája végén pántlika volt belefonva.</p> -<p>A viseletén meglátszott, hogy ő lehetett a vajda kedvencz -leánya, mert minden drágaság fel volt rá rakva; a nyakában gránát, -kláris, sárga borostyánkő (mind hamis), kék üveggyöngyökkel, hat -sorban, bő ujju, sok ránczu patyolat-ing a derekán, a mi olyan -barna volt már az állhatatos viseléstől, mint a dicső Yzabella -királynéé, a ki felfogadta, hogy addig nem vált inget, míg a -Jeruzsálemig indult férje vissza nem érkezik. Ezenfölül volt egy -szerviánka, a mi gránátszínű lehetett valaha; gimbes-gombos, -paszomántos, csakhogy a két könyöke kinézett belőle, ott az ingujj -is ki lévén kopva. A karcsu derekát <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> gombos tüsző szorította -körül, az tartotta rajta a lelógó skárlátpiros szoknyát, mely csak -térdig ért, minthogy kapocs és kötő hiányában nagyon fel kellett -húzni az öve alá, hogy le ne essék. Annálfogva a valamikor fehér -alsó szoknya himzett szegélyével, messze kilógott alóla előlhátul, -s csajkosan tapadt a lábszáraihoz. Egyébiránt harisnyája is volt, a -jobb lábán kék, a ballábán rózsaszínü.</p> -<p>S mind ezekhez piros bársony topánkái oldalt pengős -sarkantyúkkal.</p> -<p>– No hát nem tudod, hogy hogyan kell köszönni, mikor egy -tisztességes házba belép az ember? Inté meg a leányt Márton gazda. -Azt sem mondod, hogy «ökör mász be keetekhő!»</p> -<p>– Dehogy nem tudom, monda a leány, s azzal két csipőjére téve a -kezeit, rákezdé a nótát:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Czigányasszony -sátora,<br /></span> <span class="i0">Kigyulladt a -hátulja;<br /></span> <span class="i0">Beleégett a -vajdája,<br /></span> <span class="i0">A vajdának a -leánya<br /></span> <span class="i4">Ihajja -hajja!»<br /></span></div> -</div> -<p>S a mellett eljárta a maga bokázó tánczát, hogy csakúgy -csörgöttek bele a sarkantyúi. Ezt a beköszöntést elvégezvén, -felkapott egy tányért az asztalról, s neki indult tányérozni.</p> -<p>Hát ő így tanulta a tisztességes házhoz való beköszöntést.</p> -<p>– Hagyd el, hagyd el! Nem így kell azt! Csitítá őt Klára -asszony. Jaj, de rosszul szoktatták azok az Istentől elrugaszkodott -czigányok! Azt kell mondani, hogy «adjon Isten jó napot -kegyelmeteknek mind közönségesen» s aztán kezet csókolni apádnak, -anyádnak, nénédasszonynak, rektram előtt pukedlit csinálni s akkor -a kályha mellé állni, a kezedet összetenni.</p> -<p>– Hát éhes vagy-e?</p> -<p>Erre azt felelte a leány, hogy: <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> -<p>– Csak én ahhoz a füstölt szalonnához odafenn a kéményben hozzá -férhetnék.</p> -<p>– No hát van annál jobb is, mondá Klára asszony, s azzal -előkereste a délről eltett maradékot, a töltött káposztás tálat s -kitette az asztalra.</p> -<p>A leány mindjárt neki esett az öt körmével a tálnak.</p> -<p>– No no, csak nem fogsz a körmöddel kiszedni a tálból, mint a -macska?</p> -<p>– Hát ha nincs bicsakom? Elvették a pandurok.</p> -<p>– Kanállal szokás abból kivenni szépen tányérra. Oktatá Klára -asszony jószívüleg. S azzal maga szedett ki neki egy rózsás -tányérba tölteléket, dagadót, szalonnát, meg jó füstölt -kolbászt.</p> -<p>– Istenem, istenem! Milyen okos kis leány volt ez hét esztendős -korában!</p> -<p>Azzal markába nyomta a kanalat.</p> -<p>– No hát ülj le és egyél.</p> -<p>A leány úgy fogta fel a leüléssel való kinálást, hogy egyenesen -a földre kutyorodott le, a lábát maga elé szedve.</p> -<p>Egy «kerülök-fordulok» alatt tiszta volt a tányér. Hanem már -akkor megint nem volt semmi kanál a kezében.</p> -<p>– Hát az ujjaiddal kell kitörülni a tányért? riasztott rá Klára -asszony. Hol a kanál?</p> -<p>– Kanál? Kanál? Hát hol a kanál? szólt, felugorva a földről a -leány.</p> -<p>– Te dugtad el valahová!</p> -<p>– Keressék meg nálam.</p> -<p>A két asszony közrefogta a leányt, megmotozták, össze-vissza -tapogatták, szoknyát, ingujjat megvizsgáltak: a kanál csak nem jött -elő.</p> -<p>– Tolvaj van ennél a háznál! erősködék a leány. Adjanak csak -nekem rostát, majd kivetem én, hogy ki lopta el a kanalat?</p> -<p>Nem is várta, hogy adják, hirtelen előkészítette a rostát, -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> ollóhegyre állitotta, kilencz bab szemet -vetett belé; azzal körül pörgette, s mikor a tánczoló babszemek -megállapodtak a rostában, akkor kisütötte az igazságot.</p> -<p>(A Peti ugyancsak szepegett ez alatt.)</p> -<p>– Az ott a tolvaj ni! szólt, a rektorra mutatva az ujjával.</p> -<p>– Micsoda? förmedt fel Maksa uram a méltatlan gyanusításra. Hogy -én loptam el a kanalat?</p> -<p>– Keressék csak a csizmája szára mellett.</p> -<p>Rittig! Ott volt az eltünt kanál a rektor úr csizmája szárába -dugva.</p> -<p>– De ez már boszorkányság! szörnyüködék Maksa uram. Alig voltam -hozzá közel egy pillanatra. Sokat tud ez!</p> -<p>Ezt azonban mindenki csak nevetésre fogta.</p> -<p>– Hát jövendőt tudsz-e mondani? unszolá a leányt Maksa uram.</p> -<p>– Neked is mondok, ha akarod.</p> -<p>Azzal letérdelt a földre: előkereste a tüszőjéből a szurtos, -körül kopott jövendőmondó kártyát s kirakta maga elé a földre, -aztán elkezdte magyarázni ünnepélyes hangon:</p> -<p>– Te neked még ebben az órában ellopják azt a kincsedet, a mi -neked legkedvesebb az életben.</p> -<p>– Mi lehet az?</p> -<p>– Nézz csak fel oda a mestergerendára, az alatt mondj el -magadban egy hiszekegyet, aztán nézz vissza megint az én szemembe, -akkor mingyárt megtudod.</p> -<p>Maksa uram ráállt a tréfára, felnézett a magasba, de a helyett, -hogy a hiszekegyet koptatta volna ily hiábavaló czélra, inkább azon -gondolkozott, hogy mije lehet neki olyan kedves, a mit ellophatnak -a tolvajok? A méhes? Azt nehéz ellopni. A «Vasárnapi Ujság» -bekötött példánya? Azt nem szokás ellopni. Vagy tán a felesége? Azt -meg ki az ördög lopná el?</p> -<p>Ez alatt a leány szépen kihúzta Maksa uramnak a zsebéből -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> a tajtékpipáját, a dohány zacskóját, -tűz-szerszámát, kicsiholt, rágyujtott, mire Maksa uram ujra lejött -a magasból s alátekint a leányra, már akkor annak a szájában látta -füstölögni a tajtékpipáját.</p> -<p>– Utczu mákos-rétes adta! káromítá el magát a rektor. Hisz ez az -én pipám? Hol vetted te gonosz?</p> -<p>– Ott kinn találtam az utczán, azt gondoltam: vadpipa.</p> -<p>– No már édes leányom, ezt a mesterséget itthon nem folytatod! -veté közbe Klára asszony. Itt nem tánczolunk kalamajkát, nem -sánzsirozunk kanalakat, hanem dolgozni kell.</p> -<p>– Dolgozni? Mit?</p> -<p>– Hát példának okáért varrni.</p> -<p>– Varrni? Hisz azt a békák teszik, azok mondják:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Mit varsz? mit -varsz?<br /></span> <span class="i0">Papucsot, -papucsot.<br /></span> <span class="i0">Kinek? kinek?<br /></span> -<span class="i0">Uraknak-nak-nak-nak, -uraknak-nak-nak-nak.»<br /></span></div> -</div> -<p>– No te majd megtanulod azt szépen. Látod-e mi ez?</p> -<p>– Ez-e? Kis nyárs. De nagyon kis nyárs ez! Hisz ezen még egy -dongót se lehet megsütni.</p> -<p>– Nem nyárs az, hanem varrótű. Ezzel fogsz magadnak, a mostani -maskarád helyett egy tisztességes öltözetet varrni.</p> -<p>– Mi a? Hát a ruhát varrni szokás? Én azt gondoltam, hogy azt -szövik, aztán úgy szögezik össze kalapácscsal.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Hej, de megbánta Csapó Márton uram félesztendő mulva azt a -szerencsét, hogy a fia hazakerült az operencziákról. Nem mult el -vasárnap, hogy vagy a Peti ne verte volna be valakinek a fejét a -korcsmában, vagy őt magát ne hozták volna lepedőben a korcsmából. -Hétfőn aztán <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> nem lehetett bele lelket verni a makutyi -voltától. Otthon is goromba volt apjával, anyjával, az öregnek nem -egyszer kellett őt ököllel rendreutasítani, a mikor a fiú rendesen -birokra kelt az apjával, úgy hogy alig tudták őket az asszonynépek -szélyel választani.</p> -<p>Az előljáróság irányában is szörnyű rakonczátlan volt a -megkerült fiú. Azzal védte magát, hogy Amerikában ezt így -szokták.</p> -<p>Az ökröket rendesen a tilalmasba verte, s semmi tiszteletet nem -ismert a mások tulajdona iránt. Azt mondta, hogy Amerikában ezt így -szokták.</p> -<p>Márton gazda pedig választott birája volt Bozonka falujának. -Tehát a fiának is ő lett volna a legelső birája. Biztatták is az -előljárók, hogy fenyítse meg ezt a gézengúzt, teljhatalma minden -eszközével.</p> -<p>De hát az öreg bölcs férfi volt. Azt mondá:</p> -<p>– Mit csináljak neki? Ha bedugatom a kóterbe, ő jár jól, én -rosszúl. Neki enni hord az anyja a börtönbe, s ott nyujtózhatik a -pricscsen egész nap, én meg végezhetem a dolgot helyette kinn a -mezőn, meg otthon a marhák körül. Ha pedig lehuzatom a deresre, s -én is megmutatom neki, hogy hogyan szokták Törökországban, akkor -attól félek, hogy felgyújt, de még az hagyján, a házam biztosítva -van, de kiirnak az ujságban, hogy ázsiai módra botoztatok, az -országgyűlésen lepocskondiáznak, a viczispán úr felfüggeszt és -méltán, mert az a része a deliquensnek, a melyet mogyoróhájjal -megkennek, csakugyan ártatlan. Hát csak inkább eltusolom a -galibát.</p> -<p>De a milyen goromba volt a Peti minden teremtett lélek iránt, -épen olyan nyájas volt az Erzsikéhez. Annak tudott szépeket -mondani, azt egyre ölelgette, szorongatta, még meg is csipkedte, ha -szerét tehette, a tűzhely mellett. A miért aztán kapott is nagyokat -az öt körmére a főző kanállal. Egyszer le is forrázták a nyakát egy -merőkanál mosogató vízzel, mikor nagyon tettlegesen fejezte ki a -barátságot az Erzsike iránt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p>– Elment neked a sütnivalód, te Peti, hogy engemet csipkedsz? Az -édes hugádat?</p> -<p>– Hm! Mordult fel erre a legény. Tudnék én te neked erre az édes -testvérségre valamit mondani. De majd másik másszor!</p> -<p>Nem hiába tartja a magyar közmondás, hogy «nem szokta a czigány -a szántást.» A Peti legényből is akkor tört ki a czigánytermészet, -mikor az őszi szántás ideje bekövetkezett. Sehogy sem akart a -tenyere kibékülni az ekeszarvával. Ő volt mindig a legutolsó, a ki -a szántóföldre kihajtott, hanem aztán a hazatérésben megint ő volt -a legelső.</p> -<p>Az Erzsi leánynak is nehezen ment az új élet, korán reggel -kelni, meg is fésülködni, tehenet megfejteni, kihajtani, hizókat -megetetni, kiseperni, fát hasogatni, tüzet rakni, ebédet megfőzni, -elmosogatni, aztán kendert tilolni, gerebenyezni, kovászt tenni, -bedagasztani, sütő kemenczét befűtni, kenyeret bevetni, utoljára a -guzsalyhoz ülni, s pödörgetni orsószámra a véghetetlen sok fonalat, -a mig a szemei le-leragadnak az álomtól. Ezt mind nem szokta ő meg -a vándorlásai alatt. De kiváltképen keservesen esett a nagy -szapulás napja. Hej nem fordul elő ez a megfordított ünnep a -czigánysátorban. Teknő mellett állni, két kezét véresre kidörgölni -a szappanozásban, aztán kifacsarni a ruhát, dézsában a fején -lehordani a patakra, ott térdig a hideg vízben állva, a -mosólapáttal paskolni a szapult vásznat: nincs ebben semmi -mulatság!</p> -<p>Mégis csak jobb odakinn a szellős sátor alatt, ha van is -didergés, ha van is koplalás, de nincs tenyérfeltörés!</p> -<p>Vasárnap délután, a mikor általános pihenés van a keresztyén -világban, összeült a Peti az Erzsivel kipanaszkodni magukat -egymásnak az uj élet fölött. Hiszen nem szerencse ez, hanem -veszedelem.</p> -<p>A Petinek az a baja is volt, hogy Csapó uram birói és atyai -hatalmánál fogva megtiltotta minden falubeli korcsmárosnak, hogy a -rakonczátlan legénynek csak egy ital <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> bort is kimérjenek, úgy hogy -annak vasárnaponkint otthon kellett duzzogni.</p> -<p>– Te csak könnyen beszélsz, mondá neki Erzsi, mert te -megházasodhatol, s akkor a magad gazdája lehetsz.</p> -<p>– De én nem veszek ám el mást soha, mint tégedet. Felelt neki -Peti, a leány dereka körül keresgélve.</p> -<p>– Eredj, ne bomolj. Ne járjon a szád! Már hogy vennél el engem: -a hugádat?</p> -<p>– Annyira sem vagy te nekem hugám, mint a kálvinista torony, -felelt erre Peti. Nem vagyok én a te bátyád, mert én a Mitugrálsz -klarinétos vagyok.</p> -<p>– Hát akkor hogy tudhatsz te mindent, a mi ennél a háznál -történt ezelőtt annyi sok esztendővel?</p> -<p>– Hát én voltam itt az egyik muzsikás, mikor itt járt a verbunk, -a kinek az igazi Csapó Peti felcsapott. Nem jut már eszedbe, mikor -a sóspereczet a Peti kaszatokmányára akasztottad? Én le akartam -venni, te a kezemre ütöttél, «nem ebfogra való!»</p> -<p>– Te voltál az? Hát aztán hogy merted magad az igazi Csapó -Petinek kiadni?</p> -<p>– Tudom én azt jól, hogy könnyű megcsalni a parasztot. Egyszer -végig hallgattam, mikor a követválasztásnál a jelölt urak óraszámra -«lódítottak» a piacz közepén. Mind elhitték, hogy ő a népnek az -atyja, mért ne hihetnék el nekem, hogy én vagyok a népnek a -fia?</p> -<p>– Czigány okoskodás; de jó!</p> -<p>– Aztán tudom ám én jól, hogy hol van a te bátyád: az igazi.</p> -<p>– Hát hol van?</p> -<p>– A tömlöczben.</p> -<p>– Micsoda bűneért kerűlt oda?</p> -<p>– Nem a maga bűneért, hanem az enyimért. Véletlenül jöttem össze -vele odafenn a «görbe országban», a Szilágyságban. Őtet Szibériából -eresztették haza, a hová a muszkák hurczolták el a forradalomkor. -Engem meg az udvarhelyi dulló üldözött, verje meg a devla! Valami -kis <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> ártatlan csemege miatt. A delizsánczot -találtuk az árokba belefordítani, aztán mikor kisegítettük, hogy -könnyebb legyen, a pénzes zacskók a kezünkben maradtak. Egy -csárdában összetalálkoztunk a közös szalmán a Peti meg én is. Ő -nagyon rongyos volt, én megszántam, nekem jó ruhám volt, azt -mondtam neki, hogy cserélek vele. Ráállt a bolond, elhitte, hogy -vannak nagylelkű hazafiak, a kik a hazatérő menekültet a saját -köntösükkel felruházzák. Én aztán az ő rongyaiban, mint szibériai -száműzött szépen átrándultam két országon, őtet pedig az én szép -zsinóros mentémben nyakon csipték, most ott ül Szamosujváron.</p> -<p>– De hisz az a csalfaság elébb-utóbb ki fog sülni. S akkor az én -bátyám haza kerül s összetöri a csontodat.</p> -<p>– Tudom én azt. Nem is ettem én bolond gombát, hogy soká itt -ragadjak, hanem csak arra várok, a mikor a biró uram beszedi az -adórestáncziát, egyszerre sok pénz lesz a ládájában.</p> -<p>Akkor aztán «ha nem gyüszsz, viszlek!» S azzal «usgye fóre!»</p> -<p>– Ki akarod rabolni az apámat? S ezt nekem elmondod?</p> -<p>– El ám, mert épen a te segítségeddel akarom kirabolni, aztán -téged is magammal viszlek.</p> -<p>– Bizonyos vagy róla?</p> -<p>– Tudom én azt jól, hogy velem jösz, ha hílak. A ki egyszer -megszokta a czigány-életet, nem lesz abból paraszt soha. Itt látod, -hogy minden legény csak mókázik veled, czigányleánynak csúfolnak, a -legszebb enyelgésük az, ha az ostorral a viganódra húzhatnak a -szekérről. Még a béres is kicsúfol. Csak én vagyok neked való. -Aztán, ha egyszer sok pénzünk lesz, kimegyünk Oláhországba, ott -senki azt sem kérdi tőlünk, hogy «ungye mere?» Úgy élünk, mint a -hal a vízben.</p> -<p>Az Erzsi leány ráhagyta, hogy jó lesz. Biz ő is megunta már az -itthoni keserves életet. <span class="pagenum"><a name="Page_29" -id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Akkor aztán szépen kifőzték együtt a gonosz tervet, hogy a -birónál levő adópénztárt hogy kerítsék kezükre.</p> -<p>Mikor az Erzsi megtudja, hogy Csapó Márton sok pénzt hozott haza -(azt a szeglet-almáriumba szokta jól elzárni), majd értesíti róla -az ál-Petit, hogy itt van az ideje. Éjjel a Peti bekopogtat majd az -ajtón, a kis szobába, a hol a biró alszik, azzal az ijjedtséggel, -hogy az egyik ökör fel van puffadva, jőjjön ki segíteni rajta.</p> -<p>Mikor aztán az öreg kitötyög az istállóba, s a szalmán fekvő -ökörhöz lehajol, hogy annak a száját szétnyissa, s a végett egy -kötelet vessen annak a szájába, akkor az apját kisérő Erzsi a -kezébe adott kötelet hirtelen a gazda nyakába veti, s akkor aztán a -fuldokló öreg embert ketten együtt könnyen megkötözik. Azért nem -fogják megölni, csak épen megnémítják. Akkor aztán az adópénzt -elemelik, a két lovat befogják a szekérbe, s reggel hetedhét -országon túl lesznek, ismerős előttük már a tolvajok útja jobban, -mint a pandurok előtt. Erre kezet is adtak egymásnak.</p> -<p>A terv kiviteléhez a Peti komolyan is hozzá fogott, a mennyiben -a kivitelre szánt nap estéjén úgy megtraktálta az egyik -szarvasmarhát jó friss luczernával, hogy az valósággal dobkórt -kapott éjszakára; igaz lélekkel lármázhatta fel Csapó Márton uramat -a veszély hirül adásával.</p> -<p>Az öreg a hivásra kijött a déczbundájával a nyakában, mire az -Erzsi is előjött a konyhából a lámpással s eléje világított az -istállóig.</p> -<p>Az öreg természetesen nagy dühbe jött, mikor meglátta a -veszedelmes bajba jutott állatját, s az első dolga az volt, hogy a -hanyagságban bűnös Petit egy hatalmas nyaklevessel üdvözölje.</p> -<p>Erre számított is a Peti. Volt oka rá, hogy az öreggel birokra -keljen s dulakodni kezdjen.</p> -<p>Csapó Márton uram azonban, hajlott kora daczára is, izmos férfi -volt s az ál-Peti nem birta őt a falhoz szorítani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>E tülekedés közben odakiálta hát az Erzsinek:</p> -<p>– Kapd fel azt a kötelet, s vesd a nyakába az öregnek!</p> -<p>Csapó Márton erre megrettent.</p> -<p>– Fiam! Te meg akarsz engem ölni?</p> -<p>– Én nem vagyok kendnek igazi fia! – dörmögé a ficzkó -fogcsikorgatva. – Gyorsan Erzsi!</p> -<p>– De én az igazi leánya vagyok! – kiálta az Erzsi s abban a -pillanatban a kötél-hurok az ál-Peti nyakára lett szorítva, a másik -perczben aztán már ő volt az alomszalmára leteperve, s a két keze -hátra kötve.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Másnap reggel haza érkezett az igazi Csapó Peti.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ez pedig igaz történet. S ennek is van története.</p> -<p>Püspökszentelésre mentünk Kassára. Együtt jöttek a bucsuzó -bihari urak is, köztünk az erélyességéről és jó humoráról -országszerte ismert alispán, az 1861-iki szolgabiró. More patrio -leültünk tarokkozni, hogy ne veszszen hiába a drága idő: more -consveto engem jól elvertek.</p> -<p>De tarokkozás közben az én alispánom ezt a történetet -historizálta el kedélyes humorával.</p> -<p>A játék végén aztán szokás eldicsekedni vele, hogy ki mennyit -nyert a nehéz küzdelemben. Végül maradtam én.</p> -<p>«Én nyertem a legtöbbet: egy kész novellát, a mit csak le kell -irni, s nem állok jót róla, hogy még népszinmű is nem lesz-e -belőle?»</p> -<h2>A ROSSZUL OSZTOZOTT TESTVÉREK.</h2> -<p>Ha tudná azt a budapesti közönség, hogy minő kincset bír a -fővárosa közelében! Egy valóságos őserdőt, a minővel nem -dicsekedhetik se Bécs, se Páris: talán egyedül München, olyan -rengeteg fedi a budai határral szomszédos hegyeket, <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> a melyben -egész nap elbolyonghat még most is az ember, a nélkül, hogy -kerítés, tilalomfa elzárná az útját; emberhangtalan völgyeket, -melyekben még a népvándorlás le nem legelte a vad virágokat; -csalitokat, a melyek még nincsenek teleszórva ludfertálytakaró -papirosokkal. Magam még most is rá tudnék akadni a rejtett zugokra, -a melyekben tavaszszal a gyöngyvirág, nyáron a csattogó eper terem: -ismerősek előttem a sötét félkerek foltok a pagony pázsitján, -melyekben bizonyosra találni minden esős idő után a pompás -csiperke-gombát. Én tudom, hol találni őszszel a fehérgyümölcsű -somot; hol sütkéreznek még a kigyók a kövek között; hol bujdokol az -óriási csirkebéka, melynek olyan hangja van, mint egy rúgott -borjunak. Én ez erdőkben még sasfészket is találtam és borzodut. -Dehogy árultam volna el őket valami vadászembernek. A mókusoknak -pedig három fajtájával állok ismeretségben. Az egyik lángvörös, a -másik sötétbarna, a harmadik szürke, körülbozontos farkú. Azoké a -bükkös erdő.</p> -<p>Azután ismerem azt az utat is az erdőkön keresztül, a mit nem -jelez más, mint egy-egy mészszel rajzolt kereszt az ős cserfák -derekán. Embernyom nem taposott ösvényt a puha harasztban. Így -hivják a korhatag falevél-törmeléket a vén erdőkben. Mikor a -magányos kóborló ez uton végig jár, olyan csend fogadja, akár egy -templomban: a mit csak a feketerigó furulyahangja, a szajkó -rikoltása s a favágó harkály kopogása szakít néha félbe. Ezen az -ösvényen nem is szokott más járni, csak azok, a kik amott lent a -tulsó völgyben laknak, meg a kik tudnak felőlük s esztendőben -egyszer rászánják magukat, hogy ellátogassanak hozzájuk.</p> -<p>A völgyet úgy hiják, hogy «Makkos Mária völgye», németül «Maria -Eichel».</p> -<p>Hajdan egy jámbor szerzetes-rend választotta ki e csendes -rejtek-völgyet ájtatos remetesége helyéül: a Paulinusoké. Ők -építették ott a kolostort, s a nagy terebély <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> almafák -ott a lankán még az ő ültetményeik. II. József nagy gyérítési -műveletének áldozatul esett ez a szerzet s a kolostor a kerttel -együtt dobra került: megvette egy becsületes budakeszi sváb. A -családnevet nem igen szokták e tájon emlékezetben tartogatni; az -első vevőn rajta száradt a «Kloster-Michl» név, a fiát azonban már -«Krumpirn Hansl»-nak tisztelték, mivel hogy ő hozta be a budai -hegyek közé a burgonyát; ennek a fia pedig már «Meier Seppl» név -alatt volt ismeretes, a mi azzal volt indokolva, hogy tejgazdaságot -tartott. A felesége maga hordta el a rendes vevőinek a tejet, még -szamarat sem tartott hozzá; mindennap megtevé a hosszú utat a -Makkos Mária völgyéből a városba, akár tél volt, akár nyár. -Valamikor szép asszony lehetett: igazi piros-pozsgás, gömbölyű -arczú, kékszemű sváb fizionomia; jó kedvű, barátságos teremtés, a -ki azért fárad és dolgozik, mert ez neki mulatság, nem mintha rá -volna szorulva. A birtokuk megért ötvenezer forintot.</p> -<p>Mikor nyáron kinnlaktunk a Svábhegyen, nekünk az Anna Midi -hordta a tejet; már reggel hat órakor ott volt. Gyümölcséréskor is -a legelső termését mihozzánk hozta; ha a csattogó eper, a -tinórú-gomba ideje volt, azt sem vitte máshoz. Aztán a tüzelő fát -is ő tőlük vettük: nekik szép nagy erdejük volt, a miből évenkint -turnus szerint vágták ki az erdei ölfát. Olyankor maga jött a -szekérrel a Meier Seppi.</p> -<p>Egy szót sem tudott magyarul. Hanem azért kifogástalan derék -magyar ember volt, daczára a simára borotvált arczának. Ő vele -történt az, hogy mikor 48-ban a budakeszi deputatioval (rendeletre) -feljött a Budán regnáló Windischgrätz elé, a hatalmas hadvezérnek -arra a kérdésre, hogy «no hát ti milyen érzelműek vagytok?» azt -felelte, hogy «mi csak jó érzelműek volnánk valamennyien, hanem a -papunk»… – «No hát – a pap?» – «Az egy valóságos megtestesült -Schwarzgelb!»</p> -<p>Be is csukták érte két hétre. A mivel nagyra volt az -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> egész atyafiság. Akkoriban így taksálták -az embert: «derék ember, be is volt csukva».</p> -<p>Tőle kaptam a szilvafáimat is, a melyekkel a kertem lankája be -van ültetve. Ő maga segített azokat elrakni.</p> -<p>Minden találkozásnál nagyokat parolázva egymás tenyerébe, -megigértette velem, hogy egyszer meglátogatjuk az egész háznépemmel -együtt az ő kis erdei tanyáját. Egyszer aztán beváltottuk az -igéretet s egy szép délután nekiindultunk a kirándulásnak.</p> -<p>A budakeszi vágásig csak tudtam az utat, hanem ott azután -kezdődik a rengeteg, a melyből csak jelek után lehet kiigazodni. -Természetesen kocsiút is vezet a Makkos Mária völgyébe, de az nagy -kerülőt tesz, s csak parasztszekérrel járható. A Meier Seppi -azonban megigérte, hogy majd a Jancsi fiát fele uton elénk küldi; -az ott fog ránk várni a Norma-fánál.</p> -<p>Pontosan a megállapított órában ott voltunk a Norma-fánál, a -honnan a gyönyörű Fáczán-völgybe nyílik a kilátás.</p> -<p>Úgy látszott, hogy korán érkeztünk; mert a Norma-fa környékén -még nem volt látható más emberi alak, mint egy kis gyermek, a ki -ott ült egy bokor alatt s bodzafából sípot faragott. Ránézve, négy -esztendős fiucskának lehetett becsülni, s az embernek az volt az -első gondolatja, hogy ugyan hogy tudnak ilyen kis porontyot szülői -felügyelet nélkül az erdőre bocsátani?</p> -<p>Addig is letelepedtünk a fűbe.</p> -<p>Erre a kis fiucska abbahagyta a sípfaragást s odajött hozzánk, -emberségtudón köszöntve.</p> -<p>– Jó napot. Nem önök azok a vendégek, a kik a Makkos -Mária-völgybe készülnek? – kérdezé tőlem.</p> -<p>– De azok vagyunk, fiacskám. A Meier Seppi fiára várunk, a ki -bennünket odáig fog vezetni.</p> -<p>Erre az apró emberke hátravetette a fejét, szétfeszítette a -vállait, a bodzafasípot kettétörte az öklei között és eldobta s azt -mondá: <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>– «Meier Seppi» csak csúfneve az öregnek: azt Groll Józsefnek -hivják. Én vagyok annak a fia, a Groll János (sic!), a ki önöket -Makkos Máriáig fogom vezetni.</p> -<p>Csupa megenni való volt ez a máknyi-makkemberke, mikor ilyen -büszke önérzettel lépett fel a családja becsülete mellett.</p> -<p>– Isten köszöntsön fel, Groll János, ha te vagy az, a ki minket -kalauzolni fogsz! De hát nincs apádnak nagyobb fia náladnál, hogy -téged küldött?</p> -<p>– Van, de az fél egyedül járni az erdőben.</p> -<p>– Hát te nem félsz?</p> -<p>A parányi embernek nagy szemei voltak. E kérdéstől még nagyobbak -lettek.</p> -<p>– Mitől félnék?</p> -<p>Mondhattam volna neki: attól, hogy a mókus elkap; de nem akartam -megsérteni.</p> -<p>– Ha tetszik, menjünk. Az anyám várja önöket.</p> -<p>S azzal megindult előttünk, akkorákat lépve az apró lábaival, -hogy a felnőtt ember lépéseit szinte megközelíté velük.</p> -<p>– Majd elfáradsz, ha olyan nagyokat lépsz.</p> -<p>– Én mindig így szoktam járni.</p> -<p>Nekem eszembe jutott, hogy mikor ilyen kicsiny fiu voltam, az -apám kivitt magával a szigetre, a kertünkbe, s hogy ne érezzem az -elfáradást, két fűzfavesszőt vágott a számomra, az egyik volt a -paripa, a másik ostor; én aztán vígan győztem a hosszú utat. -Elmondtam ez emlékemet a sétáló társaságnak. Ennek a kis fiunak is -kellene ilyen vesszőparipát vágni.</p> -<p>Erre a kis kalauz hátra fordult s azt felelé magyarul:</p> -<p>– Én igazi lovon szoktam nyargalni.</p> -<p>A válasznál még jobban meglepett az, hogy magyarul adta.</p> -<p>– Hát tudsz te magyarul?</p> -<p>– Az természetes.</p> -<p>– Hol tanultad meg? Hisz se apád, se anyád egy magyar szónak sem -ura. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>– Cserébe küldtek Pomázra magyarokhoz.</p> -<p>– Mikor?</p> -<p>– Oh, már az nagyon régen volt.</p> -<p>Nagyon régen? Talán hát még sem négy esztendős ez az -apróság?</p> -<p>Az út lefelé kezdett térni, hegynek alá könnyű a gyalogolás: az -én kis emberem úgy neki lódult, hogy a karaván női tagjai alig -birtak vele lépést tartani. Egy párszor vissza is szólították. Ha -nő szólt hozzá, veres lett az arcza, úgy elpirult, mint valami nagy -siheder, és zsenirozva érezte magát.</p> -<p>Annál közlékenyebb volt irányomban: megismertetett az erdei út -fortélyával, hogyan lehet eligazodni a sűrűben a bemeszelt -faderekakról; megmutatta a határkövet, mely Buda város birtokát a -kamarai erdőtől elválasztja. Útközben figyelmeztetett a mérges -gombákra, melyeket külsejükre nézve könnyű összetéveszteni az -ehetőkkel, ha feltöri őket az ember, kék-zöld szint váltanak -egyszerre; a hol kocsinyomot talált az erdőben, kimondá a -véleményét, hogy itt faorzók jártak bizonyosan az éjjel; s a mint -egyszer egy az uton áthajló bükkfához értünk, ott megállt, előbb -szétnézett, hogy messze maradtak-e a hölgyek? nem fogják-e -meghallani? s aztán halk hangon közlé velem, hogy itt erre a fára -akasztotta fel magát most tavaszszal egy magyar földesúrnak a fia, -ott függött azon a kihajló ágon.</p> -<p>– Hát te azt hogy tudod?</p> -<p>– Hiszen én találtam rá.</p> -<p>– Tudom, szaladtál is haza ész nélkül!</p> -<p>– Haza nem; hanem be a krisztinavárosi kapitánysághoz. – Az apám -hozta hirül, hogy falragaszokon hirdetik a fiatal úrfi eltünését, -száz forint a jutalma, a ki rátalál halva. Én bejelentettem, hogy -rátaláltam.</p> -<p>– És aztán még vissza is tértél ide a rendőrökkel?</p> -<p>– Vissza hát. Nálam nélkül le se tudták volna venni. A fa dereka -vékony, csak én tudtam rá felmászni, hogy elvágjam a kötelet. -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– Akkor te mennykő gyerek vagy.</p> -<p>– Meg is kaptam érte a száz forintot.</p> -<p>– Hát aztán mit csináltál vele?</p> -<p>– Betettem a takarékpénztárba.</p> -<p>Nézze meg az ember! Ennek a babszem jankónak száz forintja van a -takarékpénztárban! Mikor én ekkora voltam, nem ismertem nagyobb -pénzt a susztertallérnál, azt is ajándékba kaptam s aztán örültem, -ha annyi árpaczukrot vehettem rajta, a mennyivel elronthattam a -gyomromat. Ez meg már kapitalizálja a száz forintját. Mikor érem én -ezt utol?</p> -<p>Az erdei rejtek-ösvény egy szép kies völgybe vezetett alá, -melynek lankás oldalán tehenek legeltek. Óriási nagy diófák -tartották eltakarva magát a majorházat, mely hajdan barátkolostor -volt, a kápolnából lett konyha, az oltár helyén van a tűzhely…</p> -<p class="center">«és miért ne?<br /> -Itt és ott élhetünk az Isten kedvére».<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> -<p>A teheneket egy kis szöszke leány őrizte, a ki egyszerre oda -futott elénk, a mint meglátott bennünket.</p> -<p>– No te, Jancsi!</p> -<p>– No te, Lizi!</p> -<p>Ezzel a két szóval üdvözölték egymást s aztán elkezdtek versenyt -futtatni, hogy ki jelenti be hamarább a vendégek megérkeztét a -háznál. A kis ember megelőzte a nagy leányt, s még az a diófáig sem -ért, már ő jött is vissza hozzánk.</p> -<p>– Talán nénéd az a Lizi? – kérdezém tőle.</p> -<p>– «Néném!» – szólt egész nehezteléssel a János. – Hogy volna -nekem néném? Egy árva leány, a kit örökbe tartunk.</p> -<p>– Terringettét! De megharagudtál! Még megérem, hogy szeretőd a -Lizi. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>– Hát hadd legyen!</p> -<p>A derék Anna Midi már ott várt bennünket az ajtóban. Nem -jöhetett kijebb, mert tésztát dagasztott, buchtlit készített a -számunkra. Nagy volt az öröme a jó asszonynak, hogy meglátogattuk -valahára. Alig találta a helyünket s erősen unszolt, hogy menjünk -be a «tiszta» szobájába; de az én népemnek nagyobb kedve volt -odakinn a szabadban telepedni le az illatos diófák alatt, a -czövek-lábú asztal körül.</p> -<p>A kis Lizi nagyon frissen fölterített, s hozta poharakban, -köcsögökben az édes tejet, aludt tejet, addig is, míg a buchtli -kisül.</p> -<p>– Mindjárt megérkezik a gazda is, – biztatott bennünket az Anna -Midi; oda lenn van a luczernásban a Tóni fiával; gyűjtenek, -petrenczét raknak; tüstént itthon lesznek.</p> -<p>S mint a parancsolat, jöttek is már épen a kerten keresztül. -Szép gyümölcsös kert volt; az új ültetés közül még kimagaslott -néhány százados körtefa, almafa, a mi a barátoktól maradt; a -cseresznye épen érni kezdett; egy fának a tetejében feketéllett az -a szép ökörszem-cseresznye, a mit csak grátiából osztottak -beteggyógyítónak, hatalmas kereplő volt rákötve a rigók -elriasztására.</p> -<p>E fák közül kanyargott elő az ösvény, a melyen láttuk fölfelé -jönni az apát és fiát.</p> -<p>Az apa czepelt a hátán egy egész kalangya luczernát, még -tetejébe a kasza is bele volt vágva a szénába, a fiu pedig hozta a -villát, a gereblyét, meg a vizes korsót. Nagy, hosszú siheder volt, -de látszott rajta, hogy terhére van ez a nagyság; úgy szeretné vagy -a kezét, vagy a lábát valahol elhagyni; de legörömestebb a fejét. -Az volt nagyon az útjában.</p> -<p>Mikor megérkeztek a ház elé, az Anna Midi ráförmedt a fiura.</p> -<p>– Te nagy kamasz! Engeded az apádnak, hogy ő czepelje a -luczernát a hátán. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Ejh, asszony! – csitítá a gazda. – Nem bírja ez még azt.</p> -<p>– Legalább a kaszát hozhattad volna, te Tóni.</p> -<p>– Hát van nekem három kezem? – mordult vissza a fiu.</p> -<p>– Eredj, te goromba! Legalább hát előre siethettél volna, ha -semmit se kellett hoznod. Hogy szedtél volna nekem érett -cseresznyét a buchtlihoz. Mind csak arra várok még. No -szaporán!</p> -<p>A Tóni felnézett nagy renyhén a cseresznyefára, félreszegett -nyakkal.</p> -<p>– Letörik az én alattam! – S azzal levetette magát a luczernára, -a mit az apja hozott.</p> -<p>– Eredj! – rivallt rá az öreg, – ne hidald le a luczernát, a mit -én a teheneknek hoztam.</p> -<p>Akkor aztán eléugrott a kis Jankó, felkapta a füles kosarat.</p> -<p>– No majd felmászok én a fára mindjárt.</p> -<p>S azzal gyorsan, mint az evetke, felfutott a fa tetejébe, a -legmagasabb ágakig, a hol a legérettebb cseresznyék voltak. Ő -alatta nem tört az le.</p> -<p>Én az alatt beszédbe akartam elegyedni a hosszú fiuval.</p> -<p>– Hát tudsz-e magyarul?</p> -<p>Nagyott rázott a fején és vigyorgott.</p> -<p>– Noá.</p> -<p>– Nem jársz tán iskolába?</p> -<p>Ezen meg épen nagyot nevetett.</p> -<p>– O ná.</p> -<p>Az apja gyámolítására jött a fiának.</p> -<p>– Nem olyan nagy legény ám ez, mint a milyennek látszik. Ez még -csak csigával tud játszani. Mit gondol az úr, hány esztendős? Most -lesz kukoriczatöréskor tíz esztendős.</p> -<p>– No én tizenhatra taksáltam volna.</p> -<p>– Az ám. Óriás lesz ebből. Pénzért fogom mutogatni a vásáron. -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>– Azért is olyan tohonya, mert nagy növésben van, tevé hozzá a -jó Anna Midi.</p> -<p>A fiu aztán ott hagyott bennünket, s a míg mi ő róla beszéltünk, -odabenn a konyhában megette a kuglófhoz előkészített lekvárt. A kis -Jankó azonban már tele is szedte a kosarát cseresznyével s hozta az -anyjának.</p> -<p>A becsületes Groll József oda vonta magához a kis Jankót s -megczirógatta a fejét; s aztán valami olyan furcsa mosolygással, a -miben több volt a szégyenkedés, mint a dicsekedés, azt mondá:</p> -<p>– Hanem ez a kis vakarcs már tud magyarul: iskolába is jár. -Ugy-e bár, Jánoskám, már szavalni is tudsz? No hát vágd ki a -becsületünket.</p> -<p>Azzal félkézzel feltette a kis fiut az asztal közepére.</p> -<p>Az nem is nagyon kérette magát, csupán azt kivánta, hogy az -anyja hozza ki az iskolai könyvét s nézzen utána, hogy ha bele -talál sülni, aztán segítse ki.</p> -<p>Az Anna Midi egy szót sem értett magyarul: de a Jancsika -ráerőszakolta, hogy legalább azt az egy verset, a mit ő tud -szavalni, tanulja meg olvasni.</p> -<p>Vörösmarty «Petiké»-je volt a szavalmány.</p> -<p>De olyan becsületesen elszavalta azt a Jancsika, hogy csupa -csuda volt. A feleségem azt mondta rá, hogy nincs az a szinész, a -ki ennél ügyesebben tudjon előadni humoros költeményt. S olyan jól -állt az ennek a kis arasznyi embernek, a ki alig érte fel a -szájával a nagy vizes korsót.</p> -<p>– Hát ezt a gyereket mennyi idősnek tartja az úr? kérdezé az apa -tőlem.</p> -<p>Sokat akartam mondani.</p> -<p>– Lehet öt esztendős.</p> -<p>– Az ám tizenöt. «Bátyja» ez ennek a nagy kamasznak: nem -öcscse.</p> -<p>– No akkor ezek a testvérek ugyan roszszul vannak megosztozva, -mondám én az öreg Grollnak.</p> -<p>– Az még hagyján szólt az öreg, hogy igy csontban, <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> húsban az -egyiknek nagyon is sok, a másiknak nagyon is kevés jutott: de -azután a fej dolgában még rosszabbúl vannak megosztozva. Ez a -hosszú égmeszelő, a ki nem tudom, hogy hová akar felnőni, már a -harmadik esztendeje, hogy az iskolába jár, s még most se tudja a -nevét becsületesen leirni: ez a kis vakarcs meg már minden mesét -könyv nélkül tud, a mi csak az iskolakönyvekben van; egyszer -elviszem magammal a szinházba s itthon elmondja az anyjának az -egész darabot szóról-szóra. Ezt a nagyot meg ha a szomszédba -elküldöm, hogy hozza haza a kölcsönkért szénavonyogót, hát rittig -elhozza helyette a szomszédasszonynak a talkedli-sütőjét: már odáig -elfelejti, hogy miért küldték.</p> -<p>Erre az Anna Midi is beleszólt a beszédbe.</p> -<p>– Hiszen csak ne maradt volna ilyen kicsi. Nem volna nekem ennél -kedvesebb fiam: mert ez úgy tudja még a gondolatomat is. De hát -szégyenszemre ilyen maradt. Nem tudom én, ki babonázta meg? Talán -átlépték, mikor kicsiny volt. Próbáltam én ezzel már mindenfélét. -Kenyértésztába beledagasztottam, úgy tettem a kemenczébe: azt -mondták, ettől megváltozik a törpesége, de bizony csak nem nőtt ez -meg a kenyérélesztőtől sem.</p> -<p>– Nem baj az, asszony, vigasztalá az öreg. Legalább kevesebb -posztó kell neki a mándlihoz. Azért legény ez a talpán! Úgy -elhajtja a lovat, akár egy kocsis. Nem is ijed ez meg az -árnyékától. Nincs az a nagy kutya, a kitől megrettenjen, ha -rátámad; úgy meghajígálja kővel, hogy elszalad esze nélkül. Kérem! -Télen a nagy kamasz fél magában az iskolába járni; ennek a kicsinek -kell kisérni, s megint érte menni. Ez meg csak úgy fütyöl, meg -dalol, mikor egyedül jár az erdőben.</p> -<p>– Mit használ ez mind? Sohajtozék a jó Anna Midi. Azért mégsem -lesz lesz belőle embernek való ember. Hiszen mikor négy éves volt, -hát épen akkor halt meg a szegény Száli, a komámasszony; maradt -neki egy kis leánya: két esztendős. Azt én magamhoz vettem, azzal a -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> gondolattal, hogy majd ha megnő a két -gyerek, s arravaló lesz, hát összeházasitom őket; ők veszik le -rólunk öregekről a háztartás terhét. Szerette is egymást a két -poronty. De már négy esztendő mulva a leány egy fejjel nagyobb volt -a fiunál. Ma meg már úgy néz ki, mikor egymás mellett mennek, -mintha dajkája volna valami kis ölbeli babának, a kit járni tanít. -Pedig azért most is nagyon szeretik ám egymást. De hát hogy -lehessen arra még gondolni is? Uram bocsáss! Hogy lehetne ennek -valaki felesége?</p> -<p>Ez alatt a két testvér összekoczódott.</p> -<p>A hórihorgas cseresznyét lopott a kosárból, a mit a törpe -teleszedett.</p> -<p>– Te! Ne pákoszkodj! inté a törpe, mert pofonváglak!</p> -<p>– Te-e? monda emez málé-szájjal. Te vágsz engem pofon? -Leszálljak hozzád, hogy pofon üthess?</p> -<p>– De majd fölmegyek én hozzád! S azzal olyan gyorsan, mint a -hörcsög, felugrott a nagy kamasznak a vállára, s olyan pofont adott -neki, hogy csak úgy csattant. Mire az az öklét fölemelte, már akkor -távol volt tőle.</p> -<p>Erre a lusta fiú a lábával rugott nagyot a törpe felé. De ez sem -volt rest: hirtelen megkapta a nagy gyereknek a kirugott lába -fejét, s olyat rántott rajta, hogy egyszerre az ülő testrészére -zuhant.</p> -<p>Akkor aztán ez is haragba jött: felszedte a tagjait a földről s -elkezdte üldözni a testvérét hosszú lépésekkel. Az futott előle az -apró lábacskáival, szaporán mint az egér; de a nagy kamasz mégis -csak utolérte, ha egyszer nekivetemedett: mikor aztán azt látta a -törpe, hogy a másik nekiszorítja a sárgarépa-ágynak (atyjuk, anyjuk -kiabált rájuk: «rá ne gázoljatok a répára!»), akkor egyszerre -lekuporodott a földre, s a belebotló gyerek keresztül bukott rajta -hasra. A másik perczben már a törpe a nyakán ült az elhasalt -fiúnak, s két marokkal megragadva annak az üstökét, beleverte neki -az orrát a sárgarépába.</p> -<p>A hosszú gyerek nem szégyelt bömbölni. Káromkodni <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> már -tudott, szidta az apja-anyja lelkét a törpének s fenyegette, hogy -megöli.</p> -<p>Ez meg gyorsan felmászott előle egy fiatal diófára, oda a hosszú -nem tudott felmászni; csak úgy rázta a fát derekánál fogva dühösen: -de nem birta róla lerázni.</p> -<p>Utoljára az árvaleány járult közbe, csititgatva a nagy fiút, s -egy darab vajas kenyérrel kiengesztelve a haragját.</p> -<p>De a kamasz még akkor is, mikor a szája tele volt, egyre -fenyegetőzött: «Megállj, törpe! Nőjek csak meg! Legyek csak nagy -legény! Majd eszedbe juttatom ezt.»</p> -<p>Ezalatt elkészült az uzsonna: mind hozzá ültünk. Az asszony és a -fogadott lány felszolgáltak, a gazda a tehenek, ökrök után látott; -a hosszu gyereket leültették a diófa alá, hogy tanulja a leczkét, s -lehetett hallani a keserves bifflázását a hármas kis tükörből: -«ne-fir-kálj-házak-fa-lá-ra-sem-ke-rí-tés-ol-da-lá-ra»: bizonyosan -nem értett belőle semmit.</p> -<p>A kis törpe meg azzal mulattatott bennünket, hogy elprodukálta, -a mit eltanult a minap látott szindarabból. Schiller «Haramiái» -volt a szinmű. De én soha életemben remekebbül nem láttam Moor -Károlyt és Moor Ferenczet egy és ugyanazon szinésztől eljátszani, -mint a hogy ez a kis máknyi makk ember adta.</p> -<p>Hisz ebben egy nagy szinész veszett el! De hátha nem is veszett -el?</p> -<p>Valami hét esztendő mult el e látogatás óta. Egy szép reggel -Budapest legélénkebb utczáján találkoztam az öreg Grollal. Nem -magában volt, egy legény is volt mellette: mind a ketten az -ismeretes budakeszi svábmagyar parasztöltözetben voltak, -vasárnapiasan kicsipve.</p> -<p>– Hát magát, Groll szomszéd, mi hordja itt a szép -Váczi-utczában?</p> -<p>Az öregnek ragyogott a két piros orczája az örömtől.</p> -<p>– Hát ezt a kis gyerekcsét hoztam be magammal. Ön már nem is -ismer rá, úgy-e bár?</p> -<p>Az a kis gyerekcse olyan szál legény volt, hogy nekem -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> is úgy kellett rá felnéznem: öles ficzkó, -széles vállakkal, domboru mellkassal, olyan egyenes, mint a -fenyőszál, piros-barna arczszinü.</p> -<p>– Ez a kis Tonele, mondá az apja.</p> -<p>– Ejnye de megnőtt! mondám én, kezet szorítva az öreggel.</p> -<p>– Pedig még nőni fog, tevé hozzá az öreg.</p> -<p>– Gratulálok hozzá! s azzal a fiúval is kezet fogtam.</p> -<p>Az volt a legelső észrevételem, hogy az apának milyen kérges a -tenyere, a fiúé pedig milyen sima és lágy: pedig akkora, hogy az én -markomban alig fér el.</p> -<p>– Hát miben járnak itten a városban? kérdezém az öregtől.</p> -<p>– Az asszentáló komissziótól jövünk.</p> -<p>– Ah! No még egyszer gratulálok. Ugyan derék granátos lesz a -Tóniból.</p> -<p>– Nem abból, mondá az öreg, hamisan hunyorítva, «untauglich»-nak -találták a fiacskámat.</p> -<p>– Micsoda? Untauglichnak? Ezt a Sámsont? Ugyan mije hibázik?</p> -<p>Az öreg egyre mosolygott.</p> -<p>– Hát a jobb kezének mutató-újja úgy be van görbülve, hogy nem -képes a puska ravaszát elrántani vele. Kipróbálták az urak a -komissziónál: nem egyenesedett ki.</p> -<p>Csakugyan láttam a ficzkónak a mutató-ujját, hogy be van -görbülve.</p> -<p>Az öregnek teljes bizodalma volt hozzám. Tudta, hogy én nem -vagyok benfentes a katonáknál, a szája elé téve a tenyerét, súgott -oda a fülembe:</p> -<p>– Ötszáz forintomba került, hogy azt a görbe ujjat ki ne tudja -senki egyenesíteni az ujoncz-vizsgáló bizottságban.</p> -<p>– No az nagy hiba volt, szomszéd. Nem árt a legénynek egy kis -katona-regulát tanulni.</p> -<p>– Hát mit tegyen az ember? Mikor az anyja úgy <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> bolondul -érte? Aztán az idén meg akarjuk a Tónit házasítani.</p> -<p>– Az meg nagyon korán van még.</p> -<p>– Hát mi nálunk ez úgy szokás. Mentül hamarább házasodik a -legény, annál elébb megjön az esze: ennek pedig nagy szüksége van -rá. Aztán a Lizi is arravaló már, hogy férjhez menjen. Ha tovább -tartogatjuk, vén leány lesz, s rajtunk marad.</p> -<p>– Hát a kis Lizit veszi el a Tóni?</p> -<p>– Jaj, de az is megnőtt ám azóta! Félfejjel nagyobb, mint a -nevelő anyja. Majd meglátja ön! Csak eljön a fiam lakodalmára?</p> -<p>– Ha szivesen látnak, s ha a dolgom vissza nem tart.</p> -<p>– No hogy szivesen látjuk, az bizonyos, a tensasszonynyal -együtt. Szüret után lesz a lakzi: akkor önök is odakinn vannak még -a Svábhegyen, s aztán ott tartjuk a lakodalmat a «Parizer»-nél. Az -ott van az önök szomszédjában.</p> -<p>– Hogyan? A Pariser kocsmájában?</p> -<p>– Hát a mulatság kedvéért. Egyszer történik az életben: akkor -hadd mulassa ki magát a legény. Elég sok ideje lesz még majd -megbánni. Ott lesz a budakeszi banda.</p> -<p>No ez nagyon kecsegtető volt rám nézve. Budakeszi sváb paraszt -művészek, csupa trombita, kis dob, meg öreg dob. Sátoros ünnepeken -elég élvezetet szoktak szerezni nekem, mikor a szomszédomban jobb -ügyhöz méltó kitartással negyvennyolcz óráig harsogtatják a -Vagabundenpolkát, meg a Luiza-csárdást. Megigértem, hogy -elmegyek.</p> -<p>– S megtánczoltatja a menyasszonyt?</p> -<p>– Az is kitelik tőlem. De hát a Jóska mit szól ehhez? Hisz ő -volt szerelmes a Lizibe?</p> -<p>– Hja! a Jóskából nagy ember lett! mondá az öreg büszkén.</p> -<p>Én azt értettem a «nagy ember» alatt, hogy megnőtt s ahoz is -gratuláltam:</p> -<p>– Hát hol van most a Jóska? kérdezém tőle. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Nem tetszik tudni? szólt az öreg neheztelésbe menő bámulattal. -Hát nem tetszett látni? Nem is olvasta! Ah! Akkor kérem tessék -velünk együtt a szögletig jönni, ott majd megmutatom.</p> -<p>Vajjon mit mutat nekem az öreg az utczaszögleten?</p> -<p>Elmentem velük együtt egész a piaczig, a hol a leégett német -szinház kormos előcsarnokának az oszlopai biztonság okáért -deszkázattal valának elzárva. Ott pompázott egy ajtó nagyságu -hirdetmény, melyen három törpe alak volt látható fantasztikus -jelmezekben; alatta óriás betükkel veresben, zöldben nyomatva: «Die -Liliputaner! Princzesz Lilli, Jean Piccolo, und Kiss Josi: -Brillante Vorstellung!»</p> -<p>Az öreg odamutatott a mogyorófapálczája végével a huszáros -alakra a három között s büszkén mondá: «Az ott az én fiam!»</p> -<p>– Ah önnek a fia a hires Kiss Józsi?</p> -<p>– No hát tetszett róla már olvasni?</p> -<p>– Óh igen! Hisz az már világhirü művész. No ma este elmegyünk a -szinházba feleségestől, megnézzük a kis pályatársat.</p> -<p>– No annak nagyon fog örülni! Aztán a Tóni lakodalmáról meg ne -feledkezzenek.</p> -<p>Hát biz’ én csak nem tartottam meg a szavamat. Német szinházba -menni! Magyar irónak! Az ötvenes években! Az lett volna a -«bableves.»</p> -<p>Meg más egyéb dolog is volt.</p> -<p>Én bizony soha sem szerettem a természet csodáit a művészi -világban. Miattam itt járhatott Tom Pouce: a törpe admiralis; -Donato, a féllábu tánczművész; miss Pastrána, a szőrös ábrázatu -primadonna: én egyikre sem voltam kiváncsi.</p> -<p>Hanem a helyett meglátogatott engem maga Kiss Józsi.</p> -<p>A parányi művész igen komoly férfiu volt. Mikor felültettem az -iróasztalomra, (hogy szemtől-szembe értekezhessünk egymással: -különben nekem kellett volna a földre <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> leülnöm) -engedelmet kért, hogy szivarra gyujthasson. A havanna úgy illett a -szájába, mintha én a bambusz pálczámat venném a fogaim közé.</p> -<p>A szokásos gratulácziók után, a mikkel régi ismerősök szokták -egymást üdvözölni, én a legközelebb szőnyegen levő tárgyra tereltem -át a beszélgetést.</p> -<p>– Hát ön itt lesz-e az «öcscsének» a lakodalmán?</p> -<p>A mire a parányi ember szomoru mosolylyal felelt:</p> -<p>– Az rám nézve nagyon kinos jelenet volna. Hisz ön nagyon jól -tudja, hogy egykor minő gyöngéd érzelmek kötöttek engemet a -Lizihez.</p> -<p>– Sejtettem legalább.</p> -<p>– Mi egymásnak voltunk szánva. És valóban találkoztak is mind a -jellemeink, mind a hajlamaink egymással. Ő épen oly érzékeny, -jószivü, mint én: én épen olyan gyöngéd, mint ő; hanem hát a végzet -máskép rendelkezett fölöttünk. Ön látja, hogy én belőlem mi lett. -Tulajdonképen, hogy mi «nem» lett? Maradtam öt esztendős fiunak. -Pedig bajuszom, szakállam volna, ha nem borotválnám. A szivem most -is hevesen dobog. De hát mit használ? Törpe vagyok. Játékbáb -vagyok. Nincs helyem ezen az egész planétán. Nekem talán valami -most felfedezett asteroidba kellene átköltöznöm, a hol hozzám -hasonló emberek laknak. Itt pénzért mutogatnak.</p> -<p>Rá kellett hagynom, hogy ez bizony különös sorscsapás.</p> -<p>– Hát én a Lizit nem hibáztatom, hogy a Tónihoz megy férjhez. Az -jobban hozzá illik: csak megbecsülje. De tartok tőle, hogy nem lesz -vele boldog. A Tóni durva ficzkó. Nem arra való, hogy egy érző -szívet kielégítsen. De hát az apám, anyám így akarja. Legyen meg. -Én beleegyezem. A Lizi kelengyéjét én szereztem be a művészi -keresetemből. De a lakodalmára nem megyek el. Az nagyon furcsa -lenne. Kitelnék a Tónitól, hogy részeg kompaniába felhozatna egy -tráncsértálat s azt mondaná, hogy én azon tánczoljak a -menyasszonynyal. Én megyek egy várossal odább. <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p> -<p>Mindezt olyan komoly arczczal mondta el, mint egy igazi -férfikorban levő ember.</p> -<p>Én kellemesebb tárgyra igyekeztem átvinni a beszélgetést.</p> -<p>– De hisz önnek most már hozzáillő társai akadtak: Miss Lilli és -Jean Piccolo.</p> -<p>– A bizony! Most már hárman vagyunk: apró holdbeli emberek. De -az még tetézi a boldogtalanságomat. Látta ön a miss Lillit?</p> -<p>– Csak arczképben.</p> -<p>– Kár, hogy nem látta. Az a tökéletes mintaképe egy leánynak, -negyvenöt centiméternyi nagyságban. Soha én tökéletesebb idomokat -kifaragva nem láttam, se Thorwaldsentől, se Pradiertől s más modern -és antik szobrászoktól. A feje sem olyan idomtalan nagy a testéhez -képest, mint más törpéknél szokott lenni. Szája, szemei, orra mind -arányban vannak tartva a termetéhez. És a mellett egy tökéletes -kifejlett mylady. Eszes és kedélyes, olvasott, szellemdús. Ötletei -csipősek. Valódi előkelő dáma, költői hajlamokkal.</p> -<p>– Ön úgy látszik, hogy belé szeretett.</p> -<p>– Természetes. A kerek földön ez az egyetlen lény volt, a ki -hozzám illett. Az óriási nők után én épen úgy nem epedezhetek, mint -Gulliver a királyleány után, a ki őt a mutató ujján lovagoltatta. -És ő is látszott velem rokonszenvezni. Már tervben volt a -végrehajtandó menyegzőnk. Párisban kellett volna annak végbemenni. -Maga Eugenia császárné lett volna az örömanya, a ki bennünket -kiházasit. A Saint Germain L’Auxerroi templomban lett volna a -szertartásunk. Már be volt szerezve a parányi hintó, a két kis -kutyányi lovacskával, mely bennünket a menyegzőre szállít, a mikor -a fátum odahoz egy harmadikat, egy új törpét, a ki nálamnál még két -centiméterrel kisebb.</p> -<p>– Ez a Jean Piccolo.</p> -<p>– Ez az, az átkozott! A ki még kisebb törpe, mint én! -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> Könnyü a nagy embereknek, ha maguknál -nagyobb emberre találnak, azzal biztathatják magukat, hogy -utolérhetik, túl nőhetnek rajta, de hogy nőjjek én lefelé? Hogy -hagyjam el visszafelé kisebbedve a versenytársamat.</p> -<p>– És így még a szerelemben is legyőzte a kisebb törpe a -nagyobbat.</p> -<p>– Mindenben, uram! A művészetben is. A míg csak én magam vagyok -a szinpadon, addig tapsol a közönség, de a mint ez a másik -megjelen, ezentul övé minden tetszés. Kiadhatom én már a lelkemet -is! Lehetek akármilyen hős! Ha legyőzöm is ellenfelemet, azt -mondják: «Könnyü neki: hisz ez a kisebb.» Ha az embernek az -ellenfele egy óriás: azzal szembeszállni, megbirkózni dicsőség: de -hogy győzzön le egy törpe egy magánál kisebb törpét? Lefelé csak -nem nőhetek. Meglássa ön, hogy ez még kényszeríteni fog, hogy a -művészi pályáról lelépjek. Ámbár szép fizetésem van. Én azt nem -költöm el. Mire is költeném? Ha nekem egy verebet sütnek meg, az -nekem annyi, mint másnak egy kappan. S ha egy tele pohár bort -tesznek elém, azt mondom, nem akarok én megfürödni, hozzák ezt -nekem gyüszüben! Asszony miatt sem ruinálhatom magamat. Az az egy -módom lett volna, ha még Lizit nőül veszem. De hát azt már -elütötték a kezemről.</p> -<p>– Nyugodjék meg a sorsában, művész barátom, vigasztalám. Hát nem -jegyezte fel magának, a mi a házuk falára belül van felírva, azt a -régi írást, a hajdani refectoriumban?</p> -<p>– De láttam sokszor; azt mondják: barát-regula; de senki sem -tudta megmagyarázni, mi az?</p> -<p>– Hát majd én feljegyzem önnek és megmagyarázom.</p> -<p class="center">«Qui ca<span class="over-under"><span class= -"over">pit</span><span class="under">ret</span></span> -uxor<span class="over-under"><span class= -"over">em</span><span class="under">e</span></span> lit<span class= -"over-under"><span class="over">em</span><span class= -"under">e</span></span> ca<span class="over-under"><span class= -"over">pit</span><span class="under">ret</span></span> atque -dolo<span class="over-under"><span class= -"over">rem</span><span class="under">re</span></span>.»</p> -<p>Hát ezt kétféleképen lehet olvasni: a szerint, a hogy az alsó, -vagy a felső szótagot szúrja közbe az ember. <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> -Megmagyarítva pedig annyit tesz, hogy: «Ki feleséget vesz, -perpatvart és bajokat vesz» az első szórakás szerint; a második -szerint pedig: «Ki feleség nélkül él, nincs baja, sem -galibája».</p> -<p>– Ejnye de jó volna, ha valaki ezt a mi házunk falára írt -mondást még meg is svábosítaná, hogy a Tonele is megérthesse, mert -annak ugyan úgy nem való a feleség, mint a medve kezébe a -harmónika.</p> -<p>– Ilyen véleménnyel van ön a bátyja felől?</p> -<p>– Nem bátyám az nekem, hanem öcsém, azért, hogy akkora óriássá -megnőtt. Azért még sem vált be katonának. Lettem volna csak én az ő -helyén! Engem most is úgy hínak, hogy: a kis huszárkapitány. S -mikor én a hozzámvaló kis paripámra felülök, nem félek a tűzes -tatártól sem. Ez meg a hórihorgas nagy figurájával elbujik az -anyámasszony köténye mögé. Guzsaly kellene az ilyen gyáva -ficzkónak, nem feleség.</p> -<p>– Az apja akarta, mondám, mentve a dolgot, hogy otthon maradjon -a gazdaságnál.</p> -<p>– No iszen szépen fog az gazdálkodni! A kocsmában! Ugyan kár -volt az öregnek azt a sok pénzt kidobálni, hogy kivágja a -katonáskodás alól. Előbb-utóbb koldusbotra fogja juttatni a -szülőimet. Nem tanult az egyebet, mint inni, meg kártyázni. De -bizony kuglizni is tud.</p> -<p>– E szerint ön nem fog elmenni a Tóni lakodalmára.</p> -<p>– Nem biz én. Azt meg épen nem tudnám elnézni, hogy teszi -szerencsétlenné az én szegény jó Lizikémet ez a mihaszna ficzkó. -Meglássa ön, hogy utóbb is nekem kell visszatérnem a művészi -pályámról, hogy rendbehozzam az öregeim gazdaságát. Ezekkel az én -parányi kezeimmel.</p> -<p>Maga is nevetett ezen a nagy mondáson.</p> -<p>Igazán nevetni való is volt! Mikor a markával félig sem érte át -egy becsületes szénahányó villának a nyelét.</p> -<p>Eszembe jutott a hüvelycsik Palkó népmeséje, a miben a kis fiú -az ökörnek a fülébe ül bele, s onnan pattogtatja a hosszú ostort. -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<p>A szüret után csakugyan meglett a «Makkos Máriai» párnak a -lakodalma. Egész nap és éjjel szólt a dob és a trombita a -Parisernél. Mi természetesen nem vettünk benne részt. Volt egy kis -friss verekedés is. A nélkül nem is volna igazi lakodalom. Annak -csak kell lenni, mikor a «Stockhohe Toni» tartja a lakziját.</p> -<p>Ez volt a népies neve: «emeletes Tóni».</p> -<p>Másnap már kidült a sváb zenekar a mulatságból, akkor -czigányokat hozattak, azokkal folytatták. Este felé aztán a -czigányokkal is összeverekedtek; utóljára a csendőröknek kellett a -násznépet kiakolbólítani a kocsmából.</p> -<p>Láttam, a mint az «emeletes Tónit» támogatta az utczán a -menyasszonya. Véres volt a félpofája, s az egyik szeme kéken, -zölden körüldagadva.</p> -<p>Rettentőn fenyegetőzött, az öklét emelgetve egy pajtása felé, a -kinek szintén csupa vér volt a képe; de ez mindig visszariasztotta -azzal a szóval, hogy «megállj! feladlak, hogy nem görbe az ujjad! -Beasszentáltatlak!»</p> -<p>Hanem azért még mindig tartotta a lakodalmát. Innen kikergetve, -bevonult a násznép a zugligetbe a «Fáczán»-hoz. Nem kaptak már se -czigányt, se klarinétost, egy sváblegény muzsikált nekik -húzóharmonikával, a kinek egy másik kontrázott két papiros közé -szorított fésüvel.</p> -<p>Mikor ötödnap bementem a városba, már akkor odalenn a Tabánban -találtam Tóniékat a három hollónál; egy kintornás muzsikált nekik. -Még ekkor is tartották a lakodalmat.</p> -<p>Ez már csak elég a boldogságra!</p> -<p>Több év mult el. Azokkal együtt az én kóborlási kedvem is -elmult. A nyarat nem is töltöttük többé a Svábhegyen, hanem -Balaton-Füreden, csak szüretre kerültünk haza.</p> -<p>Ilyenkor első gond volt tüzelő fát szerezni, a mit még mindig -Grolléknál rendeltem meg, a kiknek szép nagy erdejük volt. Rendesen -maga hozta az öreg a fiát.</p> -<p>Olyankor aztán, egy pohár bor mellett, megkérdeztem <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> tőle, hogy -vannak az otthonvalói? «Hát csak csendesen», szokta volt mondani. -Egy szüreti napon megint hozta a szekér a felvágott «pirtli»-ket. -Mikor a kocsi bedöczögött a hársfa-sétányunk alatt, azt hittem, -hogy nini! a lovak magukban jönnek!» Aztán mikor odaért a kocsi a -ház elé, akkor láttam, hogy «hohó! ember hajtja azokat.»</p> -<p>De micsoda ember!</p> -<p>A «Kis Jóska». A hirhedett törpe. Az apró művész, a ki Európa -minden fővárosát bejárta, terjesztve a magyarok dicsőségét -babszemnyi kiadásban. Úgy ült ott a bakon, mint a «hüvelycsik -Palkó».</p> -<p>Mikor aztán az első üdvözléseket kicseréltük, én nem állhattam -meg, hogy a fölötti csodálkozásomat ki ne fejezzem, hogyan lehet -az, hogy ez a kis jószág szállítja ezúttal a szekér fát.</p> -<p>– Hát most a gazdaságnál vagyok, felelt röviden a csepp -ember.</p> -<p>S aztán felszökve a farakás tetejére, elkezdte a guzszsal -összekötött hasogatott facsomókat a szekérről lehajigálni. A -faköteg nagyobb volt, mint az ember. De ennek, úgy látszik, a -termetéhez képest olyan izmai voltak, mint a hangyának, mely -magánál négyszerte nagyobb terhet elczipel. Azokkal az apró -kezeivel csak úgy dobálta le egymás után a nehéz hasábokat is. Még -csak ki sem fáradt bele. S a mint elvégezte a munkát, egy ugrással -lenn termett a szekérről, mint a macska.</p> -<p>– Talán beteg az öreg, hogy nem maga jött a szekérrel? kérdezém -tőle, a mint a fa árát átadtam neki.</p> -<p>– Igen. Fekszik, felelt a törpe.</p> -<p>– Csak nem veszélyes beteg?</p> -<p>– Csak a feje van betörve.</p> -<p>– Mi? Ki törte be?</p> -<p>– Hát ki törte volna be más, mint a fia: a Tóni? Nem új dolog ez -már.</p> -<p>– Hát olyan ember volna a Tóni?</p> -<p>– Olyan biz az. Egész nap a kocsmában ül, iszik, kártyázik, -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> kuglizik. Csak akkor jön haza, a mikor -már a pénzéből kifogyott. Akkor aztán végig veri az egész háznépet, -apám sem bir vele, mert nagyon erős.</p> -<p>– Hát a felesége, a Lizi?</p> -<p>– Hát arra már nem ösmerne ön rá. Az kész öreg asszonynyá lett a -sok lelki nyomorgatástól, a mit el kell neki szenvedni. Megesik az -embernek a szíve rajta. Azért is hagytam oda a művészi pályát, hogy -a családunkon segítsek. Az a nagy kamasz tönkre tette az apámat. -Nekem kellett őt a nagy bajaiból kisegítenem. A mi kis pénzt -szereztem a művészetemmel, azt mind az ő adósságainak a -törlesztésére adtam oda.</p> -<p>– Az öreg Groll adósságaira? Hisz önnek az atyja abban a hírben -állt, hogy mindig van a ládájában egy ezer forint készpénz.</p> -<p>– Úgy is volt az. Az öreg még csak takarékpénztárba sem tette a -pénzét, mikor summásan kapott a boraiért, vagy a buzájáért. A Tóni -ugyan mindenfelé csinálta a sok adósságot. Legtöbb volt neki a «Kék -kakas» kocsmárosnál. Az öreg hallani sem akart a fia adósságairól. -Azt mondta, vegyék meg rajta. Hát egyszer azt a furfangot találta -ki a Tóni az apám rászedésére, hogy összebeszélt egy -országháborítóval. Valami kicsapott nótárius van ott a faluban, a -ki a parasztok egymás közötti perlekedéseiből élősködik. Ez oda -ment a «Kék kakas» kocsmárossal együtt az apámhoz, s rábeszélte, -hogy adja ki kölcsön a heverő pénzét a kocsmárosnak. Elmondták -neki, hogy a ládába zárt pénz olyan tehén, mely se nem tejel, se -nem ellik. Ellenben ha váltóra kiadja az ezer forintját, abból -három hónap mulva ezerszáz forint lesz. Akkor visszafizeti a -kocsmáros. Az öreg elhagyta magát tántorítani. Ki hagyta -muzsikáltatni a ládájából az élire vert tallérjait. Adtak neki róla -váltót. A kocsmáros aláírta, a nótárius is. Az egyik elől, a másik -hátul. Az öreg soha életében nem látott még váltót. Csak annyit -tudott paraszt észszel, hogy a kapott pénzről szóló írást az -adósnak alá kell írni. Az <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span> megtörtént. Akkor aztán azt kérdezte a -nótárius az apámtól, hogy «no hát kegyelemed Groll uram elfogadja-e -a a váltót?» «El bizon! Hogyne fogadnám el?»</p> -<p>– «No, hát akkor írja rá rézsut a váltóra, hogy: elfogadom Groll -József. Az öreg nagy bölcsen azt is megtette. Örült aztán nagyon, -hogy az ezer forintja helyett ezerszáz forintos váltója van a -ládájában. A kicsalt ezer forinton aztán megosztozott a Tóni a -másik két czimborával. Mikor aztán eljött a fizetés napja, a «Kék -kakas» csak nem jelentkezett. Az öreg megunta a várást, rajta -hajtott, követelte a pénzét. A «Kék kakas» szóba sem állt vele: azt -mondta, ha baja van, menjen perelni. Még akkor is az öregem nem -hogy valami becsületes ügyvédhez ment volna a váltójával, a ki -felvilágosította volna felőle, hogy a pénzére keresztet vethet, -hanem odaadta a váltót annak az országkerülő kicsapott notárusnak, -hogy az hajtsa be: hisz ő van rá írva tanunak. Az meg aztán szaladt -vele rögtön a törvényszékhez: az apámat a tulajdon váltójával -beperelték, a melyen ő volt felírva «elfogadónak», három nap alatt -el is itélték, meg is exequálták, még ő fizetett az adósának -ezerszáz forintot. A Tóni azt is megosztotta a két czinkostársával. -Azóta istentagadóvá lett, szidja az országot, a kormányt, a -biróságot, az egész világot; pedig tulajképen csak a saját -tudatlanságát szidhatná. A ki paraszt, az ne értesse a tintás ujját -a váltóhoz; mert az harap!</p> -<p>Nagyon szomorú vége lett ennek a történetnek.</p> -<p>Egy reggel, átdőzsölt éj után, mámorosan tért haza a faluból a -Tóni. Minden pénzét elvesztette a «Sipi» játékon. Aztán azt hitte, -mint minden szenvedélyes játékos, hogy ha ő neki most pénze volna, -hogy folytathatná a játékot, hát minden veszteségét helyreütné.</p> -<p>Az atyját épen az udvaron találta, munkában.</p> -<p>– Adj pénzt öreg! kiálta rá rekedt hangon.</p> -<p>– Hiszen csak tegnapelőtt adtam oda a tinónak az árát.</p> -<p>– Azt már elvitte az ördög.</p> -<p>– Hát keresd az ördögön, a ki elvitte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>– Keresem. Neked kell ide adnod. Vagy felgyujtom az -asztagodat.</p> -<p>– Nekem már nincs se égen, se padláson egy árva forintom -sem.</p> -<p>– Van a törpének.</p> -<p>– Az a törpéé. Azt az kereste.</p> -<p>– Világcsalással kereste! Komédiás volt! Az szégyenpénz.</p> -<p>– Ne szóld meg! Ha ő nem segített volna rajtunk, most -házról-házra járhatnánk koldulni.</p> -<p>– Te vén salabakter, mehetsz koldulni, de én nem megyek.</p> -<p>– Hát talán zsákot fogsz hordani a Dunaparton, mi?</p> -<p>– Nem hordok én. Hanem agyonütök egy zsidót s mindjárt lesz -pénzem.</p> -<p>– Hát még zsivány is telik ki belőled? Te istentelen.</p> -<p>Erre a szóra elkezdett czifrán káromkodni a Tóni. (Azt az egyet -megtanulta a magyarból.)</p> -<p>– Engem zsiványnak mertél nevezni! Ezért kitaposom a lelkedet! -Hol az a vasvilla?</p> -<p>A szegény apa, látva, hogy a fia egészen meg van dühödve, -beszaladt a házba s magára zárta az ajtót.</p> -<p>Az pedig oly dühbe jött, hogy se Istent, se embert nem ismert -többé. Felkapta a vasvillát, s rohant az ajtónak, esküdözve, hogy -ma véget vet a göthös öreg nyomorult életének.</p> -<p>Az anyja meg a felesége oda rohantak hozzá, hogy kiengeszteljék: -attól még dühösebb lett. Az anyját úgy meglökte, hogy az elterült a -földön, a feleségének pedig megfogta a haját, annálfogva hurczolta -az ajtóig, s annak a fejével kezdte az ajtót döngetni.</p> -<p>Ekkor odaugrott hozzá a kis törpe s megkapta a kezét, melylyel a -Lizi hajfonadékait tépászta a Tóni.</p> -<p>– Bocsásd el ezt a szegény asszonyt, Tóni!</p> -<p>– Te is itt vagy? Te lidércz! Te milling! Azt akarod, hogy a -holdba rugjalak fel? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>A törpe birokra nem kelhetett az óriással; hanem arra képes -volt, a mit egy vadállat meg tud tenni, hogy a Tóni kezét úgy -megharapta, hogy az fájdalmában felordított s eleresztette a -felesége haját.</p> -<p>Ekkor aztán az egész haragja a törpe ellen fordult; hirtelen -torkon ragadta azt s felkapta a levegőbe.</p> -<p>– Hát megharaptál? Te macska! Te denevér! Most az egyszer nem -szabadulsz ki élve a kezem közül! Ide szegezlek az ajtóhoz, mint a -bőregeret!</p> -<p>S felemelte a jobb kezével a vasvillát, hogy fenyegetését -végrehajtsa.</p> -<p>Abban a perczben felnyilt az ajtó, s kilépett rajta az öreg -Groll. Pisztoly volt a kezében.</p> -<p>– Bocsásd el rögtön a bátyádat, vagy agyonlőlek! kiáltá a -fiára.</p> -<p>– Majd csak előbb felnyársalom erre a vasvillára, mint a -békát.</p> -<p>A törpének az arcza már szederjes volt a fojtogatástól, kezei, -lábai vonaglottak.</p> -<p>A lövés eldördült. A nagy erős fiú szíven találva esett arczra -az apja lábához.</p> -<p>E szörny-tett után egyenesen hozzám jött az öreg Groll, ezzel a -szóval:</p> -<p>«Megöltem a fiamat! Már most engem is felakasztanak!»</p> -<p>Elmondta, hogyan történt.</p> -<p>Én aztán leírtam ezt az egész történetet s elküldtem azt a -törvényszék elnökének.</p> -<p>A törvényszék a fiúgyilkos apát «egy évi» fogságra itélte: a -legmagasabb kegyelem azt is elengedte neki.</p> -<p>… Egy tavaszi napon a svábhegyi kertemben egy szép spanyol -meggyfát találtam hirem nélkül elültetve. Az öreg Groll hozta azt -oda maga a villán, s ültette el – emlékül a megölt fiára. Azóta -nagyot nőtt ez a fa; de gyümölcsöt nem hozott soha. <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> -<h2>BASSZISTA ÉS SZABADSÁGHŐS.</h2> -<p class="center">(Egy hajdani karnagy elbeszélése után.)</p> -<p>Nem rég halt meg a derék Müller: – valahol Braziliában.</p> -<p>Sokan fognak még a budapestiek közül emlékezni az alakjára, a -kik a hetvenes években a «Blumenstöckl»-ben vacsoráltak. Hatalmas -kövér Falstaffi termete volt, gömbölyű, simára borotvált orczája -háromszoros tokában végződött, a mit a természeti adományon kívül -tartós gyakorlat hozhatott létre: neki volt a legnagyobb kaliberű -torka, mindkét tekintetben, mind arra nézve, a mi rajta lemegy, -mind arra, a mi rajta kijön. Ő volt a kerek világ legelső és -leghirhedettebb basszistája.</p> -<p>A negyvenes években a bécsi karinthi kapui operaház közönsége -gyönyörködött páratlanul tiszta zöngésű mély hangjában. Azt regélik -róla, hogy egyszer a schönbrunni állatkert hímoroszlánját -legdühösebb ordítása közepett elnémítá egy hangfutamával. De a -miért különösen kegyében állott a bécsi közönségnek, az a -gyönyörűséges lerchenfeldi dialektusa volt, a mit egész -hamisítatlan mivoltában érvényesített minden szerepében. Akár -Sarastro, akár Bartolo, akár Oroveso, akár Don Sylva került a keze -alá, annak mind szépen fiakkeresen kellett a recitativoját -elmondani.</p> -<p>Kár, hogy a szónoki tehetségével visszaélt. Ezt énekesnek soha -sem kellene tennie. Az énekes daloljon; de ne deklamáljon.</p> -<p>A negyvennyolczas mozgalmak alatt Müller felcsapott -népszónoknak. Lehetett látni azon napokban az arczképét a külvárosi -boltablakokba kitéve, a mint a barrikád tetején állt, fején -strucztollas kalabriai kalap, jobbjában hosszú, <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> -kosármarkolatú schläger, baljában háromszínű zászló. Akkor bajuszt -és szakállt is eresztett.</p> -<p>Ezt a vendégszereplését természetesen rossz néven vette az -intendatura, s mikor Windischgrätz visszakerült, a hős Müllert -ugyancsak kerestették mindenfelé. Müller azonban sejtette, hogy a -torkáról van szó. S mint afféle énekes, a ki félti a hangját, -melegebb klima után látott. Szerencsére Németországban van operaház -elég. Egy kisebb teriméjű reichsunmittelbar fejedelemség -rezidencziájának udvari színházánál föllépett mint vendég. A hangja -és az éneke nagyon tetszett, hanem a kiejtésén folyvást nevetett a -közönség.</p> -<p>Az előadás után az uralkodó fejedelem odaküldte a szárnysegédjét -a vendégművészhez, legmagasabb megelégedésének tolmácsolása végett. -Igen szép volt mind a játék, mind az ének; csupán azt az egyet -óhajtaná a Durchlaucht, ha a művész úr a tájszólás dolgában -valamivel közelebb jönne az igazi némethez.</p> -<p>Az Achilles-sarkát pedig senki sem engedi sértegetni.</p> -<p>Az önérzetes művész valódi basszista-flegmával válaszolta a -körmönfont izenetet:</p> -<p>«Wensz eám máj lerchenfeldrs ned schneidi gnua isz, szo kann er -szi den Kraxeldorn von májn Puckel holn; werd i mi vor so an Firstn -schenirn, ter szi von an Milimari a Rosz auszlájgn thuad, wenn er -af a Wachtparad will.»<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>A flügeladjutant nagyot nézett: – egy szót sem értett abból, a -mit mondtak neki. «Nem fogom elmulasztani serenissimének uraságod -legalázatosabb válaszát általadni.»</p> -<p>A fejedelem azonban szerződtette Müllert a szinházhoz, -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> kitörülte a szerepeiből saját -legáthagymázottabb<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> kezeivel a recitativokat s ez -által élvezhetővé tette az előadását nyelvkényes fülek számára -is.</p> -<p>Azonban Müllert nem sokáig hagyták a duodez uralkodói udvarnál; -a berlini intendatura hirét vette és elszerződteté. Kifizették érte -a bánatpénzt. Mikor búcsút vett, azt mondta neki a potentátja: «no -majd aztán Müller, ha elcsapják Berlinből, én megint -visszafogadom.»</p> -<p>«Kellene bánatpénz megint, úgye?»</p> -<p>Berlinből azonban nemcsak, hogy el nem csapták, sőt nagyon is -megmarasztották. Kedvencze lett az udvarnak és a közönségnek. -Szeszélyei, rigolyái olyan nagy mértékben voltak, akár egy -primadonnának. De azokat az igazgatóság tűrte kifogyhatatlan -nagylelkűséggel. Utóljára, hogy a többi énekesekkel ne legyen -kénytelen a szinpadon kivül összejönni, külön bejáratot -csináltattak neki az öltözőszobájához, a mihez csak neki volt -kulcsa: másnak nem volt szabad a küszöbén átlépni.</p> -<p>Egy titka volt, a mit nem engedett lámpafény elé hozatni. S ez -az volt, hogy hány pohár sört iszik meg egy előadás alatt?</p> -<p>Mikor pohárról van szó, érteni kell alatta azt a torony alakú -pintes edényt, a minek sarkas czink födele van; mint egy valóságos -toronykupola. Ennek a tartalmát egy hajtókára leöblíteni nem utolsó -virtus.</p> -<p>Müllernek extra mondvacsinált serlege volt, abból merítette a -szerepeihez szükséges lelkesedést.</p> -<p>Egyszer Makbethet adták. Müller játszotta Banquot. Meg volt már -ölve rendén; csak a lelkének kellett még feljárni a földre. -Utasításához képest a harmadik felvonás elején már be kell ülni a -léleknek a karszékbe, a szinpad alatti sülyesztőben s várni, mig az -ügyelő jelt ád a csengetyűvel a gépmesternek, hogy no most iszik -áldomást <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> Macbeth a távollevő Banquora. Akkor aztán -egyszerre feltolják őt székestül együtt.</p> -<p>– Iszik-e már az a Macheth? – kérdezé türelmetlenül a földalatti -lélek.</p> -<p>– Dehogy iszik! Még egy ária van közben.</p> -<p>– No ha az nem iszik, hát iszom én. Szaladj a poharamért az -öltözőmbe.</p> -<p>A gépész gyors lábbal futotta meg a pályát; s jött vissza tele -billikommal.</p> -<p>Az elkárhozott léleknek jól esett ez a vigasztalás.</p> -<p>Azt azonban tudhatják sokan tapasztalatból, hogy a meghalt -embernek nagy hajlandósága van elaludni, kivált ha a pokolban egy -nagy pohár sört kaphat a markába.</p> -<p>A gépmester a masinájához sietett. Banquo a közben elszunnyadt, -az ügyelő csengetyűje jelt adott: Macbeth toasztja hangzik.</p> -<p>Képzelhetni Macbeth király extra-rémülését, mikor egyszerre csak -a pokol torkából kiemelkedik eléje meggyilkolt áldozatának -rémalakja, egy nagy bolond sörös kancsóval a két ölelő karja -között.</p> -<p>Müller csak akkor ébredt fel, mikor már a szinpadon volt.</p> -<p>Azonban egy cseppet sem jött zavarba; szép csendesen bedugta a -sörös kancsót a trónusa alá. Szokták ezt az elkárhozott lelkek -tenni.</p> -<p>Még ezt is javára irták fel.</p> -<p>Egyszer azonban az történt, hogy az orosz trónörökös (később II. -Sándor czár) a berlini királyi udvart örvendezteté meg legmagasabb -látogatásával. Tiszteletére az operaházban diszelőadást rendeztek: -«Hugonották» volt kitüzve.</p> -<p>Müllernek egyik bravour szerepe volt Marcel.</p> -<p>Mikor reggel meglátja a szinlapot, odaizen az igazgatóhoz.</p> -<p>– Ma nem énekelek. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Az igazgató kétségbeesetten fut hozzá:</p> -<p>– Mi baja van, Müller?</p> -<p>– Semmi bajom sincs.</p> -<p>– Hát miért nem akar énekelni?</p> -<p>– Mert nem tudok.</p> -<p>– Nem tud?</p> -<p>– Igen is: a muszkának nem tudok énekelni.</p> -<p>Az igazgató elővette minden ékesszólását, biztatott, -fenyegetőzött: mind sikertelen fáradság volt. Müller állt -rendületlenül a mellett, hagy a muszkának nem énekel.</p> -<p>Az igazgató nagy zavarban volt: a darab hirdetve van, az előadás -megváltoztatása nagy botrány lesz; utoljára ahoz a kisegítő -eszközhöz folyamodott, hogy hirtelen előrántja a második basszistát -s azt lépteti föl Marcel szerepében. Ötven tallér extra játékdíj -igérete mellett az ifjú énekes vállalkozott a feladatra, s a -«Hugonották» szerencsésen mehetett a diszelőadáson.</p> -<p>Estenden azonban a jó Müller megtalálta a jobbik eszét s -meggondolva, hogy az mégis furcsa komédia lesz, ha az orosz -trónörökös megtudja, hogy Müller megszakította a diplomácziai -összeköttetést Oroszországgal, rászánta magát, hogy áldozatot hoz -az elveiből az európai béke fentartása érdekében – ez egyszer. -Senkinek sem szólt: szépen felment a kellő órában a szinházhoz; a -külön bejáratán át beosont az öltözőjébe; feljelmezezte magát s -aztán várta a jelenését az ismeretes áriák során.</p> -<p>Egyszer aztán jön a Marcel jelenése s arra a két szemközti -szinfal közül betoppan két Marcel a szinpadra, s mind a kettő -elkezdi énekelni az ismeretes áriát – duoban.</p> -<p>A t. cz. publikum, a legmagasabb uraságok csak nézik, csak -hallgatják, hogy mi lesz már ebből? Utoljára a fiatal basszista -átlátta, hogy az okosabbnak kell engedni, kivált ha gyöngébb a -hangja; – s elpárolgott a szinpadról. Müller aztán végig énekelte -nagy bravourral a Hugonottákat. <span class="pagenum"><a name= -"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Hanem ezt a tréfát már csakugyan megsokalta a burkus. Müllernek -kiadták az úti levelét.</p> -<p>Ekkor aztán megharagudott, elcsapta magától az egész korhadt -ó-világot, s átvitorlázott Amerikába.</p> -<p>Mikor visszakerült, csodadolgokat tudott az újvilági -művész-pártolásról itthoni ismerőseinek elmondani. Például egy a -leghihetőbbek közül.</p> -<p>– Chicagoban voltam, hat előadásra szerződtetve. Óriási szinház. -Rengeteg közönség. Roppant bevétel. Pénzt nem számlálják, hanem -mázsával mérik. «Varázsfuvolát» adtuk. Mikor kilépek a szinpadra s -rákezdem «In diesen heiligen Hallen»… egyszer csak egy lövés -hangzik s egy golyó fütyül el a fülem mellett; arra egy másik lövés -durranik el a tulsó oldalon, s a golyó a sugólyuk kalapjáról -ricochettoz a szinpadra; aztán két, három lövés egyszerre innen is -onnan is! – No de én sem jöttem zavarba. Kirántom a zsebemből a -revolveremet s «piff-paff» visszalövök egy párt a közönség közé, s -azzal folytatom az áriámat… Kennt man die Rache nicht! – De azt az -applausust hallották volna! – Szerencsére a chicagoi revolverekben -a golyók papir-machéeból vannak.</p> -<p>Úgy látszik azonban, hogy a derék Müller még is csak megunta a -dollárözönt s partra kivánkozott ugyanazon németországi apró -birodalomhoz, amely már egyszer szigetet képezett -művész-oczeánján.</p> -<p>A fejedelem még mindig ugyanazon műpártoló maecenás volt; -csakhogy most már parókát viselt s a páholyát megcserélte. Hajdan -az első emeleten volt az udvari páholy; évek sorának leteltével a -fejedelem a szinpad közvetlen közelébe établirozta magát, olyan -formán, hogy akkurát a szinpadra könyökölhetett ki, a mi igen -előnyös helyzet, kivált ballet-előadások alatt.</p> -<p>Itt aztán nagyon megbecsülték a ritka művészt: a sör is -rendkivül jó volt. Mindenképen meglehetett elégedve.</p> -<p>Egy este a budapesti Blumenstöckliben kedélyesen mulatott egy -művész-társaság: köztük egy hajdani karnagy, <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> a ki sok -külföldi szinpadot ismert. Ebben a vendéglőben népénekesek szokták -magákat produkálni. – Vacsora közepén a törzsvendégek között élénk -mozgás támad: «Ő jön!» – S azzal betoporzékolt az ajtón egy -sylenusi alak, a hátán óriási nagy bőgővel. – Azon kezdi, hogy -milyen átkozott meleg van! a szegény brugósnak majd kiszakad a -lelke, a mig ennyi garádicson felmászik! Egy pinczér rögtön szolgál -neki egy pohár sörrel. A pohár kétitczés. A brugós fogja a kancsót -a fülénél s egy húzomban kiissza lélekzetvétel nélkül. A publikum -«da capot» rivall: arra a pinczér második kancsót hoz. A virtuoz -azt is üresen adja vissza.</p> -<p>– Erről a vonásról ismerek önre! hisz ön a derék Müller.</p> -<p>– Hát persze, hogy én vagyok! Miért ne volnék, ha ki nem -cseréltek.</p> -<p>– Az x-hauseni nagyherczegi kamara-énekes?</p> -<p>– Csak volt az! Tempi passati! Elcsaptak.</p> -<p>– Mi okból?</p> -<p>– Hát azért, mert az orrára köptem a nagyherczegnek.</p> -<p>– Ne mondja már.</p> -<p>– A biz úgy van: – ön tudja, hogy nekünk énekeseknek szokásunk, -mikor valami nagy áriánk közeledik, elébb a torkunkat kiköszörülni, -s ha valami reszeli a gégénket, hátra fordulunk és kiköpjük. Hát én -a nagy buzgóságomban elfelejtettem, hogy a nagyherczegnek a páholya -a szinpadra nyilik, s ő herczegsége odakönyököl. Jön az áriám, -érzem, hogy valami «fetzli» van a torkomon. Egyet krákogok, -hátrafordulok, «pfthű» s megtörtént a szerencsétlenség. Másnap -kiebrudaltak.</p> -<p>– És most itt helyezte ön el magát.</p> -<p>– Higyje el, hogy soha sem volt olyan jó dolgom, mint most. Enni -inni kapok, a mennyi kell, s hozzá tiz forintot egy estére. Soha se -volt annyi fölösleges pénzem, a mióta élek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p>S azzal elkezdett énekelni mindenféle tréfás kupletteket, azzal -a fenomenális harangzöngésű mély hangjával, a mihez hasonlóra -sokáig lehet várni, maga kisérte a dalait a brugóval.</p> -<p>De azért, hogy olyan sok fölösleges pénze volt, soha sem vitte -annyira a derék Müller, hogy több kabátja legyen annál a mi a -testén van.</p> -<p>Egy este nagy szomorúságban találta leghűségesebb patronusát, a -Blumenstöckl vendéglősét. Kérdi tőle, hogy mi baja?</p> -<p>– Meghalt a szegény jó feleségem.</p> -<p>– Áldott jó asszony volt: Isten nyugtassa meg. Ki csinál nekem -már ezután olyan jó sonkás omelettet!</p> -<p>– Lássa ön, ön is eljöhetne holnap a temetésére.</p> -<p>– Szivesen megtenném: nagy élvezet volna rám nézve. De lássa ön, -nincsen ilyen gyászesethez való fekete kabátom.</p> -<p>– Van én nekem kettő, az egyiket oda adom kölcsön.</p> -<p>– Mar úgy jó lesz. Holnap lesz szerencsém.</p> -<p>– Enyim a szerencse.</p> -<p>A vendéglős épen olyan bőven megáldott termettel birt, mint a -művész; a fekete kabátot mintha csak rászabták volna Müllerre.</p> -<p>Hanem a temetés után nem jött vissza Müller a kabáttal.</p> -<p>Sőt énekelni sem jött el többet, hanem elszegődött valamelyik -orpheumba.</p> -<p>Az emberséges vendéglősnek több heti várakozás után végre -elfogyott a türelme s egy este utána ment az énekesnek, s megkapta -azt a kedvencz kocsmájában, a mint épen a tarokkozásnál ült.</p> -<p>– Jó estét, Müller úr!</p> -<p>– Csitt! Egy szót se, ha az élete kedves! Tiz tarokk tous les -trois, pagat ultimo.</p> -<p>S csak azután, hogy az utolsó ökölcsapás elhangzott a -kártyaasztalon, fordult hozzá. <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>– Most deklamáljon már! Mi a Schlagwortja?</p> -<p>– Hát a kabátom! A fekete kabátom, a mit három hete van már, -hogy az úrnak kölcsön adtam gyászruhának, s még sem hozta -vissza.</p> -<p>– Mert ismerem a magasabb etiquettet. Az udvari gyász hat hétig -tart. Még nem telt le, csak három.</p> -<p>S azzal békében osztott tovább.</p> -<p>Aztán megint csak visszakivánkozott a szép Amerikába. Keresztül -énekelte magát az oczeánon. – De már vissza nem tudta énekelni.</p> -<p>Soha életében nem volt olyan kemény sorscsapás, a mi -megrendítette volna; hanem a mint egyszer legjobb játék közben a -bőgőjéről az öreg húr lepattant, abban a perczben megütötte a guta. -Ezt nem birta elviselni.</p> -<h2>A HORTOBÁGY.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Mi az a Hortobágyi puszta?</p> -<p>Egy ismeretlen sziget a szárazföldön.</p> -<p>«Sziget», mert körül van véve a czivilizált világ tengere által: -partjai népes városok, tanyákkal megrakott, jól mivelt gabonaosztó -földek, dohánytelepek, ültetett erdők, kertek; maga pedig egy -őspuszta, a mit ekevas föl nem hasogatott soha. «Ismeretlennek» is -méltán nevezhetem; mert a kik a hire végett ide jönnek mulatni, -mind ott telepesznek meg a hortobágyi vendéglőben, onnan -visszatérnek, az évenkinti két nagy marhavásárt is ott tartják meg -a Hortobágyparti nagy hid előtti síkságon; de bele a puszta -végtelen labyrintjába ritkán vetődik el valaki: jártas kalauz -nélkül meg se is próbálja; – azon a kétszáz hatvan pásztoron, a -három állatorvoson, a pusztai biztoson és az ő mező-biráin kivül -alig járja be valaki magát az igazi hortobágyi pusztát. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Ennyiből áll a lelkes lakossága egy ötvenkétezer holdnyi -területnek: kétszázhatvan ember. Hanem aztán a lábas jószág, a mely -ezeknek a felügyeletére van bizva, megy ötvenezerre.</p> -<p>Az egész terület nem való másnak, mint legelőnek: tavaszszal sok -a viz, nyáron kevés, a hol nem «totyogós», ott szikkadt: amannak a -növényzete buja, emezé kúszó porcsfüvön és székifüvön kivül -semmi.</p> -<p>A régi leirásokban nádasokat, tavakat találunk: azoknak most már -hire sincsen; elvitte a Tiszaszabályozás. Nagy áradáskor csónakkal -járták e pusztát: a Hortobágyon két kerekü malom volt, mely a város -számára őrölt. Kuthy Lajos leirásában még vadkanok jelennek meg. -Régente hires volt a vidéken a kócsag vadászat: most már csodának -ha látni egyet. Ezelőtt negyven esztendővel mikor a muszkák elől -menekültem, a fegyverlerakás után, a Hortobágyon át egy csikós -bojtár vezette a szekerünket félnapi járó nádason keresztül, -tengelyig érő vizben; a nádas közepén volt egy tó, annak a partját -körülszegélyezték a gémek, kócsagok. Ma már se nádas, se tó nincs. -Legelő az egész terület három óra járásnyira széltében, -hosszában.</p> -<p>És ebben a látszatos egyhanguságban mennyi csodaváltozatosság -van! A betyárromantika is kipusztult végkép; de azért mennyi -ősköltészet maradt még itt a természetben, úgy, mint a -népéletben!</p> -<p>Tavaszszal legérdekesebb a Hortobágyot megtekinteni, a mikor még -minden üdezöld, s még nem vették át az uralkodást a legyek, -bögölyök, szunyogok és musliczák billiói.</p> -<p>A debreczeni városi tanács vendégszeretete fejedelmi kényelemben -részesíti a szivesen látott népisme buvárt, utazót, festőt, kül- és -belföldi nevezetességet. Minden jóravaló ember, a ki a hortobágyi -pusztát be akarja járni, szives vendégszeretetre talál, s ugyan még -egy pálczát se hozzon magával védelmi szerül, csupán a pihenési -igényeit szállítsa le a legkevesebbre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>A mint a város pompás ötös fogatán, (a mely maga is festőnek -való tanulmány, eredeti magyar arczu kocsisával s a «Lajos» -hajduval a bakon) az ötven méter széles országuton a két oldalt -elterülő tanyákat elhagyjuk, melyeknek legutolsóján épen akkor -ültetik nagy gonddal és fáradsággal a dohány-rászákat, mig a -buzaföldek mentén egész hosszú sor asszony-cseléd virit, piros -ruháival, a kik a konkolyt irtják a vetés közül: átvágunk az -emlékezetes «Vérvölgyön», kihagyjuk a lovaknak magukat fujtatni a -Kadarcsi csárdánál; azután következik a «Kö-út». Ez már a kezdete a -Hortobágynak. Itt vannak a birkanyirók. A juhnyájakat, melyeket -előtte való nap a Hortobágy vizébe épített mesterséges usztatón -megmostak, ide terelik fel, s aztán az asszonyok roppant nagy -pajtákban szabadítják meg hegyes ollóikkal gazdag bundáiktól. Az -egyik pajta körül a nemes merino birkákat látjuk, a másik mellett -az ős-eredeti magyar juhot, mely hosszú fürtös fehér, vagy fekete -gyapjával, vadkecske fejével, kacskaringósan megtekert felálló -szarvaival valóságos vadállatot mutat.</p> -<p>Ha akad a látogatók között naiv kedély, a ki kiváncsi rá, hogyan -támadhat a birkáknak, (kosnak, nősténynek egyaránt) ilyen -csodálatos csavarforma szarva? annak a juhász megmagyarázza szépen, -hogy annak a szarvára mindennap egy forró czipót húznak s annál -fogva csavargatják meg ilyen czifrára; s azt olyan komoly -ábrázattal mondja, hogy sértés volna benne kételkedni.</p> -<p>Jó szerencsére ott van a kalauzoló urak között a Hortobágy -legkedveltebb alakja, doktor Deli Mátyás, a ki valamikor barát -volt, de ott hagyta a reverendát, és most kitünő derék állatorvos: -tréfás alak azoknak, a kik a tréfát értik; de a kik a tréfa mögött -megtalálják a komoly értelmet, azokra nézve megbecsülhetetlen -utbaigazító. Valamenyi pusztákfiának ő a keresztapja, násznagya, -birája, papja, tanitója, és orákuluma: nem is hivják másként, csak -«apánknak». <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<p>Doktor Deli Mátyás mingyárt jó eleve megismertet bennünket az -itteni társadalmi állapotokkal. – Még a pásztornép között sincsen -egyenlőség: itt is rangosztályok vannak. Legfelül áll a gulyás: -ezek a Hortobágy grófjai; azután jön a csikós: ez a köznemesség, a -pusztai gentry. Gulyás és csikós barátkozik egymással; de már a -másik kettővel nem örömest keveredik, a kik között rangban előbb -áll a «kondás» (a mi jellemző a sertéstenyésztésére büszke -Debreczenben), legutoljára jön a juhász. És még ezek között is -elébb való a magyar juhok pásztora, legvégül marad a nemesített -birkák őre. A debreczeni régi civis gazda ma is jobb szereti a -magyar birkát, mint a merino juhot; amazt igy hija: «ezek az -ártatlan jószágok»; emennek a neve nála: «ez a csunya féreg».</p> -<p>Oka a haragnak az, hogy a magyar juh egyenesen előre legel, az -utána jövő nyájnak is hagy valamit, de a merino juh jobbra balra -legel, egész kopaszra nyirja a legelőt.</p> -<p>«A juhász soha sem mond igazat; a kondás megmondja az igazat, de -goromba és rútul káromkodik; a csikós makacs és nem engedi magát -kikérdeztetni; a gulyás becsülettudó, kevés beszédű, de a mit mond, -az helyén van.»</p> -<p>«Mikor a juhász a csárdába letelepedik, a mint a boros palaczkot -eléje teszik, azonnal elkezd dalolni. S abban nem hagyja, a mig a -borban tart; a kondás szitkozódik, káromkodik ivás közben; ha aztán -jön a csikós, elkezd legénykedni, hetykén beszél és kötekedő; mikor -pedig a gulyás kerül az ivóasztalhoz, az respectust tart a többi -fölött, nagyot hallgat, lassan beszél, s csak a vége felé áll elő, -hogy «no hát én is tudok egy új nótát!» akkor aztán mulat.»</p> -<p>Mind a négy fajtával nagy hamar módunk lett megismerkedni, s -igaza volt a doktornak!</p> -<p>Még egy csárdát érünk útközben, a hortobágyi pusztán végig -vágtatva a gyors öt lóval, miközben a láthatáron folyvást kisér -bennünket az ujvárosi templom tornya. Két nagy tehén csorda marad -el mellettünk, mindegyik ezeren <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> feljül álló gyönyörü -czimeres szarvú állatok! Birkanyájak, sertéskondák, de még semmi -ménes. Azok túl vannak nagyobb részt a Hortobágy folyón.</p> -<p>Azt mondja a csikós: «Az Ur Isten is azért teremtette a -Hortobágy vizét, hogy elválaszsza a derék állatot a birkától!» Túl -a Hortobágy vizén már nem szabad birkának, juhásznak a pofáját -mutatni, disznóról pedig szó se lehet! Az csak a karám mellett -huzhatja meg magát, mint halálra itélt gonosztevő.</p> -<p>Egyszer aztán csak elmarad nyugatnak az ujvárosi torony s csak -hébehóba bukkanik fel megint, mikor a délibáb felkapja a levegőbe. -Előttünk áll a hirhedett hortobágyi csárda. Derék kőépület, künn az -országuton, soha keritéssel körül nem volt véve. Mellette egy -rengeteg kocsiszin. Jó bora, jó konyhája, kényelmes vendégszobái, -uraknak való étterme s a pásztorok, kocsisok számára tágas -ivószobája. Valamikor nevezetes szállás, mikor ezen az úton jártak -a kalmárok Budapestre s talán megint az lesz, ha a -debreczen-füzes-Abonyi vasut megvalósul, s gőzmozdony fújtat végig -a Hortobágyon. Most csak hivott vendégek által népesült meg.</p> -<p>A vendéglőnek most már kertje is van, annak a tövében folydogál -nagy lassusággal a Hortobágy folyó, szélességre olyan, mint a Garam -rendes időben. A vidék nevezetessége a rajta átvezető roppant nagy -kőhid, kilencz boltozatos oszlopzaton nyugvó. Az a monda róla, hogy -építésekor a hozzá való meszet tejjel ójtották meg, azért olyan -tartós.</p> -<p>E hid képezi a pusztán a legnagyobb magaslatot. Innen látjuk -közeledni a több oldalról előterelt méneseket.</p> -<h3>II.</h3> -<p>A regényes látványok, a zajos jelenetek nincsenek ott mindig. A -városi tanács intézkedései folytán lettek a Hortobágy mellé, túl a -vizen felterelve a szabad ménesek, <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> festőnek, irónak, -fényképésznek tanulmányozás végett.</p> -<p>Itt mutatták be a vad mén elfogását pányvával a szabad ménes -közül. Két délczeg csikós legény volt kiszemelve a feladathoz, az -egyik a «Pákozdi,» a másik a «Pecze»; igazi mintaképei a hortobágyi -csikósnak, büszke rátartó fej, nemes arczvonások, naptól -barnapirosra zománczolva, napbanéző szemek, sugár szemöldökök és -hozzá délczeg termet kálvinista nyakkal. Egyszer már láttam a -fiatalabbat, a Peczét, a mint a város czifra méneséből kifogott egy -kiszemelt lovat a pányvával, az is festői jelenet volt, a csikós -legény egymagában fogta el a paripát a pányvával, mozdulatlanul -állva a helyében. Karjain duzzadó izmairól alácsúszott a lobogós -ingújj: olyan volt, mint egy antik görög szobor; – csendesen oda -vonta a lovat magához, másnak segítsége nélkül.</p> -<p>Ezuttal azonban az elfogott paripa nem adta meg magát olyan -könnyen: rúgott, szökelt, felhányta magát a levegőbe, csavarta a -nyakát, s a másik csikósnak is be kellett kapaszkodni a pányvába, -hogy világgá ne szaladjon a mén.</p> -<p>Megértettem aztán később a két jelenet közötti külömbséget. Ez -az utóbbi próba a «szilaj ménessel» lett megkisértve, az elébbi -pedig a «czifra ménes» közepett. Amazt, ha megriasztják, Nádudvarig -elszalad; emez már istállót is ismer. Mikor délután a városi nemes -fajménest felkerestük, nem kellett azokat pányvával fogni: -odajöttek maguktól hozzánk, oda álltak a festő háta mögé s a vállán -keresztül nézték, hogy mit rajzol. Egy vad paripa, mely soha -kötőféket nem látott, meg hagyta a fejét simogatni, s olyan -udvarias volt, hogy elvette a kináló hölgy kezéből az ákáczvirág -bokrétát és szépen megette.</p> -<p>A nemes fajménes számadó csikósgazdája rakott házban lakik. -Fecskerakás a fal, vert agyag, szalmával keverve; nád a födele. Ha -belépünk, a fejünket le kell hajtani, hogy bele ne üssük a -gerendába. Nyáron nem látja <span class="pagenum"><a name="Page_70" -id="Page_70">-70-</a></span> ez a szoba a gazdát, mert annak az -ágya (két szál deszka) ott van a kinyuló eresz alatt; egy -bundadarab a fejvánkos, fölötte a polczon a domború hátu rengeteg -nagy kenyerek, meg a fabödön, melyben a heti étele áll. A hátulsó -félszerben elég hely van három kuczorgó süldőnek.</p> -<p>Csikós, gulyás szereti a jó konyhát. Konyhája ugyan nincs; de -étele van. Azt a felesége készíti el, a ki odabenn lakik a -városban, s egyszer egy héten, vasárnap kijön a pusztára s hozza -magával tele bödönben az egész hétre való eleséget.</p> -<p>«Fehér eczetes», – «Kaszás lé», – «Kálvinista menyország», – -«Töltött káposzta», «Espékes», – «Savanyú paszuly». – Ez a -változatos szakácskönyv. Egyik héten az egyik, másikon a másik. – -Csupa savanyú lére készült ételek: ezt az életmód kivánja. A -magyarok ismerik valamennyit; csak az «espékes» kiván magyarázatot. -Ez áll friss disznóhusból, a melyre bőven leszeletelt vereshagyma -van tetézve s eczetes tejfeles lével berántva, egész borssal -behintve. – Ha eltalál fogyni az étel, ha rossz időjárás gátolja az -asszonyt a kijövetelben, a puszták embere maga is kész szakács: ott -a tarisznyában a lebbencs, meg a kása: készít «tésztás kását». -Magam is kóstoltam: pompás reggeli volt.</p> -<p>Azt mondtam odafent, hogy nincsen konyhája. Dehogy nincs. -Csakhogy azt itt «vasaló»-nak hiják. Minden karám mellett ott áll a -vasaló. Ez egy ölnyi átmérőjű kerek, kunyhóforma, felül nyitott -nádsövény, melynek a feneke téglával van kirakva: középett a -tüzhely, a mellett a forgatható «szolgafa», a minek a végére a -bográcsot ráakasztják, s alatta tüzet raknak. A tüzelőszer a -legfinomabb hortobágyi koksz, a mi ott szárad a karám végében -halomra felrakva; bányája a sik mező: úgy hivják pásztornyelven, -hogy «árva trágya». Ezt összegyüjteni a «taligás» hivatala; azután -a bográcsban megfőzni az ebédet, az is a taligás hivatala; s végül -a kész ebédet bográcsostul tanyáról tanyára elhordani a bojtárok -után, ismét a taligás <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> hivatala. Taligás a czime a -csikós-tanoncznak. Tizenkét éves korában jön ki a fiú (a pásztor -fia) a pusztára s beszegődik a karámba. Odáig iskolába járt, irni, -olvasni, számolni tanult: a nélkül nem lehetne «számadó». Ott aztán -addig szolgál, – fizetés nélkül – mig megnő, s bojtárrá emelkedik s -az ő kötelessége a tüzelő gyüjtés, főzés, takarítás s hajdan az -esett barom lenyuzása is az volt, de ez alól már felmentette az új -rend a pusztán.</p> -<p>A karámon és a vasalón kivül még ott látjuk a hármas szárnyú -szélfogót: a mi a juhászoknál nádból készült cserény; a birkának az -is jó védelem; de a gulyának, ménesnek erős deszka palánkból -készült az, mely a pusztán végig seprő zivatartól megóvja az -odaterelt állatcsoportot.</p> -<p>Kiegészíti a képet a nagy csordakút. Egy három öl hosszú, két öl -széles mély medencze, melybe négy oldalról buzog fel a földfuróval -előcsalt friss viz. Az egész nagy architecturai remekeléssel -kifalazva, keresztkötéssel kiczövekelve vastag tölgyfa gerendákkal, -s összekötve a roppant hosszú tölgyfa itató vályuval. Két-három -kankalikos kútgém jár fel s alá déltájt, estenden a kútba, s az sem -gyerek munka: öt, hatszáz, sőt ezer darab állat számára vizet -meríteni. – Egyszer már a tanács hozatott külföldről egy merítő -gépet, mely két ló erejével könnyen elvégezé a munkát; de nagyhamar -túl kellett rajta adni; mert a pásztorember inkább maga fáradt a -vizmerítéssel, mint hogy a kedves jó hátas lovát kinozza meg a -göppöly keringetésével.</p> -<p>A juhász karámja megint másforma: annak már belül van a -tüzhelye, s a belsejében vetett ágy van és tulipántos láda, a -falakon főzőeszközök, czintálak, a gerendákról gomolyás zacskók -lógnak alá. Ennek már kinn lakik a felesége a pusztán, télen -nyáron. Apró gyerekek játszanak a szalma között, kis csibe, kis -kácsa szaladgál a ház körül. Olyan juhász karám is látható, mely -szigetmódra körül van árkolva; az árok vizzel tele s a vizen át hid -vezet a kunyhó udvarára, mint egy kulcsos várba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>De kertet nem látni sehol. Csak a csalán, meg a papsajt, az -emberi lakásnak ez két hű kisérője, veszi körül buján a -karámot.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Az idő kitisztul, a felhők eloszolnak, semmi szél nem leng már; -s ekkor egyszerre elkezdi a délibáb a maga tündérjátékait. A -láthatáron tenger terül szélyel, mely sebesen futó hullámokat -látszik hányni s a futó hab tetejéből sötétzöld erdők, szigetek -emelkednek elő. Az elhagyott karám, melyet az imént meglátogattunk, -egyszerre emeletes palotává magasodik fel, s az ujvárosi templom -felkap az égbe s bazilikává nő meg. Majd egy szép hosszu várost -látunk, fehér házak soraival: nem város ez, hanem legelésző ökrök. -A tenger lassankint elnyeli a távolt; úgy hogy az ökrök a -láthatáron látszanak állani, s a láttani csalódás mammuthokká -nagyítja az alakjaikat. Az optikának minden szabálya fel van -forgatva. A távol álló tárgy lesz nagyobb, a közelebb álló kisebb. -Elénk támad egy emberi óriás a láthatáron, a ki úgy látszik, hogy -apró sertéseket hajt maga előtt: mikor közelebb érnek, akkor -látjuk, hogy az óriás egy simpla gulyásbojtár, az apró állatsereg -pedig kétszáz fiatal bika egy csoportban. Majd megint egy gályákból -álló flotta látszik a tengeren át felénk vitorlázni: rájövünk, hogy -azok legelésző lovak. Mikor közelebb megyünk hozzájuk, hogy -kijönnek a délibábból, egyszerre úgy eltörpülnek, hogy alig látjuk -őket. Néha a délibáb felkapja a láthatár alatt mélyen fekvő -helységek ábráit a szemünk elé s olyan közel hozza, hogy az -utczákon szaladgáló ebeket ki lehet venni; a Hortobágy egyszerre -tele lesz városokkal. Ezt különösen reggelenkint látni. Az sem tart -sokáig. Máskor meg azt látjuk, hogy két ménes legel egymás fölött, -az egyik a földön, a másik a levegőben. A házaknak, tornyoknak -visszképe úgy látszik meg a délibábban, mintha csendes tó tükréből -verődnék vissza, de azt <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> is megteszi a délibáb, mikor jó kedve -van, hogy a házat és a visszképét a tetejével, a tornyot a hegyével -megfordítva ragasztja össze.</p> -<p>S ez a tündéri játék így folyik napestig: mentül égetőbb a -napsütés, annál tüneményesebben.</p> -<p>Azt hiszem, hogy ha ide a Hortobágyra egy várost építenének, ott -senki sem dolgoznék soha: minden ember az ablakában ülne, s a -délibábot nézné egész nap, mint a hogy nézi most a puszták pásztor -népe.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Harangszó nem hangzik a pusztán: csak a nap állása tudatja -velünk, hogy ebéd ideje van.</p> -<p>A hortobágyi csárdában vár bennünket a jó magyaros ebéd.</p> -<p>A behivott csikósok számára is fel van hordva a lakoma a nagy -ivó szobában.</p> -<p>Azonban a nap egyik hősét, a Pákozdit hasztalan hivogatják: nem -akar bemenni, nem akar a lakomához ülni. Tanácsbeli urak, vendégek, -festők, magam is eleget invitáljuk: de csak nem jön: nem kell neki -se étel, se ital, s az okát sem mondja meg, miért nem?… Hát csak -nem!</p> -<p>Végre aztán kivallja, hogy van a csárdásnak egy szép leánya, a -kit ő nem akar többé látni. Két éve már, hogy felfogadta: s állja -ma is a fogadását. – A régi pusztai regény. – Szép volna leirva: de -az egész történet a csikós titka, s mikor azt nekünk elbeszélte, a -becsületünkre bizta, hogy nem adjuk tovább.</p> -<p>Mit lehetett tenni. Ha a csikós nem akart az ivóasztalhoz -bejönni, ki kellett vinni az ivóasztalt a szabadba; ott azután -hozzá ült a csikós, s az ő kedvéért a többi pásztorok is -odatelepedtek. A nagy ivószobában nem maradt más, mint a sorozásra -gyülekező legények Balmaz-Ujvárosból.</p> -<p>– Hát ilyen a csikós adott szava: bizonyítá doktor Deli Mátyás, -a ki jól ismerte a csikós történetét. Van itt <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> egy öreg -csikós, a kivel meg az történt, hogy ezelőtt husz esztendővel, egy -vásár alkalmával, mikor a konvencziós lovát eladta, erősen betalált -venni az áldomásból, s széles jó kedvében egyszer csak berontott az -úri étkező szobába. Én épen ott ültem az asztalnál, s mellettem egy -számadó juhász, csendesen poharazgatva. «Ejnye te szemtelen juhász! -rivalt fel a csikós; még te a tekintetes úr mellé mersz ülni! Te -juhász!» s azzal úgy csapta pofon a jámbort, hogy az asztal alá -fordult szegény. Én lehordtam a garázdálkodót, hogy mer ide -betörni? «Hát csak tánczolni akarok, tánczosnét keresek.» – «Eredj -a pokolba! nincs itten neked való tánczosné!» – «Dehogy nincs, -deb’zon van!» s azzal nyalábra kapta ezt a nagy öntött vas -kemenczét s ezzel kezdte járni a kuferczest, s addig járta, mig -össze nem rogyott. Kétszázötven forint volt a bugyillárisában, azt -reggelre ellopták a vásári tolvajok. – Helybeli nem tette. – Másnap -aztán odajött hozzám nagy töredelmesen: «éj be nagyon bánom, a mit -tegnap tettem! Hogy a kétszázötven forintomat elvesztettem, azon -nem búsulok; de hogy a tekintetes urat megbántottam, azt átallom -nagyon. Már most büntetésül felfogadom, hogy husz álló esztendeig -nem iszom se bort, se pálinkát.» – S megállta, hogy húsz esztendeig -nem ivott mást, csak vizet. Ilyen a csikós adott szava, hát még a -gulyásé?</p> -<p>Fülöp János uram igazi diszpéldánya az alföldi gulyásoknak. -Lóháton a nyeregben ülve is athletai alak, szép szabályos, értelmes -arcz; s ha leugrik a lóról, megreng a föld alatta. Öles a termete. -Ez tartott hozzám felköszöntőt a többi pásztorok nevében: rövid -talpraesett mondásokban. A pusztai gulyásnak harmincz kötetből álló -könyvtára van a vályog falu karámjában s ismeri azokat a magyar -költőket, a kik a magyar nép számára irtak, jobban, mint – majd -megmondtam, hogy kicsodák?</p> -<p>Becsüli is valamennyi pásztor ember.</p> -<p>Később a másik Fülöp is oda jött, az öregebb, öcscsénél -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> alacsonyabb. De valóságos érzelmes, nemes -vonású magyar arcz: ez is számadó gazda; mind a ketten világot -láttak már s tekintélylyel birnak az urak előtt is.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Aztán akad egy magyar parasztlegény (nem czigány), a kinek -hegedüje van. De bizony olyan szépen el tudta húzni a legkedveltebb -csárdásokat; pedig soha se tanulta senkitől a hegedülést. Ez alatt -odavetődött egy juhász gazda is. Ősz haja volt már, s az göndör -fürtökben borult a vállaira; de fiatal arcza s pompás villogó ép -fogsorai, mikor megszólalt.</p> -<p>«Ha megengednétek, édes fiaim, hogy egy szegény juhász is -közétek ülhessen», mondá nagy szerényen.</p> -<p>«Üljön közénk, apám uram», mondának a fiatalok, helyet szorítva -a számára a közös padon, s megadták neki a becsületet, azért mert -öreg ember, daczára annak, hogy juhász.</p> -<p>S a hogy a doktor Deli Mátyás mondá: a mint a boros palaczkot a -juhász elé tették, ez rögtön rákezdte a dalolást; s aztán folyt -belőle a dal vége szakadatlan.</p> -<p>Festő művészeink a borozó társaságot siettek rajzolni, én pedig -a juhász mellé telepedtem poezist tanulni.</p> -<p>Olyan nóták azok, a miknek a verse és dallama együtt születik a -pusztán, s mind a pásztor életet jellemzi. Egy pár szakaszt -elfogtam az emlékezetemmel.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Két hete már, ha nem -három,<br /></span> <span class="i0">Mindig a gazdámat -várom:<br /></span> <span class="i0">Ahol jön már -szamárháton,<br /></span> <span class="i0">Mi felénk tart, a hogy -látom.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Jó napot, édes -bojtárom!<br /></span> <span class="i0">Van e hiba? van-e -károm?<br /></span> <span class="i0">Nincsen hiba; de nem is -lesz;<br /></span> <span class="i0">Még ez a nyáj kezemen -lesz.»<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Esteledik, -alkonyodik,<br /></span> <span class="i0">Gulya, ménes -takarodik,<br /></span> <span class="i0">A számadó -káromkodik,<br /></span> <span class="i0">Három bojtárja bort -iszik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyik iszik a -Kadarcsba,<br /></span> <span class="i0">A másik a -Hortobágyba,<br /></span> <span class="i0">A harmadik a -Megyesbe,<br /></span> <span class="i0">Hej keringős -teremtette!»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Mikor a juhász bort -iszik:<br /></span> <span class="i0">Szölke szamár -szomorkodik.<br /></span> <span class="i0">Ne szomorkodj szölke -szamár:<br /></span> <span class="i0">Majd elmegyünk a nyáj -után.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Hat jó kutyám farkas -nyomán,<br /></span> <span class="i0">Két bojtárom két -oldalán,<br /></span> <span class="i0">Magam megyek a -derekán,<br /></span> <span class="i0">Szölke szamár a -hátulján.»<br /></span></div> -</div> -<p>Ez mind a boldog pásztoréletből; végül aztán a betyáréletből -is:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Vizen sáron az -állásom:<br /></span> <span class="i0">Még ott sincsen -maradásom.<br /></span> <span class="i0">Ha szaladok, -megkergetnek.<br /></span> <span class="i0">Ha megállok, -megdöngetnek.»<br /></span></div> -</div> -<p>Utoljára aztán a zene és dal mellett a csikós, a gulyás tánczra -kerekednek, s eljárják azt az igazi pusztában született friss -magyart, a mit hiába utánoznak az urak a fényes parketten: -tégláspadló kell ahhoz, meg csikós legény.</p> -<p>S ez így megy változatosan késő estig. Az iró és művész vendégek -kedveért vasárnap van ma az egész pusztán.</p> -<p>S az egész mulatság alatt egy durva, egy csintalan szót, egy -sértő mondást, egy kötekedést nem hallani. A ki meg akarja ismerni -az igazi «elegáns» magyar embert, az menjen ki a Hortobágyra. -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Magam is, meg a művésztársaim mind együtt üldögéltünk a pásztor -gazdákkal a borozó asztal mellett, odajött a doktor Deli Mátyás is -s ő is koczingatott velünk: «Én vagyok ám ezeknek az apjuk -valamennyinek, s elmondhatom, hogy az én fiaim között egy rosz -ember sincsen.» A számadó gulyás rámondá, hogy «igaz! Nem türnénk -el magunk között a rosz embert: elüznénk a pusztáról.»</p> -<hr class="tb" /> -<p>Egy debreczeni jó barátomtól hallottam, hogy nem régiben két -csikós legény között egész lovagias természetü párbaj folyott le a -pusztán.</p> -<p>A kihivás becsületkérdés miatt történt, furkós botra, lóháton: -egész szabályszerüleg, párbajtanuk segédkezése mellett. A furkós -bot komoly fegyver. A vivók egyike bezuzott fejjel hullott le a -nyergéből, keményen helybenhagyva.</p> -<p>A magyar csikós nem ront egymásra orozva; nem késsel; nem -rálesve; nem is a harag első dühében, vagy a bor mámorában: – -megvárja, mig a düh és a mámor elpárolog, s akkor gyürkőzik neki; -találkozást ád: «gyepre bajszos!»</p> -<p>Ez is egyike a faj nemes vonásainak.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A mig a mulatság tartott, a festő művészek az érdekes -népalakokat rajzolták, a mit azok büszkén tűrtek. Hatalmasan tudtak -pozirozni! Kivált a fiatal Pecze.</p> -<p>Egyszer azt kérdi az egyik a rajzoló művésztől, hogy mi az a -jószág, a mivel most azt a papirost csiszolja?</p> -<p>– Ez magyarul gumilásztikum: pogány nyelven «ruggyanta».</p> -<p>– Mire jó az?</p> -<p>– Hát ha az ember valamit elhibázott a plajbászszal, ezzel -kitörülheti.</p> -<p>– Mi lehet annak az ára? <span class="pagenum"><a name="Page_78" -id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>– Tiz, húsz krajczár: a nagysága szerint.</p> -<p>– Hol lehet azt kapni?</p> -<p>– Minden papirkereskedésben.</p> -<p>– A volna nekünk jó.</p> -<p>A festő azzal felajánlotta nekik, hogy ezt a drága kincset -kétfelé vágva, megosztja közöttük.</p> -<p>Mély hálájukat fejezték ki érte.</p> -<p>Ne tessék rosszat gondolni!</p> -<p>Nem «számokat» kiigazitani való a gumilászti a számadó csikós -kezében; hanem csak neveket. Mert ezeket adja vissza olyan nehezen -az engedetlen plajbász, kivált mióta sok idegen hangzású is -keveredett a gazdák közé. Például a Schweiczer Nepomuk nevét a -világért sem tudja másként leirni a számadó, mint úgy, hogy «Váczi -Pamuk» s e miatt ujra kell irnia a számadó levelét. Most már ezen a -bajon segitve lesz a gumilásztival. Csak a nevet kell kitörülni, -ujra irni: a többi megmaradhat.</p> -<p>Igy hatolt be ismét egy darab civilisatio a pusztába.</p> -<p>S tovább folyt a táncz, a nóta:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Hej húj! Göndör a -babám:<br /></span> <span class="i0">Szeret is az engem -igazán.»<br /></span></div> -</div> -<hr class="tb" /> -<p>Estére egy kis halászat is lett rendezve a Hortobágy folyamában. -Két példánya a pákászok kiveszőben levő fajának egy hálóvetésre -egész tele kassal húzta ki a széles, nagy pikkelyü kárászt, a miből -jóizü vacsoraszaporitó lett hamarjában. Az alatt mi -«festő-kagylókat» szedegettünk a folyam sárlepte iszapjában. A -pusztának még halai és hüllői is vannak.</p> -<p>Hajdanában még hires madarai is voltak: a sasok és dögkeselyük. -Mikor még az elesett lovat ott hagyták a pusztán – saharai módon – -a hol elhullott, s annak az elfogyasztására más világrészből is -eljöttek a levegőég nagy ragadozói. A népajk emleget egy csikós -legényt, a <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> kinek az volt a furfangja, hogy egy -lenyúzott állatbőr alá elbujt, lyukat vágva annak a hátán, s mikor -arra leszállt valami keselyü, hirtelen kinyult a kezével a -nyiláson, s megkapta a nagy madarat a lábánál fogva s lerántva a -lábait, ott tartotta addig, mig a lesben álló társai odarohantak s -a keselyüt agyonverték; de már ennek a nemes mulatságnak vége, a -mióta az elhullott állatoknak eltemetése törvény szerint meg van -parancsolva.</p> -<p>Az állathulláknak körül korlátozott temetője van a -legterméketlenebb szikes pusztán: valamennyit odaviszik, ott fejtik -le, s aztán mély gödrökbe elhantolják.</p> -<p>Nem igen étvágyingerlő tárgy biz ez; de jellemző adat a -hortobágyi életről, hogy az elhullott állatokat még nem rég is -felhasználták. A pásztor ember nem hiszi azt, hogy a magától -meghalt állat husa nem olyan használatos, mint a leölté. Mikor a mi -csikósunkat magasztaltuk, hogy milyen derék egy legény, közbeszólt -a hortobágyi korcsmáros. «Az bizony, mert ez még döghuson -növekedett fel! De a mióta a kaormány betiltotta az esett marhát, -azóta a fiatalság mind elaljasodik.»</p> -<p>Az volt ugyanis a szokás, hogy ha tulok esett el, azt nem -hagyták a keselyüknek; hanem a husát felapritották, bográcsra -hányták, megabálták, s azután gyékényre kiteritették, a napon -megszikkasztották. Ezt a «szikkasztott hust» aztán, zsákra rakva, -aként használta fel a gazda, hogy mikor bocskoros levest (eczetes -hagymás lé rántással) főztek, annyi marokkal dobott bele, a hány -vendég számára készült a vacsora.</p> -<p>Tiltva van már! Nem engedi a miniszter!</p> -<p>Mondják is zúgolódva, hogy mi baja a miniszternek azzal, hogy mi -fő a szegény pásztor bográcsában?</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>A pusztai élet azt kivánja, hogy korán feküdjünk, mert korán kel -a nap. Pedig a mit meg kell látni, az a napfelkölte a hortobágyi -pusztán.</p> -<p>A legelső kakas-szóra, éjfél után két órakor felébresztenek -bennünket: «reggeledik» már.</p> -<p>A hortobágyi pusztán a legelső szürkületet úgy hiják, hogy -«hajnalperczenés.»</p> -<p>A derült ég tele van még csillagokkal: ottan ragyog a «kaszás -csillag», az «Isten szemével». A csoportos «fiastyúk», a lefelé -forduló «gönczöl szekere» a «bújdosók lámpása», – a -«tengerbekacsintó», – a «menyország ablaka», hanyatlóban már a -«kereszt csillag», melyhez hajdanában a «szegény legény» fel -szokott pillantani, mikor lovat lopni indult, s ha akkor azt -sóhajtá «Isten segits!» soha meg nem fogták (a hogy tudós Lugossynk -feljegyzé); a csillagsereg között a fogytán levő hold ezüst sarlója -világit; a keleti láthatáron pedig már világosodik az ég.</p> -<p>A sápadt hold és a sápadt hajnal kettős derüjében minden -emberalak valami tündéries megvilágitást nyer, minden alakot két -árnyék követ keresztben. A sikságot még sötétség lepi. – Nagy -távolban csillámlik egy pásztortűz a mezőn.</p> -<p>A csárdában kész már kora hajnalban a jó meleg reggeli; mire az -elköl, előállnak a fogatok; elől a pusztai biztos könnyű két lovas -csézáján, utána az ötös és négyes fogatokon a művész had, a -közkedveltségü és nagymiveltségü városi tanácsos, Nánássy Ferencz -(nekem különösen régi jó barátom) kalauzolása mellett, a nagy gulya -látogatására.</p> -<p>Letérünk az országútról délirányba, s benne vagyunk az igazi -pusztában, a «zámi» határban. A csárda, a mátai dombos liget, a -Hortobágy füzfái lassankint elmaradoznak mögöttünk, s fél órai -vágtatás után sik mezőkön át, siskás <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> tocsogókat keresztül vágva, -ott vagyunk hajnali három óra tájon a puszta közepén. Itt van az -igazi puszta.</p> -<p>A végtelen messzeségben, a mennyire szem lát, nincs egy halom, -egy élő fa, egy karám, egy nádkúp, még egy kútgém sincs, mely -irányt adhatna: nincs semmi más, mint a két «kiterjesztett -erősség»; fenn a még mindig csillagos ég, alant a sima -bársonyzölddel bevont föld, a mit egy vakandturás se zavar meg. Az -ember úgy érzi magát itt, mint a szélcsendes tenger közepén. Semmi -élő állat, se távol, se közel; se repülő madár, se dongó bogár, se -futó nyúl, se fonó ürge, se békászó gólya. A teljhatalmu «semmi» -uralkodik itten.</p> -<p>De még is van egy hang, mely életet hirdet. Ez a légben járó -pacsirták éneke. Szemmel feltalálhatatlan kisér bennünket a -magasban végtül-végig ez a száz meg száz égi énekes, a kinek zengő -kardala a puszta közepén, e felséges templomban dicséri az Istent. -És e pillanatban valami földöntúli kéjteljes nyugalomérzet fogja el -idegeinket. Azt érezzük, hogy kivül vagyunk a világon, -megszabadulva a czivilizált élet minden szabályaitól, -nyomoruságától. A végtelen kerek sikságon nem vezet egy ösvény, nem -egy kocsinyom: a ki itt járatlan, eltévedhet benne, mint egy -őserdőben, köröskörül nem lát semmit, a mi tájékozná, a mi -barangolásának előre vagy hátra irányt adna. Mikor köd van a -pusztán, maguk az ittlakók is elbódulnak benne.</p> -<p>Órahosszant, vágtató futamban eltart e felséges kép: az égre már -feljött a nap kengyelfutója, a hajnalcsillag, a harmatos füben -együtt fut velünk valami messze nyuló szivárványos dicsfény a sik -földön, s csak ekkor tünik fel előttünk a látó határon valami sötét -folt: az első ültetett erdő a zámi pusztán, melynek akáczfái között -rejtőzik a csikós karám, s ezzel egyidejüleg kezdenek kiemelkedni a -föld hátáról egyes púpok: egy magasabb domb, három alacsonyabb: -tatárhalmok a nép nyelvén, irtó csaták emlékei; a hol megbontják a -domb zöld pázsitját, mindenütt <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> csontok jönnek a napfényre. -Egész helység volt itt hajdan. Most úgy híják, hogy a «zámi -puszta». A csonthalmokon kivül egy templom kőmaradványai beszélnek -a rég elmult életről. Egy sárfalból készült karám, egy nádból épült -vasaló, egy deszka szélfogó, és egy csordakút a hajdani piacz egész -ékessége. A három kútgém, keresztbe álló gerendáival úgy tünik fel -a távolból, mint a valóságos Golgotha.</p> -<p>A mi a puszta nevezetességét képezi, az a «nagy gulya». -Ezerötszáz tehén, idei borjuval, nagy számú bikákkal egy -tömegben.</p> -<p>Mikor megérkezünk, még alszik az egész tábor; nem a zöld mezőn -hevernek: szeretik a kényelmet, van egy feketére lehevert nagy -szérü, a hová éjszakázni járnak. Még valamennyi fekszik; az ezernyi -czimeres nagy szarvak erdőként magasra emelve, csak a legvénebb -bika, egy elefántnyi állat, fekete kormos fejével, pupotvető -nyakával áll magasan a csorda között. Meg sem mozdul egy is, mikor -kocsijainkkal körül hajtatunk az alvó helyük mellett. És ezek -teljesen szilaj állatok, a mik télen-nyáron kinn vannak a pusztán, -a szabad ég alatt. A teheneket nem fejik, tejgazdaság nincsen: azok -csak borjútenyésztésért vannak. Eladni csak falkánként lehet -belőlük, s elégszer megesik, hogy mikor az eladott falkát már -beterelték a Tiszaparton a hidasba, akkor egyszerre előveszi őket a -puszta utáni vágy: keresztül ugrálnak a komp szélén, kiúsznak a -Tiszából s visszavágtatnak a zámi karámhoz: az eladó -visszafizetheti a pénzt a vevőnek.</p> -<p>Ezt a tréfát a lovak is megteszik. Sok hortobágyi mén -visszaszökik a «két viz» közül az uj gazdájától a régi szabadságba, -s magával hoz hámot, kötőféket. A mult télen a város méneséből -hatvan darab beszélt össze s tél utóján kitörtek a debreczeni -istállóból s meg sem álltak a négy óra járásnyi mátai pusztáig: ott -pihentek meg a jól ismert szénakazlaknál.</p> -<p>Napfelkölte előtt megtekintjük még a karámot, melynek -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> belsejében szép sorban vannak felakasztva -a bojtárok összegöngyölt bundái, aztán meg a «magyar -wertheimcassa». Ez egy fiatal borjúnak a bőre, melynek mind a négy -lába meg van hagyva körmöstűl; a nyakán a nyilás, a mi lakatra jár: -ebben tartja a bojtár a maga kincseit, pipáját, dohányát, -só-paprikatartóját, meg az igazságát. Pénz, az nincsen benne. Mire -való volna a pénz itt a pusztán?</p> -<p>Ez alatt a talyigás, egy értelmes okos beszédü legényke, kék -ingben, gatyában, az ing pirossal kihimezve tarkán, megfőzi -bográcsban a reggelire való «tésztás kását», legelőbb minket kinál -meg vele: jó izü eledel; többet ér a kávénál meg a pálinkánál; -aztán a bojtárok ülik körül a bográcsot, hozzálátva hosszunyelű -gömbölyü czinkanalaikkal. Lassan esznek, látva, hogy két piktor -rajzolja a csoportjukat vázlatos könyvébe.</p> -<p>«Most kél a nap!»</p> -<p>A naptár szerint ugyan öt perczczel későbbre tette az astronomus -a nap keltét; de hiszen azt minden ember tudja, a ki nem az iskola -mellé járt, hogy a mit most látunk, az nem a naptest maga, hanem -csak annak a csalképe, a melyet a légkör a láthatár alul kiemel, -mielőtt a nap valósággal feljött volna.</p> -<p>Az itt látott csudálatos optikai képet, melyet még eddig semmi -természettudós művében leirva nem találtam, csak is az itteni -légrétegek különössége szerint lehet kimagyarázni. Ugyanazok a -külömböző sürüségü, egymás fölött fekvő légrétegek, melyek a -délibáb csalképeit előidézik, működnek a nap feljövetelénél a zámi -pusztán. – Meleg reggel van, a lég ózonnal tele. – A nap képe, mint -egy csoda nagy tűzhalom tolakodik elő az égtől élesen elvált -földhatár mögül. Fél első percz mulva a domborulat kicsúcsosodik s -a napkép gúla alakot vesz föl; – másik fél perczben a nap -ötszögletüvé lesz; – azután elhagyja a látóhatárt s félperczig -olyan lesz, mint egy oldalt fekvő tojás. Akkor el kezd alul -összeszűkülni, felül <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> domborulni, mig egy tökéletes gomba -alakját veszi föl. Az ember kaczagni szeretne rajta, ha olyan -fenséges tünemény nem volna. A gomba nyele lassankint -összecsücsörödik, úgy hogy a napábra alul czitromot mimel, – majd -elmulik az alsó csücske; de helyette a napábra felső részén támad -összeszükülés, úgy hogy az egy római urna alakot vesz föl. S az -alatt nincs semmi fénye, puszta szemmel lehet bele nézni: mintha -valami istenrokon tündér csinálna játékot a felséges tűzgolyóval a -halandók gyönyörködtetésére. A «hajnal délibábjának» lehetne ezt -nevezni.</p> -<p>A debreczeni urak azt mondák, hogy ez rendes látvány itt a zámi -pusztán.</p> -<p>De ez a tünemény maga megérdemelné, hogy a világ minden -természettudósai ide vándoroljanak és ennek a titkát -találgassák.</p> -<p>Egyszerre aztán véget vet az isteni játéknak az igazi nap, -szerteszét lövellő fény-mindenségével.</p> -<p>Eddig csak a pacsirták éneke zengett; de a mint a fényes -napsugár szétlövell a pusztán, egyszerre felzendül a barmok zenéje. -Egy tömegben feláll a tábornyi, szarvemelő sokaság s a maga -hangjával üdvözli a hajnalt s indul a zöld mezőnek a kolompos -vezetése mellett.</p> -<p>Ez aztán a kardal! Ezer bömbölő mély hang szakadatlan egymásba -kapó zenéje, melynek disharmoniája maga a leghatalmasabb symphonia. -Valamennyi tehén mind bőgve hivogatja a fiát s igy vonul végig -előttünk, folyvást riadozó, bömbölő chorusban az impozans tömeg, -mely, hogy ha felbőszül, nincs az a fegyveres hadsor, a mit -keresztül ne törjön.</p> -<p>Jaj volna annak az idegen embernek, a ki csak egy borjut is -megpróbálna ebből a gulyából elvinni! Hanem az ismerős bojtárok -biztosan járnak keresztül-kasul az állattömegen s igazságot -szolgáltatnak közte. Arra nagy szükség van. Mivelhogy vannak a -négylábuak között is olyan lelketlen anyák, a kik a kisdedeikről -nem akarnak <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> gondoskodni. Ezeknek kötelet kötnek a -szarvára, odavonszolják a karámhoz: annak erős korlátja van -tölgyfából. Az engedetlen tehén fejét hozzá kötik egy duczhoz, s -aztán odaviszik alája a szegény kis sovány, pálczalábu bornyucskát -s bracchialis hatalommal megszoptatják. Ha pedig a borju már -tinónyi nagyságra megnőtt s még mindig szopni akar, fatáblát kötnek -az orrára, a melytől legelhet, de nem szophat többé.</p> -<p>Kiegésziti a puszták rendőrségét a három hatalmas, fehér bundás -komondor. Kutyákat csak a gulyás és a juhász tart; a kondás és a -csikós soha. A sertések széttépnék, a lovak agyon rugdalnák a -kutyát.</p> -<p>A pásztorok viselete ma is az, a mi régen volt. Pörge kalap, -lobogós bő ingujj, derékban oly kurta, hogy a meztelen has -télen-nyáron kilátszik alóla munka közben, azon felűl pitykés -pruszlik, félvállra vetve csattos szíjon a tulipános szür, -bevarrott ujjakkal, a derékra kötött szíjba dugva a sallangos -kostök, aczélostul, meg a tarka kendő; bő gatya, ránczos torku -csizma, a melyikre «egy» sarkantyu van ütve, csak az egyik lábra, -vagy ha kettő, akkor pengős. Kiegésziti a viseletet a felül -keresztül vetett karikás ostor, a mit minden pásztor maga fon -magának nagy művészettel, s a nyelét kiveri réz és ezüst -sodronynyal, vagy beönti ólom czifrázattal.</p> -<p>A csikós lószerszáma külömbözik a gulyásétól. Mind a kettő -huszáros nyerget tart: de a csikós nyergének nincsen terhelője. -Csak úgy van az a ló hátán, szabadon oda dobva. Megbámulni való -ügyesség, a hogy a Pákozdi ebbe a le nem kötött nyeregbe fel tud -szökni, jobb kezével odaszoritva azt a ló hátához. Urlovar, de még -katona is, a legelső vágtatásnál lefordulna nyergestől együtt. -Szőrén könnyebb megülni a lovat. Azt mondják, hogy így terhelő -nélkül nem fárad ki olyan hamar a paripa. A szerszámon kivül oda -van vetve a mén nyakába a huszonnégy méternyi pányvakötél, -tekercsben. – Mikor lefekszik aludni a csikós, ennek a pányvának a -végét odaköti a keze csuklójára: <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> ugy ereszti a lovát legelni. -Az okos állat jól vigyáz, hogy meg ne rántsa az alvó gazdáját, de -ha gyanus alakot lát közeledni, hangos nyeritéssel költi fel az -alvót.</p> -<p>A gulyásnak ellenben diszes, sallangos szerszám van a lován: -magas tatárnyergét széles heveder szoritja a ló derekához, melynek -drága rézcsattjai remekbe készültek. Hajdan e csattokat ezüstből is -csinálták. A nyeregkápán pedig van egy szíjkarika a rézfokos -számára. Ez a csikósnak és gulyásnak egyetlen fegyvere. Lőfegyvere -nincsen.</p> -<p>A juhászt déczbunda takarja, nyáron kiforditva. A kondás -bocskort visel és fekete gubát.</p> -<p>Kifogyhatatlan a hortobágyi puszta költészete, de érdekes annak -a prózája is.</p> -<p>Az ingó vagyon, a mely a pusztán gyarapszik, közel öt millió -forintot képvisel, s felülmulja a földterület értékét Ha barázdákra -hasogatnák, gabonával bevetnék az egész Hortobágyot, nem hozna oly -jövedelmet, mint a baromtenyésztés által. Az is bizonytalan -jövedelem volna: a «sziket» meg nem hóditja semmi tudomány. Igy is -azt mondja a hortobágyi gazda, hogy «két uristen kék ide: az egyik -a ki öntözze a pusztát, a másik, a ki felszáritsa.»</p> -<p>S ennek a sajátszerü, helyi viszonyokhoz kötött gazdálkodásnak -meg van a maga értelmi apparatusa, mely a tapasztalat százados -hagyományaiból kifejlődve, az új kor észszerü javitásaival -párosult.</p> -<p>Az ohati pusztát kivéve, mely egy ötezer holdból álló terület, s -mely két bécsi vállalkozónak van bérbe adva, a kik ott már közel -ezer embert telepitettek meg, s azok gyermekei számára iskolát -állitottak fel, melyet száznegyven gyermek látogat, a többi egész -Hortobágyon maga a városi tanács gazdálkodik.</p> -<p>A jószágigazgatást egy városi tanácsos viszi, a közbecsülésben -álló, széles ismeretü, derék Rab László; ki maga ott tartja a -főhadiszállását a hortobágyi csárdában; az egész gazdaságra -felügyel. A gazdaság egész statistikáját, a puszták történetét a -kis ujjában hordja, s a vendégek, <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> a pusztalátogatók számára -még házi patikát is tart.</p> -<p>A nagy csárdától óranegyednyi távolban, túl a hidon, a folyam -mentében látjuk emelkedni a mátai puszta halmát. Egy termékeny -fensík, melynek televényes talaján már szántott dülőket is találunk -s egy gazdag kaszálót, mely a nemes fajménesek és gulyák ellátására -szolgál.</p> -<p>E rendesen mívelt fensíkon találjuk a tiszti lakok csoportját. -Biztosi lak, orvosok háza, állatgyógyintézet, mind szilárd -téglaépületek; körülöttük ültetett park, gyümölcsös kert, -rózsaliget, konyhakert, minden ház számára külön jégpincze; mivelt -emberek igényeinek megfelelő kényelem mindenütt.</p> -<p>A főbiztos, két «mezőbiró»-jával képezi a közigazgatást, a -rendfentartás közegét. Fegyveres csendőröknek itten tanyájuk nincs. -– És öt év óta nem volt egyetlen egy tolvajlási eset sem a -hortobágyi pusztán, a hol ötvenezer darab állat legel.</p> -<p>Ellenben számtalan eset, hogy másunnan futnak ide bitang -állatok. Azokat rögtön elfogják, összekeveredni nem engedik; hanem -elkülönítik egy körülkerített legelőn, míg a gazdájuk értük jön. -Vérengzés, gyilkosság hiréből sem ismerős itten.</p> -<p>Az állategészségügyről három veterinarius orvos gondoskodik. -Kettő folyton a pusztát járja, a főorvos az állatgyógyintézetet -kezeli. Az is egy szabályszerüleg alkotott épület, külön -kórházakkal a külsőleg megsérült és a belbajban, meg a bőrbajokban -sinylő állatok számára. Most is tele vannak a kórházak. Ott láttam, -a mit eddig kivihetetlennek hittem, egy meggyógyult csikót, melynek -lába ketté törött s szerencsésen összeforrasztották.</p> -<p>A főorvos kezelése alatt van az állatgyógyászati patika is, -teljesen felszerelve s ugyan ő kezeli az elővigyázati -intézkedéseket.</p> -<p>Az a rengeteg nagy számu állat, a mely kora tavaszszal a -Hortobágyra kijön, mind egyenként ő általa vizsgáltatik -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> meg s csak az ő általa kiadott -bizonyítvány mellett lesz befogadva a legelőre. Beteg állatot -rögtön fel kell hajtani a kórházba; elhullottat azonnal -feljelenteni s csak a kiküldött orvos bonczlelete után szabad -eltemetni a marhatemetőbe. Ezzel lehetetlenné van téve, hogy -valamelyik pásztor a gazdájának az állat bőrével számoljon be, a -minek a husát maga használta fel, a hogy hajdan divott, a mikor -megtörtént, hogy az egész Hortobágyon sehol sem volt marhadög, csak -a Markovics görögnek a marhái hullottak egyre-másra. Ez most -lehetetlen.</p> -<p>A mátai pusztán van végül Debreczen városnak két legnagyobb -kincse: a törzsgulyája és a törzsménese. Amannak a tehenei igazán -akkorák, mint egy bölény; emez most legujabban gazdagítva lett két -pompás «Nonius» csődörrel a kisbéri állami méntelepből. Ezek -tartják fel és nemesítik az országos hirben álló debreczeni ló- és -marha-állományt. A gulyát is, a ménest is télire behajtják a városi -istállókba; de itt is el vannak látva tágas, szilárd -szárnyékokkal.</p> -<p>A hortobágyi pusztán, mondhatom, olyan rend és ügyelet van, hogy -tanulhatna belőle egynémely vármegye.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A mi nagyrabecsült gazdáink, Nánássy Ferencz és Rab László -tanácsosok, meg a derék főbiztosunk olyan jól beosztották, a -számukra röviden kimért napok minden óráit, hogy mindent -megismerhettünk, a mi csak a Hortobágy különlegessége.</p> -<p>Csak egy volt még hátra, egy forgószeles zivatar a pusztán. Ez a -kivánságunk is be lett töltve.</p> -<p>Megmondta azt már a zámi pusztán a számadó gulyás, mikor a -napfelkeltét néztük, hogy «a mikor a fölkelő nap így változtatja az -orczáját, az nap délután mindig zivatart várhatni; a gulyát nem -szabad a szélfogótól messze ereszteni». – És csakugyan megjött. A -pásztorok időjóslata nem csal. <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Ebéd után, három óra tájon, a mint a nagy hidról néztük a -fenséges tájképet, egyszerre csak összepakolta a sátorát a délibáb -s ügyes szinigazgató módjára, bucsuelőadás nélkül eltünt. Nádudvar -felől bakacsin-sötét kárpit vonult fel az égre; – nem sokára valami -fehér oszlop kezdte a fejét felemelni e sötétkék felhő alatt, mely -egyre magasabbra tolakodott fel, lába alatt csak úgy porzott a -talaj, mintha lángolt volna. Ott jön a szél menyasszonya! Nap süt -és eső esik. «Az ördög most veri a feleségét!»</p> -<p>A nagy hidtól a vendéglőig alig több kétszáz lépésnél, de mire -bejutottunk, már ott volt a fergeteg. Olyan gyorsan tud az végig -tánczolni ezen a sima parketten. A felkavart szikpor fellege egymás -után takarta el a karámokat s szűkebbre vonta a látkört.</p> -<p>És ekkor, a hidon keresztül jött sebesen ügetve egy csikós. Meg -sem állt a csárda előtt, pedig látta a közelgő fergeteget; szemére -nyomta a kalapját, két vállára vetette a tulipános szürét s neki -vágtatott a mennydörgő zivatarnak. Gyönyörű látvány volt, a mint -ezt a viharral daczoló lovast eltakarta a szembejövő porfelleg és -zápor kárpitja.</p> -<p>Az volt a szélvész! A debreczeni uton sorszámra tördelte ki az -akáczfákat. De nem tartott tovább félóránál. A mint kitombolta -magát, megint csendes idő lett, kisütött a nap, millió esőcsepp -ragyogott faleveleken, fűszálakon.</p> -<p>Kerestük a lovast, kit a zivatar eltakart. Az már akkor hetedhét -országon túl járt.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Az alatt, mig a vihar tartott, a bennünket szivesen fogadott -városi urakkal, ősi szokás szerint adomázgattunk.</p> -<p>Két adomát, a mit itt hallottam, feljegyzék magamnak.</p> -<p>A hortobágyi pusztát sok hirhedett férfiu meglátogatta már. Járt -itt József főherczeg, a zámi pusztán is volt; az ifju Bismarck; – -Wagner Sándor, a hires hazai festő; – és De Gubernatis gróf, a -nagytudományu olasz iró. <span class="pagenum"><a name="Page_90" -id="Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Ezzel történt az, hogy mikor a Hortobágyon lakomát adtak -tiszteletére: legelőször is egy debreczeni lakos felköszöntötte -olasz nyelven, azután egy másik debreczeni úr francziául; egy -harmadik áldomást mondott rá angol nyelven, egy negyedik német -üdvözlettel emelt rá poharat, végre egy ötödik debreczeni hazafi -tartott neki egy ékes dictiót, classicus latin nyelven.</p> -<p>De Gubernatis gróf csak hüledezett. S engedelmet instált, hogy ő -ennyiféle nyelven nem tud megfelelni. Csodálkozását fejezé ki a -fölött, hogy itt, a puszták városában, az ősmagyarok igaz törzse -között, ennyiféle nyelvet értenek correctül!</p> -<p>«Hja! Minálunk a ki «akar» előre menni, az mehet előre.»</p> -<p>Ez az első anekdota.</p> -<p>Ez meg a második:</p> -<p>Volt Debreczenben egy hivatalánál fogva nagy tiszteletü alak, a -kire, bár a nevét nem mondom meg, mégis mindenki rá fog ismerni. Ez -egyszer elment a diákok examenére, mikor épen a német grammatikából -nyakgatták őket. Egy diákról azt mondta a tanár: «ez a korhely egy -szót sem tud németül.» – «Dehogy nem tud», – mondá a nagyérdemű -vizitátor: «gyere ide csak fiam, majd én examinállak meg.»</p> -<p>Maga a főtisztelendő úr tudott németül; t. i. hogy két szót -tudott: az egyik az volt, hogy «Pferd», a másik meg az, hogy -«Mensch.»</p> -<p>«Hát mondd csak fiam, mit tesz az magyarul, hogy «Pferd»? A diák -bátran felelé: «Lú!» – Nagyon jól van! Hát azt megtudnád-e mondani, -hogyan mondja a nímet, hogy «ember»? – A diák tudta: «Mensch!» – -Nagyon jól van fiam, Szekeres! tudsz te jól nímetül! Eminentiát -kell neki adni.»</p> -<p>«Hja! Minálunk a ki pedig «hátra» akar menni, az pedig mehet -hátra.»</p> -<p>Alá is ut, fel is ut! Ebben nekünk senki nem parancsol. -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Az az Isten, a ki a szabadságot adta az embernek, észt is adott -hozzá, hogy tudjon vele élni s jutott ebből a magyarnak is bőven. – -S a kinek nem jutott, arra azt mondja a magyar, hogy «annál jobb, -mert nem vesződik vele».</p> -<h2>VŐLEGÉNY-VERSENY.</h2> -<p>Tizenhét éves korában hagyta el a zárdát Arzinoë kisasszony, -hogy atyja palotáiban elfoglalja a helyét.</p> -<p>Az atyjának három palotája volt: egy a Chaussée d’Antinon, másik -Nizzában, a harmadik Biarritzban.</p> -<p>Arzinoë kisasszony tizenhét éves koráig nem látott más férfit, -mint az atyját a ki minden születésnapján meglátogatta a zárdában -öt perczre. Születésnapja épen karácsony szombatjára esett. A -keresztneve pedig sehol sem volt följegyezve a naptárban. – Más uri -gyermeknek évenkint háromszor szokás találkozni az atyjával: a -Jézuska születésnapján, a saját születésnapján, aztán meg a -nevenapján. – Az előre bocsátott körülmények indokolják a -helyzetet, hogy ez a három találkozás egyetlen egyre -redukálódott.</p> -<p>Arzinoë kisasszony mindig prémes pelisseben látta az atyját. -Egyik évben tengeri vidra prémje volt, másikban fekete róka. És -Arzinoë meg volt arról győződve, hogy az a prém épen olyan -kiegészítő része a férfiúi nyaknak, mint az oroszlánnak a sörénye, -a kondor keselyűnek a tollbodra, s a pongó majomnak a szőrgallérja, -melyeket a természetrajzi díszmunkákban lefestve láthatott.</p> -<p>Hogy a férfiaknak egy pápaszem is van oda nőve az orrukhoz, az -iránt sem lehetett semmi kétsége.</p> -<p>Mikor aztán a zárdából kikerült, akkor még egy évet otthon -kellett töltenie, gyakorlati utónevelés végett.</p> -<p>Kapott saját udvartartást: hajlottkorú társalkodónőt, britt -születésü misst, schweiczi komornát a legerényesebb cantonból, svéd -énekmesternőt; lovagolni is tanították: <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> madame -Ciniselli oktatása szerint. Nagy gond volt rá, hogy semmi férfi és -semmi franczia nő ne közelítsen hozzá, – a mig a tizennyolczadik -évét be nem tölti. Nem azért, mintha a férfiak és a francziák -iránti ellenszenvet akarták volna a szívébe oltani: au contraire! -azért, hogy a mint azután a világba kilép, egyszerre varázsszerüen -tünjék eléje az eddig nem sejtett valódi, igazi magas társaság. -Szinházban is csak a balletot volt neki szabad megnézni. -Regényfélét természetesen nem adtak a kezébe mást, mint a Contes -Bleues-t.</p> -<p>Mikor Arzinoë kisasszony a tizennyolczadik évét betöltötte, -monsieur Cascador megvesztegetett egy kalendárium-csinálót, hogy -jan. 5-ére tegye be «Arzinoë»-t, «Telesphor» helyébe. Ezt a nevet -úgy sem viseli senki; mert ha valakit Telesphornak keresztelnének, -minden ember okvetlenül Telescopnak, meg Telephonnak híná. És így -Arzinoë tizennyolczadik évében hozzájutott, hogy a nevenapját -megünnepeljék.</p> -<p>Azon az éjszakán a Chaussée D’Antin makadámján végtül-végig -álltak az urasági fogatok. A mi csak bel- és külföldi celebritás -volt Párisban, az mind hivatalos volt a Cascador-palotába.</p> -<p>Monsieur Cascador neve nagyon jó hangzásu volt. Franczia -orthographiával irva még jobb: «Cascade d’or» (Arany zuhatag!). -Miként a zuhatag kifogyhatatlan, azonképen az ő milliói is.</p> -<p>Monsieur Cascador az amerikai petroleum-királyokat csak nevette, -s a Rothschildeket csak tűrte maga mellett. Egy tollvonása -biztosította az orosz államkölcsön fényes sikerét s egy -kézmozdulata lecsillapítá a börzén a deroutot. Azt mondják, hogy -még a politikai mozgalmakra is nagy befolyása volt.</p> -<p>Arzinoë kisasszony ezen a napon kapott először kivágott ruhát, s -a füleibe boutonokat. A Figaróban két hasáb volt irva ez estélyről, -s abból háromnegyedrész hasábot foglalt el magának a házi -kisasszonynak szentelt eloge. <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> Ha szabad hinni a -reportereknek: az új jelenség minden eddigi szépséget -elhalaványított, bájainak orkánszerü hatalmával. Ha maga Aphrodite -istennő jelen lett volna az estélyen, nem tehetett volna egyebet, -mint hogy kiszálljon galambok által vontatott hintójából s azt -mondja az est csillagának: «tessék a helyembe ülni; én megyek -nyugdijba!» Valóságos csillagfutást idézett elő. Értve alatta a -minden országból idesereglett diplomatiai ügynökök és attachék -melleiken és gomblyukaikban levő csillagokat, a kik mind utána -futottak. Az angyaloknak el kellett hagyni a helyeiket a -mennyországban hogy erre a specialis alkalomra mind átköltözzenek -Arzinoë kisasszony szemeinek kék egébe.</p> -<p>Valóban merész gondolat volt, nem is mindenkinek van megengedve: -a haját hosszan leeresztve viselni – (az első estélyen!) De a siker -mindent kiment. Az ilyen hullámzó arany előtt el kell némulni -minden törvénynek, még a divat törvényének is. Hozzágondolva még, -hogy ennek a hullámzó aranynak még folytatása is van: tizenkét -millió frank hozományban.</p> -<p>A hódítás hévmérőjeül az estélyre következett hét nap -szolgálhatott.</p> -<p>Ezen napok alatt szokták (és kell) megtenni a reconnaissance -viziteket. Mentűl későbbi napon, annál elegánsabb; de az oktáván -túl már menthetetlen etiquette-sértés.</p> -<p>A látogatást tevők (a férfi nemből) rövid üdvözlet és eszmecsere -után a kisasszony elfogadó termében, átmentek a házi úr -appartementjába is s ott hosszabb időt töltöttek. Visszajövet -bizonyos emotiót constatált rajtuk a kabátjaikat felsegítő -komornyik. Ha ketten összetalálkoztak az előszobában, egymást -nagyon haragos szemmel nézték végig.</p> -<p>A hetedik nap leteltével monsieur Cascador szinház után értesíté -Arzinoë kisasszonyt, hogy az ő boudoirjában kivánja a theát -élvezni; Arzinoë visszaizent, hogy nagy örömére fog szolgálni. -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>Cascador úr volt már hetven éves; de hogyha jól összeszedte -magát, fekete frakkban, fehér mellényben, nem látszott többnek -hatvannyolcznál. Finom, sima modora elfeledteté az életkorát, s a -hölgyek, a kik vele beszéltek, valóságos charmeurnek nyiváníták. -Arczkifejezését bizonyos világismerő, kritikus mosolygás tette -érdekessé.</p> -<p>Saját leánya irányában is az volt a modora, a mely más -hölgyekkel szemben: gyöngéd, figyelmes, lekötelező.</p> -<p>– Kedves Arzinoë. – Megbocsát ezért a szivarért? – Ha nem -tűrheti: kioltom. – No hát nagyon köszönöm. Hát hogy tetszett önnek -a mai előadáson Mirczvinszky?</p> -<p>– Mirczvinszky? szólt Arzinoë. Hát «az» énekelt?</p> -<p>– Nagyon szeretem, ha ön úgy hallgatta végig az előadást, hogy -észre sem vette, hogy a világhirű lengyel művész énekelt. Önnek a -figyelme másfelé volt lekötve.</p> -<p>Arzinoë kisasszony elpirult: védtelen volt.</p> -<p>– Egészen rendben van. Minden látcső ön felé volt fordulva. Nem -csoda, ha ebben a kereszttűzben nem vette észre, a mi a szinpadon -történik. Látta ön lord Girlsbyt? Ott volt a parquett-páholyban. -Hát herczeg Taskendievicset? Az idegenek páholyában? – Azzal a nagy -körszakállal? Chassepoul barátom (ott ült két hölgy között) egy -perczre se tette le a kezéből a látcsövet: úgy könyökölt ki a -támlányra, hogy a két hölgye az ő hátán keresztül volt kénytelen -egymással fecsegni. A kopasz fejéről észre vehette: úgy világolt, -mint a hold. A mi tábornokunk is egyre pödörgette fölfelé a bajusza -hegyét, s insultálta a mellette elhaladókat, a kik a helyéből -fölkeltették s megzavarták az önre bámulásában. A kis Nerion meg -azzal akarta önnek a figyelmét magára vonni, hogy folyvást -fenhangon fecsegett s a közönséggel lepisszegtette magát. Nem -tettek önnél látogatást a páholyban, az alatt, a mig én felvonás -közben az elnöknénél tettem udvarlásomat?</p> -<p>– De igen: mind az öten. <span class="pagenum"><a name="Page_95" -id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>– Egyszerre? Ez alkalmatlan. Nálam külön-külön voltak.</p> -<p>– Mindegyik hozott a számomra egy gyöngyvirágcsokrot.</p> -<p>– Nálam is hagytak hátra valamit; de nem gyöngyvirágot. Mind az -öten házassági ajánlatot tettek.</p> -<p>– Hogyan? Mind az öten engem kértek meg? Az sok.</p> -<p>– No nem úgy, hogy mind az öthöz férjhez menjen; hanem csak -egyet kiválaszszon közülök.</p> -<p>– Hogy is híják őket?</p> -<p>– Nálam jegyzékben vannak: Girlsby Henry lord, Taskendievics -Sergius herczeg, – Chassepoule Alfonz bankár, – Le Rongeur Achille -colonel, – meg a kis Jules Nerion, a jó fiú. Igen jól ismerem -valamennyit.</p> -<p>– Nekem is vannak róluk jegyzeteim.</p> -<p>– Már vannak?</p> -<p>– Hogy ne! Háromszor találkoztam már mindegyikkel. Egyszer az -estélyünkön, másodszor a látogatásuk alkalmával, harmadszor a -páholyban. Három találkozás csak elég arra, hogy valakit az ember -megismerjen?</p> -<p>– Tökéletesen. No, és mik önnek a jegyzetei mindezekről a -versenyző – urakról? (Majd paripákat mondtam.) Csak azért vagyok -erre kiváncsi, hogy azután magam is kiegészíthessem a kegyed -észleleteit a saját adataimmal, hogy azokat egybevetve, kegyed -aztán a legkedvezőbbet választhassa ki jövendőbeli élettársul. Hát -kezdjük a mylordnál: Girlsby Henry.</p> -<p>– Valódi gentleman. Finom előkelő modora mindenki irányában -egyformán lekötelező. Hanem azért az egész társalgásán keresztül -érzik valami irónia, mely soha sem sért, csak figyelmeztet; csak ha -saját magáról van szó, akkor élesedik csipős öngúnynyá. Komolysága -imponál. Keveset fecseg közönséges szólásmódokkal; de ha valami -tárgyba belemelegszik, akkor költői lelkesedés gyujtja fel az -arczát és ékesenszólóvá lesz. Szeretném őt egyszer, mint parlamenti -szónokot hallani. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– No azt az egyet nem tanácsolom. Az rendes dolog, hogy a -legműveltebb emberek, ha a parlamentben discurálnak, olyan gorombák -lesznek, mint a rhinoczeros. Higyje el, kedves Arzinoë, hogy a -legpsüttebb gentlemaneket kidobálnák a legutolsó korcsmából, ha úgy -viselnék magukat ott, a hogy a parlamentben szokták. Azonkívül is a -mylordnak van egy kis oka nem találni egészségesnek a parlament-ház -levegőjét.</p> -<p>– Ah, van ok rá? Ez még érdekesebbé teszi. Mi az?</p> -<p>– Majd később megismertetem önt vele. Most csak a kegyed -följegyzéseit vegyük számba.</p> -<p>– Én már készen vagyok.</p> -<p>– No hát ehhez még én hozzátehetem, hogy lord Girlsby Henry -valóban igen előkelő aristokrata-sarj, a ki ha egy kissé -megterhelte is a vagyonát játék, lóversenyek s más egyéb nemes -szenvedélyek által követelt tartozásokkal: azokat könnyen rendbe -hozhatja. Azt is tudom, hogy adott szavát – férfiakkal szemben, – -fanatikus pontossággal meg szokta tartani.</p> -<p>– És nőkkel szemben?</p> -<p>– Arról majd beszéljünk később. Most térjünk át a második -számra. Mi van önnél feljegyezve Taskendievics herczegről?</p> -<p>– Az orosz lovagnál különösen megigéz az a bizonyos búskomorság, -a méla tekintet, mely csak koronkint enged meg egyes -felvillanásokat a kedély világának; s ezek is egyszerre -félbeszakadnak. És a mellett igen jó szivének kell lenni. Nem -régiben közös jó barátnénk, marquise De Saulne, elvitt magával -«queteuse»-nek. Sorra jártuk adakozás végett az ismerős világot, -úgy hiszem chinai gyermekek megmentése volt a dicséretes czél. -Mikor Taskendievics herczegnél is bekopogtattunk: ő a szokott -mélabús tekintetével olvasá végig a gyűjtő-ivünk felhivó szózatát, -s nagyot sóhajta: «szegény gyermekek!» Aztán fogta aranyfogantyús -irónját, összeadta az eddigi gyűjtésünk számszerinti eredményét, s -akkor maga ugyanakkora összeget <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> írt alá, mint a többi -társaság összevéve. Aztán kezünkbe adta a bankárjának szóló -utalványt; s még csak a hálálkodásunkat sem várta be, úgy -elmenekült előlünk.</p> -<p>– Ehhez még hozzátehetem a saját észlelésemet. A herczegnek az -egyedüli fényüzése a jótékonyság. Ő nem kártyázik, nem lóversenyez. -Semmi gyönyört nem szerez meg magának, a mi aránytalan nagy -áldozatba kerül. Csak az a nagy búskomorsága a megdöbbentő.</p> -<p>– Talán titkos nihilista.</p> -<p>– Nem! Nem. Ezt az ábrándot ne fűzze ön a herczeg alakjához. Ő -igazi telivér orosz főnemes, minden rangjával együtt járó -előitéletekkel. Azt láthatja mindenki, hogy a ki a tenyerét azért -nyujtja feléje, hogy valamit akar kapni, üres kézzel nem távozik el -tőle, hanem a ki azért nyujtja neki a kezét, hogy egy parolát -kapjon tőle, az ugyan számot vessen magával, hogy hány őse van a -családfán feljegyezve?</p> -<p>– Hát én nekem hány ősöm van a családfámon?</p> -<p>Cascador úr nagyot nevetett e találó észrevételre.</p> -<p>– Kedves Arzinoë: a leány-kérésnél a férfi keze van tenyérrel -fölfelé fordítva.</p> -<p>– De vajjon alamizsnát vár-e, vagy kézszorítást?</p> -<p>– Az elsőt semmi esetre sem. A herczeg olyan dúsgazdag, hogy a -jövedelmeinek felét elengedi lopni. Üldözni látszik őt a szerencse. -Nagybátyjai halnak meg, a kik rengeteg birtokaikat ráhagyják; a -kormány vasutakat visz keresztül az erdőjein, a mik eddig semmit -sem jövedelmeztek s egyszerre kincses tárházzá válnak. Német bérlők -czukorgyárakat építenek a pusztáira, s legközelebb egy -petroleum-forrást nyitottak meg a Fekete-tenger melletti birtokán, -mely azóta az amerikai petroleumnak csinál diadalmas versenyt. És -minden jövedelme oly biztos a herczegnek, hogy arra se politikai -rázkódások, se mostoha időjárás, se pénzügyi válság, krach s más -efféle befolyással nem bir.</p> -<p>– És mégis olyan mélabús. <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>– Az ám. Majd megmondom az okát később. Most térjünk a harmadik -versenyzőre. Mit szól az én kedves barátomhoz, Chassepoule -bankárhoz? Hogy kopasz a feje teteje, az nem titok. Ha maszkolni -akarná, parókát viselhetne. De a kopaszság bizonyos nyilt jellemet -árul el. Én is kopasz vagyok. Ez azt mutatja, hogy tud az ember -élni. A sátoros czigánynak nem hull ki a haja soha. Egyébiránt -milyen embernek találja ön az én barátomat?</p> -<p>– Már aztán az én kedves barátom Chassepoule egészen másforma -ficzkó. Annak nem igen szántottak barázdát az arczára a bajok és -gondok.</p> -<p>– Az igaz, hogy mikor beszél, olyan életvidám, hogy az ember -egészen elfelejti…</p> -<p>– Hogy a homloka kilátszik a kalapja alól hátul.</p> -<p>– Úgy röppentyűzik az élczekkel, mint egy tüzijátékos.</p> -<p>– Hát még ha értené ön azokat az élczeket?</p> -<p>– Többféle értelme is van az élcznek?</p> -<p>– Van bizony. Ez a «szellem».</p> -<p>– Hát én azt mikor értem meg?</p> -<p>– Majd ha egyszer asszony lesz.</p> -<p>– De annyit még is megértek belőlük, hogy Chassepoule úr nagy -hódításokhoz szokott a hölgyeknél.</p> -<p>– Egész fel Fortuna istenasszonyig.</p> -<p>– És a mellett jó szive van. Szereti segélyezni az -inségeseket.</p> -<p>– És felruházni a rosszul öltözötteket. Hozzá teszem, hogy elég -gazdag is hozzá, hogy ezt a nemes szenvedélyét kielégítse. Vannak -neki még jobb élczei is, mint a minőket a salonokban elosztogat: -hanem azokat nagyon drágán fizetteti meg a börzén.</p> -<p>– Ezt meg már épen nem értem.</p> -<p>– Bár én se érteném.</p> -<p>– Azt csodálom, hogy eddig meg nem nősült.</p> -<p>– Én sokszor biztattam, hogy tegye meg. Azt mondta, hogy akkor -nősül meg, a mikor az én leányom férjhez menő lesz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Ah! Tehát itt is «spekulált»? Hát azok a hölgyek, a kik ott -voltak vele a páholyban, talán rokonai. Én azt gondoltam, hogy az -egyik felesége.</p> -<p>– No csak olyan «mostoha» felesége.</p> -<p>– Hát az megint micsoda?</p> -<p>– Hogyan magyarázzam ezt meg önnek, kis leány? Hát ezek olyan -válfajai a hölgyeknek, a kik a megfordított hűtelenséget -képviselik.</p> -<p>– Megfordított hűtelenség? Hogyan érthető ez?</p> -<p>– Ejh! Kis feledékeny! Hát nem tanították önnek a -nevelő-intézetben a thesiseket, synthesiseket és -antithesiseket?</p> -<p>– De igen.</p> -<p>– No hát a thesis: «mi a hűtelenség?»</p> -<p>– Hűtelenség az, ha valaki nem szereti azt, a kinek tartozik -vele.</p> -<p>– Tehát az antithesis: a megfordított hűtelenség…?</p> -<p>– Ha valaki szereti azt, a kinek nem tartozik vele.</p> -<p>– Helyes a megoldás.</p> -<p>– Én azonban még így sem értem.</p> -<p>– Lesz alkalma empyrice megérteni, ha a barátomhoz talál nőül -menni. No de még többen is vannak. Mit szól ön a tábornokhoz?</p> -<p>– Az már aztán az igazi férfi! Egész megjelenése imponál. Csupa -erőnyilatkozat minden szava.</p> -<p>– S annak megfelelnek a tettei is. Hirt, nevet szerzett magának -Tonkingban, mikor a «fekete zászlósok» ellen harczolt. Akkor -kikiáltotta a közvélemény a jövő hadjárat praesumtiv fővezérének. -Nem gazdag ember: a fizetése nem több tizenhatezer franknál; de el -tud belőle költeni nyolczvanezret.</p> -<p>– Hogyan? Csak nem kártyás talán?</p> -<p>– Azt mondják, hogy valami politikai párt poussirozza. Nagy -jövendő vár reá. Ha bizonyos párt kerül a kormányra, -hadügyminiszter lesz; s mikor az ágyuk mennydörögnek, akkor -aranyeső esik. Nem megvetendő kilátás: egy historiai nevü férfiu -hitvesévé lenni. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Én még is valamennyi között legkedvesebb alaknak találom a kis -Neriont.</p> -<p>– No lássa! Egészen egy véleményen vagyunk. Ez a legszelidebb -fiatal ember a világon. Csupa kedélyesség. Mindenkinek megengedi, -hogy a rovására tréfáljon, s semmiért meg nem haragszik. Ez igazán -az a férfi, a kire az asszonyok azt mondják, hogy az ujja körül -csavarhatja az ember.</p> -<p>– Azt szeretem benne, hogy egészen ideálista. Meg, hogy -mindenben egy nézeten van velem. A míg mások tánczolnak, mulatnak, -ő leül mellém és beszél művészetről, irodalomról, utazásairól.</p> -<p>– Egész éjfélig.</p> -<p>– Igen. Akkor bucsút vesz és eltünik. Megmondja őszintén, hogy ő -éjfél után már nem társaságba való. Igen rendes életet él.</p> -<p>– Valóban nagyon rendes életü ifju. Szabad öntől még egy csésze -theát kérnem?</p> -<p>A míg Arzinoë e kivánságának eleget tett: Cascador úr a zenélő -burnótszelenczéjét muzsikáltatá az asztalon, melyből egy rugó -megnyomására egy pompás kis kolibri ugrott elő, s az csicseregte -el, tollászkodva, berzenkedve az egész bordalt «Borgia -Lucrecia»-ból. Arzinoë nagyon gyönyörködött a kis bohókás madárban: -Droz testvérek remekművében.</p> -<p>– Ha tetszik, önnek adom. Mondá Cascador úr.</p> -<p>– Minek? Hisz a mi az öné, az az enyém is.</p> -<p>– Helyesen van mondva. No hát térjünk a felvetett thémánkra. -Talált ön valami választást a versenyző kérői között?</p> -<p>– Igazán nehéz az elhatározás.</p> -<p>– Hát én majd segítek önnek azt megkönnyíteni. Lássuk az éremnek -a sasos oldalát. Tudva van, hogy a férfi medaillonjának az egyik -felén ott van a kép, a másik felén meg a sas.</p> -<p>Ilyen sasunk mindnyájunknak van. Némelyiknek egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> fejü, -másiknak kétfejü; de mindenesetre ragadozó madár. Tehát vegyük őket -sorba.</p> -<p>– A kis Nerionra vagyok a legkiváncsibb: ugyan miféle sas lehet -annak a hátán?</p> -<p>– De csak tartsunk rendet: a hogy startolnak az úrlovasok. Első -a sorban Girlsby lord. Ennek a paripájára, mint többször nyertes -telivérre, legtöbb teher rakható. Tavaly nyáron ennek a -gentlemannak a neve nagyon sűrűn volt a hirlapokban olvasható.</p> -<p>– Az akkor lehetett, mikor a nevelőzárda fejedelemnője a -hirlapokból (pedig oda igen kegyes lapok járnak) ollóval rendesen -kivágott valamit, mielőtt a kezünkbe adta.</p> -<p>– Azt nagyon helyesen is tette. Tanult kegyed obabenn görög -mythologiát?</p> -<p>– A mennyi épen a nevelési rendszerrel összefér.</p> -<p>– Ismeri talán a «minotaurus» regéjét?</p> -<p>– Azt igen jól. A minotaurus egy ökörfejü szörnyeteg volt, a kit -Minos király bezáratott a Daedalus által épített labyrinthba, s a -kinek az athenaeiek tributumképen évenként tizenkét szűzet -tartoztak áldozatul küldeni; míglen Theseus, Ariadne -fonálgombolyagának segélyével a szörnyeteget a labyrinthban -felkereste és megölte.</p> -<p>– No hát erről a minotaurusról volt szó a lapok kiollózott -hasábjain.</p> -<p>– A ki a krétai labyrinthban lakott?</p> -<p>– Nem. Ez a londoni labyrinthban üzte kegyetlenkedéseit; de még -nagyobb mérvekben, mint a krétai: mert ez minden héten követelt egy -új áldozatot; tehát évenként ötvenkét szűzet.</p> -<p>– De csak nem ette meg őket?</p> -<p>– Au contraire! Inkább megtraktálta őket pezsgővel és -lúdmáj-pástétommal.</p> -<p>– Hát hisz az nem is olyan nagy bün.</p> -<p>– Hiszen semmi sem bün addig, a míg valami ujságiró meg nem -tudja. De hát egy ilyen modern Theseus utána járt e titkos -gonosztetteknek s azután irtóztató lármát <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> csapott -a londoni szűzáldozatok miatt az új minotaurus ellen, a ki senki -sem más, mint a mi szeretetreméltó lordunk. Az ügy utóljára a -parlament elé került, ott is nagy port vert föl; utóljára is a -parlament kénytelen volt egy új billt hozni, melyben kimondatik, -hogy a londoni leányokat elcsábítani tizennyolcz éves korukon alól -nem szabad.</p> -<p>– Hát tizennyolcz éven túl szabad?</p> -<p>– Akkor sem szabad, csakhogy a tény nem kerül a bünügyi codex, -hanem csak a polgári codex itélete alá.</p> -<p>– Ezért kellett a lordnak Angliát elhagyni?</p> -<p>– Ezért is.</p> -<p>– Hát bizony elég nagy hiba, ha egy férfinak a hajlandósága -minden héten megváltozik.</p> -<p>– De annál még nagyobb hiba is van.</p> -<p>– Én ezt tartom a legnagyobbnak. Ha valaki képtelen -állhatatosnak lenni.</p> -<p>– És még annál is van nagyobb hiba. Ha valaki nagyon is -állhatatos olyan szerelemben, a mely minden isteni és emberi -törvény szerint meg van tiltva. Ezen népiesen hirhedetté lett -kicsapongásain kívül van még a mi ifjú lordunknak egy sokkal -vétkesebb szenvedélye, a melyről csak az előkelő körökben -suttognak. Évek óta él tilos viszonyban az ángyával: a bátyjának a -feleségével. A bátyja ellen-tengernagy. Ezért lett a királynő által -minden britt területről kitiltva.</p> -<p>– Akkor legyen egygyel több britt terület rá nézve a mi házunk -is.</p> -<p>– Most következik hát az orosz herczeg. Taskendievics özvegy. A -mit tud felőle a világ, mind ajánlatos az egész jellemére nézve. -Csupán csak egy kis fekete pont van az életében. Ez a feleségének a -meghalálozási módja. Együtt utaztak a Schweiczba. Naponkint tettek -gyalog kirándulásokat a havasokra: egyedül, kisérő nélkül. Egy este -a herczeg egyedül magában tért haza. Azt mondta, hogy a felesége, a -mint egy nemesgyopár-virágot le akart <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> -szakítani a szikláról, hirtelen elszédült s lebukott az ezer lábnyi -mélységbe. Az összezúzott nőt feltalálták a hegyszakadékban. A -hullát bebalzsamozottan ólomkoporsóba zárva küldte haza -Oroszországba Taskendievics: ott nagy pompával temetteté el a -családi sirboltban. Azonban ezen balesetnek véletlen tanui is -voltak: egy kecskepásztor, ki a hegyoldalban heverészett és egy -német tourista, ki egy távoli hegytetőről távcsővel kisérte a -sétáló párt. A herczegről azt beszélik, hogy ő maga taszította le a -feleségét a meredélyről.</p> -<p>– Hisz akkor az egy daemoni jellem.</p> -<p>– Tanúk vannak ellene, a kik hallották, hogy heves czivakodása -volt az asszonyával a megelőző napokon. A baleset napján a -megszokott havasi vezetőt hamis ürügyek alatt távolította el -magától. Legsúlyosabb rá nézve a két szemtanu vallomása. Az orosz -hatóságok vizsgálatot indítottak ellene. És most csak az a kérdés, -hogy a herczeg pénze nyomja-e le a serpenyőt, vagy az igazság? Ha -nem sikerül a kecskepásztorra kisütni, hogy idiota, s a német -touristát a vallomása visszavonására rábirni, a mi szép herczegünk -aligha el nem sétál a Koliván tóhoz, ólmot bányászni.</p> -<p>– Hát ez az ő búskomorságának az alapja? No, a kit ilyen öntudat -terhel, annak nem szeretnék a második felesége lenni.</p> -<p>– Chassepoule bankár barátunkról már nem mondhatnám, hogy az -álmát nagyon zavarnák az áldozatainak kisértő szellemei.</p> -<p>– Vannak ilyen áldozatai?</p> -<p>– Maga sem tudja a számát. Az ő mestersége az ilyesmit -megengedi. Egy börzei deroute, a mit az ő genialis feje hozott -szinre, rendesen tragikus következményekkel jár. Hanem az -emberélettel ő olyan könnyen bánik, mint egy drámaíró. E -tekintetben ő nagyobb Shakespearenél. Aztán az eszközökben sem igen -válogatós. Gyémántvidéket, petroleumtájat «megsózni» épen olyan -könnyen <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> megy nála, mint a «tatárkacsákkal» – -hamis táviratokkal – felforgatni az üzletvilágot, vagy mesterséges -«Ring»-ekkel egy egész világrész szegényeinek a szájából kiszedni a -betevő falatot; államhivatalnokokat megvesztegetni, államtitkokat -ellopatni, az ő különös erényei közé tartozik.</p> -<p>– Hisz akkor ez egy gazember!</p> -<p>– Hogy volna gazember? Hiszen mindig nyer.</p> -<p>– Hát csak az a gazember, a ki veszt?</p> -<p>– A játékban mindig. Aztán ugyanazokat az eszközöket másnak is -szabad használni. Ha neki szabad csalafintáskodni, másnak is keze -ügyében van ugyanaz a tréfa. Ő is folyvást az életével játszik. -Húsz milliója van; de az mindennap koczkára van téve. Vagy hatot, -vagy vakot! Ha egyszer vakot talál mutatni a koczka, akkor neki -sincs más teendője, mint a zsebébe nyulni, nem abba, a melyikben a -tárczája van: abba majd belenyulnak mások; hanem abba, a hol a -cyankali van. Azt mindig magával hordja, készen áll minden -eshetőségre. Egyszer egy jó barátja a tönkrejutás szélén állt, -odament hozzá könyörögni, hogy segitsen rajta, külömben kénytelen -lesz öngyilkossá lenni.</p> -<p>«– – – Barátom, mondá Chassepoule; pénzt nem adhatok; hanem itt -van a zsebemben a cyankali: ezt megoszthatom veled.»</p> -<p>– Csaknem hihetetlen! Hisz a bankár minden jótékonysági -intézménynél ott szerepel, mint jóltevő.</p> -<p>– Hja: az neki reklám.</p> -<p>– Nem gondolok rá többet. Hát a tábornok?</p> -<p>– Ennek csak az az egy hibája van, hogy nagyon szeret -verekedni.</p> -<p>– Hát hisz az egy katonánál erény.</p> -<p>– Az ám. Csakhogy nem a poroszokkal szeret verekedni; hanem -fiatal petit crevéekkel, a kikre féltékeny.</p> -<p>– Hát féltékeny?</p> -<p>– Borzasztó módon! Othello hozzá képest valóságos <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -methodista prédikátor. Ha az ő imádottja egy oldalpillantást mer -vetni valami csinos dandyre: az a gavallér másnap holt ember. A -tábornok úgy szurkálja fel a kard hegyére a vetélytársait, mint a -lepkegyüjtő diák a pillangókat a gombostűre. Egész gyűjteménye -lehetne belőle. Azonban megeshetik, hogy egyszer majd ő is emberére -talál, a ki őt spékeli fel.</p> -<p>– No én miattam ne öljön meg senkit; maga se haljon meg. És így -szerencsésen eljutottunk az utolsóhoz: az én kedvenczemhez, a kis -Nerionhoz. Ennek a jó, szelid, rendes fiúnak csak nincs semmi -bűne.</p> -<p>– Igazán nincsen. Ez nem vét senkinek: saját magát kivéve. Mint -tapasztalhatá ön: éjfélkor rendesen eltünik a társaságból. És akkor -rendesen haza megy. Egyedűl marad, bezárkózik a szobájába. És akkor -elkezd egymagában inni. Minden reggel úgy feszítik fel az ajtaját -az inasai s előkeresik ágy alól, asztal alól holt részegen. Az -orvosok lemondtak róla. Rövid időn delirium tremenst fog kapni.</p> -<p>– Mi az a delirium tremens?</p> -<p>– Szószerint «reszkető hagymáz», különben «iszákos düh». Az -őrjöngő mindig szomjas, mindig kábítóbb italokra vágyik: bor után -cognacot, absynthot, siberiai galóczapálinkát kiván inni, utoljára -csak az aether elégíti ki a vágyait. Ha nem ihatik, rossz kedvü, -szeszélyes, a fejét nem birja, minden tagja reszket, üldözési -mániában szenved, aludni nem tud; mihelyt lefekszik, egereket, -patkányokat lát maga körül futkosni, azok után kapkod dühösen; ha -aztán megint hozzájutott a szomjazott méregitalhoz, akkor tréfás -lesz, felvidul, bohóságokat beszél és cselekszik; utoljára -lefekszik, mint egy darab fa s néz ragyogó szemekkel a magasba, és -beszél viziókról; a mik majd rémületesek, majd érzékhevítők s ez -nála az álom. Mikor egyszer-egyszer abbahagy minden ivást, akkor -igen kedves ember; de nagyhamar visszaesik megint. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– S ezek az én kérőim?</p> -<p>– De vannak még többen is: ezek csak a kiválogatottak. A -többieket be sem mutattam önnek: azoknak csak hibáik vannak, -kárpótló előnyök nélkül. Most már választhat ön e közül az öt -közül, a melyik legjobban tetszik. Annyit biztosan mondhatok önnek, -hogy ilyen az egész társadalom, a mit én ismerek.</p> -<p>Arzinoë fölkelt a kerevetről s odalépve Cascador úr elé, azt -kérdezé tőle:</p> -<p>– Ugyan mondja ön meg: miért világosított fel engem ezekről a -körülményekről? Hiszen ha ilyen az egész társadalom; ha a -házasulandó férfiak között az az öt, a kit ön a bandából -kiválasztott, még a diszpéldányok közé tartozik, akkor lehetetlen -volna, hogy egyetlen egy házasság létrejőjjön a czivilizált -világban. Én azt hiszem, hogy a férjhez menendő leányok bekötött -szemmel nyujtják a kezeiket. A vőlegényeik jellemének -árnyoldalairól nem beszél nekik senki: talán nem is ismerik meg -azokat soha; maradnak boldog tudatlanságban. Vagy ha megtudják is a -hibákat, mint asszonyok, akkor már kötelességük azokat eltűrni: -talán feladatuk azokat megjavítani. Szokása talán más szülőknek is -a férjhezmenendő leányukkal ilyen modorban ismertetni meg a -kérőket?</p> -<p>– Nem szokása az senkinek. Legalább én nem tudok rá analog -esetet.</p> -<p>– Hát akkor miért kellett épen én nekem abban a kivételes -szerencsében részesülnöm, hogy azokat, a kik a kezemért -versenyeznek, a legsötétebb árnyoldalaikról ismerjem meg? Azt -akarta ön, hogy egyikhez se menjek nőül?</p> -<p>– Azt.</p> -<p>– Megengedi ön, hogy találgassam ennek az ön különös -gondoskodásának az okát?</p> -<p>– Szabadságában áll.</p> -<p>– Ön úgy látszik, hogy gyülöli a magasabb körök társaságát? -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<p>– Nem jobban, mint a többit.</p> -<p>– Talán arra a világra akar ön figyelmessé tenni, a hol az -emberek munkával töltik el az életüket?</p> -<p>– Bizonyosan mondhatom önnek, hogy még eddigelé minden -úgynevezett szorgalmatos ember, a ki egyszerre valami gazdag -házasság által nagy uraságra tett szert, még több bűnt és -bolondságot tudott elkövetni, mint a kik abba beleszülettek.</p> -<p>– Hát a megfordított eszmejárásra nincs eset, hogy a gazdag -leány osztotta meg a szegénységet azzal, a kit megszeretett?</p> -<p>– Oh igen sok eset van rá. Százat tudnék önnek elmondani. -Herczegkisasszonyok, myladyk, bankárok leányai, az előkelő világ -«star»-jai szereztek ilyen meglepetéseket a családjaiknak; az egyik -elutazott az apjának a lovászával, a másik egy czirkuszbeli -clownnal kötötte össze az életét; tudok olyat, a ki egy czigánynak -a sátorát választá otthonának, sőt olyan is akadt, a ki egy -versfaragóhoz ment nőül (sátor nélküli czigány!) De mindannyinak -siralmas vége lett. A nyomor nem jó társalkodó. Száz eset közül -kilenczvenkilenczben a himes pillangó visszaváltozik csunya -hernyóvá: a férj halálra kínozta a miatta magasból leszállt -nőt.</p> -<p>– És a századikban?</p> -<p>– Az asszony ölte meg a férjet. Az esküdtszék fölmentette.</p> -<p>– E szerint tehát nekem nincs más választásom, mint visszamenni -a zárdába s felvenni a fátyolt.</p> -<p>– Még van önnek egy kérője, a ki méltó arra, hogy kezét és -szívét neki adja.</p> -<p>– Egy kérőm, a kit nem ismerek?</p> -<p>– Nagyon jól ismeri őt.</p> -<p>Arzinoë nagyot bámult e szóra. Sok férfit látott már, a mióta a -világba bevezették: egy-kettőnek az arczát meg is jegyzé emlékében; -de ismeretségnek az nem nevezhető. Hasztalan keresgélt, nem talált -semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>– Osztályunkhoz tartozik? Kérdezé Cascador úrtól.</p> -<p>– A legismertebb név az országban és a külföldön; a legion -d’honneur, és számos külföldi rendjel tulajdonosa; tagja a -senátusnak.</p> -<p>– És vagyonos?</p> -<p>– Olyan vagyonos, hogy önnek mindazt a pompát és kényelmet -megszerezheti, a mihez itthon hozzászokott. A kinek nem kell az ön -hozománya: egyedül ön maga.</p> -<p>– Annyira szeret?</p> -<p>– És nagyon régen. Biztosan mondhatom, hogy senkit mást önön -kívül nem szeret. Hű rabszolgája fog önnek lenni, a ki türni fogja -a szeszélyeit: a mik okvetlenül lesznek, mihelyt férjhez megy.</p> -<p>– S mi hibája van?</p> -<p>– Egyetlen egy hibája van: az, hogy már nem fiatal. Hanem azért -beválik férjnek, jobban, mint sok huszonnégy éves ifjoncz, a ki -nagyon sietett élni, s a milyenekből áll a mi «arany fiatalságunk». -Özvegy ember, a kit az első felesége is, mint a férjek mintaképét, -hiresztelt el az ismerőseinek, s a kihez repülve sietne Páris -bármelyik hirhedett szépsége, ha a kezét nyújtaná neki; de a ki a -felesége halála óta senkivel sem kezdett liaisont, azért, mert önt -tartotta szem előtt.</p> -<p>– Ki lehet ez a ritka derék ember? Beszéltem én ezzel -valaha?</p> -<p>– … Most is vele beszél ön…</p> -<p>– Kegyed? Cascador úr? Hisz kegyed az atyám.</p> -<p>– Én nem vagyok kegyednek az atyja, s a megholt feleségem nem -volt kegyednek az anyja. A feleségem szerencsétlen volt legmagasabb -női hivatásának elkövetkeztekor: gyermeke holtan jött a világra. Az -orvos nagyon sok chloroformot talált vele felszívatni. A míg aztán -az accoucheur azzal volt elfoglalva, hogy a tetszhalott anyát -életre hozza: én összebeszéltem a sage femmeal – ugyanabban az -órában jött egy fölösleges gyermek a világra, a kinek az anyja -pinczérnő volt egy café chantantban. Az eladta <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> az -anyai jogát ezer frankért. Mire a nőm életre tért, már akkor egy -szép kis eleven leánygyermek sírt mellette az elefántcsont -bölcsőben, valenciai csipkékbe pólálva. Ő soha sem tudta meg a -kegyes csalást. Abban a hitben élt és halt meg, hogy az a szép -gyermek, a ki az ő gondjai alatt felnevekedik, az ő szülötte. Én -azonban évről-évre láttam azt fejlődni, s megerősödött bennem az -elhatározás, hogy a midőn abba a korba fog ön jutni, a melyben a -férjhezmenetelre kell gondolni, fel fogom önnek fedezni -születésének a titkát s saját kezébe teszem le sorsának -elintézését.</p> -<p>Arzinoë azt hitte, hogy álmodik.</p> -<p>Cascador úr minden intézkedést megtett, hogy őt ébrenlétéről -meggyőzze.</p> -<p>– Itt vannak, kedvesem, az ön dolgára vonatkozó mindenféle -bizonyítványok. Először is az orvosi jelentés arról, hogy nőmnek -holt gyermeke született: ez a Nr. 1. Azután a Nr. 2. a szülésznőnek -a bizonyitványa, miszerint mademoiselle Sally Japonnak újszülött -leánya az én házamhoz lett becsempészve. A 3. alatt megtalálja ön -az igazi anyjának, Sally Japon kisasszonynak az elismervényét, mely -szerint az újszülött leányát ezer frankért nekem átengedi s szülői -jogairól lemond. Még egy negyedik irat is van. Ez pedig a -Salpêtriere gondnokának a hivatalos schédája, szabályszerűen -rovancsolva: azon tartalommal, hogy ezelőtt két évvel az ott -gyógykezelés alá került Sally Japon diphteritisben meghalt. A -schéda hátlapjára fel van jegyezve, hogy a montmartrei temetőnek -hányadik táblája, sora és száma alatt lett elhantolva. Mindezekből -meggyőződhetik kegyed, hogy én kegyedre nézve egy tökéletesen -idegen férfi vagyok. Jogom van ugyanazzal a kérdéssel közelíteni -kegyedhez, a mivel a többinek: «akar-e hitvestársam lenni?» Ha -akar, akkor az öné a millióim, a palotáim, az uradalmaim, egész a -muzsikáló szelenczémig, minden. Ez előmutatott iratokat -nyilvánosságra hozzuk. Az anyakönyvi adatokat kiigazíttatjuk s -semmi akadály nem áll <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> közöttünk. Én semmi erőszakolást nem -használok ön elhatározására. Kezébe adtam a bizonyítványait: ha -tetszik önnek, a tűzbe dobhatja. Akkor én nem fogom -bebizonyíthatni, hogy ön nem az én leányom. Láthatja ön, hogy nem -fenyegetem azzal, hogy tagadó válasz esetére kiteszem önt az -utczára. Ön elhatározhatja magát tetszése szerint, akár arra, hogy -az öt kérőjének a neveit egy kalapba dobja, s a melyiket kihúzza, -annak adja a kezét, akár arra, hogy itt marad a házamnál s együtt -lakik velem, azt tudva, hogy ön itt senki más, mint Sally Japonnak -a szép hajadon leánya. Ön senki mással, mint saját magával, nem fog -vitába kerülni, erről az egyről biztosítom.</p> -<p>Ezzel Cascador úr magára hagyta Arzinoët.</p> -<p>A leány sorra vette, átolvasta újra meg újra a kezében hagyott -iratokat. Meggyőződhetett belőlük, hogy a mit Cascador úr mondott, -való.</p> -<p>Azután végig gondolt mind azon, a mit az öt kérője felől hallott -a hatodiktól – és arra a vég meggyőződésre jutott, hogy ez a -hatodik a legfélelmesebb: a ki túltesz a többieken.</p> -<p>A «Hôtel de Ville»-el szemközti palotának a kapuja fölé van -kitüzve egy háromszínű zászló, melynek fehér sávján ez a felirat -olvasható: «Bureau du Paradis».</p> -<p>«A paradicsom irodája!» Ez már csak eléggé érdekes czím arra, -hogy a kinek a szemébe ötlött, megálljon a kapu két oldalán óriási -betükkel nyomtatott prospectus előtt, és olvassa, hogy mit árulnak -a paradicsomban, és mi áron?</p> -<p>«A köztársaság oltalma alatt!»</p> -<p>Ez a sor czinoberveressel van nyomtatva.</p> -<p>«A hadügyminiszterium pártfogása mellett.»</p> -<p>Ez meg ultramarinkékkel.</p> -<p>Következik fehér betükkel fekete alapon.</p> -<p>«Menyasszonyok kiházasítása!»</p> -<p>Aztán mind a négy szélén a placardnak arany betükkel:</p> -<p>«500 frank kelengye!» <span class="pagenum"><a name="Page_111" -id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Az apróbb betükkel nyomtatott sorok aztán elmondják a -feltételeket.</p> -<p>A kamara felhatalmazta a hadügyminisztert, hogy az új-caledoniai -franczia telep férfi tagjai számára határozatlan számú, -férjhezmenésre alkalmas, hölgyeket toborzzon össze s azokat -államköltségen rendeltetésük helyére elszállítsa.</p> -<p>Következik a természetrajzi indokolása annak, hogy miért legyen -Új-Caledonia a paradicsom?</p> -<p>Terem kókuszt, tengerit és dohányt. Sport tengeri kutyákra. -Pénzérték: egy kókusz = tíz tengerikutya-fog; – tíz -tengerikutya-fog = egy rúd dohány; tíz rúd dohány = egy «isa» -(eszményi pénz) tíz isa = egy minőségű asszonyszemély; – árak -fokozatosan a minőség szerint fölfelé, egész száz isáig. E szerint -átlagos árt véve, lehet mondani, hogy egy férjhez menendő hölgynek -az értéke az új paradicsomban: = 50 isa; = 500 rúd dohány; = 5000 -tengerikutya-fog = 50,000 kókuszdió: a mi nem megvetendő -egyenérték.</p> -<p>Vőlegény van elég. Jön még több is. Új-Caledonia -Francziaországnak a fegyenczkoloniája. Oda szállítják azokat a -válogatott gonosztevőket, a kik élethossziglan való deportáltatásra -szereztek érdemeket: ide számítva a gyujtogatásért elitélt -communard urakat is.</p> -<p>Minthogy azonban Új-Caledoniában ilyen exorbitans nagy ára van a -szép nem képviselőinek: a franczia kormány kész az itthon -constatált fölösleget az új világrésznek átengedni. Vállalkozók -ingyen elszállítást és ellátást nyernek, s partra szálláskor ötszáz -frank kiházasítási összeget kapnak.</p> -<p>Nagyobb biztatás okáért előlhátul ujjmutató jegyekkel -odaszegezve, olvasható e megnyugtató záradék:</p> -<p><img src="images/1.png" alt="" /> Hölgyeknek, a kiknek valami -multjuk van: a szerződés aláirásakor, teljes amnestia -biztosíttatik. <img src="images/2.png" alt="" /></p> -<p>Nappal nagy csoportokban szokták olvasni ezeket a fényes -hirdetményeket; s kiki aztán megtéve rájuk a maga <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> tréfás -észrevételét, megy odább: a bureau ajtaján senki be nem lép. Este -hét órakor meggyujtják a villanylámpásokat, melyek verőfényükkel -megvilágítják a két nagy placardot: egész éjfélig. Akkor még többen -olvassák, még nagyobbakat nevetnek rajtuk; de a bureau ajtaját még -akkor sem nyikorgatja senki. Éjfél után eloltják a villanyt; a kapu -alja sötét lesz; akkor aztán kinyilik a bureau du paradis ajtaja; s -nem hiányzanak az alakok, a kik besuhannak rajta: némelyiknek -selyemruhája van. A ki bement, vissza nem jön: még sötéttel -szállítják zárt kocsiban Toulonba, a hajóhoz.</p> -<p>A bureau főnöke egy derék, becsületes kiszolgált tengerész, a ki -több ízben megtette az útat Új-Caledoniáig, míg a szemei meg nem -romlottak, s a kormánypadot a bureaupaddal nem lett kénytelen -fölváltani. Egyenes lelkű jámbor ember, a ki nem árul zsákban -macskát. Elmondja egész őszintén a vállalkozónak, hogy miféle -körülmények várnak rá a paradicsomban, s minthogy a szemei rosszak, -tökéletesen közönyös eset rá nézve, hogy a berovancsolt hölgyecske -szép-e, vagy kevésbé szép? s hogy az életkora csakugyan nem haladta -e meg a 29 esztendőt; a mennyit be szokás vallani hivatalosan.</p> -<p>– Szabad önnek a nevét kérdezni, madame?</p> -<p>(A vállalkozókat kivétel nélkül «madame»-nak szokás -titulálni.)</p> -<p>– Nevem Arsinoë Japon.</p> -<p>– Ar–si–noë? Bizonyos ön felőle, hogy csakugyan ez a -keresztneve?</p> -<p>– Itt van a keresztlevelem.</p> -<p>– Nagyon különös. De egészen rendben van. A keresztlevele -szerint épen 18 éves. Első qualitás. Ötezer tengerikutya-fog -értékű. Szőke ön, vagy barna? Nem igen jól látok.</p> -<p>– A hajam veresbe játszó aranyszőke.</p> -<p>– Veresbe játszó aranyszőke! S ön nem talált Párisban -foglalkozást? Jól van. Nem az én feladatom. Van önnek valami -multja? <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>– Van.</p> -<p>– Példának okáért.</p> -<p>– A gyámatyámnak elloptam egy burnótszelenczéjét, egy zenélő -kolibrivel a tetején s azt zálogba vágtam 500 frankért.</p> -<p>– Ellopta. Zálogba vágta. Éjjel?</p> -<p>– Az alatt, a míg aludt.</p> -<p>– Házi tolvajlás. Büntetése másfél esztendő. Mikor történt -ez?</p> -<p>– Ma.</p> -<p>– És a pénz, a mi e vállalkozásból származott?</p> -<p>– Már nincs meg.</p> -<p>– Már nincs meg? Hová tette ön azt?</p> -<p>– Egy sírkövet rendeltem meg az anyám számára. Az anyám neve -Sally Japon. Meghalt két év előtt a Salpetrierben; el van temetve a -Montmartreban.</p> -<p>– S nincs önnek senkije, a ki a sorsa felett rendelkezik?</p> -<p>– Atyám nincs. Azt nem ismertem soha. Gyámatyát a törvényes -hatóság nem nevezett ki a számomra. Fogadott atyám, a kinek a nevét -nem mondom meg, ma felfedezte előttem, hogy ő nem igazi atyám, s -mint kérőm lépett fel hatodiknak öt más kérő sorában, a kik közül -az egyik egy kéjencz, a másik egy tolvaj, a harmadik egy nőgyilkos, -a negyedik egy spadassin, az ötödik egy részeges; én a hirlapok -hirdetményei között olvastam, hogy a franczia kormány az elitélt -gonosztevők számára toborz menyasszonyokat, ezeknek adom az -elsőbbséget: megyek Új-Caledoniába.</p> -<p>– Madame. Én önnek igazat adok. Az új-caledoniai vőlegények igen -honett ficzkók az itthoniakhoz képest. Legyen ön megnyugtatva az -amnestia iránt. Az ellopott arany kolibri, meg a szelencze, – megy -a többiek után. A gyámatya tubákoljon más pixisből.</p> -<p>– Egyébiránt, a mint Új-Caledoniába megérkezem, azonnal el fogom -küldeni a nekem járó ötszáz frankot a <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> Mont de -Pietébe, hogy az ellopott szelenczét adják vissza a -gyámatyámnak.</p> -<p>– Az igen dicséretes szándék.</p> -<p>– Nem vállalná el monsieur ezt a megbizást a részemről?</p> -<p>– Igen szívesen; hanem akkor mégis meg kell önnek mondania a -meglopott úrnak a nevét.</p> -<p>– Talán hallott ön már Cascador bankárról?</p> -<p>– Oh, hogy Cascador bankárról hallottam-e? Azt még -Új-Caledoniában is ismerik. Van ott nagyszámú ficzkó, a kik neki -köszönhetik, hogy a paradicsomba jutottak. Tetszik tudni: holmi -lázadó bányamunkások, kik a vízműveket szétrombolták. Olvasta ön a -prospectusunkat?</p> -<p>– Nagy figyelemmel tanulmányoztam.</p> -<p>– És így egészen a helyzet magaslatán áll kegyed? Tudja jól, -hogy az új paradicsomban versenyző vőlegények egytől-egyig az -akasztófától megmenekült félkézkalmárok?</p> -<p>– Tudom.</p> -<p>– Azt is sejti kegyed, hogy a hol a kókuszdió terem, meg a hol -tengerikutyákra vadásznak, ott a paloták sövényből vannak készítve, -s pálmalevelekkel betetőzve?</p> -<p>– De vannak ott kukoriczaszárból készült kioszkok is, fókabőrrel -behúzva.</p> -<p>– Ah, ez már a renaissance korból való építkezés. Aztán ért -kegyed valami házimunkához? Teszem föl a főzéshez?</p> -<p>– Tanultam valamit a zárdában.</p> -<p>– A zárdában? No ez rendkivüli.</p> -<p>– Volt ott egy oláh kisasszony nevelőben, az megtanított -pattogatott kukoriczát készíteni.</p> -<p>– Nem értem. Mi lehet az?</p> -<p>– Egyszerű mesterség; csak lobogó tűz kell hozzá meg egy rosta, -s öt percz alatt a málészemekből ízletes csemege válik, a mit az -ember tarisznyában elvihet magával, és meg nem romlik soha. -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>– Sapristi! Hisz ez egy nevezetes találmány. Ezzel kegyed még -egy új korszakot fog inaugurálni Új-Caledoniában! Az ottani -lakosoknak épen az a bajuk, hogy nem tudnak mit csinálni a -kukoriczájukkal. Ha megőrölik, keserű lesz; ha dohot kap, -kiütéseket kapnak tőle a bőrükön. Kegyed ott egy ország jóltevőjévé -fog lenni. Hogyan mondják? «Pattogatott kukoricza!» Elég! Nem kell -több. Úgy fogom önt előjegyezni, mint praeferentissimét. Legelsőnek -fog kiszállíttatni a hajóból. Fel tudja fogni ennek az -értelmét?</p> -<p>– Nem én.</p> -<p>– Az a menyasszony, a ki legelsőnek szállíttatik ki, kapja a -legderekabb vőlegényt. Fogadok rá, hogy egy hétszeres gyilkost fog -ön kapni!</p> -<p>– Az nekem nagyon fog tetszeni.</p> -<p>– Elhiszem! A ki legtöbb embert megölt, az ott a legnagyobb -tekintély. Az a dictator! Ott van az igazi világ! Köztársaság -parlament nélkül. «A ki birja, az marja!» Ez az egész «Code -Napoleon». A szigeten laknak tigrisek is. Aztán meg vad emberek. -Ezek mind hússal élnek; s különösen elsőbbséget adnak az -emberhúsnak. Az ilyen környezetben vajmi sokat ér egy olyan férfiú, -a kinek a keze gyorsabb, mint az ellenfeléé.</p> -<p>– Meg fogom tudni becsülni, a kit a sors számomra rendel.</p> -<p>– Még egyet. Tud kegyed úszni?</p> -<p>– A mult évben tanultam. Trouvilleben általános bámulatot vívott -ki az ügyességem.</p> -<p>– Az nagyon jó. Mert még azt is kötelességem kegyeddel tudatni, -hogy az új paradicsom menyasszonyainak az eljegyzése némi -formalitásokkal jár, a minők a mi világrészünk ethnographiájában -nem ismeretesek.</p> -<p>– Tán a hullámok között történik meg az eljegyzés?</p> -<p>– Bámulatos találékonyság! Azt tetszik tudni, hogy az -új-caledoniai kikötők mind el vannak zárva korallzátonyokkal, -melyek hosszú vonalakban, néha félkörökben <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> -akadékoskodnak az öblök előtt. E miatt a hajók kénytelenek a nyilt -tengeren horgonyt vetni. Sőt maguk a dereglyék is csak a zátonyokig -képesek elhatolni s ott laviroznak addig, míg a telepítvényesek a -zátonyszorosokon át begázolnak a tengerbe a dereglyékig, a fejükön -hozva a csomagokat, melyek az általuk termelt dohányt s a -zsákmányolt kutyafogakat tartalmazzák, s melyekért viszont cserébe -olyan küldeményeket vesznek át, mikre nekik van szükségük. No hát, -ha ezt tudja kegyed, akkor igen természetesnek fogja találni, hogy -az élő szállítmánynyal, teszem föl a menyasszonyokkal, ezt a -hosszadalmas eljárást nem foganatosítjuk: azokat egyszerűen -beledobáljuk a hajóból a tengerbe. Az illetékes vőlegények ott -állnak sorban a korallzátonyon: azok beúsznak értük s kifogják -őket. Ki melyiket kihalászta, az az övé. Nem fulladhatnak a vízbe, -mert a derekukra kapnak egy mentőövet. A ki azonban úszni is tud -közülök, abban az előnyben részesül, hogy szabadon választhat: azon -férfiú felé úszva, a ki által hihalásztatni kiván. Tetszik -kegyednek ez az eljegyzési methodus?</p> -<p>– Jobban minden eddig ismert házasságszerzési szokásnál.</p> -<p>– Akkor aláirhatjuk a szerződést.</p> -<p>Hat hét mulva megérkezett a «Formidable» hadigőzös a -Szent-Vincze kikötő elé. Az új paradicsom kissé messzecske esik -Páristól. Az ottani emberek a talpukkal állnak felénk. Szerencse, -hogy a föld nincsen üvegből.</p> -<p>A nagy hadihajó megérkeztét az egész franczia telep népessége -várta a parton.</p> -<p>A szigeten van optikai telegráf és observatorium. A hajó -távirati készüléke előre tudatta, hogy minő édes terhet hoz -magával. Menyasszonyokat az áldott Európából! A házasulandó ifjúság -mind a zátonyok szélén állt, úszáshoz való jelmezben: az öve mellé -dugva – nem a vőlegényi bokréta, hanem egy méternyi hosszú kemény -faczövek, mind a két végén szigonyos hegygyel ellátva; a -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> szájában pedig, a fogai közé szorítva, -tartott mindegyik egy öreg kést.</p> -<p>Mikor a legelső menyasszonyt a hajópárkányról a tengerbe -ledobták, a korallsziklán álló férfisereg közül egy hatalmas -athletai alak útat tört magának az ökleivel s fejtetőre beleugrott -a tengerbe.</p> -<p>Azonban nem csak a caledoniai vőlegények vártak nagy epedve a -menyasszonyokra; hanem a tengeri angyalok is: a hogy hosszú -úszószárnyaik miatt a czápákat nevezik.</p> -<p>Egy díszpéldánya ez emberevő szörnyeknek szintén a menyasszony -felé tartott.</p> -<p>Az úszó hölgy láthatta mind a két kérőjét a mély kék víz alatt -maga felé tartani. Szép állat volt mind a kettő. Rettenetes szép. -Mind a kettőnek nagy merev karikaszemei voltak.</p> -<p>Mikor a czápa el akarja kapni a prédáját, akkor egyszerre -hanyatt fordul; minthogy a nagy, három fogsorral ellátott szája -alól van a hasa fölött. Abban a veszélyes pillanatban, a midőn a -tengeri szörny alteste megvillant, a férfi oda lökte magát hozzá a -víz alatt, s a baljába kapott szigonyos czöveket a torkába dugta. -Az összecsukódó rettenetes állkapczák fennakadtak a kéthegyű -botban, s a szigonyba verődve, többet szét sem tudtak nyilni. A -férfi pedig, baljával az erősen tartott karón csüggve, jobbjába -kapta a nagy éles kést, s azt a czápa hasába taszítva, végig hasítá -annak az altestét egész a szájáig. A halálra sebzett, tehetetlenné -tett szörnyeteg ficzánkolva úszott tova, véresre festve maga körül -a hullámokat, a férfi pedig felbukott a felszinre, megrázta a fejét -és nevetett. Csak egy karhosszára volt már a menyasszonyától. Nem -is sokat udvarolt neki; megkapta az övénél fogva, s magasra -kiemelve a vízből, úgy vitte magával, hogy a koralléleken meg ne -sértse a lábait. Úgy érkezett meg vele, társainak üdvrivallása -mellett. Akkor aztán kivette a fogai közül az öreg kést.</p> -<p>– Hát tetszem-e neked, babám? <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>– Nagyon.</p> -<p>– Te is nekem! Becsületemre! Hogy hínak?</p> -<p>– «Arsinoë».</p> -<p>– Hosszú név. Az enyém csak «Tom». Menjünk a mairehez: írja be a -neveinket. Teringettét! Ma egy kängurut lőttem; pompás lakodalmat -csapunk.</p> -<p>Az a névbeírás pedig abból áll, hogy tűszurásokkal -beletetovirozzák a vőlegény és menyasszony neveit mind a kettőnek a -balkarjába. Onnan aztán nem veszhet el.</p> -<p>Hogy milyen boldog életet éltek? azt megtudjuk talán még -időjártával.</p> -<h2>KASSÁRI DÁNIEL.</h2> -<h3>I.<br /> -A KINEK NEM ELÉG EGY SÜTÉSBŐL EGY LEPÉNY.</h3> -<p>Egyikébe Budapest legfényesebb divatárukereskedéseinek egy -elegáns külsejü úri ember lépett be. Olyan jó magyar arcza volt, -hogy a czég főnöke magyarul üdvözölte, a mire ő azonban németül -felelte azt, hogy nem tud magyarul.</p> -<p>Pedig egy valóságos Hunyady János-arcz volt: szépen kétszer is -megcsavargatott bajuszszal, a minőt senki más nem visel, csak az -igaz szittyaivadék. Viselete is magyaros prémes kabát volt, -általvető zsinórokkal s a fején felhajtott karimáju, igazi somogyi -kalap.</p> -<p>És azért mégis németül beszélt.</p> -<p>Az igaz, hogy olyan akczentussal, mintha Debreczenben tanulta -volna nagytiszteletü Kerekes professzor úr alatt a német szót: a -derdidaszszal megvetően bánt el; hanem a mellett egész folyékonyan -beszélt: meg lehetett érteni.</p> -<p>– Mit tetszik parancsolni, méltóságos úr?</p> -<p>– Ruhát a feleségemnek, bársonyból, zöldből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p>(Már az is rendkivüli állapot, hogy egy méltóságos úr rendeljen -a maga méltóságos asszonya számára valami öltözetet: ezt a -méltóságos asszonyok maguk szokták elvégezni).</p> -<p>– Szabad lesz oda küldenem – mértéket venni a méltóságos -asszonyról?</p> -<p>– Nem szabad. Nincs itt. Messze van.</p> -<p>– Tehát kegyeskedjék méltóságod körvonalozni a méltóságos -asszony termetét.</p> -<p>– Nekem idáig ér! – mutatta a méltóságos úr, a két szemöldökén -végighuzva.</p> -<p>– Igen is. 168 czentiméter. Szabad a «taille»-ja után -kérdezősködnünk?</p> -<p>(A czégvezető plurálisban beszél, mint egy lapszerkesztő.)</p> -<p>– Okvetlenül.</p> -<p>Azzal a megrendelő úr leoldá derekáról a szíjat s odamutatott, a -hol azt a csat megfeküdte:</p> -<p>– Épen ennyi!</p> -<p>Derék termet! Épen 94 czentimeter.</p> -<p>– És a «büste» is megfelelő a «taille»-nak?</p> -<p>– No de még!</p> -<p>– Parancsolja méltóságod, hogy csipkékkel legyen diszítve a -derék?</p> -<p>– Igen. Aranycsipkékkel és aranyzsinórokkal.</p> -<p>A chef a mutatóujja körmével megvakargatta a füle tövét.</p> -<p>– Ezt most nem igen viselik.</p> -<p>– Majd fogják.</p> -<p>– Uszályos ruha legyen?</p> -<p>– Két méternyire huzzon a földön. Körül aranypaszománttal -szegélyezve.</p> -<p>– Nagyon jól van. Parancsolni méltóztatik méltóságodnak ő -méltósága számára megfelelő coiffuret is?</p> -<p>– Majd rátérek. Előbb még egy öltözetet kérek a feleségemnek. -Égszinkék selyemből. Mértéke… <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>– 168 czentimeter magasság.</p> -<p>– Óh nem! Csak idáig ér nekem.</p> -<p>A méltóságos úr a vállán huzta meg a keze élét.</p> -<p>– Az elébb azt méltóztatott mondani…</p> -<p>– Az nem az ön baja. Csak csináltassa a ruhát úgy, a hogy én -rendelem.</p> -<p>– Derékban 94 cm!</p> -<p>– Ah, dehogy! Két araszszal át lehet érni. Nem kell elől kivágva -lenni. Nincs semmi értelme. Végig fehér gyöngygyel legyen -kihimezve. Ennek is épen két méter hosszuságu sleppje legyen. Már -most lássuk a coiffureöket.</p> -<p>A boltossegédek egész halmazát összehordták a legujabb párisi -divatszerinti fejdiszeknek. A méltóságos úrnak egy sem volt elég -szép.</p> -<p>– Szabad kérdeznem, bátorkodék a chef, milyen szinü a méltóságos -asszonynak a haja?</p> -<p>– Fekete.</p> -<p>Akkor aztán egyesült erővel kombináltak egy új fejdiszt melyhez -arany csipkebodor, császárpiros bársonyszalag, szürke strucz-, -vörös marabut- és fehér kócsagtoll lett hatásteljesen -összeválogatva.</p> -<p>– Még egy másikat. Van paradicsommadár?</p> -<p>– Hogy ne volna! Van sárga is, van sötét szinü is. Fekete hajhoz -kedvező a sötét szinü; szőkéhez pedig a sárga.</p> -<p>– No hát akkor ezt a sárgát a feleségemnek.</p> -<p>– Hisz az előbb azt méltóztatott mondani, hogy ő méltóságának a -haja…</p> -<p>– Ne legyen önnek azzal baja. Maradok a sárgánál. Kaphatnék itt -keztyüt is a feleségemnek?</p> -<p>– A milyent parancsolni méltóztatik. Zergebőr? tizenkét gombra? -A la Sarah Bernhard? Rococo? Directoir? Renaissance?</p> -<p>– Mindenikből egy tuczatot.</p> -<p>– Szabad a kéz számát kérnem? <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>– Körülbelül akkora, mint az enyém.</p> -<p>– Tehát 8 és fél. Ezt elébb meg kell rendelnem. Mert 8-as számon -túl nincsenek hölgyi keztyük.</p> -<p>– Hát kisebbek nincsenek?</p> -<p>– Oh igen! 7, 6 és fél, 6, 5 és fél.</p> -<p>– Még kisebb nincsen?</p> -<p>– Azok már gyermekkeztyük.</p> -<p>– No hát csináltasson ön egy tuczatot mindenféléből a -feleségemnek 5-ös számmal.</p> -<p>A megrendeléseket pontosan följegyezte a nagy könyvbe az -ügyvezető.</p> -<p>A méltóságos úr ez alatt körülnézegetett a pompás -üzlethelyiségben. Meglátta azt a diszes hölgyalakot, a ki művészi -mintázatu viaszbáb személyében a legujabb divatot képviseli a -kapunagyságu tükörüvegtábla alatt a kirakatban.</p> -<p>Tetsző mosoly vonult el ajkain. A bajusza szárnyait -végigsodorintotta.</p> -<p>– Hallja az úr! Nekem ez a ruha tetszik nagyon. Ezt szeretném -megvenni a feleségemnek.</p> -<p>– Ezt is a feleségének?</p> -<p>– Igen, a feleségemnek.</p> -<p>– De már most zavarban vagyok. Nem tudom, hogy milyen mértékü -termetre igazítsam át?</p> -<p>– Hagyja így, a hogy van. Épen ilyen illik rá. Megtartom az -egész öltözetet így, a hogy van: ha eladó.</p> -<p>Azt sem kérdezte, hogy mi az ára?</p> -<p>A boltossegédek egymás szeme közé néztek: «ez valami bolond -ember!»</p> -<p>A méltóságos úr pedig grand seigneuri fummával nézett el -valamennyinek a feje fölött.</p> -<p>– És már most kérem a számlámat összeállíttatni: előre fizetek; -mert nem tudom, hogy meddig maradok Budapesten.</p> -<p>A számla elkészült; a méltóságos úr egy futó pillantást vetett -bele. Azzal kivett a kabátja zsebéből egy degez <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> -pénztárczát s abból kiválasztott két darab ezrest s odaveté a -pénztárnok támlányára. A visszajáró pénzből a kisebb bankókat -visszaseperte: azok csak ízék; nem terheli vele a zsebét.</p> -<p>Ez még sem bolond ember.</p> -<p>A czégvezető hármas bókot csinált a méltóságos úr előtt s kérte, -hogy máskor is parancsoljon vele.</p> -<p>– Hm! dünnyögé a méltóságos úr, borotvált állát körülsimogatva. -Pedig még kellene a feleségemnek valami. De itt nem látok -olyat.</p> -<p>– Óh, mi előteremtjük akárhonnan! Csak méltóztassék meghatározni -a kivánságát.</p> -<p>– Hát hogyan is mondjam? Volt az úr már az orfeumban?</p> -<p>– Jótékony czéllal összekötött ünnepélyes alkalmakon.</p> -<p>– Látta ott «la mouche d’or»-t. (Arany légy.)</p> -<p>– Oh igen.</p> -<p>– Hát egy olyan öltözetet szeretnék én a feleségemnek.</p> -<p>– A feleségének?</p> -<p>– Kérem: ne mondja utánam! Az csak az enyém. Önnek semmi köze -hozzá. Tehát egy épen olyan costumeöt, mint a milyen annak van.</p> -<p>– Rózsaszin selyemmaillot, aranybarna topánkák, aranypikkelyes -tricot-taille és corsette.</p> -<p>– Nem! corsette nem kell.</p> -<p>– De az szükséges.</p> -<p>– Nem szabad: mert czethal csontja van benne. Jó lesz a nélkül; -ha mondom.</p> -<p>– És aztán arany ceinture.</p> -<p>– Az van otthon igazi aranyból, igazi smaragddal és saphirral: -nem pierre de strassból.</p> -<p>– És végül arany casquette.</p> -<p>– Az is van a feleségemnek. Keleti gyöngyökkel.</p> -<p>– Elő fogjuk teremteni holnapig.</p> -<p>– Akkor még itt leszek. Lakom a Grand-hotelban. Ezt az utolsót -szeretném mindjárt átvenni: a többit utánam <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> -küldhetik. Délig otthon vagyok a hotelben: az ebédet csinálom.</p> -<p>– Ebédelni méltóztatik.</p> -<p>– Ne igazítson ki. Én tudom, hogy mit beszélek. Az ebédet -csinálom. Azért odajöhetnek. A mi készen van, azt pakolják jól be: -magammal viszem. A mouche d’or costumért küldjenek számlát. Itt a -czimem.</p> -<p>Azzal átadta névjegyét az üzletfőnöknek s méltóságos léptekkel -eltávozott.</p> -<p>A boltsegéd urak mind összedugták a fejeiket, a mig a chef a -czvikkerét kereste, s olvasták fennhangon a czimet.</p> -<p>«Alibegovich Kassári bég; a Ferencz József-rend lovagja, -Dolni-Tuzlán, Boszniában».</p> -<p>Most támadt aztán világosság a rejtélyben. Ez egy új honpolgár; -hajdani magyar nemes uraság, a ki mahomedi hiténél fogva fel van -jogosítva három törvényes feleséget tartani; és a szerint kivételt -képez a mi büntető codexünk paragrafusai alól, melyek a -többnejüséget kegyetlenül sujtják. A boszniai polgártársnak ez nem -csak szabad, hanem kötelesség.</p> -<p>Már most aztán a felől is meg lehetett nyugodni, hogy miért nem -szabad halcsontnak lenni a ruhaderékban? Mivel hogy a mohamedi -hitünek tiltva van a czethalból, tekenősbékából és az elefántból -valamit a testén viselni.</p> -<h3>II.<br /> -ÖLTÖNYPRÓBA ÉS SZAKÁCSSÁG.</h3> -<p>Leónak hitták azt a fiatal boltsegédet, a ki másnap a Grand -Hotelbe elvitte a megrendelt «arany dongó» jelmezt Kassári Dániel -urnak.</p> -<p>Ha hölgy lett volna a megrendelő, akkor kisasszony által küldték -volna meg a czikket; de miután férfi volt, urat kellett ezzel -megbizni. Természetesen – egy házi szolga vitte utána a dobozt. -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p>Leó úr a legszelidebb és legudvariasabb fajtájához tartozott az -oroszlánoknak, melyek Budapest sivatagain őzeket kergetnek.</p> -<p>A vendéglő portásától megkérdezte, hogy idehaza van-e ő -nagyméltósága Kassári Alibegovich Dániel úr?</p> -<p>– Oda fenn van… mondá a kapus igen furcsa hanglejtéssel. Első -emelet 28–29.</p> -<p>Leó úr fellibegett az első emeletre. Ott találkozott a -szobapinczérrel a folyosón.</p> -<p>– Itthon van Kassári Alibegovich úr ő exczellencziája?</p> -<p>– Ott az ajtaja.</p> -<p>– Nem kegyeskednék bejelenteni nála? Itt a névjegyem.</p> -<p>– Nem lehet. Sietek.</p> -<p>Azzal felszaladt a pinczér a második emeletre, három lépcsőt -ugorva egyszerre. Meg volt az ijedve: de mitől?</p> -<p>– Akkor hát kénytelen vagyok ajtóstól berohanni! mondá Leó úr, s -azzal kivéve a bolti szolga kezéből a dobozt, azt utasítá, hogy -üljön le addig a váró-padra, mig ő visszatér: lehet, hogy a dobozt -vissza kell vinni, ha a jelmezen valami igazítani való lesz.</p> -<p>Azzal benyitott az ajtón. Az előszoba-ajtón nem szokás -kopogtatni.</p> -<p>Az előszoba tele volt mindenféle alaku bőröndökkel, dobozokkal, -faládákkal és tehercsomagokkal, a miket a főúr összevásárolt. Volt -ott még hintaló is kettő. A legtöbb ládára fel volt irva, hogy -«nicht umstürzen». Három feldöntött piramid alaku fakaliczkában -pedig ugyanannyi papagáj dolgozott erősen, vastag kampós csőreivel -feszegetve a kijárást elzáró sodronyokat.</p> -<p>Leó úr a czilinderét a hóna alá szorítva, a dobozt pedig a -baltenyerén balançiroztatva, a jobb keze középujjának bütykével -illem szerint bekoczogott a szárnyajtón s miután e jelzésre -válaszadó hang nem érkezett, csendesen felnyitá az ajtót.</p> -<p>Abban a perczben egy éles női sikoltás hangzott a szobában. -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> Leó úr egy hölgyet látott átfutni a -benyiló szobába. A hölgy mind a két kezével az arczát takarta el. -Leó úr előtt pedig egy marczona férfialak állt, könyökig felgyürt -ingujjakban, véres kezekkel; az egyik kezében egy hegyes, éles kés: -az is csupa vér.</p> -<p>Ő maga volt ez: Kassári Dániel bég. – De hogy forogtak a -szemei!</p> -<p>Leó úr ijedtében elejté a dobozt is, a czilindert is. A -czilinder kigurult az előszobába, a doboz begurult a lakóterembe s -egész a tulsó ajtóig futott.</p> -<p>A bég pedig haragosan rivallt a látogatóra, – az egyik keze úgy -állt, hogy most mindjárt torkon ragadja, a másikban meg úgy fogta -azt a hegyes kést, mintha le akarná mészárolni.</p> -<p>– Megláttad az arczát?</p> -<p>– Nem én, kérem alássan! Semmit sem láttam! Esküszöm a -prófétára, hogy közellátó vagyok.</p> -<p>– Az a szerencséd! No hát mit hoztál?</p> -<p>– Azt a «mouche d’or»-jelmezt, kérem alássan.</p> -<p>– No hát gyere beljebb. No ne félj semmit, nem eszlek meg. -Látod: az ebédet készítem. S abban segített a feleségem, mikor ránk -nyitottad az ajtót. Miért nem jelentkeztél elébb?</p> -<p>– Hiszen kopogtattam kérem alássan.</p> -<p>– Kopogtattál! A «kmét»-nek az ajtaján szoktak kopogtatni. -Máskor ha egy bég ajtaján akarsz bejelentkezni: elébb lehuzod a -papucsodat, ennek a két talpát összevered, aztán elénekeled a -bebocsátási «szúrá»-t s vársz, a mig azt nem mondják odabenn, hogy -«ins-Allah!» Könnyen halálba rohanhattál volna, fiacskám, ha -megláttad volna a feleségemnek az arczát. Ennek a dija halál. -Kénytelen lettem volna vele, hogy megöljelek.</p> -<p>Leó úr nem hagyta magát intimidálni: a két sarkára állt.</p> -<p>– Kérem: azt a mi törvényeink tiltják.</p> -<p>– Pipálok én a ti törvényeitekre! No hát szedd fel iziben azt a -dobozt. Mi van benne? <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>Leó úr rettegve lépkedett a szomszéd szoba ajtajáig, a meddig a -doboz elgurult; az az ajtó üveges: hátha madame épen ki talál rajta -nézni? Allah kérim!</p> -<p>Sietett is mentül hamarább hátat fordítani az üveges ajtónak s -visszatérni a felnyitott dobozzal.</p> -<p>Ekkor aztán szétnézhetett a szobában.</p> -<p>Dániel bég csakugyan szakácsművészettel foglalkozott. Egy -asztalon volt a nagy húsvágó fatábla: azon tráncsirozta ő méltósága -sajátkezüleg a tulajdon maga által leölt bárány konczait, apró -darabokra nyiszálva, szakértő figyelemmel. Az asztal mellett volt -egyfelől egy nagy kosár mindenféle főzelékkel; a kályha előtt pedig -állt egy remekművü keletindiai bronzkatlan, mely alá faszénnel -fűtöttek; a füst, hajlítható csövön a kályhába lett átvezetve; a -katlan üstjében rotyogott valami folyadék: valószinüleg rizskását -főztek benne. Dániel bég, mint igazhitü müzülmán, a más főztét meg -nem izleli, hanem magával hordja a konyháját s a Grand Hotelben -maga főz ebédet.</p> -<p>– No hát mutasd a portékádat, fiacskám! nyájaskodék Dániel bég, -a mellett folytatva komoly munkáját.</p> -<p>Leó úr egyenkint kiszedegette a dobozból a holmit, először a -gyönyörüen paszomántozott ruhaderekat.</p> -<p>– Nincs benne halcsont?</p> -<p>– Világért sincs.</p> -<p>– Hát mi az, a mi összetartja?</p> -<p>– Kaucsuklemez.</p> -<p>– Hát az miből van?</p> -<p>– Az a kaucsukfának a mézgájából készül.</p> -<p>– Mézgából? Te ifju! Meg ne fertőztesd ajkaidat hazugsággal.</p> -<p>– Esküszöm Mohamed prófétára.</p> -<p>– Csak esküdjél te a magad prófétájára. Az enyém neked hátat -fordít. Hát még mi van?</p> -<p>– Ez pedig a selyem-tricot. Ez itten meg annak a tetejébe jön. -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Az egy bordeaux-vörös rövidke culotte volt.</p> -<p>– Helyes.</p> -<p>– Ezek pedig a topánkák.</p> -<p>– Szeretem, hogy arany czafrangot is tettetek rá.</p> -<p>– Ez pedig itten az árjegyzék.</p> -<p>– No csak ne siess.</p> -<p>– Látom, hogy exczellencziád most el van foglalva a folyó -ügyekkel. Majd várok odakünn az előszobában, a mig toilettejével el -méltóztatik készülni.</p> -<p>– De csak maradj itt. Azt gondolod, hogy én olyan hülye vagyok, -hogy zsákban veszek macskát. Ne azt nézd, hogy mint vágom én most -koczkára a fodorhájat; hanem láss a mesterséged után. Előbb fel -kell próbálni azt a ruhát, hogy ráillik-e?</p> -<p>Azzal háromszor a tenyerébe tapsolt.</p> -<p>Erre a benyiló ajtaja megnyilt s kilépett rajta az imént -elfutott úrhölgy.</p> -<p>Egész európai divat szerint volt öltözve, hosszu, felhasított -ujju fodros pongyolában, mely gyönyörü karjait egész vállig engedé -láttatni. Hanem az arcza, török szokás szerint, el volt burkolva: -valami lengeteg arany fátyol volt a fejére vetve s az álla alatt -körülcsavarva, mely csak a két szemének hagyott nyilást. Orgyilkos -szemek voltak! Lesből lövöldöző banditaszemek!</p> -<p>– No hát, segíts neki felpróbálni «ezt» az öltözetet! mondá -Dániel bég Leó úrnak.</p> -<p>Leó úrnak nyitva maradt ijedtében szeme-szája.</p> -<p>– Én segítsek… ő kegyelmességének… felpróbálni… ezt… a -kosztümöt?</p> -<p>– No hát ki más? Én csak nem segíthetek neki a faggyus kezemmel. -Nem is az én tudományom, hanem a tied, ha szabólegény vagy. Láss -hozzá!</p> -<p>S ezzel a nagy hegyes kést letéve a kezéből, két kisebb kést -fogott mind a két kezébe; de nem azért, hogy azokat az ártatlan -ifju oldalbordái közé furja, hanem hogy a birkamájat, tüdőt, vesét -apróra összedarabolja vele. <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p>De a paradicsom minden örömének a kilátásba helyezéseért sem -hajtotta volna végre ezt a megbizást Leó úr. Azon gondolkozott, -hogy merre lehetne most elillanni.</p> -<p>A deli úrnő aztán megszánta. Kivette a reszkető lovag kezéből az -egész dobozt a benne levőkkel együtt s egy spanyol fal mögé eltünt -velük.</p> -<p>Leó úr előtt tánczolni kezdett a világ.</p> -<p>Ha ez most ezt a kosztümöt fölveszi és előjön benne? Akkor jaj ő -neki! Ha már az arczának a meglátásáért is meg akarta ölni a -kérlelhetlen nagy uraság!</p> -<p>Pedig hát előjött.</p> -<p>Hüh, milyen elmeháborító tünemény volt! Abban az áruló -jelmezben! Minő idomok! Képfaragó nem álmodhat szebb mintát Diána -szobrához. Csak az arcza volt fátyollal letakarva.</p> -<p>Leó úr azt sem tudta, hova nézzen? Az eléje libbenő tüneményt -nyelje-e el a szemeivel: vagy az asztal mellett husvagdaló bégre -tekintgessen félre.</p> -<p>Az ugyan háttal volt feléjük fordulva; de szemben volt vele a -nagy fali tükör, abból mindent megláthatott.</p> -<p>– No hát, mit bámulsz, mint egy sült hal? kiálta az ifjura. Nem -tudsz neki segíteni? Nem látod, hogy a topánkát nem tudja maga -begombolni?</p> -<p>Az igaz.</p> -<p>Leó úrnak le kellett térdelni a tündérnő elé. Ez azonban, -tündérek szokása szerint, szánalommal viseltetett a halandókhoz s -hogy megkönnyítse a munkáját: fölemelte a lábát Leó úr térdeig, úgy -hogy az kényelmesen gombolhatta végig a topánkát. Tizenegy gomb -volt azon. De Leó úrnak úgy tetszett, hogy a Jákob lajtorjáján -halad végig, a míg azt elvégezte.</p> -<p>Dániel bég most zöld petrezselymet aprított a fatálon. Azért -odanézett.</p> -<p>– No legénykém! Hát elaludtál vagy mi? Nem látod, hogy az -asszonyság maga nem tudja a ruha derekát összekapcsolni hátul? -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Hát még ezt is neki kellett elintézni? Kapocsról-kapocsra -összeszorongatni a ropogó selyemderekat s a közben ég és pokol -között lebegni egy czérnaszálon.</p> -<p>Dániel bég egy nagy fakanállal mindent összekevert a -rézüstben.</p> -<p>– No hát jól illik-e minden? kérdezé Leó úrtól.</p> -<p>– Nagyon jól.</p> -<p>Dániel bég megkóstolta a piláfot egy főzőkanállal: még nem volt -benne elég bors.</p> -<p>– Nem szorít sehol? Csipőben? Derékban? És egyébütt?</p> -<p>– Egészen ráillik.</p> -<p>– Jól van! De most már hadd látom: kiállja-e a próbát?</p> -<p>– A próbát?</p> -<p>– No igen! Hogy becsületesen van-e minden elkészítve? Nem valami -férczmunka-e?</p> -<p>Ezzel valamit mondott idegen nyelven a bég a hölgynek.</p> -<p>Az megértve a parancsszót, elébb azt a próbát tette, hogy jobb -térdét meghajtva, a bal lábát mindig messzebbre nyujtá el magától s -ez alatt a derekát hátrahajtva, a két karját a feje fölé emelve, a -sarkát érte a leomló hajával.</p> -<p>Jaj neked Leó! Ha most valami czérna elszakad, a te -életfonaladat vágta keresztül a Párka ollója.</p> -<p>De hát nem szakadt semmi. A hölgy kecsesen talpraállt s azután a -nagy álló tükör előtt foglalva állást, kecsteljes mozdulattal, fél -lábát fölemelve, talppal az ég felé s a másikon körülfordulva, -remekelt egy szabályszerü pirouetteben.</p> -<p>Ezt nevezik kosztüm-próbának.</p> -<p>– Meg vagyok elégedve! dörmögé Dániel bég.</p> -<p>– De még én is! sóhajtá magában Leó úr, s felhasználva a kedvező -pillanatot, a midőn a szakácskodó főúr szenet rak a katlan tüzére, -szépen az ajtó felé somfordált.</p> -<p>– Hohó! Legénykém! Hová szaladnál olyan sebtiben? kiáltá rá a -bég. S egy ugrással utólérte és visszahozta a gallérjánál fogva. -Hát nincs neked helyén az eszed? <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>– Nincs! rebegé az ártatlan, fogvaczogva.</p> -<p>– Hát a topánkákat kigombolni meg a ruhaderekat kikapcsolni, -kinek a kötelessége?</p> -<p>Világos, hogy annak a kötelessége, a ki begombolta, -bekapcsolta.</p> -<p>Még ennek is meg kellett történni.</p> -<p>Dániel bég ez alatt még egy pár zöld paprikát szeletelt -karikákra s azt is a főzemény közé keverte.</p> -<p>Leó úr meg volt győződve, hogy egy ilyen megrablásáért a -paradicsomnak mulhatlanul halál a vezeklés.</p> -<p>Elfutni nem lehet; kiabálni hasztalan; nobel ember megadja magát -az elfordíthatlan veszedelem előtt.</p> -<p>Mikor az úrhölgy ismét eltünt a spanyol fal mögé, azt mondá -egész rezignáczióval Dániel bégnek:</p> -<p>– Uram, tegyen velem, a mit akar. Csak arra kérem, hogy ne -kinozzon soká. Vágja el egyszerre a torkomat.</p> -<p>Dániel bég nagyot nézett rá.</p> -<p>– Én? a te torkodat? Hát mi bajom nekem te veled?</p> -<p>– Az imént azzal tetszett fenyegetni, hogy ha megláttam volna ő -nagyságának az arczát, hát akkor halál fia lettem volna.</p> -<p>– Hát az természetes. Az asszonyembernek csak a feje ember: azt -nem szabad meglátni, csak a férjnek.</p> -<p>Leó úr ujjászületve érzé magát e vigasztaló felfedezésre.</p> -<p>– Szabad tehát bucsut vennem?</p> -<p>– Elébb vedd át a pénzt az árjegyzékedért.</p> -<p>Dániel bég fizetett s a kontón felül egy huszfrankost nyomott -Leó úr markába. A mit az büszkén utasított vissza.</p> -<p>– Uram! Én nem vagyok szolga. Nekem nem szokás ajándékokat -adni.</p> -<p>– Ugy? Hát ebben az országban vannak emberek, a kiknek nem -szokás ajándékot adni? Furcsa ország! No hát akkor ajánlok neked -valami mást. Nekem van Szerajevóban egy üzlettársam. Nagykereskedő. -Régi ház. Még a Kapetánovicsok idejéből való. A neve Hajdukovics -Lója. Te <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> derék, okos fiunak látszol. Én -beajánlhatlak a barátomhoz üzletvezetőnek. Neki szüksége van egy -tanult emberre. Ott egy ilyen ügyes ficzkó, mint te, még sok -szerencsét csinálhat.</p> -<p>– Köszönöm, uram. Előbb beszélni fogok a főnökömmel, hogy mit -tanácsol? S ha ő helyeselni fogja, akkor reflektálni fogok önnek a -szives ajánlatára.</p> -<p>Azzal fölkereste az elgurult kalapját az uti dobozok közül és -elzónázott.</p> -<p>Hanem ez a mai találkozás tüneménye nem ment ki a fejéből.</p> -<h3>III.<br /> -PRIMA ÉS SECUNDA ASSZONYSÁGOK.</h3> -<p>Leó úr pedig nem volt fejére esett ember. Egy ilyen jó kilátást -elszalasztani, egészen üzletellenes felfogás lett volna. Azonnal -közölte a vele történteket a főnökével. A főnök felhatalmazta, hogy -irjon tudakozódó levelet Szerajevóba Hajdukovics urnak, a kivel -üzleti összeköttetésben áll a czég. Leó úr megirta a levelet: a -főnök aláirta a nevét, ráütötte a stampigliát; a posta-portó -feliratott Leó úr előlegszámlájára és nem telt bele nyolcz nap, a -midőn a Hajdukovics-czég válasza visszaérkezett, melyet egész -változatlan szövegében ide iktatunk, a dátum elhallgatásával.</p> -<p>«Szerajevó, a Hedzsira N. N. esztendejében, Ramadán hó XX. -napján.</p> -<p>«Aleikum unallah!</p> -<p>«Szilva szilárd. Usancequalitás 100 darab per ½ kilogramm = 7 f. -75. Lekvár emelkedő. Gyapju ingadozó. Bab, görög bőjt miatt, vidám. -Kukoricza kedvetlen. Kézműárukban kinálat serény, kereslet -lanyha.</p> -<p>«A mi a tudakozott Alibegovich Kassári Dániel bég firmát illeti, -arról a következő referencziákat közölhetem:</p> -<p>«A firma főnöke Alibegovich Kassári Dániel bég «jó» <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> 2 -millió 2 százezer – egész 2 millió ötszázezer forintig. Birtoka: -jól elhelyezett tőkepénzek; nagy kiterjedésü erdők, melyek folyam -és vasut mentében feküsznek, kitünő síntalpakat és dongákat -szolgáltatnak; fürészmalmok; kőszénbánya, rendes fogyasztókkal; -sófőző. Vállalatai szerencsések. Része van a dolnya-tuzlai vasut -kiépítésében. A magas kormánynyal legjobb összeköttetésben áll: -ezért legmagasabb kitüntetésben is részesült.</p> -<p>«Rangjára nézve legelőkelőbb «timár bég». Ősei kapetánok voltak. -Apja «begler bég», Omér pasa kegyetlen uralma alatt kivándorolt -Zimonyba; azalatt fekvő birtokai lefoglaltattak, csak pénzét -vihette magával. Ez idő alatt a fiát, Dánielt, kereskedelmi pályára -nevelte; taníttatta németül is, a minek most hasznát veszi.</p> -<p>«Üzleti jellemét illetőleg Dániel bég a legszigorubb -becsületességü ember, a ki pénzről irást se nem vesz, se nem ád. -Elégnek tartja, ha kiki a saját jegyzőkönyvébe felirja, hogy kinek -mivel tartozik. Az adós dolga a fizetés napjára vigyázni.</p> -<p>«A mi a családi viszonyait illeti Dániel bégnek, erre a kérdésre -sajnálattal kell kijelentenem, hogy választ nem adhatok; mi -muzulmánok a feleségeinkről nem beszélünk soha. Hanem a fiam, az -Achmed, a ki nagy naplopó, az megteheti, hogy ir erről a tárgyról -az általad említett Leó urnak bővebben. Csak arra figyelmeztetem az -illetőt, hogy válogatva higyje el neki, a mit előád, mert a fiam -verseket is ir és igy szeret hazudni.</p> -<p>«Selim aleikum.</p> -<p class="right">Hajdukovics Ibrahim Lója.»</p> -<p>Nyomban követte az üzleti exact tudósitást pár nap mulva Achmed -effendi levele Leó úrhoz. Ez már egész opus volt: német nyelven -irva.</p> -<p>«Schmollis! Fiducit!</p> -<p>Az üdvözlésből láthatod, Bruder in absentia, hogy univerzitást -végzett couleurbursch vagyok, a ki a «pauken», <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> -«pumpen», «salamander-reiben», «kneipen» és «brummen» tudományait -abszolválta, mint illik ifju törököknek, a kik a jövendő reményei -vagyunk.</p> -<p>Magamról elég legyen annyit mondanom, hogy három univerzitásban -relegáltak.</p> -<p>Nagy előnyömre volt, hogy nekem két mamám van. Egy «szép» mamám, -meg egy «kis» mamám. Mind a kettő az apámnak a törvényes felesége. -A szép mama nem szép már, s a kis mama nem kicsiny, hanem gömbölyü -már. Hogy melyiknek köszönhetem e földi életben részesülésemet? azt -nem voltam eddig kiváncsi megkérdezni. A míg kicsiny voltam, mind a -kettőtől egyenlő mennyiségben kaptam csókokat és virgácsokat; hol -az egyik mosdatott, öltöztetett, hol a másik. Kamasz éveimben -szintén feltaláltam mind a kettőnél az édes anyák kiváló két -főerényét: a zsémbelést és a pénzküldést. Az is nagy élvezet, ha az -embert kétfelől szidják; de még nagyobb, ha kétfelől pénzelik. -Magam vagyok az egész család fentartója: a többi mind elment -Mahomedhez.</p> -<p>A szép mamámnak a neve Jelacsa, a kis mamámé Habiba.</p> -<p>Mind ezt az expoziczió kedvéért kellett elmondanom, mivelhogy a -szép mama és a kis mama, az általad megtudakolt Alibegovich Kassári -Dániel bég két feleségének a nővére, a kik közül a primát hiják -Vukoszavának, a secundát pedig Sefikának. Ezeknek azonban van -össze-vissza valami tizenkét porontyuk, apróbb, nagyobb.</p> -<p>Az én apám meg a Dániel bég együtt kerültek haza Boszniába -számkivetésükből s egyszerre házasodtak meg fokozatos -progresszióban. Először elvették a Sheik-ul-Izlam két leányát; -azután pedig egy évre mindjárt a kormányzó kiajájának a két -kisasszonyát. Amazok török hölgyek, emezek pedig arabok, a kik más -nyelven nem tudnak; bosnyákul csak nagyon töredezve annyit, a -mennyi a gyermekeik dajkáiról ragadt rájuk.</p> -<p>Ennélfogva a mi öregeink duplán sógorok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Hát biz ez normális állapot, kedves barátom, s ehhez ti nektek -ott a Duna mellett hozzá kell szoknotok. Mert ha ti egyszer minket -annektálni fogtok, akkor a ti parlamentetek törvénybe fogja iktatni -a mohamedán vallást is a hogy a Mózeshitet beiktatta. És akkor -Alibegovich Kassári Dániel, kinek magyar nemessége felmegy a hős -Dojtsin Petárig, ki Varadin bánja volt, Mátyás királynak kedves hű -embere, a kiről a mi népdalaink azt éneklik, hogy egy éjjel beitta -az arany buzogányát meg a fekete lovát is, a korcsmában s mikor -ezért megszidta a király, azt felelte neki vissza: «hej, ha te -látnád azt a szép csaplárnét: beinnád érte magát Buda várát!» No -hát ez a Dániel bég okvetlenül felsőházi tag lesz tinálatok a -mágnások táblájánál. Sőt bizonyosan föl fogjátok őt küldeni Bécsbe -is a delegáczióba. Az pedig magával fogja vinni mind a két -feleségét. Aztán vakarhatja majd a füle tövét a főudvarmester, hogy -a császári és királyi bálokhoz hogyan állítsa ki a meghivót? Meg -kell neki hivni mind a kettőt. És Dániel bég el fogja vinni mind a -kettőt: egyiket a jobb karjára, másikat a bal karjára füzve, s úgy -fogja őket bemutatni: ez a prima, ez a secunda! Ezzel az eszmével -meg kell barátkoznotok. Tartok tőle, hogy nagyon is meg fogtok vele -barátkozni.</p> -<p>A négy asszonyság gyakran szokott egymásnál látogatásokat tenni, -minden héten hol az egyik, hol a másik rándul át. Most már vasut -van közöttünk s családaink szabadjegyet élveznek.</p> -<p>Együtt szoktak járni mind a prima, mind a secunda asszonyságok. -Pörölni szoktak ugyan utközben is: ez hölgyekre nézve életkérdés; -csak hogy az egyik nem tud törökül, a másik meg nem tud arabul és -így csak hanglejtésből és az arczkifejezésekből sejthetik, hogy a -másik mit mondott?</p> -<p>Hanem aztán mikor mind a négyen együtt vannak: akkor Jelacsa a -Vukoszavával, a Habiba a Sefikával megnyitják az ékesszólás -zsilipeit: a két nővér egymást megérti <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> s aztán -a másik két nővért szive szerint lepocsékolja; a mellett pedig -töltögetik egymásnak a kávét s rakják egymás tányérjára a -«halvá»-t. S mikor elválnak, mind a négyen összecsókolóznak s azt -mondják, hogy igen jól mulattak.</p> -<p>Nekem aztán mind a két mama elmondja azon frissiben, hogy mit -beszélt a nővére a Jalaparti kastélyban történtekről.</p> -<p>Ez az én tölténytartóm, a miből puskázok.</p> -<p>E nélkül soha egy teremtett lélek sem tudhat meg semmit azokról -a dolgokról, a mik egy muzulmán háremében történnek.</p> -<p>Az én apámnak csak egy külön kastélya van (szép kert közepén), a -miben a háremét tartja; hanem a Dániel bég két külön kastélyt tart -a két neje számára. Ő teheti, mert nagyon hatalmas úr.</p> -<p>Jól lehet látni a Jala partjáról, mikor az ember a vasuton -végighalad, a hajdani beglerbég fejedelmi lakását. Az a tulsó -parton van. Török úr országut mentében nem építkezik. A paraszt még -kevésbbé. Azok meg épen a hegyhátakon, az erdők között laknak.</p> -<p>Három épületet látni egymás közelében. A középső, a legnagyobb, -a főúr lakása, a hol idegeneket fogad s dolgait végzi. Ez -tekintélyes nagy épület, oszlopos verandákkal s nagy ablakokkal, a -mik a Jalára nyilnak. A másik két épület a két asszonyság lakása. -Ott van a hárem. Azok a keskeny végükkel vannak az Unna felé -fordulva, a homlokzatuk egymással szemben. A házak magas tetőire -köröskörül hatalmas, igaz gesztenyefák terebélyes koronái borulnak, -a mik végtelen folytatást találnak egész fel a magas hegytetőig az -ős tölgyfák rengetegében.</p> -<p>A három épület köröskörül van fogva magas kőfallal, mely -lőréseivel védelemre is van számítva.</p> -<p>A két háremépület között van egy terjedelmes kert, a miben -gyümölcsöt, főzeléket és virágot termesztenek. A kert kétfelé van -osztva, rácscsal, hogy az egyik asszonynak <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> a -tyukjai a másiknak a kertjébe át ne járhassanak. Ajtó azonban van -rajta s miután tizenkét gyermek van a háznál, az első mindennapi -veszekedés azon kezdődik, hogy ki hagyta nyitva a kertajtót? Az -egyik asszony pulykát tart, a másik pávát: vajjon pulykanyom avagy -pávanyom-e az, mely a salátás ágyat megbecsteleníté?</p> -<p>Mind a két asszonynak van három fia meg három leánya. Olyanok, -mint valamennyi gyerek; pajkos, kényeskedő, pákosztos, árulkodó, -hazudozó, czivakodó. Azok egész nap egymást ütik, verik, dobálják, -csipkedik, csufolják s aztán szaladgálnak az anyjukhoz panaszra. -Van mindenik családnak egy nevelő hodzsája, a kitől a gyerekeknek -irni-olvasni kellene tanulni; de a kik a helyett, hogy a gyerekeket -mivelnék üdvös nádpálczákkal, folyvást egymással feleselnek a -próféta feleségeinek az elsőbbsége fölött s a kiknek leczke alatt a -tanítványaik telerakják a kaftánjukat koldusdióval. A szomszéd -almája természetesen mindig édesebb, mint az otthon termő: a -kölykek átmászkálnak a közös kerítésen, s van aztán patália, mikor -a megharapott almát megtalálják a fa alatt s nagy kriminalis -inquisitio, hogy melyiknek a foga helye vall a gonosz tett -elkövetőjére.</p> -<p>A két szultánának ez állandó themát szolgáltat pro és contra -véleménycserékre.</p> -<p>Azután következik a cselédek fölötti veszekedés. Azok a kutnál -megcsinálják minden nap a friss pletykát s aztán hordják haza az -asszonyaiknak: mi történt tegnap a szomszéd háremben. Ennek sűrü -izenetváltás a következése.</p> -<p>Legnagyobb parlamenti vitákat idéz elő a konyha.</p> -<p>Dániel bég ugyan nagyon egyszerü életmódhoz szokott: naponkint -maga készíti el a rizskásás piláfját; de egy héten egyszer, török -vasárnapon, mégis a háremben kell neki ebédelni. Olyankor -felváltva, hol az egyik, hol a másik felesége hivja meg vendégül a -kollegaasszonyságot. Beszélni ugyan nem tudnak egymással, de azért -egymást boszantani tudják. Vannak bizonyos fitymálások, -orrfintorgatások, <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> foghegyen izlelgetések, a mikkel egyik -háziasszony a másikat vérig tudja boszantani. A vendéglátó asszony -aztán dühében marokkal tömi a kedvencz ételét, az «ekmek kadaif»-ot -(tejfeles laska) a jámbor Dániel bég szájába. Az nyeli, a hogy -birja. Ezért meg aztán a vendégasszony lesz dühös: «ugy-e, mikor -nálam voltál ebéden, akkor csak szálankint eszegetted, pedig «szel -kadaif» (mézes csikmák) volt.» Utoljára mind a kettő duzzogni kezd -s görcsöket kap, ájuldozik. A bég azt sem tudja, melyiket -emelgesse, istápolja. A gyerekhad, felhasználva ezt az intermezzót, -marokkal kap a czukorsütemények közé s ennek következtében egymás -hajába. Csak a két hodzsa ül komolyan a «janje» mellett (sült -bárány töltve), serényen falva, mint két éhes farkas.</p> -<p>Mind a két asszony muzsikális. Az egyiknek van egy kintornája, -mely walzereket nyekerget, a másiknak meg egy fiszharmónikája, mely -Verdi-áriákat fuvoláz: természetesen, ha csavargatják. Hát ez -külön-külön mind igen szép mulatság; de mikor mind a két asszony -egyszerre neki ereszti a maga zeneokádó pokolgépét s az egyik a -Kornevillei harangokat kalapálja, a másik a Trovatorét fütyöli -egyszerre: akkor képzeld a szegény közbeszorult Dániel bégnek a -pokolbeli gyönyörűségét! Azt pedig két törvényes feleségnek nem -lehet megparancsolni, hogy egyszerre csak egyik muzsikáljon.</p> -<p>Aztán jön a legkényesebb pont: a pipere. Ebben mind a két -asszony felülmulja maga-magát. Divatlapokat persze nem járatnak. -Igazhivő müzülmánnak festett emberi képet nem szabad a házába -beereszteni. A két hölgy fantáziája azonban kifogyhatatlan az -öltözetek formáinak és feldiszítésének változatos csodáiban: a -miknek már a ti boltotokban is szolgáltatta Dániel bég némi -próbáját.</p> -<p>Hát hiszen a szép ruhában büszkélkedni igen ártatlan öröm s ez -bizonyára Allahnak is tetszik, a ki a mezők liliomait ruházza. -Csakhogy ez az öröm nem tökéletes addig, a mig ki nem egészítik -azzal a kellemetes érzéssel, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> az ember a szomszéd -asszonynak az öltözetét csúfnak és nevetségesnek találja. S erre -tág tért nyitott nekik a természet.</p> -<p>A Vukoszava asszonyság olyan termetes, hogy Hafiz a «fehér -elefánt»-hoz hasonlítaná; a Sefika ellenben olyan sovány, hogy a -Gulisztán nem találna a számára más hasonlatot, mint az ibis -madárét. Egyiknél a bájak fogyatkozása, másiknál a kecsek túlbősége -a szembeötlő jelleg. Ezt azután mind a kettő kellőképen igyekszik -felhasználni. A jó Dániel bégnek folyvást hallani kell a pikáns -észrevételeket innen is, túl is.</p> -<p>S ha még csak a szóbeli sértegetéseknél maradnának.</p> -<p>De mit gondoltak ki egyszer!</p> -<p>Vukoszava asszonyság a borsóágyai közepett egy madárijesztő -vázat állított fel, mely öltözetében meglepően hasonlított Sefika -asszonysághoz; még keztyü is volt huzva két kezére. Azt mondta, -hogy ő ezzel a verebeket akarja elijeszteni a borsójáról. – Nosza -Sefika sem volt rest; ő meg szintén a maga kertjében egy roppant -bálványt rakatott össze tökökből. A két lábat és a törzsököt óriási -portiron tökök képezték; a két karját két hosszú jurgita-tök; a -fejet pedig egy vörös, bibircsós képü, zöld turbános cucurbita -verrucosa. A megtestesült Vukoszava asszonyság! Ez meg a nyulakat -elijeszteni való a káposztás kertből.</p> -<p>Az embernek meg kell pukkadni mérgében az ilyen -becsmérlésekre.</p> -<p>Dániel béget majd széttépte a két asszony e halálos megsértés -következtében.</p> -<p>«Megálljatok! Majd teszek én közöttetek igazságot!» monda erre -Dániel bég, s azonnal hozatott magának Szerajevóból egy építészt. A -két kert közepébe a két háremépület közé fölemeltetett egy harmadik -házat. Attól aztán a két asszony nem láthatott be többet egymásnak -az ablakába, kertjébe, udvarába; nem pörölhetett, nem -muzsikálhatott egymásnak a fülébe. Hogy pedig az uj <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> ház -üresen ne álljon, azt mondá Dániel bég: «majd hozok én hát ti -közétek egy harmadik feleséget, akkor tudom, hogy kettőtök között -békesség lesz!»</p> -<p>És úgy tőn, a hogy mondá.</p> -<h3>IV.<br /> -HOGYAN JUTOTT KASSÁRI DÁNIEL BÉG A «HARMADIKHOZ».</h3> -<p>Leó úr közölte a fiatal mahomedán diák levelét a főnökével.</p> -<p>A főnök praktikus eszű kereskedő volt.</p> -<p>– Hja, fiatal barátom, én ebből a két levélből nem lettem -okosabb, mint akkor voltam, mikor ön azt a nevezetes -ruhafelpróbálást közölte velem. Reménylem, hogy nem szándéka önnek -holmi ezeregyéjszakai kalandokba keveredni; hanem inkább hasznos -üzletet kezdeni. Mert ha azt látnám, hogy ön ebből az incidensből -valami regényt akar penderíteni, hát azt mondanám, hogy hagyja -abba: vannak önnél nagyobb tökfilkók, a kik azt önnél jobban -elvégzik. Mert nem kell azt hinni, hogy minden bolond ember irhat -regényt; – ahhoz specziális bolondság kell: – épen úgy, -megfordítva: nem lehet minden okos ember kereskedő; mert ahhoz -specziális okosság kell. A vén Hajdukovics effendi nekem küld -üzleti értesítést aszalt szilváról, gyapjuról meg kukoriczáról. Azt -gondolja, hogy Budapesten is úgy megy, mint Szerajevóban hogy -ugyanazon boltban árulnak fügét, selyemruhát, sót, mézet, -cserépedényt, sőt még cserekereskedést is űznek s zálogra is adnak. -Nem értett meg bennünket. – Azt kell önnek kipuhatolni, hogy -lehet-e a bosnyák földön abban a brancheban dolgozni – jó sikerrel, -a melyet mi kultiválunk? a divatczikkekben? Eddig nem igen -lehetett. A bosnyák hölgyek a maguk szőttét viselték; azt maguk -himezték ki s megvarrták olyan divat szerint, mely azóta, -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> hogy Szokolovics bég Szerajevót -megalapította, nem változott. – Most azonban, a hogy Kassári Dániel -bég bevásárlásaiból sejteni lehet, beütött az európai divat a -boszniai hölgyvilágba. Azt kellene hát megtudni, hogy vajjon -ragályos-e ez a betegség? Vannak-e bacillusai? – Egy olyan delnő, a -milyennek ön ezt a bizonyos harmadik feleséget leirta: nagy -hódításokat tehetne ezen a téren. – Ön tudni fogja, hogy állandóan -vannak a divat történetében meghaladott álláspontok. Ma az egész -hölgyvilág lelkesül a zöldszinü kelmékért, tavaly a tarka-virágos -járta: az idén a tarka-virágos senkinek sem kell; jövő évben a -zöldet fogják eldobni. Az ilyen divatból kimaradt czikkeknek milyen -áldás volna, ha új piaczot lehetne a számukra találni! Barátom! A -ki ezt a világrészt fölfedezné, az nagyobb volna, mint Kolumbus -Kristóf. – De hát az a kérdés, hogy miféle qualitásu hölgy ez a -Dániel bég harmadik felesége? – Mert ha ez csak egy aféle -Ronacher-birodalombeli cserkesznő, hát akkor az elég jó Dániel -bégnek; de nem elég jó nekünk; mert a bosnyák asszonyságok nagy -arisztokraták és még fanatikusabb mohamedánok; pedig ezeknél van a -gazdagság, ezek a bégek és agák feleségei. Ezek be nem fogadják az -importált új asszonyt, akármilyen czifrán legyen is az öltözve s -nem csinálják utána a mi divatunkat. Tehát ezen pont felett -szerezzen ön magának teljes körülményes értesítést: akkor fogjuk -azután megitélhetni, hogy mennyiben léphetünk az akczió terére az -«új hazában».</p> -<p>Leó úr követte a jó tanácsot s rövid időn megkapta a második -levelet a fiatal effenditől.</p> -<p class="i2">«Kamerád!</p> -<p>Minden a legjobb rendben van. Alibegovics Kassári bég -installálta az új háremépületében a harmadik asszonyt, a ki felől -az én kis mamám, Habiba asszonyság, a következő értesítéseket -nyerte a nővérétől, Dániel bég második feleségétől.</p> -<p>A harmadik feleség neve «Ajna», a mi törökül annyit <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> jelent, -hogy «szemfény». Eredetére nézve se nem gyaur, se nem -spanyol.<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> De a hogy a mi asszonyaink -állítják, még azoknál is gyülöletesebb: «bogumil» családból -való.</p> -<p>Azt tudni fogod bizonyosan Bosznia történetéből (ugyan ki ne -ismerné a mi birodalmunk történetét, a ki csak iskolába járt?), -hogy a bogumilok egy istentagadó szekta hivei voltak, a kik még azt -sem akarták megengedni, hogy ezt a világot az Isten teremtette: -szerintük ezt az ördög teremtette; tudniillik mindazt, a mi ezen a -földön «él»; az Isten csak azt teremtette, a mi «nem él». Azért a -bogumilok nem ettek hust: mert az állatokat is az ördög alkotta. -Ezt az istentelen fajt pusztította is aztán minden istenfélő -nemzet: magyarok, törökök, bosnyákok egyformán. Most már csak az -óriási nagy sirköveik mutogatják, hogy milyen nagy urak lehettek -néha napján. – Hébe-hóba megesik, hogy itt-amott a Narenta -szakadékai között, uttalan, hozzájárulhatlan sziklavölgyek fenekén -fölfedeznek egy névtelen falut, a melyben még egy pár száz bogumil -lakik, a kiknél az ősi «amenet» firól-fira megmaradt. Templomuk -nincsen: ő nekik a torony, a minaret mind egyformán a pokol -kéménye, a harangszó, az imám éneklése, mind az «ördögök -trombitája». Ezeket is a mi apáink gondosan kiirtogatták. Minálunk -a mohamedán, pápista, rácz, zsidó élhet egymás mellett; de a -bogumil üldözött fenevad: annak a számára nincs más törvény, mint a -kard.</p> -<p>Az okkupáczió előtti esztendőkben bukkantunk ismét ilyen titkos -bogumilokra egy narentavölgyi rejtekben. Kassári Dániel akkoriban -szandzsák bég volt ebben a kapitányságban. Ő lett megbizva a -helytartó basa által, hogy az eretnek fajzatot kiirtsa. Hogy miként -bánt el a bég a férfiakkal: azt nem firtatom; hanem annyit szabad -róla elmondanom, hogy a nőnemen levő részét nem vágatta le. Azok -között találtatott egy csodaszépségű nyolczesztendős <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> -leányka. Ezt Dániel bég maga fogadta örökbe. Ez a mi Ajnánk.</p> -<p>Dániel bégnek mind a két felesége tiltakozott az ellen, hogy egy -bogumil leányt odahozzon a bég az ő háremükbe. Nálunk törököknél -pedig nincsenek apáczakolostorok, a hol előkelő török -kisasszonyokat geografiára tanítsanak.</p> -<p>Dániel bég aként gondoskodott a védenczéről, a hogy okos -emberhez illik. Odaadta őt nevelőbe egy bécsi ezermesterhez, a ki -bűvészettel és magasabb akrobácziával foglalkozik: azzal a -föltétellel, hogy ő fizet a nevelőnek évenkint háromezer forintot, -a mig a leány a tizenhat évet betölti, akkor pedig tizenötezer -forint lefizetése után elhozza tőle. Szigoruan ki volt kötve, hogy -a leány ez alatt mohamedán erkölcsökben neveltessék, beleértve a -szigorú étrendet is, a mi nálunk férfiaknál a fődolog: a leányoknál -azonban nem ez a fődolog.</p> -<p>Ezt a methodust ti gyaurok kissé furcsának fogjátok találni; de -a mi viszonyaink közt ez egészen észszerü felfogása a női -hivatásnak. S in thesi nincs is közöttünk semmi különbség. Ti -gyaurok szintén nagy előszeretettel viseltettek azon női erények -irányában, melyek a kötélen tánczolás, lovon nyargalás s egyéb -testgyakorlatok közben kifejlődnek; csakhogy ti mindezt a házon -kivül keresitek, mi pedig mindezt akklimatizáljuk és otthon -tartjuk.</p> -<p>Dániel bég nagyon helyesen okoskodott. Az új asszony holmi -kényes, finnyás szenvelgéssel, zongorajátszással, franczia -fecsegéssel, aquarell-pingálással nem fog imponálni a másik két -asszonynak: azok lenyelvelik, agyonvexálják; hanem ha ügyesen tud -előttük eszkamotálni: egy üres kalapból száz bukétot kiszedni; egy -palaczkból tizenkétféle likőrt töltögetni; s szükség esetén az -ellene támadó vetélytársnéjának egy ördögi tánczfigurában a turbánt -a fejéről a lábahegyével leütni: ezzel le lesznek főzve. Hogy ne is -említsem azt a mindennapi kunststukkot, mikor az ember a pörlekedő -madamenak egyszerre <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> csak egy nagy lakatot akaszt a szájára, -a mi azt rögtön megnémitja. A hypnotizálás, a double vue, a -kisértetmegjelenés, a beszélő fej és a szíven keresztül szurt kard -remeklései, mint tudjuk, még az erősebb nem érzékeit is képesek -felizgatni.</p> -<p>Te, ki olyan szerencsés voltál, hogy Ajna asszonyság csodaszép -termetét közelről láthattad, nem szorulsz az én muzsámnak a -guszliczapengetésére (a miben mi bosnyákok külömben minden más -nemzetek fölött állunk), hogy a harmadik feleség bájáról fogalmad -legyen. Magát Kassári béget is meglepte ez a csodaszépség, mikor -legelőször megpillantá.</p> -<p>Ez pedig akképen történt, hogy mikor Bécsbe felment a nemes bég, -a nevelését befejezett aráját hazahozni: az ezermester, signore -Spirifanti, egy teljesen sötét terembe vezette őt, melynek az -előterében egy szinpadforma emelvény volt látható gyenge világítás -mellett.</p> -<p>– Tessék leülni ide erre a székre! – mondá a boszorkánymester: – -azonnal elő fogom idézni önnek a menyasszonyát.</p> -<p>Dániel bég szót fogadott, leült.</p> -<p>Ekkor a bűbájoló valami német varázsmondatot darált el, a mire -rögtön egy kerek fénytányér támadt a szinpad hátulján, mely egyre -tágult, úgy, hogy utoljára olyan volt, mint maga a csillagos ég. -Lassankint egy nagy kék gömb ereszkedett alá e fénykörbe, mely maga -volt a földgömb. Dániel bég ráismert, hogy ez ott Afrika, ez meg -Európa! A földgömbön pedig állt egy gyönyörűséges szép női alak: -ugyanabban a fentebb leirt jelmezben. Mikor egészen alászállt, -akkor kirugta a lába alól a földtekét: az eltünt a világürben s a -bájos tünemény ott maradt a semmiben lebegve.</p> -<p>– Nos, hát hogy tetszik önnek a szép ara? – kérdezé a -szemfényvesztő.</p> -<p>– Nagyon szép! – mondá Dániel bég. – Hanem azért megölöm. -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<p>– Minő logikai causalis nexus nyomán?</p> -<p>– Azért, hogy az arczát megmutatta leplezetlenül egy idegen -férfinak.</p> -<p>– S ez elég terhelő körülmény a bosnyák kriminálkodex -szerint?</p> -<p>Dániel bég nem keresett semmi paragrafust, hanem kirántotta az -ezüstnyelű kését a csizmaszára mellől, egy ugrással ott termett a -szinpadon s teljes erejével döfte a kését a tündérszép alaknak a -szivébe.</p> -<p>Akkor látta, hogy a mit keresztül szurt, az a semmi.</p> -<p>A gyönyörü alak, a csillagos ég, a földgolyó mind egyszerre -eltűnt előle, ő utána kapott, hogy megfogja; aztán a kezébe akadt -egy sodrony, az olyan ütést adott a markába, hogy majd leszédült -tőle.</p> -<p>Az ezermester lehuzta-vonta aztán a szinpadjáról. Dániel bég meg -most azt akarta lekéselni; de a bűvész valamit fujt az arczába, a -mitől a bég elkezdett prüszkölni, huszat is egymás után, a mig csak -a bűvész el nem hagyatta vele.</p> -<p>– Legyen az urnak esze! – mondá a bűvész. – Hisz az, a mit most -látott, az csak lelke volt a menyasszonyának.</p> -<p>– A lelke? Hisz nincs a mohamedán nőknek lelke.</p> -<p>– De van a bogumil nőknek. Hisz azt csak tudja az úr, hogy a -bogumil nőknek a testét a sátán formálta agyagból (kitünő -majolika-gyáros lehetett), azután a «második égből» való angyalt -parancsolt bele léleknek.</p> -<p>– No ez igaz.</p> -<p>– Csak annyiban van meg a bogumil nőknél az inferioritás, hogy a -férfialakú agyagmintába a «harmadik égben» lakó angyal van -ideiglenesen bekaszárnyázva.</p> -<p>– Szeretem, hogy ezt Bécsben is tudják már. No hát hadd lássam -azt az agyagból készült alakját az arámnak.</p> -<p>Ekkor a bűvész megint elmondott egy hosszú német ritmust, a mint -az véget ért: ismét megjelent a világosság a szinpad hátterében s -előlépett belőle a valóságos <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> porczellánból készült -menyasszony, kézzel megfogható minőségben. Csakugyan nagy ördög -volt az az ördög, a ki a porczellánt olyan lágygyá tudta tenni!</p> -<p>Ez az alak aztán már a legszabályszerübben volt felöltöztetve; a -hogy illik az ördögök remekművét az emberi szemek elől elrejteni: -bő salavári, még bővebb feredzse s átláthatatlan fátyol burkai -alá.</p> -<p>Igy már tetszett Dániel bégnek a menyasszony: föltéve, hogy a -«lelke» is ott rejtőzik a szemérmes burkolat alatt.</p> -<p>A bég kifizette a kialkudott dijat signore Spirifantinak; a -miért aztán az olasz olyan nagylelkű volt, hogy kiszolgáltatta az -általa nevelt tanítvány művészetéhez szükséges mindenféle bűvészeti -szerszámokat: betanított házi nyulakat, kanárimadarakat és három -beszélő papagályt.</p> -<p>Viszont Dániel bég is kitüntette a nagylelkűségét az által, hogy -nem kivánta a menyasszonyától, hogy az török burkolatban kövesse őt -egész Boszniáig, hanem megengedte neki, hogy a mig a gyaurok földén -járnak, európai öltönyöket viselhessen: csupán a kalapjához kötött -fátyol legyen valamivel sűrübb, mint a hitetlenek asszonyai -viselik.</p> -<p>A vasuton csalhatatlan jelét adta Ajna kisasszony (még ekkor -kisasszony volt: Bécsben a hitetlenek hazájában nem kelhettek -össze) az ő muzulmáni hitszigorának. Mikor az étkező kocsiban a -pinczér sonkával kinálta meg: azt mondá neki, hogy «domusz-köpek», -mely szép török szót egyedül a német nyelv képes visszaadni e -kifejezésben: «Schweinehund». – Nem izlelt meg mást, mint halat és -olajos salátát. Budapestre érkezve pedig maga segített az ő urának -a piláfot elkészíteni. Itt aztán Dániel bég nőül vette Ajnát a -hajdani «Dzsigerdilen» – Buda vára falai között. A bosnyák -házassági szertartás abból áll, hogy a vőlegény ád a -menyasszonyának egy arany kösöntyüt (annak a jeléül, hogy őt -rabnőjéül fogadja), a menyasszony pedig ád a vőlegénynek egy jó -hajlós nádpálczát (annak jeléül, hogy őt urának elismeri). Nagyon -okos czeremónia. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> Végül meglátogatták Gül baba sirját. -Ugy tértek haza Dolnya-Tuzlába: a magyarok hajdani «Só» -tartományába.</p> -<h3>V.<br /> -HOGY VEZETIK BE AZ UJ ASSZONYT A RÉGIEK KÖZÉ?</h3> -<p>Hát hiszen, az igazat megvallva, ha Dániel bég előre beterjeszti -a határozati javaslatot Vukoszava és Sefika asszonyságnak, hogy mit -szólnak hozzá: nem jó lenne-e, ha ő még egy harmadik asszonyt is -hozna a házhoz? hát akkor Allah lett légyen kegyelmes az ő két -szemének! Hanem hát Dániel bégnek több esze volt, mint annak a -négernek, a ki belemarkolt a forróvizes fazékba, hogy megtudja, mi -az, a mi abban ugy bugyborékol? Dehogy mondta volna, hogy az a -közbenső palota háremnek készül; azt hitette el a két hitvessel, -hogy ő azt «medresz»-nek építteti. (Kérem, ne tessék e szót -félreérteni: ez törökül van, annyit jelent, hogy magasabb -nevelő-intézet).</p> -<p>Tizenkét gyerek van a háznál: azok egész nap alláhtalankodnak -(magyarul «istentelenkednek»); a két bászli hodzsa egyébre sem -tanítja őket, mint az alkoránra; mert maguk sem tudnak egyebet. Már -pedig az ujabb nemzedéknek tudományra van szüksége, külömben az -lesz, hogy kiszorítja a jafet-nemzedék a semitát a világból. (Az -arab is semita faj). Világra való tudományt pedig csak iskolában -lehet szerezni. A Hajdúkovics sógor megpróbálta az Achmed fiával a -külföldi akadémiát; no ugyan bele is nyert! A pribék ugy került -haza, mint kicserzett mahomed-tagadó. Még bort is iszik s a sonkát -is megeszi titokban; nem is mosdik naponta négyszer, sőt villával -eszi a piláfot! De még a gyaur menyecskéknek is a szeme közé néz. -Romlik a világ!</p> -<p>Azért Dániel bég a saját portáján épittet egy szép nagy medreszt -s abba fog hozni egy minden világi tudományban <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> jártas -softát, a kit a gyaur nyelv ugy hi, hogy «gouvernant» s ez aztán -majd megtanítja a leányokat finom erkölcsökre, a fiukat pedig -sublimior mathesisra.</p> -<p>Ebben a két urnő egészen megnyugodott.</p> -<p>Az ugyan kissé szemet szurt náluk, hogy ennek a medresznek a -bebutorozása a megszokottnál nagyobb pompával dicsekedik: székek, -asztalok kerülnek bele; de Dániel bég arról is felvilágosítá őket, -hogy a gyermekeknek meg kell tanulni a széken ülést: mert a jövő -században már nem lehet a keresztbe vetett lábain ülni tisztességes -muzulmánnak. A magyar országgyűlésen rossz néven vehetnék a bosnyák -képviselőtől, ha az a terem közepén leguggolna, két kezét a két -térde körül fonná, s ugy hallgatná, a mit a próféták beszélnek.</p> -<p>Végre eljött a kritikus nap, melyre az időjós nagy zivatart -helyezett kilátásba, sürü könyzáporral, patvarjégesővel és -findzsahullással vegyítve.</p> -<p>Megjött a bég a társzekérrel meg az üveges hintóval.</p> -<p>Nagy psycholog volt. A társzekeret bocsátá előre, mely a messze -földről hozott ajándékokat szállitá: maga a hintóval jó hátul -maradt. Helyesen kiszámítá, hogy a két asszony azonnal neki fog -esni a málhás szekérnek: kinek mi vásárfia érkezett? A ládák -tetejére fel van irva mindegyiknek a neve: az egyikre cyrill -betükkel, a másikra arab irással. A melyiken német ákombák van: az -a nevelő holmija. Ezeket felhordatják a medreszbe, a magukén pedig -némi patvarkodás között megosztoznak s aztán czepeltetik fel a -cselédekkel a málhákat maguk után a saját háremépületeikbe, követve -a lármázó gyermekhad kiséretétől.</p> -<p>Dániel bég nagyon jól számított. A két asszonynak első dolga -lesz az ajándékba kapott ruhákat felvenni. Olyat ők soha sem -láttak. Az egyik szaladni fog a másikhoz a maga öltözetével -eldicsekedni: azon aztán összefeleselnek. Ez alatt Dániel bég -szépen becsempészheti a harmadik feleséget a számára épített uj -hárembe. <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Egészen a számítása szerint történt.</p> -<p>Mikor a hintó megérkezett az udvarra, egyik asszony sem volt -odalenn. Ellenben a sok gyerek már ott zsivajgott s fujta, ütötte a -vásárfiául kapott trombitát és dobot, ugy szaladt az apja elé. De a -mint azt mondta nekik Dániel bég: «itt hozom az uj nevelőt!» arra -ugy haza szaladt mind valamennyi, hogy vasfogóval sem lehetett őket -többé előhuzni.</p> -<p>Eként minden akadály nélkül fölvezetheté az uj asszonyt a maga -külön házába. Azt azután a szolgálatára rendelt cselédséggel magára -hagyta, hogy ő is rendezkedjék az otthonában; annak igazán sok -elrakni valója volt: a sok bűvészi apparatus. Dániel bég pedig ment -fölkeresni a másik két asszonyt.</p> -<p>A vén dajka értesíté, hogy mind a ketten együtt vannak a -Vukoszava asszonyság háremében. Dániel bég fellátogatott -hozzájuk.</p> -<p>Azok alig vették észre a megérkeztét: olyan nagy vitában -voltak.</p> -<p>Nevezetes kérdés volt az!</p> -<p>Hogyan kell viselni azt a csodálatos öltönyt, a minek olyan -hosszu nyujtványa van alul: a gyaurok ugy nevezik, hogy -«schlepp».</p> -<p>Ajánlok rá egy megfelelő magyar szót. («Uszály» nem jó, mert a -bizony nem uszik). Ha «schleppen»-nek a gyöke «schlepp», akkor a -«czepel»-nek a gyöke «czepp».</p> -<p>A Vukoszava asszony, a ki magas termetű volt, ugy találta, hogy -annak a hosszu, paszományos nyujtványnak az a rendeltetése, hogy az -elől legyen: mert ha hátul van, akkor a gyerekek rá fognak ülni s -ugy szánkáztatják magukat; tehát azt okvetlenül elől kell viselni, -a hol aztán a szélénél fogva fölemelve, igen diszesen beletüzhető a -derékon levő övbe. S ebben van természetes ész. Persze, hogy elől -kell viselni a czeppet.</p> -<p>De nagyon kinevette ezzel a felfogással a Vukoszavát a -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> Sefika asszony. Óh, micsoda együgyüség! -Hisz azt a hosszú ruhát nem ugy viselik, hogy a pántjánál fogva a -derékra kössék. Mikor az a pánt nem öv, hanem gallér. Ez a ruha nem -a csipőnél kezdődik: hanem a vállnál.</p> -<p>Sefika asszony ugy is vette azt fel, mint egy dominót: a -nyakától elkezdve beleburkolta magát; még ugy is sepert a -földön.</p> -<p>S valljuk meg az igazat, hogy neki is tökéletes igaza volt. Ez a -legczélszerűbb methódusa a czeppviselésnek.</p> -<p>Mind a ketten Dániel béget hivták fel itélőbirónak. Ez volt a -«hozott Isten!», a «Selim Aleikum!»</p> -<p>– Ugy-e, hogy én rajtam áll jól a kantus?</p> -<p>Dániel bég pedig mind a kettőnek megveregeté az orczáját a -tenyere hegyével s azt mondá:</p> -<p>– Te is szép vagy benne, Vukoszava; te is szép vagy benne -Sefika! Egyébiránt én nem tudom, hogyan viselik ezt a kantust. Majd -megmondja nektek a guvernánt. Most pedig adjatok nekem iziben -valami harapni valót, mert a vasuton Banyalukától Tuzláig csibuknál -egyéb nem volt a számban. Aztán a guvernantnak is küldjetek ebédet, -mert az is éhes.</p> -<p>A Vukoszava szolgálói e szóra hirtelen letették a földre a nagy -bőrvánkost, a min a bég ebédelni szokott s arra felrakták a készen -tartott szukbureket, jalani dalmát és szakz kabagit, a miről mai -napság Asbóth János kitünő irótársunk hirhedett monografiája nyomán -minden ember tudja, hogy azok «husos bélest», «töltött káposztát» -és «fokhagymával főtt tököt» jelentenek. Ezek pedig Dániel bégnek -kedves eledelei.</p> -<p>Étkezés kőzben tisztességes asszony békét hágy az urának s nem -háborgatja kérdezősködéssel.</p> -<p>Ellenben a gyermekhad, mindkét fajzatból együtt lévén, egyre ott -csivelgett a nyakán, unszolva az apát tökéletlen -kérdezősködésekkel: hogy mire való ez meg az a furcsa játékszer, a -mi neki vásárfiába jutott.</p> -<p>– Hogyan kell ezen a hárfán muzsikálni, Dani baba? <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> kérdezé -a pisze Amhát. Nézd csak, tiz hurja van, azután mindegyiken tiz -fehér, meg tiz fekete dió.</p> -<p>– Nem hárfa az, te csirkincsirlek; hanem számoló gép. Majd -megtanit arra téged a guvernánt, csak várj!</p> -<p>Majd meg a pajkos Feridun csimpajkozott a nyakába.</p> -<p>– Nézd csak, Dani baba, de bolond nagy golyóbis ez itt! Hogyan -kell ezzel gurigázni?</p> -<p>– Meg ne próbálj gurigázni vele, joldás! Ez nem kuglizó golyó, -hanem földglobus. Erről tanulsz te majd geográfiát. Majd beléd veri -ezt a guvernánt!</p> -<p>Az a guvernánt kezdett boszorkánymesei alakká megnőni.</p> -<p>Ebéd után hozták a fekete kávét. Dániel baba (apa) rágyujtott az -illatos bogcsa tütünre (dohány) s miután a kávé is eléje lett téve -ezüst findzsában, most már az asszonyoknak is lehetett vele -beszélni.</p> -<p>Azok nagy kinban voltak. Sehogy sem tudták kitalálni, hogy annak -az átkozott kalodának, a minek vállfüző a neve, merre van a -bejárata. Már pedig olyat is készíttetett mind a kettő számára -Dániel bég, miután megértette Leó urtól, hogy lehet azt halcsont -nélkül is előállítani, gutta percha-lemezekkel.</p> -<p>– Hogy kell ebbe a pánczélba belebujni? kérdezé Vukoszava, -odatartva a bég elé a miedert.</p> -<p>– Nem tudom én, édes mézem, mert én soha sem tanultam a -szabómesterséget; hanem beleszorít ebbe titeket a guvernánt; mert -az érti.</p> -<p>– A guvernánt? kiáltá egyszerre mind a két asszony elförmedve. -Már hogy öltöztetne bennünket a guvernánt?</p> -<p>– Hát mért ne öltöztethetne titeket a guvernánt?</p> -<p>– Hisz az egy softa.</p> -<p>– Igen. De nem férfi-softa; hanem asszony-softa.</p> -<p>– Asszony-softa? kiálta, összecsapva a kezeit Vukoszava. Allah -buffáj! Ilyet sem hallottam, hogy asszony-softák legyenek a -világon. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– De hát akkor hogy lesz, mint lesz a világ sorja? kelepelt -Sefika asszony. Ha a guvernánt asszony-softa, akkor hogy tanitsa az -a fiugyermekeket? Ezek ő rá nézve idegen férfiak.</p> -<p>– Hum! Dörmögé Dániel baba. De furcsa beszéd! Hát Amhátnak nem -Vukoszava az anyja? azért mégis hányszor az öledbe veszed, -megfésülöd, megmosdatod; pedig az rád nézve idegen férfi; viszont a -Vukoszava nem minden nap sajátkezűleg felfenekeli-e a Feridunt? -pedig az a te fiad, s igy rá nézve idegen férfi.</p> -<p>– De ők azért mégis a mi gyermekeink, mert mi ketten az ő -apjuknak a feleségei vagyunk.</p> -<p>– No hát azon módon majd a guvernántnak is gyermekeivé lesznek -az Amhát is, meg a Feridun is.</p> -<p>A két asszonynak csak erre a szóra esett ki a kezéből a kávés -ibrik meg a csésze.</p> -<p>– Hiszen te egy uj asszonyt hoztál a házhoz; te Allahtól -elrugaszkodott vén gonosztevő?</p> -<p>Akkor aztán volt drága dolga a Dániel baba üstökének!</p> -<p>Az pedig azzal a nekidurálással fogadta azt a tépászást és -dögönyözést, a minővel szokta kiállani az igazhitű müzülmán a török -fürdőben a fürdőlegény dömöczkölését. Fáj az; de használ.</p> -<p>A mig az asszony pofoz, addig jó a dolog!</p> -<p>Hanem mikor már a szakállát is kezdték tépni, akkor ő is azt -mondá, hogy: «térjünk már most át más matériára!»</p> -<p>S azzal kihuzott a kabátzsebéből valami összecsavargatottat.</p> -<p>– Kedveskéim, angyalkáim, még egy ajándékot hoztam a számotokra. -Látjátok, mi ez? Egy korbács: szarvorrunak a bőréből. Most -szereztem Bécsben. Csalhatatlan gyógyszer minden asszonyi bajok -ellen. Hát már most én azt meg nem magyarázhatom nektek, hogyan -kell viselni az uj szalüppöt; hanem hogy hogyan kell elszakgatni: -azt majd megmutatom, ha ugy kivánjátok.</p> -<p>Erre semmi sem természetesebb, mint hogy mind a két <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> feleség -egyszerre leveté magáról a most kapott uj ruhát s oda dobta a férj -lábaihoz: «no hát itt van! Süsd meg! Add ezt is a -guvernántnak!»</p> -<p>Vukoszava asszony kiölté rá a nyelvét. Sefika pedig fujt rá, -mint a macska a kutyára.</p> -<p>A bég pedig kedélyesen pattogott a korbácscsal.</p> -<p>– No no! Asszonyok! Eszeteken járjatok!</p> -<p>Erre aztán megindult a záporeső. Mind a kettő el kezdett sirni, -jajveszékelni.</p> -<p>– Ha mi neked nem tetszünk többet, akkor küldj bennünket haza az -apáinkhoz! zokogá Sefika.</p> -<p>– Nekem add ki a hozományomat. Én megyek a bátyámhoz -Szerajevóba! mondá fuldokló szóval Vukoszava.</p> -<p>– Hát aztán ezt a tizenkét gyermeket én fésüljem naponkint? -förmedt fel Dániel baba.</p> -<p>– Fésülje őket a guvernánt! – Mosdassa is a guvernánt! kiabált -egyszerre mind a két asszony.</p> -<p>– De bizony minket ne fésüljön, ne mosdasson a guvernánt! -visított egyértelműen a gyermekhad s mindannyi belekapaszkodott az -anyja sokránczu bugyogójába (török nők viselete ez) s lehetetlenné -tette rájuk nézve az elfutást. Mind a ketten sirva ölelték nyalábra -a nyakukba csimpajkodó gyermekeket; elsiratva őket: «óh ti szegény -elhagyatott árvák!»</p> -<p>«No már micsoda ostoba beszéd ez? Eddig volt nekik két anyjuk; -most lesz nekik három.»</p> -<p>Tudja jól Dániel baba, hogy a záporesőre következik a -szivárvány. Csak egy kis napsugár kell hozzá. Az is készletben -volt. Mikor már az egész familia belefáradt a sirásba, akkor -elővett a két oldalzsebéből két ékszerdobozt. Azokat -felnyitotta.</p> -<p>– No nézzétek; mit hoztam még nektek?</p> -<p>Egy-egy széles arany karperecz volt, gyémántos patkóval a -közepén.</p> -<p>Erre rögtön megjelent a szivárvány: még a könycseppeken -keresztül. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Hadd lám! Hadd lám! Melyik az enyém?</p> -<p>Dániel baba aztán sajátkezüleg kapcsolta a kösöntyüket az -egyiknek is, a másiknak is a kézcsuklójára.</p> -<p>– No hát nem feledkeztem meg rólatok, ugy-e?</p> -<p>Ezek csakugyan «élő» tanubizonyságok voltak.</p> -<p>– Már most hát mondjunk egymásnak egy «csok ja sá»-t! Aztán ma -estére eljövök hozzád sakkozni, kecsteljes Vukoszavám, holnap este -pedig te nálad ostáblázok, bájos Sefikám!</p> -<p>Azzal egyiknek is, másiknak is odanyujtott egy selyem -zsebkendőt, a hitvesi szeretet jelvényét.</p> -<p>Igy már aztán minden jól van.</p> -<p>Becsületes müzülmán férjnek az a jelszava hogy «ne csalj -igazán!» És azt meg is tartja.</p> -<p>Azzal aztán a békecsókokat kiváltva, eltávozott Dániel bég a -dolgára.</p> -<p>Mikor visszanézett az elhagyott háremre, mind a két asszonyt ott -látta az ablakban. De nem azért, hogy Dániel baba után üdvcsókot -hányjanak, hanem hogy az ablaküvegen megpróbálják, hogy csakugyan -igazi gyémánt-e az a kapott karpereczen? Mert holmi talmi -aranynyal, strassburgi gyémánttal még a bosnyák hölgyeket sem lehet -már rászedni. Tartanak próbakövet is otthon.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ezeket tartalmazá Achmed effendi harmadik levele Leó úrhoz.</p> -<h3>VI.<br /> -A BŰVÉSZNŐ LAKOMÁJA.</h3> -<p>– Vajjon milyen lehet az uj asszony? Mondá Vukoszava.</p> -<p>– Bizonyosan csuf kövér debella. Véleményezé Sefika. -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<p>– Inkább azt hiszem, hogy utálatos sovány törpe. – Ellenzé meg -Vukoszava.</p> -<p>(Csodálatos, hogy egyik sem tudott a másiknak a nyelvén, hanem -azért mikor egy harmadikat meg kellett szólni, akkor megértették -egymást. Ez külömben könnyen is ment. Vukoszava kövér és magas -volt, Sefika sovány és nyápicz termetű; csak egymásra kellett -mutatniok.)</p> -<p>«De hátha fertelmes szép az átkozott? Aféle bajrám-ünnepi -odalik? No majd meglátjuk, ha ő rá kerül a sor a lakomaadásban!» -Ezt mind a kettő mondá.</p> -<p>– Én kikaparom a szemét, ha szebb az enyémnél! szólt az -egyik.</p> -<p>– Én levágom a haját, ha dusabb, mint az enyém! mondá a -másik.</p> -<p>«Azt még se tegyük», mondák ismét mind a ketten, «mert akkor -majd nagy szerepe lesz a rinoczerószkorbácsnak».</p> -<p>– Én «dur»-port keverek a kávéjába, a mitől megdühödik! -fenyegetőzék Vukoszava.</p> -<p>– Én szerecsikát keverek a sorbethjébe, a mitől utóléri a -Mohamed áldása estétől reggelig! böstörködék Sefika.</p> -<p>«Ilyet ne tegyünk még se!» mondának mind a ketten, «mert akkor -zsákba kötnek bennünket, ugy dobnak a Jalába.»</p> -<p>– Hanem azt megteszem, fogadkozék Vukoszava, hogy mikor -legelőször összetalálkozunk s kezet nyujtunk egymásnak, ugy -összeszorítom ezzel az én hatalmas tenyeremmel a pratzliját, hogy a -vér kijön a körme alól.</p> -<p>– Én pedig az összecsókolózáskor olyat harapok az orczájába, -hogy ott marad a fogam helye.</p> -<p>Mind a két hölgynek meg voltak az eszközei a fenyegetés -végrehajtásához. Vukoszava asszonynak a Nro 8½ keztyühöz termett -öklei, Sefika asszonynak pedig hosszú fogai, a mik fölött soha sem -tudta az ajkait összehuzni, annyira előre álltak.</p> -<p>Ebben állapodának meg egyelőre. A többi majd jön <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -magától. Hogy két asszony hogyan folytasson egy boszantásból, -vekszálásból, szekirozásból álló hangversenyt egy harmadikkal: -ahhoz nem kell programm. Megy az próba nélkül.</p> -<p>A hazaérkezés utáni harmadnap estéjén csakugyan elkövetkezett a -bemutatási lakoma, melyre az új asszony hívta meg a saját háremébe -a másik két asszonyságot: még pedig előkelő szokás szerint franczia -meghivó-jegyekkel. A két hodzsa ugyan nem tudott a meghivón -eligazodni; hanem Dániel bég megmagyarázá azt az asszonyoknak. -«Avec famille» annyit jelent, hogy egész családostól.</p> -<p>Így még jobb lesz. A gyermekhad is informálva lett, hogy mentől -több gonosz incselkedést kövessen el az új mamánál. Ha hozzáférnek, -csipjenek egyet rajta.</p> -<p>A látogatáshoz mind a két hölgy az új ruháját vette fel; még -pedig mindegyik a saját meggyőződése szerint: egyik az öltöny -hosszú nyujtványát elől az övébe feltüzve, a másik az egészet -dominónak felöltve. Eként vonulának be, követve a gyerekek -Siserahadától, az új hárembe.</p> -<p>Ajna asszonyság az elfogadó teremben várt a vendégeire.</p> -<p>Azok csakugyan utálatosan szépnek találták! Micsoda mosolygó -fehér-piros arcz! Minő karcsú derék! Milyen csipők! Hát még ezek a -vállak! Gyalázat!</p> -<p>No de majd a kézszorítás után lássuk, hogy milyen lesz a -mosolygó arcz?</p> -<p>A mint azonban Vukoszava asszony izmos tenyerét Ajna szép fehér -kezével érintkezésbe hozta, valami olyan titokzatos ütést kapott az -egész karjába, mint mikor az embernek a könyökén találták el a -sajgató ideget. Az egész teste összerezzent bele. Sietett -félreállni.</p> -<p>Ekkor a Sefika járult a fenyegető csókkal üdvözölni az új -asszonyhoz; de a mint annak az arczához ért, úgy megégette a -száját, mintha tüzes vasat csókolt volna meg. A két fiucska meg, a -ki meg akarta csipni az új mamát, a <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> hol csak hozzá ért, -mindenütt szikrák pattogtak az újja hegyére. Nem asszony ez, hanem -tündér.</p> -<p>Hej, de elkotródtak mellőle.</p> -<p>Ekkor aztán Ajna asszony a legbájosabb nevetéssel lépett le a -villanyos szigetről s maga járult a megriadt vendégek elé: a -legékesebb német szóval üdvözölte őket s megcsókolta a Vukoszavát -is, meg a Sefikát is, a nélkül, hogy az ajkai égettek volna. Azután -a két kamaszt, az Achmedet meg a Feridunt felkapta az övénél fogva, -egyiket a jobb, másikat a bal kezével; úgy emelte fel magához, -megcsókolva az orczáikat; azután fölemelte őket kinyujtott karral a -feje fölé; «gyönyörű két fiucska!» úgy tette le a földre.</p> -<p>Azok megrőkönyödve oldalogtak odább. Az ördög látott ilyen «kis -mamát».</p> -<p>Hanem hát ez csak goromba bűvészet. Értett az új asszony a -finomabb varázslathoz is.</p> -<p>– Hát ti rajtatok hogy áll ez az új öltöny? Hogy vettétek azt -fel? kiálta, nagyot nevetve a feleségkollégák öltözetén.</p> -<p>Azok most látták, hogy csakugyan úgy szép ez az öltözet, a hogy -azt a harmadik viseli.</p> -<p>– Hisz ez így csupa maskara! No jőjjetek velem, majd én újra -öltöztetlek; s azzal karjára öltve a két asszonyt, bevitte az -öltöző szobájába. Ott már készen állt számukra a vállfüző is, meg a -ruhaderék is. Ajna asszony szakértő kézzel hüvelyezé be a teremtés -remekeit helyreigazító kérgekbe, a Vukoszavát elébb, azután a -Sefikát. Az által az előbbi karcsuvá lett, az utóbbi pedig telt -idomokat kapott. Mikor készen voltak, akkor a nagy álló tükör elé -vezeté őket. Azok el voltak ragadtatva. Százszorta szebbnek találta -magát mind a kettő, mint eddig volt. Mit nem tesz a -czivilizáczió!</p> -<p>Ettől a pillanattól fogva meg volt nyerve a vetélytársnék szíve -a harmadik nő iránt.</p> -<p>Hisz egy ilyen harmadik asszony valóságos életszükség a háznál! -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Az ember egész más embernek érzi magát, mikor a miedert -fölvette.</p> -<p>Mikor Dániel bég maga is megérkezett a lakomához, már akkor -egymást ölelve jöttek eléje mind a hárman: a hogy a grácziákat -festik.</p> -<p>Dániel bég alig ismert rájuk.</p> -<p>– Hisz ti nagyon szépek vagytok!</p> -<p>Sorba is csókolta mind a hármat.</p> -<p>– Ejh, de karcsú vagy! mondá Vukoszavának. Ejh, de gömbölyű -vagy! magasztalá Sefikát. S azok már megtanulták, hogyan kell -hátrafordított fejjel az utána vonuló czeppre visszanézni s a -közben a legyezővel a corsette csipkefodrait lebegtetni.</p> -<p>– Mindig így kell járnotok ezentúl!</p> -<p>Ez a nap arany betükkel lesz följegyezve a család -évkönyveiben.</p> -<p>– Csak az az egy baj van ezzel az izével, hogy nagyon szorítja -az embernek a gyomrát, s ez akadályozni fog bennünket a -jóllakásban! mondá Vukoszava asszony.</p> -<p>– Én szeretném, ha akadályozna már! dörmögé Sefika; de én itt -nem látok semmi előkészületet a lakomához.</p> -<p>A nagy asztal ugyan ott volt az étkező közepén, veres -posztó-terítővel letakarva; de azon semmiféle olyan edény nem -látszott, a melyből enni vagy inni szokás.</p> -<p>A kandalló előtt is ott állt a piláf-főző üst; de amabban még -tűz sem volt.</p> -<p>Ezt a megjegyzését érthető jelekkel közlé is Sefika a -háziasszonnyal.</p> -<p>– Nincs itt semmi findzsa?</p> -<p>– Hogy ne volna itten findzsa?</p> -<p>Ajna egyet koppantott a legyezőjével az asztalra s abban a -perczben ott állt a kávés csésze.</p> -<p>– De ez csak egy csésze! Hát nekem? Neked? Meg a Dániel -babának?</p> -<p>– Van itt elég csésze! mondá Ajna s azzal elvette az asztalról a -csészét s azt Sefikának adta: a másik csésze <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> már -akkor ott állt az első helyén. És aztán folyvást osztotta a -csészét, a míg mindenkinek jutott: még a gyerekeknek is.</p> -<p>– De hát mit igyunk mi ebből a csészéből?</p> -<p>– A mit parancsoltok.</p> -<p>Azzal ismét koppantott az asztalra, s egyszerre ott termett -annak közepén egy öblös ezüstkancsó.</p> -<p>Azt fölvette Ajna s legelőször Dániel bégnek a csészéjébe -töltött belőle. Pompás illatú mokka volt.</p> -<p>Azután Vukoszava csészéjébe töltött.</p> -<p>– Én tejjel szeretem a kávét! nehézkedett Vukoszava.</p> -<p>– Tessék! Tessék! mondá Ajna s ugyanabból a kancsóból töltött -neki a kávéjába pompás sűrű bivalytejet.</p> -<p>– Én nem szeretem a kávét: nekem csokoládé kell! finnyáskodék -Sefika.</p> -<p>– Parancsolj, édesem! nyájaskodék Ajna s töltött neki csokoládét -ugyanabból a kancsóból. Aztán sorba járta vele a gyermekeket, a kik -keresztbevetett lábaikon ültek a kerevet mellett, s azokat is -megtraktálta. Végre visszajött az asztalhoz, a hol a saját csészéje -állt. «Én pedig a theát szeretem.» S akkor illatos pecco csordult -ki a bűvös kancsó csövéből.</p> -<p>– De hát ehhez valami mártogatni való is kellene! sürgetőzék -Sefika asszony.</p> -<p>– Hüh! arról bizony megfeledkeztem! Szereted-e a bécsi -kuglófot?</p> -<p>– Szeretném, csak volna.</p> -<p>– No majd mindjárt készítek.</p> -<p>– Miből? Miben? Mivel?</p> -<p>Hát bíz erre mind nehéz volt megfelelni.</p> -<p>Ajna asszony az asztal alatt kotorászott s talált egy pár -tojást.</p> -<p>– No ez szépen kezdi! Rántottát akar csinálni.</p> -<p>De hol a serpenyő hozzá?</p> -<p>Ajna asszony zavart szinlelve tekingetett szélylyel. Meglátott -valamit. Az volt Dániel bég czilinderkalapja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> -<p>Hohó! Czilinderkalap egy muzulmán bégnél!</p> -<p>«Hübnere» van a dolognak.</p> -<p>Bécsben meghívást kapott Dániel bég a közös miniszter estélyére: -erre az alkalomra vett teljes divatszerű öltözéket. Most abban -mutatta be magát az asszonyainak, a frakk gomblyukában a piros -szalagos érdemrend.</p> -<p>Így került Ajna kezébe a köcsögkalap.</p> -<p>A többit aztán tudjuk könyv nélkül. A két tojást feltörték, a -czilinderbe belecsorgatták; akkor a czilindert nehány perczig -meghordozták a petroleumlámpa fölött, akkor lefelé fordították s -kihibbant belőle a legtökéletesebb formájú bécsi kuglóf, azon -melegen.</p> -<p>No ez jó volt kóstolónak. De nem csak kuglóffal él az ember!</p> -<p>– Lássuk, hogy tudsz főzni?</p> -<p>– Mindjárt meglátjátok, édeseim. Nálam az gyorsan megy.</p> -<p>Azzal Ajna asszony ismét az asztal alá nyult s előhúzott a -fülénél fogva egy hófehér házi nyulat.</p> -<p>– Hát ezzel mi lesz?</p> -<p>– Ebből lesz a vacsora.</p> -<p>– Mash-Allah! «Egy» házi nyul tizenhat gyomornak!</p> -<p>– Nem egy nyul ez; hanem kettő! mondá Ajna, s azzal megfogta a -házi nyul két fülét, hirtelen kétfelé repeszté azt, s azzal mind a -két kezében ficzkándozott egy házi nyul.</p> -<p>– De ha kettő, sem kell nekem! tiltakozék Vukoszava; mert én a -nyulat meg nem eszem.</p> -<p>– Majd meglátod, ha elkészül!</p> -<p>Azzal Ajna odavitte a réz főzőkatlanhoz a két házi nyulat, -fölemelte a katlan födelét: a nyulakat beledobta, azután három -kártyából tüzet rakott a katlan alatti üstbe; mire a papirtűz -ellobogott, egy kissé körülkopogtatta a rézkatlant.</p> -<p>– Készen van már.</p> -<p>Azzal levette a katlan födelét s kiemelt belőle egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> -bográcsot, telides-tele szinültig berbécshusos piláffal, a minőről -csak muzulmán gyomor álmodhatik.</p> -<p>Mindenkinek el kellett ismernie, hogy annál tökéletesebb piláf -még konyhaművész kezéből ki nem került.</p> -<p>Sefika nagyon is sokat talált belőle enni. A mider is -szorította. Nyafogott, hogy ő megbetegszik, ha most fagylaltot nem -kaphat.</p> -<p>– Fagylaltot! kiáltott fel Dániel bég. Télen lehet azt csinálni, -a mikor jég van. Ki ácsingózna nyáron fagylaltra?</p> -<p>– Mindjárt lesz! mondá készséggel Ajna. Szereted a -czitromfagylaltot?</p> -<p>Azzal kettévágott egy czitromot: odafutott vele a katlanhoz, -belefacsarta, tüzet rakott alá és két percz mulva előjött egy nagy -tálban a dinnye-alakú fagylalt, a melynek a hány gerezdje, -annyiféle gyümölcsből volt készitve.</p> -<p>A két asszony oda volt a bámulattól. Ehhez hasonlót ők nem -tudnak.</p> -<p>Maga Dániel bég is azt mondá: hogy ez nem megy tündérek -segítsége nélkül.</p> -<p>Hja! A ki jó nevelést kapott!</p> -<p>Még molnárostya is kerűlt elő. A katlan mindent kiád.</p> -<p>Utóljára gyümölcs, czukorsütemény; csak úgy szórta, hogy a -gyerekek kapkodhassák.</p> -<p>És végre egy csinosan font kosár: abból meg egyre-másra hullott -a virágbokréta.</p> -<p>S a meglepetések netovábbjául egyszer csak ott termett Dániel -bég frakkjának a baloldalán egy tenyérnyi nagy érdemrendcsillag; -olyan, a milyent Bécsben az exczellencziás urak viselnek. Dániel -baba tudta, hogy ez is csak szemfényvesztő varázslat; de azért -hagyta ott ragyogni a csillagot. Hisz előbb-utóbb meg lesz az -érdemelve. Lehet még egy tizedik bársonyszék is a magyar -képviselőházban!</p> -<p>Dániel bég nagyon meg volt elégedve a lakomával, s a jóllakás -után azt mondá:</p> -<p>– Hátha innánk?</p> -<p>Tudva van, hogy a törökök evés közben nem isznak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> hanem -csak jóllakás után. Ezt nem Schweningertől tanulták; hanem Mohamed -prófétától. Akkor is pedig nem bort isznak; hanem csak vizet. A -szeszes italoktól eltiltja őket az alkorán.</p> -<p>A vizet azonban szabad keverni nádmézzel, gyümölcsízzel, -narancslével, mandulafejettel, rózsavízzel, ámbrával, a mit aztán -úgy hínak, hogy «sorbet».</p> -<p>Ismét előkerült a csodakancsó. Ajna sorba töltögette mindenkinek -a talpatlan poharába, a mit kiki megkivánt, s a mit mindjárt ki -kell inni, mert ha leteszik, felfordul.</p> -<p>«Pompás sorbet! Nagyon jó sorbet!» dicsérték a -vendégasszonyságok.</p> -<p>– Hejh! Csak én olyan sorbetet ihatnám, a milyent Bécsben a -miniszter úrnál töltögettek! mondá Dániel bég. Az úgy habzott, maga -is igyekezett ki a pohár szélén, mintha siettetné az embert, hogy -«igyál már!»</p> -<p>– Ha az én uram úgy kivánja… mondá Ajna, s aztán töltött neki a -kancsóból olyan sorbetet, a mely pezseg.</p> -<p>– Ez az! Ilyen volt az! mondá a nyelvével csettentve Dániel bég. -Ebből ti is ihattok, asszonyok. Ezt nem tiltja az alkorán. Ez nem -bor: ez csak sorbet.</p> -<p>Azok is kaptak belőle.</p> -<p>Általános volt az elismerés, hogy ez tökéletesített faja a -sorbetnek.</p> -<p>Nem sokára olyan jó kedve lett a két hajdani asszonyságnak, hogy -el kezdtek dalolni.</p> -<p>A gyermekeket hazaküldték aludni. A ki akaratoskodott annál -rögtön megjelent az ördög a falon s ráijesztett.</p> -<p>A Vukoszava bosnyák balladákat énekelt, a Sefika pedig arab -stanczákat.</p> -<p>Ajna tapsolt mind a kettőnek. Dániel bég pedig sorba ölelgette -mind a hármat s ivott az egészségükre.</p> -<p>– Hejh! De csak az volt ám az igazi sorbet, a mit én a magyarok -fővárosában ittam, a Dzsigerdilenben: herczeg <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> -Prugmájernál, az orfeumi helytartó basánál. Az forró volt, csak úgy -lobogott: mikor itta az ember, az orrán jött ki a lángja, mint a -sárkánynak. Hát még az a húri, a ki töltögette!</p> -<p>– Ha az én uram úgy kivánja, mondá Ajna, kezeit keresztbetéve a -keblén s alázatosan meghajolva: s azzal eltünt a mellékszobába.</p> -<p>A mint eltávozott, rögtön odatelepedék Vukoszava és Sefika -Dániel bég mellé két felől, s elkezdték őt a legyezőikkel hüselni, -a mit ő azzal a gyöngédséggel viszonzott, hogy a csibukjából a -füstöt az arczaikba fujta. Majdan előhozták a szolgálók a -nargiléket, s akkor aztán a két asszonyság versenyt pipázott az -urával.</p> -<p>Egyszer aztán előttük termett a harmadik.</p> -<p>A hogy a tündérek szoktak megjelenni: pókhálóból szőtt -öltözetben, hosszan leeresztett hajjal, mely térdhajlásáig takarta; -fején világító csillaggal; karja körül egy eleven kígyó -tekergőzött, fején taréjjal, két szemén pápaszemmel. A másik karját -fölemelve tartá, egy vállára emelt kancsót a fogantyújánál -markolva.</p> -<p>A két asszonyságnak szeme-szája tátva maradt a nagy -bámulattól.</p> -<p>– Ez egy «péri!»</p> -<p>– Nem. Ez egy «abelére!»</p> -<p>– Vagy maga az «iblisz!»</p> -<p>A tündéralak leemelte a válláról a karcsúnyakú rézkancsót, s -sorba töltögetett a poharakba az illatos párolgó punchból. Ez sem -bor: ezt sem tiltja a próféta.</p> -<p>A pákosztos kígyó mindegyik pohárba belekóstolt a kiöltött -kettős nyelvével.</p> -<p>– Ez aztán az ital! Ilyet isznak a paradicsomban, a Túbafa -alatt, magasztalá a punchot Dániel bég, s összekoczczintá a poharát -mind a három hölgygyel. Csak a fertelmes kígyó ne kóstolgatna -bele!</p> -<p>– Kígyó? szólt csodálkozva Ajna. Hiszen nem kígyó az, hanem -pálcza. <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>S azzal megfogva a cobra fejét, az egyszerre megmerevült, -egyenes lett, mint a Mózes botja.</p> -<p>– Fogd a kezedbe! mondá Dániel bégnek.</p> -<p>A bég azonban, a mint a pálczának a fejét a kezébe vette, -egyszerre sajgató ütést érzett a tenyerében, s a mellett a marka -úgy összeszorult, hogy nem tudta a boszorkányos jószágot -eldobni.</p> -<p>– Jekdür Allah! Jobb szeretném, ha kígyó volna. Vedd el a -kezemből ezt a verekedő pálczát.</p> -<p>Ajna aztán elvette a varázsbotot a bég kezéből s ledobta a -földre; a mire az ismét megelevenült, kígyóvá lett, -összetekergőzött.</p> -<p>Ekkor azután az Ajna felkapta a rézkancsót s elkezdett annak az -oldalán az öt ujjával dobolni, valami bajadértánczot járva hozzá s -egy varázsdalt énekelve; közbe-közbe teletölté a bég és a két úrnő -poharát a tündéri itallal.</p> -<p>A cobra a dobolásra, meg az énekhangra felemelte a fejét -rétesalakjából, egyre jobban felegyenesedett, s elkezdett maga -körül forogni, míg az utolsó gyürűjén állt meg, a mit a farka -alakított.</p> -<p>A rézkancsó egyre jobban kiűrült, a dobolás annál hangosabb lett -rajta. A bajadértáncznak a sebese járta. A tánczdüh nem csak a -kígyóra ragadt el, hanem a két asszonyra is. Egymás után -felugráltak a bőrpárnáikról, s igyekeztek, tőlük telhetőleg utána -csinálni Ajnának a tánczot. A Vukoszava felkapta a piláffőző -rézkondért, azon produkálta a tamburint; a Sefika pedig a -palacsintasütőt püfölte a nagy keringelésben, míg a többféle -jótékony italok hatása miatt mind a két úrnő, ki erre, ki amarra, -eldőlt s nem tudott e világon létéről többet. Azokat a szolgálók -szépen a vállaikra emelték s hazavitték a saját háremeikbe.</p> -<p>Az egyedül maradt tündér még folytatta lassudó tempóban a -csábtánczot: a kígyó azonban azt is abba hagyatta vele, a lábai -körül tekergőzve s azokat egymáshoz szoritva: egyre mindig feljebb -csavargózott, míg utóljára átszorítá <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> a derekát, s ott a fejét -átöltve, maga magán csomót kötött. A bajadér epedő mosolylyal -tekinte a gyönyör-ittas Dániel bégre.</p> -<p>– Alláh ekber! Nagyon szép vagy. Mohamed ugyse! Gyönyörű vagy. -Csak az a fertelmes kígyó ne volna a derekadon.</p> -<p>– Kígyó? szólt Ajna, gyönyörű igazgyöngy fogsorát megmutatva -nevető ajkai között. Hiszen nem kígyó az; hanem selyemöv. Próbáld -meg leoldani.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Így írta le ezt a jelenetet Achmed effendi, Leó úrhoz küldött -negyedik levelében. Ő maga az egészet a két mamájától hallá, a -kiknek mindezt a legközelebbi látogatás alkalmával Vukoszava és -Sefika asszonyságok elbeszélték; az utólját a saját képzeletéből -adta hozzá.</p> -<p>Mind a két nő el volt varázsolva a harmadik asszony estélyén -élvezett gyönyörűségektől.</p> -<p>S ez a varázs a másik két asszonyságot is bűvkörébe ragadta.</p> -<p>Jelacsa mama, meg Habiba mama rajta estek Ibrahim papán.</p> -<p>– Nekünk is hozz ilyen harmadik asszonyt! Te is szerezz ilyen -tündérnőt a házhoz, a milyent Dániel bég hozott a Vukoszavának, meg -a Sefikának.</p> -<p>– Mit? Mit? varázslónőt? mondá Ibrahim baba. Az kell nektek? Ha -csak az a bajotok: én bizony hozok. Kell guvernánt az Achmed -gyereknek? Dehogy nem hozok.</p> -<p>Aztán felment a «csarziába»: ott kikeresett egy fekete pofáju -ötvenéves czigányasszonyt; azt hazavitte.</p> -<p>«Itt van a varázslónő».</p> -<p>«Jaj! Nem ilyen kell nekünk. Ezt add vissza, a hol vetted. Szép, -fiatal varázslónő kell nekünk, a milyent a Dániel bég hozott. -Megengedi azt a próféta.</p> -<p>Ibrahim baba pedig igen praktikus eszü kalmár volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<p>«Jajh, kedveseim, arra, hogy egy olyan bűbájos tündérnőt -szerezzen az ember a házhoz, a minő «állítólag» a Dániel bégé, nem -elég egy próféta: ahhoz Mohameden kivül még Krisztus is kell: -nagyon sok Krisztus».</p> -<p>Tudniillik, hogy a gyaurok így hívják egymás között a «pénzt». -Persze: ők azt is imádják.</p> -<h3>VII.<br /> -AZ ÉDES ERETNEKSÉG.</h3> -<p>Hogy Mohamed próféta az asszonyoknak nem adott lelket; hogy nem -nyitotta meg számukra a paradicsom ajtaját: az még csak elviselhető -sérelem; de sokkal nagyobb figyelmetlenség volt a prófétától az az -intézkedés, hogy az asszonyok kezébe nem adott pénzt, s ezzel -bezárt előttük minden boltajtót. A kasszakulcs a férjnél áll: az -vásárol be mindent. A mit az asszony megkiván, azt a férj megveszi -a számára: elhalmozza ékszerekkel, selyemruhákkal; de pénzt nem ád -a kezébe: az nem való asszonynak.</p> -<p>Kassári Dániel bég házánál ennek az előitéletnek is meg kellett -szünni. Ajna asszonyság ezermesternő volt. Mikor neki tetszett, -tallérokat, aranyakat szedett ki a Vukoszava asszony turbánja alól, -a Sefika haja közül s rakta a markába jobbra-balra mindenkinek. -(Igaz, hogy mikor kinyitották a markukat, akkor látták, hogy semmi -sincs benne; de ott volt!)</p> -<p>Dániel bég nagyon szeretett volna játszani. Sakkozni szabad a -muzulmánnak is; de kártyát nem vehet a kezébe: mert az az ördög -bibliája, azon emberi alakok vannak festve, az alkorán tilalma -ellenére. Mikor a tuzlai kávéházba beült, elnézte, hogy játszanak -whisztet, kalábert, faramuczit a rácz notabilitások, a kik a -carreaut «buntevicz»-nek, a coeurt «paprikicz»-nek mondják. -Tetszett neki az a játék nagyon. De csak mint «kibicz» vett részt -benne. <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>Egyszer aztán rá hagyta magát beszéltetni Ajnától, hogy odahaza, -zárt ajtók mögött, mikor nem látják a hodzsák, leüljön a három -asszonyával whisztezni. Oh be hamar megtanulták! Mire nem jó még a -három feleség! Kész whisztpartie kitelik belőle.</p> -<p>Eleinte csak babra játszottak. Később aztán krajczárokban. Ajna -egy zacskó ujdonatuj veretü rézkrajczárt osztott ki az asszonyok -között; később pedig fényes uj piczulákat. Ezeket ő még Bécsből -hozta; signore Spirifanti ajándékából: kellettek azok a bűvészi -előadásokhoz. Hetenként egyszer, pénteken, tallérok kerültek a -játékasztalra, szintén Ajna requisitumaiból.</p> -<p>Dániel béget rendkívül mulattatá a kártya. Rájött, hogy ő nagyon -jól tud whisztezni s meseszerencsével játszik. A hétnek hat napján -minden aprópénzüket elnyeri az asszonyainak, csak a hetediken -fordul ellene a szerencse. Hanem az az egy volt a különös, hogy -azok a napok, a melyeken diadalmas nyereségeket sepert be az -erszényébe: rendesen a krajczáros és piczulás napok voltak, a -melyeken pedig vereséggel vonult vissza, azok a talléros napok -valának: úgy, hogy a mely mértékben duzzadtak a réz- és -nikkel-tartalmú zacskói, ugyanabban fogyatkozott a talléros -táskája.</p> -<p>No de hát «prætor non curat minima!» Dániel bég más asztaloknál -kincseket tudott nyerni: engedte magát gavallérosan kifosztatni az -asszonyai által.</p> -<p>S ez az eretnekség gyorsan terjedt. A bégek és agák a környékben -és fővárosban egyszer csak azt vették észre, hogy megtanultak -whisztezni. A kinek pedig csak egy felesége volt: az pikétbe -keveredett.</p> -<p>Volt tehát már költőpénz az asszonyok kezében. Egy paradicsom -ajtaja megnyilt előttük: a boltajtó.</p> -<p>Mit vásárolhatna egy paradicsomba jutott hölgy egyebet, mint -piperét: szép ruhákat.</p> -<p>Achmed effendi tudósítá barátját, Leó urat: «jöhetsz már a -kimustrált czifraságaiddal.» <span class="pagenum"><a name= -"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<p>Leó úr egyelőre csak mint «repülő kalmár» csinálta meg az első -felfedezési kirándulást az ismeretlen világrészbe. Ideiglenes -boltot nyitott a szerajevói bazárban. Mind, a legutolsó fichuig -elkelt, a mit magával hozott.</p> -<p>A szép ruha azonban azt kivánja, hogy lássák; a pipere -dicsekedni szeret.</p> -<p>Hogy lehessen ennek a követelménynek eleget tenni, a mohamedán -törvények mellett? Utczán a török hölgy tetőtől talpig fátyolba és -bő köpenyegbe burkolva jelenhet csak meg s annak mindegy, hogy -csipke és selyem van-e alatta?</p> -<p>A tuzlai tündér ennek a hitvallásnak is ki tudta találni a -schismáját.</p> -<p>A hölgyek, ha természetben nem is, de képmásban mutogathatják -magukat.</p> -<p>Ennek ismét egy másik «canon» állja útját. Mohamed-hitü -emberalakot nem szabad embernek lefesteni vagy kifaragni.</p> -<p>De a napnak szabad! S a fényképet nem ember rajzolja, hanem a -napsugár. Tiltott-e meg valamit Mohamed próféta a napnak? Nem is -tilthatott meg. Tehát fényképezni szabad.</p> -<p>Ajna asszony fényképező készletet is hozott magával Bécsből: -pillanatnyi fölvételre alkalmazottat.</p> -<p>Dániel bég dörgött-morgott, a mikor a legelső fényképét -megmutatták. Boszorkányság ez! Hisz ő nem ült senkinek. Észre sem -vette, a mikor lekapták, épen csibukozó poseban. Hanem aztán -kiengesztelődött, mikor a Vukoszava meg a Sefika képmásait is -megmutatta neki Ajna, aztán meg a kisebb-nagyobb porontyokét. -Némelyik épen abban az állapotban volt levéve, a mikor ordít s a -két kezével a megbünhödött testrészét tapogatja. Dániel bég engedte -magát kapaczitáltatni: a mit a nap készít, az nem lehet Allah -ellenére.</p> -<p>És így be lett fogadva a fényképészet. A trójai fa ló.</p> -<p>A hölgyek legujabb ruháikban, legszebb piperéikkel <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -fényképeztették le magukat, fátyol nélkül, a fényképező is nő volt: -s küldözték egymásnak ajándékba az arczképeiket.</p> -<p>Leó úr táviratozott a budapesti chefnek, hogy küldjön le egy -nőnemen levő photographot, több rendbeli retoucheurökkel -Szerajevóba. Igen jó vállalatnak igérkezik.</p> -<p>Meglett. Az európai czivilizáczió ujból egy étappe-ot -foglalt.</p> -<p>Ez azonban ismét annyi, mint vért szagoltatni az -oroszlánnal.</p> -<p>Mi haszna az európai divat, ha nincs nyilvános hely, a hol azt -mutogatni lehessen?</p> -<p>Leó úr nagy diplomata volt. Igazán konzulnak született. Egy -napon azt irta a budapesti chefjének:</p> -<p>«Szerezzen ön a számunkra valami vándor operette-társaságot: -kitünő vállalatnak kinálkozik.»</p> -<p>Semmi sem könnyebb. Az impreszárió meg lett találva. A többi -magától jön.</p> -<p>Az impreszárió megkapta az engedélyt a főpolgármestertől a -szinház építésére. Az olyan gyorsan föl lett állítva, mint egy -kártyavár. Csak játszó társaság kellett még bele.</p> -<p>Ámde görbe szemmel nézett erre Mohamed. Nem Mohamed a próféta, -hanem Mohamed Czikalovics, a Bend-basi kávéház tulajdonosa. -Mivelhogy az ő kertje is szini előadásokra van berendezve, s -annálfogva nagy látogatottságnak örvend. A szerajevói előkelő világ -ott szokott mulatni éjfél után egy óráig: a mikor ágyuszó jelenti, -hogy a korcsmák bezáratnak. Ott is van szinpad, s azon mindenféle -tánczot produkálnak: csakhogy azok a bajadérek nem leányok, hanem -leányruhába öltözött fiúk. Ha már most a Bend-basi-kerttel -átellenben egy másik komédiás üti fel a bódéját, a kinek a -szinpadján igazi leányok tánczolnak és dalolnak: akkor a közönség -mind otthagyja a Bend-basi kávéskertet s az új komédiás bódéjába -tódul, melynek még páholyai is lesznek, a mikben <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> török -asszonyságok is megjelenhetnek. Erkölcsiség szempontjából is -veszedelmes lesz ez új vállalat: mert abban németül fognak dalolni. -Ha elgondolja az ember, hogy a Bend-basi énekesei, a kik bosnyák -nyelven dalolnak, a melyet mindenki megért, mindamellett is mennyi -szemtelenséget összegajdolnak: hát még azok a németek, a kiket -senki sem ért, ebbeli biztokban micsoda fertelmes dolgokat fognak -kalatyolni? Még ennél is nagyobb dolog a nemzetiségi veszedelem. A -bosnyák asszonyok kiváncsiak. A német nótáknak a dallama fülökbe -mászik: akkor meg fogják tanulni a szövegét is és így rövid idő -alatt egész Szerajevó germanizálva lesz s maga után fogja rántani -egész Bosnyákországot.</p> -<p>Nem lehetett kifogásolni az ellenvetések alaposságát.</p> -<p>Aztán a mohamedán népességnek érzületét is figyelembe kellett -venni. A kávésnak sikerült egy tekintélyes csőcseléket megnyerni az -igaz ügy számára: lehetett tartani a zendüléstől. A polgármester -féltette a bezesztán lámpásait. Gondolkozott rajta, hogy betiltsa a -gyaur szini előadásokat.</p> -<p>Ekkor nem várt oldalról jött segítség Thalia számára. -Muszkaországból!</p> -<p>Ugyan ki hitte volna, hogy a német szinigazgatót az orosz czár -rántja ki a bajából?</p> -<p>Pedig valóban úgy történt.</p> -<p>Az orthodox keresztyének, mindjárt a párisi kongresszus után -nagyszerü kathedrálét építettek Szerajevóban. Volt pénzük hozzá. A -mohamedánok zúgolódva nézték, hogy a keresztes torony túlemelkedik -a legmagasabb török minarén is: az aranyos kupoláju czarevna -dzsámián; de csak türtőztették a haragjukat, mert muszáj volt. -Azért az ő muezzinjeik mégis csak szépen énekelték meg a nap -időszakait, míg a gyauroknak csak egy fatáblát volt szabad ütni két -kalapácscsal, mikor egymást a templomba hivogatták.</p> -<p>Ekkor az orosz czár kebléből túlömlött a nagylelküség -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> s az idegen alattvalók boldogítása -iránti hajlam: kapta magát, három nagy harangot ajándékozott a -szerajevói rácz templomnak. Azokat a hivek fel is huzatták nagy -ünnepélyességgel a maguk tornyába. De már ezt nem türhette el a -mohamedán lakósság. Hogy abból a magas toronyból még a bimbám-zúgás -is háborgassa az ő «Lá illah, il Allah!» kiáltásukat. Nagy lett a -zendülés. Az utczák megteltek bucsujáró néppel: a főmufti, az -imámokkal és a hodzsák seregével, teljes ornátusban vonult fel a -főpolgármesteri palota elé. A kaszárnyákban a katonaság -consignáltatott.</p> -<p>– No már most mit csináljak? mondá a polgármester. A főmufti azt -mondja, hogy a nép fellázadt, mert nem akarja engedni, hogy a -kathedrále tornyában meghuzzák a harangokat; a Mohamed Czikalovics -meg azt állítja, hogy a nép azért lázadt fel, mert nem akarja -megengedni, hogy az uj komédiaházban meghuzzák a hegedüket. Vagy az -egyik igaz, vagy a másik. Ha megtiltom a harangozást, akkor meg -kell engednem a hegedülést; ha megtiltom a hegedülést, akkor meg -kell engednem a harangozást. Végezzétek el a dolgot elébb egymás -között: úgy jőjjetek vissza.</p> -<p>Az lett belőle, hogy «sok lúd disznót győz.» Az imámok s a -hodzsák lekiabálták a kávést s a főpolgármester betiltotta a -harangozást és megengedte a hegedülést.</p> -<p>Így segítette ki egyik európai nagyhatalom a másik nagyhatalmat -a hinárból. (Mert hogy az «operette» nagyhatalom, azt úgy hiszem, -senki sem vonja kétségbe.)</p> -<p>S így lett a harmadik étappeja a czivilizácziónak meghódítva az -új hazában.</p> -<h3>VIII.<br /> -A NAGY CATASTROPHA.</h3> -<p>Szinházat tehát már kapott a bosnyák főváros. Azt ugyan eleinte -csak a beköltözött idegenek látogatták: <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> -hivatalnokok, katonatisztek, kereskedők. Aztán rákaptak a -keresztyén uraságok, később a hölgyeket is el merték vinni. Látták, -hogy semmi botrányos látványokat nem mutogatnak ezen a színpadon. -Igaz, hogy valóságos nők játszanak; de azok sokkal illedelmesebben -mozognak, mint a török szinpadok nőruhás sihederei. Mikor végre -megtörtént az a nagy eset, hogy egy estén maga a hirneves Kassári -Alibegovich Dániel bég is megjelent egy páholyban, még pedig mind a -három hitvesével (igaz, hogy mélyen le volt fátyolozva mind a -három), akkor egyszerre bon tonná vált a szinházba járás az -effendikre nézve is. Az operettek dallamai hódítottak. S a ki -azokat utána dalolta: a szöveget is szerette volna érteni.</p> -<p>Vukoszava és Sefika asszonyságok egyszer csak azt vették észre, -hogy németül beszélnek. Influenza van abban! Cseléd, gyerek, -asszony mind beszélte a «wasz ist den das»-t. Ha ez soká így -tartott volna: meggermanizálták volna egész Boszniát.</p> -<p>Jó szerencse, hogy van gondoskodva róla, hogy a fák ne nőjenek -az égbe.</p> -<p>Achmed effendi nagy kópé volt: nem hiába járt a külföldi -egyetemek körül.</p> -<p>Ő buzdította az asszonyságokat, a két mamája közvetítésével, a -folyvást harapózó ujításokra.</p> -<p>Eleinte az lett behozva, hogy az izlamita hölgyek is -használhatnak szinházi látcsöveket az előadások alkalmával. Ezzel -pedig, jól tudjuk, hogy milyen közelségbe hozhatók az idegen -férfialakok. Ajna asszony megkezdte; a többi utána csinálta. A -férjek mit tehettek? Azt mondták rá: «Allah akarta így».</p> -<p>Azután meg a feredzsét levetették a páholyban; csak a fátyolt -tartották meg az arczukon s fenhangu fecsegéssel vonták magukra a -figyelmet. Fagylaltot ettek és sorbethet ittak felvonásközben. A -férjek fizettek és felsóhajtottak: «Allah akarta így».</p> -<p>S ha ő akarta, akkor nagyon jóakarója volt Leó úrnak, -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> mert a toilettek közszemlére hozatala -által nőtt a kereslet a divatczikkek után: s Leó úr konfekcziós -boltja pompás üzleteket csinált.</p> -<p>S ha Leó úr maradt volna az üzletcsinálásnál, a hogy a hajdani -chefje tanácsolá: igen jó utat követett volna; de ő rátévedt a -regénycsinálás utjára, a mit a chefje határozottan elitélt.</p> -<p>Pedig már annyira volt a dolog, hogy egy álarczos bál -megtartására is meg volt adva az engedély, a mihez a szinház -nézőtere alakíttatott által. Ez épen aratásszámba ment lészen.</p> -<p>Ekkor azonban a két ugrifüles azt a ravaszságot gondolta ki, -hogy még egy társadalmi ujítást hozzanak be a mohamedán szokások -ellenére. Azt, hogy férfiak tehessenek látogatást hölgyeknél.</p> -<p>Hát hiszen ebben, a mi keresztyén fogalmaink szerint, semmi -erkölcstelenség sincsen. E nélkül mi egy szindarabot sem tudnánk -irni. Mért ne szokhatnának hozzá a törökök is?</p> -<p>Találtak rá alkalmat, hogy ezt a tervüket közöljék Dániel bég -asszonyságaival. Azoknál ez nagy tetszésre talált.</p> -<p>Kinálkozott a jó alkalom e terv végrehajtására. A boszniai -miniszter körutazása volt közhirré téve az országban. A népszerü -minisztert elfogadni, városról-városra kisérni volt a bosnyák -notabilitások feladata. Ezek közül ki nem maradhatott Kassári -Alibegovich bég.</p> -<p>A míg e magas körutazás tart, addig Dániel bég nem mehet haza a -Jála-parti kastélyba. Azalatt megtörténhetik a látogatás.</p> -<p>Ajna asszony háreme lesz az elfogadás szinhelye: ő adja a -theaestélyt. Ő nála lesz Vukoszava és Sefika asszonyság. Három -asszony és két férfi. No ez nem veszedelmes dolog.</p> -<p>A megállapított nap estéjén a gyermekeket korán lefektették; a -kutyákat becsukták a fáskamrába; a hodsáknak ópiumot tettek a -méhserébe; a kapustól elcsenték <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> a kertajtó kulcsait: a -két lovag előtt nyitva volt az ut.</p> -<p>Hogy erre a cselszövényre Vukoszava és Sefika asszony olyan -könnyen rá állt, annak valami erősebb oka is lehetett, mint az -asszonyi kiváncsiság. Bizonyosan irigykedtek Ajna asszonyra s azt -akarták megejteni. Ez a fiatal gyaur, a ki Budapestről került ide, -bizonyosan szerelmes Ajnába, s ha megérthetik egymást: akkor ennek -megszöktetés lesz a vége. Akkor aztán megint a két «hajdani» lesz a -kegyben. Titkos kárörömmel segítették előmozdítani a veszedelmes -vállalatot.</p> -<p>A két ifju hős pontosan megjelent a határozott órában s be lett -vezetve a háremépületbe Ajna asszony bizalmas szolgálója által, kit -Bécsből hozott magával. Ez volt segédkezője bűvészeti -mutatványainál.</p> -<p>Ez alkalommal is volt valami szemfényvesztés. Ajna -ködfátyolképeket mutatott.</p> -<p>A teremben gazdagon rakott asztal volt terítve a dagadó -kerevetek szomszédságában, melyeken a két lovag kényelembe helyezé -magát, egyelőre illatos mokkával, zamatos nargilével édelegve, s -Vukoszava és Sefika asszonyságoknak legujabb bécsi anekdotákat -mesélgetve, a melyekből azok annyit megértettek, a mennyit nem -kellett volna megérteni s azt mondták rá: «Tasz iszt szehr -kút!»</p> -<p>Maga a hárem gyöngye háziasszonyi kötelességével volt -elfoglalva. Ő rendezte a ködfátyolképek tüneményes játékát.</p> -<p>A terem mélyében volt egy emelvény, a melyet egy sima fekete -függöny takart el.</p> -<p>A teremben minden lámpást letakartak, egészen sötét lett. Valami -magától zenélő gép elkezedett tündéri dallamokat hangicsálni. Akkor -aztán egyszerre egy nagy fénykarika támadt a kárpit közepén s abban -megjelent életnagyságban egy-egy sokat emlegetett világhirü alak. -Egymás után jöttek: Bismarck herczeg, Patti Adelina, Ozman Gházi, a -plevnai hős, Hadzsi Lója. <span class="pagenum"><a name="Page_174" -id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>– Mit nekünk ezek a hires uraságok, asszonyságok, a kiket mi nem -ismerünk? kiáltott fel Vukoszava. Lássunk valami ismerőst. Lássuk -Achmed effendit!</p> -<p>S pár percz mulva ott termett a fénykörben Achmed, veres fezzel -a fején, csibukkal a szájában.</p> -<p>– Nagyon jó! Tökéletes! sikongatott a két asszonyság. Lássuk hát -Leó urat!</p> -<p>– Abban a pillanatban eltünt a fénykörből Achmed s ott ált a -helyén Leó úr, félrecsapott figaróval a fején, két keze a dzsekje -oldalzsebébe dugva.</p> -<p>– Szakasztott olyan! Tökéletes Leó úr; volt a hálás közönség -véleménye.</p> -<p>– De lássuk hát Vukoszavát! – Lássuk Sefika asszonyságot!</p> -<p>S azonnal elég lett téve a kivánságuknak.</p> -<p>Egymás után megjelent a két hölgy, pompás európai -öltözeteikben.</p> -<p>– Együtt lássuk mind a kettőt! követelték az ifjú leventék.</p> -<p>Ahhoz már egy kis idő kellett, a míg összejött. De az is meg -lett. A fénykörbe odapattant mind a két hölgy, abban a poziturában, -a mely őket egymással pörölve mutatja be; az egyik két csipőre tett -kézzel, a másik karmolásra görbített ujjakkal.</p> -<p>Lett erre nagy sikongatás a hölgyek részéről; taps és kaczaj az -ifjakéról.</p> -<p>Ez «moment-felvétel» volt!</p> -<p>– Már most lássuk az Ajnát! praetendálta mind a két asszony -revancheból.</p> -<p>«Minő jelmezben?» hangzott a függöny mögötti titkos -tündérszó.</p> -<p>– A «mouche d’or» jelmezében! kiálta Leó úr, felhörpintve a tele -pohár mandarint.</p> -<p>Erre a panharmónium rákezdte a bűbájos Koldusdiák-keringőt, s az -andalító zene mellett odalebbent a fénykör közepébe az a csábító -tünemény, melyet Leó úr látott <span class="pagenum"><a name= -"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> maga előtt élő mivoltában -ama végzetes ruhafelpróbálás alkalmával; de most már fátyolozatlan -arczczal.</p> -<p>– Isteni! Fölséges! rebegték az ifjú úrak elragadtatással.</p> -<p>A két asszonyság azonban azt mondá:</p> -<p>– No már ebből elég volt. Sok a mi sok!</p> -<p>Az aranydongó tovarepült.</p> -<p>«Kit lássunk még? Kit idézzünk ide?» kérdezgeté a néző -közönség.</p> -<p>– Ejh! Lássuk Dániel babát! kiáltá vakmerően Leó úr, a kinek már -akkor a fejébe ment az erős khinai pálinka.</p> -<p>– Igen! Lássuk Dániel babát! ismétlé kaczagva az egész vidám -társaság: s arra egyszerre ott termett előttük Dániel bég; de nem a -fénykör közepén ködképben, hanem a függönyt félrehárítva, saját élő -alakjában; s azzal egyszerre világos lett az egész terem.</p> -<p>Dániel bég ősi diszruhájában állt ott; övébe dugva a handzsárja -és ezüstfogantyus pisztolyai.</p> -<p>Asszony, férfi, mind kővé meredt e rémalak láttára.</p> -<p>A bég pedig legkisebb haragot, felindulást sem mutatott az -arczán. A kezét sem tette a fegyverei markolatára. Szép csendesen -odajött a lakomaasztalhoz.</p> -<p>– Szelim alejkum, uraim! mondá az agyonrémült ifjaknak. Úgy -látom, hogy még jókor jöttem. Tessék folytatni a lakomát. Itt most -minden a tietek. Igazhitü muzulmán nem eszik olyan ételből, melybe -egy gyaur belekóstolt s nem iszik többet abból a pohárból, a miből -az egyszer ivott. Azt mind elvihetitek magatokkal, a mikor innen -elmentek.</p> -<p>(Elmenni? Hiszen az volna jó! De egydarabban! Leó úrnak eszébe -jutott az a scéna, mikor Dániel bég nyaklevágással biztatta arra az -esetre, ha leplezetlenül találta meglátni a neje arczát. És most -pláne mind a háromét!)</p> -<p>A bég szeliden folytatá:</p> -<p>– Hát ti fiacskáim azt tettétek, hogy leveleket irtatok -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> az én feleségeimhez, arra szólítva fel -őket, hogy nyissák meg előttetek a háremajtót, olyan időben, a -mikor engem a hivatalos kötelességem távol tart. A három asszony -közül «egy» elküldte utánam a hozzá irt leveleteket.</p> -<p>Vukoszava és Sefika dühös tekintetet vetettek egymásra. Melyikök -volt az áruló?</p> -<p>– Most ime a saját szemeim győznek meg a valóságról. Hát ugy-e -bár, édes fiaim, ha egy keresztyén főúr, úgy véletlenül hazatérve, -ott találna a felesége boudoirjában vigan lakomázó fiatal -effendiket, hát véres bosszúval szerezne rögtön elégtételt -megsértett férji becsületének? Jó szerencse, hogy én muzulmán -vagyok. Mi nem gyilkolunk ilyen esetben; hanem egyszerüen -elbocsátjuk a tetten kapott asszonyt. Én kiadom a válólevelet a -hűtelen asszonynak s megengedem neki, hogy minden czókmókjával és -egész pereputyjával együtt a saját szekereimre rakodva, -elköltözhessék, a hová neki tetszik; még a szekereket is magának -tarthatja, ökröstől, lovastól.</p> -<p>(Hisz ez igen derék, emberséges muzulmán!)</p> -<p>– Nem csak az, hogy elbocsátom, sőt az élelmezésére évi dijat is -ajándékozok neki, holtáig fizetendő hatezer piaszterben.</p> -<p>(Mintául szolgálandó példánya a muzulmán férjeknek.)</p> -<p>Most aztán szigorubb hangon kezdett el beszélni Dániel bég.</p> -<p>– A tetten kapott csábítókat azonban kényszeríteni fogom, hogy -az elcsábított asszonyokat, a kiket én magamtól elbocsátok, -azonnal, ebben az órában feleségül vegyék.</p> -<p>A két fiatal ember egymás szeme közé nézett. Leó úr igen -kellemesen volt megijedve, Achmed effendi ellenben igen -kellemetlenül volt megörvendeztetve. Leó úr azt vette bizonyosra, -hogy a kit ő elcsábított, az a bájos Ajna; ellenben Achmed effendi -sehogy sem volt tisztában az iránt, hogy a két hajdani közül melyik -az ő választottja? mert neki egyik sem nyugtalanította a -szivét.</p> -<p>A helyzet nagyon kritikus volt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Ez a kimagyarázhatatlan quakkeri nyugodtság Dániel bég egész -magaviseletében fölöttébb gyanus volt. Az atyáskodó biztatás mellé -az a két pisztoly, meg a handzsár az övében! Ennek a háta mögött -van valami!</p> -<p>Az ifjak háta mögött is volt valami: egy rejtek-ajtó, a mi arra -szolgált, hogy a camera obscurát betolják rajta, a mely a -ködfátyolképeket a vászonfalra vetette.</p> -<p>Azt a csodagépet most visszahúzták, s azzal a fénykör, mely a -kárpiton világított, egyszerre eltünt, s arra teljes sötétség -támadt a szobában.</p> -<p>Leó úr, Achmed effendivel egyben, arra használta fel a kedvező -sötétséget, hogy hirtelen a rejtek-ajtóhoz osonjon: a mint azonban -azt felnyitá az egyik, onnan nagy világosság tört elő; a -mellékszoba tele volt emberekkel, a kik mind ide igyekeztek. -Először jött egy szolga két karos gyertyatartóval a két kezében; -azután egy másik szolga egy nagy ezüst medenczével és kancsóval, -törülköző is volt hozzá. (Kit mosdatnak itt meg?) Azután egy -harmadik szolga egy porczellántállal: abban viz volt és szivacs. -(Itt csakugyan univerzális mosdatás lesz!) Majd meg egy negyedik -szolga, a ki nyalábbal hozott kis asztalt, nagy könyvet. Ezek mind -sorba álltak egymás mellé.</p> -<p>De még ezzel nem volt vége a Macbethi szellemfelvonulásnak. -Következett a szolgák után egy pópa, kruczifixussal a kezében, -azután meg egy török pap, nagy bolond turbánnal a fején. A pópa meg -az imám eleinte véghetetlen nagy nyájassággal kinálgatá egymásnak -az előre belépést, míg utóljára a török pap dühbe jött, s olyat -ütött ököllel a kollegája hátára, hogy az egyszerre benn találta -magát a szobában, eláldva a jelenlevőket a kirie eleizonnal, mire -aztán az imám is eldörmögte a Mohamed razul Allaht.</p> -<p>Dániel bég pedig ez alatt ott állt és a pisztolya agyával -játszadozott.</p> -<p>– No látjátok, fiacskáim. Mindenről gondoskodtam szépen. -Kettőtök közül az egyik keresztyén. Te vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> az, te -frakkos. Hogy egy muzulmán nőt feleségül vehess: arra kétféle mód -van. Vagy keresztyén ritus szerint, vagy mohamedi szertartás -szerint. Az első esetben a nő fog megkereszteltetni: a másodikban a -vőlegény lesz muzulmánná. Az elsőnél a czeremonia könnyebb, azonban -a házasság nehezebben felbontható; a másodiknál a házasság könnyen -felbontható, ellenben a megelőző czeremónia körülményes. Elhoztam a -szent atyát is a kolostorból, aztán meg az imámot is. Bizonyára -mind a ketten jól értik a mesterségüket. Egészen a saját bölcs -belátásodra bizom, fiacskám, hogy melyiket válaszd a kettő közül? -Ne mondd, hogy én erőszakoskodtam fölötted. Fontold meg jól a -dolgot.</p> -<p>Leó úrnak bizony nem kellett semmi hosszas magábaszállás az -elhatározásra.</p> -<p>– Maradjunk a keresztyén szertartásnál.</p> -<p>– Jól van fiacskám. Dicsérem benned, hogy hű maradsz atyáid -hitéhez. Ugy is illik. Férfinak meg kell tartani a hitét, mert a -szerint idvezül a más világon. Ellenben az asszonyféle -cserélheti-berélheti a vallását; annak az se nem árt, se nem -használ.</p> -<p>– De igenis használ! kiáltott bele a pogány beszédbe a pópa; a -derék lelkipásztor nem hagyhatta azt ellenmondás nélkül.</p> -<p>– Használ-e? kérdé félbámulattal Dániel bég. Hát ti nálatok az -asszonyok is bemennek a paradicsomba?</p> -<p>– Be hát!</p> -<p>– S mit csinálnak ottan örök időkig?</p> -<p>– Énekelnek.</p> -<p>– Tánczolnak is?</p> -<p>– Azt már nem teszik.</p> -<p>– Hát akkor csak hadd menjenek be. No hát terítsd fel az -asztalodat, a hogy szokás: itt a medencze, ott a kancsó, kezedben a -kapcsos könyved, olvasd fel, a mi erre az alkalomra való. Hanem -megállj! Előbb jön a muzulmán házasságkötés. Mohamed az első. No -hát Achmed fiacskám. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> Huzd le szépen a czipődet s fogd kézen -a Vukoszavát és járulj az imám elé.</p> -<p>Achmed effendi tiltakozott ez összeköttetés ellen -kézzel-lábbal.</p> -<p>– Az lehetetlen! Hisz a Vukoszava az anyámnak a nénje; a -Jelacsáé.</p> -<p>– Hát a nénje az anyádnak? Nekem mindig azt mondta, hogy a huga. -Melyik igaz?</p> -<p>– Ikrek vagyunk! kiáltá közbe Vukoszava, ki e mellett baziliskus -szemeket vetett Sefikára. Azt hitte, hogy ez volt az áruló.</p> -<p>– Hát nekem így is jó, mondá Dániel bég. Akkor cseréltek a -barátoddal. Te veszed el a Sefikát, a gyaur meg a Vukoszavát.</p> -<p>– Sefikát? – Vukoszavát? hebegé egyszerre a két ifjú -elképedve.</p> -<p>– Hát bizony a Sefikát, meg a Vukoszavát. Mivelhogy a harmadik, -az Ajna, az volt az egyedül hűséges asszony, a ki a hozzá küldött -levelet azonnal kezemhez juttatá. Ezt magamnak tartom.</p> -<p>Most azután nem volt már egymástól mit irigyelniök az -ifjaknak.</p> -<p>Sőt az iránt is tisztában lehettek, miért hogy a hatalmas török -főúr, a ki a háremében két ifjú leventét talál éjnek idején, -ezekhez olyan átkozottul nyájas, s még a hajuk szálát sem görbíti -meg?</p> -<p>Nem csakhogy nem ontja vérüket, sőt mindegyiknek ád egy kész -feleséget, s egy pénztárczát, tele bankóval: összeadja őket a hites -társaikkal, rájuk adja az áldását s megigéri igaz hitére, hogy azt -a tárczát minden évben ujra meg fogja tölteni; s azzal engedi őket -békén menni a a maguk utjára.</p> -<p>Maga pedig otthon marad a harmadikkal: a tündérszép Ajnával.</p> -<p>Ha az ember jól megfontolja, nem is olyan nagyon együgyü ember -ez a Dániel bég! <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Rövid időn az osztrák-magyar monarchia minden nyelven irott -lapjaiban megtette a körutat az az érdekes hir Boszniából: -miszerint egy fiatal budapesti kereskedő, ki csak nem rég nyitott -üzletet Szerajevóban, a fővárosi calicobálokból dicséretesen -ismeretes X. Leó, személyes előnyei által meghóditá a -sheik-ul-Izlám leányának a szivét, ki a kedvéért kitért a -keresztyén hitre s hozományul hatezer forintnyi évi jövedelmet -hajtó fekvő birtokot hozott a férjéhez. Csábító példa vállalkozó -szellemü fiatalainknak!</p> -<p>S Leó úrnak meg volt az a gyönyörüsége, hogy Európa minden -országából kapta egyre-másra üzletbarátaitól a gratuláló leveleket, -s ha egyebet nem, valamennyi üzleti tudósitás végén találta a p. -f.-et (pour féliciter).</p> -<h2>A TALMI ASSZONY.</h2> -<p>– Százötvenezer rubel évi jövedelem. Kilátás egy öröklendő -nagybátya millióira, a ki az urali aranymosókat bérli. Egy palota a -Newski-prospekten. Egy bérház a gosztinnoi dwor közelében, a miben -csupa aranyművesek laknak. Pompás nyaraló a Néwa-szigeten. -Negyvenezer desjatin búzatermő föld a Volga mellett. Kétezer -jobbágy. Mit mondtam? Százötvenezer? Ha férfi venné kezébe a -dolgot: kétszázötvenezer rubelre mehetne az évi jövedelem. Magam -átvenném annyiban carte blanche.</p> -<p>– A bizony szép pénz.</p> -<p>– Aztán minő összeköttetések! Micsoda rokonság! Egy nagybátyja -az összes transuráli vasutak vezérigazgatója. Az anyjának a bátyja -a volhyniai hadsereg főszállítója. A nagynénje udvarhölgy a czárné -oldalánál, s a czarewnák énektanítónője.</p> -<p>A bizony elég szép társaság.</p> -<p>– Aztán micsoda szemek! Kékek, mint egy jégbarlang, a mely -belülről magnéziummal van kivilágítva, s fölöttük <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> sürű -fekete szemöldök, mint egy dauriai őserdő. Arcza olyan ragyogó, -mint az északfény; ijesztőn szép. Hogy az ajkairól ne is -beszéljünk: mert azoknak egy csókjáért még egy szibériai -deportáltatás sem volna elég nagy ár. Hogy a fogai igaziak, azt az -angol fogorvostól tudom, a ki egyszer egy fogát plombálta. De annak -is nagyon kis hibája volt. A többi igazi. S hogy az a hosszu tömött -haja, a mi a fejét, mint egy tündérnői tiara veszi körül, egészen -jogos sajátja: arra tárgyilagos bizonyítványom van. A fodrásznéját -megvesztegettem, hogy húzza ki a számomra egy szál haját. -Becsületemre: rajta van a hajtöv.</p> -<p>– Hát a bizony elég szép hölgy.</p> -<p>– No de még csak az arczáról beszéltem. A termetéről nem is -beszélek. Arról szóljon a fényképe. Akarja ön látni, a mint a -douche alatt áll?</p> -<p>– A douche alatt?</p> -<p>– No igen: a zuhany alatt a gőzfürdőben.</p> -<p>– De hát hogy jöhet létre egy ilyen fénykép?</p> -<p>– Óh be ártatlan ember ön! Látszik, hogy most jön a -provincziáról. Hát hiszen tudnivaló, hogy van nekünk itt egy pompás -gőzfürdőnk, kizárólag az elegáns világ számára. Odajár az -arisztokráczia és a művészi celebritások. Hát a női bassinban van -egy nagy fali óra à la regence: antik remekmű. Ennek a közepén van -egy nagy lyuk, a melyben a percz-inga ketyeg erre-arra. Ennek az -órának a háta mögött van egy camera obscura egy fotografgéppel. Az -óra épen vis-à-vis áll a zuhannyal. A kellő pillanatban, a mikor -egy védtelen szépség megjelenik a modell-állványon: az óraketyegő -hirtelen fennakad; s azzal «egy, kettő, három», a moment-felvétel -készen van. Másnap kapható a levonat belőle. Igaz, hogy drága. Száz -rubelért vesztegetnek egy lapot, de azért rohamos kelete van.</p> -<p>– Ez ördögi praktika, hallja az ur!</p> -<p>– Legalább az ember nem vesz zsákban macskát. Akarja ön látni? -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– Nem akarom látni. Félek, hogy elveszteném az eszemet.</p> -<p>– Hát ha az ember elveszti az eszét, s nyer a mellett egy -kétszázezer rubeles feleséget: a bilance mégis az ő javára billen. -Még egyet mondok. Ez a hölgy igen jó szemmel néz önre.</p> -<p>– Azt már tapasztaltam.</p> -<p>– A mióta önnel az udvari bálban tánczolt, más férfiról hallani -sem akar. Ha ön megjelen előtte, elmondhatja, a mit Diebitsch -Zabalkanszky tábornagy mondott: «veni, vidi, vici».</p> -<p>– Azt ugyan Julius Caesar mondta.</p> -<p>– Először! De azért ön is elmondhatja, s az sem lesz utólszor. -No hát min gondolkozik még?</p> -<p>– Azon gondolkozom, hogy ennek az ön tervének egy igen lényeges -akadálya is lehet.</p> -<p>– Mi lehetne az a lényeges akadály?</p> -<p>– Az, hogy nekem van már feleségem.</p> -<p>– Teringettét! Erről ön engem nem értesített.</p> -<p>– Mást sem. Rangomon alól házasodtam. Szerelemből. Egy pskowi -kalmárnak a leányát vettem feleségül.</p> -<p>– Ez már öreg hiba. Mikor történt ez a szerencsétlenség?</p> -<p>– Már két éve.</p> -<p>– Két éve! Hisz az tenger idő! Akkor bizonyosan van már valami -ok, a miért a válópert meg lehet indítani.</p> -<p>– Nincs semmi. A feleségem valóságos bibliai szent.</p> -<p>– De ön nem az. S fogadni mernék, hogy ha ön lett volna Ábrahám, -nem Hágárt kergette volna ki a pusztába; hanem Sárát.</p> -<p>Ezen aztán nevettek mind a ketten.</p> -<p>Az egyik volt Alexievics Prokop, pskowi bojár, a hajdani -streliczek ivadéka: megrongált vagyoni állapotban levő földes úr; a -másik pedig volt az ügyvivője Szamielics Zidor, a legravaszabb -igazságfelhigító az orosz fővárosban.</p> -<p>– Sebaj. Láttam én már a kidőlt olajat kanál nélkül felszedni a -földről. <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>– Meg hagyták fagyni?</p> -<p>– Igen is, meg hagyták előbb fagyni. Lássuk, hogyan lehetne az -ön kidőlt olaját megfagyasztani. Akarja ön azt a fényképet -látni?</p> -<p>– Akarom.</p> -<p>Zidor megmutatta, Prokop megnézte.</p> -<p>– No hát már most ahoz tartsa ön magát, a mit én fogok -utasításba adni.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Alexievics Prokopnak a zsebében volt a meghivó a fényes thée -dansantra, melyett Jelenowna Anna rendezett pompás palotájában, -mely hires volt a téli kertjéről.</p> -<p>A meghivóra ezt a választ küldte vissza:</p> -<p>«Madame. Én önt a legmélyebb hódolattal imádom. De a becsület -előttem a minden uraknak ura. Nekem nőm van, a ki derék asszony és -engemet szeret. Becsületem azt parancsolja, hogy kerüljem azt a -bűvkört, mely magával ragad; bárha a szivem utána szakad is. -Stb.»</p> -<p>Erre a levélre a következő viszonzás érkezett:</p> -<p>«Monsieur. Eddig is magas véleményem volt az ön jelleme felől; -ezentúl még nagyobbra becsülöm önt. Sajnálnám barátságát -elveszíteni. Ismertesse ön meg velem a nejét; én hű barátnéja fogok -neki lenni, s boldog leszek, ha legalább azt szerethetem, a ki önt -szereti.»</p> -<p>A mire aztán Prokop ezt a befejező izenetet küldé a -delnőnek:</p> -<p>«Madame. Önnek lelki nemessége lesujt. Kivánságát parancsnak -veszem. De méltán aggódom a fölött, hogy egy olyan egyszerű, -világban járatlan teremtés, mint az én Katinkám, nem fog-e úgy -járni az önnel való találkozásnál, mint a hogy az üveg jár a -gyémánttal, hogy darabokra törik? Elhozom őt kegyedhez. Az ön nemes -szive ki fogja menteni az ő hibáit; s nekem boldogságul fog -szolgálni az a tudat, hogy az ön szeretetét legalább translatio -útján birhatom. Stb.» <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p>Mind a két levelet Szamielics Zidor diktálta Alexievics -Prokopnak a tollába. Azért voltak olyan szépen kiczirkalmazva. -Magától bizony nem telt volna ez ki.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Alexievics Prokop három nap mulva, épen a tánczestély előtti -délután bemutatta a feleségét Jelenowna Anna úrhölgynek.</p> -<p>Darinkowna Katinka szőke hajú szépség volt, gömbölyü piros -arczczal, melyen szerelemgödröcskék támadnak, fitos orral, s hosszú -szempillák alá rejtőző dióbarna szemekkel, finom állacskája kétfelé -volt osztva, még az is segitett az arcznak mosolyogni. Örök -mosolygás volt az; kivált ha fecsegni kezdett. S arra nem kellett -neki nagy biztatás. Az első bemutatásnál elmondta Jelenowna Annának -az egész élettörténetét: ki volt az apja, anyja, a nevelő-anyja; -hogy ismerkedett meg Alexievics Prokoppal; mennyire szeretik -egymást; milyen fogadalmi gyertyákat ajándékozott már a csodatevő -védszentnek, hogy bárcsak már egy gyermekük lenne! De hát egy rossz -szemű asszony megbabonázta. Most aztán a kártyavetőnő azt -tanácsolta neki, hogy jőjjön fel Szentpétervárra, járjon el -délelőtt a Szent-András-templomba, délután a gőzfürdőbe, vegyen egy -viasz-babát a gosztinoi dworban, azt tegye a vánkosa alá s akkor a -hőn óhajtott esemény be fog következni.</p> -<p>Jelenowna Anna alig birta a nevetését visszafojtani, mig -Alexiovics Prokop egyre a bajuszát rágta, s alattomban egyet-egyet -taszitott a lábával a felesége lábán, hogy ne beszéljen már ilyen -ügyetlenségeket.</p> -<p>Miért ne? Egy másik nő és a saját férje előtt!</p> -<p>Bucsuvételkor azt sugá Anna Prokop fülébe: «Önnek a felesége -valóságos gyémánt; csak a köszörülés hiányzik nála.»</p> -<p>No ilyen gyémántköszörű van Szentpéterváron elég. <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p> -<p>Másnap este elhozta a feleségét magával Prokop Jelenowna -tánczestélyére.</p> -<p>Katinkán meglátszott, hogy ezuttal van először párisi divatu -ruhába öltözve: mindig az uszályát nézegette, hogy nem marad-e el a -háta mögött s a vállán levő csokrot igazgatta, hogy le ne -csúszszék; a czipője orrát alig merte a ruhája fodrai közül -elődugni, s a legyezőjét arra használta, hogy a mit a kivágott -ruhaderék fedetlen hagyott, takargatta vele. Ha aztán egy férfi -megszólította, zavarba jött: francziául felelt, még pedig olyan -modorban, mely rögtön elárulá, hogy az első leczkéknél jár, a -szemeit lesüté, s ha bókot mondtak neki, ijedten tekintgetett -széjjel, mintha a férjét keresné, hogy jőjjön a védelmezésére.</p> -<p>Annak pedig a kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a -feleségét őrizze. Az bevette magát a buffetbe s értekezést tartott -azon théma fölött, hogy cognac-kal jobb-e a thea, vagy rummal.</p> -<p>Jelenowna Annának volt egy unokabátyja, Ivanovics Tódor, -császári szekerész-kapitány.</p> -<p>Jellemzésére szolgáljon ez a bonmot.</p> -<p>– Ejnye te Ivanovics Tódor! mondá neki egy czimborája, te már -tiz esztendeje szolgálsz, s még sincsen dekorácziód.</p> -<p>– Nekem nincs; de van azoknak a férjeknek, a kiknek a -feleségeikkel tánczolok.</p> -<p>Ivanovics Tódor felkérte amaz estélyen Katinkát egy -walzerre.</p> -<p>Katinka azt felelte elpirulva, hogy ő nem tud walzert tánczolni: -ő csak a sarabandeot tudja.</p> -<p>Ivanovics Tódor aztán felajánlá a szolgálatát, hogy majd -megtanitja ő walzert tánczolni, csak támaszkodjék a vállára s aztán -engedje egyik lábát a másik után csoszogni.</p> -<p>Egyszer csak azzal a hirrel rohan be a buffetbe egy czimborája -Prokopnak:</p> -<p>– Uczczu Prokop! Épen most esett el a feleséged Ivanovics -Tódorral a walzerben. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Prokopnak épen a szájánál volt a félig kiivott pezsgős -pohár.</p> -<p>– Elesett? Hát majd fölkel. S azzal kiürítette a poharat -fenékig.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Hát aztán csak köszörülték a gyémántot tovább.</p> -<p>Kezdte már a szőke asszonyka elveszteni természeti félénkségét, -s abba a stádiumba lépett, a melyben a gyermeteg ügyetlenség a -legfinomabb kaczérság szerepét veszi át. – Szeretett már bálba -járni.</p> -<p>A férje pedig annál észrevehetőbbé tette azt a megváltozását, -hogy mikor együtt mentek a bálba, ott ragadt a tánczteremben, a -buffet örömeit többé nem kereste; hanem meghuzta magát egy -podocarpus árnyékában, s onnan nézte a világot, a sarkantyujával -nagy betűket rajzolva a csiszolt parkettre.</p> -<p>– Nézd csak, mondá egyszer Jelenowna Anna az unokabátyjának, az -a szegény Alexievics Prokop hogy elbusulta magát. Talán -féltékeny?</p> -<p>– Bizonyosan az.</p> -<p>– Talán te rád?</p> -<p>– Nem én rám: hanem te rád.</p> -<p>– Hogyan, reám?</p> -<p>– Hisz azt régen tudod, hogy szerelmes beléd.</p> -<p>– Semmi kilátással. Neki felesége van.</p> -<p>– Az én barátom, Alexievics Prokop, egészen átlátszó kártyákkal -játszik. Ide hozta az uj Babylonba a maga falusi ártatlanságát, -abban a biztos reményben, hogy itt majd el fogják tőle csábitani s -akkor aztán elválhatik tőle.</p> -<p>– Hogy gondolsz ilyesmit? Eredj!</p> -<p>– Ejh, hiszen te is utána vagy bolondulva. Kedvem volna a -vágyaitok utjából elseperni az akadályokat.</p> -<p>– Légy eszeden! Én ismerem Darinkowna Katinkát. Ő egy -hozzájárulhatatlan hűséges teremtés. <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>– Hát hiszen minden vadkörte savanyú, a mig meg nem csipi a dér. -Én azt hiszem, hogy le foglak benneteket kötelezni.</p> -<p>– Ne beszélj előttem istentelenségeket. Csak nem akarsz -gonosztettet elkövetni?</p> -<p>– Hát gonosztett az, a minek sikerültével mind a négy ember meg -van elégedve, a ki érdekelve van?</p> -<p>– De én azt tagadom.</p> -<p>– No hát fogadjunk.</p> -<p>– Mibe?</p> -<p>– Egy Rubinsteinos lakomába.</p> -<p>– Jól van.</p> -<p>Ezzel Ivanovics Tódor odament Alexievics Prokophoz.</p> -<p>– Hát te mit buslakodol itt magadban?</p> -<p>– Buta vagyok.</p> -<p>– Azért irsz hát a sarkantyúddal csupa öreg «Á»-kat a -parkettre.</p> -<p>– Átkozott szemed van!</p> -<p>Prokop aztán elhagyta a duzzogó zugot s felkérte Jelenowna Annát -a legközelebbi franczia négyesre. Ivanovics Tódor vis-à-vis állt -fel Darinkowna Katinkával. A tour de mains-nél Jelenowna Anna kezét -egyszer csak rendkivüli forrósággal szorítá meg a kézcsere közben -Darinkowna Katinka. Aztán ügyetlenül hebegett mentséget.</p> -<p>– Ah, bocsánat, azt gondoltam másnak a keze volt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Rubinsteinos lakomának nevezték Szentpétervárott az olyan úri -estélyt, melyen a világhirű művész is megjelent, s remek -zongorajátékával rendkivüli élvezetet nyujtott az előkelő -társaságnak.</p> -<p>A házi asszony nagyon szeretetreméltó volt; a nagy művész nem -csak azt tette meg, hogy a programmján túl még vacsora után -játszott; sőt annyira vitte az udvariasságot, hogy mikor maga -elvégezte a játékot, akkor addig <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> unszolta Jelenowna Annát, -hogy ő is üljön le a zongorához, mig azt nagy vonakodás után -rábirta, hogy eljátszszon egy Chopin-tanulmányt, mely alkalommal -maga a hirhedett művész forgatta a hangjegy-lapokat a bájos urhölgy -előtt.</p> -<p>Az ilyen felfokozott műélvezet az egész úri társaság teljes -figyelmét képes absorbeálni. Szemek, fülek nincsenek sehol másutt, -mint azokon a varázsbillentyükön s a rajtuk tánczoló tündéri -ujjakon.</p> -<p>Ha nehányan hiányoznak a társaságból, azt ilyenkor senki sem -veszi észre. S ha észre veszi, hát nem jegyzi fel magának.</p> -<p>Hiszen bizony vannak olyan kicserzett lelkek nem csak az északi -Párisban, de az igaziban is, a kik a baccarat-asztalt ott nem -hagyják a világ minden húros szerszámáért. Az olyan urakat pedig, a -kik a vacsora után az asztal végén ülve maradtak, s vége felé -Ess-bouquet-val iszszák a pezsgőt, kár is volna az élvezetükből -kizavarni.</p> -<p>Az előbbiek között volt Alexievics Prokop; az utóbbiakkal -tartott Ivanovics Tódor. Amaz kártyázott, ez ivott.</p> -<p>Prokopnak rendkivüli szerencséje volt a baccaratban, A papir -rubelek egész halommal álltak már előtte.</p> -<p>– A példabeszéd aggaszt, dörmögé Prokop. Soha sem volt nekem -ilyen nagy szerencsém. Az ördög nem alszik. Hátha igaz volna? A ki -nyertes a játékban, vesztes a szerelemben! Ezt meg kell tudnom.</p> -<p>Abbanhagyta a játékot, a kalpagjába gyürte a bankjegyeket: azt -mondta, köszöni, nem kell több s azzal átment a terembe, a hol -zongorán játszottak.</p> -<p>Kereste a feleségét; nem látta sehol.</p> -<p>A kitől kérdezősködött: «nem láttad a feleségemet?» az a szájára -tette a tenyerét: «Csitt! Chopin!»</p> -<p>– Chopin ide, Chopin oda; én a feleségemet akarom látni.</p> -<p>Átrohant az étterembe. Ott hagyta volt a barátját, Ivanovics -Tódort nemrégiben. <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>Annak üres volt a széke.</p> -<p>– Hová lett Ivanovics Tódor? a széke üres.</p> -<p>– Ha üres a széke, keresd az asztal alatt, s magad ülj a -helyébe.</p> -<p>S mivel hogy nem akart leülni és a czimborasággal együtt -poharazni, megfogták, beletöltették a gallérjába az egész palaczk -pezsgőt, hogy a czamarkája ujjain jött ki a leve.</p> -<p>Ettől még dühösebb lett.</p> -<p>– Fel kell találnom az Ivanovics Tódort, ha a pokolban is!</p> -<p>S azzal rohant ki az előszobába, a hol a bundáját hagyta.</p> -<p>Egyike az ivó bajtársaknak utána rohant: ez volt Szamielics -Zidor, a fiscus.</p> -<p>– Batyuskám! Ne a pokolban keresd Ivanovics Tódort, hanem a -«jégparadicsom»-ban. Ott van.</p> -<p>– A feleségemmel együtt?</p> -<p>– Mind a ketten.</p> -<p>– Gyere velem.</p> -<p>Azzal felkapták a bundáikat; szánkóba vetették magukat s -hajtattak lóhalálában a «jégparadicsom»-ba.</p> -<p>Ez olyan jótékony intézmény, a minő Párisban a Closerie de -Lilas.</p> -<p>Ott csakugyan rátaláltak a szerelmes párra, a vétkes társalgás -legcsalhatatlanabb jelenségei között, tanuk által konstatálva.</p> -<p>Fényes nagy botrány lett a vége. A két férfi birokra kelt, az -asszony elszaladt.</p> -<p>Másnap megverekedett a férj és a csábító.</p> -<p>Alexievics Prokop kapott a mellére és a karjára egy vágást, az -utóbbi harczképtelenné tette. Feküdt bele egy hétig, s az alatt -mindennap meglátogatta egy sürüen lefátyolozott hölgy, a kinek a -beteg homlokára tett hosszú finom ujjairól könnyü volt kitalálni, -hogy az nem más, mint Jelenowna Anna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span></p> -<p>A hűtelen asszony nem merte mutatni magát a megsebesült férje -ágyánál. Félhetett, hogy agyonlövi.</p> -<p>A mint felépült Prokop a sebéből, azonnal megindította a -válópert Darinkowna Katinka ellen.</p> -<p>Ügyvédül nem választotta Szamielics Zidort, az Ivanovics -Tódornak volt a védője.</p> -<p>A csábítóval igen szigorúan szoktak bánni.</p> -<p>Az esküdtszék tárgyalásán elegáns hallgatóközönség gyűlt össze. -Csak nagy protekczió mellett lehetett jegyeket kapni.</p> -<p>A hölgyek között ott volt látható az a bizonyos lefátyolozott nő -is, a ki a megsebesültet ápolta.</p> -<p>A tárgyalásnál meglepő fordulatok jöttek elő.</p> -<p>Az első vádlott, Ivanovics Tódor, azzal védte magát, hogy -voltaképen ő nem volt csábító, hanem elcsábított. Neki esze ágában -sem volt a felebarátja feleségét a bűn ösvényére vezetni; hanem az -tántorította őt el kifinomított kaczérságával, az ragadta őt -magával féktelen szenvedélyessége által.</p> -<p>Darinkowna Anna ez ideig szeliden lehajtott fővel, esedező -arczczal nézett a bűntársára; a midőn azonban Tódor, állításainak -igazolására előszedte a szerelmes leveleket, miket a bukott nő -küldözött hozzája, s azoknak csak a megszólítását és az aláirását -olvasá fel, egyebet nem; az is elég volt: akkor lángra gyulladt a -bűntársnak az arcza, odavágta a legyezőjét a szeretője fejéhez: «ön -gyáva!»</p> -<p>A közönség és az esküdtek rokonszenve még mindig a bünös asszony -felé hajlott.</p> -<p>Ekkor azonban előállt Szamielics Zidor; s egyenkint előhuzogatva -a tárczájából az összegyűjtött okiratokat, világosságot szerzett az -esküdteknek az iránt, hogy miféle nő ez a Darinkowna Katinka? Hisz -ez az erkölcstelenségnek a mintaképe. Nem csak ez alkalommal, de -számtalanszor megcsalta a férjét: minden férfival, a ki csak a keze -ügyébe akadt. Végre egy teljesen megsemmisítő levelét <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> -produkálta Darinkowna Katinkának, melyet az egy pskowi -angyalcsináló nőhöz ir. Ez még leánykorából van keltezve.</p> -<p>Erre már az egész hallgatóság elszörnyedése zúgott fel; az -esküdtek összecsapták a kezeiket, az asszonyságok összesúgtak:</p> -<p>– S ez jött ide szentelt bámbinót vásárolni viaszkból?</p> -<p>Egetverő orczátlanság.</p> -<p>És a vádlott nő? Hát az, mikor az utolsó tromfot kivágták -ellene, elkezdett hahotával kaczagni.</p> -<p>Az esküdtszék egyhangúlag mondta ki rá a «vétkes»-t.</p> -<p>És ekkor előállt a vádló, a halálra sértett férj, s így szólt a -birákhoz:</p> -<p>– Uraim! Ne itéljenek szigoruan a szerencsétlen nő felett. -Nevelői a bűnösök, kik rossz példájukkal megmérgezék a lelkét. Én -őt igazán szerettem, s nem kivánom, hogy bünhődjön. Tudom, hogy -ennyi terhelő tanubizonyság mellett a biró nem itélhet meg az -elválasztott nőnek férje által fizetendő tartásdíjat. Én azonban a -szivem szavára hallgatok, s elveszett boldogságom emlékeül átadok e -nőnek húszezer rubelt. Éljen kedve szerint.</p> -<p>E nemes lelkű nyilatkozatra Darinkowna Katinka zokogásnak indult -s odarogyott Prokop lábaihoz, hogy azokat átölelje.</p> -<p>Prokop azonban büszkén elutasítá őt magától.</p> -<p>– Ne közelítsen ön hozzám. Azt kivánom, hogy rögtön és azonnal -hagyja el végkép Oroszországot.</p> -<p>Ezt a kivánságát a hatóság is előmozdítá; a törvényesen -elválasztott nőt eltolonczoltatva a német határon tul.</p> -<p>Még azon napon gyűrűt váltott a bájos és gazdag Jelenowna Anna -Alexievics Prokoppal s ki lett tűzve az esküvőjük vizkereszt utáni -első vasárnapra.</p> -<p class="center">*</p> -<p>– No hát, ugy-e hogy fel lehet szedni a kidőlt olajat -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> kanál nélkül is? mondá Szamielics Zidor -Alexievics Prokopnak.</p> -<p>– Csak meg kell várni, a míg megfagy.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az esküvő előtti napon, szombaton, szokás szerint minden -barátnője, ismerőse eljött búcsút venni a menyasszonytól.</p> -<p>Némelyik maga jött, más csak a látogató jegyét adta át az -ajtónállónak. A komornyik aztán behozta a jegyet ezüst tálczán az -úrnőjéhez, a ki az emlékezetes jegyeket mind a trousseaujához -tartozó arany japáni tálacskába helyezé el.</p> -<p>Egyszer csak ez a név akad a kezébe:</p> -<p class="center"><span class="smcap">Alexievics -Prokopné</span><br /> -született<br /> -<span class="smcap">Darinkowna Katinka.</span></p> -<p>Anna haragtól elképedve kérdezé:</p> -<p>– Ki hozta ezt a jegyet ide?</p> -<p>– Egy nő, a ki odakinn van a váróteremben.</p> -<p>Anna kétfelé szakítá a névjegyet s odadobta a prezentáló -tálczába.</p> -<p>– Vidd vissza neki s mondd meg, hogy az én szobám küszöbét olyan -jellemű nők, mint e név viselője, nem szokták átlépni.</p> -<p>Az inas kis idő mulva visszajött; ezuttal egy fényképet hozott a -tálczán.</p> -<p>– Az idegen nő kéreti a szudarinyát, hogy tekintse meg ez -arczképet. Látta-e őt valaha?</p> -<p>Az a fénykép egy fekete hajú, hosszukás arczú fiatal hölgy -képmása volt.</p> -<p>– Soha sem láttam.</p> -<p>– Ez annak a hölgynek a képmása, a ki a látogatójegyet beküldte. -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>– Vezesd be!</p> -<p>Jelenowna Anna egy teljesen idegen nőt látott maga elé jönni -egészen feketében.</p> -<p>– Kicsoda ön?</p> -<p>– Én vagyok Darinkowna Katinka, Alexievics Prokop neje.</p> -<p>– Az lehetetlen!</p> -<p>A fekete nő azzal elővette a karmantyujából az útlevelét, meg a -házasságlevelét s oda adta Annának, hogy győződjék meg belőle, -miszerint a személyleirás azonos, s a házasság még fennáll.</p> -<p>– Most tudtam meg, szólt lassú hangon a nő, hogy engemet -elválasztottak a férjemtől törvényesen, házasságtörés miatt, a -miben én ártatlan vagyok.</p> -<p>– Hát akkor ki az a nő, a ki itt volt? a ki a botrányt -elkövette? a kire minden bebizonyult? a ki el lett itélve? ki az a -nő?</p> -<p>– Az a nő: mademoiselle Fleur d’Orange, egy vándor -operette-társaság chansonette-énekesnője, a ki igen jól tud -játszani mindenféle szerepeket.</p> -<p>– De hát a párbaj? Egy talmi asszonyért csak nem verekedett meg, -a ki nem férje?</p> -<p>– A párbaj is csak olyan volt, mint a nő. Köszörületlen -kardokkal verekedtek. Nem kapott sebet, csak ütésfoltot.</p> -<p>– S én ott virrasztottam az ágya mellett éjeken át!</p> -<p>Jelenowna Anna nyugalmat parancsolt az arczának: elfojtotta -keblében az indulatokat.</p> -<p>A fekete ruhás nő folytatá suttogó hangon a beszédet:</p> -<p>– Megtudtam, hogy Alexievics Prokop holnap akar önnel -megesküdni. Siettem kegyed előtt felfedezni a -szerencsétlenségét.</p> -<p>– Köszönöm. Holnap jőjjön el kegyed az Izsák-templomba az -esküvőmre.</p> -<p>– Az ön esküvőjére? kiálta fel a nő megrettenve – ön mégis meg -akar vele esküdni? <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p>– Ne kérdezzen ön többet. Csak jőjjön oda. Déli tizenkét órakor -lesz a szent czeremónia; az Izsák-templom keleti kápolnájában. -Igazságot kell önnek kapni – de nekem is!</p> -<p>A gyászos nő menni akart.</p> -<p>– Várjon ön. Vigye magával ezt a meghivó jegyet; a nélkül nem -eresztik oda.</p> -<p>S maga ráirta a meghivóra Darinkowna Katinka nevét.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az Izsák-templom keleti kápolnája megtelt előkelő nászsereggel -másnap délben.</p> -<p>Az orosz templomban ülőhely nincs. Ott állnak vagy -térdepelnek.</p> -<p>A szertartás fényes volt: három pap működött közre.</p> -<p>A fényes vendégsereg között feltünt egy fekete ruhába öltözött -alak, a kinek az arczát is sűrű fátyol takarta; a mint ez hozzá -tapadt, olyannak látszott ez arcz, mintha fényes vasból volna -öntve.</p> -<p>A nő mozdulatlanul nézte végig az egész szertartást. A mint az -arany koronákat az esketett pár fejére felteszik. A mint megitatják -őket egy közös serlegből; a mint letakarják őket egy nagy világos -selyem szőnyeggel.</p> -<p>Hagyott mindent megtörténni és hallgatott.</p> -<p>A papok, a kántorok énekeltek, az orgona dúdolt.</p> -<p>Azután kézen fogták az összeesketett párt, két pap kétfelől, a -harmadik előttük ment: így kerülték körül a szent oltárt -háromszor.</p> -<p>Ez az esketési czeremóniának utolsó fejezete. A főpap utoljára -mondja: «gospodi pomiluj!»</p> -<p>A mint ez a szó elhangzott, a menyasszony kirántá a kezét a -vőlegénye kezéből s még a fején levő koronával, oda fordulva a -násznagya, herczeg **, szentpétervári kormányzó felé, így kiálta, -arra a másik koronázott alakra mutatva: <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span></p> -<p>– És most fogassa el uram ezt a csalót, a ki tudva -szántszándékkal bigamiát követett el. Az első felesége él és nincs -elválasztva. Ott áll azon rózsaszinű oszlop mellett: az a fekete -ruhás nő.</p> -<p>E szókra, s a mint az igazi nő a fátyolt felveté az arczáról, a -vőlegény végig vágta magát a márványpadlaton ájultan. Az arany -korona messze gurult a fejéről.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az ilyen dolognál Oroszországban nem ismerik a tréfát. Tiz nap -mulva Alexievics Prokop szánkázott Tobolszk felé; s azóta van módja -a nyestvadászat közben a fölött elmélkedni, hogy nem jó tréfálni az -asszonyokkal.</p> -<h2>VANDERGULD ÚR.</h2> -<p>Diomede festő volt. Az impressionisták iskolájából. Azaz, hogy -már maga ez a szó «iskola» is megbántás egy impressionistára nézve. -Mert annak eo ipso nem szabad iskolájának lenni, nem szabad -iskolához tartozni: nem szabad egyáltalában tanulni. Annak magától -kell mindent kitalálni: rajzot, compositiót, coloritot, -megvilágítást.</p> -<p>Diomede a mellett szép fiú is volt és bonvivant.</p> -<p>Őt szerették a szép asszonyok, ő pedig szerette a tengeri halat, -az osztrigát, a szalonkát kocsonyával, a pezsgőt meg a -bordeauxt.</p> -<p>De mindezen szenvedélyeinél is nagyobb volt a dicsvágya. Ez nem -ismert határt.</p> -<p>A régi mesterekre nem adott semmit. Az olaszokat egyszerüen -ignorálta. Neki Rubens csak kártyafestő volt; Rembrandt mázoló; De -La Croix festék-keverő; a kortársak közül Meissonier csak czukrász; -Makart nem is festő, csak aszfaltozó.</p> -<p>Az mind schlendrian, a mit eddig vászonra kentek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>A poézis semmi! az ideál őrültség! Az impressió, az a -minden.</p> -<p>Dioméd képei mind rendkivüli felfogással voltak megteremtve.</p> -<p>Csodálni lehetett az alvó markotányosnéját. Annak csak a két -talpa látszott, azon módon, a hogy nem szokott lábvizet venni. A -fejéből nem látszott semmi: mert az tulnan csüngött le a -pricscsről. A többi részét takarta a két fölemelt térde; -tudniillik, hogy a lábai a szalmaágy karjára voltak föltéve; hanem -egy hosszu kar, mely végig nyult az egész képen, a markában -szorított pálinkás üveggel, hirdeté, hogy az ott egy alvó -markotányosné.</p> -<p>Még szebbek voltak az állatfestményei. «A tehénitatás». Volt egy -nagy sajtár, abból kilátszott két szarv, meg két fül. A többi fej -benn volt a sajtárban. Nagyon természetes. Ezek fölött kanyargott -egy kigyóforma tekervény, a mi, ha jobban ki lett volna dolgozva, -ki lehetett volna találni, hogy a tehénnek a farka, a mivel a -legyeket hajtja magáról, a mig iszik.</p> -<p>Igen eredetiek voltak azután a tájfestményei is. Azok között a -nap felkölte éjfélben, Ava Saxa szigetén, a melyre azt mondta neki -egy barátja, hogy «te komám! nekem úgy tetszik, hogy a -nagybátyádnak az arcza még sem ilyen nagyon veres». Azt gondolta, -hogy arczkép. Pedig hát az a nap korongja volt, s a mit a két -vállának nézett, az a két fekete szikla Ava Saxa szigetén s elől a -fehérség nem a piquét-mellény, hanem a hómező.</p> -<p>A csendéletei pedig arról voltak hiresek, hogy azokat mind a -négy oldalukról fel lehetett akasztani a falra, s egyformán -tökéletesek voltak.</p> -<p>Különös sensatiot keltett egy képe, melyet ha tiz lépésről -nézett az ember, hát látott a fölkelő hold tányérja előtt -elcsónakázni egy ábrándozó gondolást; hanem mikor közel ment hozzá, -akkor látta, hogy az egy kopott kalucsni, a miből egy patkány buvik -elő, háttérben egy felfordított réz-casserol feneke. <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span></p> -<p>Csataképekben is bemutatta a tehetségét. Azok között nevezetes -volt a «kozák-roham» czimű képe. Száz ló egy sorban ugyanannyi -kozákfej (a legszélsőnek dereka is volt) és megannyi dárda: egy -vezényszóra ugrat neki egy ároknak, a melyiknek a tulsó partja -olyan messze van, hogy a következő pillanatban valamennyi kozák -lovastul öngyilkosságot fog elkövetni. De épen ez a genialitás a -fölfogás ban. Mert a hátul jövő másik kozák-szotnya azután, -önfeláldozó társai hulláin keresztül fog a betemetett árkon -kényelmesen áthatolni.</p> -<p>Daczára e sokoldaluságának, még sem tudta annyira vinni, hogy -egyetlen egy képét is elfogadják a szalonban. A vén festők -szűkkeblűek.</p> -<p>A «visszautasítottak kiállítása» azonban mindannyit befogadta. -Itt azután sokkal nagyobb publikum bámulta őket, mint ha a -«salon»-ban lettek volna kiállítva. Csakhogy venni nem akart -belőlük senki. Pedig elég drágán voltak hagyva. Tizezer frankon -alul egyet sem vesztegettek. Az is hozzá tartozik az -impressionistasághoz, hogy az ember olcsóért ne árulja a -képeit.</p> -<p>Azok már egész kincstárt képeztek: csakhogy a műkereskedő, a ki -azokra előleget adott, nagyon vakarta a fejét, mikor Diomede úr az -eredmény után tudakozódott.</p> -<p>– Hallja ön, monsieur Diomede! mondá egy napon monsieur Luchs (a -műkereskedő). Tudok én valakit, a ki ön után nagyon -tudakozódik.</p> -<p>– Európai?</p> -<p>– Nem. Amerikai.</p> -<p>– No mert európaival nem is állnék szóba. Petroleum-király?</p> -<p>– Nem. Királynő. Ezüstbánya-tulajdonos. Miss Debora Stopps.</p> -<p>– Ah, a miss Debora Stopps! A ki olyan hirhedett a -gyémántjairól. Meg arról, hogy vasárnap nem főzet s nem megy -szinházba. Ez előtt kalapot emelek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>– Igen buzgó methodista. Saját papot tart, a kivel úrnapján -prédikáltat magának.</p> -<p>– No és mi tetszik neki a képeimen legjobban?</p> -<p>– Az aláirás.</p> -<p>– Parbleu!</p> -<p>– A képek szerzője tetszik neki. Kész volna önt a kezével és a -millióival megajándékozni.</p> -<p>Diomede úr felcsapta a kalapját a fejére.</p> -<p>– Ön tréfál, uram.</p> -<p>– Soha! A hölgy igen szép.</p> -<p>– Annál rosszabb. Ha csúf volna, legalább érdekes tanulmány -volna rám nézve.</p> -<p>– Hiszen nem kell önnek őt lefesteni, hanem elvenni.</p> -<p>– Azaz, hogy megfordítva. Nekem kell magamat eladnom ő neki. -Tudja ön, monsieur Luchs, az ilyen dologhoz nincs nálam impressió. -Egy fiatal ember, a ki elhagyja magát vetetni egy fiatal gazdag -hölgy által s aztán a felesége fogatán kocsikázik. Ez «czopf». Ki -nem állhatom ezt az édeskés stylt. Egy márvány-kandalló, a mellett -selyemruhás hölgyek. Egy fiatal úr, a ki felolvas. Egy öreg úr, a -ki kávét iszik; egy inas, a ki tálczán szerviroz; egy öleb, a ki -unja magát. Utálom az egész genret. Én csak akkor fogok -megházasodni, ha egyszer a világ elismeri, hogy ki vagyok. Majd ha -a képeimeit egymásra fogják liczitálni a műszeretők: majd ha egykor -azon a fokon állok, hogy ha egy darab üres vászonnal idejövök -önhöz, a mire nincs más odafestve, csak a névczikornyám s azt -mondom önnek: «mit ér ez az üres vászon?» s ön azt mondja: «husz -ezer frankot.» «Egy hét mulva meglesz.» No hát akkor majd -megházasodom. De az önérzetem megkivánja, hogy én mondhassam miss -Stopps Deborának, az ezüstkirálynénak: «én veszlek el téged.»</p> -<p>– Derék ember! mondá Luchs úr. Igy szeretem a fiatalságot.</p> -<p>Pár nap mulva még reggel tizenegy órakor rángatták fel az ágyból -Diomede urat, hogy siessen a műárushoz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> van -vevő a képekre. Kicsoda? Egy amerikai. Micsoda? Egy -gyapotkirály.</p> -<p>Sietett a műárushoz. Három óra mulva már ott volt nála.</p> -<p>Az amerikai várhatott addig.</p> -<p>Luchs úr bemutatá őket egymásnak.</p> -<p>– Monsieur Diomede, mister Vanderguld.</p> -<p>Vanderguld úr hosszú, szikár ősz férfiú volt; halavány arczu, -mint a ki soha szeszes italokkal nem él.</p> -<p>– Eladók önnek a képei?</p> -<p>– Azért vannak közszemlére kitéve.</p> -<p>– Mi az áruk?</p> -<p>– Olvashatja ön. A markotányosnő 10000 frank; a tehénitatás -11000 frank; a napfelkelés 12000 frank; a csendélet 13000 frank; a -csatakép 14000 frank; összesen – nem tudom én mennyi, számítsa ön -össze.</p> -<p>Vanderguld úr tagadó mozdulatot tett a fejével.</p> -<p>– Uram, az én képtáramban, a hol Európa leghiresebb művészei -vannak képviselve, tizenöt ezer frankon alul álló kép nincsen.</p> -<p>– Nohát ezen könnyen segíthetünk. Legyen hát mind az ötnek az -ára tizenöt ezer frank.</p> -<p>– A csataképeket tehetjük huszezerre.</p> -<p>– Hogy kerek szám legyen, nyolczvanezer. Beleegyezem.</p> -<p>Mister Vanderguld úr kivette a checkes könyvét s átadta az árt -Diomede úrnak. Aztán mind az öt kép rámájába odatüzte a névjegyét -annak a hitelességeül, hogy a képeket megvásárolta. A műárusnak -utasitásba adta, hogy igazítsa ki a rámák alá szegezett lapokon a -vételárt, s aztán hagyja még egy hétig a képeket kiállítva, a mikor -ő azokat magával fogja vinni az uj világba.</p> -<p>Ennek a csodavásárnak rögtön híre futamodott az egész -világvárosban. Most aztán tódult a közönség azokat a képeket -megbámulni, a miket Amerika elhódított s most aztán mindenki -feltalálta bennök mind azokat a rejtett <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> -szépségeket, a miket eddig nem látott. S ettől a naptól kezdve -Diomede úr egyike lett Európa leghiresebb művészeinek, a kinek a -képeit külön belépti dij mellett mutogatják, fölemelt árakkal, -villanyvilágítás mellett.</p> -<p>Most azután fölléphetett egész büszkeséggel a bájos -ezüst-királyné kezét megkérni. Azt meg is kapta s lett belőle -mindenkitől irigyelt férj.</p> -<p>Ezentul már a «Salon» sem utasította vissza műveit; s akárminő -ár volt azok alá irva, az első hetében a kiállításnak már ott volt -a rámába tüzve: «Megvette Vanderguld úr.»</p> -<p>Volt hát már most Diomede úrnak világhire, drágán fizetett -ecsetje, szép, szeretetteljes, mivelt lelkű, jó kedélyű felesége, -fényes palotája, s még fényesebb atelierje, kocsisa, lovásza és -szakácsa.</p> -<p>Hanem a zseniknek az a szokásuk, hogy soha sincsenek megelégedve -sorsukkal. Más embernél is megvan az külömben, hogy mikor nagyon -boldog a szerelemben, akkor megkivánja a féltékenységet.</p> -<p>Diomede úrnak sehogy sem ment az a fejébe, hogy mistress Debora -vasárnap nem főzet a szakácsával, nem fogat be a kocsijába s nem -megy a szinházba.</p> -<p>Neje röviden kifizette azzal, hogy ő methodista, a ki szigorúan -megtartja a szombatot.</p> -<p>De még jobban ösztökélte az a titkolózás, a mit a neje -elkövetett egy szobájával, a minek az ajtaja mindig zárva volt s a -hová a férjét soha be nem ereszté. Maga a nő vasárnaponkint -rendesen ebbe a szobába vonult vissza s ott sokáig időzött. -Hallgatózó cselédfülek kilesték, hogy odabenn egy férfival -beszél.</p> -<p>Mikor Diomede ezért kérdőre vonta, azt felelé neki, hogy vallása -szokásai szerint ájtatoskodik a bezárt szobában, s a kinek a -hangját a kettős ajtón át hallják, az egy methodista -prédikátor.</p> -<p>– Szeretnék én egyszer annak a prédikátornak a szeme közé nézni. -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>– Azt ön nagyon megbánná.</p> -<p>– Olyan rettenetes tekintete van annak a prédikátornak?</p> -<p>– Olyan.</p> -<p>– És ön nem fél tőle?</p> -<p>– Nekem nem rettenetes.</p> -<p>– Ha ön ezt a titkot fentartja, én válópert inditok.</p> -<p>– Nincs rá önnek semmi, törvény előtt használható ürügye.</p> -<p>– Majd meg tudom én azt találni.</p> -<p>S ettől kezdve Diomede úr körülvette a palotáját kémekkel, hogy -ha megint jön az a rejtélyes látogató, neki rögtön hirül adják, -hogy ő azután tanukkal és rendőri segélylyel törhessen a felesége -titkos szobájába a hűtlenség bizonyítékait in flagranti -megszerezni.</p> -<p>Épen egy nagy compositión dolgozott, a mi a netovábbja volt az -impressionista festészetnek. Egy gőzhajó födélzete, tele utasokkal, -a kik mind tengeri betegek, mindenféle stádiumában és változataiban -ennek, a czopfos æsthetika szabályaival gunyt üző nyavalyának. -Leghívebb barátai is elismerték, hogy ez a lehetetlenség határait -merészen áttörő vállalat. Már kész volt a kép, csak még egy kutya -hiányzott róla, mely a padlót feltörlő matróznak segít a -munkájában.</p> -<p>Mister Vanderguld ismét megérkezett Amerikából.</p> -<p>Még a staffelájon megnézte a képet.</p> -<p>– Ennek már százötven ezer frank az ára, veté oda Diomede.</p> -<p>– Megadom.</p> -<p>Mikor egy festőnek az ecsetje százötven ezer frankot tud a -semmiből megteremteni, akkor az büszkén dobhat el magától egy -feleséget, a kinek milliói vannak.</p> -<p>Legjobb munkája közepett jöttek rohanva a kémei Diomedehez, hogy -ismét ott van az a rejtélyes prédikátor a titkos teremben, egyedül -mistress Deborával.</p> -<p>Rögtön rohant, a festékes kabátjában, két barátját is -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> magával hurczolva. Utközben az -ateliertől a palotáig fölszedtek még egy rendőrbiztost is, meg egy -lakatost. Egész hajszával rohantak a palotába.</p> -<p>A rejtett szoba ajtaja most is zárva volt.</p> -<p>– A törvény nevében! zakatolt a rendőrbiztos.</p> -<p>Nem adtak rá választ.</p> -<p>Akkor a lakatossal felnyittatták az ajtót.</p> -<p>Azon túl következett még egy másik ajtó. Ezen már Diomede úr -maga dörömbözött.</p> -<p>– Bocsásson be asszonyom! Én vagyok itt! a férj.</p> -<p>Mistress Debora erre az ajtón keresztül felelt:</p> -<p>– Menjen ön innen! Ne jőjjön be! Rosszabbul fog járni, mintha -meghalna!</p> -<p>A belső ajtó zár nélküli csapóajtó volt. Diomede kivánatára azt -úgy törték be erővel.</p> -<p>Akkor aztán beléptek a titkos szobába: Diomede, a két barátja, a -rendőrbiztos, a lakatos, meg a cselédek.</p> -<p>A kit maga előtt talált Diomede, az volt Vanderguld úr.</p> -<p>– «Mister Vanderguld?» hebegé elhülve.</p> -<p>– Én nem vagyok mister Vanderguld, hanem Elias Stopps, mistress -Deborának az atyja. Én vásároltam fel önnek valamennyi képét. Itt -láthatja köröskörül a falakon felakasztva mind. A markotányosné, a -napfelkölte, a csatakép és a többi. Itt rejtve maradnak a világ -előtt, nem látja őket senki. Azon tanakodtam most a leányommal, -hogy a tengeri betegséget hova akaszszuk fel? mert igen nagy. Majd -ha készen lesz, küldje el ön ide. Az árát fizetem.</p> -<p>Diomede bálványnyá volt meredve. A jó pajtások félrefordultak, -úgy nevettek. A rendőrtiszt följegyzé a tárczájába a hivatalos -előterjesztéshez való tényálladékot.</p> -<p>Akkor aztán mistress Debora lépett oda Diomede úrhoz s azt mondá -neki:</p> -<p>– Már most, uram, én fogom a válópört megindítani. Egy férfinak, -a ki nevetségessé tette magát, nincs felesége. <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p> -<h2>HOCH! HOCH! DREIMAL HOCH!</h2> -<p class="center">(Hadtechnikai értekezés.)</p> -<p>Sohasem birtam elképzelni, hogy mi a gutáért kiáltanak «hoch»-ot -a magyar parlament jucundusabb ifjai, valahányszor a magyar -kormányelnök, vagy valami oszlopzatos tagja a szabadelvü pártnak a -beszédét végzi? Hisz maguk a németek az osztrák parlamentben, -egyesegyedül a császárnak szoktak «hoch»-ot kiáltani, a -minisztereiknek vagy szónokaiknak, (már akár tetszésből, akár -gunyból) csupán azt szokták kiáltani, hogy «bravo». A «hoch» csak a -majestást illeti meg.</p> -<p>Mondom, hogy ezt hittem mind e mai napig; ma aztán megtudtam, -hogy nem nekem van igazam, hanem azoknak a tüzes barátainknak, a -mit sietek teljes elismeréssel illustrálni.</p> -<p>Tehát a magyar delegatusoknak bemutatták a Korneuburgban -hadgyakorló vasuti zászlóaljat, arról lévén szó az idei -költségvetésben, hogy az eddigi két vasuti zászlóalj mellé még egy -harmadik is szerveztessék. Lássuk hát élő szemeinkkel, hogy mi az a -vasuti zászlóalj; mert lehet ám odakivül olyan ember is, a ki azt -hiszi, hogy mi három bataillon conductort neveltetünk itt, a kik -mind azt tanulják, hogyan kell a bilétet átlyukasztani?</p> -<p>Hát mondhatom, hogy a mit ezek a vasuti katonák mivelnek, az a -legkomolyabb munka a jövendő hadjáratban.</p> -<p>Katonánk van: sok, jó, vitéz. Puskánk, ágyunk van elég; -töltényünk roppant mennyiség. Élelmiszerünk készen: megsütve, -dobozokban. De az a nagy kérdés, hogy hogyan megy utána annak a sok -katonának az a sok ennivaló? Mert egy millió katonát harczba vinni -könnyü dolog: de éhen hagyni még könnyebb. Aztán dicső fegyver -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> az a szaporázó puska: de ha -eldurrogtatta az ember minden töltényét, akkor furulyálhat -vele.</p> -<p>Tehát utána kell szállítani a hadseregnek az élelmet és a -töltényt.</p> -<p>Csakhogy a csatatért nem választhatja ám az ember az ut -mentében; a halál kaszálói uttalan pusztákon vannak.</p> -<p>S hogyha ellenség földén folyik a háboru, az még a meglevő -utakat is elrontja: a vasuti hidakat a háta mögött légbe röpíti, a -folyamokon átvivő hidakat felégeti.</p> -<p>Ekkor áll elő a vasuti zászlóalj nehéz feladata: a lerombolt -vasuti hidat helyrepótolni, a folyamon új hidat verni, sivatag -pusztákon át mesegyorsasággal vasutat lerakni, táviró huzallal nagy -messzeségeket rémhirtelen összekötni.</p> -<p>Mindezeket a feladatokat rövid három óra alatt, szemünk láttára -hajtotta végre a Korneuburgban gyakorló vasuti zászlóalj egy -companiája, törzstiszteinek és altiszteinek intézkedése -mellett.</p> -<p>Ez a compania magyar fiukból áll; minden vasuti zászlóaljnak egy -negyedrésze = egy compania magyar.</p> -<p>Az «auf! «ab!», «vorwärts!», «zurück!» németül pattog, hanem -aztán közbehangzik a: «Szedjétek össze magatokat, fiuk!»</p> -<p>Legelőször láttunk egy hidépitést fából. Egy szétrombolt vasuti -hidnak két hidfője volt áthidalandó, tiz méternyi távolságban; -minden gép nélkül, csupán kötelekkel, gerendákkal és ember erővel. -Ilyen munkát végeznek erdő közepén, a hol fát kaphatni.</p> -<p>Egyik másik töltésen vashidat állítottak össze, a minek egyes -összerakható alkatrészeit vasuton szállítják helybe. A fahid három -óra alatt készen van, a vashid felállításához kell egy nap vagy -másfél nap, akkor aztán roboghat át rajta egy egész vonat. (A -vashid is magyar gyártmány.)</p> -<p>Ezzel betelve, aztán meglátjuk a rögtönzött vasutépítést. Van -kétféle hirtelen vasut: egy tartósabb, széles vágányu, nehéz -tehervonatok számára való, aztán meg egy keskeny <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> -vágányu, melyen csak könnyebb szekereket szállitanak, ember vagy -lóerővel. Az utóbbi olyan gyorsan megy, mint az álomban utazás. Egy -óra alatt mintegy másfél kilóméternyi vasut van a szemünk láttára -lerakva. Egy nap alatt tizenkét kilométernyi kiépül. A korneuburgi -gyakorló tér mintegy erre a kisérletre van teremtve: hepehupás, -angyalhullásos sivár mező, dunai ártér. Alacsony waggonok vannak -megterhelve, talpakhoz kötött sinekkel; minden kocsin 33 darab. Két -sin, két talp egy katonának való, azokat sorba felöltik, egymás elé -rakják, egyszerü kapcsaik összekattannak, s szilárdul áll a talp és -sin; a waggon halad rajta odább: mikor mind leszedték róla a -sinpárokat, négy rudat dugnak alá, kiemelik s félreteszik a gyepre, -jöhet a másik. Mikor aztán a vasut megtette a feladatát, épen olyan -gyorsan megint felszedik s viszik odább egy csatatérrel. S ez mind -némán megy, egy szó nem hangzik el közben.</p> -<p>Ezalatt egy osztály a tábori táviró készületet állítja fel. -Ebből egy nap alatt huszonnégy kilométernyit tudnak rendbehozni. -Itt azután bemutatják, hogyan szokás az ellenség táviratait -elfogdosni. Két közvitéz letelepedik a táviró sodrony alá. Az egyik -leszurja a földbe jó mélyen a fasina-vágó kését, annak a pengéjét -vékony érczsodronynyal hozzáköti a távirathuzalhoz; a másik -ugyanannak a sodronynak a másik végét összefüggésbe hozza kis, -hordható ládában levő telephon villanygépével. A mint a földi -összeköttetés helyre van állítva, a telegraph telephonná válik: az -ebonit tülök elkezd hangosan peregni. Azt az egyik katona a füléhez -tartja s a jól betanult hangok után dictálja a másiknak egymás után -a betüket.</p> -<p>A tavalyi gyakorlatok alkalmával szintén magyar fiuk végezték -ezt a műveletet, a király jelenlétében. A földön hasaló katona, a -ki az ellesett német táviratot leirta, odavitte azt a -királyhoz.</p> -<p>– Érti ön, mi van e táviratban? kérdé a fölség.</p> -<p>– Egy szót sem tudok németül fölséges uram. <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> -<p>S egy betü hiba sem volt az ellesett táviratban.</p> -<p>Azonban nemcsak az alkotás a vasuti vitézeknek a feladata, hanem -a rombolás is. Minden zászlóaljnak van egy lovas csapatja is, -melynek feladata, huszáros merészséggel bevágtatni azon területre, -melyet az ellenség vasutja keresztül szel s mikor annak a szállító -vonata közelit, hirtelen alápraktikázni a sineknek a magával hozott -dynamit-pléhdobozt, meggyujtani a kanóczot s aztán vágtatni -lóhalálába vissza. Gyalog nem lehetne a robbanás elől -megmenekülniök.</p> -<p>Ezt a kisérletet is félig megláttuk, félig meghallottuk. A -legvastagabb vasuti sinek alá lett elhelyezve a dynamit czilinder -(akkora, mint egy parádi vizes palaczk); a kapitány meggyujtá a -kanóczot. Mi szép csendesen félrehuzódtunk a mellvéd mögé. Pulszky -Guszti még azt is megtette, hogy az égő kanocznál szivarra -gyujtott. (Ezt csinálja utánna Fenyvessy Feri!) A miért szidva -dicsértük. Egy első percz mulva aztán hangzott a fülsiketitő -pukkanás, mely megrendíté a lábunk alatt a földet. Odasiettünk az -elszálló füstfelleg közé; s bámulva láttuk, hogy az aczélsinből egy -ölnyi fel volt hajtva a sánczra, az ott maradt csonk pedig kétfelé -repesztve, mint egy szalmaszál: apró vasdarabok hevertek -szerteszét, a mik még egész izzók voltak.</p> -<p>De hát hol jönnek már azok a bizonyos «hoch»-ok?</p> -<p>Azt is elmondom: csak tessék várni egy kicsit.</p> -<p>Az egy közbeeső episod volt.</p> -<p>A gyakorló térről egy töltés vezet a közel Dunaágig, összekötve -egy hiddal a holt Dunaág két partját s innen folytatva egész az -igazi Dunáig.</p> -<p>Jobbról balról egy ingoványos csalit, azontul egy pagony, tele -vad fáczányokkal.</p> -<p>Gyönyörü egy pocséta. Mit adna ezért a látványért az én -festőfamiliám! A váltakozó tömpölyöket ezüstlevelü nyárfák veszik -körül, melyeknek sürüjéből kikandikál a piros bogyófürtös «kánya -bangita»; királypálcza forma <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> rózsaszin füzények, -körüludvarolva kék nefelejtsekkel, s fölöttük bolyhos kalászu nád, -magas sásfűvel, miket befutott a nagy, fehér virágu vizifolyondár, -aztán a vizi pulykaorr, meg valami rőtveres szedernövény, olyan, -mint egy ostor, a minek a nevét nem tudom. S egy ilyen tömpölynek a -partján, a sürü bozót közt kuporog két mezitlábos gyerek: az egyik -horgászik, a másik fűzfa sipot farag; az egyiknek a nyakában, -medaillon helyett, lóg egy madzagra kötött katonagomb. Nevetnek -ránk a szemeikkel, nevetnek a fogaikkal. Mit törődnek ők a mi -tábori vasutainkkal és emberölő tüzaknáinkkal!</p> -<p>A Dunaparton azután bemutatják előttünk a hidverést. -Természetesen, csak a kezdőbetüjét.</p> -<p>Két kompra van felállítva a jól ismert verőgép, melynek öt -mázsás koloncza alá épen akkor helyezék el a leverendő -hid-oszlopfát.</p> -<p>Husz legény rántja egyszerre a kötelet a komp hidasán állva; egy -altiszt vezényel a komp ellenkező részéről, sulyzó zsinórral -figyelve meg, hogy a levert czölöp egyenesen száll-e a talajba. Az -ötvenedik ütés után pihenőt vezényel az altiszt.</p> -<p>A pihenés után ismét int a munka folytatására, ezzel a szóval: -«hoch!»</p> -<p>S ezt utána zengi az egész chorus.</p> -<p>«Hoch!»</p> -<p>A vaskoloncz csattan: «zupp!»</p> -<p>«Einmal hoch!»</p> -<p>A kar énekli utána: «einmal hoch!»</p> -<p>És azután «Zweimal hoch! Dreimal hoch!» Egész sor verset -énekelnek, a minek a refrainje mindig ez: «hoch! hoch! einmal hoch! -zweimal hoch! dreimal hoch!» S a vassulyok annyit csattan.</p> -<p>«Mi a tatár? Mért hochoznak? hisz nincs itt most Tisza Kálmán!» -kérdem a kisérő főtisztek egyikétől. Ő aztán megmagyarázza egész -komolyan, hogy az a hidászoknak a szokott nótája. <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Ahá! Most már értem! Tehát a hány hochot kiáltanak, annál -szilárdabban áll meg az oszlop a mederben: annál mélyebben furja -bele a hegyét a földbe. Akkor nagyon jól van.</p> -<p>Még azután a távolból is sokáig hangzott utánunk a «hoch! hoch! -dreimal hoch!» Jól van fiaim! Isten éltessen sokáig.</p> -<h2>A KAJMÁNOS HÖLGY.</h2> -<p>Mister dr. O-Beaty irlandi eredetü orvos volt New-Yorkban.</p> -<p>Hogy melyik egyetemen szerezte a diplomáját? azt a kérdést nem -szükség szellőztetni. Elég azt tudni, hogy volt neki. A -legkeresettebb orvosok egyike volt a Washington-squaretől az -Union-square-ig, a hogy azt a napilapok hirdetményrovatai állandóan -bizonyítják.</p> -<p>Csakhogy hát olyan orvos, a ki csodakurákat tud mivelni, van -New-Yorkban egy egész regement s az mind kerüli a titokban -rejtőzést. Hypnotizálni, massirozni, villanyozni, lesoványitani, -elszunnyadt életerőket ujra felserkenteni, vért átszivattyuzni, -megifjitani, kihullott hajat, ki nem nőtt szakállt megnöveszteni, -szétdarabolt embert összerakni, halottat föltámasztani már mai -napság minden közönséges doktor tud. Ez mind elavult tudomány. De -uj betegségeket kitalálni, azokat népszerüvé tenni, a szalonokkal -elfogadtatni és azután azoknak speciális doctorává lenni: ez a -tudomány! Ehez értett alaposan mr. O-Beaty.</p> -<p>Azt beszélik róla persze az irigyei, hogy mikor az apja, a ki -becsületes farmer Connecticutban, felhozta a fiát az orvosi -fakultáshoz, hogy tanítsák ki azt a doktorságra: a fakultás dékánja -azt kérdé tőle, hogy hát mire kivánja a fiát kiképeztetni: a -belgyógyászatra-e vagy a sebészetre? Mind a kettőre, mondá az öreg. -De különösen melyik specialitásra fordítsák figyelmét? Talán a -sárgalázra? <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> Az nagyon jó lesz! Vagy a -gyermekgyógyászatra? Az még jobb lesz. Vagy a női betegségekre? Az -meg legjobb lesz. Hát aztán a szemészetet, fülészetet, fogászatot -tanítsák-e az ifjunak? Azt mind sorba. Mikor aztán az öreg -lefizette a didactrumot, a mi annyi tudományért ki volt szabva, a -dékán asztalára: hozzá tett még egy tiz dolláros greenbackot -ráadásul, ezzel a szóval: «és aztán még arra kérem az urakat, hogy -tanítsák meg a gyereket egyuttal irni és olvasni is.»</p> -<p>Ha ez az adoma bir valami alappal, akkor csak annak a -megvilágitására szolgál, hogy minő óriási szorgalomnak kellett az -ifju O-Beaty tehetségeit működésbe hozni, hogy a tanfolyam -lefolytával mint kitünő baccalaureus kerüljön ki az illető -universitásból, a hol még irni is megtanítják az orvosokat, a mire -a legtöbbnek igazán nagy szüksége volna.</p> -<p>Mr. dr. O-Beatynak volt egy szolid alapokon álló jó barátja, mr. -Snopkins. Egy nagy üzletkörnek örvendő összeházasító intézet -alapító tulajdonosa. Ők ketten, hivatásuk érdekeiben gyakran -találkozának egymással s egymásnak az üzletét (ha csak különös okuk -nem volt rá) el nem rontották.</p> -<p>Mr. Snopkins gyakran meginterpellálta mr. O-Beatyt, hogy miért -nem házasodik már meg? de mindannyiszor azt a választ nyerte, hogy -fiatal gyakorló orvosra nézve hátrányos körülmény az, ha felesége -van. A házasság rosz reklám.</p> -<p>Egy szép ködös napon aztán igy szólt a doctor a jó -barátjához:</p> -<p>– Most már volna okom megházasodni. Nem azt mondta, hogy: volna -«kedvem», hanem: volna «okom».</p> -<p>– Megváltoztak a principiumok?</p> -<p>– Tetemesen.</p> -<p>– Hogy hivják a választottját?</p> -<p>– Miss Cleopatra Smith, a hogy sikerült kipuhatolnom. -<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<p>Az igazgató azt a megjegyzést tevé, hogy magában New-Yorkban, -Brooklynt nem számítva, hatvanezer Smith kisasszony lakik s azok -között hétszázötven Cleopatra.</p> -<p>– No erre az egyre mégis rá fog ön találni a jellemzés után.</p> -<p>– Kérem: a hajának, a szemeinek a leirásával ne fáraszsza ön -magát; mert annak a szinét a saison szerint változtatják.</p> -<p>– Csak a lényeges jellegekre fogok szoritkozni. Tehát legelőször -is, mikor ezt a hölgyet megláttam: az volt a metropolitan-house -termében a Patti-előadás alatt, földszinti páholyban ült, a fején -gyémántos diadémmal; de senki sem a gyémántos fejéket bámulta -rajta, hanem a derekán átvont övet. Az, barátom, nem volt más, mint -egy eleven csörgőkigyó. Azt hiszem, a méregfogai ki lehettek törve. -Elől a feje, meg a csörgős farka a kigyónak egy gyémántos fibulával -volt összeszorítva, a miből az nem volt képes kicsuszni. A -csodaszép hölgy napmadár farkából készült legyezővel hüsité a -keblét, melyhez a derekára övezett szörnyeteg fel-fel emelé a -kinyujtott fejét, szikrázó rubin szemeivel s fulánkozó kettős -nyelvével. Elhiheti ön, hogy senki sem mert ennek a hölgynek -udvarolni.</p> -<p>– Meg vagyok felőle győződve.</p> -<p>– Azt mondják, hogy éjjel a vánkosa alatt alszik a szörnyeteg s -reggelinél a miss a saját csészéjéből ad neki meleg tejet.</p> -<p>– Ez nagyon jellemző miss Cleopatrára nézve.</p> -<p>– Másodizben pedig a jégpályán láttam e csodahölgyet, orosz -tündérekre emlékeztető prémes öltözetben. Kisérője volt egy -embernagyságu förtelmes pávián. Eleintén azt hittem, hogy valami -borotválkozatlan gentleman; de aztán, mikor láttam, hogy a lábain -is keztyüket visel, meggyőződtem róla, hogy valóságos Darwin-féle -ősapámat van szerencsém benne tisztelhetni. Ez a vicsorgó fenevad -csatolta fel a deli hölgy talpára a halifaxokat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> aztán -maga is a két hátulsó markába szorítva egy pár korcsolyát, versenyt -iszánkodott az urhölgygyel a jégen; néha kezeiket nyujták egymásnak -s olyankor a szörnyeteg olyan kecsesen vigyorgott, hogy mind a két -fogsorát meg lehetett látni. Ennek nem szeretnék fogorvosa -lenni!</p> -<p>– Ezuttal sem udvarolt senki az urhölgynek.</p> -<p>– Nem bizony: mert az a négykezü kutya harap. Azt mondják, hogy -az asztalnál is az a majom szokott a missnek felszolgálni s per tu -vannak egymással.</p> -<p>– Kezdem tájékozni magamat.</p> -<p>– Harmadszor és legközelebb pedig a Centralparkban találkoztam a -missel. Onnan vettem észre a közeledtét, hogy a merre járt, -mindenünnen riadva szaladt szét a sokaság előle s a nagy tóparton -egyszerre tele lett minden csónak, minden sandolin emberekkel, a -kik teljes evezőcsapásokkal igyekeztek a szigetre menekülni. -Képzelje ön: ezuttal a csodaszép tündérnő egy öt láb hosszu -krokodilust vezetett ezüst lánczon; a hogy szokás bulldogot -vezetni. A pikkelyes óriás gyik kedélyesen csapkodott a farkával -maga körül, s kattogtatta a százfogú állkapczáját. A miss megállt -egy pástétomos butik előtt s két dollár áru delikateszt vásárolt -össze, a miket egyenkint a kajmán torkába hajigált. A jóllakott -szörny aztán elfeküdt a parton a homokba, a hasát az ég felé -fordítva, siestát tartott, a hölgy pedig ezalatt leült egy -zsombikra s a zsebéből elővett egy könyvet és olvasott. Ahogy -kitünő szinházi távcsövemmel kivehettem: Juvenal satyrái -voltak.</p> -<p>– Már most tudom, hogy ki az a hölgy.</p> -<p>– Ismeri őt?</p> -<p>– Hogy ne? A kajmános hölgyet! Első osztályu helyen van nálam -beirva. – S ön ezt nőül akarja venni?</p> -<p>– Minden bizonynyal.</p> -<p>– A csörgő kigyójával, a páviánjával, meg a kajmánjával -együtt?</p> -<p>– Sőt még a Juvenáljával is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>– De hát minek ez a hölgy kegyednek? Épen a kajmános hölgy?</p> -<p>– Barátom! Ez lesz a leghatalmasabb reklám! Egy doktor, a kinek -a felesége kajmánnal jár sétálni! A ki csak meglátja a szép -asszonyt a szárazon vezetett krokodilussal, az mind a férj után fog -tudakozódni. Én megtakaritom a hirlapi hirdetményeket. Egész -Newyork beteg lesz: csakhogy én velem gyógyittathassa magát.</p> -<p>Mr. Snopkins csak egyre csóválta a fejét.</p> -<p>– Kedves doktorom! Tudja, hogy én önnek jó barátja vagyok. -Kötelességem önt gyöngéden figyelmeztetni. Nem jó lesz önnek ezt a -kajmános hölgyet feleségül venni.</p> -<p>– Talán az erkölcsi reputácziója szenved fogyatkozást?</p> -<p>– Óh nem! Az erénye minden kifogáson fölül áll! Mit gondol? A ki -csörgő kigyót visel öv gyanánt!</p> -<p>– Hát talán a vagyoni helyzete homályos?</p> -<p>– Az meg épen fényes. Mr. Smith Nabukodonozor a leggazdagabb -vállalkozók egyike. Palotája ott van a Madison-squaren. A leányával -tűpénzül ötszázezer dollárt fog adni. Évi jövedelme egy -petroleumkirályéval fölér.</p> -<p>– No hát akkor mi a baj?</p> -<p>Mr. Snopkins csak vonogatta a vállát, végre kirukkolt vele.</p> -<p>– Tudja, tisztelt barátom, nekem családi titkokat elárulnom nem -szabad. De annyit mégis meg kell mondanom őszintén, mint régi jó -barátomnak, hogy mr. Smith jövedelmének a proveniencziája olyan -természetű, hogy az ellen önnek méltó skrupulusai lehetnek.</p> -<p>– Uram! Ha nem tisztességes eredetü mr. Smith Nabukodonozornak a -jövedelme, akkor ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy ön ezt -előttem felfedezze! Ahoz semmi közük a vőknek, hogy az ipáik milyen -uton szerezték a vagyont? Uzsoráskodtak? Tengeri rablók voltak? -Hamis bukást csináltak háromszor egymás után? Vagy rabszolgákkal -kereskedtek? A pénzmegszerzés módozatának szégyene csak az első -izre nézve bir hatálylyal: a <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> másodizre már nem száll -át. Én szemet tudok hunyni, ha mr. Smith Nabukodonozor mindjárt -pokolgépkészitő gyár tulajdonosa is.</p> -<p>– No hát mindezekből semmi sincs. A kajmános hölgy atyja igen -derék, becsületes ember, a ki olyan áruczikkel kereskedik, a -melynek használata minden emberre nézve kötelező, mely alól senki -ki nem vonhatja magát, s a melynek keresete meg nem szünik, a mig -csak emberek laknak a földön. Arról is bizonyossá tehetem önt, hogy -soha senki azok közül, a kik mr. Smith Nabukodonozor áruczikkeit -használták, azok ellen panaszt nem emeltek, azokból egy darabot -vissza nem hoztak s a számlákat sohasem kifogásolták. Mr. Smith -Nabukodonozor az egyetlen egy nagyiparos, a kinek a készitményeiben -a fogyasztói teljes megnyugvást találnak.</p> -<p>(… Tudniillik, hogy mr. Smith Nabukodonozor egyik legtevékenyebb -new-yorki «entreprise des pompes funèbres»-nek a főtulajdonosa. Az -ő kuntsaftjai persze, hogy nem panaszkodnak a kapott portékáik -ellen, azokat nem is hozzák vissza, s azokban teljes megnyugvást -találnak).</p> -<p>Csakhogy már ezt nem magyarázta meg mr. Snopkins az ő kedves -barátjának, mister O-Beatynak, hanem a mint dr. O-Beaty elébb -nyilvánított szándékát miss Cleopatrával összekelése tárgyában -ujból és határozottan ismétlé, azt mondta neki: «legyen hát meg, én -összeboronálom a házasságot: a hozományból kapok tíz perczentet, ez -az én provizióm; hanem annyit a lelkem megnyugtatására kimondok, -hogy ez a házasság minden egyébre jó lesz: csak reklámnak nem lesz -jó egy gyakorló orvos számára.»</p> -<h3>II.</h3> -<p>Minden a legpontosabban összecsappant. A leánykérés, a kölcsönös -tudakozódások, a házassági szerződés föltételei, az esetleges -válópör következményei: <span class="pagenum"><a name="Page_214" -id="Page_214">-214-</a></span> mind hivatalos okiratokban lettek -megállapítva. A férj és nő vagyona közötti kölcsönös vonatkozások; -konyhapénz, equipage, divatkereskedői számla: mennyi terheli ebből -a férj, mennyi az após üzleti könyvét? melyik cselédet fizeti a -férj, melyiket az asszonyság? mennyi a számadás alá nem vonható -rendelkezési alap? ez mind budgetszerüleg meg lett állapitva, s az -appropriationalis vita az esküvő napjára kitüzve.</p> -<p>Az esküvő ugyanis, egyházi szertartás szerint, a hogy yankee -arisztokratákhoz illik, a három mértföldnyi hosszuságu Broadway -(sugárut) elején levő Szent-Háromság-templomban hajtatott -végre.</p> -<p>De a milyen hosszu az ut a Smith-palotától a -Szent-Háromság-templomáig, olyan hosszan volt az megrakva hintókkal -a hirhedett esküvőnek napján. Az egész elegáns világ «tengelyen» -volt. Gyalogjáró halandóknál azt mondanók, hogy «talpon» volt: itt -nem fejezhetjük ki hivebben a helyzetet, mint hogy «tengelyen» -volt.</p> -<p>A menyasszonynak az öltözete arról volt nevezetes, hogy annak a -szövete a «pinna nobilis» nevü tengeri kagylónak a «byssus»-ából -készült, mely, tenger alatt termő selyemből még eddigelé csak a -római pápák számára készült egy-egy pár harisnya. Ez a legdrágább -és legritkább selyemfonál a világon. Menyasszonyi koszoruját -gyémántok képezték: de miféle gyémántok? Kék, sárga és rózsaszinü -gyémántok: a miknek az ára meghatározhatlan.</p> -<p>Holmi csörgő kigyóról, páviánról és kajmánról természetesen szó -nem volt többé. Azokat valami népkertnek ajándékozták. Elég csörgő -kigyó és egyéb öldöklő szellem volt a menyasszony maga.</p> -<p>Hanem egy körülmény mégis föltünt a vőlegénynek, a mi jobban -elfoglalta a figyelmét a kék és rózsaszin gyémántoknál, de még a -menyasszony kék szemeinél és rózsaszin orczáinál is jobban. Ez az a -látvány volt, hogy ebben a hosszu kocsisorban milyen tulnyomó nagy -számmal <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> vannak jelen azok a sajátszerü öblös -járművek, melyek kivül-belül fekete posztóval vannak behuzva, -széleiken zománczos párkányzattal szegélyezve s melyeknek a bakján -elől-hátul fekete egyenruhás kocsisok és lakájok ülnek és állnak, -félgörögdinnye alaku kalapokban, azok mellett nagy fekete -strucztoll kokárdákkal, ezüst paszománttal a hátukon és a mellükön, -– s a templom előtti tér két oldalát szintén ilyen egyenruhás -férfiak kettős lánczolata foglalja el, egész a templomajtóig: -mintha csak egy köztársasági elnök requiemét celebrálnák.</p> -<p>Voltak azonban a násznép számára rendelve világoskék hintók is, -buzavirágszin kocsisokkal és fehér tollforgókkal a lovak -homlokán.</p> -<p>A zászlók is mind ki voltak rukkolva.</p> -<p>Ördöngös mennykő! Hisz ez a valóságos temetkezési vállalat -ármádiája!</p> -<p>Hanem hát azért minden a legszebb rendben ment végbe. A zenekar, -orgonakisérettel, elzengedezé Mozart hirhedett requiemjét, s -kijövet a Dom Sebastián halotti indulójával bocsátá el a boldog -ifju párt a szokásos nászutazásra a Pacifique vasuton egész San -Franciscóig.</p> -<p>Mikor onnan visszatértek, természetesen nagyon boldogok valának, -hogy valahára véget ért a nászutazás.</p> -<p>Akkor aztán az uj menyecskének bőséges alkalma nyilt a szobáiból -az ócska butorokat kidobáltatni, a szőnyegeket letépetni s ujakat -rakatni a helyükbe. A férj pedig láthatott a maga hivatása után. -Mehetett a szokott pacienseit sorba látogatni.</p> -<p>Ennél a vállalatnál azonban sajátszerü meglepetésekkel kellett -leszámolnia.</p> -<p>Legelőször is egy éltes kisasszonynál tett látogatást, a ki -mindig szivdobogásokról gyógyittatta magát. Az most bemutatta neki -a vőlegényét. Egy nagyon gyanus kinézésü individuumot, a kiben mr. -O-Beaty a hajdani házmestert vélte felismerni. – Hanem hát a -szivbajok elmultak…</p> -<p>Nem volt többé doktorra szükség. <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p>Innen egy fölöttébb ideges, előkelő szabómesternéhez látogatott -el, a kit sürű migrainekből és gyomorasthmákból masszirozással -szokott kigyógyitani. Az most egész életvidáman futott eléje. -Mintha csak az egész idegrendszere ki lett volna cserélve. Még -szivarozott is! Ennek sem kell többet doktor!</p> -<p>Innen tovább haladva, felkereste dr. O-Beaty egy epilektikus -betegét, a ki már évek óta karszékben ülő nyavalyás, se állni, se -feküdni nem tud. – Hát, a mint ez meglátta, hogy az ajtón belép a -doktor, egyszerre felugrott a székéből s elkezdett a gutaütött -lábaival előre-hátra rugdalózni. «Nézze ön, hogy lábrakaptam! -Tánczolok is! Kutyabajom!» – Ez sem kiván több doktori segélyt.</p> -<p>Majd egy dusgazdag bankár patienséhez látogatott el, a kit évek -óta gyógyit elhájasodás ellen. Annak az előszobájában épen -összeütötte az orrát a legdühösebb antagonistájával, mister dr. -Brugssal; a ki az ő methodusának épen az ellenkezőjét, a -Schrott-kurát alkalmazta a betegein: naponkint félliter bort, meg -egy száraz zsemlyét. Az már be sem hagyta lépni a betegéhez: itt ő -az úr! Kidobta mr. Beatyt az ajtón.</p> -<p>Mi történt itt az ő távolléte alatt?…</p> -<p>Akárhová csak ment, mindenütt zöldjében learatva találta a -buzáját.</p> -<p>Utoljára eszébe jutott, hogy van egy szegény betege, a ki már -évek óta közadakozásból él, valami jótékony nőintézet elnöknőjének -a pártfogoltja. Annak szokott ő orvosságokat hordani ingyen. Azt -kereste fel. A hetedik emeleten lakott. – Mikor a ház elé hajtatott -a hintajával, látta, hogy a patiense épen kinéz az ablakon.</p> -<p>Felmászott hozzá a hét lépcsősoron. Benyitott a szobájába. A -szoba üres volt. Kereste, kutatta, nem találta a betegét. Utóljára -felnézett a kandalló kürtőjébe: hát a nyomorult épen ott kuporgott -dideregve. «Mit csinál ön ott?» – «Szabad levegőt szivok», volt a -válasz.</p> -<p>Még ez is elbujik a doktor elől! <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> -<p>Legeslegutoljára maradt a leggazdagabban fizető betege, egy -braziliai kávékirály, a ki már évek óta szenved abban a komplikált -nyavalyában, hogy ha nem iszik, akkor nem tud aludni, ha pedig -iszik, akkor nem tud ébren lenni.</p> -<p>De már ez revolvert fogott rá, mikor a szobájába lépni látta! S -ettől aztán megtudta, a mit még eddig nem tudott.</p> -<p>– Eltakarodik ön innen! ördögök doktora! – Elvette ön a pompe -funebre leányát ugy-e? Azért, hogy a patienseit kiszolgáltassa az -apósának kész ragadományul! A mennydörgős mennykőnek kell az olyan -doktor, a kinek az ipa a temetkezési-egylet igazgatója! Ugorjon -innen, mert lövök!</p> -<p>Most támadt aztán világosság mr. Beaty agyában. Megmondta a -barátja előre, hogy rossz reklám lesz egy gyakorló-orvosnak a -kajmános hölgyet feleségül venni! Kinek volna kedve olyan orvost -hivatni, a kinek az apósa koporsókereskedő?</p> -<p>… No de sebaj! Az 500 ezer dollár meg volt (leszámitva a -Snopkins perczentjeit). Mr. Beaty nem volt fejére esett ember. Ha -nem ment tovább a doktori praxis, tudott uj reformot hozni be a -temetkezési rendszerbe. Ő volt az, a ki gyakorlatba hozta azt a -fölöttébb czélszerü szokást az amerikai temetkezéseknél, hogy a -gyászszertartások alkalmával a gyászoló közönség között -«antithanatin» czim alatt egy kupicza jó erős pálinkát osztanak ki. -A hány kondoleáló fél jön, a névjegyét «p. c.» átadni: kap a -bejárat alatt egy pohárka gint, s fizet érte tiz centimet.</p> -<p>Egyetlen temetésnél (mikor a szarvasvadászaton szerencsétlenül -meglőtt Delmonicot eltakaritották), a gyászoló közönség az első -napon háromezer dollárnyi, a tisztességtétel napján pedig háromszor -oly nagy összegre rugó – kondolenciális jegyeket hagyott hátra a -«bar room»-nál.</p> -<p>S ez az üdvös reform doktor Beaty-nak köszönheti létrejöttét. -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>És igy mégis igaz, hogy a házasságok égben köttetnek még a -kajmános hölgyekkel is.</p> -<h2>GÚNYÁDAT, TARISZNYÁDAT EL NE HADD!</h2> -<p>Hogy én babonás vagyok, az régi dolog.</p> -<p>Nem szeretek pénteken utazni.</p> -<p>Egyszer péntek napon indultam utnak Balaton-Füredről Siófokra. -Gyönyörü, derült reggelünk volt, szeptember elején. A tó sima, mint -a tükör. A «Kisfaludy» jól disponálva. A kapitányunk a legjobb -launéban. Az utazás a legkedvezőbb auspiciumok között vette -kezdetét. (Rendesen egy óráig szokott tartani). Hát mikor a fele -uton járunk, jön ránk szembe egy akkora kis ködfelhő, mint a -kalapom. Az elkapja magával a hajónkat s mi annak a kis felhőnek a -vezetése alatt belebódorodunk a Balatonba, járunk előre hátra, nem -találunk száraz földet, mig végre nagy küzdelmek után, szerencsésen -eljutunk a continensre – Számárdinál valahol. A gyorsvonat persze -hogy az orrunk előtt robogott el.</p> -<p>Most megint megtörtént rajtam ez az eset, csakhogy vastagabb -kiadásban. Triesztbe voltunk meghíva, Hegedüs Sándor kedves -öcsémmel együtt, az Assicurazioni Generali évi közgyülésére. A -gyülés ideje szombaton 11 órakor volt. E szerint pénteken kell utra -kelni. Én már a reggel 7 órai vonattal akartam elindulni, mely -másnap 8-kor ért Triesztbe; de Sándor tapasztalt utazó; azután neki -még az nap délelőtt warranttörvényt kellett nyélbe sütni, azt -mondta, elég lesz az esti 8 órai gyorsvonattal is pályázni: az is -megérkezik reggel 9-re. Még megmosdani és csizmát tisztittatni is -marad idő.</p> -<p>Hogy le ne maradjak a vasutról, már 6 órakor elküldtem Gábor -diákot, az én spiritus familiarisomat, hogy beszéljen rá valami -módon egy fiakkert, hogy vigyen engem át Budára. A derék fiu -azonban jó gazda s csak egy félfiakkert <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> hozott: -egylovast. A hidig elmentünk szerencsésen, a nélkül, hogy valakit -elgázoltattunk volna, hanem a mint a lánczhidat meglátta a ló, azt -mondta, hogy semmit sem mondott; hanem elkezdte a bárkát hátrafelé -tolni, neki faroltatva az utána csörtető omnibusnak. Hasztalan -biztatta constábler, jegyszedő, közszolga: a paripa nem állt el a -véleményétől. Ez már valóságos indignatio volt a részéről.</p> -<p>Egy római ilyenkor visszafordult volna az utjából.</p> -<p>Nem maradt hátra más, mint nekem kiszállni a hintóból, a -kocsisnak meg leszállni a bakról, így aztán az egyikünk a lovat -huzva, a másikunk a kocsit tolva, szerencsésen átjutottunk -Budára.</p> -<p>Nem is történt azután velünk semmi baj egész Zagorjeig, a mely -tudvalevőleg a Karsthegy tetején levő állomás a Dráva partján. -Van-e hozzá falu? azt nem tudom, mert nem láttam.</p> -<p>A hogy illett, pontosan megérkeztünk az állomásra, reggel hat -órára. Innen azonban semmi áron nem akart a vonat tovább mozdulni. -Sándor hozott magával egy pár statistikai könyvet, a mikben le van -irva, hogy Berlin másfél millió lakóssága közül, hánynak nincs mit -enni, nincs hol hálni? s ezek közül hányat lát el a város ingyen -levessel és lakóhelylyel.</p> -<p>Először Sándor öcsém olvasta el, azután meg én. A vonat még sem -mozdult. Kezdtem a berlini intézményeket nagyrabecsülni.</p> -<p>De hát mért fagyott be a conductoroknak a trombitája? Kiváncsiak -voltunk megkérdezni.</p> -<p>– Mikor indulunk tovább?</p> -<p>– Majd ugy tizenkét óra tájon.</p> -<p>Hát az történt, hogy a reggel hét órakor indult személyvonatot -az a baleset érte, hogy Zagorje és Száva között, a meredek Karszt -ormáról egy óriási sziklatömeg gördült le eléje s a vonatnak a -gőzmozdonyát és szenes kocsiját összetörte: a sinek természetesen -fel lettek dulva. <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Az állomásfőnök megbiztatott bennünket, hogy rögtön táviratozott -Laibachba, hogy onnan küldjenek egy segélyvonatot, mely a pesti -vonatok utasait felszedje. Hanem az természetesen csak a baleset -szinhelyéig jöhet elénk. Egy darabot gyalog kell megtenni a -társaságnak.</p> -<p>Hát a gyalogolás nem baj; de hol lehet itt reggelizni?</p> -<p>Mutatták, hogy amoda van egy parasztház, annak az asszonya tud -kávét főzni. Olyan szép, karcsu házikó, a melyiknek az ajtaján -fejlehajtva kell bebujni. Az már akkor tele volt szénhordással -foglalkozó polgártársakkal, kik készségesen engedtek helyet az uri -pasasiroknak.</p> -<p>– Lehet-e itt kávét kapni?</p> -<p>– Hogy ne lehetne? Csak itt lehet kávét kapni az egész -Zagorián.</p> -<p>Mikor megláttam azt a kávét, azt mondám Sándornak:</p> -<p>– Hallod-e? legyünk udvariasak. Itt asszonyságok is vannak. -Engedjük át nekik ezt a kávét.</p> -<p>Így megszabadultunk tőle.</p> -<p>– Hát mást nem kaphatni?</p> -<p>– De igen: tojást.</p> -<p>Egy alacsony, füstös padmalyu oduban főzte a menyecske (egy foga -sem volt már) a tojásokat s osztogatta csak úgy a markával az -uraságoknak.</p> -<p>– Sándor, ez jó neked! de ha én tojást eszem reggelire, még -rossz hiremet költik.</p> -<p>Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen pakolt nekem az én leányom egy -nagy darab borjuczombot az utitáskámba, meg egy palaczk visontait -is hozzá: mit küzdök én itt a hajótöröttekkel az utolsó zvibackért. -Azzal visszamentem a kupéba, elővettem a táskámat, s unalmamban -megettem fél kiló borjusültet. Ha otthon tenném ezt, mindjárt -elővenne a prüszkölés.</p> -<p>A derék állomásfőnök aztán megbiztatott bennünket, hogy ő -táviratozott Laibachba az állomási vendéglősnek, hogy kész ebéddel -várja az egész kéjutazó társaságot.</p> -<p>Így aztán hol kocsin, hol gyalog eljutottunk a szerencsétlenség -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> színhelyéig, mely épen egy veszedelmes -kanyarodónál van, a hol a vasut szorosan a Dráva partján fut körül: -alig két lábnyi kőmellvéd választja el tőle. A kocsik el voltak már -hordva, új síntalpakra új sinek felrakva, hanem a nehéz szenes -kocsi ott feküdt a pályatesten. Annak egy kereke sem látszott, -mellette felhalmozva a gőzmozdony finom aczél- és -messing-géprészei, összetörve, a nagy colossalis gép maga pedig -féloldalt hevert a sinek között: egész sereg munkás igyekezett -emelő-gépekkel, vasrudakkal új kerekekre állítani. Ezer szerencse, -hogy a helyről legördülő szikla a gépnek és a szenes szekérnek ment -neki, azokat csak össze tudta törni, de ha a kocsikra zuhan, azokat -mind letaszítja a mély Száva-mederbe.</p> -<p>Milyen erő van még a holt természetben is!</p> -<p>Innen aztán a segítségünkre érkezett laibachi vonatra -felkapaszkodva, valahogy mégis kiszabadultunk.</p> -<p>Délre megérkeztünk a laibachi állomásra s az étteremben -letelepedtünk a ránk váró ebédhez. Azaz, hogy csak az asztalhoz. -Először jött a kiszolgáló pinczér, elmondta könyv nélkül az egész -étlapot. «Hozzon, a mi legjobb». Azután jött a főpinczér, elmondta -az egész étlapot hosszú sorban. «Akármit, de gyorsan», azután -eljött maga a vendéglős, az is elmondta az egész étlapot. «Adasson, -a mi van». Akkor aztán eljött a portás a csengetyűvel. «Második -csengetés, tessék beszállni Trieszt felé», akkor aztán szaladt -minden ember, be nem teljesült reményeit porba dőlni látva.</p> -<p>De hát mit lamentálok én, mikor nekem még van egy nagy darab -borjusültem. Gyere elő czubák.</p> -<p>S aztán szépen elfogyasztottam az utolsó befaló falásig a -borjuczombot.</p> -<p>Mire Triesztbe megérkeztünk, három óra volt délután. Az évi -közgyülésnek régen vége volt.</p> -<p>Este nyolcz órakor aztán megint felülhettem a gyorsvonatra s -jöhettem hazafelé. <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<p>És így megtettem egy két napig tartó utat, jártam gyalog a -Karszton keresztül, nem aludtam két éjszaka, csak azért, hogy egy -fél borjuczombot elfogyasszak, a mit otthon süttetett a leányom s a -mit szépen schlafrokkba bújva is elfogyaszthattam volna otthon. Még -salátát is kaptam volna hozzá.</p> -<p>Aztán ne legyen az ember péntekes!</p> -<h2>A KOBLERÉK TÁNCZOLÓ BABÁI.</h2> -<p class="center">(Igaz mese.)</p> -<p>Az ötvenes években volt a nemzeti szinházhoz szerződtetve egy -ballettánczos család, a Koblerék: apa, két leány és egy fiú. Az apa -volt a balletmester, ki maga ritkán produkálta a művészetét, a két -leánya elsőrendű solotánczosnő volt, a fia pedig solotánczos.</p> -<p>A két leány fiatal volt és szép, egymáshoz arczban, termetben -meglepően hasonlítók, sylphidi megjelenések a színpadon; a fiú -pedig endymioni alak, a legclassikusabb szépségű arczczal, valódi -eszményképe a férfiui szépségnek. Én nem igen szeretem a -férfi-balletistákat, azt hiszem, más nemembeli szinházlátogató sem: -van valami babaszerű az ugrándozásaikban, a túlkifejlett -lábizmaikban, lárvaszerű, mozdulatlan arczuk inkább elijesztő, mint -megigéző. Hanem a Kobler-fiú kivételt képezett. Annak az egész -megjelenése, minden lebbenése csupa keresetlen báj volt, mozdulatai -classikus szoborminták, mintha a lég vitte volna, olyanok voltak a -merész szökései; néha féloldalt fekve látszott repülni a levegőben; -ilyen lehetett Ariel alakja.</p> -<p>És azért a közönség még sem volt fellelkesűlve a Kobler-család -iránt.</p> -<p>A leányokról azt lehetett megjegyezni, hogy táncz közben soha -sem lehetett meglátni a térdeiket, a mit az első <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> -Taglioniról is híresztelnek, a ki azt mondá: «nem csak férfiak -előtt tánczolok, hanem leányok előtt is». S aztán az egész -Kobler-család nem volt a szinpadon kívül megközelíthető.</p> -<p>Együtt laktak egy kis józsefkülvárosi házban, melynek ők voltak -az egyedüli bérlői, ott nem fogadtak el senkit; nem jártak el sem -bálba, sem vendéglőbe, sem semmiféle mulatságba: még a -szinésztársaikkal sem volt semmi ismerkedésük.</p> -<p>Egy napon meghivót kaptunk Kobleréktől «tánczestélyre» a nőm és -én, meg a velünk legbensőbb barátságban levő Szigligetiék.</p> -<p>Vajjon hol lesz a táncz? Ez tett bennünket kiváncsivá. De még -jobban az a talány, a midőn összejöttünk a kis szűk szobában s -aztán láttuk, hogy kettőnk családján kívül senki sincs más -hivatalos, én pedig Szigligetivel együtt nem vagyok valami nagy -tánczos: hogy ki fog itt tánczolni?</p> -<p>A szobának, melyben fogadtak bennünket, alkovenje is volt s az -függönynyel letakarva.</p> -<p>Az öreg Kobler és a fia igen szivélyesen fogadtak bennünket, -rövid perczekre a leányok is megjelentek a hölgyeket üdvözölni, -azután visszavonultak a konyhába az ozsonnát elkészíteni.</p> -<p>Kobleréknek a lakása egész muzeum volt a legértékesebb chinai és -japáni ritkaságokból. Az apa és fiú annyi érdekes élményt tudtak -elbeszélni exotikus országokban tett utazásaikról, hogy az minket -jobban mulattatott minden táncznál.</p> -<p>Azután felhordták a leányok a pompás ozsonnát, különösen -meglepve a női vendégeket olyan soha nem ízlelt csemegékkel és -süteményekkel, a miknek készítési titkát csak a keleti -szakácsművészektől lehet eltanulni. Az italaikban is volt valami -rendkívüli íz, zamat, bouquet, a mi az embert kiváncsivá tette -megtudni, hogy mi annak a neve, a mit ivott? <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Mikor aztán az ozsonna be lett fejezve, akkor azt mondá az öreg -Kobler: «most kezdődik a tánczelőadás».</p> -<p>Erre a két leány és a fiu eltávozott az alcoven függönye -mögé.</p> -<p>Ahán! Gondolám: ők fogják hárman a tánczelőadást tartani.</p> -<p>De nagyon szűk helyük lesz hozzá!</p> -<p>Nemsokára lehetett a függönyön keresztűl látni, hogy lámpásokat -gyújtottak meg odabenn s hangzott az első csengetyűszó.</p> -<p>Az apa Kobler helyet foglalt a függöny előtt s elkezdett -hegedülni. A második csengetyűszóra aztán kétfelé huzódott a kárpit -s elénk tűnt a gazdagon díszített szinpad, melynek közepét -elfoglalá egy kötéltánczosi állvány, kifeszitett sodronykötéllel. A -szinpad hátulját második, kétfelé nyiló függöny takarta.</p> -<p>Az első zenehangok után szétnyilt a függöny s előjött a sötét -háttérből egy csupa aranyhimzéstől és zománczos skofiumtól ragyogó -öltözetű indus bajadér; két kezében a hosszú egyensúlyozó rúddal, -annak a végén két gomb. Az övéről lecsüggő szironyokon apró -csergetyűk voltak. Elébb óvatosan megkisérlé az egyik lábával a -kifeszített sodronykötelet, hogy elég megfeszült-e? s aztán kecses -fejbólintással üdvözlé a néző közönséget s azzal gyorsan egymást -váltogató lábakkal előre szaladt egész az állványig, onnan megint -vissza, hátra felé.</p> -<p>Ah, azt el is felejtettem megmondani, hogy a szép bajadér – egy -lábnyi magas volt.</p> -<p>Majd merész szökésekkel veté magát a kötélre, hogy az csak úgy -pattogott fel alatta, néha féloldalt, ülő helyzetben került a -kötélre, majd meg hanyatt vetve himbálta rajta magát, utoljára -eldobta a kezéből a súlyegyenző rudat, de az sem esett le azért a -kötélről, ott maradt és billegett, imbolygott tovább, míg a bajadér -hátrafelé ugrálva, a kötél pattintásai által kényszeríté az -eldobott rudat maga után szökellni, míg végre a közönségnek mind -<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> a két kezével csókot vetve, eltünt a -hátsó függönyök mögött rudastól együtt.</p> -<p>Nagy volt a tapsolás! El kellett ismernünk, hogy automattal -emberi mozdulatokat ily bámulatos híven utánoztatni már valódi -művészet.</p> -<p>De az még semmi sem volt az utána következőhöz. Az öreg Kobler -hegedűje most egy andalgó symphoniára zendült meg s erre a függöny -mögül előlebbent egy eszményi szép sylphid, festői lenge -öltözetben; ennek már a súlyegyentartó rud sem volt a kezében; -egész szabadon tánczolt. És aztán a balletművészet minden -mesterfogásait végigtánczolta azon az egy szál sodronyon, utoljára -az egyik lábának az ujjhegyén állva, szökellt biztos merészséggel -végig rajta.</p> -<p>– Nem tudom kivenni a fonalakat, a mik azt az alakot mozgatják, -mondám Koblernek.</p> -<p>– Nem rángatja ezt semmi fonál, mondá az öreg. Nézze ön.</p> -<p>S azzal a nyirettyűjét félkörben körülforgatta a sylphid feje -fölött és az egész alakja mellett; az tánczolt tovább.</p> -<p>– Akkor hát a lábai és a sodrony között kell valami -villanydelejes összeköttetésnek lenni, a mi a benne elrejtett -gépezetet mozgatja.</p> -<p>Az öreg nem felelt semmit, hanem odatartá a nyirettyűjét a -sylphid elé s arra a tánczoló tündér átugrott a sodronykötélről a -hegedűvonóra s azon szaladt végig egész a mæstro kezéig, mely a -nyirettyűt tartá; akkor aztán Kobler megkapta a tündér derekát a -bal keze két ujjával s oda tette azt a tenyerembe.</p> -<p>– Tessék megnézni, hol van benne a gép?</p> -<p>Nem volt abban semmi gép; közönséges játékbáb volt, a minővel a -gyermekek mulatnak. Kézről-kézre adtuk, mindenki össze-vissza -tapogatta; nem volt azon egyéb, mint gyapottal kitömött szattyán; -nyaklott előre is, hátra is, a hogy az ilyen babák szoktak.</p> -<p>Akkor aztán visszaadtuk a babát az öreg Koblernek, ő -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> pedig odadobta azt a sodronykötélre s -arra az egyszerre megint talpra ugrott és tánczolt tovább. Az -öltözete az indiscrét fürkészés alatt kissé zavarba jött; azt a -tündér nagy decentiával helyreigazította.</p> -<p>– Hisz ez valóságos boszorkányság!</p> -<p>Harmadszor meg egy capriccióra két pojácza ugrott ki egyszerre a -kötélre; azok meg már aztán a leglehetetlenebb testgyakorlatokat -követték el együtt. A vereshajú felugrott a feketehajúnak a fejére -s tótágast állt annak a vállain, utoljára egy saltomortaléval -keresztül ugrott a szinpad lámpáin, egyenesen az én térdemre s ott -kitörte a nyakát.</p> -<p>Oda voltunk a sajnálkozástól valamennyien. De kár a szép -bajazzóért.</p> -<p>– Sebaj! mondá az öreg Kobler. Úgy is jó az. S azzal visszadobta -a kötélre a kicsavart nyaku bajazzót s az tovább tánczolt hátrafelé -fordult fejjel.</p> -<p>Soha életemben nem láttam ehhez fogható csodát!</p> -<p>Ezzel vége volt az előadásnak; a két Kobler kisasszony és a -bátyjuk előjöttek a függöny mögül. Ők csinálták ezt az egész -bűvészetet.</p> -<p>De hogyan? Ez a fejtörés.</p> -<p>Elővettük az öreg Koblert, hogy mi ennek a boszorkányságnak a -titka? Ő csak mosolygott rá.</p> -<p>– Olyan egyszerű dolog ez, hogy ha megmondanám, mindenki nevetne -rajta. Bemutattam én ezeket a bábokat a hollandi királynak is, az -is követelte rajtam a titkot, de minden hódolatom mellett sem -szolgálhattam vele. Híres impresariók ostromoltak érte, hogy -engedjem át nekik, rengeteg nagy pénzt kinálva; de én pénzért sem -nem mutogatom a találmányomat, sem el nem adom a titkát.</p> -<p>S maig is titok előttem, hogy mi volt az, a mit a Koblerék kis -szinpadján láttam.</p> -<p>Vajjon, mikor magukra maradtak ezek a művészi bábok, előadás -után, úgy egy gyűszünyi sert iszogatva, egy kolibri-fertály -mellett, mit beszélhettek egymás közt? Mert, hogy beszélni is -tudtak, azt kétségbe sem vonom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p> -<h3>UTÓIRAT.</h3> -<p>Azóta megtudtam ezt a titkot.</p> -<p>A mint ez a kis elbeszélésem megjelent, nehány hónap mulva -meglátogatott egy erőteljes testalkatú, de már erősen szürkehajú -férfi, a kinek az arczvonásaira vissza emlékeztem.</p> -<p>– Ön a fiatal Kobler?</p> -<p>– Igen, ezelőtt harmincz esztendővel.</p> -<p>Látogatóm elmondta, hogy ő most magyar állampolgár, kitünő -állást foglal el egy közhasznú intézetnél. Olvasta a tánczoló -babáiról szóló elbeszélésemet, s azért jött hozzám, hogy a -rejtélyes szemfényvesztés megoldását közölje velem.</p> -<p>S azzal beavatott a bűvészet titkába.</p> -<p>Olyan egyszerű ötlet az, hogy csodálni lehet, miként nem jön rá -az ember magától.</p> -<p>A discretio tiltja, hogy részletesen elmondjam az egész -stratagemát, de annyit elárulhatok, hogy az egésznek a titka az -optikán alapul; a néző közönség fényes világítás mellett csak a -csillogó tánczbabákat látja: a színpad fekete, a mozgató erő is -fekete, s feketét a fehéren nem lehet meglátni. Mikor a titok -fölfedezése után ismét megláttam e bűvészproductiót, bár tudtam már -a titkát, még is teljes volt a csalódásom.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Petőfi.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Magyarul körülbelül -szabad fordítással: «ha nem tetszik neki az én lerchenfeldi -kiejtésem, elmehet zabot hegyezni. Majd én zsenirozom magam egy -olyan herczegtől, a ki a millimáritól kér kölcsön egy lovat, mikor -wachparádéra akar menni.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Uj szó. «Durch» = -«át» – «Lauch» = «hagyma» – «Durchlaucht» = «áthagymázott.»</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Gyaur = keresztény; -spanyol = zsidó.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A világlátott fiu <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>A rosszul osztozott testvérek <span class="ralign"><a href= -"#Page_30">30</a></span></li> -<li>Basszista és szabadsághős <span class="ralign"><a href= -"#Page_56">56</a></span></li> -<li>A Hortobágy <span class="ralign"><a href= -"#Page_64">64</a></span></li> -<li>Vőlegény-verseny <span class="ralign"><a href= -"#Page_91">91</a></span></li> -<li>Kassári Dániel <span class="ralign"><a href= -"#Page_118">118</a></span></li> -<li>A talmi asszony <span class="ralign"><a href= -"#Page_180">180</a></span></li> -<li>Vanderguld úr <span class="ralign"><a href= -"#Page_195">195</a></span></li> -<li>Hoch! hoch! dreimal hoch! <span class="ralign"><a href= -"#Page_203">203</a></span></li> -<li>A kajmános hölgy <span class="ralign"><a href= -"#Page_208">208</a></span></li> -<li>«Gúnyádat, tarisznyádat el ne hadd!» <span class= -"ralign"><a href="#Page_218">218</a></span></li> -<li>A Koblerék tánczoló babái <span class="ralign"><a href= -"#Page_222">222</a></span></li> -</ul> -<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_6">6</a></td> -<td>kedvesebb voit</td> -<td>kedvesebb volt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_19">19</a></td> -<td>araranypoharakból</td> -<td>aranypoharakból</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_31">31</a></td> -<td>fávágó harkály</td> -<td>favágó harkály</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_41">41</a></td> -<td>lábávál rugott</td> -<td>lábával rugott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td> -<td>Míkor a markával</td> -<td>Mikor a markával</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_76">76</a></td> -<td>késő estíg</td> -<td>késő estig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_82">82</a></td> -<td>debreczení istállóból</td> -<td>debreczeni istállóból</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_122">122</a></td> -<td>Es aztán</td> -<td>És aztán</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td> -<td>Nem en</td> -<td>Nem én</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_168">168</a></td> -<td>egymásnak ajéndékba</td> -<td>egymásnak ajándékba</td> -</tr> -</table> -</div> - -<p> </p> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p>***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAPRAFORGÓK***</p> -<p>******* This file should be named 63666-h.htm or 63666-h.zip *******</p> -<p>This and all associated files of various formats will be found in:<br /> -<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/6/3/6/6/63666">http://www.gutenberg.org/6/3/6/6/63666</a></p> -<p> -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed.</p> - -<p>Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. -</p> - -<h2 class="pgx" title="Full Project Gutenberg License">START: FULL LICENSE<br /> -<br /> -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</h2> - -<p>To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 1. General Terms">Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works</h3> - -<p>1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8.</p> - -<p>1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below.</p> - -<p>1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others.</p> - -<p>1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States.</p> - -<p>1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:</p> - -<p>1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed:</p> - -<blockquote><p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United - States and most other parts of the world at no cost and with almost - no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use - it under the terms of the Project Gutenberg License included with - this eBook or online - at <a href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you'll have to check the laws - of the country where you are located before using this - ebook.</p></blockquote> - -<p>1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work.</p> - -<p>1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.</p> - -<p>1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License.</p> - -<p>1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.</p> - -<p>1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that</p> - -<ul> -<li>You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation."</li> - -<li>You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works.</li> - -<li>You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work.</li> - -<li>You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works.</li> -</ul> - -<p>1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.</p> - -<p>1.F.</p> - -<p>1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment.</p> - -<p>1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE.</p> - -<p>1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem.</p> - -<p>1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.</p> - -<p>1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions.</p> - -<p>1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. </p> - -<h3 class="pgx" title="Section 2. The Mission of Project Gutenberg">Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life.</p> - -<p>Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 3. The Project Gutenberg Literary">Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws.</p> - -<p>The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact</p> - -<p>For additional contact information:</p> - -<p> Dr. Gregory B. Newby<br /> - Chief Executive and Director<br /> - gbnewby@pglaf.org</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 4. Donations to PGLAF">Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS.</p> - -<p>The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit <a href="http://www.gutenberg.org/donate">www.gutenberg.org/donate</a>.</p> - -<p>While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate.</p> - -<p>International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.</p> - -<p>Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 5. Project Gutenberg Electronic Works">Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.</h3> - -<p>Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support.</p> - -<p>Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition.</p> - -<p>Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org</p> - -<p>This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.</p> - -</body> -</html> - diff --git a/old/63666-h/images/1.png b/old/63666-h/images/1.png Binary files differdeleted file mode 100644 index c47c747..0000000 --- a/old/63666-h/images/1.png +++ /dev/null diff --git a/old/63666-h/images/2.png b/old/63666-h/images/2.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 642ece7..0000000 --- a/old/63666-h/images/2.png +++ /dev/null diff --git a/old/63666-h/images/cover.jpg b/old/63666-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index faf9a0e..0000000 --- a/old/63666-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
